Pascal nagyhatású francia filozófiai
író, matematikus, aki azonban janzenizmusa miatt nem
sorolható a nagy keresztény
bölcselőkhöz. Utolsó éveiben egy
nagyszabású apológián dolgozott, amelyben
össze akarta egyeztetni a keresztény vallás tanait
az ésszel, a diadalmaskodó racionalizmussal. Ez a
mű nem készült el. Családja és
hívei halála után meglehetős
önkényesen összeállították a
hátramaradt töredékeket és jegyzeteket,
és így keletkezett a Pensées (Gondolatok, 1670),
Pascalnak és talán az egész Nagy
Századnak legnagyszerűbb alkotása.
Bámulatos élességű és
távlatú maximákban villantja fel „az ember
nagyságát” és az ember
nyomorúságát.
„Különös valami a kereszténység. Azt
parancsolja az embernek, ismerje el
hitványságát, sőt
utálatosságát, de ugyanakkor megparancsolja
neki, hogy igyekezzék Istenhez hasonlatossá lenni. Ha
nem ellensúlyozná az egyik a másikat, e
felemeltetése szörnyen felfuvalkodottá, e
lealacsonyítása iszonyatosan
alávalóvá tenné.” – írja.
Gondolatai között szerepel az, amit mint a
valószínűségszámítás
megalapítója tesz: matematikailag vezeti le, hogy
„kifizetődő” Isten szerint élni (233. gondolat).
Kattintson letöltésre a "PDF" vagy "DOC" szavakra vagy a fájl nevére!
