Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== A Kalocsa--Kecskeméti Fôegyházmegye Szinódusi Könyve Kiadja: a Kalocsa-Kecskeméti Érseki Hatóság 6300 Kalocsa, Szentháromság tér 1. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Határozat Elôszó Rövidítések jegyzéke 1. Új evangelizáció (1-28) 2. A katekumenátus (29-41) 3. Hitoktatás és hitoktatóképzés (42-69) 4. Keresztény nevelés, iskolák (70-88) 5. Az ifjúság (89-105) 6. Liturgia és szentségek (106-164) 7. Megújulási mozgalmak (165-171) 8. A család (172-194) 9. A pap élete és lelkisége (195-218) 10. Papképzés és hivatásgondozás (219-243) 11. A diakonátus (244-257) 12. Fôegyházmegyei szervezetek (258-275) Térképmelléklet: Plébániai lelkipásztori körzetek 2008--2010 körül 13. Anyagi ügyek (276-308) 14. Plébániai közösségek (309-326) 15. A szerzetesrendek (327-332) 16. Világiak és intézményeik (333-345) 17. Nemzetiségek, kisebbségek (346-353) 18. Az ökumenizmus (354-362) 19. A karitász (363-377) Utószó A Szinódus résztvevôi A Kalocsa--Kecskeméti Fôegyházmegye lelkipásztori programja Érseki homília a Szinódust bezáró szentmisén Tárgymutató A zárójelben lévô számok az egyes fejezetekben található Javaslatok és Rendelkezések kezdetű részek számozott bekezdéseire utalnak. ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 2000-ban jelent meg a Kalocsa--Kecskeméti Érseki Hatóság kiadásában. Az elektronikus változat a Kalocsa--Kecskeméti Érseki Hatóság és Dr. Bábel Balázs Érsek Úr engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a kiadóé. A könyv 117-ik oldalán található térképmellékletet a program csak 256 színű képernyôbeállítás mellett tudja hitelesen mutatni. Ha ennél kevesebb szín van definiálva, a térkép torzítva jelenik meg. Ebben az esetben állítsa át a képernyôt legalább 256 színre és indítsa újra a programot. ======================================================================== Határozat A KALOCSA--KECSKEMÉTI ÉRSEKTÔL Az Úrnak 2000. esztendejében, Szent Iván havának 20-24. napjain tartotta meg a Kalocsa-Kecskemét Fôegyházmegye Szinódusát. Hosszas és gondos elôkészület után fogalmazta meg javaslatait, melyeket az egyház tanításával, törvényeivel egybehangzónak találtam. Az egyházi Törvénykönyv 466. kánonja értelmében aláírásommal megerôsítem, és hivatalosan kihirdetem a benne foglalt rendelkezéseket, melyek 2000. augusztus 20-án lépnek életbe. Az ajánlások a lehetôségek szerint valósítandók meg a lelki megújulást szolgálva. Szent István király megkoronázásának 1000. évében szívbôl kívánom, hogy az általa alapított egyházmegyében a szinódus áldásos működése megteremje gyümölcseit. Kelt Kalocsán, 2000. Szent Péter és Pál apostolok ünnepén + Dr. Bábel Balázs é r s e k ======================================================================== A szinódusi könyv elé Tisztelt Olvasó! II. János Pál pápa Magyarországon tett 1991. évi látogatása alkalmával a Püspöki Karhoz intézett beszédében, szorgalmazta az egyházmegyei szinódusok tartását, majd így folytatta: ,,Ezeken Isten egész népének -- a papoknak, szerzeteseknek és a világi híveknek -- megadatott az a lehetôség, hogy együtt imádkozzanak és gondolkodjanak, azután pedig közös munkatervet dolgozzanak ki, melynek megvalósításán mindannyian együtt fáradoznak. ...Az ilyen együttes elmélyülés lehetôvé teszi számotokra, hogy kidolgozzátok a korszerű lelkipásztorkodás alapvetô irányelveit. Ezekbôl nemcsak a papok, szerzetesek és a szerzetesnôk, hanem a világi hívek is indítást kaphatnak arra, hogy veletek együtt az ország újraevangelizálásán fáradozzanak, Magyarország megkeresztelkedésének immár ezredik, és a kereszténység kétezredik évfordulójára készülve.'' Azt követôen, hogy II. János Pál pápa 1993-ban Hungarorum Gens kezdetű apostoli konstituciójában elrendelte, hogy ki kell egészíteni az ôsi Kalocsai Fôegyházmegyét a Váci Egyházmegye Bács-Kiskun megye területére esô részeivel, létrejött az új Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegye, melynek akkori fôpásztora, dr. Dankó László érsek nyomban meghirdette az újjászervezett és megnagyobbodott Fôegyházmegye Szinódusát. Az érdemi elôkészítô munkálatok Bíró László segédpüspökké való kinevezése után, az ô irányítása mellett kezdôdtek el. Megalakultak a Szinódust elôkészítô munkacsoportok, és ennek az elôkészítô munkának eredményeként 1995-ben, Szent László király ünnepére dr. Dankó László érsek jóváhagyásával nyomtatásban megjelent ,,Együtt a szinódusi úton'' címmel a Munkadokumentum. A Fôegyházmegye akkori fôpásztora elrendelte, hogy ennek a Munkadokumentumnak alapján készüljön el Megváltásunk 2000. Nagy Jubileumi Évére a Szinódus Záródokumentuma. A II. Vatikáni Zsinat befejezésének 35. évében ült össze a Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegye Szinódusa, melynek a hat éves elôkészítô munka után megszületett dokumentumát tartalmazza ez a könyv. A Szentatya által megfogalmazottak és a Munkadokumentum ,,Együtt a szinódusi úton'' címe egyaránt jól kifejezésre juttatta azt a célkitűzést, melyet követnünk kellett. A munkát, a munka koordinálását elôbb egy tíz fôs papi csoport kezdte. Rögtön világossá vált, hogy elengedhetetlen szükség van világi munkatársak bevonására. Ennek eredményeként kezdte el működését a Plébániai Munkatársképzô (PMK) három éven át. Ennek segítségével sikerült híveink egy részét mozgósítani és megnyerni a szinódusi gondolatnak. Segítségükkel valósulhatott meg, hogy elôbb esperes-kerületi szinten, majd a félévenként tartott nagy szinódusi fórumokon egyre többen kapcsolódtak be a közös munkába. Végül is, mintegy 400 világi krisztushívô kezdett el a II. Vatikáni Zsinat egyházképe szerint gondolkodni, és ébredt fel benne a felelôsség az Fôegyházmegye gondjai iránt; ajánlották fel, hogy a megfogyatkozó papság mellett feladatokat vállalnak a plébániai élet szintjén. A Szinódus a Fôegyházmegye új fôpásztora, dr. Bábel Balázs érsek irányítása mellett elôre tekintett, és felvázolta azokat az irányulásokat, melyeket az elkövetkezô 5--10--15 évben a pasztorációs munkának követnie kell. Számot kellett vetnie azzal a körülménnyel, hogy a papság száma az elôttünk álló 8-10 éven át folyamatosan csökkenni fog. Figyelembe kellett vennie, hogy a régi népegyházból megmaradt pasztorációs gyakorlat nem folytatható tovább. A gyermek- pasztorációt fel kell váltania a családpasztorációs gyakorlatnak. Tudomásul kell venni, hogy a plébánia a ,,közösségek közössége'', a szekularizálódott társadalom tagjai csak csatlakozó közösségeken keresztül tudnak az egyházba beépülni plébániai szinten is. A ,,szentségi pasztorációt'' fel kell, hogy váltsa a katekumenátus intézményének bevezetése azok számára, akiknek nemcsak szentségeket akarunk ,,kiszolgáltatni'', hanem kereszténnyé akarjuk ôket tenni. Ennek a feladatnak végrehajtásához másként kell gondolkodnia papságunknak mint eddig, és igénybe kell vennie a világiak segítségét, akik keresztségüknél fogva jogosultak bizonyos feladatok ellátására az egyházban. Ennek a Szinódusi Könyvnek, melyet a Tisztelt Olvasó kezében tart, nem a könyvespolcon, hanem az asztalon van a helye, hogy mindennap bele lehessen tekinteni. Akár lelkipásztor, akár világi krisztushívô az, aki olvassa, rajta is múlik, sikerül-e a gyakorlatba, az életbe átvinni annak a fél évtizedes munkának gyümölcsét, melyet ez a könyv tartalmaz. Isten Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegyében élô népének eljövendô sorsa múlik rajta! Reménységünk forrása legyen Urunk bátorító szava: ,,Bízzatok, mert legyôztem a világot'' (Jn 16,33). Kalocsa, 2000. augusztus 20. a Szinódusi Elôkészítô Bizottság ======================================================================== Rövidítések jegyzéke A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai: AA Apostolicam actuositatem AG Ad gentes CD Christus Dominus GE Gravissimum educationis GS Gaudium et spes IM Inter mirifica LG Lumen Gentium OT Optatam totius PC Perfectae caritatis PO Presbyterorum ordinis SC Cacrosanctum Concilium UR Unitatis redintegratio A Zsinat utáni római dokumentumok: AP Ad pascendum (motu proprio a diakónatusról, 1972) CA Centesimus annus ChE Christi Ecclesia (Istentiszt. Kongr.) CIC Egyházi Törvénykönyv CL Christifideles laici CT Cathechesi tradendae DCG Ált. katekétikai direktórium (1971) DD Az állandó diakónusok életének és szolgálatának direktóriuma (1998) EN Evangelii nuntiandi EV Evangelium vitae FC Familiares consortio KÁD A katekizmus általános direktóriuma KEK A Katolikus Egyház Katekizmusa OICA Ordo initiationis christianae adultorum ÖD II. Ökumenikus direktórium (1996) PD A papi élet és szolgálat direktóriuma RD Redemptoris missio SCo Sacerdotalis coelibatus SVD Sacerdotem dabo vobis US Ut unum sint (1995) VC Vita Consecrata Egyéb egyházi dokumentumok: BCs A Boldogabb családokért! BO Bűnbocsánat és Oltáriszentség EZs Zsinati könyv (Esztergom) FK Felnôttek Katekumenátusa (1999) ITV Igazságosabb és testvériesebb világot! KI A katolikus iskola (Kat. Nevelés Kongregációja, 1977) KSz Az MPK kiegészítô szabályai az Egyházi Törvénykönyvhöz MEKSz A Magyarországi Egyházközségi Képviselôtestületek Szabályzata (1993) OBP Ordo Baptismi Parvulorum SzZs Szombathelyi egyházmegyei zsinat VLK Világi lelkipásztori kisegítôk kézikönyve WK Walter Kasper felszólalása a német egyházmegyék szinódusán ======================================================================== 1. Új evangelizáció 1. Teológiai alapvetés Az evangelizáció az Atyaisten irántunk való, Jézusban megnyilvánuló, a Szentlélekben kiáradó szeretetének a meghirdetése azért, hogy ezt az ember befogadja, új, kegyelmi, szentháromságos életre szülessék, életével Krisztusról tanúságot téve az üdvösségre eljusson, és ez által megdicsôítse Istent. Mit mond az Evangélium? Jézus mennybemenetele elôtt így szólt tanítványaihoz: ,,Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg ôket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg ôket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok minden nap a világ végéig'' (Mt 28, 18-20). -- ,,Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket'' (Jn 20, 21). A Zsinat az evangelizációról: ,,A Krisztust megvalló tanúságtétel akkor lesz igazán gyümölcsözô, ha a keresztények ôszintén becsülik és szeretik embertársaikat, ha egészen azok közösségéhez tartozónak tudják magukat, akik közt élnek, és ha a mindennapi kapcsolatok ápolásával és munkálkodásukkal részt vesznek a kulturális és társadalmi életben'' (AG 11). ,,A világi hívôknek fô feladatuk az, hogy tanúságot tegyenek Krisztus mellett: tanúskodjanak életükkel és szavukkal a családban, társadalmi csoportjukban és a foglalkozásuk adta környezetben. Terjesszék a krisztusi hitet azok között, akikkel életük és foglalkozásuk összehozza ôket. Ez különösen is kötelességük azért, mert a legtöbb ember csak világi társától hallhatja az evangéliumot és ismerheti meg Krisztust.'' (AG 21). A Zsinat utáni dokumentumok: ,,Az egyház létjogosultságát éppen az evangelizálás adja: vagyis, hogy Isten szavát hirdesse, tanítsa, a kegyelem közvetítôje legyen Isten és ember között, a bűnösöket Istenhez visszavezesse, Krisztus áldozatát pedig minden idôkre megjelenítse a szentmisében'' (EN 14). -- ,,Az evangelizálás maga sokrétű tevékenység és sok mindent foglal magában: az emberiség megújítását, tanúságtételt, kifejezett igehirdetést, bensô ragaszkodást, látható csatlakozást a keresztény közösséghez, szentségi életet, apostolkodást.'' (EN 24). ,,Határozottan törekedni kell a keresztény örömhír inkulturációjára, és ebben számítani kell a művelt világi hívek hozzájárulására is. Új módon kell megközelíteni a gazdag magyar kulturális örökséget. Újra fel kell fedezni ezt az örökséget, amelyet az evangéliumi értékek mélyen átjárnak, és elômozdítani azt, hogy a mai társadalmi környezetet megfelelôen átjárják. E cél érdekében hasznos lesz mindazokat az eszközöket alkalmazni, amelyeket a modern technika nyújt, különösen a tömegtájékoztatás területén.'' (A Szentatya beszéde a Magyar Püspöki Karhoz, 1991. 08. 20.) 2. Helyzetelemzés Pozitívumok Az evangelizálás újraébresztése egyházmegyénkben több helyen új lendületet vett. Örömmel állapítjuk meg, hogy több lelkiségi mozgalom (pl. Fokolare, Neokatekumenális Út, karizmatikus közösségek, Mária Légió, világi rendek, harmadrendek stb.) talált otthonra egyházmegyénkben, és hatékonyan működnek az evangélizáció terén. Új lehetôséget jelentenek az egyházmegyénkben működô katolikus nevelési- oktatási intézmények (a szerzetesi óvodákkal, iskolákkal együtt összesen 17). A világiak szerepe megnôtt az evangelizálásban, melyek a következô tevékenységekben nyilvánulnak meg: pl. házascsoportok, utcaapostoli szolgálat, karitász munka, közösen szervezett szabadidôs programok családoknak, kirándulások, a fiatalok egyházzenei találkozói. Kecskeméten működik a hároméves Fôegyházmegyei Teológiai Tanfolyam, ahol az evangelizációban résztvevô hitoktatók, lelkipásztori munkatársak képzése folyik. Az egyházmegyében néhány helyen működik a Házas Hétvége, Fülöp-kurzus, Szentlélek szeminárium és Cursillo. Jó szolgálatot tesznek a vallásos rádió- és TV műsorok (Baja, Kalocsa, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa stb.). A lajosmizsei kábeltévén például rajta van a vatikáni televízió műsora. Helyi sajtó vallási oldalai, plébániai hírlevelek, illetve saját szerkesztésű újságok, kiadványok is az evangélizáció célját szolgálják. Középiskolákban a vallásos média jelenléte: pl. elôadás a Bibliáról, mely az 1. osztályban tananyag. Családi életre való felkészítés a mi megközelítésünkben. Nyitott elôadások szervezése (tanúságtevô, közismert emberek meghívása). A szinódus elôkészítô évei során a fôegyházmegyei fórumokon a híveket jelentôs számban sikerült mozgósítani, akik a papsággal együttgondolkodva járultak hozzá a Fôegyházmegye középtávú lelkipásztori tervének elkészítéséhez. Remény mutatkozik arra, hogy ez a folyamat a szinódus befejezése után tovább folytatódik és híveinket fokozott mértékben tudjuk bevonni az újra-evangelizáció munkájába. A szinódus szellemében megújult plébániai képviselôtestületek tagjai többfelé szívesen vállalnak feladatokat a hívek körében végzett szervezési munkában. Nehézségek Egyre több meg nem keresztelt emberrel találkozunk. Sokan a keresztség után nem részesültek hitoktatásban. Azoknak is nagy a száma, akik kisgyermek korukban részesültek hitoktatásban, szentségekhez is járultak, de azóta nincs kapcsolatuk az egyházzal. Hitoktatva ugyan voltak, de evangelizálva nem. A vallásukat gyakorlók száma alapján már most missziós terület vagyunk. A krisztusi örömhír elsô közvetítôi a gyermekek számára a vallásos szülôk. A család azonban szétesettsége és a vallási ismeretek hiánya miatt nem tölti be ezt a hivatását. Egyre kevesebb a vallását gyakorló és vallási ismeretekkel rendelkezô nagyszülô. Az érdeklôdôk ahelyett, hogy örömöt, reményt és megértést sugárzó keresztényekkel találkoznának, sokszor az egyháznak kiábrándító, anyagias, bürokratikus oldalával ismerkednek meg. A számában megfogyatkozó és elöregedô papságunk egyre túlterheltebb és a megszokott pasztorációs eszközökön túlmenôen nincs ideje, energiája és készsége az új módon történô evangelizálásra. Kevés az evangelizálásra is alkalmas világi munkatárs. Az evangelizálás az elmúlt évtizedek kényszerítô körülményei miatt, a templom falai közé szorult, kevés formája található meg a templomon kívül. Mivel a direkt formákat, mint amilyenek a személyes megszólítások, utcai evangélizáció stb., elsôsorban a szekták alkalmazzák, azért ezek a módszerek a katolikusok számára idegenszerűen hatnak. Hitátadásunkban a missziós parancs elég halványan él, elhanyagolását általában nem tartjuk bűnnek. A hit magánüggyé szűkült, a letűnt politikai rendszer utóhatásaként tovább élô, tanúságtételtôl való félelem miatt, valamint a hit individualista megélése következtében. A magukat kereszténynek vallók sem rendelkeznek a hit alapvetô ismereteivel, és átadásának módszereivel, mellyel evangelizálni tudnának. Híveinkbôl még a népegyház idején kiveszett a hit terjesztésére való készség. A valamilyen módon mégis evangelizáltak nem tudnak az egyházi közösséghez kapcsolódni, mivel hiányoznak a befogadó csoportok. Egyházmegyénkben nincsen a célnak megfelelô módon működô evangelizációs centrum, iskola (pl. KEKAKO), melyek ma már jó néhány egyházmegyében megtalálhatók. Az eredményes evangelizáció súlyos akadálya a fogyasztói szemlélet térhódítása, mely azt sugallja, hogy csak ez az élet fontos, semmi mással nem kell törôdni. Az egyház korszerű igehirdetése nincs kellô súllyal jelen a hírközlô eszközökben. A médiát egyházunk evangelizációs célra csak szűk keretek között használja, használhatja. 3. Javaslatok 1 Az evangélizáció lényegét és hatását tekintve nem más, mint Isten országának megjelenítése, melyben Isten megtapasztalható valóságként jelenik meg Jézus és a Szentlélek által az evangelizációban részesülôk elôtt. Éppen ezért: 2 A fôpásztor biztosítson abszolút elsôséget a Fôegyházmegyében az új evangelizálás ügyének minden vonatkozásban (erkölcsi, információi, személyi állomány, anyagiak stb.). 3 A fôpásztor nevezzen ki egy alkalmas személyt az új evangelizálás püspöki helynökévé és biztosítson számára intézkedéseihez elsôbbséget és teljes támogatást. A püspöki helynök feladata, hogy megszervezze és irányítsa az új evangelizálás területeit, értelmiségiek, családok, bibliaapostolság, stb. 4 A Fôegyházmegyei Teológiai Tanfolyam vegye át az evangelizációs felkészítés feladatát is. 5 A vasárnapi igehirdetés alkalmazkodjék a jelenlevôk életkori sajátosságaihoz. Vegyük komolyan, hogy a homíliában az evangélium kifejtése történjék meg. 6 A plébánián olyan civil irodavezetô, egyházi alkalmazott legyen, aki a bejövô embereket evangelizálni tudja (fel tudja ajánlani nekik a plébániai közösséghez kapcsolódást biztosító csoportokat). Fel kell erre ôket készíteni. 7 Nagyobb figyelmet kell fordítani a katolikus iskolákba és hittanra járó gyermekek szüleinek megszólítására, és ahol szükséges, el kell kezdeni megfelelô szintű kateketizálásukat, felkészítve ôket a tanúságtevô keresztény életre. Rendkívüli jelentôsége van ebben a katekumenátusnak. 8 Külön lehetôség a nem egyházi iskolákban, hitoktatáson túlmenô hatékonyabb megjelenésünkre, pl. osztályfônöki (etika), irodalom (Biblia), történelem (egyháztörténelem) órákra való bekéredzkedés, segítségnyújtás felajánlása útján. Ahol lehetséges, maga a lelkipásztor, vagy egyházi szakember beszéljen az iskolásoknak, keresztény szempontból fontos témákról (szabadság-szabadosság, szerelem-szexualitás, család-áldozat-boldogság, felelôsség-szeretet és magzatvédelem). Itt lehetne az (ökumenikus) Timóteus Társaság FÉK programját (Fiatalok az Élet Küszöbén), Antióchia lelkiség, valamint a Magyar Karitász szenvedélybeteg segítô prevenciós programját alkalmazni. 9 Ifjúsági evangelizációt lehet kezdeményezni kollégiumokba való bejutás, szabadidôs programok, illetve vallásismereti és kulturális elôadások szervezésével, mint preevangelizációval. Ehhez megfelelôen felkészített, képzett hittanárokat kell alkalmazni. 10 Plébániai nyitott, tudományos, szakmai, kulturális, sport, illetve szórakozási programok meghirdetése keresztény szellemben, és keresztény szervezéssel. -- Templomba járó híveink tudatosabb formálása az evangélium átadására. -- Ifjúsági és felnôtt hittanos- csoportok felelôsségének ébresztése. 11 A nagyobb városokban mindenképpen, de ahol csak lehet mindenütt, hirdessünk felnôtt katekézist, amelyek továbbképzô fórumként a felnôtt hívekkel megszerettetik a Szentírást, elôsegítik vallásos ismereteik gyarapodását és egyben közösségformáló erôt is jelentenek (vö. Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat által ismertetett módszerek). 12 Szorgalmazzuk, hogy minél több arra alkalmas hívô vegyen részt a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat bibliaapostol képzô szemináriumán. 13 Ahol lehetôség van rá, jelenjék meg az egyház, a katolikus tanítás a helyi médiában: sajtóban, rádióban, televízióban. Éljünk a mai kor adta lehetôségekkel, hogy Jézus tanítása elérjen minden embert. Ehhez képezzünk megfelelô tanfolyamokon hozzáértô világi munkatársakat. 14 Minden plébánián legyen sajtófelelôs (célszerűen egy képviselô). Ô fogja össze a sajtóapostolokat, akik keresztény hivatásuknak érzik a katolikus sajtó terjesztését (gyermek-, ifjúsági- és felnôtt újságok), ill. annak megszervezését. 15 Mindenütt létre kell hozni ingyenes, helyi plébániai híradót, melybôl a hívek kellô információt, útbaigazítást kapnak az elkövetkezô eseményekrôl. Az értesítô egyúttal felhasználható oktatási, ismeretterjesztési célokra is. Ki kell adni meghatározott idôszakonként megjelenô fôegyházmegyei informatív sajtókiadványt, amely a papok és hívek részére egyaránt ismerteti a Fôegyházmegye legfontosabb eseményeit, programjait, közli a fôpásztor rendelkezéseit. 16 A templomok elôterében legyen megfelelô méretű, igényes fali hirdetôtábla. Ez felhasználható a hívek sokoldalú tájékoztatására, ezen kívül jó lehetôséget nyújt színvonalas plakátok elhelyezésére, melyek a templomba betérôk véleményformálásának is hatékony eszközei lehetnek. 17 A nagy plébániákon legyen árusítás, ahol katolikus kiadóink könyvei, videó- és hangkazettái bárki által megvásárolhatók. 18 A hittani ismeretek gyarapítására, a lelkiség elmélyítésére alkalmas könyvekbôl álló könyvtárat hozzunk létre a plébániákon, mely a keresztény családi élet és gyermeknevelés területén is segítséget tud nyújtani a szülôknek és családtagoknak. -- Ahol ez megvalósítható, alakítsunk ki a plébániákon olvasószobát, klubhelyiséget (videó- és tv-készülék). Ez jó lehetôség a világiak közösségbe vonására is. 19 Lehetôség szerint minden plébánián legyen számítógép, amely ma már az információforrás nélkülözhetetlen eszköze újságkészítéshez is jól felhasználható kiadványkészítôvel; Internet: vatikáni és egyéb egyházi honlapok elérésére stb.). 20 Váljanak vonzó, kifelé is irányuló, karitász tevékenységet végzô, élô közösséggé a plébániák, mert a jótettekben megnyilvánuló evangelizációra fogékony a világ. Az egyes plébániai közösségekben alakuljon ki kezdeményezô készség Istenre való figyeléssel, kellôen felkészített munkatársakkal és a nélkülözhetetlen imaháttérrel. 21 A személyesen végzett evangelizáció során (családi körben, munkahelyi, lakóhelyi környezetben) mindaddig beszéljünk a keresztény hitrôl -- tiszteletben tartva beszélgetô partnerünk szabadságát --, amíg visszautasításban nem részesülünk. 22 Az elôírásoknak megfelelôen végzett temetéseknek és fôleg az ott elhangzott szentbeszédeknek evangelizáló hatása lehet. Kívánatos, hogy a temetést kérô hozzátartozókkal a plébános vagy munkatársa olyan formában tárgyaljon, hogy a megbeszélés lehetôség szerint evangelizáció is legyen. 4. Rendelkezések 23 Az egyházmegyének legyen evangelizációs püspöki helynöke. Feladatai: -- evangelizációs munkatársak képzésének megszervezése, -- az evangelizációs központok működtetése, -- fôegyházmegyei missziós tervek készítése, összehangolása, -- a pap nélküli településeken a misszió megszervezésének segítése, -- rendszeres beszámolási kötelezettség a fôpásztornak, -- stb. 24 A fôegyházmegyei lelkipásztori tervet ki kell dolgozni, oly módon, hogy benne kellô hangsúllyal helyet kapjon az evangelizálás is világiak bevonásával (pl. plébániai ,,szinódusok''). 25 A katolikus lelkiségi mozgalmak és egyesületek együttműködve a helyi plébánossal és figyelembe véve az alapvetô helyi adottságokat, akadálytalanul végezhessék evangelizációs tevékenységüket. 26 Legyenek evangelizációs centrumok. 27 Gondoskodni kell a Fôegyházmegye területén a fôiskolások evangelizációjáról és lelki gondozásáról. Legyen a fôiskolásoknak fôállású lelkésze Kecskeméten. 28 Fôállású fôiskolai lelkész csak teológiai doktorátussal rendelkezô pap lehet. ======================================================================== 2. A katekumenátus 1. Teológiai alapvetés A felnôtt hitt jellemzôi a Szentírásban Tanúságtétel tetteinkkel: Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és tettekre is váltja, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette (Mt 7,24). -- Tanúságtétel szavainkkal: ,,Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévô reménység okát kérdezi tôletek!'' (1Pét 3,15). Pál apostol szerint a keresztény embernek el kell jutni a hitbeli nagykorúságra: ,,amíg mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére'' -- írja az Efezusi levélben (4,13). A katekumenátus fogalma és célja ,,A kereszténnyé válás az apostolok óta egy út megtételét és a több állomású beavatást jelenti.'' (KEK 1229) Ezt az utat be lehet járni gyorsan vagy lassan. ,,Ennek mindig tartalmaznia kell néhány lényegi összetevôt, és ezek a következôk: az ige meghirdetése, az Evangélium elfogadása, ami megtérést von maga után, a hit megvallása, a keresztség, a Szentlélek kiáradása, az eucharisztikus közösséghez járulás.'' (KEK 1229) A II. Vatikáni Zsinat a latin egyházban helyreállította a felnôttek több állomásra szétosztott katekumenátusát. A szertartások megtalálhatók az Ordo initiationis christianae adultorum (1972) c. kiadványban -- (KEK 1332.), lásd: FK (1999). -- ,,E fokozatosság mutatkozik meg az elnevezésekben is, melyeket az egyház azokra használ, akik a keresztségi katekumenátus különbözô szakaszaiban vannak: ,,szimpatizáns'' (OICA 12), aki már hajlik a hitre, de még nem hisz teljesen; ,,katekumen'' (17-18), aki már eldöntötte, hogy követi Krisztust; ,,választott'' vagy ,,folyamodó'' (24), akit meghívtak, hogy keresztelkedjék meg; ,,neofita'' (31-36), az újonnan megkeresztelt; ,,keresztény hívô'' (39), a keresztény közösség aktív, érett hitű tagja. ,,A katekumenátus nem a hittételek és parancsok egyszerű elôterjesztése, hanem bevezetés a teljes keresztény életbe, megfelelô hosszúságú újoncidô, amely alatt kiépül a személyes kapcsolat a tanítvány és Krisztus, a Mester között. A hitújoncokat tehát jól be kell vezetni az üdvösség misztériumaiba, az evangéliumi erkölcsök gyakorlatába; meghatározott idôközökben egymást követô szertartásokkal pedig vezessék be ôket Isten népének életébe: vegyenek részt hitéletében, liturgiájában és szeretetgyakorlataiban.'' (AG 14) ,,A felnôtteknek szóló katekézis olyan személyekhez szól, akiknek joga és kötelessége, hogy éretté tegyék a hit Istentôl kapott csíráit, akiknek hivatása, hogy különbözô társadalmi szerepeket vállaljanak, akik mélyreható változásoknak és kríziseknek vannak kitéve. Ezért a felnôtt hitét állandóan magyarázni, növelni és védeni kell, hogy elnyerje a keresztény bölcsességet, mely értelmet, egységet és reményt tud adni a személyes, társadalmi és szellemi élet sok megnyilvánulásában'' (KÁD 173). 2. Helyzetelemzés Fôegyházmegyénk lelkipásztorkodását jórészt még mindig a népegyházi gondolkodás és az ennek megfelelô működés jellemzi. A népegyház azt az egyházat, illetve társadalmat jelöli, amelyben a nép élete nagyjából egybeesett a vallás, az egyház életével. A népegyházi lelkipásztorkodás fôbb alapelemei: -- a keresztség, elsôáldozás és bérmálás szentségének gyermekkorban történô kiszolgáltatása -- ezzel kapcsolatban a gyermekek hitoktatása -- a hívônek mondott felnôttek szentségi pasztorációja: vasárnapi szentmise, igehirdetés, gyóntatás, esketés, betegek kenete, temetés. Ez a gyakorlat magától értetôdônek veszi, hogy az emberek benne élnek az egyház közösségében és élô hittel rendelkeznek. Napjainkban azonban a tapasztalatok nem ezt mutatják. Általános a panasz, hogy a beavató szentségekben részesült gyermekek és felnôttek legnagyobb része nem gyakorolja keresztény hitét. Ennek egyik fô oka, hogy nem az igazi megtérés, a meggyôzôdéses hit indítja ôket a szentségek felvételére. Ennek magyarázata az, hogy általában nem részesülnek megfelelô felkészítésben, valamint sokszor nincs olyan befogadó közösség, amelynek segítségével kapcsolódhatnának az egyházi közösséghez, megszerzett hitismereteiket bôvíthetnék, a keresztény életformát élményszerűen elsajátíthatnák. Sajnos, jó néhány plébánián ennek ellenére sem látható ôszinte törekvés az ilyen közösségek létrehozására. Az elmúlt évtizedekben az egyházra nehezedô elnyomás és a szekularizáció következtében hitoktatásban nem részesült, többségében a keresztény, a vallást nem ismerô generációk nôttek fel. Az ô soraikból kerülnek ki növekvô számban olyanok, akik ifjú- illetve felnôtt korban kérik a beavató szentségek felvételét. Többen próbálkoznak a Fôegyházmegyében a felnôtt korban beavató szentségekhez járulókat meggyôzôdéses hitre vezetni, de ezek a próbálkozások mind ez ideig részleges eredményhez vezettek és nincsenek összehangolva. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1999. Advent I. vasárnapjától kötelezô jelleggel elrendelte a katekumenátus bevezetését Magyarországon, közreadva a Felnôttek beavatása a keresztény életbe c. szertartáskönyvet. Fôegyházmegyénk néhány plébániáján ennek nyomán már elindult a felnôtt megtérôkkel való foglalkozás. A gyermekkorukban szentségekhez járult, templomba járó felnôttek nagyobb része nem jutott el a tényleges felnôtt hitre, az apostoli elkötelezettség vállalására. Jórészt ,,vasárnapi keresztények'', mindennapjaikat nem hatja át a keresztény hit értékrendje. Növekvô igény figyelhetô meg a felnôttek részérôl a hitükben való továbbfejlôdés iránt. Plébániai szinten, lelkiségi mozgalmakban, sôt fôegyházmegyei szinten is történtek szép próbálkozások (pl. bibliakör, Szentlélek szeminárium, Fülöp kurzus, Plébániai Munkatárs Képzô, stb.), de ezek szintén esetlegesek, nincs átfogó felnôttképzési koncepció, nincs felnôttképzési referens. 3. Javaslatok 29 Mind a lelkipásztorkodó papság, mind a hívek szemléletét közelíteni kell egy olyan lelkipásztori irány elfogadása, követése felé, melyben az újraevangelizálás, vagyis a nem hívôk (elsôsorban felnôttek) megtérésre és valódi hitre vezetése legalább ugyanakkora hangsúlyt kap, mint az eddig központi helyet betöltô szentség- kiszolgáltatás. E célból továbbképzéseket, konferenciákat, lelkigyakorlatokat stb. kell tartani. 30 A plébános figyeljen arra, hogy a plébániájához tartozó katekumenek ne csak a hitismeretek elsajátítására kapjanak lehetôséget, hanem befogadó közösségeket találjanak fejlôdô hitük megélésére. A még meglévô, templomba járó hívek közösséggé formálása, missziósküldetés tudatra, apostoli lelkületre való nevelése jelentheti az elsô lépéseket a befogadó közösség(ek) létrehozására. Ahol az elkötelezett, hitüket közösségben megélôk hiánya vagy a túl nagy passzivitás miatt nincs ilyen közösség, ott egy a közelben lévô más csoport, vagy legalább egy-egy komolyan hívô család, esetleg személy (kezes) gondjaira kell bízni a jelölteket. Szükségesnek látszik, hogy a katekumenekkel egy-egy nagyobb területen, vagy egy-egy városban összevont foglalkozás valósuljon meg. Ahol ez szükséges, ott a katekumenekkel egy-egy nagyobb területen összevontan foglalkozzanak. Ebben segíthetne a felnôttképzési referens, illetve a munkatársai közé tartozó területi felnôttképzési vezetô. 31 A hagyományos, fôként a templomban összpontosuló vallásgyakorlati formák -- a szentmisék -- számát a valós igény figyelembe vételével át kell szervezni. Növelni kell azonban a templomon, plébánián kívüli, evangelizáló tevékenységet. Erre jó alkalmak lehetnek az olyan ünnepek, rendezvények, amelyek vonzzák az embereket, s rendelkeznek keresztény tartalommal. Meg kell tanulnunk kilépni a templomok, plébániák falai közül, s ott utolérni az embereket, ahol vannak. 32 Ahol erre lehetôség nyílik, mindenképpen használjuk fel a média segítségét az evangelizálásra (helyi újság, esetleg TV, rádió, internet). Igyekezzünk minél több világi hívôt kiképezni a kommunikációs eszközök keresztény módon történô használatára és vegyük igénybe a segítségüket. 33 A katekumenátus már meglévô szertartásrendje mellett ki kell dolgozni az egyház teljes tanítását közvetítô, egységes, felnôtteknek szóló katekézist is. Ennek alapja a Katolikus Egyház Katekizmusa lehetne. 34 A plébániákon a fô hangsúly a felnôttkatekézisen legyen. Különös gondot kell fordítani a felnôttek képzésében a liturgia ünneplésére, a Biblia teljesebb megismerésére, valamint a szentségek mélyebb megértésére és megélésére. 35 Különösen jó lehetôséget látunk a felnôttekkel való kapcsolatfelvételre és a felnôttképzés elindítására a következô élethelyzetekben: jegyesség, kisgyermek nevelés, gyesen lévô édesanyák, hittanos szülôk stb. 36 Használjuk fel a lelkiségi mozgalmak és más régi vagy új közösségek segítségét, melyeknek tapasztalataik vannak a felnôttképzés területén! 37 Meg kell teremteni a lehetôséget és az anyagi alapot papok, hitoktatók, más világi segítôk képzésére és továbbképzésére a felnôtt katekézis és evangelizáció területén. Szükségesnek látjuk, hogy a fôpásztor által megbízott papok és világiak teljes munkaidôben ezt a feladatot végezzék. Meg kell oldani valamiképpen a felnôttoktatás díjazását azok számára, akik azt rendszeresen végzik. 4. Rendelkezések 38 A katekumenek anyakönyvének használata minden plébánián kötelezô, melyet ugyanúgy kell vezetni, mint bármilyen más anyakönyvet. A fôegyházmegyei központ így tudja ellenôrizni azoknak a gyermekeknek, fiataloknak és felnôtteknek elôírásos felkészítését, akikre a felnôttek és gyermekek katekumenátusa vonatkozik. 39 A katekumenátus egységes követelményrendszert tartalmaz a beavató szentségek felvételére vonatkozóan (lásd bôvebben: 6. Liturgia és szentségek dokumentum). Ennek megtartása a Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegye területén kötelezô. 40 A Fôegyházmegyében működjék felnôttképzési és evangelizációs püspöki helynök, aki erre a munkára függetlenített területi munkatársak segítségével dolgozik. Az ô számukra biztosítani kell a tisztességes megélhetés feltételeit. A püspöki helynök munkatársaival hozza létre a felnôttképzési központokat, ahol evangelizációs és képzési programok alapján folyik az oktatás. 41 A plébániai képviselôtestületek testületileg és rendszeresen kötelesek részt venni felnôttképzési programokon. Ennek megtörténtérôl a plébániavezetôknek évente jelentést kell adniuk a fôegyházmegyei központ számára. ======================================================================== 3. Hitoktatás és hitoktatóképzés 1. Teológiai alapvetés Jézus ezzel küldi tanítványait: ,,Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg ôket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg ôket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok a világ végéig.'' (Mt. 28, 18-20) ,,A szülôk feladata, hogy az Isten és az emberek tiszteletével olyan családi légkört teremtsenek, amely elôsegíti a gyermekek minden irányú nevelését az egyéni és közösségi élet számára.'' -- ,,Igen fontos, hogy a házasság szentségének kegyelmével és hivatásával gazdagított keresztény családban a gyermekek, a keresztségben elnyert hit szerint, már kiskorukban megtanulják Isten ismeretét és szeretetét.'' (GE 3) ,,A katekézis a gyermekek, fiatalok és felnôttek olyan hitre nevelése, amely leginkább a keresztény tanítás rendszeres átadásával történik, azzal a céllal, hogy a híveket bevezessék a keresztény élet egészébe'' (CT 81). ,,A püspöknek gondoskodnia kell arról, hogy a katekéták megfelelô fölkészítést kapjanak a feladatukhoz, úgy, hogy jól ismerjék az egyház tanítását, és tanulják meg a pszichológia és a pedagógia elméleti és gyakorlati törvényszerűségeit.'' (KÁD) -- ,,A katekétaképzés célja az, hogy képessé és alkalmassá tegyen az evangélium továbbadására'' (DCG 111). A plébánosok hivataluknál fogva törekedjenek arra, hogy a hitoktatás végzéséhez vegyék igénybe a világi krisztushívôk és fôként a hitoktatók munkáját (vö. CIC 776. kán.). ,,A katekéta Szentlélektôl kapott karizmája, a megalapozott lelkiség és az élet egyértelmű tanúsága éltet minden módszert, és csak az ô emberi és keresztény erényei biztosítják a szövegek és minden más segédeszköz jó használatát'' (KÁD 156). ,,A kateketikai gyakorlatban sem a legfejlettebb pedagógiai technikák, sem a legragyogóbb emberi személyiséggel rendelkezô katekéta nem helyettesítheti a Szentlélek csöndes és finom tevékenységét. Ô a fô katekéta; Ô a belsô mester''. -- ,,Éppen ezért a katekéta lelkében lakjék a türelem és a bizalom, hogy maga Isten az, aki kicsíráztatja, fölneveli és gyümölcsözteti Isten Igéjének jó földbe vetett és szeretettel megmunkált magvát.'' (KÁD 288-289). ,,Az iskolai vallásoktatásnak az ad sajátos jelleget, hogy be kell hatolnia a kulturális környezetbe és kapcsolatba kell lépnie a többi tantárggyal. Éppen ezért az iskolai vallásoktatásnak iskolai tantárgyként kell megjelennie ugyanazzal a rendszerességgel és szigorral, mint a többi tantárgynak. A keresztény üzenetet és eseményt ugyanazzal a komolysággal és mélységgel kell bemutatnia, mellyel a többi tantárgy közli a maga tudását.'' (KÁD 73) ,,A keresztség utáni katekézis -- anélkül, hogy egyszerűen másolnia kellene a keresztségi katekumenátust, és elismervén a katekézis növendékeiben megkeresztelt voltukat -- jól teszi, ha merít a keresztény életnek ezen elôkészítô iskolájából és engedi, hogy ennek fô jellegzetességei termékenyítôleg hassanak rá.'' (KÁD 91) 2. Helyzetelemzés A./ A hitoktatás helyzete egyházmegyénkben A keresztény hitre való nevelés ma leginkább a gyermekekkel való foglalkozásokra koncentrálódik. Egyházmegyénkben is jellemzô, hogy elsôáldozás után kimaradnak a gyermekek, majd megjelennek a bérmálkozás idején és utána teljesen elhagyják az egyházat. Katekézisünk hagyományos helye az iskola. Ennek elônye, hogy a hely a felszerelt tanterem és a védett idô (amikor a gyermekeket megkaphatjuk) elvileg adva van. Hátránya, hogy a hitre nevelés tantárgyjellegűvé válik, és kevésbé van mód a nevelésre, és a tanulók plébániai közösségbe való beépítésére. Hátránya továbbá, hogy a helyi igazgató kényére-kedvére van kiszolgáltatva a hitoktatás. Tudomásul kell vennünk, hogy a kommunista-ateista rendszer megszűnése után is még ott él a volt kommunista vezetôkben a rendszerváltás elôtt beidegzôdött harcos vallásellenessége. Sajnos a rendszerváltás e tekintetben sokszor nem tapasztalható az iskolákban. Bizonyos esetekben rosszabb a helyzet, mint a rendszerváltás elôtt annak ellenére, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény elôírja: ,,Az iskola, a kollégium, illetve az óvoda köteles biztosítani a hit- és vallásoktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket, így különösen a helyiségek rendeltetésszerű használatát.'' (4.§ 4). Viszont igen gyakran elôfordul, hogy az igazgatók nem tesznek eleget a törvény rendelkezésének, hivatkozva arra, hogy az általuk vezetett intézmény oktatási-nevelési rendjét zavarja a hitoktatás és a hitoktatás végzéséhez szükséges védett idôt sem biztosítják. A diktatúra idején a 21/1957-es törvény ezt biztosította. A plébániai katekézis elônye, hogy a plébániai közösségekbe épül bele, és a nevelésre is nagyobb lehetôség van. Hátránya, hogy nincs védett ideje, így igen sok jó szándékú gyermek marad el iskolai elfoglaltsága miatt, valamint sok plébánián komoly anyagi gondot jelent a hittantermek megfelelô felszerelése, télen a fűtése. A katekézis anyagi feltételei sok helyen nincsenek biztosítva. Nem áldoznak szemléltetô eszközökre, ajándéktárgyakra és közösséget formáló táborokra. Így a hitoktatók korlátozva vannak nevelési céljaik megvalósításában. B./ Hitoktatók és hitoktatóképzés Az egyházmegyénkben Baján kezdôdött el a fôegyházmegyei hitoktató képzés 1985-ben, több mint 100 hitoktató kapott végbizonyítványt. Jelenleg Kecskeméten működik a három éves Fôegyházmegyei Teológiai Tanfolyam, ahol a hitoktatók képzése folyik. Szép számmal találhatók olyan hitoktatók is, akik hittanári diplomával rendelkeznek. Egyházi iskolában, ahol kötelezô tantárgy a hitoktatás, csak ôk taníthatnak (LXXIX. Közoktatásról szóló tv. 17.§). Ennek ellenére sok helyen olyan személyeket alkalmaznak a katekézis végzésére, akiknek semmilyen hitoktatói képesítésük nincs. Valamint vannak olyan hitoktatók, akik kifogásolható erkölcsi és általános emberi magatartásuk, életvitelük miatt nem felelnek meg az elvárásoknak. A legtöbb helyen azonban a katekéták elkötelezett személyek, akik szentségi életet élnek. Egyházmegyénkben működik az Egyházmegyei Hitoktatási Bizottság (EHB), melynek esperes-kerületenként egy pap és egy világi hitoktató tagja van, mely ,,olyan eszköz, mellyel a püspök, mint az egyházmegye feje és fô tanítója az egész hitoktatás munkáját irányítja, segíti és ellenôrzi'' (DCG 126.) és megfelel a KÁD 265. pontjában foglaltaknak. Javaslatok A katekézis anyaga: 42 Olyan tantervre van szükség, amely azt a minimális tudásanyagot tartalmazza, amely elegendô a vallásgyakorlatok végzéséhez, ugyanakkor sokoldalúan kellene szemléltetni, érzékeltetni a gyakorlati vallásos élettel kapcsolatos tudnivalókat, hogy a vallásos élet készséggé fejlôdjön. Ezért gyökeresen meg kell változtatni a hittankönyvek rendszerét, egységes szemléletű hittankönyv sorozatra van szükség és ehhez megfelelô tanári segédkönyv és munkafüzet, amelyeknek használata elôsegítené a hitoktatók ilyen irányú munkáját. A katekézis módszere: 43 a.) a nevelés elsôdlegessége az oktatás elôtt Az iskolai módszerek kiválóan segítenek abban, hogy a gyerekek elsajátítsák a hittan-anyagot. A gyermekek azonban semmivel sem lesznek jobbak, nem lesznek vallásosabbak attól, hogy pl. fel tudják mondani a tízparancsolatot. EHB-nek olyan módszert kell kidolgozni, amely a hittan-csoportokból közösséget formál. A közösség formálásának módszerét már ismerjük, de a hitoktatásban még nem sokan alkalmazzák. Ezért ajánlatos már most megvalósítani azt, hogy legalább a felsôtagozatban az egyik hittanóra ismeretközlô módszerrel megtartott óra legyen, míg a másik a plébánián közösségépítô óra, megbeszélve, illetve alkalmazva a hittanórán tanultakat. A plébániai foglalkozás lényegében a gyermek- katekumenátus több lépcsôs módszerével történjék. 44 b.) A szentségek felvételére való felkészítés A szentségekre való felkészítés külön katekézist igényel, mert egy- egy osztályközösségben nem minden gyermek lesz elsôáldozó vagy bérmálkozó. Csak az legyen, aki hitéleti szempontból is megfelel a követelményeknek. Egységessé kell tenni azokat a feltételeket, amelyekkel megszabjuk azt, hogy ki lehet elsôáldozó, vagy ki lehet bérmálkozó és ki nem. 45 A szentségekhez való járulást nem szabad mindenáron évhez, osztályhoz kötni, de az elsôáldozás ne legyen korábban a 2. osztály végénél. A gyerekekkel is végig kell járatni a katekumenátus fokozatait. Normál körülmények között általános iskolásoknak négy évre elosztva és a katekumenátus egyes fokozataihoz alkalmazva a katekézist: a befogadás szertartása; skrutíniumok beiktatása; bűnbánati liturgiák; keresztelés és szentáldozás, vagy bűnbocsánat szentsége; elsôáldozás. Ezt követôen a katekézis újabb hat éves ciklusa következik ugyancsak a katekumenátus fokozatainak beiktatásával, szükségszerű ismétléseivel egészen a bérmálásig. Így a felkészítést tehát a katekumenális katekézis elôírása szerint lehetne végezni, közben a gyermek, a fiatal egy közösségben találná magát. A katekézis helye: 46 Az iskolai katekézis Fontosnak tartjuk, hogy a katekézis jelen legyen az iskolában, hogy így az iskola minden tanulója számára elérhetôvé váljon. Ezért szorgalmazni kellene, hogy az iskolában kötelezôvé váljon a hittanóra, illetve a nem hívôk számára az etika tanítása. Ebben az esetben védetté válna az oktatás ideje. 47 A plébániai katekézis A keresztény közösség önmagában élô katekézis. Puszta létével ünnepel és cselekszik, és a katekézisnek mindig eleven és nélkülözhetetlen helye marad a plébánia, az egyházmegye élô sejtje: ,,Bekapcsolja az egyház egészébe, és így egységbe tömöríti az embereknek azt a sokféleségét, amely az egyház közösségében található (KÁD 141). -- ,,Kétségtelenül a plébánia a legjelentôsebb hely, ahol formálódik és megnyilvánul a keresztény közösség. A plébánián ugyanis megjelenik minden emberi különbség, és beleszövôdik az egyház egyetemességébe.'' (KÁD 257). Javasoljuk a plébániai katekézist, mert a hitoktatásban részesülôk bizonyíthatóan jobban beépülnek a hívô közösség életébe. A katekézis alanyai: 48 ,,Az életkoronkénti katekézis a keresztény közösség alapvetô igénye'' (KÁD 171). A katekézis mindig egy fejlôdô embert szólít meg és von be a közösségi életbe. Így mindig a konkrét embert tartja szem elôtt, és ôt célozza meg. Az emberi érettség elérése szempontjából minden életkornak megvan a maga sajátos jelentése és rendeltetése. Az érettséget jellemzi, hogy harmonikus, mindenre kiterjed. Ezért a plébánia vezetôjének törekednie kell, hogy minden életkorban hozzáférhetôvé váljon az egész kinyilatkoztatott üzenet, az egyén hitben való fejlettségének megfelelô, sajátos formában. 49 Óvodások katekézise A személyes, önálló hit megalapozása az óvodás korban történik. A plébánosok szorgalmazzák, hogy a saját plébániájuk területén működô óvodákban is meginduljon a katekézis. 50 Általános iskolások katekézise A tanév megkezdése elôtt, az anyakönyvbôl vagy más nyilvántartásból írja ki a plébános az elsô osztályba iratkozók neveit, és a hitoktatók keressék fel szüleiket felajánlva hitoktatói munkájukat. Ezen kívül újságban, rádióban is hirdetni kell a hitoktatás megkezdését. Javasoljuk, hogy az elsô osztálytól kezdve az Fôegyházmegye által bevezetett Hittan Bizonyítványt adjunk a gyerekek kezébe az év végén, amelyben ha nem is osztályozzuk, de minôsítsük magatartásukat, tudásukat, hitéletüket és a közösséghez való viszonyukat. Fontos még, hogy minden gyermekrôl központilag kiadott személyi lapot (számítógépes nyilvántartást) vezessünk, amely a plébánián marad, és ha új hitoktató kerül a csoporthoz, így tájékoztatást kapjon a gyermekekrôl ennek segítségével. 51 Serdülôkorúak katekézise A legnehezebb ezt a korosztályt rendszeres katekézisben részesíteni. Fontosnak tartjuk e korosztállyal való tematikus és módszeres foglalkozás kidolgozását. (Lásd a Szinódus Ifjúsági dokumentumát -- 5. fejezet.) 52 Felnôttképzés katekézise -- katekumenek A fiatalok egy része valami oknál fogva eljut a keresés útjára. Legtöbben saját hibájukon kívül maradtak eddig távol az egyháztól. Nincsenek megkeresztelve, nem voltak elsôáldozók, nem részesültek a bérmálás szentségében. Ennek ellenére a felnôttek nem tartják magukat a hitoktatás címzettjeinek. A katekézist nagyon sokan ismeretlenül is elutasítják. A mai felnôtt -- történelmi szempontból egy közvetlen kommunizmus utáni korszakban -- vallási közömbösségben él. Így nincs tapasztalata és gyakorlata abban, hogy a vallással, hittel kapcsolatos kérdéseit meg tudja fogalmazni. A mondottak ellenére mégis vannak felnôttek, akik valami oknál fogva érdeklôdnek Jézus élete és tanítása iránt. Ôket szeretettel kell fogadni. Amennyiben ez az érdeklôdés megmarad, úgy ôket a prekatekumenátus tagjai közé kell felvenni. Meg kell velük ismertetni a plébániai közösségeket és a katekumenális katekézissel elvezetni ôket a keresztény nagykorúságra.(lásd a Katekumenátusról szóló dokumentumot -- 2. fejezet.) 53 Plébániai közösségek Fontos, hogy a különbözô korosztályokból álló hívô népet közösségekbe tömörítsük. Ilyen közösségek lehetnek a lelkiségi mozgalmak csoportjai, a plébániai képviselôtestület közössége, a nyugdíjasok közössége, vagy a fiatal családok közössége stb. Velük külön-külön is kell foglalkozni, a kateketizálásukat életkoruknak és állapotuknak megfelelôen kell végezni. A plébániai közösség így válik a közösségek közösségévé. 54 Fogyatékosok katekézise Gondoskodni kellene a katekéták olyan továbbképzésérôl amely felkészíti ôket a testi és értelmi fogyatékosok katekézisére. Az ilyen típusú iskolákban is meg kell szervezni a katekézist. 3. Rendelkezések 55 Hitoktató csak az lehet, akinek élô hite van és errôl tegyen tanúságot magatartásával. Továbbá megfelelô végzettséggel rendelkezzék (a csak egy éves hitoktatóképzésben részesülteknek el kell végezni legalább a hároméves Fôegyházmegyei Teológiai Tanfolyamot). Csak olyan katekéta taníthat, aki canonica missióval rendelkezik. Kell, hogy példás keresztény életet éljen (ne legyen eltiltva a szentségek vételétôl). 56 A hitoktatók munkáját az EHB segítse, amelynek vezetôje rendszeres kapcsolatban álljon az OHB-vel. A fôpásztor által megbízott hitoktatási felügyelô ellenôrizze és segítse a hitoktatók munkáját és az egyházi iskolák hittanóráit mint szakmai felügyelô látogassa. A tapasztaltakat beszélje meg a hitoktatóval, tegyen jelentést az illetékes plébánosnak, az egyházi iskola igazgatójának, a Fôegyházmegye fôpásztorának. 57 A hitoktatási felügyelô is az EHB tagja. 58 A hitoktató köteles tanmenetet, haladási naplót és tanuló nyilvántartást vezetni. Az egyházi iskolákban az iskolai dokumentumokat használja. -- Rendszeresen vegyen részt a hitoktatók számára szervezett továbbképzéseken amely évente kétszer van és 3 évenként a lelkigyakorlatokon. Ezek igazolatlan elmulasztása szankciót vonjon maga után. A hitoktató rendszeresen tartson kapcsolatot a szülôkkel és kezdeményezze szülôi értekezlet keretében, esetleg családlátogatás alkalmával, a szülôk katekézisét. A lelkipásztor keresse annak módját, hogy azokat a szülôket, akik vallásukat nem gyakorolják, az alapvetô hitbeli ismeretekbe bevezesse, az elmaradt szentségek vételére elôkészítse és a plébániai közösség életébe bevonja (katekumenátus). 59 Az EHB kerületi referensei a hitoktatókat fogják össze testvéri közösségbe. 60 A heti két hittanórából az egyik lehet közösségépítô gyakorlati óra. Ennek újszerű volta miatt a hitoktatónak még alaposabban kell készülnie. Közösségépítô óra módszertanát, oktatási és nevelési programját az EHB-nek ki kell dolgoznia és a hitoktatókkal továbbképzés alkalmával megismertetnie. 61 A szentségekre való felkészítés a plébánián történjék, kiegészítve az iskolai hitoktatást. A katolikus iskolák és a plébánia között legyen egyeztetés az ott hitoktatásban részesült gyerekek szentségekhez való járulásával kapcsolatban. 62 A bérmálkozók felkészülésükrôl tegyenek bizonyságot az Érsek úr által kijelölt hitoktatók elôtt. 63 A fôállású hitoktatók kötelesek nyári hittanos tábort szervezni vagy abban aktívan részt venni. 64 Az Érseki Hatóság által bekért adatokat a hitoktatók kötelesek megadott idôre beküldeni. 65 Az Érseki Hatóságtól kapott ajándék hittankönyvekrôl a hitoktató vezessen listát, vagyis név szerint jegyezze fel a megajándékozottak nevét. 66 Az EHB az OHB-val egyeztetve tervezze meg az egységes Hittanbizonyítványt, Személyi Kartont és Haladási Naplót, az Érseki Hatósággal hagyassa jóvá és adassa ki 2001. május 1-ig. 67 Az Egyházközség költségvetésében a hittanos gyermekek számának megfelelôen köteles a plébános keretösszeget betervezni, amelyet csak hitoktatásra lehet felhasználni. 68 A hitoktatók munkájának elôsegítésére Hitoktatási Konzultációs Irodát kell felállítani. Az irodát az EHB hozza létre, ahol módszertani és szemléltetô eszközök kölcsönzésére és vásárlására van lehetôség. 69 A hitoktatók érdekvédelme az EHB keretein belül történik. ======================================================================== 4. Keresztény nevelés, iskolák 1. Teológiai alapvetés A Szentírás tanítása: ,,Hagyjátok -- mondta --, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok ôket, hisz ilyeneké az Isten országa.'' (Mk 10,14) ,,Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!'' (Mt 28,19) ,,Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az nagy igazán.'' (Lk 9,48) Keresztény nevelés: ,,Minden kereszténynek joga van keresztény nevelésre...'' (GE 2). ,,A nevelôk munkája valódi, korszerű és szükséges apostoli tevékenység, egyúttal pedig a társadalom igazi szolgálata'' (GE 8). ,,A zsinat... emlékezteti a katolikus szülôket kötelességükre, hogy amikor és ahol megtehetik, gyermekeiket katolikus iskolákra bízzák, azokat erejükhöz mérten támogassák, gyermekeiket pedig velük együtt neveljék'' (GE 8). ,,A katolikus iskolák tanárai érezzék át, hogy valódi egyházi szolgálatra kaptak meghívást és nagylelkűen vessék be energiáikat az ,,élô kövek'' felkészítésére, az új keresztény évezred egyházának építésére... A katolikus iskola lépést tart korunk fejlôdésével, növendékeit ráneveli a földi haza javának hathatós munkálására, és elôkészíti ôket Isten országának szolgálatára, hogy példamutató és apostoli életükkel mintegy kovásza legyenek a társadalomnak'' (GE 8). ,,Az egyház mélységesen meg van gyôzôdve arról, hogy a katolikus iskola, amikor fölkínálja korunk embereinek a maga nevelési elgondolását, pótolhatatlan és égetôen fontos egyházi küldetést tölt be. Az egyház ugyanis a katolikus iskola által sajátos módon részt vállal a kulturális párbeszédben, s ezzel elôsegíti a valóságos fejlôdést, az ember, s annak természetes és természetfölötti rendeltetése számára.'' (KI 15) A katolikus iskola nevelési tervének Krisztus az alapja. Ô az, aki az emberi létnek új értelmét kinyilatkoztatja, és érvényre juttatja. Át is alakítja az emberi létet, mert képessé teszi az embert arra, hogy isteni módon éljen, vagyis gondolkodását, akaratát, cselekvéseit az Evangéliumhoz igazítsa'' (KI 34). ,,A katolikus iskola feladata, hogy szintézist teremtsen egyfelôl a műveltség és a hit, másfelôl a hit és az élet pólusai között. Ez a szintézis a különbözô tudományszakokba rendezôdött emberi tudás sokféle tartalmának integrációja által valósul meg az evangéliumi üzenet fényében és azoknak az erényeknek a kidolgozásával, amelyek a keresztény embert jellemzik.'' (KI 37) Egyházi Törvénykönyv: -- ,,Az egyháznak joga van arra, hogy bármilyen tantárgy oktatására bármilyen típusú és fokozatú iskolát alapítson és vezessen.'' (CIC 800. kán. 1.§) -- ,,Katolikus iskolának azt az iskolát nevezzük, amelyet az illetékes egyházi hatóság, vagy egy hivatalos egyházi jogi személy igazgat, vagy amelyet az egyházi hatóság írott okmánnyal ilyennek ismer el.'' (CIC 803. kán. 1.§) -- ,,A katolikus iskolában az oktatásnak és a nevelésnek meg kell felelnie a katolikus tanítás elveinek, az oktatóknak pedig ki kell tűnniük helyes tanításukkal és becsületes életükkel.'' (CIC 803. kán. 2.§) -- ,,A katolikus iskolák igazgatói a helyi ordinárius felügyelete alatt gondoskodjanak arról, hogy az oktatás ezekben az iskolákban tudományos szempontból legalább olyan szinten álljon, mint az illetô vidék többi iskolájában.'' (CIC 806. kán. 2.§) 2. Helyzetelemzés A negyven éves jogfosztottságot az 1990. évi IV. (a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló) törvény zárta le. A 3. § (1) bekezdése eltörli a vallásos pedagógusok hátrányos megkülönböztetését. Az 5. § a katolikus neveléshez, a 17. § az oktatási intézmény létesítéséhez és fenntartásához való jogot nyilvánítja ki. A Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 81. §-a rögzíti, hogy az egyházi fenntartású nevelési-oktatási intézmény vallási, illetve világnézeti tekintetben elkötelezett intézményként működhet, és ennek megfelelôen a felvétel elôfeltételeként kikötheti az adott vallás, világnézet elfogadását; nevelési programjába azt beépítheti; az alkalmazottakra, a gyermekekre, tanulókra a vallásgyakorlással összefüggô kötelezettségeket állapíthat meg; tananyagában a hitoktatás rendes tantárgyként szerepelhet. A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997-ben létrejött megállapodás értelmében: ,,Az egyház az általa fenntartott közoktatási intézmények után (óvodák, általános és középiskolák, diákotthonok) ugyanolyan szintű pénzügyi támogatásban részesül, mint a hasonló intézményeket működtetô állami és önkormányzati fenntartó.'' (I. 2. Cikk) Ehhez megjegyzésként hozzá kell tenni, hogy az adott súlyozott kiegészítô támogatás összege a normatív támogatással együtt sem elegendô az egyházi intézmények zavartalan működtetésének biztosítására, ezért annak kiegészítése a fenntartóra hárul. A keresztény nevelés elsôsorban gyermekekre és a felnôttség küszöbéhez közeledô fiatalokra irányul. Neveltjeink családi háttere -- amely a keresztény nevelés elsô számú művelôje kellene, hogy legyen -- sajnos nagyon gyakran sérült, erkölcsi és anyagi problémákkal küszködik, és a stabil keresztény értékrend hiányától szenved. Így ifjúságunknak sincs igazi értékrendje. Ami helyette van, az az anyagiakat felhalmozó fogyasztói szemlélet és a hedonista életvitel. Az önkormányzati iskolákban dolgozó elkötelezett világnézetű tanárok, hitoktatók keresztény életvitelükkel, tanításukkal kiemelkedôen fontos küldetést teljesítenek. A katolikus iskolák, plébániai közösségek pedig kifejezetten arra vállalkoznak, hogy neveltjeiknek és családjaiknak megmutassák a krisztusi utat, amelyen járva az igazi életcélok elérhetôek és megvalósíthatók. A Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegye fenntartásában jelenleg 9 nevelési- oktatási intézmény működik: Újonnan alapított óvodák, iskolák: 1. Szivárvány Katolikus Óvoda -- 1991 Kiskunmajsa 2. Katolikus Óvoda -- 1994 Jánoshalma 3. Szent Gellért Katolikus Ált. Isk. -- 1991 Kiskunmajsa 4. Szent Anna Katolikus Ált. Isk. és -- 1993 Jánoshalma 5. Szent Miklós Leánykollégium -- 1992 Kecskemét (felsôoktatásikollégium) 6. Kalocsai Érseki Kollégium -- 2000 Kalocsa Önkormányzattól átvett óvodák, iskolák: 7. Szent Margit Óvoda -- 1994 Kecskemét 8. Szent Imre Katolikus Ált. Isk. -- 1995 Kecskemét 9. Szent József Katolikus Ált. Isk. -- 1997 Kiskunhalas A Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegye területén a következô szerzetesrendek által fenntartott és működtetett nevelési-oktatási intézmények találhatók: 1. Piarista Általános Iskola Gimnázium és Diákotthon Kecskemét 2. Angolkisasszonyok Ward Mária Leánygimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola Kecskemét 3. Szent Anna Kat. Napköziotthonos Óvoda (Kalocsai Iskolanôvérek) Kalocsa 4. Kalocsai Iskolanôvérek Constantinum Intézmény (óvoda, ált. iskola, gimnázium, szakközépiskola és kollégium) Kiskunfélegyháza 5. Nagyasszonyunk Kat. Ált. Iskola és Gimnázium (Kalocsai Iskolanôvérek) Kalocsa 6. Szent László ÁMK (óvoda, ált. iskola, gimnázium, szakközépiskola és kollégium) (Kalocsai Iskolanôvérek) Baja Intézményeink többségükben működô óvoda, iskola átvételével kerültek hozzánk. Ebbôl adódik, hogy csak hosszabb, évekig tartó megújulási folyamat eredményeként válnak alkalmassá a nevelô-oktató munkát végzô pedagógusok az új katolikus szellemiségű és a keresztény erkölcsi értékrendet felvállaló munkára. Nehézségek Ma Magyarországon nincs olyan katolikus felsôoktatási intézmény, amelyben általános iskolai tanárképzés folyna, ezért nem kis gondot okoz a tantestület felállítása. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy kevés azoknak a pedagógusoknak a száma, akik arra készültek, hogy munkájukat olyan iskolában végzik, amely hivatalosan is vállalja a Katolikus Egyház hitvallását, erkölcsiségét, szellemiségét. Holott nyilvánvaló, hogy a szakmai felkészültség mellett elengedhetetlen a keresztény elkötelezettség és életvitel, valamint a hit dolgaiban való jártasság. Nehéz feladat a mai értékvesztett világban, a szekularizálódott társadalomban a katolikus iskola sajátos arculatának megteremtése, megôrzése. Pedagógusainknak, hitoktatóinknak nehéz a szintézis megteremtése hit és műveltség, hit és élet között akkor, amikor az emberek többsége a keresztény értékrend, a keresztény nevelés iránt nem motivált, másfajta ,,értékrend'' szerint mérlegelnek, döntenek. Intézményeink kis létszámúak, az óvodáink 60 és 110 közöttiek, iskoláink tanulólétszáma pedig 200 és 400 között oszlik meg. Ennek következtében magasak az egy gyermekre esô fajlagos költségek. Mivel az Érseki Hatóság és a szerzetesrendek, mint fenntartók erre a célra csak korlátozott mértékben tudják a szükséges támogatást saját forrásaikból biztosítani, intézményeink szigorú takarékosság mellett működnek. Rontja iskoláink esélyegyenlôségét a nehéz anyagi helyzet. A katolikus iskolák újjászületésétôl kezdve alig beszélhetünk fejlesztésrôl, jobbára csak szinten tartásról. Iskoláink felújításra, esetenként bôvítésre szoruló épületekben működnek. Intézményeink eszközfelszereltsége hiányos, az iskolai könyvtárak szegényesek, jelentôs összeget kívánó fejlesztésre szorulnak. Több helyen nincs alkalmas tornaterem. Ezek a tények gyakran a keresztény családok iskolaválasztási döntését is negatívan befolyásolják. Pozitívumok A Fôegyházmegye területét 20-30 kilométerenként lefedve ismét vannak egyházi iskolák, hála legyen érte Istennek. Vannak áldozatos, kitartó atyák, szerzetesek, pedagógusok, hitoktatók, szülôk, akik az árral, a divattá vált negatív korjelenségekkel szemben úsznak, s az új ember kialakításán (Ef 4,22) fáradoznak. Óvodáink, iskoláink nevelési programjaikban a szeretetre és kölcsönös bizalomra épülô keresztény pedagógiát alkalmazzák. Pedagógusaink a gyermekeket magához hívó Krisztust tekintik a nevelés területén példaképüknek, válogatás nélkül felvesznek, elfogadnak minden gyermeket. Óvodáinkban a hitre nevelô célzatú foglalkozás, iskoláinkban a heti kötelezô két hittanóra, valamint a vasárnapi szentmisén való részvétel, bázisul szolgál a pedagógiai munkához, és az általános nevelési feladatokat, a gyermekek magatartását jól motiválja. Pedagógusaink egymás iránti segítô szeretete intézményeinkben az evangelizáció élô valóságát mutatja. 3.Javaslatok 70 Tudatosítani kell a szülôkben, hogy ôk gyermekeik elsô számú nevelôi, nemcsak testi, hanem lelki fejlôdésükért is felelôsek. E küldetéshez segítséget kell nyújtani, ezért élô kapcsolatot kell kialakítani család és egyház között, ami lehetôvé teszi a szülôk evangelizálását. Keresztény családok nélkül nem teljesedhetik ki hatékonyan a keresztény nevelés, erre a nélkülözhetetlen háttérre iskoláinknak is szüksége van. 71 A katolikus nevelésnek nemcsak a család és az iskola a színtere, hanem minden plébániai közösség is. Ezért a gyermekeknek, az ifjúságnak, mint az egyház reménységének összefogására minden plébánián alakuljanak olyan csoportok, közösségek, ahol mintát kapnak a keresztény életvitelnek megfelelô szabadidô eltöltésére, művelôdésre és megtanulják az egymásra figyelést, egymás segítését. Katolikus iskoláinkban lehetôség szerint adjunk helyet a vallásos alapon szervezôdô gyermek közösségeknek (pl. cserkészmozgalom, szívgárda, Kalász, stb.), mivel a vallási szocializáció elsôsorban az ilyen közösségekben jöhet létre. 72 A keresztény nevelés nélkülözhetetlen segítôje a liturgia. El kell érni, hogy növendékeink a liturgikus ünneplésben, a szent cselekményekben tudatosan, tevékenyen vegyenek részt, hogy egyszerre, egy idôben legyen számukra a liturgia szolgálat és élet. 73 Minden lehetôséget ragadjunk meg arra, hogy felhívjuk a szülôk figyelmét az önkormányzati és katolikus iskola közötti különbségre azért, mert a katolikus iskola nevelési irányát a keresztény hit és a belôle levezethetô erkölcsi értékrend szabja meg. Rendszeresen hangozzék el a szószékrôl, hogy ahol csak lehetôség van rá, a keresztény szülôk gyermekeik iskolai nevelését, oktatását bízzák katolikus intézményeinkre. 74 Kívánatos, hogy a katolikus iskolákban a tanárok és nevelôk a valláserkölcs alapján álljanak, a szakma kiváló művelôi legyenek, hogy így a gyermekek példaképeivé válhassanak, mivel a pedagógus nemcsak szóval, hanem egész életével nevel. Ezért az egyházi iskolában tanító pedagógusoknál a keresztény világnézet és az erkölcsös magatartás alkalmazásuk feltételét képezi. 75 A katolikus iskola sajátos jellegének biztosítása legnagyobb részben az ott tanító pedagógusok tevékenykedésén és tanúságtételén múlik. Gondoskodni kell a pedagógusok egyházmegyei (plébániai) szintű vallási-világnézeti, lelki továbbképzésérôl, felkészült elôadók bevonásával, lelkinapok szervezésével. Mindezek megvalósításához a fenntartó nyújtson anyagi és erkölcsi támogatást. 76 A nevelôtestületeknek az igényes szakmai munka mellett foglalkozniuk kell azzal, hogy miként lehetne az adott intézmény katolikus egyházi karakterét megteremteni, még kifejezettebbé tenni. A cél az lenne, hogy az intézmény tanulmányi programján kívül éppen a keresztény világnézet és értékrend nevelési és oktatási programba való beillesztésével jelentsen alternatívát a keresztény családok számára más oktatási intézményekkel szemben. Ezzel tud az iskola az egyház részérôl való elvárásnak megfelelni, ennek kell az iskola igazi vonzerejévé válnia! 77 A katolikus iskola feladata a növendékek személyiségének keresztény szellemű formálása: ,,ez a feladat ma különösen is fontos, hiszen számot kell vetnünk azzal, hogy a család és a társadalom ezen a téren nem teljesíti a feladatát'' (KI 45). 78 Az oktatás és nevelés folyamatából nem maradhat ki a hitre és hazaszeretetre való nevelés. A katolikus iskolának folytatnia kell a magyar katolikus oktatás évezredes hagyományát, mely kiváló, hazáját és egyházát szeretô, képzett embereket adott az országnak. Ki kell fejlesztenie a késôbbi keresztény családi élethez szükséges tulajdonságokat, készségeket. Rendkívüli fontosságú a magyar történelmi múlt keresztény gyökereinek bemutatása, az Árpád-ház szentjeinek példaként való állítása. 79 Általános és középiskoláink alkossanak iskolatársulásokat, megfelelô tanulmányi eredmény elérése esetén legyen felvételi mentes a diákoknak katolikus elemibôl katolikus középiskolába való továbbhaladása. 80 A középiskolás korú gyermekeknek több mint fele szakiskolában tanul tovább. Ezt a korosztályt és ezt az iskolatípust az egyház általában nem tudja megközelíteni. Tervezni, szervezni kell ezekben az intézményekben is a hitoktatás lehetôségét. Katolikus szakmunkásképzô indítására is szükség lenne. 81 Egyházunknak hatékonyabban kell a keresztény nevelés szolgálatába állítani a helyi és országos tömegkommunikációs lehetôségeket. Fiataljainkat megcélozva kell igénybe venni az írott és audiovizuális információ nyújtotta lehetôségeket az evangélium terjesztésére, a keresztényi életminta bemutatására, a káros társadalmi jelenségekre való figyelemfelhívásra. A szülôk, pedagógusok, hitoktatók adjanak hatékonyabb motivációt gyermekeink, ifjaink számára a katolikus műsorok megtekintéséhez, és a romboló, értéktelen adások, filmek, olvasmányok kiszűréséhez. Lehetôség szerint legyen az iskoláknak saját szerkesztésű lapjuk. 82 A Fôegyházmegye lelkipásztori programja építsen a katolikus nevelési-oktatási intézmények szülôkre is kiható evangelizációs tevékenységére. A plébános és káplán atyák éljenek hatékonyabban a katolikus iskolák kínálta nevelési lehetôségekkel, ismerjék el, népszerűsítsék prédikációkban intézményeinket, ugyanakkor bizakodva és nagyobb türelemmel várják a látványosabb lelki és szellemi eredményeket. 83 Az iskolabizottság dolgozza ki a katolikus iskolákban kiváló munkát végzôk elismerési és jutalmazási rendszerét. 4. Rendelkezések 84 Az EKIF (Egyházmegyei Katolikus Iskolák Fôhatósága) a fenntartó Érseki Hatóság által elfogadott közvetítô, tanácsadó szerv az Fôegyházmegye nevelési-oktatási intézményei részérôl, mely képviseleti joggal rendelkezik, ugyanakkor a fenntartó szándékait is közvetíti az intézményekhez és konfliktus esetén a kompromisszumos megoldást keresi. 85 Mivel a keresztény nevelés, oktatás stratégiai kérdés, ezért az EKIF egy éven belül dolgozza ki a Fôegyházmegye oktatási és nevelési koncepcióját. 86 Iskoláinkban a világi igazgatók mellé ki kell nevezni lelkivezetôket a papság, vagy szerzetesek körébôl, akik rendszeresen vegyenek részt az iskola életében. 87 Katolikus nevelési-oktatási intézményeink pedagógusai rendszeresen vegyenek részt a számukra szervezett szakmai és vallási továbbképzéseken, valamint lelkigyakorlatokon, lelkinapokon. 88 Az egyházi iskolák katolikus növendékei számára vasár- és ünnepnapokon kötelezô a szentmisén való részvétel. Más történelmi egyházakhoz tartozó diákok hitüket saját vallásuk elôírásai szerint gyakorolják. ======================================================================== 5. Az ifjúság 1. Teológiai alapvetés Jézus a fiatalok barátja: a 12 éves Jézus története felhívja figyelmünket arra, hogy Jézus is volt fiatal, éppen ezért senki ne becsülje le az ifjút fiatal kora miatt. Az emberi életben külön hangsúlyt kap a kamaszkor, amelyhez hozzátartoznak az ,,Atya dolgai'' és a szülôknek való engedelmesség. -- Márk írja le, hogy ,,Jézus ránézett és megkedvelte'' az ifjút, aki megkérdezte tôle, mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet, aztán felszólította, hogy kövesse ôt (vö. Mk 10,17kk). Felelôsség a fiatalokért: elengedhetetlen, hogy az egyház is Jézus tekintetével nézzen a ma és a jövô fiataljaira, amikor a Mester örömhírét közli, hogy az ô életük is örömmel teli legyen. ,,Az egyház a fiatalokat úgy tekinti, mint reménységet s mint nagy kihívást az egyház jövôje számára'' (KÁD 182). -- ,,Ezért a fiatalokat nem szabad csupán a katekézis tárgyának tekinteni, hanem úgy kell szemlélni, mint aktív alanyokat, az evangelizáció tevékeny résztvevôit és a társadalmi megújulás megvalósítóit'' (KÁD 183; vö. CL 46). A fiatalok apostolai: ,,Maguk a fiatalok legyenek az ifjúság elsô és közvetlen apostolai: saját soraikban kell apostolkodniuk, jól kiismerve társadalmi környezetüket'' (AA 12). ,,A felnôttek tartsák fontosnak a baráti hangú beszélgetést a fiatalokkal. Ez teszi lehetôvé mindkét félnek, hogy áthidalva a korkülönbséget, megismerjék a másikat és átadják annak a maguk értékeit.'' (AA 12). -- ,,A fiatalokkal foglalkozó pap tudja meghallgatni ôket, és tudjon válaszolni nekik. Mindkettô fakadjon belsô érettségbôl és legyen összhangban életével és tanításával; de még inkább legyen az imádság gyümölcse az úr Krisztussal való egységben a Szentlélek vezetésével.'' (II. János Pál) A fiatalok veszélyeztetettsége: ,,A gyors és nagyméretű kulturális és társadalmi változások, a fiatalok számának növekedése, a felnôttkor felelôsségének vállalása elôtti nem rövid idôszak, a munkanélküliség és nem kevés országban a súlyos elmaradottság, a fogyasztói társadalom nyomása... mindez a fiatalok világát a várakozás, de nem ritkán a csalódás, az unalom, a félelem és kirekesztôdés világává teszi.'' (KÁD 182). ,,Sajátos védelemben kell részesülniük a fiataloknak a nekik ártalmas sajtótermékekkel és látványosságokkal szemben.'' (IM 12). ,,A Pápa éberségre int a félrevezetô világgal szemben. Kiemeli a veszélyeztetettség forrásait, az anyagi javak hajszolását, a reklámtechnikai visszaéléseket, a kábítószer-élvezetet, az alkoholizmust, a rövid életű szexuális kapcsolatokat, az erôszakot.'' (vö. PS 15). A fiatalok alapvetô jogai: ,,A gyerekeknek és a fiataloknak joguk van ahhoz, hogy ösztönzést nyerjenek az erkölcsi értékeknek helyes lelkiismerettel való megbecsülésére és személyes állásfoglalásával való elsajátítására, valamint Isten tökéletes megismerésére és szeretetére. Nyomatékosan kéri tehát a népek vezetôit és a nevelés irányítóit: gondosan ügyeljenek arra, hogy e szent jogaitól senki meg ne fossza az ifjúságot. Az egyház híveit pedig felszólítja, hogy áldozatra készen munkálkodjanak a nevelés minden területén, fôleg azzal a célkitűzéssel, hogy a nevelés és oktatás mindenkinek kijáró jótéteményeit minél hamarabb eljuttathassák a földkerekség valamennyi lakójához.'' (GE 1). 2. Helyzetelemzés Ifjúság alatt -- az országos irányelveket figyelembe véve -- a 14 és 30 év közötti korosztályt értjük általánosságban. Azonban ide sorolandók a cserkészek és a ministránsok is korosztálytól függetlenül. Nehézségek Általános az a szomorú tapasztalat, hogy 12 éves kortól elveszítjük azon fiatalok többségét is, akik már valamilyen szinten kapcsolatban vannak az egyházzal. A keresztény hit és értékrend, a hiteles keresztény életforma, a szentmise és a szentségek világa egyre távolabb kerül tôlük. Sok helyütt -- fôként falvakban -- nincs is korosztályuknak megfelelô katolikus közösség, amelybe bekapcsolódhatnának. Kevés az olyan lelkipásztor, aki az ifjúsági munkára is felkészült, illetve hiányoznak az elkötelezett és képzett ifjúságvezetôk. Fennálló veszély -- sokszor szomorú tapasztalat --, hogy a manipulált család, iskola és TV nem tudja hiteles módon közvetíteni az igazi értékrendet a fiataloknak. A fiatalok nagy része ténylegesen túlterhelt, fáradt, idejük betáblázott délutánonként is, sôt sokszor hétvégén is. A magyar iskolarendszer és a nemzeti alaptanterv jelenleg nem teszi lehetôvé a fiatalok tehermentesítését. A fiatalok pályakezdési lehetôsége és szociális helyzete egyre nehezebb. Pasztorációnk intellektuális, ezért nincs igazi élô gyakorlata a munkás fiatalok megszólításának. Szakmunkástanulókra hamarabb és erôsebben hatnak a lehúzó erôk. Általános tapasztalat, hogy a fiúkat az egyház életében nehezebb bevonni. Pozitívumok Fôegyházmegyénkben 6 ifjúsági körzet van (Apostag, Baja, Kalocsa, Kecskemét, Kiskunmajsa, Mélykút). Ifjúsági körzetekben rendszeresen vannak találkozók (ifj. szentmise, bál stb.) A lelkiségi megújulási mozgalmak és a cserkészet szerepe egyre jelentôsebb az ifjúságnak az egyház életébe való aktív bekapcsolásában. Reményteli próbálkozásnak tekintjük -- ha az iskolával egyeztetve -- a második hittanórát plébániai közösséget építô alkalommá alakítjuk. Ennek egyik formája az ún. ,,fakultációs modell''. Heti két órában folyik a hitoktatás, azonban a második hittan órában többféle gyakorlati foglalkozást tartanak. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek már az általános iskola felsô tagozatában bibliai színjátszó kör, cserkészet, ministránskör, kézműves kör, hittankör, énekkar stb. keretében keresztény közösséggé formálódjanak. Fôegyházmegyénkben már különbözô formái léteznek az ifjúsági vezetôképzésnek: pl.: Országos Ifjúsági Vezetôképzô Tanfolyam (,,Hajszoló''), ,,Szentjánosbogár'' mozgalom vezetôképzése, Cserkész Ôrsvezetô képzés stb. 3. Javaslatok 89 Fôegyházmegyénkben ifjúság pasztorációval a 12 és 30 év közötti korosztályt kívánjuk elérni. Az ember fejlôdésében ugyanis 12 éves kor körül következnek be azok a változások, amelyek a kamaszkor kezdetét, és a klasszikus gyermekkor végét jelentik. 90 Kívánatos, hogy minden plébánián alakuljanak a fiatalok számára befogadó közösségek, amelyekben otthonosan érezhetik magukat, és az egyház befogadó szeretetét élményszerűen megtapasztalhatják. Ebbe a háttérbe ,,ágyazódjon bele'' a keresztény értékek vonzó módon történô megismertetése, megszerettetése és megélése ifjúságunkkal. 91 Az ifjúsági községek vezetôi csak olyan papok és világiak legyenek, akik törekszenek a közösségi szemléletre, maguk is képesek élô közösségbe tartozni más papokkal, ill. világiakkal, és megfelelô képzésben részesültek. Az oktatási intézményeinkben nagyobb hangsúlyt kapjon az ifjúsággal való foglalkozás módszereinek oktatása. 92 A jól kiválasztott, hozzá kedvet érzô, arra alkalmas fiatalokat képeztessük ki ifjúsági vezetôvé, a számukra legmegfelelôbb képzési formával. (Pl: Hajszoló, Cserkész vezetôképzés, Kalász vezetôképzés, Szentjánosbogár vezetôképzés, Lelkiségi mozgalmak vezetôképzése stb.) 93 A fôpásztor részesítse nyilvános elismerésben a legaktívabb ifjúsági vezetôket, valamely jeles központi ünnepen. Az elismerésben részesülôk személyére a Fôegyházmegye ifjúsági vezetôinek fóruma évente tegyen javaslatot a fôpásztornak. 94 Az ifjúsági munkára felkészült, képzett vezetôk közül az arra alkalmasakat a fôpásztor jogosítsa fel ifjúsági lelkigyakorlatok, képzések tartására és ajánlja a Fôegyházmegye papságának szolgálataik igénybevételét. 95 A fiatalokkal történô foglalkozásban érvényesüljön az a teológiai elv, hogy a kegyelem a természet(es)re épít. A helyi és területi ifjúsági vezetôk gondoskodjanak olyan programokról, amely figyelembe veszi a fiatalok természet adta érdeklôdését (természetes: pl. közösség igény, sport, szórakozás, személyesség igénye, zene, utazás, önkifejezés, lelki- és szellemi igény, tevékenység-igény és ezekhez hasonlók). 96 Az ifjúságban fejleszteni kell a szociális és evangelizációs érzékenységet. Kívánatos, hogy legyenek aktív résztvevôi a plébániai közösségnek, különösen annak karitatív szervezeteivel. Nyitottak legyenek újak befogadására, és legyenek társaik apostolaivá. Szükségesnek látjuk a fiatalok kapcsolattartását is a civilszervezetekkel. 97 Elengedhetetlenül fontos feladat a munkásfiatalokkal való törôdés. Az ifjúsági munkát, feladatokat tevékenység-központúbbá, mozgalomszerűbbé kell szervezni (pl.: JOC, Kolping stb.), hogy ôk is megtalálják helyüket az egyházban. 98 Komoly együttműködés szükséges a családokkal, a szerzetes közösségekkel, a nevelési-oktatási intézményekkel, és a szemináriumokkal, hogy a fiatalok több tájékoztatást kapjanak a keresztény élethivatásról (családi életre nevelés, papi- és szerzetesi hivatás). 99 A fôegyházmegyei ifjúsági programokat szervezzük úgy, hogy a beavató szentségek felvételére készülôk is aktívan bekapcsolódhassanak. -- Az ôket fölkészítô katekéták viszont igyekezzenek bevonni a jelölteket a helyi és a fôegyházmegyei ifjúsági programokba. 4. Rendelkezések 100 A KALIFA ALAPÍTVÁNY az a megyei szintű koordináló csoport, mely irányítja a területi ifjúsági munkát. Évente legalább egyszer a megye minden ifjúsági munkában érintett vezetôjével közös fórumon találkozzon, ahol értékeljék az elmúlt idôszakot, és tervezzék meg az elôttük álló feladatokat. A körzeti szintű koordináló csoport a körzet pap és világi vezetôjébôl, valamint a helyi közösségek képviselôibôl álljon, és évente többször tartson megbeszélést. A megyei szintű irányítást, valamint saját körzetének az irányítását minden helyi katolikus ifjúsági közösség és közösségvezetô köteles elfogadni, a plébániáknak pedig támogatniuk kell. 101 A megyei ifjúsági vezetôk fóruma az ifjúsági lelkipásztorkodás szempontjából kulcsfontosságú helyeket érintô papi dispozició tekintetében tegyen javaslatokat a fôpásztornak. 102 Az ifjúsági körzetek központjai, valamint a katolikus ifjúsági irodák támogatás és pályázatok útján gondoskodjanak megfelelô működési feltételekrôl és tegyenek meg mindet, hogy az ifjúság ismert és elismert területi központjaivá váljanak mind a fiatalok, mind a plébániák és a papság elôtt. 103 A katolikus ifjúság szervezése a Fôegyházmegyében három szinten történjék: helyi, körzeti és megyei szinten. A területileg átfogóbb ifjúsági programok élvezzenek elônyt a kisebb szintek elôtt. A megyei és a körzeti ifjúsági programokhoz bevezetjük a ,,védett idô'' kategóriáját. Az így megjelölt idôszakot tilos helyi ifjúsági programmal ,,felülírni''. Ugyanakkor szorgalmazzuk, hogy a helyi közösségek fiataljai a körzeti programokon, a körzetek fiataljai pedig a megyei programokon részt vegyenek. 104 Az ifjúsági élet tervezése a Fôegyházmegyében a tanévhez igazodjék. Az éves ifjúsági terv ütemezése pedig a következô módon történjék: a/ a megye ifjúságvezetôi a fôpásztorral egy évvel korábban meghatározzák a megyei szintű ifjúsági szervezéseket és azok idôpontját, és védett idôszakká nyilvánítják. Ezt közlik a körzetek vezetôivel és a plébániákkal egyházmegyei körlevél útján. b/ A körzetvezetôk munkatársaikkal legalább fél évvel korábban meghatározzák a körzeti szintű ifjúsági programokat és azok idôpontját, és körzetükben további védett idôszakká nyilvánítják. A megyei és körzeti szintű programok így kialakult tervezetét közlik a körzetükhöz tartozó helyi közösségek vezetôivel. c/ A helyi ifjúságvezetôk harmonizálják terveiket az országos, megyei és körzeti programszintű védett idôszakok figyelembe vételével. A megyei programoknak az évi egy-két, a körzetieknek a havi egy-egy alkalom, a helyieknek pedig a heti egy-egy alkalom legyen a ritmusa. Így az ifjúsági élet három szintje kölcsönösen egészíti ki egymást. 105 A plébániák legyenek nyitottak és befogadók más plébániák ifjúsági csoportjai felé, illetve a velük való kapcsolatfelvételre és kapcsolattartásra. Ha kiránduló, táborozó fiatalok plébánián kérnek szállást, vigyék magukkal saját plébánosuk ajánló levelét. Fôegyházmegyénk plébániáira máshonnan érkezô fiataloktól, a plébánia vezetôjének kérnie kell a fiatalok plébánosának, intézményének ajánló levelét. ======================================================================== 6. Liturgia és szentségek 1. Teológiai alapvetés A liturgia: a II. Vatikáni Zsinat szerint ,,A liturgia által -- legfôképpen pedig az eukarisztia isteni áldozatában -- ‘megvalósul a megváltás műve’. A liturgia tehát nagy-nagy mértékben hozzásegít ahhoz, hogy a hívek életükkel megmutassák és kézzelfoghatóvá tegyék Krisztus misztériumát és az igaz egyház mivoltát.'' (SC 2.). ,,Az egyház ugyanis Krisztusban mintegy szentsége, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensôséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének'' (LG 1.). Krisztus egyházára bízta azokat a szent jeleket, melyeket szentségeknek nevezünk, amelyeken keresztül Ô folytatja embereket üdvözítô tevékenységét. Amikor az egyház ezeket a szent jeleket valósítja, belekapcsolódik abba a mennyei istentiszteletbe, melyrôl a Jelenések könyvében olvashatunk, és amelynek középpontjában, Isten trónja elôtt ,,ott áll a Bárány, mintha leölték volna'' (vö. Jel 4,5). Ezért a szent liturgia az egyház csúcs-tevékenysége, melybe beletartozik a szüntelen imádás és Isten igéjének hirdetése is. A liturgia Isten egész népének legszentebb cselekménye. A legjelentéktelenebbnek tűnô liturgikus cselekmények végzésénél is tudatában kell ennek lenni. Az egyház csak csatlakozik a maga istentiszteletével ahhoz a mennyei liturgiához, melyet Krisztus szakadatlanul végez, mint az emberiség Fôpapja Isten színe elôtt. Akik tehát részt vesznek, akár a legegyszerűbb falusi templomban is valamely szent cselekményen, az eukarisztia ünneplésén, vagy valamely szentség kiszolgáltatásán, részesei lesznek Krisztus mennyei istentiszteletének (Lásd: CIC 834. kán.). A keresztség: a keresztség szentségében találkozik az ember Krisztussal úgy, hogy megváltó halálának és feltámadásának misztériumába lesz beavatva. Ennek következményeként ,,vízbôl és Szentlélekbôl születik újjá'' (vö. Jn 3,5), vagy amint a Katolikus Egyház Katekizmusa mondja: ,,A keresztség által megszabadultunk a bűntôl, újjászülettünk, mint Isten fiai, Krisztus tagjává lettünk, beletestesültünk az egyházba és részeseivé váltunk küldetésének'' (KEK 1213). A bérmálás: ,,A bérmálás szentsége a keresztséggel és az eucharisztiával együtt alkotja a keresztény beavatás szentségeinek csoportját, amelyek egysége megôrzendô. Tehát meg kell magyarázni a híveknek, hogy e szentség fölvétele szükséges a keresztségi kegyelem teljessé válásához. Még tökéletesebben köt az egyházhoz a bérmálás szentsége; vele a Szentlélek egészen sajátos ereje gazdagítja a hívôket, akiknek azért szorosabb a kötelezettségük, hogy Krisztus hivatott tanúiként szavukkal és életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a hitet.'' (KEK 1285). Az eukarisztia: ,,A keresztény beavatást az eukarisztia fejezi be. Azok, akiket a keresztség a királyi papság méltóságára emelt, és akik a bérmálásban még jobban Krisztushoz hasonultak, az eukarisztia révén az egész közösséggel együtt magának az Úrnak az áldozatában vesznek részt.'' (KEK 1322). A II. Vatikáni Zsinat pedig egyenesen azt mondja:,,Amikor a hívôk részt vesznek a szentmiseáldozatban, amely az egész keresztény élet forrása és csúcspontja, az Isten Bárányát és vele együtt önmagukat ajánlják fel Istennek.'' (LG 11). Az egyházatyák szerint: ,,Ahol az eukarisztia, ott az egyház''. Ebbôl az következik, hogy a lelkipásztori munkának, magának az igehirdetésnek és a többi szentségnek is az a célja, hogy az eucharisztiához vezesse az embereket, hiszen ,,az eukarisztiában benne van az egyház egész kegyelmi gazdagsága, maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élô kenyerünk'' (PO 5). A bűnbocsánat szentsége: ,,A bűn mindenekelôtt Isten elleni támadás, a vele való közösség megszakítása. Ugyanakkor a bűn megtámadja az egyházzal fönnálló közösséget is. Ezért a megtérés egyszerre nyújtja az Istentôl jövô bocsánatot és az egyházzal történô kiengesztelôdést. A bűnbánat és a kiengesztelôdés szentsége ezt fejezi ki és valósítja meg liturgikus módon.'' (KEK 1440). Az egyház a bűnbocsánat szolgálatát Alapítójának, Jézusnak a megbízásából gyakorolja, aki húsvétvasárnap, feltámadását követôen így szólt apostolaihoz: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.'' (Jn 20,22k). Az egyház elôírja, hogy a bűnbánónak bűnbevallást kell tennie a pap elôtt, melynek ki kell terjednie minden halálos (súlyos) bűnre. ,,Az, aki tudatában van annak, hogy halálos bűnt követett el, ne járuljon a szentáldozáshoz, még ha a bűn fölött mélységes bánatot is érez, mielôtt nem részesülne a szentségi föloldozásban, legalábbis ha nincs súlyos oka az áldozásra és ha lehetséges gyóntatót találni. A gyermekek kötelesek a bűnbocsánat szentségéhez járulni, mielôtt elsôáldozók lennének.'' (KEK 1457). A Püspöki Konferencia döntése értelmében Magyarországon gyakorlatilag nem fordulhat elô olyan helyzet, amikor az általános feloldozás lehetôségével élni lehetne (vö. KSZ 20. cikkely). A betegek szentsége: ,,A betegek kenetével és a papok imádságával az egyház a szenvedô és megdicsôült Krisztusnak ajánlja a betegeket, hogy nekik enyhületet és üdvösséget szerezzen; sôt buzdítja ôket, hogy tudatosan csatlakozzanak Krisztus szenvedéséhez és halálához és így szolgálják Isten népének lelki javát.'' (LG 11). ,,A betegek kenete nemcsak a halálveszélyben lévôk szentsége. Ezért felvételére már az az idô is biztosan alkalmas, amikor a hívô élete betegség vagy öregség miatt kezd veszélybe jutni.'' (SC 73). ,,Az a beteg, aki fölvette a szentséget, ha visszanyeri egészségét, újabb súlyos betegség esetén újra felveheti ezt a szentséget. Ugyanazon betegség során is meg lehet ismételni, ha a betegség súlyosbodik. Ajánlott fölvenni a betegek kenetét komoly sebészi beavatkozás elôtt. Ugyanez a helyzet az idôseknél, akiknek állapota egyre törékenyebbé válik.'' (KEK 1515). Az egyházi rend: ,,Krisztus, a fôpap és az egyetlen közvetítô ‘Atyjának, az Istennek országává és papjaivᒠ(Jel 1,6) tette az egyházat. A hívek egész közössége, mint ilyen papi közösség. A hívek a keresztelésben kapott egyetemes papságukat úgy gyakorolják, hogy részt vesznek, mindenki a saját hivatása szerint, Krisztus, a fôpap, a próféta és a király küldetésébôl.'' (KEK 1546). -- ,,A hivatali papság az egyetemes papság szolgálatában áll és valamennyi keresztény hívô keresztségi kegyelmének a kibontakozását mozdítja elô. Tehát egyike azon eszközöknek, melyekkel Krisztus szünet nélkül építi és vezeti egyházát. Ezért egy külön szentség, az egyházi rend szentsége hivatott atadni.'' (KEK 1547). -- (Ezzel azonban más szinódusi bizottságok foglalkoznak.) A házasság szentsége: ,,A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nô az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte.'' (CIC 1055. kán.). -- ,,A házastársak egész életre szólóan, visszavonhatatlanul kötelezik el magukat arra, hogy szövetségre lépnek, és egész lényüket-létüket átfogó sorsközösséget alkotnak egymással. Szent Pál a házasságot Krisztus és az egyház kapcsolatához hasonlítja, így a házasság Istennek az ember iránti hűséges és föltétlen szeretetét jeleníti meg.'' (BCs 95.). A szentelmények: ,,Az Anyaszentegyház a szentségek mellett a híveknek szentelményeket is adott. Ezek a szentségekhez hasonlóan szintén szent jelek, mert nemcsak jelzik az elsôdlegesen lelki hatást, hanem az egyház könyörgésének erejével azt meg is szerzik. A szentelmények elôkészítik az embereket a szentségek sajátos hatóerejének befogadására; egyúttal megszentelik az élet különféle megnyilvánulásait.'' (SC 60). Éppen ezért az egyházban hagyományos és a modern kor követelményei hatására létrejött szentelményeknek gyakorlatát ápolni kell. A katolikus hit megnyilvánulásainak kell ezeket tekinteni. Általuk bizonyos személyeket, dolgokat Istennek szentelünk, míg másokra, melyeket használunk, Isten áldását kérjük. Az áldások körébôl külön meg kell említeni a gyertyaszentelést, hamuszentelést, búzaszentelést, a házszentelést és a járművek megáldását, melyeknek hagyományszerű ápolását folytatni kell. 2. Helyzetelemzés A LITURGIKUS ZENE, ÉNEK ÉS IMÁDSÁG Liturgikus zenének nevezhetjük az olyan műveket, melyek már nem a szerzô egyéni vallásos tapasztalásaiból, hanem az egyház liturgiai mondanivalójából indulnak ki. A liturgikus zene éppen ezért szent, egyetemes és művészi, szövegében pedig alkalmazkodik a liturgikus cselekményekhez, melyeket kísér. Célja Isten dicsôítése és az emberek megszentelése. Templomainkban, ezzel ellentétben, gyakorta rosszul választják meg a liturgiához az énekrendet és ahhoz méltatlan hangszeres kíséretet alkalmaznak. A II. Vatikáni Zsinat állásfoglalása ellenére templomaink nagy részében még nem valósult meg a hívek zsolozsma imádsága. A KERESZTSÉG Napjainkban a szentségeket sokszor kérik olyanok, akik nem vallják az egyház hitét és nem épültek be az egyházi közösségbe. Úgy tűnik, hogy sokan az emberi élet jelentôsebb állomásait, fordulópontjait akarják a szentségek és szentelmények kérésével emlékezetesebbé tenni, és hit nélkül megünnepelni. Ezt a jelenséget napjainkra a hitoktatásból kimaradtak széles tömegei annyira súlyossá teszik, hogy tovább nem halasztható a papság egységes magatartása, eljárása adott esetekben. Gyakori jelenség, hogy vallástalan szülôk kérik gyermekeik keresztelését. Nem tagjai a keresztény közösségnek, nincsenek megkeresztelve, esetleg nem lettek hitoktatva, nem járultak a szentségekhez és házasságuk egyházi szempontból rendezetlen. Külön gondot jelent, amikor a szülôk nagyobb gyermekük keresztelését kérik. A keresztszülô személyére vonatkozóan az egyházi Törvénykönyv (874. kán.) Fôegyházmegyénkben szinte teljesíthetetlen követelményeket támaszt. Mivel a családokban a szülô testvérét szokták íratlan, de szinte kötelezô törvény szerint keresztszülônek felkérni, gyakran találjuk szembe magunkat azzal a ténnyel, hogy a rokonsági alapon felkért keresztszülô nem felel meg az egyház által megkívánt elôírásoknak. Gyakori, hogy érvénytelen házasságban él, nem volt elsôáldozó vagy nem bérmálkozott, nem gyakorolja a vallását. De ugyanez vonatkozik sok esetben az ismeretségi, baráti körbôl felkért keresztszülôre is. A mi körülményeink között gyakran találkozunk meg nem keresztelt fiatal felnôttekkel, akik legtöbbször a plébániai ifjúsági csoporthoz csapódnak vagy házasságkötés elôtt jelentkeznek, esetleg keresztszülôk, bérmaszülôk szeretnének lenni. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy nemcsak a megkereszteltek egy töredéke, hanem az elsôáldozóknak is csak egy kisebbik része jut el a bérmálásig. A BÉRMÁLÁS Sajnálatos jelenség, hogy az iskoláskorú fiatalok ,,kibérmálkoznak'' az egyházból. Milyen változtatásokra lenne itt szükség, hogy ez a jelenség megszűnjön? Azok a fiatalok, akik valamely ifjúsági csoport tagjai, gyakran igazán felkészülten és öntudatosan veszik fel a bérmálás szentségét a katekumenátus keretein belül. Számukra ez az esemény keresztény életük szempontjából meghatározó jelentôségű. Még mindig elôforduló és az egységes pasztorációs eljárást rontó gyakorlat, hogy az inicializációs szentségek (keresztség, bérmálás, eukarisztia) mellett, még a házasságkötés esetén is egyes plébánosok a területileg illetékes plébános tudta nélkül szentségeket szolgáltatnak ki, illetve házasságkötésnél asszisztálnak. Gyakran megtörténik, hogy néhány oktatás után keresztelnek lelkipásztorok jegyeseket, vagy ugyancsak néhány ,,hittanóra'' után, esküvô elôtt bérmálnak és elsôáldozáshoz bocsátanak a keresztény hitre még el nem jutott, azt még igazán el nem fogadott fiatalokat. AZ EUKARISZTIA Elôfordul, hogy a szentmisét bemutató papok nem élnek a liturgikus elôírások által biztosított lehetôségekkel, ezért a szentmise nem igazodik a hívek igényeihez, az alkalmakhoz és az ünnepekhez. A szentmise sablonossá, unalmassá válik, pedig életközelibbé lehetne tenni. Gyakran elôfordul, hogy nem azon a szentmisén konszekrált ostyával történik az áldoztatás. A BŰNBOCSÁNAT SZENTSÉGE Egyre gyakrabban történik, hogy hit nélkül, vagy az Istennel való kiengesztelôdés nélkül áldoznak egyesek. Egyes helyeken még mindig elôforduló gyakorlat, mely szerint ,,egy gyónás egy áldozás''. Ezeket a híveinket is fel kell világosítani a gyónás utáni többszöri áldozás lehetôségérôl. Híveinknek azt is tudnia kell, hogy naponta legfeljebb kétszer áldozhatnak, másodszor akkor, ha teljes szentmisén vesznek részt (vö. CIC 917. kán.). Az egy órás szentségi böjt megtartását szorgalmaznunk kell. Gyakori jelenség, hogy még vallásos híveink egy része is azt mondja, hogy neki nincs szüksége a gyónásra, mivel a szentmise elején a lelkiismeretvizsgálatra és bűnbánatra való felszólítás alkalmával megbánja bűneit. Még többen vannak olyanok, akik a bűntudat teljes hiányáról tesznek tanúságot. Nem emlékeznek életük olyan idôszakára, amikor az Isten által felállított erkölcsi rend, vagy Jézus tanítása ellen vétettek volna. Másfelôl általános tapasztalat, hogy azok élnek gyakrabban a bűnbánat szentségével, akiknek a legkevesebb szükségük lenne rá. Nagy szükség mutatkozik arra, hogy az igehirdetés során a papok megvilágítsák hallgatóságuk elôtt a bűn teológiai értelemben vett fogalmát, összekötve a bűntôl való megszabadulás húsvéti reménységének felkeltésével. A BETEGEK SZENTSÉGE Visszatérô tapasztalat, hogy a hozzátartozók nem mernek papot hívni a beteghez. Sokan nem tudják, hogy a kórházba (szociális és egészségügyi intézményekbe) is be lehet hívni a papot. Még mindig kísért híveinkben az utolsó kenet képzete, sokan azt gondolják, hogy a szentség felvétele az emberi élet utolsó eseménye. Sokat segített ezen a helyzeten a betegek szentségének közösségi, szentmise keretében történô ünneplésének gyakorlata, mely lehetôséggel sokan élnek. A HÁZASSÁG SZENTSÉGE A házasság szentségével és általában a házassággal, mint olyannal kapcsolatban komoly gondok mutatkoznak. A megkötött házasságoknak hozzávetôlegesen a fele válással végzôdik. Magas a válás után újabb polgári házasságot kötötteknek a száma, akik e miatt nem élhetnek a bűnbánat szentségével és nem vehetik magukhoz az eucharisztiát a szentáldozásban. Sokan már az elsô házasságukat sem az egyház törvényei szerint kötötték meg, vagyis házasságuk nem tekinthetô érvényesnek vagy csak élettársi kapcsolatot létesítettek. Az általános iskolás korban (14 év alatt) kapott hitoktatás nem tudja felkészíteni a gyermekeket a keresztény házasságra és családi életre. Sajnos a 14 és 18 év közöttiek katekézisén a fiataloknak csak elenyészô százaléka vesz részt. Pedig ez lenne az az életkori szakasz, melyben elérhetô közelségbe kerül a fiúk és lányok számára is a házasságkötés, a családalapítás. A TEMETÉS A temetés szertartása az evangelizáció kiemelkedô alkalma. Hiszen ilyenkor rendszeresen találkozunk olyanokkal, akik nincsenek kapcsolatban az egyházzal. Temetés alkalmával elôfordul, hogy a gyászolók csak ,,búcsúztatót'' kérnek, amely az elhunyt életének jelentôsebb eseményeinek felsorolásából és közeli hozzátartozóihoz fűzôdô kapcsolatának említésébôl áll. Látszólag nem tartanak igényt a halál húsvéti vonatkozásainak említésére és a halottért végzett imára, sôt a temetési misét sem kérik. Egyes temetkezési vállalkozók anyagi haszonszerzés reményében, kereszténységtôl idegen elemeket próbálnak beiktatni a temetési szertartásba. Több helyen elôfordul, hogy szolgáltatásaik körébe vonják az egyházi temetés megrendelését is. Ilyenkor a plébánia nem kerül közvetlen kapcsolatba az elhunyt hozzátartozóival, amely jelentôs pasztorációs lehetôségtôl fosztja meg a papságot. Javaslatok A LITURGIA 106 A liturgiát a Direktórium és a szertartáskönyvek elôírásainak megfelelôen és kellô felkészültséggel, összeszedettséggel és maximális ünnepélyességgel szabad végezni. Az igehirdetés és hitoktatás egyik fontos feladata az embereket felkészíteni a liturgián hittel és méltó lelkülettel való részvételre, hogy így belekapcsolódhassanak Krisztus misztériumainak ünneplésébe, hogy ezeknek a misztériumoknak részesei lehessenek. Magának a környezetnek, a liturgikus eszközöknek, a liturgikus ruháknak, a liturgián közreműködôk mozdulatainak, hanghordozásának, alkalmasnak kell lenniük arra, hogy megjelenítsék a szent cselekmény misztérium jellegét a jelenlévôk számára, hozzásegítve ôket a szimbólumok alatt megjelenô Úrral való bensôséges találkozásra. 107 A liturgia nem teljes a hozzá szorosan tartozó szent zene nélkül. A liturgián elhangzó énekeknek, zenei alkotásoknak nem szabad giccses egyénieskedést kifejezésre juttatni, hanem meg kell ôriznie egyetemességét és objektivitását, nem feledkezve meg arról, hogy az egyház liturgiája az egyházi közösség istentisztelete, melynek fô liturgikusa maga Krisztus. A kántornak, aki a liturgia során elhangzó énekekért és azok zenei kíséretéért felelôs, a technikai ismeretek szintjén túl, szilárd liturgikus és zenei ismeretekkel kell rendelkeznie, melyekre csak akkor tehet szert, ha folyamatosan képzi magát. Csak így remélhetô, hogy hangjával és hangszerével egyaránt az imádkozó egyházi közösséget szolgálja. Célszerű lenne képzett kántorokat alkalmazni, akiknek megélhetését biztosítaná, ha összevont munkakörben alkalmaznák ôket: pl. kántor-hitoktató, kántor-sekrestyés stb. A KERESZTSÉG 108 Azért, hogy az újonnan megkeresztelt aktívan bekapcsolódhassék a helyi plébániai közösség életébe, nagyon fontos, hogy a gyermek-, iskolás- és felnôtt-keresztelés a lakóhely szerint illetékes plébánián történjék. Indokolt esetben a területileg illetékes plébános engedélyével lehet keresztelni más templomban is. Ennek az engedélynek hiányában egyetlen pap sem végezheti el a máshonnan érkezô keresztelését. 109 A kisgyermek keresztelés elôtt legyen igényes felkészítés a szülôk számára. Ajánljuk fel nekik az elmaradt szentségek felvételét a megfelelô katekézis után. Célunk legyen a szülôk szentségi életének rendezése és bekapcsolása az egyházi közösségbe. 110 Megfelelônek látszik a helyzet ismeretében a következô egységes szempontok szerinti eljárás a keresztséget kérô szülôk különbözô csoportjaival szemben: a./ ha a szülôk egyházilag érvényes házasságban élnek és gyakorolják a vallásukat, gyermeküket minden további nélkül meg lehet keresztelni. b./ Ha csak az egyik szülô hívô katolikus, a másik nem, a gyermeküket a vallásos szülô kérésére ugyancsak meg lehet keresztelni. Ezt még akkor is meg kell tenni, ha egyházilag érvénytelen házasságban élnek, és egyikük elzárkózik a házasságrendezés elôl. c./ Ha egyik szülô sem ismeri a katolikus vallást, vagy hitüket nem gyakorolják (ide tartozik az is, ha nem kötöttek egyházilag érvényes házasságot) akkor fel kell ajánlani nekik a segítségünket, hogy ,,a hithez és az egyházhoz való viszonyukat alaposan átgondolják, s lehetôleg meginduljon bennük a keresztény hit és elkötelezettség növekedése'' (EZs 2109). Ebben az esetben meg kell velük értetni, hogy gyermekük keresztelését egy idôre el kell halasztanunk. Az ilyen kateketizálandó szülôkbôl (ha többen vannak) csoportot lehet alkotni és a Felnôttek Katekumenátusának elôírásai szerint kell eljárni. A plébánián esetleg működô családközösségre kell ôket bízni. Ha a felajánlott segítséget nem kívánják elfogadni, hívjuk fel figyelmüket arra, hogy amennyiben gyermeküket késôbb hitoktatásra küldik, az elsôáldozás elôtt kereszteljük meg. 111 Amennyiben a keresztelést kérô szülôknek már van kereszteletlen, vagy hitoktatásban nem részesülô iskoláskorú gyermekük és annak hitoktatásától elzárkóznak, nem lehet komolyan venni ígéretüket, hogy keresztelendô gyermeküket majd vallásosan nevelik, a keresztelést el kell halasztani. 112 Felmerül a kérdés, hogy hány éves korig fogadjunk el kisgyermeket keresztelésre és mikor tanácsoljuk azt, hogy elôbb hitoktatni kell. Ezt az életkort a 6. életévben lehet meghatározni. A 6. életévét betöltött gyermeket majd megfelelô hitoktatás után, az elsôáldozás elôtt kereszteljük meg a gyermek katekumenátus rendje szerint. 113 Amennyiben a keresztszülô jelölt nem felel meg az egyház elôírásainak, neki is fel kell ajánlanunk segítségünket, hogy rendezze a hithez és Istenhez való viszonyát. Végsô esetben az egyházi Törvénykönyv adta lehetôséggel, nem mint keresztszülôt, hanem mint keresztelési tanút fogadjuk csak el (vö. CIC 872. kán.; 874. kán. 2. §. 875. kán.). Ebben az esetben a gyermeknek nem lesz keresztszülôje. 114 A hit intenzitásának mértékét és a vallásgyakorlás buzgóságát illetôen ne szabjunk önkényesen a szülôk (keresztszülôk) számára teljesíthetetlen követelményeket. Ezen a ponton a lelkipásztornak belátónak kell lennie abban az értelemben, hogy idôt kell adnia a gyermeküket kereszteltetni kívánó szülôknek ahhoz, hogy végigjárják saját útjukat az Isten felé. Az esetleges egyházi adótartozás meg nem fizetése önmagában nem elégséges ok a keresztelés megtagadásához. 115 Iskolásoknál az elsôáldozásra való felkészülés a feltétele a keresztségnek. Nem szabad a keresztséget az eukarisztia vétele nélkül kiszolgáltatni. Még pedagógiai szempontok figyelembevétele mellett sem szabad megtenni azt, hogy az iskolás gyermek az egyik évben a keresztség szentségében részesül és csak attól elválasztva, hónapokkal késôbb vagy csak a következô évben lesz elsôáldozó. Egyedül a bérmálásnál tehetünk kivételt, melyet a nyugati egyházban a felnôtté válás küszöbén és csak kellô hitoktatás után szolgáltatunk ki. Az ilyen esetekben alkalmazni kell a Gyermekek Katekumenátusa elôírásait, és annak alárendelve végezni a hitoktatást. Az iskolás keresztelôre is vonatkozik, amit a Keresztelési Szertartáskönyv a felnôtt kereszteléssel kapcsolatban a következôképpen fogalmaz meg: ,,A szertartás természetes kerete a szentmise, amelynek olvasmányait megfelelôképpen kell kiválasztani. A szent cselekményt lehetôleg vasárnapra tegyük, és a helyi közösség tevékenyen kapcsolódjon bele.'' (OBP 233. old.). 116 ,,A felnôttkeresztség az egyház kezdetei óta a leggyakoribb eset ott, ahol az evangélium hirdetése még új keletű. A katekumenátusnak ekkor fontos szerepe van. Mint a hitre és a keresztény életre való bevezetésnek, fel kell készítenie az embert Isten ajándékának elfogadására a keresztségben, a bérmálásban és az eucharisztiában.'' (KEK 1247). Jelen esetben, gyakorlati okok miatt, a 14 éven felülieket már ehhez a csoporthoz számítjuk. A mi körülményeink között gyakran találkozhatunk meg nem keresztelt felnôttekkel, akik a legtöbbször a plébániai ifjúsági csoporthoz csapódnak vagy házasságkötés elôtt jelentkeznek, esetleg keresztszülôk szeretnének lenni. Ezeket életkoruknak és életállapotuknak leginkább megfelelô plébániai közösség gondjaira kell bízni, és rendszeresen foglalkozni kell velük, fokozatosan bevezetve ôket az egyház hitébe és életébe. Ez az idôszak ne legyen egy évnél rövidebb. Az egyház által megkívánt és elôírt katekumenátus akkor éri el célját, ha az elengedhetetlen és teljességre törekvô katekézisen túlmenôen a jelölt a hívô közösség tagjává válik a készületi idô alatt. 117 Felnôttek esetében nagyon ajánlatos, hogy a húsvéti vigília keretében, de mindenképpen szentmise közben részesüljenek a keresztségben, ünnepélyes formában, amikor is nyomban részesednek a bérmálás szentségében és az eucharisztiában. A felnôtt-keresztséget (a bérmálással együtt) a mindenkor érvényes általános és részleges jog elôírásai szerint szabad csak kiszolgáltatni. Itt elsôsorban az egyházmegye fôpásztorának a rendelkezései az irányadóak. Nem szabad szem elôl téveszteni azt sem, hogy csak szabadállapotú vagy az egyház törvényeivel nem ellenkezô házasságban élô keresztelhetô meg. Különben nem teljesülhet az egyházi Törvénykönyv által megszabott feltétel: ,,legyen kipróbált a keresztény életben'' (CIC 865. kán.). A BÉRMÁLÁS 118 Legkorábban a 8. osztály elvégzése utáni következô évben lehet bérmálkozni. Célszerű a felnôtté válás korának beköszöntére tenni, amikor is a bérmálkozó fiatal már elkötelezetten tudja vállalni keresztény hitét. 119 A lelkipásztorok fordítsanak gondot arra, hogy a bérmálás elôtti hónapokban tartsanak külön bérmálásra elôkészítô oktatásokat a normál hitoktatáson kívül a bérmálkozók számára. Ezeken ajánlatos fôként a magyar szenteket példaként állítani eléjük, a keresztény élet eszményképeit adva így nekik. Már az elôkészület idején, de még inkább a bérmálás után a plébániai közösségben és a templomi szolgálatban különbözô feladatokat kell rábízni a bérmálkozókra. Ezek lehetnek az ifjúsági csoportmunkába való bekapcsolódás, plébániai karitászban való tevékenykedés, a szentmisén való felolvasás, énekkarban való részvétel és a nagykorúságot már elértek számára a képviselôtestületben való szerepvállalás. AZ EUKARISZTIA 120 Élni kellene a misekönyv felkínálta választási lehetôségekkel a bűnbánati ima, az úrfelmutatás utáni akklamáció és az ünnepélyes áldás variációk tekintetében. Használni kellene a különbözô kánonszövegeket, melyekbôl éppen tíz áll a rendelkezésünkre. Ezek között találunk kiengesztelôdésre valót csakúgy, mint gyermekmisékre alkalmasat. Ritkán használjuk a római kánont és a IV. eukarisztikus imát. 121 A Hozsanna (SzVU) énekein kívül merítenünk kellene az Éneklô Egyház megújított miseliturgiához alkalmazott gazdagabb kínálatából. Ebben találhatunk a szentek ünnepeihez és a Kyrie énekléséhez az idôszakhoz illô betétverseket (tropusokat) is. A Szigeti Kilián ordináriumon kívül meg kellene tanítani a hívekkel (és kántorokkal!) néhányat a meglehetôs bôséggel rendelkezésünkre álló többi énekelhetô ordinárium közül is. Ott, ahol megvalósítható, legyen idônként gregorián ének, de adjunk lehetôséget a modern ifjúsági énekek számára, akár gitár kísérettel is. 122 Vonjuk be a szentmise liturgiájába a híveket. A fiatalok közül legyenek, akik felolvassák az olvasmányokat, egyetemes könyörgéseket. Ministránsok nélkül nem lenne szabad ünnepi, vasárnapi misét bemutatni! Kis énekkar, mely az olvasmányok közti zsoltárokat, az evangélium elôtti alleluját énekeli. A perselyezésnek nem lenne szabad elhúzódni sokszor még a Miatyánkig is. Ha sokan vannak a templomban, többen perselyezzenek. 123 A prédikáció teremtsen kapcsolatot Isten igéje és a napi élet között. Legyen alkalmas az oktatásra, a hit felkeltésére és megerôsítésére, de keltse fel a keresztény reménységet is a hallgatóságban. Segítsen az élet egyes eseményeinek hittôl megvilágított értelmezésében. Nyújtson útmutatást, adjon eligazítást az embereket foglalkoztató kérdésekben. Ne legyen se túl rövid (5-6 perc), de ne legyen túl hosszú sem (20-30 perc). A gyermekekhez külön kell szólni! Gondoskodni kell arról, hogy a templomokban megfelelô hangerôsítés legyen. (A hangerôsítés igen gyakran rosszul működik, a közvetített hang nem érthetô!) 124 Híveinket meg kell tanítani kézbe áldozni. Több szempont szól a kézbe áldoztatás mellett. Nagyobb templomokban, látogatottabb miséken gondoskodni kell áldoztatóról, aki a misézô pappal együtt áldoztat. A szentmise így nem nyúlik túl hosszúra. Ehhez az engedélyt a fôpásztor adja, de rendkívüli esetben maga a misézô is felkérhet valakit az áldoztatásnál való segédkezéshez. A liturgikus elôírásnak megfelelôen lehetôleg ugyanazon szentmisében konszekrált ostyával áldoztassunk. 125 A két szín alatt való áldoztatás lehetôségét használjuk fel iskolás és felnôtt keresztelés, elsôáldozás, bérmálás, nászmise és temetési mise, valamint kisebb közösségek számára végzett szentmisékben (vö. BO 359-367). Ugyancsak két szín alatt áldoztathatunk a nagycsütörtök esti és a húsvéti vigília misékben. 126 Szorgalmaznunk kell az elsôvasárnapi szentségimádást, de csak akkor és addig, amíg imádkozók vannak a templomban. Jó lenne újra megszervezni és elindítani a megnagyobbodott Fôegyházmegyében az éves szentségimádási napok rendjét. A szentségkitétellel kapcsolatban tartsuk meg az erre vonatkozó elôírásokat (vö. BO 265- 271). 127 A katolikus végtisztesség adás két részbôl áll: a halottért végzett szentmisébôl és a beszentelési szertartásból. A gyászmisét akkor se hagyjuk el, ha a család nem igényli. Késôbbi idôpontban is elmondható ez a szentmise, vagy átadható olyan plébániának, ahol nincs miseintenció. Nagyobb plébániákon, ahol több temetés is van egy héten ott célszerű a gyászolókkal egyeztetés után több elhunytért egyetlen misét fölajánlani. Ilyenkor a misét végzô pap csak egy miseadományt fogadhat el. Bár a liturgikus elôírások lehetôvé teszik a vasárnap végzett temetési gyászmisét, ezzel Fôgyházmegyénkben semmiképpen se éljünk. 128 Az egyházi Törvénykönyv elôírja, hogy a pap naponta csak egy miséért tarthatja meg a miseadományt (karácsony napját kivéve), a többit az egyházmegyei rendelkezéseknek megfelelôen az ordinárius által elôírt célra kell befizetnie (vö. CIC 951. kán.). Mértékadó erkölcstani vélemény szerint, akik pro populo és ad intentionem ordinarii misék végzésére vannak kötelezve, megtarthatják a második szentmise stipendiumát. Az elfogadott miseadományokról és az elvégzett miseszándékokról minden papnak pontos nyilvántartást kell vezetnie, melyet a fôpásztor ellenôriz maga vagy megbízottja útján. 129 A plébániák összevonása során megtörténhet, hogy egy papnak vasárnaponként 4-5 szentmisét is kellene végeznie. Ebben az esetben inkább igeliturgiát végeztessen arra alkalmas és az érseki hatóságtól engedéllyel rendelkezô kisegítôvel, aki áldoztat is (vö. CIC 1248. kán.). Nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem tartható ilyen papnélküli igeliturgia ott, ahol aznap szentmise volt, vagy elôesti misét végeztek, nem lehet aznap megismételni az ilyen istentiszteletet (vö. VLK 25. old.). 130 Templomon kívül, megfelelôen méltó helyen, (ifjúsági- és cserkésztábor, kórház, szociális otthon, börtön, társadalmi esemény színhelye, stb.) az ordinárius engedélye nélkül is (932. kán.1. §) lehet szentmisét bemutatni. A politikai esemény színhelyén az ordinárius engedélyével végezhetô szentmise. Minden esetben a körülményekhez képest megfelelô feltételeket kell ehhez biztosítani. A BŰNBÁNAT SZENTSÉGE 131 Nagyon ajánlatos a bűnbánati liturgiák tartása, melyekhez megfelelô szövegeket találhatunk a Bűnbocsánat és Oltáriszentség című liturgikus könyvben. A tapasztalat szerint ezek jelentôs segítséget tudnak adni a bűnbánatra való ráhangolódásra és az ôszinte gyónásra. Ekkor lenne alkalom arra is, hogy a sablonosan meggyónt sokszor semmitmondó bűnök helyett a valódi bűnökre hívjuk fel a figyelmet, mint amilyen a rendezetlen házasság, a terhességmegszakítás, a gyermekek vallásos nevelésének elmulasztása, egyes emberekkel, népcsoportokkal szembeni faji elôítéletek táplálása, egészségkárosító életvitel (alkohol, drog és egyéb káros élvezeti cikkek), a közlekedési szabályok megsértése vagy az adócsalás, környezet károsítás és hasonlóak. Feltétlenül élni kellene ezzel a lehetôséggel adventben, nagyböjtben, nagyobb ünnepek és a templombúcsú elôtt; triduumok, lelkigyakorlatok alkalmával, tanévkezdetkor, a tanév befejezésekor, elsôáldozás és bérmálás elôtt. 132 Nagyobb helyeken, ahol több pap van, meghatározott idôpontban a gyónók rendelkezésére kell állnia a papságnak. 133 A gyóntatószék mellett létesíteni kellene egy gyóntatásra alkalmas helyiséget (gyóntatószoba), ahol a bűnbánót le lehet ültetni és hosszabban is tudunk vele beszélgetni, amennyiben ezt igényli. Ezt természetesen a templom megfelelô részében lehetne kialakítani (vö. CIC 964. kán.; KSz 8. cikk.). A BETEGEK SZENTSÉGE 134 Ahol még nem történt meg, be kell vezetni a betegek szentségének közösségi, templomi kiszolgáltatását, mely lehetôséggel adott alkalommal sokan élnek. Ilyenkor azonban gondot kell fordítani a komoly felkészítésre. A szentséget közösségileg felvevôk figyelmét hívjuk fel a szentgyónás elôzetes elvégzésére. A betegek szentségét olyan már értelme használatára eljutott kisgyermeknek is ki kell szolgáltatni, aki még nem volt elsôáldozó (CIC 1004. kán.). 135 A hitoktatás során és a szentbeszédekben ki kell térni a szentséggel kapcsolatos helyes hittani és gyakorlati tudnivalók ismertetésére. Így talán elérhetô, hogy egyre kevesebben lesznek olyanok, akik nélkülözni fogják a betegeket gyógyító Krisztus közelségét a betegség, a szenvedés, az öregség megpróbáltatásai között. A lelkipásztornak legyenek segítôtársai, akik felhívják figyelmét egy-egy idôs vagy beteg emberre, esetleg arra, ha valaki kórházba kerül. A plébániai karitász csoport tagjai ezen a téren komoly segítséget tudnak nyújtani. A HÁZASSÁG SZENTSÉGE 136 A jegyes vizsgálatot az a plébános tartja, akinél a fiatalok házasságkötésre jelentkeztek, ahol az állandó vagy tartós lakóhelyük van. Ha máshol akarnak esküdni, kellô felkészítés, jegyesoktatás után elbocsátót ad nekik. Ha a dolog megfelelôbbnek látszik, az esketést végzô plébánia készíti fel a jegyeseket a házasságkötésre és ekkor a lakóhely szerinti plébánia csak a jegyes vizsgálatot tartja, de errôl tájékoztatni kell a plébániáknak egymást. 137 Ha az egyik jegyesnek a plébánia területén van a domiciliuma, de a másiknak nem, az illetékes plébános jogszerűen és megengedetten esketi mindkettôjüket elbocsátó nélkül. Ilyen esetben természetszerűen a máshol esküdni szándékozó jegyest sem kell elbocsátani. 138 A házasságot kötni szándékozók a tervezett esküvô elôtt legalább három hónappal korábban jelentkezzenek a plébánián. Ekkor még van idô arra, hogy általános katekézisben részesülhessenek, és részt vegyenek a jegyesoktatáson. Ha azonban nem lettek hitoktatva, nem voltak elsôáldozók, bérmálkozók, ebben az esetben már egy évvel a tervezett házasságkötés elôtt be kell kapcsolódniuk a felnôtt katekézisbe, melyen azokkal együtt vesznek részt, akik a keresztelésükre készülnek. ,,A katekumenátushoz hasonló házassági elôkészítésben -- amely úgy is felfogható, mint hitre vezetô út -- az átadásra kerülô anyagban helyet kell kapnia Krisztus és az egyház misztériumának, a kegyelemnek, és a keresztény házasság feladatainak, de szerepelnie kell benne a házasságkötés liturgiájában való tevékeny és tudatos részvétel elôkészítésének is.'' (FC IV.I.2.). 139 Célszerűnek látszik, olyan 17-20 éves fiatalok számára házasságkötésre felkészítô katekumenátust hirdetni, akik nincsenek megkeresztelve, vagy akiknek hitoktatása elmaradt, így még esküvôjük elôtt részesedhetnének, megfelelô katekézis után, a keresztény életbe beavató szentségekbôl. 140 Nagyobb plébániákon évente meg kell rendezni az úgynevezett jegyeskurzust, amelyen a környékbeli plébániák fiataljai is részt vehetnek. Ezeken a kurzusokon meghívott elôadók, köztük pap, orvos, pszichológus, többgyermekes házaspárok tarthatnak elôadásokat a házasságról, családi életrôl, családtervezésrôl. 141 Ha a jegyesek közül az egyik hitetlen, a másik hívô, ebben az esetben nem lehet megtagadni az asszisztálást a kért templomi házasságkötésnél, de a vallásos fél adjon írásbeli nyilatkozatot a gyermekek Katolikus Egyházban való keresztelésére és nevelésére vonatkozóan. 142 Ha a jegyesek vallásos életük gyakorlásában hanyagok, meg kell ôket esketni még abban az esetben is, ha egyikük sem bérmálkozott, vagy nem hajlandó a szentgyónását elvégezni az esküvô elôtt (vö. CIC 1065. kán.). 143 Ökumenikus esketés alkalmával a Püspökkari Konferencia rendelkezéseinek megfelelôen kell eljárni, alkalmazva az ökumenikus esketésre vonatkozó elôírásokat és szertartáskönyvet. Az evangélikus és református egyházak lelkipásztorai felolvashatnak a Bibliából, Isten igéjét hirdethetik, a szertartás végén áldást adhatnak, de a katolikus papnak kell a házassági beleegyezést (consensus) kivenni a jegyesekbôl. Amennyiben az ökumenikus esküvô a másik felekezet templomában történik, a katolikus fél megkapja a házasságkötési forma alól a felmentést és a protestáns lelkész esket, a katolikus lelkipásztor pedig áldást ad, illetve igét hirdet. 144 Nem megengedett, hogy vegyes házasság esetén két különbözô vallásos szertartást végezzenek, melyekben a házasságkötési szándékot kétszer, vagy egy szertartás keretén belül párhuzamosan nyilvánítják ki a katolikus és a nem katolikus lelkész elôtt (vö. CIC 1127. kán. 3. §). 145 A házasság tényleges létrejöttének kételye, egyik vagy mindkét fél részérôl, a legtöbbször, a consensus lényeges tartalmi elemeinek hiányosságával kapcsolatosan merülhet fel. Egyre gyakrabban fordul elô, hogy egyik vagy mindkét félnél hiányzik a személyiségnek az az érettsége, mely a házasságkötéshez szükséges döntés meghozatalához nélkülözhetetlen. Ebben az esetben az érintettek, a megfelelô percím megnevezésével, az Érseki Fôszentszéknél semmiségi keresetet nyújthatnak be. 146 Amennyiben a házasság érvénytelenségérôl van szó, vagyis a katolikus házasságjogban elôírt külsô feltételeknek (kánoni forma) nem felelt meg, a hiányok pótlásával lehet a házasságot érvényesíteni. Itt élni lehet a gyökerében orvoslás (sanatio in radice) intézményével, amennyiben az érvényesítés más módja nem lehetséges. LITÁNIA -- ZSOLOZSMA -- TEMETÉS 147 A Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegyében olyan litániás könyv van jelenleg használatban, amelyik több mint fél évszázados és csak néhány oldalnyi magyar nyelvű szöveg található benne, de a többi egyházmegyében is hasonló a helyzet. Addig is, amíg az új Praeorátor elkészül, a Váci Egyházmegye kétkötetes Praeorátorát, az Éneklô Egyház ének és imakönyvet lehet használni, amelyben magyar nyelven olvashatók az idôszakos antifónák és a szentségi áldás könyörgései. 148 ,,Ajánlatos, hogy a hívek is imádkozzák a szent zsolozsmát, a papokkal együtt vagy maguk között, de akár egyénileg is.'' (SC 100). Ezt leginkább az úgynevezett népzsolozsma megtanításával lehet elérni. Ajánljuk, hogy ahol nincs vasárnap esti mise, ott legyen vasárnap esti vesperás. 149 A temetések alkalmával hívjuk fel a gyászolók figyelmét ,,a keresztény ember halálának húsvéti jellegére'' (vö. SC 81) és így reménységet ébresszünk a jelenlévôkben. Ilyenkor olyanoknak is meghirdethetjük a húsvéti hitet, akikhez máskor nincs alkalmunk szólni. Éppen ezért a temetésen mondott homíliát soha ne hagyjuk el és készüljünk rá. Adjunk lehetôséget arra, hogy a család, a munkahely vagy társadalmi szervezet részérôl elbúcsúzhassanak az elhunyttól. 150 A kántor által szerkesztett és énekelt búcsúztatókat, ahol még van, a plébános ellenôrizze. A Temetési Szertartáskönyvben található búcsúztató jellegű énekeket ajánljuk. 151 A vallását nem gyakorló elhunyt egyházi temetéséhez szükségesnek tartjuk egy olyan temetési szertartás készítését melyben az irgalmas Istenhez fűzôdô teremtményi viszonyát, hangsúlyozzuk ki. A meg nem keresztelt elhunyt felnôtt ember temetésén a pap az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit gyakorolhatja, ha nem liturgikus öltözékben -- papi civilben -- mond egy pár vigasztaló szót. 152 Az arra alkalmas világi hívô számára a fôpásztor ad a plébános kérésére lelkipásztori munkatársi megbízatást. Ez a megbízatás vonatkozhat áldoztatásra, igeliturgia végzésére és temetésre. A lelkipásztori munkatársak liturgikus, vagy illô civil öltözéket kell, hogy viseljenek tisztségük gyakorlásakor, betartva a rájuk vonatkozó egyházi rendelkezéseket (vö. VLK; ChE). 3. Rendelkezések 153 Szentségek kiszolgáltatására csak a területileg illetékes plébános jogosult. Keresztelni, elsôáldozáshoz, bérmáláshoz engedni más plébániáról érkezetteket csak az érintett plébános írásbeli engedélyével lehetséges. Szomszédos plébániák egymásnak általános engedélyt is adhatnak. 154 A 6. életévét betöltött gyermek keresztelését, megfelelô hitoktatás után, az elsôáldozás elôtt végezzük el. 155 Iskolás gyermekek szentségekhez való bocsátásánál alkalmazni kell a Gyermekek Katekumenátusa elôírásait, és annak megfelelôen kell végezni a hitoktatást. 156 A bérmálás alsó korhatárát a 8. osztály elvégzése utáni következô ivtôl állapítjuk meg. Ez azt jelenti, hogy csak a középiskolás korosztály bocsátható bérmálásra. Ha valaki az általános iskola felsô tagozatában nem járt hittanra, arra is érvényes a katekumenátus rendje. 157 Gondoskodni kell megfelelô befogadó közösségekrôl a keresztény életbe bevezetô szentségekre készülô felnôtt korúak (ide számítjuk a középiskolásokat is) számára, akikre vonatkozóan alkalmazni kell a Felnôttek Katekumenátusa elôírásait. 158 Az egyházi Törvénykönyv elôírja, hogy a pap naponta csak egy miséért tarthatja meg a miseadományt (karácsony napját kivéve), a többit az egyházmegyei rendelkezéseknek megfelelôen az ordinárius által elôírt célra kell befizetnie (vö. CIC 951. kán.). Az elfogadott miseadományokról és az elvégzett miseszándékokról minden papnak pontos nyilvántartást kell vezetnie, melyet a fôpásztor ellenôriz maga vagy megbízottja útján. 159 A plébániák összevonása során megtörténhet, hogy egy papnak vasárnaponként 4-5 szentmisét is kellene végeznie. Ebben az esetben inkább igeliturgiát végeztessen arra alkalmas és az érseki hatóságtól engedéllyel rendelkezô kisegítôvel, aki áldoztat is (vö. CIC 1248. kán.). Nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem tartható ilyen papnélküli igeliturgia ott, ahol aznap szentmise volt, vagy elôesti misét végeztek, és nem lehet aznap megismételni az ilyen istentiszteletet (vö. VLK 25. old.). 160 Az igeliturgiát végzô, lelkipásztori munkatársak az Fôegyházmegye által számukra terveztetett liturgikus öltözéket kötelesek viselni a szent cselekmény végzése alkalmával. 161 A kántorokkal kötött szerzôdésekben szerepeljen, hogy köteles rendszeresen gyakorolni és a Fôegyházmegye által szervezett továbbképzéseken, rendszeresen köteles részt venni. A kántor és az éneket vezetô köteles munkáját a plébános irányítása szerint végezni. 162 Ökumenikus esketés alkalmával a Püspökkari Konferencia rendelkezéseinek megfelelôen kell eljárni, alkalmazva az ökumenikus esketésre vonatkozó elôírásokat és szertartáskönyvet. Az evangélikus és református egyházak lelkipásztorai felolvashatnak a Bibliából, Isten igéjét hirdethetik, a szertartás végén áldást adhatnak, de a katolikus papnak kell a házassági beleegyezést (consensus) kivenni a jegyesekbôl. Amennyiben az ökumenikus esküvô a másik felekezet templomában történik, a katolikus fél megkapja a házasságkötési forma alól a felmentést és a protestáns lelkész esket, a katolikus lelkipásztor pedig áldást ad, illetve igét hirdet. 163 A temetések alkalmával hívjuk fel a gyászolók figyelmét ,,a keresztény ember halálának húsvéti jellegére'' (vö. SC 81) és így reménységet ébresszünk a jelenlévôkben. Ilyenkor olyanoknak is meghirdethetjük a húsvéti hitet, akikhez máskor nincs alkalmunk szólni. Éppen ezért a temetésen mondott homíliát soha ne hagyjuk el is készüljünk rá. Adjunk lehetôséget arra, hogy a család, a munkahely vagy társadalmi szervezet részérôl elbúcsúzhassanak az elhunyttól. A kántor által szerkesztett és énekelt búcsúztatókat meg kell szüntetni. A plébániák nem fogadhatnak el temetkezési vállalkozóktól egyházi temetésre vonatkozó megrendelést. 164 A plébániák ne fogadják el temetkezési vállalkozóktól az egyházi temetés kérését, valamint a keresztény hittel ellentétes elemeket a temetkezési vállalkozók az egyházi temetés ideje alatt ne használhassanak. ======================================================================== 7. Megújulási mozgalmak 1. Teológia alapvetés Isten minden embert személyesen hív meg az ô szolgálatára, és buzdít a tökéletesebb életre. Ezt a személyes meghívást testvéri, emberléptékű közösségben lehet megvalósítani. Ennek többféle módja van: a lelkiségekhez, (kis)közösségekhez, egyesületekhez való tartozás. ,,Az egyház maga is mozgalom'' (II. János Pál). Krisztus minden korban olyan keresztények által jutott el az emberekhez, akiket megragadott az ô személye, akik életükkel, az emberekhez való viszonyukkal Krisztust tették láthatóvá és vonzóvá. Ezen elkötelezett keresztények körül hamar létrejött egy kis csoport, amely legtöbb esetben egy-egy mozgalmat indított el. Ez mindig így volt kétezer év során. Ez az egyház belsô dinamikája. A lelkiségi közösségek az egyházjog alapján Krisztushívôk társulásainak számítanak. Olyan személyek egyházjogilag is elfogadott, szervezett közössége, akik egy meghatározott cél érdekében önként és tartósan csatlakoznak egymáshoz. Annak az egyháztagot megilletô jognak az alapján jönnek létre, amely a tökéletesebb élet, a nyilvános istentisztelet vagy a keresztény élet elômozdítására, illetve más apostoli tevékenységre, az evilági dolgok rendjének keresztény szemmel való átlelkesítésére alapul. Bár az ,,egyházi mozgalmak'' kifejezés nem található sehol a zsinati szövegekben és a legújabb Kánonjogi Kódexben sem, II. János Pál pápa szerint ,,a zsinati dokumentumokban egyértelmű utalásokat találunk az egyházi mozgalmakra'', különösen, ahol kijelenti: ,,a Szentlélek a különbözô hívek között speciális kegyelmeket osztott szét, amelyekkel alkalmassá és késszé teszi ôket, hogy különbözô művekben és hivatalokban működjenek, amelyek az egyház megújulása és nagyobb elterjedése szempontjából hasznosak lehetnek'' (LG 12). Az egyházban az intézményes és karizmatikus jelleg összetartoznak, és különbözô módokon, de együtt segítik az élet megújulását, megszentelôdését. A karizma és intézmény nem egymás alternatíváit jelentik, hanem egymást kölcsönösen föltételezik és kiegészítik, egyszerre fejezik ki az elkötelezettséget és a szabadságot. ,,A hiteles mozgalom olyan, mint az intézmény éltetô lelke. Nem alternatív struktúrát jelent, hanem egy olyan jelenlét forrását, amely folyamatosan újraalkotja a történeti és egzisztenciális hitelességet'' (II. János Pál). Ezért nem lehet versengés a két oldal között, hiszen ez hátrányos az egyház egysége és küldetésének hitelessége szempontjából. A lelkipásztorkodásban készségesnek kell lennünk arra, hogy eleven közösségek jöhessenek létre, amelynek tagjai megkapják a szükséges segítséget. Az új egyházi mozgalmak választ kínálnak a szekularizáció kihívására azáltal, hogy többnyire laikus tagjaik az evangéliumi értékeket viszik a kultúra, a művészet, a munka, a politika, a média világába. A mozgalmak hatékonyan segítik a világiakat abban, hogy megtalálják keresztény küldetésüket az egyházban és a világban. Így ezek a közösségek és elkötelezett tagjaik hidat építhetnek a társadalom és az egyház között. A megújulási mozgalmak hatékonysága a Szentírás és az egyház tanításának radikális tiszteletébôl fakad. Sokféleségük ellenére egységet és hűséget mutatnak az alapítási karizmához. Emellett rendkívül hatékonyan működnek, holott alig néhányan dolgoznak közülük fôfoglalkozásban, a mozgalmakban. Alulról induló kezdeményezések, legtöbbször kisebb csoportokból, közösségekbôl épülnek fel gyakran nemzetközi, egyetemes közösséggé. A hit továbbadásában nélkülözhetetlen számukra a tapasztalatok megosztása, a személyes tanúságtétel. ,,Mindenek fölé helyezik az imádságot, ebben lelki megújulást keresnek. Ez jelentôségteljes, bíztató jel'' (II. János Pál). Tagjaik megtért, Isten szeretetétôl megihletett emberek, nem fanatikus reformerek. ,,Ezek a mozgalmak az egyházban jól meghatározott feladatokat töltenek be, amit minden további nélkül helyettesíthetetlennek tartunk. Az apostoli és új lelkiségi mozgalmak nagy reménység hordozói, ha helyesen megmaradnak az egyházi közösségben'' (II. János Pál). 2. Helyzetelemzés Hazánkban a hetvenes évek elejétôl kezdôdôen, elkötelezett keresztény életre törekvôk közül egyre többen ismerkedtek meg valamely megújulási mozgalommal. Egyre többen akadtak lelkipásztorok és laikusok, akiknek életét új, krisztusibb irányba fordította valamelyik lelkiség. Lassan kialakultak a megfelelô hazai csoportok is, amelyek egyre akadálytalanabbul tarthattak kapcsolatot az alapítóval, a mozgalom centrumával. Ez a munka a nyolcvanas évek végéig hazánkban többnyire föld alatt folyt. A lelkiségi mozgalmak nehéz évtizedekben az élet és a reménység csíráit hordozták és komoly áldozatok által neveltek elkötelezett világiakat. Ezt nagyra kell értékelnünk. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1989 februárjában találkozott hivatalosan elôször a lelkiségi mozgalmak hazai képviselôivel. A találkozó fôvédnöke Cordes püspök úr, a Laikusok Pápai Tanácsának titkára volt. A megújulási mozgalmak elsô nagy világméretű találkozójára 1998-ban, a Szentlélek évében került sor a Szentatyával a Szent Péter téren. Ennek mintájára 1999 májusában több mint 20 mozgalom mutatkozott be Magyarországon. Ahogyan hazánkban, úgy Fôegyházmegyénkben is fokozatosan jelen vannak a lelkiségmozgalmak, bemutatkozó találkozójukat 1999 Pünkösd hétfôjén tartották Kecel-Imrehegyen. A lelkipásztorkodó papság és a hívek a megismerés arányában egyre nyitottabbak a lelkiségi mozgalmak iránt. A Fôegyházmegyénkben jelenlévô jelentôsebb lelkiségek bemutatása Cursillo -- A mozgalom alapítója a spanyol laikus Eduardo -- Bonin, a pap Sebastián Gayá és dr. Juan Hervas püspök, aki fiatal emberekbôl álló csoporttal azon fáradozott, hogy hathatósabbá tegyék az Evangélium hirdetését. 1949-ben megtartották elsô tanfolyamukat. Innen ered a mozgalom neve, ami rövid kurzust, tanfolyamot jelent. Mi a Cursillo célja? A kereszténység lényege, hogy komolyan szentekké akarjunk válni, hogy közösségben éljünk, melyben apostolokká válunk. Ehhez pedig a kereszténynek társakra, ôszinte baráti kapcsolatokra van szüksége, amit kis közösségben könnyebben megtalál. Csak valódi közösségbôl indulhatunk keresztény küldetésünkkel. A Cursillo lelkiségi mozgalom célja éppen az, hogy megmutassa az embereknek a keresztény lét örömét, és a világba küldje ôket. Olyan embereket, akik a társadalom összetartói, mozgatói, az evangéliumi megváltás közvetítôi. A Cursillo nem válogat a különbözô társadalmi rétegekhez tartozók, nemek, vagy életkor szerint, hanem mindenkit hív, aki a közösség meghatározó egyéniségévé válhat, aki ott teljesíti küldetését, ahol él, dolgozik. Ezért legfontosabb feladatunk az emberek közötti kapcsolat javítása, hogy ez a kapcsolat valódibb és szeretetteljes legyen, hogy minden embert ajándékként fogadjunk és adjuk oda bátran magunkat ajándékul. Fôegyházmegyénkben Kalocsán, Baján és Kiskunhalason vannak magcsoportok. Felelôse: Cselik Erzsébet, 6300 Kalocsa, Dózsa Gy. u. 62. Tel.: 78/464-551, (Szent Imre Plébánia). Házas Hétvége -- Világméretű mozgalom, lelkiség és program egyszerre. A házasság és papság életszentség megújításán, a szerzetesi elkötelezettség megerôsítésén munkálkodik. A mozgalom a 60-as években indult, Magyarországon 1984-tôl kezdett terjedni. Ma már több mint 2200 házaspár, 150 pap és 30 nôvér részvételével folyik a megújult hitvesi és papi szeretet kultúrájának ez az evangelizációja, és a lelkiségi mozgalom munkája. A Házas Hétvége ,,interdiszciplináris'' lelkiség. Mindenki, aki a házasság vagy papság életszentségében él -- tartozzék bár bármely más lelkiséghez -- elkötelezettségét csak állapotszentsége által és útján élheti meg, teljesítheti ki, ezért a Házas Hétvége nem csak az intimitás, hanem a párbeszéd mozgalma is az egyházban, ezt szeretné folyamatosan erôsíteni a közösségen belül és a külsô kapcsolatban egyaránt, így szolgálja e szentségek kegyelmi erejével más lelkiségeket, vagyis magát az egyházat. A kecskeméti régió Dr. Kovács András 6000 Kecskemét, Kard u. 17. felelôse: és Melinda, Tel.: 76/499-555. Katolikus Karizmatikus Megújulás -- Kezdetei a világegyházban 1967-re nyúlnak vissza. Jelenleg 141 országban terjedt el. Sok millió tagot számlál. A mozgalom sokszínű, a legkülönbözôbb közösségeket fogja össze. Három jellegzetessége: --Jézus Krisztusban való személyes hit, amely a tudatos döntésben (megtérés), amely az élet teljes átadásában és az evangéliumi értékrend elfogadásában nyilvánul meg. --A Szentlélek kiáradásáért való ima, amelyben megújul, és hatékonnyá válik a gyermekkorban kapott keresztség és bérmálás kegyelme. --A Szentlélek adományainak (karizmák) kérése és elfogadása Isten dicsôségére és az egyház szolgálatára. A Karizmatikus Megújulás lelkisége a középpontjába helyezi az Eukarisztiát, a dicsôítést, a Szentírást, az egyház tanítását és az evangelizációt. A Szentírásban Isten személyes üzenetét látja, amely irányt ad a keresztények életének. Magyarországon 1975-tôl indult az elsô közösség. Ma több száz imacsoportja és néhány életközössége van. Elérhetôség: Viszmeg László, 6353 Dusnok, Óvoda u. 25. Tel.: 78/401-963. Hét Láng Szövetség -- Olyan katolikus hívôk közössége, akik Isten imádásában látják élethivatásukat. Lelkiségüknek fontos elemei: a Katolikus Egyház hitéhez és törvényeihez való hűség, a kontemplatív lelkület, a Szentlélek megtapasztalása és az evangelizáció. A közösség magáévá teszi azt a pünkösdi megújulást, amely 1967 óta létezik egyházunkban. Különösen fontosnak tartják a közösség tagjai az imádságban való hűséget, az Oltáriszentség állandó tiszteletét. A közösség 1988-ban alakult. Elsô alapszabályukat 1989-ben Marosi Izidor püspök atya a jelenlegi alapszabályt pedig Paskai László bíboros-érsek hagyta jóvá. A Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegyében Kecskeméten lehet találkozni a közösség tagjaival. Felelôsük: Néma Attila, 6000 Kecskemét, Máriahegy 404. Tel.: 76/402-933. Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége -- Az elsô közösség megalakulása Madridban történt, ahol az Actio Catholica gyűlésén egy édesanya felvette: ,,Mit tehetünk mi édesanyák, hogy gyermekeink ne veszítsék el hitüket?''. Válaszul többen elhatározták, hogy naponta imádkoznak nemcsak a saját, hanem minden gyermek hitéért és a hét egy tetszés szerinti napján a templomban is elmondják imájukat. Lelki vezetôjük Lorenzo atya. A közösséget 1987-ben hagyta jóvá a madridi érsek. Magyarországon 1992-ben Kalocsán alakult meg ez a közösség. Szerte az országban sok száz tagja van. Fôegyházmegyénkben nagyobb számú csoport van Bátyán, Fajszon, Csávolyon, Akasztón, Baja, Bácsalmáson, Kecel, Imrehegy, Kiskunfélegyházán, Mélykút, de több helyen is vannak jelentôs imaközösségek. Felelôs: Bartal Józsefné, 6300 Kalocsa, Mátyás király u. 21. Tel.: 78/461-205. Mária Légió -- Nemzetközi laikus katolikus mozgalom célja együtt evangelizálni az egyházzal. Tagjai a Szentlélekkel együttműködve a Szűzanya közbenjárását kérve az egyház vezetését segítik pasztorális munkájukban. A mozgalom 1921-ben Dublinban keletkezett. A Légió elnevezés mögött Római Szent Kelemen gondolata húzódik meg: ,,Vegyük szemügyre azokat a katonákat, akik a római légió parancsnokainak vezetése alatt állnak, hogy milyen rendben, milyen fegyelmezetten és milyen engedelmesen végteljesítik azok rendelkezéseit. Mindenki segít mindenkinek, mindannyian összetartoznak, egymástól függnek és közösen engedelmeskednek''. Fôegyházmegyénkben Kecelen, Nemesnádudvaron és Petôfiszálláson vannak közösségeik. Lelkipásztori Kühner János, 6345 Nemesnádudvar, Dózsa tér 10. felelôsük: Tel.: 79/378-291. Mária Műve (Fokoláre Mozgalom) -- Chiara Lubichnak az Isten szeretével való személyes találkozásából született a II. világháború idején. Észak- Olaszországban, Trentóban egy kis csoport, hogy válaszoljon Isten szeretetére, elkezdte szó szerint venni Jézus szavait és tettekre váltani azokat. Lelki felfedezéseiket, tapasztalataikat éppúgy közösbe tették, mint anyagi javaikat. A közösséget a trentói emberek kezdték ,,fokolárnak'' (szó szerint: családi tűzhely) nevezni, a megélt kölcsönös szeretet kisugárzó melege miatt. Ma ez a katolikus lelkiség a világ 186 országában szolgálja az egyházat. Mária Műve elsôdleges célja Jézus végrendeletének a ,,Legyenek mindnyájan egy''-nek világméretű megvalósítása és az evangélium életre váltása. A Fokoláre lelkiség Magyarországra a hetvenes évek elején érkezett el. Magyarországon 1975- tôl, Kecskemét környékén 1980-as évek elejétôl születtek a közösség elsô csoportjai, Kecskeméten 1989-ben és 1990-ben, Kalocsán 1993-ban voltak a Mozgalom elsô nagy létszámú találkozói. A Fôegyházmegye számos településén elterjedt Mozgalomnak sok szimpatizánsa van, az elkötelezettek száma kb. ötven. Megbízottak: Forgácsné Zsuzsa, 6000 Kecskemét, Mécses u. 26. Tel.: 76/411-827, Jávorka Lajos, 6000 Kecskemét, Bogovics köz 5. Tel.: 76/488-785. Neokatekumenális Út -- Kezdetei a hatvanas évek elejére nyúlnak vissza. Alapítója egy fiatal spanyol festôművész Kiko Arguello. A ,,neokatekumenális'' elnevezés a keresztségre való utalásból adódik. Tagjai valójában azokat a szakaszokat járják újra, amelyek a katekumenátust alkotják, vagyis a hitre vezetés idôszakát. Ezen út révén a plébánián evangelizációs pasztoráció indul és fejlôdik ki a templomba járó felnôttek részére, de azok számára is, akik távol vannak az egyháztól. Elvilágiasodott társadalmunkban a Neokatekumenátus azt a célt szolgálja, hogy az embereket a hit gazdagságának felfedezésére vezesse. A megtérés egyik útja, bevezetés a felnôtt hitbe. Az egyház, mint az üdvösség szentsége jelenik meg. Isten szava a liturgia és a közösség által vezet el a Jézus Krisztussal való találkozásra. Magyarországon a Neokatekumenális Út 1983-ban nyílt meg. Ma hat egyházmegyében kb. 30 közösségük van. Lelkipásztori Csernák Pál, 6400 Kiskunhalas, Fácán u. 2. felelôs: Tel.: 77/421-067. Taizéi közösség -- Az ökumenikus közösséget 1940-ben Roger Shutz, alapította. Szándéka olyan szerzetesközösség alapítása volt, amely a kiengesztelôdést konkrét valóságként éli meg. Eleinte protestánsok, ortodoxok majd katolikusok is csatlakoztak a közösséghez. XXIII. János pápa párizsi nunciusként barátkozott meg Roger testvérrel, majd meghívta ôt a II. Vatikáni Zsinatra is. Taizéi központi házukon kívül több kisebb közösségük él a világ legszegényebb országaiban, osztozva az ottaniak életében. 1957 óta fiatalok tömege látogatja Taizét, az utóbbi idôben évente már 100 ezres létszámban. Fiatalok életük értelmét keresik és a hit forrásait kutatják, arra készülve, hogy felelôsséget vállaljanak ott, ahol élnek. A fiatalok támogatásával, Taizé kezdeményezésére született meg a ,,bizalom zarándoklata a földön''. Ez a zarándoklat a fiatalokat nem gyűjti a közösség köré szervezôdô mozgalomba, de résztvevôit arra hívja, hogy legyenek a béke és a kiengesztelôdés követei helyi plébániai közösségükben. Ennek a zarándoklatnak állomásaként, minden év végén nagy találkozót tartanak Európa valamelyik nagy városában. 1996-ban Kecskeméten tartottak az egész Kárpát medence számára nagy találkozót a taizéi testvérek. Helyi megbízott: Balanyi Zsolt, 6000 Kecskemét, Erdô u. 18. Tel.: 76/494-545. 1. Javaslatok 165 Szükséges, hogy a plébániai közösségek és a megújulási mozgalmak kölcsönösen keressék egymással a kapcsolatot, törekedjenek egymás behatóbb és objektív megismerésére, hogy a Krisztus által óhajtott egység megszülethessen. Teremtsünk lehetôséget arra, hogy Fôegyházmegyénkben még nem ismert lelkiségi mozgalmakat minél többen megismerhessék és azok Fôegyházmegyénkben is jelen lehessenek. 166 A lelkipásztorok tegyék plébániájukat a közösségek közösségévé. A Plébánia váljék minden hívô otthonává, amelyben a megújulási lelkiségek is otthon érezhetik magukat. Valósuljon meg az a kommunió, amely egyben a leghatásosabb evangélizáció. A lelkipásztor az egyes lelkiségi mozgalom karizmáját ismerve, a lelkiségi csoport felelôsével keressen olyan szolgálatot, aminek segítségével cselekvôen bekapcsolódnak a plébániai közösség életébe, de ne várja a lelkipásztor az összes feladatok megoldását tôlük. 167 Miközben örülnek a maguk adományának, szívbôl örüljenek a mások adományainak is. Minden lelkiségi mozgalom ismerje föl, hogy csak az egyik tagja ,,annak az egyedülálló közösségnek, amely Krisztus teste'' (Roger testvér). ,,Szolgáljatok egymásnak azzal a kegyelmi adománnyal, amit ki-ki nyert, mint Isten sokféle kegyelmének hű közvetítôi'' (1Pét 4,10). 168 A megújulási mozgalmak törekedjenek arra, hogy ne csak saját csoportjaik érdekeit tartsák szem elôtt, hanem a plébánia közösség, a Fôegyházmegye, a Magyar és az Egyetemes Egyház javát is. Bátran éljenek Isten adta adományaikkal, imájukkal, tevékenységükkel támogassák az egyház vezetésére hivatottakat és fogadják jó szívvel útmutatásaikat. 169 Lelkipásztor tartozhat valamelyik mozgalomhoz, de súlyos hibát követ el, ha a plébánián emiatt hátrányos helyzetbe kerülnek a többi mozgalmak, vagy a mozgalmakhoz nem csatlakozó hívek. Azon lelkiségi mozgalmak, amelyek szolgálatukat szélesebb körben (az egész Fôegyházmegye számára) tudják kamatoztatni (pl. evangelizáció, továbbképzések) kapják meg az ehhez szükséges anyagi és tárgyi feltételeket. A hívek hitét elmélyítô munkatársképzést is szolgáló (alap) és továbbképzô kurzusai vannak, pl. a Cursillonak, a Házas hétvégének, a karizmatikus megújulásnak (KEKAKO evangelizációs iskola). Ahhoz, hogy ezeken bárki részt vehessen Fôegyházmegyénkbôl, központi továbbképzô épület(ek)re van szükség. Ilyen intézményi háttér már több egyházmegyében is biztosítva áll e lelkiségek munkájához. 170 A szinódus kéri a lelkiségi mozgalmakat, hogy rendszeresen találkozzanak egymással, hogy az egymás nem ismerésébôl fakadó elôítéletek ne nehezesítsék az egységet. 171 A Szinódus kéri a fôpásztort, jelöljön ki felelôst, aki segíti a lelkiségi mozgalmak bekapcsolódását a Fôegyházmegye életébe. ======================================================================== 8. A család 1. Teológiai -- lelkipásztori alapvetés A Szentírás a házasságról: ,,Ketten egy emberré lesznek... amit Isten egybekötött ember szét ne válassza.'' (Mt 19,6). ,,Nagy titok ez: én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom. Szeresse tehát mindegyiktek feleségét, akárcsak önmagát, az asszony meg tisztelje férjét'' (Ef 5,32). A Vatikáni Zsinat igen fontos újszerű tanítása, hogy a házasság is lehet Istenhez vezetô út, mint minden más életállapot. ,,A keresztény hitvestársak és szülôk -- saját útjukat járva -- hűséges szeretettel támogassák egymást a kegyelmi életben''. -- ,,Minden keresztény hívô napról-napra jobban megszentelôdik sajátos helyzetében, sôt éppen mindezek által, ha hittel fogad mindent a Mennyei Atya kezébôl, együttműködik az isteni akarattal, éppen a földi élet szolgálatával hirdetve mindenkinek azt a szeretetet, amellyel Isten szerette a világot'' (LG 41). Férj és feleség kapcsolata: ,,A Szentlélek pedig, akit az Úr kiáraszt, új szívet ajándékoz és alkalmassá teszi a férfit és a nôt arra, hogy úgy szeressék egymást, ahogyan Krisztus szeretett minket'' (FC 13). Keresztény család-modell, gyermekvállalás: ,,A házastársak sajátos küldetését az emberi élet továbbadásában és felnevelésében kell látnunk. Gondolják meg tehát a házastársak, hogy feladatuk teljesítésével a teremtô Isten szeretetének munkatársai és mintegy tolmácsolói'' (GS 50). ,,Elsôsorban a keresztények között, s fôleg a keresztény családoknak kell megmutatkoznia annak, hogy minden egyes világra jövô gyermeket elfogadnak, szeretnek, megbecsülnek, egységes testi és lelki nevelésben részesítenek és sokszorosan törôdnek vele'' (FC 26). Egyház a családért -- családok az egyházért: ,,Mint ’kicsi egyház’ (ecclesiola), a ’nagy egyházhoz’ (Ecclesia) hasonlóan, a keresztény család arra hivatott, hogy a világ számára az egység jele legyen és ily módon részt vegyen prófétai feladatában, a tanúságtételben annak a Krisztusnak országa és békéje mellett, aki felé az egész világ halad'' (FC 48). -- ,, ...bizonyosak vagyunk abban, hogy a jövendô evangelizációja a család-egyháztól függ'' (FC 65). Az elôzô pontok lelkipásztori kifejtése részletesen megtalálható a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevelében: ,,A Boldogabb Családokért!'' (1999). 1. Helyzetelemzés Nehézségek Az elmúlt évtizedek társadalmi változásai megrendítették a hagyományos családmodellt: csökken a házasságkötések száma, sokan a kevesebb felelôsséggel járó élettársi kapcsolatot választják. Gyengült a családok összetartó ereje és bátorsága a gyermekvállaláshoz. A megkötött házasságok közel fele rövid idôn belül felbomlik (sajnos nincs nagy különbség a templomban kötött házasságok esetében sem). Sok család nem képes meleg, érzelemgazdag légkört biztosítani tagjainak, fôleg a gyermekeknek, így szocializációjuk hiányos marad. A szociológiai felmérések mégis azt mutatják, hogy a legtöbb fiatal továbbra is harmonikus monogám kapcsolatra vágyik. (vö. SzZs). ,,A mai magyar fiatalokban kétféle törekvés találkozik. Egyfelôl vágyódnak a családalapításra, arra, hogy gyermekeik legyenek. Másfelôl nem tudják, hogyan boldoguljanak a világ sokféle kihívása között. Szeretnék megôrizni függetlenségüket, ösztönösen félnek azoktól a kötöttségektôl, netán konfliktusoktól, amelyek együtt járnak a házassággal és gyermekneveléssel.'' (BCS 25). ,,A mai magyar társadalomban sokan, fôleg a fiatalok közül, szinte közösségen kívül vagy átmenetileg vállalt és szabályozott közösségekben élnek, rokoni kapcsolataik szinte eljelentéktelenedtek. Az egyéni érdekérvényesítést, örömszerzést bálványozó divat hatására úgy érzik, hogy a házasság és a család gátolja énjük kibontakoztatását, az önmegvalósítást.'' (BCS 34). ,,Napjainkban a média túlnyomó része is a családi élet ellen hangolja a közvéleményt. Az erôszakot és a durvaságot tükrözô, közösség- és családellenes magatartásokat gyakran vonzó formában mutatják be. Másrészt viszont kevés szó esik arról, milyen örömöket kínál a családi élet, a gyermekek növekedése, fejlôdése.'' (BCS 30) A házasság, ill. a család válsága ellenkezik az ember bensô igényével és a társadalom érdekével. Hiszen az emberi együttélés elemi egysége, a társadalom alapsejtje a család. Súlyosan árt a társadalomnak, ha széthullanak a családok. A jelek szerint sokféle külsô tényezô hatott a közgondolkodásra és váltotta ki a jelen állapotot. Ezért az orvoslásra is csak különbözô fórumok összehangolt munkájával számíthatunk eredményre. Ezek: a gazdaság- ill. szociálpolitika, a törvényhozás és joggyakorlat, az iskola, a média, a különbözô civil fórumok és az egyház. Pozitívumok Az elmúlt években számos pozitív kezdeményezés indult a családok érdekében. A fôegyházmegyei család-referens szolgálatot egy lelkipásztor és két család látja el. Minden év ôszén és tavaszán fôegyházmegyei szintű nagy találkozókat rendeznek jelentôs számú résztvevôvel. A Püspöki Kar által szervezett országos szintű Család- konferencián évrôl évre részt vesznek egyházmegyénk családjai is. A természetes családtervezés egyre ismertebbé válik. Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes kecskeméti orvos a Fôegyházmegye kb. 20 plébániáján és mintegy 15 iskolában tartott és tart e témáról kurzusokat és elôadást az ifjúság számára. A Házas Hétvége és az egyházmegyénkben jelen levô más megújulási mozgalmak is rendszeresen rendeznek családokat segítô programokat. Sokfelé jó a plébániák és családcsoportok együttműködése a családokat segítô civil szervezetekkel (Nagycsaládosok Országos Egyesülete, Családsegítô Központ stb.) és az önkormányzatok szociális bizottságával. 3. Javaslatok 172 A gyermek-katekézisbe, egészen a kisgyermekkortól kezdve építsük bele a családi életre nevelést. A 13 év fölötti ifjúságnak legyen évente valamilyen pozitív családképet erôsítô, családi életre fölkészítô program (pl. 3 napos lelkigyakorlatos tábor). Az ifjúság nevelésében nagyobb hangsúlyt kapjon az édesanyai és édesapai hivatás. 173 A középiskolás korú fiatalok katekézisében, a velük való foglalkozásokban kapjon helyet a keresztény családi életre nevelés. Az elméleti oktatást egészítse ki olyan emberi tulajdonságok és készségek tréningszerű fejlesztése, melyek a családi közösségben való élethez elengedhetetlenek. Ilyenek: a kommunikációs készség, az alkalmazkodóképesség, az önérvényesítô törekvések háttérbe szorítása a másik javára, önmagunk odaajándékozása, a helyes értékrend, a személyes kapcsolatok elsôbbsége az anyagi javak birtoklásával szemben. Mindez annak érdekében, hogy a családban ,,mindig annak van igaza, aki jobban szeret''. 174 A középiskolás és fôiskolás korú fiatalok számára fontos, hogy találkozzanak olyan házaspárokkal, akik életükkel hitelesített módon vallanak szentségi házasságukról és családi életükrôl. 175 Gondunk legyen arra, hogy a jegyes párok egymással és a plébánia már elkötelezett keresztény családjaival is élô kapcsolatba kerüljenek. A jegyes-kurzusokat célszerű városi vagy espereskerületi szinten több plébánia összefogásával megszervezni pap és más szakemberek bevonásával. A jegyeskurzus létszáma azonban lehetôség szerint ne gátolja a személyes kapcsolattartást. A jegyes- kurzuson máshol résztvevôk saját plébánosukkal is tartsanak kapcsolatot. 176 Házaspáros közösségek mellett hozzunk létre családközösségeket, mert ez a gyermekek részére is biztosítja a közösségi élet lehetôségeit. Gyakorlati megvalósítási lehetôsége, ha házaspáros közösségek ,,kombinált'' közösségekké alakulnak. Idônként mint házaspárok, máskor pedig mint családközösségek találkoznak. 177 A családcsoportok fordítsanak nagy figyelmet a rászoruló (nagy)családokra, az özvegyekre, és a nem egyházi házasságban élôkre. Fogadják maguk közé a gyermeküket egyedül nevelô (elvált) szülôket is. 178 A gyermekvállalás jelenjen meg értékként a plébániánkon -- gyakorlati dolgokban is (pl. gyermekmegôrzés a felnôtt programok idején, szociális helyiségek biztosítása a templom ill. a hittanterem közelében). -- Azokban a templomokban, ahol vasárnaponként több mise is van, az egyik legyen a ,,családok miséje'', ahová a gyermekes családokat várjuk. 179 A kisgyermekes szülôknek tegyük lehetôvé a gyermekfelügyelet, gyermekôrzés megszervezésével, hogy elmehessenek hazulról, hogy mentesüljenek hosszabb, rövidebb idôre a gyermekükrôl való gondoskodás fárasztó terhétôl. Mindezt a plébániai családközösségek biztosítsák. 180 Idônként rendezzünk ,,családok vasárnapját''. Egész napos, sok embert megmozgató rendezvényeivel fölhívja a figyelmet az ünnep, a család, a családi élet, a gyermeknevelés fontosságára. Összehozza, megismerteti egymással a plébánia családjait. Ezeken a vasárnapokon a szentmise is szóljon a családokról és családokhoz. 181 A plébániák keressék a kapcsolatot a családokat segítô civil szervezetekkel. 182 Meg kell szervezni a családok olcsó nyaraltatásának, táboroztatásának lehetôségét, pl. használaton kívül helyezett plébánia-épületek felhasználásával. Ezek nyilvántartására országos kiterjedésű számítógépes adatbázist kellene létrehozni. 183 Célszerű és szükséges létrehozni katolikus családközpontot egyházmegyénkben, mely szakemberek bevonásával a természetes családtervezés megismertetésével, katolikus nevelési tanácsadással és családterápiával is foglalkozzon. 184 Egyházi tanácsadó, jogsegély-szolgálatot kell létrehozni a válságba került, illetve rendezetlen házasságok orvoslásának elôsegítésére. 185 Szükséges lelkipásztori és jogi segélyszolgálatot létrehozni olyan gyermeket váró anyák részére, akik valami oknál fogva nem kívánják születendô gyermeküket megtartani, hogy az örökbeadás lehetôségeit megismerhessék. 186 Ismertessük és népszerűsítsük a ,,lelki adoptáció'' lehetôségét, mely abban áll, hogy felvállaljuk egy-egy születés elôtt álló, terhességmegszakítás által létében fenyegetett magzatért való imát és böjtölést. 187 Nagyobb plébániákon ill. regionális fôegyházmegyei szinten rendszeresen foglalkozzunk az újra házasodott elváltakkal is (katekézis, közösség stb.). Ezeken az alkalmakon (és ha az érintettek száma megkívánja máskor is) tartsunk úgynevezett ,,elváltak szentmiséjét'', amelyen a bűnbánati rész, az igeliturgia és homília, szentáldozás utáni hálaadás igazodik a résztvevôk sajátos helyzetéhez. 4. Rendelkezések 188 Minden esperes-kerületben legyen egy pap és legalább egy család, akik a kerületben animálják, illetve elindítják a családcsoportok működését. Ezek a helyi animátorok szoros kapcsolatot tartsanak fönt a Fôegyházmegye papi és házas családreferenseivel. 189 A családoknak legyen minden plébánián felelôse az Egyházközségi Képviselôtestületek Szabályzatának megfelelôen (5.6.3.). Ez a felelôs álljon kapcsolatban az esperes-kerület családreferensével. 190 A gyermek- és ifjúsági katekézisbe be kell építeni a családi életre nevelést. Ebben kapjon hangsúlyt az édesanyai és édesapai hivatás. 191 A hitoktatásba be kell vonni a szülôket is elkötelezett családok és szakemberek segítségével. Legalább havonta legyen szülôi hittan. 192 Az ifjúság és a családok körében ismertetni és népszerűsíteni kell ifjúsági- és családhittan, illetve jegyes-oktatás keretében az egyház tanítását a természetes családtervezésrôl szakemberek és gyakorló házaspárok bevonásával. 193 A házasságkötésre készülô fiatalok legalább hat hónappal az esküvô elôtt jelentkezzenek plébánosuknál. A plébános indokolt esetben ezt a határidôt módosíthatja. Számukra szervezzen a plébánia házasságra fölkészítô kurzusokat. Ebbe be kell vonni szakembereket és hiteles, az egyház tanítása szerint élô házaspárokat. -- A többi szentségre való fölkészítés a katekumenátus keretében történjék. 194 Jogász, orvos, pszichológus, teológus, szociológus és szükség esetén más szakemberek bevonásával bizottságot kell létrehozni, amely kidolgozza a Fôegyházmegyében létesítendô életvédô központok felállításának és működésének módját az Evangélium Vitae pápai enciklika direktívái szerint. ======================================================================== 9. A pap élete és lelkisége 1. Teológiai alapvetés A pap az egyházi rend szentsége révén eleven kapcsolatban áll Krisztussal és részesedik prófétai és papi küldetésében. Krisztus egyetlen papságának részese. Krisztus rajta keresztül különleges módon van jelen a világban és folytatja az Atyától kapott küldetését az emberek üdvözítése érdekében. Életének célja és feladata tehát nem kevesebb, mint az Istentôl kapott kegyelem birtokában Krisztus szolgájaként az Evangéliumot hirdetni, hogy az emberek ennek erejében a megváltás művének részesei legyenek, és így az Atyaisten megdicsôíttessen Krisztusban. (vö. PO 2.). ,,A szolgálati papság létjogosultsága az egyháznak Krisztussal való eleven és hatékony egységébôl fakad. E szolgálat által ugyanis az Úr tovább folytatja népe körében azt a tevékenységét, mely egyedül Ôt, testének Fejét illeti. Így a szolgálati papság kézzelfoghatóvá teszi Krisztus sajátos cselekvését, s ezzel bizonyítja, hogy Krisztus nem hagyta el az egyházát, hanem tovább folytatódó papságával mindvégig élteti. Az egyház ezért a szolgálati papságot ajándéknak tekinti.'' (PD 1.). A katolikus egyházban a felszentelt pap szolgálata az evangélium hirdetésén kívül, az Eucharisztia és a bűnbocsánat szentségének ünneplésében valósul meg a legmarkánsabb módon. Mindkét esetben ténykedése szorosan kapcsolódik Krisztus személyéhez. Maga a cölibátus nagyon erôs tanúságtétel Isten országának történelemben való jelenlétérôl és arról a születô ,,Új égrôl és új földrôl'', amely az ,,igazságosság hazája'' lesz (2 Pét 3,13). Ebben a tekintetben Krisztus példáját követi, aki teljes önmagát Isten országa hirdetésének szolgálatába állította. A papnak világosan kell látnia, hogy az embereknek szükségük van rá. A papszentelés és az egyházi küldetés ereje által abban a helyzetben van, hogy hitelesen kell hirdetnie nekik ,,Isten nagy tetteit'', hogy reménységet keltsen bennük: Isten nem hagyta el ezt a világot. Az egyház az üdvösség jele és közvetítôje. A pap ennek szolgálatában feladatának kell hogy tekintse, hogy a Krisztus által adott szentségekkel már most elvezesse az embereket az Istennel való egységre, mely az üdvösség kezdete. A pap feladata azt az erkölcsi értékrendet képviselni és továbbadni, amely a keresztény hitbôl táplálkozik, és amelynek hiányától ma szenved a világ. Ide illenek az Apostol szavai: ,,Ô némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét...'' (Ef 4,12). A feladat, amely ma a papra vár, elsôsorban önmagával szemben támasztja azt a követelményt, hogy amíg másokat tanít, maga méltatlanná ne váljék (vö. 1 Kor 9,27). Ezt csak úgy tudja elérni, ha Mesterével szoros egységben éli az életét. A Mesternek ezt a jelenlétét a pap életében semmi sem pótolhatja, hiányát elfedni sem lehet hosszabb idôn át. ,,Az újszövetség papjai nem lehetnének Krisztus szolgái, ha nem lennének egy másik, egy nem földi élet tanúi és kincstárosai; de az embereknek sem lehetnének szolgálatára, ha ezek élete és körülményei idegenek maradnának számukra.'' (PO 3.). Ezt Pál apostol így fogalmazza meg: ,,Bár mindenkitôl független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek.'' (1 Kor 9,19). A papnak ma is hallania kell a Mester szavát: ,,Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!''. (Mt 28,20). A pap legyen a szó nemes értelmében testvér és atya a rábízottak körében. A papnak ma különösen is meg kell értenie, hogy küldetése a világhoz szól, de mégsem tartozik ehhez a világhoz (vö. Jn 17,16). Jubileumi bocsánatkérés és hálaadás. A jubileumi esztendôben bocsánatot kérünk Istentôl az egyház és egyháziak gyöngeségbôl megalkuvó, olykor bűnös magatartása miatt, amit a múltban, fôként a diktatúra éveiben tanúsítottak. Hálát adunk Istennek a hitvalló papokért, hívekért, akik az üldöztetésben is hűségesek maradtak. 2. Helyzetelemzés A papság jelentôs része 60. életévén már túl van, megviselte a diktatúra éveiben ránehezedô súlyos nyomás, tevékenységi körének hatalmi eszközökkel való beszűkítése felôrölte munkaerejét, gyakran elmagányosodott emberekké váltak. Akkor, amikor a pap életérôl esik szó, annak napjainkban tapasztalható krízisérôl is beszélnünk kell. Ez egyházmegyénkben is érezteti hatását. Ennek egyik magyarázata abban található meg, hogy a társadalom szekularizálódásával a papság egy része elbizonytalanodik küldetéstudatában, úgy látja, hogy nincs rá szükség. Az elbizonytalanodás másik magyarázata a pap személyes hitének hiányos megélése, nem eléggé átimádkozott volta. Ezen kívül a pap társadalmi megbecsülése is alábbhagyott. Egyházmegyénkben az elmúlt évek során fiatal papok hagyták el hivatásukat. Ennek egyik súlyos oka az, hogy a nôtlen, magányos életállapotot nem tudták vállalni. Eltekintve attól, hogy ezekben az esetekben a személyes felelôsség mindig megállapítható, ajánlatos lenne a diakonátus elôtt egy próbaévet beiktatni, hogy a papnövendéknek végleges tisztázásra legyen lehetôsége ebben a kérdésben. A papság számának fokozatos csökkenésével megnô az egy papra esô feladat, mely jelentôs és tartós túlterheltséggel jár együtt. Az oldallagos lelkipásztori ellátásra odacsatolt plébániák, melyek száma olykor eléri a 4-5-öt is, nem teszi lehetôvé a heti pihenônap megtartását és az éves szabadság igénybevételét. Ez a hosszabb idôn keresztül erôltetett igénybevétel megbosszulja magát, káros hatást gyakorol a pap pszichés és általános egészségi állapotára. A papság száma várhatóan 2008-ra éri el a mélypontot, ekkorra a ma még aktív lelkipásztorkodó papság száma nagyjából megfelezôdik, nem haladja meg az 50 fôt. Át kell gondolni azt a stratégiát, melynek segítségével az adott alacsony számú papsággal is biztosítani lehet a Fôegyházmegye lelkipásztori ellátását. Megoldatlan az egyházmegyében a papság szervezett formában történô továbbképzése és lelki feltöltôdése, melyre pedig nagy szükség lenne, hogy a gyorsan változó társadalmi körülmények kihívásaihoz alkalmazkodni tudjon, és birtokában legyen azoknak az ismereteknek, technikáknak, melyek segítségével közel tudja vinni az evangéliumot a mai emberhez. Több tekintetben megoldatlan a beteg, öreg papok helyzete, gyakran méltatlan és megalázó körülmények közé kerülnek, amikor gondozásra szorulnak. A Jézus Krisztus által kétezer évvel ezelôtt hirdetett, de csak az idôk végén beteljesedô Isten országa között feszül a történelem hídja, melyben a pap is az életét éli. Az evangélium, melyet hirdet, csak akkor válik jelenvalóvá a számára, ha abban hite segítségével megfelelôképpen el tud mélyülni. A papi élet krízisének megoldását jelentôs módon segíti, ha a papok egymással kapcsolatot keresve, egymást segítve, ôszintén keresik Isten mai tervét életükkel kapcsolatban. A papi szolidaritás és a problémák egymás elôtt való ôszinte feltárása egy új, Krisztus akarta testvériséget hoz létre, és jelentôs mértékben hozzájárul a problémák megoldásához. Ezek a dolgok gyakran megoldatlanok. Ha a gondviselés szándékát keressük a válságba került, hagyományos értelemben vett papsággal kapcsolatosan, mely a hivatások számának kritikus értéket elért csökkenésével jár együtt, talán a papság szellemiségének, és egyházban betöltött helyének teljes újraértékelését akarja kikényszeríteni. Vélhetôleg egy egészen új értelmezésű és önértelmezésű papság fog a válság nyomán megszületni, mely Isten népének szolgálatában találja meg egyedüli feladatát, létjogosultságát. 3. Javaslatok 195 Csak a kölcsönös bizalmon alapuló és megszakítás nélküli párbeszéd képes az óhajtott egységet létrehozni a fôpásztor és a Fôegyházmegye papsága között. Maguk a papok figyelmeztessék körükben azokat, akik vonakodnak egyeztetni egymással és a fôpásztorral a lelkipásztori munkára vonatkozó elgondolásaikat. Mindez nem zárja ki az egyéni ötletek, módszerek alkalmazását, melyek éppen a felelôsségteljes papi munka megnyilvánulásai is lehetnek. Mégsem engedhetô meg és elfogadhatatlan a különbözô eljárások és módszerek egyeztetése nélküli munka. Gondoljunk arra, hogy maga Pál apostol is azt írja: ,,...megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fáradozzam...'' (Gal 2,2). 196 ,,A papokat az egyházi rend szentsége az egyetlen papi rend (presbitérium) tagjává teszi; fűzze tehát ôket egymáshoz a szentségen alapuló testvériség bensôséges kapcsolata.'' (PO 8.) A ,,testvériségnek ezt a bensôséges kapcsolatát'' azonban csak akkor lehet fenntartani, ha valódi baráti szálak fűzik egymáshoz az egy körzetben (esperesi kerületben) szolgálatukat végzô papokat. Sokfelé hetenként, kéthetenként összejönnek, együtt töltik az estét, megbeszélik tapasztalataikat, terveiket, közösen olvassák a Szentírást, imádkoznak. Ezek a találkozások, együttlétek megteremtik közöttük a lelki egységet. Egymást bátorítani tudják, gondjaikat megosztják egymással és támaszt találnak a testvéri közösségben (Unio Apostolica Cleri). Ezt a gyakorlatot követendônek tartjuk. 197 A papságon belül külön figyelmet kell fordítani azokra, akik mint káplánok végzik egy-egy plébános mellé beosztva a szolgálatukat. Ezzel kapcsolatban a papi élet és szolgálat direktóriuma azt mondja, hogy az újonnan szentelt diakónusok és papok számára a fôpásztornak kell munkatársai segítségével ,,az elsô lelkipásztori évet'' megterveznie. Lehetôleg közösségben töltsék ezt az évet; példás életű és buzgó lelkipásztor mellé legyenek helyezve. (vö. PD 82.). 198 Fontos, hogy gyakorlati, pasztorális téren is összhang uralkodjék a papok között. Ismerjék meg egymás terveit, munkáját és mindebben ne akadályozzák, hanem segítsék egymást. Egy-egy régió papi közössége kísérje figyelemmel a fiatal papok sorsát, ne engedjék, hogy egyedül maradjanak. Ugyanígy fel kell keresni azokat az idôs paptestvéreket is, akik már elfáradtak az Úr szôlôjében egész életükön át végzett munkában. A beteg paptestvéreket rendszeresen látogatni kell. Erre is vonatkoznak az Apostol figyelmeztetô szavai: ,,Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét'' (Gal 6,2). 199 Mindent el kell követni azért, hogy a munkában megfáradt, megöregedett vagy beteg papokról a Fôegyházmegye az erre szolgáló anyagi forrásokat biztosítva, illô módon gondoskodjék. A tisztes megélhetést biztosító nyugellátás érdekében pénzügyi alapot kell létrehozni, melybe az aktív tevékenységet folytató papság jövedelmének meghatározott részét befizeti. V.ö. ezen fejezet 217- es számmal jelölt bekezdésével. 200 A nyugdíjas papok ajánlják fel szolgálataikat egy-egy plébánián, ahol erejükhöz képest részt vehetnek a lelkipásztorkodásban, és ahol egyúttal ellátásukról is gondoskodnak. 201 A papság körében vannak, akik szívesen alakítanának olyan közösséget, ahol megvalósíthatnák a Vatikánum által is ajánlott ,,vita communis''-t. ,,A különbözô formák között (közös lakóház, asztalközösség stb.) leginkább a közös zsolozsmát kell értékelnünk (PD 29.). Térkép fölé hajolva kell meghatározni a lelkipásztori centrumok helyét, meghallgatva az érintett területen működô papság és hívek véleményét is. 202 Létre kell hozni az egyházmegyében továbbképzési, tanulmányi központot, ahol az év meghatározott idôszakában teológiai, pasztorális, spirituális kurzusokon vehet részt a lelkipásztorkodó papság. Újjá kell szervezni a papi rekollekciókat legalább évi hat alkalommal, lehetôvé téve a lelki elmélyülést és biztosítva a gyónási lehetôséget. Kötelezôvé kell tenni 3 évenkénti lelkigyakorlaton való részvételt. 203 Javasoljuk, hogy a más egyházmegyékben szervezett papi lelkigyakorlatok helyét, idejét és vezetôjének nevét tegye közzé körlevélben az Érseki Hatóság. 204 Meg kell szervezni évente a helyettesítések rendjét, igénybe véve az igeliturgiát végzô világi lelkipásztori munkatársak szolgálatát is, hogy a lelkipásztorkodó pap legalább néhány hetes idôtartamra eltávozhasson állomáshelyérôl, hogy kipihenhesse magát. 205 A lelkipásztor és lelkipásztori munkatárs lehetôleg olyan közösségnek is legyen tagja, ahol maga is töltekezhet. 206 A pap az ôt körülvevô világi krisztushívôkkel törekedjék olyan munkatársi kapcsolat kialakítására, amelyben mód nyílik munkája megosztására és közösségi életre. 4. Rendelkezések 207 Minden pap törekedjék arra, hogy Isten embere és munkatársa legyen (1Tim 6,11; 1Kor 3,9). Általános emberi erényekre épüljön keresztény és papi élete. Munkája közben se feledkezzék meg saját lelki élete elsôbbségérôl (imádság, zsolozsma, elmélkedés, rendszeres gyónás, lelkigyakorlatok, Eukarisztia ünneplése és imádása, Szűz Mária-tisztelet) és maga járjon elô jó példával. 208 A Fôegyházmegye papsága egy presbitériumot alkot fôpásztorával. Ennek megfelelôen évente legalább egy alkalommal az esperes kerületek papsága beszélje meg a fôpásztorral lelkipásztori munkáját, közösen keresve megoldást a felmerülô nehézségekre. 209 A Fôegyházmegye továbbképzô központja készítse el a Fôegyházmegye középtávú lelkipásztori ellátásának tervét. A továbbképzô központ mind a papság, mind a hitoktatók és más világi munkatársak lelkiségben és tudásban való gyarapodására szolgál. Minden pap számára kötelesség az önművelés, elsôsorban a teológiában. 210 Minden pap és diakónus vegyen részt a rekollekciókon és az esperesi korónákon. Teológiai licenciátussal nem rendelkezô papok fölszentelés után háromszor tegyenek káplánvizsgát, a plébánossá történô kinevezés megkívánja a plébánosi vizsga letételét. 211 A fôegyházmegyei rendelkezés elôírja a háromévenkénti több napos lelkigyakorlatot, és nagyon ajánlja az évenkénti lelkigyakorlaton való részvételt. A lelkigyakorlatokat bentlakással együtt kell végezni. A háromévenkénti lelkigyakorlatról a Fôegyházmegye gondoskodik. 212 A munkájukat becsületesen végzô papokat megilleti a CIC által elôírt éves szabadság és a heti szabadnap, hogy testileg, lelkileg felfrissülve végezhessék feladataikat. 213 A Fôegyházmegye találjon megoldást arra, hogy a szerényebb jövedelmű, kisebb helyeken szolgálatot végzô papjainak is biztosítva legyen a tisztes megélhetése. Ennek forrását alkothatja a létrehozandó szolidaritási alap. 214 A pap az anyagiak kezelésében messzemenôen legyen gondos, tartózkodjék a simóniától és kalmárszellemtôl. Hirtelen halála esetén a rendben talált anyagiak is tanúságtételként szolgálnak az emberek elôtt. 215 A papnak legyen reverendája, jó ízlésnek megfelelôen ápolt haja és -- ha van -- szakáll viselete, legyen továbbá papi-civil öltözete, melyben társadalmi jelentôségű események alkalmával papi jellegét feltüntetve meg tud jelenni. 216 A pap lehetôségei szerint vegyen részt a közügyekben és képviselje az egyházat, annak evangéliumi értékeit, de emelkedjen a pártpolitika fölé. 217 Mindent el kell követni azért, hogy idôs vagy beteg papokról a Fôegyházmegye az erre szolgáló anyagi forrásokat biztosítva, illô módon gondoskodjék. A tisztes megélhetést biztosító nyugellátás érdekében pénzügyi alapot kell létrehozni, melybe az aktív tevékenységet folytató papság jövedelmének 10 %-át befizeti. 218 A papok ne feledkezzenek meg beteg társaik látogatásáról, elhunyt paptestvéreikért mutassanak be egy szentmisét. ======================================================================== 10. Papképzés és hivatásgondozás 1. Teológiai alapvetés Az evangéliumok tanúskodnak róla, hogy Jézus maga választotta ki munkatársait az evangélium hirdetésére. A Galileai tó partján Jézus így szólt Simonhoz és testvéréhez Andráshoz: ,,Jöjjetek, kövessetek engem, én emberek halászává teszlek titeket'' (Mk 1,17). -- Jézushoz hasonlóan az apostolok is gondosan választották ki segítôtársaikat. Pál apostol írja Tituszhoz: ,,Olyat keress, aki feddhetetlen, aki a hiteles tanítás alapján áll, és képes az egészséges tanítással buzdítani, az ellentmondókat pedig megcáfolni (Tit 1,6-9). A II. Vatikáni Zsinat a papnevelésrôl szóló dekrétumot 1965. október 28- án, tehát nem egészen másfél hónappal a befejezés elôtt hagyta jóvá. Nagy újdonsága éppen az, hogy a zsinaton kiforrott új egyházképet és teológiai látásmódot alkalmazza a papnevelésre: ,,A szent zsinat jól tudja, hogy az egész egyház óhajtott megújulása nagyrészt azon múlik, hogy áthatja-e a papok szolgálatát a krisztusi szellem. Ezért hangsúlyozza a papság képzésének döntô fontosságát és megjelöli annak fôbb elveit. Ezek az irányelvek megerôsítik az évszázadok gyakorlata által már kipróbált törvényeket, de újakat is hoznak, amelyek a zsinat konstitúcióit és határozatait, nemkülönben az idôk megváltozott igényeit tükrözik.'' (OT elôszó). Ebben a szemléletben a hivatásgondozás és papnevelés nem néhány ember magánakciója, hanem az egész egyház szívügye és feladata. Az is a zsinatra jellemzô gondolkodásmódot tükrözi, hogy a hivatásokért végzett munka nem azonos az e célra kiszakított külön idôvel, hanem az egyházban magának a keresztény életformának van hivatásébresztô és formáló kisugárzása. A papokról például ezt mondja: ,,Alázatos, dolgos életük, derűs lelkük, kölcsönös szeretetük és testvéri együttműködésük vonzani fogja a fiatalokat a papság felé'' (OT 2). Isten népe pedig befogadva az igét és azt életre váltva tud úgy élni a világban és a családban, hogy termékeny lehessen a hivatások tekintetében. A zsinati atyák szemináriumi ideálja már nem a kolostori klauzúra túlzott védettséget nyújtó zártsága, hanem az idôk jeleit érzékelni, és arra reagálni tudó helye a nevelésnek. A zsinat tehát a papnevelésben a következô tulajdonságok kiformálását tartja különlegesen is fontosnak: -- az önfegyelem, önnevelés elsajátítása; -- a szabadsággal megfelelô módon élni; -- kezdeményezôkészség, kreativitás; -- szorgalmas munka; -- jó együttműködés a paptársakkal és a világi munkatársakkal. (vö. OT 11). A zsinat a szemináriumi életet igazában az elöljárók és a növendékek közösségének tudja elképzelni. A fegyelem -- melyet a dekrétum nagyon fontosnak tart és sokszorosan hangsúlyoz -- eszköz kell legyen arra, hogy a papnövendék érett személyiséggé formálódhasson, aki érzékeny a természetfölöttire, testileg és lelkileg egészséges, képes meggondolt döntésekre, az eseményekrôl és emberekrôl józan ítéletet tud alkotni (vö. OT 11). A papi hivatással kapcsolatos tudnivalókat, illetve a hivatásgondozás és papképzés feladatait II. János Pál pápa ,,Pastores dabo vobis'' kezdetű apostoli buzdításában foglalja össze. Ez az okmány tartalmazza a Szentírásnak, a Szenthagyománynak, valamint a II. Vatikáni Zsinat után megjelent dokumentumoknak tanítását is. A negyedik és ötödik fejezete a papi hivatással és a papnevelés kérdéseivel foglalkozik. 2. Helyzetelemzés Az ifjúsági pasztorációval és a hivatásgondozással foglalkozó papok az elmúlt évek során legtöbbször ugyanazok a személyek voltak, módszereik nagyon különböztek egymástól. Hivatásgondozó munkájukat önállóan, magányos kezdeményezésként végezték anélkül, hogy számottevô központi támogatást kaptak volna. A jelenlegi papnövendékek elindulása tôlük függetlenül történt. A hivatásgondozó programok mint olyanok hiányoznak jelenleg a Fôegyházmegyében. A Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegyének 11 papnövendéke van, akik közül jelenleg 3 fô V., 1 fô IV., 2 fô III., 1 fô II. és 2 fô I. éves. 2 papnövendék pedig elôkészítô évét tölti. 6 növendék tanul Szegeden, 1 Rómában, 1 Budapesten, 1 Veszprémben, 2 pedig Vácott. Ezek a hivatások a következô településekrôl indultak el: Baja, Borota, Csávoly, Kecskemét (2), Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Kisszállás, Mélykút, Nagybaracska és Tompa. A papi utánpótlások száma nem elegendô, nem képes kiegyenlíteni a munkából kiesô papok számát. Ennek magyarázata szerteágazó. A társadalmi megbecsültség alacsony volta sem kedvez a papi hivatásoknak. Az erkölcsi liberalizmus, a szexualitást egyoldalúan kihangsúlyozó közgondolkodás megnehezíti a fiatalok döntését a cölibátus vállalásához. A nevelési körülmények nem kedveznek az elkötelezett döntések meghozatalára képes érett személyiség kialakulásának. Remény van arra, hogy a papság társadalmi megítélése pozitív irányba mozdul el és egyre inkább igényelni fogja a vallásos hiten alapuló erkölcsi értékrendet, mely az emberi élet elengedhetetlen részét alkotja. Az elkötelezetten vallásos családok számának emelkedése is reménységre ad okot az új papi hivatások számának emelkedése tekintetében. A papi hivatások igen gyakran a ministránsok körébôl kerülnek ki. Az oltár körül szolgáló fiúkban ébred fel legtöbbször a papi hivatás gondolata. Sajnálatos tény, hogy a plébániák többségében nincs ministráns-foglalkozás. A középiskolás korúak között viszonylag kevesen vannak, akik felolvasást vállalnak a szentmiséken, vagy ministrálnak, nagy százalékuk lemorzsolódik és még a templomtól is távol marad. A lelkiségi mozgalmakhoz való tartozás is kedvezhet papi hivatás ébredéséhez. A propedeutikus (elôkészítô) évet -- ahogyan most történik -- a Fôegyházmegye papnövendékei tartalmasnak és szükségesnek élik meg. Negatív tapasztalatuk viszont az, hogy ennek beillesztése a teológiai tanulmányokba nem egységes az ország szemináriumaiban. ,,A boldogabb családokért!'' (11-50. pont) püspökkari körlevél igen értékes szempontokat nyújt annak átgondolásához is, hogy milyen közegben élnek, milyen gondokkal küzdenek azok a családok, melyek a ma papnövendékeit adják. Sajnálatos tény, hogy vannak lelkipásztorok, akik nem óhajtják fogadni a papnövendékeket lelkipásztori gyakorlatra. Az elmúlt években több papnövendék hagyta el a szemináriumot. Egyes szemináriumokban az elöljáróknak egyéb pasztorációs vagy oktatási feladatokat is el kell látniuk, ezért kevés idejük marad a kispapokkal való kapcsolattartásra. A papnövendékek közé kevésbé alkalmas személyek is felvételt nyernek. 3. Javaslatok 219 A hivatásgondozással foglalkozó papok munkáját el kell indítani és össze kell hangolni az ifjúsági- és ministráns pasztorációval. Ebbe a munkába világi munkatársakat és szakembereket is be kell vonni. Javasoljuk a Hivatásgondozó Bizottság megújítását. 220 Minden plébánián meg kell szervezni a ministráns-foglalkozásokat. Gondoskodni kell ministráns-vezetôk képzésérôl. Legyen fôegyházmegyei ministráns-nap, a nyári vakációban ministráns- táborokat kell szervezni. A nagycsütörtöki olajszentelési misén, papszentelésen vegyenek részt a Fôegyházmegye ministránsai is. A fôpásztor fogadja ôket ilyen alkalmakkor és találkozzanak a papnövendékekkel is. Javasoljuk, hogy külön foglalkozzanak a fiú, és külön a lány ministránsokkal. 221 A katolikus iskolák növendékeinek gyakrabban kell találkozniuk fiatalabb papokkal, ifjúsági lelkipásztorokkal, kispapokkal esetleg oldottabb formában, versenyeken, foci bajnokságon vagy táborozások keretében. A középiskolákban fel kell eleveníteni a hivatásébresztô beszélgetéseket, lelkigyakorlatokat. A katolikus iskolák vezetôi érezzék feladatuknak ennek megvalósítását. 222 Minél több fiatallal foglalkozunk, annál nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy közöttük lesznek olyanok, akikben feltámad az érdeklôdés a papság után. 223 A középiskolások körében (különösen az egyházi iskolákban), nemcsak a papi, szerzetesi hivatás jeleit mutatókra kellene figyelni, hanem a teológiát végzett, a civil életben maradó, leendô munkatársakra és hitoktatókra is. 224 A kispapokat célszerű belülrôl megismertetni a lelkiségi mozgalmakkal. 225 Az elsô, bevezetô év legyen katekumenátus a jelöltek részére, ahol tisztázni tudják elôbb keresztény hivatásukat, hogy ezt követôen szilárd lelki talajon állva fogalmazhassák meg papi hivatásukat is. 226 A papnevelés a szinódus ,,A pap élete és lelkisége'' c. dokumentumában felvázolt papi eszményt hivatott kibontakoztatni, illetve az újonnan felszentelt pap az ott leírt életforma és körülmények szerint kezdje meg működését. 227 A papnövendékek pappá érlelôdéséhez elengedhetetlen a szeminárium és a Fôegyházmegye nagyon szoros együttműködése. A Papnevelési Kongregáció egyházmegyei animátorok kinevezését javasolja, akiknek a munkáját a szemináriumok is igénylik. Az animátorok feladatait a fôpásztor határozza meg. 228 Javasoljuk gyakorló év beiktatását plébániákon a diakónusszentelés elôtt. Ez idô alatt ismerkedjenek meg a Fôegyházmegye diakonális- karitatív intézményeivel is (fôegyházmegyei karitász, helyi karitász-csoportok, RÉV szenvedélybeteg-segítô szolgálat stb.). 229 Fel kell tárni azokat az okokat, amelyek miatt papnövendékek elhagyják a szemináriumot. Nyilvánvalóan van számos olyan eset, amikor a növendék számára tisztázódik, hogy nincs papi hivatása. De elôfordulnak olyan krízishelyzetek is, melyekben valódi papi hivatás ôrlôdik fel. 230 A fiatal papokkal a szentelés után néhány éven keresztül kiemelten kell törôdni, hogy elkerülhessék azokat a buktatókat, melyek hivatásukat kikezdik. E tekintetben, elônyben kell részesíteni a ,,fiatal papok a fiatal papokért'' jellegű kezdeményezéseket. 231 Több pap számára a cölibátus a magányba kivetettség sivár életformáját is jelenti. A dispozíciók alkalmával tekintettel kellene lenni arra, hogy akik papi közösségben szeretnének élni, erre módjuk lehessen. Az ilyen papi közösségek belsô stabilitásához nélkülözhetetlen a közös lelki programok elfogadása, pl. a közösen végzett zsolozsma. Az összetartozási kötelék mértéke közösségenként nagyon különbözô lehet. Az ilyen közösségekben a lelkipásztori feladatok egyéniségre szabott megosztására is nagyobb lehetôségek vannak. 232 Szükség lenne olyan plébánosok találkozójára, akiknek plébániájáról az utóbbi években papi vagy szerzetesi hivatás indult el. E találkozón a papnövendékek is vegyenek részt. Bizonyára sok értékes, az érlelôdést segítô körülmény kerülne napfényre, illetve tudatosulhatnának olyan szempontok, amelyek a papi hivatásokat konkrétan veszélyeztetik. 233 A terménymegáldási ünnepen a behozott termények egy részét célszerű szemináriumoknak juttatni. Ez nagyon alkalmas a figyelemfelkeltésre. 234 Javasoljuk, hogy istentiszteletek (litániák stb.) alkalmával imádkozzunk híveinkkel hivatásokért. A pap nélküli vasárnapi istentiszteleten ez római rendelkezés szerint kötelezô. Ehhez imaszövegeket tudunk rendelkezésre bocsátani. Kérjük meg a betegeket, hogy ajánlják fel szenvedéseiket papi hivatásokért. 235 Legyen lehetôség minden tanév közben a papnövendékek részére egyhetes lelkipásztori gyakorlatra. 236 A szeminárium tegye lehetôvé a papnövendékek részére az indító plébániával és plébániai csoporttal való kapcsolatot. A papnövendékek pedig törekedjenek élô kapcsolatra az indító plébániájukkal. 237 A propedeutikus (elôkészítô) év minden papnövendék számára legyen kötelezô és ez legyen katekumenális jellegű. Ez történhet arra alkalmas plébánián is. Ennek a formáját ki kell dolgozni. 4. Rendelkezések 238 Minden pap havonta, lehetôleg a hívek részvételével, ajánljon fel egy szentmisét papi hivatásokért. 239 Minden plébánián évente legalább egy szentségimádást végezzenek papi hivatásokért. 240 Az illetékes plébánosok nyár végén küldjenek tájékoztatást a fôpásztornak a kispapjaikról. 241 Minden évben legyen ministránstalálkozó a Fôegyházmegyében, ahol a fôpásztorral is találkoznak. A programokba kapcsolódjanak be papnövendékek is. 242 Fôegyházmegyénk -- rangsorolva feladatait -- jelölje ki a papnövendékekkel történô rendszeres törôdés helyét és idejét. 243 Papszentelés céljaira Húsvét 4. vasárnapján (Hivatásvasárnap) gyűjtünk. ======================================================================== 11. A diakonátus 1. Teológiai alapvetés Az állandó diakonátus -- melyet a II. Vatikáni Zsinat az ôsi hagyomány harmonikus folytatásaként és összhangban a Trentói egyetemes Zsinat kifejezett óhajával újra fölélesztett -- az utóbbi években erôsen föllendült és sokat ígérô gyümölcsöket hozott az újra evangelizálás sürgetô missziós tevékenysége javára. (DD Csatolt nyilatkozat). Az apostoli kortól bizonyítható, hogy az egyházban szolgáltak diakónusok. Egy Szent Iréneusztól tanúsított megbízható hagyomány szerint, amely bekerült a szentelési szertartásba, a diakonátus annak a ,,hét férfinak'' rendelésével kezdôdik, akikrôl a Csel 6, 1-6-ban van szó. A szent hierarchia legalsó fokán tehát a diakónusok állnak, kiknek szolgálatát az egyház mindig nagy becsben tartotta. Szent Pál a Filippiekhez írt levél elején a püspökökkel együtt üdvözli a diakónusokat is (1,1), a Timóteusnak írt elsô levelében pedig felsorolja azokat a tulajdonságokat és erényeket, melyekkel rendelkezniük kell, hogy jól tudják betölteni szolgálatukat (1Tim 3,8- 13). Az egyházatyák írásai kezdettôl fogva bizonyítják az egyház hierarchikus és szolgálati struktúráját, beleértve a diakonátust is. Antiochiai Szent Ignác számára elképzelhetetlen a részegyház püspök, pap és diakónus nélkül. Hangsúlyozza, hogy a diakónus szolgálata nem más mint ,,Jézus Krisztus szolgálata, aki az idôk elôtt az Atyánál volt és megjelent az idôk végén''. A Didaszkalia Apostolorum, a következô századok egyházatyái, valamint a különbözô zsinatok és az egyházi gyakorlat tanúsítják ezen intézmény folytonosságát és fejlôdését (DD Bevezetés 2). A nyugati egyházban az 5. századig virágzott a diakonátus intézménye; onnantól különbözô okok folytán lassan lehanyatlott, mígnem csak köztes állomássá vált a papságra jelöltek számára (DD Bevezetés 2). A Trentói Zsinat elrendelte, hogy az állandó diakonátust a régi idôknek megfelelôen állítsák helyre saját természete szerint, ti. mint eredeti szolgálatot az egyházban. Ez az elôírás azonban ténylegesen nem ment át a gyakorlatba (DD Bevezetés 2). A II. Vatikáni Zsinat intézkedése szerint ,,a jövôben helyre lehet állítani a diakonátust, mint az egyházi hierarchia sajátos és állandó fokozatát, ...diakónussá lehet szentelni érettebb korú házas és alkalmas fiatal férfiakat is; az utóbbiak számára azonban a cölibátus törvényének továbbra is érvényben kell maradnia.'' (LG 29). E döntésnek fôleg három indoka volt: a) hogy az egyházat gazdagítsák a diakónusi szolgálat feladataival, melyeket e nélkül sok helyen nehezen lehetne megvalósítani; b) hogy a diakónusszentelés kegyelmével erôsítsék meg azokat, akik gyakorlatilag már diakónusi szolgálatokat végeznek; c) hogy felszentelt szolgák kerüljenek azokra a területekre, ahol paphiány van (DD Bevezetés 2). A diakonátus újjáélesztésének indokai: A II. Vatikáni Zsinat egyik gyümölcse az, hogy a diakonátust mint a hierarchia önálló és állandó fokozatát akarta visszaállítani. A történelmi körülményekhez és lelkipásztori feladatokhoz kötôdô indoklások alapján, melyeket a zsinati atyák felsoroltak, valójában titokzatosan a Szentlélek, az egyház életének mestere működött azáltal, hogy felhívta a figyelmet annak a teljes hierarchikus szerkezetnek új létrehozására, amely hagyományosan püspökökbôl, papokból és diakónusokból áll. Ily módon a keresztény közösségek új életerôre kaptak, és hasonlóbbakká lettek ahhoz az eredeti formához, ahogyan az apostolok kezébôl kikerültek és az elsô századokban a Paraklétosz ösztönzésére mindig virágoztak, az Apostolok Cselekedeteinek tanúsága szerint (DD, Bevezetés 3). Az állandó diakonátus jelentôsen gazdagítja az egyház küldetését. Mivel a diakónusokat megilletô feladatok szükségesek az egyház életéhez, illô és hasznos, fôként missziós területeken -- így Fôegyházmegyénkben is -- , hogy azok a férfiak, akik az egyházban valóban diakónusi szolgálatra hivatottak akár a liturgikus és lelkipásztori, akár a szociális és karitatív munka területén ,,megerôsödjenek az apostoloktól áthagyományozott kézfeltétel által és közelebb kerüljenek az oltárhoz, hogy ezáltal a diakonátus szentségi kegyelmével hatékonyabban tölthessék be tisztüket.'' (AG 16; vö. KEK 1571; DD Bevezetés 3); (vö. A Klérus Kongregációja: Az állandó diakónusok életének és szolgálatának direktóriuma. Bevezetés és Csatolt nyilatkozat. Vatikánváros, 1998. február 22.). 2. Helyzetelemzés Az állandó diakonátus bevezetése hazánkban az egyház életét gúzsba kötô egyházpolitika szándékának megfelelôen nagyon megkésett, s emiatt elmaradt az a reflexió is, amely széles körben elterjesztette volna a megújuló diakonátus teológiáját, megismertette volna a papsággal és a hívôkkel a diakónus helyét és szerepét az egyházban. Az állandó diakonátus tényleges bevezetése a 90-es évek elejére esett, amikor is a paphiány már nagyon rányomta bélyegét minden új egyházi szolgálat megítélésre. Emiatt és az elmaradt teológiai tisztázás miatt a diakonátust nagyon sokan ma is csak a paphiány miatt szükségessé vált pótmegoldásnak tekintik. Nem terjedt el a diakonátus -- paphiánytól független -- pozitív teológia szemlélete, melyet a fent idézett vatikáni dokumentumok tartalmaznak. Ezzel magyarázható az a széles körben elterjedt, ám teológiailag teljesen tarthatatlan nézet, hogy ,,nem kell diakónussá szentelnünk az arra alkalmas jelentkezôket sem, hiszen lelkipásztori munkatársi tevékenységüket püspöki megbízás alapján világiként is elláthatják''. Ez az érvelés az egyházi életet merô funkcionalitásában szemléli, érzéketlen a szentségi-kegyelmi dimenzió iránt, az egyházi rend teológiájának hiányos ismeretérôl árulkodik. Magyarországon 2000 elején 10 egyházmegyében 44 diakónus tevékenykedik. Egyházmegyénk az elsôk között volt a diakonátus bevezetésével; a Szent István Diakonátusi Körben 1988 óta folyó képzés máig is egyedülálló az országban. A Szent István Diakonátusi Kör tananyagát használják más egyházmegyék is. Egyházmegyénkben jelenleg 9 diakónus működik. Nyolcan fôállású egyházi alkalmazottak (lelkipásztori munkatárs, plébániaigazgató, hitoktató, kántor) egy pedig polgári foglalkozás mellett látja el diakónusi szolgálatukat. Az elsô diakónusszenteléseket (1993) 5 éves elôkészítô munka elôzte meg. Eddigi tapasztalatink szerint a diakónusokat a papok és a hívek többnyire elfogadták. A Szent István Diakonátusi Körben folyamatos a képzés és a továbbképzés. 3. Javaslatok 244 Egyházmegyénkben a paphiány miatt egyre több plébánia marad saját pap nélkül. Ebben a helyzetben a Direktórium ajánlja diakónusok bevonását a pap nélküli közösségek lelkipásztori gondozásába: a./ a püspök megbízhatja a diakónusokat, hogy működjenek együtt a lelkipásztorkodásban az egyetlen plébánosra bízott plébánián, vagy olyan plébániák lelkipásztorkodásában, melyeket oldallagosan egy vagy több papra bízott. b./ Amikor olyan plébánia lelkipásztorkodásában való részvételrôl van szó, melynek a paphiány miatt nincs plébánosa, az állandó diakónusok mindig megelôzik a nem szentelt hívôket. Ilyen esetekben világossá kell tenni, hogy a vezetô egy pap, mert csak ô a ,,saját pásztor'', s csak ô viselheti ,,a lelkek gondját'', melyben a diakónus munkatárs. c./ Hasonlóképpen a diakónusok megbízhatók azzal, hogy a plébános vagy a püspök nevében vezessék a szórványban élô keresztény közösségeket. Fôként ahol nincs misézô pap, a diakónus gyűjti össze és vezeti a közösséget az igeliturgiában, amelyen a megfelelôen ôrzött Eucharisztiát kiosztja. Kisegítô feladat ez, amit a diakónus egyházi megbízásból végez a paphiány enyhítésére. Az ilyen szertartásokon soha nem maradhat el a papi hivatásokért mondott imádság, és a papság nélkülözhetetlen voltának hangsúlyozása. Amennyiben van diakónus, a lelkipásztori szolgálatban való részvétel nem bízható laikus hívôre, sem csoportra; ugyanígy nem bízható másra a vasárnapi szertartás vezetése sem (DD 41). 245 Ezekben az esetekben azonban gondot kell fordítani, hogy a diakónusok képzése, lelkiségük alakítása és a hívôk tudatformálása során világossá tegyük, hogy ez a diakonátusnak nem a központi szerepe az egyházban, hanem a jelen helyzet diktálta kényszer, a diakonátus kisegítô szerepének megvalósítása. 246 Egyházmegyénknek a diakonátus megvalósításában követnie kell a világegyházat, amelyben a diakonátus sajátos, a paphiánytól független, semmivel össze nem téveszthetô és pótolható szerepe egyre inkább kikristályosodik. A diakónus a szolgáló Krisztus és az Ôt követô egyház szentségi jele a világban. Tevékenységével ébren tartja a szolgálat lelkületét az egyházi közösségben, vezeti és összefogja a hívek karitatív tevékenységét. Lelkipásztori és karitatív tevékenységét elsôsorban ott gyakorolja, ahol a szükség is ínség többnyire egyszerre vallási és szociális. Ehhez a tevékenységhez sajátos készségekkel és képzettséggel kell rendelkeznie. 247 Gondosan ügyelni kell arra, hogy a hármas diakónusi szolgálat egysége -- a szeretet művei, a liturgia és az ige diakóniája -- minden diakónus szolgálatában megvalósuljon. ,,A diakónusi szolgálat három tevékenységi köre a körülményeknek megfelelôen nem egyforma helyet foglalhat el egy-egy diakónus életében, de egységet alkotnak a megváltás isteni tervének szolgálatában. Az Ige szolgálata az oltár szolgálatához vezet, amely arra sürget, hogy a liturgia a karitászba torkolló életté váljon.'' (DD 39). 248 Mivel a diakonátus a paphiánytól függetlenül jelentôsen gazdagítja az egyház életét és küldetését, az egyház megújítása során nem mondhatunk le a Szentlélek és a Zsinat ezen ajándékáról. A lelkipásztorok fordítsanak nagyobb gondot a potenciális diakónusi hivatások felismerésére és támogatására. Szólítsák meg (Pl. hivatások vasárnapján) az alkalmasnak tartott férfiakat, hívják fel figyelmüket erre az egyházi szolgálatra. 249 Egyházmegyénkben tovább kell folytatni a teológiai tisztázást a diakonátus pontos teológiai helyérôl és szerepérôl (egyházmegyei rekollekciók, továbbképzések, korónák, felnôttképzés stb.). A diakónusok vegyenek részt a papi rekollekciókon, koronákon és 3 évente lelkigyakorlaton. 250 Egy-egy plébánia vagy régió lelkipásztori ellátásának a tervezésénél számoljanak a régióban lakó vagy tevékenykedô diakónus lehetséges szerepével is. 251 A diakónus a következô liturgikus feladatokat látja el: a szentmisén asszisztál a püspöknek, vagy papnak; felolvassa az evangéliumot, homíliát mondhat; ünnepélyesen keresztel; ôrzi és a krisztushívôknek nyújtja az Eucharisztiát, különösen a betegeknek; szentségkitételt végez és szentségi áldást ad; közreműködik a házasságkötéseknél (esket); egyházi temetést végez; kiszolgáltatja a szentelményeket (litániák, szentségimádás, bűnbánati liturgia); pap hiányában igeliturgiát tart. Ezen felül katekéziseket tart (hitoktat), közreműködik az ifjúság-pasztorációban, család- pasztorációban, felnôttoktatásban, intézi az egyház (plébánia) gazdasági, anyagi, karitatív és egyéb ügyeit. 252 A diakónusnak feleségével és családjával együtt az örömhír hiteles tanúivá kell válniuk. A katolikus szentségi házasság élô példáját kell mutatniuk a világ elôtt. A hit szellemében nézzenek szembe a házas- és családi élet kihívásaival és a hétköznapok követelményeivel. Csak akkor tudnak tanúságot tenni a szeretet Istenérôl, ha maguk is szeretetben élnek. 4. Rendelkezések 253 Egyházmegyénkben -- a MKPK határozatával összhangban -- állandó diakonátusra csak olyan férfiak szentelhetôk fel, akik a világi jog szerinti munkaviszony alapján, havi jövedelemmel rendelkeznek és ebbôl a jövedelembôl gondoskodnak maguk és családjuk eltartásáról (vö. CIC 281. kán. 3. §). Világi jog szerint, mint fôállású egyházi alkalmazott (pl. lelkipásztori munkatárs), egyházi munkáltatóval is köthet munkaszerzôdést. Az így létrejött munkaviszony alapján részesül társadalombiztosításban és nyugdíjban. 254 A jelöltnek a diakonátusra való felvétel elôtt írásban kell nyilatkoznia, hogy létfenntartását világi jog szerinti munkaviszony vagy díjazás alapján biztosítja, és a Fôegyházmegye részérôl a puszta inkardináció alapján nem tart igényt ellátásra. 255 Ha a diakónus családi vagy munkahelyi okok miatt elköltözik egyházmegyéje területérôl, akkor gondoskodni kell az ex- ill. inkardinációról a jog szerint. 256 A Szent István Diakonátusi Kör tevékenységéhez folyamatosan meg kell teremteni a szükséges személyi (moderátor, spirituális, titkár) és tárgyi feltételeket. A Kör szervezetét, a képzést és továbbképzést át kell alakítani a Katolikus Nevelés Kongregációja által kiadott Az állandó diakónusok képzésének alapszabályzata szerint. 257 A Szent István Diakonátusi Kör a Fôegyházmegye hivatalos diakónusképzô intézete. A Kör tanulmányi és lelki programjában való aktív részvétel a szentelés egyik feltétele. ======================================================================== 12. Fôegyházmegyei szervezetek 1. Teológiai alapvetés Bár az egyház ,,Krisztusban mintegy szentsége, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensôséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének'' (LG 1), intézményi jellege is van, és ebben a formájában vezeti az embereket az üdvösség útján. Jézus azt mondja ô: ,,nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ô szolgáljon másoknak'' (Mt 20,28), ezért az általa alapított egyházban is csak szolgálva lehet igazán kormányozni másokat. Az egyházi intézmény nem önmagáért van, feladata, hogy biztosítsa az egyházmegyében folyó lelkipásztori munka személyi és tárgyi feltételeit, annak jogi kereteit. A Szentatya szavai a magyar püspökökhöz az 1993. jan. 28-án történt ,,ad limina'' látogatás alkalmával: ,,Kívánom, hogy a Péteri Hivatal és az egyházatok közötti egység a jövôben is tartós legyen és egyre inkább megszilárduljon.'' Hasonlóképpen kell a Fôegyházmegye papságának és híveinek a Fôegyházmegyei Hivatallal a harmonikus kapcsolat fenntartására törekednie. A fôpásztort munkájában segítik helyettesei és munkatársai. Egyedül nem tudja a Fôegyházmegye irányítását, ügyeinek intézését elvégezni. Munkamegosztással és jó együttműködéssel lesz hatékony a vezetés. (vö. CD 17). 2. Egyházjogi megalapozás és helyzetfelmérés Egyházmegyei Hivatal (Kancellária) Az Egyházmegyei Hivatal azokból az intézményekbôl és személyekbôl áll, amelyek, illetve akik a püspököt az egész egyházmegye kormányzásában segítik, különösen a lelkipásztori tevékenység irányításában, az egyházmegyei közigazgatás ellátásában, valamint a bírói hatalom gyakorlásában (CIC 469. kán.). Az Egyházmegyei Hivatal ezért alkalmas eszköz a püspök számára nemcsak az egyházmegye közigazgatásában, hanem az apostolkodás területén is (vö. CD 27). ,,Minden egyházmegyei hivatalban legyen irodaigazgató, akinek legfôbb feladata, gondoskodni a hivatal iratainak megszerkesztésérôl, kiküldésérôl, valamint a hivatal levéltárában való megôrzésérôl. Az irodaigazgató és helyettese egyben a hivatal jegyzôi és titkárai is.'' (CIC 482. kán.). Kinevezése és elmozdítása a megyéspüspök szabad elhatározásából történik. ,,Minden egyházmegyei hivatalban létesítsenek biztos helyen levéltárat, melyben az egyházmegyei lelki és anyagi ügyekre vonatkozó okmányokat és iratokat gondosan elzárva ôrzik.'' (CIC 486. kán.). Az egyházi Törvénykönyv egyházmegyei szinten háromféle levéltárat ismer: általános, titkos és történelmi levéltárat (CIC 486--491. kán.). A levéltáros szakképzett világi is lehet. A ,,Kalocsai Fôegyházmegyei Gyűjtemények'' az egyházmegye kulturális örökségének gondozására létrehozott intézmény-együttes. Részlegei: a Fôszékesegyházi Könyvtár, az Érseki és Fôkáptalani Levéltár és az Érseki Kincstár szakmailag önállóak, hatékony együttműködésük kereteit a Gyűjtemények Szabályzata biztosítja. Feladatuk, hogy a Fôegyházmegye történeti értékű könyvtári-, levéltári- és muzeális anyagát gyűjtsék, ôrizzék és gondozzák. Általános helynök Az általános helynök (vicarius generalis) rendes hatalommal segíti a megyéspüspököt az egész egyházmegye kormányzásában. Hivatalánál fogva az egész egyházmegyében megilleti a végrehajtó hatalom, amivel a jog szerint a megyéspüspök rendelkezik, azok kivételével, melyeket a püspök magának tartott fenn (CIC 475. és 479. kán.). Az általános helynököt a megyéspüspök szabadon nevezi ki és szabadon el is mozdíthatja (CIC 477. kán.). Megbízatása széküresedés esetén megszűnik (CIC 481. kán.). Bírósági helynök A megyéspüspök köteles rendes bírói hatalommal rendelkezô bírósági helynököt (officiális) kinevezni, aki egy bíróságot alkot a püspökkel, de nem ítélkezik olyan ügyekben, melyeket a püspök magának tart fenn (CIC 1420. kán.). A bírósági helynök kaphat segítôket, akiket helyettes bírósági helynököknek (vice officiális) nevezünk. A megyéspüspök egyházmegyei bírókat nevez ki, akiknek klerikusoknak kell lenniük (CIC 1420. és 1421. kán.), valamint más egyházmegyei bírósághoz tartozó tisztségviselôket. Az Érseki Fôszentszék (Bíróság), egyházmegyénkben elsôfokú bíróságként saját ügyeinkben ítélkezik. Másodfokú bíróságként a Szeged-Csanádi és a Pécsi Egyházmegye ügyeiben illetékes. A mi föllebbezési fórumunk másodfokon az Esztergom-Budapesti Prímási Bíróság, harmadfokon pedig a Gyôri Püspöki Bíróság. Püspöki helynökök Ha az egyházmegye kormányzása megkívánja, a megyéspüspök egy vagy több püspöki helynököt (vicarius episcopalis) is kinevezhet. Ezek a rájuk bízott részfeladat ellátása tekintetében ugyanazzal a rendes hatalommal rendelkeznek, mely az általános helynököt megilleti (CIC 476. kán.). Megbízatásuk széküresedés esetén megszűnik (CIC 481. kán.). Nálunk nemzetiségi helynök van. A szinódusi határozatok végrehajtásáért felelôs Szinódusi Bizottság élére püspöki helynököt kinevezni. Gazdasági Tanács és a vagyonkezelô ,,A gazdasági tanács elnöke a megyéspüspök vagy megbízottja, s legalább három, a gazdasági ügyekben és a világi jogban jártas, feddhetetlen krisztushívôbôl áll, akiket a püspök nevez ki.'' Megbízatásuk 5 évre szól, de ez meghosszabbítható (CIC 492. kán.). Nálunk ,,Gazdasági Bizottság'', kinevezett tagokból és a 10 esperesbôl áll. Segíti a püspököt gazdasági ügyekben. Szerepe az egyházmegye központi vagyonkezelésében és az állami támogatás szétosztásában van. A fôpásztornak nagyobb jelentôségű vagyonkezelési intézkedések elôtt, ki kell kérnie a beleegyezését. Rendkívüli vagyonkezelés körébe tartozó ügyletek a Püspöki Konferencia döntése értelmében az örökségekkel, kezességgel, magas értéket jelentô kölcsönnel, adásvétel és megbízási szerzôdés, nagy értékben intézmények létesítésével, átvételével, megszüntetésével vagy átadásával kapcsolatos ügyek, amennyiben azok értéke meghaladja a 100.000 USD-t. (1277. és 1292. kán. 1. §). A vagyonkezelôt (általános gondnok) a fôpásztor szabadon nevezi ki, elôbb azonban meg kell hallgatnia a Tanácsosok Testületét és a Gazdasági Tanácsot. Az egyházmegye javait a püspök felügyelete alatt igazgatja a Gazdasági Tanács által megszabott rend szerint. Az egyházmegye meghatározott bevételébôl olyan kiadásokat eszközöl, melyeket a püspök vagy más, általa megbízott személyek törvényesen elrendeltek (CIC 494. kán.). Minden év végén köteles számot adni a gazdasági tanácsnak a bevételekrôl és kiadásokról. Szakemberek segítik munkáját. Referensek: Bizonyos ügyekben és területeken tevékenykednek. Tulajdonképpen ügyintézôi és szervezési feladattal vannak felruházva. Nálunk: ifjúsági referensek állnak a hat ifjúsági körzet élén. Indokolt lenne a pasztoráció (evangelizáció) különbözô területeiért felelôs referensek kinevezése. Tanácsadó testületek ,,Az egyházmegye kormányzásában a püspök munkatársai közé számítanak azok a papok is, akik szenátusát, illetve tanácsát alkotják, mint a székeskáptalan, a tanácsosok testülete vagy más tanácsok, a helyek körülményei és jellege szerint.'' (CD 27). Ezért alakultak a Zsinat után egyházmegyei szinten is különbözô testületi szervek. Ezek tanácsadói jelleggel segítik a megyéspüspök munkáját: a megyéspüspök, a papság és a krisztushívôk bensôséges együttműködését szolgálják. Egyházmegyei Papi Szenátus. -- Állandó testület, melynek megalakítása kötelezô. Ez olyan papokból álló csoport, amely a papságot képviseli. Feladata: segíteni a püspököt az egyházmegye kormányzásában, a jog elôírásai szerint (CIC 495. kán.). -- A Papi Szenátus működésének alapelveit a Püspökkari Konferencia adja ki, ezek keretei között a szabályzatot a fôpásztor hagyja jóvá. A Papi Szenátus ugyan tanácsadó testület, melynek határozatai a püspök nélkül érvénytelenek, de bizonyos, a jogban kifejezetten megjelölt estekben a fôpásztornak ki kell kérnie a testület hozzájárulását (CIC 500. kán.). Egyházmegyénkben most esedékes az újjáválasztása, mivel a régi EPSZ megbízatása a fôpásztor halálával lejárt (501. kán. 2. §). Tanácsosok Testülete. -- A megyéspüspök az EPSZ tagjai közül nevezi ki 6-12 személybôl álló tagjait ötéves idôtartamra. Munkáját mindaddig folytathatja, amíg új testületet nem alakítanak. Felállítása kötelezô (CIC 502. kán.). Egyik legfôbb feladata a püspöki szék megüresedése esetén az egyházmegyei kormányzó megválasztása (CIC 419. kán.), ezen kívül, pl. a vagyonkezelô kinevezése vagy leváltása elôtt a fôpásztornak meg kell hallgatnia a testület véleményét (CIC 494. kán.), továbbá a vagyonkezeléssel kapcsolatos nagyobb jelentôségű ügyekben is (CIC 1292. kán.), amennyiben a dolgok értéke meghaladja a jelenleg 100.000 USD értékhatárt. Feladatait a CIC 494. kán. 1-2. §, az 1292. kán. 1. §, a 421. kán. 1. §, a 272., a 485. kán., az 1018. kán.1. § 2., az 501. kán. 2. §, a 430. kán. 2. §, a 382. kán. 3. § foglalja magában. Pasztorális Tanács. -- Felállítása nem kötelezô. Feladata, hogy a püspök felügyelete alatt vizsgálja és mérlegelje az egyházmegyében folyó lelkipásztori munkát érintô kérdéseket, és róluk gyakorlati következtetéseket terjesszen elô. Fôként világiak a tagjai, akik képviselik az egyházmegye egyes részeit, megfelelnek a társadalmi viszonyoknak és foglalkozásoknak, kitűnnek biztos hitükkel, jó erkölcsükkel és okosságukkal. Saját szabályzata van (CIC 513. kán.). A széküresedés miatt megszűnt (513. kán. 2. §). Egyéb Bizottságok. -- Feladatuk szakmai segítségnyújtás, egyes ügyekben és szaktémákban, szakterületen. Vezetôjüket a fôpásztor nevezi ki ügyintézôi feladattal. Fôegyházmegyénkben a következô fôbb bizottságok működnek: Katolikus Iskola Bizottság (EKIF), Egyházmegyei Hitoktatási Bizottság (EHB), Ifjúsági Bizottság, Szinódusi Állandó Bizottság. Ezeken kívül még jó néhány bizottság csak papíron létezik. Feltétlenül szükség lenne a könyvek jóváhagyását elôkészítô úgynevezett ,,Cenzúra Bizottságra'' (CIC 830. kán.). Célszerű lenne a Papi Szenátus felállítása alkalmával a bizottságok funkciójuk szerint való újragondolása, egyesek megszűntetése, mások létrehozása. Egyházmegyénkben lényegében megvan a szükséges hivatali struktúra, ám mégsem tudja feladatát maradéktalanul betölteni, mivel a különbözô egyházmegyei bizottságok többnyire csak formálisan léteznek és a személyi feltételek hiánya miatt gyakorlatilag nem működnek. Fôszékesegyházi Káptalan. -- Olyan papokból álló testület, melynek feladata a székesegyházban az ünnepélyes liturgikus szertartások végzése, valamint a azoknak a feladatoknak teljesítése, melyeket a megyéspüspök vagy a jog rábíz. Működését a fôpásztor által jóváhagyott szabályzat határozza meg (CIC 503. és 505. kán.). Jelenleg nincsen egyházkormányzati feladata. Plébániák -- esperes-kerületek A plébánia a krisztushívôknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége, melynek lelkipásztori gondozását, a megyéspüspök felügyelete alatt a plébánosra bízzák, aki annak saját pásztora (CIC 515. kán. 1. §). Benne az egyház közösségi jellegének kell megjelennie. (vö. SC 42). A közösségteremtés legnagyobb nehézsége, hogy egyre több helyen hiányzik a helyben lakó plébános vagy lelkipásztori munkatárs, aki a közösségépítést végezné. Emiatt van széles lehetôsége a szekták terjedésének. Egyébként ebbôl fakadó gazdasági probléma az üresen maradt plébániaépületek sorsa. Az egyházfenntartó hívek létszámának fogyatkozása miatt egyre nagyobb gondot okoz az egyházi ingatlanok karbantartása és az egyházi alkalmazottak számára a tisztességes megélhetés biztosítása. Nagyon fontos a papok és világiak együttműködése a közösség érdekében. A plébánia tagjainak közös felelôsségvállalását elsôsorban a plébániai képviselôtestület, ezen belül pedig a pasztorális- és gazdasági tanács testesíti meg. Szervezetét és működését a MKPK által jóváhagyott szabályzat írja elô. Sajnos, sok helyen a képviselôtestületek nem töltik be feladatukat. A Püspöki Konferencia 1993-ban kiadott dokumentuma értelmében a plébánia azonos az egyházközséggel (MEKSz 1.1.). Kivételt képez, ha az Érseki Hatóság egy plébánián belül több egyházközség jogi személyiségét ismeri el. Mivel az új egyetemes egyházjog plébániának magát a hívek közösségét nevezi, az egyházközség, mint külön jogi személy nem létezik. A plébános munkatársai: a káplán, az állandó diakónus, lelkipásztori munkatársak, kántor, világi önkéntes segítôk. Ezek rátermettsége, képzettsége, együttműködô készsége, egyházias gondolkodása nagyon fontos követelmény. Számos helyen szépen működnek a papi közösségek és a szomszédos plébániák jól segítik egymást. Ahol a körülmények megkívánják, egyszerre több plébánia lelkipásztori ellátását egyetemlegesen több papra lehet bízni, de ilyenkor egyikük legyen a lelkipásztori munka irányítója és felelôse a fôpásztor elôtt (CIC 517. kán.). A paphiány vagy más körülmények miatt több szomszédos plébánia gondozását is rá lehet bízni ugyanarra a plébánosra (CIC 526. kán.). Nálunk elôfordul, hogy 3, 4, 5 plébánia is össze van kapcsolva oldallagos ellátás címén. A plébános elsô számú munkatársa a káplán. -- A káplánt ki lehet nevezni az egész lelkipásztori szolgálat végzésére, vagy akár arra, hogy egy bizonyos fajta szolgálatot végezzen egyszerre több plébánián (CIC 545. kán.). A lelkipásztori munkatársak és világi munkatársak, a Világi Személyek Lelkipásztori Tevékenységének Szabályzata alapján működnek. Amennyiben munkájukat fizetés ellenében végzik, feladatkörüket és illetményüket az egyházi és állami törvényeknek megfelelôen munkaszerzôdés rögzíti. Több plébánia alkot esperes-kerületet, melynek élén az esperes áll. Feladata a CIC 553-555. kánonokban olvasható. Egyházmegyénkben 10 esperes-kerület van. Több esperes-kerület fôesperességet alkot. Nálunk négy ilyen van. A fôesperest a fôpásztor nevez ki. Espereseket ellenôrzô és esperességeket összefogó feladatukat nem látják el maradéktalanul. A Fôegyházmegye területi beosztása: A) FÔSZÉKESEGYHÁZI FÔESPERESSÉG I. Kalocsai esperes kerület 1. Alsómégy 9. Kalocsa Szt. Imre 2. Dunapataj 10. Kalocsa Szt. Péter 3. Dunaszenbenedek 11. Ordas 4. Foktô 12. Öregcsertô 5. Géderlak 13. Szakmár 6. Harta 14. Újtelek (Keserűtelek) 7. Homokmégy 15. Uszód 8. Kalocsa Belváros II. Keceli esperes-kerület 1. Akasztó 8. Kecel Szentháromság 2. Bócsa Szt. Imre 9. Kecel Szentcsalád 3. Bócsa Szt. Margit 10. Kiskôrös 4. Csengôd 11. Soltszentimre 5. Dunatetétlen 12. Soltvadkert 6. Imrehegy 13. Tabdi 7. Kaskantyú 14. Tázlár B) BÁCSI FÔESPERESSÉG III. Bácsalmási esperes-kerület 1. Bácsalmás 7. Kelebia 2. Bácsbokod 8. Kunbaja 3. Bácsborsód 9. Madaras 4. Bácsszôlôs 10. Tompa Szt. Anna 5. Csikéria 11. Tompa Szt. János 6. Katymár IV. Jánoshalmi esperes-kerület 1. Borota 7. Mátételke 2. Csávoly 8. Mélykút Beltér 3. Felsôszentiván 9. Mélykút Szt. Erzsébet 4. Jánoshalma 10. Rém 5. Kéleshalom 11. Tataháza 6. Kisszállás C) BODROGI FÔESPERESSÉG V. Bajai esperes-kerület 1. Baja-Belváros 9. Dávod 2. Baja Szt. Antal 10. Dunafalva 3. Baja Szt. István 11. Gara 4. Baja Szt. József 12. Hercegszántó 5. Baja Szt. Szív 13. Nagybaracska 6. Bácsszentgyörgy 14. Szeremle 7. Bátmonostor 15. Vaskút 8. Csátalja VI. Hajósi esperes-kerület 1. Bátya 6. Fajsz 2. Császártöltés 7. Hajós 3. Dusnok 8. Miske 4. Érsekcsanád 9. Nemesnádudvar 5. Érsekhalma 10. Sükösd D) KISKUNSÁGI FÔESPERESSÉG VII. Kecskeméti esperes-kerület 1. Ágasegyháza 9. Kerekegyháza 2. Ballószög 10. Kunbaracs 3. Helvécia 11. Ladánybene 4. Jakabszállás 12. Lajosmizse 5. Kecskemét-Fôplébánia 13. Lakitelek 6. Kecskemét-Hetényegyháza 14. Nyárlôrinc 7. Kecskemét-Szentháromság 15. Szentkirály 8. Kecskemét-Széchenyiváros 16. Tiszakécske VIII. Félegyházi esperes-kerület 1. Bugac 7. Kunszállás 2. Bugac-Alsómonostor 8. Pálmonostora 3. Fülöpjakab 9. Petôfiszállás 4. Gátér 10. Tiszaalpár I. 5. Kiskunfélegyháza Óplébánia 11. Tiszaalpár II. (Tiszaújfalu) 6. Kiskunfélegyháza Újplébánia IX. Majsai esperes-kerület 1. Csólyospálos 5. Kiskunmajsa 2. Jászszentlászló 6. Kiskunmajsa-Kígyóspuszta 3. Kiskunhalas-Alsóváros 7. Móricgát 4. Kiskunhalas-Felsôváros 8. Szank X. Solti esperes-kerület 1. Apostag 8. Orgovány 2. Dunavecse 9. Páhi 3. Fülöpszállás 10. Solt 4. Izsák 11. Szabadszállás 5. Kunadacs 12. Szalkszentmárton 6. Kunpeszér 13. Tass 7. Kunszentmiklós Összesen: 124 plébánia, illetve lelkészség, ebbôl oldallagosan ellátva 54. Az ifjúsági lelkipásztori körzetek a következôk: kalocsai, bajai, mélykúti, kiskunmajsai, félegyházi, kecskeméti és apostagi. 3. Javaslatok 258 A plébániák vegyék fel a kapcsolatot a Kalocsai Fôegyházmegyei Gyűjtemények egyes részlegeivel, hogy közreműködésükkel biztosíthassák a történeti értékű könyvtári-, levéltári- és tárgyi emlékek megfelelô gondozását és az esetleg szükséges intézkedések megtételét. 259 A Kalocsai Fôegyházmegyei Gyűjtemények vezetôjét és a részlegvezetôket az ordinárius nevezze ki, s ugyancsak ô hagyja jóvá a Gyűjtemények közös, illetve az egyes részlegek külön szervezeti- és működési szabályzatát. 260 A kancellária munkáját, munkaszervezését meg kell erôsíteni. Az egyházmegyei központ csak akkor tudja ellátni feladatát, ha megfelelô számú és rátermett munkatárs dolgozik benne. Döntô fontosságú az irodaigazgató személye. Az irodaigazgató legyen független, plébániát nem vezetô pap; rátermett, határozott egyéniség, diszkrét személy. Az érseki székházban tudja fogadni az odalátogatókat (papokat), és azok érezhessék, hogy otthonra leltek, hazajöttek. A titkár és a szertartó lehetne ugyanaz a személy, esetleg rátermett civil fiatalember, teológiai képzettséggel. 261 Vagyonkezelô (általános gondnok). -- A súlyos paphiány miatt lehetne világi krisztushívô is. Lássa át az anyagi helyzetet az egyházmegyében, vegye igénybe gazdasági és jogi szakemberek segítségét. Az érseki székház gondnoka és az Fôegyházmegye pénztárosa megfelelô képesítéssel rendelkezô, egyházias gondolkodású világi személyek legyenek. 262 Az egyházmegyei bírák jogi képzésére és továbbképzésére gondot kell fordítani. Olyan esetekben, amikor azt az egyházi Törvénykönyv megengedi, alkalmazzunk megfelelô világiakat a bírósági munkában. Munkájuk után illô díjazásban és költségeik megtérítésében részesüljenek. 263 A szinódus javasolja a fôpásztornak, hogy a megfogalmazott lelkipásztori programhoz rendelje hozzá a szükséges intézményi hátteret, töltse meg új tartalommal a meglévô bizottságokat és hozzon létre újakat, rendelkezzék a hivatali apparátus egyes tisztségeinek világi hívôkkel való betöltésérôl. 264 Létre kell hozni a Szinódusi Állandó Bizottságot, melynek feladatát képezze a szinódusi határozatok gyakorlatba való átültetésének segítése és felügyelete. Nagyon ajánlatos, hogy a fôpásztor nevezzen ki püspöki helynököt a szinódus utáni idôszakban a pasztorális (evangelizációs) területeket felügyelô referensek munkájának összefogására és koordinálására, melynek területe lehetôleg legyen azonos az ifjúsági lelkipásztori körzetek területi beosztásával. Sürgetônek tartjuk az egész Fôegyházmegye számára pasztorális terv kidolgozását, melyet a területi sajátosságok figyelembevételével az egyes plébániákra is alkalmazni kell. 265 Becslések szerint 2008-ban már csak 50 aktív papunk lesz. A kedvezôtlen elôrejelzés megkívánja, hogy kellô átgondoltsággal és a helyzet kívánta felelôsséggel tervezzük meg a plébániák ellátását különös tekintettel a lelkipásztori dispozíciókra. Ki kell jelölni a helyben lakó, pappal ellátott plébániákat, melyekrôl a környékbeli plébániák elláthatók. Figyelembe kell venni a lelkipásztorkodó pap életkorát, a hely munkaigényét, a megközelíthetôséget (utazás), a plébánia anyagi helyzetét, lakossági (nemzetiségi) összetételét stb. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy valamennyi településnek legyen saját, helyben lakó lelkipásztori munkatársa. A kezdeti idegenkedéstôl és nehézségektôl sem visszariadva, összevonással ki kell alakítani a plébániai lelkipásztori körzeteket. (Lásd az 1. sz. térképmellékletet a fejezet végén.). 266 A szomszédos plébániák és települések miserendjét össze kell hangolni a kisegítések és a helyettesítések megkönnyítése érdekében. 267 Diakónusokat, lelkipásztori munkatársakat kell képezni. Az utóbbihoz nagyon jól bevált a Plébániai Munkatársképzô, amelynek újraindítása kívánatos. Azok közül, akik azt elvégezték, sokan ma is nélkülözhetetlen munkatársai a plébánosoknak. Számukra folyamatos továbbképzést kell biztosítani. Fel kell állítani az Fôegyházmegyei Továbbképzô Intézetet a papság és különbözô szintű munkatársaik számára. 268 Ne csak plébános beiktatásakor, de minden más, pl. lelkipásztori munkatárs beiktatásakor lehetôleg legyen jelen a fôpásztor, ezzel is hangsúlyt adva az érintett személy megbecsülésének és az evangelizációs munka végzésére való küldetésnek. Kívánatos, hogy a kipróbált lelkipásztori munkatársakat avassa lektorrá, akolitussá a fôpásztor. 269 Újmisések olyan helyre kerüljenek, ahol ,,bevezetheti'' ôket egy buzgó, plébániáját jól vezetô plébános a lelkipásztori munkába és testvéri kapcsolatot alakít ki velük. A dispoziciót elôzze meg megbeszélés az érintettekkel. 270 Mivel a lelkipásztori központokat csak több esperes-kerület területét érintô módon lehet kijelölni, ezért az esperes- kerületekre való tekintet nélkül alakuljanak, az ifjúsági körzetekhez hasonlóan, pasztorális körzetek, ahol a lelkipásztori munka összehangoltsága biztosítva van. 4. Rendelkezések 271 A plébános gondosan és rendezve ôrizze a plébániai levéltár iratait. Vezesse szabályszerűen az iktatókönyvet és a historia domust. Felelôsséggel viselje gondját a plébánia történeti értékű (különösen az 1950 elôtti) könyveinek, iratainak és tárgyi emlékeinek. 272 Széküresedés miatt az EPSZ az 501. kán 2. §- a alapján megszűnt, újra kell választani. Az EPSZ töltse be az egyházjogban elôírt szerepét a fôpásztor mellett és idôrôl-idôre ülésezzen. Újítsák meg a Tanácsosok Testületét is. 273 Fel kell állítani a Szinódusi Állandó Bizottságot, mely magában foglalja a pasztoráció (evangelizáció) különbözô területeinek felügyeletével megbízott referenseket, élén a szinódusi határozatok végrehajtásáért felelôs püspöki helynökkel. Feladata: a fôpásztor munkájának segítése, a szinódus ajánlásai nyomán elfogadott lelkipásztori terv megvalósítása érdekében. Egyházmegyénkben a Szinódusi Állandó Bizottság lép a CIC 511. kánonban szereplô Pasztorális Tanács helyébe. A paphiány miatt a Szinódusi Bizottság élére kinevezett püspöki helynök személye azonos lehet az általános helynökkel. 274 Azokon a plébániákon, ahol nincs, vagy lejárt az egyházközségi képviselôtestület megbízatása, alakítsák meg ez év végéig a képviselôtestületeket a Magyarországi Egyházközségi Képviselôtestületek Szabályzatának elôírásai alapján. 275 A Kalocsa-Kecskeméti Érseki Fôszentszék neve a CIC szellemének megfelelôen 2001. január 1-jével ,,Kalocsa-Kecskeméti Érseki Bíróságra'' változik. Térképmelléklet Plébániai lelkipásztori körzetek a Kalocsa--Kecskeméti Fôegyházmegyében 2008--2010 körül Ebben az idôszakban 46 aktív pappal számolhatunk. Ezen létszám káplánok nélkül értendô. ======================================================================== 13. Anyagi ügyek 1. Teológiai alapvetés ,,Menjetek az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek'' -- olvassuk a Mk 16,15-ben. Innen veszi az egyház létalapját és küldetését. Nem emberi elgondolásból, hanem isteni elrendelés alapján végzi feladatát. Ezzel kapcsolatos sokrétű tevékenységét nem tudja teljesíteni anyagi eszközök nélkül. Ez azt jelenti, hogy az egyház anyagi javakat szerezhet, birtokolhat, kamatoztathat, és anyagi forrásait jogilag biztosíthatja. Szent Pál apostol a következôket írja: ,,Úgy rendelte az Úr, hogy az evangélium hirdetôi az evangéliumból éljenek.'' (1Kor 9,14) -- Az apostoli egyházról olvassuk: ,,A hívôk sokaságának egy volt a szíve- lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt... Nem is akadt köztük szűkölködô, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták, és az apostolok lába elé tették. Ebbôl aztán mindenkinek adtak kinek-kinek szükségéhez mérten.'' (Csel 4,32 skk). Az elsô keresztények gyakorlatától soha nem függetleníthetjük magunkat, ugyanakkor törekednünk kell megtalálni a választ a mai kor gazdasági problémáira. Az egyházi Törvénykönyv 1254-1310. kánonjaiban foglalkozik az anyagi kérdésekkel. Mindjárt az elején leszögezi: ,,A katolikus egyháznak született joga, hogy a világi hatalomtól függetlenül anyagi javakat szerezzen, igazgasson, és elidegenítsen saját céljainak szolgálatára. A fôbb sajátos célok pedig a következôk: az istentisztelet megrendezése, a klérus és a többi szolgálattevôk tisztes ellátásának biztosítása, a szent apostoli tevékenység, és különösen a szegényekkel szemben a segítô szeretet cselekedeteinek gyakorlása.'' (CIC 1254. kán.). Továbbá: ,,A hívôk járuljanak hozzá az egyház szükségleteinek fedezéséhez a kért támogatással és a püspöki konferencia által kiadott szabályok szerint.'' (CIC 1262. kán.). A püspök feladata, hogy gondoskodjék az aktív és nyugdíjas lelkipásztorok, valamint a világi munkatársaik tisztes megélhetésérôl. Az egyes illetmények megállapításakor tekintetbe kell ugyan venni a munkakör természetét, a helyi körülményeket, a szolgálati idôt, de alapjában véve egyenlôségnek kell érvényesülnie mindazok között, akik azonos körülmények között vannak. -- A híveknek ugyanakkor kötelességük gondoskodni arról, hogy papjaik számára meglegyenek a tisztes és állásukhoz méltó életfeltételek (vö. PO 20). ,,Az együttműködés különbözô formái között van néhány, amely sajátos világi illetékességet feltételez, mint például azok, amelyek az apostoli munka anyagi és szervezési feladataival kapcsolatosak. Nem jó, hogyha ezek elvonják a papság erôit.'' (A Szentatya beszéde a Püspöki Karhoz Budapesten, 1991.08.20.). 2. Helyzetelemzés A pártállam idején az egyház hatalmas veszteségeket volt kénytelen elviselni. Az egyházi javak jelentôs részét elkobozták, a híveket megfélemlítették, a hűségesek leginkább a szegényebb rétegek körébôl kerültek ki, akik legfeljebb a visszaszorított működéshez szükséges anyagi eszközöket tudták elôteremteni. Voltak helyek, ahol a hajdani kegyúri rendszer érzéketlenné tette a híveket ezen a téren és nem érezték át felelôsségünket az egyház anyagi helyzetéért. A nyugati katolikus segélyszervezetek nagyon sok jót tettek a templomok felújítása és a papság gépjárművel való ellátása terén, de ezáltal kialakult a hívek egy részében az elkényelmesedés, hogy mindent ,,kívülrôl'' és ,,felülrôl'' várjanak. Hálával kell gondolni azokra az emberekre, akik erejükön felül támogatták az egyházat. Köszönet illeti a fôleg német segélyszervezeteket, melyek sok jót tettek keleti testvéreikért és nem utolsó sorban azokat a papokat és munkatársaikat, akik tehetségüket, kapcsolataikat a nehéz idôkben is az egyház javára tudták kamatoztatni és így helyenként szép eredményeket értek el. Az elmúlt 10 évben jelentôs ingatlanokat kapott vissza a Katolikus Egyház, melyek gyakran nagyon leromlott állapotban vannak, műemlék jellegűek, így hasznosításuk csak jelentôs anyagi ráfordítás mellett valósítható meg. Az oktatás, a karitász és az evangelizáció területén is új lehetôségek nyíltak meg. Ezeknek működtetéséhez az anyagai források -- az állami támogatás ellenére -- szűkösek, olykor tisztázatlanok. Egyfelôl a személyi és dologi kiadások, másfelôl a visszaadott épületeknél szükséges felújítások az egyházmegyét pénzügyileg megoldhatatlan feladat elé állítják. Külön gondot jelent az üresen maradt plébánia épületek fenntartása, vagy hasznosítása. A helyi közösségek anyagi lehetôségei gyakran nem teszik lehetôvé a felújítást, illetve karbantartást. A kisebb települések plébániái nem tudják magukat anyagilag fenntartani külsô segítség nélkül. Társadalmi elvárás érezhetô, hogy a Katolikus Egyház olyan intézményeket működtessen, melyek a lakosság széles rétegeinek igényeit vannak hivatva kielégíteni. Ilyenek a fentebb említetteken kívül: lelki segélyszolgálat, drogmegelôzô és -terápiás, családsegítô, mentálhigiénés tevékenység, valamint idôskorúak szeretetotthona és így tovább. Mindezekben gyakran hiányoznak az anyagi eszközök és a személyi feltételek, mert nem használjuk ki jól a rendelkezésre álló állami forrásokat. Másfelôl a sajátosan egyházi, lelkipásztori feladatok ellátása is hatalmas erôfeszítést igényel. A papság és az egyházban dolgozó világi munkatársak bérezése is komoly terhet jelent a plébániáknak. Legtöbb helyen a minimálbér körüli bérezésben részesülnek az alkalmazottak, az inflációs pénzromlást csak ritkán követi a bérek növekedése (vö. CIC 1286. kán.). A központi költségvetésbôl folyósított hitoktatói óradíjak nélkül a plébániák nem tudnák a hitoktatókat fizetni, vagy csak olyan áldozatok árán, melyeket az egyébként is nehéz anyagi körülmények között élô hívek nem tudnának elviselni. Fôegyházmegyénknek fôállásban foglalkoztatott adóügyi szakértôje van. Feladata az állami költségvetésbe történô kötelezô befizetések ellenôrzése, adóbevallások, egyéb APEH-ügyek intézése, munkaügyi elôírások betartatása, a pénzforgalom könyvelésének felülvizsgálata. -- A fôegyházmegyei építészmérnök feladatkörébe tartozik az ingatlanügyekkel kapcsolatos javaslatok megtétele, építési-, felújítási munkák ellenôrzése, az elvégzett munka átvétele. 3. Javaslatok Gazdálkodás: 276 A Fôegyházmegye bevételi forrásai között szerepel a több részbôl összetevôdô állami támogatás is, melynek egy része céltámogatás (pl. a hitoktatók óradíja), másik része szabad felhasználású (hitéleti támogatás). Ennek felosztásáról a fôpásztor döntsön a Gazdasági Bizottság meghallgatása után. Általános kívánalom, hogy a Fôegyházmegye pénzgazdálkodásáról a papság évenként tájékoztatást kapjon az Érseki Hatóság által meghatározott módon. 277 Az egyházi vezetôk mindig a jó gazda gondosságával járjanak el az ingatlanok és ingóságok ügyében egyaránt. Látni kell, hogy egy lekötött érték (épület, berendezési tárgy, de nem utolsó sorban szellemi kapacitás is) milyen módon hozza a legnagyobb hasznot. Lehet-e gazdaságosan működtetni, vagy ha nem és más szempontból mégis fel kell vállalni működtetését, miként lehet biztosítani működtetésének forrásait. Inkább bérbeadásban, mint eladásban kell gondolkodni, ha egy ingatlan pillanatnyilag nem hasznosítható. 278 A szerzôdéseket mindig nagy körültekintéssel kell megkötni, közép és hosszú távon is minél nagyobb mozgásteret hagyva a kedvezôbbre forduló személyi és anyagi feltételek idejére. A munkaszerzôdéseket, a bérleti, valamint a jelentôsebb anyagi kihatással járó szerzôdéseket az Érseki Hatóságnak jóvá kell hagyni. 279 A mai közbiztonság mellett fokozott figyelmet kell fordítani az egyházi épületek és vagyontárgyak biztonságára. 280 Különös figyelmet érdemelnek a műemlékek. Az Országos Műemléki Hivatal remélhetôleg a jövôben inkább segíti, mint nehezíti az ilyen értékek tulajdonosainak dolgát és tudomásul veszi, hogy az egyház elsôsorban nem múzeum, hanem élô közösség akar maradni. A lelkipásztorok felelôsek azért, hogy a templomokban, plébánia épületekben fellelhetô, olykor értékes képzôművészeti alkotásokból és kegytárgyakból semmit áruba ne bocsássanak, engedély nélkül ki ne selejtezzenek. A plébániák tulajdonában lévô, 1801 elôtt kiadott kiadványokra is a műemlékvédelmi szabályok vonatkoznak. 281 Idônként elôfordul, hogy világi hívek az egyház javára végrendelkeznek. A jogilag megtámadható végrendeletek következtében azonban könnyen meghiúsulhat a végrendelkezô akarata. Hívjuk fel az ilyen szándékkal élni kívánó híveink figyelmét, hogy ügyvéd is lássa azokat a végrendeleteket, melyben az egyház a kedvezményezett. Az illetmények: 282 Javadalmak dolgában Szent Pál szavai ma is igazak: ,,Méltó a munkás a maga bérére'', és hogy aki az oltárnál szolgál, az az oltárból éljen (vö. 1Tim 5, 18 és 1Kor 9, 13). A pap helyzete egészen sajátos. Egész élete szolgálat és tanúságtétel kell, hogy legyen, de az anyagi és erkölcsi elismerés is megilleti. A különbözô címen kapott pénzbeli járandósága a közalkalmazotti bértáblához igazodjék -- a természetbeni ellátás mellett -- a felelôsség függvényében. 283 A fôállású kántorok és a hitoktatók bére a közalkalmazotti bértáblázathoz igazodjék. A többi alkalmazott fizetése is kövesse a hasonló világi munkakört betöltôkét. Természetesen az egyház mindig nagy értéknek tekinti a karitatív szolgálatok különbözô fajtáit, és tudatában van annak, hogy ezek értékét nem lehet pénzben kifejezni. 284 Ha egy feladat nem igényli a teljes munkaidôt, akkor több feladatot kell összekapcsolni a munkaszerzôdésben és a munkaköri leírásban (pl. kántor-hitoktató, adminisztrátor-házvezetônô stb.), vagy az illetô személyt részmunkaidôben kell foglalkoztatni. Pénzkezelés -- költségvetés és számadás: 285 A Magyarországi Egyházközségek Képviselôtestületi Szabályzata elôírja az évi költségvetés és számadás elkészítését (5. fej. 7.). A plébániáknak két pénztárkönyvük van. Mindkettôrôl évente számot kell adni. A templompénztár fô bevételi forrása a perselyek bevétele. Nem szerepelhet benne munkabér, sem olyan összeg, melyeket nem egyházi fórumok ellenôrizhetnek (pl. ÁFA visszaigénylés miatt, vagy amikor az államtól kapott pénzzel el kell számolni). Hogy mit és milyen mértékben lehet itt elszámolni, azt az Érseki Hatóság rendeli el. Különös figyelmet kell fordítani az elrendelt gyűjtésekre, melyeket mielôbb továbbítani kell az Érseki Hivatalhoz. 286 Az egyházközségi pénztárban lévô pénzt a templompénztárban lévô pénzhez hasonlóan bankban kell tartani, és amennyiben egy éven belül nem tervezzük felhasználását, akkor célszerű államilag garantált viszonylag magas kamatot biztosító értékpapírban ôrizni, a kamatot pedig valamelyik pénztárkönyvben pontosan, bizonylatolva bevételezni. Egyházi pénzt még magas kamat ígérete mellett sem szabad kölcsönadni, vagy tôzsdére vinni, viszont kedvezô feltételek mellett bankbetétként hosszabb idôre le lehet és kell kötni. -- A plébánia felelôs vezetôje az Érseki Hatóság tudta és engedélye nélkül, nem vehet fel nagyobb összegű kölcsönt sem pénzintézettôl, sem magánszemélytôl. 287 Az egyházközségi pénztár kiadásait az elfogadott és jóváhagyott költségvetés szerint kell végrehajtani. A plébániák a jóváhagyott költségvetésükben nem szereplô minimálbér ötszörösét meghaladó kiadást csak az Érseki Hatóság elôzetes engedélyével eszközölhetnek. Saját hatáskörben ettôl eltérni a legnagyobb plébániáknak is legfeljebb a mindenkori minimálbér tízszereséig lehet. -- Különleges helye van a templompénztárban a Szent Antal perselynek, mely lényegében a plébániai karitász céljait szolgálja. 288 A pénztárkönyv (naplófôkönyv) vezetésénél az általános állami pénzügyi elôírások az irányadók. Ezt az Érsekség adóügyi szakértôje, mint belsô ellenôr évente rendszeresen ellenôrzi és az ellenôrzés tényét a pénztárkönyvben aláírásával igazolja. A plébános ezeket a hivatalos látogatásokat megfelelô módon bejegyzi az ellenôr naplójába. Az adószakértônek a pénzügyi vizsgálat eredményérôl, különösen hiányosság esetén, az Érseki Hatóságot tájékoztatnia kell. Kívánatos, hogy a plébániák megfelelô tartalékalapot képezzenek, mert az állami elôírások változhatnak (pl. hitoktatók illetménye) és az elôre nem tervezett kiadásokat is saját erôbôl kell finanszírozni. 289 Különös figyelmet kíván a köztartozások elôírás szerinti és határidôre történô befizetése az állami költségvetésbe. Ilyenek az alkalmazottak után fizetendô járulékok (társadalombiztosítás, egészségügyi hozzájárulás, nyugdíjjárulék, munkaadói járulék, személyi jövedelemadó stb.). 290 Az egyházközségi pénztár legfontosabb bevételi forrása az egyházi hozzájárulás, amelynek évi összege az önálló jövedelemmel rendelkezô személy nettó jövedelmének 1%-a, de legkevesebb 1 kg kenyér árának tizenkétszerese legyen. A személyre szóló elvárásoknál méltányolni kell az eltartott családtagok számát az adott jövedelem mellett. Az elmaradt befizetések esetében szorgalmazni kell 5 évre visszamenôleg a szóban forgó összeget. 291 Ahol a plébánia alapítványt hozott létre, vagy alapítványban vesz részt, a legszigorúbban be kell tartani a vonatkozó törvényi szabályozás elôírásait. A közhasznú alapítványoknál figyelemmel kell kísérni az adományozókat érintô személyi jövedelemadó kedvezményeket. 292 Amennyiben nagyobb jelentôségű beruházásokat is tervez a plébánia, nagyon ajánlatos a saját erô és az egyházmegyei támogatás mellett pályázatok útján is pénzhez jutni. 293 Az egyházmegyének megfelelô tartalékalapot kell képezni a papság befizetéseibôl arra a célra, hogy kiegyenlítettebbek legyenek a papi jövedelmek és magasabb lehessen a papi nyugdíj. Hosszantartó betegség esetén a pap az egyházmegyétôl a mindenkori minimálbérnek megfelelô betegségi segélyt kapjon. A nyugdíjalap növeléséhez a plébániáknak is hozzá kell járulniuk egy késôbb meghatározandó összeggel. Ingatlanok -- leltárak: 294 A vezetô lelkipásztor minden ingatlanról szerezzen be tulajdoni lapot a területileg illetékes Földhivataltól és azt a plébánia irattárában megtalálható helyen ôrizze. A plébánia átvételénél ellenôrizendô, hogy a plébánia ingatlanvagyonának telekkönyvi bejegyzései rendben vannak-e. El kell készíteni az úgynevezett ,,törzsvagyon leltárt'', melyben az ingatlanok tételesen fel vannak sorolva. 295 A felelôs plébánia-vezetôk készítsék el a templom, a plébániaépület és esetleg más rendeltetésű épületek ingatlanleltárát, ingóságoknál a nagyobb értéket képviselô műszaki cikkek esetében azok gyártási számát is feltüntetve. Az elkészített leltárt a plébániavezetôn kívül írja alá a képviselôtestület világi elnöke és gondnoka is. A leltárakat évente újítani kell, feltüntetve az esetlegesen selejtezésre került tárgyakat, valamint az új beszerzéseket. A plébános a saját tulajdonát képezô ingóságait, a plébánia tulajdonát képezô tárgyaktól elkülönítve kell, hogy nyilvántartásba vegye. 296 A plébános (plébániavezetô) személyében történt változás esetében a következôk szerint kell eljárni: az átadó plébános (elhalálozás esetén a végrendelet kijelölt végrehajtója) készítsen a valóságnak megfelelô naprakész leltárt, pénztárzárást. Az átvevô plébános (plébániavezetô) a kerületi esperes és a képviselôtestület alelnöke, gondnoka vagy pénztárosa jelenlétében ennek alapján vegye át a plébániát. Az átadásról három példányban készüljön jegyzôkönyv, melybôl egy jóváhagyott példány kerül a fôegyházmegyei irattárba, egy az esperesi irattárba és egy a plébánia irattárába. 4. Rendelkezések 297 A folyamatosan változó gazdasági feltételek miatt újíttassék meg a Fôegyházmegye Gazdasági Bizottsága -- helyt adva gazdasági és pénzügyi szakértôknek is -- és ez a Bizottság alakítsa ki a Fôegyházmegye gazdálkodási koncepcióját. 298 A jelentôsebb kötelezettségvállalással járó szerzôdésekre (a munkaügyi-, adásvételi-, ingatlan építésére, felújítására és hasznosítására vonatkozó szerzôdésekre stb.) az Érseki Hatóságtól jóváhagyó záradékot kell kérni. 299 Egyházi (plébániai) tulajdonban lévô temetôk működtetésérôl az 1999. évi XLIII. temetôkrôl és temetkezésrôl szóló törvény és annak végrehajtási utasítása rendelkezéseinek megfelelôen kell gondoskodni. Egyházi temetôrôl önkormányzat javára lemondani, azt bármi módon elidegeníteni, bérbe adni, a működtetési jogot másnak átadni, csak az Érseki Hatóság elôzetes engedélyével szabad. 300 A mai közbiztonság mellett fokozott figyelmet kell fordítani az egyházi épületek és vagyontárgyak biztonságára. Az ingatlanok biztosítása központilag történik, az Érseki Hivatalon keresztül. 301 A templom vagy a plébánia tulajdonát képezô bármilyen jellegű műalkotást csak az Érseki Hatóság elôzetes engedélyével szabad megfelelô írásbeli szerzôdés megkötése mellett eladni, vagy bármilyen célból kölcsönözni. Az értékes kegytárgyakról, műértékekrôl készített leltárhoz a róluk készült színes fényképeket is mellékelni kell. Ezeket leselejtezni csak külön engedéllyel szabad. 302 A hitoktatók illetményét a közalkalmazotti státuszban dolgozó pedagógusok béréhez kell igazítani a MKPK, illetve az Érseki Hatóság által jóváhagyott besorolás alapján. 303 A fôállású diakónusok munkaszerzôdését csak a fôpásztor változtathatja meg az illetékes plébános megkérdezése után. 304 A papok az összes nettó jövedelmük 10%-át tartoznak a fôegyházmegyei nyugdíjalapba befizetni. A plébániák ugyanekkora összeggel járuljanak hozzá a papság nyugdíj-ellátmányához. 305 Az egyházmegyében szolgálatot teljesítô papok, koruktól függetlenül, az egyházi hagyományok és a szokásjog tiszteletben tartásával készítsenek végrendeletet, melynek egy példányát zárt borítékban helyezzék el az Érseki Hatóság irattárába. Minden pap vallásos témájú könyvtárát, egyházi felszereléseit és hagyatéka értékének legalább 15 %-át ajánlja fel egyházmegyei célokra. Változás esetén új végrendeletet kell készíteni. A végrendeletet 5 évenként meg kell újítani, ezek meglétét az illetékes kerületi esperesek az Érseki Hivatallal együttműködve ellenôrizzék. 306 A pénztárkönyv (naplófôkönyv) vezetésénél az általános állami pénzügyi elôírások az irányadók. Ezt az Érsekség adóügyi szakértôje, mint belsô ellenôr évente rendszeresen ellenôrzi és az ellenôrzés tényét a pénztárkönyvben aláírásával igazolja. A plébános ezeket a hivatalos látogatásokat megfelelô módon bejegyzi az ellenôr naplójába. Az adószakértônek a pénzügyi vizsgálat eredményérôl, különösen hiányosság esetén, az Érseki Hatóságot tájékoztatnia kell. 307 Az egyházmegyének megfelelô tartalékalapot kell képezni a papság befizetéseibôl arra a célra, hogy kiegyenlítettebbek legyenek a papi jövedelmek és magasabb lehessen a papi nyugdíj. Hosszantartó betegség esetén a pap az egyházmegyétôl a mindenkori minimálbérnek megfelelô betegségi segélyt kapjon. 308 Az egyházközségi pénztár legfontosabb bevételi forrása az egyházi hozzájárulás, amelynek évi összege az önálló jövedelemmel rendelkezô személy jövedelmének 1%-a, de legkevesebb 1 kg kenyér árának tizenkétszerese legyen. A személyre szóló elvárásoknál méltányolni kell az eltartott családtagok számát az adott jövedelem mellett. Az elmaradt befizetések esetében szorgalmazni kell 5 évre visszamenôleg a szóban forgó összeget. ======================================================================== 14. Plébániai közösségek 1. Teológiai alapvetés Szentírás az egyházi közösségrôl: Az ekklészia szó összegyülekezést jelent. Az egyházi közösség a hívôknek olyan gyülekezete, ahol maga Isten a kezdeményezô. ,,Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt'' (Jn 15,16). Isten ingyenes szeretetbôl választott ki és hívott meg minket. Ez az ingyenes szeretet jelenik meg a világban azáltal, hogy a hívôk testvéri szeretettel szeretik egymást a közösségben. ,,Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt'' (Jn 13,35). Krisztus szándéka ott valósul meg, ahol tapasztalhatóvá válik a hívôk egységre törekvése. ,,A sok hívô mind egy szív, egy lélek volt'' (Csel 4,32). Az egyházi közösség egységének legfôbb forrásai és egyben megnyilvánulási formái a tanítás, az imádság és a misztériumok ünneplése. ,,Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban'' (Csel 2,42). A hívôk egysége nem jelent egyformaságot, hanem a saját karizmája által mindenki a közösség javára tevékenykedik. A megosztott világban így lesz jel az egyház. ,,A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által'' (1Kor 12,12-13). Az egyházi közösség nem csupán önmagáért áll fönn, hanem azért is, hogy elvezesse Krisztushoz azokat, akik még távol vannak Tôle. ,,Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsôségét hirdessétek, aki a sötétségbôl meghívott benneteket csodálatos világosságára'' (1Pét 2,9). Zsinat a keresztény közösségrôl: ,,Az egyház közösségébe azok épülnek be teljesen, akik Krisztus Lelkét hordozva magukban, elfogadják az egyház egész rendjét és az üdvösségnek az egyházban létesített minden eszközét; és a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat, és az egyházi közösség kötelékei által, vagyis látható szervezettségén át kapcsolódnak össze Krisztussal, aki az egyházat a pápán és a püspökökön át kormányozza.'' (LG 14). Zsinat utáni megnyilatkozások: Nyilvánvaló, hogy a hangsúly a közösség fogalmán van. ,,Közösségrôl a szó klasszikus értelmében akkor beszélünk, ha a közösség tagjai ismerik egymást, közös célok és eszközök ismeretében együtt valósítják meg a vállalt vagy kapott feladatot.'' (CL 26, 19, 29). A plébániai közösség az egyház egyik alapformája. (CL 26, 20, 29, 40, 41). A közösségben minden egyes tagnak külön-külön személyes feladata, karizmája van (CL 20, 27, 28, 29). Tudatosan törekednünk kell egyházképünk megújítására és közös egyháztapasztalatra (CL 19, 20, 25, 26, 32, 34). Tudatosan kell törekednünk arra, hogy a plébánia ,,befogadó közösséggé'' váljon (CL 26, 27, 31, 32, 34, 36). A plébánia egyházjogi meghatározása: ,,A plébánia a krisztushívôknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége, melynek lelkipásztori gondozását, a megyéspüspök felügyelete alatt, plébánosra bízzák, aki annak saját pásztora.'' (CIC 515. kán.). 2. Helyzetelemzés A politikai rendszerváltozás plébániáinkat felkészületlenül találta. Ennek az új helyzetnek nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megfelelni. A plébánia feladata szinte mindenütt nôtt (iskola, kórház, szociális otthon, egyesületi élet). A kialakult fogyasztói társadalom fokozatosan átvette az emberek szabadidejének irányítását, az anyagi javak keresésére és élvezetére irányítja figyelmüket, ezzel háttérbe szorítva bennük a közösség és a lelki táplálkozás iránti vágyat. A papság a legtöbb helyen túlterhelt, sokuk nem rendelkezik zsinati szemlélettel, kapcsolatteremtésében beszűkült, és idegenkedik attól, hogy a plébániáján öntevékeny csoportok működjenek. Elképzelhetetlen számára, hogy világi munkatársait egyenrangú partnerként kezelje. A világiak lelkipásztori munkába való bevonása, valamint tevékeny részvétele a plébániai közösségek építésében a fentiek ellenére elôtérbe került. Ennek okai: a) a papság létszámának rohamos csökkenése, amelynek következtében egyre több feladat ellátatlanul marad, amelyet részben világiak végeznek el; b) a világi hívôk felismerték, hogy az egyház küldetésében nekik is tevékeny szerepük van; c) elkötelezett, zsinati szemléletű papok tevékenysége, amellyel felismertették a világiakkal küldetésüket, és elfogadták ôket munkatársaknak; d) az utóbbi évtizedekben, a Magyar Egyházban létrejött képzési formák, amelyek elôsegítették a világiak teológia és lelki felkészülését az egyházközségi munkára. Örömmel tapasztaljuk, hogy Fôegyházmegyénkben már léteznek olyan plébániák, ahol a közösségi élet élô valóság. Az elkötelezett zsinati szemléletű papok működését nem egy esetben nehezíti meg az örökölt régi szellemű képviselôtestület. Kevés plébánián újult meg a képviselôtestület az egyházi Törvénykönyv elôírása és a Püspöki Kar szándéka szerint. A képviselôtestületek kezdenek a plébániai élet mozgatóivá válni (a Pasztorális és Gazdasági Bizottság munkacsoportjai!). A be nem töltött plébániák oldallagos ellátásának feladatai is növelik a plébános munkáját, leterheltségét. A papság számának csökkenése kikényszeríti a lelkipásztori munkatársak alkalmazását, akik igeliturgiát végeznek a papnélküli templomokban, hitoktatnak, esetleg az adminisztráció végzésébe is besegítenek. A plébániák rossz anyagi helyzete nagyon megnehezíti, olykor lehetetlenné teszi a világiak alkalmazását. Gyakran ôk sem részesültek megfelelô képzésben. Az OLI szervezésében elindult az ,,útkeresô plébánosok'' rendszeres találkozása és megbeszélése, melynek célja a plébániai élet megújulásával kapcsolatos tapasztalatcsere. Fôegyházmegyénkben a lelkipásztori szolgálatban álló papok száma jelenleg: 90. -- Az átlagéletkoruk 56 év. A plébániák (lelkészségek) száma: 124. Ebbôl oldallagosan ellátva: 54. 4. Javaslatok 309 Cél, hogy a plébánia a ,,közösségek közösségévé'' váljon. A lelkipásztorok tegyék lehetôvé, és irányításukkal a hívek hozzanak létre sajátos réteghelyzetüknek, érdeklôdésüknek és életkoruknak megfelelô közösségeket. Ahol a közösségek már kiépültek, törekedjenek a közösségi élet elmélyítésére, és a többi közösséggel való kapcsolat keresésére. 310 A helyben lakó lelkipásztor nélküli plébániákon a képviselôtestület, az illetékes plébánossal egyetértésben a Fôegyházmegyével együtt működve gondoskodjék világi lelkipásztori munkatársról. 311 Ajánlatos, hogy a szinódusi folyamat továbbvitele érdekében fôegyházmegyei, esperes-kerületi és plébániai szinten tartsanak idôközönként szinódusi fórumot, kialakítva a plébánia saját evangelizációs programját, ahol értékelik az elmúlt idôszakot és továbbgondolják feladataikat. 312 Létre kell hozni az egyházi Törvénykönyv (CIC 536-537. kán.) és a Magyarországi Egyházközségi Képviselôtestületek Szabályzata alapján a Plébániai Képviselôtestületet, mely önállóan gondolkodó, a plébániai közösségért felelôsséget vállalni tudó, elkötelezett keresztény tagokból álljon. Összetételében pedig reprezentálja a plébánia híveit nem, kor, társadalmi helyzet és lakóhely alapján, akik tanácsadó és segítô testületét alkotják a mindenkori plébánosnak. 313 A plébániai közösség fogadja be és támogassa a katolikus lelkiségi mozgalmakat, adjon nekik teret az evangelizációs munkához, és törekedjék arra, hogy a szentmise közös megünneplésével valósítsák meg a lelki egységet. 314 Legyenek különféle fôegyházmegyei kiadványok. Ahol megvalósítható, legyen plébániai újság. A plébánia, mint közösség, vegye igénybe az elektronikus és írott sajtó által biztosított nyilvánosságot, szerepeljen a helyi újságban, rádióban, TV-ben. 315 A plébánia minden korosztálynak legyen otthona. Létre kell hozni pl. a gyermekek, a fiatalok és a fiatal házasok csoportjait. -- A plébános fordítson nagy gondot a gyermekek hitoktatására, egyre nagyobb figyelmet szenteljen a felnôttekre, akik nem részesültek hitoktatásban, nem járultak a szentségekhez. Tartson a számukra is hitmagyarázó katekéziseket, figyelembe véve a katekumenátus elôírásait. 316 Készüljön nyilvántartás a plébániához tartozó hívekrôl. Ezen nyilvántartásnak tartalmaznia kell azt is, hogy egy-egy családnak (családtagoknak) milyen kapcsolódási pontjai vannak a plébániai közösséghez. A plébános és világi munkatársai keressék az alkalmat, azok megszólítására is, elszakadtak az egyháztól, illetve nem teljes a bekapcsolódásuk a plébániai közösség életébe. 317 Ahol ez lehetséges az adminisztrációs munkát szakképzett világira kell bízni. Ajánlatos a modern kommunikációs eszközöket bevonni a plébánia munkájába, felhasználni a nyilvántartások vezetéséhez az evangelizáció hatékonyabb végzése érdekében. Ezek a nyilvántartások a Fôegyházmegyén belül egységesek legyenek. 318 A foglalkoztatott alkalmazottakkal a plébános kössön elôírásos munkaszerzôdést munkaköri leírással és azt terjessze fel jóváhagyás végett az Érseki Hatósághoz. 319 Törekedni kell a plébánián dolgozó munkatársak közösségi szellemének, egyházias gondolkodásának kialakítására, ápolni kell a szomszédos plébániák testvéri kapcsolatait, melynek tanúságtevô ereje figyelemfelkeltô lehet a kívülállók számára. 5. Rendelkezések 320 Legyen minden plébánián a Magyar Katolikus Püspöki Kar által kiadott szabályzat szerint működô képviselôtestület, amely tanácsaival és aktív közreműködésével segítse a plébánost a plébánia életére vonatkozó döntéseinek meghozatalában és azok megvalósításában. 321 Legyen minden plébániának lelkipásztori (evangelizációs) terve melyet a plébános munkatársaival dolgoz ki a szinódus pasztorációs programja alapján. 322 A plébános (plébániavezetô) köteles hitoktatásban nem részesült felnôttek számára a katekumenátus elôírásainak betartásával rendszeres katekéziseket tartani, és létrehozni számukra a plébániai közösséghez való csatlakozást lehetôvé tevô befogadó közösségeket. 323 A plébános feladata a plébániai iroda és az anyakönyvek szakszerű vezetése. A plébános az elôírt idôben, az elôírásnak megfelelôen terjessze fel a másodpéldányokat a kerületi espereshez. Gondoskodjék megfelelôen képzett adminisztrátorról, aki segítségére van az iroda és az anyakönyvek vezetésében, valamint a költségvetés, zárszámadás elkészítésében. 324 Gondoskodni kell a plébánia működéséhez szükséges iratok, valamint történeti dokumentumok (Historia Domus) rendezett állapotban való biztonságos ôrzésérôl, zárható helyen való tárolásáról. Az oldallagosan ellátott plébániák iratait az anyakönyvek kivételével át kell adni az Érseki Levéltárnak megôrzés céljából. 325 Szorgalmazni kell a plébániai munkatársak (pl. képviselôtestületi tagok stb.) megfelelô képzését. (pl. PMK, Talentum). 326 Rendszeresen tájékoztassuk a plébániai közösséget, különösen a képviselôtestületek tagjait a II. Vatikáni Zsinat és a jelen szinódus dokumentumairól és azok megvalósításának lehetôségeirôl. ======================================================================== 15. A szerzetesrendek 1. Teológiai alapvetés Az egyházban kezdettôl fogva mindig akadtak férfiak és nôk, akik az evangéliumi tanácsokhoz igazodva akarták Krisztust nagyobb szabadságban követni és életmódjában hűségesen utánozni. Az evangéliumi tanácsokat, az Istennek szentelt szegénységet, tisztaságot és engedelmességet isteni ajándékként kapta Urától az egyház. Az egyház magáénak ismerte el az evangéliumi életformát és a Szentlélek vezetése mellett értelmezte az evangéliumi tanácsokat, szabályozta követésüket, és az ezek alapján készült regulákat jóváhagyta. A századok folyamán fokozatosan kibontakoztatta a megszentelt élet különbözô formáit. Mindegyik ilyen céllal létrejött intézmény a maga módján, karizmájának megfelelôen, az Istennek szentelt életet tette lehetôvé a hozzá csatlakozók számára. Az evangéliumi tanácsok vállalása hozzátartozik az egyház életéhez és szentségéhez (vö. LG 43; VC 29). ,,Az evangéliumi tanácsok vállalásával megszentelt élet az az állandó életforma, mellyel a hívôk a Szentlélek munkálkodása folytán Krisztust szorosabban követve, teljesen a mindenekfölött szeretett Istennek szentelik magukat, hogy az ô dicsôségére, az egyház épülésére és a világ üdvösségére új és különös címen elkötelezve, Isten országának szolgálatában törekedjen a szeretet tökéletességére, és kiváló jellé válva az egyházban, a mennyei dicsôséget elôre hirdessék.'' (CIC 573. kán.). A szerzetesi közösségek törekedjenek arra, hogy szolgálatuk révén az egyház egyre jobban megmutathassa Krisztust a hívôknek és hitetleneknek egyaránt. A II. Vatikáni Zsinat éppen ezért bátorítja azokat a férfiakat és nôket, akik szerzetesházakban élnek, hogy iskolákban és kórházakban, vagy missziós területeken, mint Krisztus jegyesei, nagylelkű szolgálatot végezzenek minden ember javára (vö. LG 46). Korunkban az egyház a megszentelt életre törekvôk csoportjait így különbözteti meg: a/ szerzetesrendek: ,,A szerzetes intézmény olyan társaság, amelyben a tagok a saját jog szerint fogadalmat tesznek, és közösségben testvéri életet élnek.'' (CIC 607. kán. 2. ). b/ Az apostoli élet társaságai, melyek vállalják az evangéliumi tanácsok szerinti életformát, de erre fogadalommal nem kötelezik magukat, a szeretet tökéletességére törekszenek és közösségekben élnek. Ezek között vannak olyanok is, melyek valamilyen formában vállalják az evangéliumi tanácsokat (vö. CIC 731. kán.). Végül meg kell említeni a világi intézményeket, ahol a szeretet tökéletességére törekvô krisztushívôk a világban élnek és a világ megszentelését fôleg belülrôl igyekeznek szolgálni (vö. CIC 710. kán.). A zsinat utáni teológiai fejlôdés a karizma fogalmában véli megtalálni a szerzetesség lényegét. A szerzetességgel foglalkozó mai szakemberek jelentôs része a szerzetesi karizma lényegét a prófétaság bibliai modelljében jelölik meg. A szerzetesek jelenlétének értelme elsôsorban nem az ,,amit tesznek'', hanem aminek lenniük kell: ,,Isten tanúi a világban''. Krisztus belépett a mi világunkba, megalapította az Isten országát, és biztosította az üdvösség lehetôségét. A szerzetesek prófétai jelei Isten országának, megvalósítói a ,,boldogságok'' szerinti életnek, a Szentlélek erejébôl radikálisan életre váltott hitnek, amely mindent felad, hogy mindent megnyerjen (vö. WK). 2. Helyzetelemzés A Fôegyházmegye területén csakúgy, mint mindenütt az országban, 1950- ben a szerzetesrendek működési engedélyét megvonták, épületeiket, intézményeiket államosították. Sok szerzetest deportáltak, majd nagyrészüket szétszóratásba kényszerítették. Negyven év elmúltával nyílt lehetôség a szerzetesi életforma újbóli felélesztésére, amikor legtöbb esetben a már idôs szerzetesek korukat meghaladó erôfeszítéssel kezdték házaik visszaigénylését, intézményeik újraélesztését, a szerzetesi életforma rendi szabályzat szerinti indítását. Fôegyházmegyénk területén a férfi rendek közül a ciszterciek, a pálosok, a piaristák és a verbiták működnek. A nôi rendek közül az angolkisasszonyok, a bencés nôvérek, a Kalocsai Iskolanôvérek, a Salvator nôvérek; az apostoli élet társaságai közül pedig a Jézus Szíve Népleányai Társasága és a Szociális Testvérek Társasága van jelen. Négy nagyobb létszámú közösség mellett (piaristák, angolkisasszonyok, bencés nôvérek, Kalocsai Iskolanôvérek) többségében néhány fôs szerzetesközösséget találhatunk a Fôegyházmegyében. Az életkorra jellemzô, hogy az újonnan induló szerzetesrendekben zömében idôsebb (vagy csak idôsebb) szerzetesek élnek. A négy évtizedes szétszórtság miatt a legtöbb közösségben hiányzik a közép-generáció, amely a feladatok irányítója lehetne. A Fôegyházmegye területén működô rendek tevékenysége: tanítás, hitoktatás, egyházi szolgálat. Hiányoznak a betegápoló és kontemplatív rendek. Szerzetes növendékképzés folyik Tiszaalpáron (Szent Benedek Leányai) és Kalocsán (Kalocsai Iskolanôvérek). A szerzetesrendek által egyházmegyénkben működtetett nevelési-oktatási intézmények listája tételesen a Keresztény nevelés, iskolák dokumentumban található. A váratlan változás, újra éledô lehetôségek új reményt, új feladatokat jelentenek valamennyi szerzetesrendnek, még a folyamatosan működôk számára is. Ismételten megjelenô tapasztalat, hogy nem folytathatják a szerzetesek a működésüket ott, ahol több mint 40 éve abbahagyták. Új keretek között kell megtalálniuk rendjük karizmáját. Ez jelentheti egyúttal a rend fejlôdését, megerôsödését is. Szorosan összefügg a rendek utánpótlása tevékenységükkel, evangelizációs feladatukkal. A hivatás forrása az imádság, a hiteles szerzetes élet és a modern küldetés lehet. Ha igazi küldetését megtalálta a szerzetesrend, akkor leküzdhetôk az érzékelhetô generációs problémák. Valamennyi rendnek tudatosítania kell az alapító karizmája szerinti eszményeit, melyet a jelen körülmények között kell megélniük. A szerzetesrendek lelkiségével, célkitűzésével egyetértô hívek lelki közösséget alkothatnak (obláták, világi- ill. harmadrendek stb.). A kárpótlás lehetôsége miatt a rendek a régi működési területeik újraélesztésén fáradoznak. A Fôegyházmegye és a szerzetesközösségek kapcsolatának sajátossága, hogy a rendek központjai az egyházmegyén kívül vannak (kivéve a bencés nôvérek). Átfogóbb -- az egész Fôegyházmegyére, sôt az egész Magyar Egyházra vonatkozó -- stratégiai elgondolás a megyéspüspök és a szerzetes elöljárók illetékességi körébe tartozik. A szinódusi elôkészületekbôl fakadó pozitív jelenség, hogy egyes rendek között már kialakult egy szorosabb kapcsolat és elhatározás, hogy rendszeresen találkoznak egymással. Szerzetesrendek felsorolása: -- Ciszterci Rend Zirci Kongregációja (O. Cist.) 6500 Baja, Tóth K. tér 5. -- Tel.: 79/424-199 -- Elsô Remete Szent Pál Rendje (Magyar Pálos Rend -- OSPPE) 6113 Petôfiszállás--Szentkút, Tanya 473. -- Tel.: 76/379-111 -- Kegyes Tanítórend (Piarista Rend -- OSchP) 6000 Kecskemét, Jókai u. 1. -- Tel.: 76/481-603 -- Isteni Ige Missziós Társasága (Verbiták -- SVD) 6344 Hajós, Köztársaság u. 9. -- Tel.: 78/404-606 -- Angolkisasszonyok Boldogságos Szűz Mária Intézete (IBMV) 6000 Kecskemét, Czollner tér 5. -- Tel.: 76/417-456 -- Szent Benedek Leányai Társaság (SFSB) 6067 Tiszaalpár, Isvánújfalu 87. -- Tel.: 76/424-196 -- Isteni Üdvözítô Leányai (Salvator Nôvérek -- SDS) 6000 Kecskemét, Jókai u. 1. -- Tel.: 76/481-603 -- Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanôvérek 6300 Kalocsa, Petôfi S. u. 2. -- Tel.: 78/461-913 -- Jézus Szíve Népleányok Társasága (SJC) 6000 Kecskemét, Faragó Béla fasor 7. -- Tel.: 76/489-546 -- Szociális Testvérek Társasága (SSS) A világi rend tagjai (III. rend) ugyanazt a karizmát igyekszenek megélni, mint az I. és II. rend tagjai, csak az életforma más. Ezek a világban élô személyek állapotbeli kötelességükkel összehangolva, életkörülményeiknek megfelelô formában élik meg az evangéliumi tanácsokat, amelyekre felajánlásokat tesznek -- általában évenként megújítva. Tanúságot tévô életükkel, segítségükkel támogatják az egyház lelkipásztori munkáját és a rend munkáját, amelyhez kapcsolódnak. A Fôegyházmegye területén működô világi rendek: Szent Benedek Leányai Társasága oblátusság Salvator nôvérek Salvator Élet Társasága (SZÉT) Kalocsai Iskolanôvérek Miasszonyunk Világi Rendje Jézus Szíve Népleanyai Társasága kültagság Piaristák Piarista Testvériség (PIT) Ferencesek Ferences Világi Rend 3. Javaslatok 327 A Fôegyházmegye szerves részei a szerzetesközösségek. Az egyházmegyei információk: körlevelek, lelkipásztori intézkedések, egyházmegyei értesítôk jussanak el a közösségekhez. Azokban a kerületekben, ahol szerzetesek is részt vesznek az iskolai tanításban, az evangelizáció munkájában, vagy lelkipásztori munkatársként állnak a lelkipásztorok rendelkezésére, ott kapjanak meghívást a lelkipásztori megbeszélésekre, amikor az ôket is érintô kérdésekrôl van szó. 328 A lelkipásztori teendôk összehangolásán, hitoktatói értekezleteken, lelkinapokon vegyenek részt az e területeken dolgozó szerzetesek is. Az illetékesek kapjanak meghívást az ifjúsági vezetôk összejöveteleire, tájékoztassák ôket az ifjúsági lelkipásztorkodás eseményeirôl a Fôegyházmegyében ezzel foglalkozó koordinátorok. 329 A hivatások gondozása közös feladat. Szívesen vállalnak részt (akárcsak a bemutatkozás erejéig is) a szerzetesrendek tagjai a fiatalok lelkigyakorlatain, találkozóin. Készek a közös együttműködésre a Fôegyházmegye hivatásgondozással megbízott személyeivel, szervezeteivel. Hivatások vagy szerzetesek világnapján a plébániák hívjanak meg szerzetesrendeket bemutatkozásra, ismerkedésre. 330 A szerzetesrendekhez kapcsolódó világi rendek ismertetésére a lelkipásztorok keressék az alkalmas lehetôségeket, kérjenek fel szerzeteseket vagy a világi rend tagjait. A szerzetesrendek éljenek ezekkel az alkalmakkal, ill. ajánlják fel segítségüket a tájékoztatásban. 331 Hasznosnak tűnik a szinódus elôkészítése nyomán létrejött szerzetesi találkozók rendszeressé tétele. Ilyenkor lehet egyeztetni sajátos tevékenységüket egymással és a Fôegyházmegye lelkipásztori programjaival. 332 Javasoljuk, hogy a Fôegyházmegye vezetôje konzultáljon a Fôegyházmegye területén működô szerzetesrendek elöljáróival -- a helyi közösségek elöljáróinak bevonásával -- a rend fôegyházmegyei működésérôl: a Fôegyházmegye igényeirôl és a rend lehetôségeirôl, a Fôegyházmegye területén működô szerzetes plébániák helyzetérôl. ======================================================================== 16. A világiak és intézményeik 1. Teológiai alapvetés Az üdvösség örömhírét Isten az egész emberiségnek szánta (Mt 10,7), ezért nélkülözhetetlen az egyház érdekeinek megfelelô képviselete a közéletben, a kultúrában, a médiában és a politikában. Ez utóbbi feladatra elsôsorban krisztushívô világiak kapnak meghívást, mivel az egyházjog tiltja a klerikusok részvételét a világi hatalom gyakorlásában. ,,A világiak apostolkodása a közjó érdekében keresztény hivatásuk közvetlen következménye, ezért sohasem hiányozhat az egyház életébôl.(...) A világiaknak azon a címen kötelessége és joga az apostolkodás, hogy egységben vannak Krisztussal, a Fôvel. A keresztség Krisztus titokzatos Testébe beoltotta, a bérmálás által szent nemzettséggé lesznek, hogy minden munkájuk által lelki áldozatot mutassanak be és tanúbizonyságot tegyenek Krisztusról az egész Földön.'' (AA 1,3). ,,A világiaknak, akiket Isten a keresztség és a bérmálás által az apostoli munkára küld, általános kötelességük és joguk, hogy mind egyénileg, mind társulásokban azon dolgozzanak, hogy az üdvösség isteni hírét az egész világon minden ember megismerje és elfogadja. Ez a kötelesség különösen olyan körülmények közt sürgetô, amikor az emberek az evangéliumot csakis általuk hallhatják, és Krisztust csakis általuk ismerhetik meg. Az a sajátos kötelesség is terheli ôket, hogy az evilági dolgok rendjét az evangélium szellemével itassák át és tökéletesítsék és így különösen ezeknek a dolgoknak az intézésében és az evilági feladatok gyakorlásában Krisztusról tanúságot tegyenek.'' (CIC 225. kán.). Az evilági dolgok körébe tartoznak a Zsinat szóhasználata szerint az élet és a család javai, a kultúra, a gazdaság, a művészet, a foglalkozási ágak, a politikai közösségek intézményei, a nemzetközi kapcsolatok (CIC 327. kán.; AA 7). Az élet javai között ma különös hangsúllyal jelenik meg az ember személyi méltóságának elômozdítása, az élethez való jog oltalmazása (a fogantatástól a természetes halálig), az emberi jogok védelme. A világiak elsôsorban azáltal valósítják meg küldetésüket, hogy életüket Krisztus képére alakítják és ezt az életet sugározzák minden élethelyzetben. A krisztushívôknek jogában áll, hogy jótékony, illetve vallásos célú vagy a keresztény hivatást a világban elômozdító társulásokat alapítsanak és vezessenek, valamint, hogy ugyanilyen célok közös megvalósí-tása érdekében összejöveteleket rendezzenek (CIC 215. kán.). Az evilági dolgok megszentelésére vonatkozó küldetésük teljesítésében a világi krisztushívôket autonómia illeti meg (CIC 227. kán.). Ez azt is jelenti, hogy a kultúra, a tudomány, a politika, a gazdaság stb. terén végzett munkájukkal a világot az evangélium szerint alakítva egyben egyházi jellegű funkciót is végeznek, az egyház működését, szerepvállalását valósítják meg a világban. E szabadság gyakorlásakor a krisztushívôknek a dolog természeténél fogva tiszteletben kell tartaniuk bizonyos határokat: az evangélium szellemében, a Tanítóhivatal által elôadottakra ügyelve kell eljárniuk (CIC 212. kán.; 227. kán.; CCEO 402. kán.). Ezek nem csupán külsô korlátok, hanem olyan valóságok, amelyektôl elszakadva a tevékenység már nem jelentheti a keresztény hivatás betöltését. A világiak küldetésének jellemzôje, hogy személyre szóló, a közösség felé irányított és apostoli, ami nem csak tevékenységére, hanem magára a küldöttre is vonatkozik. A világi keresztény Krisztus tanúja, aki minden élethelyzetben eszköz Krisztus kezében (GS 18). ,,Christifideles Laici'' kezdetű pápai megnyilatkozás részletes támpontokat tartalmaz a világiak egyházi és közéleti szerepvállalásával kapcsolatban. 2. Helyzetelemzés Az egyház és állam szétválasztása ürügyén különféle erôk napjainkban is dolgoznak azon, hogy kizárják az egyház hatását a társadalomból. Az egyház korábban a templomokba szorult. Még erôsen él az a gondolkodásmód is, hogy az egyház azonos a papsággal. Szomorú tény, hogy a társadalomból évtizedekre kirekesztett egyház csak mérsékelt társadalmi hatást képes gyakorolni. Pedig az értékrendjét vesztett társadalom jelentôs része bizalommal tekint a kereszténység felé, mert benne stabilitást, iránymutatást lát. A II. Vatikáni Zsinat tanítása a világiak apostoli feladatairól és lehetôségeirôl kevés helyen vált köztudottá, így a világiak krisztushívôi méltósága és sajátos küldetése alapján indokolt munkamegosztás elmaradt, ill. nagyon lassan alakul ki. A korábbi évtizedekben csak részben sikerült a megfelelô kapcsolatot kialakítani a krisztushívôk egyes csoportjai, a világiak és papok, a megszentelt életet vállalók és a világban élôk között. Sokszor hiányzik egymás ismerete, az ôszinteség, a döntôképesség, a bizalom, egymás elfogadása, a hit továbbadásáért vállalt felelôsség és a tenni akarás. Negatív hatással vannak a régi struktúrák, a működéshez szükséges anyagi eszközök hiánya, amelyek gátolják a megnövekedett lehetôségeink kiaknázását is. A világiak önszervezôdése nem eléggé gyors és egységes, nem megfelelô az információcsere. Gyakori az idegenkedés az új módszerek és eszközök alkalmazásától. Nem készültünk fel a fogyasztói társadalom és az individualizmus kihívásaira. Nehézkes az egyházon kívüli közeggel való kommunikáció és missziós tevékenység. A felnôttképzés nem kellôen szervezett. Kevés biztató kivételtôl eltekintve nincsenek megfelelô helyiségek, illetve kiadványok az egyes, sajátosan egyházi feladatokhoz szükséges ismeretek elsajátítására. Az intézményrendszer hiányos, ill. nem kielégítôen működik. Több munkaterületen nincs megfelelô szervezet az ott tevékenykedôk együttműködésének, tapasztalatcseréjének, továbbképzésének szolgálatára is összehangolására. A plébániák működése sok tekintetben nem tükrözi a krisztushívôk szeretetközösségét, ahol a hierarchikus és demokratikus irányítás, közösségi élet ilyen formán szimbiózisban létezne. Sokszor még a kánonjog által adott demokratikus formák is csak látszólagosak. Mindez jórészt a népegyházi hagyományoknak tulajdonítható. Szerencsére vannak elôrevivô kezdeményezések, jó példák és szervezetek is (Plébániai Munkatársképzô, hitoktatói tanfolyamok, Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, KALÁSZ, stb.). 3. Javaslatok 333 Az egyházunkért felelôsséget érzô papoknak és világiaknak tudomásul kell venni, hogy aránylag nagy számban kell felkészíteni elkötelezett világiakat olyan feladatokra, amelyeket elsôsorban vagy kizárólag ôk végezhetnek el (kultúra, művészet, gazdaság, politika, stb. terén). 334 Konkretizálni kell a világiakra átruházható plébániai feladatokat, hogy eszerint szervezôdhessen felkészítésük. Ilyen feladatok lehetnek: -- pap nélküli liturgiák vezetése, imaközösségek szervezése, -- plébániák adminisztrációs tevékenysége, gazdasági ügyek intézése, -- hitoktatás, -- rétegpasztoráció (gyermekek, ifjúság, családok, idôsek, betegek stb.), -- nem egyházi keretben működô, de jellegében keresztény mozgalmak támogatása. A felkészítés során figyelemmel kell lenni a már meglévô civil képesítésre. A felkészítés nem jelenthet automatikus hivatalba helyezést, és meg kell hagyni a visszahívhatóság lehetôségét is. Tudatosítani kell, hogy a családban élô, teológiai és civil tudományokkal rendelkezô, elhivatott világiak nem pap-pótlékok, nem is pap-helyettesek! -- A médiában is vegyenek aktívan részt. 335 A híveket be kell vonni a közösségi feladatvállalás gyakorlásába. Képzett világiaknak legyen lehetôségük a fôegyházmegyei testületek, munkacsoportok munkájában való részvételre is. 336 Fontos a plébániaközi együttműködés elômozdítása, különösen a városokban, ill. az egybetartozó egyházközségek között. Szorgalmazni kell, hogy a képviselôtestületek régiónkénti ill. városi szinten összejövetelek, közös programok keretében is ápolják a hatékony együttműködést. 337 Az alkalmas világiakat buzdítani kell a keresztény értékrend társadalmi képviseletére és a katolikus közösség érdekeinek érvényesítésére. Vegyék fel a kapcsolatot a területükön is működô keresztény szemléletű politikai pártokkal, valamint ezek országgyűlési és helyi önkormányzati képviselôivel. A plébánosok biztassák az alkalmas világi híveket, hogy aktívan vegyenek részt a helyi és országos politikai közéletben, a keresztény értékeket képviselô politikai pártok munkájában. 338 Világiak bátran alapítsanak különbözô világi intézményeket, egyesületeket (mint pl. Nagycsaládos Egyesület, KÉSZ, Kolping, KALÁSZ, cserkészet, MMSZ, JOC) a hitterjesztés, képzés, kultúra, politika, egészségügy, szabadidô eltöltésének területén. Ezek ne az elkülönülést, elzárkózást célozzák, hanem adjanak teret a keresztény gondolatoknak, legyenek nyitottak és befogadók a jó szándékú érdeklôdôk számára is. 339 A hívek vegyék fel a kapcsolatot a keresztény gazdasági szakemberekkel. Ismerjék meg az értékrendünket képviselô gazdasági modelleket, s törekedjenek ezek használatára, hogy a keresztény szemlélet ezáltal is nagyobb teret nyerjen a gazdasági életben. 340 A világiak által létrehozott szervezeteket a Fôegyházmegye karolja fel, alakítson ki velük folyamatos párbeszédet és támogassa ezeket erkölcsileg. Ezzel elôsegíti ismertségüket, programjaik értékelését, tagságuk folyamatos gyarapodását. 341 Folytatni kell a közösségi összejöveteleket a fôegyházmegyei szinódus befejezôdése után is úgy fôegyházmegyei, mint esperes- kerületi szinten: az elôbbibôl egy informális megyei továbbképzés válhat meghívott elôadókkal, kerekasztal-beszélgetésekkel, az utóbbi pedig átalakulhat a szomszédos, hasonló adottságú és hasonló gondokkal küszködô plébániák képviselôtestületeinek közös fórumává. 4. Rendelkezések 342 Képzett világi munkatársakra van szüksége egyházunknak. A világiaknak a közéletbe és a lelkipásztori tevékenységbe való bekapcsolása szükségessé teszi az intézményes, folyamatos felnôttképzést. Ezért folytatni kell a világiak részére a Teológiai Tanfolyam és a Plébániai Munkatársképzô további kurzusait, amelyhez további szakterületek kapcsolhatók, így a közéletre való képzés, karitász-képzés, ifjúsági vezetôképzés, médiaszakember-képzés, értékeink (pl. helyi könyvtárak, levéltárak, muzeális tárgyak, műemlékek) megóvására való képzés stb. 343 Állandó helyszíneket (képzési központokat) kell biztosítani a felnôttképzés céljaira (pl. északi részen Kecskemét, Kerekegyháza, középen Szank, bugaci Hittanya, déli részen Sükösd). Az ehhez szükséges alapfeltételek részben adottak részben fôegyházmegyei, pályázati forrásból, illetve részvételi díjból kell biztosítani azokat (audiovizuális eszközök beszerzése, rezsiköltségek, elôadók stb.). 344 Ki kell nevezni a Fôegyházmegye felnôttképzésének világi referensét, akinek feladata a helyi, ill. központi képzések elôsegítése és összehangolása. 345 Létre kell hozni az Fôegyházmegyei Médiabizottságot ezen tevékenység segítésére és összehangolására. Ennek élén egy egyházmegyei sajtóreferens álljon, aki egyben egyházmegyei sajtószóvivô is (célszerű, ha központi szolgálatban áll, pl. irodaigazgató vagy érseki titkár) és aki az egyházi és világi médiát rendszeresen vagy ad hoc tájékoztatni tudja (és erre jogosult) a Fôegyházmegye területét érintô dolgokról. Az ô szervezésében idôszakos képzést és továbbképzést kell biztosítani a katolikus szellemű médiaszereplést vállaló világi hívek és papok számára. ======================================================================== 17. Nemzetiségek, kisebbségek 1. Teológiai alapvetés Isten, a Teremtô, válogatás nélkül részesíti az embereket ajándékaiban. Az Ószövetségben Isten a vándorok, az idegenek Istenévé is válik. Ábrahám története, amikor három titokzatos idegent megvendégel (Ter 18,1-8), érdekes és példaadó lehet manapság a cigányokkal való kapcsolatunkban. Ábrahám azt tapasztalta, hogy az idegenekben azzal az Istennel találkozik, aki megígérte hűségét, oltalmát és áldását (Ter 12,1). Így válik az idegenekkel való találkozás a gondviselés és a termékenység együttes megtapasztalásává, mely gazdagítja ôt. A próféták könyvei is védelmezik az idegenek jogait (Jer 7,5-6; Ez 22,7; Mal 3,5). Jézus szóba áll a szamariai asszonnyal Jákob kútjánál (Jn 4,6 kk), meggyógyítja a kafarnaumi százados szolgáját (Mt 8,5 kk). Az utolsó ítéletrôl szóló példabeszédben (Mt 25,31-46) az idegenekkel kapcsolatosan a legfontosabb mérce: ,,Idegen voltam és befogadtatok''. Jézus Krisztus minden ember megváltója lett. Nem utasítja el a görögöket, akik szenvedése elôtti napokban szerették volna látni (Jn 12,20-26). Tanítványait mennybenetele elôtt minden nép tanítására küldi (Mt 28,19-20), akik csak úgy tudtak megfelelni küldetésüknek, hogy megtanulták azoknak a nyelvét, akikhez az evangéliumot hirdetni mentek. Az egyház küldetése is minden emberhez, minden néphez szól. A küldetése nem határolódik le sem a misére járókra, sem a katolikusokra, sem a magyarokra. A Szentlélek kiáradását követôen ,,az apostolok különbözô nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította ôket'' (ApCsel 2,4). Szavaikat megértették a különbözô nyelven beszélô zarándokok. Így Jézus és vele az ô egyháza az örömhírt nem egyszerűen szavakkal hirdeti, hanem minden olyan képességgel és lehetôséggel, amit a Szentlélek adott neki. Küldetésünk, hogy emberhalászokként Isten országába gyűjtsünk mindenkit. Az egyetemes testvériségért és szolidaritásért való munkálkodás minden ember és kultúra által elfogadható. A különbözô fajokban, nemzetekben, kultúrákban megmutatkozó különbségek az egységnek új formáját nyerhetik el, amit Jézus meg is valósított, amikor egy új családot, Isten határokat is átlépô családját hozta létre. Pál apostol ezt a következôképpen foglalja össze: ,,Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nô, mert mindnyájan eggyé lettetek Krisztusban'' (Gal 3,28). Jézus szemlélete és gyakorlata a teremtésteológiának fontos része. Az Ô tevékenységének és elfogadó magatartásának köszönhetôen minden ember megtapasztalhatja Isten felénk áradó szeretetét. Ez a szeretet teszi lehetôvé az emberhez méltó életet. A fentiek abban az esetben is érvényesek, ha a többségi nemzettôl a kisebbség nemcsak nyelvében, hanem kultúrájában és nemzeti hagyományainak összességében is eltér. Amikor különbözô kultúrák találkoznak, akkor olyan meggyôzô erôk találkozásáról van szó, ami közelebb hozhatja az embereket egymáshoz. Az egyház tagjainak példát kell mutatnia abban, hogy ne csak a közvetlen környezetüket fogadják el, hanem a más kultúrához tartozókat is. Minden kultúra, így természetesen a cigányok kultúrája is alkalmas az evangélium befogadására egy inkulturációs folyamat eredményeként. Az Evangélium fényében gondoljuk végig lelkipásztori feladatainkat ezen a téren. 2. Helyzetelemzés Nemzetiségek Történeti örökség folytán Fôegyházmegyénk területén számos plébánia van, ahol a magyar nyelvű híveken kívül más nemzetiséghez tartozó hívek is vannak: horvátok (bunyevácok, sokácok, önmagukat ,,rácoknak nevezettek''), németek, szlovákok. Ezek a következôk: Baja-Szent Antal, Baja-Szent István, Bácsalmás, Bácsbokod, Bácsszentgyörgy, Bátya, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Csikéria, Dusnok, Gara, Felsôszent- iván, Hajós, Hercegszántó, Katymár, Kiskôrös, Kunbaja, Miske, Nemesnádudvar, Tompa és Vaskút. Némely plébánián csak az egyik, más plébániákon több nemzetiséghez tartozó hívek élnek. A fôpásztor a II. Vatikáni Zsinat az Ad Gentes (IV. fejezet 26. pont) határozatának tudatában kísérel mindent megtenni a nép nyelvén való lelkipásztorkodás terén. A nehézségek óriásiak. Világi vonalon az anyanyelv tanításával és a kultúra területén kísérlik meg a nemzetiségek nyelvének megtartását. Egyházi téren nemzetiségi helységeinkben családjainknál kell elkezdeni az ösztönzést, ôseik lelkiségét visszaidézve fel kell szítani bennük eleik mélységes hitének nélkülözhetetlen szükségét. Talán akaratlanul is támad majd az ifjúság fogékonysága nyomán ihlet a szupernaturáliák felé is. Biztosan akad még az otthonokban régi, a nemzetiségek nyelvén kiadott imakönyv, hitbuzgalmi folyóirat, újság, melyek nyomán legalább a szövegolvasást elsajátíthatják. A fôpásztor abszolút nyitott a témát illetôen. Régebbi kapcsolataink élnek a diakovári püspökséggel, sôt az újonnan létesített pozsareváci és varasdi püspökökkel, nemkülönben a zágrábi új metropolitával. Még a kattarói ifjú püspök is járt nálunk. Közös történelmi múltunk egyben jelenünk is, összefogásra késztet bennünket. Pillanatnyi ínségünkben kérjük ôket, küldenének egy-egy papot hozzánk, így nagyobb volumenben folyhatna a nemzetiségi lelkipásztorkodás. Átmenetileg számba jöhetne máris: 1./ alkalmat adni saját nyelvű ájtatosságok végzésére a templomokban. 2./ A magyar nyelvű szentmisében is lehetôséget kellene nyújtani a nemzetiségek nyelvén való felolvasásra, énekekre. Ez utóbbi szívet melengetô áhítattal és buzgósággal szinte töretlenül folyik napjainkban is. 3./ Alkalmanként (búcsú vagy nagyobb ünnepekre) a nemzetiségek nyelvét is ismerô vendég papot kellene meghívni. 4./ A hívek körébôl -- akár fiatal, akár idôsebb; nemre és képzettségre való tekintet nélkül -- lelkipásztori munkatársakat kellene képeznünk és alkalmaznunk. 5./ Már a teológián erélyesen oda kell hatni, hogy növendékeink a nemzetiségek nyelvén legalább az olvasás erejéig eljuthassanak, ily módon is segítve a hívek lelkének és szívének megerôsítését. Urunk szándékának megfelelôen minden irányban teljes a nyitottságunk azzal a törekvéssel, hogy a régebbi nyelvet a modernebbel párosítva, a Szentlélek adományait kiesdve értessük meg, hogy a világnak egyetlen Üdvözítôje van, Akit opportune importune hirdetnünk és tanítanunk kell. Fôegyházmegyénkben jelentôs számú német kisebbség volt a II. világháború elôtt. A legtöbben érzik a háború következményeit. Sokakat kitelepítettek. Az itthon maradottak a háború után még sokáig érezték a kollektív felelôsség következményeit. Ezért eleinte hátrányosan megkülönböztették ôket. Ma már a lehetôség megvan arra, hogy anyanyelvüket gyakorolhassák, azonban vallási kötelességeik teljesítésében hiányoznak a technikai eszközök. Az anyanyelv megtartására az össznémet katolikusságnak könyveit (misekönyv, énekes könyv, hittankönyv) kellene használniuk. Különösen fontos, hogy itt is átvegyék a Gotteslob, vagyis az egységes német énektár énekeit. Máskülönben teljesen elszigetelôdnek a külföldi németektôl. Természetesen a szentmisében saját anyanyelvüket használják a közös imádságban és a közös éneklésben. Cigány-kisebbség A cigányok nagyobbik része a Katolikus Egyházhoz tartozik. A magyarországi cigányok a társadalomban és az egyházban is peremre szorultak, ugyanakkor demográfiailag egyre növekvô népcsoport. A cigányokkal való foglalkozás Magyarországon mind állami, mind egyházi téren az egyik legsürgetôbb, ám leginkább elhanyagolt, alacsony szinten és nem szakszerűen kezelt feladatok közé tartozik. A mostani általános helyzet, kevés számú kivétellel, nem kielégítô. Ha figyelembe vesszük, hogy a paphiány már a magyar híveket is jelentôsen sújtja, akkor beláthatjuk, hogy a cigányok pasztorációja tekintetében a nehézségek fokozottan jelentkeznek. A hatékonyság nagy akadálya, hogy bár itt élnek közöttünk, gondolkodásmódjukról, világukról mégis keveset tudunk, és ez a kevés is sokszor elhomályosodik a róluk alkotott elôítéletek miatt. A magyarországi cigányoknak általában nem sok kapcsolat van az egyházzal. Ismerik az Úr imáját (Miatyánk), erôsen tisztelik Szűz Máriát. Isten neve és az Istenhez való viszony gyakran feltűnik meséikben, üdvözléseikben és imáikban. Hozzászoktak a saját szavaikkal való imádkozáshoz, amely jobban illeszkedik kultúrájukba. Nem vesznek részt rendszeresen az istentiszteleteken, esetleg csak a nagyobb ünnepeken. Tudatosan ateista cigány gyakorlatilag nem létezik. Ennek ellenére sem kapcsolódnak be a helyi plébániai közösség életébe, melynek oka lehet a negatív elôítéletekkel való szembesülés. A cigányok alapvetôen két ,,szentséget'' ismernek, a keresztelést és a temetést. Általában igaz, hogy ez a két alkalom az, amikor az egyháztól szolgáltatást kérnek, ilyen alkalommal találkoznak a pappal és az egyház közösségével. Akkor közelednek csak, ha az élet határhelyzeteiben (születés és halál) feltétlenül szükségük van rá. A keresztelést azért kérik, hogy az újszülöttet Isten oltalma, védelme alá helyezzék. A keresztelésig ôk maguk óvják és védik, illetve próbálják elrejteni az ártó és rontó hatalmak elôl. Amíg kereszteletlen a gyermek, lehetôleg nem viszik sehová; sötétedés után otthon kell lennie a családnak és idegent nem engednek be a házba. Mindenesetre az biztos, hogy a keresztség szentsége az egyház tanítása szerint is Isten oltalma alá helyezi a gyermeket, hiszen Isten a gyermekévé fogadja a megkeresztelt embert. A keresztség szentségének másik ajándéka ti. az, hogy az egyház közösségének tagjává tesz, a cigányok számára nehezen fogható fel. 3. Javaslatok Nemzetiségek 346 A nagyobb lélekszámú nemzetiségi közösségekben törekedni kell az anyanyelvű szentmise és prédikáció biztosítására. Segíteni kell ôket, hogy megôrizzék az azonosságukhoz szükséges különbözô népi ájtatosságokat, nemzetiségi szokásaikat. A szülôkkel, nagyszülôkkel együttműködve el kell érni, hogy a gyermekek anyanyelvükön is megtanulják a fontosabb imádságokat. Segíteni kell ôket abban, hogy felvegyék a kapcsolatot anyaországi plébániákkal. 347 Ha a fôpásztor olyan papot kénytelen küldeni nemzetiségek által lakott plébániára, aki nem beszéli a nyelvet, az törekedjék arra, hogy legalább a liturgikus szövegeket felolvassa vagy felolvastassa az illetô nemzetiség nyelvén is. Az istentiszteletek alkalmával az énekek a nemzetiségiek nyelvén is hangozzanak el. 348 A nemzetiségi nyelvű liturgikus könyvek álljanak rendelkezésre, vagy ha valahol hiányoznának, az anyaországból be kell szerezni ôket. A lelkipásztor a nemzetiségek jogos igényeinek kielégítése érdekében aktivizálja mindazokat, akik segítséget nyújthatnak e téren (hívek, kisebbségi önkormányzatok, nyelvtanárok, iskolák, művelôdési központok). Az arra kész lelkipásztorokat, kispapokat, lelkipásztori munkatársakat a fôpásztor segítse abban, hogy az anyaországban nyelvismeretüket tökéletesíthessék. Cigánypasztoráció 349 A jelenleginél jóval nagyobb figyelmet kell fordítani a cigány kisebbség kultúrájának megismerésére és egyházon belüli megismertetésére. Egymás kölcsönös elfogadása ugyanis csak akkor képzelhetô el, ha ismerjük egymás kultúráját, gondolkodásmódját. A pasztoráció nem korlátozódhat a templom falai közötti istentiszteletekre, a tevékeny szeretet hitelesíti küldetésünket. Ezekkel a kérdésekkel a szemináriumok hallgatóit is meg kell ismertetni. 350 Az élet reális szemlélete azt diktálja, hogy vegyük tudomásul, a cigányokkal együtt kell élnünk. Az élet keresztény szemlélete pedig azt követeli, hogy tegyünk meg mindent, hogy ôk is beépüljenek az egyház közösségébe. Éppen ezért nagyon fontos a pap szerepe, cigányokhoz való viszonya, elfogadókészsége és felelôsségérzete. Ha a plébánia hívei nem csupán szokás-vallásosságot, hanem evangéliumi életet élnek, és a lelkipásztorban is megvan a cigányok iránti felelôsségérzet, akkor a plébániai közösség befogadja a cigányokat, megtalálják benne a helyüket. 351 A keresztelés és a temetés jó alkalom a cigányokkal történô kapcsolatfelvételre. Ezt kell a lelkipásztornak felhasználnia arra, hogy türelmes beszélgetés segítségével meghívja ôket a plébániai közösségbe, a szentmisén való részvételre, felajánlva a gyermekeiknek a hitoktatásban való részvétel lehetôségét. Járható út lenne, ha közülük kerülnének ki hitoktatásra alkalmas, képzett személyek. 352 Figyelembe véve a cigányság sajátos kultúráját, hit- és hiedelem- világát, az egyházhoz való sajátos viszonyulását, a kisgyermek keresztelése alkalmával a következô feltételt kell érvényesíteni: ha a szülô(k) vallásos motiváció alapján, és Istenbe vetett hitének kinyilvánítása mellett kéri(k) a keresztséget, akkor azt nem szabad megtagadni. -- Az elsôáldozáshoz bocsátás, esetleges bérmálás alkalmával a feltételek azonosak a Liturgia és szentségek dokumentumban meghatározottakkal. Ugyanez érvényes az egyházi házasságkötésre vonatkozóan is. 353 Minden plébánián fordítsunk különös gondot a cigányság evangelizációjára. A plébániai képviselôtestületek pasztorációs bizottságai foglalkozzanak a cigány pasztoráció kérdésével. ======================================================================== 18. Az ökumenizmus 1. Teológiai alapvetés ,,Ut unum sint! -- Hogy egyek legyenek! A keresztények egységére szólító felhívás, melyet a II. Vatikáni Zsinat oly nyomatékosan fogalmazott meg, egyre nagyobb erôvel visszhangzik a hívôk szívében, különösen most, a 2000. év közeledtével...'' (US 1). ,,Ökumenikus mozgalmon olyan tevékenységeket és kezdeményezéseket értünk, amelyeket a keresztények egységének elômozdítására indítanak és szerveznek az egyház különféle szükségletei és az egyes korok lehetôségei szerint'' (UR 4). Az ökumenizmus korunk jelentôs vallási mozgalma. A Katolikus Egyház azt vallja magáról, hogy benne ,,fennáll'' (subsistit) Krisztus Egyháza, de tudja, hogy a kapcsolatoknak sok szála köti össze azokkal, akik nem vallják a teljes hitet, vagy nem tartják fenn az egységet, a közösséget Péter utódával (vö. LG 8;15). Közösséget jelent a felekezetek között Jézus Krisztusban, és a Szentháromságban való hit. Közös a keresztség is. Közös kincsünk Isten írott szava: a Biblia. Hitbeli különbözôség fejezôdik ki a keresztségtôl eltekintve, különösen a szentségekrôl vallott felfogásban -- kivéve természetesen az ortodox keresztény egyházakat -- az egyháztanban és ezen belül a pápa szerepének értelmezésében. Az ökumenizmus célja a keresztény egyházak egyetemes egységének helyreállítása. ,,A megosztottság ellene mond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot, és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden embernek.'' (UR 1). A Krisztusban hívôk egysége olyan hiteles és hatékony tanúságtételre képes, melyet látva a világ hinni tudja, hogy Jézust az Atya küldte (vö. Jn 17,21.). -- Az 1910-ben Edinburghban tartott protestáns jellegű Nemzetközi Missziós Konferencia kereste annak okait, hogy a missziós munka miért oly feltűnôen hatástalan. A konferencia számos résztvevôje megdöbbenten ébredt tudatára, hogy az egyház egyetemes missziós küldetése a krisztusi egység nélkül megvalósíthatatlan. (Békés: i. m. 20). Az ökumenizmus legalkalmasabb útjai a közös ima, cselekvés és a dialógus. Ez utóbbi olyan kommunikációt jelent, melyben a felek egymást elfogadják, és egymás megértését keresik. A párbeszéd segít túllépni a múltból örökölt, az egymást eléggé nem ismerô és elôítéletekkel terhelt gondolkodásmódon. Nem ökumenikus az a magatartás, mely egyszerűen nem vesz tudomást az elválasztó különbözôségekrôl. Az ökumenikus lelkülettôl teljes mértékben idegen a prozelitizmus is, mely a másik felekezet tagjainak áttérítésére törekszik. Az egyház megnyilatkozásai: a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat egyik fô célja volt a keresztények közötti egység elômozdítása (UR 1). -- II. János Pál pápa: ,,A Katolikus Egyház visszavonhatatlan döntéssel elkötelezte magát az ökumenikus mozgalomban.'' (Debreceni beszéd, 1991). A jubileumi Szent Évben pedig, a kiengesztelôdés nagy lépéseit is megtette más felekezetek felé. 2. Helyzetelemzés A Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye: területileg azonos Bács- Kiskun megyével, tehát a Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegyével is. Gyülekezet: 38; Szórvány: 64; Filia: 64; Lelkipásztor: 64; Hívek száma: 100.000. A Református Egyházmegyében a következô gyülekezetek vannak: 1. Apostag 14.Helvécia -- Bugac 27.Orgovány 2. Ágasegyháza 15.Izsák 28.Solt 3. Baja -- Csávoly 16.Kalocsa -- Fajsz 29.Soltvadkert 4. Bácsalmás 17.Kecskemét 30.Szabadszállás 5. Dunapataj 18.Kerekegyháza 31.Szalkszentmárton 6. Dunaszentbenedek 19.Kiskôrös 32.Szank -- Móricgát -- Kiskunmajsa 7. Dunavecse 20.Kiskunfélegyháza 33.Szentkirály 8. Érsekcsanád 21.Kiskunhalas 34.Szeremle 9. Foktô 22.Kunszentmiklós 35.Tass 10. Fülöpszállás 23.Lajosmizse 36.Tázlár 11. Gara -- Vaskút 24.Lakitelek 37.Tiszakécske 12. Hajós -- 25.Méntelek -- Hetény 38.Uszód Császártöltés 13. Harta 26.Ordas (vö.Emmaus, 5. old.). A Református Egyházmegye a következô közoktatási intézményeket működteti: Dunavecsei Általános Iskola Soltvadkerti Ref. Nyelviskola Kecskeméti Ref. K. Gimnázium Szabadszállási Ref. Kollégium Kiskunhalasi Ref. Gimnázium Tiszakécskei Ref. Ált. Iskola Kiskunhalasi Ref. Óvoda Kunszentmiklósi B. S. Ref. Gimn. (vö. Emmaus, 19.old.). Igen szép kezdeményezést jelent még az ökumenikusan működtetett ,,Bárka- ház'' Baján, ahol fogyatékosokat gondoznak. Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye: területileg alig tér el Bács- Kiskun Megyétôl. Gyülekezet: 11; Filia: 22; Lelkész: 13; Hívek száma: 20.000. Az egyházmegye esperese: Káposzta Lajos; 6230 Soltvadkert, Dr. Grätzer u. 1. Az egyházmegyében a következô gyülekezetek vannak: 1. Apostag 7. Kecskemét 2. Baja 8. Kiskôrös 3. Csengôd (Páhival és 9. Kiskunhalas (Tázlárral) Kaskantyúval) 4. Dunaegyháza 10. Soltvadkert (Bócsával) 5. Dunaújváros (Kisapostaggal) 11. Szeged (Makóval) 6. Harta Az egyházmegye Soltvadkerten óvodát működtet. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületet Kiskôrös fogja össze. Jó Pásztor Szeretetotthon Kiskôrösön. Idôsek napköziotthona van Kecskeméten és Szegeden. Baptista Déli Missziókerület adatai: Gyülekezet: 10; Filia: 10; Lelkipásztor: 10; Bemerített tagok száma: 1368; Gyülekezeti tagok száma lelkigondozottakkal, gyermekekkel együtt: 2181. A Missziókerület elnöke: Kübler János; 6724 Szeged, Hétvezér u. 5/b. Gyülekezetek a Missziókerületben: 1. Bajai Körzet: Baja, Bátmonostor, Dávod, Hercegszántó és Nagybaracska. 2. Dömsödi Körzet: Dömsöd, Dunavecse, Kiskunlacháza, Szalkszentmárton és Apaj. 3. Érsekcsanád. 4. Jánoshalmi Körzet: Jánoshalma és Miske. 5. Kecskemét. 6. Kiskôrösi Körzet: Kiskôrös, Csengôd és Tabdi. 7. Kiskunhalasi Körzet: Kiskunhalas, Kelebia és Tompa. 8. Orgovány. 9. Soltvadkerti Körzet: Soltvadkert, Szank és Tázlár. 10. Szegedi Körzet: Szeged, Szentes, Magyarcsanád, Hódmezôvásárhely, Makó és Deszk. Fôegyházmegyénk délnyugati részén élnek orthodox keresztények, de önálló plébánia és lelkész nélkül. A kecskeméti orthodox templom lelkésze Horeftosz Kristóf; 6600 Szentes, Könyök u. 1/a. Az ökumenikus imaheteken a közös imádságról általában jó tapasztalata van a lelkipásztoroknak és a híveknek egyaránt. Van, ahol az imahetet külön programokkal is színezik, mint pl. az ifjúság, vagy a családi csoportok találkozása. Az együttműködésre jó lehetôséget biztosítanak az egyházi oktatási intézmények. Bízunk abban, hogy ez az együttműködés a következô években még jobban gazdagodik. Szép tapasztalatok vannak a karitász ökumenikus működésérôl is. Az ,,idôk jele''-ként kell értelmeznünk, hogy a világ elvárja tôlünk az ökumenikus magatartást. Számos ünnepség, rendezvény alkalmával hívják meg a különbözô felekezet lelkészeit és híveit közös istentiszteletre vagy imára. Az ilyen felkérések száma évrôl évre növekszik. Az Augsburgban 1999. okt. 31-én a megigazulásról kiadott közös nyilatkozat világosan mutatja, hogy az ökumenikus ima és párbeszéd megtermi gyümölcsét. A Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegye szinódusa elkötelezi magát a Katolikus Egyház ökumenikus irányelveinek követésére, amint azt megfogalmazta a II. Vatikáni Zsinat és a II. Ökumenikus Direktórium (1996). 3. Javaslatok 354 Az Fôegyházmegye rendelje el a Fôegyházmegyei Ökumenikus Bizottság újjászervezését, készítse el Szervezeti és Működési Szabályzatát, valamint munkatervét, és teremtse meg működésének anyagi alapjait. 355 Az Ökumenikus direktórium elôírásainak megfelelôen, az Ökumenikus Bizottság tagjai közé erre alkalmas világi híveket is fel kell venni (ÖD 43). 356 A Fôegyházmegyei Ökumenikus Bizottság idônként szervezzen elôadásokat a papság ökumenikus ismereteinek gyarapítása céljából. Hívja fel a papság figyelmét azokra a lehetôségekre, melyek elôsegíthetik a közeledést más keresztény egyházakhoz az elôítéletek leküzdése érdekében. 357 Célszerű lenne az ökumenikus imaegyüttlétek alkalmait nem csupán a januári imahétre szűkíteni, hanem ahhoz más lehetôségeket is keresni: pl. Pünkösd hete. Plébánia közösségeink, egyházközségi intézményeink rendezvényikre lehetôség szerint hívják meg az ökumenikus mozgalomban részt vevô egyházak képviselôit is. 358 Nagyon jó lenne egy-egy térségben alkalmanként több különbözô felekezetű lelkész ökumenikus közös találkozója, ahol egy-egy hittudományi témában közelebbrôl megismerhetnénk egymás teológiáját. Ezek a találkozások alkalmul szolgálhatnának arra is, hogy az adott településen vagy lelkipásztori körzetben felmerülô pasztorális munkát akadályozó jelenségeket megbeszéljék (szekták tevékenysége), és tájékoztassák egymást munkájukról. 4. Rendelkezések 359 Az egyházi Törvénykönyvben és az Ökumenikus Direktóriumban foglaltak szerint minden évben meg kell tartani a keresztények egységéért végzett januári imanyolcadot. Ez akkor is kötelezô, ha a plébánia területén nincsenek más vallási közösségek (ÖD 108-114). Az imanyolcad idején szorgalmazni kell a keresztények egységéért való közös imádságot a filiákban is. 360 A hitoktatásban és igehirdetésben tükrözôdjék a Katolikus Egyház ökumenikus törekvése. Az iskolai hitoktatásban a hitoktatók ökumenikus szellemben működjenek együtt más keresztény felekezetek hitoktatóival. Ökumenikus hittanóra azonban nincs. A katolikus oktatási intézményekben a másvallású gyermekek, fiatalok hitoktatásáról az illetékes felekezet gondoskodjék. 361 Eleget téve a II. Ökumenikus Direktórium elôírásainak, addig, amíg nem jön létre a teljes kommunió a testvéregyházakkal, nem megengedett protestáns felekezethez tartozónak katolikus misén szentáldozáshoz járulni, sem katolikusnak protestáns felekezet istentiszteletén úrvacsorát venni. ,,Az egyház elvileg kizárólag azokat bocsátja az eukarisztikus kommunióhoz, a szentségi gyónáshoz és a betegek kenetéhez, akik a hit, a kultusz és az egyházi élet közösségében vannak vele.'' (ÖD 129). 362 Vegyes házasságnál nem megengedett az olyan megoldás, hogy mindkét felekezet templomában megkössék a házasságot. Az ökumenikus házasságkötés lehetôségét és módját a Magyar Katolikus Püspöki Kar rendelkezése szabályozza. ======================================================================== 19. A karitász 1. Teológiai alapvetés A karitász az egyház diakóniájában. A karitász által az egyház a Jézustól kapott feladatát a diakóniát a szolgáló szeretet valósítja meg: ,,Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást'' (Jn 13,34). Ezért keresztény életünk lényegéhez és hitelességéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a karitász. Szent János apostol ezt így fogalmazza meg: ,,Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné?'' (1Jn 13,15). Elkötelezôdés a szegények mellett. Az egyháznak Alapítója példáját és parancsát követve, különös szeretettel kell gondoskodnia a szegényekrôl, a hátrányos helyzetbe kerültekrôl, az elnyomottakról (ITV 23). A karitász szolgálatában tárul fel az egyház szociális dimenziója, vagyis Krisztus rejtett jelenléte és szolgálata a szegényekben, betegekben és a szükséget szenvedôkben: ,,Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetetek, nekem tettétek.'' (Mt 25,40). A felebaráti szeretet megvalósítását kéri majd számon tôlünk Urunk az utolsó ítéleten (vö. Mt 25, 31-45). Az egyház hitelességének mércéje. Az egyház a társadalom számára elsôsorban a karitász tevékenysége által válik hitelessé. ,,Az egyház tudatában van annak, hogy társadalmi üzenete inkább a tettek tanúsága által válik hitelessé, mintsem szerkezeti egysége és belsô logikája szerint. Ez a meggyôzôdés vezeti akkor, amikor a szegények mellé áll... Közismert, hogy a modern társadalomban a szegénység számos változata létezik: nemcsak anyagi, de kulturális és vallási szegénységet is ismerünk.'' (CA 57). Állandó készség a rászorulók megsegítésére. A karitász keresztény életünk nemcsak kiegészítô feladata, amit alkalmi alamizsnálkodással vagy tettekkel letudhatunk. A szolgáló szeretet az evangélium szellemében egész életre szóló feladat: állandó készség a rászorulók megsegítésére, amelyet végezhetünk egyedül és spontán is, de igazán hatékonyan csak szervezetten és folyamatosan tudjuk tenni. Ez történik a karitász-csoportokban és karitatív szervezetekben (vö. ITV 35 és 36). Karitász -- a jótettekkel hirdetett evangélium. ,,Világi értelemben a karitász tevékenység az egyház keretei között végzett szociális munka, melynek alapvetôen Istenrôl szóló tanúságtétel jellege van.'' (EZs 4402). Isten jóságáról és emberszeretetérôl tesz tanúságot (vö. Mt 5,16). ,,Az egyház tagjainak evangelizációs küldetéséhez tartozik, hogy a Mester példája nyomán a szegényeknek hirdessék Isten országának örömhírét és enyhítsék a szükségleteiket, hogy így hinni tudjanak Isten irgalmában.'' (EZs 4408). A karitász közösségépítô és szociális érzékenységet növelô erô. ,,A plébánia megújulásának egyik elsô lépése, hogy életre keljen benne a legkisebbek iránti elkötelezettség, a karitász''. (Tomka Ferenc) -- ,,Közelebb kell jutnunk egymáshoz. Meg kell éreznünk mások baját úgy, hogy attól mi is szenvedjünk. Meg kell éreznünk mások gondját úgy, hogy azt, mint a magunkét eloszlatni törekedjünk.'' (Prohászka Ottokár) 2. Helyzetelemzés ,,Magyarországon ma gyökeres társadalmi, politikai és gazdasági átalakulások mennek végbe. Ezt a mélyreható átalakulást súlyos nehézségek, a társadalom életét megrendítô válságok kísérik. Ennek terhét a társadalom jelentôs része veszteségként, nemritkán gyötrelmes áldozatként kénytelen elszenvedni'' (ITV 13). Tovább nônek a szociális feszültségek és növekszik az elszegényedés. A szociális gondokhoz gyakran súlyos erkölcsi válság is kapcsolódik. Fokozódik az egoizmus, anyagiasság, közömbösség és szociális érzéketlenség. A szocializmus negyven esztendejében az egyház tevékenysége hazánkban nagyon leszűkült. A közben felnövekedett generáció többségének alig van fogalma a vallásos életrôl és a tevékeny felebaráti szeretetrôl. Az egyház társadalmi tanítása is csak szűk körben vált ismertté. A századunk elsô felében áldásosan működô karitatív-mozgalmakat és intézményeket elsorvasztották. 1990-ben megalakult a Magyar Karitász -- a Caritas Hungarica a MKPK hivatalos segélyszervezete, melynek tagszervezete a Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegyei Karitász. A szervezet célja: ,,A Magyar Katolikus Egyház szociális--karitatív lelkipásztori tevékenységének megszervezése, irányítása, fejlesztése és egymásra hangolása, valamint a tagszervezetek hathatós működésének elôsegítése és támogatása.'' (CH-MK alapszabály 2. §.). Az újraszervezôdött Fôegyházmegyei Karitász 1991-ben kezdte meg működését. Elsôdleges feladata a helyi karitász-élet szervezése, segítése rászorulók segítése és érdekvédelme, emellett koordinálja a feladatokat, közös akciókat szervez, társkiadója az ,,Összefogás'' című regionális karitász újságnak. Segíti a munkatársak képzését, kapcsolatot tart a Magyar Karitásszal, más egyházmegyék, egyházak társintézményeivel, valamint a hasonló állami és önkormányzati szervezetekkel. Karitász-munkát végeznek az Fôgyházmegyénkben működô szerzetesrendek, valamint a Kolping, a Kalász és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Tevékenység még nem eléggé összehangolt. A Fôegyházmegyei Kartitász-központ anyagi források hiánya miatt nem rendelkezik azokkal a személyi, tárgyi és anyagi feltételekkel, amelyekkel a tevékenységeit fejleszteni tudná. Szükség lenne raktárakra, a tevékenységet segítô nonprofit vállalkozásra és saját szociális intézményekre. A plébániai közösségeknek közel a felében megalakult már a karitász csoport. Folyamatosan és eredményesen ott tudnak működni a karitász csoportok, ahol a plébánia vezetése fontosnak tartja és igényli ezt a tevékenységet (raktár, anyagi források). A karitász csoportok vezetôi pedig rendszeres kapcsolatot tartanak a Fôegyházmegyei Karitásszal és részt vesznek lelki és szakmai továbbképzéseken. Fôegyházmegyénkben a Karitász egy intézményt már működtet. Kecskeméten -- az országban hetedikként -- megkezdte működését a RÉV Szenvedélybeteg-segítô Szolgálat, amely a Magyar Karitász szenvedélybeteg-segítô szolgálat hálózatának tagja. A karitász anyagi forrásai: a Szent Erzsébet napi karitász gyűjtés, Szent Antal persely, pénzbeli és természetbeni adományok, jótékonysági vásárok és rendezvények bevételei, pályázatok, támogatások, hazai és külföldi segélyek. A Fôegyházmegyei Katolikus Karitász Alapítvány kiemelkedôen közhasznú szervezet ezért részére a személyi jövedelemadó egyik 1 %-a is felajánlható. A plébániai karitász csoportok a MKPK határozata alapján közvetlenül a plébánostól kell, hogy megkapják a Szent Erzsébet napi gyűjtés 40%-át, a Fôegyházmegyei Karitász Központ kapja meg az egész egyházmegyei gyűjtés egyharmadát, továbbá azon plébániák gyűjtésének 40%-át, ahol nem működik karitász csoport. A többit az Országos Karitász Központ kapja. Ez a püspökkari határozat még nem valósult meg maradéktalanul. 3. Javaslatok 363 Minden plébánia alapítson karitász csoportot a magyarországi Egyházközségi Képviselôtestületek Szabályzata alapján. A csoport vezetôje legyen tagja a képviselôtestületnek. 364 A karitász csoportok nagyon fontos feladata, hogy olyan lelki közösséggé váljanak, mely megerôsíti tagjait a szeretetben. Szolgálatuk jó ellátásához egyaránt szükséges a szakmai útmutatás és a lelki táplálék (lelki napok, lelkigyakorlatok, közös imaalkalmak, karitatív védôszent választása). A karitász csoportok ismerkedjenek meg a karitatív munkát végzô lelkiségi mozgalmakkal. (Hit és Fény, Kamilliánus Családok, Mécses lelkiség stb.). 365 A karitatív tevékenység legtöbb formája nem végezhetô hatékonyan és hitelesen megfelelô felkészültség nélkül. Szükséges, hogy a jót jól tegyük, ezért keressük a megoldást a fôegyházmegyei ill. regionális szintű karitász-képzésekre. Különösen is figyelve a karitász csoportvezetôkre. 366 A Fôegyházmegyei Karitász ismertesse az egyház és a plébániai közösség karitatív--szociális küldetését és az egyház társadalmi tanítását széles körben és mindinkább váltsa életre a társadalomban és az egyházban egyaránt. Az ifjúságot is vonja be a karitász munkába. Ahol lehetséges, ott hozzanak létre a karitász csoporton belül ifjúsági tagozatot. A közösségépítô hittanórák anyagába rendszeresen kerüljön be a karitász elmélete és gyakorlata. 367 A Fôegyházmegyei Karitász dolgozza ki és hagyassa jóvá működésének továbbfejlesztését. Szükség lenne fôállású karitász-igazgatóra, raktárra, házra, boltra és megfelelô szakalkalmazottakra, s ezeket egybefogó karitász központra. A Fôegyházmegyei Karitász működésének segítésére létre kell hozni a Fôegyházmegyei Karitász-tanácsot a Magyar Karitász alapszabálya szerint. 368 A Fôegyházmegye karitatív munkájának elômozdítására a Fôegyházmegyei Karitász Központ munkatervet készít. A Fôegyházmegye szociális térképe alapján feltárja -- a városi, falusi és a tanyavilág -- szociális problémáit és a megoldásukhoz szükséges erôforrásokat. Kapjon különös hangsúlyt az idôsek, betegek otthoni ápolásának, kórházi látogatásának kérdése, a családok, nagycsaládosok és a szegény családok gondjai, a fogyatékosok, szenvedélybetegek, munkanélküliek, nyugdíjasok és az ún. szemérmes szegények segítése. 369 Az egyház szociális tanítása alapján törekedjen egyházi szociális intézmények és szolgálatok létrehozására fôegyházmegyei, esperes- kerületi (regionális) és plébániai szinten. A meglévôket megyei és regionális szervezetre kell kapcsolni és működésüket hatékonyan segíteni. Keresse a partneri együttműködés lehetôségeit és területeit más karitatív szervezetekkel, önkormányzatokkal és intézményekkel. 370 Nagyon fontos a karitatív munka ismertetése, propagálása és akciók szervezése médiák, plakátok és szórólapok, tájékoztató füzetek és jótékonysági rendezvények révén, hogy minél több ember bekapcsolódjon a karitász valamilyen tevékenységébe: aktív munkával, természetbeni vagy pénzadományokkal. 371 Szervezze meg a plébánia területén élô idôs emberek, betegek, fogyatékosok lelki gondozását. Legyenek a karitász csoport tagjai között olyanok, akik rendszeresen látogatják ôket, és ebbe másokat is (fiatalok!) bevonnak. A járóképes idôs és beteg emberek számára szervezzenek idônként olyan programokat, melyekre nemcsak meghívják ôket, hanem szerény vendéglátást (agapé) is biztosítanak számukra. 372 A karitász csoportok segédkezzenek a szentkenet közösségi, szentmise keretében történô felvételénél. Ha a plébánia területén állami vagy magánkézben lévô kórház van, szeretetotthon (szociális otthon) működik, a karitász csoport keresse meg azokat a lehetôségeket, amelyekkel az ott lévô emberek testi-lelki gondozását segíteni tudja. 373 A karitász segítse az egyház életvédô szolgálatának gyakorlati megvalósítását. Keresse a krízishelyzetben lévô anyákon és magzatukon való segítés módjait. 374 A plébániai karitász feladatát képezi a munkanélküliek anyagi és lelki megsegítése, különösen akkor, ha kiskorú gyermekek vannak a családban. A tartós munkanélküliség demoralizálja az embert, éppen ezért a karitász szervezet az önkormányzattal együttmunkálkodva segítse elô, hogy munkalehetôséget találhassanak. 375 A büntetés-végrehajtó intézetekben, sajátos karitász munkát jelent a fogvatartottak lelki gondozásának megszervezése, látogatása, együttműködve a Magyar Börtönpasztorációs Társasággal és a Mécses Szeretetszolgálattal. A fôpásztor által kinevezett börtönlelkész (pap vagy diakónus) irányítsa ezt az önkéntesek tevékenységét. Az elítélteknek a keresztények szolgálatán és segítségén keresztül kell megtapasztalniuk Isten irgalmas és megbocsátó szeretetét. Ez is erkölcsi támaszt jelenthet számukra -- szabadulásukat követôen - - a társadalomba való újra beilleszkedéshez. 4. Rendelkezések 376 Minden plébánia hozza létre ill. újítsa meg a saját karitász csoportját a Magyarországi Egyházközségi Képviselôtestületek Szabályzata alapján. 377 A karitász működéséhez biztosítani kell a szükséges anyagi alapokat: elsôsorban a Szent Erzsébet napi gyűjtésbôl és a Szent Antal perselybôl. A karitásznak külön pénztárkönyve legyen. ======================================================================== Utoszó. A Szinódus nem ért véget... Az egyházélmény sajátos megtapasztalását éltük át a Kalocsa- Kecskeméti Fôegyházmegye Szinódusának hatéves folyamata során. Ami a kezdet kezdetén hivatalos munkakapcsolatnak indult, az évek folyamán a papok, szerzetesek, diakónusok és világi munkatársak testvéri közösségévé formálódott. A plébániai, espereskerületi és egyházmegyei szintű szinódusi találkozók által széles körben ismertté váltak a Fôegyházmegye egyre súlyosbodó lelkipásztori nehézségei. A mindenki által tapasztalt gondok-bajok iránti érzékenységbôl született meg az a közös felelôsségvállalás, amely új utak keresésére ösztönözte az együttgondolkodásba mind aktívabban bekapcsolódó papokat és világiakat egyaránt. A létszámban és lelkesedésben mindinkább gazdagodó szinódusi közösség nem elégedett meg az elméleti síkon megfogalmazott megújulási lehetôségekkel, hanem néhány területen konkrét ötleteket kezdett életre váltani. Így vált lehetségessé az a furcsa helyzet, hogy a Szinódus nyilvános ülésein több esetben már tapasztalatokkal alátámasztott, működô lelkipásztori megoldásokra született hivatalos jóváhagyás. Átélve a közös munka örömeit és egyre inkább mutatkozó gyümölcseit, valamint felismerve az évek során összeforrott közösség megtartó erejét, a Szinódusban résztvevôk részérôl növekvô igény merült fel a megindult folyamat folytatására. Sokak számára, akik ebbe többé-kevésbé bekapcsolódtak, ez jelentette a közösségi egyház hiteles megtapasztalását. Ezt az élményt tette teljessé bennünk Fôegyházmegyénk új fôpásztorának kijelentése, miszerint a nyilvános üléseken megfogalmazott dokumentumok végére kettôspontot teszünk, vagyis nem tekintjük lezártnak, ,,letudottnak'' az együttmunkálkodást. Kristálytisztán megvalósulni láttuk a Szinódusi Bizottság és a fôpásztor egyetértésében azt az ôsi katolikus alapelvet, hogy az egyházban a karizma és az intézmény gyümölcsözôen kiegészíti egymást. A Szinódus tehát folytatódik. A dokumentumokat kidolgozó papok, szerzetesek és a világiak kis csapata Permanens Szinódusi Bizottsággá alakul, amely megteszi az elsô lépéseket azokon a fontos területeken, amelyeken a nyilvános ülések résztvevôinek véleménye szerint a legsürgetôbb tennivalók mutatkoznak. Ennek megkönnyítésére összeállít egy rövidtávú lelkipásztori tervet, amely 2002-ig kipróbálásra kerül, s ezzel a Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegye alapításának 1000. évfordulójára az újraevangelizálás konkrét lehetôségeit alapozza meg. Hálát adva a Szentháromság Egy Istennek minden eddig kapott kegyelemért, ajándékért, Fôegyházmegyénk életére és küldetésére továbbra is az Ô áldását kérjük. Kalocsa, 2000. június 24-én, Keresztelô János születésének Fôünnepén. ======================================================================== A Szinódus résztvevôi Papság: Barotai Imre, Dr. Bábel Balázs érsek, Bergmann János, Binszki József, Bíró László segédpüspök, Csernák Pál, Farkas László, Fejes László, Dr. Ferencz István, Finta József, Gelányi Ferenc, Ivó József, Jávorka Lajos, Kereskedô Zoltán, Kormos Miklós, Kováts Géza, Lei János, Menyhárt Sándor, Mityók János, Nagyházi Sándor, Podmaniczki Imre, Polyák Imre, Dr. Pribitek László, Puskás Mihály, Reusz József, Dr. Scharpf Egon, Szabó József, Szeghalmi Ambrus, Széll János, Szűcs Tibor, Tajdina József, Dr. Tarjányi Béla, Dr. Tatár János, Vangel Imre Állandó diakónusok: Molnár Ferenc, Pap József, Puskás Lajos, Szántó Ambrus Szerzetesek: Futó Béla (OSchP), Göcsei Rita (SJC), Nagypál Mária Consummata (CSSK), Varga Magdolna (FSB) Világi hívôk: Ancsa Margit, Bajkó Ilona, Böginé Barna Veronika, Fejes Józsefné, Hajdók Imréné, Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes, Keszi Gézáné, Kôhegyi Tiborné, Latóczki Annamária, Pelsôciné Barna Mária, Radics Józsefné, Szilágyiné Kósa Erzsébet, Szôlôsi Csilla Arnold Fülöp, Faddi József, Forgács János, Halasi Miklós, Herczeg József, Ikotity István, Ivanics István, Jobbágy Lajos dr., Kakas Tibor, Kerpits Miklós, Kiss György, Kolcza Tamás, Kovács András dr., Kovács T. Sándor, Kôvágó József, Kutas Tibor, Lesznyák József dr., Magó Gábor, Marton Lajos, Mindszenti István, Nagy Sándor, Néma Attila, Papp Zsolt, Pelsôci Gyula, Szabó Ferenc, Szabó László, Szűcs Ferenc, Szűcs Tibor, Tamási László, Viszmeg László Szavazati joggal nem rendelkezô megfigyelôk: Blanckenstein Miklós (Esztergom-Bp.), Goják János dr., (Pécs), Horváth István Sándor (Szombathely), Kiszel Mihály (Vác), Lauber Benedek (Székesfehérvár), Léber Miklós (Kaposvár), Szulincsák Sándor (Kárpátalja), Zsótér Antal (Szeged-Csanád) ======================================================================== A Kalocsa--Kecskeméti Fôegyházmegye lelkipásztori programja Bevezetés: Ezt a Lelkipásztori Programot a Szinódus Dokumentumai alapján állítottuk össze. Fôként az Új Evangelizáció, a Katekumenátus, a Hitoktatás és hitoktatóképzés, a Liturgia és szentségek, valamint a Plébániai Közösségek és a Család témaköre egyértelműen meghatározza a lelkipásztorkodásnak azokat az új alapjait és irányvonalait, melyet az elkövetkezô évek során a Fôegyházmegye papságának követnie kell. A lelkipásztorkodásnak mindenekelôtt az evangelizációt (újraevangelizálást) kell szolgálnia. A plébániákon be kell vezetni a katekumenátus intézményét, amely mintegy elôszobáját képezi a plébániai közösséghez és azon keresztül az egyházi közösséghez való csatlakozásnak. Létre kell hozni a katekumenátus bevezetésének elôfeltételeit. Az arra alkalmas hívekbôl befogadó közösségeket kell létrehozni, akikre rá lehet bízni a katolikus hittel ismerkedôket. Munkatársakat kell kiképezni, nevelni azok közül, akik már eddig is tanújelét adták az egyház iránti elkötelezettségüknek, és akik a létrejövô közösségeket vezetni tudják. Kisebb plébániákon ezek a közösségek néhány (2-3) hívôbôl állhatnak, akik a katekumenátuson belül a kezesi tisztséget is betölthetik. Gondoskodni kell róla, hogy a fiatalok számára fiatalokból álló befogadó közösségek jöjjenek létre. 1. Család pasztoráció: A gyermekekre és az egyes személyekre irányuló pasztorációs gyakorlatot fel kell váltania a család pasztorációnak. Ezt abból a megfontolásból tesszük, hogy eredménytelennek bizonyul a gyermekek hitoktatása, ha hiányzik a keresztény családi háttér. Természetesen a gyermekek hitoktatását továbbra is végezzük, de a szülôk bevonásával. Ôket is tájékoztatjuk mindarról, amit a gyermekeik tanulnak, valamint arról is, hogy a szülôk részérôl milyen segítséget várunk a gyermekek vallásos nevelésével kapcsolatban. Amennyiben készséget tapasztalunk a szülôk részérôl a vallás megismerésére vonatkozóan, katekumen csoportot hozunk létre belôlük. A családok számára vonzó programokat szervezünk, mint amilyen például a ,,Családnap''. Családnapokat lehet szervezni havonta, negyedévenként. Ezekben szabadidôs és evangelizációs programok egymást váltva (egyszerre) szerepelhetnek. A Családnapokon résztvevô felnôttek és gyermekek megismerik egymást, létre lehet hozni belôlük házascsoportokat, melyek havonta egyszer-kétszer találkoznak, a családi élettel, gyermekneveléssel kapcsolatban egy-egy elôre meghatározott témát megbeszélnek, Szentírást olvasnak, együtt imádkoznak. A házascsoportok a hozzájuk tartozó családok körében megszervezik a gyermekfelügyeletet, és kisebb nagyobb gondjaikat, egymást segítve oldják meg. Alkalmassá válhatnak katekumenek befogadására is. 2. Ifjúsági és felnôtt pasztoráció: Meg kell hirdetni minden évben 17 éves kortól kezdôdôen a felnôttek katekézisét az érdeklôdôknek. Külön csoportot kell alkotni azokból, akik nincsenek megkeresztelve, nem voltak elsôáldozók és bérmálkozók. A jelentkezôkkel a felnôtt katekumenátus elôírásai szerint kell eljárni. Rá kell ôket bízni egy-egy korosztályuknak megfelelô befogadó közösségre, vagy legalábbis kezesre. Ahol ifjúsági csoportok működnek, ott maguk a csoportok fogadják be a hittel ismerkedôket. Azok számára, akik már részesültek a beavatási szentségekbôl, katekéziseket kell tartani. Ehhez ajánlott, vezérfonálként felhasználható, a Katolikus Egyház Katekizmusa. A házasságkötés elôtt álló fiatalok katekézisében ki kell térni a keresztény családi élettel kapcsolatos tudnivalókra is. Az idôsebb korosztályhoz tartozókból csoportokat kell létrehozni és a szokásos havi egy-két alkalommal sorrakerülô összejöveteleiken kívül, meghívni ôket a plébániai közösség ünnepeire, fôleg a magányosokat. 3. Gyermekek katekézise: Szét kell választani az általános katekézist a szentségekre való felkészítéstôl. A szétválasztás azért is fontos, mert egy-egy osztályközösségben nem minden gyermek lesz elsôáldozó vagy bérmálkozó. Egységessé kell tenni azokat a feltételeket, amelyekkel megszabjuk azt, hogy ki lehet elsôáldozó, vagy ki lehet bérmálkozó és ki nem. Szét kell választani az elsô gyónást és az elsôáldozást úgy, hogy harmadik osztályban legyen a gyónás, negyedikben pedig az elsôáldozás. Elônye az ilyen rendszernek az, hogy a gyerekeket egyfelôl alaposabban fel tudjuk készíteni a gyónásra, másrészt az áldozásra is egy egész évi felkészülési lehetôség jut. A római rendelkezés elôírja, hogy az értelmük használatára eljutott, meg nem keresztelt gyermekeket is a katekumenátus útján vezessük a szentségekhez. A rendelkezés ugyancsak elôírja, hogy e keresztelésre készülô gyermekek a felkészítés során kapcsolódjanak korosztályuknak megfelelô közösséghez, amelyik az elsôáldozásra vagy a bérmálásra készül; ezen csoporttal járjanak katekézisre, és együtt haladjanak elôre a katekumenátus fokozatain a szentségek felvétele felé. Ez a felkészülés több évig tart.[1] Az elmondottak alapján célszerű, hogy a megkeresztelt gyermekek a 3. osztály végén végezzék el elsô szentgyónásukat és a 4. osztály végén legyenek elsôáldozók. A keresztelésre váró gyermekek 4. osztályos korukban, elsôáldozás elôtt lesznek megkeresztelve úgy, hogy a keresztelési misében már az Eucharisztiát adjuk nekik, de a többiekkel együtt lesznek ünnepélyes elsôáldozók. Ez arra az esetre vonatkozik, ha a keresztelésük nem az elsôáldozási misén történik. A bérmálás szentségében fiatal korukra való tekintettel, keresztelésük alkalmával még nem részesülnek.[2] A gyermekek katekumenátusának négy szakasza (a prekatekumenátus nélkül)[3] A prekatekumenátus (elôjelöltség). Ez a hittanosok közé való felvételt jelenti. Tekintettel a szentségekhez való járulást megelôzô 4, illetve 5 (6) éves készületi idôszakra, a felkészülés elsô évének kezdetén (Advent 1. vasárnapján) történjen a hitoktatásra régebben járó gyermekek közösségének a bemutatásuk. Ez célszerűen a vasárnapi diákmise keretében történhet meg. Fontos, hogy a hittan tanulásukat megkezdô gyermekek bemutatása családias légkörben történjen, érezzék meg a közösség feléjük irányuló szeretetét. Ki kell jelölni a helyüket a templomban. A prekatekumenátus és a katekumenátus fokozatainak végigjárása a bérmálásra készülôknek is kötelezô a saját korosztályuk csoportjain belül! Kívánatos, hogy ezek a gyermekek, amennyire lehetséges, segítséget kapjanak és jó példát lássanak szüleiktôl, hiszen az ô engedélyük szükséges a beavatásban való részvételhez. A beavatás (katekumenátus) ideje megfelelô módon alkalmul szolgál a családnak, hogy kapcsolatba kerüljenek a papokkal és hitoktatókkal (és azok a gyermekek szüleivel!). 1. A katekumenek közé való befogadás. Külön miseszövege (Misekönyv, 769 old.) és szertartása van (FK 102 old.). Amennyire lehetséges, a jelölt szülei legyenek jelen. Ha pedig nem tudnak eljönni, jelezzék a gyermekeknek adott beleegyezésüket (írásbeli beleegyezô nyilatkozat). Ebben az esetben legyenek az ilyen gyermekeknek ,,kezesei'', olyan alkalmas hívek (16 éven felüliek), akik a szülôket képviselik, és a gyermekeket helyettük bemutatják. (Ennek idôpontja lehet a második hittanos évben Nagyböjt 1. vasárnapja. A hittanuló gyermekek ekkor egy újszövetségi szentírást kapnak ajándékba.) 2. A katekumenek hitének megvizsgálása (skrutínium) és bűnbánati liturgia. Ez a szertartás igeliturgia keretében történik.[4] Mivel az elsôáldozásra (keresztségre) való felkészülés végsô idejéhez tartozik, a bűnbánati szertartások megkívánják, hogy a gyermekekben a hit és a lelkület megközelítse azt a fokot, amely szükséges a keresztséghez. Ezen szertartást legfeljebb három alkalommal lehet megismételni. (Ajánlatos a harmadik hittanos év nagyböjtjének valamelyik vasárnapján (3., 4., 5. vasárnap) végezni elsô alkalommal. Az elsôáldozásra készülô gyermekek ekkor végzik el elsô szentgyónásukat. A felkészülés negyedik évében még két más alkalommal lehet a szertartást megismételni, úgy, hogy a harmadik alkalom közvetlenül az elsôáldozás/bérmálás elôtt legyen.) 3. A beavató szentségekhez járulás. A keresztség húsvéti jellegének megvilágítása céljából nagyon ajánlott, hogy ezt a szentséget Húsvét vigíliáján szolgáltassák ki, vagy pedig vasárnap szentmise keretében. Az újonnan megkereszteltek részesüljenek az Eucharisztiában is keresztelésük miséjében. Minden hittanulót kísérje a keresztszülô, akit ô választott és a pap jóváhagyott. 4. A hit elmélyítésének (misztagógia) idôszaka. Legyen közös hálaadás egy héttel a szentségek felvétele után. Gondoskodni kell arról, hogy a megkereszteltek (elsôáldozók, bérmálkozók) örömmel kapcsolódjanak be a közösség életébe. Az egész húsvéti idôben a vasárnapi miséken legyen az újonnan megkeresztelteknek (elsôáldozóknak, bérmálkozóknak) a hívek között fenntartott helye. Az egyetemes könyörgésben történjék róluk megemlékezés.[5] (A misztagógia idejének lezárására, a húsvéti idô végén, Pünkösd táján tartsanak ünnepséget: agapé stb. A pünkösdi ünnepi szentmise ünnepélyes áldásába foglalják bele azokat, akik a beavatás szentségében részesültek.) A bérmálásra készülôk: A gyermekek katekumenátusának fent ismertetett fokozatait kell alkalmazni a szükséges változtatásokkal a bérmálkozásra készülôk számára is, akik öt (hat) éven át készülnek a keresztény nagykorúság szentségére. Ez azt jelenti, hogy az általános iskola 5. osztályától kezdve létre kell hozni a bérmálásra készülô jelöltek prekatekumenátusi csoportjait és a jelöltség, valamint a befogadás fokozatát követôen, a lehetséges három skrutíniumot a bérmálást megelôzô években kell megtartani, méghozzá úgy, hogy a bérmálkozás elôtt állók számot adjanak felkészültségükrôl (hittani ismereteikrôl és arról, miként élik meg hitüket). Erre alkalmas idôszak a nagyböjti idô. A bérmálásra készülôk hitoktatásában különös hangsúlyt kap a közösségépítés, mint nevelési célkitűzés szorgalmazása. Létre kell hozni belôlük azokat a kisközösségeket, melyeken keresztül a bérmálkozók 15-16 éves korukban az egyházi közösség életébe be tudnak kapcsolódni és amelyekben meg tudják élni keresztény hitüket. Ezek a közösségek szolgálnak kiindulópontként a plébániai közösségbe való integrálódásukhoz, lépnek át 17 éves koruktól a házasságra készülôk csoportjaiba. 4. Lelkipásztori munkatársak: A lelkipásztori munkatársak (közösségvezetôk) képzése elengedhetetlen. A már meglévô vagy közösségvezetésre alkalmasnak bizonyuló világi krisztushívôkkel elsôsorban a plébánosnak kell foglalkoznia, de igénybe kell venni a 3 éves Teológiai Tanfolyamot (Plébániai Munkatársképzôt) is, hogy pedagógiai és teológiai képzésben részesüljenek leendô munkatársai. A papság túlterheltsége miatt nem képes arra, hogy az evangelizáció területén mindent személyesen végezzen. Vannak feladatok, amiket munkatársai segítségével, azok személyes irányításával jobban el tud látni. Ide tartozik a katekéták képzése és alkalmazása is. ___________________________________________________ 1. Felnôttek Katekumenátusa 44 2. vö. Szinódus: Liturgia és szentségek 115. számú bekezdés 3. Felnôttek (Gyermekek) Katekumenátusa 101-132. old. 4. vö. Felnôttek Katekumenátusa 111. old. 5. vö. Felnôttek katekumenátusa 132 old. ======================================================================== Érseki homilia a Szinódust bezáró szentmisén Krisztusban Szeretett Testvéreim! A Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegye fönnállása óta a legjelentôsebb esemény végéhez érkeztünk a mai napon, Dr. Dankó László érsek által kezdeményezett szinódus bezárásához. Utoljára 1928-ban volt Kalocsán egyházmegyei zsinat, amelyen az akkori idôknek megfelelôen csak papok vehettek részt. Prófétai tett volt megboldogult elôdöm részérôl, hogy 1993 Karácsonyán meghirdette a fôegyházmegyei szinódust. Az elôkészületekkel több száz hívô ember, papok foglalkoztak, hogy jól elôkészítsék az egyházmegye megújulását. Ezúton is köszönetet mondok mindazoknak, akik ezért a nagy célért fáradoztak. Szent László év volt, amikor az elsô munkadokumentumot kiadta a szinódus közössége, és most Szent István király megkoronázásának évfordulójára emlékezünk ebben az esztendôben. Jelkép is lehetne, hogy mi, akik az egyetemes nagy Katolikus Anyaszentegyházhoz tartozunk, mely egyszerre egész, fontosnak tartjuk azt, hogy itt és most a mi magyarságunkra is lebontva megfogalmazzuk, amit az evangélium követése magyar földön megkíván tôlünk. Még ezt is szűkítjük, mert a Magyar Egyházon belül is a Kalocsa--Kecskeméti Fôegyházmegyében, -- amely azonos Bács-Kiskun megyével -- figyelünk az idôk jeleire. A szinódus vezérlô eszménye volt a jelmondata, amelyet Jézus az utolsó vacsorán végrendeletszerűen hagyott: Legyenek mindnyájan egy! A keresztény nép a hit, remény és szeretet egységében legyen tanúja a világ elôtt Jézus Krisztusnak. Már az elôkészítô szakaszban, akik részt vettek a szinódus elôkészítésében, megtapasztalhattak valamit az egységbôl, hiszen megismerték egymást, örömeiket-bánataikat megosztották, és együtt munkálkodtak. Lezártunk egy korszakot. Jelzés is lehet, ma szombati nap van, ez a bibliában az Úr megpihenésének napja, a nyugalom napja. Mi is megpihenünk. Lezártunk egy szakaszt és majd újrakezdünk. Amikor befejezzük a szinódust, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, amit Szentatyánk a Jubileumi Esztendôre tűzött ki célul, hogy az elmúlt idôk hibáiért, gyöngeségeiért, bűneiért bocsánatot kérjünk Istentôl. Egyházunk, benne az egyháziak sokszor gyöngeségbôl megalkuvókká lettek a diktatúra idejében, vagy bűnöket követtek el. Jézus Krisztus örömhíre az, hogy minden bűnre van bocsánat, ha bocsánatot kérünk Istentôl és megbánjuk bűneinket. Most a Fôegyházmegye vezetôjeként Istentôl bocsánatot kérek a magam, papjaim és a hívek által elkövetett bűnökért. Egyben újra kezdünk. Keresztelô Szent János ünnepe is van, aki utat készített az Úrhoz, Jézus Krisztushoz. Ez az útkészítés továbbra is folytatódik Jézus születése után is. Utat kell készítenünk magunk, közösségeink és mások szívében, hogy rátaláljunk arra a Messiásra, aki a világ egyetlen Üdvözítôje, aki eljött hozzánk, Megváltónk lett, bemutatta Isten irgalmát és jóságát. Jézus az Atyáról azt mondotta, hogy szüntelen munkálkodik: az én Atyám szüntelen munkálkodik, tevékenykedik. Ezért a szinódus végén azt kell mondanom, hogy munkálkodásunk végére kettôspontot tettünk, mert folytatnunk kell. A jövôt terveztük ezekben a napokban, a II. Vatikáni Zsinat szerinti aggiornamentót, de már a közeljövôben 2002-ben is szándékunk, hogy összejövünk -- amikor 1000 éves lesz Fôegyházmegyénk - - akkor visszatekintünk az addig megtett útra, felülvizsgáljuk, mit valósítottunk meg, és mit kell tovább folytatnunk. Szeretném, ha a jóváhagyott szinódusi dokumentum egész Fôegyházmegyénkben a következô idôkben mind a felnôtt hitoktatás, mind az ifjúsági hittan tananyaga lenne. Ne bíráló hévvel fogadjuk ezt a könyvet, amely ugyan magában hordoz sok tökéletlenséget, hanem úgy, ahogy az elsô apostoli zsinat levelét fogadták az Ôsegyház közösségei. Azt írja Szent Lukács evangélista, hogy nagy örömmel olvasták a vigasztaló sorokat, és ôk, akik meghívottaknak tartották magukat az egyház közösségébe, attól kezdve egyre jobban tudták, mit kell tenniük (Ap.Csel. 15.). A szinódusi könyv majd azt az utat fogja mutatni nekünk, hogy most mit kell tennünk. Még csak friss benyomásaim vannak a készülô könyvrôl, de annyit már most is megállapítottam, hogy sok benne az általános alany, ,,meg kell tennünk'', ,,meg kell valósítanunk'', ,,létre kell hoznunk''. Ahogy a Szentírás a legszemélyesebb könyv, mely szíven üt bennünket, úgy a szinódusi könyvnek is személyre szóló mondanivalója van. Ha mindig a másikra várunk, vagy felsôbb utasításra, akkor mindig késésben leszünk. Személyesen és együttesen kell megvalósítanunk a szinódus rendelkezéseit és javaslatait, mindenkinek meg kell keresnie, ami rá vonatkozik. Kérem a Segédpüspök atyát, papokat, diakónusokat, híveket, akik eddig is fáradoztak a szinódus elôkészítésén, hogy velem együtt munkálkodjanak továbbra is. Ha valaki ismeri az egyház történetét, azt tudja, hogy sohasem volt olyan idôszak, amikor az evangéliumot ideálisan sokan és hosszú távon megvalósították volna. Még az Ôsegyház élete is tele van esendôséggel, pedig ôk nagyon közel voltak Jézus Krisztus föltámadásához, és a Szentlélek elküldéséhez. Minden korok keresztényeiben a lélek kész, de a test erôtlen. A mi Urunk ezt tudta, mert olyan vetésrôl mondta a példát, amelyben megterem a konkoly is. És ez így van 2000 éve, ezért biztosan mondhatjuk, hogy ezután sem lesz tökéletes, amit ezután teszünk. Követni akarjuk az Elsô Apostoli Zsinat és az utolsó II. Vatikáni Zsinat szellemét. Amelyben nem voltak ,,anathemák'', azaz kiközösítések, pozitívan azt szeretnénk megfogalmazni, amit meg kell tennünk. Nem ímmel-ámmal akarunk ezen fáradozni, hiszen Jézus azt tanította: ,,Isten országa erôszakot szenved, és erôszakosok ragadják el azt.'' (Mt 11,12.). Ami nem másokon való erôszakoskodást jelent, hanem önmegtagadások árán is vállalt kemény keresztény életet. Nekünk az a feladatunk, hogy olvassuk, megszívleljük, és mind többet valósítsunk meg a szinódusi elgondolásokból, és akkor mindannyian, papok és hívek püspöki jelmondatom szellemében elmondhatjuk azt, hogy élünk az ,,Isten Országáért''. ======================================================================== Tárgymutató A tárgymutatóban található utalások az egyes fejezetekben lévô ,,Javaslatok'' és ,,Rendelkezések'' kezdetű részek számozott bekezdéseire utalnak. A vastag betűvel szedett utalások a ,,Rendelkezések'' kezdetű részekben található bekezdésekben találhatóak. -- A -- anyakönyv 38, 50, 323, 324 apostol 3, 12, 14, 30, 96, 195, 198 -- Á -- áldozás lásd: szentáldozás áldoztatás 124, 125, 152 áldoztató 124 általános helynök 273 -- B -- beavató 39, 99, 139 befogadó közösségek 30, 90, 157, 322 betegek kenete 361 betegek szentsége 134 beteglátogatás 198, 218 bérmálás 45, 52, 115, 116, 117, 119, 125, 131, 153, 156, 352 biblia 3, 8, 11, 12, 34 bíróság 262, 275 bizottság 83, 194, 219, 263, 264, 273, 276, 297, 345, 353, 354, 355, 356 böjt 131, 186 böjtölés 186 börtön pasztoráció 375 búcsú 131 búcsúztató(k) 150, 163 bűnbánat szentsége 131 bűnbánati liturgia 251 -- C -- cigány pasztoráció 349, 353 -- CS -- család 3, 8, 18, 21, 30, 53, 70, 71, 76, 77, 78, 98, 127, 140, 149, 163, 172, 173, 174, 175, 177, 178, 180, 181, 182, 183, 188, 189, 190, 191, 192, 251, 252, 253, 255, 290, 308, 316, 334, 338, 364, 368, 374 családközösség 110, 176, 179 családközpont 183 családlátogatás 58 csoport 6, 10, 30, 43, 50, 53, 71, 100, 105, 110, 116, 119, 131, 135, 166, 168, 177, 188, 228, 236, 244, 315, 335, 363, 364, 365, 366, 371, 372, 376 -- D -- dispozíció 231, 265 -- E -- egyház 13, 33, 47, 70, 71, 76, 80, 90, 107, 113, 116, 117, 121, 138, 147, 168, 192, 193, 246, 248, 251, 280, 281, 283, 350, 360, 361, 366, 369, 373 egyházi 6, 8, 19, 76, 107, 109, 114, 151, 152, 163, 164, 177, 184, 196, 244, 246, 248, 251, 253, 277, 279, 285, 286, 299, 300, 305, 334, 345, 352, 361, 369 egyházi adó 114 egyházi bíróság 262, 275 egyházi hozzájárulás 290, 308 egyházi iskola 8, 56, 58, 61, 74, 88, 223 egyházi rend 196 egyházi Törvénykönyv 113, 117, 128, 158, 262, 312, 359 egyházjog 272 egyházközség(i) 67, 189, 274, 285, 286, 287, 290, 308, 312, 336, 357, 363, 376 (fô)egyházmegye(i) 4, 15, 23, 24, 27, 38, 39, 41, 47, 50, 55, 56, 75, 82, 84, 85, 93, 94, 99, 104, 117, 128, 147, 158, 160, 161, 168, 169, 171, 187, 188, 195, 199, 208, 209, 211, 213, 217, 220, 227, 228, 249, 254, 257, 258, 259, 260, 261, 262, 264, 267, 276, 292, 296, 297, 304, 305, 311, 314, 327, 329, 331, 332, 335, 340, 341, 343, 344, 345, 354, 356, 365, 366, 367, 368, 369 Egyházmegyei Hitoktatási Bizottság (EHB) 43, 56, 57, 59, 60, 66, 68, 69 Egyházmegyei Katolikus Iskolák Fôhatósága (EKIF) 84, 85 Egyházmegyei Papi Szenátus (EPSZ) 272 egyházmegyék 203 elöljáró 332 elsôáldozás 45, 110, 112, 115, 125, 131, 153, 154, 352 elsôáldozó 44, 52, 115, 134, 138 esperes 296, 305, 323 eukarisztia 115, 116, 117, 120, 207, 244, 251 eukarisztikus 120, 361 evangelizáció 1, 4, 9, 20, 21, 22, 23, 25, 26, 27, 37, 40, 82, 96, 169, 264, 268, 273, 311, 313, 317, 321, 327, 353 evangelizálás 2, 3, 24, 29, 32, 70 -- É -- ének 107, 119, 121, 122, 147, 150, 161, 347 érsek 62 érseki helynök 273 Érseki Hatóság 64, 65, 66, 84, 129, 159, 203, 276, 278, 285, 286, 287, 288, 298, 299, 301, 302, 305, 306, 318 Érseki Hivatal 285, 300, 305 -- F -- feladat 3, 4, 23, 37, 77, 97, 100, 106, 119, 138, 166, 212, 221, 227, 231, 242, 244, 251, 260, 264, 273, 284, 311, 323, 329, 333, 334, 335, 344, 364, 374 felajánlás 8, 50, 110, 351 felelôs(ök), felelôsség 8, 10, 14, 70, 107, 166, 171, 189, 195, 265, 271, 273, 280, 282, 286, 295, 312, 333, 350 felnôtt keresztelés 115, 125 felnôttképzés 30, 35, 36, 40, 41, 52, 249, 342, 343, 344 felvétel 35, 39, 44, 79, 99, 105, 109, 254, 351, 372 fôegyházmegye(i) 15, 23, 24, 27, 38, 39, 41, 50, 55, 56, 82, 84, 85, 93, 94, 99, 160, 161, 168, 169, 171, 187, 188, 195, 199, 208, 209, 211, 213, 217, 220, 227, 228, 254, 257, 258, 259, 261, 264, 267, 276, 296, 297, 304, 311, 314, 327, 329, 331, 332, 335, 340, 341, 343, 344, 345, 354, 356, 365, 366, 367, 368, 369 fôpásztor 2, 3, 15, 23, 37, 56, 93, 94, 101, 104, 117, 124, 128, 152, 158, 171, 195, 197, 208, 220, 227, 240, 241, 263, 264, 268, 272, 273, 276, 303, 347, 348, 375 -- G -- gazdaság(i), gazdaság(os) 251, 261, 277, 297, 333, 334, 339 Gazdasági Bizottság 276, 297 gondozás 27, 219, 244, 258, 329, 371, 372, 375 -- GY -- gyászmise 127 gyermek 7, 14, 18, 35, 38, 43, 44, 45, 50, 67, 70, 71, 73, 74, 80, 81, 89, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115, 120, 123, 131, 134, 140, 141, 154, 155, 172, 176, 177, 178, 179, 180, 185, 190, 315, 334, 346, 351, 352, 360, 374 gyermek katekumenátus 112 gyermek keresztelés 109, 154, 352 gyónás 131, 134, 142, 202, 207, 361 gyóntatás 133 gyóntató szoba 133 -- H -- házas 188, 252 házasság(i), házasságkötés 110, 116, 117, 131, 136, 138, 139, 140, 141, 143, 144, 145, 146, 162, 174, 177, 184, 193, 251, 252, 352, 362 házassági felmentés 143, 162 házassági perek 145 házasságrendezés 110, 184 helyettesítés 204, 266 hiány 30, 108, 145, 146, 244, 246, 248, 251, 261, 273, 288, 306, 348 hitoktatás 8, 43, 47, 50, 52, 56, 61, 67, 68, 80, 106, 110, 111, 112, 115, 119, 135, 139, 154, 155, 191, 315, 322, 334, 351, 360 hitoktató 37, 42, 50, 55, 56, 58, 59, 60, 62, 63, 64, 65, 68, 69, 81, 107, 209, 223, 276, 283, 284, 288, 302, 328, 360 hitoktató képesítése 55 hitoktatói óradíj 276 hitoktatók továbbképzése 37, 54, 58, 60 hittankönyvek 42, 65 hivatal(i), hivatal(os) 257, 263, 280, 285, 288, 294, 300, 305, 306, 334 hivatás 14, 98, 172, 190, 219, 221, 223, 225, 229, 230, 232, 234, 238, 239, 243, 244, 248, 329 hivatásgondozás 219, 329 hívek könyörgése 122 hívek közössége 18, 30, 47, 48, 53, 116, 244, 335, 337 homília 187 -- I -- ifjúság(i) 9, 10, 14, 51, 71, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 116, 119, 121, 130, 172, 190, 192, 219, 221, 251, 264, 270, 328, 334, 342, 366 ifjúsági csoport(ok) 105, 116, 119 igehirdetés 5, 106, 360 ima, ima(hét) 20, 120, 147, 234, 334, 357, 359, 364 ingatlan(ok) 277, 294, 295, 298, 300 intézmény(ek) 73, 76, 80, 82, 84, 87, 91, 98, 105, 146, 169, 228, 263, 338, 342, 357, 360, 369 iskola(i) 28, 43, 46, 56, 58, 61, 71, 73, 75, 76, 77, 79, 80, 83, 86, 156, 327, 360 istentisztelet 107, 129, 159, 234, 347, 349, 361 -- J -- jegyes(ség) 35, 136, 137, 141, 142, 143, 162, 175 jegyeskurzus 140, 175 jegyesoktatás 136, 138 jogász 194 -- K -- katolikus 7, 11, 12, 13, 14, 17, 25, 33, 61, 71, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 87, 88, 100, 102, 103, 110, 127, 141, 143, 144, 146, 162, 183, 221, 252, 256, 313, 320, 337, 345, 360, 361, 362 katolikus intézmény 73, 76, 82, 84, 87, 360 katolikus iskola 7, 61, 71, 73, 75, 74, 75, 77, 78, 79, 82, 83, 84, 86, 221 karitász 8, 20, 119, 135, 228, 247, 287, 342, 363, 364, 365, 366, 367, 368, 370, 371, 372, 373, 374, 375, 376, 377 katekézis 11, 33, 34, 37, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 54, 58, 109, 116, 138, 139, 172, 173, 187, 190, 251, 315, 322 katekumen 30, 38, 52 katekumenátus 7, 33, 38, 39, 43, 45, 52, 58, 110, 112, 115, 116, 138, 139, 155, 156, 157, 193, 225, 315, 322 Katolikus Ifjúsági Iroda 102 kántor 107, 121, 150, 161, 163, 283, 284 keresztelési oktatás 109, 110 keresztelési szertartás 115 keresztelési tanú 113 keresztség 108, 110, 115, 116, 117, 352 keresztszülô 113, 114, 116 képzés 23, 29, 30, 34, 35, 36, 37, 40, 41, 52, 54, 55, 58, 60, 75, 87, 91, 92, 94, 161, 169, 202, 220, 245, 249, 256, 262, 267, 325, 338, 341, 342, 343, 344, 345, 365 kézbe áldoztatás 124 kispap 221, 224, 240, 348 kollégium 9 költségvetés 67, 285, 287, 289, 323 közösség 6, 11, 18, 20, 30, 36, 43, 44, 45, 47, 48, 50, 52, 53, 58, 59, 60, 71, 90, 91, 95, 96, 98, 100, 103, 104, 107, 108, 109, 110, 115, 116, 119, 125, 134, 157, 165, 166, 167, 168, 173, 176, 179, 187, 196, 197, 198, 201, 205, 206, 231, 244, 246, 280, 309, 312, 313, 314, 316, 319, 322, 326, 327, 332, 334, 335, 337, 341, 346, 350, 351, 357, 359, 361, 364, 366, 372 -- L -- látogatás 58, 198, 218, 288, 306, 368, 375 lelkigyakorlat 29, 58, 87, 94, 131, 172, 202, 203, 207, 211, 221, 249, 329, 364 lelkipásztor(i) 8, 24, 29, 58, 82, 101, 114, 119, 135, 143, 152, 160, 162, 166, 169, 185, 195, 197, 200, 201, 202, 204, 205, 208, 209, 221, 231, 235, 244, 246, 248, 250, 253, 263, 264, 265, 267, 268, 269, 270, 273, 280, 294, 309, 310, 321, 327, 328, 330, 331, 342, 348, 350, 351, 358 lelkipásztori központ 270 lelkipásztori munka 270 lelkipásztori munkatárs 152, 160, 204, 205, 253, 265, 267, 268, 310, 327, 348 lelkipásztori szolgálat 244 lelkipásztorkodás 101, 200, 244, 328 lelkiségi mozgalmak 25, 36, 53, 92, 165, 166, 167, 169, 170, 171, 224, 313, 364 leltár 294, 295, 296, 301, levél, (kör)levél 104, 105, 203, 327 levéltár 258, 271, 324, 342 liturgia 34, 39, 45, 72, 106, 107, 121, 122, 124, 127, 131, 138, 247, 251, 334, 352 liturgikus 72, 106, 107, 124, 127, 131, 151, 152, 160, 251, 347, 348 liturgikus (szent) cselekmények 72, 106, 115, 160 liturgikus elôírás 124, 127 liturgikus ének 107, 347 liturgikus könyvek 131, 348 liturgikus öltözék 151, 160 liturgikus ruhák 106 -- M -- megújulási mozgalmak 165, 168 média 13, 32, 334, 342, 345, 370 ministráns 122, 219, 220, 241 miseadomány 127, 128, 158 miserend 266 miseszándék 128, 158 mozgalom 25, 36, 53, 71, 92, 165, 166, 167, 168, 169, 170, 171, 224, 313, 334, 357, 364 munkanélküliek 368, 374 műalkotás 301 -- N -- nagycsütörtök 125, 220 nászmise 125 nemzetiség(ek) 265, 346, 347, 348 -- O -- oktatás(i) 15, 37, 40, 43, 46, 60, 73, 76, 78, 82, 84, 85, 87, 91, 98, 119, 123, 173, 192, 251, 360 oltár 247, 282 oltáriszentség 131 olvasmányok 81, 115, 122 óvoda, óvodás(ok) 49 -- Ö -- ökumenikus 8, 143, 162, 354, 355, 356, 357, 358, 359, 360, 361, 362 Ökumenikus Bizottság 354, 355, 356 ökumenikus esküvô 143, 162 ökumenikus imanyolcad 359 ökumenikus istentisztelet 361 -- P -- pap 15, 23, 28, 29, 37, 86, 91, 94, 98, 100, 101, 102, 108, 124, 127, 128, 129, 132, 140, 143, 148, 151, 158, 159, 162, 175, 188, 195, 196, 197, 198, 199, 200, 201, 202, 204, 206, 207, 208, 209, 210, 212, 213, 214, 215, 216, 217, 218, 219, 220, 221, 222, 223, 224, 225, 226, 227, 229, 230, 231, 232, 234, 235, 236, 237, 238, 239, 240, 241, 242, 243, 244, 246, 248, 249, 251, 260, 261, 265, 267, 273, 276, 282, 293, 304, 305, 307, 333, 334, 345, 347, 348, 350, 356, 375 pap élete 195-218, 226 paphiány 244, 246, 248, 261, 273 papi 98, 101, 151, 188, 195, 196, 197, 198, 202, 203, 207, 215, 223, 225, 226, 229, 231, 232, 234, 238, 239, 244, 249, 293, 307 papképzés 219-243 papi közösség 198, 231 papi lelkigyakorlat 202, 203, 211 papi öltözet 151, 215 papi továbbképzés 267, 345 pap lelki élete 207 papnevelés 226, 227 papnövendékek 220, 227, 229, 232, 235, 236, 237, 241, 242 pasztoráció 89, 219, 251, 273, 321, 334, 349, 353, 375 pasztorális bizottság (tanács) 273 pedagógus(ok) 74, 75, 81, 87, 302 persely 122, 285, 287, 377 pénzkezelés 285-293 pénztár(os) 261, 285, 286, 287, 290, 296, 308 pénztárkönyv 285, 286, 288, 306, 377 plébánia(i) 6, 10, 14, 15, 17, 18, 19, 20, 24, 30, 31, 34, 38, 41, 43, 47, 48, 49, 50, 52, 53, 58, 61, 71, 75, 90, 96, 100, 102, 104, 105, 108, 110, 116, 119, 127, 129, 135, 136, 137, 138, 140, 153, 159, 163, 164, 165, 166, 168, 169, 175, 178, 179, 180, 181, 182, 187, 189, 193, 200, 220, 228, 232, 236, 237, 239, 244, 250, 251, 258, 260, 264, 265, 266, 267, 269, 271, 274, 280, 285, 286, 287, 288, 291, 292, 293, 294, 295, 296, 299, 301, 304, 309, 310, 311, 312, 313, 314, 315, 316, 317, 319, 320, 321, 322, 323, 324, 325, 326, 329, 332, 334, 336, 341, 342, 346, 347, 350, 351, 353, 357, 359, 363, 366, 369, 371, 372, 374, 376 plébániai közösség 6, 20, 52, 53, 58, 71, 96, 108, 116, 119, 165, 166, 312, 313, 316, 322, 326, 350, 351, 366 plébános 22, 25, 30, 49, 50, 56, 67, 82, 105, 108, 136, 137, 150, 152, 153, 161, 175, 193, 197, 210, 232, 240, 244, 267, 268, 269, 271, 288, 295, 296, 303, 306, 310, 312, 315, 316, 318, 320, 321, 322, 323, 337 plébániavezetô 41, 295, 296, 322 prédikáció 82, 123, 346 püspök 244, 251 püspöki helynök 3, 23, 40, 264, 273 -- R -- rádió 13, 32, 50, 314 referens 30, 59, 188, 189, 264, 273, 344, 345 rekollekció 202, 210, 249 -- SZ -- szabadnap 212 szabadság 8, 21, 212 szabály(ok), szabály(zat) 131, 189, 256, 259, 271, 274, 280, 285, 291, 312, 320, 354, 362, 363, 367, 376 szakmunkásképzô 80 számadás 285, 323 szeminárium 12, 98, 227, 229, 233, 236, 349 Szent Antal 287, 377 szentáldozás 45, 187, 361 szentbeszéd 22, 135 szentgyónás 131, 134, 142, 202, 207, 361 szentelmény 251 Szentírás 11, 196 szentkenet 361, 372 Szentlélek 1, 248 szentmise 115, 117, 122, 124, 127, 128, 129, 130, 159, 180, 313, 346, 372 szentség(ek) 29, 34, 39, 44, 45, 52, 55, 58, 61, 99, 109, 115, 117, 126, 131, 134, 135, 136, 139, 147, 153, 155, 157, 174, 193, 196, 239, 246, 251, 252, 315, 352, 361 szertartás(könyv) 33, 45, 106, 115, 127, 143, 144, 150, 151, 162, 244 szerzetes(ek) 86, 98, 223, 232, 327, 328, 329, 330, 331, 332 szerzetesrend(ek) 329, 330, 332 szinódus 24, 51, 170, 171, 226, 263, 321, 326, 331, 341 szinódusi 264, 273, 311 szinódusi bizottság 273 szülô(k) 18, 35, 58, 70, 73, 81, 82, 109, 110, 111, 113, 114, 116, 177, 179, 191, 346, 352 -- T -- tanács(adó) 84, 183, 184, 273, 312, 320, 367 tárgyak, tárgyi 169, 256, 258, 271, 279, 280, 295, 300, 301, 342 temetés(i) 22, 125, 127, 147, 149, 150, 151, 152, 163, 164, 251, 351 temetési mise 125 temetési szertartáskönyv 150 temetô(k) 299 templom 10, 16, 30, 31, 108, 119, 122, 123, 124, 126, 130, 133, 134, 141, 143, 162, 178, 280, 295, 301, 349, 362 templombúcsú 131 templompénztár 285, 286, 287 testület 41, 53, 76, 119, 189, 272, 274, 285, 295, 296, 310, 312, 320, 325, 326, 335, 336, 341, 353, 363, 376 továbbképzés 29, 37, 54, 58, 60, 75, 87, 161, 169, 202, 249, 256, 262, 267, 341, 345 tömegkommunikáció 81 -- Ü -- ügyvéd 281 ünnep(ek), ünnep(el) 31, 34, 47, 72, 88, 93, 106, 117, 120, 121, 122, 131, 180, 207, 233, 251, 313 -- V -- vasárnap 5, 115, 122, 126, 127, 129, 148, 159, 178, 180, 234, 243, 244, 248 végrendelet 281, 296, 305 világi(ak) 13, 18, 24, 32, 37, 86, 91, 100, 152, 204, 206, 209, 219, 253, 254, 261, 262, 263, 281, 283, 295, 310, 316, 317, 330, 333, 334, 335, 337, 338, 340, 342, 344, 345, 355 világi hívek 281, 337, 345, 355 világi hívôk 32, 152, 263 -- ZS -- zsinat(i) 248, 326