 |
Newman-breviárium |
PPEK szám: 219 |
John Henry Newman (1801-1890), az angol katolicizmus
büszkesége, a XIX. század egyik legnagyobb
vallásos gondolkodója. Atyja anglikán,
anyjának ősei francia protestánsok, Oxfordban
tanul, s anglikán pappá lesz. Az
egyházatyák tanulmányozása után
egyre fokozódó bizonyossággal jön rá
az ősegyház és a mai katolikus egyház
azonosságára, hogy az ősegyház nem az
anglikán, hanem a római katolikus egyházzá
fejlődött organikusan. 1845-ben katolicizált
és egy évre rá pappá szentelték.
Hatalmas irodalmi művet hagyott hátra. Az
általános ítélet szerint
felülmúlhatatlan mint a kereszténység
és a katolikus egyház apologétája. Az
ész és hit harmóniájának eleven
megtestesülése volt egy olyan korban, amikor ezek
ellenmondása szinte dogmája volt a
közvéleménynek. Newman minden
írásáról el lehet mondani, hogy fennmarad,
amíg csak tévely és igazság
között fennáll a harc. Newman nyelve az angol nyelv
fejlődésében Shakespeare óta a legmagasabb
fokot jelenti, művei az angol irodalom remekművei
közé tartoznak, s az angol szellemiség által
a keresztény nyugatnak adott sok és nagy ember
között senki sincs, aki nagyobb lenne nála.
A kötet természeténél fogva csak
egészen csekély töredékét
nyújtja annak, amit Newman az Istenben való hitről,
Egyházáról: az
Ószövetségről és
újszövetségi beteljesülésről s a
keresztény lelkületről írt. Célja az,
hogy felrázza a tépelődő lelkeket,
megindítsa őkét, nyissa meg a szívüket
az isteni szó meghallására, hogy hagyják
magukat vezettetni a szelíd fény, lelkiismeretük
szava által az Isten színe elé, hogy felkeltse
és erősítse szeretetünket
anyaszentegyházunk iránt, gyermeki
ragaszkodásunkat hozzá, hogy elősegítse
kereszténységünk öntudatosodását
és mélyítését, a gyakorlati
keresztény élet, a keresztény lelkület
kialakítását.
Kattintson letöltésre a "PDF", "DOC", "EPUB" vagy "MOBI" szavakra vagy a fájl nevére!