Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Benkics József: A világvallások és a kereszténység A nagy világvallások rövid áttekintése keresztény szemmel A könyvet ajánljuk mindazoknak, akik lényegre törô választ keresnek arra, hogy a különbözô világvallások mikor és hogyan jöttek létre, és mit tanítanak az ember céljáról. Lektorálták: Katona István rk. lelkész Dr. Rózsahegyi István belgyógyász Dr. Bergmann Erzsébet pszichológus Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Világvallások a számok tükrében Képek a világvallások életébôl Elôszó Párbeszéd a kereszténység és más vallások között Miért és hogyan célszerű párbeszédet folytatni? A világvallások értékeinek megbecsülése A járható út Hol az igazság? Milyen a viszony a keresztény és más vallások között? A missziók kérdése A hinduizmus A brahmaizmus alapforrásai A hinduizmus építészete és szobrászata A brahmanizmus (hinduizmus) tana Utak az istenség felé A mohamedanizmus és a kereszténység hatása a hinduizmusra A buddhizmus A buddhizmus forrásai A buddhizmus tana A buddhizmus elterjedése A rosszat jóval viszonozni A konfucianizmus A konfucianizmus forrásai és tana Taoizmus A taoizmus forrásai és tana A sintoizmus A sintoizmus tana A judaizmus A judaizmus a reneszánsztól napjainkig A judaizmus forrásai A judaizmus tana és szertartásai Az iszlám A vallásalapító Mohamed Az iszlám terjedése Az iszlám hitigazságok és szertartások A Korán Jézus Krisztus és a vallásalapítók összehasonlítása Jézus Krisztus fôbb sajátosságai A fôbb vallásalapítók és Jézus Krisztus Az Isten emberi megközelítése Forrásmunkák Isten az ember szívébe ültette a hozzátartozás vágyát, melyet csak a gátlástalan élet és az önzô anyagi érdek rombolhat le. Arató László ======================================================================== A könyv elektronikus kiadása Ez a program az azonos című második kiadásának elektronikus változata. A könyv 1999-ben jelent meg a Márton Áron Kiadó gondozásában, az ISBN 963 9011 27 4 azonosítóval. Az elektronikus változat Arató László, a Márton Áron Kiadó igazgatójának engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori (és cserkész) célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Márton Áron Kiadó tulajdonában van. A program tartalmazza a könyv képanyagát alacsony, képernyô felbontásban. A program csak 256 színű képernyôbeállítás mellett tudja a képeket hitelesen mutatni, ha ennél kevesebb szín van definiálva, a képek torzítva jelennek meg. Ebben az esetben állítsa át a képernyôt legalább 256 színre és indítsa újra a programot. A nyomtatott könyvet a Márton Áron Kiadó könyvesboltjában lehet megvásárolni, címe: 1035 Budapest, Kórház u. 37. (az Országos Lelkipásztori Intézet épületében, a Flórián üzletház gépkocsiparkolója mögötti templomtornyos épületben). ======================================================================== Világvallások a számok tükrében Katolikus: 1 081millió 20,5% Mohamedán: 953millió 18,8% Hindu: 720millió 14,4% Protestáns: 379millió 7,6% Ortodox: 331millió 6,3% Buddhista: 269millió 5,9% Taoista: 31millió 0,6% Zsidó: 17millió 0,3% Egyéb és ateista: 1 273millió 25,6% 5 100millió 100,0% --------------- --------- Keresztény összesen: 1 728millió 34,4% Forrás: Fischer Weltalmanach 1994. ======================================================================== Képek a világvallások életébôl Kattintson az oldalszámra vagy a kép tartalmára, hogy kivetítse a képet! Oldal Kép 10 A hindu brahmaizmus szentélyenként is változó számos istene közül ismertetünk néhányat: Laxmi 10 Genesha 11 Durga 11 Shiva 12 Japán Buddha-szobor, készült 1053-ban 12 A dalai lámák téli rezidenciája a Potala palota (a Buddhizmus Megszentelt Palotája) -- A III. században Songtan Gambo király építtette 13 Confuciusról elnevezett temetôben áll a vallásalapító filozófus szobra sírja felett 13 A temetô, ahol Confucius nyugszik a Song-dinasztia idejébôl származó állatszobrokkal, melyek az ,,elmúlhatatlanság'' jelképei 14 Confucius temploma Kínában 14 Confucius templomának belseje 15 Shintoista esküvôi körmenet Japánban. A menyasszony fehér fejfedôt,a vôlegény ún. hakamát visel, felette fekete kimonóval. 15 Japánban a jegyespárok többsége shintoista szertartás szerint köt házasságot. A ceremónia része a nemzeti ital, a szaké (rizspálinka) megízlelése. 16 Az új évet köszöntô shintoista ünnep idején az ünneplô japánoktól zsúfoltak a nagyobb templomok és szentélyek 16 Az 1052-ben épült kiotói ,,Fônix templom''. (Huu-du) 17 Tóra-tekercs -- Mózes könyvének héber szövegével 17 Mózes szobra Rómában a San Pietro in Vincoli bazilikában, 1540-ben készítette Michelangelo 18 Dávid király sírja Jeruzsálemben 18 A jeruzsálemi Sirató Fal, mely a Salamon király idejében épült és a rómaiak által 70-ben lerombolt templom egyetlen épségben maradt falszakasza. A templom helyén mohamedán mecset áll. 19 Mekka felé leboruló mohamedán zarándokok Jeruzsálemben az egykori zsidó templom romjain épült mecsetnél... 19 ...és az iszlám legfôbb szentélyében, Mekkában, a Kába-kônél 20 Modern mohamedán mecset Abu Dhabiban (Egyesült Arab Emirátus) 20 Mekka (Szaud-Arábia), középen a Kába (kocka) kô. A hatalmas márványtömb jóval kisebb méretű, fekete meteorkövet foglal magába. Minden mohamedán életében egyszer köteles odazarándokolni és a követ imádkozva hétszer megkerülni 21 Krisztus születésének helye a betlehemi barlang-templomban 21 A Szent Család házát magába foglaló modern templom Názáretben 22 Jézus keresztrefeszítésének helye a Kálvária dombon épült bazilika belsejében 22 Michelangelo Pietŕja Rómában, a Szent Péter Bazilikában 23 Jézus föltámadásának ábrázolása a XV. századi Mátyás Graduáléban, a szentmise gregorián énekgyűjteményében 23 A legrégebbi ismert újszövetségi kézirat-maradvány a 125-150 közötti évekbôl. A szövegtöredék János evangéliumának másolata görög nyelven 24 A II. Vatikáni Zsinat (1962--65) egyik ülése Rómában a Szent Péter bazilikában, amely az apostol sírja felett épült 24 A Szent Péter téren hívek százezrei várják a pápa húsvéti üzenetét és áldását ======================================================================== Elôszó Ezt a könyvet elsôsorban a fiataloknak és az érdeklôdô felnôtteknek szánom, azoknak, akik lényegre törô áttekintéssel kívánnak tájékozódni az emberek milliárdjaiban elevenen élô természetfeletti kapcsolataikról és azok tanairól. Földünkön mintegy nyolc jelentôs történelmi múlttal rendelkezô vallási csoportosulás terjedt el, de -- legnagyobbrészt ezekbôl kiszakadva -- számtalan kisebb-nagyobb vallási közösség is működik. Az érdeklôdôk tájékoztatására, a vallások tanaiban való eligazodására és a vallási hovatartozásra, annak megítélésére, segítségképpen szeretném ajánlani ezt a könyvet. Könyvünk a nagy világvallások részletes ismertetésétôl eltekint, s csak nagy vonalakban mutatja be azok tanítását. A fô hangsúlyt az egyes vallások legjellegzetesebb tulajdonságainak és tanainak bemutatására helyezem, az alapítók életének tárgyilagos bemutatása mellett. Teszem mindezt azért, mert a magát semlegesnek mondó ateista liberalizmus azt állítja, hogy a kereszténység is csak egy a fôbb nagy vallási csoportok közül, melyet emberi alapítója hozott létre, úgy, miként a többi vallásalapító is tette. Ám ha összevetjük a világvallások alapítóinak életét, egyedül Jézus élete visel számos olyan jelet, amely messze túlmutat a merôben emberi adottságokon. Az igazságot keresô ember nyomában A mai ember sokfelé keres választ élete alapvetô kérdéseire, mert mint értelmes lény ôsidôk óta kutatja létének okát, értelmét -- és azt, hogy honnan való és hová tart élete. Amikor az ember elôször volt képes uralkodni a tűz felett, akkor melegedett mellette, és a tűz lángnyelveinek fényével jelzést adott környezete felé. Életjelet és a térben világítást adó fényt. Ugyanis az ember értelmes mivoltának egyik következménye és egyben bizonyítéka, hogy mindent meg akar ismerni, tudni, és a megismert dolgok felett uralkodni akar. Az ember történelme a megismerés kíváncsi vágyával és a maga lehetôségeivel a tapasztalható valóság végsô okát -- a sokszor számára megfoghatatlant -- kutatja. Így jutott el a létezés más dimenziója felé, és így alakultak ki évezredek során az ôsi népek természeti vallásai (melyek gyakran a hatalom erejével terjedtek el széles területeken). Ez az érdeklôdés teremtette meg: a) a sok ezer éves keleti vallásokat --, majd egyes nomád népeknél a sámánkultuszt, az ôsi hitet és áldozati tüzeket, melyeket a természet ismeretlen erôi felett uralkodó isteneknek gyújtottak. Ezekben az ôsi vallásokban nemegyszer fellelhetô az ôsszülôk Isten-élményének deformált halvány változata. b) a világ létezésére vonatkozó végsô okok keresése hívta létre a görög filozófia különbözô bölcseleti irányzatait és c) a tudomány kíváncsiságát, mely egyre többet ismer meg a sok milliárd éves egyre táguló Világegyetem és a mintegy 4,5 milliárd éves ,,Kék Bolygó'' vagyis a Föld keletkezésérôl, létérôl, létfolyamatairól, az ôstengerek éledezô növény- és állatvilágától az emberig. Mindezekben egyre jobban feltárul az ember elôtt a dolgokban lévô rend és célszerűség. A tudomány az anyagvilág törvényszerűségeiben zseniális rendezôelvet fedezett fel, amely egy általunk felmérhetetlen végtelen Értelemre utal. Az ember keresô kíváncsisága, mellyel fel akarja fedezni a látható világot, és ugyanakkor választ várva saját élete végsô nagy kérdéseire, tiszteletreméltó törekvés, hiszen az ember értelmes szellemisége készteti ôt erre. Isten az ember által elérhetô eredményeken túl a kinyilatkoztatásban adott választ a keresô embernek (,,Én vagyok Aki vagyok'' Kiv 3,14). A létét keresô ember több mint minden más élôlény Mert: 1. nemcsak keresi az igazságot, 2. de képes szolgálni vagy vele szembeszállni is szabad akaratával, 3. és képes felismerni a véges emberi értelem ismeretszerzô képességének határait is. A pszichológia (lélektan) az értelmes és gondolkodó ember szellemi tevékenységének mibenlétét elemzi. Kutatásai során felismerte azt, hogy az ember lelki erôi bizonyos mértékig megismerhetôk és feltárhatók. A Szentírást nyitott szívvel olvasó ember ráébred, hogy Isten parancsa szerint kell cselekednie: ,,...töltsétek be a Földet és hajtsátok uralmatok alá.'' E parancs jegyében az Istentôl származó és emberben létezô szellemi erô uralni képes a test anyagát. Pl. a pszichoszomatikus betegségekben a pszichikus feszültségek testi betegségnek látszó tüneteket okoznak -- valójában a test tényleges betegsége nélkül. (Pl. magas vérnyomás). Az emberi szellem személyisége révén uralkodni képes a teste felett. Ezt igazolja hôsi példákkal a szentek élete, önuralma, vagy a hôsök és vértanúk tudatos önfeláldozása. A hétköznapi életben a tudatos önnevelés és önfegyelem a dicséretes eredményeken túl érdekes jelenségeket is elôidézhet. Ezeknek kisarkított formája a fakírok testi fájdalmat nem érzô lelki ereje, amely elnyom minden külsô testi sértésbôl eredô fájdalmat, amely az embert érheti. Az ember lelki erôi tehát sokféleképp tudják uralni a testet, de ez a ,,hatalom'' véges, mert a test halálával befejezôdik. Ugyanakkor végtelen is, mert az emberi szellem eljuthat a valóság lényegének felismeréséhez: ,,Sok minden van, amit tudunk, még több, amit nem tudunk, de az biztos, hogy Isten van.'' (Albert Einstein) Ez a rátalálás az ember örök életének kulcsa. A sokféle ôsi és mai világvallások bábeli zűrzavarában, tiszteljük az ôsember és az elôzô korok valóságot keresô törekvéseit. Az Isten azonban egyféle, egy, ugyanaz és örök. Önmagát folyamatos kinyilatkoztatásban tárta fel választott népe elôtt, míg végül földre jött Fiában saját maga tanított meg bennünket mindarra, amit szükségesnek tartott megváltásunk során velünk közölni. Íly módon életünket szabadon hozzá igazíthatjuk, s így valósíthatjuk meg az Istennek a teremtett ember örök boldogságát jelentô gondolatát. A mai keresztény ember gondolkodását figyelembe véve Péter apostollal együtt mondhatjuk: ,,Uram kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak.'' (Jn 6,68) Péter az Egyház kôsziklája, és ezen a kôsziklán állva nézhetünk vissza az emberiség Isten felé kapaszkodó -- sokszor oly tragikus -- erôfeszítéseire, s annyi tévedést átélt múltjára és jelenére. Ugyanakkor Krisztus tanításába kapaszkodva remélhetünk egy boldogabb, keresztényibb jövôt. A szerzô ======================================================================== Párbeszéd a kereszténység és más vallások között A vallások közötti párbeszéd és szembesítés az új idôk jele. Buzdítás arra, hogy elmélyítsük azonosságunkat és értékeinket. Az elkövetkezô oldalakon összefoglalóan ismertetjük a világvallások fôbb jellemzôit. A világ jó részén, így hazánkban is, a kereszténység része kultúránknak és sokak számára élettapasztalat. Errôl most nem kívánunk részletesen szólni, hanem csak utalunk legfôbb sajátosságaira. A kereszténység a többi vallással szemben valami ,,újat'' hord magában. Hirdeti, hogy a gondolkodó és értelmes ember nem élhet vallás nélkül. Erre talán saját kiszolgáltatottsága és a természet erôitôl való félelme készteti? -- mint terjesztették az ateista materialisták. Nem. Isten szükségességének sokkal mélyebbek a gyökerei. Az ember keresi az Istent, mert mint Isten értelmes teremtménye, vágyakozik arra, hogy felismerje Ôt, és Vele éljen. Tehát nem csak a földi otthonáért, a termelés vagy a munkája eredményességéért, az érvényesülésért vagy a kultúráért él az ember. Ôt Isten önmagának teremtette. Minden keresés, így Isten keresése is feszültséget rejt magában, mert Isten a maga végtelenségével meghaladja a véges teremtmény számára elérhetôt. Ezért az embernek idônként úgy tűnik, mintha a vallás zsákutcába jutna. Pedig a kereszténység újdonsága nem csak abban áll, hogy az ember keresi Istent, hanem abban is, hogy az Isten az, aki önként kinyilatkoztatta magát az embernek, végül a legteljesebb módon Jézus Krisztus által. A kereszténység újdonsága és azonossága az emberré lett Isten, Jézus Krisztus személye, az embert megváltó kereszthalálával és dicsôséges feltámadásával, tehát azzal, hogy valóságos ember és valóságos Isten. Benne a távoli Isten közelivé vált, s a velünk lévô Isten pedig a mi Istenünkké lett. A keresztény ember számára Jézus Krisztus nemcsak példakép és tanítómester. Az ember nem üdvözülhet saját erejébôl, saját erkölcsi törekvéseibôl, sem vallási érdeklôdés révén. A vallás önmagában nem üdvözíti az embert. A vallásos hit adomány, kegyelem, ajándék, amit elfogadni és gyümölcsöztetni kell. Semmi másra vissza nem vezethetô élmény a személyes Isten megtapasztalása, s az Isten szándéka szerinti hozzá való igazodás üdvözítheti az embert. A kereszténység ezért nem merô emberi bölcsesség, ideológia vagy erkölcsi tökéletességre vezetô út és nem is egy általános hit Istenben. A kereszténység az emberré lett Istenbe, Jézus Krisztusba vetett hit, ,,önátadás'' személyének, elszakíthatatlan ,,hozzákötôdés''. A keresztényre jellemzô az eleven, tényleges kapcsolat Jézus Krisztussal, az élô Isten Fiával, aki mérhetetlen szeretetébôl önmagát áldozta fel értünk. A vallásban más dolgok is lehetnek fontosak, de emellett minden más csak másodlagos, s csak ezzel összefüggésben van jelentôsége. Európában és így Magyarországon is gond az, hogy maguk a keresztények sem ismerik eléggé a saját vallásuk lényegét. Ahhoz, hogy más vallások tanítását megértsük, elôbb saját hitünk ismeretében kell elmélyülnünk. Tennünk kell ezt azért is, mert vallásunk szélesebb körű és alaposabb ismerete elôsegíti más vallásokról alkotott véleményünk helyes értékrend szerinti kialakítását. Sok keresztény testvérünk él a világban, akik felületes ismereteket szereztek az ôsi keleti vallásokról is. Kiragadtak tanítási részeket, és saját elgondolásaik alapján átformálták azokat. Így adják tovább, vagy népszerűsítik ôket -- rendszerint anyagi haszon fejében (Pl. reinkarnáció). Fontos tehát, hogy az ôsi vallásokat és tanításaikat is tárgyilagosan megismerjük, mert csak így találhatók meg ,,a párbeszéd'' közös reális szálai. ,,A fél tudás rosszabb mint a nem tudás'' -- tartja a mondás, hiszen, ha mélységeiben nem ismerünk valamit, akkor nem is vagyunk alkalmasak arra, hogy felelôsen véleményt alakítsunk ki sem pro, sem kontra. Miért és hogyan célszerű párbeszédet folytatni? Az emberiség történelme századunkban a kozmosz meghódításának korszakába lépett. A távközlési eszközök megdöntötték az ezeréves kapcsolatrendszeri szokásokat. Az egész világ szinte egy nagy faluvá változott. Úgy tűnik, hogy a népek és kultúrák sem nélkülözhetik többé egymást. Ebbe a kialakuló új kapcsolatrendszerbe a világvallások is közismertekké váltak. Korunkban az elszigetelôdés lehetetlen. A szembesítés és a párbeszéd elkerülhetetlenné vált, de csak úgy van értelme, ha az pozitív és gazdagító. A II. Vatikáni zsinat tudatára ébredt ennek a valóságnak. Azonkívül korunk emberének az elvilágiasodása és az ateizmus veszélye is arra készteti a vallásokat, hogy azt keressék, ami közelebb hozza egymáshoz ôket, nem pedig azt, ami elválasztja. Nemcsak történelmi okok, hanem a hittudomány és az egyházfelfogás elmélyülése miatt is új közfelfogás alakult ki a keresztények között a más vallásokkal való kapcsolatról, éspedig: a párbeszéd szükségessége. A párbeszéd szót azonban nem szabad könnyelműen venni, mint egy varázsszót, ami megold minden gondot e téren. Nem kell lebecsülnünk azokat a rendkívüli nehézségeket, amelyek akadályozzák a párbeszédet. A múlt háborúk és ellenségeskedések és egyes vallások szélsôséges csoportjai még mindig erôsen éreztetik hatásukat. Az igazi párbeszéd ezeknek áthidalásával kezdôdik. Napjainkban több okból kifolyólag változnak az álláspontok. Ez pedig nemcsak hogy helyénvaló, hanem szükséges is. A keresztények számára -- miután elismerték más vallások létjogosultságát és a velük való párbeszéd szükségességét -- felvetôdik a kérdés, hogyan lehet megvalósítani az egybevetést, esetleg összehangolást, s ily módon az egymás felé való közeledést. A gond elsôsorban itt sem az elvek elfogadásában van, hanem abban, hogy lehet- e azokat a gyakorlatban is kivitelezni. Ez annál is inkább nehéz, mert a vallást -- bármelyikrôl van szó -- nem lehet részekre bontani, az egyes elemeit elfogadni, és a többit kizárni, mert a vallás mindegyik eleme szorosan fűzôdik egymáshoz, s együtt alkot egészet. Figyelemre méltó, hogy az utóbbi években szinte valamennyi vallás teológusa megpróbálta kiemelni a különféle vallásokban fellelhetô közös alapot. Ezekben az ember Isten-keresése és a Szentlélek kiáradása figyelhetô meg. ======================================================================== A világvallások értékeinek megbecsülése A nyitottság és a párbeszéd szellemében, amit a II. Vatikáni zsinat hangsúlyozott, a keresztényeknek tehát keresniük kell a más vallásokban rejlô értékeket, hiszen ezekben is a Szentlélek működik. Elsô helyen fontos tekintettel lenni arra, hogy a más vallások nem a múlt merev, megváltoztathatatlan emlékművei, hanem azok ki vannak téve az idô jótékony hatásának. Azonkívül tudnunk kell azt is, hogy a mozdulatlanságra hajló vallási eszméknél és rendszereknél fontosabbak a ,,vallásos emberek'' a maguk vallásos magatartásával. Ezen a szinten a találkozásoknak és párbeszédeknek rendkívül ôszintéknek, megértôknek és építô jellegűeknek kell lenniük! A keresztény ember más vallásokban is fölfedezi Krisztus teljességének ,,megsejtését'', vagy az elôkészületet Krisztus teljességére. Ahogy az egyházatyák bizonyos filozófusokat a pogányság prófétáinak tekintettek (Pl. Platón), mi is így nézhetünk ma más vallások nagy tanítómestereire, kiknek nemcsak tanításaik, hanem értékeik Krisztus misztériumában találhatják meg alapjukat és igazolásukat. A járható út Valóban fontolóra kell vennünk, amit Gandhi mondott: ,,Ha egy ember megértette saját vallásának lényegét, akkor megértette más vallások lényegét is.'' Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ahol igazi a vallásos magatartás, ott megtalálható az Istennel való igazi kapcsolatnak ténye is, hiszen a lényeg valószínűleg minden vallásban közel hasonló, az emberek ,,Istennel való közösségben'' akarnak élni, vagy pedig Isten titokzatos jeleit fedezhetjük fel bennük. A II. Vatikáni zsinat tanítja, hogy beszélt és beszél Isten ,,magában a bennszülött vallások szívében'' is. Hol az igazság? Más vallások tisztelete és megbecsülése nem engedi meg, hogy a keresztény ember szemet hunyjon a kérdés elôtt: Hol az igazság? A keresztényeknek ismerniök kell más (idegen) vallások ,,korlátait'' is. Így pl. az iszlámnál kifogásolhatjuk azt a kritikus, történelmet figyelembe nem vevô, merev konzervativizmust és fatalizmust, a vak ráhagyatkozást a sorsra. Mondván -- Allah így akarta! (s akkor így van jól.) A hinduizmusban a kasztok elkülönítettségét, a buddhizmusban azt az életfelfogást, amely a világ irrealitásán alapszik, a konfucianizmusnak a túlhangsúlyozott etikáját és tradicionalizmusát. Mindezek ellenére a kereszténységnek megvan a lehetôsége a párbeszédre és a találkozásra, anélkül hogy vallási szinkretizmusba, felszínes összehangolásba kellene esnie, vagy ,,egyetemes vallást'' teremtenie, valamilyen ún. ,,vallási eszperantót''. A vallások között vannak analógiák, hasonlóságok, sôt még közös alapok is, de mégsem lehet ôket egy szintre hozni, mert ezzel együtt a különbségek -- ha akarjuk, ha nem -- léteznek és ezek nagyon nagyok. Ezért dönteni, választani kell...! A vallásoknál nemcsak azt kérdezzük, hogy hol az igazság, hanem, hogy mit értünk vagy értenek üdvösségen, és milyen módon vezetnek hozzá a vallások? A keresztényeknek azt kell vizsgálniok, hogy az Isten milyen útmutatást adott az embernek, mint teremtményének arra vonatkozóan, hogy miként tisztelje ôt és hogyan tartsa be parancsait, vagyis hogy az ember hogyan viszonozhatja legjobban az Isten szeretetét. Azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a Biblián kívüli ,,szent iratok'' az emberiség ôsemlékezéseibôl eredô örökség hordozói. Elsüllyedt világkultúrák vallási és félig-meddig tudományos tapasztalataiból táplálkoznak, vagy esetleg okkult hatások inspirálták létrejöttüket. Ily módon bámulatos ismeretanyaguk ellenére is Isten- és emberképük kizárólag a profán történelem sodrásában kígyózik, s nem ad választ az ember alapvetô kérdéseire. ======================================================================== Milyen a viszony a keresztény és más vallások között? A vallások közötti viszonyban semmiképpen sincs helye annak, hogy bármelyikük elnyomó hatalmat gyakoroljon a többi fölött, és hogy kizárólagos missziós küldetését hangsúlyozva ne vegye figyelembe az emberi szabadságot. A párbeszédtôl való elzárkózás, és a hatalmi vetélkedés szelleme csak lejáratja a világvallásokat, és ha ezt tennénk, akkor a kereszténységet is. Nem lehet elfogadni a vallások vegyülésének az elvét sem, hiszen azok tanaikban jórészt összeegyeztethetetlenek, azonkívül az igazságot is csorbítanánk, hiszen az csak egyféle lehet. Nem helyes az olyan magatartás sem, amely az összes vallások egy szintre hozását hangoztatja, mert ez közömbösségre és nemtörôdömségre utal. A keresztényeknek önálló és önfeláldozó szolgálatot kell teljesíteniük azok javára is, akik más vallásúak. Ennek jellegzetessége a nyitottság, amely nem tagadja meg saját vallási meggyôzôdését, de nem is kényszeríti másokra. A helyes keresztény magatartáshoz hozzá tartozik az is, hogy a külsô kritika hatására önkritikát gyakorol a régebbi túlzott merev felfogással szemben. Továbbá nem rombolja le a más vallásokban rejlô értékeket, viszont nem helyesli azt, aminek nincs értéke számára. A kereszténységnek a különbözô világvallások között katalizátori feladata van: kristályosítja, felszínre emeli a vallási, erkölcsi, elmélkedési és esztétikai értékeket. ======================================================================== A missziók kérdése A kereszténységnek a más vallásokhoz fűzôdô viszonyáról beszélve szólnunk kell a missziókról is, mert ezeknek sajátos feladatuk van. A missziók tevékenységén az átlag keresztény azt érti, hogy a természeti népek közé kell elvinni Jézus igazságának fényét. Ez így ma nem teljesen helytálló. A missziós munkának ki kell terjednie más, civilizáltnak mondott ,,ember-lakta'' területekre is, az erkölcstelenség, a pénz istenítése, a hatalmi versengések stb. pogány közfelfogás miatt. A misszió feladata az is, hogy civilizált világunkban segítse ,,az összhang'' megteremtését az ökumenizmus szellemében. Nem jönnének létre felesleges ellenségeskedések, ha gyors, magabiztos, de nem hiteles keresztények tartózkodnának attól, hogy a kereszténység felsôbbrendűségét bizonygassák. Helyette megvalósulhatna az igazi és gyümölcsözô találkozás, amely arra buzdítaná a vallásokat, hogy feltárják az értékeiket és javaikat. A keresztények ismerjék el, tiszteljék és becsüljék meg más vallások igazságait, anélkül, hogy azok visszahatnának a keresztények hitvallására. Összefoglalva: nem lehet egyetérteni az olyan visszatetszô abszolutizmussal, ami semmit sem fogad el önmagán kívül; de az sem helyes, amikor mindenkitôl összegyűjt valamit. Az a keresztény felfogás a helyes, amely nem a kereszténység kizárólagosságát, hanem egyedülállóságát hangsúlyozza. A párbeszéd nem öli meg az Egyház missziós szellemét, de nem is helyettesíti. A missziós tevékenység magába zárja és feladatának tekinti a párbeszédet, de ez még nem minden. A missziók Isten szeretetébôl forrásoznak, és úgy jelennek meg, mint engedelmesség az Egyház alapítója iránt. (Mk 16,15) A missziós tevékenység célja az egyházalapítás, Indiában, Kínában, Afrikában, s nem utolsósorban az európai és Észak-amerikai kereszténység újraevangelizálása. * Most pedig ismerkedjünk meg sorra a nagy történelmi világvallások alapítóival, fôbb tanításaikkal, s reánk maradt forrásértékű könyveikkel. ======================================================================== A hinduizmus A hinduizmusnak majdnem fél milliárd indiai követôje van. Helyesebb lenne, ha a hinduizmust ,,brahmani'' népi eredetű vallásnak neveznénk, mert a ,,brahmanizmus''-ból származik és három korszakra oszlik: Az elsô és legôsibb korszak a ,,vedizmus'', amely valószínűleg a Kr. e. ötödik évezredbôl ered. A ,,Veda'' a szent könyvek gyűjteménye: a kifejezés egyben ,,ismeretet'' jelent. Pontosabban azt mondhatnám, hogy a Veda vallásos iratokban rögzített szent tudomány. A második korszak a szertartások és bölcseleti elméletek korszaka, vagy az igazi ,,brahmanizmus'' (kb. Kr. e. X--VII. sz.); ebbôl a korszakból származik a ,,kasztokra'' (zárt társadalmi csoportokra) való felosztás, és a három alapszövegnek a ,,Brahmanha''-nak, az ,,Aranhyaka''-nak és az ,,Upanishad''-nak a megszerkesztése. A harmadik az utolsó korszak, amelynek kezdete az ôskeresztény kor elôtt észlelhetô. Ezt ,,hinduizmusnak'' hívjuk. India történetében elôször történt meg, hogy a brahmanizmus mai változata a hinduizmus egyformán mutatta be a hitet mind a népnek, mind az uralkodónak. Tehát nem kasztokra osztott hitet nyújt, hanem mindenkinek ugyanazt. A hinduizmus lényegében változatlanul megmaradt napjainkig, s bôséges irodalommal rendelkezik. A brahmanizmus alapforrásai Szanszkrit nyelven: -- Upanishad (filozófiai művek), -- Mahabharata (mítoszok és bölcseleti nevelô szövegek gyűjteménye), -- Ramayana (költôi és elbeszélô könyv vallási témákkal), -- Puranha (történelmi művek, amelyek beszélnek a világ teremtésérôl, legendás korokról, szent helyekrôl és királyi családfákról adnak hírt), -- Tatra (kézikönyvek mágikus szertartásokhoz és gyakorlatokhoz), -- Dharmasutra és Darmasastra vallásgyakorlati kézikönyvek, hasonlók a mi imakönyveinkhez. Szertartásokról, áldozatokról, ünnepekrôl, tisztulásról, erkölcsi és jogi szabályokról is szólnak. Indiai nyelveken: -- Tevaram (lírikai költemények gyűjteménye, amelyek Sihva dicsôségérôl énekelnek), -- Tiru-Vaciagam (50 költemény Sihva tiszteletére), -- Nalayiram (himnuszok gyűjteménye Visnu tiszteletére, 4000 verssor). A hinduizmus építészete és szobrászata A hinduizmus tanainak megismerésében nagyon fontos forrásként szolgálnak épületeik és szobraik művészete szemben a ,,vedizmussal'' és a ,,brahmanizmussal''. Az építészet és a szobrászat rendkívüli fejlôdésen ment át, és sajátságos stílusformát fejlesztett ki, amely gazdag képzelôtehetségrôl tanúskodik. Az építmények jelképesen, de pontosan kifejezik a hinduizmus vallási tanait, és ezáltal pótolják a szent irodalomban jelentkezô hiányt. A brahmanizmus (hinduizmus) tana A ,,brahmanizmus'' hisz Brahmanban, a természetfölötti és semleges lényben, amely teljesen személytelen (a Brahman a ,,brih'' kifejezésbôl ered, ami ,,elterjedést'' jelent). Brahman tehát nem személyes Isten, mint a valóságban létezô Isten. Brahmantól származik három isten: -- Brahma, aki Brahmannak a férfi nemű megtestesítôje és aktív kozmikus megnyilvánítója, ô a teremtô és építô isten. -- Vihsnu, aki a megtestesülés által fenntartja a világot és üdvözíti. -- Sihva, a romboló istenség, aki az alakok feloldásának az ura, és jelképe a vezeklésnek, amely eltiporja a világ ábrándjait. Ezért ábrázolja a művészet hat karral. Ez a három istenség alkotja a Trimurti-t, illetve a háromságot. A világmindenség e három személytelen és mindent betöltô istenség vezetése alatt él, amíg meg nem semmisül és vissza nem tér a semleges Brahman ölébe. Az emberi élet a létezések sorozatából tevôdik össze. Az ember nem egyszer él, hanem többször. Lelke a halála után vándorol és új életformában jelenik meg. Egyik élet kihatással van a másikra az erények illetve a bűnök alapján. Így mindenki a jelen életében bűnhôdik múlt életeinek bűnei miatt, illetve élvezi azt a boldogságot, amelyet jutalomként kapott elmúlt életeiben gyakorolt erényeiért. Az élet sorozatos megjelenése a földön egy tökéletesedésre vezetô állandó folyamat, és ennek alapján a brahmanizmus az embereket különbözô osztályokra, kasztokra osztja, a tökéletességben elért fokozatuk alapján. A kasztok a következôk: -- ,,brahmanok'' vagy papok, -- ,,ciatrasok'' vagy harcosok, -- ,,vaicisok'' vagy földművesek és kereskedôk, -- ,,sudriasok'' vagy kézművesek és egyebek. A fôistenségek mellett, amelyek gyakran személytelenek, találkozunk millió számba menô kisebb istenségekkel is. Utak az istenség felé A hinduista mindenekelôtt meg van gyôzôdve arról, hogy létezik egy könyörtelen törvény, amely a látható dolgok felett uralkodik, a legnagyobbaktól a legparányibbig. Eszerint minden okból okozat származik, amely a jövendô események mintájává válik. (Jelentése: ,,mű, tevékenység'' és egyben ,,vallási rítus''). A látható és láthatatlan világok a ,,harmannak'' az okozata, következménye, és mint olyanok a ,,samsara'', azaz az ideiglenes létezés állapotában vannak, valamint a születés--létezés--halál láncolatának a börtönében, de állandóan megújulnak. A harman és a samsara hozzájárulnak ahhoz, hogy a lélek idôszakonként visszatérjen. A lélek életbôl életbe vándorolva érdemeket, illetve hibákat halmoz. Ez a folyamat egészen addig tart, amíg az érdemek lehetôvé nem teszik a végsô szabadulást, a mirguna- Brahman, a tulajdonság nélküli Brahman állapotának elérését. A halál utáni állapotról azt tartják, hogy az ember különbözô tényezôk vegyülete, mely a halál után szétbomlik, és a mag, amely a lényeget képezi, magasabb létezési fokra emelkedik, míg erre a földre csak a tevékenységek öröksége tér vissza, amely új egyént alkot. Egy másik dolog is szorosan fűzôdik az elôbbiekhez: az, hogy a jelenlegi, emberi állapotban könnyen el lehet érni a felvilágosodás állapotát, vagyis ki lehet kerülni különbözô eljárások alkalmazásával a samsara állapotából. A felvilágosodáshoz vezetô utak közül -- mi keresztények azt mondanánk: a tökéletességre való törekvés útjai közül -- a legôsibb a karma-marga, a lelki cselekvések útja, amely a liturgikus elôírások szigorú betartására összpontosít. Lehetôvé teszi, hogy cselekedjünk, küzdjünk a külsô világban, anélkül hogy megkívánnánk, vagy hozzá kötnénk magunkat. A második utat a yoga-marga, az egyesülés útja képezi. Az önuralom kiterjed a testrôl a lélekre, egészen annyira, hogy lehetôvé teszi az elszakadást mindentôl, ami érzelmi. A nálunk megjelent különbözô jógakönyvek nagyrészt megfeledkeznek errôl az utóbbiról. A harmadik út a bhakti-marga, az ájtatosság útja. Sok hinduista mozgalom sajátságos metódusa. Azt is mondhatnánk, hogy ez áll a legközelebb ahhoz, amit mi nyugatiak misztikának nevezünk, mert arra törekszik, hogy egyre mélyebb szeretet-kapcsolatot teremtsen az emberi lélek és a kiválasztott isten, illetve istennô között. A negyedik metódus, a tudás útja a jahana-marga, úgy is megfogalmazható, mint az értelem tevékenységének az útja, amikor az értelem fölvilágosodásával érhetô el egyes tanok megértése. A felsorolt utakhoz hozzá tartozik még egy, a trantizmus (trantra- ,,a szövet nyüstje'', ,,tan''), amely korunk kezdetén született, és az indiai lélek legmélyebb rétegeihez fűzôdik. A trantizmus szimbolikus bölcselkedésen és elmélkedô gyakorlatokon alapszik, amelyek különbözô lélegzô gyakorlatokat foglalnak magukban: a mozdulatok és szavak titkos liturgiái ezek. Két áramlatot lehet megkülönböztetni: az elsô az ún. ,,jobb kéz'', amely aszketikai jellegű és mély bölcsességet tartalmaz; a másik a ,,balkéz'', amely a nemi energia visszanyerésére törekszik és gyakran orgiává fajul. A mohamedanizmus és a kereszténység hatása a hinduizmusra Miután a VIII. századtól kezdve a mohamedánok meghódították Indiát, sok mohamedán-hinduista szekta született, melyeknek az a jellegzetességük, hogy megpróbálták egyesíteni a két vallást. A legfontosabb közülük a Nanak-Dev (1469-1538) alapította ,,Sikh'' -- tanítványok -- szekta, amelynek ma több mint 10 millió követôje van. A kereszténység már a VI. századtól kezdve hatással volt a hinduizmusra, amikor nesztoriánus és szíriai keresztények jöttek Indiába. Jelenlétük még ma is erôsen érezhetô Madras környékén. A katolikus missziók a XV. századtól kezdôdtek a portugálok, hollandok, dánok, franciák és angolok jövetelével. Ennek eredménye az lett, hogy Goa, Kerala és Sri Lanka lakosságának jó része kereszténnyé vált. A kereszténység nagy hatással volt az indiai társadalom egyes rétegeire. Ennek köszönhetôen keletkeztek az elsô hinduista-keresztény mozgalmak, amelyeknek célja a hinduizmus megtisztítása és modernizálása volt, a nyugati kultúra szellemében. Ezekbôl a mozgalmakból a legfontosabb a ,,Ramakrishna misszió'', amelyet egy bengáli brahman alapított a múlt században. Halála után nagyszámú tanítványa akadt, többek között a híres szerzetes: Vivekanamanda (1862--1902). Az ô halála után a Ramakrishna misszió már csak nehezen fejlôdött. Társadalmi és emberszeretetet hirdetô tevékenysége azonban nagyon nagy hatással volt. Indiában és sok európai államban működô központjai ma is törekszenek a felvilágosult és modern hinduizmus ideáljainak terjesztésére. ======================================================================== A buddhizmus A kereszténység után a buddhizmus a világ egyik legjelentôsebb vallása, akár követôinek számát, akár társadalmi befolyását illetôen. A buddhizmus nemcsak vallás, hanem sajátos kultúra is. Észak Indiából származik Sziddhártha (célhoz ért) Gotama az alapítója, a Sákja törzsek hercegségébôl, akit a ,,felvilágosodása'' után Buddha-nak, azaz ,,felvilágosultnak'', ,,magára eszméltnek'' neveznek. Nincs okunk, hogy kételkedjünk Buddha történelmi létezésében. Inkább azt lehetne mondani, hogy ô India történelmének elsô kimagasló egyénisége, akirôl elég pontosan tudjuk születésének és halálának idôpontját (Kr. e. 560--480- ig). Mint herceg, állapotának megfelelô nevelésben részesült. Növekedett bölcsességben, megnôsült és egy gyerek apja lett. Rövidesen azonban kiábrándult az életbôl. Ezt négy folyamatos élmény idézte elô a fiatal hercegben. Találkozott -- egy hanyatló öregemberrel, -- egy súlyos beteggel, -- egy halottal és hozzátartozóinak sírásával, valamint -- egy komoly vezeklô emberrel. Pillanatok alatt megutálta eddigi üres és könnyelmű életét. Az utolsó ,,találkozás'' utáni éjszaka lett a világtól való elszakadásának ideje: Sziddhártha szánalommal nézi az alvó zenészeket és táncosnôket, akik röviddel azelôtt még szórakoztatták. Majdnem megundorodik tôlük. Elbúcsúzik apjától. A hálószobába megy, meghatódva nézi asszonyát és nemrég született gyermekét, de azonnal rádöbben, hogy a családi érzelmeknek nem szabad megakadályozniuk azt a ,,felvilágosodást'', amely lehetôvé teszi neki és az összes élôlénynek üdvösségét. Fölnyergeli szeretett lovát, és hű szolgájának társaságában egy messzi erdôbe vonul. Ott követôjének adja drágaköveit, és visszaküldi lovával együtt, ô pedig magára marad. Alig töltötte be a 29. életévét. Egyik éjszaka hirtelen behatolt az igazság titkába és elérte a ,,felvilágosodást''. Ez volt Buddha elsô prédikációja, amelyet ,,Benares-i beszédnek'', illetve ,,a tan kereke meglendítésének'' neveznek. Negyven évig Észak-kelet Indiában élt, és sokakat megtérített. 80 éves korában halt meg, és testét elhamvasztották. A buddhizmus forrásai A buddhista tanról szóló írásbeli forrásokat négy korszakra, jobban mondva Buddha eszméjének négy fajta magyarázatára oszthatjuk: 1. Az elsôdleges buddhizmus ideje -- Vinaya-Pithaka, vagy ,,a fegyelem szakajtója'' (fegyelmi elôírások gyűjteménye), -- Sutra-Pithaka, vagy ,,a sutrák szakajtója'' (közvetlen a Buddhától származó tanítások gyűjteménye), -- Triti-Pithaka, vagy ,,a tan szakajtója'' (iskolai módszerre átdolgozott tanok). Ez a három forrás az ún. ,,kánoni szövegek'' (hivatalos szövegek). Ezeket más ,,posztkánon'' könyvek követnek, amelyek közül a legfontosabb a Milindapanha, ,,Milinda kérdései'', amely teológiai és filozófiai magyarázatokat és krónikákat tartalmaz. 2. A monasztikus buddhizmus ideje -- Hinayana, ill. ,,a kis kerék''. Az ide tartozó írások nem a kezdeti derűlátó buddhizmust tárják elénk, amely nem tett nagy különbséget szerzetesek és laikusok között. Szerinte az üdvösség útja a szerzetesi szabályok szigorú megtartásától függ. A szerzetesek monostorba tömörülnek és szervezkednek, az üdvösség pedig az ô kiváltságukká válik. 3. A visszatérés ideje a hagyományos buddhizmushoz -- Mahayana, ill. ,,a nagy kerék''. Ezekben a szövegekben látszik a reakció a Hinayana-val szemben, amely a buddhizmusból a racionalizálás által a kiváltságos csoportok vallását akarta megvalósítani. A Mahayana visszatér Buddha eredeti vallásához, amely népies és mindenki számára nyitott. Nem olyan szigorú, és könnyebb gyakorolni. 4. A modern buddhizmus ideje -- Vairayana, vagy a ,,gyémánt kerék''. (,,Tantrizmusnak'' is nevezik.) Ezek a szövegek az üdvösség harmadik útját hirdetik, amely még könnyebben elérhetô az istenek közbenjárására, mágikus formulák imádkozása és metafizikus gyakorlatok által. A buddhizmus tana A buddhizmus az ún. ,,négy nemes igazságon'' alapszik. 1. Minden létezés fájdalommal van teli, állhatatlansága miatt. 2. A fájdalomnak az eredete a vágy. 3. A fájdalom kiküszöbölése végett le kell rombolni a vágyat. 4. A vágy megsemmisítése érdekében meg kell tenni ,,a nyolcszoros nemes utat'': 1. helyes hit, 2. helyes akarat, 3. helyes szó, 4. helyes cselekedet, 5. helyes út, 6. helyes törekvés, 7. helyes gondolat és 8. helyes összpontosítás. Az üdvösségnek ezt az útját Buddha ,,középútnak'' nevezi, mely elkerüli a két végletet: egyrészt a szórakozásnak szentelt életet, másrészt a túlzott és fölösleges önsanyargatást. Az igazi béke a Nirváná-ban van, amely a nyolc út által érhetô el. A számos buddhista iskola különbözik a Nirvána mibenlétének megfogalmazásában. Egyesek abszolút semminek, mások az igazi béke állapotának tartják. A lelkeknek, mielôtt a Nirvánába jutnának, sok életet kell átélniük, különbözô emberi és állati testekben. A buddhizmus elterjedése A buddhista tanoknak -- egyetemes jellegzetességük miatt -- rövidesen követôi akadtak Indián kívül is. Ebben a nagy ,,keréknek'' nagyobb szerepe volt, mint a ,,kiskeréknek''. Krisztus utáni II. században a ,,nagy kerék'' behatolt Kínába, és a nemzeti vallásokat visszanyomva egyenrangúvá vált velük. Kétszáz évvel késôbb a buddhizmust Koreába is bevezették, míg Indiában háttérbe szorította a hinduizmus, a mohamedanizmus megjelenése után pedig teljesen eltűnt. A VII. században elkezdett terjedni Tibetben és Közép-Ázsia országaiban, egészen Japánig. Ma Japán az egyetlen ország, ahol tovább fejlôdik és él a buddhista teológia. Különösen életképesek a Zen buddhista szekták, amelyek a belsô életet és az elmélkedés fontosságát hangsúlyozzák a ,,felvilágosodás'' elérésében. Ezeknek a buddhista szektáknak az elmélkedésmódját egyes nyugati keresztény közösségek is alkalmazzák. A rosszat jóval viszonozni Buddha tanulmányozta a társadalom szokásait és arra a megállapításra jutott, hogy a szenvedés a rosszindulatból és azokból a sértésekbôl fakad, amelyeket az emberek azért követnek el, hogy kielégítsék önzô nagyravágyásukat és gôgjüket. Buddha azt mondta: ,,Ha valaki megsért, nemes szeretetem védelmével ajándékozom meg. Minél több rosszat kapok tôle, annál több jóval halmozom el, s a jóság illata mindig felém jön, a rossz káros bűze pedig feléje''. Amikor egy bolond meghallotta, hogy Buddha a szeretet elvéhez tartja magát, azzal, hogy a rosszat jóval kell viszonozni, elment hozzá és sértegette. Buddha nem válaszolt, hanem megkönyörült bolondságán. Amikor az ember befejezte sértegetését, Buddha megkérdezte: ,,Fiam, ha egy ember nem fogadja el a neki szánt ajándékot, kié lesz az ajándék?'' így válaszolt: ,,Azé, aki felajánlotta.'' ,,Kedves fiam -- mondta Buddha -- te sértegettél engem, de én nem fogadom el a sértegetéseidet és kérlek, tartsd meg ôket magadnak. Nem lesz-e majd ez a szomorúság forrása számodra? Mint ahogy a visszhang a hanghoz tartozik és az árnyék a tárgyhoz, úgy a boldogtalanság tévedés nélkül eléri azt, aki rosszat cselekszik.'' Az ember nem válaszolt, Buddha folytatta: ,,A gonosz ember, aki lenézi az erényest, olyan mint aki a magasba néz, és az ég felé köpköd, a köpködés nem szennyezi be az égboltot, hanem visszaesve beszennyezi azt, akitôl származik. A rágalmazó olyan, mint aki port hint a széllel szemben, a por visszaszáll arra, aki elhintette. Az erényes embernek nem lehet kárt okozni, és a gyötrelem, amit más akarna okozni neki, visszaesik arra.'' Az ember távozott, de utána visszatért és menedéket keresett Buddhánál. (Negyvenkettedik szakasz 2. Sutrá-ja) ======================================================================== A konfucianizmus A konfucianizmus kínai eredetű és Kong-fu-ce-rôl kapta a nevét. Gyökereit azonban a régi kínai vallási hiedelmekben találjuk. Kong-fu- ce (latinosan Konfucius) sohasem akart vallásalapító lenni, hanem csak hithirdetô, aki hirdeti ,,a visszatérést a régi idôk bölcseihez''. Az ôsrégi kínai vallási hiedelmekrôl számtalan, kereszténység elôtti dokumentum tanúskodik, amelyek beszámolnak az istenek és a lelkek korlátlan sokaságába vetett hitrôl, akik betöltik az eget és a földet és a természet minden szféráját. Ezekhez aztán még hozzájárulnak az istenített történelmi személyiségek is. A régi szövegekben említett istenségek száma sok ahhoz, hogy egyenként felsoroljuk ôket. Rangkülönbségek azonban vannak közöttük. Így a hivatalos istentiszteletben a legmagasabb fokon a mennynek és a földnek istenei állnak. Az ég istene az istenek, a lelkek és az emberek ura. A föld istene ura minden földi istenségnek, a maguk feudális hierarchiájában: ô a királyság istene, amelynek alá vannak vetve a tartományok, a körzetek és a községek istenei. Ehhez a komplikált kínai panteonhoz hozzá kell még adni az ,,elôdök lelkeit''. Kínában az ôsi vallásos élet szoros kapcsolatban állt a földművelés évi ciklusával. Minden istentiszteletnek az volt a célja, hogy elôsegítse az évszakok és a többi természetes események rendszeres lefolyását. Az istentisztelet az uralkodó osztályok feladatának részét képezte. Tehát ahogyan gondoskodtak pl. közrendrôl, úgy kellett gondoskodniuk -- hivatalból! -- a vallásról is. A mezei munkák ritmusának megfelelôen áldozatot mutattak be az ég és föld isteneinek. Kong-fu-ce, Buddha kortársa, Kr. e. 551-ben született nagyon szegény szülôktôl a Csou-dinasztia idejében. 19 éves korában megnôsült, és egy fiúgyermeknek és több leánygyermeknek lett az édesapja. Életének legnagyobb részét arra szentelte, hogy hercegi udvarról hercegi udvarra zarándokolva, a feudális urakat azokra a szükséges utasítások kiadására bírja, amelyek megmenthetnék a hanyatlásnak indult Csou uralkodói házat. Törekvései eredményteleneknek bizonyultak. 67 éves korában megjelentette a ,,Hat ôsi klasszikus'' című művét, amely a hivatalos történelemírók, a zeneszerzôk és az istentisztelettel megbízott személyiségek jegyzeteinek gyűjteményét tartalmazza. Célja az volt, hogy az ôsi idôk vallásainak felelevenítésével megakadályozza korának rossz szokásait. Tehát nem vallásalapító, mert csak ,,az ôsidôk bölcseihez'' való visszatérést hirdette, de annál nagyobb politikus és erkölcstanító volt. Kr. e. 479-ben halt meg. A konfucianizmus forrásai és tana ,,Hat ôsi klasszikust'' ismerünk: ,,Történelmi dokumentumok könyve'', ,,Nemzeti ódák könyve'', ,,Átváltozások könyve'', ,,Szertartások könyve'', ,,A zene könyve'', és a ,,Tavasz és ôsz évkönyve''. Mint ahogy már említettük, a konfucianizmus az ôsi vallás felújítása. Ebben Konfucius az ,,Ég'' elsôbbségérôl beszél. Ezt hatalmas lénynek tekinti, aki mindent vezet és meghatároz. Természetesen ôt követi a többi mennyei és földi isten, valamint a halottak szellemei és lelkei. Elméletének lényegét megtaláljuk egyik mondásában: ,,Az igazságtalanságot igazsággal kell visszafizetni, a rosszat pedig jóval.'' Konfucius szerint az ember végsô célja az engedelmesség az égnek. Tanításának lényegét nem vallás képezi, hanem a személyi és társadalmi erkölcs, valamint az államról szóló tan, miszerint az állam isteni intézmény. Az uralkodó, mint az Ég megbízottja, irányítja az államot. Megbízását lelkiismeretesen kell végeznie. A népnek viszont gyakorolnia kell az erényeket, mert különben lehetetlenné válik az együttélés. A családi erkölcsben elvárja a legnagyobb gyermekszeretetet. Kétségbevonhatatlan értékei ellenére Konfucius tanítása nem talált visszhangra kortársai között. Csak századok múltán, pontosabban Wu-Ti uralkodó idejében (Kr. e. 156--187) kezdték el ,,Kína legnagyobb bölcsének'' tekinteni. A konfucianizmus államvallássá vált, és az is maradt a köztársaság megalapításáig. (1912.) A késôbbiekben Konfucius tanait szélsôséges diktátorok erôltetett ideológiái megkísérelték semlegesíteni. ======================================================================== Taoizmus Majdnem egyidôs a konfucianizmussal, de a kettô között nagy a különbség. Konfucius nem akart semmi újat teremteni, hanem csak felújítani a régi bölcsek örökségét. A taoizmus viszont Lao-tse (az öreg) találmánya. A konfucianisták meg akarják javítani a világot, törekszenek az állam megerôsítésére és az alattvalók elôrehaladására. A taoisták a világtól idegen gondolatokba merülnek, az üdvösséget pedig az ember mindennapi tapasztalatán kívül keresik, azaz a tiszta lény országába való behatolásban. Lao-tse életérôl keveset ismerünk. Azt azonban elég biztosan tudjuk róla, hogy a központi hatalom állami levéltárosa volt, de visszavonultan élt, és nem érdekelte semmilyen megtiszteltetés. Születésének ideje valószínűleg Kr. e. 640. A taoizmus forrásai és tana A taoizmus fogalmait megtaláljuk Tao-Teh-King könyvben, amelyet magának Lao-tse-nek tulajdonítanak. Tao a látható világ alapja (oka). Teh, Tao csodálatos tevékenységét jelenti, mely megôrzi és átformálja a világot, King pedig könyvet jelent. Ezért a Tao-Teh-Kinget úgy fordítjuk, mint Könyv a látható világ alapjáról (eredetérôl, elkezdôjérôl) és annak tevékenységérôl a világban. Lao-tse mély szelleme igyekezett feltárni a világ minden létezô okának titkát. A Tao már a látható világ létezése elôtt is megvolt, mint szellemi és személyes valóság. Megelôzte a látható világot, de nem egyértelmű, hogy az teremtés vagy fejlôdés által jött létre. Mindenesetre Tao önálló, de ô nemcsak megteremti a világot, hanem át is hatja és eltölti azt. Anyai lény, aki érdektelenül táplál és szeret minden lényt. Az ég is alá van vetve Taonak. Az erény Tao cselekvésmódjának a követésében áll, mind az egyéni életben, mind a családi, városi és állami közösségben. E követés révén adhatjuk meg a kellô tisztelet Taonak. A hercegnek, az uralkodónak nem törvénnyel és fegyverrel kell a hatalmat gyakorolni, hanem elsôsorban erkölcsös egyéniségének példájával. Az erkölcsi cselekvés fô célja az egyesülés Taoval, miután megtisztítottuk a szívet a szenvedélyektôl és az ösztönöktôl. A taoisták számára nem annyira Tao és a helyes erkölcsi magatartás ismerete a fontos, sokkal inkább az, hogy ôk maguk legyenek az Út és a Törvény, azaz ily módon ne legyenek alávetve a tapasztalati világ hamis befolyásának. Ezért keresik a halhatatlanságot mint az egyetlen módját annak, ami megadhatja a ,,legnagyobb békét'', és amelyben nincs különbség élet és halál között. Mások viszont úgy értelmezik ezt a békét mint egy átváltozási folyamatnak a befejezôdését, amikor megszületik a halhatatlan test. Benne egybeolvad a lélek és a halandó test. Pontosabban azt mondhatnánk, hogy a test átszellemül, szellemi testté válik. A taoista áramlatok ezt különbözô módon akarják elérni, egyesek az alkímia és farmakopea igénybevételével, mások elmélkedéssel, ismét mások parapszichológiai vagy éppenséggel sámáni eszközökkel. Lao- tse ,,magas'' elvei a gyakorlatban sohasem valósultak meg. Népi szinten a taoizmus mágikus gyakorlatokká vált. Azonkívül sok mindenben beolvadt a buddhizmusba. ======================================================================== A sintoizmus A sintoizmus azoknak a valláserkölcsi fogalmaknak és szokásoknak az együttesét képezi a mágiát is beleértve, amelyek a japán népben még a konfucianizmus és a buddhizmus elôtt alakult ki. A japán vallásnak kezdetben nem volt neve, de amikor terjedni kezdtek az idegen vallások, bevezették a kínai-japán ,,Shinto'' (Shin = istenek; To = út) fogalmat az eredeti hazai vallás megkülönböztetésére. Ahogy a japán nép a kontinentális Ázsiából származik, úgy ennek a vallásnak gyökerei is ide vezetnek. A sintoizmus tana A valláskutatók a sintoizmus eredetére nézve három csoportra oszlanak. Az elsô azt tartja, hogy a sintoizmus az ôsök tiszteletével kezdôdött. Mások szerint a természet imádásával. Ismét mások pedig úgy tartják, hogy mindkettônek a tiszteletével. Ma általában ez a harmadik változat a legelfogadottabb. A sintoista istentiszteletnek a tárgya a Kamik, amely isteneket jelez. A kezdeti sintoizmusban minden természeti tárgyat és jelenséget: a napot, a holdat, az esôt, a szelet, a hegyeket, a tengereket, a tüzet és mindent, ami csodálatos volt, Kami-nak tekintettek. Ugyanez történt az összes többi dologgal is, aminek valami jelentôsége volt az emberi életben (mint pl. gabonafélék), vagy veszélyeztették azt (pl. a kígyók és farkasok). A legismertebb istenség az Amaterasu volt, a napistennô, aki egyben a királyi család ôseinek istennôje. A japán császári dinasztia isteni eredetű, mert a napistentôl származik. A sintoizmusban a természet tisztelete lényegében animista, ami azt jelenti, hogy nem közvetlenül az anyagi dolgokat tisztelték, hanem a szellemeket vagy démonokat, akik (amelyek) bennük laktak. A sintoista vallás egy másik mozzanata a fetisizmus, azaz a különleges tárgyak (fétis) tisztelete. A fétisek az istenségek megtestesítôi. Kardok, gömbök, kövek és más tárgyak váltak fétissé. Ezeket a kegyhelyek legszentebb részeiben ôrzik, távol a kíváncsi emberi tekintetektôl, hiszen meglátásukért a vakság büntetése jár. A sintoizmus egy másik jellegzetessége az uralkodók, a hôsök és a papok a tisztelete. Ôket úgy tisztelik, mint az istenségek emberi megjelenéseit. A legújabb dokumentumok használják az Amatsuhamkumisuhami kifejezést, ami szó szerint az ország és az ég istenségét jelenti. Ezekben a szövegekben már megnyilvánul egy lépés az istenség racionalizálásában. Az ég istenei közül különösen három emelkedik ki: -- Amenominakanushi, az ég központjának magasztos ura, -- Kaminusubi, a magasztos isteni szülô és -- Takaminusubi, a magasztos szülô. E három istenség áll az istenek élén. Nemtelenek és alakjukat nem lehet elérni. Egyes sintoisták ,,háromságról'' beszélnek, mások viszont úgy tartják, hogy Amenominakanushi az ég egyetlen és legnagyobb istene, míg a másik kettô csak az ô tevékenységének megszemélyesítôje. Ami csodálatba ejthet bennünket, hogy ez az isten nem élvez különösebb tiszteletet, és nincs tiszteletére épített kegyhely sem. Az ég e három istensége is különös viszonyban van az uralkodói házzal. Az istentisztelet cselekménye külön helyeken, az ún. ,,jinja''-n (Isten ládája) vagy ,,vashiro''-n (palota) zajlanak le, külön megbízott személyek vezetésével, annak ellenére, hogy a régi japánoknak nem volt sem istentiszteleti épületük, sem papságuk. A mindennapi istentisztelet nagyon egyszerű, míg az ünnepélyesek nagyon komplikáltak. Az ünnepek száma szentélyek szerint változik. Különösen fontos a ,,megtisztulás szertartása'', melynek célja a bűnöktôl való megszabadulás elérése. Megállapítható, hogy a sintoista tanokra hatással voltak az indiai és a kínai eszmék. Az isten sintoista fogalma egyre jobban racionalizálódott és elmélyült. A sintoisták egyre jobban távolodnak a többistenségtôl és egyre közelebb kerülnek az egyistenséghez. Az utóbbi években a sintoizmus akarva vagy akaratlanul keresztény befolyás alá került e téren. Sok japánnak szimpatikus az Isten, vagy Istenség keresztény -- tehát monoteista -- szellemű felfogása. Mindenféle elôzetes következtetés levonása nélkül mondhatjuk azt, hogy -- talán a Szentlélek hatására -- halvány közeledés tapasztalható e téren. ======================================================================== A judaizmus A judaizmus történetét Ábrahámtól kezdve tudjuk követni (Kr. e. XIX. sz.) -- Mivel a judaizmus története az érdeklôdôk számára Krisztus urunk földi élete korszakáig a Bibliából eléggé ismert, ezért fejtegetéseinket Jeruzsálem és a jeruzsálemi templom lerombolásával kezdjük, ami Kr. u. 70-ben történt, Titusz római császár idejében. Ismeretes, hogy a zsidóknak mindössze egy temploma volt, Jeruzsálemben, ahol a szentélyben Isten különleges módon volt jelen. Máshol zsinagógákat, vallásos jellegű gyülekezôhelyeket ún. imaházakat építettek. A templom pusztulásától kezdve a zsidók nagyrészt hazájukon kívül éltek. A Földközi tenger országaiból szétszóródtak Európába, Ázsiába, Afrikába és sokkal késôbb a két Amerikába. A szórványban élve különbözô nyelveket és szokásokat sajátítottak el, anélkül, hogy hűtlenné váltak volna a mózesi hagyományokhoz. A judaizmusban ebben az idôszakban két áramlatot különböztethetünk meg. Az egyik a kanonikus és rituális áramlat, amely egyrészt a Talmudban jut kifejezésre (mely tanítás írásbeli lerögzítésére a Kr. u. III--IV. században került sor), másrészt a Tóra (Törvény) parancsát magyarázza és fejtegeti. A második áramlat a ,,kabalista'' mozgalom, amely a középkorban születet és misztikus irányzatú. Törekszik a judaizmus elmélyítésére és a messianizmus fogalmainak átdolgozására. A judaizmus a reneszánsztól napjainkig Az 1700-as évek közepén a felvilágosodás hatására a judaizmusban is jelentkezik egy irányzat, amely alkalmazkodni akar a nyugati és modern kultúrához és szabadulni törekszik a hagyomány túlzott szigorától. Németországban a vallásfilozófus Mose Mendelssohn (1729-1786) küzdött a reformokért. Ezáltal a modern követelményekhez alkalmazkodó zsidó vallás szószólója lett. A héberek a történelem folyamán gyakran voltak kitéve különbözô üldöztetéseknek, ami kihatással volt vallásukra és mentalitásukra is. A judaizmus forrásai a) A héber Biblia 24 könyvbôl áll és három csoportra oszlik; Tóra, próféták és a hagiográfiák. b) A Misna- és az újab keletű Gemara-Talmud irodalom. Napjainkig fejlôdik. Magyarázatokat ad a Biblia alkalmazásához a konkrét életben. c) Apokrif írások, melyek a korabeli zsidók és görögök alatt keletkeztek. A judaizmus tana és szertartásai Mivel a zsidó vallást a részletesség jellemzi, nem kedvezett a hitigazságok és teológiai rendszerek megteremtésének. A teológiai tanrendszer megszervezése csak a középkorban indult fejlôdésnek a görög és az arab szellem hatására. Ezeknek a törekvéseknek a képviselôje Maimonides (1135--1204). Neki köszönhetô a mai zsidó hitvallás megfogalmazása 13 pontban: 1. Isten létezik, 2. egyetlen, 3. szellemi és test nélküli, 4. örök, 5. csak ôt kell imádni, 6. a prófétálás létezik, 7. Mózes prófétálásának elsôbbsége, 8. a Tóra isteni származása, 9. a Tóra megváltozhatatlansága, 10. Isten mindentudása, 11. a jutalom és a büntetés létezése az emberi cselekedetekért, 12. a messiás jövendôbeli eljövetele, 13. a holtak feltámadása. A modern korban Mendelssohn kiemelte, hogy a judaizmus nem annyira doktrinális és dogmatikus vallás, mint inkább az isteni törvényhozásnak a vallása. Napjainkban judaizmusában meg kell különböztetni a tant és a szertartásokat. A hébereket ma is fel lehet ismerni tanításukról, ami az örökbe kapott ószövetségi, mózesi hagyományon alapszik. Ami viszont a szertartásokat illeti, azok területileg eltérnek egymástól. Csak a következô, általános jellegű szertartásokat soroljuk fel: -- Mindennapi imák: az imák könyve tartalmazza ôket. -- Szombat, illetve a pihenés. A zsidó hét szent napja, amelyen tilos dolgozni. -- Évközi ünnepek: -- a Pászka (megemlékezés az átkelésrôl a Vörös-tengeren); -- a sátoros ünnep (visszaemlékeztet a sivatagban töltött 40 évre). -- Bűnbánati szertartások Újévkor és a kiengesztelôdés napján. -- Összejövetelek a zsinagógákban (szombaton és ünnepnapon). A mai zsinagógai istentisztelet három részre oszlik: 1. Imák -- mindennapi három: reggel, délután, este; szombaton és ünnepnapokon hozzájárul egy negyedik, amelyet bôvítésnek hívnak; a Kiengesztelés napján van még egy záró ima is. 2. Bibliai olvasmányok: Mózes öt könyve (egy év leforgás alatt mind az öt könyv elolvasásra kerül), Próféták és imába iktatott bibliai szövegek. 3. Szimbolikus cselekmények, szertartások az ünnepnek megfelelôen. Rendszerint nagyon régi eredetűek. Ilyen pl. -- Újévkor a kürtök megszólalása (shofár), -- Kiengesztelôdés napján a 24 órás szigorú böjt, -- Pászka alkalmával kovásztalan kenyér fogyasztása. A családi otthonban végzett szertartások közül alapvetô a kenyér megáldása és szétosztása az evés elôtt, ami a családapa kötelessége, a végén pedig a záró hálaadás (birhat ha -- mazon). A péntek esti vacsorát a quiddush elôzi meg, azaz annak a bornak a megáldása, amellyel a szombatot fogják megünnepelni. ======================================================================== Az iszlám A legfiatalabb világvallásnak iszlám (= alárendeltség Istennek) a neve. A keresztény korszak hetedik századának kezdetén alapította az arab Muhammad ibn Abdallah (Mohamed), aki az arab félsziget Mekka nevű városában született. Mekka nemcsak az ôsi kereskedôi utak keresztezôdésében feküdt, hanem egy ôsrégi kegyhelynek is a központja, ahol Hubal istent tisztelik a kocka alakú kábában és a márványtömb délkeleti falába illesztett meteorkôben. Mekka fontos kereskedôi várossá és zarándoklatok központjává fejlôdött. A mekkaiak a kereskedelembôl és a zarándoklatok jövetelébôl nagy jövedelemre tettek szert. A vallásalapító Mohamed A Korán alapján készített számítások szerint Mohamed 571-ben született a Koraisták törzsébôl. Gyermekkorában árva maradt és a szemita szokások szerint anyai nagybátyja Abu Thalib vette oltalma alá, akitôl vezetékneve is származik. Rövidesen kereskedô lett belôle. Szíve vágya az volt, hogy nagyszámú tevére és a karavánok megszervezéséhez megfelelô eszközökre tegyen szert, de álma nem valósult meg, mert beleszeretett Kadhigiába, egy negyvenéves özvegyasszonyba, és házasságot kötöttek. Mohamed ekkor még alig töltötte be a húszadik életévét. Élete gyökeresen megváltozott. Meggazdagodott és egy leánygyermek, Fatima apja lett. Többé már nem gondolt a karavánokra, hanem a családjára. Ebben az idôben összeköttetésbe került a helyi zsidó közösségekkel és megismerte szent írásaikat. Azonkívül feleségének egyik keresztény unokaöccsével is barátságot kötött, és ez, igaz kissé felületesen, megismertette vele Jézus vallásának legfôbb vonásait. Mohamed, ez a vallásos és nagy akaraterôvel rendelkezô lélek, nem elégedett meg a hallottakkal, hanem belsô élmény alapján be akart hatolni az isteni élet titkába. A szigorú fegyelem alaposan felkavarta Mohamed lelkiállapotát. Láthatatlan lények hangját hallotta, akik azt mondták neki: Te vagy a választott, hirdesd tehát az Úr nevét. Ezek után nemsokára, egy éjszakai elmélkedése folyamán elérkezett az elsô döntô felvilágosodás pillanata: álmában megjelent neki egy angyali lény és megparancsolta: Iqra! (Szavald). Egy lepedôn pedig tüzes betűkkel írva megjelent az elsô szúra (a Korán elsô fejezete). Ziláltan lépett ki a barlangból, ahol a látomásban részesült és újból elcsodálkozott, mert megint hallotta a hangot: Mohamed, te vagy Isten választottja. Én Gábriel vagyok. És bármelyik irányba fordította is a fejét, egy szárnyas embert látott, aki ismételgette az iménti parancsot. A sorsnak ez az éjszakája (Ramadan 27. napja) átváltoztatta ezt az embert, és ô egy új kultúrának, az arab iszlám műveltségnek adott életet. 620-ban egy újabb magasztos látomás kényszerítette, hogy komolyabban teljesítse elfogadott kötelezettségeit. Egy éjszaka megjelent neki Gábriel arkangyal és a következô szavakat intézte hozzá: Kövess és látni fogsz valami rendkívülit. Így lélekben Jeruzsálembe ment a Siratófalhoz (Salamon templomának maradványaihoz), majd pedig Buraq (emberfejű szárnyas ló) nyergében meglátogatta a mennyei lakosztályokat. Elérvén a hetedik és egyben utolsó mennyig, megengedtetett neki, hogy szemlélje a trónust, amelyben a Mindenható ül, kinek arcát hetven fátyol fedi, hogy senki ne láthassa arcvonásait. Ez a rendkívüli élmény cselekvésre ösztönözte a Prófétát. Mohamed meg volt gyôzôdve róla, hogy a ,,kinyilatkoztatás'' alapján megmozgatja Mekka, majd az egész világ lakosságának vallásos életét. Rövidesen azonban észrevette, hogy a mekkaiak, különösen pedig a zsidók rossz szemmel néznek rá. Néhány hívôvel együtt (elsô követôi közül megemlítjük Abu Bakr és Omár kalifákat) nagy feltűnést keltô menekülést szervezett Hegiaz, Yahtrib városába, melynek késôbb Medinat-a-nabi (Medina), azaz a próféta városa lett a neve. Ez a menekülés jelzi a mohamedanizmus kezdetét, 622. július 16., a menekülés napja (égira). A menekülés után Mohamed igazi vallási és politikai vezetôvé válik, és még harcol is az új hitért. Megalapítja a ,,mekkai és medinai hívek'' szilárd közösségét. Megszervezi az újonnan megszületett közösség életét, amelyet gyakran kikezdenek a zsidó támadások. Követôinek parancsba adta, hogy mindenütt a kába kô felé fordulva imádkozzanak. Miután elfoglalta Mekkát megsokszorozódtak a megtérések az iszlámra. Mohamed megtisztította a Kábát a bálványoktól, és elrendelte az egy igaz Isten, Allah tiszteletét (Allah = Isten). 632- ben 80 000 társával zarándoklatot tartott, amelynek alkalmával meg is halt. Ez az elsô rabi hónap 16. napján az égira (menekülés) 11. évében történt. Az iszlám terjedése Mohamed halála után követôi, akiknek vezetôit kalifáknak hívnak, kezükbe vették az arab népek politikai és vallási irányítását. Kezdetben a birodalom a különbözô nézeteltérések ellenére is nagyon szilárd volt. A szakadások csak késôbb következtek be. Elsônek az Ommaid dinasztia kalifái létesítettek erôs központi hatalmat Szíriában, ahol Damaszkuszt tették fôvárossá és kulturális központtá. Az abbaszidok, az ommaidok vérbeli ellenségei Indiáig terjesztették hatalmukat. Politikai központjuk Irak, új fôvárosuk Bagdad. Az abbaszid uralom alatt kialakultak az elsô önálló török dinasztiák, akik Egyiptomra és Szíriára terjesztették ki hatalmukat. Ezeknek a dinasztiáknak az uralkodói a szultán nevet viselték. Egy másik ismerôs dinasztia a Szeleukidák dinasztiája, amely az iszlámra nézve nemcsak azért fontos, mert nagy területet hódított meg, hanem kiemelkedik, mint Nyugat ellensége is. Mivel barriérát (határzárat) állított fel a Szentföld körül, ez kiváltotta a keresztes háborúkat. Egyetlen vallás sem terjedt olyan gyorsan, mint az iszlám. 713-ban, alig 80 évvel Mohamed halála után az iszlám a szent háborúk eredményeként nagyon terjedelmes birodalmat teremtett, amelynek határai keleten az Hinduszig és az orosz Turkesztánig, délen Núbiáig (beleértve egész Észak- Afrikát), nyugaton az Atlanti-óceánig és Spanyolországig terjedtek. Késôbb Olaszország egyes részei, valamint a Balkán-félsziget jó része is az iszlám hatalma alá kerültek. A katonai és vallási terjeszkedés majdnem 1600-ig tartott. Amikor Európa hirtelen fejlôdésnek indult, az iszlám megtorpant. Így érkeztek el az 1800-as évek, az iszlámvilág politikai és vallási válságának az ideje. A XVII. században kialakult reform-mozgalom a hanyatlásért magát az iszlámot okolta, mert nem tudott alkalmazkodni a változó világhoz. A reformista mozgalom századunkban újból felélénkült. Az újító törekvések alkalmazásának példájául Tunéziát említjük, ahol Habib Burghiba kormányfô, majd államelnök két alkalommal is módosított az iszlám törvényén: 1956-ban modernizálta az iszlám nôk helyzetét, 1960-ban pedig könnyített a Ramadan böjtön. Természetes, hogy nem minden állam halad ezen az úton. Sok közülük, mint pl.: Jemen, Szaúd-Arábia, majd Khomeini fôpap hazatérése után Irán, szorosan tartják magukat a hagyományokhoz és nem engednek az újításoknak. Az iszlám hitigazságok és szertartások A Próféta által kikiáltott és napjainkig változatlanul fennmaradt hitigazságokat hét pontban foglalhatjuk össze: 1. Egy az Isten és nincs ,,sem fia, sem vetélytársa'', azaz más vele egyenrangú istenség: Korán 5, 76-77 2. A világegyetem, mind az anyag, mind a szellem a semmibôl lett teremtve. 3. Az emberi lélek halhatatlanságra van teremtve. 4. Az idôk végezetén lesz az általános ítélet és a test feltámadása. 5. Az igazakra örök jutalom, a gonoszokra örök kárhozat vár. 6. Az ember saját cselekedeteinek tulajdonosa, de nem teremtôje, szerzôje, mert Isten mindent elôre látott. 7. Mohamedet, a legnagyobb prófétát Isten küldötteinek egész sorozata elôzte meg, akik a fokozatos kinyilatkoztatás hordozói voltak Ádámtól Ábrahámig, Ábrahámtól Dávidig és Jézus Krisztusig. Egyformán fontos az iszlám vallás öt alapvetô szertartási elôírása: 1. Az egyetlen Isten megvallása, és Mohamed prófétai szerepének elismerése. 2. Nyilvános ima ötször naponta, amelyet a híveknek Mekka felé fordulva kell mondaniuk, miután vízzel vagy homokkal szertartásos mosakodást végeztek. 3. Böjt és hústilalom napkeltétôl napnyugtáig a Ramadan hónap alatt, amit az éjszakai étkezések után imák és elmélkedések követnek. Ezek azonban csak a kamaszkortól az öregségig kötelezôek. 4. Az alamizsnálkodás, mint megtisztító, bűntörlô cselekedet (zakat = tized) 5. Zarándoklat Mekkába legalább egyszer az életben. Az utóbbi idôkben az iszlám nagy elterjedése miatt helyettesíthetô rendkívüli alamizsnával, vagy azzal, hogy a hívô muzulmán valaki mást küld Mekkába a saját költségén. Az iszlámban az állam és a vallás nem választható szét. A kalifa egy idôben vallási és politikai uralkodó. A házasság adásvételi szerzôdés a férfi (aki kötelezi magát bizonyos ár megfizetésére) és a nô gyámja között, aki feleségül adja a menyasszonyt. Megengedett a többnejűség és a válás. A rabszolgaságot, amely Mohamed idejében is létezett, nem törölték el, de Mohamed javított a helyzeten azzal, hogy megtiltotta, hogy mohamedánt rabszolgává tegyenek. Mohamedán felfogás szerint a hit erôszakos terjesztése érdemszerzô jótett. Ugyanakkor az iszlám vallás elhagyása halállal büntetendô cselekedet. Korunkban a török vendégmunkások révén az iszlám vallás európai térhódításának vagyunk tanúi. A Korán Mohamed a többi szemita bölcselôhöz hasonlóan nem írt semmit. Tanítványai voltak azok, akik a Próféta mondásait, kijelentéseit és Istentôl kapott kinyilatkoztatásait feljegyezték rögtönzött (koslapockára, báránybôrre és hasonló) anyagokra. Ebbôl született meg a Korán, az iszlám szent könyve, aminek a jelentése: kitűnô olvasmány. 114 fejezete (szura) van, melyeknek terjedelme a második fejezet 286 és az utolsó fejezetek 3-4 sora között mozog. Minden fejezetnek különbözô hosszúságú versei (ayat) vannak. Körülbelül egy évszázaddal ezelôttig teljesen tilos volt a Koránt nyomtatni, mert nyomtatását a szent szöveg profanizálásának tekintették. ======================================================================== Jézus Krisztus és a vallásalapítók összehasonlítása Az eddig elmondottak után feltehetjük a kérdést, hogy a kereszténység miért tartja vallását minden más vallással szemben az Isten akarata szerinti egyedül hiteles vallásnak, Jézus Krisztus követését feltétlenül üdvözítô értékűnek, és az összes vallás közül a legtökéletesebbnek? Joggal nevezhetjük-e hitünket katolikus kereszténynek, azaz egyetemes, Isten akarata szerinti általános emberi vallásnak, mely minden ember számára az Istenhez vezetô út, igazság és (örök) élet tanítását, valamint annak életre váltását jelenti? Ez a felfogás kiválthatja más istenhívô testvéreink ellenszenvét, mégis -- ennek ellenére -- vallásunk alapigazságaiból nem engedhetünk. Jézus Krisztus fôbb sajátosságai Lássunk ezekbôl néhányat: Jézus Krisztus személyében és életében teljesedett be mindaz a jövendölés, amire a választott nép és az emberiség évezredek óta várt, így a róla megírt próféciák mind beigazolódtak. Ezt semmilyen más vallásalapítóról nem lehet elmondani. Ez nagyon fontos tény, mert rávilágít a vallásalapítók és Jézus Krisztus közötti alapvetô különbségre! Gondoljunk arra, hogy Mikeás próféta már Kr. e. 700 évvel pontosan megjövendölte Jézus születési helyét. ,,De te efratai Betlehem -- bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között --, mégis belôled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ôsidôkre, a régmúlt idôkre nyúlik vissza.'' (Mik 5,1) Ez a szöveg Jézus öröklétérôl is tanúskodik. Vagyis Jézus öröktôl fogva létezett, már akkor is mielôtt a földre jött volna. Ez nem mondható el semmilyen vallásalapítóról. Jézus életének jóformán minden egyes ,,mozzanatát'' megjövendölték a próféták. ,,A mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek Rá'' (Iz 53,4). Így jogosan tehetjük fel a kérdést: Véletlen egybeesések sorozatáról van-e szó, vagy elôre megtervezett és ,,megírt koreográfiáról''? Véletlen-e, hogy Jézus pont Betlehemben született, vagy az, hogy szamárcsikón vonult be Jeruzsálembe, ahogy azt is megjövendölték róla? (Mt 2,5 és Mk 11,7) Feltétlen meg kell említeni azt is, hogy Jézus saját jövendölései (próféciái) is beteljesedtek: pl.: Jeruzsálem pusztulása (Lk 21,5--24) 70-ben. Ki kell emelnünk a kereszténység isteni eredetét, amely minden más vallástól megkülönbözteti azt, hiszen az egyetemes emberiséghez szól. Minden ember egyenlôségét hirdette már akkor, amikor még az általános társadalmi felfogás gyökeresen más volt. Tanítása magát az embert szólítja meg, nemcsak valamilyen elkülönült társadalmi vagy népcsoportot. Jézus példabeszédei mindenki számára közérthetôek, s a társadalom minden rétegéhez szólnak. Jézusban maga az Isten hajol le az esendô, gyarló, beteg emberhez. ,,Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtak és terhelve vagytok...'' (Mt 11,28) ,,A jó pásztor életét adja juhaiért.'' (Jn 16,11) Könyvünkben nem lehet cél mindezen igazságok részletes kifejtése, csak jelzésszerűen kívánunk a krisztusi vallás ezen nagy alapigazságaira utalni. Ezek teológiai tankönyvekbôl részletesen megismerhetôk. A hittanban járatos keresztények körében mindezek közismertek. A fôbb vallásalapítók és Jézus Krisztus Egyetlen vallásalapító megjelenését sem elôzte meg semmilyen prófécia. Fellépésükkel társadalmi vagy erkölcsi problémákat, hanyatlást szerettek volna megelôzni vagy javítani. Megjelenésük az adott közegben szokatlan vagy váratlan esemény volt, ellentétben Jézussal, akit a választott nép tudatosan várt mint megváltóját. Az elôzôekben elmondottakból szükségszerűen következik az az alapvetô tény, hogy Jézus Krisztus az a Megváltó, akit Isten már ôsszüleinknek megígért. Ha a Megváltót az élô Isten ígérte meg, akkor természetes, hogy ez a személy Isten létrendjébôl fog közénk érkezni és isteni természettel bír. Jézus teljes földi élete bizonyíték arra, hogy valóságos Isten és valóságos ember, míg Buddha, Mohamed, Kong-fu-ce, Lao-tse stb. mind csak emberek voltak, és annak is tartották magukat. Ezért a vallásalapítók és Krisztus közé, az isteni léte, isteni természete von éles határt. Jézus mondja: ,,Mielôtt Ábrahám lett, Én vagyok.'' (Jn 8,58), mert ,,Isten Fiának vallotta magát'', azért ítélték Ôt halálra (Jn 11,36). Semelyik vallásalapító nem jelentette ki magáról, hogy ô Isten, vagy annak a fia. Az elôfordult, hogy követôik istenítették ôket, de ettôl még egyikük sem volt Isten! Az említett vallásalapítók és Jézus között életvitelben is komoly különbség volt. Ugyanis a vallásalapítók esendô -- hozzánk hasonló --, bűnös emberek voltak. Jézus Krisztus viszont tökéletesen szent és bűntelen életet élt. Ezt a tényt az is bizonyítja, hogy a vallásalapítók böjttel, aszketikus élettel küzdöttek a megtisztulásért (pl.: Buddha, Mohamed), Jézusnak azonban erre nem volt szüksége. Ô is böjtölt ugyan nyilvános fellépése elôtt, de nem megtisztulásáért, hanem lélekben készült fel nyilvános küldetésére és a bennünket megváltó szenvedésére. Buddha még a ,,megvilágosulása'' után is jó darabig kicsapongó szexuális életet élt, amiért követôi meg is rótták. Jézus életében sok bűnnel, gonoszsággal találkozott, azonban a sok mocsok közepette is mindvégig tökéletes maradt. Nem tett különbséget ember és ember között, szerette a bűnös embert is. A vallásalapítók ezzel szemben nagy különbséget tettek ember és ember között, hogy a környezetük figyeljen rájuk és feltétel nélkül kövessék ôket. Meg is tettek ennek elérésére mindent. Pl. Mohamed látványos, teátrális menekülése Mekkából Medinába 622-ben, melynek nyilvánvaló célja a figyelemfelkeltés volt. Jézus saját maga kereste a bűnösöket, hogy tanításával, példájával ,,felemelje'' azokat. Olyan kijelentéseket tett önmagáról és az Istenrôl, amit senki más nem tehetett volna anélkül, hogy késôbb negatív következménye ne lett volna. pl. ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet'' (Jn 14,6); vagy ,,Én veletek vagyok mindennap a világ végéig'' (Mt 28,20); vagy ,,Most dicsôíts meg engem te, Atyám, magadnál, azzal a dicsôséggel, melyben részem volt Nálad, mielôtt a világ lett''. (Jn 17,5 Részlet Jézus fôpapi imájából) stb. Ezeket a szavakat csak Isten jelentheti ki magáról, mert ha csak ember teszi, valószínűleg paranoiás, elmebeteg látszatát kelti, és ezt a környezete is elôbb-utóbb felismeri! Idézhetnénk még számos helyet a Szentírásból, de nem ez a cél. A cél mindössze csak az, hogy rávilágítsunk Jézus és a történelmi nagy vallásalapítók közötti alapvetô különbségekre. A jézusi tanítás felülmúl minden más emberi tanítást, hiszen Istentôl ered, és így elmondható róla, hogy tökéletes. Nyilvánvalóvá válik ez akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy Jézus tanításában az Isten határozza meg, hogy hogyan kell Ôt tisztelnünk és szeretnünk. A vallásalapítóknál ez pont fordítva van, mert itt az ember (pl.: Mohamed) dönti el, hogy milyen tiszteletet adjon az ember Istennek. Ez az alapállás hibás, hiszen az emberi viszonylatban is úgy van, hogy nem a szolgák döntik el, hogyan kell urukat tisztelni, hanem az úr szabja meg, hogy mit vár el tôlük! Buddha azt tanítja, hogy minden szenvedés, fájdalom gyökere a vágy! Le kell tehát rombolni a vágyat és akkor eljutunk a Nirvánába, a teljes megsemmisülésbe, ahol már nincs fájdalom. Tanítása szerint ez itt a földön különbözô jógagyakorlatokkal is elérhetô. Nem veszi észre, hogy a kérdést rossz irányból közelíti meg. Ugyanis a vágy az ember alaptermészetét hordja magában. Pontosabban a vágyban az ,,Én'' -- a személyiség jelenik meg és az vetítôdik ki. A vágy mozgatja az akaratot is és húzódik végig az emberi élet -- jóformán -- minden területén. Pl.: munkakör, munkahelyválasztás, szerelem, családalapítás, étkezési szokások, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezért, ha a vágyat ,,leromboljuk'' -- ahogy ezt Buddha tanítja --, akkor a személyiségemet, az ,,én vagyok''-ot semmisítem meg. Így teljesen kiüresítem magam és eljutok az ,,immúnis'' állapotba, ahol szó szerint minden mindegy! Ebben az állapotban valóban nem fáj semmi!, de személyiségem sincs, s az ,,Én'' is elveszett! Gyôztem a szenvedés felett egy megalázó béke -- az emberi természet feladása -- árán!! Az említett példák jól szemléltetik az emberek által alapított vallások tökéletlenségét. Az ember nem Isten vagy természetfeletti lény, s ez az ,,alaphelyzet'' akkor is megmarad, ha valaki közülünk ,,megvilágosodik'', mint Buddha vagy Mohamed esetében (is) történt valamilyen formában. A hinduizmus pl. azt tanítja, hogy az emberek lelke a biológiai halál után valamilyen más létállapotba, pl.: állatok testébe költöznek át. Ezért a hindu semmilyen állatot nem öl meg! Eltűri élete közelében a patkányokat, férgeket, városaiban a kóborló teheneket és kutyákat, sôt van olyan hindu szekta, amely azt parancsolja követôinek, hogy a száj és orrlyukak elé selyemsálat kössenek, nehogy valamely rovar oda berepülve kimúljon és így a benne lévô (emberi) lélek halálát okozza. Az indiai ember égig érô éhínségét a vallás nem veszi figyelembe. Az ember csupán ,,alkatrészként'' mozog egy könyörtelen vallási gépezetben. A helyzet hasonló az iszlám esetében is. Az Isten a Szentírás tanúsága szerint a nôt és a férfit egyenrangúnak teremtette. (Ter 2,24) Ezt a tényt Mohamed figyelmen kívül hagyja! Az iszlám vallásban, ahol a vallás és a társadalmi pozíciók összefonódnak, (pl.: a kalifa nemcsak vallási, hanem politikai vezetô is) -- mint arra az elôzôekben utaltunk -- a nôt valamiféle tárgynak, a férfit kiszolgáló mechanizmusnak tekinti. Úgy adják-veszik ôket pénzért vagy természetbeni juttatásért (pl.: kecske, juh, szarvasmarha stb.), mint bármely piaci árut. Ebben az erôsebb nem mérhetetlen önzése jut kifejezésre. A szeretô és szent Isten viszont nemtôl és kortól függetlenül minden embert szeret. Jézus az, aki szentségi rangra emelte a házasságot, kiemelve és megbecsülve az emberi méltóságot. Mohamed szemében a nô csak ,,szükséges rossz'', akit Allah szolgálni teremtett. Csak ennek a szemléletnek a megismerése után válik érthetôvé számunkra a nôk teljesen kiszolgáltatott helyzete az iszlám országokban. A hindu tanban az újra megtestesülésbe (reinkarnáció) vetett hit alaptalan, mert az ember földi élete csupán csak egyszeri lehetôség -- s nem több -- az üdvösségre. Mindenki csak egy életet kap és nem többet, hogy bizonyítson. Ennek ellenkezôje semmivel sem igazolható. Senki nem emlékszik vissza elôzô életére, és semmi nem támasztja azt alá. Jézus Krisztusnak, az élô Isten Fiának is csak egy élete volt a földön és nem több. Ebben a földi életben minden ember számára az üdvösség megszerzésére maximális lehetôséget és kegyelmet biztosít az Isten. Ezt a maximumot (lehetôséget) az ember teljes mértékben megkapja a földön, miért adjon az Isten még egyszer vagy többször ugyanannyit? Mi értelme van az ilyen meggondolások után az újra kapott életnek? Ráadásul igazságtalan lenne az Isten, ha ezt az egyik embernek megadná, a másiknak nem. Az igazságtalanság pedig nem fér össze a végtelen szentségével és szeretetével. Azt mondhatná valaki, hogy sokan jöttek vissza már a klinikai halál állapotából, és a bibliai Lázárnak is megadta az Isten a két (élet) lehetôségét. Erre több válasz is adható: a) Jézus élete és pályafutása rendkívüli és egyszeri esemény (sorozat) volt, amikor is Isten igazolni, hitelesíteni akarta Jézus isteni voltát, nevezetesen azt, hogy ura az életnek és a halálnak is. b) Lázárnak nem két élete volt, hanem csak a régit folytatta. c) A klinikai halál közelébe jutó embernek az esetében még nem áll be a teljes biológiai halál. Ez az állapot felfogható egy nagyon mély ájulásnak, ún. kómaszerű állapotnak, amely már lehet a halál határértéke, de még nem teljes halál. Amióta ember él a földön, mindig izgató kérdés volt számára, hogy mi történik a halál pillanatában, s mit él át haldokló? Raymond Moody, amerikai professzor nagy érdeklôdést kiváltott ,,riport''-sorozata, amely több kiadást megért (Élet az élet után), behatóan foglalkozik ezzel a témával. Tény, hogy Isten lehetôséget adhat arra az embernek, hogy ,,belepillantson'' a halál közeli állapotba. Teszi ezt azért, hogy az ember hitét Istenben, az élet értelmében és a továbbfolytatásába elmélyítse, s bizonyítsa isteni szeretetét, mindenhatóságát, amely felette van minden halálnak és elmúlásnak. Továbbá ez soha nem egy új földi élet kezdete -- mint ahogy azt a hinduk vagy mások hiszik, hanem a régi folytatása -- csak ezután, legtöbbször az átélt élmények hatására, más felfogással! Tehát itt sincs szó két vagy több élet lehetôségérôl. Az említett halálközeli élményt Isten végtelen kegyelmébôl, szeretetébôl megadhatja annak, akit erre méltónak talál, az illetô üdvössége érdekében. Mindezek után következzen még egy érv, amely súlyosabb mindegyiknél: A bűn következménye, hogy egyszer minden ember meghal. Meghalt Buddha, Mohamed, Lao-tse, Kong-fu-ce stb. és meghalt Jézus is. Ô azonban feltámadt a halálból és örökké él! Ez a súlyos tény világít rá a legfényesebben Jézus és a többi vallásalapító közti különbségre, hiszen azt, hogy Ô az élet és a halál ura, semmi sem bizonyítja jobban! Ez a keresztény életet élô ember hitének alapja, fundamentuma! A feltámadt Krisztusban vetett hit tudja csak egyedül betölteni a sóvárgó emberi szíveket, amelyek a maradéktalan boldogság és béke után vágyódnak. Olyan vallásalapító -- Jézuson kívül -- nem született a földre, aki ezt a vágyat be tudná tölteni! Sokszor hallottuk már azt a szóbeszédet, hogy Jézus csak egy hindu jógi volt, aki zsidó létére Indiában megtanulta a szemfényvesztés tudományát, s így lépett fel tanítóként Izraelben. Háromnapos halála is csak ámítás volt, mert a ma élô bármelyik jógi is ,,utánacsinálja'' ugyanezt minden gond nélkül. Ez az állítás bármilyen logikusnak tűnhet is, teljesen alaptalan, hamis. Miért? 1. Jézus földi életében soha nem járt Indiában. Ez történelmileg igazolható tény. 2. Fellépésébôl, tanításából olyan isteni erô sugárzott, amivel semmilyen jógi, guru vagy szemfényvesztô nem rendelkezett. Gondoljuk csak végig, -- a római százados szolgáját távolból -- lényegében ismeretlenül gyógyította meg. Ilyen képességekkel sem Jézus elôtt, sem utána, semmilyen vallásalapító nem rendelkezett. A gyógyulásokat és a halott-feltámasztásokat sohasem a maga erejének, hanem a Mennyei Atya hatalmának és szeretetének tudta be. Ellentétben más vallásalapítókkal, akik minden dicsôséget, saját hatalmuk és befolyásuk növelésére használtak fel. 3. Ha egy jógi szolgájával több napra eltemetteti magát, az nem hal meg. Ismeretes, hogy a ,,lelkierô-átvitel'' képes arra, hogy a vegetatív idegrendszer működését -- átmeneti idôre -- minimálisra csökkentse. Erre azért van szükség, hogy az emberi szív három-négy percenként egyet dobbanjon, pont annyit, hogy a vér az erekben meg ne alvadjon. Ilyen állapotban a test hamuszürke színű lesz és az anyagcsere-felvétel--leadás, s az oxigén felvétele is minimálisra csökken. Az ilyen anyagcsere funkció mellett elég annyi oxigén a jógi számára -- mondjuk egy hétre --, ami egy koporsóba, fadobozba, a ,,temetésnél'' beszorul. A jógik két-, háromezer évre visszamenô titkos tudásait és annak indítékait -- műszerek és felkészültség hiányában -- nem tudta ellenôrizni, megokolni a tudomány. Ma már a szívgyógyászati műszerek tökéletesen igazolják az elôbbiekben ismertetett állítást. Volt jógi, aki hajlandó volt kórházi körülmények között is ,,elôállítani'' a saját testének kómaszerű állapotát, és a műszer pontosan mutatta, hogy milyen idôközönként és hányat dobban a szíve. Tehát a jógi nem hal meg! A jógi esetében a szívdobbanások -- pusztán tapintással -- szinte ellenôrizhetetlenek. A történelem folyamán hosszú ideig nem volt a tudomány kezében más megbízható eszköz a szív ritmusának ellenôrzésére, csak a tapintás. Így teljesen érthetô, hogy a jógi teste vegetatív működésének lelassulását környezete halálnak minôsítette. Ilyen állapot eléréséhez kétségtelenül nagy tudásra, hihetetlen önfegyelemre, nagyon erôs koncentrálásra, és -- nem utolsó sorban -- évekig tartó gyakorlásra van szükség! Más szempontból Jézus a saját testének csodáját -- pl. a vízen járást -- minden nehézség nélkül ,,át tudta adni'' bármelyik embertársának. Így járhatott Péter is Jézussal együtt a vízen. A jógi sok évig gyakorolt koncentrálásával felszabadíthat a központi idegrendszerébôl (az agyból) nagy mennyiségű energiát, amely képes arra, hogy testét pár percre a földtôl felemelje, legyôzve ezzel a gravitációt. A lebegés után rosszabb esetben eséssel ér földet, amely testének összezúzásához vezethet. Ezt a tudást vagy képességet csak kevesen irhetik el, és azok nem képesek átadni másoknak. Az egésznek nincs sok értelme, ha belegondolunk, hogy pár perces lebegésért egy életen keresztül koncentrál, hogy másokat elkápráztasson. A ,,mutatvány'' inkább tűnik az emberi erôfeszítés csúcsának, mint az Istenhez való felemelkedés jelének. Azt is meg kell fontolnunk, hogy a tetszhalálba kerülô jógik egészséges emberek. Jézust kereszthalála elôtt rettenetesen megkínozták, keresztre feszítették, majd lándzsával átdöfték oldalát. Borzalmas kínok között halt meg, s mégis feltámadt. A tibeti Láma nyilatkozott a Magyar Televíziónak. A riportban elmondta, hogy egy idôs hindu apáca látott szerzeteseket a levegôben ,,repülni'', s hogy szerzeteseik ilyen dolgokra is képesek. Ha valaki évekig koncentrál, s a központi idegrendszerébôl energiát ,,csoportosít'' át a testének másik részébe -- mint jelenség orvosi műszerekkel mérhetô és bizonyítható. Továbbá a világ más részein is elôfordulhat ilyen, hiszen alkati ill. akarati kérdés, hogy valaki évekig tartó gyakorlatokkal energiát szabadít fel, hasznosít, csoportosít át testének egyik részébôl a másikba, s ha adottságai megvannak, akkor európai ember is képes ilyen vagy hasonló teljesítményekre. A csoda -- a keresztény ember számára -- egy olyan jelenség, amely a természet rendjétôl eltér, és a tudomány mai eszközeivel nem magyarázható, s amely Isten szeretetét, hatalmát s közvetlen jelenlétét jelzi. Mindezeket figyelembe véve szűrhetjük le a következô tanulságot: Némelyik jógi valóban -- a hétköznapi ember számára szinte hihetetlen és még a mai napig is vizsgált -- nagy teljesítményekre képes. A már említett gyakorlással megtanulja hogyan kontrollálhatja a testét és élet-energiáit. A koncentrációs gyakorlatok révén ,,lecsendesíti elméjét'' és ellazítja izmait. Így mély álomba merül. A jógik, amit saját testükkel művelnek -- bármily csodálatosnak tűnik is -- nem más mint egy vallási indíttatásból véghezvitt fegyelemgyakorlat (sorozat), de semmi esetre sem halál, inkább a biológiai életen való igen nagy mérvű uralkodási képesség. Ezért a jógit körülvevô tanítványai istennek, félistennek vagy legalábbis mindenek felett álló tanítónak tartják, és szavait, mozgását úgy követik, mint az árnyék. Ezt kihasználva, népszerűségét, bűvkörét igyekszik minél jobban növelni. Ezzel nemhogy túlszárnyalná Krisztust, hanem éppen ellenkezôleg, még hasonlítani sem tud rá, hiszen Jézus csodáival az embereken akart segíteni -- mindenféle ellenszolgáltatás nélkül --, s ezzel akarta bizonyítani isteni hatalmát. Némelykor pedig egyenesen megtiltotta tanítványainak, hogy nyilvánosan beszéljenek isteni megnyilvánulásairól -- míg nem jön el annak ideje. Az Isten emberi megközelítése Istent a vallásalapítók (nagy része) egy öröktôl fogva uralkodó, könyörtelen, szívtelen hatalomnak és erônek képzelték el, s nemegyszer személytelen erônek vélték. Ez az elgondolás jelenik meg különbözô formában a tanításaikban is. Nézzük pl. ismét Mohamed tanítását, aki azt mondja, hogy az emberi szabad cselekedeteket -- így a rosszat is -- Isten elôre eldönti, elrendeli. Bele kell törôdnünk végzetünkbe, mert Allah így rendelkezett. Már születésem elôtt Isten eldöntötte, hogy halálom után hová kell kerülnöm, és nem tehetek ellene semmit. Az úttesten való átkeléskor elüthet az autó, mert Allah így akarta stb. Az ilyen szempontok szerinti vallási gondolkodás megszünteti az emberi szabadságot, szabad gondolkodást és akaratot, s egy tôle független, befolyásolhatatlan kényszerpályára viszi azt. Istent érzés nélküli, büntetô mechanizmusnak vagy jogi intézménynek elgondolni súlyos hiba. Ezzel Isten végtelen szeretetét, jóságát, szentségét sértjük meg. Hiba azért is, mert egy ilyen Istent nem lehet szeretni, nem lehet Hozzá ôszintén imádkozni, csak félni lehet Tôle. S mint ilyen csak meghatározója, parancsolója az emberi életnek, de semmi esetre sem része annak. Jézus tanítása jelentôsen ellentmond mindezeknek. Élete, pályafutása, tanítása, egy szóban foglalható össze: szeretet! (A jónak az akarása!) Ez a szeretet emelkedik felül minden bűnön, és ez tompít le minden ellenségeskedést. Csak Jézus szeretete az a szeretet, amely az emberi szívnek vágyait maradéktalanul be tudja tölteni. Az ember úgy van alkotva, hogy ösztönszerűen vágyódik Isten szeretetére. Ezt nem lehet kihagyni életünkbôl, mert ezáltal emberi személyiségünk, mivoltunk sérül meg. Csak a krisztusi tanítás értelmes isteni elgondolása adhat elfogadható választ arra, hogy miért élünk, hogyan tehetjük boldoggá életünket, mi ad emberi-célt életünknek és tartalmat mindennapi küzdelmeinknek. Az ember teremtésétôl fogva arra van rendelve, hogy a szeretô Istent viszontszeresse és Általa örökre boldog legyen. -- Bárcsak minél több ember járna Európában és szerte a világon mindenütt ezen az Isten által megszentelt úton! ======================================================================== Forrásmunkák Herbert Haag: Bibliai lexikon Dr. Vanyó László: Ókeresztény írók 8. Dr. Szántó Konrád: A katolikus Egyház Története I--III. Bibliai Képeskönyv (Corvina 1987.) Helmuth Von Glasenapp: Az öt világvallás Bodo Harenberg: Az emberiség krónikája (Officina Nova 1991.) Benkics József: A világvallások és a kereszténység