Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (201)338-4736 Fax: (201)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Vasárnapi kalauz Olvasmány magyarázatok és elmélkedések az A, B, C liturgikus év vasár- és ünnepnapjaira, valamint a szentek ünnepeire Nihil obstat. Attila Miklósházy S.J., censor deputatus Nr. 1-24/1996 Imprimatur. Clifton, die 24 ian. anno 1996 Frank J. Rodimer J.C.D., D.D, episcopus Paterson A piarista tartományfônök 1995/09/02 sz. engedélyével Š Szent István Magyar Plébánia és Plugor Sándor, 1996 Minden jog fenntartva, beleértve a bárminemű eljárással való sokszorosítás jogát is. Kivétel a könyv/program lelkipásztori használata. Részletekért lásd a 15. függeléket. Fordította, összeállította: Meskó Lajos, Sch. P. Sajtó alá rendezte, elektronikus változatot készítette: Felsôvályi Ákos Grafika: Plugor Sándor Felelôs kiadó: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA ======================================================================== Tartalomjegyzék A vallás élet legyen, nemzeti élet is legyen. Erôteljes, dicsôséges nemzetek a vallásosság s a tiszta, szigorú erkölcs életét élik; erejüket onnan merítik; szemeiket odafüggesztik; bajaikra gyógyfüvet ott keresnek. Tegyük nemzetivé a keresztény erkölcsöt, azt a szigorú, tiszta erkölcsöt, melyet Szent László élt, s törvényeiben védett. (Prohászka Ottokár) ELÔSZÓ A KÖNYV ELEKTRONIKUS VÁLTOZATÁHOZ AJÁNLÁS ÉS ELÔSZÓ BEVEZETÉS A szentmise áldozat és értelme Az egyházi év ADVENT A B C Advent elé A B C Advent 1. vasárnapja A B C Advent 2. vasárnapja A B C Advent 3. vasárnapja A B C Advent 4. vasárnapja KARÁCSONYI IDÔ A B C Karácsony, vigília mise (Szenteste) A B C Karácsony, éjféli mise A B C Karácsony, hajnali mise A B C Karácsony, ünnepi mise A B C Szent Család ünnepe (Karácsony nyolcada alatti vas., v. dec. 30.) A B C Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe (Újév) A B C Karácsony utáni 2. vasárnap A B C Vízkereszt, Urunk megjelenése (jan. 6.) A B C Urunk megkeresztelkedése (Vízkereszt utáni vasárnap) NAGYBÖJT A B C Hamvazószerda A B C Keresztút A B C Nagyböjt 1. vasárnapja A B C Nagyböjt 2. vasárnapja A B C Nagyböjt 3. vasárnapja A B C Nagyböjt 4. vasárnapja A B C Nagyböjt 5. vasárnapja HÚSVÉTI IDÔ A B C Virágvasárnap A B C Nagycsütörtök, a krizmaszentelés miséje A B C Nagycsütörtök, az utolsó vacsora miséje A B C Nagypéntek A B C Nagyszombat A B C Húsvétvasárnap, húsvéti vigília A B C Húsvétvasárnap, ünnepi mise A B C Húsvéthétfô A B C Húsvét 2. vasárnapja (Fehérvasárnap) A B C Húsvét 3. vasárnapja A B C Húsvét 4. vasárnapja A B C Húsvét 5. vasárnapja A B C Húsvét 6. vasárnapja A B C Áldozócsütörtök: Urunk mennybemenetele A B C Húsvét 7. vasárnapja A B C Pünkösdvasárnap, vigília mise A B C Pünkösdvasárnap, ünnepi mise A B C Pünkösdhétfô URUNK FÔÜNNEPEI A B C Szentháromság vasárnapja (Pünkösd utáni elsô vasárnap) A B C Úrnapja: Krisztus Szent Teste és Vére (Pünkösd utáni 2. csüt.) A B C Jézus Szent Szíve ünnepe (Pünkösd utáni 3. péntek) ÉVKÖZI IDÔ A B C Évközi 2. vasárnap A B C Évközi 3. vasárnap A B C Évközi 4. vasárnap A B C Évközi 5. vasárnap A B C Évközi 6. vasárnap A B C Évközi 7. vasárnap A B C Évközi 8. vasárnap A B C Évközi 9. vasárnap A B C Évközi 10. vasárnap A B C Évközi 11. vasárnap A B C Évközi 12. vasárnap A B C Évközi 13. vasárnap A B C Évközi 14. vasárnap A B C Évközi 15. vasárnap A B C Évközi 16. vasárnap A B C Évközi 17. vasárnap A B C Évközi 18. vasárnap A B C Évközi 19. vasárnap A B C Évközi 20. vasárnap A B C Évközi 21. vasárnap A B C Évközi 22. vasárnap A B C Évközi 23. vasárnap A B C Évközi 24. vasárnap A B C Évközi 25. vasárnap A B C Évközi 26. vasárnap A B C Évközi 27. vasárnap A B C Évközi 28. vasárnap A B C Évközi 29. vasárnap A B C Évközi 30. vasárnap A B C Évközi 31. vasárnap A B C Évközi 32. vasárnap A B C Évközi 33. vasárnap A B C Évközi 34. vasárnap: Krisztus Király ünnepe SZENTEK ÜNNEPEI Jan. 18. Árpád-házi Szent Margit Febr. 2. Urunk bemutatása: Gyertyaszentelô Boldogasszony Márc. 19. Szent József, A Boldogságos Szűz Mária jegyese Márc. 25. Urunk születésének hírüladása: Gyümölcsoltó Boldogasszony Jún. 24. Keresztelô Szent János születése, vigília mise Jún. 24. Keresztelô Szent János születése, ünnepi mise Jún. 27. Szent László király ünnepe Jún. 29. Szent Péter és Pál apostolok ünnepe, vigília mise Jún. 29. Szent Péter és Pál apostolok ünnepe, ünnepi mise Júl. 2. A Boldogságos Szűz látogatása: Sarlós Boldogasszony Aug. 6. Urunk színeváltozása Aug. 15. Szűz Mária mennybevétele: Nagyboldogasszony, vigília mise Aug. 15. Szűz Mária mennybevétele: Nagyboldogasszony, ünnepi mise Aug. 20. Szent István király, Magyarország fôvédôszentje ünnepe Aug. 29. Keresztelô Szent János fôvétele Szept. 7. Szent István, Menyhért és Márk kassai vértanúk Szept. 8. Szűz Mária születése: Kisboldogasszony Szept. 12. Szűz Mária neve napja Szept. 14. Szent Kereszt felmagasztalása ünnepe Szept. 15. A Fájdalmas Szűz ünnepe Szept. 24. Szent Gellért vértanú püspök Okt. 8. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország Fôpátrónája Okt. 23. Kapisztrán Szent János ünnepe Okt. 25. Boldog Mór bencés püspök ünnepe Nov. 1. Mindenszentek ünnepe Nov. 2. Halottak napja Nov. 5. Szent Imre ünnepe Nov. 19. Árpád-házi Szent Erzsébet asszony Dec. 8. Szeplôtelen Fogantatás ünnepe Dec. 26. Szent István elsô vértanú (és karácsony másodnapja) Dec. 27. Szent János apostol és evangélista Dec. 28. Aprószentek ünnepe Dec. 31. Szilveszter esti hálaadás FÜGGELÉK 1. A Misekönyv használata Hogyan olvassuk a könyvet? A szentírási olvasmányok, hivatkozások megadása Az olvasmányok hosszabb és rövidebb változata Hivatkozások a magyarázatok végén A válaszos zsoltár megadásának formája Helyesírás, idézés, tipográfiai sajátosságok Idegennyelvű idézet A liturgikus öröknaptár használata A hétköznapi olvasmányok Miseszöveg A Húsvét napjának meghatározása 2. Vasár- és ünnepnapi liturgikus öröknaptár 3. A magyar naptárral bôvített római naptár 4. A szentírási könyvek címe és rövidítése 5. Vasár- és ünnepnapi olvasmányok 6. Hétköznapi olvasmányok 7. A szentírási helyek mutatója 8. A válaszos zsoltárok mutatója 9. A szentmise felépítése 10. A szentmise rendje latinul és magyarul 11. Magyar életszentség. A történelmi haza szentjei és boldogjai 12. Név és forrásmunka mutató 13. A szemelvények jegyzéke szerzôk szerint 14. A szemelvények tárgymutatója 15. Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár ======================================================================== ELÔSZÓ A KÖNYV ELEKTRONIKUS VÁLTOZATÁHOZ Ez a program a Vasárnapi kalauz című könyv (ISBN száma: 0-9651859- 0-7) elektronikus változata. A program teljes szöveghűséggel követi a könyvet. A különbség mindössze azon szentek grafikájának elhagyása a programból, melyeknek nincs külön ünnepük a könyvben. A szemelvények tárgymutatóiban (13. és 14. fejezet) is megtartottuk a könyv oldalszámait -- megváltozott funkcióval: az oldalszámra való kattintással lehet a megfelelô szemelvényre ugrani. A program a Windows operációs rendszer ,,Súgó'' [angolul Help] programjának keretében adja közre a könyvet. Az ott megismert módon lehet ezt az elektronikus könyvet is olvasni és használni. A grafikák kinyomtatott változata a képernyô felbontóképességével megegyezik (tehát skiccnek megfelelô). A programot a lagalacsonyabb képernyôfelbontásra (VGA: 640 x 480) terveztük, kérjük, hogy azzal használja. Magasabb képernyôfelbontás esetén a képes keresztút és a magyar szentek ünnepei -- ahol grafika van -- a képernyônél keskenyebb területet foglalnak el. A program nem helyettesít(het)i a hagyományos könyv olvasását és használatát, hanem kiegészíti azt a mai technikának megfelelôen. Az elektronikus könyv néhány elônye: 1. A könyv teljes szövege elektronikusan rendelkezésre áll. A ,,Másol'' gomb megnyomásával átvihetô a teljes, aktuálisan olvasott fejezet a vágóasztalra [notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' parancsokkal [Edit és Paste] bármilyen Windows programba, elsôsorban a szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával. Ha nem akarjuk a tejes szöveget átvinni, akkor nyomjuk meg a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] gombot a program menüjérôl, minek következtében a program egy Másolás párbeszéd- panelban megjeleníti a fejezet teljes szövegét. Jelöljük ki a szükséges szövegrészt, és aztán nyomjuk meg a ,,Másol'' gombot. Ezután a program átviszi a megjelölt szövegrészt a vágóasztalra [notepad] és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk. A szövegben használt különleges jelek: a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô képezi, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel. 2. A programból közvetlenül kinyomtathatjuk a fejezeteket (a File és Nyomtat [Print] utasítással). A nyomtatott szöveg formájában kissé eltérhet a képernyôn látottól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba az elôzôekben leírt módok egyikével, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. 3. A bekódolt ugrások (zölddel megjelölt részek) használatával könnyebben követhetjük az utalásokat a képernyôn, mint a könyvben. Sok helyütt még a nem zöld részrôl is lehet ugrani (például az ötödik fejezetben, a vasár- és ünnepnapi olvasmányok listájáról). Kérjük, hogy ha bármilyen hibát fedez fel a programban, vagy ötletével, javaslatával javítani tudna a programon, lépjen kapcsolatba a könyv és a program szerzôivel: az Egyesült Államokbeli Szent István Magyar Plébániával vagy Felsôvályi Ákossal. Segítségét elôre is köszönjük. Egyúttal kérjük azt is, hogy lehetôségeinek megfelelôen vegyen részt a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár kiépítésében. Olvassa el külön tájékoztatónkat vagy a könyv 15. fejezetét. ======================================================================== Ajánlás és elôszó Keresztény katolikus életünk forrása és csúcspontja a szentmise liturgiája, amin legalább hetente egyszer, vasárnaponkint részt veszünk, hogy így adjunk hálát a Jó Istennek az elmúlt hét ajándékaiért, és erôt merítsünk a következô hétre. A szentmisébe igyekszünk mindnyájan tevékenyen bekapcsolódni, hogy Jézus Krisztus húsvéti titkában részesüljünk. Figyelmesen hallgatjuk a Szentírás szavain keresztül Isten Szavát, aki bennünket gazdagítani akar szeretetbôl fakadó ajándékaival. Ennek elôsegítésére kalauzra van szükségünk. Erre szolgál a homília, ehhez szeretne ez a Kalauz is segítséget nyújtani. Hasznos lehet mind a lelkészkedô papság számára, mind pedig azon hívôknek, akik nem jutnak magyar szentbeszédhez a nagy szétszórtságban, de szívük mégis a magyar nyelv szépségein keresztül óhajtja dicsérni az Urat. A jelen Kalauz eredetileg -- mintegy 15 évvel ezelôtt -- P. Dengl Miklós ferences atya ötlete volt, aki akkor a Katolikus Magyarok Vasárnapja Kiadóvállalat igazgatója volt Youngstownban (USA), és aki ilyen Kalauzzal szerette volna segíteni a szétszórtságban élô magyarok liturgikus életét. Az ötlet megvalósítása viszont nagyrészt P. Meskó Lajos piarista atya munkája, aki a szövegek jelentôs részét fordította, kiegészítette a magyar és az egyetemes lelki irodalomból vett szemelvényekkel, beleszôtte a magyar szentek ünnepeit is, és ,,Magyar Életszentség'' című külön tanulmányával hazai példákat állított a magyar vallási újjászületés elé. A megvalósítás lelkes mozgatója P. Mustos István piarista atya, a nyomdára való elôkészítés hosszadalmas munkáját Felsôvályi Ákos végezte, a szentképek és a keresztút művészi grafikáit Plugor István készítette, a lektorálásban Felsôvályi Erzsébet és László Gábor segédkezett. Mindnyájuknak hálás köszönetet mondunk rejtett munkájukért. Köszönet illeti a Herder Kiadóvállalatot is, amely engedélyezte a szentírási magyarázatok magyarra való fordítását a népszerű ,,Der Grosse Sonntags-Schott'' (Freiburg, Herder, 1975) nép-misekönyvbôl. Mindazoknak, akik közreműködtek e könyv elôkészítésében, az a hô vágya, hogy a Kalauz használata által magyar híveink a szétszóratásban egyre inkább részesei legyenek annak a liturgikus megújulásnak, melyet a II. Vatikáni Zsinat indított el, és amelynek megvalósítása mindannyiunk szívügye. Toronto, 1996. január 18-án, Szent Margit ünnepén + Miklósházy Attila, S.J. ep. tit. Castellominoritanus a külföldön élô r. k. magyarok püspöke ======================================================================== Bevezetés: A. A szentmise áldozat és értelme I. A szent gyülekezet Amint eljött az idôk teljessége, elküldötte Isten az ô Fiát, hogy általa üdvözítse és tökéletesítse a világot. Az elôzô hosszú évezredek nemcsak tévelygés és romlás ideje voltak, hanem nagy emberi erôfeszítéseké és haladásé is és szenvedélyes igazság-keresésé: Isten- keresésé is. Isten sokféleképp megtaláltatta magát. Fôleg Izrael, az Ószövetség népe érezte Isten vezetését, és kapta meg a jövendô Megváltónak, az Üdvözítônek ígéretét. Az ígéret Jézusban beteljesedett: ô a Krisztus, a Messiás. Emberré válása, szenvedése és föltámadása által a szakadást begyógyította, az egységet helyreállította, és Istennek új népet szerzett. Mennybemenetele és a Szentlélek küldetése után meghirdették a jóhírt minden embernek. Sokan hisznek Jézusban, a Krisztusban, a keresztség által fölvétetnek Isten új népének közösségébe, mint az a 3000, kik az elsô pünkösdi ünnepen Jeruzsálemben Péter szavait hallották és hittek Jézus nevében. Azok közösségét, kik hisznek Jézusban mint Megváltóban, a Messiásban és Isten Fiában, és szeretettel várják második eljövetelét, ,,Egyháznak'' hívjuk. Ez Isten új népe, ez az új, élô templom, amelyben Istent szívbôl imádják. Mindenütt, ahol kettô vagy három összejön Jézus nevében, Ômaga is jelen van (Mt 18,20). Ez igaz, fôleg akkor, ha a közösség, a helyi egyház összegyűl Isten igéjének meghallgatására és az Oltáriszentség, az Eucharisztia ünneplésére. A hit által ott él Krisztus az egybegyűltek szívében, Ô szól hozzájuk a Szentírás Szavaival, Ô van jelen annak személyében, aki a papi szolgálatot teljesíti a közösségben. De elsôsorban és valóságosan jelen van a kenyér és bor szentségi színei alatt. Miként az utolsó vacsorán, fölajánlja magát, az igaz húsvéti Bárányt; s önmagát adja övéinek mint az Élet Kenyerét és a Lélek Italát. Így gyűjti össze és szenteli meg minden századon át és minden helyen azt a népet, amely Ôáltala és Ôvele dicsôíti és imádja az Atyát. Ez pedig minden teremtésnek végsô értelme. Mikor a helyi egyház, a közösség összegyűl az Oltáriszentség ünneplésére, nemcsak parancsnak engedelmeskedve teszi azt. Isten hívására a népek közül mint szent papi nép gyűlik egybe, hogy hittestvéreivel együtt örvendô hitben és szeretetben Ura elé járuljon, és találkozzék a megváltás misztériumával. Ez ama szent ünnepi sereg, melyhez mint saját népéhez szól Isten, s mely az Újszövetség áldozat- lakomáját ünnepli. II. Úrvacsora és mise-ünnep Minden szentségi ünneplésben lényegileg az történik, amit Jézus tett az utolsó vacsorán tanítványai körében: ,,Vacsora közben vevé a kenyeret és hálát adván, nékik adá és mondá: Vegyétek, ez az Én testem. És vevén a kelyhet, hálát adván, nékik adá, és ivának abból mindnyájan. És mondá nékik: Ez az Én vérem, az Újszövetségé, mely sokakért kiontatik.'' (Mk 14,22-24) Ugyanúgy tudósít minket a Máté evangélium (26,26-28), ugyanígy Lukács (22,19-20) és Szent Pál (1Kor 11, 23-26). Hogy mit jelentett az Úrvacsora, az a kereszthalállal lett irthetôvé. A kereszthalál értelmét azonban Jézus már az utolsó vacsorán megvilágosította szavaival, cselekedeteivel: a kereszthalál az engedelmesség és szeretet áldozata volt, benne Jézus magára vett minden adósságot és a világgal kiengesztelte Istent. Ezzel az áldozati átadással megalapította az Új Szövetséget és az új emberiség fejévé lett. A keresztáldozatot nem lehet megismételni, nem is szükséges megismételni, mert Krisztusnak azon egy áldozatával egyszer s mindenkorra megváltattunk és megszentelôdtünk. De épp ez az egyetlen áldozat volt az, melyet Jézus a szenvedése elôtti éjjel a vacsorán bemutatott és tanítványaival megünnepelt egy lakoma keretében. És ily módon akar Ô a jövendô századok során velünk együtt ünnepelni, hogy mindenki közvetlen személyes közösségbe léphessen Ôvele ez áldozati átadásban. Ezért adta a megbízatást: ,,Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre!'' (Lk 22,19; 1Kor 11, 24-25) A második vatikáni zsinat kijelenti: ,,Üdvözítônk az utolsó vacsorán, azon éjjel, amikor elárultatott, rendelte el testének és vérének eucharisztikus áldozatát, hogy általa a kereszthalált minden idôkön át folytassa újra jöveteléig, s hogy vele az Egyházra, szeretett jegyesére, halálának és föltámadásának emlékünnepét bízza: a legkegyesebb irgalom Szentségét, az egység jelét, a szeretet kötelékét; a húsvéti lakomát, amelyben Krisztust élvezi a szív, eltelik kegyelemmel és a mennyei dicsôség zálogát kapja.'' (Liturgikus konstitúció, 47) III. Isten Szava és az Oltári Szentség ünneplése A szentmise lényege, voltaképpeni központja az Úrvacsora-ünnep, a Szentség ünneplése, a nagy Hálaadás és Jézus szenvedésérôl, föltámadásáról és mennybemenetérôl való emlékezés. Az elsô idôk keresztényei ezenkívül látogatták az olvasással és imádsággal végzett istentiszteleteket is a jeruzsálemi templomban és a zsinagógákban. Miután szakítottak a zsinagógával, továbbra is olvasták saját összegyűjtött szövegeiket az akkori Szentírásból, vagyis az Ószövetségbôl. Ehhez járultak az ,,apostolok tanai'', fôleg a Jézus szavairól és cselekedeteirôl való emlékezések, melyeket hamarosan írásba foglaltak. Jusztin vértanú (+165 körül) írja: ,,Olvassuk az apostolok emlékezéseit vagy a próféták írásait, amennyi idô jut rá.'' 1. Az Ige Istentisztelete Ez a mise elsô fôrésze, melynek három foka: olvasmány, válaszos ének és imádság. Tisztábban látjuk, mit szándékol, ha az olvasmányos liturgia eredeti elgondolását nézzük: a) ószövetségi olvasás -- válaszos zsoltár -- imacsönd és imádság; b) újszövetségi olvasás (szentlecke) -- alleluja -- zsoltár (alleluja-vers); c) evangélium -- homília (írásmagyarázó beszéd) -- közösségi ima. Ezt az eszményi rendet legtisztábban a Húsvétéj igeszolgálata mutatja. Az év vasárnapjain és nagy ünnepein az 1969-es római olvasásrend három szakaszt ír elô: az elsô fôleg ószövetségi, a második újszövetségi (apostol-levél vagy a Jelenések), a harmadik evangéliumi. Hétköznapokon az evangélium elôtt mindig csak egy szentírás-szakaszt olvasunk. A II. Vatikáni Zsinat rendeletébôl bizonyos idô alatt az egész Ó- és Újszövetség fölolvasásra kerül (Liturgikus konstitúció, 51). Az új, 1969-es olvasásrend eszerint három évre terjed (A, B, C év) a vasárnapokat és két évre (I, II év) a hétköznapokat tekintve. A 2. függelék táblázata (784. oldal) megmutatja, hogy melyik év van soron. A 3-mal osztható számú év a C év (például 1995, mert 3-mal osztható egy szám, ha számjegyeinek összege osztható 3-mal: 1 + 9 + 9 + 5 = 24, ami 8 x 3), az A és B ebbôl következik. A hétköznapokat tekintve a páratlan számú évek I. jelűek (például 1995) és a párosak II. (például 1996). Biblia-olvasás a szentmisén fôleg nem a tudásunk bôvítésére irányul, hanem arra, hogy az egyén és a közösség meghallja Isten hívó szavát benne, és készséggel feleljen rá! Ez a válasz, amelynek lényege belsô-lelki, külsô formát is kap két új mozzanatban: a közénekben és a közös imában. A döntô válasz azonban az életbevitel, a tett, a megélt kereszténység! Elsô közének: a ,,válaszos zsoltár'' az elsô olvasmány után. Ezt visszatérô refrénnel vagy allelujával felelgetve énekeljük. Lehet ugyan olvasni, recitálni is, de semmiképp se legyen merô folytatása az olvasásnak. Olvassa más személy (például ,,énekes'') és nem az, aki az elsô olvasmányt olvasta (,,lektor''). A második olvasmányra jön a második közének (alleluja-vers), mely átvezet az evangéliumhoz. Ez többnyire evangéliumi idézet, allelujával az elején és végén (böjtidôben az alleluja elmarad). Ezt is énekelni kell, sôt ha nem lehet énekelni, elhagyható. További ,,közének'' volt még evangélium elôtt a szekvencia, voltaképp költôi kiépítése az alleluja-éneklésnek. A római misekönyv még most is négy szekvenciát tartalmaz: a húsvétit, pünkösdit, úrnapit és a Hétfájdalmú Szűz ünnepére (szeptember 15-re) valót (Victimae Paschali, Veni Creator, Lauda Sion, Stabat Mater). Csak a húsvéti és a pünkösdi szekvencia kötelezô. Az igeszolgálat harmadik szakasza az imádság, amely az evangélium (illetve a krédó: hitvallás) után egyetemes könyörgések alakjában szerepel. A napi ima (könyörgés: oráció) igazában nem része az igeszolgálatnak: ez a ,,megnyitó részt'' zárja be. -- Az egyetemes könyörgések a régi római liturgiában csak Nagypénteken maradtak meg, de a II. Vatikáni Zsinat helyreállította: ,,Az evangélium és szentbeszéd után, fôként vasárnap és parancsolt ünnepeken, egyetemes könyörgések'' vagy ,,hívôk imája'' következzék; a nép részvételével könyörgések mondandók az Egyházért, az államfôkért, a szükségben szenvedôkért, az egész emberiségért, az egész világ üdvéért (Liturgikus konstitúció, 53, vö. 1Tim 2,1-2). 2. Az Eucharisztia ünneplése Az utolsó vacsorán Jézus meghagyta tanítványainak: ,,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!'' Az Egyház követi Jézus szavait, és az Ô szentségi megjelenésében ünnepli Jézus vacsoráját, az Újszövetség áldozati lakomáját. Az ünneplés három része: a) az adományok elôkészítése, b) az Eucharisztikus Fôimádság (Áldozati Ima) Jézus értelmezô és alapító szavaival, c) a papok és hívôk áldozása. a) Az adományok elôkészítésekor kenyeret és bort hoznak az oltárra. A korábbi századokban más élelmiszert is odahoztak a hívôk (olajat, gyümölcsöt) a közös lakomához. Amikor a közös étkezés elmaradt, a hozott ételt a szegények és a papok között osztották szét. Az ,,Áldozati Adomány'' név csak a kenyeret és bort jelöli az Eucharisztiában: jelei, színei ezek Krisztus föláldozott Testének, kiontott Vérének. Más áldozatunk nincs; még ha mást, például pénzt, anyagi és lelki adományt hozunk is, csak annyiban hívhatjuk ôket ,,áldozatnak'', amennyiben lelki készségünket fejezik ki, hogy Jézus áldozatával együtt magunkat és életünket Istennek szenteljük. -- Az adományok fölvitelét alkalmas ének is kísérheti, és a fölajánló könyörgés (,,adományok fölötti imádság'', az adomány-ima) zárja azt. b) Az Áldozati Imát, az Eucharisztikus Fôimádságot a pap és hívôk közt váltakozó hívások kezdik (,,Az Úr legyen veletek'' -- ,,Emeljük föl szívünket''), és a Miatyánk elôtti ,,Nagy Ámen'' zárja be. Alapjelleg szerint ez az Áldozati Ima a ,,hálaadás és megszentelés imája'' (Római Misekönyv), melyet a pap mindenek nevében intéz Istenhez, az Atyához. E nagy imának részei: prefáció a záró Szent- szent-szent-tel (Sanctusszal); Isten erejének (a Szentléleknek) lehívása az áldozati adományra, az Átváltoztatás; hálaadó megemlékezés mindarra, amit Isten tett Jézus Krisztusban mindnyájunkért; különféle könyörgések (az egész Egyházért, pápáért, püspökökért, élôkért és holtakért); majd a bevégzô magasztalás (,,Ôáltala Ôvele és Ôbenne...''). Erre az Áldozati Imára (kánonra) a liturgikus reformig a római mise-szertartásban csak egyféle szöveg volt, a most ,,római kánonnak'' nevezett. Az új misekönyv három továbbit ad, a rómaihoz hasonló szerkezettel és tartalommal. Lehetséges, hogy a jövôben még más három is követi. Általában a pap szabadon választhat a négy fôimádság közt. c) Az Áldozati Ima után rögtön következhetne a szent lakoma: az áldozás. Az ,,asztal megterítve'', a kenyér és bor színe alatt, Krisztus megdicsôült, áldozatul fölajánlott Teste elôttünk van, és a meghívás is elhangzott: ,,Vegyétek és egyétek!'' De félô, szent tisztelet arra indít, hogy még egyszer magunkba térjünk a Krisztussal való találkozás elôtt, ezért imák és énekek készítik elô és követik a szent lakomát. Elôtte elmondjuk, vagy helyesebben, elénekeljük a Miatyánkot és az Agnus Deit: ,,Isten Bárányát'', áldozás alatt pedig az áldozóverset vagy más megfelelô éneket. A régi idôben mindenki két szín alatt áldozott, kenyér és bor színével vette az Urat. Késôbb, a II. Vatikáni Zsinat a kehely vételét újra megengedte a hívôknek is, bizonyos meghatározott esetekben. Mikor a pap (vagy áldoztató) a Szentséget nyújtja, azt mondja: ,,Krisztus Teste'' (és ,,Krisztus Vére''); a hívô pedig a hit és szeretet ,,Amen''-jét feleli rá. Nem szabad elmaradnia áldozás után egy rövid csöndes, bensô imára szánt idônek. Ezután mondja a pap az áldozás utáni imát: a közösség nevében megköszöni benne a kapott Ajándékot (Eucharisztiát), és kéri, hogy maradandó hatása legyen! Sz Jusztin ôskeresztény író és vértanú egyik hitvédô írásában (amely valószínűleg a hívô pogány Antoninus Pius császárhoz szólott), így ír a szentmisérôl: Inkább, mint bárki más, mi vagyunk segítôid, a béke fönntartásában munkatársaid! Mert valljuk, hogy gonosztevô, kapzsi és hitszegô az Isten elôl éppúgy el nem bújhat, mint az erényes jámbor. Hogy mindenekre vagy örök bűnhôdés, vagy jutalom jár érdemük szerint. (65§) A hívô gyülekezet ,,elüljárója'' [írja a pogányhoz, irtve ezen a liturgiát végzô papot] hálát ad, dicsérvén az Atyát, Fiút, Lelket [,,Sanctus'']. A már fölhozott kenyér s bor fölött most maga mond hosszabban hálaadó imát, hogy a szent adományt elfogadja az Úr. A Nagy Hála végén mind a jelenlevô Áment mond. Ez héberül jelenti: Úgy legyen! A szerpap [diakónus] kinek-kinek most részt ad a Hálatét [Eucharisztia] kenyerébôl s borából, meg a vízbôl. [Ma fölajánlás elôtt csöppent vizet a pap a konszekrálandó borba!] A gyülekezet eljuttatja az Eucharisztiát a távollévô hittestvéreiknek is. E táplálékunkat Nagy Hálatétnek [Eucharisztia] hívjuk. Valójában csak az részesül benne, aki hittel vallja Krisztus tanításának igazságát, aki megtisztult a bűnbocsátás és újjászületés fürdôjében, és aki ezek által a Krisztusban élôk szent sorába lépett. Mert nem közönséges kenyérként és italként vesszük magunkhoz az áldozati lakoma táplálékát, hanem a Krisztus tanítása szerint elvégzett Hálatét imával a szentségbeli kenyér és bor hitünk tanítása szerint az Ô Testévé és Vérévé válik. Az apostolok írásaikban, amit Jóhírnek [Evangélium] nevezünk, továbbadják, amit Ô rájuk bízott: Jézus vevé a kenyeret, hálát adván mondá: ,,Tegyétek ezt Rám- emlékezésül, mert ez az Én Testem!'' Hasonlóképp vette a kelyhet, hálát adván mondá: ,,Ez itt az Én Vérem!'' És kiosztá csak ônekik... (67§) A napnak ünnepén [vasárnap] gyűlünk össze, mert ez a teremtés elsô napja, amelyen Isten megteremtette a világot. És az a nap, amelyen Jézus Krisztus, üdvözítônk föltámadt halottaiból. IV. A szentmise kezdete és vége A hívôk nem nézôül jönnek a szentmisére, hanem hogy Isten közösségeként egyesüljenek, hallgassák az Ô szavát, fogadják az Ô ajándékait. Krisztus örök áldozatával neki hódoljanak, és megajándékozva, megtérve, megerôsödve a hétköznapok feladataiba térjenek vissza. Az ünneplés megnyitásához kell az érkezôk egységbe állása, közösséggé válása. Történik ez térben is, de fontosabb az egység lélekben való kialakulása. A megnyitó szertartás a mai miserendben: 1) megújító ének; 2) keresztvetés, üdvözlés; 3) bűnbánat felindítása (bűnbevallás, bocsánatkérés); 4) Kyrie: ,,Uram irgalmazz''; 5) Glória: Dicsôség; 6) a napi könyörgés (miseima: oráció). Nem egyformán fontos ez a hat, némelyik kihagyható. A körülmények szerint a megnyitó ének lehet hosszabb, az üdvözlés és alkalmi szavak, esetleg a megnyitó vers egybevonhatók; ugyanígy a bűnbánati ima és Kyrie is. A megnyitó szertartásban a gyülekezet mindenképpen tevékenyen részt vesz a pappal együtt. Felel a pap felhívásaira, felindítja a bánatot, belsôleg is Isten bocsánatát kéri, a Kyriét és Glóriát együtt mondja vagy énekli a pappal, végül a könyörgésre Ámen-nal felel. Így fölkészült a hívôsereg az Isten-igéje hallgatására és a Szentség ünneplésére. A szentmise befejezése a megnyitáshoz képest meglehetôsen egyszerű. Az ,,áldozás utáni imádság'' még az áldozás része, azt zárja le; de a befejezéshez is számítható. Utána még egyszer köszönti a pap a közösséget (,,Az Úr legyen veletek!''), lehívja rájuk Isten áldását, és elbocsátja ôket: ,,Menjetek békében!''. Nyilvánvaló, hogy az ünneplés nagy isteni-emberi eseménye nem ért véget! Az elbocsátás maga küldés! A keresztény vigye Krisztus békéjét a békétlen világba! Krisztusban Isten vált láthatóvá, jött közel a hívôhöz, így a keresztényben is Krisztus legyen jelen, fölismerhetô a világ számára! A szentmise felépítésének összefoglaló táblázatát a 9. függelékben (832. oldal), szövegét pedig (magyar és latin nyelven) a 10. függelékben (834. oldal) találhatjuk. ======================================================================== Bevezetés: B. Az egyházi év Az egyházi (liturgikus) évben két ünnepkör van: a karácsonyi és a húsvéti. 1. Húsvéti idô A keresztény év ôsi és elôször csak egyetlen nagy ünnepe a Húsvét, ,,Pascha Domini'': az ,,Úr átvonulása''. Gyökere az Ószövetség Húsvétja, amelyben Izrael az egyiptomi fogságból való szabadulását ünnepelte, Istenének nagy megváltó műveként. A keresztény ünneplés tartalma is szabadítás, új és sokkal nagyobb! Az, melyet Krisztus hozott halálával és föltámadásával az egész emberiségnek. ,,A mi húsvéti Bárányunk, Krisztus, föláldoztatott.'' -- írja Szent Pál apostol a korintusi keresztényeknek (1Kor 5,7). Valahányszor a keresztény közösség megemlékszik Krisztus haláláról és föltámadásáról a szentmisében, Húsvétot ünnepel. S fôleg ezt teszi a hét elsô napján, az Úr napján. Minden vasárnap egy kis húsvéti ünnep. Az Úr halála és húsvéti föltámadása emlékéhez kapcsolódik az Ô mennybemenetele és a Szentlélek küldése, ezért kísérô ünnepül már korán létrejött Húsvét után Krisztus Mennybemenetele (Áldozócsütörtök) és Pünkösd ünnepe. A nagyböjti idôszak Húsvétra készület, a megújulás, a magunkba szállás ideje. Hat héttel Húsvét elôtt kezdôdik. Így az egész húsvéti ünnepkör az elsô böjti vasárnaptól (ill. Hamvazószerdától) Pünkösd vasárnapjáig tart. Húsvétnak nincs állandó naptári ideje: az elsô tavaszi holdtölte utáni vasárnapra esik, az elsô században kialakult nyugati gyakorlat szerint. Dátumát 2074-ig megadja a 784. oldal táblázata, az elsô függelék pedig (782--783. oldal) leírja meghatározásának módját az 1600-tól egészen 2999-ig terjedô évekre. 2. Karácsonyi idô Másik közép- és csúcspontja az egyházi évnek a második fôünnep: a Karácsony, Krisztus emberré válásának, születésének napja. Ezen az ünnepen Szűz Mária gyermekét, Jézust, mint Isten valóságos Fiát köszöntjük és imádjuk. A megelôzô adventi hetek és a lezáró Úrjelenés (Epifánia, Vízkereszt) ünnepe kitágítja, elmélyíti Karácsony gondolatát. Advent (,,Úrjövete'') és Epifánia (,,Úr jelenése'') egyaránt az Uralkodó érkezését jelentette, mikor ezeket ünnepelni kezdték: az Ô boldogságígérô bevonulását szent ,,Városába''. Karácsonykor inkább a mi Urunk szegénységben és gyöngeségben való eljöttét szemléljük, az Ô emberi születését; de Adventben és Vízkeresztkor ,,hatalomban és fönségben'' való jövetelét várjuk. 3. Évközi idô A karácsonyi és húsvéti ünnepkör a közbeesô ,,évközi vasárnapokkal'' (zöld miseszínben) együtt teszi ki az egyházi (liturgikus) évet. Ennek igazi tartalma, lényege, -- ahogy az egész világtörténelemé, -- maga Krisztus, a Föltámadott, aki Egyházában jelen van, és vele együtt járja az évszázadokat. Hogy jobban megismerjük Krisztust, hogy fölfogjuk föltámadásának igazságát és szeretetének hatalmát, és hogy fölkészüljünk eljövetelére az idônk végén: ez az egyházi évnek és minden liturgikus cselekedetnek valóságos, végsô értelme. + A könyv olvasásának megkezdése elôtt tanulmányozzuk át az elsô függeléket, amely tanácsokat ad a könyv használatához. A lelkipásztori munka támogatását szolgálja a könyv számítógépes változata. A számítógépes program része a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárnak és minden egyházi intézménynek és személynek gratis rendelkezésére áll. A részletekrôl, beleértve az Elektronikus Könyvtárt is, a tizenötödik fejezet ad tájékoztatást. ======================================================================== A ÉV ADVENT VAGY ÚRJÖVET Advent elé A természetnek áprilisa a napsugár s a tavaszi fuvalom; a léleknek áprilisa a mély, bensôséges vágy. Az adventi vágy végigjárja a lelket, kitör indulataiban, elégedetlenkedik, sír és panaszkodik; epedô szemmel, félig nyílt ajkkal, lihegô mellel néz föl az égre s mondja: Rorate coeli desuper... [Harmatozzatok, egek fölülrôl...] A mi adventi vágyunk eke, mely hantot forgat... erôszak a mennyországért. Hármas irányban kell azt fokoznunk. a) A szubjektivizmus túltengései ellen. Elfogultság ítéletben, ízlésben gyakori betegség. Rokonszenv s ellenszenv pókhálóiba akadunk bele. Kicsinyeskedés, nevetséges ingerlékenység, apprehenziók, furcsa igények jelentkeznek bennünk elismerésre, kitüntetésre, megbecsültetésre. Belsô világunk hasonlít a parókás, copfos, harisnyás barokkhoz; csupa mesterkéltség, kényesség, finnyásság. Föl, természetesség s kegyelem lelke, adventi lélek! Ha savanyodom, ha érzékenykedem, ha elringatom magam beteges gondolataimban, föl, föl a hegyekre, szétvetem elzárt gondolat- s érzelemköröm deszkafalait; fölpezsdítem aludt véremet, mely ily halavány érzéseket szuggerál. Utat nyitok az adventi léleknek... utinam coelum disrumperes...! [bárcsak fölszakítnád az eget!] b) Az érzékiség angolbetegsége ellen. Tele vagyunk érzékiséggel, mely ellepi a lelket. A szépség mint forma kápráztat, s megfeledkezünk a tartalomról... elborul lelki szemünk! Érzékiségünk olyan, mint a líciumbokor, kiirthatatlan... c) A lélek megöregedése ellen. A lélek öregszik, amikor elfárad s tétlenségre hajlik. Fizikai erônk mindenesetre hanyatlik, s amennyiben a lélek munkájához ilyen erô is kell, annyiban az elöregedés nem baj. De a fôdolog a lelki életben nem a fiziológia, hanem a belsô világosság, az akarat készsége, az erkölcsi motívumokra való eleven visszahatás! Kell, hogy a lelkünk a hit fényében éljen az élet öreg estéjén is, s hogy érzéseinek világa friss s üde legyen. Kell, hogy ne legyünk laposak, hanem hogy hegyek váltakozzanak lelkünkben völgyekkel... szél zúgjon végig lelki világunkon! (Prohászka: ÖM, 6:4; 11) ======================================================================== A ÉV ADVENT 1. VASÁRNAPJA 1: A népek áradata özönlik az Úr hegye felé. S: Ébredjünk föl a bűn álmából, mert közeledik Krisztus világossága! E: Ne az evilágiaknak éljünk, hanem legyünk készek mindig az Úr eljövetelére! Ez idô homályában Krisztus napja fénylik. Az ô eljövetele, az ô jelenléte minden történelemnek titkos értelme, a mi életünk értelme. - - Mert nyugtalanságra felelet a nyugalom, harcra a szabadság, az öröm és a béke. Az úrjövet embere olyan ember, aki bizalommal és hűséggel elébe megy a jövônek. Elsô olvasmányhoz / Iz 2,1-5 ,,Sion'' alatt a próféta nem Juda országának politikai székhelyét érti, hanem a Templom hegyét, Isten jelenlétének helyét. Ott látta Izajás ,,a Királyt, minden urak Urát'' (Iz 6), magasztos trónusán. Látja odavándorolni a népeket a messiási idôkben, hogy keressék Isten szavát és irányítását. A Krisztus elôtti 8. század végén, Juda és Izrael végzetes idején, a próféta nem politikai fogásoktól, nem is katonai hatalomtól várja a megváltást, hanem Istentôl, a világmindenség fenntartójától. (2,1-4: Mik 4,1-3; Jn 4,22; Zak 9,9-10 # 2,5: Iz 60,1-3; Zsolt 119,105) Válaszos zsoltár / Zsolt 122(121),1-3.4-5.6-7.8-9 Jeruzsálemi zarándoklat Szentleckéhez / Róm 13,11-14 Krisztus eljövetelével megjelent ,,az utolsó idô'', ,,nappal'' lett. Az a fény, melyet a próféta látott (1. olvasmány) itt van, és világít minden embernek. Keresztségünktôl kezdve egy új, nagy napnak élünk, amely itt áll elôttünk: a Krisztussal való végsô találkozás napja ez. Tôle kap életünk irányítást, értelmet. (13,11-12: 2Kor 6,2; Ef 5,8-16; 6,12-20 # 13,13-14: Róm 12,2; Gal 3,27) Evangéliumhoz / Mt 24,37-44 Eljön majd az Emberfia, hogy ítélkezzék a világ fölött és lezárja a történelmet, azonban ,,senki sem tudja ama napot és órát'' (24,36). Eljövetelét jelek elôzik meg, mégis váratlanul érkezik. Ezt példázza a ,,Noé napjaira'' való emlékeztetés (24,37-39) és a mezôn dolgozó két férfi, meg a malomban ôrlô két nô (24,40-41). Visszautasít minden számítgatást az Úr eljövetelére. Így buzdít: ,,Vigyázzatok! Készen legyetek!'' (24,42-44). Mindegyikünkre ott vár az Úrral való találkozás döntô órája! Éberen kell bennünket találnia! Az ébrenlét nem jelenti azt, hogy állandó feszültségben éljünk, hanem hogy híven, türelmesen tegyük Isten akaratát. Munkálkodjunk a ránk bízott tehetséggel, ismerjük föl Krisztust felebarátunkban, fôképp a ránk szorulóban, és szolgáljuk ôt. Ez a fejezetvégi példabeszéd (24,45-51) tanulsága is. (Lk 17,26-27.39-40; 1Mz 7,11-22; 1Tesz 5,2-6) Szentségre várva Megjött a mi Urunk, Ô a mindig újra érkezô. Ôvele találkozunk: szóban Ôt halljuk, a Szentségben Ôt vesszük, a testvérben Ôt szolgáljuk. Elmélkedés Krisztus második eljövetele ,,És akkor feltűnik az emberfiának jele az égbôl; és akkor sírnak majd a föld nemzetségei.'' (Mt 24,15) Az alázatos emberfia dicsôséges eljövetele; leereszkedik ismét, aki elment tôlünk az Olajfák hegyén az elsô áldozócsütörtökön s akit vártunk és kívántunk; ez az ô fényes adventje. Angyalok viszik zászlaját, a tündöklô keresztet s a napnyugta összes színeinek tüzes pompájában égô felhôk az ô diadalszekere; angyalok harsonái zengik végig a tisztuló földön az Isten újrateremtô és föltámasztó akaratát, az új ,,legyen''-t, melynél fogva lelkek ismét megfelelô testet öltenek; e lelkek mélyébôl kiszakad himnusz és panasz, aszerint, amint extatikus öröm, vagy vérfagyasztó rémület tölti el ôket. -- Térdenállva nézem királyomnak és bírámnak e diadalmenetét: mily szép, mily hatalmas vagy, te ,,rex tremendae majestatis [rettentô fölségű király]!'' Mily édes voltál Betlehemben; mily csendes s igénytelen az Oltáriszentségben; nyelvemen olvadsz el, édességgel töltesz el, te közeli Isten; hitem komolyságával akarok rászolgálni, hogy kegyes bírám légy. Tôlem függ: jöjjetek atyám áldottai, bírjátok a világ kezdetétôl nektek készített országot (Mt 25,34). Jézus megpillantja a krisztusi lelkek tündöklô csoportját; fehér ruhában, pálmákkal kezükben éneklik: Benedictus, qui venit [Áldott, aki jön]... Szeretettel néz rájuk: ,,Koszorúm, koronám vagytok. Testvéreim, isteni vér! Jöjjetek atyám áldottai; nagy áldás, a teremtô, megváltó, megszentelô Isten áldása teljesült rajtatok. Ti éltétek át az életet dicsôséggé, ti a múló idôt örök ifjúsággá, ti a szenvedést örömmé! Bírjátok az országot, melyért imádkoztatok s éltetek és küzdöttetek... Három áldást említ az evangélium: 1. megáldotta a gyermekeket, a kicsinyeket s az ô képviseletükben mindazokat, kik szívbôl alázatosak; 2. az Olajfák hegyén mennybemenetelekor a tanítványokat, hogy a búcsúzás keserűségébe beleállítsa szeretetének és összeköttetésének biztosítékát; 3. most megáldja gyôzelmes híveit. A kezdet, a küzdelem, a végleges, szerencsés kifejlôdés áldásai ezek. Lefoglalom magamnak mindhármat. ,,Akkor így szól majd azoknak is, kik balfelôl lesznek: Távozzatok tôlem átkozottak, az örök tűzre...'' (Mt 25,41) A rosszak lelkületét két vonás jellemzi: rémület és átok. Krisztus mondta róluk, hogy itt a földön nincs békéjük; nyugtalanság jellemzi pszichológiájukat; nem biztosak hitetlenségükben; mondják, hogy ,,primos deos timor fecit'', a félelem csinált isteneket, de ez a ,,timor'' az ô folytonos kísérôjük; ez villan ki abban a fanatizmusban is, mellyel a hitet üldözik. Aki nem fél, az nem törôdik folyton a rémületes ellenséggel. -- Ez a bizonytalanság rémületté lesz a végítéleten; ,,Életet, irányt, célt tévesztettünk -- mondják majd -- és mindent elvesztettünk. Az élet nagy kérdései iránt fölületes ellenszenvvel viseltettünk; az Istent tagadtuk s fölségét komolyba nem vettük. Íme a mi ítéletünk.'' (Prohászka: ÖM, 7:287; 23 + Noé Istenének puszta szava elég volt neki, hogy higgye azt, amibôl semmit se látott. Látszólag jele sem volt a közelgô vízözönnek, mely minden életet elpusztít. Noé mégis építette a bárkát, mivel hitt (Zsid 11,7). Hite bizonyság, hogy a pogányok közt is lehetséges az Istenben való hit, a tudatlanságot el lehet kerülni, épp ezért felelôsek vagyunk érte. Isten mindenkinek szívébe írta az Ô törvényét. Mivel Ô Isten, azért hitetlenség és hűtlenség sosem lel rája. Bűn nem állhat meg Isten szentsége mellett. (Schott) + Advent Énekeld korán, a hajnal-órán behizelgés lágy énekével, világ siket fülébe, énekeld két térdeden s mint fátylon átal, úgy zengjen! Mint szól anyáknak halk dala, a kisdedüket altatva... Mert Erô meggyöngédült, a Végtelen kicsinnyé mélyült, Hatalmat most jóságba lágyaszt! A magasságos: most alázat... Otthonja lett a hajadoni hajlék; a Szűz ölén új trónra lelt, s a bölcsôdalhoz angyalkar lehajlék. Ím áhítat napot még nem kelet, tölt ámulat be éjfelet... Gyújts, lelkem, gyertyákat, gyújts ujjongásra minden égtájat, hogy boldog Ávét mondj Ôneki, aki Urunkat viseli. (Gertrud von Le Fort szabad versébôl) + Miként a Hold a Nap és Föld között ragyog, úgy állíttatott a Szent Szűz Isten s mi közénk, hogy folyton ontsa ránk az isteni kegy özönét. (Sz Bernát) + Minden bizalmunk kezdete, alapja a Boldogságos Mária! Rábízta Isten minden javak kincsestárát, hadd tudják mindenek, hogy Ô általa jön nekünk minden reményünk, minden kegyelmünk, mind az üdvünk -- míg Jézust nyújtja minekünk. Mert így akarta Ô: az Úr, hogy mindent Mária által kapjunk. (IX. Pius pápa) ======================================================================== A ÉV ADVENT 2. VASÁRNAPJA 1: A messiási országban az igazságosság és a béke uralkodik. S: Krisztus minden embert üdvözíteni akar. E: Ôszinte bűnbánattal kell készülnünk az Úr eljövetelére. Isten teremtett minden népet, de folyton újjáteremti magának azt, melyet a maga népének hív. Teremti ôt, egyre szólva hozzá és mondva: Enyém vagy te! -- Tetszése szerint választ az emberekbôl, a maga népévé alkotva ezeket. Megszenteli Igéjével, Lelkével és a Bárány vérével. Elsô olvasmányhoz / Iz 11,1-10 Ha kidôl a tölgy, megmarad a gyökér, a tôkéje, amelybôl új élet támadhat. Dávid királyi háza végét járja Izajás 11. jövendölésekor; a próféta kijelentései végsôsoron nem a trónra föllépô Ezekiásra vonatkoznak, hanem egy eljövendô Fölkentre, aki Jessze, Dávid atyjának törzsébôl fog támadni. Ô kapja a lélek-adományok teljességét (11,2): bölcs lesz, mint Salamon; okos-erôs, mint Dávid; istenfélô, mint Mózes és Ábrahám. Ô teljesíti be az isteni törvényt, és fôként, Ô törôdik a szegénnyel. A kép, melyet a 6--8. vers vázol, nem állatokat jelent, hanem embereket, népeket: mikor ezek elismerik Isten törvényét és jogát, akkor egymással is békességben élnek. (11,1-2: Iz 7,14; 9,5-6; 42,1; Mt 3,16 # 11,4: Zsolt 72; 2Tesz 2,8; Jel 19,11 # 11,6-9: Ez 34,25; 37,26; Hab 2,14) Válaszos zsoltár / Zsolt 72(71),1-2.7-8.12-13.17 A Békekirály és országa Szentleckéhez / Róm 15,4-9 A messiási idô békéjérôl szól az 1. olvasmány. Errôl a békérôl szól Sz Pál római levelének szakasza is, mégpedig a keresztény közösség adott helyzetében. Itt is veszély fenyegeti a békét. Pál beszél az ,,erôsekrôl'' és ,,gyöngékrôl'' (15,1): liberálisabb haladók és aggódó konzervatívok lehetne a mai nevük. Valószínűleg a pogányságból jött keresztények és zsidó-keresztények közti feszültségrôl van szó. Mindnyájukat Isten hívta és fogadta be, ezért a közösségben viseljék el egymást, legyenek tekintettel egymásra. A döntô ok, a megértés normája maga Krisztus; az, amit Ô tett és szenvedett értünk. (15,4: 1Kor 10,6; 2Tim 3,16 # 15,5: Fil 2,2-3 # 15,8-9: Mt 15,24; ApCsel 3,25- 26; Zsolt 18,50) Evangéliumhoz / Mt 3,1-12 Máté (3,2) is hasonló szavakkal foglalja össze János prédikálását. Az Elôfutár szól a keresztény közösséghez is, sôt ma még sürgetôbben, hiszen Krisztus jöttével Isten uralma (,,mennyek országa'') már elkezdôdött, de vele együtt a válság is, a döntés és ítélet. Ezért követelmény: az egész emberiség térjen meg Istenhez. (Mk 1,1-8; Lk 3,1- 18 # 3,3: Iz 40,3; Jn 1,23 # 3,8-10: Ám 5,18-20; Jn 8,37-40; Róm 9,7-8 # 3,11-12: Mal 3,2-3; ApCsel 1,5) Szentségre várva Jézusban Isten ígéretei beteljesültek. Ô a mi békénk, minden reményünk. Ô keresztel minket tűzzel és Szentlélekkel, valahányszor igéjét hallgatjuk és Testét vesszük. Ô újít meg minket. És általunk megújítja majd és megmenti a világot. Elmélkedés Jézus egy közülünk, beáll az emberek sorába. Megjött Ô valóban, megjött! Magából Isten szívébôl, ide hozzánk; fölvette emberségét, s azzal, hogy fölvette, elfogadott bennünket úgy, ahogy vagyunk, és egyben értünk és helyettünk Isten akaratát fogadta el a szent Akarat teljes, mindent-követelô súlyával. Isten kinyilatkozása mindig az embernek is a megnyilatkozása. Ahol Isten lép a fénybe, ott a mi szívünket is a fénybe emeli, és ha hagyjuk, hogy szívünket a fénybe emelje, akkor felragyog az Úr dicsôsége. Isten szentségét csak úgy ölthetjük magunkra, ha föltárjuk bűneink titkos gyökereit, hogy azáltal Isten fénye kiölje ôket. (Klaus Hemmerle) + Adventi ima Uram Jézus! te vagy az, kit a sötétségben bolyongó világ négyezer évig epedve várt. E négyezer év emlékezetét az adventi négy hét hajnalaiban üljük meg, a jámbor ôsatyák buzgó óhajtásával könyörögve hozzád: Jöjj el, édes Üdvözítônk! szabadíts ki a bűn rabságából, melybe többszörös ígéretünk után is megint visszaestünk! Tudjuk, hogy már itt az óra az álomból fölkelnünk, mert most közelebb vagyon a mi üdvösségünk. A tudatlanság és tévelygés éjjele elmúlt, az igazság napja feltűnt benned, Uram Jézus! Áraszd ránk kegyelmedet, hogy elvetvén a sötétség cselekedeteit, a világosság fegyvereibe öltözzünk; mint nappal tisztességesen járjunk, szeplôtelen érzéssel, irigykedés nélküli szeretetben. Ah mert te vagy az, ki egykor el fogsz jönni a felhôkben nagy hatalommal és dicsôséggel, mikor jelek lesznek a napban és holdban és csillagokban, és a földön a népek szorongatása, a tenger zúgása és a habok fölháborodásakor; mikor elszáradnak az emberek azok félelme és várása miatt, mik az egész világra következnek. Te mondottad ezt, kinek beszédei az ég és föld elmúltával sem múlnak el. Uram Jézus! tudjuk, hogy te vagy a világnak megígért váltsága, ki eljövendô valál, s így mást nem kell várnunk. Imádva ismerjük el isteni erôdet, te vagy az, ki által a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztulnak, a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik. Oszlasd el elménk vakságát, hogy tisztán láthassuk igazságod mennyei fényét; segítsd föl gyarlóságunkat, hogy utaidon ingadozás nélkül járhassunk; nyisd meg füleinket! hogy igédet mindenkor szívesen hallgassuk; tisztíts meg minket a vétek szennyétôl; támaszd föl lelkünket, ha talán a bűn halálába süllyedett volna; add híven követnünk evangéliumodat, melyet üdvözítésünkre hirdetsz nekünk, kik isteni Fölséged elôtt mindnyájan oly szegények vagyunk. Ôrizz meg a könnyelműségtôl, hogy ne legyünk ingadozó nádszálak, melyeket az indulatok szele mindenfelé hajt; ne keressük a kényelem megrontó puhaságait, hanem mint elôköveted, Keresztelô Szent János, önmegtagadással, kereszteink szíves elviselésével készítsünk Neked utat szíveinkbe. Közel vagy, Uram, hozzánk, azért örvendünk benned mindenkor, igen örülünk, semmin sem aggódva, hanem minden imádságban és könyörgésben kéréseinket hálaadással terjesztjük isteni színed elé; hogy a te békességed, mely felülhalad minden értelmet, oltalmazza meg szíveinket és elménket tebenned, Uram Jézus Krisztus! kit a próféták megjövendöltek, kit a pusztában kiáltó szent hírnököd oly szívrendítve és alázatossággal hirdetett, arra sem tartva magát méltónak, hogy sarud kötelékét megoldja. Ô a bűnbánat keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára; add kegyelmedet, Uram Jézus! hogy kik a te szent keresztséged által új teremtmények lettünk, de lelkünk tiszta ártatlanságát bűneinkkel elvesztettük, töredelmes bűnbánat által méltólag elkészítsük utadat, egyenesekké tegyük ösvényeidet, betöltve minden hiányt, megalázva a kevélység minden hegyét, elegyengetve a gyarlóság minden göröngyeit, és szívünk darabos utait simákká téve: hogy megláthassunk és méltán elfogadhassunk téged, Isten Üdvözítôjét. Jöjj el, jöjj el, édes Üdvözítônk, s maradj nálunk mindörökké. Amen. (Tárkányi: Vezércsillag, 204) + Megtérésért Mutasd, Uram, irgalmadat, vigasztald véle szívemet! Engedd, hogy megtaláljalak, mert lelkem csak Terád eped! Nézd, itt van amaz ember, kit rablók megrohantak, összetörtek, s mint a holtat, a Jerikói úton hagytak! Kegyes Szamaritánusom, jöjj, hogy karod föltámogasson! És juhod vagyok: tévelygek elveszetten. Keress meg, vigy aklodba két kezedben! Amint vágyol, tégy aként velem: csak Nálad itt maradjak mind ez életen! Dicsérve mindazok közt Téged, kik ott fenn Benned találtak öröklétet! (Sz Jeromos) + ,,Tartsatok bűnbánatot!'' János felhívása örök érvényű. Az egyház átvette a bűnbánat szellemét. Állandóan ki vagyunk téve kísértésnek, magunkban hordozzuk a rosszra való hajlamot, és így vannak botlásaink. Számunkra a Messiás már eljött, jelen van, de mindig jön abban a formában, hogy bennünket is átalakít a maga képmására. Azonkívül nem tudjuk, mikor zárja le eljövetelével a történelem folyását, s azt sem tudjuk, hogy nekünk mikor kell megjelennünk elôtte számadásra. Így a bűnbánat az állandó ébrenlétnek, az állandó készenlétnek is az eszköze. (Jakubinyi: Máté evangéliuma, 38) ======================================================================== A ÉV ADVENT 3. VASÁRNAPJA 1: A messiási országot a jólét jellemzi majd, az egyes emberek nyomorúsága is eltűnik. S: Várakozzunk hittel Krisztus eljövetelére! E: Keresztelô János a Megváltó elôhírnöke. A várakozások megváltoztatják életünket, akár egy emberre, akár egy eseményre vagy ünnepre várunk: mássá leszünk, és egyben aggódunk is: mi következik? Megjön-e? Hogyan lesz az? Elfogadja-e, amit fölajánlhatok, az adományaim'... a szívemet? Az Úr közel van! Ne féljetek! Elsô olvasmányhoz / Iz 35,1-6.10 Ahogy Izajás 24--27. fejezete, úgy a következô 34--35. is apokaliptikus, végidôket megjelenítô szöveg. Isten mentô érkezése a pusztát paradicsommá változtatja. Tövist, bogáncsot, ínséget, kórságot -- Ádám bűnének minden átkát (1Mz 3) -- legyôzi. ,,Szabadság, öröm és boldogság'': ma ily szavakban nem bízunk, elvesztették hitelüket: látni akarunk, hogy higgyünk. És valóban, itt az mondatik (35,5-6), hogy Isten új látást és hallást, szólni és járni tudást ád nekünk (vö. evangélium): új lehetôségeket, hogy Isten igazságát, való voltát fölfoghassuk. És ez a lényeg! (35,1-4: Iz 41,19-20; Zsid 12,12; Iz 40,10 # 35,5-6: Iz 29,18-19; Mt 11,5; ApCsel 3,8 # 35,10: Iz 51,11; Zsolt 126) Válaszos zsoltár / Zsolt 146(145),7.8-9.9-10 Isten az Úr és segítô Szentleckéhez / Jak 5,7-10 A gazdaghoz intézett bíráló beszéd után (Jak 5,1-6), Sz Jakab ,,testvéreihez'', a szegényekhez fordul: álljanak helyt, míg nem jön az Úr. Ô szabadít meg minden elnyomottat (5,7-8). A szegényeknek hitükben a reményük. Csak a szegénynek van igazi reménye, mert a gazdag fél a jövôtôl. Az Úr már itt ,,áll az ajtóban'' (5,9), közeli eljövetele újabb intés: bírálgatásnak és elégedetlenkedésnek helye nincs, mert közel az eljövendô ítélet. Az intéseket példák támasztják alá: a szántóvetô, ki türelemmel várja az aratást (5,7); a próféták, kik a támadások közt sem fáradtak el, hogy Isten szavát hirdessék (5,10); végül a tűrô Jób (5,11 -- ez nincs a mai olvasmányban). (1Kor 1,8; Mk 4,26-29; Róm 2,6-7; 1Pt 4,7.14; Mt 5,11-12) Evangéliumhoz / Mt 11,2-11 Az elôzô fejezetekben Máté evangélista elmondta Jézus szavait és tetteit (5-7, 8-9). Izrael kérdezze magától, Jézus-e az, akinek jönnie kell, Ô-e az ,,idôk végére'' várt próféta, kiben beteljesül a Törvény is a próféták. Keresztelô Sz János meghirdette Ôt, mint szigorú bírót (Mt 3,12); most fölteszi a döntô kérdést, a többiek nevében: ,,Te vagy- e az...'' (Lk 7,18-28 # 11,2-6: 5Mz 18,15; Jn 1,21; Iz 35,5-6 # 11,7- 11: Mt 3,1-6; 2Mz 23,20; Mal 3,1) Szentségre várva Jézus jön mint bíró és szabadító. Elôbb mint szabadító: ezt Keresztelô Jánosnak tudtára adta, ô teszi meg elôször, amit aztán tanítványaitól elvár: meghívja a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat lakomájára (Lk 14,13). Elég nyomorult vagyok-e én, hogy engem is meghívhasson? Elmélkedés ,,Te vagy-e az?'' Az evangélium nemcsak isteni, hanem emberi kinyilatkoztatás is. Megmutatja, hogy mi lakik bennünk (vö. Lk 2,35), a hívôben és abban, aki bosszankodik, megbotránkozik Ôrajta, megbotlik Ôbenne. Az Írás nemcsak azt mondja meg, mi volt, hanem azt is, hogy mi van és lesz! János kérdésével: ,,Te vagy-e az?'' -- máig sem végeztünk. János tanítványainak, talán magának a Keresztelônek sem volt még Jézus föllépése egyértelműen világos. Másképp képzelték a Messiást. Hát mi? Minket kielégít-e? Mit végzett Ô, mi lett a világból mióta Ô közénk jött? De miért ne tennôk föl másképp e kérdést: Mi, keresztények kielégítjük-e Ôt azzal, amit az Ô világából építettünk, az Ô üzenetébôl megvalósítottunk? Például: miféle ,,jóhírt'' viszünk mi a szegényeknek, bűnösöknek, tévelygôknek ma? Izgat-e minket, hogy az emberiség kétharmada éhezik testileg, s még nagyobb része (s ez még fájdalmasabb) -- lelkileg? (Schott) + A várandós Szűz A Szent Szűz ez állapotában a bensôségnek s elmélyedésnek titka. Magában hordja a misztériumot; tudja, hogy van; tudja, hogy Isten benne van; de az Urat ô sem látta, s csak jelei s angyalai imbolyognak körülötte; érteni ôt nem lehet, csak hinni. Ó titokzatos, szent világ! Lelkünk is terhes Istentôl: Isten van bennünk, a mennyország, a kegyelem, az örök élet. Mindezt hordozzuk magunkban, de nem látjuk. Se baj; pesszimisták, hitetlenek mégsem lehetünk; mert ha az Urat nem is látjuk, mindenhonnan a szellemi világ nyomai ragyognak felénk. Angyalok járnak körülöttünk... virágok fakadnak s gyermekek születnek; misztériumban élünk; megoldása e problémának az, hogy hiszünk! E reflexióval kell gyakran tevékenységre s örömre hangolni kedvetlenségünket. A természet nyílik áprilisban, s az édesanya szíve vágyik gyermeke után, mint örömének tavasza után. A Szent Szűz is mondta: ,,Ki adja azt nekem, hogy... megcsókoljalak'' (Én 8,1), s mondta azt mennyei szenvedéllyel. Vágyott utána! Vannak beteges vágyak, vannak tehetetlen s éppúgy egészséges, termékeny vágyak. Krisztust akarta adni nekünk. Nem maradhatott meddô. Minden léleknek és életnek szülnie kell tettet, sok tettet. A tett az édes, a szó a mostoha gyermek. Mi volna a természetbôl, ha meddô volna, s mi lesz a kegyelembôl, ha nem szül szép, meleg, nemes, erôs életet? A kegyelem cselekedetei szükségesek az élethez! (Prohászka: ÖM, 6:56; 76) ======================================================================== A ÉV ADVENT 4. VASÁRNAPJA 1: A Messiás szűztôl születik. Neve ,,Emmanu-El'' lesz, azaz ,,Velünk az Isten''. S: Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, test szerint Dávid nemzetségébôl származik. E: Jézus, Mária gyermeke, a Szentlélektôl van. Mit végeztünk ebben az adventben? Mit várunk ez év karácsonyától? Emlékeket? Valami újat? Isten egy jelet küld, hogy lássuk, mit tett Ô, mit fog adni, mit vár el. Azt akarja, hogy lessük a Jelét, lássuk meg és fogadjuk be! -- A jel: egy Szűz és egy Kisded. Mily közönséges dolog: gyöngeség, szegénység, reménykedés; kegyelme és békéje Istennek, a mi Atyánknak. Elsô olvasmányhoz / Iz 7,10-14 Dávid királyi házának léte és vele maguk Isten ígéretei forogtak veszélyben, mikor Izajás próféta Kr.e. 735-ben Ákáz királyhoz küldetett. Jelet mutat neki Isten megbízásából, hogy bátorítsa a királyt. De a királynak nem kell jel, nem hisz sem Istennek, sem a prófétának; a maga politikáját akarja folytatni. Isten mégis megadja a jelet Ákáznak, Dávid házának, bár a király nem kívánja, látni sem akarja. Dávidnak majd sarjat küld, kiben teljes valósággá lesz a jelképes név: Emmanu-El (,,Velünk az Isten''). Ennek az a feltétele, hogy a királyi ház továbbra is fönnáll és örökös születik. Ez azonban csak (7,14) prófétai elôjel a Szűznek arra a Fiára, akit az evangélium meghirdet. Hogy ez a fiúgyermek az igazi Messiás, mutatják a jelzôk is, melyeknek egy közönséges trónörökösre való alkalmazása istentelen hízelgés lenne. (Iz 9,5-6; Mik 5,2; Mt 1,23) Válaszos zsoltár / Zsolt 24(23),1-2.3-4.5-6 A szentélybe vonulás Szentleckéhez / Róm 1,1-7 Szent Pál levelét korának stílusában kezdi: elejére teszi a küldô és a címzett nevét és egy üdvözlést csatol hozzá. A szokásos forma körülbelül ilyen: ,,Pál -- a római testvérekhez -- köszöntés.'' De lám, mennyi mindent beletölt ebbe Pál! Egész evangélium ez, mondhatnók. Nemcsak Pál szerepel, hanem Krisztus is, Isten Fia, Dávid Fia, a Föltámadt és Fölmagasztalt és a közösségében hatalommal jelenlévô Úr. Benne teljesültek be a próféták ígéretei. Gondolhatunk itt Izajás 7-re (1. olvasmány); de az apostol inkább a 2. zsoltárra gondolt (2,7, vö. ApCsel 13,33), a messiási zsoltárra, amelyet a dávidi király trónra lépte napján szoktak énekelni. (1,1-2: ApCsel 9,15; Gal 1,15; Róm 16,25-26 # 1,3-4: 2Sám 7,1-17; Róm 9,5.33 # 1,5: ApCsel 26,16-18; Róm 6,17; 16,26) Evangéliumhoz / Mt 1,18-24 ,,Isten velünk'': ez áll a Máté evangélium elején és végén (1,23; 28,20); ez a központi kijelentése a mai szakasznak is. Az evangélista idézi Izajás jövendölését (7,14, vö. 1. olvasmány), hogy a megtestesülés titkát úgy mutassa be, mint Isten teremtô, megmentô leereszkedését. -- Hogy József ,,igaz'' volt, az Írás nyelvén ez azt is jelenti, hogy jóságos. Ezért akarta csöndben elbocsátani Máriát, akinek a titkát nem értette. De most maga is az isteni műnek együtt- tudója, együttműködôje lesz. Ákázzal ellentétben (Iz 7,12), József elfogadja a Jelet és Isten ajánlatát: törvényes atyjává lesz Jézusnak, atyjaként ô adja neki a Jézus nevet, aminek jelentése: ,,Isten üdvözít''. (1,18: Lk 1,27.35 # 1,21: Lk 1,31; Zsolt 130,7-8; ApCsel 4,12 # 1,23: Iz 7,14) Szentségre várva ,,Velünk az Isten'': íme, ebben van minden reményünk, ma is! Mikor az Oltári Szentséget ünnepeljük, azt is tudjuk, hogy Isten Ez által és mi általunk akar jelen lenni a világban és a világért. Elmélkedés Megoszthatatlan történelem Az isteni és emberi történést a Szentírás idôbeli folyamatosságnak mutatja: a teremtéstôl és bűnbeeséstôl mindenek beteljesedéséig, Krisztus második eljöveteléig. Ennek az idôképnek elônye a jobb megértés: a bölcseleti és hittudományi magyarázatok különben sem érthetôk a legtöbb embernek. De ne essünk abba a tévedésbe, mintha a történelmet egyszerűen ,,elôbb'' és ,,utóbb'' rendjébe oszthatnók: Krisztus elôttre, Krisztus utánra; a megváltatlan és megváltott világ értelmében két félre: teljes sötétre és teljes világosra. Még a mai ember szétválasztása is megváltottra, meg nem váltottra (keresztényre, nem-keresztényre) tévedés lenne. ,,Csak egy, oszthatatlan történelem van, mely teljes egészében az ember gyöngeségét és szánalomra méltó voltát mutatja, másfelôl azonban Isten teljes, irgalmazó szeretetét!'' (Josef Ratzinger) + A Szent Szűz Karácsony-estéje Mint ahogy a májusi erdô a csillagos mennybolt alatt telve van kéjes, illatos élettel, titkos, édes termékenységgel, néma zenével s lefátyolozott szépséggel, olyan volt a Szent Szűz Karácsony-estéje. Finom, mély lelkén a próféták és költôk és szentek kedélyének villogásai lobbantak föl, az áhítat, bensôség, imádás, öröm elragadtatásai közt. Lelke átszellemült a leányos s az anyai érzések bájától; öntudata, mint egy ezüst tükrözésű mélység, melybôl a legszebb, legédesebb s legharmonikusabb életnek világítása áradt ki; ô is látta Betlehemet, a barlangot, a jászolt, a hívônek, a prófétának, a szentnek s végre az Istenanyának szemeivel; ah, mily fényben látta! Saját édes, elragadó boldogságának fényében. -- Hát lelket adj, édes Szűz, lelket, vagyis nyiss fényforrást bennem, hogy lássak, hogy hittel, szeretettel lássak, hogy a szépséget, hogy az Istent lássam. Édes látnok, nyisd meg szemem karácsonyi vízióra! S nem veszik föl, mert telve volt Betlehem, telve idegennel, jövevénnyel, pletykával, lármával, vaksággal. Ott neki helye nincs. A szív ily Betlehem lehet; nincs benne helye Istennek. Fölfogad mindent, csak ôt nem; tele szívja magát állóvízzel, mint a pocsolyába esett szivacs! Tehát elvonul a barlangba, el a csendbe, el az Isten galambjának sziklaréseibe. Ah, itt csend van, itt ünneplô magány van, itt hangosan beszél a szív, itt hallani az Isten léptét. Mily kedves ez neki. Mint az Úrnak kedves a szegény templom, hol egyszerű nép térden állva imádkozik. Szegénység és melegség. A barlang s benne a Szűz, az ,,arca Dei'' [Isten szekrénye]; no lám, megkerült Jeremiás barlangja, hová az Isten szekrényét rejtette; itt a frigyszekrény, itt a cherubszárnyak... mindjárt meglátjátok az Isten dicsôségét! A Szent Szűz, mint várandós Istenanya, készül fogadni s köszönteni az Urat; várja s hívja ôt. Tudja, hogy eljön, tud ô mindent... Látja leszállni az éjet s tudja, hogy tündöklô lelke azért van ideállítva, hogy a közelgô Jézusnak világítson... Látja a barlang aljazott szalmáját s érzi, hogy lelke ki van terítve puha, illatos szônyegül a belépô Isten lábai elé... néma az éj s ô tudja, hogy a szférák zenéjének is el kell csitulnia az ô üdvözlô, szeretô csókjától. Ah igen, végtelenbe emelkedô dagály emeli a szent Szűz érzelmi világát!... A természet s kegyelem elsô zsenge szeretete ül ünnepet benne. Szent, fölséges, dicsôséges Szűz! Künn énekeltek Glóriát; de az csak gyönge visszhangja, csak elhaló lüktetése annak a himnusznak, annak az imádásnak, mely a Szűz lelkében kelt; hiszen e lélekben vált ki a legboldogságosabb anyának éneke, melyet Isten magának rendelt üdvözletül. Kívülre nem hangzott; nem baj. A szív dala öröm, hála, édes vigasz, virágos remény; lendületes, kotta nélküli, belsô énekek. (Prohászka: ÖM, 6:59; 79) + Malaszttal, Úrnônk, úgy megteltél, hogy lehess üdvnek útja nékünk, az égi honba följutásunk eszközlôje! (Sz Atanáz) + Fellegek elboríták ég sarkait, űzve napsugarat, terjesztve homályt. Már közel fénylik jászolod, új lángot gyújt a titkos éj! Elűzetik a zordon éj, világnak fénye visszatér. (Sz Ambrus himnuszából) + Papság Figyeljetek jól, testvérek! Ha úgy tiszteljük a Szüzet, -- ahogy kell is, -- mert hordozá szentséges méhiben Ôt, a mi Urunkat! -- Ha az áldott Keresztelô megrendült, és illetni sem merte az Isten szent fejét! Ha a sír, hol némi idôn át Ô feküdt: oly tisztelt! -- Mily szent-igaznak, méltónak kell lennie azon személynek, ki kezeivel fogja folyton Ôt, aki szívébe, szájába fogadja, és másoknak nyújtja Ôt, hogy mind vegyék magukhoz!? (Assisi Sz Ferenc) ======================================================================== A,B,C ÉV DECEMBER 25. KARÁCSONY: URUNK SZÜLETÉSE VIGÍLIA MISE -- SZENTESTE 1: Választott népében kedvét leli az Úr. S: Szent Pál tanúságot tesz: Krisztus a megígért Megváltó. E: Jézus Krisztus, az Isten Fia, emberi természete szerint Dávid király családjából származott. Vannak idôk, mikor hallgat Isten. Nem hallgat meg, nem válaszol: ,,elrejti orcáját'' -- mivel az ember rejtôzik Ôtôle, az ember maga nem akarja, hogy Isten meglássa és szóljon hozzá. -- De Isten nem marad néma: megszólal a prófétákban és az Ô szeretett Fiában. Jön Ô, már itt van! ,,Ma éjtszaka megtudjátok...'' Mint rejtôzô Isten érkezik ma, de ,,holnap'' már hatalomban jön, és akkor meglátjátok az Ô fönségét. Elsô olvasmányhoz / Iz 62,1-5 A babiloni fogság idején a próféta imádkozik és vigasztal. A hazatérés ügye kétséges. Isten, úgy tűnik, hallgat! És épp ezért nem hallgat a próféta: szüntelenül figyelmezteti Istent népének ínségére. Isten majd meghallgatja, hiszen szereti tulajdon Városát; ez valamiképp drága kincse, az ô ékszere, koronája, melyre szeretettel tekint. Isten maga az építôje, egyben Jegyese az új Isten-városnak, Isten közösségének. Ezért új Szövetséget köt vele. (62,2: Iz 56,5; Jel 2,17 # 62,4: Iz 60,15; Oz 2,25 # 62,8: 5Mz 28,30-33) Válaszos zsoltár / Zsolt 89(88),4-5.16-17.27 és 29 Dávid házának kiválasztása Szentleckéhez / ApCsel 13,16-17.22-25 Elsô térítô útján Pál a pizidiai Antiókiába érkezett. Szombaton a zsinagógában a törvény és a próféták olvasása után fölszólították ôt, hogy mondjon egy ,,vigasztaló szót''. Ô Izrael történelmére hivatkozik, hogy az Jézusban, Dávid fiában elérte célját. János, az Elôfutár, szintén Ôrá utalt, és megtérésre buzdította a népet. Ma sem ismerheti föl senki Jézusban Megváltóját és Urát, ha nem kész arra, hogy más emberré legyen. (13,17: 2Mz 1,7; 6,1; 12,51 # 13,22: Zsolt 89,21; 1Sám 13,14 # 13,23-25: 2Sám 7,12; Lk 1,69.76; Mt 3,11; Jn 1,20- 27) Evangéliumhoz / Mt 1,1-25 vagy Mt 1,18-25 Isten Fia Dávid és Ábrahám fiaként jön a világra. Mint valóságos ember lép be egy bizonyos nép történetébe. E nép története Jézusban eléri voltaképpeni célját, Izrael Ôbenne tölti be küldetését. Ô azért jön, hogy letörlessze saját népének és minden népnek adósságát, bűneiknek terhét. -- Mária, a megváltó Istennek anyja, már a megváltás teljes ragyogásában áll ott. József, Jézus törvény szerinti atyja, félô-tisztelô hittel néz hitvesének titokzatos küldetésére. (1,18: Lk 1,27.35 # 1,23: Iz 7,14) Szentségre várva Emmanu-El, ,,Velünk az Isten'': Jézusban vált valóra ez a prófétai név. Isten itt van mivelünk. Jézusban együtt vagyunk az Istennel. Egy közösség vagyunk mindazokkal, akik várjuk végsô eljövetelét. Elmélkedés ,,Jöjj, népek ígérete, Úr Jézus! Örvendeztess minket isteni jelenléteddel! Rászorulunk tanácsra, segítségre, oltalomra! Jöjj hát, gyógyítsd vakságunkat, segítsd gyönge, fogyatékos embervoltunkat! Jöjj, Te isteni fönség ragyogása! Jöjj, Isten ereje, Isten bölcsessége! Fordítsad éjünk nappallá, oltalmazz veszélytôl, világosítsad vakságunkat, acélozd bátorságunkat, vezess minket hűségben, irányíts Akaratod útján e földi zarándoklásban, míg végre befogadsz az örök Városba, melyet Magad alapoztál s építettél minékünk.'' (Nagy Sz Bernát) + Nagyhatalmas Szűz (Virgo Potens) Oly sokszor tartottad szent karjaidban Ôt! A Kisded-archoz sokszor nyomtad ajkadat! A kebled bajtól óva, Kincset elfödött... Mert Istengyermeket is érnek ártalmak! Ráadtad kis ruháit, arcod Archoz ért, álomban-ébren; s füled hallhatá: gügyög kis ajk: ,,Anyus''... Kacsója, láttad, nyúlt feléd... Kérô kicsiny szeme csak arcodon függött. A sok-sok elragadt ujjongást ismeréd szív mélyén, édes-titkos múlt évek során... Szíved-kibirta! lázzal-szédítô hevét! Anyám, halandó! Erôs Asszony! Nézd most Ôt a Fán...! (Boldog Dominici János) ======================================================================== A,B,C ÉV DECEMBER 25. KARÁCSONY: URUNK SZÜLETÉSE ÉJFÉLI MISE 1: Megszületett a Gyermek, eljött közénk az Isten Fia. S: A próféták által megjövendölt Üdvözítô: Jézus Krisztusban megjelent közöttünk. E: Megszületett a Megváltó Dávid városában. Isten szólott az emberhez, komolyan vette az embert, magához fogadta. Isten leereszkedett hozzánk, mindegyikünkhöz. ,,Kisded született nékünk'': értünk, emberekért Ô emberré lett, mert meg akar menteni, gyógyítani, üdvözíteni. Ô az Elsôszülött, és keresi kis testvéreit, szeret minket! Elsô olvasmányhoz / Iz 9,1-3.5-6 Izajás korában Galilea népét elhurcolták Asszíriába (Kr.e. 732). A próféta mély sötétbe borultan látja a népet és országot, hasonlónak a holtak sötét korához, vagy a teremtés elsô napjának sötétségéhez. De ebbe az éjbe beleragyog egy fénysugár: a királyi gyermek születése (vö. 1. olvasmány a 2. és 4. adventi vasárnap). Emberfölötti névvel és tulajdonságokkal ruházza fel Ôt, a messzi jövôbe tekintve: ama Kisdedre, aki sokkalta több lesz, mint egy szorongattatásban élô nép szabadítója. Ez a szorongattatás az egész emberiség mélységes nyomorának képe a próféta szemében. (9,1-3: Mt 4,13-16; Jn 8,12 # 9,5- 6: Iz 7,14; 4Mz 24,7.17; Zak 9,9-10) Válaszos zsoltár / Zsolt 96(95),1-2.2-3.11-12.13 A világ királya és bírája Szentleckéhez / Tit 2,11-14 Isten elsô megjelenése: kegyelmének fölragyogása Fiának emberré válásában, és az Ô fölségének végsô megnyilvánulása között folyik az Egyház földi élete és a mi emberi életünk. Isten kegyelme tanítani akar bennünket. A világnak általunk kell megéreznie Isten jóságát! (2,11-13: Tit 3,4; 1Jn 2,16; 1Tim 1,11 # 2,14: Zsolt 130,8; 2Mz 19,5; Ez 37,23; 1Pt 2,9; 3,13) Evangéliumhoz / Lk 2,1-14 Az Ószövetség messiási reményei egyrészt oly országra irányultak, melyben Isten maga a király, másrészt egy Dávid törzsébôl származó királyra. A Betlehemben megszületett Kisdedben mindkettô valóra vált, mert Dávid fia egyszersmind Isten Fia. Ég és Föld (vagyis angyalok és pásztorok) jönnek hódolni Ôneki. Ez a Kisded, mint az angyal hirdeti, ,,az Úr'': Isten nagyságát Ô nyilatkoztatja ki, Ô hoz békességet a világnak (vö. 1. olvasmány). (1Sám 16,1-13; Mik 5,1-4; Lk 19,38) Szentségre várva Hiába született volna Jézus Betlehemben, ha szívünkben meg nem születik és általunk a világnak meg nem jelenik. Az Oltári Szentség ünneplésében mindkettônek: Betlehemnek és a Golgotának titka jelenvaló lesz: ,,a világ életéért''. Elmélkedés A Kis Jézus tanítása Ezen az éjen földrôl égig támasztaték ama lajtorja, melyen fel s alá járnak az Isten angyalai. Ezen mutatá Isten az égi szivárványt, az örök békességnek jelét... Ezen a napon az erôs ,,Sámson'' Dalilának szerelmétôl pólyába kötöztetett; a régi ködök és felhôk, melyekben megszokott vala Isten jelenni, eloszlottak, mert Emmanu-El: Velünk lakó Istenné lett, akit ez árnyékok jelentettek... Keresztyének, mi valánk szolgák és kegyetlen urak szolgái valánk: a bűnnek, halálnak, ördögnek rabságában; de íme az Isten Fia, mihelyt születik, adófizetésre kötelezi magát, hogy a mi sarcunkat letegye: a császár könyvébe íratik, hogy minket az Élet könyvébe írjon... Istállója, jászola kárhoztatá a világi friss palotákat; hogy is illenék ahhoz nagy palota, kinek hamarost hatlábnyi sírba kell tétetnie. Posztócskája megszégyenítette a világi friss öltözetek hiúságát: senki abban ne kevélykedjék, amivel Isten büntette! Alkalmatlan szállása meggyűlöltette a testi alkalmatosságokat: miért kényeztetnünk azt, mit hamarost férgeknek kell vetnünk. Siránkozása földhöz verte a világi mulatságokat, hahotákat, mert ezek nem valók azoknak, kik számkivetésben bujdosnak. Végezetre az Újszülött szegénysége megutáltatta a világ gazdagságát, mert úgy sem érdemli fáradságinkat, valamit el nem vihetünk magunkkal, hanem itt kell hagynunk. Új hadakozás ez, nagy hatalom jelensége, hogy egy kis gyermecske ily szokatlan és alkalmatlan fegyverekkel meggyôzi és letapodja minden ellenségeinket! (Pázmány: Karácsonyi 1. beszéd) + Jött Krisztus, hogy fölvegye mi gyöngeségeinket, és ránk adja tulajdon erejét. (Aranyszavú Sz Péter) + Nyáj tehát a hívôsereg, éjszaka e világ, s a pásztorok a papság. -- Mert mit érne születésünk, ha megváltás nem jön értünk? -- A lanyhákban Krisztus ,,szunnyad'', buzgókban Ô fenn vigyáz. (Sz Ambrus) + Ha a Fiú király, az Anyja, aki világra hozta, joggal és valóban tekinthetô Királynénak, Uralkodónak. (Sz Atanáz) ======================================================================== A,B,C ÉV DECEMBER 25. KARÁCSONY: URUNK SZÜLETÉSE HAJNALI MISE 1: Eljött a Megváltó. S: Krisztus irgalmas szeretetével megváltott minket. E: A pásztorok megtalálják a jászolban fekvô Kisdedet. Nem azért jöttek a pásztorok Betlehembe, hogy beszéljenek Ôhozzá. Látni, hinni és imádni jöttek! De beszéltek is, mert teli volt a szívük. És Mária ,,csodálkozva hallá'', amit elmondtak. Ô élete végéig ámulni és hálálkodni fog! -- Krisztus, a megmentônk, itt van. Énekelünk, ámuldozunk és hazatérünk a nagy hírrel: Ô megjött, itt van, együtt járja velünk útjainkat. Elsô olvasmányhoz / Iz 62,11-12 A próféta fölhívása ,,Sion leányához'' szól, vagyis Jeruzsálem lakóihoz. Nekik hirdet üdvöt: Isten ismét magához fogadta népét, a többi foglyot is hazavezeti a fogságból. Ezt a szabadulást nem a nép ,,érdemelte'' vagy ,,vívta ki'' (62,11): Isten műve ez teljesen. Azok a nevek, melyeket a látnok a megmentett népnek és városnak ad, túlnônek egy merôben politikai ígéreten és elváráson: csak a megváltás új népére vonatkozhatnak és arra az új Városra, mellyel Isten új, örök Szövetséget köt. (Mt 21,5; 5Mz 7,6; Iz 60,14) Válaszos zsoltár / Zsolt 97(96),1 és 6.11-12 A világ uralkodója Szentleckéhez / Tit 3,4-7 Lásd az éjféli mise szentleckéjét (Tit 2,11-14). Jézus Krisztusban Isten jósága lett láthatóvá. Egyben kinyilvánult, hogy Isten szemében egyetlen ember sem volt jó. Minden önelégültség: öncsalás! Isten szava és tette ettôl szabadít meg minket. (3,4: Tit 2,11 # 3,5: Ef 2,8-9; Jn 3,5 # 3,6-7: Róm 6,4; 5,5; 3,24) Evangéliumhoz / Lk 2,15-20 A pásztorok nem sokra becsült emberek, nem számítanak sem a jómódúakhoz, sem a tanultakhoz, de még a nép ,,jámboraihoz'' sem. És mégis, épp ôk hallják elsônek az öröm üzenetét. Hisznek az igének, fölismerik az Urat, a Megváltót a szegény kisdedben. Mária meghallgatja a pásztorok beszédét; nem ért még mindent, de a hallottakat hívô lélekkel ôrzi szívében, és egész életén át fontolgatja azokat (ez a mondat utal rá, hogy az evangélista forrása épp Mária emlékezése volt!). (Lk 2,51; Jn 17,3) Szentségre várva Hallgatjuk Isten igéjét, és fogadjuk az Élô Kenyeret. Isten Igéje emberré lett, hogy a mindennapi oly szükséges kenyérrel, az Élet Kenyerével tápláljon minket. Elmélkedés ,,Azért hívja Isten a pásztorokat, mert nincs lelkükön a világélet terheltsége... ôk nem letört, elcsigázott emberek, kiket megmérgez szívben, kedélyben a kultúrmunka s a gazdasági élet harca és gondja. Ôk nem fonnyadt, kiélt lelkek, kik belefáradtak és belekeseredtek az életbe; kiknek a hit, a vallás legföljebb ír és vigasz. Isten ments! Csakis írt és vigaszt keresni és jajgatni: az kórházi hangulat; a vallás nem beteges érzület, hanem lelkes szolgálata a mi Urunk Istenünknek. Ne legyünk mi lézengô rekonvaleszcensek [lábadozók], akik az Urat csak betegápolónak nézik. Érte és Neki élünk és halunk! Erôteljes élet a mi Isten-szolgálatunk. Tehát bele ifjú erôkkel, nagy aspirációkkal, -- önzetlenül! Azért hívja a pásztorokat, mert nem elpuhultak. Esôben, szélben, csillagos téli éjben virrasztanak nyájuk mellett. Különös szimpátiája van a lelkek Pásztorának az éjben virrasztó pásztorok iránt. -- A kényelem, a kényesség nem a lelkek fészke; száraz ropogós gallyból van az rakva, mint a vadgalambé. Nélkülözésekkel is neveljük a lelket: köves földet szeret. A sziklákat, melyeken lelki világ fejti ki pompáját, meg lehet szeretni. ,,I nostri benedetti sassi: a mi áldott szikláink'' -- mondták a vegliaiak, mikor szép, termékeny vidékrôl vetôdtek haza; édes áldott sziklák, a hit magaslatának s az önmegtagadásnak sziklái; áldott sziklák: ha édesebb, nemesebb, lelkibb élet fakad belôlük és rajtuk.'' (Prohászka: ÖM, 6:73; 94) + A Kisded megszületik Mily bíborragyogás, mikor Ô új fényben elôlép! Mária méhébôl íme Krisztus, mint szüzi násza termébôl ara jô; tündökletes elbüvölôen lép a világra, s fénybe borult alakon, szelíd ajkán ömlik el és csordul -- Kegyelem, Atyjának Igéje! Boldog könnyü szülés! S hogy szolgai járma bünöknek bennünket ne nyomasszon, az Úr ölt szolgai testet. Azt, ki teremtésben híveit mind kincsbe ruházta, azt födi most e szegény takaró, kis pólyaruhácska... Kit nem bír befogadni viharzó tengeri mélység s földi világ minden tere, széles csillagos égbolt: egy kicsi gyermektestbe szorúl, szűkös ruhagöngybe. Keskeny jászolkán meghúzta magát a nagy Isten! (Sedulius) + Mint szűz fogant, és szűzként szült, szűz végig megmaradt. (Aranyszavú Sz Péter) ======================================================================== A,B,C ÉV DECEMBER 25. KARÁCSONY: URUNK SZÜLETÉSE ÜNNEPI MISE 1: Minden ember meglátja az Üdvözítôt, akit elküld az Isten. S: Fia által szólt hozzánk az Isten. E: Az Ige megtestesült, és köztünk élt. Nem hívatlan jön Jézus, nem a sötétbôl. Kiolthatatlan fényben az Atya ,,kinyilvánítja nekünk Ôt''. A próféták sejtették, hogy az ô szavuk majd egykor fölemelkedik az Igébe, ki él örökkön és minden embert megvilágosít. -- Nem hívatlan jön a Gyermek, a világ sötétjében világító Fény, mégsem fogadják Ôt szívesen evilágon. A világtörténelem nem veszi tudomásul születését; halálát is, mint kínos közjátékot, csak pár sorban említi. Mégis ez a szegény Kisded az egész világot hordja isteni Szívében. Elsô olvasmányhoz / Iz 52,7-10 Izrael királyai nem hoztak üdvöt népüknek, csak bajt. De Isten nem hagyja el népét, megszabadítja, hazaviszi, újra építi neki a feldúlt Jeruzsálemet. ,,Isten a király'', -- hangzik most az örömhír; nemcsak az Ô népének királya, hanem a föld minden népéé. Szabadságot és békét ád nekik; -- ha fölkészültek arra, hogy az üdvösséget, mely csak Ôtôle jöhet, meglássák és befogadják. (Róm 10,15; Mk 1,15; 16,15-16; Ez 43,1- 5; Zsolt 47,3; 97,1) Válaszos zsoltár / Zsolt 98(97),1.2-3.3-4.5-6 Hódolat és hűség Istenhez Szentleckéhez / Zsid 1,1-6 Istennek minden korábbi kinyilatkoztatása Krisztusban érte el célját. Benne a rejtett Isten ragyogása lett láthatóvá. Ô gyôzte le a halált és a bűnt, Ô lépett be Isten dicsôségébe. Hiszünk megváltói tettében, mennybemenetelében, hogy az Atya jobbján ül, s ez a hit saját üdvösségünk reménysége. (Zsolt 110,1; 2,7; 2Sám 7,14; Zsolt 97,7) Evangéliumhoz / Jn 1,1-18 vagy Jn 1,1-5.9-14 Jézus Isten testté lett Igéje. Már ,,kezdetben'' ott volt Ô, mint örök Fiú, az ,,Istennél''. Benne mondja ki Isten teljes lényegét, általa hívja létre a mindenséget, benne hat át mindent, és általa részesít minden lényt a maga Fényében és Életében. ,,És az Ige testté lôn'': az Isten egész közel jött hozzánk, nálunk lakik. Hogy Isten Igéjét, aki Krisztus, elfogadjuk-e vagy elvetjük: ezen fordul egész életünk itt és odatúl. (1,1-5: 1Mz 1,1-5; 1Jn 1,1-2; Kol 1,15-20; Jn 8,12 # 1,9-14: Jn 12,46; 1Jn 3,2; 5,13.18; 2Mz 25,8; Jn 17,5 # 1,16- 18: Kol 2,9-10; Jn 6,46; Kol 1,15) Szentségre várva ,,Az Ige Testté lôn;'' -- hogy a mi napi, életfönntartó Kenyerünk legyen, az ,,Égbôl szállott'' Kenyér (Zsolt 78,24), a világ életéért. Legyen testté bennem is, a szentáldozásban vett Úr uralkodjék életemen. Elmélkedés ,,Születésekor a farizeusok félremagyarázták az Írásokat, az írástudók nem értették, Heródes pedig nem imádni, hanem megölni kereste Ôt! ,,De nem maradt Ô rejtve a fiak, a serdülô nemzedék elôtt'' (77. zsoltár): Isten fiai elôtt. -- És íme, jönnek királyok, hogy imádják az egek Királyát; vitézek, hogy szolgáljanak az égi seregek ura alatt; asszonyok, imádni Ôt, aki anyától született és boldogságra váltotta az anyák fájdalmát; szüzek, ujjongva nézni a Szűz Fiát; gyermekek, imádni azt, aki kisdeddé lett, hogy ,,kisdedek és csecsszopók szájából'' hallja dicséretét a nagy Isten; emberek Ôhozzá, ki emberré válva magára vette szolgáinak minden nyomorát; pásztorok a jó Pásztorhoz, ki életét adja a juhaiért; papok a Fôpaphoz Melkidezek rende szerint; szolgák ahhoz, ki ,,magára vette a szolga alakját'', hogy megáldja a szolgaságot a szabadság jutalmával (Fil 2,7); bűnös nôk és férfiak Ôhozzá, ki a bűnbánó könnyeivel engedte mosni lábát, hogy mindenkit magához öleljen, mindnyájunkat: bűnösöket. Ô a Bárány, ki elveszi a világ bűneit! -- És ezért mind örvend! Én is örvendeni akarok, ujjongó táncban ünnepelni; kezemben nem hárfát-sípot zengetve, nem csörgôt, fáklyát rázva, hanem karjaimba ölelve Krisztus jászolát! Itt az én minden reményem és üdvösségem! Ez az én hárfám és sípom! Szólni nem tudok, csak az angyalokkal éneklem, hogy: ,,Dicsôség a magasságban Istennek...'' (Aranyszájú Sz János: Karácsony reggelén) + Kilátások a betlehemi barlang szájából A római világba, hol erô, jog és politika országol. E hatalomé az egész föld. Cséplôgépe a nemzeteknek; vasszerkezet, melynek karjai Hercules oszlopaitól Indiáig nyúlnak. Fehér, bíborszegélyű tógákban jár a gôg és a beteg lélek. -- ,,Edictumot'' [rendeletet] ad ki, különben pedig nem törôdik a kisdeddel. Késôbb apostolainak s híveinek csontjait töreti, de a kisded legyôzi. Óh szent, fölséges, imádandó erô, lélek ereje; nagyobb erô, mint jog és politika! Ez erônek tógájába öltözködünk. A görög világba, hol ész, elmésség, tarka gondolatok vezetnek; játékszerei a legyôzötteknek! Ah, édes Jézusom! Te több vagy Plátónál, praktikusabb Zenónál, mélyebb Heraklítnál; egy árnyékot azonban hordozasz magadon, mely a világot ijeszti s ez az, hogy te félted a lelkeket a világ bűbájától. Sokan megtévednek, a ,,fascinatio nugacitatis'', az ékes szavak bűbája megzavarja hitüket. De te erôs, úttörô és új világteremtô egyéniséged fölségével kijózanítasz, s azt mondod: hát nem vagyok-e én több, mint mindezek? No hát kövess! A zsidó világba, hol megcsontosodott vallási formák alatt szenvednek a lelkek; megtört nemzet, mely a hitbôl politikát csinál. Nekik rómaiakat legyôzô Messiás kell. Olyan nem jött. Jött olyan Messiás, ki az egyéni, a családi, a nemzeti formák fölött érvényesülô, örök életre tanít. Azok elpusztulhatnak; ennek nem szabad elpusztulnia még romjaik közt sem. Ez is ének! A kínai, a hindu világba; ezekbe a régi kultúrákba, melyek zsákutcákat teremtettek az emberi szellemnek, fényes, pagodás, porcelán zsákutcákat, tele rezignációval s a haladás lehetetlenségével. Ezek a hangyaboly népek nem várnak Megváltót, mert bár érzik rabságukat, de nincs meg bennük a reménység pátosza. -- Mi pedig remélünk nyomorunkból folytonos szabadulást! (Prohászka: ÖM, 6:61; 82) + Urunk születésérôl Mert akarta, nem mert kellett, jött Teremtô mint teremtett. Alkotásként itt jelent meg Alkotói dicsôség. Szent Látók Ôt elô-mondták; tér kit nem fog, kor, se korlát, szűk sorunkon vett új formát, nem veszítve elsôjét. Ég a földhöz leszáll véle, ember s Isten egybefére. Ez Egységnek szolgál égbe' angyal: fönti fénylô nép! Király pappá szenteltetik mindenségre -- s ezt jelentik: ,,Földnek béke!'' -- meghirdetik -- ,,Magasságba dicsôség!'' Kérded okát, mindnek célját? Ok: mindenki bűnössé vált, s Úr akarta igaz-voltát kegyelembe újítón. Mily frissítô édes fűszer, gyógyos írral élni fűt fel, míg ecetet, epét ízlel vérbe ázott Megváltónk! Óh te üdvös szentség-titka! Igás-hátra minket bízva, sebünk kente áldott írja, Szamaritán irgalma! Elizeus Ô, második! bűnös-voltra: ránk változik. Istenember föltámaszt itt, Él Szunamit fia ma!1 Erôs órjás útnak lendült2 halál-törvény tôle ledűlt. Boldog elsô Hon! Megkerült bárányt odavisz vállán. Istenember él s uralgat! Almán-vesztôt mélybôl ragad! Örvendj ember, égig haladt! Teljes Karban tízes szám.3 (Szent-Viktori Ádám) (Eredetije is ilyen: magyaros versformájú, ószövetségi elôképekkel; 1: 2Kir 8; 2: 18. zsoltár; 3: a kilenc angyali karhoz lesz tizedik az ember.) ======================================================================== A,B,C ÉV KARÁCSONY NYOLCADA ALATTI VASÁRNAP, VAGY HA ILYEN NINCS, DECEMBER 30. A SZENT CSALÁD ÜNNEPE 1: Az istenfélô ember tiszteli szüleit. S: A keresztény családi élet Szent Pál tanítása szerint. E(A év): A Szent Család Egyiptomba menekül, és így beteljesül az Írás szava: Egyiptomból hívtam az én fiamat. E(B év): Jézus bemutatása a templomban. E(C év): A tizenkét éves Jézus a templomban, Atyja házában. Mit jelenthet a Szent Család a mai családnak: atyának, anyának, gyermekeknek? Hiszen azon idôkben minden másként volt... Igazán minden? Ott volt a Gyermek, és szerették Ôt: Mária, az anya és József, az ,,Isten helyetti'' atya. És egy volt a három egymás tiszteletében és szeretetében. -- Kérdések és kínok várnak a gyermekekre és a szülôkre, mégsem árthat semmi azoknak a gyermekeknek, akiket szeretnek, és azoknak a szülôknek, akik bíznak és készek életüket adni a gyermekekért és egymásért. Elsô olvasmányhoz / Sir 3,3-7.14-17 Ma nemigen merné bárki is úgy leírni az intéseket, ahogy több, mint kétezer éve Sirák fia megírta. De épp ezért még fontosabb a szülôknek és gyermekeknek, hogy elgondolkodjanak rajtuk. Ez az olvasmány nyilván nem annyira a názáreti Szent Családra vonatkoztatva került ide, hanem okulásul az akkori, mai és mindenkori családoknak. Ma, a tervszerű családbomlasztás korában, mely a szegény ifjúságot prédául dobja felelôtlen erôknek (sajtó, stb.), a szülô joga és kötelessége a nevelésben nagyon is idôszerű és szükséges. (2Mz 20,12; Tób 4,3-21; Ef 6,1-3; Mt 15,4-6) Válaszos zsoltár / Zsolt 128(127),1-2.3.4-5 Az istenfélelem áldásai Szentleckéhez / Kol 3,12-21 Az olvasmány végsô mondatai (3,18-21) röviden felsorolják a nôk és férfiak, a gyermekek és szülôk kötelességeit. A keresztény erkölcs szabálya maga Krisztus. Ô teszi képessé az embereket arra is, hogy békében éljenek együtt. Ez érvényes családokra is, közösségekre is. Ahol béke lakozik, ott meghallják Krisztus szavát és hálával fogadják; az örömöt is ott lehet megtalálni, közös imában és énekben, közös fárasztó napi munkában... (3,12-15: 1Pt 2,9; Ef 4,1-2.32; Mt 6,14; Róm 13,8-10; Fil 4,7 # 3,16-17: Ef 4,4; 5,19; 1Kor 10,31 # 3,18-21: Ef 5,22.25; 1Pt 3,1-7; Ef 6,1-9) Evangéliumhoz (A év) / Mt 2,13-15.19-23 Betlehem, Egyiptom, Názáret: a gyermek Krisztus életének e három állomása nem véletlen. A gyermek Isten oltalma és vezetése alatt áll, egyben szülei gondos szeretetében is. A szentíró mégis kevésbé gondol arra, hogy egy örömben-szenvedésben egyesült családot mutasson, inkább arra tanít, hogy Jézus jövetele döntô esemény Izrael számára. Jézusban teljesül be a történelme és küldetése e népnek, amelyet éppúgy mint Ôt, Egyiptomból vezetett Isten Kánaánba (Oz 11,1). Jézus, az új Mózes, új népet fog alkotni Istennek zsidóból és pogányból. (Oz 11,1; 2Mz 4,19-20; Mt 26,71; ApCsel 2,22) Evangéliumhoz (B év) / Lk 2,22-40 vagy Lk 2,22.39-40 Izraelben minden elsôszülöttet Istennek kellett szentelni, és áldozattal kellett megváltani. Jézus szülei is megtartják a törvényt; Jézus mégis úgy jô a templomba, mint a Templom Ura, aki a tulajdonába jön. A jámbor zsidóság, melyet az agg Simeon és Anna képvisel, már ott várja Ôt, és nyilvánvalóvá válik, hogy Jézus nem ,,szabadul'' Istentôl, mint a többi elsôszülött, Simeon hálaéneke (2,29-32) ugyanis komor jóslattal végzôdik, amely Máriát, a Messiás anyját is érinti (2,34-35). A záróversek (39-40) csak röviden utalnak Jézus rejtett életére Názáretben. Szegénységben él szüleivel, mindennel ôk látják el, járni tanul, beszélni, imádkozni és dolgozni. (2,22-28: 2Mz 13,2.11-16; 34,19-20; 3Mz 12,1-8 # 2,29-32: Iz 52,10; 46,13; 42,1.6; 49,6; Jn 1,9-10; 8,12) Evangéliumhoz (C év) / Lk 2,41-52 A 12 éves Jézus jeruzsálemi zarándoklata fontos esemény az Ô és szülei egyszerű életében. Jézus szerette szüleit, mégis ,,kénytelen volt'', legalábbis három napra, mennyei Atyja házában maradni. Isten munkája és szava az élet-eleme. Jézus sokat kérdezett a templomban a tanítóktól, és észrevétlen, a kérdezô tanítóvá lett... Még szüleinek is kérdés alakjában felel és tanítja ôket; nyilvánvaló, hogy Mária és József inkább megdöbbentek, mintsem örültek a szavainak. Idôbe telt, míg felfogták értelmét. Jézusnak magának is szüksége volt még néhány évre, hogy küldetésébe belenôjön. (2,41: 2Mz 23,14-17; 5Mz 16,16 # 2,47: Lk 4,22; Jn 7,15-16 # 2,51-52: Lk 2,19; 1Sám 2,26) Szentségre várva ,,Tulajdonába jött, de övéi be nem fogadták. Mindenkinek azonban, ki Ôt befogadta, megadta a jogot, hogy Isten fiává legyen: mindenkinek, aki hitt az Ô nevében.'' (Jn 1,11-12) És véglegesen megjött, itt van. Tôle kapjuk ezért a kegyelmet és igazságot, most és mindörökre. Elmélkedés (A év) Szülôknek kötelessége a nevelés Héli fôpapnak két fiát említi a Szentírás, kik sok latorságokba merültek. Az ô atyjok megdorgálá ôket,... de meg nem zabolázá, meg nem bünteté Isten törvénye szerint,... megelégedék lágy dorgálással. Azért Isten úgy szólla néki: ,,Mivel inkább böcsüllötted fiaidat, hogysem engemet, szemed elôtt egynap mind a két fiadat megölöm...'' Úgy is lôn. Mert a két fiát levágták; magának is nyaka szakada: csak azért, mert tudta a vétkét fiainak, és meg nem büntette, noha intéssel szóllította ôket. -- Tanuljanak az atyák és ne ítéljék [higgyék], hogy hivataluknak eleget tésznek, ha hébe-hóba lágy beszéddel intik fiúkat. Plutarkus írja, hogy mikor Diogenes látta, hogy egy gyermek mohón eszik, a mesterét veré pofon a gyermek vétkeért. A spártai tanács... feslett gyermek vétkeért atyját bünteté. Így az Isten is az atyát ostorozá fiainak gonoszságáért; mert ennek vétke volt, hogy rosszul nevelte és zabolárul nem itatta fiait! (Pázmány: A fiaknak istenes nevelésérűl) + Családi ház Áll a napfényben. Tiszta, fehér. Mintha gyémántból volna rakva, Falán vadszôlô fut tetôig, S virágok közt vész el alapja. Dolgoskezű asszony ôrzôje, Feszület néz asztalra, ágyra, Két karja átfogja a házat, Szeretve, féltve, óva, áldva. Harang kondul messzi toronyban, Anyjuk szemében jóság reszket, Ahogy csendül asztali áldás, S négy gyermek veti a keresztet. És míg az ember nyúl kenyérért, (Mennyi könnybe kerül és harcba!) Hogy megszegje kereszt jelével, Mosolyg a szeme, mosolyg az arca. Áll az estében, álmos, ernyedt. Körülveszik borongó árnyak. Felhôk lógnak a sebzett égen, S vihar zenél lombján a fáknak. Távolbaveszô hegyek ormán Villámfáklyák lobogva gyúlnak, De az ágy elôtt térdepelve Négy gyermek zeng hálát az Úrnak. S míg menny dörög, villám cikázik, Ôrzô angyalok szárnya rezdül, Isten szeme vigyázva fénylik Viharfelhôn, vészen keresztül. S bár tört gályák úsznak az égen, Egymást átfogva, törhetetlen Mosolyg az asszony, mosolyg az ember. Óh! ez az a ház, melyrôl egyszer Himnuszt zengett az égi Doktor, Akit felejtünk kába szívvel, S megtagadunk ezernyi sokszor. Boldogságok Hegyén tanítva Ô mondotta, jöhet majd orkán, Kénköves lángú, tüzes szélvész Veszett poklok röhögô torkán: E ház várabb minden várnál, Betonerôdnél, labirintnál, Bár ablakában a szelíd szél Piros muskátli-ágat himbál, Hegytetôkön s tengerek mélyén Nála erôsebb semmi sincsen, Mert az alapja nem homokkô, Hanem gránit: az Isten, Isten! (Gáspár Jenô) + Elmélkedés (B év) Méltán írja Sz Ambrus, hogy barmoknál oktalanabbak, akik gyermeküket jól nem nevelik; mert ha a medve nem szánja fáradságát, hanem goromba kölykeit addig nyalogatja, míg valami formát nem ád nekik: -- mért nem kell embernek hasonló bajlódást felvenni gyermekének neveléseért? Aranyszájú Sz János tovább mégyen, és azt meri mondani: amíg atyák jóra nem tanítják gyermekiket, vétkesebbek azoknál, akik kicsiny-korukban megfojtják ôket; mert ezek csak testüket ölik meg, de amazok, testestül-lelkestül, örök halálra vetik. Végezetre a Szentlélek azt mondja, hogy minden kegyetlen oktalan- állatnál vadabbak, akik gyermekiket jól nem nevelik, hanem úgy bánnak vélük, mint a struccmadár; kirôl Sz Jób írja, hogy letészi tojását és azután semmi gondja nincs reája, mintha övé sem volna... (Pázmány: A fiaknak istenes nevelésérűl) + Imádság a szülôkért Mennynek és földnek Ura! Te azt parancsoltad, hogy tiszteljük atyánkat és anyánkat, kiktôl életünket vettük: kérlek, oltalmazd meg az én szerelmes szülôimet minden testi-lelki nyavalyáktól. Fogadásod tartja, én Istenem! hogy meggyalázod, aki atyját, anyját nem tiszteli; aki pedig becsüli, meghallgatod minden könyörgéseiben és hosszú életűvé teszed e földön. Adj azért nekem csendes és szelíd elmét, hogy szüleimet és gondviselôimet tiszteljem, ôket meg ne háborítsam, vénségüket és fogyatkozó erejüket meg ne utáljam, mint amaz istentelen Kám; hanem reám való gondviselésökért és fáradságukért holtig úgy szolgáljak nekik, mint uraimnak: tudván, hogy elégségesen meg nem hálálhatom az ô sok fáradságukat és velem való bajlódásukat. Uram, Jézus Krisztus! minden tökéletes erkölcsnek igaz példája és fényes tüköre, ki a te Szűzanyádnak nagy engedelmességgel szavát fogadtad és keserves kínodban is gondot viselvén reá, szerelmes tanítványodnak ajánltad ôt; mennybemeneteled után pedig a Szentlélek ajándékaival meglátogattad: adjad, hogy én is teljes életemben engedelmesen gondot viseljek szerelmes szüleimre, kérésöket és kívánságukat semmiben meg ne szegjem. Bocsásd meg, Uram! eddig való engedetlenségeimet és háládatlan voltomat; meg ne emlékezzél ifjúságom vakságáról és gonoszságairól, és áldd meg az én édes szüleimet. Amen. (Pázmány imája, Sík: DB, 790) + Elmélkedés (C év) XI. Pius körlevele a keresztény nevelésrôl A szülôket súlyos kötelesség terheli, hogy minden erejükkel gondoskodjanak gyermekeik vallásos, erkölcsi, valamint fizikai és polgári nevelésérôl és elômozdítsák gyermekeik földi jólétét is. Az emberi nem általános meggyôzôdése ebben a pontban annyira összhangzó, hogy nyíltan szembekerülnek vele azok, akik azt mernék vitatni, hogy a gyermek elôbb tartozik az államhoz, mint a családhoz, és hogy az államnak abszolút joga van a neveléshez. Tarthatatlan továbbá az érv, amelyet azok felhoznak, hogy az ember polgárnak születik és ezért elsôsorban az államé; nem gondolják meg, hogy az embernek elôször léteznie kell mielôtt polgár lesz, és létezését nem az államtól, hanem a szülôktôl nyeri. Bölcsen mondja XIII. Leó: ,,A gyermek egy darab az atyából, és az anya személyének mintegy folytatása; s ha pontosan akarunk beszélni, nem önmaguktól, hanem a családi közösségen keresztül, amelyben születtek, lépnek a polgári társadalomba''. + Szülôk feladata Megrendít: felelôsség, amely szent borzalommal tölt el. Felelôs vagyok értük, testük, lelkük, egész jövôjük, földi és földöntúli sorsuk az én kezembe van letéve azoknak, akiket az Isten nekem adott! De kell-e gondolnom felelôsségre? A kötelesség szavánál még erôsebben kiált bennem a szeretet. Hogyne tenném meg, ami tôlem telik azokért, akik vér az én vérembôl, akikben magamat, különb, nagyobbra hivatott énemet kell látnom. Elmélet és ôsi tapasztalat mondja, de lelkem mélyéig át is érzem: a nevelés elsô legdöntôbb feltétele a példa. Nem is az, amit mondok, nem is az, amit teszek elsôsorban: ezeknél a nagy dolgoknál is döntôbben esik latba az, ami vagyok. A lelkek egymásra hatásának nagy törvénye érvényesül itt. Az erôsebb hat a gyengére, akár akarja, akár nem. Ami pedig hat, az nem a külsô, kifelé fordított fele lényemnek, hanem legbensôbb, legmélyebb mivoltom: azok az eszmék és törekvések, amelyek a mélyben irányítják életemet, az az akaraterô és önfegyelem, amelyet kemény munkával kivívtam magamnak, az a gyengédség és jóakarat, amely szívem legbensô mélyérôl fakad, az az önfeláldozó szeretet, amelyet lelkemben, életemben, házasságomban kidolgoztam magamban; ez az, ami építôen hat, vagy ennek ellenkezôje, hiánya, ami rombolóan, akár akarom, akár nem. Az ismert mondás, hogy a gyermek a legjobb emberismerô, nagy igazságot fejez ki ,,Nem adhatok mást, mint mi lényegem'' (Madách), -- de nem is tehetem, hogy ne adjam azt, ami lényegem. Amilyen vagyok, amennyire megvalósítottam a keresztény ember lélekformáját magamban, olyan lesz gyermekem. Amilyenek mi vagyunk, én és hitvesem, amilyen a mi házasságunk, amilyen egymáshoz való viszonyunk, gyöngédségünk, szeretetünk, modorunk, odaadásunk, egymásért való élésünk: olyanok lesznek gyermekeink. A fészek, a családi kör -- nem külsôségeivel, nem a ,,gyerekszoba'' higiéniájával, kényelmével, játékaival, hanem legbelsôbb mivoltával, azzal, amennyit megvalósított a keresztény család tiszta, termékeny, felséges légkörébôl, vagy azzal, amennyire meghamisította, meggyalázta azt: gyermekeinknek egész életére -- földi és örök életére -- döntô hatással lesz. Felséges, szentséges gondolata Istennek, felséges, mindennél nagyobb áldása az emberi életnek: a keresztény családi kör. Nincs szebb és nincs nélkülözhetetlenebb, mint a család közös vallási élete. Az édesanyától tanult imádkozni a gyermek, és az édesapa imája, a közös családi ima adja meg az imaéletnek a természetesség, a magátólértetôdés felkenését. Együtt akarok imádkozni családommal. Ha lehetséges, reggel is, de minden körülmények között este és asztal elôtt és után. Együtt megyünk a templomba vasár- és ünnepnapokon, amikor csak lehet. Együtt járulunk szentségekhez, amikor csak mód van rá. A példa mellett a nevelés másik alapfeltétele: a kellô viszony szülô és gyermek közt. A keresztény apa és anya viszonya gyermekéhez, amelyet szent komolyság, meleg gyöngédség jellemez, amely egyaránt távol van a ridegségtôl és a majomszeretettôl, a mindenáron való parancsolgatástól és a felelôtlen szabadjára-eresztéstôl. Önfeláldozó szeretet és szent szigor együtt teszik a keresztény nevelés alapjait. Isten akarata, az erkölcsi törvény mindenekfelett való feltétlen, rám és rájuk egyformán kötelezô abszolút tisztelete és érvényesítése. (Sík: DB, 764) ======================================================================== A,B,C ÉV KARÁCSONY NYOLCADA, JANUÁR 1. SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA ÜNNEPE 1: Így kell megáldani Isten választott népét. S: Isten elküldötte Szent Fiát, aki édesanyától született. E: Az isteni Gyermek, születése után a nyolcadik napon, a Jézus nevet kapja. Háromszoros ünnep: évkezdet, karácsony nyolcada, Istenanya ünneplése; sok is egyetlen napra. De maga a nap is sokat hoz, kezdet akar lenni, nemcsak naptárban. Isten nevében, orcája fényében folytatjuk utunk. Tekintetünk elôtt Fia, a Kisded néz minket, isteni Szívvel és Édesanyja szemével. Elsô olvasmányhoz / 4Mz 6,22-27 A teremtés reggelén Isten megáldotta az embereket és az állatokat. Áldásának ajándéka az élet ereje, a föld gyümölcse, a természet harmóniája és az emberek közti béke. Annak, aki ez áldást elfogadja, Isten ,,fölragyogtatja orcája világosságát'', vagyis megadja neki kegyelem-árasztó jelenlétét, maradandó közösségét Ôvele életében- halálában. Csak Isten tud áldani igazán: az Ô szeretete tesz mindent éppé, jóvá. Ember úgy áld, hogy Isten nevét és erejét hívja. (Zsolt 121,7-8; 5Mz 28,6; Zsolt 4,7; 122,6-7; Sir 50,20-21) Válaszos zsoltár / Zsolt 67(66),2-3.5.6 és 8 Áldás kérése Szentleckéhez / Gal 4,4-7 Krisztus azért jött, hogy szabad emberré tegyen bennünket: szabaddá a sors és a történelem hatalmával szemben, szabaddá az Ószövetség formai törvényeitôl is, amelyek csak elôkészítésül szolgáltak az Úr megváltó tervében. Isten Fia testvérünk lett. A keresztségben a Fiú lelkét kaptuk, így bizton szólíthatjuk Istent atyánknak. -- Ma mély tisztelettel tekintünk az Asszonyra (Gal 4,4), aki arra volt hivatva, hogy Megváltónk Anyja legyen. (Ef 1,10; Róm 1,3; Jn 1,14; Róm 8,15-17; Jn 3,16-21) Evangéliumhoz / Lk 2,16-21 Szól ez egyrészt a jászolhoz sietô pásztorokról, másrészt a ,,Jézus'' név fölvételérôl nyolcadnapon; mert Jézus az Ószövetségbe született, annak törvényei alatt állott (vö. szentlecke). A Kisded nevét (Jézus: ,,Isten üdvözít'') már az angyal megadta és megmagyarázta (Lk 1,31-33, Mt 1,21; vö. Zsid 1,4-5). Szentségre várva Jézusban Isten örökké áld minket. A Fiú az Atyának nagy üdvajándéka az egész emberiség számára (Ef 1,3). Elmélkedés (A év) Isten Anyja A megtestesülés szent titkában tehát édesanyja révén ereszkedett le közénk az Úr. Neki köszönhetjük, hogy szívünk óhajának megfelelôleg állunk szemben az Istennel, ki most már nemcsak Atyánk, hanem testvérünk s barátunk lett. Ha a végtelenrôl gondolkozunk, ha csak száraz fogalmak révén foglalkozunk Istennel,... oly nagy, oly messze van tôlünk; s az a fogalom is jéghideg s átlátszó, hogy nem vált ki tüzet s bizalmat lelkünkben, s hogy nem indítja meg szívünket... Most pedig a mi Istenünk Krisztus, az Ember Fia, éppen az ilyen édesanyának fia, amilyen Szűz Mária. A Szent Szűz mint Isten-anya fölemelkedett, de csak azért, hogy ez által Isten leereszkedjék közénk;... nem választó fal köztünk s Isten közt, hanem kapocs és kötelék. Lehetünk-e valamikor közelebb Istenhez, mint mikor benne testvérünket szeretjük s a Szent Szűzre mint anyánkra tekinthetünk?... A Mária-tisztelet vallásosságunkat barátsággá fokozza... A barátság a lelkület hasonlóságát teszi föl, azt, hogy a barátság kölcsönös s abban mindkét félnek adnia és kapnia kellene -- s ugyan mit adjunk mi Krisztusnak?! De a Szent Szűzön eligazodom: mit adott Ô? Szeretetet adott! Nagyon- nagyon szeretett... Szeretni az Urat, szeretni híven s áldozatosan! (Prohászka: ÖM, 19:90; 244) + Jézus neve A szeretet jogcím ,,hívásra'': Jézus nevére! ,,Isten neve'', -- mondja a hittudós, -- ,,Isten lénye''... Az ész nevében ma lenézik a ,,név-misztikát''. Pedig a Név nemcsak röpke szó, az hívás is, a nyelvnek csodás emberi (testi-lelki) módján, szociálisan: lelket lélekhez köt. Ezért lett Istennek ,,neve'': Jézus. Ô tudja, hadd tudjuk mi is: ha e nevet hívjuk, azt kiáltjuk: ,,Jézus üdvözít; Jézus üdvözíts!'' Péter szájából villámként jött, s megedzette ,,ama bénának inait'' (ApCsel 3,7), s a lelkileg vak tömeg szemeit megnyitotta, pedig nem tüzet szórt a földre, csak azt mondotta: ,,A Názáreti Jézus nevében kelj föl és járj!'' Jézus neve nemcsak tűz és fény, hanem étek is. Nem erôsödöl-e folyton, ha hívod? Nem tölti-e be a szívét annak, aki Rája gondol? Mi üdíti jobban a fáradt érzékeket, edzi az erényt, táplálja a jó, méltó szokásokat, gyöngéd érzelmeket, mint ez a Név? Valóban, száraz minden lelki étek, ha ebbe az Olajba nem mártjuk (,,a Te neved kiöntött olaj'', Én 1,3); ízetlen, ha e só nem ízesíti. Bármit írsz, írásodnak nincs számomra zamata, ha nem látom benne Jézus nevét... ,,Jézus'' édesség a nyelvnek, dallam a fülnek, öröm a szívnek. De orvosság is! Szomorú-e valaki köztetek? Jöjjön szívébe Jézus, jöjjön ajkára Jézus! -- és szóródnak a felhôk, megtér a béke. Bűnbe esett valaki? Kétségbe esve halál csapdájába futna? Hívja Jézus nevét! -- s nem fog-e újraéledve föllélegezni!? (Sz Bernát: Jézus nevérôl) + Anya az, aki mindenkit helyettesíteni tud, de ôt senki se tudja. (Marian Banducci) + Kisded Jézus és Szűzanya Kisded Istent hogyha látom Édesanyja karjain, szívem olvadoz szent lángon, lelkem boldog dalra int. Vágyik Gyermek, sóvárogja, Szűzanyám, a kebledet. Ez a Gyermek fölmosolygva csókol, simul, ölelget. Amint ragyog kéklô egén fénnyel áradozva Nap, szopva Kisded Anyja keblén, szent örömre úgy ragad. Oly szépséges az ily Anya; s gyönyörűbb a Gyermekkel, mintha titkos halk ibolya s liljom: Rózsát ünnepel... Annyi szívség, annyi jóság -- ,,dárdákat'' Szív szívre vet, -- rétek, amennyi viráguk, hozzák s gyújtnak csillagot egek. Óh, ha egy a sok ,,nyílhegybűl'' -- Édes Kisded! -- jutna rám! mit Anyádra kis szived küld, -- s megsebezne! ... Jézuskám!... (14--16. századi ismeretlen latin himnusza) + Elmélkedés (B év) A Szent Szűz és Jézus karácsonya Mindegyik egy különálló világ! öröm, mélység, bensôség... mindegyik csendes és magányos... mint a hegycsúcsok élete... zavartalan. Mézzel folyó a szent Szűz karácsonya s szívünkhöz legközelebb áll, értjük s tiszteljük. Gyönyörködünk e rózsás, liliomos lelken, mely egyedüli dísze az istállónak; úgy nézzük ôt, mint a fölfutó rózsát, mely a barlangot díszíti... Gyönyörködünk e virrasztó szűzön... az Úr szolgálóján. -- Minden gondolatot meghalad az Isten karácsonya. Fia megtestesülésének örömére új csillagot tűz ki ragyogó egére; angyalai lágy, bársonyos szárnyakon ereszkednek le, s glóriát énekelnek... S milyen Krisztus karácsonya? Ezt a belsô, mélységes világot az élet háromféle örvénye jellemzi: Az elsô az Istenlátás... ,,vidit lucem magnam'' [láta nagy fényt]. Ádámnak álmokban, Mózesnek, Izajásnak látomásokban szólt az Úr. A tudomány is látni akar, de csak elfödött arcot lát. Az elsô teremtmény, mely Istenlátó volt, Krisztus lelke. A végtelen neki nyílt meg, örvényes hullámait lábai elé gördítette. Ezt a látást, ezt a fényt, ezt a mennyországot élvezte Krisztus lelke az elsô karácsonyi éjben. Szent betlehemi éj, mely e nagy világosságot barlangodba rejted, s kettôs sötétséggel födöd s takarod el, belôled kel majd a nap... Szent éj, mely az élet éjét jelképezed, s telve vagy néma kérdésekkel, mily hangos feleletet adsz nekünk, kik a ,,Napkeletet, az örök világosság sugárzatát'' keressük. Második vonása Krisztus karácsonyának a bűntelenség. Nevezhetem finomságnak, tisztaságnak, lelkiségnek a világ hiányos, torzult, zavaros életével szemben. Valami kristályos átlátszóság van a lelken, hol a homálynak nincs helye, csupa harmónia, leheletszerű szépség. Alacsonyra, kisszerűre, nemtelenre nem való. Napsugaras lélek, mely fényre van teremtve, azért leheli a szívtisztaságot Krisztus Jézus karácsonya. Harmadik jelleg a szentség. Szent az, ami Istené... szent a kehely, az oltár... Krisztus lelke az Istenségtôl szent. ,,Lelkem'', mondja neki az Isten s elénekli az ,,Énekek énekét''. Senkit sem szeret úgy, mint lelkét. Azért koszorút köt: ,,coronam gratiarum'' [kegyelmek koszorúját], szivárványt lehel homlokára, szépséget arcára, ,,genae tuae sicut columbae'' [orcád mint a galambé], mézet csepegtet ajkára, ,,et lae in ore ejus'' [tej a szádban]; kenetessé teszi. Szent karácsonyéj, Krisztus öröme! Istentôl ittas a te lelked, -- az elsô boldog lélek! Testvérem s királyom! Hamuval behintett fejek fölé emeled koszorús homlokodat, s biztatsz! ,,Levate capita vestra.'' [Emeljétek föl fejeteket.] Én Uram, én Istenem! Nemcsak a gyermek könnyeit nézem szemeidben, hanem az Istenlátás izzó napját is; nemcsak istállódat szemlélem, hanem mennyországodat is ragyogó lelkedben; jászolodban diadalszekérre ismerek! Megjelent a mi hôsünk! Rex regum [királyok királya], dicsôséges s erôs: ,,gloria Unigeniti a Patre''... [az Atya Egyszülöttjének dicsôsége...] Eljött üdvözíteni. Képét lelkünkben hordozzuk, s örömmel indulunk utána! (Prohászka: ÖM, 6:70; 92) + Jézus neve Semmi úgy nem fékez dühöt, fojt el gôgöt, rossz indulat sebét beköt, úgy nem béklyóz kicsapongást, szenvedélyt se úgy nem kordáz, kapzsiságot kihunytat, rút képzelgést megfuttat -- mint Jézusnak nagy Neve, -- mert: ,,Démont űztök Nevembe'“. (Sz Bernát) Jézus, Neved méz a szájban, zenél fülben, ujjong szíven! -- Ugye, ki hívja Élet Nevét: reá tárul menedék, Életnek szívja be legét! -- Ha bármit írsz, ízetlen az nekem, ha Jézust ottan nem lelem. (Sz Bernát) + Elmélkedés (C év) Ima a boldogságos Szűzhöz Óh Mária, szentebb minden szenteknél, nagyobb minden teremtményeknél. Te vagy az egyetlen, akiben egyesülten ragyog az anyaság és a szüzesség fényessége, mert te vagy az Isten kiválasztott anyja. Űzd el lelkembôl a sötétséget és a jótól való gonosz vonakodást. Szent Fiad szívesen hallgat terád: óh édesanya, lépj közbe értem! Míg tart ez a nyomorúságos élet, védelmezz és oltalmazz, és ha üt az óra, hogy el kell hagynom a testet, állj mellettem, én úrnôm, és vezesd el halhatatlan lelkemet az örökkévaló hajlékba. Találjak ott kegyelmes bírót isteni Fiadban és boldogan jussak el oda, ahol a végnélküli fényesség ragyog minden kiválasztottak számára. Amen. (Sz Efrém, Sík: DB, 688) + Ujjongó himnusz Jézus Szent Nevén Jézus, édes emlékezet, Neved a szívben élvezet; de minden méz és ész felett édesebb: lenni Teveled. Fül nem hallhat szebb muzsikát, kedvesebb dalt nem zenghet szánk, ész gyönyörűbb eszmét nem ád, mint Jézust, Isten egy Fiát. Nyelv Róla nem tud rebegni, betű vagy szó kifejteni, csak ki átélte, hiheti, mily jó az: Jézust szeretni. Te édes íz szív rejtekén, Igazság Kútja, elme-fény! Minden más gyönyör oly csekély, s Te meghaladsz, mit vágy remél. Ki Téged ízlel, éhesebb; iszik, és szomja vészesebb, más minden vágya elveszett, csak Jézus-Jézusért eseng. Szívem bezárom! Rejteken keresem Jézust, odabenn; titkon vagy nyíltan, tereken epedve buzgón keresem. Magdolnával bús hajnalon a sírnál Jézust kutatom. Szívem kiáltja panaszom, nem szemnek: szívnek kell nagyon! Sírját könnyekkel áztatom, kertjét betölti fájdalom. S elé hullok, ha láthatom, szorítva fogja át karom. A lábnyomához tapadok, rá forró csókokat adok, úgy esdeklek bocsánatot, kegyelmet kérek s bánatot. Maradj minálunk, Mesterem! Világoskodj ez estelen, oszlasd a ködöt lelkemen, hogy Föld örömmel elteljen! Mert ha vendégül lát a szív, Igazság benn világozik, Föld hívsága leáldozik, benn szeretet új lángot szít. Jézus, szerelmed édesség, mindennél mézebb eleség, ezerszer több a kedvesség, mint szó mondhatná vagy beszéd. Bizonyság rá: Kínszenvedés, Véred folyása, szent vetés, melybôl arattunk üdvöt és nagy Isten-látást, -élvezést. Jóságos Jézusom, tedd meg: érezzem csordult szerelmed. Add: lássam jelenlétedet, dicsôségben Tégedet! Ezernyi vággyal vágyakozom: mikor jössz végre, Jézusom? Mikor vidítsz? Híved busong, s be nem telik, csak Jézuson. Lakói égnek, jöjjetek. Kapukat tárva üljetek a Gyôztesünknek ünnepet, mondván: Királyunk, üdv neked! Köszöntünk, Jézus, Szeretett! (Sz Bernát) + Üdvözlégy -- Ima Szűz Máriához Üdvözlégy, ó malaszttal teljes Anya! az Úr van teveled! -- De mit cselekszem, ó szent Szűz, midôn az angyal szavával üdvözöllek, anélkül, hogy angyali életet élnék? Valóban megérdemleném, hogy messze űzz magadtól! De lásd: én bízom a te kimondhatatlan nagy jóságodban; s noha arra méltatlan vagyok, mégis így kiáltok fel szeretetedtôl hevülve: Üdvözlégy, malaszttal teljes! Mert a te üdvözletednél elolvad szívem az édességtôl; és kinek is ne olvadozna a lelke a szeretettôl, ha szellemi szemeivel látja, hogy e köszöntés a te Isten-anyaságod elôjele! Mi is hangzott valaha kedvesebben a te szívednek, óh mennyek édes Asszonya! mint e köszöntés, mely által téged Isten anyjául ismerünk. Mert a te akaratod, hogy az emberek úgy örvendezzenek benned, hogy minden szeretetüket Arra irányozzák, aki tôled született. Óh lelkek édes vadásza, mily sok lelket elragadtál már a pokoli oroszlán elôl! Ki tudja magasztalni a te méltóságodat? Hogy aggódol a haldoklók lelkéért, hogy keresed az emberi szíveket, míg a menny tele van dicsôségeddel és az egész mennyei udvar magasztal és dicsôít! Csak az hallgasson a te nagy irgalmadról, ó boldog Szűz! aki szükségében hozzád kiáltott és megvetetted kérelmét! Azért teljes szívembôl könyörgök hozzád és örvendezek nagy irgalmasságodon; mert minden nemzedékek áldanak téged, miután minden nemzedékek megáldattak tebenned! Óh segíts minket, hogy általad elnyerhessük az örök élet gyümölcsét! Légy pártfogónk, ó édes Szűz! hogy az örök Atya élveznünk engedje a te méhed legédesebb gyümölcsét, Jézust, ki az Atyával és Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Amen. (Sz Bonaventura, Sík: DB, 692) + Senki nincs ki üdvözülne, csak általad! Senki bűntôl nem szabadul, csak általad. Senkinek nem jut ajándék, csak általad! Aki nyújtod szent Fiadat. (Bizánci Sz Germán) ======================================================================== A,B,C ÉV KARÁCSONY UTÁNI 2. VASÁRNAP 1: A Bölcsesség Isten népének körében lakik, s velük marad mindörökre. S: Isten kiválasztott minket, hogy Jézus Krisztus által fogadott gyermekei legyünk. E: Az Ige megtestesült, és köztünk élt. Csöndbôl ered a jó, sötét hegyek csöndjébôl, mint a források. A vészcsapások, zuhanások csattanó zajjal, kiáltással, néha sok beszéddel járnak. Megfoghatatlan csöndben mondja ki Isten az Ô Igéjét, örök Fiát. Az Ige él, örökkön és most. A Fény világít, megvált és irányít. Irányít ez új évben is: -- kezdtünk-e valamit?! Elsô olvasmányhoz / Sir 24,1-4.12-16 Az Ószövetség egyetlen egy Istenrôl tud. Ô hozta ki Izraelt Egyiptomból, Ô adott törvényt Sínainál. Az Írás késôbbi értelmezése szerint (a bölcsesség-könyvek) e Törvény az Isteni Bölcsesség kinyilvánítása Izraelnek. A ,,Bölcsesség'' szállást vett Izraelben, hogy az élet útján vezesse a népet. Az Ószövetség késôbbi kijelentései a Bölcsességrôl, Isten Lelkérôl már elôkészítés az Újszövetség kinyilatkoztatására: a Szentháromság magasztos titkára. (Péld 1,20-33; 8,1-36; Bölcs 6,12-21; 7,7-14) Válaszos zsoltár / Zsolt 147(146-147),12-13.14-15.19-20 Isten jósága Izraelhez Szentleckéhez / Ef 1,3-6.15-18 Az Ószövetség népe köszöni Istennek az Egyiptomból való szabadulást, a Sínai kinyilatkoztatást; az apostol azt a nagy ajándékot köszöni, amit Isten Jézus Krisztusban adott. Ôbenne teljesen nekünk adott mindent, amit az Ószövetség adományai jeleztek, elôkészítettek. Fiában kiválasztott, megszentelt, megdicsôített, vagyis istenségébe emelt minket. De a hit tiszta szemére és tiszta szívére van szükségünk ahhoz, hogy megfeleljünk hivatásunknak. (1,3-6: Gal 3,14; Jn 17,24; Kol 1,22; Róm 8,29 # 1,15-18: Róm 11,33-36; Ef 4,4- 5; 1Jn 5,20) Evangéliumhoz / Jn 1,1-18 vagy Jn 1,1-5.9-14 A megtestesülésnek sokféle elôkészítése volt. Isten kezdettôl fogva belenyúlt az emberi nem történetébe, irányító és mentô kézzel. Törvény és próféták hirdették meg Isten létét és akaratát, Krisztusban azonban Isten ereje és bölcsessége maga jött le hozzánk (1Kor 1,24), hogy fölemelje magához az embert, s hogy utat mutasson. Ô maga járja ez utat, Ô maga az Út (vö. karácsonyi ünnepi mise evangéliuma). Szentségre várva Isten hív a vacsorához, melyet Ômaga készített nekünk. Megnyitja szemeinket, hogy Ôrá ismerjünk: az Írás szavában ôt hallgatván, Kenyér és Bor színében Ôt vévén, embertársainkban Ôvéle találkozva, ki mindnyájunkért emberré lett és meghalt. Elmélkedés ,,Tulajdonába jöve (az Ige) és az övéi bé nem fogadák.'' Óh bolond, óh csalárd világ, mily hamar megvetéd Krisztust! Az ökör megisméri urát, a szamár feltalálja ura jászolát; az Ô népe között pedig senki sincs, ki megismérje Szabadítóját, házába fogadja Teremtôjét; hanem egy elvetett istállóban, baromálló rút hajlékban kell születnie az Isten Fiának! Áldott Isten, mit mondana Salamon, ha úgy látná Teremtôjét!... A jeruzsálemi Templom falait aranydarabokkal boríttatá, de meggondolván Istennek felséges nagyvoltát, és hogy minden világi ékesség és dicsôség Ôhozzá képest ocsmányság, felkiálta: ,,Hihetô-e, hogy amely Istent az egek egei meg nem foghatnák, ebben a házacskában lakik?'' Vajon mit mondana, ha egy rút istállóban, barmok között, kis folt posztócskába takarva látná Teremtôjét? Nem nagyobb csudálkozással kiáltana-e: Ki hiheti, hogy Isten (ki testté lôn és közöttünk lakozék) -- itt lakjék? Óh emberi kevélység, óh balgatag felfuvalkodottság! -- Valaha Uriás felelé Dávidnak, mikor alkalmatos nyugadalomra küldeték: ,,Az én uram sátor alatt mezôben sanyarog, majd én házamhoz menjek-é, hogy puha ágyamban, asszonyhölgyem mellett nyújtózzam? Mondjuk mi is: a mi Istenünk legalacsonyabb helyre ereszkedett... miért kevélykedjünk, miért telhetetlenkedjünk? Keresztyények, e jászolban fekvô Krisztushoz kell irányulnunk, Ôt kell követnünk! (Pázmány: Karácsonyi 1. beszéd) + ,,Jesu, gaudium Angelorum!'' [Jézus, angyalok öröme!] Látni a végtelent, mily kicsiny lett... a távoli csillagok urát s a betlehemi istálló csecsemôjét; ez is Ô, az is Ô. Isten született a földnek, tehát gyermek lett, s e gyermek szívébe, szemébe s ereibe belefért egészen! Ó szuverén hatalom, mely ,,minden''; nagyban s kicsinyben egyaránt! Ez angyaloknak való vízió, kerubimoknak való harmónia; ettôl megcsuklottak térdeik, lekonyultak szárnyaik, földreborultak arcaik, s teljesedett a prófétai szó: s imádják ôt Isten minden angyalai. Tették régóta ott fönt, háromszor ,,Sanctust'' énekeltek; teszik újra itt lent. Jákob létráján szállnak föl-le, s csodálkozva nézik, hogy melyik hát a tulajdonképpeni mennyország, az ott fönt, vagy ez itt lent? Akár fönt, akár lent, az mindegy; ahol Isten van, ahol a szeretô, édes, boldogító Isten van, ott van a mennyország. Ezt a mennyországot hordozd. Legnagyobb öröme van a karácsony angyalának. Oly áhítatos ô, mint az Annuntiatio [hírüladás] angyala..., oly vágyódó s küzdelmes, mint Dániel látomásának angyala... Talán ugyanaz a Gábor arkangyal a karácsony angyala is... fölvette a legszebb ruháját, s lejött örömben; azért ,,nagy örömet hirdet''. -- A lélek ruhája az érzület... barlang, szalma, jászol körül is ,,nagy öröm'' lehet... Bennünk van az erkölcsi nagyság, szépség és öröm; fejlesszük s élvezzük azt. S vele örvendeznek társai..., az angyali légiók! Mily viharja az örömnek a ,,coelestis militiá''-ban [égi hadseregben], mely nem ingerekkel dolgozik; életet fonnyasztó, lelket mocskító örömökben elfárad. Ó lelkem, tiszta örömökön nôj nagyra! Becsüld meg véredet s erôdet. Az igazi öröm az élet ereje s virága. ,,Coronemus nos rosis'' [koszorúzzuk magunkat rózsával], én is mondom, de erôs, vidám, egészséges arcunk rózsáival. Az örömhöz mindenekelôtt nagy lelkiismereti tisztaság kell; erre legyen gondunk. (Prohászka: ÖM, 6:76; 98) ======================================================================== A,B,C ÉV JANUÁR 6. VÍZKERESZT, URUNK MEGJELENÉSE 1: Isten népe! Az Úr dicsôsége ragyog fölötted. S: Nemcsak a választott nép, hanem a pogányok is meghívást kaptak Isten országába. E: Bölcsek jöttek napkeletrôl, hogy imádják az újszülött királyt. Nem angyal szólt a bölcsekhez, de fölragyogott nekik az igaz világosság, amely ,,megvilágosít minden embert.'' Útra keltek, hosszú utazásra; keresték és megtalálták az Urat, a rejtôzô Királyt. Epifánia: Urunk fölragyogása, megjelenése -- számunkra is eljön. Halljuk az üzenet szavait. Szent jelekben elénk jô a világ Királya, aki urunk és szolgálónk is egyben. Emberekben jön elénk, akik szeretnek minket, vagy éppen a mi szeretetünkre szorulnak. Elsô olvasmányhoz / Iz 60,1-6 Izajásnál (9,1) nagy fényrôl volt szó, mely a sötétben ülô népnek fölragyog (karácsonyi éjféli mise 1. olvasmány). Vagy kétszáz évre rá a ,,második Izajás'' ismét Isten fönségérôl szól, amely Sionra fénylik (60,1). Arra a népre, amely fáradozva töri magát, hogy fölépítse a Várost és Templomot a számkivetés után. ,,Kelj föl, légy világossággá!'' -- Isten üdvözítô közelségében elmúlik a bú, enyhül a fáradtság. Hozzák a népek a még távolban élô fiakat és lányokat (Izraelét = Egyházét, az Újszövetségben!), kincseiket adják Istennek, ki megmentette és megtisztelte népét. -- A bölcsek, akik kincseikkel jönnek Betlehembe, e megjövendölt népek elsô képviselôi, bennük elsôül jelenik meg a népeknek a Világ Világossága: Krisztus. (Jel 21,10-11.23- 24; Iz 9,1; 2,1-4; 49,18-21; Zsolt 42,10) Válaszos zsoltár / Zsolt 72(71),1-2.7-8.10-11.12-13 A Békekirály és országa Szentleckéhez / Ef 3,2-3.5-6 Az ószövetségi üdvígéretek közvetlen Izraelhez szólnak. Már a próféták jelezték, hogy Isten szándéka túlnyúlik a népén, de ezen utalásokat a zsidóság nem szívlelte meg. Még Sz Pál számára is ,,isteni titok leleplezése'' az, hogy a pogányok is meg vannak híva az üdvösségre. Ámul rajta, hogy épp az ô hivatása, hogy megvigye a ,,jó hírt'' a népeknek. Elfogadjuk-e mi saját hivatásunkat és felelôsségünket a ,,jó hír'' terjesztésében? (3,2-3: Ef 3,7; Kol 1,25- 26; Róm 16,25-26 # 3,5-6: 1Pt 1,12; Jn 14,26; Ef 2,12-19; Róm 15,7-13) Evangéliumhoz / Mt 2,1-12 Isten új népe zsidókból és pogányokból áll. Származás, körülmetélés nem lényeges, csak a hit. A pogányok meghívása a Máté evangélium végén (28,18-20) világos, de már a napkeleti bölcsek története is ezt abrázolja. Jeruzsálem írástudói tudták ugyan a Szentírásból, hogy hol kell születnie a Messiásnak, de ôket nem vezette a hit csillaga az Újszülött jászolához. (4Mz 24,7; Jn 7,42; Mik 5,1) Szentségre várva Eucharisztia-ünneplésünk azon egységnek a képe, amelybe Krisztus meghívja a népeket. Fölajánlásunk, a Kenyér és Bor színében, egyben hűséget és engedelmességet jelent Krisztus példájára. Csillagunk: a mi hitünk. Elmélkedés (A év) A három ajándék és az Út ,,Mily ajándékot hoz a bölcsek igaz hite? Aranyat -- a Királynak, tömjént -- Istennek, mirhát -- a Halottnak! Az elsô ugyanis jele a királyi fönségnek, a második az imádandó istenségnek és a harmadik? Az szolgálat az eltemetendô, értünk föláldozandó Testnek, melyet a mirha nem roncsol, hanem megôriz: -- tehát jelképe a föltámadásnak is! Mi is, akik olvasunk és hallunk ezekrôl, testvérek, kincseinkbôl adjunk ilyen ajándékokat, hiszen vannak kincseink, bár ,,cserép edényben'' (2Kor 4,7). Gondold meg: léted nem magadtól, hanem Krisztustól van, nem vagy magadé, az övé vagy! -- Mivel viszonozta Ô a bölcsek kincseit? Azzal, hogy föltűnt újra a Csillag, az Utat mutató, Krisztus, aki az Út és maga a Csillag, ,,a ragyogó Hajnalcsillag'' (Jel 22,16). Más is utal erre: A bölcsek új úton térnek haza. Hiszen aki látta Krisztust, az megismerte Ôt: és hívôbb hittel tér haza. Kétfelé visz az út: egy a pusztulásba, másik az Országba. Egy a bűnösöké, Heródes felé; másik Út: az Krisztus, aki által országába jutunk. (Sz Ambrus: Epifániáról) + Betlehemi alázat ,,Három mágus Jézushoz jön'' -- nincs jelentés nélkül íme: Új csillagnak fénye hívja: nem ahhoz, ki ül székébe' és parancsol démonoknak. Nem, Hozzá, ki holtat támaszt, ki némának torkát nyitja, vaknak fényt ad, sántát jártat. Nem látják, ki istenerôt: csodát mutat ámulónak... Egy szólni sem tudó Kisded az, akinek ôk hódolnak! Hallgat Ô! És rászorul Ô az anyai gondozásra. Semmi jele hatalomnak! Csak alázat nagy csodája! Fülnek hirdet néma Igét, bűvöl szemet, hívôk szivét... Még emberszót sem szól ajka, s földet látás már oktatja. Mert a mi szent Üdvözítônk minden dicsô gyôzedelme, poklot sujtó, föld-hódító, lelket-vonzó nagy szerelme ily alázattal kezdôdött, ily alázat végezte azt. Földön rendelt napjait ím megnyitotta már üldözés; s üldözés, mi befejezte; ,,kifosztottságba-öltözés''... Megvolt már a Kisdedben is a szenvedés szent türelme, majdan-szenvedôben ott a kisgyermeki szelíd lélek... Mert a magas Úristennek Egyszülöttje: Szent Fia fönségét elhagyni vágyott, tetszett földre szállnia! Emberként, hogy megszülessék; s emberektôl megölessék... (Nagy Sz Leó: 37. beszéd) + Elmélkedés (B év) Körülálljuk a kisded Jézus jászolát, ki magához hívja a nemzeteket s megvilágítani jött a népeket, s kérdezzük, honnan van az, hogy ez az epifánia nem lesz hódítóbb, hogy annyi millióhoz el nem jut. Kin múlik, s mit kell tenni, hogy Jézus legyen az Úr a földön? -- Az Ige megtestesült, tehát emberi igazság lett, s így emberi szív kell hozzá, hogy befogadja, emberi ész, melyben fészket rakjon, emberi lelkesülés, mely küzdjön érte, -- emberi szó, mely terjessze... következôleg, elôször is sok-sok áldozatos, buzgalmas lélek kell, akik szócsövei, hordozói, hirdetôi legyenek. Kellenek buzgó lelkek, papok és laikusok; ez az epifánia suttogása! Ki ad nekem prófétai lelkeket, erôs és puritán keresztényeket, kik nem törôdve földi érdekekkel, elôléptetéssel, kitüntetéssel, -- küzdenek!? Ki nevel apostoli szellemeket, kik keserű vizeken tudnak evezni illatos fűszeres szigetek felé? Úgy-e buzgalom kell?!... Van-e nagyobb cél, mint kereszténység által boldogítani a népeket? Került-e valami több fáradságba s áldozatba? Több vérbe s nemes szívdobbanásba? Megértjük, ha hármat tudunk: szeretni a halhatatlan lelket, gyűlölni a bűnt, becsülni a kegyelmet. Xavéri Sz Ferenc nagy jellemét ez az izzó szeretet fejleszti. Az Úr Jézus kegyelme és szeretete, szentséges lelkének elsô fohásza és utolsó sóhaja a szegény lelkekért van. Tanuljunk szeretni, meghódítani a lelket. A magunkét és a másét. (Prohászka: ÖM, 6:102; 129) + Keresztények Fiatal a hitünk, de már minden helyetek megtöltöttük: várost, bérházat, várerôdöt, szenátust is -- csak templomaitok maradt meg nektek! ,,Nézzed -- mondják [a pogányok, az aréna keresztjeire lemutatva] -- miként szeretik ôk egymást.'' Mert ôk [a pogányok] gyűlölködnek. ,,Nézd, hogy kész egyik halni másikért!'' Mert ôk [a pogányok] készebbek egymást öldökölni. (Tertullián) + Elmélkedés (C év) Hivatások, hithirdetés ,,Emeljétek föl szemeiteket és lássátok'' (Jn 4,35): mily fehérsárgák a mezôk, aratásra készen, és hozzáfűzi: ,,Mások dolgoztak, ti az ô munkájukba léptetek be.'' Dolgozott Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes, mind a próféták, dolgoztak a vetéssel; és az Úr eljöttével érett vetésre talált. Az evangéliumi sarlóval kiküldött aratók az Úrnak szérűjébe hordják kéveiket, hol Istvánt (a vértanút) megtaposták -- termésre! Itt aztán csatlakozott az a Pál, s a nemzetekhez küldetett. És nem hallgat ô a kegyelmet magasztalva, mely fôként rája aradott. Azt mondja ugyanis írásaiban, hogy oda küldték evangéliumot hirdetni, ahol Krisztusnak nevét sem hallották. -- De ha már megvolt az aratás, és nem a zsidóknak megmaradók volt a termés, akkor mi arattatott? Figyelj a termésre, mert mi vagyunk azok, akik a próféták és az apostolok, sôt magának az Úrnak a vetése vagyunk. Hiszen Ô járt az apostolokban és Ô aratott: Krisztus. Mert azoknak semmijük sincs Ônélküle, de Ô tökéletes azok nélkül is! Maga mondta: ,,Nálam nélkül semmit sem tehettek.'' (Jn 15,5) Tehát a már pogányok közt szántóvetô Krisztus szól magáról: Kiméne a Magvetô elvetni jó magvát. Oda küldik az aratókat, ahová a Magvetô kiméne buzgón vetni. Nem félt-e, hogy némely mag útszélre hullott, más kôsziklára, más tövisek közé? Ha rossz földektôl félt volna, a jó földre nem jött volna el! Mi tartozik ránk, mi dolgunk vitázni a zsidókról, beszélni pelyváról? Csak az a dolgunk, hogy mi ne legyünk útszéle, se kôszikla vagy tövis, hanem jó termôtalaj! Kész legyen a szívünk, ahol csépeljenek: hatvanszorost, százszorost, ezerszerest! Itt kevesebb, ott több, de búza mind. Ne legyen járókelôktôl eltiport mag, ellenséges madártól fölszedett! Se szikla, hol a sekély föld gyorsan sarjaszt, de a napsugarat nem állja ki. Ne tövise földi vágyaknak, bűnös élet aggódásinak! Mert mi rosszabb olyan gondnál, mely nem enged eljutni az Életre? Mi nyomorultabb, mint életet féltve, életet veszíteni? Mi boldogtalanabb, mint halál-rettegve, halál torkába hullani? Szaggassuk ki a tövist, szántsuk az ugart, fogadjuk a jó magot, érjünk be aratásra, epedjük a végsô Szérűt, nehogy a tűztôl kelljen félnünk! (Sz Ágoston: 101. beszéd, BAC, 10:431) + Vérkeresztség Katekumenok = hittanulók [kik készülnek keresztségre, de közben vértanúvá lesznek]: Ôk meg nem fosztattak a keresztség szentségétôl, hiszen ôk azok, kik a legdicsôbb és legnagyobb keresztséget fogadták, a vérnek keresztségét! (Sz Ciprián) + Kísértés Nem törôdik azokkal az ördög, akik felôl már bizonyos, nem is veszôdik azok megszerzésén, akiket már foglyul ejtett. Kiket már elidegenített az Egyháztól, azokra sincs gondja, elmegy mellettük, figyelemre sem méltatva. (Sz Ciprián) ======================================================================== A,B,C ÉV VÍZKERESZT UTÁNI VASÁRNAP: URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE 1: Íme, az én választottam: Benne kedvemet találom. S: A keresztségben Isten a Názáreti Jézust eltöltötte Szentlélekkel és hatalommal. E: Jézus megkeresztelkedésekor a Szentlélek tanúságot tesz arról, hogy Krisztus az Isten Fia. Jézus keresztsége is epifánia: ez Ember alakjában az egész Istenség fölragyogott. Jézus elmegy a bűnösök közé. Az Atya szeretett Fiának hívja, a választottnak. A Lélek rajta nyugszik; Isten Lelke, ki elviszi a pusztába, el Judeába, Jeruzsálembe, föl a Golgotára. A lélek izzása égeti ezt az Áldozatot, amely a világ bűneiért mutattatik föl. Elsô olvasmányhoz / Iz 42,1-4.6-7 Izajás éneke (42,1-9) isteni szózat alakjában a Szolga hívásáról beszél, valami titokzatos prófétai-királyi eljövendôrôl. Ô a megbízott, hogy hirdesse minden népnek Isten hűségét és irgalmát. Erre a feladatra Isten Lelke fegyverzi fel. Egy késôbbi énekben Izajás a szenvedô Szolgáról ír, ki mindenek bűneit magára vette (52,13-53). Az Újszövetség Jézusban látja a jövendölések beteljesültét. Isten szavai Jézus keresztelkedésekor szintén Izajásra utalnak (42,1). (42,1-4: Iz 11,1-10; Mt 3,16-17; Jn 1,32-34 # 42,6-7: Jn 8,12; 9,1-7; 8,32) Válaszos zsoltár / Zsolt 29(28),1-2.3-4.8-10 Isten fönsége a viharban Szentleckéhez / ApCsel 10,34-38 Péter szentbeszéde az apostoli idôk igehirdetése: Jézusban adta meg Isten a békét. Jézus ugyan csak a jánosi keresztséget vette föl, de Isten leküldi rá Lelkét, fölkeni Messiássá, tanúsítja, hogy Ô a szeretett Fia. Ez az üzenet, amit nekünk is hirdetnünk és tanúsítanunk kell ma. (10,34: 5Mz 10,17; Róm 2,11; Gal 2,6 # 10,36: Iz 52,7; Jel 17,14 # 10,38: Iz 61,1; Lk 4,18) Evangéliumhoz / A év: Mt 3,13-17, B év: Mk 1,6-11, C év: Lk 3,15-16.21- 22 János keresztsége a megtérésre való szándék megpecsételése. De miért jön Jézus keresztelkedni? Megfelel erre a János és Jézus közti párbeszéd (Mt 3,14-15). Jézusnak ,,be kell töltenie minden igazságot'', Isten teljes akarata szerint. Ezért, bár bűntelen, beáll a bűnösök sorába, és az engesztelés útjára lép a bűnbánati keresztségben. ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.'' -- hangzik az égbôl a szózat, az Atya tiszta örömének megnyilvánulása. (Jn 1,32-34; Zsolt 2,7; Iz 42,1; Mt 12,18; 17,5) Szentségre várva A bűnbánati keresztséggel Jézus Isten akaratát tölti be. És ezen az úton tovább megy a ,,vérkeresztségig''. Hív, hogy kövessük Ôt: azon az úton, mely halálon keresztül az életbe visz. Elmélkedés (A év) Illik beteljesítenünk minden igazságot? A ,,veritas'' önmagunknak, tehetségeinknek s bűneinknek fölismerése! A ,,justitia'' ez ismeret átvitele az érzületbe... helyes elhelyezkedés a világban... Átérzett igaz valóság, a harmóniában kialakított lét kell nekünk. -- Önmagammal szemben igazságos leszek, ha sem túlsokat, sem túlkeveset nem követelek magamtól. Mértéket kell tartanom mindenben, az önmagammal való elégedetlenségben is! Aki gyorsan akar valamit,... aki bizonyos hibák miatt, melyek természetébôl folynak, fönnakadást szenved tökéletesbülésében s azért aztán tele panaszolja a világot, az nem érti a ,,justitiát''. Ide tartoznak azok is, akik a természetet a kegyelemmel, s a kegyelmet a természettel ütik agyon: fanatikus zelóták... és tehetetlen finnyás nyavalyások. Értsük meg magunkat és másokat... Számtalan csalódástól szabadulunk. (Prohászka: ÖM, 6:116; 147) + ,,Vágykeresztség''. Ki üdvözül ,,Egyházon kívül''? Mindnyájan tudjuk, hogy akik ,,legyôzhetetlen tudatlanságban'' szenvednek [nem tehetnek vallási tévhitükrôl] a mi szent vallásunk irányában, -- ha gondosan megtartják a természettörvény parancsait [Isten akaratát, ahogy legjobb igyekezettel fölismerik], amely törvényt Isten minden ember szívébe írta, -- ha készek szótfogadni Istennek, és ha erkölcsös, kötelmeiket betöltô módon élnek -- az isteni megvilágosítást megkapják a kegyelemmel és örök életbe jutnak. (IX. Pius 1863-i enciklika: Quanto conficiamur moerore) + Választottak száma Sokan eljutnak a hitre, de kevesen vezettetnek be az öröklétre. Nézzétek csak, mennyi összegyűlt ma a nagy ünnepnapra, zsúfolva töltjük a templomot faltól falig szorongva! De ki tudja, mily kevés van köztetek, aki a választottak seregébe soroztatik! (Nagy Sz Gergely) + Elmélkedés (B év) ,,Te vagy az én szerelmes Fiam'': Te bűnösnek látszó, bűnbánatot tartó ember, te az igazi Ember, az Istengyermek, te mintaképe s tanítója az igazi szentségnek: szerinted alakuljon mindenki! Érezze mindenegyes ember a maga elégtelenségét, s ragadja meg a Te kegyelmedben az Istennek tetszô élet erejét! Mi Krisztus által, általa szerzett kegyelemben leszünk egész emberek. Magunktól, önerônkbôl nem boldogulunk, de általa egész, erôs, boldog emberek leszünk... Ebbôl merítsek vigaszt s öntudatot, hogy soha el ne hagyjam magam... Az én keresztelésemben is megnyílt az ég, lejött a Szentlélek, s Isten fia lettem. Lelkemben azóta is sok lelkierô pihen, felsôbb érzések energiái, Isten fátyolos vonásai: ki kell ezeket fejlesztenem krisztusi életben! (Prohászka: ÖM, 6:115; 146) + Keresztség Minden más víz élôket fogad be, s holtan veti ki a testüket. A mi vizünk holtakat fogad, s élve adja vissza ôket. Állatiból igazi emberré, emberbôl angyallá a hívôt szenteli. (Veronai Sz Zénó) + Keresztség: föltámadás elôvétele Keresztvíz szentségének szolgálatján a föltámadás reménysége ragyog ránk és benne várjuk testünk új életre keltét! A szó maga is nyilvánul jelenté: Anastasis, mi nem más: mint újra-élve-állás! A test, mi megromlott és elbomlott és földdé széjjelomlott!... Helyes tehát, hogy helyreálltát az ,,élôk közé fölkelésnek'' vallják. Föltámadás nincs halhatatlan lelken, ô azt kapja, hogy testbe megtérhessen... (Cirusi Theodorétus) + Elmélkedés (C év) ,,S imádkozván megnyílott az ég'': különben zárva volt. Ki megy föl az égbe? -- mondták csüggedve a régiek; mi már tudjuk, hogy ki nyitja meg nekünk az eget. Mások világ-utakat nyitnak, Jézus: égi utat. Páratlan ez az úttörô s ez az út! ,,A Te utaidat mutasd meg nekem, s ösvényeidre taníts meg engem!'' (Zsolt 24,4) Hányan állnak kint, s okoskodnak, s kritizálnak, s elfonnyadnak! Ah, ezek úgy látszik, a Galamb szárnyasuhogását és sugallatát nem érzik. Akik érzik, azok mennek, a nyitott ajtón belépnek, Krisztus arcába néznek s fölélednek. ,,Ich trau den Genius, der mir winkt: Bízom a lángelmében, amely int felém!'' A mennyország lépcsôin ül egy ráncos, élesszemű vénasszony, a Kritika. Zsémbes és meddô. Látják ülni, de nem erednek vele szóba a szeretô lelkek, a hôsök, a művészek és szentek; követik szívüket! Én is! (Prohászka: ÖM, 6:115; 146) + Keresztség Mint hirnök én meghirdetem tinéktek: -- Mind jöjjetek, ti pogány népek, nemzetek, egyétek a keresztségnek Halhatatlanságát! Hozzátok szólok, tudatlanság sötétjén lakókhoz, az Élet ujjongó Hírével: ,,Vár rabság helyett szabadság! Jöjj zsarnokságból Királyságra, romlásból a gyógyulásra!'' Hát hogyan jöjjünk? -- kérdezed. Hogyan? Szent Vízen át vezet az Út és Isten Lelke által! Ez ama Víz, amely fölött lebeg a Lélek, ez amely körülöntözött egy régi boldog Édent! Víz, mely lemos, és ember újjá lesz, mint új teremtmény! -- Egyiktek tán azt kérdi most: hogy lennék szent, csak vízzel mosva le?! -- Elôbb tegyed, mit jónak látott Istened! Aztán a vízbôl Istennek újulva, újjászületik elsô világrajöttöd -- a kéjtôl fogant, kínba vett, -- víg üdvhozóra, mely föltárja üdvösségedet; az üdvöt más úton elérni nem lehet! Mert úgy mondotta esküszóval Isteni Próféta: ,,Amen! Bizony! ha élô vízbôl újjá nem születtek az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, soha nem mehettek a Mennyek Országába!'' Fuss hát, röpülj e Vízhez; rád csorgatva csak ez, csak ez, mi kiolthatja a Haragnak Tüzét! Ha nem keresnék, sôt ha kerülnék a gyógyulás vizét, -- vad ôrületnek lelkét hordják! Ki üdv elôl fut, csak veszett kóros az: Fut Víz elôl, mely egyetlenül üdvözítheti! (Sz Hippolitus) + Mi kis halacskák, a mi nagy Halunk módján, vízben születünk, s csak úgy maradunk élve, ha maradunk e vízbe'. [A keresztények titkos neve Krisztusra a görög ,,hal'' (ichthus) szó volt, melyet a Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó kifejezés kezdôbetűibôl állítottak össze.] -- És el nem fogy ez a ,,szekta'', mert tudd meg róla, annál inkább növekszik, minél jobban látod, hogy öletik. (Tertullián) ======================================================================== A,B,C ÉV HAMVAZÓSZERDA 1: Mindenki tartson bűnbánatot, s az Úr megkegyelmez. S: Itt az idô: engesztelôdjünk ki Istennel. E: Helyesen gyakoroljuk az alamizsnálkodás, imádkozás és böjtölés erényeit. A hamu napja, a nagyböjt (vagyis a húsvéti elôkészületi idôszak) elsô napja. Amit mi manapság hamvazószerdán átélünk, csak csekély maradványa annak az ünnepélyes szertartásnak, amelyet régen a püspök a nyilvános vezeklôkkel végzett. Ha valaki súlyos, nyilvános bűnt követett el, a nagyböjt kezdetével vállalnia kellett érte a nyilvános vezeklést is. Így volt ez szokásban az Egyházban a IV. századtól egészen a X. századig. A nyilvános vezeklés mindenekelôtt az eucharisztikus közösségbôl való kizárásban állott; emellett a vezeklô elégtételi cselekedeteket is gyakorolt: imádságot, önmegtagadást, böjtöt. Mielôtt a vezeklôket az egyházi közösségbôl kizárták volna, ünnepélyesen átadták nekik a vezeklôruhát, fejüket hamuval hintették meg, s ezután a püspök kikísérte ôket a templomból a templom kapuja elé. ,,A vezeklôk kitaszítása'' megrázó szertartás volt, ami a hívôk számára is komoly prédikációszámba ment. Késôbb enyhített az Egyház a bűnbánati fegyelmen, s ettôl kezdve titokban rótták ki az elégtételt. De a középkor óta önként vették magukra az összes hívek a hamuval való meghintés vezeklôszertartását. A hamut az elôzô évrôl maradt szentelt barkákból nyerik. ,,Emlékezzél meg, ember, hogy por vagy és porrá leszel!'' -- mondja a pap, miközben a hamuval keresztet rajzol homlokunkra. Gondoljunk csak arra, hogy elôször a paradicsomban, az ôsszülôkhöz hangzottak e szavak -- ez volt a föld elsô szomorú hamvazószerdája! (Parsch Pius: Üdvösség éve, 2:45) Elsô olvasmányhoz / Jo 2,12-18 A sáskajárás természeti csapása (a könyv elsô része -- nem szerepel a mai olvasmányban) az eljövendô végidô hirdetése, Jahve napjára figyelmeztet. A bűnbánat biztosítja a veszedelembôl való menekülést. A bűnbánat alól senki sem kivétel. Joel mindenkit: papokat, laikusokat, öregeket, fiatalokat figyelmeztet, hogy mindnyájunknak szüksége van bűnbánatra, megújulásra. S akkor az Úr megkegyelmez népének. Joel, a tizenkét kisebb próféta egyike, a ,,pünkösd prófétája'', de egyúttal a bűnbánaté, a böjté és az imáé is. Imáit a nagyböjt liturgiájában is használjuk. (2,12: Jer 4,1 # 2,13: 2Mz 34,6 # 2,14: Ám 5,15; Jón 3,9 # 2,17: Zsolt 42,11; 79,10) Válaszos zsoltár / Zsolt 51(50),3-4.5-6.12-13.14 és 17 Könyörgés Isten bocsánatáért Szentleckéhez / 2Kor 5,20-6,2 Sz Pál kér minket, hogy Krisztus példáját követve gyakoroljuk az erényeket, hogy aztán elnyerjük az üdvösséget. ,,Most van itt az idô'', most, itt a nagyböjtben kell lelkünket elôkészíteni a húsvéti ajándékra. Isten ,,bűnné'' tette Fiát (5,21), mert Krisztus magára vállalta a világ bűneit, és áldozatul adta magát a bűnök levezeklésére. (5,20: Iz 52,7; 1Kor 4,1 # 5,21: 1Pt 2,22-24; Iz 53,9; Róm 8,3; Gal 3,13; Kol 1,14; Ef 1,6-7; Fil 3,9 # 6,1: 1Kor 3,9 # 6,2: Iz 49,8; Lk 4,19.21) Evangéliumhoz / Mt 6,1-6.16-18 Az erény legfôbb gyakorlatai a farizeusok számára (és a miénkre is) az alamizsna, az ima és a böjt. A hegyi beszéd során Jézus ezek helyes megélésére tanít. A szemek kívánságának megfékezésére az alamizsna szolgál, de ne fitogtassuk, mint a képmutatók, mert akkor Istentôl nem jár jutalom -- az emberektôl megkaptuk már. Az élet kevélysége ellen megvéd az ima, felemeli a lelket Istenhez, a Vele való személyes kapcsolat által. Jézus nem a közös imát ítéli el, hanem a feltűnéstkeltôt, melynek célja Isten dicsérete helyett az emberek elismerésének megszerzése. A test kívánságát a böjt töri meg. Itt is az Istenhez vezetô személyes kapcsolat a döntô, és kerülnünk kell a farizeusi magamutogatást. Istenért böjtölünk, nem az emberekért. (Biblia, 1130) (6,3: Mt 25,37.40; Róm 12,8 # 6,16: Iz 58,5-9) Szentségre várva A nagyböjt megújulása ne negyven napig tartó ideiglenes változás legyen. Egész életünkre hasson ki, s fogjunk hozzá azonnal. Elmélkedés (A év) Hamut szór fejünkre az Egyház, böjtbe, s Krisztus kínszenvedésének benyomásai alá állít; mindezzel mély megtörôdést s penitenciát sürget, valamint nagylelkű szeretetet a szenvedô Jézus iránt. Meg akarunk alázódni hamuban; a hamu halálunkat hirdeti, hirdeti éltünk elhervadását, érzékiségünk s testiségünk elporladását s bűnösségünk büntetését: por vagy, porrá leszesz! A halál az ember műve; szerencsétlen művész; az elsô halott a testvérgyilkos áldozata. Ádám rémülten tekintett e műre! A halál is életrôl beszél, életrôl, melyet éltünk, s melyet élni fogunk. Nagy kegyelem az életre a halál átérzett jelenlétében visszapillantani. Ha az élet jó volt, akkor a halál oly szép, mint az alkony, telve az erdôk s mezôk illatával s a munkás emberek fáradt, de bízó szemefényével. Ha pedig az élet rossz volt, akkor a halál olyan, mint a romokat takaró, csillagtalan éj. De ez is, az is magábatérést sürget; ó hisz élsz még, kezedben van még az életfordulás kegyelme! Keveset éltem, sokat elfecséreltem, de még az enyém az élet, a szép élet, mindjárt kezdem. A völgybe le egy zúgó patak partján Úgy harminc éve mentem egy hű kezet tartván. Le végig újra baktatok a völgybe... A harminc év leszáll, mint erdô ködje... (Tennyson) Azért szállunk lélekben halálunk percébe, hogy erôteljesebben s örvendezôbben éljünk. Nem, hogy búsuljunk s elhervadjunk, hanem hogy föllelkesedjünk s kivirágozzunk. Szenvedélyem, hogy a jónak morzsáját se hanyagoljam el, hanem földolgozzam, mert még van idôm. Íme, e gondolataimban édes érzelem tölti el a szívemet, s a csúnya halálváz szép testet s angyalszárnyakat ölt s az Úrhoz emel föl, ki a lét s elmúlás váltakozásaiba állított, de csak azért, hogy gazdagabban éljek. Elrontottam-e életemet? Elômunkása voltam-e annak a halálnak, mely torzulás és enyészet? A haláltól tanulok szépséget s az enyészettôl életet. Böjtölni akarok Jézussal, aki negyven napig böjtölt, s megteszem ezt szívesen, mert az egyház, a fegyelmezett lelkek tanítója, parancsolja. Ez önmegtagadásban kitűnô nevelô és fegyelmezô eljárás rejlik; mert parancsol a szemek, az íny vágyainak, fölemeli a lelket, s testem is tisztább s hajlékonyabb lesz; az a sűrű, állati, ösztönös vér hígabb, üdébb, energikusabb lesz, s bűneimért penitenciát gyakorolok böjtömben. Az önmagábatérés s tisztulás szellemével bele akarok hatolni Jézus szenvedésébe. Ehhez lélek, érzékeny, nemes, nagystílű lélek kell. Érteni az áldozat szeretetét, s átérezni, hogy ez értem van. Ó mily elfogódottan ereszkedem e tüzes léleknek, a szenvedô Jézusnak párás, tropikus érzelmi világába; hogyan nézek ez örvényekbe s ez égbemenô csúcsokra; hogyan várom epedve s imádkozva, hogy a bensôség s az elérzékenyülés gyógyító vizeit kavarja föl bennem is a részvétnek angyala! Le a sarukkal; a hely szent föld; lábadjon könnybe szemem, hogy többet lássak, s verjen gyökeret térdem, hogy gyorsabban haladjak a keresztúton. Igazán szent idô; meg akarom szentelni! (Prohászka: ÖM, 7:464; 238) + Farsang, mulatozás. Ördög pompái és keresztségi fogadalom Szólsz azután: ,,Ellentmondok mind az ô pompáinak!'' Ördög pompája a színház! lófuttatás, szín-divat! Állathajsza cirkuszban és más efféle hiúság. Szabadulást ettôl kér Szent, mondja zsoltár himnuszát [118. zs.]: -- ,,Fordítsd el én szemeimet! hiúságot ne lásson!'' Ne kapj azért dôreségen, bolondozó színházon! Csúf utálat onnan árad: nôbe ferdült férfiak! Ugrándozás, vér-pocséklás, s vadállattól hullanak! ,,Vadásznak'' és -- vadásztatnak! Horog húz ki hullákat. Tán élelmet így szerzenek? Él belôlük: vadállat! A hasuk egyetlen gondjuk, azért vetik életük párvíváson, vérkockára! Keresztények! Nézhetjük!? Lófuttatást éppúgy -- fussad! hívô lelket sárba von: Naplopó zaj, pénzfogadás! -- Mennyi jót tennél azon! -- Mindez: ördög pompa ellen szóltál esküt fogadón! (Jeruzsálemi Sz Cirill: Katekézis, versbe téve) + Elmélkedés (B év) Halál Majd minden kérdésre, melyet föltesznek neked, azt válaszolhatod: Talán! Lesz-e nagy vagyonod, tehetséged, hosszú életed? ,,Talán.'' Utolsó órád Isten barátságában ér-e majd? ,,Talán.'' E lelkigyakorlat után sokáig élsz-e majd a kegyelem állapotában? ,,Talán.'' Üdvözülsz- e? ,,Talán.''... De meg fogsz halni? ,,Óh bizonyosan, meghalok!'' (Loyola Sz Ignác) + ,,A színi látványokról'' (De spectaculis) Már annyiszor megbizonyítám: Semmit sem e látványosságok során nem helyeselhet Isten! S Isten-hívének megfelelnek, amiktôl Ura elfordul? Ha mind ördögnek készült... hát ,,ördögnek pompája'' harsog mind e zajban! -- és esküvel veténk el mindezt -- hajdan... [a keresztségben!] Mit leesküdtünk: se tett, se szó, se látás, se látvány formájában ránk ne hozza vissza Sátán!... Mert senki nem megy át ellenség táborába, csak hogyha fegyverét mind eldobálja, ha cserbe hagyja zászlaját, letett hitesküjét, Urát! ha átszerzôdött túlra: veszendôkhöz együtt pusztulva!... Vagy akkor gondol-é az Istenére, ott ülve, hol Ôróla semmisem beszélne?! Úgy vélem, ,,lelki béke'' tölti el, míg izgul s kocsi-versenyre figyel... Szemérmet ugye kitanul, míg színésznôket megbámul. Minden látványon fô-fô botrány, hogy miként izgat férfi, nô, egymást hajszolván. Az ,,együttérzés'', ,,sikerük'', kudarcuk: maga e hajsza -- kéjvágy szikráit lángra ne lobbantsa? Aztán: mindenki odamenve, arra ácsong [áhítoz], hogy lássák ôt és minél többet ,,lásson''! Míg deklamál a hôsszínész, eszébe jutna próféta-kiáltás, intés? A nôi puhányos fuvolázó nyekergések zsoltári dallamot tán fölidéznek?! [tévé!] Míg pôre bajnokok egymást ott gyomrozzák, vajh fölkiált: verônek fordíts másik orcád!? Intést vesz tán az Irgalomról, ha medve ront be, vicsorogva mormol, megtép félholtakat -- s hálósok horga beléjük akad... Térítse Isten el övéitôl, hogy vonzzon ilyen végzetes gyönyör! Mi dolog az, hogy Isten egyházából a láb az ördög házába lohol? Mondják: elhagyja mennyet, keresi posvány-szennyet! a kezed Istenhez imára fölemelted: most léha bohócot tapsolva összeverjed? A száj, ki Áment mondott legszentebbre [áldozáskor] bajvívó gyilkosoknak bôg -- éltetve... ,,Öröktôl-mindörökké éljen''*: jár ki másnak, mint Istennek csak, és Ô Krisztusának?! Mért ne lenne ördögök prédája? Már volt is példa rája -- és az Úr tanúm! A hívô nô, aki színkörbe lihegett, kijött sátánnal: ennek híve lett! Exorcizmus tisztátlan lelkekre hoz vádat minduntalan: hogy hívôket megszállnak. Ez válaszol: ,,Nos, -- joggal tettem: a magam földjén, magaméba mentem!'' (Tertullián prózája versbe téve / ,,modern'' ízlésű tévé nézôk, mozizók javára) (* Ez görögül van a latin szövegben, a római liturgia nyilván így mondotta!) + Elmélkedés (C év) Gyónás, bűnbevallás Jól meggondold: ha bűneidet meg nem vallod, nem kerülöd el a poklot! Minden súlyos bűnt alá kell vetni az Egyház ,,Kulcsának'' [bevallás és feloldás]: s így bármi bűn megbocsáttatik. De a kulcsokhoz folyamodás az egyetlen, szükséges és biztos útja a bocsánatnak. Ha súlyos bűnben leledzô nem folyamodik a Kulcsnak Hatalmához, nem remélhet örök üdvösséget. Nyissad föl ajkadat tehát, gyónjad meg bűneid a papnak. Csak bűnbevallás a Mennynek igaz kapuja. -- Ha megbocsátást vársz Uradtól, valljad ki bűnöd nyíltan akkor! (Sz Ágoston) + A bűnbocsánat föloldozásból áll. Mit érne véle a Lázár, a sírjából kijôve, ha nem hangzik felôle: ,,Oldjátok föl ôt, hadd menjen szabadon!'' Kötözve jött, nem a maga lábán, tehát más hatalom vezette járván! Tartsd észbe ezt, bűnbánó! Te is, ki hallod a bűnét vallót! Már életre kelt, már íme ,,járó''! Hallod, föltárja a lelke titkát gyónásában! Már ,,kint a sírból'', de megkötözve még! Mikor oldják föl, ki oldja föl a kötelét? ,,Bármit föloldotok ti földön...'' -- Ô mondja -- ,,föloldatik mennyekben.'' (Mt 16,19) Az Egyház joggal kapta bűnnek oldozását. De holt: -- nem támad életre, csak lélekmélyben, Úr hívásán élesztve! S ez elsô hívás legbelül: -- sok módon Istennek műve... (Sz Ágoston: 101. zsoltárhoz) + Bűnbevallás ,,Bevallom bűnös voltomat.'' Ha az ember, bűneitôl fojtogatva önnön vádolója lesz, mihelyt vádol és bevall: kiokádja bűnét -- mint kórokozó mérgét. De jól megnézd, kinek gyónod ki bűnidet. Vizsgáld meg orvosod, kinek föltárnád bajod, és okot. Nézd, tud-e gyöngéd lenni a gyöngével, könnyezni megtört szív könnyével, hogy jártas-e vigasztalás, szilárdítás művészetében. Ha tudós és részvevô orvosnak bizonyul, tedd, amit mond! Tanácsihoz mind igazulj! Ha fontolón megérti kórod jellegét, és úgy ítél, hogy mind az egyház elôtt kibeszéld: -- kövesd szakértô tanácsit, tán más hívôknek is lélekjavára válik; -- s te könnyülsz súlyt átadva és jobban gyógyulsz általa. (Origenes: Homília a 37. zsoltárra [38. máshol]) + Bűnbevallás Juhok, bakok és borjak áldoztattak értük: meghinté régieket vérük. De érted: Istennek Fia lett áldozattá! A lelked reá vinne még, hogy újra vétkezz? S ha elbuktál: nézd, mennyi bűnbocsátó módot a Jóhír fölkínál! Keresztség volt, hogy bűneink lemossa! Másodja út: a vértanúi vér! Harmadszor ott az alamizsna. Negyedszer: megbocsátasz magad is, ha vétett a testvér! ,,Ha meg nem bocsátasz az atyád fiának, Atyád neked meg nem bocsát majd!'' (Mt 6,15) Ötödször: bűnöst tévelygésbôl térítesz; mert maga lelkét is halálból menti s bűnei sokát födözve ,,rejti'' (Jak 5,20). A hatodik, mely a bűnt megbocsátja: a szeretetnek sokasága, mert mondá mi Urunk: ,,Bizonnyal mondom, megbocsáttatik sok bűne, mert nagyon szeretett'' (Lk 7,47). Az apostollal: ,,A szeretet a bűn sokaságát is befedi.'' (1Pt 4,8) A hetedik, bár súlyos, fárasztó: a bánkódás, míg párnát könnyeiddel árasztol, míg éj és nap: csak könny az étked, és nem riadsz, hogy kimondjad a vétked az Úr papjának, keresve gyógyszert annak módján ki szólt: ,,Az Úrnak, bűnöm mondván, megvádolom a gonoszságom, -- s Te hűtlen szívem megbocsátod.'' Rejlik valami csodás abban, hogy bűnbevallás van ránk parancsolva! Ki kell vallani, mifélék, kinyilvánítani, szemekhöz kiállítni szív mételyét. Mit titkon elkövettél, mit szóban, gondolatban rejtve tettél, most mind legyen nyilvános!... Szemlére az veti, ki vádló itt és vádlott és csábító együtt. Ki csábított elôbb, most önvádon ledôlt: -- hogy bánattal kövessük! [A hét mód nem helyettesíti egymást, Origenes szerint se, hanem egyik magával vonja másikát: alamizsna -- szeretet -- bánat -- bevallás a lépések.] (Origenes: Homília 3Mz-hez) + Világias keresztények Ôket szívük a világhoz hajtja, világ szívükbe visszakergeti! -- S a könnyek ideje után hány visszatér a gonoszságra. Hazájuk [mennyország] helyett a száműzetést szeretik, amelyben sínylôdnek; és vakságukban, mely nyomorítja ôket, úgy tobzódnak, mint a fényözönben. Íme, a világ már összeaszott, de még virul szívünkben. Mindenünnen csak keserűség árad ránk, de szívünk vakságában szeretjük keserűségeit. Fut elôlünk, futunk utána! Elesik, mi a zuhanóba fogódzunk, estében fönn nem tarthatván, véle hullunk, mert rátapadunk zuhantában! (Nagy Sz Gergely) ======================================================================== A,B,C ÉV KERESZTÚT A hívôk már a korai századoktól kezdve elzarándokoltak a Szentföldre, ahol imádságos áhítattal végiglátogatták a Krisztus szenvedéseivel megszentelt helyeket. Késôbb, a mohamedán hódítás után, a ferencesek kezdeményezésére, a Szentföldön kívül is felállítottak keresztutakat [Via Dolorosa], amelyek a Kálváriára vezetô út állomásait jelképezték. A mai, tizennégy állomásból álló keresztút a XVI. századra alakult ki. Az állomások közül kilenc az evangéliumban is megtalálható, a többi a hagyományokon alapul: Jézus háromszori elesése, találkozása édesanyjával és Veronika kendôje. A keresztúti ájtatosságot nagyböjtben végezzük, állomásról állomásra vonulva. Minden állomásnál: 1. megnevezzük az állomást; 2. térdet hajtunk és mondjuk: Imádunk Krisztus és áldunk! (pap), Mert szent kereszted által megváltottad a világot! (hívek); 3. felolvassuk a két megadott szentírási részt; 4. majd az elmélkedést; 5. és egy könyörgéssel zárjuk: Könyörülj rajtunk, Uram! (pap), Könyörülj rajtunk! (hívek). Végül elimádkozhatunk egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet. Az állomások között egy nagyböjti ének egy-egy versszakát énekeljük. Teljes búcsút nyer az, aki a kegyelem állapotában végigjárja a keresztúti ájtatosságot. Aki nem tud abban részt venni (például fekvô beteg), az is elnyeri a teljes búcsút, ha legalább fél órán keresztül Jézus szenvedésérôl és haláláról olvas, elmélkedik és imádkozik. I. Jézust halálra ítélik Mk 14,61-64 # Zsolt 2,2.7-8 Nemcsak a halált vállalta értünk, hanem az elítéltetést is. A fôpap istenkáromlónak mondja. A nép, amelybôl származott, megtagadja, és a gyilkos Barabbást választja helyette. A római helytartó mossa a kezét, de politikai meggondolásból mégis kimondja rá a halálos ítéletet. Ô ártatlanságának tudatában szótlanul áll bírái elôtt. Nem sértôdött, nem burkolózik gôgbe. A tömeg kiáltozásából, Kaifás és Pilátus szavából az Atya akaratát igyekszik kiolvasni. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ô áll elôttem mindenkiben, akit ártatlanul elítélnek az emberek. És én próbálok-e függetlenedni az emberek véleményétôl, ha mások megítélésérôl esik szó? Viszont igyekszem-e sértôdés nélkül, szelíden fogadni, ha engem bírálnak? Keresem-e az ügyetlen, vagy bár igaztalan emberi szóban az Atya útmutatását? II. Jézus vállára veszi a keresztet Jn 19,14-17 # Iz 53,1-3 A meggörnyedô emberi test nem olyan, mint a mérleg. Nem kilóra méri a rárakott terheket. Könnyen emeli azt, amit jókedvvel cipel, sokszorosan nehéz neki az értelmetlen teher. Mi volna keservesebb a kereszthordozásnál? Krisztus akarta látni a láthatatlant: hogy értelmük van ezeknek a botorkáló, utolsó lépéseknek is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ma is így hangzik a szava: Aki követni akar, vegye föl minden nap a keresztjét, és úgy kövessen. Meglátom-e ôt a keresztje alatt roskadozóban? És elfogadom-e -- naponta -- a magam keresztjét? III. Jézus elesik a kereszt alatt Jn 15,18-20 # Iz 63,2-5 Nem az erôsek, a hôsök, hanem a gyöngék halálával akart meghalni. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. A gyöngeségben is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ôt akarom látni mindenkiben, aki megszégyenül mellettem testi gyöngesége vagy szellemi képességeinek fogyatékossága miatt. Igyekszem segíteni rajta, gyöngéden, mégis erôsen. A magam gyöngeségét pedig próbálom úgy fogadni, ahogyan ô az elsô elesést. Türelmesen, fölháborodás nélkül, szinte derűsen. IV. Jézus találkozik édesanyjával Jn 19,25-27 # Siral 2,13 Máriának Jézus szenvedése fáj, Jézusnak most mindennél jobban az, hogy Máriának szomorúságot kell okoznia. A társadalom kitaszította magából, de vele osztoznia kell a legnehezebben is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. A szeretet és a szenvedés titka ma is egymásba fonódik. Tudom-e tisztelni ezeket az egyéni élet szűk határait fölpattantó erôket? Aggódó édesanyámat, barátaim szüleinek fiúkat-féltô szeretetét? V. Cirénei Simont kényszerítik, hogy segítsen Jézusnak Mk 15,20-22 # Zsolt 142(141),2-5 Tanítványai elfutottak mellôle. Péter háromszor meg is tagadta. Egy vadidegen ember segítségére szorul. Az is csak kénytelenségbôl veti vállát a keresztje alá. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Akkor van hozzám legközelebb, amikor legjobban szorongat elhagyatottságom fájdalma és szégyene. Ilyenkor az, aki mégis segítségemre siet, bizonyosan az ô követe. VI. Veronika kendôjét nyújtja Jézusnak Mt 25,37-40 # Sir 6,14-17 Milyen ügyetlen, alkalmatlan segítség! De Jézus elfogadja és bôkezűen megjutalmazza ezt az asszonyi leleményt, bátorságot. Megtörülközik s a kendôn véres arcának mását ajándékozza Veronikának. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Kifosztottan is elég gazdag ahhoz, hogy megjutalmazzon minden szeretetbôl fakadó cselekedetet, szikrányi bátorságot, villanásnyi leleményt. Nem engedem, hogy legyôzzön a rossz, az ,,úgyis hiába'' egykedvűsége. Nekem kell jóval legyôznöm a rosszat. VII. Jézus másodszor is elesik a kereszt alatt Iz 53,4-6 # Iz 53,7-9 Meg kell szoknia, hogy botladozva jár, hogy meg-megcsuklik a térde. Szeme-szája porral teli, s amikor tájékozódni próbál, kavargó lábakat lát mindenfelé. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ráismerek-e az öregekben, akiket porba ránt a betegség s a kor? Vagy úgy gondolom, hogy aki elesett, az megérdemli a sorsát? Figyelmes vagyok-e az elesett iránt, vagy csak bosszankodom, hogy láb alatt van? A szenvedô Jézus szemlélete részvétre és tevékeny, segítô szeretetre nevel. VIII. Találkozik a síró asszonyokkal Lk 23,27-28 # Siral 1,12.16 Mária részvétét elfogadta, Veronika figyelmességét gazdagon megjutalmazta. Az asszonyok sopánkodását azonban visszautasítja. ,,Jeruzsálem leányai, magatokat sirassátok!'' (Lk 23,28) Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. A teste megtört a kereszt alatt, s a szíve nem keményedett meg. De el se lágyult. A részvétet elfogadta, de szánalomra nem szorul. Tôlem se levegôverdesô nagy szavakat vár, inkább azt, hogy komolyan magamba nézzek. IX. A harmadik esés Zsolt 119(118),25-28 # Zsolt 27(26),1-3 Az utolsó lépések a legnehezebbek. Micsoda ,,finis'' ez, milyen nehéz újra fölállni, összeszedni a test és a lélek legvégsô, maradék erejét! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Tôlünk sem azt kérdezi, hányszor botlottunk el. A hűségünket kéri számon, hogy tudtunk-e fölállni. Hagyja, hogy átéljük a legvégsô szorongást, erônk fogytán, amikor mégis nekivágunk. X. Jézust megfosztják ruháitól Mt 27,34-35 # Job 5,17-18; Zsolt 69(68), 21-22 Nem a ruha teszi az embert. De Jézust mégis emberségének utolsó védô páncéljából akarják kiforgatni, amikor levetkôztetik. Nem viselt soha gazdag, pompás ruhát. De varratlan köntösét Mária szôtte. Épp ezért tépik le róla. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Amint csupasz testtel megáll az emberek elôtt, senkinek sincs kedve ahhoz, hogy kinevesse. Megérzem-e én is, hogy minden okkal vagy ok nélkül megszégyenített emberben az ô méltóságos meztelensége tárul elém? XI. Jézust rászögezik a keresztre Lk 23,33-34; Jn 19,18 # Zsolt 22(21),2-3.15-17 Mi következhet ezután? Nehéz volt lépni, elbukni meg fölállni, de a mozdulatlanság még rémítôbb. Elernyednek az izmok, elernyed lassan az akarat is. Végtelennek látszó órák kezdôdnek most -- s az a másik út, amelyet egy helyben, mozdulatlanul és csak egyetlen egyszer jár végig minden ember, de egyszer végig kell járnia mindenkinek. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Úgy szabad, hogy keresztre szögezteti magát. Elnémul, hogy a fájdalom mindenki számára érthetô nyelvén tegye szóvá Isten üzenetét. ,,Ha fölemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.'' (Jn 12,32) XII. Jézus meghal a kereszten Lk 23,44-46; Jn 19,30 # Róm 5,12-21 Kiáltva halt meg: gyözelemkiáltással. Azóta a halál -- a mi halálunk is -- kapu, amely az Atyára nyílik. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Értünk halt meg, pedig az igaz emberért is alig hal meg valaki, mi meg bűnösök vagyunk. Térdeljünk le néhány másodpercre ezzel a gondolattal! XIII. Jézus testét leveszik a keresztrôl Jn 19,33-34.38 # Ez 37,12-14 Mária nem jajveszékel. Ô az Úr csöndes szolgálóleánya. Szótlan fájdalommal öleli magához a testet, tapogatja végig a hűlô sebhelyeket. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Aki legközelebb van hozzá, azt tünteti ki azzal, hogy szenvedésének és halálának titkába avatja. XIV. Jézust eltemetik Mt 27,59-60 # Zsolt 30(29),2-6 Hasonlóvá lett hozzánk a szenvedésben és a halálban, de sírja a húsvéti öröm tanúja lesz. A sürgölôdô barátok, akik óvatos árnyként valahonnan most mégis elôkerülnek, nem sejtik, hogy harmadnap mire virradnak majd. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Mióta ô Istenre nyíló kapuvá tette a halált, azóta minden emberi szenvedés a megváltás eszköze lehet. Azóta minden könnyes arcon földereng a húsvéti öröm ígérete is. Jézus föltámadt, alleluja! Mk 16,1-6 # Kol 3,1-4 Köszönjük, Urunk, hogy végigvezettél szenvedéseid állomásain. Add, hogy minden bajunkban a Te keresztutadon tudhassuk magunkat, és a mi életünk útja is a föltámadás dicsôségébe vezessen. Aki élsz és uralkodol mindörökké. Amen (Jelenits: Betű és lélek, 283) ======================================================================== A ÉV NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA 1: Ôsszüleink teremtése és bűnbeesése. S: Amikor elhatalmasodott a bűn, -- Isten irgalmából -- túláradt a kegyelem. E: Jézus legyôzi a kísértôt; az Ô gyôzelme erôforrás számunkra. Isten lelke vitte Jézust a pusztába, a magány, éhezés, próba és bizonyítás színhelyére; oda, hol az ember magát és Istenét meg szokta találni. -- Jézusnak le kellett gyôznie a háromféle kísértést: mint ,,új ember'', aki senki mástól le nem gyôzetik, csak Istentôl: Ô fogja hírül adni az embereknek, hogy Isten Királyuk és Uruk! Elsô olvasmányhoz / 1Mz 2,7-9; 3,1-7 Elbeszélô alakban mondja el a Genezis (Teremtés könyve) 2. és 3. fejezete a titkos tényeket, melyek a közönséges történet síkja felett állnak: az ember teremtését földbôl és isteni életlehelletbôl, az édenkertet és a kiűzetést a bűnbeesés után. Mindez természeténél fogva több, mint ,,elbeszélés''. Tény, hogy az embert úgy teremtette Isten, hogy halandó lesz; ha elvonja tôle lehelletét: visszahull a porba! A megsemmisítô halált Isten nem szánta az embernek: ez azért jött, mert az ember eltávolodott Istentôl, szavát nem fogadta meg. Amint a Krisztus-megváltotta ember újra közel kerül Istenhez, a halál sem a megsemmisülés többé, hanem átalakulás és megdicsôülés. (2,7-9: Préd 3,20-21; Zsolt 104,29-30; 1Kor 15,45.47 # 3,1-7: Bölcs 2,24; Jn 8,44; Róm 5,12-21) Válaszos zsoltár / Zsolt 51(50),3-4.5-6.12-13.14 és 17 Kérés és megbocsátás Szentleckéhez / Róm 5,12-19 vagy Róm 5,12.17-19 Ádám és Krisztus a fôtémája e vasárnap három olvasmányának. Az elsôben csak Ádám, a harmadikban Krisztus jelenik meg; e középsôben a kettô egymás mellé kerül. A római levél 5. fejezetének tanát 5,18 foglalja össze: egyetlen ember vétke mindnyájukra ítéletet hozott, Egyetlennek igaz cselekedete mindre felmentést, megigazulást. Mindenki vétkezett (1,18-3,20), de mindenki számára van üdvösség, hála érte Isten hűségének és Jézus Krisztus megváltó művének (3,21-4,25)! Egyetlen és mind, halál és élet, Ádám és Krisztus -- ezekben az ellentétekben mutatja Pál a megváltás méreteit! Mindnyájunkért, vagyis mindnyájunk helyett, mindnyájunk üdvére gyôzte le Krisztus a halált, hogy minden embernek lehetôvé tegye az életet, az Istennel való közösséget. (5,12-14: Róm 6,23; 1Kor 15,21-22; 1Mz 3,19 # 5,19: Iz 53,11) Evangéliumhoz / Mt 4,1-11 ,,Megjött Jézus, hogy minden igazságot betöltsön'' (Mt 3,15): a Jordánnál, János keresztségét véve; a pusztában, negyven napig böjtölve és az ördögtôl kísértve. Ádám nem állta meg a kísértés próbáját, Izraelt a pusztában negyven éven át maga Isten tette próbára (5Mz 8,2-3), s a nép sem állta meg a próbát. Krisztusban Isten népe és az emberiség újra járja ez utat az Isten Igéje és az Ô királysága alatt. Éhség kenyérre, tiszteletre és hatalomra: maga Jézus is megtapasztalja ezeket az emberi vágyakat -- és legyôzi ôket. (Mk 1,12- 13; Lk 4,1-13 # 2Mz 24,18; 34,28; 5Mz 6,16; 6,13) Szentségre várva Istentisztelet: Istennek szolgálni, csakis Ôt keresni, imádni, az Ô akaratát tenni. Jézus ebben mesterünk és példaképünk. Hív minket az Ô útjára, és Ômaga a kenyér, mely az útján járónak erôt ad. Elmélkedés Mértéktelenség, böjt és szegények Ki gyôzné elôszámlálni, mennyi ostorival büntette Isten a földön a ,,torkosságot''? Ádámot és Évát ,,ételért'' fosztá meg ártatlanságtól és világi sok nyavalyákra veté... Ki gyomrát étkekben gyönyörködteti, annak mind gyomrát, mind étkét Isten elrontja. -- De mindezek semmik, ha másvilági büntetések mellé vettetnek. -- Keresztyének, eledelért -- miért is veszejtsük lelkünket? Jobb, hogy most fogjuk el magunkat, hogysem örökké éhezzünk és szomjúhozzunk! Úgy ne járjunk mint Ézsaú, ki egy lencse-léven eladá áldását és azután heába ordítá sírásokkal a balgatagságát! -- Dôzsöljenek ámbátor a világ fiai, lakodalmakról lakodalmakra járjanak bár, akik a mennyei lakodalomra nem igyekeznek! Ezeket nem azért mondom, hogy minden tisztességes lakomát tilalmasnak ítélnék: távul légyen! Mert Krisztus elment a menyegzô lakodalmába; s a tisztes nyájaskodás: a barátságnak és jóakaratnak alkalmas eszköze. Szabad azért embernek vendégséget tartani, nem a végre, hogy kevélykedjék és mutogassa értékét, vagy része-gítse barátját, hanem hogy gondjait könnyebbítse, vigasságot végyen, barátokat szerezzen vagy megtartson, emberséges gazdálkodással. De vigyázván, hogy oly dolog ne essék a jól lakásban, mely az Isten szemeit megbánthassa. Lám, a megszállott várban rekedettek nem hízlalják hasukat, hanem módjával osztják az eledelt... Megnyargatta, sôt megszállotta ama síró-rívó oroszlán a mi várunkat, azért józanok légyünk és vigyázzunk és az ördög horgaira ragasztott eledelt bé ne faljuk! Legyen a mi böjttartásunk egyszersmind az éhezôk táplálása: ,,Hallók az evangéliumból, hogy nem várta Krisztus a község kérését, hanem mihelyt látta szakaszkodott állapotjukat, enniök ada. Mert ha a szegény hallgat is: de az ô halvány és elsárgult színe, ösztövér és béesett orcája, szakaszkodott inainak erôtlensége elég kérés az irgalmas ember elôtt. Erre erôs parancsolattal kötelez mindeneket a Szentírás és azt hagyja, hogy necsak jóakarónkat, de halálos ellenségünket is tápláljuk, ha éhezik; innia adjunk, ha szomjúhozik. (Pázmány: Dobzódásnak ártalmirúl és irgalmasságrúl, 4. böjti vasárnap) + Böjtölés, önfegyelem Böjtölés gyógyítja gyermeket, józanítja ifjakat, tisztességre díjat ad, emelve a véneket... -- Böjtölés a lélek legjobb ôre, a testnek biztos kísérôje, áhítatra sarkaló. Vezeklôt megszenteli, papot tökélyre emeli. -- Önfegyelem. Való igaz, királynak teremtôdtél, hogy szenvedélyen uralmat betöltsél! Vad bestiák, csúszó-mászó világ fogadja föl megbékítô igád. -- Bár jó kormányos kedvére nem csitíthat vihart, megtanulhat zajgó habon uraként haladni; szenvedély is lánca- tépve, ostromolhat embert: -- de vezet a Lélek szent-szabadon, csak kormányt jó kéz ragadjon! (Nagy Sz Vazul: 21. beszéd) + Vigyázz, sohase sodródj iszákosság bűnébe; úgy legyalázza halandót, hogy oktalan barom is lenézi! Tudni, kit és mit kerülj -- nagy tudomány az üdvösséghöz! (Aquinói Sz Tamás) + Evilág -- Mennyország Földi dolgok szerelmibe, e madárlépbe, a lélek megragad, Istenhez röpte elmarad! Óh boldogtalan lélek, te bármi földi szerelemnek rabja! Mily édessé vált megfosztatnom e léha világ gyönyöreitôl! Mily hasonlítatlan nagy öröm telített ily elszakadás után, amelytôl pedig elôbb úgy rettegtem! (Sz Ágoston) + Fegyelem A lélek állapotját a test mozdulatai kivallják. Test mozdulatiban a lélek nyelve van. -- Ki nem lesz szenvedélyének ura, azt féktelen ló viszi-ragadja; -- idéstova hányja-veti, -- zúzódik az, sebbel teli, -- s földre sújtva vége neki. (Sz Ambrus) + Türelem Ha valaha lenne egy kolostor bajkeverô, izgága tag nélkül, szükség lenne keresni egyet, fizeti ôt -- súlyát aranyban! -- mert oly hatalmas az a haszon, ami ilyen nyűgösségbôl árad -- csak a testvérek jól tudják javukra fordítani! (Sz Bernát) ======================================================================== A ÉV NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA 1: Ábrahám Isten parancsára kiköltözött szülôföldjérôl. S: Vállaljuk Jézusért a szenvedéseket, hogy Vele együtt elnyerjük az életet és a halhatatlanságot. E: Urunk színeváltozása a mi megdicsôülésünknek is elôképe. Ábrahám a kezdet volt: a terv; Krisztusban vált érthetôvé, mit akar Isten az embertôl, mit akar adni neki, hogyan akarja magáévá fogadni. Mózes és Illés irányadó állomások voltak ezen az úton; de Krisztus az igazi Út, mivel Ô az Atya Igéje és tökéletes Képmása. Fiában láthatóvá, hallhatóvá lett számunkra az Isten. Követôi és megvallói által is legyen Ô látható és hallható! Elsô olvasmányhoz / 1Mz 12,1-4 A bábeli torony építése után úgy látszott, hogy az emberi történelem zűrzavarba, széthullásba torkollik! De Ábrahám hivatásával elkezdôdik az üdvösség története. Ennek fô témája az ,,áldás'' (ötször is elôfordul a szövegben). Ábrahám parancsot hall: ,,Költözzél ki!'' és ígéretet: ,,Meg foglak áldani!'' Nincs más biztosítéka, útja sötétjében semmi más fény, csak Isten szava. ,,És Ábrahám kiköltözött!'' Kérdés, kibúvó nélkül. ,,Hitben megfogadta Isten hívását, hogy vonuljon ki... és kiméne, nem tudván, hova mégyen.'' (Zsid 11, 8-10). (4Mz 24,9; Bölcs 10,5; Sir 44,19-21; Gal 3,8) Válaszos zsoltár / Zsolt 33(32),4-5.18-19.20 és 22 A hű és jóságos Isten Szentleckéhez / 2Tim 1,8-10 Az emberiség történetének célja van: az, hogy az ember részese legyen Isten fogyhatatlan életének (2Tim 1,10). Ez az ember ,,megmentése'', ami Isten műveként, ajándékaként jut osztályrészünkül. Ami Jézus eljöttével és a belé vetett hittel kezdôdött, azt Isten az ítéletnapján fejezi majd be. S mivel ez a legfôbb reményünk, egy hittôl idegen világ ellenállása nem ijeszthet el bennünket, s fôleg azokat nem, akik (mint Timóteus) az evangélium szolgálatára hívattak. (Róm 1,16; 5,3-4; Ef 3,13; 2,8-9; Tit 2,11; 3,4-5) Evangéliumhoz / Mt 17,1-9 Isten ,,fönségérôl'' sok helyen beszél az Írás: megmutatja Isten nagyságát és szentségét, ahogy ez megnyilvánul természetben, történelemben, emberi életben. De ezt csak a szív éles, tiszta szeme láthatja! Jézusban, inkább mint bárhol, Isten látható lett, mégis csak kevesen ismerték Ôt fel. A Színváltozás Hegyén nemcsak arca ragyogott Jézusnak (mint egykor Mózesé: 2Mz 34,29-35), hanem egész testén atfénylett Isten jelenléte, melyet a fényes felhô is jelképez. A felhôbôl szóló hang helyesli Péter vallomását (elôzô fejezet: Mt 16,17) és felszólít: ,,Ôt hallgassátok''. Ráhallgatni annyi, mint hinni és engedelmeskedni Neki, mikor új Mózesként az Újszövetség törvényét meghirdeti, de akkor is, mikor a szenvedésérôl beszél, és hív keresztje felvételére! (Mk 9,2-10; Lk 9,28-36 # 2Pt 1,16-18; 2Mz 19,16; 24,15-16; Iz 42,1; Jn 14,9; 2Kor 4,6) Szentségre várva Krisztussal, Krisztus által vagyunk mi Ábrahámnak, minden hívôk atyjának ,,fiai'', de egyben Isten fiai, szent népe is. Krisztusra hallgatunk, csatlakozunk Hozzá, szenvedésében, föltámadásában, Ôt véve a Szentségben. Elmélkedés Urunk színváltozása Péter látja a tündöklést, és mint aki emberi örömet élvez, fölkiált: Uram, jó nekünk itt lennünk! Unva a lenti tolongást, feljött ide a hegyi magányba; közel most Krisztushoz, a lélek Kenyeréhez. Miért menne el valaha is nyűglôdésbe, kínba, hisz élhet itt Isten szent szeretetében, s épp ezért igaz életszentségben? Boldog akarok lenni! Építsünk három hajlékot. Jézus nem ad választ! Péternek az Ég felel: nem három kell, csak Egy kell, csak Együnk van; ember ész fölosztaná: de Krisztus az Isten Igéje, Ô az Ige a Törvényben (Mózes), a Prófétákban (Illés). Miért látod ôket, Péter, külön? Miért nem egyesítsz mindent: csak Egy létezik! És nem mondja a Szózat: ,,Ezek'', hanem ,,Ez'' az én szerelmes Fiam! A többi fogadott, a többi is Benne van! Ôt hallod a prófétákban, Ô szólt a Törvényben. Hol nem hallod Ôt?! -- ,,És arcra hullottak''... Az Úr kinyújtja kezét, életre kelti a félholtakat. ,,És nem látnak mást, csak Jézust egymagát!'' Jelenti ez azt is, amit Sz Pál mond: Most csak tükörben homályosan látjuk Ôt, akkor pedig majd színrôl-színre. Földre hullásuk a haláluk képe, mert ,,por vagy és porba térsz''; fölemeltetésük a föltámadásuké. És a föltámadás után minek a törvény, próféták? ,,Csak'' az marad, aki ,,kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél vala...'' Isten marad mindenben minden. -- Gazdagnak hiszed magad? De ha Istened nincs, mid van? Lehet más szegény: ha Istene van, mije hiányzik? -- Most pedig menj le Péter, túl soká voltál a hegy békéjén; menj le, ,,hirdesd az Igét! Állj elô vele akár tetszik nekik, akár nem, ints, kérj és feddj minden türelemmel!'' (2Tim 4,2). Nyűglôdj, veszôdj, viseld, ami kín jön, hogy betöltvén a szeretetet, eljuss, ahová kívánkoztál! -- Lejött a békébôl maga az Élet is, hogy megölessék, az ,,Út'' is, hogy elfáradjon, a ,,Forrás'', hogy szomjan epedjen, -- ki utasítaná vissza a munkát?! (Sz Ágoston: 78. beszéd) + Imádság, Szentírás olvasása Imádság lelket megtisztít, szent olvasás megvilágosít! Mindkettô nagy-jó, -- ha bírod; s ha rá nem érsz, az ima jobb! Ki mindig Úrhoz áhítoz, gyakorta fogjon imához! Gyakorta kell, hogy olvasson, a szent igéken fölgyúljon! Mikor imánk áhítozik, Úr Istenhez beszél a szív. Ha olvasunk, az Úr maga beszél és hív titkos szava. A haladáshoz: olvasás, mélyedt imánk a kútforrás. Amit nem tudsz, betűn tanulod, tanultat élve újjáalakulsz! Imákban nôl, ki elmélyed; formálja ôt a Szentlélek! (Szevillai Sz Izidor) ======================================================================== A ÉV NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA 1: A pusztában Isten vizet ad a szomjazó népnek. S: Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk ajándékozott Szentlélek által. E: Jézus az örök élet forrása mindazok számára, akik hisznek Ôbenne. Van testi éhség és szomjúság; az ember belehalhat, ha nincs kenyere, nincs itala. Van örök éh-szomj életre és szeretetre is. -- Jézus mondja: Én élek, tinektek is élnetek kell! Én vagyok az élô Kenyér; ismét: Aki szomjúhozik, jöjjön Hozzám. Ô az élô vizek Forrása. Aki abból iszik, aki Benne hisz és bízik, az tudja: Nem fogok meghalni. Élek! Elsô olvasmányhoz / 2Mz 17,3-7 ,,Velünk-e az Úr vagy sem?'' -- A pusztában Izraelnek ez létkérdés volt. De a kérdezés módja követelés volt Istenhez, a nép vele ,,kísértette'' Istent, vagyis próbára tette; ,,morgolódott'', azaz hangosan kifejezte elégedetlenségét. Isten hagyta, hogy követelôzzenek: Ô hűségesnek bizonyult, Izrael szilárd sziklája, élô vizek forrása volt (vö. Jn 4). Isten nem tagadja meg adományait attól, aki kiszolgáltatja magát, aki ráhagyatkozik az Ô jóságára és hűségére. Ômaga a legfôbb ajándék (l. szentlecke és evangélium), de vannak kisebbek is, kezdve a vízzel, amelyre szakadatlan rászorulunk. (4Mz 20,1-13; 2Mz 15,24; 5Mz 6,6; Zsolt 95,1.8-9; Zsid 3,7-9; 1Kor 10,4) Válaszos zsoltár / Zsolt 95(94),1-2.6-7.8-9 Fölhívás Isten dicsérésére, intelem Szentleckéhez / Róm 5,1-2.5-8 ,,Krisztus meghalt értünk, mikor még bűnösök voltunk.'' (Róm 5,8) Minden, amivé a keresztségben lettünk s amink most van, merô ajándék, csupa kegyelem. Isten békéjében, kegyelmében és reményében élünk, Isten fönsége árad ránk, ,,igazzá'' lettünk (e kijelentései a két elsô versnek utóbb visszatérnek). Isten elfogadott minket, szeret bennünket. Honnan tudjuk mindezt? Kívülrôl erre semmi bizonyosságunk, belülrôl tudjuk: a Szentlélektôl, e legfontosabb Ajándéktól, kit Krisztus küld az Atyától; maga Krisztus, a keresztre Emelt, az Átszegezett. Ô a szikla, amibôl Isten új népének örök életet adó vize fakad (vö. 1. olvasmány, evangélium). (5,1-2: Róm 3,21-24 # 5,5: Jn 7,37-39; 1Kor 13,13; Róm 8,14-16; Gal 4,6 # 5,6-8: Róm 8,32-34; 1Pt 3,18) Evangéliumhoz / Jn 4,5-42 vagy 4,5-15.19-26.39.40-42 ,,Én vagyok az!'' -- mondja Jézus a szamariai asszonynak. Ez a csúcspontja a mai evangéliumnak. Fáradtan, szomjasan jön Jézus Jákob kútjához, és élô, friss vizet ígér, a nô és a világ mindmáig tartó ámulatára. ,,A kút bizony mély'', mélyebb, mintsem a nô gondolta! Mert e vizeknek forrása maga Isten. Tisztaság, szentség, élet: mindezt Isten adja népének, mely vízbôl és Lélekbôl születik. Ez a nép tudja, hol imádják Istent; nem földrajzi helyen, hanem ,,lélekben és igazságban'', a lélek legbelsején, ahol Isten lakozik és imára tanít. Ezzel nincs elutasítva a közös ima, de igazolnia kell magát, hogy ,,valódi'', hogy a szív összecseng a szóval és Isten lelkével. (4,5-6: 1Mz 33,18-20 # 4,10-15: Jn 3,16; 6,31-32.34-35; 7,37-39; Iz 41,17-20 # 4,20-26: 5Mz 12,5; Róm 9,4-5; 5Mz 18,18; Iz 52,6; Jn 9,37 # 4,34: 5Mz 8,3; Jn 3,17; 6,38-40) Szentségre várva Szomjúhozik Jézus, mikor Jákob kútjánál pihen, mikor a kereszten függ. S mégis Ô a szikla, amely megnyílik (vö. 1. olvasmány és Jn 19,34), hogy élô vizet árasszon minden szomjazóra: igazságot, szeretetet, életet. Szomjúsággal jöjjek Ôhozzá! Elmélkedés Adj innom! Eltikkadt vándor vagyok, lelkeket keresek; voltaképp ôk italom, s az Isten akarata ételem; de téged is kérlek: adj innom. ,,Sitio'' [szomjúhozom] -- Jézus lelkeket keres, üdvüket szomjazza; közeledik hozzájuk, szeretetüket kéri... azért Ô kezdi a beszédet; a próféta álruhájában, de az alázatos, apostoli szeretet közvetlenségével lép az asszony lelkéhez; adj innom, annyit jelent: add nekem lelkedet! -- Így kell a lelkek után járnom, hozzájuk szólnom; nem röstelkedem; s mint Loyola Sz Ignác mondja: az ô kapujukon akarok bemenni hozzájuk, hogy az én kapumon át vezessem ki ôket. -- Az elfogult lélek mereven s hidegen áll a Mester útjába, nem érzi a szeretet akcentusát, a szemébôl nem olvassa ki az apostol vágyát. -- A bűnös lélek ilyen... Nem kaphat így élô vizet. Hogy eressze az Úr posványba a kristályeret? Templom vagyok-e, hogy Isten lakozzék bennem? Kicsiben is sok hűtlenség lehet; fegyelmezetlen vagyok talán imámban s különben is gondolataimban szeszélyes? Könnyelmű vagyok talán nézésben, érzésben, kényességben. S mily finom az Úr Jézus, éppen hogy csak érinti a sebet. Így kell! Ez neveli tisztességre az elvetemültet is. -- ,,Mondá Jézus: Én vagyok az, aki veled szólok.'' Bemutatkozik s fölemeli magához. Máshol, parabolákban csak sejteti kilétét, itt bemutatja nyíltan. Az asszony már csupa fény és tűz; egyet gondol csak: Ôt! Korsót, vizet, forrást felejt; már tüzet fogott, fut, siet, hirdet! -- Én már látok, lássatok ti is! (Prohászka: ÖM, 6:126; 159) + Szellem és élet Pünkösdön, a Lélek ünnepén, lejött az égbôl a fergeteg szárnyain, a szél zúgása az ô beharangozása, villámait lehozta s tüzes nyelvekké olvasztotta; angyalait fönthagyta, de kerubos, szeráfos, bátor lelkeket állított a világba, apostolokat; tüzes szavak, ihletett arcok, megindult tömeg az ô művei. A Lélek a hitnek lelke s ugyancsak az isteni szereteté, a tisztult lelkiségé, a remeklô erkölcsiségé; caritas et spiritualis unctio [szeretet és lelki balzsam]. A Lélek nem tudomány. Sokat tudhatunk s még sincs lelkünk. A Lélek az bensôség, melegség, indulat, meggyôzôdés, életöröm, tetterô, mely az embert áthatja és emeli. A Lélek nem műveltség; az írás-olvasás, a kultúrművek hidegek, nem húznak, nem töltenek ki; a hidak, gépek, emlékek inkább terhek, melyek gyakran lenyomnak igénytelenségünk érzetébe. A Lélek az teltség, élvezet, édesség, lendület. A Lélek nem külvilág, akár pompa, hír, érvényesülés legyen; szép városok, boulevardok, szobrok, diadalívek, mindez szürke és hervadt lehet; feledjük vagy rászokunk; a Lélek az a belsô világ, az öntudat az isteni életrôl s erôrôl. A Lélek nem haladás; a haladás ködös, göröngyös út, mérhetetlen perspektívákkal, telve rejtelemmel, de céltalansággal is; a Lélek pedig az én édes jelenem s tavaszi reménységem. A haladás az emberiségre nézve olyan, mint a viruló akácfasor, melyen át a gyorsvonat vágtat s virágos ágaiba leheli fojtó füstjét; e fojtó füstöt érzem, s e virágos ákác olyan nekem, mint a menyasszony fátyola, melyet szemfedôbôl csináltak. Ellenben a Lélek az az örök, fölényes élet, melyet már itt kezdek meg, s biztos vagyok halhatatlan jövôjérôl! A Lélek nem test, nem érzék, nem érzéki öröm és élvezet; az mind gyorsan hervadó virág, s hozzá még könnyen kábító s mérges virág; a Lélek test s érzék fölött álló, saját útjain járó, a végtelen Isten felé törekvô hatalom, mely a tisztaságban, az erényben, az öntudat harmóniájában bírja szépségét. (Prohászka: ÖM, 7:406; 164) + Feddés A feddés hasznos és többet ér a néma barátságnál; mégha megsértôdnék is barátod, intsd meg ôt! (Sz Ambrus) + Tudatlanság, alázat Nem tudni és nem akarni tudni két dolog; az elsô szeretné, de nem tudja, a másik a fülét szándékkal bedugja! Igazságot egyik távolból is szereti, a másik közelbôl is megveti. -- Inkább eltűri Isten az alázatos tudatlanságot, mintsem a kevély tanultságot. (Nagy Sz Gergely) ======================================================================== A ÉV NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA 1: Isten Dávidot választja népe királyává. S: Ránk ragyog Krisztus világossága, támadjunk fel a bűn halálából! E: Jézus a Benne hívôket meggyógyítja a lelki vakságból, és látókká teszi. Az élô Isten látó Isten. Az egész embert látja, a szívet is! -- Látásra teremtette az embert, testi szemeket adott neki, a szellem fényét, a szív erejét. Aki nem lát, az szerencsétlen; aki nem akar látni, az nyomorultabb. Tisztulnia kell, kimosdania, hogy ,,lásson''. Csak tiszta szem képes Isten világosságát fölfogni, csak tiszta szívekbe képes Jézus bevilágítani. Elsô olvasmányhoz / 1Sám 16,1.6-7.10-13 Sámuel 1. könyvével (16. fejezet) kezdôdik Dávid története, és a 2. könyvvel végzôdik. Sámuel az utolsó a ,,bírák'' közt, ô keni föl Isten prófétájaként a két elsô királyt, Sault és Dávidot. A prófétai hagyomány azt erôsíti meg, hogy Dávidot Isten választotta: ,,Vele az Isten!'' E választás (1Sám 16,7) mutatja, hogy az ember a külsôt nézi, Isten a szívet. Isten nem a szép termet és a jó képességek alapján ítél. Azoktól, akiket Ô munkatársául hív, mindenek elôtt ,,egyenes szívet'' vár. -- Az Ószövetségben királyokat és prófétákat kennek föl. Ennek vallási jelentését lásd az olajszentelésben a nagycsütörtöki szentmise bevezetésében. (2Sám 7,8; Zsolt 78,70; 89,21) Válaszos zsoltár / Zsolt 23(22),1-3.3-4.5-6 Az Úr az én pásztorom Szentleckéhez / Ef 5,8-14 Akinek életét Krisztus fénye ragyogta be, annak az Isten nélküli világ csak sötétség. S aki e sötétségben él, az még nem ébredt életre, arra, amelyet Isten szánt neki. Az efezusi levél oly olvasókhoz szól, akik szakítottak pogány múltjukkal a megtérésben és a keresztségben. Tudniuk kell, hogy ôk a világosság fiai, nem a sötétségé. E kettô közt éles a határ, s ezt semmibe venni lelki károsodáshoz vezet. (5,8: Kol 1,12-13; Jn 8,12; 1Tesz 5,4-8 # 5,12-13: Jn 3,19-21 # 5,14: Iz 26,19; Róm 13,11; 2Kor 4,6) Evangéliumhoz / Jn 9,1-41 vagy Jn 9,1-9.13-17.34-38 A vakon született koldusnak akkor teljes a gyógyulása, mikor Jézus még egyszer és más módon láthatóvá teszi magát a számára. Mert az igazi hívô lát: az Isten igazságát, a valóságot látja és fogadja el. E szakasz két elsô része (9,1-7: gyógyulás, 9,8-34: a nagytanácsi kihallgatás) után érjük el a lényeget: Jézus kinyilatkoztatja magát (9,35-39): ,,Én vagyok a világ világossága!'' -- mondta elôbb (8,12). A vak meglátta a világosságot, és a világosság fiává lett (vö. 12,36). A farizeusok erôsködnek, hogy látnak ôk, mégis szemet hunynak a Világosságra, aki e világra jött. Ôk az igazi vakok, a fény nekik válságukra lesz, ítéletükre. Nem képesek látni, nem akarnak imádni, meghódolni. Ez a hitetlenség titka. (9,4-5: Jn 11,9-10; 12,35-36; 8,12 # 9,35-39: Jn 4,26; 1Jn 1,5; Mt 13,13; 15,14) Szentségre várva A hit hallással kezdôdik és látásra visz. A hallott szavak, a látott képek jobban meghatározzák egy ember életét, mintsem a kenyér, melyet eszik. Az Élet Kenyere is csak akkor lesz számunkra életadó Kenyér, ha Krisztus szavát befogadjuk és megéljük. Elmélkedés Sárral is világosságot hívott elô Jézus, mialatt mi sárral, földies, alacsony gondolkozással elfojtjuk magunkban az isteni világosságot. Mily sötétség mindenfelé! A vallásos lelkekben is, kik nem értik az Isten nagy gondolatait s például azon botránkoznak, hogy Jézus szeret, segít és lelket ad szombaton! Mily sötétség, mely üres, oktalan formalitásból elfelejti az Isten nagy, szabad, szeretô szellemét s a maga gondolataihoz húzza le a fölségest, a helyett, hogy hozzá emelkednék. -- Óh Uram, hozzád, igazságaidhoz akarok emelkedni; vetkôztess ki gyönge hitvány fölfogásomból! Szólj, Uram, hallgat a Te szolgád; szólj, mindenben hódolok! Ne mondd rólam is: ,,Ítéletre jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak és akik látnak, vakok legyenek!'' -- ,,Hiszesz te az Isten Fiában?'' Jézus e látásra akarja megnyitni a szemeinket, hogy lássuk benne az Isten Fiát. Ugyancsak megmutatta magát nekünk fölségében, életében, csodáiban. Igen, én is látom Ôt! Kiemel és erôt ad. ,,Mit Meinungen baut man keine gothischen Dome.'' [A középkornak hite volt, nekünk véleményeink; véleményekkel nem lehet gótikus dómokat építeni.] (Heine), -- de e hittel igen! Ezzel nô szárnya a léleknek; a mai etikai káoszból kiemelkedem. -- Az én legnagyobb lépésem is -- a térdre-esés. (Prohászka: ÖM, 6:224; 287) + Bűnös, imádkozzál! ,,Tudjuk, hogy a bűnösöket nem hallgatja meg az Úr'' -- mondják a farizeusok. -- De ti bűnösök, ti essetek neki az imának; valljátok be bűneitek; esengjetek, hogy eltöröltessenek; kérjétek, hogy csökkenjenek; könyörögjetek, hogy míg ti haladtok, azok lemaradozzanak: csak ne, ne vesszétek a reményt, bűnösként is imádkozzatok! Mert hiszen ki nem vétkezett? Kezdd el a papokon! Azoknak mondhatta az Úr: ,,Elôbb mutassátok be áldozatotok ti bűneitekért, azután a népéért!'' (4Mz 18) Ily áldozatok a papok ellen emelnek szót; mert ha egyikük is igaznak, bűntelennek mondaná magát, ezek maguk felelnének: ,,Mit beszélsz? amit fölajánlasz, az beszéljen; áldozatod ítél rólad. Hogy ajánlhatsz föl bűneidért, nincs semmi bűnöd? Még itt is hazudnál Isten elôtt?!'' -- De tán e papok az Ótörvény papjai voltak, az Újszövetségé nem bűnösök! Bizony testvérek, úgy akarta Isten: én az Ô papja vagyok! És veletek együtt verem a mellemet, veletek könyörgök, veletek várom, hogy Isten irgalmazzon! De tán a szent apostolok, a nyáj vezérbárányai, a Pásztornak pásztortársai, ôk tán csak bűntelen valának... Bizony bűnnel voltak ôk is! Nem merném mondani, de ôk nem haragusznak érte, maguk bevallják. Halld az Urat, ahogy szól apostolaihoz: ,,Így imádkozzatok'' -- ahogy ama régi papokra áldozatuk rábizonyít, ezekre imájuk: ,,Így imádkozzatok... Bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk.'' Mit beszélnek maguk az apostolok? Naponta kérik a saját vétkeik bocsánatát! Jönnek adósként, távoznak föloldozottan és adósként jönnek vissza imára! Íme Péter, mikor az Urat elfogva kínjaira vonszolták, követni merte, ha távolról is, -- de ahogy fáradtan a házhoz ért, a tűzhöz ült mert kívül-belül reszketett (Ôérte, a Mesterért!), -- az ijedség hidegére megfagyott! Kérdezi egy szolgálólány, és ô megtagadja Krisztust! újra kérdik, újra megtagad, és harmadszor is: megtagad! Hála Istennek, nem kérdik tovább. De mondjátok ti magatok, szent Apostolok! A föltámadás után, a Lélek leszállta után, ugye többé nem vétkeztetek?! Mondjátok, kérlellek! És halljuk: Ne csüggedjetek, ti bűnösök, csak folytassátok bűnbánó imátok: Egyik mondja; és ki? Akit ,,szeretett az Úr'', aki az Úr keblénél húzódott meg a végvacsorán, aki az ég nagy titkait itta világ végérôl -- ôt kérdem: Van-e bűnötök vagy se! Felel és mondja: ,,Ha azt mondjuk, hogy bűntelen vagyunk, saját magunkat csaljuk meg, és nincsen bennünk igazság. De ha bevalljuk bűneinket, Ô, a hűséges igaz, megbocsátja.'' (1Jn 1,8-9) (Sz Ágoston: 135. beszéd) + ,,Bennetek az Isten-ország'' (Lk 17,21): csak szeresd, csak tárjad ki! Lelked vágyja! Hadd útjára, Istenéhez szállani. Keresztény szív jóra termett, belül vár az Isten-gyermek. Nôni hagyd, -- lesz angyali! Krisztus vezesse szabadon, égbe viszik Karjai! (Sz Atanáz) + Készen állni Hogy hanyagul ne tengôdjünk, apostol-szót fontoljuk: ,,Minden nap halálba megyek.'' -- Úgy intézzük a sorunk: halni készülsz napról napra... Soha bűnbe nem esel! Azt jelenti: ébredôn már, gondold: est jön -- s nem leszel. Ha lefekszel, hidd: föl nem kelsz, bizonytalan reggeled. Egy napodra másik napot Gondviselés rendele! (Sz Atanáz) + Elhagyatottság Gyakran az Úr akarja, hogy gonosz gondolatok hajszoljanak, sújtsanak, amiket el nem űzhetünk, meg lelki szárazságok szüntelen... Olykor azt is hagyja, hogy a ,,hüllôk'' belénk marhassanak, hadd tanuljuk meg, hogy jobban résen álljunk a jövôben! (Nagy Sz Teréz) ======================================================================== A ÉV NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA 1: Isten a szabadító. Lelket ad, hogy új életre keljünk: nyugodt lakóhelyet biztosít földjeinken. S: Isten, aki Krisztust föltámasztotta, minket is új életre kelt. E: Jézus a föltámadás és az élet. Jézus nem törölte el a halált. Ô maga ízlelte egész keserűségében, ebben is hasonló lett hozzánk. De a halálban legyôzte a halált; életében holtakat támasztott, ez volt egyik nagy ,,jele'', csodája. -- Isten az élôk Istene. Idegenbôl, távolból hív a maga közelébe, sötétbôl jelenléte fényébe. Jézus utat mutatott nekünk; Ô maga az Út, Ô az Élet. Elsô olvasmányhoz / Ez 37,12-14 Pünkösd elôestjének olvasmányát (Ez 37,1-14) Ezekiel itteni szakaszával kell összevetnünk. Ez magyarázza az elôzô látomást, a holt csontok életre kelését. Itt azonban nem a holtak föltámadása a lényeg, a csontokkal teleszórt mezô Izrael képe, amely inkább holtan, mint élve sínylôdik a számkivetésben (37,11). A látomás (37,1-10) és az azt kifejtô szavak (37,11-14) úgy szólnak a néprôl, mintha az már a sírjában feküdne holtan. Isten azonban kihozza ôt a sírjából, hazahozza a foglyokat, mint egykor kihozta ôket Egyiptomból. Mégha e látomásban nem is a holtak feltámasztásáról van szó tulajdonképpen, semmi hamisítás nem történt, mikor késôbb így magyarázták. Hiszen a hasonlat alapja: a holtak általános föltámadása éppúgy tény, mint a párhuzam: Izrael helyreállíttatása; s mindkettô több, mint merô külsô folyamat. Az Istenhez való visszatérést, a Vele maradó közösséget jelenti. E visszatérés azonban mindenkor az életadó isteni Lélek műve és ajándéka. (Iz 26,19; Mt 22,29-32) Válaszos zsoltár / Zsolt 130(129),1-2.3-4.5-6.7-8 A mélységbôl! Szentleckéhez / Róm 8,8-11 E vasárnap mindhárom olvasmánya a halálról, föltámadásról és életrôl szól, más-más távlatban. Pál apostol a rómaiakhoz írt levélben (6. fejezet: húsvétéj szentleckéje) a keresztények haláláról és föltámadásáról szólt, akik hit és keresztség által fölvétettek Krisztus titkába. Az ember, kinek magán kívül semmije sincs, csak Én- je, csak lelke és jóra vagy rosszra való törekvése, -- Sz Pál nyelvén: a ,,test'' --, nem tudja átlépni korlátjait: ,,nem tetszhet Istennek'' (8,8). A keresztség folytán Isten Lelke lakik bennünk, a Lélek, ki Jézust holtából föltámasztotta (8,11). De szomorú tapasztalatból tudjuk, hogy Isten Lelke nem hat úgy a mi életünkre, mint a föltámadt Krisztuséra. A mi átalakulásunk még befejezetlen, még nem látható. Hitünk egyben remény is: Isten Lelke majd egyre többet ad erejébôl és szabadságából nekünk, ha hagyjuk Ôt működni, és átformálja végül egész valónkat, testünket is magához méltó hajlékává. (1Jn 2,15-16; Jn 3,5- 6; 1Kor 3,23; Róm 5,12; 1,4; 1Kor 6,14) Evangéliumhoz / Jn 11,1-45 vagy Jn 11,3-7.17.20-27.33-45 Lázár föltámasztása az utolsó és legnagyobb Jézus hét ,,jele'' közt, melyekrôl Sz János evangéliuma ír. A holt Lázárra, de saját halálára is mondja Jézus: ,,Én vagyok a Föltámadás és az Élet'' (11,25). Ez a föltámadás, ez az élet egyaránt nem távoli remény a farizeusok és Márta számára. ,,Én vagyok a Föltámadás'', itt! -- mondja Mártának, mint mondta a szamariai asszonynak: ,,Én vagyok az!'' (Jn 4,26) A hatalom, a teljesség és fönség, amely Jézusban lakik, minden csodájában, jelében megnyilvánult. Már most át- és beléphet Krisztusnak isteni életteljességébe az, ,,aki hallja igémet és hisz Annak, aki Engem küldött.'' (Mt 22,23-33; Jn 8,51; 1Jn 3,14) Szentségre várva Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, annak örök élete van, és Én feltámasztom ôt az utolsó napon! Hiszed-e ezt? (Jn 6,54; 11,26) Elmélkedés Nagy kínokkal, keserves gyötrôdésekkel teljes azok halála, kik készen nem várják, hanem csak a mulandó világhoz ragaszkodnak... azok pedig, akik igazán megfontolják és hívságnak tartják a világot minden kincseivel, kik... azért élnek, hogy az örök boldogságban helyet szerezzenek, akik szívében meghalt a világ és elvált a kívánságuk attul, amivel a rossz világ tartóztatja az emberek kedvét: -- nem ilyen rettegésekkel mennek a halálra, hanem víg és csendes elmével várják halálokat; mert noha el nem kerülhetik a halál nyilát, de a halál kínja meg sem illeti ôket... Nekik ez kezdete a nyugalomnak, bátorsága az örök boldogságnak. Az Isten szolgái tudják, hogy az ô halálok elrontatik a boldog feltámadással: azért úgy válnak el a testtül, mint az útramenôk a házuktul. Tudják, hogy a halál: ajtaja az örök életnek... Itt úgy laknak, mint a ma-holnap kimenô zsellérek eszökben forgatják, hogy nem házuk, hanem szállásuk ez a test, sôt ,,tömlöcük'', melynek ajtaját halál nyitja fel. Tudják: itt sok harcok s veszedelmek között vitézkednek, sok fáradságokkal lenyomatnak, sok kísértetekkel ostromoltatnak... azért nyereségnek tartják, hogy a világ tôreibôl kiszabadulnak. Gyakran kiáltják Sz Dáviddal: Jaj nékem, hogy ennyire hosszabbodik bujdosásom! Óh mely gyönyörűségesek, Uram a Te hajlékid! Ájulva kívánkozik Tehozzád az én lelkem. Mert ha kedves a vitéz embernek harc után való diadalma; ha gyönyörűséges az útonjárók hazamenése, elfáradt munkások estvéli nyugodalma, tengeren hányatottak partra jutása: az igazaknak is kedves, mikor ebbűl a halandó test szolgálatjábul felszabadulnak. -- Az igazak halálában csak azoknak vagyon részük, kik az igazak erkölcsét élik... (Pázmány: Pünkösd után 15. vasárnap) + Imádkozás: egész szívbôl kiáltozás! Kiált azért a mi szívünk nem testi hangokon, de fölcsapó szent lángokkal, erénnyel összehangzón; a hit kiáltó szava nagy! A fogadott fiúság Lelkével szív kiált, hogy ,,Ábba'' (Atyám). S Lélek maga zeng, zúg át. Igazságé: hangos szó! A tisztaságé: hangos! Még holtaké is égig hat, Isten fülébe hangoz! De nemcsak szól, hanem mint Ábelé kiáltva harsog [Jel 6,10]. Ám igaztalannak bárha a lelke néma; Úrnak az holt!... Te is, ha fogsz imába, nagy imát mondj öröklétért! Ne kérj mulandót, kérd ami Istené, az égé. Hogy légy, mint égnek angyali... Ne pénzért esdj -- ami rozsda; sem aranyért -- mely fagyos fém s a szívedet fagyasztja! Se birtokért: az föld és sár! Az ilyen esdés nem jut Isten füléig! Lenn ragad, lesz sár, amelybe megfult... (Sz Ambrus) + Krisztus-keresés (Quaerere Christum) Kiknek osztatik ki égi malaszt étke? Lesd szavam, tanuld meg! Nem a tunya népre! Nem kik városokban, mint a zsinagógán, vagy világi rangban pompáznak palotán. Arra, Krisztus után ki jár pusztaságba! Föl nem fuvalkodó lel majd Krisztusára! Ilyenekhez Isten Igéje tisztán szól, nem világról, kincsrôl: hanem Mennyországról. (Sz Ambrus) + Halál megvetése A Halál már rég fölbomlott. Szent Kereszt letaposta! Már ereje mind elfoszlott -- holt igazán ô mostan. Nem üres szó, ez biztos tény: tudja minden keresztény, s megveti ôt mind a hívô, kineveti szent-büszkén. Ki fél tôle? Kereszt jele, Krisztus Urunk Szenthite köddé fosztá, holttá-ronccsá, -- küldte ôt a semmibe! Mit csodálod? Tudva tudják: a halállal nem vesznek, tovább élnek, föltámadva örök éltüvé lesznek. Az pedig, ki elôbb gonosz gúnnyal tombolt: a Sátán, halálkínunk végin egyre ô hal, vonyítva-gyáván! Míg Krisztus jött, népek rémnek hitték azt a ,,kimúlást'', futva tôle hasztalanul... Ám igaz tant és csudást hozott az Úr: bátorodtak, szívek hitre okultak: Szembenéznek, futnak halni! Mesterükhöz vonulnak. (Sz Atanáz) ======================================================================== A,B,C ÉV VIRÁGVASÁRNAP A,B,C ÉV VIRÁGVASÁRNAP: KÖRMENET E: Szenvedése elôtt Jézus bevonul Jeruzsálembe. A nép Messiás- királyként ünnepli. Mindmáig a világ oktalanságnak tekinti Krisztus Egyházát. Megvethetik, durván kezelhetik, nincs hatalma védekezni, gyönge. Próbálkozhat az Egyház triumfalizmussal, fölény tudatával, hogy ô gyôz a végén; de ezzel csak rontaná helyzetét. -- Jézus a megígért Isten- országot a szegényeknek szánta, Ômaga is szegénységben, gyöngeségben, kiszolgáltatottságban élt. Mitsem változtat ezen a mai nap hozsanna- ujjongása. Tudja Ô jól, hogy hamarosan ellene fordul a tömeg. Még tanítványai is magára hagyják. Jézus: szegény és alázatos Messiás. Így akarja Ômaga. Evangéliumhoz / A év: Mt 21,1-11, B év: Mk 11,1-10 vagy Jn 12,12-16, C év: Lk 19,28-40 A jeruzsálemi diadalmenetrôl mind a négy evangélista tudósít. Márk a szűkebb szavú; nem utal Zakariás jövendölésére (9,9), mint Máté és János. A bevonulás nyilván szerény esemény volt, semmi utóhatása: csak késôbb ébrednek a tanítványok a jelentôségére. Jézus királyként vonul városába, de szerény, alázatos királyként. Mégis Dávid fia Ô, úgy jön az ,,Úr nevében'', mint senki más a zarándokok közül. (Mt 21,5 (Jn 12,15): Iz 62,11; Zak 9,9; Mt 11,29 # Mt 21,9 (= Mk 11,9; Lk 19,38; Jn 12,13): Zsolt 118,25-26) A,B,C ÉV VIRÁGVASÁRNAP: SZENTMISE 1: A szenvedô Messiást gyalázzák ellenségei, de Isten nem hagyja megszégyenülni. S: Krisztus engedelmességbôl emberré lett, vállalta a kereszthalált, ezért Isten felmagasztalta Ôt. E: Passió: Jézus Krisztus kínszenvedésének története. Elsô olvasmányhoz / Iz 50,4-7 Az elsô ének ,,Isten szolgájáról'' beszél, a meghívásáról (Iz 42; vízkereszt utáni vasárnap); a második ének (Iz 49,1-6) küldetése nehézségeit ábrázolja; a harmadik (a mai olvasmány) tökéletes tanítványnak és hű prófétának mutatja, ki nem fél ellentmondástól, üldöztetéstôl, amíg Istent maga mellett tudja (vö. szentlecke). Válaszos zsoltár / Zsolt 22(21),8-9.17-18.19-20.23-24 Panasz és könyörgés Szentleckéhez / Fil 2,6-11 Isten Fia szolgává lett, engedelmesen Atyja akarata szerint, de még evilág hatalmának is alávetette magát. Életének egész a kereszthalálig való átadásában mutatta ki nagyságát. Ezért fölmagasztalta Isten Kyrios-szá, hatalmak, idôk és világok fölött való Úrrá. (2,6-8: Kol 1,15-20; Jn 1,1-2; Mt 26,39-40; Róm 5,19 # 2,9-11: Róm 1,4; Iz 45,23) Passióhoz (A év) / Mt 26,14-27,66 vagy Mt 27,11-54 A Jézus szenvedésérôl és föltámadásáról szóló beszámoló, kezdettôl fogva változatlan alakban, lényeges része az evangéliumoknak. Az evangélisták nagy egyezéssel, de itt-ott figyelmet keltô eltérésekkel hagyták ránk. Isteni méltósággal viseli Jézus a legmélyebb megaláztatást, melyben tragikusan összefog ellene emberi aljasság, gyűlölet és gôg, butaság és hitványság. Jézus a halálba megy, mert itt az Ô ,,ideje'', az ,,órája'' (26,18): nem Júdás adja Ôt át, hanem szeretô Atyja. Ô magát szolgáltatja ki: az utolsó vacsorán feláldozott Testét adja övéinek, mint az Élet Kenyerét, kiöntött Vérét, mint az Újszövetség jelét. A töprengô észnek mindez titok; ami csak ezután jön, az is, mind: Jézus utolsó kiáltásáig a kereszten és föltámadásáig: csak a félô-tisztelô hit láthat bele... (Mk 14,10- 15,47; Lk 22,3-23,56; Jn 13,21-30; 1Kor 11,22-25; Jn 13,36-38; 18,1- 19,42) Passióhoz (B év) / Mk 14,1-15,47 vagy Mk 15,1-39 Jézus szenvedésének Sz Márk evangéliumában központi jelentôsége van: ez a csúcspont, ahol kinyilvánul, amit az egész evangéliumon keresztül fátyol takart: hogy Jézus a Messiás-Király, Isten Fia, szóban és tettben hatalmas; Ô ,,Isten-szolgája'', mindhalálig engedelmes Atyjának. Jézus ellenségei mitsem kezdhetnek ellene, míg Ô nem akarja. Ômaga határozza meg döntô szavával az elfogatás percét is (14,41-42). Ô ad jelt a halálos ítéletre, mialatt gyôzelmét hirdeti (14,61-62), és öntudattal, szabadon hal meg (15,37). Népe nem ismerte el, tanítványai nem értették meg. Az egyetlen, aki Sz Márk evangéliumában Isten Fiának nevezi, egy pogány százados: mikor Jézust meghalni látja, így kiált: ,,Valóban, ez az ember Isten Fia volt!'' Passióhoz (C év) / Lk 22,14-23,56 vagy Lk 23,1-49 Az utolsó vacsora nemcsak a szenvedéstörténet bevezetôjéül szolgál. Itt ad Jézus örök érvényű magyarázatot szenvedésére és halálára: ,,értetek!'' (Lk 22, 19). Lukács a szenvedésben mellôz több nyers részletet, melyet Márknál és Máténál megtalálni. De marad a kereszt véres valósága, és az evangélista azon van, hogy rejtett fényeket mutasson föl, melyek a kínok éjébe bevilágítanak. Szenvedésében Jézust az alázatos engedelmesség és szolgáló szeretet mintájául mutatja: hűséges tanújául az irgalmas, megbocsátó isteni szeretetnek. Szeretô engedelmesség, irgalmas szeretet: ennek keresztjén halt meg Jézus. Szentségre várva Áldozatos önátadás csak úgy lehetséges, ha szeretetbôl és derűsen történik: ,,A világ ismerje meg, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, ahogy megbízott az Atya.'' (Jn 14,31) Elmélkedés Keresztút. A penitencia királya Teljes bíbordíszben, koronával fején, jogarral kezében, kísérettel lép föl s vonul el a keresztúton a penitencia királya. Aki ezt megérti, sírni kezd, -- aki elindul nyomában nem gyôzi tisztára mosni lelkét. Jézus alázatba s szenvedésbe öltözve eleget tesz bűneinkért; mélyebben fölfogva bűneimért. Mert akit a penitencia kegyelme megérint, annak szemei elôtt a passió izgalmas jeleneteinek alakjai szétfoszlanak, a zaj elcsitul, Jeruzsálem környéke puszta lesz, a két lator keresztje eltűnik s a lélek magára marad Jézusával. Keresztje elôtt térdelek, vérének csepegését hallom, összes kínja lelkemre borul; megnyitja ajkait s kérdi: ,,Ember, mit tettél?'' S öntudatom feleli s az egész világnak kiáltja: Vétkeztem! Bűneimet senkivel meg nem oszthatom, értük mások könnyeit föl nem ajánlom; hisz úgy állok itt, mintha az egész világban én magam volnék, mintha nem volna anyám, atyám, barátom! Ezek tényleg most számba nem kerülnek; mert nekem, nekem magamnak kell penitenciát tartanom! De a penitencia érzése tüzesebb s mélyebb; azt az az öntudat, hogy vétkeztem, nem jellemzi eléggé. Jézus, miután kérdôre vont, magára veszi bűneimet; megrémülve kérdezem: Mit akarsz Uram? Hová mégysz? ,,Kereszthalálba'', feleli. Én voltam a bűnös, de a penitenciát az Úr Jézus tartotta meg helyettem s meghalt értem. Értem halt meg. Ne mondd, hogy sokakért halt meg. Minden virág a földön azt mondhatja: A nap értem van az égen. Belôle, általa élek. Úgy az Úr Jézus értem szenved; értem gyullad ki a lelke vérvörösen. S azt mondják a szentek: Értem, értem halt meg, ezt mondja a Szent Szűz a maga módja szerint; ezt mondom én is: Értem, értem szenved; úgy szeret, hogy értem halt meg. Ah, Istenem, van-e melegebb, feneketlenebb mélység, mint ez az igazság: Értem halt meg az Úr! Erôszakos, szenvedélyes bánattá válik szeretetem, ha hozzágondolom, hogy hol volnék nélküle. Bűnben születtem, s ha jogról van szó, nincs a kegyelemre nagyobb jogom, mint a kannibál négereknek! Örvénybôl, pokolból emel ki minket Jézus Megváltó szeretete. Ha az Úr nem könyörül rajtunk, ,,lettünk volna mint Szodoma, és hasonlók volnánk Gomorrához'' (Iz 1,9). Azért karolják át a keresztet bűnösök és szentek. Nem, nem szentek; itt nincsenek szentek; a kereszt alatt a ragyogó szentek is mind-mind elkárhozandó lelkek. Az ô kegyelmébôl lettek szentek, lettek bűnbánó, lettek szeretô lelkek! A kereszt alatt megszállja ôket is méltatlanságuk érzete, nem találják helyüket. Zsákba öltöznek Jolánta, Margit, Kinga, Erzsébet; penitenciát tartanak és sírnak! Mindnyájan lelkek vagyunk, kikhez lehajolt a keresztrefeszítettnek kegyelme s fölemelt minket. (Prohászka: ÖM, 7:341; 88) + Imádságra jövök Nem imádkoznám, ha nem hinnék. De ha igazi lenne a hitem, ezt a lelket megtisztítanám, amelyen át az Isten néz reám: öklömmel ütném mellem, könnyekben ázna két orcám, reszketne hitvány testem, az arcom lenne halovány. Borulnék Lábai elôtt a földre; két szemem árját öntve rájuk, bomolt hajammal törülgetném. A Fa tövéhez hullanék, míg függ Keresztjén és sírni, esdeni, ölelni meg nem szűnnék, míg könyörülne Ô, a Fönség! De most, de most, ha imát mondok, gyakran tornácon kinn bolyongok... Eszem jár kamaton, vagy csúf gondolaton mit kimondani is szégyellek!... Jaj én hitem! jaj hol van?! Vélnéd-e Jónás a vad viharban így imádkozott? A három ifjú tűzlángok között? Vagy igen: képmásom, ki Véled együtt haldokol az oldalodnál, az a volt lator...? Imádkozván járuljunk mennyek udvarába, hol csillag- trónján ül a Királyok Királya. Körötte számtalan kimondhatatlan fönség: az áldott lelkek égi serege! Mily tisztelet, mily félelem, milyen alázat kell hozzá, ha e féreg elômászik a mocsarából! Hogy' rettegne, esengene! mily megalázott, izgatott, mily végtelen összeszedett lehetne a nyomorult kis emberke: Határtalan Fölséggel néz szembe, -- míg megcsap, -éget tűz lehelete: az angyal-óriások az Istent körben állják ott, s a szentek, szentek gyülekezete! (Sz Jeromos) + Gloria, laus et honor [Glória, hódolat árja] Glória, hódolat árja, Királyunk Krisztus, eléd fut, néked a gyermeki kar kezdte Hozsánna dalát! Izraelen te király, Dávid fia, várt, hires, áldott, jössz ime Úr neviben, áldva te jössz ma, Király! Mind magasok, az egekbeli angyal, zengve magasztal, és a halandó lent, bármi teremtve vagyon. Pálmadiszű lombokkal jött ki eléd a zsidó nép, dallal esengve mi is: nép szive árad Eléd! Ott a halálba menônek hála dicsérete szólt, itt mi a trónon-ülôt zengjük öröm-repesôn. Ôk kedvedre valának; szíveld, Uram, ezt a hadunk is! Szent kegyes Úr! jóság mind a szivedre talál. Ôket a vérbe' rokonság vitte magasba: Tehozzád. ,,Átmenet'' ez: Húsvét! Vérbe leszünk mi tiéd! Átmenet: itt a világot gyôzve, az égi dicsôre! Jámbor erény kiragad, gyatra bünökbül emel! ,,Gyermeki'' mind bűnnek, ,,haladott kort'' érve erényben: így taniták az Atyák; életutunk legyen ez! El ne fajúljunk ôsök-atyák lelkétül e földön: hajts, kegyelem, minket, járjon utánuk e nép! Légy, Uram, én ,,lovasom''! Vigyelek, hű szürke igásod! Jussunk ketten együtt Isteni Városodig! (Orleans-i Teodulf) (Virágvasárnapi körmenet-himnusz mindmáig; az utolsó disztichonát kb. 1600 óta elhagyta a liturgia, bájos-naiv középkori jelképével, mely ,,mosolykeltô''.) ======================================================================== A,B,C ÉV NAGYCSÜTÖRTÖK: KRIZMASZENTELÉSI MISE 1: Fölkent engem az Úr, hogy örömhírt vigyek az egyszerű embereknek, és megvigasztaljam ôket szomorúságukban az öröm olajával. S: Krisztus Vére által lettünk Isten országának népe, és részesedtünk az Ô papságában. E: Beteljesedik Izajás jövendölése a Messiásról: az Úr Lelke eltölti Ôt, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek. Nagycsütörtökön, a Nagy Húsvét kezdete elôtti napon délelôtt a püspöki templomokban a szentségi olajokat szentelik: krizmát a keresztség utáni fölkenésre, bérmálásra, püspök- és pap-szentelésre, templom és oltár fölavatására. A hitújoncok (katekumenok) olaját keresztséghez, a betegek olaját a betegek kenetéhez. Elsô olvasmányhoz / Iz 61,1-3.6.8-9 Jótékony hatásáért a Szentírásban az olaj a lelki egészség, öröm, a Lélek erejének, a békés boldogságnak képe (Zsolt 45,8; 23,5; 104,15; Iz 61,3). Az ótörvényben fôleg királyokat és papokat kentek föl. Válaszos zsoltár / Zsolt 89(88),21-22.25 és 27 A hű és kegyes Isten Szentleckéhez / Jel 1,5-8 Jézus tanítványai Uruktól kapták nemcsak nevüket: ,,keresztények'', Christiani = ,,Fölkenthez tartozók'', hanem a Lélek kenetét is (2Kor 1,21-22; 1Jn 2,20-27). Krisztus Lelkét fogadták és részesednek az Ô királyi papságában. Evangéliumhoz / Lk 4,16-21 A ,,Fölkent'' (= Krisztus, Messiás) a világvégre várt Megváltó címe. Jézus magára vonatkoztatta Izajást (61,1-2: ,,Az Úr Lelke én rajtam, azért fölkent engem az Úr'', e mise elsô olvasmánya), mikor a názáreti zsinagógában fölolvasta Izajás e szakaszát. ======================================================================== A,B,C ÉV A HÚSVÉTI SZENT HÁROMNAP A MI URUNK KÍNSZENVEDÉSE, HALÁLA ÉS FÖLTÁMADÁSA NAGYCSÜTÖRTÖK: AZ UTOLSÓ VACSORA SZENTMISÉJE Az ünnepben ez a három szent nap hatásában egyetlen napot jelent. E napokon Jézus ,,fölemeltetésének, az Atyához menetelének'' titkát éljük át. -- Jézus utolsó vacsorája tanítványaival, kereszthalála és harmadnapon való föltámadása egyetlen fölfoghatatlan valóság. -- Isten szereti az embert, szereti még akkor is, ha errôl az ember nem is tud, ha nem is akarja. Isten megmenti az emberiséget örökkévaló és emberré- lett Fiának föláldozásával! 1: A húsvéti báránylakoma emlékeztesse a választott népet: hogyan szabadította ki Isten ôseiket az egyiptomi rabságból! S: A szentmiseáldozat: Krisztus keresztáldozatának megújítása. E: Mindhalálig szerette övéit. Elsô olvasmányhoz / 2Mz 12,1-8.11-14 A pászka-ünnep ôsrégi pásztorünnep volt. Izrael a kovásztalan kenyér ünnepével ekkor ünnepelte az Egyiptomból való kivonulás emlékét. Minden nemzedék újra átélte a szolgaságból való szabadulás élményét, mikor a föláldozott bárányt fogyasztották. Megemlékezvén Isten szabadító tettérôl, új meg új erôre kap a remény egy még nagyobb, végleges üdvözülés felé. (2Mz 12,21-28; 5Mz 16,1-8) Válaszos zsoltár / Zsolt 116(114-115),12-13.15-16.17-18 Hála a szabadulásért Szentleckéhez / 1Kor 11,23-26 Az Újszövetség négy helye tudósít Jézus utolsó vacsorájáról: Mt 26, Mk 14, Lk 22, 1Kor 11. Lényegében azonosak e beszámolók: a kis eltérések fôleg különféle helyi liturgikus gyakorlatból erednek. E vacsorával Jézus betöltötte és teljesítette az Ószövetség nagy elôképeit és ígéreteit. A húsvéti lakomának új, végleges értelmet és tartalmat adott. Ômaga Isten szolgája, aki életét adja sokak bűnéért (Iz 53,4-5; 42,6); Ô a föláldozott Bárány, vérével új szövetséget alapít (2Mz 24,8; Jer 31, 31-34). E lakomában való részesülés: egység Krisztussal az Ô halálában és megdicsôülésében; egység mindazokkal, kik egyazon kenyeret eszik és kikért Krisztus meghalt. Evangéliumhoz / Jn 13,1-15 Jézus szabadon és tudatosan megy elébe ,,órájának''. Az evangélista Jézus útját ezzel fejezi ki: ,,Mindvégig szerette ôket.'' Élete végéig, s azon túl: a föltámadásig, isteni és emberi lehetôségei szerint. Isteni nagysága éppen megalázódásában tűnik ki, lábmosástól a keresztig. A lábmosás is, mint a vacsora, elôvétele és ábrázolása annak, ami a kereszten történik: szolgáló szeretet, halálig odaadás. A szeretet Jézusnak és az Ô Egyházának élettörvénye. (13,1: Jn 2,4; 7,30; 8,20; 12,23; 17,1 # 13,13-15: Mt 23,8-12; Lk 22,24-30; Fil 2,5.8) Szentségre várva Az Isten Báránya magára vette a világ bűneit, és értünk föláldozta magát. ,,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!'' -- Krisztus szeretete sürget, hogy szolgáljuk, segítsük egymást. Elmélkedés (A év) Jézus alázata és áldozata Íme, Jézus tanítványainak lábainál; ha nem szeretne, nem volna oly alázatos, és viszont, ha nem volna oly alázatos, nem tudna úgy szeretni. Félre a sivár, köves, rideg lelkülettel; úgy akarok szeretni, hogy testvéreim lábait is megcsókolom. Látja maga elôtt a húsvéti bárányt, és lelki szemei elôtt egy rettenetes éjnek prespektívája nyílik, mikor a kétmilliónyi zsidó nép menekült éjjel; mögötte Fáraó serege, elôtte a tenger s a puszta, és egy nagy imádkozó ember, a 80 éves Mózes ráüt botjával a tengerre, és az szétválik, hogy utat nyisson Izraelnek s eltemesse Fáraót. -- Ez csak elôkép; a valóság pedig az, hogy a bűn éjében örök sírja felé rohan az emberiség, de eléje áll az Isten fia s botjával, keresztjével a boldogulás útjait nyitja és a poklot csukja; e nagy menekülésnek emlékére van az új áldozat, a szentmise. Szabadulásunk emléke, örök sírunk s kárhozatunk záródásának szent jele; fölövezve, útra készen, bottal kezünkben, jelezvén ezzel a lélekkészséget az Úr szolgálatára: akarunk benne résztvenni. Mindnyájunknak meg kellett volna halni bűneinkért; senki elégtételét nem fogadta volna el az Úr; de Jézust rendelte, hogy áldozata által mindnyájunknak irgalmazzon. Hiszem, Uram s örvendek; de kérdem: Miért akartad így? A felelet ez: Valamint a teremtésben kinyilatkoztatta magát az Úr, s hegyei s tengerei, virágai és örvényei hirdetik nagyságát: úgy Jézus édes, majd érdes és hôsies szeretetű életében -- e mély, magas, nagystílú erkölcsi teremtésben, -- újra kinyilatkoztatta magát, most inkább erkölcsi tulajdonságait, azt, hogy mily szent, igazságos s irgalmas; le akarta szíveinket foglalni és az emberiséget e mély életáramba terelni. -- Így nézem Jézust s imádandó áldozatát. Térdenállva nézem s hálát adok, én, ki általa élek. ,,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.'' Szenvedésemnek, áldozatomnak titokzatos megújítását megmutattam nektek; magamat, életemet, lelkemet rejtem a kenyérbe, véremet és szívem tüzét a borba. Ott hódolok, engesztelek, imádkozom értetek; mutassátok be e nagy kincset az Úrnak s vegyétek magatokhoz. Szeretetem és érdemem Istennél célt nem téveszt; tiszteletem mérve szerint meghallgat; jöjjetek tehát ti is; ajánljátok általam szívetek gondját, baját, bűnét s ínségét Isten kegyelmébe. ,,Az én emlékezetem'' lesz biztosítástok és vigaszotok. -- Nincs is azóta más áldozat a földön; annál inkább mutatjuk be ezt millió oltáron; tartsuk nagyra; használjuk; Jézust megvigasztaljuk, Istent megengeszteljük, önmagunkat gazdagítjuk vele. (Prohászka: ÖM, 7:293; 32) + Elmélkedés (B év) Urunk kínszenvedésérôl Hogy kitárjak, galambszárnyat ki ad? S lelkem röpüljön? Szent Kereszt, hogy drága fádat érje el s ott megüljön... Hol Jézus van, összezúztan Világ édes óhaja! Függ fenn Isten; s botrány itt lenn: csak gyalázás, -- azt hallja! Szívem, szállj ki! Jézus, tárd ki Szerelmed nagy telijét! Örvényébe vonzz, a mélybe, szent Sebidhez, rejtekért! A fönséges barlang-éjhez: kínjaidhoz béfogadj! Itt ha élnék, nyugtot érnék: tűnik nyomor, elsorvad! Én Istenem, én szerelmem! Te kinlódsz-e helyettem? Méltatlanért kiontva vért Jézus, függsz-e kereszten?! Én: a lator -- kiért lakol, Jézus bitó magasán! Sok vétkimen itt halsz ingyen, Élet! -- magad átadván! Érek annyit, Jézus, mennyit szíved rám költ, túlbecsül?! Jaj, mért élek, kábult lélek, rongy a szív, ha nem hevül! Áldott légyen nagy Szerelem, Szív! Gyôztes minden fölött! Óh mily erôs! Halálon gyôz, kinél fegyver: mint-ködök! Megteremtett, újramentett Nagy Szeretet elveszôt! Égig lángolsz! Szív-tűz, már hozz e fagyosra tűzesôt! Tedd: valóban szív föllobban; add, hogy égôn szeressek! Beléd tűnjek, élni szűnjek, s Véled, Jézus, élhessek! (Késô középkori ismeretlen szerzô) + ,,Ez az én testem'' E titok értésére ész nem elég, inspirált ész kell hozzá, mely szeret. Jézus megtette, mert szeretett. A szeretet alkotó erô; akaratot nagyra ez inspirál. Teremtett világot, mert szeretett; új világot teremt ismét, mert szeret. Ez a szeretet inspirál a hitre; aki tud szeretni, az tud hinni; ,,Nos credidimus caritati'' [Hittünk a Szeretetnek]! Minden kérdésemre csak a nagy szeretet felelhet. Van-e Megváltónk? Isten-e Krisztus? Megbocsát-e? Lehet-e lélekért meghalni? Lehet-e hitet mindennél jobban szeretni? Lehet-e végtelenül gyűlölni (pokol)? A szeretet ért hozzá; szeretet nélkül e kérdésekhez nincs kulcs. Hiszesz-e a karácsonyban? Ha igen, hihetsz a húsvétban; és ha abban hiszesz, miért kételkednél a szeretet szentségében?! (Prohászka: ÖM, 7:294; 33) + Elmélkedés (C év) ,,Ez az én vérem'' Jézus szent vére örök ifjú erô, mert isteni vér; a vértôl függ az életenergia, a temperamentum, a típus. ,,A lélek a vérben van''. Ez az a regeneráló, fölfrissítô, fölüdítô erô. E vér éltetô erejétôl van a kereszténységben és a krisztusi lelkekben a szűzies, tiszta ifjúság üdesége s az a kimeríthetlen termékenység; sem credóján, sem evangéliumán, sem tanán, sem törvényein, sem életén nem venni észre az öregség nyomát. Ez a vér adja a szentek lendületét és izzó érzelmeit. Ez a vér bátorrá tesz; nem éri be vele, hogy legyen, hanem terjeszkedni, hódítani akar; ,,bátorságra, merészségre nevel'' (Tertullian); a rossz ellen e vér erejében küzdök s biztosan gyôzök, mert 1. az aktuális szeretet érzelmeivel árasztja el lelkemet; egész valóm érzi, hogy Krisztus szeret, édes, tapadó szeretettel; elsô szentáldozásomtól, ifjúságom extázisain, meglett korom gyakorlati áldozásain át nagy útiköltségemig érzem ezt. Szeretem és bírom; átkarolom, el nem eresztem, s vele bírom vívmányaim aranybulláját s az örök élet testamentumát. 2. Legyôzöm a rosszat örömmel; az örvendezô léleknek nincsenek nehézségei; az öröm a gyôzelem záloga; még meghalni is tudunk vele; a halál sötétségében is biztos utat nyit nekünk: Proficiscere anima christiana [Utazzál el keresztény lélek]... Menj még a halálba is bizalommal, keresztény lélek! Szeretettel s örömmel gyôzöm le nehézségeimet. Sziénai Sz Katalin vérpadra kísért egy lovagot s fejét igazította a bárd alá; azután eléje térdelt s fölfogta kötényében a levágott fejet. ,,Valami szenvedélyesen édes szeretet fogott el, -- írja gyóntatójának, -- mikor a kivégzettnek a vére fröccsent rám és folyt végig rajtam, mert arra gondoltam, hogy más valaki úgy szeretett, hogy önként ontotta vérét értem.'' -- A szentáldozás egyre szemeim elé állítja azt a más valakit, aki úgy szeret, hogy vérét ontja, vérében mossa meg lelkemet. ,,Ó vér és tűz, ó véres tűz, ó tüzes vér!'' (Prohászka: ÖM, 7:295-296; 34) + Szentáldozással annak a testébe változunk át, aki átvette megtestesülve a mi testünket. (Nagy Sz Leó) ======================================================================== A,B,C ÉV NAGYPÉNTEK 1: A Megváltó a mi gonoszságainkért szenvedett. S: Krisztus engedelmes volt a halálig. Ezzel üdvösséget szerzett mindazoknak, akik az Ô szavát követik. E: Passió: Jézus Krisztus kínszenvedésének története. ,,A szent húsvéti eseményben az Úr Krisztus megváltotta az embert, és tökéletes módon tisztelte Istent. Halálával legyôzte halálunkat, föltámadásával újjáteremtette az életet. Az Úr szenvedésének, halottaiból föltámadásának három napja ezért az egész egyházi év csúcspontja.'' (Római misekönyv) I. rész: Az Ige Istentisztelete Elsô olvasmányhoz / Iz 52,13-53,12 Az ,,Isten szolgájáról'' szóló 4. ének Isten szavával kezdôdik, és párbeszédben folytatódik a nép (népek) és a próféta között. Isten második megszólalása zárja az éneket. -- Ki hinné és értené, hogy Isten terve teljesült, hatalma kinyilvánult a Szolga szenvedésében? A szenvedés útja Izrael népének történetére és Jeremiás megpróbáltatásaira emlékeztet. De teljes értelmében csak azóta értjük meg e prófétai éneket, mióta Krisztusban minden beteljesedett. Ô a fájdalmak embere, Ô viselte mindnyájunk bűne terhét és Ô vezekelte le. Halála út volt a fölemelkedéshez, és nekünk üdvösséget, életet hozott. Válaszos zsoltár / Zsolt 31(30),2 és 6.12-13.15-16.17 és 25 Panasz és bizalom Szentleckéhez / Zsid 4,14-16;5,7-9 Jézusban oly fôpapunk van, akiben bízhatunk. Egyedülálló méltóságának alapja, hogy Ô az Isten Fia. Egyben egy Ô közülünk! Megtanulta gyöngeségünket, velünk tud érezni! Bár bűntelen volt, bűneinket méltón törleszthette mint egy közülünk. Egy személyben Áldozat és áldozó Pap. És mert kereszthalála után Istennel közvetlen egyesült (mint ember is), -- emberi fôpapunkként közbenjárhat értünk. (Zsid 7,1-10) Passióhoz / Jn 18,1-19,42 A szenvedés-történet több merô közlésnél: értelmezés és üzenet is, nemcsak azt mondja, ami történt, hanem azt is: miért és mi végre történt. Sz János evangéliuma az elôzôknél (l. Virágvasárnap) még tisztábban mutatja, hogy Jézus teljes tudattal, önként adta át magát a halálra. Fensôbbségesen áll vádlói és bírái elé. Senki el nem ragadhatja tôle életét, Ô maga adja át. János értesítése szerint épp azon órában hal meg, mikor a Templomban húsvéti áldozatul leölik a bárányokat. Ô az igazi húsvéti Bárány, Vérével fizet mindnyájunk megváltásáért. (Mt 26,3-27,61; Mk 14,26-15,47; Lk 22,39-23,56) II. rész: Hódolat a Szent Kereszt elôtt III. rész: Szentáldozás Szentségre várva Ott állunk Jézus keresztjénél, mint Mária és János, tanúi vagyunk az Ô halál-áldozatának. ,,Valahányszor e Kenyeret eszitek, és e kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, míg újra el nem jô.'' (1Kor 11,26) Elmélkedés (A év) Én lelkem szeretôje, mily nagy változást látok benned! Akinek mennyországban angyalok udvarolnak, akit e földön a szent apostolok tisztelnek, most a Kálvárián latrok között függesz! A bűnösök helyén, bűnösök között, bűnösök kínjával gyaláztatol! Elvesztéd életedet, hogy mi éljünk; elvesztéd emberek elôtt tisztességedet, hogy megnyerjed Isten elôtt mi böcsületünket! Óh áldott kereszt, azelôtt gyalázatos voltál, de azóta, hogy Krisztus testét illetéd, királyok koronáján és minden szentek homlokán fényeskedel! Igazán, te vagy ama drága fa, melynek magassága felséges, levele szépséges, gyümölcse édességes... Óh keresztfára magasztalt áldott Jézus, mivel azt fogadád, hogy mindeneket hozzád vonzasz, mikor fölemeltetel földrôl, vond íme hozzád a mi akaratunkat, hogy kiálthassuk Szent Pállal: Én is Krisztussal megfeszültem a világi kívánságoknak. (Pázmány: Nagypéntek 1. beszéd) + Keresztfa köszöntése (Crux benedicta nitet) Tündököl áldva Kereszt, min testben az Ég Ura függött, S mosta piros vérrel, mosta le rút sebeink'. Szent Szive lángja tüzelte halálig: im áldozat értünk! Bárány farkastól elragadá juhait. Átszegzett keze áld: vésztôl megváltja világot; szünteti holtával gyászra-halálba menést! Kéz: ez a vérzô, átszögezett, -- ez a Kéz volt: Pétert menti haláltól, Pált ragad el bünibôl. Drága nemes Fa, te oly termô, dús élet-adó vagy! mert szent ágadon uj égi gyümölcs pirosul! Illata tölti világot, holtat a sírból elôhív, kezdenek uj éltet, kiknek a napja letűnt. Nyár tüze nem perzsel hűs lombja alatt eme Fának. Hold se fagyaszt éjjel, délben a Nap se fulaszt. Vízfolyamok partján csillogsz harmattal üdítve hintesz; s új Koszorú drága virága diszít... Szôlôfürtje futott ágadra, s e fürtbôl édes-mámoritón csordul a bor pirosa... (Venantius Fortunatus) + Elmélkedés (B év) Urunk kínszenvedésérôl Szeretet hű Szívednek mily nagy tôrt fölállít! Emberért, hogy meghalnál; Téged arra lázít. Tetszetôs csalétke is szerelmeddel játszik: lelkeket kapsz, végig ha elmégy: Keresztfáig! Jól látod a horgot, cselt; nincs titok elôtted. Ám döfése, mély sebe nem bánt, meg se döbbent... Sôt még inkább vonzó lett: adhatsz véle többet! Mert csalétek: Áldozat! -- vonzza szeretôket! Így énértem: nyomorért! -- csak mert úgy szerettél, vad haláltól kíntövist, tudva, szívre vettél! Áldozatként Atyádnak magad odavetvén önvéredben mostál meg; hull szennyemre szent Vér! Óh te ember! Krisztus szent-ajándéka kínját mért nem hordod szem elôtt, szívbe mért ne írnád!? Azzal tépett hálót szét, rabló nép amit hányt, azzal gazdagít Urad s árad minden kincs rád... Tulajdon szent Testivel, ha lankadtál, éltet. Csordult piros Véribe, szennytôl megmos téged. Végre édes hű Szíve tárul lándzsa-tépett! hogy már észre vedd, szegény, hogy szeret-becézget... Óh mily frissítô fürdôt, édes étket leltünk! Méltón véve Téged -- menny-táró kulcsod nyerjük. Kiket felüdítsz vele: -- egy munka se terhük! ,,Egyhangúnak'' únja bár szív, a gyáva, petyhüdt. Gyáva lélek nemigen veszi föl, fontolja, mért is tépte föl szívét Krisztus, elénk dobva! Kereszt szárnya kitárva! -- S az néz unalomba': hogy üdít, ont vért e Szív, s nyújtja, rád unszolja... Valahányszor hívogatsz, fölpiroslik Véred: jámbor lélek annyiszor Hozzád tapad, éled. Mint a sólyom: éhesen piros húsod-véred' nyeldesi... Sír boldogan! Csak Jézusból élhet! (Sz Bonaventura himnusza) + Mi dolog ez, édes Üdvözítôm? Sírva, kiáltva, imádkozva, fejed hajtva adod ki lelkedet? Óh végtelen szeretet! Óh böcsülhetetlen kegyelmesség! Nem sirattad, Uram, nem sirattad magadat, hanem az én sok bűneimet; nem kesergetted kínszenvedéseidet, hanem az én gonoszságaimat. És mivel születésedben nem volt bölcsôd, életedben nem volt házad, halálod óráján sincsen inged; hanem ágyad a kemény keresztfa, vánkosid a vasszegek, függönyöd az egek. Semmi kedves könnyebbséget nem kerestél testednek; hanem csak Istenhez kiáltottál, csak könyörgöttél és fejed meghajtván, igaz engedelmességgel, az Isten akaratjára kibocsátád lelkedet. -- Ezt kell a keresztyén embernek halála óráján követni, életében keresni: nem a test kedvét, nem a világon kapdosni, hanem Istenhez folyamodni, bűnünk bocsánatját sírással Tôle kérni, az Ô szent akaratjához mindeneket alkalmazni. -- Én kemény szívem! Látod-é mint béestek szent szemei, megkékültek szép orcái, megmerevedtek hideg tetemi,... lábbal tapodtatik földre folyt szent Vére? Folyjatok én szemem könnyhullatási, ha vérrel folynak a Krisztus sebeinek forrási. (Pázmány: Nagypéntek 1. beszéd) + Elmélkedés (C év) A keresztfa alatt Ott állok magamban... az Isten végtelen szeretetének igézetében; lelkemet elfogja a könyörület s az imádás mély érzése, szemembe könny gyűl; lehajtanám fejemet, de a kereszt vonz, késztet, hogy nézzek rá; mert ,,rám néznek és sírnak...'', ígéri. Mit adtunk neked, Uram, neked, kit szeretnünk s imádnunk kellett volna. Eljöttél s barlangba szorultál; körülnéztél s Egyiptomba futottál; álruhában járó, faragó ács voltál. Egyszer indultunk eléd pálmaágakkal, s te sírtál; egyszer bíztad magad ránk, s Barabbást választottuk; egyszer akartunk koszorút kötni neked, s tövisbôl kötöttük; egy arcképedet vettük, s az ,,Ecce homo'' [Íme az ember] arca maradt ránk; egyszer tűnt föl, hogy anyád is van, s íme, fájdalmas anya lett belôle; egyszer kértél inni, s ecetet nyújtottunk. Ó, ki hitte volna, hogy ez legyen köztünk sorsod, hogy ilyen legyen utad. S most függsz itt, mint megfagyott imádság, mint megkövült, kiáltó szó. Kitárt karokkal s nyílt ajkkal kiáltasz irgalomért. Sok hegyen imádkoztál; de az ezen hegyen végzett imád az örök ,,interpellatio'' kiáltása. A végtelen nagy Isten bús haragjának éjjelében megfagyott ajkadon a fohász. Nagy, szent az Úr, ki önfiának sem kegyelmezett...! Mily rémséges fölségben hirdeti ezt a kereszt! Emberek, féljétek az Istent s szeressétek Krisztust. Ezt kiáltja ô felétek, kiáltja a végkimerülésig. Ó, ha valamikor, hát ma halljátok meg szavát; esd, hogy kíméljétek s becsüljétek meg lelketeket. Mélységesen meghat e meztelen alakon az az egyetlen ,,dísz'', a töviskoszorú. Kiindult mint jegyes, mint hôs, neki tehát koszorú kellett; ô küzdött a koszorúért, s ezt kapta. Dicsôség s szeretet helyett az átok koszorújával koszorúzták... Mily átok: ez a bűn, a pokol, a gyűlölet átka. S ô ezt mind magára hárította, csakhogy minket ne sújtson. -- Winkelried magába döfött néhány ellenséges dárdát; Krisztus pedig koszorúba kötötte az egész világra szóló átkot, hogy fejére vegye. Töviskoszorú, pusztaságban égô csipkebokrunk, végtelenül édes és erôs szeretet tüze lángol benned, serceg, fölcsap... itt is hallom a szózatot: szent a föld, ahol állsz; vesd le lábad saruit! De mennyire szent! S ez a mi Mózesunk nem ellenzi népe megváltásának misszióját, hanem meghajtja töviskoszorús fejét az Isten szent akarata, az áldozat szent törvénye alatt. Csipkebokrunk vagy keresztrefeszített Úr Jézus, halványpirosak, édesek rózsáid, a te szent sebeid, de a keresztfád ugyancsak tövises! Tövis is kell, szépség is kell, hogy a lélek kivirágozzék. Jézus vérének áldása s ereje mély szent titok, ,,mysterium fidei'' [a hit titka]. Uram, csak egy cseppet! Ez a tüzes vér, ez a véres tűz kiéget mérget, kínt, bűnt, halált! Minden cseppje örök tavaszt fakaszt lelkünkben; ez az édes vér szomjat olt! Homlokunkon mint királyi kenet ragyog, mely elôl kitér a bosszú s az öldöklés angyala. Ajkon ez a vér isteni édesség és örök mosoly. Szívben hôsök vére. Mi volnék nélküled, édes isteni vér? Mi volna nemzetségem, ha nem te pezsegnél bennem, s mily átok sötétednék rajtam, ha nem a te véred volna rajtam s testvéreimen? Mikor gyónni megyek, e vérben mosom meg lelkemet; mikor áldozom, ezt veszem, s arcomon piroslik tüze. (Prohászka: ÖM, 7:348; 95) + Kiüresíté Önmagát (,,Szeretsz-e?'') Szolgaformája nem volt csak külruha, ember is volt Ômaga! Istennek hát kínlódnia, eltűrni kellett mindent: szenved, hogy magán tapasztaljon is mindent meg! Kellett, hogy sivatagban éhezzék! Kellett, hogy haláltusán szomjazzék! Kellett halálos holtán elhagyottság. (Fokozva élni mind övéi sorsát!) Mind teljesen átélve, amit legalsóbb teremtménye. ,,Íme az Ember!'' -- igazán! Szenvedése nemcsak haláláé; de egész élete kínok hosszú története. A Szeretet maga, ki megszenved. Szeretet, aki mindent ád, az maga végszükséget lát. Milyen csodás önátadás! Bár a tanítvány legyen legalsó közt, de mégis Ô az, ki aggódva kérdi és epedve: -- ,,Mondd, igazán szeretsz- e?!'' Mert tudja, hol fenyeget a veszély -- a szív is csak beszél; -- de azt is: minden könnyű kíntalan ,,közelítés'': felszín; csalódhat, ingatag... A tanítvány ezt nem érti talán, -- megrendül, sír, erôsködik, hogy ,,szeret igazán''. (Kierkegaard) ======================================================================== A,B,C ÉV NAGYSZOMBAT (A,B,C) Liturgiátlan idô. Jézus valóban meghalt. Leszállott a legmélyebb emberi nyomorúságba, ,,a holtak birodalmába''. Kivette a mi halálunkból a keserűséget. Már tudjuk, Krisztussal való közösségünk túléli a halált. -- Ô a mi életünk és föltámadásunk. Legyen ez látható a jelen életünkben: az örömben, amely reménybôl és szeretetbôl születik. ======================================================================== A,B,C ÉV HÚSVÉTVASÁRNAP: URUNK FELTÁMADÁSÁNAK ÜNNEPE HÚSVÉTÉJ ÜNNEPLÉSE 1: Isten teremtett mindent az égen és a földön. Kezdetben minden jó volt. 2: Ábrahám, Isten parancsára, kész feláldozni egyszülött fiát, az ígéret gyermekét. 3: Isten megmentette népét: épségben átvonultak a tenger közepén, ellenségük pedig elveszett a hullámokban. 4: Örök irgalommal megkönyörül népén az Úr. 5: Az Úr szólítja népét: irgalmasan szövetségre lép velük és megígéri nekik az örök életet. 6: A próféta megtérésre hívja fel Isten népét, hogy az Ô útján az örök világosság fényénél járjon. 7: Isten megígéri, hogy tiszta vizet hint választottaira, és új szívet teremt beléjük. S: A föltámadt Krisztus végleg legyôzi a halált. E: Jézus feltámadása öröm és béke övéinek és a világnak. Mikor Izrael kivonult Egyiptomból, úgy ünnepelte a pászka éjét, az ,,átvonulás éjét'', mint ,,az Úr tiszteletére való virrasztást'' (2Mz 12,42). Az egyháznak egészen új húsvétja van: Krisztus az új, az igazi húsvéti Bárány. Halálával megváltott minket, és igaz szabadságra vezetett, amelynek az Egyiptomból való kivonulás csak elôképe és ígérete volt. Megváltó érkezésére várunk húsvét éjén -- inkább, mint máskor --, ezen a legrégibb és legszentebb vigílián. I. rész: A Fény ünnepe II. rész: Az Ige istentisztelete Elsô olvasmányhoz / 1Mz 1,1-2,2 vagy 1Mz 1,1. 26-31 A világ teremtésérôl szóló írást nem úgy tekintjük, mint valami tudományos értekezést, hanem mint vallásos tanítást Istenrôl, az Isten- teremtette világról, fôleg az emberrôl és annak Istenhez és a világhoz való viszonyáról. A nyelv magasztos, ünnepi, mert az Isten művének tökéletességét kell tükröznie. Nyilvánvaló, hogy középpontjában az ember teremtése áll. Bölcsesség és szeretet által a maga képére alkotta ôt Isten és alávetette neki a teremtett világot. Az engedelmeskedjen az embernek, de az ember kormányozza a világot Isten rendje szerint. Válaszos zsoltár A Teremtô magasztalása / Zsolt 104(103),1-2.5-6.10 és 12.13-14.24 és 35 vagy A hű és jóságos Isten / Zsolt 33(32),4-5.6-7.12-13.20-22 Második olvasmányhoz / 1Mz 22,1-18 vagy 22,1-2.9.10-13.15-18 Az üdvtörténet kezdete Ábrahám meghívása, mely közvetlen neki szól, de ezen túl minden népnek. Ábrahám hitének a legkeményebb próbát kell kiállnia, és ô kész engedelmeskedni. Egyetlen fiát, a szeretett Izsákot kell feláldoznia, pedig az az isteni ígéret hordozója. Isten megkíméli Izsákot, de nem saját egyetlen Fiát: föláldozza Ôt a világ üdvéért. (Jn 3,16; Róm 8,32) Válaszos zsoltár / Zsolt 16(15),5 és 8.9-10.11 A bizalom imája Harmadik olvasmányhoz / 2Mz 14,15-15,1 Az egyiptomi kivonulás úgy él Izrael tudatában, mint a kezdet alapvetô üdvélménye. Egyiptom a szolgaság volt, a Vörös tenger Izrael halála lett volna, ha Isten bele nem avatkozik Izrael sorsába. Sz Pál ,,keresztségnek'' nevezi a tengeren átvonulást, mert elôképe a keresztségnek, amiben mi Krisztussal meghalunk és föltámadunk. A tengertôl való megmentés egyben elôképe Isten világvégi megmentô eljövetelének (Jel 15, 3-4) is. (1Kor 10,1-2) Válaszos zsoltár / 2Mz 15,1-2.3-4.5-6.17-18 Éneket zengjünk Urunk fönségének Negyedik olvasmányhoz / Iz 54,5-14 Mint hajdan Egyiptomban, a babiloni fogságban is Isten népének léte forgott veszélyben. A sújtó ítélet után Isten irgalmazó szeretetébe fogadja az Úr népét. Mert Istennek a népe: ,,elsô szerelmének asszonya'', hiszen már a Sínai hegynél szövetséget kötött népével, eljegyezte magát. Csak ideiglen lökte el elhűtlenült ,,hitvesét''; most azonban, mikor a nép megtért a fogságban, hazahozza és újabb szövetségre lép vele (Oz 2,18-22). -- A vigasztaló szó a rombadôlt Jeruzsálemre utal, de elôre is mutat a jövôbe, az új Jeruzsálemre, Isten megújult népére. Válaszos zsoltár / Zsolt 30(29),2 és 4.5-6.11-13 Hála a megszabadításért Ötödik olvasmányhoz / Iz 55,1-11 A korábbi üdvígéretek (Iz 40-53) szabadulásról, pusztai utazásról, hazatérésrôl szóltak. Izajás (54-55) a meghirdetett üdvösséget új szövetségként említi. Beteljesedése lesz a szövetségnek és ígéretnek, melyeket Isten Dávidnak tett (2Sám 23, 5). Nemcsak alkalmilag segít majd Isten: örök szövetség lesz az (Iz 55,3-5). A néptôl ehhez határozott föltételeket vár el (55,1-3): érezze éhét-szomját, azaz a maga nyomorát, és táruljon ki Isten ajándékára. A 6--7. vers intés: ôszintén keressék Istent, higgyék a szavát. Isten megtartja ígéreteit (2Kor 1,20). Biztosíték erre saját nagysága és szavainak súlya-ereje. Válaszos zsoltár / Iz 12,2-3.4.5-6 Háladal Hatodik olvasmányhoz / Bár 3,9-15.32-4,4 Izrael fennmaradásának titka nem hatalom és gazdagság volt; a hatalmasok tönkrementek, mert nem látták a lényeget. Igaz bölcsességre ember nem jöhet rá; csak Isten ismeri a maga titkát és minden dolgok igazságát. Bölcsességét átadta népének: a tízparancsolattal nyílt meg az emberek értelme. A Sínai törvény azonban Krisztusra utal, kiben megjelent személyesen Isten bölcsessége és hatalma (1Kor 1,23-25). Mindeneknek Ô az Út, az Igazság és az Élet (Jn 14,6). Válaszos zsoltár / Zsolt 19(18),8.9.10.11 Öröm Isten törvényén Hetedik olvasmányhoz / Ez 36,16-28 Jeruzsálem pusztulása után a próféta isteni szót hall, amely megmagyarázza neki a történteket, és felfedi a jövendôt. Isten haragja valójában csak az Ô szeretetének a másik oldala. Isten nem tudja népét magára hagyni, kell hogy az Ô útjára visszahívja, még szigorral is. Ezzel tartozik ,,szent nevének'', amelyet kinyilvánított Sínainál. A nép megszabadítása nemcsak abban áll, hogy honába hazatérhet; belsô megtérés, megújulás is kell. De ez nem áll az ember hatalmában, ezért maga Isten ad majd neki új szívet és új lelket (Jer 32,37-40). Az újjá alkotott néppel új szövetséget fog kötni. Válaszos zsoltár Epedés Isten után / Zsolt 42(41),3.5; 43(42),3.4 vagy Könyörgés megbocsátásért és újjáteremtésért/ Zsolt 51(50),12-13.14- 15.18-19 Szentleckéhez / Róm 6,3-11 Krisztus egyszeri halálával mindenkorra legyôzte a halált, föltámadott: élete isteni élet. Krisztusnak e tettében mi a keresztség által részesedünk: Ôbenne és Ôvele Isten mindent nekünk ajándékozott. De amit kaptunk, azt meg is kell valósítanunk azzal, hogy egyre újra átéljük Krisztus halálát: a hit és engedelmesség ,,igenjében''. Életünk halál és megdicsôülés közti feszültség. Válaszos zsoltár / Zsolt 118(117),1-2.16-17.22-23 Ünnepi háladal Evangéliumhoz (A év) / Mt 28,1-10 Krisztus feltámadásának nem volt más tanúja, csak a húsvétéj csöndje. Ehhez Máté beszámolója hatol legközelebb, de ô is azt írja le, ami közvetlen utána történt. A húsvéti jóhírben a legfontosabb az angyal szava (28,5-7), s aztán magának az Úrnak a találkozása az asszonyokkal (28,10). A ,,halott'', akit keresnek: él! Mindjárt újra maga köré gyűjti tanítványait: ,,testvéreit'' (12,50; Zsolt 22,23). Mindent megbocsátott nekik, ismét magához veszi ôket, ô általuk hirdeti ,,a jövendô népnek'' (Zsolt 22,32), mit cselekedett Isten értünk! Félelem és kitörô öröm: ez a húsvéti események elsô hatása az evangélium szerint (28,8). (Mk 16,1-8; Lk 24,1-10; Jn 20,1) Evangéliumhoz (B év) / Mk 16,1-8 Jézus elfogatása után tanítványai szétfutottak (Mk 14,27-28.50). Nem vártak ôk semmiféle feltámadást! Az asszonyok sem várnak angyali üzenetet, mikor a hét elsô napján hajnalban a sírhoz mennek. Sôt az üres sír megzavarja ôket, és megrémülnek! Ennek az evangéliumi szakasznak a vége éppen nem húsvéti: ,,mert igen nagyon rettegtek!'' Hogy Jézus újra összegyűjti tanítványait, hogy ezek Ôbenne, a Föltámadottban hinni kezdenek, hogy tanúságuk hithez vezette az embereket az elkövetkezô századokon át: ezek Istennek éppoly ,,nagytéteményei'' (magnalia Dei), mint maga a föltámadás (ApCsel 2,11). Evangéliumhoz (C év) / Lk 24,1-12 Kevésbé meghökkentôen, mint Márk, de éppoly világosan tudósít Lukács a tanítványok tanácstalanságáról, hitetlenségérôl húsvét hajnalán. Az asszonyok beszédét üres fecsegésnek tartják. Elsônek Péter szedi össze magát, végére akar járni a dolognak, de csak üres sírt és halotti lepleket talál. Nem volt ez még elég bizonyosság neki a feltámadásról. Visszamegy a házhoz, tele álmélkodással, mi is történhetett -- írja Lukács (24,12). Az ámulatba meghökkenés, riadtság vegyül, korántsem ,,hit'' ez még. Kell, hogy maga Jézus nyissa meg szemeiket. Neki kell a mienket is megnyitnia, különben csak üres talányokat látunk ahelyett, hogy a Föltámadottal találkoznánk. III. rész: Keresztségi ünnep IV. rész: Eucharisztia ünneplése Szentségre várva Föltámadtunk Krisztussal. Megjelent közöttünk, jelen van velünk. Köszönetünk Általa száll az Atyához; Ôt kérjük: tegyen minket is föltámadása hiteles tanúivá! Elmélkedés (A év) Föltámadási himnusz (Salve festa dies, toto venerabilis aero) Üdv neked, ünnepi nap! Minden korok lelkibe' tisztelt! Úr ma pokolt letapos, gyôztesen égbe hatol. Üdv neked, ünnepi nap! Minden korok lelkibe' tisztelt! Ím tavaszúl ki világ: -- kegyelem jele föltüne földön, Fölkel az Úr, s kegye mind visszajön Ôvele most. Úr ma pokolt letapos, gyôztesen égbe hatol. Nézd, diadalmat ül itt Krisztussal, gyászteli poklon szerte liget zöldűl; hajt ki virágba mezô. Üdv neked, ünnepi nap! Minden korok lelkibe' tisztelt! Szűnt pokol és lehuzó törvény: Isten vonul! Ura föltör egébe, Isten elôtt hódol: föld-vizek-éj-Nap-egek! Úr ma pokolt letapos, gyôztesen égbe hatol. Az, Ki keresztre feszült: Úr az Isten mindeneken fönn. Esdi Teremtôjét, s mind a világ leborul. Üdv neked, ünnepi nap! Minden korok lelkibe' tisztelt! (Venantius Fortunatus) (Refrénje arra utal, hogy valószínűleg liturgikus használatra szánták.) + Elmélkedés (B év) Krisztus föltámadása! Kelj föl, siess! Csak 37 óráig van Jézus a sírban; a három nap és három éj ugyancsak összeszorult. Jézus földi élete s a végtelen örökkévalóság közt ez a sötét mesgye vonul; azt is hogy keskenyítette! Siet; korán reggel támad föl. Ô a mi hajnalunk, az örök élet hajnala. Ô a mi ünnepünk; ezt a föltámadást hirdeti minden vasárnapunk! Siess jó nap, ragyogj ránk; hasadj ránk fölséges vasárnap; akár a bűn éje, akár a vigasztalanság éje kurta legyen. Az lesz, ha vasárnapi lelkek leszünk. Jézus lelkével a lelkek vonulnak a sírhoz, kiket a pokol elôtornácából kiszabadított, mint hajnali fényes felhô... költözô lelkek csoportja ezüst szárnyakon. Mily néma zene! Elvonul a föld fölött az örök élet. Jézus örül; a fölszabadulás énekét zengik körülötte a lelkek; ,,Cantemus Domino, gloriose enim magnificatus est!'' [Énekeljetek az Úrnak, mert dicsôségesen fölmagasztaltatott!] Ez az elsô föltámadási processzió! Jézus most szembenéz a halállal, úgy ahogy ô tud nézni, nem passive, hanem pathetice; a diadal páthoszával: halál, -- mondja -- megtörlek, meghaltam, hogy az élet föltámadjon. Ez a sír a te sírod, itt te rothadsz el; én, az élet, föltámadok. Imádandó, szent hatalom, mely a rosszat legyôzi. Akik nem hisznek, azok csak passive, mint áldozatok nézik a halált és viszik a szenvedést. Nálunk nem; nálunk a halál mögött is élet int felénk! Jézusom, életem, erôm, gyôzelmem! Azután Krisztus lelke ismét megeleveníti testét, azzal az erôvel, mellyel a megdicsôült lélek tudja lefoglalni s átváltoztatni az anyagot. A Táboron megmutatta, itt végleg megvalósította. Szépségbe, fénybe öltöztette; átszellemesítette; akaratának hajlítható eszközévé és szervévé változtatta. -- Mit tesz a lélek a hipnózisban, mily irzékenységet, lelkiséget lehel a testbe az extázisban! A megdicsôülésben meg éppen áthatja a testet s abban új energiákat léptet föl. Ezentúl át tud hatni ajtón, kövön; megjelenik, ahol akar; elváltozik úgy, hogy meg nem ismerik. -- Ó fölséges, szép, dicsôséges Jézus, létünk eszménye és példája; szemeidbôl villan ki a megdicsôült élet sugara; te érezted át elôször az örök dicsôséget idegeidben; erôd, szépséged benned vált az örök ifjúság örömévé. Üdvözlégy elsôszülött testvérünk, te újjászülött! A megdicsôült élet után epedünk. Lelkünk valamiképpen átszellemesíti testét, és akkor átéljük a te húsvétedet. Azért akarjuk már most a lélek gyôzelmét kivívni testünk, ösztönösségünk fölött; fegyelmezni akarjuk magunkat; a lélek uralmát akarjuk biztosítani a halandó testben a szép, erôs halhatatlanságért! A föltámadt testnek sajátságai: 1. A fényesség, mellyel a lélek árasztja el a testet. Van fényesség karácsonyéjjel, van a Táboron; az apokalipszis víziói is fényben úsznak; a szentek is szépek és fényesek, például Pazzi Sz Magdolna s a valenciai imádkozó, kinek fényétôl ragyogott éjjel a templom; Jézus leírhatatlan szépségben ragyog. 2. Azért többé nem is szenvedhet; a szenvedés, a szomorúság, keserűség meg nem környékezi. Arca nem esik be, nincs rajta a savanyúság s elégületlenség kifejezése. Ó, hogy szántja s szaggatja a lelket a szenvedély és hervasztja a szenvedés! 3. Gyors, mint a szellem, a tér korlátait nem érzi; az erény útjaira is, azokra a sokszor egyhangú, göröngyös, nehéz utakra részvéttel néz le és biztat: Csak rajta, elôre! Kik sírva vetnek, örvendve aratnak majd! 4. Teste átszellemült. Mily különbség a pocsolya sara s a virág szirma közt; ez át van járva élettel, az meg nem. A lélek egyre jobban járhat át testet, míg végre a test átszellemül tôle. Átszellemülni, magunkra ölteni a szépség, a készség, a fegyelem lelkét! Ezek a föltámadás jellegei. Minél többet belôlük, hogy tűnjék el az ,,állati ember''.(Prohászka: ÖM, 7:360;112) + Elmélkedés (C év) A föltámadott Krisztus új emberiséget hord magában, Istennek végsô, fönséges Igen-jét az új emberhez. -- Bár emberfaj még régiben él, de útja már kifelé a régibôl; bár itt él még a halál világában, de már halálon túl tart útja; bár itt él még a bűnök világában, de már az útja bűnbôl kifelé visz. Az éjtszaka még el nem múlott, de hajnallik már! (Dietrich Bonhoeffer) + Nyilvánvaló igaznak kell lennie, hogy még a szerfölötti makacsokhoz is eljött Krisztus, s hogy Ô megvilágosíta teljességgel minden lelket az Ô fényével, és mindnek közölte az igaz isteni tant az Ô Atyjáról. A világ miden része, minden irányban tanítása fényében ragyog! [E szilárd bibliai tanból következik: A megváltás és tôle a belsô megvilágosítás valami isteni módon minden lélekhez eljut. Több, mint a ,,természeti törvény'' ismerete!] (Sz Atanáz) ======================================================================== A,B,C ÉV HÚSVÉTVASÁRNAP: ÜNNEPI MISE 1: Péter apostol tanúságot tesz, hogy Jézus valóban feltámadt. S1: Az apostol figyelmeztet: a földi dolgok ne tereljék el figyelmünket az égiekrôl. S2: Az apostol felszólít: vessük el a bűn fertôzô kovászát, hogy Krisztusban megújulhassunk. E: Péter és János apostol megérti, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. Kezdet és vég, múlt és jövô él az örök Má-ban, mely a Föltámadotté (Sz Ágoston: ,,aeternum Nunc'', az isteni Most), azé, aki ,,Halott volt és íme él'' (Jel 2,8). A megölt Bárány az Úr, aki eljövendô, hogy befejezze a világ történelmét. -- A Krisztus föltámadása és fenségben való kinyilvánulása közt fut a ,,mi idônk'', a mi utunk. A hit fényében járunk, avagy -- a hit homályában is, de szilárd hittel. Hitünk azok tanúságára támaszkodik, akik látták a Föltámadottat, de az Ô Lelkére is, akit belénk küldött. A körülöttünk levô világ, de a jövendô nemzedékek is azon hitben élnek, amit mi vallunk és tanúsítunk életünkkel. Elsô olvasmányhoz / ApCsel 10,34.37-43 Rövid, tartalmas mondatok foglalják itt össze a Jézusról tett tanúságot. Középpontja a halál és föltámadás üzenete. ,,Isten föltámasztotta Ôt.'' E tanúságban gyökerezik a mi húsvéti hitünk és minden reményünk. Jézus él, itt és most. Isten bírául állította Ôt élôk és holtak fölé. A vádló bíró megváltó is, mert aki hisz benne, élni fog. Annak ,,megbocsáttatnak az ô bűnei''. Válaszos zsoltár / Zsolt 118(117),1-2.16-17.22-23 Köszönet és dicséret Szentleckéhez / Kol 3,1-4 Keresztségünk követelménye: amivé lettünk, az legyünk is, azt éljük is (húvétéji szentlecke: Róm 6,3-11). De a keresztség ígéret is, egyfajta elôleg is: máris a miénk a Föltámadottnak örök, halál- hatalmát megtörô élete, bár még nem ,,nyilvános'', közvetlen érzékelhetô vagy látható. Életünknek a ,,Krisztus napjára'', az újrajövetelére várás ad értelmet és nagyszerűséget. vagy: Szentleckéhez / 1Kor 5,6-8 A húsvéti bárány leölése elôtt a zsidó házakból kivetették a ,,régi kovászt'': mert új, kovásztalan kenyérrel, pászkával ünnepelték a húsvéti lakomát. Az apostol ebbôl veszi hasonlatát: az igazi húsvéti Lakoma maga Krisztus, Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ô a mi új ünnepünk, a mi lakománk. A régi ,,kovász'' (romlás, bűn) tűnjön el ezért az életünkbôl. A húsvét egy új élet kezdetének napja! Evangéliumhoz / Jn 20,1-9 Mit láttak az apostolok Jézus föltámadásából? Két dolgot: az üres sírt és magát a Föltámadottat! Az üres sír ,,jel'' volt, amely értelmet csak akkor nyert, mikor az élô Úrral találkoztak. De a találkozó csak úgy lehetséges, ha kész a szívünk látni és hinni. (Az övék csak a találkozás által vált képessé arra.) A szeretet képesít erre. -- Magdolna nagy reggeli találkozása mellett ugyanezt tanítja az emmauszi vándorok elbeszélése (Lk 24,13-35): az égô szív megérzi az Úr közellétét és megérti az Írások igazát. (Mt 28,1-8; Mk 16,1-8; Lk 24,1- 11) Szentségre várva A Szentség ünneplésében hitünk központi titkát látjuk és halljuk: az Úr halálát és feltámadását. Már most találkozunk Vele személyesen, aki jönni fog fönségben bíróul és boldogítóul. Elmélkedés (A év) Vigasz Emmauszban Mint a pásztortűz foltja a májusi réten, olyan a hitetlen lélek a világban; csúnya, szomorú, fáradt, reménytelen. Íme az emmauszi úton is baktat két ilyen fáradt ember s a világ útjain sok jár ilyen. Hittünk, reméltünk; most nem hiszünk, nem remélünk. Kínjainkkal a szórakozás, a világ felé fordulunk; szeretnôk elfelejteni magunkat. Ez nem az Isten útja. Minket is elfog néha a csüggedés s az unalom s a világhoz fordulunk enyhülésért. Kereshetünk vigaszt a természetben, szórakozásban, jó barátainknál, de azután térjünk ismét vissza Jeruzsálembe, a szent városba; Jézus lesz a mi igazi vigasztalónk. Mily vigaszt találtak volna a tanítványok Emmauszban, ha Jézus nem jön feléjük? Tehát szórakozni Isten akarata szerint, vagyis hogy lelki ruganyosságunkat megóvhassuk; gazdálkodjunk erôinkkel s okosan fejlesszük azokat. Az Úr Jézus csatlakozik hozzájuk s nem ismerték meg ôt s kérdezi ôket: ,,Micsoda beszédek ezek, melyeket egymással váltotok útközben és szomorúak vagytok?'' Jézus lelke a húsvéti reggel örömében úszik, ragyog is, boldog is, de azért nagy részvéttel nézi ezeket a lehangolt lelkeket és örül, hogy elpanaszolják elôtte szomorúságukat. Még biztatja is ôket: Micsoda beszédek ezek, amelyeket váltotok? A tanítványok engednek a biztatásnak és elôadják szívük fájdalmát. Mily jól eshettek szavaik Jézusnak, fôleg melyek ôreá vonatkoztak: ,,...ki próféta-férfiú volt, hatalmas a cselekedetekben és beszédben Isten és az egész nép elôtt''. Nagyszerű dicséret volt ez, ennél szebb tanúságot nem tehettek volna róla. Jézus tôlem is azt akarja, hogy meditációimban, naponkinti lelkiismeret-vizsgálataimban adjam elô részletesen bajaimat. Ez nagyon bizalmassá teszi Istenhez való viszonyomat s fölvilágosít és nevel. ,,Mi pedig reménylôk, hogy ô megváltja Izraelt.'' Mert ugyancsak rászorultunk. Vártunk Megváltót, mert sok a bajunk, a kínunk. A szívnek ez a régi várandósága, mely kínból, bajból menekülést remél, a mi örökségünk is volt. Igen, az övék volt s a mienk is. Nekünk is megváltás kell. E bamba, bűnös lét, mely elôször bepiszkolódik, azután elrothad, érthetetlen s elviselhetetlen. Ez óriási ellentmondás a törvény s a bűn, az eszmény s az alávalóság, a halál s az örök élet vágya közt, kiegyenlítést sürget s ez csak isteni, kegyelmes tett lehet. Ezt reméljük! Azonkívül remélünk kiutat és segítséget hozzá, remélünk erényt és érdemet az örök élet koszorújára. Mindezt Jézus adja nekünk. Maradunk ez úton; lelkesít az örök élet reménye! Ez boldogít már itt is s kedvet s kitartást ad küzdelmeinkben! ,,Óh balgatag és késedelmes szívűek'' (Lk 24,25). Jézus fölségesen kezeli az eltévelyedteket; erejének öntudatában képes kiemelni ôket deprimált hangulatukból. Föléleszti bennük az Isten nagy gondolatait; kitárja a hitnek fölséges perspektíváit; inti, de feddi is ôket. ,,Óh balgatag és késedelmes lelkek.'' S a két tanítvány érzi az idegen vándor lelkének fölségét, érzi azt a friss, üde légáramot, melyet lelke lehel; jól hat rájuk, jót tesz nekik. Csak lélek nyúljon a lélekhez; a lélek, az élet, az erô fölényével lehet csak gyógyítani; veszekedéssel, zsémbeskedéssel nem. Aki lent van, ahhoz le kell ereszkednünk. Tegyünk, mint a nap tesz, mely magasságból le nem száll, de leküldi sugarait. A mi magasságunk a lélek jósága, nemessége; ne jöjjünk le veszekedni s bepiszkolódni. Tisztítsunk másokat saját lelkünk elôkelôségével, amely az Övé bennünk. (Prohászka: ÖM, 7:369- 370; 123) Elmélkedés (B év) Föltámadott (63. zsoltár) Rengett a föld, s az Úr föltámadt. A Sír lett tája oly csodáknak, hogy katonák maguk is, kik ottan ôrként állottak, tanúvá lettek általa. -- Ha ugyan ajkukról igazság szólana! De kapzsiság -- mely tanítványt is a rabjává tett, -- elfogta sírôrzô vitézeket! ,,Lepénzelünk -- szóltak nekik -- s mondjátok, míg itt aluvátok, a tanítványok jöttenek és ellopták Ôt tôletek!'' Valóban zsoltár teljesül: ,,Fürkész agyak kifogytak fürkészetükbűl (63,7). Mit is mondtál, boldogtalan eszesség?! Úgy elhagyád jámborság fényes mécsét, hogy berántott az álnok ravasz mélység! Tanácsolád: ,,aludtunk; jöttek s ellopták''. Ti alvó szemtanúkat hoztok! Ti magatok alusztok, kik fürge fürkészetbe szörnyen fogyatkoztok! Mert: hogy láthatnak, akik szundítnak? Ha mitse láttak, mit is tanúsítnak!? (Sz Ágoston) + Húsvéti Óda Jertek, igyunk azon új folyamból! Nem kiaszott sivatag ,,csuda kútja'': életadó Forrás ez! örökre csobog-foly: Úrnak a sírjából fakad, itt ránk jutva. Mind a világra világít a fénye. Föld ragyog és ami föld alatt van! Mind a Teremtés ünnepel égi fénybe' Támada Krisztus föl, ki teremté hajdan! Tegnapon én Veled élni szűntem. Újra kelôn Veled él, ki meghal! Tegnap együtt: a Sírodba dűltem. Most egekig magasítsz magaddal! (Damaszkuszi Sz János) + Elmélkedés (C év) Mária Magdolna a sírnál Mária pedig kinn álla a sírboltnál, sírván. Midôn tehát sírt, lehajolván a sírba tekinte, és két angyalt láta fehér ruhában ülni... Mondák neki azok: Asszony! mit sírsz? Mondá nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették ôt. Midôn ezeket mondotta, hátrafordula és látá Jézust ott állani, de nem tudá, hogy az Jézus. Mondá neki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Amaz vélvén, hogy ez kertész, mondá neki: Uram, ha te vitted el ôt, mondd meg nekem, hová tetted, s én elviszem ôt. Mondá neki Jézus: Mária. Megfordulván amaz, mondá neki: Rabboni! Mondá neki Jézus: Ne illess engem... (Jn 20,11) Mária szeret, szorgos; a holtat keresi, látni akarja, szolgálni szeretne neki még most is, el akarná vinni; mint Tóbiás vitte temetésre holtjait, mint a régi ,,fossores'' [sírásók] vitték a katakombákba halottjaikat, úgy ez az erôs, mert szeretô asszony is el akarja vinni ôt. Kit? ôt! Ah, ennek szíve van! Mások is sürgölôdnek a sír körül, Péter is, János is, de ez az egy itt gyökeret ver, és néz és sír és félrebeszél. -- Az intuíció s az érzelmi mélység a tettek forrása; az okoskodás pedig a tett halála. De talán túloz Mária? S ha túlozna, mi baj volna? De hol van túlzás a szent és hű szeretetben?! Óh dolgozzunk szívvel, szeressünk, örvendjünk, sírjunk, epedjünk. Saját tapasztalatunk az, hogy nehezebben dolgozunk lelkünk üdvén, mikor okoskodunk, s könnyebben, mikor imádkozunk. Vannak munkák, melyeket csak a szív végezhet! A nagy, odaadó, hű szeretet a szívnek zsenialitása. Ezt a hű, vágyódó, tapadó lelket vigasztalja meg Jézus. Fölséges Szent Márkban az a sor: ,,Feltámadván pedig reggel a hét elsô napján, megjelenék elôször Mária Magdolnának, kibôl hét ördögöt űzött vala ki'' (16,9). E sorban lüktet az evangélium pátosza, Jézus szívének nagy s fölényes szeretete. Sok kurta tekintetű lélek fönnakad ezen s kérdi: Tehát jobban szereti-e Krisztus a megtért bűnöst, mint a szeplôtelent? De ezen nem akadnak fönn azok a szeplôtelenek, kik Jézust nagylelkűen szeretik, s szeretetükben összehasonlításokra s alkudozásokra rá nem érnek. Mi szeretünk, és senkire sem irigykedünk. Nem hányjuk föl, hogy mindig tiszták voltunk, hanem örülünk neki; ez nekünk nem teher, hanem kegyelem, s ebbôl elôjogokat nem kovácsolunk. Óh örvendjünk, ha el nem buktunk. Mily kegyelem ez, mellyel Magdolna nem bírt! Azután pedig szeressünk, szeressünk jobban, lelkesebben, hiszen el nem buktunk, hiszen többel tartozunk. -- Ha pedig oly szerencsétlenek voltunk, mint Magdolna, ó legyünk azután oly buzgók, mint ô, s Jézus meg nem vet. Íme megmutatta. Egy szót szólt, egyetlent, s Mária térdrerogyott. Sugárzó szót mondott, melyben lelke vibrált. Óh Mester, Mester, hogy tudsz te szólni! Óh szólj, beszélj s lelkünk meghódol neked! -- Mária át akarta karolni lábait, de a Mester mondotta: Ne illess! A lelkek a túlvilágon mind fölségek, arisztokratikus szellemek. Itt a földön az ember mint a gyerek; nagyon érzéki, mindent szájához emel és majszol. Bizonyos szent tartózkodást parancsol az Úr, mely a nagyságot önmagunkban tisztelettel környékezi s piedesztálján megtartja. Kell ez nekünk; kell belénk szent, alázatos tisztelet Jézus iránt. Ezt érvényesítenünk kell mindenütt, imáinkban s kivált szent áldozásainkban. (Prohászka: ÖM, 7:367; 121) ======================================================================== A,B,C ÉV HÚSVÉTHÉTFÔ 1: Péter apostol tanúságot tesz Jézus föltámadásáról. E: A feltámadt Jézus üzeni tanítványainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátják Ôt. Jézus föltámadása hitünk és reményünk alapja. ,,Krisztus meghalt a mi bűneinkért (1Kor 15,3), helyettünk és értünk bűnhôdve. Föltámadása egy új teremtés elsô napja. ,,És lôn világosság...'' Krisztus a mi világosságunk most. Ô nyitja meg szemünket, Ô ád új szívet, melyben az Ô igéje ragyog és izzik. Ô jár velünk az úton, vezet. Ahol Ô van, ott kell nekünk is lennünk (Jn 14,4). Elsô olvasmányhoz / ApCsel 2,14.22-32 Péter pünkösdi prédikációjának (ApCsel 2,14-39) magva a beszámoló Jézus haláláról és feltámadásáról. A feltámadást nemcsak tanúk igazolják, akik látták Ôt, Péter írásbeli bizonyítékot is ad: a 16. zsoltár 8--11. verse Krisztusról szól. Ez a zsoltár oly ember bizakodó imája, ki veszélyben látja az életét. De mint a többi zsoltár, ez is csak Krisztusban kapta meg teljes értelmét: Isten a hozzája hű lelket nem engedi át romlásra, a halált legyôzi az élet. Mi is elimádkozhatjuk ezt a zsoltárt a föltámadásba vetett hitünk, reményünk jeleként, Istennel való örök közösségünk zálogául. (2,22-24: Jn 3,2; ApCsel 10,38; Lk 24,19-20.26; ApCsel 3,15 # 2,25-28: Zsolt 16,8-11 # 2,29-32: Zsolt 132,11; 2Sám 7,12-13; Lk 24,48; ApCsel 1,8) Válaszos zsoltár / Zsolt 16(15),1-2 és 5.7-8.9-10.11 Isten vezet és oltalmaz minket Evangéliumhoz / Mt 28,8-15 A föltámadott Krisztus megjelenései megmutatták, hogy valódi teste volt. Nem valamilyen álom, hallucináció vagy látvány volt -- abban az idôben jól ismerték ezek között a különbséget. Ezek a megjelenések bizonyították: az emberekkel együtt élt Názáreti Jézus és a föltámadott, megdicsôült Jézus egy és ugyanaz. Érdekes, hogy Jézus mindig megszakítja ezeket a megjelenéseket. Célja az lehetett, hogy erôsítse a már meglevô hitet. Nem azt akarta, hogy az apostolok az üres sírt tiszteljék, hanem hogy hirdessék a tömegeknek az örömhírt. A húsvéti szent háromnap eseményei (Krisztus szenvedése, halála s föltámadása) körül forognak saját életünk legfontosabb eseményei is. Az apostolok tapasztalata nyomán, mi is erôsítsük meg hitünket és még nagyobb buzgalommal dolgozzunk a mennyei királyság megvalósításán. (Krempa: Daily Homilies, 3;107) (28,13: Mt 27,64) Szentségre várva ,,A bűnök bocsánatára'' -- halt meg Jézus, és ,,értetek és mindenekért'' -- énértem is támadott föl. Találkozom most Vele az Oltáriszentségben! Elmélkedés (A év) (Lásd a Húsvétéjre valót is.) A föltámadt Krisztus gyôz a hitetlenségen ,,De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek... Azok pedig elfutának a sírtól, mert elfogta ôket a rettegés és félelem.'' (Mk 16,7) A fölfordított sírkövön mint piedesztálon mutatkozik be az a titokzatos, halált és bűnt legyôzô hatalom s minket is valami szent borzalom száll meg. Krisztus gyôzelme megrendítô! Gyôzött a hitetlenségen. Diadala az a fényes világosság, mely a kételyt eloszlatja, az a rendületlen megnyugvás, mely a föltorlódott hullámokat elsimítja, az a biztonság, mellyel összes aggodalmainkra azt feleljük: Ô az Isten Fia. Már nagypénteken este ragyog föl ez a sugár, de az csak esthajnal volt; ott mondta a százados: Valóban az Isten fia volt. De ami ott alkony, az itt ragyogó napkelet. Nem a keresztfán, hanem a dicsôséges föltámadásban kaptuk meg az Isten kinyilatkoztatását, hogy Krisztus az Isten Fia. A hitetlenség, a keresztrefeszítés szentségtörése, a tagadás diadalmi mámora szükségessé tette ezt a legfôbb kinyilatkoztatást: föltámadott, tehát Isten. Krisztus is titokzatos valójának e fejlôdésére mutat rá. Suttog körülötte a kétség; a halandó lét s a halál kettôs homályt borít rá: igaz, hogy a hit mécsét tartja mellette az apostol, aki mondja: Te vagy Krisztus, az élô Isten fia. De a mécses kialudt nagypénteken. A Messiás meghalt, vége van! A bizalom pálmaága elhervadt az apostolok kezében is. Meg kell tehát újra gyújtani a mécsest, de nem földi tűzzel, hanem örök fénnyel, ,,lux perpetua''-val. Krisztus sírjában Isten gyújtja meg azt s megmutatja nekünk: ,,Lumen Christi! Deo gratias!'' [Krisztus világossága! Hála légyen az Istennek!] Mindennek így kellett történnie; így, páratlanul. A halál kapujában kellett Krisztusnak gyôzelmi zászlaját leszúrnia; az élet urának a halál keretében kellett bemutatkoznia; ez a fekete keret ezt a glóriás képet ezerszer vakítóbbnak mutatja be a világnak, mint a betlehemi éjfél a szent karácsonyt. Csak dühöngjetek, van nekem trónom, van zsámolyom; gyöngykoszorúmat abból a mélységbôl hozom, melyben ti mindnyájan hajótörést szenvedtek, mind, mind, fáraók, cézárok, satrapák, bölcsek, próféták, költôk, szépségek; s babérom lengô szálát az örök élet virányairól tépem. Meglátjátok, mily ,,gyôzelmet'' éneklek; megsüketültök, megvakultok, ha nem szerettek; de ha szerettek, elragadtatásban tágranyílt szemmel néztek s lelkendeztek: Jézus, Jézus, utaid a dicsôség magányos útjai, csak te járhatsz rajtuk; be jó, hogy a dicsôség s erô ez útjain hozzánk jössz s értünk jössz. (Prohászka: ÖM, 7:368; 122) + Elmélkedés (B év) Liturgikus imádság Urunk, ki szereted embernépet, ragyogj szívünkbe isteni tudással tiszta fényként! Elménknek nyissad föl szemét, hogy a jó hírt értse! Áldott parancsaid félelmét szívünkbe vésd be, hogy minden földi kéjvágyat taposva, lelkünk a belsô élet útját fussa! Hogy akarja s tegye is mindazt, mi eljut égi tetszésedre! Mert Te vagy lelkünk Napja- fényessége! Úr Krisztusunk, ezért magasztalunk örök Atyáddal együtt; s Vigasztalónkat a mindenszent és jó, és szentélet-adó Szentlelkedet, most és örökkön együtt Teveled. Amen. (Aranyszájú Sz János) + A fény naponta kioltva egyre fölragyog, éjek is elvonulnak és megtérnek. Elhaló csillagzatok kigyúlva újra élnek. Idôk végzôdnek s már kezdôdnek. Gyümölcsök fogynak-hullnak-szaporodnak. Bizony a magvak, csak hogyha földbe haltak, szétrohadtak -- csak úgy sarjadnak még bôvebben! Mindenek, a pusztulással, a pusztulásból mentve, visszaélednek. S te, ember, oly nagy név! -- mindezek ura, halóknak- éledôknek azért múlnál ki, hogy végleg tűnj és ne élj többet? (Tertullián) + Elmélkedés (C év) ,,Resurrexit'' (Föltámadott!) -- Péter meghirdeti ,,Szombat elmultával szürkületkor pedig... nagy földindulás lôn, mert az Úr angyala leszálla mennybôl, és oda járulván, elhengeríté a követ és ráüle. Vala pedig az ô tekintete mint a villámlás, és ruhája mint a hó. Tôle való féltökben pedig megrettenének az ôrök, és lônek mint a holtak. Felelvén pedig az angyal, mondá az asszonyoknak: Ne féljetek ti, mert tudom, hogy Jézust keresitek, ki megfeszíttetett. Nincs itt, mert feltámadott, amint megmondotta'' (Mt 28,1-6). Ti ne féljetek, kik Krisztust keresitek, sôt vigadjatok s örömöt üljetek... a sírban is, mert végtelenül nagy, hatalmas és dicsôséges a ti Uratok. Ô a föltámadás s az élet, s a fölfordított sírkövön nem márványalak, hanem én, a Fölségesnek eleven angyala vagyok emléke. Mint karácsonykor a pásztoroknak a megtestesülés angyala hirdette a ,,nagy örömöt'': úgy húsvétkor a föltámadás angyala hirdette az erô és gyôzelem evangéliumát, azt, hogy ,,Föltámadott''. A hitetlen, diadalt ülô világban, hol Jézus végleg tönkrement s reá a Messiásra csak akasztófa és sír emlékeztettek, a hivatalosan, ünnepélyesen, nyilvánosan, millió ember értesülésével, három törvényszék beleegyezésével lepecsételt sírkövet harmadnapra elhengerítette az Úr keze, s Jeruzsálemnek fülébe dörgi az üres sír s a legújabb evangélium: ,,Nincs itt, föltámadt''. Ez minden tekintetben a legnagyobb ,,signum'' [jel]. Krisztus legnyilvánosabb csodája. Egy csodában sincs a nyilvánosság úgy lefogva, mint ebben; e csodájához kíséri Krisztust millió hitetlen ember, e csodájára figyelmeztet a zsidóság minden intézménye, a leglármásabb felvonulás riasztja fel a pascha emelkedett hangulatú népét s meghívja, hogy lássák Krisztus meggyaláztatását, hogy tanúi legyenek kereszthalálának, de tanúi egyszersmind üres sírjának. Szent Péter mondja: ,,Zsidó férfiak és mindnyájan, kik Jeruzsálemben laktok: a názáreti Jézust, az Istentôl tiköztetek erôk és csodák és jelek által igazolt férfiút megöltétek. Kit az Isten föltámasztott halottaiból... Ezt a Jézust föltámasztotta Isten, minek mi mindnyájan tanúi vagyunk. Ezeket hallván, megilletôdének szívükben és mondák: mit cselekedjünk?'' Ez egyszersmind a kereszténység legünnepélyesebb proklamációja, ezen csodában lett a kereszténységbôl a legnyilvánosabb tény. E csoda lefoglalt 3000, azután 5000 lelket ugyanabban a Jeruzsálemben, mely a Golgotán a keresztet és a kertben a sírt látta: tanúságuk hangos és világos, hagyományuk folytonos és ünnepélyes volt, s midôn Szent János állítja, ,,quod vidimus et manus nostrae contrectavere'', amit láttunk és megtapogattunk, nem érti azt egymagáról, hanem érti százakról, kik mind tanúi Krisztusnak. Ez a legnagyobb csoda, mert legistenibb, legalább legkevésbé emberi, hisz benne megszűnt, elveszett az ember! S Krisztus ehhez kötötte hitelét, az ember bukásához, hogy ne kételkedjünk istenségében. Tudjuk, hogy mennyire tehetetlen a halott; annyira, hogy azt kell róla mondani: ,,volt''. Az ember csak erejében, lelke, teste épségében, szava ékesszólásában, szíve melegében, szeme tüzében tehet nagyot, amint Krisztus is tett életében ,,vir potens in opere et sermone''; de ô különb lett, mert a saját érvényesülésére a halálban kimutatott erejét használta föl. Ha lenyugszom, akkor támadok fel; ha tönkremegyek, akkor gyôzök; ha meghalok, ha nem leszek, ha az ember- Krisztus nincs többé, akkor meglátjátok, hogy Isten vagyok! Uram, hiszek benned; hiszek csodáid miatt. ,,Operibus credite'' [higgyetek a cselekedeteimben] (Jn 14,10). Apostolai nem fáradnak ki hirdetni a csodák világraszóló tanúságát, ezt hirdetik a keresztény községek s az egyes keresztények a szájukkal, vérükkel. Máté 42, Márk 37, Lukács 43, János 14 csodáról tesz említést. Az evangéliumban tehát, mely kis 8- adrétben alig 200 lapot számlál, több mint 100 csoda van fölsorolva: halottak föltámasztása, gyógyítások, kenyérszaporítás, s végül a föltámadás! Hiszek benned Jézusom, mert ugyancsak kinyilatkoztattad magadat. (Prohászka: ÖM, 7:366; 119) ======================================================================== A ÉV HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA: FEHÉRVASÁRNAP 1: Az elsô keresztényeket az asztal és a szeretet közössége jellemezte. S: Hitünknek és reményünknek Jézus Krisztus feltámadása adja a biztos alapot. E: Jézus feltámadása után megjelenik a hitetlenkedô Tamásnak is: Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek. A Föltámadt Krisztusba vetett hitbôl élnek a tanítványok: az egyesek élô hitébôl és a közös hitbôl. Ez a hit csodálkozás és öröm, hála és hűség. Egyben szükség és aggodalom is, hogy elviseljék a tanítványok, ami nekik a legnehezebb: az elkülönülést közösségtôl, közös istentisztelettôl és Isten-dicséréstôl, közös föladatoktól, közös örömöktôl; hisz a hitre meghívatás egyben közösségbeli meghívatás is. Elsô olvasmányhoz / ApCsel 2,42-47 Az Apostolok Cselekedetei (2,42-5,42) a jeruzsálemi ôsegyház életképét mutatja. A mai szakaszt részben kiegészíti a másik (ApCsel 4,32-35). A ,,közösség'' abban állt, hogy mindent együtt birtokoltak, egymással megosztottak (2,44). Az ,,apostolok tanítására'' és istentiszteletre még a Fôtemplomba járnak. A kis csoport vidám jóságával, nagylelkűségével mindenkit erôsen vonzott. Így Isten megsokasította ôket. Az utolsó mondat (2,47) röviden, szabatosan összefoglalja, mi a titka minden sikeres missziós munkának. (Lk 24,53; ApCsel 5,12-16) Válaszos zsoltár / Zsolt 118(117),2-4.13-15.22-24 Hála és dicséret Szentleckéhez / 1Pt 1,3-9 Sz Péter elsô levele a kisázsiai keresztényekhez szól. Vigasztaló és intô írás a pogányságból megtértekhez, kiket üldözés fenyeget. A levél Isten dicséretével kezdôdik himnikus, liturgikus nyelvezetben. A már elnyert isteni üdvajándékok még nagyobb kegyelemnek és reménynek zálogai. A keresztségben Isten a fiaivá fogadott (,,újra nemzett'': 1,3) minket. Ez az új élet, mint tökéletes valóság, persze még nem a miénk, csak élô remény, amely Jézus föltámadásán alapul. De ennek gyümölcse öröm és biztonság, még külsô veszély és belsô szorongatás, szükség idején is. -- A következô vasárnapokon e levél folytatását olvassuk, fölidézve a húsvéti és keresztségi élményeket. (1,3-5: 1Pt 1,23; Jn 3,5; Kol 1,5.12; 3,3-4 # 1,6-9: Jak 1,2-3; Zsid 12,11; 1Kor 3,13; 1Jn 4,20) Evangéliumhoz / Jn 20,19-31 A hét elsô napján, vasárnap támadt föl Jézus, és jelent meg tanítványainak. Ahogy az elsô teremtés, úgy ez a második is Isten szavával és életalkotó Lelkével kezdôdik (1Mz 1,2). Az isteni Lélek ereje a rend és szépség világát alkotta az ôskáoszból. Ugyanaz a Lélek gyôzi le most a tudatlanság és bűn zűrzavarát, teremt új embert, az apostoloknak adott bűnbocsátó oldó-kötô hatalommal is. Ez a Lélek ad nekünk kegyelmet, hogy Tamással higgyünk Abban, akit szemeink még nem látnak! (Mk 16,14-18; Lk 24,36-49 # 20,19-20: Jn 20,1; 16,16.20-22 # 20,21-23: Jn 17,18; Mt 16,19; 18,18 # 20,29: 1Pt 1,8 # 20,31: Jn 3,15; 1Jn 5,13) Szentségre várva Jézus szavai és ,,jelei'' (csodái) nem a múlté, jelen vannak Egyházában és szentségeiben. Hozzánk is szól ma az Úr: ,,Békesség nektek!'' Ô maga a mi békénk. Tamás apostoltól tanuljuk a hit válaszát, míg a szent testet érintjük: ,,Én Uram és én Istenem!'' Elmélkedés Boldogok akik hisznek (eretnekség ellen) Mint már mondtam, az Egyház megkapván e tanítást és e hitet Krisztustól, világszerte hirdeté, mégis úgy megôrizé, mintha csak egy ház lenne. Éppígy a hitet úgy hiszi, mint aki egylelkű és egyszívű.... Mert más és más a világnak nyelve, de a hagyománynak tekintélye egyazon és egyhitű. Sem a germánok közti egyház nem tart más hitet- hagyományt, sem ibérek vagy kelták közt, avagy a messzi keleten, Egyiptomon és Líbián, vagy kik lakoznak e világ legközépi földtáján [200 elôtt már így elterjedt a hír! ,,Legközépi táj'' = India? vagy épp Róma?]. Mint Isten műve: égi Nap csak egyazon a tájakon, a földön szerte: úgy a Hit meghirdetése bárhol is: ragyog-világít bárkinek, ki Igazságra szomjazik.... Nagy Polikárp, kit oktatott az apostolok ön- szava, sok Krisztus-látottal beszélt, lôn Smyrna város püspöke, apostoloktól tétetvén! Én láttam ôt még ifjontan; hosszú kort megért a szent, vénen hagyá ez életet, mint dicsô fénylô vértanú... Egyszer eretnek Marcion véle találkozván megszólítá: ,,Megismersz ugye engemet?'' És Polikárp ígyen válaszolt: ,,Megismerlek még, igenis, te Sátán elsô szülöttje!''... Nem kell keresned másfelé az Igazságot: Egyháznál oly könnyen Ôt te megleled! Apostolok, -- mint bankba dúsgazdag, -- Ônála mindent letettek, ami az Igazságot illeti. És bárki, aki szomjaz rá, ihat Ôtôle életet (Jel 22,17). Egyház az Élet kapuja, mind a többi rabló és tolvaj, kit gonddal el kell kerülni, míg nagy buzgóan ápolni, amit az Egyház tárol itt! S ragaszkodjunk az igazhit ránk hagyományozott kincséhez! Nos hát? ha bármin vita kél, nem kell legôsibb Egyházak kútfôihez futnunk vajon? Apostolokkal ismerôs helyektôl nemde kérdenünk, mi tiszta, biztos a vitán? S ha apostolok nem hagytak írást ez ügyrôl mireánk? Ugye, hogy hagyomány rendjét kell követnünk, amint azt kézrôl-kézre leadták, akikre ôk bízták reá!? (Sz Iréneus híres szövege: Deposítum Fidei = Hit- letétrôl) + Tamás hitetlensége többet használt hitünknek, mint a többi tanítvány hite! Ahogy tapintja Krisztusát s meggyôzôdik a hitben, szétfoszlik mind a kétség, szilárdul tôle a mi hitünk. Tehát a kétkedô tanítvány, ki érinté a Szent Sebeket, lesz erôsítô tanúság a Föltámadás mellett! (Nagy Sz Gergely) + Hit és kötelesség A hit dolgában semmiképp se várhatjuk változásnak, vagy [eltérô] fejlôdésnek vagy bármi módosításnak lehetôségét. A Hitvallás, a Krédó örökre ugyanaz marad! (VI. Pál pápa) + A hit ôrzése püspöki kötelesség Vajon a püspökök szabadon taníthatják-e, ami leginkább tetszésükre van a hit dolgában, vagy azt, amitôl úgy várják, legtetszetôsebb bizonyos ma dívó nézetek követôinek, kik minden hittan ellenzôi? Bizonnyal nem. A püspökségnek legfôbb dolga és kötelme, hogy szoros hűséggel továbbadja Krisztusnak eredeti, valódi üzenetét! Az igazság teljes egészét, mit Ô nyilatkoztatott ki, mit Ô bízott rá apostolaira, mint az üdvösséghez okvetlen szükségeset! (VI. Pál pápa) + A hitrôl Nem gyakorolva hitünk sorvad s meghal hamarosan! -- Az igazságnak nemcsak az az árulója, ki megtagadja, hanem ki nyíltan meg nem vallja! (Sz Ambrus) Sértetlen igaz hit hatalmas oltalom, senki hozzá nem tehet, el senki belôle nem vehet: mert ha nem egy és ugyanaz, megszűnt már hitnek lenni az. (Nagy Sz Leó) Világfiak mi mást gondolhatnak, csak azt, hogy bolondot játszunk, attól futva, amit úgy óhajt a világ, s mitôl ôk futnak, azt mi vágyjuk. Olyanok vagyunk, mint bohócaik, komédiázók, kik tótágast járva föltűnést kihívnak! Vidám egy játék, igen, a miénk, de illedelmes, fontos és csodás! Gyönyörködik rajta azoknak szeme, kik lesik az egekbôl. E szűzies, buzgó hit a játékot játssza, ki elmondja az apostolokkal: ,,Látványossága lettünk mi az angyaloknak s embereknek!'' (Sz Bernát) ======================================================================== A ÉV HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA 1: Jézus Krisztusban beteljesedik a próféták jövendölése: szenvedése és halála bizonyítja, hogy Isten a rosszat is jóra változtatja. S: Krisztusnak, a szeplôtelen Báránynak drága vére váltott meg minket. E: Jézust a kenyértörés, vagyis a szentáldozás ismerteti meg velünk igazán. A halál nem lehet mindennek a vége, hiszen Isten szeret minket! A szeretet öröklétet akar. A szeretô Isten örökkévalóságot teremt a halandó embernek: nem engedi, hogy a sírba vesszünk. Ezért az egész életet átjáró húsvéti öröm a keresztények alapállapota. Sok minden nehéz és komor ma is, de él Jézus, Isten szeret minket! Reményben élünk! Elsô olvasmányhoz / ApCsel 2,14.22-28 Péter pünkösdi beszédének központja Jézus halála és föltámadása. A föltámadást nemcsak szemtanúk igazolják, olyanok, akik látták Ôt; Péter írással is bizonyít: a 16. zsoltárt (8-11) idézi Jézusról. Ez a zsoltár oly ember bizakodó imája, ki veszélyben látja az életét. De mint a többi zsoltár, ez is csak Krisztusban kapta meg teljes értelmét: Isten a Hozzája hű lelket nem engedi át a romlásnak, a halált legyôzi az élet. Mi is elimádkozhatjuk ezt a zsoltárt mint a föltámadásba vetett hitünk, reményünk, valamint az Istennel való örök közösségünk kifejezését. (2,22-24: Jn 3,2; ApCsel 10,38; Lk 24,19- 20.26; ApCsel 3,15 # 2,25-28: Zsolt 16,8-11) Válaszos zsoltár / Zsolt 16(15),1-2 és 5.7-8.9-10.11 A bizalom imája Szentleckéhez / 1Pt 1,17-21 Keresztségünk óta Istent Atyánknak hívjuk. De mégse feledjük, hogy Ô a szentséges Isten, aki szentségre hív minket (1Pt 1,16; 3Mz 19,2). Szentségre kötelez minket Jézusnak, a húsvéti Báránynak föláldozása is. -- Az 1,20-21 vers vallomás Krisztusról, Isten Fiáról, ki mindenkor Istennél volt. Ô tette láthatóvá nekünk Isten belsô lényét. Most elhihetjük, hogy Isten szeret bennünket. (1,17-19: Mt 6,9; Lk 11,2; 5Mz 10,17; Róm 6,11; 1Kor 6,20; Zsid 9,12 # 1,20-21: Ef 1,4; Gal 4,4; Róm 5,1-2; 8,11-12) Evangéliumhoz / Lk 24,13-35 A Föltámadt oly prófétaként jelenik meg a tanítványok elôtt, aki ismeri és hatalommal magyarázza az Írásokat. A vacsoránál látják a kenyértörés mozdulatát. Oly ismerôs ez! És mennyit mond ez nekik most! Él Ô, Jézus, a megfeszített, az eltemetett! Itt van, keresi ôket, zjjászületik az elveszett közösség. Ebbôl a vacsorából erôt merítve el tudnak indulni és égô szívvel tanúskodni: Jézus föltámadt, Jézus él! (Mk 16,12-13; 1Kor 15,3-5) Szentségre várva Isten nem kényszeríti ránk magát. De ha kérjük Ôt, fölfedi titkát nekünk. Fiában láthatjuk Ôt: benne teremt minket újjá. ,,Jöjj, jöjj, Uram Jézus!'' Elmélkedés (Lásd a Húsvétéjre valót is.) Húsvéti himnusz (Chorus Novae Jerusalem) Új Jeruzsálem kórusa, újabb mézédes himnuszba, üld bölcs örömmel e napot, rád húsvétünnep virradott! Krisztus gyôzhetetlen Oroszlán, fölkél a sárkányt taposván, és zengô hangja széthatol, régholtakat hív föld alól. Kit elnyelt: -- átkozott pokol zsákmányt felad és meghódol. Kiszabadulnak börtönbôl S mind Jézus után özönöl. Az Úr diadalt, fényest ül, a tárt világ jut részeül: föld, csillag, Nap, sarkok honát! egy s mind övé a Fényország. Dalok hódolva hangozzák Királyunk'! S kérjük, katonák: dicsô Várába fölvegyen, ,,sorozzon'' ô be kegyesen. Határ-nemlátó öröklét zeng Atyának, a dicsôség, és hála zengi hű dalát Fiú- s Léleknek egyaránt. (Fulbert) + Maradj velünk ,,Nem ezeket kellet-e szenvedni a Krisztusnak és úgy menni be az ô dicsôségébe? És elkezdvén Mózesen és mind a prófétákon, fejtegeté mind, amik az írásban felôle szóltanak.'' Isten Messiását másképp gondolta el, mint ti; szóval: Isten gondolatai nem a ti gondolataitok. Az ô alakján oly vonások is vannak, melyeket ti szívesen feledtek, az önmegtagadás és a szenvedés; de hát nem nektek van igazatok, hanem neki. Hányszor leledzünk mi is e hibában! Azt gondoljuk, hogy az evangélium csak vigaszt helyez kilátásba s áldozatot nem kér. Ha Jézus a szenvedés útján ment be dicsôségébe, nem kell-e nekem is ez úton, az ô útján járnom? Tépjük már egyszer szét az öntudatlanság káprázatát; állj lábaidra -- mondja a próféta -- s beszélj s tégy, mint férfias lélekhez illik! ,,És elérkezének a helységhez, ahová mennek vala és ô tovább látszék tartani. De kényszeríték ôt mondván: Maradj velünk, mert esteledik és már hanyatlik a nap. És betére velök.'' Jézus úgy tett, mintha tovább akart volna menni, pedig szíve vonzotta, hogy ôket a legnagyobb kegyelemben részesítse; kívánta mindazonáltal, hogy ez a nagy kegyelem alázatos kérelemnek legyen a jutalma; akarta, hogy kérjék: Maradj velünk! Üdvözítônk vágya, hogy velünk lehessen s lelkünkben lakozhassék. El akar minket halmozni kegyelmének áldásaival, de kívánja, hogy kérjük a kegyelmet s forró imáinkkal tartóztassuk ôt magunknál. Sokszor azért vagyunk levertek, mert nem iparkodunk eléggé buzgón imáinkkal Jézust magunknál tartóztatni. Ne viseltessünk csak passzíve; tegyünk! Vizsgáljuk meg magunkat, vajon van-e forró óhajunk az Üdvözítô kegyelme után? Ha azt találnók, hogy nincs, kérjük buzgón; kérjük, hogy maradjon mindig velünk, kivált amidôn a kísértések felhôi tornyosulnak fejünk fölött, mikor a kétely és a szenvedés éjszakája borul reánk, de legfôképpen halálunk óráján. ,,Maradj velünk, mert esteledik és már hanyatlik a nap.'' (Prohászka: ÖM, 7:370; 124) ======================================================================== A ÉV HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA 1: Jézus halálának mi is okozói voltunk; méltán kérdezhetjük: ,,Mit tegyünk hát...?'' S: Tegyünk jót, és türelmesen viseljük el a szenvedést! E: Jézus övéinek jó pásztora és üdvözítôje. ,,Felnôtt'' keresztények vagyunk; azt akarjuk, hogy meggyôzzenek elôbb. Kétségbe vonjuk a ,,tekintélyt'', nem követjük azt, aki érvekkel nem gyôz meg. S ezt épp Jézus iskolájában tanultuk. Ô int olyanoktól, akik igényt tartanak a vezetésre: Vizsgáljátok a hangot! -- mondja Ô -- Figyeljétek csengését és szavait. -- Keresztségben a Lelket fogadtuk. Valaki meghalt értünk: a Jó Pásztor! És él! Ahol az Ô hangját halljuk, fölfigyelünk. Ha Ô jár elôttünk, megnyugodva követjük. Elsô olvasmányhoz / ApCsel 2,14.36-41 Péter pünkösdi beszéde missziós térítô szentbeszéd, az elsô, melyet ismerünk az Újszövetségben. -- Jézus megalázkodásával az ,,Isten- Szolgájáról'' való jövendölések beteljesültek (ApCsel 2,22-24). De föltámadását is megjósolta az Írás (2,24-31), és az apostolok a tanúi, hogy Isten föltámasztotta Jézust. Jézus él, Ô a fönséges Úr: ez a döntô kijelentés. Mindenkinek, aki Ôt hallja, állást kell foglalnia. Saját népének, elsôsorban Izraelnek! Annak a népnek is, mely megfeszítette Jézust, üdvöt hirdet: neki és mindeneknek, kiket az Úr távolból hív üdvözítô közelségébe. (2,36: ApCsel 5,30-31; Fil 2,11 # 2,37-38: Lk 3,10; ApCsel 3,19 # 2,39: Iz 57,19; Ef 2,17-18) Válaszos zsoltár / Zsolt 23(22),1-3.3-4.5.6 Az Úr az én Pásztorom Szentleckéhez / 1Pt 2,20-25 A mai szakasz Péternek a rabszolgákhoz szóló intése, de érvényes minden keresztényre. Szenvedésével Krisztus a türelem nagy példáját adta mindnyájunknak. Mindnyájunkért meghalt: itt oly ünnepélyes nyelven jelenti ki ezt, amely az izajási Szenvedô Isten-Szolga énekére hasonlít. A záró mondatban ehhez járul, a tévelygô bárány kapcsán, a Jó Pásztor képe, aki jól ismeri nyáját, és minden egyes rábízottal törôdik. ,,Ôhozzá fordultatok'': megtérésben és keresztségben. Ez határozza meg további utunkat: az Út, melyen pásztorunk elôl ment halálon át az életbe. (2,21: Jn 13,15; Mt 16,24 # 2,22-25: Iz 53,5-12; Ez 34,5-6; Mt 9,36) Evangéliumhoz / Jn 10,1-10 ,,Talán mi is vakok vagyunk?'' -- kérdezte kihívóan az egyik farizeus (Jn 9,40). Ehhez intézte Jézus a Jó Pásztor példabeszédet (Jn 10). Az 1--5. vers parabola, amely még nem érthetô, ezért magyarázat követi (7-18): Jézus maga a kapu, Ô a pásztor; a Jó Pásztor. Pásztor és nyáj érthetô kép oly pásztornépnél, melyhez szól, ,,uralkodó és népe'', vagy ,,tanító és tanítványai'' értelemben. Isten is népe pásztoraként szerepel (Zsolt 95,7;78,70-72). A mi szakaszunkban a pásztor és a kapu képe egybefolyik, de ez nem zavaró. A mondanivaló világos: Jézuson kívül nincs kinyilatkoztatás, nincs üdvözítô igazság, nincs út az üdvösségre. Erôs állítás ez! Ahol csak élet van, Ôrajta keresztül jön, és Isten igazsága az Ô szaván keresztül jut el az emberekhez. Aki egy közösségben, az Egyházban vagy csak általában az emberek közt vezetôül, szabadítóul föllép: az Ô szolgálatában, a Jó Pásztor ,,joghatósága'' alatt áll. (10,1-6: Ez 34; Jn 10,27 # 10,7-10: Jer 23,1-2; Jn 14,6) Szentségre várva ,,Ô a kapu, ki az Atyához visz; e kapun át vonultak Ábrahám, Izsák, Jákob, a próféták és az apostolok, e kapun keresztül vonul az egész Egyház'' (Antiókiai Sz Ignác levele, Kr.u. 107). Belépek, a Jó Pásztor karjaiba futok. Elmélkedés ,,Én vagyok a Jó Pásztor''. És miért jó pásztor, rögtön rámutat. ,,Ô az életét adja övéiért.'' Ô tehát a Jó Pásztor. De mi akkor Péter? Ugye az is ,,jó pásztor'', az is életét adta juhaiért? Mi Pál és a többi apostol? A következô korok boldog vértanú püspökei? Ez a mi Sz Cipriánunk? A mi vértanú püspökünk? Ugye, hogy jó pásztorok, dehogy is olyan béresek, akik ,,elvették földi jutalmunkat''. Nemcsak mert vérüket ontották, hanem mert a juhaikért ontották! Nem rangért, dicsôségért -- szeretetbôl éltek, és haltak. -- Feleljen az Úr: Micsoda Péter? Pásztor-e, jó vagy rossz? ,,Mondá neki Jézus: Szeretsz- e engem?'' és ô felelt: Te tudod, hogy szeretlek! ,,Legeltesd tehát juhaimat.'' Te, te Uram, magad, kérdéssel és szavad pecsétjével tetted a Téged szeretôt pásztoroddá, kire nyájadat bíztad. Miért hát, Uram, hogy a sok pásztorodnak egyetlen Jó Pásztort rendelsz? Miért, ha csak nem azért, hogy az egy fôben az egységet tanítsad? ,,Én vagyok a Jó Pásztor'', mind a többi jó pásztor Hozzám tartozik, a Test tagjai. Egy a Fô, egy a Pásztor, egy Krisztus. Ô a pásztorok Pásztora, és azok a Pásztor pásztorai, a juhokkal együtt övéi. -- ,,Egyetlen vagyok,'' -- mondja -- ,,mind ôk velem egységben egyek. És aki Rajtam kívül legeltet, Én ellenem pásztorkodik: és aki nem gyűjti Velem a nyájat, az szétszórja!'' -- Mily helyesen fordul ehhez a pásztorok Pásztorához az Ô szerelmese és jegyese (az Egyház, a lélek), a Szép, -- de aki Ôáltala lett széppé, elôtte vétkeiben csúf volt, most az Ô kegyelmében ragyogó, -- méltán szól Hozzá ez szeretve és lángolón: ,,Hol legeltetsz'' (Én 1,7)... Meghallják a szavát, akik szeretik a Krisztust. ,,Hol legeltetsz? Hol delelsz a nyájjal?'' Mi ez a ,,dél''? Nagy buzgóság heve és nagy ragyogás! Mondd tehát nekem, kik a Te bölcseid, a lángoló lelkűek, a tanokkal tündöklôk!? (Sz Ágoston: 138. beszéd). + Bölcsességrôl, hogyha szólunk, Krisztust mondjuk mindenképp. Az erényrôl szólva, Krisztust mondja burkolt-nyílt beszéd. Igazságost mondunk, s Krisztust mondja vele ajakunk. Békét mondva, Krisztust mondunk. ,,Igazság és élet'' -- mondjuk --, és ,,megváltás''-Krisztust mondtunk -- mindig Ôróla vallunk. (Sz Ambrus) + Jó Pásztorhoz Pásztor, kinek szerelmes pásztori danája szívem fölverte kábult mély álmából! ki faragtad botod az ,,átkos fából'', melyen hatalmas két karod soká volt tárva: Vigy irgalommal folyton csorduló forráshoz! Hisz Pásztorom vagy, ki terelgetsz, Ôr a nyájba! Meghallom szódat, meglátom majd nemsokára: Hegyekbe jön szépséges Lábad, s békét rám hoz*... Halld Pásztorom! ki szereted nyájad halálig, mosd skarlát bűneim le!... Hiszen örömet lelsz a tévedt bárányodnak visszatért sírásán. Óh visszavágy! e tört lélek karodba vágyik. Jöjj Pásztorom! (De szegény lélek, kit is kérlelsz?) A lába leszögzett! S Ô vár, hogy jön-e kósza bárány... (Lope de Vega) (* Róm 10,15: Mily szépek a békehirdetôk lábai a hegyekben.) + Mert gyakran, amint olvastátok, a leggyarlóbb az, kit az Isteni Fönség kegyekben részesít: amelyeket -- úgy vélem -- föl nem cserélnek ezek mindama szilárdsággal, mely jut másoknak, kik szárazságban helytállnak, haladnak. Mi bizony jobb szeretjük az édességet Urunk keresztjinél! (Nagy Sz Teréz) ======================================================================== A ÉV HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA 1: Az apostolok segítôtársakat választanak. S: Isten népe, szent nemzetség, királyi papság vagyunk! E: Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Ha a kereszténység csak egy szabály- és elôírásgyűjtemény lenne, könnyű volna megérteni és teljesíteni, de még könnyebb helyettesíteni és követni. -- De Jézus azt mondja: ,,Én vagyok''. Ô a Szikla, az Alap, Ô a Pásztor, ki elôttünk jár életben és halálban. És Ô az Élet, és Ô az Út. Ki Ôt követi, Isten örömét nyeri el -- már útja közben, -- és az Ô szabadságát. Nincs abban félelem többé, hiszen Isten igazságában és hűségében van a hajléka. Elsô olvasmányhoz / ApCsel 6,1-7 A jeruzsálemi egyház fokozatosan növekszik, de nônek nehézségei is. A zsidókeresztényeken kívül vannak ,,hellénjei'' is: nemzsidó eredetűek, kik elôbb, mint ,,prozeliták'', ki voltak zárva a zsidóságból (ApCsel 2,11;6,5). Köztük számos özvegy lehetett, akik jámborságból Jeruzsálemben a templom közelében telepedtek le. Érdekes módon ezek segítettek az egyházszervezet fejlôdésében. A diakónusoknak (szerpapoknak) nem volt szertartási szerepük, ahogy a késôbbi Egyházban; ellenben a ,,liturgiát'' és ,,diakoniát'' két fajta működésre osztották az apostolok és a diakónusok között. A diakónusok az egyházközség és az apostolok megbízottai voltak, az özvegyek gondját viselték és a szegényebbek érdekeit védték. (ApCsel 1,14; 2,42; 13,3; 1Tim 4,14) Válaszos zsoltár / Zsolt 33(32),1-2.4-5.18-19 A hű és jóságos Isten Szentleckéhez / 1Pt 2,4-9 Krisztus az alapkô, az Egyház a templom, melyet Isten az Alapkôre épített; a hívôk az élô épületkövek, egyben ,,szent nép és királyi papság'' is ôk. Gondolatok és képek halmozódnak, tolulnak és kölcsönösen magyarázzák egymást. -- Krisztus az élô Szegletkô, elvetették Ôt, megölték, de íme él, s aki Ôbenne hisz, él, és mint Ôt, azt is ,,tiszteli Isten''. Krisztus a kereszten élô, lelki áldozatként föláldozta magát: tökéletesen végrehajtotta Atyjának, Istennek akaratát. Most mi oly áldozatot hozhatunk neki Krisztus által, amelyet elfogad: hitünket, szeretetünk szolgálatát, az életünk odaadását, ahogy Isten kívánja tôlünk. A papi szolgálathoz az is hozzátartozik, hogy Istent dicsérjük a nagy jótéteményért, amit értünk tett: hogy minket a maga szent népévé emelt. (2,4-6: Ef 2,20-22; Iz 28,16 # 2,7- 8: Zsolt 118,22; Iz 8,14-15 # 2,9: 2Mz 19,5-6; Ef 1,14; Kol 1,12-13) Evangéliumhoz / Jn 14,1-12 Jézus elôkészíti övéit a távozására. Halálán keresztül (mondja még az utolsó vacsorán) Atyjához megy. A tanítványok nehezen értik az Atyához való ,,visszatérés'' súlyát. A János 14,1-4 verse vigasz és figyelmeztetés. A magunkra-maradottság aggodalmát legyôzi az Istenbe és Jézusba vetett hit. A vigasz az ígéretbôl fakad, hogy Jézus nem hagyja el ôket, visszatér és hazaviszi ôket magával a ,,dicsôségébe'', amelyben Atyjával él. A közbensô idôben sincs a hívô magára hagyva, mert tudja célját, ismeri útját. Ismeri vajon? Tudja a célt? Tamás és Fülöp kérdései (14,5 és 8) alkalmul szolgálnak Jézusnak, hogy tüzetesen szóljon az Útról és a Célról: e kettô nem választható el. Jézus az Út Istenhez (vö. 10,9: a Kapu). Ô a cél is: az igazság és az élet. Isten Igazsága tehát nem elméleti tan, hanem élô Személy, maga az Élet. Minden ember annyira ragadja meg ezeket az igazságokat, amennyire hagyja, hogy az igazságok ôt megragadják és irányítsák. (14,1-4: Jn 14,27; 10,28-30 # 14,5-7: Zsid 10,20; Jn 8,19 # 14,10: Jn 10,30.38; 12,49) Szentségre várva Kereszténynek lenni nemcsak annyi, mint egy tant vallani, egy erkölcsöt követni. A kereszténység hit Krisztusban, az Ô követése, a Vele való találkozás igéiben, együttélés Vele a Szentségben, ,,a hitünk Titkában''. Elmélkedés Te egyedül Kihez kiáltsak Uram? Kihez vegyem én menedék futásom, ha nem Tehozzád? A mindenség, ami nem Isten, az én reményem be nem töltheti! Istent magát szomjúhozom, csak Ôt, Ôt keresem! Egyedül csak Tehozzád, Istenem, fordulok én, hogy Hozzád érjek el! Te egyedül tudtad teremteni a lelkem; Te egyedül tudtad beléje vésni képedet; Te egyedül tudod még újra-vésni, hogy elmosódott szent Orcádat égessed belé: aki a Jézus Krisztus. Én üdvözítôm, a Te képed Mása, Te lényednek örök Jele! (Pascal) + ,,Meg ne háborodjék szívetek: Ha másképp volna, megmondtam volna nektek.'' (Jn 14,1) Megmondanám most, mert elmegyek. Véres kereszthalál elôtt állok: nem csallak meg! Megmondtam volna nektek. A szeretet ôszinteségével és az áldozat erejével, hitével biztosítlak titeket, hogy igazat mondtam; még egy bizonyítékot nyertek a föltámadásban, hogy halálom meg ne zavarjon. Kell-e nekünk más bizonyíték, s nem talál-e szívünk teljes megnyugvást? Ismételjük néha: ,,Ha nem így volna, megmondta volna nekünk. Hiszek neki, mert szeretett engem!'' (Prohászka: ÖM, 7:307; 46) + Bizalom Essél az Ô karjaiba! Isten nem húzódik el, hogy földre elessél; s mit fél, ki karjai közt nyugszik? Amit itt tűr, üdvére tűri, nem kárára! A hadvezérnél ôrt áll két apród és nem fél ez: halandó ôriz halandót s az biztonságot érez! Halandót hogyha Halhatatlan véd, hogy merné félsz elfogni annak a szívét? (26. zsoltár) Mit akar Isten házában a háborgó bizalmatlan szív? (Sz Ágoston) + Mennyország: bizalom! Immár nem is a maga szavaival, Szent Pál a tieiddel beszél; mert elküldötted a magasságokból Lelkedet az által, aki felment a mennyekbe és megindította a kegyelmek árját, hogy az öröm zúgó vizei borítsák el városodat. Ôutána vágyakozik a ,,vôlegény barátja''; megkapta ugyan már a ,,lélek zsengéit'' ôáltala, de azért még sóhajtozva várja, hogy Isten gyermekévé legyen és teste szerint is elnyerje megváltását. Ôutána vágyakozik, hisz tagja a jegyes-Egyháznak; érette buzgólkodik, hisz barátja a vôlegénynek. Nem magáért, ôérette buzgólkodik; íme nem a maga szavával, hanem a te vizeid zúgásával szólongatja a földi élet örvényében vergôdôket, mert remeg sorsuk miatt, nehogy ,,valamint a kígyó megcsalta Évát az ô álnokságával, az ô értelmük is megromoljon a te Egyetlen Fiadnak, a vôlegénynek egyszerűségétôl'' (2Kor 11,3). Óh milyen ragyogó lesz a valóság, amikor majd színrôl-színre látjuk ôt. Akkor majd elapad a könnyhullatás, amely immár kenyerem nekem éjjel is, nappal is, mert ,,naponkint mondják nekem: hol vagyon a te Istened?'' (42. zsoltár) Sôt belôlem is kiszakad a kérdés: hol van az én Istenem? Pedig tudom, hol vagy. Meg is pihenek benned egy-egy keveset, olyankor, amikor ,,kitárom lelkemet magam fölé az öröm és hála szavával'', ünnepi vigadozó hanggal. Most még szomorúság a lelkem bére, mert el-elhanyatlik, örvénnyé válik, vagy inkább érzi, hogy még mindig örvény. Hitem pedig, amelyet kigyújtottál lépéseim elé az élet éjszakájában, azt mondogatja, ,,miért vagy szomorú, én lelkem, miért háborgatsz engem? Bízzál az Úrban, íme, hisz az ô igéje a te utad megvilágosítója. Bízzál, ne csüggödj! Majd csak elmúlik az éj, a gonoszság szülôanyja; majd csak elfordul az Úr haragja, amelynek mi is magzatjai voltunk sötétség-korunkban. A sötétség maradványait hurcoljuk a bűn miatt halálraszánt testben, de majd csak fölragyog a mi napunk is, és eloszlik a sötétség. Bízzál az Úrban! (Sz Ágoston: Vallomások, 13:13) ======================================================================== A ÉV HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA 1: Péter és János Szamariában bérmálnak. S: Keresztény életünkkel tegyünk tanúságot Krisztusról! E: Jézus megígéri a Szentlelket mindazoknak, akik szeretik Ôt. Missziós Egyház és üldözött Egyház; kemény munkába feszült és belsôleg Istenbe kapcsolódó, Vele élô Egyház: mindez nem ellenmondás, nem összeférhetetlen! Egyikre is, másikra is képes az Egyház, mert Krisztus Lelkét kapta, azt hordozza. Isteni nyugtalanság van benne és lendület e feszültségben. -- A Föltámadott az élet teljességét adja nekünk. Annyit ad, amennyit készek vagyunk befogadni! Elsô olvasmányhoz / ApCsel 8,5-8.14-17 István vértanúhalála után a jeruzsálemi Egyházat üldözni kezdik. A hívôk, fôleg a ,,görög-keresztények'' (ApCsel 6,1) Judea és Szamaria városaiba menekültek. Ott mindenhol Jézusról beszéltek, a megfeszített és föltámadt Üdvözítôrôl. Fülöp, a hét szerpap (diakónus) egyike, Szamariában hirdette az igét. Sikere volt, sôt csodák hitelesítették szavait. Nagy öröm követi e missziós hatást (8,8). Jeruzsálembôl eljön Péter és Pál, hogy bérmáljon (mai szóval), vagyis hogy a megtértekre lehívja a Szentlelket és az Egyház egységét biztosítsa. (8,5-8: Mt 10,5-6; Jn 4,9-10.38-39; ApCsel 1,8 # 8,14-17: ApCsel 10,44-48; 2,38) Válaszos zsoltár / Zsolt 66(65),1-3.4-5.6-7.16 és 20 Fölhívás dicsôítésre Szentleckéhez / 1Pt 3,15-18 A keresztény abban különbözik a pogánytól, hogy reménykedik (1Pt 3,15; Ef 2, 12). Krisztusban látható számára az Élet és Szeretet hatalma. Ezért tud felelni hitérôl nyugodt bizonyossággal, felelôsséggel, amellyel Istennek és bárki kérdezônek tartozik. Az sem kedvetleníti el, ha visszautasítják és hitéért szenvednie kell: Krisztus is (3,18) átélte a visszautasítást. (Iz 8,12-13; Róm 5,5-6; 6,10-11) Evangéliumhoz / Jn 14,15-21 Szeretni Jézust nemcsak annyi, mint ragaszkodni látható vagy érezhetô jelenlétéhez, hanem tenni is akaratát, ,,megtartani parancsait''. A Vele való személyes kapcsolat vágya nincs ezzel egyszerűen félretolva; hiszen még a ,,távollevô'' Úr sincs messze, vigaszunk és támaszunk a Lélek, kit az Atya küld. Sz János evangéliuma Paraklétusnak, Vigasztalónak nevezi: Segítônek, Szószólónak, ,,Ügyvédônknek''. Nem védelemrôl van szó Isten ítélôszéke elôtt (kivéve 1Jn 2,1), hanem az emberekkel szemben (Mt 10,19-20) és altalában szükségben, nehézségekben, amelyeknek a keresztények e világon kétségkívül ki vannak téve. A vigasz és segítség ígéretét másik is követi: Jézus maga fog jönni! (14,18-20). Ez nem megadott idôben teljesedik; állandóan tapasztalja az, aki hisz és szeret! (14,15-17: 5Mz 6,4-9; 1Jn 2,3-6; Jn 14,26 # 14,18-21: Jn 8,21; 16,16; 10,30; 17,11) Szentségre várva Mennyei Atyánk! ,,Erôsíts minket szent Fiad Testével és Vérével, töltsd belénk Szentlelkedet, hogy egy test, egy lélek lehessünk Krisztusban.'' (A 3. áldozati ima) Elmélkedés A szeretet otthona ,,Aki engem szeret, az én beszédeimet megtartja és Atyám is szereti ôt és hozzája megyünk: lakóhelyet szerzünk nála'' (Jn 14,23). Szeressük az Úr Jézust nagyon; legyen lelkületünk vele szemben odaadás, készség, hűség. Lehet Jézust lanyhán is szeretni s nem tartani meg beszédét, de azt az Úr nem nevezi szeretetnek; aki igazán szeret, az mélyen érez és híven tesz. Az ilyen léleknek kijelenti magát az Úr, s ugyan hogyan? Hozzá megy s lakóhelyet szerez nála, vagyis otthon van nála. ,,Otthon'', mily édes valóság! Az otthon nem fal, nem bútor, hanem biztonság, megnyugvás, bizalom, szeretet. Ott szeretik az Urat, ahol úgy van, mint otthon; ahol becsülik, értik; ahol Ô az Úr, a családatya, s mi mint gyermekei az ô térdein ülünk, az ô nyakán lógunk; négyszemközt beszélünk vele s elmondunk neki mindent, ami szívünkön fekszik. Óh végtelen kegyelem: Isten otthon akar lenni nálam, s úgy szeretni engem s úgy szerettetni tôlem, mint otthon! Tiszta szív, te legédesebb otthon, Isten otthona! (Prohászka: ÖM, 7:308; 46) + Fagyos szív hajts ki! Május már ajtódban itt áll. Örökre holt maradsz, ha most és itt ki nem virítnál! Ha szem nem lenne Nap-szerű, fényt soha meg nem látna. Ha lélek nem Istenszerű, miért volna Isten-álma? (Angelus Silesius) + Bolond oly sokba sűr-forr-eljár, de minden dolga bölcsnek ez csak, s ez tízszer több: szeress, szemlélj, nyugodjál. Örök szeretet! szívem' megadom! E szív örökkön át tiéd maradjon! A szeretet a leggyorsabb, magában mindent megtehet, egy pillanat és elérhet legfelsô mennyeket. Fiam, ne törtess túlmagasra elbízottan! A legjobb bölcs, ki épp nem bölcs ezen napokban. Forrás a bölcsesség: minél inkább iszod, annál erôsebb-több belôle fölbuzog! Világ a tengerem. Az Úr Szentlelke fogja kormányt. Hajó a test. És lelkem tár hazafelé vitorlát! Világ nagy csatatér; az érdemrend, babér csak annak jut, ki el nem fut, s ott fenn majd osztva bér... Testvér, ezt ismerd el világnak: úgy megy, ahogy akarja! De minden műve semmi más csak: szomorújáték, a legalja... (Angelus Silesius) + A Szentlélek hívása Óh nagyhatalmú Fôpap, hogy most az Atya jobbján ülsz, gyôzelmed, hatalmad teljét élvezôn, esengj Atyádhoz, ígéreted szerint, küldje ránk a ,,másik Vigasztalót''! Emberséged kínszenvedésén, ezt a malasztot kiérdemléd nekünk. Atyád meghallgat Téged, mert szeret! Hiszen Te vagy az Ô kedvelt Fia, leküldi Véled ama Lelket, kit prófétákkal megígért: ,,Kiöntöm majd a Kegyelemnek és imának Lelkét 'Jeruzsálem' minden lakosira.'' -- Jöjj el, Szentlélek Úristen, áradj reánk kegyelmesen! -- ismételgessük e forró esdeklést! (Marmion: Krisztus az Ô titkaiban) + Törve Hajónk sose lesz, mert Fája: Keresztjin a Krisztus ôrt áll! Végibe' kormányoz Úr-Atya, Lélek elôl! Húz hat-hat evezôt révpart fele Tôle föledzett püspök-apostoli kar; és ama látnoki más ôsi tizenkettô, meg a Négy Vén, s Négy Örök-ifjú [négy nagy próféta, négy evangélium]. Száll a világ-végig, nem merül, nem töretik... Zászlaja Krisztus: a Hír, az Irány, az Igazság. S Lelke vitorlát hajt! Óh örökégi Hajónk! (Sz Ambrus) + A szív, hol Isten lakozik A szív, hol Isten lakozik, mely templom szentebb nála?! Az ég Urának az lesz itt világba-járó sátra... Mily távolságra onnan ég? Nem nagyon nagy, barátom! Egyetlen szívbe-tett lépés a célhoz juttat, átvon... S bár százszor megszülethetett ott Krisztus, Betlehembe', ha benned meg nem született, el vagy örökre veszve... Kereszt, a magas Golgotán, meg sosem menti lelked' -- Kereszt, szívedbe fúródván, égig csak az emelhet. Megállj! Hová futsz?! Nem tudod: belül az Isten-ország?! Ôt másfelé ha kutatod, meg sose látod arcát. Óh bárcsak lenne hű szívünk a születônek jászla! Ô jönne újra közibünk, Kisdedként, lealázva... Te lépj ki! s Istened bejô! Te halj meg, s Ô él itt benn! Ne légy, és minden Ô lesz, Ô! Csak várj: s ad mindent Isten... Gyalázat, jaj, selyemkukac fon-fon, míg nôl ki szárnya... De te, szegény szív, lenn maradsz, -- vén sárrögödbe zárva... (Angelus Silesius) ======================================================================== A,B,C ÉV ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK: URUNK MENNYBEMENETELÉNEK ÜNNEPE 1: Jézus az apostolok szeme láttára fölemelkedett az égbe. S: Krisztus Atyjának jobbján ül, és uralkodik a világ fölött. E: A megdicsôült Krisztus elküldi apostolait, hogy kereszteljenek és tanítsanak. Krisztus nem egyszerűen ,,visszatért'' a mennybe. Ô mindig Atyjánál van, mint Fia, -- aztán mint Megtestesült és Megfeszített, mint Fôpapunk és Közbenjárónk. E ,,visszatéréssel'' a mi emberi természetünk fölvétetett a szentháromságos Isten életközösségébe, mely Atyától Fiúra, Fiútól Atyára ,,sugárzik'' a Szentlélek izzásában. -- A földrôl sem egyszerűen ,,távozott'' Krisztus, mert jelen marad Egyházában, a Szentségben, s ezáltal a világban a világért. Az Egyház jelenlévônek tudja Ôt magában: az Urat, Kyrios-t, akihez kiált: Kyrie eleison -- Uram irgalmazz! Akit hordoz a Szentségben... Elsô olvasmányhoz / ApCsel 1,11 Sz Lukács evangéliumában Jézus tetteit és tanításait írja le, az Apostolok Cselekedeteiben az Egyház megszületését. A húsvét és a mennybemenetel közti idôben Jézus az ,,Isten országáról'' tanít, fölkészítve tanítványait föladataikra. Aztán eltávozik szemük elôl Isten rejtett fönségébe. Utolsó szavai ígéret és megbízatás egyben. Vigyétek szét a jó hírt szerte az egész földön. A Lélek pünkösdi ,,leküldése'' erôt ad majd ennek betöltésére. Az Úr újrajöveteléig Egyháza missziót teljesít. (1,1-5: Lk 1,1-4; Mt 28,19-20; Lk 24,42- 43.49; 3,16 # 1,6-11: Mt 24,36; Lk 24,48.50-51; Mk 16,19; Ef 4,8-10; Zsolt 110,1) Válaszos zsoltár / Zsolt 47(46),2-3.6-7.8-9 Minden népek királya Szentleckéhez / Ef 1,17-23 Az apostol imájából fontosat tudunk meg Isten hatalmáról és gazdagságáról, amely Krisztus fölmagasztalásában mutatkozik meg. Isten föltámasztotta Ôt ,,halottaiból'', és Fejévé tette az Egyháznak és a Mindenségnek. Az Egyház az Ô titokzatos Teste, elválaszthatatlanul hozzáforrva, és Vele együtt az isteni életközösségbe bevonva. Az Egyház egyben a tér is, amelyben a világ Megváltója jelen van, másszóval az Egyház Krisztus megtestesülése a világban. (1,17-18: Kol 1,9-10; Ef 4,4 # 1,19-21: Zsolt 110,1; Fil 2,9-11; Kol 1,16 # 1,22-23: Zsolt 8,6; Ef 4,10.15; Kol 1,18-19) Evangéliumhoz (A év) / Mt 28,16-20 Míg az Apostolok Cselekedetei megmutatja, hogy megy föl Krisztus Atyja dicsôségébe, Sz Máté evangéliumának vége azt mondja meg, hogyan van jelen a Föltámadott az Egyházban. Ez evangélium elején (1,23) ott állt az ígéret: ,,Isten velünk'', és a végén bizonyságul: ,,Veletek vagyok mindennap!'' (28,20). Galilea Máténál, Izajás nyomán, a ,,pogányok tartománya'' (4,15; Iz 8,23-9,1). Az, hogy Jézus ott gyűjti össze utoljára híveit, utal Egyháza egyetemes kiterjesztésére, amely a tanítványok feladata lesz. Minden népnek Jézus tanítványává kell lennie. Azzá lesz az ember a keresztségben, és marad tanítványnak, ha az Ô szavai szerint él. (Mt 26,32; Dán 7,14; Jn 3,35; 17,2; Mt 18,20; Jn 14,23) Evangéliumhoz (B év) / Mk 16,15-20 Úgy tűnik, hogy Sz Márk evangéliumának vége késôbb íródott a műhöz a többi evangélium (fôleg Lukács) és a hagyomány alapján. A 14--20. vers Jézus utolsó megjelenésérôl szól, mikor megfeddi a tizenegyet hitetlenségéért (16,14), de egyben missziós küldetést ad nekik: ,,Az egész világnak,... minden teremtmény'' számára hirdessék a jó hírt. Az egész emberiség meg van hívva az üdvösségre, és választás elôtt áll. Az üdv hirdetôinek Jézus megígéri közelségét és segítségét. A mennybemenetel nincs leírva, csak annyi, hogy ,,mennybe fölvétetett''. A 110. zsoltár teológiai értelmezése: a Messiás-király trónra lép, megkezdi uralmát. (Mt 28,16-20; Lk 24,36-49; Jn 20,19-23) Evangéliumhoz (C év) / Lk 24,46-53 A húsvéti események Lukácsnál mintegy összezsúfolódnak ,,egyetlen napba'': az emmauszi úton való találkozás Jézussal (24,13-35), megjelenése a tanítványok közt (36-43), utolsó parancsai és a missziós küldetés (44-49), végül a mennybemenet (50-53). -- Az Írásnak (Ószövetségnek) teljesülnie kell, nemcsak az Úr halálában és föltámadásában, hanem a jóhír terjesztésében is minden néphez (Iz 42,6; 49,6). Jézus távozása itt csak röviden van említve. Befejezte művét és földi ,,liturgiáját'': szolgálatát azzal zárja, hogy megáldja övéit. Végül is nem gyász tölti el a tanítványokat a Mester távozásán, hanem öröm a megdicsôült Úr maradandó közelségén. (Zsolt 24; 68,16- 22.29-36) Szentségre várva Jézus Krisztussal, mint emberrel, megkezdôdött a mi jövônk. Nem ragaszkodott életéhez, föláldozta azt, követve Atyja akaratát. Mennybemenetelével közelebb került hozzánk, épp a Szentség, a szentáldozás által. Megváltoztatta a világot és fôleg a mi életünket. Elmélkedés (A év) Krisztus más világba ment Más világba, egészen másba. Az ember a föld szülöttje, világa ez a föld s ez a naprendszer; érzékei e világ benyomásai; fogalmait érzelmek, ösztönök, hangulatok színezik. Ô e világ exponense, funkciója, ô a rezgô fóliája. E világ nyelvét beszéli, érzelmeit, igényeit, reményeit érti. De van más világ is. Ha majd kiszakadunk érzékiségünk kategóriáiból s a földgömb s a csillagok ködbe vesznek; ha az éterrezgés nem lesz többé szín, s ha a hang nem üti meg fülünket; mikor a valóság az érthetôség mély, isteni fényében mutatkozik majd be: akkor megismerjük azt a másik világot. Mily látás lesz ez, mily szemlélet! Mily életfakadás s mily világfölényesség és uralom! Lelkem új energiái ébrednek majd a lét ez új tavaszában! Mint ahogy a gyermekben kifejlôdik az öntudat csodálatos világa: úgy bontakoznak ki a kiköltözött lélekben is az örök élet mélységes világai. ,,Atyám házában sok lakóhely vagyon'' (Jn 14,2). A mi városunk s házunk az, ahol otthon vagyunk, ahová belenôttünk. Az anyagi lét korlátaiból kikelve pedig más házunk, más fogalmaink, más vágyaink, más ízlésünk lesz. Áthatolunk a léten, elmerülünk nagyságába s szépségébe, s Istent magát s teremtését szemlélni fogjuk. Minden fűszál, minden levél extázisba ragad, mert telve lesz Istennel s keze remeklésével. A földön túl a sok csillag ,,mansiones multae'' [sok lakóhely]. Az ember most csak sejti e teremtéseket, azután élvezi majd. Földünkrôl fölnézünk a lelkek úszó szigeteire. Mily titok a lelkem, akárcsak az évülô gyökér a téli avarban, vagy a mag téli álmában! Lekötött szellemi világ vagyok, mely egykor fölszabadul, s színeivel, világosságával, vonalainak harmóniájával, bájával halhatatlan, szép életet párosít. Ez értelemben is igaz, hogy elásott kincs, ismeretlen gyöngy a lelkem. Mikor jövök, mikor lépek eléd, Istenem? Mikor indítod meg bennem ezt a csodálatos metamorfózist, hogy földibôl égi legyek? Jöjj, Úr Jézus! Erôsen dolgozom, hogy a föld ne rontsa el az eget bennem! (Prohászka: ÖM, 7:390; 146) + Mennyország Szívünk verésével halkan Hozzája verôdünk. -- Önmagát, kinél jobb, nagyobb semmisem lehet, önmagát ígérte! -- Szombatunk, melyre nem jô este, hanem az Úrnak napja, miként amaz örök nyolcadnap, melyet Krisztus föltámadása szentelt meg, nemcsak lelkeknek, hanem testeknek is örök nyugalmát elôre példázva. -- ,,Odatúl majd látunk'' és szívünk örvend. -- De ô (Izajás) nem mondja, mit látunk. Mit hát? Ugye csakis Istent! -- Ô leszen végcélja minden vágyainknak, Ô, Kit majd vég nélkül szemlélünk, unalom nélkül szeretünk, fáradtság nélkül ünnepelünk. -- Ott nyugoszunk és csodálkozunk, csodálkozván szeretünk; ott szeretünk és magasztalunk. Ím ez lészen ott végül is végtelen. Hisz mi más is a mi végcélunk, ha csak nem: megérkezni Annak országába, kinek sosem lesz vége. (Sz Ágoston: Isten Városa) + Elmélkedés (B év) Égbe-nézésünk a mennybemenetel után Hogy nézték ôt a Szent Szűz s a hívek; hogy nézünk mi is még utána! Ha egy ragyogó felhôt látunk, gondoljuk: íme Krisztus bárkája az égnek mélységén! Nézünk az égre ezentúl is. Nem pesszimista elfordulás a világtól irányítja tekintetünket, hanem az örök szeretet. Eljött hozzánk, hogy oda irányítsa szívünket. Célt ért. Bizony nézünk is, megyünk is feléje; folyton ôt keressük. ,,Nem keresnél -- mondja az Úr --, ha már valamiképp nem volnék benned''. Igaz; hite, képe, emléke, irzelme, kegyelme bennünk van, s minél inkább nézünk feléje, annál több lesz bennünk belôle. Fölnézünk. Jézus akarta, hogy nagy, erôs vágyunk legyen Isten, üdvösség, kegyelem s erô után. Különben is érezzük, hogy a világ lefolyik rólunk, s mi kimeredünk az idôbôl, mint a vándorszikla a lapályból; kimeredünk a térbôl, melynek korlátjain átlátunk. A világ nekünk mint a ketrec a sasnak; ez is mindenütt kiált, de szárnyát ki nem bonthatja, neki más kiterjedések kellenek. Kicsiny nekünk minden itt lenn; azért vágyódunk a lét, az élet, a boldogság ösztönével az örök, szép élet után. De ez a vágyunk visszahat itteni életünk nemesbítésére s az örök élet erejét és szépségét fekteti bele; a meggyôzôdés üdeségét s a gyakorlat közvetlenségét éli át már itt. Át kell élnem már itt az isteni, meleg bensôséges életet; ez az az örök élet, melyet más kiadásban élek majd ott túl. Fölnézünk, mert e diadalmenet nekünk öröm és vigasz. Mily nagy s erôs az a Krisztus, kinek lábai alatt köddé foszlik a dicsôség, s ponttá vékonyul a világ. Hogy néz vissza innen a kísértések hegyére, ahol hallotta: Mindezt neked adom, ha imádsz engem!... Hogy érzi ki a hitvány hazugságot! Visszanéz a boldogságok hegyére!... Hogy élvezi azok erejét. Visszanéz a Táborra... s a Golgotára! ,,Montes Dei'', de a hegyek s ormok fölött ez az ô hegye; dicsôségének, örömének hegye, s mi is e hegyen állunk, mert ott nagyok vagyunk s kicsiny lesz szemünkben a föld. De azért lemegyünk s dolgozunk s küzdünk a lapályban. Egy-egy tekintet a dicsôség hegyére fölemel; megcsap magaslatairól az örök élet biztató lehelete. (Prohászka: ÖM, 7:389; 146) + Csillagfényes Ég Nézd, nézd: a csillagok! Nézz fel, egekbe fel! Mind ott a tűz-nép! magasokba települt! fényvárak ezre, tündök ôrség mind begyűlt! És: éj-vadon, tündérhad les tűz-szemekkel... Homály-mezôkön jég -- arany-ezüstben ég. Fény-út, széljárta, nyárfa-sor fenn, lángolón. Szikrás galambhad röpdös szét csűr-ormokon. ...Nos hát: mind eladó, díjul kitűzeték! Vedd, licitálj! Min?! Ima, tűrés, böjt, jótett... Május siet, nézd, mennyi sok gyümölcsös ág! Nézd, tavasz-bimbók, sárgabolyhú fűzbarkák! Igaz: csűr ez csak! Beljebb: Ház, a kinccsel telt... Kábulj! e fénygarád, egy váró Jegyest rejt: Jézust! Szűz anyját! Gyôztes Mindszentek hadát! (Gerald M. Hopkins) + Elmélkedés (C év) ,,Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig'' (Mt 28,20) Ez kimondhatatlan vigaszunk, melyet a legteljesebben lefoglalunk magunknak, mert mindenben s mindenütt s élénken és közvetlenül irintkezni akarunk vele. Érezzük jelenlétét, szinte megcsap lehelete; fényes árnyék gyanánt kísér akár szônyegen, akár gyaluforgácson vagy törésföldön járjunk. Szavai csengnek fülünkben; virág, madárdal, hajnal, alkony, harangszó és lelkünkön átvillanó gondolatok figyelmeztetnek rá. Beszélünk vele, rendeleteit vesszük, ellátogatunk hozzá az Oltáriszentségben. Üdvünket intéztetjük szolgái által; a gyónásban vérével hintjük meg lelkünket, a szentáldozásban az egyesülés szeretetét és melegét élvezzük. Mindez a hit azt hirdeti: itt a Krisztus; minden vigasz így szól: Itt a Krisztus. Hideg, sötét van máshol; nálunk Krisztus szeme és lelke ragyog; máshol csupasz templomok, poros bibliák, üres oltárok; nálunk nemcsak a háza, hanem ô maga a házban. Telve van a világ Istennel, gondolataival, műveivel, erejével; nálunk azonkívül telve és telítve van minden Krisztussal; az ô ügye, céljai, dicsôsége, szentségei, egyháza... mindenünk. Ez kimondhatatlan erônk. Nem vért és sín, kard és fal, hanem lélek és érzés; behatol értelmünkbe és akaratunkba. Gondolatai rügyeznek; érzései, vágyai feszülnek bennünk. Aki átadja magát neki, az a tavaszt átéli önmagában. Minél fogékonyabb és tisztelettudóbb a lélek, annál édesebben és önkéntesebben fejlenek ki benne Krisztus gondolatai és érzései. Vihar és napsugár, béke és harc, siker és kudarc váltakoznak fölötte is; de hűsége és ragaszkodása, szorgossága, istentisztelete átsegíti mindezen. Jézus a mi csendes, mély, kitartó erônk. Hívek, kitartók tudunk lenni általa vigasztalanságunkban is; tudunk várni az éjben is a napra. Ez kimondhatatlan lelkesülésünk. Jézus velünkléte ugyanis egyre bensôségesebb egyesülést sürget, s ez az egyesülés egybeforraszt, áthevít és tisztít. Úgy érezzük, hogy immár nem szakíthat el semmi Krisztustól, sem kard, sem szenvedés, sem élet, sem halál; a bűn erôszakos szív- és lélekrepesztésnek, öngyilkosságnak látszik. Jézus velünk léte idomítja a mi zsémbes, elfogult, hideg, egyoldalúan szubjektív, másokat meg nem értô, nem méltányló, tüskés, szögletes természetünket, és kezdünk örülni azon, hogy másokra szeretettel gondolunk, jóságosan tekintünk, hogy elôzékeny, derült, meleg, nemes indulatú lelkek vagyunk. ,,Nektek, kik az én nevemet félitek, föltámad az igazság napja és üdvözülés jár sugaraival'' (Mal 4,2). (Prohászka: ÖM, 7:384; 140) + Mennyország: ábránd? ,,Úgy vélem -- mondja Sz Pál --, hogy a jelen szenvedései hozzá sem foghatók a boldog dicsôséghez, mely ki fog nyilvánulni bennünk'' (Róm 8,18). -- Ha ez tény, e szenvedésrôl írt könyvem, nem szólva a mennyországról, kihagyná a számadásból az összképnek épp lényeges oldalát. Írás és Hagyomány rendesen latba veti az ég örömeit a földi nyomorúság ellen, és nem keresztény a szenvedésnek oly megoldása, mely ezt mellôzné. -- Mainap igen szégyenlôsek vagyunk még csak szóba is hozni a mennyet. Félünk a gúnytól: ,,Pástétom a Tejúton'' (pie in the sky; ,,torta az égi Holdba'“), -- s hogy ránk mondják, ,,szökünk'' a kötelesség elôl, hogy itt és most boldogítsuk a világot, szökünk egy másvilági boldog ábrándba. De: vagy ott van az a ,,pástétom'' vagy nincs! Ha nincs, nemcsak a mennyország, de az egész kereszténység is ámítás, mert e tan át meg atszövi, -- ez lényege! Ha pedig van, akkor e ténnyel szembe kell nézni, mint minden ténnyel, de épp ezzel elôször! Akár hasznos a pártgyűléseknek, akár nem... Aztán az riogat, hogy a menny talán valami megvesztegetés, és ha odatörekszünk, már nem leszünk ,,önzetlenek''. Szó sincs róla! A mennyország semmi kecsegtetôt nem ajánl bérenc-lelkeknek. Jó mondani a tisztalelkűeknek, hogy meglátják az Istent, mert csak a tisztalelkű akarja igazán Ôt! Vannak jutalmak, melyek nem szennyezik a bajnokot. A szerelmes férfi nem ,,bérenc'', mert nôül akarja venni a szeretett nôt; aki költôket szeret, nem ,,bérenc'', mert olvassa ôket. -- A Szeretet -- természete szerint -- birtokára törekszik annak, amit, akit szeret. Vannak idôk, mikor úgy érezzük, kell is nekünk örök élet! De sokkal többször azon tűnôdünk, vajon szívünk legszívében vágyunk-e valaha is másra!? -- Még játékos kedvteléseidben (hobbikban) is nem volt-e valami titkos vonzás, amit mások, furcsán, meg nem érthettek? -- Valami megmagyarázhatatlan, de mindig épp a fölszín alatt bújó (a friss forgácsszag műhelyedben, a víz csobbanása csónakodhoz...). Feltűnik valami, valaki, és érzed, és úgy sejlik, ez volt, aminek vágyával születtél! És más vágy hullámzásai alatt, és hangos szenvedélyek közti percnyi csöndben, éjjel-nappal, évrôl évre, gyermekkortól vénségig -- ez az, amit lestél, kerestél, a mélyben erre hallgatóztál...? Sosem kaptad meg! Eddig... De ha hirtelen visszhang jönne vágyadra, a kétely szikrája nélkül, kiáltanád: ,,Végre itt van, ez az, amire lettem!'' Mert nem beszélhetünk errôl egymásnak. Minden lelken ez titkos jegy, közölhetetlen és kielégülhetetlen igény, az amit akartunk, mielôtt hitvesünket megismertük, vagy barátra leltünk vagy hivatásra, s amit halálos ágyunkon is megesengünk, mikor feleség, barát, munka, kiveszett a tudatunkból. Amiért vagyunk, ez az! Ha ezt elvesztjük, minden elveszett! (S ez érzések még nem a Szentlélek ajándékai, a kegyelemben élôké -- ezek nem külön ,,szent'', csak rendes ,,emberi'' érzések!) Ez a megbélyegzés minden lelken tán öröklött, tán környezet hatása, -- de hát öröklés és környezet azok az eszközök, amiket Isten hozzánk teremtett... Minden lelket egyetlen különlegességül alkotott. Ha nem kellett volna neki ez a sok különféleség, nem látom be, miért teremtett többet belôlünk, miért nem csak egyet. De légy meggyôzôdve, egyéniségednek minden elôtted is rejtelmes csínja-bínja, az Ôneki nem titok -- és egy nap neked se lesz. -- Isten úgy tekint minden lélekre, mint elsô szerelmére, mert Ô a léleknek is elsô szerelme. Ily szemszögbôl értem a poklot is: megfosztás a legfôbb jótól; magunk elvetjük a magunk-epedte jót... Ott lenn csak igényét, űrjét éreztük. Az maga sosem ölt testet, sem gondolatban, sem szóban, képben vagy érzésben. Mindig valahogy kihívott önmagadból. És ha nem keltél ki, utánajárva, ha csak a vágyán éldelegtél, a vágy maga is megszökött tôled. -- Amire vágyol, elhív önmagadtól! Még a földiek vágya is, csak úgy marad meg, ha lemondasz róluk! Ez a végtörvény: a mag meghal, hogy éljen, kenyeret vízre kell szórni, az életét elveszteni, hogy megmentsük. -- ,,Annak, aki gyôz, egy Fehér Követ adok, melyre új név van írva, új, senki sem ismerte név, csak az ismeri, aki kapja.'' (Jel 2,17) -- Egy hézag van minden lélekben, azt csak Isten töltheti be. Egyesülni Vele: ez folytonos önfeledés, önátadás. -- Azért vagyunk, hogy övé legyünk. (C.S. Lewis: A szenvedés problémája) ======================================================================== A ÉV HÚSVÉT 7. VASÁRNAPJA 1: Az apostolok állhatatosan imádkozva egy szívvel-lélekkel várták a Szentlelket. S: Ha részünk lesz Krisztussal a szenvedésben, részünk lesz vele a dicsôségben is. E: A búcsúzó Jézus imádkozik a világban maradó tanítványaiért. Jézus nem azért jött, hogy e föld minden baját megoldja. Alapjában véve csak egyetlen probléma létezik: hogy az ember ,,ember'' marad-e; vagy: hogy igazi emberré lesz-e. Ez az Isten iránti tisztelet kifejezôdése. Jézus utat mutatott: Ô maga az Isten útja az emberhez és az ember útja Istenhez. -- Istent megláthatjuk az ember-Jézus személyében, az Ô (lelki) arcában Isten arcát. De hol láthatjuk Jézust? Azt akarja, hogy fölismerjük Ôt az Egyházban, a szentmise Szentségében és végül: embertársainkban, akiket naponta látunk! Nincs istenkeresés, Istenre lelés, ha mellôzzük embertársainkat, testvérünket, akiért Ô meghalt... Elsô olvasmányhoz / ApCsel 1,12-14 Jézus távoztával az apostolok visszatérnek Jeruzsálembe. Most már véglegesen tudják, hogy életük teljesen a megdicsôült Úr szolgálatában áll. Elôször is az ígért Lélek eljövetelét várják. A felsô szoba, a cénákulum (1,13) tán az utolsó vacsora terme. Lukács fölsorolja az apostolok nevét (6,14-16). Mind ott voltak, Jézus anyja és más tanítványok is. Hogy minden egyéb különbség dacára ,,egy lélekkel állhatatosak'' az imában, azt nem a pillanat hangulata, a várakozás nagysága magyarázza, hanem fôként az, hogy Jézus velük van és a Szentlélek máris szoros közösségbe köti ôket. (Lk 24,50-52; 6,14-16; ApCsel 2,46; Róm 12,12) Válaszos zsoltár / Zsolt 27(26),1.4.7-8 Istenbe vetett bizalom Szentleckéhez / 1Pt 4,13-16 Sz Péter elsô levelének végsô intései foglalják össze a levelet. A jelen világ mulandóságának tudata és a jövendô várása igazi realistává teszi a keresztényt (4,7), aki a dolgokat valódi értékük szerint méri. Közel van a földi dolgok vége: ez egyben Krisztus dicsôségének, vagyis az Ô hatalmának és nagyságának felragyogását jelenti. A jelenben azonban Isten hatalma és Krisztus fönsége oly embereken látszik, akik készek szenvedni az Úrért a Lélek erejébôl, amelyet Tôle kaptak. (ApCsel 5,41; Mt 5,11-12; Iz 11,2; Róm 5,3-5; Kol 3,4; Jak 1,2-4) Evangéliumhoz / Jn 17,1-11 Búcsúbeszéde után Jézus a búcsúimát, ,,fôpapi imádságát'' mondja el (Jn 17,1-26). Eljött az ,,óra'', melyre Jézus egész élete irányult. A nagy imádság fô célja az, hogy az ,,óra'' betöltse értelmét, hogy a keresztáldozat meghozza gyümölcsét. Jézus kéri ,,megdicsôülését'', az övéi megóvását és megszentelését és minden hívôk egységét (17,20-26). Kéri, dicsôítse meg ôt Atyja a halál által, vagyis örök Fiát fölvett emberi természetével együtt emelje az Istenségbe. Ezzel maga Isten is megdicsôül: az emberek megismerik, tisztelik az Atyát és a Fiút. Így a Fiú megdicsôülése az Atyáé, és jelenti az emberiség üdvözítését is! Az emberekért szól az ima többi része. Amennyiben Jézus magáért könyörög, teszi ezt övéiért, s amíg övéiért teszi, szól imája mindazokért, kik majd hinni fognak. (17,1: Mt 26,45; Jn 2,4; 12,23; 13,1.31-32 # 17,3: Jer 31,34; Jn 14,7-9; 1Jn 5,20 # 17,5: Fil 2,6-11; Jn 1,14) Szentségre várva Jézus értünk könyörgött, értünk halt meg. Ránk bízta igéit, üdvözítô igazságait. Kiválasztott bennünket a világból, hogy tanítványaiként szolgálhassuk a világot. Az oltárról vett végtelen Ajándék a miénk és mindenkié, így vegyük. Elmélkedés Imádságok keresztény egységért Irgalmas Isten, ki minket egy örök életnek reménységére hívtál, hogy amint te egy vagy, és egy a tetôled rendelt keresztség, úgy mindnyájan egy hitben, egy szívvel szolgáljunk neked: adj szívünkbe Szent Lelket, hogy mindnyájan egyet értsünk, egyet valljunk és a te akaratodban való egységet szorgalmatosan megtartsuk. Add, hogy mindnyájan egy akolban legyünk az egy pásztornak gondviselése alatt és téged minden visszavonás, gyűlölség és egymás rágalmazása nélkül dicsérjünk. Térítsd meg, Uram, a te elszéledett juhaidat, vedd el a homályt szívükrôl, nyisd meg a siketek fülét, világosítsd meg a vakok szemeit, és a te igaz hitedre tanítsad meg a tévelygôket. A te szerelmes szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. (Pázmány imája, Sík: DB, 676) Óh Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idôk végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza ôket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében. Amen. (Newman bíboros imája, Sík: DB, 677) + Egyház: Krisztus Teste Állj meg elámulva! Ujjongj föl! Krisztussá váltunk mi! Mert ha Ô a Fej, mi a tagjai: Ô meg mi tesszük az egész Embert. Így Krisztus teljessége Fôbôl s tagokból áll. Mi az a ,,Fô'' és mi az, hogy tagok? Krisztus és mi, az Egyház! (Sz Ágoston) + Aki többet kap a Dicsôség Ragyogásából [Istenlátás], tökélyesebben látja Istent. És többet kap, kiben több van a szeretetbôl. (Aquinói Sz Tamás) ======================================================================== A,B,C ÉV PÜNKÖSDVASÁRNAP: VIGÍLIA MISE (A,B,C) 1: Mikor az emberi gôg az eget ostromolta, Isten összezavarta a kevélyek nyelvét. 2: Az Úr leszállt a Sínai hegyre, hogy törvényt adjon népének. 3: Isten Lelke új életet áraszt a halott csontokba; -- föltámasztja porig alázott népét! 4: Az Úr kiárasztja Lelkét minden emberre. S: A Szentlélek segít minket, hogy gyôzzünk emberi gyöngeségeink fölött. E: A Szentlélek az isteni élet forrása bennünk. Az Újszövetség törvénye nem kôtáblákra van vésve. Nem is könyvekben és okmányokban van elsôsorban, mert nem betű az, hanem szellem és élet. Isten Lelke és Élete. Az a kísértés, hogy a világ különféle dolgaiba vessük magunkat és ebben megrögzôdjünk, keresztényre is éppoly nagy, mint az Ótörvény emberére -- és éppoly végzetes. ,,A test mitsem használ; a Lélek az, ami életet ád.'' (Jn 6,63) Elsô olvasmányhoz / 1Mz 11,1-9 Bábel, a hatalmas város, a szentíró szemében az emberi elbizakodottság megtestesítôje. Ott állt a város istenének, Marduknak temploma, hétemeletes tornyával, melynek gôgös neve ,,Égnek és Földnek alapja''. De emberi erôlködés nem teremthet egységet, inkább erôszakká fajul és pusztulásba torkollik. A nyelv egysége fölbomlik. Ahol a hazugságot tették alapelvvé, ott a szellem is megbomlik. Csak az igazságban gyökerezhet egység. vagy: Elsô olvasmányhoz / 2Mz 19,3-8.16-20 Pünkösdkor, ötven nappal húsvét után ünnepelte a kései zsidóság az aratási hálaünnep mellett a Sínai-törvényhozást. A Sínainál történtekkel az Egyiptomból való kivonulás csúcspontjához érkezett, és bizonyos eredményeket is elért: Izrael Isten tulajdonává, szent népévé lett. A jeruzsálemi keresztény közösség a húsvét utáni ötvenedik napon egy új pünkösdöt ért meg. Krisztus több, mint Mózes, Ô nem Sínaira, hanem az Égbe emelkedett föl, és isteni kegyelmébôl elküdte a megígért Lelket, aki az új szövetség törvénye. vagy: Elsô olvasmányhoz / Ez 37,1-14 A csontvázak életrekelésének víziója Izrael népeinek hazatérésére és feléledésére utal. A száműzetésben a népnek nem sok reménye lehetett, de Isten a halottakat is életre tudja kelteni (vö. Róm 4,17- 18). -- Hogy érthetôbb legyen: a héber nyelvben a ,,lélek'' és a ,,szél'' (atem, odem), hasonlóan a göröghöz (pneuma), ugyanaz a szó (vö. Jn 3,8). Az ígéret nemcsak a nemzeti feltámadásra vonatkozik, hanem a népek lelki megújulására is. Mindenkinek látnia és értenie kell, hogy Izrael Istene, Jahve, a valóságos, teremtô Isten. Az Ô alkotó szelleme megújítja a Föld arculatát. (vö. Zsolt 104,30). vagy: Elsô olvasmányhoz / Jo 3,1-5 (2,28-32) Joel azt ígéri a végidôkre, amire Mózes úgy vágyott (4Mz 11,29): az egész népet Isten Lelke ragadja meg. Nehéz megpróbáltatás, végsô döntés napjai lesznek azok, de aki hittel, bizalommal fordul az Úrhoz, az üdvözül. Péter apostol pünkösdi beszédében (ApCsel 2,16-21) említi Joel jóslatát. A pünkösdi Lélek ajándéka Isten legnagyobb ajándéka a történelem utolsó napjaiban. Válaszos zsoltár / Zsolt 104(103),1-2.24 és 35.27-28.29-30 A Teremtô dicsérete Szentleckéhez / Róm 8,22-27 Meg vagyunk váltva, de még nem látszik külsôleg rajtunk. A magunk életében és szerte a világban gyöngeség, kín, bűn, halál! Honnan tudjuk hát, hogy a megváltás valóság? Isten szava ez, abban hiszünk! Isten Lelke pedig, akit a keresztségben fogadtunk, erôt ad e hitre, reményre, s imádságra. Ô maga könyörög bennünk, értünk; jobban tudja nálunk szívünk szükségeit és vágyódásait! Evangéliumhoz / Jn 7,37-39 A sátoros ünnep utolsó nagy napján Jézus felfedi magát a népnek (ahogy már Jákob kútjánál a szamariai asszonynak, Jn 4,10): Ô az élô vizek Forrása. A víz a lélegzet és a vihar mellett a Szentlélek jelképe. A pusztai vízfakasztás és a vízbemerülés az ünnepen rejtett utalások voltak Isten igazi nagy adományára, a Szent Lélekre, az ,,Úrra és Életadóra''. A keresztre feszített Jézus oldalából vér és víz folyt (Jn 19,34, vö. 1Jn 5,6-8). Aki a megdicsôült Úrban hisz, Lelkét kapja Tôle, és részese az Ô isteni életének. (1Kor 15,45; 2Kor 4,11) Szentségre várva Az ember-Jézusban is Isten teljessége lakozott, a Szentháromság misztériuma. A drága edényt, isteni Testet, meg kellett törni, Jézusnak meg kellett dicsôülnie, hogy mindannyiunkra kiáradjon az Ô gazdagsága. Erre nyitom meg lelkem a szentáldozásban. Elmélkedés Lásd az ünnepi szentmise elmélkedését. ======================================================================== A,B,C ÉV PÜNKÖSDVASÁRNAP: ÜNNEPI MISE 1: A Szentlélek lángnyelvek alakjában alászáll az apostolokra. S: A keresztség által az egy Lélekben egy testté lettünk. E: Jézus elküldi tanítványainak a Szentlelket, és átadja nekik a bűnbocsátó hatalmat. A hagyomány szerint az ötven nap Föltámadás vasárnapjától pünkösdig egyetlen ünnepnap, az Úr ,,nagy napja'' (Római Misekönyv [1970], vö. Lukács evangéliuma [lásd Áldozócsütörtök C év], amely Jézus összes megjelenéseit ,,egy napként'' sűríti). Az Ószövetségben pünkösd vidám arató ünnep volt. Nekünk új pünkösdünk van új húsvéttal együtt, amelynek gyümölcse e pünkösd, beteljesítése, megerôsítése a Föltámadásnak, az Atyához való fölemeltetésnek és fôleg Jézus maradandó jelenlétének! -- Fogadván a Lelket, tudjuk és tanúsítjuk: Jézus a Messiás, a Krisztus, Ô az Úr. Tudjuk, hogy a nyelvek és népek sokfélesége közt is Isten egy népe vagyunk. ,,A Szentlélek kinyilatkoztatása azonban mindegyikünk hasznára adatik.'' (1Kor 12, 7) Elsô olvasmányhoz / ApCsel 2,1-11 Joel próféta jövendölése (ApCsel 2,16-21) és fôként Jézus ígérete (Jn 14,16-26) pünkösdkor teljesül. A Lélek eljöttét a fül viharzúgásban, a szem lángnyelvekben észleli. E külsô jelek ideiglenesek, de maradandó az újonnan teremtett valóság: a kicsi, rettegô tanítványseregbôl világra terjedô missziós Egyház lett. Ami pünkösdkor történt, ma is történik, egyre új és megfoghatatlan. Krisztus Egyházát a benne működô Lélekrôl ismerni meg. A Lélek segíti terjeszteni a jóhírt minden népnek, minden idôben. (2,1-4: Mt 3,11; Lk 3,16; Jn 20,22; ApCsel 4,31) Válaszos zsoltár / Zsolt 104(103),1 és 24.29-30.31 és 34 A Teremtô dicsérete Szentleckéhez / 1Kor 12,3-7.12-13 A vallomásban: ,,Jézus az Úr!'' fejezték ki a tanítványok a Jézus föltámadásába és az Atyja oldalára való fölemeltetésébe vetett hitüket (Fil 2,9-11). Jézust Úrnak vallani csak a Lélek erejébôl lehetséges, a Lélekébôl, kit az Atyja küld. A hit és a hitvallások egységét megteremtô Lélek működik az Egyház adottságainak, képességeinek és hivatalainak sokféleségében. De minden Krisztushoz tartozó egyetlen testet alkot, és mindegyik az összesnek szolgálatában áll adományaival és képességeivel. (12,3: Róm 10,9; Fil 2,11 # 12,7: ApCsel 1,8; 1Kor 12,28-30; Róm 12,6-8; Ef 4,11-13 # 12,12-13: Róm 12,4-5; Ef 4,4-6) Evangéliumhoz / Jn 20,19-23 Nagypéntek, Húsvét, Áldozócsütörtök (mennybemenet), Pünkösd: ez idôbeli egymásutánban ünnepeljük Jézus ,,megdicsôülésének'' húsvéti misztériumát és megváltásunkat. A Lélek elküldése is húsvéti esemény, s ezért Sz János evangéliuma Húsvéthoz kapcsolja. A Föltámadott húsvéti köszöntése ,,Békesség!'', húsvéti ajándéka az öröm. Mindkettô a Szentlélek ajándéka (vö. Gal 5,22), ki maga nagy húsvéti ajándék: a mindent összefoglaló. Ô köti össze örökre a tanítványokat a Föltámadt Úrral, egyesíti ôket, és új világot teremt bűnbocsánattal. (20,19-20: Lk 24,36-43; Jn 14,27; 15,11; 16,22 # 20,21-23: Jn 17,18; Mt 28,19; 16,19; 18,18) Szentségre várva A Lélek tűz gyanánt szállt le az apostolokra. Ma az áldozati adományok (Eucharisztia) által érkezik és mi általunk, kik az oltár köré gyülekszünk. Kérjük Ôt, hogy bennünk is végezze el a megváltozás és egyesülés művét. Elmélkedés (A év) Isten ajándéka: Szentlélek A Szentlélek a ,,fölséges Isten ajándéka'', nekünk is ajándékot hoz; élettel kedveskedik, édes, szép gyöngyélettel. A földi élet akkor édes, ha nem üres s ha nincs telve mulandósággal. A mulandóság fájós érzéssel tölti el öntudatunkat s ez telíti a világias lelket. Nem szeret szétnézni; magaslatokra nem emelkedik; a jövôbe nézni fél, a mélységet kerüli; ha pedig tényleg a mélybe néz, borzad s elváltozik arca. Amily mértékben nônek rajta a mulandóság öreg estéjének árnyai, abban a mértékben vigasztalan. Van-e szomorúbb látvány, mint egy ledér öreg embernek arca? Ellenben a Szentlélek a legmélyebb, a legerôteljesebb, a legöntudatosabb életnek lelke... Ô is édes élettel kedveskedik, de ajándékai az élet teljét hozzák: életet ad az Isten s megeleveníti; egészséget ad; erô megy ki belôle s a vérfolyásos lelkek, kiknek életük szétfolyik, meggyógyulnak; tiszta vért ad; szemvilágot ad: ,,respice'', nézz rám s ismerj föl. Hitet ad, erôt, megindulást, megolvadást, ad könnyeket, lelkesülést, halhatatlan reményt. Tűzzel jön a világ szelleme is; de tüze emészt; füstös és sötét; szenvedélyes; energiát ébreszt; erôlködéseket végez; nagy port ver föl; nagy lármát csap. Az emberek dolgoznak, lótnak-futnak, de kiélik magukat s minden ilyen élet olyan, mint a pásztortűz helye a virágzó rét közepén. Másnak juttatják életük erejét: az ifjúkor a gyönyörnek, a férfikor az érdeknek él, s miután kiadták erejüket, nem marad nekik más, mint a bánat s blazírtság. Szegény, leperzselt lelkek. Ellenben a Szentlélek tüze, a bensôség melege, a lelkesülés helye, az élet jótékony melege kiégeti a salakot, a rosszat! Emészti azt, amit a Szentírás rossz értelemben testnek mond: mert ahol az uralkodik, ott meg nem marad; nem marad meg lelkem az emberben -- mondja az Úr -- mert test; de ezt a testi embert elpusztítom majd s kiöntöm lelkemet a nehézkes, érzékies emberekre s prófétákat nevelek; kidörzsölöm szemeikbôl az álmot s mámort. Ez a tűz ég bennünk, belénk ég s nem akarunk szabadulni jótékony melegétôl. Ez az élet melege! A világ lelke is akar világot teremteni, megújítani, átváltoztatni s nagy kultúrmunkát végezni, nagy intézményeket teremteni; de a földbe növeszti ôket, ,,és elfordítják elméjöket és lesütik szemeiket, hogy ne lássák az eget'' (Dán 13,9). Ellenben az Isten lelke a világot belülrôl, belsô elveibôl, a jóság- s igazságból akarja kialakítani, s azért aztán szépségbe fejleszti. Lelkeket szabadít föl szabadságra, melyek kevéssel beérik, s a világot, a munkát, az észt s vívmányait csak arra használják, hogy a lélek élete szépen, nemesen kifejlôdjék. Méltóságot, lázas önemésztést sehol, soha. Így kell járni a világban istenszeretô, igénytelen lélekkel: úgy kell nézni minden virág szemébe, hogy mondja: azért vagyok, hogy én is ilyen szép legyek; úgy kell leülni a forrás mellé az árnyékos pázsitra s szeretettel gondolni az isteni mélységek forrásaira, melyek bennünk mint gondolatok s érzések fakadnak. (Prohászka: ÖM, 7:404; 162) + Pünkösdi himnusz (Beata nobis gaudia) Boldog örömre visszatért az évköre nagy ünnepért! Midôn a Lélek vígasza suhant le tanítványira. A Tűz lobogó lángokon titkos jelt: nyelvet rájuk ont. Hogy szívük áradó legyen, szeretve égjen tüzesen! Mindenki nyelvén szólának; riadva hallja pogányhad! Hiszi: hívôket bor hevít, -- de lelkük Lélektôl telik! Küld ezzel Isten titkos jelt, hogy Húsvét szentidô letelt. Nagy Ötvenes -- lejárt körén Sínáról fénylik új Törvény*... Most, -- kegyárasztó Istenünk -- arcúl borulva esdeklünk: Égbôl még egyre ránk bocsásd Szentlelked', kincs-kiáradást... Egykor, megszentelt szíveket Jóság malaszttal töltetett... Bocsáss meg minden bűnt nekünk, békélt szív ülje ünnepünk'! (Sz Hiláriusnak tulajdonított himnusz) (* Az ötven jubiláris szent szám; adósság engedés, rabszabadítás az 50. évben; a Vörös tengeren átkelés 50. napján, a Sínai hegynél köt Isten szövetséget, ád Tízparancsolatot.) + A teremtô szeretet Isten olyasformán teremté a világot, ahogy mi nehezen tartunk magunkban titkot. Jó dolgot nehéz lezárva tartani! A rózsa: érték, hirdeti is titkát az illatával. A nap jó, titkát fény és hô kimondja. Az ember: jó, kifejezi jósága titkát gondolatának szavával. És Isten végtelen Jó, tehát végtelen szeret. Mért ne törhetne ki szeretete szabad kiáradtán s létesíthetne új világokat? ,,Nem türtôzhette'' magát, úgy szólván, szeretete nagy titkát kivallotta a Teremtésben. (Sheen) + Elmélkedés (B év) Tűz és Galamb Fussuk át, kedves testvéreim, az evangélium szavait, hogy hosszabban idôzhessünk e nagy ünneprôl elmélkedvén. Mert ma hirtelen zúgással és tűzzel a Szent Lélek szállott le a tanítványokra, és a földies elméket a maga szeretetére gyullasztotta, s míg kívül tűznyelvek villództak, belül a szívek lánggal égtek. Mert az Istent tűz képében befogadván, szeretetében édesen hevültek. Hiszen a Szentlélek maga a szeretet. Ezért mondja János: ,,Isten a Szeretet'' (1Jn 4,8). Aki tehát teljes lélekkel Istenre áhítozik, valóban már birtokolja azt, akit vágyódva szeret. És senki sem tudná Istent szeretni, ha már nem hordaná szívében azt, akit szeret. Így ha bármelyitektôl megkérdeznék, szereti-e Istent, egész bizalommal, nyugodt lélekkel felelheti: Szeretem! Épp az olvasmány elején hallottátok, mit mond az Igazság: ,,Ha valaki szeret engem, megtartja beszédeimet.'' (Jn 14,23) Tehát a szeretet bizonysága: tetteink tanúsága. Ezért ugyanezt mondja János a levelében: ,,Aki azt mondja: Szeretem Istent és a parancsait nem tartja meg, az hazug.'' (1Jn 4,20) Igazán akkor szeretjük Istent, parancsait akkor tartjuk meg, ha tartózkodunk saját kényünk-kedvünk követésétôl. Aki még tiltott vágyai és ösztönei után szaladoz, bizonnyal nem szereti az Istent, mert ellene mond neki saját akaratával. -- ,,És Atyám is szeretni fogja, és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk Ônála'' -- (az igazságban szeretônél). Fontoljátok meg, kedves testvéreim, mekkora méltóság az, ha szívünk hajlékába maga Isten száll meg. Ha házunkba valami dúsgazdag vagy nagyhatalmú jó barát jönne, az egész házat nagy sietséggel takarítani kezdenénk, netalán bármi kivetni valóba is ütközzék barátunk szeme. Súrolja-mossa le hát rossz tetteinek mocskát az, aki a lelke hajlékát Istennek készíti föl. De lássátok mit mind az Igazság: ,,Eljövünk és hajlékot készítünk nála!'' Mert némely szívbe eljön ugyan, de hajléka nem lesz ott: mert Istenre várva bánkódnak ugyan bűneiken, de újabb kísértés jön és feladnak mindent! Úgy esnek vissza a bűnök gyakorlatába, mintha sohase bánkódtak volna. (Nagy Sz Gergely: 30. homília) + Szentlélek ajándékai: az Istenhez fölszállás Hét lépcsôn jutsz a kapuhoz, mert a Lélek hétféle Kegyelmével tár kaput: lépj égi Úr közelébe! -- Felhágásnak elsô foka az isteni Félelem. Második Jámborság lelke, harmadik Tudós szellem. -- Majd jön Bátorság, Jótanács, hatodikként Értelem, Hetedik Bölcsesség maga, mely elárad léleken... -- Van benn tehát Félelem is, Úr félelme szívében! De milyen a félés, hogyha a Jámborság nincs véle!? -- Ki nyomorút szánni nem tud s messze űzi részvétet, ennek félsze Úr szemébe semmis. Följebb nem léphet -- jámborságra! S ronthat ez is: zavart irgalom kegye hajt tévelybe, ha kímélne, s kíméletnek nincs helye! -- Bűntôl, pokolra mely vihet, ne sajnáld az ütleget! Van kiferdült jóindulat: kímél s végül elveszejt. -- Benn Jámborság rendezetté úgy lesz: fölsôbb fokra hág, hol Tudomány elítélni s tud fölmenteni egyaránt. -- Tetterô ha nincsen benne, mit tud végrehajtani? Bátorságnak jöjj rá Lelke! s nem retteg kiállani. -- Jót megvédi, bűnt ítéli: -- önmagával nem gondol, mert jó harcos ront a harchoz... De tán ferde oldalról? -- Elbízott tán? Jótanács jöjj, vond följebb a katonád! Igazgasd, irányítsd, hogy jól végig víjja a csatát. -- Értelem kell! Lássa: ez jó, az hibás. Mert másképpen mit javítson magánmáson maradandó egészen?! -- Jótanács jár Értelemmel -- éles szemmel ôrködik... S Bölcsességben szent: kiérik: ,,mersz'' és mérsék ösztönzik... -- Heted Lépcsô: Bölcsességé! Lélek tesz már mindent benn! A Kegyelem hét szent kincse ott ragyog már Istenben... (Nagy Sz Gergely: Homíliák, 2:7) + Elmélkedés (C év) Pünkösd kegyelmei A pünkösd a legmélyebb értelmű ünnep, mert jóllehet minden ünnepen szellem és lélek ünneppel, de itt az áttüzesedett Lélek árad ki; innen indul hódítani, alakítani, teremteni... Különösen három nagy kegyelem alakjában: Az elsô a szeretet. A Szentlélek a szeretet lelke, és a pünkösd a szeretet legfölségesebb kinyilatkoztatása. Megjelenik mint gyermekszeretet karácsonykor, szenvedô szeretetté fokozódik a Golgotán; izzó, hódító, diadalmas szeretetté pünkösdkor... Szeretet, mely a legjobbat adja (datum optimum), a lelki életet s a leghathatósabban adja. Jézus lehelte (insufflavit), és viharzó impulzusokban megy végig a világon; kigyullad Pálban, Ágnesben, Perpetuában, Teréziában, Ferencben, Néri Fülöpben... Mint lávafolyam, mely nem hűl ki soha... ,,Caritas diffusa'', a kiömlött, tüzes szeretet. Ó, én is szeretek, s szeretni akarok mindjobban; aki szeret az erôs; azért erôs, mert szeret; aki gyönge, azért gyönge, mert nem szeret. A második kegyelem a buzgóság. Jézus keresztségnek nevezi, tűzkeresztségnek. A szeretetnek hódítania kell. Jézus tüzet hozott, és akarta, hogy égjen; parazsat hullatott szívünkre; de hogy a parázsból tűzláng legyen, ahhoz szító, viharos fuvalom kell, ,,spiritus vehemens''; így lesz belôle nagyobb szeretet (diligis plus his: jobban szeretsz ezeknél?). Ez a tűz ég az Egyház ereiben, ettôl ,,suspirat et aspirat ad sanctitatem'', fohászkodik és törekszik a szentségre. Nincs nyugta. Kibocsátja rajait: apostolokat, kik Szent Pállal bemutatkoznak, hogy ,,kitágult a szívem felétek, korintusiak''; ,,kitágult szív'' jellemzi az apostolt, belefér a világ. A szeretet tágította ki s buzgóságra nevelte... ,,suspirare, aspirare'' [föl- és ráóhajtani] tanította. A harmadik pünkösdi kegyelem az imádság lelke. Az ima a Szentlélek atmoszférája. Ima várta, ima hívta, ima kísérte, és a Lélek maga ,,imádkozik bennünk kifejezhetetlen nyögésekkel'', ,,gemitibus''. ,,Gemitus'', ah ez az igazi szó, olyan mint gerlebúgás és esti harangszó! Bensôséges, mély, lágy érzelem! Nincs bensôségesebb, mint a hô ima. Hogy fest, hogy sugárzik, hogy lágyít, hevít s boldogít! Mel et oleum, méz és olaj! Enyhít és édes. Az ima lelkét kérnünk kell és féltékenyen óvnunk kell; mikor megnyertük, meg kell köszönnünk; ha nélkülözzük, utána kell járnunk. ,,Spiritus gratiae et precum'' [a kegyelem és imádság lelke], az egy; a kegyelem és imádság együtt jár. A szentek az ima stilítesei, oszlopos szentjei! Tehát imádkozzunk, vagyis vágyódjunk, törekedjünk, fohászkodjunk, esedezzünk, alázódjunk meg mélyen, hogy lehajoljon hozzánk az Úr! (Prohászka: ÖM, 7:402; 160) + Szentlélek: folytonos pünkösdünk Azóta pedig a Szentlélek az Egyházban lakik állandó fogyhatatlan módon, szüntelen éltet és megszentel. ,,Ô majd bennetek lakozik és veletek''. Tévedhetetlenné teszi az Egyházat tanaiban. ,,Ha majd Ô, az Igazság Lelke eljô, megtanít minden igazságra!'' -- és megôriz a tévelytôl. Történelem szerint, a látható leszállás, a Pünkösd, véget ért, de a belsô működése, folytonos ereje örökre hat, kegyelme itt marad. -- Nézd, hogy üli az Egyház az Áldozót, a Mennybementet. Mi az imája, miután dicsôíti az Isteni Jegyest, örvendve örült diadalán? ,,Óh Dicsôség Királya, Seregek Ura, ki ma diadallal egek legmagasába szállottál, ne hagyj árvául minket itt, hanem küldd le ránk az Igazság Lelkét, akit ígértél Atyádtól!'' (Marmion) + Hajnali himnusz (Lucis largitor splendide) Te fényes fény-osztó Urunk! kinek szelíd sugárinál éj elsuhantán nappalunk elárad s minden fölvirrad. Világnak igaz fényhozó! nem az, ki holmi égitest- jövést kis fénybe megjelez csekélyke ,,hajnalcsillagzó''. De minden Napnál ragyogóbb, Magad Te: fény és nappal is! Lelkünkön legbelsôbb zugot átjársz, sugárral földerítsz. Állj mellénk, minden-Alkotó, Atyád fényének szent dicse, kinek kegyelme-jöttire kitárul szívek rejteke. És telve Tüzes Lelkeddel, magával hordja Istenét, hogy álnok üdv-elragadó pokol cselén ne sebzené! Hogy evilági gondokon amikre élet rászorít, minden bűnöktôl szabadon hű Törvényidbe' járjunk itt... Szűz lelkiség: vásott-zilált test kéjeit tiporja szét! A tiszta testnek Templomát Szent Lélek óvja, s tűzhelyét! Remélik ezt esdô szavak, ezt fogadalmi áldozat, -- hogy hajnal fénye hasson át vigyázva minden éjtszakát. (Sz Hilárius) ======================================================================== A,B,C ÉV PÜNKÖSDHÉTFÔ 1: Kornélius megkeresztelése: Krisztus mindenkit hív az üdvösségre, zsidót, pogányt egyaránt. S: Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség azok számára, akik egybetartoznak Krisztusban. E: Az apostolok gyengék, de majd az Igazság Lelkével tesznek tanúságot -- a világ gyűlölni fogja ôket. A szentlélek műve és ajándéka, hogy Krisztust ismerik és elismerik az emberek. A Lélek szól és hat az Egyházban. ,,A Szentlélek közössége'' nem üres szó. A Lélek teremti az egység közösségét, Ô adja a közös és egyéni ima és ének örömét, Ô segít a hiteles keresztény életre. Az egyes ember is, a közösség is megnyílhat a Lélek hatásainak, de merev mozdulatlanságba is zárkózhat. ,,Akik Isten Lelkétôl vezettetik magukat, azok Isten gyermekei.'' Elsô olvasmányhoz / ApCsel 10,34.42-48 Egy látomásnak kellett Pétert rábírnia, hogy Kornéliust, a pogány római tisztet fölkeresse és megkeresztelje. Egy keresztséget megelôzô Lélek-áradás -- mondhatni egy kis pünkösd -- legyôz minden kétséget, amely még fennállhatott a zsidó-keresztények közt. Ledôlt a fal zsidók és pogányok közt, mert Isten elôtt nincs különbség, minden népet meghív a megtérésre és az üdvösségre. (10,42-43: ApCsel 2,35; Jn 5,22.27; ApCsel 2,38 # 10,44-48: ApCsel 8,36; 11,17-18) Válaszos zsoltár / Zsolt 117(116),1.2 Dicsérô ének Szentleckéhez / Ef 4,2-6 A keresztények egysége nemcsak az emberi jóakaraton múlik. A kereszten Krisztus maga gyôzött le minden ellentétet, ami az emberek, valamint Isten és az emberek között fennállt. A keresztények egyesítôje a Lélek, kit Isten az Egyházára áraszt. Ô az öröm, béke és egység; hatalmasabb Ô minden széthúzó erônél. (Kol 3,12-15; 1Kor 12,12; 13,13; Róm 12,5; 1Kor 12,4-6) Evangéliumhoz / Jn 15,26-27; 16,1-3.12-15 Jézus ellenkezéssel találkozott e világon, tanítványai sem járhatnak másképp. A ,,Jézus elleni pör'' nem zárult le: évszázadokon át tanítványai tanúskodnak Isten igazsága mellett, amely Jézusban jelent meg. Az ,,Igazság Lelke'' lakik bennük, Ô ad szavuknak meggyôzô erôt. Övéi nemcsak tanúsítják, amit Jézus mondott és tett, Jézus ott él az Atyja dicsôségében és ugyanakkor övéi szívében is. Errôl tanúskodik az Igazság Lelke a tanítványok szava és tette által. (15,26- 27: Jn 14,26; Mt 10,18-20 # 16,1-3: Jn 8,19; 15,21; 13,19; 14,29 # 16,15: Jn 17,10; Lk 15,31) Szentségre várva Az egy kenyérben való részesedés Krisztus egy Testévé tesz minket. Egység híján méltatlanul vennénk Krisztus szent Testét (vö. 1Kor 11,29), csakúgy mint aki súlyos bűnnel terhelve veszi Ôt. Elmélkedés A Szentlélek az Egyházban A Lélek ünnepét üljük meg ma: ,,megüljük'', hogy folytonos maradjon bennünk, amire emlékezünk [solemnitas: solemus]. Folytonos ez az ünnep bennünk, ahogy a folyam, mely nyáron sem szárad ki; folyton folyik lelkünkön az ünneplô Lélek... Tizenkettônek ígérte, tízszerezve gyűltek imára, mert vágyakoztak már egyazon hittel egyazon könyörgésben, egyazon lelki sóvárgással. ,,Új tömlô'' voltak, mely újbort várt az égbôl -- és ez megjött... Hallottátok, hogy felelt nekik a nagy csoda! Mind, akik együtt voltak, egy nyelvet tanultak, rájuk szállt a Szentlélek és beteltek, szólni kezdtek minden népek nyelvein, amiket sosem tanultak. De tanított Ô, aki jött, annyi nyelven is egyet mondani... Akik odacsôdültek, ámultak, mások gúnyolódtak: ,,Teli vannak édes musttal!'' Nevettek és valamiképp jól mondták: Megteltek a sóvárgó tömlôk újborral. Olvastuk egyszer az evangéliumban: ,,Senki sem tölt újbort ócska tömlôbe.'' (pl. Mt 9,17) A testi ember nem fogja föl a lelkieket. A testiesség: régiség, a Kegyelem: újság. Minél inkább megújul valaki; annál behatóbban fölfogja, amit igaznak tud. És forrt a must és a musttal forrván áradtak a népek nyelvei... Kérdezhetnétek, testvérek, ma nem száll le a Szentlélek? Aki ezt hinné, nem lenne méltó Ôt fogadni. Mert ma is leszáll. Miért nem szólhatunk hát nyelveken? Mert amit az jelképezett, az már valóság lett. Akkor egy háznyi volt az Egyház, amely kapta a Lelket, de a kevésben a földkerekség jelen volt. Ennek képe voltak a nyelvek... Tudjátok, mint művel a lélek a földi testben! Élteti minden tagját: általa szem lát, a fül hall, a nyelv szólal, a kéz művel... De mindegyik a magáét: nem hall a szem, nem lát a fül. Így van Isten Egyházában is: van szentje, kivel csodát művel, más szentjében igazságot hirdet, másban a szüzességet ôrzi, ismét másban a hitvesi tisztaságot, egyikben ezt, másikban azt; mindegyik a ,,maga művét'' végzi, de egyformán és Egybôl élnek... És lássatok meg mást is: mire vigyázzatok, mitôl féljetek! Megesik, hogy az emberi testben, a testrôl leszakad egy tag, kéz, ujj, láb. Követi-e talán a lélek a levágottat? Lám, míg a Testben volt, élt; levágták és elhalt... Így a keresztény is -- katolikus -- míg a Testben él; leszakadva lélektelen, ,,szakadár''. Ha tehát a Szentlélekbôl akartok élni, tartsátok a szeretetet, kívánjátok az egységet, szeressétek az igazságot, hogy eljussatok az örök életre. Amen. (Sz Ágoston: 267. beszéd) + Ima a Szentlélekhez, aki az Egyház élete Imádlak téged, Úristen, a legszentebb Szentháromságnak harmadik Személye, aki oly messze világító hegyi fényességet állítottál fel e bűnös világ számára. Te alapítottad, te rendezted be, te tartod meg az Egyházat. Te töltöd el állandóan ajándékaiddal, hogy az emberek lássák, közelítsenek hozzá, belépjenek kebelébe és éljenek benne. Bizonyos értelemben mintegy földre hoztad az eget és csodálatos közösséget alapítottál, amelyben, mint Jákob létráján, fel- és lejárnak az angyalok. Jelenléteddel helyreállítottad a közösséget Isten és az ember között. Megadtad az embernek a kegyelem fényességét, amelynek egykor át kell majd mennie a dicsôség fényességébe. Dicsérlek és áldlak téged hozzánk, bűnösökhöz való határtalan irgalmasságodért. Különösképpen imádlak azonban isteni Vigasztaló, hogy végtelen jóságodban fölvettél engem ebbe az Egyházba, természetfeletti mindenhatóságod e művébe. Semmiféle jogom nem volt hozzá, hogy kívánhassam tôled ezt a csodálatos kegyelmet, amely a világ minden javainál több. Sok ember volt akik természettôl jobbak voltak nálam, akiket kedvesebb természeti adományok ékesítenek és kevesebb bűn szennyez, és te mégis engem választottál ki kifürkészhetetlen szeretetedben és elvezettél nyájadba. Amit te cselekszel, annak megvan a maga alapja, és én tudom, hogy az én meghivatásomban is végtelenül bölcs elhatározás rejlik, ha szabad emberi módon szólnom, -- de jól tudom azt is, hogy ez az alap nem énbennem van. Én semmit sem tettem érte, hanem mindent csak ellene. Én mindent megtettem, hogy akadályozzam terveidet, azért mindent csak a te kegyelmednek köszönhetek. A te hozzám való megfoghatatlan szereteted nélkül bűnben és homályban kellett volna élnem és halnom, egyre rosszabb és rosszabb lettem volna, végre talán az istentagadásig és az istengyűlöletig jutottam volna és végül is a pokol örök tüzébe hullottam volna. Csak te mentettél meg engem ettôl, én Istenem, én gyôzelmes szerelmem! Van-e istentelenebb élet, mint az én életem egy része? Nem ingereltelek-e a végsôkig? Hogyan küzdöttem és harcoltam, csakhogy megszabadulhassak tôled! Ámde te erôsebb voltál nálam és gyôztél. Számomra nincs más hátra, mint alázatosságban és imádásban porig hajolni szeretetednek és irgalmasságodnak mélysége elôtt. Ám kegyelmed végül is egyházadba vezetett. Most már csak azt a kegyelmet add meg nekem, hogy ezt a hivatást egészen kihasználjam és üdvösségemre fordítsam. Vezess engem és vonj engem szüntelenül magad felé, végtelen irgalmasságod mélységes forrásai felé, élô, égô imádással töltekezô lélekkel. Mélyen oltsd lelkembe igaz szeretetet szentségeid és intézményeid iránt. Taníts meg, hogy helyesen értékeljem a bűnbocsánatot, amelyet mindig újra megadsz nekem és az oltáron való fölséges jelenlétedet, ezeket a megbecsülhetetlen értékeket. Semmit sem tehetek nélküled, és te ott vársz rám egyházadban és az ô szentségeiben. Engedd, hogy mindig bennük találjam támaszomat, amíg csak be nem teljesednek kimondhatatlanul az örökkévaló élet glóriájával. Amen. (Newman bíboros imája, Sík: DB, 157) ======================================================================== A ÉV PÜNKÖSD UTÁNI ELSÔ VASÁRNAP SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA 1: Az Úr irgalmas és kegyes Isten. S: Krisztus által részesülünk az Atya szeretetében és a Szentlélek erejében. E: Isten üdvözíti azokat, akik hisznek az Ô Egyszülött Fiában. A szentháromságos Isten: az Atya, Fiú és Szentlélek Hármas Egysége nem valami távoli, megközelíthetetlen titok. Titok is, mindenestül az; de egyben oly Isten is, aki ,,leszáll'', megnyílik, közli magát. ,,Láttuk az Ô fönségét'' -- írja Sz János: a Fiú dicsôségét, amely azonos az Atyáéval; szentsége ragyogását, szeretete hatalmát. Isten fölfoghatatlan titkához tartozik az Ô sosem fáradó, fölülmúlhatatlan érdeklôdése az ember iránt. Gondol ránk, mindannyiunkra; nem mond le rólunk, nem ,,ad föl minket'', inkább a Fiát adja értünk: áldozatul, ajándékul... Elsô olvasmányhoz / 2Mz 34,4-6.8-9 A Sínai hegynél Isten Mózesnek és az egész népnek élô és jelenlévô Istenként mutatkozott meg. Magában sokféle vonást egyesít: szent és meg nem közelíthetô; de mégis: közeli és irgalmas Isten. Az Ô irgalmához, hosszú tűréséhez és hűségéhez újra meg újra kiáltanak segélyt- és bocsánatot kérô imák az Ószövetségben. Megbocsát és segíti hűtlen népét, kíséri híven ôt pusztai útján és a történelem folyamán. (2Mz 33,18-23; 4Mz 14,17-18; Zsolt 86,15; 103,3-4; Jo 2,13; Jón 4,2; 2Mz 32,11-14; 4Mz 14,14) Válaszos zsoltár / Dán 3,52.53.54.55.56 Dicsérô ének Szentleckéhez / 2Kor 13,11-13 A szentlecke örömmel kezdôdik, és a kegyelem, szeretet, egység hármasával végzôdik. Jézusnak és Egyházának valódi mivolta csak a Szentháromság tanából érthetô. ,,Isten szeretete'' nyilvánult meg ,,az Úr Jézus Krisztus kegyelmében'', és mutatja erejét az Egyházban, ,,a Szentlélek közösségében''. Ahol e közösség él, ahol a keresztényeknek egy a szívük-lelkük és békében élnek (2Kor 13,11), ott az öröm oly öröm, amit sosem ,,unni meg'': új mindig, nagy mindig adásban is, kérésben is. Ebbe a levélzáradékba beletette Pál az egész evangéliumot... Neki a Szentháromság nem távoli, megközelíthetetlen titok. Jézus Krisztusban a rejtett Isten látható Istenné lett, a mi jelenünk és jövônk Istenévé. (Fil 3,1; 4,4; Róm 16,16; 2Kor 6,11; Fil 2,1-2; Ef 4,4-6) Evangéliumhoz / Jn 3,16-18 Isten, a Fiú, a Szeretet: ez a Háromság, melyrôl ez az evangélium szól. A Fiú megváltói művét Isten és a Szeretet hordozza: az Atya és a Szentlélek. Tanúskodhat róla az evangélista, mert tudja, mert látta (3,11). Jézus személyében lett az Atya láthatóvá és az Ô valóságos szeretete érezhetôvé (Jn 14,9). A Szeretet kilép Istenbôl és a világnak ,,adatik'' a Fiúban. Megváltani, nem megvádolni jön. A világ nem tehet mást: hagyja magát megváltatni, elfogadván Isten ajándékát. A hit annyi, mint megnyílni Isten elôtt, átengedi magunkat! Aki az Igazság és Isten Szeretete elôl bezárul, annak nem kell többé vád vagy ítélet: önmaga zárta ki magát Isten életébôl. (Mt 21,37; Róm 8,32; 1Jn 4,9-10; Jn 4,42; 12,47; 2Kor 5,19; Jn 5,24) Szentségre várva Jézus az ,,Ô Atyjáról'' és a ,,Mi Atyánkról'' beszél. De szavát csak akkor értjük, ha Lelke bennünk lakik. Az emberek is csak úgy értik szavunkat és kél bennük válasz, ha él bennünk az Atya Lelke, ki föltámasztotta Jézust (Róm 8,11). Az a Lélek, akit minden szentmisén újra fogadunk. Elmélkedés Óh Isten, magadért teremtettél engem, hogy a magam módján szolgáljak neked. Hivatásos életművet gondoltál ki számomra, különbözôt mindattól, amit mások elé tűztél. Csak egy kis szeme vagyok a láncnak, egy kis tagja a szellemi lények nagy közösségének, de nem semmiért teremtettél engem: tennem kell a jót. Munkálkodnom kell műveden. Így akarom magamat átadni teneked egészen. Akárhol vagyok, akármi vagyok, ettôl el nem szabad tántoríttatnom magam. Ha megpróbáltatás ér, szolgáljon neked megpróbáltatásom. Ha hosszú életet adsz, ha rövidet: te tudod, miért. Te mindig, mindenrôl tudod, hogy mire jó. Isteni Megváltóm, azért jöttél erre a világra, hogy Atyádnak akaratát cselekedd, nem a magadét. Óh add meg nekem is, hogy tökéletes gyermeki egyszerűséggel vessem alá magam az isteni akaratnak, a tiednek és Atyádénak! Nem kívánhatok jobbat, mint követni akarlak, akárhová mégy, nem a magam okosságára. Azért megígérem neked, Uram, kegyelmed segítségével: követni akarlak akárhová mégy, nem magam akarom megszabni utamat. Nem akarok türelmetlen lenni. Ha egyszer homályban és kétségben hagysz, ha szükség vagy megpróbáltatás ér, nem akarok panaszkodni, morgolódni. Tudom, hogy nem hagyod el soha azt, aki Téged keres, hogy sohasem csalatkozhatik, aki benned bízik. Hozzád kiáltok, hozzád könyörgök: mindenek elôtt védelmezz meg önmagamtól, hogy más akaratot ne kövessek a tiéd helyett! Átadom magam neked és rád bízom magam egészen. Te bölcsebb vagy nálam és jobban szeretsz, mint én magamat. Teljesítsd rajtam kegyelmesen felséges szándékodat, akármi legyen az! Cselekedjél bennem és általam! Azért vagyok a világon, hogy neked szolgáljak, hozzád tartozzam, a Te szerszámod legyek. Hadd legyek vak eszközöd! Nem kérem, hogy lássak, nem kérem, hogy tudjak, csak hogy szerszámod lehessek. Óh megfoghatatlan Teremtô, imádlak. Olyan vagyok elôtted, mint egy porszem, a tegnap jószága, a most elmúlt óra teremtménye. Egy-két évre kell csak visszanéznem, és nem voltam. Én nem voltam, és a dolgok mentek a maguk útján nélkülem is. Te azonban öröktôl fogva vagy. Óh nagy Isten, Te elég voltál magadnak öröktôl fogva. Az Atya elég volt a Fiúnak és a Fiú az Atyának. Hát ne lennél elég nekem, szegény teremtményednek: Te, aki oly nagy vagy, nekem, aki oly kicsiny vagyok! Benned megtalálok mindent, amit óhajthatok. Elég nekem, ha Te az enyém vagy. Ez bôségesen, kicsordulón betölti minden vágyamat. Add hát nekem magad, mint én neked adom magamat, én Istenem! Magadat add nekem! Kegyelmednek mennyei munkája szívemben oly bensôséges, olyan jelenvaló, oly mindent átjáró, amilyen munkálkodásod az egész világon. Benne vagy minden képességemben, minden hajlamomban, minden tervemben, minden művemben. Erôsíts hát, óh hatalmas Isten bensôséges erôddel, vigasztalj állandó békéddel, tölts arcod szépségével, világosíts meg teremtetlen fényességeddel, tisztíts meg kimondhatatlan szentséged illatával. Engedd, hogy elmerüljek benned, adj innom kegyelmed árjából, amennyire egy halandó ember ezt kívánhatja, -- abból az áradatból, amely az Atyából és a Fiúból forrásozik, a valódat tükrözô örökkévaló Szeretet kegyelmébôl. Amen. (Newman bíboros imája, Sík: DB, 37) + Szentháromság Himnusza (Oxyrhynchusi papyrus) Hajnal fényérôl nem zengeni senkise merjen! Tündök-csillagokat mert illeti zengve dicséret. Mind a folyók forrási zúgó szent dallamuk ontsák: Szent Atya és Fia és Lélek, hódolva imádtán! Földnek minden erôi kiáltva kiáltsanak Áment! Tisztelet és hatalom, s dicséret az Isteni Úrnak, minden jót egyedül aki ád! Ámen! Örök Ámen! (Egyiptomi ismeretlen) ======================================================================== A ÉV SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA UTÁNI VASÁRNAP KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE ÜNNEPE: ÚRNAPJA 1: Az Úr kenyeret adott a pusztában éhezô népének. S: Akik az egy Kenyérbôl táplálkozunk, egy testet alkotunk Krisztusban. E: Jézus Teste valóban étel, Jézus Vére valóban ital. Mikor az Egyház az Oltári Szentséget ünnepli, arra a nagy üdvözítô műre emlékezik, amelybôl él: Jézus keresztáldozatára és föltámadására. Az ünneplô gyülekezetben nemcsak emlékben és hitben van jelen Krisztus, hanem személyesen is. A vatikáni zsinat többféle igazi jelenlétrôl szól: a pap személyében, aki a misét bemutatja; az Isten igéjében; az imádkozó-éneklô közösségben; s fôként testi-lelki emberségében és istenségében a Kenyér és Bor színe alatt. Maga a közösség is ,,Krisztus teste'' lesz az Eucharisztia által, és az marad a szentségi közösségben Krisztussal és mindazokkal, akik ugyanazt a Kenyeret veszik. Elsô olvasmányhoz / 5Mz 8,2-3.14-16 Pusztai útján Isten népe sokat tapasztalt, és olyan ismeretekre tett szert, melyek további évszázadokon át tartó útján is érvényesnek bizonyultak, kiváltképp azt, hogy teljes egészében Istentôl függnek. E függés jelképe, -- egyben Isten szeretô gondoskodásának bizonyítéka -- volt a manna. A fölszólítás: ,,Gondoljatok rá...'' (5Mz 8, 2), ,,ne felejtsétek'' (8,14) múltra és jövôre utal. A pusztai vándorlás során felkészültek a történelem megpróbáltatásaira. Isten neveli, kipróbálja népét, hogy javakban részesíthesse (8,16). Mózes 5. könyvében már egy jólétben élô néphez szól: tudnia kell, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Az igaz mannát, ,,melyet nem ismertél és atyáid sem ismertek'' (5Mz 8,3), Jézus adja majd Isten új népének. (8,2-3: 5Mz 2,7; Ám 8,11; 2Mz 16; Mt 4,4; Jn 4,34 # 8,14-16: Jer 2,6; 4Mz 21,6; 2Mz 17,1-7; 4Mz 11,7-9; 20,1-13) Válaszos zsoltár / Zsolt 147(146-147),12-13.14-15.19-20 Isten jósága az Ô népéhez Szentleckéhez / 1Kor 10,16-17 A szentségi lakoma részesülés Krisztus vérében, a húsvéti Bárány kiontott vérében, és részesülés az Ô testében, mely ,,értünk adatott'' helyettesítô és engesztelô áldozatul. Krisztus Teste egy, ezért mi, a sokaság, akik az egy Testet vesszük, egységet alkotunk: Krisztus Testét. Egy vagyunk, a Fôn keresztül. Ez nem hasonlat, nem is egyszerű szókép, hanem fontos tény, és sokféle következménye van. Aki ,,nem különbözteti meg'' Krisztus testét (1Kor 11,29), aki Isten Egyházát és minden tagját Krisztus Testeként nem tiszteli, ,,az ítéletet eszik és iszik magára''. (Az Egyház a halálos bűnben áldozóra érti, de ez ugyanaz, mert minden bűn a Test ellen vét: a Fôben, a testvér- tagokban, a maga tagjában.) E tannak más következménye Sz Pálnál: aki Krisztussal egy, nem tarthat közösséget démonokkal is: fussatok a bálványimádástól! (10,14). Mit jelent ez ma? Legalábbis annyit, hogy hívô keresztény nem lehet ,,mindenben benne''; nem érthet egyet mindennel, nem cselekedhet úgy, mint a világ. Ez nem korlátozza szabadságát, ez életének alaptörvénye, és inkább fölszabadítja lehetôségeit a végtelenbe. (1Kor 11,23-26; Mt 26,26-28; 1Kor 12,12-13; Ef 4,4; 2Kor 5,14-15) Evangéliumhoz / Jn 6,51-58 Jézus megalapítja az Eucharisztiát. Nemcsak a maga személyében való hitet követeli, hanem valóságos vételét a Kenyérnek, amely Ômaga. Még nyersebben megmondja: Ahhoz, hogy éljünk, szükséges ennünk az Emberfia testét, innunk az Ô vérét. Lehetséges ez? Ha ,,testileg'', biológiailag értjük: nem; a Lélek tesz élôvé (Jn 6,63). Vagy csak szellemileg értsük, csak az Ôbenne való hitre? Hallgatói jól értették, hogy valami mást mondott, azért is a fölindulás közöttük, mikor a ,,magyarázat'' elmarad, és csak ismétli a Teste fizikai vételének szüségességét. Csak az utolsó vacsorán értik majd meg a tanítványok Jézus szavainak jelentését. Távozta után ünneplik majd az ,,Úr vacsoráját'' (1Kor 11,20), amely az egy Testet vevô sokból is Krisztus egyetlen Testét formálja. (Mt 26,26-27; Lk 22,19; 1Kor 11,24; Jn 15,4- 5; 5,26; 14,19) Szentségre várva Jézus szeretetre tanított minket. Mikor megosztjuk egymás közt az Ô Kenyerét, a mi saját kenyerünket is, ketten-hárman, többen, Ô köztünk van. De neki, a végtelennek, mindegyikünk: egyetlenje. Ma jobban átélem az Ô jelenlétét! Elmélkedés Mindenek üdvösségére A keresztoltárán Jézus a Testét engesztelô áldozatul adta Atyjának: váltságdíjul és tisztító fürdônkül kiontotta a vérét. Nyomorult rabszolgaságból akart kiváltani, és bűnünk adósságából tisztára mosni. -- E nagy kegyelem-művére tartós emlékezésül hagyta híveinek a maga Testét ételül, a maga Vérét italul, a kenyér és bor színe alatt. -- Mit lehetne drágábbat adni ennél az asztalközösségnél?! Nincs szentség oly üdvhozó, mint ez: mert itt eltörlôdik a bűnadósság, sokasodnak az erények, s a lélek eltelik minden égi adománnyal. -- Az Egyház élôkért és holtakért bemutatja a Szentséget, hogy mindenek javára tegyen, hiszen mindnyájunk üdvösségére alapíttatott. Nyelv nem képes kifejezni e Szentség drága értékét. Emlékét idézzük benne a mindent meghaladó szeretetnek, melyet szenvedésében mutat Krisztus mi irántunk. -- Hogy a hívôk szívébe e nagyszerű szeretetet tartósabban belevésse: azért rendelte ezt a Szentséget a végvacsorán, miután a régi húsvéti bárány szertartását befejezte tanítványaival és e világból az Atyához átmenôben volt. Kínszenvedése állandó emlékéül akarta, ôsi elôképek beteljesüléséül, minden csodái legnagyobbjának. Hátrahagyott ezzel tanítványainak -- kik búslakodtak az Ô eltávozásán, -- egy egyedülálló Vigaszt, Önmagát. (Aquinói Sz Tamás) + Oltári Szentség titka Ha nem érted és fel nem fogod, ami alattad van, hogy érheted fel eszeddel, ami fölötted van? -- Hódolj meg Istennek, hajtsd meg értelmedet a hitnek és Isten megáld a tudomány világosságával, amennyire neked hasznos és szükséges lesz. -- Némelyek kemény kísértéseket szenvednek a hitre és e szentségre nézve; de ezt nem nekik, hanem az ellenségnek kell betudni. -- Ne gondolj és ne vitatkozzál efféle gondolatokkal, se ne felelj az ördögsúgta kérdésekre, hanem higgy Isten szavának, az ô szentjeinek és prófétáinak és elfut tôled a gonosz ellenség. -- Sokszor nagyon hasznos, hogy effélét szenved az Isten szolgája. -- Mert a hitetleneket és gonoszokat nemigen kísérti, hiszen már amúgy is hatalmában vannak; de a jámbor hívôket sokféleképpen kísérti és háborgatja. -- Maradj meg tehát egyszerű és tántoríthatatlan hitedben és imádó tisztelettel járulj e nagy szentséghez. -- És amit fel nem érsz eszeddel, bármi is az, bízvást hagyd a mindenható Istenre. -- Meg nem csal az Isten; csalatkozik pedig, aki önmagának sokat hisz. -- Isten az egyszerűekkel jár, az alázatosaknak jelenti ki magát, a kisdedeknek ad értelmet, a tisztaszívűek szemét nyitja meg; de elrejti kegyelmét a kíváncsiak és a kevélyek elôtt. -- Az emberi ész nagyon gyarló és könnyen csalatkozik, de az igaz hit nem csalatkozhatik. -- Minden ész és természetes vizsgálat követni köteles a hitet, nem pedig megelôzni vagy megrontani. -- A hit és szeretet ugyanis ebben a legszentebb és legfelségesebb szentségben az elsô helyet foglalja el és titkos módon munkálkodik. -- Az örökkévaló, megmérhetetlen és véghetetlen hatalmas Isten nagy és kifürkészhetetlen dolgokat művel az égben és a földön, nincs is az a teremtmény, aki végére járhatna csodálatos művének. -- Ha Isten művei olyanok volnának, hogy az emberi ész könnyen felfoghatná, nem volnának már csodálatosak, nem is lehetne ôket kimondhatatlannak nevezni. (Kempis: KK, 4:18) + Oltári Szentség: Krisztus teste két módon: kenyér színében, Egyházközösségben! Amit látsz, az kenyér, kehely: ezt szemed útján vallod. De mit a hit kötelez elfogadnod: hogy e kenyér a Krisztus teste, hogy Krisztus Vére van kehelybe'. A Tan röviden hangzik itt, de oktatást keres a Hit. Hogyan: Ô Teste a kenyér? A kehely -- vagyis mi benn' piroslik, miként a Vére? Testvérek, ím ez ,,elemek'' hordozzák nagy Szentség nevét. Szentség: Titok! Más, amit látsz, más, mit mögötte értesz. A látható-,,nyitott'': a testi ,,szín'' [species], a jelenség; az értendô: lélek gyümölcse, a tápláló. Tehát ha vágyol átal érteni a Krisztus Testét, az Apostolt halld, hívôkhöz hogyan beszélt: ,,Ti, mindenképp, ti vagytok Krisztus [teljes] Teste, a Testnek tagjai'' (1Kor 12,27). Ezért ha Teste vagytok, ha tagjai: timagatoknak titka van Úrasztalán elénk állítva! ,,Úr teste'' -- ezzel osztják [áldozási rítus], a szád meg ily választ ad: hogy ,,Ámen!'' Aláírád e válasszal! Hallod: ,,Úr Teste''; hited szól: ,,Úgy vagyon!'' (Sz Ágoston: 272. beszéd) Ezüst kivált téged barbárok kezébôl, pénzed vált meg elsô halálos veszélybôl. Urunk Vére vált meg második haláltól... Volt Ôneki vére, hogy téged kiváltson! Testté lôn, hogy legyen Vére, mit kiöntsön! Vér: ha elfogadod, éretted adatott. Ha nem tetszik, nem lesz tiéd: megtagadod. De szólhatsz: ,,Istennek volt megváltó Vére, de már rég kiszenvedt, elfolyt a keresztfa tövébe. Mit hagyott rám mára, mit adhatna értem?''... Ez a nagy Titok itt: adta egyszer régen s örök marad, újul, minden Tôle éljen! Krisztus Vére üdv az Ôt akaróknak; s kiknek nem kell, átok, az Ôt tagadóknak [Sanguis Christi volenti salus, nolenti supplícium]. (Sz Ágoston: 344. beszéd) ======================================================================== A ÉV PÜNKÖSD MÁSODIK VASÁRNAPJA UTÁNI PÉNTEK JÉZUS SZENT SZÍVE ÜNNEPE 1: Nem a magatok érdemébôl, hanem Isten irgalmából lettetek az Ô választott népe. Tartsátok meg szövetségét hűségesen! S: Isten a szeretet: szeretetbôl küldte el Szent Fiát. E: Istent és az Ô igazságait csak jóakaratú, alázatos emberek ismerhetik meg. Isten megnyilatkozása fokozatos, és okvetlenül az emberi fölfogó erôhöz van mérve. Nem jelenti ez azt, hogy az ember egyre jobban fölfogja Istent, épp ellenkezôleg, egyre inkább be kell látnia, mily fölfoghatatlan, és hogy a legillôbb megszólalás Istenrôl voltaképp a - - hallgatás lenne... Az Ótörvény prófétái Isten legnagyobb titkának az Ô szeretetét tartották, mégpedig ,,szerelmét'' a népéhez, amely viszont egyre szökött e szerelem elôl. Jézusban az isteni szeretet emberi alakot öltött, hallható szót; és ,,a kereszten balgasággá'' lett. Ellentmondás jele, de egyszersmind az ínségtôl és szorongástól kínzott ember egyetlen reménye. Elsô olvasmányhoz / 5Mz 7,6-11 Ha Isten népe a maga történelmét és helyzetét a népek között számba vette, tisztán látta, hogy az gyökeresen más, mint a többié. Úgy látta, hogy ô Isten népe, és az Isten vezeti ôt. Miért szemelte ki Isten épp ôket? Erre a kérdésre csak egy a válasz, akkor is és most is; ennek az ,,érthetetlennek'' a neve: szeretet. Az isteni szeretet elôzménye nem az, hogy egy nép vagy ember ,,szeretetre méltó''; a Szeretet maga teszi azzá a választottját -- azzal, hogy magához vonja. Isten adakozó-hívó szeretetéhez képest az emberi szeretet csak nyomorúságos kis ügy. Mégis azon áll életünk, vajon tudunk-e hűséggel és engedelmességgel válaszolni a hozzánk hajló isteni szeretetre (5Mz 7,11). Egyetlen Embernek, az Isten-ember Jézusnak Szíve volt képes tökéletes választ adni. (7,6: 2Mz 19,6; 5Mz 14,2; 62,12; Jer 2,3; Ám 3,2 # 7,7-9: 1Kor 1,26-29; 1Jn 4,10; 5Mz 4,35; 2Mz 34,6-7; Ez 14,12- 23) Válaszos zsoltár / Zsolt 103(102),1-2.3-4.6-7.8 és 10 A jóságos, megbocsátó Isten Szentleckéhez / 1Jn 4,7-16 A Krisztusban felénk áradó szeretet egészen más, mint amit emberben szeretetnek szoktunk nevezni. Az övé eredetében és módjában isteni. Mégsem szorítja ki az emberit, nem zúzza össze, hanem a tiszta izzás parazsát és az abszolútumnak, az öröknek pecsétjét adja rá. Hogy befogadjuk-e Isten szeretetét, az abból látszik majd meg igazán, hogy testvérként befogadjuk-e életünkbe embertársunkat. Ha idegenként hagyjuk ,,kint állani'', Isten szeretetét lökjük vissza. Isten Fia emberré lett, Ôbenne mondta Isten mindnyájunkra szeretetének szent Igen-jét. Jézusban hinni: a szeretetben hinni. Valójában csak az tud hinni, aki szeret. (4,7-10: 1Tesz 4,9; Jn 3,16-17; Róm 8,31-32; 5,8; 1Jn 2,2 # 4,11-16: Mt 18,33; Jn 4,42; 17,6) Evangéliumhoz / Mt 11,25-30 Jézusnak az a megnyilatkozása, amellyel az Atyához fordul ,,ujjongó kiáltással'', a Máté evangéliumban különlegesen magasztos jelenet. Mint Fia, Jézus mindent megkapott Atyjától: Isten ismeretét, a hatalmából való részesedést. Okoskodó ,,bölcsek'', kik Istenrôl- világról kész véleménnyel jönnek, ezt a megdöbbentô üzenetet sosem fogják érteni. Jézus mindeneknél jobban ismeri Atyja titkát, és azokkal közli, akik képesek felfogni (11,28-29): a szegényekkel, az éhes, fáradt emberekkel... Nekik szól Jézus meghívása és ígérete. (11,25-27: Lk 10,21-22; 1Kor 1,26-29; Mt 28,18; Jn 3,35; 17,2; 10,15 # 11,28-30: Jer 31,25; 6,16; Iz 28,12; 1Jn 5,3) Szentségre várva Krisztus, mikor még gyöngék, bűnös istentelenek voltunk, meghalt értünk. Benne kaptunk kiengesztelôdést Istennel (Róm 5,6-11). Elmélkedés Óh mily mély bepillantást engednek az Úr Jézus fájdalmas Szívébe a szentségtörésektôl romban heverô oltárok, az eldugult kegyelemforrások... a régi erény füstölgô szilánkjai. Egy rettenetes átok pusztít a szent helyen, a tisztátlanság kísértete... hallani a kitombolt, de ki nem elégített szenvedély tördelt panaszát... Elsuhognak gyászos árnyak gyanánt az elcsábított fiatal, gyenge lelkek... Halotti sápadtságban lézengenek a hajdan erôteljes eszmények... Óh élet, hová lettél? Hova lett lelkesülésed; mily fertôbe estek rózsáid; mily szennybe fúlt bele lelked?! A tisztaság, a szüzesség védangyala az Eucharisztiának, ôrszelleme az oltároknak... a liliom címere valamennyi áldozatos műnek. Mitto vos sicut oves inter lupos [Küldelek titeket mint juhokat farkasok közé]. Új hadakozás... lélek ereje. Csakis az! Sokszor nem tudjuk, mit képzeljünk az alatt ,,sicut oves'' [mint juhokat], de hozzá kell gondolni Jézus Szívébôl kivált lelkeket, s minden érthetô. A lélek Istennel telt, s akkor mert nagy, csak ,,ovis'' [juh] lehet. A nagyság nem erôszakos, csak hódító, nem éri be, ha szétmarcangolja ellenét, hanem ha szívét meghódítja; s meghódítani szíveket csak az Istenbôl kiinduló s Istenért lelkesülô szeretet, a lelkek üdvét munkáló, rugalmas türelem képes. Hisz ez csupa szellem, csupa élet: ha az erôszak ôt sziklához csapja, mint gyöngyözô hullámtaréj törik meg, pezseg, hűs leheletet, harmatos párázatot lehel s tovább siklik; ha sebet ütsz rajta, nem seb az, hanem édes hasadás, melybôl illat, az erény illata árad! Alakokat támaszt benne minden ütés, csapás... legszebbeket a nagy szenvedés! Óh tehát valóságos harc; de milyen! Amilyennel az esti csillag harcol a tobzódó ellen, a csillagos ég a kétkedô ellen, a virág a bús lélek ellen, a gyermekszem és arc a bukott lélek ellen! (Prohászka: ÖM, 23:156) + Jézus Szíve tisztelet Hogy a Jézus Szíve-ájtatosságnak meglegyen a kívánt hatása, két lényeges cselekedetbôl kell állania; ezek: a szeretet és a jóvátétel. -- A szeretet az elsô és fôkötelesség, és pedig mind Alacoque Sz Margit, mind Eudes Sz János szerint. Az elôbbi a következôképpen számol be P. Croiset-nek a második nagy jelenésrôl: ,,Kijelentette, hogy az a nagy óhajtása, hogy az emberektôl szeretve legyen és visszahúzza ôket a pusztulás útjáról, ösztönözte arra az elhatározásra, hogy kinyilvánítsa szívét az embereknek, a szeretetnek, az irgalmasságnak, a kegyelemnek, a megszentelésnek és az üdvösségnek minden kincseivel egyetemben, hogy mindazokat, akik megadják neki és elômozdítják a tiszteletet, gazdagítsa az Isten Szívének.'' És egy levélben ezeket írja: ,,Szeressük tehát lelkünknek eme egyetlen szerelmét, mert ô elôbb szeretett minket és még mindig szeret folyton égô szeretettel a legméltóságosabb Oltári Szentségben. Csak szeretni kell ezt a Szentek Szentjét, és ez elég ahhoz, hogy magunk is szentté legyünk. Ki akadályozhat meg tehát abban, hogy azzá legyünk, hiszen van szívünk, hogy szeressen, és van testünk, hogy szenvedjen... Csakis az ô tiszta szeretete az, amely megtéteti velünk mindazt, ami neki tetszik, csakis ez a tökéletes szeretet az, amely olyan módon téteti meg velünk, ahogyan neki tetszik; és csakis ez a tökéletes szeretet tétethet meg velünk minden dolgot akkor, amikor neki tetszik. -- Másik kötelességünk a jóvátétel. Mert Jézus szeretetét megbántotta az emberek hálátlansága, amint maga az Úr Jézus jelentette ki harmadik nagy megjelenésekor: ,,Nézd e Szívet, mely az embereket annyira szerette, hogy semmit sem kímélt, hanem magát kimerítette és feláldozta, hogy irántuk való szeretetét kimutassa, és hála gyanánt a legnagyobb részüktôl csak hálátlanságot nyerek, mert tiszteletlenséggel, szentségtöréssel, hidegséggel és megvetéssel illetnek a szeretet ilyen nagy szentségében.'' (Tanquerey: Aszkétika és misztika, 801) + Így szeretett az Isten Az élet küzdelmeibe bele kell világítania az öntudatnak, hogy szeret az Isten; kell ez, mert meleg, nagy szívre van szükségünk s a nagy szívnek temperamentuma az Istenszeretet öntudata. Ez ad türelmet, örömet és erôt; ez támaszt hitet és lelkesülést; ez indít áldozatra. - - Isten egyre hirdeti, hogy szeret. A próféták kemény emberek, de e kemény arcok közt is az isteni szeretet mint jegyes mutatkozik be s az ,,énekek énekét'' énekli. Az örök bölcsesség [sapientia] utánunk kiált s kér: ,,Add nekem, fiam, szívedet.'' (Péld 23,26) S a régi ,,Sapientia'' azután köztünk megjelent, belenézett szemünkbe mint gyermek s nálunk lakott, s a szomszédság közelségét élvezte, azután föllépett s beszélt, s szavai, mint a szeretô lélek dalai, s parabolázott s praeludált [példázott], az irgalmas szamaritánusban, a tékozló fiú atyjában, a jó pásztorban; sejtették, hogy nagy szeretet lakik benne s kitört belôlük ez a tudat, mikor Lázár sírjánál sírni látták: s mondták ,,Íme, mennyire szerette ôt!'' Nekem ez mind ének és vröm! Azután az ,,excessusra'', a szeretet kihágására készült. Arról beszélt elragadtatásában a Táboron is. Koszorút font, ,,diadémát'' s mirrhás csokrot kötött magának; odatűzette magát is a fához, mint a szôlôtövet a karóhoz s öt gerezdbôl csepegett aztán Vére; megtört a szíve s illatárban áradt szét lelke. -- Ez lett a szeretet revelációja; így szeret az Isten! Aki fölnéz, annak szívébôl kienged a fagy s mindenki azt hajtogatja: dilexit, dilexit [szeretett]. Magdolna, Péter, János, Pál apostol, Assisi Sz Ferenc, Sziénai Katalin szeráfokká válnak s szárnyaikkal a keresztet keretezik. -- Ránk is árad ez ismeret, ez érzelem, ez elragadtatás... dilexit, dilexit: szeretett! S ez ,,excessusban'' tönkrement. Mint ahogy sötétben tűzzel adnak jelt; úgy itt is, a világ éjszakájában, a kétely homályában a kereszt tűzoszlopát állította föl az Úr. Szeretett-e, kérdem én is; igen, úgy, hogy fölemésztette magát: ,,szeretett s odaadta magát értem.'' Égett és elégett; de belém is égett. A kereszt alatt a legmélyebb érzés az, hogy Krisztus értem halt meg; ne bánkódjam ott a fölött, hogy a világ ilyen, olyan; ott az én gyötrôdésem nem más, mint az én saját lelkem s az a megsemmisítô öntudat, hogy Krisztus meghalt értem. Elfelejtek mást, csak az én lelkem sebeire gondolok, hiúságomra, kevélységemre, kényeimre; ezeket siratom, mert szeretek. (Prohászka: ÖM, 7:349; 96) + ,,Az én igám édes.'' A rabbik írásai a törvény betartását igához hasonlították. A hívô zsidónak vállalnia kellett a törvény ,,igáját''. De célzást találhatunk arra is, hogy az írástudók aprólékos magyarázataikkal a törvényt szinte teljesíthetetlenné tették. Jézus ezzel állítja szembe a maga igáját. Ô nem azért jött, hogy fölösleges terhet rakjon az élet küzdelmeiben elfáradt emberre, hanem azért, hogy megváltást, szabadulást, enyhületet hozzon. Az ô igája az Isten országának elfogadása. De ez nem jelent újabb megterhelést, hanem inkább könnyebbé teszi az életet. Idézi Jer 6,16-ot, amely lelki nyugalmat ígér azoknak, akik az ,,ôsi utat'' követik, vagyis kitartanak a hagyományos istenes élet mellett. De a kijelentés Jézus messiási küldetésére is vonatkozik. A történelembôl nem ismerünk olyan embert, aki hasonló enyhületet ígért volna az emberiségnek. Ezt csak olyan valaki tehette meg, akinek az Atya valóban mindent átadott, s aki azért jött, hogy megmentse a világot, nem elveszítse. Ô valóban úgy áll elôttünk az evangéliumban, mint vonzó egyéniség. Olyat ígér, amit csak Isten adhat. Ezért követelményei is egyúttal ígéretek. Az egyház igehirdetésének ezt a hangot nem szabad szem elôl tévesztenie. (Jakubinyi: Máté evangéliuma, 143) + Mindenünk Krisztus Mindenünk Krisztus minekünk. Ha sebre vágyol gyógyulást, Ôbenne orvost találsz. Ha láz hevít, Forrás Ô, és üdít. Ha bűnöd súlya fojt: Ô igazulásod. Ha kell segítség: Ô erôsség. Halál rettegtet: Ô az Élet! Az égbe hív vágy: Ô az Út, -- hogy járjad! Sötéttôl félô: nézd, a Fény Ô. Ha kínoz éhed, Ô az Étked. Ízleljétek tehát és lássátok, mily édes a ti uratok! (Sz Ambrus) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP 1: Az eljövendô Megváltó a nemzetek világossága és az egész világ üdvössége lesz. S: Krisztus mindnyájunkat meghívott az üdvösségre. E: Keresztelô János tanúsítja, hogy Jézus az Isten Báránya! A mi világunk nem a legjobb. Sosem is volt! Segíthetünk-e rajta? -- Az Ószövetség látnokai beszéltek egy eljövendô üdvözítôrôl. Keresztelô Sz János Ôrá mutat, aki már megjött: ,,Láttam Ôt, tanúskodom: Ô az!'' -- A Bárány, aki elveszi a világ bűneit: válasz-e ez a mi sokféle ínségünkre, igazi válasz-e? Csak akkor, ha ráébredünk igazi bajunkra! Meg vagyunk-e váltva, üdvözítve? Így is kérdezhetné valaki: Tudunk-e szívbôl énekelni? Imádkozni, imádni? Ilyesfélék az igazi kérdések! Elsô olvasmányhoz / Iz 49,3.5-6 Az ,,Isten-szolgáról'' szóló második éneket egészében (Iz 49,1-6) nagyhét keddjén olvassuk. A mai evangéliumi szakasz is ehhez kapcsolódik: A Keresztelô elismeri Jézust Isten Bárányának, ,,Isten (vezeklô) Szolgájának'' -- mert e kettô az ô nyelvén és bemutatásában egyet jelent. Isten a ,,pogányok világosságává'' tette szolgáját (Iz 49,6), üdvösségszerzônek a föld minden népe számára. János pedig azért jött, ,,hogy tanúságot tegyen a világosságról'' (Jn 1,7-8). (49,3: Iz 42,1-4 # 49,5: Fil 2,8-11; Zsolt 18,2-3 # 49,6: Lk 2,32; ApCsel 13,47) Válaszos zsoltár / Zsolt 40(39),2 és 4.7-8.8-9.10 Öröm Isten akaratán Szentleckéhez / 1Kor 1,1-3 Rövid, súlyos nyitánnyal kezdôdik az elsô korintusi levél olvasmánya, mely a következô vasárnapokon folytatódik (a 8. vasárnapig). Sz Pál figyelmezteti az általa alapított egyházközséget, hogy ô Jézus Krisztus apostola, ugyanazon Isten akaratából és hívására, akinek a korintusi hívôk Isten szent népévé való meghívatásukat köszönhetik. ,,Szentek, megszenteltek'' ôk, mert Isten magához hívta ôket Krisztus halála és föltámadása által. Az apostol és a közösség szintén elválaszthatatlan Isten akaratából. Pál apostoli tekintélye és a hívekkel való mély együttérzése ad e levél olykor kemény kitételeinek súlyt és építô erôt. (1Kor 6,11; ApCsel 2,21) Evangéliumhoz / Jn 1,29-34 Három fontos kijelentés hangzik egymás mellett: 1. Jézus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit; 2. leszállt rá a Szentlélek és Vele maradt; 3. Ô Isten választottja (Isten Fia). E három tétel elválaszthatatlan János Messiás-képében. Mindhárom az Izajástól megjövendölt ,,Isten-Szolgájára'' (Ebed-Jahve) utal. Iz 53 szól a mások bűneiért szenvedô szolgáról, ki szelíd bárányként megnémul kínzói elôtt; Isten pedig választottjának hívja ôt, akire Lelkét küldi (Iz 42,1). Egy bensô hang mondja a Keresztelônek: Ez az! E felismerés hatóerejét csak akkor sejthetjük, ha volt valaha hasonló rádöbbenésünk. (1,29-30: Iz 53,6-7; 1Pt 1,18-19 # 1,32-33: Iz 11,2; Mt 3,16; Jn 3,5; Iz 42,1) Szentségre várva A Keresztelô tanúságot tesz Isten Szolgájáról, Bárányáról és a Lélekrôl, ki leszállt Jézusra, Vele maradt, és áldozatul szentelte föl. E Bárány lakomájára vagyunk most hivatalosak (Jel 19,9). Mi is tanúskodunk: Ô a választott, Ô az Isten Fia... aki minket, engem választott most (,,Én választottalak titeket.'' -- Jn 15,16). Elmélkedés A Szentlélekhez, aki a szeretet forrása Imádlak téged, harmadik isteni Személy, mint aki maga vagy a szeretet. Te vagy az Atyának és a Fiúnak élô szeretete és minden természetfölötti szeretet szerzôje szívünkben: Fons vivus, ignis, caritas, -- eleven kútfô, tűz, szeretet. Tűz alakjában szállottál le pünkösd napján, és te vagy a tűz, amely kiégeti szívünkbôl a bűn és hiúság salakját és felgyújtja bennünk az imádásnak és az odaadó szeretetnek tiszta lángját. Te az eget egyesíted a földdel, amikor megmutatod nekünk az isteni természet dicsôségét és szépségét. Imádlak téged, örök, teremtetlen tűz, amely által a lelkek élnek, és amelyben egyedül válnak méltókká a mennyországra. Isteni vigasztaló, megismerem benned a természetfölötti szeretetnek a szerzôjét, amely egyetlen menedékünk. Az ember természettôl vak és keményszívű minden dolog iránt. Hogy érhetné el magától a mennyet! Csak a te kegyelmed tüze újítja meg teljességgel és teszi fogékonnyá, hogy örülni tudjon annak, amiben nélküled nem lelné kedvét. Te, ó mindenható Vigasztaló, te maga a teremtô erô, te vagy a vértanúk számára fájdalmaik közepette az erô és a kitartás. Te vagy hitvallóidnak támasza, egy rejtett élet hosszú, egyhangú és alacsony munkáin át. Te vagy a tűz, amellyel az igehirdetôk megnyerik a lelkeket és a hittérítôk munkájuk közben elfelejtkeznek önmagukról. Te általad ébredünk fel a bűnnek halálából, hogy a teremtmények alacsony cselédi szolgálatát felcseréljük a Teremtônek tiszta szeretetével. Általad ébresztjük fel magunkban a hitet, a reményt, a szeretetet és bánatot. Általad élhetünk ennek a földnek mérgezett levegôjében és maradunk mégis mentek a fertôzéstôl. Általad tudjuk magunkat a szent szolgálatnak szentelni és teljesíteni felséges kötelességeinket. Te gyújtottad meg lelkünkben a tüzet, amely által imádkozunk, elmélkedünk, bűnt bánunk. Ha te elhagysz bennünket, éppoly kevéssé tudunk élni, mint ahogy nem élhetne a test, ha kialszik a nap fényessége. Óh én szentséges és szenttétevô Uram! Ami jó van bennem, csak tôled származik, nélküled évrôl-évre rosszabbá lennék és végül is valóságos ördög válna belôlem. Ha valamiképpen különbözöm a világtól, csak azért van, mert te választottál el tôle és szívembe oltottad az Isten iránti szeretetet. Ha még olyan nagyon különbözöm a szentektôl, onnan van, hogy az élet különbözô helyzeteiben nem elég állhatatosan imádkozom kegyelmeidért, és azokat a kegyelmeket, amelyeket juttattál nekem, nem használom fel eléggé. Sokasítsd meg bennem méltatlanságom ellenére is a szeretet kegyelmét. Drágább kincs az a világ minden javánál, és én lemondok érette mindenrôl, amit a világ nyújthat. Add meg nekem ezt a szeretetet, ó Istenem, mert ez a szeretet az életem. Amen. (Newman bíboros imája, Sík: DB, 160) + A keresztségi fogadalom felújítása Uram, Jézus Krisztus! Méltatlan, szegény bűnös vagyok ugyan, de azért hívô szívvel-lélekkel vallom a szent katolikus hitet, annak minden egyes tételét, úgy amint szeretett anyánk, a római, szent, katolikus és apostoli Egyház hirdeti, tanítja és vallja. De mivel az élet alkonyán oly sok a veszély és a kísértés, kijelentem most mindenkorra, a te szent Fölséged elôtt, a dicsôséges Szűz Mária elôtt, ôrzôangyalom és minden szentek elôtt: még ha a végsô alkalommal elmémnek valamilyen zavara miatt el is találnék távolodni ettôl a szent hittôl, mindenkor ebben a szent katolikus hitben akarok élni és halni a szentegyháznak ölében, mely nem zárja el szívét egy megtérô elôtt sem, és szándékosan egyetlen vétket sem akarok elkövetni. Amen. (Ferreri Sz Vince, Sík: DB, 470) + Szentlélek [Lélek] betöltötte, s az üldözôt a Nemzetek Apostolává tette! Betöltötte a vámszedôt, Jóhírszerzôvé tette ôt! Óh mily nagy Művész az a Szentlélek! A szívet alighogy érinti, s már tanítja, -- csak érintett, s az már tanítva, Tanító lett. (Nagy Sz Gergely) Akiket a Szentlélek vezérel, jó eszmékkel, igaz hitben élnek. Ezért van sok tanulatlan ember, aki bölcsebb, mint tudós személyek. Ki bennük él: Szentlélek, világosság, erô, élet. (Vianney Sz János) + Szentlélekhez fohász Lehelj reám, óh Szentlélek, hogy gondolatom mind szentté legyen! Működj bennem, óh Szentlélek, hogy minden munkám szentté legyen! Vonj szívedre, óh Szentlélek, csak azt szeressem, ami szent, mindenekben! Erôsíts meg, óh Szentlélek, hogy mind ami szent, megvédjem! Ôrizz engem, óh Szentlélek, hogy mindig szent legyen a lelkem! (Sz Ágoston) + Emberi szív Óh szégyene az emberi szívnek! A teherhordó barom leroskad és mindig jut irgalmas kéz neki, hogy föltámogassa. És egy lélek, -- nem, hanem lelkek milliói hullanak bűnbe, hullnak kárhozatra minden nap! -- is senki sem szán rájuk egy gondolatot! (Sz Bernát) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP 1: Az eljövendô Messiás fényességet, örömet és szabadulást hoz népének. S: Az apostol egyetértésre buzdít. E: Jézus Kafarnaumban hirdeti, hogy beteljesedett az Írás szava: közel a mennyek országa. Az evangélium ,,jó hír'', de még több: örvendetes üzenet annak, aki szívére veszi, magába engedi az igét, helyet ád neki életében. -- Jézus ,,megtérést'' vár el tôlünk, hogy megváltozzunk, végre igazi magunkká legyünk, tiszta, egész emberré, -- Isten emberévé. Jézusban ez az emberi eszmény lett láthatóvá. Elsô olvasmányhoz / Iz 8,23-9,3 A zsidó föld északi nagy részét Kr.e. 732-ben az asszír birodalom hódította meg és Galilea (Zabulon és Neftali törzsek) lakosságát elhurcolta. De a vigasztalan sötétbe belevilágít egy fénysugár (l. karácsonyéji mise 1. olvasmány): van remény, mert Gyermek született, aki Dávid trónját foglalja majd el. Neve, Emmanu-El (,,Velünk az Isten''), Isten segítô jelenlétét ígéri. Sz Máté evangéliuma az ígéret beteljesedését látja abban, hogy Jézus épp e vidékrôl, Galileából jön, Isten uralmát hirdeti és megtérésre szólít. (8,23: Mt 4,15-16 # 9,1-2: Zsolt 112,4; Jn 8,12; Zsolt 126 # 9,3: Iz 10,25-26; Bír 7,15-25) Válaszos zsoltár / Zsolt 27(26),1.4.13-14 Bizalom Istenben Szentleckéhez / 1Kor 1,10-13.17 A korintusi egyház meghasonlott, bár még nem bomlott föl, -- hisz Pál még az egész közösséghez szól. Vetélkedés dúl csoportok, köröcskék, ,,klikkek'' között, melyek más-más igehirdetôre vagy tanítóra hivatkoznak (melybe személyes rajongás is vegyül). Három kérdéssel mutat rá Sz Pál, mily oktalan emberekre esküdni: vele Krisztust osztják meg, s az evangélium eszközét, útját dúlják föl. Ez az eszköz nem egyes prédikátorok személyes kiváltsága (karizmája), hanem Jézus Krisztus keresztje. Csak ebbôl él az egyház. És ez ma is szól nékünk, a ,,mi Urunk Jézus Krisztus nevében!'' (1Kor 3,4.21-23) Evangéliumhoz / Mt 4,12-23 vagy Mt 4,12-17 Jézus nyilvános működését épp akkor kezdi, mikor János visszalép attól. Keresztelô Sz János bebörtönzésérôl Sz Máté szól (14,3-12). Jézust is majd ,,kiszolgáltatják'': ez a próféta-sors. Annak, hogy a Messiás Galileában lép föl és nem Judeában -- ahogy azt várni lehetett -- kettôs az oka: a Keresztelô elfogatása Judeában és Izajás jövendölése (Iz 8,23-9,1; 1. olvasmány). E szakasz vége összegezi Jézus működését: meghirdeti Isten királyságát és gyógyítja a betegeket. Így kétféleképp hoz világosságot a sötét földre: ige és csoda együttesen lesznek hatékony jelei a jövendô üdvnek. -- De mindenek elôtt Máté elbeszéli az elsô tanítványok meghívását (4,18- 22); ezek Péter és András, Jakab és János, két-két testvér. Hallják a hívást és szívükkel értik meg, mielôtt eszük tudná, mit hoz számukra Krisztus követése, megaláztatásban és nagyságban. (4,12-17: Mk 1,14- 15; Lk 4,14-15; Jn 4,43; Iz 8,23; 9,1-2 # 4,18-22: Mk 1,16-20; Lk 5,1- 11; Jn 1,35-42) Szentségre várva A világosság -- az öröm és a remény -- Jézus evangéliuma és keresztje által jön e világra. A ,,kereszt balgaságában'' lett láthatóvá Isten bölcsessége: az Ô szeretete és szentsége. Elmélkedés ,,Térjetek meg!'' Szörnyű volt e belsô küzdelem. Elszántan vívtam lelkemmel, szívem volt közös csataterünk. Arcomon, lelkemen a küzdelem nyomaival nekirontok Alypiusnak. ,,Hát lehet ezt tűrni? -- kiáltom. -- Mit szólsz ahhoz, amit hallottunk? Műveletlen emberek talpra állnak és elragadják a mennyországot, mi meg minden tudományunkkal együtt itt fetrengünk test-vér-mivoltunkban! Talán szégyen követni ôket, mert megelôztek? Nem kell-e inkább szégyenkeznünk, hogy még követni sem tudjuk ôket!?'' Nem tudom, mi mindent mondtam még neki ilyen értelemben. Ijedten, szó nélkül nézett rám, engem meg kihajtott mellôle izgatottságom. Lelkem mélyéig megrendültem s iszonyú haraggal támadtam magamra azért, hogy nem lépek szövetségre veled, Istenem. Akarok-e menni, akarok-e erôsen és egészen? S nem csak ide-oda kapkodni derékontört akarattal, s engedni, hogy az akarás a nemakarással erôlködve küszködjék! Különben meg e kínos határozatlanságom folyamán is nem végeztem-e testemmel temérdek olyan dolgot, amit az emberek akarnak ugyan néha, de nem tudnak végrehajtani, mert vagy tagjaik hiányoznak, vagy bilincsekben vannak, vagy betegség miatt erôtlenek, vagy bármi más akasztja ôket. Hajamat téptem, homlokon ütöttem magamat, összekulcsoltam kezeimet és átöleltem térdeimet. Mindezt azért tettem, mert akartam. Ha tagjaim mozgékonyság híján nem engedelmeskedtek volna, akarhattam, de nem cselekedhettem volna. Sok mindent tettem tehát, amiben az akarás és képesség nem volt egy és ugyanaz. Micsoda ellenmondás ez! S mi a magyarázata? A lélek parancsol, s a test huzakodás nélkül engedelmeskedik. Parancsol önmagának, s kész az ellenállás! Mik tartóztattak? Értéktelen csecsebecsék, páváskodó hiábavalóságok: régi barátnôim. Rángatták testemet, mint a köpenyt, s fülembe sugdostak: Igazán elküldesz minket? De ez a hang már erôtlen volt. Onnan ugyanis, amerre arcomat fordítottam, s ahova féltem átpártolni, elém tűnt az önmegtartóztatás tiszta fönsége. Derült volt illetlen vidámság nélkül. Kedves mosollyal hívogatott, hogy csak menjek, ne kételkedjek. Felém nyújtotta szent kezeit, hogy elfogadjon és magához vonjon. Óh, a gyönyörű példáknak micsoda teljességét mutatta nekem! Temérdek fiú és leánygyermek, a nagyszámú ifjúsággal együtt minden kor, tisztes özvegyek, pártás aggok, valamennyien a szent tisztasággal ékesen, amely semmiképpen sem volt gyümölcstelen bennük, mert termékeny méhébôl s tôled, jegyesétôl, Uram, gazdagon fakadtak örömeik. Rám mosolygott, s mosolya buzdítás volt, mintha mondta volna: S te nem tudnád megtenni, amit ezek a férfiak és nôk megtettek? Azt hiszed talán, hogy ezek maguktól erôsek, s nem Uruk Istenüktôl? Támaszkodjál egészen az Úrra! Ne félj, nem tér ki elôled, nem enged elesni! Tedd bizalommal s meglátod, felkarol és meggyógyít. Felugrottam Alypius mellôl és elmentem olyan messze, hogy jelenléte immár nem lehetett terhemre. Úgyis észrevett már valamit rajtam; azt hiszem ugyanis, hogy mondottam neki valamit, s hangom rezgése megmutatta neki, hogy tele vagyok könnyekkel. Eltávoztam tehát mellôle, ô meg ottmaradt ülôhelyünkön s mérték nélkül csudálkozott. Leroskadtam, azt sem tudom, hogyan, az egyik fügefa alá, s szabadon eresztettem könnyeimet. Mert éreztem, hogy bűneim rabja vagyok, és panaszos szóval kiáltoztam: Mikor lesz vége ennek az örökös holnapra hagyatkozásnak? Miért nem most mindjárt? Miért nem szakajtja meg ez az óra életem gyalázatosságát? -- Így sóhajtoztam, s szívem a legkeserűbb bánat könnyeit sírta. Egyszercsak fiú- vagy leányhangot hallok a szomszéd házból. Énekelt s ezt ismételgette: Tolle, lege! Tolle, lege! Vedd, olvasd! Vedd, olvasd! Arcom pillanat alatt megváltozott s lázasan kutattam emlékezetemben, van-e valami olyan játékfajta, amelyben a gyermekek ehhez hasonló éneket szoktak énekelni, de nem emlékeztem, hogy bármikor hallottam volna. Visszanyomtam könnyeim áradatát s felugrottam, mert semmi mást, égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást s olvassam el a szemembe ötlô legelsô fejezetet. Visszasiettem oda, ahol Alypius ült, mert odatettem az Apostol könyvét, mikor fölkeltem onnan. Fölkaptam, kinyitottam s egyetlen hang nélkül olvastam azt, amire tekintetem legelôször esett: ,,Nem tobzódásokban és részegeskedésekben, hanem öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba.'' (Róm 13,13) Nem akartam tovább olvasni. Nem is volt szükséges. Amint ugyanis a mondat végére értem, mintha a biztos megnyugvás fénye árasztotta volna el szívemet, a kételkedésnek utolsó árnyéka is eloszlott belôlem. Ujjamat vagy egyéb valami jelet odatéve betettem a könyvet, s immár egész nyugodtan mindent elmondtam Alypiusnak. Azt, hogy ôbenne mi ment végbe, -- nekem sejtelmem sem volt róla, -- a következô módon közölte velem. Elôször is látni akarta, mit olvastam. Megmutattam. Elolvasta, de tovább, mint én. Nem is tudtam, mi a mondat folytatása. Ez volt: ,,A hitben erôtlent pedig karoljátok fel.'' Ô meg ezt a mondást vonatkoztatta magára, s ezt meg is mondta nekem. Onnan anyámhoz siettünk. Jelentjük a dolgot. Örül. Elmondjuk, hogyan történt. Ujjong örömében, gyôzelmet emleget s áldást mond Neked, ki ,,mindent megtehetsz bôven azon túl is, amit kérünk vagy értünk'' (Ef 3,20). Mert látta, hogy sokkal többet megadtál bennem, mint amennyit panaszos könnyeivel és sóhajtásaival kérni szokott tôled részemre. (Sz Ágoston: Vallomások, 8:9) + Mit kertelsz-hümmögsz? Szólott az Isten! Az Ô szava nekem az érvek érve. (Kasszián) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP 1: Megtéréssel készüljünk az ítéletre, amellyel az alázatosakat megdicsôíti az Úr. S: Isten a világ szemében gyengéket választotta ki, hogy ,,aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!'' E: Jézus a hegyi beszédben meghirdeti az eszményi keresztény életet. Igaz-e, hogy Isten jobban szereti a szegényt, mint a gazdagot, jobban az éhezôt a jóllakottnál? Isten mindegyikét szereti, még a bűnöst is, bűne ellenére. De a gazdag úgy hiszi -- ô ,,nem szorul Isten szeretetére''. Nem meri elfogadni a szeretetet, attól fél, kemény szíve talán megpuhul tôle, s vagyona elolvad... -- De aki józanul elgondolkodik, ráeszmél, igazánban milyen szegény. Bankbetétje hiába ámítja. Nem az boldog, akinek pénze van, hanem az, akit szeretnek és szeret; végül is: aki tudja, hogy Isten ,,igent'' mond neki. Elsô olvasmányhoz / Szof 2,3;3,12-13 Itt a próféta a jámborokhoz fordul: ,,Keressétek az Urat!'' Ez érthetôbb a következôbôl: ,,Keressétek az igazságosságot, az alázatot.'' Ez annyi, mint lemondani az önkényességrôl, az önigazolásról, önteltségrôl Isten felé. Ha a nép megfogadja az intést, reménye lehet, hogy elkerüli az összeomlást. Ennél többet nem mondhat a próféta. Mindenképp köteles az ember Istent tisztelni, az Ô szavát megfogadni, -- még ha az ítéletet nem kerüli is el. Tán kell a vész tisztító tüze. ,,Szegény és alázatos'' népnek reményt ígér a próféta (Szof 3,12-13). A ,,szegénység'' a próféták és zsoltárok nyelvén majdnem egy az alázattal! Ez azok lelkülete, akik Isten színe elôtt tudják, hogy ôk semmik és semmire se képesek. (2,3: Ám 5,4; Iz 57,15; Jer 13,15-16 # 3,12-13: Iz 53,9; Jel 14,5; 1Pt 1,19) Válaszos zsoltár / Zsolt 146(145),7.8-9.9-10 Isten: Úr és segítô Szentleckéhez / 1Kor 1,26-31 Az emberi bölcsesség számára a kereszt üzenete ostoba és bosszantó. De Isten semmibe veszi az ilyen ,,bölcsességet''. Sz Pál ezt mondja az egyházhoz írt levélben (1Kor 1,26): Ugyan hány elôkelô, hatalmas vagy tanult ember van azok közt, akik kereszténnyé lettek? Isten új népe, akárcsak a régi: Ô a semmibôl alkot magának népet (1,28). Isten a gyöngékhez, a megvetettekhez fordul, ezeket választja. Így Isten elôtt semmi gôg nem kérkedhet, csak alázatos hálát rebeghet megsemmisülve. (1,26-27: Mt 11,25; Jak 2,5; 2Kor 4,7 # 1,29: Róm 3,27; Ef 2,9 # 1,31: Jer 9,22-23; 2Kor 10,17) Evangéliumhoz / Mt 5,1-12 A hegyi beszédben új Mózesként lép föl Jézus, új igazságot hirdetve (5,20). A boldogságok fölsorolása egyszerre óhajt, kívánságot fejez ki, s az Isten országába való bejutás föltételeit. Talán a rövidebb, Sz Lukácsnál rögzített alak az eredetibb (6,20), a Máté-féle hosszabb, már magyarázatot fűz hozzá, a következô mondanivalójához képest. A ,,szegények és éhezôk'' nemcsak egy társadalmi, gazdasági réteg, hanem olyanok, akik (,,Isten színe elôtt'') tudják és vallják, hogy semmijük sincs, semmit se tudnak, egészen Ôrá szorulnak! De nem a tétlen, magukat elhagyókat érti, hanem azokat, akik kiállnak igazság és béke mellett. Mindez nem csupán a tanítványoknak szól, hanem Isten jövendô népének (5,1). (5,3-6: Iz 61,2-3; Zsolt 37,11 # 5,7-10: Mt 18,33; Jak 2,13; 3,18; 1Pt 3,14 # 5,11-12: Mt 10,22; 1Pt 4,14) Szentségre várva Isten elôtt koldusszegények vagyunk. Amink van, azt az Ô bôségébôl kaptuk. Többet is ad, ha szegénységünkbôl mi is készséggel adunk. A kenyérszegésben megleljük Istenünket és tulajdon boldogságunkat. Elmélkedés ,,Boldogok...'' ,,Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ôk megelégíttetnek.'' Nem szereti azokat, kik magukkal s tökéletességükkel beérik, kiknek nincsen vágyuk a több, a jobb után; ezek hullák. Ki érheti be Krisztus szerint a már elért lelkiséggel? Ki lehet vágyak s törekvések nélkül? Mily hegyek emelkednek elôttünk? A valóság, a fölség, az ismeret, a fennköltség hegyei! Ez az éhség a lelki egészség jele, az erônek szimptómája, mely feszül, dolgozik s újra töltekezik; ez a mi utunk. Hiszek abban, hogy mindig jobb lehetek. ,,Boldogok az irgalmasok, mert ôk irgalmasságot nyernek.'' Az irgalomnak mindig találunk helyet. Összetört szíveket, hajótörötteket, a bűn tudatában szenvedô embereket föl kell emelnünk. ,,Az Úr irgalmasságának nincs határa.'' Nála találok otthont én magam, ki tudom, hogy jó föltételek dacára mi a bűntudat s a nyomorúság, nála tanulok irgalmat a testi-lelki szenvedôk iránt. E néven fölismerem a koldusban is az Isten-gyermeket; misszióm lesz az irgalmasság balzsamát csepegtetni mások szívébe s az élet bölcsessége, a türelem követi lépteimet. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ôk meglátják az Istent.'' Van sokféle szem; egyik keveset lát, másik többet; van, akinek szemében színpompássá, csodássá, mélységessé, műremekké válik bokor, hegy, erdô, táj; lelke van hozzá. A tisztaszívűnek szeme ily mélyreható, ily kinézô szem; csodálatos, finom orgánum: látja az Istent; ráismer; másképp fest neki a világ, virág, tövis, csillag; ahol más ködöt lát, ô azon át napot lát, s ahol más csak sötétséget, ô ott csillagot is; látja az Urat: Dominus est...! Ne tompítsuk el lelkünk szemét porral, sárral, földdel; az állati ember nem látja az isteni vonást! Mily élvezet látni az istenit s majd egykor az Istent. ,,Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hivatnak.'' Jézus mindig a fölényes lelkiséget s nem a bamba passzivitást magasztalja: a békességet, mely a jóakarat gyümölcse, az erôs, türelmes, okos, mérsékelt jóakaraté s nem a támadó, erôszakoskodó hatalmaskodásé. E békességért sokat kell küzdenünk, ez a béke is egyik kezében kardot, másikban pálmát lenget. Legyen békém elôször Istennel, vagyis legyen tiszta szívem; legyek békében embertársaimmal. Kár az idegeskedésért; minden veszekedés után belátom, hogy jobb lett volna abba bele nem menni. (Prohászka: ÖM, 6:145; 186) + Alázat A választottságnak nagy jele a szent alázat, a gôg elvetettségbe zuhanásnak. -- A szent alázat igaz ,,pénz'': az Isten országában csak ez a pénznem járja. -- Legbiztosabb ösvény a szent alázat útja: az Úr ajándoka és malasztja rajta szívünkbe érkezik! Minden más út hiú veszôdés, lelket vesztébe hajtja. Csöndes alázat az, mely viszi lelket elôbbre, tökélyre: végül az égbe! -- Az önkeresôknek azonban a gôgje ellanyhít itt lenn s végre pokolra taszít. Sokra magát aki tartja, alázattól aki fázik, békét itt sose lát, sem maga ismeretét! -- Jobb alázatos egyszerű konyhacselédnek lenni, mintsem gôgteli nagyszerű papnak. -- Csekély alázat: önmagába bízás, a nagy bűnöknek lejtôjére vonszol. -- Önszeretet kitaszítja alázatot emberi szívbôl; csak neve ,,szerzetes'', enélkül csak csal, neve álnév. -- Jobb, ha szakácsinasul éltél, mintsem önbecsülô, öntelt papként, csodája a népnek... -- Egyetlen út az égbe a szent alázaté! Jó szívbe vésni: mind, ki itt magát meg nem veté, a büszke ott túl semmi lesz; kiszórják, szent kapuk elé... -- Isten szent szeretetére csak mély alázat ér el, önnön-nyomorának ismeretével. -- Nem visz az égbe egyéb, csak a hű szeretet; ki-ki mily nagy szívvel jön föl oda, ,,akkora'' mennybe talál. -- Szorgos gonddal ügyeljünk rá, nehogy bárki terhére legyünk; hogy a testvért szeretve szolgáljuk, mitse törôdve azzal, hogy valamit veszítünk a magunkéból; még kevésbé jusson eszünkbe, máséra epedni... -- Tettén, nem szaván ismerszik, kibe ki-s-mi leledzik! -- Egyre nagyobb békén s türelemmel imádjad az Istent: itt amit eltűrünk, rövid az, de jutalma örök lesz! (Kalazanci Sz József) Roppant orvosszer, mely fönntart üdvösségre: az alázat! (Sz Atanáz) + Egyszerűség Térjünk, térjünk vissza a mi egyszerűségünkre ünneplésben, fussunk a hiúságtól, zenétôl, költekezô pompától, melyekben több az evilági fényelgés, mintsem áhítat és elmélyedés! (Kalazanci Sz József) + Sokat elhagyott, ki magának semmit meg nem tartott. Mi bizonnyal: amink van, ragaszkodva birtokoljuk, amink meg éppen nincs, mohó vággyal hajszoljuk. Sokat elhagyott, ki bármi keveset, de teljesen föladott. (Nagy Sz Gergely) + A Szentírás kimondja, hogy nem juthatunk örök életbe a parancsok megtartása nélkül. Ne hidd, hogy igaz voltod csak abból áll, hogy kerülöd a gonoszt; mert nem tenni a jót már maga is gonosz, és a törvényt megszegheted mindkét módon [tettel s mulasztással]. (Sz Atanáz) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP 1: Az irgalmasság gyakorlása tesz kedvessé az Úr elôtt. S: Szent Pál, amikor az evangéliumot hirdeti, a megfeszített Krisztusról tesz tanúságot. E: Krisztus hívei példás életükkel tegyenek tanúságot a világ elôtt! Istent úgy tiszteljük, hogy komolyan vesszük a szavát: megtesszük, amit kíván, hisszük, amit ígér. A tett számít, nem a szó. A szó elhangzik, de a tettek világítanak és világot újítanak. ,,Amit ma teszünk, az dönti el, hogy milyen lesz holnap a világ.'' (Boris Pasternak) -- Nem okvetlen nagyok e tettek. Isten alkotja a nagy műveket kisemberek kis tetteivel. Ha miattam valaki megérzi Isten közelségét, akkor Isten általam tett nagyot. Elsô olvasmányhoz / Iz 58,7-10 Izajás szava intés és ígéret a néphez, amely a számkivetésbôl való visszatérés után (Kr.e. 537 körül) azon kesereg, hogy semmire sem jutnak, és Isten segítsége is elmaradt. Minden böjt és ima hasztalannak látszik, míg nem teljesítik elsô kötelességüket a gyöngék, szegények, éhezôk iránt. Isten kívánsága: igazság az elnyomottnak, kenyér az éhezônek, szabadság a honfitársnak, akik ínségükben talán szolgaságra jutottak (58,6). Ez tiszteli Istent, nem ,,jámbor gyakorlatok'', melyek üresek, ha tett nem követi ôket. Csak így épül Isten közössége (vö. hívások és válaszok) -- akkor is, mindig is. (Tób 4,16; Mt 25,35-36; Zsolt 85,14; 145,18; Iz 52,12) Válaszos zsoltár / Zsolt 112(111),4-5.6-7.8-9 Az istenfélelem áldásai Szentleckéhez / 1Kor 2,1-5 A kereszt üzenete az evangélium. Meglátszik ez azon, ahogy Krisztus kiválogatja hírnökeit és munkatársait. Gyöngeség, félelem, félszegség (1Kor 2,3): így lép-e föl Isten hírnöke, tanúja? Pál korintusi föllépése mutatja: Isten szegényes eszközökkel dolgozik (vö. 4. vasárnap, 1,26-31), csakhogy kitessék, az evangélium ereje Isten tulajdon hatalma. A mai Egyházról is elmondhatni ezt: sem műszaki felszerelés, sem ragyogó ,,szakértelem'', sem hatásos föllépés nem teszi az evangéliumot hihetôvé, csakis Isten Lelke és ereje. (2,1-2: 1Kor 1,17; 2Kor 11,6; Gal 6,14 # 2,3-5: ApCsel 1,8; 1Tesz 1,5; Róm 1,16; 2Kor 12,12) Evangéliumhoz / Mt 5,13-16 A ,,föld sója'', a ,,világ világossága'' szavak jelzik a tanítványok felelôsségét, feladatát e világban. A fény világítson, a só ízt adjon! A tanítványok dolga, hogy Isten országa megvalósul-e. A keresztények jó cselekedeteiért az emberek dicsôítik majd a mennyei Atyát -- ez persze csak az egyik lehetôség, a másik (5,11-12) a gúny és üldözés. A tanítvány osztozik a Mester sorsában, aki maga volt a világ Világossága (Jn 8,12). (5,13: Mk 9,50; Lk 14,34-35 # 5,14-15: Mk 4,21; Lk 8,16; 11,33 # 5,16: Jn 3,21; Ef 5,8-9) Szentségre várva Uram, óvj engem tespedéstôl és sorvadástól! Hogy lehetnék máskülönben a föld sója? Élj bennem, ragyogj belôlem, tégy átlátszóvá a Te fényeddel, izzóvá a Te melegedtôl! Elmélkedés Világosság fiai: megigazulás A mi földünk is puszta és üres vala, s a tudatlanság borúja ködlött rajta, mielôtt a kinyilatkoztatás formája ékesítette. Mert ,,a gonoszságért dorgálod az embert'', s ,,a te ítéleteid nagy mélység''; íme azonban lelked a vizek fölött lebeg vala, s irgalmasságod nem hagyta el nyavalyás mivoltunkat, hanem azt mondtad: legyen világosság. Legyen világosság, -- vagyis: ,,tartsatok bűnbánatot, mert elközelgetett a mennyek országa''. És mivel ,,lelkünk megháborodott bennünk, megemlékeztünk rólad, Uram, Jordán földérôl'', a hegy lábánál, amely veled egyenlô, de alázatos lett miérettünk, -- s elbúsultuk magunkat sötétségünk miatt, megtértünk hozzád, s íme: meglett a világosság! ,,Sötétség voltunk valamikor, s íme, így lettünk világosság az Úrban!'' Világosság vagyunk, nem ugyan a színrôl-színre való látás útján, hanem hitünk által. ,,Mert a reménység által tartatunk meg. A reménység pedig, mihelyt látjuk, nem reménység.'' Most még olyan az életünk, hogy egyik leselkedô örvény zúgása beleszakad a másikéba, de már túlharsogja ôket a te vízeséseid hangja. Itt a földön még az Apostol is, ki így panaszkodik; ,,nem szólhattam nektek mint lelkieknek, hanem mint testieknek'', mondom, ô is óvakodik azt gondolni, hogy immár célhoz jutott, hanem elfeledvén, amik mögötte vannak, s azokra terjeszkedvén, amik elôtte vannak, ugyan sóhajtozik terhei alatt és szomjúhozó lélekkel vágyakozik az élô Istenhez, valamint a szarvas a vízforrásokhoz: ,,mikor jutok el oda?'' Mennyei lakóházába óhajt átköltözni, s a még mélyebb örvényben lakókat hívogató szóval bíztatja: ,,Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti értelmetek megújulása által. Ne legyetek, atyámfiai, gyermekek értelemre nézve, a gonoszságra nézve lehettek ugyan gyermekek, de az értelem dolgában tökéletesek legyetek.'' (Sz Ágoston: Vallomások, 13:12) + Ima munkás életért Mindenható Isten, hallgasd meg mindennapi, minden órai imámat. Töltsd be szívemet angyali tiszta szeretettel irántad s hazám, embertársaim s honfitársaim iránt. Világosíts fel engem egy kerub lángszellemével, erôs eszével. Engedj a jövôbe pillantanom s megkülönböztetni a jónak magvát a gonosztól. Add tudtomra, mit tegyek s miként kezdjem, hogy Neked egykor a reám bízott tôkérôl beszámolhassak. Gondolkodni akarok és dolgozni, éjjel és nappal, egész életemen át. Segítsd sikerre azt, ami jó, tipord el csirájában azt, aminek rossz gyümölcse lehetne. Nyújtsd segélyedet, hogy minden heves indulatot elnyomhassak magamban. Engedd, hogy igazi lelki alázattal tekintsek mindent a világon, s úgy fogjak hozzá akármihez. Egész imám pedig nemcsak szóval legyen elmondva, hanem tetteimben nyilvánuljon s legyen szüntelen az éghez bocsátva. (Széchenyi imája, Sík: DB, 303) + Független lélek csak az igazé Ha bárki jelen dicsôségre tör, valóban retteg megvetésektôl! Ha ki haszonra folyton leskél, mindig a kártól ijedez, fél! Mert ha valamit kap, vigaszát annak érzi, s az: elveszítve, biztos sebbel vérzi! Kit, változóhoz kötve, veszendô jó leláncol, van messzi mélybe lenn a biztonságos Vártól! Viszont akit csak öröklét vonz s vágya ihlet, azt sem siker, sem balsor nem rendít meg! Míg semmije sincs idelenn, -- mik vágyakkal lefognák, földtôl nem fél a boldog ,,idegen'', nem tartja itten semmi fogság... (Nagy Sz Gergely) + Igaz alázat ha gyaláznak... Ki-ki milyen, önmagunknak rejtve az! Ér gyalázat és kiderül, hogy mi igaz. Mint kevélyek bűne, sajna, rangba nô, úgy a hű alázat: víg, gyalázat rá ha jô. Hogy ,,silány'' ô más szemében; jól esik! Aminek hitték önmagukat: azzal ,,egyezik''! Más becsmérli, s úgy ítéli, rászolgált, Istennél is, jaj, így látja önmagát! (Nagy Sz Gergely) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP 1: Ha megtartjuk a parancsokat, azok is megtartanak minket. S: Isten a világ szemében oktalannak látszó igehirdetéssel akarja üdvözíteni a hívôket. E: Jézus tökéletessé teszi az Ószövetség tanításait és parancsait. Cselekedeteinkben döntenünk kell jó vagy rossz között. Nincs közömbös dolog. A szabadság abban áll, hogy képesek vagyunk (külsô vagy belsô korlát nélkül) a jót tenni és jól megtenni. -- Nem ölni, nem házasságot törni, nem hamisan esküdni: e törvények csak egy sövényt, keretet jelentettek és jelentenek ma is. Aki épp a határig elmegy, az át-átlépi: a lelkiismeret ôrszemei fogynak és álmosodnak. Szükséges a jót magáért fölösen is tenni, hogy a rossztól távolodjunk. A szeretet, hűség, szolgálat, igazlelkűség, önfegyelem szükséges és hasznos. Elsô olvasmányhoz / Sir 15,15-20 Két tévedés ellen szól a bölcsességíró, Sirák-fia. Az egyik: állítani, hogy a bűn elkerülhetetlen, sôt hogy Isten az oka; a másik: hinni, hogy Isten mitsem törôdik az emberekkel és a bűneikkel. Így beszélnek az ,,esztelenek'', azaz a bűnösök. A szakasz kijelenti: az ember szabadon választ jó és rossz, élet és halál között. De Isten mégsem hagyja magára az embert, azt akarja, hogy az élet útját válassza. (15,16-17: 5Mz 11,26-28; 30,15-20; Jer 21,8 # 15,18-19: Zsolt 33,13-15; 34,16; Péld 15,3) Válaszos zsoltár / Zsolt 119(118),1-2.4-5.17-18.33-34 Öröm Isten szaván Szentleckéhez / 1Kor 2,6-10 Emberi gyöngeség jellemzi a korintusi egyház kezdeteit, az apostol és az új keresztények részérôl egyaránt. Így kell lennie. Pál ezt mondja az igényes szellemű korintusiaknak: Igen, van bölcsesség, világosság, hatalom az evangéliumban, de csak a ,,tökéletes'' (2,6): az érett és kipróbált lelki ember képes fölfogni Isten bölcsességét. (2,7: Róm 16,25; Kol 1,26 # 2,8: Ef 3,10; 1Pt 1,12 # 2,9-10: 5Mz 29,28; Iz 64,3; 52,15; Mt 13,11) Evangéliumhoz / Mt 5,17-37 vagy Mt 5,20-22.27-28.33-34.37 E szakaszból tisztán látni, hogyan viszonyul Jézus az ószövetségi törvényhez. A ,,Törvényt és a prófétákat'' egységnek és az isteni akarat kinyilatkoztatásának tekinti. Beteljesíti a Törvényt és a prófétákat, azaz megvalósítja és tökéletesíti ôket. Isten eredeti, hamisítatlan akarata mindenestül teljesedjék. Aztán hatszoros szembeállításban mutatja e fölemelt igazságot: a gyilkosságtól az ellenség szeretetéig (vö. 7. vasárnap). Nem a külsô tett a mérvadó, a belsô a fô: a ,,szív'', a szándék. (5,17-19: Lk 16,17; Jak 2,10 # 5,21- 26: 2Mz 20,13; Ef 4,26; 1Jn 3,15; Lk 12,58-59 # 5,27-30: 2Mz 20,14; Mt 18,8-9 # 5,31-32: 5Mz 24,1; Mt 19,7-9; Mk 10,11-12; Lk 16,18; 1Kor 7,10-11) Szentségre várva Igazi szabadságunk nem abban áll, hogy rosszat tehetünk, hanem hogy képesek vagyunk tenni a jót, igazi valónk és Isten szándéka szerint. ,,Jöttem, hogy betöltsem a Te akaratodat.'' (Zsid 10,7) -- Ez volt Jézus lelkülete, áldozata, mely megváltott és elkötelezett bennünket. Elmélkedés A harag minden gonoszságokkal teli tölti az embert! Mert a haragos minden bűnökre hajlandó... Nem ok nélkül mondja a Bölcs, hogy a harag bűnökre és veszedelmekre dönti az indulatos embereket. Mint, amely követ a hegy tetején elindítnak, meg nem tarthatni: úgy akit harag elragad, minden gonoszságon átalmégyen, valamíg a veszedelmek fenekét nem érzi. Nem is volt az emberi nemzetnek károsabb döge a haragnál, mely annyi vért ontott, annyi városokat rontott, országokat pusztított, nemzeteket fogyatott... A többi vétkek késztetnek és taszigálnak a gonoszra: a harag nyakra-fôre taszít; a többi vétkek ellenkeznek az okossággal, a harag megfoszt tôle... A Szentírás a csöndesen tűrô embert csodáltatja, hirdeti, hogy böcsületesebb, aki magát meggyôzi, mintsem ki ellenségét földhöz veri és erôs városokat megvészen. A haragosak barátságát és vélük, mint ragályosakkal, az együttjárást tilalmazza!... Julius császárban inkább csudálták a bölcsek, hogy gyôzedelme után a legyôzött Pompejus leveles ládáját megégette, nem akarván tudni, kik voltak ellenkezôi, hogysem harcokon való bátorságát... Azért ha valaki háborgat és rágalmaz, Istenhez emeljük szívünket: Édes Teremtôm, én elébb vétettem Te ellened!... Mint a labda annál feljebb ugrik, mennél keményebben földhöz ütik, úgy az emberektôl szenvedett kevés bosszúság is fölemel engem! (Pázmány: Pünkösd után 5. vasárnap) + Testvéri szeretet Óh tűz, mely mindig lángolsz és soha ki nem alszol! Óh szeretet, mely szüntelen lobogsz és soha el nem hamvadsz! Gyullassz föl engem, s lángolni fogok! Gyullassz, óh gyullassz föl, hogy csakis Érted égjek mindenestôl! -- Mit nem a hit s szeretet szült, az nem jó! Ketten egyedül, egyedül ôk szülei az erénynek! -- A hit az Isten házát alapozza, remény a falát húzza föl magosra, a szeretet tetôzi s lesz lakosa. -- A világ és önmaga megvetésével gyarapszik a lélek Isten és felebarát szeretetében. -- Szeretet a lélek szépsége: minél inkább nô a szeretet, annál jobban szépül a lelked. -- Rövid törvény az, mely eléd van szabva: Szeress és tégy, amit akarsz! -- Ahol megvan a szeretet, ugyan mi is hiányzik onnét? Ahol nincs, ugyan mit is ér nélküle minden egyéb? -- Az igazi szeretet nem fér össze érzékiséggel; ha ezt tövestül ki nem irtjuk, azt szívünkbe be nem gyökerezhetjük. (Sz Ágoston műveibôl) + Édesdeden tudnak ôk beszélni, kik megtanultak ôszintén szeretni. (Nagy Sz Gergely) + Imádság szeretetért Uram Jézus Krisztus, esengek: olvasszon föl magába Szerelmed lángoló, édes mézzel-folyó nagy hatalma! Hogy szerelmed szerelmébe haljak bele; mert szeretô szereteted értem kínhalált szenvede. (Assisi Sz Ferenc) + Szeretet himnusz Uram, tégy engem békéd eszközévé! Hol gyűlölet az úr, hadd vessek ott szeretetet! Ahol a háborúság dúl és düh és bántás, ott békét, megbocsátást! Ahol a kétség, ott hitet! Hol vak reménytelenség, ott reményt; hol sötét bú, ott vidámságot, fényt... Jó Mesterem, add meg nekem, ne azt keressem: vigasztaljanak, hanem, hogy vigaszt én adjak! Ne azt, hogy engem értsenek, hanem, hogy mást én értsek meg! Ne azt, hogy ôk szeressenek, hanem, hogy ôket (s Téged) én szeresselek! Mert csak az adás, amiben kapunk, a megbocsátás, ahol megbocsáttatunk, s csak meghalván, elvesztve életünk, leszen, hogy öröklétre születünk. Amen. (Assisi Sz Ferenc) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 7. VASÁRNAP 1: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! S: Minden a miénk, mi Krisztuséi vagyunk, Krisztus pedig az Istené! E: A rosszindulatot ne viszonozd rosszindulattal! Az embernek alapvetô joga, hogy védekezzék az igazságtalanság ellen. De hogy a megtorlás a védelemnek hatásos vagy egyáltalán jó eszköze-e, az más kérdés. Talán csak az elôzô jogtalansághoz ad újabbat és mindenképp gyűlöletet szít. -- Jézus dicséri azt, aki kerüli az erôszakot (Mt 5,5), és Sz Pál int: Ne gyôzesd le magad a gonosztól, de gyôzz rajta a jó által. -- Nem a legjobb az, ha jogainkat mindenáron ,,kivívjuk''. Aki odáig jut, hogy jogáról keserűség nélkül lemond, az nagy sikert aratott: békét és belsô szabadságot. De persze csak saját egyéni jogunkról mondhatunk le, nem embertestvérünkérôl, az elnyomottakéról. Elsô olvasmányhoz / 3Mz 19,1-2.17-18 Mózes 3. könyve 17--25. fejezete törvények gyűjteménye, ,,szentségi törvények'' néven. Isten szentséget követel a népétôl! A követelés alapja ennyi: ,,Én vagyok az Isten (Jahve)'', vagy: ,, Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak Egyiptom földjérôl'' (3Mz 19,18; 19,36). Isten népe szent, mert Isten megszentelte, és szívén viseli ôt. Ebbôl folynak az együttélés szabályai a ,,testvérek'', e nép tagjai számára. Az Ószövetség sehol sem parancsolja az ellenség gyűlöletét, csak abból következtette ezt a nép, hogy a szeretet törvénye szó szerint a ,,felebarátok'', a ,,testvérek'' közt érvényes. Jézus nem tesz különbséget ,,felebarát'' és ,,ellenség'' között. ,,Minden ember felebarátunk, akár jóakarónk, akár ellenségünk!'' (Kiskatekizmus) (19,2: 3Mz 11,44 # 19,17: Ez 33,1-9; Mt 18,15 # 19,18: Mt 5,43; Róm 13,9; Gal 5,14) Válaszos zsoltár / Zsolt 103(102),1-2.3-4.8 és 10.12-13 A jóságos, megbocsátó Isten Szentleckéhez / 1Kor 3,16-23 Az ültetés és házépítés képével magyarázza Pál, hogy kell érteni és végezni az apostoli szolgálatot. Az egész egyházközösség ,,Isten temploma'', melyet szentté tesz a benne lakó Szentlélek. Aki megrontja az egységet, azt Isten is meg fogja rontani (3,17). Ahol a Szentlélek van jelen, ott nem lehet embereket bálványozni, vagy egymás ellen kijátszani. Egyedül Krisztus ura a közösségnek, amely Ôbelôle veszi Isten bölcsességét és hatalmát, Ôáltala maga is isteni valóság e világon. (3,16: 1Kor 6,19; 2Kor 6,16; Ef 2,20-22 # Jób 5,13; Zsolt 94,11) Evangéliumhoz / Mt 5,38-48 E szakasz az elôzô vasárnapinak a befejezése. -- Hasonlót hasonlóval megtorolni ésszerűnek látszik, és egykor teljes igazságnak számított. Ez megengedhetô volt a múltban egy keményszívű népnek (Mt 19,8), de többé nem mondhatjuk Isten akaratának. Minden önkeresés, önigénylés ellen Jézus új követelményt támaszt: ,,Engedd át... Menj együtt... Add oda...'' Adj, ha a másik kölcsön sem ad (5,40-42). A csúcsa mindennek a parancs: ,,Szeressétek ellenségeiteket'' (5,44). Ez a felebaráti szeretet radikális, mindent fölülmúló értelme és végsô oka, Isten saját lénye és magatartása. (5,38-42: 2Mz 21,24; Lk 6,29- 30; 1Pt 3,9 # 5,43-48: 3Mz 19,18; Lk 6,32-33; Róm 12,14.20) Szentségre várva A viselkedésünk oly mértékben lesz igazán keresztényi, amennyire Jézus lelkületébe éljük magunkat. Úgy szeressek, ahogy Ô szeretett -- ezt nem tudom megtenni. De ha példáját tekintem, lassanként Hozzá hasonulok. Ô nemcsak tanította a szeretetet, hanem le is gyôzte a gonoszt mindent fölülmúló szeretetével. Elmélkedés Szeretni, nem disputálni Azokat az erényhôsöket becsülje-e Isten, kik nagyokat mondanak, vagy azokat-e, kik nagyot tesznek? A szép szavak, a nagy mondások tehetetlenek; a magasröptű tanok hidegek; melegítsétek föl ezeknek a szegény, szenvedô embereknek szívét, gyújtsatok bennük tudományotok tűzoszlopaival, frázisaitok zsarátnokaival csak egy szikra reménységet, melyet a szenvedés fenékhulláma el nem olt, s a halál éje el nem nyel. A szavak tehetetlenek; ha tehetségesek volnának, akkor a pogányok erkölcse gyönyörűen pompáznék, s az újkor hitetlensége fölvirágoztatná az erényt. De a pogány erkölcs csütörtököt mondott, s az újkor erkölcstelensége példabeszéddé lesz! Mi nem disputálunk sokat; nem fogadkozunk, hogy mi mindent akarunk tenni; mi igénytelenségben, alázatban akarunk élni; másoknak engedjük át a nagy mondásokat, magunknak csak azt az egyet kívánjuk, hogy amit a régi keresztényekrôl mondtak, azt rólunk ismételjék: ,,Nézzétek, mennyire szeretik egymást!'' Az új szavak s új tanok helyett keressük s idézzük föl a régi tetteket; mindenekelôtt azt a nagy tettet: ,,Nézzétek, mennyire szeretik egymást'', s e nagy tettnél még azt a nagyobbat, mely minden nagynak alapja és tetôzete, gyökere és virága: nézzétek, mennyire szeretik az Istent! Nézzétek, mennyire szeretik Jézust, lelkük vôlegényét; mennyire szeretik s hogyan szeretik! Mily bizalmasan, mily alázatosan; kebelén sírják el bajaikat; szívébe öntik keservüket; sebeibôl szívják az áldozatot! Csoda-e, ha nem lankadnak, ha nem hátrálnak? A legfölségesebb, megfeszített szeretet, ez lelküknek vôlegénye! (Prohászka: ÖM, 17:280) + Én [Isten], vagyok a bíró, én ismerem a titkos gondolatokat, én tudom, hogy történt a dolog; én látom, ki az, aki bánt és ki az, aki a bántott. -- Tôlem eredt a szó, az én engedelmemmel történt, hogy napfényre jöjjenek sok szív gondolatai. -- Én ítélem meg majd a bűnöst is, az ártatlant is; de elôbb mindkettôt titkos ítélet által próbára akartam tenni. -- Az ember tanúbizonysága gyakran csal; az én ítéletem pedig igaz, mindig fönnmarad és soha meg nem dönthetô. -- Azért minden ítéletben hozzám kell folyamodnod és tulajdon véleményedre nem kell támaszkodnod. -- Mert az igaz fel nem háborodik, akármit bocsát rá az Isten. Ha szinte hamisan ráfognak is valamit, nem sokat törôdik vele. -- De azon sem örül kérkedve, ha mások ôt helyes okokkal mentegetik. - - Mert meggondolja azt, hogy én vagyok, aki a veséket és szíveket vizsgálom és nem ítélek a külsô szín és emberi látszat szerint. -- Mert az én szemem sokszor kivetnivalót talál abban, amit az emberek ítélete dicséretesnek tart. -- [Lélek:] Úristen, igaz, hatalmas, türelmes bíró, aki ismered az emberek gyarlóságát és gonoszságát, légy az én erôsségem és teljes bizodalmam; mert lelkiismeretem nem nyugtat meg tökéletesen. -- Te tudod, amit én nem tudok, azért meg kellett volna magamat aláznom és szelíden tűrnöm. -- Bocsásd meg kegyelmesen, valahányszor nem így cselekedtem, s adj új malasztot nagyobb béketűrésre. (Kempis: KK, 3:46) + Szeretet, irgalom Jézus a gyűlölettel szembehelyezi a szeretetet, és semmiféle különbséget nem tesz zsidó és pogány között. Mindenkit szeretni kell, még az ellenséget is. Ellenségen olyanokat ért, akik üldözik a tanítványokat. Isten a maga gondviselésében nem tesz különbséget jók és rosszak között, amikor napsütést vagy esôt ad. A tanítványnak is ilyen egyformán kell kiárasztania szeretetét. Ha így viselkedik, akkor úgy jár el, mint Isten gyermeke. Ez a kijelentés összhangban van az egész evangéliummal. Semmi annyiszor nem fordul elô, mint az Atya irgalma. Isten valóban atyaságát, elkötelezettségét akarta kinyilvánítani az ember elôtt. Viszont ha atyaságának fô vonása a megbocsátás és az irgalom, akkor az embernek is elsôsorban ezt kell utánozni. Ezáltal ölti magára az isteni vonásokat. (Jakubinyi: Máté evangéliuma, 70) + (Egy óvilágból itt maradtnak jellemzése:) Az, aki még emlékszik rá, mikor a jótékonyság erény volt, nem pedig (állam)szervezet. (Angol ismeretlen) + Könnyű a szegénynek válla; téged, dús, lehúz a málha. Adj hát neki a terhedbül és mindkettô megkönnyebbül... -- Isten elébe jön nem- akarónak, hogy akarjon, s követi ôt, az akarót, hogy hasztalan ne akarjon. (Sz Ágoston) + Nem vesznek el tetteink, e magvak, s az öröklétre majd kihajtnak. (Sz Bernát) + Végítélet: Isten lesz a bírád ott, önlelked lesz tanú ott! (Sz Ágoston) + Szeretet nélkül senki sincsen! Világot szeretsz vagy az Istent! (Nagy Sz Leó) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 8. VASÁRNAP 1: Isten senkirôl sem feledkezik el. S: Istené az ítélkezés, mert Ô ismeri a szívek szándékait. E: Bízzunk mennyei Atyánk gondviselô jóságában! Komolyan számba vesszük-e, hogy Istennek gondja van ránk ma és holnap és azután? Az az Isten, akirôl Jézus azt mondotta, hogy Atyánk? Talán csak a keresztény népek Atyja Ô, talán csak a gazdagoké? Vagy azt, amit úgy hívnak, ,,Isteni Gondviselés'', ma már helyettesítette a Haladás, Technika, Szervezés? A látszat nem kedvez a Gondviselésbe vetett rendíthetetlen hitnek. S ha kedvezne, miféle Gondviselés, milyen Isten lenne az? A mi hitünk Istene, Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk nem kenyérosztogató. Ô az Úr! És Ô mondja mindegyikünknek: Tedd meg a magadét! Segítsd testvéredet!... (A Gondviselés titka még ezentúl is titok, csak messzi távlatból fogjuk megérteni.) Elsô olvasmányhoz / Iz 49,14-15 Nem könnyű a prófétának elhitetnie a néppel a babiloni fogságban, hogy Isten majd megszabadítja és hazavezeti ôket. Ezzel hatalmát bizonyítja (Iz 45 és 46): a világ Alkotójának, a történelem Urának nincs lehetetlen. De most a panaszkodó nép példálózva vitatja, hogy Isten nem is akar segíteni, elhagyta és elfelejtette ôket (49,14). Az üdv meghirdetôje felel rá (49,15-20, a vita elejét olvassuk itt): miért nem felejtheti Isten a népét, miért fog segíteni. A szeretet oka megmagyarázhatatlan, csak tapasztalni lehet és beszélni róla. Az Ószövetség meglep bennünket azt mondván, hogy Isten nemcsak atyailag szeret, hanem szeretete egy anyáéhoz is hasonló (vö. evangélium). (Iz 40,27; 54,6.8; Zsolt 77,10; Jer 31,20; Oz 11,8-9) Válaszos zsoltár / Zsolt 62(61),2-3.6-7.8-9 Isteni menedékhely Szentleckéhez / 1Kor 4,1-5 Az apostol és munkatársai nem urai a közösségnek, hanem szolgái; azt adják tovább, amit maguk is kaptak: Isten igazságát és szeretetét. Pál mindig így értette küldetését. A szolgálatáról szóló végérvényes ítélet azonban nem az ô vagy más ember dolga. Kitűnik majd az ítéletkor, ki végezte szolgálatát tisztább szándékkal. Feltűnô, mily tartózkodással nézi Sz Pál saját lelkiismerete ,,felmentô'' ítéletét. (Lk 12,42-44; 2Kor 5,10-11; Róm 2,16; Jn 5,44; Lk 12,2-3) Evangéliumhoz / Mt 6,24-34 A szegénység alapkövetelése (Mt 5,3) megfelel annak, hogy a napi kenyérért könyörgünk (6,11) és az intésnek: Ne aggódjatok! (6,19-34) Aki szívével Istenre irányul és igazán számít Isten szeretetére, nem lesz rabszolgája a gondjainak. -- A mai szakasz két egyenlôtlen részbôl áll: a ,,két úr: Isten és Mammon'' kijelentése és a példasor az ég madarairól meg a mezôk liliomairól. Mammon a bálványzott vagyon, az imádott pénz. Nem szolgálhatunk Istennek és Mammonnak: ez a tény, ma éppúgy, mint egykor, nyilvánvaló. Isten is, a vagyon is egész embert követel, bár más módon. Mammon a rabszolgájává tesz, Isten fölszabadít -- úgy is, hogy ésszerűen éljünk a vagyonnal. (6,24: Lk 16,9.13; Mt 19,21 # 6,25-33: Lk 12,22-31; Fil 4,6; 1Kir 10; Iz 51,1 # 6,34: Jak 4,13-14) Szentségre várva A keresztény imádkozik mindennapi kenyeréért: a pillanatnyi és az örök élet kenyeréért. Nemcsak magának kéri, azt mondja: Add meg nekünk! De az imával a testvére kenyere gondját nem hárítja Istenre, ,,együtt felelôs'' a szegényért: testi és lelki kenyérben! Ezzel az imával épp ô lesz a Gondviselés eszközévé, ha hűséggel veszi a Kenyeret... Elmélkedés ,,Ne aggódjatok azért életetekrôl.'' (Mt 6,25) ,,Azért'': mi ez, mire vonatkozik? A súlyos büntetésre: hogy nem tudtok majd szolgálni Istennek és Mammonnak; s károtok a halálos seb, amit a kapzsiság ejt, és üdvösségtek életét veszélyezteti. ,,Azért mondom ne aggódjatok, mert aggódván elszakadtok Istenetektôl!'' -- ,,Nézzétek az ég madarait!'' Adhatott volna példát emberekrôl is: Illésrôl, kit holló táplált, Mózesrôl és Jánosról a pusztában, sok másról, kik nem aggódtak élelmükrôl... De akkor azt felelnétek, ti még nem vagytok olyan nagy szentek! Jézus tehát hallgat a szentekrôl, csak a madarakról beszél, hogy ne legyen mentségtek... ,,Nem szônek, nem fonnak, csűrbe nem hordanak.'' Mondaná valamelyiktek: hát akkor ne szôjünk, ne dolgozzunk? Ô, a mester azonban nem a munka, hanem az aggódás, gyötrôdés ellen szól. Dolgozzunk, de ne kislelkűen, mintha minden tôlünk függene; ne nyűjük el magunkat a gondban! Parancsolta, hogy együnk, de ne módfeletti érdeklôdéssel: lesz-e, mi lesz? A hajdani Dávid titokzatosan mondta: ,,Megnyitod kezedet, Isten, és minden élôt betöltesz áldással'' (Zsolt 144,16), és ismét: ,,Ô ad enni a baromnak, a Hozzá kiáltozó hollófiókáknak.'' (Zsolt 146,9) Ez a hit volt az apostolokban, mikor mindent odahagytak, ez volt az ötezerben, a háromezerben (ApCsel 2,45; 4,4). -- De ha mindezt hallván, mégsem tudtok szabadulni a gond fojtogató kötelétôl, csak gondoljátok meg, mily hiábavaló öngyötrés ez! ,,Melyiktek vethet gondjai által termetéhez csak egy könyöknyit is?'' (Mt 6,27) Táplálkoztok, de aki növeszt, az az Isten. Még élelmet sem gyűjtesz nélküle, bár másképp hiszed. Nem a mi törôdésünk visz sikerre, hanem a Gondviselés, még azokban is, amiken dolgozunk... Nélküle sem gond, sem töprengés, sem munka nem ér sikert, minden erôlködésünk semmibe veszne... (Aranyszájú Sz János, 21. homília) + Gondviselés Legfôbb balgaságnak vélem, ha dolgozván Isten szent nevében, -- ahogy mi dolgozunk(!), -- várunk rá jutalmat, hogy majd tán itt lenn kapunk... Még hozzá földiektül! Mert amily fajta munkánk: lelki és rejtett, -- tudom-hiszem szilárdan, szentül: ez a Gondviselésre nagy sértés is egybe! Ki égi madarakra visel gondot, hogy abban annyira se bíznánk! -- Pedig sok éve érezzük, hogy hozzánk mily külön jó volt és velünk mennyit gondolt! (Kalazanci Sz József leveleibôl) + Világi javak gondja A világ javairúl azt mondja a Szentlélek, hogy annyit használnak kívánságink enyhítésére, amennyi haszna vagyon az éh embernek, mikor álmában jól lakik, de üres a gyomra: Mert soha ezekkel annyira nem töltözhetik ember, hogy kívánságát megelégítse, hanem örökké éhezteti és fárasztja. Erre nézve Szent János, mikor azt írja, hogy egyéb nincs a világon, hanem testnek, szemnek kívánsága és életnek kevélysége (1Jn 2,16); nem mondja, hogy e világon testi gyönyörűségek, gazdag birodalmok, felséges méltóságok vannak: hanem, hogy ezeknek kívánságival teljes a világ; és egyéb nincs e világon, hanem olthatatlan szomjúság, telhetetlen éhezés, végetlen vágyódás. Mert a világ, nem elégíthetvén embert javaival, azoknak kívánásával kínozza és nyughatatlan fáradsággal pusztítja. Ezért mondja Szent Dávid, a világ-szeretôkrül, hogy ,,mint az ebek, mindenkor koplalnak és kerengenek'', hogy eledelt találjanak, mellyel engeszteljék ugató gyomrukat, valamit kapnak, azt semminek tartják; hanem, amihez nem juthatnak, azután szakad kívánságok nyughatatlansága. Azért, a kívánságok állhatatlan változása, ,,fel- s aláforgatja ôket'' (Bölcs 4,12). Ezt a világi kívánságok nyughatatlan és állhatatlan forgását, két szép hasonlatossággal adja elônkbe a Szentlélek: elôször azt mondja; hogy aki Istentűl elszakad és a világ útjain jár, Pascit ventos, szelek pásztora (Oz 12,2) és azokat ôrzi. A széllel emberi erô nem bír; senki azt bé nem rekesztheti; kedve szerint nem forgathatja: hanem ,,ott fúj, ahol akarja: nem tudja senki, honnan jô s hová mégyen'' (Jn 3,8). Azért, aki szelet ôriz, szükség, hogy szünetlen és állhatatlanul, hol ide, hol amoda forduljon; hol egy-, hol másfelé fusson és soha ne nyugodjék. Ilyen, aki világi kívánságok után jár. Másodszor, azt mondja Szent Dávid, hogy a világszeretôi olyanok, ut rota, mint a kerék (Zsolt 82,14), melynek minden része fel s alá forog mindenkor és csak az állhatatlan változásokban állhatatos; azaz; ,,oly kerengôben járnak, melynek mindenkor az elein, vagy fején vannak'' (Zsolt 139, 10). Sehol vége nincsen a kerengônek: azért, aki kerengôben végig akar menni, munkáját munka követi, fáradság újítva: aki kerengôben jár, mégyen és fárad, de elég nem mégyen, hanem ugyanott marad. És noha igen megfárad a gonoszság kerengôjében: de ,,semmi nyugodalom nem adatik néki'': hanem, mint a Sísifus kínjában, a munka munkához ragad; és akkor kezdôdik elôl, mikor gondolnád, hogy vége vagyon. Ilyen a világ fáradsága; ilyenek a világ javai. Mégis ezekért az emberek ennyit munkálkodnak és soha fáradságoktúl meg nem szűnnek: hanem egynéhány pénzért és kevés fizetésért; valami rossz nyereségért; egy kis tisztességért; valami rút gyönyörűségért, éjet nappá tésznek, hevet, hideget szenvednek, veszedelemtôl és haláltúl nem félnek. Ah, mennyivel illendôbb nékünk a tiszta, valóságos jókért, az örökké-maradó jókért, a mennyei boldogságnak elnyeréséért, az Isten kedvéért, a tökéletes jóságokért; melyek ,,megelégítik a lelket'': szünetlen munkálkodnunk és az Isten terhének viseléséhez naponként vastagodnunk. (Pázmány: VM, 2:188) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 9. VASÁRNAP 1: Isten áldása kísér benneteket, ha megtartjátok törvényeit, de átok, ha nem engedelmeskedtek Neki. S: A hit által nyerjük el a megigazulást, vagyis a kegyelmi állapotot. E: Aki Jézus tanítását követi, biztos alapra épít. Csak akinek ,,szíve'' van, az tud teljesen odafigyelni, ha szólnak valamirôl neki. A ,,szív'' az Írásban az ember legbelseje, az a ,,hely'' ahol igazán megérti, belátja az igazságot és ahol a hit terem; a ,,hely'', ahol az életre szóló döntések történnek. -- Jézus szavát akkor halljuk meg igazán, ha szívünket ragadja meg. Akkor a hallás hitre vezet, és a hit tettre. A hallás bizalmat tételez föl és bizalmat eredményez. Jó ,,kritikusan'' hallgatni, de bíráljunk csak mindkét irányban: a hallottak felé és a magunk elôítéletei felé is. Elsô olvasmányhoz / 5Mz 11,18.26-28 Egyiptomból való kivonulása óta Isten népének történelmét a Sínai szövetségkötés irányítja. Isten megmutatta népének merre menjen, a pusztai utat is az Ígéret Földjéig, de a hűség belsô útját is, a szövetség és a törvény felé. Isten az Ô népét többé el nem ereszti, el nem hagyja. A nép hűség és elpártolás közt csapong majd, mondhatni: áldás és átok közt. Megmondja Mózes 5. könyve (11,16-17; 22-25, még részletesebben 5Mz 27-28) mit jelent e kettô: életet és halált. A törvény Isten iránti hűséggel való olvasása -- és a történelmi helyzet is -- minden nemzedéket újra döntés elé állít. (11,18: 5Mz 6,6-9; 2Mz 13,9.16; Mt 23,5 # 11,26-28: 5Mz 30,15-20) Válaszos zsoltár / Zsolt 31(30),2-3.3-4.17 és 25 Istenbe rejtôzve Szentleckéhez / Róm 3,21-25.28 Minden ember, zsidó vagy pogány, adósság terhével áll Isten elôtt. Sz Pál a római levél elején hatásosan megmutatta ezt. Adós, bűnös, tehát elítélt: ez lenne a logikus következés. ,,De most'' egész más jön (3,21): az adós, a bűnös igazzá lesz, fölmentést kap. E fölmentés több mint futni-hagyás Isten részérôl: ez az isteni fönség visszaállítása az emberben (3,23)! Mindenkiben, aki a Jézus Krisztusban való megváltást hiszi. A levél folytatása rámutat, hogy ez korántsem ,,olcsó'' megoldás, sem Isten, sem ember részérôl. (3,21-22: ApCsel 10,43; Róm 1,17 # 3,24-25: Ef 1,7; 2,8 # 3,28: Gal 2,16; 5,6; Róm 8,2) Evangéliumhoz / Mt 7,21-27 Jézus nemcsak tanító, úgy beszél Ô, mint akinek hatalma van. Szava is személye elôtt az ember dönteni kénytelen, nem jámbor szavakkal, hanem tettel, élettel. De könnyen összekeverjük a tettet a sikerrel, teljesítménnyel. Némely siker-fiának, karrieristának -- még az Egyházban is -- Jézus bíróként eljôve azt fogja mondani: Nem ismerlek! Csak az Jézus tanítványa, aki úgy teszi Isten akaratát, ahogy Jézus a hegyibeszédben (Mt 5-7) elénk adta. -- A záró hasonlat a két házról ezt ismétli meg. Itt Jézus a próféta és bölcsesség-író nyelvén szól (vö. Ez 33,31; Péld 10,8). Az ember okosságát és oktalanságát az isteni Bíró aszerint ítéli majd meg, vajon ,,e szavaimat meghallgatta- e és követte-e''! (7,21-23: Lk 6,46; 13,26-27; Mt 25,11-12 # 7,24-27: Lk 6,47-49; Péld 10,25; Ez 13,10-14) Szentségre várva Isten igéje eledelünk, amely éltet; ha ezt nem fogadjuk be, a szentségi Kenyér sem lesz élô Kenyér számunkra. Jézus ,,kenyere'' is ez volt: Atyja akaratát tenni; és meghalt ezért! Elmélkedés Krisztus kegyelmében kell élni ,,Nem minden, aki mondja nekem: Uram, Uram! megyen be mennyeknek országába, hanem, aki Atyám akaratát cselekszi, az megyen be mennyeknek országába'' (Mt 7,21). Jézust szeretjük, ha kegyelmében élünk. A kegyelem a ,,semen Dei'', Isten-csíra; isteni élet lekötött erôképpen; istenülés kikezdésképpen! Ez a lekötött erô föl-fölszabadul; ez a csíra csírázik s bontogatja szikeit, kialakul az Isten-csírából a természetfölötti ember, kialakul termete, arca: a Krisztus-arc. Ez a reális természetfölötti erôkészlet Jézus kincse bennünk, ô adja; ahol az nincs, ott neki sincs része, nincs otthona. Ezek a lekötött, természetfölötti erôk öntudatunkba lépnek a hit gondolataiban, a meggyôzôdés erejében, az érzések nagylelkűségében, vonzalmakban, vágyakban, ragaszkodásban. A kegyelembôl való a kegyelmes, vagyis isteni érzület. Azért sürgeti Jézus a kegyelmet. Mit akarunk tehát kegyelem nélkül? Hogyan fejlôdjünk, ha az Isten-csíra, ha Jézus ereje nincs bennünk? Mit dolgozunk, ha levegôt faragunk? Füst, levegô, köd, illúzió lesz életünk! Járjon át ez érzés! Kegyelem szeretete s a bűn gyűlölete Jézus szívverése bennünk! A komoly keresztény öntudatnak mindenekelôtt arra van gondja, hogy a megszentelô malaszt állapotában legyen. Jézust szeretjük, ha e kegyelmi életet öntudatos, ôszinte barátsággá fejlesztjük. Jézus a mi barátunk, s nemcsak hogy el nem szakadunk tôle, hanem még megszomorítani sem akarjuk, oly közel áll hozzánk. E hűséges, édes barátságban könnyű pontosan teljesíteni kötelességeinket, jóindulattal lenni, nem hazudni, elnézônek, okosnak, kíméletesnek lenni; az egész életet a reggeli mosakodástól az esti lefekvésig krisztusilag stilizálni; családot, hivatást, munkát isteni színvonalra emelni érzéseink révén, s az élet apró követelményeinek fölényes s meleg lélekkel megfelelni. Püspök, próféta, csodatevô elveszhet, ha csak a hivatás s a hivatal kegyeire támaszkodik; mindenkinek a megszentesülést, a tökéletesbülést kell magában fokoznia. Mily nagy baj s botrány az, ha a ,,hivatalosak'' nem szentek; hiábavaló az Uram-Uram szó ajkukon, s az Isten szimbóluma ruháikon; a fölséges Úr az isteni értéket keresi a fényes takarók alatt. Mindenkinek szól az is, hogy ne bízzunk az ahítat lelkesülésében, mikor tetteinkkel nem szolgáljuk az Urat. Isten akaratát tedd, tökéletességedet azon mérd; úgy leszesz reális ember; önámítás az, ha könnyekben, megindulásokban, elérzékenyülésekben keresünk tökéletességet s a tetteket mellôzzük. (Prohászka: ÖM, 6:164; 211) + Bölcsesség Isten szerint Boldog mindaz, aki Isten szemében bölcs! Boldog életű, ki Istennel ismerôs. Ismeri az Istent, aki jótettben erényes, Jótett gyümölcsözik boldog örökléthez. Ki világ szerint bölcs, Istennél oktalan, Tudomány elseje: Istent fontoló tan! Aztán tisztes éltet ártatlanul élni! Úrban nem teljes bölcs, föld búját ki féli. Nem veszi semmibe a földiek gondját ég fele tart útja, isteniek vonzzák. Nem kis tudás várát vítta ki a lélek, ha megérti: Isten titkához nem férhet! Jól ismered Ôt, ha vallod: ismeretjén tökélyre sohasem juthat a teremtmény. Hasznos: sokat tudni és igazul élni. Kinek sok a kettô, jobb: éltet igényli! Életre jó-igaz a nagytudás helyett az örökléthez nem a sok ismeret; az se vezet: hogy tudsz mekkora élvezet! Nagy dolog, boldog csak: hogy Istent élheted! (Szevillai Sz Izidor: Sententiae [Mondások könyve], II. 1.) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 10. VASÁRNAP 1: Attól függ örök sorsunk, hogy az ítéletkor irgalmas szívet talál-e bennünk az Úr. S: Ábrahám a hitbôl merített erôt, és ezért bízott Isten ígéretének teljesülésében. E: Jézus azért jött, hogy megmentse a bűnösöket. Az irgalmasság a mai nyelvben nehézkes szó, a mai életben nehéz gyakorlat! Amit merô irgalomból teszünk, azt nem érezzük kötelezônek, és alkalmasint épp e szerint tesszük is vagy nem... ,,Irgalom'' helyett mondjunk ,,megértést'' rászorulók iránt, tevékeny részvétet, segítô szeretetet; mindenképp olyasmi ez, ami a szívbôl fakad, s amit jól csak teljes szívvel lehet tenni. Törvény és elôírások nem tudnak erre indítani. De Jézus újra mondja, amit a régi próféták megmondtak: irgalom nélkül (vagy bármint hívjuk), szeretet nélkül, amely a gyönge, esett rászorulót gondjába veszi -- minden szertartás és istentisztelet semmi. Elsô olvasmányhoz / Oz 6,3-6 Isten népe történelmében megtapasztalta a távoli, nem-mutatkozó Istent is, épp akkor, mikor futott tôle és homlokegyenest mást tett, mint kellett volna. Ozeás bánat-énekében (6,1-3) az Istenhez való visszatérésrôl szól és az üdvösségrôl, melyet a nép remél vezeklô istentisztelete gyümölcséül. De oly szertartás nem érdekli Istent, amelyben valójában mi sem történik és ami lehetôleg kíméli a megtérés megerôltetésétôl híveit. Nem kell Neki véres áldozat, hanem szeretet, vagyis hűség az isteni szövetséghez. ,,Isten ismerete'' itt (6,6) élô ismeretet jelent a jelenlevô, követelô és ajándékozó Istenrôl. (6,3-5: Zsolt 72,6; 143,6; Oz 13,3; Jer 1,10; 5,14 # 6,6: Oz 2,21-22; 8,13; 1Sám 15,22; Ám 5,21-27; Mt 9,13; 12,7) Válaszos zsoltár / Zsolt 50(49),1 és 8.12-13.14-15 A helyes istentisztelet Szentleckéhez / Róm 4,18-25 Nem a mózesi szertartástörvények betöltése tesz igazzá Isten elôtt, hanem a hit Jézusban (Róm 3,22). Mi a ,,hit''? Nyilván nem egy tannak ésszerű belátáson nyugvó igenlése, vagy csak valami múlt esemény elfogadása. Több ennél! Ábrahámnak nem volt egyebe, mint az Istentôl kapott ígérete, és minden földi oka megvolt rá, hogy bizonytalanság töltse el. De ,,tisztelte Istent'', és olyannak ismerte el, aki holtat tud támasztani, aki igazzá teheti szavát. A bízó hit: magunkat az élô, kiszámíthatatlan, de mégis hű Isten kezébe adni. Aki így mond igent Istennek, az az ,,igaz'', a megigazult. (4,18-22: 1Mz 15,5-6; 17,17; Zsid 11,11-12 # 4,25: 1Kor 15,17; Iz 53,4-6) Evangéliumhoz / Mt 9,9-13 Jézus nem jámbor-tekintélyes férfiakat hív követésére. Meghívja a vámos Mátét; asztalhoz ül vámosokkal és bűnösökkel. A törvénytartó farizeusok ezen megbotránkoznak és bosszankodnak. Jézus igazolását három szópár foglalja össze: egészséges és beteg; igaz és bűnös; irgalom és áldozat. Orvosul jön a beteghez, megváltóként a bűnöshöz; így van Márknál is. E mellett Máténál Jézus még Ozeásra hivatkozik a farizeusokkal szemben: a szeretet és a hűség fontosabb, mint a törvény szabályainak betartása. Tettei és szavai által Jézus teljhatalommal értelmezi és érvényesíti Isten akaratát. (9,9-13: Mk 2,13-17; Lk 5,27- 32 # 9,10-11: Mt 11,19; Lk 15,1-2 # 9,13: Oz 6,6; Mt 12,7) Szentségre várva Akkor is, ma is, ,,vámosokkal'' és bűnösökkel eszik együtt Jézus. De leül a ,,jámborokkal'' is, ha ezek odaülnek a bűnös mellé és együtt mondják: ,,Uram, nem vagyok méltó!'' Ki méltó? S ki inkább vagy kevésbé az? -- Te tudod, Uram! Elmélkedés Ima bűnösökért, lelki halottakért Lázár nem kérte Tôled, hogy támaszd életre. Megtetted Uram, egy volt bűnösért; íme, Istenem, itt látsz magad elôtt egy annál rosszabbat: ragyogtasd újra irgalmadat. Akármilyen nyomorult legyek is, ezt kérem Tôled azok nevében, akik nem akarnak kérésükkel Hozzád fordulni. Hiszen látod, én Királyom, nekem kimondhatatlanul fáj, hogy ôk annyira nem törôdnek azokkal a rettenetes gyötrelmekkel, amelyeket örökké szenvedni fognak, ha nem térnek vissza hozzád. Óh ti, akik annyira megszoktátok az örömöket és élvezeteket, a kényelmet és azt, hogy mindenben a magatok feje szerint járjatok el, könyörüljetek meg magatokon! Vegyétek fontolóra, hogy az a bíró fordul most hozzátok kérésével, aki majdan el fog ítélni benneteket, és hogy éltetek egy pillanatra sem biztos. Miért nem akartok örökké élni? Óh milyen kemények ez emberi szívek! Lágyítsa meg ôket a Te végtelen jóságod, Istenem. Óh én Istenem, Ó én Istenem! micsoda rettenetes gondolat nekem, ha elképzelem, mit fog majd érezni az a lélek, akit itt a földön tiszteltek, szerettek, nagyrabecsültek és kényeztettek, mikor a halál pillanatában egyszerre csak azt látja, hogy mindörökre el van veszve és világosan megérti, hogy kínjainak sohasem lesz vége. Ott nem fogja azt megtehetni, hogy nem törôdik a vallással, mint ahogyan a földön szokta, s ott majd úgy fog elôtte feltűnni, mintha csak éppen elkezdte a földi örömök élvezetét és már el is kellett volna azokat hagynia. És ez csakugyan így is van, mert hiszen a földi élet villámsebesen múlt el és most ott találja magát abban a rettenetes és kegyetlen társaságban, amellyel mindörökké kell szenvednie; a nyomorúságos sötétségben, amelyben nem látni mást, mint ami kínt és fájdalmat okoz és ahol nincs más világosság, mint a pokoli tűznek sötét lángjai. Óh milyen gyönge vázlat ez a valósághoz képest! Óh én Uram, vajon ki homályosítja el az ilyen lélek szemeit annyira, hogy mindezt ne lássa elôre mindaddig, amíg idekerül? Uram, vajon ki dugta be füleit, hogy ne hallja, amit annyiszor hangoztattak elôtte ezekrôl az örökkétartó kínokról. Óh élet, amely sohasem fog véget érni! Óh végnélküli gyötrelem! Óh végnélküli gyötrelem! Hogyan lehetséges az, hogy tetôled nem félnek azok, akik nem mernének kemény ágyba feküdni, nehogy testüknek egy kis fájdalmat okozzanak. (Nagy Sz Teréz: A lélek fohászai Istenhez, ÖM, 3:452) + Jézus és a bűnösök Sokszor hangoztatják: könnyű az embereket szeretni, amíg nem ismerjük ôket, amíg távol vannak tôlünk. Viszont ismerni az embereket és mégis szeretni ôket: a legnagyobb heroizmus. Nos, az Úr Jézus félelmetesen ismeri az embert. Tudja, mik fakadnak az ember szívében, ismeri a rossz gondolatok és bűnök egész vészes, szörnyű tenyészetét. Nincsenek illúziói az emberekrôl, még tanítványairól sem. Két példa rávilágít, mennyire ismeri az Úr az embert. Az egyik a búzáról és konkolyról szóló példabeszéd, amelyben rámutat arra a mélységes, döbbenetes valóságra, hogy az ember jó és rossz tulajdonságai közös gyökérbôl fakadnak. Nem olyan könnyű kitépni a konkolyt anélkül, hogy a búzát is el ne pusztítanánk. A másik a Hegyi Beszéd ,,túlzásai'', amikor a gondolati bűnök mélyére tapint. Ô mélyebben lát, mint azok a félpszichológusok, félpedagógusok, akik ezen megbotránkoztak. Egyedül Krisztus illetékes arra, hogy morált adjon az emberiségnek -- mert Ô ismeri az embert legjobban. Igen, az Úr Jézusnak nincsenek illúziói az emberekrôl, és mégis úgy szeret, hogy ,,életét adja barátaiért''. Tudja, hogy bűnösök vagyunk, ,,gonosz és házasságtörô nemzedék''; még tanítványait is megrója: ,,Ó hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? meddig tűrjelek titeket?'' (Mk 9,19). De tisztában van azzal is, hogy gyöngék vagyunk. A lélek kész lehet, de a test erôtlen. Milyen megható, amikor a Getszemáni kertben azt mondja tanítványainak: ,,Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.'' Ô tudja, mi az emberi gyengeség, átélte a kísértés idején a pusztában és átélte a szenvedésben, lélekben már a getszemáni éjszakán. Nincs illúziója: amikor hozsannáznak, nagyon jól tudja, mit fognak rá ugyanezek az emberek kiabálni néhány nap múlva; tudja, hogy Júdás elárulja, Péter megtagadja -- de Ô nem szűnik meg szeretni. Ez a krisztusi szeretet egészen más, mint a romantikus, szentimentális emberek elgondolják. Nem ítél, és nekünk is azt mondja, hogy ne ítéljünk. Amikor az apostolok tüzet akarnak kérni a városra, amely nem akarja ôket befogadni, megrója ôket. Azt mondja: ,,Az Emberfia nem jött lelkeket elveszteni, hanem megmenteni'' (Lk 9,52-56). Amikor pedig Péter kérdi, hányszor bocsásson meg vétkezô atyjafiának, hétszer-e? -- ,,Nem hétszer, -- hangzik a válasz, -- hanem hetvenhétszer'' (Mt 18,22). Utolsó szava a keresztfán: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.'' Hogy a szeretetnek milyen tapintata és milyen emberismeret lakozik benne, arról a legékesebben az evangéliumnak a házasságtörô asszonnyal való jelenete beszél. Az Úr még csak rá sem néz, nem akarja megszégyeníteni; lehajtja fejét és a homokba ír. Vádlóinak pedig nem mond mást, mint hogy: az vessen rá követ, aki ártatlan. És amikor feltekint, már csak azt mondja az asszonynak: ,,Én sem ítéllek el'' (Jn 8). Ha pedig azt kérdezzük, kiket részesít elônyben az Úr Jézusnak ez a paradox szeretete: kétségtelen, hogy elsôsorban a kisembert, a kivetettet, a szegényt, a lenézetteket, elnyomottakat, betegeket, bűnösöket. Ezek vannak szívéhez legközelebb. Ezekkel érintkezik fôképp, ezekkel barátkozik, mint ahogy a farizeusok és írástudók szemére vetik. (Sík: A kettôs végtelen, 2:32) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 11. VASÁRNAP 1: Ha megtartjátok szövetségemet, ti lesztek az én papi királyságom és szent népem. S: Krisztus kiengesztelte halálával a mennyei Atyát és az örök élet részesévé tett bennünket. E: Jézus irgalmas, és segít a nép nyomorán. A szent Isten nem tartogatja magának a szentséget, nem él megközelíthetetlen távol. Megosztja szentségét teremtményeivel, kinek- kinek a maga mértéke szerint. Isten ószövetségi neve, Jahve épp ezt jelenti, Isten az emberért van jelen, együtt jár vele, segíti. -- Mikor valakit szolgálatába fogad, nem állítja azt valamilyen kiváltságos helyzetbe. A meghívottnak felelôssége van mások iránt. Minden megkeresztelt világos küldetést kap egy elvégzendô feladatra. Minden keresztényben Krisztus jelen akar lenni az emberek számára. Elsô olvasmányhoz / 2Mz 19,2-6 Sínainál a nép Isten birtoka lett, az Ô szent népe, papi nemzet. Így Isten népe az a föld népei számára, ami a papság Isten népének. Minden nép, minden törzs Istené, de Ô kiválasztott egyet a többi közül e feladatra. Amit Isten népe kapott Istentôl: szövetség, törvény, kultusz, ígéretek (Róm 9,4-5), mind e papi hivatást szolgálja. Isten népe és annak történelme által legyen Isten nagysága és közelsége minden nép számára érzékelhetô; ez volt az Ô terve a régi Izraellel, ez a maival: az Ô Egyházával. (19,4: 5Mz 4,34; 29,2; 32,11 # 19,5-6: 5Mz 10,14-15; 1Pt 2,9; Jel 5,10) Válaszos zsoltár / Zsolt 100(99),2.3.5 Dicsének Szentleckéhez / Róm 5,6-11 A keresztények jelenjét a múlt nagy eseményei határozzák meg, és a nagy jövô irányítja. ,,Most'', a jelenben ,,igazulunk meg'' (Róm 5,9). Nemcsak a jóhír, de a belsô lelki szó is megmondja a hívônek, hogy Isten szereti ôt. Mindig szeretett bennünket, csakhogy amint voltunk, nem tudott magához fogadni. Ezért nyújtott segítséget. A Fiú áldozatában az apostol fölismeri az Atya szeretetét, annyira Egység számára az Atya és a Fiú. ,,A harag ítélete'' már mögöttünk van. Krisztus vére, vagyis halála, igazzá tett minket, elfogadhatóvá Istennél. Többé nem a félelem uralkodik életünkön, hanem a remény. (5,6: Róm 3,26; 1Pt 3,18 # 5,8: Róm 8,32; Jn 3,16; 15,13; 1Jn 4,10.19 # 5,10: 2Kor 5,18-19) Evangéliumhoz / Mt 9,36-10,8 A gazdátlan nyáj iránti szánalom: ez Jézus egész működésének és a tanítványok küldetésének is fômozgatója (Mt 9,36-38). -- ,,Az aratás'' az eljövendô ítélet képe. Isten a csűrébe gyűjti búzáját, ebbe az aratásba hívja övéit -- munkásul. A küldô beszéd (10,5-42) elején Jézus csak Izraelre szorítja küldöttjei feladatát, de föltámadása után már minden néphez küldi ôket (28,19). Isten országa eljöttét kell hirdetniök, és az Ország jeleit kitűzni: gyógyulások, holtak föltámadása, ördögök kiűzése jeleit. Ahol az igét hirdetik, ott üdvösségre is hívnak, de ez egyben már az aratás ideje is. A világ az evangélium ítélete alatt áll, nemcsak az ,,utolsó napon'', hanem már ma is. (9,36-38: Mk 6,34; 8,2; Lk 10,2; Jn 4,35-38 # 10,1-4: Mt 3,13- 19; Lk 9,1; 6,12-16; ApCsel 1,13 # 10,5: Mt 15,24; Lk 9,52-53 # 10,6- 8: Mt 3,2; 4,17; Lk 10,9.11) Szentségre várva ,,Nagy erôvel'' tanúsítják az apostolok a föltámadást (ApCsel 4,33). Nemcsak saját meggyôzôdésük viszi ôket: mögöttük állt az egyház, Isten papi népe, melynek küldetése, hogy a világban láthatóvá, hallhatóvá lett üdvösségrôl tanúskodjék: jön Isten és üdvözít. Elmélkedés Munkásokat az Úr aratásába! ,,Ezek után pedig rendele az Úr más hetvenkettôt is, és elküldé ôket kettônként maga elôtt s mondá nekik: Az aratás nagyon sok, de a munkás kevés.'' (Lk 10,2) A mezôk fehérlenek, az aratás nagy. Jézus végignéz lélekben a világon. Beletekint nyomorába, bűneinek, szenvedélyeinek sötétségébe; élénken átérzi bajait; rokonérzô, nagylelkű szívvel segíteni akar, azért arra utal, amire legnagyobb szükség van: kérjétek, hogy az Isten apostoli férfiakat küldjön; jelzi is, hogy milyeneket: erôszak és érdek nélkül, tisztalelkű embereket, kiknek a ragadozó, kegyetlen, önzô világ temperamentumában nincsen részük; mezítlábú, békés embereket, kikbôl sugárzik a lélek, kiknek a világgal szemben csak egy tényük van, hogy vegye a békét, melyet ôk adnak, s adjon viszont kenyeret. -- Jézus lelkébôl való a kereszténység; terjesztésére, fönntartására szintén hasonlelkű, ,,kongeniális'' emberek kellenek. -- Nézd e Krisztus-típust; tekints kristályos mélyeibe; töltsön el téged is ez a lélek; ha ez van benned, akkor nézz bizalommal a nagy aratásra, s suttogd magadban: Isten küld, lelke űz: megyek. ,,Kérjétek azért az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az ô aratásába.'' Kérjétek az ilyen munkásokat. A ,,kongeniális'' lelkek, a krisztusi rokonság nagy kegyelem, azt kérni kell. -- Néha e géniuszból valami jelenik meg köztetek, s máris elragad; gondolhatjátok, ha a típus nem sötéten, nem egyoldalúan, nem tolsztoji passzivitásban, nem ibseni ködben, hanem az ,,Emberfia'' eredeti szépségében köszönt be hozzátok, mennyire hódítja meg majd szíveteket. Szentjeink e típus variációi. Kérjetek, kérjetek apostolokat, szenteket, s necsak kérjetek, hanem neveljetek. Hátha gyermekeitek arcán, ha Krisztusnak nevelitek, kiverôdik a krisztusi hasonlóság! (Prohászka: ÖM, 6:218; 279) + Apostolkodás A lélek értékéhez semmisem hasonlítható, az egész világ sem! Osszad bár szét a szegényeknek nagy tömeg pénzed, mégsem tettél annyit, mint ha egyetlen lelket megtérítettél. -- Azt emészti buzgalom az Isten házáért, ki javít minden rosszakon, amikhez hozzáfért; s ha erre nem képes, gyötrôdik, szenved, elvérez. -- Az tökélyesebb Isten-szeretô, ki több lelket tett Isten-szeretôvé: mert az Istennek legtetszôbb áldozat, mely lelkek üdvéért elhamvad. (Sz Ágoston) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP 1: Megszabadít minket az Úr a gonoszok kezébôl. S: A bűn halált okoz, a kegyelem azonban örök életet ad. E: Krisztus követôi bátran nézzenek szembe az üldözésekkel! Félni kell Istent vagy szeretni inkább? Nincs válasz erre, mert nem lehet így fölvetni a kérdést. Nem teljesen igaz, hogy az Ótörvényben a félelem volt az úr, a szeretet csak az Újban érvényesült. Mindig a szeretet volt a fô. De hogyan szerethetné valaki az olyan Istent, akitôl semmi félni való nincs? Aki ,,féli'' Ôt, -- vagyis Istenül elismeri, -- az tudja igazán szeretni is. Hasonló a gyermeki félô- rajongó szeretet egy kedves atya iránt. És a szeretet csodálatosan fölszabadít: nincs földi hatalom, nincs rém, amitôl félnie kellene. Elsô olvasmányhoz / Jer 20,10-13 A próféta Isten hírnöke. Sokszor el kell ismételni az emberek fülébe, amit nem akarnak hallani, hinni. Jeremiásnak hirdetnie kell Jeruzsálem pusztulását, a babiloni fogságot. Mint a nép ellenségét és fölségárulót ezért el akarják ítélni! Maga is szenved az üzenet miatt, melyet mégis hirdetnie kell, és áll egymaga mindenek ellen. Olykor maga is kételkedhetett Istenében, aki küldi. A mai szakasz elôtti versek ilyen kínos hivatási válságról szólnak (20,7-9). De aztán újra érzi a mentô isteni közelséget, az ígéretet elsô hívása órájában (1,9). Képes tovább járni magános útját. (Zsolt 31,14; 41,6; 109,29; Jer 11,20) Válaszos zsoltár / Zsolt 69(68),8-10.14 és 17.33-35 Segélykiáltás Szentleckéhez / Róm 5,12-15 Krisztussal új emberiség kezdôdik. Megváltó műve valóban ,,mindenekért'' való, mint ahogy Ádám bukása mindnyájunkra súlyosan hatott. Ez egyszerűen hangzik, de az ember történetének egész tragédiája rejlik e mondatban. Nehéz e szakasz fejtegetéseit követni; még Pálnak is munkájába kerül, hogy eszméit rendbe szedje és kifejezze. Világos, hogy kezdettôl kín és halál uralkodik az emberiségen. Ezt az ember nem veheti ,,természet adta ténynek'', ahogy az állat veszi. Igazi bűntudata van és megváltásért kiált. Krisztus új kezdés, Ô új ember-nemet alkot. A keresztény egy ugyan minden emberrel a régi világ halálos esettségében, de sokkal fontosabb az, hogy ,,egy Embernek, Jézus Krisztusnak kegyelmi művével'' a bűn alapjában le van gyôzve, s a halál elvesztette hatalmát. (1Mz 3,19; Bölcs 2,24; 1Kor 15,21-22.45-49; Róm 3,21-26; 6,23; 8,20-23; 4,15; 7,7) Evangéliumhoz / Mt 10,26-33 A küldetési, missziós beszéd folytatásaként Máté Jézus bíztatását üzeni: ,,Ne féljetek!'' Az elôbbi részben szólt az emberek üldözésérôl (10,17-25). Ezekrôl az ,,emberekrôl'' beszél a 32. vers is: nemcsak Izraelben, hanem mindenütt, ahová eljut az Ember Fiának üzenete, ellenkezésbe és elutasításba ütközik. De ne aggódjanak sem az üzenetért, sem a maguk életéért a tanítványok! Az igét mégis befogadja majd a világ (10,28-31). A végén ígéret hangzik az igehirdetônek is, a hallgatóinak is: Aki megvallja Jézust, azt Jézus is meg fogja vallani! Magáénak fogja vallani! (Lk 12,2-9 # 10,26-27: Mk 4,22; Lk 8,17 # 10,28: 1Pt 3,14; Jel 2,10 # 10,33: Mk 8,38; Lk 9,26; 2Tim 2,12; Jel 3,5) Szentségre várva Áldozatával Jézus utat nyitott nekünk Isten szentélyébe (Zsid 10,19- 20). De emberek felé sincs más út, csak az áldozaté. Csak az az evangélium jó hírnöke, aki ôszinte szívvel, félelem és hamis várakozások nélkül adja tovább, amit kapott, s ami magának is élete tartalma lett. Elmélkedés ,,Én gyôztem a világon.'' Jézus ítél! ,,Fenségesnek és imádandónak hirdeti magát, s íme én nem hódolok Neki; bölcsnek tartja magát, és én fittyet hányok bölcsességének s tudományának s magam esze s kénye szerint teszek''. -- Így szabadul ki a világ az Isten kezébôl s magárahagyja a parancsoló, fenyegetô, bűnt bocsátó Isten! De végre üt az óra! A hosszantűrô Isten fölkel, hogy kipótolja dicsôségének veszteségeit, jóvátegye a világ ballépéseit, helyrehozza a bűn förtelmeit, szóval, hogy kimutassa azt; hogy ô az Úr! Ego Dominus! Ezeket a szavakat adja Izajás az Úr ajkaira: ,,elégtételt veszek magamnak s megbosszulom magamat ellenségeimen!'' Ez az elégtétel s ez a bosszú nem a szenvedély kitörése, hanem az örökkévaló rendnek követelménye, melynél fogva elengedhetlen szükségesség, hogy Isten legyen az Úr, s neki ellent ne állhasson hatalom! Az Isten pedig ezt az ô legfôbb hatalmát kimutatja azáltal, hogy összetöri ellenségeit, a dacoló s meg nem térô bűnöst, s hogy tűzben megtisztítja ezt a földet, melyet a bűn taposott s összezúzza s kioltja a napot, holdat és csillagokat, hogy azontúl új legyen minden. Ez lesz a világ temetése, melyet maga az Isten fog végezni. Mikor meghalt XIV. Lajos, a királyi udvar fölkérte Bossuet-t, hogy tartson a király fölött gyászbeszédet. És Bossuet a fontos pillanatban, mikor rajta függtek mindenek szemei, megütötte pásztorbotjával a koporsót s így szólott: ,,Nagy az Isten és senki más''. A közönség megrendült, mert hatalmasabb szót mondani nem lehetett. Nézzétek, hogy mi a leghatalmasabb francia király? Por és hamu; e por és hamu fölött fölragyog az Isten nagysága. Éppenúgy: nézzétek, mi a világ, a ragyogó nap s a csillogó csillagok, a föld s az ember hatalma? Rájuk üt az Úr, s porba hullnak az ítélet napján, mert nagy az Isten, és senki más! Nézzétek, mi lett színházaitokból, palotáitokból? Hová lettek a kertek és mulatóhelyek? Mivé olvadtak kincseitek? Hová veszett jövedelmetek? Mindennek vége van; nem maradt belôlük más, mint rom és hamu. Íme akkor fölocsúdnak álmaikból a hívságos lelkek, azok, kikrôl az Írás mondja: ,,Emberek fiai, miért szeretitek a hiúságot és keresitek a hazudságot?'' (Zsolt 4,3) Íme akkor világos lesz a világ elôtt, hogy nagy az Isten és senki más! De van az ítélet leírásában valami, ami azt még borzalmasabbá s az Isten haragját még rettenetesebbé teszi, s ez az, hogy a kereszt jele tűnik föl az égen. A kereszt annak a Megváltó Istennek, annak az irgalmas Istennek címere; a kereszt annak a Bírónak botja, aki, hogy ítélni ne kényszerüljön, szenvedett, vérét ontotta, meghalt; a kereszt annak a vándor-intônek, Tanítónak botja, ki, hogy Isten haragjától megóvjon, járt utánunk, fölajánlta nekünk szeretetét, hívogatott magához. Mit jelent most az a kereszt az égen? Mit olvas le róla a bűnös, aki az Úr szeretetét megvetette, könnyeit nevette, vérét taposta? Mi villámlik a keresztfáról szerteszéjjel az Istent, Krisztust, az egyházat, a szentségeket megvetô világba? Vajon a vigasz s a remény mécsének sugarai-e azok, melyek leolvadnak abban a végleges éjben a keresztrôl, vagy a haragvó Isten szemének villámai? Nincs kétségünk eziránt, kedves hívek! A szeretet, melyet megvetünk, gyűlöletté, a vér, melyet szívünkbe föl nem fogadunk, méreggé változik; Krisztus vére is, ha azt tapossuk, fejünkre hull átok gyanánt, s a kereszt, ha útmutatónak el nem fogadtuk, vasvesszôvé válik, hogy összetörjön. Ne gondoljuk, hogy így csak az ember gondolkozik; nem, nem; ez az isteni szívnek s igazságosságnak is törvénye, s a Szentírás biztosít róla, mert a zsidókról mondja a Szentlélek: ,,És mint azelôtt örvendezett az Úr rajtatok, jól tévén veletek: úgy fog örvendezni, midôn eltöröl titeket és kiirt, hogy elvesszetek a földrôl'' (5Mz 28,63). Halljátok: azelôtt örvendezett az Úr rajtatok, jól tévén veletek; annyira szeretett, hogy meghalt értetek, s most miután megvetettétek ôt, most ismét örvendez, midôn eltöröl titeket. Sôt a Szentírás az Isten végtelen haragját még erôsebben fejezi ki, midôn mondja: ,,az Úr kineveti ôket'' (Bölcs 4,18); ,,nevetni fogok veszteteken'', mondja másutt, és Ezekiel az Urat úgy mutatja be, mint aki tapsol örömében: ,,Én is összecsapom kezeimet és kitöltöm bosszúságomat; én, az Úr, szólottam ezt'' (21,17). Fájni fog a kárhozottak lelke, hogy Isten összetöri ôket; de mennyivel inkább fog nekik fájni az, hogy annak az irgalmas Istennek szívében számukra már nincs hely, s hogy megveti s kineveti haszontalan, céltalan, de rémséges fájdalmukat. Ebben a fájdalomban kiáltják majd a szerencsétlenek: hegyek boruljatok reánk, dombok, halmok temessetek el. Íme kedves hívek! a haragvó Isten képe! Nem a képzeletbôl merítettük e vonásokat, hanem a Szentírásból s magának az Úr Jézusnak szavaiból. Ez az isteni harag borong minden bűnös feje fölött s végsô enyészettel fenyegeti ôt. Az idô múlik, s mi sietünk az utolsó ítélet nagy napja felé. (Prohászka: ÖM, 17:326) + Mondom teljes meggyôzôdve, nem élsz a jámbor igaz hitbe', ha üldözést keveset tűrsz te. (Nagy Sz Gergely) + A Jónak gyôzni kell Nehéz dolgozni Isten dolgain. Kiállni küzdve oldalán, e földi csatatért megállani s itt-ott nem ingani talán... Rejtôzik oly csodásan földitôl, nem volna mintha Isten Ô! Ha minden gonosz feltör, szertedúl: Ô legkevésbé lelhetô! Vagy, cserbehagy a válság perciben, mikor tusánk már épp veszít. Úgy látszik, önerônkre hagy, míg harc legjobban forr, s Ô kéne itt! Rossz: gyôz a jón! Jó (látszat ez?) átvált gonoszra; romlik könnyedén... S mi legrosszabb: jó jónak ellenáll; ütköznek célok, vélemény!... Jaj, Isten más, mint magunk gondolnánk, Magasban járnak útjai. Eszünk sövényin túl, fölül! Hová csak gyermek-szívvel juthatni!... Isten munkása! mégse csüggedezz! Tanuld meg, milyen Istened! S a legvadabb tusád közt majd tudod, csapásid hova üssenek! Háromszor áldott, kinek adatott jó ösztön; s érzi: ott van Ô a harc sűrűjén, Isten! szemnek míg leginkább: nincs! oly rejtezô! És boldog az, ki Jót megsejtheti: mely ,,párton'', ügyben merre van? S merészen oly félen kiáll, ami ,,veszett, rossz'', -- nézve vaksian... Mert: jó a Jó! Isten, ki Istened! S a jó küzdelme végül gyôz! Kétkedni ebben hűtlenséggel egy! S ki hátrál: hitszegô bűnös. (Frederick W. Faber) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP 1: Isten megjutalmazza a sunemi asszonyt, aki segíti az Isten emberét. S: A keresztség által meghaltunk a bűn számára, éljünk új életet Krisztusban! E: Krisztus követése súlyos áldozatokat is követelhet. Aki komolyan Jézus mellé áll, azt is vállalja és kapja, hogy sokan, talán legközelebbi hozzátartozói is elidegenülnek. Megesik ez ma hagyományos keresztény vidékeken is, katolikus családokban, közösségekben is! Nem szeretik a nyugtalanítót, a ,,fanatikust''. -- Jézus tanítványa nem fanatikus, nem rajongó. Boldog, hogy Jézusra talált, és nem tud arról hallgatni, akivel tele a szíve. Nem lép föl igényekkel: de aki jó hozzá, annak maga az Isten hálás. Elsô olvasmányhoz / 2Kir 4,8-11.14-16 Elizeus próféta nagy csodatévô, mindenki tiszteli és féli is, akárcsak elôdjét, Illést. A sunemi asszony szívesen szállást ad neki, mert Isten szentemberét látja benne. Hogy a gyermektelen nô valamiképp anyai szeretettel kezeli, az természetes és még rokonszenvesebb elôttünk. Elizeus hálás a vendégszeretetért (a próféták is emberek!); és Isten is megáldja érte az asszonyt és a férjét: teljesül legforróbb vágyuk. Jézus evangéliumi igéje: Aki prófétát fogad be, a próféta jutalmát kapja, -- igaz volt az Ószövetségben is. (1Mz 18,10; Mt 10,40- 41) Válaszos zsoltár / Zsolt 89(88),2-3.16-17.18-19 Hódolat és hűség Istenhez Szentleckéhez / Róm 6,3-4.8-11 Isten újra visszafogad magához. A bűn arra szolgált, hogy Isten irgalmát jobban fölragyogtassa. A keresztség Jézus halálába való alámerülés volt és az Ô életére való ébredés. Mai állapotunk hasonló a föltámadottéhoz, de nem teljesen azonos vele. Új valóságba kerültünk ugyan, Krisztusban és Krisztus által Isten mindent megadott, de a kapottakat a hit és engedelmesség igenjével kell megerôsítenünk. Élnünk kell az elnyert lelki szabadsággal, bele kell tanulnunk az új életbe. Halál és megdicsôülés közt feszül ki jelen életünk. (6,3-4: Gal 3,27; Kol 2,12 # 6,8-11: ApCsel 13,34; 1Kor 15,26; Zsid 2,14-15; Róm 3,7-8; 5,20; 2Kor 5,17-19) Evangéliumhoz / Mt 10,37-42 Nem minden tanítványra vár vértanúság, erôszakos halál a hitért. De Jézus követése mindazoknak, akik Ôt komolyan veszik, állandó elszakadások sora, mintegy halálon átmenô élet. Ez nemcsak szerzetesekre igaz. A küldetés-beszéd vége (Mt 10, 40-42) a kezdéshez tér vissza: a tanítványok küldetése Jézus küldetésének folytatása, sem több, sem kevesebb. ,,Próféták és az igazak'' Máté evangéliumában az Ótörvény isteni emberei. Hozzájuk hasonlítja az Úr a tanítványokat: aki ôket befogadja, annak Isten maga lesz hálás. (Próféták és igazak: Mt 13,17; 23,29-35) (10,37-39: Lk 14,26-27; Mt 16,24-25; Mk 8,34-35; Lk 9,23-24; 17,33; Jn 12,25 # 10,40-42: Lk 10,16; Mk 9,37; Jn 12,44; Mk 9,41) Szentségre várva A befogadott vendég Isten hírnöke, akár Isten gazdagságáról szól, akár az ember szegénységérôl. Boldog vagy, ha nem tudja megfizetni, amit neki Isten kedvéért teszel. Akkor téged is úgy fogad be Isten -- ingyen. Elmélkedés Kereszthordozás ,,Ki nem veszi föl keresztjét, nem méltó Hozzám.'' ,,Mi okáért ment Krisztus ily nagy pompával szenvedésére Jeruzsálembe?'' -- Botránkozások juthatnak eszünkbe Krisztus keresztibôl, kínszenvedésébôl... Krisztus mindenek láttára vígan ment hóhéri közé. És hogy megértenôk, mily nagy örömmel ment a halálra, kínszenvedése napját királyi koronázásának és mennyegzôje napjának nevezte... Szenvedése elôtt is megmondta, hogy ,,kívánva kívánta'' ezt a napot: szorongatással várta eljövetelét és szorgalmazta Júdást, hogy hamar bánjék dolgával. Óh csodálatos szeretet!... Ha világi dicsôségre jönne és ily örömmel jönne hozzánk a mi Istenünk, úgy is kimondhatatlan kegyesség volna. Ha pedig szenvedésre ily vígan jô érettünk, meggyôzi irgalmasságával minden hálaadásunkat... -- Megtanít, hogy minden világi dicsôséges állapot keserűségekkel elegyedik mindenkor; minden nevetség: fájdalommal elegy, és az öröm vége: sírás. Hamis csaplár e világ, vízzel elegyíti, ha bort ád is... Necsak kincseidet, de saját testi ruhádat se kíméljed Krisztustól, lába elé terítsed, szolgálatára fordítsad! -- De még inkább feslett erkölcsökbôl, a ,,régi embernek'' belsô öltözékeibôl vetkôzôdjünk -- vessük lába alá, ôvéle tapodtassuk régi rossz erkölcseinket; mert méltó, hogy akik e szent napokban igaz penitencia által Krisztusba öltözünk, ezt a drága penitencia-öltözetet tiszta szeretettel viseljük. (Pázmány: Virágvasárnapi 1. beszéd) + Hordozni a keresztet: harc ez Urunk kínszenvedése mindezen világ végéig eltart, amint Ôt tisztelik a szentjeiben, s Ôt szeretik. Szegényben Ôt ruházzák, Ôt is táplálják -- úgy mindegyikben, igazságért aki szenved, Ôt bántják! ,,Mert mind, aki jámborul Krisztusban élni vágyik, mind üldözést az szenved!'' (2Tim 3,12) -- eljut keresztfáig... Kimondják e szavak, hogy mindaz tunya-lagymatag, akit nem bánt semmi üldözés, bár béke avagy harc alatt... Csak evilágnak szeretôi tudnak véle vígan évelôdni... A jogtalanság és igazság között nincs semmi ,,jó barátság''. Nincs igaz szónak és hazugnak sem ,,kiegyezése''. Sötétség, Világosság alkuvásra hogy is lépne? Bár jóknak jámborsága a rosszat téríteni vágyja és általuk a Kegyelem sok gonoszat megszánna: de Gonosz Lélek nem szűnik a jóra leskelôdni, titkos cselekben, nyílt harcterekben vad rohamokkal mélyekbôl a sötét angyalok rátörnek, gyötrik szent apostolt és jóakarót... Mert minden, ami helyes, -- ônekik: ,,ellenség'', és minden szent a pokolnak ijedség! Ám nem árthatnak, csak addig, míg Ég azt hagyja, s az igazságot megpróbálja, hogy fegyelmezze, megjavítsa, hogy türelemre megtanítsa... De Gonosz legravaszabb cselszövénye árthat úgy, hogy nem ,,büntet'': hogy ,,kímél''! ,,Keggyel'' jön az ön-fajának! Jaj sokakat a Hízelgô olyannyira elámít, hogy félik vad dühét, hogy keresik kegyét, hogy sokjuk véle ,,békét'' áhít... Pedig a démon legsimább kegye legártóbb mérgű; s az ôrült vágy, hogy démon ,,hű csókját'' vegye: -- tüzes sebet kap: égetôt örökre... Ezerszer biztosabb, ha ördög gyűlöl minket, mint békét kötni, míg ô készíti vesztünket. ,,Kereszted vedd föl!'' annyi ez: hogy öld ki kéjre vágyod, hogy irtsad ki a becézett hibádat, hogy törd le hiú dölyfödet, s tagadd meg minden tévelyed! (Nagy Sz Leó 58. és 37. beszédébôl) + Krisztus követése: kereszthordozás A kereszt itt szerepel elôször a Máté evangéliumban. Krisztus követése esetleg többet is kíván, mint elszakadást a földi kötelékektôl. Az apostoli igehirdetés a teljes és odaadó követést már azzal foglalta képbe, hogy fel kell tudni venni az ô keresztjét. Az evangélium örömhír, és az üdvösség ígéretét hozza, s minden hívô így fogadja azt el, nem pedig úgy, mint nekikeseredett vállalkozást. Attól tehát óvakodnunk kell, hogy a hit melletti döntést sötét színekbe állítsuk be. Inkább arról van itt szó, hogy akkor sem szabad visszariadni és akkor is ki kell tartani, ha a követés áldozatba kerül. Akkor is van vigasztalás: éppen az, hogy Krisztus keresztjét vettük magunkra. Annak hordozása pedig érték, hiszen része a megváltás megvalósulásának. Ha pedig az ô keresztjét vesszük magunkra, akkor erôt ad annak hordozására is. (Jakubinyi: Máté evangéliuma, 132) + Vezeklés Mi zordonságot illeti, félek, hogy nemigen öltök vezeklô ingeket, nem alszom puszta földön, nem élek vízen és kenyéren, stb., -- mert sietek már 60-ik évemhöz, és testi jólétem is letörôben. Nem hiszem, efféli kemény módokat sokáig állnék. Mégis, ha egy bölcs lelki ember ajánlaná ôket, úgy vélem -- hacsak önszeretet nem áltat el, -- elég készséggel venném föl az ilyen ,,önfenyítôt''. (Bellarmin Sz Róbert) Sz Ignácot fölhatalmazás nélküli, utcai prédikálásaiért a salamancai hatóság bebörtönzi, bilincsek közé! Mendoza -- utóbb bíboros -- meglátogatja ott, és sajnálkozik rajta. Ignác: ,,Önnek is mondom, amit épp elôbb egy szánakozó hölgynek: Úgy látszik nagyon kevés a Krisztushoz való szeretet szívében, különben nem vélné oly nehéznek e pár bilincset Ôérte! Kijelentem önnek: egész Salamancának nincs annyi bilincse, lánca és kötele, amennyit én viselni vágyom Isten szerelméért.'' + Szentek: Utánozni ne szégyelljük, mit örömmel megünneplünk. (Sz Ágoston) + Történelmen csak azon ügyek-eszmék gyöngék s halnak, -- mikért halandók halni nem akarnak. (Sheen) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 14. VASÁRNAP 1: Az eljövendô Megváltó egészen szegényen jön hozzánk: a béke fejedelme lesz, aki a boldog jövôt hozza. S: Ne a test szerint éljünk! Isten Lelke irányítson bennünket! E: Istent és az Ô igazságait csak jóakaratú, alázatos emberek ismerhetik meg. A politikában és a magánéletben is csak a keményeknek van reményük sikerre; az egyszerű, egyenes lélek ,,naivnak'' számít. A jólelkűt és önzetlent pedig kihasználják. -- Jézus lemondott a hatalom fitogtatásáról és az erôszak alkalmazásáról. Tudós vagy költô gyanánt sem csodáltatta magát. Szava hatalmas volt, Ô mégsem a siker fia. Jólelkű, önzetlen volt, és így jelölte ki a mi utunkat is -- nem a siker, hanem a béke felé. A keresztény hordja belül a békét, és sugározza azt kifelé. Elsô olvasmányhoz / Zak 9,9-10 Zakariás próféta idején már nem volt király Izraelben. Mikor a korábbi prófétákat követvén a Messiást királynak mutatja be, ennek fölléptét egészen másnak írja le, mint a föld hatalmasainak jelentkezését és sikerre törését. Ezt a mi királyunkat még el is vetik és népe megöli: -- a nép, melyért Ô meghal. Hasonlót mond a ,,Másod- Izajás'' az Isten-szolgáról (Iz 42,1-4; 53). Mivel alázatos és igaz, Isten gyôzelemre segíti Ôt a halálon keresztül és megváltójává teszi a nép maradékának és minden népnek. -- Zakariás jövendölését az Újszövetség több helyütt is Krisztusra érti. Vajon készek a keresztények és ,,keresztény népek'' elfogadni egy alázatos, szegény Messiást? Messiást, aki erôszak nélkül hoz békét? (9,9: Szof 3,12- 13.14-18; 1Mz 49,11; Mt 21,5; Jn 12,15 # 9,10: Mik 5,9; Iz 11,6-9; Oz 2,20; Zsolt 72,8; Ef 2,17) Válaszos zsoltár / Zsolt 145(144),1-2.8-9.10-11.13-14 Isten nagy jósága Szentleckéhez / Róm 8,9.11-13 Sz Pál nyelvén az oly ember, aki Isten elôl elrejtôzik és elzárkózik, mint Ádám, -- ,,test''. Korántsem azonos e szó az anyagi testtel. Lehet, hogy a mai embernek a ,,test cselekedetei'' (Róm 8,13) inkább érhetô, mintsem a ,,test''; és ezeket jellemük szerint bálványozzák vagy elkárhoztatják. Pál szerint azonban az ember lelke is éppúgy lehet ,,test, testi'', mint a ,,halandó teste'' (8,11): ha nem kész befogadni Krisztus szellemét és hagyni, hogy ez átváltoztassa (8,9); -- a test és lélek különbsége megfelel a halál- és életének. A jelen emberében feszültség van test és lélek, élet s halál közt. A lélek Isten életereje; s a feszültség a ,,halandó test'' és a megújult lélek közt nem azzal oldódik meg, hogy a lélek megszabadul a testtôl, hanem, hogy Isten Lelke a halandó testet is élôvé és szellemivé teszi. (8,9: Róm 7,5-6; Zsolt 51,13; Jn 3,5-6 # 8,11-13: Róm 6,4.8-11; Gal 6,8; Ef 4,22-24) Evangéliumhoz / Mt 11,25-30 Az ,,ujjongó kiáltás'', mellyel Jézus Atyjához fordul, Jézus föltárulása, amely a Máté evangéliumban különleges magasztos pillanat. Mint Fia, Jézus mindent megkapott Atyjától: Isten ismeretét, hatalmában való részesedést. Okoskodó ,,bölcsek'', kik Istenrôl- világról kész véleménnyel vannak, ezt a megdöbbentô üzenetet sosem fogják érteni. Jézus mindeneknél jobban ismeri Atyja titkát és azokkal közli, akik képesek felfogni (11,28-29): a szegényekkel, éhes, fáradt emberekkel... Nekik szól Jézus meghívása és ígérete. (11,25-27: Lk 10,21-22; 1Kor 1,26-29; Mt 28,18; Jn 3,35; 17,2; 10,15 # 11,28-30: Jer 31,25; 6,16; Iz 28,12; 1Jn 5,3) Szentségre várva A test mitsem ér, a lélek az, mely elevenít. -- A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, béke, hosszú tűrés, nyájasság, jóság, hűség, önzetlenség. Elmélkedés Kinevetik az igaznak egyszerű voltát Kigúnyolják a jámbornak együgyűségét! E világ bölcsessége: cselfogásokkal takarni a szívet; szavakkal leplezni érzéseket; a hamisat igaznak föltüntetni, az igazat hamisnak. Effajta okosságot nagy gyakorlattal űznek az ifjak, pénzért tanulnak a gyermekek. Aki ért ehhez, a többit megvetve pöffeszkedik; aki nem ért hozzá, azt mint esetlen-félénket bámulja a többség; mert ezek szeretik a kétszínű álnokságot szép névbe takargatni: a szív elvetemültségét ugyanis városias ,,csiszoltságnak'' hívják. Ez a hódolóinak azt parancsolja, hogy tisztség polcaira törjenek; ha elérik a múló dicsôség hívságát, örvendjenek; ha másoktól sérelmet szenvednek, sokszorosan torolják vissza! Ha gyôzik erôvel, senki ellenállót ne tűrjenek! erejük fogytán, ha mit ádázan nem tudtak elérni, békés nyájasságot színlelve kíséreljék meg. -- Az igazak bölcsessége viszont ez: semmit sem játszanak meg ,,affektálva''; föltárják szavuk, ahogy éreznek; szeretik, ahogy van, a valódi dolgot; kerülik a hamisat; inkább tűrik, mintsem teszik a rosszat; sérelemért nem állnak bosszút; és az igazságért gyaláztatni: -- nyereségnek tartják... De ezt az együgyűségét a jámbornak gúnyolja a világ, mert bölcsei azt hiszik: az erényes tisztaság: -- bambaság! Szemükben minden ártatlan tett: nyilvánvaló butaság... Mi is ostobább e világnak, mint ôszintén szólni, nem színlelni, sôt rágalmazókért imádkozni, szegénységet szeretni, vagyont odahagyni, erôszaknak ellen nem állani; s az arcul verônek másik orcánkat odafordítani? (Nagy Sz Gergely: Moralia, 10:16) + Keresztények élete A keresztények egyetlen Istent ismernek: mindenek Teremtô- alkotóját, vele egy Isten egyszülött Fiát s a Szentlelket. Kívüle más isteneket nem imádnak. Parancsokat követnek; az Úr Jézus Krisztus maga véste a szívükbe s ôk híven tartják, várván a holtak föltámadását és egy jövendô örök életet. Házasságot sose törnek, se fajtalanná le nem züllenek, hamis tanúként sose szólnak, másoktól nem kívánják el a jókat. Tisztelik atyjukat-anyjukat, szeretik feletársukat és igazsággal ítélnek. Mit önmaguknak ôk tétetni nem kívánnak, azt ôk se teszik senki másnak. Megkérlelik, ha ki ôket bántja, szert tesznek benne jó barátra! Mohón jót tesznek ellenüknek; jó indulattal válaszolnak. Törvénytelen üzlettôl távol állnak, minden tisztátlan dolgokat utálnak. Nem nézik le az özvegyet, nyomorgó árvát. De akinek van, bôkezű azokhoz, akiknek nincsen semmijük. Jövevényt ha látnak: a födél alá bébocsátnak, úgy örvendezve rajta, mintha testvérük volna. És Krisztusuk nevéért az életük átadni készek. (Athéni Arisztides hitvédô művébôl) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP 1: Az isteni szó újjáteremtô erô, amely üdvösségre vezet. Minden beteljesedik. S: Az egész teremtett világ a végsô megdicsôülést várja. E: Isten igéje csak készséges lélekben hozza meg termését. Isten embereken keresztül és emberi nyelven szól az emberekhez. De a mi nyelvünk emberi; csak a teremtmény igazságát mondhatja. Kimondható-e egyáltalán Szóval az Isten igazsága? -- Csak egy Ige van, ami Isten igazságát valóban képes kimondani, az örök és megtestesült Ige: a Fiú. Minden más csak hasonlat. Minden szóról és jelrôl kérdeznünk kell, mit jelent voltaképp. Az igazságot, melyet Jézus hasonlataival és szavaival kinyilatkoztatott, olyan mértékben fogjuk megérteni, amennyire egyetértünk velük és Ôvele... Elsô olvasmányhoz / Iz 55,10-11 Izajás 55,10-11 versei: mindannak végsô értelme és alapja, amit Isten tett népéért történelme folyamán. A második rész végén állva, visszanyúlnak a kezdetnek fölséges témájába: ,,a mi Istenünk igéje pedig örökre megmarad'' (40,8). Isten Igéje: ez az Ô örök gondolata és akarata, amely meghatározott idôben kilépett Isten csöndjébôl és ellenállhatatlanul ,,elvégzi azt, amire Én küldöm'' (55,11). A szent szöveg esôhöz hasonlítja az igét: itatja és termékenyíti a földet. -- A mai evangéliumban Isten igéje maga a mag, mely földbe hull, és termést hoz, ha jó talajba esett. (5Mz 32,2; Iz 9,7; 45,8; 2Kor 9,10; Bölcs 18,14-15; Jn 1,1-4) Válaszos zsoltár / Zsolt 65(64),10.10-11.12-13.14 Hála és dicsének Szentleckéhez / Róm 8,18-23 A szenvedés jelen van életünkben. Nem enyhül azzal, hogy az emberen kívül is föllelhetô. Sôt az ember az, aki meghallja a természet ,,nyögését, sóhaját'', tudja, hogy ô a felelôs, ezért a szabadító választ is ô neki kell adnia -- és adós marad. Korunk emberérôl talán még azt is elmondhatni; bedugta fülét, hogy ne halljon, és hogy durván érvényesítse magát még a természeten is! De az ember azzal nem tökéletesedik, ha pusztítója ennek, csak ha papja, szószólója és közbenjárója. Az ember által kell az egész teremtésnek Isten öröklétében részesülnie, azzal, hogy ,,megváltja testét'' Isten gyermekeinek szabadságára és dicsôségére (Róm 8,21.23). Az ember és a teremtés közös szenvedése: ez az új teremtés vajúdási kínja. (8,18-19: Róm 5,2-5; 2Kor 4,17; Kol 3,3-4; 1Jn 3,2 # 8,20-23: 1Mz 3,17; Oz 4,1- 3; 2Pt 3,11-13; Jel 21,1; 2Kor 5,2-5) Evangéliumhoz / Mt 13,1-23 vagy Mt 13,1-9 Sz Máté 13. fejezetében hét hasonlat szól a mennyek országáról, azaz Isten királyságáról. Az elsô a magvetôrôl szóló példabeszéd (13,3- 9) és annak magyarázata. Közben a példákban való szólás céljáról is beszél (13,10-17). A magvetô és a konkoly példabeszédét megmagyarázza az Úr övéinek. Miért? És miért szól rejtvényekben? Máténál kevésbé keményen indokolja Jézus, mint Márknál (4,11-12). Abból indul ki, mint a fenti Izajás szöveg, hogy az emberek igazában nem hallanak. Nem tudnak hinni, mert nem készek engedelmeskedni, a ,,szót megfogadni''. A ,,mennyek országa titkai'', vagyis Jézus tanítása Isten igényérôl és ígéretérôl csak annak érthetô, aki Jézusban hisz, és Ôbenne találkozik a titkosan megnyilatkozó Istennel. (13,1-9: Mk 4,1-9; Lk 8,4-8 # 13,9: Mt 11,15; Jel 2,7 # 13,10-17: Mk 4,10-12; Lk 8,9-10; Mt 25,29; Lk 8,18; Iz 6,9-10; Jn 12,40 # 13,18-23: Mk 4,13-20; Lk 8,11-15; Jn 15,16; Gal 5,22) Szentségre várva A példabeszédben több igazság van, mintsem a szavak közvetlen értelme: így van a Szentséggel is. A szentségi jelekben (kenyér és bor) rejtôzik az istenemberi jelenlét titka, de csak hívô szem láthatja. Isten országa és dicsôsége ebben is kinyilvánul és valóság lesz. Elmélkedés Konkolyhintô (és zavar-keltése) ma Egyház és a ,,kor''. Hogy viselkedik ma a világ a háború közepén [II. világháború]?! Hogyan megváltozott! Ötven éve folyton azt hangoztatta: Nem kell a lelki tekintély! Ne szóljon bele ügyeinkbe! -- Az utóbbi években [és mind azóta] azt nyögi: ,,Miért nem hat nagyobb tekintéllyel a lelki hatalom?!'' Jó 150 évig azon volt a világ, hogy kiűzze a hit erejét a közéletbôl; most azon dühöng: a hit miért nem csinál békét a ,,házban'', -- ott, ahonnan ôt kiverte! Épp ôk, kik 20 éve mindent elkövettek Ôt gyengíteni, most nyöszörögnek, hogy hol hát az Ô ereje? -- Érték ma azonosult a mértékkel; ezért jutottak oda, hogy ami nem mérhetô, számokra nem szedhetô, az meg sem ismerhetô! Így ônáluk az ilyen ismeretlen annyi, mint valótlan! -- Azt hiszi a nép, a Gonosz okvetlen kórcsíra, baktérium, bomba, légitámadás, robbanás, vonatroncsok, vagy csôdvallott bankok jelmezében állít be. Felejtik, hogy a legfôbb baj emberre -- jöhet bizony és jön bizonnyal ember- eszmék öltönyében. -- Mihelyt a Rossz világba lépett, a halál áldásnak tűnt föl, mert ha ez nem jönne, a Rossz vég nélkül nyomorítana! Ezért állított az Úr lángpallosú angyalt az Éden kapujába, nehogy az esett ember a ,,Halhatatlanság fájáról gyümölcsöt éve'', gonosz-voltát örökéltűvé tegye! De a halál miatt a gonosz nem folytathatja vég nélkül az ô átkos művét. Krédónkat életünk módjához igazítjuk inkább, semhogy a Krédóhoz életünket! Hitünket tetteinkhez szabjuk, nem pedig tetteinket a hit mércéjéhez. ,,Elméleti síkon'' még tartanánk a vallásunkat, nehogy ez szemünkre hányja erkölcsünket! De ott ülünk az élet zongorája elôtt és dühödten valljuk, hogy minden hang amit leütünk, helyes, dallamos, csak azért, mert mi ütöttük le. Hitünk hiányát is igazolhatjuk. -- ,,Nem járok templomba, de jobb vagyok azoknál, akik odajárnak!'' -- Kényelmes szülôk nagy tévhite, hogy gyermekeik nevelése az iskolától függ! De az iskola nem fô nevelô, csak másodlagos, csak hozzá pótol. Tanítói tekintélyt is a szülô ruházott rája, delegált korlátolt jogot, az apa-anya alapvetô jogából töredéket [amit ezek vissza is vehetnek]. Nincs oly iskola, mely szülôket helyettesíthet. Világ sosincs válságok: krízis nélkül; mert a krízis az ,,ítélet'' (vö. kritika), ítélet azon, ahogyan él, ahogy vélekszik, ahogy másokkal cselekszik. Minden ítélô krízis fôpróba a Végítélethez! -- A ,,félreutak'': juttatás, csúsztatás, egyéb kilengés mentsége két fajta. Elsô: Mindenki így tesz! Az a feltevés itt, hogy a jó vagy rossz kérdését a tömeg dönti el, nem pedig egy örök mérték. Pedig ami helyes, akkor is helyes, ha senki sem követi, senki sem ,,helyesli'', a rossz meg rossz, ha mindenki abban leledzik is! -- A jövô ütközetje az Istenben hívôk és az államban hívôk között fog lezajlani, Krisztus és Antikrisztus közt, a politika álarcában. (Sheen püspök több szövegébôl) + A magvetô ,,Íme a magvetô kiméne vetni és midôn vetett, némely mag az útfélre esék, és eljövén az égi madarak, megevék azt. Némely pedig köves helyekre esék, hol nem vala sok földe és hamar kikele, mert nem vala mélyen a földben; de a nap hôségében kiége... és némely a tövisek közé esék és felnövén, a tövisek elfojták azt... és némely jó földbe esék és kikelvén, termést adott és terme némely harminc-, némely hatvan- és némely százannyit'' (Mk 4,3). A magvetô vet; magva az Isten igéje s a kegyelmi benyomások, a hitbôl való gondolatok s indulatok. Kezébôl a mag ki nem fogy; kegyelme reng a lelken, mint csendes esôben a fa ágain a cseppek; fénylik, reszket, mint az ôszi réten a pókháló szálai. ,,Lélekkel van telítve minden'' a belsô világban, mint spórákkal, magvakkal a természetben; csupa életcsíra; pálmák, füvek, fenyôk, borókák lesznek belôlük; erô és gyöngeség, vagy szépség és kórság. Függ az égtôl, a melegtôl, a rátermettségtôl; függ a készségtôl, a pihentségtôl, az üdeségtôl, az odaadástól. Jaj, Istenem, lelkem a föld, s te vagy magvetôje; szánts fel, öntözz meg, boronálj föl; menj végig rajtam imádságos gondolataiddal, kegyelmed napsugarával, elérzékenyülésed harmatával, vágyaid szellôjével; add ezt mind, s mondd; földem, édes szántóföldem, nem csalsz meg! ,,Némely útfélre esik''... az út is föl van törve, de keréknyom s nem barázda van rajta. Tapossa buta talp, sarok, pata, csülök; jön- megy rajta a világ. -- Van ilyen lélek is, melyben ki-be jár sok oktalan, sáros gondolat, melyre rávetôdik a hír és benyomás. Vannak lelkek, melyek olyanok, mint a korcsmák vagy a cigánysátrak az útfélen; ott elmélyedést, elmerülést, magábatérést hiába keresünk; ott nem gyökeresedik meg semmi. A madarak, melyek az Isten magvait megeszik, a könnyelmű, szárnyaló, elrebbenô indulatok. A napnak tarkasága, a szeszély és rossz (vagy) jó kedv csipkedik el a szemet. Össze kell magamat szednem, magamba kell térnem, ha akarom, hogy az Isten kegyelme gyümölcsöt hozzon. ,,Némely pedig köves helyekre esék''... ,,Ez az, ki az igét hallja és mindjárt örömmel fogadja, de nincs gyökere'': ha van készség a jóra, de kitartás, belsô izzás nélkül; ha tudunk lelkesülni, de ha a lelkesülésnek nincs tüze. ,,Humusz'' kell a termékenységhez s ,,humor'' is. Be kell vennünk Isten igéit s erôit, s magunkévá tennünk, s az ellenkezô behatások ellen élénk ellentállást kell kifejtenünk. Legyen örömünk az erôs s kitartó akaratban! ,,Ami pedig tövisek közé vettetett, az, ki az igét hallja, de e világi szorgoskodás és a gazdagság csalárdsága elfojtja az igét és gyümölcstelenné leszen'' (Mt 13,22). Ó tövises lelkek, hol a gazdagság s az élvezet gondjai éktelenkednek vagy ahol az izgalmas életharc, a kapkodó munka s a keserű szegénység ijeszt. A gazdagság küzdeni elfelejt; az élvezet alacsony, nemtelen lelkületet nevel; a keserű szegénység pedig elzsibbasztja a szívet. Ezek mind akadályai a szerencsés lelki fejlôdésnek. Ne adj, Uram, gazdagságot, de a szegénységtôl is óvj meg engem; tövis mind a kettô, mely könnyen széthasítja a lélek lombját s virágát. Ami pedig jó földbe esett s eltemetkezett s fölszívta magába a föld nedvét s fölébredt az ég melegétôl s kibontotta szikeit s fölegyenesedett s kinyújtotta szárát s földolgozta az energiát, az 30- és 60- és 100-szoros gyümölcsöt hozott a belsô képesség s a külsô segítség szerint. S az mind jó volt. Isten várja a gyümölcsöt tôlem is; sokat adott; abban a tudatban kell élnem, hogy hitvány ember volnék, ha minden erômbôl nem gyümölcsöztetném kegyelmeit. Tekintsek lelkembe: tehetnék-e még 30-, 60-, 100-szor annyit, mint amennyit most teszek? nem a sokféleséget, de a hitbôl vett lelkületet, a nemes érzést, a buzgalmat s a szeretetet véve. Bizonyosan van még fokozat erre bennem! (Prohászka: ÖM, 6:174; 224) + ,,A mennyek országa titkai'' Az evangéliumokban a görög ,,müszterion'' (titok) szó csak itt fordul elô (vö. Mk 4,11; Lk 8,10). Jánosnál nem szerepel. A szó maga mély titkot jelent, amelyet nem lehet egészen felfogni, csak meglepôdve szemlélni. Isten országának titka: az ország megérkezése, ahogy azt a próféták megjövendölték. Az ország Jézussal érkezik el, ô tárja fel titkait, amelyek el voltak rejtve a világ teremtése óta (13,35). Ezért ô a kinyilatkoztatás záróköve, benne mentek teljesedésbe az ígéretek. Ettôl kezdve beáll az elkülönülés: a tanítványok elfogadják, azért meg is értik a példabeszédek tanítását. Nem saját erejükbôl, hanem kegyelmi ajándékként (,,adatik''). A kívülállók (,,nekik'') ezt az ajándékot utasítják el, ezért ôk a példabeszédekben rejlô tanítást sem akarják megérteni vagyis elfogadni. (Jakubinyi: Máté evangéliuma, 160) + Annyira munkál mibennünk Isten, amennyire mi bízunk Ôbenne. (Nagy Sz Vazul) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP 1: Isten bölcs mérséklettel kormányozza a világot, és reménnyel tölti el a bűnbánó embert. S: Az Istennek tetszô imádságot a Szentlélek sugalmazza bennünk. E: A jók és rosszak szétválasztása az ítélet napján következik be. A mezôn búza és konkoly keveredik. Így van az Egyházban is: mindig bűnösökbôl és szentekbôl állott. Hol e kettô közt a határ? Ki dönthet errôl? Túlbuzgók nekiesnének minden konkolyt azonnal kigyomlálni, ôk oly jól tudják, hol a konkoly! De Isten nagyobb, Ô ráér, várhat. Mindenkit hagy, járja végig a maga útját, nôjön a konkoly is. Csak aratás napján fogjuk tudni, mi volt konkoly és mi búza. Az aztán jó nagy meglepetés lesz! Elsô olvasmányhoz / Bölcs 12,13.16-19 Sok módon lett láthatóvá Isten bölcsessége népe történetében: hatalmas segítségben, ítéletben, irgalomban. Legnehezebb érteni, ha az Úr éppoly türelmes és belátó a rosszhoz, mint a jóhoz. Gyöngeség az vagy közöny, hogy Isten kíméli ellenségét? De hát ki az Ô ellensége? A jámbor zsidó (s alkalmasint a jámbor keresztény is) hajlandó jókra és rosszakra osztani az emberséget. S a ,,rossz'', az mindig a másik! Isten jobban tudja. Bölcsessége és hatalma éppúgy megnyilvánul türelmes kivárásban, mint büntetô ítéletben. És ,,az igazak'' is rászorulnak az isteni irgalomra! (12,13: 5Mz 32,39; Jób 34,12-15 # 12,18-19: Zsolt 115,3; 135,6; Bölcs 11,23) Válaszos zsoltár / Zsolt 86(85),5-6.9-10.15-16 Az irgalmas Isten Szentleckéhez / Róm 8,26-27 ,,Hit'' helyett Sz Pál ,,reményt'' is mondhatna (Róm 8,24). Ez jelzi, hogy földi keresztény életünk még tökéletlen, nem kész. Nônie, érnie kell, mint egy gyermeknek. A Szentlélek új életet adott, és tanít ez életnek kezdô lépéseire, alapműveleteire. A Háromságban Ô a ,,lélegzet'', Ô tanít minket is lélegzeni: imádkozni! Ismeri az Istenség mélységét és az emberszív titkait is, jobban, mint mi magunk. Mivel még nem jutottunk Isten szabadságára és végtelenségébe, imánk is életünk szűk voltától, ellentmondásaitól, visszásságaitól szenved. Csak nyögdel és sóhajt a szabadulás és a beteljesülés utáni vágytól. A ,,szentek'', vagyis a hívôk gyöngék, azért ,,akadozik bennük a Szentlélek munkája''. De a Lélek velük marad, hiszen Ôtôle ,,szentek''. (Zsid 11,1; Róm 5,5; 8,15; 1Kor 2,10; Gal 4,6; Jer 11,20) Evangéliumhoz / Mt 13,24-43 vagy Mt 13,24-30 Ahogy a magvetôét, úgy itt a konkoly példáját is magyarázat követi. Mindkét példázat vetés-aratás körül forog. A jelen idô az Egyházban a vetésé és a növekedésé. Az aratás az ítélet napja, amely szétválasztja a jókat és gonoszokat. Nem mindenki, aki az Egyházban él és virul, kiválasztott és örök életre született. Ugyanezt mondja majd a halfogás példája (13,47-50) is. Amennyiben e hasonlatok Isten igéjérôl szólnak és Isten országának történelembeli sikerérôl és kudarcáról, annyiban magáról Istenrôl és világkormányzó eljárásáról is nyilatkoznak. Türelemmel, belátással működik, de egyben ellenállhatatlan erôvel hat az igéje. Ezt mutatja a mustármag és a kovász közbeiktatott példája. (13,30: Mt 3,12; Jn 15,6 # 13,31-32: Mk 4,30-32; Lk 13,18-19; Ez 17,23; Dán 4,9.18 # 13,33: Lk 13,20-21; # 13,34-35: Mk 4,33-34; Zsolt 78,2 # 13,36-43: 1Jn 3,10; Dán 3,6; 12,3) Szentségre várva A Jó e világon nem tenyészik ,,zárt kultúrában'', üvegházban, sem a magánéletünkben, sem a közösségben. Együtt létezik a rosszal. ,,Jó és rossz ember'' felôl ítélni nem mi vagyunk illetékesek. Isten elfogad minket és ,,adományainkat'', nem mert jók vagyunk, hanem mert Ô jó, s mert Jézus meghalt miértünk, mindnyájunkért. Elmélkedés Ítélni lélek szerint A lelki ember mindent meg tud ítélni, vagyis tudja, hogy (nem alattvalója e világnak, hanem) hatalma vagyon (uralkodni) a tenger halai, az ég madarai, a földkerekség barmai, vadjai és csúszómászói fölött, valamennyi csak mozog a föld hátán. Ez tisztára értelmi munka eredménye, amellyel fölismeri Isten gondolatait a világban, viszont ennek híján az ember értetlenül viseli ember-méltóságát, ,,olyan, mint az oktalan állatok és hasonló azokhoz'' (Zsolt 48,13). Mivel azért alkottál minket, Uram, hogy jót cselekedjünk, bôséges kegyelmet adtál Egyházadnak. E kegyelem erejében a lélek szerint elöljárók is, meg a lélek szerint nekik alárendeltek is természetfölötti módon, lélek szerint ítélnek. Mire vonatkozik ez a lelki ítélni-tudás? a) Nem vonatkozik a kinyilatkoztatott igazságokra, amelyek firmamentumunkon ragyognak, mert sem okunk, sem jogunk nincs arra, hogy a legmagasabb tekintély felôl ítélkezzünk. b) Nem vonatkozik Szentírásodra sem. Lehet ugyan, hogy egy és más nem világos benne, de mivel értelmünket alávetjük neki, rendületlenül hisszük, hogy az is, amibe pillantásunk be nem hatolhat, biztos és csalhatatlan igazság. S különben is az ember, jóllehet immár lélek szerint él és ,,meg is újhodott Isten ismerete és annak képmása szerint, aki ôt teremtette'' (Kol 3,10), ne akarjon ,,ítélôje lenni a törvénynek, hanem legyen teljesítôje'' (Jak 4,11). c) Nem vonatkozik arra a különbségtételre sem, hogy kik a lelki, és kik a testi emberek, hacsak a te pillantásod ismeri ôket, a mi szemünk láttára pedig még semmi olyant nem műveltek, hogy gyümölcseikbôl megismerhetnôk mivoltukat. Te ellenben ismered a tieidet, különválasztottad és titkos terved szerint meghívtad ôket, mielôtt megvolt volna az egek erôssége. d) Nem vonatkozik végül, akármennyire lelki ember is valaki, a világban nyughatatlankodó embertömegek örök sorsára sem. ,,Mi köze azokhoz, akik kívül vannak?'' (1Kor 5,12) Úgysem tudja, ki jut el közülük kegyelmed boldogságába s ki öröködik meg az Istentôl való elrugaszkodás keserű állapotában! Az ember tehát, akit kegyelmed hasonlatosságodra újjáalkotott, nem kapott hatalmat az egünkön világoskodó (a) alapigazságokra; sem (b) az Ég titkainak könyvére; sem (c) arra, hogy megállapítsa, kik a te ôsmeghívásod szerint a világosság és sötétség fiai; sem (d) az ember- tengerek örök sorsának fürkészésére; -- ellenben kapott hatalmat a tenger halaira, az ég madaraira, a földkerekség barmaira és csúszómászóira, valamennyi csak mozog a föld hátán. Ezen a téren ítél. Helyesli, ami jót, elveti, ami rosszat talál. Ítélôképességének forrásai ezek: a) A szentségekben való részesedés. Ezekkel avatod föl mindazokat, akiket könyörülô kezed a ,,nagy vizekbôl'' partra segít. b) A hal lakomája. A mélységekbôl felmagasztalt halat szokta ugyanis a föld (az Egyház) nagy áhítattal fogyasztani. c) Az igék értelme és ama beszédek, amelyek Írásod tekintélye és mintegy annak firmamentuma alatt elhangzanak. Mik ezek? Igehirdetés, igemagyarázat, fejtegetés, bizonyítás, hálaadás és könyörgés, amelyek szolgáid ajkairól eleven beszédben elhangzanak úgy, hogy a hívek gyülekezete rámondhatja: Amen. Az ok, ami miatt e temérdek beszédet érzékekkel jól felfogható módon elô kell adni, az, hogy örvény a világ és vak a test: nem tud gondolatokkal foglalkozni, hanem valósággal bele kell az igazságot a fülekbe harsonázni. Íme tehát a szárnyasok, ámbár eredetük a tenger, csakugyan a szárazföldön sokasodnak. A lelki ember ítél, helyeselvén, ami jót, elvetvén, ami rosszat talál, a hívek cselekedeteirôl, erkölcseirôl és alamizsnáiról is, mert ezek a föld (Egyház) gyümölcsei. Ítél az eleven lélek dolgairól, amelynek indulatait tisztaság, böjt, jámbor elmélkedések fegyelmezik. Ítél mindenrôl, amit érzékei útján felfoghat. Egy szóval: azt akarom mondani, hogy mindenbe van beleszólása, amiben ereje és módja vagyon javítani. (Sz Ágoston: Vallomások, 13:23) + Aratás napja: ítélet napja Nagy munkára, folytonos éberségre van szükségünk, hogy e világi szellem káros befolyását ítéleteinkre s hajlamainkra ellensúlyozzuk! Ôserdôvel állunk szemben, mely kipusztítva újra hajt, mert csupa eleven gyökérszál a földje. Aki letöri s a világ ítéletét megveti, bizalommal áll majd meg az Isten ítélôszéke elôtt. -- Ez aztán az ítélôszék! Micsoda leleplezések lesznek itt, s mily ürességek s kiábrándulások foglalnak majd tért épp ott, ahol az ember sokat várt. Az Isten ítélete a szolid, az önzetlen erényt keresi s illeti, s nem a lármát. A földi dicsôségbôl nem kérek. Inkább a félelemhez szegôdöm. Mint bôsz tengert, mely mindent szétmos és elsöpör, úgy tekintem a végtelen Istent, úgy félek ítéletétôl, melyet nem tudok elviselni. Dávid zsoltárai egyre ezt a félelmet hangoztatják: ,,beláttam Uram, igazság minden ítéleted, igazságodban megaláztál engem!'' Dávid zsoltárai óta ezredek múltak, de helyzetünk az Isten ítéleteivel szemben nem változott. Aki az Isten ítéleteitôl nem fél, az istenesen nem fél; az nem sejti, hogy mily végzetes baj az, ha az egész élet kapkodásnak, szappanbuborék-eregetésnek bizonyul. Ugyanezt az Isten-félelmet lehelik a középkor fenséges szentjei, fôleg az a két jó barát, egyik koldustarisznyával nyakában, a másik Franciaország trónján, két rokon: Szent Lajos az egyik, Assisi Szent Ferenc a másik. Félelemrôl, rettegésrôl, ítéletrôl suttog mindkettô még haldokolva is, hogy lelkét mély alázatba és alázatos bizodalomba ringassa. Ne tartsuk ezen érzületeket extravaganciáknak, ne túlzásoknak; az örökkévalóság örvényei fölött állni, a végtelen szentség közeledtét érezni és saját öntudatunkba pillantani önmegsemmisülés nélkül nem lehet. Aki nem tud félni Istentôl, azt még az örökkévalóság szele sem csapta meg, az még vad lélek, a természetfelettinek még küszöbét sem érte el. Hanem aki bizalmatlankodik önmagában, aki tudja, hogy folyton csalja magát, abban kezd mozogni a lélek, mert közelebb van hozzá az Isten. Három ítélôszék elôtt jelenik meg az ember. A két elsôt, földieket, nevetheti; a harmadikat ne nevesse; komoly az, mint maga az örökkévalóság. Akarunk dolgozni a világban, józan, igaz erényre törekedni s önmagunkban bizalmatlankodni. Szent alázatban akarom rostálni az önzés polyvájától az én vetésemet, aratásomat; gyanakodva akarok vigyázni lelkem mozdulataira, hogy ne az ideigvalónak, hanem az örökkévalónak szolgáljanak. Akkor életemen kifejlik az Isten gondolata, s megnyerem a kegyelmet, hogy szerencsés kézzel dolgozzam megtestesülésén. Gondolatait utána gondolom, -- érzelmeit átérzem, életét átélem, hogy ítéletét kiálljam s örvendjek fölötte. (Prohászka: ÖM, 17:332) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP 1: Salamon trónraléptekor bölcsességet kér népe javára. S: Isten öröktôl fogva meghívott minket az üdvösségre: legyünk hasonlóvá Fiához! E: Isten országa többet ér minden földi kincsnél. A mai világ kevésre becsüli a bölcsességet és ,,nem fizeti meg''. Nem is tudják, mi az; talán tapasztalattal és öregséggel járó valami. Több az ,,életművészetnél''! A bölcsesség: járni tudni az Isten és ember útját öröm és szenvedés közt és megérteni önmagunkat. Ez nem életkor kérdése. Nem is tehetségé vagy jóakaraté. A bölcsesség Isten ajándéka, szükséges ajándéka, ahhoz, hogy sikeresen éljünk. Megkapja az, aki ôszintén keresi és alázattal kéri. Elsô olvasmányhoz / 1Kir 3,5.7-12 Salamon a történelem bölcs királya. Trónra lépve elzarándokol Gibeonba és bölcsességet kér Istentôl, értve ezen fôleg azt, hogy nehéz körülményekben helyesen ítéljen, okos legyen a kormányzásban. Már az jele a bölcsességének, hogy nem mást kért, csak ,,figyelô fület'', mellyel észreveszi a jó és rossz közti különbséget és jól tud bíráskodni. Isten teljesíti nagy kérését, de még hozzáad néhány apróságot: gazdagságot, hosszú életet (1Kir 3,13-14). (2Krón 1,3-12; Bölcs 9,1-18 # 3,9: Zsolt 72,1-2; Péld 2,6-9; Bölcs 7,7; Jak 1,5) Válaszos zsoltár / Zsolt 119(118),57 és 72.76-77.127-128.129-130 Öröm Isten igéjén Szentleckéhez / Róm 8,28-30 Mint aranylánc, úgy függ össze ez a gondolatsor, amely üdvösségünk kezdetét és végét írja le: Isten eleve elismert bennünket, kiválasztott, elrendelt, hívott, megigazulttá tett, megdicsôített. Életünk nem szorul össze születés és halál közé, örök kezdete (terve) és örök célja van. Eleve elrendeltettünk, hogy részesei legyünk a Fiú ,,teljes lényének és alakjának''. Ez a megdicsôülésünk, melyrôl Pál azt mondja, hogy máris megtörtént: mert a bennünk lakó Lélek Isten fiaivá tett, s Ô befejezi, amit megkezdett. ,,Tudjuk'' -- így kezdi ez a szakasz. Hitünk és szeretetünk mértéke szerint tudjuk, hogy Isten céljához tereli életünket a szenvedésen és a halálon keresztül. (Ef 1,3-14; Jak 1,12; Jer 1,5; 1Kor 15,49; 2Kor 3,18; Fil 3,21; Kol 1,18; 1Jn 3,2) Evangéliumhoz / Mt 13,44-52 vagy Mt 13,44-46 Példabeszéd-sorozata végén Jézus kérdi: Mind megértettétek? Övéitôl kérdi, de Máté szerint övéi mindazok, akik Isten országa tanát meghallják és szívükbe fogadják: értik. Ez a szív dolga, a készségé, hogy az igének helyt adjunk, vele nôjünk és gyümölcsét megteremjük. -- Az utolsó példa a halfogásé, a búza és a konkoly parabolájához hasonló. Isten nem fog mindent elismerni, amit a mezô terem, vagy a háló begyűjt az Egyházba. -- A két elsô példa szorosan egybetartozik: a földbe rejtett kincs, az értékes gyöngy megtalálója úgy elveszti a fejét, hogy mindent odaad értük. Az evangéliumi ,,jó hír'' öröme és követelése tisztán áll elôttünk e példákból. (13,44-46: Péld 2,1-5; Mt 19,21; Péld 4,7 # 13,50: Mt 8,12; 13,42) Szentségre várva Keresztény az, aki ,,megtaláltatja'' magát Jézussal, vagy -- ami ugyanaz -- akit Jézus megtalál. E fölfedezés ujjongása mellett elhalványul minden valótlan érték, és a valódi új fénnyel ragyog föl. Az elsô keresztények alapélménye az öröm volt. Örömtelen hit, örömtelen istentisztelet nem lenne hit, sem Isten megtisztelése. S az öröm központja e Szentség! Elmélkedés Apostoli buzgóság A buzgósághoz mindenekelôtt a bajt mélyen átértô lélek kell; melybe másnak nyomorúsága szinte belevette magát, úgyhogy ahol jár-kel, magával viszi s nem tudja feledni. Vannak lelkek, melyekre rávetôdnek a benyomások mint hideg tükrökre, melyek oly simák is, mint a tükrök s a benyomást fölfogják ugyan, de magukévá nem teszik. Ezekben az egyik gondolat kiszorítja a másikat, s a benyomások kölcsönösen eltörlik egymást. De vannak lelkek, melyekbe a gondolat beleég, s úgy követi s kíséri ôket, hogy eleven darabjává lesz lelki életüknek, s elmondhatják róla: ez az én gondolatom. Valamint fölértik a bajt s a nyomorúságot, úgy át is érzik azt, s ez második eleme a buzgóságnak. A gondolatból érzelem lesz, s a szív lesz betegje. Az ily betegség áldás és szerencse; érzékenység, lágyság, gyengédség kell hozzá, s körülmények, tapasztalatok, benyomások nevelik ki ôszinte, igaz részvétté. E részvét éget és gyötör, sôt emészt: maga az Úr mondja: Zelus domus tuae comedit me [Házad buzgalma fölemészt]. E részvét teher, hiszen mondjuk, hogy ez meg az szívemen fekszik, s a lélek olyan, mint az irgalmas szamaritánus, ki a maga hátán viszi nyomorult felebarátját. Ha tehát buzgók akarunk lenni, ereszkedjünk le a mélybe, az emberi lélek veszedelmeinek s szenvedéseinek mélységébe. Az apostoli lélek hasonlít az evangélium rossz szelleméhez, ambulans per loca inaquosa, quaerens requiem et non inveniens [járva puszta helyeken, nem talál nyugalmat]; jár vigasztalan régiókban, hol a bűn s a gond lakik s nem talál tôlük nyugalmat; de azért nem fut, nem menekszik elôlük, sôt inkább beleéli magát, s a veszedelem lépten-nyomon kiált felé: figyelmezz rám s segíts! Akár a ruténeken akar segíteni, akár a tuberkulózison, a buzgó ember egy gondolatnak él. Ez a gondolat az ô rögeszméje, belerögzik és szenved tôle. Így szenvedett az Úr, így az apostolok, így a szentek, kik sírva, epedve, szenvedve jártak körül. De van a buzgóság lelkének még egy érzelme, melyet kifelejteni nem szabad. A buzgóság erô s a részvét, a szenvedés az inkább gyöngeség. Részvétbôl lehet buzgóság, de a részvét önmagában véve még nem az. Erô, ellentállás, visszahatás kell a nyomorúság ellen; reakció kell hozzá s elszántság, mely mondja: ezt nem tűröm, ezt le akarom gyôzni! Ez elszánt, törekvô, küszködô részvét érdemli meg a buzgóság nevét. A buzgó lelkek a veszedelemnek mennek neki, hogy azt föltartóztassák; a sötét gondok éjében vigaszra derítik a bánkódó, csüggedô lelket; a támadó nyomorúságnak testükön át lehet csak diadalútját folytatnia s le kell gyôznie a buzgóságot, mely hirdeti: él az Úr, nem engedek; gyôzni vágyom, hiszen erôsebb vagyok! Ez a fegyver a lélekben, amelyet buzgalomnak hívunk. Ettôl lángoltak a buzgó emberek, kik a lelkeket szerették s az emberi nyomor ellen hôsiesen küzdöttek. Nézzük Szent Bernátot, Amiensi Pétert, mikor keresztes hadat hirdetnek. Nézzük Illést és Szent Pált, nézzük a Makkabeusokat; a négereknek, árváknak, a szegényeknek apostolait! Égetô, emésztô gondolatok hajtják ôket: az Isten dicsôsége s szenvedô testvéreik emléke. E gondolatokat élesztik a jóindulat, a testvériség, a nagy, fölséges emberi tekintetek, de kivált az isteni szeretet s a bizalom, mely azt súgja: rajta, segíts, Isten is úgy akarja. Szemük elôtt lebegnek testvéreiknek szenvedései, de fôleg az epedô Krisztus-arc, melynek ajkairól hangzik a szó: amit egynek a legkisebbek közül tettetek, azt Nekem tettétek. S ez arc s e szó nagy bizalmat inspirál, s a buzgóságba bizalmat, lelkesülést ont. Nincs buzgóság remény nélkül. Hiszen elsorvadna, ha félne, gyôznie nem lehet. Kevesen vannak a buzgók, tengernyi pedig a léha, lanyha lélek, s a buzgók mégsem csüggednek; tudják ôk, hogy a buzgóság kegyelem, s hogyha a géniusz csókja is ritka homlokon csattan el, ritkák azok is, kiket a kegyelem a nagy tömegbôl isteni érzelmeknek hordozóivá szemel ki. Így akarta ezt az Úr! Talán ki akarta vele mutatni, hogy nem a tömeg teszi, hanem a kegyelem; talán ki akarta tüntetni, hogy ajándékait választott lelkeknek adja, akinek akarja; talán gyönyörködik a titáni harcban, mit a szellem vív a névtelen ezrekkel; nem tudom, mit akart, de azt látom, hogy a buzgó lelkeknek sorsa egyrészt a jótett a nyomorulttal, másrészt a bajvívás a léháknak érzéketlenségével. Küzdenek Kinizsiképpen két karddal; az egyik oldalról a nyomorúsággal, a másik oldalon a lélek terhével: az érzéketlenséggel, lanyhasággal és saját lelkük szomorúságával. (Prohászka: ÖM, 17:266) + Hôsi elszántság Krisztus szerelmébôl ,,Örömében eladja mindenét...'' Akiben Krisztus tüze fölcsapott, olyanná lészen, mint az elhagyott, ki él itt földön egymaga: ügyet se vet az apróságokra! Dicsô vagy dicstelen: az egy neki. Ki valóban csak maga élne, kit is félne, kit is dicsérne? Kísértés, börtön, ostor, -- oly külsôleg hat, mint hogyha érne másokat... Vagy teste lenne gyémánt- vasból. Föld kényeit csak neveti, oly hűvösen veszi, mintha halottnak osztanák, vagy álommá foszolna mánk. Oly távol attól, bármi rája hasson; mint színarany, a tűzben edzett, s szennyet, bármit lök ki, elvet! Lásd, akiben ég e fönti Láng, miként érez mind föld iránt: ,,Nekem a világ megfeszíttetett.'' (Gal 6,14) És én mindennek, ami a világ! E nagy világ holt nékem, s én is holt a világnak szemében! Ismét: ,,Még élek én, de már nem én! Mert él a Krisztus bennem.'' (Gal 2, 20) Csak Pál mondhatta ezt! De mi kicsik, oly távol esve tôle, mint földiek az égtôl, -- mi bújjunk megsemmisülve egy zugba, szájunkat se merjük nyitni! (Aranyszájú Sz János: 52. homília) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP 1: Vegyetek és egyetek! S: Semmi sem választhat el bennünket Isten szeretetétôl, amely Jézus Krisztusban egészen a miénk lett. E: Jézust könyörületre indítja az emberek lelki és testi ínsége. Akik Jézust szólni hallották, még inkább vágytak Rá. Utána vándoroltak. Mert szava s kedvessége minden mást elfeledtetett velük, még a betevô kenyér gondját is. -- Boldogok az éhezôk, mert kielégíttetnek: ez nem népjóléti szabály, ez ígéret, hogy Isten a szegények oldalán áll! S ez feladat a mindig jóllakottaknak, kik igazán még sosem éheztek. Vajon megérzi-e egyszer szívük az éhét egy nagyobb adománynak: az isteni Igének, az Élet Kenyerének? Megtanulnak- e valaha köszönetet mondani? Elgondolkodunk-e egyáltalán a szavakon, mikor a misében elhangzanak: ,,Adjunk hálát Urunknak -- Istenünknek!''? Elsô olvasmányhoz / Iz 55,1-3 Izajás üdv-üzenetébôl (55,1-5) csak az elsô részt hozza az olvasmány. (Teljességben lásd húsvét-éji 5. olvasmány.) -- A száműzetés népe éhezik és szomjazik. Talán volt elég élelmük, de más éhség gyötörte ôket (kellett volna gyötörnie ôket!), amit a záró vers mutat: az élô Isten közelének éhe-szomja. Az lehet a veszély (55,2), hogy valami pótlékkal beérik, amely mégsem elégíti ki ôket, mint például a babiloni bálvány-kultusz. Minden kornak megvannak a maga bálványai, amik csak arra jók, hogy az élô Isten utáni éhünket és szomjunkat eltompítsák. (Iz 12,3; Zsolt 36,10; Mt 10,8; Jn 4,10-14; 7,37-39; Jel 21,6; 22,17; Zsolt 81,9; Péld 9,1-6; Sir 24,19-22; Jn 6,35; Jer 32,40) Válaszos zsoltár / Zsolt 145(144),8-9.15-16.17-18 Isten nagy jósága Szentleckéhez / Róm 8,35.37-39 A hívô maradandó életet kapott Jézusban: Istennel való közösséget. A római levél (5--8. fejezet) fôtémája volt ez. Lezárva ezt, Sz Pál még egyszer visszanéz olyan erôkre, melyek veszélyeztetik minden nyereségünk. Kétszer is sorbaszedi mindazt, ami elválaszthat Krisztustól és az Isten szerelmétôl, de sikerre nem vezetnek. Mert Pál olyanokhoz szól, akik hisznek Krisztusban. Mások számára az elmondottak és ami jön még: értelmetlen. De a rárontó szükségektôl és erôktôl, melyek magasból és mélységbôl fenyegetik, a hívô is meginoghat: vajon Isten szeretetében áll-e, megmarad-e ô? Nem segít ilyenkor sem szentírási szöveg, sem lelkesítô eszme. Pál maga felel a 31--35. vers kérdéseire, s nem érvekkel, hanem, ami több, magasztalással. Mert a hit élménye erôsebb földi tényeknél, ,,realitásoknál''. (Jn 16,33; Ef 1,21; 3,18) Evangéliumhoz / Mt 14,13-21 ,,Kenyér'' ezen szakaszok (Mt 14,13-16,12) fô témája: kezdôdik kenyérszaporítással (14,13-21), azzal is folytatódik (15,32-39), a vége pedig utal a két csodára (16,9-12). Jézus ,,szánja a sereget'', ezért oktatja (Mt 6,34), betegeket gyógyít (Mt 14,14), s ezért nem küldi el ôket éhesen. De nemcsak az éhezô tömegre gondol; tanítványaira is, kiknek meg kell érteniök, ki Jézus, és meg kell tanulniok, hogy mi a teendôjük. Nem szabad nekik sem elküldeniök a testi-lelki éhezôket, hanem adjanak, amíg telik, és higgyék, hogy telik majd mindenre. A szentíró a maga kora egyházának (és a miénknek) helyzetét nézi. Jézus hívei nem lesznek szegényebbek, ha nagylelkűen szétosztják, amit kaptak: a test kenyerét, az ige kenyerét és a Szentséget. (Mk 6,32-44; Lk 9,10-17; Jn 6,1-15; Zsolt 78,29; Bölcs 16,20-21) Szentségre várva Jézus gyógyítja bajainkat, kielégíti éhségünket. Csak miután meggyógyított, akkor kezdünk az élô Kenyérre éhezni, az élô Istenre szomjazni. Elmélkedés A kenyérszaporítás Jézusnak ezt a csodáját mind a négy evangélium elbeszéli, sôt Márk s ôt követve Máté kétszer is. Az apostoli Egyház különös jelentôséget tulajdonított ennek a csodának. Ôsrégi festmények azt bizonyítják, hogy ez az érdeklôdés késôbb sem lankadt: a hal és kenyér vagy késôbb maga a kenyérszaporítás jelenete gyakran megjelenik a katakombák falán vagy késôbb a templomokban. Vajon miért jutott ennyire központi szerephez épp ennek a csodának a története? Hiszen az elbeszélés hallatlanul szerény. Igaz, sok embert vendégel meg benne az Üdvözítô, de még a csoda részesei közt is lehettek elegen, akik jóllaktak anélkül, hogy egyáltalán észrevették volna, mi történik velük, körülöttük. (Amint a kánai menyegzôn is csak a beavatottak tudták, hogy csoda történt.) Vagy igaza volna a negyedik evangélium szerzôjének, aki arról számol be, hogy a jóllakott sokaság nagyon is tudta, mi történt, s királlyá akarta tenni Jézust (Jn 6,1- 15)? De ha mindenki odafigyelt is; milyen szegényes csoda kenyeret s halat adni az éhes tömegnek! A mesékben ilyenkor asztal terül válogatott ételekkel, mindennel, ami szemnek, szájnak ingere. A kenyérszaporítás jelentôségét nem annyira az esemény látványos volta, természet rendjét megtörô csodálatossága adta, hanem inkább Jézus tettének gesztus-értéke. Aki kenyeret ad, az uralkodói módon viselkedik. Ennyiben a kenyérszaporítás hasonlít a jeruzsálemi ünnepélyes bevonuláshoz, s csaknem zászlóbontás-értékű messiási tett. Úgy látszik, valami igazság mégiscsak van a negyedik evangélium beállításában. Az elbeszélés bevezetô mondatai: ,,Amikor (Jézus) ... látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok.'' (Mk 6,34) Az elbeszélés megfogalmazói Jézus tettét pásztori tettnek tekintik, s ez már nagyon közel vezet ahhoz, amit megint csak Jánosnál olvashatunk, hogy a kenyérszaporításkor szétosztott s megsokasított kenyér a mannát, a pusztai vándorlás csodálatos kenyerét idézi. Lehet, hogy késôbb, évtizedek múlva el is homályosult a kenyérszaporításról szóló elbeszélésnek ez a legôsibb jelentése. Akkor azonban elôtérbe lépett egy másik hasonlóság, s az újra aláhúzta ennek a történetnek sajátos jelentôségét. Az evangéliumi elbeszélés szövege nemcsak ószövetségi emlékeket villant föl, hanem elôre is utal az utolsó vacsora történetére. Figyeljük csak meg! Kenyérrôl s halról esik szó, de a kettô közül mindvégig a kenyérre irányul a figyelmünk, Jézusnak vele kapcsolatos mozdulatait látjuk magunk elôtt. ,,Fogta..., hálát adott (eucharisztészasz)..., megtörte..., odaadta...'' ezek az igék mind fontos szerepet játszanak majd az utolsó vacsorán, az Oltáriszentség alapításakor. Az elbeszélô olyan szavakkal idézi föl a kenyérszaporítás csodáját, amelyekben keresztény olvasó ráismer a szentmise kulcsszavaira. A csodálatosan megsokasított kenyér fölidézte a manna-csoda emléket. De maga mégsem Jézus igazi, végleges ajándéka, mint a jóllakottak hiszik, hanem megint csak elôkép. Elôreutal arra a kenyérre, amelyet azóta is tör s oszt az apostoli Egyház Jézus nevében és Jézus megbízásából, s amely valóban táplálja Isten népét a történelem sivatagi útján. Érdemes figyelnünk a csoda apró, emberi mozzanataira. Ilyen az például, hogy Jézus csodatettének kiindulópontja egy önként odakínált adomány: az a néhány hal és árpakenyér. Ha beleképzeljük magunkat a névtelen adakozó helyzetébe, egészen elámulunk. Ô maga jóllakhatott volna azzal az élelemmel, még néhány barátját is megvendégelhette volna. De milyen reménnyel adta közre ezt a keveset; neki se lesz, másnak meg mi jut belôle? Provokálni akarta a csodát? Ha valami, hát az áldozatkész szeretet bátor s nagylelkű gesztusai provokálhatják ma is Isten csodatevô kedvét. (Jelenits: Betű és lélek, 45) + Oltári Szentség: folytonos életadás Sokan álltak Leonardo da Vinci Utolsó-vacsorájának lassan-lassan tönkremenô freskója elôtt, s úgy érezték, mintha igazán este volna, amikor leáldozóban van egy műremeke a százados civilizációnak, s mintha ez a leáldozó napsugaras műremek szimbólumául szolgálna magának a civilizáció leáldozásának, mely a műremeket megrepesztette. Minden leáldozik majd annak idején s még a szellem kreálásai és nyomai is, amennyiben anyagon vannak megörökítve. Jó, hogy az az igazi utolsó vacsora, melyet az Úr szerzett, nem kép; s jó, hogy azt az Úr nem a coenaculum [ebédlô] falaira festette. Azok a falak látták ugyan, rájuk vetôdtek az Úr s az apostolok árnyai, de amit az Úr itt szerzett, azt nem vonalak, gesztusok és színek ôrzik, hanem az egy folytonos akció, az misztérium, mely nem kövekhez s nem is helyekhez tapad, hanem élet és szellem, olyan friss és lüktetô, mint Krisztus misztikus testének szíve dobbanása, olyan jelenvaló s most fakadó, mint az egyház érzelmi, liturgikus élete. Ott kezdôdött, azon az estéjén a Nisan hónapnak, mikor a teli hold tavaszi fénye elömlött Judeán, hogy lámpául szolgáljon az utolsó érvényes zsidó húsvétnak, amelynek most kellett leáldoznia, mint ahogy megszűnik a jelképezés, a szimbolizálás, mikor megjelenik a valóság. Ezt a mi húsvéti vacsoránkat szerzi az Úr. Elképzelhetjük Leonardo da Vinci gyönyörű fejét, félig lehunyt, a kenyérre s kehelyre szegzett szemét s az egész coenaculumot betöltô fényeit az isteni elgondolásnak s lángjait a szeretet lángadozásának s kiáradását az önmagát- odaadásnak, melynek nem egyszer és itt kell megtörténnie, hanem mindvégig: Ezt cselekedjétek..., ezt, ezt az odaadást fogadjátok, ettôl a kigyúlástól gyulladjatok ki. És így lesz köztetek, ez lesz ételetek s italotok, ez forrása és sodra a krisztusi életáramnak. Ez az a nagy keresztény húsvéti misztérium, a nagy ajándék s a nagy vigasz, a legmélyebb intimitás, a misztérium homályából kivillanó fényesség s egy letakart, de ki-kitörô enthuziazmus, mely mindent gyôz, harcot és munkát, árulót és zivatart és ragadozót és erôt és halált s a lapos, szürke hétköznapiságban is az aszcenziót, az utat a csillagokba. De van-e egyáltalában a világon valami, amit ez utolsó vacsorához mélység, bensôséges erô, méltóság, emelkedettség és átszellemülés tekintetében hozzáhasonlíthatni? Távlatai a szentségnek, a lelki erônek, színeváltozásai a léleknek, az inkarnáció misztikus megismétlése... a nagy transitus Domini [az Úr átváltozása] folytonossága -- hisz ez a Pascha. (Prohászka: ÖM, 24:8; 276) + Oltári Szentség Ha bárhol is kiomlik Krisztus Vére, a bűnök bocsánatára omlik, -- én, ki annyit vétkeztem, -- épp én kell, hogy gyakran Ôt vegyem! Oly szükségem van gyakorta orvosságra. -- E Kenyérrôl mondatott: ,,Mind, ki Tôled távolra megy, az elvész!'' (Zsolt 72,27) Ha távol tartod Tôle magadat, te is majd el fogsz veszni. -- Az elveszôket önhanyagságuk veszti el! (Sz Ambrus) Az Úrnak kelyhe úgy mámorítja azt, ki issza, hogy józanítja; elméjét a lelki bölcsességre igazítja. -- Nem emberfaj szokását kell követnünk, hanem az Isten igazságát! (Sz Ciprián) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP 1: Illés prófétának csendes szellô suttogásában jelenik meg az Isten. S: Izrael népe -- Isten nagy ajándékai ellenére is elutasította Krisztust. Az apostol szívesen vállalna mindent népe üdvösségéért. E: Jézus a vízen járva tanúságot tesz isteni hatalmáról. Talán minden rendben levônek és jónak látszik nekünk, amíg egybegyűlve, közös imával, énekkel ünnepeljük a Szentséget; de aztán magunkra maradunk, a védô közösség nélkül, s vihar tör ránk: kétely, baj, veszély, még tán gyűlölet és ellenzés is. -- Az istenközelség talán csak látszat volt, az együttlét hazugság, hitünk csalódás? Nem kielégítô válasz erre az egyszerű ,,igen'' vagy ,,nem''. Meg kell vizsgálnunk magunkat, befelé nézve. S mint Péter, Jézustól várni a szót: ,,Jöjj!'' Ha nagy az ínség, nem Tôle el, hanem Hozzá fussunk. Elsô olvasmányhoz / 1Kir 19,9.11-13 Illés legyôzte a bálványpapokat a Kármelen, hagyta leöletésüket. Bűn és bűnös azonos volt elôtte buzgalma izzásában; nem irgalmazhatott. De aztán éreztette Isten vele, mily gyönge ô egyedül, ha múlik a lelkesedése. A hórebi istenjelenés megmutatta, hogy nem vihar, földrengés, tűz mondja ki az Isten legmélyét: a szellô halk suttogásában is megjelenik az Úr. ,,Szívesebben föltűnik Isten a szív meleg leheletében, mintsem tűzben és viharban dúlva.'' (A. Deissler) (2Mz 33,18-23; 13,22; 19,16; 1Mz 3,8; Jób 4,16; 2Mz 3,6) Válaszos zsoltár / Zsolt 85(84),9-10.11-12.13-14 Üdvösségre könyörgés Szentleckéhez / Róm 9,1-5 ,,Az evangélium Isten ereje, s üdvözít minden hívôt, a zsidót elôbb, aztán a görögöt (pogányt) is.'' (Róm 1,16) Pál hitt a rangsorban, hogy a zsidóság Isten üdvözítô tervében elöl jár. E levél más helyén (Róm 3,1) abban látja népe kiválasztottságát, hogy Isten igéje rájuk volt bízva: az ígéret, a törvény és a próféták kinyilatkoztatásai. Itt felsorolja, miket kapott e nép Istentôl, s a legnagyobb a végsô kegy: a Messiás. Mindezért hálát ad a nemzetéhez hű Pál. De Izrael sok kedvezményére gondolva, szomorúság gyűl szívére népe miatt, hogy ez mégsem ismerte el Jézust Messiásnak. Három nagy fejezetet (9--11.) e levélben úgy hívhatnánk: ,,Izrael problémája''. (9,3: 2Mz 32,32 # 9,4: Róm 3,1-2; Ef 2,12; 2Mz 4,22; 40,34-35; 1Mz 15,17; 17,2; 2Mz 24,7-8; 2Sám 7,12-16) Evangéliumhoz / Mt 14,22-33 Máté kevesebbet szól a tanítványok értetlenségérôl, hitük hiányáról, mint Márk. Látni, hallani, érteni és hinni: ez tesz tanítvánnyá, e nélkül nincs keresztény közösség, Egyház. De ismerik ôk a kételyt is, a gyöngeséget is. Csónakjukat elég gyakran ide-oda hányja a szél. A kenyérosztás utáni viharról Márk és János is szól, mindegyikük más tanulságot von le belôle. Mindnél Jézus a csónakhoz jön: Márknál rémüldöznek és nem értik (6,51-52), Jánosnál örömmel fölveszik (6,21), Máténál ez is ott van: térdre hullanak és vallják: Te az Isten Fia vagy! (Márk, aki Péter tanítványa s annak emlékezését közli, a legrövidebb, s kihagyja Péter szerepét!) (Mk 6,45-52; Jn 6,16- 22 # 14,23: Lk 6,12; Jn 6,15 # 14,26: Lk 24,37 # 14,29: Jn 21,7 # 14,30-31: Mt 8,25-26 # 14,32-33: Mk 4,39; Mt 16,16; 26,63; 27,54; Jn 1,49) Szentségre várva Hányódó hajón tanítványok: ezek vagyunk mi. Mikor vihar támad, és vadul dobál, kiszállni nem lehet, és nem is segítene. Csak az Úr közelségében való hit segít. Itt van, egyre újra megjön. Tartsuk éberen szívünket, hogy fölismerje Ôt! Elmélkedés Jézus, a magányos, a hegyi imádkozó Jézusnak a gondoskodó, meleg, emberi szeretete nyilvánul meg akkor is, amikor elfogják és azt mondja: ,,Én vagyok! Ha engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni.'' Még az utolsó percben is meg akarja menteni barátait. Ebben a szeretetben nincsen semmi rossz értelemben ösztönös, testies, semmi, ami gyanús volna; csak úgy csillog benne a tisztaság. Nincs benne semmi üzemszerű; egyenként foglalkozik mindenkivel. Nincs semmi szentimentális, cukrosvíz-szerű, semmi rajongás, semmi exaltáció, semmi idealizmus a szónak abban az értelmében, hogy idealizálni akarná az embert. Mert mindezek ellenére ne felejtsük el, hogy az Úr Jézus valójában magányos ember. Szereti a magányt. Amikor igazán önmaga akar lenni, akkor felmegy a hegyre, vagy ki a tó partjára, egyedül. De nemcsak külsôleg, hanem lélekben is egyedül van. Elszakad családjától, édesanyjától, atyjafiaitól. Voltaképpen senkije sincs, aki egészen közel volna hozzá. Legközelebb van hozzá János és Péter. Együtt él a tizenkettôvel éveken át, de sehol sem látjuk, hogy tanácsukat kérné, hogy szüksége volna rájuk, vagy vigasztalásukat óhajtaná. Egyszer hívta ôket a Getszemáni kertben, akkor is hiába. Az emberek között van, de egyedül van köztük. Az elôbb azt mondtam, hogy az Úr Jézus szeret magában lenni. Csak emberileg igaz ez, valójában nem. Ô maga mondja: ,,Nem vagyok egyedül, mert az én Atyám, aki küldött, velem van mindig'' (Jn 8,16). ,,Én semmit sem cselekszem magamtól, hanem azt mondom, amire Atyám tanított. Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves'' (Jn 8,28-29). Ez a ,,velem van'' és ,,nem hagyott magamra'' az elsô, ami az Úr Jézusnak Istenhez való viszonyát jellemzi. Valami teljes bensôség ez. Az imádság levegôjében él. Az evangélium huszonhat helyen említi, hogy imádkozik. Imádkozott a kereszteléskor, imádkozott a tanítványok választása elôtt, imádkozott, amikor szétküldte tanítványait, amikor visszajöttek, amikor elbúcsúzott tôlük, imádkozott sok csodatétele elôtt... Hogy milyen bensôséggel tud imádkozni: olvassuk el János 17. fejezetét, a fôpapi imádságot. Ezt a teljes bensôséget voltaképpen ô teremtette meg. Meglátjuk ezt, ha Jézus imáját összehasonlítjuk a legnagyszerűbb zsoltárokkal. -- Van azután ebben az imádságban valami megható férfias szemérem. Az Úr Jézus nem szeret a tömegben imádkozni. Amikor úgy szíve szerint imádkozni akar, akkor félrevonul. Nekünk is azt mondja: ,,Te pedig, amikor imádkozol, menj be a kamrádba, zárd be az ajtót...'' (Mt 6,6). Valami roppant közvetlenség is van benne. ,,Isten nem úgy beszél hozzá, mint valaki rajta kívülálló, Isten benne van; szívébôl veszi, amit Atyja mond neki. Isten keblében él minden pillanatban, teljes közösségben.'' (Renan) Tulajdonképpeni imája és Istenhez való viszonya azonban nem szavakban mutatkozik meg, hanem abban a tökéletes átadásban, ahogyan az Atyának odaadja magát. ,,Az én eledelem, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött'' (Jn 4,34). A tizenkét éves Jézus megkezdi ezt, és a kereszten utolsó szava: ,,Beteljesedett!'' Teljesítettem Atyám akaratát. ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'' (Sík: A kettôs végtelen, 2:32--35) + ,,Hányódó hajón'': a viszontagságok haszna Javunkra szolgál, hogy néha bajaink, kellemetlenségeink vannak, mert ezek az embert gyakran észretérítik, hogy megismerje számkivetett voltát s ne helyezze reményét e világon semmibe. -- Javunkra van az is, hogy néha ellentmondások támadnak s rólunk helytelenül és gonoszul ítélnek, még ha jó is a szándékunk és jót is cselekszünk. -- Ezek minket gyakran alázatosságra segítenek és a hiú nagyravágyástól megoltalmaznak. -- Mert hamarabb folyamodunk akkor belsô tanúnkhoz, Istenhez, amikor külsôképpen csekélybe vesznek az emberek és nem jót gondolnak rólunk. -- Azért úgy kellene az embernek Istenre támaszkodnia, hogy ne legyen kénytelen sok emberi vigasztalást keresgélni. -- Mikor a jólelkű embert sanyargatás éri, vagy kísértések ostromolják, vagy gonosz gondolatok kínozzák, akkor érti, hogy Istenre leginkább szüksége van, aki nélkül semmi jót sem tehet. -- Akkor szomorkodik, sóhajt, esedezik a rajta esett nyomorúság miatt. -- Akkor megunja további életét és halálát kívánja, hogy feloszolhasson és Krisztussal lehessen. -- Akkor az is világos elôtte, hogy tökéletes biztonság és teljes békesség e világon nem lehet. (Kempis: KK, 1:12) + Egyház: legyôzhetetlen Párja az Egyháznak nincsen; fegyvert, falat emlegetél-e? Dönt falat ám az Idô! s meg nem öregszik Anyánk! Barbár is falat elzúz; Rajta pokol dühe sem gyôz. Nem gôgnek szava ez! bizonyítja a Múlt, a valóság! Szembe ki Véle szegült, végül a porba merült. Túl az egeknek egén ér Istenig, oly nagy az Egyház! Támadják s diadalt ül; felröpül, át cseleken! Szidja-gyalázza világ, s ragyogóbban áll ki elébük. Ütnek mély sebeket; s edzve, üdébb-virulóbb! Hányja dühös tajték, sose tudja süllyeszteni mélybe. Döngeti tenger, vész; s nem törik égi Hajónk. Küszködik és nem inog-dôl; vívatik: s áll, halad épen. -- S Jézusa révibe fut nép, a Halász, -- a Hajó... (Aranyszájú Sz János költôi beszéde Eutrópius üldözô bukásakor) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP 1: Övéit maga köré gyűjti az Úr. S: Isten megadja kegyelmi ajándékait minden nép és minden kor számára. E: Jézus meggyógyítja egy kánaáni pogány asszony leányát. Szent Pál, a zsidó gondolkozást követve, két csoportba osztja az emberiséget: zsidókra és pogányokra; másként: Izraelre és más népekre. Reméli, hogy hamarosan minden pogány s aztán a zsidók is Krisztushoz térnek. Ma, mintegy 2000 év múltán, nem úgy tűnik, mintha a világ hamarosan kereszténnyé válna. (Talán 30, 40 éve több remény ígérkezett!) S mi, akik kereszténynek hívjuk magunkat? Családunk, közösségünk, istentiszteletünk: meghívás-e a nem keresztényeknek, példa-e arra, hogy Ôt keressék és Benne higgyenek? Elsô olvasmányhoz / Iz 56,1.6-7 Izajás utolsó tizenegy fejezete (56--66.) különféle prófétai szövegeket tartalmaz. Legrégebbije (talán Kr.e. 530-ból való) a fogságból megtért zsidóság helyzetét elég sötéten festi. A templom újraépítése nem halad, a szociális és vallási helyzet siralmas (vö. 56,9-12; 58,1-5). Ekkor szól a néphez, hogy közel az üdvösség! Hogy Isten segít, mert ,,igaz'' Ô; de csak úgy számíthattok segítségére, ha ti is igazak vagytok. Isten igaz volta azoknak válik üdvükre, akik igazak embertársaikhoz. -- A második szakasz lazán kapcsolódik az elôbbihez. Itt hangzik el a mondat, melyet Jézus a templom- tisztításkor idéz: ,,Az Én házam imádság háza minden népnek!'' (Mk 11,17). Minden népnek, tehát már nem a származás dönti el, ki Isten népe, hanem az egy Istenben való hit és a törvényéhez való hűség (vö. evangélium). (56,1: Iz 46,13; 51,6.8 # 56,6-7: 1Kir 8,41-43; Mk 11,17) Válaszos zsoltár / Zsolt 67(66),2-3.5.6 és 8 Hála és áldáskérés Szentleckéhez / Róm 11,13-15.29-32 Miután Istennek minden ígérete teljesedett, Izrael, az ígéretek letéteményese, most félreáll! Helyébe Krisztus a pogányokat hívja, és a hit által üdvözíti ôket. Kirekedt tehát Izrael az ígéretekbôl és az üdvösségbôl? ,,Elvetette Isten a népét?'' Korántsem, feleli az apostol (Róm 11,1). Isten nem válhat hűtlenné, még ha Izrael azzá lesz is! Már most van a népnek egy töredéke, mely nem vettetett el, Pál is ehhez tartozik. Bár Izrael elutasította a Jézusról, mint Messiásról szóló hírt, ez tovább terjed a pogányok közé, s így Izrael ideiglenes elvetettsége a többi nép üdvére válik. S mindenek elôtt -- ezt a bizonyosságot kapta a Pogányok Apostola: Izrael az ,,Isten szeretettje'' és az is marad (11,28). Ô is üdvözül, miután a pogányság belépett Isten országába, mégpedig az ,,egész nép'' (11,26) nem kiváltság vagy igény alapján, hanem csakis Istennek irgalmából, akárcsak a pogányok. (11,15: Lk 15,24.32 # 11,29-32: 4Mz 23,19; Ez 18,23; Róm 9,6; Gal 3,22; 1Tim 2,4) Evangéliumhoz / Mt 15,21-28 Ez a szakasz is ,,kenyérrôl'' szól. A kenyérszaporításkor azt mondták a tanítványok Jézusnak: ,,Küldd el a népet!''; éppúgy most is mondják: ,,Küldjed el ôt!'' -- mármint az asszonyt, aki leányának koldul segítséget. Már-már úgy látszik, hogy Jézus igazat ad nekik: a ,,kenyér a gyermekeknek való, nem a kutyáknak''. De a nagyhitű asszony sejti, hogy a kenyérosztónál még van ,,maradék kenyér'' (Mt 14, 20). A szentíró tudja és üzeni nekünk: A pogányokra is kiterjed Isten irgalma, ôk is kapnak az üdv kenyerébôl. Míg az Úr asztala köré gyűlô Egyházban egyeseket másodrangúnak számítunk, nem értjük meg Isten akaratát. (Mk 7,24-30 # 15,22: Mt 9,27; 20,30; Mk 10,47 # 15,24: Mt 10,6 # 15,28: Mt 8,10.13) Szentségre várva Még keresztények közt is van keményszívűség, megvetés máshitű, más arcszínű, más gondolkodású, másnyelvű iránt. Úgy fogad be minket Krisztus, ahogy mi egymást. Mind idegenek és hontalanok vagyunk e világon: Ô ad Otthont és Kenyeret... Elmélkedés Egy pogány nô kezd könyörögni leánya egészségéért, és az Úr süket fülre veszi! Úgy látszik, mintha megvetné, csakhogy kitűnjék ennek hite. Nézd, hogy halogat; amit mégis adandó, hogyan rejtegeti tôle! -- csakhogy kicsalja szívébôl az igét, amely méltóvá teszi a kegyre. A tanítványok sürgetik: ,,Küldjed már el, mert jelenetet csapva kiáltozik!'' S mondja az Úr: ,,Nem jó a fiak kenyerét az ebeknek odavetni!'' Lám, hogyan egyezik ez a paranccsal: ,,Ne vessétek a szent dolgot ebeknek, sem a gyöngyöket sertések elé!'' -- Mert Én csak Izrael elveszett juhai után járok! A nô pedig pogány. Majd egyszer eljön az idô, hogy a jóhírt a pogányoknak is hirdetik, eljön majd Pál a nemzetekhez, de csak az Úr kínszenvedése és föltámadása után. Jönnek szerte a bálványoktól s az ,,elvetett kô szögletkôvé leszen.''... S íme itt egy asszony, aki elôre siet, elôképe a nemzetek egyházának! Kér és válaszul azt kapja: ,,Nem jó a fiak kenyerét az ebeknek odavetni.'' Tolakodva, kiáltozva kért, megkapta az eb nevet. És a nô, -- ha gyalázó igéül fogadja azt, ami az Igazság szájából jött, -- megharagszik és sértôdve távozik, szívében zúgolódva: ,,Én csak kegyét kértem, ha akarja adja meg; nem akarja: miért vagyok azért kutya? Mi rosszat tettem a kéréssel, mi rosszat azzal, hogy kegyéért jöttem?'' De tudta, Kit kért; s amit szóban kapott, -- elfogadja, lázongás nélkül, és tovább, sürgetôbben esdekel! Elismeri azt, aminek mondják: ,,Igen Uram, jól mondtad, csak kutya vagyok'', s mivel fiak kenyerérôl volt szó, nem csak kutyának ismeri el magát, hanem gazdáiul azokat, akik a ,,fiak''. ,,De ugye a kutyák is ehetnek gazdáik asztala hulladékából?...'' Mit láttok testvérek? Hevesen kért, vadul esdekelt, nagyon zörgetett! S mivel nagyon kérni tudott, már nem ,,kutya''. Nem veti az Úr ,,kutyák elé a szent dolgot''. Mert szívvel esdekelt, zörgetett, az Úr megmutatja, nem az már, akinek nem vetendô oda a szent dolog... Tartja szavát: ,,Kérjetek, esdjetek, zörgessetek és kaptok!'' (Mt 7,7) Nem sértôdött ez meg a sértésen, alázattal mindennek vallja magát, az Úr tehát levette gyalázatát... Az alázatos vámos is elismerte magáról, amivel a farizeus vádolta: aki ,,nem volt olyan bűnös, mint ez a vámos itt!'' S mert elismerte, hogy bűnös, már nem volt bűnös: ,,megigazultan távozott''. -- A pogány asszony mit hall az Úrtól? Már nem kutya, hanem mi? ,,Nagyhitű asszony!'' -- Nagy a te hited, asszony! Legyen neked, ahogy kívánod! Ne legyünk testvérek, rágalmakkal ugató ebek, kiknek nem juthat szent dolog, sem testi kéjek posványában fetrengô sertések. Alázatos bevallással, bízó zörgetéssel gyôzzük le az Úr szívét, mint a kananeus nô! (Sz Ágoston: 26. beszéd) + Alázat fokai 1. Alázatnak elsô foka az Isteni Félelem. Mindig ezt szem elôtt tartja, nem felejti sohasem. Mindig tudja, mit parancsol néki Istene-Ura! Szeret félve, meg ne sértse, kire szíve tárula. S örök élet -- akik félnek Urat, -- vár fönn, égbe hív. Ezt fontolja, folyton gondja, minden órán ôrizvén, bűn vagy hiba ne rútítsa, lelkét szennyel fertôzvén: Gondolat, szó, keze lába, önakarat, testi vágy! Érzi tudja: nézi Ura, égbôl Aki földig lát! Mindenhol és minden tette, Tekintete alatt van: Atyás hű Szem néz, s angyalnép, róla üzen untalan!... 2. Második fok nem keresi önszándékit, óhajit. ,,Nem a magam akaratját tenni jöttem, de Azét Aki küldött!''1: Atyjáét... S én hogy' tehetném magamét?!... 3. Harmadik mindenekben engedelmes, Ura nyomán; mint igét ád Apostol: ,,Engedelmes lôn, mégpedig: halálig!''2 4. Negyedik ha oktalan-sértô dolgok jönnek, tartja: ,,övé! ez kijár!'' a buzgalma nem lankad el, munkájában meg sem áll... 5. Ötödik: mind rossz gondolat, belül s úton rátorladt, s titkon esett ha vétkes tett: megvallja gyóntatónak. 6. Hatodik fok: mind mi silány kisebbítés: legalja munka-nyűgben: ez kijár a ,,rossz és hitvány szolgának''... 7. Hetedik, ha mindenkinél nemcsak nyelve, -- szíve is silányabbnak vallja magát, meggyôzôdve érvvel is!... 8. Nyolcadik, hogy nem fog másba, csak Szabálya szent szaván, vagy mi példát nagy ôsatyák adtak -- híven másolván... 9. Kilencedik: nyelvet fékez, hallgatag lesz, mást hallgat (belül is!), csak szólítván szól, szelíd-csöndes szavakat... 10. Tizedik, hogy nem egykönnyen nevet; sosem üt kacajt. Nem tűnik föl furcsa-különc módon, mozgón, csapva zajt... 11. Tizenegy: ha ajkát nyitja, esnek komoly és halk szók, s alázattal, kevés-jelentôs, mit mond -- s nem harsogó!... 12. Tizenkettedik: alázat nemcsak szívben, de testén szintén lássék: egyszerűnek. Ülve-állva: fejhajtva meghúzódjék. Higgye: bűnös minden órán, szem elé nem kerülhet! Higgye: már itt vár Ítélet, szegény fejen -- ,,tort ülnek!''... Mind e tucat lépcsôfoknak megjárván a lépteit, hívô majdnem az Isteni Szeretethez érkezik: tökélyeshez, mely kiűzi mind a szegény Félelmet3, melybe mindazt, amit némi félelem közt végezett, kín-baj nélkül, jószokásból, önként gyakorolni kezd! Nem ,,pokol-félsz'' hajt, de Krisztus tüze, s öröm a Kereszt! (Sz Benedek regulái) ( 1 Jn 6,38; 2 Fil 2,8; 3 1Jn 4,18) + Szentek az alázatról Sokat hangoztatjuk, hogy ,,semmik vagyunk''. De nagyon rosszul esne, ha szavunkon fognának! Megjátsszuk, hogy elhúzódunk, hogy rejtôzünk, hogy a világ hozzánk fusson, hogy szeressen... Igazi alázat nem mutatkozik, nem alázkodik szóban sem, mert rejti nemcsak mind erényit, hanem fôleg önmagát. (Szalézi Sz Ferenc) Tökély az, ha lélek legyalázást úgy vesz, mint magasztalást. (Lajtorjás Sz János) Hidd, hogy mások jobbak nálad lelkük mélyén, bár kívül tán te jobbnak látszol. -- Van valami az alázatban, ami különös módon fölmagasztalja szívünk. -- Büszkeség a fölmagasztalás kiferdült vágya..., hogy maga magának legyen oka és alapja. -- Isten Városának, míg e világon zarándokol, legajánlatosabb az alázat. -- Fölfuvalkodás lefelé húz, alázkodás fölfelé. (Sz Ágoston) Aki nagyobb alázatban, az tökéletesebben, aki kisebb abban, az kevésbé tökéletesen fogja Ôt bírni... Nem képzelhetô alázatosság szeretet nélkül, sem szeretet alázat nélkül. (Nagy Sz Teréz) + Kegyelem A kegyelem esô: völgyét vájjátok ki, az esôt felfogni! Az alacsonyja [alázatos] megtelik, fölvigaszik [gyógyul], magassa halott kô, mely kiaszik. (Sz Ágoston) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP 1: Az eljövendô Messiás lesz Dávid házának -- Isten népének -- teljhatalmú Ura. S: Minden Istentôl, Isten által és Istenért van! E: Péter hitvallásáért ígéretet kap arra, hogy ô lesz az Egyház sziklaalapja. Krisztus Egyháza misztérium, isteni -- pontosabban: istenemberi -- valóság e világon. Minél jobban megértjük a titkát, annál érthetetlenebbnek, sôt ellentmondásosnak látszik. Lényegére és küldetésére sok képes kifejezés utal: Isten háza, Isten népe, s ami több jelképnél: Krisztus Teste. Az, ami szilárdan áll és otthont ád. ,,Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok?'' -- az egyes ember is, az Egyház is! A ház szilárdságát falai adják, s fôleg alapja, a szegletkô. Az igaz Egyház apostoli: az apostolok alapkövén, a Sziklán épül, az apostoli hiten és tanításon, de végsô fokon magán Krisztuson. Ô maga a Szikla. Elsô olvasmányhoz / Iz 22,19-23 A pogány szomszéd népek elleni fenyegetô jóslatok közé iktatva áll Izajás 22. fejezete panasz és elítélô szavakkal a könnyelmű, javíthatatlan Jeruzsálem, valamint az egy ideig mindenható palota- fônök, Sebna ellen. Errôl nagyjából csak annyit tudunk, amit e szakasz (és a rákövetkezô két vers: 22,24-25) mond. A próféta udvariasan figyelmezteti Sebnát: teljhatalmat adott neki Isten, de Jeruzsálem és Juda érdekében! A ,,mennyek országa kulcsairól'' (Mt 16,19) Jézus is beszél, amikor megadja Simon Péternek a kötés és oltás (,,nyitás és zárás'') hatalmát. (2Kir 18,18; Jel 3,7; Jób 12,14) Válaszos zsoltár / Zsolt 138(137),1-2.2-3.6 és 8 Bizalom Isten segítségében Szentleckéhez / Róm 11,33-36 Isten a pogányokat hívta meg ,,Isten népe'', a zsidóság helyébe, melynek pedig az ígéreteit adta és ahonnan a Messiás jött. De a zsidók nincsenek végleg kizárva. Isten irgalma éppúgy kiterjed az egyikre, mint a másikra. Az üdvtörténetnek ez a menete oly gyökeresen különbözik mindentôl, amit emberi ész elképzel, hogy az apostol bámulva, dadogva áll meg elôtte. Persze mindez intésül szól a pogányoknak is (,,a nemzeteknek''), akikbôl Isten új népe áll: rájuk is hasonló ítélet vár, ha megtagadják a hit engedelmességét (Róm 1,5). Pedig Isten minden embert üdvözíteni akar. (11,33: Iz 55,8; Zsolt 139,6 # 11,34-35: Iz 40,13; Jób 15,8; Jer 23,18; 1Kor 2,16 # 11,36: Kol 1,16-17) Evangéliumhoz / Mt 16,13-20 A Jézus kérdésére -- mit tartanak Róla az emberek -- adott válaszok (a népéé, a tanítványoké és Péteré) a hit három fokát tárják elénk. (A hitetlenségrôl a 12,24-25 vers szól.) Jézus Emberfiának nevezi magát, ami voltaképp ugyanaz, mint ,,ember'', de Ezekiel és Dániel óta nem akármi ember. Ha a tanítványok megértették Jézus tanítását (16,12), akkor az Ô személyét is tisztán kell látniok. Jézus azért kérdez, hogy e tisztánlátást megteremtse: ,,Kinek tartják az emberek az Emberfiát?'' A választól függ minden. Sz Márk evangéliumában csak Péter apostol válasza hangzik: ,,Te vagy a Messiás!'' (ez az evangélium Péter tanításán alapul!); Máténál a teljes mondat: ,,A Messiás, az élô Isten Fia!'' Amit a tanítványok az éjnek egy hirtelen világosságában vallottak (Mt 14,33), azt most Simon Péter fényes nappal hirdeti. Jézus helyben hagyja e hitét, és Péter lesz a Szikla, akiben az Egyház alapja és erôssége áll az Úr újra-jöveteléig. ,,Az Én Egyházam'' -- mondja az ,,Élô Isten Fia'': Ômagán sem lesz többé a halálnak hatalma (Róm 6,9), s Egyházát sem döntik meg a halálos erôk rohamai, viharárak és szorongattatások, amelyek megelôzik az Emberfia jöttét. Az evangéliumi szakasz folytatása Jézus szenvedésének megjövendölésérôl szól. (Mk 8,27-30; Lk 9,18-21 # 16,14: Mk 6,14-15; Lk 9,7-8 # 16,16: Mt 14,33; 27,54; Jn 1,49 # 16,17-19: Jn 1,42; Ef 2,20; Mt 18,18; Jn 20,23; Iz 22,22; Jel 3,7) Szentségre várva Jézus imádkozott Péterért, hogy meg ne fogyatkozzék Péter hite (Lk 22,32). Minden szentmisén imádkozunk Péter utódjáért és mindazokért, kik felelôsek az Egyházban hitért, erkölcsért. Tudatában vagyunk-e a magunk felelôsségének az Egyházban? Fôleg a helyi egyházközösségben, amelyben a Szentséget ünnepeljük, vesszük, -- éljük?... Elmélkedés ,,E kôszálon fogom építeni anyaszentegyházamat.'' ,,Én is mondom neked, hogy te Péter vagy és e kôszálon fogom építeni anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erôt rajta. És neked adom a mennyek országa kulcsait.'' (Mt 16,18-19) Én is mondom neked s úgy mondom, hogy megteszem, sziklává teszlek. Krisztus háza sziklán épült ház. A szikla erôt jelent, melyet ki nem forgatnak, kemény ellentállást jelent, melyet meg nem puhítnak. A hitet, evangéliumát, tanát, szellemét, kegyelmét akarta biztosítani számunkra az Úr; azokat nem betűre bízta, mely öl; nem könyvre, melyet széttépnek; nem tudományra, melyet emberi gondolat kiforgat; hanem intézményre, az egyházra s hogy ez erôs legyen, sziklává teszi fejét; erôssé, csalhatatlanná a hitben, a tanításban. Íme lelkem háza és otthona; az igazság édes mécse ki nem alszik benne; elsô kiválósága az, hogy alapja szirt. Innen nézem a tenger hullámzását, a nézetek káoszát, a szellemek harcát. E házban jó lennem! Szeretem, tisztelem e sziklát; csókolom a lábát. E szikla szentséges Atyánk, kiben Péter él, akin az egyház, lelkem otthona áll. E házban vannak többi kincseink letéve. Itt születünk újjá; itt nevelnek s kennek föl hôssé; itt van asztala az angyali Kenyérrel; itt leng lehelete, mellyel apostolaira lehelt, mondván: vegyétek a Szentlelket; itt gyógyul meg lelkünk sebeitôl; szóval ez a ház az Isten gyermekeinek háza. E házban környékez minket Jézus láthatlanul; aldása reng szentelt vízen, tömjénfüstön, gyertyán, pálmaágon; hullámzik harangszóban. S íme a ház alapja, feje és sáfárja Péter. Jézus az ô kezeire bízta kincseit s neki adta kulcsait s e kulcsok az ég kapuit nyitják. Az apostoli küldetés, mellyel püspököket s papokat küld, a hatalom, mellyel bűnös lelkeket old, mind reá van bízva. Ô nyit és csuk, ô köt és old. Ô kapcsa a soknyelvű és fajú kereszténységnek, eleven központja a hitéletnek. Hogyne védenôk s ne segítenôk tôlünk telhetôleg! ,,Én mondom: Te kôszál vagy.'' Erôs vagy kegyelmembôl s nem önerôdbôl; erôs vagy imám áldásából, mert Simon, Simon, az ördög kikért titeket, hogy megrostáljon s elszakítson tôlem, de én érted imádkoztam, hogy ne fogyatkozzék meg a te hited s általad kapcsolódjanak hozzám testvéreid. (Prohászka: ÖM, 6:202; 258) + XII. Pius az Egyházról Az Egyház látható, mert ,,test''. Ezért elkóvályognak az isteni igazságtól, kik úgy képzelik, hogy az Egyház olyas valami, ami foghatatlan-láthatatlan, valami merôben ,,szellemi'' -- ahogy mondjuk -- oly Egyház, melyhez sok más keresztény közösség is tartozhat, bár hitben egymástól különböznek, összekötve állhatnak együtt egy nem- érzékelhetô kötelék révén. Mily szörnyen tévednek, akik egy rejtett, láthatatlan Egyházat képzelnek önnön tervezésükben... Amint Krisztus az Egyház feje, úgy a Szentlélek annak lelke... Csak azok valódi tagjai az Egyháznak, akik megkeresztelkedtek és az igaz hitet vallják, akik szerencsétlenként el nem hagyták a Testet, vagy súlyos bűnükkel törvény szerint ki nem zárattak... Ebbôl következik, hogy akik hitben vagy kormányzatban el vannak választva, nem élhetnek a Testben és élhetik az egy, isteni Lélek életét. + Egyház és állam A katolikus Egyház jelenléte a világ polgári hatalmai közt megváltoztatta a világnak egész politikai rendjét. Oly törvényhozást, bírói és végrehajtó fórumot állított a földre, melyek függetlenek minden emberi tekintélytôl. Kivonta emberi törvények kezébôl a hitnek és lelkiismeretnek egész ,,tartományát''. Csak Istentôl függenek ezek! Ô a maga hatósága alá vetette mindezt, ráruházta e hatóságot a Tôle irányított Egyházra. Itt a probléma megoldása, melyet a föld el nem végezhet. Egyház elôtt meghajlani: szabadság; és azért szabadság, mert az nem tévedhet, s félre nem vezethet sem egyest, sem népeket. Ha nem lehetne tévedhetetlen, akkor a neki engedelmesség legfojtóbb rabság lenne. Ez ,,ultramontánság'' [pápapártiság -- az ellenfél nevezte így], vagyis az igaz Egyháztól istenileg biztosított lélek szabad volta! Az a valódi mérséklés, fék a cézarizmus fölött, mint ahogy a cézarizmus [állam, vagy király abszolút fôsége lelkeken is, amilyen az angol királyé egyháza fölött] a valódi ellenfele Isten fönségének. Mi a különbség pogány és keresztény cézarizmus között? 1. Az elsô önmaga művének nézi államát, a második Isten művének! -- 2. Az elsô föltétlen s egyetlen úr, fôpap, király minden test, lélek fölött; a második a lélek minden dolgán az Isten törvénye és Jézusnak Egyháza alatt áll. -- 3. Elsônél a vallás is az állam szerve, ügyosztálya; a másodiknál a vallás az államhatalom korlátja, emberszabadság oltalmára. -- 4. Az elsô az Egyházat maga alattvalójának tekinti; a második polgári államát is Isten és égi törvény alattvalójának, -- amely törvénynek ôre és értelmezôje az Egyház. -- 5. Az elsônél: ,,minden hatalom, civil s vallási, a néptôl származik; a második szerint a civil hatalom is forma(tartalom)ban Istentôl van [nép csak kijelölheti, ki hordozná ezt!], a lelki fôség kizárólag Istentôl -- és csakis Istentôl -- függ és neki felelôs. -- Ez hát az ún. ,,ultramontánság'': a lényege, hogy az Egyház isteni intézmény, Isten óvja tévelyektôl, hatáskörében független a földi úrtól. Isteni törvényt ôriz, tolmácsol s bírói joghatalma van a lelken, nemzeten azokban amik a hitet-erkölcsöt illetik. Ultramontanizmust gúnyul mondanak ránk, de nem egyéb ez, mint hű katolicizmus -- és teljes kereszténység. (Henry E. Manning: Egyház és állam) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP 1: A prófétai sors nem könnyű: Isten igéje emésztô tűzként égeti szívét. S: Éljünk úgy, hogy életünk áldozata kedves legyen Isten elôtt! E: Aki követni akarja Jézust, vegye fel keresztjét! Akit Isten a szolgálatába fogad, azt iskolájába is fölveszi, s akinek sokat adott, attól sokat is követel. Tanítványainak meg kell tanulniok, hogy vállalva értsék a rájuk bízott munkát, a fáradozást, kínt és kudarcot. -- Ehhez mindenkinek idô kell, és szívének minden energiájára szüksége van. Hagynia kell, hogy szívét átizzítsa, megtisztítsa, átalakítsa Istennek Lelke, a Szentlélek. Elsô olvasmányhoz / Jer 20,7-9 Jeremiás szabadkozik prófétai meghívása ellen (1,6), de aztán enged Isten világos parancsának. Természete mintha nem a hivatásra szánná: lágy kedélyű volt és majdnem összeroppant Isten terhe alatt. Tiltakoznia kellett kora vallási és szociális visszaélései ellen, hirdetnie a közelgô katasztrófát. Bár ez váratott magára, nem maradt el viszont a gúny és üldözés. Jeremiás keserű órákat élt át, mikor Istennek tett szemrehányást, és önmagát elátkozta (15,10-21). Másoknak is, kiket Isten a szolgálatára hív, vannak hasonló élményeik, ôk is átélnek hasonló válságokat, és csak úgy gyôzik le azokat, ha nem futnak el Isten elôl, hanem Jeremiásként Hozzá menekülnek. (Jer 1,4- 10; 17,14-18; 23,29; Ám 3,8; 1Kor 9,16) Válaszos zsoltár / Zsolt 63(62),2.3-4.5-6.8-9 Istenre várva Szentleckéhez / Róm 12,1-2 Jézus jóhírében Isten végleg meghirdette üdvözítô akaratát és uralkodói jogát. Errôl Pál oly részletesen szól (Róm 1-11), mint sehol máshol az Újszövetség. Záradékul Pál megfogalmazza az ember teendôit, melyek Isten irgalmából következnek. Az új követelmény röviden: ,,igazi, lelketekhez szabott istentisztelet''. Ez nem egy közönséges adomány: önmagunkat kell fölajánlanunk testestül-lelkestül! Ez az a dicsôítés, melyben az egész teremtés betölti értelmét és megleli üdvét. A második vers kifejti az elsôt: minden igaz áldozat az adomány átváltozásában áll; az ember legbelseje, gondolkozása és akarata megújul, Krisztuséhoz hasonul. Így lesz képes a keresztény ítélettel vizsgálni és dönteni, s nem hull vissza többé e világ hatalmi köreibe. E helyett inkább fölemeli azt, ami jó a világban, és bevonja a maga lelkiessé átalakult életszintjébe. Így folytatódik e világon Krisztus megváltói műve a keresztény életében. (12,1: Róm 1,9; 15,16; 1Pt 2,5 # 12,2: Róm 8,5; Ef 4,22-24; 5,10.17; Fil 1,9-10) Evangéliumhoz / Mt 16,21-27 Péter vallomásához (21. vasárnap) szorosan hozzátartozik mindhárom szentírónál (Mt, Mk, Lk) a kínszenvedés megjövendölése és a kereszt követésére szóló felhívás. Jézus tudja, hogy mint Messiásra szenvedés vár, és ezt tanítványainak is tudniuk kell. Ismét Péter az, aki elôlép, most azonban Jézus megbotránkozik szavain. Hogy Jézusnak -- aki Krisztus, az Isten Fia, és Isten-szolgája is -- szenvednie kelljen, nemcsak Péternek megfoghatatlan. De Jézus az Egyházát is nagy határozottsággal a szenvedés törvénye alá veti! Nem a földön diadalmaskodó Egyházat alapított. (Az Ô és övéi diadala máshol van: ,,Az Én országom nem e világból való.'' -- Jn 18, 36) (Mk 8,31-38; Lk 9,22-26 # 16,21-23: Mt 17,22-23; 20,17-19; Lk 9,44; 18,31-33; 24,7.44- 46 # 16,24-26: Lk 14,27; 17,33; Jn 12,25-26 # 16,27: Mt 25,31; 2Tesz 1,7) Szentségre várva Mivel Krisztus él, itt, most is, azért él Péter, azért él az Egyháza. Rátok bízta Krisztus az igéit, szentségeit, küldi nektek Szentlelkét. Jézus mindenható imája szólt Péterért és Péteren keresztül az Egyházért, hogy meg ne fogyatkozzék hite (Lk 22,32), s hogy élô hit fogadja az élô Kenyeret. Elmélkedés A Szent Kereszt királyi útja Sok ember elôtt keménynek látszik ez a szó: ,,Tagadd meg magad, vedd föl keresztedet és kövesd Jézust! (Mt 16,24) -- De sokkal keményebb lesz amaz utolsó szót hallani: ,,Távozzatok tôlem, átkozottak, az örök tűzre!'' (Mt 25,41) -- Akik most örömest hallják és követik a kereszt szavát, akkor nem félnek az örök kárhozat hallásától. -- Ez a keresztjel lesz az égen, mikor az Úr eljön az ítéletre. -- Akkor majd a kereszt szolgái, kik a keresztrefeszített Krisztushoz szabták életüket, nagy bizalommal járulnak az ítélô Krisztushoz. -- Miért rettegsz hát a kereszt elvállalásától; hisz ezen az úton mégy a mennyországba? -- A keresztben van az üdvösség, a keresztben az élet, a keresztben oltalom az ellenségtôl; a keresztben a mennyei édességnek áradása, a keresztben lelkünk ereje, a keresztben szívünk öröme, a keresztben az erény színe-java; a keresztben a szentség tökéletessége. -- Nincs lelki üdvösség, sem az örök élethez remény, csak a keresztben. -- Vedd fel tehát a keresztedet, kövesd Jézust és bemégy az örök életre. -- Ô elôl ment, vállán hordozta keresztjét és meghalt éretted a keresztfán, hogy te is viseld a magad keresztjét és a keresztfán meghalni kívánj. -- Mert ha vele meghalsz, vele együtt élsz is; és ha a kínszenvedésben társa vagy, a dicsôségben is az leszel. -- Íme, a kereszten fordul meg minden, és az a lényeges, hogy magunknak meghaljunk. Nincs is más út az életre és az igazi belsô békére, mint csak a szent kereszt és a mindennapi önmegtagadás útja. (Kempis: KK, 2:12) + Szenvedés Istentôl küldve Láttátok-e, mint bánnak az orvosok a betegekkel? -- Akinek életét meg akarják tartani, vassal, tűzzel kínozzák, éhséggel, szomjúsággal fárasztják, csontjokat szedik, tagokat metélik, keserű italokkal kérôdtetik, egy szóval úgy bánnak a szegény beteggel, mintha szegôdségük arra volna, hogy kínozzák ôtet. De mikor látják, hogy a betegség meggyôzte a természetet és nincs reménység a felgyógyulásban: nemhogy nehéz itallal erôltetnék, vagy kedves eledeltôl tilalmaznák a beteget; de sôt valamit kíván, mindenben kedvét töltik és kétségbe esvén gyógyulásáról, néki vetik a zabolát. Nagy dolog ez! Senki sem csudálja, hogy e világi orvos tűzzel és vassal, éhséggel és szomjúsággal orvosol; azon pedig annyin csodálkozunk, törôdünk, hogy Isten itt égeti, vagdalja az igazakat, hogy meggyógyítsa és örökké megtartsa; a gonoszokat pedig kedvekre bocsátja, de boldogságából kirekeszti. (Pázmány) + Rázzák, tépázzák, fosztják... Rázzák, tépázzák, fosztják a gyümölcstermô lombos fát, gyümölcstelent meg hagyják békén, míg ki nem vágják a legvégén. Jármozzák, űzik hajtják az életre szánt marhát, a leölendô meg hason hever a hűvös hidason, amíg halálra nem hízlalják... A reménytelen nagybeteggel finom sok csemegét etetnek, s gyógyíthatónak: orvos rendel keserű szörpöt, füvet, retket. Gonoszok is a szerencsének minden javában fürdenek; balsorsban, meghajszoltan élnek a hű és igaz emberek... Ki értelmes, az ért belôle, csak hangoskodjék még a dôre. (Nagy Sz Gergely példázata) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP 1: A próféta nem hallgatja el az Úr szavát, különben az elpusztultakért is ô felelôs. S: A törvény tökéletes teljesítése: a szeretet. E: Testvéri szeretettel intsük azt, aki minket megbántott. A hamis tanok is veszélyeztetik az Egyház lelkiségét, életét, de még gyakrabban a hamis tett és a jótett elhanyagolása. Tudjuk-e, hogy mind felelôsek vagyunk, ha egyikünk rossz útra téved? ,,Az ô dolga'' - - mondjuk talán, -- vagy: ,,Tiszteljük mindenki szabadságát!'' Ez igaz, de valaki szabadsága és magára hagyottsága két különbözô dolog. Egy jóságos, de egyenes szót szólni ahhoz, aki hibázott, együttérezni vele, utat mutatni, egyengetni neki, -- mindez nagy alázatot, szelíd szeretetet kíván tôlünk. De ezzel tartozunk egymásnak -- hisz testvérnek hívjuk egymást! Elsô olvasmányhoz / Ez 33,7-9 Ezekielnek intenie kellet Izrael házát, mint elôbb Jeremiásnak is. A nép nem hallgatott a prófétára és lehanyatlott. De maradékai még élnek, számkivetésben és otthon. Isten nem váltja be fenyegetéseit, viszont újra inti a népet, de a prófétát is: ha hallgat ez, mint a néma eb, maga is bűnös! Saját életét csak azzal menti meg, ha hű hivatásához és megbízatásához. (Ez 3,17-21; 33,11; Jer 6,17; 25,3-4; Mt 18,15) Válaszos zsoltár / Zsolt 95(94),1-2.6-7.8-9 Felhívás Isten dicséretére; intés Szentleckéhez / Róm 13,8-10 Az igazságosság követelménye: kinek-kinek a magáét, senkinek ne maradj adósa! Ezzel az elvvel egyértelmű és világos rendet lehet teremteni, de Isten törvényét ez még nem tölti be. Hegyi beszédében Jézus a törvény ,,szívéül'' a szeretetet hirdette meg. Ez csak akkor lett érthetô, mikor látható lett Ôbenne. Azért jött, hogy a törvényt beteljesítse és tökéletesítse. S mióta kiáradt szívünkre a Szentlélek által Isten szeretete (Róm 5,5), már nem számít, zsidó vagy pogány származású-e valaki, egyik vagy másik fajhoz, társadalmi csoporthoz tartozik-e, csak az számít, hogy hisz, hogy tevékeny a szeretetben (Gal 5,6). (13,8: Jn 13,34; Gal 5,14 # 13,9-10: 2Mz 20,13-14; 5Mz 5,17; 3Mz 19,18; 1Kor 13,4-7) Evangéliumhoz / Mt 18,15-20 Az Egyház nem a tökéletes, szent emberek közössége: bűn is akad a kebelében. De a bűnöst testvérül kell kezelni; ,,a te testvéred'' -- ez szól mindenkihez az Egyházban. A bűnös testvér megtérítése mindnyájunk felelôssége és föladata. Elôfordulhat, hogy sem az egyes hívônek, sem az ,,egyháznak'' (helyi közösségnek) nem sikerül ôt visszahívnia. -- Nemcsak Péter (Mt 16,19), de a hívôk egyháza is a kötés és oldás hatalmával bír, s e kettôs hatalmával élnie kell. Nincs itt szó arról, vajon a közösség döntése végleges-e, de e szakasz és az egész evangélium célzata világos: a büntetés az utolsó kísérlet a bűnös észre térítésére! Ugyanakkor kötelessége az egyházi közösségnek, hogy a megtévedt, kizárt testvérért imádkozzék, ha egyebet már nem is tehet érte! (18,15-18: 3Mz 19,17; Lk 17,3; 5Mz 19,15; Mt 16,19; Jn 20,23 # 18,19-20: Mt 7,7; Jn 15,7.16; Mt 28,20) Szentségre várva Csak szabad lélek ünnepelheti a Szentséget: akinek megbocsátottak és aki meg tud bocsátani. A Kenyér közössége csak ott igaz szentségi egység, ahol a Lélek élteti: a béke, s a szeretet Lelke. Elmélkedés Nemcsak a hivatalban levôk kötelessége, hogy mind szelíd feddéssel, mind kemény dorgálással eltiltsák a rájuk bízottakat a bűnöktôl, hanem minden embereket kötelezett Isten, hogy mikor intéssel-feddéssel a bűnök távoztatására vagy bűnbôl felkelésre segíthetnek, -- el ne mulasszák! Tanítja Krisztus: ha felebarátod vétkezik ellened, elôször magát intsed. Ha megjavul, ördög torkából kinyerted atyádfiát és... Istennek áldása gerjed a dorgálóra is. De ha kétségünk támad, hogy csak fát rakunk a tűzre, és nemcsak reánk dühödik, hanem inkább elátalkodik, akit intünk, nem kell arra vesztegetnünk haszontalan szókat,... békét hagyjunk az olyan dorgálásnak, mely csak idegenséget szerez; mert az intésnek célja felebarátunk jobbulása!... Vajha jól meggondolnók, mily drága az ember lelke, melyért Krisztus életét adta! Vajha szívünkben volna az isteni szeretetnek tüze! Nem elégednénk bezzeg azzal, hogy magunk szolgálnánk Istennek, hanem mindeneknek kiáltanánk: ,,Jertek ti is, szolgáljatok Istennek!'' Mert miképpen a tűz mindent megéget és soha meg nem elégszik, miképpen a mágnes vonzza a vasat és soha el nem fárad: úgy az Isten szeretetének tüze, ahol vagyon, meg nem szűnik a lelkek segítésének kívánásától. Kérem az Úr Istent, gerjessze mindnyájunk szívében ezt a buzgó indulatot, hogy a lelkekért életünket is készséggel letégyük! (Pázmány: A lelki irgalmasságrúl és lelkek nyerésének kívánásárúl) + Testvéri feddés E szavakra: ,,Hol van testvéred, Ábel?'' (1Mz 4,9), megértette Gertrúd, hogy az Úr minden szerzetestôl számonkéri azt, amit társa a rendszabály ellen vétett, ha módjában állt neki valami módon megakadályozni, akár olyképpen, hogy ôt magát figyelmeztette, akár pedig azáltal, hogy az elüljáróval közölte. Megértette, hogy az a mentegetôdzés, mellyel némelyek elôhozakodnak: nincs rám bízva mások megfeddése, azután meg: én magam rosszabb vagyok nála -- éppoly keveset használ neki Isten elôtt, mint Kainnak, aki azt mondta: ,,Talán bizony ôrzôje vagyok én az öcsémnek?'' (1Mz 4,9) Mert mindenki köteles Isten elôtt testvérét a gonosztól visszatartani s a jóra segíteni. Ha ezt lelkiismerete ellenére elhanyagolja, Isten ellen vétkezik. Nem használ neki semmit az a kifogás, hogy nincs rábízva, mert valójában rábízta Isten, mint ahogy lelkiismerete is mutatja neki. És ha elhanyagolja, az ô lelkétôl kéri számon majd az Úr és pedig néha még jobban, mint az elüljáró lelkétôl, aki talán nincs jelen, vagy ha jelen van, nem veszi észre a dolgot. Azért mondja az Írás ezeket a fenyegetô szavakat: ,,Jaj annak, aki cselekszi, s kétszeresen jaj annak, aki beleegyezik.'' Beleegyezéssel az követi el a bűnt, aki eltitkolja, holott kinyilvánítva Isten dicsôségét szolgálná. Egyszer meg azt kérdezte Gertrúd az Úrtól, mit használ barátainak, hogy annyiszor imádkozik értük, holott nem veszi észre rajtuk az imádságnak semmi eredményét. Erre az Úr a következô hasonlattal oktatta Gertrúdot: ,,Ha egy kisgyermeket mérhetetlen birtokkal megajándékozva visznek el a császártól, a nézôk közül senki sem látja azonnal az adományozásnak valami gyümölcsét a gyermek alakján. A tanúk elôtt azonban nem titok, mily hatalmassá lesz, ha felnô a nyert gazdagság következtében. Ne csodálkozzál tehát, hogy testi szemeiddel nem látod imádságaid gyümölcsét azokon, amelyben én ôket örök bölcsességem szerint nagyobb hasznukra részesítem. Mert minél többször imádkoznak valakiért, annál nagyobb lesz a boldogsága, mivel a hitbôl származó imádság sohasem marad gyümölcs nélkül, jólehet, a módja sokszor rejtett az emberek elôtt. (Nagy Sz Gertrúd: Az isteni szeretet követe, 3:26; 196) + Az Egyház hűtlen fiaiért Jézus Krisztus, én Megváltóm, tekints le rám irgalommal felséged trónjáról! Hiszen te váltottál meg bennünket az örök életre drága véred árán. A te mennyei Atyád nekünk is atyánk. Test szerint testvérünk vagy. Menjen-e tönkre lelkünk? Te megmenthetsz bennünket. Tekints a szent Egyháznak, a te jegyesednek könnyeire, és engedd, hogy mi, tagjai, mindig egyességben legyünk vele. Vezesd vissza hozzá azokat a gyermekeit is, akik elhagyták: áraszd ki minden tévelygôre a hitnek világosságát, amely üdvösségünk és életünk. És ha én nem vagyok rá érdemes, hogy meghallgass, mert bűnös vagyok, akkor hallgasd meg Máriának, az irgalmasság hatalmas Anyjának értünk való könyörgéseit. Ô könyörögjön értünk, hogy mindenki megtérjen hozzád, és mindenki téged dicsérjen és áldjon. Amen. (Hofbauer Sz Kelemen imája, Sík: DB, 681) + Bármikor meglátva vétkezôt, vonjuk ki bűnök mély vermébül ôt, nehogy mi bűnözvén, bűnhôdjünk másnak vesztén. (Aranyszájú Sz János) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP 1: Csak az nyer bocsánatot Istentôl, aki maga is megbocsát megbántóinak. S: Életünkben és halálunkban egyaránt az Úré vagyunk. E: Jézus tanítása szerint újból és újból meg kell bocsátanunk az ellenünk vétôknek. A bölcseket talán rá lehet venni, hogy lemondjanak bosszúról; beláttatni, hogy az ütés és visszaütés végzetes láncát egyszer meg kell szakítani, ha élni akarunk. De mennyi a bölcs ma? Sajnos semmi jogunk, hogy nevessünk a régi szabályon, amely korlátozni próbálta a bosszúvágyat: szemet szemért, fogat fogért... Jézus nemcsak a minden bosszúról való lemondást sürgeti, hanem éppen a megbocsátást, mégpedig a mérték és határ nélkülit. Ki teszi ezt? Ki képes rá? Azoktól követeli, akik maguk is várják, hogy Isten megbocsásson nekik, akik tudják, hogy rászorulnak bocsánatára. Akik ezt sem tudják, -- azokon nehéz segíteni... Elsô olvasmányhoz / Sir 27,30-28,7 Sirák könyve számos utasítást ad arra, hogy ne nehezteljünk embertársainkra és ne éljünk bosszúvággyal irántuk. A bölcsesség-író annyiban még hű az Ótörvény eszméihez, hogy nem veti el a megtorlást. Számol a bosszú bevett módjával a maga életében. Annál meglepôbb, amit a bosszúszomjról mond: ,,Csak a bűnös ragaszkodik ehhez'' (27,30), ugyanaz, ,,aki elvárja, hogy Isten megbocsásson neki.'' (28,3) Az intés: ,,Bocsáss meg, s te is bocsánatot kapsz!'' -- már evangéliumi. A Miatyánkot idézi eszünkbe. Az Ószövetség hívének is elég oka volt, hogy megbocsásson felebarátjának. ,,Gondolj a halálra, a parancsokra, a Legfenségesebb szövetségre!'' (Sir 28,6-7) Az isteni megtorlás visszatarthatja a bosszúszomjast, de a hála és Isten követése is lehet indíték. A ,,szövetség'' története az isteni türelemnek és megbocsátásnak hosszú sora. (2Mz 21,24; 3Mz 24,19-20; Mt 5,23-24; 6,12.14-15; 3Mz 19,17-18) Válaszos zsoltár / Zsolt 103(102),1-2.3-4.8 és 10.12-13 A jóságos, megbocsátó Isten Szentleckéhez / Róm 14,7-9 Itt nincs intés, csak ritmusszerű kijelentések; mint régi liturgikus szöveg-töredékek. E mondatok azonban élô helyzetrôl szólnak. A római egyháznak voltak ,,gyöngéi és erôsei''. A magukat ,,erôsnek'' érzô többség olyanokat hívott ,,gyöngének'', akik kötelességüknek hitték a hústól és bortól való tartózkodást, és ragaszkodtak jó pár hagyományos zsidó szokáshoz. Pál nem helyesli ezeket, de a meghasonlást sem, vagy az egyformaság kényszerét sem. Magát az ,,erôsekhez'' sorolja, és szabadnak érzi a ,,gyöngék'' aggályaitól. De a lényegtelen véleménykülönbségeknél fontosabb a tény, hogy Krisztus mindenkit egyformán szeret, mindenkiért meghalt, mindenkit magához fogad. Mindenki az Ô halálába és föltámadásába keresztelkedett: Ô az Egyház élô középpontja. (Róm 6,8-11; Gal 2,19; 2Kor 5,15; 5,10; ApCsel 10,42) Evangéliumhoz / Mt 18,21-35 E szakasz egyetlen parancsa a határtalan megbocsátás. A szabályt az irgalmatlan adós példája alapozza meg. Péter kérdi a megbocsátás mértékét, meddig mehet ez, hisz neki jutott az oldás-kötés hatalma. Nos, nincs mérték, határ! Mind abból élünk, hogy Isten folyton, ,,szívbôl'' megbocsát! (Az ,,ôszintén'' szó gyönge fordítás a görög eredetire, kifejezôbb a ,,szívbôl''.) Ahogy Isten szíve merô irgalom, úgy kell az emberszívnek is, nemcsak a szájnak, megbocsátania: teljesen, ôszintén. Az Istentôl kapott bocsánat kötelez, felelôsséget jelent. Az irgalmas Isten eltaszítja magától azt, aki nem irgalmaz, társának meg nem bocsát. (18,21-22: Lk 17,3-4; Mt 6,12.14-15; 2Kor 5,18-20; Kol 3,13; 1Mz 4,24) Szentségre várva ,,Ha ajándékod az oltárra viszed, s ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékod az oltár elôtt, siess elôbb megbékélni atyádfiával, és akkor jöjj és ajánld föl áldozatodat!'' (Mt 5,23-24: az Úr nem nézi, hogy te, avagy ô az ,,oka''... S hogy ki a ,,testvér''. Ômaga is az!) Elmélkedés Mi is megbocsátunk... Megbocsátani többféleképpen lehet. Nagyvonalúan, fölényesen: ,,Ugyan kérem, szót sem érdemel!'' Vértanú-képpel, szenvelegve: ,,Lám, ekkora kárt, fájdalmat okoztál. Nem, nem haragszom, de a sebeim véreznek.'' Gôgösen: ,,Nem veszlek annyiba, hogy képes volnék haragudni rád. Mindig tudtam, mi lakik benned, most végre te is rájöhetsz arra, hogy ki vagyok én.'' Bakafántosan: ,,Megbocsátok, de kérj bocsánatot!'' Vagy hajszoltan, kényszeredetten: ,,Megbocsátok, mert ez a kötelességem. De felejteni, azt nem tudok.'' És mohón: ,,Megbocsátok, de számítok arra, hogy mindent sokszorosan jóváteszel.'' A megbocsátásnak ezek a formái torzképek, egy alapvetô keresztény ,,erénynek'' -- a valóságban sajnos nagyon gyakran elôforduló -- torz és kompromittáló utánzatai. ,,Kegyetlen kegyelem'' az ilyenfajta megbocsátás, még ha jóindulatból fakad is, sosem építô, boldogító nagylelkűség, igen sokszor egyenest a kegyetlenségnek valamiféle perverz változata. A bűnöst nemhogy kiemelné a nyomorúságából, inkább még mélyebbre taszítja. Aki a ,,megbocsátásnak'' csak efféle változataival találkozott, annak könnyen elmehet a kedve attól is, hogy ,,megbocsásson'', attól is, hogy mások bocsánatára számot tartson. Az ilyen ember szokta mondogatni: ,,Jobb egy tisztességes ellenség tucatnyi hazug jó barátnál. Egészségesebb a harag és a megtorlást igénylô szemet szemért, fogat fogért metszô hideg szele ennek a megbocsátásnak miazmás, köhögtetô légkörénél.'' Az evangélium-olvasó ember mégsem feledheti, hogy Jézusnak alapkövetelése volt, majdnem az egyetlen, amelybôl soha semmi áron nem engedett, hogy az, aki tanítványának mondja magát, hajlandó legyen megbocsátani az ellene vétkezônek. ,,Hétszer?'' -- kérdezte Péter. ,,Hetvenszer hétszer'' -- hangzott Jézus felelete. De a parancshoz Jézus példát és motivációt is adott. Mikor a tékozló fiú atyjáról beszélt, vagy amikor maga fordult a házasságtörô asszonyhoz: ,,Én sem ítéllek el. Menj, és többé ne vétkezzél!" A krisztusi megbocsátás nem a rossznak udvarias hallatlanra vétele vagy éppen kimosdatása. A bűn bűn, a sértés, kár, ártalom megoldásra vár, nem arra, hogy egyszerűen fátylat borítsanak rá. A krisztusi megbocsátás Istenre nyílik, még ha nem emlegeti is ezt föltétlenül. Arra, aki ,,nagyobb a mi szívünknél'', és eléggé hatalmas ahhoz, hogy jóvátegye a bűn-okozta roncsolásokat -- a megsértettben és a sértés szerzôjében egyaránt. És a krisztusi megbocsátás testvéri mozdulat. A testvér a kegyelem egét úgy nyitja az esemény és a benne részesek fölé, mint maga is kegyelemre szoruló. ,,Szolgatárs'', aki az evangéliumi példabeszéd szerint maga is adósság-elengedésre szorul, az irgalom erôterében él, hogyne igyekeznék tehát irgalmasnak bizonyulni. A testvér testvére bűnében mindig bűnrészes is. ,,Mi bűnösök'' nemcsak hasonlítunk egymáshoz abban, hogy irgalomra szorulunk, hanem felelôsek is vagyunk egymásért. Valamelyest az én vétkem az a vétek is, amely ellenem irányul. A megbocsátásnak ez a krisztusi módja elsôsorban lelkület kérdése. Nem a külsôségeit kell ellesni, lehet megtanulni, hanem a belsô tartalmát. De azt tanulni kell, mert senki sem születik rá. A hit, az élet megrendüléseit Istenhez emelô, imádságos-elmélkedô gyakorlat alakíthatja ki. S ha valaki úgy érzi, hogy képtelen rá? Igyekeznie kell, és kérnie a hozzá szükségeseket. A külsô formát azután -- nagyon- nagyon változatosan -- magától teremti meg ez a belsô tartalom. Talán ügyetlenül, tapogatózva, de nemegyszer váratlan zsenialitással is. Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvô szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfôképpen talán alázatos. (Jelenits István: Élet és evangélium, 49) + Megbocsátás Kimenvén pedig a szolga szolgatársai közé, a nagy, Fölséges Úrnak magaslatairól leszállván az alacsony érzések régiójába, hol szolga-, kufárlelkek gyötrik egymást, kegyetlen lett s megfeledkezett az irgalomról. Íme a szolgalélek nyomai a sárban! Jézus lelke a legnagyobb hivatás fölségével, az isteni érzések áldásával jön felénk. Lelkében szenvedéllyé fejlett az örök halál veszedelmének aggodalma s az örök élet közlésének vágya: Jön átkot eloszlatni, poklot zárni, végtelen adósságot elengedni; jön az élet legsötétebb gondját eloszlatni; jön erôvel s hatalommal; gyôzi. Lélekkiáradással, pünkösdi tűzzel szemében, karácsonyéj mézével ajkán, a megtestesülés áhítatával szívében jön felénk; könnyeket, irgalmat, könyörületet, tisztaságot, erôt, halhatatlanságot hozott s a szolgaember mindezt felejti s 100 pénzért fojtogat, keserít, üldöz, öl... s pokolba jut! Az az Istengyermek, ez a szolgatípus! ,,Látván pedig szolgatársai a történteket, igen megszomorodának...'' A szolgatársak, kiket a kegyetlen önzés el nem állatiasított, szomorkodnak; a világ az ô kínjuk, az az alacsony, mellén kúszó, földet érô kígyóvilág. Ôk tesznek ellene, dolgoznak, küzdenek és sírnak, de nem szabad elernyedniök s nem szabad a sasok magaslatairól a kígyók csapásaira térniök. Menjenek csak bízvást Krisztus után, még ha könnyes szemmel is. Menjenek s érvényesítsék tôlük telhetôen a szeretet harmonizáló erejét; foglalják énekekbe, himnuszokba az élet diszharmóniáit; sugározzák ki lelküket; a lélek sugarai az igazság, jóság, szentség, szépség, erô, öröm, élet. Tegyék széppé a világot; rongyokba, vityillókba hozzák magukkal a tündérmeséket elhalaványító krisztusi világosságot; árasszanak ki tájékra, mezôre, szérűre redves kerti palánkokra, líceumbokrokra poézist; járjon velük utcákon, folyosókon, szalonokban, kapuk alatt, pince- és padláslakásokban az élet lelkesülése s azért, mert szomorkodniok kell, ne felejtsék, hogy ôk voltaképp a lét s az élet ittas élvezôi. Ez nem filozófia, hanem kereszténység. (Prohászka: ÖM, 6:217; 278) + Bocsánatkérés Mondd, mi ketten hogy nézünk majd az Ítélet nappal szembe? A Nap is tanúja, hogy lement, nem is egyszer a haragunk fölött és hogy sok éven át! Jaj nekem, undok roncsnak! És mondjam-e, hogy tenéked is?! Most újra kérlek, mint egy éve a levelemben. Hamarosan, hamarosan a helyreállott béke, -- vagy a megtört és elvetett, a Szék elôtt áll, és jutalmat kap vagy elvettetést! Hát jó, ha most kinyújtott kezem ellököd, a bűn súlya nem az én fejem fölött lesz. Mihelyt elolvastad e levelem, add bűnömre a fölmentésedet! (Sz Jeromos levele sértôdött rokonához) + Isten irgalma elsôsorban a megváltásban mutatkozott meg. Jézus Krisztus elégtételét elfogadta a világ bűneiért. Azért hangoztatja az apostol is, hogy ,,bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek'' (Ef 4,32). Aki nem így tesz, az kizárja magát Isten irgalmából, s eléri a ,,harag'', vagyis az ítélet. Az isteni irgalom megtapasztalása kell, hogy átalakítson bennünket. (Jakubinyi: Máté evangéliuma, 212) + A szentek nem hordoztak gyűlöletet vagy keserűséget. Ôk mindent megbocsátottak, és úgy hitték, a vétkeik miatt Istennél több bocsánatra szorulnak. (Vianney Sz János) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP 1: A mi gondolataink nem az Úr gondolatai. S: Életünk és halálunk egyaránt Krisztusé legyen! E: Isten ingyen kínálja fel kegyelmét mindnyájunknak. Mondd meg, milyennek látod Istenedet, s megmondom, ki vagy! Az Isten képére alkotott ember hajlamos Istent a maga képére formálni: hamis istenné! Ilyesmit mondtak az ógörögök az istenek irigységérôl: nem adnak ezek embernek jót, nem sokat! Hogy jutottak ilyen eszmére? - - Jézus Krisztus Istene áradó jóságú: ad és megbocsát. Az Írás tanítja, hogy Ô jutalmaz és büntet, de ezt isteni módon teszi. Isten igazságosságában is ott a ,,jó hír''. Isten busásan tudja azt is jutalmazni, aki nemigen érdemli. Ez pedig fôleg életünk alkonyán a vigaszunk! Elsô olvasmányhoz / Iz 55,6-9 (Vö. húsvétéj 5. olvasmány.) ,,Keressétek az Urat'': ez örök érvényű felszólítás, bár egy történelmi helyzetben hangzik el. Végét járják a fogság évei, és a nép egész jövôje attól függ, hogy fölfogja- e az óra nagyságát és sürgôsségét. Nem külsô fejlemények, nem Cirus perzsa király sikere vagy kegye menti meg a népet. A hazatérés föltétele: visszatérés Istenhez! Ô valósítja meg terveit a világ történéseiben, s nyilatkoztatja ki nagyságát (Sir 36,4). Csak az tapasztalja ezt, aki lerázza a maga szűkre mért ,,bölcsességét'', és így felismeri Isten nagyságát és végtelen hatalmát. (55,6-7: Zsolt 145,18; Jer 29,13; Jn 7,34; Zak 1,3-4; Lk 15,20 # 55,8-9: 1Sám 16,7; Mik 4,12; Zsolt 103,10-11) Válaszos zsoltár / Zsolt 145(144),2-3.8-9.17-18 Isten nagy jósága Szentleckéhez / Fil 1,20-24.27 Pál fogságban sínylôdik, számol a halállal. Kétféle vágy gyötri: ,,feloldódjék-e'', vagyis meghaljon, hogy Krisztussal legyen, vagy élve maradjon, hogy az Egyházzal legyen. Krisztusért dolgozni vagy Krisztussal lenni -- hiszen ez nem ellentét. Ô az út, Ô a cél is. A vértanúság mintegy rövid, egyenes út Ôhozzá, ezért Pálnak ,,nyereség'' (Fil 1,21). De Pál reméli, semmiképp sem éri szégyen (1,20), mert akár a továbbélésben és munkában, akár a halálban, Krisztus fénye ragyog. Egyetlen gondja ebben csendül ki: az Egyház életében is látható legyen az evangélium és Krisztus ereje, érezhetô Krisztus békéje. (1,20-22: 1Pt 4,16; 1Kor 6,20; Gal 2,20; Kol 3,3-4 # 1,23-24: 2Kor 5,6-9; Róm 14,8 # 1,27: Ef 4,1; Kol 1,10; 1Tesz 2,14) Evangéliumhoz / Mt 20,1-16 A szôlôművesek példája Isten országáról szól. Isten szíve tárul föl ebben, de az emberi szív is, mely jogok és számítások gondolataival van tele, mint az írástudók, farizeusok és némely tanítvány szíve is. Igazság-e egyenlôen bánni utolsóval és elsôvel? Igazság-e kaput tárni vámosoknak, utcai nôknek, pogányoknak? A példázat vége megismétli az elsôkrôl és utolsókról szóló kijelentést (Mt 19,30). Mint ahogy a tékozló fiú példájában, bátyja bezárkózik atyjuk öröme elôl, úgy a koránjött munkások teljesítményük fitogtatásával és szűkkeblűségükkel elvesztik igazukat, és lesznek ,,utolsóvá''. Isten a maga isteni mércéje szerint igazságos. Az emberi irigység és önkeresés szembeszegül Isten határtalan jóságával. (20,8: 3Mz 19,13; 5Mz 24,14- 15 # 20,13-14: Lk 17,10; Róm 9,19-21 # 20,16: Mt 19,30; Mk 10,31; Lk 13,30) Szentségre várva Ha érdemeinkkel kérkedünk és igényekkel tolakszunk, Istent meggátoljuk abban, hogy nagy titkát kinyilatkoztassa nekünk; telve vagyunk önmagunkkal, ám Ô csak az éhesen üres lelket táplálhatja! Kegyelembôl választott minket, ,,nem műveink alapján, különben az ingyenes kegy nem volna kegy többé'' (Róm 11,6). Elmélkedés Munka Istenért. A szôlômíveseket fogadó családos ember ,,Hasonló mennyeknek országa a családos emberhez, ki jókor reggel kiment míveseket fogadni szôlôjébe...'' (Mt 20,1) Az Isten országa munkakedv és tevékenység, melyre Isten lelkesít s melyért ô fizet. Akarja, hogy dolgozzunk, hogy erôinket munkában kiváltsuk; ahhoz erô és lélek kell; egészség és jókedv. A lélek és jókedv visz, kitartást ad s jó fogást biztosít. Nélküle iga s nyögés az élet. A munkában fejlik ki erônkkel egyéniségünk is; szóval munka által az élet kinccsé lesz, s a világ is körülöttünk jobb lesz. Fájdalmas és szomorú a dologtalanok sorsa: Mit álltok itt egész nap hivalkodva? Az erôk s energiák Istene méltán veti a renyhék szemére a dologtalanságot; Isten ments, hogy ez nekem is szóljon. De soknak szól! Fôleg a jobbmódú asszonyoknak és a magasabb társadalmi rétegekbôl való leányoknak, kik munkátlanul töltik vagy dilettantizmussal rontják életüket; unatkoznak, idegesek, keserűek lesznek. Álljunk ki érzô szívvel a világ piacára; érezzük át felebarátaink sokféle baját, s megcsendül az Isten szava, mely munkát jelöl ki majd nekünk is. ,,Menjetek ti is szôlômbe.'' Szôlôjébe küld. Az Isten szôlôje az élet a maga sokféle hivatásaival s örök céljával. Itt dolgozik mindenki a maga helyén, a társadalom, hivatal, család, intézmények keretében. Dolgozunk Isten gondolatain, dolgozunk a jobb világon. Tegyük ezt öntudattal; bármit teszünk, tegyük a krisztusi egyéniségnek tisztult, nemes, emelkedett fölfogásával. -- Van sok munkánk, sok dolgunk s vállalatunk, melyet az idô folyása talán üresnek s látszat szerint hiábavalónak tüntet föl; de csak iparkodjunk azon, hogy erônket jól fölhasználjuk, s hogy ne inspiráljon minket soha önzés, makacsság, szűkkeblűség, elfogultság. Állítsuk bele a nemes egyéniséget mindenbe, hogy szórakozásunk is erkölcsi tett legyen. Tegyünk jót s tegyük a jót jól, s a jó alatt ne csak böjtöt, imát, alamizsnát értsünk, hanem mindent, amit öntudattal végzünk. Kérdezzük gyakran: mit tegyek most legjobb tudásom s legnemesebb indulatom szerint?! (Prohászka: ÖM, 6:263; 334) + ,,Jutalmazd meg a szolgádat!'' Nem különös, nem is tolakodó, ha bért Dávid Urától kér a nagy munkáiért. A hit, igazság elôjoga egyedül: jutalmat kérni s Isten kegyelmét. Ezért kapott megrovást Péter, mikor a vízen járni kezdve bizalom helyett kétség környékezte! Bizalom hajtson apostolt és ne kétely! Írás tanít, hogy higgyünk vissza nem riadva, oly föladatról, mely halandó erôt meghaladna! Nem hetyke gôg ez, de ártatlan szívtudat: mely hagyatkozik Arra, s Attól kér jutalmat, ki munkáin a hű szolgát futtatja... Hadd csüggedjen a léha lomha! Remél a hű munka, és vár a jutalomra! (Sz Ambrus kommentára a 118. zsoltárhoz) [NB: Vád a keresztény hívôre, hogy jutalomért szolgál, nem szeretetbôl. De jó hívô szeretetbôl szolgál és Akit szeret: jutalma az lesz! -- ,,Kötelességbôl kell szolgálni!'' -- a bölcselônél! Ki kötelez? Valaki-valami kiszabja kötelmünket. Teszed, mert félsz tôle? jutalmat vársz? szeretsz? A kanti bölcs kibújt nagyhangú jeligével a válasz alól. A hívô mindháromra nagy Igennel felel] + Idôfecsérlés: fecsegés Valami gyönyör van a társalgásban, hogy csak idôt ölünk vele! Idôt ölni! Fecsérelni órákat fecsegve! Nézd ez órát megadta Isten, hogy bűneid bánjad, bocsánatát esdjed, erényt szerezz, az eljövendô dicsôséget érdemeljed! Ezt a mostani órát arra fordítsad, hogy Isten erejét kikönyörögd, siess az angyali társasághoz, sóhajtozz vesztett örökséged után, tunya akaratodat fölrázd, sírj a bűneiden!... S mire vesztegetjük földi életünk? Henye-üres fecsegésre! És hányszor ezen vész el tán egész örök életünk! (Nagy Sz Bernát) + Egyetlen buzgó, munkás hívô sokkal többet ér, mint langyos, kényelmes had, mely fecseg és henyél. (Kalazanci Sz József) + Munkátlanság A tétlenségen összetorlanak: minden kísértés, romlott gondolat. Tétlenség minden bűn csírája, szív vétke, léleknek halála. -- A tétlenség az ördög kapuja, min bűnre késztô csábítással lapulva legtisztább lelkekbe is besurran. -- Miként gödörben álló víz megposhad, nyúlós hínárral, békanyállal fűlik: úgy tétlen test, mely álomkórba roskad, tenyészi ösztönök és kéjvágy bűnit. (Sz Bernát) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP 1: Az Úr ítéletei igazságosak: megbocsát a megtérô bűnösnek, de megbünteti a bűnbeesô igazat. S: Ugyanaz a lelkület legyen bennünk, amely Krisztusban volt. E: Ne szavakkal, hanem tettekkel szeressük az Istent. Mindenki valamiképp öröklötten visel valamilyen terhet, és csak részben szabad a cselekedeteiben. Jó környezet, jó nevelés, saját erôfeszítése és fôleg a kegyelem nagyobb szabadságra segítheti, de a belsôleg megszabott korlátok megmaradnak. Mennyire felelôs tetteiért? Saját lelkiismerete, s még inkább: Isten tudja, senki más! Várható-e ésszerűen, hogy megjavul? A próféták megtérést sürgettek. Jézus nagy, új lehetôségként hirdeti a megtérést. Újra Istenhez fordulhatunk, mert Ô Jézusban új módon fordult hozzánk. Nem lesz okvetlenül könnyű a megtérés, de Isten türelmes hozzánk, segít minket. Elsô olvasmányhoz / Ez 18,25-28 ,,Az Úr eljárása nem helyes'' -- ily gonosz vélemény keringett Izraelben. -- ,,Atyáink ették a zöld szôlôt s a fiaknak foga vásott meg belé.'' (Ez 18,2) A próféta válasza: Isten igazságos. Nem a halált akarja, hanem az életet. Nem bünteti a fiakat atyáik bűnéért (18,1- 20). Még az egyén által tett jó vagy rossz sem hat gépiesen tovább az ember egész életében. Isten ítél és kegyelmez a szerint, ami az ember most, nem ami talán azelôtt volt (18,21-29). Nem puszta tárgyi kijelentésként hangzik ez, hanem okulásunkra és bátorításunkra szolgál: ,,Térjetek meg, akkor megmenekültök!'' (Vö. 18,30-32) (Ez 33,11; Oz 11,9; Mt 4,17) Válaszos zsoltár / Zsolt 25(24),4-5.6-7.8-9 Kérelem az Úr irányításáért Szentleckéhez / Fil 2,1-11 vagy Fil 2,1-5 Az apostol intése a Krisztus-élménybôl kapja a súlyát: ,,Ahogy Krisztus evangéliumához illô'' -- int egységre (Fil 1,27-30). Egyetértésre, megértô tiszteletre való felhívását ez okolja meg és összegezi: ,,Legyetek oly érzülettel, amilyent a Krisztus Jézusban való élet megkíván!'' Értelmileg így is fordítható: ,,Ahogy azokhoz illik, akik Krisztus uralma alatt állnak.'' -- A szentlecke második fele Krisztusról szóló himnusz: nagy vonalakban mutatkozik az új valóság, amely Jézus megalázódása és megdicsôülése által jött létre. Az ember Jézusban a láthatatlan Isten jött hozzánk közel, lett látható. Isten hatalmat adott Neki minden ember, minden világ, minden idôk fölött. Új rendet kapott a világ és új szabadságot, mely csak ott tapasztalható meg, ahol Krisztust követik megalázottságban, és ahol Ôt urukként, királyukként magasztalják. (2,1-4: 1Kor 1,10; Gal 5,26 # 2,6- 7: Jn 1,1-2; 17,5; Kol 1,15-20; Zsid 1,3-4; 2Kor 8,9; Iz 53; Róm 8,3 # 2,8-9: Róm 5,19; Zsid 5,8; Jn 10,17-18; Róm 1,4; Ef 1,20-23 # 2,10-11: Iz 45,23; ApCsel 5,3; Róm 10,9; 1Kor 12,3) Evangéliumhoz / Mt 21,28-32 A két különbözô fiú példája a gonosz szôlôművesek és a királyi mennyegzô sorozatába tartozik (Mt 21,33-43; 22,1-16). E három kiegészíti, és magyarázza egymást. A mai példa (az igen-t és a nem-et mondó fiakról) nincs teljesen befejezve, Jézus megszakítja azt ezzel a kérdéssel: Melyik tette az atyja akaratát? A válasz világos: nem az igent mondás, hanem az ,,igent cselekvés'' a döntô! Vámosok és bűnösök végül megértik ezt, és az ,,igazság útjára'' lépnek. A hit ,,hivatalosainak'' akkor is, késôbb is, nehezükre esett, hogy saját igaz voltukat kétségbe vonják! A ,,késôbb'' szóval az evangélista a korabeli zsidóságra utal, de a példa minden korra szól. (Lk 15,11-32; 7,29-30; 18,9-14; 19,1-12; 3,12) Szentségre várva Mikor Krisztus testét vesszük, azt mondjuk: Amen. Igen-t mondunk, de minden attól függ, tudjuk-e, mit mondunk ezzel, és mit teszünk utána! Elmélkedés Tenni és áldozatot hozni: ,,Igen'' szavam a Szentséghez (egy csöpp víz) Gondoljuk el, mily édes, vigaszos műve és fogása és adása az irgalmas providenciának, mely közénk áll, köztünk él s szinte belénk sziporkázza, s lehetetlen, hogy elhagyjon minket. Egy nagy protestációja a Krisztus szeretetének a világ desperát hiedelme ellen, hogy ô elhagyott; az érzéstelenség s a szárazság sivatagja ellen, mikor annyi az oázis ahány szentségház; a gyöngeség, a tikkadás, az elhalás kútkiszáradása ellen, mikor élô vizek forrásai fakadnak nyomában. Gondoljunk hívásaira. Itt hív Isten! Nézz föl az oltárra: itt! Néhány lépésnyire tôled... itt! Nemde lángolt a mi szívünk, mikor az úton így együtt megyünk, saját kis énünk s torzonborz lelkivilágunk kietlenségében, s mikor ezek az igék öntudatunkban, jelentésben, súlyban testesülnek meg? Jelentenek, elôbb nem jelentettek... Súlyuk van... ah, a hegyek súlya... a montes Dei, az Isten nagy műveinek súlya nehezedik ránk. De ettôl a súlytól mi is s a lelkünk s az életünk tartalmasabb lesz, a semmitmondás, a fölületesség súlytalanságának rettenetes terhétôl fölszabadulunk s emelkedünk. Évek elôtt egy papot kísértem meredek úton egy magasan fekvô kápolnához, ott akart misézni. Az ostyát s a bort hátizsákba tettük, s mentünk hallgatagon, csak az erdô zúgott egy-egy szélrohamtól meghajtva. Most egy erdôtisztáson álltunk meg, melyre a kopasz szirttetôk reggeli napsugarai jókedvükben néztek le. Akkor eszünkbe jutott, hogy vizet nem hoztunk, s le kellett mennem jó darabon, ahol az erdei forrásból merítettem egy kis vizet. Igazán kevés kellett, hiszen egy-két csepp elég. Egy-két csepp víz -- s anélkül nincs szentmise! De hát a mi szívünk odaadása is nem-e csak egy vízcsepp az Úristen vére kelyhében? Mi semmik sem vagyunk, csak vízcsepp, -- ô minden. De ô akarja, hogy szeretetünk az ô nagy közbenjárásának művében résztvegyen, hogy az Atyához együtt menjünk, mi vele s ô velünk. Mikor az áldozár a csepp vizet a kehely borába önti, azt mondja: Ó, Isten, aki az emberi természet méltóságát csodálatosan megalkottad, s még csodálatosabban megújítottad, add meg nekünk e kenyér s bor titka által, hogy annak istenségében legyünk részesek, aki kegyes volt emberségünk részesévé lenni, Jézus Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk... Ó, adjuk oda Jézusnak a mi gyarló emberi voltunkat, újítsuk meg naponkint a mi csendes, de hű felajánlásainkat, -- az odaadást szent akaratának. Naggyá lesz életünk, ha az örök fôpap áldozatával egyesítjük! Néha panaszkodunk, s szárazságban tengôdünk, hogy nem tudunk mit csinálni. Azt mondja erre: forgasd a meglátások e lapjait, a szeretet apokalipszisét... nézd a távlatokat, e nagyszerű kinyilatkoztatásokat... Úgy-e kicsiny vagy? No lám s mégis szeretned kell, mert te ide való vagy, s ez mind érted, s ez a te sorsod s nem szabadulsz... Akkor elôtörnek az érzések s akkor elváltozik a világ; az idô eltűnik s a lélek beszél, és beszél és elmond és imád és kér és nagyon szeret... S elôáll az a lelki állapot, amelynek természetes, hogy szívbôl szeretjük az Urat... Ségur megvakult... röstelte, hogy nem tarthat szentséglátogatást. Elkerült IX. Piushoz: három kegyelemért hálát akarok adni; kettôt már kaptam, a harmadikat kérem. A kettô: pap, azután vak lettem. Most a harmadikat kérem, hogy az Oltáriszentséget tarthassam. A pápa azt mondta: az sok, az rendkívüli kegy, nem lehet. Ségur mélyen szomorú lett. Ekkor a pápának megesett a szíve s mondá: megadom -- ad consolationem tuam [a vigasztalásodra]. Ségur azt behímeztette a tabernakulum vélumára [leplére]: ad consolationem tuam. Mily óriási tudat s mily közvetlen nagy adat: ad consolationem nostram [a vigasztalásunkra] van itt. (Prohászka: ÖM, 24; 383) + Engedelmesség Alázatnak elsô fokán áll, ki rögtön szótfogad. Illik ahhoz, Krisztusnál ki semmit többre sose tart! Hajta azt a szolgálat, ki Érte mindent vállalt; hajtja a kárhozattól félelem; Öröklétbe szent vágyódás ösztönzi a lelkeket. Alig hangzott el parancs-szó: mintha Úrtól hangzana, teljesítik; semmi késést nem tűr hű szív buzgalma! Mindeneket rögtön hagyva, önakaratot elejtve, kezük ott hagy, amit fogott, marad munka is félbe. Lábuk fut a parancs útra; akként teljesítenek, mintha azon percbe lenne szó kiadva s téve meg! Így tanítvány, tanúsítván, siettén Úr-félelmét, szó s betölte egyidôbe adja egymásnak értelmét... Így siet sok szeretô szív öröklétre Urához, szűk, de rövid út kell nekik, nem öntetszés határoz. Nem önvágyuk, sem élv-vágyuk hajtja ôket s élteti. Más döntésin, Úrnak fényin járnak Isten népei. Kérik s vallják: nékik Apát mondja Úr akaratját. (Sz Benedek bencés alapító Regulái kezdete) + Engedelmesség Joggal fölébb teszi az engedelmességet a Szentírás az áldozatnál. Mert áldozatban mást éget hívô! -- a szóra hajtván pedig önakaratját, az önlelküket áldozzák, kik maguk ott átadják! Tetszôbb az Istennek, engesztelôbb Égnek, ki akaratját megtöri, gôgöt, dacot fölégeti, Szent parancs kardjával -- mintegy magát döfi átal. (Nagy Sz Gergely: Morália, 35:12) Az engedelmesség alázat és béke szülôje. -- Krisztus ,,anyja'' vagyunk, ha szívünkben hordjuk Ôt, szeretetben és tiszta ôszinte lelkitudatban. Életet adunk Neki szent munkáinkban, melyek másokra jó példa fényit ontják. (Assisi Sz Ferenc) Kutatás az elüljárók dolga, engedelmesség az alattvalóké! -- Igazán engedelmes nem húz és halaszt teendôt, hanem füle kész hallásra, nyelve szóra, lába útra, kezei munkára. Összeszedi bensejét, hogy minden parancsot pontosan betöltsön. (Sz Bernát) + Engedetlenség Engedetlennek büntetése az, hogy majd önmagának sem engedelmeskedik. -- Ha ember Istennek nem szolgál, a lelke sem lesz úr a testén, az értelem sem bűnökön! -- Akarod, hogy tested szolgáljon a lelkednek? Szolgáljon hát lelked is az Istennek! Szolgálj, hogy uralkodhassál! (Sz Ágoston) + Jóakarat Gazdagabb ajándék Istennek nem adható a jóakaratnál! Mert forrása ez minden jónak bennünk, ez anyja mind az erénynek. Akiben fölkél ez a jóakarat, minden segítôt megnyert, hogy jól lefolyjon élete. (Nagy Sz Albert) Mentsd legalább szándékát, tettét menteni hogyha nem tudod is! (Nagy Sz Gergely) Amennyire haladsz a jóban, majd annyi jót lelsz másokban! (Nagy Sz Gergely) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP 1: Választott népét jelképes menyasszonyának tekinti az Úr; a földjüket pedig szôlôskertjeként gondozza. S: Mindig azt tegyük, ami kedves Isten elôtt, és az Ô békéje mindenkor velünk lesz! E: A választott nép hűtlenségével méltatlanná lett az Isten országára. Századokon át vezette és nevelte Isten a ,,választott népét'', s mit ért el? Rossz nevelô volt? Másik kérdés: Mit ért el új népével, melyet pogányból és zsidóból alkotott? Jobb a kereszténység, mint a régi zsidóság? Az új nép is, akárcsak a régi, Isten ítélôszéke elôtt áll! -- Mi hát a különbség régi és új közt? Semmi, ha nem jött volna, nem lenne köztünk Krisztus, a Fiú. Most Isten igazán velünk van, de ezzel nagyobb a felelôsségünk is. A szeretet kötelez. Örökre adósai vagyunk, jobban, mint bárki más, bármelyik nép! Elsô olvasmányhoz / Iz 5,1-7 A szôlôskertnek ez az éneke szerelmi dalként kezdôdik: a próféta, mint késôbb Keresztelô János, a vôlegény barátjaként lép föl (Jn 3,29). Barátja viszonzatlan szerelmérôl dalol, aki odaadóan gondozta szôlejét, de csak hűtlenséget, hálátlanságot kapott érte. A fenyegetés és a megelôzô feddés (Iz 5,5-6) még képben van leplezve, és csak a végén halljuk meghökkenve, mirôl, kirôl van szó. A jó barát, kit megénekel a próféta, maga Isten; és az Ô kertje, hűtlen szerelmese: az Ô népe (Oz 10,1; Jer 2,21; Ez 15,1-8). Izrael nem törôdött Isten ajándékaival, gondoskodásával, nem tanult igaz voltot. Társadalmi visszásságok, jogok tiprása több a látnok szemében, mintsem emberi kapcsolatok feldúlása. Maga Isten érzi magát sebezve általuk. (5,1-2: Iz 27,2-5; Mt 21,33; Jn 15,1-2 # 5,4-7: Jer 5,10-11; Zsolt 80; Ez 19,10-14; Iz 3,14) Válaszos zsoltár / Zsolt 80(79),9 és 12.13-14.15-16.19-20 Isten népe: Isten szôleje Szentleckéhez / Fil 4,6-9 A keresztény napi gondjai hasonlóak a többi emberéhez, de ugyanakkor Isten meghívottjaként kell élnie a világban. ,,Ne aggódjatok'' -- szól Sz Pál. Ha aggodalmainkat és gondjainkat imában Isten elé terjesztjük, eláraszt Isten békéje és a Krisztussal való folytonos együttlét bizonyossága (Fil 4,5-7). ,,Közel az Úr!'' -- az egész vasárnapi olvasmány ennek fényében él; még a 8. vers intései is, melyeknek nincs különleges keresztény vonatkozásuk. A természetes értékek és erények a Krisztussal való együttlétben megôrzôdnek, megnemesülnek, mint Kánában a borrá változott víz. (4,6-7: Mt 6,25-34; 1Pt 5,7; Kol 4,2; 3,15; Jn 14,27 # 4,9: 1Tesz 2,13; 1Kor 11,1) Evangéliumhoz / Mt 21,33-43 A két fiú példáját a gonosz vincelléreké követi. Izajásnál (l. fentebb) a szôlôskert Isten népe, melyet Ô ültet, gondoz, és nem kap gyümölcsöt tôle. Máténál ez Isten országa, melyet elvesz a gonosz művesektôl és oly népnek adja, amelyik jó termést érlel. Oly átlátszó a példa, hogy a fôpapok és farizeusok is azonnal fölfogják, kire vonatkozik. Isten elküldte szolgáit, a prófétákat, és egyre királyi jogait követelte, végül Fiát küldte. De a szôlô bérlôi megölték Ôt is. Most az Úr új népet alkot magának a bűnösökbôl, vámosokból, pogányokból (akik szintén ,,bűnösök'': Gal 2,15). Az új néptôl is hasonló igaz lelket vár el, mint a régitôl, de ez megtermi gyümölcsét: Isten törvényeit befogadják, és teljesítik akaratát. (Mk 12,1-12; Lk 20,9-19 # 21,33-41: Iz 5; Jer 7,24-26; Mt 23,34-36; Jn 3,16-17 # 21,42- 43: Zsolt 118,22-23; ApCsel 4,11; Iz 28,16; 1Pt 2,4-7; Róm 11,11) Szentségre várva Jézus az igaz Szôlôtô. Aki Ôbenne marad, szavára hallgat és benne él, az jó termést terem, amilyent a szôlô ura elvár. ,,Ezzel dicsôül meg az Én Atyám.'' (Jn 15, 8) -- ,,Isten örök életet adott nékünk; aki a Fiúhoz tartozik, annak élete van!'' (1Jn 5,12) Elmélkedés Érdemszerzô tettek Jézusban Jézus érdekeit keressük, a lelkek javát, Isten dicsôségét. Látjuk a munkák, teendôk tömegét; és hogy mily kevés az idônk rá, mily kicsi az erônk hozzá! Mohón kell vágyni kegyelemre, s amit benne végezhetünk. Édes Urunk, hiszen Érted kell, és akarunk dolgozni, ezért megállás nélkül keményen meg kell fognunk a munkát. Elkezdjük; aztán -- lelohad minden! Pedig ha összeszedettséggel tennénk, Jézussal együtt, Neki ajánlva (minden reggel legalább is!) akkor kedves, éltetô lesz. Isten végtelen erejével Ôbenne! Ki az a fösvény, aki nem jártatná egész nap aranypénzverdéjét, ha tudná? Pedig épp ez az, amit mi tehetünk a Megtestesülés elkábító titka által legreálisabban. Minden legkisebb jótettünk: Jézus tette (a Szôlôtô termése!), és végtelen értékű. A nagy Sz Tamás tanítja, hogy Krisztus a kettôs áldozat oltára: a holokausztumé (egész-elégôé) és a tömjénáldozaté: maga által ajánlja föl a mi erényeinket, önmegtagadásainkat -- elégô áldozatul; és lelkünk sóvárgásait -- tömjénként. Sz Ignác kívánja, hogy Isten fiai egyre újítsák meg helyes szándékukat, egy-egy tevékenységen belül is. ,,A fölajánlás, megújulás lehet csak egy szó is: 'akarom; átadom; Teérted Atyám!', amit váltogathatunk'' -- tanítja Boldog Faber Péter, -- aszerint, hogyan lelkel és éltet jobban minket. Így dolgozva a jón, Jézussal együtt egy kicsiség is többet ér, mint a hosszú elmélkedések! (Frederick W. Faber: Mindent Jézusért, 192) + A tizenkét apostol tanai Két út vagyon: egy életé a másik halálé! És nagy a különbség kettejük közt. Az élet útja ím ez: Elôször szeressed az Istent, aki alkotott; másodszor szeressed felebarátodat, mint tenmagadat! Mit nem akarsz, hogy néked tégyenek, ne tedd azt másnak. Ezen igék így tanítanak: Áldjad ôket, kik átkoznak, imádkozz ellenségeidért! Böjtölj az üldözôidért! (2§) A Tan parancsai: Ne ölj! Házasságot ne törj! Ifjakat el ne csábíts! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne űzz varázslatot! Ne élj bűvitalokkal! Részed ne legyen magzat elhajtásban! Sem újszülött megöltében. (3§) Kettôs ne légyen se elméd, se szavaid: mert kétszínű nyelv a halálnak tôre! Ne légy hamis vagy hívságos, hiú szavú; de szódat tettel váltsad be! (4§) Valljad be vétkeid az Egyházban! Ne menj imára rossz lélektudattal! Ez ím az Élet útja! (18§) Imádság. És miként a megtörött kenyér elvetteték elôbb a halmokon, majd egybegyűjteték és eggyé lôn: -- úgy Te az Egyházad is gyűjtsed össze idôk végzetén az Országodba! Emlékezz, Uram, Egyházadról! Minden gonosztól óvjad meg! Tökélyesítsd a szeretetben! A négy széltájról gyűjtsed egybe, az Országodra fölszenteld! Mindarra, amit Akaratod ôneki rendelt! Mert tiéd a hatalom és dicsôség mindörökre! Jöjjön már el a Kegyelem, és múljék el már evilág! Ha szent valaki, jöjjön föl; ha ki nem szent, bánattal térjen bűnibôl. Marana Tha [,,Jöjj Uram'' -- ôskeresztény arámi nyelven]. Amen! (Ez az imánk!) De a ,,Lélek-prófétálók'', hálát hadd adjanak, a saját szívük akaratján! (16§) A végnapokban a hamis próféták és rontók megsokasodnak. A nyáj farkascsordává fordul, a szeretet gyűlöletbe. Amint a törvénytiprás megnô, emberfiak gyűlölködnek, egymást üldözik és elárulják. És akkor megjelenik a nagy világcsaló, mint egy ,,Isten- fia''. Tesz jeleket és csodákat, és kezére adatik mindezen világ! És végül is: föltűnik majd az Igazság Jele! (Ôskeresztény írás ismeretlen szerzôtôl) + Keresztények (5§) Minden idegen föld nekik hazájuk; hazájuk is csak átmenô tanyájuk. Mint bárki más, ôk is házasodnak, de nem vetik ki, gondját veszik magzatuknak! Asztaluk bárkivel megosztják, de senkivel a nyoszolyájuk. Sorsuk ôket testbe rendelé, de nem élnek a test szerint. Itt köztünk földön élnek, de polgárai már az égnek. Megtartják a kiszabott törvényeket, de életük túlszárnyal törvények felett. (11§) Ôk mindenkit szeretnek, és mindjüktôl üldözést szenvednek. Kik ôket nem ismerik, tudatlan elítélik. Halálra hurcoltatnak, s örök életre jutnak. Semmitlenek, s megosztják a kincseiket. Oly nyomorultak, és mindenben dúsak! Nincs becsületjük, s e hiány nekik csak dicséretjük! Gyaláztatnak, de (egyszer) fölmentést kapnak. Átok becsmérli ôket, ôk áldással felelnek. Kik ôket sértegetik, azokat tisztelettel visszafizetik. Ha bár jók-szelídek, de bűnhôdnek mint gonosztevôk! Míg így halállal bűnhôdnek, vígak, mint akik életbe megjöttek. Háborút visznek a zsidók rájuk, idegen gyanánt a görög üldözi fajtájuk, bár okot nem talált! Mert íme, mind, kik üldözik, fennakadnak, ha okát kérdezik. (6§) Röviden: ami testben a lélek, világban az: a keresztények. Betölti az a testnek minden részit, keresztény is Föld városit- vidékit. A lélek testben lakozik, de mégsem ô a test; keresztény is itt él a világon, de nem világ az, ahol él. A lélek láthatatlan, s a testbe rejlik. Keresztényt látni: itt vannak közöttünk, de hitük láthatatlan, mint lélek leng fölöttünk... (Diognétus-levél, ôskeresztény névtelentôl) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP 1: Isten bôséges lakomát készít népének, és letöröl szemérôl minden könnyet. S: Isten erejében mindent elviselhetünk és megtehetünk. E: Isten mindenkit hív az Egyházba és az örök üdvösségre. ,,Szürke hétköznap'', mondják. A szürke nem ünnepi szín. A mai embernek egyre nehezebb igazán ünnepelni. A szükséges kellékek: képzelôerô, szabad kedv, derű és fôleg: közös öröm. Anyagi szegénység itt épp nem akadály, sôt -- a vagyon az! Ifjak, fiatal keresztények is sóvárognak ünnep után, és ezerszer igazuk van! Oly Egyházról álmodnak, amely lehet talán szegény és erôtlen, de befogad mindenkit, és egy nagy, hívogató közösség minden ember számára. Ez volna az ünnep! Nos, a meghívás elhangzott, miért ne mennénk, miért ne azonnal? Elsô olvasmányhoz / Iz 25,6-10 Izajás 24--27. fejezete (láthatóan különbözô idôkbôl származó) ,,apokaliptikus'' szöveg. Isten a végsô idôkrôl és az örök országáról beszél. Ítélet lesz ég és föld erôi fölött, utána Isten ,,kinyilvánítja dicsôségét'' a választottaknak, és összehívja a népeket a ,,koronázó-lakomára'' (vö. evangélium). Lelki vakságuktól megszabadulnak, a halál vereséget szenved. De Isten végsô szava nem ítélet lesz az emberi történelem fölött, hanem üdvösség és ujjongás (vö. Jel 21). (Mt 8,11; Jn 6,51.54; Oz 13,14; 1Kor 15,26.54-55; Jel 7,17; 21,4; Iz 35,10) Válaszos zsoltár / Zsolt 23(22),1-3.3-4.5.6 Az Úr az én Pásztorom Szentleckéhez / Fil 4,12-14.19-20 A szentlecke központja a Filippi-levél 4,13 verse: ,,Mindent elviselek Abban, aki erôt ád.'' A minden: bôség és ínség, szabadság és fogság, élet és halál. A fogoly Pál ajándékot kapott filippibeli híveitôl, el is fogadta, noha igyekezett, hogy senkitôl se függjön. Köszönete az ajándékozóhoz inkább hálája Istenhez, aki annak megengedte a kegyelmet, hogy adhat! A jövôben is Ô ad majd neki minden szükségest. ,,Az én Istenem'' -- mondja itt Pál, mert jobban, mint bármikor, a fogságban egy ô az Istenével, és szeretné, hogy a filippibeli testvérek tudják ezt a titkát. (Zsid 13,5; 2Kor 12,9-10; Kol 1,29) Evangéliumhoz / Mt 22,1-14 vagy Mt 22,1-10 Sz Máté evangéliuma hangsúlyozza legerôsebben az ítéletre várást, az intéssel együtt, hogy tegyük Isten akaratát! Az Egyházhoz való gépies odatartozás nem ad biztonságot az Ítéletkor! A királyi menyegzô példázatának két fôpontja: az új vendégek meghívása, miután az elsôk vonakodtak jönni, és a menyegzôs ruha nélküliek kiutasítása. A Fiú, kinek a király -- a mennyei Atya -- menyegzôt rendez, ugyanaz, akit az elôzô példa vincellérei megölnek. A király tehát nemcsak gyümölcsöt követel szôlôjébôl, hanem meghívót is küld vendégségére. Annál súlyosabban számít a meghívottak elmaradása! Az ítélet: Jeruzsálem lerombolása (l. 22,7 a példa közvetlen alkalmazásaként). Aztán sok mást meghívnak a föld minden népébôl. Hogy e meghívottakból, ,,hivatalosakból'' hány lesz választott, azt az ünneplô köntös (megszentelô kegyelem) dönti el; ahogy a szôlôművesek példájában a gyümölcs: megtették-e az Atya akaratát? (Lk 14,16-24; Péld 9,1-6; Mt 8,11-12; 21,34-35; Jel 19,7-9) Szentségre várva Bűnösöket, pogányokat hív meg Isten. Ha túlságosan aggódunk, ,,jó társaságban vagyunk-e'', megeshet, hogy utolsóvá csúszunk le, sôt észrevétlen, már nem is ,,benn'', hanem ,,kinn'' vagyunk... (Ha ez vagy az jó az Istennek, miért ne lenne jó nekem?!) Elmélkedés ,,A hivatalosak meghívást kaptak és visszautasították.'' Olvasták a prófétákat, írásokat, és megölték Krisztust (a kereszten ott; lelkükben ma). De mikor megölték, öntudatlan is, vacsorát szereztek. Íme kész a vacsora, föláldozva a Bárány! Krisztus föltámadása után -- mint tudják a hívôk -- fölajánlva az Úr vacsorája, a Maga kezével készítve, szájával erôsítve; és küldetnek az apostolok, kikhez még elôbb a próféták jöttek: ,,Jertek vacsorámra!'' Ugye, e három ürügy alá esik minden magakimentés, mely távol tart lelkeket a lakomától!? Vizsgáljuk csak, és vegyük észre, azért hogy elkerülhessük! A telek vételében uralom van; a gôgöt feddi az Úr. Birtokolni, parancsolgatni alattvalóknak, hatalmon lenni, ez élvezet! Gonosz hiba! Az elsô ember is uralkodni akart (,,lenni mint az Isten''), nem akart Urat maga fölött. Mi más uralkodni, mint hatalmon örvendeni? De van magasabb Hatalom, vessük alá magunkat, hogy bizton lehessünk... ,,Telket vettem, ments ki!'' Belebonyolódott a gôgbe, nem akart menni. ,,Öt iga ökröt kipróbálni'': a test öt érzékének jelképe, mellyel beletapodunk e világba földi kíváncsiság, érdek, lekötöttség, birtoklás által... Tamás tapogatott így öt ujjával: Lássak, érintsek, ujjaim belébocsássam. ,,De érted haltam, Tamás, hogy megmentselek: Íme az Én oldalamba bocsásd ujjaidat, öt Sebemet próbáld, és ne légy hitetlen, földbe tapodó!'' A Vérem folyt el azon át, amit tapintani akarsz, hogy mentselek! Mit kétkedel még? ,,Hacsak nem érintesz!? Ezt is megkapod: érints és higgy; -- gyógyulj ki Sebeimmel e világból.'' ,,Feleséget vettem!'' De csak a test kívánságából. Benne van mind a föld élvezete: ,,Együnk, igyunk, lagzit üljünk, holnap úgyis meghalunk!'' Hatalomra jutottál; birtokolsz; szeretsz e földön! Pedig: szeretete e világnak, lépvesszeje lelki szárnynak! Elfogott a kívánság, és leragadtál. ,,Ki ad már neked szárnyakat, mint a galambnak? Mikor röpülsz oda, hol igazán megpihenj?'' (Zsolt 54,7) Lám itt megragadtál, gonoszul-ferdén nyugodni akartál. ,,Mert mind, ami evilágé: a test kívánsága, a szemek kívánsága s e világ kevélysége!'' (1Jn 2,15-17) Feleséget vettem, ökröket vásároltam, földesúr lettem... Jöjjenek hát a koldusok ahhoz, aki értük lett szegény; jöjjenek a betegek, hisz ôk szorulnak orvosra, nem az élvezô egészséges; jöjjenek a sánták, hogy ,,lépteiket igaz ösvényre igazítsa'' (Zsolt 16,5), és a vakok, esdeklôn: ,,Világosítsd meg szemeim, hogy halálba ne szunnyadjak!'' (Zsolt 12,4) (Sz Ágoston: 112. beszéd) + Hívás Jézustól Jézushoz fut az ifjú telve szeretettel s lelkesüléssel -- Jézus pedig buzdítja, hívja: jöjj közelebb és egyre közelebb, és ha helyén van szíved, szegôdjél hozzám egészen... Hitben kötöm magam az Úrhoz; nem mint fogalomhoz, hanem mint a lét forrásához és az érthetôség kulcsához. Ez alapon van létemben egység és termékenység. Ez alapon szívesen tartom meg a parancsokat; itt kikerülöm a veszedelmet: ,,lenni egy folyton nôni hivatott óriás, ki szűk börtönbe zárva korccsá nyomorodik''. Ez alapon tovább akarok nôni s fejlôdni, Jézushoz hasonulni. Aki feléje halad, az tagadások, lemondások, korlatozások, csupa ,,nem'', ,,nem'' közt mozog, de e ,,nem''-ben erôteljes ,,igen'' rejlik; e korlátozások a szépségnek körvonalai; mikor tagadok, akkor letörök egy-egy darab természetet a szellemi szépségért és erôért. Ez a megtagadásnak filozófiája. ,,Ezeket mind megtartottam ifjúságomtól.'' Nagy kegyelem, mikor Isten hív ,,a juventute mea'' [fiatalságomtól] s valaki megérti. Ez az öntudat földi mennyország. Tiszteljük, szeressük s tartsuk meg a parancsolatokat. Tartalmat a lélek nem a külsô parancsoktól s törvényektôl nyer, hanem törvény, parancs igazítja, öntudatra segíti életnyilvánulásait; kialakítani segíti belsô szépségét. A törvény csak akkor érvényesül, mikor önakaratomban megtestesül. Így lesz a törvény s a morális az én tulajdonom, valami, amit akarok s átélek. Így lesz az eszmény az én javam, mely kitölt, gazdagít s boldogít. Ha akarsz erôt s boldogságot, teljesítsd az isteni akaratot. Jézus reád fog tekinteni kedvteléssel, s megszeret. ,,Amaz, hallván ezeket, megszomorodék...'' Megszomorodék, mert csak a lemondást nézte. Aki a krisztusi életben csak a lemondást s a törvény békóját érzi, az még nem élte át az azokban rejlô szépséget; az a formában még csak korlátot és a körvonalakban csak tagadást lát. De hát tagadás-e a madonna-arc körvonala? Az is korlát, határ, de ez a határ és korlát a harmónia sugallatából, egy belsô törvényességbôl való. Minden formának és törvénynek akaratomból, szeretetembôl kell fakadnia, akkor válik morálisommá; hajlamaimmal, szenvedélyeimmel -- melyek vakok, formátlanok, immorálisok -- ütközhetik; de az nem baj. Bízó szeretettel fogom át a szép formát, értékemmé s szépségemmé változtatom. Ezáltal tartalmat s erôt érzek, átélvezem s örülök neki; úrrá, királlyá, krisztusivá leszek. ,,Ki bennem hisz, annak szívében élô vizek folyamai, erôk s örömök fakadnak.'' (Jn 4,14) (Prohászka: ÖM, 6:261; 331) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP 1: Az Úr legyôzhetetlen erôt ad Círusnak, hogy felszabadítsa Isten népét. S: Az apostol állandó gondja, hogy a keresztények gyarapodjanak a hitben, a reményben és a szeretetben. E: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené! Krisztus nem magánszemély, az egyház nem ,,egyesület''. A keresztnek sem csak magán és lelki életünkben van helye, hanem ott áll kint örökre Jeruzsálem kapui elôtt mint botrány s mint ígéret. Éppúgy köze van a politikai, állami világhoz, mint mindegyikünk személyes döntéseihez. Ahol Jézus üzenete elhangzik, ott szükségszerűen szembekerül a társadalmi, politikai tényezôkkel. -- A keresztény nincs gépiesen ,,megelégedve'' állami és társadalmi megoldásokkal. Tudja, hogy mily átmeneti és elégtelen minden. Ennek folyománya nem tagadás, okvetetlen forradalmiság, hanem bíráló elemzés a lelkiismeret felelôs együttműködésével. Elsô olvasmányhoz / Iz 45,1.4-6 E szakasz fôalakja Círus (Kűrosz) perzsa király. Pogány, s csak hallomásból tud az igaz Istenrôl. De Isten ismeri ôt és szolgálatába vonja. ,,Kézen ragadja'', hatalmat ad neki a népek fölött. A próféta meg éppen ,,az Úr fölkentjének'' nevezi, oly címmel, mely a Dávid-háza királyainak jár ki. A babiloni fogság végén vagyunk, Isten népének reménye most (Kr.e. 538) a gyôzhetetlen Círusban van, aki meghódítja Babilont, és a fogoly zsidóságnak szabadulást hoz. De mint Nebukadnezár, úgy Círus is csak báb Isten nagy ,,játékában'', mely Isten népéért és végül is az Ô nevéért folyik: hogy kelet és nyugat ismerje és tisztelje Ôt! (Iz 41,1-5; Zsolt 105,6; 2Mz 15,11; Iz 44,6; 2Sám 7,22) Válaszos zsoltár / Zsolt 96(95),1 és 3.4-5.7-8.9-10 A világ királya és bírája Szentleckéhez / 1Tesz 1,1-5 Az elsô tesszalonikai levelet Sz Pál Korintusból írja (Kr.u. 51), kb. 20 évvel Jézus halála után. Ez Pálnak s talán az egész Újszövetségnek elsô írása. -- Sz Pálnak oka van köszönetre és csodálkozásra. Csak pár hete volt Tesszalonikában Jézust hirdetve. Igéje hitet keltett, s ez, az ô hirtelen távozása után, életképes maradt. Isten ereje kezdettôl működött e közösségben, s Pál ebben látja a jelét, ,,hogy választottak vagytok''. Az elsô három fejezet emlékezés és hála, mert csak a hálás szív fogja föl a kapott kegyelem nagyságát. A hálás emlékezés azt is megmutatja, hogy mi legyen a keresztények és az egyházközség útja: a hit műve, a szeretet erôfeszítése és helytállás a reményben: várva az Úr eljövetelét. (1,1- 3: ApCsel 17,1-9; Fil 1,3; 1Kor 13,13 # 1,5: 1Kor 2,4) Evangéliumhoz / Mt 22,15-21 Aki kérdést intéz Jézushoz, kiteszi magát annak, hogy többet kap válaszul a vártnál. A Kr.u. 6. évtôl a rómaiak fölemelték a fejadót. Volt-e joga a császárnak ilyen adót egyáltalán kivetni Isten népére? A kérdés teli politikai és vallási töltettel. Mint oly gyakran teszi, Jézus nem kijelentéssel, hanem fölszólítással válaszol: ,,Adjátok a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené!'' Ez csak látszatra két parancs, mert egész súlya a másodikban van. Nem császár, nem adó a fontos, hanem hogy mit vár el Isten! Az Ô uralma nemcsak az ember adományát kívánja, hanem magát az embert is. Minden más ebbôl következik... (Mk 12,13-17; Lk 20,20-26; Mk 3,6; Jer 18,18; Lk 11,53- 54; Róm 13,1-7) Szentségre várva ,,Istennek, ami Istené'', csak azt jelenti: mindent Neki adni! Neki, akivel naponta, óránkint találkozunk. S ezzel megadjuk a világnak is (,,a császárnak''), amire az leginkább rászorul: Isten hatásos jelenlétét. Istennel találkozunk embertársainkban, ez felelôsség. Ôvele a Szentségben, ez erôforrás... Elmélkedés Állam-hatalom ma Kitekintések. Bizonyára más választék is lesz, mint a világias ,,újkonzervatizmus'' a politikára, és ez felel meg a kérdésekre. A kultúra integritása természetfölötti felelôsségen épül. E nélkül, politikai ,,jobboldal és baloldal'' csak egyazon romboló áramnak váltogató megjelenései. A 60-as évek ,,Isten halála'' mozgalom egyik vezére a halála elôtt meggyôzôdött, hogy Krisztus Turini Sírleple hiteles: megtért! S egy hittudós, aki 1965-ban ,,dicsôíté'' a ,,Világi Várost'' (Secular City), most könyvet írt, melyben arra számít, hogy a világi város hullását a vallás majd túléli. Azoké a legmeggyôzôbb szó, kik rég mondják: az élet oly fontos, hogy megéri föláldozását is, csakhogy biztosítsuk! A spanyol polgárháborúban (1938--39) több pap halt vértanúként az oltár elôtt, mint Néró és Décius alatt... 1981--84 közt két albán püspököt halálra kínoztak. Az utolsó 30 évben Kína keresztény vértanúi száma megszámlálhatatlan: sok millió! Majdnem tíz millió örmény katolikust leöltek 1917 óta -- ezek a század legjobban eltitkolt tényei! [A ,,mindenható'' sajtóban.] Társadalmi intézményeink minden téren majdnem kényszerrel szorítanak rá, hogy középszerűek legyünk. Kevés kivétellel, vezetôink ,,arcnélküliek'', ,,hôseink'' antihérók: ellenhôsök, az útmutatók bizonytalanok, és a nagyokat lerágcsálják a törpék. A nagyság veszélyei nem újak, de az eláradt társadalmi megalkuvás: szövetség a silánysággal -- ez új jelenség! Ilyen környezetben a felnövô nemzedék nemigen találhat egyenes válaszokat. Törvény, jó és rossz. Minden politikai tett erkölcsi választás; azt mondani: ,,Állam nem hozhat törvényt erkölcsre'', ugyanazt mondja, mint: ,,nem hozhatsz törvényt'': nem lehet törvény! Ez oly szembetűnô tény, mint az ember orra! De erre mondhatod: sosem láttam az orrom! Egyetlen ismeretségemet vele tükrön át, ,,visszásan'' kötöttem, tehát nem látok meg képtelent, ha az az én képtelenem. Reflexióban (tükrözve), teljesen értelmes. Az ötlet, hogy nem lehet törvény erkölcsre, sült képtelenség... ,,Egy értelmes'' következés épülhet a teljes képtelenség futóhomokjára, hogy némely erkölcsi törvényhozás nem tanácsos, tehát egy sem tanácsos... Az egyénieskedô amerikai fôbíró, Douglas így kente el az Alkotmányt: ,,Ezen jogokat az elsô póttörvény [amendment] védi, és szerintem, ezek abszolút jogok, kivételt nem tűrnek.'' De ez egy nézet, nem is okvetlen gondolat; s ha döntéssé válik, széttördeli az egyetemes erkölcs normáit önkényúri különcségekre. Ami ma a bírói gyakorlat ragálya... A bírónak ,,jóindulatú semlegessége'' voltaképp finoman kendôzött erkölcsi despotizmus. A jogszolgáltatás jóindulatú semlegessége lenézi a természet föllebbezô fórumát. A promiszkuitás és pornográfia nem abban egy, hogy pôrék, hanem hogy észtiprók. Nem kell több törvény nékünk, de több a Törvénybôl, ahogy a puhánynak nem több csont kell, hanem egyetlen kemény gerinc! Ezt jelenti, hogy értjük a természetet. Ha valaki így szól: ,,Törvény kéne rája!'' -- már nagyobb erôvel hatott, mint amire a politikus képes lenne... A természeti törvény kizárása végül szolipszizmusra vezet [,,csak én vagyok!''] -- a mindenség tagadására. A modern szekularista az, aki tagadja a természettörvény ésszerű voltát. Nem azért, mert távollátásban szenved, s megveti a láthatatlan Istent, hanem mert közellátásban megveti a látható embert. Jogi pozitivizmust termel [jogos, amit annak hisz a ,,tömeg'' = a bírói kar], mert nem becsüli az emberi természetet. (George W. Rutler: Beyond modernity) + Az egyházi és világi elôljárókért Mindenható Úristen! ki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfôbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselôit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat. Te, ki minden híveidnek fôpásztora és kormányzója vagy, tekints kegyelmesen fölkent szolgádra, kit anyaszentegyházad látható fejévé, Krisztus Jézus földi helytartójává rendeltél; add ôt szóval és példával alattvalóinak áldásává lenni; tartsd meg vele egyességben; támogasd és vezéreld többi egyházi elöljáróinkat is: hogy keresztény nyájad, mely általok kormányoztatik, az igaz hit érdemében folyvást növekedvén, az örök boldogságot velök együtt elnyerhesse. Áraszd ki kegyelmed áldását világi elôljáróinkra is, hogy a te szent törvényeddel megegyezôleg kormányozhassák földi ügyeinket. Lebegtesd elôttök szüntelen hivatásuk fönségét, hogy ahhoz méltólag, lelkiismeretesen teljesítsék kötelmeiket az emberiség boldogítására. Világosítsd föl ôket Szentlelkeddel, hogy az igazat megismervén, azt mint csalhatatlan vezérfényt híven kövessék, attól semmi emberi tekintet miatt el ne távozzanak, hanem azt részrehajlás nélkül szolgáltassák ki egyaránt mindenkinek; hogy midôn majd igazságos ítélôszéked elôtt meg kell jelenniök, ne az elnyomott igaz ügy kérjen tôled bosszút az ô kárhoztatásukra: hanem a védett ártatlanság esdekeljen tôled irgalmat az ô üdvözítésökre. Segíts meg, Uram! hogy a tekintély és engedelmesség, az igazság és szeretet karöltve működvén, magasztalja e földön isteni bölcsességedet. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. (Tárkányi: Vezércsillag, 417) + Világi álnokság ,,Akkor elmenvén a farizeusok, tanácsot tartának, hogy megfogják ôt beszédében. És hozzája küldék tanítványaikat a heródiánusokkal'' (Mt 22,15). Mennyi torzalak nyüzsög Krisztus körül; mily fölfogások, ítéletek, ellenszenvek! Lehet, mert az egyén veszi a benyomást, s az alakítja ki magában a maga képére: így az imádandó Jézust meg lehet vetni, a szép Jézus eltorzulhat, Ô, az életteljes, gyönge, beteges alakká válhatik. Mit nem tud a lélek csinálni és elcsinálni! Ó Jézusom, fájdalmas érzéssel nézek rád e lehetôségek szomorú környezetébôl. Én is tükör vagyok, majd domború, majd homorú; én is eltorzítom a te nagy gondolataidat és megbénítom kegyelmeidet. Mennyire kell fegyelmeznem egyéni érzéseimet s benyomásaimat; mennyire kell tisztítanom, áthevítenem, átalakítanom azokat! ,,Mondván: Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy, és az Isten útját igazságban tanítod és nem törôdöl senkivel, mert nem tekinted az emberek személyét. Mondd meg tehát nekünk, mit állítasz: Szabad-e adót adni a császárnak, vagy sem?'' (Mt 22,16). Hurok minden szó, verem minden kérdés... álarc és cselszövény. A szó hazug, a szándék gonosz, az ember álarcban jár. A száj édes, de a szív mérges. A szó hímes, de fullánkot rejt. ,,Mester!'' ó igen, mester, te tudod, hogy mennyire nem tartanak téged mesternek; ,,tudjuk, hogy igazmondó vagy'', ó igen, te tudod, hogy álprófétának, népámítónak néznek, de hízelegnek. -- Hogyan állja körül a lelket a világ cselvetéssel, illúzióval, rémítgetéssel, hazugsággal, csábos szóval, altató példával, ernyesztô lanyhasággal, rosszindulattal, és meg akarja fogni. S mily könnyen fog meg, könnyen botlunk, bukunk, nem félünk tôle eléggé! Fôleg az ifjúság hisz és csalódik. Nevelôje a léha társaság, ott hallja a nyomorúság igéit. Vesd meg és kerüld, mint a sima, ragyogó, de utálatos kígyót. ,,Az Isten útját igazságban tanítod''. Te nem teóriát adsz, hanem valóságot mutatsz s arra vezetsz rá. Teória van sok, program untig elég; de nekünk az ,,Isten útja'' kell, a reális, erényes életút. Mily erô ez a lehetetlenséggel szemben, a szóvirágos, nagyképűsködô, erôtlen életbölcsességgel szemben, ahol érvényesül ,,die Melancholie des Besserwollens und des Schlechtermachens'' [jobb szándék és rosszabb cselekvés mélabúja]. Komolyan kell vennem az evangéliumot, s okosan kell azt életembe átültetnem. Híven, önmegtagadással, fegyelmezetten és türelemmel. ,,Tudván pedig Jézus az ô álnokságukat, mondá: Mit kísértetek engem? Képmutatók! Mutassátok meg nekem az adópénzt. Azok pedig elôhozának neki egy tizest. És mondá nekik Jézus: Kié ez a kép és e fölírás? Felelék neki: A császáré. Akkor mondá nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak, és ami Istené, az Istennek''. Jézus nem jött nekünk törvényeket adni gazdasági problémáinkban, sem irányt adni politikánkban. Jézus nem felel a kérdésre, hogy a zsidó nép iparkodjék-e vagy sem Rómától függetleníteni magát; ô magasabb törvényeket hirdet. Adjátok meg a császárnak, ami a császáré; a politikai, a gazdasági fejlôdést én nem szabom meg evangéliumomban, hanem a hullámzó élet tengere fölé emelem ki a törekvô lelket; lelki függetlenségre, szabadságra, Isten-hűségre nevelem ôket. A világfejlôdés a maga útján jár; de akár klasszikus korszak, akár középkor, reneszánsz, vagy újkor jár fölöttünk, legyünk az Isten gyermekei; hordozzuk lelkünkön az ô képét. Nem változtathatunk egykönnyen a világon, de mint Isten-gyermekek járjunk benne! (Prohászka: ÖM, 7:281; 15) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP 1: Ne légy irgalmatlan embertársaddal szemben, mert te is rászorulsz Isten irgalmára! S: A keresztény nem a bálványoknak, hanem az élô Istennek szolgál, mert várja Urunk Jézus Krisztus dicsôséges eljöttét. E: Legfontosabb dolgunk a földön: szeretni Istent és embertársainkat. Volt idô, mikor odamutattak a keresztényekre, s mondták: Nézzétek, hogyan szeretik egymást! Ezek a keresztények nem ültek a világ befolyásos állásaiban, és hatalomban. Szegények voltak, de hitüknek toborzó ereje volt, mert szeretetben mutatkozott meg. A hit és szeretet örömében valósul meg Isten országa e földön. Aki Istenhez fordul, az ,,Orcája Fényéhez''; aki Ôt önmagáért keresi, az már meg is találta. S nem tarthatja csak a maga számára, viszi az emberekhez, képes lesz felebarátot, szomszédot szeretni, hisz ôt is szereti Isten! Elsô olvasmányhoz / 2Mz 22,20-26 Mózes második könyve (2Mz 20,22-23,33) különféle jogi döntések gyűjteménye. Mégsem ,,polgári törvénykönyv'' ez, e szabályok mind isteni követelmények a néphez, és Isten meg a nép közti szövetségben gyökereznek. Ezért iktatták ôket ide, a Sínai események közé. Szólnak a szegények oltalmáról (22,20-23,9). A mai szakasz egyszerű, inkább földműves, mintsem városi helyzetre utal, de idôszerűségük máig fennáll. Az idegent (ma talán ,,vendégmunkást'') kihasználják, megcsalják, ami szomorú valóság. Özvegyek, árvák az Ószövetség szegényei és hátralököttjei, s ezek Isten különös oltalma alatt vannak (akkor is, most is!). Aki a szegény jogait megveti, annak Istennel lesz számadása. (22,20-23: 2Mz 23,9; 3Mz 19,33-34; 5Mz 10,18-19; 24,17- 22; 27,19; Zsolt 146,9; Iz 1,17 # 22,24-26: 3Mz 25,35-38; 5Mz 23,20- 21; 24,10-13.17) Válaszos zsoltár / Zsolt 18(17),2-3.3-4.47 és 51 Háladal Szentleckéhez / 1Tesz 1,5-10 Aki megnyílik az evangéliumra, az Isten örömét élvezi. Oly szabadságot nyer, melyet elôbb nem is sejtett. Az eddig szolgált bálványok elhalványulnak, és ha az ember az ,,igaz és élô Istent'' imádja, maga is igaz, élô lesz. Csak az élô Isten üdvözíti, juttatja elôre az embert. Ott fecsegnek csak ,,halott Istenrôl, Isten haláláról'', ahol az ember visszautasítja, hogy üdvözítse, elôre vigye ôt Isten. Így az Isten-ellenes világban a keresztények az ínség és szorongatás napjait élik, de a hitét is, reményét is, az új híveket vonzó örömét is... (1,6-7: 2Tesz 3,7-8; ApCsel 17,5-9 # 1,9-10: ApCsel 14,15; 17,31; Gal 4,8-9; 2Tesz 1,6-8; Tit 2,13; 1Tesz 5,9) Evangéliumhoz / Mt 22,34-40 Hogy ,,próbára tegye'', vagyis hogy tôrbe csalja, a törvénytudós megkérdi Jézust a legfôbb parancs felôl. A rabbik 248 parancsot és 365 tilalmat tartottak számon. Egyforma-e mind, van-e köztük elsô helyre való? Jézus válasza vitathatatlanul helyes. Elôbb is az volt, de most mindörökre a tudatunkba vésôdik. Nemcsak, hogy ez a legfôbb parancs, de mind a többit is magában hordja. Istenszeretet nélkül semmi más parancsot igazában nem teljesítünk, azok ,,üresen'' maradnak. Csak a szeretet tölti be ôket. A szeretet parancsa egybeöleli Isten- és a felebarát-szeretetet. Megvolt mindkettô az Ótörvényben, de egymástól távol. Jézus összekapcsolja ôket -- szavaival is, tetteivel is. (Mk 12,28-31; Lk 10,25-28; 5Mz 6,5; 3Mz 19,18; Jn 13,34-35; Mt 5,43) Szentségre várva A nagyparancs nekünk is ,,próbakérdés''. Ha a testvérben nem Krisztussal találkozunk, hogyan találkozhatunk Ôvele a Szentségben? ,,Nemde az evilágon szegényeket választotta ki Isten, hogy gazdagok legyenek a hitben és örökösei amaz országnak, melyet Isten az Ôt szeretôknek ígért?'' (Jak 2,5) Elmélkedés A fôparancsolat ,,És kérdé ôt egy törvénytudó, kísértvén ôt: Mester, melyik a fôparancsolat a törvényben? Mondá neki Jézus: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szívedbôl és teljes lelkedbôl és teljes elmédbôl'' (Mt 22,35). Szeresd a te Uradat; amit szeretsz s szerethetsz, az mind belôle való; szíved is a szeretet ösztönével, a viszontszeretet igényével s boldogításával belôle való. Szeresd, benne találsz mindent; azért önmagáért szeretheted csak igazán. ,,Istenem, mindenem'' -- hajtogatta Assisi Sz Ferenc. ,,Isten a szeretet'', mondotta Szent János evangélista. Boldogsága a végtelen, tevékeny szeretet; parancsai szeretetbôl valók; -- mikor büntet s próbára vet, akkor is szeret. -- Parancsa nagyon egyszerű: szeress teljes szívbôl s lélekbôl, melegen, bensôséggel, érzéssel; szeress engem s minden embert értem. Szeress minden erôdbôl; ne csak szóval, ne csak érzelegve, hanem tettel. -- Tégy minél többet a szeretet indító- okából, így: Szeretlek Uram, azért teszem vagy tűröm ezt, járok el így vagy úgy. Nem emberi tekintetbôl, önzésbôl, haszonért, dicséretvágyból; hanem érted, feléd fordítva, azonnal rád vetve mindkét szememet. ,,A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat''. Boldog volna a világ, ha ezt a törvényt ismernôk s átélnôk; de nagyon távol vagyunk tôle. A világ tele van kegyetlenséggel. Lesz-e ez másképp valamikor?! Nem filozofálok, de az én körömben a szeretet lángját élesztem; s tegye ezt mindenki tôle telhetôleg. ,,Ha minden orosz egy-egy fát ültetne életében, Oroszországból kert válnék, s ha minden ember csak egy valakit boldogítana életében, a világból paradicsom volna'' (Dosztojevszkij). Ez evangéliumi gondolat. Kevés ember osztja; a többi gyűlölködik. De akik értik, azok tudják, hogy ez a világ boldogulásának útja. -- Szeress minden embert, tekintet nélkül országra, fajra, vallásra; szeresd ôket: 1. viseltessél jóindulattal irántuk; 2. a polgári élet egész vonalán; 3. ha miniszter, orvos, bíró, tanító, hivatalnok vagy, hivatalod jól betöltése által; 4. szeresd az egyest, a társadalmat s a hazát. ,,E két parancsolaton függ az egész törvény s a próféták''. Ez a két parancsolat magában foglal minden egyebet. Aki tehát szeret, az magában hordja a törvénykönyvet, s érzi, hogy mit kell tennie. Senkinek sincs szüksége sok tudományra, sem könyvtárakra, hogy jó ember legyen. Pedig ez az én hivatásom s földi célom. Szeretek tehát, s ezáltal leszek jó ember; s minél több türelemmel s önzetlenebbül szeretek, annál jobb ember leszek s jobban hasonlítok az Úrhoz, aki szeretett s elviselt engem, hálátlan bűnöst. Jól kell szeretni. Felebarátunknak teste s lelke van; elsôsorban lelkére van tekintetem; nevelem gondolkozását s érzületét, vezetem igazságra, megszerettetem vele az erényt, vigasztalom, meglátogatom s a testi irgalmasság gyakorlatait is végzem. -- Senkit sem tartok rossznak, kirôl biztosan nem tudom; de mindenkit úgy kezelek, mint aki többé-kevésbé rosszra is hajlandó; mindenkit okosan, kímélettel, óvatosan kezelek. -- Nem szabad jóindulatommal fukarkodnom és bizalmatlankodnom, hogy megérdemli-e ez vagy az szeretetemet s nem csal-e meg. Hisz Istenért szeretek embert! Aki sokat okoskodik, az keveset szeret. -- Okosnak kell lennem, alamizsna helyett inkább munkát adnom, -- az emberek bizalmát megnyernem, -- nekik kedvet csinálnom az élethez, akadályaikat, nehézségeiket elhárítanom. (Prohászka: ÖM, 7:282; 16) + Szeretetrôl a szentek Nem mondatott az tinektek: Keleten vándorolva kutassátok a Szeretetet! Hajózzatok avagy Nyugatra, a szeretetet felkutatva! Belül, a szívben vár az itt, kihez betérni ki-ki hívatik! (Sz Jeromos: Máté evangélium) Nem kell törôdnünk egyenlôséggel, de azt hiszem, a szeretet vértanúsága nem tehetô második helyre, mert a ,,Szeretet erôs, miként a halál'' (Én 8,6). A szeretet-mártírok sokkal többet szenvednek, itt lenn életbe' maradván, hogy Istenért tehessenek, mintsem ha ezerszer halnának hitük, szívük, hűségük tanúságául. (Chantal Sz Franciska) Minél jobban megismerjük az embert, annál kevésbe szerethetjük. Istennel homlokegyenest más a dolog, ha egyre jobban ismered, mind forróban szereted. (Vianney Sz János) Testvéri szeretetünk' e három képezi: mind több jót kívánni mindeneknek, művelni jót, mikor lehet és tehetjük, és elviselni, mentegetni, rejtegetni más hibáit. (Vianney Sz János) A szeretet szokás, nem ötlet, nem ,,érzemény''. A szeretet az erény, nem kedvek vagy szeszély percnyi műve; az léleknek tulajdona inkább, semmint egy elszigetelt jótett. (Sheen) A ,,Szeplôtelen Lovagja'' nem korlátozza szívét önmagára, sem családra, rokonságra, szomszédra, jó barátra, honfitársra, de magához öleli egész világot, mindegyes lelket, mert kivétel nélkül, mind Jézusának Vérén váltattak meg. Mind a mi vértestvéreink! E lovag igaz boldogságot kíván bárkinek; a hitnek fényét, a bűntôl tisztulást, szívük föllángolását Istennek szerelmén és testvéri átölelô szeretetet, senkit ki nem zárva. (Kolbe Sz Miksa) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP 1: Tiszta áldozatot és tisztaszívű papokat kíván az Isten. S: Az apostol nemcsak Isten evangéliumát, hanem a saját életét is híveinek adja. E: Aki fölmagasztalja magát, azt megalázzák. Ma sokat emlegetik a ,,hihetôséget, hitelt érdemlést'', talán mert kevés van belôle a közéletben, sajtóban, magánéletben. Kinek-kinek megvan a kicsi vagy nagy szerepe, játssza, ahogy tudja: államférfi, üzletember, művész -- és pap is. Mind igaznak mondja, amit mond. Sokan úgy is hiszik, sokaknál igaz is. Jézus elnézi a kis emberek kis hibáit. De ha valaki Isten (vagy a nép) nevében lép föl, akár kegyes beszéddel, igazat szólva is, -- de meggyôzôdés nélkül, magára nem alkalmazva, -- az ilyen a legszigorúbb ítélet alá esik. Elsô olvasmányhoz / Mal 1,14-2,2.8-10 Malakiás próféta idején újra fölépült a Templom (Kr.e. 515), de az istentisztelet benne nem tisztelet volt, inkább gyalázás. A próféta feddi, fenyegeti a papokat, hogy megvetik Jahve nevét, feldúlják Lévi szövetségét, s tanaikkal sok hívô bukását okozzák. A papság Lévi- szövetsége hű szolgálatot, megbízható, hithű tanítást követel. Ha a papság ezt elhanyagolja, a népben sem lesz többé tisztelet és hűség. Mai értékű olvasmány! (Zsolt 102,16; Oz 4,6; 5Mz 28,15; Mt 23,3.13; Ef 4,6) Válaszos zsoltár / Zsolt 131(130),1.2.3 Béke Istenben Szentleckéhez / 1Tesz 2,7-9.13 Isten igéjét emberek hirdetik. Hogyan ismerhetni meg, hogy Istentôl ered? Hogy hallja ki ember a hirdetésbôl Isten hangját? Sz Pál válasza: maga az ige oly élô és hatalmas, hogy behatol a szellem és lélek határáig (Zsid 4,12). Az egyszer befogadott ige hatóerejérôl szól ez a levél is. De nagy részben függ az igehirdetôtôl is, hogy az igét Istentôl származónak ismerjék föl. Pál éjjel-nappal dolgozott: nappal sátorkészítéssel kereste kenyerét, este, éjjel az Igét szolgálta. A hithirdetés igéje munka, és munkája igévé lesz, ha hűséges szolgálatban végzi. (1Kor 3,2; Gal 4,19; 2,20; 1Tesz 4,11; ApCsel 18,3; 2Tesz 3,7-9; Róm 1,16) Evangéliumhoz / Mt 23,1-12 Hegyi beszédében Jézus meghirdette a valódi ,,igaz voltot'', jámborságot és boldogságot. E fejezetben leszámol a hamis ,,igaz volttal'', melyet hét jaj-kiáltás követ (23,13-36). A farizeusokat és írástudókat feddi, majd a tanítványoknak ad életszabályokat. A farizeusok elleni vád lényegében a ,,képmutatás'' vádja. Tanításuk kiáltó ellentétben van tetteikkel. A ,,képmutató'' szó a színpadi, vásári nyelvbôl ered. -- Az ilyen ember szerepet játszik, s a farizeus is ezt teszi. Álarc, kép mögé rejti igazi lényét, szándékait, gondolatait -- ,,Isten elôl'', emberektôl, tán önmagától is! Nyilván voltak derék farizeusok is Jézus idejében, kik becsületes, egyenes utat jártak. Jézus vádjai és ,,jajai'' pedig nemcsak kortársainak szólnak; minden idôkre az áljámborság tükrét tartja Ô a tanítványai elé. (23,1-7: Lk 11,46; Mt 6,1-18; Mk 12,37-40; Lk 20,45-47; 2Mz 13,9; 4Mz 15,38-39; Lk 11,43; 14,7 # 23,8-12: Jn 13,13; Mt 20,26-27; Lk 14,11; 1,52-53) Szentségre várva ,,Tegyetek le minden rosszindulatot, álnokságot és képmutatást, minden irigységet és rágalmazást! Mint most született kisdedek, az Ige hamisítatlan tejére vágyódjatok, hogy az Ige által növekedjetek az üdvösségben. Hisz megízleltétek, mily édes az Úr!'' (1Pt 2,1-3) Elmélkedés Farizeus lélek Te farizeus-lélek, kívülre valaminek látszol, tiszteletet követelsz, becsületet színlelsz, de belül alávaló vagy! Ti fehérre meszelt sírok... mondotta Krisztus: rothadás s undokság van bennetek; érzitek ti ezt jól, mert bensôtök piszkos és alávaló, s kívül akartok érvényesülni. Ne keressétek az élet értékét külsô művekben, foglalkozásban, szereplésben, hivatalban. Az élet értéke a motívum átélt szépsége és melege. Jézus mondotta az özvegyrôl, hogy két fillérjében több, nagyobb érték rejlik, mint a farizeusok aranyaiban. Ezeknek arany az adományuk, annak arany, erô, szépség a szíve. Ezek nem élték át az adományozás erkölcsiségét, az átélte; ezek hidegen adták, az melegen. ,,Jaj nektek, mert tisztogatjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vagytok ragadmánnyal és tisztátlansággal.'' Ha szép világot, ha kultúrát teremtenék iparkodásommal, ha kiáradnék szóban, vállalatokban, ha tömeget mozgatnék, de magamnak, lelkem szeretetének nem élnék, a lét céljára rá nem nyitottam. Istenem, hát magamban kell élnem; cselekvéseim jóságának, nemességének, tisztaságának öntudatában kell élnem; annak az öntudatnak telinek kell lennie fénnyel, nemes, meleg motívumokkal, önzetlen jóindulattal, szándékokkal! Csak akkor élek igazán. E nélkül automata, a külsô világ kényszerzubbonyába szorított rab vagyok. Egyszóval éljek azért, hogy mindennap jobb legyek. ,,Jaj nektek, kik bezárjátok mennyeknek országát az emberek elôtt. Mert ti nem mentek be s a bemenôket sem hagyjátok bejutni.'' Nem mentek be, hanem kerülgetitek. Per avia et devia... úttalan utakon, zsákutcában jártok és vezettek másokat. Törvényt, parancsot, hagyományt, szokást akartatok... és annak teljesítésére unszoljátok az embert, de a mechanikus elvégzésére szorítkoztok e dolognak, s a behatolásra, átélésre és átélvezésre idôt nem adtok. Formalizmussá válik így törvénytek és vallástok, s a sok lim-lom elrekeszti elôttetek az utat. Mert zsidóvá teszitek a prozelitát, de nem teszitek bensôségessé; a tömegben, a számban dicsekedhettek, de több-lelket nem neveltek. Külsô összetartást, hatalmat sürgettek, de öntudatot, akaratot, bensôséget, érzést nem gondoztok. Többet mondok: magatok buzgólkodtok, prozelitálkodtok s önmagatok édes bensôségét élvezni rá nem értek. Nem elég, hogy meg vagyok keresztelve: a krisztusi életet is át kell élnem. Mit használ, ha csak keresztelek, de a belsô embert ki nem nevelem. Igazán rám illik: magam nem megyek a mennyországba s másokat be nem vezetek. Tehát élni s átélvezni a legkisebb cselekedetet öntudatos moralitásában, ez a titok. Örülni annak, hogy tiszta vagyok s Isten van bennem; szívvel dolgozni erkölcsi tisztulásomon, ha bűnös vagyok; jót tenni átélvezett jóindulattal; örülni a hitnek, a jóakaratnak, a kísértések fölött való gyôzelemnek. Örülni, hogy Jézus van itt az Oltáriszentségben, úgy menni hozzá, mint a nyílt paradicsomba. Örülök, ha azt mondom: Jézusom, szívbôl szeretlek téged. Beteghez, gyermekhez, emberhez öntudatos jóindulattal közeledem. Ily lelkek nyomában elváltozik a világ! (Prohászka: ÖM, 7:283; 18) + Önkereséstôl menekülj (Öncsaló jámborság!) Istenre bízlak, s kívánom, te is Reája bízva magad átaladjad! Vársz- e máshol Ôrajta kívül nyugalmat? Ôneki zárod a szíved, ellökve Irgalmat magadtól? De: ,,Ki az, ki ellenállott Istennek s élt volna békén?'' (Jób 9,4) Útra kell hát kelned, a tékozlónak útján. Add föl már magad! Rohanj Feléje! Késésben minden pillanat egy új kis árulás... Szívem szorong fölötted, távol állsz, -- pedig reméltem, megvigasztal visszajöttöd... Tanácsot másnak osztogatsz, s magad megragadsz a semmikbe! Fölizgat minden; folyton félsz, hogy ,,vétkezel'', vagy öntudatlan ,,bajt okozol''. Vad-élénk képzelôdésbe túlzol, sok kis silány ügy egyre kétségbe hajt. Kész vagy: ,,másoknak áldozni magad'', de ebbôl is bálványodat faragod! Innen a rejtett önbálványozás, mit Isten majd letapos, megaláz! Erôszakos lesz ez, de szükséges! Járj világ végig: lesd a szíved elégülését: csak kórságod gyarapul -- vigasz helyett! Kínodnak oka tenszíved: ellökted konokul az Isten Kezét! Csak önszerelmed, amire hallgatsz, így mérget hordasz és mérgezésbe halsz bele. Nos menj, amerre kedved tartja! Elér mindenhol Istened haragja! (Fénelon) + Más a színe a dolognak, más a szándéka. Nem kerülik a rút bűnt, hanem csak a rút színét. Nyilván szabad nálatok, aki felebarátját talpig legyalázza, csak hímesíthesse, hogy jobbítani akart rajta; szabad valakit véresíteni, megölni, csak oly színt adhasson gyilkosságának, hogy azzal magát akarta védelmezni; a bírák kegyetlenkedhetnek az igazság folytatása színével, a fösvények a takarékosság örvével mentegethetik magokat. (Faludi Ferenc: Leander álma) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP 1: Az igazi bölcsesség elébe megy annak, aki a szeretet útján vágyva keresi, és a keresôt boldoggá teszi. S: Isten föltámasztja azokat, akik Jézusban hunytak el. E: A keresztényeknek éberen kell Krisztust eljövetelét várniuk. Életünk és történelmünk értelme: várakozás az Istennel való találkozásra. Kereszténynek ez így hangzik: Krisztus-várás. Eljön az idôk végén, s jön minden nap. Jön, mikor nem is várjuk, s jön úgy, ahogy Ô akar. -- Találkozunk Vele a közös szentmisén is. Isten szent népeként ,,hallgatjuk szavát, vesszük'' Ôt a Szentségben. Kiáltjuk: ,,Kyrie eleison! Uram, irgalmazz!'' -- Ôhozzá, aki köztünk van, s aki naponta sokféleképp találkozik majd velünk. Elsô olvasmányhoz / Bölcs 6,12-16 Aki bölcsességet keres, vagyis Istenben gyökerezô igazságot, az bizonyosan rátalál, ,,mert a Bölcsesség emberszeretô lélek'' (Bölcs 1,6). Mindenben, amit gondolunk és felfedezünk, az isteni Igazság nyomait kutatja; Ô áll minden teremtés kezdetén. A János evangélium azonosnak jelenti ki ez isteni Bölcsességet az Igével, ki által minden lett. Ez az Ige ,,testté lôn'': ily közel jött hozzánk Isten Bölcsessége! (6,12-14: Jer 29,13-14; Péld 8,17; Sir 6,27.36 # 6,15-16: Péld 1,20-21; 8,2-3; Sir 15,2; Iz 65,1-2.24; 1Kor 1,30; Kol 2,2-3) Válaszos zsoltár / Zsolt 63(62),2.3-4.5-6.7-8 Isten-várás Szentleckéhez / 1Tesz 4,13-18 vagy 1Tesz 4,13-14 Az Úr jöttérôl (parúzia, megjelenés), ötször szól Sz Pál e levelében. Föltámadása és újrajötte közt folyik le az Egyház földi élete, de a történelmet is e két esemény határozza meg, akár tudomásul veszik, akár nem. Újrajövetele az ,,Úr napján'' történik (1Tesz 5,2), ,,bármi napon'' (2Tesz 1,10). E nagy nap leírásában különbség teendô a hittény kijelentése és a jelképes-szellemi, ,,apokaliptus'' ábrázolás közt (az arkangyal kiáltása, Isten harsonái, felhôkbe elragadás). A hit ténye: Jézus meghalt, és föltámadott. Mikor újra eljön, elébe járulnak azok, akik ,,Krisztusban'' (megkeresztelve) haltak meg és akik hitükkel Ôbenne éltek, -- hogy örökre Vele maradjanak. Ez a mi reményünk, ezért lehetetlen nekünk szomorkodnunk. A ,,többieknek'' nincs reményük, mert nem ismerik Isten hatalmát, és nem hallgatnak az Evangéliumra (2Tesz 1,8). Heroizmussal (vagy heroinnal, kábítószerrel) kísérleteznek, s ez csak egyik alakja a kétségbeesésnek... (4,13-14: Ef 2,12; Kol 1,27; Róm 1,4; 8,11; 10,9; 1Kor 15 # 4,15-17: Mt 24,30- 31; 2Tesz 1,7-8; Jn 14,2-3; 17,24) Evangéliumhoz / Mt 25,1-13 Nem szüzekrôl, hanem Isten országáról és várakozó éberségrôl, illetve nagyobb összefüggésben a világvégrôl, az ítéletrôl és a beteljesedésrôl szól ez a szakasz. Azt kérdezték a tanítványok: ,,Mikor lesz mindez, mik a jelei jöttödnek s a világ végének?'' (Mt 24,3) Erre válaszol Jézus beszéde végén, éberségre intve. Az éberek okosak, a szunnyadozók ,,balgák''. A példában az okosak is egyaránt elalszanak, mivel elhúzódik az Úr érkezése. Mindkét csoportnak hirtelen, váratlanul jön el Ô. De míg a balgák üres lámpással, üres kézzel állnak, az okosak lámpása töltve olajjal. Készen állnak, mert hallgattak az evangéliumra, és szerinte éltek. Az oktalanoknak nem használ az üres ,,Uram, Uram'' kiáltozás. (Lk 12,35-38; Mt 7,22; Lk 13,25; Mt 24,42; Mk 13,33-37) Szentségre várva Nem várunk semmit -- talán azért nem is találkozunk semmivel és senkivel. Mire várunk, mikor a Szentség ünneplésére egybejövünk? Kire várunk? Elmélkedés A tíz szűz, -- azt mondja nekünk Isten sugallata, -- nem bármi lélek jelképe, hanem a katolikus hívôé, aki méghozzá jócselekedetekben is gazdag. ,,Szüzek'', mert tiltott érzékiességtôl tartózkodtak, ,,lámpásaik vannak'', azaz jótetteik; mert ezekrôl mondja az Úr: ,,Úgy világoskodjék cselekedettek az embereknél, hogy lássák jó műveiteket!'' (Mt 5,16) Ha tehát szüzek is, jótettek lámpását is hordozzák, és mégis többjük nem juthat be a Mennyegzôre: jaj, hol találja magát az, aki nem ôrizte magát szűzen a bűnös testiségtôl, és sötétben jár, nem lévén gondja jótettekre!? -- ,,Jöjjetek Ô elébe!'' A vôlegény elé menni: szívvel futni, várni a jöttét. -- ,,És Ô késett'', és ezalatt mind elszunnyadtak. Mind? Igen, okos és balga egyaránt! Mi ez az alvás? Bizony, mikor késik Ô, akkor ,,elárad a gonoszság, meghűl sokakban a szeretet'' (Mt 24,12). -- Jézus hozzátette azonban: ,,Aki pedig mindvégig állhatatos, az üdvözül.'' Hova tegyük az okosakat? Ugye a mindvégig helytállókhoz. Semmi másért, semmi másért be nem engednek, csak a mindvégig helytállásért! Az okosakban nem hűlt meg a szeretet, hanem izzik mindvégig. -- De azoknak ,,olajuk nincs'', csak lámpásuk, akik embereknek akarnak tetszeni, és azért végeznek dicsô tetteket: nincs azonban belül olajuk. Elszunnyadáskor kialszik az ilyen lámpás. Az okosaké ég a belsô olajtól, a lelkiismeret biztos hevén, belsô szeretettôl... Égett ugyan egy darabig a balgáké is, mert dicsérték ezeket az embereket, de az ébredés, a föltámadás óráján üres a lámpásuk. ,,Menjetek, vásároljatok!'' -- azért voltatok jók, mert mások dicsértek, ,,eladtak olajat'' nektek; dicséreteket! Vegyetek hát most is! ,,Mert tán nekünk se elég!'' -- mondják az okosak józan és szent alázattal, hisz még ôk is félnek a nagy órától. ,,Magunkról sem tudjuk, elég-e, hogy tudhatnánk rólatok''... Veszôdünk ma szelekben, lobog lámpásunk; de izzón égjen belsô szeretettôl! A szélroham, kísértés akkor csak növeli, s nem oltja ki a tüzet!'' (Sz Ágoston: 93. beszéd) + Istenben-élés Minden szeretet, minden vágyódás, minden tanulmány, minden igyekezet, mind, ami ismeret, bennünk minden, mit megélünk, amit mondunk és lehelünk -- Isten lesz [ha él Ô bennünk]. (Kasszián) + Mindig készen! Újulva naponta Mélyre sülyed, ki tetôhöz nem tör, újulva naponta, Mint aki víz sodrán evezôt hajt, fölfelé szembe: folyton karja feszül, árt veri, visszahúzót! Azt ki kezet lógat: viszi vissza, sodorja a hármas: Test, e-világ, ördög!... Tartsd karomat, te Uram! (Kasszián) + Istenhez ragaszkodjál! Mózes: ,,Az Istenhez folyton tapadás, a szivedben szemlélés, tudatos Vele-lét!'' Ez testbe kötöttnek nem lehet! Ám tudnunk lehet azt: szándék hova tartson, Célra szögezve, mig útba' futunk, -- ezt egyre figyeljük -- fel-felújult vággyal. Ha szivünk ide eljut, -- örüljünk! Hogyha felejti, s az elme csapong, szomorodva siessen vissza, föl égre sohajtva! ,,Lehullt'' -- érezze -- a legjobb Jótul, ahányszor veszti szemébül Urát, -- ugy ítélje már így ,,adulter'': násza-törô, hűtlen Jegyeséhöz, percekig is ha csak Istent nem szemlélte szivében! (Kasszián: Lelki társalgások) + ,,Íme, jô a Jegyes'' Öröklét szüntelen nagy jelenlét: fogyhatatlan Mában látja magát és Istenét! Óriási folyam, melynek forrása nincsen. Öröktôl árad, ömlik a folyása. Torkolat sincs: a tenger, melybe suhanna, az parttalan: S mindig éppen ,,indulóban'' leszünk benne valahol, az öröklétben, évtelen. ,,Idôk'' sora, sok százezernyi ezreden sosem múlik... Perc ott boldog pihenés és fogyhatatlan! Ôbenne nyugszunk, aki sohasem enyész! (Szvorényi Józseftôl, átszövegezve) + Imádság keresztény erényekért Engedd, irgalmas Isten, hogy mindazt, ami Neked tetszik, hôn óhajtsam, okosan keressem, igazán megismerjem, tökéletesen megtegyem Neved dicséretére és dicsôségére. Rendezd, óh Istenem, állapotomat és add tudnom, amit tôlem kívánsz, hogy megcselekedjem, és add, hogy véghez is vihessem úgy, amint kell és lelkemnek hasznára válik. Add, Uram, hogy jó- vagy balsorsban egyaránt megállhassam helyemet, hogy abban el ne bizakodjam, ebben el ne csüggedjek. Semmin se örüljek, vagy sajnálkozzam, csak azon, ami Hozzád vezet, vagy Tôled elszakít. Senkinek se kívánjak tetszeni, se ne féljek nemtetszeni, csak Neked. Legyen elôttem, Uram, silány minden, ami mulandó, legyen kedves nekem, ami örökkétartó. Legyen unalmas az öröm, mely Kívüled vár, semmit ne kívánjak, ami Nélküled van. Teljék örömöm a munkában, mely Érted van, legyen unalmas minden pihenés, mely Nélküled van. Add, Uram, hogy szívemet Hozzád irányítsam, és ha lankadnék és botlanék, a javulás szent föltételével állandóan tápláljam. Tégy engem, Uram, engedelmessé minden ellenmondás nélkül; tedd, hogy szegény legyek minden levertség nélkül; tiszta legyek sérelem nélkül, türelmes zúgolódás nélkül; alázatos színlelés nélkül, vidám pajkosság nélkül, megfontolt nehézség nélkül; féljek tôled kétségbeesés nélkül; igazmondó legyek kétszínűség nélkül; jót cselekvô elbizakodás nélkül; felebarátomat megintsem büszkeség nélkül; épülésére szolgáljak szóval és példával, képmutatás nélkül. Adj, Uram, igen éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tôled el ne terelje; adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje; adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa, adj erôs szívet, hogy azt semmi viszontagság meg ne törje; adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erôszakos érzelem magához ne fűzhesse. Adj, Uram, Istenem, Téged megismerô értelmet, Téged keresô buzgalmat, Téged megtaláló bölcsességet; add, hogy életem Elôtted kedves legyen, állhatatosságom téged bízvást várjon; és adj bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson. Add, hogy büntetéseidet itt a bűnbánat szellemében fogadjam, jótéteményeidet földi zarándoklásomban kegyelmeddel jól felhasználjam, és örömeidet élvezhessem az örök hazában. Amen. (Aquinói Sz Tamás) + Örök sorsunkkal, az élet céljával nem lehet megalkudni. A lehetôség viszont megvan, hogy magunkkal hordozzuk a ,,kegyelmi élet olaját''. (Jakubinyi: Máté evangéliuma, 277) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP 1: A hűség, a szorgalmas munka és az istenfélelem teszi az asszonyt igazán értékessé. S: Legyünk állandóan készenlétben, mert váratlanul jön el az Úr! E: Isten ránkbízott adományairól számadással tartozunk. Eszeveszett lenne, ha az óceánt egy pohárba akarnók önteni. Az emberi képességek különböznek, és így van ez jól! Mindnyájunk számára azonban van egy fölsô határ, ameddig tanulásban, tettben, érzésben eljuthatunk. Azon túl erôlködni buta gôg, de a határig menni kötelesség, amit egyszer számon kérnek! Nem tudjuk, hogy mikor jön az Úr napja, a vég és a teljesedés napja. De eljön minden ember számára, talán gyorsabban is, mint ahogy gondoljuk. Addig pedig hűségesen kell munkálkodnunk. A hűség: nemcsak megtartani azt, amit kaptunk, hanem munkálkodni, nôni és érni általa; felkészülni, hogy minél többre jussunk Isten-adta képességeinkkel. Elsô olvasmányhoz / Péld 31,10-13.19-20.30-31 A Példabeszédek könyvének vége a nôi eszményrôl szól. Olyan ez, mint emberi megvalósítása a ,,Bölcsesség úrnônek'', akirôl a könyv elôbb szólt. Az ilyen asszony drága hitves, gondos háziasszony, igazi kincs, a ház szerencséje, ,,üdvöskéje''. Övé a valódi bölcsesség, ahogy e könyv érti: az istenfélelem! Isten nagyságának s közelvoltának félô-tisztelô tudatában él. Nemcsak övéinek dolgozik, bôkezű a szegényekhez is. Boldog, ha adhat, segíthet, így tehát Istenhez hasonlít. (Péld 9,1-6; 12,4; Sir 26,1-18) Válaszos zsoltár / Zsolt 128(127),1-2.3.4-5 Az istenfélelem áldása Szentleckéhez / 1Tesz 5,1-6 A kereszténynek jövôje és reménye van. A jövô fénye, mely megvilágítja a jelent is: az ,,Úr napja'' (1Tesz 5,2). Sz Pált kérdezik a ,,napja és órája'' felôl, s ô úgy felel, mint Jézus. Nem az idôpont a fontos, hanem a tény: maga az Úr! Jön mint Bíró és Üdvözítô, vádló és megváltó. Azok számára, kiknek nincs reményük, az Úr jötte ,,hirtelen romlás'' lesz. Jelen világunkban együtt van ,,fény és sötétség'', de az Úr napja kinyilvánítja, ki tartozik a világossághoz. ,,Ti mind'', szól Pál a megkereszteltekhez, már ,,nem vagytok az éjszakáé, hanem a nappalé, aki Krisztus''. De ezeknek is szól a figyelmeztetés: Legyetek éberek, józanok! Hit, szeretet, remény kell, hogy el ne pusztuljon a világ (keresztényekkel együtt) részeg kábultságban, önáltató hamis biztonságban. (5,1-3: Lk 12,39-40; Mt 24,36.42-44; 2Pt 3,10; Jel 3,3; Jer 6,14; Lk 21,36; Jer 4,31 # 5,4-6: Ef 5,8-9; Róm 13,12-13; 1Pt 1,13; 4,7; 5,8) Evangéliumhoz / Mt 25,14-30 vagy Mt 25,14-15.19-21 Mint az okos és balga szüzek hasonlatában a késôn érkezô vôlegény, úgy itt a talentumok példájában is, az Úr csak hosszú idô után jön vissza. Mindkét példa felteszi, hogy az Úr érkezése elhúzódik. De egyszercsak váratlan megjön, s mindenkit tettei szerint ítél. A szolgákra képességeik arányában több vagy kevesebb talentum volt bízva (egy arany talentum = 6.000 drachma = kb. 4.000 dollár). Mindenkinek a maga küldetését kell járnia, de jutalmat nem a kapott talentum, hanem a hűség arányában nyer. ,,Jó és hű'' az okos szolga, aki nem fárad bele az Úr várásába, és nemcsak a jövôrôl ábrándozik, hanem a jelen feladatai közt él, és hasznosítja talentumait. Nincs itt ,,érdem'', mindig ,,haszontalan szolgák'' maradunk. Az Úr jutalmaz, mert egyedül Ô a jó, s a jutalom Ô maga. A lakoma az Ô boldogító társasága. (Lk 19,11-27; Mk 13,34; Mt 24,45-51; 18,23; 2Kor 5,10; Lk 16,10; Jn 15,11; 17,24; Mt 13,12; Lk 8,18) Szentségre várva Mindenki megkapja Istentôl a magáét, nem ,,érdem'' szerint, hanem hogy mit képes befogadni. A Szentség lakomáján mind az élô Kenyeret vesszük, de élôvé és éltetôvé kinek-kinek hite és szeretete szerint válik. Elmélkedés A talentumok Talentum sokféle van; egyiknek öt, másiknak kettô, vagy egy. Ezek természetes s természetfölötti erôk és adatok, melyekkel szemben állok ,,én'', akinek e talentumokat egyéni, szép életemmé kell földolgoznom; dolgozzatok, szerezzetek, alkossatok, -- mondja az Úr, -- senki sem megy be ,,Ura örömébe'' azért, mert öt, vagy két talentuma van, valamint az egy talentum nem akadály abban, hogy valaki az örömbe bemenjen. Isten ide állított, így szerelt föl, s bármilyen legyek, van erôm hozzá, hogy bemenjek örömébe. Az ,,én'', a lélek a fô; ez a lélek a maga öntudatában szemben áll saját maga tehetségeivel is, melyek nem tôle vannak, s boldogsága attól függ, hogy föleszmél és mondja: Íme Uram, itt vagyok; hálát adok és örülök, hogy vagyok, fölhasználom tehetségeimet s szolgálok neked! Azért sem ment be senki ,,Ura örömébe'', mert öt új, vagy két új talentumot szerzett, ha ezalatt külsô műveket, vagy sikert értünk, pl. tudományos műveket, szónoki sikereket, gazdagságot, hírt, találmányokat. A rajtam kívül álló mű, a tudomány, vagy külsô érvényesülés nem az én egyéniségem, hanem inkább csak egy-egy funkcióm. Mindez több oly föltételtôl és kelléktôl függ, ami nem én. - - Ha a mű, a siker volna az érték, akkor nem az ember volna a cél, hanem a mű, és az ember eszköz volna hozzá. -- Azután meg, kielégít-e valakit a külsô mű, a siker? ,,Nem igen volt nagy szellem, ki a szándék és teljesítés közti szakadékot kínzón ne érezte volna, ki nem akart sokkal többet mondani, mint amit tudott.'' -- A művek csak tükrözései, csak csipetei a belsô világnak. Ne szolgáljak tehát sikernek, hírnek és ne bántson, ha e részben szerencsés nem vagyok. A lét súlypontja nincs a talentumokban, sem a sikerben; nem azért élünk, hogy tudósok, művészek, technikusok, kultúremberek legyünk; ezek mind a nagy világfejlôdés relatív adatai; hanem a lét értéke maga az Isten dicsôségére folytatott, tehetségeinknek megfelelô munka. Az in értékem nem az, hogy öt talentumom van, s értéktelenségem sem az, hogy egy talentumom van, hanem az, hogy kötelességet s szolgálatot híven teljesítek, s várom az Úr örömét. Tudom, hogy Isten adta, amim van; tudom, hogy hasonulnom kell hozzá erôim kialakításában, gondolatban, akaratban, érzésben, hitben, szeretetben; tudom, hogy az életnek végtelen jelentôsége van; erre felé járok bízó, munkás életben. ,,Vegyétek el tehát tôle a talentumot, és adjátok annak, kinek tíz talentuma vagyon... Mert mindannak, kinek vagyon, adatik, attól pedig, akinek nincs, amivel bírni látszik is, elvétetik tôle''. Aki fölhasználja a tehetséget az isteni, szép, belsô világ kialakítására, az egyre bôvelkedik; egyre több, mélyebb, tisztább öröme lesz; aki pedig a világért, az utcáért, az ingerért dolgozik, egyre szegényebb lesz; minél öregebb, annál szomorúbb lesz, ,,s míg (reményeid) lepkeszárnyát kergeted, lezúg hiába életed, és állasz pályád szélén'' [Kölcsey]. (Prohászka: ÖM, 7:292; 30) + Jóban-restség A jóba-restség lélek-lazulása, ész elpetyhüdése, szívnek bénulása; hit dolgával mitsem-törôdés, csak önkeresô felôrlôdés. Gyűlölve néz már hivatásra, föld hívságát nézi magasztalással... Az Úr ügyének ócsárlása jön, hogy mily ,,nehéz, könyörtelen''? Úgy beleunt a zsoltárlásba... Vidám napot csak Föld terem... Szolgálatban ô rozsdás vas, kérgesült, de kül-dolgokban érdeke feszült. Kívül nyüzsög, belül megáporul. Törvénynek hajlad, de csak látszatbul. Ki híven szótfogad, nem tudja, mi a renyheség! Kül-tettein is: tökélyes, hogy Urának tessék! Mert tunya szív és hívô-lélek egymással össze sose férnek. Magánost ámde egyre kísért röstség; holtáig kell, hogy ezzel elküszködjék! A tunyának tetszik vendégeskedés, víg cimborákkal kedélyeskedés. ,,Röst-ördög'' sürgeti, hogy gyűjtsön ,,eztet-aztat'' ,,alamizsnára'' (s inni) jó, ha kissé gazdag. De önzetlen szív éleszthet halódó lelket, míg önzô lusta, gyáván kárhozatba veszhet... (Lajtorjás Sz János: Paradicsom lajtorjája) + Lelkiismeret Dicséret éppúgy nem gyógyíthat rossz beltudatot, mint gyalázás sem sebezheti a jót. -- Ítélôszék van tebenned: Isten a bíró felôled, lelked vádló, bensô rettegés a büntetô bitó (57. zs.). -- Bűnnek rabja hova fusson? Önmagával hordja magát, bármi rejtekbe is jusson. Rossz beltudat meg nem futhat: nincs menedék, magát űzi! Múlik gyönyör és letűn', egy marad meg, csak a bűn! (Sz Ágoston) Elmúlt korábbi, s nem lett múlt; kisiklott kézbôl, szívbôl el nem hullt. A megtörténtbôl nem lesz meg nem történt! A szív rá késôn döbben: mi tétetett idôben, az tett marad, míg tart öröklét! -- Ugyan mit adhat Ô jobbat magánál? -- Isten leszen mindennek mindene; az értelme fénynek telije; akaratra béke, végtelen: emlékezetre folytonos jelen! (Sz Bernát) Ráruházva minden erkölcsi mérlegelést az egyéni ,,magán'' lelkiismeretre, mely féltékenyen magát befalazta önmagába és föltétlen bírájává tette önnön döntésinek, -- az ,,Új Morális'' majd végleg elfordul Krisztustól. (XII. Pius, 1952-ben) Lelkiismeret a szabad lélek jó kalauza, de ez korlátlanul nem szabad. Isten segít, hogy valódi szabadságra jussunk az igazság által. Nem szolgálja az ,,üres szabadságot'' -- mondhatnám, a csak létezô (exisztenciális) eszméjét -- hanem a lelket igazsághoz kötelezi. A lelkiismeret kétségkívül felelôs -- Istennek és a Tôle állított tekintélynek! (Frank Morriss) + Gonoszság nyolc szelleme Tudod testvér, nyolc gonosz elme-kísértet, mely tör, lerántja, zaklatja a bűnre! Beszéltek szentatyák régóta róla, hogyan támad a silány nyolc! Egy a torokra jön: unszolja: nyalakodna! -- Sikamlós undok kéjvágy folyton les rád. Harmadik: a fukar kincs szomja: sose telt be! -- Négy: a ferde szem irigye, bús gondja a máson! Ötös: harag, önszívébe aki harap s a testvérbe! Hat: a restség, tömi testét, s lopja napját henyélve... Hetes: hiú dicsvágy, magát bárki fölé föltoló, Nyolcas: gôg, ki megvet mindent, s Ég föld néki hódoljon! Hogy az ôrült gyalázatos vágyaktól megszabadulj; fékezz testet, megtörj lelket! Virrassz és kegyelmet koldulj! Imádság a lelke ennek! Óvd szemérmet: szád és szemed'! S ne ítélj, ne firtass: ,,álló féljen, még eleshet!'' Hát követ ne vess másra, bukott embertársra! Halált fontold s bús véget! Tűrj szívesen fáradtságot, szomjakat és éhségeket. Mitse tégy, hiú dicsôség hogyha hajszol, titkon tedd a jó tettedet, csak az Úrnak láttán! Vigyázz, ne vonzzon dicséret, emberek közt tisztelet: díszruhák és elsô helyek, kamasz-lázát kiheverd! Sôt a legdrágább kincsnek azt vedd: gyaláz gonosz, támad és fedd! Rágalom ér, vétkell vádlón: mint a Mester, ,,függsz Fádon...'' Sôt: magad hidd: bűnös vétkit a magadé meghaladja! (Kaptál, ugye, benn több kegyelmet! S hogy feleltél a malasztra!?) (Damaszkuszi Sz János tanítása ritmizálva) ======================================================================== A ÉV ÉVKÖZI 34. (UTOLSÓ) VASÁRNAP KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPE 1: Az eljövendô Megváltó jó Pásztora lesz Isten népének, de ítélô bírája is. S: Isten az egész világot átadta a megdicsôült Krisztusnak. E: Valahányszor jót teszünk csak eggyel is a segítségre szoruló embertársaink közül, azt Jézussal tesszük. A ,,Krisztus királysága'' kifejezés csak részben fedi a valódi értelmet: ,,abszolút királyság'' ez, Krisztusnak, az örök Fiúnak korlátlan uralma az egész teremtésen. Minden teremtés Ôáltala létesült és Ôbenne áll fenn. Ô az erô, mely mindenben hat, Ô a szíve és központja a teremtett valóságnak, mely Tôle kapja egységét, értelmét. És ez a Krisztus emberré lett, meghalt, föltámadott. Benne látható e világ értelme és célja. Ô hozta vissza, fôleg a maga személyében, az emberiséget Isten rendjébe. Mikor e visszatérés, ez Istenbe térés, egyszer majd teljessé lesz, akkor teljes fényében ragyog Krisztus Királysága, üdvözítô ereje, és Ôt magát elismeri a mindenség hatalmas megváltójául. Elsô olvasmányhoz / Ez 34,11-12.15-17 Izrael ,,pásztorai'': királyai s egész vezetése csôdbe jutott. Ahelyett, hogy a szegények és gyöngék gondját viselték volna, magukat hízlalták (Ez 34,1-6). Eljött ezért rájuk az ítéletnap, a ,,sötét, komor nap'', vagyis Jeruzsálem feldúlása (Kr.e. 587). Most Isten maga lesz a nép pásztora. Veszett népét újra összegyűjti, földjére visszahozza. S fôleg a gyöngére, a tévelygôre lesz gondja. -- A 34,17 vers új szakaszt kezd és nem a pásztorokról, hanem a nyájról szól. A jó Pásztor a gyöngék jogával törôdik, amiket kihasználnak az erôsek. A következô rész jelzi: Isten egyetlen Pásztort ád majd, és Vele új szövetséget köt (34,23-25). Ennek idejét és módját a szentíró nem mondja meg; az ígéret beteljesedése Jézus személye. (Jer 23,1-6; Jn 10 # 34,16: Iz 40,11; Lk 15,4-7 # 34,17: Mt 25,32-34) Válaszos zsoltár / Zsolt 23(22),1-2.2-3.5-6 Az Úr az én pásztorom Szentleckéhez / 1Kor 15,20-26.28 Isten uralma annyit jelent, hogy Ô sokféleképp beleszól a történelembe, s utoljára szent Fia által, aki Isten ,,utolsó szava'': a testté lett és megfeszített Ige. Isten Ôt föltámasztotta halottaiból, és ,,mindent lábai alá vetett'' (ez régi politikai, hadi szólás). Királlyá tette, hatalomra, méltóságra emelte. Teljes lesz Krisztus gyôzelme, mikor ,,utolsó ellenségét'', a Halált is legyôzi a föltámadásban. A jelenben az Egyház a keresztséggel és az ebbôl nyert élettel gyôz a halálon. Végleges pedig Krisztus gyôzelme akkor lesz, mikor már nincs többé bűn, nincs halál. Akkor az Atya a Fiú királyságát magával egyenlôként magába öleli, hogy mindenkin és mindenben uralkodjanak; vagy: hogy mindenben Isten legyen minden. Ezzel a kijelentéssel Sz Pál elment az emberi értés, kimondhatás határáig. (15,20-23: Róm 8,11.20-21; Fil 3,20-21; Kol 1,18; 1Tesz 4,14; Róm 5,12-21; 1Kor 15,45-49; 1Tesz 4,16 # 15,25-26: Zsolt 110,1; Jel 20,14; 21,4; Zsolt 8,7 # 15,28: Kol 3,11) Evangéliumhoz / Mt 25,31-46 Az Emberfia megjelenik majd a Király, Pásztor és Bíró méltóságában, és összegyűjti a Föld népeit. Az ítélet a jókra is meglepetés, akárcsak a rosszakra, és nyilvánvaló lesz, hogy az elválasztás minden népet és csoportot érint. Nemcsak a hit helyességérôl lesz szó, hanem elsôsorban a szeretet tetteirôl. Az igazak egyenest megvallják, hogy nem ismerték meg Jézust a szegényben, betegben, s mégis azt mondja az Úr: ,,Nekem tettétek'', s jobbjára állítja ôket. Jónéhány, aki jámboran beszélt és még tán csodákat is művelt, a ,,fekete'' kecskék (bakok) közt leli magát. Hogy egyik és másik oldalon mennyi áll majd, arról nem szól az Írás. (25,31-33: Mt 16,27; Jel 3,21; Ez 34,17 # 25,34-40: Iz 58,7; Mt 10,40; 18,5 # 25,41-46: Mt 7,23; Jel 20,10; Dán 12,12; Jn 5,29) Szentségre várva Krisztus nem valami elnök vagy ,,fôtitkár''. Ami Ô: arra szegény a földi nyelv! Több Ô mint ,,Úr, Király'' -- ma már mit is mondana e két szó?! ,,Urunk'' Ô mégis, emberek Megváltója, ,,Királya''. Ô gyűjt oltára köré, ahol meghal értünk, és Ô küld a világba is, hogy általunk lássa az egész világ: Krisztus ,,él és uralkodik'' most és mindörökké. Elmélkedés Isten országa Isten országa? Uram, hol van a te országod, miután mi azt egyre esdjük: Jöjjön el a te országod. Hol van a te országod? Megmondta Krisztus: Az Isten országa nem kô, hegy, melyet mérni lehet; nem óceán, melyen hajózni lehet; az Isten országa bennetek van. Az Isten országa nincs a térben, hanem a lélekben. Ha kérdezed, hogy hol az Isten országa: én vagyok az, s ha ti az én életemet átviszitek lelketekbe, ti is az Isten országa lesztek. Mert az Isten országa, ismétlem, nem ezüst, nem arany, nem ágyú, nem kard, hanem szellem és élet. Az Isten országa az Isten gondolatai szerint alakított élet. De hát megcsodálni való dolog-e ez? Már a Bölcsesség könyve mondja, hogy a bölcsességet többre becsültem királyi székeknél és országoknál; tehát hogy a belsô világ hatalmasabb s gazdagabb ország, mint a királyságok. S Kornélia, a Gracchusok anyja, mikor Róma hölgyei kérdezték ôt: hol vannak a te kincseid, szintén ilyesmit mond, hogy az ô gyöngyei az ô fiai. Kérdezd meg az Istent: Hol van a te országod, a te hatalmad, hol van a te aranyad? S ô is az eleven életre mutat, a ,,gloriosum regnum''-ra [dicsôséges királyságra], a szentekre: ez az én országom! Az én országom Szent Pál: vas electionis [választott edény]; az én országom Szent Péter azon gyönyörű, fenséges jellemzésben, mellyel Sienkiewicz ôt elénk állítja: ez a szenvedô, s mégis törhetlen, ez az alázatos öreg ember, ez az Isten országa. Ez az ember, aki nyög Néró kegyetlenkedései alatt, de ugyanakkor úgy beszél a szenvedô keresztényeknek, hogy megnyugtatja ôket, s a háborgó tengerbôl sima tükör lesz, melyen tündöklik az örök remény. Ne beszélj nekem aranyról, hisz az gyerekjáték; nézd, ez a hatalmas élet az Isten országa; ez a felség, mely háborítatlanul megy át az életen, szenved, könnyez, de gyôz. Mondj még szebbet, tökéletesebbet, hatalmasabbat. Nézd Ágnest, azt a római klasszikus leányt, aki római hôsiességben lépteti fel a keresztény gondolatokat, aki beszél koszorúról, melyet Krisztus fűz homlokára, viruló pírról, melyet Krisztus vére fest arcára; gyűrűrôl, melyet Krisztus húz az ô ujjára; gyöngyökrôl, brokát- ezüst ruháról; s ezzel mind azt jelzi, hogy Krisztus szerelme elragadta ôt. Mit beszélsz nekem Kapitoliumról, hôsökrôl; mutass szebbet. Ez az Isten országa. Nézd meg Agathát, a szicíliai görög leányt; felbuzog benne a görög vér, s mondja a praetornak: én nemes leány vagyok, hogy mersz engem bántalmazni? Mit, nemes vagy? Hisz szolgáló vagy! Ne beszélj praetor -- feleli Agatha -- több büszkeség van bennem, mint benned, csakhogy az én büszkeségem az isteni élet önérzete, a te büszkeséged pedig fölfuvalkodottságod. Ah, ez nemes vér, görög. Hát mi ezzel szemben Themistokles, vagy más görög hôs; mutassatok nagyobbat! Ez az Isten országa. Vagy Carthágó-t említitek?... Szemeim elôtt feltűnik Perpétua fiatal házas asszony kis csecsemôjével kebelén, az a mosolygó, édes Perpétua, aki azután haza küldi gyermekét, mert azt mondja, ,,félek, hogy Krisztus szeretetében, most mikor az arénába készülök, akadályul szolgál nekem!'' Megcsókolja s mondja: Isten veled, gyermek. Mi pedig menjünk. ,,Hová menjünk?'' Az arénába. ,,Elôadásra?'' Igen. ,,A patricius páholyba?'' Nem, hanem le a küzdtérre. ,,S nem félsz a vad bikáktól?'' Majd én végzek velük. Ó, valóban ez az Isten országa. Igen, ez az Isten országa. Most már csak az a kérdés, hogyan lehessen megteremteni az Isten országát? Az Isten országa nem nô magától, hanem az kézmű: azt úgy kell kialakítani apró részletekig, mint ahogy Ráfael festi képeit s Michelangelo vési szobrait: minden vonás, minden kalapácsütés kézmű. Az Isten országát ki kell gyúrni, ki kell idomítani, mert az egy folytonos törekvés, folytonos munka; csupa elégedetlenség, de egyszersmind mély béke. Béke abban, amit bírok; elégedetlenség az iránt, amit akarok. Az Isten országa megpihenés az erényben, melyet bírok; s megfeszülés, kifeszülés az erény után, melyet óhajtok. Operor, dolgozom, ego... Munkában s harcban állok, s folyton küzdök, mert törvényt érzek magamban, mely hadakozik a lélek törvénye ellen. Pöröly és üllô közt üti ki az ötvös arany és réz lemezbôl a kelyhet, vagy tálcát; mikor elkészült művével, akkor gondolatot alakított ki rajta. Éppúgy az ember kiveri magán folytonos ütögetéssel, folytonos kalapácsolgatással az Isten gondolatát. Dolgozni kell! Aki az Isten országába hív minket, az azt is mondja: dolgozzál, törekedjél, törd magadat és ne röstelkedjél, s elsôsorban nem azért a mennyországért ott fenn, hanem azért itt lenn, mert az a fönt levô öledbe hull, ha megalakítod mennyországodat szívedben. Ha a mag kikel s szépen feslett szét levele, ne féltsd, annak meglesz a virága és a gyümölcse. Az örök dicsôség, az is: ,,cetera adjicientur vobis'' [a többi hozzáadatik nektek], azt megkapod ráadásul. Kant s mások kifogásolják, hogy mi bérért dolgozunk. Igen, de azért a mennyországért elsôsorban, amelyet magunkban hordozunk; a mennyországért, hogy az Isten gondolatai bennünk kiemelkedjenek, s a lélek ne nyögjön az érzékiség terhe alatt; a mennyországért, hogy a buzgóság, lelkesítés hevítsen, s ne cammogjunk egyre csak hóvízben, az ízetlen gondolatok hóvízében! (Prohászka: ÖM, 18:97) + Egyház: Krisztus országa itt lenn Beszél a lélek Úgy estem hited Törvény-tôrébe, mint kivont kardélbe. Átdöfte elmémet, agyam fényébe hasítóan mélyedt. Már nem járhatok többé a szemem csillagán, kezembe görcsös bottal ballagván... Elszaggattad a partomat, földet föltépted lábaim alatt. Hajóim tengered sodorta ki; te rángatád fel a kötélzetet, széttörtek gondolatom láncai, és himbálóznak mélységek felett... Sötétbe-vert madár, csapongok Atyám házánál, kutatva rést, hol furcsa fényed rám talál... De itt e földön semmise, csak lelkem mély sebe... Úgy estem hited Törvény-tôrébe, mint kivont kardélbe.... Töviseidbôl mégis mily erô sugárzik, mélységeidbôl mily zene visszhangzik? Árnyékaid, mint rózsabokrok, takarják szívem', ezt a bomlót... S mint mámoros bor: éjsötéted! Szeretni foglak akkor is, beléd szerelmem hogyha messze téved. Az Én ahol kezdôdik, ott én szűnök; s ahol Beléd szűnök, örökkön ott én megülök. Hol lábam kullog, s vinni nem akar, -- hol cserbe hagy kéz, -- csüngve kar, -- leszek ködpára ôsz dölyfös derébe és hó simája kételyek telébe. Mint hólepte sírokban, a félelmek nyugosznak holtan. Porrá leszek Tanod Sziklája alatt. Hamuba veszek, ha Parancsid lángja csap! Karomat eltöröm, ha árnya is utánad kap... S az Egyház felel Amit én török, az nem törött; mit porba hajítok, magasba, égig ért! Ha kegyelmetlen voltam hozzád: a Kegyelem kedviért! És irgalomból maradtam hozzád irgalmatlan. Kápráztatlak, vakítlak: veszíts korlátid, mert avittak! Sötétbe árnyékoltalak! Ne leljed védfalad! Mint tenger nyel be szigetet, elöntöm szívedet, hogy öröklétbe ellebegj... Gúny lettem értelmedre, erôszak ösztönödre: hogy bezárjalak börtönödbe, vonszoljalak kapudon ön-kívülre! Hová legbensôbb szomjad hajszolt: a földi forrási ott szárazok... Hol szürkén foszlik rég honvágyad: Idô órája mind megállott. ...Ím szárnyaim hozzák a Minden-más fehérlô árnyait. Homlokra fú túlpartok lehe-illata... Igen, ezért kell, hogy legyek vadon és vad az elméddel! Legyek: -- a Semmi ajkadon! De lelkednek én Induló vagyok, az Út haza! Az Úr szivárványán Békéd ragyog, a felhôid felett. (Gertrud von Le Fort: Vissza az Egyházba) + Napóleon Montholon grófhoz: Sándor, Cézár, Nagy Károly, meg én, nagy birodalmat alapítottunk. De min alapult tehetségünknek ilyen alkotása? Csupán erôszakon! Jézus az Ô birodalmát szereteten, csak szereteten alapozta; és mindmáig milliók készek halni Érte!... Gondolom, értek valamelyest az emberi természethez; én mondom önnek, mindazok csak emberek voltak, ahogy én is ember vagyok, semmi más. Jézus Krisztus azonban több volt, mint csak ember! ...1800 évnek szakadékán át Jézus Krisztus küld egy igényt ránk, aminek mindennél nehezebb megfelelni... Mert Ô az embernek a szívét kívánja, kívánja teljesen, föltételek nélkül, és íme az igénye rögtön teljesítve van!... Ez a tény bizonyítja nékem tiszta meggyôzôen az Úr Jézus Krisztus istenségét. (Liddon Bumpton levelei: Napoleon beszélgetései, III, 147) + Jézus Krisztus mindenkiben Szabad és kell keresnünk Krisztust mindenkiben! És az Óban az Újszövetség szerint Ôt föllelnem! Ádámban álom ráborul, hogy Éva keljen ki az álmibul! Krisztusra ráhull kereszt kínhalála, hogy Egyházát szent oldalából megformálja. Mint Éva kél az alvó oldalábul, -- úgy kél az Egyház, hol Krisztus oldalán amíg a kéz titkos lándzsát fúr! A Szentség titkai ott folynak ki a Szívbôl, amíg az Egyház születik: tisztító víz és éltetô Vér ahogy kiömlik. Akad-e hát még valaki, hogy kétségbe vonja: a múltban ott rejlik Jövô, az Ótörvény lett az Újért! Mert vallja Apostol maga: Ádám az Eljövendô elôképe: ,,Ô volt képe annak, Akinek jönnie kell'' (Róm 5,14). (Sz Ágoston: 124. beszéd) ======================================================================== B ÉV ADVENT VAGY ÚRJÖVET Krisztus elôtti idôk Három visszapillantás a szent éjbe. Lelkemben visszaszállok a múltba, s szemlélem ennek az én szülôföldemnek határát, mikor az elsô karácsonyest ereszkedett a világra. Ez a nagy Duna úgy folyt akkor, mint most; Garam völgyének mocsarai az alkony elhaló világosságát tükröztették; a márianosztrai csúcsos hegyek, a Pilis, a Duna trachitszegélye részvétlenül merültek el a homályban; a Lázkereszt sziklája alatt zsongott a hullám, de keresztet még nem látott csúcsán; vadludak gágogó csataélei vonultak el fölötte, a római legionárius megitatta lovát s nyugalomra készült; túl a Dunán kigyúltak a barbár táborok tüzei. Mily világ! S most a bazilika nagyharangja zúg, s elnémítja a Garam hídján robogó gyorsvonat zörgését; a lakóházakban kigyúlnak a karácsonyfák illatos gyertyái; városok és faluk életébe bele van szôve annak az elsô karácsonynak áldása... Ezt mind a betlehemi gyermek tette; elváltoztatta a világot. Mint vízben a cukor s tűzben a vas s napsugárban a jég megolvad; úgy olvad el kezei közt s szeme édes tekintetétôl a kemény, a jeges, a vasas világ... Óh Uram, folytasd művedet... bennem s körülöttem! Nézem, szemlélem azt a másik világot, azt a darab mennyországot, melyet a szent Szűz hordozott az elsô karácsonyestén lelkében. Mély, szép, meleg, édes! Elmélyed az Isten gondolataiban, s végtelen szerelmét élvezi. Lelke a környezetbôl kiemelkedik, s Fiának heroizmusa szállja meg az anyát. -- Világ, intézmények, környezet, szokások, mind-mind elváltoznak, nem szabad hozzájuk tapadnunk, úgy, hogy lekössenek. Lelkemnek nem szabad szenvednie tôlük! Óh te édes, szomnambul [alvajáró] idegen, te lélek, ébredj; akkor ébredsz, ha meglátod magadat, páratlan, szinte idegenszerű voltodat, melynek a világ csak fészek, fészek arra, hogy mennyország fejlôdjék ki minden lélekben!... Vetek egy tekintetet magamra is. A szent Szűz nekem nyújtja gyermekét. Barlang, istálló, jászol, szalma, elhagyatottság, szegénység a kerete ez isteni adománynak. Mindenkinek lehet isteni édessége, még ha istállóban lakik is. Ne lakjék ott; helyes; de mivel a világ fejlôdését parancsszóra megcsinálni s kínt és nélkülözést egy legyintéssel száműzni nem lehet, állítsuk bele minden állásba s életembe az Isten erkölcsi erôit; mert mi nem gazdagságtól várjuk a jót, hanem jók akarunk lenni szegénységben s gazdagságban, betegségben s egészségben egyaránt. Ah, bennünk van a jóság forrása, bennünk fakad a jó, az isteni akarat. Ez kell mindenek elôtt! (Prohászka: ÖM, 6:60; 81) ======================================================================== B ÉV ADVENT 1. VASÁRNAPJA 1: Az alázatos lélek imája: bárcsak megnyílna az ég, és mennyei Atyánk elküldené az üdvösséget. S: A mi Urunk Jézus Krisztus dicsôséges eljövetelére készülünk. E: Mindig készen kell állnunk, mert nem tudhatjuk, hogy Urunk mikor érkezik. Nem kell szégyenkeznünk, ha advent szokatlan érzéseket és reményeket kelt bennünk. Jelenünk sötét, nyomasztó, majdnem kilátástalan, de az advent jövôrôl beszél: a történelemnek még nincs vége, nem marad minden úgy, ahogy most van, még valami új vár ránk. Hát akkor meneküljünk a zord jelenbôl egy szebb jövôbe? Krisztus nem arra bíztat, hogy napjainkból meneküljünk, sem arra, hogy egy szebb jövôrôl ábrándozzunk, hanem hogy éberek legyünk: munkára, amelytôl a jelen földerül, emberibb s egyben istenibb lesz. Ezzel készüljünk Krisztus napjára! Elsô olvasmányhoz / Iz 63,16-17.19;64,3-8 Az imádság Izajásnál (63,15-64,11) zsoltár, az imádkozó népe nevében Istenhez fordul panasszal, bűnei megvallásával, bizalommal, könyörgéssel. Jeruzsálem pusztulása, a Templom feldúlása (Kr.e. 587), a nép ínsége a babiloni fogságban: ezek nyomasztják a lelket. Isten -- úgy látszik -- elfordult népétôl, de valójában Ô az Úr, aki bűnt megbocsát, és jövôt ád (Jer 29,11). ,,Mi Atyánknak'' szólítjuk; Neki népe elsôszülöttje (2Mz 4,22), kivezette népét Egyiptomból, s Ô a ,,mi Megváltónk'' mindörökre. Az ôsatyák, Ábrahám és Jákob (Izrael) nem segíthetnek már, de él az Isten, s meghallja népe segélykiáltását. (63,16-17: 5Mz 1,31; 32,9; Jer 31,9; Oz 11,1 # 63,19: Zsolt 18,10; 144,5 # 64,3-7: 1Kor 2,9) Válaszos zsoltár / Zsolt 80(79),2-3.15-16.18-19 Segítség és oltalom-kérés Szentleckéhez / 1Kor 1,3-9 Az Ószövetség jámborai sem sejtették, hogy mennyire közel van Isten azokhoz, akik keresik Ôt. S fôleg azokhoz, akik hisznek Jézusban, és e hit szerint élnek. Ezt köszöni meg az apostol a levele kezdetén, amelyben különben kemény igazságokat kell mondania a korintusiaknak: életük botrányos, nem keresztényi, és nem gyakorolják a testvéri szeretetet. Értsék végre meg hivatásuk nagyságát, ami életük kezdete, közepe és végcélja! Minden napjukon máris ott van Krisztus végsô megjelenésének jegye és követelménye. (1,5: 2Kor 8,7-9 # 1,6-7: 2Kor 6,10; 1Tesz 3,13; 1Jn 2,28 # 1,8-9: 1Kor 3,13; 2Kor 1,21-22; Fil 1,6.10; 1Jn 1,3) Evangéliumhoz / Mk 13,33-37 A végidôk leírásában Sz Márk célja éberségre intés. A kezdés rövid hasonlata hangsúlyozza: Vigyázzatok! Vannak oly ôrök, kiknek méginkább dolguk a vigyázás: a ,,kapuôrzô'' az apostol és utódjai; de mindenegyes hívô felelôs a rábízott munkáért. -- Várni az Úrra, az Eljövendôre -- ez nem élettelen jövôbe meredés. Az órát, amelybe Isten beállított minket, arra adta, hogy felelôsségtudattal éljünk benne és vele. (Mt 25,13-15; 24,42; Lk 19,12-13; 12,38-40) Szentségre várva Az a parancsunk, hogy éberen virrasszunk: tisztán lássuk a valóságot, amiben élünk, és a tényeket, melyek felé haladunk. A nagy valóságot úgy hívják: Jézus Krisztus. S Ô máris velünk van, igéjében, Szentségében, testvérünkben. Elmélkedés Adventi várás Az Advent várakozásteljes, sejtelmes idô. Jól illik hozzá az a novemberi, decemberi reggel, mely nem tud kibontakozni ködbôl s sötétségbôl; elnyújtja a lélek vágyát is. E hosszú elnyújtott keltegetés egyszersmind kikezdés; az egyházi év Adventtel kezdôdik. Kópiázza a Krisztus elôtti évek borongós homályát. Tehát várakozás, keltegetés, kikezdés, ezek az Advent jellegei, melyeket Szent Pál is említett: Nox praecessit, dies appropinquavit... tűnik az éj, hasad a nap; ébredjünk erôteljes, szent életre, mely Krisztus felé siet. Várakozunk, mert az Úr jön; boldog a szolga, ki Urát várja. Vigília az élet, szent virrasztás; virrasztó éje az evangéliumi jegyeseknek: ,,Olajjal telt lámpák velünk, Jézus elé siethetünk''. Virrasztó éje a nagy ünnepeknek, mikor Krisztust tényleg meglátjuk. Gót dómnak kapuzatában állunk; próféták, apostolok s az evangélium kerubjai várnak ránk; de a kapu még zárva van; az élet izgalma fut végig rajtunk. Expectantes beatam spem [várván a boldog reményt]... várakozunk, reménykedünk, szemünk az örök világosság kapuin függ... Jöjj el Úr Jézus. Készülünk. Elôször is egy szent, kedves ünnepre, a kegyelmek, az ajándékok ünnepére, a szent Karácsonyra. Három gyakorlatra lesz gondunk: a) penitenciára, hogy tiszta legyen a szívünk; b) összeszedettségre, hogy valamint a természet most magába vonul és készül új tavaszra: mi is magunkbatérve jobban lássunk s erôsebben akarjunk; c) a természetfölötti élet vágyainak ébresztésére: harmatozzatok égi magasok... Isten, én Istenem, hozzád ébredek... nem felejtlek. Különösen pedig ismét kezdôk akarunk lenni. Jézus buzdít: kezdj! Mint ahogy a napsugár sziporkázik a zúzmarás fák bóbitáin s ingerkedve süt be jégvirágos ablaktáblákon át szobánkba, mintha fölszólítana: kezdjünk hát élni; úgy Krisztus. Kezdjünk sokszor! Furcsa kívánság, de rendkívül fontos. A kezdetnek sajátlagos mozgalma s lendülete van. Még nem ismer fáradtságot s csalódást. Van kedve. Gondolj a kikelet kezdetére; hajt a százéves tölgy és bükk is: puhul, fakad a kenettôl. Nem hajtana, ha kemény és száraz maradna. Az Isten keni föl a lelket... ,,propterea unxit te Deus...'' a jó kedv kenetével ,,oleo laetitiae''. Nagy a föladatunk; a kezdet kezdetén állunk. Szent Pállal, amik elôttünk vannak, azok után törekszünk! (Prohászka: ÖM, 6:6; 14) ======================================================================== B ÉV ADVENT 2. VASÁRNAPJA 1: Készítsük az Úr útját a magunk és embertársaink szívében! S: Várjuk az új eget és új földet, amely Krisztus végsô eljövetelekor valósul meg! E: Bűnbánattal készüljünk a Megváltó eljövetelére! Krisztus újra-jövetelét s a világ végét dús képzelettel ki lehet színezni, de oly nehéz elgondolni. A fizikai világ a maga törvényei szerint járja az útját. Az emberiség tán hallott valamit Krisztus elsô eljöttérôl, de az Ô hatalmából és fönségébôl mitse látni: hogy is lehetne az másképp? A mai keresztényt nem kevésbé faggatják, kérdezik, mint az elsô századit (Péter máodik levele). Milyen fölvilágosítást ad Ô hitérôl és reményérôl? Nem kell semmit sem mondania, amit nem tud. De tudnia kell, hogy e világ történelme Isten története; hogy Isten fogja befejezni a világot, tökéletesítve, nem elpusztítva; és hogy Isten fönségének kinyilvánítását az ember készíti elô, oly emberek, kik Istenhez fordulnak és a jövô felé haladnak. Elsô olvasmányhoz / Iz 40,1-5.9-11 Jahve, a választott nép Istene gondol népére, és nemcsak szavakkal vigasztalja a babiloni száműzetés ínségében, hanem újra hazavezeti ôket, ahogy valaha Egyiptomból. Ô maga vonul majd népével, innen a felszólítás: készítsetek utat az Úrnak! (Iz 40,3-4) A fölszólítás az égi hatalmakhoz szól, mert maga a nép nem képes rá. Isten kimutatja azzal szeretetét, hogy népének minden bűnét megbocsátja. Megmutatja hatalmát azzal, hogy otthonába visszaviszi. Sion, vagyis Jeruzsálem ne essék kétségbe, higgyen az örömhírben, és hirdesse azt tovább. (40,1- 2: Iz 52,7-12; 2Mz 6,7; Jer 31,33; Iz 43,25 # 40,3-5: Iz 43,1-7; 45,2; Mt 3,3; Jn 1,23; 2Mz 24,16; Jn 1,14 # 49,10-11: Iz 35,4; 62,11; Mik 2,12-13; Ez 34,11-16; Jn 10,11-18) Válaszos zsoltár / Zsolt 85(84),9-10.11-12.13-14 Az ígért üdvösség kérése Szentleckéhez / 2Pt 3,8-14 A korai keresztények az Úr visszatértét várták (1Tesz 4,17), de az váratott magára. Az elsô keresztény nemzedék, de talán már a második is (,,atyák'') kihalt, és mégsem történt meg. Alkalom ez gúnyra és Krisztus visszatértének sommás tagadására (2Pt 3,4). Mások nyugtalanul kérdezik, miért késlekedik, és mit jelent ez a keresztények életére. A válasz: a késés csak látszólagos, és oka Isten türelme, hogy mindenkinek idôt adjon megtérésre, mert mindenkit üdvözíteni akar. De az idô korlátolt, s a keresztényre már most érvényes a jövendô új világ törvénye, mely lelkületünk és cselekedeteink tisztaságát sürgeti. Béke és igazságosság töltse el életünket. (3,8-10: Zsolt 90,4; Lk 18,7-8; 2Pt 1,3-4; 1Tesz 5,2 # 3,11-14: Iz 34,4; Jel 6,13-17; 21,1.27) Evangéliumhoz / Mk 1,1-8 ,,Evangélium'': Jó Hír, az örvendetes üzenet maga Jézus személye! Igéjében és tettében Isten szól az emberhez. De az ,,evangélium'' jelenti egyben a Jézusról szóló keresztény üzenetet is. Az alapvetô kijelentés Róla pedig ez: Ô a Krisztus, az ígért Szabadító és Megváltó, és Ô az Isten Fia. Az evangélium, mint élmény és üzenet, Keresztelô Szent János fölléptével kezdôdik. Ô az útkészítô, aki mindenkitôl ôszinte megtérést és Istenhez fordulást követel: a keresztség és a bűnbocsánat elôfeltételeit. Jézusra mutat, a nála Erôsebbre, aki utána jön. (Mt 3,1-6.11-12; Lk 3,3-6.15-17; Jn 1,19-28 # ,,Isten Fia'', 1,1: Mk 1,11; 3,11; 9,7; 14,61; 15,39 # 1,2-3: Mal 3,1; Iz 40,3 # 1,8: Jn 1,26.33; ApCsel 1,5; 11,16) Szentségre várva Jézus megígérte nekünk az üdvösséget: Isten szeretetét és az Istennel való együttlétet. Reményt adott a jövôre, de ez a jövô a hívônek már megkezdôdött: a Szentség újra meg újra megpecsételi Istennel való egységünket a Szentlélekben. Elmélkedés Nem az ember ád elégtételt bűnéért, bárhogyan vezekeljen is, hanem Isten az, aki elegendônek ítéli azt a büntetés fejében. Nem az ember készít Istenének utat, hanem Isten maga épít magának utat az emberhez. Nem az ember tudja saját fáradozásaival megismerni az Istent, hanem Isten kinyilatkozva fönségében, szabad ajándékából ismerteti magát az emberrel. Nem az ember teszi hatékonnyá Isten igéjét, hanem Isten igéje hat és érvényesíti magát az emberi vonakodás dacára. Nem ember megy el Istenhez, hanem Isten jön le az emberhez. (Notker Füglister) + Keresztelô Szent János független, hatalmas lélek. Királyi paloták, puha, csipkés ruhák, szônyeg, kerevetek nem imponálnak neki; sôt ellenszenve van ellenük; kevés lelket lát a puha életben. Teveszôrruhájának érdességében hirdeti a lélek szabadságharcát. Királyának ruhája ez; annak az Úr szôlôjében kapáló erôteljes munkásnak zubbonya. Penitenciát tartsatok; feszüljön meg a lélek bennetek, mert a mennyek országa erôszakot szenved! Segítsük magunkat a lélek magaslataira penitenciánk s önmegtagadásunk által. Követeljük az önmegtagadásban a szellem adóját a túltengô testtôl! S tegyünk mindent a mi szép, szebb, erôsebb egyéniségünkért. Pro libertate! Szemünk, képzeletünk, ösztöneink, ínyünk fegyelmezettségében teljék örömünk! Ó, nyíljék meg szemünk, hogy lássunk, lássuk öntudatunk nemes, bűntelen, tiszta, korrekt tartalmában Istenünket, kincsünket, mindenségünket. Dolgozzunk rajta, hogy ez öntudat tisztult, kristályos, mélységes, fényes, bűvös tengerszem legyen, virágzó partoktól, titokzatos erdôktôl, az örökkévalóság hegyeitôl környékezve, s ne csak tükrözzék rajta, hanem merüljön el benne a mennyország! Szószerint igaz, hogy a hívô s szeretô lélek szépségében s erejében nyilatkozik meg az Isten-közelség. Az ilyen lélek szükségképpen Istennel teljes, Istentôl lelkesített, vagyis próféta. Az örökkévalóság hegyvidéke az ô hazája, s mikor onnan lejön, megérzik rajta, hogy a magasból való, az Isten angyala. ,,Ez az, kirôl írva vagyon: Íme én elküldöm angyalomat színed elôtt, ki elkészíti elôtted a te utadat'' (Lk 7,27). Az Isten kegyelme kíséri, s számtalan lelket boldogít. Az Isten jár nyomaiban, s az Úrjövet jellemzô alakja lesz, ,,készíti az Úr útját''. Minden prófétai lélek Adventen, Úrjöveten dolgozik. Buzdítja, inti, emeli az embereket, hogy Istenhez közeledjenek. A próféta olyan, mint a hegy, kiemelkedô ember; a nagy gondolatok, a lelkesülés embere. Rajta pihen az Isten gondolatainak napsugara; ô állítja meg a szellemi világ felhôit, s megindítja az ég áldását a földre... folyamok szakadnak belôle... hűs, erdôs illatot lehel. -- Hogy készül a próféta? Izajás leírta a 4. és 5. fejezetben. Tisztulnia kell; az Isten igéje s kegyelme égeti, s az Isten lelke tölti el bátorsággal! Tisztulok, bátor leszek, prófétai nyomokon járok... S ha szenved körülöttem a kételkedô s kislelkű világ, azt mondom: így járnak az Isten, a mélység, a bensôség aposztatái [hitehagyottjai]; annál inkább akarok ragaszkodni én hozzád, hogy próféta, vagyis az Isten embere legyek. Óh Uram, édes kincsem, szólj hozzám, beszélj velem. Sôt, prófétánál is nagyobb Szent János, mert az ,,Isten angyala''; tehát Isten követe; ki az ô ügyének él, s önérdek nem vezeti; hű szolga mindenben, ki egész életét e szolgálatba fekteti; szárnyai vannak, vagyis lelki készsége van Ura akaratának teljesítésére. S mindez mint erô és szépség jelentkezik benne és rajta. -- A lelki értékeket tényleg így kell átélnünk; van erônk, Isten adja, s ebben percig sem kételkedünk; ezt az erôt éreznünk kell. Ugyancsak legszebb a világon az Istenben megnyugodott s megtisztult lélek; ezt a szépséget és harmóniát élveznünk kell. (Prohászka: ÖM, 6:170; 220) + Loyola Sz Ignác két imádsága Uram, taníts nagylelkűségre! Taníts, hogy úgy szolgáljalak erôm szerint, amint Te megérdemled! Hogy adjak, nem számolgatván, mibe kerül! Harcoljak, mitse törôdvén sebekkel! Hogy törjem magam, nyugalmat nem keresve! Dolgozzam, bért-jutalmat sose kérve; csak azt az egyet: hogy tudjam, teszem a Te szent akaratod'. Vedd át, Uram, mind szabadságom! Fogadd minden emlékezetem, értelmem és minden akaratom'! Bármim van s mit birtokolnék: Tôled kaptam, visszaadom teljesen ma Néked, amint tetszik, akaratod rendelkezzék vélük! Egyet adj csak: szerelmedet malasztoddal együtt, s gazdag leszek mindeléggé, semmi többet nem kívánok! + Egy hű lélek jóvátehet, irgalmat nyerhet sok-sok hűtlennek. Minden lélek eszköz lehet ilyen fönséges jóvátevô műveletben. Semmi nagyra nincs szükség, elég a legapróbb tett, egy lépés, egy fölvett szalmaszál, egy megfékezett kíváncsi tekintet, egy kis segítség, egy szíves mosoly... Mindez a Szeretetnek ajánlva: valójában nagy nyereség, haszon a lelkeknek, a kegyelmek áradatát hívja le számukra! (Josefa Menéndez) + Mert folyton bukdosom, legyen állandó orvosom [bűnbánat szentségben]. (Sz Ambrus) ======================================================================== B ÉV ADVENT 3. VASÁRNAPJA 1: Egyedül a Megváltó hozza meg az igazi boldogságot. S: Testben- lélekben felkészülten várjuk az Úr érkezését! E: A Megváltó máris köztünk van, de sokan nem ismerik föl. Keresztelô Szent János szemében Jézus volt a ,,nagyobb'', aki elôtte volt és ôt követi, a várva várt Megváltó, az Úr! A jeruzsálemi vezetôknek Jézus a nagy ismeretlen volt, és annak is maradt. A világ nem ismerte föl Jézust Messiásnak, hanem megölte Ôt. Mi tudjuk-e ki Jézus? Mit felelnénk, ha minket, esetleg éppen minket kérdeznének? Meg tudnánk-e felelni hitünkért? A kérdezôsködôk nemcsak azt akarják tudni, amit ,,hivatalosan'' hiszünk, hanem azt is, mit érzünk igazán a szívünkben Jézusról. A kérdés az, életünk fogható, konkrét megélésében számít-e Jézus: az, aki már eljött, az, aki van, itt van, s az, aki újra eljô? Elsô olvasmányhoz / Iz 61,1-2.10-11 Az elsô részben (Iz 61,1-2) a próféta a meghívatásáról és lélek- élményérôl szól. Nyilván egyben az isteni igére utal (Iz 42,1): ,,Íme, az Én szolgám, kézen tartom ôt... neki adtam az Én Lelkemet!'' Isten felfogadta ôt szolgálatába: királyi, papi, prófétai feladatot rótt rá (61,4-9, nincs a mai szövegben). Jézus a názáreti zsinagógában e szakaszt magára alkalmazza (Lk 4,18), Ô az, aki jóhírt hoz a szegénynek, és általa értik majd meg azt. Az olvasmány második felét az ószövetségi Magnificatnak nevezhetnôk. Mint Mária dicsôítô himnuszát, ezt is a ,,szegények'' zengik, akik Isten irgalmazó szeretetét megtapasztalták. (61,1-2: Iz 42,1; 11,2-4; Zsolt 72,13-14; Mt 11,28-30; Iz 49,8 # 61,10-11: 1Sám 2,1; Lk 1,46-47; Jel 21,2; Iz 42,9; 55,10-11; 5Mz 26,19) Válaszos zsoltár / Lk 1,46-48.49-50.53-54 Magnificat Szentleckéhez / 1Tesz 5,16-24 ,,A mi Urunk, Jézus Krisztus eljövetele'' irányítja és alakítja a keresztények életét. A közösségben és az egyes emberekben élô Lélek megnyilvánulásai az öröm, a mindig érvényes ima, az Isten iránti hála és a többi ember tulajdonságainak és szokásainak tiszteletben tartása. Még a közösség dolgainak bírálata is a Lélek ajándéka. Aki bírálni, javítani akar, annak Isten Lelkével kell azt tennie, s Isten a béke Istene. Csak mikor lényünk minden rétegét és ízét (szellemünket, lelkünket, testünket) átjárja és megvilágosítja a Lélek, akkor tudunk megállni Krisztus elôtt. Akkor majd minden nyilvánvaló lesz számunkra... (5,16-19: Róm 12,12; Ef 6,18; 1Jn 4,1-3; Gal 5,22-23 # 5,23-24: 1Tesz 3,13; 1Kor 1,9; 2Tesz 3,3) Evangéliumhoz / Jn 1,6-8.19-28 Keresztelô Szent János bizonyságot tett a világosságról, amely Jézusban, az emberré lett Igében teljesedett be. A zsidó hatóság kérdezi: ,,Ki vagy te?'' János elôbb tagadólag felel: Nem én vagyok; nem vagyok sem az Úr Fölkentje, sem Illés, sem a várt próféta (l. 5Mz 18,15; Jn 6,14). Az ezt követô igenlô válasz arra mutat, aki már ott van, de az emberek nem ismerik föl. Ott volt Ô János elôtt is, és Ô jön János után is: az Úr, akinek János egyengeti az útját. Keresztelô János nagysága elôször azon meghívásában rejlik, hogy rámutasson a Megváltóra, de aztán abban a tökéletes hűségben is, amellyel betölti szent föladatát. (1,8: Jn 1,15.19-34; Mk 1,7 # ,,zsidók'', 1,19: Jn 5,10.18; 7,1 # 1,21: Mal 3,22-23; Mt 17,10-13; 16,14; 5Mz 18,15 # 1,23: Iz 40,3) Szentségre várva Oly soká nem ismertük föl Krisztusunkat, mintha nem értettük volna meg, hogy hiszen itt van miközöttünk: akik az oltár köré gyűlünk, akik vesszük Ôt; de itt van életünk napi veszôdségei, munkái közt is. Elmélkedés ,,Ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét.'' (Ef 4,30) Megragadja a lelkemet a gondolat, hogy megszomoríthatjuk ôt. Ha megszomoríthatjuk, akkor hát szeret, törôdik velünk. S valóban, mily mélyek megszomorodásai! Elsô a pokol, az ô ,,elbúsult haragja''; második a halál, mely a szép életre akarata ellenére szállt; harmadik a bűn, mert a ,,fegyelem Szentlelke elriasztatik az érkezô hamisságtól'' (Bölcs 1,4). Ha ôt megszomorítjuk, akkor voltaképp magunk szomorodunk el; elvesznek lassanként igazi örömeink, melyek az Istennel telt lelkekben fakadnak; érzékünk, hajlamaink földízűek lesznek. Lélek, szellem, kegyelem átlátszó ködképekké válnak, s kiverôdnek rajtunk az unalom s az öregség vonásai; meghasonlunk. Isten ments! Szolgáljunk az Úrnak ,,in laetitia'' [örömben]. ,,A lelket el ne oltsátok'' (1Tesz 5,19). A Szentlélek tűzláng, de a tüzet is ki lehet oltani; ki lehet ölni a lelket. A bocsánatos vétkek gyakori s könnyelmű elkövetése ki-kioltja a bensôség s ragaszkodás érzetét, lehűti ezt a finom, kényes lelket; ,,res delicata Spiritus'' [kényes valami a Lélek]. Nem csoda, ha a könnyelmű lélek, mely kis bűnökkel nem törôdik, halálos bűnbe is esik. Azért vigyázok, s minden készakaratos istenmegbántást kerülök; kényesnek kell lennem életemre. El ne riasszátok a lelket... alacsony, nemtelen viselkedéstek által. Átérzem, hogy a Szentlélek figyelmet, készséget, elôzékenységet érdemel, s nekem mindig az elôkelô érzés e magaslatán kell állnom. A lélek is eldurvulhat, elvesztheti az érintetlenség méltóságát s a korrektség szépségét, s a Lélek indításait alig érzi meg. Íme, érzékenységem által a Szentlélek orgánuma lehetek, s ô bennem lakik, eszköze lehetek, s ô általam dolgozik; de lehetek tört lant s eliszaposodott laguna is. Figyelek tehát a Szentlélek indítására s sugallataira! (Prohászka: ÖM, 7:405; 163) + A mi Otthonunk a Mennyország. Úgy vagyunk e földön, mint általutazók valami szállodában. Ha valaki távol jár-kél, mindig a hazatérést, otthonát forgatja szívében. (Vianney Sz János) ======================================================================== B ÉV ADVENT 4. VASÁRNAPJA 1: Dávid királysága a családjából származó Messiás révén szilárdan áll mindörökké. S: Krisztusban nyilvánvalóvá lett, és beteljesedett Isten üdvözítô szándéka. E: Isten megígéri a Megváltó születését, aki Király mindörökké. Sok embernek Isten a ,,Mindenható'' és semmi más. A Szentírás is Isten végtelen hatalmáról, nagyságáról és fönségérôl szól. De e mellett ott van sok más nyilatkozat, s fôleg azt ne feledjük, hogy a biblia a földi ember gondolkodásmódját követi, és a hallgatóság nyelvét használja. Kezdetben ez a hatalom úgy jelentkezik, mint ami megkülönbözteti az Istenséget a ,,gyönge, halandó'' embertôl. Késôbb Isten hatalmát és nagyságát gyöngeségben nyilvánította ki: Jézusunk születésében, életében és szenvedésében. Ha Isten titkához közelebb akarunk jutni, gyökeresen meg kell változtatnunk elképzelésünket hatalomról és nagyságról. Át kell alakítanunk eszméinket, az erôszakot mint ,,erôt'' elvetni, hogy a tehetetlenségben, mintegy a szeretet apró tényeiben ismerhessük meg Isten hatalmát. Elsô olvasmányhoz / 2Sám 7,1-5.8-11.16 Isten, ki Egyiptomból kihozta a népét, és a Sínainál szövetséget kötött vele (2Mz 20,2;24,3-8), Dávidot népe királyává tette. Dávid az Ô választottja, az Ô kedves ,,szolgája'' (2Sám 7,5), az, aki más módon, de Mózes feladatát folytatja. Dávid épít majd templomot a frigyládának, amely jele Isten üdvözítô jelenlétének népe közt. Isten nem szorul kôtemplomra; Ô jelen van minden helyen és minden embernek. Maga Isten fog Dávidnak ,,házat'' építeni, vagyis családját fönntartani az idôk beteljesüléséig, addig, míg Szűz Mária világra hozza Dávid igazi trónörökösét. (1Krón 17,1-15 # 7,1-3: 5Mz 12,9-10; Zsolt 132,1-5 # 7,8-11: 1Sám 16,11; Zsolt 78,70-71; 89,4.28-30 # 7,16: 2Sám 23,5; Lk 1,32-33) Válaszos zsoltár / Zsolt 89(88),2-3.4-5.27 és 29 Dávid házának kiválasztása Szentleckéhez / Róm 16,25-27 A rómaiakhoz írt levél Istent dicsôítô himnusszal zárul, Istentôl egyedül kapja az evangélium meggyôzô és megváltó erejét. Isten hozta létre a szent közösséget, Ô ad erôt neki, hogy értse a jóhírt és aszerint éljen. Az Ószövetségben csak utalás volt Isten szándékaira, de az evangéliumban a titok kinyilvánult. Fia elküldésével Isten belenyúlt a történelembe; most minden nép az Ô népe, kiket a hitre meghívott. Nyilván, Isten az emberiség problémáit nem iktatta ki a világból, nem mutatott külsô, látható hatalmat. De képessé tett bennünket, a ,,kereszt dôresége által'', hogy ezután nyomorúságunkat megértsük és legyôzzük. (Ef 3,20-21; 1Kor 1,8; Kol 2,7; 1,26-27; Ef 3,3-12) Evangéliumhoz / Lk 1,26-38 Isten a Dávid királynak adott ígéretét, -- túl minden emberi hűtlenségen, -- beteljesítette. Végérvényesen betöltötte Jézusban, Dávid fiában. Nem kellett ehhez Istennek semmilyen hatalmi eszköz, csak egy kellett, a Szűz beleegyezése, kit Ô szemelt ki arra, hogy a Megváltó Anyja legyen. És Mária, képviselve az egész emberi nemet, kimondotta az Igen-t. (1,26-28: Mt 1,18; Szof 3,14-15; Zak 2,14 # 1,31- 33: Iz 7,14; 2Sám 7; Iz 9,6 # 1,35: 2Mz 24,15-16; Lk 9,34 # 1,37: 1Mz 18,14; Jer 32,17) Szentségre várva Mária hite lehetôvé tette, hogy Isten örök Igéje emberré legyen, és közöttünk lakozzék. ,,Íme, ez Isten hajléka az emberek közt! Ô közöttük fog lakozni, és azok az Ô népévé lesznek!'' (Jel 21,3) Elmélkedés ,,Küldeték... Istentôl'' (Lk 1,26). Isten akart édesanyától születni, hogy mindnyájunkkal közölje önmagát. -- Az Ige emberré lévén, azt az emberi természetet, azt a páratlan, krisztusi lelket fölemelte magához... Anyától születvén, az édes Szent Szüzet istenanyai méltóságra emelte... Közülünk való lévén, mindnyájunkat testvéreinek ismert el, Isten-testvéri méltóságra emelt. Mily dicsôség, mily öröm: Isten, Isten-anya, Isten-testvérek együtt! E vérbôl serkentünk, kunyhókból emelkedtünk ily méltóságra. Ezt is át kell élni s át kell élvezni. ,,Üdvözlégy malaszttal teljes.'' Éva a paradicsomban találkozik a sötét angyallal, a Szent Szüzet szobájában keresi föl a világosság angyala. Az nem fél, ez óvatos és tartózkodó; ott a kígyó zörög, itt angyali szépség hódít mély tisztelettel. -- Nézd a Szent Szűznek áhítatba merült arcát, harmatos, csillogó szemét; tekints lelkének elzárt kertjébe; szebb ,,paradisus'' az, mint ahol a kíváncsi Éva áll; az Isten gyermekének mélysége, együgyűsége. E kedves vonásokat kópiázom, mikor az örvendetes olvasót imádkozom, elmerülök beléjük, s átviszem lelkembe. ,,Ne félj Mária''... mondja az angyal. Bizalmatlankodni jó, mert sokféle szellem jár ki-be az ember lelkében, s jónak látszik, ami rossz, s természetesnek, ami bűn, mert egyoldalúan nézzük, szuggesztiók alatt állunk. De mikor alázatos és erôs vagy, akkor ne félj, hogy csalódol. Ez a lelkület kizárja a kaprict, a szeszélyt, az erôszakos, ösztönös lelket; ugyancsak kizárja a félelmet. Az Isten angyalával szemben légy bizalmas, mint Jákob; a sötétségével szemben bizalmatlan, mint Jób. Alázódjunk meg úgy bűnösségünk s gyarlóságunk fölött, hogy az Isten segélyére való tekintetbôl ugyanakkor bátrabbak, lelkesebbek legyünk. Ami az embert élettelenné s gyávává teszi, az nem az Isten szelleme. ,,Kegyelmet találtál az Úrnál.'' Tetszettél neki; ô teremtett úgy, hogy megnyugodhassék benned, s te élvezed e mennyországot. Nem lépsz ki belôle soha. -- Nekem keresnem kell ez elásott kincset; sokszor kerülô utakon jutok el csak ismeretére; -- akkor fogom föl, hogy mily jó, mily édes, mikor hiányát érzem. Szeress, Uram, engem is; add, hogy megtaláljalak téged. Szeress úgy, hogy ne oltsa ki hideg lelkem szeretetedet. Szeress és vonzz hathatósan. (Prohászka: ÖM, 6:44; 64) + ,,Malaszttal teljes'' ,,Üdvözlégy, malaszttal teljes!'' Haragszunk a malaszt szóra, s helyébe rakjuk a kegyelmet: mintha ezzel érthetôvé tettük volna a titkot! A kegyelem épp azért félrevezetô, mert van köznyelvi jelentése is: de milyen szegényes! Az a kegyelem vagy malaszt, amelyben Mária részesült, nem a bűn és a büntetés elengedése, hanem sokkal több annál. Az a Lélek vezette, nevelte fogantatásának pillanata óta, aki most egészen árnyékába veszi, s teremtô hatalmával elindítja benne Jézus életét. Sokan sokféle embert megtapsolnak, dobogóra állítanak. Rendszerint a teljesítményükért: tudósokat, művészeket, űrutasokat, sportolókat. Mi keresztények Gábor angyal köszöntô szavát ismételgetjük, s legmelegebb gratulációnkat Máriának tartjuk fönn, aki nem teljesítményével szárnyalta túl a többi embert, hanem kegyelembôl kapott többet mindenki másnál. Milyen alázatos elsôség ez! (Jelenits: Betű és lélek, 17) + Óh bűnös, el ne csüggedj, minden bajodban Máriához menekedj! Hívd Ôt segélyül, mert ez az Isteni Akarat, hogy Ô (Jézusa kezibül), minden szükségben legyen oltalmad. (Nagy Sz Vazul) + Tisztaság A sértetlen szüzesség angyali ajándék, rothandó testben az Örök Romolhatatlan mása. -- Ki tagadná: a szűzi élet mennyei, e földön csak azóta lelhetni, mióta Isten embertestbe szállott le. -- Szüzek: értetek angyalok küzdenek, mert angyalok erkölcsével vitézkedtek. -- Illô, hogy minél szűzibb a leány, annál alázatosabb. Alázatnak legyen mesternôje, ki a szűziségnek hirdetôje. (Sz Ambrus) + Tisztátalanság Mihelyt elkezd valaki buján élni, igaz hitét is lassan elfecsérli. (Sz Ambrus) ======================================================================== B ÉV NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA 1: Isten a vízözön után szövetséget köt Noéval és utódaival. S: A vízözön elôképe a keresztségnek, mert a keresztség vize megadja nekünk a bűnök eltörlését. E: Keresztsége után Jézus hirdetni kezdi az üdvösség jó hírét. A tudomány és a technika haladása az ember hatalmát soha nem sejtett mértékben megnövelte, de az ember maga sem jobbá, sem boldogabbá nem vált. Az ember életében szorongás uralkodik. Rettegés a végcsapástól, melyrôl nem tudni, mikor és hogyan szakad ránk. Az Isten üzenetében való hit nem oldja meg a világ problémáit, amelyektôl szenvedünk. De annál jóval többet tesz: más emberré változtat minket. Oly emberré, aki többé már nem retteg, mert tudjuk, hogy szeret az Isten és hűséges. Elsô olvasmányhoz / 1Mz 9,8-15 A paradicsomi világ, melyben nincs halál, nincs szenvedés, nem tartozik a történelem idejébe. Itt csak egy rendje-bomlott és sokféle veszély közt hánykódó világ létezik. És e világ kerül Isten ítélete alá, amelynek ôsmintája az özönvíz; de Isten hűsége és irgalmas szeretete is kiterjed a világra. A Genezis 9. fejezetének olvasmánya az ,,örök idôkre szóló szövetségrôl'' beszél (9,12), melyet Isten Noénak és utódainak (az egész emberiségnek) ígért az özönvíz után. Bár a gonosz a jövôben is tényezô marad, Isten nem pusztítja el a világot újra. Ebbôl hitet és reményt meríthetünk, annak elenére, hogy a pusztulás jelei vesznek körül. Még a végcsapásban is érvényes az isteni hűség üzenete. (9,8-11: 1Mz 6,18; Oz 2,20; Iz 11,5-9; 54,9-10; Sir 44,18; Róm 11,29 # 9,12-15: Ez 1,28; Jel 4,3) Válaszos zsoltár / Zsolt 25(24),4-5.6-7.8-9 Könyörgés vezetésért Szentleckéhez / 1Pt 3,18-22 Szent Péter levelének e szakasza az ôsi hitvallás alapnyilatkozata: Krisztus meghalt, a halál birodalmába leszállott, és föltámadott; Isten jobbjára emeltetett, és ítélni fog élôket és holtakat. Miután Krisztus a halálig teljesen megjárta az ember útját, az ember már képes rá, hogy a keresztség által az élet útjára lépjen. A keresztség, mely itt a vízözön ellenképeként szerepel, tiszta lelkiismeretet biztosít nekünk, és odairányít, ahonnan Krisztus kiindult értünk. (3,18: Róm 5,6; 6,9-11; Iz 53,11; Róm 1,3-4 # 3,20: 1Mz 6,8-7,7; 2Pt 2,5 # 3,21: Róm 6,4; Kol 2,12-13 # 3,22: Ef 1,20-21; Kol 1,16-18) Evangéliumhoz / Mk 1,12-15 Krisztus megkeresztelésével, pusztai megkísértésével és Keresztelô János működésének végével bevégzôdik az elôkészítô idô, közel van az idôk nagy fordulata. Azzal jött közel, hogy Jézus föllép, és meghirdeti ,,Isten Evangéliumát (Jó Hírét)''. Azzal, hogy Krisztus a pusztában megállotta a kísértést, a szorongatás és a harc ideje ugyan még nem fejezôdött be, de Jézusnak, a második Ádámnak, az új embernek gyôzelmében már a mi gyôzelmünk is megadatott: többé már nem kell vereséget szenvednünk. A fölszólítás a megtérésre hitre és bizalomra is hív. (1,12-13: Mt 4,1-11; Lk 4,1-13; Iz 11,6-9; Zsolt 91,11-13 # 1,14-15: Mt 4,12-17; Lk 4,14-15; Gal 4,4; Róm 3,25-26) Szentségre várva Itt és most hirdettetik Isten evangéliuma, az a jó hír, hogy van számunkra jövô és menekvés. Az üdvözítés, akárcsak a jóhír, egyedül Istentôl jön, Jézus Krisztus által. Ô az új kezdet, Ôbenne kezdôdik a mi új életünk. Elmélkedés Önmegtagadás (aszkézis, böjt): a szeretet és öröm forrása Szükségünk van szeretetre. Krisztus azért jött, hogy megadja nekünk, mintául megélte nekünk e szeretetet. Ezért ölelt magához mindent a földön mérhetetlen mélységű szeretettel: Anyját és bennünket, testvéreit, hazáját s a világ minden lelkét; a napot az égen s a virágokat a mezôn; a tékozló fiút, Zakeust, Mártát, Máriát. A szeretet tüzét hozta a földre, hogy az egész világ, az egész emberi nem felgyulladjon. Értsük meg ezt jól. Ha csak tépelôdünk, okoskodnunk, mindig szörnyű gondterheltek vagyunk, és ezt soha fel nem fogjuk. Itt nemcsak érteni kell. Itt égni kell, itt a lángnak belénk kell kapnia. A kultúra, mely ebbôl a lángból támad, végtelenül magasabb minden értelmi kultúránál. Ez a kultúra aszkézist és örömet mond egyszerre. Az igazi keresztény aszkézis az öröm formája, a lét rendetlenségét szabályozó, körülrajzoló, mérsékelô, arányosító tevékenység. A léleknek a maga teljesedését keresô kiömlései az örömök rendetlen állóvízeivé pocsolyásodnának, az aszkézis pedig a maga megállító, terelô, elfordító, kényszerítô hatalmaival ezt a kiáradást útválasztó, tengerkeresô mederbe gyűjti. Az aszkézis a lélek eleven vizeinek bölcs folyószabályozása, s a legmagasabb értelemben vett örömgyűjtés, örömvezetés a nagy célok felé. Alaphangja, hogy a gyötrôdés, a nyomorgás nem cél, hogy a gátak, a fékek, a tilalmak nem önmagukért kellenek, hogy a szenvedés nem a vergôdésért van, melyen átvonszol, hanem a diadalért, mellyel a lélekerô leigázza. Az aszkézis a lélekmintázó vésô, mely sebezve formál, de célja nem romboló sebzés, hanem a diadalmas forma. A tettek az aszkézis munkás műszerei. Semmi sem alakít bennünket más, mint a tett. Merengéssel idegpályákat ki nem járunk, tétlen örömmel öntudatos reflex-hidainkat meg nem építjük. Az aszkézis a cselekvés fegyelme, feladata a tettek hordozóját, a testet, a lélek szófogadó orgánumává tenni. A lélek emlékezik és teremt, mindkettôvel túlárad önmagán, s áradása öröm. Ez a habzó színtenger, ez az immateriális valóságfolyam eleven idegkészülékbe fogódzik, és részt vesz annak sorsában. Élô gépezete csalja, rontja, ô pedig míg egyrészt építi, másrészt bontja és emészti is saját szerkezetét. Ez a koncert magára hagyottan ösztönös tetteket, vagy tétlen álmodozást termelne. Az aszkézis e csodálatos együttesnek szabályozó készüléke. Munkaeszközei az örömök fegyelmezése és a szenvedések elvállalása. Eredménye a mérték, a harmónia fönsége, az a felsôbbrendű kultúra, mely a test és lélek összjátékát üresen pergô tengelyek szövedékébôl erkölcsi alkotó, termelô erôvé teszi. (Prohászka: ÖM, 7:25; 354) + A kísértések elviselése Amíg e világon élünk, nyomorúság és kísértés nélkül nem lehetünk. - - Innen van az írás szent Jóbnál: ,,Küzdelem az ember élete a földön.'' -- Azért mindenkinek kellene a kísértésekkel gondolnia és virrasztania az imádságban, hogy alkalmat ne találjon ámításra az ördög, ki sohasem alszik, hanem körüljár, keresve, kit nyeljen el. -- Senki sincs oly tökéletes és szent, hogy valamikor kísértései ne lennének, teljesen kísértések nélkül nem maradhatunk. -- De azért a kísértések gyakran igen hasznosak, noha terhesek és kellemetlenek; mert az ember a kísértésben megalázódik, megtisztul és tanul. -- A szentek mindnyájan sok mindenféle nyomorúságon és kísértésen mentek keresztül, de növekedtek is a jóban. -- Akik pedig ki nem állották a kísértéseket, megromlottak és végképp elpártoltak. -- Nincs olyan szent szerzet, sem oly titkos rejtek, ahol kísértések és kedvünk ellen való dolgok ne volnának. -- Nincs az az ember, aki teljesen biztos a kísértésektôl, míg e földön él. -- Elôször puszta gondolat tűnik elmédbe, aztán erôs képzelet, erre gyönyörködés és tán beleegyezés. -- Mindjárt elején kell tehát küzdeni ellene. Minél tovább késlekedik valaki, annál erôtlenebb lesz. -- Sokan elég gyönge kísértéseket éreznek, Isten bölcs és kegyes gondviselése szerint, ki az emberek állapotát és érdemeit nézi és mindent választottainak üdvösségére rendel. -- Azért nem kell kétségbe esnünk, mikor kísértés ér, hanem annál buzgóbban könyörögjünk Istenhez, hogy minden szenvedésünkben rajtunk segíteni méltóztassék, aki Szent Pál szaval szerint a ,,kísértésekkel együtt kegyelmet is ad'', hogy azokat elviselhessük (1Kor 10,13). -- Alázzuk meg tehát lelkünket Isten keze alatt minden kísértésben és háborúságban; mert az alázatos szívűeket megszabadítja és felmagasztalja. -- A kísértések és háborúságok próbálják meg az embert, mennyire halad; ezek által növekszik érdeme és világosabban kitűnik az erénye. -- Nem nagy dolog, ha ájtatos és buzgó az ember, mikor semmi sem bántja, de ha a háborúság idején békével tűr, nagy a remény elômeneteléhez. -- Némelyek megmenekednek a nagy kísértésektôl, de mindennapi apróságokban gyakran megbotlanak, hogy megalázódjanak és nagy dolgoknál magukban ne bízzanak, mikor már apróságokban oly gyöngék. (Kempis: KK, 1:13) + Az élet kevélysége ,,A kevélység -- mondja Bossuet* -- mélyreható rendetlenség: aki benne leledzik, az önelégült ember; önszeretetének túlzásában a maga istenének nézi magát.'' Elfelejti, hogy Isten az ô létrehozója és végsô célja, magát túlértékeli, igazi, vagy vélt kiválóságait Isten kizárásával egészen magának tulajdonítja. Innen származik a függetlenségnek és önrendelkezésnek az a szelleme, amely szereti kivonni magát Istennek, vagy Isten helyetteseinek felsôbbsége alól, az az önzés, amely mindent kizárólag önmagáért tesz, mintha ô volna a maga végsô célja, az a hiú tetszelgés, amely gyönyörködik kiválóságaiban, mintha nem Isten volna valamennyinek a szerzôje; amely kéjeleg jó cselekedeteiben, mintha azokat elsôsorban nem a bennünk dolgozó isteni kegyelem művelné. Innen az a hajlama az embernek, hogy jó tulajdonságait túlozza, nem létezôket is tulajdonítson magának, magát mások elébe helyezze, sôt nem egyszer, hogy másokat lenézzen, mint a farizeus is tette. Ehhez a kevélységhez hozzájárul a hiúság, amely rendetlen módon keresi a mások jó véleményét, dicséretét, magasztalását. Ezt nevezik hiú dicsôségnek. Mert amint Bossuet megjegyzi, ,,ha ezek a dicséretek hazugok, vagy túlzottak, milyen eltévelyedés bennük tetszelegni! Ha pedig igazak, honnét az a másik eltévelyedésem, hogy kevésbé örülök az igazságnak, mint az emberek tanúságtételének, mellyel azt elismerik?'' Valóban különös dolog: az ember jobban örül az emberek jó véleményének, mint magának az erénynek, és az ember jobban szégyenkezik egy nyilvános, mint egy titkos hiba miatt. Ha úrrá hagyjuk lenni magunk fölött ezt a hibát, nemsokára másokat hív létre: a dicsekvést, amely szeret beszélni önmagáról, sikereirôl, a feltűnési viszketegséget, amely pompával, cifrasággal magára szereti terelni a közfigyelmet, a képmutatást, amely szeret olyan erények színében tündökölni, amelyeket esze ágában sincs gyakorolni. A kevélység orvossága Bossuet-nál: ,,Ne bízzatok semmit magatokban, mert innen kezdôdik minden bűn... Ne keressetek dicsôséget az embereknél, mert ezzel már elveszitek jutalmatokat; úgy, hogy ezentúl csak büntetés vár reátok. Ne dicsekedjetek: mert mindazt, amit jócselekedetetek érdemébôl magatoknak tulajdoníttok, Istentôl lopjátok el, aki azok szerzôje, és magatokat állítjátok az ô helyébe. Ne rázzátok le az Úr igáját, ne mondjátok magatokban, mint a megátalkodott kevély: Nem szolgálok. Mert ha nem szolgáljátok az erényt, szolgái lesztek a bűnnek és fiai a halálnak.'' (Tanquerey: A tökéletes élet; * Bossuet francia hitszónok Tanquerey művében) ======================================================================== B ÉV NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA 1: Ábrahám Isten parancsára kész feláldozni fiát, az ígéret gyermekét. S: Isten egyszülött Fiát adta áldozatul értünk. E: A kereszthalál elôtt az Atya tanúskodik arról, hogy Jézus az Ô szeretett Fia. Mikor azt mondjuk valamire, hogy ,,emberi'', elsôsorban emberi gyöngeséget értünk, amit számba kell venni és megbocsátani. Ilyen kicsinyre becsüljük az embert! De Krisztus által nyilvánvaló lett, hogy mi valóban az ember és mivé lehet, mivé kell lennie Teremtôje akaratából. Krisztus tökéletes ember volt, az igazi ember, akiben Isten kedvét lelte. Ugyanakkor kinyilvánult Benne az Ô saját lénye, szentsége és fönsége is. Elsô olvasmányhoz / 1Mz 22,1-2.9.10-13.15-18 Ábrahám hitének ,,szakító próbája'' volt a parancs: egyetlen fiát áldozza föl. Ezzel Isten látszólag saját ígéretét és Ábrahám jövôjét is kérdésessé tette. Ilyen kiszámíthatatlan, hataloméhes, kegyetlen hát az Isten? Szüksége van-e ilyen próbákra, hogy tudja, mi lakozik az emberben? Istennek nincs szüksége rá, sokkal inkább az embernek kell megsejtenie, hogy Isten ijesztôen hatalmas, felfoghatatlanul más! Kín és lemondás által kell az embernek bensôleg nônie, s elérnie azt a belsô szabadságot, mely voltaképp egyedül teszi ôt emberré. (Sir 44,20; Zsid 11,17-19; Jak 2,21-22; Jn 3,16; Róm 8,32) Válaszos zsoltár / Zsolt 116(114-115),10.15.16-17.18-19 Hála a megmentésért Szentleckéhez / Róm 8,31-34 Isten népe Ábrahámban látta a hívô ember mintaképét. Az iszlám hívei számára is ô az elsô és ,,tökéletes muzulmán'', -- mert teljesen ráhagyatkozott Isten akaratára. De a keresztény hit emellett Izsákban, az egyetlen Fiúban, aki föláldoztatására megy, Krisztus képét ismeri föl. Izsák valójában nem lett áldozat, az ô helyébe és miértünk, mindnyájunkért Isten egyetlen Fiát adta át. Szemünkben ez érthetetlen titok, mert nincs sem Isten szentségérôl, sem igazságosságáról, sem az Ô végtelen szeretetérôl eléggé beható fogalmunk. Csak azt ,,tudjuk'' (Róm 8,28), hogy Istennek minden tette az Ô szeretetébôl folyik, és elég hatalmas arra, hogy megmentsen mindenkit, aki Benne bízik. (8,32: 1Mz 22,16; Róm 5,6-11; 1Jn 4,10; Jn 3,16 # 8,33-34: Iz 50,8-9; Zsid 7,25) Evangéliumhoz / Mk 9,2-10 Jézus táborhegyi megdicsôülésének leírását megelôzi Péter vallomása az Ô Messiás voltáról (Mk 8,29), de Jézus kínszenvedésének elôrejelzése és keresztjének követésére szóló meghívás is! A Jézusról szóló teljes kijelentéshez mindkettô hozzátartozik: a Kereszt és a Megdicsôülés. A felhôbôl hangzó szózat Jézust Messiásnak jelenti ki, akárcsak a keresztelésekor (Mk 9,7; 1,11). Jézus a Mózes jövendölte próféta (Mk 9,7; 5Mz 18,15): Ô nagyobb Mózesnél és Illésnél. De csak föltámadása után értik meg majd tanítványai, hogy voltaképp ki Ô, és csak akkor lesznek képesek szólni Ôróla és mindenrôl, ami történt és amit hallottak Tôle. (9,2-8: Mt 17,1-8; Lk 9,28-36; 2Mz 24,16-18; Mk 16,5; 2Pt 1,16-18; 2Kor 3,18 # 9,9-10: Mt 17,9-13) Szentségre várva A hit képes rá, hogy Istennek a kenyér és bor színe alatt rejtôzô fönségét fölragyogni lássa. Krisztussal egységben a mi testünk is, a mi egész lényünk át fog változni, és Ôhozzá leszünk hasonlóvá. Elmélkedés Urunk színe-változása ,,Fénylék orcája mint a nap, ruhái pedig fehérek lônek, mint a hó. Felelvén pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk!'' (Mt 17,1-10). Lelkétôl, imában áthevült lelkétôl változott el színe, ,,s midôn imádkozott, ábrázata más színű lôn'' (Lk 9,29). Ez az Isten- egyesülésben boldogított lélek színeváltozása; a test és vér, a földi lét nehézsége és sötétsége lélekbe öltözik. Egyre azon dolgozunk, hogy több lélek áradjon ki a testre, az ösztönre, több lélek a munkára, társadalmi intézményekre. A léleknek testet, ösztönt természetfölötti szépségbe s fénybe öltöztetô munkáját imának hívjuk; imáinkban dolgozunk azon, hogy átformálódjunk s tisztábbak, nemesebbek, lelkiebbek legyünk. Az erkölcsi erôkifejtés elsô lépése a színeváltozás felé az alázatos, meleg, erôs ima! Mikor e meleg áramlat a lélekben megindul, s felsôbb, édes világosság szűrönközik életünkbe, akkor Péterrel kiáltjuk: Uram, jó nekünk itt lennünk, itt a lelki emelkedettség magas hegyén, itt az isteni fölvilágosítások régiójában, itt az imádság fényes felhôjében, itt a világtól messze s közel az Istenhez; jó, jó nekünk itt lenni, s használjuk is föl a vigaszok e tavaszi virágfakadását, de tartsuk szem elôtt, hogy a hegyrôl le kell jönnünk a poros, lapos világba. Jöjjünk úgy le, mint kiknek fényes a lelkük s telítve van lelkük a magaslatok fűszeres levegôjével. S a másik színeváltozás? ,,és maga mellé vévén Pétert és Zebedeus két fiát, kezde bánkódni és szomorkodni s orcájára borula imdákozván: Atyám, ha lehetséges, múljék el a pohár tôlem; és méne tanítványaihoz és alva találá ôket'' (Mt 26,36-40). Itt a vérrel verejtékezô ,,facies'' [arc]; ez a szomorú lélek kiáradása a testre; a vigasztalanság és elsötétülés állapota. A földi ember irtózik tôle s alszik; boldog, ha magát felejti. Krisztus itt is imádkozik, küzd, s az Isten szent akaratán megnyugszik. Te akarod, Uram, kezedbôl veszem e kelyhet; ha vigaszt nem is érzek, mindegy; öntudatomba zárom a dicsôség biztosítékát, hogy a vigasztalanságban teljesített isteni akarat az örök életnek s minden kegyelemnek magva. (Prohászka: ÖM, 6:208; 267) + Bűnbánó ima Megborzad a lelkem, Uram, ha visszagondolok mindarra, amit a Te kegyelmednél fogva be kell vallanom, és félek azokra gondolni, mikben egykor gyönyörködtem. Igaz, Uram, mennél jobban megszeretteted magad velem, annál inkább fájlalom gyalázatosságokban elmúlt életemet. De hisz igazságos dolog, hogy féljek Tôled, mert én ember vagyok, és irgalmadnak kincseit fölötte törékeny cserépedényben hordozom; meg nem is szabadítottál meg ellenségeimtôl. Nincs-e körülöttem a szánalmas hús, a férgeknek eledele? Tudom is, igen sokszor érzem, mert minden pillanatban leselkedik rám a rossz lélek, hogy csak egyedül néked vagyok adós én Megváltóm, azért, hogy megzabolázod bennem a testnek ösztönét azon idôtôl fogva, amióta elsô vallomásomat tettem; de még most sem távozott el tôlem; élek, és ezért félelemben és rettegésben kell cselekednem. Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök összehasonlítása! Mind egyenlô volt, mert legkisebbikük is sokkal többet nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy megsirassam ôket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé. Óh, végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom ôket. Óh hányszor csalt ki szemembôl akaratom ellenére is könnyeket hazám iránti szeretetem gyöngédsége, vagy más dolgok iránti bűnös indulat. Hát most miért száradtok ki, könnyek, midôn a Megváltó Istennek kell megmutatnom szívem töredelmességét? Ha emberi és bűnös indulatoknak bizonyságai voltatok, miért álltok ellen a megbánás indulatának? Tekints lelkembe, Uram, lásd, méltán félek-e, hiszen még máig is, akaratom ellenére, ellened lázonganak tagjaim. Védj meg engem, én lelkemnek Üdvössége, minden hiú képzelgéstôl és tetszelgéstôl! Rajtad függök, és egyedül csak tebenned bízom! Amen. (II. Rákóczi Ferenc imája, Sík: DB, 509) + Valóban, ki olyan erôs, hogy sosem tántorodhat meg a kísértésben? Ha jól végiggondolod, az igaz is csak éppenhogy üdvözül. (Sz Ambrus) ======================================================================== B ÉV NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA 1: Isten a Sínai hegyen kihirdeti a tízparancsolatot. S: A megfeszített Krisztus minden népnek üdvösséget szerzett. E: Jézus isteni küldetésének legfôbb bizonyítéka, hogy harmadnapra föltámadt. ,,Mit kell tennünk?'' Ezt a kérdést mindig megelôzi egy másik: Mik vagyunk? A teremtett világban az ember az a lény, akit Isten különösképp magáénak kíván és egyre újra igényel. És ez nemcsak a keresztényekre áll. Hogy ez a ránk tartott igény közlés, ígéret vagy követelés formáját ölti-e, az nem sok különbséget jelent. Az ígéret is fölszólítás, a fölszólítás egyben kinyilatkoztatás és ígéret. Nem szeretjük, ha parancsokra figyelmeztetnek, mert az az érzésünk, hogy valamit kívülrôl ránk kényszerítenek. De Isten belülrôl szól, és meg kell értenünk, hogy Istennek minden parancsa fölszólítás s egyben nagyszerű fölkínálás is. Elsô olvasmányhoz / 2Mz 20,1-17 vagy 2Mz 20,1-3.7-8.12-17 A tízparancs kihirdetésének a Sínai-élmény évenkénti ünneplésében volt meg a kultusza: a szövetségkötésrôl és a törvényadásról való emlékünnepben. Isten kivezette a népét Egyiptomból, a Sínai hegyi szövetségben önnön népévé tette, és mint élethez szükséges rendet, a parancsokat adta neki. Eredeti alakjában a tízparancsolat valószínűleg kissé rövidebb volt a mai szövegénél, és mind ezzel kezdôdött: Ne... Az alapvetô követelés az, hogy a nép álljon egészen Isten, Jahve mellé, és csakis Ôt tisztelje. A többi parancsolat tisztázza, hogyan kell Isten népének szolgálnia Istent, hogyan éljen békében, rendben, mint Isten népe. A parancsokat úgy kell tekinteni, mint a legkülsôbb korlátokat; ezeken belül azonban oly tág tér nyílik a Jóra, hogy benne az Újszövetségnek szorosabban Istenhez ölelô törvénye is helyet talál. (2Mz 34,14-26; 5Mz 5,6-21; 2Mz 20,22-23,19; 5Mz 27,15-26 # Mk 12,29- 34; Róm 13,8-10; Gal 5,14) Válaszos zsoltár / Zsolt 19(18),8.9.10.11 Öröm Isten törvényén Szentleckéhez / 1Kor 1,22-25 Krisztus keresztje nem valami kiagyalt tan, hanem életélmény: Jézus kereszthalála Isten üdvözítô akaratát tette láthatóvá és váltotta tettre. Ehhez a döbbenetes tényhez nincs elôkészítés a zsidók messiási várakozásaiban, mert ezek egy tündöklô, diadalmas Messiást reméltek, és ezért az Írás utalásait a szenvedô Messiásra nem értették, mellôzték. De a pogányok bölcselô tanai sem sejtettek ilyent; semmilyen filozófiai kérdésünk, eszmélésünk és kutatásunk nem hatolhat el a kereszt titkáig. Nagy az Isten, és legnagyobb művét gyöngeségben és megalázkodásban tette teljessé. De azt csak a hit fogja föl és fogadja el! Az út nem az értéstôl visz a hit felé, hanem a hittôl az értés felé. Sz Ágoston mondja: ,,Higgy, akkor majd értesz!'' (Mk 8,11- 12; Jn 4,48; 6,30; Gal 3,1; 1Kor 1,18-25; Jn 6,35; 2Kor 12,10; 13,4) Evangéliumhoz / Jn 2,13-25 Jézus alapvetôen nincs ellene az istentisztelet külsô formájának. Szereti Jeruzsálem templomát, Atyja házának hívja. De épp ezért Ô, a Fiú, nem tűrheti e templom megszentségtelenítését, profanizálását. ,,Templomtisztító'' haragja kifejezi Atyja iránti szenvedélyes szeretetét. S mikor fölhatalmazását firtatják, leplezett utalással felel haláláról és harmadnapon való föltámadásáról szólva. Ezt a tanítványok is csak akkor értették meg, mikor Jézus halottaiból föltámadt és a Szentlélek emlékeztette ôket. (Mt 21,12-13; Mk 11,11.15- 17; Lk 19,45-46 # 2,13-18: Mal 3,1-4; Zsolt 69,10 # 2,19-22: Jn 4,48; 6,30; Jn 1,14; 4,21; 7,37-39) Szentségre várva Ott az igazi templom, Isten szentélye, ahol Istent lélekben és igazságban imádják. Jézus maga az igazi, élô Templom, Ô az igazi imádó is. Ôáltala és Ôvele imádkozunk mi is az Atyához. Elmélkedés ,,A megfeszített... a meghívottaknak Isten ereje és Isten bölcsessége'' (1Kor 1,24). Tulajdon cselekedete Istennek az irgalmazás. Mikor pedig igazsága kívánja, hogy valakit ostorozzon, mint idegen munkát és nem a maga indulatjából, hanem az emberi gonoszság kényszerébôl,... szívfájdalommal cselekszi azt... Ezek mind igazak és bátorítanak, hogy bűneinkre nézve reménységünk ne habozzon, és kétségbeeséssel az ördög meg ne tántorítson, hanem Krisztus kínszenvedésének gondolatjával erôsítse szent reménységünket. Isten nem kedvezett tulajdon Fiának, hanem váltságul keserves kínszenvedésekkel és gyalázatokkal tetézett halálra adta Ôtet! Hogy gondolhatunk hát arra, hogy Ôvéle együtt nem részesített minket is minden javaiban? És ha akkor, mikor ellenségei voltunk, mikor halált és büntetést érdemeltünk, mikor Ô ellene tusakodtunk: Ô szent Fiát adta értünk, és könyörületes szemét ránk vetette; nem sokkal inkább üdvözít-e szent Fiának haláláért minket most, mikor fiaivá fogadott? Mikor elfutottunk elôle, mikor szép intéseivel tusakodtunk, mikor parancsolataival ellenkeztünk: akkor felkeresett, magához szólított, megszabadított! Mivel szent Fiának vérével s halálával kellett végbe menni szabadulásunknak, most, mikor Ôt keressük és szomjúhozzuk, eltaszigál-e szent Fiának keresztfájától!? Nem fér az Isten kegyelméhez, nem illik a Krisztus érdeméhez, hogy ezt gondoljuk! Hanem inkább nagy bizodalommal járuljunk az Ô kegyelmességének királyi székihez! És kiáltsuk a Krisztus jegyesével: Ha világi jóknak telhetetlensége gyújtogat, ha az ördög kísértetinek lángja perzsel, ha bűneimnek sokasága rettegtet: nem futok a világ árnyékába, hogy ott hűvösödjem, mert az csak olyan, mint a Jónás árnyéktartó borostyánja, mely egy nap tartott és ottan elszáradott..., hanem a megfeszített Krisztus árnyéka alá futok, hogy ott megnyugodjék fáradtságom, megszáradjon izzadásom... Ha Krisztus szárnyának árnyéka nem oltalmazna, ki állhatna ellene az ördög csalogatásinak, a test kívánságinak, a sok különbözô kísérteteknek? De a Krisztus keresztjében gyôzedelmes oltalmunk vagyon. (Pázmány: Nagypénteki 2. beszéd) + A Kereszt Himnusza Most minden földi szenvedés dicsérje az Urat: Dicsérje Ôt szegénység és száműzetés, Dicsérje Ôt csalódás, kitagadtság, hontalanság, Dicsérje Ôt oltatlan szomj és nyugtalanság. Dicsérje Ôt fénnyel tusázó kincs elme, Dicsérje Ôt a Természet sötét gyötrelme... Dicsérje Ôt szeretet kínja: szent és drága. Dicsérje Ôt a lélek árvasága. Dicsérje Ôt a lelki börtön, szellemek fogsága. Dicsérje Ôt a bűnnek mardosása. Dicsérje Ôt a bűnbánóknak sóhaja. Dicsérje Ôt múlások vontatott jaja. Dicsérje Ôt halál keserves végcsapása is... Mert boldog lett a földi kín: beléje szeretett a Szeretet... Íme a Kereszt fája, min a világ Üdve megfeszíttetett... (Gertrud von Le Fort) + Feddés Ha látod: ô javulni nem akar, kerüld, ahogy tudod! Ez legjobb mindkettôtökre. -- Oly alázattal ints másokat, hogy magadat tekintsed bennük, kiket javítasz! (Nagy Sz Gergely) Ki vétkes társát nem dorgálja, a bűnre bátorítja! (Sz Ambrus) Hallgatni beleegyezés, mikor dorgálnod kell; tudod, egyazon büntetés vár vétkesre és a beleegyezôre! -- A dorgálónak tanúja légyen igazság, atyja szelídség, bírája igazságosság! (Sz Bernát) + Kapzsiság Aszályt, éhínséget panaszolsz föl, mintha nagyobb éhséget okozna szárazság, mint a kapzsiság. Panaszod, hogy eget bezárják fellegek; a földön ezért zárva csűrök s üresek! Panaszod, hogy kevés a terméstek, -- mintha ami terem is, jutna az ínségnek! (Sz Ciprián) + Nagy, igen nagy baj bizony: A bűnösök jobban sóvárognak veszélyes dolgokra, -- mintsem mi hasznosakra: ôk gyorsabban sietnek a halál fele, mintsem mi az életre. (Sz Bernát) ======================================================================== B ÉV NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA 1: Isten igazságos haragját és irgalmát mutatja a választott nép száműzetése és megszabadulása. S: Isten kegyelme feltámaszt minket a lelki halálból. E: Isten a mi üdvösségünkért küldte el egyszülött Fiát a világba. Élni annyi, mint továbbb haladni: egyik ismeretrôl a másikra, egyik döntéstôl a másikig. Amin túlmentünk -- döntés, tett, késlekedés, mulasztás -- azt hátra hagytuk, elmúlt. A cél, a feladat elôttünk áll. Tovább haladni annyi, mint fölszabadítani magunkat a nyűgöktôl. Az élet a ,,régi ember'' szakadatlan meghalása, hogy az új ember létre jöhessen. Élni annyi, mint emberré válni, krisztusivá válni. Annyi, mint nôni a hitben, szeretetben, hűségben. Sose jutunk célhoz itt lenn, sosem állunk a végnél. Ha szívünk éber, nincsen nyugta, amíg meg nem nyugszik Abban, akitôl minden nyugtalansága származott, -- a Hívóban és reá Váróban. Elsô olvasmányhoz / 2Krón 36,14-16.19-23 A Krónikák 2. könyvének záró fejezete Isten népének történetét visszatekintô teológiával értelmezi. Ez a történelem Jeruzsálem büntetô elítélésével ér véget (Kr.e. 581). A krónikaíró azonosul Jeremiás és Ezekiel próféták ítéletével. Isten a prófétái által egyre intett és óvott. De a királyok és papok nem hallgattak a prófétákra, s övék a fô felelôsség a nép bukásáért. Végül jött az ítélet: Jeruzsálemet feldúlták, s a nép nagy részét száműzetésbe vetették. De Isten utolsó szava a bűnös fölött nem ítélet, hanem irgalom. Ezt tapasztalta Izrael történelme folyamán gyakorta, mint Istennek e nagy büntetô ítéletében is. Ha Isten büntet, nem pusztítani akar, hanem eszmélésre és megtérésre hív. (1Krón 28,9; Jer 7,25-26; 29,19; Ez 33,30-33; 2Kir 25,9-10; 1Kor 10,11) Válaszos zsoltár / Zsolt 137(136),1-2.3.4-5.6 Vágyakozás Jeruzsálem után Szentleckéhez / Ef 2,4-10 Az ember eltávolodott az Istentôl, s ezért közelebb áll a halálhoz, mint az élethez (Ef 2,1-3). Ehhez a kijelentéshez csatlakozik a mai olvasmány: ,,De Isten föltámasztott minket Krisztussal, és a mennyben Ô mellette helyet adott nekünk''. Halott az ember, ki elfordult Istentôl, és a maga Én-jébe zuhant. Az ilyennek megszabadításához nagyobb csoda kell, mint a világ teremtése volt. Csak szeretet művelheti ezt a csodát -- és meg is tette. A megváltottakban ez a szeretet láthatóvá lesz, megnyilvánul abban, ami jót cselekszünk; ez az Úristen örök szándéka, s napi feladatunk. (2,4-6: Róm 6,3-5; Kol 2,12-13; 3,1-4; Róm 8,11 # 2,7-10: Róm 9,23-24; 1,16; 1Kor 1,28-30; 2Kor 5,17-18) Evangéliumhoz / Jn 3,14-21 A János evangélium szerint Jézus keresztre feszítése egyszersmind az Ô isteni fönségre való magasztalása (Jn 12,32; 17,1-2). Halála órája az Ô fölmagasztaltatása. Ami pedig Jézussal történt, az közvetlen velünk is történik: a hívô Ôáltala az örök élet részese. Ezt az életet ember semmiképp nem érdemelheti ki, mert a szeretetet nem lehet ,,kiérdemelni''. De tárulkozzék föl, határozza el, akarja-e befogadni az életet és művelni az igazságot. Az örök élet nem a földi élet valamilyen meghosszabbítása; az az egész embernek Isten igazságába és valóságába fordulása. Annak az Istennek, ki Jézusban megnyilatkozott. Az ilyen megújult ember ,,nem ítéltetik meg'', mert már nem áll szemben Istennel, benne él Istenben, már átment halálból az életbe. (3,14-17: 4Mz 21,4-9; Jn 1,4; 5,24.26 # 3,18-21: Jn 12,47; 1Jn 2,2; Jn 8,12) Szentségre várva ,,Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülöttjét adta oda, hogy mindenki, aki hiszen benne... az örök élet részese legyen.'' (Jn 3,16) Ezek az igék magukban hordozzák az egész evangéliumot. Elmélkedés Jézusban végzett tettek: Jézus érdekei e világon Nézzük Jézus Jegyesét: az Ô Egyházát! Nézzük elsônek a diadalmas, égi Egyházat. ,,Érdeke'' ott Jézusnak, hogy a legszentebb Háromság dicsôsége minden lehetô módon növekedjék, éj és nap minden óráján. És e dicsôség (úgy hívják: Isten ,,járulékos dicsôsége'') növekszik minden jótettel, jó szóval, jó gondolattal, minden kegyelemre válaszoló ,,igennel'', minden kísértésre mondott ,,nemmel'', minden imádással; minden szentség helyes kiszolgáltatásával és alázatos vételével; a szeretet és hűség minden Mária iránti megnyilvánulásával; szentek segélyül hívásával, minden szentolvasó szemmel; minden keresztvetéssel, minden türelmesen viselt kínnal, szelíden tűrt sértéssel, jó kívánsággal -- bár tán csak kívánság marad és sosem jut kivitelre -- föltéve, ha mindezt a mi édes Urunk érdemeivel egyesülve végezzük!... Nézzük a Szenvedô Egyházat! Minden Istennek ajánlott elégtétel, ima, misehallgatás értük, szentáldozás fölajánlása, önkéntes áldozat, búcsúima, ,,De Profundis'' [a mélységbôl kiáltok...] sóhaja, alamizsna értük. Jézus végtelen érdemei, Máriáé, a mártíroké, szenteké: mily hálás a mi Urunk ezek fölajánlásáért! És a földön küzdô Egyház! Óh itt elég bôségesek Jézus érdekei. Teendôk és elhagyandók! Szívek meggyôzésre és lebeszélésre! Annyi a tennivaló, azt se tudni, mivel kezdjük, mi legyen az elsô! Haldoklók, percenként köröskörül a világban! A halálos ágyakon a mi Urunknak mily drága érdekei forognak veszélyben! Hogy leskel a gonosz: a kísértések sűrűbbek a nagy havazásnál; az egyre dúló harc a lelkekért; s Jézus vagy az Ellenség gyôz, egy-egy lélekre ez végleges! Nincs harcújítás. Nagy, súlyos bűnök, egyre vadabbul! Isten felejtve teljesen, kitörölve a szótárból, szívbôl, az emberiség óriási többségében! Nem is lázadnak már. Csak vállvonva továbbállnak, semmibe veszik. ,,Kellemetlenkedik'' Ô a saját világában, tolakodó tulajdon teremtményeinél. Tehát gyorsan félrelökik: idejétmúlt bálvány lett! Tudomány, politika, üzlet -- legillôbb itt hallgatni Róla, neveletlenség Ôt szóba is hozni... És a ,,lelkiemberek''?! A ,,jámborok''! Akik egy percre se gondolják magukról mily szégyeneid ôk neked, Uram!... (Frederick W. Faber: Mindent Jézusért, 18) + Gondold meg Gondold meg, míg haragra gerjednél, hogy Ô: Isten s legszentebb ember föld hátán, -- ott áll, a gúnyolt, korbácsolt, a csupa-vér! S latorként, két lator közt, függ a fán... Szidalmak, szégyen zúdul rá. És függ némán, -- Haragnak, vádnak jele nincs, -- szaván-szívén a Minden-kínját, terhét tűrin viselvén! Gondold az Elhagyottat, tépô gyötrelmén! Szánalmas Fán elvérzô Uradat! Kiárad vér egy-csöppig minden tört erén... A Szívét gondold: megszakad bűnök terhén. Gondold: megváltásodra mindez áldozat. Tán elveszítsen? míg érted mindent átal ad?! (Mirandola) + Nagy balgaság nem hinni evangéliumnak, melynek igazát vértanúk vére hirdeti, apostolok szava zengi, tanúsítják a sok csodák, megerôsíti értelem, bizonyítja minden elem, a démonok hiszik s ostromolják! De még nagyobb balgaság, hogy nem is kétkedel, de hiszel: s mégis úgy élsz, cselekedel, mint hogyha tudnád szentül: a Jó Hír téves mindenestül! (Mirandola) ======================================================================== B ÉV NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA 1: Az Úr szövetséget köt népével; az új törvényt a szívekbe írja. S: Krisztus kereszthalálát az engedelmesség tette üdvösségszerzô áldozattá. E: Jézus meghirdeti, hogy a halálon keresztül dicsôül meg. A kiengesztelôdés annyi, mint Isten gyermekeivé válni. Elveszett gyermekei voltunk, talán most is azok vagyunk. De ott van egy Atya, aki vár ránk, ott van egy Fiú, ,,minden teremtés elsôszülöttje'', ki hozza nekünk a kiengesztelôdés hírét és üdvajándékát. Ô maga fizette meg az árát, Ô maga vette magára adósságunkat. Jézus az Ószövetség fôpapja, Ô egyben az áldozat, amely megszentel minket. Ô a búzamag, mely a földbe hullott és meghalt. E halál gyümölcse a miénk, sôt mi magunk vagyunk a gyümölcse, az új emberségünk. Mivel Ô meghalt, nekünk életünk van. Elsô olvasmányhoz / Jer 31,31-34 Egy új szövetség ígérete Jeremiásnál (31. fejezet): üdvösség igéje a vallási megújulás idejébôl Juda királyságában (Kr.e. 622-tôl), Józsiás király alatt. Isten népének története a Sínai szövetséggel kezdôdik. ,,Én vagyok a ti Istenetek, ti az Én népem!'', ez volt röviden a szövetség formája. Többet nem adhatni még a jövôben sem. De ezt az ó szövetséget már százszorta megszegték; csak Isten képes új kezdetet adni. Így az új szövetség mindenek elôtt a megbocsátó szeretet szövetsége Isten részérôl. Az ember részérôl gyökeres megtérés és bensô megújulás az új szövetség föltétele; de ez is az Ô adománya, az Ô kegye. A szövetség: ,,Én, Jahve vagyok a ti Istenetek, a te Istened -- ti (és te) az Én népem'' egy új, sokkal nagyobb módon válik valóvá. (Zsid 8,8-12 # 31,31-32: 2Mz 24,3-8; Lk 22,20 # 31,33: Zsid 10,16; Jer 32,39-40; Ez 11,19; 36,26; Zsolt 51,8-12; 2Kor 3,3 # 31,34: Oz 2,22; 6,6; 1Jn 2,27; Zsid 10,17) Válaszos zsoltár / Zsolt 51(50),3-4.12-13.14-15 Könyörgés megbocsátásért Szentleckéhez / Zsid 5,7-9 Mivel Jézus a tökéletes Fôpap, Isten Fia, közvetítô lehet Isten és ember közt (Zsid 4,14; 9,15; 1Tim 2,5). Noha Isten Fia, ,,szenvedése által engedelmességet tanult''. Imádsága meghallgattatott. Ereje volt, hogy megtegye Isten akaratát és meghaljon a kereszten a ,,sokaság bűneiért''. Áldozata elfogadtatásra talált, az Ô számára fölmagasztalása útja lett ez, nekünk pedig meghozta az ,,üdvösséget'': bűnbocsánatot és Isten-közösséget. (5,7-8: Mk 14,32-42; Jn 4,34; Zsid 10,5-7; Fil 2,6-8 # 5,9: Zsid 2,10; 1Kor 8,6; Jn 17,19) Evangéliumhoz / Jn 12,20-33 Néhány görög, egyben a pogány világ képviselôi, meg akarta ismerni Jézust. Olyan választ kaptak, amely messze túlszárnyalt kérdésük láthatárán. Jézus az Ô ,,órájáról'' szól, a ,,fölemeltetés'' órájáról: egybefogva kínszenvedést, halált és föltámadást. A kánai mennyegzô óta mind egyre errôl az ,,órájáról'' beszél, ezért él. És most, hogy maga elôtt látja, megrendül. János evangéliuma nem az Olajfák hegyi óráról beszél. De ebben a kifejezésben: ,,most megrendült az én lelkem'', -- megsejtünk valamit az Ô útja nehéz voltáról, engedelmessége nagyságáról. A pogányok, igen, ,,látni fogják Jézust'', az ô órájuk is közel vagyon. A kereszten Fölmagasztosult, a megdicsôült Emberfia mindeneket magához fog ölelni. A tanítványok Jézussal való közössége nem bomlik föl az Ô halálával, hanem tökéletessé válik. (12,21: Jn 12,32 # az ,,óra'', 12,23: Jn 2,4; 7,30; 8,20; 12,23.27; 13,1; 17,1 # 12,24-26: Iz 53,10-12; Mk 8,35; Mt 16,24-25 # 12,27-28: Mk 14,33-36; Zsid 5,7-8; Jn 18,11; 17,6) Szentségre várva Jézust látni! Most erre itt az óra, a hit órája, az imádás és a Vele való egyesülés órája. Mikor Vele és egymással közösségben vagyunk, akkor miénk Isten élete és öröme. Elmélkedés ,,Látni akarjuk Jézust''. Kortársaink is vágyakoznak rá, hogy találkozzanak ma az élô Krisztussal. Szemükkel akarják látni, kezükkel érinteni. Ahogy a görög származású zarándokok, kik Jeruzsálembe fölmentek, Fülöp apostolhoz fordultak kérésükkel: ,,Látni akarjuk Jézust!'' -- úgy akarnak kortársaink is közvetlen Ôvele szembenállni. Nyugtalanító lehet ránk, keresztényekre nézve, hogy ôk Krisztust mindannyiunkban látni kívánják: s nekünk úgy kell átragyogtatni Ôt magunkon, ahogy a színes templomablak a ragyogó napot. -- Nem azt veti szemünkre a hitetlen, hogy keresztények vagyunk, hanem hogy nem vagyunk eléggé azok, nem krisztusiak -- és ebben van a tragédia. Mikor Gandhi olvasta az evangéliumot, megrendült, és már-már kereszténnyé lett. De visszatartotta a ,,keresztények'' szemlélete, és lassan visszahúzódott. Ebben rejlik, valóban, a mi legnagyobb felelôsségünk. (Leon J. Suenens) + Milyen a Krisztus fölmagasztaltatása e földrôl? S mivel azt hallotta Heródes, hogy magát királynak nevezte: régi rongyos bársonyköntösbe öltözteté Ôtet, mint valami farsangos királykát, és nagy-sok nevetséges tréfákkal visszaküldé Pilátushoz... Nézzétek, keresztyének a ti Uratokat bolond ruhában! Ki tudná elôszámlálni, mennyi süvöltést, hajigálást, taszigálást szenvedett ebben a bolond öltözetben az Isten Bölcsessége? Az ünnepekre felgyülekezett sokaság csudájára futott, mikor az utcákon bolond- ruhában hordozták Üdvözítônket,... ki orrát pattogtatta, ki taszigálta, ki illetlen tréfákkal csúfolta. Óh szent Isten, mennyire megaláztad magad! Így kellett a mi kevélységünket megrontani; így kellett a mi balgatagságunkat észre hozni. [Ostorozás:] Aztán a nagy fájdalmak és vérontások miatt lábai nem bírván bágyadtan a földre dôle, s mindaddig szent vérében úsza, míg a kegyetlen hóhérok felrángatván, imígy-amúgy ruháját reája veték. Mivel pedig Krisztus szerelme telhetetlen volt az érettünk való szenvedésben, nem azt írták az Ô oszlopára, amit a Herkules oszlopira (Gibraltárnál): ,,Non plus ultra: Elég eddig, ne menjünk tovább!'' -- hanem: Tovább menjünk! Mert tovább: ott vár a nagy Oltár, a szent Kereszt. [Keresztfán:] Dicsôséges Jézus! Óh én lelkem szeretôje, mily nagy változást látok benned! Akinek mennyben angyalok udvarolnak: most a Kálvárián latrok közt függesz! A bűnösök helyén, bűnösök között, bűnösök kínjával gyaláztatol! Elvesztéd lelkedet, hogy mi éljünk; elvesztéd emberek elôtt tisztességedet, hogy megnyerjed Isten elôtt a mi böcsülletünket. Óh áldott kereszt, azelôtt gyalázatos voltál, latrok vállán hordoztattál, de azóta, hogy Krisztus testét illetéd, királyok koronáján és minden szentek homlokán fényeskedel. Igazán te vagy ama drága fa, melynek magassága felséges, levele szépséges, gyümölcse édességes... Óh keresztfára magasztaltatott áldott Jézus, mivel azt fogadád, hogy mindeneket hozzád vonzasz, mikor felemeltetel a földtűl, vond hozzád a mi akaratunkat, hogy kiálthassuk Szent Pállal: Én is Krisztussal megfeszültem a világi kívánságoknak. (Pázmány: Nagypénteki 1. beszéd) + Lelki élet Ha erényrôl hallasz, testvér, ne féld nevét, s ne csudáld! Nem valami távoli! Belül hordod magad, csiráját. Könnyen kihajt, csak te akard: add neki át magadat! Görög bejár tengert: tanul tudományt, csillagokat. Nem kell messze menni neked, belül van a Mennyország. Erényt se kell túl keresned: eljött rég ô tehozzád! (Sz Atanáz) ======================================================================== B ÉV HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA (FEHÉRVASÁRNAP) 1: Az igazi keresztények egy szívvel, egy lélekkel szeretik egymást. S: A keresztség kegyelme által gyôzelmet aratunk a bűn fölött. E: A feltámadt Jézus bűnbocsátó hatalmat ad az apostoloknak, és megjelenik a hitetlenkedô Tamásnak. Nincs hit, még kevésbé húsvéti hit, amely egyben öröm is ne lenne, egyre újabb elámulás azon, hogy igen, ez az igaz: Krisztus él, és itt van. Krisztus, az Ô átvert kezeivel és lábaival, az Ô megsebzett Szívével! Az Istenség teljessége Ôbenne lakozik, és megosztja azokkal, akik hozzája jönnek. ,,Jézushoz jönni'' annyi, mint hinni, hogy Ôbenne az Isten jön hozzánk. Aki nem hisz, az nem lát. Aki pedig szeret, az mindent fölfog. Elsô olvasmányhoz / ApCsel 4,32-35 Az Egyház egysége a Krisztusban, a Föltámadottban való közös hiten alapul. Az Egyház közös imádságban fejezi ki magát (ApCsel 4,24-31), de segítô készségében is a közösség szegényebb tagjai felé (4,32-34). Belsô hajtó ereje az így megélt hitnek a Szentlélek: Ô emlékezteti az Egyházat felelôsségére is a világ felé, vagyis a nem-keresztények irányában, akik Krisztustól nemcsak az Ige üzenetét várják, hanem az egység és egyesség példáját is! (ApCsel 2,42-47; 5,12-16 # 4,32: Jn 17,21.23 # 4,33: ApCsel 1,8; 10,38-39 # 4,34-35: 5Mz 15,4-5; Lk 12,33) Válaszos zsoltár / Zsolt 118(117),2-4.16-18.22-24 Hála és dicséret Szentleckéhez / 1Jn 5,1-6 A szeretet, melyrôl János apostol szól, nem holmi érzelgés, jó érzés, hanem életforma és élethatalom. Aki Atyjaként szereti Istent, az szereti embertársait is, mert ezek Isten teremtményei, gyermekei. Ezzel a szeretettel áll szemben a ,,világ'', mely kívánságaival, mohóságával, gôgjével össze akarja zúzni az emberek szabadságát. Aki azonban hisz Jézusban, mint a Megváltó Krisztusban és Isten Fiában, az erôsebb a világnál és ennek minden démoni hatalom-szervezeténél. Az meggyôzi, legyôzi a világot, azon nincs a világnak hatalma, kifelé viszont Krisztus szeretetének hatalmát tanúsítja. E világ hatalma megtört azóta, hogy Jézus oldalából vér és víz áradott ki. (5,1-4: 1Jn 1,3; 3,14-19; 4,20; Róm 13,9; 5Mz 30,11; Mt 11,30; Jn 16,33 # 5,5-6: Jn 19,34; 14,26) Evangéliumhoz / Jn 20,19-31 Sok van egybezsúfolva ebbe az evangéliumi szakaszba. Azzal, hogy a Föltámadott a hét elsô napján jelent meg többször is, ez a nap mindörökre ,,az Úr napja'', a hit napja, az örömé, a közösségé. A tanítványok látják Jézust. Megismerik: Ô az, aki a kereszten meghalt, és hisznek. Az öröm ismertetô jele bensô hitüknek. Tamás is, a ,,Hitetlen'' -- hisz! Az ô hitvallása és Jézus ígérete számunkra szól, akik szemeinkkel nem látjuk a Föltámadottat, és mégis hiszünk a lélek erejében, amelyet Ô ad nekünk. (L. A év, húsvét utáni 2. vasárnap evangéliuma.) Szentségre várva Jeruzsálem keresztényei ,,egy szív és egy lélek voltak''. Bizonyára megvoltak nekik is a nehézségeik, de egy volt a hitük, amely húsvéti örömmel telítette ôket, és egy volt a szent Kenyér, Jézusuk, aki Krisztus egy Testévé forrasztotta ôket. Elmélkedés ,,Mondá neki Tamás: Én Uram s én Istenem!'' (Jn 20,28) Tamás átélte e pillanatban azt, amit a latin úgy mond, hogy ,,Deum pati'', Istent átélni. Nagy az Isten; világomnak kis méreteibôl nézem a végtelent. Korlátoltságom bizonyítja ôt. Világról beszélek ugyan, de nem bírok vele. Kis mozaikdarabka az én világom. Mily keveset foglalok le a valóságból képzeteimmel, fogalmaim tartalmával... Ez a nagyság rám borul; értelmem, érzésem, kedélyem, akaratom reagál, és ami e reakcióban lesz gondolattá, lelkületté, imádássá, lendületté, odaadássá, azt vallásnak hívjuk. Ezt Ô, a végtelen tapogatja ki bennem; ez az ô érintése, közlekedése, behatása... És ha a lét mélységeibe ereszkedem, nem tartom ki nélküle; íme átfog, lefoglal, vonz... Deum pati! S mikor magamba veszem gondolatait, akkor tisztulok, akkor bűnt bánok s hódolok. Annyira nagy, hogy egyedül önmagában való; a világ szétfoszlik vele szemben. Mint ahogy ,,a nap a jó Isten árnyéka'', úgy az egész mindenség ily árny, ily nyom; valami a végtelennel szemben, ami szinte nem esik latba. ,,Tu solus sanctus, tu solus Dominus, tu solus Altissimus'' [Egyedül Te vagy szent, egyedül Te vagy az Úr, Te vagy a fenséges]... Rám erôszakolja magát, még pedig joggal, minél mélyebb s lelkibb vagyok, annál inkább. Uralkodik értelmemen, szívemen, akaratomon, és én azt mondom: Uram, Istenem, te vagy az egyedüli, igazi valóság, jóság, szépség, szentség. Így lesznek a próféták, kik belenéznek, s csakis bele; apostolok, kik róla beszélnek, és csakis róla; szentek, kik neki élnek, és csakis neki; nagy lelkek, kiket ô szerencsésen lefoglalt magának. S ha Uram és Istenem vagy, akkor legyen meg a te akaratod. Mi a te akaratod? Ez a fôkérdés, fôérdek, fôkötelesség. Mi az Isten akarata állásomban, hivatásomban, életem jelen körülményei közt? Mi az Isten akarata kísértéseimben, csábítások, nehézségek közt? Csak ez nyom a latban! Aki magát odaadja az Istennek, azt az Isten visszaadja önmagának, életének, tevékenységének. Annak lelke erôforrás lesz. Add oda magadat és visszakapod magad csordultig örömmel, erôvel! Azért vagy szegény, mert keveset adsz az Úrnak! (Prohászka: ÖM, 7:376; 132) + Öröm (földi és égi öröm óriási különbsége) Mily másfajta öröm: e-világé s más a szivünké! Földi öröm távol kívánatos, húzza az embert, míg ha betölt: untat, szád keserítve gyötör! Távol, szívbelit unsz neve-hallva, de bírva-- oly édes! Nôl éhséged evén, többhöz jutsz, s többre esengel! Ott csak a vágy, ami vonz, élvezet egybe taszít! Kisded a vágy itten. Hogy bételik: nem fogy az étvágy! Mert ha belép Szeretet, mást nem lát többet a szem már! Istentűz kigyullad, s gyújtogat új tüzeket... (Nagy Sz Gergely) + Senki sem élhet meg örömnek híján; ezért a lelki örömök nélkül való a testi gyönyörhöz és kéjhez fordul. (Aquinói Sz Tamás) + Szomorúságról S mondta a Pásztor: ,,Űzd ki szívedbül a Bút, aki húga Kételynek s Haragoknak!'' -- ,,Nôvér, hogy lehet ez mind?! -- kérdem -- Nem más-más a Harag, Kétely, Szomorúság?'' -- Oktalan ember vagy, szent titkokat érteni lomha! Leggonoszabb minden rosszlelkek közt szomorúság! Isten híveinek ki legártóbb, és ki leginkább öldösi hű embert, üldözve szivébül a Lelket! Ölts fel azért örömet, mert szent derü tetszik Urunknak! Szív, ha vidám, jót tesz; jó indulat alkot, elűzve mind tunya Bút. Aki bús, gonoszúl tesz. Megszomorítja Szentlelket, ki örömmel szállt a szivünkbe! Imádság s elmarad Úr-megvallás. Jön bünös élet, a vesztünk... Mert szomorú szívbôl nem kél ima tiszta erôvel, S nem röpül el bizalommal Urunk oltára tüzére. (Hermás: Pásztor) ======================================================================== B ÉV HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA 1: Megöltétek az élet szerzôjét, de Isten föltámasztotta Ôt a halálból. S: Jézus engesztelô áldozata elegendô az egész világ bűneinek eltörlésére. E: Jézusnak Isten örök tervei szerint kellett meghalnia és feltámadnia. Kell-e egy kereszténynek megtérnie Krisztushoz? -- ez valami különös, de nagyon szükséges kérdés. ,,Megtérni'' ez esetben mégis azt jelenti: hinni Krisztusban és általa Istenhez fordulni. Oly elhatározás ez, amely már mögöttünk van a múltban -- gondolnánk. De azt mondottuk: ,,Hiszek!'' És kimondtuk ezt újra a húsvét éjjelén. Mégis minden nap újra elhatározás elôtt állunk. A keresztségi fogadalom ígéret volt a jövôre, és azon iparkodunk, hogy életünk naponkénti tetteivel az ,,elôre küldött'' szót, ígéretet utolérjük! A megtérés annyit tesz, mint jobbá válni. Szükségünk van-e rá?... Elsô olvasmányhoz / ApCsel 3,13-15.17-19 A béna koldus meggyógyítása és Péter rákövetkezô beszéde (ApCsel 3,1-10 és 3,11-26) az elsô összeütközést vonta maga után az apostolok és a jeruzsálemi nagytanács között. ,,Jézus nevében'' gyógyította meg Péter a bénát, és most kijelenti a sokaság elôtt: Isten vitte végbe ezt a csodát, hogy vele megdicsôítse Jézust, olyannak bizonyítsa Ôt, aki él, és olyan nevet szerezzen Neki, amely fölülmúl minden más nevet (vö. Fil 2,9-11). Sz Péter az összesereglett zsidók elé tárja bűnüket, de aztán arról beszél, hogy ôk most is Isten népe! Ha föleszmélnek és Jézushoz térnek, számukra is kész a megbocsátás és megváltás. (3,13- 15: 2Mz 3,6; Iz 52,13; Lk 23,17-25 # 3,17-19: Lk 23,34; 1Tim 1,13; Mt 3,2; ApCsel 2,38) Válaszos zsoltár / Zsolt 4,2.4.7-8.9 Isten oltalmazó közelsége Szentleckéhez / 1Jn 2,1-5 A Sz János elsô levelébôl vett szakasz figyelmeztetés és fölvilágosító óvás. Figyelmeztet, hogy szakítsunk a bűnnel, biztat egyszersmind a vigasszal, hogy van közbenjárónk és szószólónk Istennél: Ô, aki a világ bűnét magára vette és megbűnhôdte. Ezután a fölvilágosítás: az egész kereszténység lényege Krisztus megismerése. De mit jelent az, hogy megismerni? Sem tudományos kutatás, sem hideg okoskodás nem vezet célra, hanem egyedül a Jézusba és az Ô megváltó tettébe vetett hit. A hit a Krisztus igéjéhez való hűségben nyilvánul meg, s mindenek elôtt a testvéri szeretetben -- ezzel behatóbban foglalkozik majd a fejezet folytatása. (2,1-2: 1Jn 3,6; Róm 8,34; Zsid 7,25; 1Pt 3,18 # 2,3-5: Oz 2,2; Jn 14,20-21; 17,3) Evangéliumhoz / Lk 24,35-48 Az üres sírról való hírhozás nem volt elég, hogy a tanítványokat meggyôzze Jézus föltámadásáról. Személyes jelenléte és segítô szavai kellettek, hogy szemeik megnyíljanak és szívük a hitre kész legyen. A Föltámadt Jézusban való hit csak magának a Föltámadottnak és az Ô Lelkének ajándékaképp lehetséges. E hit része az is, hogy az Írás mélyebb értelmét, vagyis Isten szándékát megértjük. Jézus föltámadásával nem végzôdik ,,Isten története az emberek számára'', hanem ez a közepe. Mostantól fogva meghív Isten mindenkit a bűnbocsánatra, kiengesztelôdésre ,,Jézus nevében''. (Jn 20,19-23 # 24,36-43: Lk 24,16; Jn 21,5-10; ApCsel 10,40 # 24,44-48: Lk 9,22; 24,26-27; Mt 28,19-20) Szentségre várva Isten szolgája, Élet szerzôje, Közbenjáró az Atyánál, Bűnhôdés a bűneinkért: Én vagyok mindez! -- mondja Jézus. A kenyérszegésben fölismerték Jézust a tanítványok. ,,Én vagyok az!'' -- Szól hozzánk is, mikor maga adja át nekünk az Élet Kenyerét! Elmélkedés Hit A hit nem menhely, az örökkévalóság nem pótlék a történelmi világ helyett a diszgusztált emberek részére, kik az életet elviselni s a történeten dolgozni nem bírnak. A hit nem cella, nem kolostorkert magas falak közt, hanem egy fölségesen konstruált nagy világ, melyben poklok izznak, tisztító tüzek világítanak s utak szaladnak, ösvények s via Appiá-k fölfelé s lefelé. A hit nemcsak viaskodás az anyag, ösztön s erôszak, a bűn s az ész problémáival, hanem felsôbb erôk hatalmában alakítás úgyis, hogy alakítja az alacsonyt szebbé (görög művészet), úgyis hogy a szelleminek formát igyekszik adni (kereszténység). Ott a természet ölt szebb alakot, itt a megtestesülés gondolata világít. A kereszténység szellem s lélekáradás, a Szentlélek kiáradása. Azért a motívumok ,,Verbum ex alto'' [égbôl alászállt Ige]. Itt nem a finomodó természet s a lumen naturae [természet fénye] tapogatózik forma után, hanem a lélek teljessége vívódik alakítás után. Ez a különbség a Parthenon s a kölni dóm közt. Ez a földbôl nô ki, s lent marad, Erdengeist [földi szellem]; itt az égbôl ereszkedik a Himmelsgeist [égi szellem]. A hit ez a kész, teljes gazdag világ, mely inspirációit küldi. Úgyis mondhatom, mint ahogy az ásványvíz fenekérôl fölfelé gyöngyöznek a léggyöngyök, úgy a kereszténység inspirációi mint a napsugarak felülrôl jönnek. Ez nem ellenkezik azzal, hogy szívünkben jelentkeznek. A hit munka és tevékenység. Nem ölbe tett, nemcsak kulcsoló kezek, hanem erôk. Kell foglalniok, nagyot tenniök. Iramban, rohamban, hódító s térfoglaló lendületben vannak. A hit nagy gravitáció el a világtól, amennyiben korlát, látóhatár, vég akar lenni. Mi ezeket törjük s tördeljük. Mi tagadjuk a korlátot, a látóhatárt, a véget. Túlsúlyban van bennünk az örökkévaló, de le van kötve, paralizálva a természeti lét által, a természeti feladatok által; de a hívôben, bárki legyen az, e túlsúly jelentkezik. Valahogy ki kell nôni a szomatikus világból a pneumába. (Prohászka: ÖM, 24:17; 312) + Sz Ágoston az imáról Igaz imája kulcs: a mennyet tárja. Fölszáll ima, leszáll az Isten irgalma. -- Magasan fönt az ég, s mélyen a föld alant; eléri Istennek fülét a gyönge emberhang. -- Isten jobban sóvárog, hogy kiöntse áldásait, mintsem mi, hogy ránk áradjanak. -- Ki jól tud élni, jól tud imádkozni. -- Úgy akarod: röpüljön imád. Két szárnyra szereljed. Böjt és alamizsna a szárny. S az Úr szívéig száll imád. -- Jó az ismételgetés, hogy szívünkbôl el ne mossa feledés! ======================================================================== B ÉV HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA 1: Jézus az üdvösség egyetlen forrása. S: Isten gyermekei majd színrôl színre látják a mennyei Atyát. E: A jó Pásztor életét adja juhaiért. Csodáljuk azt, aki életét odaadja, hogy mást megmentsen, talán egy szerettét, vagy bárkit, aki veszélyben forog. Ilyen ember több van, mintsem gondolnánk. A nagy óra meghozza a hôsiség lelkét. A nagy órának megvan a maga hôsi lelke, beszélnek róla az emberek. De van hôsiesség a kis segítségekben és szolgálatokban is, a csöndes, mentô tettekben, melyeknek maga a megmentett sincs tudatában. Jézus odaadta életét, vállalta a halált, keserves, súlyos halált. Többet tett értünk, mint a pásztor tehet nyájáért. Ismeri szükségleteinket, ismer bennünket, szeret minket. Elsô olvasmányhoz / ApCsel 4,8-12 Pétert és Jánost kihallgatják egy béna meggyógyításáért. Ismét (már harmadszor pünkösd óta) Péter az, aki beszél. Nemcsak bíráihoz fordul, hanem ,,Izrael egész népéhez'' (ApCsel 3,2: húsvét 3. vasárnapja). Inkább missziós beszéd az, amit mond, mintsem védekezés. Középpontja Jézusnak, a Megfeszítettnek és a Föltámadottnak a hirdetése. Csak az Ô nevében és az Ôbenne gyökerezô hit által van számunkra gyógyulás és üdvösség. (ApCsel 3,6.16; Zsolt 118,22; Iz 28,16; Mt 21,42) Válaszos zsoltár / Zsolt 118(117),1 és 8-9.21-23.26 és 28-29 Hála és dicséret Szentleckéhez / 1Jn 3,1-2 Aki nem hisz Istenben, aki nem ismeri Krisztust, az sosem érti meg, hogy mi az: Isten gyermekei vagyunk. De még mi, hívôk is sokszor nehezen fogjuk ezt föl. Csak amikor megéljük, akkor fogjuk föl lassan, hogy igazság ez, nem csupán szép kifejezés. Azért ne legyünk világtól elszakadt álmodozók; e világ lakóiként meg kell ismernünk kötelességünket és vállalnunk felelôsségünket. Csak így remélhetjük, hogy istengyermekségünk valaha Krisztus ragyogásában kiteljesül. (3,1: Róm 8,14-17; Jn 1,12; Ef 1,5; Jn 15,21; 17,25 # 3,2: Kol 3,4; Fil 3,21) Evangéliumhoz / Jn 10,11-18 A népek királyai, fejedelmei az ókorban ,,pásztornak'' nevezték magukat (vö. Ez 34). Jézus a Jó Pásztora Izraelnek, minden népnek: hűséges övéihez egészen élete odaadásáig. Csak a húsvét fényében (halála és föltámadása által) tárja föl a Jó Pásztor példabeszéde egész mélységét és igazságát: az egységet Jézus és Atyja és azon közösség közt, amely tanítványaihoz köti. Két komoly intés a Jó Pásztor példázata: intés mindenkihez hit- és szeretet-egységre; intés a pásztorokhoz, hogy kövessék a Jó Pásztor példáját a rájuk bízott ,,nyáj'' odaadó szolgálatában. Szolgálni másoknak annyi, mint értük lenni, dolgozni, élni és szenvedni. Szentségre várva Halljuk a hangját, és jól tudjuk, Ô az! Itt van! Mikor befogadjuk a Szentségben, akkor fölemel bennünket közösségébe, tulajdon életébe. Elmélkedés Jó Pásztor! Ki a jó pásztor, ki a béres? Látjátok, testvéreim, a mi Fejünknek irántunk való szeretetét! Már a mennyben van, és íme itt szenved, valahányszor az Egyháza és tagjai itt szenvednek. Itt éhezik Krisztus, itt szomjúhozik, ruhátlan és jövevény, beteg és börtönben sínylôdô. Mert bármit szenved itt az Ô teste, Ô maga szenvedi; és a végén, jobb oldalra állítva az Ô testét és balra a többit, akik ma tapossák, azt mondja majd: ,,Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek a nektek készített országot... Mert éheztem és ennem adtatok''... És mind a többit. A nem értôknek pedig felel: ,,Amit a legkisebbnek tettetek, Nekem tettétek''. S mikor az Úr sürgette Pétert: ,,Szeretsz-e engem?'' -- mintha mondta volna: Mit adsz nekem, mi jelét adod, hogy szeretsz? Ugyan mit adhatott szegény Péter a Föltámadott Úrnak, a mennybe szállottnak, az Atya jobbján ülônek?! Jézus pedig mintegy mondá: azt adod jelül, ha szeretsz, hogy legelteted az én juhaimat; hogy az akol ajtaján lépsz be s nem csalárd módra, másunnan osonsz be! Hallottátok imént az evangélium olvasásában: ,,Aki az Ajtón keresztül lép be, az a pásztor; aki pedig másfelôl lopódzik be, az tolvaj és rabló. Az szétszórni akar és széleszteni és ragadozni.'' Ki lép be az Ajtón át? Aki Krisztus által lép be. És ki az ilyen? Aki Krisztus szenvedését ölti föl, aki megtanulja alázatát annak a Krisztusnak, ki Isten létére emberré lett érettünk. Nem az hangzik neked: Légy kevesebb annál, ami vagy, -- hanem: Ismerd meg, mi vagy! Ismerd meg, hogy beteg, gyönge ember vagy, hogy bűnös vagy. -- A pásztor aki felfuvalkodik, az másfelôl kapaszkodik a karámba, aki pedig megalázkodik, az Ajtón át lép be, fejét meghajtva. Azért errôl azt mondja: belép, arról meg, hogy: kapaszkodik. Aki kapaszkodik, látjátok, az fölfelé tör, nem lép be, hanem beesik. Aki pedig mélyre hajol, hogy a kisajtón bejusson, nem esik el, -- ô a pásztor. Három személyrôl szól az Úr: a pásztorról, a béresrôl és a tolvajról. Ha fölismeritek e hármat, megtaláljátok egyszersmind azokat, akiket szeressetek, akiket eltűrjetek, akiket kerüljetek. Szeretni kell a pásztort, tűrni a bérest, óvakodni a tolvajtól. Vannak olyanok az Egyházban, az apostol szavával: akiknek alkalom az igehirdetés, a maguk javát keresik a hívektôl, akár pénzben, akár méltóságban vagy emberi dicséretben. Bármiképp csak elônyre vágyva hirdetik az evangéliumot, és nem azoknak üdvét keresik, akikhez szólnak, hanem a maguk javát. De az üdvösséget hallgató, az üdvtelen béres hírnökre figyelvén, annak fog hinni, akit a béres hirdet, s nem abba veti reményét, aki hirdeti, s így a hirdetô kárát vallja és akinek meg hirdeti, hasznát. (Sz Ágoston: 157. beszéd) ======================================================================== B ÉV HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA 1: Sault Krisztus megjelenése alakította üldözôbôl apostollá. S: Isten azt kívánja tôlünk, hogy hitben és szeretetben éljünk. E: Jézus az igazi szôlôtô. Kegyelmi életünk a vele való közösségbôl fakad. Sokan, keresztények és nem-keresztények nehezen tudnak hinni Krisztus föltámadásában, nem is annyira maga az esemény miatt, hanem mert látszólag oly hatástalan. Megváltoztak-e az emberek? Javult-e a világ? Többet ér-e a húsvéti, megváltott emberrôl szóló üzenet, mint az élet minôségérôl szóló beszéd? Ilyen kérdésekre mi elsôsorban Krisztusnak, a Föltámadottnak tartozunk válasszal! De felelnünk kell az embereknek is, hisz a kérdés nem rossz akaratból ered, és alapjában véve saját magunknak is ez a kérdésünk. Igazságot csak igazsággal lehet bizonyítani. Jézus maga az Isten Igazsága, Isten tette, ténye mindnyájunk számára. Aki teszi az Ô igazságát, aki megtisztul, fölvilágosul az Ô igéje által, az tiszteli Istent és segíti az Isten-keresôket. Elsô olvasmányhoz / ApCsel 9,26-31 Szent Pál (Saul) megtérése utáni elsô évérôl ô maga másként számol be (Gal 1, 16-24), mint Sz Lukács az Apostolok Cselekedeteiben (9,26- 30). Lukács szempontjából az a fontos, hogy Pál összeköttetést keresett a jeruzsálemi egyházzal és Barnabás útján talált is végül: az apostolok hittestvérükül fogadják, és a hit hírnökéül ismerik el. A testvéri egység azáltal is lehetséges volt az ôsegyházban, hogy hagyták érvényesülni egyesek más-más eljárását és hivatását, továbbá az egységes hit és erkölcs megôrzésén túl is bíztak a Szentlélek működésében. Saullal Jeruzsálemben olyan csoport állt szemben, amelyik (Saul beleegyezésével) megkövezte István vértanút. Egész életében ezután Pálnak számolnia kell e ,,buzgó'' zsidókkal. Üldöztetés lesz általában az Egyház sorsa; a béke idôi (ApCsel 9,31) csak föllélegzés- szünetek, nem arra valók, hogy a világba beleilleszkedjünk vagy viszályokban szétforgácsolódjunk. (9,27: ApCsel 4,36-37; 9,1-9.19-22 # 9,31: ApCsel 4,32-35; 5,12-16) Válaszos zsoltár / Zsolt 22(21),26-27.28 és 30.31-32 Hála a szabadításért Szentleckéhez / 1Jn 3,18-24 Hogy csakugyan miénk-e Isten Igazsága, tényleg és tényezôként és nemcsak szavakkal, azt testvéri szeretetünkrôl ismerjük meg és a békérôl, amely bennünk lakik és melyet másokra árasztunk. A béke az egész embert követeli, idejét és erejét, de többet ád, mint amennyit követel. Megadja a léleknek a bizonyosságot, hogy egységben van Istennel és számíthat Ôreá, még akkor is, mikor bocsánatát kell kérnie. ,,Nagyobb az Isten a mi szívünknél!'' (3,18: Mt 7,21; Jak 2,15- 16 # 3,22: Mt 7,7-11; 21,22; Jn 14,13-14; 16,23-24 # 3,23-24: Jn 13,34; 15,12.17; 1Jn 4,13) Evangéliumhoz / Jn 15,1-8 Jézus az igazi manna, a Jó Pásztor, Ô az igaz Szôlôtô. A szôlôtô kifejezésnek az Ószövetségben van a gyökere. A szövetség népe, Isten népe: a szôlôskert, melyet Isten sok szeretettel ültetett, amelyben azonban kevés örömét lelte (Iz 5,1-7; Jer 2,21). -- A tulajdonképpeni jó Szôlôtô maga Jézus, az Újszövetség közvetítôje, az új isteni nép kezdete. Isten és népe: ez volt az Ószövetség. Az Atya, a Fiú és tanítványai -- ez az új valóság. A Fiú áll a középpontban; aki egy Vele, annak élete van. Így Jézus a kinyilatkoztató beszédben, melyben megmondja, hogy ki és mi Ô számunkra, közvetlenül az ígéret szavaihoz csatlakozik: aki Ôbenne marad, annak gyümölcshozó lesz élete. A Benne-maradásnak egy az eszköze, mely egyúttal biztos ismertetôjele is: hallgatni az Ô szavára. (15,1-2: Mt 20,1-8; 21,28-31.33-41; 26,29; Jn 15,12-17 # ,,maradni'', 15,4-6: Jn 6,56; 8,31; 15,9-10; továbbá: 6,35.47; 8,12 # 15,7-8: Jn 14,13; 1Jn 5,14; Róm 7,4) Szentségre várva Jézushoz jönni annyi, mint Jézusban hinni. Ôbenne maradni nem érzelem dolga, nem hangulat, hanem élô tevékenység: élni a hitet, tenni a szeretetet! Elmélkedés Ha valaki szeret... Nem kíván Ô mást, mint ezt az elszántságot, amely Ôt úrrá teszi szabad akaratunk fölött, mert hiszen a mi saját erôlködésünkre egyáltalában nem szorul rá. Sôt ellenkezôleg, Ô Szent Felsége éppen a gyöngékben szereti ragyogtatni hatalmát, mert ilyenekben az jobban érvényesül, és Ô nagyobb mértékben elégítheti ki abbeli hô vágyát, hogy nekünk kegyelmeket osztogathasson. Azok az erények, amelyeket Istentôl kaptatok, szolgáljanak arra, hogy elszántan cselekedjetek; hogy vessétek meg értelmetek okoskodásait és ne törôdjetek gyöngeségtekkel. Ne növeljétek ez utóbbit azzal a fontolgatással, hogy vajon a dolgotok sikerül-e, vagy sem. Ne engedjetek helyet ilyenféle csüggeteg gondolatoknak, hogy mivel ilyen meg olyan bűnösök vagytok, nem érdemlitek meg, hogy az Úr nektek is adjon erôt, amiként adott másoknak. Ha valami nagyon megtisztelô dolgot akarnának nektek adni; ha az ördög biztatna benneteket kényelmes életre vagy más hasonló dolgokra: akkor igen, jussanak eszetekbe bűneitek, és gondoljátok meg, hogy azok miatt mindez nem nektek való. Ellenben, ha arra nyílik alkalom, hogy a mi Urunkért, vagy embertársunkért szenvedjünk valamit, akkor sose féljünk a bűneink miatt. Egyetlenegy ilyen dolgot akkora szeretettel lehet megtenni, hogy az Úr megbocsátja érte összes bűneiteket, és éppen ettôl fél az ördög, s azért igyekszik azokat ilyenkor eszetekbe juttatni. Legyetek arról meggyôzôdve, hogy az Úr sohasem fogja cserbehagyni azokat, akik Ôt szeretik, olyankor, amidôn az Ô kedvéért teszik ki magukat veszedelemnek. Ha egyéb céljaik vannak; ha a maguk érdekére dolgoznak: az egészen más; azonban itt én csak azokról beszélek, akik a lehetô legtökéletesebben igyekeznek az Úrnak kedvére tenni. Ismertem egyet, akibe az Úr ilyen rendkívüli szeretetet öntött. Sokat sírt szegény, mert nem akarták neki megengedni, hogy egy fogoly helyett rabságba menjen. Sarutlan ferencrendi szerzetes volt, Alcantarai Péter testvér reformjából. Azért jött hozzám, hogy megbeszélje velem ezt a dolgot. Végre sok könyörgés után sikerült megszereznie rendfônökének engedélyét, s el is indult, hogy tervét végrehajtsa, azonban Algiernál az Úr magához vette. Egy bizonyos, hogy gazdag jutalmat kapott! Pedig hány okos ember mondhatta neki, hogy vállalkozása dôreség. Holott mennyivel nagyobb dôreség, ha valaki e földi élet álmát túlzott okossággal végzi be! (Nagy Sz Teréz: Gondolatok az Énekek Énekérôl, ÖM, 3:358) + Ti vagytok a szôlôvesszôk... Én vagyok a szôlôtô, ti vagytok a szôlôvesszôk... A szebbnél-szebb példabeszédekbôl kiemelkedik a szôlôtô és a szôlôvesszô példabeszéde. Szép a jó pásztor és a juhoknak a kapcsolata, de azért a pásztor és a juh mégis két külön létezô. És vannak eltévedt juhok... Az atya, anya és gyermek kapcsolatában is van tékozló fiú, jóllehet a gyermek az atyának, anyának a nyelve szerint csont az ô csontjából és vér az ô vérébôl, és mondhatja azt is, amit a fiatal Toldi Miklósnak mondott találkozásukkor édesanyja: ,,Lelkembôl lelkezett gyönyörű magzatom. Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom! Be szép vagy, be nagyon illesz leventének, Isten se teremtett tégedet egyébnek.'' Ezt a közeli gyermeket, ezt is elveszi elôször az iskola. Utána jönnek a vôlegények és a menyasszonyok, azok is elveszik a szülôktôl a gyermeket. De más a szôlôtô és a szôlôvesszô kapcsolata! Persze ehhez érteni kell a szôlôművesek életét és elfoglaltságát. A szôlôművelés ôsi dolog. Már ott van az emberiség életének a kezdetén. Noé szôlôt ültet a vízözön után, de még nem ismerte a szôlô termésének erejét, és megártott neki a szôlôbôl származó bor. S aztán látjuk azt, hogy ennek a bornak mi a jelentôsége: mikor Ábrahám gyôzedelmeskedik, és megmenti Lótot, találkozik Melkizedek fôpappal, aki nemcsak kenyeret, hanem bort is ajánlott fel a gyôzelemért a Mindenhatónak. Mert a szôlôtôn fakad az Oltáriszentség egyik alapeleme, a bor, amibôl Krisztus vére lesz. És a hívô szôlôművesek a maguk büszkeségének tartják, hogy kezüknek munkájával, szorgalmával ôk adják a szent áldozathoz, Krisztus véréhez az áldozat alapanyagát, a bort. Nincs foglalkozás, amit az Úr így kitüntetett volna, mint a szôlôművesekét és persze a föld népéét, a kenyértermelôkét. Ôsszel, amikor a természet téli álomra készül, akkor az együtt lévô szôlôtôt és rajta a szôlôvesszôt gondozásba veszi a szôlôműves. Felkapált földdel takarja be a szôlôtôt, hogy a gyökerek el ne fagyjanak. A szôlôvesszôk maradnak takaratlanul. A szôlôtôn keresztül van meg a védelme a szôlôvesszônek. Tavasszal aztán nyitják a szôlôt, jön a szôlôműves a metszôollóval. És akkor történik a szôlômetszés: a satnya szôlôvesszôket levágják. Ettôl kezdve már ezt nem szôlôvesszônek, hanem venyigének hívják. A venyige száraz, haszontalan, gyepűt csinálnak belôle, vagy pedig kemencébe vetik, elégetik haszontalan volta miatt. Pedig de nagy érték volt, amíg rajta volt a szôlôtôn! Aztán permetezik a szôlôt, hogy megvédjék a sok kártékony elemtôl. Aztán úgy nyaranta megjelenik a szôlôvesszôkön egy- egy szôlôfürt. Amelyiken nincs szôlôfürt, az haszontalan és a szôlôműves már elhatározza: Na, te se fogsz több esztendôt itt élni a szôlôtôn! És azután permetezik, óvják. Kánikulában és még inkább a vénasszonyok nyarában megjelennek a darazsak, és eszik, pusztítják a szôlôfürtöt. És aztán eljön a szüret, a munkának az öröme, amikor sajtolják ki a szôlôszemekbôl a bort, a családnak éltetô erejét. A bor fogyasztása magában nem alkoholizmus, a bor rendkívül nagy érték a természet rendjében, de persze mértékkel, mert minden túlzás, minden mértéken-túl-lépés ártalmas és romboló. Ilyen a szôlônek a gondozása. A szôlôtô és a szôlôvesszô együtt vannak. Jaj annak a szôlôvesszônek, amelyikbôl venyige lesz! Elvesztette értelmét, célját, rendeltetését Isten országában. Vigyázzunk, hogy soha venyige ne legyen belôlünk. Nekünk meg kell maradnunk szôlôvesszônek a szôlôtôn. Az Úr Jézus azt mondja: ,,Maradjatok énbennem, mint ahogy a szôlôvesszô rajtmarad a szôlôtôn; nálam nélkül semmit sem tehettek.'' (Jn 15,4) Hogyan van az együttes élete a szôlôtônek és a szôlôvesszônek? Egyszerű dolog: hittel, reménnyel, szeretettel, azután az erényeknek a szôlôfürtjével, hitvallással, tíz- és öt parancsolattal és a hét szentséggel: különösen, mint megkereszteltek, immár bűnbánattal és azzal, ami a szôlôtô termésébôl átváltozással érkezett: Krisztus vérével! Ha ez így van, akkor nyugodtak lehetünk a szôlôtônek és a szôlôvesszônek, már mint mi magunknak az együttesérôl; akkor nyugodtan mehetünk a halál elé, és megérkezünk az örökkévalóság kapujába. Nagyon fontos ez az egység. Ha 1944--45-ben nem lett volna egység mibennünk a szôlôtôvel, akkor, amikor közel 1.000.000 tisztességes édesanyát, érintetlen leányt részeg mongolok, kirgizek letepertek itt, akkor ôrjöngés és öngyilkosság lett volna magyar földön. De együtt volt, Istennek hála, a szôlôtô és a szôlôvesszô. És ez a világ földi életében a legnagyobb érték: együtt a szôlôtô és a szôlôvesszô; és a világ fiai, akik ezt nem ismerik, azok mind venyigék, azok mind értéktelenek Krisztus szemében. Vigyázzunk a darazsakra, amelyek eszik, rágják, pusztítják, elôre megszedik a szôlôszemeket! A világ szelleme folyton küzd ez ellen az egység ellen, és nekünk akarnunk kell, hogy a tört remények után is megmaradjon a jövôbe vetett reményünk, és teljesítsük azt, amit az Üdvözítô meghagy nekünk a mai evangéliumi részlettel: Maradjatok bennem és én tibennetek maradok. Amen. (Mindszenty József szentbeszédébôl, amit a bécsi Pázmáneumban tartott, 1973. május 20-án) + Amely percben ráeszméltem, hogy van, igen van Isten, már tudtam, nincs más dolgom nekem, csak egy: egészen Néki élnem! (Foucauld Károly) ======================================================================== B ÉV HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA 1: Isten minden népet meghívott az Egyházba. S: Isten a szeretet. E: Az önfeláldozás a legnagyobb szeretet tanújele. Jézus parancsai nem egy törvény paragrafusai. Jézus utat és lehetôségeket mutat, megmondja, hogy mire vagyunk képesek és mit vár tôlünk Isten. Jézus által tudjuk, mi a szeretet; benne a szeretet, az Istentôl származó szeretet, emberi alakot öltött. Jézus nem kérdezi, ki érdemli legjobban az Ô szeretetét, vagy ki lesz hálás érte. A szeretet semmit sem vár magának. Szabad és tágszívű és fölszabadít, azt is, aki szeret, azt is, akit szeretnek. Errôl ismerni meg a szeretetet! Elsô olvasmányhoz / ApCsel 10,25-26.34-35.44-48 Nem véletlen, hogy Kornélius megtérésének a leírása a leghosszabb történet az Apostolok Cselekedeteiben. A római százados keresztségével döntô lépést tesz a keresztény Egyház a pogány népek világába. Leszáll a pünkösd Lelke, csodálatot és ijedséget hozva a jámbor zsidó- keresztényeknek a pogány Kornélius és családja megtérésével. Ami akkor történt, folytonosan történik. Isten ott van minden nép, minden társadalmi osztály és minden vallásfelekezet olyan tagjai közt, akik ôszintén keresik Ôt. Egység, vagyis közösség Isten szava meghallásában, Jézus Krisztusban, a Benne való hitben és az imádságban: mindez a Szentlélek műve és ismérve. Ezt nemcsak a múlt eseményeire visszatekintve kell megállapítanunk, hanem a jelenre és a jövôre is hinnünk kell. (10,34-35: 5Mz 10,17; Róm 2,1; 1Pt 1,17 # 10,44-48: ApCsel 2,33; 8,16; 2,4; 11,17) Válaszos zsoltár / Zsolt 98(97),1.2-3.3-4 Hódolat és hűség Istenhez Szentleckéhez / 1Jn 4,7-10 A szeretet, mely Krisztusban felénk árad, gyökeresen különbözik attól, amit általában szeretetnek hívnak. Mégsem foglalja el az emberi szeretet helyét, nem rombolja szét, hanem fölgyújtja benne a tisztán izzást, és ráüti a bevégzettség pecsétjét. Azon látszik meg, befogadtuk-e Isten szeretetét, hogy embertársunkat életünkbe fogadjuk- e testvérül, felebarátul. Ha kívül hagyjuk ácsorogni, mint ,,mást'', mint idegent, azzal visszautasítjuk az Isten szeretetét. (4,7-8: 1Tesz 4,9; 1Jn 4,16 # 4,9-10: Iz 54,7-8; Jn 3,16) Evangéliumhoz / Jn 15,9-17 A mai szakasz folytatja az igaz Szôlôtôrôl szóló példabeszédet (Jn 15,1-8; húsvét 5. vasárnapja). Szôlôtô és szôlôvesszô eleven egységben van, így árad az élet is: a szeretet az Atyától a Fiúig, a Fiútól a tanítványokba. Ez egységben, melyet a keresztségben kapunk ajándékba, meg kell maradnunk. Ennek jelei: hűség a hithez és az engedelmességhez. Gyümölcse a tanítványok közössége az öröm és bizalom légkörében. (15,9-10: Jn 3,35; 10,14-15; 1Jn 2,5; 5,3 # 15,12-13: Jn 13,34; 1Jn 3,11.16; Róm 5,6-8 # 15,16: 5Mz 7,6-8; Róm 6,20-23; Jn 15,2) Szentségre várva Fogyhatatlanul ég a szeretet, mellyel az Atya a Fiát szereti és azokat is, akik Fiával egységben vannak. Egyetlen határa a mi képességünk, hogy ezt a szeretetet elfogadjuk és fölfogjuk. A képesség pedig oly arányban nô, ahogy mi egymás közti egységben és szeretetben növekszünk. Az oltáriszentségi Lakoma bensôsége így próbaköve Krisztussal való egységünknek és Krisztusban egymással való közösségünknek. Elmélkedés Szeressétek egymást Mire vélekedjünk, édes testvéreim? Vajon csak arról szól a parancs, hogy egymást szeressük? Ugye, hogy ott az még fôbb, hogy Istent szeressük! Vagy csak azt adta parancsul, hogy Istent szeressük, hogy mással ne törôdjünk? Három dolgot köt lelkünkre az Apostol, mondván: ,,Megmarad most a hit, a remény és a szeretet, a három, közülük pedig legnagyobb a szeretet'' (1Kor 13,13). És ha magában a szeretetben a két másik bennfoglaltatik, nagyobbnak nevezi az Írás, de nem egyedülinek. Mert mennyi parancsunk szól a hitre, mennyi a reményre? Ki számolhatná össze a parancsokat? De ugyanaz az Apostol íme mit mond: ,,A törvények beteljesítése a szeretet''. Ahol szeretet van, ott minek érezhetni hiányát? Ahol pedig nincsen, ott ugyan minek vehetni hasznát? Az ördög hisz, de nem szeret; és senki sem szeret, aki nem hisz. És bár hiába remélhet bocsánatot az, aki nem szeret; de senki nem vesztheti el reményét, aki szeret. Tehát ahol a szeretet, ott szükségképpen megvan a hit és a remény. Ahol a felebarát szeretete megvan, szükségképpen jelen van Isten szeretete is. Mert aki nem szeretné Istent, hogy tudná szeretni úgy a felebarátját, mint önnön magát? Mert hiszen az ilyen voltaképp magát sem szereti. Gonosz és istentelen ugyanis, márpedig: ,,Aki szereti a gonoszságot, az gyűlöli önnön lelkét'', nem hogy szeretné. -- Csak aki azért és úgy szereti magát, hogy Istenhez jusson, az szereti magát. Tehát márcsak önszeretet érdekébôl is szereti Istent... Ez a szeretet nincs meg minden lélekben, kevesen szeretik úgy és azért magukat, hogy Isten legyen mindenben minden! (Sz Ágoston: 83. beszéd) + Homo Dei Azt mondta Montforti Simon az albigi harcokban, mikor nyolcszáz lovagja élén állt tízezer emberrel szemben s biztatták, hogy okvetlenül vonuljon vissza: ,,Az egész Egyház imádkozik értem, nem hátrálhatok. Tiltja lovagias becsületem, hogy mikor tudom, hogy az egész Egyház imádkozik értem, kételkedjem a gyôzelemben.'' Harcból a mi korunkban is van elég; oly harcok, amelyekben még az albii harcoknak arányát is fölülmúlja a hadfelek egyenlôtlen száma; nos, és imádság nincs? Imádkozunk széles e földön; az egész egyház imádkozik értünk. A kántorböjtben az egyház imádkozik és böjtöl. Hol van tehát a hiba; min múlik, hogy nincs meg az a szellem, mely nem fél, mely hôsi, mely lovagias, mely hátrálni nem tud? Az rajtunk múlik. Fel kell szítanunk az öntudatot, hogy mik vagyunk, vagy ha még nem vagyunk, hogy miknek kell lennünk. Mindenkinek be kell telnie bátorsággal, meggyôzôdéssel és hôsies lélekkel. És én ez alkalommal tisztelettel félreteszem a szentatyákat és konciliumokat és becsapom a fóliánsokat, és csak közvetlen benyomásokból akarok beszélni, melyeket az evangéliumból és a világ gondolkozásából veszek; öntudatukra akarom hozni, hogy minek kell lennie a buzgó papnak (Isten bármilyen választottjának). Nekem egy vezetô gondolatom van, mely a szentírás régi és új lapjain egyaránt tündöklik, ez a gondolat az, hogy Isten választott ki: electus, quem elegi. ,,Én választottalak ki titeket'' (Jn 15,16), következôleg nektek választott embereknek kell lennetek. Mikor az Isten választ, követi szíve vágyát; szíve vágyát csak fölséges, mély gondolatok vezetik. Ami az Úrnak tetszik, azt választja. ,,Ostende, mondja a község, quem elegeris'', mutasd meg nekünk azt, hogy kit választottál ki. Mikor az Úr Jézus apostolokat akar maga mellé venni, akkor választ; mikor kiválasztotta és apostolságukra figyelmezteti, választásra hivatkozik: ,,Én választottalak titeket''. Mintha mondaná, gondolhatjátok, hogy milyeneknek kell lennetek, mikor én választottalak ki titeket. Júdás helyett kell más valakit állítani; ki állítsa oda? Azt csak az Úr teheti: ,,Mutasd meg, kit választottál!'' Mert hiszen tôled függ, te választasz. És valóban Szent Pálnál megint elôfordul a jellemzô szó, mely megmondja, mi ô: vas electionis [kiválasztott edény, eszköz]. Itt is az Úr választott: Segregate mihi Saulum et Barnabam [Szemeljétek ki nekem Sault és Barnabást]. Következôleg a Szentírás hirdeti, hogy minek kell lennie a választottnak, minek kell magát éreznie, és ha még nem az, hogy mire kell törekednie. Ezt hirdeti a neve is ,,clericus''; mi annyit jelent, mint pars haereditas, az Úrnak része. Már most azt gondolom, hogy az Istent a kiválasztásban kiváltképpen két jellemvonás vezeti és vonzza: a tisztaság s az elôkelôség, s hogy az Úr csak ilyeneket választhat ki. (Prohászka: ÖM, 17:272) ======================================================================== B ÉV HÚSVÉT 7. VASÁRNAPJA 1: Az apostolok Júdás helyébe tizenkettediknek Mátyást választják, hogy ô is tanúságot tegyen a föltámadásról. S: Aki szeretetben él, Istenben él. E: Jézus tanítványai egyek legyenek, amint Ô is egy az Atyával. A szeretet s egyszersmind az öröm is oly tényekhez kapcsolódik, amelyek ,,megmaradnak''. Ezt Sz János evangéliuma és levelei ismételten megállapítják. Saját tapasztalatunk talán ellenkezôjérôl szól. S így kérdeznünk kell, van-e a szeretetrôl és az örömrôl helyes fogalmunk. Érzelmek, hangulatok, szenvedélyek -- mindez múlékony. Egyáltalán, mi ,,maradandó''? Minek van tartama, maradása, életünk egész idejére s azon is túl? Mikor Isten szeret, igényel és magához von minket, akkor azt Ô komolyan veszi! Szeret, igényel isteni, örökre elszánt komolysággal, isteni, ujjongó örömmel. Az örök Szeretettôl igényelt, vágyott, befogadott lelkek vagyunk -- mindörökre! Elsô olvasmányhoz / ApCsel 1,15-17.20-26 Az elsô hívôk száma, amellyel a jeruzsálemi egyház a történelembe lép, mintegy 120, tízszerese az apostolokénak. Az apostolok 12-es száma megfelel Izrael 12 törzsének, mert az Újszövetség elôképe és kezdete az Ószövetség; az Ó az Újban teljesedik ki. Hogy ezt kifejezzék, helyre kell állítani a 12-t Júdás kiesése után; csak utóbb a pogány népek jelentkezésével marad el a 12-es szám. A tizenegyhez hozzáválasztott apostolnak tehát föltétele, hogy tanúja volt Jézus életének keresztelkedésétôl mennybemenetéig. S az apostolság alapvetô teendôje, ,,hogy velünk együtt tanúja legyen a Föltámadásnak!'' Az apostoli tanúságtételen épül az Egyház hite. (1,16: Lk 22,47 # 1,20: Zsolt 109,8 # 1,26: 1Sám 14,41; Mk 3,14-19) Válaszos zsoltár / Zsolt 103(102),1-2.11-12.19-20 A jóságos, a megbocsátó Isten Szentleckéhez / 1Jn 4,11-16 Honnan tudjuk, hogy Istennel egységben vagyunk, hogy Istenben élünk és Ô mibennünk? Nem gondolkodás és okoskodás által; jámbor, érzelgô hangulatok, még rendkívüli lelki tapasztalatok is megcsalhatnak. Sz János két ismertetô jellel szolgál, hogy Isten Lelke lakozik bennünk: hiszünk Jézusban, mint Isten Fiában, és testvérként szeretjük embertársainkat. Isten szeretete sötét titok marad számunkra, még a krisztusi történet után is; sok-sok kifogásunkra a ,,szeretô Isten'' ellen nem jön válasz, csak ez az egy: Isten Jézusban odaállt a szegény bűnös, a szerencsétlen, az elesett oldalára, s a világ megmentésére tulajdon Fiát küldte. Láttuk mi ezt tulajdon szemünkkel, és tanúsítjuk -- hirdeti János. Mi magunk? Attól függ ez, vajon a befogadott szeretetet megtartjuk-e, és tovább árasztjuk-e másokra. (4,11-13: Mt 18,33; Jn 1,18; 5,37; 1Jn 4,17; Róm 5,5 # 4,16: Jn 17,6; 1Jn 4,7-8) Evangéliumhoz / Jn 17,11-19 Nagy búcsúimájában Jézus a tanítványaiért könyörög, megadja nekik az Atya a hit és szeretet egységét (Jn 17,6-19). Az Egyház félreismerhetetlen jegye az öröm kell, hogy legyen; nélküle nincs sem hit, sem szeretet. ,,Az Én örömöm'' -- mondja Jézus. Azon életteljesség kitörése ez, amelyet az Atyával való egysége ad. A Fiúnak az Atyával való ilyen egysége a tanítványokat is magába vonja. Még e világban élnek, amely azonban merôen másként gondolkozik és cselekszik. De meg vannak szentelve, Isten tulajdonába vonva, s onnan árad ki küldetésük a világba, hogy tanúságot tegyenek az igazságról és Isten örömérôl. (17,11-13: Jn 3,35; 10,28-20; 6,39; 13,18; Zsolt 41,10; Jn 15,11 # 17,14-16: Jn 15,18-19; 8,23 # 17,17-19: 1Pt 1,22; Jn 20,21; Zsid 10,9-10.12-14) Szentségre várva Krisztus Igéje és az Ô áldozata mindnyájunkat megszentelt. Isten ismer minket, Ôvéi vagyunk. Az emberek nem is oly igazságtalanok, ha szokatlanul magas színvonalat várnak el attól, aki Krisztusénak vallja magát. Elmélkedés ,,Nem e világból!'' ,,Ôk nem e világból valók, amint én sem vagyok e világból.'' (Jn 17,16) Mit nyújt a világ? Ámít, s nem enged a valóságra rányitnunk. Szóval tart, frázissal; beszél s belénk nevel érzéseket. Beszél odaadásról, hűségrôl, tiszta becsületrôl, beszél, és a szó mögött rejlô semmiségbe pillantani nem enged. Ámít, és mire kiábrándulunk, látjuk, hogy csalódtunk. Nincs tartalom, nincs érték a mi csinált világunkban. Fölfogásunkat, érzületünket ránk kényszerítette, megcsalt; nagyítóüveget és kaleidoszkópot használt, és mutogatta azt, ami üres, hitvány, kicsiny, lapos, s úgy mutatta azt, hogy mi azt mind nagynak, szépnek és bűvösnek néztük. Lelkek, félre a csalfa pápaszemmel! Az evangélium mondja: legyen a te szemed egyszerű, az legyen egészséges, jó, erôs érzék, lásson keresztül a szemfényvesztésen, a tükrözésen, a délibábokon át; lásd, hogy az élet célratörekvés, még pedig örök életcélra; lásd, hogy az út oda Isten- s emberszeretet, szeretet tettben s nem szóban; szeretni Istenért embert, életet, munkát, és szeretni az emberben, a hitvesben, a gyermekben, a jó barátban, a felebarátban az Istent. Konkrétan szeretni; szeretni itt és most, ma; és szeretni, vagyis szívességet tenni, elviselni, jóindulattal megítélni, megérteni; híven, lovagiasan, nemesen érezni s viselkedni szemben is, meg az ember háta mögött is. Bűvös itallal kínál; az élvezet mámorával szokott hódítani. Édes dalokkal lefog, de méregkeverô, mint Kirké [a homéroszi mondák varázslónôje]. Szítja bennünk a rossz irányt a nemi élet téves fölfogása által, melynek hatalma alá hajt gondolatot, művészetet; a képzeletet és az érzést beteggé teszi. Idealizálja téves irányban a nôt, csakhogy ingerelje ösztöneinket. Ez az egész ideológia színpadias, mesterkélt és értéktelen alkotás. Tűzijáték, mely a lelkeknek lepörköli szárnyát, s megnyomorítva tenyészéletre kárhoztatja ôket; ha ugyan nem asznak össze csontvázakká, vagy nem pusztulnak el a métely gombáitól. Íme a bálványozás vége. ,,Es stirbt der Mensch an seinen Göttern.'' [Az ember belehal isteneibe.] Szeplôtelen, erôs érzést mindenbe, nemi viszonyainkba is. Fegyelmezni magát, nem prüdériával, de erôs önmegtagadással... (Prohászka: ÖM, 7:316; 58) ======================================================================== B ÉV PÜNKÖSD UTÁNI ELSÔ VASÁRNAP SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA 1: Csak egy Isten van, az ég és föld ura. S: A mennyei Atya a bennünk lakó Szentlélek által fiaivá fogadott, és országának örököseivé tett. E: Jézus egyetemes küldetést ad apostolainak, és megígéri, hogy velük marad a világ végéig. A Szentháromság nem valami örökre önmagában nyugvó titok. Isten a kezdetek óta kinyilvánítja igéjét a teremtett világnak. Az Igében Lelkének ereje lakozik. És az idô végezetéig a háromságos Isten erejében hirdettetni fog az Evangélium és kiosztatni a szent keresztség. A misszió nemcsak parancs az Egyház számára, hanem belsô törvénye is, amint Jézus élettörvénye is volt. A világ a termôföld, mely gyümölcsöt terem az Ige vetômagjából. Elsô olvasmányhoz / 5Mz 4,32-34.39-40 Jahve, az egyetlen Isten, kivezette a népét Egyiptomból, szólt hozzá Sínainál, s tulajdonába adta Kánaán földjét. Ezek a hagyomány szerinti nagy üdv-tettek, amelyek örökre rányomták a népre bélyegüket. Isten oly törvényt adott népének, amilyent akkor az fölfoghatott; de az ajándék, amit igazában adni fog, az Ô Szent Lelke, aki belülrôl újítja meg, tanítja és vezeti az embert. Isten nemcsak a választott nép Istene. Az egész világon közel van az Ôt keresôkhöz, azokhoz, akik megváltó jelenlétére föltárulkoznak. -- A mai olvasmány ihletést árasztó tan és intés, amely többszörösen rokon szellemű Izajás műve második felével. (4,32-34: 5Mz 4,7; 2Mz 33,20; 5Mz 5,24-26; 7,6 # 4,39- 40: 5Mz 6,4; Zsolt 83,19; Iz 43,10) Válaszos zsoltár / Zsolt 33(32),4-5.6 és 9.18-19.20 és 22 Hű és jóságos Isten Szentleckéhez / Róm 8,14-17 Jézus Istent Atyjának nevezte, másként, mint minden teremtmény. Ô Istennek Fia, egészen Atyjából és Atyjának él. Az Atyából kiáradó Lélek eltölti Ôt, vezeti és megdicsôíti (vö. Mt 4,1; Zsid 9,14; Jn 16,14). Ugyanezt a Lelket fogadja a hívô a keresztségben, bevonja ez az Atyja és Fiú közti életáramba, s a Fiúban hasonlóképp ô is Isten fia lesz. Mibôl tudjuk meg, hogy Isten fiaivá lettünk? Abból, hogy hagyjuk magunkat mozgatni és vezettetni a Lélektôl, mint Jézus, és a bizalomból, amellyel máris mondani tudjuk Istennek: ,,Abba, kedves Atyám!'' Mint gyermekei, szabadok vagyunk, nincs okunk félelemre. Mint gyermekei, ,,örökösei'' is vagyunk Istennek. Ez az ,,örökség'' igazában az, amit az Ószövetség Ígéret földjének hív, az Újszövetség pedig Isten uralmának, országának: a Vele való életközösség. (8,14-15: Jn 1,12; Gal 5,18; 4,4-7; Jn 15,15 # 8,17: Gal 3,26-29; Fil 3,10-11; 1Pt 4,13) Evangéliumhoz / Mt 28,16-20 Galileában, végsô megjelenésében a hegyen a Föltámadott kinyilatkoztatja magát: Ô az Emberfia, akinek minden hatalom átadatott (vö. Dán 7,14; Róm 1,4). -- E teljhatalmából kifolyólag adja tanítványainak a missziós parancsot, és ígéri meg maradandó, segítô jelenlétét, a közelségét. A tanítványok feladata: 1. mindenkit tanítvánnyá tenni, a Krisztussal való találkozásra vezetni és a közösségbe bevonni; 2. keresztelniök kell az embereket és 3. Jézus parancsaira megtanítani ôket. A korábbi, Izraelre korlátozott küldetéssel szemben (Mt 10,5-6; 15,24), most a föltámadott Krisztus egyetemességének megfelelôen a küldetés, a missziós parancs tér és idô szerint korlátlan, határtalan. A keresztség szavai -- ,,Az Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevében'' -- nyilvánvalóvá teszik, hogy a keresztség nemcsak személyes közösséget, egységet teremt Krisztussal az Ô halálában és föltámadásában, hanem egyben közösséget és egyesülést a háromságos egy Istennel. (Mt 26,32; Jn 3,35; 17,2; Mt 18,20; Jn 14,23) Szentségre várva A megdicsôült Krisztus által, ki jelen van az Eucharisztiában, egységben vagyunk az Atyával és a Szentlélekkel. Megragad bennünket a szeretet hatalma, amely maga a háromságos Isten élete. Isten gyermekei vagyunk, ha Lelke szabad működésének magunkban tért adunk, ha átengedjük Neki magunkat. Elmélkedés Ima az Atyaistenhez Életünk célja az Atya. Minden Tôle jön. Minden Ôhozzá megy. Hozzá akar bennünket vezetni a Megváltó. ,,Én vagyok az Út'' -- mondotta, az út, amely odavezet az Atyához, aki véghetetlen magasságban trónol és mindent átölel szeretetében. Ôhozzá igazodjék életünk, mint ahogyan az úton arra a csúcsra szegezzük tekintetünket, amelyre eljutni akarunk. Nála van a végsô beteljesülés, a béke. Örök Atya, minden Tôled jön, minden Hozzád megy. Atyám, szívem legbelsejében Hozzád kapaszkodom fel, a Te magasságodba, minden alacsonyság fölé. Hívj engem, ebbôl a sokféle mulandó dologból a Te örökkévalóságod felé. Nálad van a világosság, az élet beteljesülése, az otthon. Atyám, minden a Te kezedben van. Bízom benned. A Te gondviselésednek adom át enyéimet és munkámat. Hatalmas, örök Király, teljesedjék a Te akaratod, növekedjék a Te országod, általam is. Ami vagyok, amit e napon teszek, ami velem történik, Téged dicsôítsen és szolgálja a Te országodat. A Szentháromságot akarjuk imádni, a hármas-egy Istent. Ez a titkok titka, minden dicsôség foglalatja. Szentséges Szentháromság, Te fölötte vagy minden értelemnek és tudománynak. Az igazság összessége, a szeretet kútfeje, a végtelen szépség. Te vagy az élet, Te a közösség, a boldog hármas Egység. Meghajlok elôtted, imádlak. Tied a hatalom, a dicsôség és az uralkodás. Amen. (Guardini imája, Sík: DB, 34). + Isten hatalma és gondviselése Istennek hatalmassága nyilván kitetszik a világnak megtartásából. Mert miképpen a világosság függ a nap és gyertya erejétűl, úgy, hogy mihelyt a nap elenyészik vagy kivitetik a gyertya, ottan mindjárt elvész a házban való világosság is: hasonlóképpen Istentôl függnek minden állatok, létezôk, hogy mindjárt semmivé lésznek, miként tôle nem tartatnak... Hogyha csak orcáját elfordítja vagy ,,szemét béhunyja'' is az Isten, mindjárt porrá lészen és elvész e világ. Ugyanezent jelentgeti másutt is a Szentírás, midôn azt mondja: mindeneket az Ô hatalmas szavával (Igéjével) hordoz az Isten; mindeneket tenyerében tart és a Földet három ujján viseli... Ha tenyerünkben egy nagy követ fenntartunk, miként elvonjuk kezünket a kô alól, magától mindjárt leesik a kô, -- ugyanúgy, ha az Isten keze nem tartaná e világot, ottan semmivé lenne! -- Ez okon nevezték a bölcsek az Istent ,,e világ lelkének'', amint Sz Ágoston írása magyarázza: olyan a világ Isten nélkül, mint a test lélek nélkül... Ezekbôl pedig két szép tanulságot vegyünk: Elsôt azt: hogy mikor az isteni cselekedetekrôl szólunk, ne fontoljuk, ne mérsékeljük ezeket a mi rövid értelmünkkel. Ne alítsuk [véljük], hogy amit föl nem érünk a mi kurta gondolatunkkal, azt az Istennek mindenható ereje véghez nem viheti... Mikor cselekedetit fel nem érjük, szükség, hogy fejet hajtsunk, és a mi okoskodásinknak erôtlen szárnyát lebocsássuk az Isten szavára. -- Második tanulságot azt vegyük: hogyha ennek a mindenható Úrnak kedvesen szolgálunk, nagy bátorságos bizodalommal lehetünk minden veszedelmes ügyünkben és szükségünkben... Azt is meggondoljuk, mily nagy szemtelen vakságban leledzik a bűnös ember, midôn az ô Istenétôl vett erôvel az ô jótevô Ura ellen viaskodik! és azt bosszantja, akinek kezétôl függ mind élete s mind örök veszedelme! Bizony ha egy magas toronynak tetejérôl egy kötélen leeresztene valaki engemet, és úgy tartana csüggôben: meggondolván, hogy ha elereszt, ottan szörnyű halállal kell vesznem, nemcsak nem haragítanám, bosszantanám és rágalmaznám, akinek kezétűl függ életem, hanem inkább alázatos kéréssel, sok kedves ígéretekkel és minden tehetségemmel engesztelném ôtet. Ha azért a gyarló embert... haragra nem merem indítani, minemű magafeledett bolondság lészen, ha az ellen törekedem és bűneimmel azt bosszantom, akinek segítsége nélkül még csak lélegzetet sem vehetek! (Pázmány: Kalauz, 1:5; Az Isten mindenható) ======================================================================== B ÉV SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA UTÁNI VASÁRNAP KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE ÜNNEPE: ÚRNAPJA 1: Ez annak a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött veletek. S: Az új szövetséget Jézus kötötte saját Vére által a megváltott emberiséggel. E: Jézus az utolsó vacsorán saját Testét és Vérét adja apostolainak. Isten emberré válása nem végzôdött be Jézus életével; a szentségekben folytatódik. És mindenek fölött ott áll egyetlen Szentség, amelyben az Isten minden embernek a legközelebbi, a lelki felebarátja akar lenni. Isten jön szembe velünk, szeretete megalázódásában: lelkünk számára az Élet Kenyerévé tette magát. Itt van Krisztus. Ô a középpont, Isten nagy ,,Igen'' szava az emberhez, s Ô az ember válasza és ,,Ámen''-je a kinyilvánult örök szeretetre. Mind, akik kimondják ezt az Áment, igent mondanak az új és örök szövetségre is. Ez a szentségi Lakoma egységre és hűségre kötelez. Elsô olvasmányhoz / 2Mz 24,3-8 A Sínai hegyi Isten-megjelenés célja a szövetségkötés volt Isten és a népe közt. Isten ajánlja föl e szövetséget, s a nép elfogadja, hogy az ,,Úr szavait és jogi szabályait'' kövesse. Záradékul, a szövetség- okmány fölolvasása elôtt (2Mz 24,7) elôbb az oltárt, mint Isten képviselôjét, meghintik az áldozati állat vérével, és az olvasás után Mózes meghinti a vér másik felével az egész népet. Mózes szavára: ,,Ez a szövetség vére'' -- hivatkozott Jézus, mikor az Új Szövetséget saját vérével pecsételte meg (Mt 26,28; Lk 22,20). A Sínai szövetség a nép állandó közösségét jelentette Istennel, aki ezt a szövetséget fölajánlotta nekik. A szövetség egyúttal a nép tagjainak mélyebb és szorosabb közösségét is jelentette. (24,3: Józs 24,16-24; 2Mz 34,27- 28; Zsolt 50,5; Zsid 9,18-20) Válaszos zsoltár / Zsolt 116(114-115),12-13.15-16.17-18 Hála a megmentésért Szentleckéhez / Zsid 9,11-15 A zsidókhoz írt levél az ószövetségi papságot, istentiszteletet az égi valóságok utánzatainak tekinti, érzékelhetô utalásnak a ,,jelen idôkre'' (Zsid 9,9). Mióta Krisztus belépett a mennyei Szentélybe, és Vérét, vagyis önmagát föláldozta az ,,örök Lélek erejébôl'', a Szentlélek által (9,14), -- lezárult az ószövetségi papi szolgálat és az áldozat-kultusz ideje. Áldozata által Krisztus megtisztított minket, képessé tett arra, hogy az Újszövetség igazi áldozatát bemutassuk. (9,11-12: 3Mz 16; Zsid 7,26-27; 4,14; Mt 26,28 # 9,13: 4Mz 19,2-10.17-20 # 9,14-15: Róm 1,4; 8,11; 1Pt 1,18-19; Zsid 10,10; 8,6) Evangéliumhoz / Mk 14,12-16.22-26 A szentíró Jézus utolsó vacsoráját tanítványaival húsvéti lakomának nevezi, melyet Jézus a közeljövô tiszta elôrelátásával ünnepel. A vacsora lefolyásából csak a páratlan új eseményt mondja el. A tudósítás oly szűkszavú, hogy megértéséhez a többi beszámolót is olvasnunk kell: Mt 26,26-29; Lk 22,15-20; 1Kor 11,23-26. Mindezeket Jézus föltámadása után írták, amikor a keresztény közösségben a szentségi lakomát (szentmisét) már meg-megülték. Hogyan kell az ilyen lakomát és magát az utolsó vacsorát értenünk, az mindenek elôtt Jézus szavából adódik: ,,Ez (itt) az Én Testem, ez az Én Vérem...'' A bibliai szóhasználatból tudjuk, hogy a ,,testen'' az egész személyt kell érteni. ,,Az Én Vérem'' kifejezés ,,a szövetség Vére, mely sokakért kiontatik'' hozzáadással világossá teszi, hogy a föláldozott Testrôl, Vérrôl van szó, tehát a föláldozott és áldozati átadásával megdicsôült Úrról! Nem áldozati állatok vére által, hanem magának Krisztusnak vérével pecsételôdik meg az Újszövetség (vö. elsô olvasmány és szentlecke). Szentségre várva ,,Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, nemde Krisztus Vérében való részesülés? És a kenyér, melyet megtörünk, nemde az Úr testében való részesülés és közösség? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mindnyájan, kik egy testben részesülünk.'' (1Kor 10,16-17) Elmélkedés Hálaadás a szentáldozás után Elsô érzelmem mélységes hódolatom: Jön a király, a Fölség! Dobog a szívem s csuklik a térdem. A Mekkából jövô zarándokjáratok elé borulnak a mozlimok, hogy lovak, tevék menjenek el rajtok. Bevonuló királyom elé terjesztem ki érzelmeim szônyegét; eléje szórom virágaimat. -- Por vagyok, tehát lábaid alá való. -- Majd ismét a trónon, szívem trónján ülô királyt látom, ki szeretettel nézi törekvésemet. Mily vízió! Mily hegyek, ,,montes Dei''! -- De végre is az emberséges Úr elôtt állok, és hajlékomba vezetem; tiszta a házam, muskátli és szekfű van ablakaimban. Üdvözlégy! Leborulok elôtted, mint Ábrahám, mint Judit, mint Szalome,... mint Szűz Mária. Azután kitör lelkembôl a dicséret; mert itt a mennyország, kell tehát angyalének, a ,,Szent, Szent, Szent''. S hol vannak az angyalok? Ah Uram, még próféta sem vagyok, hanem gyarlószívű szolgád csak. De azért a tilinkót meg nem veted. Angyalok énekeltek fönt, pásztorok tilinkóztak lent. Szívemben is visszhangzik a Glória... A szeretet kemencéjében vagyok, és a három ifjúval énekelek! Nem fojtom el dalaimat! Megnyugszom, megpihenek e keblen, egyesülök vele szeretetben. Minden szeretô így tesz, átkarol, átölel, csókot ad, s te is vártad azt Simon farizeustól s nem kifogásoltad Júdásban sem. ,,Haec requies mea.'': Itt megnyugszom. Érzem, hogy szeretsz, változhatatlan, örök szeretettel. S te eltűrsz, sôt mondod: Ne keltsétek föl szívem szerelmesét, hadd pihenjen nálam. Óh szívem, hát elszakadhatnám valamikor Jézustól?! Még a gondolat is bánt; gondol-e a jegyes válásra az oltár elôtt? Hát én sem gondolok, beleélem magamat Jézus szeretetébe, és boldogságom lesz öntudatlan föltétele hűségemnek. (Prohászka: ÖM, 7:304; 43) + Az áldozás A misézô pap fölébe hajlik Krisztus szent testének, végsô elôkészület gyanánt az áldozás elôtt még három imádságot mond, és azután mély tisztelettel magához veszi az Urat, majd kiosztja a keresztény híveknek is. Az ôskeresztény idôkben aki jelen volt a szentmisén, egyben áldozott is. Ki is mert volna Krisztus testének erôsítése nélkül maradni, mikor nem tudta, hogy nem kell-e aznap szembenéznie az üldözéssel, nem kell-e aznap vértanúhalált halnia? A pap áldozása után tehát megindult az oltár felé a hívek második processziója, hogy amit az offertóriumban felajánlottak, most mint az Isten Fia testét vegyék magukhoz. Az Eucharisztiát a misézô a hívek kitárt tenyerére helyezte e szavakkal: ,,Corpus Christi'', ,,Krisztus teste'', ôk pedig fejüket alázatosan meghajtva, felelték: ,,Amen''. És magukhoz vették az Urat. Hála Istennek, napjainkban megint kezd visszatérni az ôskeresztények gyakori áldozása! Mikor a misézô pap megáldozott, halk neszezés és mozgás támad a hívek között. Eddig néma csendben imádkozott mindenki, most egyszerre mozgolódás észlelhetô: szent menet indul el az áldoztató rács felé. Megindító nézni ezt a menetet. Kicsinyek és nagyok, férfiak és nôk, szegények és gazdagok, tanultak és tudatlanok, mennek... mennek... meghajtott fôvel, kimért lépéssel. Ahány megy, annyi eleven tabernaculum, annyi élô oltárszekrény. Tiszta, fehér, bűnnélküli, tündöklôen fényes oltárszekrények indulnak befogadni magukba az Oltáriszentséget. Letérdelnek, és fölemelik arcukat az áldoztató pap felé. De micsoda arcok! Micsoda tekintetek! Ilyen sugárzó szemet, ilyen átszellemült nézést, ilyen boldogságban úszó arcot nem lát sehol soha máskor a föld: az apostolok arca fénylett így a Tábor hegyén. Olyanok mint a virág, mikor kelyhét bontja az elsô hajnali napsugárra. Olyanok, mint a hegycsúcs, mikor ég rajtuk az alpesi nap lángja. Olyanok, mint az esthajnali csillag szelíd fénye. Olyanok, mint... de mit hozzak újabb hasonlatokat?... olyanok, mint az Istenére talált ember, mikor Isten arca újra felfénylik az emberi arcon. Áldozás után a misézô rövid hálaadó imát mond, majd a hívek felé fordulva, elbocsátja ôket ezekkel a szavakkal: Ite, missa est! Menjetek, vége van a misének! (Tóth Tihamér: Üdvözlégy, Oltári Szentség!, 131) ======================================================================== B ÉV PÜNKÖSD MÁSODIK VASÁRNAPJA UTÁNI PÉNTEK JÉZUS SZENT SZÍVE ÜNNEPE 1: Isten megbocsátó irgalma népe iránt való elsô -- és egyben örök -- szeretetébôl fakad. S: Krisztus szeretete felmérhetetlen. E: A katona lándzsája megnyitja Jézus oldalát, hogy Szíve örök menedékünk legyen. Rossz, ha mindenünk megvan, ami szükséges! Csak nézzük a mi jóléti társadalmunkat, amely kapzsi vágy és rettegés közt rángatózva, legjobb úton van, hogy a csömör társadalma legyen. (Talán hamarosan ezt a mondatot nem is értik majd meg.) Akinek pénze van, elérhet valamit magának. Senkihez sem kell könyörögnie. Istenre sincs szüksége... Istennek ,,nincs pénze''. Sokkal jobbja van: van Szíve, szeretô és szeretetre szomjas Szíve. Ez Jézusban lett láthatóvá. Ôbenne Isten Szíve jelent meg, a megsebzett és örökre szeretô Szív. Elsô olvasmányhoz / Oz 11,1.3-4.8-9 Isten kivezette népét Egyiptomból a szabadságba, és Sínainál szövetséget kötött vele (2Mz 24: úrnapi 1. olvasmány). Ez a szövetség sokkal több merô szerzôdésnél, amely törvényes viszonyokat szabályoz. Ozeás próféta szemében személyes kapcsolat, amilyen az atya és fia, sôt az anya és gyermeke közt áll fenn. Isten népének elsô élménye Istennek gondoskodó szeretete. De már régóta a népe nem hűséggel válaszolt, hanem zúgolódással és gyakran elpártolással. Isten büntette népét, de csak azért, hogy bűnbánatot tartson és Ôt kövesse. Minden fáradsága hiába volt (Oz 11,4-7). Az a megfoghatatlan, hogy mindennek dacára Isten mégsem hagyja végleg magára népét, újra meg újra feléje fordítja örök szívét, vagyis az Ô mélységes, megfoghatatlan, fölmérhetetlen szeretetét. (11,1: Jer 2,1-3; 5Mz 4,37; 7,7-9 # 11,3-4: 5Mz 1,31; 32,6 # 11,8-9: Jer 31,20; Iz 54,8; 6,3) Válaszos zsoltár / Iz 12,2-3.4.5-6 Háladal Szentleckéhez / Ef 3,8-12.14-19 Isten titka, misztériuma Krisztusban kinyilvánult, és Sz Pálnak hivatása, hogy a pogányoknak hirdesse. Isten szeretetének örök tervérôl van szó, hogy meghívja a pogányokat is, akárcsak a zsidókat, a hitre és az Istennel való egyesülésre. A mindenség Teremtôje egyben Megváltó is, és csak a megváltott teremtésben lesz majd nyilvánvaló a Teremtô ragyogása. -- Az olvasmány második felében (Ef 3, 14-19) az apostol kijelentései imádságba emelkednek: az egyházak számára oly megismerést kér, mely az Istenség mélyeibe hatol. Ilyen tudás egyszerre hit is és szeretet is. Általa Krisztus lakik az emberi szívekben és Vele az Istenség teljessége. Így lesz képes az Egyház, mint egység, hogy átadja a világnak Isten végtelen szeretetének |zenetét. (3,8-9: 1Kor 15,8-10; Kol 1,26-29; Gal 1,15-16; Ef 1,7; Róm 16,25 # 3,10-12: 1Pt 1,12; 1Kor 2,7-9 # 3,16-19: Róm 5,5; Jn 14,23; Kol 2,7) Evangéliumhoz / Jn 19,31-37 A három elsô evangélista a rendkívüli jelekrôl szól, melyek Jézus halálakor történtek. János ezek helyett egy jelenségrôl szól, melynek értelmét csak az eszmélôdô hit fogja meglátni: ,,Egy katona lándzsával megnyitá oldalát és legottan vér és víz jöve ki.'' Készületi idô volt, ugyanezen órán ölték le a templomban a húsvéti bárányokat (vö. 2Mz 12), mikor Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit, a kereszten meghalt. Jézus szívének átdöfésében Sz János két szentírási szöveg beteljesülését látja. Jézus a húsvéti bárány, kinek csontjait nem szabad megtörni (2Mz 12,46), és Ô a pásztor, kirôl Zakariás Izajáshoz hasonlóan mint Isten szenvedô Szolgájáról szól (Zak 12,10), akit a kínszenvedésében fölismert: ,,Látni fogják, kit vertenek által.'' A Jézus oldalából kifolyó vér és víz Krisztus kiáradó szeretetérôl beszél, amely a kereszten ragyog föl legtündöklôbben, s megváltja mindazokat, akik hívôn, bízón föltekintenek hozzá, a Fölmagasultra. (19,31: 5Mz 21,22-23; Gal 3,13 # 19,34: Ez 47,1; Jn 7,37-39; 1Jn 5,6-8 # 19,36-37: 2Mz 12,46; 4Mz 9,12; Zak 12,10; Jel 1,7) Szentségre várva Jézus Szíve ünnepe tulajdonképp nem különleges titok ünnepe: napról napra megüljük, valahányszor hitben és az Úr Szentségében találkozunk Vele, és az Ô teljességébôl életet merítünk. Elmélkedés Értelemmel nem tudja az ember fölfogni Istent, de szeretettel oly mélyen és teljesen bírhatja, hogy Avilai (Nagy) Szent Teréz igazán szólhatott így: Isten egymaga elegendô! + Óh tűz, mely folyvást lobog és soha ki nem alszik! Óh örökkön égô izzás, mely sosem hűl le; gyújts föl engem is, hogy a Te szeretetedben, csak Téged magadat szeresselek! (Sz Ágoston) + Jézus Szíve és az Egyház Hogy az új Ádám, a kereszten alvó Krisztus oldalából kikeljen az Egyház, és beteljesüljön az Írás: ,,Látják majd azt, akit átaldöftek'', -- megengedte az isteni rendelés, hogy egy a katonák közül lándzsával azt a szent mellet átdöfje, megnyissa és így vízzel keverve a szent Vér, a mi üdvösségünk ára kiömöljék. Ez pedig kitörvén a Forrásból, vagyis a Szív rejtekébôl, erôt sugározzon az Egyház szentségeibe, hogy az élet kegyelmét árasszák, hogy legyen már a Krisztusból élôk számára kelyhe élô vizeknek, melyek örök életbe szökellenek. Kelj föl azért, lélek, Krisztus szent jegyese, ébren ôrködni ne szűnjél! Tedd ajkad oda, hogy ,,fölüdülj az Üdvözítô forrásaiból.'' (Sz Bonaventura: Élet fájának könyve) + Mivel egyszer már végre eljutottunk Urunk Jézus édességes Szívéhez, és jó nekünk itt lennünk, -- ne szakadjunk el egykönnyen tôle! Óh milyen jó és kedves ebben a Szívben lakni! Jó kincs, drága gyöngy a Te Szíved, jóságos Jézus, gyöngy, amit megleltünk Tested földjébe szántva. Ki vetné el ezt a gyöngyöt? Sôt inkább elcserélek minden más gyöngyöt, minden gondolatom és érzelmeim átváltom, és megveszem ezt magamnak, belevetvén minden gondolatom és gondom a jóságos Jézus Szívébe, és a Szív hűségesen eltart engem. Így megtalálván a Te Szívedet és a magamét, édes Jézus, én Istenem, kérni foglak, bocsásd be könyörgésemet meghallgatásod szentélyébe, sôt egész valómat vond be a Szívedbe! Mert a végre döfték át a Te oldalad, hogy bejuthatás táruljon minekünk. Ezért sebzôdött meg a Szíved, hogy külsô háborgatásoktól mentve, ott benn lakhassunk. Bizonyára azért is megsebzôdött, hogy a látható seben át szerelmed láthatatlan sebét meglássuk... A testi seb a lélek sebét mutatja. Ki ne szeretné az így megsebzett szívet? Viszontszeretni ki ne tudná az ennyire szeretôt? Ki ne ölelné át az ennyire tisztát?... Mi tehát könyörögjünk, hogy szívünket, ezt az oly kemény és konok szívet méltóztassék szerelme kötelékével magához láncolni, tüzes dárdájával megsebezni. (Sz Bonaventura: A titkos szôlôtô) + Szeretet Mármost a hű szeretet, a tartós barátság egyféle alkalmasságot kíván; az Urunk részérôl tudjuk, ez teljes, tökéletes. De minálunk: ádáz, érzéki, hálátlan a lélek -- így nem tudjuk elérni, hogy úgy szeressük Ôt, ahogy Ô minket -- mi: én, te, meg amaz -- nem vagyunk rá képesek. (Nagy Sz Teréz) + Az isteni szeretet lehajló nagysága ,,Világ leggyöngébbjeit választotta'' (1Kor 1,27). Ez itt szillogizmus. Szeretet (igazi, nem az önszeretet, sem az, mely kitűnôt, vonzót, gyönyörködtetôt szeret, vagyis, mely önszeretet szintén!), -- a szeretet fordítva arányos a tárgya nagyságával, a ,,kiváló'' voltával. Tehát ha végtelen, de végtelen kicsiny vagyok és jelentéktelen, maga a nyomorúság, -- aminek érzem is magam: az emberfaj legalja, -- akkor az örökre-örökre bizonyos, hogy Isten szeretni fog! Krisztus mondja: Veréb se hullhat le Ô akaratja nélkül. Én még alábbra ,,licitálnék'': ha Isten szemében kevesebb vagyok verébnél, akkor az Ô gondja-szeretete még sokkal biztosabb! [Embernyomor: a bűn maga alább vet minden állat s anyag voltnál!] Hiszem, az érvelés és folyománya is elég szilárd. Az orosz cár úgy érzi tán, hogy Isten ,,átnéz'' fölötte, kinek oly sokra kell gondolnia, ügyeljen csak e ,,legfôbbre''? Veréb nem érzi, bár szeretet rá is száll. De fontos egy cár mégis, ha nem veréb is! Isten: Szeretet. A szeretet fordított arányában áll a tárgya nagy becsült voltával! Elveszettnek látod magad nagy nyomorodban! ,,Veled senki nem törôdik!'' S jaj rád tolul, hogy szív vergôdik: ,,Isten se gondol énvelem!'' Bolond! Te kábolygó bolond! -- ha így szólnál Uradhoz... Nem, nem! Ha van valaki, kirôl szó szerint áll, hogy legesettebb, legfeledtebb, s ha csöpp vigasz még élne benne, s az is füstbe menne, elrabolnák: -- azon szent pillanatban megjelenne legbiztosabb bizonyság, hogy ráragyog most Isten végtelen szerelme! (Kierkegaard) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP 1: Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád! S: A megkeresztelt ember Krisztus tagja és a Szentlélek temploma. E: Boldog, aki Jézus nyomába szegôdik, és Nála marad. Aki manapság érvényesülni akar, annak egész életén keresztül tanulnia kell. Képesnek kell lennie, hogy halljon, lásson, értsen és aztán megfelelôen cselekedjen. Ki megszűnik tanulni, elkezd haldokolni. Addig vagyunk ember, amíg készségesek vagyunk azzá lenni. A keresztények emberré válását nem szabad elválasztani kereszténnyé válásuktól. Tulajdonképpen egyik folyamat sem fejezôdhet be. Az élet hajt, Krisztus hív! Nem kell rendkívüli hivatásnak lennie. Az lenne nagyszerű, ha minden nap, minden órában tudnánk: Íme, itt ez az én feladatom, ez az én utam, amelyen Krisztus szembejön velem, -- most vagy soha! Elsô olvasmányhoz / 1Sám 3,3-10.19 Sámuel Isten választottja és meghívottja. Anyja már korán a silói szentély szolgálatára ajánlotta föl, ahogy megígérte (1Sám 1,21-28). Még mielôtt a gyermek Sámuel megérthette, Isten nehéz prófétai föladattal küldte ôt Héli fôpaphoz. Sámuel szíve egész összeszedettségével és erejével hallja a szót, melyet Isten mond neki. Élete hosszat mást se tesz majd, csak hallgatja a szót és híven továbbadja, akár alkalmas, kellô az, akár kelletlen. (2Mz 25,22; Iz 6) Válaszos zsoltár / Zsolt 40(39),2 és 4.7-8.8-9.10 Öröm Isten akaratán Szentleckéhez / 1Kor 6,13-15.17-20 Sz Pál nem vitatja el a korintusi keresztényektôl szabadságukat. Hiszem maga prédikált nekik errôl! De jól tudja, hogy mennyire veszélyeztetik a szabadságot a nemi élet kicsapongásai! A keresztény se meg ne vesse a testét, se bálványává ne tegye. A test, vagyis az egész ember a jelen fogható létében meg van váltva Krisztus vére árán, és fölvéve megdicsôült Urunk életszintjébe. A kéjvágy rabszolgájává lenni annyi, mint Krisztust meggyalázni magunkban. Viszont Istent, Krisztust tisztelni annyi, mint nagyságát és jelenlétét elismerni minden következményével. (6,13: 1Tesz 4,3-5; 1Kor 10,31 # 6,14: 1Kor 15,12-15; 2Kor 4,14; Róm 8,11 # 6,15: Róm 12,5; 1Kor 12,27) Evangéliumhoz / Jn 1,35-42 Keresztelô János tanítványai hallják az igét Isten Bárányáról (Jn 1,36), és követik Jézust. Ô feléjük fordul, rájuk tekint, s meghívja ôket: jöjjetek, lássatok! Nem elég, hogy Jézusról és az Ô útjáról tudomást szerzünk, vele kell járni, nála kell maradni. Akkor látja meg az ember, hol lakik és ki Ô. Egy napfényes délután szerezte Jézus elsô tanítványait. A Keresztelô rámutatott: Ô az! És aztán a meghívások története tovább folyik: testvérek és jó barátok, egyike mondja a másikának. És így történnek, folynak ma is a meghívások. (Mt 4,18-22; Mk 1,16-20; Lk 5,1-11 # 1,35-36: Jn 1,6-8; 1Pt 1,19; Iz 53,7) Szentségre várva A Bárány, ki elveszi a világ bűneit (Jn 1,29), Jézus az, aki hozzánk fordul, ránk tekint és meghív: maradj nálam. Mindebbôl annyit értünk, amennyire készek vagyunk Vele járni, követni a Bárányt, ,,bárhová megyen'' (Jel 14,4). Elmélkedés Uram, égi Atya! Örök szereteted által, mely az emberi természethez hajlik, hajolj le hozzám! Uram Jézus Krisztus! A hűség által, mellyel elvégezted művedet Atyád dicséretére és tiszteletére, tedd bennem is Atyád dicséretét tökéletessé! Uram Jézus Krisztus! Szent Anyád tisztelete és kínhalálod ereje által ölj ki belôlem minden istentelent és ültesd belém isteni képmásodat a Te dicséretedre! (Eckhart János) + Jézus egyénisége Kétségtelen, hogy az Úr Jézus mindenkire, aki találkozott Vele, -- nem aki úgy ment el mellette, mint nyilván a legtöbb ember ma is, hanem aki igazán találkozott Vele, -- óriási benyomást tett. Olyat, ami egyszer s mindenkorra szól. Tanítványaira rájuk néz: Kövess! -- és azok otthagynak mindent: otthont, családot, munkát, és mennek utána. Ilyen benyomást tesz másokra is: a szamaritánus nôre, Magdolnára, még Pilátusra is; érezzük ezt a szavakon keresztül, amelyek a megörökített párbeszédben elhangzanak. Úgy tanítja ôket, ,,mint akinek hatalma van'' (Mt 7,29). Márk, aki a legközvetlenebb benyomás-visszaadó, nemegyszer megjegyzi egy-egy nagyobb jelentôségű mondat elôtt, hogy az Úr Jézus rájuk tekintett és úgy mondta. Mi lehet e mögött a ,,rájuk tekintett'' mögött? Nemcsak a tekintet, ami elég volt Péternek, hogy sírjon és megbánja tagadását. Úgy szokás mondani, ,,édes Jézus''. Valami melegség, vonzás, ami belamarkol az ember szívébe és a szívet fogja meg. Ha végiggondoljuk a nagy képeket, amelyek az evangéliumból maradtak ránk, azok többé- kevésbé ezt lehelik. A kis Jézus, amint gyermekmosolya mögül ránk néz, Isten arca, amint a család körében látjuk, amint az emberek között szelíden tanít, betegeket gyógyít, jót tesz, halottakat támaszt, amint tanítványainak lábát mossa és elrendeli az Eucharisztiát... A keresztrôl is, amint ölelésre tárja ki karját, valahogyan ez szól felénk. Nem utasíthatjuk vissza ezt a benyomást. Maga mondja: ,,Tanuljatok tôlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű'' (Mt 11,29). Ugyancsak magára alkalmazza Izajás szavait: ,,A megroppant nádat nem töri össze, és a füstölgô mécset nem oltja ki'' (Mt 12,20). Igen, ô az, a szelíd és alázatosszívű Jézus, aki hív bennünket, fáradt és megterhelt embereket, hogy megenyhítsen. De legalább ugyanilyen benyomásuknak kellett lenni a tanítványoknak az ellenkezôjérôl is. Van az Úr Jézus jellemében valami nagyon kemény, határozott, férfias, könyörtelenül egyenes is. Nem véletlen és nem érdektelen, hogy amikor kérdezi, kinek tartják ôt az emberek, csupa kemény jellemet emlegetnek. Keresztelô Szent Jánosnak, Illésnek, Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül -- akik éppen nem szelíd, kedves és kellemes emberek. Megmutatkozik ez hivatástudatának nagy határozottságában is. Elsô ismert szava, tizenkétéves korában a templomban, szinte kegyetlenül határozott: ,,Nem tudjátok-e, hogy abban kell lennem, ami Atyámé?'' -- mondja az érte aggódó, féltô szülôknek. Kemény, határozott céltudatosság: ,,Nem békét jöttem hozni a földre, hanem kardot'' (Mt 10,34). ,,Tüzet jöttem bocsátani a földre'' (Lk 12,49). ,,Ne gondoljátok, hogy fölbontani jöttem a törvényt; nem fölbontani jöttem, hanem beteljesíteni'' (Mt 5,17). Tele van az evangélium ilyenekkel. Amikor kifejti tanítását, az ószövetségi törvény ismertetése után (,,hallottátok, hogy mondatott a régieknek'') egyszerűen kijelenti: ,,Én pedig mondom nektek...'' Semmi ingadozás, semmi kételkedés vagy tapogatózás, hanem a legteljesebb határozottság... De legjobban a szeretet jellemzi. A szeretet, amely egyetemes, kivételt nem ismerô, amely bensôséges, amely heroikus mint ellenségszeretet, a fôparancs, az egyetlen nagy, mindent magába foglaló követelmény. Tanítja és megteszi. Amint Szent Pál mondja: ,,A mi Istenünk jósága és emberszeretete jelent meg Krisztus Jézusban'' (Tit 3,4). ,,Körüljárt jót cselekedvén'' -- így foglalják össze életét a tanítványok. Minden, amit tesz, a szeretet cselekedete, egészen odáig, hogy ,,nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja oda barátaiért'' (Jn 15,13). Milyen az Úr Jézus szeretete? Cselekvô szeretet; hiszen nyugalma sincs a szeretet cselekedeteitôl, se éjjele, se nappala, fáradhatatlan a jótettekben. Emberien meleg. Szinte valami ösztönös jóság is van benne. Ahogyan rámosolyog a gyermekekre, ahogyan sír Lázár sírja elôtt! Kétszer is mondja az evangélium, hogy ,,megrendült'', amikor barátja sírjához ment. Szinte látjuk a részvétet az arcán, amikor elmegy Jairushoz, és az édesanya szíve nyilatkozik meg benne, amikor a naimi özveggyel találkozik. Végigvehetnénk az ismert jeleneteket: amikor ,,szánja a tömeget''... Egyik legmeghatóbb mondata az evangéliumnak -- talán nem is a mondat értelme, hanem már a kifejezésmód is mutatja a meleg szeretetet -- amikor felsóhajt: ,,Jeruzsálem, Jeruzsálem! hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint ahogyan a kotlóstyúk gyűjti össze csibéit szárnyai alá, de te nem akartad!'' (Mt 23,37). Ha van hasonlat a világon, amelybôl csak úgy árad az anyai szív melege, akkor ez az. (Sík: A kettôs végtelen, 2:26- -31) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP 1: Ninive lakói megtérnek Jónás szavára. S: Minden földi érték mulandó. E: Jézus meghívja elsô tanítványait; övéitôl hitet és megtérést kíván. Jézus tanítványai megérezték a Jézusból áradó erôt, de nehezebb volt nekik megérteniök küldetését. Messiási reményeikben egyre csalódtak. Jézus nem a hatalom és fönség Messiása volt, nem olyan, akire vártak. Krisztus Egyházában és minden közösségében valami hasonló történik. A felelôsek kiábrándulnak, mikor évekig tartó veszôdségüknek oly kevés a látszatja. És a közösség minden tagjának oka van elégedetlenségre. De kettôt kell megfontolni: ,,Siker -- e név nincs Isten nevei közt!'' (Buber), és aztán: mennyire hagytuk életünkbe mélyedni a megtérés fölhívását, a tevékeny hit hajtóerejét? Elsô olvasmányhoz / Jón 3,1-5.10 Jónás kis könyve tanulságos elbeszélés, amely teljes egészében vallási mondanivalójáért hangzik el. Isten nemcsak Izraelnek Istene, Ô minden nép üdvösségét akarja. Egy nép, egy lélek sincs kizárva irgalmazó, megbocsátó szeretetébôl. Ninive itt általában a pogány népeket jelképezi. Jónás prédikálására az egész város bűnbánatot tart, ezzel szemben Jeremiás jeruzsálemi bűnbánati fölhívása nem termett gyümölcsöt (Jer 36,25). A megtérés maga: a kegyelem ajándéka. Aki megkapja és megtér Istenhez, tudja majd, hogy Isten szeretete öröktôl fogva várt reája. (3,1-5: Mt 12,41; Lk 11,32 # 3,10: 1Mz 6,6; Jer 26,3) Válaszos zsoltár / Zsolt 25(24),4-5.6-7.8-9 Kérés vezetésért Szentleckéhez / 1Kor 7,29-31 Sz Pál e szakaszban nem értekezést ír a házasságról, hanem a korintusiak konkrét alkalmi kérdéseire felel. A házasság rangja, állása az egyik kérdés. Az apostol visszautasítja a testnek és a nemiségnek bármi megvetését. Ha nem teljesen mond ,,igent'' a házasságra, ennek oka nem a házasságban rejlik, hanem abban a helyzetben, amely a keresztényeké Krisztus elsô és második (világvégi) eljövetele közt. ,,Az idô rövid.'' E rövid idônkben házasság és szüzesség: gyász és öröm, vagyon és vagyontalanság -- minden relatív, viszonylagos. A keresztény szüzesség (amennyiben igazán keresztény) nem menekülés önzô, egyéni biztonságba, hanem a ránk közelgô végidôknek, az örök életnek nyugtalanító jele. Értelme az, hogy az ember szabadon rendelkezésére áll ,,Krisztus ügyének'', egészen átadva önmagát Krisztusnak. (7,29: Róm 13,11; 2Kor 6,2.8-10 # 7,31: 1Jn 2,16-17) Evangéliumhoz / Mk 1,14-20 Majdnem minden B évi vasárnap Sz Márk evangéliumát olvassuk. Ez az evangélium a Jézus szavairól és tetteirôl szóló ôskeresztény hagyománynak legôsibb tanúsága. Az evangéliumban úgy szól és tesz Krisztus, mint ,,akinek hatalma van'' (Mk 1,22). Három kimagasló helyen ,,Isten Fia'' a neve (1,1; 9,7; 15,39), de egyik tanítvány sem hívja így; egész haláláig szemünk elôtt rejtve maradt az Ô titka. Márk Jézus egész igehirdetését az ,,evangélium'' szóval foglalja össze. Azonban maga Jézus személye, a Megfeszített és Föltámadott is tartalma az evangéliumnak: Ô maga az ,,Isten evangéliuma'' (örömhíre), a jó üzenet, amelyet Isten küldött nekünk az eleve-megszabott idôben (,,az idô teljességében''). Jézus föllépésével, szavaival és tetteivel az Isten országa, Isten uralma, elérkezett. Jézus maga vezeti be. Megtérésre, bűnbánatra szóló fölhívása úgy hangzik, mintha a régi prófétákat követné. De az Ô fölhívása ,,jó hír'', a megtérés annyi, mint hinni az evangéliumban, s e hit a kegyelem erôit, az istengyermekség új életét hozza, amiket a régi próféták a végsô napokra ígértek. A hit maga tett, de Isten kegyelme is, ha az ember meghallja a hívást, és fenntartás nélkül követi. (1,14-15: Mt 4,12-17; Lk 4,14-15; Mk 6,17-18; Dán 7,22; Gal 4,4 # 1,16-20: Mt 4,18-22; Lk 5,1-11) Szentségre várva Az evangéliumban hinni ugyanaz, mint Jézusban hinni: Abban, aki eljött és hozzám egyre jön. E hit hajtóereje a remény, és lelke a szeretet az iránt, aki közösségébe, követésére hív, lelki egyesülésre. Elmélkedés ,,Íme, mi mindent elhagytunk.'' ,,Akkor felelvén Péter, mondá neki: Íme, mi mindent elhagytunk, és téged követtünk; mi lesz hát velünk?'' (Mt 19,27). ,,Mindent elhagytunk'' -- mondja Péter -- halászkunyhót, hálót, sajkát, mindent. Nem gazdagságot, állást, rangot, de azt, ami szabadságunkban, hozzád való közeledésünkben, veled való egyesülésünkben akadályozhatott volna. Mi lesz tehát velünk? Királyok lesztek, és világot ítéltek! Mindenrôl lemondani nagy tett; aki ezt megteszi, megdicsôül, megítéli s megszégyeníti a röghöz, ingerekhez, élvezetekhez tapadt világot. -- Le kell mondanom 1. mindarról, ami bűnre visz és csábít; 2. az önmegtagadást azzal a szándékkal kell gyakorolnom, hogy az a lelkiséget, a szabadságot, az Istenhez való közeledést mozdítsa elô bennem. Az önmegtagadás fokain közeledünk Istenhez, ezek a mi királyi székünknek lépcsôi. Menjünk bízvást föl rajtuk. ,,Jézus pedig mondá: Bizony mondom nektek, hogy ti, kik engem követtetek... és mindaz, ki elhagyja házát, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy fiát, vagy szántóföldjét az én nevemért, százannyit nyer, és az örök életet fogja bírni.'' Nemcsak apostoloknál, hanem mindenkinél sürgeti az evangélium a lemondást s az odaadást Istenért. -- Jó a lemondás; a szakítás a földdel a nagy lelkek útja; ezt ki nem törülhetjük az evangéliumból. -- Szülô, férj, feleség, tán zokon veszik, kíméletleneknek nézik Krisztus e kijelentéseit, de ne ütközzenek meg ezen; testben hozunk áldozatot lélekért; életben, egészségben, vagyonért, tudásért, tehát ugyancsak a tökéletességért. -- Ne higgyünk a lágymeleg csitítóknak, kik elidegenítenek az áldozatos iránytól; ne hallgassunk a szirénekre, szentimentális idealistákra, kik arra buzdítanak, hogy ,,éljük ki magunkat''. Nincs lelki műveltség erô s áldozat nélkül. Az élvezetvágy a népek elfajulását vonja maga után. Elsôsorban tehát ennek letörésére nevelem magamat. A szebb, nemesebb élet még inkább sürget áldozatokat. Hozzuk meg ezeket mély átérzésével annak, hogy Istenért hozzuk, a Fölség kedvéért. Ez a mi dicsôségünk, ha dicsôségére valamit adhatunk, vagy tehetünk; nagy a mi tartozásunk; örüljünk, ha hálából neki valamit fölajánlhatunk; rémes a mi adósságunk; érezzük magunkat boldogoknak, ha engesztelésül valamirôl lemondhatunk. Mit nem tennék én is Krisztus véréért, a kegyelemért, Krisztusnak hasonlóságáért?! (Prohászka: ÖM, 6:262; 333) + Micsoda szív Jézus Szíve! A szeretetnek micsoda óceánja van benne és, ömlik ki belôle az egész földkerekségre! Óh minden szeretetnek bôséges és kiapadhatatlan forrása! Óh minden istentiszteletnek mély és kimeríthetetlen kútfeje! Óh minden szívnek isteni központja!... Óh Jézus, engedd meg, hogy imádhassalak téged lényed belsejében, hogy imádhassalak áldott lelkedben, hogy imádhassam Szívedet, amelyet ma reggel is láttam. Szeretném leírni, de nem tudom, annyira elragadó. Úgy láttam, mint egy eget, amely telve van világossággal, szeretettel, hálával, dicséretekkel. Magasztalta Istent, dicsérve emlegette nagyságát és felségét. (Olier atya, Tanquerey Aszkétika és misztika c. művébôl, 800) + Semmi ne bántson, jaj ne riasszon. Minden itt elmúl, Isten sose másul! Jó türelemmel mindent gyôz ember. Ki hordja Istenét: az hiányt sose lát. S csak az Isten elég! (Nagy Sz Teréz ,,jelmondata'') + A szegénység Szegénynek lenni, magában üdvös eligazítás megszentülésünk útján a sok belopódzó és makacs akadály közt. Gazdagság megrészegíti a szívet; a rendes lüktetését magasabbra fokozza, az elme vágyait fölszítja, lázba hozza. Még a hibátlan és derék gazdagok is teli vannak mesterkélt érzelmekkel, hamis részvéttel, a szükségletek, az illem és a helyes valótlan fölmérésével. A vagyon eltávolítja ôket a közösségbôl, s úgy neveli, hogy kóros és torzult módon elszigetelôdnek az emberiség valódi igényeitôl, gondjaitól, fájdalmai, félelmei és reményei átélésétôl. A vagyon kétségkívül elzárja tôlük a megalázódás szokott észrevétlen gyakorlatát, az önmegtagadást, a maga- fegyelmezést, pedig ezek nélkül a szentségben sosem jutnak magasabbra. Nemcsak a kényeztetett és fényűzô, hanem a könnyen-élô és mindent bíró is sok furcsa vágyat ápolgat, túlzó aggodalmak, rendetlen óhajok, bolondos gondok közt él. Hát a szegénység minderre nagyon hasznos orvosság: maró valóban és durva az ínyünkre, de teli hatékony erôkkel. Egyfajta jó fegyelem az! Isteni Gondviselésünk aszketikus regulája. (Henry E. Manning) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP 1: Hallgass a próféták szavára, akiket Isten küld hozzád! S: Aki Isten országáért lemond a családi életrôl, az szabadabb lélekkel szolgálhat az Úrnak. E: Jézus tanításában megmutatkozik isteni hatalma. Minduntalan találkozunk ma azzal a fölfogással, hogy fontosabb megtenni, amit Jézus mond, mintsem azon vitatkozni, ki volt Ô. Ez még féligazságnak is kevés! Számomra pontosan azért kötelezô Jézus tanítása, mert Ô nem akárki, valami próféta vagy egy bölcs, egy jóakaratú ember. A démonok megremegnek Jézus elôtt, ôk tudják -- a gyűlölet és rossz lelkiismeret szimatjával --, kicsoda Ô: ,,Istennek Szentje''. Isten az, aki itt jár, beszél, működik. Épp ezért nekünk az Ô tana nemcsak bámulatos, hanem erô van e tanban megmentésünkre. Elsô olvasmányhoz / 5Mz 18,15-20 Isten az emberekhez emberek által szól. Sínainál Mózes közölte Isten szavait a néppel. Utána a próféták voltak Izrael számára ,,Isten szája''. Ôáltaluk adja tudtul minden nemzedéknek, ki Ô, mit tesz és mit vár el népétôl. Ezekre a prófétákra hallgasson Isten népe, ne jelmagyarázókra, álomfejtôkre és jósokra. Nem kíváncsisággal jutunk közelebb Istenhez, hanem azzal az erôfeszítéssel, amivel az Ô akaratát megértjük és megtesszük. Mózes szavát: ,,hozzám hasonló próféta'', a késôbbi zsidóság mindig egy egészen különleges prófétára értette, magára a Messiásra. (5Mz 12,30-31; 4Mz 12,6; 23,23; 5Mz 34,10; Iz 42,1- 4; 49,2; 50,4) Válaszos zsoltár / Zsolt 95(94),1-2.6-7.8-9 Fölhívás Isten-dicsôítésre; intés Szentleckéhez / 1Kor 7,32-35 A következô szakasz a múlt vasárnapi olvasmány folytatása, és ezzel összefüggésben kell megérteni. Az a kérdés, amire Pál felel a korintusiaknak, közben voltaképp már nem kérdés: a házasság meg van engedve, még az Úr közelgô újrajövetelét tekintve is. A szüzesség értékesebb, mert jele a keresztény reménynek és az Egyház szolgálatát segíti. Napjainkban Pálnak a házasságról egy más kérdésre is válaszolnia kellene, és bizonyára gyakrabban mondaná: Erre nincs megbízásom az Úrtól, de a magam véleményét megmondom. Néhány alapigazságból kiindulva, mi keresztények Krisztusban Isten irgalmát éreztük, az Ô Lelke lakik bennünk; Krisztus szabaddá tett bennünket, és nem járja, hogy ezt a krisztusi szabadságot ürügyül használjuk önkényességünk és felelôtlenségünk takargatására. Evangéliumhoz / Mk 1,21-28 Jézus igéje esemény és tett. Sz Márk semmit sem mond Jézus kafarnaumi beszédének tartalmáról, csak a hatását írja le: ámulat és megbotránkozás. Hallgatói érzik beszéde erejét, de nem jutnak el a hithez. A démonok elismerik Ôt ,,Isten Szentjének'', még parancsára is hajlanak, de engedelmességük csak menekülés a sötétségbe. A hit szófogadása viszont a világosságra visszatérés, Isten igazságában és szentségében való részesedés. (Lk 4,31-37 # 1,22: Mt 7,28-29 # 1,24: Iz 6,3; Lk 1,35; Jn 6,69) Szentségre várva Teljes hatalommal szól Jézus, akkor is, ma is. Ma és itt érezzük igéje hatalmát, megtisztítja azt, aki hallgat az igére, egységbe fogja össze magával és mindenkivel, aki befogadja. Elmélkedés ,,Isten''. Minden emberi szó közt a legtöbb terhet viseli. Nincs más, annyira bemocskolt, annyira ronggyá tépett. És épp ezért nem szabad lemondanom róla! Az emberi nemzetségek szorongatott életük miden terhét erre a szóra gördítették rá, földig lenyomták, porban hever, és minden nyűgös terhüket hordja... De majd ha minden ôrület és ámítás szertehull, és mikor Ôvele állnak szemben a legmagányosabb sötétben, és ha nem azt mondják majd: ,,Ô, Ô,'' -- hanem azt sóhajtják: ,,Te, óh Te!'' -- és kiáltják azt, hogy ,,Te'', mind-mind ôk azt az Egyet; és ha majd hozzáteszik megtörten: ,,Isten!'' -- vajon nem az igazi Isten lesz, akit hívnak, az egyetlen Élô, az Ô halandó gyermekeinek Istene? Nem Ô az, aki hallgatja ôket? Nem Ô, aki meghallgat? És nem épp ezzel szenteltetik meg az a szó ,,Isten'', a kiáltó hívás szava, a Névvé lett szó, minden emberi nyelven, minden idôkre nem a hívással lett-e ,,szentté''?! (Martin Buber) + Jézus szerénysége: ,,Tudom, ki vagy Te. Istennek szentje!'' Jézus pedig megfeddé ôt: ,,Hallgass!'' + Az alázatosság kegyelméért Uram, Jézus Krisztus, élô Istennek szent Fia, igaz Isten, minden élôlénynek teremtôje és táplálója, ki az alázatosságnak példáját akarván hagyni, égbôl alászálltál; megaláztad és megüresítetted magadat, szolgai ábrázatba öltöztél, elvetett rongyunkat és nyomorúságos állapotunkat magadra vetted, istállóban születtél, a bűnösökkel megkereszteltettél, tanítványaid lábát megmostad, Barabás latornál alábbvalónak ítéltettél, megpökdöstettél, megostoroztattál; s végre mint gonosztevô, a latrok között a királyi városban iszonyú gyalázattal megfeszítettél. Kérlek téged, Uram, világosítsd meg az én lelki szemeimet, hogy megismerjem testemnek undok gyarlóságát, lelkemnek fogyatkozásait, bűneim sokaságát, e világi szépségnek, becsületnek, gazdagságnak hiúságát, mely mint az álom és árnyék, mulandó. Adjad, hogy tiszta szívbôl megalázzam magamat. Mert ugyanis miben kevélykedhetik a föld és hamu te elôtted? Ki nem szégyenli az ô fölfuvalkodott dagályát, ha megtekinti a te alázatosságodat, én megváltó Istenem? Ha valami jó bennem vagyon, a te ajándékodból vagyon; és mindenekért csak téged illik becsülni és tisztelni, ki a kevélyeket távol nézed és ellenük állasz, az alázatosakat pedig megáldod, és a szemétbôl fölemeled. Tudom, én Istenem! hogy aki fölfuvalkodik, megaláztatik, mert a kevélység minden veszedelemnek kezdete, és ezért könyörgök Fölségednek, adj Szentlelket nekem, hogy tiszta szívbôl megalázzam magamat; örömmel szenvedjem, mikor érdemem szerint gyaláztatom: mert nincs olyan megalázás, melyet bűneimmel meg nem érdemlettem volna. Ôrizz meg engem minden hiábavaló dicsekedéstôl és tisztesség-kívánástól. Adjad, hogy magamat igazán megismerjem, s ami jó bennem vagyon, azt csak neked tulajdonítsam, ajándékaidban fel ne fuvalkodjam, se magamat ne mutogassam; senkit meg ne ítéljek, se meg ne utáljak, hanem a te szent és hatalmas kezed alatt, mint a por és hamu megalázzam magamat mindenekben. Amen. (Pázmány imája, Sík: DB, 245) + Kevély Vond meg a hivatalt azoktól, kik keresik, ajánld azoknak, kik kerülik. -- Soványul böjtbe testünk, de fölfuvalkodott a lelkünk; testet rongyokba burkoljuk, lelkünknek gôgjét ám bíborban hordjuk. Szánkon önalázás, szívünkön fennhéjázás. Jaj, farkasfogakat rejt bárány-arculat! (Nagy Sz Gergely) Önismeret hiánya visz elbizakodásra, Isten ismeretének hiánya kétségbeesésre. -- Apró hiba szemre ugyan a nagyravágyás, de titkon ölô méreg, bujkáló, rút ragály; hízelgésnek anyja, áskálódás atyja, bűnök szülôoka; gaztett szomjazója, erénynek rozsdája, életszentség molya, szív tántorítója -- mely az orvosságtul betegebbé fordul. -- Zordonság és arc, a bútól árnyazott, jele: szerénység a szívtôl távozott. -- Ha gôgre kísért a jótett, mondjad: Nem miattad kezdtem hozzá, nem is fogom miattad abbahagyni. (Sz Bernát) + Gôg Gôgös barát nem szorul más démonra, önmagának démonja, megrontója. -- Gôg, önteltség: a lélek végsô nyomora. -- A büszke minden erénytôl idegen. Mint tolvaj kerüli a napfényt, úgy gôgös megveti a szelídet, szerényt. (Lajtorjás Sz János) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP 1: Isten nélkül az élet csak értelmetlen küszködés. S: Isten apostola önzetlenül fáradozik embertársai üdvösségéért. E: Jézus betegeket gyógyít, és mindenkinek hirdeti az evangéliumot. Jézus együtt imádkozott szüleivel, mint bármelyik gyermek egy hívô zsidó családban. Késôbb együtt imádkozott tanítványaival, barátaival. De újra meg újra csak a magányba vonul imájával. A földi Jézus ezzel teljesíti azt, ami Isten örök Fiának az élete: a tökéletes Atyjához fordulás. Mindegyikünket igénybe vesz az élet. ,,Nem érünk rá'' -- mondjuk. Igaz: nem érünk rá, nincs vesztegetni való idônk! De vajon elvesztegetett idô-e az, ha egyre ahhoz a forráshoz térünk vissza, Akibôl élünk? Elsô olvasmányhoz / Jób 7,1-4.6-7 Jóbot súlyosan megpróbálta Isten. Jönnek barátai, hogy vigasztalják (Jób 2,11), de nem tudnak vigaszszót. Szemére vetik Jóbnak, hogy bizonyára bűneiért kell szenvednie. Magának Jóbnak is megoldhatatlan a kérdés, hogy miért sújtja ôt az Isten. Olvasmányunk egy részlet Jób válaszbeszédébôl. Keserűséggel szól általában az emberélet nyomorú voltáról és különösképpen a maga sorsáról. Végül imával próbálkozik: Ne kísértse ôt Isten túl keményen, hagyjon néki egy kis békességet még! -- A szenvedés értelmének kérdésére az Ószövetség még nem ad elégséges választ. Az embernek csak a hit válasza marad -- ha képes rá. Az, hogy Isten igazságos és irgalmas! (7,1-4: Sir 40,1-2; 30,17; 40,5; 5Mz 28,67 # 7,6-7: Zsolt 39,5-6; Iz 38,12; Zsolt 78,39; 89,48) Válaszos zsoltár / Zsolt 147(146-147),1-2.3-4.5-6 Isten nagysága és jósága Szentleckéhez / 1Kor 9,16-19.22-23 Voltak Korintusban és Rómában is (mindenhol akadnak) oly keresztények, akik körültekintés nélkül sürgetik jogaikat, hogy szabadon érvényesítsék saját lelkiismeretük szerint. Hogyan adjuk értésükre, jobban tennék, ha olykor lemondanának jogaikról (ami talán csakugyan létezik)? Pál a saját példájára utal: Ô apostol, minden idejét és erejét az evangéliumnak szenteli, joga volna, hogy ebbôl a munkájából meg is éljen. De ehhez a joghoz olyannyira nem ragaszkodik, hogy még a látszatát is elkerüli, hogy pénzért hirdeti az igét! Egyetlen célja, hogy a küldetés megôrizze hitelességét és megtalálja útját a szívekbe! (9,16-17: Jer 20,9; ApCsel 9,15-16; 22,14-15 # 9,19: Mt 20,26-27) Evangéliumhoz / Mk 1,29-39 Jézus tettei beszédesek: megmondják, ki Ô és mit kíván. Péter anyósa, a Márk evangéliumban szereplô elsô nô, megtapasztalja Jézus gyógyító erejét, és szolgálni kezd neki és tanítványainak. A szolgálatban fejezi ki hitét, így követi Krisztust. Este Jézus újra betegeket gyógyít és ördögöket űz. A démonok elismerik Ôt, de Jézus nem akar vallomást tôlük. Az ember érdekli Ôt, az emberhez ,,jött Ô ki'' (Mk 1, 38). És újra meg újra visszatér a csöndbe, az Ô csöndjébe; -- az ember Jézus igényli a magányos imádság óráit, a legmélyebb egységet Atyjával. Aztán újra visszatérhet az emberekhez. A tanítványok ezt látták és megtanulták. (1,29-31: Mt 8,14-15; Lk 4,38- 39 # 1,32-34: Mt 8,16; Lk 4,40-41 # 1,35-39: Lk 4,42-44; Mt 14,23; Lk 6,12; 9,18; Jn 13,3; 16,27-28) Szentségre várva Szüntelenül azon munkál Isten, hogy gyógyítsa a megsebzett teremtést. Ahová Jézus jön, onnan tágulnak a sötét hatalmak. -- Gyógyíts, Uram, és ép, erôs leszek; segíts meg, és megleszen igaz segítségem. Mert Te vagy az én Reményem. (Jer 17, 13-14) Elmélkedés ,,És egy magános helyre vonult imádkozni.'' Mit csináljunk az imádság és a szentségimádás percei alatt? Két egészen egyszerű, könnyű dolgot: Csukjuk be a lelket és nyissuk ki a lelket, -- ennyi az egész. Hogy kell ezt értenünk? a) Csukjuk be a lelket. Egy úr megy az utcán. Hirtelen eszébe jut, hogy valamit sürgôsen közölnie kell távollevô barátjával. Bemegy a nyilvános távbeszélô fülkébe és felhívja. Beszélnek, beszélnek, de nem értik egymás szavát. Végre is a barátja jön rá az okára és beleszól a telefonba: ,,Te, csukd be magad mögött az ajtót. Azért nem értjük egymást!'' Csakugyan: mihelyt kizárta az utca lármáját, mindjárt jól megértették egymást. Vannak, akik panaszkodnak, hogy ,,nem tudnak imádkozni az Oltáriszentség elôtt'', ,,hogy mindjárt elkalandozik az eszük'', hogy nem ,,hallják meg Krisztus szavát''. Nem az-e a baj, hogy emberi hangok, emberi vágyak, tervek szólnak bele az Istennel folytatott beszélgetésükbe? Nem az-e a baj, hogy mielôtt imádkozni kezdenek, elfelejtik becsukni az ajtót? Testvérek! Csukjuk be az ajtót: a lelkünket minden földi zavar és lárma elôl. b) És nyissuk ki a lelket! Mit csináljak én az Oltáriszentség elôtt, mit mondjak, mit imádkozzam? Úgy irigylem azokat az embereket, akik olyan szépen gördülô mondatokban tudják kifejezni érzelmeiket, akik olyan szépen tudnak imádkozni! De én nem tudok... Így hallunk néha panaszkodni egyeseket. Pedig, Testvér, ne felejtsd el, hogy az Úr Jézus nem a szép szavakat várja tôled, hanem a lelkedet. És ha még egyetlen egy mondatot sem tudnál összehozni a tabernákulum elôtt, azt csak te is meg tudod tenni, amit az arsi földműves megtett. Hosszú-hosszú órákon át imádkozott egy egyszerű földműves az Oltáriszentség elôtt. Az arsi szent plébános végül is megkérdezte: -- Mit csinálsz ez alatt az idô alatt? -- Je le vis, il me vis -- volt a naiv felelet. Én nézem Ôt, Ô néz engem. Ennyi az egész. Tehát mit csinálsz te egy negyedórát, félórát ott a Szentség elôtt, vagy lelkedben ,,távolról'' vele? Nézed és folyton csak nézed?... -- Igen: nézem és mintázom Krisztust a lelkemen. Ugye, ha valakit lefestenek vagy szoborba mintáznak, a művész százszor meg százszor tekint az illetôre: és minél tovább tekint és minél többször, annál jobban sikerül a kép. Nos, így mintázom én az Úr Jézus áldott képét a saját lelkemre, mialatt csendben, némán, szótlanul nézek Reá. (Tóth Tihamér: Üdvözlégy, Oltári Szentség!, 214) + Oltári Szentségrôl Amint Isten Igéje, Üdvözítônk Jézus Krisztus testté lôn és vált Testté-Vérré, üdvösségünkért: -- úgy a Kenyér is [és a Bor], az Általa rendelt imádság igéjével áldva, a megtestesült Jézusnak Teste-Vére lesz! (Sz Jusztin, a Vértanú hitvédô írása, valószínűleg Antoninus Pius császárhoz intézve) + Imáról Aki keveset szeret, keveset imádkozik; sokat imádkozik, aki sokat szeret. (Sz Ciprián) Ne képzelôdj, hogy ha sok idôd lenne, többet fordítanál imára. Hagyd ezt az eszmét! Isten minduntalan többet ád egy pillanatban, mintsem hosszú idôkön át, mert az Ô műveit nem mérheti idô. (Nagy Sz Teréz) Isten mindig többet ád, mint amennyit kért imád. (Sz Ambrus) Szükség embernek szüntelen imádság, hogy a mennybe juthasson. -- Jobban kinyilvánul Istenrôl nekünk, hogy mi nem Ô, mintsem, hogy mi! - - Egyazon tűz gyötri a kárhozottakat pokolban s az igazakat tisztulat- helyén. (Aquinói Sz Tamás) Ne szűnjél te se, testvér, mígnem megkapod, amiért esdél! A kérelemnek véghatára az Úr kegyének megadása! (Aranyszájú Sz János) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP 1: A leprást ki kellett vetni az emberi társadalomból. S: Kövessük Pál apostol példáját, mert ô Krisztus követôje! E: Jézus egyetlen szavával meggyógyít egy leprást. A részvét erény, amelyen a magasabb rendű ember, az ,,Übermensch'' csak gúnyolódik. S valóban, a részvét nem ,,jövedelmez''. Jézusnak sem volt belôle haszna. De épp ebben rejlik ennek az erénynek emberi nagysága! ,,Együttérzés'': ezt már szívesebben halljuk. De így vagy úgy, az a kérdés, hajlandók vagyunk-e arra, hogy embertársainkat komolyan vegyük ínségükben, nyomorúságukban, hogy megértéssel legyünk feléjük, hogy segítsünk valamiben nekik. ,,Boldogok az irgalmasok...'' Elsô olvasmányhoz / 3Mz 13,1-2.44-46 A régi idôkben nehezen különböztették meg a bélpoklosságot, leprát a többi betegségtôl, mert soknak hasonló kórjelei voltak. A törvényhozó fôleg az érintési fertôzést akarta elhárítani, azért szigorúan elkülönítették a leprásokat. Tehetetlenül állottak a betegséggel szemben. A mai orvostudomány képes ugyan legyôzni a leprát, mégis sok millió leprás van még. Kevés a pénzbeli segítség, s kevés a hôsi lélek, aki vállalja a lepra-veszélyt. (5Mz 24,8-9; 4Mz 12,10-15) Válaszos zsoltár / Zsolt 32(31),1-2.5.11 Köszönet a bocsánatért Szentleckéhez / 1Kor 10,31-11,1 Az elôbbi fejezetekben (1Kor 8-10), Sz Pál a felmerült gyakorlati kérdésekre felelt a korintusi egyháznak. A mai olvasmány lezárja azt a kérdést, hogy szabad-e olyan húst enni, amit elôbb áldozatul ajánlottak föl pogány bálványoknak. Ilyen összefüggésben mondja Sz Pál: ,,Minden szabad, de nem minden szolgál javunkra'' (10,23). A kereszténynek legyen szabad, de világosan látó lelkiismerete. Nem használ neki, ha másoknak talán aggályos lelkületét veszi mértékül. De még a maga ,,szabadságával'' szemben is szabad legyen, hogy le tudjon mondani róla, ha másokra kell tekintettel lennie! A szabályt, ,,Tégy mindent Isten dicsôségére'' kiegészíti, megvilágítja a másik szabály: Kövesd Krisztust, s ne csak a magad hasznára gondolj, hanem inkább szolgáld mindenki javát. (10,31-32: Kol 3,17; 1Pt 4,11; 1Kor 9,20-22; Róm 15,2 # 10,33-11,1: 1Kor 4,16; Fil 3,17) Evangéliumhoz / Mk 1,40-45 Jézus csodái a hatalmát és a közelgô Isten-országát jelzik. De ne felejtsük el közben az emberi és személyes vonatkozásait sem. Jézus melegszívű ember, és ahol emberi nyomort lát, elfogja a részvét, és kötelességének érzi, hogy segítsen. A leprások, a kiközösítettek is közelébe kerülvén megérzik emberi jóságát és a gyógyítás isteni erejét. Miért viselkedik hát keményebben Jézus a mai evangélium kiközösítettjeivel szemben? Ez titok. Az is föltűnô, hogy Jézus megtiltja a csoda hirdetését (gyakran elôfordul a Márk evangéliumban)! Mitsem használ az embereknek, ha Jézus csodáiról kíváncsiságukat legeltetve hallanak, sôt ha éppen magukon tapasztalják a csodát -- amíg Jézus személyének titkához el nem jutnak. (Mt 8,2-4; Lk 5,12-16 # 3Mz 14,1-32) Szentségre várva Jézusé a hatalom, Ô pedig teli van részvéttel. Hozzá tódulnak mind, akik nyomorúságukkal senki máshoz nem mehetnek. Nekem is szabad az utam Ôhozzá, a Szentségében magát tárja elém. Vajon nyomoruk terhével hozzám jöhetnek-e szerencsétlen felebarátaim? Elmélkedés Isten megértô szeretete ,,Jézus részvétre indult iránta, kinyújtá kezét és megérinté.'' ,,Oh Uram, én a te szolgád, a te szolgád és szolgálód fia vagyok. Szétszakasztottad bilincseimet: dicsérô áldozatot áldozok neked. Szívem is, nyelvem is téged dicsérjen, s minden csontom ezt kiáltsa: Uram, ki hasonló hozzád? Szóljanak, Te pedig felelj és mondd, kérlek, lelkemnek: Én vagyok üdvösséged.'' Mi voltam, és jaj, milyen voltam én? Van-e bűn, amit cselekedettel, vagy ha nem: beszéddel, vagy, ha ezzel sem, gondolattal, vagy legalább szándékkal el nem követtem? Te azonban Uram, jó voltál hozzám, megkönyörültél rajtam. Megmérted halálig leromlásomat, s jobbod fenékig kiürítette szívembôl örvénylô gonoszságomat. S mi volt e változás? Az, hogy immár teljességgel elszakadtam mindentôl, amihez azelôtt ragaszkodtam, s arra igazítottam akaratomat, amit Te akartál. Jaj, hol volt annyi idôn keresztül akaratom szabadsága? Micsoda mély és titkos rejtekbôl került most egy pillanat alatt elô, hogy belehajtsa nyakamat szelíd igádba s hátamra rakja könnyű terhedet, én Krisztus Jézusom, segítôm és megváltóm?! (Sz Ágoston: Vallomások, 9:1) + Jézusnak hatalma van Az a leprás, aki Jézusnál gyógyulást keresett, megszegte a szabályokat: egészen közel merészkedett Jézushoz. De aztán letérdelt elôtte, s bizakodó szavával hitvallást tett Jézus isteni hatalmáról. Amikor -- a Királyok könyve szerint -- a szíriai Naamán keresett leprájára orvoslást Izraelben, s megérkezett királya levelével Izrael királyához, az így kiáltott: ,,Hát Isten vagyok én, hogy halált vagy életet tudjak osztogatni?'' (2Kir 5,7) Ez az evangéliumi leprás hitte, hogy Jézusnak van hatalma erre, csak akaratán múlik, hogy meggyógyítsa ôt. (Jelenits: Betű és lélek, 42) + Bűnbánat Vétkeztél? Siess, mosd le bűnödet a szentegyházba'! Ahányszor elcsúsznál a piacon, tán újra nem állsz lábra? Éppúgy: bűnöztél -- bánd meg mielôbb hát, és ne csüggedj! Remény hajt! Újra bűn ha jön, új bánatoddal űzzed! Ne ess közönybe! Hív erény! Az örök jók még várnak! Bukdácsolsz, -- Mester orvosol; gyógyít bűnvalló bánat! Vagy görnyedt vén, s még vétkezvén? Fuss Hozzá, szívbôl bánva! Mert vár rád itt az Orvos Ház, nem rideg börtön zára! Nem törvényszék, hogy életed elveszejtsék, de kegyelem, bocsánat: rád örök Jóság árad! Mondd bűnöd el: az Úr az, aki rád figyel. Mondd: ,,Csak Elôtted vétkezém, Gonoszat orcádba vetém!''* Törôdött szívvel míg a bűnit vallja bánat: Jön Égbôl mindig új kegy, új bocsánat... (Aranyszájú Sz János: Bűnbánatról, 3. homília) (* Zsolt 50,6) + Új teremtmény A mulandókat nem szeretni; szívünkkel, legmélyébôl, alázattal Istenünk és testvérünk elé borulni; a nyomorgóknak magunkét széjjelosztani; másét korántsem megóhajtani; barátainkat Istenben szeretni -- ez amaz Új Teremtmény! (Nagy Sz Gergely) + Szabad vagy nemszabad akarat? Az egyszerű szó: ,,Köszönöm'' mindig tüntetôn kiáll, mint a determinizmus cáfolata. Azt sugallja: tettek valamit nekünk, amit hagyhattak volna meg nem téve. (Sheen) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 7. VASÁRNAP 1: Isten eltörli bűneinket, mert irgalmas. S: Isten valóra váltotta bennünk minden ígéretét Jézus Krisztus által. E: Jézus csodával bizonyítja bűnbocsátó hatalmát. Az adósságot meg kell fizetni: ez elég világos tény. Akinek bűn- adóssága van, annak büntetés jár: ezzel az adósság ,,letudódik'', az adós föl van mentve, adóssága jóvá van téve. Legalábbis ez a büntetés célja az emberek között. Isten igazságossága ennél nagyobb: végtelen. Ô azzal menti föl az embereket, hogy megbocsátja ,,adósságukat'', a bűnüket. Mindnyájunknak megbocsát. Ezt sose feledjük! Nem szabad, hogy bántson, nyugtalanítson ez a tény, hanem épp ellenkezôleg: tegyen szabaddá és jólelkűvé a felé, aki a mi megbocsátásunkra szorul. Elsô olvasmányhoz / Iz 43,18-19.21-22.24-25 Izrael sorsán látjuk Isten ítéletének súlyosságát, de egyben hűségének hatalmát is. Az üdv meghirdetése Izajásnál a népnek szól, amely a babiloni fogságban, számkivetésben él, és nem tudja, van-e jövôje. Isten maga fog beleavatkozni népe sorsába, ahogy tette a hajdani idôkben, mikor kivezette ôket az egyiptomi fogságból. Isten újra népéhez fordul majd, és megbocsátja bűneit. Ez az ,,újdonság'' a régihez képest, a tulajdonképpeni megszabadítás. Elôször belsô megtérésre indítja a népet, s csak aztán lehetséges a külsô hazatérés a fogságból. (43,18-19: Iz 65,17; 2Kor 5,17; Jel 21,5 # 43,21: 1Pt 2,9- 10) Válaszos zsoltár / Zsolt 41(40),2-3.4-5.13-14 Könyörgés gyógyulásért és megôrzésért Szentleckéhez / 2Kor 1,18-22 Az apostolnak oka van, hogy a korintusiakkal szemben hivatkozzék a maga kifogástalan életmódjára és szavai egyenességére. A meghirdetett látogatás elmaradt, és ezért ellenségei megbízhatatlannak nevezték. Az ilyen vád nemcsak Pált érinti, hanem az evangéliumot is, amelynek ô a hírnöke. Pál nem olyan ember, aki igent mond és nemet gondol. Isten követein kell, hogy áttündököljön Istennek saját igazsága és egyenessége. Isten a tökéletes Igen: biztosít errôl megtestesült Fia, akiben Isten ígéretei megvalósultak, biztosít minket a Szentlélek is, akit a keresztségben befogadtunk. Most hát oly világosnak, tisztának kell lennie életünknek, mint az ámen, melyet a liturgia ünneplésében, a Szentség vételekor mondunk ugyanazon Léleknek erejében. (1,19: ApCsel 18,5; 16,1; Mt 5,37 # 1,20: Jel 3,14 # 1,21-22: 1Jn 2,20.27; Ef 1,13-14; 4,30; Róm 5,5; 8,16) Evangéliumhoz / Mk 2,1-12 A mai szent szakasz közepén ott a bűnbocsánat kijelentése. Jézusnak tehát nemcsak tanításra van hatalma, nemcsak ördögűzésre és betegek gyógyítására (Mk 1, 21-45). Jogot tulajdonít magának a bűnök megbocsátására, s ez nemcsak szokatlan, hanem az írástudók szemében istenkáromlás is! És igazuk van: senki sem bocsáthat meg bűnt, csak maga az Isten. Jézus nem vitatja ezt. Nem javítja ki ôket, de a beteg meggyógyításával isteni teljhatalmát bizonyítja nekik. Elôször jelennek meg itt Sz Márknál az írástudók, és rögvest kitűnik ádáz, makacs ellenkezésük. (Mt 9,1-8; Lk 5,17-36 # 2,5: Iz 33,24; Jer 31,34; Mt 1,21; 26,28; 16,19; 18,18) Szentségre várva Jézusban miénk a bűnbocsánat, az Ô szava és vére által, ,,mely értetek és sokakért kiontatik''. Ez a Vér köt egységbe minket Ôvele és rajta keresztül egymással, hogy mindig tudatában legyünk, mindnyájan bocsánatot nyertünk és bocsánatot kell adnunk. Elmélkedés ,,Megbocsáttatnak a te bűneid.'' Jézus szíve, bűnösök menedéke Óh e szívbôl források törtek elô, hogy a világot minden bűntôl tisztára mossák. Az áldozati bárány szívébôl imádat és fönséges dicséret szállott a Legmagasabbnak trónusához, mint a bűntelen, a szent Istenfiúnak hatalmas válasza a bűnös ember lázadására. A lelkek hajójának szédítô erejű kormánycsavarodása ez, végleges elfordulás a bűn miazmás szigeteitôl, és szent beirányulás a tisztaság és világosság örök kontinensei felé. A Getszemaniban Jézus mindnyájunkért gyászol nagy engesztelô fájdalommal. Melyik szív maradna itt hideg? Isten értünk reszket, értünk szomorú, értünk zokog, mert szeret. Odaadja magát, mert szeret. Mélységes fájdalom ül Isten-arcán, szépséges vonásait mint gyászfátyol borítja. Ajkán engesztelô panasz; hallom, -- óh nekem szól, egyenesen nekem, senki másnak, mint nekem. ,,Te is megterheltél engem; te is fájdalmammá lettél, keserű, szomorú színjátékká nekem. Nézd, téged is visellek; nézd, átölellek, felemellek, kiveszlek a bűn nyomorából. Tudod, hogy honnan mentelek? Tudod, hogy merre vitt sok szörnyű elesésed? Most fogom a kezed, most tiszta vagy, mert áldozat lettem helyetted, mert nagyon szerettelek. És tudod, hogy a szeretetem erôsebb, mint a vágyad: Tudod, hogy a szívemnek kiszökkenô szikrája életfogytiglan éget? Tudod, hogy az én áldozatos szívem, a boldogságos szenvedések- és gyötrelmes örömöknek szánt kohója téged vár, téged keres? Gondolj, óh gondolj erre mindig.'' Ez a fényesség megremegtet engem. Lelkemnek legmélyén eszmélek rá, milyen számlálhatatlanok a bűneim, a botlásaim, mennyi szeretetlenség vádol, mennyi közönyösség tompítja Isten-szolgálatomat, mennyi hanyagság, elfeledkezés, mennyi lélektelenség szűrôdik tetteim közé, mily tévedtek a gondolataim, milyen szétszórt az áhítatom. Ó beh szomorú, beh szomorú színjáték vagyok neked Uram! De te eljöttél, a bűneimért jöttél. Értem jöttél, s hogy tiszta legyek, elviszed a bűneimet. Óh, mi vérharmatos szôlôtôkénk! Óh mi verítékes magvetônk! Óh hogy bűneink emléke izzítsa ki szeretetünket, és minden ízünkben reszketve érezzük meg alázatos függôségünket, és örökké kielégíthetetlenül tudhassuk, hogy tüzesebben kell szeretnünk, forróbban ölelnünk téged, hogy minden lángunk halvány mécsvilág a te szívednek sugárzó napkorongja mellett. A Szív mellett, melynek lobogó tiszta vérét az értünk való gyötrelem verítékcseppekben sajtolta ki arcodon! (Prohászka: ÖM, 7:11; 286) + Kérdezhetjük: hol a helyünk ebben az evangéliumi történetben. Talán a négy tanítvány között, s a barátunkat kell Jézus elé vinnünk -- leleményes és bátor hittel. Akár úgy, hogy helyette is mi higgyünk. Vagy mi magunk vagyunk bénák, s mások cipelnének elébe. De az sem lehetetlen, hogy csak tanúi lehetnénk efféle találkozásoknak, ha éberebbek volnánk. Az elbeszélést mindenesetre élô, jelenre villanó figyelemmel olvassuk. Jézus hatalma azóta sem kisebb, s ha tetôt megnyitó hittel találkozik, mosolyogva teszi a legnagyobbat is. (Jelenits: Betű és lélek, 39) + Bűnbánatról Könyörgôn kérlek, kedves, jó testvérek, mindnyájatok vallja be bűnét, amíg tart éltetek, s amíg még gyónástokat végezhetitek s penitenciátok; és a paptól nyert föloldozás még tetszô az Úr elôtt! (Sz Ciprián) Vétkezett Dávid, mint királyok szokták, de bűnbánatot tartott, mit nem szoktak királyok! (Sz Ambrus) Akikre Jézus rátekint, fakad a sírásra mind [miként Péter]. (Sz Ambrus) Tedd szentté magad, és szentté lesz a közösség. -- Ha magadat mentegeted, Isten vádol téged. Ha vádolod magad, Isten lesz mentséged. (Assisi Sz Ferenc) Mégha egyetlen ,,kicsi bűnt'' követtem volna is, -- bôséges okom volna, hogy életen át sírjak rajta. (Assisi Sz Ferenc) Bűnbánatban keresztségünk megújítjuk. Bűnbánat Istennel szerzôdés szívünkben, új életre kezdôn. -- A bűnbánat [szentsége] remény leánya, reményvesztés lerázása. Bűnbánat: minden csapásunknak önkéntes, hű elviselése. (Lajtorjás Sz János) + Ha bűnözôt látsz, bűnre indulót, hullj térdre ô elôtte: a lábait ölelve rimánkodj, sírj, hogy megmentsd ôt. (Aranyszájú Sz János) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 8. VASÁRNAP 1: Isten úgy szereti népét, mint jegyesét a vôlegény. S: A keresztény hívek életükkel tanúskodnak az apostol megbízható tanítása mellett. E: Jézus az Újszövetség szerzôje: övéit már nem kötelezik a régi elôírások. Ünnephez öröm illik, böjthöz bánat. A menyegzôn nem lehet böjtölni. De hát van-e egyáltalán értelme a böjtnek számunkra, keresztényeknek? Jézus és tanítványai nem böjtöltek a farizeusok módján. Hiszen ez az öröm ideje volt, mert ahol Jézus, ott az öröm -- még a fájdalomban is. De már korán az ôskeresztények péntekenként böjtölni kezdtek, azon a napon, amikor a ,,Vôlegény elvétetett''. Nem kell a böjt szolgáivá lennünk, éppannyira nem, mint a szombat rabszolgáivá sem. A böjtöt azonban nem szabad elhagynunk. Az ember böjtölhet szeretetbôl, hiúságból, engedelmességbôl is. Elsô olvasmányhoz / Oz 2,16.17.21-22 Az Egyiptomból való kivonulás óta Jahve Izrael Istene (Oz 12,10; 13,4). A nép ifjúkora az Istenhez való töretlen hűség és szeretet kora is volt. A nép nem ismert más istent, nem akart tudni más istenrôl. Ragaszkodásuk az Úrhoz alapvetôen megváltozott Kánaán földjén. Itt Isten gazdaggá tette a népet (Oz 2,10), és a jólét eltérítette ôket Istentôl: a kultúra javai váltak az isteneikké. Isten nem halott, él, és egyre szereti a népét, a ,,hűtlen hitvest''. Próféták által intéseket küld neki, hívogatást, ígéretet. Hogy megszabadítsa népét a jólét szolgaságából, újra kivezeti majd a ,,pusztába'', akkor a nép majd elfelejti bálványait. Újra tanulja a szeretetet és a hűséget, és visszatalál Istenéhez. (2,16-17: Oz 12,10; 13,4; 5Mz 5,6-7; Zsolt 136 # 2,21-22: Jer 31,31-34; Ez 36,26-27; Oz 6,6) Válaszos zsoltár / Zsolt 103(102),1-2.3-4.8 és 10.12-13 A jóságos, megbocsátó Isten Szentleckéhez / 2Kor 3,1-6 Némelyek Korintusban kétségbe vonták Sz Pál apostolságát, és mikor védekezett, fontoskodást hánytak a szemére. Erre különösen szeretetre méltóan felel: ,,Semmi okom, hogy kérkedjek, ti magatok vagytok az én dicsôségem az egész világ elôtt, ti a hitetekkel élô tanúság vagytok, hogy énbennem Isten Lelke működik.'' És ezzel az apostol már egy másik olyan kérdésre is megfelel, amely tulajdon szívébôl támad, s mindmáig nem vesztette el idôszerűségét: Ki képes egyáltalán ilyen szolgálatra? Senki, hacsak Isten Lelke nem képesíti rá! (3,3: 2Mz 24,12; Ez 36,26; Jer 31,33 # 3,6: Ef 3,7; Kol 1,25) Evangéliumhoz / Mk 2,18-22 A bűnök megbocsátása után (l. a legutóbbi vasárnap evangéliuma) most a böjt kérdését fejtegeti a szent szakasz. A menyegzô képe ószövetségi (vö. 1. olvasmány). Isten szövetségre lépett a népével, ezt a próféták házassághoz hasonlítják. A ,,hitves'': Isten népe, százszor is megszegte a szövetséget, de Isten új szövetséget köt majd. Mikor Jézus azt állítja, most van a menyegzô napja, ugyanazt a hatalmat gyakorolja, mint mikor bűnt bocsát meg. Ezt csak Isten teheti, és Isten a ,,vôlegénye, férje'' is új népének. -- A menyegzô képéhez két másik csatlakozik: a régi ruhára vetett folté és az ó tömlôkbe öntött új boré. Mindezekbôl forradalmi derűlátás árad: Isten lehetségesnek, sôt szükségesnek tartja, hogy a világot és emberiséget alapjában megújítsa. (Mt 9,14-17; Lk 5,33-38 # 2,19-20: Jn 3,29) Szentségre várva Az Eucharisztia, az Oltáriszentség öröm, hála és dicsôítés. Krisztus itt van köztünk. Rajta keresztül és együtt Ôvele mondunk köszönetet Istennek, az Atyának, hogy mindenünnen összehozott minket ide, magához. Elmélkedés ,,Nem töltenek új bort ó tömlôkbe!'' Az igazi, mindig-új élet Valami újat kellene már írni az Eucharisztiáról! Újat, nem mint fogalmat s tant; azt nem lehet, hanem újat, mint meglátást, mint finom megérzéstôl s tapintattól inspirált élményt! Rá kellene találni titkos utakra, az örök szeretetnek új megkörnyékezésére, utakra, melyeken elfogódva s elérzékenyülve, csakúgy lábujjhegyen közeledünk a szent helyhez. Valami olyan karikára nyílt két szemmel való nézéseket kellene eltanulnunk, mint ahogy néznek a szentek az égô csipkebokrokra s mint ahogy megrögzôdnek nem-szentek is erdôk sziklapadja alatt fakadó forrásoknál! Igen, jó volna valami újat mondani; de lehet-e azt egyáltalában? Nemcsak lehet, hanem annyira lehet, hogy régit, avittat mondani amúgy igazában egyáltalában nem lehet. Ahogy nem lehet a tegnapi életet ma élni, -- az volt s nincs, -- s ahogy nem lehet a tegnapi énekeket énekelni, úgy nem lehet az Oltáriszentségrôl tegnapit s régit mondani, hogy az igazán mondás, vagyis lélekkifejezés s lélekkiáramlás legyen. Az ének, ha igazán ének, akkor érzelemfakadás, s ha most énekelünk, hát most fakadunk; az egészen új lélekáramlás. ,,Énekeljetek új éneket'', mondja a zsoltár, azt a mindig új, mert ma és most fakadó éneket, -- fakadjatok a forrásnak azzal a most kibuggyanó bugyborékolásával, -- folyjatok a pataknak azzal a most lendülô iramlásával; -- a fakadás, a forrás, a folyás mindig új. A mindig új s mindig folyamatos szellemi életben én is ott úszom, sôt én is lejtô hulláma vagyok. Az óriási természetfölötti életáram a kereszténység folyamágyában végighömpölyög a földön. Az is mindig új s mindig más. Azután ez oly folyam is, melynek tükrén a vérnek s a liliomos fehérségnek, a tűznek s izzásnak reflexei váltakoznak. Sziénai Sz Katalin szemeivel nézem s önfeledve s elmélázva vele ismételgetem: vér és tűz, tüzes vér, véres tűz. S nemcsak ez, hanem víz és tűz; hullámzó lángok s lángoló hullámok. Mi is ez áramban úszunk. Senki se mondja, hogy nem lehet olyan, mint azok a temperamentumos hullámok s lángadozások. Igaz; senki; csak az lehet olyan, kinek Isten ezt a mértéket szánta; de hogy az áramban mi is lendüljünk, s hogy lelkünk, ha nem a ,,felices ignes'' közé -- Dante nevezi a ,,boldog tüzeknek'' az ég lakóit -- legalább a ,,felices scintillae'', a ,,boldog szikrák'' közé tartozzék, hogy izzék és égjen, azt igen, azt az Úr akarta s akarja. Szabad-e néhányra rámutatnom, kikrôl az élet, az akció, a tűz és lendület ingerét vennünk lehetne, -- azokra az égô csipkebokrokra, kik végig a történelmen égnek s el nem égnek, s kiktôl világos a világ?! Szabad-e rámutatnom a fölséges görög lányra, Agathára, a szentre, a hôsi naivára, aki ilyen lelke szerint, de nem a színpadon, hanem a martiriumban. Hogy tud édesen odasimulni az ôt segítô Istenhez s az ôt börtönében meglátogató Szent Péterhez, -- hogy tud félénken s aztán alázattal nekibátorodva imádkozni... ,,Agonem suum Domino commendavit'', alázattal ajánlotta Isten kegyelmébe s ôt megerôsíteni tudó erejébe az ô küzdelmét, a szenvedését. Hány ily lángoló hullám csapott föl a magasba a 300 éves keresztény martiriumból! (Prohászka: ÖM, 24:1; 243) + Senki szentté nem lett egy csapásra: fokról-fokra hágva jutsz el létra legcsúcsára, nem ugorva, szállva. -- Az igaz sosem véli, hogy célhoz már elért. A buzgó sose mondja, hogy: elég! Ô folyton éhezi és szomjúhozza nagyobb igazság vételét! (Sz Bernát) + E mai nap... Egy viszályt békíts el! Egy elfelejtett jóbarátot keress fel! Egy gyanút oszlass; bizalomra változtasd! Írj levelet neki, mert oly régen hiányol! Egy ifjút bátoríts, ki hitet vesztett! Mit rég ígértél, végre tedd meg! Egy vén neheztelést ma ejts el! Mit másoktól kívánsz, azt nézd át és rövidítsd a ,,listát''! Egy igaz elvért síkra szállj! Egy jóért hálás szót találj! A régi félszed gyôzd le! Két percet szánj a szép természet arcán gyönyörködve! Mondd néki meg, hogy szereted! És mondd megint, megint s megint... (Amerikai ismeretlen) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 9. VASÁRNAP 1: Ne feledkezzél meg az Úr jótéteményeirôl, és tartsd meg a parancsait! S: Testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. E: Jézus ura a szombatnak is. Isten népe számára a szombat volt (s a zsidóságnak ma is az) a szabadulás és az Istennel való szövetség jele. Nekünk, keresztényeknek Krisztus, maga az Istenfia és az Emberfia a jele annak, hogy Isten megszabadított, és a maga szent népévé tett minket. Ezért helyettesíti a vasárnap, az Úr föltámadása napja, a régi szombatot. Nemcsak azzal szenteljük meg a vasárnapot, hogy semmi munkát nem végzünk ezen a napon. A nem-dolgozás értelme, hogy ez ünnep: találkozás Krisztussal. Vele találkozunk az igében és a Szentségben, de embertársainkban is, akik talán épp most, vasárnap szorulnak rá segítségünkre. Elsô olvasmányhoz / 5Mz 5,12-15 A szombati nyugalom parancsa az Ószövetség minden törvénygyűjteményében ott van (2Mz 23,12; 31,12-17; 34,21 stb.), s már a legrégibb próféták említik (Ám 8,5; Oz 2,13). Vannak helyek, tárgyak, emberek, amiket és akiket különös módon Istennek szentelünk. Ugyanígy Isten is az idô folytonosságából úgyszólván ,,kivett'' bizonyos napokat, hogy ezeket Neki kell szentelni, fönntartani. A szombat parancsa ebben a szakaszban még fôleg az Egyiptomból való szabaduláson alapszik (hasonlóképp a Húsvét is). Csak szabad nép és szabad lelkek ülhetnek ünnepet. És csak úgy jó ez a pihenô és ünneplés, ha a társadalom minden rétege részesül benne. Az Úr iránti elkötelezettségen kívül mély szociális érzés is árad Mózes könyvének e törvényébôl, ahogy a többi elôírásból is. (5,12: 2Mz 35,2.3; 4Mz 15,32- 36; 2Mz 20,10-11 # 5,13-14: 1Mz 2,2; 2Mz 23,12; 35,2-3; 3Mz 23,3 # 5,15: 5Mz 6,21) Válaszos zsoltár / Zsolt 81(80),3-4.5-6.6-8.10-11 Egyedül Isten a mi segítônk Szentleckéhez / 2Kor 4,6-11 Az apostol létének alapja Krisztus, és az apostoli igehirdetés mondanivalója és célja is maga Krisztus. Sz Pál Krisztusban látta fölragyogni Isten világosságát (ApCsel 9,3), és attól fogva életét Krisztus világosságának tündöklése tölti el. Nyilván, ilyen nagy kincshez minden edény túl szűk: kínosan érzi ezt az emberi gyöngeség és korlátozottság. De a ,,gyönge edény'' repedésein átragyog az evangélium isteni fénye. Végül is össze kell roppannia az edénynek, s csak a halálban nyilvánul majd meg az új élet ereje. (4,6: 1Mz 1,3; 2Kor 3,18; Ef 1,18 # 4,8-9: 2Kor 1,8; 6,4-10; 1Kor 4,9-13 # 4,10-11: Kol 1,24; 1Kor 15,31) Evangéliumhoz / Mk 2,23-3,6 vagy Mk 2,23-28 A mai evangélium elôször egy vitát idéz a szombatról, annak kapcsán, hogy a tanítványok kalászt szaggattak. Utána beszámol egy szombati gyógyításról, amely ugyanúgy a szombati munka kérdését hozza elô. De e konkrét esetek mögött ott áll a nyugtalanító kérdés: ki Jézus, honnan a hatalma? -- A törvénytanítók a szombati nyugalom parancsát kicsinyes szabályokkal fogták körül, amelyeket a legaprólékosabban meg kellett tartani. Jézus e törvényt értelmezi. Nyugtalanít a kérdése, mert könnyebb a betűhöz ragaszkodni, mintsem egyre az értelmet kérdezni, és saját felelôsségünkkel dönteni. -- E viták végén (Mk 2,1-3,6) a farizeusoknak kétségtelen: ettôl az embertôl szabadulni kell! Jézus pedig tele van haraggal és szomorúsággal: bűnösöket meg tud menteni, de a ,,jámborok'' öntelt ,,igazságtudatával'' szemben ,,erôtlen'' még Ô is. (2,23-28: Mt 12,1- 8; Lk 6,1-5; 5Mz 23,26; 2Mz 31,14; 1Sám 21,7 # 3,1-6: Mt 12,9-14; Lk 6,6-11; 3Mz 24,9) Szentségre várva Krisztust befogadhatjuk vagy elutasíthatjuk, de nem oszthatjuk részekre. Az egész Krisztussal mindenestül találkozni akarok: Igéjével és személyével, istenségével és emberségével... Elmélkedés Szombat, vasárnap Az ószövetségi törvény szombatnapra igen szigorú munkaszünetet írt elô. Természetesen tilos volt szombaton aratni. Jézus korára a törvény elôírásait aggályos törvénymagyarázók pontosították. A szombatnapi aratás tilalmát például odáig, hogy tilalmasnak állították a kalászoknak kézzel való leszaggatását is, azt is aratásszámba vették. Jézus tanítványai éhesek: így hát a gabonatáblák között haladva -- szombatnapon -- mégis kalászt szaggatnak, s rágcsálják az érett magvakat. A farizeusok nyomban szemrehányást tesznek a Mesternek. Jézus megfelel nekik, mégpedig azzal, hogy saját személyének rendbontó fontosságára mutat rá. Ezek az emberek miatta éheztek meg. Ô pedig fontosabb a szombatnapi nyugalmat védô szabályoknál. Ura a szombatnak is. Jézus halála s föltámadása után a kereszténység egykettôre kiszakadt Izrael vallási közösségébôl, s Jézus szavára emlékezve nem tartotta kötelezônek magára nézve a szombat megülését. Szombat helyett mi a vasárnapot ünnepeljük meg, azt a napot, amelyen Jézus föltámadt a halálból, elsôszülöttként a halottak közül, hogy minden ember fölé odanyissa az örök üdvösség égboltját. A szombat a hatnapos teremtéstörténet szerint a világteremtés zárónapja. Az, hogy Jézus ura a szombatnak, azt jelenti, hogy ô nemcsak a teremtést teljesíti be, hanem újat, minden teremtett jónál nagyobb jót ad nekünk: épp Istent magát. A szombat a visszatekintés napja, a vasárnapból elôre nyílik kilátás: az új égre s új földre, amelyeknek megalkotása húsvét hajnalban kezdôdött s most is folyik. Az Egyház szabályokkal vette körül a vasárnap keresztény megünneplését is, majdnem ugyanúgy, mint valamikor Izrael a szombatnapét. A szentmisén való részvétel, a munkaszünet megtartása minden katolikust kötelez. De a mi vasárnapra vonatkozó elôírásaink mégsem merevedhetnek úgy meg, mint az izraeliták szombatnapi törvényei. Mert vasárnapunk középpontjában Jézus áll, s az elôírásokat mind ô magyarázza, a feledhetetlen elvvel is: ,,a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért''. Nem jelenti ez azt, hogy szabad az út minden lustaságra, megalkuvásra. De azt mindenképpen, hogy a törvény betűje nem válhatik embertelenné, nem fordulhat a törvényhozó szándéka s a törvénytôl szabályozott élet ellen. (Jelenits: Betű és lélek, 128) + ,,Krisztus kínszenvedését mindig magunkkal hordjuk testünkben'' (2Kor 4,10). Részvét és szánalom A szenvedô Jézus legmegindítóbb érzelme a mély részvét volt irántunk. ,,Menj és segíts rajtuk'', ez volt missziója, és e missziótól hôsies érzelmekkel telt el lelke. A szenvedélyes, áldozatos vágyak útjain járt vele; ment, könnyét, verejtékét el-elkapta a szél. Lelke kigyulladt a nagy könyörület órájában. Oly könyörületes volt, mint a nagy szamaritán, ki szirtes utakon jön segíteni a haldokló emberiségen; olyan volt, mint az a nagy segítô, kire mérhetlen idôkön át várt az inaszakadt ember. ,,Ha akarod, megmented ôket'', ez isteni meghagyás zsongott lelkében; ,,különben elvesznek''; más nem szeretheti ôket úgy, hogy üdvözüljenek; nélküled ,,kiég a szívük, elvész a lelkük.'' Ettôl gyulladt ki a ,,caritas patiens Christi'' [Krisztus gyötrôdô szeretete]; kompasszív [együttérzô] lett. Jézus szenvedése nekünk is a szánakozó szeretet iskolája. ,,Szeretsz-e?'' -- kérdi az Úr -- ,,ó, ha szeretsz, szánj meg''. S íme, a szeretô lelkek a szánakozás élô szobrai lettek. Elsô a szűz, kinek lelkét átjárja a tôr! Mellette Szent János, Szent Magdolna! Szent Pál érti, hogy azt ,,kell éreznünk, amit Krisztus érzett'', kompasszív lélekké kell válnunk; hogy szereti, hogy engeszteli, hogy szánja föl magát érte! Szent Péter, a könnyes arcú ember, Assisi Sz Ferenc és a szánalom szent jegyesei telve vannak részvéttel a szenvedô Úr Jézus iránt. Boldog Varánó Kamillával én is legalább egy könnyet sírok naponként az Úrnak. -- Ez az út az Isten-szeretetnek legkönnyebb, legtermészetesebb útja; szánni a szenvedôt, ez természetes szenvedélyünk. Jézus akarja, hogy megszánjuk; azért szenved, hogy az Isten-szeretet a legkönnyebb szeretet legyen; hogy ne legyen szív, mely elzárkózzék szeretete elôl. Kereszteden tanítasz szeretni, mert késztetsz szánakozni. S ez tetszik Jézusnak. A szív keménységét fölpanaszolja: ,,És vártam, ki szánakozzék, és nem volt; és ki megvigasztaljon, és nem találtam'' (Zsolt 68,21). Kéri a neki édes részvétet: ,,Emlékezzél meg ínségemrôl, az ürömrôl és epérôl'' (Sir 3,19). Óh bár felelhetném: ,,Megemlékezve megemlékezem errôl, és lelkem eleped bennem'' (3,20). Folignói Angelának mondja Krisztus: Áldjon meg Atyám azért, hogy szánakoztál fájdalmaimon. Szent Ferenc kérdezi, mit tiszteljen és szeressen mindenekelôtt, és háromszor hallja: ,,Passio Domini nostri Jesu Christi'' [A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése]. -- Végezzük a keresztutat. Térdeljünk le mind a 14 állomásnál külön-külön; ibresszük magunkba Krisztus érzelmeit! (Prohászka: ÖM, 7:323; 67) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 10. VASÁRNAP 1: Isten megváltót ígér a bűnbeesett embernek. S: Isten, aki Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is feltámaszt. E: Krisztus megtörte a sátán hatalmát. Sokszor nehéz megértenünk Jézus kortársait. Még hagyján, hogy nem értik meg Ôt; bizonyára mi sem vagyunk különbek ebben. De hogy ôrültnek nevezik, ördöngösnek bélyegzik, ez szinte hihetetlennek tűnik. Jézust ez nem lepte meg. Ismerte az embereket, és ismerte a vén ,,Ellentmondót'' (diabolus = az ellenkezô, a sátán). Jézus számításba vette a Gonoszt, a butaság ördögét, a tisztátlanság és a hazugság démonát, a gyűlölet sátánját. Mi is jól tesszük, ha számításba veszünk ilyen erôket. De tudjuk, tudnunk kell, hogy a mi Jézusunk az erôsebb, s Ô szabaddá tesz bennünket. Elsô olvasmányhoz / 1Mz 3,9-15 A bűnbeesés bibliai története elmondja, hogy mi történt, és mi történik egyre ma is. Szűkszavú mondatokban írja le az ember szörnyű útját ártatlanságból a bűnbe, bűnbôl a rettegésbe. Nemcsak egy egykori esemény leírásáról van szó: az ember újra meg újra a tiltott gyümölcs felé nyúl. Szerez tudást, szerez hatalmat, de szabaddá, boldoggá, vagy épp Istenhez hasonlóvá nem lesz általa. Isten azonban szelíd bíró, nem az embert átkozza meg, hanem a kígyót (akit az Írás máshol az ördöggel azonosít: Bölcs 2,24). Az eredendô bűn tana nem folyik közvetlenül a bűnbeesés itteni leírásából (1Mz 3), hanem a kinyilatkoztatás összefüggéseibôl (Sz Pálnál: Róm 5,12). E szakasz messiási jövendölése (az asszony ivadéka: a Messiás) legalábbis az Újszövetségben beteljesedett. A gonoszság (és a Gonosz) elleni harcot azonban nemcsak egyetlen határozott ember fogja vívni, föladata ez az asszony (Éva) minden ivadékának. (3,13: Jel 12,9 # 3,14: Iz 65,25; Mik 7,17 # 3,15: 1Jn 3,8) Válaszos zsoltár / Zsolt 130(129),1-2.3-4.4-6.7-8 Mélységbôl kiáltás Szentleckéhez / 2Kor 4,13-5,1 Sz Pál tisztában van az apostoli hivatás nagyszerűségével, de ismeri terhét és keserűségét is, a kifáradás és csüggedés vele járó veszélyeit is. A ,,Hit Lelke'' az, ami helytállást ad neki. Ez itt nem a ,,hívô lelkületet'' jelenti, hanem Isten erejét és sugalmazását. Ez teszi képessé a hitre és a ,,beszédre'', vagyis hogy tanúskodjon arról és hirdesse azt, amit hisz. A hittel jön a remény, hogy találkozunk az Úrral újrajövetelén. Akkor az, amit most a kegyelem terheként szenvedünk, mint az isteni fönség ,,örök súlya'' nyilvánul majd ki. S amit az apostol és egyháza kegyelemben és ismeretben ajándékul kapott, az visszatér majd Ôsforrásához a fönséget dicsérô hálaénekben. (4,13- 15: Zsolt 116,10; Róm 6,5; 8,11; 1Kor 6,14; 2Kor 3,6 # 4,16-18: Ef 3,16; Róm 8,17-18.24-25 # 5,1: Jób 4,19; 2Kor 4,7) Evangéliumhoz / Mk 3,20-35 A mai evangélium három részre oszlik: Mk 3,20-21: Jézus és hozzátartozói; Mk 3,22-30: Jézus és az írástudók; Mk 3,31-35: Jézus és rokonai (,,testvérei''= atyjafiai). ,,Hozzátartozói'' (övéi) lehetnek rokonai is, de talán néhány a követôi közül is. Idônként övéi is megzavarodnak tettei láttán, és azt mondják, nem beszámítható. Az írástudók egyenesen kimondják, az ördög szállotta meg. Jézus példabeszédben válaszol a vádra. Ez a példa csak annak érthetô, aki kész tanulni és Ôt követni. Beszédének mélyebb jelentése van, és hallgatóitól az értelem és a szív válaszát várja. Csak az ôszinte hallgató érti meg, hogy az ,,erôsebb'' maga Jézus, neki van hatalma a Gonosz fölött és az emberben rejlô gonoszságon. És az az igazi rokona Jézusnak, aki Isten szavát meghallja és akaratát megteszi. Mária méltósága ezzel nem kisebbedik: ô mindkét módon, testiekben és lelkiekben is legközelebb van Jézushoz. (3,20-21: Mk 6,31; Jn 7,5 # 3,22-30: Mt 12,24-32; Lk 11,15-23 # 3,31-35: Mt 12,46-50; Lk 8,19-21) Szentségre várva Lehetséges-e az, hogy hiszünk Krisztus valóságos jelenlétében a szentségi színek alatt, és mégsem vonunk le semmi következtetést belôle? Hogyan lehet ez? Egyszer okvetlen végig kell ezt gondolnunk -- az Ô jelenlétében. Elmélkedés Elutasítják Istent azzal, hogy korlátozza az embert és nem veszik észre, hogy az ember éppen Istenbe kapcsolódva a végtelenbôl valamit magába fogad. Elutasítják Istent azzal, hogy az embert szolgává teszi, és nem veszik észre, hogy épp Istenbe kapcsolódva szabadul minden szolgaságtól. Elutasítják Istent azzal, hogy kényszeríti az embert, mondjon mindenre Igent, és nem veszik észre, hogy az ember újra meg újra épp ezzel az Istenhez kapcsolódással kap korlátlan képességet arra, hogy Nem-et mondhasson. (Henri de Lubac) + Önkéntes engedelmesség Az engedelmességnek két neme vagyon, egyik szükséges, a másik önkéntes. Szükséges engedelmességgel tartozunk az egyházi és világi hatóságnak. Önkéntes engedelmességgel pedig mindazoknak, kiket önnönmagunk választottunk kormányzásunkra. (Aki szeretetbôl hódol meg Istennek, ilyen önkéntes engedelmességgel adja át a maga akaratát.) -- Általában minden elöljárónak engedelmeskednünk kell, de mindeniknek csak abban a dologban, melyben fônökünk és fölénk rendeltetett. -- Boldogok az engedelmesek, nem engedi az Isten ôket megbotlani, vagy elesni. (Szalézi Sz Ferenc: Filótea, 3:11) Aki arra tör, hogy magát kivonja az engedelmesség alól, az kivonja magát Isten kegyelme alól. -- Aki nem örömest és önként veti magát alá följebbvalójának, jele, hogy a természet indulatjai még nincsenek egészen hatalmában, hanem gyakran ellene kelnek és zúdulnak. -- Tanulj tehát elöljáródnak gyors engedelmességgel hódolni, ha magad indulatján erôt akarsz venni. (Kempis: KK, 3:13) + Parancs és engedelmesség Minden nehéz, ami akaratunk ellen parancsoltatik. Majdnem minden isteni igének megvan a maga versenytársa. Ahány féle parancs van, annyiféle az ellenkezés. Ha bôkezűséget parancsol az Úr, haragszik a fösvény; ha takarékosságot kíván, káromkodik a pazarló; a szentbeszédeket a gonoszok ellenségül tartják; a rablók iszonyodnak mindentôl, ami az igazságról íratik; a kevélyek ki nem állhatják, amit az alázat parancsol; ahol szűzi tisztaságot parancsolnak, ott a fajtalanok mondanak ellen. Tehát vagy semmit sem kell mondanunk, vagy akármit mondjunk, a most említett emberek valamelyikének nem fog tetszeni. Minden gonosz ember inkább szidja a törvényt, hogysem megjavítsa magát, inkább gyűlöli a parancsokat, hogysem a vétkeket. E szerint mit tegyenek, kiknek Krisztus parancsa szerint kötelességök szólani? Nem tetszenek az Istennek, ha hallgatnak, nem az embereknek, ha szólnak. Hanem inkább kell engedelmeskedni Istennek, mintsem az embereknek! (Marseille-i Salvianus: A fösvénység ellen) + Gonosz a jó álruhájában Még föltéve is, hogy rossz, erkölcstelen könyvek irodalmilag jól vannak megírva, hadd kérdezzem: meginnál-e olyan italt, amelyrôl tudod, hogy mérgezett, mégha jóízűen, aranypohárban készítenék is neked? (Bosco Sz János) + Béke Mindenki a hadviseléssel békét akar elérni, de senki háborút békeszerzéssel. -- A halandó ember és az Isten békéje: hitben szabályozott engedelmesség az örök törvény alatt. -- Értelmes lélek békéje: jól tudás és jól tevés összhangja. -- Az állam békéje: a polgárnak parancsadásban és megfogadásában rendezett összhangja. -- A béke a lélek vidámsága és nyugalma, szívnek egyszerűsége, szeretet köteléke. -- A béke a rend nyugalma. -- A béke a tiszta kedély látható jele. (Sz Ágoston) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 11. VASÁRNAP 1: Az Úr megalázza a magas cédrusokat, de fölmagasztalja a sarjadó gyenge ágacskát. S: Földi életünk a vándorlás ideje, amelynek folyamán kiérdemeljük örök otthonunkat Istennél. E: Isten országa parányi magból fejlôdik hatalmas fává. Mikor azt hisszük, hogy megértettük Jézus hasonlatát, mikor minden oly világosnak látszik, akkor majdnem bizonyos, hogy igazában nem értettük meg. Jézus nem mond magától értôdôt, nyilvánvalót. Ô váratlant mond, sôt földiek számára szavai nem is érthetôk tökéletesen. Meg kell értenünk, hogy Isten más, másként jár el, mint az emberek. Egyben azonban oly emberi, hogy az, aki valamit is megértett, kénytelen azt mondani: Igen, így van! Így kell lennie! Ez nekem szól, ezt meg kell tanulnom! Elsô olvasmányhoz / Ez 17,22-24 Ezekiel üdvhirdetése Juda királya elleni ítélettel zárul (17,1-21). A döntô szó teljesült, Jeruzsálem és a Templom elpusztult (Kr.e. 587), a lakosság nagy részét Babilonba hurcolták. Most kapja a próféta az üdv igéjét (amely a könyvben egyenest az ítélet-mondásra következik). Az üdvösség teljesen Istentôl jön; majd Ô újra betelepíti népét hazai talajába, mint ahogy egy facsemetét, egy magas cédrust talán, beültetnek földjébe. A fa nô és virul majd, úgy, hogy Izrael határain túl is a népek megismerik Isten hatalmát és nagyságát. Az ígéret a messiási végidôkre szól: e vasárnap Jézusnak a mustármagról mondott példájához illeszkedik. (Iz 2,2-4; Zsolt 113,7-13; Lk 1,51-53) Válaszos zsoltár / Zsolt 92(91),2-3.13-14.15-16 Isten hűségének dicsôítô éneke Szentleckéhez / 2Kor 5,6-10 Mint bárki, az apostol is feszültséggel, nem éppen félelem nélkül várja a maga halálát. A hit fényében nézve az hazatérés lesz az idegenbôl, a távolból a közellétbe; másrészt az elválás ettôl az ,,idegentôl'', kiszakadás jelen testünkbôl és számadás Krisztus ítélôszéke elôtt. Mindez még a hívônek is sötét és félelmetes esemény. Pál nem kísérli meg, hogy a halál gondolatát elfojtsa tudatában, józanul beleillesztette az életébe. És épp ez ád életének határozott irányt, nagy hajtóerôt. (1Kor 13,12; Róm 5,1-5; 8,20-24; Fil 1,21-23; 1Tim 4,8) Evangéliumhoz / Mk 4,26-34 Az a tény, hogy Jézus az igét hasonlatokban hirdeti (Mk 4,33), az evangélistának éppoly fontos, mint a hasonlatok tartalma maga. A tartalom: Isten országának titka -- ha megértenénk is -- egyre felülmúlja az emberi képzeletet. De már a hirdetésnek ilyen módja is kétfelé választja az embereket: lesznek, akik ,,kívül'', és lesznek, akik ,,belül'' vannak. Mert a megértés nem a nagyobb eszességen, hanem a nagyobb hiten múlik. -- A növekvô vetés hasonlatát csak Sz Márknál találjuk (de vö. Mt 13, 24-30). A vetés az evangéliumi ige. A maga erejébôl nô titokzatosan, kiszámíthatatlanul, de biztosan az aratás napjáig, az ítélet napjáig. -- A mustármag hasonlatából kitűnik az isteni hatalom óriási ereje a látszólag oly gyönge evangéliumi ige által. (4,26-29: Jo 4,13; Jel 14,15-16 # 4,30-32: Mt 13,31-32; Lk 13,18-19 # 4,33-34: Mt 13,34-35) Szentségre várva Jézust ismerni annyi, mint folyton úton lenni Ôfelé, úton befelé abba a misztériumba, amely Ô maga. Ô a kulcsa is ennek a titoknak: csak aki ,,belülre'' jut, az leli meg Ôt. Puszta kíváncsiság hiába fürkészik. Elmélkedés A hit fölénye Valami világ- s létfölényes erô, mely nem hallgat a felületek csacskaságára, hanem a mélységbe fúr bele. A szemek, színek, az érzékek nyelve, hangja, zsivaja neki vásár; ô a mélységek nyelvét, a szilenciumot érti, az mond neki sokat, újat... Ô más világok vonzásaiban áll, s azoknak fényét hordozza lelkében. S azért meg nem ütközik, hogy ebben a materiális világban, e burokban, e hüvelyekben sok mindenféle el van rejtve -- nem látni... Amit pedig lát, azon nem botránkozik. Vegyük a három királyt. Óriási hegyei a meggyôzôdésnek s Messiás- keresésnek emelkednek lelkükben... az ezeket fénnyel besugárzó csillag az éjtszakát nappallá, a sivatagot kertektôl szegélyzett úttá varázsolja... Mennek vakondtúrások közt... oda se néznek a jeruzsálemi közönynek, a heródesi huncutságnak és alamusziságnak... a papok papiroson- és betűn-rágódásának s annak, hogy azok zsidók és papok, és ott gubbasztanak és magyaráznak. De hát lehet-e másképp annak tenni, kinek a csillag világít... égi jelekben beszél... fölszántja fénysugár- ekével a hosszú várakozás és epedés porondját. Tehet-e az másképp, ki más világok fénypostáját, híradását veszi, s ki látja, hogy igen, a végtelen, ki e földet, e világot igazítja, az még más hatókkal is dolgozik. Van neki még mondanivalója, van neki más világa, s azt a világtörténelembe beleállítja s tud szántani, ébreszteni, meglelkesíteni... Azért a hegyek, a belsô nagy világ adottsága mozognak tovább... A csillag fölragyog s fölkapja s kiemeli a közöny, az intrika, a politika, a gôg, a fásultság világából s viszi nagy örömben. S ôk megint meg nem ütköznek Betlehemben istállón, jászolon -- ezek hüvelyek és szimbólumok; s meg nem botránkoznak, hogy (a Messiás) síró gyermek, és szopik és tehetetlen s az édesanya szeretetére van bízva. S át kell szúrnia a hit villámló szemének a szenvedésen... ezt a jeget, ezt a sziklakérget is át kell törnie. Hiszen e törpítô színek a szellemi valóságot mindenek fölé emelik: a gyermekben Istent, a szenvedésben a megváltót, az áldozatban a váltságot. Ez az atértékelése az értékeknek: a világi lét s erô lehanyatlásában az isteni akarat s szeretet útirányát látni. -- A lélek diadala... (Prohászka: ÖM, 24:21; 324) + ,,Magától'' -- bizalom Istenben A jóra törekvô ember sokszor érzi úgy, hogy az ô életére is érvényes a balladabeli kôművesek tapasztalata: ,,Amit reggel raktak, az délre leomlott, amit délben raktak, estére leomlott.'' Milyen gyönge és tünékeny a jó, amit nagy fáradsággal próbálunk fölépíteni, s mekkora hatalma van a rossznak, amit nem hívunk, nem keresünk, mégis minduntalan megjelenik, mintha mindegyre kikacagná buzgólkodásunkat. Az efféle tapasztalatok között élô ember meglepve, majdnem hitetlenkedve olvassa az Isten országáról szóló példabeszédek között azt, amelyik a magától növekedô vetéshez mondja hasonlónak az Isten országát. ,,A föld magától terem'' -- jelenti ki Jézus, görögül számunkra is ismerôs szóval: automaté, automatikusan. Mit tegyünk mást, Jézusnak mégis el kell hinnünk, hogy életünk igazán fontos története nem a mi vergôdô, kudarcokkal teli, nemegyszer kétségbeesett küzdelmünk a gyönge, tünékeny jóért, hanem Isten kegyelmének, szavának meggyökerezése, szárba szökése, termôre fordulása bennünk. Miért mondta el Jézus ezt a példabeszédet? Talán a cselekvés lázában élô embereket akarta csöndre, békességre inteni. De még valószínűbb, hogy egyszerűen bizakodást akart ébreszteni bennünk. Magunkban annyiszor csalódtunk, de nem is magunkban kell bizakodnunk, hanem Ôbenne! (Jelenits: Betű és lélek, 66) + Az egész élet nem más, mint egy rossz vendégfogadóban töltött éjtszaka. -- Minden bűn a hit hiányából ered. -- Mind, aki akar, megtalálhat Téged, én Uram, de aki nem keres, az nem talál. -- Bánat gyötört oly sok lélekért, kik pokolra taszítják magukat, az újhitűek fôleg. Láttam özönnel hullni lelkeket pokolra, mint hópelyheket. (Nagy Sz Teréz) + Ha le akarják rombolni a vallást, támadni a papokkal kezdik; mert ha nincs pap, akkor nincs szent áldozat [Kereszthalál a szentmisével], és ha áldozat nincs, vallás sincsen. (Vianney Sz János) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP 1: Isten a teremtés Ura; Ô az, aki mindennek határt szab. S: Isten -- Jézus Krisztus által -- mindent megújít. E: Jézusnak a háborgó tenger is engedelmeskedik. Jézus nemcsak hasonlatokban szólott, hasonlatokban is cselekedett. Amit csodának hívunk az egyben jel is, és csak akkor éri el célját, ha a jelet meglátják, és a mögötte rejlô jelentést felfogják. Ha csak azt kérdezzük Jézus csodáiról, valóban megtörténtek-e -- nem fogtuk föl teljes értelmüket, amely a valóságos történeti eseményen túlnyúlik; a történeti valóság okvetlen megvan, de csak alapjául egy nagyobb titoknak. A csodák igazsága sokkal mélyebb a történeti múltnál: Isten mélységébe nyúlnak, és a magunk életének mélyébe. Elsô olvasmányhoz / Jób 38,1.8-11 A megpróbált Jób panaszai nem maradnak válaszolatlan. Jönnek barátai, hogy vigasztalják, de nem találnak vigasztaló szót. Isten válaszol (Jób 38,1-42,6). Itt még nincs szó arról, hogy a szenvedés kérdését megoldják. De aki láthatja Isten nagyságát és hatalmát, és érezheti a Vele való közösséget, az új fényben látja a kérdést, és ki tud békülni a szenvedéssel. Az Ószövetség nem adta meg a végleges választ; Krisztus saját kínszenvedésében teljesen új feleletet hoz majd. Jób könyvének e részletének felolvasását a mai evangéliumi passzus támasztja alá, melyben Jézus kimondja hatalmát tenger és vihar fölött, és mindezek urának bizonyítja magát. (Zsolt 104,6-9; Jer 5,22) Válaszos zsoltár / Zsolt 107(106),23-24.25-26.28-29.30-31 A megszabadultak hálaéneke Szentleckéhez / 2Kor 5,14-17 A Krisztus ítélôszékétôl való félelem bizonyára jelent valamit Sz Pál életében (2Kor 5,9-10); de az apostolt voltaképp a szeretete hajtja-űzi, ez nem hagy neki nyugtot. Ha Jézus mindenekért meghalt és mindenekért föltámadott, akkor ez az ,,élôknek'', vagyis azoknak, akik Jézus halála által megmenekültek, egy egészen új helyzetet teremt. A világ is egészen mássá lett. Krisztussal közösségben, tehát hit és keresztség révén, ,,új teremtéssé'' lettünk, s mint ilyenek, már többé nem élhetünk önmagunknak, ahogy addig tettük. A szeretet választ, viszonzást vár! (5,14-15: Jn 15,13; Róm 6,4-11 # 5,16-17: Gal 6,15; Ef 2,10.15-16; Iz 43,18-19) Evangéliumhoz / Mk 4,35-41 A hasonlatok után a negyedik fejezetben Márk Jézus csodáiról tudósít. A csodák magukban még nem kényszerítô bizonyítékok istensége mellett; a mai bíráló és ,,tudományosan gondolkodó'' ember nem okvetlen úgy tekint rájuk; és mint a történet vége mutatja, Jézus kortársai szemében sem voltak véglegesen döntôk. Nincs kétség afelôl, hogy Jézus csodákat művelt. A csoda lényege számunkra nem az, hogy valami különös vagy ,,lehetetlen'' történt, hanem az, hogy Isten szól az emberhez a megtörtént jelben. A szó nem hat, ahol senki sem hallja, és így ahol nincs hit, ott Jézus nem tesz csodát. ,,Hát nektek sincs hitetek?'' -- kérdi Jézus a tanítványait, miután nyugalmat parancsolt a tengerre. Aggodalmaskodtak, mert gyönge volt hitük. De megvolt a csíra, a kezdés, és ez fejezôdik ki kérdésükben: ,,Kicsoda ez az ember?'' (Mt 8,18.23-27; Lk 8,22-25; Jn 1,3-16) Szentségre várva Jézus nem magának élt. Élete minden pillanata ajándék volt, áldozati fölajánlás, fölkészülés, elôgyakorlat a nagy áldozathoz, a Keresztfához... Az én életemnek is fölkészülésnek, elôgyakorlatnak kell lennie; s minden gyakorlat állandó ismétlést jelent! Elmélkedés A hétköznapi dolgok is csodák, megszokott csodák; ezek is, a rendkívüliek is Isten akaratától függenek. (Sz Ágoston) + Csoda és a modern mániákus ,,tudós''; a csodálkozó gyermek és a valóság A pápaszemes tudósok azokat a valóságos dolgokat, amelyek a világon történnek -- mint például alkonyat, halál stb. -- mindig úgy tárgyalják, mintha azok ésszerűek és kikerülhetetlenek volnának. Mindig úgy beszélnek, mintha az a tény, hogy a fa gyümölcsöt hoz, éppen olyan szükségszerű volna, mint az a tény, hogy kettô meg egy az három. Csakhogy ez nem úgy van! A kettô között óriási a különbség, amit éppen ,,Tündérország'' bizonyít, vagyis amit a képzelet bizonyít. Nem lehet elképzelni azt, hogy kettô meg egy nem három. De nagyon könnyen el lehet képzelni, hogy a fa nem hoz gyümölcsöt; el lehet képzelni, hogy arany gyertyatartók nônek rajta, vagy tigrisek, amelyek a farkuknál fogva lógnak a gallyon. Azok a pápaszemes tudós urak sokat beszélnek egy Newton nevezetű emberrôl, akit eltalált egy alma s aki feltalált egy törvényt. De a világért sem tudták belátni, hogy mi a különbség egy igazi törvény, egy ésszerű törvény s a között a puszta tény között, hogy az alma lehull a fáról. A mi tündérmeséinkben mindig megtalálhatjuk az éles megkülönböztetést egyrészt a tisztán elmebeli tudományok között, ahol igazán vannak törvények, másrészt a természeti tények tudománya között, ahol nincsenek törvények, csakis különös ismétlôdések. Hiszünk testi csodákban, de nem elmebeli képtelenségekben. Hiszünk a borsószárban, amely fölkapaszkodott az égig; de ez egyáltalán nem ingatja meg arról a filozófiai kérdésrôl való meggyôzôdésünket, hogy hány borsót kell összeadnunk, hogy öt legyen. És ebben rejlik a dajkamesék igézetének és igazságának csodálatos tökéletessége. A tudomány embere azt mondja, ,,Mesd el az ágat és az alma lehull'': de ezt olyan nyugodtan mondja, mintha az egyik gondolat igazán hozzákapcsolódnék a másikhoz. A tündérmese azt mondja: ,,Fújd meg a kürtöt és az óriás vára összeomlik''; de azt nem úgy mondja, mintha itt az eredmény nyilvánvalóan következnék az okból. Nem mond le sem a józan észrôl, sem a csudáról. Sohasem kótyagoskodik meg a feje annyira, hogy szükségszerű észbeli kapcsolatot találjon a kürt és a várösszeomlás között. De a tudós embereknek annyira megkótyagosodik a fejük, hogy végül már szükségszerű észbeli kapcsolatot fedeznek föl a fáról lehulló és a földre ütôdô alma között. Igazán úgy beszélnek, mintha nemcsak egy csudálatos ténysorozatot találtak volna, hanem egy igazságot is, mely azokat a tényeket összefűzi. Úgy beszélnek, mintha két különös tény fizikai összetartozósága magával hozná filozófiai összetartozóságukat. És mert egy érthetetlen dolog állandóan nyomában jár egy másik érthetetlen dolognak, úgy érzik, hogy a kettô együttvéve valahogy mégis érthetô. (Chesterton: A mániákus ember) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP 1: A halál a sátán irigységének műve: a bűn következménye. S: A testvéri szeretet egyenlôséget teremt. E: Jézusból erô árad, amely legyôzi a betegséget és a halált. ,,Csodák mindig történnek -- csak észre kell venned, mikor találkozol velük!'' Ma is történnek csodák (Lourdes, Padre Pio, Lanciano...), csak ne ott keressük ôket, ahol nagy a lárma és a hírverés; ne ott, ahol van ugyan valami bámulni való, de semmi hinni való. Mire hát a csoda, ha nincs semmi mondanivalója? Isten semmit sem tesz hiába! A mai világban is vannak emberek, akik hisznek Krisztusban minden üres filozófiák és teológiák dacára; emberek, akik szeretik Krisztust izzó szívvel, minden körüláradó jeges fagyvilág dacára; emberek, akik másokért föláldozzák magukat, anélkül, hogy beszélnének róla... Elsô olvasmányhoz / Bölcs 1,13-15;2,23-24 A Bölcsesség Könyvének elsô fejezete az igazságosságról szól, minden uralkodónak lelkére kötve; de tágabb értelemben, mint amit ma igazságosságon értünk. Abban áll ez, hogy az ember ôszinte szívvel keresi Istent (Mt 6,33). Ha valaki egyszerűen Istennek rója föl a szenvedést, betegséget, halált -- megrágalmazza Ôt, és nem találta még meg az igazságot, vagyis az igazi bölcsességet. Isten arra teremtette az embert, hogy boldog legyen és halhatalan. A halál ,,az ördög irigysége folytán'' jött a világba; s a Szentírás szerzôje ezt a kígyó alakjában mutatja be a bűnbeesés történetében. Az emberen múlik, vajon az egyik vagy másik utat választja-e élete útjául. (1,13-15: Bölcs 11,24-26; 12,1; Ez 33,11 # 2,23-24: 1Mz 1,26; 3,4; Jn 8,44; Róm 5,12) Válaszos zsoltár / Zsolt 30(29),2 és 4.5-6.11-13 Hála a szabadulásért Szentleckéhez / 2Kor 8,7.9.13-15 A 2. korintusi levél második felében elég sok helyet foglal el a szegény jeruzsálemi egyházközség javára való gyűjtés. A korintusiak már rég elhatároztak egy ilyen gyűjtést, ahogy mai közösségek is szoktak. Pál lekötelezettje a jeruzsálemi ôsi egyházközségnek, és azt akarja, hogy a tervezett gyűjtést halogatás nélkül folytassák le. Pénzrôl van itt szó, de Sz Pál nem pénzrôl beszél, hanem ,,szeretetműrôl'', ,,szeretettényrôl'', ,,szolgálatról, közösségrôl, áldásról''. Ezek a kifejezések nem az apostol zavarát leplezik. Nekünk is így kell értenünk; a gyűjtést nem terhes zaklatásnak kell vennünk, hanem szent alkalomnak, hogy az adás, elfogadás csodálatos szép körforgásába jussunk, amelynek forrása, mozgatója maga Isten, és amelyben Jézusnak adhatunk valamit. Aki ad, testvéri közösséget teremt, és Istenhez válik hasonlóvá, mert Isten lénye az ajándékozó szeretet. (1Kor 16,1-6; Mt 8,20; Fil 2,6-7; 2Mz 16,18) Evangéliumhoz / Mk 5,21-43 vagy Mk 5,21-24.35-43 Itt Sz Márknál két csoda története van egybefoglalva: egy gyógyítás és egy halott leányka föltámasztása. A gyógyításban a hangsúly az asszony hitén van. A lányka atyjának is ezt mondja az Úr: ,,Ne félj, csak higgy!'' De itt a csodán van a hangsúly: Jézusnak hatalma van a halálon is. Az olyan ember, aki a halálnak is parancsol, majdnem ijesztôbb, mint maga a halál! A szentíró arról tudósít, hogy a nép megrémült. Hogy hitre tértek-e, arról nincs szó. És a tanítványok, úgy látszik, éppúgy reagáltak, mint a ,,népség''. Csakúgy, mint a vihar lecsendesítése után, itt sem jutnak tovább a kérdésnél: Miféle ember ez?! (Mt 9,18-26; Lk 8,40-56) Szentségre várva Oly jó az, hogy Istennek mindig és mindenért hálát adunk. Köszönetet mondani, csak mondani, magában nem elég. ,,Tennünk'' is kell a hálát, igen, el kell érkeznünk idáig. Ujjongó hálában élni: ez az Eucharisztia (,,jó hálaadás''), a Szentség Krisztusban és Krisztussal! Elmélkedés A rendkívüli csoda és a mindennapi csoda 1. Ha megengedjük, hogy történnek bizonyos átváltozások, akkor az a fontos, hogy a ,,tündérmesék'' filozófiai módszerével, nem pedig a tudománynak és a ,,természeti törvényeknek'' filozófiátlan módszerével közeledjünk hozzájuk. Ha megkérdezik tôlünk, hogy miért lesz a tojásból madár s miért hull a gyümölcs ôsszel, szakasztott úgy kell felelnünk, mint a jó tündér felelne: ,,hogy ez csoda''. Nem ,,törvény'', mert hiszen általános formuláját nem értjük. Nem szükségszerűség, mert ámbár valósággal mindenkor számíthatunk rája, még sincsen jogunk azt állítani, hogy mindig így kell történnie. De, hogy mindenkor számítunk a dolgok rendes menetére, ez nem bizonyít a változhatatlan törvényszerűség mellett, ahogy a materialista Huxley képzelte. Mi nem is számítunk rája; mi fogadunk rája. De mindig kitesszük magunkat egy távoli lehetôségnek; egy csodának, mint ahogy lehetséges a mérgezett palacsinta és a világpusztító üstökös. Mi ezt számításon kívül hagyjuk, nem azért, mert csoda, ennélfogva lehetetlenség, hanem mert csoda, ennélfogva kivétel. Mindazok a kifejezések, amelyek tudományos munkákban használatosak, ,,törvény'', ,,szükségszerűség'', ,,szabály'', ,,irány'' és így tovább, igazán nem logikusak, mert olyan belsô szintézist tételeznek föl, amellyel nem rendelkezünk. A Természetrôl szóló leírásokban engem mindig is csak az ilyen szavak tudtak kielégíteni: ,,báj'', ,,igézet'', ,,varázs''. Mert ezek igazán kifejezik a ténynek önkényes voltát és egyben misztériumát. A fa azért hoz gyümölcsöt, mert bűvös fa. A víz azért rohan le a lejtôn, mert meg van babonázva. A nap is azért süt, mert meg van babonázva. Kereken tagadom, hogy mindez fantasztikus, vagy éppen misztikus. Majd késôbb egy kis miszticizmussal is lesz dolgunk; de a ,,tündérmese'' nyelve, amikor a dolgokról beszél, teljesen ésszerű és agnosztikus. (Chesterton: A mániákus tudós, 264) 2. Valamennyien szeretjük a csudálatos históriákat, mert a csudálkozás ôsi ösztönének húrját hozzák rezgésbe. Bizonysága ennek az a tény, hogy nagyon kicsi korunkban nem kívánjuk a tündéries történeteket, csakis történeteket kívánunk. A mindennapi élet is tud érdekelni bennünket. A hétéves gyermeket izgatja, ha elmondják neki, hogy Tomi benyitott egy ajtón és meglátta a sárkányt. De a hároméves gyermeket már az is izgatja, ha elmondják neki, hogy Tomi benyitott egy ajtón. A fiúk szeretik a regényes történeteket; de a kis gyermekek szeretik a való történeteket, -- mert regényesnek találják. Igazán, egy kis gyermek körülbelül az egyetlen emberi lény, aki halálos unalom nélkül tudna végighallgatni egy modern realisztikus regényt. Ez bizonyítja, hogy még a dajkamese is csak visszhangja az álmélkodás és érdeklôdés szinte prenatális ösztönének. Ezek a mesék csak azért emlegetnek aranyalmákat, hogy fölújítsák bennünk azt az elfelejtett pillanatot, amikor elôször fedeztük föl, hogy az alma zöld. A mese bort folyat a folyó medrében csak azért, hogy egy fantasztikus pillanatban ráeszmélhessünk, hogy víz folyik benne. Mondottam, hogy mindez teljesen ésszerű, sôt agnosztikus. És ebben az egy pontban a magasabbrendű agnoszticizmus mellett vagyok; a jobbik nevén Tudományosságnak hívják. Tudományos munkákban, sôt regényekben is valamennyien olvastuk annak az embernek a történetét, aki elfelejtette saját nevét. Nos hát minden ember olyan, mint ez az egyszeri ember. Minden ember elfelejtette azt, hogy ô kicsoda. Valaki nagyon jól megértheti a kozmoszt, de sohasem értheti az ,,én''-t; az ,,én'' sokkal távolabb van tôlünk, mint bármely csillag. Szeresd az Urat, a te Istenedet; de sohase ismerhessed meg tenmagadat. Mindnyájan ugyanegy szellemi balsors alatt nyögünk; valamennyien elfelejtettük, hogy mik vagyunk igazán. Mindaz, amit józan észnek és ésszerűségnek és gyakorlatiasságnak és pozitivizmusnak mondanak, csakis annyit jelent, hogy életünknek bizonyos holt területén elfelejtjük azt, hogy felejtettünk. S mindaz, amit szellemnek és művészetnek és extázisnak nevezünk, annyit jelent, hogy egy-egy nagyszerű pillanatban ráeszmélünk arra, hogy felejtünk. Bár (mint az az egyszeri ember, akinek nincs emlékezôtehetsége) félig eszméletlen csudálkozással járunk az utcán, ez mégis csak csudálkozás... A gyermeki lélek: csodálkozás, hála, meghódolás. (Chesterton: ,,Tündérország'' etikája) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 14. VASÁRNAP 1: A választott nép ellenszegül a kegyelemnek, de az Úr irgalmas, és prófétákat küld megmentésükre. S: A kegyelem erejével minden kísértést legyôzhetünk. E: A názáretiek nem ismerik fel Jézusban a Megváltót, mert nincs hitük. Könnyebb messzirôl hinni és szeretni, mint közelrôl. Közelrôl minden és mindenki valóságos, és állandóan összeütközésbe kerülünk velük. Könnyebb Jézusban hinni nekünk, mint a názáretieknek az Ô idejében, legalábbis addig, míg távolról hiszünk Benne. Közelrôl nehezebb! Áldozáskor Áment mondani még tudunk, de Áment mondani a mellettem állóra, a velem együtt élôre itt a templomban, otthon, a munkahelyen, és abban hinni, hogy ô Krisztus számomra, -- az már sokkal nehezebb! Elsô olvasmányhoz / Ez 2,2-5 Meghívása órájában Ezekielt ,,emberfia'' névvel illetik, s ez csak ,,embert'' jelent, szegény kis emberkét, akit mégis követjének, szóvivôjének hív az Isten. Az Úr Izrael maradékához küldi, amely részint számkivetésben él, részint a Szentföldön. Ezekielnek ugyanazon tapasztalatai lesznek, mint az elôtte járt és az utána jövô prófétáknak -- és Jézusnak sem lesz más sorsa! Az ,,atyák napjai óta'', vagyis az Egyiptomból való kivonulás óta Isten minduntalan szól az emberekhez, de azok nem hallgatnak rá. Hallgatni Rá annyi lenne, mint szavát befogadni és aszerint élni. Ha Isten hallgat, nem azért teszi, mert halott lenne, hanem azért, mert üzenetére nem figyelnek; azért, mert az emberek -- a szöveg szerint -- orcátlanok és megrögzöttek (,,keményszívűek''), és így képtelenek meghallani Ôt. (2,3: 5Mz 9,7.24; Zsolt 81,12-13 # 2,5: Ez 33,33; 5Mz 18,15-20) Válaszos zsoltár / Zsolt 123(122),1-2.2.3-4 Istenre föltekintés Szentleckéhez / 2Kor 12,7-10 Sz Pál hivatkozhat, és kell is hivatkoznia elônyeire, teljesítményeire, eredményeire. Azért teszi, hogy a gyöngeség vádjától védje magát. És mégis épp e gyöngeség az oka, hogy vidám és ,,dicsekszik''. Magától gyönge és esendô, és ezért tudja, hogy egyes- egyedül Isten kegyelmének és erejének köszönhet mindent. -- A ,,sátán követjén'' (12,7) talán valami betegséget ért, amirôl semmi bizonyosat nem tudunk; valamit, ami az apostolt különösen megalázza és munkáját nehezíti. Meghívottjait, választottjait Isten nem szabadítja meg minden gyöngeségtôl vagy tehertôl. Hagyja azt is, hogy a meghívottja reményvesztve lemondjon munkája folytatásáról. Isten műveit nem emberi erô vagy nagyság tartja fönn. (2Kor 4,7; Iz 40,28-29; Kol 1,24.29; Fil 4,13) Evangéliumhoz / Mk 6,1-6 Jézus názáreti, otthoni föllépésével zárja le Sz Márk a csodatételek egy csoportját. A végeredmény: Jézust elutasítják. Földijei csodálkoznak ugyan tanain, hallottak is rendkívüli tetteirôl, de -- mondják -- ez mégis csak az az iparosfiú, akit ismerünk; ismerjük rokonságát is, mi különösebb lenne ô? Sôt épp szemére hányják bölcsességét és csodáit! Mit képzel magáról?! És itt Jézus egyetlen csodát sem tehet, csodái nem érnék el tulajdonképpeni céljukat, hogy nyugtalanítsák az embert, és kérdeztessék: Ki ez az ember? A názáretiek pedig már készek a felelettel. Megütköznek azon, hogy Jézus közülük való, ,,csak'' a názáretiek egyike! Zátonyra jutnak azon, hogy Isten nem úgy lép föl, ahogy ôk elgondolják. (Mt 13,53-58; Lk 4,16-30 # Jn 7,15; 6,42; Mt 8,10) Szentségre várva Isten hatalma, segítô szeretete a mindennapi dolgokban jön elénk. A kenyér és bor színe alatt is a ,,hit titka'' történik, a hétköznapok Istene vesz át föltűnés nélkül minket, s mi Ôt. Dolgainkban és embertársainkban, akikben éppen nem számítunk Rá, Vele találkozunk. Elmélkedés Sz Pál: ,,Örömest dicsekszem erôtlenségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem'' (2Kor 12,9). + Betegségünk fölajánlása ,,Érzem, hogy kezdem hivatásomat betölteni, hogy úgy szerettessem meg másokkal a jó Istent, ahogy én szerettem Ôt, hogy megmutassam a lelkeknek az én kicsi ösvényemet. Ha vágyaim teljesülnek, akkor az én mennyországom a világ végéig a földön lesz. Igen, azzal akarom tölteni mennyországomat, hogy jót tegyek a földön. És ez nem is lehetetlen, hisz az angyalok is a boldogító szemlélôdés párnáin pihenve ôrködnek fölöttünk.'' ,,Nem, nem tudok pihenni a világ végéig: ameddig csak lehet, lelkeket menteni. Csak ha majd az angyal megjelenik és hirdetni fogja, hogy idô nem leszen többé (Jel 10,6), akkor fogok nyugodni és örvendeni, mert teljes lesz a választottak száma, az örömbe és békébe mindnyájan bementek. Szívem reszket az örömtôl erre a gondolatra...'' Kértem, magyarázza meg, melyik az az út, melyet halála után meg akar a lelkekkel ismertetni. ,,Anyám, a lelki gyermekség útja ez, a bizalom és a teljes odaadás ösvénye. Meg akarom velük ismertetni azokat az apró eszközöket, melyek oly tökéletesen beváltak nálam; meg akarom nekik mondani, hogy csak egy dolgunk van itt lent a földön: apró áldozataink virágait hinteni Jézus lábai elé, hogy kedveskedéseinkkel megnyerjük Ôt, én is így hódítottam meg Ôt, és ezért fogad majd olyan szeretettel engem.'' ,,Lelki életem mint beteg? Hát ez nem jelent mást, mint szenvedni és ez az egész!... Nem vagyok képes magamat megkötni, és azt mondani: Istenem, ezt most az Egyházért, Istenem, ezt most a hazáért ajánlom fel stb... A jó Isten jól tudja, hova fordítsa érdemeimet: mindent odaadtam, hogy örömöt szerezzek neki. Aztán ki is fárasztana, ha minden pillanatban azt mondanám neki: Juttasd ezt Péternek, juttasd ezt Pálnak! Csak akkor teszem ezt meg hamarosan, ha valamelyik nôvér megkér, és utána már nem is gondolok rá. Ha misszionárius testvéreimért imádkozom, nem ajánlom fel értük szenvedéseimet, egyszerűen csak azt mondom: Istenem, add meg nekik mindazt, amit magamnak is kívánok... (Egy szent végsô szavai: Liziôi Kis Sz Teréz utolsó hónapjaiból [1897], 68, 96) + Otthonaink Jézus sokféle emberi örömrôl lemondott, amikor a világba lépett, de gyermekkorában nem akart otthontalanul nevelkedni. A názáreti házat otthonának ismerte, Máriát, Józsefet apja-anyjaként tisztelte- szerette, beilleszkedett a rokonság körébe, és szűkebb hazájaként ismerte-becsülte Galileát. Amikor azonban fölnôtt, vállalta a közmondásos próféta-sorsot. Elhagyta Mária házát, szembekerült a rokonaival, a názáretiek, akiknek addig talán házát-padlását építgette, kiutasították maguk közül, hazájában nem talált elegendô hitre. Ez is hozzátartozott ahhoz az áldozathoz, amelyet értünk magára vállalt. Hogy mi is megtaláljuk otthonunkkal azt a kapcsolatot, amely Istennek legjobban tetszik, és éljen bennünk annak az otthonnak vágya- szeretete, amelyet Ô készít nekünk az Atyánál. (Jelenits: Betű és lélek, 168) + Isten erôsebb jelenvoltára leghívebb bizonyság a bôségesebb kegyelemre epedés! (Sz Bernát) + Jámborság A valódi jámborság együtt szenved, a hamis, megjátszott, méltatlankodva megvet! -- Az igaz jámborok is olykor ,,üldözést'' indítanak, de szeretetbôl, szívük belsejét szelíden tartva. Jobbnak vélik maguknál azokat, akiket megbírálnak. (Nagy Sz Gergely) + Ítélet másokon Rút, visszás, máson ha bíróként olyan tolakszik, ki nem állhat törvényt! -- Bírótól bújik, s bírót játszik, míg tette nem tűr napfényt! -- Istentelen, ha bírószékbe ül oly ember, ki bírószéket magán nem tűr, állni nem mer! (Nagy Sz Gergely) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP 1: A prófétákat Isten küldi népe tanítására. S: Isten választottai vagyunk: fogadott fiai Krisztusban. E: Az apostolok Krisztustól gyógyító hatalmat kapnak és küldetést az evangélium hirdetésére. Világunkat, melyben élünk, úgy telibeszélik, agyonfecsegik, mint még soha. Minden úton-módon szók és szózatok áradnak a fogyasztók fülébe. Az ,,ige'' pénzzé lett... Jó annak, aki gyôzi szóval. Milyen alakot öltsön Isten országának Igéje, ha meg akar érkezni, ,,befutni'' e világba? Igaz legyen teljes egyszerűségében! De hát nem ilyen magától is? Csak az átélt ige az igazi! Ha a megélt valóság, a tényleges életünk ellentmond a kimondott szónak, akkor a szót, még Isten igéjét is, a kimondója hazugságnak bélyegzi. Elsô olvasmányhoz / Ám 7,12-15 Prófétává nem szakmai tanulás, nem is valami családhoz, csoporthoz való tartozás tesz, nem is saját akaratból történô elhatározás, hanem meghívás és küldetés. A próféta Isten szóvivôje, meghívott Hívó- Kiáltó. Már Ámosz, a legrégibb író-próféta is így érti a maga prófétai működését. Nem kenyérkeresetül, nem valami magán-meggondolásból lett ô próféta. A nyáj mellôl ragadta el a Hang, és bízta meg, legyen Istennek irányító, eligazító szava. Az Újszövetségben a prófétaság szorosan a papsághoz van kötve, de Isten minden rendbôl és állásból támaszthat hívókat és feddôket: próféta küldöttjeit. (7,12-13: 1Sám 9,9; 1Kir 12,28-30 # 7,14-15: Ám 3,3-8; 2Sám 7,8) Válaszos zsoltár / Zsolt 85(84),9-10.11-12.13-14 Könyörgés a megígért üdvösségért Szentleckéhez / Ef 1,3-14 vagy Ef 1,3-10 Az efezusi levél eszméltetni akar az alapokra, a gyökérvesztés és bomlás olyan korában, amely nem sokban különbözött a maitól. Mi a legmélyebb alapja a keresztény létnek, és milyen felelôsséget hordoz ez? A levél ünnepi dicsôítéssel indul, ez Isten minden művét az ,,áldás'' szóban foglalja össze. Isten minden embernek ki akarja jelenteni az Ô örök szeretetét, és akaratának végül is csak egy a célja, hogy ,,kegyelmének fönsége megdicsôüljön'' (1,6.12.14). E szeretet ajándékai egyenként: gyermekévé fogadás, bűnbocsánat, akarata titkába való betekintés, bizonyosság választott voltunkról, valamint részesülésünk Isten országában és fönségében. Mindezt Krisztus által valósítja meg Isten, mert Krisztus a középpontja és feje az egész teremtésnek. Megváltásunk záloga, Istenhez tartozásunk megpecsételôje pedig a Szentlélek, akit a keresztségben kaptunk. (1,3-6: Gal 3,14; Jn 17,24; 1Pt 1,20; Róm 8,29 # 1,7-12: Kol 1,13-14; Róm 16,25; Gal 4,4; Kol 1,16.20 # 1,13-14: Kol 1,5; Ef 4,30; Róm 5,5; 2Kor 1,22; 1Pt 2,9) Evangéliumhoz / Mk 6,7-13 Jézus megsokszorozza működését azzal, hogy tanítványokat küld a világba. A ,,tizenkettô'' a szűkebb tanítványi, apostoli kör neve. Kiválasztotta, és aztán kiküldte ôket a világba (Mk 3,14). Jézus küldetését kell tovább vinniök, az embereket megtérésre bírniuk, oly lelkületre, amely megfelel az új valóságnak, a Jézus fellépésével kezdôdô Isten-uralomnak. A küldetési beszédet Sz Máté bôvebben közli (10,5-14), ez egyezik az ôsegyház missziós rendjével. Az Egyház hithirdetô működése folytatja azt, amit Jézus az apostolokra bízott. A hithirdetô (misszionárius), mint Jézus, prédikál szóval és segítô tettel. Így az evangélium Isten erejévé lesz, azok megmentôjévé, akik hisznek (Róm 1,16). (Mt 10,1.9-14; Lk 9,1-6 # 6,7: Mk 3,13-19; 6,30 # 6,13: Jak 5,14) Szentségre várva Jézus Krisztus által köszönetet mondunk Istennek azért, hogy kinyilatkoztatta nekünk az Ô örök titkát, szeretetének szándékát, és hogy fölvett bennünket szolgálatába. Legyen a mi életünk ,,fönségének dicsôítése''! Elmélkedés ,,Ebben van számunkra a megváltás: az Ô Vére által, a bűnbocsánat kegyelmének gazdagságában.'' (Ef 1,7) + Sponsus sanguinum [Vér jegyese] Az Úr Jézus a bűnbe merült, érzékies világban az új, a tiszta, az isteni embert szolgálja. Ez az ô gondja, melyet szívében hordoz, mint a művész ideálját, mint az anya gyermekét. E gond beszédes lesz ajkán; beszél Istengyermekrôl s Isten országáról. Ez új világ megteremtésére küldte ôt az Úr: az Úr lelke rajta. A próféta is biztatja: Csak ezt keresd. Apostolait erre oktatta; a lelket jegyesének tartotta; Szent Pál tanú rá, hogy úgy szerette a lelkeket, mint a jegyes jegyesét. Éjjeli imái, hegycsúcsok és erdôk tanúi e vágyódó szeretetnek: bűnt irtani, embert nemesíteni. Ez kegyetlen, nehéz, szomorú napszám; elhervadunk, megôszülünk, vérrel verejtékezünk tôle. Ment-e sokra vele? Óh mesterem és vigaszom! De neki gyôzelmesen kellett a világgal megküzdenie; az éjbe fényözönt, a mocsárba kristályforrást árasztania; föl kellett ráznia az érzékies, a nehézkes világot; öntudatára kellett hoznia, hogy mi a bűn, s azért fájdalomba öltözött. Szétszaggatva, megtörve, sebekkel tetézve, fölszántva áll elénk: olvassátok le rólam, -- mondja -- mi a bűn! Ostorozzák, tövissel koszorúzzák. Nézzétek lelketek e fáradt munkását a keresztfán! S áll e szent jel az érzékies, a szabados, az élvezetvágyó, a szabadszerelemrôl félrebeszélô, orgiákat ülô, színházaiban, művészetében megmételyezett világ szemei elôtt; áll az út mellett a bűnnek sikamlós országútjai mellett; támolyog mellette a bódult, rohan el mellette a sóvár világ; áll a városok bulevárjai mellett, a prostitúció éjjeli ösvényei mellett, hol a bűn már tüdôvészbe, infekcióba öltözködött. E bódulatban, e kábulatban, ez élvezeti mámorban áll a kereszt, az Isten gyűlöletét s szeretetét, a bűn büntetését és bocsánatát hirdetô szent jel. Óh ti mindnyájan, kik általmentek..., figyeljetek, tekintsetek föl rám! Azután leemeli sebzett kezeit s lábait az Úr Jézus a szegekrôl, lelép a keresztrôl, s elindul a bódult világba, melyre oly nehéz a szíve, s véres kezeivel borogatja az ifjúság fölhevült homlokát, meghinti a tiszta leánylelkek liliomait, a rothadó világ fekélyeire ráborítja lázas sebeit, s mint Elizeus hajdan a halott fiúra, úgy borul rá a szenvedô Krisztus sebzett testével a világra. Végigmegy a családok szentélyein, parketten és taposott földön; a családi otthonok falára fölakasztja töviskoszorús arcának képét. Elmegy a múzeumok, színházak, tánctermek, klinikák, szanatóriumok, tébolydák mellett; megrendül és sír, mint egykor Jeruzsálem fölött. Óh jöjjetek utánam s küzdjetek; jöjjetek közelebb, ha gyöngék vagytok; érezzétek meleg szívem s vérem lehét. Küzdjetek a vérontásig, s kérjétek a kegyelmet szenvedésemre való tekintettel, gyôzni fogtok! (Prohászka: ÖM, 7:357; 108) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP 1: Az Úr összegyűjti országába a választott nép szétszórt fiait, mint a jó pásztor az elszéledt juhokat. S: Krisztus békét szerzett nekünk Vére ontásával, és mindnyájunkat meghív országába. E: Jézus megértô szeretettel fordul az emberekhez, mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. A mi jelen társadalmunkban minden ember annyit ér, amennyit elér, teljesít, sôt: annyit ér, amennyi pénzt keres. De még a sokat keresô ,,boldogok'' is -- milyen boldogok ôk igazában? Átizgulják az életet, és izgatják magukat minden és mindenki miatt. És magukban élnek mindvégig. Sajnálatra méltók! Isten szabadnak teremtett minket, nem rabszolgának. Komolyan kell dolgoznunk, de szabadnak kell maradnunk, hogy olyasmit is tegyünk, tehessünk, ami ,,semmit sem jövedelmez'', például: hallgassuk a csönd üzenetét... Elsô olvasmányhoz / Jer 23,1-6 Jeruzsálem királyai rossz pásztorok voltak, nem törôdtek nyájukkal, ezért büntetés fenyegeti ôket (Iz 23,1-2). De a népek közt szétszórt nyájnak hazatérésre és üdvösségre szól az ígéret. Jahve maga fog népérôl gondoskodni, és jó pásztorokat küldeni. A szakasz vége üdvrôl szóló jövendölés: Dávidnak egy ivadéka jogot hoz, és igazságot tesz az országban. Uralkodói neve: ,,Az Úr (Jahve) a mi igazságtételünk'', magába foglalja egész uralmi programját (mint uralmi név vö. Iz 9,5). Igazi király lesz, általa valósítja meg Jahve a királyságát. (23,1-4: Jer 33,12; Ez 34,1-31; Iz 3,14-15 # 23,5-6: Jer 33,14-17; Lk 15,3-7; Jn 10,1-18) Válaszos zsoltár / Zsolt 23(22),1-3.3-4.5.6 Az Úr az én Pásztorom Szentleckéhez / Ef 2,13-18 Istenhez való viszonyunk mint távolság és közelség jellemezhetô, Isten-megismerésünk és Istenhez kötöttségünk foka szerint. A pogányok valaha, a zsidóságból nézve, ,,távol'' voltak, de Krisztus ,,közelbe'' hozta ôket a megváltás tettével. Ô általa Isten minden embert meghívott az üdvösségre. A válaszfal ledôlt zsidók és pogányok közt. Isten többé nem tesz különbséget: zsidókat és pogányokat egyaránt az üdvösségre hív Krisztus; mindenkiért ontotta vérét, és mindenkit ,,új emberré'' tett. (2,13: Ef 2,11-12; 1,10; Kol 1,20 # 2,14-16: Iz 9,5-6; Gal 3,28; Kol 2,14; 2Kor 5,17; Ef 4,4; Kol 1,22 # 2,17: Iz 57,19) Evangéliumhoz / Mk 6,30-34 A tizenkettôt, kiket Jézus szétküld a világba (Mk 6,7), e szakasz apostoloknak nevezi. Ez annyit jelent, ,,követek''. Követségüket tettben és szóban végezték (6, 30). Most visszatérnek lelkesen és fáradtan. Magányra és pihenôre van szükségük. Jézus tanítványainak azt is meg kell tanulniok, hogy a megfeszített munka után kell a nyugalom s a belsô csönd. Missziós munkája után a tizenkettô újra tanítvánnyá, tanulóvá lesz (6,34-35). -- Az utolsó mondatok a kenyérszaporításhoz vezetnek át (Mt 6,35-44). A szerzôtôl megtudjuk, Jézus együtt érez a tömeggel, és tanítja ôket. Ez lesz a tanítványok dolga is: az ige és a szentségek kenyerét osszák, és egyben tehetségük szerint s fôfeladatukat sosem feledve a testi éhséget is csillapítsák. (6,32-34: Mt 14,13-14; Lk 9,10-11; Jn 6,1-2 # 6,34: Mt 9,36; 4Mz 27,17; Jer 23,2; Ez 34,5) Szentségre várva Amit tegnap tettem és mondtam talán jó volt, de szívesen javítanék ma rajta, ha lehetne. De egyet megtehetek: a múltat és jövendôt a jelenem fényébe állítom, s azzal megszentelem. Elmélkedés A lélek békéje és szabadsága -- Négy dolog szerez nagy lelki békét. Fiam, most már megtanítlak a béke és az igazi szabadság útjára. -- Tedd meg, Uram, amit mondasz, mert szíves-örömest hallgatom. -- Igyekezzél, fiam, inkább más akaratát tenni, mint a magadét. Válaszd mindig a kevesebbet, ne a többet. Törekedjél mindig az utolsó helyre jutni és mindenkinek alárendelve lenni. Kívánd és kérd szüntelen, hogy benned Isten akarata egészen teljesedjék. Íme, az ilyen ember jut el a béke és a nyugalom földjére. -- Uram, rövid a beszéded, de nagy tökéletességet foglal magában. Rövid a szava, de mélységes az értelme és bôséges a gyümölcse. Mert ha híven megtartanám, nem egykönnyen keletkeznék bennem nyugtalanság. Mert valahányszor érzem, hogy nyugtalan és levert vagyok, azt találom, hogy a tanítástól eltértem. De Te, aki mindent megtehetsz és a lélek elômenetelét mindig szereted, növeld bennem kegyelmedet, hogy végrehajthassam tanításodat és üdvösségemet munkálhassam! Úristen, a szegényeket, alázatosakat és a világtól megvetetteket választottad meghitt barátaiddá és házad lakóivá. Bizonyságok erre apostolaid, kiket az ,,egész földkerekség fejedelmévé tettél'' (Zsolt 44,17). Mégis panasz nélkül éltek e földön, oly alázatosan és egyszerűen, minden álnokság és csalárdság nélkül, hogy még örültek, mikor nevedért gyalázatot szenvedtek, és amitôl a nagy világ irtózik, kívánsággal fogadták. Azért aki téged szeret és jótéteményeidet elismeri, semminek sem örvendez annyira, mint a te akaratodnak és örök végzésed tetszésének. Ezzel pedig annyira be kell érnie és megvigasztalódnia, hogy éppoly örömest akar a legkisebb, mint más a legnagyobb lenni. Éppoly nyugodt és megelégedett az utolsó helyen, mint a legelsôn, és szintoly jónéven veszi, ha ócsárolják és megvetik, ha sem híre, sem neve, mintha másoknál nagyobb tiszteletben és méltóságban állna a világ elôtt. Mert szükséges, hogy a te akaratod és a te dicsôséged szeretete mindent fölülmúljon, és hogy ez nagyobb örömére és nagyobb vigasztalására szolgáljon, mint minden jótétemény, amelyben részesült vagy részesülni fog. (Kempis: KK, 3:23) + Modern napjainkon uralkodó a Sátán, s még inkább így lesz a jövôben! E harcot a pokollal ember meg nem vívja, bármily tanult, eszes legyen. (Kolbe Sz Miksa) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP 1: Elizeus próféta húsz árpakenyérrel jóllakatja a népet, sôt még marad is belôle. S: Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség azok számára, akik egybetartoznak Krisztusban. E: Jézus hirdeti az evangéliumot, és csodálatosan megszaporított kenyérrel táplálja az embereket. Akinek megvan a mindennapi betevô falat kenyere, az megélhet. De akinek folyton azon kell aggódnia, hogy meglesz-e, az nem szegénységben él, hanem nyomorban. A szegénységet alapkövetelményül állítja Jézus, a nyomor azonban szégyen -- a gazdagokra. Azok, akiket Jézus csodásan megvendégelt, nem voltak nyomorgók: de hogy Jézust hallhassák, kockáztattak, és vállaltak egynapi éhezést is. Nem voltak szentek, mégcsak hívôk sem. Jézus jóllakatta ôket: legyen ez számukra jel, emlékeztetô, követésre hívó, hitre segítô. Elsô olvasmányhoz / 2Kir 4,42-44 Elizeus próféta Illés után az egyik legnagyobb csodatevô az Ószövetségben. Úgy látszik, megismétlôdnek az Egyiptomból való kivonulás csodái. A kenyérszaporítás csodája a pusztai mannára emlékeztet (2Mz 16), s egyben elôképe Jézus kenyérszaporításának is. A fölösleg túláradás, -- a kenyér adománya ennek a jele, -- a messiási idô ismertetôje; nem olyan bôség, melybe belefúl az ember, hanem a béke, a gondtalanság és az öröm bôsége. (Mk 6,31-44; Jn 6,1-13) Válaszos zsoltár / Zsolt 145(144),10-11.15-16.17-18 Isten nagy jósága Szentleckéhez / Ef 4,1-6 Milyen legyen azok élete, akik meghívást kaptak a hitre és a Krisztussal való közösségre? Elsô helyen Sz Pál az egységet parancsolja. Ez egyenest lényegi törvénye az Egyháznak. Kétszeri említése ezt csak megerôsíti. Egy test, egy Lélek, egy reménység -- ez Krisztus Egyháza; egy szív, egy hit, egy keresztség -- ez az a forrás, amelybôl folyton újjászületik. Egységet minden különbözôség és ellentéten túl úgy lehet elérni, hogy mind ,,elviselik egymást szeretetben''. (4,1-3: Kol 3,12-15; Fil 1,27 # 4,4-6: Róm 12,5; Ef 2,16.18; 1Kor 1,13; 8,6; 12,4-6) Evangéliumhoz / Jn 6,1-15 A mai és a következô négy vasárnapon Sz János 6. fejezete az olvasmány: Jézus kenyérszaporítása, vízen járása, nagy kafarnaumi beszéde, s végül válság a tanítványok közt. -- A kenyérszaporítást a szentíró húsvét és az eucharisztikus vacsora közelébe helyezi (6,4 és 6,11). Ahogy korábbi csodái, úgy ez is jel Jézus személyének titkára (Istenemberség). A jelet mindenki látja; egy pillanatra készek Jézust azon prófétának elismerni, ki ,,a világra eljövendô'', a Messiás. De a Messiásról és az üdvösségrôl való elképzeléseik még messze elmaradnak Jézus küldetésének igazi megértésétôl. (14,13-21; Mk 6,32-44; Lk 9,10- 17 # 6,2: Jn 2,23; 3,2 # 6,5-9: 4Mz 11,13.22; 2Kir 4,42-44 # 6,14: 5Mz 18,15.18; Jn 1,21) Szentségre várva Isten csak azokat elégítheti ki és tarthatja jól, akik éhesek. A megelégedettek, önmagukba zárultak mitsem kaphatnak Tôle. A csoda az lesz, ha éhséget kelt bennük. Uram, add, hogy éhezzelek és szomjúhozzalak Téged, az élô Istent! Elmélkedés A földi kenyér és élô Kenyér Nagy csoda a kenyérszaporítás. De nem nagyon csodáljuk a tettet, ha a megtevôjét nézzük. Az sokasította meg a kenyértördelôk kezén az öt kenyeret, aki a föld ölén a sarjadó magvakat sokasítja, hogy kevéske mag széthulljon, és a téli csűr gazdaguljon. De mivel ezt Ô minden évben megteszi, senki sem csodálkozik. Ámulatunkat feledteti nem a tett csekélysége, hanem folytonos visszatérése... Nézzük Azt, aki véghez vitte. Ô maga az élô Kenyér, ki az égbôl szállott alá, de olyan, aki életet ád, s maga nem veszít; Kenyér, akit lehet fogyasztani, de sosem elfogyasztani. Ezért írva van: ,,Égi kenyeret adott nekik, angyalok kenyerét ette az ember'' (Zsolt 77,24). Ki más az égi kenyér, mint Krisztus! De hogy angyalok kenyerét ehesse az ember, az angyalok Ura emberré lett; ha nem lett volna köztünk testében, nem vennôk ôt oltárunkról kenyér színében... Testvérem, vágyakozzunk Krisztus életére, hiszen ma zálogul kaptuk Krisztus halálát. Hogy ne adná nekünk a maga javait, aki elszenvedte a mi bajaink?! Ezen a földön, e romlott világon mi más van bôven, mint bajra születés, küszködés és halál? Vizsgáljátok földi sorunkat, s mondjátok, hogy nincs igazam!? Nézzetek minden embert, van-e más e világon, mint születni küszködésre és halálra?! Ezek a mi tájaink ,,termékei'', ezekbôl van itt bôven. És ezekhez az árukhoz szállott le az a Kalmár hozzánk. S mert minden kalmár vesz és elad, adja, amije van, veszi, amije nincs, Krisztus is ezen a mi piacunkon adott és vett. Mit vett? Ami bôviben van itt: bajra születni, kínnal küszködni, halállal halni. És mit adott? Újjászületést, föltámadást és örökre uralmat. Óh jóságos Kalmárunk, végy meg minket! Mit mondok, végy meg? Hiszen hálát kell adnunk: már megvettél! Megfizeted árunkat, isszuk a Te véred, megadod nekünk a mi vételárunk. Már tied vagyunk, szolgáid, teremtményeid, teremtettél és megvettél... Nagy áron megvett Ô minket, nehogy örökre foglyok maradjunk. Mert e világ fejedelmének kezébe estünk, az elcsábította Ádámot, rabbá tette, s kezdett minket rabszolgáiként kihasználni. De eljött a Megváltó és legyôzetett az Ámító... Szeressük hát Megváltónkat, mert jóságos és édes. ,,Ízleljétek és lássátok, mily édes az Úr!'' Féljétek is, de még inkább: szeressétek! Szinte nehéz hinni, hogy erre a nyomorra született ember eljusson amaz életre, hol sosincs többé halál. Ez az, amit szívünket fölrázva, hiszünk, fölrázva, igen s lerázva e világ porát, hogy ne lepje por a hit szemét! Mert képes ,,angyallá tenni'' az embert az az Isten, aki földi, silány magvakból emberré tette. Mivé leszünk? Angyalokká! Mik voltunk? Szégyen csak ráemlékezni is: de kénytelen vagyok és pirulok kimondani. Mik voltunk? Mibôl alkotta Isten az embert? És mik voltunk, mikor még egyáltalán lettünk volna? Semmi, semmi. S most éltek; de füvek, fák is élnek. Ti éreztek is; de lelketlen barmok is éreznek. Ti emberek vagytok, több a földi állatnál, fölöttük vagytok, mert megértitek, mennyit adott Ô nekünk! Éltek, éreztek, értetek: ember vagytok! És ezt a nagy adományt mi múlhatja fölül? Az, hogy keresztények vagytok! És ha ezt meg nem kaptuk volna, mit érne nékünk embernek lennünk? De keresztények vagyunk és Krisztushoz tartozunk! Dühönghet e világ, meg nem tör minket, mert Krisztushoz tartozunk! Hízeleghet a világ, el nem csábít, mert Krisztushoz tartozunk. S jönnek majd az elmúlhatatlan javak, küszködéseken, bajokon át jutunk hozzájuk. S mikor majd megérkeztünk, senki onnan el nem szakíthat. Bezárulnak kapui Jeruzsálemnek... Kapu-zárva, reteszeit lebocsátva, senki barátja onnan ki nem jô, senki ellensége be nem jô. Ott lesz igaz és bizonyos biztonságunk, ha itt el nem vesztegetjük a mi Igazságunk. (Sz Ágoston: 130. beszéd) + Oltáriszentség Ez a mi ,,mindennapi Kenyerünk''. Vegyed naponkint, hogy naponkint használjon neked! Élj úgy, hogy méltó légy naponta befogadni Ôt! (Sz Ágoston) Mikor a mi Urunk látja, tiszta lelkek hogyan jönnek-sietnek, hogy látogassák Ôt az Áldott Szentségében, rájuk mosolyog. Oly egyenes egyszerűséggel járulnak Ôhozzá, hogy (kicsiny voltukban) nagy örömét leli. (Vianney Sz János) A távoztán elszomorultaknak egyedülálló nagy vigaszt hagy hátra. -- A kegyelem ajándéka nagyobb javunk, mint egész világmindenség java. (Aquinói Sz Tamás) + Tanítás Ha tanítás, prédikálás a te dolgod, elôbb buzgón tanulj, mindent megtégy: forgódj, hogy munkálkodj majd ügyesen, Isten szerint. Úgy hirdessed az igét, hogy elôbb te azt megéld! Ha nem teszed, nép azt látja! A szavával ezt hirdeti, életében amazt teszi! Szavad bizony gúnyt, nevetést kelt közöttük, nép fejet ráz, megvet: s igéd légbe zendült. (Borromei Sz Károly) Mind, aki tanításra vállalkozik, kell, hogy eltöltve légyen mély szeretettel, legnagyobb türelemmel és legfôként: mélységes alázattal! Munkájuk' végezzék legodaadóbb buzgalommal. És így, alázatos imáik altal, az Úr méltónak leli ôket, hogy munkatársai legyenek Ôneki az Igazság és lelkek ügyében. (Kalazanci Sz József) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP 1: Isten az éhezô népnek kenyeret ad a mennybôl. S: Legyünk új emberekké Krisztusban! E: Jézus a testet tápláló kenyérrôl a lelki kenyér fontosságára hívja fel az emberek figyelmét. Hírverés adja tudtunkra naponta, mi mindent kell ,,okvetlen'' összevásárolnunk, csak hogy több jusson az életbôl, egészségünk megmaradjon, vagy egyszerűen ,,modernek'' legyünk. De azt nem mondja meg, mi kell ahhoz, hogy ,,emberek'' legyünk, hogy igazán azzá váljunk. A ,,modern'' ember -- ha megkérdeznôk Sz Pált -- már rég nem az az ,,új'' ember, akinek Isten akarja ôt. Az új ember nem zárja be magát sem a jelen, sem a jövô korlátai közé, neki az öröklét kell! Nem elégszik meg azzal, hogy ,,még'' él, tudja, hogy ,,már'' él. Ô már elkezdte élni az örök életet. Mert azt mondja Jézus: ,,Én vagyok az Élet Kenyere''. Elsô olvasmányhoz / 2Mz 16,2-4.12-15 Izrael pusztai vándorlása során (ahogy Isten népének útján az évszázadokon át) ott van a nép zúgolódása, zűrzavar és viszály; de ott van Isten irányítása és hatalmas gondoskodása is! A zúgolódás elégedetlenséget, szemrehányást és kéréseket is tartalmaz. A kérés csak közvetve és durván kerül elô, de Isten így is meghallgatja és teljesíti. ,,Égbôl szállott kenyeret'' (Zsolt 78,24) adott nekik: ez költôi szólás. A manna nem égbôl hullott, csak fentrôl (vö. Jn 6,32). Isten úgy is művel csodát, hogy a földi valóságot veszi igénybe (a szentségekben is így működik). Épp ezzel mutatja ki, hogy a teremtésnek Ura Ô. (16,2-4: 2Mz 5,20-21; 14,11-12; 15,24; 16,2-3; 4Mz 11,4-9; 5Mz 8,3.16 # 16,15: Zsolt 147,16; Sir 43,19) Válaszos zsoltár / Zsolt 78(77),3-4.23-24.25 és 54 Emlékezés Isten nagy téteményeire Szentleckéhez / Ef 4,17.20-24 Krisztus az új, isteni ember, benne teljesen igaz az Írás szava, hogy az Ember Isten képére van teremtve. Az emberiség azonban ,,vakságban és bűnben'' élt. A ,,régi embert'' le kell vetnünk, mint egy ócska ruhát, és helyébe az új embert fölöltenünk. A levetés, fölöltés képe nekünk szokatlan, fölteszi, hogy az öltözködéshez hasonlóan jellemzô lesz az egész emberre. Az új ember létformája épp ellentéte a régi ,,ôrült ábrándnak, elvakultságnak és vágyakozásoknak'' -- tehát: igazság, világosság, fegyelem, rend és szentség. (4,17: Róm 1,21 # 4,22-24: Kol 2,6-7; 3,9-10; Gal 6,8; Ef 2,15; Gal 3,27; Róm 13,14) Evangéliumhoz / Jn 6,24-35 ,,Uram, add nekem ezt az élô vizet!'' -- mondta a szamaritán asszony (Jn 4,15). ,,Uram, add nekünk ezt a kenyeret!'' -- mondják most a zsidók. Jézus sugallta ezt a kérést, mikor oly életrôl beszélt nekik, amely nem romlik meg, mint a manna (vö. 1. olvasmány), és amely örök életet ad. A manna, amelyet a 78. zsoltár ,,mennyei kenyérnek'' hív, az Emberfiában való hitre készített elô, mert Ô az a kenyér, ki valóban a mennybôl szállt alá. Ezt a Kenyeret csak ajándékul kaphatjuk Istentôl, munkával ki nem érdemelhetjük. Ami egyedül szükséges: hívô lélekkel megnyílni Isten valósága elôtt, készen várni, hogy még a megfoghatatlant is befogadjuk. Némelyek rosszul teszik föl a kérdést, vajon Jézus az Igében való hitrôl szól-e, vagy a Szentség vételérôl (,,enni a Kenyeret''), -- mert beszéde folyamán egyre világosabb, hogy a kettô elválaszthatatlan. (6,27: 2Mz 16,20-21; Iz 55,2-3; Mt 3,16; Jn 1,32-34 # 6,30-31: Mt 12,38-39; 16,1-4; Zsolt 78,23-24; Bölcs 16,20- 22; 1Kor 10,3-4 # 6,35: Péld 9,5-6; Sir 24,19-22; Jn 4,10.14) Szentségre várva Isten jön szembe velünk, fölülmúlva emberi természetünket és értelmünket. A szomjazónak élô vizül, az éhezônek Igazi Kenyérül adja magát. ,,Valóban méltó és igazságos, illô és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk Néked!'' Elmélkedés Jeruzsálemi Sz Cirill (+387) oktatása az Oltári Szentségrôl: ,,Azáltal, hogy részt vettetek a szent misztériumban (szentmise és áldozás), Krisztussal lettetek egytestűvé és egyvérűvé...'' + Az ôsegyház és az Oltáriszentség ,,Valamikor a galileai Kánában isteni hatalmával borrá változtatta a vizet, és most ne hinnénk neki, midôn a bort vérré változtatja?... Ezért tehát biztonságos hittel vegyük az ô testét és vérét. Mert a kenyér jelében veszed az ô testét, a bor jelében veszed az ô vérét, és miután vetted a testet és a vért, Krisztussal lész egytestűvé és egyvérűvé. Így leszünk Krisztus-viselôkké (christophoroi), miután tagjainkba az ô teste és vére száll. Így leszünk Szent Péter szerint az isteni természet részeseivé''... Aranyszájú Szent János (+407) azt írja (In Matthaeum 26,26): ,,Krisztus nem azt mondta: Ez az én testem jelképe, hanem azt: Ez az én testem. Ezzel tanít arra, hogy mi nem a tárgy (kenyér, bor) természetét látjuk a szentségben, hanem az az eucharisztikus imádság által átváltozott Krisztus testévé és vérévé''. Ebbôl a hitbôl táplálkozott áhítatos viselkedésük az Oltáriszentséggel szemben. Tertullianus (+230) írja, hogy a hívek vigyáznak arra, nehogy valami is földre hulljon a szent kenyérbôl és borból. (De corona, 3.) Origenes (+254) is arról tanúskodik, hogy a hívek, midôn az Úr testét tenyerükre kapják, óvatosan és tisztelettel ôrzik, hogy még morzsája se essék le... Amit ma hiszünk, ugyanazt hitték az elsô század végének hívei, midôn az apostolok közül már csak Szent János volt életben. Ebben az idôben (Kr.u. 95k) gyűjtötték össze a ,,Tizenkét Apostol Tanítását'' egy kis könyvben (Didakhé) a hívek számára. Évszázadokig olvasták, használták ezt a Tanítást. A hívekhez szól, ôket oktatja. Szól az Eucharisztiáról is 9., 10. és 14. fejezetében, de nem közli az egész akkori szertartást (ezt a püspök, vagy megbízásából a pap úgy rögtönözte, ,,tehetsége szerint''), hanem -- mai hasonlattal élve -- ún. miseájtatosságot állít össze a hívek számára. Áldozás utáni imádságát ma is jó volna imádságos könyveinkbe foglalni: ,,Miután beteltetek (az áldozás után), így adjatok hálát: Hálát adunk neked, Szentséges Atya, a Te szent nevedért, melynek szívünkben helyet készítettél, a tudásért, hitért és halhatatlanságért, melyet Fiad, Jézus által nekünk kinyilatkoztattál. Dicsôség Neked mindörökké. Mindenható Úr, Te alkottál mindent a Te nevedért, ételt és italt adtál az embereknek, hogy ízleljék és Neked hálát adjanak. Nekünk azonban szellemi ételt és italt adtál és az örök életet szent Fiad, Jézus által. Hálát adunk neked mindenekelôtt, mert hatalmas vagy. Dicsôség Neked mindörökké. Emlékezzél meg Urunk, Egyházadról, védd meg minden bajtól, és szilárdítsd meg szeretetedben, gyűjtsd össze a négy világtáj felôl országodba, melyet számára készítettél. Mert tied a hatalom és dicsôség mindörökké. Jöjjön el a kegyelem és vesszen el a jelen világ! Hozsanna Dávid fiának.'' Az Eucharisztia szellemi étele és itala tudást, hitet, halhatatlanságot ád. Védi az Egyházat minden bajtól, megszilárdítja a szeretetben. Összegyűjti a négy világtájról az emberiséget az Isten országába. Napjainkban valósul meg az, amiért az I. század végén így imádkozott az Egyház (Didakhé, 9): ,,Mint ahogy ez a kenyér elôbb szét volt hintve a dombokon és a búzaszemek összegyűjtése után eggyé vált: úgy egyesüljön a Te Egyházad a föld széleirôl a Te országodba...'' (Kühár Flóris cikke, l. Bangha: Eucharisztia, 102) + Oltáriszentség Tegyük csak föl: eljött a Végnap, s a Fô-Szentségrôl tanításunk, -- kiderül, -- hamis volt és ,,abszurd''! Ha Urunk ottan szemrehányón kérdi: ,,Mért hitted mindezt Szentségemrôl? Mért imádtad a fehér Ostyát?'' -- nem válaszolhatnánk-e rá nyugodtan: ,,Igen! ám, Uram, de ha megcsalódtam s mind mi szent egységbe: Te vezettél félre! Hallottuk a szavad: ,,Ez az Én Testem'' -- a kenyér fölött; ki hitt Neked, hát bűnözött? E mondott ,,tévedésbe'' száz csoda és jel is kísérte, csoda, minô csak Tôled jöhet -- itt tündöklött! Egyházad egy szóval kiálta tanúságot nékünk, hogy helyes hitben élünk s a hitben, amit szentül hittünk, minden szentjeid és jámborid nyomát követtük!'' (Bellarmin Sz Róbert) Senki ne merjen közelítni e Szent Asztalhoz tisztelô, mély áhítat nélkül, igazi bánat nélkül, vagy eszébe ne idézné a megváltás drága titkát. (Aquinói Sz Tamás) Óh szeretet szent Titka! Óh Egységnek jele! Szívhűség köteléke! Ki életre áhítozik, valóban Életet lel itt, hogy benne éljen, Életet, hogy általa éljen. (Sz Ágoston) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP 1: Az angyali kenyér erôt ad Illés prófétának, hogy eljusson az Isten hegyére. S: Éljünk szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket! E: Maga Jézus a mi égbôl szállott kenyerünk. Ha az orvos azt mondja betegének: ,,Nem fog meghalni'', -- persze csak azt érti: ,,Nem ebben a bajban, nem most hal meg.'' S még ezért is hálás a beteg. Jézus mondja: ,,Aki ebbôl a Kenyérbôl eszik, nem hal meg, hanem örökké él''. -- Ezzel a testi halált nem szüntette meg, mégcsak nem is csökkentette fájdalmait. Biológiailag az ember, ez a mostani ember, nem számíthat örök jövôre. De az az ember, akire Isten rátekint, akihez Ô szólott, az, akinek élete eggyé vált az emberré lett Istenfia életével, az bejutott az Életbe, és megmarad örökre. Elsô olvasmányhoz / 1Kir 19,4-8 Illés a pusztába fut Jezabel királyné haragja elôl, hogy életét megmentse. Ott már a halált kívánja magára! Ismétlôdnek rajta Izrael pusztai vándorlásának élményei: fáradtság és csüggedés. Minden prófétának át kell mennie ezen a lelki éjen. De Isten nem hagyja el; Illés megérzi, hogy Isten közel van és segít. Eszi a kenyeret, melyet Isten követje hoz neki, és megteszi útját egészen a céljáig, Isten hegyéig, Hórebig (Sínai), ahol hajdan Isten megjelent Mózesnek. Illés visszafelé megjárja az utat Izrael és az istenhit forrásáig. (19,8: 2Mz 24,18; Mt 4,1) Válaszos zsoltár / Zsolt 34(33),2-3.4-5.6-7.8-9 Bizalom Istenben Szentleckéhez / Ef 4,30-5,2 Megváltásunk pecsétje és záloga a Szentlélek, a szeretet Lelke, aki Isten legbensô lényegébôl ered. Ezt a Lelket megszomoríthatjuk, sôt ki is olthatjuk, sok rút, kicsinyes embertelenséggel (felsorolja Ef 4,31). Isten egészen más, és csak Ô mérvadó azoknak az embereknek a megítélésében, akiket szeretett, gyermekeivé fogadott és Lelkével megbélyegzett. Kétféle norma szerint élni teljességgel lehetetlen. Vagy Istennel élünk, vagy kerüljük a közelségét, és messze Tôle elvesztjük önmagunkat. (4,30-32: Iz 63,10; Ef 1,13-14; 4,4; Kol 3,8.12- 13; Mt 6,14 # 5,1-2: Mt 5,48; Gal 2,20; Zsid 10,10; 1Jn 3,16) Evangéliumhoz / Jn 6,41-51 Jézus testével, lelkével, vérével teljes ember volt, ismerték Ôt és a családját (Mk 6,1-6: 14. vasárnap). Kortársainak ez nehezítette meg, hogy hallatlan üzenetét felismerjék. Hogy jöhetett ez az ember ,,a mennybôl''? Ki tudja ezt, ha nem is érteni, de legalább elhinni? Jézus azt feleli: ,,Senki, hacsak nem indítja rá az Atya, aki Engem küldött.'' Tehát hagynunk kell, hogy Ô indítson és vezessen minket. Ez az a nagy megtérés, mely nélkül nincs hit. A kafarnaumiak keményszívűek, mozdíthatatlanok voltak, akárcsak atyáik a pusztában. (6,44-45: Mt 16,17; Iz 54,13; Jer 31,33-34 # 6,46: 2Mz 33,20; Jn 1,18; 7,29 # 6,51: Lk 22,19; 1Kor 11,24) Szentségre várva Minden ember számára Jézus az Ember. Ô a szegények ínsége, az éhezôk reménye, a szeretôk öröme. Ô az élô Kenyér, akit nem az Ôt befogadó hasonít magához, hanem Ô vesz át minket, a tápláltakat, magába, titokzatos Testébe, hogy mindenki mindenben Krisztus legyen. Ô az Ámen. Ki Ôbenne bízik, az üdvözül. Elmélkedés Aberkiosz ôskeresztény püspök sírfölirata az Oltári Szentségrôl Mindenki elôtt, aki az ôskeresztények jelkép-kedvelô nyelvét ismeri, elsô olvasásra nyilvánvaló e fölirat keresztény jellege: Én, a kiválasztott Város polgára rakattam, még élvén, e követ, testem honaképp a jövôre. Névre: Aberkiosz én, kit a Pásztor, a Tiszta, tanított: Ô ki legelteti nyájait üde mezôn s a hegyekben. Nagy szeme van, s ellát vele mindenüvé a világon! Ô tanitott vala Élet igaz tudományira engem, Ô küldött Rómába, Királyság-látni szememmel, látni Királynôt ott, stólája, sarúja aranyból! Láttam a népet is ott: jelt minden homlokon, égôt! Jártam Szíria földjét s városait, Nizibiszt is. Keltem Eufraton át, s meghitteket szerte találtam. Pál utitársammal vitt mindenüvé a Hit útja, ételül adva igaz forrási Halat az a táj mind. Tiszta, hatalmas Hal, született ki a tiszta Szűzünktôl, mert ez adá a szerettinek Ôt, örök étekül adván. Legjava Bort is adott együtt készítve Kenyérrel. Mindezeket jelül én rendeltem, Aberkiosz, írni; most töltvén a koromnak hatvankettedik évét. Értsd ezeket s érezve velem mondd értem imádat! Senki pedig mást szót síromra rakatni ne merjen, mert ki mer, adnia kell kétezret a Rómaiknak, s drága hazámnak is, ád Szentvárnak (Hieropolis) is, ezret aranyban! (Kr.u. 200 körül; fölfedezte: W. Ramsay 1882-ben, Frigiában) A ,,kiválasztott városnak polgára'' több szentírási helyre emlékeztet, és a mennyország örökösét jelenti. Egyéb, vitán felüli keresztény föliratokon is elôfordul. A harmadik sor ,,tiszta Pásztor''- ában sem nehéz arra a Jó Pásztorra ráismerni, ,,aki életét adja bárányaiért''. A 6. sor Sz Péter szavait juttatja eszünkbe: ,,az örök élet igéi Nálad (Krisztus Urunknál) vannak''. A Pásztor (Krisztus) küldi Rómába, hogy a ,,Királyságot'' lássa, ami ismét nem egyéb, mint az Üdvözítô által annyiszor kiemelt ,,Isten országa''. -- A következô sorokban említett ,,Királynô'' csak megszemélyesítés lehet és az Egyházat jelenti... E szavak: ,,Nyújtott ételül mindenütt Halat... akit tiszta Szűz szült... legjobb Borral... Kenyérrel'' -- az Oltári Szentségnek egyik legrégibb és leghitelesebb ôskeresztény emlékét jelentik. (Artner Edgár cikke, l. Bangha: Eucharisztia, 126; a fölirat szövege itt versbe téve) + Mindennapi Kenyerünket... Mert vajon melyik Atya egyeznék abba bele, hogy a Fia -- hozzá egy olyan Fiú -- maradjon nálunk, s újabb sérelmeknek legyen kitéve, miután már egyszer ide adta ôt nekünk, mi pedig oly kegyetlenül bántunk vele? Bizonyára egy sem, Uram, a Tiedet kivéve. Nagyon jól tudod Te, hogy kihez intézed kérésedet! Óh Istenem, mekkora szeretet van a Fiúban, mekkora szeretet az Atyában! Az édes Jézus részérôl ez nem is lep meg annyira, mert ha egyszer kimondta azt, hogy ,,Legyen meg a Te akaratod'', akkor természetesen, amilyen Ô, nem hagyhatta teljesítés nélkül. Ellenben Te, örök Atya, hogyan tudtál ebbe beleegyezni? Hogyan nézheted, hogy a Te Fiad nap-nap után olyan hitvány kezekbe kerüljön? Hogy egyszer megengedted, még hagyján: de mindennap! Látod, akkor is hogyan bántak vele! Hogyan tűrheti a Te atyai szíved, hogy szüntelenül új sértésekkel illessék? Pedig mennyit követnek el ellene a legszentebb Oltárszentségben! Hányszor látja Ôt a mennyei Atya ellenséges kezekben! Mennyi tiszteletlenség éri ezen eretnekek részérôl. Óh örökké élô Úristen! Hogyan fogadhatod szívesen ezt a kérelmet? Hogyan hallgathatod meg? Nem látod az Ô végtelen szeretetét? Hiszen csupán azért, hogy tökéletesen teljesítse akaratodat és hogy mindent megtegyen értünk, azt is eltűrné, hogy naponkint darabokra szagassák! A Te dolgod, Uram, ezzel törôdni, ha már Ô maga nem gondol semmivel! Miért adja meg Ô az árát minden boldogságunknak? Miért hallgat mindenhez? Miért nem tudja felemelni a szavát a maga érdekében is, nemcsak a miénkben? De meg azután, hát senki se legyen, aki védelmére kel ennek a szeretô Báránynak? Sokat gondolkoztam azon, hogy miért fejezi ki ebben a kérelemben kétszer ugyanazt a gondolatot. Azt kéri ugyanis, hogy add meg nekünk a mindennapi kenyerünket, s azután meg azt mondja, hogy add meg azt nekünk ma. Mintha csak azt akarná kifejezni, hogy az Atya egyszer már odaadta Ôt nekünk s hogy most azután ne vegye el tôlünk a világ végéig, hanem adja nekünk naponként. Indítsa ez a szíveteket, leányaim, arra, hogy szeressétek Jegyeseteket. Hol van az a rabszolga, aki jókedvvel vallaná magát rabnak: az édes Jézus pedig úgy látszik, mintha dicsekednék vele. (Nagy Sz Teréz: A tökéletesség útja, ÖM, 1:189) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP 1: Az örök isteni Bölcsesség jelképes étellel és itallal várja meghívott vendégeit. S: A keresztény okosság abban áll, hogy mindenkor felismerjük Isten akaratát. E: Jézus Teste valóban étel, az Ô Vére valóban ital. Jézus beszéde egyszerű, nincsenek benne tudományos vagy idegen szavak, bonyolult körmondatok. Azt sem tehetjük föl, hogy szántszándékkal homályosan vagy kétértelműen beszélt. Ô az igazság, Ô az élet. Az Ô igazsága maga az élet. Ezért nem lehet Ôt csak oly egyszerűen tudomásul venni, mint valami közlést. Jézus igazsága, az Evangélium: Ô maga. Csak aki elfogadja Ôt, az érti meg. A Kenyér, melyet Ô ad, élô, életadó, ha kézségesen hagyjuk, hogy átalakítson minket. Elsô olvasmányhoz / Péld 9,1-6 Ki ez a ,,Bölcsesség'', aki lakomára hív? Drága erény ô (Péld 8,11), aki által az ember becsülethez és hosszú élethez jut (Péld 4,8- 10). Képzelhetni személynek is; e mai szakaszban oly asszony, aki nagy házat tart. A 8. fejezetben úgy látszik inkább az isteni, mintsem a teremtett világ tagja: mert már ,,kezdetben'' Istennél volt kísérôül, mint teremtô ereje (Péld 8,22). Hogy tulajdonképp isteni lény, azt az Ószövetség nem mondja ki egyenest, ahogy az Isten Igéjérôl sem beszél. A lakoma, melyre a Bölcsesség hív, önmaga: Isten és emberek ,,útjainak'' tudománya. Krisztus nagyobb lakomára hívott meg minket: Ôbenne testesült meg Isten örök Bölcsessége, az Ige, hogy az Élet Kenyere legyen számunkra. (Mt 22,1-14; Jn 6,51-58) Válaszos zsoltár / Zsolt 34(33),2-3.10-11.12-13.14-15 Bizalom Istenben Szentleckéhez / Ef 5,15-20 A keresztények evilági ,,okossága'' abban áll, hogy megérti az idôt és a helyzetet, amelyben él, és hogy Istennek tetszô módon cselekszik. A szakasz második fele konkrét és központi tényre mutat: a Szentlélek működésére az Egyházban. Isten Lelke nemcsak tisztánlátást és jó akaratot ád, hanem képessé is tesz, hogy szűk mivoltunkból kiemelkedjünk, hogy szívbôl hálát adjunk Istennek, és józan lelki ittassággal dicsôítsük Ôt. (5,16-17: Kol 4,5; Róm 12,2; Kol 1,9 # 5,18- 20: Péld 23,31; Kol 3,15-17; Zsolt 33,2-3; 1Tesz 5,18) Evangéliumhoz / Jn 6,51-58 A nagy oltáriszentségi, eucharisztiás beszéde utolsó részében Jézus nemcsak hitet sürget a maga személyében, hanem valóságos fogyasztását a Kenyérnek, amely Ômaga. Még nyersebben kimondja: Testét (,,húsát'') kell ennünk, és vérét kell innunk! De lehet ez? Nem, ha ,,test szerint'' értjük, mert a ,,Lélek éltet'' (6,63). Akkor hát tisztán szellemileg értsük, mint valami lakomát, amelyre a Bölcsesség hív és bölcsességgel tart jól (vö. 1. olvasmány)? Ilyen értelmezés sincs kizárva az eddigiek szerint, de Jézus tanítványai helyesen megérzik, hogy Ô többet akar mondani, épp ezért háborodnak föl. A folytatásból kitűnik, hogy Jézus valóban többet mond (l. a következô vasárnap evangéliuma). ,,Ti is el akartok menni'' megbotránkozva azon, hogy ételül adom magam? Ám menjen, aki nem hisz, és maradjon, aki nem értve is, de hisz! A súlyos oltáriszentségi beszéd teljes horderejét a tanítványok csak az utolsó vacsorán értik meg. És mennybemenetele után fognak össze-összegyűlni, hogy a szent Lakomát megüljék, ,,az Úr halálának és föltámadásának titkát'' (vagyis a meghalt és föltámadt Urat vegyék a misztériumban), amíg csak el nem jô. (6,51: Lk 22,19; 1Kor 11,24 # 6,54: Jn 1,14; 6,39-40; 11,25) Szentségre várva Jézus nagy ígérete az Élet: örök élet, isteni élet, úgy ahogy az Isten örök Fia bírja az életet Atyjától. Jézus az Atyja által és az Atyának él, örök közösségben, egységben Vele. És ezt az életet akarja nekünk is megadni! Elmélkedés Krisztus megígéri az Oltáriszentséget ,,Fáradozzatok, de ne olyan eledelért, mely veszendô, hanem azért, mely megmarad az örök életre, melyet majd az Emberfia ád nektek'' (Jn 6,27). Az emberek felfigyelnek: miféle eledelt fog nekünk adni, ha nem kenyeret? És Jézus most már nyíltan megmondja: ,,Én vagyok az élô kenyér... A kenyér, melyet majd én adok, az én testem a világ életéért'' (Jn 6,51-52). ,,A világ életéért!'' Vagyis a kenyér színe alatt azt a testet adom majd nektek, amely a keresztfán fog szenvedni a világ megváltásáért. Hallgatói szóról-szóra értették -- úgy, ahogy ma is érti az Egyház -- és éppen ezért nagy vita támadt köztük: ,,Hogyan adhatja ez nekünk az ô testét eledelül?'' (Jn 6,53). Akárcsak a mai hitetleneket hallanók: Ugyan, hogy képzeltek olyat, hogy az a mozdulatlan kis ostya az élô Krisztus legyen?... Az Úr látja a mozgolódást, hallja a vitatkozást, -- és mit csinál? Ha beszédét nem szóról-szóra akarta volna értetni, föltétlenül ki kellett volna javítania szavait: Ne vitatkozzatok, nem így értettem. De vajon kijavította-e? Annyira nem, hogy inkább még erôsebben megismétli, amit elsô ízben mondott. ,,Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ô vérét, nem leszen élet tibennetek.'' ...Egyenesen elképzelhetetlen, hogy Krisztus egy ennyire fontos, ennyire alapvetô kérdésben tévedésben hagyta volna apostolait és általuk a hívek százmillióit egész a világ végéig! Krisztus soha nem szedett rá minket; csak ebben a legfontosabb hittételben tette volna meg? Ha Krisztus nincs jelen az Oltáriszentségben, akkor bálványozás, a legszörnyűbb bálványozás, amit mi a misében, amit az áldozásnál csinálunk! És Krisztus mindezt elôre tudta, -- hát megengedte volna, szó nélkül elnézte volna ezt a tévedésünket? Pedig nézzük csak, mit tesz Krisztus? Nem javít ki semmit! Nem von vissza semmit! Ellenben odafordul a legbensôbb barátaihoz, a tizenkettôhöz: ,,Csak nem akartok ti is elmenni?'' (Jn 6,68) Mintha mondaná: Tudjátok, mennyire szeretlek titeket; ha azonban ti sem hiszitek, amit mondok, inkább menjetek el ti is, de szavaimból vissza nem vonok semmit! Az utolsó vacsorán eljött az alapítás ideje. Az Eucharisztiáról szóló egész katolikus hit, az egész eucharisztia- tan, az Úr Jézusnak három rövidke mondatán épül. Ez a három mondat: ,,Ez az én testem'', ,,ez az én vérem'', és ,,ezt cselekedjétek az én emlékezetemre''. Ez a három mondat egy egységbe olvad össze, és forrása mindannak, amit az Oltáriszentségrôl tanít a katolikus Egyház. És mit tanít? Valami egészen páratlan, egészen fölfoghatatlan, egészen megrendítô fönséges dolgot. ,,Ez az én testem'', ,,ez az én vérem''. A kenyér és bor külsô megjelenési formája, íze, illata, alakja, súlya, szóval a kenyér és bor színei megmaradtak, de nem maradt meg a kenyér lényege: átváltozott Krisztus testévé és vérévé. És hogy ez ne csak egyszer történt légyen, az utolsó vacsorán, errôl intézkedik az Úr parancsa: ,,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre''. A világ ilyen döntô fontosságú szavakat még nem hallott. Páratlanul fönséges szavak voltak azok is, amik a világ teremtésekor elhagyták a Teremtô ajkát: ,,Legyen világosság! És lôn világosság'' (1Mz 1,3); de ezek csak a világosságot hívták le a földre, míg amazok magát a világosság Teremtôjét hívják közénk. Nagyszerű szavak voltak azok, amiket Szűz Mária mondott az angyalnak: ,,Legyen nekem a te igéd szerint'' (Lk 1,38); nagyszerűek, mert lehívták Krisztust a földre; de csak egyszer hívták le. Ellenben e szavak óta: ,,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre'', bármikor közénk hívhatjuk, mintegy állandóan fogva tarthatjuk Krisztust a földön. (Tóth Tihamér: Üdvözlégy, Oltári Szentség!, 20) + Oltáriszentség Krisztus Teste és Vére vételével a lélek azzá változott, amit magához fogadott. -- Ne szabj határt a szeretetnek, ki Istent szereted, a legfôbb jót, a minden határokat fölülmúlót! (Nagy Sz Leó) Hogy jól végezz szentségimádást, észbe tartsd. E Szentség: Jézus Krisztus, múltjelen-jövô! A Szentség a Megtestesülés utolsó foka, Urunk földi életének végsô, végigtartó fázisa. Hogy e Szentségben minden kegyével eláraszt. Hogy minden hitigazság itt van, ide tart, ide torkollik. Hogy semmit nem kell hozzátennünk, míg mondjuk: Eucharisztia -- az Oltár Szentsége -- mert az maga Jézus Krisztus. (Eymard Sz Péter) Ha Szentségi Jézusnak szerelme nem nyeri meg szívünket, akkor Jézus legyôzve, vesztett! Hálátlanságunk nagyobb az Ô jóságánál; gonoszságunk hatalmasabb az Ô nagy szereteténél! Imádjad, látogasd a magános, az elhagyott Jézust, szerelmének e Szentségében a földiek meg se látják... Mindenre van idejük, csak Istenük-Uruk meglátogatni nincs! Itt vár, eped értünk Szentség házában. Utcákon, szórakozóhelyeken a nép nyüzsög. Istennek háza üres, elhagyott. (Eymard Sz Péter) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP 1: A választott nép megígéri, hogy az Úr lesz az Istene, és mindig Ôt fogják szolgálni. S: A házastársak látható egysége szent dolog, mert Krisztus és az Egyház láthatatlan kapcsolatát jelképezi. E: Jézus a legkiválóbb tanítómester: szavai az örök életre vezetnek. Egy erôs egyéniség mindig ellentmondást vált ki azokból, akik nem hajlandók mások véleménye és vezetése alá vetni magukat. Az ellenállásnak lehet tárgyi vagy személyes oka, és gyakran nehéz a kettôt megkülönböztetni. Jézus sok hallgatója ,,keménynek'' találta szavait, és otthagyták Ôt. Mások maradtak. Ki tudja, vajon ezek voltak-e a ,,jobbak'', hiszen Júdás is maradt -- legalábbis külsôleg. Maradjak vagy eltávozzam: e választás elé valójában nem valamilyen Egyházzal vagy közösséggel kapcsolatos probléma állít minket, hanem maga Jézus szava. Elsô olvasmányhoz / Józs 24,1-2.15-17.18 Isten meghívta Ábrahámot, kivezette Izrael népét Egyiptomból, és birtokukba adta Kánaán földjét (Józs 24,2-13). Búcsúbeszédében ezekre emlékezteti Izrael törzseit Józsué, Mózes utódja. Az emlékezés választásra hív föl. Mint minden nép és egyén, így Izrael is választhat, megvan a lehetôsége, hogy elfelejtse korábbi útjait, hagyományait, Istenét, és új utak, új istenek mellett döntsön. Izrael számára ott voltak akkor Kánaán pogány istenei, akik szerencsét, pénzt, jólétet ígértek tisztelôiknek, -- tulajdonképpen ugyanazok a bálványok, amelyek minden korban szolgaságba hajtják az embert. (5Mz 6,21-24; 26,5-9) Válaszos zsoltár / Zsolt 34(33),2-3.16-17.18-19.20-21.22-23 Bizalom Istenben Szentleckéhez / Ef 5,21-32 Mindenhol, ahol keresztények keresztény módon élnek, Isten titkából valami láthatóvá lesz a világban. Ez fôleg a hívô keresztény családra áll, amelyrôl az efezusi levél vége (5--6. fejezet) szól részletesen. Az alapszabály: ,,Vesse alá magát egyik a másiknak Krisztus félelmében''. A mai gondolkodásnak a nô alárendeltsége, amelyet a 22-- 24. vers látszólag egyoldalúan sürget, nem oly magától értôdô, mint a korabeli szentírónak és olvasónak. Az apostol nem támadja kora szociális helyzetét, hanem belülrôl, csöndben változtatja meg. A házasságot illetôleg mindent egy mélyebb titok fényébe állít, amelyet úgy hív: ,,Krisztus és az Ô Egyháza'' (5,32). Krisztus félelme és a Hozzá vonzó szeretet határozza meg a házastársak viszonyát, és teszi házasságukat annak a bensôséges kapcsolatnak a másává, mely Krisztus és ,,jegyese'', az Ô Egyháza közt fennáll. (5,21-24: Kol 3,18; 1Pt 3,1- 6; 1Kor 11,2-3 # 5,25-32: Kol 3,19; 1Pt 3,7; Róm 6,4; 2Kor 11,2; Jel 19,7-8; 1Mz 2,24) Evangéliumhoz / Jn 6,60-69 ,,Ki e kenyeret eszi, örökkön él'' (Jn 6,59). Ez ígéret, s egyben követelmény. A tanítványok megérzik, hogy választás elôtt állnak. Azonban számukra is ,,kemény beszéd ez'', nehéz felfogni, még nehezebb elfogadni. Jézus látja szorongó kétségüket, mégsem von vissza semmit. Sôt kiegészíti a megdicsôülésérôl szóló jövendöléssel. Ezzel a tanítványoknak aligha lett tisztább a kép. De nekünk értenünk kell, hogy Jézus emberré válása, keresztáldozata és mennybemenetele (megdicsôülése) egyetlen titok három állomása, és az Élet Kenyerében az egész testté lett, föláldozott és égbetért Krisztus van jelen: embersége, áldozata, fönsége. Hitbeli döntésünk a Szentség színe elôtt nem valami tannak szól, hanem Krisztus egész igazságának és valóságának. (6,62: Jn 6,33.38.51; 12,32 # 6,63: Jn 3,6) Szentségre várva Jézus nemcsak beszélt, hanem át is adta magát teljesen élete föláldozásáig, ezért nemcsak szavai ,,szellem és élet'', hanem valóságos Teste és Vére is ,,szellem és élet'' lett számunkra. Testének magunkhoz vétele azt jelenti, hogy éljük a szentmisét, mivel szava nekünk szellem, Isten ereje, mely indít, mozgat és átalakít minket. Elmélkedés Az Úr Teste és Vére Test, mely értetek adatik. Értetek, hogy ti ne menjetek tönkre; helyettetek állok én ki az Isten igazságossága elé; haragja engem zúz össze. Nem igazságtalanság ez, hanem az elegettevô s engesztelô szeretetnek tüzes kinyilatkoztatása. Szemléljétek e kápráztató színekben égô tüzet; én gyújtottam azt meg, hogy megmelegedjetek, s általam s bennem Istent új, tüzes szeretettel szeressétek. -- Ez áldozati érzelmekkel van jelen Krisztus a szentmisében, ezekkel lép Isten elé, közénk s közéje áll, és szeretetért s ragyogó sebeiért kérünk és remélünk Istentôl kegyelmet... Értünk adja oda magát Krisztus... milyen öröm, mily kincs ez nekünk, s mily áldozat a szentmise! Jézus vére végtelen kincs, ,,pretium magnum'', lelkünk nagy ára! Isten végtelen irgalma, e szent kehely keretje. Honnan e vér? Isten kegyelmébôl. Tekintsd a forrást; szent szíve dobogásával indult meg keringése, azután kifeccsent; azután kiömlött... Tekintsd sziklás útját, párázatában a Szentlélek kegyelmeinek szivárványát. Tekintsd örök erejét; a ,,pondus aeternitatis'', az örökkévalóság energiája dolgozik benne. Hogy nézik a szentek az égbôl és a szenvedô lelkek a tisztító tűzbôl e szent vérnek szivárgását lelkeinkre? Én is így nézem, áhítatos csodálattal és hálával. Vére rajtunk; megtisztít; ez lelkünk harmata, ki nem száradunk. Megpermetezzük vele szentáldozásainkban érzelmeinket, jó föltételeinket; áldását lekérjük mindenre, cselekedeteinkre és a szenvedô lelkekre. ,,Vér, vér olthatja ki csak a kínt'', mondotta Suso Henriknek [német domonkosrendi misztikus író, +1366] egy elhalt társa. Fölhasználom én is. Vére bennünk. ,,Én vagyok a szôlôtô, ti a vesszôk'', mintha mondotta volna: Vérembôl éltek. Meleg élete árad belénk; mi szívjuk. Vére ég ereinkben s hevül arcunk pírjában. Ágnes mondotta: ,,Vére piroslik arcomon''. Vérét kíméljük, ha a mienket nagylelkűen fölajánljuk; mert nem szeretet az, ha pazaroljuk Krisztus vérét s kíméljük a magunkét. (Prohászka: ÖM, 7:294,296; 34) + Az ôsegyház és az Oltáriszentség Az ôsegyház kultusza fôleg abban különbözött a középkoritól és a maitól, hogy bár istentiszteletének középpontja az Eucharisztia volt, de hiányoztak benne azok a cselekmények, melyekben -- mint a szentségkitétel, szentségi körmenetek stb. -- az imádás közvetlenül az Oltáriszentségre irányul. Hogy azonban az Eucharisztiában jelenlévô Jézust imádás illeti, azt az ôsegyház is felismerte. A 98. zsoltárhoz írt magyarázatában Szent Ágoston (+430) azt a sort akarja megvilágítani (Zsolt 98,5): ,,Magasztaljátok a mi Urunkat Istenünket, imádjátok lábai zsámolyát, mert szent az.'' Errôl így ír: ,,Tűnôdve fordulok Krisztushoz... és megtalálom azt, hogyan imádjuk istentelenség nélkül a földet, imádjuk az Úr lábainak zsámolyát. Mert hiszen a földbôl földet vett magára, hisz a test a földbôl vétetik. Mária testébôl ô is testet öltött. És mivel e testben járt a földön és a testet adta nekünk eledelül üdvösségünkre és senki sem eszi a testet a nélkül, hogy elôbb ne imádná: már könnyű belátni, hogyan ,,imádjuk a földet'', az Úr lábainak zsámolyát (a testté lett Igét: Krisztust!). Nemhogy imádásával vétkeznénk, hanem: nemimádásával követnénk el bűnt.'' Az ôsegyház pietása is imádta a szentségben jelenvaló Krisztust; imádták a hívek, mielôtt magukhoz vették. Ágoston ugyanazt a hitet vallja, mint elôdei, a nagy görög és latin szentatyák. Ôt azonban a szentáldozás hatásai érdeklik, és ezen a ponton ô ád legtöbb felvilágosítást a szentatyák közül. Az Úr szavaira (Jn 6,64) támaszkodva fejti ki az Eucharisztia szellemi gyümölcseit. Szent János evangéliumához írt magyarázatában (Tractatus in Joannem 26,13) így ír (Jn 6,51-hez): ,,Én vagyok az élô kenyér, amely az égbôl szálltam alá. Azért vagyok élô, mert az égbôl szálltam alá.'' Az égbôl szállt alá a manna is. Ám a manna árnyék volt, ez pedig igazság. Aki eszik ebbôl a kenyérbôl, örökké élni fog, s a kenyér, melyet én adandó vagyok, az én testem a világ életéért. Mikor foghatja fel a test, hogy Ô a kenyeret testnek mondja? Ettôl riadtak vissza a zsidók; erre mondták, hogy sok nekik; errôl hitték, hogy nem lehetséges. Az én testem -- úgymond -- a világ életéért. Megismerik a hívek Krisztus testét, ha szüntelenül Krisztus testévé lesznek. Legyenek Krisztus testévé, ha Krisztus lelkébôl akarnak élni. Krisztus lelkébôl csak Krisztus teste él. Értsétek meg testvéreim, mit mondok. Van láthatatlan lelked, és van látható tested. Mondd meg nekem, melyik él a másik által? Lelked él-e tested által, avagy tested él-e lelked által? Mindenki, aki él, úgy felel erre, -- és ha nem tud rá felelni, nem tudom él-e -- mit felel mindenki, aki él? Azt, hogy igenis: testem él lelkem által. Már most akarsz-e hát te is Krisztus által élni? Akkor légy Krisztus testében! De hát élhet-e az én lelkem a Te tested által? Hiszen az enyém az én lelkem által él, a tied meg a te lelked által. Krisztus teste pedig csak Krisztus lelke által élhet. Azért mondja Szent Pál apostol is ennek a kenyérnek magyarázataképpen: Egy kenyér, egy test vagyunk sokan (1Kor 10,17). Óh, szentsége a jámborságnak, titkos jele az egységnek, köteléke a szeretetnek! (O sacramentum pietatis, signum unitatis, vinculum caritatis!) Aki élni akar, már van, hol élhet, már van, mibôl élhet. Lépjen hozzá, higgyen benne, forradjon vele egybe egy testté, hogy életre támadjon. Ne riadjon vissza a tagok kötelékétôl; ne legyen rothadt tag, amely levágást érdemel, ne legyen torz tag, hogy szégyenkeznie kelljen miatta. Legyen szép, beleillô, egészséges tag, forrjon össze a testtel, éljen Istenbôl Istenben, és úgy fáradozzék a földön, hogy utóbb uralkodhassék az égben.'' (Kühár Flóris cikke, Bangha: Eucharisztia, 112) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP 1: Tartsátok meg pontosan és lelkiismeretesen az Isten parancsait! S: Jézus tanítását tettekre kell váltanunk. E: Isten parancsa fontosabb, mint az ôsök hagyománya. Aki nem vágyik sem vagyonra, sem hatalomra, aki sem embertôl, sem haláltól nem fél, az megtámadhatatlan, az szabad ember. Alávetheti magát törvényeknek, lehet másoknak engedelmes, mégis szabad és független. Jézus szabadsága függetlenség, világosság és jóság. Vannak olyanok, akik félnek, hogy éppen szabadságuk foglyává lesznek; inkább meglapulnak törvények és elôírások fedezékében, ott nem éri meglepetés ôket. Az ilyen engedelmesség sokszor önzés, mert önféltés és gyávaság. Aki szeretetbôl engedelmes, az szabad. Aki Jézushoz szegôdik tanítványul, szabadságot tanul. Elsô olvasmányhoz / 5Mz 4,1-2.6-8 Isten népe a törvényt nem súlyos teherként, hanem Isten ajándékaként fogadta, útjelzôül a népnek és egyénnek. Isten irányítását úgy akarja elismerni és követni, ahogy Isten adta. Semmit hozzá nem tenni, semmit el nem venni: ez ma is, akkor is érvényes, és nem rabszolgaság, hanem egyenesség és szabadság. Az 5Mz 4,6-8-hoz: Más népek (egyiptomiak, görögök) büszkék lehettek filozófusaik bölcsességére, Isten népének kiválósága viszont a Törvény. Benne Isten bölcsessége, igen, maga Isten van népe közt oly módon, amilyet csak Fiának emberré válása és a Szentlélek leszállása múlhatott fölül. Bennünket keresztényeket gondolkozóba ejthet, hogy a hívô zsidóság ma is még a ,,Törvény örömének ünnepét'' üli. (4,1-2: 5Mz 5,1; 6,1; 8,1; 11,8-9; 3Mz 18,5 # 4,6-8: Zsolt 19,8; Sir 1,14-16; 5Mz 4,32-34) Válaszos zsoltár / Zsolt 15(14),2-3.3-4.5 Lelkiismeret kérdései Szentleckéhez / Jak 1,17-18.21-22.27 Isten, mindenek teremtôje (,,a csillagzatok Atyja'': Jak 1,17) teljesen tiszta lényében, és egyértelmű működésében. Nem állít csapdát nekünk. Istentôl csak jót kapunk, ez a hit kijelentése. Ez olykor látszólag ellentétben áll tapasztalati tényekkel, de ezek helyes magyarázatát belátja az, aki megkapta Isten legnagyobb ajándékát, ,,az Igazság Igéjét'': Jézus Krisztus evangéliumát. A szentlecke második felében ehhez egy intés csatlakozik: A keresztény, aki eljutott a hitre, megkeresztelkedett, és vele ,,új teremtéssé'' lett, s a tetteivel igazolja azt. Mindig nyitott szívvel hallgassa az igét, és fordítsa tettekre! (1,17-18: Mt 7,11; 1Mz 1,14-18; Zsolt 136,7; Iz 55,11; 1Pt 1,23; Jn 1,12-13 # 1,21: 1Pt 2,1-2; 1Tesz 2,13; Mt 11,29 # 1,22: Mt 7,24-26; Róm 2,13 # 1,27: 2Mz 22,21-22; Iz 1,17) Evangéliumhoz / Mk 7,1-8.14-15.21-23 E szakaszban az evangélista vitabeszédbe foglalja össze Jézus igéit a tisztaság és tisztátalanság kérdésérôl; ehhez járul melléktárgyként, hogy mi a viszony Isten törvényei és az emberek szabályai, vagyis a ,,régiek hagyományai'' közt. Jézus elôször a farizeusokhoz és írástudókhoz szól, aztán a néphez s végül övéihez. Nemcsak Jézus kortársaira jellemzô, hogy Isten törvényeit félretéve lesik a kordivat gyakorlatát és szokásait, ez ma is fönnáll. Jézus a ,,tiszta és tisztátalan'' magyarázatával csatlakozik a próféták sorához, akik tiszta emberszíveket kerestek, nem pedig külsô tettekben fitogtatott tisztaságot! (7,1-8: Mt 15,1-9; Lk 11,38-39; Iz 29,13 # 7,14-15: Mt 15,10-11 # 7,21-23: Mt 15,19-20; Róm 1,29-31; Gal 5,19-21) Szentségre várva Isten, a végtelen Szent elôtt csak az állhat meg, aki szíve mélyéig ôszinte és jó. Ki merné ezt állítani magáról? -- ,,Tiszta szívet teremts belém, Istenem, adj belém új, állhatatos lelket!'' (Zsolt 51,12) Elmélkedés ,,Belül tele ragadománnyal''. Igazi realizmus lelkünk megítélésében Elsô érzésünk az legyen, hogy töméntelen sok a hibánk. Isten felé iparkodunk, de szórakozottságunk világosan mutatja, hogy a kezdet kezdeténél akadozunk; szeretetünknek iránta tettben s áldozatban kevés kifejezést adunk. Az érzékiség buján nô lelkünkben, és mint a vadrepce a búzatermést, úgy lepi el és teríti le a földre az érzékiség a lelket. Fontold meg, mily nehezen tűröd az ignorálást [semmibe vevést], mily idegen érzelem nálad a türelem, hiú és meg nem tagadott lélek vagy; kívánod, hogy mások kezeiken hordozzanak, s úgy jársz az erény, az alázat iskolájába, hogy prémiumot keresel. Tekintsd, mily nehézkes vagy a penitenciatartásban, mily szorgos az evésben, ivásban, alvásban, mily becézett babának nézed testedet, és ha ételed túlságosan sós vagy cukros, vagy száraz vagy kozmás, ha zsíros vagy kisült, elégiára hangolod lelked húrjait. Mily visszataszító vagy néha társalgásodban, megfontolatlan feleleteidben, nehézkes az engedelmességben, ellenkezô másokkal való engedékenységben, tervtelen és céltalan foglalkozásaidban, önzô számításaidban, dilettáns kötelességeid teljesítésében, szétszórt imáidban; hallgatni nem szeretsz, beszélni nem tudsz, világias vagy viselkedésedben, fegyelmezetlen gondolataidban; affektálsz, koldus vagy belsô életedben. Hányszor gyôz rajtunk a restség, és mily kevésszer szállunk ki ellene erélyesen síkra. Hányszor panaszkodol elöljáróidra! Hányszor hanyagolod el a jót emberi tekintetbôl! Mennyi pelyva és pozdorja, szemét, kóró, forgács... a tisztítótűz élesztésére! Csillagokba nézünk egy beláthatatlan nagy kórház tömkelegébôl, mely mindenestül egészen beleszorult lelkünkbe. De nemcsak hibáink, hanem bűneink is vannak; nemcsak kórházról, de hullaházról van itt szó. Bár ne volna rajtunk a halál szaga; de a múlt alighanem számtalan sötét emléket mutat, melyek mindegyike megérdemelte a poklot... Ne botránkozzunk meg ezen; a vértanúk is a pokolra gondolnak. Gondoltak örök dicsôségre, Krisztus szerelmére, a lelkiismeret tisztaságának fölségére, Isten kegyelmére; de gondoltak a pokolra is. Ne hidd, hogy csak nagy bűnösöknek való. Puha a pázsitos, mohos erdô, de sziklák a bordái. Ha csodákat művelnél is, akkor is vigyázz! Krisztus mondotta. Realizmusunk harmadik adata a szent kereszt, a kínszenvedés. Hogy bevilágít ez a puha, kislelkű lélekbe! Isten szereti fiát, de a kereszt felé tereli útját. Mi sem ágyazhatjuk meg úgy életünket, hogy házunk mestergerendája ne a kereszt legyen. Ne ijedezzünk tôle; nem erôs ház az, melynek hiányzik ez a mestergerendája. Gerenda is (kemény, durva), de mester is; tanít sokra; különösen pedig nevel szép, erôs, formás, életre. (Prohászka: ÖM, 7:284; 19) + Konokságról és képmutatásról Kérdezed, mi a kemény szív? Ha nem félsz e csapástól, a tiéd máris az! -- Ki becstelenebb? Az ki becstelen voltát bevallja? vagy aki életszentség színével takarja? (Nagy Sz Bernát) + Hagyomány Törvényszegés, csak egyetlen szóval is eltérni az evangéliumi- apostoli tantól; vagy másképp gondolkodni [hitrôl], mint ahogy az áldott apostolok s ahogy atyáink azt tanulták s tanították a Szentírás felôl! (Nagy Sz Leó: 82. levél -- Marciánus császárhoz) + Megváltás Óh ti zsidók! Hitetlenségtek üdvösségünket szolgálta. Krisztus halála fölszabadít bennünket, vádol titeket. Csak ti egyedül -- és jogosan -- vagytok híjával annak, ami egyébként mindenünknek elveszett kincs lett volna! (Nagy Sz Leó) + Üdvözülés Ha valaki meg akarja lelkét menteni, csak annyi a teendôje, hogy átvizsgálja lelkiismeretét, szembesítve az Egyház örök erkölcstanával. (XXIII. János pápa) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP 1: A messiási országban Isten orvosolja az emberi nyomorúságot. S: Isten a világ szemében szegényeket választotta ki, hogy gazdagokká tegye ôket a hitben. E: Jézus megnyitja a süketek fülét, és megoldja a némák nyelvét. Ha csak látunk valakit, talán van róla valami elképzelésünk, benyomásunk, de sokat még nem tudunk és könnyen csalódhatunk. Aztán ez az ember felém fordul, szól hozzám, hallom szavait, figyelem hanghordozását, -- s akkor történik valami: már nem vagyunk idegenek, már beszélgetünk, talán barátságot is kötünk majd. Nemélyikünk nem néma ugyan, de nehezen találja meg a szót, amely embertársához vezetné. Legalább kezdjük azzal, hogy hallgatunk a másikra, szavát beeresztjük bensônkbe, és választ keresünk rá. S még valami: hagyjuk hívô lélekkel, hogy Jézus megérintsen szavával és gyógyító kezével! Elsô olvasmányhoz / Iz 35,4-7 E szakasz Izajás próféta üdvösség-szózata, inkább ének, mintsem olvasmány. Tartalma jövendölés a végidôrôl, melyben Isten hatalma láthatóvá lesz, királysága beteljesül. Isten ,,bosszúja'' az, hogy végrehajtja ítéletét: ez szabadulás, üdvözülés Isten népe számára, s büntetô megtorlás ellenségeire. A jövendölések fényt vetnek Izajás idejére: most vak az emberiség, süket és béna, de: ,,Ne féljetek, él az Isten, itt az Isten, és segíteni fog''. Nekünk is szól ez az üzenet. (35,4: Iz 40,10 # 35,5-6: Iz 43,19-20; 48,21; Mt 11,5; 15,29- 31; Mk 7,37; ApCsel 3,8) Válaszos zsoltár / Zsolt 146(145),7.8-9.9-10 Isten: az Úr, a segítô Szentleckéhez / Jak 2,1-5 ,,Istennél nincs személyválogatás'' (Róm 2,11). A jognak Istene Ô; nincs nála pártosság, s fôleg nem a szegények rovására (Sir 35,15-17). Ott állnak a szegények üres kézzel Isten és az emberek elôtt, semmit sem mutathatnak föl -- ezért lesznek ôk részesei a mennyek országának. Isten adományát ugyanis csak ajándékként kaphatjuk, ezért nem jut azoknak belôle, akik vagyonukat és tekintélyüket fitogtatják. Az Egyház és minden közösség hite abban mutatkozik meg, hogy tiszteli-e, szereti-e a szegényeket. (2,1: 5Mz 1,17; 3Mz 19,15; Jak 2,9 # 2,5: 1Kor 1,26-29; Jak 1,9-10; Gal 3,26-29) Evangéliumhoz / Mk 7,31-37 E szakasz közepén ott az arámi szó ,,Effeta -- nyílj meg!'' E szóval működik Isten hatalma és bölcsessége (Bölcs 10,21). Jézus az idôk végén helyreállítja azt, ami kezdetben jónak, egészségesnek teremtôdött. Az ember beszélô és halló képessége természete teljességéhez tartozik. Az Isten és ember közötti kapcsolat abban áll, hogy az ember meghallja és megérti Isten szavát, felel Neki hittel és megvallással. De az emberek sem alkothatnak közösséget, ha nem beszélnek egymással, és nem hallgatják meg egymást. (Mt 15,29-31 # 7,32: Mk 5,23; 8,23-25; 1Tim 4,14 # 7,36: Mk 1,44-45; 5,43 # 7,37: Iz 35,5-6) Szentségre várva Tiszteljük Istent azzal, hogy nagy tetteit és adományait felidézzük, a jelenbe hozzuk. Ô maga jön akkor, életének gyógyító, megszentelô erejével. A Szentségben is ,,emlékét idézzük'' (,,Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre''), és akkor az élô, teljes, szeretô Krisztus valóságban megjelenik. Szól hozzánk, válaszol, segít, magába fogad. Elmélkedés Megszólás helyett magunk hibáit javítsuk! Az ördög úgy dolgozik, mint a nesztelen reszelô... Idejében kell lelepleznünk, nehogy baj legyen... Van, akiben túlbuzgóságot és nagy lelkesedést éleszt a tökéletesség iránt. Ez ellen nem lehet senkinek kifogása. De ha ez a lelkesedés odafajul, hogy az a jó lélek a többiek minden legkisebb hibájában súlyos törvényszegést lát; hogy mást sem tesz, mint megfigyeli ôket, és siet beárulni hibáikat az elöljárónak, ha hozzá még az is megtörténik, hogy neki magának is vannak hibái, s ezekkel szemben vak: a többi aligha fogja méltányolni buzgalmát, s valószínűleg nagyon rossz néven veszi akadékoskodását. Értsük meg végre, az igazi tökéletesség nem egyéb, mint az Isten és felebarátunk iránti szeretet. Minél tökéletesebben teljesítjük az erre vonatkozó két parancsot, annál tökéletesebbek vagyunk. Ôrizkedjünk tehát az oktalan túlbuzgóságtól, mert ezzel csak ártunk magunknak. Mindenki törôdjék saját magával. Errôl azonban másutt részletesen beszéltem, s így nem akarok róla itt többet mondani. A kölcsönös szeretet annyira lényeges, hogy ennek ápolásáról sohasem szabad megfeledkeznetek. Észrevenni másokon minden csekélységet -- sokszor olyan dolgot, ami nem is tökéletlenség, hanem csak azért szúr nekünk szemet, mert nem értjük meg -- ez nem helyes. Az ilyen eljárás aláássa lelkünk békességét és megzavarja a másokét. Mit ér azután az ilyen tökéletesség? Nagyon vigyázzunk arra, hogy a hibákat ne tárgyaljuk egymás között, mert különben csakugyan az ördögnek volna belôle haszna. Az ilyesmibôl származnak ugyanis a szokásos zúgolódások. Másnak hibáját csak annak mondjuk el, aki azon segíteni tud. Nálunk, tekintve, hogy oly pontosan megtartjuk az elôírt hallgatást, az ilyen megszólalásokra nem igen nyílik alkalom, de azért mindig jó, ha résen állunk. (Nagy Sz Teréz: A belsô várkastély, ÖM, 1:266) + Szeretet A szeretet Istenhez hasonulás, amennyire halandók képesek. A szeretet valami lelki ittasság. A szeretet forrása tűrés szakadékos mélye, az alázatnak tengere. (Lajtorjás Sz János) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP 1: A megígért Megváltó: Isten szolgája, a fájdalmak férfia. Szenvedése végül diadalt arat. S: Ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott a belôle fakadó jócselekedetek nélkül. E: A Messiás hivatása, hogy önként vállalt szenvedéssel váltsa meg a világot. Oly sokszor hallottuk Jézus szavait, hogy most, mikor fölolvassák nekünk, már alig halljuk. Többé már nem indítanak meg. Hová is jut az ember!... Jézus közvetlenül és egyenesen szól hozzánk. Azon fordul egész életünk, hogy mi is közvetlenül és egyenesen válaszolunk Neki. Elsô olvasmányhoz / Iz 50,5-9 Az Izajás-könyv második felében négy helyen van szó ,,Isten szolgájáról'' (Ebed-Jahve: a szenvedô Messiás). A mai szakaszban prófétaként lép elénk. Fülét és egész lényét kitárta Isten szavára, és a szolgálatába állt. Ez üldözést és durvaságot hozott fejére, és végül halálát okozta (a 29. vasárnap 1. olvasmánya). De Istennel egynek tudja magát, és így semmi sem ijeszti. A szöveg nem mondja, hogy ki az a ,,szenvedô szolga'', aki itt magáról beszél. Jézus tárja föl az értelmet, mikor ezt az ószövetségi szöveget magára vonatkoztatja; Ô fogja össze a maga személyében minden próféta küldetését és sorsát. Életét és fôleg szenvedését, halálát az emberek szolgálatának, megváltásának szenteli. (50,6: Mk 15,16-20 # 50,7: Ez 3,8-9 # 50,8: Róm 8,31-33) Válaszos zsoltár / Zsolt 116(114-115),1-2.3-4.5-6.8-9 Hála a megmentésért Szentleckéhez / Jak 2,14-18 A hit önmagában, tettek nélkül, csak halott hit és nem üdvözít. Jakab apostol tevékeny kereszténységet sürget. A helyes hit még nem ajánlólevél a mennyek országába. A hitnél is fontosabb az ember cselekedete, amely a hit alapjaira épül. Csak tetteinkben lesz láthatóvá, hitünk igaz-e és hatékony-e. Az apostol említette példa nem légbôl kapott. Még a mi szentmise-liturgiánkban is az elbocsátó mondat: ,,Menjetek békével'' -- hazugsággá lehet... Szegények nálunk is akadnak... (2,14: Róm 30,20-31; Gal 2,16; 5,6 # 2,15: Mt 25,41-45; 1Jn 3,17) Evangéliumhoz / Mk 8,27-35 Jézus e résztôl kezdve nem példabeszédekben szól, hanem legbensôbb titkait kezdi föltárni az apostoloknak. De ôk még most sem értik. A mai szakasz három részbôl áll: Sz Péter vallomása a Messiásról, a kínszenvedés elsô megjövendölése és fölhívás a kereszt követésére. A kijelentés, hogy az Emberfiának szenvednie kell, szükséges kiegészítése és kiigazítása Péter vallomásának: ,,Te vagy a Messiás''. A Messiás cím ,,Fölkent''-et jelent, ahogy olajjal felkenték a királyokat koronázás helyett. Jézus ritkán alkalmazza e címet magára, mert abban az idôben elferdült politikai-nacionalista elképzelések terhelték meg a címet. Ellenben a Szenvedô Isten-szolgáról szóló jövendölésben (1. olvasmány) látja a maga útját. És aki tanítványa akar lenni, az ezen a sötét, göröngyös úton kell, hogy kövesse, -- ahol az egyetlen fény az Isten szavában való szilárd hit. (8,27-30: Mt 16,13-20; Lk 9,18-21 # 8,31-33: Mt 16,21-23; Lk 9,22; Mt 21,42; Mk 9,31-32; 10,32-34 # 8,34-35: Mt 16,24-28; Lk 9,23-27) Szentségre várva Jézus az asztalának és útjának (keresztútjának) közösségébe hív bennünket. Csak a Szentség és a kereszt követôje tudja, ki Ô; s minél tovább jár Vele, annál inkább csak egyetlen nagy gondja és kérése van: Engedd, hogy örökre Veled maradhassak. Elmélkedés Lehet szeretni a szenvedést? Lehet-e a szenvedést szeretni?! Mert ez megoldás volna. És itt eszembe jut a szentek életének egy epizódja, amelyet nem lehet megrendülés nélkül olvasni. Amikor Chantal Szent Franciska még mint világi, gazdag nô, ott van a nagy vadászaton, amikor férje halálra sebesült, és nem lehet mozdítani a sebesültet, és ott látja a ragyogó szépségű, elôkelô, gazdag fôúri hölgy csorogni és folyni az ura vérét, akit olyan szenvedélyesen szeret; látja, hogy csak percek kérdése a halál, és kétségbeesik: akkor az ura rámosolyog és azt mondja -- mosolyogva! -- ,,Szeretni kell a jó Isten akaratát!'' A szenvedést, a keresztet: lehet szeretni?... Elsô pillantásra azt mondja bennem a lélek: nem lehet szeretni. Ami keserű, arra nem mondjuk, hogy édes. Semmi meg nem változtatja az emberi természetet és a szájíznek az érzékenységét: ami fáj, arra nem tudom mondani, hogy nem fáj, és nem öröm a fájdalom! De lehet szeretni a keserűt is talán, hogyha egy édes kéz nyújtja; ha az édesanyám keze nyújtja az orvosságot, akkor talán még valahogy jónak érzem; de ha nem érzem is jónak, mégis szívesen fogadom el, azért aki nyújtja. Egyetlenegy módon lehet fölébe kerekednünk a szenvedésnek, egy módon lehet szeretni a szenvedést, nincsen megoldás más semmi földi problémára: csak a szeretet segít! Szeretni lehet a szenvedést az okáért, szeretni lehet a céljáért, azért, amiért van; vagy legalább örömmel vállalni. Miért lehet szeretni? Szeretni a kézért, amely nyújtja: szeretô kéz nyújtja, Atyám keze nyújtja! Tudom, hogy az méri rám a szenvedést, aki engem a legjobban szeret, jobban mint én magamat. És látok még valakit, aki megédesítteti velem a szenvedést. A Nagy Szenvedôt, az Úr Jézus Krisztust látom szenvedni. Belénk döbben Szent Pálnak egy csodálatos mondata, amely talán hívatva van arra, hogy világosságot derítsen, mindennél nagyobb világosságot, a szenvedés problémájára. Azt írja: ,,Most örömest szenvedek értetek, és beteljesítem, kiegészítem testemben azt, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, az ô testének, az Egyháznak javára.'' Tehát Szent Pál szerint Krisztus megváltott bennünket, de hagyott valamit még nekünk is; mintegy -- vakmerô szó, de megérti mindenki, hogy mit akarok vele mondani -- részt hagyott még nekünk a megváltásban: mi is szenvedhetjük a Krisztus szenvedéseinek részét, a megváltó szenvedés részét. Miért? -- ,,értetek; az ô testének, az Egyháznak javára.'' Íme a szenvedésnek egy mérhetetlenül mély értelme! Engesztelés! -- a legnagyobb gondolat. Engesztelés: másokért szenvedni! És mennyire ideillik a Miatyánk utolsó szava: az Amen. ,,Amen'' annyit jelent, mint ,,úgy van'', elfogadom, igaz, úgy legyen! Annyit jelent, hogy ,,igen''. Micsoda nagyszerű dolog, hogy a keresztény Egyház igennel végzi imádságait! Nagyszerűen illik hozzá: minden ,,igen'' a kereszténységben, semmi sem ,,nem'', minden pozitívum, minden építô, semmi nem romboló, semmi nem negatívum! Pozitívum a szenvedés is, ha engeszteléssé válik. Ha nemcsak tűrés -- a tűrés még csak negatívum -- hanem ha szeretetbôl tesszük, ha engeszteléssé válik. Cselekvés, pozitívum, világmegváltó, világépítô erô! (Sík: A kettôs végtelen, 2:40) + Élô hit Mikor életrôl, szeretetrôl, lelkesülésrôl, odaadásról s egymásba olvadásról csak beszélnek, ott megvannak ezeknek a valóságoknak a fogalmaik, a neveik, mondjuk a szimbólumaik, de ôk maguk nincsenek. Éppenúgy míg én csak hiszek és térdet hajtok s a fénylô ostyát csak nézem, s áldozom is és recitálom imáimat, de a realitásig, az élô Krisztusig s annak fölszívásáig s ennek a nagy realitásnak a két karommal s forró ajkammal való lefoglalásáig nem jutok: addig többé- kevésbé a szimbólumnál tartok, a históriánál s az emlékezetnél; tudom, hogy ô ki volt s hol s hogyan járt; ismerem tanait, megvannak fogalmaim róla, ezek a képek s képletek, de ôt még nem bírom igazán. Úgy vagyok vele, mint az, kinek aranyat ígértek, s a csengô arany helyett papírszeletre írva az arany képletét adják neki; vagy az, akinek ígérték, hogy koncertbe vezetik s ahelyett zeneműkereskedésbe ültetik. Ah, a valóság nem fogalom, nem kép, nem képlet, nem szimbólum, hanem konkrét lét és konkrét akció. Az eucharisztia a krisztusi életközösségnek, az egységes életnek, az életnek róla reám- való s tôle belém-való ömlésének szimbóluma. Ezen szimbólum alatt a krisztusi élet folyama lüktet és vágtat, mint a Lánchíd alatt az eleven Duna. Nekünk nem a hidat, a szimbólumot kell néznünk, hanem le kell ereszkednünk az élô, a lejtô áramhoz. Minden szimbólum valami forma, valami, amit megcsináltak, megkonstruáltak, valami, ami szilárd keret s állandó jel; ilyenek az eucharisztiában is a kenyér és bor színei, melyek elôttünk állnak s melyeket látunk; de a krisztusi élet, a belénk ömlô s minket ragadó élet -- az más; az nem álló, merev forma, hanem akció. Az olyan, mint a vér. A vér addig vér, míg folyik és lüktet és kering; de mihelyt megállt, nem vér többé. Aludt vér nem vér. Az aludt vér megkérgesül s merev formát ölt, s már nem vér többé. Így vagyunk minden élettel, a szellemivel is. Élet csak élô élet lehet; élô élet pedig érzés, akció, élettudat és életirányulás, vágyak, akarások, lélek-reakciók mindenre, ami környékez! fogalmak, képek, keretek fölött él a megérzés. Ezt érti az apostol az élet alatt s erre hív föl, hogy érezzük azt meg s érezzük át s éljük meg, amit a Krisztus átérzett és átélt. S erre az átélésre s megérzésre akarunk iparkodni az eucharisztiával szemben is. Mi a fogalmakat szívesen vesszük róla, de nekünk e fogalmak csak szimbólumok s csak stimulánsok, mert azokon túl magát az életet s az érzést keressük, -- azt a meleg, bensôséges s áramló valóságot, mely a lelket kitölti s kiárad belôle. (Prohászka: ÖM, 24:22; 330) + Ha birtokom kívánod: viheted; ha testem elragadni -- készen engedek; ha vasra verni vágyol vagy megölni: az is jó nekem! Hívôknek, népnek oltalma alá nem futok, mentségül oltárt nem szorongatok. Sôt az kell nékem: áldoztassam föl oltárnak védelmében. (Sz Ambrus) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP 1: A gonoszok az igazak vesztére törnek. S: A békességszerzô ember az igazságosság magvetôje. E: Isten országában az az elsô, aki embertársait szolgálja. Ami történt az újra megtörténik -- mindig és mindenütt. Jézus nekünk is kortársunk. De hosszú, talán túl hosszú idôre van szükségünk, hogy felismerjük Ôt és megértsük útját. Meg kell találnunk helyünket, szerepünket, elhatározásra kell jutnunk. Amíg csak szemlélô és hallgató közönség vagyunk, addig nem értjük Jézus útját. Ô arra vár, hogy csatlakozzunk hozzá, együtt vigyük a keresztet, osztozzunk a szenvedésben. És akkor föltárul nekünk a titka. Elsô olvasmányhoz / Bölcs 2,12.17-20 Az ,,igaz'' a Bölcsesség könyvében olyan ember, aki komolyan veszi Istenét és hiszi, hogy Isten is komolyan veszi ôt. ,,Isten fia'' az Ószövetségben Isten népének a neve (Oz 11,1). Késôbb ebbôl azt következtették, hogy e népnek egy-egy tagja is Isten fiának tekinthetô, olyannak, akit Isten magáénak fogad és szeret. A hitetlenek, az ,,istentelenek'' szemében az ilyen igény tűrhetetlen és lehetetlen volt. De Jézus egészen különös értelemben hívja magát Isten Fiának, mert Ô eredete és lénye szerint isteni. A hitetlennek ismét egyszerűen képtelenség ez; a zsidó igazhitűség ôreinek szemében pedig halálbüntetést érdemlô káromlás. (2,12: Jer 11,19; Jn 5,16.18; Mk 14,1- 2; 9,31 # 2,18-19: Zsolt 22,9; Mt 27,43; 26,67-68; Iz 53,7) Válaszos zsoltár / Zsolt 54(53),3-4.5.6-8 Segítséghívás az ínségben Szentleckéhez / Jak 3,16-4,3 A becsvággyal és irigységgel szemben a ,,bölcsesség'' jó gyümölcseivel mutatja ki fölényét. Ez igaz akkor is, ha a hatalomért vívott harcban nem a bölcsesség, hanem a büszkeség gyôz. Megesik ez keresztény közösségekben is! A második rész hevesen kikel az egyházközségben elôforduló viszályok ellen. Ha mindenki vaktában törtet a maga célja felé, az nem keresztény élet, és nyilvánvalóan az imádság sem lehetséges többé. (3,17-18: Péld 2,6; Bölcs 7,22-23; Zsid 12,11; Mt 5,9 # 4,1-3: Róm 7,23; 1Pt 2,11; Zsolt 66,18; Mt 6,5-6.33) Evangéliumhoz / Mk 9,30-37 Már másodszor szól arról Jézus, hogy Ô, az Emberfia és Isten Szolgája, az ,,emberek kezére adatik''. Megölik majd, de Isten föltámasztja. Ez alkalommal nem tiltakoznak a tanítványok (vö. Mk 8,32), de most is éppúgy érthetetlen és idegen nekik az ilyen beszéd. -- Márk a következô részben Jézus több megnyilatkozását összefüggô tanításba fűzte (9,33-50). Jézus beszéde a tizenkettônek szól, de a jövendô tanítványokra is érvényes. A szakasz végén a hatalmi és érvényesülési harcról beszél, és ez bizony mindmáig idôszerű! Nem véletlen, hogy amit Jézus a szolgálatról és utolsó helyre való ülésrôl mond, többféle kapcsolatban és szövegösszefüggésben maradt ránk. A hatalmi törtetés és az ,,igazam van'' kórsága földúlja az egyházközösséget, és elhomályosítja még Krisztus képét is (ahogy ezt a történelem is tanúsítja). Ô azért jött, hogy szolgáljon. A kicsinynek, a gyöngének, az elnyomottnak oldalán áll. (9,30-32: Mt 17,22-23; Lk 9,44-45; Mk 8,31; 10,33-34 # 9,33-37: Mt 18,1-5; Lk 9,46-48 # 9,35: Mk 10,43; Lk 22,24-27) Szentségre várva Jézus szavai közelgô szenvedésérôl különösen csengenek. Nemcsak mondotta e szavakat, hanem élte és szenvedte is ôket. Szavaiban a nagy ,,Igen, Atyám!'' elszántsága és odaadása tör föl. Elmélkedés Alázat és szentség Csodálatos paradoxon, nehezen érthetô dolog. Aki szent és jámbor, vajon vak és bolond, hogy nem ismeri javait? És ha nem isméri, hogy adhat Istennek hálákat reája terjesztett javaiért? Ha pedig érti és tudja javait, miért ítéli a pogánynál és a cégéres gonosznál magát alábbvalónak? Keresztények! Az alázatosság sem vakká és bolonddá, sem háládatlanná nem tészi az embert; hanem arra viszi, amit a nagy szentek cselekedtek, és amit Isten parancsolt. Sz Pál azt tartja magáról, hogy az apostolok legkisebbje, legalacsonyabbja és nem méltó, hogy apostol nevet viseljen. Tovább mégyen, és azt hirdeti, hogy ô a keresztyének között utolsóbb és kisebb. Ez sem elég! Azt hirdeti, hogy ô a keresztyének között legutolsó... ô semmi... Sz Gergely attúl fél, hogy az ô bűneit országos romlással ne verje Isten! Hasonlóan Sz Bonaventura, a földi szerafin, kinek szentségét nem gyôzi csudálni a világ, nyíltan mondotta, hogy ô rosszabb és gonoszabb mindeneknél. Ezeket pedig nem hazugul és képmutatásból, hanem értelmük és ítéletük igazságával mondották! Az alázatos Sz Pál tudta és hálaadással értette, minemű nagy kincseket rakott Isten ôbelé: oly nagy tudományt, melyet senki a világi bölcsességnek fejedelmi közül nem tudott... De hozzátette, hogy nem ôtôle való, hanem Isten ajándékából. Azt írta-e, hogy nem kisebb a többi apostoloknál? Így mindjárt megorvosolta a kevélység ellen és mellé írta, hogy ô ugyancsak semmi. Négy oka vagyon, amelyért akárkiben akármennyi sok jó légyen, magát azokért mások eleibe nem teheti. Elôször: aki látja, mi ôbenne Istené és mi tulajdon magáé, az megérti, hogy csak az dicséretes ôbenne, ami Istené; ami pedig sajátja, az csak gyarlóság, fogyatkozás, vétek. Ami másé, azzal nem dicsekedhetünk... Másodszor: senki közülünk nem tudja mások szüve járását és bűneiben kitérését; senki nem láthatja, minemű ajándéki vannak az Istennek másokban. A maga vétkeit és fogyatkozásit viszont ki-ki látja s irzi... Harmadszor: mennél nagyobb szentségre emeltetik ember, annál nagyobb mennyei világossága vagyon: annál jobban érti bármely apró vétek rútságát, annál több fogyatkozást talál magában. Ha a verôfény sugára bé nem jô házunkba, port nem látunk; de ha egy kis lyukacskán befúrja magát a fényesség, sűrű por látszik!... Mi is akkor értjük fogyatkozásinkat, ha Isten elôtt forgunk, mikor az Ô szépsége mellé támasztja rútságunkat, mikor az Ô világosságával lelkünk setétsége megtisztíttatik. Negyedszer: azt gondolják a szent emberek, hogy ha Isten úgy megvonná tôlük kegyelmes segítségét, mint a gonoszoktúl, s olyan kísértéseket bocsátana rájuk, milyenekben a legnagyobb bűnösök vannak: talán olyan és annál is nagyobb vétkekbe esnének... Azt sem felejtik, hogy aki az egyik órában elesett, a másikban felkelhet! Ezért nem úgy jár, mint aki megutálá a vámszedôt és megítélé Mária Magdolnát, mert példájukból megtanulta, hogy másnál jobbnak ne vélje magát! Mert könnyű Istennek a kemény kövekbôl Ábrahám fiait szerezni!... Amely fának ágai terhesek gyümölccsel, alákonyulnak: az üres vesszôk mennek föl sudáran. Teli vagyunk alázás okaival, és ha Isten elôtt nincs utálatosabb, mint a szegény kevély, akkor méltán gyűlölséget érdemlünk, ha megismervén fogyatkozásainkat, mégis kevélykedünk. Kitűl oltalmazzon az Atya, Fiú, Szentlélek Isten. Amen. (Pázmány: Az alázatosságrúl, advent 3. vasárnap, 1. beszéd) + Vigasztalanság idején semmit sem szabad változtatni, tartsuk szilárd-makacsul elhatározásaink', melyek e bús napok elôtt vezettek; vagy döntéseket, miket követtünk korábbi vigasz idején. Mert épp ahogy a jó lélek irányít, fölvidít vigaszban, a gonosz úgy akar vezetni, ,,tanácsolni'' csüggedés alatt. (Loyola Sz Ignác) + Alázat annak fölismerése, kik és mik vagyunk. Csak ezt követheti az ôszinte kísérlet, hogy azzá váljunk, amivé válhatunk. -- Mások hibáinak megvallása nem szolgál lelki könnyebbségre. Kinek-kinek a maga hibáit kell megvallania! (Alcoholic Anonymous) + Adj, Uram, lelki békét, azt elfogadni, amin változtatni nem tudok; bátorságot, azon változtatni, amin tudok; és bölcsességet, felismerni a köztük levô különbséget! De a Te akaratod legyen, ne az enyém! (Assisi Sz Ferenc) + Engedelmesség: Ha akarod, hogy lelkednek szolgáljon test: úgy lelked' Istennek híven alája vesd! Kell, úr az Úr uralma alatt álljon, Isten király minden királyon! (Sz Ágoston) + Bôszavú ,,fônöklést'' senkin se tudok helyeselni: Tettekben, példában vezessen az, ki elöljár! -- Hogyha elöljáró hiszi, hogy ,,neki átadatott mind földön-egen hatalom'': megcsalja magát, s önimádó! (Kalazanci Sz József) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP 1: Józsue féltékenykedik azokra, akik rendkívüli úton kapták meg Isten kegyelmét. Mózes viszont annak örül, ha minél többen szolgálják Istent. S: Az apostol a gazdagság mulandóságára hívja fel a figyelmet, és sürgeti a jogtalanul visszatartott munkabér megfizetését. E: Mindenkit szeressünk, de határozottan forduljunk el attól, aki vagy ami bűnre visz! Nekünk, keresztényeknek sokszor nehezünkre esik keresztüllátnunk jámbor képzeteink ködén, és elismernünk, hogy másoknál is működhet a Szentlélek, olyanoknál, akik másként jámborok és másként hívôk. Sôt még azok sem tesznek mindent gonoszságból, akik éppenséggel támadják a kereszténységet. Talán csak azt támadják, amit mi jogtalanul tartunk és mutatunk a ,,kereszténység'' részének, vagy amit ôk hibásan hisznek ,,kereszténynek''. Ember és ember közt nemcsak a konokul merev ,,vagy-vagy'' lehetséges: ,,vagy barátom vagy, vagy ellenségem!'' Keresztény közösségben fontosabb a kérdés: Milyen kapcsolatban állsz Krisztussal? S még fontosabb: Hogyan lát minket Krisztus?! Ki is válaszolhat e kérdésekre? Elsô olvasmányhoz / 4Mz 11,25-29 Mózes küldetése Isten népének kiszabadítása, s ezt a föladatát csak azért tudta ellátni, mert Isten megadta neki a maga Lelkét és erejét (vö. Iz 63,11). Hetven segítôtársa is részesült a Léleknek ilyen adományában. Fölismeri ezt Mózes a prófétai lelkesülésben, mikor ujjongva táncolni kezdenek, és Istent magasztalják. Nincs fölháborodva, amikor jelentik, hogy két ,,kívülálló'' is ,,prófétál''. Mózes éppenséggel azt kívánja, hogy bár az egész népet elragadná Isten prófétai Lelke. Joel próféta késôbb ilyen általános lélekkiáradást hirdet a végsô messiási idôkre, és Sz Péter apostol a pünkösdi történésben látja ennek a jóslatnak teljesülését. (11,25: 4Mz 11,17; 5Mz 34,10; 1Sám 10,9-13; 19,20-24 # 11,28: Mk 9,38-39 # 11,29: Jo 3,1- 2; ApCsel 2,4.16-18) Válaszos zsoltár / Zsolt 19(18),8.10.12-13.14 Öröm Isten törvényén Szentleckéhez / Jak 5,1-6 E szakasz fenyegetô beszéd olyan gazdagok ellen, akik fölöslegüket nem akarják megosztani a szűkölködôkkel, még most sem, ,,az utolsó idôkben'' sem, Isten ítélete elôtt. Ezek a gazdagok vakok, nem látják sem a szegények nyomorát, sem az idôk jeleit! Mindezt Sz Jakab hozzánk intézi, akik többé-kevésbé jámbor keresztények vagyunk! Nem számít, hogy sok vagy kevés pénzünk van-e; a végítéleten az Emberfia azt kérdi majd tôlünk, hogyan bántunk a szegénnyel és a ,,legkisebbel'' az Ô testvérei közül. Ez a ,,legkisebb'' nem okvetlen a legkevesebb pénzű, hanem talán a meg se született, a legmegvetettebb, a legelfeledtebb, a legbűnösebb, a legüldözöttebb, a legutáltabb -- az Ô testvére! (5,1-3: Lk 6,24-25; Mt 6,19-20; Sir 29,10; Péld 11,4.28 # 5,4-6: Ám 8,4-8; 5Mz 24,14-15; Sir 34,21-22(25-26); 3Mz 19,13; Mal 3,5) Evangéliumhoz / Mk 9,38-43.45.47-48 A mai evangélium elsô felében különös szó hangzik el: ,,Aki nincs ellenünk, velünk van!'' Sz Máténál fordítva szól: ,,Aki nincs Énvelem, az ellenem van.'' (Mt 12,30 és hasonlóan Lk 11,23) Jézus elmondhatja mindkettôt, különféle helyzetre persze. Ô harcban áll a gonosszal, de ha emberekrôl van szó, akkor nincs szívében korlátolt fanatizmus. Ha valaki Jézusra hivatkozva valami jót tesz, hagyjuk érvényesülni, még ha az Egyházon kívül teszi is! Jézus beszél Isten irgalmáról azok iránt is, akik bár nem keresztények, de emberiességbôl jót tesznek Jézus bármelyik rászoruló hívével. -- A második rész vezérszava: megbotránkoztatás. Botrányt okozni itt annyi, mint valakinek megingatni a hitét, vagy általában, valakit rosszra vezetni. (Ez a ,,botrány'' evangéliumi értelme, nem pedig a mai: ,,fölháborodás, megütközés''.) (9,38-40: Lk 9,49-50; 4Mz 11,28; 1Kor 12,3 # 9,41: Mt 10,42; 1Kor 3,23 # 9,42-48: Mt 18,6-9; Lk 17,1-2 # 9,48: Iz 66,24) Szentségre várva Isten jöhet követeléssel hozzánk, hiszen Ô ajándékozó, jóságos és szeretô Isten. Az Ô útja mifelénk a legnagyobb áldozat: tulajdon Fiát adta halálra értünk. És ez a mi utunk Ô felé... Elmélkedés Isten irgalma és a pokol Éppen az irgalom és szeretet mélyebb pszichológiája külön kulcsot ád kezünkbe a kárhozat valóságának átértésére. Ha szabad egy egészen transzcendens [természettúli] igazságnak emberszabású fogalmazást adni: A kárhozatot éppen a megbántott, megcsúfolt, kárvallott szeretet teszi érthetôvé, sôt szükségessé. ,,Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érette.'' Ez az egyszülött Fiú úgy szerette a világot, hogy önmagát adta érette, mindenestül, egészen a kereszthalálig. Ebben a fönntartás nélküli odaadásban benne van az a nagy vallomás: az ember csakugyan sokféleképpen kísértve van a bűnre. Kísérti természete, gyarlósága, a világ csábítása, húzza az érzéki világnak hármas karja: a test kívánsága, a szemek kívánsága, az élet kevélysége; sodorja vészes oksággal a gonoszságnak már kialakult országa, mely félelmes, felsôbbséges hatalmát megmutatta már az elsô emberrel szemben (1Mz 3). De a bűnre-csábítás ezer szavát túlharsogja az ellentállásra való az a fölhívás és a hűségre való az az indítás, mely az Úr Krisztus megtestesülésének, életének, evangéliumának és kereszthalálának titkából szól. És ha mindennek dacára marad bűn, bűnös Isten-elvetés és megátalkodás: lehet-e a szeretetnek erre más felelete, ha igazán szeretet, véres, piros, tüzes, élô szeretet, és nem élettelen árnyék, mint ami minden megsértett és lábbal tiport szeretetnek felelete: Mit kellett volna még cselekednem az én szôlômmel, és nem cselekedtem vele? Talán mivel vártam, hogy szôlôt teremjen, és vadszôlôt termett? Most tehát megmutatom, mit cselekszem az én szôlômmel! Elhordom sövényét, hadd pusztítsák; lerontom kerítését, hadd tiporják. És parlaggá teszem: nem metszik és nem kapálják többé, és fölveri a burján és tövis. És a felhôknek megparancsolom, hogy esôt ne hullassanak reá (Iz 5,6). Így válik csak érthetôvé, hogy a pokol tüze végelemzésben nem más, mint annak az isteni szeretetnek tüze, mely a mennyország boldogsága. Ugyanaz a nappali világosság gyönyörűség az ép szemnek és kín a betegnek; ugyanaz a fagyos januári szél üdülés az ép szervezetnek és halál a sorvadtnak. Ugyanaz a szent, szeretô Isten szeretet, bizalom, boldogság az ôt szeretô léleknek; rettenet, folytonos szemrehányás és ítélet a kárhozottnak. Az ítéletben és mindenegyes elítéltnek lelkiismeretében kigyullad az ítélet megokolása: Nem Isten ítélt el engem, hanem magam; nem Isten irgalmán múlt, hanem az én igyekezetemen. Amikor tehát megkörnyékeznek a kárhozat kínos árnyai (,,circumdederunt me dolores inferni''), akkor van teljes okunk és jogunk összeszedni minden hitünket, minden reményünket és szeretni- tudásunkat, -- és rendületlenül bízni, amint ez a Tauler idézte koldus mély katolikus igazsággal mondta: -- Nekem két erôs karom van: az egyik az Isten akaratában való megnyugvás, a másik az ôszinte Istenkeresés. Ezzel a két karommal erôsen átölelem az Istent és nem engedem el, még ha a kárhozatra akarna is taszítani. S inkább volnék a pokolban Istennel, mint a mennyországban Isten nélkül. (Schütz: Örökkévalóság, 257) + Csak nézzük saját magunk fogyatkozásait, s hagyjuk békén a másokét. Mert azok bíz', kik gonddal rendben élnek, könnyen fölháborodnak bármiken. És nagyon fontos leckét vehetünk épp azoktól, akik fölháborítanak! (Nagy Sz Teréz) + Rossz a jó álruhájában Hogy vonzó legyen a rossz, a jónak alább is álruháját kell felöltenie. A poklot ,,égi arannyal'' kell kifényezni, másképp sosem kél el a gonosz! S ha a rosszat mindig tulajdon nevén neveznék, sokat veszítene vonzerejébôl! (Például ,,születésszabályozás'' = életfojtás, magzatölés; ,,új életmód'' = sodomásság; ,,ballépés'' = házasságtörés, hűtlenség; ,,hozzányúl'' = ellop, stb.) (Sheen) Erkölcsbe taposó undorító könyvekre azt mondják: ,,bátor''; amik morális renden dúlnak, azokat úgy hirdetik: ,,merész'' és jövôbe-nézô, ,,haladó''; Isten-támadók neve ,,progresszív'', ,,korszak-alkotó''. Rothadó nemzedéknek mindig szokása volt, hogy a pokol kapuit a paradicsom aranyszínére fesse! (Sheen) + Mind aki rágalmaz, mind aki hallgatja, az ördög hajléka! Annak a nyelvében, ennek a fülében ott ül vigyorogva. -- A fösvénység oly furcsa láz: annál kevésbé érzed, minél forróbban éget, minél vadabbul összeráz! (Szalézi Sz Ferenc) + Ha valami szeretetlen hangzik el a füled hallatára, szólalj föl rögtön a távollévô védelmére, vagy távozz, vagy ha megtehetni, szakítsad félbe társalgásuk! (Vianney Sz János) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP 1: A házastársak Isten akarata szerint egy emberpárrá lesznek. S: Isten kegyelmébôl egy testet alkotunk Krisztussal. E: Jézus tanítja, hogy a házasság felbonthatatlan. Az Isten képére teremtett embernek hatalma és felelôssége van. Építhet, rombolhat. Az ember végzete a világnak, amelyben él. És azoknak, akikkel együtt él. A házasság több merô szerzôdésnél. Az emberi élet alapvetô rendje az. Benne az ember megpróbáltatik, benne az ember éretté válhat. A szeretet, szerelem szigorú iskolájában tanulja férj és feleség az emberi és isteni erényeket. Elsô olvasmányhoz / 1Mz 2,18-24 Kezdetben férfivá és asszonnyá teremté ôket Isten. Errôl a kezdetrôl szól Mózes 1. könyve (2--3. fejezet) kora képszerű tanításával. Célja, hogy megmagyarázza az ember mai helyzetét, fôleg a férfi és nô viszonyát. Minden teremtmény közül csak a nô a ,,férfi segítôje, aki hozzá való''. Egymás számára teremtôdtek és egymásra szorulnak. A házastársi szeretet erôsebb bármi más emberi kapocsnál és természeténél fogva egyszeri, egyetlen mindenki számára. Ebbôl pedig következik egysége és fölbonthatatlansága. (1Kor 11,8-9; 1Tim 2,13; Ef 5,31; 1Kor 6,16) Válaszos zsoltár / Zsolt 128(127),1-2.3.4-5.6 Az istenfélelem áldásai Szentleckéhez / Zsid 2,9-11 A zsidókhoz írt levél utasítás és intés oly keresztényeknek, akiknek hite vagy reménye az eltévelyedés veszélyében forog. A szentíró olvasói számára fôleg Jézus mindenek fölötti fontosságát és papságát emeli ki. A szakasz eleje (2,5-16) rámutat, hogy Jézus ugyan rövid idôre osztozott velünk az emberi szomorúságban, de magasan fölébe emelkedik az angyaloknak. Minden, amit a 8. zsoltár általában mondott az ember alacsony és magasztos voltáról, nem sejtett módon Krisztusban valóra vált. Testvérünkké lett, emberi természetünk és sorsunk részese, a halálban is, amelyet magára vállalt, azért, hogy megtörje a halál uralmát és ,,megszenteljen'' minket, azaz közvetlen közelébe vigyen az isteni valóságnak (a ,,fönségben''). (2,9: Zsolt 8,5-7; Fil 2,6-11 # 2,10: Róm 11,36; 1Kor 8,6; Zsid 4,15; 5,2-3.9-10 # 2,11: Jn 17,19; Zsid 2,17-18; Zsolt 22,23) Evangéliumhoz / Mk 10,2-16 vagy Mk 10,2-12 A mózesi törvény a házastársak elválását lehetségesnek tartja oly értelemben, hogy a férj elbocsáthatja feleségét, de elváló okiratot kell írnia a számára. Jézus nem elégszik meg a törvényben megengedettel, Ô erkölcsi parancsot akar, és ez megvan magának a teremtésnek a rendjében, ahogy Mózes I. elsô két fejezete bemutatja. Isten a férfit és a nôt egyenrangú társul személyi (nem pedig csak sexuális) közösségbe teremtette, és ez természete szerint megváltozhatatlan. Némelyek szerint Jézus nem szigorú paranccsal állítja, hogy a házasságot nem szabad fölbontani, hanem csak magasabb erkölcsi követelményül. Jézus azonban itt voltaképpen Isten eredeti akaratát jelenti ki, ez pedig keresztényekre szigorúan kötelezô. -- Az evangéliumi szakasz záradéka további részlet tanításából: ahogy a hegyi beszédben Isten országát a szegények, alázatosak, tisztaszívűek, az igazságot szomjazók, üldözöttek osztályrészéül jelenti ki, úgy itt Isten országa a kisdedeké; azoké, akik nem tudnak semmi ,,teljesítményre'' hivatkozni, csak üres kezüket tarthatják feléje, alázatos, gyermeki bizalommal. (10,2-12: Mt 19,1-9 # 10,4: 5Mz 24,1 # 10,6-8: 1Mz 1,27; 2,24 # 10,11: Mt 5,32; Lk 16,18 # 10,13-16: Mt 11,25; 18,3; 19,13-15; Mk 9,37; Lk 18,15-17) Szentségre várva Csak miután megismerkedett más személyekkel maga körül, akkor ébred rá a kisded, a fejlôdô ember önmagára; tanulja meg, hogyan birtokolja és ajándékozza meg önmagát. De minden emberi ,,te'' továbbmutat a végtelen nagy, örök ,,Te'' felé, aki viszont arcával, egész Szívével felénk fordul Krisztus által és Krisztusban. Elmélkedés Holtomiglan, holtáiglan. (A házasság alapjellege) Lehetetlen mélységes megilletôdés nélkül hallgatni a magyar házassági szertartásnak végét, az ,,esküvôt'': ,,Isten engem úgy segéljen, Nagyasszonyunk, a szeplôtelen Szűz Mária, Istennek minden szentjei, hogy a jelenlevô N-t szeretem, szeretetbôl magamhoz veszem feleségül (hozzámegyek feleségül), és hogy ôt el nem hagyom holtomiglan, holtáiglan, semminemű viszontagságában. Isten engem úgy segéljen!'' Akik ezt az esküt mondják, úgy érzik ott az oltár elôtt, hogy ez a szó híven kifejezi, ami lelküket akkor eltölti. S mégis, aki föleszmél, szinte megborzong, mikor az állhatatlan ember-ajakról, az idô ingatag gyermekétôl hallja az örökkévalóságnak ezt a beszédjét, melyet voltaképpen mégis az Egyház diktál, és a házasulók csak utána mondanak. Olyan formán vagyunk vele, mint Pizarróval, a conquistadorral, aki kiköt egy ismeretlen, vésszel és végzettel teli világnak partjain, és fölgyújtja hajóit: nincs többé vissza! S talán maguk az ifjú házasok is az elsô idôk mámora után úgy hallják tulajdon szavukat ,,holtomiglan, holtáiglan'', mint távoli zárcsikordulást: becsukódott egy ajtó és vele az egyéni szabadság és új életalakító lehetôség; holtomiglan, holtáiglan... Ezt a vegyes, szorongó hangulatot használja föl a modern naturalista, hédonista házassági reform és propaganda, mikor a válásnak teljes szabadságát követeli. Nincs a házasság problematikájának még egy pontja, ahol oly élesen ütköznek össze az ellentétek, mint itt. Nem túlzás, ha azt mondom: ezen a ponton dôl el a csata, hogy melyik szellem alakítja majd a házasság erkölcsét. Ezért mindenekelôtt rögzítjük a katolikus álláspontot és azután szemébe nézünk a naturalizmus érveinek. Az Üdvözítô beszédje éppen ebben a kérdésben rendkívül határozott és ebben a félre nem magyarázható szóban cseng ki: Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza! S az Egyház példátlan következetességgel és elszántsággal járta az Alapítótól megjelölt utat... 1. S csakugyan, a házasság fölbonthatatlansága nyilván következik rendeltetésébôl. A gyermekben kézzelfoghatóan megjelenik a harmadikkal szemben való elkötelezettség, mely lényegesen kihív és kiutal az egyéni érdekkörbôl és a házasságot lényegesen énfölötti közösséggé teszi. A gyermek a szülôkre való utaltság megtestesítôje: nevelése a nemzésnek elutasíthatatlan folytatása. Elvált szülôk gyermekei bitang jószágként bolyonganak idegenben, küszöbrôl-küszöbre, az otthon áldott bensôsége s melege nélkül, és két versengô szülô kényeztetése közepett elkényesednek és gyökeresen elromlanak. 2. A házasság két személynek egészen intim és felelôs én-te- közössége. Az ilyen közösségek természetszerűen az egész személyt ölelik át annak egész tartalmával, minden felelôsségével és méltóságával. A személyiséghez pedig lényegesen hozzátartozik a tartama, minthogy a személyesség a halhatatlan szellemi léleknek kiválósága. Tárgyakat lehet használhatóságuk határidejéig birtokba venni, személyt csak örökre. (Schütz: A házasság, 134) + A házasságról Házasságot kötni annyi, mint elfogadni egymást, egyesülni egymással a lét három szintjén: a fizikai, érzelmi és lelki szinten. -- A hitvestársak testi egyesülése azt jelenti, hogy egymásnak tudatosan, önként, szerelembôl odaadják magukat, azért, hogy egymásnak és egy harmadiknak: a gyermeknek ajándékozzák önmagukat; ez tehát lényegében véve kizárja az önzô gyönyört. -- Egyesülni lelkileg annyi, mint bizalommal kicserélni egymással minden gondolatot, érzelmet, benyomást, kételyt, bánatot, tervet, álmot, örömöt, csüggedést... közössé tenni egész belsô világotokat egész fejlôdésében. -- Egyesülni lelkileg annyi, mint kölcsönösen megteremteni egymásban ugyanazt az akaratot, hogy befogadjátok és szeressétek testvéreiteket, hogy találkozzatok és egyesüljetek Istennel. -- Egyesülni lelkileg annyi, mint egymás számára lemeztelenítve és áttetszôen megjelenni együttesen Isten elôtt, mint két imára kulcsolt kéz. Ha csak egy testet jegyzel el, hamarosan megismered, és már másikat kívánsz meg. Ha csak egy szívet jegyzel el, hamarosan kimeríted, és egy másik szív fog vonzani. Ha egy embert jegyzel el, még többet mondok: Isten gyermekét, akkor, ha te is úgy akarod, szerelmed örök lesz. Mert a végtelen, amely túlmutat a férfin és nôn, lehetôvé teszi számukra, hogy örökkévalóvá tegyék szerelmüket. Nem az én hibám, megváltozott! Nem te változtál meg?... És ha megváltozott, miért csodálkozol? Élôvel kötöttél házasságot, nem pedig márványszoborral. A szerelem nem egy pillanatra szóló, hanem örökre szóló választás. -- Szeretni egy férfit, egy asszonyt annyi, mint egy tökéletlen lényt, egy beteget, egy gyengét, bűnöst szeretni. Ha valóban szereted, meggyógyítod, támogatod, megmented. -- Házasságunkat elfogadni annyi, mint hitvestársunkat elfogadni, -- de végsô fokon annyi is, mint Jézus Krisztust, a Megváltót elfogadni. (Michel Quoist: Így élni jó, 173) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP 1: Az örök bölcsességhez képest a gazdagság semmiség. S: Isten igéje lelkünk mélyéig hatol. E: Az önkéntes szegénység az akadálytalan krisztuskövetés útja. Mikor egy bölcs, jóságos ember ránk néz, úgy érezzük, hogy vizsgázunk, keresztüllát rajtunk. És csak akkor tudjuk elviselni tekintetét, ha minden rendben van velünk. A gazdag érdeklôdik Jézusnál az örök életrôl, és ôszintén érti is, csakhogy ô nem szabad: rabja a gazdagságának. Ezért nem tud megállni Jézus áthatóan tiszta, szeretô tekintete elôtt. Elszomorodva megy el. A gazdagság nem szokta fölvidítani a birtokosát; megakadályozza abban, hogy szabadon saját maga tudjon lenni. Elsô olvasmányhoz / Bölcs 7,7-11 A bölcsesség dicséretét itt (és a bölcsességért való imát a 9. fejezetben) Salamon szájából halljuk. A szentíró becsülni tud hatalmat, gazdagságot, egészséget, szépséget, de egyik sem állandó, és bölcsesség nélkül mit sem érnek. A nap csak nappal ragyog, de a bölcsesség (amely Isten ismerete és közösség, egység Vele) ,,örök fényül'' megmarad az embernek, és még a halálon túl is világít. (7,7: 1Kir 3,6-9.12; Sir 47,12-17 # 7,10: Iz 60,19-20; Jel 21,23 # 7,11: 1Kir 3,13; Sir 47,18) Válaszos zsoltár / Zsolt 90(89),12-13.14-15.16-17 Az örök és jóságos Isten Szentleckéhez / Zsid 4,12-13 Isten igéjérôl szóló himnusszal (4,12-23) zárul a zsidókhoz írt levél e része. Elôbb próféták által szólt az Isten; a ,,napok végsô idején'' a saját Fia által, aki a maga volt isteni Igéje. Valójában a történelmet kezdettôl fogva Isten Igéje alakította és határozta meg. Élô és hatékony ige ez! Az ige az a mód, az az út, amellyel Isten belenyúl a történelembe. A kinyilatkoztatás igéje is, melyet az Egyház hirdet, nemcsak Istenrôl szóló tanítás. Az maga Isten, aki ebben az ,,eleven Igében'' közeledik hozzánk. Igéjével ajánlja föl nekünk az üdvösséget, de egyidejűleg már megkezdi ítélkezését is. Nem csupán a végítéleten, hanem már most, szakadatlanul számadást kell adnunk Neki (és számot ad az ige hirdetôje is)... (Zsolt 95,7-11; 1Pt 1,23; Ef 6,17; Jel 1,16; Jn 12,48; Jób 34,21-22; Zsolt 139,11-12) Evangéliumhoz / Mk 10,17-30 vagy Mk 10,17-27 Jézus a követésére szólít fel mindenkit, s ebbôl az ôsegyház minden hívônek szóló parancsot hall ki. Nem mindenkit hív egyformán a követésre: nem mindenkinek kell mindenét odaadnia, ahogy nem mindenki hívatik meg a vértanúságra sem. A gazdagnak, aki Jézustól az örök élet biztos útját kérdezte, minden vagyonáról le kellett volna mondania ahhoz, hogy Krisztust követhesse. Követni csak az képes, aki megérti, hogy egyedül Isten nagy, minden más kicsi, jelentéktelen, mulandó. De már az kegyelem, hogy ezt megértjük, nem pedig a saját teljesítményünk. A szakasz végén nyilvánvaló lenne a kérdés: mi a jutalma a követésnek? De, legalábbis Sz Márknál, a kérdés nem vetôdik föl. Jézus válasza nem annyira ígéret, inkább buzdítás, bátorítás: aki csatlakozik követôihez, az tapasztalni fogja, hogy Isten a nagylelkűvel szemben szintén nagylelkűnek bizonyul; nem gyôzhetô le nagylelkűségben. (Mt 19,16-29; Lk 18,15-30 # 10,19: 2Mz 20,12-16; 5Mz 5,16-20 # 10,27: 1Mz 18,14; Zak 8,6-7) Szentségre várva Az örök életrôl való kérdés magát az élô Istent kérdi, kutatja és a Vele való végleges együttlétet. Ônélküle az ,,örök élet'' inkább az örök halál nevét viselhetné. De az az élet, amit remélünk, már itt kezdôdik, azzal, hogy Istenhez fordulunk, és Ô magáévá fogad minket. Elmélkedés Szent igénytelenség: Szabadság ,,Nézzétek a mezei liliomokat... nem munkálkodnak és nem fonnak'' (Mt 6,28-29). Dolgozni, ez az elsô evangélium, melyet a Teremtô hirdetett. Krisztus ezzel nem ellenkezik, hanem elítéli azt a lázas, önzô, egoista kegyetlenséget, melyben az ember töri magát s tönkretesz mást; azt az aggódó, versenyzô, izgalmas gazdasági harcot; azt az esztelen gazdagodási vágyat, mely minél többet akar, s ezáltal szétszedi saját lelke szépségét s a világ harmóniáját. Minek fokozni az igényeket ételben, ruházatban? Van-e szebb élet, mint az egyszerű énekes s virágos természet? Kivált apostolaitól kívánja ezt az Úr: Tudjatok morzsákból élni! ,,Ki nem tud morzsákon élni s egy kardért mindenrôl lemondani, az nem küldetett az igazság szolgálatára.'' Mi lesz az evangéliumból, ha az apostolok pénzt keresnek? Az egyszerű élet, az igénytelenség adja a ,,pondus Evangelii''-t, az erkölcsi komolyságot. Lesznek mindig, kik az evangéliumért minden egyebet odaadnak. Valamint a harcos, midôn a tárogató szól, kibontakozik nejének s gyermekeinek karjaiból, elhagyja házát s otthonát: úgy az apostoli ihletű lelkek is tudnak lemondani mindenrôl s tarisznya s bot nélkül nekiindulni a világnak. Ez Jézus gondolata s kívánsága! ,,Tekintsétek az égi madarakat... nem vetnek, nem aratnak.'' Íme a szárnyaló madár, a természetnek ünnepnapi köntösbe öltözött kegyeltje; földet, létet arra használ, hogy emelkedjék és szárnyaljon. Emelkedni... töltekezni... imádkozni. De az emelkedés s a repülés nagy energia. Mily fölséges látvány az ég mélyein úszó sas! Mi kell tehát nekünk: 1. Függetleníteni a lelket a lelkiek lángoló szeretete által. Úgy szeretni, hogy el ne hanyagoljuk magunkat, még ha gondok ostromolnak is. 2. Úgy nevelni magunkat s másokat, hogy kevés igényünk legyen. Jézus így nevelte apostolait, s mégis kérdezni merte: szenvedtetek-e hiányt valamiben? úgy-e nem? 3. Nagy bizalom és megnyugvás Istenben: többször átélvezni a 90. zsoltárt: ,,Aki a Fölséges segítségében lakik, a menny Istenének oltalmában marad.'' (Prohászka: ÖM, 6:159; 205) + Szent Ágoston a gazdagságról Az az igazi ,,szegény'', ki gazdag kíván lenni. -- Isten azt nézi, vágyban kinek gazdag vagy szegény a szíve, nem hogy kinek dús a háza vagy zsebe (68. zsoltárhoz). -- Ne tartsuk rossznak a vagyont, mert jók is megkaphatják; s ne tartsuk nagynak, sôt a legnagyobbnak, hiszen kijut a gonoszaknak (Epist. 20). -- Mulandó javak-kincsek szakadatlan zaklatnak minket, amíg meg nem szereztük ôket. Megrontanak szerezve, gyötörnek ôk elvesztve, kívánva lángra gyújtanak, bírva pedig elsilányulnak, elveszítve észt földúlnak (Verba Apost.). -- Az ember addig gazdag, míg mély álmát alussza, az álom gazdagítja, az ébredés [életvég!] kifosztja (35. zsoltárhoz). ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP 1: A Megváltó szenvedéseinek gyümölcse az üdvözültek nagy száma. S: Járuljunk bizalommal a kegyelmet adó Istenhez. E: A Megváltó azért jött, hogy szenvedése árán szolgálja a világ üdvösségét. Évekig együtt élünk egy emberrel, bizalmasunk, mindenrôl beszélhettünk és beszéltünk neki, ami csak megindít, reményt ébreszt, amit félünk és várunk -- és aztán egyszerre világosan kiderül, hogy ez az ember egyáltalán nem ért meg, sosem értett, és esze ágában sincs, hogy közös utat járjon velünk: -- ez bizony keserű és megrendítô. Jézus megtapasztalta ezt tanítványaival, és egyre tapasztalja ezt velünk is. És mégis, -- ezt már alig lehet érteni --, változatlanul szeret bennünket. Elsô olvasmányhoz / Iz 53,10-11 A szenvedô Istenszolgáról szóló 4. éneket teljes egészében Nagypénteken olvassuk. Most csak a végsô rész egy szakaszát halljuk. A szemelvényt az evangélium magyarázza, ahol Jézus a szenvedésérôl jövendöl. Azért jött, hogy ,,sokakért'', a sokaságért, azaz minden emberért magára vegye a bűnadósságot, és mindenekért halált szenvedjen. (L. még Nagypéntek 1. olvasmányának magyarázata.) Válaszos zsoltár / Zsolt 33(32),4-5.18-19.20 és 22 A hűséges, jóságos Isten Szentleckéhez / Zsid 4,14-16 A zsidókhoz írt levél e szakasza egy nagy kijelentést és kettôs intést tartalmaz. A kijelentés: Fôpapunk van, aki értünk Isten legbensôbb szentélyébe lépett be, de együtt is szenved és érez velünk, mert minden emberi nyomorúságot önmagán tapasztalt meg. Jézus megnyitotta nekünk az Istenhez vezetô utat, és közbenjár értünk Istennél, -- e két tény, az Ószövetségre utalva, fôpapi működését jelenti. Mondhatni ezt más szóval is: Jézus a Kapu, Ô a Pásztor, az Út, a Tanító, az Orvos. Ô lehet mindez, mert teljes értelemben ember és örök igazsággal Istennek Fia, tehát a legrátermettebb közvetítô Isten és ember között. -- A nagy kijelentést intések követik: legyetek hűségesek a hit megvallásában és bízzatok Isten irgalmában. (4,14: Zsid 8,1-4; 9,11-15; 12,22-24 # 4,15: Zsid 2,17-18; 5,7; Jn 8,46; 2Kor 5,21 # 4,16: Zsid 7,25; 10,19; Róm 5,2; Kol 1,22) Evangéliumhoz / Mk 10,35-45 vagy Mk 10,42-45 Harmadszor szólt Jézus a közeli szenvedésrôl. A szentírónak nem nehéz minket elgondolkoztatnia, de a tanítványok egyre kevésbé értik, mit is akar Jézus igazán. Jézus élesen korholja törtetésüket az ,,elsô helyért'', és inkább arra hívja ôket, járják Ôvele szenvedése útját. A ,,pohár'' szó itt ugyanazt jelenti, amit a ,,keresztség'' -- a kínszenvedést, amit mindnyájunk bűnéért, mindannyiunk helyett át fog élni. Útját maga úgy magyarázza, mint az Isten alázatos szolgálatát, amelyben életét váltságdíjul adja sokakért. (10,35-40: Mt 20,20-23; Jn 18,11; Lk 12,50 # 10,41-45: Mt 20,24-28; Lk 22,24-27; Iz 53,10-12; Róm 3,23-25) Szentségre várva A két fô szentség: a keresztség és az Oltáriszentség Krisztus keresztjében gyökerezik, és Tôle kapja értelmét, erejét. Aki kész végigjárni Ôvele az utat, aki kész szolgálni, és ha kell, életét adni, az bejut Isten országába és részesül Krisztus megdicsôülésében. Elmélkedés Krisztus örömmel megy kínszenvedésébe, mert szeret Amit szeretettel és kívánva várunk, mikor eljô, ahhoz örömmel és vonakodás nélkül nyúlunk. Ezt is Krisztus Urunkban megtapasztaljuk. Mert soha életében pompát nem követelt: de mikor halálra ment, virágvasárnap hódolatot szerzett és szokatlan készülettel, szándékkal ment Jeruzsálembe. Máskor együtt járt az apostolokkal, de azt írja Sz Márk, hogy mikor Jeruzsálembe ment, nagy sietve az apostolok elôtt ment úgy, hogy ezek csudálva és rettegve nézték, mily nagy kedvvel ment a halálra. Mikor az ,,óra'' eljött, nem futott el, mint Illyés Ákáb király elôl, hanem szántszándékkal a kertbe ment étszakának idején, hogy zendülés nélkül megfoghassák. Mikor közeledtek a poroszlók, könnyen elbújhatott volna a setét étszakában, de elébük ment... Heródes elôtt csudát nem cselekedett, Pilátus elôtt mentséget nem keresett, nehogy akadályt állítson szenvedésinek. És utoljára, mikor már úgy tetszett, hogy megelégedett keserűségekkel, akkor kiáltja, hogy szomjúhozék és a szenvedésnek vízárjai el nem olthatták szerelmének lángját. Mert ahogy a tűz soha nem elégszik meg a reá hányt fával, úgy a Krisztus szerelme sem elégedett mind ennyi szenvedéssel. Ha Jákobnak a hosszú esztendôk egynéhány rövid napnak tetszettek, Rákelhez való nagy szerelmébôl: a mi Urunk sok kínjai sem fárasztották vagy fogyatták a szenvedéshez való kedvét... És az ô szenvedése nemcsak külsô kínokat és gyalázatokat, hanem belsô rettegéseket, keserűséges bánatokat és sanyargatásokat is magába kapcsol. Ezeknek sokasága annyi volt, hogy ha valaminemű kínok sanyarúsága, valami tagok fájdalma, valami gyalázat csak lehet akármely mártíromságban: az mind benne volt Krisztus kínjában. (Pázmány: Nagypénteki 2. beszéd) + Kínszenvedés (O admirabilis potentia Crucis...) Óh Keresztnek csodálatos hatalma! Óh szenvedés kimondhatatlan diadalma! Benne van az Úrnak bírószéke, a világnak ítéltetése, a Megfeszített nagy fönsége! Mert ,,mindeneket magadhoz vonzottál Uram'' (Jn 12,32). S midôn egész nap két karod kitártad a nemhívô népsokaságnak, az ellened mondóknak: -- mind e világ érzésére ébredt a szent Fönségnek, hogy kénytelen is megvalljon Téged! Krisztusban együtt meghaltunk, együtt temetteténk, együtt is támadunk föl... Az istenség, mely ott volt a Szenvedôben, nem volt a szenvedésben. [Jézus mint ember fizetett az emberfaj bűneiért, az isteni szenvedhetlen személy érdemével!] -- Ismerd föl, hívô lélek, nagy méltóságod! Az isteni természet részeddé lett, -- a régi silányságod mélyére vissza ne süllyedj! -- Krisztus mennybemenete mindnyájunkat fölemelte, és hová elôrement a Fej fönsége, oda fölhívatik a Test reménye. -- Krisztusban mi is fölhatoltunk a magasokba. (Nagy Sz Leó) + A kereszt nékem biztos üdvösségem. Keresztet, akin én Uram van jelen, imádok szüntelen! Örök Királyom keresztje mindig itt van nálam. A Kereszt nékem biztos menedékem. (Aquinói Sz Tamás) + Szenvedés Kit Isten nagyon szeret, azt méltónak találja, hogy sok szenvedést mérjen rája. Kinek még kicsiny a szeretete, arról látja, hogy kevés szenvedést bír el. -- Istennel való egyesüléshez csak az egyszerűség és alázat vezet el. (Nagy Sz Teréz) Ha Isten sok szenvedést küld rád, jele, hogy nagy tervei vannak veled, s bizonyára szentjének kiszemelt! És ha Ôérte szentté akarsz lenni, esdekelj minél több szenvedésért! Nincs jobb fa, a szent szeretet lángját éleszteni, mint a keresztnek fája -- Krisztusunk határtalan szeretetének áldozatja égett rajta. (Loyola Sz Ignác) Ahogy a mennyben nincs édesebb, mint Urunkhoz hasonulni dicsôségben, úgy itt e földön nincs elônyösebb, mint hasonulni szenvedéséhez! (Bellarmin Sz Róbert) Bôséggel van keresztem; több, mint képes volnék hordani, majdnem több... S akkor kezdem kérni a keresztnek vonzalmát, szerelmét -- és boldog lettem hirtelen! (Vianney Sz János) Nem próbatétel-e az emberélet itt a földön? Ki vágyik bajra, nehézségre? Te is Uram, úgy hagytad meg, hogy tűrjük el, nem, hogy ,,szeressük''. Senki sem szereti, amit ,,eltűr'', bár igen szeretheti azt, hogy tűrhet! (Nólai Sz Paulin) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP 1: Isten visszavezeti népét a fogságból; gondja van a nyomorultakra is. S: Jézus, a mi Fôpapunk, ismeri gyarló emberi természetünket. E: Jézus visszaadja a vak látását, az pedig követi Ôt. Az emberi szabadság és fejlôdési lehetôség korlátozott. Már múltunknál fogva is meghatározott irányba kell haladnunk: ôseink által, de a saját személyes (már megtett vagy egyre halogatott) döntéseink által is korlátozva van utunk. Egyes jelenségeket látunk, és talán égetô érdeklôdéssel nézünk, míg másokra vakok, süketek vagyunk. Ha Isten felé nyitva a szívünk, ha képesek vagyunk látni és hallani, akkor ez éppenséggel óriási szerencse. Kegyelem! S ez a szerencse, a kegyelem kötelez. Elsô olvasmányhoz / Jer 31,7-9 Jeremiás üdvösségi jövendölése eredetileg, úgy látszik, az északi királyságról, Izraelrôl szólt -- ennek népét Szamaria eleste után (Kr.e. 721) Asszíriába hurcolták. Jeruzsálem bukásával (Kr.e. 587) az üdv meghirdetését a déli országra, Judára is vonatkoztatták. Isten, népe Pásztora és Atyja, minden szétszórtakat újra egybegyűjt; meggyógyítja és megvigasztalja ôket. Más prófétai szövegek is a messiási idôre a vakok és bénák gyógyulását ígérik. Isten megsegíti népét, s ez Hozsannát zeng neki (vagyis ,,Segíts mégis!'': Zsolt 118,25; Mk 11,9). (31,7-8: Iz 4,3; Jer 3,14; 5,18 # 31,9: Zsolt 126,5- 6; Iz 40,3; Jer 3,19; 5Mz 1,31; 32,5-6) Válaszos zsoltár / Zsolt 126(125),1-2.2-3.4-5.6 Könnyek és ujjongás Szentleckéhez / Zsid 5,1-6 Az 5. fejezettôl a zsidók levele egyenként kifejti, amit elôbb (4,14-16: elôzô vasárnap szentleckéje) összefoglalva mondott. Az ószövetségi papságra vonatkozóan elôször is elsorolja a fôpapi méltóság feltételeit, melyek az Isten és ember közti közvetítô állásból folynak: együtt kell éreznie az emberek gyöngeségeivel, bajaival és Istentôl kell hivatását kapnia. Mind a két föltétel Jézusban olyannyira beteljesült, hogy fôpapsága messze túlterjed az Ószövetségen. Hogy Jézus együtt tud érezni és szenvedni a mi gyöngeségeinkkel, azt mindenek fölött az Ô haláltusája, vergôdése mutatta (5. böjti vasárnap, szentlecke). Hogy Istentôl volt hivatása, arra a szentíró két zsoltárt idéz, amelyek messiási értelműek és Jézusban, Dávid fiában teljesültek be. (5,1-2: Zsid 8,3; 2,17; 4,15 # 5,3-4: 3Mz 9,7; 16,6; 2Mz 28,1 # 5,5-6: Zsolt 2,7; 110,4) Evangéliumhoz / Mk 10,46-52 Jézus Jeruzsálembe vezetô útja a jerikói vak gyógyításával végzôdik (Sz Márknál ez az utolsó csoda-elbeszélés). A tanítványok még egyre vakok, ahogy a kenyérszaporításkor voltak (Mk 8,21-22) és ahogy -- jobban, mint valaha, -- a keresztre feszítéskor lesznek, mikor csak egy pogány százados az egyetlen, aki felismeri: Ez az ember valóban Isten Fia volt!... A jerikói vak azonban tudta magáról, hogy vak, kiáltozott segítségért, látóvá lett, és Jézus követôjévé szegôdött. -- ,,Dávid fia'' a várva várt Messiás népszerű címe volt. (Mt 20,19-34; Lk 18,35-43 # 10,48: Mk 11,9-10 # 10,51-52: Jn 20,16; Mk 5,34; Mt 9,22; Lk 7,50) Szentségre várva Jézus útját akkor értjük meg, ha maga nyitja föl szemünket, és ha követni kezdjük Ôt az útján, a keresztúton. A keresztség tett látóvá bennünket, hitünk és hálánk pedig Krisztus követésére indít -- ha élô a hitünk. Elmélkedés A jerikói vak ,,Mondák pedig neki, hogy a názáreti Jézus megyen által. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia! könyörülj rajtam.'' (Lk 18,39) Mily szánalomra méltó s gyakori kép ez: vak koldus az országúton; nem látja az égi világosságban fürdô világot, sem Krisztust. -- Hány a vak, ki nem ismeri az élet célját, az élet s a küzdelem tartalmát, ki nem látja Krisztust! Pedig az országúton, sôt a hadak útján ül, mellette vonulnak lelkes, bízó, Krisztushoz ragaszkodó seregek, de ô nem látja. Az ilyen lelkület természetesen szegényes is, koldusos is, ha kincses lelkek kavarognak is körülötte. -- Hadak útja a kereszténységnek, a szentek példáinak útja, s a hitetlenség, a szkepszis és erkölcstelenség vak koldusokkal szegélyezi széleit! Csak elôre! A koldusokhoz le nem ülünk, az árokba le nem kerülünk; dolgunk van; Krisztus megy elôl, mi utána; a koldus-ének nem a mi énekünk! ,,És midôn hallotta az átmenô sereget, kérdezé...'' Nem lát, de hall; nem jár, de értésére jut a járók lelkesülése és kérdezi, hogy ki ez, ki a seregeket vonzza s indítja, ki ez, ki a tömegekben ennyi kedvet s tüzet éleszt? ,,Óh bár én is mehetnék veled Krisztus, bár láthatnálak; bár nem az útszél s a maradiság, hanem a törtetô erô és a te nyomaid volnának az én részeim is; bár ne tapadnék sárhoz s árokhoz és ne tengôdném alamizsnán s könyörületen'' s fölkiált: Dávidnak fia, könyörülj rajtam! ,,Kiálts, ne hadd abba'', kiáltson szemed s szád! Neked is mondja: kövess engem! Tehát akar s vonz téged is, s majd belsô sugallattal, majd a természet vagy történelem révén magához terel. ,,És akik elôl menének, feddék ôt, hogy hallgasson. Ô pedig annál jobban kiálta: Dávidnak fia, könyörülj rajtam.'' Annál jobban kell kiáltanunk s a világgal nem sokat törôdnünk; az hamar kárhoztat, de hamar dicsér is, ha sikereket lát. Úgy kell szeretnem lelkemet, hogy nem szabad félnem még mások neheztelésétôl sem. (Prohászka: ÖM, 6:266; 338) + Miatyánk Isten! Földi lelkek, mért szóródunk szét, mint megrémült juh-nyáj? Balga szívek, mért kóborlunk el nagy Szívtôl? szomjún vár! Isten Ô! szeret s hatalmas, hatalmasabb, mint hinnôk. S mi Atyánk Ô, atya-szívvel, mit nem tud álmodni föld! Széles-tág az Ô irgalma, S mint a tenger-végtelen! Jóság van igazságában, szabadságnál több az fenn! Nincs hely, hol a Föld bajára néz több részvét, mint mennyen. Nincs hely, hol sok földi botlás jobb ítélést lelhessen. S van elég malaszt ezreknek, kérje bármi sok világ. Van tér új sok teremtésre fönti honban üdvvel áld. Úr szerelme bôvebb, mint az emberész szűk mérete! Az Öröknek szíve jóság legcsodásabb tengere. Csak ne mérjük szűk szívünkkel oly szorosra a határt! Fölnagyítjuk zordonságát, ám az Ô két karja tárt! Lenne szívünk egyszerűbb csak, s fognánk Ôt mi szent szaván: önt ki napfényt életünkre, édességet: mi Atyánk! (Frederick W. Faber) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP 1: Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedbôl! S: Krisztus a mi örök Fôpapunk, és engesztelô áldozata is örök értékű. E: A fôparancs: a szeretet Isten és embertársaink iránt. Ismerünk olyanokat, -- talán mi is közéjük tartozunk, -- akikrôl semmi rossz se mondható. Illedelmesek, jótermészetűek, teszik a kötelességüket; és mégsem érezzük igazán jól magunkat a társaságukban. Talán nincsenek híjával barátságos kedvnek sem, talán van valami természetes vonzóerejük is, mégis hiányzik valami, amit semmi más nem pótolhat. Nem elég illemet tudni, kötelességet megtenni. Már az Ószövetségben is az elsô és legnagyobb parancs a szeretet volt. Az életet csak ez teheti derűssé, életre és szeretetre méltóvá. Elsô olvasmányhoz / 5Mz 6,2-6 A Deuteronómium (Mózes 5. könyve) ugyan nagyrészt törvények gyűjteménye, ahogy a mai szakasz is mutatja, mégsem csupán az. Egyre újabb kiegészítéseket kapott, ilyen a királyok korából a mai szakasz, mely újra figyelmezteti a népet, hogy Istenhez tartozik, Isten tulajdona. Értse meg végre különleges hivatása értelmét és következményeit! A már letelepült és tehetôs nép folyton idegen istenek után fut. A vidék sokféle természet-istenségei vonzóbbak, mintsem az a nagy és komor Isten, aki kihozta Izraelt Egyiptomból. Ennek a süket népnek fülébe kell dörögni: ,,Halljad Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Isten!'' E szavakat a jámbor zsidó máig ismétli napi imájában. És mi? Készen vagyunk-e mi, hogy meghalljuk ezt és feleljünk? (6,2-3: Józs 24,14; Péld 1,7; Jer 32,39; 2Mz 15,26; Lk 11,28 # 6,4-6: 2Mz 3,14; Oz 12,6; Ám 4,13; 5,8; Mt 22,37; Mk 12,29; Lk 10,27; Jer 31,33) Válaszos zsoltár / Zsolt 18(17),2-3.3-4.47 és 51 Hálaének Szentleckéhez / Zsid 7,23-28 Jézus papsága gyökerestül különbözik az ószövetségi levita papságtól (vö. 30. vasárnap szentleckéje). Jézus nem Áron rendje szerinti pap, hanem ,,Melkizedek rendje szerint'' (Zsid 5,6), nem származása szerint, hanem Isten igéje és fölhatalmazása folytán. Isten szava örökre megmarad, és Krisztus is pap marad mindörökké, míg az ószövetségi papok egymás után mind meghalnak. Megdicsôült Urunk, Krisztus által teremtette Isten a végleges üdvösség-rendet. Mostantól fogva csak Ô az egyetlen közvetítô, aki közbenjár értünk és örökre megment. -- Az utolsó mondatok lelkes visszatekintés Jézus üdvözítô művére, a Fôpapéra, ki egészen Isten eszménye szerint való, és egészen megfelel a mi szükségünknek. (7,23-25: Zsolt 110,4; Róm 5,2; 8,34; Zsid 4,14-16; 10,19 # 7,26-28: Zsid 9,25-28; 10,11-14; Róm 6,10; Zsid 9,12.26.28; 10,10; 1Pt 3,18) Evangéliumhoz / Mk 12,28-34 Az írástudó, úgy látszik, komoly szándékkal kérdezi melyik az elsô, vagyis legfontosabb parancsolat; nem úgy, mint az egyéb kérdésekben, melyeket a zsidóság vallási vezetôi csapdául állítanak Jézus elé. Jézus válasza oly ismerôs, hogy külön figyelmet kíván meghallani és súlyát megérezni. Elsô fele, hogy Istent mindenek fölött szeressük, annak a hitvallásnak a következménye, amelyet a zsidóság minden nap, még ma is, elmond. ,,Istent szeretni'' annyi, mint Egyetlennek elismerni a magunk számára is, izzásától annyira elragadtatni magunkat, hogy felebarátunknak, embertársunknak is jut valami rész ebbôl az izzó istenszeretetbôl, az Ôbenne való örömbôl. Nem érzelmekrôl, meghatódásról van szó, hanem arról, hogy Isten hatalma és fönsége tapasztalható és tettekre indító lesz az emberi léleknek is. (Mt 22,34-40; Lk 10,25-28 # 12,29-30: 5Mz 6,4-5; 3Mz 19,18 # 12,32-33: 5Mz 4,35; 6,4-5; 1Sám 15,22; Ám 5,21; Zsolt 40,7-9) Szentségre várva Az Isten-szeretet és a felebaráti szeretet azt is jelenti, hogy Isten szeret és felebarátjának tekint minden embert. Szeretete megfoghatatlan módon lehajlik hozzánk, keres minket -- és megtalál Jézusban, az Egyetlenben, aki tudta, mi az igazi szeretet. Elmélkedés ,,Ha arra vársz, hogy angyallá változzál, azért, hogy a szeretethez föl tudj emelkedni, akkor sem fogsz szeretni Engem! Még ha minduntalan visszaesel is hibáidba, még ha gyönge vagy is kötelességeid teljesítésére és az erényekre: nem tiltom meg neked, Én a te Istened, hogy szeress engem. Szeress úgy, ahogy vagy -- nyomorultul és bűnös létedre -- szeress! Minden percedben, minden élethelyzetben, belsô izzásban vagy szárazságban, hűséged vagy hűtlenséged közepette. Szeress Engem egyszerűen, úgy ahogy vagy. Vágyódom a te szegény bűnös, tétova szíved szerelmére. Ha egyre csak arra vársz, hogy tökéletes légy, sosem fogsz szeretni Engem...'' (Schott) + ,,Ha valaki nagyon szeret...'' Ha a lélek azt látja, hogy valami jobban kedvére van Jézusának, mint valami más, akkor egyszerre annyira lobbot vet benne a szeretet és az a vágy, hogy neki örömet szerezzen, hogy ügyet sem vet értelmének érvelésére, sem azokra a veszedelmekre, amelyekkel ez utóbbi ijesztgeti. Engedi, hogy hite szabadon működjék, nem tekinti saját érdekét és kényelmét, mert meg van arról gyôzôdve, hogy ez az önmagáról való teljes megfeledkezés a legjobb reá nézve. Azt gondolhatnátok, testvéreim, hogy ez így nincs rendjén, mert hiszen annyira dicséretes dolog az, ha valaki józan megfontolással tesz mindent. Igaz, -- azonban itt nem ez a fôdolog. Ha egyszer megértettétek ôt (már tudniillik amennyire idelent meg lehet érteni), -- akkor ne legyetek semmire sem tekintettel; akkor feledkezzetek meg teljesen magatokról, és egyedül arra legyen gondotok, hogy örömet szerezzetek ennek az édes Jegyesnek. Azokkal, akik ezt a kegyelmet megkapták, Ô Szent Felsége sokféleképpen érezteti működését. Az egyik ilyen hatás az, hogy megvetnek minden földi dolgot, mert meg vannak gyôzôdve értéktelenségükrôl; nem érzik magukat jól más társaságban, mint az olyanokéban, akik szeretik az isteni Mestert, a földi életet unják, a gazdagságot annyiba veszik, amennyit ér és más hasonló érzülettel vannak eltelve, amelyre az tanítja lelküket, aki fölvezette ôket erre a színvonalra. Óh, hatalmas szeretete az Úristennek! Mennyire igaz az, hogy ha valaki szeret, akkor semmit sem tart lehetetlennek! Óh, boldog lélek, amely Istentôl ilyen békességet kapott! Magasan fölötte áll minden szenvedésnek és a világ összes veszedelmeinek. Nem fél semmitôl, ha arról van szó, hogy ennek az ô jó Jegyesének és Urának szolgálatot tegyen, és ebben teljesen okosan jár el. Bizonyára olvastátok annak a szentnek* esetét, aki nem a fiáért s még csak nem is jó barátjáért ment rabszolgaságba, hanem azért, mert miután az Úristen bizonyára megadta neki ezt a békét, kedvében akart járni Ô Szent Felségének s némileg utánozni kívánta Ôt abban, amit miérettünk tett. Ezért ment el cserébe a mórok földjére, egy özvegyasszony fiáért, aki ôhozzá fordult keserves bánatában. (Nagy Sz Teréz: Gondolatok az Énekek Énekérôl, ÖM, 3:356) (* Sz Paulin nólai püspök (354--431) tette meg. Hôsies tette annyira meghatotta a barbár vandálok lelkét, hogy szabadon bocsátották ôt és az összes foglyokat, akik az ô egyházmegyéjébe valók voltak, sôt még több hajórakomány gabonával is megajándékozták.) + Isten szeretete Kezdjünk, atyámfiai, már kedvire járni az Úrnak! Kezdjünk! Eddigelé oly keveset haladtunk. (Mondta Assisi Sz Ferenc élete vége felé) Kezdôk türelmesen, haladók szívesen hordják Krisztus keresztjét. A szentek lelkesen átölelik. (Sz Bernát) Ellenséget szeretni inkább isteni, mintsem emberi. -- Az istenszeretet határa: Istent határ nélkül szeretni. (Sz Bernát) Óh mily nagy dolog a szeretet! Óh isteni szeretet, te rohamos, heves, égô isteni szeretet, mely nem hagy másra gondolni sem, csak Tereád; mely megvet minden mást, mindent semmibe vesz, ami nem a Te akaratod! Te áthidalsz minden távot, Te nem törôdöl semmi szokással, átgázolsz Te minden mérséklô korláton. Az Énekek Énekén mindenütt e szerelem szól. Ha érteni vágyjuk szavait: szeretnünk kell, szerelemmel szeretni! (Sz Bernát) Nem evilági javak; az Isten csak! Nem gazdagság; az Isten csak! Nem méltóság; az Isten csak! Nem tisztelet; az Isten csak! Nem cím és rang; az Isten csak! Nem karrier; az Isten csak! Mindenér', mindég Isten; Ô mindenben. (Pallotti Sz Vince) A szeretetet alázat ôrzi. -- Hogy valaki jó ember-e, nem azt kérdik, mit hisz ô, mit remél, csak annyit: mit szeret! -- Abban, amit szeret az ember, vagy nem szenved, vagy magát a kínt is szereti. -- Nincs semmi oly kemény, amit szeretet tüze le nem gyôzne. (Sz Ágoston) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP 1: Az özvegy utolsó marék lisztjébôl készít kenyeret az éhezô prófétának. S: Krisztus egyetlen áldozata eleget tett a világ minden bűnéért. E: Aki szegénységébôl csak egy keveset is adakozik, az többet ad, mint a bôkezű gazdagok. Sosem volt könnyű ,,egyszerűen'' jónak lenni és a jót tenni. A mai világban, amely teli a hatalmasok hazudozásaival, a kicsinyek kapzsi hunyászkodásaival, csupa önkereséssel és kéjhajszolással -- ma különösen nehéz ,,jónak lenni''. Nehéz annak is, aki köteles ezt másoknak hirdetni. És ezért, -- ezért is! -- oly nehéz ma az igét hirdetni. Jézus korának is megvoltak írástudói és farizeusai. Volt köztük jó, Jézus ismerte, elismerte ôket, barátjuk volt. Mások álszentségbe süllyedtek, megjátszott jóságba bújtak igazi helyett. Jézus nem gyűlölte ôket, csak harag és részvét volt szívében nyomorúságuk iránt. Elsô olvasmányhoz / 1Kir 17,10-16 Az özvegy azok közé tartozik a Bibliában, akit újra meg újra a hatalmasok oltalmába és mindenkinek jóindulatába kell ajánlani. Nem mondhatni, hogy ilyesféle ajánlásra ma már nem lenne szükség: törvények aligha szokták és tudják enyhíteni a legnagyobb nehézségeket. Az Írás a szegény özvegyet nemcsak nyomorúságában mutatja be. Mikor az ilyen szegény lelkileg fölülkerekedik súlyos anyagi és társadalmi helyzetén, és belsôleg elfogadja azt, akkor ôrá is áll, épp ôrá, ami általában a szegényekrôl mondatott: boldog! Oly belsô szabadságra tesz szert, amit a gazdag aligha érhet el (l. evangélium). Meg tudja különböztetni a maradandót a mulandótól, és biztos szívvel tudja, hogy Isten törôdik vele. A mai Illés-történet példa erre. (2Kir 4,1-7; Lk 4,25-26; Mk 12,41-44) Válaszos zsoltár / Zsolt 146(145),7.8-9.9-10 Isten az Úr és segítô Szentleckéhez / Zsid 9,24-28 Halálán keresztül lépett Jézus a mennyei szentélybe, és most ,,értünk áll'' Isten színe elôtt. Ezzel a világ végleges rendjébe jutott, elérte üdvösségét, beteljesülését. Isten ítélete a bűnös világon nem végleges: Egynek engedelmessége és áldozata által megbocsáttattak mindenek bűnei. Krisztus másodszor is eljön a világra, de nem azért, hogy újra meghaljon a világért, hanem hogy véglegesítse azok üdvösségét, akik várnak Rá. Akkor lesz nyilvános valósággá a beteljesülés, amelyet papi szolgálatával Krisztus már alapjaiban elvégzett. (9,24: Zsid 4,14; 9,11; 10,20 # 9,25: Zsid 7,25; 10,19; Róm 8,34; 1Jn 2,1 # 9,26: Gal 4,4; Zsid 1,2; 1Pt 1,20 # 9,28: Iz 53,12; 1Kor 15,23; 1Tim 6,14) Evangéliumhoz / Mk 12,38-44 vagy 12,41-44 A hatalmon lévô számára mindig ott a kísértés, hogy visszaéljen hatalmával. Ez persze nemcsak világi hatalomra érvényes. Különösen utálatos Isten és az emberek szemében az, ha valaki egyházi rangjával visszaél, és személyes érdekekre használja azt föl. Már az ószövetségi próféták is ,,antiklerikálisok'' voltak e szempontból, helyesebben: a papság közt burjánzó képmutatás ostorozói, és Jézus is csatlakozik hozzájuk. -- Az özvegy két fillérjérôl szóló történet e szakasz elejével csak az ,,özvegy'' szóban egyezik. Az az özvegy két fillérjével többet adott a gazdag adományozónál. Bôségbôl, fölöslegbôl adni nem nagy érdem. Kevésbôl csak az tud adni, aki önmagát adja át Istennek. (12,38-40: Mt 23,1.6-7.14; Lk 20,45-47; 11,43 # 12,41-44: Lk 21,1-4) Szentségre várva Az istentisztelet lényege az, hogy Istent tiszteljük, vagyis Ôt keressük, nem önmagunkat; Ôt imádjuk, nem idegen isteneket és önérdekeinket; az Ô akaratát szeretjük és tesszük, nem a sajátunkat. Erre az útra hív minket Jézus, ezen jár elôttünk, vezetve minket. Elmélkedés Kis áldozatok, jótettek nagy szeretetbôl Az ördög olykor nagyon magasztos vágyakat kelt bennünk, csak azért, hogy elhagyva az Úr szolgálatában a reánk nézve kivihetô s éppen a kezünk ügyében levô dolgokat, a kivihetetlenek után sóvárogjunk s ebbeli vágyainkat sokra becsüljük. Nem akarok arról beszélni, hogy mi mindent érhettek el imával; csupán arra kérlek, hogy ne akarjátok imátokkal az egész világot föllendíteni, hanem fordítsátok azt azok javára, akikkel együtt éltek. Így azután nagyon helyesen cselekesztek, mert hiszen ezen személyekkel szemben vagytok leginkább lekötelezve. A nagy testvéri szeretet és az Úrhoz való ragaszkodás, amelyet a többiek rajtatok látnak, úgy hatna reájuk, mint a gyújtó tűz, és lángra lobbantaná valamennyit, ha a többi erényetek is folyton újra és újra erényekre sarkalná ôket. Sôt nagyon is nagy és kellemes szolgálatot tennétek ezzel az Úrnak, s hozzá, ha ti megteszitek azt, amit tehettek, azzal megmutatjátok Ô Szent Felségének, hogy sokkal többet is megtennétek, ha alkalom nyílnék rá! Végül pedig, testvéreim -- s ez legyen az utolsó megjegyzésem -- ne építsünk tornyokat alapok nélkül. Az Úr nem annyira a tettek nagyságát nézi, mint azt a szeretetet, amellyel ôket végrehajtjuk. Ha tehát megtesszük azt, amit tehetünk, az Úr meg fog bennünket segíteni, hogy napról-napra többre legyünk képesek. Ezért ne veszítsük el bátorságunkat mindjárt kezdetben, hanem ameddig ez a rövid élet tart - - pedig talán rövidebb lesz, mint egyik-másik gondolná -- ajánljuk fel a mi Urunknak belsôleg és külsôleg azt az áldozatot, amelynek felajánlása hatalmunkban van. Ô Szent Felsége majd egyesíti ezt azzal az áldozattal, amelyet miérettünk ajánlott fel mennyei Atyjának a kereszten, és így bármi csekélység legyen is az, amit tettünk, olyan értéket kölcsönöz neki, amekkorát szeretetünk megérdemel. Nekem pedig adja meg az Ô szent Fiának érdemeire való tekintettel azt a kegyelmet, hogy tegyek meg legalább valamit abból, amit nektek tanácsolok. (Nagy Sz Teréz: A belsô várkastély, ÖM, 1:479) + Sz Ágoston mondatai a szeretetrôl Szeressünk, óh ingyen szeressünk. Mert az Urat szeretjük, kinél senki jobbat nem lelhetünk! Tett mutassa, hogy a szív szeret! Gyümölcstelen ne bitorolj nevet! Hogy nem lehet halál ott, ha te, Szeretet a földrôl elmégy? Tehát a Szeretet hatalmas, miként a Halál! Mi is hatalmasabb Ônála, hisz gyôzve tapos a Halálra! (Tractatus in Joannem, 15,2) Szeress és tarts ki, hűn szeretve! Nem hagyom cserbe, -- mondja Ô, -- szerelmedet, ki megtisztítám szívedet. (Tractatus in Joannem, 21,15) Akik szeretnek, választatnak, csak mert szeretnek. A démon hisz, de nem szeret. És senki sem szeret, aki nem hisz! (Tractatus in Joannem, 76,83) Van szívnek is valamely gyönyöre, édes kenyér a szívnek amaz égi. Adj szeretôt, s az érzi, amit mondok; adj sóvárgót, adj ily sivatagban vándorlót és szomjazót és örök hazája forrására epedôt, adj-mutass ilyent: ô tudja majd, mit mondtam. Ha fagyosnak szólok, nem tudja, mit is mondok. (De Trinitate in Jn, 26,4) Ahol szeretet, ott mi hiány lehet? Ahol pedig ez nincs meg, van bármi, hogy segítne? Mitôl kél szívbe szeretet? ugye, hogy elôbb szerettetett? (Tractatus in Joannem, 82,2) Szeressetek! de vigyázzatok, mit szerettek! A szeretet egymaga szünetelni képtelen. Hullák, restek, megvetni való nyomorúk ti lesztek, ha semmit sem szerettek! Minden elôtt a vallomás szól, aztán a szeretet, az lángol. Quis bonus, nisi diligendo efficiatur? [Kicsoda lesz jó, hacsak nem szeretetével?] (Tractatus in Joannem 37) Mért szükséges annak hit, aki már szemmel lát? Remény is semmibe tűnik: karolja Birtokát. De szeretetben nemcsak semmi fogyaték, de égôn fölcsap legfôbb lángra még! Mert amaz egyetlen és igaz Szépséget már látva, jobban szereti-vágyja: Ezen életünk után: csak maga a Szeretet! (Solil. 1,7) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP 1: Amikor a világ végén eljön az Úr, Isten népe megdicsôül. S: Jézus egyetlen áldozattal örök üdvösséget szerzett a választottaknak. E: Jézus a világ végén újra eljön dicsôségben, és maga köré gyűjti választottjait. Nehéz elképzelnünk az utolsó ítéletet. Ahogy régi festmények ábrázolják, úgy nyilván nem lehet, -- azok emberi elképzelések. Azoknál nagyobb lesz, istenibb és egyben emberibb! A természeti csapások, a történelmi összeomlás még nem a végítélet. Ezek csak elôjelei annak. A nagy esemény, amelyre várva várunk, s amire már most föl kell készülnünk, az Emberfia eljövetele! Akkor az Ô dicsôsége fölragyog, s azzal minden kérdés választ kap, minden cselekedet megítéltetik. Elsô olvasmányhoz / Dán 12,1-3 Dániel könyvének olvasmánya a végidô eseményeirôl szól. Szörnyű ínség és szorongattatás ideje lesz (vö. evangélium). Életre-halálra szól. Isten népének igazai (,,kik az élet könyvébe be vannak írva'') túlélik a végsô tusákat, és üdvözülnek. A korábbi idôk igazai, kik a holtak világában tengôdtek (,,a por országában''), föltámadnak, s örökké élnek. A bűnösök viszont (kik nincsenek az ,,élet könyvébe írva'') nyomorultul végzik; ha azon idôben már holtak lesznek, elôbb föltámadnak, de csak gyalázatukra! -- Ez ennek a nehéz olvasmánynak a mondanivalója, ha összevetjük a Szentírás más, hasonló részeivel (például 1Tesz 4,13-14). A holtak föltámadásáról az Ószövetség ritkán és csak a késôi írásokban szól, amelyek már Jézus korához közelítenek. Csak a Krisztus-élmény vetett tiszta fényt a halál utáni élet kérdésére, a halhatatlanságra és föltámadásra. (12,1: Dán 10,13; Zak 3,1-2; Júd 9; Jo 2,2; Mk 13,9; 2Mz 32,32-33; Jel 20,12 # 12,2: 2Mak 7,9; 12,44; Jn 5,28-29 # 12,3: Bölcs 3,7; Mt 13,43; 1Kor 15,41-42) Válaszos zsoltár / Zsolt 16(15),5 és 8.9-10.11 A bizalom imája Szentleckéhez / Zsid 10,11-14.18 Krisztus áldozata tett képessé minket, hogy tiszta lelkiismerettel szolgálhassuk az élô Istent (Zsid 9,14). Krisztus tette abban különbözik az ószövetségi áldozatoktól, hogy az övé egyszer s mindenkorra érvényes és hatékony, tehát nem kell és nem is lehet megismételni. Nem lehet tökéletesíteni azt, amit Krisztus elért önátadásával. Új szövetség lépett a régi helyébe, azt fölváltva. Most már csak arról lehet szó, hogy Jézust követjük egészen a végcélig, ahová elôrement. (Zsid 10,1-4; 7,27-28; Zsolt 110,1) Evangéliumhoz / Mk 13,24-32 Sz Márk 13. fejezete Jézus nagy beszédét közli, a Máténál és Lukácsnál megírthoz hasonlót. Alkalom rá a tanítványok kérdése (Mk 13,4), hogy mikor lesz a zsidó templom földúlása, Jeruzsálem pusztulása, s mik lesznek ezek elôjelei. Jézus együtt beszél Jeruzsálem és a világ végérôl. A két esemény nem illik bele egyszerűen a történelembe: túlvannak az érthetô és kiszámítható világtörténelmen (,,azt az órát a Fiú sem tudja'' az ember számára érthetô módon). A végsô eseményben ezenkívül Krisztus, az Emberfia kinyilatkoztatásáról van szó, aki megváltóul és beteljesítôül jön. Mikor Ô eljön, az az aratás-idô! Az addig való idô pedig a növekvés, az érlelôdés értékes ideje. -- Az egyházi év végén el kell gondolkoznunk azon, hogy a ,,vég itt áll az ajtó elôtt'', a végünk közel van, egyre közelebb; s kérdezzük magunktól, vajon készen állunk-e. (13,24-27: Mt 24,29-31; Lk 21,25-28; Iz 13,10; 34,4; Jel 6,12-14; Dán 7,13-14 # 13,28-32: Mt 24,32-36; Lk 21,29-33; Mt 5,18) Szentségre várva Jézus Krisztus áldozata egyszeri, megismételhetetlen. De mégis, tértôl és idôtôl függetlenül mindig jelen lesz azoknak, akik összegyűlnek Krisztus hitében, második eljövetelének várásában és az Eucharisztia ünneplésében. Elmélkedés A világítélet Nem lesz ott pör-, vád- vagy védbeszéd; minden tárva lesz az Isten és világ elôtt. Csontokig ható megvilágításban lesz hiúságom, önzésem, kevélységem, kislelkűségem, hamisságom, és fölkiáltok: Isten, neked van igazad; te jót akartál! -- Jót akarok én is, jót, szívbôl, igazán, nemesen, egyenesen; jót, mely érték Isten elôtt. A világítéleten kitűnik majd, hogy mit tett az Isten az emberért, és hogy mennyi kegyelemben részesítette az egyest a keresztségtôl az utolsó leheletig; hogy hány magot hullatott földjére; hány munkást küldött szôlôjébe; mily féltékenyen nevelte és óvta; mily példaképek áldásában részesítette. Óh hány magja hullott a nagy szántóvetônek tövises földre, és mily késôn s mily nyomorék módon serkent ki! Kegyelem, kegyelem, mily kegyetlen utakon jársz... Óh ne rontsuk el az Isten műveit! Nem panaszlom föl, hogy sok a rossz, hanem teszek minél több jót. A világítéleten kitűnik majd, hogy mennyi az a jó, amit tényleg jószándékkal, Istenért végeztünk, s mennyi a pelyva és pozdorja az élet szérűjén. A pszichológia homályos, csalfa, bizonytalan világ, tele ösztönösséggel, látszattal és illúzióval; ezeket csak a komoly önvizsgálat s megfigyelés és fegyelmezett önnevelés képes megtörni. Csak ez lehet némileg tisztában magával; csak ez látja igazán fátyolozatlanul saját képét. Vizsgáljuk meg magunkat, hogy mennyi az ösztönös, öntudatlan, csalfa, nemtelen elem a mi érzületünkben; tartsuk szemmel, hogy színezik, zavarják s hozzák forrongásba az öntudatnak tisztuló mélységeit. Fegyelmezni s folyton nevelni önmagát. Az utolsó ítéleten Krisztus nemcsak szívünk-lelkünk titkait tárja ki, hanem rámutat a nagy szociális föladatra, az éhezôk, szomjazók, meztelenek, betegek, bűnösök fölkarolására, kiknek elgyötört lelke a keresztény kötelességteljesítésnek szinte természetes útjaira mutatott rá. Ébredjünk tudatára a szent, komoly Isten-akaratnak. Isten akarja, hogy könyörüljünk rajtuk. Krisztus azonosította magát velük! (Prohászka: ÖM, 7:288; 25) + Számvetés magunkkal Óh, szerencsétlen és oktalan bűnös, mit fogsz felelni Istennek, aki minden gonoszságodat ismeri, holott sokszor a haragragyúlt ember színétôl is rettegsz? -- Ugyan miért nem készülsz az ítélet napjára, melyen senki nem mentegethet, sem meg nem oltalmazhat, hanem mindenki elég terhe lesz önmagának? -- Most még hasznos a fáradtságod, kedves a siránkozásod, foganatos a fohászkodásod, elégtételre és tisztogatásra sokat érô a kesergésed. -- Elég nagy és üdvös tisztítótüze van a béketűrô embernek, aki mikor bántalmakkal illetik, inkább ellensége gonoszságán szánakozik, mint a maga baján. -- Ki ellenségeiért örömest imádkozik, és szívbôl megbocsátja az ellene elkövetett vétket; ki nem késik mástól bocsánatot kérni, ki hajlandóbb a könyörületességre, mint a bosszúállásra. -- Ki gyakran megtagadja magát és azon igyekszik, hogy testét a léleknek egészen alávesse. -- Jobb most megtisztulnunk a bűntôl, és a vétkeket kiirtogatnunk, mint a tisztulást a másvilágra halogatnunk. -- Bizony csak magunkat csaljuk a rendetlen szeretettel, amellyel testünknek hízelgünk. -- Mi egyebet fog emészteni ama tűz, ha nem csak bűneidet? -- Minél többet kedvezel most magadnak és követed testedet, annyival keményebben lakolsz érte, és több égetnivalót gyűjtesz. -- Amiben az ember többet vétett, abban súlyosabban bűnhôdik. -- Nincs az a bűn, amelynek nem lenne a maga tulajdon gyötrelme. -- Ott a kevélyeket nagy szégyen-gyalázat éri, a fösvényeket a legszomorúbb szegénység szorongatja. -- Ott a kínokban gyötrelmesebb lesz egy óra, mint itt száz esztendô a legszigorúbb bűnbánatban. -- Ott semmi nyugodalmuk, semmi vigasztalásuk nincsen a kárhozottaknak; itt mégis néha szünete van a fáradtságnak, és jóakaróink vigasztalásaitól felüdülünk. -- Most aggódjál tehát, most bánd meg bűneid! (Kempis: KK, 1:24) + Nincs igaz vagyona annak, ki örök életben kételkedik. (Sz Ágoston) ======================================================================== B ÉV ÉVKÖZI 34. (UTOLSÓ) VASÁRNAP: KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPE 1: Az eljövendô Emberfiának -- Krisztus Királynak -- országa mindörökre fennmarad. S: Krisztus a mindenség Királya, mi pedig az Ô népe, és papságának részesei vagyunk. E: Krisztus -- Pilátus elôtt -- megkötözve is megvallja, hogy Ô a mindenség Királya. Vannak igazságok, melyeket meg lehet ismerni, és vannak, amelyeket meg kell ismernünk és birtokolnunk kell ahhoz, hogy az életben helyt tudjunk állni. Az igazságoknak megvan a rangsoruk: a fecsegés üres, meddô igazságától egészen a nagy beszédek lelkesítô, világformáló igazságáig. De túl minden rangsorban létezik az Igazság, ami több, mint az összes igazságok összege. Az Igazság egy, egyetlen, nincs többes száma. Ezt nem tudjuk birtokolni, lefoglalni, csak részesülhetünk Benne, míg Ô vesz birtokába minket, míg elfogadjuk és szolgálatába szegôdünk. Ez az Igazság szabaddá tesz minket. Ez az Isten Igazsága, az Ô ôstulajdon valósága, az Ô szentségének, életének, hűségének hatalma. És az Igazság láthatón megjelent, az Ige testté lôn, és miköztünk lakozék. Elsô olvasmányhoz / Dán 7,13-14 Dániel 7. fejezete elôször egy látomást ír le a ,,négy hatalmas vadállatról'', amik a tengermélybôl buktak föl. A négy pogány világhatalmat jelentik ezek, királyaikkal együtt (7,17). Ezek a vadállatok alulról jönnek, de az Emberfia az ,,ég felhôiben'', mert az isteni világhoz tartozik. Olyan, ,,mint egyike az ember fiainak'', és Benne testesül meg Isten népe, amely a sok szenvedés után készen áll, hogy Isten ôt magához emelje. -- Jézus mikor szenvedésérôl és hatalomban-fönségben való visszajövetelérôl szól, az Emberfia címet leginkább magának igényelte (vö. 33. vasárnap evangéliuma). Oly cím ez, mely egyszerre mond alacsony voltot és fönséget, de erôsebben hangsúlyozza az isteni fönséget. (7,13: Mk 13,26; 14,62; Jel 1,7; 14,14 # 7,14: Dán 2,44; 3,33 (vagy 3,100, a számozástól függôen); 4,31) Válaszos zsoltár / Zsolt 93(92),1.1-2.5 Isten királysága Szentleckéhez / Jel 1,5-8 Az áldás mondatában, amely megelôzi a kisázsiai egyházakhoz küldött két levelet (Jel 1-2), Jézust három messiási cím illeti: ,,hű Tanú'', ,,Elsôszülött a halottak közül'' és ,,Uralkodó a föld királyai fölött''. Krisztus a hű, megbízható tanú, arról tesz bizonyosságot, amit látott, és tanúságtételének igazságáért halálba megy; nem marad a holtak közt, él örökké, és Ô általa a miénk is a föltámadás és az ilet. Uralma az igazság és szeretet erején alapszik, és akkor lesz tökéletes, ha az ember az Ô igazságára hittel, a szeretetére pedig hűséggel válaszol. Ô, a fölfeszített szabadított meg minket a bűntôl, és részt juttat nekünk királyi papságából. (1,5-6: Zsolt 89,38.28; Iz 55,4; 2Kor 1,20; Jel 3,14; Kol 1,18; 1Kor 15,28; Jel 19,16; 1Pt 2,9-10 # 1,7: Jel 14,14; Dán 7,13; Zak 12,10.14; Jn 19,37 # 1,8: Iz 41,4; 44,6; Jel 22,13) Evangéliumhoz / Jn 18,33-37 ,,Te vagy-e a zsidók Királya?'' -- a római helytartó kérdezi ezt, és politikai értelemben érti. ,,Ha nem lenne bűnözô, nem szolgáltattuk volna ôt ki neked!'' -- mondták a zsidók Pilátusnak. Jézus tisztán rámutat, mi nem és mi igen az Ô királysága. Azért jött a világba, hogy tanúskodjék Isten ,,igazságáról'', hogy Isten királyi uralmát kikiáltsa és érvényt szerezzen neki. Az ,,Igazság'' itt magának Istennek a valóságát jelenti, nevezhetni ,,világosságnak'' vagy ,,életnek'' is -- mindezek a szók ugyanazt jelentik, és csak elégtelenül fejezik ki a lényeget. Ez az ,,Igazság'' lett Jézusban láthatóvá, hallhatóvá; ez jött e világra, amely Isten világosságától elzárkózott, és azért ,,sötétség'' is e világnak neve. És az Igazságot megfeszítették, de halálában gyôzött, és halálában kezdte meg királyi uralmát. (18,36: Jn 1,10-11; 8,23; 12,32 # 18,37: Jn 8,26-29; 10,3.26- 27; 17,17-19; Jel 1,5) Szentségre várva Isten Igazsága eljött e világra. Mindig is ott volt benne, de most úgy jött el, hogy váltságdíjul adja magát. Vád alá veti magát, tövissel koronáztatja, megfeszítteti magát. Hagyja mindezt, de többé soha nem hagy nyugtot a világnak. És Ô az én szívemnek nyugtalansága; és Ô egyben az én nyugodalmam. Elmélkedés Krisztus Királysága A királyi méltóság alapelemei, mozzanatai: hatalom és föladatok; ország; és jogcím. Mikor most arról van szó, hogy ezeket a mozzanatokat átvigyük Krisztus királyságára, olyanformán vagyunk vele, mint az óceánjáró, mikor átlépi az egyenlítôt. Egyszerre új világ tárul föl elôtte, új, addig nem látott csillagok és csillagképek ragyognak föl ámuló tekintete elôtt. Krisztusban is a királyi méltóság egészen új színekben ragyog föl, melyek az egyetlenség jegyét nyomják reá. Szerzett jogcíme az örök jogcímen túl: Krisztus e hódító tevékenységének egészen sajátos vonása, mely egyúttal királyi hatalmának jellegére is világot vet, hogy az ô hódítása nem erôszakos. Az ô hódító útját nem vér, pusztítás és rabság jelzi, mint a Hódító Vilmosokét, hanem ô beférkôzik minden alattvalójának szívébe, és egyenként megnyeri ôket. Álruhában jár köztük, Isten létére emberként; osztozik sorsukban, vállalja szenvedéseiket, nem veti meg szerény örömeiket (kánai menyegzô), és így közvetlen közelbôl, tulajdon tapasztalásból megismeri bajaikat, mint azok a népszerű királyok (Hollós Mátyás), akik álruhában a nép közé vegyülnek, köztül élnek, s ennek az együttélésnek inspirációiból hozzák meg törvényeiket; s ezért nem félelem és rettegés, hanem gyermeki bizalom fogadja ôket és rendelkezéseiket. Német fejedelmek egyszer versengtek, ki a leggazdagabb köztük. Az egyik emlegette bányáit, erdôit, a másik borát, búzáját, a harmadik népe fegyveres erejét. A württembergi gróf (Eberhardt im Bart) megvallotta, csak egy kincse van: bármely alattvalójának ölébe nyugodtan teheti le fejét. S a fejedelmek erre egyhangúlag fölkiáltottak: ,,Szakállas gróf, te vagy a leggazdagabb fejedelem!'' Hasonlíthatatlan nagyobb mértékben ez Krisztus királyságának gazdagsága: nyugodtan lehajthatja fejét minden igaz alattvalójának ölébe, sôt ott ütheti föl trónját. Jézus szívek királya a szó legszebb és legteljesebb értelmében. Még egy harmadik mozzanata van Krisztus szerzett királyi jogcímének: egyéni kiválósága. Az emberrel veleszületett az igény meghajolni nagyobbak elôtt. Krisztusnál fordítva van: minél közelebb kerül valaki hozzája csak szeretésben és sejtésben is, annál nagyobb arányokba tágul elôtte a méltósága. A királyi jogcím megpecsételése a király megkoronázása. Krisztusnak, kettôs jogcíme van az ô páratlan királyságára; mindegyiknek megfelel egy sajátos koronázási tény. Elsô koronázása ott történt a názáreti ház rejtett kamrájában; akkor, mikor a köszöntô angyal szavára elhangzott Szűz Máriának az a szava, melyet várt ég és föld, melyen függött akkor a világ sorsa: Íme az Úrnak szolgálólánya, legyen nekem a te igéd szerint. Akkor lett az Isten emberré és akkor ragyogott föl a személyes Isten-közösségbe fölvett emberen a mindenség királyának koronája. S ha a koronázásokat népek ujjongása, kitörô öröme és tapsa kíséri, azon a koronázáson is fölhangzott az angyali seregnek szent örömrivalgása. Ez a király a láthatatlan koronával a fején, vagyis a személyes Isten-közösségben, elôször mint kisded jelent meg. Ha igaza van von Gagernnek, hogy az elsô királyi korona az ôsz haj volt, akkor bizonyos, hogy ez az elsô korona, mely elôtt hódolatnak egész új nemével borultak le a napkeleti királyok, és azóta a karácsony-ünneplô egész emberiség, az aranyos gyemekfürtök.... Az Üdvözítô szerzett jogcímének megpecsételése, második koronázása akkor történt meg szimbolikusan, mikor Pilátus pribékjei fejébe nyomták a töviskoronát. A keresztáldozat által szerezte meg ugyanis Krisztus a megváltottak fölött a teljes jogcímet, és mikor megjelent Pilátus pitvarában a töviskoronával a fején, rongyos bíborban és nád- jogarral -- örök víziója lett a megilletôdött emberiségnek, ez az ,,Ecce Homo''. Két emberi vonás van, mely biztosan térdre kényszerít mindenkit, aki embersége utolsó szemerjét el nem vesztette: a gyermek mosolya és a szeretet töviskoronája. Mindkettô ott ragyog Krisztus fején páratlan szépséggel és fölséggel. (Schütz: Krisztus, 212--220) + Munkáim végéhez jutottam. És mind, amiket összeírtam, úgy tűnik most mint csupán szalma, azokhoz képest, amik nekem kinyilatkoztattak! (Aquinói Sz Tamás) ======================================================================== C ÉV ADVENT VAGY ÚRJÖVET Mária Úrváró lelke E nagyságot jellemzi az Isten-közelség. Minden lélek annyiban nagy és szép, amennyiben Istenhez közel áll, s e közelségét érzi és élvezi. Senki sincs oly közel Istenhez elôször a test és vér kapcsán s azután épp ezért az érzület s a lelkület s isteni gondolat, érzés s elmélyedés révén, mint a Szent Szűz. Mózesnél közelebb, Illésnél s a víziós prófétáknál s az Istennel közlekedô szenteknél; oly közel hozzá, mint saját gyermekéhez; azok dörgésben, villámlásban, ködben, füstben, szimbólumokban érintkeztek vele; míg ellenben a Szent Szűz gyermekének gôgicsélésében, édes tekintetében, mosolygó arcában vette kinyilatkoztatásait. Jellemzi ôt a természetfölötti világgal való páratlan érintkezés. Itt szívek ömlenek egymásba. Ô az elsô szôlôvesszeje annak a tôkének, -- elsô virágos vesszeje a megtestesülés titokzatos gyökerének; minden lélekkel telt benne; azért érzi az ember; Deum patitur... Istent bír el! Jellemzi páratlan hivatása. Amint vért és tejet szolgáltatott az Úrnak, s szépségét, kellemét Jézus belôle vette, s általa lett ,,speciosus inter filios hominum'' [szépséges az emberek fiai közt]; úgy a kereszténységnek is a Szent Szűz kölcsönöz bájt, varázst, illatot. A betlehemi barlangnak ô a mécsese, a szent éjnek a legszebb csillaga, az ô fohásza a legédesebb ,,glória''. Názáret nem lenne Jézus otthona, ha nincs az otthonnak édesanyja s angyala; a Golgota nem volna oly csodálatosan megrendítô, ha Jézus a kereszt mellé nem ülteti a gyöngyvirágot, melyet elsônek hint meg vérével, s ezt a rózsát, mely odatapad s felfut a keresztfán s kínos érzésében kivirágzik. -- A Szent Szűz eszközli ki az elsô csodát, -- ô járja az elsô keresztutat, -- ô zárja szívébe egymaga a kiszenvedett Krisztusba s művébe lefektetett hitet, ô csókolja meg elsônek az örök üdvösség vágyával, megnyugvásával Jézus sebeit; ô tartja egymaga az elsô feltámadás vigíliáját. Ô várta 33 év elôtt egymaga az Igét a Gyümölcsoltó Boldogasszony nap éjjelén; ô fogadta egymaga Betlehem karácsonyában; ô várta ôt egymaga a föltámadás hajnalán; ô, csak ô. Una est dilecta, amica, speciosa mea! [Egy az én választottam, barátnôm és szépem!] (Prohászka: ÖM, 6:32; 49) ======================================================================== C ÉV ADVENT 1. VASÁRNAPJA 1: Isten elküldi a Messiást, aki Dávid nemzetségébôl születik. S: Krisztus eljövetelére erôsítse meg szívünket az Úr. E: Közeledik megváltástok. Szent Pál apostol egyszer azzal jellemezte pogány kortársait és minden idôk pogányait, hogy nincs Istenük és nincsen reményük. Talán ,,isteneik'', bálványaik vannak, ezek azonban reménytelen istenségek. Hogyan áll ez a mai keresztényekkel, és hogyan az ô reményükkel? A hívô keresztény nem áltatja magát ábrándokkal, sem a világ, sem önmaga felôl. De többet tud annál, amit újságban olvasni, vagy rádióból hallani. Ô valami nagyra, valami egészen újra vár. Ô Valakire vár. Arra, aki volt és van és lészen eljövendô, hogy e világot a teljességre vezesse. Elsô olvasmányhoz / Jer 33,14-16 Jeremiás jövendölésének ez a szakasza a babiloni fogság idejébe vetíti a hallgatót (némelyek szerint talán egy késôi hozzáírás) -- Jeremiás korábbi ígéretéhez (23,5-6) fűzôdik, és biztosítja a hazatérendôt, hogy Isten mindenképp beváltja szavát: Elküldi a Megváltót Dávid házából. A jövendô üdvösség még csak ,,Juda'' és ,,Jeruzsálem'' számára ragyog föl e szövegbôl, és majd csak a Krisztusban való beteljesülésébôl fog kitűnni az isteni jóakarat nagysága és kiterjedése a végtelenbe. (33,15: 2Sám 7,1-16; Iz 4,2-3) Válaszos zsoltár / Zsolt 25(24),4-5.8-9.10 és 14 Kérés vezetésért Szentleckéhez / 1Tesz 3,12-4,2 A Krisztus-hit ereje a keresztények egymás és minden ember iránti szeretetében nyilvánul meg. A keresztény Isten jelenlétének világosságában és Krisztus második eljövetelének várakozásában él. Tudja tehát, hogy drágák földi napjai, fel kell használnia azokat ,,Isten tetszésére''. Azt is tudja, hogy a világ még nem áll készen arra, hogy Istennek tetszhessék, s így éberen kész bármely pillanat feladatára és lehetôségére. (3,12-13: 1Tesz 4,9; 5,15; Róm 12,17-18; Gal 6,10; 2Tesz 1,7.10; Zak 14,5 # 4,1-2: 2Tesz 3,6.12; Róm 12,1-2; 1Tesz 4,7-8) Evangéliumhoz / Lk 21,25-28.34-36 E fejezetben Sz Lukács Jézus beszédét közli a világvégrôl, Márk 13. fejezetéhez kiegészítôül. Jeruzsálem földúlása még nem lesz a vég; a véget súlyos kozmikus megrendülés vezeti be. Az ,,emberek'', a pogányok, rémültükben elsorvadnak, de a keresztény nézzen föl az Emberfiára, aki már jön ítélni a világ fölött és pontot tenni rá. E szakasz mondanivalója: A kereszténynek tudnia kell, hogy ô nincs kiszolgáltatva a dúlás és pusztulás hatalmainak. Erejét a helytállásra nem bölcselô vagy politikai jelszavakból meríti, hanem Krisztus örök igéjébôl. (21,25-28: Mt 24,29-31; Mk 13,24-27; Dán 7,13-14; ApCsel 1,9.11; 1Tesz 5,1-11 # 21,34-36: Lk 17,26-30; 8,14; 1Tesz 5,3; Mk 13,33; Jel 6,17) Szentségre várva Krisztus nem hív el bennünket a jelen világból, hanem éppen beleállít. Azt kívánja, hogy itt, e világban a rendet, igazságot és szeretetet mozdítsuk elô, és így építsük a jövendô világot, melyet a Szentséget ünnepelve hívunk: ,,Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk föltámadásodat, amíg el nem jössz!'' Elmélkedés Három ítélôszék Ha minden az Isten gondolata, nemde akkor az emberi élet is az lesz. Csak az a különös, hogy az Úristen az ô gondolatait nem állítja bele készen a világba, hanem kikezdésképpen. Nem készen lenni, hanem folyni, fejlôdni, alakulni, ez a világ jellege. Következôleg az Isten gondolatai csak mint magok és csírák vannak a világban elhintve. Azt is mondhatnám, hogy minden emberi lélek műhelyben lakik s ott dolgozik az Istennek képén. Minden emberi élet oly munka, mely isteni vonások kialakításában folyik, de a szobor be van ponyvázva; a lepel az élet tarkasága, a változatok, hangulatok játéka, az élet hullámzása. Egyszer majd leleplezik a művet, és ez lesz az ítélet. Lehull a lepel, hogy mindenki lássa, hogy a műhelyben min dolgoztak és mily műértéssel. Akkor odalép a művész, kinek kritikáját nem lehet megfellebbezni, aki nem változó ízlés, hanem igazság szerint ítél: az Úristen, és kimondja, hogy az ô képe-e vagy nem. És ami az ô képe, azt átteszi a mennybe, ami nem az övé, azt ledobja a kárhozat örvényébe. Nagy, fontos döntés. Ez az ítélet. Ha citálnám Humboldtot, meglehet jobban imponálna, ha nem egyébért, talán azért, hogy a világi tudomány sem tud jobbat és szebbet gondolni, mint amit a Szentírás naiv szavakkal ismételget. ,,Minden emberi élet arra való'', mondja Humboldt, ,,hogy az Isten gondolatait önmagán kifejtse''. Hány emberi élet széljárta műhely, ahol nem dolgoznak, hanem káromkodnak; ahol nincs eszme, nincs gondolat, hanem kétségbeejtô szegénység; ahol csak szél jár, de szeretet nem honol. Az Isten ítéletével szemben, melyet ki nem kerülhetünk, oly szigorú, hogy megdermeszt, oly fenséges, hogy megfagyunk benne, oly magas, hogy utolérhetetlen, oly mély, hogy elszédül még Szent Pál is, s remegve int, hogy fogjunk hozzá az isteni mű kialakításához, merítsünk hozzá eszmét az Úr Jézus példáiból, komolyságot a legnagyobb gondolatok mély járásából és aszerint érezzünk s tegyünk... Három ítélôszéknél kell az embernek megfordulnia, a világ, önmagunk s az Isten elôtt. Az erôteljes, jellemes és az Isten kegyelmétôl hordozott léleknek e három ítélôszékkel szemben három erôs érzelme van. Az elsôt neveti, mint az anarchista a mi modern ítélôszékeinket; a másodikat megveti, mert tudja, hogy fizetett bírák ülnek rajta, a harmadiktól fél, s meghajlik elôtte. Azt mondom, hogy ezt teszik erôteljes lelkek és jól teszik. (Prohászka: ÖM, 17:328) + A végítéletrôl. Apokreosz kánonja Ez félelmes nap, néma ijedelmek napja, mikor ítélni jössz élôkre halottakra. Eszem rágondol: borzong, Isten, mi lesz ott sorsom!? Hogy érkezel s angyalhadak, ezer ezernyi: a ,,légiók'', kürt, harsonák! Föld kezd recsegni... Felhôkbôl Krisztus, nézz rám! végy szentjeid közé tán!... Zokogj, te lélek, míg nagy óra, nagy nap nincs itt: hol Isten néz rád s bújod tündöklésit! Bűnödre fény! S Ô enged? Zord bírótól ki ment meg? Óh rémület, pokoltüzek. Én, átalkodtam! mert maró férgek-, fogcsikorgásig jutottam, Idáig?! Krisztus, megbocsáss! Jaj védj! Ne sújts! Jaj ,,jobbnak'' láss! Hadd halljam mégis áldott szód: ,,áldottnak'' hívót, hol igazat (s engem?) Atyád Honába hívod... Oly jó Urunk! S beloptat a Fényhez, mit szó nem mondhat! Ne lépj ítélni tetteimhez! Ne légy Bírám! Szándék és ötlet csapong! Vádad ne zúdítsd rám! Bocsáss meg, ments meg akkor dühös-sötét angyaltól! Mi másért jöttél?! Menteni elhullt emberfit, Léteknek léttetôje, erôk erôje! Sír, eseng itt e koldus... Hallj meg, Egy-Háromság: Atya, Fiú és Lélek -- Jóság! (Studita Sz Tivadar) ======================================================================== C ÉV ADVENT 2. VASÁRNAPJA 1: Véget ér a fogság: boldog élet várja Isten népét. S: Legyetek tiszták és kifogástalanok Krisztus napjára! E: Minden ember meglátja az Üdvözítôt, akit elküld az Isten. ,,A vallás magánügy'' -- ezzel a sunyi mondattal hozakodnak elô azok, akik a vallás elhalását óhajtják. Ha még keresztények is utánuk szajkózzák ezt, csak azt hihetjük: nem tudják, mit cselekszenek. Az a keresztény, aki nem érez felelôsséget embertársai iránt, az az Egyház, amelyik megmarad falai mögött és a világot magára hagyja, -- elvesztette hivatása értelmét, eltévesztette föladatát! Elsô olvasmányhoz / Bár 5,1-9 A babiloni fogság után is (Kr.e. 538) sok zsidó továbbra is a pogányok közt szétszórva élt. Hazájukhoz és a jeruzsálemi templomhoz szoros kötôdést éreztek, és Isten népének dicsô jövôjét várva éltek. A próféta Jeruzsálemhez fordul, de mondanivalója mindenkihez szól, ki a nagy ígéretek teljesültét várja: A mai Jeruzsálem még csak a kezdet, de bízzatok és örvendezzetek, mert irgalmas az Isten és igazságos -- mondja a próféta. Segítô hatalmát akkor és attól teszi függôvé, hogy Isten népe meghallja-e az Ô igéjét és hivatására eszmél-e. (5,1-4: Iz 52,1; 61,10; 56,1; 33,16; 48,5; 62,4 # 5,5-9: Iz 60,4; 49,22; 2Mz 13,21; Iz 42,16-17; 41,19) Válaszos zsoltár / Zsolt 126(125),1-2.2-3.4-5.6 Könnyek és ujjongás Szentleckéhez / Fil 1,4-6.8-11 A Filippi-levél címzettjei éppoly közönséges keresztények voltak, mint mi. Pál különösen közel érezte ôket magához. S a filippiek is magukévá tették Sz Pál ügyét: ellenséges környezetben is megôrizték a hit örömét. Sz Pál Istennek köszöni ezt. Hozzá imádkozik, hogy fejezze be megkezdett művét. Itt is megvoltak a nehézségek; hiányzott az összetartás. Az apostol felszólítja ôket, növekedjenek bensôleg, érjenek meg. ,,Krisztus napja'' az aratás napja lesz. Addig is növekedjenek a hitben és a szeretetben! (1,4-6: Fil 1,27-30; 2,13; 1Kor 1,8-9; Fil 2,16 # 1,8-11: 2Kor 5,14; Róm 1,9; Fil 2,5-11; Róm 12,2; Ef 5,10.17) Evangéliumhoz / Lk 3,1-6 Keresztelô Sz János még az Ószövetségé (Lk 16,16): elôfutár ô, próféta, ki a Messiás útját készíti elô. Lukács a világtörténelem és üdvtörténet keretébe állítja János hivatását, ahogy Krisztus egyetemes küldetésébe illik. A Keresztelô szavaiból már kiérthetô, milyen lesz az az ,,isteni üdv'', melyet a Messiás hoz: Istennel való kiengesztelôdés lesz Jézus Krisztus által, ez pedig föltételezi, hogy az ember kész a megtérésre, a mássá és jobbá válásra. (Mt 3,1-6; Mk 1,1-6 # 3,1-3: Jer 1,1-5; Lk 2,1-3; 1,80 # 3,4-6: Iz 40,3-5; Jn 1,23) Szentségre várva A Szentség minden ünneplése fölveti számunkra a kérdést: kész, méltó-e lelkünk az Úrral találkozni, és ezt a nagy találkozót tetteink és szavaink által is tanúsítani. Elmélkedés Szerencsétlen az ember, ha teli van hibával. Azonban még szerencsétlenebb, ha tudni sem akar errôl. Ez azt jelenti, hogy szándékosan meg is csalja magát. (Pascal) + Készíts utat az Úrnak Keresztelô Sz János az Úr útjainak elôkészítôje. ,,Az Úr színe elôtt jársz majd'' (Lk 1,76). ,,Angelus faciei'' [Arcának angyala] világít az embereknek, hogy eltaláljanak az Úr útjaira. Ô maga kóválygó lángja az Isten megközelíthetetlen tüzének; melegét érezzük beszédeiben, tetteiben és egyéniségében. Ilyen útkészítôk kellenek. -- Baj, nagy baj, ha az Úr útjai elôkészítôinek lámpája füstösen ég, ha nemcsak a világ, hanem ôk is fáradtak. Ha világosságuk olyan, mint az utcai ködben a reggelig nyitott kávéházak tűzfoltjai, vagy a halotti koporsógyertyák lángja. Uram, adj hívôket, kiknek kezükben van a virrasztó léleknek lámpája, az illési s pünkösdi tüzek melegét óhajtjuk. Csak így lehet az Úr útjait elôkészítenünk. Égjen a lelkünk mélysége, abból tör ki majd a lelkeket melegítô tűz! A lélek égô mélysége a vértanúi hit... A lelkünket átizzító Isten! De nemcsak mécs van az úttaposó kezében, hanem napszámának szerszáma is, a csákány, hogy a sziklaszíveket fölszaggassa; van kalapács, hogy összetörje; van fejsze, melyet már a fa gyökerére illesztget, mert ,,minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik s tűzre vettetik'' (Mt 3,10); van szórólapát, mellyel föl-fölszórja az életet, hogy a pelyvát az enyészet szele vigye s a magot a világbíró csűrébe takarítsa. Ocsúdjatok föl tespedéstekbôl, hisz árnyékot öleltek, délibábot kergettek s lelketeket veszítitek el. Lelketeket bűnök kötelékei tartják fogva; szakítsatok rajtuk olyat, hogy szakadjanak; szakítsatok, még ha fáj is. Ó, föl, ki a fölburjánzott gazból, ki a posványból az élet dicsôséges útjaira! -- Igen, látni akarom lelkem nyomorát, látni bűnös voltomat s azután szakítani vele. Minden erényes önmeggyôzés egy-egy szakítás a bűn kötelékeivel. (Prohászka: ÖM, 6:8; 17) + Könyörgô ének Angelusra Hajnalban, délben, alkonyon hallottad Mária, dalom. Bú, öröm közt, jó-rossz ha ér, Úr Anyja, itt vagy hívednél... Ha órák fénybe futnak át, Ha felhôm rontja égboltját -- jó-, balsor meg ne bódítson: Te óvtál, vittél jó úton. Most ím vihar gyűl feketén, jelent és múltam veszejtvén, -- Te jövôm még rám fényleted! Te vagy reményem; s Gyermeked! (Edgar Allen Poe) ======================================================================== C ÉV ADVENT 3. VASÁRNAPJA 1: Örvendjetek! Gyôzelmet aratott az Úr! S: Közel van az Úr, örüljetek! E: Hogyan készüljünk a Megváltó eljövetelére? Hinni akarjuk, akkor is, ha nem érezzük, hogy Isten itt van, közel, jelen az életünkben, hogy ismer és szeret minket. Emberi élményeink sokféle magyarázatot megengednek. De ha létünk mélységeibe betekintünk, akkor tudjuk, kezdjük látni: Ott van Ô. Mióta Urunk eljött, még többet tudunk: Isten az Érkezô! ,,Krisztusnak Napján'' kilép rejtettségébôl még nyilvánvalóbban, mint Fia emberré-váltában elénk lépett. E napért élünk, adventben is, az év, az élet minden napján is. Még a ,,sötét napok'' sem lesznek eztán teljesen sötétek... Elsô olvasmányhoz / Szof 3,14-18 Szofóniás könyvének zárószakasza örömre szólít föl, és vigasztaló szavakat mond Jeruzsálemrôl. -- Mindkettôre a 14. vers adja meg az okot: ,,Jahve, Izrael királya, veled van!'' Fölfüggesztette vétkes népére kiszabott ítéletét, megmenti ôket, mert megfoghatatlan szeretettel van irántuk. Izrael királya ô, de királya a föld minden népének is. Királyi uralmának teljes kinyilvánításával még vár, a jelen üdvtörténet azonban jele, kezdete és elôvétele mindannak, ami eljövendô. Az örömre hívásban intés is van: Ne félj, ne hagyd lehanyatlani karod! A jelen súlyos talán; de ha az élô és hatalmas Istenben hiszel, nincs okod, nincs jogod kételkedni! (3,14-15: Iz 12,6; Zak 2,14; 9,9; Iz 40,2; 44,21-23 # 3,17: 5Mz 7,21; 20,4; 30,9; Jer 32,41; Iz 62,5; 65,19) Válaszos zsoltár / Iz 12,2-3.4.5-6 A megmentett nép háladala Szentleckéhez / Fil 4,4-7 Egy mondattal okolja meg az apostol a minden embernek szóló örömre- hívást és a jóságra intést: ,,Az Úr közel vagyon!''... Sz Pál börtönben ül, míg e levelét írja. Gondol a kedves filippi hívôkre, mindenkire, és gondol Krisztusra, Rá, aki ôt meghívta, s életét egyre inkább kitöltötte. Pál számol vele, hogy Krisztus újrajöttének napja számára a saját holta napja lesz! Erre is ,,igent'' mond! S így láncok közt is szabad és vidám ember. (,,Öröm'', 4,4: Fil 1,4.18.25-26; 2,2.17-18; 3,1; 4,1.10; Róm 12,12; 14,17 # 4,5: 1Kor 16,22; Jel 22,20; Róm 13,12; 1Pt 4,7 # 4,7: Kol 3,15; Jn 14,27) Evangéliumhoz / Lk 3,10-18 Keresztelô Sz János munkássága kettôs: igehirdetés és keresztelés. A ,,térjetek meg!'' felhívása nemcsak belsô bűnbocsánatot jelent, hanem tényleges visszatérést Isten útjaira. Ez pedig tettekben nyilvánul meg. Háromszor kérdezik, mit tegyenek hát, s háromszor felel János. Mindet inti a segítô felebaráti szeretetre; a vámosokat igazságosságra, a katonákat emberiességre. A következô mondatokban (3,15-18) prófétai hivatása még jobban látható. Rámutat a nála Nagyobbra, aki utána jô. Az Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd; egyeseknek megszentelésére és üdvére, másoknak ítéletére. (3,15-18: Mt 3,11-12; Mk 1,7-8; Jn 1,25-28) Szentségre várva Közel az Úr! Itt van, jön! Örömöt, jóságot, békét és baráti együttlétet ád és jelez az ittléte. Errôl érezzék meg embertársaink, hogy a Nagy Szentséget vettük -- ünnepeltük... Elmélkedés ,,Az Úr közel vagyon... A ti szerénységtek ismeretes legyen minden ember elôtt'' (Fil 4,5). Testvéreim, lássék meg rajtatok az örvendezô hit s a bízó remény. Éljetek úgy, mint akik teljesen a béke s a szent öröm csillagai alatt járnak, mert hisz tudjátok, hogy az Úr közel van. Ruhátok is, tartástok is szerény legyen, de nemes s elôkelô is; nézzétek meg, hová ültök, hogyan forgolódtok, kivel álltok szóba... mert idegen, elôkelô vendégek vagytok a világ szegény-házában... Érjétek be kevéssel; éppen hogy; mert minek itt költekezni... Nagy fölháborodásba ne essetek... Minek? hiszen úton vagytok... Minden igazán keresztény lélek szerény is, szerény a lét nagyságától s az ég csillagaitól... A szépség is szerény, mert harmonikus... nem rikít, nem rikácsol, nem tüntet. -- A fegyelem is szerény... Szerénnyé tesz: a hit. Öntudatunkra hozza létünk szerénységét, korlátoltságát. A végtelen lehel ránk. Mint a liliom az ég alatt s a csillag az éjben, olyan a lélek a végtelenben; mint a lótuszvirág az óceán végtelen tükrén. Ha reflektálunk s magunknak tüzet s világot gyújtani akarunk, csakhamar észrevesszük, hogy sötétben vagyunk. Akit a lét sötétsége vesz körül, az csak szerény lehet. Aki vak, az szerény; az éj szerény; a madár hallgat az éjben, szerény... Jézus is szerény... a szentek hierarchiája is szerény, felhôben lakik. Óh Istenem, világíts lelkemnek, hogy lássak, de mindig szerény s alázatos maradjak. Szerénnyé tesz az erkölcsi rend. Óh, itt a póz, a sarkantyú, a ropogós föllépés nincs helyén... Az erkölcsi rendnek sok a sebe s a gyöngéje. A földön az erkölcs foltos ruhában jár. Folt és rongy a ruhája. Azért szerény. Nem pózol, hanem meghúzza magát. Viharok járnak fölötte, s kövekkel kell megterhelnie a lapos háztetôt, mint az Alpesek szénagyűjtôit. Mennyi ok a szerénységre; szinte szégyenlôs leszek szerénységemben, mikor lelkem gyöngéire s az eszménytôl való elmaradásomra gondolok, de ez nem árt! Életünk kerete is szerény. Sok szenvedés és bánat környez; siralom- völgyében élünk, dacára az ész vívmányainak; márpedig ily környezetben csak a szerénység stílszerű. Mi az irgalom nyomaiban járunk s lelkünk könyörülettel hajlik le a gyengéhez s a szerencsétlenhez. A reális emberi élet is nagyon szerény; születünk, dolgozunk, szenvedünk, meghalunk. Aki ezt átérzi, az szerény lesz. A királyné is szerény, ha gyermeke van ölében, mert akkor már nem fölséges asszony, hanem gyönge, csecsemôt szoptató anya. Fogjuk föl, karoljuk át az Isten sok nyomorgó gyermekét; legyünk jóindulattal az emberek iránt s szerények leszünk. (Prohászka: ÖM, 6:18; 30) + Az Apostol szavairól: ,,Örvendjetek mindenkor az Úrban!'' (Fil 4,4) Örömet parancsol nékünk az Apostol, de nem a világban, hanem az Úrban való örömet! Mert az Írás szerint: ,,Aki e világnak akar barátja lenni, az Úr ellenségévé válik'' (Jak 4,4). S ahogy két úrnak nem szolgálhat az ember, úgy nem örvendhet a világnak is, az Úrnak is egyben... ,,Mert közel az Úr!'' Az egész emberi nem az a nyomorult utas, aki félholtan útfélen fekszik, otthagyva a fosztogatóktól; -- akit megvetett az áthaladó pap és levita, s akihez odajött gyógyítani és fölemelni az érkezô Szamaritánus... Valaha azt mondták ôneki ellenségei: ,,Ugye igazunk van, szamaritánus vagy, ördögöd van!'' S ô felelé: ,,Nekem nincs ördögöm!'' Tudta magáról, hogy épp ördögök kiűzôje; de nem tagadta, hogy ô szamaritánus, vagyis ,,ôrzô'' lenne (ez a szó értelme) -- a betegek ôrzôje. Tehát igen: ,,Közel az Úr!'' - - Pedig talán, mik oly távoliak, mint Isten az embertôl, halhatatlan a halandótól, az Igaz a bűnösöktôl? Emberekrôl szólva is, olyanokról, akiknek erkölcseik eltérôk, azt mondjuk: ,,Ez távol van amattól!'' Még ha egymás mellé állnak is, szomszédban laknak, lánccal összekötôdtek: -- távoli a jámbor a gonosztól, távol az ártatlan a bűnöstôl, az igaz a hamistól. Ha két emberrôl mondható ez, mit mondjunk Isten és emberrôl? Óh halandó bűnös, mily messze voltál a halhatatlan igaztól! S ô nem lett bűnössé, mint te vagy, mégis halandó lett, átvette a büntetést, nem a bűnt, s eltörölt bűnt és büntetést! ,,Közel jött hát az Isten, semmiben sem aggódjatok''... ,,Nem bűneink szerint cselekedett velünk.'' Már fiai vagyunk. Mivel bizonyítjuk? Azzal, hogy meghalt érettünk az Egyetlen, hogy ne maradjon egyedülinek. Nem akart egymagára maradni, ki egymaga vállalta a halált. Isten egyetlen fia számos fiakat szerzett Istennek. Vérén vett magának testvéreket; elvettetve visszahozott, eladatva megvásárolt, meggyalázva megtisztelt minket, megöletve életre keltett. Kétkedel még, hogy neked adja az ô javait, ki nem vonakodott átvállalni a te bajaid? Ujjongjatok, testvérek, Ôbenne, az Úrban, nem a világban! Azaz: örvendjetek az Igazságban, nem a gonoszságban, örvendjetek az öröklét reményében, nem a mulandó hiúság virágában! Így örvendjetek: és bárhol, bárhogy, bármeddig lesztek itt: ,,Közel van az Úr, semmiben se aggódjatok!'' (Sz Ágoston: 171. beszéd) ======================================================================== C ÉV ADVENT 4. VASÁRNAPJA 1: Betlehembôl származik, aki kormányozni fogja népemet. S: Jézus eljött közénk. Engedelmességével és keresztáldozatával megszentelt minket! E: Szűz Mária látogatásakor Erzsébet ezt kérdezte: Minek köszönhetem, hogy az Isten anyja eljött hozzám? Liturgiánk általában hűvös és értelmi, talán túl hűvös és túl tárgyilagos! Még ha hála- és örömdalokat éneklünk is, nemigen sikerül ,,ujjongani''. Gyakran csak a hangunk erôlködik, szegény, magára- maradt hangunk. De hol a szív? Hol az isteni Lélek? Nem vagyunk mindennap ujjongó kedvünkben, gyakran vasárnap sem. Mégis kell oly szárnyaló napoknak lenniük, melyekben szívünk és egész lényünk együtt lendül a Magnificat, Alleluja vagy Ámen zengésével. Az ilyen pillanatok annak jelei lehetnek, hogy Isten valóban itt van köztünk. Elsô olvasmányhoz / Mik 5,1-4 Mikeás próféta, Izajás kortársa, nem Jeruzsálem felé néz, hanem Betlehembe. A betlehemi Efrata nemzetséghez szól, amibôl Dávid király eredt. Dávid házának királyai sajnos nem teljesítették küldetésüket; de Isten még egyszer új kezdetet nyit: Betlehembôl új Dávid sarjad, a Megváltó. Dávid fia ô, de gyökerei ôs elôidôkbe nyúlnak. Több Ô, mint csak Dávidnak fia... (5,1: 1Mz 35,19; Rut 4,11; 2Sám 7,16; Mt 2,6; Jn 7,42 # 5,2: Iz 7,14; 9,5-6 # 5,3: Ez 34,23-24 # 5,4: Iz 9,6; Ef 2,14) Válaszos zsoltár / Zsolt 80(79),2-3.15-16.18-19 Könyörgés segítségért és oltalomért Szentleckéhez / Zsid 10,5-10 A zsidókhoz írt levél Jézus halálát az ószövetségi áldozattétellel értelmezi. De az Ótörvény istentisztelete csak bevezetô volt, még nem az, amit voltaképp Isten elvárt. Ott minden áldozat a jövôbe mutat: ,,Jézus testének föláldozására''. Csak ezáltal szentelôdünk meg egyszer s mindenkorra. E kijelentést megerôsíti a 40. zsoltárból vett idézet (melyet a szentíró a görög Hetvenes-fordításból vesz, mely Kr.e. 300--150 közt az egész Ószövetséget, még a héberbôl elvesztett részeket is, görögül közli a 70 alexandriai rabbi tolmácsolásában). A sorokat Krisztus szájába adja, világba lépésekor, vagyis megtestesülésekor: ,,Jövök, hogy tegyem a Te akaratod!'' -- e szavakban Krisztus áldozatkészsége fejezôdik ki mindnyájunk üdvösségére! (10,5-9: Zsolt 40,7-9; 51,18-19; 1Sám 15,22; Ám 5,21; Mik 6,8 # 10,10: Zsid 9,14.28; 10,14; Ef 5,2) Evangéliumhoz / Lk 1,39-45 Mikor Mária rokonával, Erzsébettel találkozik, ez egyben az elsô találkozója az elôfutárnak a Messiással. Beteljesül, amit Jánosról mondtak Lukácsnál (1,15); hogy már anyja méhében betölti a Szentlélek. Erzsébet felfogja a jelet, és örömmel, félô tisztelettel köszönti Máriát, fiatal rokonát. Boldognak magasztalja, mert hitt. Mária viszont Istennek, az Úrnak és Szabadítónak nagyságát dicséri! -- Mindmáig ismételgeti a keresztény világ ezt az üdvözlést, Erzsébetnek Máriához szóló Üdvözlégyét; ahhoz, ki áldottabb minden asszonynál; és naponta zengi Mária dicsénekét, a Magnificatot. (1,42: Bír 5,24; Jud 13,18 # 1,45: Lk 1,26-38; Jn 20,29; Róm 4,17 # 1,46-47: 1Sám 2,1; Iz 61,10; Hab 3,18) Szentségre várva Az emberi természet Krisztus számára lehetôség volt, hogy ,,köztünk lakozzék'', kinyilatkoztassa nekünk az Atyát, és tökéletes áldozatot ajánljon föl az Atyának: a halálig tartó engedelmesség és szeretet áldozatát. Mikor áldozatán részt veszünk (a szentmisén), az engedelmesség és a szeretet útját járjuk. Elmélkedés Óh Galilea Csillaga... Óh Galilea Csillaga! Föld tenger-éjén ragyogva, vess boldog fényt e nyomorba! Szívség, kegyesség Úrnôje! Istennél értem járj közbe: Mosd Fiad vérén bűnöm le! Míg angyal boldognak hívott, ujjongva szíved fölizzott: vendégül Úr jött, áhított! Legtisztább-szentebb földi lény, egek egén most örvendvén: fönt koronáz a csillagfény! Az Arcod áraszt szépséget. Tölt, -- Anya s örök-Szűz, -- Téged malasztteljes dicsôséged. Irány jámbornak: fénytorony, bűnösnek remény, bíztatón; fönn ujjongás, angyalkaron! Mindig-dicsô, van trónhelyed Te áldott Fiadé mellett. Ô: Úr; s Te kérve kérleljed: -- Ha Néki tetszik, szűn dögvész! a bűn, viszály is elenyész! Hoz Békehont hű esdeklés... (Savonarola) + ,,Íme jövök, hogy tegyem Akaratodat!'' (Kell áldozat, s Krisztus az!) Kell, most és mindig, míg bűnös földön Istent engesztelôk járnak. A Végtelent így kell imádni... megsemmisüléssel. Kezdet óta ez öntudat gyújtja meg a pátriárkális oltárok tüzét; a teljes odaadást az elhamvasztás jelzi; a Golgotán pedig Jézus adja oda magát értünk teljesen, egészen. Kiönti a lelkét, a vérét, és új kifejezése lesz annak, hogy Isten az Úr és minden, s hogy ôt imádni és szeretni s megbántott Fölségét minden áron meg kell engesztelni. Ez Jézus áldozatának lüktetése; lángoló szíve végsô megerôltetéssel lükteti az érzéseket az ô nagy, sebzett, lázas, misztikus testébe. Krisztus érzô, imádó, engesztelô szíve a mi áldozatunk itt és most. Nehéz beletalálni magát ebbe a szegényes oltárok sokszor piszkos képe és összetákolt gyertyatartói alatt; könnyű volt a katakombák oltárain, hol a kôvel letakart vértanú sírján állt a fakehely s mellette a kenyér. Könnyű volt a nikomédiai börtönben, hogy a földre láncolt Lucián presbiter saját mellére tette a poharat és a kenyeret. Törj át hiteddel látszaton; Krisztus van itt az áldozat érzelmeivel, és ha beléje hatolsz, megcsap az a tüzes, vérpárnás, sejtelmes, titokzatos légkör. Te hozd le a szent Szívet a fáradt, lelketlen környezetbe! Áldozat a mise annak a lengyel papnak, ki Szibéria ólombányáiban, láncos lábbal, darócban áll a csepegô sziklánál, és így imádkozik a bor és kenyér fölött, hogy ,,Vedd föl, szent Atyám, mindenható Isten, ezt a szeplôtelen áldozatot''; lealázva, megbékolva keserű kényszer alatt jól tudja megérteni Krisztus szívét. A nagy Szenvedô drága és kedves lesz neki. -- Szent volt az a mise, melyet az Ausztráliába deportált foglyoknak titokban, éjjel szolgáltak, s (az angol törvény- elôírta) halálbüntetés sem tartotta ôket távol tôle; érezték, hogy nagy és szent, amit ily áron vesznek, és hogy többe került Krisztusnak. -- Szent volt a mise Hunyadinak, Skanderbégnek, Szobieszkinak, mielôtt megütköztek; érezték, hogy hôsies erôfeszítéseknek itt fakad krisztusi forrása. Ez áldozatot, a kenyeret, törik meg nekünk; e tüzes vérbôl, e keserves kehelybôl juttatnak nekünk... ,,Az Úr halálát hirdetitek'' ti mise-bemutatók, hogy ráképesítsétek magatokat hasonló áldozatra. Az ô emlékezete lelket éleszt; életét, érzelmeit folytatni késztet. A misében Jézusban elmerülünk, és szeretetét s kegyelmét magunkkal visszük haza; kell, hogy megérezzék rajtunk a tömjén- s a mirha-illatot napközben. (Prohászka: ÖM, 7:301; 40) + Bölcsôdal Mit vonulsz pálmák ligetén, te áldott angyali sereg! Idehajolj, árny-libbentvén, hol lomb takarja kisdedet. S ti pálmafák, ti bólongók, minden szellôre rezgetek: Kis betlehemi Nyugovót halk-altatón legyezzetek! Szelídke alvást hozz enyhén, Álom fuvalma, lengeteg! Idébb hajolj rá, libbenvén te lomb, takard a Kisdedet! Az Ég Kicsinyje bágyadott, fáradt fejecske már ledűlt. A földért könnye áradott, szemét kisírta érettünk... Simíts kis homloka egén! Fájó szívén könnyítsetek! Idébb hajolj rá lebbenvén te lomb, takard a Kisdedet. Zord éj, -- kinn fagyos szél vonít; -- ne férkôzzön szent Gyermekhez! Takard be jól, ne fázzon itt! Öleld szívedre! Melengesd! Fogd át forróbban szív hevén! S védd áldott angyali sereg! Idébb hajolj rálibbenvén te lomb, takard a Kisdedet! (Lope de Vega) ======================================================================== C ÉV NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA 1: A választott nép hitvallása és imádsága az Úr elôtt. S: A hit örök életet szerez. Aki Krisztusban hisz, megvallja hitét. E: Jézust a pusztában megkísérti a sátán. Az ember kenyérrel él, ez (is) megkülönbözteti az állatoktól és az angyaloktól. De mivel ember, nem csak kenyérrel él. Kell az ige néki, hogy ébressze, gazdagítsa, elôrevigye. Hallja anyjának hangját, s tudja, hogy szeretik. Hallja Isten hangját s megérti, hogy Valaki elismeri, befogadja: csak ezáltal lesz igazán emberré. A vagyon nem boldogít. A fölösleg árt! Mindenek elôtt szabaddá kell lennem, oly szabaddá, hogy semmi se álljon utamba, hogy igazi Én-emhez hű legyek s betöltsem küldetésem. Jézus mutatja ehhez az utat. Ô az Ige, kiben Isten szól hozzánk. Elsô olvasmányhoz / 5Mz 26,4-10 Az elôírt hálaadó aratóének (5Mz 26): rövid régi hitvallás, vallomás Istenhez, ki a vándorlás nyomorából és veszélyeibôl, az egyiptomi rabságból kihozta Izraelt és Kánaán dús földjét adta neki. A nép minden egyes tagja ezt az isteni vezetést önmagára, saját személyes történetére is érti, amelyre tudja, hogy válasszal tartozik. E válasz nemcsak a hitvallás, hanem a gyümölccsel teli kosár is, mit az oltárhoz visz. És válasz az öröm is, melyrôl a záró vers beszél: ,,Örvendj a javakon, melyeket Istened neked és házadnak adott!'' (5Mz 6,20-23; Józs 24,1-13; Neh 9,7-25) Válaszos zsoltár / Zsolt 91(90),1-2.10-11.12-13.14-15 Istennél a menedék Szentleckéhez / Róm 10,8-13 ,,Isten kivezette népét Egyiptomból'' -- ez a mondat egy zsidónak összefoglalhatta egész hitét. ,,Isten föltámasztotta Jézust a halálból'' -- ez a hite és ténye az Újszövetségnek, ebben kiteljesül az ószövetségi üdvtörténet. A Föltámadásban való hitnek megfelel ez a vallomás: ,,Jézus az Úr!'' A hit székhelye a ,,szív'', az a mély középpont, mely meghatározza életünket; a hitvallás helye pedig a közösség, az Egyház és tôle kiindulva az emberek világa, kiknek ,,mind ugyanazon Uruk van'', de csak akkor lehetnek híveivé, ha a jóhírt biztosan elviszik nekik. (10,8-9: 5Mz 30,11-14; 1Kor 12,3; Róm 1,4; Fil 2,9-11 # 10,11: Iz 28,16; Róm 9,33 # 10,12: Róm 3,29; Gal 3,8; Kol 3,11 # 10,13: Jo 3,5; ApCsel 2,21; 4,12) Evangéliumhoz / Lk 4,1-13 Negyven évig tartott a pusztai vándorlás, negyven napot töltött Jézus a pusztában. A ,,puszta'' jelenti a hit és a kísértés legsúlyosabb próbáját. Jézus a pusztában a keresztségben kapott Lélek erejével és a Szentírás igéivel harcol a Gonosz ellen. A szent szakasz végmondata jelzi, mily összefüggésben látja az evangélista Jézus megkísértését: A Gonosz (diabolus = ördög; görögben: ,,Ellenzô, Rágalmazó'') -- nem adja föl a harcot, kivárja idejét: Jézus kínszenvedése napját. De az az idô mégsem a Kísértôé lesz, hanem Jézusé és az Ô végleges gyôzelméé. (Mt 4,1-11; Mk 1,12-13 # 4,1-4: Lk 3,22; 4,18; 4Mz 14,34; Zsolt 95,10; 5Mz 8,3 # 4,5-8: Jn 12,31; 5Mz 6,13 # 4,9-12: Zsolt 91,11-12; 5Mz 6,16 # 4,13: Lk 22,3.53) Szentségre várva Jézus hűsége és engedelmessége által jóvátette az emberi nem lázadását. Ômaga az Isten szájából származó Ige, Ô a mi igénk is, a mi válaszunk Istennek. Ô az élô Kenyér, a mi éltetônk. Elmélkedés ,,Ezt a fajzatot más ki nem űzi, csak imádság és böjt.'' (Mk 9,29) Önmegtagadás vagy önkeresés Keménynek látszik az Úr parancsa, hogy aki követni akarja, tagadja meg magát. De nem kemény, nem is súlyos, amit az parancsol, aki gyámolít, hogy meglegyen, amire felszólít... S igazság, amit mond: ,,Az én igám könnyű, az én terhem édes''. Ami parancsnak nehéz, szeretetben megkönnyül. Tudjuk, mily nagy dolgokat tehet a szeretet. Hisz többnyire maga a szeretet elvetemült, kicsapongó is. Mennyi nyűgöt elviseltek, mennyi méltatlant és tűrhetetlent eltűrtek az emberek, hogy elérjék, amit szeretnek. Akár pénzt szerettek, mint a fösvény, akár rangot, mint a törtetô, akár testi szépséget, mint a kéjenc. Ki sorolhatná el mind a sokféle ,,szeretetet''? De nézzétek, mennyit gyötri magát mind, aki szeret, s nem is érzi gyötrelmét! Sôt akkor inkább szenved, ha e kíntól visszatartanák. Ha ilyen a mi szeretetünk, -- csak arra kell vigyázni, mit válasszunk szeretendônek. Mit csodálod, ha a Krisztust szeretô, a Mestert követô, szeretetében megtagadja tulajdon-magát? Mert ha elvész az ember önszeretetben, bizonyára megtalálja magát önmegtagadva. Az embernek elsô veszte önszeretete volt. Ha Istent maga fölé tette volna, mindig szívesen maradt volna az Ô alattvalója. Nem fordult volna el az Úr akaratától, hogy önakaratát tegye. Mert ez az önszeretet: a magam akaratát keresni! Tedd fölébe Isten akaratát, tanuld szeretni magad, nem magad-szeretve! Mert hogy tudjátok, mily vétek az önszeretet, így szól az Apostol: ,,Akkor (a végnapokon) az emberek önmagukat szeretik''. S ugye az ilyen csak magában bízik! Elhagyja Istent, csak magához vonzódik, s amihez az énje hajtja: kifelé. Mert az Apostol hozzáfűzi: ,,Önszeretôk lesznek és a pénz szeretôi'' (2Tim 3,2)... Magához ragaszkodott, s íme kifelé ragadtatott! Mivel kiesett magából, kivonult magából --, térjen hát elôbb vissza magába! Térjen magába, s térjen meg az Atyához: ,,Fölkelek és Atyámhoz megyek'' -- mint a tékozló. Tehát magán túl: magát leli. Mi az: ,,tagadja meg magát''? Ne bízza el magát! Érezze, hogy csak szegény ember ô, s hallgasson a prófétára: ,,Átkozott mind, ki emberben bízik!'' -- Ki ne akarná Krisztust oda követni, ahol a legfôbb boldogság van, a legfôbb béke, az örök biztonság? Jó oda követni Ôt, de lásd, mily úton! Mert e szavakat a Mester nem akkor mondta, mikor halottaiból föltámadott. Még nem szenvedett, még várt rá a kereszt, becsületvesztés és szidalmak, ostorok és tövisek, sebek és támadások, gyalázat és halál. Mintha reménytelen lenne az út... Vonakodol, nem igen követnéd... De kövesd csak! Rögös ugyan az az út, amit mi magunknak törünk, ezt pedig kitaposta már Krisztus, végigjárta. Ki ne szeretne a fölmagasztalásig jutni? Mindenki örül a ,,magasnak'' -- de a lépcsô effelé: az alázat. Mit nyújtogatod lábad magadon túlra? Zuhanni akarsz így, nem fölemelkedni. Kezdd lépcsôfokonként, és fölfele jutsz... Krisztus mindenkihez szól: ,,Ki követni akar, tagadja meg magát.'' De csak a szüzeknek szól, a házasoknak talán nem? Csak az özvegyeknek és nem a férjeseknek? Csak szerzeteseknek, de nem szól a nôseknek? Vajon papoknak igen, de világiaknak nem kell az önmegtagadás? -- Mind az egész Egyház, mind az egész Test és mindenegyes tagja, különféle hivatásában, mind köteles követni Krisztust, hordozván az ô keresztjét. (Sz Ágoston: 96. beszéd) + Kísértésekrôl Kísértéseket ne kívánj, mert ez vakmerôség volna; azonban mindig készen légy és várd, mígnem elérkeznek és gyôzd le, mikor megtámadnak... A kísértésben nem annyira cselekszünk, mint szenvedünk, és ha abban nem gyönyörködünk, abból bűn vagy vétség nem ragadhat ránk. Bűnné csak akkor válik bennünk, ha okai mi vagyunk. Mindig becstelen és undok a rút dolognak helyt adni akár a szándékban, akár a szívben: a becstelenség pedig annyira a szív és szándék ráállásában, egyetértésében áll, hogy e nélkül a test ,,egyetértése'' bűn nem lehet. Mint ahogy a szüzek addig férjet nem kapnak, ameddig mondják: nem akarok férjhez menni: -- úgy az ostrom és háborgatás alatt szenvedô lélek sem vall kárt mindaddig, amíg mondja: Nem akarok egyetérteni, ellenkezem! Jóllehet a kemény és erôszakos kísértéseknek legyôzhetetlen és tántoríthatalan szívvel szükség ellenállni, és a rajtuk nyert gyôzelem fölötte hasznos, de talán mégis hasznosabb és nyereségesebb a kicsinyeknek ellenszegülni, mert valamint a nagyok minôségben fölülhaladják a kicsinyeket, úgy ezek számban és mennyiségben annyira gyôznek, hogy a rajtuk nyert gyôzelem majdnem egyenlô a legnagyobbal. A farkasok és medvék kétségkívül veszélyhozóbbak a legyeknél, de mégsem oly alkalmatlanok és nem veszik annyiszor igénybe figyelmünket, mint a legyek. (Szalézi Sz Ferenc: Filótea, 4:2, 4:8) + Tűz az aranynak próbája, az igaz embernek pedig a kísértés. (Kempis Tamás) + Erényed mit ér, ha még ki nem próbálta a kísértô harca? Nincs harc ellen nélkül, gyôzelem harc nélkül! (Nagy Sz Leó) ======================================================================== C ÉV NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA 1: Ábrahám hitt az Istennek, Isten pedig szövetséget kötött vele, és megígérte neki minden áldását. S: A föltámadáskor Krisztus átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsôült Testéhez. E: Urunk színeváltozásakor megmutatkozott isteni dicsôsége. A legfontosabb, ha nem is egyetlen módja a világ megtapasztalásának: a látás és a hallás. Nyomorult lény, aki nem lát; talán még nyomorultabb, aki nem hall. E kettô testi képesség, a legszellemibb a testi tehetségekbôl -- amelyeknek lelki kapcsolatát még ma sem értjük igazán. Hallásból, -- tudomásul vevésbôl, -- visz az út a tapasztalásba, megismerésbe, megértésbe, de a meghallásra, ,,szófogadásra'' és tettre is! ,,Ôt hallgassátok!'' -- Jézust, aki számunkra Isten Igéje és Igazsága. Meghalljuk ez Igét, ha odafigyelünk ,,egész szívvel és minden erôvel.'' Elsô olvasmányhoz / 1Mz 15,5-12.17-18 Ábrahám Istene útitárs: kísér utunkon és gondjainkban. Ábrahámnak számtalan utódot és Kánaán földjét ígéri. Ez hisz az ígéretben, rábízza magát Isten hűségére, de ahogy a megvalósulás késik, az isteni ígéret kínzó kérdéssé válik. Isten enged Ábrahám kérésének és ,,szövetséggel'' köti le magát, hogy megtartja szavát! Kötelezi magát azzal, hogy tűzláng képében átmegy a kettéhasított állat részei közt (ôsi nomád esküformát vállalva!). Lásd Jeremiást (34,18) ehhez az ókori, nekünk furcsa rítushoz. Ábrahám lemond a földi bizonyosságról, és egész jövôjét Istenre bízza. Az ô hite: a reménység! (15,5-6: 1Mz 22,17; 5Mz 1,10; Zsid 11,12; Róm 4; Gal 3,6-7 # 15,13-16: ApCsel 7,6- 7; 2Mz 12,40; Gal 3,17; ApCsel 13,20 # 15,17-18: Zsolt 105,11; Sir 44,21) Válaszos zsoltár / Zsolt 27(26),1.7-8.8-9.13-14 Bizalom Istenben Szentleckéhez / Fil 3,17-4,1 vagy Fil 3,20-4,1 Filippi egyházába olyanok törnek be, kiket Sz Pál ,,Krisztus keresztjének ellenségeiként'' bélyegez meg. A következô mondatok arra utalnak, hogy olyanokról van szó, akik vagy túlbecsülik a testet, vagy megvetik: a ,,zsidó-keresztények'' szerint a körülmetélés szükséges az üdvösségre; a ,,pogány-keresztények'' bölcseletük alapján lenézik a testet és ,,senki földjének'' tekintik. Bizonnyal -- mondja az apostol -- nyomorult egy test a miénk. De Krisztus, a Föltámadott elég erôs hozzá, hogy ezt a testet a maga megdicsôülésébe fölvigye. Vele ,,a mennyben'' van máris a mi lakóhelyünk. Ô a mi jövônk. Ô ítéli meg jelen életünket és annak értékét: Ô üdvözít minket, hogyha ezen atváltoztató hatalmának átengedjük magunkat. (3,17: 1Kor 11,1; 2Tesz 3,7-9 # 3,19: Róm 16,18; Gal 2,12 # 3,20-21: Ef 2,6; Kol 3,1-4; Róm 8,23.29-30; 1Kor 15,47-49.23-28) Evangéliumhoz / Lk 9,28-36 Jézus megmondta tanítványainak, hogy szenvedni fog, meghal és harmadnapon föltámad. A szenvedés és fölmagasztalás -- más-más módon - - Jézus megdicsôülését fejezi ki. Itt Jézus szemünk láttára úgy mutatja be magát, mint az égi fölségbe emelt Emberfiát. Az Olajfák hegyén viszont épp ezek a tanítványok a szenvedô Isten-szolgájának fogják Ôt látni. Jézus ,,útját'', melyet Jeruzsálemben kell bevégeznie, nyilván csak akkor értik meg, mikor a Föltámadott fölnyitja rá a szemüket (Lk 24,25-26). A felhôbôl jövô hang tanúskodik, hogy Jézus az Ô Fia, a Kiválasztott, az Egyetlen, -- Ôrá kell hallgatniuk! A fény-felhô Jézus föltámadását, mennybemenetelét és újrajöttét jelzi elôre. (Mt 17,1-9; Mk 9,2-10 # 9,28: Lk 5,16; 6,12; 9,18; 11,1 # 9,31: Lk 9,22; 13,33 # 9,32: Lk 22,45-46; 2Pt 1,16-18; Jn 1,14 # 9,35: Lk 3,22; Zsolt 2,7; Iz 42,1) Szentségre várva Csak az idôk végén, elôbb nem lesz láthatóvá Krisztus dicsôsége. A hívô azonban, aki az Ô igéjébôl és Szentségével él, egyre inkább hasonlít a megdicsôült Mesterhez. Elmélkedés A táborhegyi imádkozás. ,,Uram, jó nekünk itt lennünk.'' (Mt 17,4) Jézus imádkozik s színében elváltozva dicsôségbe öltözik. Mit jelent az? Rendesen arra utalunk, hogy Krisztus a Golgotán át jutott az Olajfák hegyére, honnan az égbe szállt; de nem figyelünk arra, hogy a Golgotára is a Táboron át jutott. Harcát gyôzelmesen azért tudta megvívni, mert lelkében átszellemült a rossz, a kín s a szenvedés. Fényben állt s élt lelke, azért tudta legyôzni a sötétséget. A Táboron mutatta be lelkének fölemelkedését, ,,ascensus in Deum'' [Istenbe fölszállás]; szellemi munkára tanítja az embert, mellyel világ, idô, nyomor, mulandóság s a gyöngeség fölé emelkedik; munkára, mellyel fölszabadítja szívét, hogy ne tapadjon a göröngyhöz; munkára, mellyel ruganyosnak ôrzi meg lelkét reakcióban a rossz ellen; bánatban is életvidoran és erôsen; munkára, mellyel törekvésben, vágyban, küzdelemben elnyújthatja s kifeszítheti. Ez a munka az imádság. Így kell imádkozni: lélekben fölemelkedni s dicsérni, áldani s kérni, megkövetni az Urat. Mint a sas napfénnyel, úgy töltekezzünk isteni gondolatokkal és lelkesüléssel. Az emelkedés a zsoltár, a lendület, a himnusz. Megbeszéljük az Úrral ügyeinket, kérdezzük és várjuk feleletét: ,,loquere Domine: szólj Uram!'' S elváltozott színében, mialatt imádkozott, felöltözködött fénybe s tűzbe, s érezte az Isten örömeinek s vigaszainak ünnepét. Isteni gondolatok s érzések által elváltozunk; ,,species altera'', más, különb emberekké leszünk. A bizalmatlan, csüggedô, félénk, földies emberbôl isteni ember válik. Ereje lesz a gyengének s lelke a csüggedônek. Lélekkel legyôzi a testet s világot, a rosszat s a kísértést. Csak az a nyomorúság gyôz, mellyel szemben lelket nem állítunk; a szellemmel áthatott szenvedés nem csúnya s nem gyilkol; annál pusztítóbb a szellemtelen. Az a szív, mely megnyílni s oly érzéssel tud beszélni Istenével, hogy egyre vágyik a jobb után s töri magában a rosszat, tényleg a Tábor lejtôjén jár s az Isten vonzalmait élvezi. ,,Mutaberis in virum alienum'': ,,elváltozol -- bíztatja az olyat a lélek -- elváltozol más emberré''. A vágy elnyújtja, a szeretet megolvasztja, a fegyelem pedig új formába önti a lelket. Azért tehát dolgozzunk lelkünk hangolásán, ébresszük föl a megfelelô érzelmeket. Ne várjunk, míg az ár elsodor; ereszkedjünk mi magunk a mélybe. Használjuk a röpimákat, ébresszük vágyainkat, fohászainkat a szentírás szavaival! (Prohászka: ÖM, 6:209; 268) + Csak Krisztus keresztjében dicsekszem! ,,Tudtam-e nálatok más valamit, mint csak Jézus Krisztust, mégpedig a Megfeszítettet?'' De ha csak ez egyet tudta Pál, nincs, amit ne tudott volna. Nagy dolog tudni-ismerni a Megfeszített Krisztust; de a gyermeki szemek elé úgy tette ezt a kincset: szinte beburkolva. ,,Krisztust, a Megfeszítettet'' -- mondja. Mily nagyság rejlik belül e kincsben! Más helyütt mintha féltene némelyeket, hogy Krisztustól elcsábítják bölcseletek és hiú öncsalások, azért a tudás kincseit és Isten bölcsességét ígérte Krisztusban. ,,Ne csábítson el senki titeket e világ elemei szerint, melyek nem Krisztus szerint valók.'' (Kol 2,8) -- Meg ne csaljon a ,,bölcsek'' neve. Ehhez a rejtett kincshez gyűljetek, hogy ez göngyölôdjék ki nektek, -- könyörögjetek! Ostoba bölcse e világnak, amit te keresel, az semmi! Amit nem keresel, minden! Mit használ, mikor égetô szomj gyötör, és a forrást taposva tovább mégy? Megveted az alázatot, mert nem érted a fönséget. ,,Mert ha értették volna, a dicsôség Urát soha meg nem feszítik!'' (1Kor 2,8) Nem tudtam mást, csak a megfeszített Krisztust, az Ô alázatát, melyet gúnyolnak a gôgösek, hogy beteljék rajtuk: ,,Megfeddéd a kevélyeket, átkozottak azért, kik elhajlanak parancsaidtól'' (118. zs.). Mi más a parancsa, mint hogy higgyünk Ôbenne és szeressük egymást -- Ôbenne! Kiben higgyünk? A Megfeszítettben! Amit nem akar meghallani a gôg, hallja meg az igaz bölcsesség! -- Az a gôgös kihúzott nyakkal, dagadó torokkal, hangos nyelvvel, fölfújt orcákkal [Ágoston: pofákkal!] neveti Krisztust, a Megfeszítettet... Mi pedig, amennyire tudjuk, ne azt keressük, ami szívünkbe földagadhat, hanem ahová, s ahogyan szívünknek szabad fölkapaszkodnia. Mert megérdemli majd, hogy az Uralkodóval megdicsôüljön, ki megtanul a Megfeszítettel dicsekedni. -- Mert sokan tudták, hová törekedjenek, de nem azt, mi úton! Szerették a magashon fényét, de nem akarták tudni az alázat ösvényét. Tudván pedig az Apostol, meggondolva és átelmélkedve, nemcsak a ,,hovát'', de a ,,hogyant'' is, így szól: ,,Távol légyen nekem másban dicsekednem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.'' Mondhatta volna: a mi Urunk bölcsességében, igazat mondva! Mondhatta volna: fönségében, igaz szóval! Mondhatta volna: hatalmában -- és igazat mond. De ô mondta: a keresztjében! Ahol e világ bölcselôje szégyellte, az Apostol a kincset ott lelte! Nem vetette meg a szegényes burkolatot, megtalálta a drága tartalmat. -- Magasra törtek a tanítványok is, kiktôl Ô kérdezte: ,,Ki tudjátok inni a kelyhet, melyet Én fogok inni?'' A fölmagasztalt Krisztus kell néktek: menjetek vissza a Fölfeszítetthöz! Az ô trónjain akartok uralkodni, fényleni? Elôbb tanuljátok ezt mondani: Távol légyen másban dicsekednem, csak az Úr keresztjében! Ez a keresztény tan, az alázat parancsa és ajánlása. -- Amiben támad a gôgös, abban dicsekszik a hűséges. Ezt a hôsi jelet kaptad homlokodra, tisztelve hordd, s ne ijedezz, ha idegen nyelv megcsaholja! (Sz Ágoston: 160. beszéd) ======================================================================== C ÉV NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA 1: ,,Aki Van'', az küldött engem hozzátok. S: Mózes és a pusztában vándorló nép sorsa legyen intô példa számunkra. E: Ha meg nem tértek, mindnyájan elvesztek! ,,Ha újra kezdhetném!'' -- sóhajtunk olykor. Valami megtörtént velünk, valamit elnyertünk, valamit elvesztettünk -- ezek határozzák meg mindenkori valóságunkat. Csak az adott valóságból kiindulva ,,kezdhetünk újra''. Lehetséges ez? Megmásíthatja-e színét a szerecsen? Színét talán nem, de a szívét igen! Sôt talán azt sem tudja, de Isten kegyelme hatalmasabb: az tudja! Ez Jézus üzenete: megtérésünk szükséges és lehetséges! Ez nem üres szó. Ránk vonatkozik, és a mai napon! Kezdete az lenne, ha elhatároznánk, a megtérés kegyelméért imádkozni fogunk! Elsô olvasmányhoz / 2Mz 3,1-8.13-15 Mózesnek e szakasza alapvetô szövege az Ószövetségnek. Elején Isten megjelenik Hóreb (=Sínai) hegyén Mózesnek, és megteszi Izrael szabadítójának, az Ószövetség közvetítôjének. A Mózes-kapta kinyilatkoztatással folytatódik Isten története Ábrahám, Izsák, Jákob népével. Isten maga áll jót a régi és új történet egységéért. Mint az Ószövetség prófétája és közvetítôje, Mózes Jézusnak, az Újszövetség nagy Közvetítôjének és Létrehozójának elôfutára. Isten úgy mutatkozik be, hogy atyáik Istene. A 13--15. versben azonban új, mélyebb értelmű névvel mutatkozik be: Jahve legyen az Ô neve, melyen Izrael ismerje és segítségül hívja. Jahve értelme: a Való, az igazán Létezô, ,,Aki van'', -- a hatalmával mindig jelenvaló Isten. (2Mz 6,2-13; ApCsel 7,30-35 # 3,1-8: Iz 6; Jer 1; 5Mz 33,16; 2Mz 19,12; 33,20; Józs 5,15 # 3,13-15: 1Mz 4,26; 17,1; Iz 42,8; Jn 17,6.26; 8,24) Válaszos zsoltár / Zsolt 103(102),1-2.3-4.6-7.8 és 11 A jóságos és irgalmas Isten Szentleckéhez / 1Kor 10,1-6.10-12 Az apostol Izrael korai történetére s tanulságára emlékezteti Korintus egyházát. A Vörös-tengeren való átkelés, a manna és a sziklából fakadó víz: mindez Krisztusra utal, az új Mózesre és a Szentségekre, melyek Isten új népét éltetik. De sem a keresztség, sem az Oltáriszentség nem gépies biztosíték az üdvösségre. Isten az embertôl a hit válaszát várja, s ennek naponkénti valóra váltását tettekben. (10,1-6: 2Mz 13,21-22; 14,15-31; 16,4-35; 17,5-6; 4Mz 20,7- 11 # 10,10-12: 4Mz 17,6-15; Róm 15,4) Evangéliumhoz / Lk 13,1-9 Jézus elôbb már figyelmeztette hallgatóit a megtérés szükségére és sürgetô voltára (Lk 12,35-39). Most két eseményre utal, a kortársakat megrendítô két csapásra, melyek éppoly könnyen bármelyikünket érhették volna. A terméketlen fügefa példája hasonló tanulsággal int. Az idô sürget: ne helyezkedjünk gondtalan kényelembe, csak azért, mert késik az ítélet. (13,1-5: Jn 9,3; 8,24 # 13,6: Mt 21,19.33-44) Szentségre várva Akiket szeretek, mind szigorúan nevelem. Szedd össze hát erôdet, légy engedelmes, térj Istenhez! ,,Ajtó elôtt állok és zörgetek. Aki hallja szavam és ajtót nyit, ahhoz betérek, vele vacsorálok és ô Énvelem! (Jel 3,19-20) Elmélkedés Gyümölcstelen fa Tanítván a jó és rossz fáról az Úr Jézus lehetetlennek mondja, hogy rossz fa jó gyümölcsöt teremjen. Változzék meg belül az ember, hogy tettei változhassanak! Nem terem jó gyümölcs, hanem csak a jó fán. Szíved változtasd, s tetteid megmásulnak! Irtsd ki bűnös vágyaid, ültess helyébe szeretetet! Mert ahogy minden rossznak gyökere a vágyakozás (1Tim 6,9): úgy minden jóé a szeretet. Miért töprengnek magukban a népek, vagy miért vitáznak, hogy mi az a jó? Óh ha tudnád, mi a Jó! Amire vágyódol, nem valami jó, amire nem vágyol, az a jó. Ha testi egészséget kívánsz, akkor jó az; de ne véljed nagyon jónak azt, ami a gonosznak is megvan. Arany-ezüstre vágyol, nos, ezt is jónak mondom, de csak ha jóra fordítod. Ha pedig nem, -- rosszá válik. Épp ezért arany és ezüst a gonoszaknak rossz, a jóknak jó. Nem mivel a kincs teszi ôket jókká, hanem már jókként találja ôket. S mivel jó gazdát talál, jó használatra térül. Tiszteletre vágyol, s jó is ez; de csak úgy, ha jól élsz vele. Mily sokaknak szolgált vesztükre a tisztelet! Mily soknak volt e tisztelet jótettek támasza! Az ember mindent megszerezni vágyik, kivéve önmagát. Mind e javak tehát kétélűek. Magára vesse hát ki-ki a szemét, magában tanulja, vitassa, kutassa -- magát lelje föl. Ölje ki, ami benne szemet bánt; kívánja és ültesse, ápolja, ami tetszik. Mert ha üresnek találja magát a jobb javaktól, miért lesz mohó külsô, kisebb javakra? Ugyan mit használ a teli kincsesláda, üres lélekkel? Javakat kívánsz, s javulni nem kívánsz? Nem látod, hogy pirulni kéne javaidon, ha házad teli velük, csak te vagy benne üres és rossz? Mid legyen rossz, mit akarnál rossznak? Mondd csak! Éppenséggel semmit! Rossznak sem feleségedet, sem fiadat, lányodat, sem szolgádat, szolgálódat, sem lakódat, sem köntösödet, még csizmádat sem szeretnéd -- s mégis oly életre, a rosszra vágyol! Könyörgök: becsüld többre életedet a csizmádnál! Mind, amit körül szemed lát, finom, szép, neked tetszô: csak te maradj silány és undok? Ha felelhetnének javaid, melyek dugig töltik a házad, amik birtokára vágytál, vesztüktôl fáztál, ugye kiáltanának rád: ,,Ahogy követeled, hogy mi jók legyünk, úgy mi is elvárjuk, hogy jó gazdánk legyen!'' Néma szóval is fölszólalnak ellened a te Gazdádhoz: ,,Íme ennyi jót adtál ennek, és ômaga: gonosz. Mit ér neki, amit birtokol, mikor az nem övé, akitôl mindezt bírja?'' Az az igazi jó, amit el nem veszíthetsz, ha nem akarod elveszteni. Elveszhet aranyad, bele nem egyeztél. Elmehet házad, becsületed, testi egészséged is -- de azt a jót, amivel te vagy igazán jó, akaratod ellenére se meg nem kapod, se el nem veszted. Milyen ez a jó? -- azt kérdem. -- A zsoltár int: ,,Emberfiak, meddig lesztek még kôszívűek? Miért szerettek hiábavalóságot, hajszoltok hazugságot (olyat ami bármikor cserbehagy)? Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatosan vezérli Szentjét!'' (Zsolt 4,3-4) Már meg is jött a Szent: Krisztus. Már megdicsôült, föltámadt, égbe szállott, már világszerte hirdetik nevét. ,,Hát ti meddig maradtok kôszívűek?'' Három évig még várt a gazda, a terméketlen fa termést hoz-e. Mi marad hátra három év múlva más, mint a fejsze? ,,Miért hajszoltok hazugságot?'' Még egyre csak hiú, haszontalan, egyre pompázó és tünékeny dolgokat; pedig Krisztus már megdicsôült -- s ti a semmit keresitek?! Így kiált az Igazság, és mégis vágyatok csak Hiúság? ,,Meddig maradtok kôszívűek?'' (Sz Ágoston: 72. beszéd) + Dicséret éppoly kevéssé gyógyíthatja rossz beltudatnak sebeit, miként gyalázás nem ejthet sebet, ha jó a lelkiismeret. (Sz Ágoston) + Ki van itt, a tanultságnak eme fényes otthonában, aki naponta nem tervezi a jog-, orvos-, bölcsész- vagy hittudományi karon, mint haladhatna jobban az ô szakjában, legalábbis doktorálva? Nos, Krisztusnak iskolája szeretet-iskola! A Végnapon, ha eljön a nagy általános vizsga, szóba sem kerül Aristoteles tana, Hippokrátes bölcs szabályai, vagy Justinián paragráfjai. Az a tananyag a szeretetrôl szól majd akkor. (Bellarmin Sz Róbert) + Bűn Inkább bűntôl tisztán jussak pokolba, mintsem mennyországba bűnnel mocskolva. -- Ne mondd csekélynek, min Krisztusnak vére! amért elítél Isten bírószéke! Vagy nem elég kár: nem süllyedt örvénybe, de csúf üresen jut hajód a révbe? -- Szokássá vált cégéres vétkek: már semmik, sôt szabály a népnek! -- Sok élô testben lakozik holt lélek! (Sz Ágoston) Jóra restség: Lankadoz a zsolozsmákon, kóros-szétszórt az imákon, vasmerev a szolgálatra, fürgén nyüzsög küldolgokba', színlel, hogyha szót fogadna. (Lajtorjás Sz János) A jóra-lanyhaság lelki gyöngülés. Magasztal földi jókat, ócsárol Istent: ,,szigorú és zordon az''! (Lajtorjás Sz János) Addig maga bűnét senki föl nem ismeri, amíg kíváncsian a másokét figyeli. -- Ember, ha önmagadra gondosan ügyelsz, csuda, hogy másra is rálesni idôt lelsz! -- Míg az ember nem ismeri önbűnét, hogy megsirassa, addig kíváncsin másét lesi, hogy megvitassa. (Sz Bernát) + Szelíd szívekben megpihen az Isten. (Lajtorjás Sz János) ======================================================================== C ÉV NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA 1: Isten népe bevonul az Ígéret földjére, és ott megünnepli a húsvéti lakomát. S: Isten Krisztusban kiengesztelôdött a világgal. E: A mennyei Atya megbocsát tékozló fiának, ha ôszintén megbánja bűneit. Az ember elfuthat Istentôl, rejtôzhet elôle, mint Ádám próbált a paradicsomban. Megkísérelheti, hogy mellôzze Istent életében, nélküle boldoguljon. De Isten nem tudja feledni azt a lelket, akire egyszer rátekintett, -- s mindegyikünkre rátekintett, -- úgy nem tudja, ahogy az anya sem feledheti gyermekét. Jézus kibékít Istennel minket. Ô a szeretett Fiú, és szeretett fiúvá békíthet minket. ,,Ebben áll a szeretet: nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem Ô elôbb szeretett, és elküldötte az Ô Fiát engesztelésül bűneinkért.'' (1Jn 4,10) Elsô olvasmányhoz / Józs 5,9.10-12 Hogy a negyvenéves pusztai vándorlás után Isten népe bevonult Kánaán földjére, az nemcsak katonai-politikai vállalkozás volt. Ez Egyiptom elhagyása óta döntô lépése volt a vallási jövôje felé. A múlt neve ,,egyiptomi gyalázat'' lesz, a szolgaság és vallási tisztátalanság gyalázata. Ezt a gyalázatot törölte el Isten. Az Ígéret Földjérôl való kovásztalan kenyér új korszakot nyit. Most birtokba vehetik azt a földet, amelyet az Úr ígért atyáiknak. Ott fognak élni, ha az isteni szövetséghez hívek maradnak. (Gilgal, 5,9: Józs 4,19-20; 5,13-15 # 5,10-12; 2Mz 12; 2Kir 23,22; 2Mz 16,35) Válaszos zsoltár / Zsolt 34(33),2-3.4-5.6-7 Bizalom Istenben Szentleckéhez / 2Kor 5,17-21 A Krisztusban való megváltás annyit jelent, hogy Isten megbocsátott, s új emberré tett minket. Szent Pál ezt önmagán élte át. A ,,kiengesztelôdés igéje'' az ember helyzetét gyökeresen megváltoztatta. Pál újjászületést mond, új teremtést. De ez az új teremtés nem zárult le, ez folyamatban van a beteljesülés napjáig. S addig Isten a ,,kiengesztelôdés igéit'' az emberekre bízta, akik az Ô ,,követsége''. Ezeknek kell mindig újra elmondaniuk, hogy mit tett Isten értünk, és ez milyen lehetôségekkel és követelményekkel jár. (5,17: 1Kor 12,13; 2Kor 5,14-15; Gal 6,5; Kol 1,15-20 # 5,18: Róm 5,8- 10 # 5,21: Iz 53,5-12; Róm 8,3; Gal 3,13; 1Jn 3,5; 1Pt 2,24) Evangéliumhoz / Lk 15,1-3.11-32 Az eltévedt bárány, az elveszett drachma, a veszendôbe ment fiú -- e három példázat Jézus válasza a vádra: Befogadja a bűnösöket és velük itkezik. A bűnre Isten végsô felelete nem igazságtétel, hanem irgalom. A tékozló fiú bátyja az igazságot képviseli, úgy ahogy ô érti. A maga módján igaza van, de Isten nagyobb: Ô meg tud bocsátani, és ha megbocsát egy bűnösnek, azon úgy ,,örvend'', mint a világ teremtésén. ,,Isten a szeretet'', ez egyben annyi: ,,Isten az öröm!'' (15,19: Iz 55,6-9; Jer 3,12 # 15,20: Iz 49,14-16 # 15,31-32: 1Jn 4,10-11) Szentségre várva ,,A bűnök bocsánatára'' ontotta Jézus az Ô szent vérét: mindenkiért, -- énértem is! Elmélkedés ,,És nagy éhínség támadt -- Atyámhoz megyek.'' A tékozló fiú Nagy éhínség -- nemcsak a látható kenyér éhe, hanem a láthatatlan igazságnak is megéhezése. Amely elôl valamely fôemberhez menekül, mert a világ fejedelméhez futnak elôször az igazság kíváncsi firtatói. Hisz minden bűnös kíváncsiság az igazság vészes hiánya. Az elme éhsége úgy elhajtja Istentôl, és szolgaságra veti, kanásza lesz tisztátalan sertéseknek, ilyenben lelik örömük a démonok. Ezért engedte az Úr sertéscsordába futni a megszállottnak tisztátalan szellemeit is. ,,És ô a moslékon élt'', ami jól nem lakatta! E világ bölcselmeit értsük a moslékon, mik zengve izgatók, de nem izmosítók [sonantes, non saginantes], disznóknak valók, nem embereknek, -- oda tehát, ahol ördögök örvendenek, nem ahol hívôk igazulnak. Végre egyszer ráeszmél, hol van, mit vesztett, kit lökött el; kit bántott meg! ,,S magába tér'' -- elôbb magába, aztán az atyához. -- Mert tán azt mondta: ,,Elhagyott az én szívem'' (39. zs.) -- ezért úgy kellett, hogy elébb szívébe térjen, s így tudja meg, mily távol esett atyjától. Az Írás is így fedd: ,,Térjetek szívetekhez, ti tévelygôk!'' (46. zs.) -- Fölkél és hazatér: mert elhullva hevert azelôtt. S távolból már meglátja az Atya -- tehát leste naponta! --, és elébe fut, hisz az ô szava cseng a zsoltárból: ,,Megismerted gondolataim a messzeségbôl.'' (114. zs.) Miféle gondolatokat? Amikkel magához szól: ,,És mondom majd atyámnak: Vétkeztem az ég ellen és Te ellened, nem vagyok méltó, hogy fiad legyek, csak béreseid közé engedj be...'' Hiszen nem mondta még, csak elgondolta a mondókát. És Ô, Ô már messzi hallotta, mintha mondaná... Valaki valami nyomorában, kísértésben rágondol: ,,imádkozni kéne'', és hogy mit mondana Istenének, mintha joggal kérne irgalmat, hiszen fia! ,,Nem félek Tôle míg szólok és sírok, nem félek, hogy meg nem hallgat az én Istenem.'' Aki így töpreng, azt már Ô meg is hallgatta, hisz gondolatát nem titkolhatta tôle. ,,Haragudjatok, és ne vétkezzetek!'' Minden bűnbánó ugyanis haragszik magára, s mert haragszik, bünteti magát. Innen mind az a bűnbánó indulat az igaz bűnbánóban, aki valóban kínlódik. Néha haját tépi, néha kínzó övet ölt, haraggal veri mellét. Magára dühöngônek jelei ezek: amit kívül a kéz tesz, belül teszi a lelkiismeret. S Aki ismerte távolban is gondolatait, fut feléje az Atya. Mi más ,,elébe futni'', mint irgalmát elôlegezni? ,,Irgalomra indulván'' fut. Miért ez az irgalom indulata? Mivel már ômaga szíve is megtört a nyomorúságban [misericordia: miseria!]. És ráborul; karjait köréje vonja. Az Atya karjai: a megtestesült Fiú. Fiát adja a tékozlónak, hogy terhét már ne egymaga hordja! Meggörnyedtnek látszik, aki súlyos batyut hord; -- de aki Krisztus terhét, az ölelô karokat érzi vállán, már könnyen jár! Ilyen a Krisztus terhe: könnyű, jó hordani, mert fölfelé emel. Ha letennéd, jobban nyomna valami... S így nyakába borulva, emelte ôt az Atya, nem lenyomta; tisztelte, nem terhelte [honoravit, non oneravit]. Hogyan is lenne képes Istent hordani az ember, ha csak a belül hordott Isten nem maga hordozná ôt?! Idôsebb fiához szólt az atya: ,,Te mindig velem vagy!'' -- ne irigykedj szerencsétlen öcsédre. Nem mondja: ,,Megszegted parancsaimat'' -- mert igaz, amivel a bátyja vakmerôn dicsekszik. ,,De hisz mindenem a tiéd!'' -- úgy mondja, hogy mintegy annak tulajdonába adta. Valóban, minden, ami Istené, miénk is, -- ha hűségben maradtunk, -- de nem úgy, hogy alánk rendeltek. Mert mondhatod: a testvérem ,,enyém'', másképp, mint azt: a rabszolgám ,,enyém''. Vajon egyforma jogon tiéd a testvéred és a szolgád? Másképp mondod: a házam, mint: a feleségem. Másképp: fiaim, mint atyám, anyám. ,,Én Istenem'' -- mondod, de vajon úgy-e, ahogy: ,,én szolgám''? Sôt úgy az én Istenem, ahogy ô az én Uram! Tehát van fölöttünk álló, kiben mint magunkéban örvendünk: a mi Urunk; és alattunk állók, kiken ,,uralkodhatunk''. Minden a miénk tehát, ha mi Övéi vagyunk! -- Ha öcséd megtértén örvendesz, s ha lakománk nem búsít téged, ha nem állsz kinn duzzogva, -- mindenem a tiéd. ,,Ünnepelnünk kell tehát és ujjongnunk, mert Krisztus meghalt a bűnösökért'' -- miértünk, mind a két testvérért... (Sz Ágoston: 11. beszéd) + A Remény példabeszéde A Tékozlóról példaszó: ért nagy sikert: valószínűtlen szerencsére lelt. Hitetlenek között is híre kelt! Óh befutott bizony. S marad tán egyetlenképpen mint gyöngéd hű tövis, izzón forrón, a bűnösök szívében. Ha századszor is hallod, az úgy cseng, mint elôször hallott: ,,Egy embernek volt két fia...'' A példa szól vigasszal, szépen, Lukácsnál, -- bárhol, -- földön-égen... A példaszó visszhangot ébreszt, egy mélységbôl kiáltó hangot: világhoz, ember-néphez, Az emberszíven, óh igen, a hű szíven... s a hűtelen szíven. (Charles Péguy után) + A tékozló fiú Legnagyobb kincs az ember maga; tehetségei, erôi, kegyelmei, ész, akarat, kedély, hit, szeretet, bizalom, bátorság, tisztaság! Mily szegény, ki ezt eltékozolta! Gyógyulást keres; de csak részben talál; foltoz, de új ruhája nem lesz; felejteni akar, de élettelje s életkedve nem térül meg. Hány ily koldus jár a világ országútjain, a vert hadak útjain! Mily könnyen megválnak sokan e fölséges kincsektôl. Ez a legrettenetesebb tékozlás, ez a szomorú kincsprédálás. ,,Particula boni doni non te praetereat'', ne vesztegesd el egy morzsáját sem az isteni javaknak. Gazdag vagy, éld világodat, vagyis telítsd öntudatodat s lelkedet erôid aktuálása s tehetségeid fölhasználása által. ,,Magába térvén pedig, mondá: Fölkelek s atyámhoz megyek.'' Fölkelek hát -- mondotta az ifjú -- s visszamegyek. Becsület, szeretet, szépség, erô s öröm kell nekem; nem bírom ki e léleksorvasztó idegenben; életemet szégyenné s átokká nem nyomorítom el, s ha el is vesztettem sokat, de a veszteség tudata ne bénítsa meg erôimet, hogy amit még tehetek, azt mind megtegyem, s ami életképesség van bennem, azt mind kifejlesszem. -- A bánat, ha rámutat is a veszteségekre, sohase bénítsa az új kikezdések szent lelkét. Isten akarja, hogy visszatérjek s éljek. Megteszem. -- Nem várok, míg visszaszerzem, amit elvesztettem; nem mondom, hogy ,,rongyosan vissza nem mehetek, hanem dolgozom, szerzek s aztán megyek''. Istennel szemben ez lehetetlen; itt csak kegyelemre vagyok utalva, s azt alázattal kell fogadnom! ,,Meglátá ôt atyja és hozzája futván, nyakába borult és megcsókolta ôt.'' S elment és atyja fogadta; nem azért nemzette, hogy a benne rejlô életszikrát kioltsa; szeretetével új erôt, új kiindulást biztosított neki. Piszkos volt, megmosta; rongyos volt, fölruházta; elaljasodott, az összetartozás gyűrűjét húzta ismét ujjára, s a megszokott otthont s környezetet ünneplô szimfóniás házzá változtatta. -- Ez kell nekünk: megtisztulunk, kegyelembe öltözködünk, az Istenfiának érzületét elsajátítjuk, s az istenközelséget s kegyelmet, mint szimfóniát s ünnepet élvezzük. (Prohászka: ÖM, 6:241--242; 308) ======================================================================== C ÉV NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA 1: Nagy dolgot visz végbe az Isten: vizet fakaszt népének a pusztaságban, és megnyitja számára a kegyelem forrását. S: Tekintsünk Krisztusért mindent értéktelennek, és így hasonlóak leszünk Hozzá a halálban. E: Aki közületek bűn nélkül való, az vesse a bűnösre az elsô követ. Bűnösség kiengesztelést sürget, törvényszegés büntetést. Ez érthetô. De vajon a büntetés igazán engesztelés is, amivel minden helyreáll? És ki szabja meg a büntetés mértékét? Nehéz e kérdésekrôl tárgyilagosan szólni. ,,Gyökerét kell kiirtani'' -- ilyesmit hallunk fôleg az ,,igazságszeretôktôl''. De hogy érjük el a gyökerét? -- Jézusnak szemére hányták, hogy bűnösökkel tart (így hívták akkor a törvényellenest, a társadalmon kívülit is). Az Ô viselkedése nem árt-e a társadalomnak? Jézus a gonosznak a gyökerébe akart vágni -- a gonosznak, nem az embernek. Mert az embert szerette! És még egyre szereti... Elsô olvasmányhoz / Iz 43,16-21 Csak a múltban szólt és működött Isten? Vajon még most is segít? A nép panaszszavára a próféta üdvhirdetéssel felel. A múlt üdvélménye volt az egyiptomi kivonulás, helyesebben: kimentés -- mert Isten végzett mindent. Most is kihozza majd népét a sötétbôl a fényre, a babiloni fogságból a hazájába. A választott nép üdvtörténetének új kezdete ez. A hazatérés minden korábbit árnyékba borít: még a természet is Isten mentô művének szolgál majd. Tehát nemcsak a nagyszerű múlt a népé, hanem a még nagyszerűbb jövô. A megmentett nép dolga lesz, hogy Isten nagy téteményeit elbeszélje a késô utódoknak. (43,16-17: Iz 40,3; 2Mz 14,21-29; Zsolt 106,7-12 # 43,18-19: Iz 65,17; 42,9; 48,6; Jel 21,5 # 43,20: Iz 35,6-7; 2Mz 17,1-7; Zsolt 78,15-16 # 43,21: 1Pt 2,9-10) Válaszos zsoltár / Zsolt 126(125),1-2.2-3.4-5.6 Könnyek és újjongás Szentleckéhez / Fil 3,8-14 Megtértével Pál sok mindent maga mögött hagyott, fôleg saját igaza s tökélye tudatát. Mi a nyeresége? Krisztus ismerete, a Megfeszített és Föltámadt Krisztusé. Nemcsak értelmi tudást, hanem a szív eleven tudását is megkapta, az egész emberét, az Úrral való mélységes együttlét élményét. De úgy érzi, még messzi a cél: a keresztény tökéletesség sosem befejezett, kész dolog: inkább abban áll, hogy a lélek átengedi magát újra meg újra Krisztus igazságának és erejének. (3,9: Róm 3,21-22; 10.3-4; Gal 2,16 # 3,10: Róm 1,4; 6,4; 8,17; Gal 6,17 # 3,12: 1Tim 6,12.19; ApCsel 9,5-6 # 3,13-14: Lk 9,62; 1Kor 9,24- 27) Evangéliumhoz / Jn 8,1-11 A házasságtörés történetét inkább Lukácstól várnánk, mintsem Jánostól (mintegy csatlakozva Lk 21,37-38-hoz). Zsuzsanna történetéhez (Dán 13) némileg hasonló. De Jézus több Dániel prófétánál, Ô nem egy bűntelent véd meg, hanem egy bűnösnek ad bocsánatot. Neki már nem a törvénynek szóló külsôleges hódolás a fô, hanem a szív válasza a szeretet ajándékára és igényére. (8,5-6: 5Mz 22,22-24; Lk 7,34; 20,20 # 8,7: 5Mz 17,7 # 8,11: Ez 33,11; Zsolt 103,13-14; Jn 5,14; 8,15) Szentségre várva Jézus, az Emberfia ismeri az emberi szívet, és ismeri Isten szívét is! A bűnt is meg tudja bocsátani. Hiszen Ô Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit azáltal, hogy azokat magára veszi! Elmélkedés Magadra maradsz... Minden a te dobogó szívedre nyomul. Még kalapál, még alkot a kor, még tart az idô, és nagy fájó ütésekkel elôrehajt világ és történés. Ez az óra nyugtalansága, és nyugtalan a te szíved is, míg meg nem nyugszik énbennem. Nyugtalan a Te szíved, míg mind meg nem nyugszunk Tebenned. Idô és öröklét egymásba süllyed, s a bűnnek kínja már eltünt a szeretet csöndjében! (H. U. von Balthasar) + A megbocsátó, a szeretô szív Krisztus, a lélek ismeretlen mélyeinek egyetlen pszichológusa azt mondja: ,,Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, én velük vagyok...'' (Mt 18, 20). Gyónni küld, bűnvallomást kíván, másik emberlélekhez utasít, aki fejünkre tegye Isten megbocsátó kezét. Szent Pálnak a megtérés félelmetes pillanatában nem azt mondja: ,,vándorolj egyedül'', hanem elküldi Ananiáshoz: ,,ott majd megmondják neked, mit kell tenned''. Emberlelkeket választ akarata irányító tengelyéül, emberszíveket használ tetteinek lépcsôjéül, mert tudja, hogy ember embert tud szeretni, ember embert tud követni, és valami fölséges mennyei pedagógiával más emberlelkekben mutatja meg a mi útjainkat. Ennek a természetfölötti, isteni neveléstudománynak legsugárzóbb tette az inkarnáció. Az ember nem élhetett meg a testbe öltözött Isten nélkül. Kellett, hogy a Végtelennek emberarca, szeretô tekintete, igés ajka legyen, és kellett, hogy a mennyei Szeretet emberszívben lüktessen végig egy földi életet. Ah, ez, ez mindennek a beteljesedése! Ez minden szomjazásunk kielégítése, ez a valóságos Isten-corpus, olyan, mint mi vagyunk, és sugárzó homloka, imádságos emberhangja van, áldó keze és leboruló térde van, édesanyja szôttesében jár közöttünk, és szentséges lábának körvonalát útjaink porába nyomja. És szíve van, igazi véres emberszíve, hogy legyen nekünk egy biztos, ragyogó Isten-kapunk, ahonnan egy ölelésnyire sincs a Végtelen. Megtudjuk-e valaha, mi ez a Szív nekünk? ,,Hiszünk a szeretetben'' -- mondja Szent János. Szeretném hozzáfűzni: ,,Adósai vagyunk a szeretetnek''. Mind adósai vagyunk a nagy, végtelen Szeretetnek, s amint ezt sorra megéljük forró emberszívekben, érezzük, hogy szelíden lejtô lépcsôkön járunk az Isten-szív sugárzó magaslatai felé. Igen, vannak édes, közelálló emberszívek, testvérek, szülôk, hitvestársak, jó barátok; de az Isten-szív lelkemet áhítatos hallgatásba meríti, és hálám, örömöm, hódolatom szótlan imába öltözik. Én fényességes napom! Én boldogságom, legmélyebb örömöm, irányító, tündöklô sugárkévém. Minden szeretet egyfelé néz, mint ahogy minden iránytű egy hatalmas meridiánnak erôfolyamát szolgálja. Amely szív nem mutat Istenre, annak csak csúfneve a szeretet, mert ,,szeretet az Isten, és aki szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten ôbenne'' (1Jn 4,16). (Prohászka: ÖM, 7:7; 266) + Van akit a bűne... Az evangélium sosem bôbeszédű, de ez az elbeszélés már-már balladai jellegű. A mózesi törvény úgy rendelkezett, hogy ha egy asszonyt házasságtörésen érnek, kövezzék halálra. Jézus korában azonban ezt a törvényt nem lehetett végrehajtani, mert az izraeliták a rómaiak jóváhagyása nélkül nem hozhattak halálos ítéletet. Most Jézus elé visznek egy olyan asszonyt, akit valóban rajtakaptak azon, hogy megcsalja az urát. De a tömeg irányítói nem az igazságra kíváncsiak, az asszony bűne és szégyene sem érdekli ôket igazán. Ôk Jézust akarják elveszíteni. Ha azt mondja: kövezzétek meg, följelentik. Ha azt mondja: bocsássátok el, elhíresztelik róla, hogy megalkuvó. Jézus az asszonyra, majd vádlóira néz. ,,Aki közületek bűn nélkül való...'' Egyszerre csönd támad, súlyos másodpercek telnek el. Aztán ritkulni kezd a vádaskodók csoportja. Végül Jézus -- a szájtátók tágasabb gyűrűjében -- egyedül marad az asszonnyal. ,,Senki sem ítélt el téged?'' ,,Senki, Uram.'' ,,Én sem ítéllek el, menj, és többet ne vétkezzél.'' Ez a történet valójában nem a házasságtörô asszonyról szól, hanem Jézusról. Hogyan tud csöndet teremteni, hogy tudja a lelkiismeretet megszólaltatni ellenségeiben is, azokban is, akik elôtt semmi sem szent, egy ember vétke és szégyene sem. S arról, hogy nem ítélni jött, hanem megbocsátani s a bocsánattal erôt adni a jóra. De az elbeszélések egy kritikus pillanatában mégiscsak az asszony kerül figyelmünk középpontjába. Aztán pedig az ô szemével pillantunk Jézusra, az ô fülével figyelünk Jézus szavára. Az evangélium semmit sem mond arról, mi sodorta bűnbe ezt az asszonyt. Szenvedély, szokás, talán keserűség. Azt sem tudhatjuk, mit érzett, amikor fölfedezték, s titokban elkövetett cselekedete az utcára került. Érzett-e szégyent vagy éppen bűnbánatot? Talán nem volt benne más, mint keserű fölháborodás, hiszen ugyanakkor azt is látnia kellett, hogy itt senki sem ôvele törôdik. S akkor egyszerre váratlan fordulatot vettek az események. Egyedül maradt Jézussal, és Jézus megszólította ôt. Az asszony is most szólal meg elôször. Két szava van, de az egyikkel Uramnak nevezi Jézust. S ez nagyon sokat elárul. Jézus nemcsak a tôrvetôk lelkiismeretét indította meg. Ez az asszony, aki eddig néma és kiszolgáltatott szereplôje volt az eseményeknek, most elismeréssel, bizalommal, áhítattal figyel rá. Azzal, hogy Uramnak nevezi Jézust, hitvallást tesz, és Jézus kezébe teszi le sorsát. Ez már bűnvallomás, sôt bűnbánat is. Erre hangzik föl Jézus felelete. Jézus nem hagyja jóvá s nem mentegeti azt, amit az asszony elkövetett. Nem azért jött, hogy jóváhagyja, hanem azért, hogy ,,elvegye'' a világ bűneit. Most ,,elveszi'' az asszonyét is. ,,Menj, és többé ne vétkezzél.'' Most már lesz erôd ahhoz, hogy ne vétkezz. Nem oda állítalak vissza, ahol akkor voltál, amikor még bűnbe nem estél. Bukásod szégyenébôl kiemelkedve több vagy, mint voltál azelôtt. Épp a hiteddel, azzal, hogy találkoztál velem és bennem Isten kegyelmével, amely nem cinkosa, de nem is puszta ellenfele a rossznak. Van, akit vaksága, csonkasága vezet Jézus elé, van, akit fiának- lányának betegsége, halála. Ezt az asszonyt a bűne juttatta oda, hogy Jézussal találkozott. Nem a bűne miatt érzett bánat, hanem egyszerűen az a tény, hogy vétkezett. Nyilván nem egyetemes törvény ez, s ha azt kérdezik, ,,maradjunk meg a bűnben, hogy a kegyelem bôvebben kiáradjon?'', Szent Pállal kell felelnünk; ,,Szó sincs róla!'' (Róm 6,1-2) De nem szabad felednünk: Isten a bűnt is úttá teheti, amely hozzá vezet. (Jelenits: Betű és lélek, 104) ======================================================================== C ÉV HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA (FEHÉRVASÁRNAP) 1: A hívôk száma napról-napra növekedett. S: A föltámadt Krisztus meghalt ugyan, de mindörökké él. E: Jézus feltámadása után megjelenik a hitetlenkedô Tamásnak is. -- Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek. A hitnek, szeretetnek legveszedelmesebb ellensége a kétely: a furdaló kérdés, vajon mindez nemcsak áltatás és önámítás. Okoskodás, bizonyítás nem segít tovább, ezekbe is belemar a kétség. Csak egy nagy, mindent megmásító élmény számít: ha az Igazság maga nyilatkozik meg, vagy a szeretet önként átadja magát. -- Tamást jobban kínozta kételye, mintsem a többiek megérthették volna, talán Jánost kivéve. Tamás hitt és szeretett (Ô volt az, aki, mikor Jézus nekivág a jeruzsálemi útnak a halálba, a habozó többinek odakiáltja: ,,Menjünk mi is, hogy meghaljunk Ôvele!'' Ô szeretett!) -- És Jézus nem hagyta magára: Sebét odamutatta neki, hogy a kételkedés sebei begyógyuljanak. Elsô olvasmányhoz / ApCsel 5,12-16 Az emberek egymás iránti testvéri szeretete világunkban valami nyugtalanító, sôt fölháborító jel. Minek a jele? Isten hatalmának, ugyanannak, mely az apostoli küldetést csodákkal erôsíti meg. Nem a csodákban kellene hinnünk, hanem a Názáreti Jézusban, kinek föltámadását az apostolok hirdették. Ez a közös nagy hit hozta a közösségbe, az Egyházba a lelkeket, akkor is, ma is, mindörökre. A tanítványok közösségi és hitbeli egysége nélkül az apostoli üzenet, a Krisztus föltámadásáról szóló tanítás nem talál hitelre. (5,12: ApCsel 2,42-47; 4,32-35; 3,11 # 5,14: ApCsel 2,47; 4,4; 6,1.7; 9,31; 11,24 # 5,15-16: Mk 6,56; Lk 4,40-41; ApCsel 8,6-8) Válaszos zsoltár / Zsolt 118(117),2-4.22-24.25-27 Hála és dicsôítés Szentleckéhez / Jel 1,9-11.12-13.17-19 János Jelenéseit a meghívatás víziójának elôadása vezeti be (1,9- 20; itt sajnos rövidítve). -- Az Emberfia fôpap, király és bíró alakjában jelenik meg, s megbízza a látnokot, hogy írjon a hét kisázsiai egyházközségnek. Az Emberfia halott volt, és él, rendelkezik világok és idôk fölött, eldönti az emberiség történelmét. ,,Az Úrnak napja'' a hét elsô napja, a Föltámadásé, minden kereszténynek Krisztussal, a Föltámadottal való találkozás napja. (1,13: Dán 7,13; 10,5-6; Ez 1,26 # 1,17: Ez 1,28; Dán 8,18; Iz 44,6; Jel 1,8 # 1,18: Jn 1,4; 5,21; Zsid 7,25; Oz 13,14) Evangéliumhoz / Jn 20,19-31 Jézusnak itt elbeszélt megjelenését leírja Márk (16,14) és Lukács is (24,36-49). De csak János számol be arról, hogy ez alkalommal adta meg apostolainak a bűnbocsátó hatalmat. Abból, hogy Jézus apostolainak nemcsak arra ad hatalmat, hogy a bűnöket megbocsássák, hanem arra is, hogy megtartsák, következik hogy az apostoloknak és utódaiknak meg kell bírálniuk, ítélniük azt, kinek lehet megbocsátani, s kinek kell megtartani a bűnét. Ez az ítélkezés történik akkor, amikor a gyónásban a hívô a gyóntatónak föltárja a maga lelkiállapotát, megvallja bűneit. A tanítványok nem voltak könnyen hívôk. Kivétel nélkül mindegyik evangélista elbeszéli, hogy mily nehézkesek voltak. Azoknak sem akartak hinni, akik hírül adták, hogy látták és hallották az Urat. Tipikus példája ennek a hitetlenségnek Tamás apostol, aki nem volt a többi tízzel együtt, amikor eljött Jézus. Jézus éppen ezért is hagyta meg megdicsôült testén a szögek nyomát, oldalában a lándzsaszúrás helyét, hogy minden kétséget eloszlasson tanítványai lelkébôl. A 30--31. versek világosan és félreérthetetlenül megadják az evangélium célját. (Biblia, 1239) Lásd még az A év Húsvét utáni 2. vasárnapjának evangéliumát (129. oldal). Szentségre várva Nekünk is mondja ma az Úr: ,,Békesség nektek!'' Ô maga a mi békénk. Tamás apostoltól megtanuljuk a hit válaszát: ,,Én Uram és én Istenem!'' Elmélkedés ,,Boldogok, akik nem láttak, és hittek.'' (Jn 20,29) Hit kell nekünk elôször is, mint odaadás Isten iránt, mert a végtelennek problémái közt semmi sem igazíthat el, csak a hit; az viszi a fáklyát. Tudományunk, kultúránk, esztétikánk csak pitymallatba s derengésbe állít. Nem vetjük meg ezeket, de nem érjük be velük. A szívbe Isten-félelem s Isten-szeretet kell. Lerázom magamról a szemfödôk porát, az vakít és mérgez, még ha Goethe koporsójából való is. Lelkem az öntudat pitymallatában sipogó madár, mely a világi létbôl a ,,másik világ'' életére ébred. Mélységes vágy van elöntve rajtunk; ,,fény vágya, mely minden nagy és örök jelképe'' (,,die Sehnsucht nach dem Licht als Symbol alles Grossen und Ewigen''). Boldogok, akik nem láttak és hittek. Hit kell nekünk mint elmélyedés: öntudatra ébredésünkben egyre mélyebb perspektívák nyílnak; ablak elôtt állunk, melybôl a létbe és annak ôsokába látunk. Összefoglalunk gondolatainkban létet, célt, vágyat; érezzük a szellemi lét fölényét anyag és elmúlás fölött, s a halhatatlanság meggyôzôdésében lelkünk anyanyelvére ismerünk. Az elmúlás, a ,,buta vég'', a megsemmisülés barbár nyelveit nem értjük; azok állati hangok. Lelki szemeimmel látom az Urat s hiszek benne. Hit kell mint átalakulás és újjászületés. Nemcsak fölébredünk, de fényeskedünk; lelkünk megnyugvásában és örömében érzékünk van a krisztusi tökély és szépség iránt. A modern kultúra gyümölcseit, a fajgyűlöletet, a gazdasági érdekek kizárólagos méltatását, a műveltségnek félműveltséggé való eldurvulását, a tekintély megvetését, az önzés, az irigység, durvaság, szemtelenség túltengését sajnáljuk; de tudjuk, hogy minél jobban erôre kapnak ezek, annál mélységesebb vágy szállja meg a világot a lelki átalakulás után. -- Újjászületni nem testbôl, vérbôl és önzésbôl, hanem Szentlélekbôl, az isteni élet lelkébôl. Ez érzéssel térdelek le az Úr elôtt, s mondom: Uram, hiszek, változtass át hasonlatosságodra! (Prohászka: ÖM, 7:377; 133) + Kegyelem = Élô Vizekért esengés imája Én irgalmas Uram, én jó Istenem! Bárcsak juttatnál nekem a szent forrásnak vizébôl, hogy az élô vizek kútjából igyam, azokkal együtt, kik szomjúznak Téged szent vígan! Ott laknék én is amaz égi honban, örök-ujjongva áradt jóságodban, és mondanám nagyboldogon: Mily édes ez az Élô Vizek forrása, mely öröklétre örökön fakad, és soha-soha nem apad! Én Istenem! Te vagy a Forrás, az a szüntelen kívánatos, ki folyton szomjat oltón áradoz! Úr Jézus! adjad mindig e vizet, e mindig buzogót, hogy egyre égô szomjat enyhítsek. Esengem nagy jótéteményeidért! Hiszen Te mindenünk vagy: napi életünk: táplálékunk, italunk, üdvösségünk, Istenünk! (Sz Kolumbán imája, Dollen: Prayer Book of the Saints) + Rengett a föld, s az Úr föltámadt. A Sír lett tája oly csodáknak, hogy katonák maguk is, kik ottan ôrként álltak, tanúvá lettek általa, ha ugyan ajkukról Igazság szólana! De kapzsiság -- mely tanítványt is a rabjává tett, -- elfogta sírôrzô vitézeket! ,,Lepénzelünk -- szóltak nekik -- s mondjátok, míg itt aluvátok, a tanítványok jöttenek és ellopták Ôt tôletek!'' Valóban (zsoltár teljesül): ,,Fürkész agyak kifogytak fürkészetekbűl [63,7: Defecerunt scrutantes scrutationes]. Mit is mondtál, boldogtalan eszesség?! Úgy elhagyád jámborság fényes mécsét, hogy berántott az álnok ravasz mélység! Tanácsolád: Aludtunk, jöttek s ellopák! Ti alvó szemtanúkat hoztok! Ti magatok alusztok, kik fürge fürkészetbe szörnyen fogyatkoztok! Mert: hogy láthatnak, akik szundítnak? Ha mitse láttak, mit is tanúsítnak!? (Sz Ágoston: 63. zsoltárhoz) + Hit A hitet legtisztább szűzként bízta Krisztus ránk; eretnekek fáradoznak, hogy meggyalázzák, de nekünk hívôknek kötelességünk, hogy sértetlennek megôrizzük, védjük. (Tertullián) Vannak, kiknek elvesztve hitüket, sosem jut eszükbe pokol, míg odajutva tulajdon ,,szemükkel'' nem látják. A hitevesztett sokkal vakabb, mint a szemétôl megfosztott. Nézd, mily szomorú mindig és fagyos-rideg a máshitűeknél. (Vianney Sz János) ======================================================================== C ÉV HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA 1: Az apostolok a Szentlélek által tanúságot tesznek Krisztus mellett. S: Az Isten Báránya -- Jézus Krisztus -- méltó arra, hogy övé legyen a hatalom és a dicsôség. E: Jézus harmadszor jelenik meg tanítványainak a Tibériás tavánál. Kenyérrel és hallal vendégli meg ôket. Nem könnyedén állítjuk, hogy szeretjük Istent és Jézust, a Fiút, akirôl hisszük, hogy az Atya fönségében él. Hogy Övének valljuk magunkat, az még több és még kevésbé magától értôdô. Ha Jézusénak vallom magam, azt vallom, hogy elismerem: megfeszítették, eltemették és halottaiból föltámadott. Ha azt mondjuk, hisszük ezt, belôle valódi, személyes, életre szóló következményeket vállalunk. Amikor sokan félreértik Jézust, Péter vallja: ,,Tenálad vannak az örök élet igéi!'' A Föltámadott már nem kérdi a hitérôl, hanem csak a szeretetérôl -- háromszor... Hányszor kell Neki minket kérdeznie? Elsô olvasmányhoz / ApCsel 5,27-32.40-41 Másodszor vonják felelôsségre Pétert a zsidó hatóságok. Megtiltották az apostoloknak Jézus tanai terjesztését. Péter újra korábbi válaszát mondja: ,,Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint az embereknek.'' Az 5,30-32 versek rövid foglalata a Jézusról való igehirdetésnek, kit a zsidók megfeszítettek, Isten föltámasztott, és égbe magasztalt. Ô az Üdvözítô, népe Megváltója. A megváltás lényege bűnbocsánat, de ennek föltétele a megtérés, a Krisztushoz fordulás Isten igéje iránti engedelmességben. (5,28-29: ApCsel 4,17- 19; Mt 27,25 # 5,30-32: 1Kor 15,3-7; ApCsel 2,23-24.32-33; 3,15; Zsid 2,10; 12,2) Válaszos zsoltár / Zsolt 30(29),2 és 4.5-6.11-13 Hála a megváltásért Szentleckéhez / Jel 5,11-14 Mint valami ajtón keresztül, szemléli János az isteni világ titkait: A föláldozott Bárány, ki holtával legyôzte a halált, fogadja az égi és kozmikus hatalmak hódolatát, imádását. -- A teremtmények, alkotójukhoz és megváltójukhoz imádással fordulva, maguk is isteni fényben tündöklenek. Ez az ô megváltásuk és boldogságuk. (5,11-12: Dán 7,10; Iz 53,7; Fil 2,7-9) Evangéliumhoz / Jn 21,1-19 vagy 21,1-14 Krisztus Egyházának lényegét és vezetôi hivatását nem lehet egy rövid mondatba sűríteni: ahhoz a valóság túl gazdag és túl sokoldalú. A János evangélium utolsó fejezetében az Egyház fôleg ,,Péter hajója'' képében szerepel, mint egy fáradságos és gyakorta sikertelen halászvállalkozás. A vállalkozás sikere azonban bizonyos, ha a föltámadott Krisztus szavát követik. Aztán a halfogás képérôl a jópásztorra fordul: Péter a nyáj ôrzôje lesz, amely nem az övé, hanem Krisztusé. Nem Jánost, a törhetetlen hűségűt teszi Jézus a legfôbb pásztorrá, hanem Pétert, ki nemrég háromszor megtagadta, s most ugyancsak háromszor sírva bizonygatja szeretetét. Ennél világosabban nem jelezheti, hogy a pásztori meghívás csakis tiszta kegyelem. (21,1-4: Lk 5,1-11; 24,41-43; Jn 20,19-23.26-29 # 21,15-19: Jn 13,37-38; 18,17.25-27; Mt 16,17-19; Jn 6,68-69; Lk 22,31-32; Jn 13,36) Szentségre várva ,,Mert az Élet megjelent, láttuk, tanúskodunk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt, és megjelent nékünk. Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy ti is közösségben legyetek velünk.'' (1Jn 1,2-3) Elmélkedés ,,Szeretsz-e jobban ezeknél?'' Emlékeztek, ahogy Péter, az apostolok feje, Krisztus kínszenvedésén összezavarult. Magától zavarult, Krisztustól megújult. Volt elôbb merész magabízó, lett aztán riadt megtagadó. -- És most? Hallátok az Úr kérdését: ,,Simon János fia, szeretsz-e engem?'' És ô felel: ,,Igen Uram, Te tudod, (jól tudod, mégis) szeretlek!'' És újra meg újra kérdi, s a szeretet-válaszra, hogy a nyáját rábízza -- ,,Szeretlek!'' -- mondod: ,,Hát akkor legeltesd juhaim, legeltesd báránykáimat!'' Az egy Péterben jelzôdik minden pásztorok egysége, de a jó pásztoroké, kik tudják Krisztusnak nevelni Krisztus juhait, nem pedig önmaguknak! -- Mikor azt mondta: ,,Életemet adom Érted!'' -- elbízta magát jövô erejében. Mert mindenki tudja, milyen ô, mikor szól, de milyen lesz majd a jövôben, ki tudja magáról elôre? Most már bizony nem mer teljes választ adni az Úr kérdésére! Aki nem csak azt kérdi: szereti-é, de hogy ,,jobban mindezeknél!?'' Krisztus a többirôl is kérdi, ô nem tud mást rebegni, csak: ,,Szeretlek''. Nem meri hozzátenni: ,,Jobban ezeknél... bárkinél...'' Óh nem akart újra hazugságba esni! Elég volt a maga szívérôl tanúskodnia, nem mer más szíveknek bírája lenni. -- Péter most igaz, de vajon vele szemben Krisztus is az? Mikor úgy akarta az Úr, magára hagyta Pétert, és Péter akkor csak embernek bizonyult. S most, mikor úgy tetszett az Úrnak, betölté Pétert, és Péter igazzá lett. A Szikla tette Pétert igazzá. Mert ,,Krisztus volt a Szikla'' (1Kor 10,4), ki igaz sziklává tette ôt is. Elôre jelenté most halálát. ,,Mikor ifjabb voltál, fölövezkedtél, kedvedre jártál. Ha majd elér a vénség, más övez föl téged, s odavisz, ahová nem akarsz.'' Ezt pedig mondá, jelezve, mily halállal dicsôíti meg ôt Isten. Vagyis, Krisztusért kereszthalál vár reá. Mert ez az, hogy ,,Kiterjeszted a kezeid!'' Hol van már az a megtagadó? S ekkor is mondja: ,,Kövess, te kövess engem.'' Nem ahogy rég mindegyik tanítványnak: a tanításba; hanem most: a ,,megdicsôülésbe''. Vajon Krisztust tagadva, akkor a haláltól riadozott? Félt úgy szenvedni, ahogy Krisztus szenvedett... De most már nincs oka félni: látja Krisztust, a föltámadván élôt, akit látott volt halva a Fán függôt... A Föltámadott elsöpörte a halál félelmét, s joggal kérdezte Péter szerelmét. Háromszor tagadott a gyáva ijedett, háromszor vallott most hűséges szeretet. A hármas tagadás: igazság-elhagyás. A hármas megvallás: szeretet-vallomás. (Sz Ágoston: 147. beszéd) + ,,Szeretsz-e Engem'', a Szentség elôtt... ,,Most elárulom nektek -- mondotta egy ízben Mercier bíboros -- a szentség és boldogság titkát. Ha sikerül minden nap öt percre elnyomni fantáziátokat, becsukni szemeteket az érzékelhetô dolgok, fületeket a földi lárma elôl, hogy magatokba térjetek és ott, megkeresztelt lelketek szentélyében, amely a Szentlélek temploma, szólni az isteni Lélekhez ilyesformán: 'Lelkemnek Lelke, Szentlélek, imádlak Téged; világosíts meg engem; vezess engem; erôsíts engem; vigasztalj engem; mondd meg nekem, mit kell tennem; add ki nekem parancsaidat. Ígérem, alávetem magamat mindannak, amit kívánsz tôlem és elfogadok mindent, amit csak reám bocsátasz. Csak ismertesd meg velem a te akaratodat!' - - ha ezt megteszitek, boldogan, derűsen és vigasztalás közt telik életetek még a szenvedésekben is. Ez a magunk alárendelése a Szentléleknek -- ez a szentség titka.'' Tehát mindennap tanácskozni a Szentlélekkel -- ez a szentség titka! De ugyanezt mondhatjuk az Úr Jézusról is: Krisztus Urunk megígérte, hogy elküldi nekünk a Szentlelket, tehát mindennap tanácskozni Krisztussal, ez a szentség titka. Ami itt történik az Oltáriszentség elôtt -- arról majd csak az utolsó ítélet napján fogunk értesülni: hány keresztjét már alig hordó lélek kapott megerôsítést, hány sötétséggel küzdô lélek nyert megvilágosítást. És ha nem is volna hosszabb idôd, ha csak futó pillanatok állanak is rendelkezésedre, akkor se mulaszd el betérni a templomba. Elég ilyenkor, ha ennyit mondasz: ,,Úr Jézus! Hívtál, itt vagyok. Nincs sok idôm, éget a munka. Add reám áldásodat.'' Ha rövid az idôd, toldjad meg szeretettel. Hiszen a szentségi Jézus ezt várja tôlünk. Mikor ott térdelünk Elôtte, tôlünk is azt kérdi, amit egykor Pétertôl kérdett a Genezáret-tó partján: ,,Szeretsz-e engem?'' (Jn 21,16) Mondd csak, Testvérem, ha az Úr kilépne a szentségházból és ugyanazt kérdezné tôled, mit tudnál felelni? Pedig Pétert megkérdezte másodszor is. Sôt harmadszor is. Ki merne erre válaszolni? Péter sem mert. Ha azt mondja: ,,igen'', tiltakozik ellene régi tagadása. Ha azt mondja: ,,nem'', tiltakozik ellene lángoló szíve. Hát így felel: ,,Uram! te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged'' (Jn 21,17). És az Úr meg volt elégedve a válasszal. Az enyémmel is meglesz, ha elmondom az Oltáriszentség elôtt: Uram, te mindent tudsz, tudod azt is, hogy szeretlek téged, vagyis hogy legalább akarlak szeretni. Annyi kísértés jön az életben, annyi csábítás, annyi veszedelem. Uram, add, hogy egyre jobban szeresselek! Íme, Testvéreim, mennyi lelki erô, nyugalom, bíztatás árad az ilyen szentséglátogatásból! Fájdalom, vannak keresztények, akiknek minderrôl fogalmuk sincs, akik errôl, mint valami újdonságról hallanak. És most talán csodálkoznak és sajnálkoznak, hogy miért is nem tudták ôk ezt eddig, és miért engedték eddigi életükben kihasználatlanul zuhogni maguk mellett a lelki érésnek ezt a drága folyamát? Az életben hányszor rászorultam volna lelki eligazításra, megvilágosításra, vigasztalásra! Itt várt volna a szentségi Krisztus, és én egy lépést sem tettem feléje! Ó, hiszen nem voltam én egészen rossz! Dolgoztam én a lelkemen, viaskodtam a bűnnel, harcoltam a kísértéssel, -- de mennyivel más lett volna az eredmény, ha az Oltáriszentség nagy energiáját fogtam volna be az élet turbinájába! Valóban: mennyivel más arca volna nemcsak az egyén életének, hanem az egész emberiség életének is, ha az Oltáriszentség rejtett erôi éltetnék, irányítanák, erôsítenék minden küzdelmében... (Tóth Tihamér: Üdvözlégy, Oltári Szentség!, 140) ======================================================================== C ÉV HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA 1: Pál és Barnabás a pogányok között is kezdi hirdetni az evangéliumot. S: Az Isten Báránya lesz a hűségesek pásztora, és az élôvizek forrásához vezeti ôket. E: Jézus, a Jó Pásztor, megoltalmazza övéit, és örök életet ad nekik. Az Egyházban vannak pásztorok és fôpásztorok; de már nyájról és karámról tán nem beszélünk oly szívesen. Senki sem akar juh (,,birka'') lenni. Nem is kívánatos a gyámoltalanság, de szükséges a bárány szelídsége. Talán némelyek szerint ma így szólna az Úr: Én vagyok a Jó Bajtárs, ki életemet adom társaimért. Vagy azt mondja: Én vagyok a hű Jóbarát, egyre újabb barátokra lelek, barátaimmá lesznek azzal, hogy fölkeresem, fölkarolom ôket. És akit megtaláltam, soha nem hagyom elveszni. Velem marad, és jön Atyámhoz, és ünnepünknek sosem lesz vége. (Van akinek így talán jobban hangzik, de ,,a Jó Pásztor, az áldozati bárány, a boldog megtalált'' nyelvhasználat mégis mélyebben szívünkbe hat, és a szeretô alárendeltséget, ezt a ma oly népszerűtlen, de keresztény tant fejezi ki!) Elsô olvasmányhoz / ApCsel 13,14.43-52 Húsvét, pünkösd után a Jóhír útra kelt ,,egész a világ-végekig!'' - - a szétszórtságban élô zsidókhoz, majd a pogánysághoz. Árnyoldala is lett e fejlôdésnek: ,,Izrael'', vagyis a kor zsidósága többségében elzárkózott a jóhír elôl! Még a keresztény zsidók közt is voltak, akik Sz Pál térítô munkáját a pogányok között úgy tekintették, mint a választott nép és Isten törvénye elárulását! Hogy épp a szigorú Pál, törvényhű farizeusok törvényhű fia kapott hivatást a pogányokhoz, -- ez a kereszténység egyik nagy rejtélye. (13,14: ApCsel 13,4-5 # 13,47: Iz 49,6; Jn 8,12; ApCsel 1,8 # 13,50-52: Lk 9,5; 18,6; 28,25-28) Válaszos zsoltár / Zsolt 100(99),1-2.3.5 Dicsérô ének Szentleckéhez / Jel 7,9.14-17 Az Isten trónja elôtt álló tündöklô sereg látomása, János jelenéseiben oly víziók sorában áll, melyek istenítéletekrôl, katasztrófákról, világtörténelmi vészcsapásokról szólnak. A világ nem oly sötét, mint némelyek hinnék. Mert a föláldozott Bárány hatalmasabb a pokol minden támadásánál. A ,,Sárkány'' megölheti ugyan Isten választottait, de nem akadályozhatja meg, hogy minden népbôl és nyelvbôl új nép gyülekezzék, Isten végsô ,,Izraele'', választott népe. A vértanúk az aratás zsengéi, általuk tölti be a teremtés elsôdleges és eredeti célját: Hála és ujjongás közt imádni az Istent. (7,14-15: Ef 1,7; Jel 21,3; 22,3 # 14,16-17: Iz 49,10; Zsolt 23,2; Iz 25,8) Evangéliumhoz / Jn 10,27-30 Az elôzô, Jelenésekbôl vett szöveg röviden fölvillantotta a Jó Pásztor képét. A Jelenésekben Jézus önmagát hívja Jó Pásztornak, a mai evangéliumban a záró versek magyarázzák meg újra a Jó Pásztort. A Jó Pásztor ismeri övéit, ezek engedelmesen hallgatnak rá. A nyáj az övé, és Ô is a nyájé. Védi ôket minden veszélytôl, élete árán is megmenti ôket. A juhok ismerik pásztorukat, bízva követik Ôt. Nincs többé fölöttük hatalma a gonosznak, még a halálnak sem. Aki Krisztusé, az Istené, hiszen: ,,Én és az Atya egy vagyunk.'' (10,27-28: Jn 10,3- 4.14; 10,10; 17,3; Róm 8,33-39; Jer 23,4 # 10,29-30: Jn 3,35; Iz 43,13; 51,16; Jn 1,1-2; 20,31) Szentségre várva A föláldozott Bárány egyben a Pásztor is; de ez a Pásztor a mi áldott legelônk is, táplálékunk. Igéjével táplál és az Élet kenyerével, a tulajdon Testével. Elmélkedés A bárányát keresô Jó Pásztor Ki gyôzné megszámlálni a sok drága eledeleket, melyekkel táplálja Krisztus az ô juhait!? -- Táplálja szent igéjének és üdvösséges tanításának ételével. Ezzel épül lelki életünk, ezzel vastagodunk, növekedünk és minden üdvös munkákra erôsödünk. Ebben oly gyönyörűséges édességet találunk, mellyel ájtatosan és vígan futunk az Isten parancsolatinak útján. Értette Sz Dávid ez eledelnek ízit... mert azt kiáltja: Isten igéje édesebb és gyönyörűségesebb a méznél; mivel nincs e világon nagyobb gyönyörűség, mint a szívnek öröme. De, hogy Isten juhai ízit érezzék és hízlalóvá tegyék Isten igéjét, szükség, hogy nemcsak egyszer és lágyan, hanem többször és kérôdve megrágják. Ebben elmélkedjenek éjjel, nappal; okát, végét, módját megtekintsék... azokból Isten gondviselését, szerelmét, bölcsességét, igazságát megtapasztalják... Legeltet a mi Pásztorunk lelkünkbe öntött belsô ajándékival, mennyei adományai gazdagságival: hitet, szeretetet, alázatosságot, tisztaságot, egyéb sok jókat öntvén lelkünkbe. Éltetô eledel a Hit. ,,Mert az igaz hitbôl él''. (Róm 1,17) Vastagító étek a Szeretet, mert a belsô ember erôsbül, ki a szeretetben gyökerezik. Éhség-enyhítô és szomjúság-oltó az Igazság, mert akik éhezik és szomjúhozzák, megelégülnek. Méltán kiálthatjuk tehát Sz Dáviddal: ,,Hatalmas pásztorom nékem az Isten, ki legeltet engem, és semmiben meg nem fogyatkozom''... Oly mezôbe helyezett, az ô Anyaszentegyházában, ahol az ô szent igéjének tisztasága, a sakrámentomok szentsége, az isteni ajándékok bôsége táplál engem. Szeressük, atyámfiai, ezt a Jó Pásztort, aki minket így szeret! Engedjünk annak, aki mireánk ily gondot viselt! Mert ha mannát megutálván, hagymán kapdosunk, ha rút zavaros tócsákat szomjúhozunk, mint a balgatag zsidók, soha éhünk és szomjúságunk meg nem enyhül. Harmadszor és utolszor, a Jó Pásztor dolga, hogy az elveszettet felkeresse, a sérült vagy betegedett juhot meggyógyítsa. Sz Péter mindenekrül mondja, hogy olyanok voltunk, mint a bujdosó juhok... minden szempillantásban csak a pokolbéli farkas torkát várhattuk fejünkre! És elhagyá az Isten Fia az angyalok sokaságát, hogy az egy elveszett juhot, Ádámot a maradékival fölkeresné, jöve a világ pusztájába, a végre, mint maga mondja, hogy fölkeresse és megszabadítsa, ami elveszett vala. Atyám fiai! Keres minket a mi Pásztorunk! Akarja, hogy az ô kiáltását siketségre ne vegyük, hanem szavát hallgassuk, azaz igaz hittel valljuk, amit mond; szeressük, és kövessük, amit parancsol. Mert csak az a Krisztus juha, aki az Ô szavát fogadja. Necsak nevezettel légyünk juhok, de megismérjük, hogy gyarlók és erôtlenek vagyunk mint juhocskák. Azért megalázzuk magunkat és pásztorunktól el ne távozzunk. Mert veszni kell annak a juhnak, ki pásztorát elveszti. (Pázmány: Húsvét utáni 2. [ma 3.] vasárnap) ======================================================================== C ÉV HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA 1: Pál és Barnabás beszámol arról, hogy milyen nagy dolgokat cselekedett velük az Úr. S: Az Úr letöröl minden könnyet az üdvözültek szemérôl. E: Jézus azt parancsolja: úgy szeressük egymást, ahogy Ô szeretett minket. Majdnem kétezer évvel Jézus feltámadása után, a keresztény föl kell tegye magának a következô kérdéseket. Jobbak lettek-e az emberek azóta? Legalább a keresztények közt érezhetô-e valami ereje a föltámadásnak, az újjáteremtésnek? A világ, a keresztényeké legalább, emberibbé lett-e? Nem túl nagy ár: a Megtestesülés, Kereszthalál, Föltámadás? Némely kortársunk már a kereszténység utáni idôrôl beszél, amely most kezdôdik. És itt a tévedés: mi még messze a kereszténykor elôtti idôben küszködünk, a régi, fagyos világban. (Mely pár évszázadra fölmelegülni látszott, hogy újra meg újra elöntse a pogányság, még ,,keresztény'' nevek alatt is. Sz Ágoston nagyszabású látomása Isten Városáról: a világtörténelem a két ,,Város'' közti harc, mely a világvégig eltart). Az új embert és ,,új parancsolatot'', mely kétezer éve még mindig új, nekünk kell megvalósítani, megkezdeni: még eddig se jutottunk. De minden kor dolgozik rajta. Krisztus kétezer év óta a világ lelkiismerete és a szentség állandó forrása. A mai ember mennyiséget néz, Ô minôséget hozott: -- szenteket minden kornak és a nem-szenteknek hajtóerôt... Elsô olvasmányhoz / ApCsel 14,21-27 Elsô hithirdetô útjukon Sz Pál és Sz Barnabás több egyházközséget alapít. Az evangélium oly meggyôzô erôvel lép föl, amely nem emberi. A szöveg az apostoloknak Antiókiába, kiinduló helyükre való visszautazásáról számol be. E visszaúton újra meglátogatják az új alapításokat, ezeknek szigorú rendet szabnak az ,,idôsek'' = presbiterek (az angol ,,priest'', a német ,,Priester'' = pap szó eredetije!) élükre állításával. Így önállóan fönnmaradhatnak, és a jövô bajokat átvészelik. A közösség létszükséglete ez a vezetô hivatal; de még fontosabb, hogy az új hívôk hitben és reményben szilárdak legyenek. (14,21-23: ApCsel 15,32.41; Róm 1,11; 5,3-4; Zsid 10,36 # 14,27: 1Kor 16,9; Kol 4,3) Válaszos zsoltár / Zsolt 145(144),8-9.10-11.12-13 Isten nagy jósága Szentleckéhez / Jel 21,1-5 Minden ítélet és vészcsapás látomás után, a Jelenések Könyve tanúskodik, hogy minden dolgok újjáteremtetnek Istenben. A világváros Babilon, az Istentôl elpártolás székhelye, az istengyűlölô világ tébolygó hatalmának és kéjvágyának foglalata, -- a sötétség tengerébe merül. A mulandóság elmúlik. S a végén csak Isten egyedül nagy. És ,,Isten-velünk'' (Emmanu-El, Izajás látomása) -- az új teremtés, az új Jeruzsálem áll maga: a megváltottak városa, s mint valami menyasszony, ragyogó tisztaságában és örömében elébe siet Urának. (21,1-2: Iz 65,17- 25; 66,22; Róm 8,19-23; Iz 52,1; 61,10 # 21,3-4: Jel 7,15-17; 3Mz 26,11; Ez 37,27; Iz 7,14; 25,8; 35,10 # 21,5: Iz 43,19; 2Kor 5,17) Evangéliumhoz / Jn 13,31-33.34-35 Az új Jeruzsálem képe (elôzô olvasmányból) talán messzi, túl ünnepi, valószínűtlen nekünk. És most újra halljuk a szót: ,,új''. Új parancsban! A jövô így a jelenbe hatol. Az új teremtést nemcsak szemünk elé festik, hanem feladattá teszik. Elôször Jézusban áll elénk, a Fiúban, kiben Isten szeretete láthatóvá és foghatóvá lett. Nekünk tanítványainak követnünk kell Ôt! Szeretni Istentôl jövô szeretettel. Ha megtennôk mind mi keresztények, máris más világ lenne, az ,,új teremtés'' láthatóvá lenne... (13,31-32: Jn 12,31; 16,33; 17,5.22.24 # 13,33: Jn 16,16-24; 8,21; 14,2-3 # 13,34: Mt 25,31-46; 1Jn 2,7-8; 3Mz 19,18) Szentségre várva ,,Abban ismertük meg Isten szeretetét, hogy Ô életét adta miérettünk; tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért!'' (1Jn 3,16) Elmélkedés Krisztus: ,,Valami Új'' egyre föltör, kezdôdik Az is egy boldog, lelki járvány volt; valami epidémia, ennek a görög szónak találó értelmében, ti. valami idegen, nem földi, hanem máshonnan jött s közénk telepedett s itt tértfoglaló hatalomnak hódítása. Egy természetfölötti, égi lelkiség térfoglalása. Nem ilyen-e az egész kereszténység?! S elvonulnak elôttem ezek az ,,epidemiás'' alakok: Johannes a Matha, Petrus Nolascus, Felix Valois... s ezren, sok ezren utánuk... S ezek egyet akarnak, egy epidemiás gondolatot akarnak megvalósítani. ,,Mind ôk mondogatták (dictitabant), hogy az afrikai rabok helyett váltságul magukat fogják adni.'' Ez a ,,dictitare'' olyan álmodozó, nagyot akaró, de hitelt nem találó szóbeszéd; a világ azt föl nem fogja s nem hiszi; ôk maguk is csak úgy hiszik, ha Isten ôket megsegíti; mert ezt nélküle akarni sem lehet! Akarja-e aztán ezt a nagyot az Úr, hogy valaki vagy éppen százan, sôt ezren nemcsak pénzt adjanak a rabokért, hanem önmagukat adják cserébe, s hazaküldjék testvéri csókkal a kiváltott szenvedôket, -- hogy az Isten ezt akarja-e, hogy tetszik-e ez isteni Fölségének, azt csak alázattal kérni s remélni lehet. S ez epidemiának volt 7000 vértanúja. A modern ember eszeveszetten csapja össze kezét e véres, lángoló folyam fölött. Igaz, hogy az autók egy év alatt Észak-Amerikában 14.000 embert gázoltak el, no, de ezek áldozatok, melyek meghalni nem akartak; de azok hôsök, kik úgy szerettek, hogy meghaltak. Ez a különbség egy egész világ. S e sorban még csak egyet említek, a fölséges Raymundus Nonnatust, ezt az élô váltságdíjat, ki a mórokhoz került rabságba, de úgy, hogy akart, hogy hazaküldött valakit, s ô maradt helyében, s úgy beszélt s térített, hogy a mórok lakatot vertek felsô s alsó ajkára, s így aztán heroikus némaságban hirdette az Urat. Lakat volt a száján, de sugározta az Urat! És a többi, az a többi, ki akár ebben az ,,epidémiában'', akár másban lett a nagy folyam lángoló hulláma. Egymás után vetôdnek az égre más-más tűzben s színpompában égve. Ez az a mindig új folyam, mindig új hullámokkal, a mélység vonzásainak mindig új temperamentumával telítve. S ismétlem, e folyamban úszunk mi is, vagyunk új hullámai, -- nem a régi hullámok tükrözései, nem is csak a régi hôsök ,,utánérzôi'', nem! Új hullámok vagyunk, s új megélôi s megtapasztalói s megszenvedôi annak a nagy égbôl szakadó s földön tértfoglaló s itt folyton terjedô lelki epidémiának, a jézusi szeretetnek. Mi oly miliôben élünk is, s oly levegôt szívunk is, mely a mindig új életet, az új életre való fölrebbenést s abban való elindulást szolgálja. Egy szóval jelzem e körülményt: mi a misztériumok földjén élünk; a nagy, szent titkok világában, melyek az életnek, a folyton megújuló életnek legerôsebb ingerei és stimulánsai. Új élet ott lesz, hol folytonosan új ingerek hatnak ránk. Tűzesô fölülrôl s formák s színek bugyborékolása s gyűrűzése alulról. S ezek mind beszédes s kíváncsiskodó misztériumok. Valami ,,fascinatio nugacitatis'' [apróságok bűvölete], jó értelemben véve e szót, csap felém. Oly közel van hozzám, hogy szinte érintem s tapintom, lefoglalom és élvezem. Íme, Isten jár itt a misztériumok aranyos, tarka, napsugaras, virágos köntösében, s mi mindig lába nyomaiban járunk. Isten és titkai s misztériumai közt járunk; mily páratlan s fölséges ,,via sacra'', a szent titkok közt kanyargó út. Tehát ingerek, folyton új életet, új csodálkozást, álmélkodást, megdöbbenést meg-meglátást ébresztô út... ingerek és új élet útja (a szeretet fölfedezô útja). (Prohászka: ÖM, 24:1; 246) + Az igazi szeretet Mily kevéssé ismerik az Istennel egyesülés útját! Nem, határozottan nem, meghatódott érzelmes imák! Az Úr tetteket kíván! Ha beteget látsz, akinek szolgálatára lehetsz, ne törôdj azzal, hogy elmulasztod az elmélkedést, hanem könyörülj meg rajta. Ha fáj neki valamije: neked fájjon; ha meg kell magadtól vonnod az ételt, hogy neki jusson: tedd meg és pedig necsak azért, hogy kedvében járj, hanem azért, mert az Úr kívánja tôled ezt az áldozatot. Ez az igazi egyesülés Isten akaratával. S ha elôtted valakit dicsérnek, örülj neki jobban, mintha téged dicsérnének. Igaz ugyan, hogy ezzel nem mondtam nagyot, mert ha valaki alázatos, akkor úgy sem tudja elviselni, hogy dicsérjék. Ellenben annál fontosabb, hogy örülni tudjunk olyankor, amidôn elôttünk nôvéreink erényeit magasztalják. Ha pedig hibát látunk valamelyikben, tekintsük azt a magunkénak és takargassuk. Sokat beszéltem errôl a tárgyról, mert meg vagyok arról gyôzôdve, nôvéreim, hogyha e tekintetben nem állunk erôsen, akkor el vagyunk veszve. Adja Isten, hogy ne is legyen minálunk ebben sohasem hiba. Ha ellenben állhatatosan gyakoroljátok a felebaráti szeretet erényét, akkor biztosra vehetitek, hogy el fogjátok érni az egyesülést Isten Ô Szent Felségével. Amíg azonban e pontban csak egy hibát födöztök is fel magatokban; ha még annyi szívbeli és szellemi örömben volna is részetek: messze maradtatok Isten szeretetétôl! Adjon nektek tökéletes felebaráti szeretetet, a többit pedig bízzátok reá. Ha ti minden erôvel igyekeztek ezt az erényt megszerezni; ha megfékezitek akaratotokat; ha azt óhajtjátok, hogy mindenben nôvéreitek akarata teljesedjék, még ha az a ti jogaitokat sértené is; ha -- bármennyire tiltakozzék is ellene az emberi természet -- meg tudtok feledkezni saját érdekeitekrôl és csak a máséit tartjátok mindig szem elôtt; ha készörömest vállaljátok magatokra másnak munkáját: akkor Ô többet fog nektek megadni, mint amennyit ti kívánni tudnátok. Ne gondoljátok, hogy ez nem kerül áldozatba; ne képzeljétek, hogy ez csak úgy magától megy. Gondoljátok meg, hogy mennyibe került az a mi Jegyesünknek, hogy bennünket szeretett. Mily kínos halált szenvedett el érettünk a keresztfán, csak azért, hogy megszabadítson az örök haláltól. (Nagy Sz Teréz: A belsô várkastély, ÖM, 1:346) + Az ôsellenség fél mibennünk az igazi szeretettôl, vagyis alázatos szívségtôl, -- vadul, rossz szemmel nézi összhangú egységünket. (Nagy Sz Gergely) + Munkát az nem kerüli, kinek szívét szeretet fűti. Jól tudjátok: aki szeret, munkában az nem érez terhet. (Sz Ágoston) + Aki tagadja igazság létezését, vallja, nincs igazság; igazság lenne mégis, hogy nincs igazság. (Aquinói Sz Tamás) + Mert csak akkor ismerjük valóban az Istent, ha hittel hisszük, hogy Ô túl van és följebb mindeneknél, amit csak Ôróla képzelhetünk! (Aquinói Sz Tamás) + Rázz le minden haragot: tekintsd egy kissé magadat! Eszmélj: akivel beszélsz -- testvér; ô is úton van üdv felé! Isten szentté teheti, bár sok a bűne ma neki. (Villanovai Sz Tamás) + Mit rettegsz, óh bűnös? Hogy is kárhoztatna el Ô bűnbánatoddal, ki halálba megy, hogy el ne kárhozz! Hogy is vethetne el már megváltottat, ki épp a keresésedre jött megváltani! (Villanovai Sz Tamás) ======================================================================== C ÉV HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA 1: Isten nem akarja, hogy a szükségesnél több teher nehezedjék a hívek vállára. S: Az Úr megmutatta Jánosnak a mennyei Jeruzsálemet, az üdvözültek városát. E: Jézus búcsúbeszédében megígéri apostolainak a Szentlelket, aki majd megvigasztalja ôket, és megérteti velük Jézus tanítását. A jó nem unalmas, az unalmas nem jó. Ahol élet van, ott mozgás, változás van. Minden század, sôt minden nap új kérdések és föladatok elé állítja az Egyházat. Ha mindent a ,,régiben hagyunk'', voltaképp elhanyagoljuk embertársaink szükségletét és Krisztus megbízatását. -- Krisztus a Szentlélek által jelen van Egyházában. Ô az Igazság és Béke Lelke, de egyben egy szent nyugtalanság, hajtóerô Lelke is. Ô az Egyházban az igazi nyugtalanító, ,,zavarkeltô'' (van túl sok hamis is). Azzal nyugtalanít, hogy emlékeztet minket Krisztus igéjére és megbízatására. Ez épp nem ok nyomorúságra: ,,Ha igazán szerettek engem, akkor örültök...'' Elsô olvasmányhoz / ApCsel 15,1-2.22-29 Már Kornélius megtérése és fôleg a ,,pogány-keresztény'' (pogányságból megtért) közösségek alapítása nehéz kérdéseket vetett föl az Ôsegyházban. A zsidókeresztények még tartották a zsidó törvényeket (például szertartások, étkezés terén). Kötelezzük-e a pogányságból jötteket is körülmetélkedésre, szertartási törvényekre? Az ,,apostoli zsinat'' döntése kiegyezés: gyökerében világos, hogy nem az Ótörvény üdvözít, hanem Krisztus hite, kegyelme. Középutat kerestek a mindennapi életre. Testvéries megértés, minden alapvetô igazság megtartásával: ez volt a valódi keresztény megoldás! (15,1-2: Gal 2,11- 14; 5,2; 3Mz 12,3; Gal 2,1-2 # 15,29: 1Mz 9,4; 3Mz 3,17) Válaszos zsoltár / Zsolt 67(66),2-3.5.6 és 8 Hála, könyörgés, áldás Szentleckéhez / Jel 21,10-14.22-23 A Látnoknak megjelenô mennyei Város, Krisztus földi Egyháza mintájára, az apostolokra és prófétákra épül. Kozmikus méretekben, földöntúli ragyogásban ábrázolja e Várost. Nincs többé éj és nap, születés és elmúlás. És nincs templom: mert a szent már nem válik el a nem-szenttôl, hiszen az egész Város szent és templom; betölti Istennek s a Báránynak tiszta jelenléte. -- Ez a látomás a jövôbe néz. De ez a jövô magyarázza és irányítja egyben a jelent. (21,10-14: Ez 40,2; Jel 21,2; Iz 60,1-2; Ez 48,31-35 # 21,22-23: Jn 2,19-22; Iz 60,19-20; 2Kor 3,18) Evangéliumhoz / Jn 14,23-29 Ha Jézus vissza is tér az Atyához, a tanítványok nem maradnak magukra, elhagyatva. Övék az Ige, Isten megváltó szeretetének Igéje: ezt ôrizzék, ehhez ragaszkodjanak, ebben éljenek; és akkor az Egyház Isten élô jelenlétének hajléka lesz (l. szentlecke). Jézus a Lelket ígéri, ez beviszi ôket Krisztus világának tágabb értelmébe, távlataiba, s e térben az üdvös nyugtalanságot is fönntartja majd. Búcsúajándékul Jézus a békét hagyja rájuk. Nem valami földi, összetákolt vagy megfagyott békét, a holtak békéjét, hanem az Ô békéjét; azt a bizonyosságot, hogy Jézus kedvéért Isten megbocsát nekünk, s fölvesz örök közösségébe. (14,23-24: Jn 8,43.47; Jel 3,20; Jn 7,16; 14,10 # 14,25-29: Jn 16,7.13-15; 16,33; Róm 5,1; 2Tesz 3,16; Jn 14,1-3) Szentségre várva Isten házában nem vagyunk idegenek és jövevények, hanem Isten házanépe. Itt nincs helye semmi megkülönböztetésnek; mindnyájunkért emberré lett és meghalt Krisztus! Ô a mi Békénk. Elmélkedés A Vigasztaló tanít; Krisztus békéje ,,A vigasztaló Szentlélek pedig, kit az Atya az én nevemben küld, az titeket megtanít mindenre s eszetekbe juttat mindent, miket nektek mondottam.'' A Szentlélek tanít; több világosságot ad, több megindulást, bensôséget, bánatot, tisztulást; új szívet ad s fogékonyságot; más világításban mutatja be az életet s a világot; bűntôl el, jóra indít; föltárja a lélek igényeit s mélységeit; öntudatára ébreszt földöntúli, halhatatlan valónknak. ,,És ez a bizonyságtétel, hogy nekünk Isten örök életet adott'', vagyis eltölt a hit, hogy örök életünk van. ,,És ez ô benne bizodalmunk, hogy amiben kérjük ôt akaratja szerint, meghallgat minket''. Magához vonz s erôsebbé s jobbá tesz. Ilyenkor érezzük azután, hogy a Szentlélek a mi vigasztaló Lelkünk, akit Jézus küldött, s aki miatt minden úgy van velünk s körülöttünk, mintha maga az Úr volna köztünk. Azért imádom s szeretem a Szentlelket, lelkem Lelkét, lelkem kapcsát az Úrral. ,,Békességet hagyok nektek, az én békémet adom nektek: nem mint a világ adja, adom én nektek. Ne háborodjék meg szívetek és ne féljen.'' Adott nekünk Jézus sokat: adott hitet s vértanúkat; adott szót, igét s apostolokat; adott bánatot s bűnbánókat; de a legjobb, hogy megnyugvást s békességet adott: békességet önmagunkban azáltal, hogy a testet a léleknek alárendelte, békességet Istennel s embertársainkkal azáltal, hogy igazságra s szeretetre tanított s abba be is vezet. E békességbôl való a vidámság s boldogság keservek közt is s a lélek egyensúlya a viharos életben. Jézus nagy súlyt fektet erre, s ezt örökségképp ránk hagyományozta. Arra kell iparkodnom, hogy e békességet soha el ne veszítsem, -- hogy ki legyen öntve lelkemre s úgy kísérjen mint egy néma dal. Szenvedni lehet, áldozatot hozni kell; de a békességet nem szabad elvesztenem! ,,Exsurge psalterium et cithara!'' [Kelj föl zsoltárdal és lant!] Zsoltárom el ne némulj, citerám szólj mindig! (Prohászka: ÖM, 7:308; 47) + A világ álbékéje és a szent nyugtalanság Sohasem aggódom az olyan lélek miatt, amely igen erôs kísértésekkel küszködik, mert ha istenfélô és szereti az Urat, ez csak nagy javára fog szolgálni. Ezt tapasztalatból tudom. Ellenben, ha olyant találok, aki teljesen nyugodt és soha nincs semmi küzdelme (volt alkalmam néhány ilyennel is találkozni), akkor, még ha nem is látok benne kézzelfogható hibát, mindig félek. Az ilyenek felôl sohasem vagyok nyugodt, s ha már az ördög nem teszi ôket próbára, megteszem én, amennyire csak tudom: hadd lássák, hogy hányadán vannak a tökéletességükkel. Én nem irigylem ezeket a lelkeket. Gyorsabban haladnak a tökéletesség útján azok, akik ugyan nincsenek annyira imába merülve, ellenben annál több jut ki nekik az említett lelki küzdelembôl. Természetesen itt nem beszélek olyanokról, akik már évek hosszú során küszködtek kísértésekkel, s annyira elôre haladtak az önmegtagadásban, hogy teljesen meghaltak a világ számára. Az ilyeneknek ugyanis az Úr rendesen megadja a belsô békét, de nem olyan értelemben, mintha saját hibáik iránt közömbösek tudnának lenni; sôt ellenkezôleg, ezeket mindig nagyon is fájlalják. Egyszóval, az Úr különbözô utakon vezeti a lelkeket; de azért, mint mondottam, kapjatok mindig észbe, valahányszor azt látjátok, hogy valami hibát követtetek el anélkül, hogy a lelkiismeretetek megmozdult volna. Mert hiszen, hogy bűnre, -- akármennyire bocsánatos legyen is - - feljajdul bennetek a lélek, az magától értôdik, s hála Istennek, hiszem és látom, hogy ez nálatok így van. Azonban jegyezzétek meg ezt az egyet, s az én kedvemért gondoljatok sokszor reá: ha élô emberhez hegyes árt érintenek, vagy megszúrják akár egy egészen kicsiny tűvel, vajon nem érzi-e?... Már most tehát, ha a lélek nem halott, hanem élteti az Isten iránti szeretet, vajon lehet-e érzéketlen akárcsak a legcsekélyebb hiba iránt is? Óh, ha az Úr egyszer megadta valamely léleknek ezt a gyöngédséget, lehetetlen, hogy elôbb-utóbb, még ha esetleg késôn is, el ne jöjjön hozzá, élvezni társaságát. Óh Uram! Miért hagytuk el a világot?! Miért jöttünk ide?! Mi jobbat tehetünk, minthogy lakást készítünk lelkünkben a mi Jegyesünk számára, s az Úr, midôn eljön, égve találja a lámpát, nem zörget hiába és nem kénytelen visszafordulni. Milyen elôkelô a mi állásunk! Senki sem tilthatja meg nekünk, hogy baráti szavakat intézzünk Jegyesünkhöz! Mert hiszen az övéi lettünk! Ezt csak mi magunk vagyunk képesek hibáinkkal megakadályozni... (Nagy Sz Teréz: Gondolatok az Énekek Énekérôl, ÖM, 3:338) ======================================================================== C ÉV HÚSVÉT 7. VASÁRNAPJA 1: István vértanú haldokolva így imádkozott: ,,Nyitva látom az eget, és az Emberfiát az Isten jobbján állni.'' S: ,,Jöjj el Uram, Jézus!'' -- kéri vágyakozva a keresztény lélek! E: Jézus imádkozik Egyházáért, az Egyház egységéért. Azzal kezdôdik a szent kereszténység, hogy Isten emberré lesz, oly ember, kiben Isten színtiszta örömmel fölismeri a maga képmását. Ember, kiben mi, embertársai, Isten képét látjuk meg. -- Kereszténynek lenni: Krisztus emberségében résztvenni és istenségében is Hozzá hasonlóvá lenni, mert Ôbenne és Ôvele végre teljesen Istenhez fordulunk. Együtthaladva Vele mindnyájan a Középpont felé, Ôbenne rátalálunk egymásra is. Emberi különbségek és vélemények már nem jelentenek akadályt az egységben. Csak ilyen, Krisztusban-egy kereszténységet fogadhat el Isten és fogadhat el a világ. Elsô olvasmányhoz / ApCsel 7,55-60 Sz István vértanú történetét az elôzô fejezet kezdte, a mostani végzi be. ,,Tanúim lesztek'' -- mondta az Úr búcsúzva (ApCsel 1,8), és István az elsô, aki tanúságát vérével pecsétli meg. Abban is követi Mesterét, hogy haldokolva ellenségeiért könyörög. István tanúskodik arról, amit látott: Jézust, a föltámadottat, az Isten jobbjára fölmagasztalt Urat. Vértanúsága fordulópont a kereszténység útján: most a Jóhír elindul Jeruzsálembôl Judea, Szamaria felé és a pogánysághoz. (7,55-56: Zsolt 110,1; Lk 22,69; ApCsel 2,33-34; 5,31 # 7,58: 3Mz 24,10-14; Zsid 13,12 # 7,59-60: Zsolt 31,6; Lk 23,46; 23,34) Válaszos zsoltár / Zsolt 97(96),1-2.6-7.9 A világ uralkodója Szentleckéhez / Jel 22,12-14.16-17.20 A fölmagasztalt Krisztust a Jelenések Könyve nagy méltóságnevekkel jelöli meg. Ô ,,az elsô és utolsó'': semmi sincs elôtte, sem utána. Ô ,,Dávid gyökere és ivadéka'', Hajnalcsillaga az új örök nappalnak. Napja közel: ,,Csakhamar eljövök!'' -- hirdeti. Ez vigaszul hangzik, de intésül is! (22,12-13: Iz 40,10; 62,11; Róm 2,6-8; Iz 44,6 # 22,16: Iz 11,1.10; 4Mz 24,17 # 22,17: 1Kor 16,22; Iz 55,1; Zak 14,8) Evangéliumhoz / Jn 17,20-26 Jézus imádkozott mindazok egységéért, akik övéi, Ôbenne hisznek; imádkozott az Ôbenne megvalósuló teljes egységükért. A búcsúima e részében az egységrôl és a megdicsôülésrôl szól. A tanítványok egységében az Atya és Fiú egysége tükrözôdjék. Az egység hiánya a gonosz műve: szétzúzza a hitet, ahelyett, hogy költögetné és támogatná. Hol lenne máshol látható az Úr, ha nem azok életében, kik hallották az igéit és látták fönségét (Jn 1,14)!? (17,20-23: Róm 10,17; Jn 10,30; 17,5; 3,16 # 17,24-26: Jn 14,3; 1,10; 14,9; 1,18) Szentségre várva Szentségre várva: ,,Én vagyok a Szôlôtô, ti a szôlôvesszôk. Aki Énbennem marad és Én ôbenne, az bô termést hoz; mert nálam nélkül semmit sem tehettek.'' (Jn 15, 5) Elmélkedés Jézust szeretni, itt, most! Jézust szeretni itt, itt... Ez a levegôje, benne a szeretet spórái, Jézus szíve szikrái... szeretô lelkének, szemeinek, arcának tört sugarai úsznak. Sokan várják, hogy Krisztus szóljon. Hogyan szóljon? Szól tettekkel, szakramentális módon. De érteni kell a szavát. Szól szeretettel, szeretetben, kimerülve, odaadva magát; s az érti meg, aki szeret. Igen, a szeretô Úr Jézust, az ember fiait embersors sajátosságában, áldozatos lélek hűség, küzdés pszichéjének megfelelôen; de a kemény fizis ütközéseiben a tisztuló éthosz reakcióit nevelve, szítva; a teremtményt hűség-próbára ráképesítve... Ebben a lelki hangulatban nézni a Krisztust, hogy mit tesz s élvezni ôt itt is! Ah, Uram, itt szeretni kell; a Krisztust megigézett, magához vonzott lélekkel kell megközelíteni, e nagy tervet s akarást és tettet méltányolni... A léleknek föl kell födöznie, apokalipsziseket kell megélnie... a szokásból, a gondolatból, az elkopott fogalmakból kiemelni a nagy tudatot; tudjátok, mi az Isten s a megtestesült Ige, az az Isten-ember, kivel tele volt a lelke Szent Pálnak s a szenteknek, ki ,,testis fidelis'' [hűséges tanú], kirôl nekünk is ,,bonam confessionem oportet facere'' [jó vallomást], martíriumot kell tennünk. Tudjátok, ki az, aki megváltott egy nagy áldozattal; s aztán feltámadt s az égbe ment; s ez az égbe menés az évezredekbe ívelôdik s a Krisztus utáni évezredek története fölött elvonul; egy nagy várakozásba köti, mint abroncs a dongákat! Mi várjuk ôt! Istenem, milyen látvány lesz az a nagy apokalipszis, az a nagy föltárása a világtörténetnek. S halljátok: ,,Ô van itt!''... Ô... az, az! az Isten fia, az Isten-ember... a Nagy Tanú... A nagy összefoglaló, aki eljött s eljön, s akinek lába nyomában, a hadak útján, egy-egy indulat rohanó kerekei alatt fölszálló porszemecskék vagyunk... ô van itt... Ide ,,éffort'' [nekifeszülés] kell, ki kell dörzsölni a szemet!... s meg kell gyújtani a szívet... mert élettelenség, képtelenség, kényszerűség fojtogat különben. A szikrát ne oltsuk ki! Fújjuk meg. Gondoljuk el a motívumokat, melyek lelkeket érintenek. Gondoljuk el, mily édes, vigaszos műve és fogása és adása az irgalmas providenciának, mely közénk áll, köztünk él s szinte belénk sziporkázza, s lehetetlen, hogy elhagyjon minket. Egy nagy protestációja a Krisztus szeretetének a világ desperát hiedelme ellen, hogy ô elhagyott; az érzéstelenség s a szárazság sivatagja ellen, mikor annyi az oázis, ahány szentségház; a gyöngeség, a tikkadás, az elhalás kútkiszáradása ellen, mikor élô vizek forrásai fakadnak nyomában. Gondoljunk hívásaira. Itt hív Isten. Nézz föl az oltárra: itt! Néhány lépésnyire tôled... itt! ,,Nemde lángolt a mi szívünk, mikor az úton így együtt megyünk'', saját kis énünk s torzonborz lelkivilágunk kietlenségében, s mikor ezek az igék öntudatunkban, jelentésben, súlyban testesülnek meg? (Prohászka: ÖM, 24:38; 382) + Jézusnak mindenekfölött való szeretete Boldog, aki érti, mi az, Jézust szeretni és magát Jézusért figyelemre sem méltatni. -- Minden teremtményt, melyben kedved telik, Jézusért el kell hagynod; mert Jézus azt akarja, hogy egyedül ôt szeressük minden fölött. A teremtmény szeretete csalárd és állhatatlan; Jézus szeretete hű és állhatatos. -- Aki teremtményhez ragaszkodik, elmúlik a mulandóval; aki Jézushoz ragaszkodik, örökké szilárdan áll. -- Szeresd Jézust és tarts ki barátságában, aki ha az egész világ elhagy is, téged el nem hagy, és nem engedi, hogy végleg elvessz. (Kempis: KK, 2:7) + Jézus meghitt barátsága Mikor Jézus jelen van, minden jól van, és semmi sem látszik nehéznek, mikor pedig Jézus nincs jelen, minden terhes. -- Mikor Jézus belsônkben nem szól, keveset ér a vigasztalás; ha pedig Jézus csak egy szót is mond, nagy vigasztalást érzünk. -- Nemde Mária Magdolna tüstént fölkelt helyérôl, ahol sírt, mihelyt azt mondta neki Márta: ,,Itt van a Mester és hív téged.'' (Jn 11,28) -- Boldog óra, mikor Jézus a siralomból lelki örömre hív. -- Óh mily száraz és kemény vagy Jézus nélkül, mily balgatag és hiú vagy, ha Jézuson kívül valamit kívánsz. -- Nem nagyobb kár-e ez, mint ha az egész világot elvesztenéd? -- Jézus nélkül mit adhat neked e világ? -- Jézus nélkül élni kemény pokol, Jézussal élni gyönyörűséges paradicsom. -- Ha Jézus veled van, nem árthat semmi ellenség. -- Aki Jézust megtalálja, nagy kincset talál, sôt minden jó fölött jóra talál. -- Aki Jézust elveszti, igen sokat veszít, többet az egész világnál. -- Legszegényebb az, aki Jézus nélkül él, leggazdagabb, aki jól van Jézussal. -- Nagy mesterség Jézussal társalkodni, s nagy annak az okossága, aki Jézust meg tudja tartani. -- Légy alázatos és békeszeretô és veled lesz Jézus. (Kempis: KK, 2:8) + Megvallom, riadtan ámulok, és elvesztem magam az isteni Jóság gondolatában, parttalan, fenéktelen nagy tenger az; az Istené, ki hív Benne megnyugodnom, oly rövid és oly csekély munkám után -- hív és rendel az Ô mennyébe, a legfôbb Jóhoz, kit oly hanyagul kerestem, -- és gazdag gyümölcseit ígéri azon könnyeknek, miket oly fukarul öntöttem érte itt. (Gonzaga Sz Alajos) + Elveszettnek tartsd az idôt, midôn nem gondolsz Istenre! -- Meg fogják Istent ismerni igazságban, Kit most nem ismernek irgalmában! -- Irgalom forrását a határtalan könnyelműség kiszárítja. -- Annyi vádló szégyenít meg aznap, ahányan hasztalan jó példát adtak! (Sz Bernát) + Szeretve lenni Urunk Istenünktôl, egyesülve Ôvele, élni az Ô jelenlétiben, élni csakis Istenért! Óh mily csodás egy élet ez! -- és mily halál! (Vianney Sz János) ======================================================================== C ÉV PÜNKÖSD UTÁNI ELSÔ VASÁRNAP SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA 1: Isten öröktôl fogva tervei szolgálatára rendelte a Bölcsességet, mielôtt még bármit alkotott. S: Isten szeretete szívünkbe áradt, amikor eljött hozzánk a Szentlélek. E: A Szentháromság: Atya, Fiú, Szentlélek. Keresztet vetünk és mondjuk: ,,Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.'' Mi köze a kereszt jelének a három isteni Személyhez? Hisz ez az Emberfia jele, aki emberré lôn, s értünk megfeszítteték. A Fiúban és általa van velünk Isten, Isten egész teljessége. Isten hozzánk fordult, kiszolgáltatta magát, hogy higgyünk szeretetében. Isten belsôleg hozzánk közelít a Szentlélekben, Általa van az Atya a Fiúban, s a Fiú az Atyában. És ,,Isten velünk'' (Emmanu-El). Elsô olvasmányhoz / Péld 8,22-31 Az Ószövetségben még nincs semmi kinyilatkoztatás a háromszemélyű egy Isten titkáról. De szó van ,,az élô Istenrôl'', a hozzánk szóló és cselekvô Istenrôl. Az Ô Igéje, Lelke, Bölcsessége áthat mindent és meghatározza az emberiség sorsát. A kifejezés: ,,Ige'', ,,Lélek'', ,,Bölcsesség'', a régiek hívô gondolkozásában lassankint alakot és mélységet öltenek, úgy hogy az újszövetségi kinyilatkoztatás hordozóiként szolgálhatnak. A Példabeszédek könyvének 8. fejezete nagy költemény, megszólaltatja a Bölcsességet. Amit a szerzô nyilván kora hétköznapi nyelvén Isten egy tulajdonságának mondott volna, itt személyként mutatja be, akinek története Isten örök létébe torkollik. Mikor ég és föld teremtettek, a Bölcsesség helye ott volt Istennél, de egyben a földön, az emberek közt is. Mintha hangtalanul félrehúzódna a fátyol, mely a Szentháromságot és a Megtestesülést rejti. ,,Isten Ereje és Isten Bölcsessége'' Sz Pálnál Krisztusnak, a Megfeszítettnek a neve (1Kor 1,23). A keresztrôl nézve a legmegdöbbentôbb itt a záró mondat: ,,És örömmel voltam az emberek fiai között.'' (8,22-26: Sir 24,3-6; Bölcs 7,22-8,1; Jn 1,1-3 # 8,27-30: Jób 28,20-28; 38,8-11; Bölcs 9,9; Zsolt 104,7-9; Kol 1,16-17) Válaszos zsoltár / Zsolt 8,4-5.6-7.8-9 Isten fönsége; -- az ember méltósága Szentleckéhez / Róm 5,1-5 Nem jó tulajdonságaink vagy jótetteink miatt vagyunk ,,igazak'' Isten elôtt, hanem mert Krisztus meghalt, és holtából föltámadott értünk (Róm 4,24-26). Ebbôl tudjuk meg, hogy Isten meg akar váltani bennünket. Remélünk, mert tudjuk, hogy szeret! Azt azonban, hogy képesek legyünk hinni Isten szeretetében, és remélni, hogy részesülünk iletében, annak a Szentléleknek a hatalma teszi bennünk, akit a keresztségben befogadtunk. (5,1-2: Róm 3,23-25; 8,18-23 # 5,3-4: Jak 1,2-4; 1Pt 1,12-14 # 5,5: Zsolt 22,5-6; Róm 8,14-16; Gal 4,4-6; Ez 36,27; Róm 8,9; 1Kor 3,16; Ef 3,16-19) Evangéliumhoz / Jn 16,12-15 Az a jövô, mit Jézus itt említ, a húsvét utáni idô, illetve a pünkösd, az ,,Egyház ideje'', a Szentlélek kora. Jézus Isten Igéje, Isten Igazsága. De a tanítványok még nem tudják felfogni a teljes igazságot (és mikor tudják majd?!). A ,,teljes igazság'' nem valami elmélet, valami hitrendszer, hanem Isten megjelenése Jézus személyében. Jézust ,,megdicsôíteni'' -- isteni küldetésének láthatóvá tétele és művének befejezése. A Szentlélek nem hoz új evangéliumot, de nemcsak emlékeztetni fogja a tanítványokat Jézus szavára és tetteire. Ez az emlékeztetés belsôbb, mélyebb beavatás lesz Isten belsô szentélyébe. (Ide tartozik az egyházi Szenthagyomány ôrzése, kifejlesztése, a hittételekben értelmi és élményi gazdagodás is -- nem megváltoztatás és felcserélés, nem ,,új evangélium''.) A Szentlélek által Jézus nyíltan hirdeti az Atyát: az Úr távoztával tehát semmiképpen nem zárult le (,,fagyott be'') a kinyilatkoztatás. Tanai és fôleg tettei mint mustármag fává terebélyesednek, mindig ugyanazok és egyre gazdagabbak: A Lélek kiáradása pünkösd reggelén nem lezárás, hanem kezdet. (16,13: Jn 14, 6.16-17.26; 16,7; Róm 8,14-16 # 16,15: Jn 17,10; Mt 11,27; Lk 15,31) Elmélkedés Lelkünkön ,,Isten képe'': A Szentháromság hasonlata Figyelj, hallgatóm, igazat mondok-e! Ugye van tested? ,,Van'', mondod. Honnan jössz, hol állasz, hová mégy; mitôl van, hogy hallod szavaim, ugye füleden át? Látod mozgó ajkam: ugye testi szemmel? ,,Van!'' -- mondtad már, mit is bizonyítgatom?! De van más valami is, a test által működô. Füllel hallasz, de nem a füled hallja és érti meg! A halott szeme nem lát, mert elköltözött a látó! Nézd hát ezt a belsô emberedet! Miért ott keresed a hasonlatát annak, Akit Háromként elválasztva bizonyítunk, és elválaszthatatlan működik. Mije van lelkednek? Emlékezz, szedd össze elmédet! Mert amit mondandó vagyok, nem követelem, hogy szavamra hidd, ne fogadd el, ha magad rá nem jöttél! Nézz befelé, lelkedbe! Távol áll a Legfôbbtôl az alsó, a változatlantól a változékony, teremtôtôl a teremtmények, isteniektôl emberiek. Elsônek tehát beléd vésem: végtelen különbség áll fenn; -- nehogy megvádoljanak hamis tanokkal! -- De ez alacsony, változgató természetünkben is van valami hármas, melyekrôl egyenkint szólhatunk, de csak együtt működhetnek. Óh testies gondolkodásunk, óh makacs hűtlen lelkitudatunk! Mit kétkedel abban a végtelen Fönségben affelôl, amit magadban is valahogy láthatsz!? Kérdezlek: Ember, tudsz emlékezni? Ha nem, most hogy tartod észben, amit épp elôbb mondtam? Legalább ezt: ,,mondtam'' -- e két szótagot most még belül emlékként hallod? Hogy tudnád, hogy kettô, ha a második hangzásakor még az elsô nem élne benned? De miért gyôzködöm, mirôl gyôznélek meg? Nyilván van emlékezeted! Van hát értelmed? ,,De mennyire!'' -- mondod. Mert ha nem lenne, föl se ismernéd, hogy ,,ez az'', amire emlékszel. Amit belül hordasz, arra rátér az értelmed, látod, belátod, látva megformálod, hogy tudod... Harmadjára kérdelek: Van megôrzô emlékezeted, van ráismerô, meglátó értelmed, -- csak e kettôrôl kérdem: szándékkal ôrizted meg, értetted meg? ,,Hogyne, -- mondod, -- szándékkal nyilván!'' E három van benned elválaszthatatlan: emlékezés, értés, akarás -- külön néven a három mégis egység. Nincs emlékezet, hacsak nem az akarat, értelem és emlékezet hozzájárulásával. Nincs értés, hacsak valamire rá nem lát, hacsak nem akarja... Van valami, Valaki Három, külön megközelíthetô, megszólítható és mégis elválaszthatatlan együttműködô. Ha magadban, kis emberben, fölfödözted ezt, ahol a törékeny test is lehúzza a lelket: hidd az Atyát, Fiút és Szentlelket: hogy egyenkint látható a láthatatlanul együttvaló; fölvett teremtmény természetben külön megközelíthetô s mégis együttműködô egy lényeg. Elég ennyi! Hogy mondhatnám, -- dehogy mondom! -- hogy az Atya: emlékezet, a Fiú: értelem (bölcsesség), a Szentlélek: akarat (szeretet)! Valami dereng; de nem merem mondani, hogy értsétek, ahogy tetszik. Hagyjuk a többit fölöttünk álló értelmeknek, mi gyöngék adjuk a gyöngéknek, amit tudunk! Nem egyenlôség ez, csak analógia, ,,valami hasonlóféle''... Hidd az ezen felülit, amit be nem látsz!... Mert ami benned van, ismerheted; -- az alkotódban mi van, hogyan tudhatnád? Még ha egyszer valamit tudsz is majd, most még nem tudod. És ha majd tudod, és látod, vajon úgy ismerheted-e Istened, ahogy Isten önmagát ismeri?! Kedveseim, elegendô! Erônk szerint erôlködtünk, ahogy próbálni ígértük. A többit, a Mindent, ami még hozzá mondandó, hogy szíveteket élessze: -- kérjétek az Úrtól! (Sz Ágoston: 52. beszéd) + Ki érti a mindenható Szentháromság titkát? Pedig ki nem emlegeti? Ha ugyan tényleg azt említi, mert jaj, ritka lélek beszél úgy róla, hogy tudja is, mit beszél! Tele a világ sok pörös zajjal, pedig ezt a titkot csak csöndes békében lehet szemlélni. Szeretném, ha az emberek három dolgot meghánynának-vetnének. Egészen más persze ez a három, mint ama Háromság, de éppen azért adom elibük, hogy fontolgatva, elmélkedve megértsék, milyen messze esik az ember egysége a Szentháromságétól. E három dolog: lenni, tudni, akarni. Vagyok, tudok, akarok, vagyis: tudó és akaró vagyok; továbbá tudom, hogy vagyok és akarok, s végül: akarok lenni és tudni. Íme, csak aki ért hozzá, látja, mennyire egységes egy ez a három az eleven valóságban; egy, mint élet; egy, mint lélek; egy, mint lényeg; mennyire különböznek, s mégis a különbség mennyire nem tűri meg a szétválasztást! Ez a példa mindenkinek keze ügyében van; figyelje meg tehát ki-ki önmagát, vizsgálódjék és feleljen! Ha azonban valaki nyitjára jön e dolognak, s nekem el is magyarázza, eszébe se jusson az a gondolat, hogy immár talán ama fölöttünk lévô Változatlannak is kileste titkát. Mert annak létezése is, értése is, akarata is változatlan; de hogy e három dolog alapja-e ott a Háromságnak; vagy minden személyben megvan- e mind a három úgy, hogy mind a három külön-külön mindegyik személyé, ki tudná hamar eldönteni? Vagy mindkét feltevés igaz amaz örök-titkos módokon egyszerűségében is, háromságában is végtelen Lényben, amely önmagának tárgya és célja, mert van, önmagát ismeri, s önmagát vrökváltozatlanul ki is elégíti saját egymivoltának nagyszerű bôségével? Meg tudja-e ezt valaki magyarázni? Mer-e valaki e tárgyban vakmerôen véleményt mondani? Folytasd, hívô lelkem, vallomásodat: ,,Szent, szent, szent vagy Uram, Istenem. A Te nevedben kaptuk a szentkeresztséget, Atya, Fiú és Szentlélek; a Te nevedben keresztelünk, Atya, Fiú és Szentlélek; -- mert minálunk is Egyszülöttjében teremtett az Úr eget és földet: Egyházának lelki és testi embereit. (Sz Ágoston: Vallomások, 13:11) ======================================================================== C ÉV SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA UTÁNI VASÁRNAP KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE ÜNNEPE: ÚRNAPJA 1: Kenyeret és bort ajánlott föl. S: Jézus szent Teste és Vére az Ô áldozatát hirdeti. E: Mindnyájan ettek és jóllaktak a csodálatos kenyérbôl. Isten nem maradt láthatatlan. A teremtésben ott látjuk ragyogó lábnyomait. Az embert a maga képére és hasonlatosságára alkotta. Ehhez a legnagyobb vállalkozásához, az emberteremtéshez jött a második és még nagyobb: Fiának megtestesülése. A harmadik nagy tette, mikor Fia testté lett, s testvéreiért az Élet Kenyerének színét öltötte föl, élô ,,Kenyérré'' akart válni. (Prohászka Isten ,,excessusairól'' -- magából-kilépéseirôl, kikeléseirôl beszél: teremtés, megtestesülés, és a rákövetkezô, az Oltáriszentség.) Aki ebbôl a Kenyérbôl eszik, átváltozik azzá, amit magába vesz (minden más kenyér a befogadóhoz hasonul, ez az isteni Kenyér a befogadót hasonítja át -- istenivé). Az áldozó Isten szeretett Fiává lesz! Az Eucharisztiában, az Oltár Szentségében befejezôdik, amit megkezdett a keresztség... Elsô olvasmányhoz / 1Mz 14,18-20 Melkizedek, Sálem (=Jeruzsálem) királya és fôpapja az Ószövetség e helyén kívül (1Mz 14) még a 110. zsoltárban tűnik föl, s mindkét helyen titokzatosan fölmagasztosult papságában. Itt Mózesnél, ,,a magasságbeli Isten papja'', egyazon Istené, kit Izrael Jahve néven tisztelt. Melkizedek Istent ,,ég és föld Alkotójául'' tiszteli, kinek temploma az egész világ. Igaz Isten papja tehát, de rejtélyesen kívül áll Ábrahám népén. Most a föld legnemesebb termését hozza áldozatul az Úrnak: kenyeret és színbort; -- még mielôtt frissítôül ajánlaná föl vendégének, Ábrahámnak. Pap és király ô -- magában egyesíti a kettôs fölszentelést, melyet késôbb Áron és Dávid ivadékai közt szétválasztottak, s mely csak Krisztusban egyesül újra. Így Melkizedek, ez a ,,szent pogány'' (mert nem zsidó) elôképe Jézus Krisztusnak és az Ô áldozatának, a Kenyérnek és Bornak. Elôképe egy jövô új áldozatnak, amely napkelettôl napnyugatig az egész világon Istenhez fog szállni (vö. Mal 1,11). Válaszos zsoltár / Zsolt 110(109),1.2.3.4 Királyi papság Szentleckéhez / 1Kor 11,23-26 E szöveg az apostoli hagyomány legrégibb leírása az Oltári Szentség alapításáról. Sz Pál azon alkalommal szól róla, hogy a korintusi hívek a Szentségi áldozatot ünneplik ugyan, de a megelôzô közös lakomán tapintatlanul megsértik az egyházi közösség szegényebb tagjait. Kevésbé van szó a tanról, inkább e gyakorlatról. (A tant magától irtetôdônek jelzi, tehát közismertnek.) Nem lehet Krisztussal szentségi egységet élvezni, s ugyanakkor sérteni a testvéri szeretetet, semmibe venni a szegényt, akiért Krisztus meghalt! A Szentség az üdvösség ajándéka; az üdv: az Úrral való találkozás, aki mindnyájunkért föláldozta magát, és újrajövén mindeneken ítélni fog, s fôleg aszerint, hogyan tisztelték az ,,Úr testét'' -- méltó áldozásban: a Szentségben és a testvérekben. (Lk 22,14-20; 1Kor 10,16- 17; 2Mz 12,14; 24,8; Zsid 8,6-13; Jer 31,31) Evangéliumhoz / Lk 9,11-17 Mint más csodajeleivel is, az ötezer táplálásával az Úr a küldetését magyarázza és megerôsíti: Isten uralma, hatalmi igénye és üdvözítô terve nem a múlté, hanem itt van jelen, és új, végleges megvalósulásra készül. Jézusnak van hatalma és van szíve: isteni hatalma, isteni szíve. Ha kérdezzük: ,,Hogy volt ilyen csoda lehetséges?'' vagy: ,,Mire való volt az egész?'' -- vaksi a szemünk- agyunk! Mit tudsz te isteni lehetôségekrôl, mit a természetrôl (még az ,,atomkorban'' is)?! Jézus korábbi kenyércsodákra akarta emlékeztetni híveit (kik még az Ószövetség hívei): fôleg a pusztai vándorlás mannájára (2Mz 16; Jn 6,26-58). Ott a pusztában lett Izrael Isten népévé, Isten pedig nem hagyja éhezni a népét! De itt többrôl van szó: Jézus nemcsak éhezni nem hagyja Isten készülô új népét, hanem, ahogy Lukács elôadja a kenyérszaporítást, tisztán jelzi, hogy az Oltári Szentségre utalás az! Ez kivált a 9,16 versben látszik: föltekint az égre, megáldja, megtöri a kenyeret, s kiosztja híveinek: lépésrôl- lépésre az utolsó vacsora! És utalás az ôsegyház Szentségi áldozatára, ünneplésére, ahogy Lukács jól ismerte már. (Mt 14,13-21; Mk 6,30-44; Jn 6,1-13; Iz 25,6) Szentségre várva ,,Fölajánljuk Fölségednek ezt a tiszta, szent és szeplôtelen áldozati adományt, az örök élet szent Kenyerét és az örök üdvösség kelyhét. -- Nézd kegyes és jóságos szemmel, és fogadd el, amint elfogadtad igaz szolgádnak, Ábelnak ajándékát, ôsatyánknak, Ábrahámnak áldozatát, és azt a szent és szeplôtelen áldozati adományt, amelyet fôpapod, Melkizedek mutatott be Néked.'' (I. kánon = szentségi fôima) Elmélkedés Szentmise: Keresztáldozat A szentmise áldozati adománya ugyanaz a Krisztus, aki a keresztfán fölajánlotta magát, hiszen ô van jelen valósággal az Oltáriszentségben. Ô az áldozatbemutató pap, mert fölötte hatalommal senki sem rendelkezik, s nem teheti oltárára ajándékul, hacsak maga nem jön s nem adja magát. Igaz, hogy ebben a megjelenésében és önmaga felajánlásában most igénybe veszi papjainak szolgálatát, de azok csak eszközök az ô kezében. A lényegi azonosságot azonban az a tényezô mutatja döntôen, ami az adományt áldozati adománnyá teszi, az áldozat leglényegesebb mozzanata, a szándék: az akaratnak tudatos és teljes odaadása az Isten iránt, mindenestôl való önátadás és csatlakozás az Istenhez. Ez a lelkület lobog Krisztusban a keresztfán. Csak valami módosítás még hozzájárul. Teljes önátadása egyúttal ellenszolgáltatás a mi Istentôl való elfordulásunkért, teljes hódolata váltságot szerzô imádás a mi lázadásunkért. S mi másra akarna utalni, mikor az ô testének és vérének Eucharisztiáját áldozatul adja kezünkre, mint éppen erre a tényezôre? Szavai ezt mondják; a megtört test és kiontott vér a ,,bűnök bocsánatára'' adatik itt is, mint a keresztfán. S a bocsánatot igazában csak az az egyetlen, a keresztfán kicsattanó imádás vásárolta meg. Ezt az imádást akarta tehát belesűríteni az Úr az ô Eucharisztiájába. Egész liturgiájában kétségtelenül a legjelentôsebb esemény, hogy Krisztus megjelenik az oltáron a kenyér és bor színe alatt az átváltoztatáskor. Ezt kell tehát a mise tulajdonképpeni áldozati cselekményében a leglényegesebb mozzanatnak tekintenünk. S az Úr Jézus itt azt teszi, hogy megjelenik az ô házanépe között, földi országában, Egyházában. S megjelenésével elsôsorban azt a szándékát dokumentálja, hogy rábízza, kezére adja magát ennek az Egyháznak: éljen vele a lelkek üdvösségére. A tridenti zsinat szerint -- a szentmise, s benne épp a két szín alatt történô átváltoztatás ,,megjeleníti a keresztfán egyszer bemutatandó... véres áldozatot''. Nem ismétli, nem újrázza, hanem elôttünk is jelenlevôvé teszi azt az egyetlen krisztusi tettet szentségi jelek fátyola alatt, de valósággal. Így azután láthatjuk, hogy igazán nincs más áldozata a kereszténységnek, mint az Úr Krisztus keresztáldozata. Ez az új és mindig friss krisztusi tett és szándék valóság lévén alkalmas arra, hogy létalapot adjon a megszámlálhatatlan egyes miséknek, s egyúttal reális lehetôséget biztosítson minden kor számára, hogy az ember itt és most tudjon odaállni Istene elé olyan áldozattal, ami a Fölséges színe elôtt is végtelen értékű, végtelenül kedves: igazán hozzá illô teljes hódolat és imádás a legsúlyosabb realitással, az Isten Fia életének fölajánlásával nyomatékozva. (Szamek József; Bangha: Eucharisztia c. kötetben, 60) + Krisztus itt él velünk Krisztus szentségi életében megismétlôdik az utolsó vacsora titka is, mégpedig a szó legteljesebb értelmében. Hiszen a szentmise nem egyéb, mint annak emléke, amit Jézus az utolsó vacsorán cselekedett. Megismétlôdik a Kálvária titka; mert az Egyház tanítása szerint a szentmiseáldozat a keresztáldozattal lényegesen azonos, ennek titokzatos megújítása, s attól csak a feláldozás módjában különbözik. De Krisztus földi életének egyéb mozzanatai is titokzatos módon, más-más alakban megismétlôdnek eucharisztikus életében: rejtett élete, erényei, melyeket földi életében gyakorolt, még nyilvános életének mozzanatai is. S amikor Krisztust a szentségben nyilvános imádásra kitesszük, vagy a városok terein és a falvak utcáin ünnepi körmenetben körülhordozzuk, nem ismétlôdik-e titokzatos módon fényes színváltozása a hegyen, ünnepélyes bevonulása Jeruzsálembe? Minden beteglátogatás a szentséggel Jézus irgalmas földi körútjának megismétlôdése, amikor ,,körüljára minden várost és falut, meggyógyítva minden betegséget és minden nyavalyát'' (Mt 9,35). Az Eucharisztia Jézus földi életének titokzatos folytatása. Azért Krisztus követésében is megkülönböztethetjük Krisztus földi is eucharisztikus életének utánzását. Utóbbit fôleg Alacoque Sz Margit természetfölötti küldetése segítette elô az Egyházban [magánkinyilatkoztatások Jézus Szent Szívérôl]. Krisztus földi élete más alakban is ismétlôdik itt. Krisztus titokzatos módon tovább él Egyházában és minden lélekben, mely a megszentelô kegyelem által vele, a szôlôtôvel, életközösségben él, vele, a fejjel, élô kapcsolatban marad. Ez a ,,titokzatos test'' dogmája, Sz Pál, Sz János és a szentatyák tanításának egyik alapköve. ,,Van egy ember, mondja Sz Ágoston, aki az idôk végezetéig él.'' A legmagasztosabb lelki tanulságok tárulnak fel elôttünk, melyeket nemcsak hinnünk és élveznünk, hanem gyakorlati lelkiéletünk rúgóivá és forrásaivá is kell tennünk. (Csávossy Elemér; Bangha: Eucharisztia c. kötetben, 77) ======================================================================== C ÉV PÜNKÖSD MÁSODIK VASÁRNAPJA UTÁNI PÉNTEK JÉZUS SZENT SZÍVE ÜNNEPE 1: Az Úr gondot visel híveire: mint igazi jó pásztor szívügye a nyáj és minden bárány. S: Isten szeretete kiárad szívünkbe. E: Az elveszett után megy, amíg meg nem találja. Az irgalmas Istenrôl szóló híradást ,,jóhírül'' csak a bűnösök tudják igazán fogadni. A farizeusok és írástudók ,,igazhitű nép'' volt, jámbor és törvénytisztelô. Ezek Jézus magatartását a bűnösök felé éppoly bosszantónak találták, mint ezt a ,,jóhírt''. Bűnösnek kell lennünk, hogy Isten irgalmát megérezzük és fölfogjuk? Nem kell azzá lennünk; csak megsejtenünk Isten végtelen szent voltát, és tudnunk, hogy bűnösök vagyunk! Nagyon is bűnösök ahhoz, hogy fölfogjuk az irgalom mérhetetlen nagyságát, amely Krisztusban hozzánk, bűnösökhöz jön... Elsô olvasmányhoz / Ez 34,11-16 Izrael pásztorai, azaz királyai és vezetôi kudarcot vallottak. Visszaéltek hatalmukkal, nem törôdtek a gyöngével, szegénnyel, csak magukat hízlalták. Ezért eljött rájuk az ítélet napja, a ,,sötét és komor nap'', Jeruzsálem földúlása (Kr.e. 587). De most Isten maga lesz népe pásztora, maga vezeti vissza ôket hazájukba, és kivált a gyöngére, elhagyottra lesz gondja. A folytatás még közli, hogy Isten egyetlen Pásztort rendel majd népéhez, s új szövetséget köt velük. Mikor és hogyan, ezt nem mondják meg a látnokok. Jézus a végsô válasz, és benne teljesedik be az ígéret. (Iz 40,11; 54,7-10; Jer 23,1-4; Jn 10,1-18; Lk 15,4; Zsolt 23,2) Válaszos zsoltár / Zsolt 23(22),1-3.3-4.5.6 Az Úr az én pásztorom Szentleckéhez / Róm 5,5-11 A Lélek pünkösdi elküldése és a keresztség Isten üdvözítô szándékát bizonyítja. Szeretete egyenest személyesen jött hozzánk és akkor, mikor ,,mi még bűnösök voltunk''. Tévesen hinnôk azt, hogy Istennek ki kellett békülnie velünk: Ô mindig szeretett, különben nem halt volna meg a Fia értünk. Nekünk kellett kiengesztelôdnünk Istennel, ,,meg kellett igazulnunk'', és Isten volt, ki igazzá akart tenni, hogy ne kelljen kiöntenie haragját. Sz Pál két következést von le ebbôl: 1. -- Ha Isten oly sokat tett értünk, mikor még bűnösök voltunk, akkor most csak kibékülve tudunk igazán számítani végtelen szeretetére! 2. -- Semmi dicsekedni valónk nincs, mi nem dicsôíthetjük meg magunkat, csakis az Isten megfoghatatlan szeretete teheti azt, amely Jézusban elénk jött. (5,5: Róm 8,14-16; Gal 4,4-6; Ez 36,27; Ef 3,16-19 # 5,6- 8: Róm 3,25-26; 1Pt 3,18; 1Jn 4,10.19; 2Kor 5,18-21) Evangéliumhoz / Lk 15,3-7 Újra ,,mentegetôznie'' kell Jézusnak a jámborok elôtt, mert vámosokkal és bűnösökkel társalkodik. Igazolja magát küldetésével, azt is mondhatnónk: a Szívével! Orvosul jött, a betegek gyógyítására; pásztorul, hogy elveszett bárányait fölkutassa. Nincs nyugta, míg rájuk nem lelt. Még a ,,mennyben'' is, tehát Istennél is, az öröm nem teljes, amíg akad egy elveszett bűnös. A menny minden alkalommal ragyogóbbá lesz, a föld barátságosabbá, valahányszor egy lélek, ki eltávolodott Istentôl, a ,,bűnös'', újra feléje fordul és hazatér. Errôl már az Ószövetség prófétái is szóltak, de csak Jézusban lett ez üzenet látható, megfogható: Akiben mindenek teljessége lakozik (Kol 1,19). (Mt 18,12-14; Ez 34,11-16; Jn 10,1-18; Lk 19,10) Szentségre várva A Jó Pásztor életét adja juhaiért. -- ,,Én vagyok a Jó Pásztor. Ismerem enyéimet, s enyéim ismernek Engem, úgy ahogy az Atya ismer Engem és Én ismerem az Atyát.'' (Jn 10,14-15) Elmélkedés Ima Jézus Szívéhez Drága kincs a te Szíved, drága igazgyöngy, jóságos Jézus! Ki vetné el ezt a drágagyöngyöt? Íme én odaadom mindenemet, és megszerzem magamnak. Az Úr Jézus szíve legyen minden gondolatom. Ebben a templomban, e szentek szentjében, ennél a frigyszekrénynél imádom és dicsérem az Úr nevét, és Dáviddal mondom: Megtaláltam az én Szívemet, hogy imádjam Istenemet. Én is megtaláltam a királyi Szívet testvéremnek, kegyes barátomnak, Jézusnak Szívét: hogyne imádnám? Imádom is, hisz az ô Szíve az enyém. Bátran mondom, hogy az enyém, hisz tagja vagyok a Krisztus testének, hogyne volna tehát az enyém, ami az övé! Megtaláltam hát a te Szívedet és az én szívemet, óh édes Jézus, és imádlak tégedet, én Istenem. Bocsásd be könyörgésemet a meghallgatás szentélyébe, vonj engem egészen Szívedre. Egészen moss meg engem gonoszságomtól, hogy méltóvá legyek Szívedben lakni egész életemben: hiszen azért verték át lándzsával oldaladat, hogy ajtó nyíljék a számunkra. Azért sebezték meg Szívedet, hogy benne lakhassunk. Azért sebezték meg, hogy a látható seben át meglássuk a szeretet láthatatlan sebét. Valóban, nem mutathattad volna meg jobban szeretetedet, mint hogy nemcsak testedet, de szívedet is lándzsával engedted átszegni. Azért a testi seb megmutatja nekünk a lelkit. Ki ne szeretné ezt a lelkit? Ki ne szeretné ezt a megsebzett Szívet? Óh drága szenvedés, óh csodálatos halál. Van e csodálatosabb, mint hogy a halál életet ad, a sebek gyógyítanak, oldalad megnyitása szívet szívvel egyesít. Óh édes halál, óh gyönyörűséges halál. Nem akarom elhagyni a kereszten függô Jézust, mert jó vele lennem. Készítek nála három hajlékot: egyet kezén, egyet lábán és egyet oldalában. Ott szólok majd az ô Szívéhez, és megnyerem tôle, amit kívánok. Óh mi Urunk Jézus Krisztus drága sebei! Ha beléjük költözöm, szeretetének legmélyére érek. Ott fogok lakni, és ô eláraszt oly nagy édességgel, hogy el sem tudom mondani. Óh mily vakok Ádám fiai, hogy nem akarnak e sebeken át az Úr Jézus lelkébe költözni. Óh boldog lándzsa, boldog szegek, melyek méltók voltak az Úr testébe hatolni! Ha én lettem volna ama lándzsa helyében, nem hagytam volna el Krisztus oldalát, hanem azt mondtam volna: Ez az én nyugodalmam mindörökre, itt akarok lakni, mert ezt választottam a magam számára. Amen. (Sz Bernát imája, Sík: DB, 131) + Jézus Szentséges Szívének ígéretei Intelem: ,,Tüzet jöttem bocsátani a földre, és mit akarok, mint hogy meggyulladjon?'' Az Úr Jézus szeretete irántunk mérhetetlen. Majdnem ugyanolyan mérhetetlen a mi hálátlanságunk is. Dacára annak, hogy úgy szerette az Úr Jézus a bűnös embert, hogy még halála után is szíven szúratta magát érettünk azért, hogy utolsó csepp vére is kifolyjon üdvösségünkre, -- elfeledjük szentséges Szívének szeretetét, bántjuk, keserítjük napról-napra. Hogy az emberek ismét lángoló szeretetre gyulladjanak Jézus iránt, ô maga kívánta Alacoque Sz Margit által a XVIII. században a Szentséges Szíve iránt való ájtatosság terjesztését s a következô ígéreteket tette: ,,1. megadom Szívem tisztelôinek mindama kegyelmeket, melyekre állapotuk szerint szükségük van; -- 2. családjukban békességet szerzek; -- 3. megvigasztalom ôket szenvedéseikben; -- 4. biztos menedékük leszek életükben, de fôleg haláluk óráján; -- 5. minden dolgukat, vállalatukat megáldom; -- 6. a bűnösök Szívemben az irgalom forrására, tengerére találnak; -- 7. a lanyha lelkek buzgókká válnak; 8. a buzgó lelkek még nagyobb tökéletességre emelkednek; -- 9. megáldom a házakat, melyekben Szívem képét kifüggesztik, tisztelik; -- 10. a papoknak olyan erôt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik; -- 11. Szívembe írom és onnan soha ki nem törlöm azok nevét, akik ezen ájtatosságot terjesztik; -- 12. Szívem túláradó irgalmasságában megígérem, hogy mindazoknak, akik kilenc egymásután következô hónap elsô péntekjén megáldoznak, megadom a végsô állhatatosság kegyelmét, hogy tudniillik nem fognak szentségek nélkül kimúlni, és hogy Szívemben biztos menedékhelyük lesz haláluk óráján.'' Valóban vigasztaló szavak! Hála Isten, ez a szeretetteljes, imádó tisztelet Jézus szentséges Szíve iránt ma már szépen virágzik a hívôk nagy lelki hasznára. Minden hónap elsô péntekjét Jézus szentséges Szíve tiszteletének szentelik. (Böle: Rózsafüzér Királynôje, 179) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP 1: Az Úr úgy szereti választott népét, mint a vôlegény menyasszonyát. Sion és Jeruzsálem a választott nép jelképe. S: Egy és ugyanazon Lélek osztogatja a különbözô adományokat tetszése szerint. E: Jézus elsô csodája a galileai Kánában. ,,Minden mulandó csak hasonlat'' (Goethe): a víz és a bor, a szerelem és a házasság is. Rosszul jár az ember, ha kifogy a víz, vagy kihűl a szeretet. Jó a bor, és jó a házasság. Mindkettô a földi ,,jelek'' rendjébe tartozik: tehát magasabbra mutat, olyanra, ami maradandó. Vágyódást keltenek a forrás, a tenger felé: Isten öröme felé. Elsô olvasmányhoz / Iz 62,1-5 A babiloni fogságból való szabadulás után (Kr.e. 538) a hazatérôkre nagy ínség várt, a kezdet nagyon nehéz volt. Mi segíthetett? Hová maradt az ígért dicsô üdvösség? A próféta, ki ez idôkrôl szól, tudja, hogy a hit felelhet. A válasz pedig: a remény! A próféta nem hallgathat, nagy szavakat és neveket keres, hogy kifejezze: Isten szereti Jeruzsálemet, a várost és népét, hogy ez a szeretet a fô isteni ajándék és a jövô boldogságának záloga. A mai vasárnapi olvasmány Istennek népe iránti végtelen szeretetérôl szól, és az evangélium kánai mennyegzô elbeszélésére utal: a földi lakodalmat isteni jelképpé teszi. (62,1: Iz 62,6-7; 63,7-9; 46,12-13 # 62,2-3: Iz 52,10; 60,2-3.13-14; Jer 33,16; Ez 48,35; Bár 4,30; Iz 49,15-16 # 62,4- 5: Oz 2,25; Róm 9,25-26; Iz 49,14; Jer 3,1-13; Szof 3,15-17) Válaszos zsoltár / Zsolt 96(95),1-2.2-3.7-8.9-10 A világ Királya és Bírája Szentleckéhez / 1Kor 12,4-11 A mai vasárnappal kezdôdik a korintusi levél fölolvasása (1Kor 12- 15). Itt az apostol elôbb az egyház különféle lelki ajándékairól beszél; az adományok különbözôk, de nincs ok viszályra. Isten gazdagságából s annak a Léleknek a szeretetébôl áradnak, kit a Fiú küldött nekünk az Atyától. Minden hívô Isten-adta ajándékaival az egész Egyházat kell, hogy szolgálja. (12,7: Iz 11,2; 1Kor 12,28-30; Róm 12,6-8 # 12,8-10: 1Kor 2,6-16; 13,2; 1Jn 4,1-3; ApCsel 11,27; 2,4) Evangéliumhoz / Jn 2,1-12 Ahogy a napkeleti bölcsek és Jézus keresztelkedése, úgy a kánai mennyegzô csodája is ,,epifánia-esemény'': Isten-jelenés, Jézus személyében Isten fönségének fölragyogása. És minden rákövetkezô csoda: ,,jel'', Jézus titkának kinyilvánulása. Az elsô isteni ,,jelhez'' Anyja, Mária adja az indítást. Ô, ki a remélô és kérô Egyház képe. És Mária áll majd a kereszt alatt is, mikor Fia ,,órája'' teljesen eljön. Jézus ,,órája'': az ô messiási működése, és fôként a keresztre magasztaltatása, az Ô fölemelkedése e világból az Atyához, a Megdicsôülésbe. (2,1-5: Jn 19,25-27 {1Mz 3,24}; 1Mz 41,55 # az ,,óra'': Jn 7,30; 8,20; 12,23.27; 13,1; 17,1 # 2,10-11: Lk 5,37-39; Jn 4,54; Jn 1,14) Szentségre várva Kánában Jézus borrá változtatta a vizet; mikor eljött az órája, tanítványainak a ,,jó Bor'' kelyhét nyújtotta: ,,Vegyétek és igyatok ebbôl mindnyájan, mert ez az Én Vérem, az új és örök szövetség Vére''. Itt ez elsô, s ott a legnagyobb (mindennap visszatérô) csodája egyképpen a bor átváltoztatása. Így a legelsô csoda is bevezetô tanítás az Oltáriszentséghez, amelynek minket is meg kell változtatnia! Elmélkedés Kána: A Mindenkor Segítô Boldogasszony elsô csodája (Szent Fia által) Van egy kedves Madonna-arc, a Mária-Mercedes, a Segítô Mária! Ez a Szent Szűz megjelenik három szent férfiúnak nehéz álmaikban, hogy buzdítsa ôket a pogányok alatt nyögô keresztények kiváltására, ha kell, saját szabadságuk árán is. (És megjelenik egyre híva és hívatlan.) Hogy képzelem el magamnak ezt a Szent Szüzet? Ég az arca, szent tűz hevíti keblét, segíteni jön, s gondolom, hogy ,,gyorsan jön'', mint egykor [Erzsébethez]. A szent szeretet sürgeti, a könyörület lágyítja el szívét. Szemei elôtt a rabtartók pincéi, azokban sok hervadó szív, sok elkeseredett s fohászkodó ember. Ave Maria... suttogják, ó segíts, ki minket nyomorogni látsz. Láncok csörömpölését hallja, s azalatt más rabságra is gondol, melybe a szenvedés, a kétely, a kétségbeesés taszítja az embert. Mi lesz velünk? Elfonnyad a lelkünk is... (,,óh irgalmas, óh kegyes, óh édes Szűz Mária!''). A Szent Szűz ezt el nem bírja, imádkozik, s jelenésben közli szent szívének lágy, erôs s tevékeny szeretetét. Szeretete lágy. Sokan látják az élet éjtszakai oldalait, hallják a panaszt, de lelkük nem veszi be. Nincs érzékük, gyengédségük. Mások nyögnek alatta, álmodnak vele, égeti ôket az embernek kínja. Mi ez? -- nehéz megmondani; alighanem finom, nagylelkű természet s gyengéd, mélységes kegyelem. Nevelik ezeket a körülmények, benyomások, tapasztalatok. Gondoljunk Szent Pálra, Amiensi Péterre, Klávér Szent Péterre. Sürgeti, hajtja, édesen kínozza ôket Krisztus szeretete. Szeretete erôs; áttör a nagy tömeg érzéketlenségén, s fönn nem akad rajta, hogy csak kevesen tesznek, dolgoznak, áldoznak. Sebaj; ösztönszerűen tudja, hogy érzô, lelkes szívek a haladás tűzhelyei, s hogy nemes lelkekbôl sugárzik a fény a nagy tömegek szellemi éjébe. A géniusz nem mindenkit csókol meg, az Isten sem. De aki érzi csókját, az nem panaszkodik ezért... Csókolj meg, Uram, adj lelket, gyullaszd föl szívemet; ha megszenvedek is érte, mégis boldog leszek. Zászlómon a jelszó: ,,Auspicium melioris aevi'' [Szebb idôk elôjele]; harcaim, küzdelmeim biztatnak, hogy jobb lesz majd a világ, legalább az, amelyikért szenvedünk s áldozunk. Szeretete tevékeny, nem tűr akadályt. Hisz lelkek szenvedése öntözi, s a nyomorúság földjére süti le szemét. Amit látott, az bele van égetve lelkébe; attól serken vére, szivárog könnye. Tövises az ilyen Illések és Pálok útja, s párnájuk kereszt és szegek. De az Isten gyönyörködik bennük: lelkük illat neki, s ha kilehelik lelküket, szívébe fogja föl azt...! (Prohászka: ÖM, 7:453; 224) + Máriához A Paradicsomból kizártuk magunkat, ám te Mária, te fölnyitád az Élet-Fához nyíló kaput. Te Híd vagy, -- át az életbe, te Lépcsô, -- föl a mennyekbe! Óh szeplôtelen Szűz, tiszta és fönséges, Te ments és védj, mert bűnömért reám is les az örök kárhozat-tűz! (Damaszkuszi Sz János: Mária) + Legyen nekem te Igéd szerint! Általad, óh szentséges Úrnônk, volt biztosítva az emberfajnak minden dicsôség, tisztelet meg szentség; s Ádámtól végsôkig megadatik: apostoloknak, prófétáknak, vértanúknak a kegyelem kiárad, s minden igaz, alázatos szívűnek! Egyazon Személy, ki az Atyának egyszülöttje, egyszülöttje Máriának is! S mindaz, ki ôket szétválasztja, magát választja el az Isten országától. Ha valaki tagadja, hogy Máriának egyszülöttje Isten, azt soha nem fogadja az Egyszülöttnek Istensége ott fenn! (Sz Efrém) + Mária közbenjárása Egy szelíd Szűz, ki Istennek adott méhében szállást -- mintegy bérül, -- kívánja: békét e világra, üdvösséget a veszendôre, életet halálra menônek. (Aranyszavú Sz Péter) + Házasságról Isten adott Ádámnak nem szolgát, nem is úrnôt! Egyenlôt: nem fej vagy a láb nyílt meg, de az oldal. (Sz Ambrus) Mint házas feledet vágyol föllelni a nászon, -- oly szűzin magadat tartsd neki nászod elôtt. (Sz Ágoston) A házas aktus (nemi élet) -- akár az igazságosság erénye folytán, - - hogy a másik fél jogos igényét megadja, akár a szentség erejébôl, hogy gyermekek szülessenek Isten dicsôségére -- mindkét okból érdemszerzô (erényes) tett. (Aquinói Sz Tamás) Aki a házasságot elítéli, mindenfajta ocsmányságot szabadjára enged... Vedd el ezt a tisztes, ártatlan szentséget, a nász szentségét az Egyháztól, -- és mindenféle kicsapongásba taszítod a lelkeket! (Sz Bernát) Mit törôdik ördög azzal, hogy valaki így vagy amúgy tévelyeg; azon örül csak, -- mindegyik maga ízlése szerint botorkál. -- Mit ér a szűzi ép test, ha lélek megromolva? Alázatos hű házasélet kevély szüzeknél többet ér! (Sz Ágoston) + Jézus Szíve Járuljunk hát az Ô Szívéhez, magasztos Szívhez, titokzatos Szívhez; a Szívhez, mely mindennel gondol és mindent tud-érez; a Szívhez, mindent szeretôhöz! Szeretet-tűzben emésztôdik, legyünk mi is, járulva Hozzá, szívszerűek. (Sz Bernát) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP 1: Ezdrás pap felolvasott az Úr törvényének könyvébôl, hogy a nép jobban megértse Isten parancsait. S: Az Egyház Krisztus titokzatos teste, amelynek tagjai a keresztények! E: Jézusban beteljesedett a próféták jövendölése. Az isteni kinyilatkoztatás nemcsak egy eszme, kitalálás, vagy valami álom. Történelmi esemény, bár a világi történelem nem sokat tud róla mondani, nem tud mit kezdeni vele... A kinyilatkoztatásnak megvan a helye és ideje. Isten szólott Ábrahámhoz, Mózeshez, a prófétákhoz. És szólott Jézus Krisztusban, Fia által! Isten szól ma is: emberekhez, Egyházához. Meghallja szavát az ember, aki köréje gyülekszik: az Egyház, akit Ô gyűjt egybe, hogy hallja és feleljen: nagy Ámen-nel, Úgy legyen-nel! Elsô olvasmányhoz / Neh 8,2-4.5-6.8-10 A 458. év ötödik hónapjában (Kr.e.) Ezdrás írástudó egy csoport zsidóval hazatért Jeruzsálembe. A hetedik hónapban összehívta a népet, hogy szent gyűlésben megújítsák a Sínai Szövetséget Istennel. Sínainál Isten szava hívta egybe a népet és alkotta meg az istenközösséget. A Szövetség megújítása is az isteni Törvény kihirdetésével történik. Megilletôdve, állva hallgatja a nép, és hangos ,,Amen, amen'' kiáltással újra magáévá teszi a törvényt, mely a Sínai Szövetség alapja. Jézus fog új törvényt és új szövetséget hozni. (Iz 55,10-11; 5Mz 6,4-9; 30,14; Zsolt 33,6-9) Válaszos zsoltár / Zsolt 19(18),8.9.10.15 Örvendés Isten törvényében Szentleckéhez / 1Kor 12,12-30 vagy 1Kor 12,12-14.27 A hasonlat a testrôl és szerveirôl, melyeknek mind feladatuk van, azt szemlélteti, mily szükségesek és egymásra utaltak az egyházbeli lelki ajándékok. Ha valakinek külön adománya van, például a szentbeszédre, az nem ok arra, hogy lenézze azt, akinek ez nincs meg; inkább ok, hogy szolgálja ôt! Aki csak kicsi, észrevétlen tehetséget kapott, ne érezze mellôzve magát! Épp a ,,kis szolgálatok'' nagyon szükségesek az Egyház, ,,Krisztus Teste'' fönnállásához, és rajtuk keresztül az adományok legnagyobbja tűnhetik ki: a Szeretet. (12,12- 13: Róm 12,4-5; Ef 4,4-6; Gal 3,26-28; Kol 3,11 # 12,27: Róm 12,5; Ef 5,30 # 12,28: Ef 4,11-12) Evangéliumhoz / Lk 1,1-4;4,14-21 Művét bevezetve, Lukács szól az evangélium keletkezésének körülményeirôl és céljáról. Az Egyház hitének szilárd alapon kell allnia, ezért ô az apostolok és más szemtanúk közt minden elérhetô hagyományt összegyűjtött és rendszerezett Jézus szavairól, tetteirôl, történetérôl. (A fô tanú nyilván Jézus Anyja, Mária volt, aki ,,mind az igéket szívében ôrizgette'', ahogy Lukács idézi, és csak Tôle idézheti! Ez ad Jézus gyermeksége történetének Lukácsnál is hiteles alapot!) -- Jézus elsô föllépésében már egész további működésére és sorsára lát utalást a szentíró. Jézus meggyôzô erôvel tanít, de mikor hallgatóinak dönteniök kell, elutasítják Ôt. S egyben komor sejtésük támad, hogy életre-halálra szól a döntés: csak úgy lehet Ôt végleg elutasítani és elbocsátani, ha megölik... (1,1-4: Jn 15,27; ApCsel 1,1.8 # 4,14-15: Mt 4,12-17; Mk 1,14-15; Jn 4,1-3.43 # 4,16-21: Mt 13,54; Mk 6,1; Iz 61,1-2; Mt 3,16; Szof 2,3) Szentségre várva Világ végig hirdeti Jézus az örvendetes hírt szegényeinek (ínségben élôk, bűnösök, elesettek, mint mi...). Igéje igazság, Teste kenyér a világ életéért. Elmélkedés Irgalom és vigasztalás a nyomorulthoz A tökéletlen lelkek mindig magukra hagyottak; velük szemben mindenki az illem sáncai mögé vonul, mivel attól félnek, hogy esetleg megsérthetnék, tehát félnek és elkerülik társaságukat. Amikor itt tökéletlenségrôl beszélek, akkor nemcsak a lelkiekre gondolok, mert hiszen még a szentek is csak az égben szabadulnak meg tôlük; hanem tökéletlenségnek veszem itt azokat a fogyatkozásokat is, amelyek éppen nem teszik az életet verôfényessé, amilyenek a helyes ítélet és a kellô nevelés hiánya, némelyek ,,nebántsvirág'' érzékenysége. Tudom jól, hogy az ilyen betegségek, -- mint az enyém is, -- megrögzöttek, és nem nyújtanak reményt a felgyógyulásra; de azt is tudom, hogy az én jó Anyám nem fog az ápolásba belefáradni, s minden lehetô eszközt fel fog arra használni, hogy legalábbis enyhítse fájdalmaim, ha esetleg a jó Isten úgy akarná, hogy évekig sínylôdjem a betegágyban. És mit tanultam én mindebbôl? Azt, hogy azoknak társaságát kell felkeresnünk, akiket a természetes hajlam szerint a legkevésbé szeretünk, és velük szemben az irgalmas szamaritánus szerepére kell vállalkoznunk. Néha elégséges egyetlen szó, egyetlen meleg, résztvevô mosoly arra, hogy az ember felderítsen egy szomorú, egy szárnyaszegett lelket. Én nem csupán azért vagyok víg, hogy mások arcára is az öröm pírját varázsoljam, mert ha csakis ez a cél vezetne, hamar ellankadna erôm, lelohadna bátorságom, mert tudom, hogy a legjobb szándékkal kimondott szó is fájdalmat okozhat, félreértést támaszthat. Hogy tehát sem idômet, sem erômet haszontalan dolgokra ne pazaroljam, arra törekszem, hogy magának az Úr Jézusnak homlokáról oszlassam el a felhôket; tudom, ha ezt teszem, akkor a Szentírás tanácsát is követem. ,,Mikor ebédet vagy vacsorát szerzesz, ne híjad barátidat és atyádfiait, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat, netalán ôk is meghíjanak és megnyerjed a viszonzást, hanem mikor lakomát adsz, hídd meg a szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat, és boldog leszesz, mivel nem fizethetik vissza neked, mert meg fog az neked fizettetni az igazak feltámadásában''. Mi más lakomát készíthetnék az én drága kis testvérkéimnek, mint a szeretet lakomáját, a kedvességét és az örömét? Nem, nem, én más lakomát nem ismerek! S úgy akarok tenni, mint Sz Pál: örülni akarok az örvendezôkkel. Igaz ugyan, hogy ô sírt a sírókkal, tudom, hogy az én lakomáimon is néha-néha belevegyül a fájdalmam könnye is az öröm serlegébe, de akkor is arra fogok törekedni, hogy könnyeimen keresztül mosolyogjak, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. (Liziôi Kis Sz Teréz) + A szelídség kegyelméért Én üdvözítô és megváltó Krisztusom, minden tökéletes erkölcsnek fényes tüköre! Te mindenkor nagy szelídséget mutattál még ellenségeidhez is, a te áruló tanítványod csókolgatását nem utáltad, az ellened felfegyverkezett szolga sebét meggyógyítottad, a zsidók gyalázásait és csapdosásait csendesen szenvedted, és végre halálod óráján hóhéraidért imádkoztál, és azt parancsoltad nekünk, hogy tôle megtanuljuk: nem az egek alkotását vagy csodatételeket, hanem a szelídséget. Kérem azért szent Fölségedet, adj igaz szelídséget az én szívembe, hogy engedelmes elmével szenvedjek minden háborúságot, jóakaratot mutassak mindenekhez, felebarátaim fogyatkozásait keresztényi szeretettel hordozzam. Ne legyen az én szívemben felebarátom ellen keserűség, nyelvemen haragtartásnak jele, cselekedetemben bosszúállás: hanem e világnak minden háborúi közös csendes és békességes lakása legyen szent Fölségednek az én lelkemben, ki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Amen. (Pázmány imája, Sík: DB, 247) + Három életút Három életút közül választ az ember. Az esztéta útja gyönyöré, lehet az alsó kéjé vagy magas művészeté. Ismérve: ,,tetszik, untat!'' Az etikust az irányítja, mi jogos, jogtalan (természettörvényt néz szívében, és önbecsét: a ,,becsületét'' óvja). A vallási út Isten felé vagy Tôle el, Ô akaratja döntô: a hit ,,igent'' mond, bűn a ,,nem''! Jog, szépség mind az akarat szerint! A három embertípus nehezen vegyül s érthet szót egymással. (Kierkegaard) + Szabad akarat A gonosz lehetôvolta valahogy szabadságunkhoz van kötve. Mert szabad vagy szeretni, hát szabadon gyűlölhetsz is! Mert szabad szótfogadni, szabad hát föllázadni! Elég szabad, hogy jóságodért dicsérjenek, elég szabad léssz, hogy gonoszságodért vád érhessen! (Sheen) + Én Uram, Jegyesem! A vágyva vágyott óra eljött! Itt az idô, hogy végre lássuk egymást, én szívem Vágya, Mesterem! Itt az idô, hogy végre útra keljek. Menjünk hát, menjünk! (Nagy Sz Teréz halálos ágyán) + Remény tárgya: jó, mely eljövendô s amit nehéz elérni, de lehetô! - - Isteni Szeretet az, ki jóságot önt létezôkbe és teremt beléjük! (Aquinói Sz Tamás) + Add, Uram, égi erôd, megtennem akaratod! S bármit akarsz, Te parancsold! (Sz Ágoston) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP 1: Isten Jeremiást meghívja prófétájának. S: Szükséges a hit, a remény és a szeretet, de legnagyobb köztük a szeretet. E: Jézus az egész világ Üdvözítôje, nemcsak a zsidóké. Kit Isten e világon igéje hirdetésére meghívott, azt kiemelte a tömegbôl, ,,megszentelte'', vagyis szolgálatára avatta. A próféta magában áll, ellenállásra számíthat. Még belsô ellenállásra is, amíg nem azonosult az Igével, akit másoknak hirdet. -- Jézust sem fogadták el a küldetésében. Magános volt, mint elôtte mind a próféták. De ahogy Izajásnak mondta Isten: ,,Én veled vagyok,'' -- úgy még inkább mondhatta Jézus: ,,Az Atya Velem van!'' Elsô olvasmányhoz / Jer 1,4-5.17-19 Jeremiás prófétává lett, nem mert akarta, hanem mert kényszerült. ,,Én szemeltelek ki téged, -- fölavattalak, -- prófétává rendeltelek!''... ,,Hirdesd mindazt nekik, amiket rád bízok!'' A próféta sejti, mily súlyos feladat ,,Isten szájának'' lenni. Visszariad a megbízástól, az ellenállástól. De még inkább riadozik attól, hogy kitérjen a hívás elôl, vagy utóbb hűtlenné váljon. Meghívatása óráján Jeremiás még ifjú, és mindig megôrzi majd ifjúnak a szívét. (1,5: Iz 49,1.5; 50,4-5; Lk 1,15; Gal 1,15; Róm 8,29 # 1,17- 19: Jer 1,7-8; 15,20-21) Válaszos zsoltár / Zsolt 71(70),1-2.3-4.5-6.15 és 17 Menedék az Istennél Szentleckéhez / 1Kor 12,31-13,13 vagy 1Kor 13,4-13 A ,,szeretet himnuszának'' hívják ezt a fejezetet. De az apostol nem törekszik versírásra! A különféle lelki adományokról beszélt a közösségnek: ezek miatt Korintusban pártokra szakadtak a hívek. Most ô minden ilyen csip-csup kérdést félrelök: minden értéktelen lom a szeretet nélkül, és csak ez tart örökké. Emberi nagyságot és keresztényi tökélyt csak a szereteten lehet mérni; s fôképp: ez az Isten mércéje, mérôpálcája. (13,1-3: 1Jn 4,7-8; Mt 17,20; 21,21; 6,2 # 13,4-7: Róm 13,8-10; 12,9-10; Fil 2,4; Péld 10,12; Róm 15,1; 1Pt 4,8; 1Kor 9,12 # 13,8: ApCsel 2,4 # 13,12-13: 2Kor 5,7; Gal 4,9; 1Tesz 1,3; Róm 5,1-5; 1Jn 4,16) Evangéliumhoz / Lk 4,21-30 Jézus galileai fölléptével az emberi idô döntô órájához ért. Jézus Izajás próféta szövegét olvassa föl, és kijelenti: ,,Ma itt az Írás szava beteljesült!'' A názáreti zsinagógában Jézus hallgatóira ez úgy hatott, mint mindig mindenkire, aki az evangéliumot csak hallja (de valóban meg nem hallja): elámulnak, tétováznak, úgy érzik, válaszút elôtt állnak. Hinni az evangéliumban nem más, mint Jézus személyében hinni. És ez nagy döntés: Sz Lukácsnál már itt kicsendül, hogy Jézus küldetése nem talál befogadásra a zsidók közt, s a pogányokhoz megy majd. Igaz, Jézust sose lehet végleg megölni (a szívben sem), de el lehet utasítani, elodázni követését, s akkor megesik a szörnyű csapás: ,,Ô pedig elhaladt mellettük''... (Mt 13,54-56; Mk 6,1-6 # 4,21-22: Lk 4,18-19; Iz 61,1-2; 58,6; Lk 2,47; 4,15; Jn 7,46 # 4,24: Jn 4,44 # 4,25-27: 1Kir 17,1.9; Jak 5,17; 2Kir 5,14 # 4,30: Jn 8,59) Szentségre várva Krisztus oszthatatlan. Csak teljes egészen fogadhatjuk Ôt be, igéjét -- mint isteni kinyilatkoztatást, ígéretet és követelést, -- és személyét, az élô Jézust. Elmélkedés A szeretet erôs Nagy dolog a szeretet, valóban nagy jó, mely egyedül megkönnyít minden terhet és egyformán elvisel minden egyenetlent. -- Mert a terhet teher nélkül viseli és minden keserűséget édessé és jóízűvé tesz. -- Jézus nemes szeretete nagy tettekre ösztönöz, és az akaratot mindig nagyobb tökéletességre ébresztgeti. -- A szeretet fölfelé igyekszik, és nem tűri, hogy földi dolog lekötve tartsa. -- A szeretet szabad, és minden világi hajlamtól ment akar lenni, hogy belsô szemlélôdésében semmi se akadályozza, földi elôny le ne kösse, se kárvallás el ne csüggessze. -- Aki szeret, röpül, fut, örül, szalad, és békót nem tűr. -- Odaad mindent mindenért, és övé minden mindenben, mert minden fölött az egy legfôbb jóban nyugszik, amelybôl minden jó ered és szétárad. -- Nem nézi az ajándékot, hanem minden jó fölött ahhoz fordul, aki azt adja. -- A szeretet gyakran nem ismer határt, hanem minden mértéken felül lángol. -- A szeretet terhet nem érez, a fáradsággal nem gondol, többet akar, mint bír; a lehetetlenséget nem fontolgatja, mert azt hiszi, hogy mindenre van ereje és szabadsága. -- Azért mindenre képes, és sokat visz véghez ott, ahol erejébôl kifogy és leroskad az, akiben nincs szeretet. -- A szeretet ébren van, s alva sem alszik. -- Fáradságoktól el nem bágyad, szorongatások közt nem szorul; rémítésekre nem jön zavarba, hanem mint a sebes láng és az égô fáklya, fölfelé lobog, és mindenen keresztültör. -- Akiben szeretet van, tudja, mit hirdet oly hangosan ez a szó. -- Mert hangos kiáltás Isten fülében már maga a lélek égô kívánsága, mely így szól: Én Istenem, én szerelmem, te egészen az enyém vagy, én egészen a tied. -- Öregbítsd bennem a szeretetet, hogy szívemben mindinkább megízleljem, mily gyönyörűség Téged szeretni és e szeretetben elolvadni és úszni. - - Hadd szeresselek téged jobban, mint magamat, sôt magamat is csak teéretted, tebenned, meg mindazokat, kik téged szeretnek, amint meghagyja a szeretet törvénye, mely Istenségedbôl kisugárzik. -- A szeretet gyors, ôszinte, kegyes, nyájas, erôs, béketűrô, hű, okos, vidám, nagylelkű, bátor, és soha magát nem keresi. -- Mert amint valaki magát keresi, mindjárt csökken szeretete. (Kempis: KK, 3:5) + Sero Te amavi [Késôn szerettem Beléd] Késôn szerettem én Beléd, óh Szépség, örökkön ôsi, mindig új! -- Késôn szerettem én Beléd! Itt voltál lenn, én meg kívül tévelygék... - - Ott kinn kerestelek; és torzan, ahogy voltam, a szép formáknak utána loholtam. -- Szépek, mert mind Tôled eredt. Itt velem voltál, s jaj én nem voltam Veled! -- Az ,,ügyek-dolgok'' fogtak Tôled messze, a dolgok, mikbôl semmi sem létezne, -- ha Tebenned nem gyökerezne... -- Hívtál, kiáltva értem, és áttörted a süketségem', -- és fölragyogtál izzó lángon, elűzted én vakságom'. -- Hűs tavasz-illatod is meglehelt, a mellem mélyet lélegzett. -- Ím most csak Érted lihegek. Ízleltelek, Rád szomjazok, Rád éhezek. -- Érintettél, és kap a szíven lángra a Te békédnek sóvárgása! (Sz Ágoston: Vallomások, 10:27) + Kényelmes kereszténység Ha a kereszténység támadás nélkül, igazolva találja magát e világban, s kényelmesen be tud rendezkedni, -- hivatkozhat-e Krisztusra? A Jóhír küldése nem kényelmes hírnökség, sosem volt az, s ma legkevésbé az! A kereszténység nem e világból való; Isten szava ô a világhoz, és kihívja ennek ellenmondását! ,,Tanítani, kedves fiatal barátom, az bizony nem tréfa! Nem olyanokról beszélek, akik üres szólamokkal vágják ki magukat a zavarból: vigaszos szelíd igazságokkal... Az igazság elôször is harcos, fölszabadító és csak aztán vigasztaló! Isten igéje az izzó vas! És ezt fogod tanítani, miközben csak vasfogóval nyúlsz hozzá, nehogy neked is összeégesse az ujjaid! Nem akarod két kezeddel megragadni? Nevetnem kell!'' (Georges Bernanos: Egy vidéki plébános naplója) + Tudom, hogy lehetek én az Úristennek ,,gondviselôje''! Annyira szereti a tisztítótüzi lelkeket, de nem bocsáthatja magához Igazságossága miatt. Hát én adom Neki a szenvedô lelkeket imákkal, kis áldozatokkal. Másokat is fölkérek erre: ,,viseljék gondját az Úrnak, hiszen Ô is Gondviselônk. Valamit csak adhatunk Neki, aki ád mindent. (Gondviselésrôl-nevezett Boldog Mária) + Tekintélyuralom [autokratizmus] erôszakon alapul, tehát fizikai erôn; a tekintély viszont tiszteleten és szereteten, tehát ez erkölcsi erô. -- Furcsa világlátvány tanúi vagyunk; kezdôdött ez úgy négyszáz éve, a tekintély gyűlöletébe', és most arcra borul oly tekintély elôtt, mely történelemben elsöprôbb minden másnál, mióta kereszténység fennáll. (Sheen) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP 1: Izajás vállalja a prófétai küldetést. S: Az apostolok mindnyájan ugyanazt az evangéliumot hirdetik, hogy ugyanabban a Krisztusban higgyünk. E: A csodálatos halfogás láttán az apostolok mindenüket elhagyták, és követték Jézust. Nem morfondírozással, töprengéssel tapasztalja meg az ember, hogy ki is ô. Megtudja, ha a tényekkel találkozik. Az ember számára kikerülhetetlen valóság a Te! Az emberi ,,Te'', végül is minden ,,Te'', az, aki egyedül képes mondani: Vagyok. -- Akihez Isten szól, az megtudja, hogy ô ember, kicsi, gyámoltalan és veszendô bűnös. Ha ezt fölfogta, akkor Isten megtisztítja a maga végtelen irgalmában, a maga izzó igéjével. És aztán -- küldetésére indíthatja. Elsô olvasmányhoz / Iz 6,1-2.3-8 Egyszerű s mégis fönséges nyelven mondja el Izajás, hogyan hívta meg népe Istene prófétának. A Templomban találkozik a szentséges, megközelíthetetlen Istennel, kinek jelenlétében fölfogja a maga bűnös voltát és kiengesztelôdik. S akkor kapja a megbízást, hogy Isten igéjét teljesítse Izraelben, vagyis Izrael ellen! (Errôl csak a 8. vers szól.) Mostantól fogva Izajás tudja, hogy Isten szolgájává fogadta. De együtt érez népével is, akit szeret, s akinek mégis kemény szavakat kell most szólnia. (2Mz 3; Jer 1,4-10; 1Kir 22,19-23 # 6,1-4: Zsolt 99; Jel 4,8; 4Mz 14,21; 2Mz 19,18; 40,34-35; 1Kir 8,10-11 # 6,5- 7: 1Mz 32,31; 1Sám 6,20; Jer 4,13; Lk 5,8 # 6,8: 2Mz 4,10-12; Jer 1,5- 7) Válaszos zsoltár / Zsolt 138(137),1-2.2-3.4-5.7-8 Bizalom Isten segítségében Szentleckéhez / 1Kor 15,1-11 vagy 15,3-8.11 Sz Pálnál is meghívásról van szó, de nem annak körülményeirôl, hanem indító okáról: ,,Isten kegyelmébôl vagyok, ami vagyok.'' De a szöveg voltaképpeni mondanivalója az ôskeresztény üzenet Jézus haláláról és föltámadásáról. Ez a legrégibb írásbeli tanúság a föltámadáshitrôl 57 tájt íródott, tehát az evangéliumok elôtt (kb. Sz Márkéval egy idôben, vagy csak kevéssel elôtte!). Jézus föltámadása Pálnak kétségtelen tény: ô maga látta az Urat a damaszkuszi úton, és egy sereg szemtanút ismer, akiknek Jézus testileg megjelent. Az Úr föltámadása alapvetô tény: ezen alapszik a keresztény hívôk minden reménysége. (15,3-7: 1Kor 11,2.23; Róm 6,3; Lk 24,34-35; Mt 28,10.16- 20 # 15,8-10: ApCsel 9,3-5; Ef 3,8; 1Tim 1,15-16; Gal 1,13-14; ApCsel 8,3; 2Kor 11,23-24) Evangéliumhoz / Lk 5,1-11 E fejezet új szakaszt nyit Lukács evangéliumában. Jézus a nagy nyilvánosság elé lép. A Jézus köré sereglett tömegben Sz Lukács már Isten új népének elôképét látja. Épp e mai szövegben tűnik ki Péter a tanítványok közül. Az ô hajójából tanít Jézus, ôneki szól: Evezz a mélyre! Péternek szól az ígéret: Mától kezdve emberek halásza leszel. Péter Jézus jelenlétében megriad Isten szentségétôl (ahogy Izajás: 1. olvasmány). Itt még nem hangzik el a kifejezett hívás: kövess engem. De valami döntô történt Péter és társai életében... (Mt 4,18-22; Mk 1,16-20; Jn 21,1-14) Szentségre várva A Szentséges Isten színe elôtt mindenki megérzi, mily bűnös. ,,Uram, nem vagyok méltó... De csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!'' És a szó elhangzik; Ô a betegekhez jött, nem az egészségesekhez. Elmélkedés Az Egyház Az Egyház óriási ténye kezd újra elevenné válni az emberek lelkében. Kezdünk megsejteni valamit abból a szenvedélybôl, amellyel nagy szentek körülölelték és harcoltak érte... A gondolkodó kezdi észrevenni benne az ember lényének megfelelô valóságok végsô hatalmas egybefoglalását. A mai ember számára a legnagyobb kegyelem és a legsürgetôbb szükség, hogy szerethessük az Egyházat. Csak azért szeretni, mert benne születtünk, mi már nem vagyunk képesek, ehhez már túlságosan öntudatos bennünk a személyiség. Éppen ilyen kevés számunkra az a lelkesedés, amelyet beszédek és gyűlések idéznek elô, az efféle külsôségek immár az állami életben is elvesztették ránk hatásukat. Valami homályos érzelmesség sem elég már számunkra; ehhez a mi nemzedékünk nagyon is becsületes. Csak egy segít: az Egyház mivoltának és értelmének tiszta belátása. Mikor az Egyházról szólok, akkor a szó legmélyebb értelmében nem azt mondom: ,,te'', hanem ,,én''. Ha ezt megértem, akkor az Egyház számomra nem valami kívülrôl való kötelék, hanem vérembôl való vér, teljesség, amelybôl élünk. Akkor az Egyház az én Istenemnek mindent átfogó országa, anyám és királyném, Krisztus jegyese. Akkor szerethetem, és nincs is addig békességem, amíg szeretni nem tudom. De katolikusnak lenni annyit jelen, mint az Egyházat elfogadni és szeretni úgy, amint van, nem mint valami puszta eszmét vagy pusztán élményt. Az Egyházat szeretni kell a maga történeti és élô valóságában, -- tragikumával együtt. Mert az Egyház is részes minden emberi dolognak tragikumában, hogy az abszolút értékek emberivel, tehát hiányossal, tökéletlennel vannak összekötve benne. Mert ,,az Ige testté lôn'', és az Egyház nem más, mint a tovább élô, közösséggé vált Krisztus: Krisztus misztikus teste. Ám bírjuk az ígéretet, hogy a konkoly sohasem fogja elfojtani a tiszta búzát. Krisztus él tovább az Egyházban, mégpedig a megfeszített Krisztus. Szinte kínálkozik a merész hasonlat: az Egyház hiányai és hibái az élô Krisztus keresztje. Aki Krisztust akarja, el kell fogadnia keresztjét is. Nem tudjuk elválasztani tôle. Aki az Egyházat igaz valójában megismerte, nem lehet vele szemben közömbös. Megismertem: csodálnom kell. Csodálnom és szeretnem. Csodálom és szeretem nagyszerű egységét, amely az egész világot átfogja, amely lehetôvé teszi nekem, hogy a világ bármely részében ugyanolyan templomban, ugyanazon a nyelven, ugyanabban a szent cselekményben egyesülhessek minden nyelvű és színű ember- testvéreimmel, de ugyanakkor emberfölötti termékenységgel és gazdagsággal tud hozzáidomulni igényeimhez, kultúrámhoz, nemzetemhez, fajomhoz, mesterségemhez, sôt falumhoz: az egységben is tiszteli, élteti, és megnemesíti az egyéniséget és a szabadságot. Csodálom és szeretem szentségét, amely a Krisztus szeplôtelen jegyesének ragyogó tisztasága. Örülök szentjeinek, az emberi nagyság e fölkent hôseinek, akik mégis bizalmas, meghitt, hozzám hasonló testvéreim. Csodálom és szeretem apostoliságát. Kibontakozik a nemzedékrôl nemzedékre szálló Szentlélek örökkévalósága és Prohászka nagyszerű víziója: a nemzedékeket áthidaló fölkenô karok történelmi lánca: az Úr Jézus az apostol vállára teszi kezét, az apostol az ô utódjára, az utód ismét az övére, és a szent lánc végén itt áll elôttem az élô pápának, püspöknek, plébánosomnak, lelkiatyámnak meghitt atyai arca. Csodálom és szeretem katolicitását, nagyszerű egyetemességét, a világ egyik szélétôl a másikig, az elsô pünkösdtôl a világ végezetéig mindenre és mindenkire kiterjedô ölelését. Csodálom és szeretem tanításának és moráljának egyetemességét, azt a történelmi csodát, amellyel elejétôl végig világító fénnyel jár a tévedések, féligazságok és ellenséges elvakultságok között. Azt a szédületes biztosságot, amely egyszerre látja, becsüli, való helyére állítja és fölemeli, felsôbb egységbe foglalja a szellemet és az anyagot, a szabadságot és a törvényt, a közösséget és az egyént, a természetfelettit, az emberit és az istenit. És szeretem gyermek módjára, szeretem édesanyai jóságát, amellyel odaállott mellém jóformán születésem pillanatában, és amellyel tudom, hogy mellettem fog állni az utolsó óra megpróbáltatásában. (Guardini, Sík: DB, 320) + Vértanúság -- Üldözés Vértanúvér a kereszténység vetômagja; minél többször lekaszáltatunk, annál többre nô a csapatunk! -- Börtönbe lökettek, leöletének, és egyre szaporodtak a keresztények! (Tertullián) Egyház, ha üldözés ingatta, megszilárdult, kínzásban letipratva, fölmagasztosult. -- Mindent elkövettem, hogy Anyám, a szent Egyház ellenségeit a magam ellenségeivé is tegyem. (Sz Jeromos) + Minden hittévely és szakadás (skizma) onnan származott, hogy semmibe vették az egyetlen Pap- és Bírót, akire Krisztus rábízta a Maga hatalmát. (Sz Ciprián) + Ha nem hinnôk is az apostolok csodáit, hinnünk kell egyetlen és legnagyobb csodát: hogy az egész világ, csodák nélkül, kereszténnyé vált! -- Csoda nem természetet ingat meg, csak természet-ismeretünket. -- Mit az Egyház rendel, azt apostoloktól ránkhagyottnak és rendeltnek valljuk, mégha nem leljük is tanácsaik és tanaik között. (Sz Ágoston) + Az ember hivatásának félid-meddig betöltésével kárhozik el! (Tertullián) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP 1: A próféta figyelmezteti Joákim királyt, hogy ne az emberekbe, hanem Istenbe vesse bizalmát. S: Ha Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitünk. E: Jézus boldognak hirdeti a lélekben szegényeket, de jajt kiált a szívtelen gazdagokra. Az embernek szüksége van biztonságra, ez jogos igénye! Lassacskán rájön, hogyan juthat ehhez az igényéhez: kapcsolatok, pénz, hatalom, biztosítások, viszontbiztosítások árán... -- De a ,,megváltó forradalom'' onnan felülrôl jön: ,,Boldogok'', kik most szegények vagytok, kik sírtok,... éheztek...'' -- ,,Jaj nektek, kik most bôvelkedtek és kielégültetek.'' A gazdag folytonos aggódás közt él, mivel féreg rágja gyökereit. A szegény reménykedve él, mert övé az ígéret! Elsô olvasmányhoz / Jer 17,5-8 Ez az olvasmány alakja szerint nem jövendölés, hanem egy bölcsesség bemutatása. Két fajta embert hasonlít össze: azt, aki emberben bízik és azt, aki Istenben. Jó, hogy emberek bíznak egymásban, szükséges is; itt nem errôl van szó. Mert minden ember gyökerében gyönge és bágyatag (,,gyönge test''), még ha csellel vagy erôszakkal végtig csalja is magát és másokat. Aki Istenben bízik, az Isten hűségében, igazmondásában és segítô erejében hisz. Az ilyent talán nem kímélik a bajok, de van menedéke. Az ilyen mondat: ,,Átkozott az olyan ember... Áldott az ember...'' -- megállapít: ilyen a világ, így van ez! Jeremiás tán a szerencsétlen Szedekiás királyra gondolt így szólva: ez ,,bízott emberben'', és Jeruzsálem összeomlását idézte elô. (17,5-6: Ez 17,5-11; Zsolt 1,4-6; Jer 9,3; 13,24-25 # 17,7-8: Zsolt 40,5; 1,1- 3; 22,5-6; 25,2-3; 44,7-9) Válaszos zsoltár / Zsolt 1,1-2.3.4 és 6 A két útról Szentleckéhez / 1Kor 15,12.16-20 A holtak föltámadása nemcsak a mi korunkban ejtette gondolkodóba az embereket. A korintusi hívôknek Krisztus föltámadása kétségtelen; és ehhez fűzi hozzá Pál: Ha nem lenne (általános) föltámadás, akkor Krisztus sem támadt volna föl. Akkor hitünk értelmetlen, és reményünk szánalmas öncsalás. ,,Márpedig Krisztus föltámadott!'' -- Aki azt hiszi, hogy egyes hitigazságokat kétségbe vonhat, értse meg végre, a krisztusi üzenet oszthatatlan, tételei szorosan egymásba kapcsolódnak. Ha egy tételét tagadod, sorra jön a többi is. Vagy egészen Ôvele, vagy Ô ellene. ,,Aki nincs Velem, ellenem van.'' (15,16-17: Róm 4,24-25; 6,8-10; 10,9) Evangéliumhoz / Lk 6,17.20-26 A Máté evangélium hegyi beszédjének Lukácsnál az itt közölt tanítás felel meg. Sz Máté és Sz Lukács is a ,,boldogságokkal'' kezdi (,,Boldogok..., Jó azoknak...''). Lukács rövidebben csak négy boldogságot említ Jézus beszédébôl, ellenben a négy ,,Jaj-nektek'' kiáltást is adja. Jézus a szegényeknek ígér üdvöt, az éhezôknek, síróknak, üldözötteknek. Akik tudják, semmijük sincs, semmi igényüket meg nem valósíthatják, akik tehát képesek bizonytalanságukban csak Istenre hagyatkozni és Tôle venni jutalmukat. A jajok: ítéletmondás a gazdagokra, ,,jóllakottakra'', a keményszívűekre, kik más nyomorúsága láttán nevetni tudnak. (6,20-23: Mt 5,3-12; Róm 8,18-19; Iz 61,1-3; 65,13-14 # 6,23: 2Krón 36,15-16; Neh 9,26; Lk 11,49; ApCsel 5,41; 7,52 # 6,24-26: Zsolt 14,1; Mt 6,19-21; Lk 18,24-25) Szentségre várva Isten lakomájára a szegények hivatalosak, mert a gazdag ,,nem ér rá''. A szegény és az Istenre éhezô, a nyomorult, aki érzi és megvallja ezt, az fog kielégülni -- csak az! Elmélkedés Gazdag és szegény ,,Elszomorodva ment el a gazdag ifjú'', s mondá az Úr: ,,Mily nehéz a gazdagnak a mennyországba jutnia!... Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni...'' -- Mintha azt mondaná: lehetetlen! És meghökkennek övéi, és mondják: ,,Ha így van, hát akkor ki üdvözül?'' (Mert mind gazdag? Igen, vágyában legalábbis!) Ki üdvözül gazdagok (és kincsvágyók) közül? Szegények, hozzátok szólok, halljátok Krisztust! Hiszen ti vagytok többségben -- legalább ti értsétek! Ha valaki közületek kérkedik, tolakszik szegénységével -- vigyázzatok: el ne kapjon a gôg, s meg ne elôzzenek az alázatos gazdagok! féljetek az istentelenségtôl, nehogy jámbor gazdagok legyôzzenek! a részegségtôl, nehogy a józan gazdag kerüljön fölétek! ne pöffeszkedjetek a szegénységgel, ahogy ôk se a gazdagsággal! És hallják a gazdagok, ha ugyan itt vannak: Hallják az Apostolt: ,,Parancsold az e világban gazdagoknak...'' -- mert vannak gazdagok a másik világon is: és ezek az itteni szegények; az apostolok is odatúl gazdagok, akik elmondhatták: ,,Mintha semmink se volna, pedig minden a miénk!'' (2Kor 6,10) Tehát, evilág gazdagai figyeljetek: ,,ne bölcselkedjetek gôgösen!'' Mert a vagyon elsô férge a gôg! Gonosz moly ez, mindent megrág, és hamuvá ôröl. ,,Parancsold, ne bölcselegjenek gôgösen, s ne reménykedjenek ingatag gazdagságukban!'' -- nehogy gazdagon térj ágyba, és szegényen kelj föl. ,,Hanem az élô Istenben bízzanak.'' Tolvaj elhordja aranyaid, ki veheti el Istened? És mije van a dúsnak, ha Istene nincs? Mit tegyenek hát vagyonukkal? Halljad mit: ,,Legyenek jótettekben dúsak!'' Mi ez, mondjad, Apostol! Mert sokan bíz nem akarják érteni, amit nem akarnak megtenni. Ne hagyj nekik kibúvót rossz tettekre homályos beszéddel! Hallják meg, és értsék! Ne legyen mentségük, magukat kezdjék inkább vádolni, mondván, amit épp most hallottunk a zsoltáréneklésben: ,,Mert bevallom én bűnömet, elôttem van az mindig!'' (Zsolt 50, 5) -- ,,Jótettekben'' -- vagyis legyenek adakozók, osszák meg a szegénnyel, amit kaptak. Neked van, neki nincs. Oszd meg vele; osztozkodj itt, és osztályrészese leszel neki odatúl is. Adj itt kenyeret, és kapsz odatúl! Azt a kenyeret, amit tán verejtékes munkával szerzel -- az elsô ember ,,átka folytán''... És ott mi kenyeret? Ezt aki mondta: ,,Én vagyok az élô Kenyér, ki a mennybôl szállt alá''. Itt gazdag vagy, odatúl még szegény. Aranyad van, nincs nálad lévô Krisztusod! Oszd el, amid van, hogy legyen, amid nincs! ,,Legyenek gazdagok jótettekben, könnyen adjanak, osszák meg vagyonuk!'' Hallottuk a farizeust: ,,Tizedet adok mindenbôl...'' Szégyen ránk, testvérek! Farizeusok és írástudók tizedet adtak mindenükbôl, pedig Krisztus ôértük még nem ontotta vérét! Ne gondold hát, hogy valami nagy dolgot művelsz, ha kenyeret törsz a szegénynek, ami talán ezred része se minden vagyonodnak. Megintettem a gazdagot! Most ti szegények, figyeljetek! Adjatok ti is, ne ragadozzatok, adjatok, amit tudtok: a vágyat, kapzsiságot adjátok le! Keressétek, ami elég, ne sóvárogjatok többre! A többlet földre nyom, magasba föl nem von. Megterhelés és nem megtisztelés. (Sz Ágoston: 85. beszéd) + Szegény és gazdag a mai gondolkozásban A szegénnyel való együttérzést, mint a legtöbb elemi és elengedhetetlen dolgot, mindig is nehéz meghatározni, fôleg a mi felvilágosult korunkban. Abból az egyszerű okból, hogy kivételesen nehéz megtalálni. Ez ösztönszerű lelkiállapot, melynél fogva úgy érezzük, hogy mindazok a dolgok, amelyekre nézve minden ember egyezik, kimondhatatlanul fontosak, s mindazok a dolgok, amelyekre nézve különböznek (tehát a puszta intellektus), nem fontosak. A mindennapi életben ehhez a felfogáshoz olyankor jutunk legközelebb, amikor bármely halálos vagy megdöbbentô eset elé kerülünk. Például így fogunk szólni: ,,Egy asszony a vízbe fúlt''. És nem fogjuk ezt mondani: ,,Egy nagyműveltségű asszony a vízbe fúlt.'' Senki sem fogja ezt mondani: ,,ha rögtön oda nem rohan, és meg nem ragadja, egy igen finom hallású úr le fog ugrani arról a szikláról''. Ez az érzés életbevágó dolgokkal szemben, mint a születés vagy halál, mindnyájunkban feltámad; bizonyos emberekkel velük születik, és velük marad a köznapi élet során is, mindenütt és mindenkor. Így volt meg Sz Ferencben. Nem is várhatjuk el talán, hogy ilyen ragyogó és ritka mértékben járjon át egy egész társadalmat. Talán soha semmiféle közösségben nem volt olyan mértékű, mint az elsô franciskánusok között. Talán soha semmiféle közösségben nem volt olyan csekély mértékű, mint a mi társadalmunkban. Ha alaposan szemügyre vesszük a mi korunkat, látni fogjuk, hogy alapjában véve mennyire népellenes. Vallási és erkölcsi téren -- elméletileg -- elismerjük, hogy a művelt osztályok bűnei éppoly nagyok, sôt talán nagyobbak, mint a szegény és tudatlan osztályok bűnei. De gyakorlatilag a középkori etikával ellentétben egész figyelmünket azokra a bűnökre összpontosítjuk, amelyek a szegények bűnei. Például folyton emlegetjük az iszákosságot, mivelhogy nekünk napnál világosabb, hogy e részben a szegények talán bűnösebbek, mint a gazdagok. Viszont még a létezését is mindenkor tagadják annak, amit a kevélység bűnének mondanak, mert napnál világosabb, hogy e részben a gazdagok bűnösebbek, mint a szegények. Mindig hajlandók vagyunk megtenni szentnek vagy prófétának azt a művelt embert, aki sorra járja a kunyhókat és egy kis jó tanáccsal szolgál a műveletlennek. Csakhogy a középkor egészen másképp fogta fel a szentet és a prófétát. A középkori szent vagy próféta ,,műveletlen ember'' volt, aki sorra járta a palotákat és egy kis jó tanáccsal szolgált a művelteknek. A régi zsarnokok elég arcátlanok voltak ahhoz, hogy kifosszák a szegény embert, de nem voltak elég arcátlanok ahhoz, hogy prédikáljanak neki. Az urak nyomták el a szegényt, de a szegény volt az, aki az uraknak prédikált. Hogy nem vagyunk igazi nép-barátok, bizonyítja az, hogy egyre kérdezzük: mit csináljunk a szegény emberrel? Ha a nép oldalán volnánk, az kérdeznôk, mit csináljon a szegény ember mivelünk? Nálunk a gazdag osztály mindig így szól magában: ,,Milyen törvényeket alkossunk nekik?'' Egy tisztán nép-baráti államban mindig ezt mondanák: Milyen törvényeket szabjunk mind magunkra? Tiszta demokratikus állam talán még sohasem volt a világon. De a gyakorlatban még a feudális államok is annyiban demokratikusabbak voltak, hogy még a feudális fejedelem is tudta, hogy akármilyen törvényt hoz is, az minden valószínűség szerint ôt is sújtani fogja. Ha megszegi a fényűzés ellen hozott törvényt, le fogják metélni a dísztollait. Ha pedig felségárulást követ el, lemetélik a fejét. (Chesterton: Hagyományos hazugságok, 67) + Az emberi jog lényege, hogy bárki amit méltónak vél, azt tisztelje, s másnak sincs útjában vagy hasznára egy másiknak hite. Valláshoz sem illô, hogy vallást rákényszerítsen, mert ezt önként kell fölvállalni! -- Senki se vár tiszteletet a vonakodótól, még ember sem [-- nemhogy Isten]. -- Mi, keresztények, örvendünk, ha elítélnek, nem, ha fölmentenek! (Tertullián) + Vértanúság Óh boldog Egyházunk! Isteni méltatás kegye úgy ragyog reája! A mi korszakunk a vértanúk dicsô vérében tündöklik! Mert azelôtt a testvérek jótettein volt hófehér, most bíborra megfesti a mártírvér! Virágainak nincs híja: liljoma díszlik és rózsája. És kapnak koszorút, mely szent életbe hószínű, vagy kínszenvedve vérrel bíborult! (Sz Ciprián) + Üldözés Barátaink tehát mindazok, kik jogtalan lesújtanak, megpróbáltatással, gyötrés, gyalázat, jogtiprás által bánatot, bántalmat, sôt vértanúságot s halált okoznak, -- nagyon kell ôket szeretnünk, mert öröklétet hoz nekünk, amit ôk rajtunk ,,elkövetnek''. (Assisi Sz Ferenc) + Türelem A szeretet: testvérség köteléke, békénk alapja, egység tartós volta, erôssége; hitet, erényt is túlhaladja! Jótettet, mártírságot meghalad, és mindörökre mivelünk a mennyhonban megmarad. De biz türelmet vedd belôle ki, magára hagyva elsorvad! (Sz Ciprián) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 7. VASÁRNAP 1: Dávid megkíméli ellenfelének, Saulnak életét. S: Ahogy hasonlítunk földi képmásunkhoz, Ádámhoz, ugyanúgy hasonlítani fogunk égi képmásunkhoz, Krisztushoz is. E: Legyetek irgalmasak, miként a mennyei Atya is irgalmas! Mire jutnánk, ha elkezdenôk Jézus szavait szó szerint venni! Azokon segíteni, akik ártanak nekünk! Lemondani az erôszakról és vele ,,jogainkról''; adakozni, nem kérdezve, hogy megtérül-e!... Nem nagy a veszélye, hogy ilyen igéket szó szerint veszünk. De aki meri, aki belevág, az isteni szabadságnak, fölszabadultságnak valami fönséges, hűs leheletét szívja be: annak a Szeretetét, aki ingyen szórja adományait. Nevetni, ha arcon köpnek, segíteni, ahol nekünk hátat fordítanak, -- ezek a szabad teremtôi tettek! Elsô olvasmányhoz / 1Sám 26,2.7-9.12-13.22-23 Az üldözött Saul ki volt szolgáltatva az üldözô Dávid kegyének, de Dávid megkegyelmezett a királynak. Ma ezt úgy hívnánk: nagylelkűség. Dávid az Úr ,,igazságosságát és hűségét'' magasztalja. Nem az ellenségszeretet vezérelte Dávidod, hiszen ô Sault Isten felkent királyának tisztelte. Válaszos zsoltár / Zsolt 103(102),1-2.3-4.8 és 10.12-13 A jóságos, megbocsátó Isten Szentleckéhez / 1Kor 15,45-49 Krisztus halála és feltámadása óta nem a halál a végsô állomás az emberi életben. Ô a mi reménységünk, általa föltámadunk, benne élünk. ,,De hogyan támadnak föl a holtak? Miféle testük lesz?'' E kérdésre Sz Pál itt futólagos, elôzetes választ ad, utalva növényekre, állatokra, csillagokra. Mily sokféle az élet, és mily szép! De ezzel a voltaképpeni választ még nem mondta meg, nagyobb szavak kellettek hozzá: Halhatatlanság, részesülés Isten fönségében, erô és szellem. A föltámadott test a teremtô Lélek műve, és Isten hatalma alatt áll. Krisztus a második Ádám, az új ember, általa új korszak kezdôdött a teremtésben. (15,45: 1Mz 2,7 # 15,47: Jn 3,13 # 15,49: 1Mz 5,3; Fil 3,21) Evangéliumhoz / Lk 6,27-38 Lukácsnál Jézus a négy boldogság és a négy jajj után mintegy kifejti a boldogságokat. Szól ,,tanítványaihoz és az egész néphez'', mindenkihez, tehát hozzánk is ma! Lényegét a 27--28. vers mondja ki: Aki övé, annak szeretnie kell gyűlölôit is, áldania átkozóit. A következô mondatok részletezik, indokolják ezt. Miért tegyen így a keresztény? Jutalomért, amit el se tud képzelni? De véges-végül is: hogy Istenhez legyen hasonlóvá, ahogy a gyermek atyjához hasonlít... (6,27-28: Mt 5,44 # 6,29-31: Mt 5,39-40.42; Lk 12,33; Mt 7,12 # 6,32- 35: Mt 5,46; Lk 14,12-14; Mt 5,45; Sir 4,11 # 6,36-38: Mt 6,14; 7,1-2; Mk 11,25-26; 4,24) Szentségre várva Jézus nemcsak hirdette a szeretetet. ,,Ô szerette övéit kik e világban valának, mindvégig, végletekig szerette Ôket.'' (Jn 13,1) Elmélkedés Igazi szeretet Szeressük Istent és szeressük embertársunkat. Ezt a kettôt kell megvalósítanunk, s ha e két parancsot tökéletesen teljesítjük, akkor egyesülve vagyunk Vele. De amint mondtam, mennyire messze vagyunk attól, hogy ezt a két dolgot úgy tegyük meg (a mi nagy Istenünknek), amint azt illik megtennünk. Hogy szeretjük-e Istent vagy sem, azt nehéz megmondani, bár erre vonatkozólag is vannak nagyon biztos jelek, amelyekbôl megérthetjük, hogy igazán szeretjük Ôt: ellenben azt nem kell soká kutatnunk, hogy szeretjük-e embertársunkat. Legyetek meggyôzôdve, hogy minél jobban haladtok elôre ez utóbbiban, annál jobban fogtok haladni az Isten iránti szeretetben is. Ô Szent Felsége ugyanis annyira szeret bennünket, hogy jutalmul felebaráti szeretetünkért ezerféle úton-módon fogja megnövelni az a szeretetet, amellyel Neki tartozunk. Eziránt nincs semmi kétségem. Nagyon fontos tehát, miképpen állunk e tekintetben; ha jól, akkor minden rendben van. Mivel nem lehetne meg bennünk a felebaráti szeretet, ha nem gyökereznék Isten iránti szeretetünkben. Mivel ez a dolog annyira fontos, haladjunk vigyázattal, s figyeljük meg magunkat még a legjelentéktelenebb dolgokban is. Azután meg ne vegyük komolyan azokat a nagyszerű gondolatokat, amelyek tömegesen szoktak jelentkezni imáinkban: hogy így meg úgy, mi mindent fogunk megtenni embertársainkért, vagy pedig egy lélek megmentéséért! Mert ha azután tetteink nem hasonlítanak ezekhez a tervekhez, ne higgyük, hogy megtennôk, ha alkalom nyílna rá. Ugyanezt mondom az alázatosságról és a többi erényekrôl is. Mert csodálatos cselfogásokat alkalmaz ám az ördög, ha el akarja velünk hitetni, hogy valamely erény megvan bennünk -- holott nincs meg. Ilyenkor mozgósítja akár az egész poklot. S ebben igaza van, mert ezeken az elképzelt erényeken mindig meglátszik, hogy mi földben teremnek; ugyanis sohasem hiányzik bennük a hiúság, míg ellenben azok, amelyeket Istentôl kapunk, mindig mentesek ettôl és a kevélységtôl. Néha igazán mulatok azon, hogy egyes lelkek, mikor imába vannak merülve, mennyire szeretnének Isten kedvéért nyilvános sértegetést és megalázást tűrni, de ha azután valami kis hibát követnek el, mindent megtesznek, hogy titokban maradjon. Ha pedig nem követték el s valaki megvádolja ôket, no hiszen, jaj annak! S ha már így van, akkor legalább ne vegye komolyan az ô látszólagos erôs-fogadásait. Higgye el, hogy azok nem az akaratnak elhatározásai -- mert az igazi akarati elhatározás egészen más dolog, -- hanem inkább csak a képzeletének játékai. Mily világosan meg lehet azt rajtatok látni, hogy közületek melyikben van meg az igazi felebaráti szeretet s melyikben nincs meg tökéletesen! Ha felfognátok, hogy mily fontos reánk nézve ez az erény, nem is törekednétek más után. (Nagy Sz Teréz: A belsô várkastély, ÖM, 1:344) + Új parancsolat ,,Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.'' (Jn 13,34) Új parancsolat, azaz a réginek új, mert krisztusi kiadása vár reánk. Ez újság abban áll, hogy 1. Istent szereti bennünk Krisztus, és ezt a legfôbb szeretetet árasztja reánk. Nem tesz különbséget szeretetében, egy és ugyanabba a szeretetbe olvaszt Istent és embert; a kettô eggyé lett! Óh mennyire lehet szeretni, ha Istent szeretünk emberben. Nem Isten az ember, de a szív szeretetének lángja e kettôt egyszerre átnyalábolja. Ez ereje és pátosza. Próbáld meg az Istent az emberben szeretni, felebarátod sajátos egyéniségét isteni gondolatnak venni; tisztelni fogod ôt s méltányos lész egyénisége iránt. A szeretet a méltányosságnak s nemes fölülemelkedésnek, és ezzel a jellemességnek is iskolája. 2. Krisztus az embert istenileg, vagyis isteni hévvel szereti; ,,ignita caritate'', tüzes lángoló szeretettel. Feléje törtetett elragadtatva; jött, mint ,,speciosus forma'', szépségbe öltözködve; jött, mint aki életet hoz, ,,vitam aeternam'' [örök életet]; jött, mint ,,sponsus sanguinum'', az önfeledés, az odaadás, a véres áldozat jegyeseként. Utánunk járt, míg meghódított és élvezi a szeretet egyesülését. ,,Lieben ist die höchste Tat, geliebt sein der königlichste Besitz; beides der süsseste Genuss.'' [Szeretet a legfôbb tett; szeretve lenni legkirályibb kincs; mindkettô legvonzóbb élvezet.] Íme Jézusnak s ugyancsak a léleknek isteni élete! Ne bizalmatlankodjál; boldogítsd magadat erôs, lelkes, hódító szeretettel. Szeress nagyon, szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul, szeress, s ne hadd magadat legyôzetni nehézségekkel, sikertelenségekkel, közönnyel; szeress; jobb lesz a világ. 3. Ily friss, fiatalos szeretettôl átjárt társaságot hagyott örökben: ,,Arról ismernek meg mindnyájan, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel lesztek egymáshoz'' (Jn 13,35); de életerôs, friss, teremtô, nem buta, ügyefogyott szeretettel. Szeretet, mely életrevaló nemzedékeket teremt és nevel; ,,a bölcsesség fiainak nemzetsége engedelmesség és szeretet''. Ezekkel a nyomokkal taposta meg a bölcsek útját; szent, fölséges út. (Prohászka: ÖM, 7:306; 45) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 8. VASÁRNAP 1: Az ember beszéde sokat elárul belsô világáról. S: Isten Jézus Krisztus által gyôzelmet adott nekünk a halál felett. E: A szív bôségébôl beszél a száj. Az ember megismerhetô arcáról, kezérôl, járásáról, a szaváról és a tetteibôl is! Van igaz szó, amely az igaz, egyenes szívbôl jön. És van üres és gonosz szó: fecsegés, ámítás, hazugság... Vannak életadó, gyógyító és segítô, és vannak összezúzó, romboló, gyilkos szavak. Mirôl ismerni meg a jó szót? Mirôl a jó embert? Mondhatnánk: a csengésérôl! Egy bensô zengzetrôl. Jó csengés a szívbôl szól, Isten szívébôl. Lélek szól lélekhez, lélek válaszol léleknek. Elsô olvasmányhoz / Sir 27,4-7 Szavai és tettei által mutatja ki az ember, mi van benne. Az igaz ember kötelessége, a bölcsnek adománya az, hogy nem hamarkodja el ítéletét, hanem tárgyilagosan mérlegel. Különösen óvatosan kell eljárnunk, amikor valakinek befolyást engedünk az életünkben. (Ám 9,9- 10; Sir 31,26; Péld 27,21; Mt 7,16; Lk 6,43-44; Sir 19,29.30) Válaszos zsoltár / Zsolt 92(91),2-3.13-14.15-16 Isten hűségérôl dicsérô ének Szentleckéhez / 1Kor 15,54-58 Minden élet fölött a mulandóság, a halandóság árnya lebeg. Csak Jézus föltámadása, mint keresztségünk ajándéka, adja meg a halhatatlanság reményét, az Istennel egyesült örök életet. Isten örök világában nincs romlás, nincs halál. Át kell tehát változnunk, s a kezdet már megtörtént, a bűn, a halál tövise legyôzetett Jézus halálával és föltámadásával. Ez kötelez minket odaadó részvételre ,,az Úr művében'', hálás dicséretre Isten iránt és a Jóhír szolgálatára. (15,54-55: Iz 25,8; Oz 13,14 # 15,57: Jn 16,33 # 15,58: Zsid 6,11-12) Evangéliumhoz / Lk 6,39-45 Hogyan ismerjük föl a vallási vezetôt, hogyan tudjuk eldönteni tanítása igazságát? Jézus kétirányú választ ad: Annak, aki tanító és vezetô akar lenni; és azoknak, kik vezetettek (vagy ,,félrevezetettek''). Jézus itteni szavai más összefüggésben szerepelnek Máténál, és értelmükben sokat mondók (Mt 15,15-20: a zsidóság vallási vezetôi ellen; Mt 7,15-20 és 12,33-35: hamis prófétákról; Mt 10,24-25: a tanítványok küldetésérôl). -- Aki mást vezetni kíván, annak éles, jó szeme és tiszta szíve legyen. Legyen ,,jó ember''! Tettein és szavain látszik ez, ahogy a jó fát is gyümölcsérôl ismerjük meg. (6,39: Mt 15,14; 23,16.24 # 6,40: Mt 10,24- 25; Jn 13,16; 15,20 # 6,43-44: Mt 12,33-35; 7,16-18) Szentségre várva Jézus maga a ,,jó Fa'', az Élet Fája. Ád is jó gyümölcsöt: igéi Isten igazságát árasztják, a Szentség Kenyerében isteni és emberi életben részesít bennünket. Elmélkedés Elhamarkodott ítéletek Krisztus azt mondja Sz Pál ajkával: ,,Miért ítéled meg testvéredet?'' és ismét: ,,Ne ítéljetek idô elôtt, míg az Úr el nem jön.'' (1Kor 4,5) De miért mondja akkor Timóteushoz más helyütt: ,,Ints, kérj és feddj minden türelemmel!'' (2Tim 4,2)? És újra neki: ,,a vétkeseket nyilvánosan fedd meg, hogy mind elriadjanak!'' (1Tim 5, 20) Péterhez szólva az Úr maga mondja: ,,Ha vétkezik atyádfia, intsd meg négyszemközt... Ha nem hallgat rád, két-három tanú elôtt. Ha azokra sem hallgat, jelentsd az Egyháznak: aki pedig az Egyházra sem hallgat, légyen neked, mint a pogány és a vámos! (Mt 18,15-18) Vagyis: kerüld el. Tehát nem csak feddeni, hanem büntetni is küldte a vezetôket. Miért adta volna a ,,kulcsok hatalmát'', ha nem ítélhetnek, ha nincs joghatalmuk; hiába tudnak elméletben oldani és kötni. Ha nincs ítélkezés, végre is minden fölbomlik, Egyház, városok, otthonok... A következôkben azonban az Úr az értelmesnek világossá teszi a törvényt: ,,Miért látod a szálkát más szemében, mikor nem látod magadéban a gerendát?'' Tehát nem tilt el attól, hogy ítélkezzünk (s fôleg nem elöljárót), azokról szól, akik roskadoznak bűnök alatt, és másra taposnak, csak mert ez szerencsétlen és hibás. Gondol sok olyanra, aki marón ócsárolja szomszédját apró-cseprô hibákért, s maga gondtalan elköveti a legsúlyosabbakat. Ezekrôl szól! Mert a követôit nem terhelte ugyan súlyos bűn, mégis ezek is hibáztattak olyasmit, mint kezet nem mosni étkezés elôtt vagy bűnösökkel és vámosokkal asztalhoz ülni... És ilyen bírálgatókról mondja máshol: ,,Megszűrik a szúnyogot és elnyelik a tevét!'' (Mt 23,24) Pál sem mondja, hogy egyáltalán ne ítéljünk, csak hogy ne ítéljük fölötteseinket, ne ítéljünk homályos esetekben, de a bűnös megfeddését éppen nem tiltja el! Ô is azokat a tanítványait feddi, akik ugyanazon hibákat elkövetve, szidják érte tanítóikat. Feddi a számtalan bűnben leledzôket, akik ugyanakkor rágalmazzák az ártatlant. Ilyenekre gondol az Úr is, és ijesztô könyörtelen büntetést emleget. ,,Mert amily mértékkel ti méritek, ahogy ti ítéltek, úgy fogtok ti is megítéltetni!'' Nem a másik az, akit megítélsz, voltaképp, magadra mondtál kárhoztató ítéletet. Szörnyű törvényt hívsz ki magad fejére! Szigorú lesz a büntetés, amit magad készítesz. Mert ahogy a bűnbocsánatot minmagunknak kell elkezdenünk, hasonlóképp ez ítéletben is, kárhoztatásunk mértékét mi szabjuk meg. -- ,,Vesd ki a gerendát'', javulj! Úgy kellene, ki-ki maga hibáját lássa legjobban, fôképp magát javítsa, hisz legjobban magát szereti! Ott kezdd, ahol legnagyobb a baj s legközelebbi!... (Aranyszájú Sz János: Mások megítélése, 24. homília Mátéhoz) + A vakmerô ítélet kerülése Magadra fordítsd szemedet, és mások cselekedetét meg ne ítéld. -- Mások megítélésében az ember hiába fárad, gyakrabban téved és könnyen vétkezik; de mikor magát megítéli és rostálja, mindig hasznos munkát végez. -- Amilyen kedvünk van valamihez, úgy ítélünk is róla; mert a helyes ítéletet a rokonszenv miatt könnyen elferdítjük. -- Ha kívánságunk tiszta szándéka mindig Isten volna, nem oly könnyen zavarna bennünket érzékiségünk idegenkedése. -- De gyakran bennünk rejlik titokban, vagy kívülrôl is belénk akad valami, ami magával ragad. -- Sokan alattomban magukat keresik abban, amit tesznek, és nem veszik észre. -- Látszatra jó békességben vannak, míg az ô akaratuk és nézetük szerint folynak a dolgok. -- De ha másképp történik, mint kívánják, csakhamar indulatosak lesznek, és megszomorodnak. -- Az érzületek és ítéletek különbsége miatt elég gyakori versengések támadnak barátok és polgártársak, sôt szerzetesek és ájtatos emberek között is. -- Régi szokást nehéz elhagyni, és a maga tetszésén túl senki sem lép örömest. (Kempis: KK, 1:14) + Szavunk -- szívünk Veszedelmes portéka a szó: életre szóló sebet ejthet, teljesen megváltoztathatja akár egy jótett értékét is. Nem hiába írja Sz Jakab: ,,Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdôt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa... Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik Isten hasonlóságára vannak teremtve'' (3,5-9). A kereszténység az Ige vallása, egészen különös módon érzékennyé tett minket a szó iránt. Milyen érdekes figyelni Sz Pált! Többször elmondja, hogy nem az emberi bölcsesség elragadó szavaival akarja megnyerni hallgatóit, hanem Krisztus keresztjét hirdeti, a Lélek és az erô bizonyosságára támaszkodik. Mégis milyen gondosan fogalmaz! Ha keményen szól, nyomban visszakozik, ha sebet kell ejtenie, operáló késsel teszi, nem rozsdás bicskával. Hát még ha azt tudnánk ilyen pontossággal, hogy Jézus hogyan beszélt! Sajnos az ô szava csak a hagyomány és az evangélisták alázatos közvetítésével jutott el hozzánk. Néha még így is majdnem lobot vet tôle a papír. Jézustól azt is megtanulhatjuk, ami alfája és ómegája minden stilisztikának az irodalomban éppúgy, mint a köznapokban. A farizeusok azt mondták róla, hogy Belzebubnak, az ördögök fejedelmének nevében tesz csodákat. Erre így korholta ôket: ,,Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, amikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bôségébôl szól'' (Mt 12,34). A szánkra sem árt hát vigyáznunk, a szavak között is jó, ha eligazodunk. Legfôképpen azonban a szívünket kell hasonlóvá tennünk Jézuséhoz, akkor szavainknak sem lesz fullánkja. A valóságos emberi közlekedésben ügyetlen szavakon is átsugárzik az, amit Jézus a szív bôségének nevez, ahogy a szív sivárgása is átsüt mindenen, a választékosan udvarias nyelvi formákon is. Aki szól, tegye megfontoltan és tiszta szívvel! Aki pedig odafigyel a másik szavára, am legyen érzékeny, de ne keressen vértanú-szerepet. Ne csak a szavakra figyeljen -- riadtan és akadékosan --; fogadja be a szív üzenetét! (Jelenits: Élet és Evangélium, 72) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 9. VASÁRNAP 1: Salamon király a templomszenteléskor imádkozik azokért is, akik majd más nemzetekbôl jönnek a jeruzsálemi templomba. S: Ha az apostol emberek tetszését keresné, nem Krisztus, hanem az emberek szolgája volna. E: Jézus példaképül állítja elénk a kafarnaumi százados hitét. Nagy egyszerűsítéssel a régi évszázadok az emberiséget három csoportba osztották: pogányok, zsidók, keresztények; ilyen sorrendben, a keresztényekkel (ahogy kellene) persze legfelül. A ,,legfelüllel'' manapság egy kissé bizonytalanul állunk. A keresztény nem gépiesen jobb a többinél, csak mert meg van keresztelve! Ez a kétség önnön tökélyünk iránt már Krisztus szavaiból is rég fölébredhetett bennünk, de Sz Pál tanításából is. Jézus itt a zsidók és a maga tanítványai elé egy ,,pogányt'' állít példaként. A pogány megkapta a hit kegyelmét, mert jót tett, segített szolgáján. Hite: bizalom és áhítat. Elsô olvasmányhoz / 1Kir 8,41-43 A nagy templom-fölszentelô imában Salamon nemcsak a királyi házért s népéért imádkozik, hanem az ,,idegenekért'' is, az oly pogányokért, akik majd idejönnek Izrael és az egész világ igaz Istenét imádni. A templom minden nép számára az Imádság Háza kell, hogy legyen. Isten elérhetô mindenkinek és minden szükségünknek. -- Az olvasmány az evangélium kedvéért került ide. Ebben is Isten népének barátságos nyitottságáról van szó a pogányság képviselôi felé. Egyszersmind nyilvánvaló, hogy mától fogva nem a kôbôl épült templom, hanem Jézus maga az a ,,hely'', ahol a segítô Isten találkozik az emberrel. (2Krón 6,32-33; 5Mz 10,19; 4Mz 15,15-16; Zsolt 72,10-17; Jer 16,19-21; Jn 4,21-24) Válaszos zsoltár / Zsolt 117(116),1.2 Dicsérô ének Szentleckéhez / Gal 1,1-2.6-10 A mai vasárnappal kezdjük a galatákhoz írt levél olvasmányait (a 14. vasárnapig). Galácia egyházainak maga Sz Pál vitte meg az Evangéliumot. Aztán más hithirdetôk köztük zavart keltettek, állítván, hogy a pogányságból megtérteknek is meg kell tartaniok a zsidó szabályokat és szokásokat, fôleg a körülmetélést, és vitatják Sz Pál apostoli tekintélyét is. Az elsô szavakból kiérzôdik, mily feszült- izgatottan írta (diktálta) Pál ezt a levelet. Nem személyérôl van szó, tudja, hanem a tanítása, az evangéliuma tisztaságáról. Márpedig mindezt az igazolja, szavatolja, hogy Isten maga, a föltámadt Jézus, hívta meg Pált apostolul, és épp a pogányok térítôjéül rendelte. (1,1- 2: Róm 1,4; Gal 1,11-12; ApCsel 20,24 # 1,7: ApCsel 15,1.24; 2Kor 11,4 # 1,8-10: 1Kor 16,22; 1Tesz 2,4) Evangéliumhoz / Lk 7,1-10 A kafarnaumi százados, egy pogány, szégyeníti meg a zsinagóga gyülekezetét, Jézusba, az ,,Úrba'' vetett hitével és az Ô igéje gyógyító erejébe vetett bizalmával. Sz Lukács a századost jóságos, istenfélô embernek mutatja (tehát csak a zsidókkal szemben ,,pogány''); a ,,jámbor pogány'' még a zsidóknak is példakép. De pogányoknak is, hogy tôle tanulják a zsidó hit (és belôle kinövô kereszténység) nagyrabecsülését. Lukács itt is, másutt is, ,,ökumenikus'' evangélista, aki inkább azt hordja szívén, ami összeköt és kibékít, mintsem ami elválaszt, hogy egészen Jézushoz kössön mindenkit! (Mt 8,5-13; Jn 4,46-53) Szentségre várva Hála, alázat, örvendô megdöbbenés, minden benne van a százados szavaiban: ,,Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj... Csak egyetlen szóval mondjad...'' Elmélkedés II. Vatikáni Zsinat a hitetlenekrôl ,,Azok, akik az evangéliumot még nem fogadták be, Isten népével (az Egyházzal) oly kapcsolatban állnak, melynek alapja és módja más és más. Elsô helyen azt a népet kell említeni, akié volt a szövetség és kapta az ígéretet és amelybôl Krisztus test szerint született. E népet, mely választott volta és atyái kedvéért Istennek oly kedves. ,,Mert az Isten nem vonja vissza hívását és összes kegyelmeit, melyeket adott.'' Hívja ôket tovább is -- mint Jézus tette! Hívja tehát az Egyház is: az itt élô Jézus. Isten üdvözítô akarata felöleli azokat is, kik Ôt teremtôül elismerik, fôleg az Iszlám híveit, akik Ábrahám hitutódainak vallják magukat, s kik velünk közösen az egy és irgalmas Istent imádják, az idôk végén mindenek jövendô Bíráját. -- Azoktól sincs távol Ô [ôket is ,,felöleli'', vagyis Jézusban, Egyházában magához hívja!] -- akik árnyékokban és képekben keresik az ismeretlen Istent. Ô ad minden lénynek életet, létet, mindeneket. S Ô akar mindenkit üdvözíteni [vagyis részesíteni szent ajándékában Jézus Krisztusban, az Egyháza által]! (II. Vatikáni Zsinat 16. §. -- A [...] közbetett szavak világosabbá teszik a zsinati szöveg szándékát! Mert késôbbi álszakértôk úgy vették, hogy a hithirdetés eszerint nem fontos!) + Megtérésekért imádság: A hitetlenek megtéréséért Örökkévaló Isten, világ teremtôje, emlékezzél meg, hogy a hitetlenek lelke is a Te alkotmányod, s hogy a Te képedre és hasonlatosságodra teremtetted ôket. Íme, Uram, ezeket fenyegeti a Te gyalázatodra a pokol. Emlékezzél meg, hogy a Te Fiad, Jézus az ô üdvösségükért szenvedte a kegyetlen halált. Ne szenvedd, kérlek, Uram, tovább, hogy a hitetlenek gyalázzák a Te szent Fiadat, hanem engesztelôdjél meg az istenes lelkeknek és az Anyaszentegyháznak, szerelmes szent Fiad jegyesének könyörgése által. Csak irgalmasságodra emlékezzél, feledd el földieknek hódoló bálványozásukat és hitetlenségüket, és add, hogy végre ôk is megismerjék azt, akit Te küldöttél, a mi Urunkat, Jézus Kriszust, ki a mi üdvösségünk és feltámadásunk, ki által megmenekültünk és megszabadultunk, kinek áldás és dicsôség legyen örökkön-örökké. Amen. (Xavéri Sz Ferenc imája, Sík: DB, 669) + Megtérésekért imádság: Imádság a vallás ellenségeiért Ó Uram, Jézus Krisztus, Te így imádkoztál a kereszten: ,,Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!'' Ez bizonyára ráillik sok emberre, akik köztünk élnek. Ezek nem tudják, amit tudhatnának, vagy elfelejtették, amit egykor tudtak. Tagadják az Istent, de nem tudják mit cselekszenek. Nevetik a mennyország örömeit és a pokol gyötrelmeit, -- nem tudják, mit cselekszenek. Elhagyják a benned való hitet, emberek Megváltója, megvetik és szidalmazzák a Szentegyházat és az ô papjait, -- és nem tudják, mit cselekszenek. Tévútra vezetik a vándorokat, megfélemlítik a gyengéket, megrontják az ifjúságot, -- és nem tudják, mit cselekszenek. Mások vágyódnak a vallás után és igazságnak veszik a tévedést, saját gondolataiknak hódolva, másokat férevezetve és tôled távoltartva, -- és nem tudják, mit cselekszenek. Ó Uram, Te látóvá teheted ôket. Emlékeztetünk jóságos szavadra, amelyet magad mondtál: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!'' De kérünk, ôket is tanítsd meg most és segítsd belátásra, mielôtt még késô lenne. Adj nekik hitet abban, amit egykor meg kell tapasztalniok, ha idelenn hinni nem akarnak! Oszlasd szét csalódásaikat, melyek oly nyomorúságos elfogultságban tartják ôket, és adj nekik inni az élô vízbôl, amely megszabadít a szomjúságtól mindenkit, aki csak iszik belôle. Amen. (Newman bíboros imája, Sík: DB, 670) + Modern hitetlenek és jelszavak Személyiség. A legfrissebb divatszólam (catch-phrase: ,,csapdaszó'') az, hogy ,,személlyé nôni!'' Newman bíboros ráfelelné: Nincs is más mód fölnôni! A jelszóra: ,,Juss kapcsolatba érzéseiddel!'' már a skolasztika felelt: Mi másképp juthatsz kapcsolatba bármivel? (Sz Tamás: Minden tudásunk érzékléssel kezdôdik.) Valóban, a múlt századi liberális rég megelôzte kotyvalék- eszmékkel a modern tolvajnyelvet, bár elôkelôbben fogalmazta. Öröm. A szent (Istenre táruló) lelki szegénység nélkül az elme nem is tud a gyökereit áhító örömrôl. Szétszóródik össze-vissza újdonságokba. A ,,gazdag, aki megkapta jutalmát'', a ,,gazdag, akit üres kézzel bocsátottak el'' (Magnificat): oly gazdag, kinek feje a felhôkben van, ahol szívnek kéne lenni... A modern lihegés ,,jelentôs'' dolgokért, a föltűnôkért, semmi egyéb, csak a szent lelki szegénység hiánya! S mivel ez a szegénység a fô kincs, a másik oldal nem gazdag, csak kérészéletű éhenkórász. Az ilyen üres radikális érdekeltnek látszik, fôleg abban, hogy érdektelen. Szórakozás, változgatások az csak, ami lekötheti. Innen az elektronikus média nagy hatása rája. Ha egyszer az fontosabb, hogy mi új, mintsem, hogy mi jó, -- minden újságot jóságnak hihetünk! Az ,,Isten halála''-kaland az emberi agybénulás ritka esete volt! Bármi, csak nem teológia; és hittanárai nem a hittudósok! Nem is lekicsinylôn mondom, csak vitathatatlan tényül. Ha a teológia ,,Istenrôl tudás'', akkor nem lehet Hogyishíják professzor ötleteinek tára. A radikális teológia olyan, mint a nedves víz. Mert ha egy teológia nem igazán gyökeres: radikális, akkor műkedvelô játék. De a mi Teremtônk nem műkedvelô, ámbár ,,az egek zengik'', hogy maga képére, maga kedvébôl ,,művelt ki'' minket! Ha gyönge képmásává lettünk, nem Ô az oka! Egy dolog folyhat ebbôl: Nincsenek kusza teológiák, csak kusza teológusok. Isten nem az, aminek teremtményei hiszik és teszik, hanem amit Ô mondott: ,,Vagyok, aki Vagyok!'' A szent élet ,,praktikus'', egyetlenül praktikus. Igazán csak egyetlen az életben, amit jól lehet gyakorolni. Jézus ,,csodálva'' említi azt a pogányt, aki tudta, mit jelent hatalom alatt állónak lenni! Mi van abban, ha mondják neki: ,,Menj'', s ô jön! ,,Tedd ezt'', és -- készséggel teszi! A gyôzelmes életre ilyen praktikus egyszerűség visz! (George W. Rutler: Beyond Modernity) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 10. VASÁRNAP 1: Illés próféta életre kelti egy özvegyasszony fiát. S: Isten arra választotta ki Pál apostolt, hogy hirdesse Jézust a pogányoknak. E: Jézus megsajnálja a síró édesanyát, feltámasztja a naimi ifjút. Az emberi élet: születés és pusztulás, nyerés és vesztés. A számára kimért idô, az anyag, amibôl vétetett s amit magára fordít, a testi gyarapulás és szellemi-lelki erôk ébredése, külvilági tapasztalatok és találkozás vele, aki a ,,Te'' -- mindez végül egy zord határba ütközik. Igazán vég ez a határ? Vagy átmenet valami új felé? -- Sok nagy dolgot mondtak már életrôl és halálról. Jézus ismerte a halált, Ô is megremegett rá. A saját halálát is megjósolta, s azóta a mi halálunk sem egyéb, mint amivel Ô találkozott. Ma tudjuk már, hogy a halál: nem vég. Csak az utolsó nagy döntés és fordulat. Elsô olvasmányhoz / 1Kir 17,17-24 Illés próféta Isten embere volt, aki ismerte Isten útjait és bírta Isten erejét. A Krisztus elôtti 8. században nagy bajnoka az igaz Isten hitének a kánaáni Bál-imádás ellen. Egész élete csodának látszik az Isten-közelség jeleivel. A biblia helytáll csodái hitelessége mellett e történetben is, bár az elbeszélô stílus kiszínezhette az eseményeket. A halott-támasztásnak semmi köze a mágiához, Isten művelte, az imádságot meghallgatva: ,,Az Úr pedig meghallgatá Illés imáját''. Hasonló életre-keltésrôl olvasunk Elizeusnál is, aki Illés tanítványa és a csodatevésben is utódja. (Ezért nem indokolt, hogy a két eseményt egynek vegyük, melyet a szentkönyv kétszer mond el!) A mai evangéliumnak az a megjegyzése, hogy Jézus ,,visszaadja a feltámasztott ifjút anyjának'', az ószövetségi elôképet juttatja eszünkbe (1Kir 17,23). (2Kir 4,18-37; Lk 7,11-17 # 17,18-19: Zsolt 19,13; Ám 3,7) Válaszos zsoltár / Zsolt 30(29),2 és 4.5-6.11-13 Hála a szabadításért Szentleckéhez / Gal 1,11-19 Sz Pál bizonyos benne, hogy küldetése és tanítása Jézus Krisztustól, Isten örök szándékából ered. De hogy gyôzze meg kételkedô támadóit? Nem tanai belsô természetébôl: mert ez csak a már-hívô lelket gyôzné meg. A kétkedôknek Sz Pál a saját múltjára utal. Ô rajongó harcosa volt a zsidó vallásnak, üldözte a Krisztusban hívôket. Ôt csak maga Isten tudta megtéríteni, az, aki öröktôl fogva a pogányok apostolának szánta. A Damaszkuszba vezetô úton Krisztus hívta meg ôt, és fényével egyszerre meg is vakította, meg is világosította. (1,13- 14: Fil 3,5-6; ApCsel 22,3-5; 26,4-5.9-11 # 1,15: Iz 49,1; Jer 1,5; Róm 1,1 # 1,16: ApCsel 9,3-6; Gal 2,7 # 1,18-19: ApCsel 9,26-27; 12,7) Evangéliumhoz / Lk 7,11-17 A naimi ifjú föltámasztásából a jelenlevô nép azt látta, hogy Jézus nagy próféta, talán a várt, a Mózestôl ígért legnagyobb. A szentíró e tudósítással készíti elô a választ, amit Jézus adni fog János tanítványainak: ,,A vakok látnak, a siketek hallanak... a holtak feltámadnak.'' (Lk 7,22) Ószövetségi elôzményül Illés csodájára emlékezhetünk, a jelenlevôk is erre gondolva látják meg a nagy prófétát benne. De Jézus több prófétánál, Ô ,,az Úr'', itt elôször hívja Ôt így az evangélista. De ahogy Illés, úgy Jézus is felsôbb hatalommal parancsolja: ,,Kelj föl!'' (Itt azonban: ,,Én mondom neked'', az Isten szava!) Egyben mindez Isten irgalmas szeretetének megnyilvánulása (,,megesett rajta a szíve'' -- egy másik síró Anyát is látott a jövôben...). A tömegben riadtság, istenfélelem és hálás dicsôítés érzései kelnek, -- ez már az Úr új népe itt. (7,12-14: 1Kir 17,17; Lk 8,42.52.54 # 7,15: 1Kir 17,23; 2Kir 4,36 # 7,16: Lk 1,68) Szentségre várva ,,Én vagyok a föltámadás és az élet. Ki Énbennem hisz, élni fog, még ha meghalt is.'' (Jn 11,25) -- ,,Én vagyok az élô Kenyér. Ki e Kenyérbôl eszik, örökké élni fog. És a Kenyér, melyet adandó vagyok, az Én testem: átadom ezt a világ életéért -- éltetésére.'' (Jn 6,51) Elmélkedés Az ifjú feltámasztása A temetési tömeg riadozva csodálkozik, de mi, az övéi, hisszük, hogy minden idôk halottai Krisztus szavára éppúgy kikelnek majd sírjukból. ,,Kik a sírokban vannak, újratámadnak'' -- mondja Izajás (26,19) és az Úr szavai: ,,Eljön az óra, mikor a holtak meghallják az Emberfia hangját, s akik hallják, élni fognak.'' (Jn 5,25) Az apostol hozzáfűzi: ,,Egy szempillantásban, a végsô trombitára: mert megharsan a trombita, és a holtak kikelnek romlatlanul.'' (1Kor 15,52) Mi ez a trombita? Az Emberfia harsogó szava! A hang, mely semmibôl hívta ki a világot, a végnapon halálból hívja újra; s ki porból Ádámot teremtett, a végén visszahívja ôt a porból... -- Ha Isten szava, ki Krisztusban harsog, hív és újrahív éjt-napot, évszakokat és éveket, parancsol létet, nemlétet, halált ad, életet hoz vissza -- miért ne tenné bennünk is, amit tesz mindenben szüntelen!? Vagy épp csak nálunk fogy el isteni hatalma?! Rázzátok föl lelketek a föltámadás hitére, látva ez egy föltámasztott ifjút is, higgyük, hogy a szent kereszt megszántja testünket mint az eke, hitünk az elvetett mag, a sír csak barázda, a bomlás csíra, a titkos sarjadás -- a végnap várása. S mikor eljön az Urunk újraérkezésének tavasza, kikél a testünk üdén, az életadó aratásra. -- Ha egy özvegy földi könnyei úgy megindították Krisztus szívét, hogy elébe megy az úton, hogy lesújt a halálra, visszahozza a kedves fiút, örömre vált zokogást, gyászos temetést születési ünnepre, egy anya kedvéért mindent, -- mit meg nem tesz majd Ô, ragyogó erejében, a Szent Anya, az Egyház szüntelen esengésére? Az Ô jegyesének, a kiontott vérért, verejtékért! Hiszen az Egyház könnyet ont folytonos imákon és vért a mártírokban! Igen, Krisztus visszaadja Neki, az Anyának, ,,egyetlen fiát'', ezt az egységet: a Keresztény Népet! (Aranyszavú Sz Péter: 103. beszéd) + Halál Hogy eljön rád halál, nincs ennél biztosabb! Hogy megítéltetel, nincs annál szigorúbb! Ha pokol vár terád, nincs annál iszonyúbb! Hív Mennybe Irgalom? Nincs boldogan magasztosabb! (XXIII. János pápa kisministráns korában látta a plébánia épületben e föliratot. Naplója szerint sose feledte, egész életére irányelve, lelkelôje lett.) Az élet vége nem teljes pusztulás, hanem halhatatlan lét, örökkétartó otthonban. Ha e vigaszteljes tant, e szent reményt kilopják az embereknek életébôl, a létezés egész értelme összeomlik. (XXIII. János: Ad Petri cath.) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 11. VASÁRNAP 1: Isten Nátán próféta által biztosítja Dávidot, hogy ôszinte bűnbánatáért bocsánatot nyer. S: A megváltott emberekben Krisztus él a kegyelem által. E: Jézus a legnagyobb bűnösnek is megbocsát ôszinte bűnbánatáért. Minden bűnt engedetlenségnek is fölfoghatunk, lázadásnak Isten akarata ellen. De egyben gyöngeség is a bűn, betegség, tévelygés és útvesztés. Semmiképp sem emelkedés, hanem süllyedés és játék a pusztulással. Jézus sosem dicséri a bűnt, de megbocsát a bűnösnek, a vétkes nônek (aki érzi nyomorát és bánja tettét!). Jézus még a farizeusok szenteskedését, önfitogtatását sem feddi meg itt, csak helyreigazítja azt, aki igaznak hiszi magát. A bűnös nô a bánat és hála könnyeit sírta. Jézus látta hitét és megadta neki a békét is. A farizeusoknak csak egy példát mond, -- tapintatosan. Elsô olvasmányhoz / 2Sám 12,7-10.13 Nátán úgy jön Dávid királyhoz mint próféta: ,,Isten szája''; elébe tárja vétkét: a házasságtörést és gyilkosságot. Dávid bűne hálátlanság, sôt megvetés ,,az Úr szavával'', vagyis Isten parancsával szemben. S a király nagysága abban mutatkozik meg, hogy némán hallgatja a próféta bántó igazságait, beismeri tette gonoszságát, és aláveti magát Isten ítéletének. Ezért nyer bocsánatot. (Zsolt 32; 51; 65,3-4; Bölcs 11,23-26) Válaszos zsoltár / Zsolt 32(31),1-2.5.7.11 Hála a bocsánatért Szentleckéhez / Gal 2,16.19-21 A téves, zsidóktól eredô felfogással vitatkozva Sz Pál arra válaszol: Voltaképp mi tesz minket Isten szemében ,,igazzá''? Mit tegyünk, hogy Isten jónak ismerjen el és befogadjon? A kérdés sosem idôszerűtlen, sem a válasz rá. Semmi egyéni igyekezet, még az isteni parancsok (,,a törvény cselekedetei'': Gal 2,16) betöltése sem jöhet ,,igényeivel'' Isten elé. Nem mintha az erkölcsi erôfeszítésnek nem volna értéke, de a döntô: Isten kegyelme! Isten felénk fordul, mert úgy akarja: megbocsát mindent, megad mindent Jézusban, a Megfeszítettben. Mitsem ér itt a ,,jogosultság'', hanem valami nagyobb: hit a szeretetben. ,,Nálam nélkül semmit se tehettek'' -- mondta Jézus. A megszentelô kegyelem ad bármi értéket erkölcsi tetteinknek, mert azt már ,,Jézus tette'' bennünk. (2,16: Róm 3,20.21- 28; Zsolt 143,2 # 2,19-21: Róm 6,9-11; 8,2.10-11; Ef 2,4-8; Fil 1,21; 2Kor 5,14) Evangéliumhoz / Lk 7,36-8,3 vagy Lk 7,36-50 Arról, aki a vendégségen Jézus lábait megkente s könnyeivel áztatta, csak annyit tudunk, hogy ,,bűnös nô'', nyilvános bűnös, és Jézus megbocsát neki. Hogy a magdalai Mária (Magdolna) volt-e, az vita tárgya. A jelen szöveg (,,megbocsáttatott sok bűne'') fölteszi, hogy ez az asszony tudta, Isten megbocsátott neki, és a köszönet hozta ôt ide. Ez vág a két adós példázatához: akinek többet elengednek, jobban szeret. A szegény nô tudja, hogy sok benne a megbocsátani való, könnyei a bánat és hála könnyei. De mindenki, még a farizeus is kell, hogy tudja: Isten szíve elôtt ô fizetésképtelen, csôdbe jutott adós. - - A záró rész valójában nem a mai evangéliumi történet befejezése, hanem elôzetes összefoglalása Jézus igehirdetésének: Jézus faluról falura jár, Isten országának üzenetével gyűjti híveit. (7,36-50: Mt 26,7-13; Mk 14,3-9; Jn 12,2-8; Lk 8,48; Mk 5,34; 10,52 # 8,1-3: Mt 4,23; 9,35) Szentségre várva A közösségi Szentség-ünneplés (a szentmise és szentáldozás) elôföltétele, egyben gyümölcse is: a béke. A béke forrása a megbocsátás; az, hogy Isten megbocsát, ,,miképpen mi is megbocsátunk'' -- és akkor Magához bocsát... Elmélkedés A bűnös nô és a Bűnbocsátó Látjátok ezt a városszerte híres nôt, a bűnérôl hírhedtet: senki sem hívta a lakomára, csak úgy beront oda, ahol orvosa ül, és szent orcátlansággal gyógyulást kér tôle. Beosont, alkalmatlanul a vendégségre, nagyon is kész-alkalmasan a jótéteményre! Hisz tudta, mily nagy kórságban nyög; tudta, csak az gyógyíthatja, akihez jön. Odajárul hát, nem is fejéhez, csak lábaihoz az Úrnak, s ki oly soká gonoszul járkált, kereste most az igaz láb nyomát. Elôbb pedig könnyeit árasztja: a szívnek a ,,vérét'', s mosogatta a szent lábakat a bánat néma hódolatával. Törölte dús hajával, csókolta bűnös ajkával, kente a kenet illatával. Szótlanul szólott, nem beszélt, csak az áhítata. Aki pedig meghívta az Urat, a gôgösek ama fajtájából volt, kikrôl Izajás mondja: ,,Szólanak: messze távol tartsd magad, hozzám ne érj, mert én tiszta vagyok!'' (Iz 65,5) Te farizeus, az Úrnak meghívója és megcsúfolója, honnan veszed, hogy nem tudja Ô, ki ez a nô, mert tűri csókjait a lábán, a törlögetést, a kenetet? Ha hozzád jönne ugye, hallaná: ,,Távol tartsd magad!?'' De az a tisztátalan az Úrhoz járult, hogy tisztán távozhasson; betegen jött, hogy gyógyultan menjen, jött bűne-vallva, s ment megigazulva. -- ,,Akinek kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.'' -- ,,Nem sokat vétkeztem, mégis nagyon szeretek.'' -- mondanád? De én annak hiszek, aki inkább ismer téged tenmagadnál! ,,Kevés a megbocsátni valód'', hát kevés a szereteted! Mit tegyek hát -- mondod -- sokat vétkezzem-e, hogy legyen, amit ô megbocsásson és úgy növelje a szeretetem? Fogós kérdés! De az Úr, aki ezt az igazságot mondta, megoldja ezt az aggályt. Ô a farizeusnak szólt, aki azt hitte: kevés, sôt semmi vétke sincs. Valamelyest szerette, különben nem hívta volna meg az Urat. De mily kevéssé! Elmaradt a vendéglátó csók, a (szokásos) lábmosó vizet sem adta, nem hogy könnyeket. S nem hódolt úgy, mint az a kis bűnös nô, aki tudta, mibôl gyógyul és Kitôl! Óh te farizeus, azért szeretsz kevéssé, mert úgy gondolod, kevés a bűnöd. Nem mert kevés bocsáttatik meg, de mert úgy hiszed, hogy kevés. Nos hát? -- vág ô közbe. Nem gyilkoltam, nem törtem házasságot, bűnhödjek-e ilyenekért? Azt kéne megbocsátani nekem, amit el se követtem? Két dolgot mondtál, hát e kettôt tárgyaljuk. Azt mondod, kevés a bűnöd? Miért kevés? Ki vezetett így? (Óh hála Istennek, hallgatóim, látom bólintástokon, értetek már! Látom, már meg van ott oldva a kérdés!) Ez sokat elkövetett, sokban adós lett. Az ott Isten segítségével, keveset. Akinek az köszöni a megbocsátást, ugyanannak ez köszönje, hogy nem is esett adósságba. Nem fajtalankodtál abban a korábbi tudatlansággal teljes életedben, még jó és rossz közt sem tudva különbséget, még Ôbenne se hívén, aki születéstôl vezérelt? Ezt mondja hát a te Istened: ,,Magamfelé vezéreltelek, magamnak ôrizgettelek.'' Bűnre nem volt csábítód! Én tettem, hogy elmaradt! Nem volt rá hely s idô, Én okoztam a hiányukat. De ha lett volna is csábító idô és hely -- hogy beleegyezz, Én riasztottalak el! Ismerd el Annak kegyelmét, akinek adósa vagy még azzal is, amit nem követtél el. Nagyobb adósa, mert nagyobb kegyelme birtokosa. Adósom az, aki elkövet bűnt, s aminek bocsánatát láttad. Adósom te, azzal amit nem tettél, amitôl tenni óvtalak. Mert nincs bűn, amit egy elkövet, más azt el nem követhetné -- ha a Gondviselô, aki alkotta, magára hagyja! (Sz Ágoston: 99. beszéd) + Ôszinte bánat jele, hogy a kínálkozó bűnalkalmakat könyörtelenül eltávolítjuk. -- Óh visszásság! Szennyezôdni nem szégyell, de mosakodni szégyell. (Sz Bernát) + Fönséges és dicsôséges Isten! Világosítsd szívemnek sötétjét! Mutass nékem jó utat a hitben, biztos reményt, szeretet tökélyét, érzést, tudást, hogy híven betöltsem, mit szent, igaz parancsod vár tôlem! (Assisi Sz Ferenc) + Veled leszek és egyben távol. Kegyelembe öltöztetlek, de azt hiszed majd, fosztva vagy az Isten irgalmától; mert benned lakva, elrejtôzöm úgy, hogy meg ne láss, Rólam ne tudj! Úgy titkolom tôled magam, hogy érezd, tudd: te mi is vagy -- Jézustalan! (Jézus Kortonai Sz Margithoz) + Nem az fontos, hogy fontoskodva hirdessem: Szeretem az Istent; mert tudom, hogy változékony és ingatag vagyok! Egyedül az a fontos nekem, hogy Isten szeret engem! (Alcoholic Anonymous) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP 1: Zakariás próféta megjövendöli Krisztus szenvedését. S: Akik megkeresztelkedtek, azokban Krisztus él. E: Az Emberfiának sokat kell szenvednie. Jézus követôinek is vállalniuk kell a keresztet. Az ,,emberek'' csak annyit tudnak Jézusról, hogy ember volt. Különleges, szokatlan ember, de mégis csak ember. ,,És ti'': Péter, Jakab, János; Kovács, Nagy és Kiss: ti mit tudtok, minek tartjátok Ôt? Ki Jézus -- Nektek?! Ki Jézusról érdeklôdik, saját maga is a kérdés tárgya lesz! Készen állok-e, hogy meghalljam a választ és a fölhívást?! Sôt a választ sem értem, a szavak nagyságát és súlyát föl se mérhetem, ha nem magamra vonatkoztatom ôket azonnal és elutasítom a velük járó terhet... Elsô olvasmányhoz / Zak 12,10-11 Ki az az ismeretlen, akit Dávid és a fôváros gyászol? Történelmileg nincs más felelet: egy királyi, prófétai személy, a nép egy ,,pásztora'', vértanú-hôs. Halála nagy csapás a népnek, de mélyebb bánatnak és Isten-küldte megtérésnek a kezdete is, úgy mint az Isten szolgájának halála Izajásnál (Iz 53). Sz János evangéliuma szerint a kereszten Jézus az, ,,akit átszögeztek'' (Jn 19,37, vö. Jel 1,7). Így érti a mai olvasmány is, ha összevetjük a Jézus szenvedésérôl szóló többi prófétai szöveggel. (4Mz 21,8; Jn 3,14.18; Ez 34,23-24; 36,25- 27) Válaszos zsoltár / Zsolt 63(62),2.3-4.5-6.8-9 Istenre várakozás Szentleckéhez / Gal 3,26-29 A Törvény, vagyis az Ószövetség célja: Krisztus. Ô Ábrahám ivadéka, akinek az ígéret szól: ,,Ôbenne áldatnak meg a föld minden népei.'' Mind: zsidók és pogányok, akik hit és keresztség által a Fiúhoz hasonulnak, és ôk is ,,fiakká, örökössé'' fogadtatnak. Zsidó és pogány különbözôsége, egyáltalán minden faji, társadalmi különbség elveszti fontosságát, jelentéktelen lesz. Csak Krisztus a fontos. (Jn 1,12; Róm 6,3-4; 8,14-17; 13,14; 10,12; Kol 3,11-12) Evangéliumhoz / Lk 9,18-24 A mai szövegben három lényeges pont van: egy fontos beszélgetés, melynek tetôpontja Péter vallomása Krisztusról (s Krisztusé Péter fôségérôl, lásd Mt 16,13-19); az Emberfia szenvedésének megjövendölése; végül a fölszólítás: kövessük Ôt a kereszthordozásban. A három szorosan összefügg. Jézus ,,Isten Messiása'', akit Isten megígért a próféták által, s akinek életútja nem úgy fut, ahogy várnók, hanem ahogy Isten megszabta. Ezért Péter vallomását Jézus rögtön kiegészíti és tisztázza. Messiás Ô, akinek a szenvedés útja van kijelölve. Követôi, a hozzátartozók, a hívek -- mind az Ô útját kell járják nap mint nap. Ez tehát elsôsorban nem vértanúság; naponta föl kell venni a terhet, melyet Isten ránk rak. És ez ,,mindenkinek'' szól! (9,18-21: Mt 16,13-20; Mk 8,27-30; Lk 9,7-8 # 9,22: Mt 16,21; Mk 8,31; Lk 24,25-26 # 9,23-24: Mt 16,24-25; Mk 8,34-35) Szentségre várva Azonos út Jézussal és azonos lakoma: mind a kettô elénk adva és föladatul kitűzve. Halálon át visz utunk a Vele való életközösségbe. Elmélkedés ,,Mindennap kövessem'' ,,És kezdé tanítani ôket, hogy az ember fiának sokat kell szenvedni... És fogván ôt Péter, kezdé feddeni. Ki megfordulván, megdorgálá Pétert, mondván: Hátra tôlem, ellenkezô, mert nem érted, mik az Istenéi'' (Mk 8,33). Mily élesen vág vissza az Úr; lelke felháborodásával felel. Jézus el van szánva áldozatát bemutatni; Jeruzsálembe akar menni s a halálba. De az emberi érzés Péterben kifogásolja ezt s rá akarja venni az Urat, hogy térjen ki az erôszaknak. Hátra tôlem -- volt a felelet -- mert akkor elvész az isteni föladat, s ellenségeinek meghódolva nem állná ki a tűz- és vérkeresztséget. Ha kímélné magát, elveszne minden. E kemény szóban: ,,hátra tôlem'' hangzik újra az, hogy ,,Isten fia vagyok''. Nálam is a rosszal való ellenkezés s a vele való megvívás nem baj, nem csapás, hanem isteni út s az erény feladata. ,,Aki megtalálja életét, elveszti azt, s aki életét elveszti érettem, megtalálja azt.'' (Mt 10,39) Aki kényezteti magát s önkedvében jár el mindenütt, -- aki a test és vér sugallatait követi legfôbb norma gyanánt, az azt gondolja: kitöltöttem kedvemet, éltem; pedig csalódott; nem értette meg az igazi életösztönt; világnál, testnél jobban kell szeretni a lelket, s a lélek önfenntartási ösztöne erôsebb legyen, mint a világ s a test és vér szeretete. Ezek az erôs lelkek, kik a lélek önfenntartási ösztönét érvényesítik világ és test fölött. A többiek gyönge lelkek; az élet ösztöne fölületes bennük; legyeket fogdosnak s homokból építenek kis mólókat. Óh Uram, az erôs élet ösztöne, az örök élet fönntartásának vágya vigyen s emancipáljon engem; ez csillagom; e szerint igazodom, intézkedem s hozom áldozataimat! (Prohászka: ÖM, 6:173; 224) + Kényelemszeretet Azt tudjátok, hogy mennyire szereti testünk a kényelmet, azt pedig egyszer s mindenkorra értsük meg, hogy rendkívül veszedelmes volna ebbeli törekvésével megbékülni. Sokszor elgondolkozom azon, s nem tudom megérteni, hogyan tudnak olyan nyugalmat és lelki békét élvezni azok, akik nagy kényelemben élnek. Vagy talán a mi Eszményképünk, a mi Világosságunk szentséges testének kevesebb kényelemhez volt joga, mint a miénknek?! Talán okot szolgáltatott arra, hogy annyi szenvedést kelljen elviselnie!? Vagy talán olvastuk valaha a szentekrôl, akikrôl biztosan tudjuk, hogy a mennyben vannak, hogy kényelemben éltek?! Tehát akkor hogyan lehet az ilyen életbe belenyugodni?! Ki mondta azt nekünk, hogy ez rendjén van? Mit jelentsen az, hogy az emberek a legnagyobb lelki nyugalommal töltik életüket teljes kényelemben; jól esznek-isznak, alusznak, mulatnak, minden elképzelhetô módon szórakoznak, úgy, hogy az embernek az esze megáll. Úgy látszik, mintha nem is volna másvilág, vagy pedig mintha az ô életmódjuk volna a legbiztosabb útja az örök üdvösségnek. Óh, testvéreim! Ha tudnátok, hogy milyen káros következményekkel jár mindez! A test elnehezedik, a lélek pedig elgyöngül, annyira, hogy ha látnók, azt hinnôk róla, már a végét járja. Sokfelé olvashatjátok, hogy mekkora rossz az, ha az ember megbékül ezzel az állapottal. Mert hiszen, ha az illetô tudná, hogy ez a dolog rossz, akkor lehetne remény arra, hogy megváltozik, azonban attól félek, hogy ilyesmi nem is jut eszébe. S ezen nem is csodálkozom, tekintve, hogy ez az életmód annyira általános. Arról azonban biztosítlak benneteket, hogy akármennyire jól érzi magát a test ilyen állapotban, ha az illetô akar üdvözülni, ezerféle küzdelem vár reá, úgyhogy sokkal okosabban tenné, ha lassan és fokozatosan szoktatná magát a szenvedéshez, Krisztus követéséhez. (Nagy Sz Teréz: Gondolatok az Énekek Énekérôl, ÖM, 3:344) + Óh Uram, Istenem! Benned a reményem. Óh édes Jézusom! Szabadíts most engem! A szorító láncban, nyomorult kínzásban Hozzád vágyik lelkem. Epedve, sóhajtva, térdemre roskadva, imádlak, esenglek: szabadíts meg engem. (Stuart Mária imádságos könyvébe írt latin verse kivégzése elôtti napokból) + Vannak, kik mindenbôl tôkét gyűjtenek, még a télbôl is. Ha fáznak, dideregnek: e kicsi kínt ajánlják Istennek. -- Ha valamit teszünk, ami nincs kedvünkre, mondjuk azt az Istenünknek: ,,Én Istenem, ezt néked szentelem azon nagy óra emlékére, mikor meghaltál értem!'' -- El kell fogadnod a keresztet! Ha bátran viseled, a mennybe ô visz el téged. (Vianney Sz János) + Betegség: Itt égess, itt vágj, csak az örökkévalóságban kímélj! -- Test betegsége: lélek egészsége. (Sz Ágoston) + Nem értem, de tény: Önszeretet, ki Istent elfeled, magát se szereti. Ki csak Istent szeret, magát egész' feledve, az önmagát is szereti. (Sz Ágoston) + Az önzô minden helyzetbe úgy áll be, hogy ô legyen a parádé eleje. Egy nagyon pávázó püspökrôl mondták fiatal papok, hogy ô ,,egy-emberes körmenet''. (Sheen) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP 1: Illés próféta tanítványául választja Elizeust. S: Isten gyermekeinek szabadságát Krisztus szerezte meg nekünk. E: Az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania: Jézus követése áldozatot kíván. Ha tudni szeretnénk, hogy állunk a kereszténységgel, csak kérdezzük egyszer meg magunkat, mi is hiányzana életünkbôl, mi változna meg, ha máról-holnapra nem lenne Krisztus és Egyháza. Legtöbbünknek nem jut feladatul, hogy Krisztus mellett döntsünk, más már felelt helyettünk: ,,Hiszek... Ellene mondok... Ígérem!'' (keresztszülôink). Azért késôbb magunk is meghallottuk a hívást és a kérdést. Válaszolt szívünk, és ,,igent'' mondott. Az ,,Igent'' elfogadták. Érvényes és kötelez... Elsô olvasmányhoz / 1Kir 19,16.19-21 A tanítványok meghívásáról és követésérôl szól e szakasz és az evangélium (és egészen más módon a galata-levél is). Ahogy Mózes megtette Józsuét utódjává Isten parancsára, úgy Illés is égi szóra továbbadja Elizeusnak próféta-küldetését. A köpenyeg rávetése ugyanazt jelenti, mint a kézrátétel. Elizeus azonnal így is érti. Átengedi magát, hogy Isten lelke megragadja. A családjától való elválás végleges: a búcsúlakoma rendezéséhez leöli marháit és tűzifául veszi ezek jármát. Csak látszólag ellentmondó e búcsú azzal, amit Jézus majd övéitôl követel. Válaszos zsoltár / Zsolt 16(15),1-2 és 5.7-8.9-10.11 Bizalom imája Szentleckéhez / Gal 5,1.13-18 A ,,szabadság'' szó kimagasodik a galata-levél kezdetén. A mai embernek e szó már többé nem az Ótörvénytôl való mentességrôl beszél (mint a galáciai keresztényeknek) -- más törvények, hatalmak és kényszerek fenyegetik a mai szabadságot és méltóságot, sôt az Istennek való hódolás lehetôségét is. Ezeket Pál röviden ,,a test kívánságainak'' hívja, és gyűlöletet, hazugságot, bármi fajta mértéktelenséget ért rajta. Az a szabadság, mellyel Krisztus megszabadított minket, egyszerre ígéret és követelés. Az gyökeres döntés. Jézus teljesen szabad volt, így életét átadhatta értünk. (5,1: Jn 8,32-36; Gal 2,19-20 # 5,13-15: Róm 6,15; 1Pt 2,16; Róm 13,8-10; 3Mz 19,18 # 5,16-18: Róm 8,4-6.14-17; Gal 5,25) Evangéliumhoz / Lk 9,51-62 E rész új szakaszt nyit: Jézus útját Jeruzsálem felé, a halálba. Mert ott meg kell halnia és föl kell támadnia. Nagy elszántsággal lép ztjára, mint egykor Illés, mikor a földtôl távoznia kellett. Egészen Atyja kezére adja magát. Lemond arról, hogy erôszakkal vívja ki ,,jogait''. E szakasz második felében három tanácsot ad Jézus követôinek. Gyökeres fölhívások ezek, az egész embert követelik. Nincs helye felemásságnak, visszariadásnak, huzavonának. Kinek kell Krisztust követnie? Aki hívást kap és elég bátor hozzá, hogy mindent átadjon Istennek, mint azt Jézus tette. (9,51-56: Mt 19,1; Mk 10,32; Jn 4,9-10; 1Tim 3,16; 2Kir 1,10-12 # 9,57-62: Mt 8,19-21; Lk 14,26- 27.33; 1Kir 19,19-21) Szentségre várva Jézus teljesen odaadó engedelmes, és ezért teljes szabad is. ,,Azért szeret az Atya, mert életemet adom, hogy újra fölvegyem. Senki sem ragadja el tôlem, szabad akarattal adom én át... Ezt a megbízást kaptam Atyámtól.'' (Jn 10,17-18) Elmélkedés Egyház és szabadság Az Apostoli Egyház alkalmazkodással lesi el az idôk szükségleteit, csitítja a korok panaszait, hegeszti a nemzedékek sebeit, s kielégíti a haladó gondolat s az emberi igények követelését. Az ilyen egyház népszerű, súlypontja a nép szívében van; hatalma a lelkek érzéke, melybôl kiérzik, hogy ez Krisztus-arcú s nem kísértet; hatalma a lelkek ragaszkodása, melyek az ilyen egyházban nem papi érdekeket, nem klerikális osztályérdekeket, nem hatalmi törekvéseket látnak, hanem látják a testvérek egyházát, azt az egyházat, mely szellembôl él, mely mint Krisztus gyalog jár, szeretetbe öltözik, mely nem közjogi helyzetére, elôkelô állásaira, diplomáciára, politikára, hanem az elsô testvérnek pásztorbotjára: a keresztre, infulájára [püspöksüvegére]: a töviskoszorúra, gyűrűjére: a szegekre, talárisára: a szegénységre, s mindebben s ezen át szellemére, a világért megtört szívére támaszkodik. Tehát népszerű, s azért gyôzhetetlen hatalom. Vigyázzatok tehát! A fejlôdô állammal szemben küzdjetek a szabadságért, s elsô helyen: az egyház szabadságáért. Az állam is az életnek szerve, ahogy az életnek fokozásáért neki is a szabadságokat szolgálni, nem pedig elnyomni kötelessége. Érvényesüljön az egyházban a szellem ereje, s akkor gyôzni fog! Mert Góliátok ellen egy kô is elég, ha a parittyát Dávid forgatja! Érvényesüljön az egyházban az apostoli buzgalom, mert e lélek hatalmával tizenkét apostol elég volt a világ megtérítésére, s egy is elég volt a megmozgatására, ha Amiensi Péter, Bernát, Kapisztrán ajkán szólalt meg! Érvényesüljön az egyházban a Krisztus szeretete és kegyelme, mert e nélkül a világot megkötnie, arra kötél, békó, lánc nincs; de a Krisztus kegyelmével megkötötte azt már egy kötél is, Assisi Sz Ferenc kordája. (Prohászka: ÖM, 13:176) + Jogságot megtagadván, mi mások az országok, mint nagy rablószervezetek! (Sz Ágoston) + Követni Krisztust szenvedésbe, megalázódásba Édes Istenem, hányszor elmélkedtek ezek a jó lelkek Krisztus Urunk kínszenvedésérôl! Hányszor fontolgatták, hogy mily jó nekünk is szenvednünk! Hányszor óhajtották a szenvedést! Persze azt akarnák, hogy mindenki éppoly fegyelmezett életet éljen, mint ôk s adja Isten, legalább azt ne gondolják, hogy csak azért éreznek fájdalmat, mert az a másik ember, mikor ellenük tett, Isten ellen vétkezett. Ne képzeljék valahogy azt, hogy ezzel a fájdalommal érdemeket szereznek! Azt gondolhatnátok, hogy mindez, amit mondok, szép és jó, de végre is nem vonatkozik reátok, mert hiszen az ilyen dolgok nálunk nem lehetségesek. Vagyonunk nincsen, a becsületünkön pedig szintén nem rágódik senki. Megvallom, hogy e tekintetben igazatok van; csakhogy az említett dolgokból sok minden következik, ami nálunk is elôfordulhat. Ez utóbbiakon vehetitek azután észre, vajon nem ragaszkodtok-e még mindig azon javakhoz, amelyekrôl lemondtatok. Mert sok apró dolog akad ám, amin kipróbálhatjátok, vajon tudtok-e szenvedélyeiteken uralkodni vagy sem. A lényeges az, hogy törekedjünk az erényeket gyakorolni és akaratunkat teljesen alárendelni Istenének. Folyjék a mi életünk úgy, amint azt Ô Szent Felsége óhajtja; ne a mi akaratunk teljesedjék, hanem az Övé. Ha pedig még nem volnánk ennyire, akkor -- mint mondtam -- legalább alázkodjunk meg. Ha ôszintén alázatosak vagyunk, akkor bármennyire késlekedjék is, egyszer mégis csak eljön majd az isteni orvos és meggyógyít bennünket. Azok az önsanyargatások, amelyeket ezek az emberek végeznek, éppoly józanok és mértékletesek, mint amilyenek ôk maguk. Szívesen gyakorolják ôket, mert ily módon is szolgálni akarnak az Úrnak -- s eddig nagyon dicséretes a dolog -- de nagy önmérséklettel űzik ôket, nehogy valamiképpen megártsanak az egészségüknek. Attól ugyan nem kell ôket félteni, hogy agyonkínozzák magukat: ahhoz sokkal több eszük van. A szeretetük nem akkora, hogy eszüket elhomályosítsa. Pedig én azt szeretném, ha maga a józan ész indítana bennünket arra, hogy ne elégedjünk meg Istennek ilyen szolgálatával. Mindig csak lépésrôl- lépésre haladni elôre!... hiszen így sohasem érünk az útnak végére! Mivel pedig, amint hisszük, folyton megyünk s elfáradunk -- mert azt elhihetitek, hogy ez az út nagyon fárasztó -- még szerencse, ha el nem tévedünk. Ha innét valami más országba eljuthatnánk nyolc nap alatt, mit gondoltok, leányaim, okos dolog volna-e erre az útra egy egész esztendôt fordítani, lassan bandukolva, szélben, hóban, esôben, rossz utakon? Nem sokkal jobb-e hamarosan átesni rajta s nem tenni ki magunkat oly hosszú ideig annyi sanyarúságnak, nem is beszélve arról a veszedelemrôl, amely útközben a mérges kígyók részérôl fenyeget? Mennyit tudnék én errôl saját tapasztalatom alapján mondani! S adná Isten, hogy már elôbbre volnék! Mert bizony sokszor azt hiszem, hogy mindig csak egy helyben tipródom. (Nagy Sz Teréz: A belsô várkastély, ÖM, 1:288) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 14. VASÁRNAP 1: A próféta jövendölésében Jeruzsálem a Messiás országát jelképezi. Magát Jeruzsálemet megszemélyesíti, és édesanyaként ábrázolja. A megjövendölt messiási országban béke uralkodik. S: Pál apostol boldogan viseli szenvedéseit Krisztusért. E: Jézus munkásokat hív aratásába, és hatalmat ad nekik az evangélium hirdetésére. Aki befogadja ôket, Isten békéjét kapja jutalmul. Jobban szeretjük a nyugalmat, mintsem a nyugtalanságot, s tán azt is hisszük, hogy ez erény. A lustaság nem erény és semmi köze a békéhez. A békét ki kell vívni, rendszerint háborúval! Keresni kell a békét, s megdolgozni érte. Az elsô lépés a kibékülés. Jézus tanítványai legyenek e világon a béke követei és hordozói. Isten akarata a megbékülés, nem a gonoszsággal, hanem embertársainkkal és Ôvele. Ô teszi az elsô lépést. Aki átéli és megérzi, hogy bocsánatot kapott, az újra tud kezdeni. Újra hallja a patak- csörgedezést, érzi a nap melegét, éled. Elsô olvasmányhoz / Iz 66,10-14 Könnyebb házat építeni, mint népet igazgatni, és közösséget megújítani. A babiloni fogságból való visszatérés után a város és a templom fölépítése mindössze fárasztó munka (Kr.e. 520--515). Annál nehezebb, amit Isten kívánt: a hit tisztaságát és a remény erejét fölújítani a népben! Ez idô prófétája, a jövôlátó nagy Izajás int és vigasztal. A jelen szakasz vigasztalás! A megosztott, elcsüggedt néphez szól, hogy van remény! Nem ember intézi a jövôt; csak Isten teheti, hogy erô, élet, béke és öröm sarjadjon. S ennek minden nép részese lesz egykor! A szentíró úgy érti, a népek ,,kincseiket'' Jeruzsálembe hordják (a lelkük kincsét!) -- az evangéliumban viszont Jézus küldi szét Jeruzsálembôl a béke és Isten-uralom kincseit tanítványaival a világ népéhez. (Iz 65,18; Zsid 12,22-23; 13,14; Zsolt 86,9-14; 122) Válaszos zsoltár / Zsolt 66(65),1-3.4-5.6-7.16 és 20 Fölhívás dicsénekre Szentleckéhez / Gal 6,14-18 A galatákhoz írt levél végét tulajdon kezével írja Pál (aki diktálni szokott), méghozzá nagy betűkkel, megnyomott tollal. A lényeget sűríti! Az egész vitát: körülmetélt-e, kívülrôl áttért-e, zsidó vagy pogány -- összegezi: Mióta a mi Urunk a kereszten meghalt, végtelenül többrôl van szó: arról, hogy ,,új teremtménnyé'' váljunk. Az új teremtés alapja a hit és szeretet; a szeretetben hatékony hit. Ezzel áll szemben az, amit Pál ,,testnek'' hív. ,,Isten Izraele (népe)'' szemben áll a ,,test szerinti Izraellel''. Most mint keresztény, Pál egészen új módon imádkozhatja, amit zsidóként naponta mondott: ,,Add nekünk, s egész népednek békédet, üdvösségedet, áldásodat, kegyelmedet, szeretetedet, s áraszd ki ránk irgalmadat!'' (Zsidó napi ima: a tizennyolcszoros kérés). (1Kor 1,31; 2,2; 7,19; Róm 3,27-30; Gal 5,6; 2Kor 5,17; 4,10) Evangéliumhoz / Lk 10,1-12.17-20 vagy Lk 10,1-9 A tizenkettô küldetése után Sz Lukács hírt ad egy nagyobb csoport tanítvány szétküldésérôl. A 72-es szám, s a 70-es is, megfelel Mózes elsô könyvében a ,,föld összes népei'' számának. Minden néphez el kell jutnia az üzenetnek: közel az Isten országa. Másképp is fontos a 72-es, az ,,egyetemes szám'': a küldetés, a jóhír terjesztése minden tanítványának, bárhol is, bármikor is éljen, -- küldetése, föladata. A termés bôséges. Követeinek Jézus örökérvényű utasításokat mond: szerénység, szegénység, önzetlenség, de ha kell, határozott föllépés! (10,1-12: Mt 9,37-38; 10,7-16; Mk 6,8-11; Lk 9,3- 5 # 10,18: Jn 12,31-32; Jel 12,8-9; Iz 14,12 # 10,19: 1Mz 3,15; Zsolt 91,13; Mk 16,18) Szentségre várva ,,Ahogy engem az élô Atya küldött és Én az Atyában élek, úgy az is, aki eszi Testem, élni fog Énbennem.'' (Jn 6,57) Isten követe, küldöttje is így éljen és éltessen: ,,Ahogy az Atya küldött engem, én is úgy küldelek titeket.'' (Jn 20,21) Elmélkedés Kérjétek az Aratás Urát Munkások kellenek, kik új világot teremtenek; élénken perceptív s keményen munkás lélekre van szükségünk. Munka kell; sziklákat kell fúrni, követ fejteni, aratni kell. Az apostoloknak nem hivatalban kell ülniök s várniok a tudakozódókat; ez egészen mellékes funkció. Tűzesô hull az apostoli férfiakra az apokaliptikus angyal füstölôjébôl; nincs nyugalmuk; lelkük feszül, szemük lát, arcuk ég, szívük beszél; a szeretet tüze s a gondnak árnyéka jellemzi lelkületüket. Gyermekek, betegek, botrányosak, veszélyben forgók, bűnösök, jó lelkek, iskola, család, társadalom ezernyi szükséglete rajzik szemeik elôtt; ôk bíznak, imádkoznak, szenvednek, kitartanak! (Prohászka: ÖM, 6:218; 279) + Papi hivatásokért Jézus, Urunk, Te azt mondottad, kérjétek az aratás urát, hogy munkásokat küldjön földjébe. Esedezve kérünk, szaporítsd országunkban a papi hivatásokat, Te, ki annyira óhajtod, hogy isteni Szíved szeretetének és irgalmasságainak hullámai eláradjanak a lelkeken, add kegyesen, hogy hívásodat a társadalom minden osztályában meghallják. A munkás és birtokos fia egyaránt. Mind a kettônek szüksége van. Adj, kérünk, nagylelkű és áldozatkész papokat, imádságos és áldozatos eucharisztikus életeddel a legbensôbben egyesülve, hogy tevékenységükkel Isten dicsôíttessék, lelkeket mentsünk és hazánkat megújítsuk. Ezért kérünk Téged, óh Jézus, örök pap a Te szentséges Anyád, a Papok Királynéjának közbenjárására. Amen. (Böle: Rózsafüzér Királynôje, 330) + Ima a Szűzanyához papokért Óh Mária, papok királynôje, könyörögj érettünk, nyerj sok és szent papot. Hiszem, hogy egy Isten van három személyben, hogy Isten Fia emberré lett, a kereszten meghalt, hogy bennünket megmentsen, hogy a jókra mennyország vár és a gonoszokra pokol. E végtelen fontosságú tanok hirdetésére kérj, eszközölj ki tanítókat, apostolokat az Úrtól! Amen. (Böle: Rózsafüzér Királynôje, 330) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP 1: Mózes Isten parancsainak megtartására buzdítja a népet. S: Isten mindent Fia által és Fiában teremtett. E: A fôparancs: a szeretet parancsa. Minden ember felebarátom! Embertárs, aki számomra csak ,,a másik'', akit kikerülök, hogy ne lássam ínségét, vagy mert a modora különbözik az enyémtôl; az embertárs, aki közel van hozzám, az ajtóm elôtt áll, s mégsem felebarátom -- ez a helyzet a pokol. Ez gyűlölködés! Mert számunkra csak ez a két fajta életút adódik: szeretet és gyűlölet. Mindkettônek sok foka, módja, árnyalata van. A szeretet: élet. A gyűlölet: szakítás és halál. Jézus kinyilvánítja nékünk a szeretetet. Megmutatja, milyen Isten. Isten azt szereti, aki rászorul a szeretetére -- s ugyan ki ne szorulna rá? Csak egyetlen parancs van végeredményben (Istent szeresd: -- s benne, általa az embert!) -- aki ezt teljesíti, az az isteni ember! Elsô olvasmányhoz / 5Mz 30,10-14 Isten Izraelt népévé választotta, nem mert valami különleges nép volt, hanem, ,,mert szerette ôket, és megtartotta esküjét, amelyet egykoron tett atyáiknak'' (5Mz 7-8). Erre nincs magyarázat, de világos a következménye: szeresse népe Istent teljes szívvel, egész lélekkel, minden erôvel. Istent szeretni annyi, mint ,,hangjára hallgatni''. De a nép, története folyamán messzi eltávolodott Istentôl, ezért a fölszólítás: ,,Vissza kell térned!'' A nép úgy tekintette a Törvényt, mintha nehéz volna megérteni és megtartani. Ezért mondja a próféta: ,,Nem haladja meg erôdet! Az ige közel áll hozzád, képes vagy szerinte élni, -- ha szereted az Urat!'' (Jer 31,33; Bár 3,15.29; Róm 10,6-8) Válaszos zsoltár / Zsolt 69(68),14 és 17.30-31.33-34.36-37 Bizalom szükségben Szentleckéhez / Kol 1,15-20 A kolosszei-levél (ma és még három vasárnap) az Egyházba befurakodott hamis tanok ellen szól. E tanok nem utasítják el Krisztust, de azt állítják, hogy mellette még más erôket is tisztelni kell (szellemeket, démonokat!), akik az emberéletre irányt szabnak. A mi korunkban ez körülbelül a hit és babona keveréke, egyszerre szabadság és ösztönrabság hirdetése, amely képtelenné tesz szabadon, keresztényként hinni és élni: Sz Pál ezekkel szemben rámutat Krisztus egyetemes és központi hatalmára a világ és emberélet fölött. Azt, hogy Vérével váltott meg bennünket, csak akkor fogjuk föl teljes mélységében, ha megértjük; Megváltónk Teremtônk is egyben. A világot s életünket nem kívülrôl tartja markában: ô mindenek elôtt és mindenek legbelsejében él. Egyúttal Ôbenne él teljességében maga az Isten. A teremtés műve csak akkor ér véget, ha a Krisztusban élô Isten és az Ô fényessége eltölt minden teremtett lényt, fôként a megváltott embert. (1,15-18: Bölcs 7,26; 8,22-23; Róm 8,29; Zsid 1,3; Jn 1,1-3; Ef 1,22- 23 # 1,18-20: 1Kor 15,20; Kol 2,9; Róm 5,10; 2Kor 5,18; Ef 1,10) Evangéliumhoz / Lk 10,25-37 E szakaszban Sz Lukács három paranccsal áll elô: 1.) fôparancs az Isten- és emberszeretet; 2.) a legszükségesebb követelmény: Isten szavát meghallani! 3.) a helyes kérés. A mai evangéliumi szakasz a törvényrôl, a szeretetrôl és az örök életrôl szól. ,,Mit tegyek?'' -- kérdi elôször is a törvénytudó. Aztán azt: ,,De ki a felebarátom?'' Az elsô kérdésre a válasz a fôparancsolat törvénye. A másodikra az irgalmas szamaritánus példabeszéde. Az a felebarátod, aki rád szorul; te vagy a ,,legközelebbi'' az ô oldalán, ô a te ,,teendôd''. Aki jót tesz, annak a végítéleten örök élet jut. A felebarát, ,,legközelebbi'' -- nemcsak ,,embertárs'', ô az, akiben Isten felém jön és általa magához hív. (,,A legközelebbi embertárs'' pedig, aki a kegyelem és keresztség által benned él: Jézus!) A jó cselekedet parancsa tehát: Isten iránti szeretet (engedelmesség) által emberszeretet, és emberszereteten át Isten-szeretet! Túlnyúlik ez tehát földi ,,szociális érzéseken, vagy indíttatásokon''. (10,25-28: Mt 22,35-40; Mk 12,28-21; 5Mz 6,5; 3Mz 19,18; 18,5) Szentségre várva A törvénytudó nem tudja, ki a felebarátja, mivel nem hitt Jézusban, s Jézust nem ismerte (Sz Ambrus). Tudom-e én, ki a felebarátom? Krisztus lépett a ,,legközelebb'' hozzám. Gyógyítja a sebeim, Szamaritánusom... Szeret, mert rászorulok a Szívére! Elmélkedés A szeretô Isten viszonzást vár ,,Gyönyörűségem az emberek fiaival lennem'' -- szól az isteni Bölcsesség (Péld 8,31). -- De még nagyobb csoda, hogy engedi, hogy ember szeresse Ôt! Van szó rá, kifejezni e kiváltságot, hogy a végtelen szépséget szerethetjük?... Azt hihetnénk, hogy ilyen szeretetünk orcátlan, tolakvó profanáció. Elég hagyni, hogy valami tompa állati ösztön, az ivó madár, a bámuló ökör érzésével álljunk Ô elôtte. De ha végtelen irgalma, vonzódása, vágya a szeretetünk után megengedi, hogy tudatosan, szívbôl szeressük, akkor ugye bizonyára ez vérrel és szenvedéssel, kínnal és szégyennel és vezekeléssel megy, szörnyű ádáz áldozatokkal, ijesztô önátadással! Jaj, drága Uram, én Istenem: igen, valóban, így lett! De a vér, a kín, a szenvedés, szégyen és önelégetés nem a miénk, mind-mind az Övé! Ô sír, hogy mi nevethessünk; Ô vérzik, hogy mi épnek maradjunk; Ô szégyenül meg, hogy mi örvendjünk diadalban; Ô retteg, szorong, vért izzad, hogy könnyen nézhessünk mi a régi bűneinkre, úszva a föld napsugarában, Isten barátságában, édesen bizakodva az örökkévalóságban... Hagyja, hogy ,,magunk'' megszerezhessük ,,magunknak'' azt, amin a hitetlen mosolyogna, mint merô önáltatáson, egy puhaszívű Atya cselén, a szent szeretet oly gyerekes játékán. ,,A Bölcsesség játszik az emberek fiai közt'' (Péld 8,30). S ha mindez itt lenn! -- milyen lesz Ô hozzánk odatúl? Izajás és Sz Pál azt mondják, nem lehet kifürkészni, más szem kellene, hogy lássuk, más fül, hallani... Vége ezzel a csodáknak?! Nem! Még nagyobb is vár! Csoda, hogy Ô szeret! Még inkább az, hogy átengedi magát szeretetünknek [adhatunk neki embertársaink tenyerébe téve a Neki szántat, jön elénk koldulva egy emberi koldus álarcában]. De íme: az ember túltehet Istenen! Ez a csodák legcsodája: az, hogy az ember nem szereti Istent, mikor szabad neki szeretnie. Ez hihetetlen, pedig szemmel látjuk! Ha szívünk úgy meg nem kövesült volna e látványhoz hozzászokva, -- elborzadást szülne bennünk minduntalan, akárcsak egy atyagyilkosság -- legalábbis! Csak lassan kezdenôk elhinni; lehetséges! Hogy feledik Ôt, rendszeresen -- ez a ,,dolgok rendje'' -- s már oda se nézünk neki. Igazi hit vérkönnyeket sírna ezen a gyalázaton. Jézus szerelméért: tegyünk valamit errôl! Nincs megvetettebb koldus a földön! Tenni valamit, hogy valamivel jobban szeressék! (Frederick W. Faber: Mindent Jézusért, 363) + Ima a szeretet kegyelméért Úristen! te annyira szerettél minket, hogy egyetlenegy Fiadat értünk adtad: az ô munkája, fáradságai, kínszenvedései által minket, háládatlan és pártos szolgáidat megváltottál. Ezért a te véghetetlen szerelmedért kérlek, gerjeszd fel szívemben ama tüzet, melyet szent Fiad a világra hozott. Írd és oltsd be lelkembe parancsolatodat, melyben azt hagytad, hogy téged mindenekfölött, felebarátainkat pedig mint magunkat és azonegy élô testnek tagjait szeressük, nemcsak szóval és nyelvvel, hanem valósággal és cselekedettel. Adjad, Úristen, hogy nemcsak jóakaróimat, de te éretted ellenségeimet is szeressem, és a te szent Fiad példáját követvén, imádkozzam tiszta szívvel gonosz-akaróimért. Végy ki, Uram! énbelôlem minden gyűlölséget, irigységet és felebarátom ellen való nehézséget; hogy a tökéletességnek köteléke, az igaz szeretet lakozzék bennem, és miképpen te megbocsátod vétkeinket, úgy mi is igazán megbocsássunk ellenünk vétetteknek. Téged pedig, Uram! oly állhatatos és buzgó szívvel szeresselek, hogy sem élet, sem halál, sem szegénység, sem gazdagság, sem öröm, sem háborúság el ne szakasszon szerelmedtôl. Ki ne szeretne téged Uram! aki minden szépségnek, vigasságnak, gazdagságnak, gyönyörűségnek elfogyhatatlan kútfeje vagy? Csak kicsiny árnyéka a te szépségednek minden világi szépség, csak asztalodnak apró morzsaléka e világi dolgoknak jóvolta, melyben sok fogyatkozás van és meg nem elégítheti lelkemet. Azért térülj a te nyugalmadhoz, óh én lelkem, és csak azt szeressed, aki minden jóval betölt és megelégít. Szeresselek téged Uram! ki elébb szerettél engem. Örökkévaló szeretettel szerettél engem és tennenmagadért teremtettél engem; mikor elestem, felemeltél engem, mikor meghaltam, viszont megelevenítettél engem, amaz igaz pelikán madárnak, a mi Urunknak drága vérével. Mindezekért, Uram! tartozom, hogy teljességgel neked adjam szívemet; és nem egyszer, hanem számtalanszor tartozom. Adjad azért, én édes Istenem! hogy az én lelkem gerjedezzen és megemésztessék szerelmedtôl. Oltsd el, Uram, a te szerelmed tüzével bennem a világi kívánságoknak tüzét. Lágyítsd meg akaratomat a te akaratodra! Keményítsd meg a világi kívánságok ellen a mi szerelmes Urunk és Megváltónkért, ki él és uralkodik mindörökkön-örökké. Amen. (Pázmány, Sík: DB, 241) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP 1: Az Úr két angyal kíséretében megjelenik Ábrahámnak. S: Isten kinyilatkoztatta üdvözítô akaratának szent titkát. E: Mária a jobbik részt választja: lelke üdvösségével törôdik. Meglepetésekre is számítsunk az életben. De ki számít komolyan arra, hogy itt Istennel találkozzék? Milyen Istennel találkozna az ember ebben a tudományos, képernyôs és benzingôzös világban? Még az embernek is alig akad itt hely! Isten nem isteni alakban közelít meg. Ember formájában jár. Talán mint egy jó barát, egy idegen, egy külföldi, egy koldus. Nem akkor és úgy jön, ahogy mi szeretnénk. Úgy jön, ahogy van, ahogy Neki tetszik. Ô jön hozzám, -- jön ma... Elsô olvasmányhoz / 1Mz 18,1-10 Titkosan, ,,álruhában'' tér be Isten Ábrahámhoz (az evangéliumban Mártához és Máriához, kik Jézust befogadják, megvendégelik). Ábrahám esetében a hangsúly fôleg a vendégszereteten van, a végén pedig Isten ígéretén. Ábrahám semmiképp se tudhatta, ki a betérô Idegen. De nem engedte továbbmenni anélkül, hogy jó ne lenne hozzá. -- Isten a mi utunkon jár; de nekünk kell Ôt behívnunk, sôt ,,bekényszerítenünk'' (Lk 24,28-29), másképp házunk -- életünk -- üresen és szegényen marad. Isten nem várt alakban jár, talán épp alkalmatlan idôben. Akkor fontos, hogy ébren legyünk, hogy fölkeljünk, elébe menjünk fogadni, szolgálni Ôt, aki például egy vándor, vagy munkás ,,álruhájában'' jön. (1Mz 15,3-5; 17,15-21; Zsid 13,2; Róm 9,9) Válaszos zsoltár / Zsolt 15(14),2-3.3-4.5 Kérdések lelkitudatunkhoz Szentleckéhez / Kol 1,24-28 Aki Krisztust szolgálja, az halála kínjában is osztozik. Sz Pál a kolosszeiek levelét börtönbôl írja, és szenvedésében bizonyságát látja Krisztussal való egységének, ezért a szenvedés neki öröm. Egész életében Isten Egyházát akarja szolgálni, és ,,Isten titkát'' föltárni mindenkinek. Isten titka nem fogalom, nem tan, hanem személy: Krisztus. Ô a ,,remény és dicsôség'' mindenkinek, még a pogányságnak is. ,,Krisztus bennünk'' avagy (a jelen fordításban) ,,Krisztus köztünk'' több egy szép elképzelésnél. ,,Krisztus bennünk'': erô, hajtó erô, mely a világon szétszóródott testvéreinkhez visz. Ô bennünk a remény is, valami türelmetlen vágy a nap után, amikor megismerjük Ôt teljesen, s magunkat is általa. (1,24-25: Ef 3,1-13; 2Kor 7,4; 12,10 # 1,26-27: Róm 16,25-26; Ef 2,13-22; 1Tim 1,1 # 1,28: Ef 4,13) Evangéliumhoz / Lk 10,38-42 A vendéglátó ugyan fôleg az, aki ad, de valójában kap is, ô is megajándékozott. Ábrahámnál érthetô volt ez, és Mária és Márta történetében még világosabb. Jézus meghívatja magát vendégül, de ,,csak egy a szükséges'': az az ajándék, amit Ô hoz, és ami Ômaga. Nem ezért jött, hogy kiszolgáltassa magát, hanem hogy szolgáljon (Mt 20,28). Szolgál minket igéjével, egész életével. Jézus teljesen az Ige: abban, amit mond, abban, amit tesz, szenved, ami Ô! Ezt az Igét meghallgatni, befogadni -- az egyetlen szükséges. (Jn 11,1; 12,1-3; Jn 6,27) Szentségre várva Az Egyház, mely az oltárhoz gyűlik, nem zárt, hanem kitáruló közösség. ,,Én vagyok a Kapu'' -- mondta az Úr. Ô az ismeretlen jövevény, a Vendég is, aki belép. ,,Áldott, aki az Úr nevében jô!'' (Zsolt 118,26) Elmélkedés Egy a szükséges Mária és Márta nemcsak testi, hanem lelki, hitbeli testvérek is. Az Úr ragaszkodó hívei, hűséges szolgálói. Úgy fogadá be Ôt Márta, ahogy vándorokat szokás... Pedig Urát fogadta a szolga, orvosát a beteg, Teremtôjét a teremtmény. Az Úr ugyanis szolga alakját ölti, s mint ilyen akar vendége lenni szolgáinak: méltóztatta ôket, rájuk nem szorulva. Leereszkedik, táplálva magát. Mikor pedig panasz szóval Márta belép, Mária hallgat -- elrévülve, testben jelen, lélekben az Úrnál -- s az Úr dönt. A hallgató Mária mesterére bízza, még ebben is tétlen, még válasszal se akarva dolgozni. A védelem: ,,Ô a jobbik részt választotta!'' Mert az apostollal: ,,Ha lelkiek magvát vetettük nektek, oly nagy-e, hogy a testi javakat elfogadjuk tôletek aratásul?'' (1Kor 9,11) Javak ezek is, buzdítunk ezekre, az Úr szavával is: ne legyetek restek a szentek (hívôk) táplálásában, a jótettekben! Valaha ama régiek nem tudva ismeretleneket befogadtak, és angyalok voltak vendégeik. Jók ezek a ,,javak'', de jobb a Mária választása. Az szükségbôl foglalatos, ez pedig a szeretetben elragadott. Aki szolgál, eléd fut, ha nem tud adni, keresi a hiányzót, eléd teszi a megleltet: a lelke kitárul, szétárad. Hisz Márta se panaszolt volna, ha elég neki a maga ereje. Sokféle, széthúzó a testi igény, mert földi. Ha javak is, de mulandó javak. S mit mond az Úr neki: ,,Mária a jobbik részt választá!'' Nem rosszat, kevésbé jót, hanem a jobbat! Miért jobbat? ,,Mert el nem vétetik tôle!'' Tôled egykor elmegy a földi terhek igénye -- örök azonban az Igazság édessége. Amit választott, el nem veszti azt. El nem vétetik, sôt növekedik. Már ez életben növekedik, odatúl Istenbe kiteljesedik, sosem múlhat vagy veszhetik. Mária azt mondja: ,,Nekem pedig jó az Úrhoz ragaszkodnom.'' (Zsolt 72,28) És odaült a Fejünknek lábaihoz. Minél alázkodottabban ült, lelke annál bôvebben megtelült. Mert az éltetô víz is a völgyek alázatához kerül: a dagályos dombokról menekül. Nem feddi tehát az Úr a munkát, csak megkülönbözteti ajándékát. ,,Sokban sürgölôdöl, pedig egy a szükséges.'' Már rátalált az egyre Mária. Letűnik a sokaság dolga, marad a szent szeretet együttvolta. -- A tiéd elvétetik csakhamar, javadra veszted el, hogy te is a jobbhoz hozzájuthass... Elmúlik a veszôdség, s jutalom jön rá: a nyugalom. Te még hányodol tengeren, ô már a Révben itt pihen! (Sz Ágoston: 103--104. beszéd) + Munka Mártában megnyilatkozik az élet ferde egyoldalúsága, mely csak a munkát tiszteli, de a belsôt, a lélek föléledését, az öntudat mélységét, szépségét, üdeségét, a kedély tisztulását s fölüdülését elhanyagolja. Helytelen dolog: Márta is üljön le, mikor ott a mester; merüljön el lelkébe; dolgozni ráér majd azután. -- Ez a túlzott, egyoldalú munka az embert ingerültté, panaszkodóvá, elégedetlenné, igazságtalanná teszi. A munka iga s teher lesz, mely nyom s nem hivatás és kötelesség, mely boldogít. Le akarnók rázni magunkról ez igát, s kancsal, irigy szemmel nézünk azokra, kik kevesebbet dolgoznak. -- Manap a munka tényleg oly teher, mely az emberiséget rémségesen nyomja; kényszeriga lett belôle, s mi szolgálunk neki. -- Ne váljék a munkában formátlanná, keserűvé a lelkünk; vigyük beléje lelkünket, nemes motívumainkat, a jóindulatot. Ez az olaj a csikorgó tengelyeken. Istenért, emberért, hivatásból dolgozzunk, s ne panaszkodjunk, de egyszersmind működjünk közre, hogy az áldatlan állapot jobb társadalmi rendnek engedjen tért. ,,És felelvén, mondá az Úr: Márta, Márta szorgalmatos vagy és sokban törôdöl. Pedig egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta.'' Márta sokat teszesz, sokra gondolsz, de ne hanyagold el magadat s ne légy igazságtalan mások iránt. ,,Egy a szükséges'', szükséges az Istennel egyesült s belôle táplálkozó lelküket. Isten legyen lelked, életed s törekvéseid középpontja s összes munkád s iparkodásod e középpont körül harmonikusan elhelyezkedett körvonal legyen; akkor lesz benned szimmetria, harmónia, béke s boldogság. Akkor igazul be rajtad, hogy nem ,,több árut, hanem több boldogságot termelsz.'' Egy a szükséges tehát, a tiszta, szép, nemes, Istent szeretô lélek. Aki ezt választja, a legjobb részt választotta, s ez az egyedül ésszerű, következetes s erôteljes eljárás; aki a lelket s önmagát elhanyagolja, az a meghasonlást hordozza magában; sorsa az elsötétedés, elkeseredés s üresség. -- De az nem annyit jelent, hogy elvonulni, remeteségekbe zárkózni; maradjunk pályánkon s ne veszítsük el az ,,egy szükségest'' szemeink elôl semmiféle dolgunkban. (Prohászka: ÖM, 6:221; 283) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP 1: Ábrahám könyörög az Úrhoz, hogy ne pusztítsa el Szodoma és Gomorra városát. S: A mennyei Atya -- Krisztussal együtt -- minket is életre támaszt. E: Jézus imádkozni tanítja apostolait. Az állhatatos imádság meghallgatást nyer. Csak az talál jó barátot, aki képes jó barát lenni, rendelkezésre állani, és aki kész magát adni. Bízni tud, s a barátja bízik benne. Barátja bármit kérhet, ô megad neki mindent az erkölcs (Isten akarata) keretén belül. Ha barátja rászorul, mellette áll. Isten az Úr. Csak Ô nagy. Övé a hatalom és dicsôség. Isten legjobb barátunk is, végre is: az egyetlen! Mehetünk Hozzá, Ô mindig ott van számunkra, mindig fogad. És mi -- kellünk Ôneki! Elsô olvasmányhoz / 1Mz 18,20-32 Szodoma bűne egekbe kiált. De mi szerint ítél az Isten? A sokak bűne vagy a kevesek ártatlansága dönt? Ábrahám közbenjáró könyörgése - - e történet -- semmiképp sem naiv, mintha ember alkudozhatna Istennel. Isten igazságosságáról van szó: Istenrôl magáról. S ahogy Isten alább és alább enged, érezzük, hogy csak vezeti Ábrahámot, az Ô irgalma és igazságossága elôre tudja, mit akar. Sejti is Ábrahám, amit a mai evangélium egyenest megmond: ,,Az egész Föld Bírája'' barátunk is, atyánk is! Ô annyira velünk érez, föl se tudjuk fogni. Beérni kevés ,,igazzal'' is, csakhogy sok istentelent megmentsen! A végén csak egyetlen Igaz lesz, aki a sokakat megmenti: az Ô egyetlen Fia! (S már csak a bűnösön fordul, visszalöki-e a bocsánatra táruló Karokat.) (2Mz 32,11-14; Jer 5,1; Ez 22,30; Ám 7,1-8; Jer 7,16; Ez 9,8; 22,30; Róm 3,4-6.23-26) Válaszos zsoltár / Zsolt 138(137),1-2.2-3.6-7.7-8 Bizalom a segítô Istenben Szentleckéhez / Kol 2,12-14 Az Ótörvényben a körülmetélés az Isten népéhez való tartozás jele volt, a népbe való befogadás ,,szentsége''. Jézus alávetette magát e törvénynek, ahogy az elesett emberfaj minden terhét is magára vette; de csak azért, hogy mindazt örökre eltemesse tulajdon halálával, és hogy föltámadásával új embert alkosson. Ami Ôvele történt, érettünk történt. A keresztségben Ôvele föltámadtunk a bűn sírjából. ,,Ôvele együtt'': mától fogva ez a nagy fölszabadító valóság! (Róm 6,4; 8,34; Ef 1,19-20; 2,1-6.14-15) Evangéliumhoz / Lk 11,1-13 Jézust imádkozni látják tanítványai, s megkérik: ,,Uram, taníts minket imádkozni!'' Ô a Miatyánkot adja nekik, minden ima alapformáját. Lukács Sz Mátéval szemben az ,,Úr imádságának'' egy kissé rövidebb változatát adja, csak öt kéréssel a hét helyett. A középsô kérés a kenyérért van, amelyre naponta rászorulunk, a test és lélek kenyeréért. Elôtte két hívás-kiáltás: Isten tiszteletéért (,,neve'') és uralma eljöttéért. A bűn bocsánata és a gonosztól való megszabadítás -- a kenyér után -- a legfontosabb számunkra. Ha ôszinte szívvel mondjuk ezt az imát, kezdünk az Ô tanítványaivá lenni. Sz Lukács még két imára buzdító jézusi tanítást csatol a Miatyánkhoz (11,5-8.9-13). Isten a mi Atyánk, megadja ajándékait, fôleg az Ô Szentlelkét, de csak azoknak adhatja, akik imában készülnek és megnyílnak rá. (11,1-4: Mt 6,9-13 # 11,5-8: Lk 18,1-8 # 11,9-13: Mt 7,7-11; Jn 14,13-14; 16,23-27) Szentségre várva Uram, add meg a mi mindennapi kenyerünket, ami úgy kell nekünk! Add meg mindenkinek, aki éhezik s Rád éhezik. És a jóllakottnak adj mindennapi éhséget, szent éhséget a Te Igédre és Kenyeredre! Elmélkedés Miatyánk Úgy akarta Ô, az Úr, hogy Atyját mi is Atyánkul szólítsuk. Nem irigyelte tôlünk. Vannak szülôk, kik a második, harmadik gyermekük után már földiesen aggódnak, ha még egy születik, koldusságra szülik! Ez az örökség, amit Ô ígér, sokfelé osztódik és senki meg nem fosztódik, mert rövidséget nem lát. -- Íme az ô jóságából mennyi testvére lett az Egyetlen Fiúnak! Megosztja velünk örökségét, akikért halált szenvedett. Van földi atyánk és anyánk: munkára és halálra születtünk! Új szülôkre leltünk: Isten-Atyánkra és Egyház-anyánkra, hogy örök életre szülessünk. Éljetek ilyen szülôkhöz méltón! [Hét kéréshez:] 1. ,,Szenteltessék meg a Te neved'', hogy bennünk is szentül hasson, ami öröktül úgyis szent: vagyis mi legyünk általa szentté! Magunk számára szól a kérés, nem Istenért! Nem Istennek kérünk valami jót, kinek semmi rossz nem történhet... Bennünk, nekünk is szent legyen hát az Ô szent neve! 2. Kérjük, hogy jöjjön el az Ô országa; el is jön, még kéretlen is! De vágyni rá és kérni semmi más, mint azt kérni, tegyen méltóvá minket az eljöttére. Nehogy, Istenments', eljöjjön s minket meg ne leljen! Mert sokaknak nem jön el, amint mégis eljön azoknak, akiknek szól akkor: ,,Jöjjetek, Atyám áldottai!'' 3. ,,Akaratod legyen, miképpen a mennyben, azonképpen a földön is.'' Sokképp érthetô, idônkint egy-egyre értsd! Ég: az angyalok s a szentek. Ahogy ôk nem bántanak meg Téged, mi se bántsunk! Mind az ,,ég'': az apostolok, próféták, szentek -- mi pedig vagyunk: a ,,föld''... -- És újra: az Egyház maga az ég, ellenségei a ,,föld''. Jót kívánunk ezeknek, hogy ôk is higgyenek, hívôkké legyenek, bennük is beteljék Isten akarata! -- Ismét: lelkünk az ,,ég'', testünk a föld -- ahogy a lélek föltámadva megújul, kövesse ôt a test is. Az ész, megint, az az ég -- mely igazságnak örül. És a föld mi? ,,Más törvényt látok tagjaimban, elmém ellen tusakodót!'' Mikor múlik a tusa, test és lélek közt szent a béke: akkor lesz meg földön is az Ô akarata. 4. Kenyér: a földi, melyben foglaltatik ital is, ruha, hajlék is, de nem több! Vesszen a kapzsiság; elég, természetünk amit vágy, koplaljon ám a törtetô világ! -- S ha ez élet elmúlt, vajon kérhetni-e a mindennapit? Mert akkor a mindennap lesz egy örök Ma. Most itt egyik napról másik napra kérsz; kell-e akkor nap mint nap, mikor az öröklét egyetlen nap!? Krisztus az igaz Kenyér mai napon és az örök napon. Az Oltári Szentség belsô megszentülés; az asztali kenyér felett az oltári Kenyértôl való mindennapi igaz Élet, már itt e ,,mai napon''. 5. ,,Bocsásd meg vétkeinket'' -- minden földi rászorul e kérésre. Fölfuvalkodhat magától, de meg nem igazulhat. Jobb, ha a szegény vámost utánozza s nem a dagadozó farizeust! Most itt szerzôdést kötünk Istennel, s aláírtuk: ,,Amiként mi is megbocsátunk!'' Tedd hát, bocsáss meg te is igazsággal, hogy a ,,Bocsáss meg nekünk''-et mondhasd el hatással. Ha a szem megzavarodik, nem állja a Nap fényét s ha kénytelen állni, kín neki az, nem gyönyör. Mi a harag? A bosszú kéje! Jólesik bosszút állni! De még nincs megbosszulva Krisztus, a mi Urunk, a szent vértanúk vére ,,még oltár alól kiált'' (Jel 6,9), -- még vár Isten türelme, hogy az ,,ellen'' megtérjen. Kik vagyunk mi, Isten fölöttiek tán, hogy ne tudjunk az Ô ítéletére várni?! -- Ha a harag a bosszú kéje: a gyűlölet beléd kövült harag! És már nem látod magad, hogy gerendává nôtt a szálka-harag? Hogy nôhetett ekkorára? Mert rögtön ki nem tépted! Mert hagytad fölkelni-nyugodni a Napot -- gyűlô haragod felett, míg gyűlöletté gyűlt, fekélyült az a szálka benned! Gaz gyanakvás rakódott rá, s öntözted a gazt, tápláltad, s már fatörzs, gerenda: Remegj hát meg, ha mondatik: ,,Ki testvérét gyűlöli, az gyilkos!'' Tisztogasd meg házad, a szívedet, gerenda, lom, skorpió, mérges kígyó, gyilkos gyomok szennyétôl! Két szárnyad van, két alamizsnás iker-kincsed! Mik ezek? Bocsáss meg, s bocsánatot kapsz; adj és adatik néked! Egyet adsz a szívedbôl, a másikat kincsedbôl. 6. ,,Ne vigy kísértésbe!'' De az apostol mondja: ,,Senki kísértésbe jutva ne mondja, hogy Isten kísérti ôt!'' (Jak 1,13) -- mert magunk vágyakozásai kísértenek, s magunk választása ejt bűnbe. Keresztség után is bennünk maradnak e rossz vágyak, hogy újjászületett erôvel legyôzzétek! Harc vár reátok magatokon belül! Nincs mit félni külsô ellentôl; gyôzd le magad, s legyôzted az egész világot! Álld a harcot, ki újjászült téged, az a döntô Bíród -- rád viadalt enged, és koronát tart neked. Csak az elvetemültekrôl mondja az apostol: ,,Átadta ôket Isten szívük gonosz vágyaira!'' (Róm 1,24) Hogy adta át? Nem kényszerrel ,,belevitte'', csak egyszerűen elhagyta ôket, mert elhagyták Ôt. 7. ,,De szabadíts a gonosztól'' -- mert semmit el nem ér a kísértés, ha Te oltalmazol a Gonosztól, aki körüljár... Kedveseim, szörnyű gonosz kísértés mind az élet, mikor az kerül próbára, hogyan érdemlünk bocsánatot, mihelyt elestünk... Kapzsiság kísértett, s megejtett -- mert még a jó hasznos is olykor sebet kap, megbotlik... Kéjvágy fog el, és küzdesz, de szemed elkapta egy test szépsége már: seb ér, tántorulsz, visszaütsz és gyôzöl végül is. Megszabadított a Gonosztól! De marad azért, amire mondhasd: Bocsáss meg, amiként mi is megbocsátunk... Isten adjon gyôzelmet, nem is külellenségen, hanem a belsôn! Irgalma védi a mi gyöngeségünket, és belátva mondjuk: ,,Emlékezzél, hogy por vagyunk!'' (Zsolt 102,14) -- A porból embert alkotott, lelket belélehelt, s e ,,gyurmányért'', semmiért, Egyetlenét halálra adta. Ki mondhatja meg, mennyire szeret minket ez a Mi Atyánk, ki tudja még csak valamennyire is elgondolni?! (Sz Ágoston: 57--58. beszéd) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP 1: A Prédikátor a mulandó dolgok hiábavalóságát állítja elénk. S: Keressétek az odaföntvalókat! E: Kerüld a kapzsiságot! Nem tudod, kire marad, amit szereztél. Ha az ember látja, hogyan múlik el minden, halnak el emberek, s ômaga is halálra van szánva, könyörtelenül neki szegezôdik a kérdés: Van valami maradandó? Mi lesz énbelôlem? Én maradok-e ,,Én''? Választ várok, magamra érvényes személyes választ, másképp kell hát föltennem a kérdést: Akire Isten rátekintett, akivel szóba állt, akit megszeretett, elmúlhat-e az ilyen valaha is, mintha sosem lett volna, sosem történt volna, mintha az élô nagy Istennel sosem találkozott volna? Elsô olvasmányhoz / Préd 1,2;2,21-23 A Prédikátor könyve az egész Ószövetségben nagy pesszimizmusával tűnik ki! A szentíró kínozza magát és olvasóit a gyötrô kérdésekkel, melyekre kora bölcsei, sôt hittudósai sem igen tudtak felelni. Mi az ember? Miért él? Hová tart? Vagyon és tudás, fáradozva szerzett, mit ér neki? (Az Ótörvény a földies népnek erényeiért földi jólétet, boldog családot stb. ígér, sok zsoltár is e hangon szól!) Hisz a halál mindennek véget vet. Mint lehelet, minden tovatűnik! Mi maradandó? -- A mai evangéliumban e kérdések visszatérnek, de már egészen más fényben -- a megváltáséban! Igen, minden gazdagság széthull, de van valami jobb: ,,Istenben lenni gazdagnak'', kincsek, melyek nem pusztulnak! (1,2: Zsolt 62,10; Róm 8,20; Jak 4,13-16 # 1,21-23: Préd 5,12.15; 6,2; Zsolt 104,23) Válaszos zsoltár / Zsolt 95(94),1-2.6-7.8-9 Fölhívás Isten dicséretére. Intés Szentleckéhez / Kol 3,1-5.9-11 A hívô, megkeresztelt léleknek az új valóság ez: Krisztussal meghalni, s Vele életre kelni. Ezt a Krisztussal való új életet nemcsak a jövôre várjuk. Ôbenne mi már most új teremtmények vagyunk. Ebbôl egyelôre keveset látunk, mint Krisztus maga, úgy mi is ,,Istenben rejtve'' vagyunk. De az új teremtés azt jelenti, hogy már itt és most alakot akar ölteni. Azt is jelenti tehát, hogy a ,,régi ember'' haljon meg, nemcsak az önmegtagadás (mai fülnek jámborul ható) szavaival, hanem határozott életiránnyal, amely Krisztus igazságát és szeretetét teszi láthatóvá bennünk. (3,1-4: Kol 2,12-13; Fil 3,20-21 # 3,5.9-11; Róm 6,11-12; 8,12-14; Ef 4,22-25; Gal 3,27-28) Evangéliumhoz / Lk 12,13-21 Itt Sz Lukács Jézusnak azon tanításait gyűjti össze, amelyek gazdagságra és szegénységre vonatkoznak. ,,Az ember élete nem vagyonától függ'' -- jegyezze meg ezt jól Jézus tanítványa! Csak a szegénynek ,,jó hír'' Jézus üzenete: ,,Ahol a kincsed, ott a szíved!'' -- hangzik a tanítás végén. Örökség, aratás, eredmény, siker általában jó mind, de az a veszély fenyeget, hogy érzéketlenné válsz embertársad felé, eltompulsz Isten igényei iránt. S akkor az ember oktalan lesz, más fordításban: ôrületbe fúl. Ez az ôrült ugyanaz a nagyhangú istentagadó, ki ,,mondá szívében, nincs Isten!'' (Zsolt 14,1) Ha az ember nem birtokol, hanem már ,,kincse'' birtokolja ôt, nem megszállója a földnek, hanem megszállottja -- akkor többé nem képes fölismerni Isten valóságát, az örök tényeket, és egész élete elhibázottá válik, értelmét veszti. (Jak 4,13-15; Zsolt 49,17-21; Sir 11,14-19; Mt 6,19-21; 1Tim 6,17-19; Jel 3,17-18) Szentségre várva Krisztus gazdag volt és szegénnyé lett, önként. Oly szegénnyé, mint mi. Ebbôl az Ô szegénységébôl élünk mi! Az Ô szeretetébôl gazdagodtunk meg. Elmélkedés Földi és valódi gazdagság Szól a gazdag: ,,Lelkem, van sok jószágod, sok esztendôre eltéve, nyugodjál, egyél, igyál, vígan lakozzál'' (Lk 12,19). Lelkem nyugodjál, vígan lakozzál! Az élet gondja s művészete a boldog élet. S az út hozzá? Enni, inni, mulatni, gondot, harcot száműzi... élni, alkotni, teremteni, tenni... dolgozni, köveket fejteni, meszet égetni, házakat építeni... uralkodni, kertté változtatni az életet, élvezetet, virágot, illatot teremteni bele? ,,Vigyázzatok, mert senkinek sem függ élete azok bôségétôl, miket bír''; hanem érteni kell magát, éhségét, szomját, lelke szavát; nem szabad a lélek kiáltásait az örökkévalóságba elfalazni, a csillagokat stukatúrával elfödni, a hit s remény szárnyait letörni; mert a vak, az elkínzott, az elfojtott élettelj boldogságra nem vezethet. Nem sokat bírni, hanem Istent, erényt, bizalmat, szeretetet átélni, ezek bôségétôl függ az élet. Mitôl nyugszom meg? ,,Fideles in dilectione acquiescent illi'': akik híven szeretnek s akik szeretetbôl hívek, azok nyugszanak meg. Ki kell zárnom: 1. a bűnt, 2. a nyugtalanságot, a lázas kapkodást, megzavarodást, bizalmatlanságot lelkem erôs és hű fegyelmezésével. Szorgos hűség az Úrhoz, kicsiben is; érzésben is, hogy meg ne zavarodjék lelkem tiszta folyása; nem akarok egyes benyomásokhoz vagy sötét gondolataimhoz tapadni; terheltség, apátia ellen küzdök; lelkem alakító erô s tud ,,találni nagy nyugalmat''. ,,Az Isten pedig mondá neki: Esztelen, ez éjjel számon kérik tôled lelkedet, amiket tehát szereztél, kié lesznek? Így vagyon, aki... nem gazdag az Istenben.'' Isten mondja: esztelen! Az örök bölcsesség mondja, mely ápolja, szereti az életet s látja annak szörnyű pocsékolását, s elfajulását. Csak az Istenben, tehát igazságban, szentségben, erkölcsi erôben, szeretetben gazdag élet lehet boldog. Gazdag az, kiben Isten lakik, s kivel világosságát, szépségét, örömét, erejét közli. E kettôt különítsd el mindig: lelked belsô világát attól, ami környékez, például ház, állás, ember, s érezd át, hogy te ezek dacára is tudsz világos, derült, meleg lenni. Kérlek, te alakíts iletet, s ne várd mástól. (Prohászka: ÖM, 6:232; 295) + Kapzsi: lángol azért, hogy szerezzen, fázik attól, bármit vesszen! (Sz Ágoston) + Kapzsiság -- fösvénység. A fösvénység gonoszsága A fösvénység bizalmatlanság jele az Istennel szemben. Hiszen Isten megígérte, hogy atyai gonddal ôrködik fölöttünk, és hogy nem lesz soha semmiben szükségünk, ha bizalommal vagyunk iránta. Felszólít bennünket, hogy tekintsük az ég madarait, amelyek nem vetnek és nem aratnak; a mezôk liliomait, amelyek nem dolgoznak, nem fonnak és nem szônek (Mt 6,25-34). Ezzel nem restségre akar bennünket buzdítani, hanem meg akar nyugtatni aggódásainkban, és fel akarja ébreszteni bizalmunkat mennyei Atyánk iránt: ,,Íme az ember, aki az Istent nem választotta segítôjének, hanem gazdagsága sokaságában bízott, és hatalmaskodott hiúságában'' (Zsolt 51,9). Ez a bizalmatlanság Istennel szemben együtt jár a túlságos magabízással, a maga tevékenységének túlértékelésével. Az ilyen ember maga akar a maga gondviselése lenni, és így bizonyos bálványimádásba esik, mert a pénzt teszi meg Istenének. De senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak: a vagyonnak és az Istennek: ,,Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak'' (Mt 6,24). Ez a bűn akkor súlyos, ha súlyosan vét az igazságosság ellen, ha valaki nem-igaz úton, mások súlyos megkárosításával szerzi vagyonát; ha súlyosan vét a szeretet ellen, amikor az ember nem adja meg a köteles alamizsnát; ha súlyosan vét az Istennek tartozó tisztelet ellen, amikor valaki annyira elmerül a vagyongyűjtésben, hogy megfeledkezik Isten iránt tartozó kötelességeirôl. -- Ha a fösvénység nem vét súlyosan ezek ellen a nagy keresztény erények ellen, akkor ,,csak'' bocsánatos bűn. Ha a tökéletesség szempontjából nézzük a dolgot, a fösvénység igen komoly akadálya a tökéletességnek. Ennek a szenvedélynek az a törekvése, hogy száműzze szívünkbôl az Istent: a szív, amely Isten temploma volna, a földi javak utáni vágytól, ezerféle aggódástól és törôdéstôl van elfoglalva. Márpedig, hogy Istennel egyesülhessünk, meg kell tisztítani szívünket minden teremtménytôl, minden földi szorgoskodástól; mert Isten kívánja ,,az ô nyomorult teremtményeinek egész értelmét, egész szívét, minden idejét és minden erôit''. Különösen a kevélységtôl kell megtisztítani a szívünket; márpedig a vagyonhoz való ragaszkodás kevélységet szül, mert akiben ez megvan, az jobban bízik vagyonában, mint az Istenben. Aki tehát a vagyonhoz köti a szívét, akadályt gördít az Isten szeretete elé, mert: ,,ahol a kincsetek vagyon, ott leszen a szívetek is'' (Mt 6,21). Ha pedig elvonjuk szívünket a vagyontól, ezzel megnyitjuk Istennek; mert a gazdagságtól felszabadult léleknek maga az Isten a gazdagsága: toto Deo dives est [az egész Isten a vagyona]. A fösvénység féktelenségre és érzékiségre is vezet: mert aki sok pénzt harácsolt össze, élvezni is akarja, és mindenféle élvezeteknek adja magát. Ha pedig az élvezetektôl is sajnálja a pénzt, akkor teljesen a pénz rabja. Mind az egyik, mind a másik esetben a pénz bálvány, amely elfordítja szívünket Istentôl. Fontos dolog tehát, hogy leküzdjük ezt a szenvedélyt. (Tanquerey: Aszkétika és misztika, 576) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP 1: Isten elôre jelezte választott népének az egyiptomi rabságból való szabadulás éjszakáját. Izrael népe így felkészülten várta a kivonulás óráját. S: A hit hôsei abba az országba vágyódtak, amelyet nem emberkéz épített. E: Mindig álljunk készen a végsô számadásra, bármikor szólít is az Úr. A virrasztás ôrködés! Tudni, mi történik körülöttünk, készen állni a jövôre; a jelennek hűségesen szolgálni; hitben a jövôt vállalni merni -- mindezt jelenti az, hogy ,,Virrasszatok''. A nyáj aluszik -- s mily mélyen tud aludni! A pásztor figyel a leskelô veszélyekre. Vigyáz, hogy óvjon, de vigyáz, hogy meglássa a remény jeleit is. Ott áll, ajtót csukni, de ha kell, ki is tárni... -- A ,,kisded nyáj'', melyhez Jézus oly gyöngéden szólt (s szól még ma is) -- nem végleges, az Egyház alatt Jézus mindenkit ért, aki bele akar tartozni. Az Egyház nem lehet szűkre szabva, egyetemességérôl nem mondhat le. Elsô olvasmányhoz / Bölcs 18,6-9 A Bölcsesség könyvének második fele az isteni Bölcsességrôl szól, amint az az ôsatyákban s az egyiptomi kivonulásban megnyilvánult. ,,Azon éj'' -- az éjszaka, melyen Egyiptom elsôszülöttei meghaltak. Mint éles szablya csapott le azon éjjel Isten hatalmas igéje az égbôl, hogy ítélkezzék, s Izraelt megmentse (2Mz 12,12). Az ,,atyák'', tehát a választott nép ôsei, tudták elôre, nékik azon éj a virrasztás éje volt; és minden nemzedéken át az maradjon! Isten végleges eljöttét várják és a végsô szabadulást. Virrassz az Úr jövetelére -- erre hív föl a mai evangélium is. (18,6: 1Mz 15,13-14; 2Mz 11,4-7 # 18,8: 5Mz 7,6; 14,2; 2Mz 12,25-27) Válaszos zsoltár / Zsolt 33(32),1 és 12.18-19.20-22 A hű és jóságos Isten Szentleckéhez / Zsid 11,1-2.8-19 vagy Zsid 11,1-2.8-12 A zsidókhoz írt levél 11--12. fejezete teljesen a hitrôl szól. Ez a hit nem a múltba néz, hanem a jövôbe, mint Ábrahám hite, de Isten népéé is, mikor elhagyta Egyiptomot, és a tanítványé, ki az Úr újrajöttét várja. E hittel, mely voltaképp egybefolyik a reménnyel, az ember többé nem települhet meg e világban úgy, mintha itt lenne a célja, élete vége. Isten egy jobb, maradandó otthont tartogat, azoknak, akik hisznek Igéjében. Ebbôl születik a hívô sajátos álláspontja: elkülöníti magát e világtól; bár (épp ô!) teljesen komolyan veszi, de alapvetôen szabad és szemben áll vele. (11,1: Róm 1,16; 5,1-2; 9,10-13; Ef 1,13-14 # 11,8-10: 1Mz 12,1-4; 26,3; Jel 21,10-20 # 11,11-12: 1Mz 17,19; 18,10-15; 21,1-8; Róm 4,19-21; 1Mz 22,17 # 11,13-16: Jn 8,56; 1Mz 23,4; Fil 3,20 # 11,17-19: 1Mz 22,1-4; Jak 2,21-22; 1Mz 21,12) Evangéliumhoz / Lk 12,32-48 vagy Lk 12,35-40 Csak Sz Lukács hagyja ránk Jézus meleg vigaszszavát a ,,kisded nyájhoz''. A tanítványok serege a világban: erôtlen kisebbség, akkor is, ma is. De övék a jövô, az ,,ország'', az Istennel való közösség. A következôk is még a tanítványokhoz szóló tanítások gazdagságról- szegénységrôl (vö. 18. vasárnap). Az Ô követôje legyen szabad testvérei és Isten szolgálatára, legyen éber, és legyen készen az Úr érkezésére! Az lesz majd a végsô döntés, az ítélet; a hű és hűtlen szolgák, az okos és balga szüzek szétválasztása! E hasonlatok, példák éber virrasztást sürgetnek: ez maga a hit és szolgálat hűsége, amellyel mindegyikünk meg van bízva. (12,32-34: Jn 10,14-17; Mt 6,19- 21; Lk 22,29; 18,22 # 12,35-40: 2Mz 12,11; 1Pt 1,13; Ef 6,14; Mt 25,1- 13; Jn 13,4-5; Mk 13,35; Mt 24,43-44 # 12,42: Mt 24,45-51) Szentségre várva A ,,kisded nyáj'', mely az oltár köré sereglik, ne érezze, (semmi ok rá!) hogy e világon fölösleges vagy elveszett. Épp ellenkezôleg: Innen az oltártól indul a világ megújulása és üdvössége! Itt az Élet Kenyere, mely megadatik ,,a világ életéért''... Elmélkedés Bizalom hibáink közt is Gertrúd nagyon pontosan törekedett énekelni, de emberi gyarlóságból többször akadályozva volt benne, s elszomorodva így szólt magában: ,,Micsoda haszon származhatik az olyan törekvésbôl, melyet ily nagy állhatatlanság kísér?'' Az Úr nem tudván elviselni Gertrúd szomorúságát, mintegy saját kezében isteni Szívét nyújtotta feléje egy égô lámpához hasonlóan, s így szólt hozzá: ,,Íme, lelki szemeid elé tárom Szívemet. Ajánld bizalommal neki pótlásra mindazt, amit magadtól nem tudsz tökéletesen megtenni. Így minden nagyon tökéletesnek fog föltűnni szememben. Valamint a hűséges szolga mindig készen áll ura bármely parancsára, úgy az én Szívem is mostantól fogva mindig segítségedre lesz abban, hogy mulasztásaidat pótolja.'' Az Úrnak erre a fölfoghatatlan kegyességére Gertrúd megijedt és elcsodálkozott. Nagyon illetlennek vélte, hogy Urának Szíve az istenség kincstára és minden jónak foglalata, az ô kicsiségének, mint szolga urának, segítségére legyen mulasztásainak pótlásában. Az Úr azonban szánakozva zavarán, a következô hasonlattal bátorította ôt: ,,Ha neked nagyon kellemes és hajlékony hangod volna, s hozzá még nagy gyönyörűséged is telnék az éneklésben és ott állanál egy rossz énekes mellett, akinek durva és kellemetlen hangja van, s nagy erôlködéssel is csak alig tud elérni valami eredményt; nem vennéd-e zokon, ha képességed és készséged ellenére sem bízná rád azt, amit ô maga oly nehezen tud megtenni? Éppen így az isteni Szívem is, mely ismeri az emberi gyarlóságot és állhatatlanságot, kimondhatatlan vágyódással várja és óhajtja, hogyha nem is szóval, legalább valami jellel ôrá bízd annak a pótlását, amit magad nem tudsz tökéletesen elvégezni. Hisz Szívem mindenható erejével nehézség nélkül képes erre, s kifürkészhetetlen bölcsességével a módját is nagyon jól tudja. A lényegemhez tartozó jóság és szeretet következtében pedig örömmel vágyakozik meg is tenni.'' (Nagy Sz Gertrúd: Az isteni szeretet követe, 3:23; 184) + Minden bizodalmat és reménységet egyedül Istenbe kell vetni Uram, mi az én bizodalmam ez életben? Vagy mi az én legnagyobb vigasztalásom az ég alatt? -- Nemde, te vagy, én Uram, én Istenem, kinek irgalma végtelen? -- Hol volt nekem jó dolgom nálad nélkül? Vagy mikor járhattam rosszul, ahol te jelen voltál? -- Inkább akarok szegény lenni teéretted, mint gazdag nálad nélkül. -- Inkább akarok teveled e világon bujdosni, mint nálad nélkül az égben lenni. -- Ahol te vagy, ott a mennyország! Ahol te nem vagy, ott a halál és pokol! -- Te vagy az én kívánságom és azért utánad kell fohászkodnom, hozzád kiáltanom és esedeznem. -- Senkiben sem bízhatom meg teljesen, hogy majd szükségem idején hathatós segítséget nyújt, csak tebenned egyedül, én Istenem. -- Te vagy az én reménységem és bizodalmam, te vagy az én leghívebb vigasztalóm és jóakaróm minden ügyemben. -- Mindenki a maga hasznát keresi, te tisztán csak az üdvösségemet és lelki elômenetelemet akarod és mindent javamra fordítasz. -- Akkor is, mikor különféle kísértéseket és szorongatásokat bocsátasz reám, mind az én hasznomra rendeled, mert ezerféleképp szoktad próbára tenni, akiket szeretsz. -- S eme próbákban éppoly szeretetre és dicséretre vagy méltó, mint mikor mennyei vigasztalásokkal látogatsz. -- Tebenned helyezem tehát, Uram Istenem, minden reményemet, tehozzád folyamodom, a te kezedre bízom minden bajomat és aggodalmamat; mert amit te kívüled látok, mind gyarlónak és állhatatlannak találom. -- Mert nem használ nekem az én sok jó barátom; nem segíthetnek rajtam hatalmas pártfogóim; nem adhatnak üdvös tanácsot okos tanácsadóim; nem oltalmazhat meg semmiféle csendes és kies hely, ha te magad nem védelmezel, nem segítesz, nem erôsítesz, nem bátorítasz, nem vigasztalsz, nem oktatsz és ôrizel. (Kempis: KK, 3:59) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP 1: Jeremiást meg akarják ölni, mert megjövendölte Jeruzsálem pusztulását. S: Türelemmel és állhatatosan vívjuk meg az életben ránk váró küzdelmeket. E: Krisztus evangéliumának sokan ellene mondanak. Innen támad a sok szakadás és békétlenség a világon. Az élet és a halál jelképei: víz és tűz. A víz megtisztít, felüdít, de rombolhat, ölhet is. A tűz melenget, olvaszt és átalakít: drága adomány! Irányít és gyökeresen tisztít, kiégeti azt, aminek nem szabad megmaradnia. A vészcsapás, katasztrófa nemcsak dúlás és pusztulás lehet. Hozhat magával változást is: lehet, hogy jobbulást, lehet, hogy romlást. A fordulat új kezdet lehet. A pusztulás, ha az ember megragadja és úrrá lesz rajta, szabadulás lehet neki és talán sok másnak. Elsô olvasmányhoz / Jer 38,4-6.8-10 Ez a Jeremiás szakasz a próféta legsötétebb napjait rajzolja. A kaldeus (babiloni) hadsereg rövid idôre elvonult Jeruzsálem alól, mert Egyiptomból veszély tűnt fel. A nemzeti zsidó körök remélik városuk végleges fölszabadultát, de Jeremiás kénytelen inteni: ,,Ne ámítsátok magatokat... nem vonulnak el ezek!'' Így ,,Isten hírhozója'' újra a ,,viszály és civódás embere az egész világra''. Kiszáradt vízgyűjtôbe dobják, éhhalálra hagyják. Lesüllyedése a ,,halál világába'', majd szabadulása elôképe Jézus halálának és föltámadásának. (1Mz 37,24; Zsolt 30,2; 40,2-3; 69,2-3.15-16) Válaszos zsoltár / Zsolt 40(39),2.3.4.18 Hála és kérés Szentleckéhez / Zsid 12,1-4 Az Ótörvény nagy hívôi harc és szenvedés által tűntek ki. De az Egyház még nagyobb példára tekinthet föl: arra, aki aki most megállta a ,,versenyt'', a hit próbáját: Jézusra, a Megfeszítettre, az Istentôl megdicsôítettre. A jövôért élt és szenvedett, a maga jövôjéért és a miénkért. Ô a mi hitünk ereje. Ô a mi utunk. A hitért való harc nem feltétlenül véres küzdelem. De megvannak a nehézségei, s a környezet hideg, gúnyos közönye sem kis veszély! (12,1: 1Kor 9,24-26; Gal 5,7; Fil 3,12-14 # 12,2: Zsid 2,10; 2Kor 8,9; Fil 2,6-8; Zsolt 110,1) Evangéliumhoz / Lk 12,49-53 ,,Tűz'' az Ó- és Újszövetségben jelképes kifejezése Isten ítéletének. Jézus Jeruzsálem felé halad, itt a döntés ideje. Jézus embersége fél is az órától meg vágyódik is rá. A ,,keresztség'' ugyanazt jelenti itt, mint a ,,tűz'' -- lemerülés a kínszenvedés sceánjába. Tűz és keresztség: a kettô egyszerre ítélet, tisztulás és üdvösség is. A Megfeszített jellé válik, amelyen meghasonlanak, szétválnak szellemek és sorsok. A ,,tűz'' és ,,keresztség'' a Szentlélekre is érthetô. Isten Lelke tűz, melyben minden megpróbáltatik, megtisztul és tisztaságában tökélyre jut. (12,49-50: Mt 3,11; Jn 1,33; Mk 10,38; Lk 9,22 # 12,51-53: Mt 10,34-36; Mik 7,6) Szentségre várva ,,Aki Mellettem van, a tűznél van; aki távol áll Tôlem, Isten országától van távol.'' (Origenesnél megôrzött mondása Jézusnak) Elmélkedés A tusakodó mélybemerült Jézus (Olajfák hegyén) ,,Jézusnak, az örök Atya Fiának szíve'' a világ bűneinek mocsarában! ,,Jézus szíve, istenség temploma'' piszok- és szennyözönben! ,,Jézus szíve, mely Istennel való kiengesztelésünket eszközölte'', most az Isten szemei elôtt a világ bűneivel tetézve; mintha egészséges ifjút megkötözve patkányok, százlábúak, férgek, élôsdiek közé dobunk; életereje undorrá válik, és borzalom ijeszti halálra, mikor testén végigfutnak. -- Sokan elernyedünk, betegei leszünk bánatunknak, örömtelenné válik életünk. A lánglelkű Illés próféta is, ki holtakat föltámasztott s tüzet hullatott az égbôl, hogy húzódik meg a boróka alatt s fáradt lelke hogy nyögi: Óh Uram, jobb nekem meghalni, mint élni e mocsárban -- és íme, az olajfák alatt a Getszemáni kertben az Úr Jézust is ily utálat töri! ,,Lealáztatott lelkem a porba, és szívem a földhöz ragadott.'' Minden Istenszeretô lélek részt vesz Jézus ez undorában és lelke megernyedésében. Ha ifjaink elzüllenek, ha leányaink koszorúi szétfoszlanak, ha a szentségek megszentségteleníttetnek, ha gúnyolják az erényt, akkor érezzük, amit Krisztus érzett, undort és csüggedést. Ilyenkor jó a szenvedô Jézussal egyesülni, ôt vigasztalni és az érzési közösségbôl erôt meríteni. Bár leemelhetném legalább az én bűneim terhét szenvedô lelkedrôl, édes Megváltóm! Látja a poklot s a kárhozott lelkeket, és átérezte a lét érthetetlen átkát és összes borzalmait. Lelke lehajolt a predesztináció örvénye fölé, és sötétségében imbolygott, mint a kémény szikrája az óceán hullámai fölött. A lelkek elvesznek... ah, ez a Megváltó halálos bánata! Értitek-e már, hogy miért szomorú mindhalálig? Oldala mellôl dôl ki Júdás; világot váltó keresztje mellett haldoklik a bal lator kétségbeesett lelke, s holnap ilyenkor elnyeli azt is az örvény, azt is, meg más sok milliót! Óh kegyetlen, istentelen, borzalmas hatalom, bűn; rajta veszi ki érte sarcát az Úr! Ô fizet érte! A mélységbôl kiáltok hozzád Uram, hallgasd meg szómat s irgalmazz nekem! Körülötte sziklák és tövisek, alvó tanítványok; a háttérben Jeruzsálem fölött a vészthozó viharfelhô. A halál borzalmaitól megszállt Jézus fölébreszti érzelmes, küzdelmes áhítatának összes erôit; véres verejtékben gyöngyözik imája, vágya, Istenhez való tapadása, vonzalma, bizalma; hideg, véres harmata ez tavaszi lelkének. Nem akar engedni. Sokan engednek; azt mondják, hogy nem bírják és árulók, hittagadók, bűnösök lesznek. Jézus bírja és akarja és átfogja imájában az Istent. Vérzik, de nem enged! Óh, azok miatt az engedékeny, haldokló lelkek miatt is agonizál Jézus, akik oly hamar fölhagynak a küzdelemmel; megmutatja nekik, hogyan kell ellentállni a rossznak ,,usque ad sanguinem'', egészen a vérontásig. -- S pereg a küzdônek vére; a fáradt vér méreg, de ez a vér itt erô és élet; leszivárog fűre, az olajfa gyökereire; elôször ömlik ki a bűnös földre, hogy lemossa átkát. Olajjá válik, vértanúk kenetévé. Virágokban feslik ki, liliomokban, rózsákban és Isten irgalmát és kegyelmét esdi ki, ,,jobban kiált Ábel vérénél.'' -- E küzdôhöz közeledem szent alázattal, erre a véres, harmatos pázsitra leborulok én is. Ah, Krisztus arénája az én harcterem, az ô ügye az én dicsôségem; vérzek szívesen, de nem hátrálhatok! (Prohászka: ÖM, 7:317- -318; 60) + A szeretet hajszol Óh Isten! Te vagy élet, bölcsesség, igazság s minden boldogság! -- Te vagy az örök, egyetlen Jóság! Én Uram, én Istenem! -- e földi léten reményem s öröm a szívemen! És vallom, vallom sírón és köszönve: -- a ten-képedre formáltad e lelket! hogy szeressek Beléd, és mindörökre -- Hozzád tapadjon elme, vágy! Szeressek! Add Uram, -- ráocsúdjak végleg: -- Szabad! s lehet szeretnem! folyton, egyre jobban! Ujjongva birtokolni Téged! -- S mert ily boldogság itt lenn nem juthat kimeríthetetlen: -- csak azt add, addig is, hogy folyton nôjön szerelmem Érted itt e földön! -- Ismerjelek, ismervén jobban-jobban, mohón haladjak a nyomodban, -- haladjak itt lenn hajszolón és futva, s hogy ott a Nagy Remény öröme töltsön -- a végtelenbe valósulva... (Sz Anzelm) + A Hetedik Stáció Nem kövek gyôznek most, nem is az ólmozott korbács: a lélek inog itt, a lélek, végsô erôforrás. Halandó utunk közepén, ha lélek kimerül, sarkcsillagot iránytű veszt, égboltot hit felül! S hosszú a szirtes út, a fölkúszás: zord végtelen; lecsúszol, -- érzed! -- hagy barát; sírsz volt-reményeken! Nyüvôdve elnyúlt évek, jaj! S Végzet: jeges-konok! Letör a titkolt kín: önvád, -- e nagy Kereszt-súlyod! Végül -- zuhansz! Nem térdre, mint buzgó szív, kérelmén; csak nyomorultul, arccal le! végtusán-holt remény... Test hull, elnyűtt, igen... De fáradt akarat még áll?... Uram, védd másodszor esôt! Vagy omlik lélek s máll... (Paul Claudel) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP 1: A próféta arról jövendöl, hogy a Messiás idejében a pogány népek megtérnek Isten országába. S: ,,Akit az Úr szeret, megfenyíti.'' E: Isten országában napkelettôl napnyugatig mindenkinek helye van. Indít-e, mozgat-e még minket a kérdés, hogy üdvözülünk-e? Tudjuk-e, hogy ,,kívül'' vagy ,,belül'' vagyunk? Talán túlságosan biztosak vagyunk abban, hogy az Egyház gyermekeiként a szentek közösségébe tartozunk. De sokan állnak ,,odakinn'' kenyérre éhezôn, szeretetre fázón, -- mert úgy érzik, hogy belül nincs számukra hely... A keresztény világnak félelem és gyűlölet nélküli világnak kell lennie. De van (névleg) 1,75 milliárd keresztény (1995-ös adat), s a világ mégis tele gyűlölettel és félelemmel -- félnek az élettôl és egymástól. Nem mondhatjuk, hogy a keresztények (igazi keresztények) okozzák ezt; de a tétlenség, a tunya félreállás is lehet ok! ,,De itt- ott, idônkint föllép egy keresztény (igazi!) -- s ahol föllép, a világ elcsodálkozik'' -- mondta nemrég egy egyház-támadó bírálónk. Itt-ott akad igazi keresztény, aki Krisztust egészen komolyan veszi, minden tanát, minden parancsát. Elsô olvasmányhoz / Iz 66,18-21 Izajás 66. fejezetének prófétája a jövôbe néz. Ezt a jelentôl való menekülésnek is hívhatnók, de tulajdonképpen fontosabb kérdésekre ad feleletet a próféta: Istenrôl szól, aki eljön, hogy ítéljen, s utána üdvözítsen, mégpedig a föld minden népét. Mindenkinek látnia kell Isten ,,dicsôségét'': az Ô hatalmas tetteit népe s minden nép történetében. (66,18-19: Iz 45,20-25; Ez 34,13; ,,dicsôség'': 2Mz 15,6- 7; 33,18-23; Ez 43,1-4 # 66,21: Iz 2,2-4; Mik 4,1-3; Iz 60,4-9; Lk 13,28-29) Válaszos zsoltár / Zsolt 117(116),1.2 Dicsének Szentleckéhez / Zsid 12,5-7.11-13 Az ember mai helyzetét, a keresztényét is ,,gyöngeség'' jellemzi (Zsid 5,12). E helyzetben lépett Isten Fia közénk, hogy segítsen. Átélte, megismerte a kísértést, szenvedést, a halált. A szenvedés törvényének alávetette magát; engedelmességet ,,tanult'' (Zsid 5,8). Tanítványai is legyenek készen (s örüljenek neki); Isten ôket is az engedelmesség szigorú iskolájára fogja. Az isteni nevelés célja az Isten világossága: az Élet. (12,5-7: Péld 3,11-12; Jel 3,19; 5Mz 8,5 # 12,11: Jn 16,20; Jak 1,2-4; 1Pt 1,6-7 # 12,12-13: Iz 35,3-4; Péld 4,26) Evangéliumhoz / Lk 13,22-30 E szakaszban Jézus három dologról beszél: a szűk kapuról; a zárt kapuról; s végül minden népnek Isten országába való bejutásáról. A szűk kapu az üdvözültek számát kérdezve kerül szóba. Jézus maga is ,,kisded nyájról'' beszélt (l. Lk 12,32: 19. vasárnap). Sokkal fontosabb az üdvözültek számánál (csak Isten a tudója, Jézus kitér a kérdés elôl), vajon mi is köztük leszünk-e?! A megtérést a halál órájáig halogatni több mint veszedelmes. Mindannyiunk életében, s a népekében is, eljön a sorsdöntô pillanat üdvözülésünk számára: ,,Mikor a ház Ura felkel, s a kaput bezárja!''... Egyetlen intô szava e komoly evangéliumi tanításnak: ,,Törekedjetek bejutni -- minden erôvel törekedjetek!'', -- törjétek magatokat! És a végén minden néphez az ígéret: több üdvözül, mintsem szűkkeblű teológusok képzelik. (Egy szentíró szerint: ha mennybe jutunk, három meglepetés vár ránk: sok ott van, akirôl nem hittük volna, sok nincs, akirôl hittük volna; és a harmadik: hogy mi is valahogy bekerültünk. Ha...) (13,22-24: Lk 9,51; Mt 7,13-14 # 13,25-27: Mt 25,10-12; 7,22-23; Zsolt 6,9 # 13,28-29: Mt 8,12 # 13,30: Mt 19,30; 20,16; Mk 10,31) Szentségre várva Mindenkiért megújul a szentmise keresztáldozata, mindenkinek készül a szentségi lakoma is. Mindenki meg van híva a krisztusi életre, Ábrahám utódai és a föld népei. A döntô kérdés: ,,kívül'' vagy ,,belül'' állunk-e: Jézus mellé állunk-e nemcsak szóval, hanem hittel és tettel is. Elmélkedés Nagy csapás ma ez életen, napjainknak nagy ínsége: nem, hogy sok az istentelen, de hogy mi oly mérsékelten vagyunk hívôk, Jézus népe! (Georges Bernanos) + Az engedelmesség és alárendeltség Valóban nagy dolog engedelmességben elöljáró hatalma alatt élni és magával szabadon nem rendelkezni. -- Sokkal biztosabb engedelmesség alatt állni, mint másokat igazgatni. -- Sokan inkább csak kénytelenségbôl vannak az engedelmesség alatt, mint szeretetbôl; ezeknek nagy a kínjuk, könnyen is zúgolódnak. Nem is jutnak lelki szabadságra, míg Istenért teljes szívbôl az engedelmesség alá nem vetik magukat. -- Futkoss bár ide s tova, nem találsz nyugodalmat, csak az alázatos engedelmességben az elöljáró hatalma alatt. -- A képzelôdés a helyekrôl és helyváltoztatás sokakat megcsalt. -- Igaz, mindenki örömest jár a maga esze szerint és azokhoz vonzódik, kik vele egyetértenek. -- De ha Isten lelke van bennünk, szükséges, hogy néha a magunk tetszését is megvessük a békesség kedvéért. -- Kicsoda oly bölcs, hogy mindent teljesen megért? -- Azért túlságosan ne bízzál a saját véleményedben, hanem örömest halljad mások ítéletét is. -- Ha helyes amit gondolsz, de Istenért elhagyod, és mást követsz, nagyobb hasznodra lesz. -- Gyakran hallottam ugyanis, hogy biztosabb más tanácsát elfogadni és követni, mint tanácsot adni. -- Az is megeshetik, hogy mind az egyik, mind a másik helyesen beszél; de azért más ítéletén meg nem nyugodni, noha maga a dolog és a józan ész azt kívánja, kevélységnek és makacsságnak jele. (Kempis: KK, 1:9) + Törekedjetek: törjétek magatokat Isten felé Áldott legyen a buzgalom, mely Isten karjába vezet! Áldott legyen a lemondás errôl az egynéhány nyomorult dologról, amely ily magas méltósághoz juttat! Gondoljátok csak meg, hogy ha egyszer az Úr karjain hordoz benneteket, mit törôdtök ti majd akkor azzal, ha az egész világ kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas Ô arra, hogy bárkivel szemben is megvédelmezzen benneteket. Egy szavába került és a világ meg volt teremtve. Ha Ô valamit akar, az már meg is van téve. Hiszen, ha csak az Ô szeretteinek lelki érdeke nem kíván mást, még beszédbe is ereszkedik velök! Akit Ô egyszer szeret, azt nagyon szereti. És mi, testvéreim, vajon miért nem mutatnók ki iránta szeretetünket, amennyire csak tôlünk telik? Gondoljátok meg, micsoda csere az, ha a mi szeretetünket adjuk oda az Övéért! Ô mindenható, mi pedig önmagunktól nem tehetünk semmit, s csak arra vagyunk képesek, amihez Ô ád erôt. Mert hiszen végre is, mit teszünk mi Teéretted, Uram Teremtôm? Úgyszólván semmit; olykor egy kis jószándékot ébresztünk, ez az egész. Ha pedig Ô Szent Felsége azt akarja, hogy azzal, ami semmi, érdemeljük ki azt, ami minden, ne legyünk együgyűek... Óh Uram, ott van az egész baj, hogy nem függesztjük szemeinket állandóan Tereád! Mert ha nem néznénk mást, mint csak az utat, hamarjában a célnál volnánk. Így azonban ezerszer elesünk, megbotlunk, eltévedünk, s mindezt azért, mert, mint mondom, nem tartjuk folyton szem elôtt az igazi Utat. Azt hihetné az ember, hogy még sohasem léptünk reá, annyira szokatlannak találunk rajta mindent. Igazán szomorú dolog, hogy mi minden fordul elô e tekintetben! Azért mondom, hogy úgy látszik nem is vagyunk keresztények, és sohasem olvastuk az Úr Jézus kínszenvedését. Mert ha csak egy kicsike kis mellôzés ér bennünket, már azt sem tudjuk elviselni, sôt azt hisszük, hogy nem is szabad zsebre tennünk. Ilyenkor azt mondják az illetôk, hogy: nem vagyunk mi szentek! Ha valami hibát követünk el, testvéreim, sohase mentegessük magunkat azzal, hogy nem vagyunk angyalok, nem vagyunk szentek. Isten mentsen ilyesmitôl! Fontoljuk meg, hogyha nem vagyunk is azok, azok lehetnénk Isten segítségével, ha megerôltetnôk magunkat. Higgyétek el, ha mi megtesszük azt, ami tôlünk telik, Ô megadja hozzá a segítséget. Ha azt látjuk, hogy ez vagy az a dolog kedvesebb az Úr elôtt, legyen akármennyire nehéz, vágjunk bátran neki, s az Ô kegyelmével sikert fogunk aratni. Ezt a bátorságot szeretném én mindig látni, mert ez állandóan növeli az alázatosságot, s bizonyos szent vakmerôséget ád nekünk. Isten a bátrakat segíti és nem személyválogató. (Nagy Sz Teréz: A tökéletesség útja, ÖM, 1:92) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP 1: Aki megalázza magát, kegyelmet talál Istennél. S: Az ószövetségi áldozatok megszűnnek: Járuljunk Jézus örök áldozatához! E: A kevélyt megalázzák, az alázatost dicsôségre emelik. Szeretetbôl tegyük a jót, ne pedig a viszonzás reményében! ,,Szolgálok, szolgálsz, szolgál'': talán egy nyelvtankönyvbôl való, nem az életbôl? Mindenki megérti azt, hogy minden minket szolgál! Hogy valaki egy nagy dolognak szolgálatába áll, az még megjárja; de hogy egymásnak szolgáljunk, ember más embernek, mert az így akarja -- ez oly ritka életünkben, hogy egyenest gyanúsnak látszik. Korunkban adódik még egy és más érdekes kérdés: mennyi az, amit megszolgálunk, megérdemlünk; miért olyan ritka ma az alázat, olyan ritka tán, mint az ártatlanság és szűziesség...? De csak az alázatoshoz szól így az Úr: ,,Barátom, menj följebb!'' Elsô olvasmányhoz / Sir 3,17-18.20.28-29 A mai evangélium is, ez a szakasz is Sirák fia könyvébôl, többet ért szerénységen valami okos számításnál, amelytôl azt várja az ember, hogy ,,kifizetôdik''. Az igazi bibliai alázatról van szó! Forrása az a szilárd tudat, hogy csakis Isten a nagy és hatalmas, és minden ,,tökélyünk'', erényünk stb. az ô ajándéka. Mi irgalmára, lehajló szeretetére vagyunk ráhagyatva, és számíthatunk Rá! Ebbôl az értelmes számára megfelelô magatartás ered embertársai felé, a hatalmasok felé nyugodt önbiztosság, a gyöngékhez nem leereszkedés (mert már lenn vagyunk ôvelük!), hanem szolgáló és segítô készség. [A német szó, ,,Demut=Dienmut'' ,,szolgálókedv'', a magyar talán több: alázzuk, alá rendeljük magunkat a testvérnek.] (3,17-20: Sir 4,8-10; Mt 20,26-28; Lk 22,24-26; Péld 3,34; Mt 11,25 # 3,28-29: Péld 2,1-5) Válaszos zsoltár / Zsolt 68(67),4-5.6-7.10-11 Isten jóságának éneke Szentleckéhez / Zsid 12,18-19.22-24 A szentíró a Sínai Isten-jelenéssel szembeállítja az újszövetségi kinyilatkoztatást. Az Ószövetség ideiglenes, nem teljes kinyilatkoztatás ,,egy jobb rend idejéig'' (Zsid 9,10). Az új Isten- jelenés nem oly ijesztôen folyt le, de azért nem kevésbé kötelezô erejű. A közvetítô nagyobb, nem Mózes, hanem az Istenember, Jézus Krisztus. ,,Sion hegye'', az ,,Élô Isten városa'', a ,,mennyei Jeruzsálem'' jelzik e közvetlen Isten-jelenlétet, amelyet a hívô már itt lenn élvez, s látható teljességét az örök életben. A hívô, olvasó hitéletére a lényeg (12,25; már nincs a mai részben): ,,Vigyázzatok, el ne utasítsátok azt, aki szól hozzátok...'' (12,18-19: 2Mz 19,16-19; 20,19; 5Mz 4,11-12; 5,22-23 # 12,22-24: Jel 14,11; Zsid 11,10; 13,14; Jel 21,2.10; Róm 2,6; 2Tesz 1,6-8; Zsid 8,6; 9,15; 1Mz 4,10) Evangéliumhoz / Lk 14,1.7-14 Sz Lukács sokszor vándornak vagy vendégnek tünteti föl Jézust. Az asztal körül egy-egy embercsoportot keres föl, hogy föltárja nekik is üzenetét. A farizeus házában a vendégeket az asztali illemrôl tanítja. Hasonló helyzetben, az utolsó vacsorán (Lk 22,24-27) e szabály rejtett tartalma is kitárul: nemcsak udvarias szerénységrôl van szó, hanem magáról a jézusi élet alapjairól: ,,Úgy vagyok itt köztetek, mint aki szolgál...'' Még érthetôbbé válik a vendéglátóhoz szólva: abban, hogy kit kell meghívni, ne emberi (,,üzleti'') számítás vezessen. Az ,,igazak'': a tanítványok magatartásában Istennek saját önzetlen, ajándékozó szeretete mutatkozzék meg! (Péld 25,6-7; Jn 13,1-15; Lk 18,14; Mt 23,12) Szentségre várva ,,Ki a nagyobb? Az-e, aki asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nemde, aki asztalnál ül? Mégis Én úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.'' (Lk 22,27) Elmélkedés Alázatosság Ne igen gondolj arra, ki fogja pártodat, vagy ki támad ellened, hanem azon fáradj és gondolkodjál, hogy minden dolgodban Isten legyen veled. -- Legyen jó lelkiismereted, és Isten mindenben oltalmad lesz. -- Mert akit Isten segíteni akar, nem árthat annak senki gonoszsága. - - Ha tudsz hallgatni és tűrni, kétségkívül tapasztalod Isten segítségét. -- Ô tudja idejét és módját szabadulásodnak, azért teljesen Ôreá kell bíznod magadat. -- Istené a segítés és minden gyalázattól való megszabadítás. -- Sokszor igen hasznos az alázatosság növelésére, hogy fogyatkozásainkat mások is tudják és megdorgálják. -- Mikor az ember hibáiért magát megalázza, akkor másokat is könnyen megengesztel, és kevés fáradsággal lecsillapítja, akik netalán neheztelnek reá. -- Az alázatos embert oltalmazza és megszabadítja Isten; az alázatost szereti és vigasztalja; az alázatoshoz kegyesen leszáll; az alázatosnak bôven nyújtja nagy kegyelmét, és elnyomatása után felemeli dicsôségre. -- Az alázatosnak kijelenti titkait, és édesdeden magához hívogatja és vonzza. -- Az alázatos ember, ha gyalázzák is, csendes békében marad, mert Istenre és nem e világra támaszkodik. -- Ne gondold, hogy valamennyire elôrementél, ha magadat mindenkinél alábbvalónak nem tartod. (Kempis: KK, 2:2) + Ima az alázat gyakorlásáért Lelkem békére talál, mikor Téged, Uram szolgai alakban és természetben lát oly mélyen megalázódva, hogy még apostolaid lábait is megmostad. Eszembe jutnak ekkor szavaid, melyeket mondtál, hogy engem az alázatosság gyakorlására oktass: Példát adtam nektek, hogy ti is azt tegyétek, amit én cselekedtem. A tanítvány nincs az ô mestere fölött. Ha ti ezt értitek, boldogok lesztek, ha e szerint cselekedtek. (Jn 13,15-16) Értem, Uram, szelíd és alázatos szívedbôl fakadó tanításodat, és kegyelmed segítségével gyakorolni akarom azt. Meg akarom magamat alázni, alá akarom vetni akaratomat testvéreim akaratának anélkül, hogy nekik bármiben is ellentmondanék, nem is keresve, van-e joguk vagy nincs arra, hogy nekem parancsoljanak. Senkinek sem volt Veled szemben ez a joga; és Te mégis engedelmeskedtél nemcsak a Szent Szűznek és Szent Józsefnek, de még hóhéraidnak is. Most pedig a szent Ostyában még betetôzöd minden eddigi megalázódásodat. Milyen alázattal rendeled magad alá papjaidnak, óh dicsôség isteni Királya, minden különbség nélkül, akár szeretnek Téged, akár -- fájdalom! -- közönyösek vagy hidegek irántad. Ha akarják, siettetik, ha akarják, késleltetik a szentmiseáldozat idejét, Te mindenkor készen vagy hívásukra az égbôl leszállni. Óh én Szerelmesem, a szent Ostya fehér leple alatt, mily szelíd és alázatos szívűnek látlak én Téged! Hogy engem alázatosságra taníts, nem alázhattad volna magadat mélyebbre. Szereteted viszonzásául én is utolsó akarok lenni, részt akarok venni megaláztatásaidban, hogy részem legyen Veled a mennyek országában. Arra kérlek, isteni Jézusom, küldj nekem mindannyiszor valami megaláztatást, valahányszor mások fölé akarnám emelni magamat. De Uram, Te ismered az én gyengeségemet; minden reggel elhatározom, hogy az alázatosságot gyakorolni fogom, és este mindig azt látom, hogy még oly sokszor elkövettem a kevélység hibáit. Ezt látva, a csüggedés kísért engem; de tudom, hogy a csüggedés is kevélység. Azért, én Istenem, egyedül beléd helyezem minden reményemet; Te mindent megtehetsz, alakítsd hát ki bennem ezt az erényt, amely után vágyódom. És hogy végtelen irgalmasságodtól megnyerjem ezt a kegyelmet, gyakran ismételni fogom: Szelíd és alázatosszívű Jézus, tedd szívemet a Tiedhez hasonlóvá. Amen. (Egy szent végsô szavai: Liziôi Kis Sz Teréz utolsó hónapjaiból [1897], 171) + Embert, amennyiben ember, felebarátja fölé az Úr soha nem rendel (csak helyetteséül). (Szalézi Sz Ferenc: Filótea) + Ember vagyok a Krisztus csépje szérűjén. Ha rossz ember, csak szalma én; ha jó vagyok, az Ô gabonája. (Sz Ágoston) + Alázat Nagy az alázat ereje! Isten fönsége is meghajol neki. -- Az igazán alázatos, ki megaláztatást alázatra felhasználja. (Sz Bernát) Azon percben, hogy Isten látja: teljesen áthat semmi voltunk tudata, lenyújtja hozzánk segítô Kezét! (Liziôi Kis Sz Teréz) Túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy mindig fölébe kerekedjünk a bajoknak. Noshát, egész egyszerűen -- kicsik lévén -- surranjunk át alattuk. (Liziôi Kis Sz Teréz) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP 1: Imádság bölcsességért, hogy mindenben igénytelenek és egyszerűek tudjunk lenni. S: Szent Pál tanítja, hogy a rabszolga is testvérünk Krisztusban. E: Csak az lehet Jézus tanítványa, aki Vele együtt vállalja a keresztet is. Az alázatnak nincs köze bárgyúsághoz, ostobasághoz. Csak a romlatlan, tisztánlátó, bölccsé ért ember tud alázatos lenni! Az alázatnak elsôsorban Istenhez van köze, Hozzá viszonyul, csak aztán emberekhez. -- Az alázatos tudja a helyét, hivatását és célját. Járja a maga útját lépcsôfokról lépcsôfokra, tiszta látástól még tisztábbig. Érzi Isten terhét és szívesen hordja. Az alázatos Jézus nyomdokán jár. Elsô olvasmányhoz / Bölcs 9,13-18 Salamon király trónra lépve Istentôl éleslátó, éber szívet kért, mely meg tudja különböztetni a jót a rossztól (1Kir 3,9). A Bölcsesség könyvének írója bölcsességet kér. Int bennünket: szükséges, hogy ezért imádkozzunk; tanulás és töprengés egymaga nem segít hozzá. A lélek világosságát és gyújtó szikráját nem lehet magunkba kényszeríteni. Ajándékként ki kell könyörögni, és úgy fogadni, fôleg a nagy döntések óráiban. (9,13: Iz 40,13; Róm 11,34; 1Kor 2,16 # 9,15-16: Róm 7,14-25; Iz 38,12; Jn 3,6.12 # 9,17-19: Bár 3,36-38; 4,1-4; Mt 11,27) Válaszos zsoltár / Zsolt 90(89),3-4.5-6.12-13.14 és 17 Örök és jóságos Isten Szentleckéhez / Filem 9-10.12-17 Sz Pál visszaküldi Onézimust, a szökött rabszolgát gazdájához, Filémonhoz. Az apostol megkeresztelte Onézimust a fogságban, így ,,atyjává'' lett, és testvéreként megszerette. Filémonnak is most úgy kell visszafogadnia mint testvérét, már nem mint rabszolgáját. Pál nem kívánja, hogy fölszabadítsa, nem feszegeti korának társadalmi kereteit. Nyilván nincs meggyôzôdve róla, hogy egy más társadalmi rendszer automatikusan magától jobbá és boldogabbá teszi a világot. Az embereknek kell megváltozniok, nem környezetüknek! Ha legalábbis a Krisztus-hívôk, akik az Ô szeretete valóságában hisznek, egymást testvérként fogadnák, akkor szükségszerűen magától bekövetkezne egy eszményibb társadalmi rend. (Amely lehet többféle: nép, jellem, kor, gazdasági fejlôdés szerint. Nincs ,,egyedül üdvözítô'' földi rend...) (9: Ef 3,1; 4,1; Kol 4,18 # 16: Kol 3,22-4,1; Ef 6,5-9) Evangéliumhoz / Lk 14,25-33 Sokan követik Jézust. Tudják-e, hogy útja Jeruzsálembe tart, a Golgotára visz? Végig fogják-e járni Vele az utat? Jézus kemény föltételeket szab az Ô követôinek: készséget lemondani családról, barátokról, becsületrôl, és életrôl is! Józanul föl kell mérnünk önerôinket és lehetôségeinket, mielôtt teljesen rá mernénk állni útjára. Lemondani vagyonról! Kérdezhetjük: Jézus követése szabad választásként áll-e hívei elôtt? Csak a Jézushoz odaállás, a Hozzávaló hűség üdvözít, az bizonyos. De Jézus nem mindenkitôl kívánja a teljes lemondást, a gyökeres szakításokat, és senkitôl sem vár lehetetlent. Mindenkit az illetô egyéni ,,jézusi útjára'' hív. A nagy lemondást egyes választott lelkektôl várja el, ez egy más, elsodró árja a nagy szeretetnek, amelyre övéit hívja: a lélek személyesen hallja meg a nagy hívást. (14,25-27: Mt 10,37-38; 16,24; 19,29; Mk 8,34; Lk 9,23; Jn 12,26 # 14,33: Mt 6,20-21; Lk 12,33-34) Szentségre várva Minden szentségi ünneplés (szentmise és áldozás) újra meg újra életünk középpontjába tűzi Jézus keresztjét. Meghalni, hogy élhess, ez volt Jézus útja, ez tanítványaié is. Elmélkedés Krisztus követése ,,Ha valaki utánam akar jôni, tagadja meg magát és vegye föl keresztjét, és kövessen engem'' (Mt 16,24). Jézus int, akarja, hogy kövessük, hogy vegyük föl keresztünket s kövessük. Az a gondolatom jön: akarja-e, hogy vele menjünk. Kérdem ezt, mert látom, hogy mennyire szereti a magányos utakat. Egymaga jött, csendes éjben jött a világba; magányosan járt, lelkének mélyeit senki sem ismerte; magányosan vitte föl keresztjét a Golgotára; magányosan támadt föl, szálla alá a poklokra, fölment a mennyekbe. S kellett is e nagy utakat magányosan megjárnia; hiszen a nagy lelkek útjai magányos utak. Nem értik meg ôket. De meg a mi lelki életünk útjai is magányosak; mások szerethetnek, gyámolíthatnak, buzdíthatnak, de az én öntudatom világában, mélységeiben vagy pusztáin végre is magam járok. Csak az Isten, kit lelkem mélyén látok, kibôl én magam vagyok, csak ô van velem; ô lelkem lelke; ô bennem, én benne! Benne kell elmélyednem, hogy elôre haladhassak, belé nônöm, hogy kifejlôdhessek; erejét, kegyelmét fölszívnom magamban, hogy isteni életet éljek. Óh igen, ide be, erre a magányos útra, ide a mélybe int az Úr. Itt szülessél újjá, itt szenvedj kereszthalált érzékiségedben, itt szállj alá poklokra lelki üdvöd aggodalmaiban, itt támadj föl sírból; itt menj föl a mennybe. Deus meus et omnia! (Istenem és mindenem!) Istenem, te gazdag világom; Istenem, te mély, erôteljes, fölséges életem; Istenem, te mindenem! Ezek a belsô mélységek borzalmasak is; az élet oly nagy rejtély, hogy el nem bírjuk, s valami mélységes bizalmatlanság vesz erôt rajtunk, kivált ha a lelkeknek tévedéseit s abnormitásait is szemléljük. Az élet mélységei a szubjektivizmus csalódásaival telvék. Szükségünk van tehát külsô útmutatásra, mely az isteni életet objektív kiadásban állítja elénk, s ez Krisztus példája, érzése, lelkülete, kedélye, indulata, bensôsége, imája, szava, beszéde, vágyai, küzdelmei... Íme az isteni élet mintája; jöjj, e nyomokon kövess engem. Nem értenéd meg jól az isteni életet; paszszív intuíciókban vagy dionysosi erôszakoskodásba bonyolódnál, ha rá nem mutatnék az édes és erôs isteni életre. E probléma körül elvesznek filozófusaitok, mint a legyek a légyvesztôn, Prometheusaitok megôrülnek, Don Juanjaitok megrothadnak, de életre nem tanítanak. Az élet adója s alakítója én vagyok; én adtam az eszményt is belétek: Krisztust. Ô a ti született közvetítôtök: kialakulása az isteni életnek. (Prohászka: ÖM, 6:204; 261) + Verbum crucis (A kereszt Igéje: hívó szava) Villanovai Szent Tamás egykor prédikálni akart a Krisztus kínszenvedésérôl, s alig hogy kimondta ezt a négy szót: ,,passio Domini Jesu Christi'', elragadtatásba esett, s kiterjesztett karokkal, mereven állt a szószéken három óráig. Ez volt a hatalmas prédikáció: egy eleven kereszt. Ez volt a hatalmas szózat. Nem is lehet az Úr Jézus kínszenvedésérôl másnak beszélnie, mint az apostoli lelkeknek, mint a stigmatizált szenteknek, azoknak, kik elmondhatták Szent Pállal: ,,Vivo ego, iam non ego; mihi mundus crucifixus est et ego mundo.'' [Élek én, de már nem én; nekem a világ meg van feszítve, s én a világnak.] De hát minek is keressünk mi más valakit, hogy szóljon hozzánk, hiszen Szent Pál szerint a verbum crucis maga szól lelkünkhöz! Az Isten igéje, de kivált a keresztrôl való ige kétélű kard, mely szívet-lelket átszegez. Ne is magyarázzátok annak az evangéliumot, aki az urat a katedra magaslatáról hallja! Ne mutassátok be annak Krisztust, aki ez új színváltozást látta, mely az Úr Jézust nem fenségébe, hanem gyalázatába, nem napsugárba, hanem szent vérének bíborába, nem fenséges glóriába, hanem töviskoszorúba öltöztette. Nem kell annak más beszéd, más evangélium, más kép; az Úr szól hozzá a leghatásosabban, s úgy szól, hogy összetöri szívét s átizzítja lelkét. A keresztrôl leng a kegyelem s a hódító fölségnek szelleme, s azért a kereszt alatt lehet úgy imádkozni, mint másutt sehol. A kereszt töve alatt érezzük a gratia [kegyelem] szellemét. -- Ahogy a természeti, úgy a természetfölötti rendre is rá van írva: ,,Isten akarata''. Csak ami ez imádandó akarat szerint alakul; csak ami hitbôl való, az tetszik az Úrnak; így akarta ô. Akarta, hogy nélküle semmi neki tetszôt ne tehessünk; így azután az ember nem is hihet gratia nélkül; nem tehet jót gratia nélkül; silány és gyenge minden s az Isten elôtt számba se jön, gratia nélkül. Ez az ô akarata; már pedig ô az Úr! Ezen a hiten két vonás emelkedik ki. Az egyik az, hogy az Isten végtelen és felséges, a másik, hogy az ember hódoljon meg neki teljesen. Azt az elsô vonást, hogy az Isten nagy és felséges, hirdeti az egész természet, virág és óceán, harmatcsepp és villám, de kivált az a világ és mindenség fölött álló, független hatalom, mely teremt és gazdagon alkot, de meg is tör mindent, szép arcot, gyermekszemet, szeretô szívet; nem szorul semmire, önmagának elég. Ezt a rideg fölséget hirdeti a szentírás: ego sum qui sum [én vagyok, aki vagyok]; én, ki a szent tüzet sárrá, a templomot rommá, az oltárt kôhalommá változtatom. Én, ki felhôben s tűzben lakom!... De bizonyára tekintettel lesz Fiára, akinek glóriás karácsony-éjt készített s kitűzte egére a három király szép csillagát s fészket rakott neki a názáreti házban? Talán ôt kíméli meg, akinek megmondta, hogy szereti: ,,Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telt''. Talán az az Úr Jézus, aki érezte, hogy az Isten szereti ôt s szeretetében páratlan kegyelemben részesíté, talán ez az Úr Jézus, mondom, megállítja ezt a parancsoló, végtelen akaratot útjában? Nem! Mihelyt az Isten elé lép, abból is áldozat lesz, összetöri ôt! Mert az Isten mindent megtör, mindent. Fiát is; Fiának is meg kell semmisülnie elôtte! Jeremiás próféta Jeruzsálem romjai közt értette át, hogy mily nagy, mily kérlelhetetlen az Úr; a hívô keresztény lélek a kereszt romjai alatt érti meg, hogy mi az Isten. Azonban a szent kereszt nemcsak az Istennek fölségét hirdeti, hanem haragját is, mert az ember is nemcsak teremtménye az Istennek, hanem bűnös, lázadó szolgája! Bármit gondolunk, semmiben sem lehet bizalmunk, nem erényeinkben, melyek merô rongyok; nem törekvéseinkben, melyeket sokszoros hűtlenség diszkreditál; nem érdemeinkben, melyeket számtalan bűn homályosít el. Az ember bármit csinál, ha vérben mossa is lelkét, nem lehet azokat a haragos, skarlát foltokat tisztára mosni. Ha akármily vízben fürdik, azt a leprát, azt a pokolvart nem lehet lemosni. Ha bűnösségünknek e vigasztalanságával és tehetetlenségével állunk az Isten színe elé, akkor a spiritus gratiae [kegyelem fuvallata] nem lágy szellôként, hanem zúgó viharként csap le ránk az isteni Megváltó keresztjérôl. Fölveti az ember a szemét a keresztre, s látja a szenvedô, az összetört Krisztust: Krisztust, a világ virágját, az Isten örömét, s mégis összerázva s összetörve látja, mert áldozat akart lenni a bűnért. Prófétáit, szentjeit összetörte, s most Fiát töri össze az Úr, aki szent, szent, szent s a bűnt nem tűrheti senkin! Minél nagyobbat s erôsebbet tör össze valamely erô, annál hatalmasabb s iszonyúbb ez az erô: milyen lehet tehát az Isten szentsége, mely összetörte az eget a lázadó angyalokban, összetörte a földet, s most összetöri Fiát: non pepercit [nem kímél senkit]! Mily égre kiáltó jel ez a szent kereszt! Hogy áll, hogy mered a bűnnek éjébe ez a véres tilalomfa; aki eszmél, az meghallja azt a halk suttogást. Jerusalem, Jerusalem convertere ad Dominum Deum tuum! [Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!] Ide fussatok, kik a bűntôl félni, a bűnt utálni akarjátok! Jöjjetek ide, itt kell imádkoznotok bűnbánatért, itt kell imádkoznotok az örök kárhozattól rettegô lélekért. Itt kell elimádkoznotok a penitencia zsoltárait; az Úr Jézus intonálja azokat: miserere mei Deus [könyörülj rajtam, Istenem]! Itt tud az ember bánatot kelteni és végre is megnyugodni s bízni, hogy az Úr Jézus könnyei, vére által irgalmat talál, s mikor a bűnbánó lélek itt porba hullva térdel, úgy tetszik neki, mintha az egész világ elsüllyedne és kiemelkednék egy szirt, egyetlen egy, a romlás, az özönvíz árjából: és ez a Golgota. Minden virág, fa elhervad, és csak egy fa áll, a keresztfa. Minden érzelem lelohad, a vér leapad, a szülôi, a gyermeki, a jegyesi szeretet kialszik, s csak egy érzelem lángol a világban, a bűnös léleknek irgalmat keresô vágya, mely megnyugszik az Úr Jézus keresztje alatt. (Prohászka: ÖM, 17:142) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP 1: Mózes könyörgésére Isten megkönyörült népén. S: Krisztus azért jött, hogy üdvözítse a bűnösöket. E: Az egész mennyország örül minden megtérô bűnösnek. Vékonyka fonál az emberi türelem, jaj, ha elszakad! Isten türelme hajókötél: az tart! Nem pótlék ez az Ô szeretetéhez, hanem ennek végsôkig feszítése. Ô vár, hogy karjaiba foghasson, ha elesünk; hogy átöleljen, mikor hazatérünk végre csavargásunkból. A tékozló fiú szerepét tekintjük-e vagy az igazát követelô idôsebbét, nem oly nagy a különbség! Isten mindkettôhöz türelmes, mindkettôt szereti. Csak akkor értjük ezt, ha bűnbe estünk, ha bocsánatra szorulunk, mert személyesen adósai lettünk -- csak akkor tud ez a szeretô türelem segíteni rajtunk. Akkor tár ajtót nekünk egy új, fönséges életbe. Elsô olvasmányhoz / 2Mz 32,7-11.13-14 Míg Mózes fönn tartózkodott a Sínai hegyen, lenn a nép aranyborjút készít magának bálványul. Isten ítélete súlyos. Nem akart többé Istene lenni a népnek: ,,a te néped'' -- mondja Mózesnek. Most Mózes, mint egykor Ábrahám (1Mz 18,16-32, l. 17. vasárnap), a nép nagy védôszónoka lesz. Figyelmeztetni meri Istent az Ábrahámmal és utódaival kötött szövetségére. Az Úr ,,hagyja magát meggyôzni'' (mert kezdettôl hajlandó volt, az Irgalmas). Haragudhat Isten? Megbánhat valamit Isten? A Szentírás úgy ábrázolja, mintha ember cselekedne hasonló helyzetben. Csak ily emberi nyelven és elképzelésben láthatjuk, mily nagy az Úr -- ,,kezdô'' haragjában és ,,végsô'', végletes irgalmában. (32,8-10: 2Mz 34,12-14.17; 5Mz 9,7-8.12-14; Jer 31,32; 1Mz 12,2 # 32,13: 1Mz 15,5; 22,16-17; 35,11-12) Válaszos zsoltár / Zsolt 51(50),3-4.12-13.17 és 19 Könyörgés bocsánatért és újjáteremtésért Szentleckéhez / 1Tim 1,12-17 Sz Pálhoz második térítôútján Timóteus csatlakozott, aki kísérôje és hű munkatársa lett. A Timóteushoz és Titushoz, e két tanítványához írt levelei (pasztorális levelei) úgy is tekintendôk, mint az apostol lelki végrendelete. Képet adnak a Sz Pál szervezte egyházközségek helyzetérôl az I. század második felében (Sz Pál +64--67 tájt). ,,Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megmentse a bűnösöket'' -- ez a mai lecke fôtanulsága. Pál maga élô példa, hogyan hívja Isten a tévelygôt a hit útjára, s még nagy küldetést is rábízhat. Hála és öröm ettôl fogva az apostol élete! (1,13: ApCsel 8,3; 9,1-6; 1Kor 15,9-10; Gal 1,13-16 # 1,17: 1Tim 6,15-16; Róm 16,27) Evangéliumhoz / Lk 15,1-32 vagy Lk 15,1-10 Jézus vámosokkal és bűnösökkel ül asztalhoz: ez botrány a farizeusok szemében! De Istennek nagy öröm, ha megbocsáthat a bűnösnek, nagyobb, mint ha az igazakat jutalmazhatja. Mert a szeretet nagyságát fôleg a megbocsátásban mutatja ki. Itt nem arra árad ki, aki ,,valamiképp'' megérdemli, hanem épp arra, aki méltatlan rá, akit ,,lehetetlen szívelni''! Erre utal -- a farizeusi kifogások ellenébe - - a mai három hasonlat: az elveszett bárány, az elveszett pénzdarab (drachma) s a példabeszéd a tékozló fiúról (vö. 4. böjti vasárnap). ,,Egyetlen megtérô bűnösön'', ilyen csekélységen, csak a végtelen nagy Isten tud ujjongani! És csak a bűnös képes rá, hogy Istennek ilyen örömet szerezzen. Melyikünk nem bűnös!?... (15,1-2: Mt 9,10-13 # 15,3- 7: Mt 18,12-14; Jn 10,11-12; Ez 34,4.16 # 15,11-32: Oz 11 # 15,17-19: Iz 55,6-7; Jer 3,12-13; Zsolt 51,4 # 15,20-24: Iz 49,14-16; Jer 31,20; Ef 2,5; 5,14 # 15,25-32: Lk 18,9-10) Szentségre várva ,,Tekints Egyházad áldozatára, ismerd föl benne azt a Bárányt, akinek föláldozása árán kiengesztelôdni akartál... Jóságos Atyánk vond magadhoz irgalmasan a világon szétszóródott valamennyi gyermekedet!'' (III. szentségi fôima) Elmélkedés ,,Jézushoz járulának a vámosok és bűnösök, hogy hallgassák Ôt!'' (Lk 15,1) Hallottátok testvéreim, kik mennek a mi Megváltónkhoz: s nemcsak beszélgetésre, hanem asztalhoz is elfogadja ôket. S látván ezt a farizeusok, fölháborodtak. Tanuljátok ebbôl, hogy az igazi jámborság együtt érez, a színlelt pedig fölháborodik. Ámbár az igazak is jogosan fölháborodnak bűnökön, de más az, amit a gôgnek gôze hajt, más, amit a hit és fegyelem buzgalma. Az ilyen felháborodik, de föl nem borul, elcsügged csüggedés nélkül, harcot indít a bűn ellen, de szeretetbôl. Mert ha kifelé a fegyelemért kikelnek is feddôzve, de befelé megôrzik szeretet által a szelídséget. Legtöbbször lelkükben maguk fölé böcsülik, akit feddnek: jobbnak hiszik maguknál azt, akit megítélnek. Így téve tehát, egyrészt testvérüket mentik a fegyelemben, másrészt önlelküket az alázatban. -- Viszont a hamis igaztudatukban pöffeszkedôk lenéznek másokat, semmi irgalom nem hajtja ôket, hogy az ilyen gyötrôdôhöz lehajoljanak, s mert bűntelennek hiszik magukat, ama bűnösöknél bűnösebbé lesznek! Igazán ehhez a népséghez tartoztak a farizeusok, akik ítélkeztek az Úrról, hogy bűnösöket magához fogad, s így ôk kiaszott üres szívükkel az Irgalom forrását magát kárhoztatták. Betegek voltak, úgy, hogy nem is tudták, hogy betegek, -- ezért, hogy eszméljenek, hogyan is vannak, az éji Orvos tapintatos borogatásával gondozza ôket, jóságosan példaszóval leplezve feddi, és lohasztja dagadt szívükben a gôg sebes kelevényét. (Nagy Sz Gergely: 34. homília) + Megbocsátani ,,sértéseket'' A megbocsátásnak már bevégzett ténynek kell lennie. Ezért mondja az Zr imája ,,miképpen mi is megbocsátunk''. Aki tehát ôszinte szívvel tette meg az Úr elôtt azt a kijelentést, hogy ,,Fiat voluntas tua'', ,,Legyen meg a Te akaratod'' -- annak meg kellett már ezt is tennie vagy legalább eltökélt szándékának kell lennie ez iránt. Hiszen azért örültek a szentek annyira, ha sértegették és üldözték ôket, mert így volt valamijök, amit az Úrnak felajánlhattak cserébe az Ô bocsánatáért. De mit tegyen az ilyen szegény teremtés, mint én, akinek oly kevés alkalma volt valamit megbocsátani, ellenben annyija van, amiért bocsánatot kell kérnie? Ezt a dolgot jól meg kell gondolnotok, testvéreim. Lehetséges az, hogy ilyen nagy és fontos dolgot kérjünk az Úrtól, amilyen a bűneink bocsánata, amelyekkel az örök tüzet érdemeltük meg, s hogy ezt kérjük viszonzásul azért, mert mi nyomorult lények szintén megbocsátunk az elleneinknek? Ami engem illet, én még ezekbôl az értéktelen megbocsátásokból is oly keveset tudok neked felajánlani, Uram, hogy nekem teljesen ingyen kell megbocsátanod. Milyen tág tere nyílik itt a Te irgalmadnak! Áldott légy azért, hogy türelmes vagy az én végtelen szegénységemmel szemben. Így, amint vagyok és nem lévén semmim, nem tudom javamra fordítani azt, amit a Te Fiad mindnyájunk nevében ígér. Nem tudom, van-e kívülem más is hasonló helyzetben. Ha van, s ha nem fogná föl helyesen ezt a dolgot, a Te nevedre kérem, jegyezze meg magának, hogy nem szabad törôdnünk azokkal a nevetséges csekélységekkel, amelyeket ,,sértéseknek'' szokás nevezni. Valósággal úgy vagyunk ezekkel a becsületbeli kérdésekkel, mint a kis gyerekek, akik házakat építenek szalmaszálakból. Óh Istenem, bárcsak megértenôk azt, hogy mi a becsület s hogy mi által vesztjük el a becsületünket! Most nem hozzátok beszélek, mert az már igazán nagy baj volna, ha még ezt sem értettétek volna meg; hanem önmagamat nézem a múltban, amidôn még nagyra tartottam a becsületet; s anélkül, hogy tisztában lettem volna a dologgal, osztoztam a világi emberek felfogásában. Igazán szégyenlem magamat, ha arra gondolok, hogy mennyi mindenen sértôdtem meg. Pedig nem is tartoztam e tekintetben az igazán érzékenyek közé. Csakhogy természetesen téves volt a felfogásom a dolog lényegét illetôen. Nem azzal a becsülettel törôdtem, amelynek van értelme, mert használ a léleknek. Nem tudom elhinni, hogy egy lélek, amely oly közel jutott a személyes Irgalomhoz s ott megértette saját mivoltát s azt, hogy mily sokat bocsátott meg neki az Úristen: hogy mondom, az ilyen ne legyen képes azonnal és a legnagyobb készséggel megbocsátani, és ne tudjon rögtön a legszívélyesebben érintkezni azzal az emberrel, aki ôt megsértette. Tekintve ugyanis azt a sok vigasztalást és kegyelmet, az isteni szeretetnek annyi zálogát, amelyben ô részesül: öröme telik abban, hogy alkalma nyílik szeretetét valamiben kimutatni. (Nagy Sz Teréz: A tökéletesség útja, ÖM, 1:202) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP 1: A próféta ostorozza a szegényekkel szemben elkövetett szívtelenséget. S: Könyörögjetek minden emberért Istenhez, aki azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön! E: Okosan használjuk fel a ránkbízott javakat! A szegénység maga nem erény, a vagyon még nem bűn. De az erôlködés, hogy valaki gazdag, hogy egyre gazdagabb legyen -- nemcsak társadalmi összeütközések oka; hanem, ami rosszabb, a bensô embert is emészti, mint egy gennyesedô kór. Valamelyik bölcs mondta: az ember olyan, mint egy repedt fazék, amely sosem tölthetô meg. Azt is mondhatnók, olyan mint a kút, amely csak a maga legmélyébôl buzog, de nem kívülrôl. A mélyben, a szív közepén ott lakik Isten, Ô a mi teljességünk. Elsô olvasmányhoz / Ám 8,4-7 Ámosz próféta könyörtelenül ostorozta kora vallási és társadalmi visszásságait. Feddô beszédében, melyre egy nagy ítélet fenyegetései következnek, föltűnik a gazdag, legfelsô réteg, ahogy magabiztosan és öntudatlanul sütkérezik a jólétben. Nemcsak egypár törvény megszegésérôl van szó, hanem az általános magatartásról, amely homlokegyenest szemben áll azzal, amit az Úr elvár választott népétôl. A mai szakasz részben feddôbeszéd (4--6. vers): a szegényeket, kisembereket elnyomják, megcsalják; ezek lezüllenek, a gazdagok viszont egyre dúsabbá híznak. Ehhez jön a fenyítô ítélet sújtó szava. Épp mert Isten úgy kedveli a népét, lesz az az ítélet szigorúbb! (Ám 2,6-8; 5Mz 25,13; Mik 6,10-11; Oz 12,8; Ám 3,2) Válaszos zsoltár / Zsolt 113(112),1-2.4-6.7-8 Isten fönsége és hódolat Szentleckéhez / 1Tim 2,1-8 Istentiszteleti kérdések nyitják meg e levélrészt a keresztény közösség napi életébôl. A négy fajta ima: kérô, imádó, közbenjáró és hálaadó -- egy egységnek értendô. A kifejezések halmozásával az ima sürgôsségét és mindent-felölelését fejezzük ki. Mindenkinek szükséges a közbenjáró ima, mindenki adjon hálát azért is, hogy Jézus, nagy Közvetítônk Isten felé eljött, és hogy megfizette váltságunk árát. Ez az ,,Igazság'', mely mindenkit megment. Az Egyház mint mindenkiért közbenjáró és hálát adó áll Isten elôtt: erre (is) megbízást kapott. A kezek, melyeket (régi ima módra) égre tárunk, ,,tiszták'', ha készek a szeretet műveire testvéreik felé, önfegyelemre magukhoz -- miként Jézus kezei, a keresztre szögezve széttárulnak fölénk. (2,2: Róm 13,1- 7; 1Pt 2,13-17; Tit 2,8 # 2,4: 1Tim 4,10; Róm 3,29-30; Ef 4,4-6; Jn 8,32 # 2,5-6: 1Kor 8,6; Zsid 8,6; 2Kor 5,15; Ef 5,2 # 2,7: ApCsel 9,15; Gal 2,7) Evangéliumhoz / Lk 16,1-13 vagy 16,10-13 Ha a hűtlen sáfár (vagyonkezelô) példáját magában nézzük, azt mondjuk, okos volt, legalábbis megoldotta végül a problémákat. Az adósságok csökkentésével bizonyára korábbi igaztalan (uzsorás) bűnt tett jóvá. A példabeszéd tanulsága: ,,Legyetek azért számítón okosak!'' Válság, ítélet vár ránk, döntés az örök életrôl! -- Ha a történetet más szemszögbôl nézzük, más tanulságot is nyújt: Mit kell tenni a vagyonnal? Mellékesen és mily magától értôdôn, a vagyont ,,hamisnak'' nevezi. Mert amíg van, aki nyomorog, senkinek sincs joga fölösleghez! Aztán eljön kire-kire az óra, mikor ,,nincs többé semmije''. Okos az, ki míg megteheti, eldönti, kinek akar szolgálni, kinek a barátjává akar lenni. (16,8: Jn 8,12; Ef 5,8; 1Tesz 5,5 # 16,10-12: Mt 25,20-30; Lk 19,17-26 # 16,13: Mt 6,24) Szentségre várva Oltári Szentséget ünneplünk, egyazon Kenyeret esszük, s általa egy test leszünk Krisztussal, Krisztusban egymással. Tudatában vagyunk-e, hogy ez így van, és hogy felelôsek vagyunk egymásért? Elmélkedés ,,Adj számot sáfárkodásodról!'' Nem akarja az Úr, hogy itt gyűjtsünk kincseket, melyeket a moly megesz és a rabló elvisz, hanem azt akarja, hogy a mi egész létünk súlypontja ott legyen, ahol igaz kincsünk van. Egész filozófiája pedig az, hogy: éljetek úgy az idôvel, hogy az örökkévalóság biztosíttassék számotokra; buzdít tehát kivált arra, hogy jól használjuk fel az idôt. Az a kérdés vetôdik fel tehát, hogyan kell megbecsülni az idôt és ki becsüli meg azt? A világot két határtalan mérték méri: az egyik a tér, a másik az idô. A tér az nyugvó mérték, az idô mozgó mérték, és valamint minden mérték, úgy ez is a tartalomtól függ. Van egy véka arany, vagy egy véka zab; van egy órai pathmoszi elragadtatás, vagy egy órai vasúti unalmas várakozás; az ember gyűjthet a mértékbe gyöngyöket vagy szemetet. Ugyanazon térben állhat egymás után istálló és oltár; ugyanazon idôben egymás mellett lehet egy tisztátalan állat és tiszta, ragyogó szűz. Újra tehát az a kérdés, hogyan lehet és mivel lehet az idônek üres mértékét kitölteni? Hogyan lehetne gyöngyöket és nem szemetet beleszedni, érdemet és nem büntetést, életet és nem halált? Az idô a mozgás mértéke; az idô akkor nem üres, ha mozgást mér, az idô akkor üres, ha mozgást nem mér. A teljesebb mozgás az élet, a tökéletesebb élet még tökéletesebb tartalom, és a legtökéletesebb élet csupa gyöngy és színarany. Aki akarja az idô üres mértékét színarannyal és gyöngyökkel megtölteni, annak kell tökéletesen élnie. Élni, dolgozni, mozogni siet minden, ami van. Az Úr beleállította az űrbe a világot és az idôbe a mozgást; felhúzta ezt a nagy világórát, s azért húzta fel, hogy járjon.... Minket azonban fôleg az érdekel, hogyan kell nekünk dolgoznunk. És erre nézve világos a felelet, hogy a mi üdvösségünk nagy műve szintén az idôben folyik s azt a nagy művet az Úr Jézus példája szerint lehetôleg teljesen és tökéletesen kell elvégeznünk. Ha az idôt felhasználjuk s ha üres mértékébe a természetfölötti életnek aktusait, csupa gyöngyöt peregtetünk; ha az Úr Jézusnak érdemébôl erényes törekvéseinknek értéket kölcsönzünk: akkor az idôben üdvösségünket biztosítottuk. De ha a tátongó idôt nem töltöttük ki és nem dolgoztunk, akkor legfeljebb szemetet gyűjtöttünk. Az embernek élete vagy Istennel töltekezik, vagyis természetfölötti élettel, vagy pedig semmivel; szemre ugyan látszólag valamivel, sôt tán feltűnô és csillogó tettekkel, tényleg azonban érték és érdem nélkül marad. Öntudatára is ébredt az soknak, kik nem Istenért éltek, hogy mily üresek napjaik, mily céltalan életük, mily hazug még az a nyelv is, melynek szólásmódjaival élnek. Kérdezte egyik latin a másikat: ,,Quot annos habes?'' [Hány éved van?] Felelte a másik: ,,Sexaginta habeo.'' [Hatvan.] -- ,,Illos dicis, quos non habes?'' [Azokat mondod-e, amelyek nincsenek?] Úgy-e azt gondolod, hogy az van, ami nincs, mert hiszen abból, amit az ember élt, igazán már semmi sincs. Semmi sincs az idôben, ha nincs meg érdemben. A hatvan éves Barlám remetét kérdezte egyszer Jozsafát király, hogy hány éves; azt felelte a remete: harmincöt; huszonötöt elhallgatott, mert haszontalan ifjúság hiúságában töltötte azokat. Ha az ember nem él Istenért és csak a világért, tényleg mintha nem élt volna. Egy jeles római szenátor, Limilius, aki a császár hű szolgája volt, de semmi mással nem törôdött, azt íratta sírkövére: ,,Hic iacet Limilius vetulus septennis'' [,,Itt pihen a hétéves Limilius szenátor'', egy gyerekes vén]; öreg gyermek! A szentírás pedig ezzel a desperált és szánalmas gondolattal szemben ismer más valamit, ismer nagykorú fiatalokat. Érett öreg kor: a szeplôtlen élet. Kicsoda érett öreg? Az, aki erényes. Kicsoda éretlen fiatal? Aki nem erényes. És látjuk, hogy ezen a gondolaton gyúl ki voltaképpen a szentek buzgalma. Hogy ne említsünk különös szentet, kanonizált szentet: A vakációban a lazaristák piliscsabai lelkigyakorlatán vettem részt, melyet az öreg Lollok tartott, és amilyen érzelmes és buzgó ember, mihelyt az idôrôl kezdett beszélni, rögtön sírva fakadt s hogy a maga gondolatait takarja, elôadta, hogy egyszer ô buzgó apácától kérdezte, hogy mit sajnálna legjobban, ha meg kellene halnia, s a testvér felelte: az elveszett idôt. Igazán, ha az ember az idôt elveszti, nincs mód, hogy azt kárpótolja és valamiképp visszaszerezze, hanem beáll egy olyan önmagával nem bíró lemondás, amilyent látunk az öreg száz-egynéhány éves Jákob pátriárkán, aki Fáraónak kérdésére, hogy hány éves, azt feleli: ,,Az én vándorutam napjai kevesek és rosszak.'' Másképp hangzik a világ, másképp az erény felelete. Mit éltem? -- kérdi a világ s feleli: kevés és rossz napot. Mit éltem? -- kérdi az erény s feleli: egy örökkévaló napot. Rossz a világias élet napja nemcsak céltévesztésben, hanem önmagában is. ,,Adj számot!'' A lemondás után pedig jön az ítélet veszedelme! A legkegyetlenebb ítélet, amelyet a próféta említ az Istenrôl, így hangzik: Vocabit contra me tempus, hogy az tanúskodjék, felhívja ellenem az idôt. Hány perc, hány óra, hány év! Szent Pál mondja: ,,Váltsátok meg idôtöket!'' Annál jobban sietsz, minél többet dolgozol; minél teljesebb lesz életed, annál jobban váltod meg az idôt a mulandóságtól, és ha megváltod egészen, akkor lész igazán gazdag! Ezt a kincset lelkedben hordozod. Valamint a fa éveit törzsének gyűrűirôl számítjuk, úgy, hogy minél többet élt, annál törzsökösebb és erôsebb: akképp izmosodjunk meg mi is; minél többet élünk, annál erényesebbek legyünk jótettekben. Ilyen életet az Isten megáld és megkoszorúz a legnagyobb kitüntetéssel, a tulajdonképpeni élettel. Éljünk tehát a mulandóságban az örökkévalóságnak, hogy örökké éljünk! (Prohászka: ÖM, 17:339) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP 1: A próféta azzal fenyegeti meg a dôzsölô gazdagokat, hogy megszégyenülnek és számkivetésre jutnak. S: Tartsuk meg a parancsokat Urunk eljöveteléig! E: A szívtelen gazdag elnyeri méltó büntetését, a szegény Lázár pedig üdvözül. A francia Pascal mondta: ,,Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, a kereszténység Istene: a szeretet és vigasztalás Istene. Eltölti az ember szívét és lelkét, azokét, akik övéi. Olyan Isten, aki belül érezteti velük egyszerre nagy nyomorukat és az Ô végtelen irgalmát.'' -- Nemcsak a szegények nélkülözése tesz minden bôvelkedést kétségessé. A veszély, melyben a gazdag forog, voltaképp (sôt épp) nem abban áll, hogy elvesztheti vagyonát, hanem hogy a vagyona tartja ôt lekötve, szolgaként, a vagyon lesz úrává, zsarnokává. És ott a veszély, hogy a gazdag életében, lelkében már nincs hely Isten kincsei: szeretete és vigasza számára. Oly országokban, ahol a szegény-gazdag probléma nem pénzügyi, hanem lelki, még fenyegetôbb ez a veszély: elfoglal pénzes tôkést és pénzéhes szegényt egyaránt. Amit birtokolni szeretne, az éppúgy zsarnokává lesz, mint amit birtokol. A szociális kérdés anyagi- marxi kiélezése itt a legvészesebb. A földi éhség (és állandó emlegetése) a másik Kenyér éhét lopja ki a szívbôl és elmébôl. A földi éhség megoldása tehát csak elsô lépés, bár sokak szemében -- tévesen - - az ,,egyetlen szükséges.'' Elsô olvasmányhoz / Ám 6,1.4-7 A múlt vasárnapi feddôbeszédet folytatja Ámosz, hasonlóképp az ítélet-jövendölést. A Kr.e. 8. század tehetôseihez szól a feddés. ,,És mit törôdtök ti József pusztulásával?'' A korabeli nyelvhasználatban ,,József háza'' = Izrael = Isten népe. (Mit törôdik a gazdag Isten népével és lelki ügyeivel?) Büszkén emlékeznek tehát az ôsatyára, aki Egyiptom alkirályává emelkedett, de elfelejtik, hogy épp testvérei adták el rabszolgává. A ,,József háza'' cím tehát kötelezi ôket, hogy legyen gondjuk szegényre, éhezôre: de a vagyonosak épp a fordítottját teszik. ,,Ezért kényszerülnek számkivetésbe'', fôleg a gondtalanok, a magabiztos felsô réteg. Meg kell tanulniuk, hogy mi az Úr szemében a jog és igazság. (Lk 6,24; Ám 5,7-15; 8,4-8; Jak 5,1-5) Válaszos zsoltár / Zsolt 146(145),7.8-9.9-10 Isten az Úr és segítô Szentleckéhez / 1Tim 6,11-16 Elôbbi szakaszában e levél a pénzvágyról szólt, mint minden gonosznak gyökerérôl, mely még a hitet is kiölheti. Még egyházi elöljárók sem mentesek e veszélytôl. Noha Timóteus nem szorul erre az intésre, de neki s nekünk szól egyenesen, hogy mit tegyünk, hogy rendezzük be életünket. Kétszer is említi itt a ,,jó hitvallást'': Timóteus keresztelôi hitvallását (avagy a püspökké szenteléskor tett fogadalmát) és Jézus nagy tanúságtételét, melyet az Úr igéjével, életével, kínszenvedésével és halálával tett Isten igazságáról. Ôbenne fejezôdött ki Isten szeretete, Ôbenne lesz látható Isten királyi fönsége. Ez bekövetkezik ,,az alkalmas idôben'', addig pedig tart az Egyház ideje, a virrasztás, próba és helytállás kora. (6,11-12: Gal 5,22-23; 2Tim 2,22; Tit 2,2; 2Tim 4,7 # 6,15-16: 5Mz 10,17; Zsolt 136,3; Dán 2,47; Jel 17,14; 2Mz 33,20; Jn 1,17-18) Evangéliumhoz / Lk 16,19-31 Csak Sz Lukács ôrizte meg a dúsgazdag emberrôl és a szegény Lázárról szóló példabeszédet (l. még 18. vasárnap). A többi szentírónál tisztábban hangsúlyozza a veszélyt, amelyet a vagyon jelent. Ezért nyilván külön utánajárt Jézus erre vonatkozó szavainak. A gazdagságról magáról Jézus nem fejtett ki külön tant. Ôt a gazdag lelke érdekli, aki vagyonától függ, s nincs semmi mása, nem tekint kincsnek mást, csak az anyagit. Sem Mózes, sem a próféta, de senki halálból visszatérô sem tud áttörni ezen a rögeszmés páncélon, amely körülveszi a dúsgazdag szívét-agyát-fülét... Fölvetôdik a kérdés: ,,Hogy üdvözülhet egy ilyen szegény gazdag? A válasz Lukácsnál hangzik (Lk 18,27): ,,Ami emberileg lehetetlen, Istennél megvalósulhat.'' Mert mindnyájunknak, de a gazdagnak különösen, Isten ingyen adománya és műve, ha szívünk megnyílik az isteni hívásra. (16,21: Lk 15,16 # 16,22: Mt 8,11 # 16,25: Lk 6,24-25 # 16,31: Jn 5,46-47; 11,47-48) Szentségre várva ,,Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, csak hogy az Ô szegénysége által ti gazdaggá legyetek!'' (2Kor 8,9) Elmélkedés Kín Városa A kárhozatot éppen a megbántott, megcsúfolt, kárvallott Szeretet teszi érthetôvé, sôt -- szükségessé! ,,Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érette!'' -- Ebben benne van az is: Az ember kísértve van a bűnre (kárhozat-veszélyben forog)! Nem kegyetlen dolog- e Isten részérôl eltaszítani magától és a kínok emésztô tüzére vetni azt az embert, akit maga Isten alkotott olyan esékenynek és gyarlónak, hogy a bukás, vétkezés szinte második természete? Elméjének kötöttsége, szívének állhatatlansága, vágyainak csapongása, a külsô világ csábítása, emberek és helyzetek nyomása, a konstitúció és öröklöttség terheltsége -- nem inkább ezekbôl fakad-e a bűn, mint tudatos gonoszságból, Isten-tagadásból, Isten-ellenes lázadásból? Nem siet-e minden bűnösnek annyi mentô körülmény a segítségére, hogy a legszigorúbb bíró is, ha a törvény betűje értelmében kénytelen volna is elmarasztalni a vádlottat, éppen a mentô körülményekre való tekintettel, a törvény szellemében, mégis fölmentô ítéletet hozna? Az univerzalisták, az irgalmasszívűek örök-kárhozattagadásának körülbelül ez a teológiája és egyben a filozófiája. És mégis igazat adtunk Danténak, aki a pokol föliratában azt a mondatot is olvasta, hogy ,,fecemi'l primo Amore'' (az Ôs-Szeretet alkotott engem): a kárhozat is az ôs Szeretetnek, tehát a mérhetetlenül irgalmas isteni szeretetnek műve. Hogyan lehetséges ez? Mindenekelôtt meg kell tisztítani a szeretetet, és vele az irgalmat is, azoktól a mozzanatoktól, melyeket emberi tökéletlenség, korlátoltság, elvtelenség rakott rá. Nevezetesen meg kell látni, hogy nem irgalom, hanem perverzitás az az irgalmas lelkület, mely csodálatosképp éppen a gazságot, vagy legalábbis a negatívumot keresi és találja meg irgalma tárgyául. Gondolok itt arra az irgalomra, mely egy fél világ törvényhozását meg tudja mozgatni például a törvénytelen anyaság érdekében, ugyanakkor, amikor a törvényes anyaság számára nincs egy szava; mely tud börtöntöltelékek érdekében humanitárius világmozgalmakat indítani, amikor a becsületes, csöndes szenvedôk számára még szeme sincs, nemhogy szíve és szava; az az irgalom, mely tud állatkínzás ellen egyesületeket egyesület után alapítani, az emberkínzás azonban hidegen hagyja. Az igazi irgalom és szeretet egyetemes. És ha van egyáltalán különbség hűség és lázadás, jámbor lelkület és istentelenség, fegyelem és züllés között, akkor az irgalom a hűeknek, a békés jámboroknak, fegyelmeseknek, áldozatosoknak is szól; s lehetetlen azt a lázadókkal, istentelenekkel és züllöttekkel szemben úgy gyakorolni, hogy irgalmatlanság ne legyen amazokkal szemben. Nem gondolom, hogy merné valaki irgalmas tettnek minôsíteni, ha irgalom címén a fegyház lakóit egyszer csak úgy rászabadítanák a békés dolgozókra... Isten a halált nem alkotta és nem örül az élôk vesztének; az az Isten nem úgy áll az emberrel szemben, hogy lesi, mikor bonyolódik bele a bűn tôrébe, hogy azután hirtelen lecsapjon reá; hanem hosszútűrô és kegyes, és nem akarja, hogy egy bűnös is elvesszen, hanem, hogy megtérjen és éljen (2Pt 3,9). S ez a kárhozat nagy igazolása: az ítéletben és minden egyes elítéltnek lelkiismeretében kigyullad az ítélet megokolása: Nem Isten ítélt el engem, hanem magam: nem Isten irgalmán múlt, hanem az én igyekezetemen. Az isteni irgalom és szeretet nem jár más úton, mint az isteni igazság és bölcsesség. Ez az örök Valóság kiváltsága és jellemzéke, amit Szent Ágoston az ô csattanós módján így fejez ki: ,,Istennek minden tulajdonsága az ô lényege''. Tehát az ô irgalma egyben az ô igazsága stb., és a kettô egyúttal az ô bölcsessége. Ez a bölcsesség pedig szent bölcsesség, és mint ilyen, nem teheti meg, hogy fehérnek mondja azt, ami fekete, világosságnak azt, ami sötétség. Ha prófétája által jajt kiált azokra, kik az igazat hamisnak mondják és a hamisat igaznak (Iz 5,20), ez a jaj visszahullana Ôreá magára, ha egyoldalú irgalomból eltörölné a kárhozatot. Mert akkor egy színvonalra süllyesztené a hűséget és hűtlenséget, istenességet és istentelenséget, alázatot és hybrist [gôgöt]. Hisz a végén csattan az ostor; és ha elôbb-utóbb egy végre jutna igazság és gazság, egyforma értékű is volna, és mindegy volna a lelkiismeret számára, melyiket vállalja. A kárhozat tehát nem más, mint az erkölcsi rend megpecsételése, mint elmozdíthatatlan határkô, mely szétválasztja a világosságot a sötétségtôl. (Schütz: Örökkévalóság, 256) + Isten akarta, szegény, hogy e földön élne közöttünk, hogy dús, adni tudó bűneitôl szabaduljon. (Sz Ágoston) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP 1: Az igaz ember a hitbôl él. S: Bátor szívvel tégy tanúságot Jézus Krisztus mellett! E: A jó szolga nem pusztán kötelességbôl, hanem szeretetbôl végzi munkáját. Barátomnak elhiszem, hogy igazat mond. Hiszem szavát, mert ismerem szívét. Isten hű, amit tesz igaz és helyes. Nem tartozik nekem számadással, vagy magyarázattal. Ô az Úr, Ô vezet és követelhet, dönt és intéz. De egyben barátom: ád és segít, és -- hálás nekem! Elsô olvasmányhoz / Hab 1,2-3;2,2-4 Habakuk könyvének elsô része párbeszéd a próféta és Isten közt. A próféta panaszolja, hogy az istentelenség elhatalmaskodik; minden jogot megvet, az igazakat bántja. Ezt érthetni egyesekre, vagy az egész népre, amelyet külsô ellenség fenyeget. Aggasztó, hogy még rosszabb jön! Isten nem köteles nekünk számot adni, mi viszont hinni, bízni és szótfogadni tartozunk Neki sötét órákban is. Ezt jelenti itt a szó: ,,hűség''. E hűséggel lesz az igaz voltaképp igazzá. Élni fog, mert Isten is, kihez ô hű, él és hűséges! A görög bibliában (mely fordítás ugyan, de több száz évvel régibb kéziratot ôriz, mint a héber eredeti) -- a ,,hűségre'' pisztisz a szó, amely egyszerre jelent hitet is, hűséget is. A mai evangéliumban is (melynek eredetije görög) a ,,hit'' szóban a hűség, bizalom értelem is benne van. (1,2-3: Zsolt 13,2-3; 22,2-3; 55,10-12; Jer 9,2-3; Ám 3,9-10 # 2,2-3: Iz 8,10; 30,8; Dán 8,26; 10,14; 2Pt 3,4-10; Zsid 10,37 # 2,4: Zsolt 37,3-6; Róm 1,17; Gal 3,11; Zsid 10,38) Válaszos zsoltár / Zsolt 95(94),1-2.6-7.8-9 Fölhívás Isten dicséretére; intés Szentleckéhez / 2Tim 1,6-8.13-14 A római levélben azt írta Sz Pál: ,,Nem szégyellem az evangéliumot, mert Isten ereje az, s üdvözíti a benne hívôt!'' (Róm 1,16) Ott hitvallásként hangzik, itt a Timóteushoz írt levélben intésül. Egyházi elöljáró is elcsüggedhet, örömet, kedvet veszthet (akárcsak Habakuk: 1. olvasmány). A tanítványnak mindig az üldözött és sokféleképpen megalázott Krisztust kell szolgálnia, követnie. A püspökre és papra ,,rábízott drága kincs'' a tiszta, teljes evangéliumi igazság. Ez kell, hogy ôt is eltöltse és átalakítsa, s akkor közölheti másokkal is, amit ô kapott. Minden hívô nemcsak a maga hitéért és hite teljességéért felelôs, hanem a testvére hitéért is. (1,6-8: 1Tim 4,14; Róm 8,15; 1,16 # 1,13-14: 2Tim 4,3; 1Tim 6,20) Evangéliumhoz / Lk 17,5-10 Jézus igehirdetése sokszor zavart keltett elkedvetlenítô kemény igazságaival. ,,Erôsítsd hitünket'' -- ezt kérik Tôle az apostolok, mert riadtan állapítják meg, hogy Jézus követelményeihez még nem nôttek föl. Kell a hit, nemcsak ahhoz, hogy a vagyontól függetlenek legyenek (lásd múlt vasárnap). A mai tanítás elôtt kertelés nélkül hangzott a követelés, hogy meg kell bocsátanunk testvérünknek, akár hétszer is napjában! Ezt csak úgy tehetjük, ha magának Istennek irgalmát hordjuk szívünkben. -- A jelen szöveg a szilárd hittel és az alázatos szolgálattal folytatja... A gazdáról és szolgájáról szóló példázat (amely Istent és a teremtményt érti) olyan társadalmi világot tükröz, amin ma tán berzenkedünk, fölháborodunk, mert a merev kötelességen és igazságtételen épül, testvéri részvét nélkül. Jézus itt nem fejtegeti véleményét: ez a szigorú ,,jogi helyzet''. Isten felé nem állhatunk elô szociális és bármi ,,jogainkkal'', emberi ,,méltósággal'', vagy nem nyújthatjuk be ,,számlánkat''. -- ,,Én igaz voltam: fizess érte!'' -- ez farizeusi álláspont. Jézus tanítványa -- legjobb esetben -- midössze megtette a rábízott dolgot. Hogy erre meghívták, Isten tiszta kegye... (,,Haszontalan'' szolgák vagyunk, hisz ami haszon, érték földi tetteinkbe jut -- azt Krisztus megváltó vére adja bele, érték: mert ,,Krisztusban'' tettük, Krisztus tette ,,kezünkkel''.) (17,5-6: Mk 9,24; Mt 17,20; 21,21 # 17,8: Lk 12,37; 22,27; Jn 13,1-16) Szentségre várva Az Oltári Szentség ünneplése és vétele hitünket mutatja, de egyben forrása is a hitnek, Tôle, Belôle táplálkozik egyre. Az isteni Igébôl, a Szentségbôl és az Egyház hitébôl él a hit mindegyikünkben. Elmélkedés A hit ereje Istentôl Isten maga biztat minket maga dicséretire, de ehhez hit kell, meg igyekezet. Uram, te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy; erôs hatalmadnak, bölcs mivoltodnak sem vége, sem határa. S íme, teremtett világod aprósága: ember akar dicsérni téged. Nyakán a halál igája, lelkében bűne tüskéje s az a bizonyosság, hogy a kevélyeknek ellent állsz, s mégis ez a porszem kezed alkotása között: az ember dicsérni akar téged. A te indításod az bennünk, hogy gyönyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyughatatlan a szívünk míg csak el nem pihen benned. -- Szívem észrevett önmaga fölött, értelmem fölött valami örökké változatlan világosságot. -- Nem úgy borult értelmem fölé, mint olaj a vízre, vagy ég a földre, -- hanem sokkal magasabbról, -- hisz ô az én teremtôm; -- s én sokkal mélyebben álltam, hisz teremtménye vagyok! Akik az igazságot megismerték, ismerik ezt; s akik ezt ismerik, megismerték az örökkévalóságot. A szeretet is ismerôs vele. Óh örök Igazság! Óh igaz Szeretet! Óh kívánatos örökkévalóság! Istenem vagy; -- hozzád száll sóhajtásom éjjel-nappal. Mikor elôször megláttalak, felkaroltál, hogy megértsem, mennyire valóság az, amit megláttam, s mennyire méltatlan vagyok én arra, hogy rádtekintsek. De azért, mintha hallottalak volna a magasból: Én a felnôttek eledele vagyok! Növekedjél s részed lesz bennem. Nem te változtatsz át engem magaddá, mint valami testi eledelt, hanem én változtatlak át téged magammá! -- Azt is megértettem, hogy ,,a gonoszságért dorgálod az embert, és elepeszted lelkét, mint a pókot.'' S mikor tépelôdtem, hogy talán nem is létezik az Igazság, mert sem a véges, sem a végtelen térségekben nincs kiterjedése, -- messzirôl kiáltottad felém: ,,Én vagyok, aki vagyok!'' Meghallottam, de úgy, hogy a szívemmel hallottam meg, s többé nyoma sem volt bennem a kétkedésnek; sôt könnyebben kétségbevontam volna saját eleven létezésemet, mint az Igazságét, aki mellett az egész teremtett világ tanúskodik. [Késôbbi tanítása jelentkezik Ágostonnak: ,,Ha valami egyáltalán létezik, elsôsorban és gyökeresen Isten létezik.''] (Sz Ágoston: Vallomások, 1:1) + Krisztus nem szeretett különbséget tenni kötelezô minimum és önként vállalt különteljesítmény között. Inkább azt hirdette, hogy aki többet kapott, az többel tartozik. Ebben a példabeszédben (Lk 17,7-10) sem különleges teljesítményekre sarkallta övéit, hanem egyszerűen alázatosságra tanította ôket. Akármit tettem, nem érdemlek különös elismerést; csak azt tettem, amivel tartozom. A szolga, a mégoly jó munkás szolga is, tartsa szeme elôtt szolga voltát, s ne igényeljen magának valami megkülönböztetett megbecsülést. Szerencsére Jézus nemcsak beszélt errôl, hanem meg is mutatta, mit jelent vállalni a szolga szerepét egészen ,,a halálig, mégpedig a kereszthalálig'' (Fil 2,6-8). Ezért, mert semmit sem igényelt, mert ,,nem kereste a maga dicsôségét'' (Jn 8,50), ,,magasztalta föl'' végül is az Isten, s a föltámadásban Úrnak bizonyította (Fil 2, 9-10). (Jelenits: Betű és lélek, 90) + Kolduló könyörgés bocsánatért (Deus-Homo, Rex coelorum) Isten-Ember, Ég Királya, Szánandókat tekintsd szánva! Hajlók vagyunk, jaj, a bűnre; s majdan por a porba tűn le. Romba hulltunk, jöjj, emelj fel! édes-hűséges kegyeddel... Ember mi is? Ádám sarja, Halál magva, veszni: sora. Mi más ember? Féreg, tiport, rozoga szer, szemétre szórt... Haragra se méltass hitványt! Mit tud? Végtig bűntôl megszállt. Nagy Isten, el ne kárhoztasd! mást se képes: bűnt halmozgat... Ítélnél ilyent, Igazság? Műved ô... Ez nem vallna Rád! Nem ér ennyit silány ember, Égdörgônek hogy feleljen! Mint az árnyék, füst kavargó, vagyunk aszott fű: -- halandó... Isten-Ember, Ég Királya, szánandókat tekintsd szánva! (Marbod) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP 1: A szíriai Námán meggyógyul leprájából, és hálát ad az Úrnak. S: Aki hűségesen kitart Krisztus mellett, az uralkodik is Vele. E: Mindenért adjunk hálát az Úrnak, és dicsôítsük Ôt. Hogy élhessünk, mindnyájan rá vagyunk utalva embertársainkra. Jogunk van e segítséghez, és ha a közösség ezt megtagadja, ,,embertelenséggel'' vádoljuk. De ha csak ,,elôírás'' szerint, kötelességszerűen kapnánk a szeretetet, akkor is lehetetlen lenne az élet. A legdrágább: maga az élet és a szeretet, csak ajándékként jöhet és úgy is kell fogadnunk, alázattal... Nehezünkre esik segítségért folyamodni, s tán még nehezebb büszkeségünkben megköszönni az ajándékot. Ezt meg kell tanulnunk! Figyelmes és jószívű emberek nem várják míg kérnek tôlük, megelôzik a kérést. S ebben Istent utánozzák. Mert Isten azoknak is ad, akik nem kérik, hisz Ô a jóság. De aki nem köszöni meg, képtelen lesz rá, hogy az ajándékot igazában befogadja. Elsô olvasmányhoz / 2Kir 5,14-17 Elizeus próféta nem hatalmi szóval gyógyítja meg leprájából a szír fôtisztet, Námánt. Legyen világos, hogy a gyógyítás nem a próféta, hanem Isten műve. A parancshoz szokott Námánnak szót kell fogadnia, s ezt meg is teszi. (Vö. evangélium leprásaival.) Námán jámbor pogány. Meg akarja köszönni a prófétának, hogy helyes útra igazította, az igazi Istent akarja tisztelni, aki meggyógyította. Nem maradhat Izraelben, mert hazája a pogány világ. Hitének viszont támaszra van szüksége, s ezért alázattal kéri, vihessen egy rögöt magával ,,Izrael szent földjébôl''. Némelyek tán megmosolyogják ma ezt a gesztust -- kár lenne! A szigorú próféta maga is jósággal és valamiféle tisztelettel kezeli ezt az egyszerű, hitében bizonytalan lelket; úgy, ahogy a lelkipásztor kell, hogy segítse az újonnan megtértet, kinek ôszintesége bizonyos, és akit már rábízhat Isten további titkos vezetésére. (Lk 4,27; Jn 9,7; 1Sám 9,7) Válaszos zsoltár / Zsolt 98(97),1.2-3.3-4 Hódolat és hűség Istennek Szentleckéhez / 2Tim 2,8-13 A Timóteushoz írt 2. levél egy végrendelet megkapó nyelvén íródott. Az apostol nyomába lépô püspök átveszi az ô veszélyteli életét. Egy ember teljes odaadását követeli az evangéliumban való hit és a ,,választottakhoz'' (hívôkhöz) való felelôsséget érzô szeretet. ,,Jézus Krisztus föltámadt halottaiból'': csak ez ad értelmet hívei életének is. A négy záró mondat a ,,ha...'' kötôszóval, ôsi hitvalló énekként cseng. Ma is igaz ez a vallomás! Két út áll elôttünk: Krisztussal meghalunk a keresztségben, vagy hűtlenül megtagadjuk Ôt. Megdöbbent a végmondat: ,,És ha mi hűtlenek vagyunk is, Ô hű marad...'' Krisztus a ,,hűséges Tanú'' (Jel 3,14). Tanítvány hűtlenné válhat, még egy püspök is elpártolhat, de Isten hű marad, s Ô üdvöt és dicsôséget szerez annak, ki Hozzá a hűségét megôrzi halálig s halálon túl is. (2,8: Róm 1,3-4; ApCsel 13,22-23; Róm 2,16; 16,25 # 2,9-10: Fil 1,12-17; Kol 1,24; 2,1 # 2,11-13: Róm 6,5; 8,11; Fil 3,10-11; Róm 8,17; Mt 10,33; 1Kor 1,9; 10,13; 1Tesz 5,24; 2Tesz 3,3; Zsid 10,23) Evangéliumhoz / Lk 17,11-19 Jeruzsálem felé haladva, Jézus egy falunál találkozik az emberi nyomorúság megtestesítôivel, tíz bélpoklossal (leprással). Jézusnak nem az a nehézsége, hogy ezek leprások: mind a tízet kigyógyítja; Neki az fáj, hogy csak egy tér vissza hálát adni. Csak ôrajta teljesedhet be a csoda egészen; neki, a térdre borulónak mondhatja az Úr: ,,Állj föl és menj! A te hited megsegített téged.'' És ez az egy szamaritánus volt: aki hisz és most tudja, Isten nemcsak meggyógyította, hanem magához is fogadta. ,,Kiszámítottan'', csak ez az idegen kapja meg Jézustól az üdvösség ígéretét. Képes köszönetet mondani! A többi ,,nem ér rá''; várja ôket az élet, az új, élvezetes élet! És annak, aki igazi életet adhatna nekik, hátat fordítanak. (17,12-13: 3Mz 13,45-46; Mt 9,27; 15,22; Lk 18,38 # 17,14: 3Mz 14,2-3; Lk 5,14 # 17,19: Lk 7,50; 18,42) Szentségre várva Gyógyulást és üdvöt találtam már keresztségem napján, s azóta oly sokszor. Ez a gondolat már maga hálaadás: fejezzem is ki hálámat sokszor átérezve, szívbôl, s épp a Hála nagy Szentsége vételén (Eucharisztia = Igazi Hálaadás). ,,Hálát adunk, Uram, mert arra méltattál minket, hogy színed elôtt állhatunk és szolgálhatunk Néked!'' (II. szentségi fôima) Legyen ez ôszinte, s kövesse igazán szolgálat! Elmélkedés Hála ,,Nemde, tízen tisztultak meg és kilence hol vagyon? Nem találtatott, ki megtérjen és dicsôséget adjon Istennek, hanem csak ez idegen nemzetbeli?'' (Lk 17,17-18) Hálát, szívbôl hálát adni a sok vett jóért, mely felém repül, mint a hópelyhek; nem bírom megszámlálni; arcomba csap, mint az erdô lehelete, ki tudja, mennyi s milyen virágkehelybôl! Nem bízom el magam, de szívom, élvezem. Óh be jó, be jó azt tudni, hogy mennyi jót élvezek, mikor egészséges s erôs vagyok, mikor az ég világosságát látom, s minden érzékem s tehetségem friss és ép. Kivált pedig, ha erôs és ruganyos a lelkem. Igaz, néha szinte jogot formálok mindehhez, s elfelejtem, hogy mindez kegyelem. Hátha lábamat törtem volna, vagy éles szálka hasítja föl körmömet? Hátha vak vagy béna volnék akár testemben, akár lelkemben? Óh Istenem, hála neked a sok jóért, mennyországod rámszakadó darabkáiért...! Hála a sok öntudatlan, föl sem ismert s föl nem használt jókért! Azok mint a gyermek élvezte javak... ezek mint elvonuló felhôk! Óh igen, gyermek is vagyok, anyám ölében alszom; gondtalan s hanyag lélek is vagyok, kit sok kegyelem azzal vádol, hogy fel nem használom. -- Vonzom a felhôket gondolataim magaslataival, bensôségem, alázatom, elmélyedésem erdei leheletével. Kerülöm a lanyhaságot, szorgos s pontos leszek a jónak felhasználásában. Hála a bűn állapotában ignorált s megvetett kegyelmekért. Ezek már sértett hatalmak... a harag istennôi. Nyomorúságom e mélységeibôl zavar és szégyen száll felém. Mea culpa! ,,Ezekkel fizetsz-e az Úrnak bolond és esztelen nép? Vajon nem atyád-e ô, ki bírt téged és alkotott és teremtett?'' (5Mz 32,6) Legyen hálám izzó, melyet a szeretet sugalmaz, alázatos, bűnösségemnek, érdemtelenségemnek és az Isten fölségének tudatától praktikus. Életem mondja a ,,Deo gratias''-t. (Prohászka: ÖM, 6:253; 322) + Hálaadás a szentgyónás után A mély lelkek hálásak; fölértik, hogy a jót elsôsorban a hála jó érzelmével kell viszonozni. Nagy jó ez is. A szentgyónás után a hálaadás nagy kegyelem s mélyenjáró érzelmek útja. Szívünk átérzi azt a végtelen kegyet, hogy Isten megbocsátott; hogy levette róla a terhet, mely láncnál rémesebb; megmosott vérében, fölemelt, megkoszorúzott, megdicsôített. Óh, ki érti föl a kegyelem titokzatos működését, mely belénk szivárgott s fölélesztette új tavaszra, örök életre lelkünket? Azért ,,canet juxta dies juventutis suae''; ifjúságának himnuszát zengi. Erre nevelem magam pontosan és híven. Szívem mély érzelmeivel adok hálát; a lelkemet adom. -- Bűnöm láncát Isten repesztette szét; szabad vagyok már, hogy neki adjam át magam. Az odaadás tette az én hálám. -- A toblachi gróf bezárta várának félreesô tömlöcébe egyik ellenségét, s megfeledkezett róla úgy, hogy a szerencsétlen éhen halt. Ezért azután Rómába ment bűnbocsánatért, nehéz vasláncot kovácsoltatott nyakára s lábaira, s azzal járt-kelt élete végéig; azzal halt meg. Mily öröme lett volna, ha az Isten angyala leveszi róla e láncot bűnbocsánata jeléül! Mily hálát adott volna! Isten az én láncaimat levette rólam; énekelek! (Prohászka: ÖM, 6:254; 323) + Állandó ima Sóhajts föl Istenhez szíved rövid, de sűrű kiáradásaival: Csodáld jóságát, hívd segítségét, vesd lélekben magad a Keresztje tövéhöz! Imádd jó voltát, beszélj Vele üdvösségedrôl. Add neki egész lelkedet, akár ezerszer naponta! (Szalézi Sz Ferenc) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP 1: Izrael népe a pusztai vándorlás során gyôzelmet aratott az amalekíták fölött, mert Mózes imádkozott értük. S: Isten embere legyen tökéletes és minden jóra kész! E: Isten meghallgatja azokat, akik Ôt állhatatosan kérik. Hogy tudunk-e imádkozni, attól függ, hogy milyennek látjuk Istenünket és milyenek vagyunk mi magunk. Oly Istenhez, aki csak mozdulatlan, mozdíthatlan oka a történéseknek, nincs miért imádkozni. Távoli, rejtett Istenhez is csak úgy lehet, ha valahogy tudom, megsejtem, hogy ô a közeli, a jelenvaló Isten is. Nem akadály az imában az, hogy Isten végtelen nagy, s az ember hozzá képest homokszem; mert az Úr istenségében nagy: a legkisebbig elér, sôt betölti. És minden teremtett lény Általa és Ôfeléje naggyá lesz. Tudnunk kell: szegények és gyatrák vagyunk, és mégis, a földi létben egyetlenek, akik Istent el tudjuk érni, valamiképp megsejteni. (Az ember ,,capax Dei'' -- mondá egy régi hittudós: ,,képes Istent befogadni''.) Képes vagyok rá, hogy Isten hatalmát és szeretetét hívjam, érte kiáltsak... Nem rendelkezhetünk Istennel, de mikor átengedjük Neki magunkat, mindent kérhetünk Tôle... Elsô olvasmányhoz / 2Mz 17,8-13 Még Saul és Dávid korában is bajt okoztak Izraelnek az amalekíták. Az egyiptomi menekülés korában a zsidóknál hatalmasabbak voltak. Folyt a harc legelôkért, itató helyekért. Mózes mellett vezérként akkor lép föl elôször Józsué. De nem ô és seregei vívják ki a gyôzelmet, hanem a vén Mózes, aki a hegyen reggeltôl estig kitárt karral áll. Hogy Mózes eközben imádkozik, nincs szó szerint leírva, de ôsidôktôl úgy értik, hogy Mózes imája gyôz. A mai liturgia is ezen (egyetlen) értelemben adja a szent szöveget. (Zsolt 44,2-9 # amalekíták: 1Mz 14,7; 4Mz 13,29; 24,20; 1Krón 4,42-43) Válaszos zsoltár / Zsolt 121(120),1-2.3-4.5-6.7-8 Isten népének ôrállói Szentleckéhez / 2Tim 3,14-4,2 A hit ajándék, de tanulni is kell. A hit tételei és a hitben hűséges élet egyéni törekvés nélkül nem szerezhetô, nem valósítható meg. Erre fôleg az van kötelezve, aki az Egyházban felelôsséget visel. Hitének nônie és érnie kell a Szentírásból, átélt tapasztalatokból, önzetlen szolgálatból. Isten igéjének mindig újként kell hangzania anélkül, hogy megváltozna: újra mainak hatnia. Ember által jut az Ige emberhez. Így akarta Ô, erre hívta meg apostolait és utódjaikat. Csak aki maga van meggyôzôdve, áthatva, az tud meggyôzni, áthatni. Ezért szól Timóteushoz az ünnepélyes esküszó Jézus újrajövetelére hivatkozva. A Jópásztor elsônek a pásztorokat fogja megítélni! (3,14- 17: 2Tim 2,2; 1,5; Jn 5,39; 2Pt 1,20-21 # 4,1-2: ApCsel 10,42; Róm 14,9-10; 1Tim 6,14; 1Pt 4,5; ApCsel 20,20.31) Evangéliumhoz / Lk 18,1-8 Jézus imádkozni tanította övéit: ,,Jöjjön el a Te országod!'' Az Istenország eljövetele az Emberfia eljöttével lesz teljes. Addig állhatatosan kell imádkoznunk, próbákat kell kiállnunk. Egyre-újra nagy szorongattatás és bizonytalanságok ideje következik, még Isten választottai számára is. ,,Ha eljön Ô, talál-e hitet a világon?!'' A kérdés éppen nem megnyugtatásul hangzik; oly kevéssé megnyugtató, mint ez a kor, melyben élünk! ,,Éjjel-nappal Istent kiáltani'': ez csak akkor látszik túlzásnak, ha a világ nyomorúságát és saját nyomorunkat még nem fogtuk föl... (18,1: Lk 11,5-9; Róm 12,12; Ef 6,18; 1Tesz 5,17) Szentségre várva Eljön az Úr ítélni és üdvözíteni. Addig ,,esszük ezt a Kenyeret és isszuk ezt a Kelyhet'' (1Kor 11,27), az üdvösség biztosítékát. Így növekszik hitünk és az Egyház. És képesek leszünk, hogy végleges eljötte után sóvárogjunk és hívogassuk, mint az ôskeresztény kor. Marana-thá! = Urunk jöjj! Jöjj el, Uram Jézus! (Ezek az egész Szentírás utolsó szavai: Jel 22,20.) Elmélkedés Végig állhatatosság A végsô kitartás és állhatatosság ugyancsak nagy kegyelem. Mikor végignézek mindenen, látom külsô bizonyságait e kegyelem nagyságának a történelem romjaiban és hajótöréseiben; s látom a belsô élet nehézségét és leborulva, lekonyult fôvel elmondom: ,,Jöjj el, Úr Jézus, jöjj el!'' Nem tudom, hogy mi lesz velem. De talán jobb is, ha nem látom elôre szenvedésemet, küzdelmeimet, még azt gondolhatnám, hogy nem tartok ki. És minô óvszert ád nekem itt a kezembe a Szentírás? Mit kérdezzük? Azt mondja, hogy éljünk! Éljünk buzgón és lelkesülve! Vésôdjék szívünkbe a kedves szentnek, Sziénai Szent Katalinnak szava: ,,építs magadnak cellát szívedben''; vonuljunk vissza oda, ahol a lélek él, el a külsô világtól; oda, ahol elvonulva melegedhetik, miután künn megfázott; oda, ahol elvonulva felüdül, miután künn meggyengült; oda, ahova jön inni, inni kívánván az örök forrásból, miután künn nagy pusztában zarándokolt; oda, ahova üdülni jár, miután vérzô lábbal járta az élet tereit és utcáit. Kell élnünk! Óh be jó az élet! Ó be jó, hogyha az ember szívében bírja az Úr Jézust; s be jó, hogyha az reggeltôl estig szent bensôségben és összeszedettségben tudja tartani azt a nagy kincset, a buzgalmat! Óh be jó, ha az isteni kegyelemmel reggeltôl estig közreműködik; mert rendkívül nagy kincs az Isten kegyelmének szüntelen tevékenysége eszünkben és szívünkben. Ne vesztegessük ezt a kincset, mely drágább minden ezüstnél és minden aranynál! Soha! Tartsuk meg szívünket mindig abban a gyengédségben, melynél fogva szüntelen vágyódjék az isteni kegyelem teljesebb kihasználása után. Tartsuk meg a mi lelkünket mindig abban a szent buzgalomban, hogy mindig minél többet akarjunk tenni az Úr Jézus dicsôségére. Óh, ha ez az életnek a titka, akkor jól fogjuk magunkat érezni és a gazdagságnak s gyengédségnek ezt az érzetét nem fogjuk odaadni semmiért. És úgy fogjuk magunkat érezni, hogy teljes vigaszban és teljes épségben és készségben fogjuk szolgálni az Úr Jézust. Kell-e ennél több? Mikor minden szív ez után sír és ez után vágyik? Ugye nem? No hát az évnek utolsó vasárnapján, az egyház oda fordítja szemünket és figyelmeztet, hogy minden elmúlik és kihűl és kipusztul, de mi nem akarunk elpusztulni, hanem élni; élni akarunk bensôségesen: élni akarunk buzgón és gyengéden. Jöjj el, Úr Jézus! (Prohászka: ÖM, 17:338) + Imádság: mibenléte és hatása Az Imádság, ha mibenvoltát kérded: hogy lélek Istenhez tapad, hogy Urával beszélget! -- Hatás szerint: világ mentése, Istennel megkötött béke. A könnyek anyja és leánya: bűnök kiengesztelése. -- A kísértések fölött híd, szent bástya, min bú megtörik. Harcokat elszüntetô, angyalművekben részvevô! -- Minden léleknek tápláléka, eljövendô boldogság elôárnyéka. Örökhű dologra készülô, erényt árasztó dús forrás. -- Kegyelmet vonzó szent erô, a haladásra serkentô! A lelkünk napi étke, szellemünk oktató fénye. -- Biztosban-megszilárdítás, reménybe mély alapvetés. A búsat felvidító, a koldust gazdagító. -- A remeték egy-kincse, a harag jó bilincse. A haladásnak tüköre, a lelki nagyság hű lemérôje. -- Mivoltunknak kitárult megvallása, jövô dicsôség villanása. Ima az igazán esdônek törvényszéke: lép Ura elé. - - Bírónál csöndes pihenés: Végnap haragján enyhülés! Úgy kezdd imád, hogy elvonó sok kuszaság zaját ,,belépve'' elszántan kizárd! -- Az ima közepe, ha lélek nézi fölfelé a Titkot, amit kutatott s Istenben látni óhajtott. -- S a vége -- belesuhanni Istenségbe... -- Más öröm az olyan imába érzik, amit közösségben végzel. Más azé, ismét, ki magában lelkében talál Urára! -- Elôbbit tán zavarva elkószált képzelgések is kínozzák. Utóbbi szívét eltölti alázat! -- Keres, talán hiába dadog imája, s orcái végül könnyben áznak. (Lajtorjás Sz János: Paradicsom lajtorjája) + Imádkozzál, hálálkodjál! Asztalhoz mégy, imádkozzál! Kenyeret törsz: hálát adj! A mindenek- táplálónak, Annak, akitôl kaptad! -- Borral edzed gyöngült tested: a Küldôjét ne feledd! Ki bort szívet földeríteni s kórt elűzni ád neked! -- Elmúlt éhség? El ne múljék a Jótevô emléke! Ruhát öltesz? Ki öltöztet? Kap-e hálát cserébe?! -- Köntöst veszel: forróbb szívvel Arra gondolj, ki gondol, hogy a nyárba', télbe' járva védve légy a bajoktól, -- óv épséget, föd be szégyent, tested, lelked ápolja. (Úr föld-égbe', s évrül-évre mégis van terád gondja!) -- Nap lehunytán, Hozzá bújván, hálád újra kifejezd! Napot fénylet nagy művének, éjbe tüzet gyújt-keleszt. -- Egész éjben ám ne légyen gondod csak az aluvás! Éj közepén, kábán fekvén haszontalan a nyugvás; -- idô felén ha fölkelél: szent az éj, angyal zenél! Pásztoroknak, vándoroknak boldog jóhírt üzen éj! (Nagy Sz Vazul: 5. homília utáni imádság) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP 1: Az alázatos ember imáját meghallgatja Isten. S: Aki hűségesen harcol hitéért, elnyeri az örök élet koronáját. E: Aki magát megalázza, azt dicsôségre emelik. Nem föltétlenül tiszteljük meg Istent azzal, hogy mondogatjuk: Ô elôtte csak koldusok, férgek, semmi vagyunk. Bizonyos, hogy Isten végtelen nagy, elérhetetlen fönség; Ô más, és másként létezik (valóságosabban, mert önmagától). De teremtményeitôl nem határolja el magát valami ellenséges sövénnyel, nagyságával nem nyom el minket, inkább fölemel. Tetszésére szolgál, ha az ember Róla, Neki sok gyerekességgel, balgán beszél, még tolakodóan is. Ebben is nagyságát mutatja! És várja, hogy elcsöndesedjünk, szavaink és szívünk ürességét belássuk. Akkor magához fogadhat, betér hozzánk még inkább: érezteti, hogy legbensônkben végig ott volt! És kezdjük belátni szegénységünket, egyben nagyságunkat... Elsô olvasmányhoz / Sir 35,15-17.20-22 Az Ószövetség folyton kijelenti, hogy Isten a szegények, elnyomottak mellett áll, az özvegyek és árvák oltalma, bár ennek kézzelfogható megnyilvánulásáról ritkán van szó. Ma a helyes és helytelen áldozat-bemutatásról beszél. Csak igaz ember mutathat be igaz áldozatot; nem az adományról van szó, hanem az emberrôl, ôszinte Istenhez-fordulásáról; készségérôl, hogy bajba jutott, rászoruló testvérein segítsen. Oly áldozatot fölajánlani, amit valaki jogtalanul szerzett ,,megvesztegetési'' kísérlet Isten ellen, Ôt megcsalni vakmerôség: -- képtelen gondolat! De legyünk ôszinték: olyan ritka ez, oly távol áll tôlünk? (35,15-17: 5Mz 10,17-18; 2Mz 22,21-22; Kol 3,25; 1Pt 1,17) Válaszos zsoltár / Zsolt 34(33),2-3.17-18.19 és 23 Bizalom Istenben Szentleckéhez / 2Tim 4,6-8.16-18 A szavaknál mindig fontosabb és hatásosabb a jó példa, a példás élet. Sz Pál apostol nemcsak igét hirdetett és leveleket írogatott, dolgozott is a maga kezével, semmi erôfeszítéstôl nem riadt vissza, semmi veszélytôl nem félt Isten ügyében. Élete végén bilincsben a keze, mások írják elô neki, mit tehet, mint nem. Magános öreg lesz, mindenkitôl cserben hagyva. S mégsem elkeseredett, sôt! -- teli van hálával és teli reménnyel! Hűségét és hitét megôrizte Urához és most az Úr érkezését várja. Ennek az apostoli életnek titka az égô szeretet. S a ,,szeretet nem ér véget'' (1Kor 13,8). Életének föláldozása lesz az apostol utolsó szolgálata Istennek... (4,6-8: Fil 2,17; 1Tim 1,18; 6,12-14; 1Kor 9,24-27 # 4,16-18: 2Tim 1,15; Mt 10,19- 20; Zsolt 22,22; Dán 6,17.21) Evangéliumhoz / Lk 18,9-14 A farizeus és a vámos példája ma is szól azokhoz, kik saját igaz voltukról meg vannak gyôzôdve, maguktól el vannak telve, például azok, akik papíron ,,gyakorló'' keresztények, s ezért mindenki mást lenéznek; akik jámborak, és jótetteikkel Istennél ,,elszámolnak'', számlát nyújtanak be. Csak azt fogadja be Isten (,,megigazulva''), aki túladott minden önzésen jótettei révén és minden elbizakodottságon jámborságában. A vámos csak annyit tud ,,igaz voltáról'', hogy az nincs meg neki; hogy üresen és bűnösen áll Isten elôtt, irgalmára szorulva. Ama szegényekhez tartozik, akik éhezik és szomjúhozzák az Istentôl jövô megigazulást. (18,9-12: Lk 16,15; Mt 6,1.5; Mt 23,23.28 # 18,13-14: Zsolt 51,3; Mt 23,12; Lk 14,11) Szentségre várva ,,Közel áll Isten a megtört szívhez'' (Zsolt 34,19). Ne kutass hát hegyi magaslatokat (lelkileg), mintha ott közelebb lennél Istenhez. Ha Feléje emelgeted magad (hogy becsülhesd magad) -- visszahúzódik tôled; hozzád aláereszkedik, ha te magadat alázod... (Sz Ágoston) Elmélkedés Farizeus és a vámos ,,Szükség mindenkor imádkozni''. -- Ha csökken a hitünk, az imánk is eltűnt! Imádkozik-e, aki nem hisz, vagy alig hisz? Hogy tehát imádkozni tudjunk, higgyünk, s hogy a hitünk ne fogyjon, imádkozzunk! -- De hit is, ima is nem a kevélyé, csak az alázatosnak kegyelme! ,,Hálát adok Istenem, hogy nem vagyok oly gonosz, mint a többi!'' -- szól a kevély imája! Én ,,igaz'', a többi ,,bűnözô''! És még az ott talált szegény vámos is csak nagyobb gôgre alkalom! ,,Nem bűnös, mint ez a vámos!'' ,,Böjtölök... tizedet adok...'' Kutasd a szavaiból, mit is kér Istentôl, nem találsz semmit! Fölméne ,,imádkozni'', s nem is Istent kéri, csak magát dicséri... Sôt aljasabbul: aki ott igazán imádkozik, azt ócsárolja! A vámos pedig távol áll vala alázatában... de közel jut Istenhez. Szíve tudata távol tartja, áhítata odavonzza. ,,Távol áll'' -- de Isten közel lép és odafigyel. Magasztos az Úr, és az alacsonyt mégis meglátja! A magasakat pedig, mint ezt a farizeust is: ,,messzirôl lenézi''. Nézi, de nem néz át rajta, észreveszi! De halld még tovább a vámos alázatát: nem elég, hogy hátra húzódik, ,,még szemeit sem meri égre emelni''. Hogy az Úr letekintsen rá, ô nem mer föltekinteni! Nem mer, nyomja lelkiösmerete, szívetudata, csak reménye, ami emeli. Halld még: verdesi mellét! Büntetésképp magát üti, az Úr azért a bűnvallót kíméli. ,,Uram, légy irgalmas hozzám, nyomorult bűnöshöz!'' Lám így szól imája! Ne csodáld, hogy az Úr ott bűnét megbocsátotta, hol a bűnös magát vádolta [ignoscit... agnoscit]. Lássák most, hallják ama gonosz hangoskodók, azok az erényeikben pöffeszkedôk! Akik mondják: ,,Isten emberré alkotott, én meg igazzá magamat alkotom.'' [Pelagiánusok, az eredeti bűnnek és kegyelem szükségének tagadói.] Óh te elvetemült, te farizeusnál rosszabb! Mert az gôgösködött, de mégis hálát adott Istennek! Hálát, hogy különb a többinél, és hálája dacára, mint gôgöst, fölfuvalkodottat feddi ôt az Zr! Hálát ad, de mintha már többre nem szorulna. Tehát igaz vagy, tehát mitse kérsz, már ,,elteltél'' jósággal, neked már nem ,,bűnre kísértô az evilági élet'' (Jób 7,1). Teli vagy, bôvelkedel, nem kell mondanod: ,,Bocsásd meg a mi vétkeinket...'' De mit mondjunk arról, aki istentelenül a kegyelmet támadja, ha még az is feddést kap, ki gôggel ugyan, a kegyelemért hálás? (Sz Ágoston: 115. beszéd) + Bűnös imája Szemed elé tárjuk, Uram, bűneinket, és összehasonlítjuk ránk mért csapásaiddal. Ha nézzük a rosszat, amit elkövettünk: keveset bűnhôdtünk, többet érdemeltünk. Súlyos volt bukásunk: enyhe lakolásunk. Vétkünk büntetését érezzük: és mégis szüntelen konokul vétkezünk. Görnyedünk, megtörünk ostorod alatt: gonoszságunk azért csak a régi marad. Lelkünk sír, gyötrôdik: nyakunk meg nem hajlik. Életünk csupa fájdalom, sóhajtozás: de tetteinkben nincs semmi javulás. Nem jobbulunk, ha vársz; nem fog rajtunk, ha bosszút állsz. Mikor fenyítesz, megvalljuk bűneinket: látogatásod után feledjük könnyeinket. Ha ránk emeled karod, szavunknak nem állunk. Ha sújtasz: kolduljuk irgalmadat; ha irgalmaztál: ingereljük haragodat. Íme, elôtted állunk, bűnbánó bűnösök; ha meg nem bocsátasz, jogosan vetsz kárhozatra. Mindenható Atya! érdemünk nélkül is add meg, amit tôled kérünk, ki semmibôl teremtettél, hogy tégedet kérjünk. Szent Fiad, a mi Urunk Jézus által. Amen. (VIII. Orbán pápa imádsága, Sík: DB, 506) + Az alázatosság litániája (magán imádságul) 1. A vágytól, hogy megbecsüljenek, -- a vágytól, hogy népszerű legyek, -- a vágytól, fölemeljenek: -- Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy tiszteljenek, -- a vágytól, hogy dicsérjenek, -- a vágytól, mások fölébe helyezzenek: -- Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy kikérjék jó tanácsaim, -- a vágytól, helyeseljék eljárásaim, -- a vágytól, vezethessem társaim: -- Szabadíts meg Jézus! 2. A félelemtôl, hogy tán megaláznak, -- a félelemtôl, hogy lenéznek vagy leráznak, -- a félelemtôl, hogy kitesznek korholásnak, - - Szabadíts meg Jézus! A félelemtôl, hogy árthatnak jó nevemnek, -- a félelemtôl, hogy mellôznek, elfelejtnek, -- a félelemtôl, hogy majd kinevetnek, -- a félelemtôl, velem rosszul bánnak, -- Szabadíts meg Jézus! A félelemtôl, hogy bűnt szememre hánynak, -- a félelemtôl, hogy gyanúval fogadnának, -- Szabadíts meg, Jézus! 3. Hogy másokat énnálam jobban szeressenek, -- hogy másokat többre becsüljenek, -- világ szemében nôjön más, én hadd csökkenjek, -- Hogy ezt kívánjam, add kegyelmed! Hogy mást válasszanak ki, engem félre téve, -- hogy mást magasztaljanak, észre nem is véve, -- mindenben más elôzzön meg fölénybe, -- Hogy ezt kívánjam, add kegyelmed! Legyenek mások mind szentebbek, jobbak nálam, -- föltéve olyan szent leszek, mint Te kívántad! Amen. (Merry del Val) + Ha nincs mit tenned, nos miért nem imádkozol vagy olvasol? Miért nem mégy meglátogatni a mi Urunk Jézust, beszélve Hozzá, hallgatva Ôrá? Mert ha imádkozunk, Istenhez szólunk, ha Írást olvasunk, Istenre hallgatunk. (Sz Ambrus) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP 1: Isten irgalmas szeretettel szereti minden teremtményét. S: Aki életében megdicsôíti Krisztust, azt Krisztus is dicsôségre emeli. E: Az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett. Vannak az Egyházban is, a világban is bűnösök és szentek. Alkalmasint, magunkat nem számítjuk csak úgy egyszerűen sem a szentekhez, sem a ,,tulajdonképpeni'' bűnösökhöz. Kell tehát egy középútnak lenni, átlag-útnak, az átlag keresztény számára. És ez lenne a mi utunk: semmi fanatikus túlzás, hanem egy ,,egészséges középút''. Igazában kényelmes középszerűséget értünk alatta. A szentmise elején ,,beismerjük, hogy vétkeztünk'', és Isten nyilván megbocsát, hiszen nincs semmi olyan rossz... Az igazi bűnösök különben sem járnak misére... Elég kínos is lenne, ha ilyesfajta épp mellettem ülne, ilyen társadalom-kívüli vagy éppen bűnözô! Csak Jézus volt boldog, mikor ,,ilyesfélére'' talált, akin segíthetett, akit magához ölelhetett! Elsô olvasmányhoz / Bölcs 11,22-12,2 Isten bölcsessége sokféleképp kitűnt a történelemben, de legszebben a szelídség, a várni tudás, az irgalom formájában. Még az egyiptomiak fenyítésében is -- Izrael népének megszabadításakor -- kímélettel járt el. Teheti, mert nagy és hatalmas. És nem akarja a halált, Ô az ,,élet barátja'', sôt teremtményeivel megosztja a maga ,,elmúlhatatlan lelkét''. A bűnösöket is a nevelô gyöngédségével kezeli. -- A lelki nagyság, mely a Bölcsesség könyvébôl itt kisugárzik, átvisz minket az Isten újszövetségi kinyilatkoztatásához. (11,23-27(22-26): Iz 40,15; Oz 13,3; Sir 18,12-13; Zsolt 145,9; Bölcs 1,13-14; 1Mz 1,31; Ez 33,11 # 12,1-2: 1Mz 2,7; Zsolt 104,29-30; 1Mz 4,6-7; Ám 4,6) Válaszos zsoltár / Zsolt 145(144),1-2.8-9.10-11.13-14 Istennek nagy jósága Szentleckéhez / 2Tesz 1,11-2,2 A tesszalonikaikhoz írt elsô levél Sz Pál legrégibb levele. Megfeddi ebben némelyek álbiztonságát, akik az Úrnak ,,közelgô eljövetelét'' nem veszik komolyan (1Tesz 5, 3). A második levél más helyzetre utal: most az ellenkezô végletbe esett rajongók hirdetik, hogy már ,,itt az Úr napja'', a végnap! Nem érdemes már dolgozni, s a világ sorával törôdni. -- Az egyházi év végén olvasva (31--33. vasárnap) e szöveg tudatosítja a feszültséget, az Úrvárást, melybe az ôszinte hívô élete bele van állítva. A világtörténelem (s minden élet) visszafordíthatatlanul egy irányba fut. Célja: a mi Urunk Jézus Krisztusnak eljövetele és egyesülésünk Ôvele. Idôpontjáról okoskodni nincs sok értelme. Fontos a ,,jóra elszánt akarat'' és a ,,hit cselekedete''. Isten adja és tökéletesíti mindkettôt. Kérnünk kell, de a kérést saját erôfeszítésünkkel is támogatnunk kell! (1,11-12: Fil 2,13; Iz 24,15; 66,5; Mal 1,11 # 2,1: Mt 24,31; 1Kor 15,23; 2Tesz 4,16- 17) Evangéliumhoz / Lk 19,1-10 A farizeus és vámos múlt vasárnapi példabeszéde után ma egy igazi vámossal találkozunk, helyesebben: Jézus találkozik vele és teljesen megváltoztatja életét. Találkozni valakivel annyi, mint belépni életébe, úgy, hogy kettejük útja többé nem válhat el teljesen. A találkozás kettôé, kettôn fordul. A vámos látni szeretné Jézust, és elég furcsán, felnôtt létére fára mászik ezért. Jézus fölnéz rá, és betér a vámos otthonába. Megrökönyödik a ,,jámbor'', ujjong az ég. És ujjong a vámos szíve is: talán életében elôször érzi az igaz szeretetet. Jobban fog szeretni, mert több szeretetre szorul. Ilyen Isten szeretete! Leveszi a megtértrôl az elhibázott élet terhét, cserébe a megtérés és együttlét örömét adja. Amit az Ótörvény bölcse mondott az irgalmas Istenrôl, az ,,Élet Barátjáról'' (1. olvasmány), azt ez a szent szöveg új, meglepô módon erôsíti meg. (19,5-7: Lk 5,30; 7,34; 15,2 # 19,8: 2Mz 21,37; 22,3 # 19,9-10: Róm 2,29; Gal 3,7-8; Lk 13,16; Ez 34,16) Szentségre várva ,,Isten azzal bizonyítja hozzánk való szeretetét, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt érettünk. Most miután megigazultunk a Vére által, még sokkal inkább megment minket a haragtól (ítélettôl). Mert ha mi, mikor ellenségek voltunk, kiengesztelôdtünk Istennel, Fia halála által -- mennyivel inkább üdvösséget nyerünk mint már kiengeszteltek (barátai)!'' (Róm 5,8-10) Elmélkedés Zakeus ,,És elôre futván, fölhágott egy vad fügefára, hogy lássa ôt'' (Lk 19,1). Látni akarja a hatalmas, csodálatos embert; követésére még nem gondol. Útfélen áll, útféli fára mászik s néz. Ettôl a tekintettôl, melyet a kíváncsiság vet az Úrra, mint történeti egyéniségre, Zakeus el nem változott volna; látta volna, lemászott volna és élt volna tovább. Ezek a terméketlen gondolatok, érzések, tekintetek... nem az Isten magvai. Ha vannak is indítások, de új világot nem teremtenek. Hány eseményt nézünk, hány könyvet olvasunk; föl is ébredünk föladatainknak öntudatára... csupa látás, nézés, lelkesülés, de sok terméketlenséggel. A hideg, fényes eszmények imponálnak, de nem adnak teremtô, alakító lelket! ,,Föltekintvén Jézus, meglátta ôt.'' Jézus néz reá; Zakeus elfogja kegyes tekintetét, mely a lelkébe mélyed, az átjárja és megaranyozza. Ki tudná e bepillantó pillantást ecsetelni; az Isten beömlése s az erô közlése az; az ilyen tekintettôl fölmagasztosul a lélek. -- Nem ismerem meg ôt, ha ô maga nem néz rám; kérve kérem tehát, hogy ô nézzen, ô jöjjön, ô hívjon s szólítson, ô a meleg, édes, erôs élet, mely eltölt és szeret. ,,És mondá neki: Zakeus! sietve szállj le, mert ma a te házadban kell maradnom.'' Mily sietség fogja el, a lélek lelkendezik benne; siet haza s elôretör. Mily új világításban lát utcát, embert, házat, feleséget! Egy-két lelkes szót mond ennek is, annak is, a többit sugárzó arca mondja el. A tömeg izgalma most ünneppé lôn benne; a próféta jön és hozzá száll... már itt is van! Mily könnyű szolgálni az Úrnak, mikor a nagy méltatás érzete szeretetté válik bennünk! ,,Meghallván pedig Zakeus, mondá az Úrnak: Uram! íme javaim felét a szegényeknek adom, s ha valamikor valakit megcsaltam, négyannyit adok vissza.'' Íme ,,örvendve'' fogadja az Urat s fölségének hódol az új, az átalakított ember érzelmeivel. Rabja voltam a pénznek; ezentúl nem leszek; megkárosítottam mást; ezentúl jóváteszem; csak bírjalak téged, szeretetedet, méltatásodat. -- Mikor a jóság, a szépség, az erô, az élet ajtónkon kopog, ne zárjuk ki, hanem fogadjuk be örömmel s engedjünk hatalmának. Hisz' mérhetetlenül többet ad, mint vesz; pénzt, buta rögöt, testet-vért kíván s helyébe lelket, erôt, örömöt ad. ,,Mondá neki Jézus: Ma lett üdvössége e háznak.'' Üdvösségem lesz, mikor Jézus bevonul, s tudok megalázódni; buzdulni, tisztulni, örülni, áldozni; mikor lelkem fölpezsdül jókedvemben s gondolataim lendülnek; mikor érzéseim kifeszülnek és tiszta szférákba emelkedem! Ne mondja senki, hogy nem bírja. Szeretni tudunk, szeressünk s áldozzunk! (Prohászka: ÖM, 6:267; 340) + Gyermekded óhaj -- ,,Ma Hozzád kell betérnem!'' Jó volna, egy kis kulcs lennék, ,,Szeretet Foglyát'' zárni be; s engedni ki, hogy érkezzék bűnös szívek mentésire. Jó volna, lennék csöngetyűnk, ki Szentség jöttén csilingel, ha Isten reggel lerepült, -- oly szívbe térni, kit kedvel... Jó volna, lennék szép kehely, ölelve forró Szív Vérit, s fénylik imán és szembe fel! S mutatják, emelik Égig... Jó volna, lennék kis virág: az Ostyához olyan közel! vagy szentélyén vérszínű láng ég pár órát, s fogy csonkig el... Jó volna, lennék oltár: ott, mint Jézus Anyja szent keblén, pihenne; s kisdedül nyugodt én is, a Szentség melegén. De Istenem! legfontosabb hogy szegény szívem jó otthont adjon Neki: jól áldozzak -- szívbôl, ha Szív rám lángot ont! (Abram J. Ryan) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP 1: Isten feltámasztja övéit az örök életre. S: Erôsítsen meg benneteket az Úr, hogy mindig a jót mondjátok és tegyétek! E: Krisztus a feltámadásban örök életet ad nekünk. Nyugalom és csönd uralkodott a világon, míg az ember meg nem jelent. Hatalmas változások történtek a természetben, de senki se szólt csapásokról. Senki se szólt, senki se riadt meg, félt vagy remélt. Csak az emberrel jött a nyugtalanság, beszéd, félelem és remény, sôt a kétségbeesés is. Az ember fürkészi a tegnapot, holnapot, értelmet keres. Reménybôl él, sok kicsi reménybôl és egyetlen nagyból: Élek, élni fogok. Van tagadó alakja is a reménynek, ezt kétségbeesésnek, csüggedésnek hívjuk. Vannak, akik így beszélnek: ,,Minden elpusztul; semmi se maradandó, és jól van ez így!'' Csak azok várják reménykedve az örök életet, akik ráébredtek az igazi életre -- s nem oly sok az ilyen. Azok lényük gyökerével, lelkük legmélyebb vonzásával együtt haladnak amaz Élet felé! Elsô olvasmányhoz / 2Mak 7,1-2.9-14 A Makkabeus testvérek vértanú története azért fontos, mert itt tisztán kifejezôdik a halhatatlanság és örök élet hite. Ember elpusztíthat életet, de csak Isten elég hatalmas, hogy a halálból életre hívjon. A bibliai hitben az ember elválaszthatatlan egység test és lélek közt. Az egész ember, testestül-lelkestül, kapta Istentôl az örök élet reményét. A gonoszakra nincs ,,életre támadás'' -- ez nem annyit jelent, hogy rájuk csak halál vár s utána semmi. Dániel szerint (12,2) rájuk is föltámadás vár: ,,elvetettségre és örök gyalázatra''. Csak az evangélium, s elsôsorban Jézus föltámadása világosította meg jobban ezt a nehéz kérdést. (7,1-2: 3Mz 11,7-8 # 7,9: 2Mak 12,43-44; Iz 26,19; Jób 19,26-27; Zsolt 16,10-11; Bölcs 3,1-10 # 7,14: Iz 66,24; Jud 16,17) Válaszos zsoltár / Zsolt 17(16),1.5-6.8 és 15 Könyörgés Szentleckéhez / 2Tesz 2,16-3,5 Az intés a tesszalonikai egyházhoz szinte magától imádsággá lesz értük. Az ima egyszerre szól Jézushoz és az Atyához. Hivatkozik Isten szeretetére, aki szent Fiát küldte e világra, és a Fiú szeretetére, aki föláldozta magát értünk. Ezt kettôs kérés követi az apostolért, hithirdetôért. A második ima a mi megmenekülésünkért egészen az elsôt szolgálja: ,,hogy ezzel az Úr igéje terjedjen és megdicsôüljön.'' Az ,,Úr igéje'' az evangélium, mely az Isten uralmát hirdeti a világnak. ,,Megdicsôül'' az Úr igéje, ha meghallgatjuk és elfogadjuk. De voltaképp mi nem tudjuk megdicsôíteni; Isten ád az igének erôt, hogy elérje az embert és megváltoztassa a szívét. (2,16-17: Róm 5,2 # 3,1- 3: 1Tesz 5,24-25; Kol 4,3; 1Kor 1,9; 10,13; Mt 6,13 # 3,4: 2Kor 7,16) Evangéliumhoz / Lk 20,27-38 vagy Lk 20,27.34-38 Jeruzsálemben Jézus a zsidóság képviselôivel vitázik. A szadduceus- párt (felekezet) hitszabályul csak a Törvényt (Tórát), tehát Mózes öt könyvét ismerte el. Mivel itt a holtak föltámadását nem találták benne kifejezetten, e tant visszautasították, mint merô emberi hagyományt; - - szemben a farizeusokkal, akik hitték e tant. Az itt elôhozott történettel az elôbbiek Jézust ki akarják nevettetni, mert a farizeusok tanát hirdeti. Ô azonban rámutat, hogy kérdésük téves alapból indul ki, amely föltételezi, hogy a jövendô élet a jelennek változatlan meghosszabbítása lesz -- szegényesen sovány elképzelés! A valóság hatalmasabb: a halál legyôzetik, a föltámadtak Isten fönségében és életében részesülnek, a jelen világ testi törvényei letűnnek! Aztán bebizonyítja a szadduceusoknak Mózes 2. könyvébôl (3,6), melyet ôk is szent könyvül ismernek el, hogy Isten nem a holtak Istene: az lenne, ha Ábrahám, Izsák, Jákob holtak volnának. Nem a holtak, hanem az élôk tisztelik az Istent (e három is élôként). Ezzel az is elhangzik: Csak aki Istennek él, s Ôt tiszteli, az él igazán; halott az, aki nem Istennek él... (Mt 22,23-33; Mk 12,18-27 # 20,27- 28: ApCsel 23,8; 5Mz 25,5-6; 1Mz 38,8 # 20,37-38: 2Mz 3,6; Róm 6,10- 11; 14,8-9) Szentségre várva ,,Ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az Ô vérét, nem lészen élet tibennetek. Aki eszi az Én testemet, és issza az Én véremet, annak örök élete vagyon, és Én föltámasztom ôt az utolsó napon... mert az Énbennem marad, és Én ôbenne.'' (Jn 6,54-55) Elmélkedés Hagyományok Sosem tudtam megérteni, honnan szedték azt a gondolatot, hogy a demokrácia ellentéte a tradíciónak, hagyománynak. Mert nyilvánvaló, hogy a hagyomány is csak demokrácia, amely kiterjeszkedik az idôben. A közhagyomány azt jelenti, hogy jobban megbíznak a közös emberi hangok egységében, mintsem valami elszigetelt vagy önkényes véleményben. Az például, aki egy német történészt idéz az Egyház ellen, kizárólag az arisztokráciára hivatkozik. Egyetlen ,,szakértô fölényére'', a tömeg rettentô tekintélyével szemben. Könnyű belátni, miért tisztelnek jobban egy legendát, mondát, s miért, hogy meg is érdemli ezt -- jobban, mint egy történelmi mű. A mondát a falu többsége alkotja, szóval az egészségesek. A könyvet, az egyetlen művet, rendesen a falunak az az egy polgára írja, aki ,,bolond''. A hagyomány ellenébe azt vetik, hogy a régiek tudatlanok voltak -- aki így beszél, nos menjen egy politikai párthelyiségbe, és mondja ott, hogy a külvárosi szavazók, a nép: tudatlan. Ha fontos a közönséges nép egyhangú véleménye, napi politikai kérdésekben (melyek bôrünkre mennek!), semmi ok sincs, hogy fitymáljuk ezt a véleményt, ha monda vagy történelem kerül szóba. (Mindkettô legalábbis egyformán jogos.) A tradíciót úgy is meghatározhatjuk, hogy az a szabadságjogok kiterjesztése. Megadjuk a szavazati jogot a legelnyomottabb társadalmi osztálynak: ôseinknek! Ez az elhunytak demokráciája! A tradíció, hagyomány nem hódol meg szolgailag a kisszámú gôgös oligarchiának (felsôosztálynak), akik véletlen szerencsével még életben vannak. Minden demokrata tiltakozik az ellen, hogy valaki születése miatt elessék jogaitól! A tradíció tiltakozik az ellen, hogy halála miatt legyen jogvesztett! A demokrácia arra tanít, ne mellôzzünk egy jó okos véleményt, még ha az csak az inasunktól jön is! A tradíció azt várja el, hogy ne mellôzzük a jó okos véleményt, még ha az csak az apánktól ered is... [Az elvakult demokrácia azóta fejlôdött: nemcsak az apák és régiek, hanem az élô öregek is elesnek szerzett jogaiktól. Minél tapasztaltabb, annál jogtalanabb legyen! Jogot a kiskorúnak, több jogot! -- ,,akit persze mi, a demokrácia drótrángatói dirigálhatunk, uszíthatunk''.] Én nem tudom szétválasztani az igazi demokráciát és igaz tradíciót: -- a kettô nyilván egy gondolat. Az elhunytak hozzászólását is bebocsátották a tanácsba. A régi görögök kôdarabbal szavaztak; ezek majd sírkövekkel szavaznak. Ha elfogultsággal vádolnak, rögtön be is vallom: mindig a demokrácia, tehát a tradíció mellett voltam elfogult... A keményen dolgozó néptömegnek hittem, nem azon alkalmatlan irodalmi körnek, melyhez történetesen magam is tartozom... (Chesterton) + Idô és öröklét Az örökkévalóság, amint Boethius (Theodoriknak, a barbár gót királynak elôbb minisztere, aztán kivégzettje, börtönében az igazi bölcsességgel vigasztalódó nagyszerű ember és tudós) -- csattanósan mondja: a mérhetetlen életnek teljes és egyszerre való átfogása, ,,interminabilis vitae tota simul et perfecta possessio.'' Az örökkévalóságnak lényeges mozzanata ez az egyszerrevalóság. Az idôt jellemzi az egymásután, múlt, jelen, jövô libasora. Már Szent Ágoston észrevette, hogy annak a jelennek nincs fogható valósága. Amikor meg akarjuk fogni, már múlttá lett, már nincs; és amikor lessük- várjuk, még jövô, vagyis még nincs. De Szent Ágoston meg is találja a kivezetô utat az idô paradoxonjából: Én az én emlékezetemmel mégis valamiképp tartom és jelenítem a múltat, reményemben és szándékomban valamiképpen elôvételezem a jövôt. Ez más szóval annyit jelent: múltat és jövôt jelenbe oldani, az idô alkotó jellegét, az egymásutánt megszüntetni csak a szellem képes. A múltat mint emlékezetet, a jövôt mit föladatot még a véges szellem is képes valamiképpen a jelenben összpontosítani, és így a tűnô jelent valamiképpen tudja folytonosítani. Amit én csak valamiképpen tudok, azt az örök Szellem hiány nélkül képes megtenni. S ez az ô ,,más''-ságának egyik legfeltűnôbb vonása. Benne nincs múlt és nincs jövô; ô örök jelen. S az sem olyan, mint a mi jelenünk, melynek nincs maradása, mely csak határ: rajta keresztül siklik föltartóztathatatlanul a múltba a jövô. Isten jelene a létnek és életnek teljessége, hiány és félség nélkül fölosztatlanul és tudatosságban: ,,tota simul et perfecta possessio.'' (Schütz: Az örökkévalóság, 83) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP 1: Az utolsó ítéletkor felkel az igazság napja: Isten megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. S: Krisztus követôje azt vallja: Aki nem akar dolgozni, ne is egyék! E: Semmi sem maradandó ezen a földön. Aki mindvégig állhatatos, az üdvözül. Áhítjuk-e úgy az ,,Úr eljövetele napját'', mint az ôskeresztények? (Úgy kellene vágynunk!) Azok kiáltották, imájuk és köszöntésük volt: ,,Marana-Thá: Jöjj, Urunk Jézus!'' Vagy félnünk kell azon naptól, amikor mindenre fény derül; amikor egyedül Isten hatalma és fönsége ragyog majd? Féljünk-e a naptól, amikor meglészen Isten akarata ,,miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is''? -- Az a nap már félig itt van, de érkezôben is van. Itt van: Isten ítél és üdvözít, ma, itt és most! És eljön: az idô fut a vége, beteljesedése felé! Az öncsalásnak véget vet majd az igazság. A remény és a hűség Isten nagyságában beteljesül... Elsô olvasmányhoz / Mal 3,19-20 Malakiás próféta a babiloni fogságból való visszatérés valóságos korában élt (Kr.e. 5. sz.). A Templom újraépült, de hol marad a végidôkre ígért üdvösség? Malakiás úgy érzi, az ô kora a végidô, mikor Isten maga belenyúlt az idôbe. Ô újra jelen van szentélyében, de hogyan áll a népe? A próféta kénytelen megfeddni, fenyegetni a népet, mint a régi látnokok a fogság elôtt. Egyben vigasztalja is az istenfélôket, akik látják a gonoszak szerencséjét és elbizakodását. ,,Isten meghallja panasztok'' -- szól ezekhez -- ,,eljön az igazságtétel napja!'' Jahve Napja ítéletnek és üdvösségnek napja lesz. Mindkettôt apokaliptikus színekkel festi (vagyis az evangélium képeivel): a tűzzel -- melyben minden gôg porrá ég, az igazság fölkelô napjával, mely a jámborokra fölragyog. (3,19: Szof 1,14-18; Mal 3,2-3 # 3,20: Zsolt 37,5-6; Lk 1,78-79; Jn 8,12) Válaszos zsoltár / Zsolt 98(97),5-6.7-8.9 Hódolat és hűség Szentleckéhez / 2Tesz 3,7-12 ,,Végezzék dolgukat békésen és maguk-kereste kenyerüket fogyasszák.'' -- Józan tanács ez olyanokra, kik sokfélével törôdnek, csak nem közvetlen kötelességükkel, nem a maguk dolgával, hogy a maguk kenyerét megkeressék. Aki tud dolgozni, de dolgát nem teszi, -- az rendet bont, és ,,tolvajjá lesz'', azaz lelkiismeretlen élôsdivé másokon. Hogy várják az Úr közeli érkezését, az nem mentség ilyen hitványságra; az Úr eljövetele éppenséggel felelôs józanságot követel az ôszinte hívôtôl. Sz Pál joggal hivatkozhat itt a saját példájára. (3,7-9: 1Kor 4,16; Gal 4,12; Fil 3,17; 1Tesz 2,9; ApCsel 18,3; 20,33- 35; ApCsel 18,3; 20,33-35; 1Kor 9,12-18; 1Tesz 2,9; Fil 3,17) Evangéliumhoz / Lk 21,5-19 Még a második Templomra is pusztulás vár -- ez zsidó fülnek megdöbbentôen hangzik, alig érthetô. Szinte világomlást jelent. Mikor kérdik mindennek idejét és elôjeleit, Jézus kitér az egyenes válasz elôl. Nem az idô közelsége a legfôbb: ,,Ez még nem azonnal a vég''. Katasztrófák elôzik meg a népek együttélésében és a természetben, Jézus híveit üldözni fogják... S mindez nem okvetlen a teljes vég, csak jelei annak, hogy e világ el fog múlni. Addig is, az Emberfiának hatalomban és fönségben való eljövetele, a történelem minden történésének titkos értelme! Sz Ágoston is így értelmezi a történelmet: Isten Városa s a világ Városa, ,,a világias állam'' harcban áll Krisztus gyôzelméig. Figyelô szemmel, nyugodt szívvel (és bátor hitvalló kiállással Krisztus mellett) kövesse ezt a hívô! (21,5- 6: Mt 24,1-2; Mk 13,1-2 # 21,7-11: Mt 24,3-8; Mk 13,3-8; Dán 2,28; Iz 19,2; 2Krón 15,6 # 21,12-19: Mt 24,9-14; Mk 13,9-13; Mt 10,17-22; Lk 12,11-12; Zsid 10,36.39) Szentségre várva A nagy világesemények az Úr végsô eljövetelének jelei. De az Oltáriszentség minden megünneplése is az Ô műve, és jelenlétének meggyôzô bizonyítéka. ,,Irgalmas Istenünk, erôsítsd meg hitben és szeretetben földi zarándokútját járó Egyházadat!'' (III. szentségi fôima) Elmélkedés Az Utolsó Napon Akkor az igazak nagy bátran szembeszállnak azokkal, kik ôket szorongatták és lábuk alá tapodták. -- Akkor föláll és ítéletet mond, aki most alázatosan az emberek ítélete alá veti magát. -- Akkor nagy bátorsággal lesz a szegény és alázatos, és retteg mindentôl a felfuvalkodott ember. -- Akkor megösmerszik, hogy igazán bölcs volt e világon, aki Krisztusért bolond és megvetett akart lenni. -- Akkor tetszeni fog minden baj, amelyet békével szenvedtünk, és minden álnokság befogja a száját. -- Akkor örvendez az ájtatos, és kesereg minden vallástalan ember. -- Akkor hasznosabb lesz az állhatatos béketűrés, mint az egész világ hatalma. -- Akkor nagyobb dicsérete lesz az egyszerű engedelmességnek, mint a világ minden ravaszságának. -- Akkor jobban örül a tiszta és jó lelkiismeret, mint a tudós bölcselkedés. -- Akkor többet ér a gazdagság megvetése, mint a föld fiainak minden kincse. -- Akkor jobban örülsz ájtatos imádságodon, mint a jóízű lakomákon. -- Akkor nagyobb örömed lesz a megôrzött hallgatásból, mint a hosszú csevegésbôl. -- Akkor többet érnek a szent cselekedetek, mint a sok szép beszéd. -- Akkor jobban tetszik a kemény élet és sanyarú bűnbánat, mint minden földi gyönyörűség. -- Bizony, két örömed nem lehet: hogy itt e világon is gyönyörűségben élj és azután Krisztussal is uralkodjál. (Kempis: KK, 1:24) + Végítélet: leleplezés (igazságszolgáltatás Istennek, szenteknek, gonoszoknak) Elsô félelmes dolog az utolsó ítéletben; hogy a Felséges Isten minden titkos bűnünket és elrejtett álnokságunkat világ elé terjeszti, hogy mindenki bizonysága legyen az Ô igaz ítéletének. Joél próféta szerint egybegyűjtetnek minden nemzetségek: nagyok és kicsinyek, urak és szegények, királyok és polgárok; mindenkinek, ki a világ kezdetétôl élt, ,,Krisztus ítélôszéke elé kell állani''; és minden cselekedetük megítéltetik. Amit gondolunk és elménkben képezünk; amit elszánunk és végezünk magunkban; amit szólunk és mívelünk, azt az Isten írja és feljegyzi. Nem papirosból csinált könyvbe, mely megéghet, tönkremehet, hanem két állandó könyvbe írja. Elsô Könyv az Isten emlékezésének változhatatlan tudománya. Azért mondja Szent Dávid: hogy ,,legkisebb fogyatkozásunk Isten szeme elôtt vagyon; Isten könyvébe íratik''. És ha nem is tartja számon: a bűnös hányszor megyen lopásra vagy egyéb latorságra, Isten minden lépésünket számba veszi, és írton írja könyvébe. Második Könyv a mi tulajdon lelkiisméretünk. Mert, az Isten mondása szerint, a mi bűneink ,,vasvesszôvel íratnak szívünkbe'' (Jer 17,1), mint valami könyvbe. És, noha most be van csukva ez a könyv, és nem látszanak a rútságok, melyeket beléje írunk; de az ítéletkor megnyitja Isten ezt a könyvet. Mert Szent Pál Apostol azt mondja, hogy mindnyájan átlátszók (diaphani: 2Kor 5,10) leszünk, mint a kristály, fényesek leszünk, mint a tükör; úgy, hogy minden ember szívét és lelkiisméretét voltaképp mindenki megismeri; és mindenkinek saját gondolatai lesznek a vádlói és azok tesznek bizonyságot saját maguk ellen (Róm 2,15). A ház levegôje sűrűn teli apró porocskákkal; de ezeket csak úgy látjuk, ha egy lyukon besüt a verôfény sugára. Télen a hó befed ganéjt és tiszta földet egyformán, de mihelyt a verôfény elolvasztja a havat, mind rútsága s mind szépsége kitetszik annak, ami befedett volt: ugyanúgy az ítéletkor kinyilatkoztatja Krisztus, amit most nem látunk. Nincs oly rejtett titok, mely akkor ki ne tudódjék: mert kinek-kinek vádolója a maga saját vétke lészen (Mt 10,26)! Boldog Isten, mily nagy pironság, minemű gyalázat lészen, mikor ennyi szem elôtt orcánkra térülnek undokságaink! Lesznek oly balgatag szemérmetesek, kik inkább akarnak örök kárhozatra jutni, hogysem a gyónásban, egy ember elôtt, nagy titkon kimondják ocsmányságukat. Mi lészen tehát, mikor az egész világ elôtt, minden megnyilatkozik? Vajon, ha most a prédikációban, közületek egy jóhírnevű személynek, valamely nagy titkos és ocsmány vétkét szemére vetnék, nem halna-e meg szégyenében? Mi lészen tehát, mikor mindenki elôtt kitudódik vétkünk? Édes atyámfia, mikor az ördög, a test, a világ késztet gonoszra, jusson eszedbe, hogy az egész világ elôtt tudva lészen, amit mívelsz, és ezzel a gondolattal fojtsd meg a gonosz kísértéseket. Az igazak vétkei is kitudódnak bezzeg akkor! Miképpen most, az evangéliomból, Szent Péter, Szent Pál, Mária Magdolna és egyebek vétkei világ elé tárulnak: de ebbôl semmi szégyen és szomorúság, semmi gyalázat és kisebbség az igazakra nem származik. Mert miképpen a harcra és a tengerenvaló veszedelmekre örömmel gondolunk és beszélgetünk róluk miután kimenekedünk belôlük: ôk is vigassággal látják, hogy az ô esésükbôl, az Isten irgalmassága és igazsága ismerszik meg! Krisztus halálának méltósága dicsértetik. És mivel az ô rút sebük helye, az ártatlan Báránynak drága vérével megmosatott és bevonatott, minden rútság távol vagyon tôlük. A gonoszoknak pedig nagy kínukra lesz, hogy azokat Mennyországban látják, kik nagyobb vétkekben találtattak, de penitencia által kitisztultak: holott ôk, restségek vagy gonoszságok miatt bűnökben bűzhödtek! (Pázmány: VM, 2:28) ======================================================================== C ÉV ÉVKÖZI 34. (UTOLSÓ) VASÁRNAP: KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPE 1: Dávid, Krisztus Király elôképe, a választott nép fölkent királya. S: A mennyei Atya nekünk is helyet ad szeretett Fia országában. E: Krisztus az örök élet Királya. ,,Uram, emlékezzél meg rólam ha országodba érsz!'' A mai politikai nyelvben a ,,király'' szó sokakban idejét múlt hatalmi vagy hatalom nélküli parádét, fölvonulásokat idéz föl, a világ urai szokásaként. Kell-e Krisztusnak, hogy királya legyen egy gazdag, hatalmas és bonyolult szervezettel rendelkezô Egyháznak? Krisztus az a király, akit megrugdaltak, keresztre szögeztek, egykor és egyre, ma is. Ô nem száll le szent keresztjérôl, Ô ott hal meg értünk ég és föld között lebegve -- mert a keresztáldozat a világ végéig tart (Jel 5,6: a Bárány áll az égben mintegy megölve). Ô király, nem a keresztje dacára, hanem épp általa (is): a ,,sokakért'', minden alattvalójáért kiontott vére árán. Általa kibékültünk Istennel, s a testvérekkel; általa szabaddá lettünk, az Ô békeországába jutottunk. Elsô olvasmányhoz / 2Sám 5,1-3 A bírák háborgó, zord idôi után Izrael királyt kívánt, s végül kapott is (1Sám 8). Mégsem engedte Jahve, az Isten, ki népét kihozta a fogságból, hogy úgy éljenek, ahogy a többi nép ,,királyaikkal''. Ô volt és marad népének igazi királya; a földi király Néki felelôs. (A Szent Korona tanra emlékeztet!) A dávidi királyok története nagyrészt szerencsétlen, de a sor végén ott az a Király, aki ,,országának nem leszen vége'' (Lk 1,33). Dávidnak sikerült egyesítenie a széthúzó törzseket. Jézus, Dávid fia, az örök Király a széthullottat újra egyesíti (Ez 37,22). Vére árán új népet alkot Istennek. (1Krón 11,1-3; 1Sám 13,14; 18,13.16; 5Mz 17,15; 2Sám 3,10 # Szof 3,14-15; Zak 14,9) Válaszos zsoltár / Zsolt 122(121),1-2.4-5 Zarándokút Jeruzsálembe Szentleckéhez / Kol 1,12-20 Szeretett Fia, Krisztus, az Ige által teremté Isten a világot, Ô általa akarja megbékíteni és megváltani is. Krisztus a kezdete, folytatása, középpontja és végcélja a teremtésnek. Nélküle a világnak nem lenne sem léte, sem értelme. Az olvasmány súlyos kijelentései Isten titkának legmélyébe vezetnek. Istentôl tudjuk meg, mivé lettünk Krisztus áldozatával (,,keresztjének vére által''). Van okunk hálára és ujjongásra! Már nem élünk bizonytalanságban, elveszettként (,,a sötétben''). A gonoszság (és a Gonosz) már nem hatalmaskodik rajtunk, Isten mellett élünk, az Ô fényének ragyogásában. Hiszen erre hívott minket. (1,12-14: Ef 1,11-13; 1Pt 2,9; Ef 1,6-7; 2,2; 6,12 # 1,15-17: Róm 8,29; 1Kor 8,6; 2Kor 4,4; Zsid 1,3; Jn 1,3.10.18 # 1,18-20: Ef 1,22-23; 5,23-24; Jel 1,5; Jn 1,16; Kol 2,9; Ef 1,7.10; 2,13-14) Evangéliumhoz / Lk 23,35-43 A Jézus királyságáról szóló tan fôleg gyermeksége és szenvedése történetében hangzik el. Az Angyali Üdvözlet égi követének nagy igéi (Lk 1,33: ,,országának nem leszen vége'') a kereszten látszatra hamisnak bizonyulnak. A Messiás, az Isten választottja, a ,,Zsidók Királya'' -- e nagy címek gúnyszóvá lesznek. A jobbról és balról melléje feszített két bűnözô a testet öltött gúny Jézus minden igéretére. De mégis: egyikük megszólal: ,,Uram, emlékezzél meg rólam...'' Így szóltak évszázadok óta az imádkozók Izraelben, -- az Istenhez! Így szól a bűnös és hozzáteszi: ,,...ha országodba -- királyi hatalmadba -- jutsz!'' Most, ,,még ma'', mikor semmi politikai félreértés nem eshet, Jézus királynak hívatja magát, és mint hatalmában levô király válaszol: ,,Még ma Velem leszel'' -- királyságomban! Pilátus elôtt, tanúbizonyságra felszólítva, kijelenti, hogy Ô király. A Kereszten is Király, aki mindeneket magához emel, hogy megmentsen, fôleg a bűnösöket! (23,35-38: Mt 27,41-43; Mk 15,31- 32; Lk 22,67-70; Zsolt 22,18; 69,22 # 23,39-43: Mt 27,44; Mk 15,32; Iz 53,12; Fil 1,23) Szentségre várva ,,És új éneket énekeltek: Méltó vagy, Uram,... mert megöltek, és véreddel megváltottad az embereket Istennek, minden törzsbôl, nyelvbôl és nemzetbôl, Istenünk országává és papjaivá tetted ôket, és uralkodni fognak a földön.'' (Jel 5,9-10) Elmélkedés Krisztus országa Mikor a Krisztus királyságának ünnepe még új volt és szokatlan, gyakrabban úgy emlegették, mint Krisztus szociális királyságát. -- Teljesebb ha azt mondjuk: Krisztus a mindenség királya; alattvalója minden teremtmény, minden állapot és minden vonatkozás. Született jogcímén közvetlenül alája tartozik minden teremtmény. Hisz ô örökli itt az Atyának királyi méltóságát, neki adatott minden hatalom égen és földön; tehát uralma kiterjed az angyalokra és élettelen természetre is, az emberre és minden javára, és pedig nemcsak oldallagosan. Minden az Istené, égen és földön (Zsolt 49), és Krisztus ennek az isteni uralomnak jogos, örökös birtokosa. Krisztus uralma alá tartozik minden állapot, kereszteltek és pogányok, üdvözülôk és kárhozottak! -- Aztán, a szociális állapotok és ellentétek: nemcsak a társadalmilag kicsinyek, elhagyatottak, ügyefogyottak, az evangélium favoritjai, hanem a hatalmasok és gazdagok is, a szellemvilág gazdagjai, a zsenik és kiválók! Az államok politikai és diplomáciai vonatkozásai is a Hegyibeszédnek, az evangéliumnak vezércsillaga és normája alatt állnak és szerinte ítéltetnek meg; nemcsak a tudományos akadémiák és kereskedelmi kamarák, orvosi, ügyvédi és bírói közületek tartoznak elfogadni döntô ítéletét. Krisztusnak alá van vetve minden szociális élethivatás. A régi keresztények úgy gondolták, hogy akárhány foglalkozást nem űzhetnek hitük sérelme vagy egyenest megtagadása nélkül (így a színészséget, elvtelen ügyvédkedést, némely kereskedelmet). Ma már tartunk ott, hogy kimondhatjuk: Ezen a kényes ponton nincs más elvi megoldás, mint hogy el kell tűnnie a keresztény közösségbôl minden olyan foglalkozásnak, melyet gyakorlatilag nem lehet megkeresztelni. S kell-e külön méltatni azt a tényt, hogy miként Isten nem versenytársa a teremtménynek, hanem teremtôje, úgy Krisztus országa nem riválisa a földi hazáknak, hanem éltetôje, fönntartója és áldásosztogatója. Csak agitátor-fölületesség kérdezi: a keresztény (katolikus) elôször keresztény és azután magyar-e? Ez körülbelül olyan, mintha azon töprengenénk: az ember elôször ember-e és azután magyar, vagy fordítva. A valóság pedig az, hogy ,,non eripit mortalia, qui regna dat caelestia'' [nem foszt meg földiektôl, aki örök honba vesz föl]. A törvényhozó és ítélô Krisztus, aki kötelezô normákat szab, követôit szervezet vashálóiba szorítja bele, a modern individualizmusnak elviselhetetlen gondolat. Ezért a liberális kritika híven tovább fejlesztette Luther örökségét, aki láthatatlan egyházat, Krisztus-hívôk láthatatlan közösségét állította szembe a látható, híveit normákra kötelezô és megfelelô szentesítésekkel kormányzó Egyházzal szemben. De a történeti Krisztus a legünnepélyesebb órában és a legünnepibb helyen a Jordán zúgó forrásainál, zordon hegyvidék fölséges magányában vette Péter vallomását: ,,Te vagy a Krisztus, az élô Isten fia'', és akkor tette ezt a döntô kijelentést: ,,Te Péter vagy, és erre a kôsziklára építem majd Egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erôt rajta; és neked adom a mennyek országa kulcsait.'' (Mt 16,18-19) Ez volt az igazi királyi tett! Látszat szerint minden hatalomtól megfosztva, az emberek elôl menekülve, az addig is már nem egyszer nádszálnak bizonyult Péterre alapítja történelmi jövôjét, az Egyházat, és megadja alapszervezetét: Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg. -- Az ô országa látható közösség lesz, hegyen épült város, nyáj, királyi ember és népe; és fôpapi imádságában még egyszer végrendeletként meghagyja, hogy az ô követôi mind eggyé legyenek, miként ô egy az Atyával. Helyetteseinek tekintette apostolait, akikre rábízta az Egyházat: ,,amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket''. Ôt az Atya nevezetesen törvényhozónak küldte. Ennek a szellemi törvényhozásnak megfelel a szentesítés jellege. Azon ugyanis semmiféle liberális erôszakoskodás nem változtat, hogy az evangélium az Úr Krisztus elgondolása szerint nem ,,csáki-szalmája'', és az ô igéi nem szabad választás és ízlés tárgyai; aki nincsen vele, ellene van, és aki ôt nem vallja meg az emberek elôtt, azt ô sem vallja meg Atyja elôtt. Nem is jött békét hozni, az ún. rothadt békét, hanem kardot és tüzet, állandó elszánt harcot és elevenséget brutális ösztönösség, szellemi tunyaság ellen. A fölfelétekintés igénye mélyebben gyökerezik az emberi lélekben, mint kegyelet nélküli nemzedékek sejtik. Innen van, hogy minden demokratizmus dacára ez a nemzedék is folyton beszél a gazdasági életben ,,koronázatlan királyokról''; a közéletben megbámulja az igazán fejedelmi gesztusokat; minél ritkábbak ma, annál ôszintébben örül a királyi ötleteknek és gondolatoknak. A politikai életben, ha ez idô szerint ki is ábrándult a történeti királyokból, nagyon lehet, hogy szublimált formában visszafogadja. Ez a nemzedék [1930!] és a közvetlenül következô át fogja élni a Bírák könyve szerzôjének pragmatizmusát, aki a zsidó történelem ama Sturm und Drang korának szörnyűségeit azzal a lapidáris refrénnel okolja meg: ,,Nem volt akkor király Izraelben, ki-ki tette, amit épp akart'', és meg fogja érteni tulajdon tapasztalásból, mit jelent az, mikor a 13. század második felét a krónikás úgy jellemezte: die kaiserlose, die schreckliche Zeit [a császártalan, rémítô idô]. De minél határozottabban szellemiesedik a nyugati emberiség, mondjuk, minél elôbbre halad a ,,szemek megnyílásának'' folyamata, mely a paradicsomi bűnbeeséskor kezdôdött, annál kevesebb kedvük és indítékuk lesz az embereknek a maguk fajtájában keresni a királyt. ,,Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiaiban, nincs bennük üdvösség (Zsolt 145,3). A jövô nemzedékeket ellenállhatatlanul Krisztus királyságának kell vonzania, miként a legenda Kristófját, aki akart szolgálni, de csak a legnagyobb úrnak. Miképp leszen ez? Vajon úgy-e, mint Firenze 1495-ben egyenest népfölkiáltással: Evviva il Cristo re: ,,Éljen Krisztus Király!'', Krisztust tette meg városa királyának és szabadsága védôjének, s újabb szorongattatásában a Palazzo Vecchio márványtáblájára fölvésette: ,,Jézus Krisztus a firenzei népnek közhatározattal megválasztott királya.'' Bizonyos, hogy amely népnek nincs eszményibb nemzeti hivatása, annak nincs jövôje. S viszont lehet egy nép számra nézve akármilyen csekély, lehet politikailag és gazdaságilag akármilyen elnyomott, ha nemes, nagy cél gyullad ki lelke egén, erôt, lendületet, jelentôséget és jövôt szerez. S van-e méltóbb cél keresztény nemzet számára, mint Krisztus királyságának nemzetileg is érvényt szerezni? Itt kapcsolódnak ezek az egyetemes meggondolások a döntô magyar problémába. Trianon után tanácstalanul nézett borús egére és ködös jövôjébe a magyar. Múltjában volt hivatása; kereszténység védôje, ,,defensor fidei'' volt nemesebb és igazabb értelemben, mint mások. Miért ne tájékozódhatnék jövôje múltja szellemében, csak nagyobb következetességgel, Krisztus királysága felé? De nemzeti hivatássá tenni Krisztus királyságának érvényesítését -- egyszer már fölcsillant e nemzet elôtt ez a hivatás és lehetôség; 1919 után sok nemes lélek Európában így kezdett Magyarország felé nézni, áhítatos, titkos reménnyel... A gyökér nem volt elég mély, és a talaj nem volt elég erôs. De a kezdet megvolt és a magyar Szent Korona tana mintha bíztatna, hogy a magyarban éppen ebben az irányban van fogékonyság: Krisztus Király Mária országán! (Schütz: Krisztus, 221-- 235) + Az Ítéletnapon, midôn elénkbe tárják minden tetteinket, mily kevesen tetszenek majd Istennek! -- még a ,,legjobbak'' között is! (Vianney Sz János) + Tökéletesedés Boldog, aki napról napra csak elôre törtet, ki nem azt nézi: tegnap mit tett, hanem ma mit tegyen, hogy végre már ,,tökéletes legyen!'' (Sz Jeromos) ======================================================================== JANUÁR 18. ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT S: Eljegyeztelek benneteket egy férfinak, hogy mint tiszta szüzeket vezesselek el Krisztushoz. E: Íme, jön a Vôlegény, menjetek ki elébe. A szentéletű IV. Béla királyunk leánya, Sz Kinga és Boldog Jolánta testvére: a ,,második magyar szent családból'' (az elsô Sz Istváné). A tatárjáráskor született (1242), szülei az ország mentéséért Istennek ajánlották ôt. Így került kisleányként a domonkos apácáknak veszprémi, majd a mai budapesti, Margit-szigeti zárdájába. Amint a fölajánlott- voltának tudatára ébredt, önként és mérték fölött vállalta a teljes önföláldozást hazájáért: élete egyetlen ima, vezeklés, testvérszolgálat, engesztelés, -- Jézussal állandó együttjárás lett. Visszautasít minden enyhítést és világi hívást; 29-ik évét sem töltötte be, elégett az Isten szeretetében, hazája-népe lelki szolgálatában. Utolsó pár évében már zarándokolni kezdenek hozzá mindenünnen: betegek gyógyulásért, letörtek vigaszért -- vagy csak látni ôt! Jézus nevét híva hal meg 1271. január 18-án, de sírját csak március 1-én zárják le, mert mindjárt a temetés után csodák, gyógyulások tűnnek föl. Szentté avatása azonnal megindul, hiteles életrajzát rögtön holta után összegyűjtik (magyarul Ráskai Lea tollából 1500 tájáról maradt ránk), de valahogy a döntés elhalasztódott. Boldog vagy ,,Szent'' jelzôjét hallgatólag elismerte az Egyház, míg végre 1943-ban XII. Pius hivatalosan is ,,Szent''-té avatta -- épp a legválságosabb éveinkre -- a nagy engesztelô Margitot. Szentleckéhez / 2Kor 10,17-11,2 Ajkunkat öndicséret ne hagyja el, csak az Úr dicsérjen minket -- érdemünk szerint. A mi tetteink pedig csakis Ôt dicsérjék. -- Az Isten és a vallásos nép viszonyát Sz Pál az Ószövetségbôl merítve a jegyesek kapcsolatához hasonlítja (l. Énekek éneke). (10,17: Jer 9,23-24; 1Kor 1,31 ; 10,18: Péld 27,2; 1Kor 4,5 ; 11,2: Én 4,7) Válaszos zsoltár / Zsolt 45(44),11-12.14-15.16-17 Messiás, a Vôlegény Evangéliumhoz / Mt 25,1-13 Lásd A év 32. évközi vasárnap, 276. oldal. Elmélkedés (A év) Szüzek himnusza Örvendezz Udvar, Mennyei! Koszorús szüzek ezrei vonultak hozzád, a Király hadába kiket fölhivál. Szent nászmenetbe léptek fel, pirosló ontott vérükkel; a hószín liliom pirul, az Égen hajnaluk kigyúl. Szüzek Királynéja, örülj! Mily édes csapat áll körül: Fiad fölküldte hôs hadát, Így tisztel édesbjét: Anyát! Dicsôség trónusa elôtt, Sion leányi, lantverôk: zenére, dalra keljetek, csöndön-imán merengjetek! Mind édességgel mámoros, ki Fenséget néz, ámuldoz! Lángolnak szerelem tüzén, dicséret olvad méz ízén. Óh Jeruzsálem lányai, víg dalba kell kiáradni! A Szeretetnek szóljon lant, szenteljük tôle itt alant! Dicsérjük szüzek Jegyesét, Ôt zengje Föld és Öröklét! Ki fölvesz, szentek érdemén, ég örömébe engedvén. (14. sz. eleji ismeretlen költô) + Minden korszak megtalálja bajaira a gyógyfüvet; a XIII. század is ráakadt. Magas, rideg sziklákon termett; igénytelen, de zamatos és illatos volt; csupa tűz és olaj. Ez a gyógyfű a hitéletnek s a vallásos buzgalomnak elmélyedése volt, melyet Szent Domokos és Szent Ferenc föllépése jelez. Krisztus jegyesét, a szent szegénységet Szent Ferenc újra bevezette a világba, s íme számtalan lovagja támadt, kik szolgálatára elszánták magukat, s Szent Ferenc ideális kereszténységében s Szent Domokos hitbuzgóságában hódítólag járták be a világot. Csodálatos idôk, midôn a költôk a szent szegénységre himnuszokat szereztek; midôn Giotto Szent Ferenc eljegyeztetését a szent szegénységgel megfestette, s az édes szellemet a nagyok palotáiba bevitte; midôn Assisi völgyeiben ötezer önkéntese a szent szegénységnek táborozott, földön aludt s kenyeret evett; midôn IX. Lajos Porciunkula ajtaján kopogott, s örömét lelte abban, hogy a koldustarisznyát nyakába akaszthatta; mikor Szent Ferenc haldokolva kérte társait, hogy adják oda valakinek köpenyét, hogy teljesen szegényen halhasson meg! Ó, ti csendes Appeninek, mi lett extatikus koldusaitokból?! A tarisznya megmaradt; de a koldusság sokban a szívre vetôdött, azt senyveszti. Keljetek föl Umbria zárdái, s leheljétek a lemondás illatát a kábult világba! Ez a csodálatos bensôség, ez az elmélyedés, ez a költészet és lelkesülés föllépett a magyar királyi családban is. Liliomos, szűzi lelkek hulltak Szent Domokos fehér gyapjúruhájára; királyleányok zárkóztak el Szent Ferenc zárdáiba; ô, az isteni szeretet trubadúrja, ragadta el ôket. Szent Margit, Szent Jolánta, magyarországi és Aragóniai Sz Erzsébet tűnnek föl e szent pátriárkák nyomaiban, s ezek közt egyike a legszebbeknek: Szent Margit. Íme, a Margitszigeten méláz az az egy-két rom, a híres világmegvetô Szent Margit emléke; itt, a hullámoktól körülvéve, a kontempláció mélyeiben fejlett ragyogó gyönggyé. Nem kell neki korona, sem királyi vôlegény; neki áldozat, penitencia, szeretet kell; áldozat ifjú életének huszonnyolcadik évében való elhervadásáig; de illata bűbájos, évszázadokra terjed. Minden szentbeszéd között, melyeket hallott, -- írja a legenda -- ez a mondat hatotta meg leginkább: Istent szeretni, önnönmagát megutálni; senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. ,,A szentséges szűz oly igen hozzá voná ez tanulságot, hogy ez idôtôl fogva az Úr Istennek szerelmében, mennyire teheti vala, gerjedôsb vala, hogy nem ezelôtt.'' Szívében az önmegtagadás nem fojtotta meg a szeretetet; tudta szeretni szülôit, családját; szomorkodik az egyház bajain, sebeit érzi, s gyötrôdik miattuk ,,szívének mélységében''. ,,Metélik tagjait, mikor az egyház szenved''... ez Szent Margit érzése. Szeretete csak érdemet keres; ez az ô önzése. Föllángol a lelke, midôn ,,veszi vala Krisztusnak szent testét nagy, édességes ájtatossággal''. Ô tartja a keszkenôt az áldoztatásnál, mert minél közelebbrôl kívánja látni Krisztus szent testét. S végre a legenda szerint: ,,meggyullada a mennyei jegyes szerelmében, kit kíván vala, kit szeret vala, kinek szerelméért atyját, anyját, világi országának birodalmát elhagyta, az ô ártatlan lelkét ajánlván Teremtôjének, az ô édességes, kívánatos jegyesének, elnyugovék sírban.'' Ez Magyarország Margaritája, vagyis gyöngye. Kifejlik, virágzik s elhervad; de fiatal élete mégsem vész el, sôt a fiatalság emlékében örökös; örök tavaszban áll; arca bájaiból az örök szépség vonását hatszáz év el nem törülte. Szelleme erô, szinte erôszak, de csak a szeretet erôszaka; iránya meredek, az örökkévalóság sarkcsillaga felé tart; élete szigorú önmegtagadás és penitencia a lélek tisztulásának vágyában. Életet nem becsült; hírt nem keresett; tenni, alkotni nem kívánt; rejtôzött, s élete mégis tett, kihatás, áldás, dicsôség egyben. (Prohászka: ÖM, 7:463; 237) + Szüzekhez buzdításul Szűz! Te Krisztus arája! Jegyest örökön te dicsôítsd! Tisztítsd lelked a tanban, a bölcsesség-szeretetben! Így ragyogón Ragyogóval öröklét éltet örökre! Egyesülés! föld nászainál százszorta kiválóbb! Testben is észnek-szívnek erényeit ôrzöd, Uradnak! Angyalok élte tiéd e szegény Föld bűnteli hátán! Fölfelé útra kelendô szűz! üdvért a hegyekbe futsz: Sodomára ne nézz soha vissza! Sóba kövülnél! Test, Természet ijeszt? Erejük töri Hit meg a Lélek! Elbizakodni de félj! utat elvét önkeresô szem... Szikra hiú szalmát gyújthat... De a Víz hamar olt: könny... Tiszteletes szüziségre sok ôr ügyel, Orvosoló is: Úr-félelme szilárdít, böjt szabadít, üzi Rémet! Virrasztás, ima, könny, a kemény föld ágyadul -- áldás. S fôleg: tiszta szivedbül, Urad lángolva szeressed! Ô lelohaszt idegen földízű vágyakat, -- Égbôl! Botlasz tán... Fölemel! S ki hajótört: szánja a nagy Szív! Jó Szél hajtja hajód, pünkösdi! Reménybe vitorlát! Földön csúszó nép, bizton, sose hull; csak a szárnyas! Van, hogy a röpte kifogy; legtöbbje röpűl igaz úton! Nézd: Lucifer -- lezuhant! De eget még angyali had tölt! Egy -- eladá az Urat; tizenegy fönn: Csillaga mennynek. Teljes-hű szűzként ôrizd magad Ôneki -- s eljô. Sár, piszok érni ne tudja e hószinü krisztusi köntöst! Fékre szemed fogjad, szüzi nyelved szóba vigyázzad! Elmén pajkosság; nevetô száj; láb ha csavargó: kész a veszély! Inkább hajad összekuszáld, ruha piszkos! -- mintsem a lélek! Gyöngynél többre becsült a szememben, több a selyemnél! Drága virág: liliom! S a fehérség: tündöklés! Szép fürtön: minden erény koronája! (Naziánzi Sz Gergely) + Elmélkedés (B év) Tisztaság-szűziség Kellett ahhoz több lélek, több szellem, hogy a tisztaság eszméje kigyúljon a lelkeken és szeretetével eltöltse a lelkeket, a világot. S ezt a lelket és kegyelmet az Úr Jézus lehelte s annak képét mintegy három kiadásban, ti. önmagában, a Szent Szűzben s Szent Józsefben léptette a világba. Ez az a szeretô, lelkesülô, ez az a szenvedélyes tisztaság. Csupa élet és finomság, csupa lélek és érzékenység; valódi szellemi elôkelôség. Ez az ideális, krisztusi tisztaság legszembetűnôbben a Boldogságos Szűzben van eszményesítve, s az egyház biztosít róla, hogy jól fogtam föl a szent tisztaság pszichológiáját, mert az Énekek énekének szeretô, tüzes, olvadozó kifejezéseit a Szent Szűz szeretetérôl, Istennek hozzá való viszonyáról érti. Mily tüzes, mily olvadékony az Énekek énekének nyelve, mintha a földi szerelem kifejezéseit kölcsönözte volna ki: ,,Megsebeztem a szívem én húgom-jegyesem!'' ... mondja a Jegyes, s a szeretett lélek hasonlóképpen eped: ,,Enyém a kedvesem és én övé!'' S megértették-e régen e tüzes, e szenvedélyes éneket? Gondolják-e, hogy a szűzies lelkeknek érzelmeit festi a Szentírás az Úr iránt? Nem, nem, azt nem értették meg akkor; de megértették, mikor a Szent Szűzben a keresztény tisztaság jelent meg a földön, megértették, mikor a Szent Szűz nyomába lépett Ágnes, Cecília, Katalin, mikor a középkori gyönyörű szűzi lelkek kimutatták, hogy hogyan lehet szeretni tüzesen, szenvedélyesen az Istent, szeretni azzal a jegyesi odaadással s az odaadás teljes boldogságával. Hogy csak egyet emeljek ki e ragyogó lelkek közül, hallják csak, hogy beszél Ágnes, mily nyelven, mily érzelmekkel: ,,Eljegyeztél magadnak gyűrűvel, Uram, Jézus Krisztus!'' S nem hiába leány, de fölemlíti a drágaköveket s gyöngyöket, melyekkel jegyese fölékesítette nyakát és karját: ,,Villogó üde gyöngyökkel.'' Miféle érzések ezek? Kárhoztassuk, botránkozzunk-e rajtuk? vagy mentsük-e ki a fiatal leány képzelôdésével? De e szüzek szentek; szentek és vértanúk; nyomukban indulnak a ragyogó lelkeknek hosszú sorai! Gertrúd, Róza, Julianna, ókor, középkor és újkor mind egyformán éreznek s beszélnek, s ha kifogásolni akarnók érzelmeiket, rámutatnak a szent Szívre: nézzetek, azt az utat is oda mi találtuk el; bízzatok hát érzelmeinkben! Igen, bízzunk bennük, mert az Úr szereti ôket, s kinyilatkoztatta magát nekik. Mondhatja már most valaki, hogy a tisztaság beteges irányzat? Mondhatja-e, hogy a keresztény egyház is félreértette az ember természetét? Dehogy értette félre, sôt nagyon is találóan jellemezte, mikor azt gondolta, hogy aki szeret s szeretetben örvend s élvez, s örömében boldog, az nem beteg. Beteg a jegyes, ha nem szeret, de a lélek, mely szeret, s szenvedélyesen szeret, az nem lehet beteg. (Prohászka: ÖM, 17:284) + Szeretet nélkül tisztaságod, mint olaj nélkül lámpa, nem ad világot: égjen szűz-szívnek lángja, úgy lesz Istentôl áldott. (Sz Bernát) + Elmélkedés (C év) Szent Margitról Isten, szüzesség kedvelôje és ôre, kinek ajándékából szolgálód, Margit, a szüzesség díszét a jócselekedetek érdemével egyesítette: engedd, kérünk, hogy az üdvös bűnbánat szellemével megújíthassuk lelkünknek épségét. A mi urunk Jézus Krisztus által. Amen. (Sík: DB, 864) + Margit királyleány kincsei Szűz áldozatát befejezte, Szenvedett, élt a nemzetért, Most jegyesének szerelmében Elégve már nyugodni tért. Kincses ládája féltett kulcsát A priorissza kezébe tette, És lelke elvált: égi fényben Maradt a földön drága teste. S a kincsesláda mélye megnyílt Szemnek kitárva titkai. Óh, hajoljatok, jól lássátok Szeretô Atyámfiai! ,,Óh, szegénységnek szeretôi, Kívánói és keresôi Ím, a királylány kincsei.'' Itt van az ostor! Mennyi piros vér Serkedt ki tüskéi nyomán! Hány barázdát tört gyönge testén Titoktartó mély éjtszakán. Míg az ország két részre váltan Ontotta a testvéri vért, Atya s fiú-gyilkos tusában Küzködve a hatalomért. Sok átsírt, régi éjtszakának Íme, kitárva titkai, Nézzetek bele és lássátok, Szeretô Atyámfiai. ,,Ó, szegénységnek szeretôi, Kívánói és keresôi Ím, a királylány kincsei.'' Nézzetek övet! vas fogakkal Ez vágott be testébe mélyen, Hogy király-öccse életéért Lelkét ne tépje úgy a szégyen. S a többiért, kik elvetették A régi erkölcstisztaságot... Így engesztelte népeért Az égi, örök igazságot. Mártír-hitű, tiszta lelkének Íme kitárva titkai, Tekintsetek rá szégyenkezve Szeretô Atyámfiai. ,,Ó, szegénységnek szeretôi, Kívánói és keresôi Ím, a királylány kincsei.'' S ha visszavonás útján járva Látta tévelygô nemzetét, S hogy nem veti már bízón égre Földhöz tapadt tekintetét, E szöges saru tépte fájón, Gyenge lába vérzett bele, És úgy fogyott el mindig égve, Emésztve szűzi élete. Kincsesládája íme megnyílt. Óh, hajoljatok, jól lássátok Szeretô Atyámfiai! ,,Óh, szegénységnek szeretôi, Kívánói és keresôi Ím, a királylány kincsei.'' (Hevesi M. Angelika) ======================================================================== FEBRUÁR 2. URUNK BEMUTATÁSA: GYERTYASZENTELÔ BOLDOGASSZONY 1: Eljön templomába, akit ti kerestek: Isten, aki majd uralkodik fölöttetek. S: A Megváltó mindenben hasonló lett hozzánk. E: Meglátja a Messiást, aki igaz szívvel keresi. Az Úr születése utáni 40. napot Jeruzsálemben már az 5. század elején rendesen ünnepelték ,,éppoly örömmel, mint húsvétot'' (Aetheria zarándoknô útleírása). Róma 650 tájt vette át az ünnepet keletrôl. Az ünnep tartalmát Sz Lukács evangéliuma mondja el (2,22-40). Keleten neve: az ,,Úr Találkozása'', tudniillik a templomban az Ószövetség szent embereivel, kiket Simeon és Anna képvisel. Nyugaton Mária- ünneppé lett, a zsidótörvény szerinti ,,tisztulás'' ünnepe (mely törvény a Szeplôtelenre nem vonatkozott). A gyertyaszentelés és körmenet késôbb alakult ki: innen a magyar név. A karácsonyi idôszak zárónapja. Elsô olvasmányhoz / Mal 3,1-4 A fogságból hazatérve a nép nem volt független. Nagy céljuk a templom újraépítése. De Malakiás próféta idején (Kr.e. 450 körül) a templomi szolgálat éppoly laza és elhanyagolt, mint a családi, erkölcsi és szociális viszonyok. A próféta megtérést sürget papságtól és néptôl; de tűrnie kell oly beszédet, hogy Isten nem jutalmazza a hűséget, nem igazságos, mert a gonoszaknak jó a soruk (2,17). Ezzel szemben a látnok Isten eljövendô ítéletét jósolja. De ez elôtt meg kell tisztulnia a Templomnak és a papságnak. Egy hírnök elôzi majd meg az Úr jöttét, készíti elô az Ô útját. Az Újszövetségben ez a jövendölés Keresztelô Sz Jánossal teljesül (Mt 17,10-13). A ,,nagyobb'', aki követi: Jézus, az ,,Úr''. (Iz 40,3-5; Mk 1,2; Lk 1,76; 7,24-30; Jn 2,15; Mal 3,23-24) Válaszos zsoltár / Zsolt 24(23),7.8.9.10 Az Úr bevonul szentélyébe Szentleckéhez / Zsid 2,14-18 Isten fia lealázkodott emberré válván és halált szenvedvén, így betöltötte Atyja akaratát, aki ily módon akarta ,,sok fiát a dicsôségre bevinni'' (Zsid 2,10). A Fiú hozzánk, testvéreihez lett hasonló: fölvette testünket-vérünket, megpróbáltatást és halált szenvedett, így vált ,,irgalmas és hű fôpappá Isten elôtt'', és levezekelte bűneinket. Benne új módon lettünk Isten fiaivá. Mindig ,,fiak'' voltunk, amennyiben Istentôl kaptuk létünket, de új, magasabb módon vagyunk fiak, mióta a Fiú, az egészen Szent, megszentelt minket, és fölemelt az Atyjával való egységbe. (2,14-15: Jn 12,31; 1Jn 3,8; Jel 12,10 ; 2,16-18: Iz 41,8-9; Fil 2,7; 1Jn 2,2; 4,10; Zsid 4,15) Evangéliumhoz / Lk 2,22-40 vagy Lk 2,22-32 Jézust szülei a Templomba viszik az Ótörvény szerint, így tartja Mária is az anyákra elôírt törvényt. Jézus azonban nemcsak a törvény kedvéért jön a Templomba: Ô maga annak ura (Mal 3,1). Az agg Simeon fölismeri benne Izrael és a pogányság Üdvözítôjét, a Messiást. De a hálaéneket komor jóslat végzi be, ahogy már az Írás együtt jövendölte az Isten-Szolga szenvedését és megdicsôülését. Jézus jötte válságot idézett elô: itt a választás ideje! Rajta fordul Izrael és minden nép végzete: mellette vagy ellene! Mária pedig megtudja, hogy a Messiás anyjaként vele együtt kell járnia a szenvedés útját. Mária a szívében ôrzi Simeon szavait, ahogy a pásztorokét is (Lk 2,19; Lukács újra utal ez események leghitelesebb forrására: Jézus Anyjára). De neki is idô kell, hogy megértse és lemérje a hallottak súlyát. (2Mz 13,11-16; 3Mz 12,1-8; Iz 8,14-15; 42,6; 49,6; Mal 3) Elmélkedés (A év) A Nizibisi Énekekbôl Jézus magad és Szent Anyád, szebb vagytok, mint egész világ! Mert szeplô semmi sincs benned, S Anyádba' ki lelhet bármily hibát! Ki ér föl, szent vagy angyal, tehozzád... Dicsôség Fiúnak! Fuvat már harsonákat! Tárul ki sír, s a holt: Ítélô szóra támad! Imitt az én Szerelmesem! Föld: hulla, sír, élettelen! De él irgalmas; égbe fölmegyen! Menny-, földön, s mélyben, -- így kiált nép: Jöjjön, tiporja jogtiprást világvég! Dicsôség Fiúnak! Fuvat már harsonákat! Tárul ki sír, s a holt: Ítélô szóra támad! (Sz Efrém) + Szűz Mária áldozata Csak egy anya nem volt oly szerencsés, kitôl Isten a bemutatást elfogadta úgy, hogy annak a gyermeknek életét kívánta -- anya, ki úgy látszik, nem talált irgalmat -- aki úgy látszik, ki volt szemelve, hogy megfizessen valamennyiért, s hogy ránehezedjék az Úr keze. S ez az anya nem a legrosszabb, nem a leghitványabb, nem a legnemtelenebb volt, hanem a legszebb, a legédesebb, a legnemesebb: a Boldogságos Szűz Mária. Miért? Mert ha áldozatot hozni minden léleknek ékessége és szépsége, nagy áldozatokat csak nagy lelkek képesek hozni: a legnagyobb áldozatot a legszebb lélek hozhatta. Az áldozat a lélek ékessége. Mert az áldozat szeretetbôl fakad... S ez a legszebb dísze a közönséges, apostoli szentegyháznak. Az Isten mintha keresné s különös kedvét lelné az áldozatos lelkeken, s azok a lelkek is mintha kiéreznék, hogy mi tetszik az Úrnak; észreveszik, hogy áldozatot akar; szívet, mely úgy szeret, hogy érte tűrni, nélkülözni, sírni, szenvedni tud. Az igaz keresztények házait ez dicsôíti és fényesíti. S kivált a keresztény nôk járuljanak a Boldogságos Szűzhöz, s mutassák be vele áldozataikat, ki fiát, mint a Szent Szűz, ha az Isten elviszi, -- ki egészségét, boldogságát, hitvesét, -- ki jószágát, becsületét, hírnevét, -- ki szerelmét és szívének hajlamait. Ezek az igazán tiszteletreméltó lelkek. A világ nem tud róluk, de az Isten tud róluk, s ez elég! Az áldozat fönségén, mely oly gyakori, vigasztalódhatik meg lelkünk, s az áldozat kereszténysége biztosítja igazán a világ számára a kereszténységet. (Prohászka: ÖM, 6:90; 114) + Elmélkedés (B év) Purificatio et oblatio [Tisztulás és áldozat] Tisztulás és áldozat együtt jár a lélek élettörténetében. Két oldala az éremnek; két életnyilvánulása a törekvô szívnek. Az anya áldozata az asszony tisztulása, s nálunk is a tökéletesség az áldozat fokain jár föl-alá. Az elsô fok az engedelmesség a törvény iránt; az elsô áldozat, melyet meg kell hoznunk. Akár Isten-anya, akár koldusasszony, természeténél fogva Isten szolgálója. Istennel szemben mindnyájunknak, a Szent Szűzön kezdve végig, imádó hódolat a kötelmünk, hódolat a megsemmisülésig. Szolgálok, Uram, engedelmességemben alakítasz engem; nem vagyok remek, de csak alakíts; készséggel fogadom minden illetésedet. A második fok a készség a jobbra. Jeligéje: éljen a jobb. Többet adni, minél többet. A harmadik fok a hôsies szeretet. Magamat felejtem, mert Istent lelkesen szeretem. ,,Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint mikor életét adja oda valaki...'' Add oda életedet! Azt a Szent Szűz megértette. Megértette, hogy Fia áldozatával a magáét kell egyesítenie. Mit akarsz, Uram, tôlem? Mi vár rám a jövôben? Engedelmességet kívánsz-e, vagy vért s életet is? S mit adjak neked most, úgy-e valamit, ami áldozatomba kerülne, de amit üdvöm, haladásom követel tôlem? Ecce ego! [Itt vagyok!] (Prohászka: ÖM, 6:91; 116) + Máriára Én lantom, ébredj! Dalaid a Szűz dicséretére zengd! Emeld föl hangod, énekeld az ô csodás-nagy malasztit! Óh Mária, Dávid leánya, Világ Éltét hoztad világra! Ki Téged szeret, örvend, ámul. Ki érteni kezd: csöndre némul... Hogy' fogja föl, hogy anya vagy, és Szűzen szülted szent Fiad!? Túl nagy ez mind, hogy szóba férjen. Innen, ki nem hisz, fusson! Féljen!! (Sz Efrém) + Jézus Világosság Uram, sötétlô lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkölte hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égô tüzet sose veszt. Uram, ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot. (Sz Efrém) + Gyertyaszentelôi könyörgés Az éj sötétje elfutott. Kedves Fény újra kigyúlott: Igaz Tündöklô Szent Anyja, tekints sok kicsi szolgádra! Belsô sötétünk űzzed el, irts lelki fertôt tüzeddel! Világosítsd érzékeink: szeressék nappal műveit! Szónk, szívünk halk-szerénnyé tedd! Szívünkbe öntsed értelmed! Tartsd fülünk', szemünk' bölcs féken, s nem hull sikamlós ösvényen... Taníts a bűntôl iszonyra, erénynek nôjön hű szomja! Ma minden léptünk úgy vezesd, hogy Béke-út égig meneszt! Bírák elôtt szolgáidért imádj, ha végnapunk elért! Esdd irgalmát, nehogy végleg kárhoztasson nagy ítélet! (11. századbeli ismeretlen) + Elmélkedés (C év) A szolga (Simeon) elbocsátása Most bocsásd el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te Üdvözítôdet.'' Most bocsásd el szolgádat e szolgálatból, a külsô, ködös, távol vidéken végzett szolgálatból, hol éjjel-nappal készségesen szolgáltalak; szolgáltalak télen, vagyis kedélyem elborulásaiban; szolgáltalak tavaszkor s nyáron, vagyis szívem vigaszaiban; küzdve, bízva szolgáltam neked. Szívesen megyek, mert te bocsátsz el; akaratodból jöttem, parancsodra megyek; éltet a remény, hogy jobb helyre bocsátsz el. Jobb jön ez után; hisz az Üdvözítô biztosít róla. Érzem a szasszafrasz [fűszeres illatú gyógynövény] illatot a keserű hullámok felett az új világ virányairól. Üdvözlégy örök javak biztosítója, Üdvözítô! -- Szívesen megválok földtôl s élettôl; mi tartson s mit szeressek rajtuk? Azért vannak, hogy lelkem az örök életre fejlôdjék rajtuk, mint fészekben a madár a repülésre. Életem olyan, mint a télen kivágott fának tönkje, várja a tavaszt s az új fakadást. (Prohászka: ÖM, 6:93; 119) + Csodálandó Fény közelget Kinek imája ront le bűnt, ki neveddel hozol derűt, és rózsát lehed felülmúl, nektár foly édes ajkidrúl! Szód lépesméznél ízesebb, rózsánál pírod díszesebb. Fehérebb, mint a hullott hó, üdébb, mint virág harmattól. Fénylesz, mint teljes tiszta Hold! Ragyogsz, mint nyár Napján égbolt! Császárnô égi Seregek felett, Te gyôztes, kit Pokol remeg! Ösvény, ki mennybe fölviszen: például elénk ád Isten. Hívj vissza messzi kóborgót! Tanítsd, hogy mit elpazarolt, -- mint nyerje vissza tékozlód. A híveid míg köszöntnek, -- vegyék áldásod özönnel! Legalja bűnöst sem vetsz meg: megtört szívét fölvezeted. Így mind, ki érzi, mily gyönge, Hozzád, -- Szelíd-jó, -- eljôve: mutasd be mind szent Fiadnak, Ki ránk Vérén vett irgalmat! (Szent-Viktori Ádám) + Türelmes szenvedés Viseld türelemmel másoknak rossz kedvét! Megvetést, nyers modort, mi tôlük éppen ért. Panasztalan tűrjed hôt, fagyot, szél-, esôt. Fáradt, rossz kedvű vagy? Mért éreznék ezt ôk?! Minden betegséget megadón viselj, sôt Ég jóságáért hálaadó szívvel. (Bosco Sz János) + Szenvedés Én vagyok, aki hagyom szenvedni azokat a lelkeket, akiket szeretek! Szenvedés szükséges mindenkinek, de mennyivel inkább választottjaimnak! Megtisztítja ôket, és így fölhasználhatom, hogy általuk ragadjak el sok bűnöst a pokol tüzétôl. A vigasz, amit egyetlen hű lélek ád, megfizet nekem annyi sokak hidegségéért és közönyéért. (Jézus Josefa Menéndezhez) + Ha most legyôzöd visszariadásod a szeretet által, az Ég kitárul egy veszendô léleknek, aki pokol torkában volt. Óh ha tudnád, hány lelket ment meg egypár kicsi hűséges tett! (Jézus Josefa Menéndezhez, mikor egy nehéz ügyben szótfogadott elöljárójának) ======================================================================== MÁRCIUS 19. SZENT JÓZSEF, A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA JEGYESE 1: Isten megígéri prófétája által, hogy Dávid király családjából születik majd a Megváltó. S: Hitünk miatt mi is Ábrahám fiainak számítunk, és örököljük Isten országát. E1: Szent József az angyal szavára vállalta, hogy Jézus nevelôatyja legyen. E2: A tizenkét éves Jézus a templomban, Atyja házában. Sz Józsefet Máté és Lukács evangéliuma említi. Mindkettônél Dávid ivadéka, összekötô kapocs a Dávid-ház és a Messiás közt. A Szentírásból ismerjük életét: a hit és bizalom embere, a nagy hallgató, akit Isten beavatott a titkába, Szűz Mária hű hitveseként Ô Jézus nevelôatyja. Nem tudjuk, meddig élt: utoljára a 12 éves Jézus mellett szerepel a jeruzsálemi zarándoklaton. Egyházi hivatalos tisztelete késôn, a 14--15. században kezdôdik nyugaton; a római naptár 1621-ben veszi föl ünnepét. XI. Pius óta az egész Egyház oltalmazója. Elsô olvasmányhoz / 2Sám 7,4-5.12-14.16 Dávid templomot, ,,házat'' akar építeni Isten szekrényének, a ,,Szövetség ládájának'', de Isten ezt elhárítja Nátán próféta által. Nincs Neki szüksége kôhajlékra, és nemcsak egy helyen fogják tisztelni. Fontosabb a templomépítésnél Dávid házának fönnállása. Isten megígéri Dávidnak, hogy Ô épít ,,házat'' neki, vagyis királyságát örökkétartóvá teszi. Az ígéret Salamonnak, Dávid fiának és utódaiknak is szól, -- és már korán messiási jövendölésnek értették. S mikor eljött az idô teljessége, Dávid leánya (József rokona és jegyese): Szűz Mária életet ad a trón igazi, végleges örökösének. (1Krón 17; Zsolt 132; 89; Lk 1,32-33) Válaszos zsoltár / Zsolt 89(88),2-3.4-5.27 és 29 Dávid házának kiválasztása Szentleckéhez / Róm 4,13.16-18.22 Sz Pál az Ószövetségnek két oldalát különbözteti meg: a Törvényt és az Ígéretet. Az Ígéret régibb a Törvénynél, s csak az ad az embernek reményt. Mert senki tökéletesen nem teljesíti a Törvényt, s így nem lehet ,,igaz'' az Isten elôtt. Az Ígéret megvalósításáról Isten szava kezeskedik. Az Isten és ember közti viszonynak két lehetôsége van: 1. a Törvény -- a törvény megszegése -- Isten haragja; 2. az Ígéret -- a hit -- a kegyelem. Ábrahám hitt az ígéretnek, bár valószínűtlennek látszott a beteljesedés, ám bízott Isten hatalmában és hűségében. Hit csak az élô Istenben lehet, ,,aki holtakat támaszt, s azt, ami nincs, létre hívja'' (Róm 4,17). Ilyen hit tiszteli Istent, Istenként! (1Mz 15,5-6; 17,4-8; 22,17-18; Gal 3,29; Iz 48,13; Zsolt 33,9) Evangéliumhoz / Mt 1,16.18-21.24 A Sz Máté közölte családfa nem pontos ôskutatáshoz akar adatot szállítani, hanem a Jézusról s Izrael értelmérôl való hittételhez. Jézus a Krisztus, a Messiás: az Ô története és származása minden nemzedéken át az igazi mozgatóerô. Ábrahám s Dávid óta Ô a megígért Megváltó. Benne célhoz jutott Izrael történelme. E nép s minden nép további útja Ôrajta fordul. -- A 18--23. versek központi mondata: ,,Isten velünk!'' (vö. Mt 28,20). A megtestesülés titkáról, Isten teremtô-megváltó beavatkozásáról szólván a szent szöveg Izajást idézi. -- József ,,igaz'' ember a szentírási nyelven, vagyis istenfélô és jóságos: ezért akarja csöndben elbocsátani Máriát, nem ismervén a titkát. Most maga is tudója és segítôje lesz az isteni műnek. Ákázzal, a régi királlyal ellentétben (Iz 7,12), József elfogadja Isten jelét és ajánlatát: Jézus atyja lesz a törvény szemében, s mint atyja: ô adja neki a Jézus nevet: ,,Isten üdvözít''. (Lk 1,27.35; Zsolt 130,7- 8) vagy Evangéliumhoz / Lk 2,41-51 E szakasz zárja le Lukácsnál Jézus gyermeksége történetét. Míg Keresztelô Sz János a pusztában Jézus útját egyengeti, a Gyermek már kimutatja bölcsességét. Tizenkétéves korában szüleivel fölzarándokol a Templomba, de aztán a maga felelôsségére otthagyja a szokásos utat, és három napra ,,Atyja házában'' marad a hittanítók közt, figyelve és kérdezgetve, sôt oly bírálón kérdezve, hogy a törvény tudósai nyugtalankodni kezdenek. A tizenkétéves már kezd túlnôni szülein, tanítóin, sôt a hagyományos hit keretein is. De még nincs itt az Ô ideje; visszatér Názáretbe, és szót fogad szüleinek azon nagyobb engedelmesség elôgyakorlataként, mely élete föláldozásáig fogja vinni Ôt. (2Mz 12,24-27; 5Mz 16,1-8) Elmélkedés (A év) Gondviselés és igyekezet Az Úr angyala megjelenék Józsefnek álmában, mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és fuss Egyiptomba'' (Mt 2,13). Isten a megtestesülés által a történelem útjaira lépett, s életében is érvényesülnek a történelem tényezôi: gyöngeség, hatalom, szenvedély, bűn, igazságtalanság, szentség, türelem. Ô is fölhasználja a dolgok rendjét s menetét. Ahogy anyja van, úgy van gondviselô atyja, aki fölkel és fut vele. Isten gondunkat viseli, de föl kell használnunk a természet erôit s esetleg szembeszállnunk velük; mert a harc és ütközés a fejlôdésnek útja, s nehézségekkel küzdve alakul ki gondolat, tudomány, fejlik ki ipar és gazdaság; mindezt pedig Isten gondolta s rendezte el így. Mily megadással megy a Szent Szűz a pusztán át; kegyetlen utakon jár, de Jézust viszi; íme az élet problémájának megoldása. Jézust kell bírnunk, bármily harcokban s nehézségek közt éljünk is. Elôször ezt kérdezem: szívemben van-e Jézus? A többivel boldogulok. (Prohászka: ÖM, 6:105; 132) + Szenvedni Jézussal A benned élô Jézus a te Mindened! Ô a te kipótolód, úgyhogy ha az Ô nevében: Ôbenne cselekedünk, az Atya csak Egyetlen Fia tagjait látja bennünk. -- Úgy szeretném beléd vésni e nagy tényt és segíteni állandó gyakorlatára. Ehhez föltétlen át kell adnod magad Jézusodnak, tiszta bizalommal elfogadva, bármit küld rád vagy megenged. Tudd, gyermekem, hogy hozzád hasonló lélekben -- ki mindent elhagyott Jézusáért, ki igazán csak Ôt keresi -- ebben folyton ott az öntudatlan ima, a nem- érzett, de igazi, -- amely Istenhez száll kudarcai érzése között, mert vágyaink valódi imává lesznek Nála, aki a szívek-vesék vizsgálója. De ehhez az kell, hogy nagy erényed a türelem legyen. Ha mindent, még bensô zúgolódást is elhagyunk, akkor a türelem által Jézus a kínszenvedése társául fogad. (Marmion: Krisztussal szenvedés) + Elmélkedés (B év) Ecce fidelis servus [Íme, a hű szolga] Szent József, az öreg, hű szolga. Szolga, ki másért tesz, másnak nevében s érdekében jár. Olyan ô itt a földön, mint az Atyaisten árnyéka; Isten tervein dolgozik, saját gondolata nincs. Mint Eliezer, Ábrahám szolgája, ura érdekében messze földön járt s teljesen megbízható volt. -- A szentírás semmit sem tud róla; a szent titkok hátterében áll. A világ szintén semmit sem tud róla; csak az imádkozó lelkek érzik, hogy miféle szent, gazdag bensôség zárkózott lelkében. - - Nekem is kitartóan s hűen kell szolgálnom az Urat; ,,fidelis servus'', isteni címe az embernek. Ez öreg, hű szolgát csend, szerénység s megnyugvás jellemzi. Külre nincs hivatása; a közéletben nem jutott neki szerep; mindazonáltal teljes és gazdag az élete, mert isteni. Szent Bonaventura mondja: ,,vita Dei adipiscitur per fidem summae veritatis, per amorem summae dilectionis, per imitationem summae virtutis''; isteni életünk lesz a legfôbb igazságnak, a legédesebb szeretetnek s a legszebb példaképnek lelkes átkarolása által; ha hiszünk lelkesen s teszünk szívesen. (Prohászka: ÖM, 6:112; 141) + Irgalom Istene Isten óriási örök emlékművet épít Irgalmából fönn az égben. Kövek hozzá a nyomorultak, kik Irgalmát levonzották nyomorukkal! Mert irgalom: az jóság a nyomor láttán. Alapkô benne Krisztus, ki magához ölelte minden nyomorunkat. Szembenéz velük és végtelen kinccsé, értékké váltja át Atyja szemében. Ha minden reggel egyesíted fáradt, elnyűtt voltodat, bármi kínodat Jézuséval, Ô mind magára ölti, magáévá teszi. Mint áldott atyánk, Sz Benedek mondja: -- ,,Tűrés által részesülünk, része vagyunk Krisztus szenvedéseinek.'' Mi sem vonhatja le jobban az Isten kegyeit és irgalmát, mint a tűrô egyesülés kínjainkban és gyöngeségeinkben Jézus kínjaival, gyöngeségével. (Marmion: Krisztussal szenvedés) + Elmélkedés (C év) A szentcsalád ,,És Jézus növekedék bölcsességben és idôben és kedvességben Istennél és embereknél'' (Lk 2,52). A természetfölötti élet hitbôl vett gondolkozás, érzés, akarás, cselekvés; a názáreti házban látok három ilyen izzított, lelkesített, mozgatott lelket: az isteni Megváltót, a Boldogságos Szüzet és Szent Józsefet. Az ilyen szívek melegek. Istennel, a szentekkel, az anyaszentegyházzal, embertársainkkal szemben másképp kezdünk érezni. Az emberi lélek, amelynek hite meleg érzéssé olvadt, odatapad az Istenhez, úgy érzi magát, mint a gyermek édesanyjának karjaiban. Bajaival, gondjaival, küzdelmeivel teljesen megnyugszik Istenben. Közellétét úgy érzi, hogy szóbaáll vele; gyakran és könnyen gondol reá, hozzá fohászkodik, vele vigasztalódik, rajta buzdul és lelkesül; ezt az állapotot az imádság szellemének hívják. E lelkület erôt és vigaszt nyújt. Azonkívül folytonos tisztelettel és Isten-félelemmel tölt el, s megértjük, amit Alacoque Margit életében olvasunk, hogy mindent térdenállva szeretett végezni, érezte az Istennek közelségét, bárhol is. Ne maradjunk tehát a természetnél; a természetben nagyon sok jó van, de csak kikezdésképp, s hozzá tömérdek harc és küzdelem; a természet vad gyökér, oltsuk be; ne érjük be a vackorral, hozzunk nemes gyümölcsöt! (Prohászka: ÖM, 6:109; 137) + Gondviselés Az isteni gondviselésre tartozik, hogy gondoskodjék minden lélek számára mindarról, mi szükséges az üdvösségre, -- de föltéve, hogy ama lélek nem vet akadályt elébe. Hogy ellásson mindenkit az üdvre szükségessel az isteni gondviselésnek fô dolgai: ezért fölhozhatni olyannak esetét, kit arra neveltek, hogy merô természetes okokból törekedjék jót kívánni, rosszat elkerülni, például még az érzéketlen ôserdei vadak között is, -- okvetlen azt kell tartanunk, hogy Isten föltárja neki, -- ha kell, belsô ihletéssel-sugalmakkal, -- mit szükséges hinnie; sôt addig is menve [a híven-vágyó érdekébe], hogy hozzája irányít a hitnek egy hirdetôjét, mint ahogy a hívô pogány Kornéliushoz küldte Pétert! (Aquinói Sz Tamás) ======================================================================== MÁRCIUS 25. URUNK SZÜLETÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA: GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY 1: Íme, anya lesz a Szűz, és fia születik. S: Krisztus önkéntes engesztelô áldozata az eredménytelen ószövetségi áldozatok helyébe lépett. E: Isten feltárja örök tervét Mária elôtt, akit kiválasztott a Megváltó anyjának. Kilenc hónappal karácsony elôtt ünnepeljük Urunk Hírüladását (Annunciatio Beatae Mariae Virginis), azt, hogy az Angyal Máriához küldetik az üzenettel: Isten ôt választotta a Messiás édesanyjául! Mária, népe és az emberiség képviselôje, egyszerű Igen-nel válaszol: ,,Legyen nekem a te igéd szerint!'' Mária életének központi titka az istenanyaság: minden erre irányul, innen ered és kap értelmet. -- A keleti Egyház már 550 tájt e nap ülte ezt az ünnepet. Rómában a 7. században kezdték megülni. Elsô olvasmányhoz / Iz 7,10-14 Dávid királyi házának léte és vele maguk Isten ígéretei forogtak veszélyben, mikor Izajás próféta 735-ben Ákáz királynál küldöttségben járt. Isten megbízásából --, hogy bátorítsa a királyt, -- jelet mutat neki. A király azonban nem hisz sem Istennek, sem a prófétának, a maga politikáját akarja csinálni. Isten mégis megadja a jelet Ákáznak, Dávid házának. Dávidnak majd utódot tamászt, kiben teljes valósággá lesz a jelképes név; Emmanu-El (,,Velünk az Isten''). Ez azonban csak prófétai elôjel a Szűznek arra a Fiára, akit az evangélium meghirdet (7,14). Hogy ez a Fiú az igazi Eljövendô, mutatják a messiási jelzôk is, melyeknek egy közönséges trónörökösre való alkalmazása istentelen hízelgés lenne. (Iz 9,5-6; Mik 5,2; Mt 1,23) Válaszos zsoltár / Zsolt 40(39),7-8.8-9.10.11 Az Isten-kívánta áldozat: a hála Szentleckéhez / Zsid 10,4-10 ,,Legyen nekem a te igéd szerint!'' -- válaszol Mária a meghívása óráján. ,,Íme eljövök, hogy megcselekedjem a Te akaratodat'' (Zsid 10,7-9), a 40. zsoltár szavai, a zsidókhoz írt levél értelmében, -- Jézus szavai egy isteni párbeszéd végén és egy új üdvrend elején. Az Ótörvény rendje elégtelen volt, és a Krisztus-küldetésnek kell azt tökéletesítenie. Megváltás, üdvösség nekünk nem oly áldozati szertartásból fakad, amely csak külsô cselekmény; az Ószövetség jámborai sem értették úgy. Az Isten Fia eljött, hogy élete föláldozásával engesztelje ki értünk Istent. Megmutatta az utat Isten bensô szentélyéhez, és maga ment be elôttünk. Ugyancsak elôttünk mondta ki a választ, mely rendezheti, megmentheti az életünket: ,,Íme eljövök, hogy megcselekedjem a Te akaratodat!'' (3Mz 17,11; Zsolt 40,7- 9; Jn 4,34) Evangéliumhoz / Lk 1,26-38 Az angyal olyan asszonyként köszönti Máriát, akit Isten mindenek fölött szeret, és eltölt kegyelmével. A nagy választottak sorának (Ábrahám, Dávid) Ô a betetôzése. Ô az új Sion, az igazi Jeruzsálem, akinek Isten külön szeretete és jelenléte jár ki. Amit Jézusról mond az angyal Máriának, messze fölülmúlja azt, amit Jánosról mondott (Lk 1,15-17). Rangja és neve az idôk végére ígért Messiásnak jelenti ki Ôt, olyannak, aki helyreállítja ,,Izrael és Juda egységét'' (Dávid királyságát -- lelkileg értve), és minden népek fölött örökkön uralkodik. A Szűz Fia Ô, igazi ember, mégis Isten világába tartozik. Mária válasza egészen más az angyal üzenetére, mint Zakariásé: egyszerű és hatalmas mondat: ,,Íme, legyen nekem a te igéd szerint!'' (Iz 7,14; Mt 1,21-23; Iz 9,5-6; Dán 7,14; 2Mz 40,34-35) Elmélkedés (A év) Régi képírók festményük alá írták: ,,Csinálja vala'' -- értésre adván, hogy jobbítás lehet még. Protogenes pedig minden mesterségét megmutatván azt írá alája: ,,Elvégezte ezt Protogenes''... már jobb nem lehet! A Szentírás, mikor az Isten Fiának emberré létérôl emlékezik, azt mondja: ,,Végbevitte ezt a nagyhatalmú Isten'' (perfectum est): ennél szebb és nagyobb munkája nem lehet!! Azért írja Sz Tamás, hogy a három dolog közül, melynél nagyobbat Isten nem alkothat, egyik a Krisztus embersége, másik az Isten anyja. Nagyobb dolog a bűnös ember igazítása, mintsem az egek és föld teremtése. Hisz gyönyörűséggel, játszadozásképpen (ludens in orbe) vitte Isten végbe a világ teremtését, az igazulást pedig mily fáradsággal és munkával nyerte az Isten Fia!... Isten emberré létében az isteni személyt és azzal isteni természetét adta nékünk... annyival nagyobb az Isten Fia testesülése a teremtésnél!... Ez bezzeg fölöttébb való, mindeneket fölülmúló szeretet, melyet emberi elme meg nem érthet, emberi szó ki nem mondhat, emberi tehetség meg nem hálálhat, mert ez igazán az irgalmasságnak feneketlen tengere... Hogy lehet szerelmesebb irgalmasság, hogy a mi Istenünk miérettünk, elvetett teremtett- állatiért, kikre szüksége nem volt, sôt: ellenségiért, -- szolgai ábrázatba öltözött, hogy veszedelmünkbôl kimentene! Orvoshoz sem mehettünk erôtlenségünk miatt, -- hanem Ô jöve hozzánk. Ördög tömlöcében, bűnök láncával kötözve valánk, reménységünk nem lehetett szabadulásra! Hanem a Fiú Isten magát adá, hogy Ôrajta kiváltakozzunk, aláhajla, hogy fölemelje az esettet, megüresíté magát, hogy mi gazdagodjunk!... (Pázmány: Karácsonyi 2. beszéd) + Az Ige testté lôn S miután Ô [Jézus] érettünk testünkbe szorítá magát [augustiavit], az Igének emberi hazája lenni kezdett, kapott szülôket mindenek Szülôje. Hogy hívogasson szeretet, hogy vonzhasson a szívmeleg, hogy gyôzzön érzelem, rábírjon embervolta olyanokat, kiket elűzött uralom, szétszórt a félelem, s hatalmi erôszak hontalanná tôn. (Aranyszavú Sz Péter) + Megtestesült Igén ujjongás Atyja szívébôl születvén égvilág-kezdés elôtt, Alfa-Ómegának hívott: mert Forrás Ô és a Vég, Mindenhez, mi most vagyon, s volt s eljövendô bármikor! Ô parancsolt s lôn teremtés! Mondta Ô -- és létre jött: Föld, egek, a tenger árka, létezôk hármas műve, mind mik élnek és mozognak, égi Nap és Hold alatt... Ölte föl halandó formát, halni-készült testbe lép emberként, hogy ôsatyánknak sarját mentse vesztitôl, -- vészes törvénnyel kiket vár, elmerítni Tartarus! Óh de boldog származás ez! Szül Fiát Szűz: Életünk szülte véle, üdvösségünk: hogy Szent Lélek szállt reá, s hogy Világ-Megváltó gyermek fénylô arca megjelent. Zengj, magassa boldog Mennynek, zengjetek csak, angyalok! Minden égi had, hatalmak harsogjanak Istennek! Nyelv egy sem maradhat néma, csendülj össze hanggal hang! Ím, kit látnokok az ôsi századokba' hirdettek, kit próféták hű Írásban nékünk megígértenek: fölragyog a vágyva-vágyott; virrasztók, ujjongjatok! Üdvözlégy, holtak Bírája, élô nép Királya, üdv! Üdvözlégy, Atyádnak jobbján, minden-hatalmú dicsô: Onnan jössz majd, igaz Bíró, megtorolni minden bűnt! Együtt zeng, magasztal Téged: vének, ifjak serege, kisdedek, anyák és szüzek, halk leányok ajka cseng: egybecseng, száll égre Hozzád szűzi-tiszta szív dala! Vizek árja, ár suhanta, parti zord hullámtörés! Zápor, hôség, dér, havak, mind, -- erdô, láp, mezô, hegyek, nappal, éjfél -- ünnepelnek, mindörökkön-örökké! (Prudentius) + Elmélkedés (B év) Szűz Máriáról Adott az Égnek dicsôséget; a földünknek Urat, békét visszaárusított, hitet népeknek hozott. Véget a vétkek, rendet az élet révén kap erkölcs (isteni) mérséklet! -- Teljes tisztaság ô, teljes egyszerűség; teljesen igazság, teljes kegyelem, hűség; teljes könyörület, igaz voltú élet. (Sz Jeromos) + Testté lôn az Ige... Itt, aki testünknek vak börtöni éjibe eljött, Bűnösségünkhöz kötözôdve hogy oldja kötöttet. Lett beteg is, beteget, hogy gyógyítson! Nyomorulttá, hogy nyomorult koldust fölemeljen. Méne halálra, holtaknak hogy életet adjon. A számkivetett sors lett az Övé, s kiüzötten száműztet haza juttat. Zúzott kékjin a kékünk, öt sebein mi sebünk forr: forr, beheged; bús kórt üz a kórján. Meghalt s a Halál fut. Halni megy, Élô: s élnek a holtak. Szent örökös lép vissza jogátul, a szolgáját juttatja örökbe... Dús leszegényül, semmi hatalma, szegényre vagyont hagy... Szolga szabadból lesz! szolgát szabadítni! Leszáll Ô Legfôbbtül mélyig, s alacsonyt a magasba viszen föl! Ússzon az éj fényben! s im ezért Fényünk behomálylik! Bágyad igaz Nap, fogy: de kigyúljék újra a csillag! Orvos esik kórrá, kórjátul a senyveteg épül. Ég alakul földdé, fü-izsóppá törpül a cédrus! Törpe, gigász aki volt! Fény füstté! Dús le nyomorba! Kórba a gyógy! Szolgába Király, bíbor öltöze zsákba. ...Ô az, Szíve kinek megesett rajtunk s hagy el udvart, Atyja örök palotáját; bús mi-sorunk' veszi föl most: sínyli az undoraink. Bár bűntelen, Ô fizet értünk; bűn-sulya földnek: övé! a mi vádunk, s mind a mi átkunk! (Lille-i Alán) + Elmélkedés (C év) Mária foganása ,,Íme fogansz és fiat szülsz... ez nagy leszen'' (Lk 1,31). Ez nagy leszen... Megváltó leszen; rajta élednek a népek; királya lesz a világoknak, s ez a nagy a tied lesz; kimondhatatlanul! Te e nagyságnak s hatalomnak hierarchiájába tartozol, -- lelked a végtelenség szakadékainak búgó galambja, -- te hívod ôt, s ô meghallgat, s kebled lesz frigyszekrénye. Benned lesz, tied lesz; azután belôled kilép, hogy mindnyájunké legyen. Mit érzesz te tiszta, illatos, mély, alázatos lélek? Örülsz ugye, ,,primogenita'' [elsôszülött]? S mi vagy nekünk te, te, az üdv forrása? Megváltónk arcod szépségét hordja magán, hangjában ráismerünk akcentusodra. Mennyire be vagy szôve üdvünkbe s reményeinkbe! Test és vér a szövetünk, egy vég. A te lelked, a te kegyelmed, a te édességed van érzéseinkbe belekeverve; nekünk a köd is világos, a felhô is fényes, az éj is csillagos a te nevedtôl, a te ,,irgalmas szemeidtôl''. ,,Miképpen leszen ez, holott férfiút nem ismerek?'' Elolvad a szíved édes szeretettôl Istened iránt, kinek átadtad magadat, s épp ez átadás iránt tudakozódol. -- A szűzies szeretet kérdezi, hogy más szeretetnek útjaira küldi-e ôt az Úr? Elsô megnyilatkozása a szent tisztaság lehelete. Ezt a virágot szövi bele elsônek menyasszonyi fátyolába; liliommal lép bele istenanyai hivatásába! Az istenanyai fölséget nem képzelheti szüzesség nélkül. Lám, mily ösztönöd van, Szent Szűz! Te született Isten-anya vagy; elsô szavad elárulja hivatásodat. -- Nagy lelki tisztaság kell minden hivatásra; magas erkölcsi nívón álljon minden élet, akár a leányé, akár a hitvesé! ,,Mondá pedig Mária: Íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.'' ,,Fiat'', ,,fiat'' [legyen], mondja a Szent Szűz; visszhangja ez a teremtô ,,fiat''-nak; azután lehajtja szép fejét, mint a megtermékenyült virág, mint Isten-anya. Jézus lelke, kivel az Istenség második személye egyesült, mély hatalmas lüktetéssel megkezdte a Szent Szűz szíve alatt az isteni életet, megkezdte azt kísérletezés, tapogatódzás, tévedezés nélkül. S ez élet a Szent Szűzbe zárkózott, s az ô lelkére is kiáradt; e templomát eltöltötte fénnyel s nem köddel, eltöltötte örömmel, erôvel; ez volt a legfölségesebb templomszentelés. Meghitt bizalmasságba vonta ezt a legédesebb lelket, gondolatainak, terveinek, hivatásának közösségébe. Szűzies, leányos szemei elôtt nyíltak meg a legmélyebb perspektívák! Ezt az életet sejteni élvezet, kifejezni művészet, utánozni boldogság. (Prohászka: ÖM, 6:46; 65) + Mária dicsérete Tied minden dicséret, óh szent Anyja Istennek! Általad újonghat égi kar, szentek fönn az angyalokkal, Megfut démon, s embert újra várja föl a mennyek útja. Általad a bálvány-foglyai: pogány népnek hullnak láncai, Igazságnak jutnak fényire: Keresztségre hozza szentige! Te segítsz tévelygô népeket, -- bűnbánatra hogy megtérjenek! Tôled lôn, hogy szóltak próféták, üdvre jut apostoloktól a világ. Szűz és Anya, Mária! ki tudná méltón zengni hatalmad Urunknál?! (Alexandriai Sz Cirill) ======================================================================== JÚNIUS 24. KERESZTELÔ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSE (VIGÍLIA MISE) 1: Mielôtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek. S: Az üdvösséget keresték és kutatták a próféták. E: Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked és Jánosnak fogod hívni. A bevezetést lásd az ünnepi szentmisénél. Elsô olvasmányhoz / Jer 1,4-10 Jeremiás prófétai föllépése Józsiás királyságának 13. évében történt (kb. Kr.e. 626). Jeremiás prófétálása szorosabban kapcsolódik magánéletéhez, mint bármely más látnok esetében. Látszik ez már meghívatásában. Izajás próféta még így kiáltott: ,,Küldj engem!'' (Iz 6,8) -- Jeremiás azonban vonakodik a rábízott feladatot teljesíteni, és a következô 40 évi prófétai működése nem könnyebb, hanem egyre nehezebb lesz. Isten azonban nem menti föl küldetésébôl. Ez el volt döntve már Jeremiás születése elôtt! ,,Küldelek, -- és te menni fogsz! hirdetni fogod!'' -- ezek parancsok. Az Úr segítséget is ígér: ,,Veled vagyok, megmentelek.'' -- Ez az egyetlen támasza, ahogy a próféta elindul küldetése útján. (Iz 49,1.5; Gal 1,15; 2Mz 3,11-12; 5Mz 18,18; Ez 2,6; 2Sám 23,2; Iz 59,21; Jer 18,7-10; 31,28) Válaszos zsoltár / Zsolt 71(70),1-2.3-4.5-6.15 és 17 Menedék az Istennél Szentleckéhez / 1Pt 1,8-12 Különös ellentétekbôl áll a keresztény élete: sosem láttuk a történeti Jézust, mégis szeretjük; a megdicsôült Krisztust most még nem látjuk, mégis hiszünk Benne; ínség és veszély közt élünk, mégis teli az életünk ,,kimondhatatlan örömmel''. Az örömbôl fakadó hit nemcsak gondolati tény, a hit célja nemcsak elméleti igazság, hanem az ,,üdvösség'', az egész ember megmentése, a Krisztussal való teljes közösség. Ez a történelem kezdete, közepe és végcélja. -- Az Ótörvény prófétái közül utolsóul mutat Krisztusra a Keresztelô. Neki nem kellett már töprengenie, mint például Dánielnek (Dán 9,4), hogy mily idôben jön a Messiás, ô ujjával rámutathatott. Krisztus, egész nagysága és megváltói műve nyilván még homályosan derengett János elôtt. És ezért mi, akik a ,,Krisztus utáni'' korban élünk, nála is boldogabbak vagyunk (Mt 11,11). (1,8-9: Jn 20,29; 2Kor 4,8-10 ; 1,10- 12: Zsolt 22; Iz 53; Ef 3,10) Evangéliumhoz / Lk 1,5-17 Mint a többi evangélista, Lukács is tudósít János fellépésérôl, de ô az egyetlen, aki János gyermekségérôl is beszél, mint Jézus gyermeksége történetének egy részérôl. Az elôfutár, útkészítô János és az utána jövô Nagyobb között -- Lukács hangsúlyozza -- nincs vetélytársi szerep, hanem kezdettôl fogva szoros szövetség, sôt vérrokonság. Lukács ábrázolása ószövetségi példákat idéz föl: ott is üzenet jön egy-egy rendkívüli születés elôtt. Malakiás (3,23-24) úgy jelzi Jánost, mint követet és prófétát, ki a közelgô Úrnak tör utat. Neve, János is ezt jelenti: ,,Isten kegyelmes''. (1Krón 24,19; 1Sám 1; 4Mz 6,2-3; Lk 7,33; Mt 17,13) Elmélkedés Lásd az ünnepi szentmise elmélkedését. ======================================================================== JÚNIUS 24. KERESZTELÔ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSE (ÜNNEPI MISE) 1: Íme, a nemzetek világosságává tettelek. S: Jézus eljövetele elôtt János a bűnbánat keresztségét hirdette. E: János az ô neve. Márián kívül Keresztelô Sz János (Sz Iván) az egyetlen szent, akinek születését a liturgia megünnepli, mégpedig már az 5. századtól e napon, Jézus születésének ünnepe elôtt hat hónappal. Sz Lukács evangéliumából tudjuk, hogy már születése elôtt megszentelte Isten, mikor Mária meglátogatta Erzsébetet. Születésének rendkívüli eseményei az üdvtörténetben való fontosságára mutatnak: az Ó- és Újszövetség határán áll, arra hívatva, hogy Isten közelgô országát hirdesse, és Jézus jövetelére elôkészítve, megtérésre hívja föl a népet. Még Jézus is aláveti magát János bűnbánati keresztségének. János a ,,pusztába'' kiáltó szónak tekinti magát, az utána jövô Nagyobb elôfutárának. Jézus az emberek legnagyobbjának hívja ôt, az újra eljövendô Illéshez hasonlónak. Elsô olvasmányhoz / Iz 49,1-6 Izajás az Isten-Szolgáról beszél, egy jövendölésbeli személyrôl, kit a második rész újra említ. Nem világos, hogy kire céloz a látnok. A jelen olvasmány eleje Jeremiásra utalhat (vö. Jer 1,5, a vigília mise olvasmányában). Mint éles kard, olyanok az igék, melyeket Isten küldetésében kell hirdetnie. Feladata nehéz, sikerre alig számíthat. Csüggedés fogja el, amitôl még egy látnok sincs megkímélve. Nem sikerbôl él, hanem egyes-egyedül Isten igéjébôl, a hivatásába vetett hitbôl. A megbízatás, mely megújul (49,6), átlépi a saját népe határait: a ,,Szolgának'' minden néphez el kell vinnie az igazságot és üdvösséget, mely Istentôl ered. -- Kézenfekvô, hogy e szöveget -- legalábbis részben -- Keresztelô Sz Jánosra vonatkoztassuk, mert ôt is meghívta és megszentelte Isten már születése elôtt. És Jézus is, az Isten-Szolgájáról szóló prófétai szavakban, a maga útját látja megjövendölni. (Gal 1,15; Zsid 4,12; Jel 1,16; Lk 1,76-77; Iz 53,10- 12; Jn 17,4) Válaszos zsoltár / Zsolt 139(138),1-3.13-14.14-15 Ember a mindenható Isten elôtt Szentleckéhez / ApCsel 13,22-26 Minden városban, ahová Sz Pál missziós útján megérkezik, elôször a helybeli zsidókhoz fordul. Krisztushoz akarja vinni e népet, hisz különleges hivatásukban. Eljön a zsinagógába, ahol az Írásokat olvassák, és próbálja kifejteni övéinek, az ,,istenfélôknek'' az Írások értelmét. Abból indul ki, ami hallgatóival közös benne. Beszél az Egyiptomból való kiszabadulásról, Dávid királlyá választásáról, aztán Keresztelô Sz Jánosról és a Dávid-ház sarjáról; az ígért Megváltóról -- Jézusról. János, az Úr barátja és útkészítôje világosan megmondta hallgatóinak, hogy Jézus nagyobb ônála. (Zsolt 89,21; 1Sám 13,14; Iz 44,28; Mal 3,1-2; Lk 3,16) Evangéliumhoz / Lk 1,57-66.80 A születés és körülmetélés története a névadásban tetôzik. A név: ,,Isten kegyelmet adó'', azaz ,,Isten kegyelmesnek mutatkozott''; ,,Isten a kegyelem''. A szülôk és rokonok János születésében Isten kegyelmének ajándékát látják. Még nem tudják, mit tartogat Isten e gyermeknek, csak érzik, hogy valami nagy dolog kezdôdik el. Ámuló öröm tölti el azokat, akik a kis emberi eseményben megérzik Isten közelségét. (1Mz 17,12; Lk 2,21; Iz 32,3; Lk 2,40; Mt 3,1) Elmélkedés (A év) Próféta vagy-e te? ,,Te ki vagy? Illés vagy-e te? és mondá: nem vagyok. Próféta vagy-e te? és felelé: nem.'' (Jn 1,21) A zsinagóga ezt nem a Messiást váró hitnek vágyával s alázatával kérdi; de e kérdésben, hogy ,,ki vagy te'', mégis öntudatlanul fölsír a népek vágya, mely fölpanaszolja, hogy nincs prófétánk, nincs Illésünk, nincs Krisztusunk, pedig ez kellene nekünk; e nélkül elveszünk. -- Próféta, Istent szemlélô, Istennel töltekezô vezér kell nekünk; apostol s nem aposztata [hitehagyott]! Keressük a szellem embereit, kik a testiség sebeit gondozzák; keressük a lelki szabadság hôseit s hozzánk hasonló rabokat találunk; sasokról álmodunk és éji pillékbe ütközünk. Minden tiszta, krisztusi lélek közkegyelem; forrás a pusztában s tűzhely a hidegben. Mily hivatás szentnek, tündöklônek, világoskodónak lenni s a szív alázatában sokak támogatására szolgálni. Ez is a lelki élet s a küzdelmek szép motívuma s minden állásban érvényesíthetô. Tudja azt Keresztelô Sz János, hogy mi a népek vágya, azért áll ott a Jordán partján, mintha vasból volna; áll mint az erô s a lelki épség szobra; a romlatlan s erényes élet ôserdei leheletét leheli a nyegle, gyáva, mondjuk, modern, városi népre, abba a fejetlen s szívtelen nyüzsgô sokadalomba, az élvezet, a pletyka, a léhaság vásárába. Tekintete biztos s megtéveszthetetlen, öntudata mint a bércek fölénye a mocsarak fölött. Jönnek hozzá a hivatalos zsidóság küldöttei; fényes ruhájuk neki a vipera zománcának tükrözése. Heródesek állnak a háttérben, ínyenc, kéjenc házasságtörôk. Mily találkozás! Mint hideg északi szél csap le szelleme a mámorra, a káprázatra, mint földrengés vág bele a spanyolfalak és kártyavárak közé. Emberek, félre a pózzal! Hámozódjatok ki érzékiségtek, világiasságotok hüvelyibôl... eszméljetek! A lélek sír bennetek; siratja bűnös öntudatát, kegyetlen vigasztalanságát, örök veszedelmét. Ne kegyetlenkedjetek önmagatokkal. Juttassátok magatoknak az Isten kegyelmét, békéjét, szeretetét. Józanodjatok s nyúljatok erôs kézzel a bűn s a szenvedély kötelékei közé. Az én fejemet holtan, torzan megkapja ugyan a táncosnô, de a ti öntudatos fejetekkel, hozzá még halhatatlan lelketekkel, játszik a világ, hogy végre is eldobja. Azért hangzik egyre az az erôs szava az evangéliumnak: tartsatok penitenciát... a fejsze már oda van illesztve a redves fa gyökeréhez... a szórólapát kezemben van, a szél elviszi a pelyvát a tűzbe. Emberek, az elsô erô a penitencia, az újjászületés ereje. Erôs bánatot kell éreznem bűnöm fölött, erô, komoly akarat legyen bánatom. (Prohászka: ÖM, 6:24; 40) + Megtérés. Új Ember fölvétele Mert mikor az Apostol azt mondja: ,,Vessétek le azt a régi embert!'' (Kol 3,9) -- érti az egészet: szemet-szájat, mind sorra, kezet a kézért, fôt a fôért, szemet a szemért; fül a fülért, láb lábért menjen! Mindenestül, test-lelki, ami rombolt, s gonoszra vitt, tôrbe csalt, az Úr ellen támadt, törvényt tagadva bitangolt. Ebben áll a bűn igaz mivolta: hogy ne lásson emberi hű módra. Mert ferdén lát, ferdén hall és undok bűnre fut a lába, kezét gonoszra nyújtva ki. Ott benn a szív is tervez: bűnre lesve... Esdjük azért Istenünket: vesse rólunk le a régi embert! Ô csupáncsak az, ki megtisztít, és váltja testruhánkat... Akik rabbá tônek, erôsebbek! Markuktól csak Isten ôrizhet meg! Megígérte: hozza szabadságunk ,,Újemberré'', krisztusivá válunk!'' (Sz Makárius) + Elmélkedés (B év) A Keresztelô példája az elvek emberének! ,,Mit mentetek ki a pusztába látni? Széltôl hányatott nádat-e?'' Nádon azt értsük, aki merôben e világ dicsôségébe merül és önnön élete ürességeibe. Belül nincs meg az igazság gyümölcse, bár külre tetszô héj, semmi a bensô érték! Minden szélfúvásra hajlong, vagyis tisztátalan, tisztulatlan szellemek hatásaira, mert képtelen szilárdan állani, hiú-üres a csontja velejéig! -- Mikor tehát Jézus azt kérdi, azért mentetek ki tán, hogy ürességet lássatok, az Isten-ismeretnek héját látni-e, azt- e, aki a zűrös szelek-szellemek fúvásaira hajladoz, akkor Ô a másikat helyeselte, amit láttak ott, és helyeselte a hozzája menôket, a tôle tanulókat. Meg akarta mondani: hogy Jánosban semmi olyat nem láthattak, ami üres vagy ingatag. Látták a sziklaszilárdságot! (Sz Hilárius) + A Keresztelô bűnbánatot hirdet ,,És megkereszteltetnek vala tôle a Jordánban, megvallván bűneiket.'' (Mt 3,6) Fogjunk nagy szívvel lelkünk tisztításához; alázódjunk meg s gyónjunk meg alaposan. Ne mondjuk, hogy nem találunk bűnt. Lehet, hogy néha nincs nagyobb megzavarodásunk, de az nagyon néha van; mert az emberi szív, mint a víz a malomkerék alatt, egyre gyűrűzik karikákat s fodrokat vet s ki nem fogy. A szívben gondolatok, mozdulatok egyre váltakoznak. Hullámzását nem is érezzük, mert megszoktuk. Gondolataink oly számosak; mint az ég csillagai; szívünk érzelmei oly számíthatatlanok, mint a tenger hullámai. ,,Csalárd a szív'', elrejti indító okait, hitegeti, szépítgeti, mert szereti önmagát; -- hízeleg magának, ábrándozik arról, hogy mily jó; hisz jóakaratában, bámulja vsztöneit. Csak lassan kezdünk felülemelkedni e káprázatokon; hidegen tekintünk magunkra s akkor észreveszünk oly tüneteket, melyek mindjobban sürgetnek, hogy vigyázzunk magunkra; megrendítik önbizalmunkat; gyanakodva vizsgálgatjuk szívünk fodrait, redôit s kezdjük látni, hogy kevélyek, hiúk, gyávák, jellemtelenek, röstek, szeszélyesek, kelletlenek, sértôk s merevek, zsarnokiak, összeférhetlenek vagyunk; -- hogy megalkudtunk sok apróságon s eladtuk szívünk aspirációit, hogy durvák és műveletlenek vagyunk, hogy vastag önzés a bundánk, hogy beteges, erôtlen föllépés jellemez, -- hogy nem tudunk erôsen akarni s mint a kátyuba beleakadt szekér, dôlöngünk. Kár, hogy némely ember sohasem ébred, felöltözteti szívének fattyú érzelmeit az erény látszatos mezébe s elképzelt erkölcsi elôkelôségének kultúráját fölépíti, mint hajdan az asszírok városaikat -- sárból! A bűn a részben is kétféle, hogy vannak bűnök akaratból és vannak gyarlóságból; néha hidegen, öntudatosan számítva, máskor homályos tudattal, ösztönszerűen vétkezünk. A második osztály nyit a törekvéseknek óriás tért. Gyarlóságból vétkezünk, ha türelmetlenül kifakadunk, ha képzelôdünk, meggondolatlanul gyanakodunk, hirtelenkedve ítélünk, -- rossz kedvünket le nem gyôzzük, kelletlenül elhagyjuk magunkat, fegyelmezetlenül oly szavakat mondunk, melyek kisiklanak és sértenek, a szórakozottság ellen nem küzdünk, -- a lanyhaságnak engedünk, -- hűtlenül viselkedünk, -- különfélét gondolunk s nem ôrizzük önmagunkat, -- hiányzik a mérséklet, megfontolás. Megalkuszunk; bizonyos hibákat föl sem veszünk... Hány ilyen hiba van bennünk, melyet a fölvilágosult szem meglát s elkerülni iparkodik. Mea culpa! Ne röstelkedjünk gyónásainkban ugyanazokkal a bűnökkel elôállni. Ha szántszándékos a bűnünk, miért röstellnôk magunkat megalázni? -- Ha valaki hazudik, -- ha társát egyre kíméletlenül traktálja, -- ha úgy beszél, hogy mások is botránkoznak, akkor a röstelkedés a jóakarat hiánya volna. Ha nem igen szántszándékos a bűnünk, akkor meg nincs mit nagyon röstellni; a hiba megesett, de váltson ki törekvést is! Megismerjük magunkat s így gyónunk majd: én ezen hibám ellen nem küzdtem, vagy néha elhagytam magam, hibámmal szemben közönyös, nembánom voltam. Tehát fogjuk meg magunkat erôs, hozzáértô kézzel s terjeszkedjünk ki 1) oly hibákra, melyeket szántszándékkal követtünk el, 2) melyeket már többször szívünkre vettünk, 3) melyek mások megütközésére szolgálnak, 4) azokra, melyek visszalökhetnek, 5) vagy melyek, ha csekélyek is, de nagy szenvedélyekre utalnak. (Prohászka: ÖM, 6:23; 38) + Igaz keresztény lélek Ismérve ez igaz keresztény hitnek, minél több munkát, harcot hogy kiállasz, és igazságot híven teljesítesz, és viselkedsz, mint aki mitsem tett! Ki böjtölt, mondja: ,,Nem volt böjt ez!'' Imában helytállt. S érzi: Nem tartott ki! ,,Csak kezdek még! Szeretnék belefogni!'' Igaz habár Isten szemébe, azt hajtogatja tudva, félve: ,,Igazság, jogság [justitia] nincs bennem. Nem törtet eléggé szívem! Naponta kezdôdhet a munka, lelki!'' Igen, minden napra remény-örömnek-bizalomnak kapja Kegyelmét: Jön Mennyország, Megváltója! És este mondja: Szíve nem szabad! még földnek foglya... De holnap, jó Uram, holnap Megváltást hozza... (Sz Makárius) + Elmélkedés (C év) Úgy áll János az Ó és Új Szövetség határán, mint valamely ôrálló. Maga az Úr sejteti ezt: ,,A Törvény és a Próféták Jánosig'' (vagyis Ószövetség). A régiség ôre és az újdonság hirdetôje. A régiségért: öreg szüléktôl születik, az újdonság miatt anyja méhétôl jövendô mondóvá lészen. -- Ami történik, jelentést hordoz, lásd benne a nagy misztériumot! Mi más Zakariás elnémulása, mint rejtett jövendölés: már Krisztus igehirdetése elôtt már valahogy eltitkolt s lezárt? S megnyílik annak érkeztével, és tisztán szól annak fölléptérôl, aki a jövendölések szerzôje. Zakariás hangjának felcsengése e születésen ugyanaz, mint a templomkárpit kettéhasadta Krisztus keresztjétôl. -- Megoldott a nyelv, mert megszületett a pusztai Szó. Mert a jövendô Urat elôkészítô Jánosnak mondták: Ki vagy Te? S ô felel: ,,Én a pusztában kiáltó Szó vagyok!'' -- János a Szó, az Úr maga az Ige. János ideiglenes szó, Krisztus öröktôl örökké az Ige. Vedd el az Igét (mondanivalót) -- mivé lesz a Szó? Ahol nincs mit, Kit! -- érteni, üresen kezd a szó zörgeni. Szó az Ige nélkül fület zaklat, szívet nem hajthat. -- Az ige, mely szívemben megfogamzik, hogy a te szívedbe is eljusson, hangot adok -- szólok hozzád: a szó elvezet az ige értéséhez, bár maga a szó légbe elhangzik, -- a szívedben megfogamzik, az enyémben is ott lakozik. Hogy is mondta János: ,,Néki növekednie kell, nekem fogynom!'' A szó elzengett, szolgálta és ellengett, mintha mondaná: ,,Már betölt az örömem!'' (Jn 3,30) -- Azért zengek-zajgok, hogy Ôt hozzam szívetekbe, de nem lép be Ô, ha utat-kaput nem nyitok neki: ,,Készítsétek az Úr útjait!'' -- Testben akart jönni az Úr, -- nem akárki, nem egy angyal, valami követ, -- ,,maga az Úr jön, hogy üdvözítsen'' (Iz 35,4). Nem ,,akárki'', aki jön, de hogyan jön! Halandó testbe születvén dadogó csecsemôként, jászolba tevésre pólyákba köttetésre, tejjel táplálásra, évrôl-évre növekedni, végül halállal veszíttetni! Mindezek alázat jelei, önkicsinylô alázat, mely mireánk kiáradt. Kinek kicsinyítése? A magasságbelié! -- ,,Asszonyok fiai közt -- pedig nem születék nagyobb Keresztelô Jánosnál'' -- szól az Úr. Óh kimondhatatlan gonoszkodás! S míg elgondolom, mit mond a legnagyobb csak-emberfia Krisztusról: ,,Nem vagyok méltó saruszíját megoldani!'' Mi alázatosabb mondható? Mi magasztosabb Krisztusról? S mi alázatosabb a megfeszítettnél? ,,A vôlegény barátja pedig ott áll és örvendve örvend a vôlegény hangján!'' (Jn 3,29) Mily nagyokat szólt Krisztusról, mily dicsô szavakat, mily magasztosakat! Mily méltókat! Ha ugyan az Úrról bárki is méltóan szólhat méltókat... S íme mégsem jár a Keresztelô a Mester tanítványai közt Péterrel, Andrással, a többivel. -- Neki is voltak korábban tanítványai, -- de mint szolga kénytelen elismerni Urát, teremtmény Teremtôjét -- nem is kénytelen; tiszta szívbôl teszi! Mert a jó barát ô, nem irigykedô, nem magáért buzog, hanem a Vôlegény ügyében. (Sz Ágoston: 293. beszéd) + A zsoltáros emlékkönyvbôl I. A szólásom, mint a harmatcsepp hulljon, És könnyem, mint a zápor zuhogjon!... A napot bízta reám az Isten, Hogy melegét a szívbe derítsem; A kelô napot s a naplementét Bízta rám; védjem az aggok lelkét, Pirosítsam a gyermekek arcát, Áldjam meg tűzzel az ifjak harcát, Magam is égjek és mindent lássak, Mindent megértsek és megbocsássak!... Csak egy lépésre a fény az árnytól: Sötétség voltam óh hányszor, hányszor! Néztem az aggot. Elmegy. Hát elmegy! Láttam, hogy sír... hát sírjon a gyermek! Mosolyt kértek és én megtagadtam, Elvettem és én semmit sem adtam. Kitôl vettem el?... Aztán kié lett?... Égett az Isten napja s kiégett! -- (Nem, nem az égben, itt a szívemben: Gazdag az Isten, sáfár az ember!...) II. Óh hányszor mondtam: Nem, Uram, nem, nem, Nem fér már hozzám szemernyi szenny sem! Óh hányszor mondtam: Nem, Uram, nem, nem, Ígértem: semmit nem vétek, nem, nem! Senkit sem bántok, én lejárt ember, Senkit, én gyönge, vert, tehetetlen! Óh hányszor mondtam, esküdtem hányszor, És szívem nyugodt ablakát százszor Bezúzta mégis szavam, szeszélyem, Haragos telem, rút kevélységem, A félelem, a gyávaság ökle Szívem ablakát százszor betörte! Halljátok, egek, amiket mondok, Hallja a föld is (bölcsek, bolondok): Szólásom, mint harmatcsepp hulljon, A könnyem, mint a zápor zuhogjon, Mert az Úr nevét hívom segélyül, Mert a sötétben felsírok végül És az Irgalmas új napját kérem... Vétkem... én vétkem... igen nagy vétkem... (Magyar Bálint) + Egy pap panaszkodott az Ars-i plébánosnak, hogy nincs sikere bizonyos bűnösöknek térítésén. A szent így válaszolt: ,,Imádkoztál, tudom. Sírtál és sóhajtoztál. De böjtöltél is? Virrasztottál? A puszta padlón is aludtál? A fenyítékkel sújtottad magad? [korbács!]... Míg mindezt meg nem tetted, ne hidd, hogy minden módot megpróbáltál.'' (Vianney Sz János) + Az Egyház a társadalom ôre Te a kisdedekhez mint gyermek szólsz oktatásaidban, az ifjakat lelkesíted, az öregnek gyámkezedet nyújtod, s mindenkit úgy karolsz föl állapotában, amint koruk s testi s lelki tehetségeik kívánják. Te a nôt is nem azért fűzöd gyöngéd szeretettel a férfi oldalához, hogy az a testi élvvágy alacsony tárgya legyen, hanem azért, hogy mint anya s a családélet ôrangyala szeplôtelen hűséggel ragaszkodjék férjéhez. És a férfit nem azért emeled a családi méltóságra, hogy a nôt mint gyöngébb félt játékszernek tekintse, hanem a legnagyobb erénynek, a szeretetnek megtestesülésére. Te a gyermekeket szüleik hatalma alá rendeled ugyan, de a szolgai szabadság varázsával, hogy amazok a fensôbbséget istenesen gyakorolják fölöttük. Te a testvéri kötelékben magát a vallásos szövetséget tartod össze erôs és szoros barátsággal. Te minden viszonyt úgy egyesítesz az emberek életében, hogy ezek a természet törvényeinek nagyrabecsülésével szeressék egymást kölcsönösen. Te a szolgát nem saját ügyefogyottsága szükségérzeténél fogva kényszeríted ragaszkodni urához, hanem inkább arra tanítod; hogy függô helyzetét kötelmeinek teljesítésében gyönyörrel édesítse. És az uraknak nem azt hirdeted-e, hogy mindenekben Istenre tekintsenek, midôn szelídséget, jó tanácsot s szeretetteljes hajlamokat követelsz tôlük? Te a polgárokat egymáshoz, a nemzeteket egy nagy családba, szóval az egész emberi nemet egy világtársadalomba nem azért akarod egyesíteni, hogy ne mint ôsatyáink csak államokat képezzenek, hanem hogy testvérileg szeressék is egymást. Figyelmezteted a királyokat népeik boldogítására, inted a nemzeteket alattvalói kötelmeik megtartására. Közlöd mindenkivel az illendô tisztelet, emberbaráti vonzalom és részvét kedves feladatait; nem tartod vissza az erkölcsi intéseket senkitôl; fegyelmi ellenôrködésed páratlan, mikor igazságosan fenyítni kell, a büntetés el nem marad; szóval, minden, csak igazságtalan nem tudsz lenni, hogy gúnyt űznél híveidbôl; -- életrendeltetésed mindenek fölött az önfeláldozó szeretet. (Sz Ágoston: A Katolikus Egyház erkölcse, Simor János bíboros körlevelébôl, 1874) ======================================================================== JÚNIUS 27. SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY ÜNNEPE 1: A hívônek az Úr megmutatja az igaz utat. E: Szeresd Uradat Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint saját magadat. A magyar lovagkor és hôsiesség mindenkori ihletôje Sz László, ki példájával a hazáért, igazságért és elnyomottakért való fizikai harcot is szentté teszi! I. Béla és a lengyel Rikeza hercegnô fia, lengyelhoni száműzetésben született a hazai lázongások és német betörések idején (1040 körül). Így kapta lengyel nevét is (,,hatalom dicsôje''), mely hamarosan népszerű, teljes magyar névvé lett. Önzetlenül segíti Salamont, majd testvérét az uralkodásban; csak mikor az elôbbi a német császárnak játszaná át az országot, kel föl fegyveresen. Mikor trónra kerül (1077), minduntalan megbocsát az áruló, sôt pogányokkal szövetkezô Salamonnak; bár az méltatlan rá. László kezdi a magyarságnak immár 900 éves küldetését, a kereszténység önfeláldozó védelmét. (Az ô idejében a kun-besenyô-úz keleti betörések ellen, késôbb a mongol-török, sôt új formában a 20. században az új Krisztus-üldözôk ellen folyik a harc...) Mint alkirály a Tiszántúl, Erdély védôje, s e két magyar tartomány külön védôszentje. Ô kezdi a levert keleti pogányokkal betelepíteni a Jászságot, Nagykunságot; baráti meghívással (1091) csatolja a Szent Koronához Horvátországot, melynek békés társországi szabad együttléte 800 éven át a magyarsággal az ô szellemének hatása. Menedéket ád a gyilkosságért kiközösített Boleszló lengyel fejedelemnek; (s ez az irgalmas tette nem lett akadály az 1192-i ,,fölemeltetésében'': szentté avatásában). Meghalt 1095. július 29-én, kívánsága szerint sírja Nagyváradon volt... Elsô olvasmányhoz / Bölcs 10,10-14 A szentíró bemutatja a bölcsesség működését a választott nép történetében. Ez a rész Jákob (10,10) és József (10,13) életére utalva leírja azt a sok adományt, amit a bölcs s istenfélô ember nyer. Válaszos zsoltár / Zsolt 112(111),1-2.3-4.5-7.7-8.9 Boldog az istenfélô ember Evangéliumhoz / Mt 22,34-40 Lásd A év 30. évközi vasárnap, 270. oldal. Elmélkedés (A év) Mily viszonyban áll a kereszténység a XX. századbeli állammal? A társadalom a hatalommal szemben körülbástyázta magát szabadságokkal, s féltékenyen ôrzi azokat. A hatalom szükséges, de a hatalom s a hatalom tengelyén alakult állam csak egy kategóriáját képezi az emberi életnek; az állam csak egy projekciója az életnek, s aki az életet a hatalommal, az állammal azonosítja, az még nem érti, hogy mi különbség van jog és erkölcs, kaszárnya és családi tűzhely, váróterem és falu, végrehajtó és apostol közt! Az elszegényíti az életet s elsorvasztja a fejlôdés gyökereit, elmetszi a növekvés idegeit, s kiemeli a nemzetet a haladás útjáról. A hatalomnak természete a terjeszkedés, s a XX. századbeli hatalom hű fog maradni természetéhez. Eddig is a terjeszkedés s a térfoglalás hagyományait követte, és semmiféle átalakulás nem változtatott e részben rajta. A francia revolúció sem törte meg az állami abszolutizmus ideálját s csak átvitte más hordozóra. A liberális állam sem tagadja meg természetét, sôt ha az ember s a nemzet önmagában jogforrás, tekintet nélkül Istenre s a kinyilatkoztatásra, akkor az abszolutizmus s a liberalizmus két szomszéd, akik értik egymást. E túltengô állameszme megakasztja a nemzeti erôk szabad fejlôdését, az élet sokoldalú kivirágzását, s az államból valóságos fölszívó gépezet lesz, mely minden erôt elnyel; minden az államé: a víz, a levegô, a hal, a vad, a pálinka, a só, sör, szén, címek, hivatalok, hó, rongyok, bányák, gyárak, katonák, s az egyház is. A polgár visszavonul, s hagyja az államot gondoskodni jó idôkrôl, kapadohányról, porcelánról és gondolatszabadságról, fôispánokról, szolgabírókról, plébánosokról, kanonokokról, püspökökrôl. E túltengô s elhatalmasodó állammal szemben legfontosabb föladatunk a társadalmi erôk ébresztése: a társadalmi intézményeknek, független szervezeteknek megteremtése. Hol van pedig a szó legnemesebb értelmében erkölcsi, társadalmi intézmény, hol van az emberi életet többoldalúan fölkaroló hatalom, mint az egyház? Magának az isteni tekintélynek, s a legnagyobb hagyományoknak hordozója, alkalmazkodásában kipusztíthatlan, életerôben kimeríthetlen! A leghatalmasabb erkölcsi áramlat, melyet Isten indított meg. Termékenyítô kihatása a szellemi élet összes terein páratlan. Ha valamit, hát azt az intézményt a szabadság jegye alá kell állítani, s az államra nem bízni. Szabadságokat egyáltalában nem szabad sem az államra, sem másra bízni; aki másra bízza, el is veszti azokat; de kivált ha a hatalomra bízza a szabadságot, kecskére bízta a káposztát, sírásóra a szántóföldet! Mi apellálunk a szabadság szellemére, mi, az Isten fia szabadságának örökösei! Az egyház is szabad legyen. Nincs nyomorultabb intézmény, mint az államegyház, a bürokrácia által travesztált egyház, mely a hatalom kegyelmébôl, s nem az Isten kegyelmébôl, nem a Szentlélek sugallataiból, hanem a miniszterek leirataiból él, s mely egy darabig kegyelt favorita, hogy aztán rabnô legyen. Az ilyen egyház, a sekrestyék egyháza, mely sekrestyékbe szorul, mert kriptákba való. Az ilyen egyház nem képes áttörni a közélet tehetetlenségén, a köznapiasság eszménytelenségén, a lemondás tunyaságán! Ezt csak akkor teheti, ha fellépteti magán a szellem sajátos jellegeit, az eszmény radikalizmusát; csak akkor, ha leveti magáról a szolgaság kényszerzubbonyát, ha nem az egyházjog, hanem az egyház szeretete, nem a paragrafus, hanem a szellem, nem a polcok, hanem az erények, nem a címek, hanem a tehetségek érvényesülnek. (Prohászka: ÖM, 13:174) + Elmélkedés (B év) Ima Szent László királyhoz Isten kedves híve, országunk nagy királya, a magyaroknak büszkesége, Szent László! Te vitézséged által megvédelmezted édes hazánkat a vad népek dúlásai ellen, bölcs törvényeid és igazságos ítéleteid által megtisztítottad kedves nemzetedet a pogány erkölcstelenség maradványaitól és istenes szent életed által oly kedves voltál Isten színe elôtt, hogy imádságodra igen sok csodát mívelt. Isten elôtt való nagy kedveltségedre kérünk, nyerj hazánknak állandó békességet, hogy se külsô, se belsô harcok és villongások ne dúljanak köztünk; szerezd meg nekünk hatalmas közbenjárásod által a kegyelmet, hogy a nemzetünkön rágódó pogányságot, hitbeli közönyt és káromkodást kiirtsuk, nehogy az igazságos Isten végképp elvesse magától ezt a te népedet, melynek üdvösségéért annyit áldoztál, hanem inkább magasztaljuk és terjesszük az Isten dicsôségét e földön, hogy a másvilágon az ô színrôl-színre való látásában veled együtt örökké örvendhessünk. Amen (Sík: DB, 865) + Szent Lászlóhoz Hadak útján, mint egy zászló, úgy lobogtál, hôs Szent László, úgy csillogtál, mint lángoszlop, Óh te erôs, óh te boldog, mindenkinél nagyobb voltál te egy fejjel s mint forrásvíz, jóság zengett szívedben fel. Minden ocsmány, sötét vétket, bölcs törvénnyel büntettél meg, s kik özvegyek s árvák voltak, te a szegényt pártfogoltad. Lelkedben élt a krisztusi szent szeretet, üldözôktôl megmentetted a szüzeket. A támadót te legyôzted, legenda szállt teelôtted, s a legyôzött hadak látták arcod csodás sugárzását, s leborultak eléd, s te e pogány népnek földet adtál s felvették a keresztséget. Árpádháznak szent királya! a kezedben égi pálma, Krisztusnak hôs, hű lovagja, tekints áldón a magyarra. Hozzád szárnyal ajkunkról a forró ének, védd békénket s óvd a bajtól árva néped. (Ölbey Irén) + Megérté a vad ellenség: Krisztus vitézei le nem gyôzhetôk, de halni tudnak! És épp ezáltal gyôzhetnek, mert Krisztus híve halni nem remeg. (Sz Ciprián) + Elmélkedés (C év) Nép: a sokaság értelmes egysége, melyet ugyanazon dolgok vagy eszmék kedvelése tart együtt. Milyen a nép, az attól függ, mit kedvel. -- Gonoszok országa, mely nem engedelmes Istennek mint Urának, nem hódol áldozattal senkinek, csak önnönmagának. (Sz Ágoston) + Szent László király, te kellesz nekünk ,,Testedben tiszta, lelkedben ékes'', Kemény a harcban, trónon felséges, Hôsi dal zeng a szívekben rólad, Királyi ember, emberi király -- Azért neveztek bátor Lászlónak? Mint éhes farkas ölt, dúlt az ellen, Csatabárd villant erôs kezedben: Homlokod fénylett, égnek magaslott; Lángos kerubnak látott a sereg -- És gyôzelemre vívtad a harcot. Gyötrô hôségben az ajkuk tikkadt: Elbágyadását víg hadaidnak S elfonnyadását gyötrôdve látod. Bízó és kérô szemed égre néz -- S kemény sziklából forrást nyit bárdod. Futó pogánynak mit súg a sátán?! Aranyat szór el. Jaj, annak láttán Bomlik a rend az üldözô sorban. Áldást és átkot mond most a Vezér -- S csak ócska kavics szürkül a porban. Ördög vetése, konkolya bűnnek: Rút tolvajlások csak meg nem szűnnek. Áll ítéletre bírói széked. Királyi széken bűn a gyengeség -- Te kemény kézzel a gazt kitéped. Testedben tiszta, lelkedben ékes, Templomban szolga, trónon felséges, A harcban fényes gyôzelmi zászló, A jókat véded, amikor ítélsz -- Hozzád sír néped,halld meg,Szent László. Kellene nékünk a tisztaság is, A keménység is, a bátorság is, Önzetlenség is, az igazság is -- Lesújtani s forrást fakasztani Kellene a szent, félelmes bárd is. Kellene király: Istent ismerjen. Kellene bátor Vezér, ki merjen Sokat a bárddal, imával többet, S hittel, erôvel szabadítsa föl Örökségünket, a magyar földet. Elfogy a könnyünk, elfogy a vér is. Kellene béke: bor is, kenyér is. Kellene jóság, kellene szentség, Mit elrontottak ártó emberek, Hogy a jók, szentek azt visszamentsék. Kellene áldás. Kellene Isten, Mert hogyha nem küld, ki megsegítsen, Királyt ha nem küld,jaj,végünk,végünk -- Íme vállunkon trónra emelünk: Szent László király, Te kellesz nékünk. (Mentes Mihály) + A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté. Szent László nem tanít; ô nem apostol; de ô küzd, harcol s gyôz a kereszténységért. A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét lépteti be az eddig inkább csak tűrô, szenvedô, csöndes megadású kereszténységbe, s ezzel vezeti be az egyházat a magyar népéletbe. A népnek ugyanis a hôs, a dalia, a vitéz harcos tetszik. Az ôsi dicsôség pogány egén ott ragyogtak a hôsök; a magyar kar, a bátor szív, melytôl egy világ reszketett, nem szűnt meg lelkesíteni a népet, s eddig ez mind hiányzott a kereszténységben; az emberek meg voltak ugyan keresztelve, de a nép lelke még nem; mert a nemzet akkor válik kereszténnyé, mikor eszményeit keresztelik meg. A régi vitézséget Szent László tüntette föl önmagán; e jellemvonása által szívén ragadta meg a nemzetet; öröme s eszménye László lett; dicshimnuszt zeng a legenda róla; alakjába beleszövôdik a keresztény lelkesülés minden nagy gondolata s meleg érzelme. A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nép hôsévé vált. Szent István koronája a hôs Szent László fején a keresztény királyságnak s e királyságot megalapító vallásnak szimbóluma lett, mely minden más csillagot elhomályosít, mely vízválasztó magaslatot von Szent László kora óta a pogány s a keresztény Magyarország közé. Ez az a férfiú, ki alatt Magyarország végleg kivívta függetlenségét s belsô békéjét, ki alatt nagyot haladt polgári s egyházi szervezkedésében, s hatalommá vált keleti Európában. Szent László dicsôséges alakja rámutat a nemzet életében érvényesülô világosságra. A vallás élet legyen, nemzeti élet is legyen. Erôteljes, dicsôséges nemzetek a vallásosság s a tiszta, szigorú erkölcs életét élik; erejüket onnan merítik; szemeiket odafüggesztik, bajaikra gyógyfüvet ott keresnek. Tegyük nemzetivé a keresztény erkölcsöt, azt a szigorú, tiszta erkölcsöt, melyet Szent László élt s törvényeiben védett; természetesen nem a betű, hanem a szellem szerint. Gyomláljuk, szántsuk, műveljük Szent László példájára a keresztény életet. Építsünk templomokat, mint ô; tiszteljük a római pápában Szent Pétert, mint ô, aki az Egyház leghatalmasabb titáni harcában, melyet függetlenségért és szabadságért vívott, a jognak s az erkölcsi hatalomnak harcában a nyers hatalom ellen, VII. Gergely pápa pártján állt. Tehát az egyház szabadságharcának egyik zászlósa is volt. (Prohászka: ÖM, 7:461; 233) ======================================================================== JÚNIUS 29. SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL APOSTOLOK (VIGÍLIA MISE) 1: Az apostolok Jézustól természetfeletti küldetést és hatalmat kaptak embertársaik javára. S: Az apostol megbízatása nem emberektôl van, hanem Istentôl, aki már születésétôl kiválasztotta ôt. E: Jézus az Egyház fôpásztorává teszi Pétert, és megjövendöli vértanúságát. A bevezetést lásd az ünnepi szentmisénél. Elsô olvasmányhoz / ApCsel 3,1-10 Péter és János a kezdeti Egyház legfontosabb apostolai (ApCsel 3 és 4). Az esti áldozatra (15 órakor) jámbor zsidóként fölmennek a Templomba imádkozni. Az úgynevezett Ékes-kapunál ülô béna közismert alak volt a Templomnál. A voltaképpeni templomkörzetbe vak, béna, testi nyomorék nem léphetett be, még kevésbé pogány. A két apostolnak nincs pénze, de övék a Szentlélek ereje, hogy szóval és tettel bizonyítsák, hogy Jézus élt (ApCsel 1,8; 2,43; 5,12). ,,A názáreti Jézus nevében'' meggyógyítják a bénát. Ez nem varázslat vagy mágia, hanem hit és bizalom Annak a hatalmas jelenlétében, akit Isten ,,Úrrá és Krisztussá tett'' (ApCsel 2,36). Csak aki hisz Benne, léphet föl, szólhat, könyöröghet az ,,Ô nevével''. (Iz 35,4.6; Lk 7,21-22; ApCsel 14,8-10) Válaszos zsoltár / Zsolt 19(18),2-3.4-5 A teremtés hírüladása Szentleckéhez / Gal 1,11-20 A galatákhoz maga Sz Pál vitte az evangéliumot. Ôt követték más hithirdetôk, és hatásukra Pál apostoli tekintélyét kétségbe vonták. Pál meg van gyôzôdve, hogy küldetése és tanítása Jézustól való, végeredményben az örök Isten szándéka. Hogyan bizonyítsa ezt ellenzôinek? Emlékezteti ôket a maga múltjára: fanatikus harcosa volt a zsidó vallásnak, üldözôje a keresztényeknek. Csak Isten tudta ôt megtéríteni (ApCsel 22,3-16), az, aki ôt örök tervében a ,,pogányok apostolául'' rendelte (vö. Jer 1,5; Iz 49,1). A damaszkuszi úton Krisztus hívta ôt; fényével egyszerre megvakította és megvilágosította. Evangéliumhoz / Jn 21,15-19 Krisztus föltámadása utáni harmadik megjelenése a tanítványok elôtt fôleg Péternek szólt, aki a tanítványok vezetôje volt. Jézus megerôsíti e tisztjében, de az alapfeltételre mutat, a pásztor kötelességére: teljes hűség és szeretet. Csak mikor harmadszor is kérdi Jézus: Szeretsz-e Engem? -- akkor fogja föl Péter felelôssége súlyát és tulajdon méltatlanságát. A túlterhelt háló, mely mégsem szakadt el, már utalás volt a mindent magába ölelô Egyházra. De Péter ne csak halásza, hanem gondos pásztora is legyen az egész nagy nyájnak. Aki háromszor megtagadta Ôt, azt teszi meg Jézus a legfôbb pásztornak, és nem a töretlen hűségű Jánost. (Lk 5,1-11; Jn 10; 15,14; ApCsel 20,28; 1Pt 2,24-25; Jn 6,68-69; Mt 16,17-19; Lk 22,31-32; 2Pt 1,14) Elmélkedés Lásd az ünnepi szentmise elmélkedését. ======================================================================== JÚNIUS 29. SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL APOSTOLOK (ÜNNEPI MISE) 1: Isten csodálatosan meghallgatja a hívek kérését, amikor állhatatosan imádkoznak Péterért. S: Isten örök boldogsággal jutalmazza azokat, akik hűségesen apostolkodnak az Ô ügyéért. E: Jézus Pétert teszi fôapostollá és egész egyházának fejévé. A mai ünnep talán annak a napnak a megünneplése, amikor a két szent apostol ereklyéit az appiai úti katakombákból átvitték a mai Sz Sebestyén templom közelében levô ókori szentegyházba. A hagyomány viszont az apostolfejedelmek kivégzése napjának tartja június 29-et, mely ünnepet elôször 354-ben említi a római naptár. András testvére: Simon, a galileai Betszajda szülöttje, halász és házas ember volt. Élete szokásosan folyt, míg egy nap a Názáreti Jézus meghívta követôjéül. Ô nevezte el Kéfásnak, Sziklának (görög-latinban Petrusnak), s ezzel kimondta jövendô hivatását (Mt 16,13-20). Péter minden apostol-névsorban elsô helyen áll. Jézus távozta után ô vezeti a jeruzsálemi egyházat, ô veszi föl az elsô pogányt az Egyházba (ApCsel 10,11). Római letelepedése és vértanúhalála Néró császár idejében (Kr.u. 64--67 közt) ma történelmileg és régészettel is bizonyított tény; ahogy a szenthagyomány mindig is tartotta. Pál halála évét általában 67-re teszik. Régebben egy második, külön emlékünnepe is volt június 30-án. Az 1970-i reform ezt eltörölte, de megtérése napját (Pál fordulása, január 25.) magasabb rangra emelte. Elsô olvasmányhoz / ApCsel 12,1-11 A jellemtelen Heródes-Agrippa királynak nem számít a vallás -- se zsidó, se keresztény --, csak az, hogy jobban elfogadtassa magát a zsidóság vezetôivel. Jeruzsálemben Péter, Jakab és János a keresztény egyház oszlopai (Gal 2,9). Jakab kivégzésérôl csak röviden számol be az Apostolok Cselekedetei (12,2). Péter elfogatását és szabadulását viszont tüzetesen elmondja. Húsvét hetében fogják el, hogy az ünnepek után elítéljék. (Ez Kr.u. 41. és 44. év között történik.) E végsô szorongatásában az Egyháznak csak az imádság a fegyvere. (Ma talán politikai összeköttetéseket mozgatnának meg, vagy a közvélemény nyomásával kísérleteznének...) A szabadulás egyedül Isten műve. A feszült, átélt leírással a szerzô (Sz Lukács) az Ószövetség nagy isteni szabadításai közé emeli e tényt. (2Mz 18,10; Zsolt 106,10; Dán 3,95; Lk 1,68.71.74) Válaszos zsoltár / Zsolt 34(33),2-3.4-5.6-7.8-9 Isten oltalmában Szentleckéhez / 2Tim 4,6-8.17-18 Sz Pál nemcsak beszélt, leveleket írt, hanem kétkezi munkával dolgozott is, semmi erôfeszítéstôl nem riadt vissza, semmi veszélytôl nem félt. Élete végén keze bilincsekben: más írja elô neki, mit tehet, mit nem. Magános öregember, akit mindenki cserben hagyott. Mégsem keserű, sôt: tele hálával és tele reménnyel. Megtartotta hűségét az Urához, s most vár az Ô eljövetelére. Ennek az apostoli életnek titka a szeretet; minden gazdag életnek az a titka! És a szeretetnek nincs soha vége (1Kor 13,8): életének föláldozása lesz az apostol utolsó istenszolgálata. (Fil 3,4-16) Evangéliumhoz / Mt 16,13-19 Jézus tanítványai számára az a legfontosabb, hogy Jézus tanait jól megértsék, s ehhez az is szükséges, hogy tisztán lássák személyét. E tisztánlátás a célja Jézus kérdésének: ,,Kinek tartják a népek az Emberfiát?'' ,,Az emberek? -- ti pedig? -- és Simon Péter?'' Ez a három foka a hitnek és fölismerésnek. Sz Márknál csak Péter válaszát halljuk: ,,Te vagy a Messiás!'' Máténál többet: ,,...az élô Isten Fia''. E választ már elôkészítette Mt 14,33, ahol a tanítványok hirtelen megvilágosodással vallják: ,,Valóban, Te Isten Fia vagy!'' Péterre és hitére építi Jézus az Egyházat. Péter a Szikla, aki ellenáll, s nem dôl meg a pokoli erôk támadásai és szorongatásai alatt, melyek megelôzik az Emberfia végsô eljövetelét. De Jézus mégsem földileg ,,diadalmaskodó'' Egyházat alapít, mert Ômagának, az Emberfiának is sokat kellett szenvednie és végül megöletnie (16,21). Péternek is meg kell tanulnia, hogy ne azzal törôdjön, mit akarnak az emberek, hanem hogy mit akar Isten! (Mk 8,27-29; Lk 9,18-20) Elmélkedés (A év) Pápai tekintély A Szent Péter téri obeliszk nagy jel gyanánt emelkedik ki a korszellem ez árjából. Harcot jelez a pápaság ellen. Szükségképpen! Mert nincs trón, nincs erkölcsi hatalom, nincs intézmény, sôt nincs fogalom, mely szúróbb és élesebb ellentétet képezhetne a tekintélyt öntudatosan vagy öntudatlanul tagadó árral szemben, mint a pápaság. A pápaság Krisztus tekintélyének konkrét alakja: kifejezése, nyílt törvényképp kimondott kötelezése a mellét düllesztô embernek: hinned kell, mert Én, az isteni tekintélynek földi szerve, mondom. A pápa Krisztus helytartója, atyja, tanítója az egész emberiségnek Isten kegyelmébôl. A csalhatatlanság ezt az ô tanítói hatalmát teljesnek, föltétlennek, minden teremtményt kötelezônek jellemzi, s engedelmességet követel nem kegyelemképp, hanem kötelességképp. Ez az engedelmességnek a legtisztább s legtulajdonképpenibb alakja. A pápa, ez a határozott egyedi ember követeli az engedelmességet nem a község, nem az összesség, nem a társadalom s emberiség nevében, hanem az Isten nevében. A tekintély elve, mely hatalomról szól s azt nem a nép akaratából és szuverenitásából eredezteti, hanem az Isten kegyelmébôl, a pápaságban bírja legtisztább kifejezését. De épp ezért a pápaság ,,sicut signum ad sagittam'' [mint céltábla a nyílnak]. (Prohászka: ÖM, 12:208) + A szentek unokáihoz Ki kell göngyölni azt a zászlót! Hadd lengjen nyíltan szabadon, Hadd lássa meg jól minden ember Fönn, lenn és minden oldalon: Itt a kereszt vitézi vannak S az örökváros gyermeki, Harcolni készek félvilággal, Mely a keresztet megveti. Tizennyolc század óta állunk E vérrel áztatott helyen, Hol mártíroknak pálmalombja S a szent igazság megterem; Azóta lábaink porába Hullott már nem egy korona. De mi hitványan egy körömnyi Földet sem adtunk fel soha. Voltunk már úgy, hogy a koporsó Lett ágyunk és szent asztalunk, S vérünk emésztô máglyatüzénél Olvastuk meg, hányan vagyunk? Három század kovácsolt egyre Gyilkos rabláncokat nekünk, De végre is fülökbe harsant Magas gyôzelmi énekünk. Mint Dániel három hôs ifja Daloltunk a tűz közepett, Midôn pokollal ostromoltak S csaknem ránk gyújtják az eget. -- Kiálltuk a düh vad csatáját S az észnek éles gúnynyilát, -- -- Mit félünk hát mi ennyi sebbel? Többet nem adhat a világ! Ki kell hát tűzni azt a zászlót, Lobogjon bátran, szabadon, Mely diadalmak hordozója Volt annyi hosszú századon. Nem élünk-e? -- nem él az Egyház? -- Az Isten mozgó serege Vagy elaludtunk a babéron? Vagy szégyen a kereszt neve?! Óh jaj nekünk, óh jaj, ha gyöngék Már a leviták vállai, S a szent szövetség könnyű terhét Nem birják többé hordani! Ha azt várjuk, hogy majd bedöntsék A szép Angyalvár falait, És rongyra és jászolra jusson Az édes Jézus és a hit! Ha azt várjuk, amíg fejünkrôl Letépnek minden koszorút, S a hitnek, jognak, szent erénynek Nyilván izennek háborút! Hogy számolunk be a jövônek? Vajjon fog-e hallgatni ránk? Midôn a tettek hô nyarában Oly gyáva-mélyen hallgatánk! Velôt a csontba s vért a szívekbe! A holtak is támadjanak! Az illatok oltára égjen, S épüljenek a szent falak! -- Isten, a legszentségesebb ügy S két ezredév tekint felénk, -- Óh még megérjük, elpirul ránk Az Egyház s elpirul az ég! Ki kell hát tűzni azt a zászlót! Hadd lengjen nyiltan, szabadon, Mindegy, ha nincs is sas fölötte, De szent Galamb áll ôrt azon, A Szentlélek, kibôl születtünk, S ki szíveinkben itt dobog; Elôre hát! míg ô közöttünk, Az Egyház élni s gyôzni fog. (Mindszenthy Gedeon) + Az Egyház Míg aluván, testvérek, ilyen jelentést ada Isten: Egy szép ifju beszélt hozzám: ,,Ki szerinted ez agg nô, könyvecskét a kezedbe tevô?'' -- Mondám: ,,a Szibilla...'' -- ,,Tévedsz! Több, magasabb!'' -- Ki tehát? -- kérdém. -- ,,Ez az Egyház.'' Szólok: ,,S mért ily idôs?'' -- Mert minden idôknek elôtte, Úrnak Igéje teremté. Ôsi, de ifju! Miatta, Érte akarta, hozá mind létre világot az Isten!'' ,,Isten Szent Egyháza pedig lesz egy test, egy akaró ész, egy lélek, egy hit, egy szeretet -- lobogás...'' (Hermás: Második látomás; Pásztor 4,1) + Egyházért imádság Nézz ránk, ó Isten, minden dolgoknak teremtôje és irányítója, és hogy megérezzük magunkon kegyes pártfogásodat, adj nekünk erôt, hogy teljes szívünkbôl szolgálhassunk Neked. Jótéteményeidet, Uram, jól látjuk magunk között, azért nagy a mi bizalmunk. Adj azért nekünk akaratot és képességet ama munkára, amely neked tetszô. Légy kegyes, Uram, a te népedhez és ne tagadd meg tôle az ideigvaló vigasztalást, hiszen a te akaratod, hogy az ideigvalón keresztül törekedjünk az örökkévaló felé. Add meg nekünk mindenekelôtt, ó Uram, örök ajándékaidat, hogy a megtapasztalásra támaszkodva keressünk Téged és a keresésben mindenkor újra megtapasztalhassunk. Adj a te népednek mennyei áldást és tölts el bennünket lelki ajándékaiddal! Adj nekünk szeretetet, örömet, békét, türelmet, jóságot, szelídséget, bizakodást, hitet és tiszta szívet, hogy ajándékaiddal gazdagodva vágyakozásunk vezessen el hozzád. Amen. (Nagy Sz Leó) + Elmélkedés (B év) Egyház: hódolás Krisztusnak A liberális vajúdások mind oda lyukadnak ki, hogy elhomályosítják, vagy ha lehet, kiirtják az engedelmesség tiszta, szűz fogalmát; pedig az embernek ez lényegével járó hozománya, melyrôl neki -- ennek az Istennel szemben akarva-nem akarva hódolni késztetett lénynek megfeledkeznie sohasem szabadna. Ha ezen fogalmán túlad, megbomlik közte s az Isten közt a kapocs, a híd, melyen egyes-egyedül érintkezhetnék vele, s ezt a következményt, melyre az elvek mentében bukkantunk, az emberiség szomorú, de logikus tényekkel illusztrálja. A leglogikusabb tény ez elvek nyomában: a hitetlenség. S nem köszöntött- e be? Mindenütt beköszöntött. Mihelyt a reformáció az egyházban az élô tekintélyt, a pápát elvetette, fölverte községeiket a szétágazó vélemények gaza, -- csupa emberi vélekedés és tévely! Hogy viselkedett ez új elvű hittel szemben a tények logikája? A tények logikája úgy fűzte a dolgokat, hogy a legtöbben megunták ezt az ezerképű és alakú hitlátszatot és a kinyilatkoztatást mint puszta történelmi tényt, vagy ami még radikálisabb, mint mítoszt a szuverén kritika bárdja alá bocsátották; a vége hitetlenség lett. S ismét; másképp fejlôdtek-e az események akkor, midôn a csuklyás janzenizmus és az utána fiúszámba nôtt racionalizmus tôlük telhetôleg homályosították, sötétítették az ,,élô tekintélyt az egyházban?'' Nem, az eredmény itt is az volt, hogy a katolikusok soraiban a hitkétely és a hitetlenség éppen e két században radikális pusztítást végzett. Tehát mi eziránt tisztában vagyunk. A hit aktusa elsôsorban az örök igazságnak járó hódolat a teremtett értelmektôl. Aki a tekintélyt tagadja, aki az elsô tekintélyt, mely a földön az Isten nevében az értelmeknek célhoz vezetését igényli, csorbítja, támadja, elhomályosítja, s ezáltal a neki járó engedelmességet mint ,,a gyámsági szervezet alatt nyögô emberi szellem produktumát'' bélyegzi, mely a ,,felnôtt s erejének öntudatával'' szertenézô ,,erôs szellemekben'' önként összezsugorodik, -- annak a szentszékben a tekintély és az engedelmesség régi elveinek megtestesülését kell támadnia s azt az új világ egyetlen lényeges ellenségének vallania. Ezen ellentétek harcában, mely a metamorfózisok fantasztikájával vívatik, de csak egyféle kudarccal végzôdhetik, ,,Christus vincit'', Krisztus gyôz. Gyôz pedig a szentszékben. Valamint az isteni tekintély itt a földön a szentszékben nyert konkrét alakot, s valamint a tekintély e megtestesülése ellen, a szentszék ellen dúl szükségképpen a harc: úgy a gyôzelem is, a Krisztus gyôzelme a szentszéknek juttatott hódolatban és elismerésben fog kifejezést nyerni. Ezt a kifejezést ragyogóbbnál ragyogóbb színekben varázsolják a világ elé a pápák egymást érô ünnepei. Minden hívônek lelkébe vésôdik a vasszükségesség érzete, hogy amily igazán akar hinni s végleg gyôzni, oly igazán kell a szentszékhez ragaszkodni és Krisztus harcát a szentszék lobogója alatt vívni, mert csak e lobogón áll az új monogram: Christus vincit! Mindenfelé szétforgácsolódás a szellemek világában, huzavona, szkepszis, a szekták szimbólumai tele vannak klauzulákkal, kibúvókkal, az egyéni hitvallások rezervákkal, a kereszténység racionalizmussá fajul s a reformátorok erôsvárú hite desztillációban párolog el végképp... Csak itt a szentszék körül van egység a legfôbb isteni tekintély elismerésének s a neki járó készséges hódolatnak árán. A szentszéknek lelkes átkarolása az ész és szív odaadásával úgy veszi észre, hogy rajta teljesül a próféta szava: ,,Halljatok engem, kik igazat követtek és az Urat keresitek: figyelmezzetek a kôsziklára, melybôl kivágattatok; figyelmezzetek atyátokra, mert egyedül csak ôt híttam és megáldottam és megsokasítottam''. (Iz 51,1-2) Így értjük az obeliszk elsô föliratát, a nagy világtörténeti program elsô pontját. A gránitba vésett isteni jogok másik két pontja: Christus regnat, Christus imperat. Krisztus uralmát és imperiumát hirdeti. (Prohászka: ÖM, 12:210) + Egyházunk egységéért Én Uram és én fönséges Istenem! Az angyali sereget Te alkotád, Te tárád ki az egeknek sátorát, Te vetéd meg Földnek fundamentumát. Mind: semmibôl Szavad hozta, egy ,,Legyen!'' Hallgasd meg, kik szód' fogadják s parancsid', Szentül félôt, hűn-szeretôt hallgasd itt! Híveidet óvd meg, hisz' Te hívtad mind... Farkasoktól védd: a Földtôl-álnoktól! Cselt szô rájuk, s nyájat, Téged káromol... Egyházadat építsd, gyűjtsed egységbe! ,,Egyek'' s ,,tiéd'': -- világ errôl ismérje! Egy a hitük, egy szerelmük, egy Lelkük; ez a Lélek hozzon éltet: Igédet! Áradjon szét, tüzesítse tiédet! Mindenek nagy Neved áldják: dicsérnek, Atya-Fiú s megszentelô Szentlélek! (Sz Cirill hithirdetô imája versbe szedve) + XXIII. János pápa megnyitja a II. Vatikáni Zsinatot: elôre óva, hit és erkölcs tanában nem lesz változás, a zsinat ,,pasztorációs jellegű''. Valóban ez összegezte az Egyház tanait! És mindenek fölött: hűség az Egyházhoz: az egy és szent, katolikus és apostolihoz! Jézus nem alapított több, más-más egyházakat, csak egy és egyetlen Egyházat. (XXIII. János pápa) Az Igazság szent letéteményét [depositum, örökség] óva kell ôrizni! Föltétlenül életbevágó, hogy az Egyház egy percre se mulassza szemét tartani az Igazságnak szent örökségén, mely az Atyától ránk maradt. Ez bizonyos és változhatatlan tanításunk, amelynek minden hívô köteles szót fogadni! (XXIII. János pápa) A Szentírás és Szenthagyomány alapján, e Zsinat azt tanítja, hogy a földön zarándokló Egyház szükséges az üdvösségre. Nyílt szavakkal kimondta Krisztus a keresztség szükséges voltát, és ezzel kimondta, szükséges az Egyház, mert a keresztség kapuján lépünk be az Egyházba. Krisztus jelen van itt nekünk Testben is, amely az Egyház; és Ô egyetlen Közvetítô, egyetlen Út az üdvösségre. (II. Vatikáni Zsinat) + Imák a pápáért 1. Isten! minden hívôk Pásztora és Kormányzója, tekints kegyelmesen N. szolgádra, kit pásztorul állítottál Egyházadnak élére, s add neki, kérünk, hogy mindazoknak, akiknek elöljárója lett, javukra legyen szavával és példájával, hogy így a rábízott nyájjal együtt eljuthasson az örök életre. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. 2. Végtelen hálát adok neked, pásztorok fejedelme, örökkévaló Pásztor, Uram Jézus Krisztus! Te juhaidnak legfôbb pásztorává és Egyházadnak fejedelmévé rendelted Pétert, szent apostolodat és a többi római püspököket, amint egymás után következnek; örök idôkre szóló Anyaszentegyházadat e sziklára építetted, hogy a pokol kapuja soha erôt ne vehessen rajta. Könyörgök hozzád, felséges Istenem, aki oly hatalmasan oltalmaztad egykor Mózest most pedig Szent Péter székét, hogy jelenleg uralkodó N. pápánkat Egyházad számára egészségben megtartsad és engedd meg, hogy diadalt arathasson a katolikus hit ellenségein és a pokol kapuin. Amen. (Canisius Sz Péter imája, Sík: DB, 666) + Elmélkedés (C év) Apostolok Ez az isteni hatalmasság jelensége, melyen a zsidók maguk is fölötte csudálkoztak: hogy a tudatlan halászok, kik soha még egy bötűt sem tanultak; azok a gyarló és félelmes pórok, kik az urak és fejedelmek elôtt szólni sem tudtak, a világi bölcseket, császárokat, királyokat meghódoltatták és a Krisztus jármában befogták. Azt gondoljuk meg: milyen tudományra térítették és micsoda édesgetésekkel vonták az apostolok e világot. Maguk az apostolok, mint e világnak szemetei és moslékai, mindeneknek csúfjai voltak; pökték, szidták, üldözték, pálcázták mindenütt ôket; s végül, mint nyilvános gonosztevôket, a pellengér alatt, gyalázatos halállal végezték ki ôket e világból. Azokat is, kiket Krisztushoz akartak téríteni, semmi egyébbel nem biztatták e földön, hanem hasonló gyalázattal, veszedelemmel, üldözéssel. És nemcsak az emberi értelmet sokkal felülmúló, nagy és csudálatos dolgoknak hitére kötelezték az embereket, de még azt is kívánták, hogy e világnak gyönyörűségeitôl megvonják magukat, és ahogy az ô Uruk a keresztfán gyalázatos halált szenvedett, úgy ôk is keresztüket felvegyék, magukat megtagadják, vagyonukat a szegényeknek osszák, és egy szóval, oly életet éljenek, melyet e világ csupa sült bolondságnál egyébnek nem tart. Vajon, ha az a gyôzedelmes nyelvű Demosthenes, az a szépen beszélô Cicero, az a nagy elméjű bölcs Plátó az embereknek azt mondották volna, hogy az, ki ôket követi és velük tart, e világnak gyűlölségét és gyalázatját kapja; ha azt kívánták volna tanítványaiktól, hogy a vagyonukat a szegényeknek adják, a másét ne kívánják, a gonoszért jóval fizessenek, a világi gyönyörűségnek ellene mondjanak; és mind ezekért fogságokat, kínokat, gyalázatokat, világ gyűlölségét ígérték volna: ha, mondom, ezek ilyen ígéretekkel hitegették volna az embereket magukhoz, vajon elhitethették volna-e, hogy örömest és víg szívvel hozzájuk adnák minden rendek magukat? Soha, bizony, az emberi bölcsesség ezt senkivel el nem hitethette volna. De az együgyű halászok, a tudatlan parasztok, ilyen ,,édesgetô beszédekkel'' térítették a világot Krisztushoz. Mert noha ezek igen erôtlen fegyverek volnának az emberek kezében, de az Istennek karja diadalmas erôt ad mindezeknek. Nyilván ha az apostolok csak az emberek megcsalására gondolt tudományt akartak volna hirdetni, a csalogatásra lágyabb, szabadosabb, a testnek alkalmatosabb és a világ ítéletéhez illendôbb utat találhattak volna, mint Mahomet és a többi hamis tanító, kik mindenkor a testnek gyengéltetésére, a testi kívánságoknak szabadságára eresztették sok dologban az ô nyájukat, és emiatt (mivelhogy hajlandó a természet effélére) könnyen találtak követôket. Mindazáltal még a testi szabadság csalogatásaival is sem Epicurus, sem Mahomet, sem senki egyéb annyi sokaságot magához nem kapcsolt soha, mint amennyit az apostolok vezettek Krisztus hódolatára. És ezen csudálkozik Sz Ambrus: Tekints meg, úgymond, mennyivel erôsebb a hit az okoskodásnál! A bölcsen okoskodó filozófusokat ím minden nap elhagyják: az ,,együgyű hitűek'' viszont szaporodnak. Nincs hitelük a világ bölcseinek, de mindnyájan fejet hajtnak a halászoknak. Amazok kényeztetéssel, gyönyörűséggel csalogatják az embereket: ezek böjtöléssel és fájdalmokkal fejtik ki az ô hálójukból. És többen édesednek a nyomorúságokkal az igazság követésére, mintsem a kedves gyönyörűséggel a hamisságra... Végezetül, méltó azt is eszünkbe juttatnunk az egész egyházi historiának folyásából, hogy sokkal többen tértek a keresztény hitre a mártírok kínját látván, mint a tanítók prédikálását hallgatván. Ezen fölül e világi bölcsek és fejedelmek tôrrel, pajzzsal oltalmazzák az ô ôsüktôl reájuk szállott tévelygéseket: de mindazáltal -- erô s hatalom nélkül, adomány és ígéret nélkül, fenyegetés és világi fejedelmek kényszerítése nélkül -- az ilyen fene, dühös embereknek keménységét, bölcsességét, hatalmasságát a keresztyéni szelídségnek, együgyűségnek, alázatosságnak igájába fogják, megszelídítik, minden feslettségbôl kimosdatják. E dolgot szinte oly csudálatosnak kell tartani -- mondja Aranyszájú Sz János --, mintha az ártatlan bárányok a dühös farkasokat meghódoltatták és birodalmuk alá hajtották volna. És ebbôl tetszett ki, úgymond, a mi Urunknak hatalmas ereje, hogy a bárányok meggyôzték a farkasokat, az erôtlenek hatalmaskodtak a világbírókon, a tudatlanok diadalmaskodtak a világi bölcsek ellen. Meggondolván Sz Ágoston ennek a bizonyságnak erejét, azt írja, hogy senkinek nem szabad a keresztyén hitnek igazságárúl kételkedni. (Pázmány: Kalauz, 2:3; Második bizonyság: A világ megtérésének módja) + Hogy e férfiaknak igehirdetése valóban isteni, tisztán átallátjuk azt eszünkbe véve, milyen, ki hirdeti. Tizenkét műveletlen, tó-, folyamparton, pusztán élô maroknyi nép, hogy is gondolta ki! -- ily óriás tervre törpék vállalkozván: Földet hódítani? Oly férfiak, kik tán nagyvárost se láttak: fórumra kiálltak? Hadat üzent s indult kis had nagy csatáknak, neki a világnak! (Aranyszájú Sz János) + Corpus Christi Mysticum [Krisztus titokzatos Teste] És látjuk Ôt sietni mifelénk: megtért örömünk aranyfényébe homloka, mert kitôl nyájunk messze bolyonga, utánunk jött, hogy összegyűjtse szétszórtat s vállára beteget, úgy lelt minket nyomorunk ölén, s alázatot a kezünkbe tevén,... nyájává újra elfogad. Ott él a kelyhed színborában, oltárkenyér-ostyában, a vágyaidra Ôt teszed, éhes ajkadra Ôt veszed, Szíve magányához hívod s tárul kapud, a Rá nyitott! Atommá porlott: egybeforrott, mert öröklétnek csöndje több erô, mint viharok. Egy test vagyunk mi, egy vér, egy lélek-szülte lángba: testvér. Benned Uram, -- úgy akarod -- világ igaz létére eszmél. (Gertrud von Le Fort) ======================================================================== JÚLIUS 2. A BOLDOGSÁGOS SZŰZ LÁTOGATÁSA: SARLÓS BOLDOGASSZONY 1: Az Úr, Izrael királya köztetek él. S: Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. E: Erzsébet így szólt: ,,Hogyan lehetséges az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?'' Gábor arkangyal a Megtestesülés hírüladásakor megmondta a Szentszűznek, hogy unokanénje, Erzsébet is fiat vár idôs kora dacára. Mária, alázatosan titkolva, hogy mennyivel nagyobb kitüntetéssel a megtestesült Igét hordja -- siet Erzsébet segítségére Juda földjének hegyi városkájába (a mai Ain-Karimba). Erzsébet isteni sugallatra fölismeri, dicsôíti Üdvözítôje anyját Máriában. Mária az ószövetségi zsoltárok nyelvén fönséges magasztaló énekben tör ki: mert elôbb is tele volt szíve ilyen hálás, dicsôítô, hódoló érzelmekkel! A még méhben viselt Keresztelô is ujjong. Mindezt ünnepeljük ma, Vizitáció napján: az alázatos segíteni sietést, a kiáradó hálát, boldogságot és a himnusz jövendölését: ,,Mától kezdve Boldognak hirdet engem minden nemzedék''! A korábban csak helyenkint megült ünnepet VI. Orbán rendelte el az egész Egyházra 1389-ben, a bázeli zsinat ezt újra rögzítette július 2- ra. A keleti Egyházban a katolikus melkíták a Húsvét utáni pénteken ülik meg, a maronita szertartásúak pedig a Karácsony utáni 4. vasárnapon. Az 1969-i ünneprendezés ezt a napot május 31-re tette, hogy idôrendben Keresztelô Sz János születése (június 24.) elé jusson -- mert az evangéliumi szöveg ennek elôzményét adja elô. A július 2-i dátum, Sarlós Boldogasszony ünnepe, legföljebb a Szentszűz látogatása végéhez illik. A hagyomány szerint mi továbbra is július 2-án tartjuk ezt az ünnepet. Ez idôtájt kezdôdtek a magyar aratások, a régi idôkben még sarlóval. Elsô olvasmányhoz / Szof 3,14-18 Lásd C év 3. adventi vasárnap, 447. oldal. vagy Szentleckéhez / Róm 12,9-16 Sz Pál az Egyház, Krisztus titokzatos testének tagjairól beszél. A tagok különféle kegyelmi ajándékokat kapnak, de azokat úgy kell gyakorolniuk, hogy a többi tag javára is váljanak. A szeretet parancsát követve embertársainkban is az Úrnak szolgálunk. Ezzel az Istennek tetszô élettel tápláljuk az Egyház állandó növekedését a szeretetben. (12,9: Ám 5,15 ; 12,10: Zsid 13,1-2; 1Pt 1,22 ; 12,12: Zsid 10,36; Lk 18,1 ; 12,13: 1Kor 16,1; Zsid 13,1-2 ; 12,14: Mt 5,44; ApCsel 7,60 ; 12,15: 1Kor 12,26 ; 12,16: Péld 3,7; Fil 2,2) Válaszos zsoltár / Iz 12,2-3.4.5-6 Az Úr magasztalása Evangéliumhoz / Lk 1,39-56 Lásd C év 4. adventi vasárnap, 450. oldal. és Nagyboldogasszony, 663. oldal. Elmélkedés (A év) Mária öröme ,,Fölkelvén Mária ama a napokban, sietve méne a hegyes tartományba, Juda városába.'' (Lk 1,39) Siet Hebronba a hegyek közé. Könnyen lépked- szárnyal. Túlboldog, extatikus lélek lendülete ez; ,,mit Höhensehnsucht'' [magaslat vágyával] jár. Öröm, boldogság, érdeklôdés, szeretet, hév, lelkesülés, harmónia tölti el lelkét. Hogy néz végig a virágzó vidéken, -- hogy énekel feléje patak, erdô, virág. ,,Folyam zúgása, erdô susogása, sziklák meredélye: ez szívem lakása.'' Lendülete gyújt, éneklô lelke másokra is áthat, s íme Zakariás is énekel s Erzsébet szíve alatt a gyermek is ,,exultat'', örvendez. Óh igen, hiszen a lélek ragyogóbb és melegebb és szebb, mint a napsugár, hát hogy ne hintene maga köré szépséget és örömöt. Ezt kell nekem is tennem. Jézus szeretete hevíti a Szüzet; ez a tűz ég benne; ez hevül lelkében, ez csillog szemében, ez érzik meg lényén, keblén, keze érintésén. Szava ettôl meleg, érintése ettôl lelki; erô áramlik belôle. Íme a járókelô Sacramentum! Bizalomra, szeretetre, megnyugvásra kell segítenünk az embereket. Higgyük, hogy a krisztusi lélek belôlünk is árad majd; higgyük s érvényesítsük! Isten gyönyörűsége ez a sietô Boldogasszony! Betlehemben barlangba rejtette s édes magányban akart vele lenni; most meg kivezeti s hegyeknek indítja: ,,surge, propera amica mea'' [kelj föl, siess én kedvesem]... siess, siess. Isten viszi, ô meg magában viszi az Urat. Ez a mi erônk, ha Istent hordozzuk. ,,Deum pati'', Istent elbírni, ez a legnagyobb s legmélyebb akció. Isten szeretete vigyen el másokhoz; az ô szeretete vezessen ki magányunkból a családi, a társadalmi életbe. -- Kérdezzük magunktól gyakran, ez a tekintet mozgat-e? Mozgat akkor, ha nemes, okos, tiszta szándék vezet. (Prohászka: ÖM, 6:52; 73) + Mária Nap-fényű Mária, Nap-fényű, jóságos szűz! Bűnömtôl szabadíts! Jó Anya, el ne űzz! Irgalmat esdj ki fönn: tisztítson, újítson! Hisz drága kebleden Virág kelt, virítón! Ô a te Istened, Ô Atyád és Fiad. Ily nyomorú népért jött le, nálad fogant! s Kinek mélye-csúcsa, szélte fölfoghatlan: Kis embertestbe jött lakni oly boldogan. Mily csoda fogható ehhez!? -- Szeplôtelen Te hordtad a Szentet anyai öleden! (Walter von der Vogelweide) + Elmélkedés (B év) Mária-himnusz halálos ágyról Dicsô Szüze te fényünknek! Homályosul melletted csillag mind! Szűz kebleden tartottad Üdvünket, ott életet, Teremtô ajka szítt! Mit bús bűnével Éva-ôs veszít: Termôföldet, méhed fizette meg. Feledte száműzött a csillag-ösvényit... S Ég ablaka! gyújtád feléje szent Jeled! Legfôbb Királyunk szentelt ajtaja, te dél tüzében biztos útirány! Hirdesd megváltott nép: A Szűz ada, szült Élet-üdvöt, fönn kaput nyitván. Dicsôség Néked, Király mindenen! ki szűztôl szülten, értünk földre lépsz! S Atyával Lélek! légyen végtelen idôkön át tiétek ünneplés!! (Páduai Sz Antal) + Elmélkedés (C év) Üdvözlégy égi Rózsakert Üdvözlégy égi Rózsakert, Atyánál díszlô, illat-telt! Szűz liliom, te ünnepelt! Viszonozd Ávénk, Mária!* Üdvözlégy, Ige kastélya, bűnösnek vigasz-hajléka! Mily szent szállást kap Ég Fia! Viszonozd Ávénk, Mária! Üdvözlégy, Lélek szentélye, ki Háromságot vendégle! Illatszer tára, szekrénye! Viszonozd Ávénk, Mária! Üdvözlégy, bűnök gyógyszere, minden bajosok menhelye! Ily biztos bástya védelme! Viszonozd Ávénk, Mária! Üdvözlégy, vitézek vasa! Elmélkedôk fényforrása! Imádkozók ujjongása! Viszonozd Ávénk, Mária! Üdv! Diadalmak öröme! Édesség boldog özöne! Mindenek közvetítôje! Viszonozd Ávénk, Mária! Üdvözlégy, Hármas-Egységes, Hozzád kiált a Föld, vétkes... Mária anya-érdemén, oldozd bűnünk, Örök Remény. (12--13. századi ciszterci költôtôl) (* A legenda szerint Bernát üdvözlésére: ,,Salve Regina!'' -- a Szent Szűz megjelent s viszonozta: ,,Salve Bernarde!'' A refrén erre utalhat.) ======================================================================== AUGUSZTUS 6. URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA 1: Ruhája fehér volt, mint a hó. S: Hallottuk az égbôl jövô szózatot. E (A év): Arca ragyogott, mint a nap. E (B év): Ez az én szeretett Fiam. E (C év): Mózes és Illés beszéltek Jézus haláláról. Az eseményrôl Sz Máté, Márk és Lukács tudósít (l. evangélium). A keleti Egyház már a 6. században megtartotta az ünnepet. Nyugaton 1457- ben III. Kallixtus pápa vezette be kötelezôen az egész Egyházra, hálaadásul a törökök fölött aratott nándorfehérvári nagy gyôzelemért: Hunyadi János, Kapisztrán Sz János, meg a magyar népi fölkelôk hôstettéért. (Ugyanerrôl emlékszik meg a pápától elrendelt déli Úrangyala harangszava: elôbb még könyörgésül rendelte a gyôzelemért, utóbb örök idôkre hálául, mert az egész európai kereszténység léte forgott kockán.) Elsô olvasmányhoz / Dán 7,9-10.13-14 Dániel 7,2-14 versei egy látomást írnak le, melyet Dániel ,,Belsazár király elsô évében'' (Kr.e. 550--49) élt át. A szakasz szorosan a második fejezethez kapcsolódik; mindkettôben a négy egymásra következô világbirodalom szerepel. Ezekben Dániel az egész világtörténelmet jelképesen összefoglalja, mégpedig ellentétbe állítva Isten országával. A történelem démoni erejét a negyedik vadállat szarva jelzi (IV. Antiochus Epiphanes, Kr.e. 175--163), de Dániel szemében már le van gyôzve. A világ hatalmasaitól elvétetik a hatalom és az Emberfiának adatik, aki eljön az egek felhôiben (7,13-14). Ki ez az Emberfia? Máshol (7,18; 22,27) mintha általánosan a Magasságbeli szentjeit értené, de itt egy személyként szerepel. Jézus szívesen hívta magát az Emberfiának, jelezve, hogy a régi titokzatos ígéret Ôrá vonatkozik, egyben kifejezve emberi alázatát és isteni fönségét. (7,9- 10: Jel 20,4; 1,14; Jn 5,22 ; 7,13-14: Mt 24,30; 26,64-65; Jel 1,7; 14,14; 11,15) Válaszos zsoltár / Zsolt 97(96),1-2.5-6.9 Öröm a Világ Urán Szentleckéhez / 2Pt 1,16-19 ,,A mi Urunk Jézus Krisztus hatalma és eljövetele'' (1,16) az apostoli igehirdetés fôtárgya. Nem valami ,,kieszelt mesén'' alapul a történet, hanem olyan szemtanúk elbeszélésén, akik a földi Jézus életét tanúsítják. A ,,szent hegyen'' való megdicsôülés azon nap elsô fölragyogása volt, amelyen majd Jézus megmutatja végleges dicsôségét. Ez elsô és második (jövô) élmény közé esik az üdvösség, Istennel való együttlét, amit máris megkaptunk, de a hitnek drága kincse a jövôben lesz nyilvánvalóvá és teljessé. Azon eljövendô nap fényében a jelen világ ,,komor helynek'' látszik. De az ígéret (,,prófétai szó'') a hívônek lámpás, mely utat jelez, és az eljövendô örök nappalig világít. (Mt 17,1-5; Mk 9,2-7; Lk 9,28-35) Evangéliumhoz / A év: Mt 17,1-9, B év: Mk 9,2-10, C év: Lk 9,28-36 Jézus színeváltozása mindhárom szentírónál (Mt, Mk, Lk) együtt jár Jézus Krisztus kínszenvedésének megjövendölésével. A tanítványoknak, kik Jézusban fölismerték a Krisztust, ismerniük kell Jézus útját, amely egyben az övék is. Ô az Emberfia, ki szenved, meghal, föltámad. Ô a jövendô Úr, Isten dicsôségében. E dicsôségrôl Jézus nem szóval tanítja övéit, amit egyelôre úgysem értenének, hanem jövôbôl elôrevett jelenéssel, kinyilatkozással, mely szemnek és fülnek leleplezi Jézus rejtett méltóságát. A tündöklés, amelyben Ô megjelenik, az Írásokban az égi lények megjelenési formája. Mózes és Illés a kettô, kinek Isten népe hitét köszönheti: -- mindkettônek Sínai hegyén volt nagy találkozása Istennel (2Mz 33,18-23; 1Kir 19,9-13). Most is a ,,szent hegyen'' találkoznak az Úrral (2Pt 1,18), hogy tanúskodjanak Ôróla: benne teljesedtek be a Törvény és a Próféták. Azután eltűnnek: -- a jövôben csak Jézus lesz az, akire a tanítványoknak hallgatniok kell. (2Pt 1,16-18; Zsolt 2,7; Iz 42,1; Mt 3,17; Mk 1,11; Lk 3,22; 5Mz 18,15; ApCsel 3,22) Szentségre várva Megjelenik az Úrnak fényessége-lángja! Minden buzgón áldozónak lelkét világosítja, szívét forrósítja. Tárjuk ki szívünk-lelkünket: ,,Jó nekünk itt lennünk!'' Elmélkedés (A év) Választott tanúi elôtt föltárja az Úr az Ô dicsôségét és oly tündöklésben ragyogtatja mindnyájunkkal közös emberi testét, hogy arca lett, mint a Nap, ruházata villogott, mint a hó. Fôszándéka ezzel az volt, hogy a Kereszt jövendô botrányát eltávoztassa övéinek szívébôl; hogy meg ne zavarodjék ezek hite az Ô önkéntes szenvedésének megaláztatásán: hiszen már megjelent nekik rejtett méltóságának fönsége! De nem kisebb gondoskodással alapozta meg ekkor szent Egyházunk reményét is, hadd lássa Krisztus egész titokzatos Teste, mily színváltozásnak lesz részese az egész; hogy a tagok is társai lesznek annak a fönségnek, amely a Fôben már elôre fölragyogott! -- Mózes és Illés, tehát a Törvény és a Próféták, az egész Ószövetség képviseletében, megjelennek, beszélnek Ôvele: hogy Igazán az öt jelenlévôvel teljesedjék az Írás: ,,Két vagy három tanú bizonyságán megáll minden tény és ige.'' Mi szilárdabb, mi is erôsebb ez Igénél, kinek hirdetésében az Ó- és Újszövetség harsonái együtt zengenek? Az evangéliummal megegyeznek a régi vallomások. Egybehangzanak, egymásra utalnak mindkét szövetség lapjai és könyvei! Akit elôzô jelek a titkok fátylában ígértek, azt jelennek és láthatónak ragyogtat a dicsôség fénye. -- Elragadva ily titkok tárulásán, földieket semmibevéve, örök dolog vágya tör Péter lelkére, telve a látomás ujjongásával: itt akar maradni Jézussal a nyilvánvaló dicsôség boldogságában... De Jézus nem felel az ô kiáltására, jelzi, hogy bár nem helytelen, de idôszerűtlen az a kívánság. A világ csak Krisztus halálában üdvözülhet és az Úr példája arra hívja hitünket, hogy bár ne kételkedjünk az igaz boldogságban, -- de legyünk szilárdul meggyôzôdve, hogy e világ kísértései-bajai közt elôbb a tűrnitudást kell kérnünk és gyakorolnunk, csak azután a dicsôséget. (Nagy Sz Leó: Urunk Színeváltozása beszéde) + Meglátják az Istent (Isten képe a tiszta lélek tükrén) ,,Boldog azért, aki tisztaszivű: meglátja az Istent!'' (Mt 5,8) Úgy érzem, mit igér: nem szembe, magával Urat lát az, ki a lelki szemét tisztítja imába, hü tettbe', Tán nagylelkü Urunk ugyanarra utal, mit egyébkor nyíltan, boldogitón kijelent: hogy a ,,Mennyei ország bennetek él!''... Benned! ha tanultad szíved ürítni minden földre tapadt vágytól s bünös érzelem-űzni! Úgy érzem, hogy Igénk tömörül s tanáccsal akarja híni övéit a Szívre: ,,Halandó hivek, akikben vágy eleped, hogy lássa-elérje a Jót, a Valódit! -- S hallván, isteni Fönség túl egeken magasúl föl, foghatlan ragyog ott a Dicsôség; az a Szépség mondhatlan! S a halandó lét átfogni ne vágyja... -- Mégse veszítse reményit a hű, hogy ’látni se tudja’ vágyai Álmát... Mert, hogy elérni te tudd, a szivedbe oltva a módja! Ki alkota, rejt bele isteni Szikrát. Mintegy lényegedül, mint egy kicsi ,,Testesülésben'' Képire alkotván, vésettél mint egy ,,utánzat''. Mint a viaszba nyomott szobor ,,ott van'', a Szobrot várja az éhes üreg! Sérült-torzult a viasz bár, Rossz befödé, hiba lepte, romokba ha látni az Arcot?... Ámha a buzgóság rakodott bűnszennyeket elmos, Isteni Arcot az új ragyogó szépségbe' találja! Lám a vas is: feketűlt; s köszörűkövön elveti rozsdát; újra ragyog-villog, szent Napnak tündököl arca! Belsôember eként, -- kit Urunk úgy hív, hogy a ,,szív'' ô, -- szutykos rút helyin elrozsdált alak is csunya-rücskös -- s fényt kap, az ôsi hasonlóság megtér, -- kiemelték! Mert ami jóra hasonlít -- s tényleg! --, jó bizonyára! Néz bele most a szivébe, s Akit vágyódva epedt, Azt ott leli, látja! S olyan boldog most tiszta szívével! Szent és tiszta, ragyog! képmása az Ôsi Remeknek... Tiszta s a földit-elűzött szív, bűntôl-idegenség: -- nem más az, csak az Isten, bennünk itt lakozó [s mi ráojtott venyigék, míg lükteti Vérit a Tôke]. (Nisszai Sz Gergely) + Elmélkedés (B év) Paradicsom örömei (De Gaudiis Paradisi) Örök élet forrásához szomjazik a száradt ész; testünk, zárait megúnva, börtönébôl törni kész. Nyugtalan hányódik, vágy, ki szökni haza: messzi néz! Nyög panaszlón, annyi terhen, baj-nyomorban küszködik. Rég mit vesztett, bűnnel ejtett: egy boldog kor visszaint! És jelen Baj csak nagyítja áldást, Jót: -- mely veszve mind... Fölfoghatnád, legfôbb Békén az örvendés mekkora? Lakhelyed a gyöngybôl épült palotáknak városa! Fenn a tetô sáraranyból, s benn fényt áraszt lakoma. Tél csikorgó, nyár forrongó: benne sohasem dühöng, örök tavasz rózsát fakaszt, lomb-virágot zöldülôt fénylik fehér liljom, s bíbor fürt! balzsamban fürödött. Itt a szentek nagytündöklôn csodafénybe ragyognak, diadalmon örül egy-egy, örömén a másiknak! Bizton már, múlt gonosz veszélyt gyôztesen leszámolnak... Minden szennytül szabad-szentül: test küzdelmet nem szenved. Hús-test ösztön lelkivé lôn, így lélekkel ért egyet. Tiszta-teljes békét élvez s nem botránkoz' egy sem meg: Változékonyság levetve, ôs-ártatlan voltra tér. Ráragyogó Igazságba merül; magas vonz, s a mély! Édes élô Forrás felel rég sóvárgó szomjakér'. Örökfolyton egy-és-azon létük: ujjongó élet: bölcs, eleven, víg kedveken, baj ôket már nem érhet! Mind gyógy: ép itt; kór nem érint; ifjú nem lát vénséget. Örök mában élnek, ,,Van''-ban. Az Elmúlás elmúlott! Így mind virul, ifjul, vidul, -- hulla, -- romlás elhullott. Halhatatlan léterôn veszt Halál jogot s elkullog... Tudva Tudót: mindentudók! Nemtudni mit tudnának? hisz egymásnak is belátnak titkaiba: kitártak! Akarat egy s nem-akarat, együtt ész, szív, kívánat. Bár némelyje más érdemre jutott más-más sorsokon: mind közössé tesz szeretet, mert szeretett, -- szentrokon. Egyé vagyon s köztulajdon -- legfôbb Úrba olvadón! Ott hol a Test, joggal gyűlnek össze a saskeselyűk. Angyalokkal szent üdvözült egy asztalhoz ül együtt. Két hazából jött polgárt mind éltet közös Kenyerük. Mind rávágyón, mind elégült, egyre többre! s töltve vágy! Betöltség ott meg nem untat, ,,éhez'' s éhséget nem lát... Sóvár mindig betöltôdik, étkez, éhez szent étvágy! Mindig-új dalt búg boldog hang, egybecsengô dallamot. Ujjongásba fülgyönyört ki orgonázza? Angyalok! A Királynak hangjuk árad: gyôztes éltet Ô adott! Óh te boldog lélek, áldott! szembelátod Szent Királyod! S trón alatt a világ-mindent: -- forog Mű, a világok! Napot, Holdat, tűz-bolygókat, csillag ezrit: fényt, lángot! Krisztus: harcos hôs pálmája! végy föl már e táborba! Oldva övem ha letettem, s kopott kardot Zsámolyra: vidd leszerelt veteránod, hű polgárnak szent honba... (Sz Ágoston szövegébôl és képeibôl, 7--10. századi ismeretlen) + Az örökkévalóság napja és a jelen élet nyomorúságai Óh, boldog lakás a magasságbeli városban! -- Óh, örökkévalóság ragyogó napja, melyet az éj soha homályba nem borít, hanem az örök igazság sugaraival szüntelen megvilágít; nap, amely mindenkor örvendetes, mindig barátságos, melynek boldogsága sohasem fordul ellenkezôre. -- Óh, bárcsak fölvirradt volna már ez a nap, és vége volna minden mulandónak! -- Ragyog ugyan a szenteknek örökké sugárzó fényében, de csak távolról és tükörben világít a zarándokoknak e földön. -- Tudják a mennyország polgárai, mily örvendetes az; megsiratják Évának számkivetett fiai, hogy oly keserves és unalmas emez. -- E mulandóság napjai rövidek és gonoszok, teli fájdalommal és ínséggel. -- Hol az embert sok bűn beszennyezi, sok szenvedély behálózza, sok félelem szorongatja, sok gond lefoglalja, sok haszontalanság szórakoztatja, sok hiúság ejti tôrbe. -- Sok tévedés körülözönli, sok fáradtság emészti, kísértés zaklatja, gyönyörűség elpuhítja és ínség kínozza. -- Óh, mikor szakad vége ennek a sok nyomorúságnak? Mikor szabadulok meg a vétkeknek ezen alávaló rabságából? -- Mikor lesz, Uram, hogy egyedül csak rád gondolok? Mikor lelem egyedül tebenned örömömet? -- Mikor leszek minden akadály nélkül teljes szabadságban, minden testi-lelki nyomorúság nélkül? -- Mikor lesz állandó béke, háborítatlan és biztos béke, belsô és külsô béke, minden oldalról erôs békesség? -- Óh, áldott Jézus, mikor jutok színed látására? Mikor szemlélem országod dicsôségét? Mikor leszel mindenben mindenem? -- Óh, mikor leszek veled országodban, melyet öröktôl fogva készítettél választottaidnak? (Kempis: KK, 3:48) + Elmélkedés (C év) Mennyországba vágyódás Azt mondja az Írás: az Isten-szeretôk örvendjenek, hogyha a világ vége eljött. Ujjongjanak, mert aki Kedvese a léleknek, hamar érkezik már! S amit nem szeretnek, múlik már, tűnve le! Fölragyog az Úr Jele! Távollegyen, hogy ki hűn Ôt látni vágyik sírna világ hulltán, -- követve világfit! Tudja: minden ledűl, omlik s ô felrepül! Ki a ,,Világ barátja'' nevére sóvárgott: Isten ellenévé általa az válik. Világ vége jöttin ha ki nem örülne -- barátjaként tüntet -- bakokhoz kerülve! Hívô szív elveti ennek a gondolatját is, mert új életet várt s rajta szívbül munkált! Mi más földi élet, mint csak útonjárás? Mi lenne, testvér, jaj, az útban-leállás! Hogy ,,elfordultál'' s utaddal felhagytál? -- Léssz, mint ki nem indult, holtabb a holtaknál? (Nagy Sz Gergely: 1. homília) + Mennyország Mily nagy, mily édes, milyen bizonyos minden dolgoknak tudása odaát, hol semmi tévely, semmi zavar, hol Isten bölcsességét issza lélek, a Forrásból magából, nehézség nélkül, teljes szent gyönyörrel! (Sz Ágoston) Nem az mondatott: ,,Beléphet Urad öröme tehozzád'', hanem: ,,Menj be Uradnak örömébe!'' -- és ez bizonysága, hogy az öröm végtelenszer több, mintsem fölfoghatnók! Belépünk majd az Isteni-Örök Öröm hatalmas óceánjába, s betölt ez majd belül, kívül, körülárad és ölel mindenfelül. (Bellarmin Sz Róbert) Tökéljed el, hogy ezután mindig a mennyországon tartod lelki szemeid, készen bármirôl lemondani, bármit veszteni, mi visszatart vagy mellékútra visz, az Ég felé igyekvéseden! (Szalézi Sz Ferenc) Mikor a mennyország minden öröme árad földi szívünkbe, mily nehéz az ilyen szívnek, még egyre itt száműzésben, megállni a hatalmas özönt úgy, hogy könnyözön ne könnyebbítse! (Liziôi Kis Sz Teréz) ======================================================================== AUGUSZTUS 15. SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE: NAGYBOLDOGASSZONY (VIGÍLIA MISE) 1: A frigyszekrény méltóbb helyre kerül. S: Minden diadalunk és dicsôségünk Jézus Krisztus érdemei miatt van. E: Boldog édesanya, akitôl a Megváltó született! A bevezetést lásd az ünnepi szentmisénél. Elsô olvasmányhoz / 1Krón 15,3-4.15-16;16,1-2 A szövetségláda vagy frigyszekrény arab-akácból készült szekrény volt, aranyborítással, benne a két törvénytábla (2Mz 25,16). A pusztai vándorláson a nép elôtt vitték. Dávid átszállíttatta a szentsátorral együtt Jeruzsálembe, és ezzel tette a várost vallási és politikai székhellyé. Salamon a frigyszekrényt a Templom legszentebb helyiségébe tétette. A király és a nép szemében a frigyszekrény az isteni vezetés és oltalom jelképe, de állandó intés is, hogy a nép éljen a szent és mindig jelenlevô Isten akarata szerint. Mikor a babiloni hódító földúlta a Templomot (Kr.e. 587), a frigyszekrény eltűnt. De a neki kijáró tiszteletet átruházták a késôbbi második Templomra és Jeruzsálemre: itt az Isten trónja ,,lábainak zsámolya''. Az Újszövetségben magasabb fokon Mária maga Isten népe, a szent Sion, akiben jelen az Isten. Ô az új szentsátor, akit beárnyékoz Isten fönsége, akitôl az isteni Ige emberi természetet kapott és általa ,,közöttünk lakozék''. (2Sám 6; Zsolt 132; 48; 1Krón 28,2; Zsolt 99,5; Lk 1,39.43; Jn 1,14) Válaszos zsoltár / Zsolt 132(131),6-7.9-10.13-14 Dávid kiválasztása Szentleckéhez / 1Kor 15,54-57 A holtak föltámadása ,,titok'' (1Kor 15,51), föl nem fogható, csak isteni hatalomnak lehetséges. Nem az a fô, hogy ,,megszólal a végnapi harsona'', hanem hogy Isten átváltoztat mindent; a mulandó és halandó halhatatlanságba öltözik. Halandó részünk, úgy ahogy van, nem léphet át Isten világába. ,,Íme, Én megújítok mindeneket!'' -- mondja Jézus (Jel 21,5). De ez a folyamat már megkezdôdött; a halál tövise: a bűn, le van gyôzve Jézus halála és föltámadása által. Aki Jézusban él, már átlépett a halálból az életbe, és mindenek elôtt az Ô anyja, Mária, ki szent Fia személyével és művével legbensôbben összetartozott. (Iz 25,8; Oz 13,14; Róm 7,13; 6,14; Jel 20,14) Evangéliumhoz / Lk 11,27-28 Ahol Jézus beszél és cselekszik, ott Isten uralma lép közénk. Aki Ôrá tud hallgatni, megérzi önnön lényének és sóvárgásainak bensô rokonságát a hallott Igével: tudja, hogy ôneki szól, hogy ôt befogadja az Ige. Új képességet kap örömre, új szabadságot az igére. A nô, aki a tömegbôl kikiált, nem türtôztette hangját: kényszert érez, hogy dicsérje azt az Asszonyt, aki Jézussal legszorosabb kapcsolatba áll: az Ô Anyját. Az Anya tisztelete valójában Jézus tisztelete. És Jézus válasza nem elutasítás, hanem két dolog tisztázása: 1. Máriát nemcsak azért kell boldognak magasztalni, mert testileg Jézus anyja, hanem mert ,,az Isten Igéje hallgatói és követôi'' között is Ô a legelsô; 2. Mária a tökéletes Ige-hallgató és követô, de nem egyetlen ilyen, -- mindenki, aki hallja és követi Isten szavát boldog, Jézushoz tartozik és Jézus igazi rokona (vö. Mt 12,49-50; Mk 3,34-35). Elmélkedés Lásd az ünnepi szentmise elmélkedését. ======================================================================== AUGUSZTUS 15. SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE: NAGYBOLDOGASSZONY (ÜNNEPI MISE) 1: A napba öltözött Asszony: Isten népének, az Egyháznak és az Egyház édesanyjának egységbe olvasztott képe. S: Krisztus áll a megdicsôült emberiség élén: a feltámadáskor az Ô dicsôségében részesülnek, akik hűségesek maradnak hozzá. E: Az alázatosakat felmagasztaló Isten Máriát emelte a legnagyobb méltóságra az asszonyok között. 1950. november 1-én hirdette ki XII. Pius, hogy Máriának az égi dicsôségbe testestül való fölvétele Egyházunk hittétele, továbbá, hogy az ókortól fogva tanúsított keresztény vallomások e tételrôl kinyilatkoztatásnak tekintendôk. Az ünnep maga igen régi; a keleti Egyház kevéssel az efezusi általános zsinat után (431) már megülte. Sôt Mauritius bizánci császár (582--602) augusztus 15-ét állami ünneppé is tette. A nyugati (latin) Egyház a 7. századtól fogva tartja ezt az ünnepet. A dogma (hittétel) fogalmazása: ,,Kihirdetjük, kijelentjük és eldöntjük mint Istentôl kinyilatkoztatott hittételt, hogy a szeplôtelen, mindenkor szűz Istenanyja Máriát földi élete végén testével és lelkével fölemelte Isten az égi dicsôségbe.'' (XII. Pius) Elsô olvasmányhoz / Jel 11,19;12,1-6.10 Néhány mondat a Jelenések hatalmas eseményét vázolja. Az Asszony, aki az égen ,,nagy jelül'' tűnik föl, a Messiás-gyermek Anyja. Ôbenne megtestesül Isten egész népe. A 12 csillag az Asszony feje körül Isten népének 12 törzsére utal. A szülés kínjai nem a Messiás földi, történelmi születésére vonatkoznak, hanem az Asszony szülte isteni nép megpróbáltatásaira története során, fôleg az idôk vége felé, míg végre a ,,teljes Krisztus megszületik'', és ,,a mi Istenünk uralma'' láthatóvá lesz. A végsô idôkben Szűz Mária szerepe egyre nagyobb lesz az üdvösségtörténetben, s ezt az egyházatyák kezdettôl fogva így értették a Jelenések könyvében. A Mária kultusz összefügg hitvallásunkkal; ez a mi idônk ,,nagy jele'' (vö. Lourdes, Fatima, stb.). (11,19: 1Kir 8,1.6; 2Krón 5,7 ; 12,1-2: Iz 66,7; Mik 4,10 ; 12,3-6: Dán 7,7; 8,10; Iz 7,14; Zsolt 2,9; Jel 9,15) Válaszos zsoltár / Zsolt 45(44),10.11-12.16 A Király menyegzôs éneke Szentleckéhez / 1Kor 15,20-27 Isten beleszólt az emberi történelembe, kimondta végleges Igéjét. Ez az Ige ,,testté lôn'', megfeszítették, de Isten ,,föltámasztá Fiát halottaiból'', és mindeneket Ôneki alávetett. De csak akkor lesz teljes a gyôzelem, mikor az ,,utolsó ellenség'', a Halál is le lesz gyôzve. Jézus gyôzelme a föltámadásával már megtörtént. Az Egyház jelen életében ez a gyôzelem a keresztségben és az ebbôl fakadó életben nyilvánul meg. Az isteni mű akkor jut végcéljához, ha már nem lesz többé se bűn, se halál. Csak akkor valósul meg az embernek Istenhez való hasonlósága, Krisztushoz hasonulása, ha a haláltól való szabadulás, melyet Ô harmadnapra kivívott, kiterjed majd az egész üdvözült emberiségre. Ami Krisztussal (és az Ô nyomdokán és erejébôl Máriával) történt, az mutatja, mily cél felé halad a megváltott ember. (15,20-22: Róm 8,11; Kol 1,18; 1Tessz 4,14; Róm 5,12-21; 1Kor 15,45-49 ; 15,23-26: 1Tessz 4,16; Zsolt 110,1; Mt 22,44; Jel 20,14; 21,4) Evangéliumhoz / Lk 1,39-56 Miután kimondta nagy Igen-jét, Mária siet Erzsébet meglátogatására: mindkét asszonyt Isten áldottá tette, és különleges módon belevonta üdvözítô terveibe. Az elôfutár megérzi Ura közelségét és eltöltve Szentlélektôl már anyja méhében kezdi jelezni a felnôtteknek azt, aki utána Eljövendô. Erzsébet örömmel és tisztelettel köszönti fiatalabb rokonát: hittel tanúskodik Mária titkáról és hitérôl. Mária dicséneke, a Magnificat, az Istenanyja válasza Isten nagy tettére Ôbenne, ami itt újra tudatosul benne. Ebbe a hálaénekbe kapcsolódik Isten népének minden hívôje és jövô nemzedéke a saját magasztaló himnuszával. Mária élete és éneke egyaránt kifejezi az alacsony-sort és fölmagasztalást, alázatos hitet és a választottság szent tudatát. A himnusz Isten nagyságát, irgalmát és örök hűségét hirdeti. (1Sám 2,1-10) Elmélkedés (A év) Ma az élô Istennek szent és lelkes hajléka, aki Teremtôjét méhébe fogadta, elmegy megpihenni az Úrnak nem kézzel készült hajlékába. Atyja Dávid pedig ujjong, és körtáncot lejt az angyali kar, és ünnepelnek az arkangyalok, dicséneket zengenek az Erôk, ujjonganak a Hatalmasságok, ünnepet ülnek Trónusok, magasztalják a kerubok, dicséretét hirdetik a szeráfok. Ma az új Ádámnak (Krisztusnak) édene az ,,élô paradicsomkertet'' fogadja be, azt, akiben letörlesztôdött kárhozatunk, elültetôdött az Élet Fája, befödetett a mi csupasz kifosztottságunk. Ma a Szeplôtelen Szűz, kit semmi földies bűnös hajlam nem szennyezett, csak égi vágyak, gondok éltettek, -- nem a földbe tért le, hanem mert ômaga volt Jézus élô égi hona, az égi hajlékba vétetett. Mindnyájunkra tôle származott az igaz Élet (Jézus), hogy is ízlelhetne ô halált? De mégis meghajolt a törvény elôtt, melyet Az hozott, kinek ô földi életet adott. És mint a régi Ádám leánya: a régi ítélet alá esett (hiszen ezt a Fia sem, ki maga az élet, nem kerülte el); mint az élô Istennek anyja pedig: méltósággal fölvétetett ahhoz magához az égbe. (Damaszkuszi Sz János aug. 15-i beszéde) + Máriának szolgálni, az Ô udvarához tartozni legnagyobb tisztesség ami bárkit érhet. Mert az, aki az Ég Királynôjét szolgálja, már ott uralkodik is Ôvele; parancsa alatt élni több, mint uralmi trónon ülni. (Damaszkuszi Sz János) + Boldogságos Szűznek égi örömei (Gaude Virgo, Mater Christi) Örvendj, szép Szűz, Krisztus Anyja! mert egyedül Néked adva, -- tisztaságos hajadon, -- hogy jutsz oly nagy méltóságra, Mennyeknek szent Háromsága Fiadhoz fönt: oda von! Örvend szűzi szent virággal, különleges kiváltsággal túlhaladsz fönn tündöklô angyali fejedelemséget, szentek között fényességet, -- lelkedet Kegy eltöltôn! Örülj szívlánggal átölelt, szent akarat égbe növelt: úgy az Úrba kötôdöl! Egy óhajra mindent elérsz; Vágyol bármit, jut ki egész, Édességes Szülöttôl. Örvendj, Isten hű Jegyese! ahogy fényt tüzel Nap heve, önt el mindent ragyogás! Úgy eléred: mind e földön teljes békéd tündököljön csupa fény- és tűzforrás. Örvendj, Erény gazdag Tára, kinek lesvén, egy szavára vár Ég udvari hada. Százszor boldog-édes, Téged Jézus áldott szülôjének tisztel, méltó Szűzanya! Örvendj, gyámja nyomorultnak, mert ki Atyja jövôs múltnak: híveidhez külde el! Velejáró kegyekkel itt, ott: sugárzó trónra segít, fönn, lenn ország ünnepel. Örvendj, tiszta Szűz és Szülô, Úrban bízva, egy se szűnô: két dicsôség tündököl! nem hanyatlik -fogy -változik, -- de mind marad, virágozik mindörökké-örökkön. Isten választott Arája, jó utunk légy szent hazába! Sosincs ott öröm híja! Ott a béke honol fénybe! Hallgass, jó szív, itt e népre, Édes szűz, óh Mária! (Becket Sz Tamás) + Tenger Csillagához esengô dal Tenger csillaga, szűzileg egymaga lett ki anyává Egyfiad: Ég Igaza s Nap-fénye maga, s Napot leigázá. Fénylô ékkô, Rózsa, te égô, te díszbe megáldott. Lépes méz, ki tetéz jóságban legjavaságot. Bármelyik illat kába s elillant: illatozod túl! Kellemed űz telet, új tavasz, új kelet általad indul. Testbe'-szívedben szűz, az Isten benn megfogan, árad. Szűz szüli, kín töri, Szentfa-halála váltja bün-árat! Hogy nyomorút vigyen égbe föl út: Magas eljön a mélybe! Feltör azonba', Halál hal a romba, hoz Isten új létre. Szűz, te hatalmas! Ég Kegye halmoz s száll be lakásra! Szűz-öl akit terem: Atyja egy-Istened képe s a mása. Hajnali-csillagod anyja, te Magzatod' áldja világ mind. S téged imával, éneki árral hűk szíve áhít. Mert mi Urunknak utána: fajunknak vagy te reménye. Furdal a lelkünk: ész meg a testünk mocska-merénye... Áll ha Ítélet: poklot a néped, esengd ki! ne lásson! Boldog örök Hon: hű odajusson -- födje Palástod! (Marbod püspök himnusza) + Elmélkedés (B év) ,,Kívánok elválni s Krisztussal lenni'' (Fil 1,23) A Szent Szűz vágya évek haladtával Krisztus után nôttön nôtt. Az angyali köszöntésnek és Betlehemnek éjjele csillagaival folyton tükrözött lelkén; a Kálvária és a mennybemenet hegye s a pünkösd emlékei mint viharok tűzvésszé szították föl hozzá vágyó szeretetét. Megjött végre halálának napja s ezzel a hazavágyó vágynak tetôpontja; lelke röpült mint a galamb, mint a szeráf, s az apostollal imádkozta: ,,Kívánok elválni s Krisztussal lenni''. Ki mondhatta azt inkább? Idegenben született, tehát haza vágyott. A szeplôtelen fogantatás földje idegen e világban; nincs itt helye; úszó sziget. Minél nagyobb és finomabb a lélek, annál inkább érzi, hogy innen mennie kell; ki érezte ezt édesebben, mint a Szűz? Csupa eszményi, túlvilági cél és törekvés miliôjében élt. Jézus volt mindene, ki az utat mutatta a teljesebb, gazdagabb világba. -- Lelke, mint a nyílt tenger tükre, az eget tükrözte. Tiszta volt vize s mély, s vonzotta az eget. Levonta a Szentlelket, le az Igét s most az ig vonzotta s ragadta ôt, ki Istennel teljes volt; szívében folyton visszhangzott Simeon éneke: Most bocsátod el Uram a te szolgádat békességben. A világ nem vonzotta ôt, mert az nem szereti Krisztust; sôt mert a világ hálátlanságának s bűneinek céltáblája az Úr: jel, melynek ellene mondanak. Az ilyen világ nem kell a Szűznek. Különben is neki a világ keresztre volt már feszítve. -- Az elsô vértanúk forró vércseppjei gyöngyök és virágok voltak ugyan neki a földön, de hát hisz azok is a túlra mutattak. A végtelen sok kegyelem, mely lelkét elárasztotta, az örök jóságba gravitált. A tengernyi érdem koszorút sürgetett. A jegyes jegyeséhez, az anya fiához készült menni, s az Isten is mondta: ,,Veni sponsa, coronaberis''; gyere édes lélek, Leányom, megkoronázlak. -- Így készült a Szent Szűz haza. A halálra az készül legjobban, aki lélek szerint él. (Prohászka: ÖM, 7:456; 228) + Igaz áhítat Szűzanyánkhoz Gondunk legyen rá, hogy hűséges elménk' Urunk Anyjának ,,tárházul'' szenteljük! Hogy érjük el? Ô Szűz; és szűzi lelket kedvel. Ô tiszta; s tiszta hű szíveket szível... Azért a testen, elmén szűziek vagyunk, s malasztot esd le ránk Nagyasszonyunk. Mert minden posványt utál, mocskos érzést úgy összezúz, mint viperáknak fészkét! Elátkoz szennyet, rút bujálkodásnak fô Ellene! ki kígyónyakra hágott! Trágár beszédet-dalt nem tűr. Kacérkodóknak, kendôzködô kenôcsi a Szűznek: undorok! -- Harag dagályát gyűlöli! Gonosz irigység, embertelen düh, álság: nehogy sebesítsék, -- elkergeti! (Veszett szívünket így és ezzel menti!) Hiú dicsvágyba törtetôt elejti. A gôg fagyára hôs Szíve tüzét fuvallja s jeges dölyföt éget szét! Mert minden bűn és bűnös kéj Szeplôtlennek -- gyilkos méreg, habár ,,gyönyör'' azoknak. De ellenszerrel szent Orvosnônk hat! A böjt, önmérsék, zsoltár, Írás; és amit hoz: -- szűziség, szemérem-díszével virítoz, állandó békét lelkünkön így ápol jómalaszttal. Anyás csókjával sebzettet vigasztal. Szelíd szívet melenget. Szívség [caritas], Irgalom és Emberség: a fiai, akiket hord karon. Rövidre fogva: bármi vétek szomorít, -- az Anyai Szívébe vág és vérez-háborít... -- Erényeden, mint hogyha ,,néki jutna kincs'', -- örül. Azért, ha lelked óv erényt és bűnt kerül, ha félve futsz hibákat, s jótettekre buzgalmad vágtat: -- ô egyre eljön, segít, fölemel, kegyelmet ránk kiesdekel! És minden jó, mint hű kíséret, megjön Vele! A Kisdedének, a Szent Fiának társasága, a Mindenek Ura-Királya belép megtértnek otthonába... És lesz szívünk az Isten vára... (Damaszkuszi Sz János) + Elmélkedés (C év) Máriát dicsérô ének Mária, dicsérlek téged; szívvel szolgállak, míg élek, legtündöklôbb Hajnalcsillag! Téged zenglek tegnap-holnap, Általad mert Mennyek Atyja Ég-föld Urát: Jézust adta! Mint vakító-Nap ha felkel, fény, tündöklés ujjong reggel, s Hold, csillaghad: éj vigassza, szent szelíd vagy, szűzi tiszta! Menedékünk vagy Te. Tudjuk: Rontó ránktör, hová fussunk! Fénysugárzó Aranyhintó, Úr-nyájába fölszállító! Salamon igaz trónusa, Gideon áldott gyapjúja, Urunk választott edénye, Fönséges Ige szentélye! Legtündöklôbb Hajnalcsillag, Téged zenglek tegnap-holnap! Mária, téged dicsérlek, szívvel szolgállak, míg élek. (Angelus Silesius) + Asszumpció -- Mennybevitel Szeplôtlen szüzi szentély, égbeli fényt aki rejtél! Óh igaz Istenanya, s örökkön mégis hajadon szűz! Hajdan látnokitól jelképbe-szavakba kimondott! Élet Fája, kit ültet Uristen az édeni kertbe! Ábrahám sátrán hangzott az örömhir elôre: Önnön-Igéjin az Úr kijelentett szent anyaságot. Mózes bokra! mely Ég tüzin ég, soha el nem is égve! Üdv, Gedeon gyapjúja, magasbul a Harmat akit lep! Ézsaiás zengett, Szűz, üdv! te fiat foganandó! Fönnlebegô felhô, lepecsételt Könyv a Titokkal! Látta Ezékiel ezt a Kaput, mely zárta a Szentet. Dániel látta hegyet: Nagy Kô kibôl indul: új Élet! (Sz Nerzész) ======================================================================== AUGUSZTUS 20.SZENT ISTVÁN KIRÁLY, MAGYARORSZÁG FÔVÉDÔSZENTJE 1: Szent István király intelme: Járjunk az igaz úton. S: Szent István király üzenete: Szakítanunk kell a pogányokra jellemzô életmóddal. E: Szent István király országa az Egyház sziklájára épült. Magyarország elsô királya és apostola, született 972 körül, talán Esztergomban, meghalt 1038. augusztus 15-én (a világegyházban ünnepe augusztus 16.); Géza fejedelem és az erdélyi Sarolta fia. A nem teljesen megtért Géza után ô lett ezredévre a ,,keresztény magyar''. Szóval, példával és átélt krisztusi kereszténységgel terjeszti a hitet. Több országból meghív hithirdetôket, öt apátsággal letelepíti a bencés szerzeteseket (fô központ Pannonhalma), tíz püspökség alapjait veti meg, plébániákat alapít, ezek mellett iskolákat is. Az ôsi nemzeti alkotmány és nyugati (Nagy Károly császár-hozta) törvények alapján politikailag is szilárd nemzetté szervezi a Kárpát-medence (akkor majdnem színmagyar) népét. III. Szilveszter pápa elismerésül a Szent Koronát küldi neki, s ezzel 1000. karácsonyán (mely akkori szokás szerint az 1001. év elsô napja) Sz Asztrik érsek megkoronázza. Felesége a bajor herceglány Boldog Gizella, fia Sz Imre (Gellért neveltje). [Egy lánya (Ágota?) angolszász királyfi felesége, s gyermekük a skótok ünnepelt Sz Margit királynéja, tehát talán István unokája.] Valóban: a ,,magyar szentcsalád'' családjaink eszményképe! Keménykezű uralkodó, ki leveri a pogány lázadást, kiveri a német császár hódító hadait, de irgalmas szamaritánus is, aki éjjel titkon járja a szegények hajlékait, alamizsnát osztani, életüket és sorsukat megismerni... Imre fiát (+1031) gyászolva hal meg fiutód nélkül, koronáját s országát (,,a Szent Korona földjét'') a Nagy Boldogasszonynak ajánlva: akinek ünnepén (1038. augusztus 15.) száll az égbe ô is. Elsô olvasmányhoz / Péld 4,10-15.18-27 A Példabeszédek intelmei a helyes, igaz utat mutatják, és figyelmeztetnek a gonosz, hamis utak elkerülésére. Az evangélium erkölcstanának elemeit figyelhetjük itt meg, hisz az igazi vallás csak az emberi becsületességen alakulhat ki. (10,14: Zsolt 1,1-4 ; 10,22: Péld 3,18 ; 10,23: Mt 15,19 ; 10,24: Zsolt 34,13-15 ; 10,25: Zsolt 101,6 ; 10,27: 5Mz 5,32) Válaszos zsoltár / Zsolt 66(65),1-2.8.9.16.17 Légy áldott, Sz István király! Szentleckéhez / Ef 4,17-24 Lásd B év 18. évközi vasárnap, 389. oldal. Evangéliumhoz / Mt 7,24-29 A hegyi beszéd befejezésében Krisztus a hamis prófétáktól és a felületes vallásosságtól óv (7,15-23). Kereszténységünknek (akár országvezetôk, akár egyszerű polgárok vagyunk) mélyen Istenben kell gyökereznie. Egy-két elejtett bibliai jelszó a kortesbeszédekben csak az embereket vezeti félre. Ugyanez vonatkozik a családra is: például a vasárnapi misehallgatás egyedül nem elég. Minden nap minden percében Krisztus apostolai legyünk! Hol lehetne a világ, ha a vezetôk a politikát félretéve Krisztus tanításai szerint alakítanák sorsunkat? Az Ô tanításának igazságait kövesse a belpolitika és az Ô erkölcse irányítsa a külpolitikát! Ha Sz István király nyomán továbbra is a keresztény szellemiség a családi és állami életünk alapja, ha arra a sziklára építjük családunk és hazánk házát, akkor a magyarság hittel és bizalommal nézhet a második millennium felé. (Krempa: Daily Homilies, 2;88, vö. A év 9. évközi vasárnap.) (Lk 6,47-49 ; 7,27: Ez 13,10-13 ; 7,28-29: Mk 1,22; Lk 4,32; Jn 7,46) Elmélkedés (A év) Nagyon szerettél ,,Ha barátaiddal így bánsz, Uram, nem csoda, hogy kevés a barátod...'' (Nagy Sz Teréz) Jaj azoknak, kiket szeretsz, mert nyugtuk soha nincsen. Testükbe bélyeget veretsz, tüzes jeledet, Isten. A lelkük szomjas örökké, jaj, lelkük egyre éhez Valakit, kit nem lát többé, s kiért lassan elvérez. Jaj annak, akit Te szeretsz: rányomod tüzes csókod: ,,Enyém vagy végleg! S most mehetsz! Nem kell imád, se bókod! Menj, vidd világgá nagy nevem, mely homlokodon éget... Veled vagyok, s nem látsz sosem. Szeretlek, és elhagylak téged.'' Be boldogok, kiket szeretsz: a Minden nékik börtön, és mindenük: börtön, kereszt s Te vagy, már itt e földön. S én boldog árva nép fia! Ím piros sebbe rejtél... Száraz számon Te vagy ima... Sebeddel, önmagaddal vertél: Nagyon szerettél... (Bujdosó Bálint) + Érzi a szent, hogy amilyen a bagoly szeme a nappal szemben, olyan az ember értelme a végtelennel szemben: ki adja meg tehát neki, hogy a végtelenbe lásson? Az, aki végtelen isteni gondolatot ad majd neki! Csak az Isten gondolatai végtelenek; aki tehát a végtelenbe akar látni, annak az Isten gondolatait kell átvennie alázatos hitben. Az ember gondolatai végesek; az Isten gondolatai végtelenek: az alázatos hit pedig átkarolja s a vértanúság odaadásával átfogja a végtelen Istent s megnyugszik benne. S jól teszi, ha megnyugszik; mert hiszen az embernek a végtelennel szemben eszét füstölgô mécsnek kell tartania s önmagát gyermeknek néznie, s e gyámoltalanságban éreznie kell még a törhetlen szükségességet, hogy valamint alá van vetve testével a természet hatalmainak: úgy eszével is hódoljon a végtelennek s gyermekké legyen vele szemben: hívô, alázatos, engedelmes gyermekké, amilyenrôl Krisztus Urunk szólt: ha nem lesztek olyanok, mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába. E megalázás által fogadja magába az ember a végtelent, mint ahogy az örvény éppen mélysége által nyit utat magába a tengernek. István király fôjellemvonása ez az alázatos hit, ez a tekintet a végtelenbe. Ez a tekintet a végtelen lényben látja a háromszemélyű Istent, -- íme a Szentháromság isteni gondolat, -- örök szeretetébôl látja kiáradni a világokat, -- íme a teremtés isteni gondolat; -- végtelen irgalmából látja testté lenni a második isteni személyt; látja, hogy az Isten beleoltja magát gondolatainkba s indulatainkba a kegyelem által; látja, hogy az emberiség harcaiban, fejlôdési és hanyatlási katasztrófáiban az igazságot egy tekintélyhez kötötte: az egyházhoz; látja, mondom, ez isteni gondolatokat, s tekintete oly egyszerű, mint a gyermeké, oly éles, mint a sasé, oly biztos, mint a hadvezéré. S kérditek, volt-e áldás is rajta, vagy talán csak a fönséges csillagok hideg sugarához volt hasonló? Ez a tekintet a végtelenbe, ez az egyszerű, biztos hit emelte azokat az alapokat, melyeken a középkori dómok állanak; ez teremtette meg azt a közszellemet, melynek fuvalmán a legragyogóbb, legmélyebb s eszményibb lelkek éledtek föl s nôtték ki magukat hôsökké és vértanúkká. Kinek van ellenük kifogása? Kinek van kifogása azon szellem ellen, mely Istvánt ihlette, ki csak úgy épített oltárokat, mint hidakat és utakat, ki az oltáriszentség titokzatos szent ostyájából merített erôt szent jobbjának irgalmas műveire csak úgy, mint lovagi karjának véres tetteire? Kinek van kifogása azon szellem ellen, mely az Isten örök gondolatait kölcsönzi az embernek, mely megsiratja a királlyal is bűneit s ráveszi ôt, hogy Krisztusért a szegényt fölkarolja s testvérképp kebléhez szorítsa? Kinek van kifogása azon hit ellen, mely Krisztus vérének egy cseppjéért Dietrich, flandriai gróffal elfelejteti hôn szeretett nejét, ki, hogy a szegényeknek szolgáljon, a jeruzsálemi egyháztól ajándékba kapott ereklyével, Krisztus szent vérének egy cseppjével váltotta meg magát férjétôl, Dietrichtôl; s valahányszor a nemes flandriai grófnak eszébe jutott a palesztíniai kórházban szolgáló szent és hôsi neje s utána való bánat emésztette szívét: Krisztus vérének (ez) egy cseppjére gondolt s belé fojtotta szíve minden keservét. Nézzétek István király korát és szellemét; azt az izzó, tüzes hitet, mely mint a görögtűz beleveszi magát a szívekbe s átizzítja s eltölti az embereket. Ez örök gondolatokban pihentek meg; ezek voltak vezérlô csillagaik; ezek árasztottak szívükbe békét és csendes megnyugvást s ezek nyitottak kedélyüknek, bensôségüknek mélységeket, melyekbôl az erkölcs s az erény gyöngyeit és koralljait emelték ki s tűzték örök dicsôségükre koronájukba. Gazdag, termékeny, tetterôs, küzdelemre s gyôzelemre termett emberek! A XIX. század gyermeke úgy emeli föl fejét Szent István óriás alakjára, mint az aranyborjú körül táncoló zsidók emelték föl szemeiket Mózes ragyogó arcára. István király szemeiben a végtelenbe való tekintet izzó, fönséges sugara ég, a modern kor fiainak beesett szemében pedig a haldokló hit lázas lobbanásai kísértenek: elfelejtettek a végtelenbe nézni; néznek tehát a végesbe, s gondolják, hogy véges emberi gondolatokkal beveszik a világot s megállják helyüket a földön. (Prohászka: ÖM, 13:36) + Sz István király tíz intelme fiának, Sz Imre hercegnek: 1. A katolikus hit megôrzése; 2. Az egyházi rend becsben tartása; 3. A fôpapok tisztelete; 4. A fôemberek és vitézek tisztelete; 5. Az igaz ítélet és a türelem gyakorlása; 6. A vendégek [nemzetiségek] befogadása és gyámolítása; 7. A bölcsek tanácsának keresése; 8. Elôdök, hagyományok követése; 9. Az imádság megtartása; 10. A kegyesség, irgalmasság, valamint a többi erény gyakorlása. + Elmélkedés (B év) Szent István király Jól megjelölte ezt az ezredévet: kereszttel írta rá kemény nevét, hogy megpihenjen művein a lélek, mint halhatatlan gyôzedelmi ék. Alapkô lett, de kônél súlyosabban vetette el az épülô falakban toronyszökkentô férfias hitét. Amint alázatát mindegyre inkább úrrá emeli roppant erején, a bércre hág s egy országon tekint át, hol hajnalpírban reszket még a fény. Komor felhôkbôl bomlik ki a kék ég s virrasztva várja népe ébredését a századok szélfútta reggelén. Nem tétován, de biztos mozdulattal lendül elôre tervezô keze, míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal a forró puszták zendülô szele. Bölcs szemmel néz a fényes távolokba s pillantásával féltôn átkarolja a frissen szántott szűzi földeket. Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet, hogy megkösse a rónák vad porát, szôlô teremjen és kenyér fehérebb s hogy mindenki meglelje otthonát. Áldott szigor rendet hozó szelídség! Arany szív, mely eltékozolja kincsét, hogy új szívekben ragyogjon tovább! Hát róla zengjen most a lelkes ének! Uram, téged dicsérünk általa, mert ô volt a te választott edényed, apostolod, híved s a föld sava. És ô volt ama bibliai sáfár, kire be jó, hogy éppen rátaláltál, midôn megvirradt napunk hajnala! (Tűz Tamás) + Ima Szent István királyhoz Nemzetünk apostola és hatalmas pártfogója, szeretett királyunk, Szent István, ki ôseinket a pogány tévelygés sötétségébôl az egyedül üdvözítô katolikus hit világosságára hoztad, bálványaikat leromboltad, megtért népednek templomokat és iskolákat emeltél, szegényeit, árváit és özvegyeit szeretô atyaként tápláltad és így műveltté, boldoggá iparkodtál tenni nemzetedet; a te tömérdek fáradozásod, kiállott küzdelmeid és mindezekkel szerzett kimondhatatlan nagy érdemeid miatt fiúi és még most is alattvalói bizodalommal fordulunk hozzád, ó apostoli szent királyunk, és kérünk, ne vond meg hathatós pártfogásodat a te magyar népedtôl, melyet annyi munkával megtérítettél. Kérj számára buzgó apostolokat; kérd az Istent, szüntesse meg köztünk a hitszakadás átkát és az erkölcstelen életet, hogy üdvösséges törvényeid és igaz atyai szívedbôl fakadt intelmeid szerint, a szeretetben egyesülve, az egy igaz hitben állhatatosan megmaradjunk, szent életed nyomdokait kövessük és így egykor veled együtt az örök boldogságban Urunkat, Istenünket vég nélkül áldjuk és dicsérjük. Amen. (Sík: DB, 866) + Elmélkedés (C év) Szent Istvánban a középkori mély, alázatos kereszténység lépett föl a magyar történelem színterére. Az a kereszténység mélységes törekvés volt a végtelenbe s örökkévalóba, mely az egész európai emberiséget lefoglalta egyházával, római császárságával, királyságaival, énekeivel, művészetével, társadalmával, könyörületességével, gót dómjaival, keresztes-hadaival, s mely tetôpontra emelkedett fôleg a XII., XIII. században. István király a XI. századbeli kereszténység megtestesülése volt; papja, királya, prófétája népeinek; kinek hitébôl s buzgalmából milliókra áradt élet. A középkori kereszténység a lelki szegények vallása, azoké az embereké, kik fölértették, hogy a Végtelennel szemben senki sem gazdag; mindnyájan koldusok vagyunk. Nemcsak koldusok, de bűnösök is, kiknek egy reményük van, a kegyelem; boldogulásukhoz egy útjuk, az ima s az erény. Ezek az emberek gyöngédek lettek a kereszt tövében, mint a gyermekek; tudnak sírni, mint a veronai síkon az a 20.000 ember, kik Vicenzai János beszédét hallgatták s egymás nyakába borulva kibékültek. Az a harcias középkor szeretett sírni; sírni énekeiben, sírni gót dómjaiban; azoknak a hôsöknek, kik embert egy csapással kettészeltek, megrepedt a szívük Jeruzsálem láttára. Az elsô ezredvég kiváltképp a penitenciának korszaka volt; István király korában várták a világ végét, s a kereszténységen végigvonaglott az önsanyargatás vágya. Szent István a kereszténység ez ünnepélyes hangulatában ült a királyi trónon; koronája emlékeztette ôt Krisztus töviskoszorújára; kormánypálcája pedig arra a gyôzelmes fára, mely a menny kapuit megnyitja. Szent István király e gyöngéd, bánkódó, engesztelô kor gyermeke volt. Szomjúhozza a megaláztatást; éjjel titkon körüljár, végzi az irgalmasság gyakorlatait; félreismerik, gyalázattal borítják, ez mennyei örömmel tölti el szívét. Kezeit csókolta becsmérlôinek s mély tiszteletbôl Krisztus szegénysége iránt a koldusoknak. Szent testvériségben simult a barátokhoz, és valamint a középkor legnagyobb lovagja s királya, IX. Lajos, távol Afrikában haldokolva, szülôföldje szent pásztorleányának, Genovévának ajánlja lelkét: úgy a koronát szerzô, trónt alapító, törvényt alkotó István a szegények imáiba ajánlja magát, koronáját pedig a Szent Szűznek! S amily keresztény király, oly vitéz harcos és hôs volt Szent István. Nincs eszme, mely oly hôsöket állított a világba, mint a kereszténység. A kardra áldást az Istentôl kértek, s fegyvereiknek biztos gyôzelmet böjtben és imában kerestek. Montforti Simonnal rohantak egyenlôtlen harcokba, ha mondhatták vele: ,,Az egész Egyház imádkozik értem, nem hátrálhatok''. Ôk állítottak föl eleven sáncokat domború mellükkel a barbárság elônyomulása ellen; a középkori csaták az eretnekség, pogányság, tatár, török s a mórok ellen egyaránt a kultúra s a kereszténység ünnepei, keresztény hôsök vérével pirosra festvék a történelem nagy naptáraiban. -- Magyar kereszténység, ilyen a te apostoli királyod, Szented, hôsöd! Íme, angyalomat küldöm neked, ki vezessen, -- mondja róla is az Isten. Ajkairól hangzik a pátriárkális áldás, mely boldogságot ígér, ha a jelenbe belevisszük a múltnak hitét, erkölcsét, erejét, a hit fényét..., az erény termékenységét..., a jellem erejét. (Prohászka: ÖM, 7:459; 231) ======================================================================== AUGUSZTUS 29.KERESZTELÔ SZENT JÁNOS FÔVÉTELE 1: Mondd el nekik mind, amit parancsolok neked! Ne ijedj meg tôlük! E: Heródiás leánya, tánca jutalmául azt kérte: Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelô János fejét. Keresztelô Sz János halálának ünnepe a nyugati egyházban 600 után tűnik föl, keleten viszont már Sz Jeromos (+420) említi sírját, a szentföldi Sebastéban, s így emléknapját. Sz János a liturgia legnagyobb szentjei közt van: próféta, apostol, remete, szűz és vértanú! Emberi tekintély nem korlátozza: feddi, tanítja, szelíden vagy mennydörgôen a hozzásereglôket! Szent hévvel korholja a farizeusok kétszínűségét, a szadduceusok világiasságát, a vámosok zsarolását, a katonák garázdaságait. S mikor Heródes-Antipás, Galilea tetrárkája, negyedes-fejedelme házasságtörôen bitorolja Heródiást, testvére nejét (aki különben még az ô kishúga, -- lévén Heródes- Antipás a nagybátyja!) -- János nyíltan, merészen kárhoztatja e botrányt. Az Ige hirdetôinek mindig így kell tenniök; a bűn nyílt feddése tanítói kötelesség. A tetrárka féli, tiszteli a prófétát, babonás tisztelettel is, de puhány -- akárcsak Pilátus utóbb. -- Makérus várába börtönzi ôt, és tanítására kíváncsian látogatja. De Heródiás gyűlöli a Szentet! A fejedelem születése napján e nônek lánya, Szalómé, holmi csábos táncot mutat be, s a (félig-ittas) fejedelem vaktában megesküszik, hogy jutalmul bármit kérhet. Heródes ezzel tovább halmozza bűneit, mert a gonosz nô rábírja lányát: János fejét kérje tálcán fölszolgálva! Bűnre nem kötelezhet még megfontolt eskü sem, mert az eskü: Isten tanúul hívása, és Isten nem támogathat tanúként egy súlyos bűnt! ,,Mikor lakomáról poroszló fut a börtönbe, azt hinnéd, hogy kegyelmezô írást, szabadságot hoz a szentnek; hogy a nôi kérés irgalomért esd; hogy a jókedvű nagyúr vendégül hívja föl. Mi köze vérengzésnek a lakomához? Mi köze gyásznak a gyönyörhöz? Kiragadják a hôs prófétát vendégségbe, vendéglátói paranccsal, -- nem fölmentésre, hanem lenyakazásra, és fejét tálcán hozzák föl az asztalhoz! Ilyen étket kíván a vérszomj, ily lakomát fal a telhetetlen vadulás!'' (Sz Ambrus) Elsô olvasmányhoz / Jer 1,17-19 Lásd C év 4. évközi vasárnap, 507. oldal. Válaszos zsoltár / Zsolt 71(70),1-2.3-4.5-6.15 és 17 Igazságos az Úr Evangéliumhoz / Mk 6,17-29 A Keresztelô halála egybeesik az apostolok elsô küldetésével, aminthogy az Egyház küldetése is követi majd Jézus halálát. Márk azért beszéli el ezt a történetet, hogy ezzel Jézus jövendô kereszthalálára utaljon. (Márk evangéliumában ez az egyetlen rész, melynek központja nem Jézus.) Keresztelô Sz János nemcsak a tanításban Jézus elôfutárja, hanem a szenvedésben is. Amikor mi is hirdetjük az örömhírt (evangéliumot), életünk osztozik Jézuséval a szenvedésben és aztán a dicsôségben is. A szenvedés, a kereszt az Egyház életének állandó része: tagjai meghalnak és az Atyához térnek nap-nap után. De Jézus ugyanaz tegnap, ma s holnap. Ô a központja az Egyház életének, és Ô sugározza azt az energiát, mellyel az Egyház élete megszakítatlan nemzedékrôl nemzedékre. (Mt 14,1-12; Lk 3,19-20; 9,7-9 ; 6,18: 3Mz 18,16 ; 6,23: Esz 5,3-6) Elmélkedés (A év) A végig való állhatatosság kegyelméért Mit használnak, én Istenem és üdvösségem! a jóságos cselekedetek a végig való megmaradásnak ajándéka nélkül? Mi haszna a szerencsés hajónjárásnak, ha a révparton elmerül a hajó? Vagy mi haszna a szántás- vetésnek és szépen-kelésnek, ha aratás idején elvész a gabona? Semminemű tökéletes élet, semmi jóságos erkölcs nem juthat a boldogságnak nyugodalmára a végig való megmaradás nélkül, mert te, igaz Isten, mindeneket abban az állapotban ítélsz, melyben halála óráján találod és amely felé dűl a fa, ott marad örökké. Azért ezt a drága ajándékot, melyet csak te adhatsz egyedül, irgalmas Úristen! öntsd a te méltatlan szolgád lelkébe, hogy semmi háborúság és kísértet, semmi fáradság és kárvallás, semmi öröm és vigasság, semmi gyönyörűség és szomorúság el ne szakasszon engem a te szerelmedtôl és az istenes élettôl, a te szerelmes szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak drága szent vére hullásának érdeméért. Amen. (Pázmány imája, Sík: DB, 258) + Vértanúk. Az igazi Egyház jele: üldözöttség ,,Íme, én küldök hozzátok prófétákat és bölcseket s írástudókat, és azok közül megöltök és megfeszítetek..., hogy rátok szálljon minden igaz vér...'' (Mt 23,34). Küldök, kik szítsák köztetek a szellemet; az én úttörôim, az én vetületeim ôk. Mindegyik közelebb iparkodott hozni az embereket Istenhez, de kortársai megölték, ti pedig most tisztelitek. Mily nagy baj, nem érteni az idôt s a nagy érdekeket, melyeken dolgoznunk kellene, ahelyett gáncsoskodunk; a múltat dicsérjük, a jelent félreértjük. Ez téves s veszedelmes eljárás. Legyen érzékünk a sok jó iránt, mely most van, s ne állítsuk ellentétbe a múltat a haladással. -- Itt vagyok, itt dolgozom, ez az én órám. Tudom, hogy nagy idôket él mindig az, ki az Isten nagy gondolatainak kifejlôdését látja korában, s dolgozik rajtuk. Jézus mélyen megindult; utolsó napjait éli, s végigtekint az Isten irgalmas gondolatainak egész vonalán. A ,,rossz'' az Isten elleni pártütés magaslatán áll. Mennyien dolgoztak az Úr ellen. Ô mindig Istenért s a lelkekért dogozott. Szíve vágya mint panasz s óvás hangzik el: mindent megtettem a lelkekért, népemért. Hazám, nemzetem hogyan szerettelek! Mint a tyúk szárnyai alá fogja csibéit, úgy fogtam le én fiaidat. -- Sok munkám vész kárba; de azért haladok elôre! Istent nézem, neki szolgálok; sikert nélkülözni tudok. ,,Jeruzsálem, Jeruzsálem, mely megölöd a prófétákat... hányszor akartam én... és nem akartad''. Te nem akartál; fiaid elpártoltak, ôk így akarták; hazájuk elpusztult, ôk akarták; templomukból rom lett, ôk akarták. A rossz akarat az ember végzete. Az üdv romjai és a pokol örvényei fölött elhangzik a fájdalmas szózat: Nem akartál. Isten pedig akar, azzal az édes akarattal, melynek mélyébôl való az anya szeretete és a kotlós tyúk ösztöne! Higgyük, hogy csak akarnunk kell! Rosszakarat a tétovázó, lanyha, nemtörôdô, kislelkű akarat is; jóakarat az erôs, készséges, elszánt akarat; ez kell! (Prohászka: ÖM, 7:285; 21) Elmélkedés (B év) Buzdítás a vértanúságra (Exhortatio ad martyrium) Örülni s ujjongni vágyott az üldözésén Mesterünk, mert amikor üldöztetünk, készül a koszorú nekünk! Az Úr bajnoka próbát áll, a vértanúra nyílt kapu vár. Nem szegôdtél katonának, hogy csak békén törd fejed, hogy lenézd és megfuss onnan, hol elôljár Mestered: alázatnak, türelemnek kínszenvedô Mestere, teendônket tanította s elôbb maga megtette! Amely kínra fölbuzdíta, elôttünk megszenvedte! 'Ha alóla kibújhatnánk, joggal félhetnôk halált, de halandó halni-szánva! nos, öleljük mostan át! Úr ígérte, méltat, eljô; így keressünk meghalást: halhatatlan örökséget fölvenni: átutazást. Gyilkostól mit féljünk?! tudván, -- a gyilokja: korona! Evilági bajnok készül tusára, s gyakorolja. Nagy dicsônek azt tekinti: nép, a nagyúr láttára gyôztesen ha odaállhat, s koronázza császára! Íme itt fönséges pálya, mennybe! S vár a célba' díj! Isten óvón tekint rája, kit fiává méltat-hív. Szegzi szemét ránk, versenyünk' égô szívvel éli át! ,,Néz az Isten!'' -- s harcol híven mind Ôérte hitcsatát. Néz angyalnép, Krisztus nézi: hôsök-e még hôsei?! Mily méltóság, dics, boldogság, Színe elôtt küzdeni! Krisztus-bíró ád koszorút; fegyverbe hát, testvérek! Teljes erônk fölgyürkôzzük, küzdelemre merészek! Hit romlatlan, egész lélek: odaadó szent erény: harcirendben elômenjen Istenhad a harctéren! Fegyvert öltsön hű, nem vesztve a tegnapi hűséget! Becsület hív hűségeset, bánat azt, ki megtévedt... (Sz Ciprián: Epistulae 58, költôi prózája versbe szedve) + Buzdítás a kínok után Dorong elôbb hogy megzúzott! egyseb, kék folt testetek! Hitvallásra beiktatás: dicsôn átalestetek! Nem riaszt ez, csak föllendít; test husángtól nem remeg: fa ez! S Fában, Ô Fájában hű szívek reménylenek! Üdvössége titkát benne látta meg a keresztény, Öröklétre Fán megváltott, Fán koszorút szerezvén! Arany-ezüst fém maradt tán otthon, olcsó vas talán; lábatokra vas került ma! Isten boldog templomán: szent tagokon gyáva bilincs, de a lelken béklyó nincs! Testet kötnek, szabad: -- lélek! Rozsdás vassal bár érints aranyat, -- csak arany marad! -- szennyezés nem hatol át: hitvallók ékszerül hordják, kitüntetést, katonák -- mert aranylánc: vasbilincs itt! -- Nem gyalázat fog lábat, dicsôségül vonszolják ôk, mint gyôztes a prédákat. Óh ti boldog láncolt lábak, nem kovács! föl Úr oldoz! Boldog lábak, üdvnek útján mentek égi otthonhoz... Világnak kötött lábak! -- Úrnál örök szabadok! Béklyó-, kolonccal lehúzva, csúszva lassan haladtok: -- Krisztus fele majd sebesen -- még ma! -- Hozzá suhantok! Hogy' szeretne ádáz vérszomj fogni gonosz karja közt! Pedig még ma ott fenn lesztek: Krisztus szent hatalma gyôz. Nem tüzes vas, szöges párna, mennyek hűse: az vár ma! s hôse Krisztus ma vigasztal, ölel sebzett karjába! (Sz Ciprián: Epistulae 16, költôi prózája versbe szedve) + Elmélkedés (C év) Vértanúk tanúságtétele (az elsô három században) Nem elég az emberi nyelv azoknak a kegyetlen öldökléseknek elmondására, melyekkel az anyaszentegyházat kínozták üldözôi. Mert minden város bírái és tanácsosai, minden vitézlô rend elöljárói, minden tartomány gondviselô fejedelme, Isten elôtt nem tartott semmit kedvesebbnek, a hatalmas császároknál tiszteletre méltóbbnak, mint a keresztyének rontását, fogyatását: az volt jobb és böcsülendôbb közöttük, aki kegyetlenebb volt a keresztyénekkel. Azért egész seregeket, roppant városokat, sôt tartományokat, irgalmatlanul kínoztak. Minden ércbánya, minden városi tömlöc teli volt láncozott keresztyénekkel. Sokszor húsvét ünnepén, mikor egybegyűltek a keresztyének, egyszerre reájuk rontottak és elevenen eltemették a sokaságot. Sokszor egész városokat, lakosaival egyetemben, megégettek a keresztyén vallásért. A halálok és kínozások nemét és hallatlan kegyetlenségét ki tudná megszámlálni? Némelyeket mézzel bekentek és a legmelegebb verôfényre kötöztek, hogy a legyektűl kínoztassanak. Némelyeknek körmük alját, sôt legkényesebb részüket hegyes nádakkal lyuggatták. És, hogy a kínnal együtt járjon a gyalázat és szemérem, a tisztességes asszonyokat egy lábukon felfüggesztették merô mezítelenül. Sokakat egybevont erôs fiatal fák ágaihoz kétfelé kötöttek és úgy szaggattak darabokra. És lehetetlen -- Eusebius szerint --, hogy a kínzások nemét és hallatlan kegyetlenségét elmondhassuk. Mert semmi korra, semmi rendre és nemre nem volt tekintet: kisdedeket, császári vérbôl származott urakat, gyenge szüzeket, apró gyermecskéket, egyaránt öldöklöttek: kit tűzzel, kit vízzel, kit fegyverrel vesztettek. És láttuk, mondja Eusebius, hogy a ,,Sok keresztyének ölésében a fejszék, melyekkel nyakaztattak, megtompultak, sôt eltörtek: a hóhérok elfáradtak''. De az Anyaszentegyház bajnokai, annyira nem unták a szenvedést; hogy ,,Mihelyt valamely keresztyénre halálos ítéletet mondott a bíró, mindjárt sokfelôl elôálltak az Isten hívei, magukat keresztyéneknek kiáltották; a halálos ítéletet vígan és nevetve hallgatták és kimúlásuk utolsó pillanatáig énekelve adtak hálát, hogy Isten ôket méltókká tette a szenvedésre. Egy szóval: purpurata est universa terra sanguine Martyrum: ,,Az egész földet megáztatta a Mártírok vére: az eget virágoztatta sokasága: a templomokat ékesítette temetôhelye: szenvedések napjátúl nevet kaptak az egyházak: egészség- nyerések sokasodnak a Mártírok temetô helyeinél.'' Hogy a többi Mártírról ne szóljunk: Urunk halála után háromszáz esztendô forgásában, Szent Pétertôl Sylvester pápáig, aki Konstantinus elsô keresztyén császár idejében ült Romában, 3-4 híján valamennyi (37) római pápa vérével pecsételte és halálával erôsítette az Anyaszentegyháznak gyôzhetetlen állandóságát. Mert, noha mindenki tudta, hogy ha valaki abban az idôben római pápaságra emeltetik, mártíromságra, azaz, kegyetlen kínzásokkal végzôdô halálra választatik: mégis, senkit közülük az elôdje halála, vagy a maga fejére várandó kínok vissza nem tartottak, hogy a Krisztus hajójának kormányához ne nyúljon, sôt, mint az elefántokról mondja a Szent Írás (1Mak 6,34), hogy vért látván édesedtek a harcoláshoz: úgy a szent jámborok halála és szenvedése gerjesztette az emberek szívét a szenvedésre. (Pázmány: VM, 2:150) ======================================================================== SZEPTEMBER 7. SZENT ISTVÁN, MENYHÉRT ÉS MÁRK KASSAI VÉRTANÚK ÜNNEPE 1: Az igazak halálát Isten úgy fogadja, mint egészen elégô áldozatot. E: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet. Pongrácz Sz István S.J., Grodecz Sz Menyhért, S.J. és Körösi Sz Márk Kassán és környékén térítettek százakat vissza a katolikus hitre. 1619 szeptemberében Kassát elfoglalták a Bethlen-felkelés (1618--1625) hajdúi, a nagy erdélyi fejedelem elôcsapatai, s ezek egy ideig szabadon dúltak. A három apostoli pap kezükre esett, s mivel hitüket bátran vallották, szörnyű kínzások után szeptember 7-én megölték ôket. A megérkezô Bethlen Gábor engedélyezi tisztes temetésüket. István és Menyhért jezsuiták, Márk esztergomi kanonok volt, mindhármuk Pázmány prímás nevelése. Pongrácz István 1582-ben az erdélyi Alvincen született, törzsökös magyar nemes családból, Grodecz Menyhért, aki 1585 körül született Teschenben, Sziléziában, lengyel- német eredet, Körösi Márk az akkor magyar szlavóniai Körösváron (ma Krizevci) született 1588-ban. Pázmány neveltette ôt is, mint magyar anyanyelvűt magyar pasztorációra, ahogy Pongráczot is; viszont Grodeczet lengyel nyelvével a szlovák pasztoráció és térítés szolgálatába állította. (A Dráva szlavóniai, déli oldalán a XVI. században még nagy magyar népi tömbök éltek: a század végére, s utána a török nagyrészt kiirtotta! Márk magyar anyanyelvű, melyet bizonyít: Pázmány magyar szolgálatra szánta; Kassa vidékén magyarokat térített; és a vértanú-akták szerint a hajdúk arra hivatkoznak, hogy mint magyar és mint nem jezsuita álljon át hozzájuk, és kegyelmet kap!) 1905-ben a három hôst boldoggá, 1995-ben pedig szentté avatták! Születésük és haláluk helye szerint ma öt ország hôsei: Erdély, Magyarhon, Horvátország, Szilézia (Lengyelhon) és Szlovákia. Elsô olvasmányhoz / Bölcs 3,1-9 A Bölcsesség könyve itt az igaz és istenfélô ember sorsát írja le. A többiek szemében ezek az emberek meghaltak, halálukkal megsemmisültek, de valójában a ,,békességbe kerültek'' (3,3), és Istennel való bensôséges kapcsolatuk révén minden jóban részesednek: szeretetben Nála maradnak (3,9). Az Ószövetség itt használja elsô ízben a halhatatlanság szót (3,4), mellyel megerôsíti a zsoltáros reménykedését (Zsolt 16,10). A test feltámadásáról itt nincs szó. (3,3: Iz 57,2; Jób 3,17-18 ; 3,7: Iz 1,31; Jer 5,14; Zak 12,6; Mal 3,19 ; 3,9: Jn 15,9; 17,3.26) Válaszos zsoltár / Zsolt 126(125),1-2.2-3.4-5.6 Az Úr kiszabadít minket -- ujjongjunk! Evangéliumhoz / Mt 10,28-33 Lásd A év 12. évközi vasárnap, 206. oldal. Elmélkedés Börtöni vértanúkhoz Fontoljuk meg: börtön maga e világ! Ti szabadulóban vagytok e börtönbôl, nem bezárást várva. Sötétebb a tömlöctöknél a világ, emberi szívek vakítják el. (Tertullián) + Vértanúság A víz [keresztség] tesz meghívottá, a vér kiválasztottá. (Tertullián) + Véres tercinák Kassa három hôsirôl Egy Tűzoszlop vet fényt tiport Keletre1: vagyunk nevére máig boldog-büszkék, fütôzvén nála százados telekbe'. Három tanítványt Kalauzol az ösvény; egyiket képzi új Kollégyiomba2 (magyar Egyház számára kapzsi-fösvény!) Mert messzi lát Pázmány apostol-gondja: Márk Rómában tanul egyházmegyének, áll István, Menyhért Jézusi Hadsorba. Jó Pongrácz István!... Küldi bús Erdélyed, (ôsnembôl, mint Te!) s már ,,idôs'': huszonhét!3 Grodecz Menyhért silézi lengyel-német, Kit Magyarhonnak, szász- és tótnak szánt Ég. Márk ,,benjamin'', Körösrôl, végvárbul -- mégakkor magyar, nemcsak horvát tájék!4 S mert magyar: Péter átkérte tanárul székhelyre... Tán már Egyetem felcsillan!5 Márk, meg nem éred! Csak véred: falául; Új Déva-vár! Sok vér, sok könny elsírtan száll égre, míg lenéz, megszán az Isten s a büntetô Kéz: símít (...Márul írtam!) *** Kassán maroknyi nyájba' pásztor nincsen. Kétszáz ,,pápista'', ostromolt sziget, Péter-pap, Reimer úr6 parancsolt Hitben! Királyé Kassa most, már élednek hívek: a kard nem dúl, csak vád s viták fogyasztják... S jött István, Menyhért védeni hitet. Kis nyájnak Ige: szeretet, igazság -- gyógyít malasztja, bármi nyelven s hitben7 S jön Kálvin-nép is, hogy titkon hallgassák... Jön Márk is most, hogy aratni segítsen! Kettôzik nyájuk: Lélek jár, új pünkösd Jaj ,,pünkösdi királyság?!''... Él de Isten! 19-es év, a véres!8 Új munkára gyürkôzz szent három! Homonnán ignáci nyolcnap9 ujítja lángjuk s Dobokay. Tán üszkös Esztergomnál Bűnbánót Te oldoztad? Bús Bálintot! Jól emlékszel végszóra: ,,Uram, tiéd volt katonád... Te rosszad...''10 Van, ugye Páter, sok olyan vén szolga, ki vértanút, hôst indít égi útra s ô nem méhet... Nincs ,,dimittis''11 Simeonra... A Három ment. Mily végzetre, már tudta! Kórágyon Péchy12 kérleli a papjuk: -- ,,Maradj atyám, itt, -- dühét harc kifutja... Erdély ura már támad! Törnek hajduk elôre; s nem tarthatja féken Bethlen! Szabad hit (s dúlás!) Minden újra zajdult!'' És István szól: ,,Hát béres vagyok én, ijedten ki elszalad, ha farkas nyájba ront?! Helyem hívôknél, ott, hová küldettem! S Kassára ment Menyhérthez, ,,szent bolond''! Krisztus bolondja, Márk is, siet be! nehogy lekéssen! hol marékkal ont halált a düh!... Mert Dóczy egyezkedve hamar kaput tár. Rákóczi hajdúja mindent igér: ,,A pápisták félelme ok nélkül! Hit mind szabad'' -- Ég tanúja! -- Nem bánt másvallást (...míg megvédik bástyák), aztán: betódul, rájuk szabadúlva. Már Jászón papságot kardélre hányták... de hitt kapitány Dóczy. S most kötözve s kifosztva húzza Fogarasba láncát... Rákóczi György (a Nagynak ôse, -- törpe!) szabad dulást hagy. S fogságra csuhások! Éheztetés... Márkot külön börtönbe! (Nem jézsovíta!): ,,Semmi bántódásod, tiéd lesz birtok... Csak fogadd el Kálvint!'' -- ,,Mondd György uradnak,másé föld,mit ácsong13 Enyém csak lelkem! s Istené! Nem kábít el tôle ígéret, se kín! Lássátok, hogy Róma hitén van, ki hű halálig!'' ,,Magyar pap: férfi! Állja a tusákat, mert nagyot tenni, tűrni Róma ihlet...'' Belökték ,,más kettôhöz''...S himnusz szállott: A Tedeum. És szivük olyan víg lett (Tanú: sekrestyés, végig hallgatózván) Most fölajánlták: -- jöjjön bármi véglet -- Istennek, Szűzanyának. Halkan aztán egymásnak gyóntak (s életük még félnap). S most térdeltek a másnapi zsolozsmán. Már Égbe' lesz a vesperás-kompléta. Most kínzások: ,,Kincs hova ásott?'' S dúltak oltárt, padlókat. Zúzva Úr hajléka. De Lélek-szentélyük áll épen Úrnak s elszántan! ,,Pénzes zsáknak adsza titkát!'' Csak könyv! tépett talárt! s ettül vadulnak! ,,Hát meghaltok!'' -- ,,De miért?'' -- Pápisták: ,,Pogányok vagytok!'' S hahotáztak... Ott túl: György úr is báloz: síp, muzsikák, vígság! Szomszéd ház, Lôcsey, vigan zeng zajtul. ,,S volt pedig éj...'' -- Péntekre éj fordult már, hogy Reimer ront be, Alvinczy, sok hajdu... Lesújtja Istvánt buzogány ájulttá! Verik föl. ,,Áttérsz vagy halsz!'' Tépik nyersen, pôrére fosztják. Fejre szíj szorul rá, hogy szeme dülled, vér csorog, csont reccsen... Tövis tán, korona? S Éj... Elsô péntek14... (Még nem tünt föl! De szent kell,hogy siessen...) És függ gerendán. (Fán!) S metélnek: husába tüzes kard, szitkok szivébe. Egy nevet suttog: ,,Jézus...'' Híva Téged. Majd:,,József, Mária!'' Függ fán s aláfoly vére... Most Márk-, Menyhértre éppolyan düh támad. Nem fárad hóhér... Csak egy fordul félre: és rászól Márkra: ,,Hagyd te pápistákat! Magyar lévén, magyarhitűvel társulj! Élj igaz hitnek s a haza javának''... -- ,,Hazánk javát: azt vettem hivatásul, igaz javát! Szegény testvérek, balgák! Igaz hitet!'' -- S lehull feje -- egy kardcsapástul. Most Menyhértet is összekaszabolják. S megint a Fô: István kerülhet sorra: ,,Titkos írások konspirációját!'' Pápista hadsereg hová, mit forral? ,,Jézus seregje'', ugye nevetek? ,,Mit írtál, nékik ördögnyomta tollal? Hogy mitse tudsz? Folyton hazudsz? Neked, Fejüknek, tudnod kell!'' S az ujjait szétzúzták, testét sütik: ,,perkeltet'' pokolnak!... Aztán hóhérjuk hajít szent hármat, -- ki kell mondanom az undort -- pöcegödörbe, ganaj-szenny-aljig! Hogy ,,elevans de stercore''15, Könyv úgy szólt, beteljék rátok: -- Legaljig taszítván -- most kínba, szennybe, megvetésbe fultok! De kettô: hulla. Lelkük égben. -- István még élve, fuldokol, okádtató bűz, férgek genny-sebmaró... ,,Löktek mártírt ily hitvány pokolba?'' -- nyögted... ,,Olajfák közt érzett ilyent is Ô, jövôt átfuldokolva? Minden-Bűn undorát... Aljig-egészet?! S akik befúlnak más szenny- és mocsokba és nem kínlódnak... Ôrült-kábolygóan tán ,,diadallal'' élvezik, mily ronda posványban ülnek s rothadt-jól van minden mocsok... Míg egyszer: ôrült -- ébred! Mint tűzbe rontó szegény pillangókban a lámpavágy! melyen korommá égnek... Imádkoztál ott mind a legaljáért? -- Mig fulladás, vérzés, utálat s -- véged, te legtiportabb mártír -- egyszer rádért... *** Rémülten leste padlás-, ajtórésbe a szent tusákat hármuk sekrestyése16. Rémülten hallja Kassa polgársága -- a szent tusákat... Olyan síró-szégyen fulasztott máshitűt: ,,Jaj légyen már hit békéje! Országra, Kassára!'' Egy hôsi nô, Gádóczy Zsófia, kikövetelte mind; osonnia Reimer bíró szeretne, nem lehet! Fölemelé hóhér a testeket kiket tisztán, tömjén közt eltemet egy halk csoporttal Zsófia. Megjött bús Bethlen -- (lelkin minden rágott) Hajduktól ô is félt, szorult is rájok: soká vonódott... S Bécs már tárgyal békét... Katalin nádorné egy víg estélyen nem táncol addig -- ,,megkövetem szépen'' -- míg szent nem kapja teljes tisztességét! A Fejedelem úr, Gábor ônagysága: ,,Nagyasszony, tessék! Bármint rendelkezzék!'' A Forgáchné Pálffy Kata hármuk testét kihantolá Kulcsos Kassába. Piros selyem, a vértanúkhoz illô, takart el sok piros sebet; és hívô ezrek kísérték ôket új Kriptába. Nagyszombatban leltek vég-nyugodalomra szent klarisszáknak lettek féltett gondja, -- míg meg nem harsan kürtje Gábrielnek! Csodákkal tündököl ma Három Boldog s ha buzgóbbak imáink, s égbe rontók: -- már rég Három nagy Szentet17 ünnepelnek: Kassán, Erdélybe, Körösvárt, Tessénybe18, az akkor-egyföld eggyé váló népe! Mert Szent alkot, szent folytat, s ment Országot... István és Menyhért, Márk, -- Urunknál fenn! Egykor hit, erkölcs békéjét hozátok Hát mindezt: most is ránk-imádkozzátok! -- öntépô ,,hívô eretnekre''. Ámen. Ámen! (Bujdosó Bálint) (1: Pázmány; 2: Róma: Collegium Hungaricum; 3: a szenteléskor; 4: Meszlényi magától értetôdônek veszi, hogy horvát [lásd Katolikus magyarságunk küldetésben], pedig a) Pázmány magyar pasztorációra kéri át, b) a hajdúk épp erre hivatkozva csábítják, hogy hitükre álljon; 5: Nagyszombat; 6: Alvinczy Péter a másik Péter: Pázmány híres vitázó fele és Reimer kassai fôbíró; 7: magyar, tót, német pasztoráció (N.B. Kassa a 16. sz.-ban 70--80%-ban magyar, a korábbi sok német beolvadt részben); 8: 1619: Bethlen fölkelése; 9: Exercitia (lelkigyakorlat); 10: Dobokay Sándor S.J. 1594-ben Esztergomnál tábori lelkész, a haldokló Balassi Bálint gyóntatója is. De ez tkp. unokaöccse, Dobokay homonnai rektor (Sándor +1611!): ez írta le emlékeit; 11: ,,Most bocsásd el szolgádat!'' (Lk 2,29); 12: Péchy Zsigmond sárosi várában, betegágyon; 13: áhít (népi); 14: az elsô pénteki ájtatosság jó 60 év múlva indul, bár Hajnal Mátyás S.J. -- kit a Három ismert -- a Szent Szív kultusz elôfutárja ekkor már; 15: Szegények ganéjból fölmagasztalója -- az Úr; 16: Eperjessy; 17: a vers 1986-ban született; 18: Teschen régi magyarul) + Vértanúság [Sz Ágnesrôl:] A könny-árak között ô egyet sem öntött! Csak állva ott, imádkozott; aztán nyújtotta lehajló nyakát. A hóhér szemibôl, hogy ô fél, láthatád, kivégzést mintha ô várna. Kard remegett a jobbjában, elsápadott, a lányka vesztit látva, míg az nyugodtan hajlott térdre, önmagáért mitse félve. (Sz Ambrus) Az ember nagyon is fejét vesztheti, és semmi ártalom nem éri, -- sôt, mondom, éri érte kimondhatatlan nagy jó és örökös boldogság! (Morus Sz Tamás vértanúsága elôtt) ======================================================================== SZEPTEMBER 8. SZŰZ MÁRIA SZÜLETÉSE: KISBOLDOGASSZONY 1: Eljött az idô, amikor szül az, akinek szülnie kell. S: Akiket Isten eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiához hasonlók legyenek. E: A Benne fogant élet a Szentlélektôl van. Szűz Mária születése napja meghitt ünnep az egyházi naptárban a nagy, ,,parancsolt'' ünnepek közt: családi ünnep, az ,,Egyház Anyjának'' napja. Hivatalosan Szergius pápa (687--701) rögzíti, de helyi egyházaknál már jóval korábban megülik: az angolszász Sz Villibrord kalendáriumában már 700 elôtt, a gall (Auxerre-i) naptárban 600 körül, az írben még elôbb, 500 tájt. Mivel Keresztelô János születését már Ágoston idejében ünnepelték (400) -- haláláé mellett -- , az Isten Anyja napját is ily korai idôre tehetjük. Sz Epifánius püspök, aki a Szentföldön született 301 táján, már a Szent Szűz szeplôtelen fogantatását magasztalja (a megváltás elôvételezett kegyelme Jézus Anyjára); -- és hagyományból véve, még szüleit is megnevezi: Sz Annát és Joákimot! Mária szeplôtelen fogantatása és így születése is tehát az elsô századoktól a hívôk tiszteletének tárgya; a hivatalos Egyház -- mint oly sokszor -- utólag erôsíti meg a hagyományt. Ez a hagyomány Názáretet tartja szülôhelyének, de szintén régi adatok Jeruzsálemet, ahol ôsi idôktôl Sz Anna házát tisztelik a bibliai Betezda-tó közelében. -- ,,Ellenkezést vetek közéd, [Sátán] és az Asszony közé!'' -- mondja az Úr az ,,ôsevangéliumban''. -- Az Asszony: Mária, s a harc az Ô születésével indul el. Szent Ambrus írja: ,,Ragyogjon az Ô élete és szüzessége tükörként elôttetek, tisztaság és erény példájaként. Ki nemesebb az Isten Anyjánál? Testben, lélekben szűzi, minden álság, színlelés nélkül. Szívében alázat, szavaiban komolyság, elhatározásában bölcsesség. Ritkán és keveset szól. Buzgó imában és munkában; szívének nincs más tanúja, csak az Isten. Senkinek sem árt, mindenkihez jótékony, mindenben szerény és halk.'' Az Ô szentsége -- az égiek csodálatának tárgya -- egyszerű hétköznapi életben ragyogott, a hűségben, amelybôl minden tette fakadt. (Butler, Thurston, Attwater: Szentek élete) Elsô olvasmányhoz / Mik 5,1-4 Lásd C év 4. adventi vasárnap, 450. oldal. vagy Szentleckéhez / Róm 8,28-30 Lásd A év 17. évközi vasárnap, 224. oldal. Válaszos zsoltár / Zsolt 13(12),6.6 Öröm az Úr irgalmában Evangéliumhoz / Mt 1,1-16.18-23 vagy Mt 1,18-23 Lásd karácsony szentesti (vigília) mise, 33. oldal. Elmélkedés (A év) Aacheni himnusz I. rész Ujjongjunk és örvendezzünk, örvendôen zengedezzünk: Allelúja! Édes lant is csendüljön, édes ének lendüljön mézes dallam-hangúra Életet hang nem fulaszt, mindkettô együtt gyulaszt: Szent csilingel kapuba! Mert a Tenger-Csillag már ma -- ki Anya és Szűz, -- leányka -- most e nap kitámadott. Anna, volt ki eddig meddô sarjától vôn reményt: termô szent magzattal áldatott. Joakim, kit váratlan lep, föntrűl kap vigaszt, -- úgy illett -- mert egy angyal égbôl jött. Örvend rajta: ô is atya, Ôsatyákkal ujjonghat ma: béfogadták szent körök! Óh te boldog születésnap: látni kezd hitetlen és vak! múlnak sötét századok. Angyal már meghirdeté, hit lôn nékünk ismertté! Zengjünk vidám szózatot! Nôl már méhe, ébredez, sarjadoz új élethez: hajt ki ága kis rózsát. Kél már kél a liliom, vad olajfán égi lomb föld tövise bimbót ád! Földi tettvágy bajra sürget! Irgalmazz, tisztíts bennünket! Hogy Te érdemeid által, tisztán éljünk! S fönt elvállalj! II. rész Ujjongjunk és örvendezzünk, örvendôen zengedezzünk: Allelúja! Édes lant is csendüljön, édes ének lendüljön mézes dallam-hangúra Életet hang nem fulaszt, mindkettô együtt gyulaszt: Szent csilingel kapuba! Ô születvén mai nap: álnok tüskén szép csillag, Igazságba vonul át. Zsinagógából kinôtt, zord Ótörvényt Új kidönt: tárja Egyház kapuját. Üdvözlégy Szűz, rég kiszemelt, Bűnös reménysége -- kedvelt! Kit Lélek megárnyékolt. Mindig Szűz, szülés elôtt te, és alatt-után, Szeplôtlen, érintetlen mindég volt! ,,Tenger-Csillag'': Szűz, úgy hívnak! kiváltságos királynô vagy, égnek-földnek úrnôje. Mindig megemlékezz rólunk, ünneped kik udvaroljuk víg zsoltárral, csengôvel! Földi tettvágy bajra sürget! Irgalmazz, tisztíts bennünket! Hogy Te érdemeid által, tisztán éljünk! S fönt elvállalj! + Elmélkedés (B év) A szent Szűz születése napja örömnap az égben. Isten ismét teremtett egy lelket, melyet a bűn nem homályosított el. Ez a teremtése nem romlik; ez a remeklése érintetlen. A teremtô Isten ismét mondhatja: Tota pulchra, egészen az enyém s ez a szép lélek ma indul meg az élet útjain. A legnagyobb kegyelem, külön ôrangyal, különös gondviselés kísérik. Salve, salve, virgo gloriosa! [Üdvözlégy, üdvözlégy dicsôséges Szűz!] Örömnap ez a földön, hajnalhasadás. Éjben álltunk s hiába vártuk a napot, végre ránk hasadt ez a leheletszerű, királyi bíborba öltözött hajnal; ez napot jelent. S mint az erdô madarai énekelnek a pirkadásban, úgy ébred lelkeinken imádó, hálaadó éneke. Csakhogy eljöttél édes, szép hajnal, életünk reménye! Mily erô s bizalom sugárzik belôled! Örömnap a kereszténységben; megszületik végre az elsô Istengyermek, a született királynô; a mi Kisasszonyunk. Elsô is, legszebb is s leghatalmasabb; szemünk fénye s dicsôségünk, soraink elé áll. Mit tesznek a népek saját vérükbôl eredt s történetükkel összeforrt királynôkért? Vitam et sanguinem pre rege et domina Maria! [Életünket és vérünket, királynônkért, Máriáért!] Örömnapja az életnek; most fakad az erôs, szeplôtelen, romlatlan életnek bimbaja; ez az az ,,inclyta vita'', a kitűnô élet, ,,illustrans ecclesiam'', Egyházat beragyogó, mely fényt áraszt ránk. Ôszkor születik, mikor a természet halni készül, mintha jelezné, hogy az elhaló természetben kigyullad a kegyelmi élet s hogy ne féljenek hervadástól, kik Istenbôl élnek. Azért tehát örvendjünk e kedves ôszi ünnepen, melynek igénytelenségében ôserô s örök élet lüktet. ,,Nem halok meg, -- énekli a lelkem -- hanem élni fogok.'' (Prohászka: ÖM, 7:450; 221) + Mária mindazoknak anyja, kik kegyelem által élnek, miként Éva azoknak anyja lett, kik természet szerint meghalnak. (Aranyszavú Sz Péter) + Elmélkedés (C év) Szerény kis ének (Szűz Mária ószövetségi elôképei) Máriánk! Szűz, hű, szelíd: Szentháromság eltelít! Most egy kissé figyelj itt: mikor megköszöntlek. Érzi szívem bűneit, engedd: Eléd jöjjek... Új Éden Neked hódol, ég és föld s ki ott honol! mert Üdvadót hordozol, Szeplôtelen-tiszta! Rád várt, ki csak tékozolt: -- fajunk térhet vissza... Te vagy Noé galambja! Jelzel békét ragyogva: ég szereti fajtánk... Édes Úrnôm, harcomba' állj itt végsô csatán! Fiad: kô! kit parittyád röpít s roskad Góliát... Áron ágán nôtt virág: szűzi ,,meddô'' volt bár. Csodát küld az Úr terád: Fiának léssz oltár! Isten: gyermek lôn benned, Gonoszt ekkép megverted. Egyszarvú* -- dühös-veszett, Szűztôl gyôzve hódol Juháztatod, fékezed, Szűz-kebledre bókol... Mint Napvilág áthatol, -- üveg nem tör sugártól: szeplôtelen világol szűz-voltod, ôt szülve! Édes vigasz miránk foly, Jóság lenéz bűnre... Úrnôm, fogadd e kis dalt! Bűnös szívbôl, mely kihajt... Fékezd Ártóm a szilajt! Vezesd kósza lelkem'... Hoztam Rád sok szégyent-bajt, gyógyíts, engesztelten... (Robert Grosseteste) (* A mesés, szörnyű egyszarvút (unikornist) csak szűzleány szelidítheti meg.) + És meghallod majd ámulva, hogy az az ,,Ácsmesterné'', kopottas kis hajlékba', -- az Úristennek volt Anyja! (Aranyszájú Sz János) ======================================================================== SZEPTEMBER 12. SZŰZ MÁRIA NEVE NAPJA 1: Isten öröktôl fogva tervei szolgálatára rendelte a Bölcsességet, mielôtt még bármit alkotott. S: Isten öröktôl fogva meghívott minket az üdvösségre: legyünk hasonlóvá Fiához! E: Isten megígéri a Megváltó születését, aki Király mindörökké. Az ünnep Mária közbenjáró segítségül hívását tanítja, hogy az Egyház és a hívôk minden szükségükben az Ô anyai támogatását kérjék és ünnepeljék! A spanyol Cuencában kezdik ezt a napot megülni (1513), s hamar terjed a buzgó nép közt, nem hivatalosan. (A spanyol kereszténységben, mint annyiszor, a böjt, ünnep, áhítat gyakorlata alulról, a hívô néptôl indul el). XI. Ince pápa 1683-ban aztán az egész nyugati Egyházra kiterjeszti, hálaadásul a nagy keresztény gyôzelemért, melyet a Bécset ostromló török fölött arattak. Ez a gyôzelem aztán lavinaként indítja el a fölszabadító hadjáratot, s 1698- ra hazánk is leveti a török jármot! Buda 1686-ban, szeptember 2-án kerül vissza (ennek emlékeként szeptember 2-ra teszi a pápa Sz István királyunk világünnepét, amely ma augusztus 16.). Mária szent nevének ünnepe, az Ô pártfogása, tehát szorosan magyar múltunkhoz tartozik. -- Mária nevét úgy magyarázták latinul, hogy Ô a ,,Tenger Csillaga'' (Stella Maris, maria = tengerek): Ô irányító csillagunk! Valójában a héber Mirjam, arámi Mariam, ,,úrnô'' szó rejlik benne, szinte elôrevetítése az ünnepe tartalmának: Ô a ,,Világ Királynôje''. (Az elsô Mária viszont Mózes húga, s mivel Mózes neve legvalószínűbben egyiptomi szó: ,,fiú'', Mirjam-Máriá-ban is egyiptomi szót sejtenek: ,,a tökéletes kegybenálló''. Ez a héber Miriam-,,úrnôvel'' összecsengve, együttértve kerülhetett a Bibliába.) Mindenképp összefügg a szent név ünneplése Jézus legszentebb neve kultuszával. Ezt a ferencesek, Sziénai Sz Bernardin (+1444) és a mi Kapisztrán Sz Jánosunk terjesztette. Nyilvánvalóan hamar fölmerült utána, hogy Mária nevét is meg kell ünnepelnünk. Az új misekönyv (1969) mindkét szent névnek ünnepét kiiktatta az évi miserendbôl, csak Jézus szent Nevére ad votív (magánájtatosságból) mondható misét. Viszont ilyen votív mise engedélyezve van a régi misekönyv szövegei alapján is. A Jézus és Mária név nekünk magyaroknak sokat jelent! Évszázados élet-halál küzdelmeinknek csatakiáltása, segélyül hívása e két szent név. A racionalisták szerint a ,,szó'' csak levegô-fújás, de valójában mindig gondolatot hordoz, s a név: hívás! Elsô olvasmányhoz / Péld 8,22-31 Lásd C év Szentháromság vasárnapja, 490. oldal. Válaszos zsoltár / Zsolt 45(44),11-12.14-15.16-17 Az Úr hívja menyasszonyát Szentleckéhez / Róm 8,28-30 Lásd A év 17. évközi vasárnap, 224. oldal. Evangéliumhoz / Lk 1,26-38 Lásd B év 4. adventi vasárnap, 298. oldal. Elmélkedés Mária neve A név csak jel a gondolat, az érzés, az akarat, a szenvedély és szenvedés országában. Jel, mely fényt vagy sötétséget áraszt, édes örömöt vagy keserűséget ébreszt. Mit jelent hát nekem a név: ,,Mária?'' Fényességet, világosságot; a lelki világ hajnalfényét; minden erénynek, alázatnak, egyszerűségnek, engedelmességnek, elvonultságnak, Isten akaratán való megnyugvásnak sugárzatát; de különösen jelenti azt az érintetlen, fölséges tisztaságot, mely arcán, lényén, egész valóján elömlik, a megtestesült s megkoszorúzott szüzességet. Ez az érzékies, tisztátlan világnak tűzoszlopa. Romlott természetünkben egyre támadnak testi kívánságok; sokszor föllobog a tisztátlanság sötét tüze; kísért gondolatban, vágyban, szóban; belopódzik szemeinken, belopódzik mosolyogva, hízelegve, bűbájosan s a szégyenérzet megnehezíti e bűnök gyónását. Minél inkább szeretjük a szent Szüzet, kinek neve is tiszta sugárfény, annál mélyebb utálat s irtózat fog el a tisztátalansággal szemben. A Szentírás hangoztatja hatalmát: Ki az a szép s az a félelmetes, akár a seregek csataéle s honnan ez ereje? 1. Lelkének szépségébôl s ragyogásából, mellyel legyôz mindent. Hódolunk neki s azáltal fölszabadulunk. ,,Mint a pálma nôttem föl''... 2. Közbenjárásból; ô az Isten gyermekeinek anyja és oltalma. ,,Mária'' annyit tesz, mint keserűség. Ô a keresztrefeszítettnek az anyja; tehát maga is oda volt szegezve. Illett reá a név: ,,Mária!'' Keserűségének gondolatánál megszállja lelkünket a részvét s a fájdalom. Halkan suttogjuk nevét: ,,Mária, tenger keserűsége'', óh fogadd köszönetemet, sokat szenvedtél, sokat tűrtél, mert édesanyám lettél. Neved hallatára a tenger keserűsége jut eszembe, de neved mégis édes nekem. Ha keserű lesz valamikor életem, akkor a szent Szűz nevére gondolok, az biztat s vigaszt ad. ,,Mária'' annyit is tesz, mint úrnô, uralkodó. Midôn az izraeliták a Vörös-tengeren átkeltek és az egyiptomiak a hullámokba vesztek, Mária, Mózes nôvére énekelte el a gyôzelmi éneket s utána vonultak az asszonyok mind dobokkal, énekkarokban. Ez a Mária elôképe Szűz Máriának, aki ugyancsak tud gyôzni s himnuszt énekelni. Gyôzött a bűnön, mely ôt soha meg nem zavarta s hatalmas volt az Isten fia szeretetétôl, ki alávetette magát neki. Úrnôje a nemzedékeknek, melyek neki hódolnak s ôt boldognak mondják, hozzá futnak s nála megnyugodnak. Mária az én asszonyom. Un Dieu, un roi, une Dame [lovagok jelszava: Egy Isten, egy király, egy Úrnô]. (Prohászka: ÖM, 7:451; 222) + Óh szüzesség, te semmi szükséget nem látó bôség! Te nem hervadó koszorú, apostoli dicsôség! Te Isten temploma, Szent Lélek hajloka! Te csillag fátyolú angyal-élet mása, te szentek koronája! (Sz Atanáz) + Himnusz Mária nevérôl Óh, Mária! Öt aranybetű... Néked zengek ma éneket. Csendülj rímem s öt holt betű, Csendülj szívem, szent csöngetyű! Bár zengnéd úgy a szent nevet, Mint mennyben az angyalsereg. Miasszonyunk a neved Május, az Isten mosolya. Madonna! a te neved Magyarország nagyasszonya. Áhítat a te neved, Ábrándos égi ária, Áldozat a te neved, Árvák gyámola, Mária! Reményünk a te neved, Rabságnak éjén tűzvilág. Roráte... a te neved Rejtelmes rózsa, szűzvirág. Ibolya a te neved, Illatár, ifjúság, ige. Igézet a te neved, Isten bűbájos ihlete. Aranyház a te neved, Ajtónk az égbe és aránk. Alleluja... a te neved Anyánk, mi édes jó Anyánk! Ó, Mária! Öt aranybetű... Fogadd kegyesen énekem, S ha kedves e szócsengetyű, Könyörögj értem, Öt Betű, Hogy elmúlván bús életem, Zenghesselek az égbe fenn. (Cser Iván) + Tengerészek csillagra néznek, hogy a révparthoz érjenek. Így keresztények égbe vezérnek, föl Máriára nézzenek! (Aquinói Sz Tamás) ======================================================================== SZEPTEMBER 14. SZENT KERESZT FELMAGASZTALÁSA 1: Akik a Felfüggesztettre néznek, meggyógyulnak. S: Megalázta magát, ezért az Isten felmagasztalta Ôt. E: Az Emberfiát felmagasztalják a kereszten. A Szent Kereszt szeptemberi ünnepe Jeruzsálemben keletkezett: 335. szeptember 13-án volt ott a Szent Sír fölötti, Konstantin császár által építtetett bazilika fölszentelése. Ugyanez a nap volt a Szent Kereszt föltalálása ünnepe (melyet az új naptárreform eltörölt: a május 3-i Szent Kereszt ünnep a korábbi római miserendben). A templomszentelést követô napon ünnepelték elôször a Szent Kereszt ereklyéjét, a nép elôtt bemutatva (fölmagasztalva) és tiszteletre kitéve. E napra esett a Szent Kereszt visszaszerzésének ünnepe is: a pogány perzsa király Kozroész ugyanis elfoglalta Jeruzsálemet, és a kereszténység legdrágább ereklyéjét, mint kincset, elhurcolta. Diadalmas elôretörésével majdnem elfoglalta az egész Keletrómai Birodalmat Bizánccal és Karthágóval együtt, de Heraklius, ,,az elsô kereszteshôs'' császár tízéves harcban visszaverte ôt, megvédte a görög Egyházat, s visszaszerezte a szent kincset: 628-ban maga vitte vissza ünnepélyesen a Bazilikába, mint Krisztus: mezítláb, fehér koldus-köpenyben. Elsô olvasmányhoz / 4Mz 21,4-9 A rézkígyó története a zsidóság pusztai vándorlására esik, mikor kígyók gyötörték, öldösték a népet (4Mz 21,6). A segítséget nem valami varázslat hozta, hanem a nép bűnbánata, Mózes imája és azok hite, akik követték utasítását, és hívô bánattal néztek a rézkígyóra. (Ezt Isten sugallatára készíttette Mózes, és keresztfára emelte a nép elé -- elôképéül a Sz Keresztnek.) Egy késôbbi szentírási adat (2Kir 18,4) elmondja, hogy egy rézkígyót babonásan tisztel a nép Jeruzsálemben. Ennek a jámbor Ezekiás király vet véget. A Jn 3,14 versében szereplô mózesi rézkígyót maga Jézus úgy említi Nikodémusnak, mint kereszthalála elôképét. Csak a kereszten fölemelt Emberfia az igazi jele és kivívója a mi üdvösségünknek, mert a Kereszt az Ô túláradó szeretetét hordozza. (5Mz 8,15; Bölcs 16,5-7; Jn 3,13-16) Válaszos zsoltár / Zsolt 78(77),1-2.34-35.36-37.38 Isten népének története, mint tanítás Szentleckéhez / Fil 2,6-11 Sz Pál kijelentései Krisztusról összefüggenek az apostoli intéssel (2,5): ,,Ugyanazon érzést ápoljátok magatokban, mely megvolt Krisztus Jézusban.'' Intése a Krisztus-élménybôl kapja egész fontosságát. ,,Úgy éljetek, ahogy illik Krisztus evangéliumához'' (1,27). A 6--11. versek: Krisztus-himnusz, melyet Pál készen talált vagy maga szerzett: szól az új valóságról, amely Krisztus megalázkodásával és fölmagasztalásával jött létre. Az ember Jézusban a láthatatlan Isten került közel hozzánk. Földi világunkban tette láthatóvá azt, ami a Fiú lénye és élete Isten örökkévalóságában: az Ô teljes és osztatlan Atyjához tartozása. De ez az odaadása emberileg megalázódást jelent Számára, engedelmességet, kereszthalált. Ez volt az út a Fiú dicsôségéhez: ezért adott Neki Isten hatalmat minden ember, minden világok és idôk fölött. Most Ô a Kyrios: uralkodó és megváltó egyszerre. Ez az uralkodói cím nem múlta felül, nem helyettesítette Jézus nevét, hanem mindörökre érthetôbbé tette. (2,6: Kol 1,15-20; Zsid 1,3 ; 2,7: Mt 20,28; 2Kor 8,9 ; 2,8: Mt 26,39-40; Róm 5,19; Zsid 12,2 ; 2,9-10: Ef 1,20-23 ; 2,11: ApCsel 2,36; Róm 1,4) Evangéliumhoz / Jn 3,13-17 Jézus kinyilatkoztatása Nikodémushoz szól, mintegy a késôzsidó zsinagóga képviselôjéhez (ennek jelenlétét a szöveg nemigen említi, a beszéd nekünk hangzik). Az emberfia: Jézus, az Isten magasból leszálló, értünk megtestesült, aztán dicsôségébe emelt Fia. Mivel leszállt hozzánk, s a keresztre fölmagasztosult, mivel Ôbenne Isten irgalmazó szeretete ránk áradt, azért lehetséges: a mi újjászületésünk (3,5-6), üdvösségünk az ítélet órájában és életünk az Istennel való közösségben. Újjászületésünk nem emberi bölcsesség vagy igyekezet műve, hanem a Lélek ajándéka és a hit titka. Jézusnak keresztre magasztaltatását a rézkígyó példája magyarázza Nikodémusnak, a ,,tanítónak Izraelben''. A fára szögezett kígyókép az üdvösség jelképe lett a pusztai népnek; de persze nem a kígyó mentette meg ôket, hanem Isten irgalma. Isten megmenti az elveszettet, ez az örök Szeretet titka. Aki erre kitárul, az világosságban él, az ,,az igazságot műveli''. (3,13-14: Róm 10,6-7; 4Mz 21,8-9; Jn 8,28 ; 3,15: Jn 20,31; 1Jn 5,13 ; 3,16-17: Róm 8,32; 1Jn 4,9-10; Jn 3,36; 12,47; 5,22.30) Elmélkedés (A év) ,,...Ott megfeszíték ôt.'' ,,És midôn ama helyre jutottak, mely Agykoponyáénak hívaték, ott megfeszíték ôt''. (Lk 23,33) Jézus lefekszik a keresztre, nyugágyára s kínpadjára. Lefekszik a nagy beteg. Ha máshol van ilyen, ahol szeretni tudnak, ott lábujjhegyen járnak; megkenik az ajtót, hogy ne csikorogjon; többször megvetik az ágyat; megigazítják a paplant, hogy ne nyomja a fájós részt; lesik a beteg lélegzetét, pihegését, rángatódzásait. Az Úr Jézus is nagybeteg lett; fázós, elgyengült, lázas volt teste-lelke..., ó ha tudtuk volna, s szamaritánusai lehettünk volna akkor! Pedig ô várta; elmondta paraboláját a nagybetegrôl... S íme mily ágy jutott neki; kötés, tépés, vatta helyett szegek, kalapácsok; karbol helyett ecet; balzsam helyett epe. Óh jöjjetek mentôk! Hozzatok hordágyat; kímélettel emeljétek rá s vigyétek. Mit érdemelt Krisztus tôlünk, s mit nyert? Természetes rémülettel s borzalommal feküdt Jézus a keresztre. Midôn végig nyújtózott, el akarta takarni a földet, s magát Isten s ember, ég s föld közé vetni; midôn kiterjesztette kezeit, föl akarta fogni az Isten villámait; midôn tövises párnájára lehajtotta fejét s az égre nézett könnyes, vérrel befutott szemeivel s pihegô mellébôl ellebbent az irgalom halk suttogása: akkor áradt ki lelke mint a kiöntött olaj, az imádás, az engesztelés, a könyörgés és esdeklés imája. S betelt a föld ez ima illatával. Ez az olaj balzsam az Isten szívére s a bűnösök lelkére..., e könnyek a mi sebeink karbolos vizei..., ez az epével kevert bor a szamaritán bora lesz a latrok kezébe esett vándorléleknek sebeiben! Óh Uram, mibe kerültem neked, s hogy gondoztál engem! Most, mikor öntudatára ébredek végtelen szeretetednek, csak a hôsies viszonzás útja nyílik meg számomra! Viszonzás a halálig! Leszegezték, három szeggel két dorongra; leszegezték eleven húsban, s kiszakadt szívébôl a legmélyebb s a legmegszégyenítôbb fájdalom fohásza; kezeibôl s lábaiból kiserkent a vér. Szegény Krisztus! Láttam valahol pajtakapun leszegezve egy vércsét; szegény merész szárnyaló, - - mondtam magamban; -- de ah, itt le van szegezve az a királyi sas, ki a legmagasabb égbôl szállt le hozzánk, hogy vállaira vegyen s fölemeljen, s itt a koponyák dombján, a nagy szemétdombon, leszegezték s föltűzték a világ csúfjára! Leszegezték kezeit..., le lábait..., négy forrást nyitottak a lelkek új paradicsomának számára; szivárgott le a vér a keresztfa héján, bejárta repedéseit, öntözve mohát s leért a földre: az elsô üdvözítô csepp vér! Ah, hogy rendült meg tôle a föld, hogy cikázott végig rajta az élet villáma, de egyszersmind egy nagy, öntudatlan fájdalom, az a fájdalom, hogy az Isten vérére volt szükség bűneink lemosására! Azután fölemelték az átok fáján dühüknek áldozatát, azt a ronggyá tépett szent testet, a kínszenvedô Jézust, az átok és káromlás céltábláját. ,,Átkozott, ki a fán függ...'', visszhangzott a tömegben. Permetezô négy sebét kitárta Krisztus az érzéketlen világra; véres sugarakat lövellt belôlük, hogy stigmatizálja a szíveket. Végigtekintett bágyadt szemeivel a gyűlölség és elvakultság viharzó tengerén; könnybe lábadt szeme, elhomályosult körötte a világ, megfürösztve látta könnyeiben...! S íme, a káromlásba megtérô lelkek vallomásai vegyülnek; a szenvedély tombolását itt-ott fölváltja a könyörület s szánalom érzete... mellét verve lopódzik haza a tömeg, s marad a keresztfa alatt a Szent Szűz s egy-két jó lélek. Ezek kezdik az új imát: Ecce lignum crucis, in quo salus mundi pependit... Imádunk téged Krisztus és áldunk, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Fôleg pedig belôlük fakad az, amit Krisztus elsôsorban keres: a résztvevô, mély szeretet! (Prohászka: ÖM, 7:347; 94) + A Megfeszítetthez Dicséret és dicsôség Néked, szeretô urunk, Jézus Krisztus, Mesterünk! Oldalad szent Sebeit, -- mely ont imádandó Vért, -- s ahol ragyogva feltűnt nagy irgalmad, míg tárta a tátongó Seb-kaput véres vitézi dárda: -- esdelek, Te jóságos Jézus, -- ki megváltottál keresztségben ôsbűntűl, -- hogy most drága Véredér', -- melyet értünk szétöntél, -- védj bűntôl, -- mely gyôzni gyűl, -- s múlt-ma-jövô vészitűl... És keserű Holtodért, élô hitet adj nekem, erôs reményt, hű szívet, mely szakadton szeressen! Szeressek szívszakadtig, lelki tűzbeolvadtig! Jót cselekvôn helyt álljak, állhatattal szolgáljak! Mindörökre kedvedre legyek! szívnek Szerelme! Amen (Assisi Sz Klára) + Elmélkedés (B év) ,,Az én igám édes.'' (A Kereszt vigasza és vigasztalansága) Istenhez való szeretetünknek finomnak, érzékenynek kell lennie, és ez az engesztelés, jóvátevés szellemét táplálja... Nagy tévedés, ha semmibe vesszük a vallás boldogságát, az istentisztelet örömét, az ima ,,édességét'', vigaszát, az önmegtartóztatás vidámságát és az érzelmes áhítatot. Igaz, hogy ha Isten megvonja ezeket, nem okvetlen haragjában és büntetésbôl teszi. Bármi az oka, egyszerű dolgunk az, hogy alávessük magunkat az Ô kifürkészhetetlen Akaratának... De a vigaszt nem szabad megvetni, mint semmit se, amit Ô küld: az hatalmas segítség a lelki életben; alázatos megadással kérhetjük, várhatjuk, hálával fogadjuk... Sokunknak bizony, sokszor mindnyájunknak, Isten ,,áldásai'' érzéketlenül jönnek; az ima maga ,,penitencia'', a gyónás kínlódás, a szentáldozás a száraz lélek áldozata. Amit Isten áldásul küld, az gyötör, mint valami seb, amit békével eltölteni ad, az nyugtalanít és zaklatja a lelket. Az ilyen elsötétült lélekben nincs fény, csak a maga feldúlt kedélyének homálya, nincs dal, csak zúgolódás. De vizsgálja meg magát: adott-e valaha hálát Istennek a javakért, vigaszokért? S gyakran, legtöbbször, ráakad élete legnagyobb mulasztására. Talán megtért elôbbi hitetlenségbôl, de ,,kényszerűn'' engedve a kegyelemnek, nem ujjongó hálával! Mikor bizton érezte magát a hitben és Egyházban, egyszerre nehézségeket lát mindenütt, kezdve a pápán és a ,,római szokásokon'' lefelé. Képzelt visszaélések, hibák nyüzsögnek agya körül. Új szertartásokat kellett tanulnia és ez bosszantotta. A szentbeszéd keményen szólt, panaszkodnia ,,kell'' hívô társainak errôl, mintha mindennek ízlésük szerint kellene folynia... ,,Kár, hogy az egyháziak nem kérték ki az ô tanácsát''... A gyóntatószék kényelmetlen, a pap durva vagy közönyös, gépies. És a szegény megtért szerencsétlenebbnek érzi magát, mint volt elôbb. Ugyan miért? Mert önmagába merül, önmaga érzéseit kinagyítja, vigaszt hajszol, részvétre éhezik Istentôl-embertôl. Az ilyen lélek nemigen esik térdre, mint egy gyermek, hogy alázattal hálálkodjék Istennek a csodálatos szeretetért, mely eddig hozta, óvta, vezette. Nem érti a kereszt alázatát, meghódolását. A megsemmisült hódolat és hála Isten elôtt lényege, lelke imánknak, áhítatunknak, vallásos életünknek. (Frederick W. Faber: Mindent Jézusért, 296) + Veszélyesebb ha simogat, mintsem ha gyötör e világ; jobban vigyázz, ha kegyet ád, mintsem hóhérát küldi rád! (Sz Ágoston) + Megfeszített Ki fölfüggeszté mind a földet, Ô függ itt gyámoltalan! Ki megrögzíté egek boltját, itt leszögezve nem mozdulhat. Ki földhöz fűzte teremtményit, itt fára feszül leszögezve. A Minden Urát itt gyalázzák, az Istent magát meggyilkolják. Zsidók Királyát halni vitte maga az Ô zsidó népe. Óh vad gyilkosság, rémes bűntett. Az Úrral bánnak legvadabbul, mezítlen testét nem méltatják, hogy bámulóktól eltakarják. A Fények mind fordítják arcuk. A nappal éjjé kábult-torzult, hogy rejtse Ôt, ki fán kitéve függ látványul a Mindenségre. (Szárdisi Sz Melitó) + Imádság a szenvedô Jézushoz Jézus, e világnak teremtôje! kit semmi mérték igaz környékkel be nem fogadhat, ki markodban hordozod e földet: emlékezzél meg, kérlek, ama te keserves fájdalmaidról, melyeket szenvedtél, midôn a zsidók szentséges kezeidet meglyuggatták, tompahegyű szegekkel kereszthez szegezték; lábaidat is nagy erôvel kinyújtóztatván, kemény szegekkel szaggatták és szent testedet is kegyetlenül a keresztfán úgy kiterjesztették, hogy megmerevedvén gyenge tested, minden csontjaidnak egyberagasztásai és forrasztásai elszakadoztak. Kérem szent Felségedet, ezért a drágalátos keserves kínszenvedéseidnek emlékezetéért öntsd szívembe a te félelmedet és szerelmedet. Amen. Miatyánk, Üdvözlégy Mária. Óh Jézus, mi mennyei orvosunk! emlékezzél meg a sok vereségek miatt elszakadott erôtlenségeidrôl, sebeidnek kék helyeirôl és szívednek bánatairól, melyeket a magas keresztfán szenvedtél megszaggatott tagjaidban, melyek közül csak egy sem maradott épen; úgy hogy semmi fájdalom nincs hasonló a te fájdalmaidhoz, midôn tetôtôl fogva talpig egészség és épség nem volt benned. És mindazonáltal fájdalmaidról elfelejtkezvén szent Atyádnak kegyesen könyörgöttél tulajdon ellenségeidért, mondván: Atyám! bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Ezért az irgalmasságért és fájdalomért engedd, Uram, hogy a te keserves kínszenvedéseidnek emlékezete legyen az én bűneimnek bocsánatjára. Amen. Miatyánk, Üdvözlégy. Óh Jézus, szerelmes királyunk és tökéletes jó barátunk! emlékezzél meg arról a bánatról, melyet szenvedtél, midôn mezítelen nagy kínokban és sanyarúságokban keresztfán függöttél; mikor mindnyájan a te barátaid és ismerôseid távol állottak tôled és egy vigasztalód sem volt az egyetlenegy szüléden kívül, akit megepedett keserűségében tanítványodnak ajánlottál. Kérlek téged, kegyes Jézus! ama fájdalomnak hegyes tôréért, mely akkor szent szüléd lelkét megszaggatta: hogy énrajtam is essék meg szíved minden testi és lelki nyomorúságomban, és adj vigasztalást háborúságaimnak idején, legfôképpen pedig halálomnak sráján. Amen. Miatyánk, Üdvözlégy. Óh Jézus, igazságnak tüköre, egyességnek jele, szeretetnek kötele! emlékezzél meg a te sebeidnek megszámlálhatatlan sokaságairól, melyek miatt tetôtôl fogva talpig nem találtatott épség szűz testedben, mely drágalátos szent vérednek kiomlásával teljességgel be volt borítva. Kegyes Jézus! mit kellett egyebet cselekedned, amit meg nem cselekedtél volna? Írd be, kérlek, kegyes Jézusom! a te szent sebeidet drágalátos véreddel az én szívembe; hogy azokban olvashassam fájdalmaidat és hálaadásban végig megmaradjak. Amen. Miatyánk, Üdvözlégy. (Sz Brigitta-Pázmány, Sík: DB, 888) + Szent Keresztrôl (Recordare Sanctae Crucis) Emlékezzél Szent Keresztre! Életed folyton vezesse boldog, teljeshű úton! Szent Keresztre emlékezzél! Róla-benne elmélkedjél, egyre-mohón s nem-múlón! Hogyha pihensz, ha dolgozol, hogyha nevetsz, siránkozol, fájdalom ér vagy öröm, -- hogyha jársz-kelsz, ha érkezel, ha vigaszt lelsz, kínt érezel: Kereszt ott lesz szív-tövön! Kereszt minden törôdésben, durva sorba', üldözésben az egyetlen orvosság! Kereszt bajnak sok gyötrelmén: édesség a hívô elmén, igaz mentsvár, biztonság. Kereszt: mennyország ajtaja, át, szentek vonulnak rajta, mindent legyôztek benne! Kereszt gyógyszer e világra, véle Isten nagy jósága csodát művel megmentve! Kereszt lélek üdvössége, igaz, tündökletes fénye, édessége szívünknek. A boldognak élet-áldás, tökélyesnek kincses tárház, dicsôség, víg békület! Kereszt: erény tükre, példa, üdvön vezér örök célra, hívôk minden reménye. Kereszt mennybe jutók jele, dísz és vigasz; -- arra fele ösztönzô vágy szívmélybe'... Kereszt: drága díszű szálfa, megszentelt, Úr vérén ázva! Meghoz minden gyümölcsöt! Miktôl lelkek gyarapodnak, égi étken táplálódnak üdvözült szentek között. Ihless, tüzelj, Kereszt Hôse, Krisztus! holtod szívem' kösse: sírjak! -- míg sír nem temet. Véled vágyom megsebzôdni: fölvonzatni, átölelni Fádon: szívbôl epedek! (Sz Bonaventura) + Elmélkedés (C év) A szentkereszt méltósága Szentkereszt fölmagasztalásának ünnepén, midôn Gertrúd a keresztfa elôtt tisztelettel meghajolt, így szólt hozzá az Úr: ,,Gondold meg, hogy nem függtem tovább a kereszten, mint csak a hatodik órától vesperás idejéig, és mégis oly nagy tisztelettel magasztaltam föl. Ítéld meg hát ebbôl, minô jótéteményekkel való jutalmazásra határoztam el magamat ama szívek iránt, amelyekben több éven át nyugszom.'' Gertrúd erre ezt jegyezte meg: ,,Óh Uram, hogy én oly kevés örömöt engedtem szívemben élvezned!'' Az Úr így felelt: ,,Hát micsoda örömöm volt azon a fán? Csupán csak az én önként való szeretetem, mellyel mások elôtt ezt választottam, bírt rá arra, hogy megtiszteljem. Éppen így jutalmazom meg önként való jóságomban azt, akit kiválasztottam.'' A Szent Mise alatt azután Gertrúd a következô szavakkal nyert oktatást az Úrtól: ,,Tekintsd csak, minô példát adok választottaimnak a keresztnek ezen megdicsôítésével. Mert a többi tárgyakat, melyek engem földi életemben szolgáltak, nem részesítettem olyan nagy tiszteletben, mint keresztemet, a töviskoronát, lándzsát és szegeket, melyek szenvedésem eszközei voltak. Óhajtom tehát, hogy barátaim ebben utánozzanak engem. Irántam való tiszteletbôl és saját üdvösségükért nagyobb szeretetet tanúsítsanak ellenségeik, mint jótevôik iránt, mert ebbôl hasonlíthatatlanul nagyobb hasznot meríthetnek. De ha talán emberi gyarlóságból elmulasztanák is, hogy a szenvedett sérelmeket azonnal jótéteményekkel fizessék vissza, azért mégis kellemes áldozat lenne nekem az, ha legalább kevés vártatva törekednének a méltatlanságokat jótéteményekkel viszonozni. Éppen úgy, mint ahogy kínszenvedésem keresztje egy ideig a földben volt elrejtve és azután érte a fölmagasztalás. Az emberek üdvössége iránt való szeretetbôl is különösképpen szeretem a keresztet -- tette hozzá még az Úr --, mert általa értem el az emberi nemnek minden erômbôl óhajtott megváltását. Amint a jámbor emberek is néha nagyobb ragaszkodással vannak azon helyekhez és napokhoz, melyeken méltók voltak nagyobb lelki javakban részesülni.'' (Nagy Sz Gertrúd: Az isteni szeretet követe, 4:34; 453) + Szeresd a keresztet A kereszt mindenkor kész és mindenütt vár reád. -- Meg nem szabadulhatsz tôle, akárhová futsz, mert akárhová mégy, magaddal viszed énedet és mindenütt magadra találsz. -- Tekints föl, tekints le, nézz kifelé, nézz befelé, mindenben keresztet találsz: és mindenütt béketűréssel kell lenned, ha belsô békében akarsz élni és az örök koronát megnyerni. -- Ha örömest hordozod a keresztet, az hordoz téged, és elvezet az óhajtott célra, ahol vége lesz a szenvedésnek, ámbár nem itt e földön. -- Ha kedvetlenül hordozod, terhet szerzel magadnak, csak bajodat szaporítod és szenvedned mégis kell. -- Ha egyik keresztet elveted, kétségkívül másikat találsz, talán nehezebbet. -- Azt hiszed, hogy elkerülöd, amit halandó soha el nem kerülhetett? Melyik szent volt e világon kereszt és küzdelem nélkül? - - Hiszen a mi Urunk Jézus Krisztus sem volt csak egy óráig is szenvedés és fájdalom nélkül, amíg élt. ,,Szenvednie kellett -- úgymond -- Krisztusnak és halottaiból föltámadnia és úgy menni be dicsôségébe.'' (Lk 24,26) -- Miképp keresel te más utat, mint ezt a királyi utat, a szent kereszt útját? -- Krisztus teljes élete kereszt volt és kínlódás és te nyugalom és öröm után jársz? -- Csalódol, hidd el, csalódol, ha egyebet keresel bajoknál és szenvedéseknél; mert ez az egész halandó élet tele van nyomorúsággal és körös-körül keresztekkel megrakva. -- S minél magasabb fokra jutott valaki a lelki életben, annál nehezebb keresztekre akad gyakran, mert számkivetésének kínja a szeretettel jobban növekszik. -- Aki azonban ily sokféleképp szenved, még sincs vigasztaló enyhülés nélkül; mert érzi, hogy keresztje békés elviselésébôl a legszebb gyümölcs terem számára. -- Mert mikor ezt kész szívvel vállára veszi, a szorongatás terhe az isteni vigasztalás reményévé változik. -- És minél inkább megtörik a test a szenvedésben, annál jobban gyarapszik a lélek a belsô kegyelem által. -- Sôt néha a szenvedést és viszontagságot annyira megkedveli és mivel megszerette a hasonlatosságot Krisztus keresztjével, úgy megedzôdött, hogy nem is kíván fájdalom és háborúság nélkül élni; mert azt hiszi, hogy annál kedvesebb Isten elôtt, minél többet és súlyosabbat szenvedhet érette. -- Ez nem az ember ereje, hanem Krisztus kegyelme, mely oly nagyot bír és munkál a gyarló testben, hogy amitôl természet szerint iszonyodik és menekül, azt nagy buzgón megragadja és megszereti. -- Nem embertôl telik az ki, hogy a keresztet viselje, a keresztet szeresse, testével keményen bánjék és zabolára fogja, hogy a tiszteletet kerülje, a gyalázatot örömest tűrje, magát megvesse és a maga megvetését kívánja, mindenfelé kárt és csapást kiálljon s e világon semminemű szerencsét ne kívánjon. -- Ha magadra tekintesz, magadtól nincs ilyenre képességed. -- De ha az Úrban bízol, erôt kapsz az égbôl, és le bírod a világot és a testet gyôzni. (Kempis: KK, 2:12) + Megbocsátás Elérkezve az életem legnagyobb perce, -- biztos vagyok, senki sem hiszi, hogy csalni akarok. Hát egyenest kivallom: üdvösségre nincs más út, csak keresztény út! Hitem tanítja: megbocsássunk az ellenségnek, mindnek, ki nékünk vétett! Boldogan bocsátok meg a császáromnak s mindnek, ki oka halálomnak. Könyörgök nékik: keressék Krisztus keresztségit, legyenek ôk is kereszténnyé! (Miki Sz Pál a kereszten) ======================================================================== SZEPTEMBER 15. A FÁJDALMAS SZŰZ ÜNNEPE S: Engedelmességet tanult, és az örök üdvösség szerzôje lett. E1: Íme, a te fiad! Íme, a te anyád! E2: Lelkedet tôr járja át. A Szűzanya érzô és vérzô szívvel kísérte végig szent Fia életútját, osztozott szenvedéseiben -- bárkinél jobban átélte az Úr Jézus fájdalmait, keresztútját, kínszenvedését. Errôl az együttszenvedô, odaadó életrôl ôsidôktôl kezdve sokat elmélkedtek a hívôk, az agg Simeon jövendölését nem feledve (,,a Te lelkedet is tôr járja át!'' Lk 2,35). A ,,hét tôr'', hét gyötrelem: 1. a Templomban bemutatás fenyegetô jövendölése Jézusról; 2. az egyiptomi menekülés: ,,Kelj föl, vedd a gyermeket és fuss Egyiptomba''; 3. a 12 éves Jézus háromnapi keresése; 4. elfogatás az olajfák-hegyén, elítélés, keresztút: ,,hordozván Jézus önmagának az ô keresztjét''; 5. megfeszítés: ,,S áll keresztje alatt az Ô Anyja''; 6. levétel a keresztrôl: ,,s véve Ôt anyja az ô karjaiba''; 7. sírbatétel. Az ünnep Németországban a nép közül indult ki a huszita káromlások ellenhatásaként, de a Hét Fájdalom Ájtatossága sokkal régebbi: a szervita rend épp a Fájdalmas Szűz tiszteletére alakult (1233). Mikor az Egyház üldöztetést szenved Napóleon alatt, VII. Pius kiterjeszti az ünnepet a világegyházra. Hazánkban a törökvilág nyomorúsága, pusztulása, a fölszabadulás (1686- -1698) utáni végtelen nyomor idejét sok Mária jelenés és kegyhely jelzi: a Síró Boldogasszonyé és a Hétfájdalmú Szüzé. Így 1663-tól a Nagyszombati Boldogasszonyé, 1668 és 1699: Radnai, 1690: Buda- Krisztinavárosi, 1699: Gyôri (Irgalmas Boldogasszony), 1699: Sümegi, 1699: Erdélyi Mikolai (görög katolikus), 1729: Kiscell-Celldömölki. Mind síró, vért könnyezô Mária! Leghíresebb a pálosok Sasvári Boldogasszonya lett, amelynek kegyhelyét 1564-ben gróf Czobor Imréné állítja és amely az 1600-as évek végétôl nagy népi központ lett, a szlovákok nemzeti kegyhelye és ünnepe is (szeptember 15.). A másik híressé vált Mária-kegyhely a görög katolikusok Máriapócs kegyhelye, amely máig is összehozza a magyart, erdélyi románt, kárpataljai ruszint. Szentleckéhez / Zsid 5,7-8 Lásd B év 5. nagyböjti vasárnap, 313. oldal. Válaszos zsoltár / Zsolt 31(30),2-3.3-4.5-6.15-16.20 A szabadító Úr Evangéliumhoz / Jn 19,25-27 A másik Mária nem volt Szűz Mária édestestvére, hanem valamilyen rokona. Az apostolok közül csak Sz János, a szeretett tanítvány volt a kereszt alatt, s ôrá bízta Jézus az édesanyját. Mária ettôl kezdve Sz János házában élt. (19,25: Mt 27,55-56; Mk 15,40; Lk 23,49) vagy Evangéliumhoz / Lk 2,33-35 Lásd Szent Család ünnepe, B év, 43. oldal. Elmélkedés (A év) Jézus temetése ,,És amikor már esteledett, eljöve Arimatheai József, bátran beméne Pilátushoz és elkéré Jézus testét'' (Mk 15,42-43). Egy tekintetet vetek a Kálváriára nagypénteki esti jelenetére. Leereszkedik az est árnya; a tömeg részint mellét verve, részint megrögzôdve eloszlik; fáradt fájdalom borong a természeten s a harminchárom év elôtti karácsonyéj utolsó akkordjaként halkan suttog az egyetlen Krisztus- hívô léleknek imája. A Szent Szűz ölében tartja s imádja Fiát. Nézi, csókolja sebeit. Az ô szíve az égô mécs a szent kereszt tövén. A hit s a krisztusi szeretet mind az ô szívébe szorult. Magdolna bánata csak emberi: a Szent Szüzé krisztusi. Érzelmei a szent kereszténység: hit, áhítat, hála, bánat, fájdalom, tisztaság, vértanúság; ez érzelmekkel csókolja s imádja Krisztust. Salve Mater dolorosa, martyrumque prima rosa, virginumque lilium! [Üdvözlégy, Fájdalmas Anya, vértanúk elsô rózsája, szent szüzek lilioma!] (Prohászka: ÖM, 7: 358; 109) + Fájdalmas Szűz zsolozsma-himnuszai I. Matutínum: Imperatrix Clementiae Irgalomnak Császárnôje! Kegyelem harmatját öntsd be szikkadt száradt rossz szívembe, légyen végre tetszésedre... Add kegyesen: megérezzem, véled elszoruljon szívem, sírjam Királyom halálát, mely világot bűntôl megvált. Fiad gonoszabbul szenved latrok legaljánál! Szentet kinevetik, gúnynak tárgya, hitetlen had tolong rája! Dicsô tisztelet, áhítat Mária Fia Jézusnak! Ki feszítve Kereszt-bitón ott függ értünk szent Megváltónk! II. Laudes: O, gloriosa Domina Szent Úrnônk, óh dicsôséges! Szíved mily gyötrelmen vérez?! míg Barabás szabadon megy, ,,büntetést'' csak Krisztus szenved! Jó Pásztorunk'; jaj, megverék, nyája elfut, mind, szerteszét! Csak te maradsz s egy tanítvány Kereszt alatt állva, sírván... Nem csoda, hogy szíved elfúl: látod dühük kegyetlen dúl! S tudod: tiszta szüzünk te vagy; igaz Isten-Ember fiad! Dicsô tisztelet, áhítat Mária Fia Jézusnak! Ki feszítve Kereszt-bitón ott függ értünk szent Megváltónk! III. Príma: Jesu, nate de Virgine Jézus, Te szűztôl született, -- s rá Titkos Lélek lehellett, -- Te itt szenvedsz kereszthalált, kegyetlen szögtôl verve át! Nyomorunk, Irgalmas, kíméld, Aggódó Anyád szívéért! S ô könnyiért -- oly bôven hullt! -- táruljon nékünk égbe út! Dicsô tisztelet, áhitat Mária Fia Jézusnak! Ki feszítve Kereszt-bitón ott függ értünk szent Megváltónk! IV. Tercia: Crucem pro nobis miseris Vállad Keresztet hordozott, bűnös-miértünk Áldozat! Míg Máriád szent Öt-Sebed vérével vegyít könnyeket. Király, Te minden-alkotó! gyalázva bitót hordozol! a gyötrött anya, látva mind, Veled liheg halálos kínt... Jézus, világot megváltó, önts hálát szívbe! Anyádtól könny-áradat szakadjon ránk, kiszáradt lelket hasson át! Jószívvel nézz, Krisztus, miránk! fogadd el esdeklô imánk! Ô közbejárása folytán örök fényeddel ragyogj ránk! Dicsô tisztelet, áhítat Mária Fia Jézusnak! Ki feszítve Kereszt-bitón ott függ értünk szent Megváltónk! V. Sexta: Fellis amaritudíne A vad-keserű epével édes vigaszt mind vetél el! Sirassuk Megfeszült Urunk, Ô ád vigaszt, míg búsulunk... A Szűzanyádnak szívébe sebek hatolnak oly mélyre! Óh add: halálod gyümölcsét ízleljük, Jézus, Üdvösség!! Dicsô tisztelet, áhítat Mária Fia Jézusnak! Ki feszítve Kereszt-bitón ott függ értünk szent Megváltónk! VI. Nóna: In ara crucis moriens Kereszt oltárán meghalván, seb tárul ránk szent Oldalán! Ott kapu nyílt a mennyekbe, az ôsatyánk mit elveszte! Hozzád kiált a hű néped és Szűzanyánktól kérések: nyíljék reánk is szent kapud, s tiéd, ujjongva haza fut! Dicsô tisztelet, áhítat Mária Fia Jézusnak! Ki feszítve Kereszt-bitón ott függ értünk szent Megváltónk! VII. Vesperás: Castae Parentis viscera Szűzi szülô szent szívébe' szörnyű gyötrelmet szenvede: akit fogant és szült: Igénk tűri bôszült had ütlegét! Ráesnek kegyetlen bakók, Korbácsok, véres-szaggatók! Ezt látva-hallva fuldokol az anya szíve kínoktól! De hogy halálra hurcolják, az Anyja úton együtt járt! Szív könnybe, vérbe hogy' áza! Ôt éri minden csapása... Most szögezik a Szent Fára s látod: lelkétôl elvála!! Minél drágább: te Fiadon, -- annál égôbb a fájdalom! Dicsô tisztelet, áhítat Mária Fia Jézusnak! Ki feszítve Kereszt-bitón ott függ értünk szent Megváltónk! VIII. Komplétás: Tuum deplorans anxié Gyötrôdve siratod Tiéd'. Irgalmas Szűz, téged ki véd?! Kereszt-oltárról véteték: sírt végül ád Végtisztesség! Sürgesd meg Nála, jó Anya, hogy holta kincsét ránk adja! Vegyen be végül örök Otthon: Atyád, Fiad s Lélek fogadjon! (Sz Bonaventura) + Elmélkedés (B év) Óh, hogy fúródott hát mélyen lelkébe 33 éven át annak a keresztnek fája s mily tüskés lett szeplôtlen szeretetének csipkebokra s az a nagypénteki kegyetlen fájdalom, hogy lángolt, hogy sereglett benne. Ki felejt el téged édes, fájdalmas anyánk? Íme a ,,pietŕ'', a részvét iskolája. Jézust mélyen megsajnálom, mert nagyon szeretem. Lelkemben forgatom, hogy mit, mennyit tett értem; viszont ez az emlékezés fölszítja szeretetemet, olaj lesz a tűzre. S mindebben az édes szent Szűz igazít majd el, tôle tanulok szánni és szeretni. -- Az Úr Jézus a maga szenvedését s halálát nem vésette kôbe, fába; leírták ugyan néhány sorral az evangéliumban, de az ugyancsak kevés; hanem igen, belenyomta a szívekbe s a leghívebb, a legmélyebb, a legremeklôbb és ugyancsak szenvedéses lenyomatát a szent Szűz szíve ôrizte. Szent sebeit, kékségeit, fájdalmait s fohászait a kereszténység vigaszára a szent Szűz szívére bízta. Itt vannak eltéve, itt sértetlenül megôrizve s aki a fájdalmas anya szívébe tud hatolni, az ott megtalálja a maga szomorú fölségében Krisztus élô s folyton sajgó kínszenvedését. Így kell hordoznom nekem is Uram szenvedését szívemben. Nem, nem felejthetem. S ez a szenvedés ôrzi annak a tôrrel átdöfött szeráfnak is képét, ki a kereszt alatt áll s azt mondják róla: ,,az ô anyja''. (Prohászka: ÖM, 7:353; 101) + Elmélkedés (C év) A szent Szűznek kellett ott állnia, mert szereti Jézust. Az Úr Jézus magához csatolta ôt méltóságban, kegyelemben s örömben, magához tehát bajban s bánatban is. Ô nem maradhatott el, nem maradhatott lent; amint megosztja fia koszorúját, trónját, szívét, úgy kell megosztania keservét. Ô a résztvevô bánatnak vértanúja. Bánkódik vele, mert szereti ôt. Eleget tesz, eleget szenved vele, mert nem szakadhat el tôle; vele bánkódik, siratja bűneinket s megnyitja sorát azoknak az ártatlan, de elragadóan szép lelkeknek, kik mások bűnéért szenvednek s magukat értük Istennek elégtételül bemutatják. E nyomokat Jézus taposta a kemény, önzô világba, mint páratlanul mély s gyengéd érzésű lelkének nyomait. Sokak elôtt ez beteges lelkületnek látszik; igen látszik, mert látószögük téves; de a legnagyobb szeretet szempontjából ez lángoló lelkület s gyôzelmes erô. Részvétünkben ne roskadjunk össze, hanem mint a lélek erôsei viselkedjünk! De a szent Szűz magára való tekintetbôl is áll a kereszt alatt. E kitüntetésben kellett részesülnie, hogy érdemei itt nôjenek föl egész az égig. Nagy hivatások kegyetlenek. Meztelen kardok közt vezet el útjuk; a szent Szűznek az a nagy hivatás jutott, hogy teljes odaadásban, a legnagyobb áldozatban törôdjék meg; lelkének a Golgota sziklái közt a rettenetes keresztfán kellett fölkúsznia s ott elrebegnie azt, hogy: legyen meg a te akaratod! Lelkivilága mint a tenger háborgása, de e keserves tenger gyöngye a föltétlen odaadás. E lekonyult, alázatos, szép fej az Isten remekműve! Ô gondolta, ô mintázta. A földúlt lelkek sötét világába állította bele, mint a bánatos lelki szépség új motívumát. Mily különbség közte s Jób között! Türelem s megadás s bizalom itt is, ott is, de a szenvedés pátosza ez istenanyai szenvedésben utolérhetlen. Látta, hogy a szenvedés szent fiának útja, tehát az ô hivatása is, s úgy vette azt, mint kitüntetést, mint koszorújába való vadrózsaágakat. Kívánt ez úton menni, hisz Jézus nyomaiban ment. -- Mi pedig ez édes keserves Szűz nyomaiban járunk. Bosnyák Zsófia Sztrecsnó várából Teplickára járt templomba, télen is, hóban is, s ha szolgálócskája fázott, azt mondta neki: ,,Lépj az én nyomomba''; s íme a nyom meleg volt. Izzó lelkek hóban, fagyban is meleg, kôben, sziklában is puha nyomokat hagynak maguk után. Gyerünk nyomaikban! Mily dicsôséges s édes a Szűz lábnyomában járni; összetört sátánfejet, letör az hát tövist s bojtorjánt is! (Prohászka: ÖM, 7:353; 102) ======================================================================== SZEPTEMBER 24. SZENT GELLÉRT VÉRTANÚ PÜSPÖK 1: Az igazak halálát Isten úgy fogadja, mint egészen elégô áldozatot. E: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet. Velence szülöttje, a Sz György apátság bencés apátja; majd vértanúság vágyától hajtva a Szentföldre indul, de Magyarországon rábeszéli Sz István király, hogy itt közelebbi hivatás vár rá. Sz Imre (+1031) nevelôje lesz, István apostoli térítôtársa és barátja. Majd a Bakonyban remete (1035), mikor kinevezi a szent király a csanádi egyházmegye elsô püspökévé. Fönnmaradt a Szent Szűzrôl írt latin munkája, amely, úgy látszik, az elsô magyar földön írt könyv. István halála után a pogánylázadás idején elhagyja Csanádvárat, Budára siet, hogy békét teremtsen, s a száműzetésbôl visszatérô Endrét üdvözölje, és a Sz István-i hagyományok felé fordítsa. Kelenhegynél (ma Sz Gellért hegye) dühödt pogányok juttatják vértanúságra ôt és három püspök-társát (Beszteréd, Bôd és Beneta). Sz Gellértet a hegy tetejérôl kocsival lezúdítják a meredeken, s a Duna parti köveken szétzúzzák fejét. A sziklán lemoshatatlan a vére, ezért a követ a belvárosi templom megôrizte a mohácsi vész idejéig. Elsô olvasmányhoz / Bölcs 3,1-9 Lásd a kassai vértanúk ünnepe (szeptember 7.), 680. oldal. Válaszos zsoltár / Zsolt 126(125),1-2.2-3.4-5.6 Az Úr kiszabadít minket -- ujjongjunk! Evangéliumhoz / Mt 10,28-33 Lásd A év 12. évközi vasárnap, 206. oldal. Elmélkedés (A év) Az igaz hit ismérve (2§) Sok, szentségben és tanban is kiváló hívôt így buzgón, feszült figyelemmel faggattam: hogyan tudnám én szabatosan, mintegy általános rövid módon megkülönböztetni a katolikus tannak igazságát eretneki eltévedéstôl. Mindjétôl csaknem mindenkor egyazon választ kaptam: Ha én, vagy bárki, le akarja leplezni a csalásokat, elkerülni tévtanoknak tôreit, -- ha teljes-ép hitében teljes-épen meg akar maradni: szükség, hogy az Úr segítségével két módon szilárdítsa meg hitét. Legelsôbb, nyilván, az isteni Törvénynek tekintélyével [Szentírás]; azután a katolikus Egyháznak Szenthagyományával. Itt tán valaki kérdené: ,,Ha az Írások útszabása oly tökéletes és egymaga mindenhez elég irányító, miért kell hozzácsatolni az egyházi magyarázatok súlyát?'' Azért, egész nyilván, mert a Szentírást épp mélységei miatt, nem mindenki veszi egy és ugyanazon értelemben. Ugyanazt a mondatot egyik egyképpen magyarázza, másik másképpen; úgy tetszik, -- annyi vélemény van errôl, ahány az emberfô. Novacián ,,e szakaszt'' így fejtegeti, Szabellius meg úgy, Donátus még amúgy! Árius, Eunómius, Macedónius más módon, Photinus, Apollinár és Priszcillián meg más szeren. Jovinián, Pelágius, Célesztius újabb módon, jön aztán új: Nesztórius új értelmével. Így aztán sok és más-más tévely csavargásiért, legfôbb szükség, hogy a prófétai és apostoli értelmezés vonalát az egyházi katolikus normákhoz vonjuk! Magában a katolikus Egyházban is, minden gonddal azon legyünk: Szilárdan tartsuk azt, amit hívôk hittek mindenütt, és mindenkor és mind együtt! [,,In ipsa item catholica Ecclesia magnopere curandum est, ut id teneamus, quod ubique, quod semper, quod ab omnibus creditum est.'' -- a híres tétel!] Mert ez hát a valóban és sajátosan ,,katolikus''! Innen ered a név, maga a jelentés kimondja: e név (kat'-holikosz) fölölel majdnem mindenkit ,,egyetemesen''. Ezen szabályt jól alkalmazzuk, ha ,,egyetemességre'' törekszünk, a ,,régiségre'' és ,,megegyezésre''! ,,Egyetemesben'' járunk, ha valljuk, egy a hit, amely igaz: melyet mind az Egyház vallott, mind- világszerte, mind-múltjában; ha semmiképp se tágítunk az értelmektôl, miket világosan és szentül leszögeztek szent elôdeink, atyáink. És éppúgy, hogyha egyezôn ez ôsi hagyománnyal, elfogadjuk döntéseit és tételit minden -- vagy bizonnyal majdnem minden -- együttes papnak, tanítónak. (9§) Tehát katolikus keresztényeknek valami más tant meghirdetni, mint amit (,,letétbe'') kaptunk: sosem volt szabad, sehol sem szabad, és sosem lesz szabad. És anathémával [kiközösítéssel] kizárni azokat, kik más valamit hirdetnek, mint amit egyszer s mindenkor átöröklénk -- sosem volt és sehol sem, és sosem leszen ,,fölösleges''. (Lerini Sz Vince) + Ima Sz Gellérthez Isten, ki Szent Gellért vértanúd és püspököd ünnepével évenként megörvendeztetsz bennünket, engedd kegyelmesen, hogy akinek megüljük születése napját, annak oltalmán is örvendezhessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen (Sík: DB, 867) + Elmélkedés (B év) Keresztény élet Az ki a Krisztusé, minden nem-krisztusit utál, épül Urába, aki bírni akarja Urát! Ô: Isten, ki az égnek-földnek létrehozója, értem a Szent Szűztôl, -- egy közülünk született. Hátát ostornak, s ütlegnek adta az Arcát; köpdösik, elgyötrik... Vállala fölfeszítést. Nem, hogy ilyen türelemmel bármit szenvedne az Égnek, -- mitse veszít, s nem nyer, égi hiányt sose lát, -- ámde mi bűn bennem, hogy ,,tudja le'': fölveszi-hordja... Testinek én tagja, -- Ô pedig lett az enyém. Hal, s visel ott engem; s fölkél s gyôzünk mi halálon! Szállva föl Atyjához, vitt túl a csillagokon! Mit föl nem vennék hát ekkora drága reményért!? vagy mi szakaszthat el itt Tôled, egyetlen Uram!? Tűz perzseljen! Tépd zsigerem' foszlányba, te hóhér! Túlröpülök kínon, fölszabadult ez a test! Vak börtönbe dobassam; kössenek gúzsba bilincsek, Elragadott szív száll Mesterihez szabadon! Tôrével ha bakó készül nyakamat lesuhintni, nem-rettenve talál: -- gyors a halál s kicsi: kín! Száműzetés nem ijeszt; velem Ô, ki az otthon, -- akárhol. Éhség? semmi nekem: Úr szava én kenyerem. (Nólai Sz Paulin) + Jézusban erônk Ámde a nagy bizalom nem e gyatra énen alapszik. Szóm Te adod, Jézus; tűrni a kínt, Te adod. Mit mernénk mi magunk? Csak Benned mind a bizalmunk! Harcra Te rendelsz ki, gyôzve, Te adsz diadalt. Íme, reményem az Úr egyedül; Ôt hinnem: az Élet. Ô tett polgárrá túlnani honba, Szivén! Mint az atyáinknak, át kell futnunk e mulandót: Égre fölesküdtem, harcos uton vonulok... Nem kétlem, röviden csak tart jog e földi tanyához: jó vele úgy élnem, hogy mi ,,enyém'', nem enyém. Nem bámulni vagyont, nem törni a polcra: a dolgom! Krisztus kincsei közt lenni szegény, sose félj! Balsorsot fogadok csak azonképp, mint a szerencsét Föld baja nem gyôz le, sem java nem kapat el! Mindig hálaadón Krisztusnak hódolok, áldom. Szüntelen ajkamon él Ô, akit elme dicsér. Te hű élettárs, gyürkôzz velem erre a harcra! Isten gyöngének külde segítni: nekem! Gondos féken tarts, ha csapongok, búmba' vigasztalj! Példa legyünk ketten: krisztusi élet ilyen! Ôrizd ôrödet! Éljünk hű szívet egyre viszonzón: Támasza botlónak, tartalak; állj magad is! Nemcsak a testben egyek, azonos benn: szív meg a lélek egy legyen! Kettônket ihlet a Lélek az Egy! (Nólai Sz Paulin) + Elmélkedés (C év) Lángol a szív, míg Lélek szól Langyos beszéd a szónoké, ha lángot lelken nem gyújt! Szív lángját! Mely azokba áradt, kikre zúdult az Igazság ajkáról ott az Úton [Emmausz]. S mondták égve: -- ,,Ott nemde lángolt mi szívünk, míg hozzánk Ô beszéle és magyarázta az Írásokat!?'' -- Ilyen Ige üszköt vet -- láng-szókat! Tüzel a szív, dermedt közöny-fagy olvad, esd az elme magaslatok fuldokló vágyán föl-föl égiekbe! A földi testkívánság idegen! Ôsnagy. Szerelmek töltik, sírások rázzák, lángadozva míg ekkép gyötrôdik! S e gyötrelem maga -- éleszti, boldogítja sajgót... Úgy jólesik, hogy hallja Úr parancsait. S ahányat hallott, oly sok új fáklya lobban, ujjongót világítja... Elôbb ki bús, zsibbadt közönybe -- most minden szó újabb lángra szítja... (Nagy Sz Gergely: 30. homília) + Ha jobban haladsz keresztény voltodban, az Istent is majd jobban féled; erkölcsi nevelést is jobban sürgetsz, családnak és közéletnek erkölcsét: -- úgy egyre inkább méreget gyanú és gyűlölség! Csak azt, hogy létezel is: veszélynek érzik ôk! Még mitse tettél, s már kikölt az ellentámadás; csak úgy, mint az ôskeresztény hívekre vadult a császári Róma! Lehetnek ezek ,,jó polgárok'', a gyűlölô pogányok kezén ott volt egy valódi vétség, hogy a Führer-Nérót miért nem istenítik! (Sheen) ======================================================================== OKTÓBER 8. SZŰZ MÁRIA, MAGYAROK NAGYASSZONYA, MAGYARORSZÁG FÔPÁTRÓNÁJA 1: Mária reménységünk az életre és minden erényre. S: Isten elküldte Szent Fiát, aki édesanyától született. E: Isten feltárja örök tervét Mária elôtt, akit kiválasztott a Megváltó anyjának. Istennek, Jézus Krisztusnak anyja: Magyarország Pátrónája, Védôasszonya. Az ország az Ô ajándéka, de Sz István végrendeletével öröksége, családja és birtoka is... Meggyökerezett tiszteletét hirdetik az ország alkotmányjogi kincsei: a Szentkorona, a koronázó palást, az országzászló is. Ezen a Mária-kép jóval idôsebb, mint lobogónk hármas színe. Pecsétjeink, bélyegeink, okleveleink, Máriás pénzünk, hónapjaink, szombatjaink,... harckiáltásaink (,,a harci Jézus- Mária'', Ady) -- és munkakezdô fohászaink róla beszélnek. Egyetemünk, (az alapító) Pázmány Péter szerint, az Ô csarnoka. -- Tisztelôi, vallói közt vannak királyaink: Sz István, Sz László, IV. Béla, III. Endre, Károly Róbert, Nagy Lajos, II. és III. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia; nagyjaink: Sz Gellért, Hunyadi (ki kardja markolatára a szentolvasót fűzte), Báthory, Esterházyak, Pálffyak, Koháry, Zrínyiek, II. Rákóczi Ferenc. Buda visszafoglalásakor a vár fokára Szűz Máriás zászlót tűzött az elsôként felkúszó magyar Mária-kongreganista Petneházy Dávid. Az országot hivatalosan felajánlották a Nagyasszonynak 1038-, 1317-, 1693- és 1896-ban. -- Olyan útmutatóink, tanítóink oltották szívünkbe nevét, mint Sz Gellért, Bd Temesvári Pelbárt, Pázmány, Prohászka, Tóth Tihamér, Bangha. A magyar költészet, ima- és énekvilág, számtalan Mária-kegyhelyünk és zarándoklaink, a nép áhítata beszél róla. A nemzet létkérdése: a ,,lenni vagy nem lenni'' felörvénylett elôtte mindegyre: a kereszténység fölvételén, mikor István és Gellért emelte magasra Nagyasszonyunk tiszteletét; Muhinál és Mohácsnál és végig dúlásokon, mikor népünk százezreit vitték rabszolgának, hullottak el a hit védelmében... ,,Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról!'' Az ország pénze 1848-ig Mária képét viseli. Protestáns erdélyi fejedelmeink, Bocskay, Bethlen, a két Rákóczi György csakúgy Máriásokat veretnek, mint a katolikus II. Rákóczi Ferenc. Amikor ô megindul hadaival ,,Istenért és szabadságért'', Máriás zászlók alatt vonul, pedig kurucai többsége nem-katolikus. Kiáltványa, a Recrudescunt 100 sérelme közt ott van, hogy Bécs elvitte a pócsi könnyezô Mária-képet, s már nem imádkozhat elôtte a magyar. Ezt a kiáltványt a nem-katolikus Ráday Pál szövegezi! A nagyhatalmú Szűzhöz esdekelt gyönge esendô népünk szüntelen: Élet, édesség, reménység. (Mindszenty József 1946. május 25-i Mária-évi beszédébôl) Ilyen 900 éves töretlen nemzeti hagyományt szentesített hivatalosan is XIII. Leó pápa, mikor 1896-ban, a honfoglalás ezeréves évfordulóján, ,,Magyarok Nagyasszonya'' ünnepet rendelt el október 8- ra. Azelôtt augusztus 15-én, ,,Nagyboldogasszony''-kor ülték (mint neve is jelzi), mert 1038. augusztus 15-én halt meg Sz István, koronáját és országát Isten Anyja, Mária oltalmába ajánlva. Immár ezer év -- és ezer évi fönnmaradásunk -- a bizonysága, hogy a Szűzanya ezt elfogadta, vállalta. Elsô olvasmányhoz / Sir 24,23-31 Sirák fia könyve Kr.e. 200 körül keletkezett. A hellenizmus erôs hatással volt a zsidóságra (fôleg annak vezetô rétegére). A könyv írója a zsidóság vallását, kultúráját féltve figyelmeztet, hogy az igazi bölcsességet a kinyilatkoztatott Törvényben kell megtalálni. Az egész könyv központi része a bölcsesség bemutatása (24,1-22). Utána közvetlenül -- ami a mai rész -- a bölcsességet a Törvénnyel azonosítja. Válaszos zsoltár / Jud 13,23-24.25.25 Áldott az Isten Szentleckéhez / Gal 4,4-7 Lásd Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe (Újév), 48. oldal. Evangéliumhoz / Lk 1,26-28 Lásd B év, 4. adventi vasárnap, 298. oldal. Elmélkedés (A év) Magyarország Nagyasszonya ,,Salve regina'', ez a köszöntés hangzik minden nyelven. A hívô lovagias középkor pajzsra emelte az ,,Úr szolgálóleányát'', s megadta neki a címet: ,,Regina'', ,,Fölséges Asszony''. Fölség ô tényleg lélekben, nemes, érintetlen erôben; Fölség koronás szépségében, mellyel a többi közül kiválik; nevezetesen pedig: Angyali Fölség; tiszta, szeplôtelen, ragyogó fénnyel átjárt; angyalarcok mosolya tükrözik rajta, angyalszárnyak zománca ragyog körülötte. A ,,diadema speciei'', a szépség koszorúzza. Bernadette látta a lourdesi Szüzet, azóta elhalt szemeiben minden földi szépség! A szépség nagy, kiváló hatalmasság a világon. Van igazság, van jóság is, de az aligha gyôzne szépség nélkül. Ez érvényesül, ez hódít kellemben, gráciában; a ,,gratia'' ereje van a Szűzben. Hódító erô; elôtte térdre hull mindenki. Nem az az erôtlen szépség, mely azt mondja: ,,Erô nincs bennem, csak szépség.'' Tota pulchra es, electa ut sol [teljes szép vagy, választottam, mint a nap]! Apostoli Fölség; buzgó, lelkeket szeretô és mentô hatalom, ki az Istenért lánggal égett; egy sem úgy, mint ô! Szent István apostoli Fölség lett, de ô csak az apostolok nyomán járt; de az apostolok maguk az apostoli erôt ott a Sion hegyén, a szent Szűzzel való imában nyerték. Az apostolok koronája a tüzes nyelv, az a tűz, melyet a Szentlélek gyújt s mi így gondoljuk, hogy ez a tűz pünkösdnapján a szent Szűz szép fejére szállt alá s onnét verôdött szét a tizenkettôre. Mint a napsugár, mikor a tükörre vetôdik s ott megtörik s tört sugarainak szivárványos sziporkázásával bomlik szét. Hol keressük hát az apostoli Fölséget? Akire leszáll a Lélek s akit a kegyelem szivárványos koronájával megkoronázott, az ô! Vértanúi Fölség. A vér azáltal lett nemes és királyi, hogy harcokon folyt, sebhelyekbôl szivárgott a nagy, szent ügyért, a nemzetért, a gyöngékért. A királynak oda kell adni életét nemzetért; akkor lesz igazán király, ha az áldozat dicsfénye vegyül bele koronája ragyogásába. A szent Szűz vértanúi Fölség: Regina martyrum; Salve virgo gloriosa, Martyrumque prima rosa [Mártírok királynôje; Üdvözlégy dicsô Szűz, Mártírok piros rózsája]! Ez a vérpiros lélek, mely hét tôrrel van átdöfve, hogy fájdalmában sokak édesanyjává legyen! Ez a fölséges asszony a mi asszonyunk. Ezt állítja elénk s emeli trónra maga az Úr; fölkente; adott neki hatalmat. Prospere procede et regna! Hódíts s uralkodjál! Salve regina! hódolunk, mert hatalmad meghódított. Hódolunk az angyali, az apostoli, a vértanúi Fölségnek. (Prohászka: ÖM, 7:454; 225) + Óh dicsôséges I. vesperás Óh dicsôséges, gyönyörűséges csillag, -tündök-fényes! Világ Úrnôje, Anya, keggyel ékes! Angyali szózat, próféta-jóslat! Dávidnak magzatja! Salamon dalát Terólad hangzatta. Ég Királynôje! Bűnünk mentôje, égbolt erôssége, bimbózó tavasz szivárványos éke! Mécs a sötétbe, hajnal kikölte, szétáradt Nap fénye! Mindent beragyogsz éjtszakánk enyésztve. Szép ezüst Holdunk, lanyhaság hol fut! Segíts a bűnt oldnunk! Mert fullaszt börtön: vétekért zsoldunk. Nap vetélytársa, tömjén felszállta, szép szelíd leányka, Szeplôtlen Király szépséged kívánta! Ékszer aranyja, hűs szôlôlanka, Király ivótornya! Légy te szegényeid sisak-oltalma! II. vesperás Erény pálmája, édes nektárja, nárdus illatárja! Vezesd tévelygôt Ölelô honába! Színbúza java, tárt fény sugara, ihletünk csillaga! Halld, hogy sír néped hozzád esdô dala! Harcunk bajnoka, örömünk oka, szent erény liljoma! Benned gyűl össze Égi kincsek soka... Liljom, fakadó! Rózsa, pirkadó. Szűz, egekbe ható! Arany csillagunk' öledben ringató! Égi Szűzanya, föld diadalma, vezess örök honra! Széjjelszórt néped térítsd nyugalomra! Vigasz veszélyben, fény a sötétben földnépre kitárt menny! Vert szegényidet éleszd újra! -- Ámen! (Pázmány latin himnusza) (Balassi-versszakok magyaros ütemre) + Elmélkedés (B év) Zsolozsma: Dicséretre (Laudes) Óh hatalmas Szűz, mi Urunknak Anyja! hű magyar néped koronája, tornya! ôseink lelke amiként ajánlta: vedd a hűségünk! Mert alig vésé a szivébe népnek Szent királyunk Krisztusod áldott képét, már hazánknak híva Nagyasszonyául s gyámolitónkul. Így ha jobbunkat Tefeléd kitárjuk, partjainkról űzd tova, bármi bűn, kór törne ránk, jaj tarts hiveidtôl távol ördögi ártást... Áhitat lelkét, igaz út-futást adj! Szerteronts mindent, fiaink' mi rontja, s mind, amik dúlnák öregink nyugalmát űzd, Menekítônk! Esdd ki, hogy bennünk hit örök tüzével, égjen! ôrizd, mit ezer év bizott Rád kincsbe': lelkit-földit! idôk-betelvén gyűjts a Fiadhoz!! (Magyarok Nagyasszonya ünnepi zsolozsmájában a Laudes himnusza) + Imák a hazáért Mindenható, örök Isten! kérlek, ôrizd meg kedves magyar hazánkat minden külsô és belsô veszedelemtôl, és a boldogságos, mindenkoron szeplôtelen Szűz Máriának, Magyarország Nagyasszonyának, Szent Péter és Pál apostoloknak, Szent István elsô apostoli királyunknak és minden szenteidnek könyörgése által adj magyar népednek egyességet és békességet; távolíts el tôlünk minden háborúságot és tévelygést, hogy Anyaszentegyházadnak hite szerint neked mindvégiglen bátorságos szabadsággal szolgáljon. A mi urunk Jézus Krisztus által. Amen. (Sík: DB, 855) Emlékezzél meg Istennek dicsôséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária! emlékezzél meg örökségedrôl, melyet hű szolgád, elsô királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott és végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arccal országodra és dicsô érdemeid által légy szószólónk és közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Amen. (Esterházy Pál imája, Sík: DB 858) + Elmélkedés (C év) Virrasszunk! Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár létünk Istene csak áltatás lett volna is. Álljunk ki -- keblünket kettôztetett erôre lelkesítve -- mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala: ,,virrasszunk!''... ...Valóban virrasztanunk kell! Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgô, de csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék! Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva, álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé hintsék! Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját! Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gôgjében büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de éppen olyan ôszinte, sôt tán ôszintébb hazafinak keble rejt! Virrasszunk, nehogy felbôszült garaboncként szilaj erôvel ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi erôvel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit! Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erôszak legyenek a megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás, mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a polgári érdemkoszorút! (Széchenyi könyörgése, Sík: DB, 853) + Ima a hazáért nehéz idôben Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gôgjét, amint a büntetésben igazságot adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet nyújts neki: bevalljuk, Uram, ôseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván, valóban megérdemeljük ostorodat. Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsôsége elenyésszék s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tôled, Istenünktôl és Urunktól. Mindazáltal, ó Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák Hozzád felsíró jajkiáltását. Tekintsd a bűnhôdésre kész ártatlanoknak kiontott vérét s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteirôl, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylô választott népedet. És ha lelkünkben lángra lobbantanád felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket, erôsítsd meg karunkat, élesítsd fegyvereinket, hogy egyesült erôvel szolgálhassunk kegyes akaratodnak. Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél, hivatásukban bölcsességet, balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzéseid útján haladjanak, Te jelöld ki, Uram, táboraink határát, vedd körül irgalmasságod köntösével, óvd meg az ellenségnek cseleitôl s űzd el az álmot a virrasztók szemérôl, nehogy készületlenül találtassunk. A Te angyalod legyen ôrünk és vezetônk a csatában, aki szétszórja a fegyverek golyóit s valamint Izraelt szárazon vitte át a tengeren, vezessen át bennünket is sértetlenül ellenségeink tömegén. Add, végül, Urunk, legkedvesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid ôreivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen Tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk a szolgaságból és megváltassunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik, mindörökkön-örökké. Amen. (II. Rákóczi Ferenc imája, Sík: DB, 855) ======================================================================== OKTÓBER 23. KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS S: Isten reánk bízta a kiengesztelôdés szolgálatát. E: Követlek Téged, bárhová mész is. A közép-olaszországi Capistrano község szülötte (1386), ügyvéd és Perugia kormányzója, 30 éves korában megözvegyülve belép a ferences rendbe. Sziénai Sz Bernardinnak (ki a ,,Jézus'' név tiszteletének apostola) élethosszig jó barátja. Kapisztrán is lelkes terjesztôje a Sz Név tiszteletének. (Talán ô tanítja meg népünket a szép, csak magyar köszöntésre: Dicsértessék a Jézus Krisztus! [Laudetur Jesus Christus].) Utóbb pápai követ Európa-szerte, így elôször a huszita mozgalom visszatérítése során kerül kapcsolatba Magyarországgal. Ôt bízza meg a pápa a török világhódító áradat ellen való keresztes védelmi hadjárat meghirdetésével (1453-tól). Ebben igazi támogatást csak a magyar néptôl és a szentéletű Hunyadi János törökverô hôstôl kapott. A két Jánost lelkes barátság köti össze, hadi téren Hunyadi műve, lelkileg Kapisztráné a nagy nándorfehérvári (ma belgrádi) diadal (1456. július 21--22.). Emléke a déli harangszó, Angelusz (Úrangyala) és Urunk Színeváltozása ünnepe is (lásd augusztus 6.). II. Mohamed Európa elleni nagy támadása összeomlott, Magyarországról is jó 70 évig távolmaradt még a török. Mindkét hôst a harcterek járványa vitte halálba még azon évben. Kapisztrán Sz János 1456. október 23-án halt meg. Sírja az akkor magyar szerémi Újlakon (Ilok) volt. A magyar honvédségnek hivatalosan is védôszentje 1945-ig. Szentleckéhez / 2Kor 5,14-20 Sz Pál apostoli munkájának hajtóereje Jézus irántunk való szeretete. Jézus megváltotta az embert, halálával úrrá vált a halál felett, ami Ádám óta az emberiség osztályrésze. Jézus föltámadásával az élet új forrása nyílt meg az emberi nem számára. Ha mi keresztények nem is ismerjük föl; új teremtmények vagyunk. Isten szemében múltunk nem számít, minden porcikánk újjáteremtôdött Krisztusban. Ennek a változásnak a teológiája Sz Pál csodálatos átalakulásában gyökerezik. Sz Pál ,,fanatikus'' riporterként mindenkit tájékoztat Jézusnak errôl a csodálatos ajándékáról. Mi is annyira fogjuk ezt a szeretetet másoknak hirdetni, amennyire saját életünkben azt megéljük. Ha új teremtmények vagyunk, annak látszania kell beszédünkön, ruházatunkon, otthonunkon, még szabadidônk eltöltésén is -- mindenünkön, mert nem lehetünk csak ,,félállásban'' új teremtmények. (Vö. C év 4. nagyböjti vasárnap, 462. oldal és B év 12. évközi vasárnap, 372. oldal.) (Krempa: Daily Homilies, 1;69) Válaszos zsoltár / Zsolt 16(15),1-2 és 5.7-8.11 Az oltalmazó és iránytadó Isten Evangéliumhoz / Lk 9,57-62 Lásd C év 13. évközi vasárnap, 536. oldal. Elmélkedés (A év) Jézus neve Jézus szent neve az emberiség Megváltójának, Üdvözítôjének neve, mely öt betűbe foglal össze mindent, amit hisz, s amit remél az ember Istentôl, s nemcsak azt a kegyelmet jelenti, mely az égbôl ereszkedik le, de azt a fölemelkedést is, melyet az emberiségben a Jézus neve és kegyelme eszközölt. A hatalomnak neve ez, de nem a rettegésnek, nem a rémületes fölségnek, hanem az emberfia hatalmának neve, mely csendesen emel ki új s süllyeszt le a mélységbe régi világokat. Új név ez, mely mikor végig hangzott a világon, fölocsúdtak a kábult emberek, szégyenkezni kezdtek a meggyalázottak, az erkölcsi méltóság érzete vonult végig a fásult szíveken, s hol elôbb fertô terjengett s bűn uralkodott, ott illatos kertek s virányos rétek leheltek életet s gyönyört. Ezt a nevet írta a bűneibôl kikelt emberiség; ezt írták a szüzek és vértanúk. Ezt a nevet sercegik legtöbbször a tollak, ez a név száll szerteszéjjel a világba a nyomdák érchengerei közül. Ezt a nevet harangozzák harangjaink; ezt a nevet dicsérik gyermekeink s hívô népünk; imáink refrénje mindig ez a név, e névvel ajkainkon akarunk meghalni, s valamint ez a név volt erônk küzdelmeinkben s harcainkban: úgy reméljük, hogy e névvel eltalál a vergôdô, ez életbôl kibujdosott lélek a boldogságba a lelkeknek hazajáró útján. (Prohászka: ÖM, 13: 103) + Elmélkedés (B év) Ima Kapisztrán Sz Jánosról Isten, ki Szent János által gyôzelemre segítetted híveidet Jézus szentséges nevének erejével a kereszt ellenségeivel szemben, add meg kérünk, hogy az ô közbenjárására legyôzzük lelkünk ellenségeinek cselvetéseit, és kiérdemeljük tôled az igazság koronáját, ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. (Sík: DB, 864) + Ki értük egyszer a halálon gyôzött, mindegyre gyôz ma bennünk! -- Harcoljatok vitézül, küzdjetek szüntelen, tudván, hogy jelenlevô Urunk szeme láttára folyik e küzdelem! -- De nem úgy, hogy vívódó szolgát csak nézné, hanem, hogy Ô maga vív mibennünk: és egyben koronáz és Ô koronáztatik. (Sz Ciprián) + Elmélkedés (C év) Jézus Szent Neve Virágos szép Név, benned, benned, -- kit nektárillatok belengenek, -- sereglik össze mindenség, a négy égtájról édesség! S e nagy szent had mind egyetért: más illat, más zamat ne merjen, -- s más szavak! -- veled kiállni bűvért, zengzetért... Csak az, ki Véled, szent Név, jár s ered! édes Név, s minden betűjén, Kelet fűszerje száll mint tömjén: Szól, Téged él, kiált ki hű sereg... Úgy lenne bár miként volt hajdanán: Barátid' mikor Érted hajtja láng, mosollyal gyôztek gúnyt! Dicsôn keresték üldöztetést s halálba mentek! bármik vesztét Névért sírig-bátor szívvel átvérezték! Világ szemébe mellükön merészen hordtak; tanítni Téged poklok-torkán fölállottak! Szívüknek legszívén viseltek forrón Téged, -- kínpad, -csavar honnan ki nem von Téged! Minden piros seb: -- hajnalod volt rájuk! trónodra megjössz, köszöntik Királyuk! Pirulva Ten-véredtôl minden napod díszlik, Szívükbe térsz: a Véred bennük, sebükben izzik!! Szerelmük ötlete túlcsapja ész határit: -- dühöt gyôz, utat tör: ezer seb mitse számít! Üdvözlégy, Név, imádatos! Bizonnyal, nincs egy térd se, hogy zengzeted ne görbítse! S ha lenne ily gyalázatos, -- Óh jaj, az mit tesz azonnap, ha kôsziklák is hajolnak s a halom mind bókol köszöntve, hogy alázódjék le a völgybe! a porba! ott ez ijedt éjek árnyán búj össze mind, egymást biztatja árván s hunyászan! rémes Fönséged amíg vakít s Föld összeomlik, Ég elejti csillagit... Akik most szeretet szelíd parancsán imádni ,,nem kívánnak'' -- szégyenbe hajlanak le porig rogyván s Elôtted füstté válnak... (William Crashaw) + Keresztvetés: Minden tettünkre, minden beléptünkre, kezünk a kereszt jelét tűzze! (Sz Jeromos) ======================================================================== OKTÓBER 25. BOLDOG MÓR BENCÉS PÜSPÖK 1: Meglátja a föld minden határa, Istenünk szabadítását. E: Emberek halászává teszlek benneteket. Ô az elsô magyar származású bencés a legelsô, pannonhalmi monostorban, egyben az elsô magyar író, aki (latinul) megírja Sz István, Sz Imre, valamint Sz Benedek és Sz András bencés remeték életrajzát. A mű átdolgozva maradt ránk. A gyermek Sz Imre megérzi a szerzetes életszentségét, külön tisztelô csókokkal üdvözli; talán ez kelti föl rá a király figyelmét. Pécsi püspök lesz (1036?). Meghal 1070 tájt. Az egyházmegyében ,,Szent Mór'', másutt ,,Boldog''. Tisztelését 1848-ban hagyta jóvá a Szentszék. Elsô olvasmányhoz / Iz 52,7-10 Lásd karácsonyi ünnepi mise, 39. oldal. Válaszos zsoltár / Zsolt 96(95),1-2.2-3.7-8.10 Dicsôséges az Úr Evangéliumhoz / Mk 1,14-20 Lásd B év 3. évközi vasárnap, 345. oldal. Elmélkedés (A év) Tudomány és hit A modern kor fiainak beesett szemében a haldokló hit lázas lobbanásai kísértenek: elfelejtettek a végtelenbe nézni; néznek tehát a végesbe, s gondolják, hogy véges emberi gondolatokkal beveszik a világot s megállják helyüket a földön. A modern korszellem úgy áll az egyházzal szemben, mint hajdan Góliát a seregek Urának tábora elôtt; tetôtôl talpig vasban, vértben, -- a frázisos liberalizmus zsibong körülötte s üdvözli mint megmentôjét, -- a [...] sajtó egyre hirdeti, hogy a dogma megdôlt, s hogy nincs ember ott a túloldalon, aki az emancipált ésszel, az intelligenciával síkra szálljon: de íme, a kereszténység pásztora Betlehembôl botjával, mely a kereszt, s öt sima kövével, melyet a fájdalmak patakjából emelt ki, -- öt szent sebével, elébe áll a Góliátnak s rámutat a vasas-ember homlokára: ó, földnek gyermeke -- így szól -- mindened vértezve, csak homlokod szabad, az leggyengébb részed. Mit rengeted a földet? mit feszíted meg inaidat? homlokodon talállak és leteremtlek! Lám! eszed gyenge; tudásod korlátolt; erôtlen s elégtelen vagy! Add meg magad! Te tudsz sokat, de mérhetlenül többet nem tudsz s nem is fogsz tudni soha. Te jól érted felhasználni a természet erôit, de mit használ, ha annál rohamosabban lejárod magadat? Mit vizsgálod a csillagok útját, ha a csillagokba vezetô utat elvesztetted? Mondd meg, hová tudományoddal, lombikjaiddal, iránytűiddel, elektromos telepeiddel? S e fontos kérdésre feleletet nyerünk elôbb, mint sejtettük! Reméljetek! Bízzatok! Az emberi lélek sohasem mondhat le végleg arról, hogy a végtelenbe ne nézzen! Nem veszitek-e észre, hogy a művelt nemzedék egy részének kedélyvilágában csodálatos fölháborodás mutatkozik; sötét melankólia fogja el ôket? Újra hinni, Istent szeretni kívánnának, újra gyermekek óhajtanának lenni; valami új, ismeretlen után epednek, ami kisegítené szívüket a kétségbeesésbôl. Mit akarnak ezek? hinni akarnak; a végest megunták; a végtelenbe óhajtanak látni; törpéknek lenni szégyenkeznek s azért a szentek szellemét siratják, bár öntudatlanul; a szentek szellemét, melynek egyik jellege az: hogy a végtelenbe lát. (Prohászka: ÖM, 13:37) + Ima Szent Mór püspökhöz Hallgasd meg, Uram, kérünk könyörgéseinket, melyeket Szent Mór hitvallód és püspököd ünnepén eléd terjesztünk, és annak érdemei által, aki oly méltón és érdemesen szolgált neked, szabadíts meg bennünket minden bűntôl. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. (Sík: DB, 867) + Lelki olvasás: a Biblia Légyen azért gyakorlatunk mindennapi olvasás! S mit olvasunk, elmélkedjük; s követésre indulunk. Izzadj ilyen küzdôtermen ha kísértés rádtörne, kiképzetlen nehogy leljen, vánnyadt lévén s tudatlan. Lelki tápot ki nem látott, sorvad szent tan hiányán. Elvész az ô árva lelke benn, míg duzzad ép test, kinn. Lesz kísértet-idô veszted -- mert az Igét nem szeretted! Napot hosszat azt fontoljad: Úr törvénye éltessen! Nem átfutón, álmodozón: olvasd mohó éberen! Földet vennél, vagy házat? bölccsel mégy, az ad tanácsot. Jogügyben is körültekintsz, mert csalók közt megjárod! Itten is áll; s milyen vásár! Szent ügyért: a lelkedért! Fontold, mit érsz! Mily névvel élsz! S mire töltsz, nem földi juss! Nem pénz, nem föld, nem ékszer, gyöngy, -- végtelen több: a Krisztus!! Nem kapod meg kincsen-díszen; ne kínáld a pénzedet! ,,Beajánlót'': jó barátot vígy magaddal: szenteket! Mózes, Illés, Ézsajás és Jeremiás közbejár. Péter és Pál, János ajánl: Ige társi, Jézusnál. Vélük ülj le elmerülve tárgyald ott a Legfôbbet! És napközbe' visszajôve, Igét szívedre öleld: ahogy Dávid. Míg szív vágyik; vonzza egyetlen öröm, Istent látni, Benne járni, itt és túl az idôkön... Sz Ambrus) + Elmélkedés (B év) Szentírás olvasásáról Mi más ugyan a Szentírás: Istennek hozzánk írott levele! S ha máshová jutsz, Uram, és császárod néked küldene egy írást -- addig nem nyugszol, szemedrôl álmot elhajszolsz, míg végig el nem olvastad, mit ír nagy földi urad. Ím, Ég Császára, földiek és angyaloknak szent Ura meglátni méltat, rád üzent, szívedhez szóval fordult. S az életedrôl adja itt eldöntô nagy írásait! De lám: dicsô fia mohón olvasni nem szorgoskodik... Tanuljad, -- esdek! -- Teremtôd igéin folyton tépelôdj! Tanuld ki Istened szívét -- szavából, -- mellyel szólogat, hogy jobban felgyúlj, vágyakozz, szomjazd az örök dolgokat. Hogy elméd' Ég vígságára forróbb vágy űzze! (Nagy Sz Gergely levele Theodorus orvoshoz) + Elmélkedés (C év) Szentírás olvasása Ha imádkozunk, Istenhez szólunk, ha olvasunk, Isten szól hozzánk. Ki mindig Istennel maradni vágyik, ne hagyja el szent könyveit és imáit! -- Ha kézen nem forog vas, a rozsda ellepi; lelket, ha Szentírást nem olvas, borítják bűnnek szennyei. -- Nem másként eredtek tévelyek, mint jó Iratokat nem jól értve meg. (Sz Ágoston) Örülök rajta, hogy rendtársaim tanulják, forgatják az Írást; csak el ne hanyagolják (mi rá következik) az imádságot; Krisztus példával így hagyta ezt: Kirôl azt olvassuk, többet idôzött imában, mintsem olvasásban. (Assisi Sz Ferenc) Legjobb, mit szemünkkel tehetünk, hogy Szentírást olvasunk és bánatkönnyeket sírunk! (Canisius Sz Péter) Szentírásnak olvasásán Istenében lángra gyúl a lélek és megtisztítja ez a tűz: lefoszlik vétek. (Sz Jeromos) A Szentírást forgasd folyton, kézbe-észbe az legyen! Nem elég, ha észbe tartod a parancsot: életedben tettre törjön, az működjön minden szódban, lépteden! Mintegy tömör foglalatba egy-egy intést, szent igét válassz Evangéliumból, amik szíved ihlették. Vésd is bele a szívedbe, e rövid szót bevéssed Úr ajkáról: ,,Mind amiket akartok, hogy testvérek megtegyenek néktek, ti is ônekik megtegyétek!'' (Sz Jeromos leveleibôl) ======================================================================== NOVEMBER 1. MINDENSZENTEK 1: A szentek megszámlálhatatlan serege elnyeri hűsége jutalmát: élvezi Isten közelségét, és részesül dicsôségében. S: Isten gyermekeit szentté teszi az Ô kegyelme és az Ô látására sóvárgó reménység. E: Jézus a hegyi beszédben meghirdeti a keresztény lelkület erényeit, és örök jutalmat ígér értük. Ez ünnep kezdetei a 4. századba nyúlnak. Szent Efrém szíriai egyházatya (+373 körül) és Aranyszájú Sz János (+407) már tud Mindenszentek ünnepérôl, melyet május 13-án, illetve a pünkösd utáni elsô vasárnap ültek meg: e vasárnap neve a görög Egyházban ma is Szentek Vasárnapja. Nyugaton 609-ben tűnik föl elôször ez az ünnep, mikor május 13-án a ,,Szűz Mária, Vértanúk Boldogasszonya és minden vértanúk'' tiszteletére avatják föl a római Pantheont. Nemcsak vértanúkat, hanem valóban minden szentet november 1-én Írhonban és Angliában kezdtek ünnepelni, a 700-as években, és ez az ünnep hamarosan általános lett. Mindenszentek valamiképp égi aratási ünnep: ,,a pünkösd epifániája'' nevét is kapta. Az elhaló búzamagból kinövô termést látjuk és csodáljuk. És ez az aratás még folyik: a szentek kara a teljesedés felé irányítja szemünket, a célhoz, amelyre Isten teremtett, rendelt. Még nyögünk a mulandóság terhe alatt, de az isteni kiválasztással meghívottak és megszenteltek közössége, a diadalmas Egyház hív és felemel minket. Hajt a remény, hogy mi is elérjük a kegyelem útján Isten gyermekeinek szabadságát és dicsôségét. A kezdés Ajándéka; a Szentlélek már miénk! Elsô olvasmányhoz / Jel 7,2-4.9-14 A történelmi vészcsapások látomásai sorában ott áll a ragyogó gyülekezet látomása: az üdvözültek az Isten trónja elôtt. A világ sem oly sötét, mint ahogy nekünk olykor látszik. Üdvösség jön, ,,a mi Istenünktôl és a Báránytól'' (Jel 7,10). A Bárány (Jézus) áldozati halálával és fölmagasztalásával a halál le van gyôzve, élet ül diadalt a mulandó világ és rendje fölött. A testi halál ugyan még itt van, de mindazoknak, kik ,,megmosták ruhájukat és megfehéríték a Bárány vérében'' -- a halál csak annyi, mint a Báránynak volt: átmenet ínségbôl, üldöztetésbôl Isten világába, ahol nincs többé nyomorúság és halál. Krisztus keresztjébôl merít a hívô erôt, hogy az életbe ,,belehaljon'' és éljen. (Ez 9,4.6; Jel 3,5; 6,11; Iz 6,1; Dán 12,1; Mt 24,21; Mk 13,19) Válaszos zsoltár / Zsolt 24(23),1-2.3-4.5-6 A szentélybe vonulás Szentleckéhez / 1Jn 3,1-3 Aki nem hisz Istenben, és nem ismeri Jézust, meg nem érti, voltaképpen mi az, Isten gyermekének lenni. Elsôsorban annyi, hogy Isten szeret és elfogad minket, teljesen, végleg. Aztán, hogy Isten ,,közelében'' Jézus életével élünk; az isteni szeretet hat át. ,,A világ nem ismer minket'': mi hívôk is sokszor nehezen fogjuk ezt föl. Csak mikor kezdjük élni, ami vagyunk, és az ,,igazságot cselekedni'', akkor kezdjük fölfogni élô igazságul, amit elménkkel hiszünk. (Sz Ferenc: ,,Tanto sŕ, quanto fŕ'': annyit tud és ért az ember, amennyit tesz.) Képesek leszünk meglátni másokban is Isten jelenlétének fényét (és meglátni a szenvedô Jézust a bűnösben, de nem úgy, hogy hagyjuk ezt bűneiben, hanem részvéttel felemelve, kisegítve és vigasztalva benne Jézust). Földi értelmünkkel föl nem foghatjuk, el nem képzelhetjük, milyen lehet Urunkat, Jézus Krisztust színrôl színre, az Atya fönségében látnunk (Jn 17, 5.24). És e ,,látással'' mi is beleváltozunk az Ô ragyogásába. (3,1: Jn 1,12-13; 1Jn 3,10; Ef 1,5; Jn 15,21; 16,3 ; 3,2-3: Róm 8,29; 2Kor 3,18; Fil 3,21; Kol 3,4; 1Jn 2,6) Evangéliumhoz / Mt 5,1-12 A boldogságok meghirdetése a Hegyi Beszédben szerencsekívánatoknak egy formája (,,Jó annak, aki...''), tárgyuk szerint: az Isten országába jutás föltételei. Mindenkinek szólnak, nemcsak az úgynevezett jámboroknak. Kijelentés és egyben felszólítás. Úgy látszik, a rövidebb alakja a boldogságoknak (Lk 6,20-23) korábbi; Mátéé már bôvítés, késôbbi körülmények és tapasztalatok alapján. Isten országának részesei az Isten új világába befogadottak ez ígéretek szerint: a szegények, szomorúak, éhezôk. Ezzel az éheztetôk, üldözôk igazságtalanságai nincsenek persze jóváhagyva. Boldogok, akik Isten színe elôtt tudják és elfogadják a tényt, hogy semmik, hogy semmit se tudnak és birtokolnak; akik teljesen Istenre hagyatkoznak. Az ilyen szegényeké s azoké Isten országa, kik Jézusért szidalmat, rágalmat, üldözést szenvednek. Nem pusztán azért boldog az ilyen, mert szegény vagy üldözött, hanem mert ,,igent'' tud mondani rá, sôt örülni, hogy kezd Jézusához hasonlítani, és erôtlenségében érezni Isten erejét. (5,5-9: Szof 3,11-13; Iz 55,1-3; 57,15; 61,1-2; Zsolt 34; Jn 15,3; Lk 10,5-6 ; 5,10-12: Mt 23,34; Jn 9,22; 16,2-4; ApCsel 5,41; 1Pt 3,13-17) Elmélkedés (A év) Szentek Oly nagy isteni szeretettel és túláradó örömmel vannak tele, hogy dicsôségüknek nincsen semmi híja és boldogságukban sem lehet fogyatkozás. -- Minél nagyobb dicsôségben vannak a szentek, annál alázatosabbak magukban, de annál közelebb állnak is hozzám és annál kedvesebbek elôttem. -- Meg is van azért írva, hogy koronájukat Isten elôtt letették, arcukra borultak a Bárány elôtt, és ,,imádták azt, aki mindörökkön-örökké él''. (Jel 5,14) -- Sokan kérdezgetik, ki nagyobb a mennyországban, pedig szegények azt sem tudják, méltók lesznek-e a legkisebbek közé bejutni? -- Nagy dolog a legkisebbnek is lenni a mennyek országában, ahol mindenki nagy, mert ,,mindenkinek Istenfia a neve'' és az is lesz. (Mt 5,9) -- ,,A legkisebb ezerré lesz'', s a százesztendôs bűnös meghal. (Iz 60,22) -- Mert mikor a tanítványok azt a kérdést vetették föl, ki nagyobb a mennyek országában, ezt a feleletet kapták: ,,Ha csak meg nem tértek, s nem lesztek olyanok mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisded, az nagyobb lesz a mennyek országában.'' (Mt 18,3-4) -- Jaj azoknak, akik méltatlannak tartják a kisdedekkel megalázódni, mert alacsony a mennyország ajtaja, be nem bocsátja ôket. -- Jaj a gazdagoknak is, akiknek már itt van vigasztalásuk; mert míg a szegények bemennek Isten országába, ôk majd kívül állnak és jajveszékelnek. -- Örüljetek, ti alázatosak, és örvendezzetek, ti szegények; mert tiétek az Isten országa, de csak úgy, ha igazságban jártok. (Kempis: KK, 3:58) + A szentek mélysége A szentek azért magasak, mert mélyek. Mély erôk emelik ki a hegyeket is. Tűz és a tenger mélye az ô bölcsôjük. A szentek lelkét is a magány, az önmagábatérés, az odaadás és lelkesülés vájja mélyre, és a tűz dolgozik bennük, mely magával sodor néha félvilágot. Assisi Sz Ferenc, Sz Domonkos, Sz Klára a középkori vallásos lelkesedésnek útjelzôi. Mily nagy ereje volt Sz Margit példájának; az ô műve, hogy hazánk akkor a vallásos ihletnek malasztjában egy sorban haladt a kereszténység más hű országaival. Ne féljünk hát a mélységtôl, az önmagábatéréstôl, ,,evezz ki a mélyre''; lelked a mélység; ha az sekély, akkor neked az Isten sem mély. (Prohászka: ÖM, 7:415; 179) + Elmélkedés (B év) Szentek közössége Az emberi életben három hatalom van, mely községeket alkot, nyelvet formál, otthont épít, kincseket gyűjt; ez a három: a test és vér, -- a tudás és művészet, -- az Isten s az örök élet. A test és vér családot s nemzetet alkot, melyben bár vannak szellemi szálak, tiszta erkölcsi elvek, mégis a szeretetet s hagyományokat a vérrokonság hordozza; édes otthont, illatos légkört, erôteljes és boldog életet ismer, sok küzdelemmel, sok csalódással. A test és vér otthonai s közösségei fölött állanak a szellem s a gondolat közösségei; nagyszerű községek új élettel, ragyogó atmoszférával; a gondolat egysége ignorálja a test és vér különbségeit, a nemzeti különállást; országa a határkövek s a vámfák között terjed. Hatalma a tudás, mely nem külön-út, hanem egyesít; legyôzi a természet féktelen erôit; megállítja a villámot, föltárja a földet, gyógyforrást nyit, betegségeket gyógyít! Nézzétek a szellem közösségét! E közösségnek országa a gondolat, ereje a feltalálás, kincse a tudás s vágya a haladás... Haladni? Hová? A gondolat világa is, amily magas, oly elégtelen; szűk a természet kerete; kevés nekünk a fizikai erôk leigázása, szerény a haladás, mely a halállal végzôdik, mert lelkünkben a végtelennek s az örökkévalónak érzéke s a halhatatlan életnek gondolata él. Lelkünk nem test és vér, nemcsak tudás és gondolat, hanem isteni lét és szeretet... Az igazán szép lelkek nem testbôl, sem tudásból, hanem Istenbôl születtek... s az Isten gyermekeinek községét alkotják. E község irányzata a Végtelen; feszülése az Istenszeretetnek ereje, atmoszférája az örök élet vágya, nyelve az igazi anyanyelv, az vrök boldogság nyelve; kincsei halhatatlan érdemei; házai templomok, kerevetei zsámolyok, sírjai oltárok, testtartása a térdenállás, a pihegô mell, a ragyogó szem, a tiszta homlok, a félig nyílt ajak, az áhítat melegében kipirult arc; élete az erény, tendenciája a fölszabadulás halál s enyészet alól; ideálja a tökély, köteléke az Isten- s a felebaráti szeretet. Mi lesz velünk? Mily közösségbe tartozunk? A test és vér közösségébôl származunk, de abban végleg meg nem maradunk; fészket ott csak az élet tavaszára s nyarára rakunk. A szellem s a gondolat közösségében is élünk, a tudomány örömünk, kincseit élvezzük, ünnepeit üljük, de ez a fény maga utat mutogat nekünk ki e községbôl; a szentek közösségébe utal, ahol Isten lakik, ahol a hit egyesít, a szeretet hevít, ahol a tiszta érzések nyelvén beszélnek, ahol a legszebb lelkek nyílnak; velük hitben, érzelemben, erényben összeforrunk: cor unum et anima una [egy szív, egy lélek]. Példájuk kincsünk, kegyelmük erônk, segítségük bizalmunk! (Prohászka: ÖM, 7:414; 176) + Mindenszenteki himnusz Legfölsôbb anyja örömét hirdesse Egyház szerteszét! E nap visszatér évenként, s fölsóvárog a mennyekért. Ínségünk eme völgyiben anyánk gyermekjén segítsen! Állj készen itt, Ég ôrhada! Virrassz velünk ez éjtszaka! Mert föld és test, vad szellemek gonosz tusákat keltenek! Mert ráront annyi bűnös rém, zaklat szívet szent ünnepén! Az alvilági söpredék mind gyűlöl Mindszent-ünnepét. Együttes dühvel arra tör: elűzze békét hívektôl! Itt minden egybekavarog: remény, félsz, öröm, bú-bajok! Alig egy órácskára, hogy ég csöndes, -- angyalszárny suhog... ...Mily boldog ott fent a Város, hol folyton ünnepünk áll most! Mily vidám az a szent Udvar, távol van tôle gond, zavar. Nincs lankadás, nincs vénülés, se csel, rontóktul rémülés. Egy ujjongó hang az egész, mind Egyért hevül, szív meg ész! Ott angyalok, szent polgár-had, három rangsorba fölállnak: fô Hármas-egynek szolgálnak, víg hódolón zeng csodálat... Csodálják Ôt, elfogyhatlan, Ránézve föl szent magasban és ízlelik megúnhatlan mindegyre-többre szomjúbban! Érdem szerint ott ôsatyák az istenrészük megkapják. Már eltűnt kába-vak sötét: Úr fényén mind csak: fényesség. Kiknek nem üljük ünnepit, mind színrôl-színre nézhetik, e szentek is, Királyukat! S elönti mind fényáradat. Szüzeknek Királynôje itt rend-rang fölé emelkedik. Fönt mind az Úrnak esdekel, bűn-súlyunkat engedje el! A szentek dús fényébe föl imáikon, s Úr kegyibôl, e jelen ínség végivel Krisztus vigyen az égbe fel! (Szent-Viktori Ádám) + Elmélkedés (C év) ,,Boldogok a szelídek, mert ôk bírják a földet.'' (Mt 5,5) Boldogok a szelídek, kik nem dolgoznak erôszakkal, keménységgel, elbizakodottsággal; kiknek szelleme nem arrogáns s nem ismerik az önhittséget, mely kevélységre vezet. Mit használ az az uralkodó erô, mely alattvalóinak boldogtalanságától szenved? Az evangélium irányzata egyéni; a tökéletességet az odaadáson méri. Az erônek, a hatalomnak arra kell törekednie, hogy minél több etika s minél kevesebb erôszak legyen a világon. Ez nem annyit jelent, hogy málék s erôtlenek legyünk, s hogy csak szeretettel akarjuk megoldani a világ problémáit; kell a világba erôs kéz, kell jogszolgáltatás és szigor is; de ez csak alárendelt jellege a rendnek s nem a lélek boldogsága. (Prohászka: ÖM, 6:145; 186) + Szent életért ima Add Jézus, ismerjem magam, s Téged ismerjelek! Hogy semmit ne kívánjak, egyedül Tégedet! Hogy gyűlöljem magam, Téged szeresselek! Hogy mindent megtegyek, találni kedvedet! Hogy alázzam magam, magasztalván neved! Hogy mást se gondoljak, csak Jézus Tégedet! Magamnak meghaljak, csak éljek Teneked! Jön bármi rám, fogadjam, hogy nyújtja Te kezed. Hogy szűntelen azt vágyjam: követni Tégedet! Hogy fussak önmagamtól Hozzád; -- s megleljelek. Óh méltass és fogadj be, Tenálad védve meg! Hogy féljek magamtól, és Téged féljelek! Hogy választottaid közt ölelj föl engemet! Bizalmatlan magamhoz, csak bízzam Tebenned. Kész-szántan engedelmes, s a kedvedért legyek! Mindentôl elszakadjak, csak maradjak Veled. Teérted kifosztatva fogadj szegényednek. Óh tekints rám, jó Jézus, hogy hadd szeresselek! Óh hívj már Jézusom, hadd lássam színedet! S örök örökkön át ott túl élvezzelek! Amen. (Sz Ágoston imája) ======================================================================== NOVEMBER 2. HALOTTAK NAPJA 1: Az elesett katonák bűneiért engesztelô áldozatot mutattak be. S: Sem élet, sem halál nem szakíthat el minket Isten szeretetétôl. E: Jézus az Út, az Igazság és az Élet. A november 2-i halottak napja Sz Odiló clunyi apáttól (962--1048, apát 994-tôl) ered, ki emléknapul a Cluny anyaház alá tartozó minden bencésházba bevezette. Ez a rendelete (998) máig fönnmaradt. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték; a 14. század elejétôl Róma is átvette. -- A halottakról, elhunyt szeretteinkrôl való megemlékezés és az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapszik. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendô bűn és büntetés teher van még lelkükön, Isten színrôl- színre látása elôtt tisztulniok kell. Ezt a Szentírás, szenthagyomány és ésszerű logikus érvek is egyöntetűen tanúsítják. (Vö. 2Mak 12,38-45 valamint Mt 12,32: ,,bűnök, melyek sem itt e földön nem bocsáttatnak meg, sem odatúl'' [Krisztus] -- erre épül Sz Ágoston bocsánatos bűnökrôl való magyarázata [Isten városa 21,24].) Az ôsegyházban a holtakért való engesztelô imáról tanúskodnak Pál aktái (Kr.u. 160), Sz Perpétua és Felicitás iratai (202), Tertullián, Sz Ciprián egyházatya (+258), stb. -- Továbbá Máté és Sz Pál szerint (Mt 5,26; 1Kor 3,15) a tökéletlen üdvözül végül, ,,de mintegy tűz által''. Az utóbbihoz hasonló pár utaláson kívül e jóvátétel módjáról semmit sem tudunk. Isten magának tartotta fönn föltétlen igazságosságának és irgalmának érvényesítését. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak is, hogy tehetnek valamit -- és sokkal többet, mintsem bármikor e földi életben -- elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A szentek közösségének és az érdemek egymásért való felajánlásának krisztusi tanából folyik ez. Elsô olvasmányhoz / 2Mak 12,43-45 E szentírási rész, mely Kr.e. 120 és 100 közt íródott, igen fontos, mert a testi föltámadásról ismételten tanúskodik. Krisztus korában ezt a tant tagadták a szadduceusok, de annak, aki igazán hisz Isten mindenhatóságában (2Mak 7,14.23), nincs nehézsége e tanítással. Itt a Szíria elleni szabadságharc egyes hôsi halottairól van szó, akiknek ruhái közt temetéskor pogány isten-amuletteket találtak: az elesettek babonásságának jeleit. A kérdés fölmerült, hogy ezek bűneire várható-e bocsánat, hisz a hitért és igaz hitben haltak meg. Makkabeus Júdás válasza: a bűn engesztelésére áldozatot kell bemutatni. A szentíró helyeselve közli ezt, és hozzáteszi: az életben maradtak segíthetik az elhunytak üdvösségét! Ez az egyetlen hely az Ószövetségben, mely a halál utáni tisztulást és a holtakért való ima erejét vallja. (12,44: 2Mak 7,9) Válaszos zsoltár / Zsolt,23(22) 1-3.3-4.5-6 Az Úr az én Pásztorom Szentleckéhez / Róm 8,31-35.37-39 Nagy biztonság és bizonyosság szól e szakaszból. Négy kérdés ad alkalmat rá, hogy e biztonságot megalapozzuk: Ki van ellenünk? Ki vádolhat minket? Ki ítélhet el? Ki szakaszthat el Krisztus szeretetétôl? E végsô, döntô kérdés hosszabb magyarázatot igényel, mert bizonytalanság merülhet fel vele kapcsolatban. Vannak a magasságnak és mélységnek hatalmai, akik szeretnének elszakítani, talán tudnának is. De most Isten mellettünk áll, s mert Krisztus szeretete erôsebb, mint a mi gyöngeségünk, nem képesek rá. Ô az Úr (8,39). A végsô ellenség, a halál is már tehetetlen velünk szemben! Életünk alapvetô ténye az a szeretet, amellyel Isten szeret minket, és az, amellyel mi felelünk Neki. Ez a szeretet túléli a halált a legtisztább beteljesedésig. (8,32: Róm 5,6-11; Jn 3,16; 2Kor 5,14-21 ; 8,34: Zsid 7,25) Evangéliumhoz / Jn 14,1-6 ,,Nem tudjuk, hová mégy!'' -- mondják a tanítványok. Nehezen értik, mit mond Jézus az eltávozásáról. Aggódnak. Jézus bátorítja, de fôleg hitre buzdítja ôket. Nem a bölcselôk istenében, még a zsidók Istenében sem, hanem ,,Jézus Krisztus Istenében és Atyjában'' való hitre. Jobban, mint az egész teremtésben, Krisztusban ragyog ránk Isten fönsége (2Kor 4,6). ,,Aki látott Engem -- mondja Fülöpnek -- látta az Atyát!'' (Jn 14,9), mert Fülöp is, éppúgy mint Tamás, egyenes választ akar a kérdésre: ,,Hová mégy? Voltaképp ki vagy Te?'' S ebben rejlik a másik kérdés: ,,Mi hová megyünk? Mik vagyunk mi, mivé leszünk végül?'' Jézus isteni ,,Én vagyok''-kal felel. Az Én-en van az egész súly: ,,Én vagyok az Út, az Igazság, az Élet.'' Az Út elválaszthatatlan a céltól, aki ez úton jár az igazság után, az máris meglelte az Igazságot, s mert övé Jézus; már most megtalálta az Életet. (14,1: Jn 14,27; 16,33 ; 14,3: Zsid 6,19-20; Jn 12,26; 17,24 ; 14,5: Jn 13,36; 16,5 ; 14,6: Jn 1,4; Zsid 10,19-20) Elmélkedés (A év) Ahogy Isten barátsága és szeretete nôtt benne, Boldog Szuzó Henrik, a középkori német misztika írója, kezdte könnyen venni a tisztítóhely kínjait -- (hisz a lelkek már biztosak üdvösségükben!). De az Úrnak nem tetszett ez. Mily ítélet lehet kicsi, amit a végtelen Szent mér ki a bűnre? Sok hittudós szerint a tisztulás legcsekélyebb kínja is nagyobb e föld minden kínjánál... De aztán: a lélek úgy megy be a tisztulás tüzébe, hogy ,,szemei rászögezve'' Jézus arcára, maga elcsillapítva Ôtôle -- látja az Ô szent emberségét. A ,,tűz tengerébe'', mint valami börtön rémületébe besugárzó ezüst holdfény, ragyog Jézus hűséges szeretô szeme. E tudatban, Ôt látva, a lélek ráébred, mily készületlen még a mennyre, és készségesen merül be, belemenekül a tisztulásba, csakhogy siettesse a boldog találkozót. Nem angyalok ,,vonszolják'' oda, csak a szeretet hajtja. Ez a lélek szabad imádata Isten föltétlen tiszta szentsége elôtt. ,,Tudom, még nem vagyok kész a mennyegzôre, éget a vágy, hogy tisztuljak rá!'' Ez a tűz a lélek legbensôbb szeretete, és Isten is szereti itt és így legbensôbben, mint legjobb orvos a betegét... Génuai Sz Katalinnál olvassuk: nyelv ki nem mondhatja e tisztulás fontosságát. Kínját majdnem akkorának látom, mint a kárhozatét, de látom azt is, hogy a lélek a legkisebb hibát, foltot érezve magán, inkább ezerszeres kínba vetné magát, semhogy az Isteni Fönség színe elôtt találja magát ilyen méltatlan mocskosan: s látja, hogy egyetlen út Istenhez a tisztulásé, mohón veti bele magát, és óriási irgalmat érez ennek lehetôségében, csak mert képes ezzel leküzdeni azt, ami elválasztja a végtelen Szeretettôl... A lélek szereti ezt a szenvedést, sôt szenvedve örül neki, mert ez Isten szent akarata. (Frederick W. Faber: Mindent Jézusért, 390) + Halál tanít jó életre Mit használ nekem az, folyamok hogy messzi utakra folyton folyva, vizük nem fogy, elôre törôn. Meg hogy a századokat túlélik újulva az erdôk; helybe marad virulón táj, falu, tarka mezô... Megmarad ez! De szülôink jaj ugye, nem maradának! Csöppnyi idôt töltô csak-jövevény vagyok itt! S ,,nem vagyok én már itt'', evilágon hasztalan élô. Mely nekem elpusztul, s hol ma kipusztulok én. Hát örök élethez szolgáljunk itt a rövidben. Kurta veszôdésnek hosszu nyugalma jön el. Bár a veszôdés tán itt ,,durva, sok'' arra, ki lázong, s vad szivek úgy vélik, túl szigorú az a Rend! Ám a türelmes hát csak könnyűnek érzi a poggyászt és megadó nyaknak nem tör a járma sebet. Áll a Parancs: Istent ész minden erôvel, -- egész szív áldja, szeresse; legyen második: emberi gond. Mit magadon nem akarsz történni, ne tedd meg a másnak! Sértve ne tudj bosszút állni, -- felejteni tudj! Érd be kevéskével! Kimagaslani fojtsd el a vágyad! Más ha lenéz, sose bánd! Nézni le mást, -- sose merj! Szóban: igaz! Takarékos! Test-lélek szüzi-tiszta Béke-barát sosem árt; ,,föld ura'' béke hive?! Tartja az önvagyonán ínségest étel-itallal; másét nem lesi az, osztja övét szabadon! Mondd, e parancsokban mi kemény, hogy tartani féljünk? vagy van-e olyas, amit nem fogad el mi hitünk? Mind ki hiszed, hogy igaz, mit zeng prófétai jóslat, Ki sose kétli, hogy áll Úr szava mindörökön; s tudja, a Krisztus kínja kereszti halála a végén szent Atya gyôzelme, isteni nagy diadal; s várja, hogy megjöjjön rettentô föllegi fönség, ébren várja, kezén töltve a mécs olaja! Mind az ilyennek a föld: mocsok! Ég-kapu tárva-hivón vár. Nem rabszolga, idôk módja-divatja alatt! Meg nem csalja ilyent a hamis föld ,,bölcseletével''; Nincs hiu gondja reá: lesse a csillagokat. Az tapos úr-nép, trón, ostoba csorda kegyén is, kincsen, mely a világ bűnei fô-gyökere! Mindre taposva, az éghez szent epedésbe törekszik, Krisztus ahogy akará, s angyali taps helyesel... Durva dolog meg nem töri ezt, sem kéj, a hízelgô. ,,Szerzeni'', nincs, mi uszít; veszteni: nincs, mi riaszt. (Nólai Sz Paulin) + Mily egészséges rendelvény ez: ,,Rá emlékezz -- szól elôírás -- utolsó dolgaidra, és sosem vétkezel majd itt e földön!'' Itt van elsônek egy rövid orvosság, csak négy ismert gyógyfűbôl áll: mégpedig halál, ítélet, gyötrelem s ujjongás! (Morus Sz Tamás) + Elmélkedés (B év) A tisztító tűzben szenvedô lelkeket mélységes öröm tölti el, öröm, csendes, szelíd, nyugodt, mély érzelem. Nincs a földön szent, ki úgy átérezné, hogy Isten az övé. Nincs lélek a földön, mely oly közel járna s állna az Úrhoz...! Ez érzésbôl fakad a béke, béke a szenvedésben is. Tudja, hogy tisztulásában szépül meg. ,,Ha egy lélek tisztulás nélkül jutna Isten szemléletére, tízszer többet szenvedne, mert látná a nagy ellentétet önmaga s a ki nem elégített isteni igazság közt; a végtelen jóságot ily állapotban el nem viselné.'' ,,Nem hiszem, hogy létezzék mélyebb megnyugvás s mélyebb megelégedettség az égen kívül, mint a tisztító tűzben.'' A lélek abban a pillanatban, melyben a világból kilép, belátja egész valóját, tökéletlenségeit, rovásait. Félelmes fölségben emelkedik föl elôtte az Isten szentsége, mellyel szemben a Szent Szűz tisztasága is csak árnyék; ha nem is sötét árnyék, de olyan, mint az akácfa gyenge árnyéka. Lát akadályokat önmaga és Isten közt, melyeket csak a tisztító tűz elégtétele háríthat el, s magára veszi a fájdalmat, melyet Isten ró ki rá, hogy eleget tegyen mindenért. Szívesen szenvednek, s az imát, a szentmiséket, a jócselekedeteket is, melyeket értük fölajánlunk, Isten kezei közé teszik; szenvednek, míg Neki tetszik. (Prohászka: ÖM, 7:418; 183) + Requiem A csillagos tág ég alatt, nyugtass el, ott ásd síromat. Volt élnem jó, és halnom jó. Ezt kéri még a nyugovó, A sírra föl e verset vésd: ,,Nyugszik, ki itt várt pihenést. Ím hazatért a tengerész, megjött vadász a vadonból...'' (Robert Louis Stevenson) + Krisztus kíséri a testtôl váló lelket Az Útravalóm Te vagy a nagy úton, Istennek Egyszülötte! Ha megéhezem, Te leszel az étkem, Te mindeneknek üdve! Az ártó Tűz nem érheti a testem: megérzi bennem tested titkát! A Keresztségem hordoz szent hajóként, a nagyvízen nem-süllyedôn szállít át! Ott túl meglátom, én Uram, az orcád, ha Föltámadás Napja sugároz ránk... Itt éltem én e földi bérlakáson, -- szól majd a lélek, -- de a Házigazda elszólított, már nincs itt mért tanyáznom... Küldöttje szólt: ,,szobád ürítsd távozva''... Óh Test, te földi otthonom, hű testvér, maradj a por s kövek közt várva csöndbe, föltámadásnak kürtszavára lesvén, s találkozunk, tán búsan?! nem! örömbe'!! Siettek értem poroszlók, nem sejtém... Ajtómban várt követ s ki látta léptit?! Óh ments meg Uram! Ördög ne ítéljen! mert gyűlöli ez mind áldott-tiéid'... De én a szentjeidhez jussak palotádba, dicséneket hogy zengjek, Téged áldva! Mily keserű e pohár, mit Halál nyújt, mily szörnyű perc, mily fájdalmas ez óra, mely hív... De Hozzád, nagy találkozóra! Szól lélek testhöz: ,,Maradj csöndbe! Válunk! Te, hôn szeretett testvér, drága otthon... Úr döntött, tôled el kell már szakadnom!'' Hogy rémül akkor bűnök elzüllöttje, ha Messiás király az ítéletre ül szörnyű trónba, mindent latra vetve... A népek, törzsek állnak ott Elôtte, szív titka mind kitárul, mitse födve! Óh rettenetes Törvényszék ez ottan! Óh szörnyű Bíró, szörnyű végnapokban! ...Mily boldog az, ki most kegyedbe' járhat! Irgalmas Úr! oltalmazd árva nyájad! (Sz Efrém, verse modern formába költve) + Föltámadási himnusz A halál szelidűl, örömet hoz azzal: kimúlás hogy utat tör igazaknak kínjaival föl, s aki szenved: a csillagokig jut! Mért jajgat a balga tulélô tömeg itt, zokogás-sikolyok közt?! Jól rendezik el jogokat fönn: eszevesztve miért vita, gyász itt?! Szomorú panasz itt mire? Szűnjék! Bus anyák, hiu könnybe mit áztok? A szerettin akárki minek sír, hisz halni: az élet ujulta! Elaszott mag ered ki tavaszra, holt mind, temetôbe' pihenve s ott hontja alatt, letakartan, buza-múlta kalászra mereng föl! Vegyed ôrizetül, sir, e testet! puha ölbe fogadd, te, a ,,dajka''! Bizományba adott ez az ember! Nemes, ám csak a rész, te vigyázz rá! Lélek hona volt, nem is oly rég, akit alkota Istene ajka, forrón tüzelé az Igazság Fejedelme, Urunk, s teszi bölccsé... Hamar eljön igaz nagy idô, hol a reményt örökéltű betölti. Kinyilik rögöd is, föladandó a reád bizatott Szeretettet! És bár elapaszt a nagy óság, évhosszat, a csont hamuvá hull. Lehet, egy marok ez: maradék -- por, -- Beleférhet a fél tenyerünkbe, -- -- soha veszni nem engedik embert! Kusza szél, levegô viszi port el? Üres árva terekbe keringhet: -- Por, ideg, sziv: örökre az Úré! De ha omladozót hivod, Isten! -- hivod: újra teremted erôddel! Bármily területre parancsod elűzi: s viszi lelket, -- a testre talál majd. Fut öreg kebelébe a Szentnek nyűtt Lázár, emelkedik égbe, koszorúzva akit vete Dús meg, tüze közt ez epedve fölámul! Megyek, Üdvözitôm, az igéddel! pokolon Te, a gyôztes, utat társz... Mondád te keresztrül a Jobbnak: ,,Országba -- Velem ma jövendesz...'' (Prudentius) + Elmélkedés (C év) Halálra gondolás A gondolat tettnél, szóknál elôbb jár: Halálra és bűneidre gondoljál! Könnyet hajt ez, bánatot kelt szívedben. -- Ezért szólok elsôbb róla könyvemben. Ha mindennap halált nézed: ma haltál! Végnapod ha ma idézed: zokognál! Természettôl, halált féljük rettegôn. Lázadóként, félünk látni Teremtônk! Hogy remeg a szív, ki nem békült, mutatja: Urához még nem téríté bánatja. Riadt Krisztus is haláltól, de nem így! Kettôs természetnek adta jeleit... [Isten-Ember] -- Minden étkek közül lényeg a kenyér: halált nézni legjobb minden tettednél. Erre eszmélj, míg népek közt forgolódsz, s jó lesz munkád, hű lesz imád! Feloldódsz rabságokból, vetsz magadtól kényelmet; föld el nem tölt, kegyei nem kellenek! Ha tömeg közt nem élsz, apró gond-bajod, halált nézve, mint füst-köd elpárolog! Jut eszedbe folyton ima: ,,készülô''. Lelked ôrzöd; hisz bármikor áthív Ô! Mondta egy szent: ,,Lehet-e, ma jámbor légy? nem gondolva: jön ma este tán vég!...'' Jól mondották vén görögök: ,,Bölcsesség semmi egyéb, mint látni a vég -- közelét!'' (Lajtorjás Sz János: Paradicsom lajtorjája) + Föltámadás A testet is bizonnyal Isten föltámadásra hívja, és örök életet ígér. Mikor embernek üdvösséget ígér, a testnek is ígéri együtt; mert más az ember: értelmes lény, testbôl-lélekbôl álló. Maga a lélek az ember? Nem, az az embernek a lelke! A tested hívod embernek? Nem, csak ember testének! Tehát egyik sem maga az ember, hanem az, ki a kettô együttese, az mondható embernek: Isten pedig ,,az embert'' hívta életre, föltámadásra; nem a részt, hanem az egészet -- aki lélek és test. (Sz Jusztin) + Tisztítótűz ,,Uram, ne feddj meg engem rosszallóan, ne büntess méltó haragodban!'' Ez életem Te megtisztíthatsz, olyanná váltva, hogy ne kelljen jutnom majd javító lángra! Amit Te tartogatsz, azoknak, kik üdvözülnek, végén, de elôbb ,,mintegy tűzben'' égvén. Mert mondatott: megüdvözül ô ,,majd, de mintegy tűz miatt'' (1Kor 3,15). S mert mondatott, hogy ,,üdvözül'', kevés rá gondunk, bizony: ,,tüzektűl''! De kétség nincs, bár üdvös lesz a tűz, kínzóbb leszen az bárminél, akármilyen kín, mely itt lenn ér... (Sz Ágoston: 37. zsoltárhoz) + Ima a haldoklókért Óh Jóságos Jézus, ki a lelkedet szereted, esdve kérlek, szent Szíved haláltusájára és szeplôtelen Anyád fájdalmaira, tisztítsd meg Véredben az egész világ bűnöseit, akik most küzdenek a halállal, és még ma meghalnak. Amen. Jézus Szíve, aki a halálküzdelmet elszenvedted, irgalmazz a haldoklóknak! Ima a halottakért Végtelenül jóságos, irgalmas Úristen! Könyörülj minden meghalt hívô lelkén, kik még a tisztítóhelyen szenvednek. Engedd, hogy kínjaiktól megszabaduljanak és örök birodalmadba felvétessenek. Annak pótlása végett, amivel ezek igazságodnak még tartoznak, felajánlom neked mindazt, amit szent Fiad e földön tett és szenvedett. Fogadd el, legkegyelmesebb Atyám, azok mulasztásaiért és hanyagságaiért szent Fiad jótetteinek és érdemeinek sokaságát; azon méltatlanságokért pedig, melyekkel téged illettek, Fiadnak kínjait, fájdalmait, sebeit és szenvedéseit, melyeket azokért elviselt; és ama büntetésekért, melyeket még el kell viselniök, a keserű halált, melyet szent Fiad érettük szenvedett. Engedd, hogy Fiadnak azokért is kiontott drága szent Vére tisztulásukra, enyhülésükre és szabadulásukra szolgáljon. Mutasd meg irántuk, mennyei Atyám, végtelen irgalmasságodat, és vedd fel ôket magadhoz az örök boldogságba, hogy Téged a mennyben szenteiddel együtt szüntelenül dicsérjenek és magasztaljanak. Amen. További búcsúimák: 1. A megholt hívekért egy Miatyánk és egy Üdvözlégy Mária ezzel a kis könyörgéssel: ,,Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik.'' 2. Istenem, áraszd szét áldásodat és irgalmadat minden emberre és a tisztítótűzben szenvedô lelkekre, kikért szeretetbôl, hálából vagy jó barátságból köteles vagyok imádkozni s kikért akarok is imádkozni. Amen. (Böle: Rózsafüzér Királynôje, 331) + Lélek elválik testtôl A lélek, elhagyván a testet, nagy kínba' gyötrôn reszket, és nagy a bánata, csapong szétszórtan szerte idestova repesve: mely útra hajlana?! Sok gonosz szellem vágyja, hogy velük mélyre szállna, hol les rá gyehenna. És angyalszép is vonzza, hogy velük átutazna. A sorsa dôl el ma!! Ez órán, árva Lélek, neked oly semmit érnek barátid, testvérid! rokonság, szomszédid... Mind kikkel jóba voltál, most, Lélek, mind lenézed: a kincset, sok-sok pénzed vagyont, mit úgy habzsoltál! ...De látsz, jaj, annyi vétket, rémít, riasztgat téged, mert halmazával ott áll! A lélek ott a testtôl, a lenn-hagyottól válva szól búsan így hozzája: ,,Most Bíróhoz megyek föl! Halál kihívott engem. Maradj itt békésen lenn! Várj rám, s jövök leszállva!'' S test válaszol: ,,Járj békén, jó ôrzôm, drága néném. Ô alkotott kettônket együtt: Rá Úrnak gondja lészen, hogy túlröpülve vészen, az örök hont Ôbenne nyerjük!'' (Sz Efrém, verse modern versformába költve) ======================================================================== NOVEMBER 5. SZENT IMRE 1: Az élet igazi értékét nem a hosszú, hanem a feddhetetlen, tiszta élet adja. S: Isten öröktôl fogva meghívott minket az üdvösségre: legyünk hasonlóvá Fiához! E: Álljatok mindig készen! Szent István apostoli királyunk és Boldog Gizella fia, tehát az elsô magyar trónörökös, ,,királyi herceg''; -- 1007-ben született, Sz Gellért tanítványa. A kor megújuló lelki áramlata, a körülötte vonzó szent példák, de elsôsorban a kegyelem fiatalon életszentségre, teljesen Istennek átadott életre hívja. Szüzességi fogadalmát házasságában is megtartja, jegyesével egyetértve. Így az ország ideiglenes földi kárt szenved, de a magyar ifjúság és család örök idôkre hôsi példát kap: hogy igenis a kegyelemben, Isten akaratából minden lehetséges. Hogy méltó, bölcs és lélekbe látó utódja lett volna a Szent Királynak -- az a legendából tisztán kitetszik. Hogy nem álmodozó és beteges, ,,testtôl, élettôl száradó szent'' -- azt váratlan, véletlen halála tanúsítja. Egy vadászaton vadkan sebesíti halálra (1031. szeptember 2-án). A gondviselés nem földi, hanem égi uralmat szánt neki. ,,Fölemeltetése'' (kanonizációja), Sz Istvánnal együtt 1083-ban következett be. Elsô olvasmányhoz / Bölcs 4,7-17 Az igaz és istenfélô ember korai halálát magyarázza ez az ószövetségi rész, megoldva a korai halál problémáját (l. 5Mz 5,16: ,,Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszúéletű legyél e földön''). Az élet értékét nem annak hossza, hanem bűntelensége adja. Az igazat az Úr megvédi, azáltal is, hogy elragadja korán, hogy a gonoszság ne ártson neki. Az Úr cselekedeteinek okait senki sem ismeri. vagy Szentleckéhez / Róm 8,28-30 Lásd A év 17. évközi vasárnap, 224. oldal. Válaszos zsoltár / Zsolt 119(118),9-10.11-12.13-14 Isten szerinti a boldog élet Evangéliumhoz / Lk 12,35-40 Lásd C év 19. évközi vasárnap, 554. oldal. Elmélkedés (A év) Magyar megújhodás Magyar fiatalok: lélek, tiszta erkölcs, munka teremti majd meg az új nemzedéket s veti meg a magyar keresztény társadalom megújhodásának alapját. A megújhodáshoz elôször lélek, tűz, szellem kell. Íme, itt a pünkösdi tűz, keresztelkedjetek meg e tűzzel, s biztosítlak, hogy bennetek egy új élet serken, s egy új világ fejlik ki. Próbáljátok meg, sürgessétek, imádkozzatok: küldd ki lelkedet s minden megújul s elváltoztatod a föld színét. A megújhodáshoz másodszor erkölcsi tisztaság kell; kell a meg nem szentségtelenített életerô, kell a tiszta vér miatt. Az erô a tisztasággal jár. Tudom ezt már a szüzesség nevébôl, mely mindig az erôre emlékeztet: virginitas, vir, virtus, vis, viridis, veritas. Csak tiszta népek boldogulnak. Ha sok vért vesztenek is, sebaj, de a vér, ha tiszta, regenerálja magát. Kell-e erre más példa, mint a vértanúságunk 360 éves története. Szegények lettünk, hazánk pusztasággá, megyéink szandzsákokká süllyedtek; vérünk ömlött, s mégsem pusztultunk el, elsôsorban azért, mert volt erônk, s erônk a tiszta vérbôl volt való. Harmadszor a megújhodáshoz erôs, munkás kéz kell. Nemzet naggyá és erôssé munka nélkül nem lehet. A munkához nagy energia kell, amihez pedig komoly világnézet az életrôl s az élet föladatairól, az idôrôl s a jövendôség reményeirôl; nagy kötelességérzet, melyet nem a törvény betűibôl, hanem az Isten-félelembôl merítünk. Érezzük át, hogy Isten szolgái vagyunk, kik talentumokkal dolgozunk! Csak az ilyen munka lesz hatalmassá. Nem az önzés, mely erkölcstelen és erôszakos; nem a gazdagodás vágya, mely munka nélkül átok. (Prohászka: ÖM, 13:67) + Szent Imréhez Hófehér virágként sokan csak becéznek. Mások, balgatagok, balgatagnak néznek. Rövidlátók látnak vadászó vitéznek: Én hű rajongással idézlek. Nekem mindenem vagy: szentem, édes hôsöm, Kardos fejedelmem, magtalan is ôsöm, Kiben erôs vagyok s az életet gyôzöm, Gyermekkorom óta kedves ismerôsöm. Mint a közkatona deli hadnagyára, Halón is elôré-t suttogó ajkára, Miként menekültek víhatatlan várra, Úgy nézek rád, földünk patyolat virága! Voltál mocsaraknak nagy levezetôje, Testi gerjedelmek bátor rendezôje -- Vagy hegyre vágyó szív lelkes hajtó hôje, Ragyogó lelked már zászlónkká van szôve. Vagy a nagy lendítô, vagy a nagy állító, Helyettünk is sújtott szent villámhárító; Mikor hazánk volna hínáros, szörnyű tó, Tükrén nôtt szűz virág, Istent vidámító. Mint a barna ágat illatos virágok, Bájad eltakarja, szíved mennyit vágyott, Mennyit tépelôdött, Istent hogy imádott, Amígnem meggyôzte vérét s a világot. Nagy atyád földünkbe szúrta a keresztet, Te azt a szívekbe még mélyebbre verted. Tested kívánságát keresztre szegezted: Üdvös rézkígyó lett, ki sziszegve vesztett. Hej, az az én hôsöm, ki sokért is bátor, A hétfejű férget ellöki magától, Százaknak szánt terhet vállaira vádol, Vért lélekre váltó, igaz transzformátor. Éjes éjtszakákon, ha letűnt már napja, Botorkáló század fényét tôle kapja; Planéta-lelkének pályántartó napja, Ifjan, meddôn, holtan: mégis édesapja. Szeretném, szeretném járni az országot, Táborba hívni a magyar ifjúságot: Hej, magyar ifjúság, nem érzed, nem látod? Ihol a vezéred, ihol a királyod! Szeretném, szeretném, véremmel szeretném, Ha sok szív kigyúlna ezen a nagy eszmén, Millió ifjakkal zengvén azt zenghetném: Ô az út, a zászló, a tavasz, az eszmény. (Székely László) + Elmélkedés (B év) Tisztaság Hát ha a zsurlónak kell a maga világa és az oroszlánnak a maga pusztája és az embernek tiszta levegô: mi kell a tiszta erkölcsnek? Van az erkölcsnek is hazai földje, zónája? Van annak is üdesége, friss folyása? Annak is van! Legyetek meggyôzôdve, sehol sincs az erény annyira otthon, mint az Oltáriszentség atmoszférájában. Mert a léleknek az kell, ami az oroszlánnak, ami a halnak: végtelen, boldogító szabadság! Nem sötétség, nem lebuj, hanem napfény. És mi az életre nézve a napsugár, az áttetszôség? Azok a nagy, felséges gondolatok, melyek lelkünkben teremtenek hatalmas világot, azt az öntudatot, hogy Isten van veled, te szabad lény vagy. Krisztus van veled, többet mondok, Krisztus van benned. Te Cézárnál, Napóleonnál nagyobb vagy; nem a hatalmat, hanem az élet szuverénitását véve. Te a szabadság gyermeke vagy. Nem csak a szabadságé, te az Isten gyermeke, az Isten temploma vagy. A benned suttogó imát jobban becsüli az Isten, mint Szent Péter templomát, mint a katakombákat. És hol érzed azt, hogy benned ily érték rejlik, hogy benned ily hatalom lakik? Hol érzed azt inkább, mint a szentáldozásban? Ott ébred az ember saját méltóságának, gazdagságának, istenfiúságának tudatára. Ez jó neki. Források kellenek, melyek képesek bennünk a tiszta erkölcsöt fejleszteni. Ezzel a szent tisztaságra célzok, mert a szent tisztaság a legüdébb, a legkedvesebb erkölcsösség. Az ember megvakul a szenvedélyektôl, kivált a hatodik parancs elleni vétkektôl; sűrű lesz vére s kiszárad veleje. Belsô világunk lapos és érzéki lesz, az élet színtelen és nem méltó hozzánk. Mi locsolja föl ezt a szárazságot? Az Oltáriszentség semmit sem lehel annyira, mint a szent tisztaságot. Mi más az ô szépsége, jósága, mint a választottak gabonája, szüzeket nevelô Bora. Ha vannak választott lelkek, ha vannak lelkek, melyeket a Pontificale Romanum ,,sublimiores animae'' [felsôbbséges lelkek] névvel jelez, ezek a fensôbb lelkek, ezek a kiváltságos lelkek a szent tisztaság kedvelôi. Az Oltáriszentség a szeplôtelen érintetlenséget, a lelki világnak szeplôtelen átlátszóságát teremti meg. Ahol ez nincs, ott az erkölcsnek ereje, szépsége, harmóniája hiányzik. Mi kell még a szép belsô világhoz? Meleg lendület. A meleg, a hô csupa energia, a lendület csupa erô. A mi szenvedô lelkünknek megnyugvása az Úr Jézus szíve. Ha szívére borulok, szenvedésem megenyhül. Az a töviskoszorú, mely ôt szúrja, engem nem szúr; az a seb, mely ôt döfi át, engem kímél. A kereszt, melyet ô is hordoz, nekem könnyebb. Ez az érzés nekem lendület és erô. Az áldozat ez érzelmeire akar minket oktatni az isteni Megváltó, midôn azt mondja ,,Tegyétek az én emlékezetemre.'' A szent áldozás nem nélkülözheti soha az Úr Jézus szenvedésének, türelmének motívumait. Azokat onnan száműzni nem lehet. De a tűrés, a szenvedés az áldozatnak csak alsóbb foka; van annak magasabb foka is, s az az önkéntes áldozat. Ha az ember nemcsak tűr, mert kereszt borul rá, hanem készakarva rászánja magát küzdelemre és szenvedésre egy nagyobb szeretetért, mely ôt lelkesíti; testet, érzékiséget, világot, amennyiben ezek lépcsôk lehetnek a léleknek, lábbal tapos, s azáltal önnönmagát, lelkét, életét fensôbbé varázsolja. Ez az áldozatkészség volt az egyháznak nagyszerű hozománya! ,,Oh beatam Ecclesiam...'' kiált föl Szent Ciprián: ,,Óh boldog Egyház! volt valaha testvérek jótetteivel hófehér, most mártírok vérével lett bíborpiros!'' Az egyház ruhája fényes, ezüst és arany brokát; ,,fuit quondam candida'', a pünkösdi tűznek fényében; azután beleszôtte az Úristen abba az arany és ezüst brokátba a tüzes rózsákat, a vérpiros szálakat, s ,,facta est purpurea'' [bíborrá vált]! Minden lélek, amely az Úr Jézust szereti, az áldozatos jelleget hordozza homlokán, s ez a szentáldozásban verôdik ki rajta, mely az embert becsületessé, harcra s áldozatra készségessé teszi. Itt teremnek azok, akikre a költô szavait alkalmazhatjuk: ,,magnae animae prodigi'' [pazar nagy lelkek], kik pazarolják a lelket, az életet, de úgy, hogy azután százszorosan megtérül az bennük. Amit adnak, azért százszoros kárpótlást kapnak. Minden áldozat, minden önmegtagadás fokozza az ember belsô energiáját, a lélek küzdelmét máris gyôzelemmel koronázza. (Prohászka: ÖM, 17:294) + Elmélkedés (C év) Sz Imre példája Az Isten a magyar nép elé nemcsak szent, dicsô királyt, hanem szent, királyi ifjút is állított. A szent király az országra emlékeztet, melyben szent a törvény, szent a kormány, szent az igazság; de a szent ifjú a szent családra utal; nem a názáretire, hanem az elsô, Árpád vérébôl való, királyi családra. Családokból áll az ország, s a gyermek a család virága; a szent család az ország boldogságának föltétele. Valóban csodálatos dolog, hogy amint elsô ember az országban a király s elsô család a királyi család, a legelsô királyi családnak elsô gyermeke, a nemzet elsô fia, egy szűzies ifjú, Szent Imre herceg. Isten adja, hogy a többi is ilyen legyen. Szent Imre azt hirdeti: Népem, ha élni akarsz, tiszta ifjúságod legyen. Ha folyik ereidben magyar vér, akkor az tiszta, szűzi vér legyen; nézd az elsô magyar ifjút! S az Isten azt a gondolatot a majdan törekvô nép szívébe bele akarta vésni azzal is, hogy Szent Imre még a házasságban is megóvta szüzességét. De hisz akkor magva szakad István családjának s nem lesz, ki a trónon Imrét kövesse?... Félre, emberi gondolatok! Szent Imre hivatása más; ô eszményt hirdet; példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mint ha az országot a maga arasznyi uralmával boldogítja. (Prohászka: ÖM, 7:460; 233) + Ima Szent Imre herceghez Isten kedves szentje, a magyar egyház virágos kertjének elsô liliomszála, szűz Szent Imre, áldom a nagy Istent, ki téged annyi malaszttal megszeretett, hogy a gyarló testben tisztán éltél és tisztaságodat eljegyzésedben is szeplôtelenül megôrizted. Hódolva köszöntlek és tisztellek ezért az egész anyaszentegyházzal együtt a szüzek isteni jegyesének, az Úr Jézusnak trónjánál, hogy népünk ifjúsága velem együtt a tiszta életet, amelyben te nekünk oly fényes például szolgálsz, nagyra becsülje, az ártatlanság útjába gördülô akadályokat elszánt erôs akarattal legyôzze, teste-lelke tisztaságát megôrizze, s így nemzetünk életerôs, hôsies keresztény nemzedékben újjászülessék, fiainak üdvösségére, hivatásának hűséges betöltésére és a Te dicsôségedre. Ámen. (Sík: DB, 867) + Tisztaságról Mint házasfeledet vágyol föllelni a nászon, -- oly szűzin magadat tartsd neki nászod elôtt. -- Ne mondjátok, hogy szűzi a lelketek, mikor szemetek szennyezett. -- Nagy kincsnek látok szűzi tisztaságot, de féltem elveszéstül: a rabló fennhéjázás reá lecsapni készül! -- Szűzi tiszta az, ki szeretetbôl távol tart testi tüzet és lelki lánggal oltogat. -- A Krisztusért vívott tusák között az a legvérezôbb, mi tisztaságért foly; mert folyton áll a küzdelem, s oly ritka: végsô gyôzelem! -- Keresztény lélek harca sose kész, és mindje közt a tisztaságért vítt nehéz. Itt naponként áll a viadal és ritkaság a diadal. Félelmes ellene a tisztaságnak -- mindennap egyre támad. Fél, folyton ostromolva, várad! (Sz Ágoston) + A szüzesség természetnek fönséges féke alja természetre. Szerelmet űz ki szerelemmel, testnek tüzét kioltja lelki tüzekkel. -- Elaltatott, lefojtott vágyak szívesen visszajárnak. (Lajtorjás Sz János) ======================================================================== NOVEMBER 19. ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET 1: Az asszony igazi ékessége az, hogy istenfélô. S: Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. E: Legyetek irgalmasok, mint Atyátok is irgalmas. II. Endre királyunk és Gertrúd királyné leánya, 1207-ben született Pozsonyban (egyesek szerint Sárospatak királyi várában). Korán eljegyezték a német Türingi Lajossal, így gyermekkora egy részét is már jövendôbelije családjánál tölti. Hamar megözvegyül -- három kisgyermekkel, ellenséges környezetben - -, mert férje, a szentéletű Lajos (Boldog Türingi Lajos, 1200--1227) kereszteshadba ment és járvány áldozatául esett. Erzsébet azonban már korán megtalálta az örök válaszokat és vigaszokat. A korai franciskánus mozgalomba élénk, tárt szívvel csatlakozik, mint elsô a harmadrendűek közt, a szegények, betegek, elesettek ôrangyala, ki mindegyikben Krisztust látja. Kiűzetve kis árváival a kastélyból, egy darabig a koldusok életét éli. 1231. november 17-én hal meg (régi ünnepe a temetése napja, november 19.). A világegyházban a jótékonyság védôszentje Páli Sz Vince mellett, továbbá a magyar családanyáké. Elsô olvasmányhoz / Péld 31,10-13.19-20.30-31 Lásd A év 33. évközi vasárnap, 280. oldal. Válaszos zsoltár / Zsolt 34(33),2-3.4-5.6-7.8-9.10-11 Az Úr magasztalása Szentleckéhez / 1Jn 3,14-18 Sz János két, egymással ellentétes, szélsôséges példát ad életünk számára: Kain testvérgyilkosságát (3,12) és Krisztus keresztáldozatát. Saját életünk e kettô, mint egy mágnes két pólusa, között mozog. Melyik pólus felé tereljük életünket? (Krempa: Daily Homilies, 3;45) (3,15: Mt 5,21-22 ; 3,16: Jn 10,11; 15,13; Róm 5,8 ; 3,17: Jak 2,15- 16) Evangéliumhoz / Lk 6,27-38 Lásd C év 7. évközi vasárnap, 517. oldal. Elmélkedés (A év) A nôi szív összes bájaival és vonzalmaival s a középkor mély kereszténységének szigorával, változatos fiatal élet varázsával s az égbeemelkedô erény érettségével lép elénk. Tizenhárom évvel már hitves, tizenkilenccel özvegy, huszonnégy évvel halott lett Erzsébet, a kereszténység öröme és dicsôsége. A keresztény asszony-ideál, Szent Ferenc ,,nôvére'', Fra Angelico ecsetjének alakja, ,,spectaculum mundo et angelis'' [látványosság a földnek és angyaloknak]. S mily réven lett a wartburgi leánykából a világ szentje s ünnepeltje? A szerencsésen hangolt, minden jóra hajló, gyöngéd, nôies, aranyos szíve s e szívre hulló bô kegyelem által. A hitbôl vett benyomások iránt csupa érzékenység, csupa lélek volt. Gyermeksége óta indult ô meg e szerencsés irányban. Kis gyermekkorában, midôn még olvasni nem tudott, ott térdel a templomban megfordított könyvvel; játék közben egy lábon ugrálva kerülte meg a kápolnát s úgy tett, mintha odaesett volna falához, hogy azt megcsókolhassa; zálogot kiváltani nem csókkal, hanem ,,Üdvözlégy''- gyel kellett. Hibáit érzô szívvel teszi jóvá; ha szemeit mise közben Lajoson felejti, mindjárt a vértôl csepegô Úr Jézus jut eszébe, akinek áldozatánál ô most jelen van. A templomban nem imazsámolyra, hanem földre térdelt; leveszi fejérôl koronáját, mert megakadt szeme Krisztus Urunk töviskoronáján. Megvan benne az Isten-félelem s a hozzávaló vonzódás érzéke, az Isten jelenlétének érzéke, az áhítat s a felebaráti szeretet érzéke, a könyörület s az odaadás érzéke. S ezt a finom, bensôséges életet hintette szét környezetére is a ,,kedves Szent Erzsébet'', sôt most is ott lebeg Erzsébet emlékével ez a hangulat Wartburg várán és vidékén. Csupasz és mohos a magas wartburgi kápolna, de mily meleg színben jelenik meg sötétlô, mohos fala lelkünkben a kis Erzsébet áhítatától. Ijesztô a régi keresztkép az eisenachi templomban; a töviskoszorúról s a véres erekrôl szinte borzadva vonjuk el tekintetünket; elôtte Szent Erzsébetünket mély részvétben elolvadva látjuk. Hideg ott lenn a temetô; dűlt keresztjei, behorpadt sírjai, zörgô avarja nem vonzanak; de ragyogó dicsôségben látjuk minden sírból fölemelkedni Krisztusnak hithű és szeretô testvéreit, ha Szent Erzsébet gondolataival megyünk végig rajta. (Prohászka: ÖM, 7:462; 235) + Ima Szent Erzsébetrôl Híveid szívét világosítsd meg, irgalmas Isten, és add, hogy Szent Erzsébet dicsô közbenjárására kevésre becsüljük e világ forgandó szerencséjét és a mennyei vigasztalásnak örvendezzünk szüntelen. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. (Sík: DB, 868) + Szegénység A szegénységet, hiányt, a kórokat s minden nyomort vedd Isten kezébôl szent örömmel, s éppúgy vígan vedd a vigaszát, az örömét és minden kiáradását. Isten akaratán ilyen egyöntetű örömmel te meghalsz majd a szenvedélyeid ösztönzéseire. (Sz Makárius) Nagy cselekedet az alamizsnálkodás: azt tehetjük, amit Isten tesz. A gazdagok fölöslege a szegények öröksége. -- Nem nagyobb bűn meglopni a vagyonost, mint megtagadni adományt az ínségestôl, mikor adhatnál. - - Isten nem szorul a pénzedre, de a szegény: igen! Add át a szegénynek, és Isten kapja meg! -- Minél tűrôbben elviseljük valakinek hibáit, annál jobban szeretjük. Ha nô a szeretet, csökken a földi vágy. (Sz Ágoston) + Jótettek Ez a hármas szent hűség, én kedveseim, minden erényeknek összefoglalója: Ez formál Isten képére, hasonlóra! Ez a Szentlélekkel folyton egyesít. Mert imában marad meg a helyes hit; böjtölésben óvszik meg bűntelenség, adakozó irgalomban a szôlôtô s jó fa hozza jó gyümölcsét. (Nagy Sz Leó) + Alázatot kelt szegényekre nézni. Jaj nem oly szomorú, kin szűkös a ruházat, mint az, kin szűköl a szorult alázat... Szükség tehát, testünk hiányt ha nem lát, fontolgassuk, mint hiányolja belsônk -- sok javát! Így nem pöffeszkedel, a szegényt lenézve, hanem szorongón magadért a nyomorodat tartod észbe: mily rongyosabb vagy rongyosnál, kit nem segítsz, csak rugdosnál... (Nagy Sz Gergely) + Az alamizsna örökség és jogosság, mely kijár a szegénynek és melyet Jézus vetett ki ránk adóba. Lelki örömnek bô forrása, a tiszta szív és imánk állandósága. (Assisi Sz Ferenc) + Szeresd a szegényt és a szegénységet! Társuljon velük szíved és szavad. Így szólítsd: Sorsos testvér! Ám bôséget ne szó, csak kéz tudjon, mely ád és oszt, és ahogy tud, segít. (Szalézi Sz Ferenc: Filótea, 3:15) + Elmélkedés (B év) Szent Erzsébet nem szentimentális. Kemény fegyelemben tartja testét; hideget-meleget tűr; utazik lóháton hegyen-völgyön, s a bűnbánat ostorát suhogtatja maga fölött, ô, a fiatal jegyes s késôbb boldog anya. Mezítláb jár a körmenetekben; szegény asszonynak öltözve látogatja nagypénteken Krisztus koporsóját. A hit ez örök poézise dacára Erzsébet mindig a földön jár; emberek körítik; anyósának nehéz a szíve rá, sok irigy s tüskés-szívű ember veszi körül. Erzsébet tűrni tud, s tud kedves feleség s elôkelô asszony lenni. Erzsébet nem valami a világról fogalommal nem bíró, kis zárdanövendék. Egyszerűen öltözködik, s az egyszerűség s kedvesség mezei virágai szebben ékesítik ôt, mint a gyöngyök a ,,francia királynét''. Juditnak Isten ad szépséget, Szent Erzsébetnek is; mikor gyapjúruhában megjelenik a magyar követség elôtt, -- mert selymén s bársonyán már túladott, -- elbűvöli a magyar urak lelkét. Így élt boldogan, szíve férjén függött, háromszor lett áldott, boldog anya; de mivel hôsies volt s nemcsak izzó rózsa, forró szívű feleség, hanem tiszta lélek, tehát hóvirág is volt: azért hóban, fagyban, kegyetlenkedésben, emberek részérôl szívtelenségben kellett megpróbáltatnia s megnyílnia. A Wartburg-várból istállóba került, midôn kiutasíttatva, három gyermekével az eisenachi korcsmának istállójában húzta meg magát; onnan indult templomba, midôn éjféli zsolozsmára harangoztak a barátok, s kérte ôket, hogy e nagy kegyelemért, e Krisztus-hasonlatosságért, hogy a Wartburgból téli éjben istállóba kerülhetett, Te Deumot zengjenek. (Prohászka: ÖM, 7:462; 236) + Önzetlen szeretet -- karitász Elég könnyű érezni jókhoz vonzalmat; akiknek jó a modoruk, -- de ez csak földi szeretet és nem a ,,karitász''. Anya nem azért szereti beteg, nyomorék fiát, mert látni kedves ôt, hanem mert anya! Azért esdenünk kell a Szentlelket, hogy öntse be szívünkbe is azt az önzetlen od'adást, melyet a természet önt anyaszívbe! (Bellarmin Sz Róbert) + Szent Erzsébet asszony himnusza Kedves himnusszal daloljon Úrnak: Egyház, szent hála! Együtt örvend mind ujjongón Sion anyja s leánya: Aki fölszáll, föld-nyomorból, -- Jegyes hívja honába! Király törzsnek volt szülötte, gyermekkortól eljegyzett. Feleségül aki vette, hord kiváló jellemet. Hite ifjan megihlette: fogadna szűz életet. Hittel hű nász nagy szentséggel, magzattal is áldatott. Jó bizonyságul a tétel, ôsatyánktul ránk hagyott: hű együttest Úr pecsétel s növel: küld sok magzatot! Testi törvény egybekötvén, lélek bennük ég tovább. Hittel tölti, vágy nem földi: -- követték Uruk szavát: Mert Istenhez fölszegôdvén, nézik Annak szándokát. Boldog szent Nô! Ínségesnek táplálója, hű anyja! Hiú földi pompát megvet, semmi néki ôs-rangja, megsanyargat, fékez testet, keresztre a Bűnt vonja! Hogy Erzsébet vizet kére, ártatlanság rontója bor-italt ád! fúrta mélybe, s veszti vezeklés szöge... Szigort old fel szelídségbe, tűrést-vezeklést köte... Mikor elveszíti férjit: tisztán átlép világot, csak Krisztust, kit rég lelkén vitt ölti... -- s koldusi zsákot! Elszánt végleg! S ez idônek lámpásaként világolt! Szegénységnek igaz kincsét fölbecsüli, öleli! Oszt adományt most a Szentség, bô aranyként öntheti. Bűn-nyomorra árad mentség, ezrek lelkit élteti! Munkál orsón, úgy jut étke; -- még koldust is eteti! Maga -- porrá lett; ,,fölénybe''' megveti, hogy megvetik... Csak Téged tud, Krisztus! Néked tartja becsüléseit... Jézusunk, te Jó! Dicsôség Néked most és örökkén! Földi térnek küzdô hôsét támogasd e föld rögén. S koronázd, ha futva ösvényt, -- gyôztes jön, de -- megtörvén. (13. századi müncheni kódexbôl, Sz Erzsébet halála utáni nemzedéktôl!) + Elmélkedés (C év) Szent Ferencnek köpenyét küldte el neki IX. Gergely pápa; azóta nem kellett neki II. Frigyes koronája, aki kezét kérte; ott maradt a marburgi szegényházban, melyet ô alapított; ott szolgált, ott halt meg, s három év múlva kiemelték sírjából; a hét választófejedelem vitte koporsóját, s II. Frigyes rátette a koporsóra azt a koronát, melyet Erzsébet elfogadni vonakodott életében. Mit csodáljunk benne? Azt az örökszép hitéletet, mely ôt a világból felsôbb, tisztább fénybe emelte, vagy azt a fesztelen, kedves lelkületet, mely erôszak nélkül mindent eligazít, eltűr s kellemével bilincsel és gyôz? Mit csodáljunk benne? Azt, hogy gyermek maradt végig, s huszonnégy évvel már a paradicsomot s a Golgotát bejárta? Azt- e, hogy Szent Ferenc köpenyét II. Frigyes koronájánál többre becsülte? Mit csodáljunk benne? Azt a Te Deumot az éjjeli, téli csöndben, vagy azt az éneket, melyet halálakor a legenda szerint Marburg vidékének éneklômadarai zengtek a halottasház szerháján [ereszén]? Harmónia, Glória, Te Deum az egész élet. Íme az Istennel egyesült, gazdag fogékony léleknek élete; a tudomány szétszedi elemeit, a bölcsészet kommentálja; de azt megalkotni egyik sem képes: az Isten kertjében szokott az nôni, ott feslik, ott virul és illatozik. A magyar egyháznak alig van más emléke Szent Erzsébettôl, mint egy darab száraz fa a nyoszolyájából az esztergomi székesegyház kincstárában; bár virágoznék ki a hétszázéves emlékeknek száraz fája Szent Erzsébet erényeinek követésében; bár éledne föl köztünk szelleme, a gyakorlati hit, mely az égbe néz, midôn a földön jár, mely nemcsak lát, de tesz is! (Prohászka: ÖM, 7:462; 236) + Szegények: jóltevôink! (Alamizsnálkodj) A szegények: orvosai lelkünknek, jóltevô védôi mindegyikünknek. Annyit te sosem adsz, amennyit tôlük kaphatsz. Adsz tán egy kopott gúnyát, pár garast. Az ínség attúl enyhül, tiéd is! Az Istentül megszáll érte szent Malaszt. Lásd mennyire aránytalan a kettô: jótetted, s érte ami neked jut. Az csak földi, ez meg égi, az mulandó, ez tart végig! Az megromlik, ez romlatlan, el sose fogy. Az ôseink hát koldusok hadát a szent küszöbhöz állították, hogy a legönzôbb jégszívűt is meghassák! Akárminô rideg -- meglátva ilyen nyomort, -- rezdül ideg, a torka. Agg ínség áll ott, sok kíntul görnyedt ványadt... és rongyos, szennyes, gennyes és mankóján szédeleg, a lábán alig állhat; sokuk vak: beteg üreges szem rád hogy nézzen? csak reszket! oly roskadt a testük! Kôszívű! állhatsz veszteg!? Oly vén korra, oly nyomorra, ily vak-sebesre, ily rongyokra, szánandókra, hogy meg nem esne az emberszív? vagy érzéketlen lép tovább? (Hisz dús és fürge; telt a zseb, és ép a lába!) Közszemlére mind kitéve, nincs szükség a szóra itten, szól az Isten s Temploma: -- Szentkút* is, hol kezed mosod, megmondja: -- Alamizsna az, amelytôl tiszta a lelked lesz! Piszkos kézzel a szentélybe nem mehetsz! Bôkezű légy! Szentül jöjj Úr testéhez! Koldusai ha megáldottak: mondhat majd az Úr ,,áldottnak''. (Aranyszájú Sz János: 3. homília, Enchiridion, 236) (* Az ókeresztény bazilika elôtere udvar, közepén tisztavizű medence: az érkezôk kezük itt mosták, mert az Úr testét kézbe kapták áldozva; e gyakorlat 400 után -- visszaélések miatt! -- eltűnt, de a kézmosás maradt jelképként. A misézô papnak máig is nemcsak jelkép: tiszta ujjaival kell érintenie a Legszentebbet!) + Könyörgés Szent Erzsébethez Hétszáz év óta sokszor ünnepeltünk: Árvák, szegények áldották neved, Meg-megcsodáltuk köntösöd rózsáit És Te Deumos szenvedésedet. De így fölnézni Hozzád sose tudtunk: -- Miként a beteg orvosra tekint -- Óh Szent Erzsébet, most hajolj le hozzánk: S bízni, szeretni tanulunk megint. Nagy szakadéknál tétovázva állunk... Pedig sürgôs volt eddig az utunk! Világ szôlôjét vérrel permetezzük, S azt hittük, hegyre sohase jutunk. Minden szomszédunk régen elköltözött, S mi futva kúsztunk sarkuk nyomdokán: Tüzes szôlônknek szétpergett a cseppje. Szomjazva álltunk bércünk homlokán, És hogy felértünk, meghasadt a hegycsúcs: Két félre osztva árva népedet, S mintha elfelednôk a közös anyát, Nézünk egymással rút farkasszemet. Döbbenten állunk szakadék két partján: Szédít a mélység, riaszt a sötét, És elfeledjük szívni nyílt tüdôvel A magasságok szűz leheletét. Testvérek ôk is, kik odaát állnak, De ki nyújt nekik e partról kezet? Ki érti szavuk a mélység-zúgásban? Ki épít hidat az örvény felett? Ívtartó pillért itt is, ott is raknak, Jaj, de a mélyet mi hidalja át? Innen szeretet ível-e keresztül? Onnan gyűlölet veti át magát? Nagy szakadéknál tétovázva állunk... Óh, Szent Erzsébet, Te segíts nekünk! Ki trónusodról kunyhóig hajoltál... Te erôs asszony, hozzád könnyezünk. Fényes lelkedbôl aranyhidat építs, Gazdagot, szegényt szívedre ölelj: S a szeretetnek békesség-országa Óh, jöjjön, jöjjön, jöjjön végre el. (Hevesi M. Angelika) ======================================================================== DECEMBER 8. SZEPLÔTELEN FOGANTATÁS (EREDENDÔ BŰN NÉLKÜL FOGANTATOTT SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA ÜNNEPE) 1: Isten ellenségeskedést támaszt az asszony Fia és a Gonosz között, és megígéri, hogy az asszony Fiáé lesz a diadal. S: Minden kegyelmet Krisztus érdemei miatt kapunk Istentôl: a Szűzanya is Ômiatta lett kegyelemmel teljes. E: Isten feltárja örök tervét Mária elôtt, akit kiválasztott a Megváltó anyjának. A Szeplôtelen Fogantatás tana csírájában benne van a Szentírásban: az angyali üdvözlet Istentôl való üzenetébôl hamar kiértették a keresztények, hogy az Ádám áteredô bűne (a kegyelem hiánya s vele az üdvösségbôl kizártság) nem vonatkozik az Isten-Jézus Anyjára. Ô Isten ,,legsikerültebb'', tökéletes teremtménye, ,,az Új Éva'', aki bűn nélküli, és így valóban ,,minden kegyelemben élôk Anyja'' (Éva jelentése ugyanis ,,élô, élet anyja''). Tudnunk kell, hogy Mária természetes úton született a szüleitôl, (az ô szeplôtelen fogantatását nem szabad összekeverni Jézus fogantatásával), és hogy ô is minden kegyelmét Jézus kereszthalálának érdemébôl kapta, mintegy elôvételezve. E titoknak liturgikus ünneplése a 9. században Konstantinápolyból jutott át Dél-Olaszországba. Nyugati elterjedése Canterbury Sz Anzelm egyháztanító (+1109) érdeme, aki angliai egyházmegyéjében elrendelte az ünnepet. 1476-ban a ferences pápa, IV. Sixtus bevezette a római Egyházba (a ferences teológusok, szemben egyes dominikánus hittudósokkal, kezdettôl fogva kiálltak a Szeplôtelen Fogantatás tana mellett, mely Sz Anzelm óta a skolasztikus viták tárgya lett). 1854. december 8-án IX. Pius pápa ,,definiálta'', vagyis kötelezôleg szabatosan eldöntötte és hittételül jelentette ki e tant, mint amely ,,implicite'' (utalásképp) benne volt mindig is a kinyilatkoztatásban. (Négy évre rá következtek a Szeplôtelen lourdes-i megjelenései Sz Bernadett pásztorlánynak, melyeket ugyan nem kötelezô hinni, de lélektanilag mintegy ,,égi megerôsítést'' jelentettek a katolikus hívôknek.) A Szeplôtelen Szüzet több ország is védôszentjéül választotta, például az Egyesült Államok is. A hittétel (dogma): ,,A szent és oszthatatlan Szentháromság tiszteletére, Isten Szűz Anyjának díszére és méltóságául a katolikus hit erôsítésére, a keresztény vallás gyarapodására, -- a mi Urunk, Jézus Krisztusnak, Sz Péter és Pál apostoloknak és a mi magunk tekintélyével kijelentjük, kihirdetjük és meghatározzuk: Az a tan, hogy a boldogságos Szűz Mária fogantatása elsô pillanatától kezdve, a mindenható Isten különleges kegyelmébôl és Jézus Krisztus, az emberi nem Megváltójának érdemébôl, az eredeti bűnnek (,,Ádám bűnének'') minden kárától érintetlenül meg volt óva: Istentôl kinyilatkoztatott tan, tehát ezt minden igazhívônek szilárdul és állandóan hinnie kell.'' (IX. Pius ,,Ineffabilis Deus'' apostoli levele, 1854. december 8.) Elsô olvasmányhoz / 1Mz 3,9-15.20 Az elveszett paradicsom története igaz: Isten a társaságát és barátságát akarja adni az embernek: ez a ,,kert'' lényege. De Ô csak olyant adhat, amit az ember képes elfogadni. Az ember szabad akaratából képes vágyódva kinyújtani a kezét válaszul Isten felajánlott barátságára, de képes elutasítani is azt dacosan, ökölbe szorított kézzel. Ádám azt kapja, amit szabadon akart, de csak azért, hogy utólag rájöjjön: koldus és ,,mezítelen''. Magára maradt, sôt az egész természet megszenvedi, hogy az isteni rend fölborult. A mi pusztító, vad századunkban -- jobban, mint bármikor -- érezzük ezt, bár a jelképi ,,tövist és bojtorjánt'' tán nem látjuk. De ez az ítélet nem utolsó szava Istennek. A megfosztottság, kegybôl-kiesettség (az elsô, eredeti bűn átka) jóvátehetô: Isten megígérte a visszatérést, az életet, a boldogságot, és ezt mindnyájunknak fölajánlja. A ,,kígyót'', a titkos, emberfölötti gonosz ellenséget az asszony ivadéka majd legyôzi. Jön valaki, és fejére tapos a kígyónak (1Mz 3,15), véget vet a halálos esztelenségnek, új jövôt nyit az embernek. (Róm 5,12-20; Oz 4,1-3; 1Jn 3,8; Róm 8,18-25; Jel 12) Válaszos zsoltár / Zsolt 98(97),1.2-3.3-4 Megváltó és Segítô Szentleckéhez / Ef 1,3-6.11-12 E szakasz dicsôítô himnusszal kezdôdik, mely Isten minden művét ,,áldásnak'' magasztalja. Öröktôl fogva ismert és szeretett minket Isten. Örök nagyságának kijelentése (,,dicsôsége'') és kegyelme a teremtés célja; értelme történelmünknek és egyéni életünknek. A teremtmény magában nem érheti el célját. Isten irgalma lenyúlik hozzánk, Krisztust egy új teremtés fejévé és központjává teszi, Megváltójává, kiben Isten egyesül a teremtményeivel. Bűnrôl e szakasz a 7. versben szól, közvetetten: Jézus vére által kaptunk megváltást és bűnbocsánatot, az istenközösség pecsétjéül pedig miénk lett a Szentlélek. Benne van reményünk: tudjuk, hogy Isten befogadott minket. (1,3-4: Ef 2,6-7; Jn 15,16; 17,24; Ef 5,27 ; 1,5-6: Jn 1,12; Róm 8,29 ; 1,11-12: Kol 1,12) Evangéliumhoz / Lk 1,26-38 Az angyal oly asszonyként üdvözli Máriát, akit Isten mindenek fölött szeret és kegyelmében részesít. Mária a nagy választottak sorában áll (Ábrahám, Mózes, Dávid), és mindet fölülmúlja. Ô az ,,új Sion'', igaz Jeruzsálem (Isten-otthon), kinek Isten megkülönböztetett szeretete és jelenléte jár ki (Lk 1,15-17). Jézus címe és neve mutatja, hogy Ô az idôk végére ígért Messiás, ki egyesíti Isten népe, ,,Juda és Izrael'' királyságát, és örökre uralkodik minden népen. Ô a Szűz Fia, valódi ember, mégis Isten világából való (1,35). Mária másképp felel az angyalnak, mint Zakariás; egyszerű, csöndes, hatalmas mondattal: ,,Legyen nekem a te igéd szerint.'' (Iz 7,14; Mt 1,21-23; Iz 9,5-6; Dán 7,14; 2Mz 40,34-35) Elmélkedés (A év) A Boldogságos Szűz iránti áhítat A Boldogságos Szűz valódi tisztelete abban áll, hogy ôt mindenekelôtt példányképül vegyük, s életünket az ô élete szerint szabályozzuk. Erre kell törekedni minden kereszténynek: mert Mária élete rövid foglalata a keresztény minden kötelességének és tökéletességének. A hívônek folyton e szent Szűztôl kell megtanulnia, hogy mit kell kerülnie, elhagynia, javítania, megtartania és gyakorolnia. Istennek az volt a szándéka, hogy Mária életében a leghôsiesebb erények példáját és mintaképét állítsa elénk. Elmélkedjünk tehát minél gyakrabban a fölött, mit és hogyan tett Mária, és tapasztalni fogjuk, mily hatékony az ô példája. Ez nemcsak biztos életszabályul fog szolgálni számunkra, hanem az egyedül neki sajátos szép, meleg jámborság által lelkesíteni és erôsíteni is fog bennünket. A szent Szűz iránt való tisztelet második része abban áll, hogy minden szükségünkben hozzá folyamodunk és ôt ismerjük el védôasszonyunkul és szószólónkul, miután kétségtelen, hogy Jézus Krisztus közbenjárását kivéve, Isten elôtt senkié sem lehet hathatósabb, mint az ô szűz Anyjáé. Maga az Egyház is szünet nélkül hozzá folyamodik. Kérjük tehát ôt, mint az Egyház kéri. Ajánljuk pártfogásába érdekeinket Istennél, mint az Egyház ajánlja a magáét. De ne csak magunk számára kérjük ki közbenjárását, hanem mindazok számára, kiknek boldogsága szívünkön fekszik. Ha valamely háznak vagy családnak élén állunk, helyezzük pártfogásába az egész házat, az egész családot. Semmit ne határozzunk el, mielôtt tôle tanácsot nem kértünk; semmihez ne fogjunk, mielôtt ôt segélyül nem hívtuk. Fölséges szokás ez, melynek üdvös hatását már annyi keresztény atya, annyi keresztény anya tapasztalta! Amihez csak fogtak, sikerült, amit csak kívántak, beteljesült, és családjukra az égi és földi áldások bôsége szállott. Végre szeressük a Mária tiszteletére rendelt ájtatosságokat. Mihelyt ezeket az Egyház hozta be, vagy erôsítette meg, kell hogy elôttünk tiszteletben álljanak. Kölcsönözzünk azoknak tekintélyt jó példánkkal és biztosítsuk fönnállásukat áhítatunkkal. Gyakoroljuk azokat, melyek leghasznosabbak, vagy melyek érzésünk szerint legtökéletesebbek; ha pedig nem gyakoroljuk, legalább tartsuk tiszteletben. Ne ítéljük el egyiket-másikat könnyelműen csupán azért, mert nem találkozik ízlésünkkel. Még azon esetben is, ha csak népies ájtatosságok volnának, tisztelettel kell irántuk viseltetnünk, mert a nép megszentelése által dicsôségének elômozdítására szolgálnak. Vigyázzunk, hogy bele ne essünk a gyáva keresztények vagy úgynevezett felvilágosodottak hidegségébe és közönyösségébe, kiknek hite bágyadt és ingatag. Hanem ellenkezôleg, az Egyház hitétôl lelkesülve, dicsekedjünk Mária iránt való buzgóságunkkal, és valamint maga Jézus Krisztus nem szégyellt az ô fia lenni, úgy mi is tartsuk megtiszteltetésnek, hogy az ô szolgái közé tartozhatunk. (Bourdaloue, Sík: DB, 684) + Boldogasszony fogantatására Származás ünnepét az egyház zengi ma, a boldog szent Szűzét: csengjen hang, szív, ima! Ma lélek fölvidul, vigadoz jámborul, Jóságos Anyja ünnepén! Fogantatása volt az Élet kezdete; szűz nemzedék hatolt a régi helyibe. Ôtôle tisztul, kap ihlést: megy Krisztusnak elébe, szűz-had jegyesként. Ma Szűz fogantatott, így ôsi jóslatok lettek jelen-valók: ,,Világ Királya, hogy egy szűztôl születik, ki szűz marad mindig'': Ki üdvösségünk szülte meg! Országok-szerte mind: ily mű meg nem esék! mely emberfajra hint békének szent kegyét! Hazánkba, égbe nyit kaput! Kegyelmeit árasztja ránk szent ünneped. Könyörgünk, jó Úrnônk, te bűnöst emelô, a vétkeink' töröld, Anyánk, nagy megmentô! Adj szívet, bánatost, Isten karjába hozd sok bűnösöd, a nyomorgót. Legföntrôl add, Atyánk, kegyben legfôbb, áldó, ki földet alkotád! S Jóság Fia: Megváltó! És Lélek, szentelô, Láng, vigaszos erô! Ne nyeljen bôsz, pokol-torok! (12. századi francia költô, valószínűleg ciszterci) + Elmélkedés (B év) Szeplôtlen fogantatásra: Vesperás Boldog szülôje Istennek: Atya Igéjét viselted! Ez éjnek idején nekünk -- kegyesen halld meg énekünk! Űzd e világnak éjit el, és minden napnak végivel, Rád szállt külön malaszton át, hozd békének ajándokát. Hogy vígan múljon ez a nap, mit Fogantatásod avat szentté. Te hódolt szolgáid' visszás hadak ne rontsák itt! Ezt adja meg a Háromság, Egy-Istenségű Igazság, kit mind összhangú énekben dicsérjük örök életen. Ámen. (Olasz vagy francia ismeretlentôl, a 14--15. századból) + Szeplôtlenünk dicsérete Mit mondanék, mit hirdessek dicsô Szent Szűzrôl? Mert egymaga, -- Istent kivéve, -- minden lény felett áll! Elragadóbb szeráfok- keruboknál! és minden angyalsereg tündöklô árjai felett! Szentségét meghirdetni égi-földi nyelv elég nincs. Kifogy mind angyalhang, teremtett Ég is... Óh boldog Szűz, fehér Galamb, menny Jegyese! Óh Mária, te Templom, Ég: Istennek szent hajlék! Tiéd a Föld-Égbolt tündöklete: -- a Kelô Nap, Jézusunk! Te fényes felhô! Tôled földre szent Villámul, vakítva-fényletôn kegy ránk hull! Malaszttal teljes, üdvözlégy! Ég ajtaja miattad tárul! Szentírók mind neved ünneplék: a Kántikum eláradón beszél arárul: ,,Húgom, zárt titkos szent Liget, sövényzett kert! Nem-érintett örök-Szeplôtelen!'' E Szűz a liliom, fehér, ki fölnövén, terem vérrel pirosló Rózsát: Krisztust! Óh szent istenszülô! Szíved alá vevél, szelíd és tiszta Juh -- szeplôtlen Bárányt, megtestesült Igénket! Szentséges Szűz; Te sírd ki rajta hálánk! Terajtad angyalhad szava ámulva elakad. Az Ég ámuldoz ily csodán: a Megígértet, egy Napba öltözött asszonyt, akit kezdettôl vár: most ím szemlélhet. Ölén a Világ Fényessége, az Ég csodája: Szűzi nász-szobáján kikél az isteni Szent Bárány: Isten Fia! Az Ég csodája: az Angyalok Ura lett csecsemô a Szűz ölén... Vádolták Évát angyalnépek! Most Máriát zenghet dicséret! Esett Évát Ô talpra állít, édenbôl kivert Ádámot mennyekbe szállít! Ég-föld között Ô úttörônk: egységet köt, Teremtés, meg az Úr között! E szent Szűzre fölmérhetetlen malaszt árad. Ezért köszönti Gábor, -- (elsô hangján az Ég szavának -- az átkos Földhöz!) -- ,,Üdvözlégy, malaszttal teljes!'' ,,Teljes.'' Mert benned ragyog mind az Ég! Ezer erénnyel díszes Szűz, te! Üdvözlégy! Üdvözlégy, teljesség! Arany-edény! tebenned Manna, égi! Üdvözlégy, teljesség! Szomjast üdít, örök Forrásunk édességin! Üdvözlégy, csodás szeplôtlen Anya! Te Krisztust szülted, aki elôtted vala! Üdvözlégy, nagy Királynak Bíbora: mert beléd öltözött az égföldnek Ura! Üdvözlégy, titkos Könyv, megérthetetlen! Ki az Igét, az Atya egy Fiát, mégis tartván kezedben: olvasni, látni, megszeretnünk: -- te mielénk adád! (Sz Epifán) + Elmélkedés (C év) Hogy ment legyen az összes emberek fekélyétôl A szeplôtelen fogantatás az Isten Anyjának egyedülvaló kiváltsága, hogy léte, fogantatása elsô pillanatától kezdve, az Isten Fiának megváltói érdemeire való tekintettel ment legyen az összes emberek fekélyétôl, személyes bűnétôl, az eredeti és személyes bűntôl. A szeplôtelen fogantatás lehet jelzôje is a Boldogságos Szűznek, szeplôtelenül fogantatott, vagy szeplôtelen fogantatású Szent Szűz. Ez a fogalom: ,,szeplôtelen fogantatás'' nincs benn a kinyilatkoztatásban, bár amit az jelent, gyökerében benne van. Az új liturgiában megismerjük mind a két kinyilatkoztatást. Bekövetkezett a bűnbeesés, az elsô lázadás, zendülés a földön. Az elsô bűn, az elsô becsapás a gonosz lélektôl, aki a kígyóba bújt és utána következik a lakolás. Ádámmal, Évával és a sátánnal szemben. ,,Ellenkezést vetek közötted sátán és az asszony között, a te ivadékod és az ô ivadéka között, az asszony ivadéka megrontja a te fejedet, te pedig szüntelen a sarka után leselkedel.'' Évezredekkel ezelôtt hangzott el ez a szó. Az asszony ígéret lesz az eljövendô nemzedékeknek, és az asszonyon keresztül az ígéret övezi a Megváltót, a Szentháromság megtestesült második személyét. Az újabb újszövetség-kezdeti kinyilatkoztatás ismert. ,,Malaszttal teljes, az Zr van teveled''. Ebben benne van a szeplôtelen fogantatás. Ha nem volna benne, akkor az annyit jelent, hogy az Isten anyja is uralma alatt áll, hatalmában van a sátánnak. Az Isten végtelen szentségénél fogva ez ki van zárva Ônála. A szeplôtelen fogantatás 1854-tôl hittétel. Azonban a szeplôtelen fogantatás tisztelete, szentmiséje és általában ismerete egyidôs az Egyházzal. A korai középkorban különbözô egyetemek és hitközösségek kérték Rómát, hogy rendelje el a szeplôtelen fogantatás ünnepét és szentmiséjét. A XV. század második felében volt egy rövidéletű egyetemünk Pozsonyban: Mátyás király idejében Vitéz János prímás állíttatta és vezette ezt az egyetemet. Ez a pozsonyi egyetem is kérte a szeplôtelen fogantatás ünnepének az elrendelését. Azután a török idôkben a magyar nép ismételten kérte. És amikor a nagyszombati egyetem 1635-ben létesült, Pázmány, az egyetem-alapító, elrendelte a Magyarok Nagyasszonyának ünnepét, tiszteletét és a szeplôtelen fogantatásának a szentmiséjét és szövegeit alkalmazta a Magyarok Nagyasszonyára. Úgyhogy amikor mi Magyarország Nagyasszonyát ünnepeljük, tudjuk azt, hogy ennek a fundamentuma a szeplôtelen fogantatás. A mai ünnep, a szeplôtelen fogantatás tárgya nem egy naphoz fűzôdik. Akinek van naponta egyetlenegy Üdvözlégy Máriája, az hittel és esengéssel emlegeti a szeplôtelenül fogantatott Szűzanyát. Mibôl készült ez az Üdvözlégy Mária? Négy tényezôje van ennek. Az elsô Gábor fôangyal köszöntése. Ilyen értékű köszöntés sohase hangzott el a világtörténelem folyamán. Juditnak mondták azt, ,,te Jeruzsálem dicsôsége vagy'', az Ószövetségben kevesen kaptak ilyen kitüntetô üdvözlést, de Judit üdvözlése messze van attól, amikor az Isten az angyal ajkán keresztül köszönti a Boldogságos Szűz Máriát: hogy ,,malaszttal teljes, az Úrral van együtt!'' A második: Szent Erzsébet köszöntötte az ôt látogató rokonát, a már várakozó Boldogságos Szűz Máriát. ,,Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse''. Az Egyház hozzáteszi a Jézus szót. 431-ben az efezusi asszonyok szôtték tovább ezt az Üdvözlégy Máriát. Nestorius támadta Mária Isten-anyaságát. Az ilyen, a mienkhez hasonló, téveteg világ volt. Akkor összejöttek Efezusban zsinatra az Egyház püspökei, és kimondották a tévely elítélésével Mária Isten-anyai méltóságát. Nagy rezdülés támadt az efezusi asszonyok és nagyleányok között. Szinte mindegyik úgy érezte, hogy ôt érte a kitüntetés. Fáklyákat vettek, mentek a zsinat színhelyére köszönteni a zsinati atyákat és hazakísérni ôket szállásukra lobogó fáklyákkal és akkor mondták azt -- mikor ideérünk gondolunk rájuk, és látjuk az ô fáklyafényüket és még ragyogóbb arcukat -- ,,Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján.'' Az Egyház ahogy a Jézus nevet odafűzte, beszôtte, most hozzáteszi: ,,Amen''. Minden nap emlékezünk a szeplôtelen fogantatású Szűzanyára és gondolunk arra, hogy a nôi méltóság is meg van teremtve általa. A mi édesanyáink, édesapáink az Egyház szellemében, a kinyilatkoztatás fényében tiszta férfiúsággal és tiszta leánysággal lépnek a házasságba. Így megvan bennük Máriának a szüzessége is, ha halványabb fényben is, de érintetlenségben. A házasság szentség, a házasságnak jogai vannak, de azt a medret, amiben az élet érkezik, azt nem szabad kézzel, szándékkal, különösen bűnös szándékkal megakasztani [abortusz!], mert az olyan lázadás, mint amirôl most olvastunk: az ôsszülôk lázadása. A szeplôtelen fogantatás tanítása legyen mindnyájunkkal. Amen. (Mindszenty József szentbeszédébôl, amit a bécsi Pázmáneumban tartott 1972. december 8-án) ======================================================================== DECEMBER 26. SZENT ISTVÁN ELSÔ VÉRTANÚ S: A Krisztusért elszenvedett vértanúság megnyitja a mennyországot. E: Krisztus tanítványának vállalnia kell a bátor tanúságtétel kockázatát. Ilyenkor a Szentlélek beszél abból, aki megvallja hitét. A jeruzsálemi Egyház elsô hét diakónusa (szerpapja) közt Sz Istvánnak külön szerepe volt. A kegyelem és erô embere, telve Szentlélekkel. Kitűnik a hellenista: görög műveltségű zsidóság vezetôivel való vitatkozásban. E vita éles harccá válik, végül Istvánt a fôtanács elé vonszolják, és ott halálra ítélik. Ô az elsô keresztény vértanú, az örök példa: a megfeszített és megdicsôült Krisztust hirdette, Ôt látta: az Emberfiát állani az Atyja jobbján, Ôróla tett tanúságot szavával és vérével. Szentleckéhez / ApCsel 6,8-10;7,54-59 Az ,,asztal szolgálatára'' rendelt diakónusok nem voltak néma ,,fölszolgálók''. Kegyelemmel és erôvel teli férfiak ôk, ,,telve bölcsességgel és Lélekkel''. Föllépésük, mint az apostoloké: szóval és tettel toboroznak az Út számára, amelyet ôk megtaláltak; a Név számára, mely nekik minden reményt magába foglalt. Köztük a legkiválóbb István, ô ütközik a leghevesebb ellenállásba a zsinagóga emberei részérôl. A diaszpóra görög nyelvű zsidói voltak ezek, s az István elleni pörben némileg Jézus elítéltetése újul meg. Elôször ellene izgatják a népet, az ügy a fôtanács elé kerül, hamis tanúkkal jönnek elô (ApCsel 6,13-14). István beszéde a tanács elôtt (ApCsel 7,2- 53) programszerű. Vértanúsága jeladás az elsô nagyobb üldözésre, fordulat az ifjú kereszténység életében. Megkövezésénél tűnik föl elôször Saul, a késôbbi Pál (s talán veszi a Lélek elsô hívó ösztönzéseit, melyek ellen rugdalózik egy ideig). (6,8-10: Lk 21,15; ApCsel 21,21; Mt 26,59-61 ; 7,54-59: ApCsel 4,8; 9,17; Mt 22,44; Lk 20,42; 22,69; ApCsel 2,34-36; ApCsel 22,20; Lk 23,46.34) Válaszos zsoltár / Zsolt 31(30),3-4.6 és 8.16-17 Isten kezének oltalmában Evangéliumhoz / Mt 10,17-22 Már a Hegyi Beszéd sejteti az üldözéseket, amelyekre Jézus követôi számíthatnak (Mt 5,10-12). E szakasz a tanítványok hithirdetô küldetésével függ össze; Jézus ismét beszél a végidôkrôl. Újra nyomatékkal figyelmeztet, mit várhatunk az ,,emberektôl'', azoktól, akik Isten útjairól nem akarnak hallani, és azt goldolják, az egész keresztény ,,babonát'' ki kell irtani. Más-más módszerekkel dolgoznak: gúnyos közönyösséggel, lenézô semmibevevéssel, rágalommal, hátrányos visszaszorítással, elnyomással, durva erôszakkal -- sok formája és lehetôsége van a gyűlöletnek. De maguk az üldözôk rosszabbul járnak az |ldözötteknél. Nem tudják, mit cselekszenek; a tanítvány viszont tudja, Kiért szenved. ,,Én érettem... hogy tanúságot tegyetek.'' (Mt 10,18). Az üldözöttek hite oly tanúvallomás az üldözôk elôtt, mely ezeket vádolja, megszégyeníti, nyugtalanítja. Isten ereje nyilvánul meg a gyönge emberek hűségében és szeretetében. (Mk 13,9-13; Lk 21,12- 19 ; Jn 16,1-4; Lk 12,11-12; Jn 15,18-23) Elmélkedés (A év) István vértanú Adja meg az Úr, hogy úgy beszéljek röviden és üdvösen, ahogy Sz Istvánnak megadta: bátran és erôsen! Így kezdte Ô: ,,Férfiak, testvérek és atyák! hallgassatok rám!'' Mi szelídebb, mi megnyerôbb ennél? Megnyeri a hallgatót, hogy ajánlja neki a Megváltót. Behízelgôn kezdi, soká hallgatják. S mert az volt rá a vád, hogy Isten s a törvény ellen szólt, ô maga fejtegeti a törvényt, lesz annak hirdetôje, melyrôl vádolták, hogy pusztító ferdítôje. -- S aztán eljött az ideje: ,,Íme, nyitva látom az egeket, s az Emberfiát állni az Isten jobbján!'' Látja Krisztust, Ôt vallván, Ôérte mindjárt halván, Ôhozzá átzuhanván. S végleheletén, mikor sűrűn zuhognak már a kövek, és kemény sebek zúzzák kemény szívektôl: látja magát már oly közel nem a véghez, hanem az átlépéshez, hogy már búcsúzik, átmenôben a lelke, és ajánlja békén... Kinek? Neki, akit látott, akit imádott, kinek szolgált, kinek nevérôl prédikált. Neki, kinek Jóhíréért lelkét kiadta, íme neki most lelkét általadja. ,,Uram Jézus, vedd át lelkemet!'' Gyôzelmet Te adtál, diadalodba fogadj már! ,,Vedd a lelkem!'' Ezek űzik, te befogadod, ezek kivetik, te bevezeted. Mondd neki: ,,Menj be Urad örömébe!'' -- Mert ezt jelenti, hogy ,,Vedd be a lelkem!'' -- Hová vette be? Halld magát az Urat: ,,Atyám, úgy akarom, hogy ahol Én vagyok, ôk is velem legyenek!'' (Jn 17,24) Lenni, ahol Jézus! Fölfoghatja-e ezt bármi elme?! Kinek beszéde gyôzné ezt csak meg is közelíteni? Hívô szív fogadja azt, ami a nyelv erejét meghaladja! ,,Ahol Én vagyok, szolgám is ott legyen!'' S a görög a szolga helyett diakónust mond. ,,Ahol Én vagyok, az én diakónusom is ott legyen velem!'' Jól mondtad, Diakónus: ,,Uram Jézus, fogadd be a lelkem! Te megígérted nekem! Jóhíredet olvastam, hirdettem, azt is: Ahol Én vagyok, diakónusom is ott leszen!'' Diakónusod voltam, szerény szerpapod csak, szolgáltam véremmel is, életemet adtam Érted; legyen Uram, ahogy ígérted! -- S térdre hull. Miért? Mert tudja, most bűnösökért kezd imádkozni, minél gonoszabbakért, annál sürgetôbben kell, annál nehezebb a meghallgatás! A Kereszten függô Úr mondá: ,,Atyám, bocsáss meg nekik!'' Kövektôl görnyedô István térden mondja: ,,Uram, ne tudd be nékik bűnül ezt!'' Jár a Pásztora nyomán, mint a hűséges bárány; jó kis bárány követi a Bárányt, kinek vére elvette a világ bűneit. -- Hogy ne lenne hát ott, ahol Az van, akit híven követett, akit lépésrôl lépésre utánzott? (Sz Ágoston: 319. beszéd) + Vértanúság Gyötrötten álltak ott, erôsebbek kínzóiknál. Folyt a vértanú-vér, hogy üldözés tüzét kioltsa. Micsoda látvány volt az Úr szemében, mily magasztos, mily hatalmas. ,,Drágalátos halál'' ez -- mely halhatatlanságot szerez: önvére árán! (Sz Ciprián) Testvérem, ez az én imám: találjon méltónak az Ég, hogy átok, vádak, összetipratás rám ontassék, sôt kivégeztetés is az Úr Jézus szent neviben, -- csak meg ne ölessék Ôt itt benn e szívben. (Nólai Sz Paulin) + Szent István vértanúról Tegnap világ örvendezett, örvendôn ült szent ünnepet: Krisztus Urunk született! Tegnap angyalkórus zengett Ég-királynak, legfôbb Szentnek vígan dallott éneket. Elsô mártír és levíta hitbe' ragyog, élte tiszta, csodákkal világítván! Amaz egy Fény alatt fénylik. Fénylôn feddi bűnök népit, hitetlent a hű István. Fogcsikorgók, vadak módján, legyôzettek, -- fény ragyogván, -- világosság visszási.1 Hamis tanút gyűjtenek fel, fent fogakkal, éles nyelvvel kígyófajzat tör rá ki! Küzdô bajnok! álld a helyed buzgón; bizton várd béredet, Harcod' végig megálljad! Visszacáfolj hamis tanút, torkukra verd álnok szavuk' Sátán zsinagógának!2 A te Tanúd áll Egekben:3 igaz és hű Tanú egyben,4 Ártatlanság Tanúja! Tudod, neved is ,,Koronás'', véres kínt ily szent jogon vársz: Vér számít koszorúra... Nem hervadó koronáér' tűrj: rövid kínt földi rádmér s vár a fönti gyôzelmed. Lesz halálod születésnap, végsô tusád ünneplést szab: elkezd örök örömet. Szentlélekkel eltöltve behatol a Felsôkbe, István látja mennyeket.5 Látja Isten Dicsôjit! gyôzelemre ihlôdik, mennybe jutni mind eped! Ím az Isten jobbján állót, harcra hívó Jézust látod. Nézd csak, István: pálmát tart! Nyitva-tárva íme az Ég, Krisztus néked fölmagaslék: hangos bátran kiáltsad! Magát Úr kezébe nyújtja: Érte halni édes, tudja, zord kövek bár zuhognak... Saul -- mindent ott kiszolgál: köntöst s követ hóhéroknál kôvel jár még azonnap... ,,Ne tudassék bűnül nekik, kik mártírra kövük vetik'' -- térdre hullva esedezik. Szán dühöst, míg ver szíve... Így az Úrban elnyugovék. Krisztust követ szó is: a vég, Krisztussal ki élt-halt mindég mártíroknak elseje... (Szent-Viktori Ádám) (1 ApCsel 7,15; 2 Jel 2,9; 3 ApCsel 7,55; 4 Jel 1,5; 5 ApCsel 7,55) + Elmélkedés (B év) Megbocsátás Azt mondtam valahol, hogy a tisztaság a legnépszerűtlenebb keresztény erény. De talán nem volt igazam! Úgy gondolom, amirôl ma beszélnem kell, még annál is népszerűtlenebb, az a krisztusi szabály, hogy: ,,Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat''. És Krisztus szerint a ,,felebarát'' magában foglalja az ellenséget is, -- így szemben állunk a szörnyű kötelességgel: megbocsátani ellenségünknek! Azt mondja mindenki, a megbocsátás szép gondolat, de csak amíg nincs mit megbocsátani; amint hogy volt a háború alatt! Ha akkor vetettük volna föl ezt az eszmét, harag üvöltése fogadta volna. Nemcsak hogy nehezen elérhetô, emberfölötti erénynek hiszik az emberek, -- de gyűlöletesnek, megvetni valónak is! Azt mondják: ,,Az ilyesféle beszédtôl émelyeg a gyomrom.'' Hallgatóim fele is megkérdezné: ,,Tudni szeretném, hogy éreznél, ha meg kéne bocsátanod a Gestapónak, és lengyel vagy zsidó volnál?!'' Hát én is szeretném tudni! Épp ahogy, mikor hitem meghagyja, hogy meg ne tagadjam Krisztust a kínhalál fenyegetése közt sem, nagyon tűnôdök, mit tennék ugyan, ha erre kerülne sor! Nem mondhatom meg mit tennék, jaj, nem is tudom! Csak azt mondom, mi is az a kereszténység! Nem én találtam föl, és nem ti! És abban, épp központjában, legfôbb helyén, azt lelem: ,,Bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétôknek''. Nincs legkisebb utalás sem, hogy másképp is kaphatunk bocsánatot! Nincs kiút más felé. Mit tehetünk? -- Ez bizony elég nehéz, de úgy vélem, kettôt tehetünk, hogy megkönnyebbítsük. A matematikát sem az integrálszámítással kezdjük, hanem azzal: 2+2=4. Éppúgy, ha valóban tanulni akarjuk a megbocsátást (és ettôl függ: tényleg akarjuk-e), kezdjük valami könnyebbel, ne a Gestapóval. Például megbocsátjuk a férjünknek, feleségünknek, szüleinknek, gyermekeinknek, szomszédainknak azt, amit tegnap mondtak vagy tettek... Ez bizonyára egy kicsit lefoglal egyelôre. És próbáljuk megérteni, mit jelent úgy szeretni felebarátot, mint önmagunkat. Úgy szeretem ôt, mint magamat! Hát hogy is szeretem magamat? Kezdjük azzal, hogy nincs is valami jó véleményem magamról, sôt nem is mindig élvezem a magam társaságát. Így nyilván a ,,szeresd felebarátodat'' nem okvetlen azt jelenti: ,,találd ôt vonzónak!'' Rájöhettem volna erre elôbb is, hiszen erôlködve, ,,úgy-akarva'', nem láthatok valaki mást ,,vonzónak''. Meg vagyok-e magammal elégedve, helyes fickónak látom-e magam? Nos, félek, néha igen! -- és azok az én legrosszabb perceim! -- De nem is ezért szeretem magam: ,,Ellenségem szeretése'' sem kívánja nyilván, hogy jónak, helyesnek lássam ôt. Hát ez nagy megkönnyebbülés! Sok derék ember azt hiszi, hogy az ellenségét meg kell tennie valami ,,nem is olyan rossz embernek, mint amilyennek igazán látszik''! Lépjünk még közelebb! A legvilágosabb perceimben nemcsak nem hiszem magamat ,,helyes fickónak'', hanem nagyon is undoknak találom magam. Rápillantok azokra, amiket elkövettem, és ijedezem, utálkozom! Nyilván szabad utálni oly dolgokat is, amiket az ellenségem tesz! És hirtelen eszembe jut, hogy keresztény tanítók régóta mondják nekem: gyűlölnöm kell a gonosznak tetteit, de nem szabad gyűlölnöm a gonosz embert, más szóval: ,,gyűlöld a bűnt, ne a bűnöst.'' Azelôtt azt hittem, ez ostoba szôrszálhasogatás: hogy is gyűlölhetném az ô tetteit, ha a tettest nem gyűlölöm? De nagysokára ráeszméltem, hogy egész életemen át ott volt valaki, akivel ezt tettem -- mégpedig: én magam! Bármennyire utálkozom, hogy mily gyáva, hunyászkodó, pöffeszkedô, kapzsi vagyok -- folytonosan szeretem önmagamat. Semmi nehézségem evvel! Tény az, a hibáit azért utáltam, mert szerettem ezt a fickót! Szerettem magam, és bántott, hogy ilyeneket csinál ez a kedves fickó. Tehát: szent hitünk egy percre se kívánja, hogy ne gyűlöljük tiszta szívbôl a kegyetlenséget, az árulást. Kell gyűlölnünk! Az elôbbiek semmiképp sem mondanak ennek ellen! De úgy gyűlöljük, ahogy mi magunkat, -- sajnáljuk azt, aki elkövette; reméljük, hogy ha valamiképp lehet, valahogy, valahol mégis kigyógyul, újra ember lesz! (Mindennél fontosabb a javulása, végsô jóléte!) Tegyük föl, azt írja az újság: a sok szörnyűség nem mind egész hiteles. Az-e elsô érzésünk: ,,Hála Istennek, még sem olyan rosszak!'' -- vagy pedig búsan ,,lóg az orrunk'' -- sôt föltesszük, hogy az elsô változathoz ragaszkodunk, tisztán gyönyörűségbôl, hogy rossznak hihessük ôket!? Félek, hogy ez az elsô lépés ahhoz, hogy ördögivé váljunk! Az ember kezdi hinni, hogy a fekete valamivel feketébb, -- és szeretné így hinni! Ha ilyen hitnek engedünk, lassan a szürkét feketélljük, aztán a fehér is nekünk fekete. Végül rögeszmésen mindent -- Istent, barátainkat, saját magunkat is -- rossznak találunk és nincs megállás: örökre belerögzôdünk a tiszta gyűlölet világmindenségébe (pokol)! Még egy lépés: az ellenséget szeretni azt jelenti-e, hogy nem büntetjük? Nem! Magam szeretete sem az, hogy sose büntetem magam -- talán halállal is! Aki gyilkolt, az nagyon is keresztényül tesz, ha bűnbánóan bevallja a rendôrségen és vállalja az akasztófát! Tehát úgy hiszem, nagyon is helyes, ha keresztény bíró halálra ítél egy gyilkost, vagy keresztény katona megöli a támadó ellenséget! Szeresd magadat, mert te vagy te! Azt várja az Úr, hogy szeresd ôt, az ártódat, -- mert ô: ô -- ember, Isten teremtménye! Megadta a szabályt: ,,mint tenmagadat''. Talán mindez könnyebb, ha rágondolsz, hogyan szeret Ô minket. Nem a szép, vonzó, jó vonásainkért, hanem mi magunkért. Igazán nincs más szeretnivaló rajtunk, hisz a mifajta- teremtmények olyan gyönyört lelnek a gyűlölködésben, hogy fölhagyni ezzel annyi, mint lemondani sörrôl-dohányról... (C.S. Lewis: Mere Christianity, 3;7: Megbocsátás) + Üldözés Az evangélium hirdetése megosztja a családokat. A hívôvé lett családtagnak el kell szenvednie a hitetlen családtag megvetését, sôt üldözését is. A keresztények ,,gyűlöletesek'' lesznek, s ezt a történelem is igazolta. A római pogány írók azzal vádolták a keresztényeket, hogy ,,az emberi nem ellenségei'', mert megvetik a pogány életörömet és a birodalom isteneit. Cornelius Tacitusz (+120k) írja: ,,Az emberi nem gyűlöletét bizonyították rájuk.'' Jézusnál ez a vád fordítva szerepel: nem a keresztények gyűlölik az emberi nemet, hanem az emberi nem a keresztényeket. De aki kitart, annak jutalma az örök üdvösség. Éppen az ellenséges környezet teszi lehetôvé, hogy hôsiesen kitartson a hitben és a gyűlölettel szemben a szeretetet mutassa meg. (Jakubinyi: Máté evangéliuma, 127) + Elmélkedés (C év) Az elsô diakónus Az Úr bölcsôjénél az egyházi évben áll: az elsô diakónus, a szeretet szolgája; ezt a hű szolgát állították ide. Kommentárja a megváltó szeretetének, szíve az övé és vére. A szívét a gyöngék szolgálatára ajánlja. Te is ezt tedd! Telve van kegyelemmel. Óh legyetek szolgák, kik a jászol mellé vágytok, a szeretet praktikus kiszolgáltatói. Krisztus szeretetet hozott; ti meg kiszolgáltatjátok elôször testvéreiteknek, azután minden embernek. Az anya, a tanító, a szolgáló, a hivatalnok, a postás, a kalauz mind Krisztus iránti szeretetbôl szolgáljon; akkor lesz öntudata édes és élete kincses. Az elsô vértanú Krisztus, a vértanúk feje; Szent István utána indult. Kenyeret adott s követ kapott, de a kô édes volt; ,,lapides torrentis illi dulces fuere'' [kövek zuhataga édes volt neki] s vére párázatában látjuk Saulus jelenetét Damaszkusz elôtt. Szeretetet vetett s gyűlöletet aratott; de Stephanos a koszorút magasra tartja, s a jászol elé teszi: ez a tied. Lelkem, ez a véresen piros, ez a kegyelemben ragyogó ,,sponsa sanguinum'' [név jegyese] a tied! Aki vérrel dolgozik, az erôs kötelékeket szakít, ha gyilkos; s erôs kötelékeket fűz, ha szeret, erôs kötelékekkel fűzi magát az Úrhoz ,,in sanguine'' [vérben]. Mi is mindennap reggel vérben szerzôdünk. Ó, a vér melege olvassza föl szívünk jegét s Krisztus véres áldozata sugalmazza lelkünket. Mit ne tennék Krisztusért, óh édes, óh véres, vérbôl való, véredben lekötô, véreddel éltetô Jézusom! (Prohászka: ÖM, 6:79; 101) + A hit kegyelméért Hála legyen neked, én mennyei szent Atyám, hogy annyi számtalan pogány nemzetek és hittôl szakadott tévelygôk közül kiválasztottál engem, és nem az én érdememért, hanem csak a te jóvoltodért igaz ismeretedre, régi keresztény vallásra vezéreltél. Mert ugyanis mit használna világra születnem, ha igaz hitnek fényességével nem világosítanál engem? -- mivel a hit nélkül lehetetlen üdvözülnöm. Óh én lelkemnek világossága, mely az Istennek megfoghatatlan fényességétôl származol! Óh megcsalatkozhatatlan igazság, mely Isten ajándékából adatol zarándokságunk vezérlésére! Kövesse, Uram, az én lelkem a te igaz tudományodat e tudatlanságnak sötét völgyében, hogy ezáltal örök boldogságnak napjára juthassak. Áldott légy, én Istenem! ki az igaz hit által megmutattad gazdagságodat; minden lelki áldomásokkal megáldottál minket. Erôsítsed, Uram! végig, amit elkezdettél bennem! Oktasd az én tudatlanságomat, világosítsd vakságomat, szilárdítsad gyarlóságomat, öregbítsed hitemet. Ôrizd meg igaz vallásodnak drága kincsét énbennem; segéljed gyenge hitemet, hogy igazán és kétség nélkül higgyek, semmi okoskodásoknak helyt ne adjak, hanem a hitnek engedelmessége alatt fogva tartsam értelmemet és érzékeimet. Hogy pedig hasznos és gyümölcsös legyen bennem ez a te ajándékod, adjad szent kegyelmedet, hogy te elôtted menyegzôs ruha nélkül pusztán ne találtassék az én hitem; hanem szeretet által emeljem fel hozzád szívemet, elkövetett hibáimat töredelmes bánattal s a jobbulás erôs fogadásával helyrehozzam. Add, hogy jámbor és alázatos legyek, képmutatás nélkül, mindig vidám, könnyelműség nélkül, tisztaszívű és benned bízó, vakmerôség nélkül, engedelmes és jó példát adó, kevélység nélkül. Adj, édes Jézusom, éber és vigyázó szívet, hogy soha semmi rossz gondolat, aljas érzés vagy kemény kísértés tôled el ne tántorítson. Adj, kegyelmes Istenem, értelmet, amely téged keres, bölcsességet, amely föllel, és olyan jóviseletet, amely tetszik neked. Engedd végre, hogy jótéteményeidet és fenyítéseidet mint a bűnbánat és kegyelem eszközeit, üdvösségemre használjam s végre részt vehessek a mennyei boldogság örökkévaló örömében, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. (Pázmány imája, Sík: DB, 236) + Vezeklés Itt küldök egy vezeklô szôr-inget, ha nehéznek találod, hogy imáidban összeszedd az elméd; vagy hajtana a vágy, hogy tégy és tűrj valamit Uradért. -- Bárhol testeden viselheted, bárhogy fölteheted, fô, hogy ,,kényelmetlen''-nek találjad! Bizony nevetnem kell: rágondolok, te küldtél édességet, ajándékot nekem -- s én vezeklô köntössel azt fizetem. (Nagy Sz Teréz testvéréhöz) + Miként csak éjjel fénylenek csillagok, az erény is csak balsorsban ragyog. (Sz Bernát) ======================================================================== DECEMBER 27. SZENT JÁNOS APOSTOL ÉS EVANGÉLISTA S: Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek. E: János gyorsabban futott, mint Péter, így elôbb ért a sírhoz. János apostol, a negyedik evangélium, három levél és a hagyomány szerint a Jelenések szerzôje, idôsebb Sz Jakab testvére, Betszaidában született, ahol atyjuk halászattal foglalkozott. Aligha volt oly puha serdülô, ahogy ábrázolják. Testvérével együtt heves vérmérsékletű, úgyhogy az Úr ,,Mennydörgés fiainak'' hívja ôket. János elôbb a Keresztelô János híve, aztán Jézust követi. Az Úr különleges bizalmát mutatja, hogy haldokolva ôrá bízza Édesanyját (Jn 19,26-27). Késôbbi sorsáról keveset tudunk. (Talán még Máriával Efezusba vonult; az ô tanítványa Szmirnai Sz Polikárp ôskeresztény püspök író, kinek viszont Sz Iréneus püspök író a tanítványa, így nagy szerepe van az elsô hagyományok írásos rögzítésében.) Evangéliuma hangsúlyozza, hogy Jézus Isten örök Igéje: származása, tettei, tanai, nyilatkozatai, halála és föltámadása, az apostolok küldése Isten Fiának műve, ki e világnak élete. Szentleckéhez / 1Jn 1,1-4 János elsô levele a tévtanítók ellen szól, kik az elsô század vége felé fenyegették az Egyházat. Velük szembe szögezi le a két nagy tényt: a helyes hit az, hogy Jézus Krisztus igaz Isten és igaz ember; és a hit csak oly életben valódi, melyet szeretet jár át. A szerzô maga tanúskodik, hogy azt hirdeti, amit látott és hallott, sôt amit kezei tapintottak: ,,az örök Életet, ki az Atyánál volt, és megjelent nékünk'', Jézus személyében. E Krisztusról szóló jóhírt adja tovább János; azt, amit maga kapott: a hitet és örömet. Az öröm, mint a hit is, mindig új élmény, adomány és föladat egyszerre. (1,1-2: Jn 1,1.14 ; 1,3-4: Jn 5,23; 15,23; 14,9; 12,45; 15,11; 6,24) Válaszos zsoltár / Zsolt 97(96),1-2.5-6.11-12 Isten királysága Evangéliumhoz / Jn 20,2-8 A tanítvány, akit ,,Jézus szeretett'' (Jn 20,2) ugyanaz, aki az utolsó vacsorán Jézus melléhez hajolt s megkérdezte: ,,Uram, ki az, aki elárul?'' János evangéliuma ôt sosem említi a nevén, sosem azonosítja Zebedeus fiával, Jánossal. De a legkorábbi Egyház tudatában volt, hogy ugyanaz a személy. És a két apostol ,,versenyfutását'' a Szent Sírhoz már úgy értelmezték, mint versenyt ,,a hivatal és a szellem'', a jog és szeretet közt. Péter a hivatalos, János a szeretet- egyház képviselôje. Máskor: Péter a zsidóságból kinôtt kereszténységé, János a pogányságból megtérteké, akik készségesebbek a hitre. De ez az evangéliumi szakasz mutatja, hogy ilyen szembeállítások alaptalanok. Mindkettô oly gyorsan futott, ahogy erejébôl telt és mindketten csak az üres sírt látták. János ,,látta és hitt'', de ô is, Péter is csak isteni megvilágosítás, a Jézussal való találkozás által jut a föltámadás hitére. (20,2: Jn 13,23; 19,26; 21,7.20; 20,13 ; 20,6-7: Jn 11,44) Elmélkedés ,,A tanítvány, akit az Úr szeretett'', s ezért közel akarta magához Táboron éppúgy, mint az Olajfák kertjében -- maga mellé ültette az utolsó vacsorán s keblén pihentette; keresztje mellé állította s anyját neki ajánlotta. S a tanítvány érzi e végtelen kegyet, szíve túlárad s hirdeti: én vagyok az, kit az Úr szeretett! Elbírja-e a pásztorleány a király szerelmét, ki koronáját osztja meg vele s trónjára ülteti; ha boldog is s büszke is, de a lelke tulajdonképpen mindig ittas a szeretettôl s nem csoda, ha hajtogatja: én vagyok, kit az Úr szeretett. Nem száraz szó ez, nem elbeszélés és konstatálás, hanem pátosz, ének és boldogság. -- Krisztus szeret engem; ez kincs és dicsôség. Szeretetében növekedhetem, fokozhatom azt, barátsággá szellemesíthetem; ez legnagyobb ambícióm! Finomság, szívtisztaság, barátság, hűség vezet oda. Lelke e szeretettôl lett finom; megtanult szeretni; az evangéliumot ô írta meg a szeretet jegyében. Szíve tele van, ajka beszédes, szeme éles; a mester titkait ô tudja; tudja, hogy ki árulja el; a Genezáreti tavon ô ismeri meg; a parton ô megy utána, pedig a Mester nem ôt hívta, hanem Pétert. Sokáig él, hogy szeretni tanítsa az egyházat; nem vértanú, hogy a csendes, mély szeretetre utaljon, mely vérontás nélkül is egész szívet ad. Ez a mi szentünk; szerény, alázatos, hűséges, kitartó, igénytelen szeretetünk szentje. Ne álmodozzál vértanúságról; az talán csak álom; de szeress; azt kiválthatod. Szeressük Jézust érzelemmel is. Hisz az Oltáriszentségben, pláne még a tért véve is, közel van; szônyeges, virágos az oltára, selymes a tabernakuluma. Legyen körülötte minden tiszta, fényes, kedves. Viseltessünk szeretetreméltóságával szemben természetes szívélyességgel; hiszen a szeretet érzelmes; vannak énekei s meleg tekintetei; vannak virágai s koszorúi. Aki mást szeret, az kellemes benyomásokat vesz tôle, mintha a tavasznak lehelete csapná meg arcát; ,,oleum effusum nomen tuum'' [kiöntött olaj a te neved]. Jézus is akarja, hogy ragaszkodó szeretettel viseltessünk iránta, azért tetszett neki Mária kenete, s Simon farizeus ellen is azért van kifogása, mert nem volt iránta figyelmes, gyöngéd szeretettel; lábát meg nem mosta, csókot nem adott neki, haját meg nem kente. Krisztus nem sztoikus; egyháza sem az; balzsammal keni meg kelyheit, hogy az Úrvacsora balzsamos, illatos legyen; s az Úrnapja virágos, koszorús ünnep. Ne kössük meg az emberi szívet; ,,diliges Dominum ex toto corde tuo''; corde, corde; szeresd az Istent a te érzô szíved szeretetével. (Prohászka: ÖM, 6:80; 101) + Szent Jánoshoz Atyától Ige ihleték, Anyától testbe' véteték. János hű tanúságot tôn: az Ige vala kezdettôl! János, leginkább szeretett minden apostolok felett, kérvén az efézsomiak: ád Jóhírt, s lôn a szentirat. Szívén föltorla s kitöre evangyél áradt özöne: meríté azt végvacsorán a Halni-készhez hajolván. Keresztfán Urunk felszálla, Anyját ônéki ajánlja, hogy szegény tanítvány lépne a Szent Fiú holt-helyébe... A Szűz, ki férfit nem ismert, de tisztaság-tudó, szentelt, így kapja gondos vigaszát sóvárgó élethosszon át. Fogadta gondba szűz: Szüzet, kit romlás, bűn nem fertezett, Krisztus után a legfelsôt, szolgálta védôn, szűzen Ôt. Jóságos boldog Szent János, bűnünkre megbocsátást hozz, hogy bilincsektôl szabadon szívünk az Úrnak szolgáljon! Add ezt meg, boldog Háromság, egyetlen Egység! Ezzel áldj, hogy tiszta testben örvendvén, éljünk Neked e földtekén. (14. századi magyar pálos ismeretlen nyomán) ======================================================================== DECEMBER 28. APRÓSZENTEK S: Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntôl. E: Heródes Betlehemben és annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétéves korig. A betlehemi gyermekmészárlásról Máté számol be (2,16-18); e rémtettre Jeremiás próféta szavait alkalmazza (31,15). Már az 5. században ünnepelték a ,,kisdedvértanúkat'' karácsony után, Areláti (Arles-i) Sz Cézárius, Sz Ágoston és más egyházatyák magasztalják ôket, hogy megadatott nekik nemcsak tanúskodni, vértanúként halni Jézusért, hanem Ô helyette is halni. A vérkeresztség példáiul is emlegetik ôket: hiszen Istennél bizonyosan ilyen öntudatlan áldozat sem marad jutalmatlan! Szentleckéhez / 1Jn 1,5-2,2 ,,Isten világossága'' az a fény, amely kell nekünk, hogy emberként és keresztényül élhessünk. A teremtett fény Tôle vett hasonlat csak. Fény és élet úgy egybetartozik, mint sötétség és halál. Ez áll a fizikai életre, s még inkább a lelkire. Mióta az ,,igaz világosság'' - - Jézus -- eljött, az ember -- jobban mint valaha -- egyértelmű döntés elôtt áll: ,,élhet a világosságban'' (1Jn 1,7), vagyis Isten kinyilatkoztatott igazságához igazodva a kegyelemben, vagy pedig maradhat sötétben, hazug életben. ,,Világosságban él'', aki hiszi és vallja: ,,Jézus Krisztus eljött testben'' (4,2; vö. 2,22), igazi emberré lett; aki szereti testvérét; aki tudja, bevallja, hogy bűnös (1,9). Aki elismeri bűnösségét, arra van megváltás, a fény erôsebb a sötétségnél. (1,5-10: Jn 1,9; 1Tim 6,16; Jak 1,17; Jn 3,19-21; 8,12; Iz 2,5; Róm 3,24-25; Zsid 9,14; Jel 1,5 ; 2,1-2: Róm 8,34; Zsid 7,25; 9,24; Kol 1,20) Válaszos zsoltár / Zsolt 124(123),2-3.4-5.7-8 Hála a megváltásért Evangéliumhoz / Mt 2,13-18 A tisztelgés és imádás mellett a Kisded Messiás bölcsôjéhez eljön a gyűlölet és üldözés is. A ,,zsidók újszülött királya'' nem kívánatos személy. Ahogy hall róla Heródes ,,megriad és vele együtt egész Jeruzsálem'' (Mt 2,3). A zsidó legenda szerint a fáraó is megrémül Mózes születésén, de itt sokkal többrôl van szó: itt a bűnöktôl Megváltó Messiás jött. A Gyermek sorsa már sejteti jövôjét: népe el fogja vetni Ôt. Történelmileg a gyermekmészárlás nagyon is illik Heródesnek máskor is tanúsított jelleméhez, ahogy a forrásokból ismerjük. Legendai (talmudi) egyezések a Mózes és Jézus születése közt, például Heródes és a fáraó rémülete, csak egyirányú hatásból magyarázható: a Talmud legendája vesz át az evangéliumból; mert a legkorábbi Talmud szövegek kb. 200 évvel az evangélium után keletkeztek. (2,15: Oz 11,1 ; 2,18: Jer 31,15) Elmélkedés Himnusz az Aprószentekhöz A vértanúknak szól e himnuszunk az aprószentek gyôztén áldozunk. Föld ôket elveté, roncsolta vérbe, de ujjongó ég fogadá keblére, mert angyalaik Atyát színrôl látják -- s már kisdedek is Atyjuk fönn imádják: Kicseng kis hangjuk fent; bűn hiusult: Mert vértanúnknak szól e himnuszunk. Az átkos zsarnok mind leöleté, s Teremtô: trónra ôket ülteté! Ônála laknak, zaklatástól menten fény s játszi béke közt a ,,Tündérkerten''. Gazdájuk Ô és Atyja mindegyiknek: Szülôi szívet s otthont nem veszítnek. Kis vér: és menny! -- jó csere kisdedé! Mert átkos zsarnok mind leöleté. ,,Rámából'' sírás égre fölkiált, jajongás, búgó, s jajt tetézi vád: gyászolja Rákel kis gondok hiányát... A kard elé anyák a mellük tárják. De majd a gyászuk gyôzelemre fordul, mert földi kín nem lázad égre mordul; -- de még: idôkön, téren át kiált: Siratja Rákel Rámában fiát... Ne félj, te -- kisded nyáj, kardot ne féld s vadállatot, ki üldöz, ontva vért. Az égi Pásztor békés friss mezôkre terel, s ha vérzel, Ômaga visz ölbe'. Sionban örök halmokon pihentet, kisérik Bárányt hű bárányka-lelkek, az Ötsebűt, a világváltó Vért! Ne félj, te kisded nyáj, kardot ne féld! Ott minden könnyet Jóság letöröl, örök Atyánk ölel karjába föl. Halál ott többé nem talál tirátok, de élet, élet, nem-fogyó világok! Kik könnyel vetnek, akik üldöztetnek, örömmel aratnak, vén búkon nevetnek, örök szent Má-ban ünnep tündököl... Ott minden könnyet Jóság letöröl... Hű kicsi Város mind e föld fölött, boldog! mert hozzád jött le Újszülött. Áldást ad elsô sok kis mártírjára, kik ôsre-vérre testvér-hôs virága... Ne mondjon mától senki ,,aprószentet'' se ,,kis várost'', mert Istenig fölmentek! Tiéd, s tiétek Ô, az Újszülött, Kicsik, s hű Város mind e föld fölött! (Sz Béda himnusza, mai versformába fordítva) + ,,Akkor Heródes látván, hogy kijátszatott, megöleti mind a gyermekeket, kik Betlehemben és környékén valának'' (Mt 2,16). A ragyogó gyermekarcra Betlehemben szenvedô kis arcok, véres fejecskék, a glóriás himnuszra anyák siralma emlékeztet. Heródes dühöngött s a kisdedek elvéreztek; de elvéreztek Krisztusért, Krisztus helyett. Nagy dicsôség! Ha fölfoghatnánk egy csapást is, melyet Krisztusra mér szentségtörô kar, mily boldogság az a kékség, az a seb; hátha még a halálthozó csapást fogtuk volna föl! Krisztus helyett szenvedni dicsôség. Az életnek nagyobb hivatása nem lehet, mint Istennel összeforrni hôsi szeretetben. Rajta tehát, lelkendezzünk Krisztus helyett szenvedni, csapásait fölfogni... Krisztusért, nevéért áldozatot hozni! De a seb fáj s a könny keserű, s az ember érzi és nyögi. -- Az Isten nem akarja, hogy ne érezzük; hisz az nem függ tôlünk; nem akarja, hogy meg ne rendüljünk; nem akarja, hogy a szomorúság árnya soha se lebbenjen el fölöttünk. Nem, nem; mi emberek vagyunk; szívünk dobban, idegeink reszketnek; de akaratunk hű. Ez elég; aztán megint mosolyogni iparkodunk. S ki préseli e gyermekszívekbôl a vért? Heródes, vagyis a szenvedély, a bűn; vér csurog karmai közt... De mily különbség van a szenvedély áldozatai közt; lelket ölhet vagy vértanúkat avathat; degradált, prostituált lelkek vagy szentek lehetnek a szenvedély áldozatai. Minden attól függ, hogy ki milyen lelket állít ki a szenvedéllyel szemben. Én is lélekkel kezelem majd szenvedélyeimet. Nem bízom magamat ösztöneimre; állatnyomokon járnak. Mindig készen állok harcolni nemtelen érzéseim ellen, mert (így) mindig gyôzök, akkor is, ha küzdelmeimben tönkremennék. (Prohászka: ÖM, 6:104; 131) ======================================================================== DECEMBER 31. SZILVESZTERI ESTI HÁLAADÁS S: Antikrisztusok támadnak közülünk, kik nem tartoznak közénk. Minket a Szentlélek vezet. E: Az Ige megtestesült, és köztünk élt. Mi keresztények az idô és az örökkévalóság gyermekei vagyunk; az idôben élünk ugyan, de mégis az idô fölé emelkedünk. Mióta az Úr Jézus a keresztség szentségében megadta nekünk az istenfiúság örök életét, miénk határozott ígérete, hogy nem fogjuk megízlelni a halált. Ezért mi keresztények nem csüngünk az idôn, számunkra ez az idôbeli lét csak út a végcél felé, csupán eszköz az örökkévalóság elnyeréséhez. Sz Pál gyönyörűen mondja: ,,Az én életem Krisztus, a halál nekem nyereség'' (életének tartalma már itt e földön Krisztus, s ezért a halál nem jelent számára veszteséget, sôt nagy nyereség, mert tökéletesen egyesít Krisztussal). Az igazi kereszténynek, aki az Egyházzal él, az Úr Krisztus utáni honvággyal kell járnia e földi élet útjait, s nem szabad, hogy elbódítsák e világ látszatjavai. Tudatosan helyezkedjünk szembe a világgal, a mai világgal, amely világosan mutatja, milyen tiszavirágszerű az életünk. Ez a túlságosan a személyiségre, önmagunkra beállított kisszerű, szatócskodó, a földi dolgokhoz tapadó élet, ez a kufár számvetés pénzzel és anyagi javakkal, mindez az idôhöz tartozik, s azért el is kell múlnia. Hagyjátok hát, ami idôbeli, és rejtôzzetek el az Egyház örökkévalóságába, vegyétek magatokra a liturgia örökkévalóságát. ,,Minden földi dolog elmúlik, de Te, Uram, mindig ugyanaz maradsz, mind megavulnak, mint a ruha, és mint az öltözetet elváltoztatod ôket, és elváltoznak, Te pedig ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak!'' Éljük tehát már itt a földön az örökkévalóság életét! Ez nem azt jelenti, hogy megvessük az idôt; ellenkezôleg, amennyiben ez eszköz az örökkévalóságra, föl is kell használnunk, mert ,,eljön az éj, amikor már senki sem munkálkodhatik''. Ha az idô út a mi célunk felé, járnunk kell rajta. Ezért használjátok jól fel az idôt, vagy, mint Sz Pál mondja: vegyétek meg, váltsátok meg az idôt. (Parsch Pius: Üdvösség éve, 1:266) Szentleckéhez / 1Jn 2,18-21 Az antikrisztus megjelölést a Krisztussal szembehelyezkedô katonai és politikai hatalmasságra értik. Jézus ,,hamis prófétának'', Sz Pál a ,,bűn emberének'', a ,,kárhozat fiának'' nevezi ôt. Sz János itt igen erôs megbélyegzéssel azokra alkalmazza, akik különféle eretnek tanokkal elhagyták a krisztusi közösséget, s így kiváltak Krisztus Testébôl. A közösség összetartozása Lélek és Igazság szerint ingatag lábon állt abban a kritikus idôben. A különféle elszakadási kísérletek megosztották, meggyengítették az akkor éledô keresztény közösségeket, pedig erôs, összetartó szeretetre lett volna szükségük. A hűek legyenek erôsek a Szentlélekben, aki biztosítja, hogy a közösség az Igazság útján jár. Az ,,utolsó óra'' nem azt jelenti, hogy Jézus második eljövetele a közeljövôben történik, hanem hogy Jézus megváltásával az emberiség történetének végsô, döntô korszaka már elkezdôdött (annak viszont egyik jele az antikrisztusok megjelenése). (2,18: Mt 24,5.24; 2Tesz 2,3; 2Jn 7; ApCsel 20,29 ; 2,19: ApCsel 20,30 ; 2,20: 2Kor 1,21; Jn 14,26) Válaszos zsoltár / Zsolt 96(95),1-2.11-12.13 Ujjongás Isten dicsôségén Evangéliumhoz / Jn 1,1-18 Lásd karácsonyi ünnepi mise, 39. oldal. A világnak sok csábító fénye villódzik körülöttünk, de csak a Fény képes szívünk-lelkünk sötétségét fénnyé varázsolni. Elmélkedés (A év) A legnemesebb imádság a hála imája Van ima, mely a szív ösztönébôl fakad, melyet végre is valamiféle önzés sugall. Roppant természetes, még ha természetfölötti is; érdek- ima. Nem dobunk rá követ. Az ember gyönge, tehát imádkozik, jól teszi; gyönge s belátja, hogy rászorul az Úrra; kér kegyelmet, liheg a lelke; hite is rászorítja: ,,nélkülem semmit sem tehettek'', s jóllehet az Isten folyton ad, mégis akarja, hogy kérjük. S a kérés vájja a kegyelmek árkát. -- A veszedelem is késztet imádkozni, hiszen a pokol örvénye fölött vezet az út, s a halál leselkedik ránk. ,,Uram, ments meg, mert elveszünk!'' kiáltották az apostolok, a nélkül, hogy elôbb mondták volna ,,Uram, taníts meg imádkozni''; tudtak imádkozni, mert veszedelemben forogtak. Én is tudok imádkozni, ha nyomorúságom s szükségleteim öntudatára ébredek; az öntudatlan nem imádkozik, a kô, az állat, a bamba ember. Van ima, melyet nem érdek, nem haszon, hanem szeretet sugall, szeretet Isten, lélek, jegyes, gyermek, jó barát iránt. Így kiált Sámuel az Úrhoz, mert szeret; így az apostol a lelkekért, az anya a gyermekért. Kiérzik az imákból a szeretet, de az is, hogy még mindig keresnek, akarnak valamit; magukat még csak felejtenék, de azokat, kiknek üdvét szívükön hordozzák, el nem felejthetik. Mintha azt mondanák: ,,Ah Uram, lelkemet adom értük, de mentsd meg lelküket! Szeretem ôket, azért szenvedek!'' Szent, nemes imádság ez, de ez is keres valamit. De van végre ima, hol nem akarunk, nem keresünk semmit -- hol csak elismerünk, csak adunk; hol az önzetlen lelkiség úgy árad szívünkbôl, mint az illat az éjjel nyiladozó virágból; hol lelkét, köszönetét, szeretetét leheli ki a szív. Ez akkor van, amikor hálát ad: Gratias agimus Tibi! Confitemini Domino, quoniam bonus. [Hálát adunk Neked! Magasztaljátok az Urat, mert jóságos!] A hála igaz szeretet. Ha kérdezed: mit kívánsz? feleli: semmit! Ha kérdezed: mit csinálsz? feleli: szeretek. Szeretem az Urat! Jó ô, jó, örökké jó, s kiárasztotta jóságát; akarta, hogy meleg legyen a világon -- meleg, s hogy érezzék melegét! Akarta, hogy érezzék, hogy tôle van minden: az élet, az ébredés, az erô, a mély világ bennünk s a nagy világ körülöttünk, mely arra való, hogy lelkünket színezze, hangolja, alakítsa, gazdagítsa, szépítse, emelje... tôle van ez mind, tôle, a szeretô Istentôl. S mennyit tesz értünk! virraszt, dolgozik, segít, éltet, mindezt értem! Ah igen, a hála édes érzetével megkoszorúzza irgalmait bennem! Gratias, Deo gratias! S boldogítani akar örök élettel s bevezetni magához, hol többé nem kell már küzdenem s kérnem, mert lesz mindenem; de hálát adnom ott is örökké kell; a hálátadó imádás ez, a mennyország Isten-tisztelete; a hála a boldogult lelkek imája, s nem vagyok-e én is boldogabb, ha szívbôl-lélekbôl imádva- áldva hálát adni tudok! Ó igen, hála, hála az Úrnak. (Prohászka: ÖM, 6:81; 102) + Elmélkedés (B év) Hála Isten jótéteményeiért az év végén Nyisd meg, Uram, szívemet törvényed elôtt, és taníts meg engem parancsaid szerint járni. -- Add, hogy megértsem akaratodat, és nagy tisztelettel és figyelmes meggondolással emlékezzem jótéteményeidrôl általában és külön, hogy neked ezekért méltó hálát adhassak. -- De tudom és megvallom, hogy a legkisebb jóért sem róhatom le a méltó hála és tisztelet adóját. -- Érdemetlen vagyok minden jóra, amit velem cselekedtél; és ha szent Fölségedet tekintem, végtelen dicsô voltán elalél az én lelkem. -- Minden, amink van lelkünkben, testünkben, amit kívül vagy belül, természetes és természetfölötti módon bírunk, mind a te ajándékod, mind a te adományod, kegyes jóvoltodat hirdeti, akitôl minden jót vettünk. Noha egyik többet, másik kevesebbet nyert, mégis mind a te ajándékod és nélküled a legparányibb jóban sem lehet részünk. -- Aki többet kapott, nem dicsekedhetik érdemével, mások fölé nem helyezheti magát, sem kevélyen le nem nézheti a csekélyebbet; mert Isten elôtt az a nagyobb és jobb, aki magának kevesebbet tulajdonít, a hálaadásban pedig alázatosabb és buzgóbb. -- És aki mindenkinél gyarlóbbnak és méltatlanabbnak tartja magát, alkalmasabb nagyobb ajándékok elfogadására. -- Aki pedig kevesebbet kapott, ne búsuljon, ne nehezteljen, se ne irigykedjék a gazdagabbra. -- Hanem inkább tereád figyeljen és minden fölött a te jóvoltodat magasztalja, hogy oly bôségesen, ingyen és kegyesen, személyválogatás nélkül osztogatod ajándékaidat. -- Minden tôled van, Uram, azért méltó, hogy mindenki mindenben téged dicsérjen. -- Te tudod, kinek milyen ajándék hasznos; s hogy miért jutott ennek kevesebb, amannak több; ezt vizsgálni nem a mi dolgunk, hanem a tied, aki ismered kinek-kinek érdemeit. -- Azért, Uram Istenem, nagy jótéteménynek tartom azt is, ha valaki nem sokkal bír, amibôl külsôképpen és az emberek elôtt dicséret és dicsôség háramlik reá. -- Azért, ha valaki szegénységét vagy alacsony voltát meggondolja, e miatt nemcsak nem neheztel, nem szomorkodik, el nem csügged, hanem inkább vigasztalódik és örvendez. -- Mert, te Úristen, a szegényeket, alázatosakat és a világtól megvetetteket választottad meghitt barátaiddá és házad lakóivá. Bizonyosságok erre apostolaid, kiket az ,,egész földkerekség fejedelmévé tettél'' (Zsolt 44,17). -- Azért aki téged szeret és jótéteményeidet elismeri, semminek sem örvendez annyira, mint a te akaratodnak és örök végzésed tetszésének. (Kempis: KK, 3:22) + Általános könyörgés Óh Krisztus, szent Urunk! szilárdítsd Egyházad alapjait: -- A szívek egyiránya mély gyökeret verjen! -- A szentség útján vezesd lábaink'! -- Papságot gazdagíts meg minden kegyelemben, -- szerzetest okítsad állhatatossá, -- tisztaságot tündököltess szüzeinken! -- A házasoknak jámbor és hű életet, -- a bűnbánóknak add könyörületed', -- ne késsél gazdagokba jószívet ültetni! -- Alantast tégy tűrô szelíddé! -- A szegény népnek nyújts segélykezet, -- az elaggottat erôsítsd meg! -- A megtérôket neveld szent igén! -- Az Egyházban forrassz be szakadást, -- hitetlenséget igazhitre térítsed, -- eretnek hadat gôgjében alázd! -- A tieid közé minket sorozzál! -- Emlékezz, én Uram, ínséges voltomról, -- bocsásd meg vétkeim, -- hogy ahol bűn tombol, -- gonoszság hol eláradott, kegyelmed túláradjon ott! -- S ne vondd el híveidtôl Szentlelked malasztját! -- Irgalmazz minekünk, Megváltó Istenünk! -- Irgalmazz minekünk, Megváltó Istenünk! -- Irgalmazz minekünk, Megváltó Istenünk! -- Adj híveidnek egyirányú hű szívet! (Naziánzi Sz Gergely) + Elmélkedés (C év) Hálaadás Mennyei szent Atyánk! Kinek végtelen kegyességébôl ez évet eltöltöttük, hálát adunk Neked mindazon kegyelemért, mellyel isteni gondviselésed a lefolyt évben elárasztott; egyszersmind irgalmadban bízva alázatosan kérünk: legyen velünk szent malasztod jövôre is, hogy életünk hátralevô idejét a te dicsôségedre, embertársaink javára és lelkünk üdvösségére fordítsuk s így e rövid élet célját: a boldog örök életet tôled elnyerhessük. Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen + Számvétel Mindeneknek mindenható Teremtôje, óh nagy Isten, néhány pillanat múlva vége lesz ismét egy esztendônek. Kegyes Isten! idônek és örökkévalóságnak Ura! Számot adunk Neked, mire fordítottuk az esztendôt, melynek végét ezer meg ezer embertársunk el nem érte. Rettegünk e számadástól és belsôképp érezvén, hogy ismételten vétkeztünk, elôre bocsánatért esedezünk. Óh de kevés oly napja volt az esztendônek, mely majd halálos ágyunkon megnyugtató visszaemlékezést fog bennünk gerjeszteni! Ellenben mily számtalan nap fog minket vádolni Elôtted, rettenetes igaz Bíró! -- hogy azokat a világ hiúságaiban töltvén elvesztettük, és szent parancsaid megszegésével megbántásodra, lelkünk kárára s felebarátaink sérelmére fordítottuk. Pirulva kell megvallanunk, hogy érdemetlenebbek voltunk ez éven át kezeidbôl vett ajándékaidra, mint más számtalanok, kiket ez évben a sír elnyelt. És mégis nagyobb volt a te türelmed, mint a mi hálátlanságunk. Élni hagytál, noha meg nem érdemeltük. Kegyelmeidet nyújtottad, ámbár azokkal visszaéltünk. Irgalmas Úristen! mit mondjunk mi, gyümölcstelen fák, kiket kertedben mai napig megszenvedtél? Elismerjük, hogy azok a javak, melyekben ez éven át részesültünk, mind a te ajándékid s jóvoltodból szállottak ránk. Te, mint legjobb Atya, szüntelen gondunkat viselted; Te ôrizted életünket, egészségünket, jólétünket. Te adtad mindennapi kenyerünket; Te adtál kegyelmet; Te világosítottad meg elménket, gyullasztottad fel szívünket, hogy Téged megismerjünk, Benned higgyünk, Benned bízzunk, Téged szeressünk. Te adtál kegyelmet, hogy a bűnt távoztassuk, hogy elkövetett bűneinkbôl Hozzád visszatérhessünk. Szent Fiad, a mi kegyes közbenjárónk, sokszor emelte föl Elôtted kezeit, hogy vétkeinkért ne büntess, sokszor esdeklett bűneink bocsánatáért az ô szentséges vére, többször nyertük meg fölszentelt szolgád, a lelkiatya által bűneink bocsánatát, mivel azt ígértük, hogy életünket megjobbítjuk. Elismerjük, Uram, hogy mindaz a szerencsétlenség és veszedelem, melyektôl megmenekedtünk, a tűz, víz, jég és egyéb károk, a te atyai kegyes gondviselésed által fordíttattak el tôlünk. És mi ennyi jótéteményedet hálátlansággal viszonoztuk; mi állhatatlan teremtmények számtalanszor tett fogadásunkról számtalanszor elfeledkeztünk; azok maradtunk, akik voltunk, vagy éppen rosszabbakká lettünk, és csak nagy irgalmasságod ôrzött minket, hogy bűneinkben el nem vesztünk. Óh Uram! ne szállj velünk ítéletre, mert ha gonoszságainkat tekinted Uram, Uram! ki állhat meg elôtted? Töredelmesen bánkódó szívvel folyamodunk irgalmasságodhoz: töröld el számtalan vétkünket az ártatlan Bárány vérével, mely a kereszt oltárán az egész emberi nemért kiontatott. Úristen! könyörülj rajtunk! Íme örömest kívánunk veled megbékülni, készek vagyunk veled új szövetségre lépni s az új évben új életet élni jámborságban. De mégis mit adjunk viszont Neked, óh nagy Isten! azokért a különféle jótéteményekért, melyekben a lenyugvó esztendôn át a te kegyelmedbôl részt vettünk! Óh vajha most, midôn elôtted térdelünk, keresztüljárná lelkünket irántunk való isteni szeretetednek egész nagysága, és szívünk örökös háladatossággal telnék meg! De mivel ezen hálaérzést is egyedül atyai kezed adományából várhatjuk: Íme szent oltárodhoz futottunk, hol a te szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus jelen van a kenyér színe alatt, hogy szívünket, lelkünket és mindenünket szent oltárodra tévén, neked, mint jótevô Atyánknak, Urunknak és Istenünknek hálaáldozatul fölajánljuk! Leborulva Téged imádjunk, dicsérjünk, magasztaljunk és esdekelve kérjünk, ne vond el tôlünk, méltatlanoktól, óh ne vond el szent kegyelmedet, hanem segíts, hogyha eddig az üdvösség napjait elvesztegettük, legalább végéhez közeledô életünk hátralevô részét üdvösségesen tölthessük el, e szempillanattól fogva neked mindenkor híven szolgáljunk s ez élet után hozzád juthassunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. (Tárkányi Béla: Vezércsillag, 225) + Köz-imádság (köznyomorban!) Irgalmazz, én jó Uram! barátaim -- rokonaim, jótevôim, társaim -- lelkinek s mind, akik esdnek énértem! -- S akik kérték: rájuk áldásod' kérjem! -- Mindnyájunknak add jó bánat gyümölcsét. -- Megtört lelket kegyelmeid eltöltsék! -- Hiba múljon, s kiviruljon az erény, -- Tetszésedre virágozzék szív kertjén! -- Úgy éljen mind: rajtuk kedved találjad: -- S forgolódván földön mind jó példának! -- Irgalmadba végy püspököt, fejedelmet, -- kormányzót mind, urat-népet védjed meg! -- Szűz Mária! imádj értünk, hű Anyánk! -- Minden szentek! esdjétek ég irgalmát! -- Irgalmazz, nagy Istenünk, megholtaknak! -- volt jóltevôk, s minden lélek nyugalmat -- Benned lásson! S hol imával tartozom: -- fizess értem, Te törlessz! Irgalmazóm! -- Bűntôl oldozd híveidet! Békét hozz! -- Szentjeid közt juttass végsô hajlékhoz! -- Szentséges Szűz, imádj értünk, s mindenért! -- Isten minden szentje, Urunk' kérve kérd! Amen. (Damiáni Sz Péter ritmikus prózájából) ======================================================================== 1. Függelék: Tanácsok, megjegyzések a könyv használatához Hogyan olvassuk a könyvet? A szentírási olvasmányok, hivatkozások megadása Az olvasmányok hosszabb és rövidebb változata Hivatkozások a magyarázatok végén A válaszos zsoltár megadásának formája Helyesírás, idézés, tipográfiai sajátosságok Idegennyelvű idézet A liturgikus öröknaptár használata A hétköznapi olvasmányok Miseszöveg A Húsvét napjának meghatározása ======================================================================== Hogyan olvassuk a könyvet? A könyvet mind a szentmisére való felkészülésben, mind az utána való elmélkedésben használhatjuk. Olvasás közben feltétlenül szükségünk van az ó- és újszövetségi Szentírásra, mert a könyv helyszűke miatt nem tartalmazza a szentmisék kijelölt szentírási olvasmányait. Feltételezhetôen minden keresztény család könyvespolcán ott a Szentírás, a könyvek könyve! A könyv olvasásának ajánlott lépései a következôk: 1. Mivel a könyv követi a vasár- és ünnepnapokat, elôször tudnunk kell a szóbanforgó liturgikus év típusát (A, B vagy C) és a vasár- vagy ünnepnap nevét. A második függelék öröknaptára (784. oldal) segít ezek meghatározásában. 2. Minden vasár- és ünnepnap címét a szentmise tanításának rövid, címszavas összefoglalása követi. Olvassuk ezt, ha gyors tájékozódásra van szükségünk. Az apró, dôlt betűs szedésben az 1: az elsô olvasmányt (Húsvétkor 1-7), S: a szentleckét és E: az evangéliumot jelenti. A két utóbbit megszámozzuk, ha a liturgia választást engedélyez, például Húsvétvasárnap két szentlecke: S1, S2 közül választhatunk. 3. A bevezetés indító gondolatokat nyújt (vagy éppen provokál) a szentmise tanításával kapcsolatosan, vagy az ünnep történetét, hátterét magyarázza. 4. Ezután a szentmise olvasmányainak kommentárja következik. Ezek az ünnep olvasmányaihoz fűzött magyarázatok, gondolatok, amik segítik a szentírási szöveg megértését. A könyv nem tartalmazza az olvasmányok szövegét, de a magyarázatok címsorában (Elsô olvasmányhoz, Szentleckéhez, Evangéliumhoz) megtaláljuk a kijelölt szentírási szakasz helyét. Elôször keressük meg a Szentírásban a kijelölt részt, olvassuk el, s csak azután térjünk rá a könyvben adott magyarázatra! 5. A magyarázatok végén zárójelben található utalások elirányítanak a Szentírás más részeihez, melyek szorosan fűzôdnek az aktuális szakaszhoz. Ha idônk megengedi, ezeknek a kapcsolódó részeknek az áttanulmányozása nagyban elmélyítheti a liturgia tanításának megértését. A Szentírás használata természetesen itt is nélkülözhetetlen. 6. A könyv legértékesebb, leggazdagabb részét az Elmélkedés szemelvényei alkotják. Ezek bôséges válogatást adnak az egyetemes és a magyar lelki irodalom írásaiból, tanításaiból: sokszor több prédikációt is, szemelvényt, esetleg rövid, jelmondatszerű idézetet. Az itt olvasott gondolatokat ôrizzük meg és vigyük magunkkal az elkövetkezendô napokra, illetve hétre és azok szellemében próbáljunk élni. Szentírás nélkül, pusztán az Elmélkedés szemelvényeinek olvasása és tanulmányozása is hasznos és élvezetes, de a könyvet rendeltetésszerűen csak a Szentírással együtt lehet használni. 7. A könyv használhatóságát nagy mértékben segítik a függelékekben található különféle naptárak, táblázatok, mutatók. A 14. függelék tárgymutatóját például felhasználhatjuk olyan azonos témájú szemelvények kikereséséhez, melyek elszórtan, különbözô ünnepek fejezeteiben találhatók. ======================================================================== A szentírási olvasmányok, hivatkozások megadása Mivel a Szentírás könyvekre, azon belül fejezetekre, a fejezeteken belül pedig versekre tagolódik, egy szentírási szakaszt e háromnak a fenti sorrendben történô meghatározásával adunk meg. A könyv neve és a fejezet között szóközt hagyunk, a fejezet és vers között pedig vesszôt használunk. A folyamatos verseket az elsô és utolsó versszám (rövid) kötôjeles megadásával határozzuk meg. Ha egy vers kihagyással követi az elôzôt, akkor vagy pontot teszünk eléje (ha ugyanabban a fejezetben van, mint az elôzô vers), vagy pontos vesszôvel kezdve kiírjuk a fejezet- és versszámot (ha egy másik fejezetben van). Például Pünkösdhétfôn az evangélium Jn 15,26-27;16,1-3.12-15. Ez a rész János evangéliumának 15. fejezetének 26--27. verse és a 16. fejezet 1--3. és 12--15. verse. Egy másik példa az A év virágvasárnapi passiója: Mt 26,14-27,66. Ez a Máté evangélium 26. fejezetének 14. versétôl egészen a 27. fejezet 66. verséig terjedô szakaszt jelenti. A szentírási könyvek rövidítésének jegyzéke a negyedik függelékben (804. oldal) található. A mai rövidítésektôl csak egy helyen tértünk el: megtartottuk Mózes öt könyvének hagyományos jelölését (1Mz=Teremtés, 2Mz=Kivonulás, stb.). A versszámhoz csatlakozó alfabetikus végzôdést (a,b,c) -- ami a versek részleteit azonosítja -- az egyszerűség kedvéért elhagytuk. ======================================================================== Az olvasmányok hosszabb és rövidebb változata Sok esetben a liturgia a kijelölt olvasmány rövidebb változatát is használhatja. Ebben az esetben a könyv megadja a hosszabb szakaszt, majd a vagy szót követve a rövidebbet is. Például a karácsonyi ünnepi mise evangéliuma Jn 1,1-18 vagy Jn 1,1-5.9-14. Ez azt jelenti, hogy a Jn 1,1-18 hosszabb szakasz helyett az áldozatot bemutató pap választhatja a rövidebb: Jn 1,1-5.9-14 változatot is. ======================================================================== Hivatkozások a magyarázatok végén A magyarázatok után zárójelben, apró, dôlt betűvel a Szentírás más helyeire találunk utalásokat. Ezek olvasásával jobban megértjük a Szentírás tanításának egységét és az aktuális olvasmány viszonyát más szentírási helyekhez. Az utalások bizonyos egységekbôl állnak, melyeket a # jel választ el egymástól. Minden ilyen egység elôször a szóbanforgó olvasmány egy részét jelöli ki (a könyv neve nélkül), majd az azt követô kettôspont után az ahhoz kapcsolódó szentírási helyeket adja meg pontosvesszôvel elválasztva. Például az A év elsô adventi vasárnapjának szentleckéje Róm 13,11- 14 és a magyarázatot követô hivatkozások: (13,11-12: 2Kor 6,2; Ef 5,8-16; 6,12-20 # 13,13-14: Róm 12,2; Gal 3,27). Ez azt jelenti, hogy a Róm 13,11-12 vershez a könyv javasolja a 2Kor 6,2, Ef 5,8-16 és Ef 6,12-20 részek áttanulmányozását és a Róm 13,13- 14 vershez a Róm 12,2 és Gal 3,27 szentírási szakaszok elolvasását. ======================================================================== A válaszos zsoltár megadásának formája A versek felsorolásában az egyes részeket -- melyek után a hívôk együtt mondják a választ -- pont választja el. A zárójelben megadott második szám a zsoltár Vulgata szerinti számozását jelenti. Például a karácsonyi vigíliai mise zsoltár szövegei: Zsolt 89(88),4-5.16-17.27 és 29. A felolvasó tehát a 89. zsoltár 4. és 5. versét olvassa elôször, mire a hívek együtt mondják a felolvasó által megadott választ, majd a 16--17. versek következnek, szintén a hívek válaszával, végül pedig a felolvasó a 27. és 29. verset olvassa fel, kihagyva a 28. verset. ======================================================================== Helyesírás, idézés, tipográfiai sajátosságok A könyv szemelvényei számos szerzôtôl, különféle korokból származnak. Ahol kellett -- és lehetett --, ott a mai helyesírási gyakorlatnak megfelelôen változtattunk az eredeti szövegen, hogy egységes, könnyen olvasható legyen. Több helyen azonban, ahol az az érthetôséget nem befolyásolta, megtartottuk az eredeti írásmódot (lásd például jóbarát és jó barát, Oltáriszentség és Oltári Szentség; vagy az Istenre, Krisztusra és Szentlélekre vonatkozó névmás, valamint a különbözô ünnepek nevének kis és nagy betűs változata). Egységesre alakítottuk a szemelvények szentírási hivatkozásait, de magát a szentírási idézetet megtartottuk az eredeti, klasszikus fordításban, úgy ahogy a szemelvény idézi. Az olvasást megkönnyítendô, a könyv nem jelzi külön a rövidített, tömörített szemelvények kihagyott részeit. A keresztnév elôtti ,,Sz'' (Szent) jelölésben magángyakorlatot követtünk (tehát például Sz István = Szt. István = Szent István). Ha egy ünnep liturgiája azonos mindhárom évben, akkor az az ünnep csak az A évben szerepel és azt a címében szereplô (A,B,C) jelöli. Az Elmélkedések szemelvényeit + választja el egymástól. A vasár- és ünnepnapra vontakozó év nélküli utalás mindig arra a liturgikus évre vontakozik, ahol az utalás áll. A [ ] zárójelben szereplô szöveg mindig a fordító magyarázata, megjegyzése. ======================================================================== Idegennyelvű idézet A sok helyütt használt idegennyelvű (fôleg latin) kifejezéseket, idézeteket a könyv mindig megadja magyar fordításban is, [ ] zárójelek között -- hacsak az nem egyértelmű már a szemelvény eredeti szövegébôl. ======================================================================== A liturgikus öröknaptár használata A liturgikus öröknaptár (784--791. oldal) nyolcvan év (1995-- 2074) minden vasár- és ünnepnapját tartalmazza. Segítségével meghatározhatjuk, hogy egy adott napon milyen ünnepet ünneplünk, és megfordítva: milyen napra esik egy adott ünnep. Az 784. oldalon levô táblázatban leovassuk a kívánt naptári évhez tartozó évkódot (1--50) és a vasárnapok betűjét (A,B,C), a következô oldalakon (785--791.) levô táblázatokban pedig megkeressük az évkódnak megfelelô oszlopot és a dátum (hónap/nap) alapján megtaláljuk az ünnep nevét, mellette pedig a vasárnapok betűje szerint az oldalszámot. Milyen ünnepet ülünk például 2000. május 14-én (5/14)? A 2000. év 'B' év, évkódja 6 (l. 784. oldal), és a 6-os oszlopban a 5/14-es dátumhoz Húsvét 4. vasárnapja tartozik (l. 785. oldal). Az ünnephez tartazó fejezet a 322. oldalon kezdôdik. Másik példa: milyen ünnep 2001. augusztus 5.? A 2001. év 'C' év, évkódja 7. A 7-es oszlopban 8/5-höz az évközi 18. vasárnap tartozik. A vasárnap szövege a könyv 551. oldalán kezdôdik. A vasár- és ünnepnapok a polgári naptárt követik, nem a liturgikusat, kivéve az évközi vasárnapokat, amelyek a lista végén együtt állnak. Mivel az egyházi év Adventtel kezdôdik, vigyáznunk kell az Advent vasárnapjaival és a karácsonyi ünnepkör decemberi ünnepeivel, amelyek a naptári év végére esnek, de már a következô egyházi évhez tartoznak. Ebben az esetben a liturgikus év típusát a következô év alapján határozzuk meg. Milyen ünnep például 2000. december 10., és hol találjuk a hozzá tartozó szöveget? A 2000. év kódja 6 (l. 784. oldal), így a 6-os oszlop 12/10-es dátuma Advent 2. vasárnapját (l. 785. oldal). Igaz ugyan, hogy a 2000. év liturgikus típusa 'B', de mivel Advent már a következô egyházi évhez (2001.) tartozik, a 'C' év szövegét kell követnünk a 445. oldalon kezdôdôen. Az öröknaptár Vízkereszt és Karácsony kivételével -- hely hiányában -- nem tartalmazza a könnyen meghatározható mozgó ünnepeket (Nagyhét ünnepnapjai, Húsvéthétfô, Pünkösdhétfô) és a rögzített napra esô ünnepeket (szentek ünnepei). Az öröknaptár Vízkeresztet (január 6.), Áldozócsütörtököt (Húsvét 6. vasárnapja utáni csütörtök) és Úrnapját (Pünkösd utáni második csütörtök) eredeti napjukra teszi, de a helyi egyházmegyei döntéstôl függôen az eredeti nap helyett ezek a legközelebbi vasárnap is megünnepelhetôk. Az öröknaptárban két vasárnap: Pünkösd és Szentháromság vasárnapja külön, a húsvéti ünnepkörben és évközi vasárnapként is szerepel. Ezek az évközi vasárnapok (a naptárban csillaggal jelöltek) csak a hétköznapi olvasmányok esetén használatosak (lásd az itt következô részben). ======================================================================== A hétköznapi olvasmányok A könyv csak a vasár- és ünnepnapokat dolgozza fel, de a 6. függelék megadja mindkét évre (I. és II.) a hétköznapi olvasmányok listáját is. Hétköznapokon az evangélium elôtt csak egy olvasmány van. A függelék heti bontásban adja meg az olvasmányokat, kivéve a december 17-tôl az elsô évközi vasárnapig terjedô idôt (az itt hiányzó napok: december 25--28., január 1. és január 6. külön ünnepként megtalálhatók a könyvben). A megfelelô hetet mindig a szóbanforgó hétköznapokat közvetlenül megelôzô vasárnap szabja meg, amit a 2. függelék öröknaptárával határozhatunk meg (az évközi elsô vasárnap Urunk megkeresztelkedésének vasárnapja). Például melyek 2000. június 14. (6/14) olvasmányai? A hétköznapokat tekintve a 2000. év II-es típusú, évkódja 6 (l. 784. oldal), és a 6-os oszlopban a 6/14-es dátumhoz 6/11 az ôt közvetlenül megelôzô vasárnap (l. 785. oldal), ami az évközi 10. vasárnapnak felel meg. Így a 6. függelék 10. évközi hetéhez tartozó sorából (l. 816. oldal) szerdánál megkapjuk a nap két olvasmányát: 1Kir 18,20-39 és Mt 5,17-19 (2000. június 14. szerda, mert június 11. az elôbbiek szerint vasárnap volt). Ha egy hétköznapra ünnep esik, akkor a liturgia annak az olvasmányait követi. Például Urunk színeváltozása ünnepén, augusztus 6- án. ======================================================================== Miseszöveg A 10. függelék tartalmazza a liturgiai reform által elfogadott új miseszöveget magyar és latin nyelven. A reform értelmében a mise bármilyen nyelven bemutatható, beleértve a latint is, tehát a pap követheti az új latin szöveget is. (Nem szabad ezt összetéveszteni a régi -- az úgynevezett tridenti -- mise szövegének a használatával, amit egyébként II. János Pál pápa 1984-ben engedélyezett az egymázmegyéknek az 1962-es Római misekönyv szövegének alapján.) ======================================================================== A Húsvét napjának meghatározása Húsvét mozgó ünnep, minden évben a tavaszi napéjegyenlôség (március 21. körül) utáni elsô holdtöltét követô vasárnapra esik. Napjának meghatározása lehetetlen bizonyos csillagászati adatok nélkül. Az alábbi három táblázat segítségével viszont 1600 és 2999 között minden év Húsvétját meghatározhatjuk. A dátumot három lépésben kapjuk meg, amit 2001. Húsvétjának meghatározásával mutatunk be: 1. Elosztjuk az évet 19-cel és vesszük a maradékot. 2001 esetén a maradék 6, mert 2001 = 19 * 105 + 6. Az ezen az oldalon levô elsô táblázatban megkeressük a maradéknak megfelelô sor és az év százasainak: 2000 megfelelô oszlop találkozásában levô dátumot: 4/8 (április 8.). Húsvétvasárnap az ez utáni elsô vasárnap, amit a következô két lépés határoz meg. 2. Elôször megkeresünk egy kódszámot a második táblázatban az év százasainak megfelelô sor: 2000 és az év utolsó két jegyének megfelelô oszlop: 01 keresztezôdésében: 2. 3. Végül a harmadik táblázata megadja a Húsvétvasárnap dátumát az elsô lépésben kapott dátumnak megfelelô sor (4/8) és a második lépésben kapott kódszámnak (2) megfelelô oszlop keresztezôdésében: 4/15, vagyis április 15. 1. Táblázat ----------- Az évszám Az év százasa (elsô két jegye) 19-cel való 1900 2600 osztásának 1700 2000 2200 2300 2700 maradéka 1600 1800 2100 2400 2500 2800 2900 ---------- ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- 0 4/12 4/13 4/14 4/15 4/16 4/17 4/18 1 4/1 4/2 4/3 4/4 4/5 4/6 4/7 2 3/21 3/22 3/23 3/24 3/25 3/26 3/27 3 4/9 4/10 4/11 4/12 4/13 4/14 4/15 4 3/29 3/30 3/31 4/1 4/2 4/3 4/4 5 4/17 4/18 4/18 3/21 3/22 3/23 3/24 6 4/6 4/7 4/8 4/9 4/10 4/11 4/12 7 3/26 3/27 3/28 3/29 3/30 3/31 4/1 8 4/14 4/15 4/16 4/17 4/18 4/18 3/21 9 4/3 4/4 4/5 4/6 4/7 4/8 4/9 10 3/23 3/24 3/25 3/26 3/27 3/28 3/29 11 4/11 4/12 4/13 4/14 4/15 4/16 4/17 12 3/31 4/1 4/2 4/3 4/4 4/5 4/6 13 4/18 3/21 3/22 3/23 3/24 3/25 3/26 14 4/8 4/9 4/10 4/11 4/12 4/13 4/14 15 3/28 3/29 3/30 3/31 4/1 4/2 4/3 16 4/16 4/17 4/17 4/18 3/21 3/22 3/23 17 4/5 4/6 4/7 4/8 4/9 4/10 4/11 18 3/25 3/26 3/27 3/28 3/29 3/30 3/31 2. Táblázat Az év végsô két jegye ----------- 00,06,17|01,07,12|02,13,19|03,08,14|09,15,20|04,10,21|05,11,16| 23,28,34|18,29,35|24,30,41|25,31,36|26,37,43|27,32,38|22,33,39| 45,51,56|40,46,57|47,52,58|42,53,59|48,54,65|49,55,60|44,50,61| Az év elsô két 62,73,79|63,68,74|69,75,80|64,70,81|71,76,82|66,77,83|67,72,78| jegye 84,90 8|5,91,96 |86,97 |87,92,98|93,99 |88,94 |89,95 | -------------- -------- -------- -------- -------- -------- -------- -------- 1600,2000,2400, 1| 2| 3| 4| 5| 6| 7| 2800 | | | | | | | 1700,2100,2500, 6| 7| 1| 2| 3| 4| 5| 2900 | | | | | | | 1800,2200,2600 4| 5| 6| 7| 1| 2| 3| | | | | | | | 1900,2300,2700 2| 3| 4| 5| 6| 7| 1| 3. Táblázat ----------- A dátum Az elôzô táblázat kódja az 1. táblázatból 1 2 3 4 5 6 7 ----------- ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- 3/21 3/26 3/25 3/24 3/23 3/22 3/28 3/27 3/22 3/26 3/25 3/24 3/23 3/29 3/28 3/27 3/23 3/26 3/25 3/24 3/30 3/29 3/28 3/27 3/24 3/26 3/25 3/31 3/30 3/29 3/28 3/27 3/25 3/26 4/1 3/31 3/30 3/29 3/28 3/27 3/26 4/2 4/1 3/31 3/30 3/29 3/28 3/27 3/27 4/2 4/1 3/31 3/30 3/29 3/28 4/3 3/28 4/2 4/1 3/31 3/30 3/29 4/4 4/3 3/29 4/2 4/1 3/31 3/30 4/5 4/4 4/3 3/30 4/2 4/1 3/31 4/6 4/5 4/4 4/3 3/31 4/2 4/1 4/7 4/6 4/5 4/4 4/3 4/1 4/2 4/8 4/7 4/6 4/5 4/4 4/3 4/2 4/9 4/8 4/7 4/6 4/5 4/4 4/3 4/3 4/9 4/8 4/7 4/6 4/5 4/4 4/10 4/4 4/9 4/8 4/7 4/6 4/5 4/11 4/10 4/5 4/9 4/8 4/7 4/6 4/12 4/11 4/10 4/6 4/9 4/8 4/7 4/13 4/12 4/11 4/10 4/7 4/9 4/8 4/14 4/13 4/12 4/11 4/10 4/8 4/9 4/15 4/14 4/13 4/12 4/11 4/10 4/9 4/16 4/15 4/14 4/13 4/12 4/11 4/10 4/10 4/16 4/15 4/14 4/13 4/12 4/11 4/17 4/11 4/16 4/15 4/14 4/13 4/12 4/18 4/17 4/12 4/16 4/15 4/14 4/13 4/19 4/18 4/17 4/13 4/16 4/15 4/14 4/20 4/19 4/18 4/17 4/14 4/16 4/15 4/21 4/20 4/19 4/18 4/17 4/15 4/16 4/22 4/21 4/20 4/19 4/18 4/17 4/16 4/23 4/22 4/21 4/20 4/19 4/18 4/17 4/17 4/23 4/22 4/21 4/20 4/19 4/18 4/24 4/18 4/23 4/22 4/21 4/20 4/19 4/25 4/24 ======================================================================== 2. Függelék: Liturgikus öröknapár A naptár használata: az elsô táblázatban leolvassuk a kívánt naptári évhez tartozó évkódot (1--50) és a vasárnapok típusát (A,B,C), a következô táblázatokban megkeressük az évkódnak megfelelô oszlopot és a dátum alapján megtaláljuk az ünnep nevét. A vasárnap típusa szerinti A, B vagy C betű kiválasztásával mehetünk a vasár- és ünnepnap szövegéhez. Bôvebb magyarázatért lásd A liturgikus öröknaptár használata (elsô függelék). Naptá Vasár Hétköz Naptá Vasár Hétköz ri év Évkód napok napok Húsvét ri év Évkód napok napok Húsvét ----- ----- ----- ------ ------ ----- ----- ----- ------ ------ 1995 1 C I 4/16 2035 28 A I 3/25 1996 2 A II 4/7 2036 29 B II 4/13 1997 3 B I 3/30 2037 16 C I 4/5 1998 4 C II 4/12 2038 30 A II 4/25 1999 5 A I 4/4 2039 31 B I 4/10 2000 6 B II 4/23 2040 32 C II 4/1 2001 7 C I 4/15 2041 19 A I 4/21 2002 8 A II 3/31 2042 33 B II 4/6 2003 9 B I 4/20 2043 34 C I 3/29 2004 10 C II 4/11 2044 35 A II 4/17 2005 11 A I 3/27 2045 22 B I 4/9 2006 1 B II 4/16 2046 28 C II 3/25 2007 12 C I 4/8 2047 36 A I 4/14 2008 13 A II 3/23 2048 37 B II 4/5 2009 4 B I 4/12 2049 38 C I 4/18 2010 5 C II 4/4 2050 31 A II 4/10 2011 14 A I 4/24 2051 39 B I 4/2 2012 15 B II 4/8 2052 40 C II 4/21 2013 8 C I 3/31 2053 33 A I 4/6 2014 9 A II 4/20 2054 34 B II 3/29 2015 16 B I 4/5 2055 38 C I 4/18 2016 17 C II 3/27 2056 41 A II 4/2 2017 1 A I 4/16 2057 42 B I 4/22 2018 18 B II 4/1 2058 36 C II 4/14 2019 19 C I 4/21 2059 3 A I 3/30 2020 20 A II 4/12 2060 43 B II 4/18 2021 5 B I 4/4 2061 31 C I 4/10 2022 21 C II 4/17 2062 44 A II 3/26 2023 22 A I 4/9 2063 7 B I 4/15 2024 23 B II 3/31 2064 45 C II 4/6 2025 9 C I 4/20 2065 34 A I 3/29 2026 16 A II 4/5 2066 46 B II 4/11 2027 24 B I 3/28 2067 47 C I 4/3 2028 25 C II 4/16 2068 48 A II 4/22 2029 18 A I 4/1 2069 36 B I 4/14 2030 19 B II 4/21 2070 3 C II 3/30 2031 26 C I 4/13 2071 49 A I 4/19 2032 27 A II 3/28 2072 50 B II 4/10 2033 21 B I 4/17 2073 44 C I 3/26 2034 22 C II 4/9 2074 7 A II 4/15 ======================================================================== Vasár- és ünnepnap 1 2 3 4 5 6 7 -------------------------- ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- Karácsony utáni 2.vasárnap -- -- 1/5 1/4 1/3 1/2 -- Vízkereszt 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 Urunk megkeresztelkedése 1/8 1/7 1/12 1/11 1/10 1/9 1/7 Hamvazószerda 3/1 2/21 2/12 2/25 2/17 3/8 2/28 Nagyböjt 1. vasárnapja 3/5 2/25 2/16 3/1 2/21 3/12 3/4 Nagyböjt 2. vasárnapja 3/12 3/3 2/23 3/8 2/28 3/19 3/11 Nagyböjt 3. vasárnapja 3/19 3/10 3/2 3/15 3/7 3/26 3/18 Nagyböjt 4. vasárnapja 3/26 3/17 3/9 3/22 3/14 4/2 3/25 Nagyböjt 5. vasárnapja 4/2 3/24 3/16 3/29 3/21 4/9 4/1 Virágvasárnap 4/9 3/31 3/23 4/5 3/28 4/16 4/8 Húsvétéj: Föltámadás 4/15 4/6 3/29 4/11 4/3 4/22 4/14 Húsvétvasárnap 4/16 4/7 3/30 4/12 4/4 4/23 4/15 Húsvét 2. vasárnapja 4/23 4/14 4/6 4/19 4/11 4/30 4/22 Húsvét 3. vasárnapja 4/30 4/21 4/13 4/26 4/18 5/7 4/29 Húsvét 4. vasárnapja 5/7 4/28 4/20 5/3 4/25 5/14 5/6 Húsvét 5. vasárnapja 5/14 5/5 4/27 5/10 5/2 5/21 5/13 Húsvét 6. vasárnapja 5/21 5/12 5/4 5/17 5/9 5/28 5/20 Áldozócsütörtök 5/25 5/16 5/8 5/21 5/13 6/1 5/24 Húsvét 7. vasárnapja 5/28 5/19 5/11 5/24 5/16 6/4 5/27 Pünkösd 6/4 5/26 5/18 5/31 5/23 6/11 6/3 Szentháromság vasárnapja 6/11 6/2 5/25 6/7 5/30 6/18 6/10 Úrnapja (csütörtök) 6/15 6/6 5/29 6/11 6/3 6/22 6/14 Jézus Szent Szíve ünnepe 6/23 6/14 6/6 6/19 6/11 6/30 6/22 Advent 1. vasárnapja 12/3 12/1 11/30 11/29 11/28 12/3 12/2 Advent 2. vasárnapja 12/10 12/8 12/7 12/6 12/5 12/10 12/9 Advent 3. vasárnapja 12/17 12/15 12/14 12/13 12/12 12/17 12/16 Advent 4. vasárnapja 12/24 12/22 12/21 12/20 12/19 12/24 12/23 Karácsony 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 Szent Család ünnepe 12/31 12/29 12/28 12/27 12/26 12/31 12/30 Évközi 2. vasárnap 1/15 1/14 1/19 1/18 1/17 1/16 1/14 Évközi 3. vasárnap 1/22 1/21 1/26 1/25 1/24 1/23 1/21 Évközi 4. vasárnap 1/29 1/28 2/2 2/1 1/31 1/30 1/28 Évközi 5. vasárnap 2/5 2/4 2/9 2/8 2/7 2/6 2/4 Évközi 6. vasárnap 2/12 2/11 -- 2/15 2/14 2/13 2/11 Évközi 7. vasárnap 2/19 2/18 *5/18 2/22 -- 2/20 2/18 Évközi 8. vasárnap 2/26 *5/26 *5/25 -- *5/23 2/27 2/25 Évközi 9. vasárnap *6/4 *6/2 6/1 *5/31 *5/30 3/5 *6/3 Évközi 10. vasárnap *6/11 6/9 6/8 *6/7 6/6 *6/11 *6/10 Évközi 11. vasárnap 6/18 6/16 6/15 6/14 6/13 *6/18 6/17 Évközi 12. vasárnap 6/25 6/23 6/22 6/21 6/20 6/25 6/24 Évközi 13. vasárnap 7/2 6/30 6/29 6/28 6/27 7/2 7/1 Évközi 14. vasárnap 7/9 7/7 7/6 7/5 7/4 7/9 7/8 Évközi 15. vasárnap 7/16 7/14 7/13 7/12 7/11 7/16 7/15 Évközi 16. vasárnap 7/23 7/21 7/20 7/19 7/18 7/23 7/22 Évközi 17. vasárnap 7/30 7/28 7/27 7/26 7/25 7/30 7/29 Évközi 18. vasárnap 8/6 8/4 8/3 8/2 8/1 8/6 8/5 Évközi 19. vasárnap 8/13 8/11 8/10 8/9 8/8 8/13 8/12 Évközi 20. vasárnap 8/20 8/18 8/17 8/16 8/15 8/20 8/19 Évközi 21. vasárnap 8/27 8/25 8/24 8/23 8/22 8/27 8/26 Évközi 22. vasárnap 9/3 9/1 8/31 8/30 8/29 9/3 9/2 Évközi 23. vasárnap 9/10 9/8 9/7 9/6 9/5 9/10 9/9 Évközi 24. vasárnap 9/17 9/15 9/14 9/13 9/12 9/17 9/16 Évközi 25. vasárnap 9/24 9/22 9/21 9/20 9/19 9/24 9/23 Évközi 26. vasárnap 10/1 9/29 9/28 9/27 9/26 10/1 9/30 Évközi 27. vasárnap 10/8 10/6 10/5 10/4 10/3 10/8 10/7 Évközi 28. vasárnap 10/15 10/13 10/12 10/11 10/10 10/15 10/14 Évközi 29. vasárnap 10/22 10/20 10/19 10/18 10/17 10/22 10/21 Évközi 30. vasárnap 10/29 10/27 10/26 10/25 10/24 10/29 10/28 Évközi 31. vasárnap 11/5 11/3 11/2 11/1 10/31 11/5 11/4 Évközi 32. vasárnap 11/12 11/10 11/9 11/8 11/7 11/12 11/11 Évközi 33. vasárnap 11/19 11/17 11/16 11/15 11/14 11/19 11/18 Évközi 34. vasárnap 11/26 11/24 11/23 11/22 11/21 11/26 11/25 ======================================================================== Vasár- és ünnepnap 8 9 10 11 12 13 14 -------------------------- ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- Karácsony utáni 2.vasárnap -- 1/5 1/4 1/2 -- -- 1/2 Vízkereszt 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 Urunk megkeresztelkedése 1/13 1/12 1/11 1/9 1/7 1/13 1/9 Hamvazószerda 2/13 3/5 2/25 2/9 2/21 2/6 3/9 Nagyböjt 1. vasárnapja 2/17 3/9 2/29 2/13 2/25 2/10 3/13 Nagyböjt 2. vasárnapja 2/24 3/16 3/7 2/20 3/4 2/17 3/20 Nagyböjt 3. vasárnapja 3/3 3/23 3/14 2/27 3/11 2/24 3/27 Nagyböjt 4. vasárnapja 3/10 3/30 3/21 3/6 3/18 3/2 4/3 Nagyböjt 5. vasárnapja 3/17 4/6 3/28 3/13 3/25 3/9 4/10 Virágvasárnap 3/24 4/13 4/4 3/20 4/1 3/16 4/17 Húsvétéj: Föltámadás 3/30 4/19 4/10 3/26 4/7 3/22 4/23 Húsvétvasárnap 3/31 4/20 4/11 3/27 4/8 3/23 4/24 Húsvét 2. vasárnapja 4/7 4/27 4/18 4/3 4/15 3/30 5/1 Húsvét 3. vasárnapja 4/14 5/4 4/25 4/10 4/22 4/6 5/8 Húsvét 4. vasárnapja 4/21 5/11 5/2 4/17 4/29 4/13 5/15 Húsvét 5. vasárnapja 4/28 5/18 5/9 4/24 5/6 4/20 5/22 Húsvét 6. vasárnapja 5/5 5/25 5/16 5/1 5/13 4/27 5/29 Áldozócsütörtök 5/9 5/29 5/20 5/5 5/17 5/1 6/2 Húsvét 7. vasárnapja 5/12 6/1 5/23 5/8 5/20 5/4 6/5 Pünkösd 5/19 6/8 5/30 5/15 5/27 5/11 6/12 Szentháromság vasárnapja 5/26 6/15 6/6 5/22 6/3 5/18 6/19 Úrnapja (csütörtök) 5/30 6/19 6/10 5/26 6/7 5/22 6/23 Jézus Szent Szíve ünnepe 6/7 6/27 6/18 6/3 6/15 5/30 7/1 Advent 1. vasárnapja 12/1 11/30 11/28 11/27 12/2 11/30 11/27 Advent 2. vasárnapja 12/8 12/7 12/5 12/4 12/9 12/7 12/4 Advent 3. vasárnapja 12/15 12/14 12/12 12/11 12/16 12/14 12/11 Advent 4. vasárnapja 12/22 12/21 12/19 12/18 12/23 12/21 12/18 Karácsony 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 Szent Család ünnepe 12/29 12/28 12/26 12/30 12/30 12/28 12/30 Évközi 2. vasárnap 1/20 1/19 1/18 1/16 1/14 1/20 1/16 Évközi 3. vasárnap 1/27 1/26 1/25 1/23 1/21 1/27 1/23 Évközi 4. vasárnap 2/3 2/2 2/1 1/30 1/28 2/3 1/30 Évközi 5. vasárnap 2/10 2/9 2/8 2/6 2/4 -- 2/6 Évközi 6. vasárnap -- 2/16 2/15 -- 2/11 *5/11 2/13 Évközi 7. vasárnap *5/19 2/23 2/22 *5/15 2/18 *5/18 2/20 Évközi 8. vasárnap *5/26 3/2 -- *5/22 *5/27 5/25 2/27 Évközi 9. vasárnap 6/2 -- *5/30 5/29 *6/3 6/1 3/6 Évközi 10. vasárnap 6/9 *6/8 *6/6 6/5 6/10 6/8 -- Évközi 11. vasárnap 6/16 *6/15 6/13 6/12 6/17 6/15 *6/12 Évközi 12. vasárnap 6/23 6/22 6/20 6/19 6/24 6/22 *6/19 Évközi 13. vasárnap 6/30 6/29 6/27 6/26 7/1 6/29 6/26 Évközi 14. vasárnap 7/7 7/6 7/4 7/3 7/8 7/6 7/3 Évközi 15. vasárnap 7/14 7/13 7/11 7/10 7/15 7/13 7/10 Évközi 16. vasárnap 7/21 7/20 7/18 7/17 7/22 7/20 7/17 Évközi 17. vasárnap 7/28 7/27 7/25 7/24 7/29 7/27 7/24 Évközi 18. vasárnap 8/4 8/3 8/1 7/31 8/5 8/3 7/31 Évközi 19. vasárnap 8/11 8/10 8/8 8/7 8/12 8/10 8/7 Évközi 20. vasárnap 8/18 8/17 8/15 8/14 8/19 8/17 8/14 Évközi 21. vasárnap 8/25 8/24 8/22 8/21 8/26 8/24 8/21 Évközi 22. vasárnap 9/1 8/31 8/29 8/28 9/2 8/31 8/28 Évközi 23. vasárnap 9/8 9/7 9/5 9/4 9/9 9/7 9/4 Évközi 24. vasárnap 9/15 9/14 9/12 9/11 9/16 9/14 9/11 Évközi 25. vasárnap 9/22 9/21 9/19 9/18 9/23 9/21 9/18 Évközi 26. vasárnap 9/29 9/28 9/26 9/25 9/30 9/28 9/25 Évközi 27. vasárnap 10/6 10/5 10/3 10/2 10/7 10/5 10/2 Évközi 28. vasárnap 10/13 10/12 10/10 10/9 10/14 10/12 10/9 Évközi 29. vasárnap 10/20 10/19 10/17 10/16 10/21 10/19 10/16 Évközi 30. vasárnap 10/27 10/26 10/24 10/23 10/28 10/26 10/23 Évközi 31. vasárnap 11/3 11/2 10/31 10/30 11/4 11/2 10/30 Évközi 32. vasárnap 11/10 11/9 11/7 11/6 11/11 11/9 11/6 Évközi 33. vasárnap 11/17 11/16 11/14 11/13 11/18 11/16 11/13 Évközi 34. vasárnap 11/24 11/23 11/21 11/20 11/25 11/23 11/20 ======================================================================== Vasár- és ünnepnap 15 16 17 18 19 20 21 -------------------------- ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- Karácsony utáni 2.vasárnap -- 1/4 1/3 -- -- 1/5 1/2 Vízkereszt 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 Urunk megkeresztelkedése 1/8 1/11 1/10 1/7 1/13 1/12 1/9 Hamvazószerda 2/22 2/18 2/10 2/14 3/6 2/26 3/2 Nagyböjt 1. vasárnapja 2/26 2/22 2/14 2/18 3/10 3/1 3/6 Nagyböjt 2. vasárnapja 3/4 3/1 2/21 2/25 3/17 3/8 3/13 Nagyböjt 3. vasárnapja 3/11 3/8 2/28 3/4 3/24 3/15 3/20 Nagyböjt 4. vasárnapja 3/18 3/15 3/6 3/11 3/31 3/22 3/27 Nagyböjt 5. vasárnapja 3/25 3/22 3/13 3/18 4/7 3/29 4/3 Virágvasárnap 4/1 3/29 3/20 3/25 4/14 4/5 4/10 Húsvétéj: Föltámadás 4/7 4/4 3/26 3/31 4/20 4/11 4/16 Húsvétvasárnap 4/8 4/5 3/27 4/1 4/21 4/12 4/17 Húsvét 2. vasárnapja 4/15 4/12 4/3 4/8 4/28 4/19 4/24 Húsvét 3. vasárnapja 4/22 4/19 4/10 4/15 5/5 4/26 5/1 Húsvét 4. vasárnapja 4/29 4/26 4/17 4/22 5/12 5/3 5/8 Húsvét 5. vasárnapja 5/6 5/3 4/24 4/29 5/19 5/10 5/15 Húsvét 6. vasárnapja 5/13 5/10 5/1 5/6 5/26 5/17 5/22 Áldozócsütörtök 5/17 5/14 5/5 5/10 5/30 5/21 5/26 Húsvét 7. vasárnapja 5/20 5/17 5/8 5/13 6/2 5/24 5/29 Pünkösd 5/27 5/24 5/15 5/20 6/9 5/31 6/5 Szentháromság vasárnapja 6/3 5/31 5/22 5/27 6/16 6/7 6/12 Úrnapja (csütörtök) 6/7 6/4 5/26 5/31 6/20 6/11 6/16 Jézus Szent Szíve ünnepe 6/15 6/12 6/3 6/8 6/28 6/19 6/24 Advent 1. vasárnapja 12/2 11/29 11/27 12/2 12/1 11/29 11/27 Advent 2. vasárnapja 12/9 12/6 12/4 12/9 12/8 12/6 12/4 Advent 3. vasárnapja 12/16 12/13 12/11 12/16 12/15 12/13 12/11 Advent 4. vasárnapja 12/23 12/20 12/18 12/23 12/22 12/20 12/18 Karácsony 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 Szent Család ünnepe 12/30 12/27 12/30 12/30 12/29 12/27 12/30 Évközi 2. vasárnap 1/15 1/18 1/17 1/14 1/20 1/19 1/16 Évközi 3. vasárnap 1/22 1/25 1/24 1/21 1/27 1/26 1/23 Évközi 4. vasárnap 1/29 2/1 1/31 1/28 2/3 2/2 1/30 Évközi 5. vasárnap 2/5 2/8 2/7 2/4 2/10 2/9 2/6 Évközi 6. vasárnap 2/12 2/15 -- 2/11 2/17 2/16 2/13 Évközi 7. vasárnap 2/19 -- *5/15 *5/20 2/24 2/23 2/20 Évközi 8. vasárnap *5/27 *5/24 *5/22 *5/27 3/3 -- 2/27 Évközi 9. vasárnap *6/3 *5/31 5/29 6/3 -- *5/31 -- Évközi 10. vasárnap 6/10 6/7 6/5 6/10 *6/9 *6/7 *6/5 Évközi 11. vasárnap 6/17 6/14 6/12 6/17 *6/16 6/14 *6/12 Évközi 12. vasárnap 6/24 6/21 6/19 6/24 6/23 6/21 6/19 Évközi 13. vasárnap 7/1 6/28 6/26 7/1 6/30 6/28 6/26 Évközi 14. vasárnap 7/8 7/5 7/3 7/8 7/7 7/5 7/3 Évközi 15. vasárnap 7/15 7/12 7/10 7/15 7/14 7/12 7/10 Évközi 16. vasárnap 7/22 7/19 7/17 7/22 7/21 7/19 7/17 Évközi 17. vasárnap 7/29 7/26 7/24 7/29 7/28 7/26 7/24 Évközi 18. vasárnap 8/5 8/2 7/31 8/5 8/4 8/2 7/31 Évközi 19. vasárnap 8/12 8/9 8/7 8/12 8/11 8/9 8/7 Évközi 20. vasárnap 8/19 8/16 8/14 8/19 8/18 8/16 8/14 Évközi 21. vasárnap 8/26 8/23 8/21 8/26 8/25 8/23 8/21 Évközi 22. vasárnap 9/2 8/30 8/28 9/2 9/1 8/30 8/28 Évközi 23. vasárnap 9/9 9/6 9/4 9/9 9/8 9/6 9/4 Évközi 24. vasárnap 9/16 9/13 9/11 9/16 9/15 9/13 9/11 Évközi 25. vasárnap 9/23 9/20 9/18 9/23 9/22 9/20 9/18 Évközi 26. vasárnap 9/30 9/27 9/25 9/30 9/29 9/27 9/25 Évközi 27. vasárnap 10/7 10/4 10/2 10/7 10/6 10/4 10/2 Évközi 28. vasárnap 10/14 10/11 10/9 10/14 10/13 10/11 10/9 Évközi 29. vasárnap 10/21 10/18 10/16 10/21 10/20 10/18 10/16 Évközi 30. vasárnap 10/28 10/25 10/23 10/28 10/27 10/25 10/23 Évközi 31. vasárnap 11/4 11/1 10/30 11/4 11/3 11/1 10/30 Évközi 32. vasárnap 11/11 11/8 11/6 11/11 11/10 11/8 11/6 Évközi 33. vasárnap 11/18 11/15 11/13 11/18 11/17 11/15 11/13 Évközi 34. vasárnap 11/25 11/22 11/20 11/25 11/24 11/22 11/20 ======================================================================== Vasár- és ünnepnap 22 23 24 25 26 27 28 -------------------------- ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- Karácsony utáni 2.vasárnap -- -- 1/3 1/2 1/5 1/4 -- Vízkereszt 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 Urunk megkeresztelkedése 1/8 1/7 1/10 1/9 1/12 1/11 1/7 Hamvazószerda 2/22 2/14 2/10 3/1 2/26 2/11 2/7 Nagyböjt 1. vasárnapja 2/26 2/18 2/14 3/5 3/2 2/15 2/11 Nagyböjt 2. vasárnapja 3/5 2/25 2/21 3/12 3/9 2/22 2/18 Nagyböjt 3. vasárnapja 3/12 3/3 2/28 3/19 3/16 2/29 2/25 Nagyböjt 4. vasárnapja 3/19 3/10 3/7 3/26 3/23 3/7 3/4 Nagyböjt 5. vasárnapja 3/26 3/17 3/14 4/2 3/30 3/14 3/11 Virágvasárnap 4/2 3/24 3/21 4/9 4/6 3/21 3/18 Húsvétéj: Föltámadás 4/8 3/30 3/27 4/15 4/12 3/27 3/24 Húsvétvasárnap 4/9 3/31 3/28 4/16 4/13 3/28 3/25 Húsvét 2. vasárnapja 4/16 4/7 4/4 4/23 4/20 4/4 4/1 Húsvét 3. vasárnapja 4/23 4/14 4/11 4/30 4/27 4/11 4/8 Húsvét 4. vasárnapja 4/30 4/21 4/18 5/7 5/4 4/18 4/15 Húsvét 5. vasárnapja 5/7 4/28 4/25 5/14 5/11 4/25 4/22 Húsvét 6. vasárnapja 5/14 5/5 5/2 5/21 5/18 5/2 4/29 Áldozócsütörtök 5/18 5/9 5/6 5/25 5/22 5/6 5/3 Húsvét 7. vasárnapja 5/21 5/12 5/9 5/28 5/25 5/9 5/6 Pünkösd 5/28 5/19 5/16 6/4 6/1 5/16 5/13 Szentháromság vasárnapja 6/4 5/26 5/23 6/11 6/8 5/23 5/20 Úrnapja (csütörtök) 6/8 5/30 5/27 6/15 6/12 5/27 5/24 Jézus Szent Szíve ünnepe 6/16 6/7 6/4 6/23 6/20 6/4 6/1 Advent 1. vasárnapja 12/3 12/1 11/28 12/3 11/30 11/28 12/2 Advent 2. vasárnapja 12/10 12/8 12/5 12/10 12/7 12/5 12/9 Advent 3. vasárnapja 12/17 12/15 12/12 12/17 12/14 12/12 12/16 Advent 4. vasárnapja 12/24 12/22 12/19 12/24 12/21 12/19 12/23 Karácsony 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 Szent Család ünnepe 12/31 12/29 12/26 12/31 12/28 12/26 12/30 Évközi 2. vasárnap 1/15 1/14 1/17 1/16 1/19 1/18 1/14 Évközi 3. vasárnap 1/22 1/21 1/24 1/23 1/26 1/25 1/21 Évközi 4. vasárnap 1/29 1/28 1/31 1/30 2/2 2/1 1/28 Évközi 5. vasárnap 2/5 2/4 2/7 2/6 2/9 2/8 2/4 Évközi 6. vasárnap 2/12 2/11 -- 2/13 2/16 -- *5/13 Évközi 7. vasárnap 2/19 *5/19 *5/16 2/20 2/23 *5/16 *5/20 Évközi 8. vasárnap *5/28 *5/26 *5/23 2/27 -- *5/23 5/27 Évközi 9. vasárnap *6/4 6/2 5/30 *6/4 *6/1 5/30 6/3 Évközi 10. vasárnap 6/11 6/9 6/6 *6/11 *6/8 6/6 6/10 Évközi 11. vasárnap 6/18 6/16 6/13 6/18 6/15 6/13 6/17 Évközi 12. vasárnap 6/25 6/23 6/20 6/25 6/22 6/20 6/24 Évközi 13. vasárnap 7/2 6/30 6/27 7/2 6/29 6/27 7/1 Évközi 14. vasárnap 7/9 7/7 7/4 7/9 7/6 7/4 7/8 Évközi 15. vasárnap 7/16 7/14 7/11 7/16 7/13 7/11 7/15 Évközi 16. vasárnap 7/23 7/21 7/18 7/23 7/20 7/18 7/22 Évközi 17. vasárnap 7/30 7/28 7/25 7/30 7/27 7/25 7/29 Évközi 18. vasárnap 8/6 8/4 8/1 8/6 8/3 8/1 8/5 Évközi 19. vasárnap 8/13 8/11 8/8 8/13 8/10 8/8 8/12 Évközi 20. vasárnap 8/20 8/18 8/15 8/20 8/17 8/15 8/19 Évközi 21. vasárnap 8/27 8/25 8/22 8/27 8/24 8/22 8/26 Évközi 22. vasárnap 9/3 9/1 8/29 9/3 8/31 8/29 9/2 Évközi 23. vasárnap 9/10 9/8 9/5 9/10 9/7 9/5 9/9 Évközi 24. vasárnap 9/17 9/15 9/12 9/17 9/14 9/12 9/16 Évközi 25. vasárnap 9/24 9/22 9/19 9/24 9/21 9/19 9/23 Évközi 26. vasárnap 10/1 9/29 9/26 10/1 9/28 9/26 9/30 Évközi 27. vasárnap 10/8 10/6 10/3 10/8 10/5 10/3 10/7 Évközi 28. vasárnap 10/15 10/13 10/10 10/15 10/12 10/10 10/14 Évközi 29. vasárnap 10/22 10/20 10/17 10/22 10/19 10/17 10/21 Évközi 30. vasárnap 10/29 10/27 10/24 10/29 10/26 10/24 10/28 Évközi 31. vasárnap 11/5 11/3 10/31 11/5 11/2 10/31 11/4 Évközi 32. vasárnap 11/12 11/10 11/7 11/12 11/9 11/7 11/11 Évközi 33. vasárnap 11/19 11/17 11/14 11/19 11/16 11/14 11/18 Évközi 34. vasárnap 11/26 11/24 11/21 11/26 11/23 11/21 11/25 ======================================================================== Vasár- és ünnepnap 29 30 31 32 33 34 35 -------------------------- ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- Karácsony utáni 2.vasárnap -- 1/3 1/2 -- 1/5 1/4 1/3 Vízkereszt 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 Urunk megkeresztelkedése 1/13 1/10 1/9 1/8 1/12 1/11 1/10 Hamvazószerda 2/27 3/10 2/23 2/15 2/19 2/11 3/2 Nagyböjt 1. vasárnapja 3/2 3/14 2/27 2/19 2/23 2/15 3/6 Nagyböjt 2. vasárnapja 3/9 3/21 3/6 2/26 3/2 2/22 3/13 Nagyböjt 3. vasárnapja 3/16 3/28 3/13 3/4 3/9 3/1 3/20 Nagyböjt 4. vasárnapja 3/23 4/4 3/20 3/11 3/16 3/8 3/27 Nagyböjt 5. vasárnapja 3/30 4/11 3/27 3/18 3/23 3/15 4/3 Virágvasárnap 4/6 4/18 4/3 3/25 3/30 3/22 4/10 Húsvétéj: Föltámadás 4/12 4/24 4/9 3/31 4/5 3/28 4/16 Húsvétvasárnap 4/13 4/25 4/10 4/1 4/6 3/29 4/17 Húsvét 2. vasárnapja 4/20 5/2 4/17 4/8 4/13 4/5 4/24 Húsvét 3. vasárnapja 4/27 5/9 4/24 4/15 4/20 4/12 5/1 Húsvét 4. vasárnapja 5/4 5/16 5/1 4/22 4/27 4/19 5/8 Húsvét 5. vasárnapja 5/11 5/23 5/8 4/29 5/4 4/26 5/15 Húsvét 6. vasárnapja 5/18 5/30 5/15 5/6 5/11 5/3 5/22 Áldozócsütörtök 5/22 6/3 5/19 5/10 5/15 5/7 5/26 Húsvét 7. vasárnapja 5/25 6/6 5/22 5/13 5/18 5/10 5/29 Pünkösd 6/1 6/13 5/29 5/20 5/25 5/17 6/5 Szentháromság vasárnapja 6/8 6/20 6/5 5/27 6/1 5/24 6/12 Úrnapja (csütörtök) 6/12 6/24 6/9 5/31 6/5 5/28 6/16 Jézus Szent Szíve ünnepe 6/20 7/2 6/17 6/8 6/13 6/5 6/24 Advent 1. vasárnapja 11/30 11/28 11/27 12/2 11/30 11/29 11/27 Advent 2. vasárnapja 12/7 12/5 12/4 12/9 12/7 12/6 12/4 Advent 3. vasárnapja 12/14 12/12 12/11 12/16 12/14 12/13 12/11 Advent 4. vasárnapja 12/21 12/19 12/18 12/23 12/21 12/20 12/18 Karácsony 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 Szent Család ünnepe 12/28 12/26 12/30 12/30 12/28 12/27 12/30 Évközi 2. vasárnap 1/20 1/17 1/16 1/15 1/19 1/18 1/17 Évközi 3. vasárnap 1/27 1/24 1/23 1/22 1/26 1/25 1/24 Évközi 4. vasárnap 2/3 1/31 1/30 1/29 2/2 2/1 1/31 Évközi 5. vasárnap 2/10 2/7 2/6 2/5 2/9 2/8 2/7 Évközi 6. vasárnap 2/17 2/14 2/13 2/12 2/16 -- 2/14 Évközi 7. vasárnap 2/24 2/21 2/20 *5/20 -- *5/17 2/21 Évközi 8. vasárnap -- 2/28 -- *5/27 *5/25 *5/24 2/28 Évközi 9. vasárnap *6/1 3/7 *5/29 6/3 *6/1 5/31 -- Évközi 10. vasárnap *6/8 -- *6/5 6/10 6/8 6/7 *6/5 Évközi 11. vasárnap 6/15 *6/13 6/12 6/17 6/15 6/14 *6/12 Évközi 12. vasárnap 6/22 *6/20 6/19 6/24 6/22 6/21 6/19 Évközi 13. vasárnap 6/29 6/27 6/26 7/1 6/29 6/28 6/26 Évközi 14. vasárnap 7/6 7/4 7/3 7/8 7/6 7/5 7/3 Évközi 15. vasárnap 7/13 7/11 7/10 7/15 7/13 7/12 7/10 Évközi 16. vasárnap 7/20 7/18 7/17 7/22 7/20 7/19 7/17 Évközi 17. vasárnap 7/27 7/25 7/24 7/29 7/27 7/26 7/24 Évközi 18. vasárnap 8/3 8/1 7/31 8/5 8/3 8/2 7/31 Évközi 19. vasárnap 8/10 8/8 8/7 8/12 8/10 8/9 8/7 Évközi 20. vasárnap 8/17 8/15 8/14 8/19 8/17 8/16 8/14 Évközi 21. vasárnap 8/24 8/22 8/21 8/26 8/24 8/23 8/21 Évközi 22. vasárnap 8/31 8/29 8/28 9/2 8/31 8/30 8/28 Évközi 23. vasárnap 9/7 9/5 9/4 9/9 9/7 9/6 9/4 Évközi 24. vasárnap 9/14 9/12 9/11 9/16 9/14 9/13 9/11 Évközi 25. vasárnap 9/21 9/19 9/18 9/23 9/21 9/20 9/18 Évközi 26. vasárnap 9/28 9/26 9/25 9/30 9/28 9/27 9/25 Évközi 27. vasárnap 10/5 10/3 10/2 10/7 10/5 10/4 10/2 Évközi 28. vasárnap 10/12 10/10 10/9 10/14 10/12 10/11 10/9 Évközi 29. vasárnap 10/19 10/17 10/16 10/21 10/19 10/18 10/16 Évközi 30. vasárnap 10/26 10/24 10/23 10/28 10/26 10/25 10/23 Évközi 31. vasárnap 11/2 10/31 10/30 11/4 11/2 11/1 10/30 Évközi 32. vasárnap 11/9 11/7 11/6 11/11 11/9 11/8 11/6 Évközi 33. vasárnap 11/16 11/14 11/13 11/18 11/16 11/15 11/13 Évközi 34. vasárnap 11/23 11/21 11/20 11/25 11/23 11/22 11/20 ======================================================================== Vasár- és ünnepnap 36 37 38 39 40 41 42 -------------------------- ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- Karácsony utáni 2.vasárnap -- 1/5 1/3 -- -- 1/2 -- Vízkereszt 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 Urunk megkeresztelkedése 1/13 1/12 1/10 1/8 1/7 1/9 1/7 Hamvazószerda 2/27 2/19 3/3 2/15 3/6 2/16 3/7 Nagyböjt 1. vasárnapja 3/3 2/23 3/7 2/19 3/10 2/20 3/11 Nagyböjt 2. vasárnapja 3/10 3/1 3/14 2/26 3/17 2/27 3/18 Nagyböjt 3. vasárnapja 3/17 3/8 3/21 3/5 3/24 3/5 3/25 Nagyböjt 4. vasárnapja 3/24 3/15 3/28 3/12 3/31 3/12 4/1 Nagyböjt 5. vasárnapja 3/31 3/22 4/4 3/19 4/7 3/19 4/8 Virágvasárnap 4/7 3/29 4/11 3/26 4/14 3/26 4/15 Húsvétéj: Föltámadás 4/13 4/4 4/17 4/1 4/20 4/1 4/21 Húsvétvasárnap 4/14 4/5 4/18 4/2 4/21 4/2 4/22 Húsvét 2. vasárnapja 4/21 4/12 4/25 4/9 4/28 4/9 4/29 Húsvét 3. vasárnapja 4/28 4/19 5/2 4/16 5/5 4/16 5/6 Húsvét 4. vasárnapja 5/5 4/26 5/9 4/23 5/12 4/23 5/13 Húsvét 5. vasárnapja 5/12 5/3 5/16 4/30 5/19 4/30 5/20 Húsvét 6. vasárnapja 5/19 5/10 5/23 5/7 5/26 5/7 5/27 Áldozócsütörtök 5/23 5/14 5/27 5/11 5/30 5/11 5/31 Húsvét 7. vasárnapja 5/26 5/17 5/30 5/14 6/2 5/14 6/3 Pünkösd 6/2 5/24 6/6 5/21 6/9 5/21 6/10 Szentháromság vasárnapja 6/9 5/31 6/13 5/28 6/16 5/28 6/17 Úrnapja (csütörtök) 6/13 6/4 6/17 6/1 6/20 6/1 6/21 Jézus Szent Szíve ünnepe 6/21 6/12 6/25 6/9 6/28 6/9 6/29 Advent 1. vasárnapja 12/1 11/29 11/28 12/3 12/1 12/3 12/2 Advent 2. vasárnapja 12/8 12/6 12/5 12/10 12/8 12/10 12/9 Advent 3. vasárnapja 12/15 12/13 12/12 12/17 12/15 12/17 12/16 Advent 4. vasárnapja 12/22 12/20 12/19 12/24 12/22 12/24 12/23 Karácsony 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 Szent Család ünnepe 12/29 12/27 12/26 12/31 12/29 12/31 12/30 Évközi 2. vasárnap 1/20 1/19 1/17 1/15 1/14 1/16 1/14 Évközi 3. vasárnap 1/27 1/26 1/24 1/22 1/21 1/23 1/21 Évközi 4. vasárnap 2/3 2/2 1/31 1/29 1/28 1/30 1/28 Évközi 5. vasárnap 2/10 2/9 2/7 2/5 2/4 2/6 2/4 Évközi 6. vasárnap 2/17 2/16 2/14 2/12 2/11 2/13 2/11 Évközi 7. vasárnap 2/24 -- 2/21 *5/21 2/18 *5/21 2/18 Évközi 8. vasárnap -- *5/24 2/28 *5/28 2/25 *5/28 2/25 Évközi 9. vasárnap *6/2 *5/31 -- 6/4 3/3 6/4 3/4 Évközi 10. vasárnap *6/9 6/7 *6/6 6/11 *6/9 6/11 *6/10 Évközi 11. vasárnap 6/16 6/14 *6/13 6/18 *6/16 6/18 *6/17 Évközi 12. vasárnap 6/23 6/21 6/20 6/25 6/23 6/25 6/24 Évközi 13. vasárnap 6/30 6/28 6/27 7/2 6/30 7/2 7/1 Évközi 14. vasárnap 7/7 7/5 7/4 7/9 7/7 7/9 7/8 Évközi 15. vasárnap 7/14 7/12 7/11 7/16 7/14 7/16 7/15 Évközi 16. vasárnap 7/21 7/19 7/18 7/23 7/21 7/23 7/22 Évközi 17. vasárnap 7/28 7/26 7/25 7/30 7/28 7/30 7/29 Évközi 18. vasárnap 8/4 8/2 8/1 8/6 8/4 8/6 8/5 Évközi 19. vasárnap 8/11 8/9 8/8 8/13 8/11 8/13 8/12 Évközi 20. vasárnap 8/18 8/16 8/15 8/20 8/18 8/20 8/19 Évközi 21. vasárnap 8/25 8/23 8/22 8/27 8/25 8/27 8/26 Évközi 22. vasárnap 9/1 8/30 8/29 9/3 9/1 9/3 9/2 Évközi 23. vasárnap 9/8 9/6 9/5 9/10 9/8 9/10 9/9 Évközi 24. vasárnap 9/15 9/13 9/12 9/17 9/15 9/17 9/16 Évközi 25. vasárnap 9/22 9/20 9/19 9/24 9/22 9/24 9/23 Évközi 26. vasárnap 9/29 9/27 9/26 10/1 9/29 10/1 9/30 Évközi 27. vasárnap 10/6 10/4 10/3 10/8 10/6 10/8 10/7 Évközi 28. vasárnap 10/13 10/11 10/10 10/15 10/13 10/15 10/14 Évközi 29. vasárnap 10/20 10/18 10/17 10/22 10/20 10/22 10/21 Évközi 30. vasárnap 10/27 10/25 10/24 10/29 10/27 10/29 10/28 Évközi 31. vasárnap 11/3 11/1 10/31 11/5 11/3 11/5 11/4 Évközi 32. vasárnap 11/10 11/8 11/7 11/12 11/10 11/12 11/11 Évközi 33. vasárnap 11/17 11/15 11/14 11/19 11/17 11/19 11/18 Évközi 34. vasárnap 11/24 11/22 11/21 11/26 11/24 11/26 11/25 ======================================================================== Vasár- és ünnepnap 43 44 45 46 47 48 49 50 -------------------------- ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- Karácsony utáni 2.vasárnap 1/4 -- -- 1/3 1/2 -- 1/4 1/3 Vízkereszt 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 1/6 Urunk megkeresztelkedése 1/11 1/8 1/13 1/10 1/9 1/8 1/11 1/10 Hamvazószerda 3/3 2/8 2/20 2/24 2/16 3/7 3/4 2/24 Nagyböjt 1. vasárnapja 3/7 2/12 2/24 2/28 2/20 3/11 3/8 2/28 Nagyböjt 2. vasárnapja 3/14 2/19 3/2 3/7 2/27 3/18 3/15 3/6 Nagyböjt 3. vasárnapja 3/21 2/26 3/9 3/14 3/6 3/25 3/22 3/13 Nagyböjt 4. vasárnapja 3/28 3/5 3/16 3/21 3/13 4/1 3/29 3/20 Nagyböjt 5. vasárnapja 4/4 3/12 3/23 3/28 3/20 4/8 4/5 3/27 Virágvasárnap 4/11 3/19 3/30 4/4 3/27 4/15 4/12 4/3 Húsvétéj: Föltámadás 4/17 3/25 4/5 4/10 4/2 4/21 4/18 4/9 Húsvétvasárnap 4/18 3/26 4/6 4/11 4/3 4/22 4/19 4/10 Húsvét 2. vasárnapja 4/25 4/2 4/13 4/18 4/10 4/29 4/26 4/17 Húsvét 3. vasárnapja 5/2 4/9 4/20 4/25 4/17 5/6 5/3 4/24 Húsvét 4. vasárnapja 5/9 4/16 4/27 5/2 4/24 5/13 5/10 5/1 Húsvét 5. vasárnapja 5/16 4/23 5/4 5/9 5/1 5/20 5/17 5/8 Húsvét 6. vasárnapja 5/23 4/30 5/11 5/16 5/8 5/27 5/24 5/15 Áldozócsütörtök 5/27 5/4 5/15 5/20 5/12 5/31 5/28 5/19 Húsvét 7. vasárnapja 5/30 5/7 5/18 5/23 5/15 6/3 5/31 5/22 Pünkösd 6/6 5/14 5/25 5/30 5/22 6/10 6/7 5/29 Szentháromság vasárnapja 6/13 5/21 6/1 6/6 5/29 6/17 6/14 6/5 Úrnapja (csütörtök) 6/17 5/25 6/5 6/10 6/2 6/21 6/18 6/9 Jézus Szent Szíve ünnepe 6/25 6/2 6/13 6/18 6/10 6/29 6/26 6/17 Advent 1. vasárnapja 11/28 12/3 11/30 11/28 11/27 12/2 11/29 11/27 Advent 2. vasárnapja 12/5 12/10 12/7 12/5 12/4 12/9 12/6 12/4 Advent 3. vasárnapja 12/12 12/17 12/14 12/12 12/11 12/16 12/13 12/11 Advent 4. vasárnapja 12/19 12/24 12/21 12/19 12/18 12/23 12/20 12/18 Karácsony 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 12/25 Szent Család ünnepe 12/26 12/31 12/28 12/26 12/30 12/30 12/27 12/30 Évközi 2. vasárnap 1/18 1/15 1/20 1/17 1/16 1/15 1/18 1/17 Évközi 3. vasárnap 1/25 1/22 1/27 1/24 1/23 1/22 1/25 1/24 Évközi 4. vasárnap 2/1 1/29 2/3 1/31 1/30 1/29 2/1 1/31 Évközi 5. vasárnap 2/8 2/5 2/10 2/7 2/6 2/5 2/8 2/7 Évközi 6. vasárnap 2/15 *5/14 2/17 2/14 2/13 2/12 2/15 2/14 Évközi 7. vasárnap 2/22 *5/21 -- 2/21 -- 2/19 2/22 2/21 Évközi 8. vasárnap 2/29 5/28 *5/25 -- *5/22 2/26 3/1 -- Évközi 9. vasárnap -- 6/4 *6/1 *5/30 *5/29 3/4 -- *5/29 Évközi 10. vasárnap *6/6 6/11 6/8 *6/6 6/5 *6/10 *6/7 *6/5 Évközi 11. vasárnap *6/13 6/18 6/15 6/13 6/12 *6/17 *6/14 6/12 Évközi 12. vasárnap 6/20 6/25 6/22 6/20 6/19 6/24 6/21 6/19 Évközi 13. vasárnap 6/27 7/2 6/29 6/27 6/26 7/1 6/28 6/26 Évközi 14. vasárnap 7/4 7/9 7/6 7/4 7/3 7/8 7/5 7/3 Évközi 15. vasárnap 7/11 7/16 7/13 7/11 7/10 7/15 7/12 7/10 Évközi 16. vasárnap 7/18 7/23 7/20 7/18 7/17 7/22 7/19 7/17 Évközi 17. vasárnap 7/25 7/30 7/27 7/25 7/24 7/29 7/26 7/24 Évközi 18. vasárnap 8/1 8/6 8/3 8/1 7/31 8/5 8/2 7/31 Évközi 19. vasárnap 8/8 8/13 8/10 8/8 8/7 8/12 8/9 8/7 Évközi 20. vasárnap 8/15 8/20 8/17 8/15 8/14 8/19 8/16 8/14 Évközi 21. vasárnap 8/22 8/27 8/24 8/22 8/21 8/26 8/23 8/21 Évközi 22. vasárnap 8/29 9/3 8/31 8/29 8/28 9/2 8/30 8/28 Évközi 23. vasárnap 9/5 9/10 9/7 9/5 9/4 9/9 9/6 9/4 Évközi 24. vasárnap 9/12 9/17 9/14 9/12 9/11 9/16 9/13 9/11 Évközi 25. vasárnap 9/19 9/24 9/21 9/19 9/18 9/23 9/20 9/18 Évközi 26. vasárnap 9/26 10/1 9/28 9/26 9/25 9/30 9/27 9/25 Évközi 27. vasárnap 10/3 10/8 10/5 10/3 10/2 10/7 10/4 10/2 Évközi 28. vasárnap 10/10 10/15 10/12 10/10 10/9 10/14 10/11 10/9 Évközi 29. vasárnap 10/17 10/22 10/19 10/17 10/16 10/21 10/18 10/16 Évközi 30. vasárnap 10/24 10/29 10/26 10/24 10/23 10/28 10/25 10/23 Évközi 31. vasárnap 10/31 11/5 11/2 10/31 10/30 11/4 11/1 10/30 Évközi 32. vasárnap 11/7 11/12 11/9 11/7 11/6 11/11 11/8 11/6 Évközi 33. vasárnap 11/14 11/19 11/16 11/14 11/13 11/18 11/15 11/13 Évközi 34. vasárnap 11/21 11/26 11/23 11/21 11/20 11/25 11/22 11/20 ======================================================================== 3. Függelék: A magyar naptárral bôvített római naptár * Jelzi a magyar naptár ünnepeit. Amikor nincs jelezve az ünnep foka, akkor tetszés szerinti emléknap értendô. Január ------------------------------------------------------------------------ 1 Fôünnep Karácsony nyolcada (Kiskarácsony): Szűz Mária, Isten Anyja (Újév) 2 Emléknap Nagy Szent Vazul (+379) és Nazianzi Szent Gergely (+389) püspökök és egyháztanítók 3 4 5 6 Fôünnep Urunk megjelenése (Vízkereszt)** 7 Penyaforti Szent Rajmund áldozópap (+1275) 8 9 10 11 12 13 Szent Hilárius (Vidor) püspök és egyháztanító (+368) 14 15 Remete Szent Pál* (+342k) 16 17 Emléknap Szent Antal apát (+356) 18 Ünnep Árpád-házi Szent Margit Szűz* (+1270) 19 20 Szent Fábián pápa és vértanú (+250) Szent Sebestyén vértanú (+288k) 21 Emléknap Szent Ágnes szűz és vértanú (+304) 22 Szent Vince diakónus és vértanú (+304) 23 24 Emléknap Szalézi Szent Ferenc püspök és egyháztanító (+1622) 25 Ünnep Szent Pál apostol megtérése (Pál fordulása) 26 Emléknap Szent Timóteus és Szent Titus püspökök (+1. sz.) 27 Merici Szent Angéla szűz (+1540) 28 Emléknap Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító (+1274) 29 30 31 Emléknap Bosco Szent János áldozópap (+1888) ------------------------------------------------------------------------ Ünnep Vasárnap, január 6. után: Urunk megkeresztelkedése ** Helyi egyházmegyei döntéstôl függôen, ha január 6. nem vasárnapra esik, helyette a január 2. és 8. közötti vasárnap is megünnepelhetô. ======================================================================== Február ------------------------------------------------------------------------ 1 2 Ünnep Urunk bemutatása (Gyertyaszentelô Boldogasszony) 3 Szent Balázs püspök és vértanú (+316k) Szent Anzgár (Oszkár) püspök (+865) 4 5 Emléknap Szent Ágota szűz és vértanú (+250k) 6 Emléknap Miki Szent Pál és társai japán vértanúk (+1597) 7 8 Emiliáni Szent Jeromos (+1537) 9 10 Emléknap Szent Skolasztika szűz (+547k) 11 A Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária (1858) 12 13 14 Ünnep Szent Cirill szerzetes (+869) és Szent Metód püspök (+885), Európa társvédôszentjei 15 16 17 A szervita rend hét szent alapítója (+13. sz.) 18 19 20 21 Damiáni Szent Péter püspök és egyháztanító (+1072) 22 Ünnep Szent Péter apostol székfoglalása 23 Emléknap Szent Polikárp püspök és vértanú (+155k) 24 Ünnep Szent Mátyás apostol* 25 26 27 28 ======================================================================== Március ------------------------------------------------------------------------ 1 2 3 4 Szent Kázmér (+1484) 5 6 7 Emléknap Szent Perpétua és Felicitás vértanúk (+203k) 8 Istenes Szent János szerzetes (+1550) 9 Római Szent Franciska szerzetesnô (+1440) 10 11 12 13 14 15 16 17 Szent Patrik püspök (+461) Gyôr: A gyôri Könnyezô Boldogasszony* 18 Jeruzsálemi Szent Cirill püspök és egyháztanító (+387) 19 Fôünnep Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese (+1. sz. eleje) 20 21 22 23 Mongrovejói Szent Turibius püspök (+1606) 24 25 Fôünnep Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony) 26 27 28 29 30 31 ======================================================================== Április ------------------------------------------------------------------------ 1 2 Paolai Szent Ferenc remete (+1507) 3 4 Szent Izidor püspök és egyháztanító (+636) 5 Ferreri Szent Vince áldozópap (+1419) 6 7 Emléknap De La Salle Szent János áldozópap (+1719) 8 9 10 11 Emléknap Szent Szaniszló püspök és vértanú (+1079) 12 13 Szent I. Márton pápa és vértanú (+655) 14 15 16 Soubirous Szent Mária Bernadett szűz (+1879) 17 18 19 20 21 Szent Anzelm püspök és egyháztanító (+1109) 22 23 Emléknap Szent Adalbert püspök és vértanú* (+997) Fôünnep Esztergom: Szent Adalbert püspök és vértanú, a fôegyházmegye védôszentje* 24 Szent György vértanú* (+303k) Sigmaringeni Szent Fidél áldozópap és vértanú (+1622) 25 Ünnep Szent Márk evangélista (+1. sz.) 26 27 28 Chanel Szent Péter áldozópap és vértanú (+1841) 29 Emléknap Sziénai Szent Katalin szűz és egyháztanító (+1380) 30 Szent V. Pius pápa (+1572) ======================================================================== Május ------------------------------------------------------------------------ 1 Szent József, a munkás 2 Emléknap Szent Atanáz püspök és egyháztanító (+373) 3 Ünnep Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok (+1. sz.) 4 Szent Flórián vértanú* (+304) 5 6 7 Boldog Gizella* (+1059) Ünnep Eger: A bazilika-fôszékesegyház felszentelése* 8 9 10 11 12 Szent Néreus és Szent Achilleus vértanúk (+1. sz.) Szent Pongrác vértanú (+304k) 13 14 15 16 Nepomuki Szent János áldozópap és vértanú* (+1393) 17 18 Szent I. János pápa és vértanú (+526) 19 20 Sziénai Szent Bernardin áldozópap (+1444) 21 22 Szent Rita özvegy* (+1447) 23 24 Emléknap Szűz Mária, a keresztények segítsége 25 Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap és egyháztanító (+735) Szent VII. Gergely pápa (+1085) Pazzi Szent Mária Magdolna szűz (+1607) 26 Emléknap Néri Szent Fülöp áldozópap (+1595) 27 Canterburyi Szent Ágoston püspök (+604) 28 29 30 Szent István király ereklyéinek átvitele* (1083) 31 ------------------------------------------------------------------------ Fôünnep Húsvét 6. vasárnapját követô csütörtök: Áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetelének ünnepe (helyi egyházmegyei döntéstôl függôen, csütörtök helyett a rákövetkezô vasárnap is megünnepelhetô) Fôünnep Pünkösd utáni elsô vasárnap: Szentháromság vasárnapja Fôünnep Szentháromság vasárnapja utáni csütörtök: Krisztus Szent Teste és Vére: Úrnapja (helyi egyházmegyei döntéstôl függôen, csütörtök helyett a rákövetkezô vasárnap is megünnepelhetô) ======================================================================== Június ------------------------------------------------------------------------ 1 Emléknap Szent Jusztin vértanú (+165k) 2 Szent Marcellínus (+304) és Szent Péter vértanúk 3 Emléknap Lwanga Szent Károly és társai vértanúk (+1886) 4 Emléknap Szombathely: Szent Kerény (Kvirín) püspök és vértanú* (+309) 5 Emléknap Szent Bonifác püspök és vértanú (+754) 6 Szent Norbert püspök (+1134) 7 8 Csehországi Szent Ágnes szűz* (+1282) 9 Szent Efrém diakónus és egyháztanító (+373) 10 11 Emléknap Szent Barnabás apostol (+1. sz.) 12 13 Emléknap Páduai Szent Antal áldozópap és egyháztanító (+1231) 14 Ünnep Szombathely: A székesegyház felszentelése* 15 Emléknap Árpád-házi Boldog Jolán szerzetesnô* (+1298) 16 Szombathely: Szent Márton püspök ereklyéinek átvitele* 17 18 19 Szent Romuald apát (+1027) 20 21 Emléknap Gonzága Szent Alajos szerzetes (+1591) 22 Nolai Szent Paulin püspök (+431) Fisher Szent János püspök és Mórus Szent Tamás vértanúk (+1535) Ünnep Pécs: A székesegyház felszentelése* 23 24 Fôünnep Keresztelô Szent János születése 25 26 Alexandriai Szent Cirill püspök és egyháztanító* (+444) 27 Ünnep Szent László király* (+1095) Fôünnep Szeged-Csanád, Északi rész: Szent László király, az egyházmegye védôszentje* 28 Emléknap Szent Iréneus püspök és vértanú (+202k) 29 Fôünnep Szent Péter és Szent Pál apostolok (+64/67) Fôünnep Pécs: Szent Péter apostol, az egyházmegye védôszentje* 30 A római Egyház elsô szent vértanúi (+64) ------------------------------------------------------------------------ Fôünnep Pünkösd második vasárnapja utáni péntek: Jézus Szent Szíve Pünkösd második vasárnapja utáni szombat: A Boldogságos Szűz Mária Szeplôtelen Szíve ======================================================================== Július ------------------------------------------------------------------------ 1 2 Ünnep Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)* 3 Ünnep Szent Tamás apostol (+1. sz.) 4 Portugáliai Szent Erzsébet (+1336) 5 Zaccaria Szent Antal Mária áldozópap (+1539) 6 Goretti Szent Mária szűz és vértanú (+1902) 7 8 Ünnep Szeged-Csanád, Északi rész: A székesegyház felszentelése* 9 10 11 Ünnep Szent Benedek apát, Európa fôvédôszentje (+547) 12 13 Szent Henrik (+1024) 14 Lellisi Szent Kamill áldozópap (+1614) 15 Emléknap Szent Bonaventura püspök és egyháztanító (+1274) 16 Kármel-hegyi Boldogasszony 17 Szkalkai Szent András és Szórád Szent Benedek remeték* (+1009 és +1012) 18 Emléknap Boldog Hedvig királyné* (+1399) 19 20 21 Brindisi Szent Lôrinc áldozópap és egyháztanító (+1619) 22 Emléknap Szent Mária Magdolna (+1. sz.) 23 Szent Brigitta szerzetesnô (+1373) 24 Emléknap Árpád-házi Szent Kinga szűz* (+1292) 25 Ünnep Szent Jakab apostol (+1. sz.) 26 Emléknap Szent Joakim és Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária szülei Ünnep Veszprém: Szent Anna, az egyházmegye védôszentje* 27 28 29 Emléknap Szent Márta (+80k) 30 Aranyszavú (Chrysologus) Szent Péter püspök és egyháztanító (+450) 31 Emléknap Loyolai Szent Ignác áldozópap (+1556) ======================================================================== Augusztus ------------------------------------------------------------------------ 1 Emléknap Liguori Szent Alfonz Mária püspök és egyháztanító (+1787) 2 Vercelli Szent Özséb püspök (+371) 3 4 Emléknap Vianney Szent János Mária áldozópap (+1859) 5 Szűz Mária római fôtemplomának felszentelése (353, Havas Boldogasszony) 6 Ünnep Urunk Színeváltozása 7 Szent II. Sixtus pápa és társai vértanúk (+258) Szent Kajetán áldozópap (+1547) 8 Emléknap Szent Domonkos áldozópap (+1221) 9 10 Ünnep Szent Lôrinc diakónus és vértanú (+258) 11 Emléknap Assisi Szent Klára szűz (+1253) 12 13 Emléknap Boldog XI. Ince pápa* (+1689) Szent Ponciánus pápa és Szent Hippolitus áldozópap vértanúk (+236k) 14 Emléknap Kolbe Szent Maximilián (Miksa) áldozópap és vértanú (+1941) 15 Fôünnep Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) Fôünnep Gyôr és Székesfehérvár: Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony), az egyházmegye védôszentje* 16 17 18 Ünnep Vác: A székesegyház felszentelése* 19 Emléknap Szent Bernát apát és egyháztanító* (+1153) Eudes Szent János áldozópap (+1680) 20 Fôünnep Szent István király, Magyarország fôvédôszentje* (+1038) Fôünnep Kalocsa: Szent István király, a fôegyházmegye védôszentje* 21 Emléknap Szent X. Pius pápa (+1914) 22 Emléknap Boldogságos Szűz Mária királynô (Királynô Boldogasszony) 23 Limai Szent Róza szűz (+1617) 24 Ünnep Szent Bertalan apostol (+1. sz.) 25 Szent Lajos (+1270) Kalazanci Szent Józset áldozópap (+1648) Ünnep Kalocsa: A fôszékesegyház felszentelése* 26 27 Emléknap Szent Mónika (+387) 28 Emléknap Szent Ágoston püspök és egyháztanító (+430) 29 Emléknap Keresztelô Szent János vértanúsága (1. sz.) 30 Ünnep Pannonhalma: A székesegyház felszentelése* 31 Ünnep Esztergom: A fôszékesegyház felszentelése* ======================================================================== Szeptember ------------------------------------------------------------------------ 1 2 3 Emléknap Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító (+604) 4 5 6 7 Emléknap Szent Márk, Szent István és Szent Menyhért áldozópapok, kassai vértanúk* (+1619) 8 Ünnep Szűz Mária születése (Kisboldogasszony) 9 10 11 12 Emléknap Szűz Mária szent neve* 13 Emléknap Aranyszájú (Chrysostomus) Szent János püspök és egyháztanító (+407) Ünnep Gyôr: A székesegyház felszentelése* 14 Ünnep A Szent Kereszt Felmagasztalása 15 Emléknap A Fájdalmas Szűzanya 16 Emléknap Szent Kornél pápa (+253) és Szent Ciprián püspök (+258) vértanúk 17 Bellarmin Szent Róbert püspök és egyháztanító (+1621) Emléknap Gyôr: Aranyszájú Szent János püspök és egyháztanító (+407) 18 19 Szent Januárius püspök és vértanú (+304k) 20 Emléknap Kim Taegon Szent András áldozópap, Csong Haszang Szent Pál és társaik vértanúk (+1830--60) 21 Ünnep Szent Máté apostol és evangélista (+1. sz.) 22 23 24 Ünnep Szent Gellért püspök és vértanú* (+1046) Fôünnep Szeged-Csanád: Szent Gellért püspök és vértanú, az egyházmegye védôszentje* 25 26 Szent Kozma és Damián vértanúk (+303k) 27 Emléknap Páli Szent Vince áldozópap (+1660) 28 Szent Vencel király vértanú (+929) Ruiz Szent Lôrinc és társai vértanúk (+1633--1637) 29 Ünnep Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael fôangyalok Ünnep Vác: Szent Mihály fôangyal, az egyházmegye védôszentje* 30 Emléknap Szent Jeromos áldozópap és egyháztanító (+419/420) ------------------------------------------------------------------------ Ünnep Szeptember utolsó vasárnapja: A Szentírás és a hitoktatás vasárnapja ======================================================================== Október ------------------------------------------------------------------------ 1 Emléknap A Gyermek Jézusról nevezett (Liziôi) Szent Teréz szűz (+1897) 2 Emléknap Szent Ôrzôangyalok 3 4 Emléknap Assisi Szent Ferenc (+1226) 5 Ünnep Veszprém: a bazilika-székesegyház felszentelése* 6 Szent Brúnó áldozópap (+1101) 7 Emléknap Rózsafüzér Királynôje 8 Fôünnep Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország Fôpátrónája* 9 Szent Dénes püspök és társai vértanúk (+250/258) Leonardi Szent János áldozópap (+1609) 10 11 12 13 14 Szent I. Kallixtus pápa és vértanú (+222k) 15 Emléknap A Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz szűz és egyháztanító (+1582) 16 Szent Hedvig szerzetesnô (+1243) Alacoque Szent Margit Mária szűz (+1690) 17 Emléknap Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanú (+107k) 18 Ünnep Szent Lukács evangélista (+1. sz.) 19 De Brébeuf Szent János és Jogues Szent Izsák áldozópapok és társaik vértanúk (+1642--1650) Keresztes Szent Pál áldozópap (+1775) 20 21 22 Fôünnep A saját templom felszentelése (amennyiben annak napja nem ismeretes)* 23 Emléknap Kapisztrán Szent János áldozópap* (+1456) 24 Claret Szent Antal Mária püspök (+1870) Ünnep Szeged-Csanád: A székesegyház felszentelése* 25 Emléknap Boldog Mór püspök* (+1070k) Fôünnep Pécs: Boldog Mór püspök, az egyházmegye társvédôszentje* 26 27 28 Ünnep Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok (+1. sz.) 29 30 31 ======================================================================== November ------------------------------------------------------------------------ 1 Fôünnep Mindenszentek 2 Halottak napja 3 Porres Szent Márton szerzetes (+1639) 4 Emléknap Borromeo Szent Károly püspök (+1584) 5 Ünnep Szent Imre herceg* (+1031) 6 7 8 9 Ünnep A Lateráni-bazilika felszentelése 10 Emléknap Nagy Szent Leó pápa és egyháztanító (+461) 11 Emléknap Tours-i Szent Márton püspök (+397) Fôünnep Szombathely: Tours-i Szent Márton püspök, az egyházmegye védôszentje* 12 Emléknap Szent Jozafát püspök és vértanú (+1623) 13 Magyar szentek és boldogok* 14 15 Nagy Szent Albert püspök és egyháztanító (+1280) 16 Skóciai Szent Margit (+1093) 17 Nagy Szent Gertrúd szűz* (+1301) 18 Szent Péter- és Szent Pál-bazilikák felszentelése 19 Ünnep Árpád-házi Szent Erzsébet* (+1231) 20 21 Emléknap A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban 22 Emléknap Szent Cecília szűz és vértanú (+250k) 23 Szent I. Kelemen pápa és vértanú (+100k) Szent Kolumbán apát (+615) 24 Emléknap Dung-Lac Szent András áldozópap és társai vértanúk (+18. sz.) 25 Ünnep Székesfehérvár: A bazilika-székesegyház felszentelése* 26 27 Emléknap Kalazanci Szent József áldozópap 28 Emléknap Szeged-Csanád: Márkai Szent Jakab áldozópap* (+1476) 29 30 Ünnep Szent András apostol (+1. sz.) ------------------------------------------------------------------------ Fôünnep Utolsó évközi vasárnap: Krisztus, a Mindenség Királya ======================================================================== December ------------------------------------------------------------------------ 1 2 3 Emléknap Xavéri Szent Ferenc áldozópap (+1552) 4 Damaszkuszi Szent János áldozópap és egyháztanító (+750) 5 6 Szent Miklós püspök (+350k) 7 Emléknap Szent Ambrus püspök és egyháztanító (+397) 8 Fôünnep A Boldogságos Szűz Mária Szeplôtelen Fogantatása 9 10 11 Szent I. Damazus pápa (+384) 12 Chantal Szent Johanna Franciska szerzetesnô (+1641) 13 Emléknap Szent Lúcia szűz és vértanú (+304) 14 Emléknap Keresztes Szent János áldozópap és egyháztanító (+1591) 15 16 17 18 19 20 21 Canisius Szent Péter áldozópap és egyháztanító (+1597) 22 23 Kenty Szent János áldozópap (+1473) 24 25 Fôünnep Urunk születése: Karácsony 26 Ünnep Szent István elsô vértanú (+1. sz.) 27 Ünnep Szent János apostol és evangélista (+100k) Ünnep Eger: Szent János apostol és evangélista, a fôegyházmegye védôszentje* 28 Ünnep Aprószentek, vértanúk 29 Becket Szent Tamás püspök és vértanú (+1170) Emléknap Esztergom: Becket Szent Tamás püspök és vértanú* 30 31 Szent I. Szilveszter pápa (+335) ------------------------------------------------------------------------ Ünnep Karácsony nyolcada alatti vasárnap, vagy ha ilyen nincs, december 30.: A Szent Család: Jézus, Mária és József ünnepe ======================================================================== 4. Függelék: A szentírási könyvek címe és rövidítése Ószövetség 1Mz Teremtés könyve (Ter) 2Mz Kivonulás könyve (Kiv) 3Mz Leviták könyve (Lev) 4Mz Számok könyve (Szám) 5Mz Második Törvénykönyv (MTörv) Józs Józsue könyve Bír Bírák könyve Rut Rut könyve 1Sám Sámuel I. könyve 2Sám Sámuel II. könyve 1Kir Királyok I. könyve 2Kir Királyok II. könyve 1Krón Krónikák I. könyve 2Krón Krónikák II. könyve Ezd Ezdrás könyve Neh Nehemiás könyve Tób Tóbiás könyve Jud Judit könyve Esz Eszter könyve 1Mak Makkabeusok I. könyve 2Mak Makkabeusok II. könyve Jób Jób könyve Zsolt Zsoltárok könyve Péld Példabeszédek könyve Préd Prédikátor könyve Én Énekek éneke Bölcs Bölcsesség könyve Sir Sirák fia könyve Iz Izajás könyve Jer Jeremiás könyve Siral Siralmak könyve Bár Báruk könyve Ez Ezekiel könyve Dán Dániel könyve Oz Ozeás könyve Jo Joel könyve Ám Ámosz könyve Abd Abdiás könyve Jón Jónás könyve Mik Mikeás könyve Náh Náhum könyve Hab Habakuk könyve Szof Szofoniás könyve Ag Aggeus könyve Zak Zakariás könyve Mal Malakiás könyve Újszövetség Mt Máté evangéliuma Mk Márk evangéliuma Lk Lukács evangéliuma Jn János evangéliuma ApCsel Apostolok cselekedetei Róm Rómaiaknak írt levél 1Kor Korintusiaknak írt I. levél 2Kor Korintusiaknak írt II. levél Gal Galatáknak írt levél Ef Efezusiaknak írt levél Fil Filippieknek írt levél Kol Kolosszeieknek írt levél 1Tesz Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2Tesz Tesszalonikaiaknak írt II. levél 1Tim Timóteusnak írt I. levél 2Tim Timóteusnak írt II. levél Tit Titusznak írt levél Filem Filemonnak írt levél Zsid Zsidóknak írt levél Jak Szent Jakab levele 1Pt Szent Péter I. levele 2Pt Szent Péter II. levele 1Jn Szent János I. levele 2Jn Szent János II. levele 3Jn Szent János III. levele Júd Szent Júdás levele Jel Jelenések könyve ======================================================================== 5. Függelék: Vasár- és ünnepnapi olvasmányok Év Olvasmány Szentlecke Evangélium Advent 1. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 2,1-5 Róm 13,11-14 Mt 24,37-44 B Iz 63,16-17.19;64,3-8 1Kor 1,3-9 Mk 13,33-37 C Jer 33,14-16 1Tesz 3,12-4,2 Lk 21,25-28.34-36 Advent 2. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 11,1-10 Róm 15,4-9 Mt 3,1-12 B Iz 40,1-5.9-11 2Pt 3,8-14 Mk 1,1-8 C Bár 5,1-9 Fil 1,4-6.8-11 Lk 3,1-6 Advent 3. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 35,1-6.10 Jak 5,7-10 Mt 11,2-11 B Iz 61,1-2.10-11 1Tesz 5,16-24 Jn 1,6-8.19-28 C Szof 3,14-18 Fil 4,4-7 Lk 3,10-18 Advent 4. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 7,10-14 Róm 1,1-7 Mt 1,18-24 B 2Sám 7,1-5.8-11.16 Róm 16,25-27 Lk 1,26-38 C Mik 5,1-4 Zsid 10,5-10 Lk 1,39-45 Karácsony, vigília (szentesti) mise ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C Iz 62,1-5 ApCsel 13,16-17.22-25 Mt 1,1-25 Karácsony, éjféli mise ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C Iz 9,1-3.5-6 Tit 2,11-14 Lk 2,1-14 Karácsony, hajnali mise ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C Iz 62,11-12 Tit 3,4-7 Lk 2,15-20 Karácsony, ünnepi mise ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C Iz 52,7-10 Zsid 1,1-6 Jn 1,1-18 Szent Család vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C Sir 3,3-7.14-17 Kol 3,12-21 A év: Mt 2,13-15. 19-23 B év: Lk 2,22-40 C év: Lk 2,41-52 Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe (Újév) ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C 4Mz 6,22-27 Gal 4,4-7 Lk 2,16-21 Karácsony utáni 2. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C Sir 24,1-4.12-16 Ef 1,3-6.15-18 Jn 1,1-18 Vízkereszt ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C Iz 60,1-6 Ef 3,2-3.5-6 Mt 2,1-12 Urunk megkeresztelkedése ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C Iz 42,1-4.6-7 ApCsel 10,34-38 A év: Mt 3,13-17 B év: Mk 1,6-11 C év: Lk 3,15-16. 21-22 Hamvazószerda ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C Jo 2,12-18 2Kor 5,20-6,2 Mt 6,1-6.16-18 Nagyböjt 1. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 1Mz 2,7-9; 3,1-7 Róm 5,12-19 Mt 4,1-11 B 1Mz 9,8-15 1Pt 3,18-22 Mk 1,12-15 C 5Mz 26,4-10 Róm 10,8-13 Lk 4,1-13 Nagyböjt 2. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 1Mz 12,1-4 2Tim 1,8-10 Mt 17,1-9 B 1Mz 22,1-2.9.10-13. Róm 8,31-34 Mk 9,2-10 15-18 C 1Mz 15,5-12.17-18 Fil 3,17-4,1 Lk 9,28-36 Nagyböjt 3. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 2Mz 17,3-7 Róm 5,1-2.5-8 Jn 4,5-42 B 2Mz 20,1-17 1Kor 1,22-25 Jn 2,13-25 C 2Mz 3,1-8.13-15 1Kor 10,1-6.10-12 Lk 13,1-9 Nagyböjt 4. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 1Sám 16,1.6-7.10-13 Ef 5,8-14 Jn 9,1-41 B 2Krón 36,14-16.19-23 Ef 2,4-10 Jn 3,14-21 C Józs 5,9.10-12 2Kor 5,17-21 Lk 15,1-3.11-32 Nagyböjt 5. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Ez 37,12-14 Róm 8,8-11 Jn 11,1-45 B Jer 31,31-34 Zsid 5,7-9 Jn 12,20-33 C Iz 43,16-21 Fil 3,8-14 Jn 8,1-11 Virágvasárnap, körmenet ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C -- -- A év: Mt 21,1-11 B év: Mk 11,1-10 vagy Jn 12,12-16 C év: Lk 19,28-40 Virágvasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C Iz 50,4-7 Fil 2,6-11 A év: Mt 26,14-27, 66 B év: Mk 14,1-15, 47 C év: Lk 22,14-23, 56 Nagycsütörtök, krizmaszentelési szentmise ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C Iz 61,1-3.6.8-9 Jel 1,5-8 Lk 4,16-21 Nagycsütörtök, az utolsó vacsora szentmiséje ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C 2Mz 12,1-8.11-14 1Kor 11,23-26 Jn 13,1-15 Nagypéntek ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C Iz 52,13-53,12 Zsid 4,14-16;5,7-9 Jn 18,1-19,42 Húsvéti vigília, Urunk föltámadásának ünnepe ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C 1. 1Mz 1,1-2,2 Róm 6,3-11 A év: Mt 28,1-10 2. 1Mz 22,1-18 B év: Mk 16,1-8 3. 2Mz 14,15-15,1 C év: Lk 24,1-12 4. Iz 54,5-14 5. Iz 55,1-11 6. Bár 3,9-15.32-4,4 7. Ez 36,16-28 Húsvétvasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C ApCsel 10,34.37-43 Kol 3,1-4 vagy Jn 20,1-9 1Kor 5,6-8 Húsvéthétfô ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C -- ApCsel 2,14.22-32 Mt 28,8-15 Húsvét 2. vasárnapja (Fehérvasárnap) ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A ApCsel 2,42-47 1Pt 1,3-9 Jn 20,19-31 B ApCsel 4,32-35 1Jn 5,1-6 Jn 20,19-31 C ApCsel 5,12-16 Jel 1,9-11.12-13.17-19 Jn 20,19-31 Húsvét 3. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A ApCsel 2,14.22-28 1Pt 1,17-21 Lk 24,13-35 B ApCsel 3,13-15.17-19 1Jn 2,1-5 Lk 24,35-48 C ApCsel 5,27-32.40-41 Jel 5,11-14 Jn 21,1-19 Húsvét 4. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A ApCsel 2,14.36-41 1Pt 2,20-25 Jn 10,1-10 B ApCsel 4,8-12 1Jn 3,1-2 Jn 10,11-18 C ApCsel 13,14.43-52 Jel 7,9.14-17 Jn 10,27-30 Húsvét 5. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A ApCsel 6,1-7 1Pt 2,4-9 Jn 14,1-12 B ApCsel 9,26-31 1Jn 3,18-24 Jn 15,1-8 C ApCsel 14,21-27 Jel 21,1-5 Jn 13,31-33.34-35 Húsvét 6. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A ApCsel 8,5-8.14-17 1Pt 3,15-18 Jn 14,15-21 B ApCsel 10,25-26. 1Jn 4,7-10 Jn 15,9-17 34-35.44-48 C ApCsel 15,1-2.22-29 Jel 21,10-14.22-23 Jn 14,23-29 Áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetelének ünnepe ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C ApCsel 1,11 Ef 1,17-23 A év: Mt 28,16-20 B év: Mk 16,15-20 C év: Lk 24,46-53 Húsvét 7. vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A ApCsel 1,12-14 1Pt 4,13-16 Jn 17,1-11 B ApCsel 1,15-17.20-26 1Jn 4,11-16 Jn 17,11-19 C ApCsel 7,55-60 Jel 22,12-14.16-17.20 Jn 17,20-26 Pünkösdvasárnap, vigília mise ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C 1Mz 11,1-9 vagy Róm 8,22-27 Jn 7,37-39 2Mz 19,3-8.16-20 vagy Ez 37,1-14 vagy Jo 3,1-5 (2,28-32) Pünkösdvasárnap, ünnepi mise ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C ApCsel 2,1-11 1Kor 12,3-7.12-13 Jn 20,19-23 Pünkösdhétfô ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A,B,C ApCsel 10,34.42-48 Ef 4,2-6 Jn 15,26-27; 16,1-3.12-15 Szentháromság vasárnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 2Mz 34,4-6.8-9 2Kor 13,11-13 Jn 3,16-18 B 5Mz 4,32-34.39-40 Róm 8,14-17 Mt 28,16-20 C Péld 8,22-31 Róm 5,1-5 Jn 16,12-15 Krisztus Szent Teste és Vére ünnepe: Úrnapja ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 5Mz 8,2-3.14-16 1Kor 10,16-17 Jn 6,51-58 B 2Mz 24,3-8 Zsid 9,11-15 Mk 14,12-16.22-26 C 1Mz 14,18-20 1Kor 11,23-26 Lk 9,11-17 Jézus Szent Szíve ünnepe ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 5Mz 7,6-11 1Jn 4,7-16 Mt 11,25-30 B Oz 11,1.3-4.8-9 Ef 3,8-12.14-19 Jn 19,31-37 C Ez 34,11-16 Róm 5,5-11 Lk 15,3-7 Évközi 2. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 49,3.5-6 1Kor 1,1-3 Jn 1,29-34 B 1Sám 3,3-10.19 1Kor 6,13-15.17-20 Jn 1,35-42 C Iz 62,1-5 1Kor 12,4-11 Jn 2,1-12 Évközi 3. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 8,23-9,3 1Kor 1,10-13.17 Mt 4,12-23 B Jón 3,1-5.10 1Kor 7,29-31 Mk 1,14-20 C Neh 8,2-4.5-6.8-10 1Kor 12,12-30 Lk 1,1-4;4,14-21 Évközi 4. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Szof 2,3;3,12-13 1Kor 1,26-31 Mt 5,1-12 B 5Mz 18,15-20 1Kor 7,32-35 Mk 1,21-28 C Jer 1,4-5.17-19 1Kor 12,31-13,13 Lk 4,21-30 Évközi 5. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 58,7-10 1Kor 2,1-5 Mt 5,13-16 B Jób 7,1-4.6-7 1Kor 9,16-19.22-23 Mk 1,29-39 C Iz 6,1-2.3-8 1Kor 15,1-11 Lk 5,1-11 Évközi 6. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Sir 15,15-20 1Kor 2,6-10 Mt 5,17-37 B 3Mz 13,1-2.44-46 1Kor 10,31-11,1 Mk 1,40-45 C Jer 17,5-8 1Kor 15,12.16-20 Lk 6,17.20-26 Évközi 7. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 3Mz 19,1-2.17-18 1Kor 3,16-23 Mt 5,38-48 B Iz 43,18-19.21-22. 2Kor 1,18-22 Mk 2,1-12 24-25 C 1Sám 26,2.7-9.12-13. 1Kor 15,45-49 Lk 6,27-38 22-23 Évközi 8. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 49,14-15 1Kor 4,1-5 Mt 6,24-34 B Oz 2,16.17.21-22 2Kor 3,1-6 Mk 2,18-22 C Sir 27,4-7 1Kor 15,54-58 Lk 6,39-45 Évközi 9. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 5Mz 11,18.26-28 Róm 3,21-25.28 Mt 7,21-27 B 5Mz 5,12-15 2Kor 4,6-11 Mk 2,23-3,6 C 1Kir 8,41-43 Gal 1,1-2.6-10 Lk 7,1-10 Évközi 10. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Oz 6,3-6 Róm 4,18-25 Mt 9,9-13 B 1Mz 3,9-15 2Kor 4,13-5,1 Mk 3,20-35 C 1Kir 17,17-24 Gal 1,11-19 Lk 7,11-17 Évközi 11. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 2Mz 19,2-6 Róm 5,6-11 Mt 9,36-10,8 B Ez 17,22-24 2Kor 5,6-10 Mk 4,26-34 C 2Sám 12,7-10.13 Gal 2,16.19-21 Lk 7,36-8,3 Évközi 12. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Jer 20,10-13 Róm 5,12-15 Mt 10,26-33 B Jób 38,1.8-11 2Kor 5,14-17 Mk 4,35-41 C Zak 12,10-11 Gal 3,26-29 Lk 9,18-24 Évközi 13. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 2Kir 4,8-11.14-16 Róm 6,3-4.8-11 Mt 10,37-42 B Bölcs 1,13-15;2,23-24 2Kor 8,7.9.13-15 Mk 5,21-43 C 1Kir 19,16.19-21 Gal 5,1.13-18 Lk 9,51-62 Évközi 14. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Zak 9,9-10 Róm 8,9.11-13 Mt 11,25-30 B Ez 2,2-5 2Kor 12,7-10 Mk 6,1-6 C Iz 66,10-14 Gal 6,14-18 Lk 10,1-12.17-20 Évközi 15. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 55,10-11 Róm 8,18-23 Mt 13,1-23 B Ám 7,12-15 Ef 1,3-14 Mk 6,7-13 C 5Mz 30,10-14 Kol 1,15-20 Lk 10,25-37 Évközi 16. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Bölcs 12,13.16-19 Róm 8,26-27 Mt 13,24-43 B Jer 23,1-6 Ef 2,13-18 Mk 6,30-34 C 1Mz 18,1-10 Kol 1,24-28 Lk 10,38-42 Évközi 17. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 1Kir 3,5.7-12 Róm 8,28-30 Mt 13,44-52 B 2Kir 4,42-44 Ef 4,1-6 Jn 6,1-15 C 1Mz 18,20-32 Kol 2,12-14 Lk 11,1-13 Évközi 18. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 55,1-3 Róm 8,35.37-39 Mt 14,13-21 B 2Mz 16,2-4.12-15 Ef 4,17.20-24 Jn 6,24-35 C Préd 1,2;2,21-23 Kol 3,1-5.9-11 Lk 12,13-21 Évközi 19. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 1Kir 19,9.11-13 Róm 9,1-5 Mt 14,22-33 B 1Kir 19,4-8 Ef 4,30-5,2 Jn 6,41-51 C Bölcs 18,6-9 Zsid 11,1-2.8-19 Lk 12,32-48 Évközi 20. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 56,1.6-7 Róm 11,13-15.29-32 Mt 15,21-28 B Péld 9,1-6 Ef 5,15-20 Jn 6,51-58 C Jer 38,4-6.8-10 Zsid 12,1-4 Lk 12,49-53 Évközi 21. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 22,19-23 Róm 11,33-36 Mt 16,13-20 B Józs 24,1-2.15-17.18 Ef 5,21-32 Jn 6,60-69 C Iz 66,18-21 Zsid 12,5-7.11-13 Lk 13,22-30 Évközi 22. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Jer 20,7-9 Róm 12,1-2 Mt 16,21-27 B 5Mz 4,1-2.6-8 Jak 1,17-18.21-22.27 Mk 7,1-8.14-15. 21-23 C Sir 3,17-18.20.28-29 Zsid 12,18-19.22-24 Lk 14,1.7-14 Évközi 23. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Ez 33,7-9 Róm 13,8-10 Mt 18,15-20 B Iz 35,4-7 Jak 2,1-5 Mk 7,31-37 C Bölcs 9,13-18 Filem 9-10.12-17 Lk 14,25-33 Évközi 24. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Sir 27,30-28,7 Róm 14,7-9 Mt 18,21-35 B Iz 50,5-9 Jak 2,14-18 Mk 8,27-35 C 2Mz 32,7-11.13-14 1Tim 1,12-17 Lk 15,1-32 Évközi 25. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 55,6-9 Fil 1,20-24.27 Mt 20,1-16 B Bölcs 2,12.17-20 Jak 3,16-4,3 Mk 9,30-37 C Ám 8,4-7 1Tim 2,1-8 Lk 16,1-13 Évközi 26. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Ez 18,25-28 Fil 2,1-11 Mt 21,28-32 B 4Mz 11,25-29 Jak 5,1-6 Mk 9,38-43.45. 47-48 C Ám 6,1.4-7 1Tim 6,11-16 Lk 16,19-31 Évközi 27. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 5,1-7 Fil 4,6-9 Mt 21,33-43 B 1Mz 2,18-24 Zsid 2,9-11 Mk 10,2-16 C Hab 1,2-3;2,2-4 2Tim 1,6-8.13-14 Lk 17,5-10 Évközi 28. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 25,6-10 Fil 4,12-14.19-20 Mt 22,1-14 B Bölcs 7,7-11 Zsid 4,12-13 Mk 10,17-30 C 2Kir 5,14-17 2Tim 2,8-13 Lk 17,11-19 Évközi 29. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Iz 45,1.4-6 1Tesz 1,1-5 Mt 22,15-21 B Iz 53,10-11 Zsid 4,14-16 Mk 10,35-45 C 2Mz 17,8-13 2Tim 3,14-4,2 Lk 18,1-8 Évközi 30. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A 2Mz 22,20-26 1Tesz 1,5-10 Mt 22,34-40 B Jer 31,7-9 Zsid 5,1-6 Mk 10,46-52 C Sir 35,15-17.20-22 2Tim 4,6-8.16-18 Lk 18,9-14 Évközi 31. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Mal 1,14-2,2.8-10 1Tesz 2,7-9.13 Mt 23,1-12 B 5Mz 6,2-6 Zsid 7,23-28 Mk 12,28-34 C Bölcs 11,22-12,2 2Tesz 1,11-2,2 Lk 19,1-10 Évközi 32. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Bölcs 6,12-16 1Tesz 4,13-18 Mt 25,1-13 B 1Kir 17,10-16 Zsid 9,24-28 Mk 12,38-44 C 2Mak 7,1-2.9-14 2Tesz 2,16-3,5 Lk 20,27-38 Évközi 33. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Péld 31,10-13.19-20. 1Tesz 5,1-6 Mt 25,14-30 30-31 B Dán 12,1-3 Zsid 10,11-14.18 Mk 13,24-32 C Mal 3,19-20 2Tesz 3,7-12 Lk 21,5-19 Évközi 34. vasárnap ------ ---------------------- --------------------- ----------------- A Ez 34,11-12.15-17 1Kor 15,20-26.28 Mt 25,31-46 B Dán 7,13-14 Jel 1,5-8 Jn 18,33-37 C 2Sám 5,1-3 Kol 1,12-20 Lk 23,35-43 ======================================================================== 6. Függelék: Hétköznapi olvasmányok Olvasmány (I. és II. év) Evangélium (I. és II. év) Advent 1. hete ------------ ---------------------------- ------------------------- Hétfô Iz 2,1-5 (vagy A évben: Mt 8,5-11 Iz 4,2-6) Kedd Iz 11,1-10 Mk 10,21-24 Szerda Iz 25 6-10 Mt 15,29-37 Csütörtök Iz 26,1-6 Mt 7,21.24-27 Péntek Iz 29,17-24 Mt 9,27-31 Szombat Iz 30,18-21.23-26 Mt 9,35-10,1.6-8 Advent 2. hete ------------ ---------------------------- ------------------------- Hétfô Iz 35 1-10 Mk 5,17-26 Kedd Iz 40,1-11 Mt 18,12-14 Szerda Iz 40,25-31 Mt 11,28-30 Csütörtök Iz 41,13-20 Mt 11,11-15 Péntek Iz 48,17-19 Mt 11,16-19 Szombat Sir 48,1-4.9-11 Mt 17,10-13 Advent 3. hete ----------- ---------------------------- ------------------------- Hétfô 4Mz 24,2-7.15-17 Mt 21,23-27 Kedd Szof 3,1-2.9-13 Mt 21,28-32 Szerda Iz 45,5.7-8.18.21-25 Lk 7,19-23 Csütörtök Iz 54,1-10 Lk 7,24-30 Péntek Iz 56,1-3.6-8 Jn 5,33-36 Advent 4. hete ----------- ---------------------------- ------------------------- Dec. 17. 1Mz 49,2.8-10 Mt 1,1-17 Dec. 18. Jer 23,5-8 Mt 1,18-24 Dec. 19. Bír 13,2-7.24-25 Lk 1,5-25 Dec. 20. Iz 7,10-14 Lk 1,26-38 Dec. 21. Én 2,8-14 vagy Szof 3,14-17 Lk 1,39-45 Dec. 22. 1Sám 1,24-28 Lk 1,46-56 Dec. 23. Mal 3,1-4.23-24 Lk 1,57-66 Dec. 24. 2Sám 7,1-5.8-12.14.16 Lk 1,67-79 Karácsony utánapok ----------- ---------------------------- ------------------------- Dec. 29. 1Jn 2,3-11 Lk 2,22-35 Dec. 30. 1Jn 2,12-17 Lk 2,36-40 Dec. 31. 1Jn 2,18-21 Jn 1,1-18 Jan. 2. 1Jn 2,22-28 Jn 1,19-28 Jan. 3. 1Jn 2,29-3,6 Jn 1,29-34 Jan. 4. 1Jn 3 7-10 Jn 1,35-42 Jan. 5. 1Jn 3,11-21 Jn 1,43-51 Jan. 7. 1Jn 3,22-4,6 Mt 4,12-17.23-25 Jan. 8. 1Jn 4,7-10 Mk 6,34-44 Jan. 9. 1Jn 4,11-18 Mk 6,45-52 Jan. 10. 1Jn 4,19-5,4 Lk 4,14-22 Jan. 11. 1Jn 5,5-13 Lk 5,12-16 Jan. 12. 1Jn 5,14-21 Jn 3,22-30 Hamvazószerda és az azt követô napok ----------- ---------------------------- ------------------------- Hszerda Joel 2,12-18; Mt 6,1-6.16-18 szentlecke: 2Kor 5,20-6,2 Csütörtök 5Mz 30,15-20 Lk 9,22-25 Péntek Iz 58,1-9 Mt 9,14-15 Szombat Iz 58,9-14 Lk 5,27-32 Nagyböjt 1. hete ----------- ---------------------------- ------------------------- Hétfô 3Mz 19,1-2.11-18 Mt 25,31-46 Kedd Iz 55,10-11 Mt 6,7-15 Szerda Jón 3,1-10 Lk 11,29-32 Csütörtök Esz 14,1.3-5.12-14 Mt 7,7-12 Péntek Ez 18,21-28 Mt 5,20-26 Szombat 5Mz 26,16-19 Mt 5,43-48 Nagyböjt 2. hete ----------- ---------------------------- ------------------------- Hétfô Dán 9,4-10 Lk 6,36-38 Kedd Iz 1,10.16-20 Mt 23,1-12 Szerda Jer 18,18-20 Mt 20,17-28 Csütörtök Jer 17,5-10 Lk 16,19-31 Péntek 1Mz 37,3-4.12-13.17-28 Mt 21,33-43.45-46 Szombat Mik 7,14-15.18-20 Lk 15,1-3.11-32 Nagyböjt 3. hete ----------- ---------------------------- ------------------------- Választható 2Mz 17,1-7 Jn 4,5-42 Hétfô 2Kir 5,1-15 Lk 4,24-30 Kedd Dán 3,25.34-43 Mt 18,21-35 Szerda 5Mz 4,1.5-9 Mt 5,17-19 Csütörtök Jer 7,23-28 Lk 11,14-23 Péntek Oz 14,2-10 Mk 12,28-34 Szombat Oz 6,1-6 Lk 18,9-14 Nagyböjt 4. hete ----------- ---------------------------- ------------------------- Választható Mik 7,7-9 Jn 9,1-41 Hétfô Iz 65,17-21 Jn 4,43-54 Kedd Ez 47,1-9.12 Jn 5,1-3.5-16 Szerda Iz 49,8-15 Jn 5,17-30 Csütörtök 2Mz 32,7-14 Jn 5,31-47 Péntek Bölcs 2,1.12-22 Jn 7,1-2.10.25-30 Szombat Jer 11,18-20 Jn 7,40-53 Nagyböjt 5. hete ----------- ---------------------------- ------------------------- Választható 2Kir 4,18-21.32-37 Jn 11,1-45 Hétfô Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62 Jn 8,1-11 (C évben: Jn 8,12-20) Kedd 4Mz 21,4-9 Jn 8,21-30 Szerda Dán 3,14-20.49-50.91-92.95 Jn 8,31-42 Csütörtök 1Mz 17,3-9 Jn 8,51-59 Péntek Jer 20,10-13 Jn 10,31-42 Szombat Ez 37,21-28 Jn 11,45-57 Nagyhét, Nagyszerdáig ----------- ---------------------------- ------------------------- Nagyhétfô Iz 42,1-7 Jn 12,1-11 Nagykedd Iz 49,1-6 Jn 13,21-33.36-38 Nagyszerda Iz 50,4-9 Mt 26,14-25 Húsvét utáni 1. hét (húsvét nyolcada) ----------- ---------------------------- ------------------------- Hétfô ApCsel 2,14.22-32 Mt 28,8-15 Kedd ApCsel 2,36-41 Jn 20,11-18 Szerda ApCsel 3,1-10 Lk 24,13-35 Csütörtök ApCsel 3,11-26 Lk 24,35-48 Péntek ApCsel 4,1-12 Jn 21,1-14 Szombat ApCsel 4,13-21 Mk 16,9-15 Húsvét utáni 2. hét ----------- ---------------------------- ------------------------- Hétfô ApCsel 4,23-31 Jn 3,1-8 Kedd ApCsel 4,32-37 Jn 3,7-15 Szerda ApCsel 5,17-26 Jn 3,16-21 Csütörtök ApCsel 5,27-33 Jn 3,31-36 Péntek ApCsel 5,34-42 Jn 6,1-15 Szombat ApCsel 6,1-7 Jn 6,16-21 Húsvét utáni 3. hét ----------- ---------------------------- ------------------------- Hétfô ApCsel 6,8-15 Jn 6,22-29 Kedd ApCsel 7,51-8,1 Jn 6,30-35 Szerda ApCsel 8,1-8 Jn 6,35-40 Csütörtök ApCsel 8,26-36.38-40 Jn 6,44-51 Péntek ApCsel 9,1-20 Jn 6,52-59 Szombat ApCsel 9,31-42 Jn 6,60-69 Húsvét utáni 4. hét ----------- ---------------------------- ------------------------- Hétfô ApCsel 11,1-18 Jn 10,11-18 (B és C évben: Jn 10,1-10) Kedd ApCsel 11,19-26 Jn 10,22-30 Szerda ApCsel 12 24-13,5 Jn 12,44-50 Csütörtök ApCsel 13,13-25 Jn 13,16-20 Péntek ApCsel 13,26-33 Jn 14,1-6 Szombat ApCsel 13,44-52 Jn 14,7-14 Húsvét utáni 5. hét ----------- ---------------------------- ------------------------- Hétfô ApCsel 14,5-18 Jn 14,21-26 Kedd ApCsel 14,19-28 Jn 14,27-31 Szerda ApCsel 15,1-6 Jn 15,1-8 Csütörtök ApCsel 15,7-21 Jn 15,9-11 Péntek ApCsel 15,22-31 Jn 15,12-17 Szombat ApCsel 16,1-10 Jn 15,18-21 Húsvét utáni 6. hét ----------- ---------------------------- ------------------------- Hétfô ApCsel 16,11-15 Jn 15,26-16,4 Kedd ApCsel 16,22-34 Jn 16,5-11 Szerda ApCsel 17,15.22-18,1 Jn 16,12-15 Csütörtök ApCsel 18,1-8 Jn 16,16-20 Péntek ApCsel 18,9-18 Jn 16,20-23 Szombat ApCsel 18,23-28 Jn 16,23-28 Húsvét utáni 7. hét ----------- ---------------------------- ------------------------- Hétfô ApCsel 19,1-8 Jn 16,29-33 Kedd ApCsel 20,17-27 Jn 17,1-11 Szerda ApCsel 20,28-38 Jn 17,11-19 Csütörtök ApCsel 22,30; 23,6-11 Jn 17,20-26 Péntek ApCsel 25,13-21 Jn 21,15-19 Szombat ApCsel 28,16-20.30-31 Jn 21,20-35 Olvasmány Evangélium I. év II. év I. és II. év Évközi 1. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Zsid 1,1-6 1Sám 1,1-8 Mk 1,14-20 Kedd Zsid 2,5-12 1Sám 1,9-20 Mk 1,21-28 Szerda Zsid 2,14-18 1Sám 3,1-10.19-20 Mk 1,29-39 Csütörtök Zsid 3,7-14 1Sám 4,1-11 Mk 1,40-45 Péntek Zsid 4,1-5.11 1Sám 8,4-7.10-22 Mk 2,1-12 Szombat Zsid 4,12-16 1Sám 9,1-4.17-19; 10,1 Mk 2,13-17 Évközi 2. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Zsid 5,1-10 1Sám 15,16-23 Mk 2,18-22 Kedd Zsid 6,10-20 1Sám 16,1-13 Mk 2,23-28 Szerda Zsid 7,1-3.15-17 1Sám 17,32-33.37.40-51 Mk 3,1-6 Csütörtök Zsid 7,25-8,6 1Sám 18,6-9; 19,1-7 Mk 3,7-12 Péntek Zsid 8,6-13 1Sám 24,3-21 Mk 3,13-19 Szombat Zsid 9,2-3.11-14 2Sám 1,1-4.11-12.17.19. Mk 3,20-21 23-27 Évközi 3. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Zsid 9,15.24-28 2Sám 5,1-7.10 Mk 3,22-30 Kedd Zsid 10,1-10 2Sám 6,12-15.17-19 Mk 3,31-35 Szerda Zsid 10,11-18 2Sám 7,4-17 Mk 4,1-20 Csütörtök Zsid 10,19-25 2Sám 7,18-19.24-29 Mk 4,21-25 Péntek Zsid 10,32-39 2Sám 11,1-4.5-10.13-17 Mk 4,26-34 Szombat Zsid 11,1-2.8-19 2Sám 12,1-7.10-17 Mk 4,35-41 Évközi 4. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Zsid 11,32-40 2Sám 15,13-14.30; Mk 5,1-20 16,5-13 Kedd Zsid 12,1-4 2Sám 18,9-10.14.24. Mk 5,21-43 31-19,3 Szerda Zsid 12,4-7.11-15 2Sám 24,2.9-17 Mk 6,1-6 Csütörtök Zsid 12,18-19.21-24 1Kir 2,1-4.10-12 Mk 6,7-13 Péntek Zsid 13,1-8 Sir 47,2-11 Mk 6,14-29 Szombat Zsid 13,15-17.20-21 1Kir 3,4-13 Mk 6,30-34 Évközi 5. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 1Mz 1,1-19 1Kir 8,1-7.9-13 Mk 6,53-56 Kedd 1Mz 1,20-2,4 1Kir 8,22-23.27-30 Mk 7,1-13 Szerda 1Mz 2,4-9.15-17 1Kir 10,1-10 Mk 7,14-23 Csütörtök 1Mz 2,18-25 1Kir 11,4-13 Mk 7,24-30 Péntek 1Mz 3,1-8 1Kir 11,29-32; 12,19 Mk 7,31-37 Szombat 1Mz 3,9-24 1Kir 12,26-32; 13,33-34 Mk 8,1-10 Évközi 6. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 1Mz 4,1-15.25 Jak 1,1-11 Mk 8,11-13 Kedd 1Mz 6,5-8; 7,1-5.10 Jak 1,12-18 Mk 8,14-21 Szerda 1Mz 8,6-13.20-22 Jak 1,19-27 Mk 8,22-26 Csütörtök 1Mz 9,1-13 Jak 2,1-9 Mk 8,27-33 Péntek 1Mz 11,1-9 Jak 2,14-24.26 Mk 8,34-9,1 Szombat Zsid 11,1-7 Jak 3,1-10 Mk 9,2-13 Évközi 7. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Sir 1,1-4.6.8-10 Jak 3,13-18 Mk 9,14-29 Kedd Sir 2,1-11 Jak 4,1-10 Mk 9,30-37 Szerda Sir 4,11-19 Jak 4,13-17 Mk 9,38-40 Csütörtök Sir 5,1-8 Jak 5,1-6 Mk 9,41-43. 45.47-50 Péntek Sir 6,5-17 Jak 5,9-12 Mk 10,1-12 Szombat Sir 17,1-4.6-15 Jak 5,13-20 Mk 10,13-16 Évközi 8. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Sir 17,24-29 1Pt 1,3-9 Mk 10,17-27 Kedd Sir 35,1-12 1Pt 1,10-16 Mk 10,28-31 Szerda Sir 36,1-2.4-5.10-17 1Pt 1,18-25 Mk 10,32-45 Csütörtök Sir 42,15-25 1Pt 2,2-5.9-12 Mk 10,46-52 Péntek Sir 44,1.9-13 1Pt 4,7-13 Mk 11,11-25 Szombat Sir 51,12-20 Júd 17,20-25 Mk 11,27-33 Évközi 9. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Tób 1,1-2; 2,1-8 2Pt 1,1-7 Mk 12,1-12 Kedd Tób 2,9-14; 3,1 2Pt 3,12-15.17-18 Mk 12,13-17 Szerda Tób 3,1-13.16-17 2Tim 1,1-3.6-12 Mk 12,18-27 Csütörtök Tób 6,10-12; 2Tim 2,8-15 Mk 12,28-34 7,1.7-14; 8,4-8 Péntek Tób 11,5-14 2Tim 3,10-17 Mk 12,35-37 Szombat Tób 12,1-15.20 2Tim 4,1-8 Mk 12,38-44 Évközi 10. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 2Kor 1,1-7 1Kir 17,1-6 Mt 5,1-12 Kedd 2Kor 1,18-22 1Kir 17,7-16 Mt 5,13-16 Szerda 2Kor 3,4-11 1Kir 18,20-39 Mt 5,17-19 Csütörtök 2Kor 3,15-4,1.3-6 1Kir 18,41-46 Mt 5,20-26 Péntek 2Kor 4,7-15 1Kir 19,9.11-16 Mt 5,27-32 Szombat 2Kor 5,14-21 1Kir 19,19-21 Mt 5,33-37 Évközi 11. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 2Kor 6,1-10 1Kir 21,1-16 Mt 5,38-42 Kedd 2Kor 8,1-9 1Kir 21,17-29 Mt 5,43-48 Szerda 2Kor 9,6-11 2Kir 2,1.6-14 Mt 6,1-6.16-18 Csütörtök 2Kor 11,1-11 Sir 48,1-14 Mt 6,7-15 Péntek 2Kor 11,18.22-30 2Kir 11,1-4.9-18.20 Mt 6,19-23 Szombat 2Kor 12,1-10 2Krón 24,17-25 Mt 6,24-34 Évközi 12. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 1Mz 12,1-9 2Kir 17,5-8.13-15.18 Mt 7,1-5 Kedd 1Mz 13,2.5-18 2Kir 19,9-11.14-21.31-36 Mt 7,6.12-14 Szerda 1Mz 15,1-12.17-18 2Kir 22,8-13; 23,1-3 Mt 7,15-20 Csütörtök 1Mz 16,1-12.15-16 2Kir 24,8-17 Mt 7,21-29 vagy 1Mz 16,6-12. 15-16 Péntek 1Mz 17,1.9-10.15-22 2Kir 25,1-12 Mt 8,1-4 Szombat 1Mz 18,1-15 Siral 2,2.10-14.18-19 Mt 8,5-17 Évközi 13. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 1Mz 18,16-33 Ám 2,6-10.13-16 Mt 8,18-22 Kedd 1Mz 19,15-29 Ám 3,1-8; 4,11-12 Mt 8,23-27 Szerda 1Mz 21,5.8-20 Ám 5,14-15.21-24 Mt 8,28-34 Csütörtök 1Mz 22,1-19 Ám 7,10-17 Mt 9,1-8 Péntek 1Mz 23,1-4.19; Ám 8,4-6.9-12 Mt 9,9-13 24,1-8.62-67 Szombat 1Mz 27,1-5.15-29 Ám 9,11-15 Mt 9,14-17 Évközi 14. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 1Mz 28,10-22a Oz 2,16.17.19-22 Mt 9,18-26 Kedd 1Mz 32,23-32 Oz 8,4-7.11-13 Mt 9,32-38 Szerda 1Mz 41,55-57; Oz 10,1-3.7-8.12 Mt 10,1-7 42,5-7.17-24 Csütörtök 1Mz 44,18-21.23-29; Oz 11,1-4.8-9 Mt 10,7-15 45,1-5 Péntek 1Mz 46,1-7.28-30 Oz 14,2-10 Mt 10,16-23 Szombat 1Mz 49,29-33; Iz 6,1-8 Mt 10,24-33 50,15-26 Évközi 15. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 2Mz 1,8-14.22 Iz 1,11-17 Mt 10,34-11,1 Kedd 2Mz 2,1-15 Iz 7,1-9 Mt 11,20-24 Szerda 2Mz 3,1-6.9-12 Iz 10,5-7.13-16 Mt 11,25-27 Csütörtök 2Mz 3,13-20 Iz 26,7-9.12.16-19 Mt 11,28-30 Péntek 2Mz 11,10-12,14 Iz 38,1-6.22.7-8 Mt 12,1-8 Szombat 2Mz 12,37-42 Mik 2,1-5 Mt 12,14-21 Évközi 16. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 2Mz 14,5-18 Mik 6,1-4.6-8 Mt 12,38-42 Kedd 2Mz 14,21-15,1 Mik 7,14-15,18-20 Mt 12,46-50 Szerda 2Mz 16,1-5.9-15 Jer 1,1.4-10 Mt 13,1-9 Csütörtök 2Mz 19,1-2.9-11. Jer 2,1-3.7-8.12-13 Mt 13,10-17 16-20 Péntek 2Mz 20,1-17 Jer 3,14-17 Mt 13,18-23 Szombat 2Mz 24,3-8 Jer 7,1-11 Mt 13,24-30 Évközi 17. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 2Mz 32,15-24.30-34 Jer 13,1-11 Mt 13,31-35 Kedd 2Mz 33,7-11; Jer 14,17-22 Mt 13,36-43 34,5-9.28 Szerda 2Mz 34,29-35 Jer 15,10.16-21 Mt 13,44-46 Csütörtök 2Mz 40,16-21.34-36 Jer 18,1-6 Mt 13,47-53 Péntek 3Mz 23,1.4-11.15-16. Jer 26,1-9 Mt 13,54-58 27.34-37 Szombat 3Mz 25,1.8-17 Jer 26,11-16.24 Mt 14,1-12 Évközi 18. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 4Mz 11,4-15 Jer 28,1-17 Mt 14,13-21 Kedd 4Mz 12,1-13 Jer 30,1-2.12-15.18-22 Mt 14,22-36 Szerda 4Mz 13,1-3.25-14,1. Jer 31,1-7 Mt 15,21-28 26-30.34-35 Csütörtök 4Mz 20,1-13 Jer 31,31-34 Mt 16,13-23 Péntek 5Mz 4,32-40 Náh 2,1.3; 3,1-3.6-7 Mt 16,24-28 Szombat 5Mz 6,4-13 Hab 1,12-2,4 Mt 17,14-20 Évközi 19. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 5Mz 10,12-22 Ez 1,2-5.24-28 Mt 17,22-27 Kedd 5Mz 31,1-8 Ez 2,8-3,4 Mt 18,1-5.10. 12-14 Szerda 5Mz 34,1-12 Ez 9,1-7; 10,18-22 Mt 18,15-20 Csütörtök Józs 3,7-10.11.13-17 Ez 12,1-12 Mt 18,21-19,1 Péntek Józs 24,1-13 Ez 16,3-15.60.63 Mt 19,3-12 vagy Ez 16,59-63 Szombat Józs 24,14-28 Ez 18,1-10.13.30-32 Mt 19,13-15 Évközi 20. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Bír 2,11-19 Ez 24,15-24 Mt 19,16-22 Kedd Bír 6,11-24 Ez 28,1-10 Mt 19,23-30 Szerda Bír 9,6-15 Ez 34,1-11 Mt 20,1-16 Csütörtök Bír 11,29-39 Ez 36,23-28 Mt 22,1-14 Péntek Rut 1,1.3-6.14-16.22 Ez 37,1-14 Mt 22,34-40 Szombat Rut 2,1-3.8-11; Ez 43,1-7 Mt 23,1-12 4,13-17 Évközi 21. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 1Tesz 1,1-5.8-10 2Tesz 1,1-5.11-12 Mt 23,13-22 Kedd 1Tesz 2,1-8 2Tesz 2,1-3.13-17 Mt 23,23-26 Szerda 1Tesz 2,9-13 2Tesz 3,6-10.16-18 Mt 23,27-32 Csütörtök 1Tesz 3,7-13 1Kor 1,1-9 Mt 24,42-51 Péntek 1Tesz 4,1-8 1Kor 1,17-25 Mt 25,1-13 Szombat 1Tesz 4,9-11 1Kor 1,26-31 Mt 25,14-30 Évközi 22. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 1Tesz 4,13-17 1Kor 2,1-5 Lk 4,16-30 Kedd 1Tesz 5,1-6.9-11 1Kor 2,10-16 Lk 4,31-37 Szerda Kol 1,1-8 1Kor 3,1-9 Lk 4,38-44 Csütörtök Kol 1,9-14 1Kor 3,18-23 Lk 5,1-11 Péntek Kol 1,15-20 1Kor 4,1-5 Lk 5,33-39 Szombat Kol 1,21-23 1Kor 4,9-15 Lk 6,1-5 Évközi 23. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Kol 1,24-2,3 1Kor 5,1-8 Lk 6,6-11 Kedd Kol 2,6-15 1Kor 6,1-11 Lk 6,12-19 Szerda Kol 3,1-11 1Kor 7,25-31 Lk 6,20-26 Csütörtök Kol 3,12-17 1Kor 8,1-7.11-13 Lk 6,27-38 Péntek 1Tim 1,1-2.12-14 1Kor 9,16-19.22-27 Lk 6,39-42 Szombat 1Tim 1,15-17 1Kor 10,14-22 Lk 6,43-49 Évközi 24. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 1Tim 2,1-7 1Kor 11,17-26.33-34 Lk 7,1-10 Kedd 1Tim 3,1-13 1Kor 12,12-14.27-31 Lk 7,11-17 Szerda 1Tim 3,14-16 1Kor 12,31-13,13 Lk 7,31-35 Csütörtök 1Tim 4,12-16 1Kor 15,1-11 Lk 7,36-50 Péntek 1Tim 6,3-12 1Kor 15,12-20 Lk 8,1-3 Szombat 1Tim 6,13-16 1Kor 15,35-37.42-49 Lk 8,4-15 Évközi 25. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Ezd 1,1-6 Péld 3,27-35 Lk 8,16-18 Kedd Ezd 6,7-8.12.14-20 Péld 21,1-6.10-13 Lk 8,19-21 Szerda Ezd 9,5-9 Péld 30,5-9 Lk 9,1-6 Csütörtök Ag 1,1-8 Préd 1,2-11 Lk 9,7-9 Péntek Ag 2,1-9 Préd 3,1-11 Lk 9,18-22 Szombat Zak 2,5-9.14-15 Préd 11,9-12,8 Lk 9,43-45 Évközi 26. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Zak 8,2-8 Jób 1,6-22 Lk 9,46-50 Kedd Zak 8,20-23 Jób 3,1-3.11-17.20-23 Lk 9,51-56 Szerda Neh 2,1-8 Jób 9,1-12.14-16 Lk 9,57-62 Csütörtök Neh 8,1-4.5-6.8-12 Jób 19,21-27 Lk 10,1-12 Péntek Bár 1,15-22 Jób 38,1.12-21; 40,3-5 Lk 10,13-16 Szombat Bár 4,5-12.27-29 Jób 42,1-3.5-6.12-16 Lk 10,17-24 Évközi 27. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Jón 1,1-2,1.11 Gal 1,6-12 Lk 10,25-37 Kedd Jón 3,1-10 Gal 1,13-24 Lk 10,38-42 Szerda Jón 3,10-4,11 Gal 2,1-2.7-14 Lk 11,1-4 Csütörtök Mal 3,13-20 Gal 3,1-5 Lk 11,5-13 Péntek Joel 1,13-15; 2,1-2 Gal 3,6-14 Lk 11,14-26 Szombat Joel 4,12-21 Gal 3,22-29 Lk 11,27-28 Évközi 28. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Róm 1,1-7 Gal 4,22-24.26-27.31-5,1 Lk 11,29-32 Kedd Róm 1,16-25 Gal 5,1-6 Lk 11,37-41 Szerda Róm 2,1-11 Gal 5,18-25 Lk 11,42-46 Csütörtök Róm 3,21-30 Ef 1,1-10 Lk 11,47-54 Péntek Róm 4,1-8 Ef 1,11-14 Lk 12,1-7 Szombat Róm 4,13.16-18 Ef 1,15-23 Lk 12,8-12 Évközi 29. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Róm 4,20-25 Ef 2,1-10 Lk 12,13-21 Kedd Róm 5,12.15.17-19. Ef 2,12-22 Lk 12,35-38 20-21 Szerda Róm 6,12-18 Ef 3,2-12 Lk 12,39-48 Csütörtök Róm 6,19-23 Ef 3,14-21 Lk 12,49-53 Péntek Róm 7,18-25 Ef 4,1-6 Lk 12,54-59 Szombat Róm 8,1-11 Ef 4,7-16 Lk 13,1-9 Évközi 30. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Róm 8,12-17 Ef 4,32-5,8 Lk 13,10-17 Kedd Róm 8,18-25 Ef 5,21-33 Lk 13,18-21 Szerda Róm 8,26-30 Ef 6,1-9 Lk 13,22-30 Csütörtök Róm 8,31-39 Ef 6,10-20 Lk 13,31-35 Péntek Róm 9,1-5 Fil 1,1-11 Lk 14,1-6 Szombat Róm 11,1-2.11-12. Fil 1,18-26 Lk 14,1.7-11 25-29 Évközi 31. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Róm 11,29-36 Fil 2,1-4 Lk 14,12-14 Kedd Róm 12,5-16 Fil 2,5-11 Lk 14,15-24 Szerda Rom 13,8-10 Fil 2,12-18 Lk 14,25-33 Csütörtök Róm 14,7-12 Fil 3,3-8 Lk 15,1-10 Péntek Róm 15,14-21 Fil 3,17-4,1 Lk 16,1-8 Szombat Róm 16,3-9.16.22-27 Fil 4,10-19 Lk 16,9-13 Évközi 32. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Bölcs 1,1-7 Tit 1,1-9 Lk 17,1-6 Kedd Bölcs 2,23-3,9 Tit 2,1-8.11-14 Lk 17,7-10 Szerda Bölcs 6,1-11 Tit 3,1-7 Lk 17,11-19 Csütörtök Bölcs 7,22-8,1 Filem 7-20 Lk 17,20-25 Péntek Bölcs 13,1-9 2Jn 4-9 Lk 17,26-37 Szombat Bölcs 18,14-16; 3Jn 5-8 Lk 18,1-8 19,6-9 Évközi 33. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô 1Mak 1,11-16.43-45. Jel 1,1-4; 2,1-5 Lk 18,35-43 57-60.65-67 Kedd 2Mak 6,18-31 Jel 3,1-6.14-22 Lk 19,1-10 Szerda 2Mak 7,1.20-31 Jel 4,1-11 Lk 19,11-28 Csütörtök 1Mak 2,15-29 Jel 5,1-10 Lk 19,41-44 Péntek 1Mak 4,36-37.52-59 Jel 10,8-11 Lk 19,45-48 Szombat 1Mak 6,1-13 Jel 11,4-12 Lk 20,27-40 Évközi 34. hét --------- -------------------- ------------------------- --------------- Hétfô Dán 1,1-6.8-20 Jel 14,1-3.4-5 Lk 21,1-4 Kedd Dán 2,31-45 Jel 14,14-20 Lk 21,5-11 Szerda Dán 5,1-6.13-14. Jel 15,1-4 Lk 21,12-19 16-17.23-28 Csütörtök Dán 6,12-27 Jel 18,1-2.21-23; Lk 21,20-28 19,1-3.9 Péntek Dán 7,2-14 Jel 20,1-4.11-21,2 Lk 21,29-33 Szombat Dán 7,15-27 Jel 22,1-7 Lk 21,34-36 ======================================================================== 7. Függelék: A szentírási helyek mutatója 1Mz Mózes I. könyve (Teremtés) 1,1-2,2 ABC Húsvétéj 2,7-9;3,1-7 A Nagyböjt 1. vasárnapja 2,18-24 B Évközi 27. vasárnap 3,9-15 B Évközi 10. vasárnap 3,9-15.20 ABC December 8. 9,8-15 B Nagyböjt 1. vasárnapja 11,1-9 ABC Pünkösd vigília 12,1-4 A Nagyböjt 2. vasárnapja 14,18-20 C Úrnapja 15,5-12.17-18 C Nagyböjt 2. vasárnapja 18,1-10 C Évközi 16. vasárnap 18,20-32 C Évközi 17. vasárnap 22,1-2.9.10-13.15-18 B Nagyböjt 2. vasárnapja 22,1-18 ABC Húsvétéj 2Mz Mózes II. könyve (Kivonulás) 3,1-8.13-15 C Nagyböjt 3. vasárnapja 12,1-8.11-14 ABC Nagycsütörtök 14,15-15,1 ABC Húsvétéj 16,2-4.12-15 B Évközi 18. vasárnap 17,3-7 A Nagyböjt 3. vasárnapja 17,8-13 C Évközi 29. vasárnap 19,2-6 A Évközi 11. vasárnap 19,3-8.16-20 ABC Pünkösd vigília 20,1-17 B Nagyböjt 3. vasárnapja 22,20-26 A Évközi 30. vasárnap 24,3-8 B Úrnapja 32,7-11.13-14 C Évközi 24. vasárnap 34,4-6.8-9 A Szentháromság vasárnapja 3Mz Mózes III. könyve (Leviták) 13,1-2.44-46 B Évközi 6. vasárnap 19,1-2.17-18 A Évközi 7. vasárnap 4Mz Mózes IV. könyve (Számok) 6,22-27 ABC Újév 11,25-29 B Évközi 26. vasárnap 21,4-9 ABC Szeptember 14. 5Mz Mózes V. könyve (II. Törvénykönyv) 4,1-2.6-8 B Évközi 22. vasárnap 4,32-34.39-40 B Szentháromság vasárnapja 5,12-15 B Évközi 9. vasárnap 6,2-6 B Évközi 31. vasárnap 7,6-11 A Jézus Szíve Ünnepe 8,2-3.14-16 A Úrnapja 11,18.26-28 A Évközi 9. vasárnap 18,15-20 B Évközi 4. vasárnap 26,4-10 C Nagyböjt 1. vasárnapja 30,10-14 C Évközi 15. vasárnap Józs Józsue könyve 5,9.10-12 C Nagyböjt 4. vasárnapja 24,1-2.15-17.18 B Évközi 21. vasárnap 1Sám Sámuel I. könyve 3,3-10.19 B Évközi 2. vasárnap 16,1.6-7.10-13 A Nagyböjt 4. vasárnapja 26,2.7-9.12-13.22-23 C Évközi 7. vasárnap 2Sám Sámuel II. könyve 5,1-3 C Évközi 34. vasárnap 7,1-5.8-11.16 B Advent 4. vasárnapja 7,4-5.12-14.16 ABC Március 19. 12,7-10.13 C Évközi 11. vasárnap 1Kir Királyok I. könyve 3,5.7-12 A Évközi 17. vasárnap 8,41-43 C Évközi 9. vasárnap 17,10-16 B Évközi 32. vasárnap 17,17-24 C Évközi 10. vasárnap 19,4-8 B Évközi 19. vasárnap 19,9.11-13 A Évközi 19. vasárnap 19,16.19-21 C Évközi 13. vasárnap 2Kir Királyok II. könyve 4,8-11.14-16 A Évközi 13. vasárnap 4,42-44 B Évközi 17. vasárnap 5,14-17 C Évközi 28. vasárnap 1Krón Krónikák I. könyve 15,3-4.15-16;16,1-2 ABC Augusztus 15. vigília 2Krón Krónikák II. könyve 36,14-16.19-23 B Nagyböjt 4. vasárnapja Neh Nehemiás könyve 8,2-4.5-6.8-10 C Évközi 3. vasárnap 2Mak Makkabeusok I. könyve 7,1-2.9-14 C Évközi 32. vasárnap 12,43-45 ABC November 2. Jób Jób könyve 7,1-4.6-7 B Évközi 5. vasárnap 38,1.8-11 B Évközi 12. vasárnap Péld Példabeszédek könyve 4,10-15.18-27 ABC Augusztus 20. 8,22-31 * ABC Szeptember 12. 8,22-31 C Szentháromság vasárnapja 9,1-6 B Évközi 20. vasárnap 31,10-13.19-20.30-31 A Évközi 33. vasárnap 31,10-13.19-20.30-31 * ABC November 19. Préd Prédikátorok könyve 1,2;2,21-23 C Évközi 18. vasárnap Bölcs Bölcsesség könyve 1,13-15;2,23-24 B Évközi 13. vasárnap 2,12.17-20 B Évközi 25. vasárnap 3,1-9 ABC Szeptember 7. 3,1-9 * ABC Szeptember 24. 4,7-17 ABC November 5. 6,12-16 A Évközi 32. vasárnap 7,7-11 B Évközi 28. vasárnap 9,13-18 C Évközi 23. vasárnap 10,10-14 ABC Június 27. 11,22-12,2 C Évközi 31. vasárnap 12,13.16-19 A Évközi 16. vasárnap 18,6-9 C Évközi 19. vasárnap Sir Sirák fia könyve 3,3-7.14-17 ABC Szent Család vasárnapja 3,17-18.20.28-29 C Évközi 22. vasárnap 15,15-20 A Évközi 6. vasárnap 24,1-4.12-16 ABC Karácsony utáni 2. vasárnap 24,23-31 ABC Október 8. 27,4-7 C Évközi 8. vasárnap 27,30-28,7 A Évközi 24. vasárnap 35,15-17.20-22 C Évközi 30. vasárnap Iz Izajás könyve 2,1-5 A Advent 1. vasárnapja 5,1-7 A Évközi 27. vasárnap 6,1-2.3-8 C Évközi 5. vasárnap 7,10-14 A Advent 4. vasárnapja 7,10-14 ABC Március 25. 8,23-9,3 A Évközi 3. vasárnap 9,1-3.5-6 ABC Karácsony éjféli mise 11,1-10 A Advent 2. vasárnapja 22,19-23 A Évközi 21. vasárnap 25,6-10 A Évközi 28. vasárnap 35,1-6.10 A Advent 3. vasárnapja 35,4-7 B Évközi 23. vasárnap 40,1-5.9-11 B Advent 2. vasárnapja 42,1-4.6-7 ABC Úr megkeresztelkedése 43,16-21 C Nagyböjt 5. vasárnapja 43,18-19.21-22.24-25 B Évközi 7. vasárnap 45,1.4-6 A Évközi 29. vasárnap 49,1-6 ABC Június 24. 49,3.5-6 A Évközi 2. vasárnap 49,14-15 A Évközi 8. vasárnap 50,4-7 ABC Virágvasárnap 50,5-9 B Évközi 24. vasárnap 52,7-10 ABC Karácsony 52,7-10 * ABC Október 25. 52,13-53,12 ABC Nagypéntek 53,10-11 B Évközi 29. vasárnap 54,5-14 ABC Húsvétéj 55,1-3 A Évközi 18. vasárnap 55,1-11 ABC Húsvétéj 55,6-9 A Évközi 25. vasárnap 55,10-11 A Évközi 15. vasárnap 56,1.6-7 A Évközi 20. vasárnap 58,7-10 A Évközi 5. vasárnap 60,1-6 ABC Vízkereszt 61,1-2.10-11 B Advent 3. vasárnapja 61,1-3.6.8-9 ABC Nagycsütörtök krizmaszentelés 62,1-5 ABC Karácsony vigília 62,1-5 C Évközi 2. vasárnap 62,11-12 ABC Karácsony hajnali mise 63,16-17.19;64,3-8 B Advent 1. vasárnapja 66,10-14 C Évközi 14. vasárnap 66,18-21 C Évközi 21. vasárnap Jer Jeremiás könyve 1,4-5.17-19 C Évközi 4. vasárnap 1,4-10 ABC Június 24. vigília 1,17-19 * ABC Augusztus 29. 17,5-8 C Évközi 6. vasárnap 20,7-9 A Évközi 22. vasárnap 20,10-13 A Évközi 12. vasárnap 23,1-6 B Évközi 16. vasárnap 31,7-9 B Évközi 30. vasárnap 31,31-34 B Nagyböjt 5. vasárnapja 33,14-16 C Advent 1. vasárnapja 38,4-6.8-10 C Évközi 20. vasárnap Bár Báruk könyve 3,9-15.32-4,4 ABC Húsvétéj 5,1-9 C Advent 2. vasárnapja Ez Ezekiel könyve 2,2-5 B Évközi 14. vasárnap 17,22-24 B Évközi 11. vasárnap 18,25-28 A Évközi 26. vasárnap 33,7-9 A Évközi 23. vasárnap 34,11-12.15-17 A Évközi 34. vasárnap 34,11-16 C Jézus Szíve Ünnepe 36,16-28 ABC Húsvétéj 37,1-14 ABC Pünkösd vigília 37,12-14 A Nagyböjt 5. vasárnapja Dán Dániel könyve 7,9-10.13-14 ABC Augusztus 6. 7,13-14 B Évközi 34. vasárnap 12,1-3 B Évközi 33. vasárnap Oz Ozeás könyve 2,16.17.21-22 B Évközi 8. vasárnap 6,3-6 A Évközi 10. vasárnap 11,1.3-4.8-9 B Jézus Szíve Ünnepe Jo Joel könyve 2,12-18 ABC Hamvazószerda 3,1-5 ABC Pünkösd vigília Ám Ámosz könyve 6,1.4-7 C Évközi 26. vasárnap 7,12-15 B Évközi 15. vasárnap 8,4-7 C Évközi 25. vasárnap Jón Jónás könyve 3,1-5.10 B Évközi 3. vasárnap Mik Mikeás könyve 5,1-4 * ABC Szeptember 8. 5,1-4 C Advent 4. vasárnapja Hab Habakuk könyve 1,2-3;2,2-4 C Évközi 27. vasárnap Szof Szofoniás könyve 2,3;3,12-13 A Évközi 4. vasárnap 3,14-18 * ABC Július 2. 3,14-18 C Advent 3. vasárnapja Zak Zakariás könyve 9,9-10 A Évközi 14. vasárnap 12,10-11 C Évközi 12. vasárnap Mal Malakiás könyve 1,14-2,2.8-10 A Évközi 31. vasárnap 3,1-4 ABC Február 2. 3,19-20 C Évközi 33. vasárnap Mt Máté evangéliuma 1,1-16.18-23 * ABC Szeptember 8. 1,1-25 ABC Karácsony vigília 1,16.18-21.24 ABC Március 19. 1,18-24 A Advent 4. vasárnapja 2,1-12 ABC Vízkereszt 2,13-15.19-23 A Szent Család vasárnapja 2,13-18 ABC December 28. 3,1-12 A Advent 2. vasárnapja 3,13-17 A Úr megkeresztelkedése 4,1-11 A Nagyböjt 1. vasárnapja 4,12-23 A Évközi 3. vasárnap 5,1-12 A Évközi 4. vasárnap 5,1-12 ABC November 1. 5,13-16 A Évközi 5. vasárnap 5,17-37 A Évközi 6. vasárnap 5,38-48 A Évközi 7. vasárnap 6,1-6.16-18 ABC Hamvazószerda 6,24-34 A Évközi 8. vasárnap 7,21-27 A Évközi 9. vasárnap 7,24-29 * ABC Augusztus 20. 9,9-13 A Évközi 10. vasárnap 9,36-10,8 A Évközi 11. vasárnap 10,17-22 ABC December 26. 10,26-33 A Évközi 12. vasárnap 10,28-33 * ABC Szeptember 7. 10,28-33 * ABC Szeptember 24. 10,37-42 A Évközi 13. vasárnap 11,2-11 A Advent 3. vasárnapja 11,25-30 A Jézus Szíve Ünnepe 11,25-30 A Évközi 14. vasárnap 13,1-23 A Évközi 15. vasárnap 13,24-43 A Évközi 16. vasárnap 13,44-52 A Évközi 17. vasárnap 14,13-21 A Évközi 18. vasárnap 14,22-33 A Évközi 19. vasárnap 15,21-28 A Évközi 20. vasárnap 16,13-19 ABC Június 29. 16,13-20 A Évközi 21. vasárnap 16,21-27 A Évközi 22. vasárnap 17,1-9 A Nagyböjt 2. vasárnapja 17,1-9 A Augusztus 6. 18,15-20 A Évközi 23. vasárnap 18,21-35 A Évközi 24. vasárnap 20,1-16 A Évközi 25. vasárnap 21,1-11 A Virágvasárnap, körmenet 21,28-32 A Évközi 26. vasárnap 21,33-43 A Évközi 27. vasárnap 22,1-14 A Évközi 28. vasárnap 22,15-21 A Évközi 29. vasárnap 22,34-40 A Évközi 30. vasárnap 22,34-40 * ABC Június 27. 23,1-12 A Évközi 31. vasárnap 24,37-44 A Advent 1. vasárnapja 25,1-13 A Évközi 32. vasárnap 25,1-13 * ABC Január 18. 25,14-30 A Évközi 33. vasárnap 25,31-46 A Évközi 34. vasárnap 26,14-27,66 A Virágvasárnap 28,1-10 A Húsvétéj 28,8-15 ABC Húsvéthétfô 28,16-20 A Áldozócsütörtök 28,16-20 B Szentháromság vasárnapja Mk Márk evangéliuma 1,1-8 B Advent 2. vasárnapja 1,6-11 B Úr megkeresztelkedése 1,12-15 B Nagyböjt 1. vasárnapja 1,14-20 * ABC Október 25. 1,14-20 B Évközi 3. vasárnap 1,21-28 B Évközi 4. vasárnap 1,29-39 B Évközi 5. vasárnap 1,40-45 B Évközi 6. vasárnap 2,1-12 B Évközi 7. vasárnap 2,18-22 B Évközi 8. vasárnap 2,23-3,6 B Évközi 9. vasárnap 3,20-35 B Évközi 10. vasárnap 4,26-34 B Évközi 11. vasárnap 4,35-41 B Évközi 12. vasárnap 5,21-43 B Évközi 13. vasárnap 6,1-6 B Évközi 14. vasárnap 6,7-13 B Évközi 15. vasárnap 6,17-29 ABC Augusztus 29. 6,30-34 B Évközi 16. vasárnap 7,1-8.14-15.21-23 B Évközi 22. vasárnap 7,31-37 B Évközi 23. vasárnap 8,27-35 B Évközi 24. vasárnap 9,2-10 B Nagyböjt 2. vasárnapja 9,2-10 B Augusztus 6. 9,30-37 B Évközi 25. vasárnap 9,38-43.45.47-48 B Évközi 26. vasárnap 10,2-16 B Évközi 27. vasárnap 10,17-30 B Évközi 28. vasárnap 10,35-45 B Évközi 29. vasárnap 10,46-52 B Évközi 30. vasárnap 11,1-10 B Virágvasárnap, körmenet 12,28-34 B Évközi 31. vasárnap 12,38-44 B Évközi 32. vasárnap 13,24-32 B Évközi 33. vasárnap 13,33-37 B Advent 1. vasárnapja 14,1-15,47 B Virágvasárnap 14,12-16.22-26 B Úrnapja 16,1-8 B Húsvétéj 16,15-20 B Áldozócsütörtök Lk Lukács evangéliuma 1,1-4;4,14-21 C Évközi 3. vasárnap 1,5-17 ABC Június 24. vigília 1,26-38 ABC Március 25. 1,26-38 * ABC Szeptember 12. 1,26-28 * ABC Október 8. 1,26-38 ABC December 8. 1,26-38 B Advent 4. vasárnapja 1,39-45 C Advent 4. vasárnapja 1,39-56 * ABC Július 2. 1,39-56 ABC Augusztus 15. 1,57-66.80 ABC Június 24. 2,1-14 ABC Karácsony éjféli mise 2,15-20 ABC Karácsony hajnali mise 2,16-21 ABC Újév 2,22-40 ABC Február 2. 2,22-40 B Szent Család vasárnapja 2,33-35 * ABC Szeptember 15. 2,41-51 ABC Március 19. 2,41-52 C Szent Család vasárnapja 3,1-6 C Advent 2. vasárnapja 3,10-18 C Advent 3. vasárnapja 3,15-16.21-22 C Úr megkeresztelkedése 4,1-13 C Nagyböjt 1. vasárnapja 4,16-21 ABC Nagycsütörtök, krizmaszentelés 4,21-30 C Évközi 4. vasárnap 5,1-11 C Évközi 5. vasárnap 6,17.20-26 C Évközi 6. vasárnap 6,27-38 * ABC November 19. 6,27-38 C Évközi 7. vasárnap 6,39-45 C Évközi 8. vasárnap 7,1-10 C Évközi 9. vasárnap 7,11-17 C Évközi 10. vasárnap 7,36-8,3 C Évközi 11. vasárnap 9,11-17 C Úrnapja 9,18-24 C Évközi 12. vasárnap 9,28-36 C Nagyböjt 2. vasárnapja 9,28-36 C Augusztus 6. 9,51-62 C Évközi 13. vasárnap 9,57-62 * ABC Október 23. 10,1-12.17-20 C Évközi 14. vasárnap 10,25-37 C Évközi 15. vasárnap 10,38-42 C Évközi 16. vasárnap 11,1-13 C Évközi 17. vasárnap 11,27-28 ABC Augusztus 15. vigília 12,13-21 C Évközi 18. vasárnap 12,32-48 C Évközi 19. vasárnap 12,35-40 * ABC November 5. 12,49-53 C Évközi 20. vasárnap 13,1-9 C Nagyböjt 3. vasárnapja 13,22-30 C Évközi 21. vasárnap 14,1.7-14 C Évközi 22. vasárnap 14,25-33 C Évközi 23. vasárnap 15,1-3.11-32 C Nagyböjt 4. vasárnapja 15,1-32 C Évközi 24. vasárnap 15,3-7 C Jézus Szíve Ünnepe 16,1-13 C Évközi 25. vasárnap 16,19-31 C Évközi 26. vasárnap 17,5-10 C Évközi 27. vasárnap 17,11-19 C Évközi 28. vasárnap 18,1-8 C Évközi 29. vasárnap 18,9-14 C Évközi 30. vasárnap 19,1-10 C Évközi 31. vasárnap 19,28-40 C Virágvasárnap, körmenet 20,27-38 C Évközi 32. vasárnap 21,5-19 C Évközi 33. vasárnap 21,25-28.34-36 C Advent 1. vasárnapja 22,14-23,56 C Virágvasárnap 23,35-43 C Évközi 34. vasárnap 24,1-12 C Húsvétéj 24,13-35 A Húsvét 3. vasárnapja 24,35-48 B Húsvét 3. vasárnapja 24,46-53 C Áldozócsütörtök Jn János evangéliuma 1,1-18 ABC Karácsony 1,1-18 * ABC December 31. 1,1-18 ABC Karácsony utáni 2. vasárnap 1,6-8.19-28 B Advent 3. vasárnapja 1,29-34 A Évközi 2. vasárnap 1,35-42 B Évközi 2. vasárnap 2,1-12 C Évközi 2. vasárnap 2,13-25 B Nagyböjt 3. vasárnapja 3,13-17 ABC Szeptember 14. 3,14-21 B Nagyböjt 4. vasárnapja 3,16-18 A Szentháromság vasárnapja 4,5-42 A Nagyböjt 3. vasárnapja 6,1-15 B Évközi 17. vasárnap 6,24-35 B Évközi 18. vasárnap 6,41-51 B Évközi 19. vasárnap 6,51-58 A Úrnapja 6,51-58 B Évközi 20. vasárnap 6,60-69 B Évközi 21. vasárnap 7,37-39 ABC Pünkösd vigília 8,1-11 C Nagyböjt 5. vasárnapja 9,1-41 A Nagyböjt 4. vasárnapja 10,1-10 A Húsvét 4. vasárnapja 10,11-18 B Húsvét 4. vasárnapja 10,27-30 C Húsvét 4. vasárnapja 11,1-45 A Nagyböjt 5. vasárnapja 12,12-16 B Virágvasárnap, körmenet 12,20-33 B Nagyböjt 5. vasárnapja 13,1-15 ABC Nagycsütörtök 13,31-33.34-35 C Húsvét 5. vasárnapja 14,1-6 ABC November 2. 14,1-12 A Húsvét 5. vasárnapja 14,15-21 A Húsvét 6. vasárnapja 14,23-29 C Húsvét 6. vasárnapja 15,1-8 B Húsvét 5. vasárnapja 15,9-17 B Húsvét 6. vasárnapja 15,26-27;16,1-3.12-15 ABC Pünkösdhétfô 16,12-15 C Szentháromság vasárnapja 17,1-11 A Húsvét 7. vasárnapja 17,11-19 B Húsvét 7. vasárnapja 17,20-26 C Húsvét 7. vasárnapja 18,1-19,42 ABC Nagypéntek 18,33-37 B Évközi 34. vasárnap 19,25-27 ABC Szeptember 15. 19,31-37 B Jézus Szíve Ünnepe 20,1-9 ABC Húsvétvasárnap 20,2-8 ABC December 27. 20,19-23 ABC Pünkösd 20,19-31 A Húsvét 2. vasárnapja 20,19-31 B Húsvét 2. vasárnapja 20,19-31 C Húsvét 2. vasárnapja 21,1-19 C Húsvét 3. vasárnapja 21,15-19 ABC Június 29. vigília ApCsel Apostolok cselekedetei 1,11 ABC Áldozócsütörtök 1,12-14 A Húsvét 7. vasárnapja 1,15-17.20-26 B Húsvét 7. vasárnapja 2,1-11 ABC Pünkösd 2,14.22-28 A Húsvét 3. vasárnapja 2,14.22-32 ABC Húsvéthétfô 2,14.36-41 A Húsvét 4. vasárnapja 2,42-47 A Húsvét 2. vasárnapja 3,1-10 ABC Június 29. vigília 3,13-15.17-19 B Húsvét 3. vasárnapja 4,8-12 B Húsvét 4. vasárnapja 4,32-35 B Húsvét 2. vasárnapja 5,12-16 C Húsvét 2. vasárnapja 5,27-32.40-41 C Húsvét 3. vasárnapja 6,1-7 A Húsvét 5. vasárnapja 6,8-10;7,54-59 ABC December 26. 7,55-60 C Húsvét 7. vasárnapja 8,5-8.14-17 A Húsvét 6. vasárnapja 9,26-31 B Húsvét 5. vasárnapja 10,25-26.34-35.44-48 B Húsvét 6. vasárnapja 10,34.37-43 ABC Húsvétvasárnap 10,34-38 ABC Úr megkeresztelkedése 10,34.42-48 ABC Pünkösdhétfô 12,1-11 ABC Június 29. 13,14.43-52 C Húsvét 4. vasárnapja 13,16-17.22-25 ABC Karácsony vigília 13,22-26 ABC Június 24. 14,21-27 C Húsvét 5. vasárnapja 15,1-2.22-29 C Húsvét 6. vasárnapja Róm Rómaiaknak írt levél 1,1-7 A Advent 4. vasárnapja 3,21-25.28 A Évközi 9. vasárnap 4,13.16-18.22 ABC Március 19. 4,18-25 A Évközi 10. vasárnap 5,1-2.5-8 A Nagyböjt 3. vasárnapja 5,1-5 C Szentháromság vasárnapja 5,5-11 C Jézus Szíve Ünnepe 5,6-11 A Évközi 11. vasárnap 5,12-15 A Évközi 12. vasárnap 5,12-19 A Nagyböjt 1. vasárnapja 6,3-4.8-11 A Évközi 13. vasárnap 6,3-11 ABC Húsvétéj 8,8-11 A Nagyböjt 5. vasárnapja 8,9.11-13 A Évközi 14. vasárnap 8,14-17 B Szentháromság vasárnapja 8,18-23 A Évközi 15. vasárnap 8,22-27 ABC Pünkösd vigília 8,26-27 A Évközi 16. vasárnap 8,28-30 A Évközi 17. vasárnap 8,28-30 * ABC Szeptember 8. 8,28-30 * ABC Szeptember 12. 8,28-30 * ABC November 5. 8,31-34 B Nagyböjt 2. vasárnapja 8,31-35.37-39 ABC November 2. 8,35.37-39 A Évközi 18. vasárnap 9,1-5 A Évközi 19. vasárnap 10,8-13 C Nagyböjt 1. vasárnapja 11,13-15.29-32 A Évközi 20. vasárnap 11,33-36 A Évközi 21. vasárnap 12,1-2 A Évközi 22. vasárnap 12,9-16 ABC Július 2. 13,8-10 A Évközi 23. vasárnap 13,11-14 A Advent 1. vasárnapja 14,7-9 A Évközi 24. vasárnap 15,4-9 A Advent 2. vasárnapja 16,25-27 B Advent 4. vasárnapja 1Kor Korintusiaknak írt I. levél 1,1-3 A Évközi 2. vasárnap 1,3-9 B Advent 1. vasárnapja 1,10-13.17 A Évközi 3. vasárnap 1,22-25 B Nagyböjt 3. vasárnapja 1,26-31 A Évközi 4. vasárnap 2,1-5 A Évközi 5. vasárnap 2,6-10 A Évközi 6. vasárnap 3,16-23 A Évközi 7. vasárnap 4,1-5 A Évközi 8. vasárnap 5,6-8 ABC Húsvétvasárnap 6,13-15.17-20 B Évközi 2. vasárnap 7,29-31 B Évközi 3. vasárnap 7,32-35 B Évközi 4. vasárnap 9,16-19.22-23 B Évközi 5. vasárnap 10,1-6.10-12 C Nagyböjt 3. vasárnapja 10,16-17 A Úrnapja 10,31-11,1 B Évközi 6. vasárnap 11,23-26 ABC Nagycsütörtök 11,23-26 C Úrnapja 12,3-7.12-13 ABC Pünkösd 12,4-11 C Évközi 2. vasárnap 12,12-30 C Évközi 3. vasárnap 12,31-13,13 C Évközi 4. vasárnap 15,1-11 C Évközi 5. vasárnap 15,12.16-20 C Évközi 6. vasárnap 15,20-26.28 A Évközi 34. vasárnap 15,20-27 ABC Augusztus 15. 15,45-49 C Évközi 7. vasárnap 15,54-57 ABC Augusztus 15. vg. 15,54-58 C Évközi 8. vasárnap 2Kor Korintusiaknak írt II. levél 1,18-22 B Évközi 7. vasárnap 3,1-6 B Évközi 8. vasárnap 4,6-11 B Évközi 9. vasárnap 4,13-5,1 B Évközi 10. vasárnap 5,6-10 B Évközi 11. vasárnap 5,14-17 B Évközi 12. vasárnap 5,14-20 ABC Október 23. 5,17-21 C Nagyböjt 4. vasárnapja 5,20-6,2 ABC Hamvazószerda 8,7.9.13-15 B Évközi 13. vasárnap 10,17-11,2 ABC Január 18. 12,7-10 B Évközi 14. vasárnap 13,11-13 A Szentháromság vasárnapja Gal Galatáknak írt levél 1,1-2.6-10 C Évközi 9. vasárnap 1,11-19 C Évközi 10. vasárnap 1,11-20 ABC Június 29. vg. 2,16.19-21 C Évközi 11. vasárnap 3,26-29 C Évközi 12. vasárnap 4,4-7 ABC Újév 4,4-7 * ABC Október 8. 5,1.13-18 C Évközi 13. vasárnap 6,14-18 C Évközi 14. vasárnap Ef Efezusiaknak írt levél 1,3-6.11-12 ABC December 8. 1,3-6.15-18 ABC Karácsony utáni 2. vasárnap 1,3-14 B Évközi 15. vasárnap 1,17-23 ABC Áldozócsütörtök 2,4-10 B Nagyböjt 4. vasárnapja 2,13-18 B Évközi 16. vasárnap 3,2-3.5-6 ABC Vízkereszt 3,8-12.14-19 B Jézus Szíve Ünnepe 4,1-6 B Évközi 17. vasárnap 4,2-6 ABC Pünkösdhétfô 4,17.20-24 B Évközi 18. vasárnap 4,17-24 * ABC Augusztus 20. 4,30-5,2 B Évközi 19. vasárnap 5,8-14 A Nagyböjt 4. vasárnapja 5,15-20 B Évközi 20. vasárnap 5,21-32 B Évközi 21. vasárnap Fil Filippieknek írt levél 1,4-6.8-11 C Advent 2. vasárnapja 1,20-24.27 A Évközi 25. vasárnap 2,1-11 A Évközi 26. vasárnap 2,6-11 ABC Virágvasárnap 2,6-11 ABC Szeptember 14. 3,8-14 C Nagyböjt 5. vasárnapja 3,17-4,1 C Nagyböjt 2. vasárnapja 4,4-7 C Advent 3. vasárnapja 4,6-9 A Évközi 27. vasárnap 4,12-14.19-20 A Évközi 28. vasárnap Kol Kolosszeieknek írt levél 1,12-20 C Évközi 34. vasárnap 1,15-20 C Évközi 15. vasárnap 1,24-28 C Évközi 16. vasárnap 2,12-14 C Évközi 17. vasárnap 3,1-4 ABC Húsvétvasárnap 3,1-5.9-11 C Évközi 18. vasárnap 3,12-21 ABC Szent Család vasárnap 1Tesz Tesszalonikaiaknak írt I. levél 1,1-5 A Évközi 29. vasárnap 1,5-10 A Évközi 30. vasárnap 2,7-9.13 A Évközi 31. vasárnap 3,12-4,2 C Advent 1. vasárnapja 4,13-18 A Évközi 32. vasárnap 5,1-6 A Évközi 33. vasárnap 5,16-24 B Advent 3. vasárnapja 2Tesz Tesszalonikaiaknak írt II. levél 1,11-2,2 C Évközi 31. vasárnap 2,16-3,5 C Évközi 32. vasárnap 3,7-12 C Évközi 33. vasárnap 1Tim Timoteusnak írt I. levél 1,12-17 C Évközi 24. vasárnap 2,1-8 C Évközi 25. vasárnap 6,11-16 C Évközi 26. vasárnap 2Tim Timoteusnak írt II. levél 1,6-8.13-14 C Évközi 27. vasárnap 1,8-10 A Nagyböjt 2. vasárnapja 2,8-13 C Évközi 28. vasárnap 3,14-4,2 C Évközi 29. vasárnap 4,6-8.16-18 C Évközi 30. vasárnap 4,6-8.17-18 ABC Június 29. Tit Titusznak írt levél 2,11-14 ABC Karácsony, éjféli mise 3,4-7 ABC Karácsony, hajnali mise Filem Filemonnak írt levél 9-10.12-17 C Évközi 23. vasárnap Zsid Zsidóknak írt levél 1,1-6 ABC Karácsony 2,9-11 B Évközi 27. vasárnap 2,14-18 ABC Február 2. 4,12-13 B Évközi 28. vasárnap 4,14-16 B Évközi 29. vasárnap 4,14-16;5,7-9 ABC Nagypéntek 5,1-6 B Évközi 30. vasárnap 5,7-8 * ABC Szeptember 15. 5,7-9 B Nagyböjt 5. vasárnapja 7,23-28 B Évközi 31. vasárnap 9,11-15 B Úrnapja 9,24-28 B Évközi 32. vasárnap 10,4-10 ABC Március 25. 10,5-10 C Advent 4. vasárnapja 10,11-14.18 B Évközi 33. vasárnap 11,1-2.8-19 C Évközi 19. vasárnap 12,1-4 C Évközi 20. vasárnap 12,5-7.11-13 C Évközi 21. vasárnap 12,18-19.22-24 C Évközi 22. vasárnap Jak Szent Jakab levele 1,17-18.21-22.27 B Évközi 22. vasárnap 2,1-5 B Évközi 23. vasárnap 2,14-18 B Évközi 24. vasárnap 3,16-4,3 B Évközi 25. vasárnap 5,1-6 B Évközi 26. vasárnap 5,7-10 A Advent 3. vasárnapja 1Pt Szent Péter I. levele 1,3-9 A Húsvét 2. vasárnapja 1,8-12 ABC Június 24. vigília 1,17-21 A Húsvét 3. vasárnapja 2,4-9 A Húsvét 5. vasárnapja 2,20-25 A Húsvét 4. vasárnapja 3,15-18 A Húsvét 6. vasárnapja 3,18-22 B Nagyböjt 1. vasárnapja 4,13-16 A Húsvét 7. vasárnapja 2Pt Szent Péter II. levele 1,16-19 ABC Augusztus 6. 3,8-14 B Advent 2. vasárnapja 1Jn Szent János I. levele 1,1-4 ABC December 27. 1,5-2,2 ABC December 28. 2,1-5 B Húsvét 3. vasárnapja 2,18-21 ABC December 31. 3,1-2 B Húsvét 4. vasárnapja 3,1-3 ABC November 1. 3,14-18 ABC November 19. 3,18-24 B Húsvét 5. vasárnapja 4,7-10 B Húsvét 6. vasárnapja 4,7-16 A Jézus Szíve Ünnepe 4,11-16 B Húsvét 7. vasárnapja 5,1-6 B Húsvét 2. vasárnapja Jel Jelenések könyve 1,5-8 ABC Nagycsütörtök krizmaszentelés 1,5-8 B Évközi 34. vasárnap 1,9-11.12-13.17-19 C Húsvét 2. vasárnapja 5,11-14 C Húsvét 3. vasárnapja 7,2-4.9-14 ABC November 1. 7,9.14-17 C Húsvét 4. vasárnapja 11,19;12,1-6.10 ABC Augusztus 15. 21,1-5 C Húsvét 5. vasárnapja 21,10-14.22-23 C Húsvét 6. vasárnapja 22,12-14.16-17.20 C Húsvét 7. vasárnapja ======================================================================== 8. Függelék: A válaszos zsoltárok mutatója 2Mz Mózes II. könyve (Kivonulás) 15,1-2.3-4.5-6.17-18 ABC Húsvétéj Jud Judit könyve 13,23-24.25.25 ABC Október 8. Zsolt Zsoltárok könyve 1,1-2.3.4 és 6 C Évközi 6. vasárnap 4,2.4.7-8.9 B Húsvét 3. vasárnapja 8,4-5.6-7.8-9 C Szentháromság vasárnapja 13(12),6.6 ABC Szeptember 8. 15(14),2-3.3-4.5 B Évközi 22. vasárnap 15(14),2-3.3-4.5 C Évközi 16. vasárnap 16(15),1-2 és 5.7-8.9-10.11 ABC Húsvéthétfô 16(15),1-2 és 5.7-8.9-10.11 A Húsvét 3. vasárnapja 16(15),1-2 és 5.7-8.9-10.11 C Évközi 13. vasárnap 16(15),1-2 és 5.7-8.11 ABC Október 23. 16(15),5 és 8.9-10.11 ABC Húsvétéj 16(15),5 és 8.9-10.11 B Évközi 33. vasárnap 17(16),1.5-6.8 és 15 C Évközi 32. vasárnap 18(17),2-3.3-4.47 és 51 A Évközi 30. vasárnap 18(17),2-3.3-4.47 és 51 B Évközi 31. vasárnap 19(18),2-3.4-5 ABC Június 29. (vigília) 19(18),8.9.10.11 ABC Húsvétéj 19(18),8.9.10.11 B Nagyböjt 3. vasárnapja 19(18),8.9.10.15 C Évközi 3. vasárnap 19(18),8.10.12-13.14 B Évközi 26. vasárnap 22(21),8-9.17-18.19-20.23-24 ABC Virágvasárnap 22(21),26-27.28 és 30.31-32 B Húsvét 5. vasárnapja 23(22),1-2.2-3.5-6 A Évközi 34. vasárnap 24(23),1-2.3-4.5-6 A Advent 4. vasárnapja 24(23),1-2.3-4.5-6 ABC November 1. 23(22),1-3.3-4.5-6 A Nagyböjt 4. vasárnapja 23(22),1-3.3-4.5.6 A Húsvét 4. vasárnapja 23(22),1-3.3-4.5.6 A Évközi 28. vasárnap 23(22),1-3.3-4.5-6 ABC November 2. 23(22),1-3.3-4.5.6 B Évközi 16. vasárnap 23(22),1-3.3-4.5.6 C Jézus Szent Szíve ünnepe 24(23),7.8.9.10 ABC Február 2. 25(24),4-5.6-7.8-9 A Évközi 26. vasárnap 25(24),4-5.6-7.8-9 B Nagyböjt 1. vasárnapja 25(24),4-5.6-7.8-9 B Évközi 3. vasárnap 25(24),4-5.8-9.10 és 14 C Advent 1. vasárnapja 27(26),1.4.7-8 A Húsvét 7. vasárnapja 27(26),1.4.13-14 A Évközi 3. vasárnap 27(26),1.7-8.8-9.13-14 C Nagyböjt 2. vasárnapja 29(28),1-2.3-4.8-10 ABC Urunk megkereresztelkedése 30(29),2 és 4.5-6.11-13 ABC Húsvétéj 30(29),2 és 4.5-6.11-13 B Évközi 13. vasárnap 30(29),2 és 4.5-6.11-13 C Húsvét 3. vasárnapja 30(29),2 és 4.5-6.11-13 C Évközi 10. vasárnap 31(30),2-3.3-4.5-6.15-16.20 ABC Szeptember 15. 31(30),2-3.3-4.17 és 25 A Évközi 9. vasárnap 31(30),2 és 6.12-13.15-16.17 és 25 ABC Nagypéntek 31(30),3-4.6 és 8.16-17 ABC December 26. 32(31),1-2.5.7.11 C Évközi 11. vasárnap 32(31),1-2.5.11 B Évközi 6. vasárnap 33(32),1-2.4-5.18-19 A Húsvét 5. vasárnapja 33(32),1 és 12.18-19.20-22 C Évközi 19. vasárnap 33(32),4-5.6 és 9.18-19.20 és 22 B Szentháromság vasárnapja 33(32),4-5.6-7.12-13.20-22 ABC Húsvétéj 33(32),4-5.18-19.20 és 22 A Nagyböjt 2. vasárnapja 33(32),4-5.18-19.20 és 22 B Évközi 29. vasárnap 34(33),2-3.4-5.6-7 C Nagyböjt 4. vasárnapja 34(33),2-3.4-5.6-7.8-9 ABC Június 29. 34(33),2-3.4-5.6-7.8-9 B Évközi 19. vasárnap 34(33),2-3.4-5.6-7.8-9.10-11 ABC November 19. 34(33),2-3.10-11.12-13.14-15 B Évközi 20. vasárnap 34(33),2-3.16-17.18-19.20-21. B Évközi 21. vasárnap 22-23 34(33),2-3.17-18.19 és 23 C Évközi 30. vasárnap 40(39),2.3.4.18 C Évközi 20. vasárnap 40(39),2 és 4.7-8.8-9.10 A Évközi 2. vasárnap 40(39),2 és 4.7-8.8-9.10 B Évközi 2. vasárnap 40(39),7-8.8-9.10.11 ABC Március 25. 41(40),2-3.4-5.13-14 B Évközi 7. vasárnap 42(41),3.5; 43(42),3.4 ABC Húsvétéj 45(44),10.11-12.16 ABC Augusztus 15. 45(44),11-12.14-15.16-17 ABC Január 18. 45(44),11-12.14-15.16-17 ABC Szeptember 12. 47(46),2-3.6-7.8-9 ABC Áldozócsütörtök 50(49),1 és 8.12-13.14-15 A Évközi 10. vasárnap 51(50),3-4.5-6.12-13.14 és 17 ABC Hamvazószerda 51(50),3-4.5-6.12-13.14 és 17 A Nagyböjt 1. vasárnapja 51(50),3-4.12-13.14-15 B Nagyböjt 5. vasárnapja 51(50),3-4.12-13.17 és 19 C Évközi 24. vasárnap 51(50),12-13.14-15.18-19 ABC Húsvétéj 54(53),3-4.5.6-8 B Évközi 25. vasárnap 62(61),2-3.6-7.8-9 A Évközi 8. vasárnap 63(62),2.3-4.5-6.8-9 A Évközi 22. vasárnap 63(62),2.3-4.5-6.7-8 A Évközi 32. vasárnap 63(62),2.3-4.5-6.8-9 C Évközi 12. vasárnap 65(64),10.10-11.12-13.14 A Évközi 15. vasárnap 66(65),1-2.8.9.16.17 ABC Augusztus 20. 66(65),1-3.4-5.6-7.16 és 20 A Húsvét 6. vasárnapja 66(65),1-3.4-5.6-7.16 és 20 C Évközi 14. vasárnap 67(66),2-3.5.6 és 8 ABC Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe (Újév) 67(66),2-3.5.6 és 8 A Évközi 20. vasárnap 67(66),2-3.5.6 és 8 C Húsvét 6. vasárnapja 68(67),4-5.6-7.10-11 C Évközi 22. vasárnap 69(68),8-10.14 és 17.33-35 A Évközi 12. vasárnap 69(68),14 és 17.30-31.33-34.36-37 C Évközi 15. vasárnap 71(70),1-2.3-4.5-6.15 és 17 ABC Június 24. (vigília) 71(70),1-2.3-4.5-6.15 és 17 ABC Augusztus 29. 71(70),1-2.3-4.5-6.15 és 17 C Évközi 4. vasárnap 72(71),1-2.7-8.10-11.12-13 ABC Vízkereszt 72(71),1-2.7-8.12-13.17 A Advent 2. vasárnapja 78(77),1-2.34-35.36-37.38 ABC Szeptember 14. 78(77),3-4.23-24.25 és 54 B Évközi 18. vasárnap 80(79),2-3.15-16.18-19 B Advent 1. vasárnapja 80(79),2-3.15-16.18-19 C Advent 4. vasárnapja 80(79),9 és 12.13-14.15-16.19-20 A Évközi 27. vasárnap 81(80),3-4.5-6.6-8.10-11 B Évközi 9. vasárnap 85(84),9-10.11-12.13-14 A Évközi 19. vasárnap 85(84),9-10.11-12.13-14 B Advent 2. vasárnapja 85(84),9-10.11-12.13-14 B Évközi 15. vasárnap 86(85),5-6.9-10.15-16 A Évközi 16. vasárnap 89(88),2-3.4-5.27 és 29 ABC Március 19. 89(88),2-3.4-5.27 és 29 B Advent 4. vasárnapja 89(88),2-3.16-17.18-19 A Évközi 13. vasárnap 89(88),4-5.16-17.27 és 29 ABC Karácsony (vigília) 89(88),21-22.25 és 27 ABC Nagycsütörtök (krizmaszentelés) 90(89),3-4.5-6.12-13.14 és 17 C Évközi 23. vasárnap 90(89),12-13.14-15.16-17 B Évközi 28. vasárnap 91(90),1-2.10-11.12-13.14-15 C Nagyböjt 1. vasárnapja 92(91),2-3.13-14.15-16 B Évközi 11. vasárnap 92(91),2-3.13-14.15-16 C Évközi 8. vasárnap 93(92),1.1-2.5 B Évközi 34. vasárnap 95(94),1-2.6-7.8-9 A Nagyböjt 3. vasárnapja 95(94),1-2.6-7.8-9 A Évközi 23. vasárnap 95(94),1-2.6-7.8-9 B Évközi 4. vasárnap 95(94),1-2.6-7.8-9 C Évközi 18. vasárnap 95(94),1-2.6-7.8-9 C Évközi 27. vasárnap 96(95),1-2.2-3.7-8.9-10 C Évközi 2. vasárnap 96(95),1-2.2-3.7-8.10 ABC Október 25. 96(95),1-2.2-3.11-12.13 ABC Karácsony (éjféli mise) 96(95),1-2.11-12.13 ABC December 31. 96(95),1 és 3.4-5.7-8.9-10 A Évközi 29. vasárnap 97(96),1 és 6.11-12 ABC Karácsony (hajnali mise) 97(96),1-2.5-6.9 ABC Augusztus 6. 97(96),1-2.5-6.11-12 ABC December 27. 97(96),1-2.6-7.9 C Húsvét 7. vasárnapja 98(97),1.2-3.3-4 ABC December 8. 98(97),1.2-3.3-4 B Húsvét 6. vasárnapja 98(97),1.2-3.3-4 C Évközi 28. vasárnap 98(97),1.2-3.3-4.5-6 ABC Karácsony (ünnepi mise) 98(97),5-6.7-8.9 C Évközi 33. vasárnap 100(99),1-2.3.5 C Húsvét 4. vasárnapja 100(99),2.3.5 A Évközi 11. vasárnap 103(102),1-2.3-4.6-7.8 és 10 A Jézus Szent Szíve ünnepe 103(102),1-2.3-4.6-7.8 és 11 C Nagyböjt 3. vasárnapja 103(102),1-2.3-4.8 és 10.12-13 A Évközi 7. vasárnap 103(102),1-2.3-4.8 és 10.12-13 A Évközi 24. vasárnap 103(102),1-2.3-4.8 és 10.12-13 B Évközi 8. vasárnap 103(102),1-2.3-4.8 és 10.12-13 C Évközi 7. vasárnap 103(102),1-2.11-12.19-20 B Húsvét 7. vasárnapja 104(103),1-2.5-6.10 és 12.13-14. ABC Húsvétéj 24 és 35 104(103),1 és 24.29-30.31 és 34 ABC Pünkösdvasárnap 104(103),1-2.24 és 35.27-28.29-30 ABC Pünkösdvasárnap (vigília) 107(106),23-24.25-26.28-29.30-31 B Évközi 12. vasárnap 110(109),1.2.3.4 C Úrnapja 112(111),1-2.3-4.5-7.7-8.9 ABC Június 27. 112(111),4-5.6-7.8-9 A Évközi 5. vasárnap 113(112),1-2.4-6.7-8 C Évközi 25. vasárnap 116(114-115),1-2.3-4.5-6.8-9 B Évközi 24. vasárnap 116(114-115),10.15.16-17.18-19 B Nagyböjt 2. vasárnapja 116(114-115),12-13.15-16.17-18 ABC Nagycsütörtök 116(114-115),12-13.15-16.17-18 B Úrnapja 117(116),1.2 ABC Pünkösdhétfô 117(116),1.2 C Évközi 9. vasárnap 117(116),1.2 C Évközi 21. vasárnap 118(117),1-2.16-17.22-23 ABC Húsvétéj 118(117),1-2.16-17.22-23 ABC Húsvétvasárnap 118(117),1 és 8-9.21-23.26 és B Húsvét 4. vasárnapja 28-29 118(117),2-4.13-15.22-24 A Húsvét 2. vasárnapja 118(117),2-4.16-18.22-24 B Húsvét 2. vasárnapja 118(117),2-4.22-24.25-27 C Húsvét 2. vasárnapja 119(118),1-2.4-5.17-18.33-34 A Évközi 6. vasárnap 119(118),9-10.11-12.13-14 ABC November 5. 119(118),57 és 72.76-77.127-128. A Évközi 17. vasárnap 129-130 121(120),1-2.3-4.5-6.7-8 C Évközi 29. vasárnap 122(121),1-2.4-5 C Évközi 34. vasárnap 122(121),1-3.4-5.6-7.8-9 A Advent 1. vasárnapja 123(122),1-2.2.3-4 B Évközi 14. vasárnap 124(123),2-3.4-5.7-8 ABC December 28. 126(125),1-2.2-3.4-5.6 ABC Szeptember 7. 126(125),1-2.2-3.4-5.6 ABC Szeptember 24. 126(125),1-2.2-3.4-5.6 B Évközi 30. vasárnap 126(125),1-2.2-3.4-5.6 C Advent 2. vasárnapja 126(125),1-2.2-3.4-5.6 C Nagyböjt 5. vasárnapja 128(127),1-2.3.4-5 ABC Szent Család vasárnapja 128(127),1-2.3.4-5 A Évközi 33. vasárnap 128(127),1-2.3.4-5.6 B Évközi 27. vasárnap 130(129),1-2.3-4.5-6.7-8 A Nagyböjt 5. vasárnapja 130(129),1-2.3-4.4-6.7-8 B Évközi 10. vasárnap 131(130),1.2.3 A Évközi 31. vasárnap 132(131),6-7.9-10.13-14 ABC Augusztus 15. (vigília) 137(136),1-2.3.4-5.6 B Nagyböjt 4. vasárnapja 138(137),1-2.2-3.4-5.7-8 C Évközi 5. vasárnap 138(137),1-2.2-3.6 és 8 A Évközi 21. vasárnap 138(137),1-2.2-3.6-7.7-8 C Évközi 17. vasárnap 139(138),1-3.13-14.14-15 ABC Június 24. 145(144),1-2.8-9.10-11.13-14 A Évközi 14. vasárnap 145(144),1-2.8-9.10-11.13-14 C Évközi 31. vasárnap 145(144),2-3.8-9.17-18 A Évközi 25. vasárnap 145(144),8-9.10-11.12-13 C Húsvét 5. vasárnapja 145(144),8-9.15-16.17-18 A Évközi 18. vasárnap 145(144),10-11.15-16.17-18 B Évközi 17. vasárnap 146(145),7.8-9.9-10 A Advent 3. vasárnapja 146(145),7.8-9.9-10 A Évközi 4. vasárnap 146(145),7.8-9.9-10 B Évközi 23. vasárnap 146(145),7.8-9.9-10 B Évközi 32. vasárnap 146(145),7.8-9.9-10 C Évközi 26. vasárnap 147(146-147),1-2.3-4.5-6 B Évközi 5. vasárnap 147(146-147),12-13.14-15.19-20 ABC Karácsony utáni második vasárnap 147(146-147),12-13.14-15.19-20 A Úrnapja Iz Izajás könyve 12,2-3.4.5-6 ABC Húsvétéj 12,2-3.4.5-6 ABC Július 2. 12,2-3.4.5-6 B Jézus Szent Szíve ünnepe 12,2-3.4.5-6 C Advent 3. vasárnapja Dán Dániel könyve 3,52.53.54.55.56 A Szentháromság vasárnapja Lk Lukács evangéliuma 1,46-48.49-50.53-54 B Advent 3. vasárnapja ======================================================================== 9. Függelék: A szentmise felépítése I. BEVEZETÔ SZERTARTÁS a) Bevonulás kezdôénekkel (introitus) b) Az oltár köszöntése (meghajlás vagy térdhajtás, oltárcsók, tetszés szerint tömjénezés) c) Keresztvetés, a közösség köszöntése d) Bűnbánati cselekmény e) Uram, irgalmazz... (Kyrie eleison) f) ,,Dicsôség a magasságban...'' (Gloria) g) Könyörgés (collecta) hosszabb befejezéssel II. AZ IGE LITURGIÁJA a) Olvasmány az Ószövetségbôl, az Apostolok Cselekedeteibôl vagy a Jelenések könyvébôl b) Válaszos zsoltár c) Szentlecke az apostolok leveleibôl, az Apostolok Cselekedeteibôl vagy a Jelenések könyvébôl d) Alleluja, vagy evangélium elôtti vers e) Evangélium (tetszés szerint tömjénezés) f) Szentbeszéd (homília) g) Hitvallás (a niceai--konstantinápolyi vagy az apostoli hitvallás) h) Egyetemes könyörgések III. AZ EUCHARISZTIA LITURGIÁJA 1. Az adományok elôkészítése a) Felajánlási körmenet (felajánlási ének) b) A kenyér felajánlása c) A bor betöltése a kehelybe és vízzel való vegyítése d) A bor felajánlása e) A celebráns csendes imája (tetszés szerint tömjénezés), kézmosás f) ,,Imádkozzatok testvéreim...'' g) Felajánlási könyörgés 2. Az eucharisztikus ima (,,kánon'') a) Hálaadás (prefáció) és ,,Szent vagy...'' (Sanctus) b) A Szentháromság magasztalása c) Lélekhívás az átváltoztatásra (epiklézisz) d) Az alapítás elbeszélése, a kenyér átváltoztatása és Úrfelmutatás, a bor átváltoztatása és Úrfelmutatás (tetszés szerint tömjénezés) e) ,,Íme, hitünk szent titka!'' és a nép válasza (akklamáció) f) Megemlékezés (anamnézisz) és az áldozat felajánlása g) Áldozási lélekhívás (epiklézisz) h) Közbenjáró imádságok: 1. a szentekhez örök üdvösségünkért 2. a világért, az egyházért, a pápáért, a püspökért 3. az egybegyűlt közösségért 4. az elhunytakért i) Záródicsôítés: ,,Ôáltala, Ôvele és Ôbenne...'' (záródoxológia) 3. A szentáldozás rítusa a) Miatyánk b) ,,Mert tiéd az ország...'' (embolizmus a nép doxológiájával) c) Béke rítus (békecsók) d) Kenyértörés, a Szent Test és Vér egyesítése (immixtio) e) Isten Báránya... (Agnus Dei) f) A celebráns csendes imája az áldozás elôtt g) ,,Íme, az Isten Báránya...'' Krisztus lakomájára való hívás, ,,Uram, nem vagyok méltó...'' h) A pap(ok) és segédkezôk áldozása i) Áldozási ének j) A hívek áldozása k) Szent csend l) Áldozás utáni könyörgés IV. BEFEJEZÔ SZERTARTÁS a) (Hirdetések) b) Áldás (zárókönyörgés (oratio super populum), ünnepélyes áldás) c) Elbocsátás (Liturgikus Lexikon, Bp., 1988, 176--177) ======================================================================== 10. Függelék: A szentmise szövege magyarul és latinul RITUS INITIALES BEVEZETÔ SZERTARTÁS INTROITUS KEZDÔÉNEK Celebrans: In nómine Patris, et Pap: Az Atya, a Fiú és a Fílii, et Spíritus Sancti. Szentlélek nevében. Fideles: Amen. Hívek: Ámen. Grátia Dómini nostri Iesu A mi Urunk, Jézus Krisztus Christi, et cáritas Dei, et kegyelme, az Atyaisten szeretete communicátio Sancti Spíritus sit és a Szentlélek egyesítô ereje cum ómnibus vobis. legyen mindnyájatokkal. vel: vagy: Dóminus vobíscum Az Úr legyen veletek. Et cum spíritu tuo. És a te lelkeddel. Fratres, agnoscámus peccáta Testvéreim! Vizsgáljuk meg nostra, ut apti simus ad sacra lelkiismeretünket, és bánjuk meg mystéria celebránda. bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait! Confiteor Deo omnipoténti et Gyónom a mindenható Istennek és vobis, fratres, quia peccávi nektek, testvéreim, hogy sokszor nimis cogitatióne, verbo, ópere és sokat vétkeztem, gondolattal, et omissióne: mea culpa, mea szóval, cselekedettel és culpa, mea máxima culpa. Ideo mulasztással: én vétkem, én precor beátam Maríam semper vétkem, én igen nagy vétkem. Vírginem, omnes Angelos et Kérem ezért a Boldogságos Sanctos, et vos, fratres, oráre mindenkor Szeplôtelen Szűz pro me ad Dóminum Deum nostrum. Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz. Misereátur nostri omnípotens Deus Irgalmazzon nekünk a mindenható et, dimíssis peccátis nostris, Isten, bocsássa meg bűneinket, és perdúcat nos ad vitam ćtérnam. vezessen el az örök életre. Amen. Ámen. KYRIE KYRIE Kýrie, eléison. Uram, irgalmazz! Kýrie, eléison. Uram, irgalmazz Christe, eléison. Krisztus, kegyelmezz! Christe, eléison. Krisztus, kegyelmezz! Kýrie, eléison. Uram, irgalmazz! Kýrie, eléison. Uram, irgalmazz! GLORIA GLÓRIA Glória in excélsis Deo et in Dicsôség a magasságban Istennek terra pax homínibus bonć és a földön békesség a jóakaratú voluntátis. Laudámus te, embereknek. Dicsôítünk téged, benedícimus te, adorámus te, áldunk téged, imádunk téged, glorificámus te, grátias ágimus magasztalunk téged, hálát adunk tibi propter magnam glóriam tuam, neked nagy dicsôségedért, Urunk Dómine Deus, Rex cćlestis, Deus és Istenünk mennyei Király, Pater omnípotens. Dómine Fili mindenható Atyaisten. Urunk, unigénite, Iesu Christe, Dómine Jézus Krisztus, egyszülött Fiú, Deus, Agnus Dei, Fílius Patris, Urunk és Istenünk, Isten Báránya, Qui tollis peccáta mundi miserére az Atyának Fia, te elveszed a nobis; Qui tollis peccáta mundi, világ bűneit, irgalmazz nekünk; súscipe deprecatiónem nostram. te elveszed a világ bűneit, Qui sedes ad déxteram Patris, hallgasd meg könyörgésünket. Te miserére nobis. Quóniam tu solus az Atya jobbján ülsz, irgalmazz Sanctus, Tu solus Dóminus, Tu nekünk. Mert egyedül te vagy a solus Altíssimus, Iesu Christe, Szent, te vagy az Úr, te vagy az cum Sancto Spíritu: in glória Dei egyetlen Fölség, Jézus Krisztus, Patris. Amen. a Szentlélekkel együtt, az Atyaisten dicsôségében. Ámen. COLLECTA KÖNYÖRGÉS ... ... Amen. Ámen. LITURGIA VERBI AZ IGE LITURGIÁJA LECTIO PRIMA ELSÔ OLVASMÁNY ... ... Deo gratias. Istennek legyen hála. PSALMUS VÁLASZOS ZSOLTÁR LECTIO SECUNDA SZENTLECKE ... ... Deo gratias. Istennek legyen hála. ALLELUIA ALLELUJA EVANGELIUM EVANGÉLIUM Dóminus vobíscum. Az Úr legyen veletek. Et cum spíritu tuo. És a te lelkeddel. Léctio sancti Evangélii secúndum Evangélium Szent N. könyvébôl. N. Dicsôség neked, Istenünk. Glória tibi, Dómine. Ezek az evangélium igéi. Verbum Dómini. Áldunk téged, Krisztus. Laus tibi, Christe. HOMILIA HOMÍLIA CREDO HITVALLÁS Credo in unum Deum. Patrem Hiszek az egy Istenben, omnipoténtem, factórem cćli et mindenható Atyában, mennynek és terrć, visibílium ómnium et földnek, minden láthatónak és invisibílium. Et in unum Dóminum láthatatlannak Teremtôjében. Iesum Christum, Fílium Dei Hiszek az egy Úrban, Jézus unigénitum, et ex Patre natum Krisztusban, Isten egyszülött ante ómnia sćcula. Deum de Deo, Fiában, aki az Atyától született lumen de lúmine, Deum verum de az idô kezdete elôtt. Isten az Deo vero, Génitum, non factum, Istentôl, Világosság a consubstantiálem Patri: per quem Világosságtól, valóságos Isten a ómnia facta sunt. Qui propter nos valóságos Istentôl, született, de hómines et propter nostram nem teremtmény, az Atyával salútem descéndit de cćlis. Et egylényegű; és minden általa incarnátus est de Spíritu Sancto lett. Értünk, emberekért, a mi ex María Vírgine, et homo factus üdvösségünkért leszállott a est. Crucifíxus étiam pro nobis mennybôl. Megtestesült a sub Póntio Piláto; passus et Szentlélek erejébôl Szűz sepúltus est et resurréxit tértia Máriától, és emberré lett. die secúndum Scriptúras, et Poncius Pilátus alatt értünk ascéndit in cćlum sedet ad keresztre feszítették, kínhalált déxteram Patris. Et íterum szenvedett és eltemették. ventúrus est cum glória, iudicáre Harmadnapra feltámadott az Írások vivos et mórtuos; cuius regni non szerint, fölment a mennybe, ott erit finis. Et in Spíritum ül az Atyának jobbján, de újra Sanctum, Dóminum et vivificántem: eljön dicsôségben, ítélni élôket qui ex Patre Filióque procédit. és holtakat, és országának nem Qui cum Patre et Fílio, simul lesz vége. Hiszek a adorátur et conglorificátur: qui Szentlélekben, Urunkban és locútus est per prophétas. Et éltetônkben, aki az Atyától és a unam, sanctam, cathólicam et Fiútól származik; akit éppúgy apostólicam Ecclésiam. Confíteor imádunk és dicsôítünk, mint az unum baptísma in remissiónem Atyát és a Fiút. Ô szólt a peccatórum. Et exspécto próféták szavával. Hiszek az egy, resurrectiónem mortuórum, et szent, katolikus és apostoli vitam ventúri sćculi. Amen. Anyaszentegyházban, vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára, vallom a holtak feltámadását és az eljövendô örök életet. Ámen. vel: vagy: Credo in Deum, Patrem Hiszek az egy Istenben, omnipoténtem, Creatórum cćli et mindenható Atyában, mennynek és terrć. Et in Iesum Cristum, földnek Teremtôjében. És Jézus Fílium eius únicum, Dóminum Krisztusban, az ô egyszülött nostrum: qui concéptus est de Fiában, a mi Urunkban; aki Spíritu Sancto, natus ex María fogantatott Szentlélektôl, Vírgine, passus sub Póntio született Szűz Máriától; Piláto, crucifíxus, mórtuus, et szenvedett Poncius Pilátus alatt; sepúltus est; descéndit ad megfeszítették, meghalt és ínferos: tértia die resurréxit a eltemettették. Alászállt a mórtuis; ascéndit ad cćlos; sedet poklokra, harmadnapon feltámadt a ad déxteram Dei Patris halottak közül; fölment a omnipoténtis: inde ventúrus est mennybe, ott ül a mindenható iudicáre vivos et mórtuos. Credo Atyaisten jobbján; onnan jön el in Spíritum Sanctum, sanctam ítélni élôket és holtakat. Hiszek Ecclésiam cathólicam, Sanctórum Szentlélekben. communiónem, remissiónem Hiszem a katolikus peccatórum, carnis Anyaszentegyházat; a szentek resurrectiónem, vitam ćtérnam. közösségét, a bűnök bocsánatát; a Amen test feltámadását és az örök életet. Ámen. ORATIO UNIVERSALIS, SEU ORATIO EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK VAGY A FIDELIUM HÍVEK KÖNYÖRGÉSE LITURGIA EUCHARISTICA AZ EUCHARISZTIA LITURGIÁJA Benedíctus es, Dómine, Deus Áldott vagy, Urunk, mindenség univérsi, quia de tua largitáte Istene, mert a te bôkezűségedbôl accépimus panem, quem tibi kaptuk a kenyeret. Felajánljuk offérimus, fructum terrć et neked, mint a föld termését és az óperis mánuum hómimum, ex quo emberi munka gyümölcsét. Ebbôl nobis fiet panis vitć. lesz számunkra az élet kenyere. Benedíctus Deus in sćcula. Áldott legyen az Isten mindörökké. Benedíctus es, Dómine, Deus Áldott vagy, Urunk, mindenség univérsi, quia de tua largitáte Istene, mert a te bôkezűségedbôl accépimus vinum, quod tibi kaptuk a bort. Felajánljuk neked, offérimus, fructum vitis et mint a szôlôtô termését és az óperis mánuum hóminum, ex quo emberi munka gyümölcsét. Ebbôl nobis fiet potus spiritális. lesz számunkra a lélek itala. Benedíctus Deus in sćcula. Áldott legyen az Isten mindörökké. Oráte, fratres: ut meum ac Imádkozzatok, testvéreim, hogy vestrum sacrifícium acceptábile áldozatunk kedves legyen a fiat apud Deum Patrem mindenható Atyaisten elôtt. omnipoténtem. Suscípiat Dóminus sacrifícium de Fogadja el az Úr kezedbôl az mánibus tuis ad laudem et glóriam áldozatot nevének dicséretére és nóminis sui ad utilitátem quoque dicsôségére, mindannyiunk és az nostram totiúsque Ecclésić suć egész Anyaszentegyház javára. sanctć. ORATIO SUPER OBLATA FELAJÁNLÓ KÖNYÖRGÉS ... ... Amen. Ámen. PREX EUCHARISTICA I I. EUCHARISZTIKUS IMA vagyis A SEU CANON ROMANUS RÓMAI KÁNON Te ígitur, clementíssime Pater, Könyörögve kérünk tehát, jóságos per Iesum Christum, Fílium tuum, Atyánk, Fiad, a mi Urunk, Jézus Dóminum nostrum, súpplices Krisztus által: fogadd el és áldd rogámus ac pétimus, uti accépta + meg ezeket az adományokat és hábeas et benedícas + hćc dona, ajándékokat, ezt a szent és hćc múnera, hćc sancta sacrifícia tiszta áldozatot. Elsôsorban illibáta, in primis, quć tibi szent és katolikus Egyházadért offérimus pro Ecclésia tua sancta ajánljuk fel neked: tartsd meg cathólica: quam pacificáre, békében, ôrizd meg egységben, és custodíre, adunáre et régere vezesd az egész földkerekségen dignéris toto orbe terrárum: una szolgáddal, N. pápánkkal, N. cum fámulo tuo Papa nostro N. et fôpásztorunkkal, és mindazokkal, Antístite nostro N. et ómnibus akik az egyetemes és apostoli orthodóxis atque cathólicć et hitet hűségesen ôrzik és vallják. apostólicć fidei cultóribus. Meménto, Dómine, famulórum Emlékezzél meg, Urunk, famularúmque tuárum N. et N. et szolgáidról, N. és N.-rôl. ómnium circumstántium, quorum Emlékezzél meg minden tibi fides cógnita est et nota jelenlévôrôl is, akiknek hitét és devótio, pro quibus tibi buzgóságát ismered, akikért ezt a offérimus: vel qui tibi ófferunt dicsôítô áldozatot felajánljuk, hoc sacrificium laudis, vagy akik ezt felajánlják pro se suísque ómnibus: pro önmagukért és övéikért, lelkük redemptióne animárum suárum, pro megváltásáért, üdvösségük és spe salútis et incolumitátis suć: épségük reményében, és tibíque reddunt vota sua ćtérno hódolatukat bemutatják neked, az Deo, vivo et vero. örök, élô és igaz Istennek. Communicántes, et memóriam A szentek közösségében venerántes, in primis gloriósć tisztelettel megemlékezünk semper Vírginis Maríć, Genetrícis mindenekelôtt Dei et Dómini nostri Iesu a dicsôséges, mindenkor Szűz Christi: * Máriáról, Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus édesanyjáról, * In Nativitate Domini et per Karácsonykor és nyolcadában octavam Amikor most megünnepeljük azt a Communicántes, et (noctem szent (éjszakát) napot, amelyen a sacratíssimam) diem sacratíssimum Boldogságos Szűz Mária e világra celebrántes, (qua) quo beatć szülte az Üdvözítôt: a szentek Maríć intemeráta virgínitas huic közösségében tisztelettel mundo édidit Salvatórem: sed et megemlékezünk mindenekelôtt a memóriam venerántes, in primis dicsôséges, mindenkor Szűz eiúsdem gloriósć semper Vírginis Máriáról, Istenünk és Urunk, Maríć, Genetrícis eiúsdem Dei et Jézus Krisztus édesanyjáról, * Dómini nostri Iesu Christi: * In Epiphania Domini Urunk megjelenése (Vízkereszt) Communicántes, et diem napján sacratíssimum celebrántes, quo Amikor most megünnepeljük azt a Unigénitus tuus, in tua tecum szent napot, amelyen egyszülött glória coćtérnus, in veritáte Fiad, isteni dicsôséged örök carnis nostrć visibíliter részese, mint valóságos ember, corporális appáruit sed et látható testben megjelent: a memóriam venerántes, in primis szentek közösségében tisztelettel gloriósć semper Virginis Maríć, megemlékezünk mindenekelôtt a Genetrícis eiúsdem Dei et Dómini dicsôséges, mindenkor Szűz nostri Iesu Christi: * Máriáról, Istenünk és Urunk Jézus Krisztus édesanyjáról, * A Missa Vigilić paschalis usque Húsvét vigíliájától Húsvét 2. ad dominicam II Paschć vasárnapjáig Communicántes, et (noctem Amikor most megünnepeljük a mi sacratíssamam) diem sacratíssimum Urunk, Jézus Krisztus testi celebrántes Resurrectiónis Dómini feltámadásának szent (éjszakáját) nostri Iesu Christi secúndum napját: a szentek közösségében carnem: sed et memóriam tisztelettel megemlékezünk venerántes, in primis gloriósć mindenekelôtt a dicsôséges, semper Virginis Maríć, Genetrícis mindenkor Szűz Máriáról, Istenünk eiúsdem Dei et Dómini nostri Iesu és Urunk, Jézus Krisztus Christi: * édesanyjáról, * In Ascensione Domini Urunk mennybemenetele napján Communicántes, et diem Amikor most megünnepeljük azt a sacratíssimum celebrántes, quo szent napot, amelyen Urunk, a te Dóminus noster, unigénitus Fílius egyszülött Fiad, istenségével tuus, unítam sibi fragilitatis egyesített törékeny nostrć substántiam in glórić tuć embervoltunkat jobbodra emelte: a déxtera collocávit: sed et szentek közösségében tisztelettel memóriam venerántes, in primis megemlékezünk mindenekelôtt a gloriósć semper Virginis Maríć, dicsôséges, mindenkor Szűz Genetrícis eiúsdem Dei et Dómini Máriáról, Istenünk és Urunk, nostri Iesu Christi: * Jézus Krisztus édesanyjáról, * In dominica Pentecostes Pünkösdvasárnap Communicántes, et diem Amikor most megünnepeljük Pünkösd sacratíssimum Pentecóstes szent napját, amelyen a celebrántes, quo Spíritus Sanctus Szentlélek tüzes nyelvek Apóstolis in ígneis linguis alakjában az apostolokra szállt: appáruit: sed et memóriam a szentek közösségében venerántes, in primis gloriósć tisztelettel megemlékezünk semper Virginio Maríć, Genetrícis mindenekelôtt a dicsôséges, Dei et Dómini nostri Iesu mindenkor Szűz Máriáról, Istenünk Christi: * és Urunk, Jézus Krisztus édesanyjáról, * * sed et beáti Ioseph, eiúsdem * valamint Szent Józsefrôl, a Vírginis Sponsi, et beatórum Szent Szűz jegyesérôl Péter és Apostolórum ac Mártyrum tuórum, Pál, András, (Jakab, János, Petri et Pauli, Andréć, (Iacóbi, Tamás, Jakab, Fülöp, Bertalan, Ioánnis, Thomć, Iacóbi, Philíppi, Máté, Simon és Tádé) Bartholomći, Matthći, Simónis et apostolaidról (Linusz, Klétusz, Thaddći: Lini, Cleti, Cleméntis, Kelemen, Szixtusz, Kornél, Xysti, Cornélii, Cypriáni, Ciprián, Lôrinc, Krizogonusz, Lauréntii, Chrysógoni, Ioánnis et János és Pál, Kozma és Damján) Pauli, Cosmć et Damiáni) et vértanúidról és minden ómnium Sanctórum tuórum; quorum szentedrôl. Az ô érdemeikért és méritis precibúsque concédas, ut könyörgésükre add, hogy mindenben in ómnibus protectiónis tuć érezzük oltalmadat. (Krisztus, a muniámur auxílio. (Per Christum mi Urunk által. Amen.) Dóminum nostrum. Amen.) Hanc ígitur oblatiónem servitútis Kérünk, Istenünk, fogadd nostrć, sed et cunctć famílić megengesztelôdve ezt az áldozati tuć, qućsumus, Dómine, ut adományt tôlünk, szolgáidtól és placátus accípias: diésque házad egész népétôl. Irányítsd a nostros in tua pace dispónas, te békédben életünk napjait, atque ab ćtérna damnatióne nos ments meg minket az örök éripi et in electórum tuorum kárhozattól, és végy fel iúbeas grege numerári. (Per választottaid körébe. (Krisztus, Christum Dóminum nostrum. Amen.) a mi Urunk által. Ámen.) A Missa Vigilić paschalis usque Húsvét vigíliájától Húsvét 2. ad dominicam II Paschć vasárnapjáig Hanc ígitur oblatiónem servitútis Kérünk, Istenünk, fogadd nostrć, set et cunctć famílić megengesztelôdve ezt az áldozati tuć, quam tibi offérimus pro his adományt tôlünk, szolgáidtól és quoque, quos regeneráre dignátus házad egész népétôl. Felajánljuk es ex aqua et Spiritu Sancto, neked azokért is, akik új életre tríbuens eis remissiónem ómnium születtek vízbôl és peccatórum, qućsumus, Dómine, ut Szentlélekbôl, és elnyerték placátus accípias: diésque minden bűnük bocsánatát. nostros in tua pace dispónas, Irányítsd a te békédben életünk atque ab ćtérna damnatióne nos napjait, ments meg minket az örök éripi et in electórum tuórum kárhozattól, és végy fel iúbeas grege numerári. (Per választottaid körébe. (Krisztus, Christum Dóminum nostrum. Amen.) a mi Urunk által. Ámen.) Quam oblatiónem tu, Deus, in Áldd meg, Istenünk, bôséges ómnibus, qućsumus, benedíctam, áldásoddal ezt az áldozati adscríptam, ratam, rationábilem adományt, tedd rendelésed szerint acceptabilémque fácere dignéris: magadhoz méltóvá és elôtted ut nobis Corpus et Sanguis fiat kedvessé, hogy legyen ez dilectíssimi Fílii tui, Dómini számunkra szeretett Fiadnak, a mi nostri Iesu Christi. Urunknak, Jézus Krisztusnak teste és vére. Qui prídie quam paterétur, Ô ugyanis szenvedésének accépit panem in sanctas ac elôestéjén tiszteletreméltó szent venerábiles manus suas, et kezébe vette a kenyeret, és elevátis óculis in cćlum ad te szemét az égre emelte, tehozzád, Deum Patrem suum omnipoténtem, az Istenhez, mindenható Atyjához, tibi grátias agens benedíxit, majd hálát adva áldást mondott, fregit, dedítque discípulis suis, megtörte, tanítványainak adta, és dicens: így szólt: ACCÍPITE ET MANDUCÁTE EX HOC VEGYÉTEK, ÉS EGYETEK EBBÔL OMNES: HOC EST ENIM CORPUS MEUM, MINDNYÁJAN, MERT EZ AZ ÉN QUOD PRO VOBIS TRADÉTUR. TESTEM, MELY ÉRTETEK ADATIK. Símili modo, postquam cenátum A vacsora után ugyanígy est, accípiens et hunc prćclárum tiszteletreméltó szent kezébe cálicem in sanctas ac venerábiles vette ezt a csodálatos kelyhet, manus suas, item tibi grátias majd ismét hálát adva áldást agens benedíxit, dedítque mondott, tanítványainak adta, és discípulis suis, dicens: így szólt: ACCÍPITE ET BÍBITE EX EO OMNES: VEGYÉTEK, ÉS IGYATOK EBBÔL HIC EST ENIM CALIX SÁNGUINIS MEI, MINDNYÁJAN, MERT EZ AZ ÉN VÉREM NOVI ET ĆTÉRNI TESTAMÉNTI, QUI KELYHE, AZ ÚJ ÉS ÖRÖK SZÖVETSÉGÉ. PRO VOBIS ET PRO MULTIS EZ A VÉR ÉRTETEK ÉS MINDENKIÉRT EFFUNDÉTUR IN REMISSIÓNEM KIONTATIK A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA. PECCATÓRUM. HOC FÁCITE IN MEAM EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN COMMEMORATIÓNEM. EMLÉKEZETEMRE. Mystérium fídei: Íme, hitünk szent titka: Mortem tuam annuntiamus, Dómine, Halálodat hirdetjük, Urunk, és et tuam resurrectionem hittel valljuk feltámadásodat, confitemur, donec venias. amíg el nem jössz. seu: vagy: Mystérium fídei: Íme, megváltásunk szent titka: Quotiescúmque manducámus panem Valahányszor esszük ezt a hunc et cálicem bíbimus, mortem kenyeret, és iszunk ebbôl a tuam annuntiámus, Dómine, donec kehelybôl, halálodat hirdetjük, vénias. Urunk, amíg el nem jössz. seu: vagy: Mystérium fídei: Íme üdvösségünk szent titka: Salvátor mundi, salva nos, qui Üdvözíts bennünket, világ per crucem et resurrectiónem tuam Megváltója, ki kereszted és liberásti nos. feltámadásod által megmentettél minket. Unde et mémores, Dómine, nos Megemlékezünk ezért, Istenünk mi, servi tui, sed et plebs tua a te szolgáid és a te szent sancta, eiúsdem Christi, Fílii néped, Fiadnak, Krisztus Urunknak tui, Dómini nostri, tam beátć áldott szenvedésérôl, a halálból passiónis, necnon et ab ínferis való feltámadásáról, dicsôséges resurrectiónis, sed et in cćlos mennybemenetelérôl, és gloriósć ascensiónis: offérimus ajándékaidból felajánljuk prćclárć maiestáti tuć de tuis magasztos Fölségednek ezt a donis ac datis hóstiam puram, tiszta, szent és szeplôtelen hóstiam sanctam, hóstiam áldozati adományt: az örök élet immaculátam, Panem sanctum vitć szent kenyerét és az örök ćtérnć et Cálicem salútis üdvösség kelyhét. perpétuć. Nézd kegyes és jóságos szemmel, Supra quć propítio ac seréno és fogadd el, amint elfogadtad vultu respícere dignéris: et igaz szolgádnak, Ábelnek accépta habére, sícuti accépta ajándékát, ôsatyánknak, habére dignátus es múnera púeri Ábrahámnak áldozatát, és azt a tui iusti Abel, et sacrifícium szent és szeplôtelen áldozati Patriárchć nostri Abrahć, et quod adományt, amelyet fôpapod, tibi óbtulit summus sacérdos tuus Melkizedek mutatott be neked. Melchísedech, sanctum sacrifícium, immaculátam hóstiam. Súpplices te rogámus, omnípotens Könyörögve kérünk, mindenható Deus: iube hćc perférri per manus Istenünk, szent angyalod vigye sancti Angeli tui in sublíme áldozatunkat mennyei oltárodra altáre tuum, in conspéctu divinć isteni Fölséged színe elé, hogy maiestátis tuć; ut, quotquot ex mi, akik errôl az oltárról Fiad hac altáris participatióne szentséges testében és vérében sacrosánctum Fílii tui Corpus et részesülünk, minden mennyei + Sánguinem sumpsérimus, omni áldással és kegyelemmel benedictióne cćlésti et grátia elteljünk. (Krisztus, a mi Urunk repleámur. (Per Christum Dóminum által. Ámen.) nostrum. Amen.) Meménto étiam, Dómine, famulórum Emlékezzél meg, Urunk, N. és N. famularúmque tuárum N. et N., qui szolgáidról, akik a hit jelével nos prćcessérunt cum signo fídei, elôttünk távoztak el az élôk et dórmiunt in somno pacis. sorából, és a béke álmát alusszák. Ipsis, Dómine, et ómnibus in Kérünk, Urunk, hogy nekik és Christo quiescéntibus, locum minden Krisztusban elhunyt refrigérii, lucis et pacis, ut hívônek add meg a boldogságot, a indúlgeas, deprecámur. (Per világosságot és a békét a te Christum Dóminum nostrum. Amen.) országodban. (Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.) Nobis quoque peccatóribus fámulis Nekünk is, bűnös szolgáidnak, tuis, de multitúdine miseratiónum akik irgalmad bôségében tuárum sperántibus, partem bizakodunk, adj kegyesen áliquam et societátem donare közösséget szent apostolaiddal és dignéris cum tuis sanctis vértanúiddal: Jánossal, Apóstolis et Martýribus: cum Istvánnal, Mátyással, Barnabással Ioánne, Stéphano, Matthía, (Ignáccal, Sándorral, Bárnaba, (Ignátio, Alexándro, Marcellinnal, Péterrel, Marcellíno, Petro, Felicitáte, Felicitásszal, Perpétuával, Perpétua, Agatha, Lúcia, Agnéte, Ágotával, Lúciával, Ágnessel, Cćcília, Anastásia) et ómnibus Cecíliával, Anasztáziával) és Sanctis tuis: intra quorum nos minden szenteddel; és kérünk, bár consórtium, non ćstimátor mériti, meg nem érdemeljük, irgalmadból sed vénić, qućsumus, largítor mégis bocsáss be minket szentjeid admítte. körébe. Per Christum Dóminum nostrum, per Istenünk, te mindezeket a javakat quem hćc ómnia, Dómine, semper mindenkor Krisztus, a mi Urunk bona creas, sanctíficas, által teremted, szenteled meg, vivíficas, benedícis, et prćstas élteted, áldod meg és adod nobis. nékünk. Per ipsum, et cum ipso, et in Ôáltala, ôvele és ôbenne a tiéd, ipso, est tibi Deo Patri mindenható Atyaisten a omnipoténti, in unitáte Spíritus Szentlélekkel egységben minden Sancti, omnis honor et glória per tisztelet és dicsôség mindörökkön ómnia sćcula sćculórum. örökké. Amen. Ámen. PREX EUCHARISTICA II II. EUCHARISZTIKUS IMA Dóminus vobíscum. Az Úr legyen veletek. Et cum spíritu tuo. És a te lelkeddel Sursum corda. Emeljük föl szívünket. Habémus ad Dóminum. Fölemeltük az Úrhoz. Grátias agámus Dómino Deo nostro. Adjunk hálát Urunknak, Dignum et iustum est Istenünknek. Méltó és igazságos. Vere dignum et iustum est, ćquum (Mert) Valóban méltó és et salutáre, nos tibi, sancte igazságos, illô és üdvös, hogy Pater, semper et ubíque grátias mindig és mindenütt hálát adjunk, ágere per Fílium dilectiónis tuć Szentséges Atyánk, néked Iesum Christum, Verbum tuum per szeretett Fiad, Jézus Krisztus quod cuncta fecísti: quem misísti által. A te örök Igéd ô, általa nobis Salvatórem et Redemptórem, alkottál mindent, és ôt küldted, incarnátum de Spíritu Sancto et hogy Üdvözítônk és Megváltónk ex Vírgine natum. Qui voluntátem legyen: ezért öltött a tuam adímplens et pópulum tibi Szentlélektôl testet, és sanctum acquirens exténdit manus született a Szent Szűztôl. Majd cum paterétur, ut mortem sólveret akaratodat teljesítve, és szent et resurrectiónem manifestáret. népet szerezve néked, a Et ídeo cum Angelis et ómnibus keresztfán kitárt karral Sanctis glóriam tuam prćdicámus, elszenvedte a kínhalált, hogy una voce dicéntes: feloldja a halálnak átkát, és a feltámadásról bizonyságot adjon nékünk. (Mi) Ezért az angyalokkal és minden szenteddel együtt dicsôségedet hirdetjük, és egy szívvel mondjuk: (zengjük:) Sanctus, Sanctus, Sanctus, Szent vagy, szent vagy, szent Dóminus Deus Sábaoth. Pleni sunt vagy, mindenség Ura, Istene. cćli et terra glória tua. Hosánna Dicsôséged betölti a mennyet és a in excélsis. Benedíctus qui venit földet. Hozsanna a magasságban. in nómine Dómini. Hosánna in Áldott, aki jön az Úr nevében. excélsis. Hozsanna a magasságban. Vere Sanctus es, Dómine, fons Valóban szent vagy, Istenünk, omnis sanctitátis. minden szentség forrása. Hćc ergo dona, qućsumus, Kérünk, szenteld meg ezt az Spíritus tui rore sanctífica, ut adományt, áraszd le rá nobis Corpus et + Sanguis fiant Szentlelkedet, hogy számunkra a Dómini nostri Iesu Christi. mi Urunk, Jézus Krisztus teste és + vére legyen. Qui cum Passióni voluntárie Ô mielôtt önként átadta magát a traderétur, accépit panem et szenvedésre, kezébe vette a grátias agens fregit, dedítque kenyeret, hálát adott, megtörte, discípulis suis, dicens: tanítványainak adta, és így szólt: ACCÍPITE ET MANDUCÁTE EX HOC VEGYÉTEK, ÉS EGYETEK EBBÔL OMNES: HOC EST ENIM CORPUS MEUM, MINDNYÁJAN, MERT EZ AZ ÉN QUOD PRO VOBIS TRADÉTUR. TESTEM, MELY ÉRTETEK ADATIK. Símili modo, postquam cenátum A vacsora után ugyanígy kezébe est, accípiens et cálicem, íterum vette a kelyhet is, majd ismét grátias agens dedit discípulis hálát adott, odaadta suis, dicens: tanítványainak, és így szólt: ACCÍPITE ET BÍBITE EX EO OMNES: VEGYÉTEK, ÉS IGYATOK EBBÔL HIC EST ENIM CALIX SÁNGUINIS MEI, MINDNYÁJAN, MERT EZ AZ ÉN VÉREM NOVI ET ĆTÉRNI TESTAMÉNTI, QUI KELYHE, AZ ÚJ ÉS ÖRÖK SZÖVETSÉGÉ. PRO VOBIS ET PRO MULTIS EZ A VÉR ÉRTETEK ÉS MINDENKIÉRT EFFUNDÉTUR IN REMISSIÓNEM KIONTATIK A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA. PECCATÓRUM. HOC FÁCITE IN MEAM EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN COMMEMORATIÓNEM. EMLÉKEZETEMRE. Mystérium fídei: Íme, hitünk szent titka: Mortem tuam annuntiamus, Dómine, Halálodat hirdetjük, Urunk, és et tuam resurrectionem hittel valljuk feltámadásodat, confitemur, donec venias. amíg el nem jössz. seu: vagy: Mystérium fídei: Íme, megváltásunk szent titka: Quotiescúmque manducámus panem Valahányszor esszük ezt a hunc et cálicem bíbimus, mortem kenyeret, és iszunk ebbôl a tuam annuntiámus, Dómine, donec kehelybôl, halálodat hirdetjük vénias. Urunk, amíg el nem jössz. seu: vagy: Mystérium fídei: Íme, üdvösségünk szent titka: Salvátor mundi, salva nos, qui Üdvözíts bennünket, világ per crucem et resurrectiónem tuam Megváltója, ki kereszted és liberásti nos. feltámadásod által megmentettél minket. Mémores ígitur mortis et Ezért Fiad halálának és resurrectiónis eius, tibi, feltámadásának emlékét ünnepelve, Dómine, panem vitć et cálicem felajánljuk neked, Istenünk, az salútis offérimus, grátias élet kenyerét és az üdvösség agéntes, quia nos dignos habuisti kelyhét, és hálát adunk, mert astáre coram te et tibi arra méltattál minket, hogy ministráre. Et súpplices színed elôtt állhatunk és deprecámur ut Córporis et szolgálhatunk neked. Kérve Sánguinis Christi partícipes a kérünk, gyűjtsön egybe a Spíritu Sancto congregémur in Szentlélek mindnyájunkat, akik unum. Krisztus testében és vérében részesülünk. Recordáre, Dómine, Ecclésić tuć Viseld szíveden Urunk, Egyházad toto orbe diffúsć, ut eam in sorsát az egész világon, tedd caritáte perfícas una cum Papa tökéletessé a szeretetben N. nostro N. et Epíscopo nostro N. pápánkkal, N. püspökünkkel és az el univérso clero. egész papsággal együtt. Meménto etiam fratrum nostrórum, Emlékezzél meg a feltámadás qui in spe resurrectiónis reményében elhunyt dormiérunt, omniúmque in tua testvéreinkrôl, és mindazokról, miseratióne defunctórum, et eos akik irgalmadban bízva távoztak in lumen vultus tui admítte. el a világból; bocsásd ôket szent Omnium nostrum, qućsumus, színed látására. Könyörülj, miserére, ut cum beáta Dei kérünk mindnyájunkon, hogy Isten Genetríce Vírgine María, beátis anyjával, a Boldogságos Szűz Apóstolis et ómnibus Sanctis, qui Máriával, a szent apostolokkal és tibi a sćculo placuérunt, ćtérnć minden szenttel együtt, akik a vitć mereámur esse consórtes, et világ kezdete óta kedvesek voltak te laudémus et glorificémus per elôtted, részesei lehessünk az Fílium tuum Iesum Christum. örök életnek, és dicsôítve magasztaljunk téged, Jézus Krisztus, a Te Fiad által. Per Ipsum, et cum ipso, et in Ôáltala, ôvele és ôbenne a tiéd, ipso, est tibi Deo Patri mindenható Atyaisten a omnipoténti, in unitáte Spíritus Szentlélekkel egységben minden Sancti, omnis honor et glória per tisztelet és dicsôség ómnia sćcula sćcolórum. mindörökkön-örökké. Amen. Ámen. PREX EUCHARFSTICA III III. EUCHARISZTIKUS IMA Vere Sanctus es, Dómine, et Valóban szent vagy, Istenünk, és mérito te laudat omnis a te méltán dicsôít téged alkotásod, cóndita creatúra, quia per Fílium az egész teremtett világ, mert tuum, Dóminum nostrum Iesum Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus Christum, Spíritus Sancti által, a Szentlélek erejével operánte virtúte, vivíficas et éltetsz és megszentelsz mindent, sanctíficas univérsa, et pópulum és népet gyűjtesz magad köré tibi congregáre non désinis, ut a szüntelen, hogy napkelettôl solis ortu usque ad occásum napnyugatig tiszta áldozatot oblátio munda offerátur nómini mutasson be neked. tuo. Súpplices ergo te, Dómine, Kérve kérünk tehát, Istenünk, a deprecámur, ut hćc múnera, quć Szentlélek által szenteld meg tibi sacránda detúlimus, eódem áldozati adományunkat, hogy teste Spiritu santificáre dignéris ut és + vére legyen Fiadnak, akinek Corpus et + Sanguis fiant. Fílii rendelése szerint ezeket a szent tui Dómini nostri Iesu Christi titkokat ünnepeljük. cuius mandáto hćc mystéria celebrámus. Ipse enim in qua nocte tradebátur Ô ugyanis azon az éjszakán, accépit panem et tibi grátias amelyen elárultatott, kezébe agens benedíxit, fregit, dedítque vette a kenyeret, és neked hálát discípulis suis, dicens: adva áldást mondott, megtörte, majd tanítványainak adta, és így szólt: ACCIPÍTE ET MANDUCÁTE EX HOC VEGYÉTEK, ÉS EGYETEK EBBÔL OMNES: HOC EST ENIM CORPUS MEUM, MINDNYÁJAN, MERT EZ AZ ÉN TESTEM, QUOD PRO VOBIS TRADÉTUR. MELY ÉRTETEK ADATIK. Símili modo, postquam cenátum A vacsora után ugyanígy kezébe est, accípiens cálicem, et tibi vette a kelyhet, és neked hálát grátias agens benedíxit, dedítque adva áldást mondott, majd discípulis suis, dicens: tanítványainak adta, és így szólt: ACCÍPITE ET BÍBITE EX EO OMNES: VEGYÉTEK, ÉS IGYATOK EBBÔL HIC EST ENIM CALIX SÁNGUINIS MEI, MINDNYÁJAN, MERT EZ AZ ÉN VÉREM NOVI ET ĆTÉRNI TESTAMÉNTI, QUI KELYHE, AZ ÚJ ÉS ÖRÖK SZÖVETSÉGÉ. PRO VOBIS ET PRO MULTIS EZ A VÉR ÉRTETEK ÉS MINDENKIÉRT EFFUNDÉTUR IN REMISSIÓNEM KIONTATIK A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA. PECCATÓRUM. HOC FÁCITE IN MEAM EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN COMMEMORATIÓNEM. EMLÉKEZETEMRE. Mystérium fídei: Íme hitünk szent titka: Mortem tuam annuntiámus, Dómine Halálodat hirdetjük, Urunk, és et tuam resurrectiónem hittel valljuk feltámadásodat, confitémur, donec vénias. amíg el nem jössz. seu: vagy: Mystérium fídei: Íme, megváltásunk szent titka: Quotiescúmque manducámus panem Valahányszor esszük ezt a hunc et cálicem bíbimus, mortem kenyeret, és iszunk ebbôl a tuam annuntiámus, Dómine, donec kehelybôl, halálodat hirdetjük, vénias. Urunk, amíg el nem jössz. seu: vagy: Mystérium fídei: Íme, üdvösségünk szent titka: Salvátor mundi, salva nos, qui Üdvözíts bennünket, világ per crucem et resurrectiónem tuam Megváltója, ki kereszted és liberásti nos. feltámadásod által megmentettél minket. Mémores ígitur, Dómine, eiúsdem Annak emlékét ünnepeljük tehát Fílii tui salutíferć passiónis Istenünk, hogy Fiad necnon mirábilis resurrectiónis üdvösségünkért szenvedett, et ascensiónis in cćlum, sed et csodálatosan feltámadt, fölment a prćstolántes álterum eius mennybe, és második eljövetelét advéntum, offérimus tibi, grátias várva hálás szívvel felajánljuk referéntes, hoc sacrifícium vivum neked ezt az élô és szent et sanctum. áldozatot. Réspice, qućsumus, in oblatiónem Tekints, kérünk, Egyházad Ecclésić tuć et, agnóscens áldozati adományára, ismerd föl Hóstiam cuius voluísti benne Fiad áldozatát, amely által immolatióne placári, concéde, ut kiengesztelôdni akartál. Add, qui Córpore et Sánguine Fílii tui hogy mi, akik az ô testét és refícimur, Spíritu eius Sancto vérét magunkhoz vesszük, repléti, unum corpus et unus Szentlelkével eltelve egy test és spíritus inveniámur in Christo. egy lélek legyünk Krisztusban. Ipse nos tibi perfíciat munus Ô tegyen minket neked szentelt ćtérnum, ut cum eléctis tuis örök áldozattá, hogy elnyerhessük hereditátem cónsequi valeámus, in az örökséget választottaiddal: primis cum beatíssima Vírgine, elsôsorban Isten Anyjával, a Dei Genetríce, María, cum beátis Boldogságos Szűz Máriával, szent Apóstolis tuis et gloriósis apostolaiddal, a dicsôséges Martýribus (Cum Sancto N.: Sancto vértanúkkal, (Szent N.-nel: napi- diei vel patrono) et ómnibus vagy védôszent) és minden Sanctis, quorum intercessióne szenttel együtt. Az ô perpétuo apud te confídimus közbenjárásukban bízva reméljük, adiuvári. hogy mindenkor megsegítesz minket. Hćc Hóstia nostrć Kérünk, Istenünk, hogy engesztelô reconciliatiónis profíciat, áldozatunk hozzon az egész qućsumus, Dómine ad totíus mundi világnak békét és üdvösséget. pacem atque salútem. Ecclésiam Erôsítsd meg hitben és tuam, peregrinántem in terra, in szeretetben földi zarándokútját fide et caritáte dignéris cum járó Egyházadat: szolgádat, N. fámulo tuo Papa nostro N. et pápánkat és N. püspökünket, a Epíscopo nostro N., cum püspökök testületét, a papságot episcopáli órdine et univérso és egész megváltott népedet. clero et omni pópulo acquisitiónis tuć. Votis huius famílić, quam tibi Teljesítsd kegyesen házad népe astáre voluísti, adésto kéréseit, hiszen te akartad, hogy propítius. Omnes fílios tuos színed elé álljunk. Jóságos ubíque dispérsos tibi, clemens Atyánk, vond magadhoz irgalmasan Pater, miserátus coniúnge. a világon szétszóródott valamennyi gyermekedet. Fratres nostros defúnctos et Elhunyt testvéreinket pedig és omnes qui, tibi placéntes, ex hoc mindazokat, akik a te sćculo transiérunt, in regnum kegyelmedben költöztek el ebbôl a tuum benígnus admítte, ubi fore világból, fogadd be jóságosan sperámus, ut simul glória tua országodba, ahol, reményünk perénniter satiémur, per Christum szerint, dicsôségedben velük Dóminum nostrum, per quem mundo együtt mi is örökre gazdagon bona cuncta largíris. részesülünk Krisztus, a mi Urunk által, mert általa árasztod el minden jóval a világot. Per ipsum, et cum ipso, et in Ôáltala, ôvele és ôbenne a tiéd, ipso, est tibi Deo Patri mindenható Atyaisten a omnipoténti, in unitáte Spíritus Szentlélekkel egységben minden Sancti, omnis honor et glória per tisztelet és dicsôség ómnia sćcula sćculorum. mindörökkön-örökké. Amen. Ámen. PREX EUCHARISTICA IV IV. EUCHARISZTIKUS IMA Dóminus vobíscum. Az Úr legyen veletek Et cum spíritu tuo. És a te lelkeddel. Sursum corda. Emeljük föl szívünket. Habémus ad Dóminum. Fölemeltük az Úrhoz. Grátias agámus Dómino Deo nostro. Adjunk hálát Urunknak, Dignum et iustum est. Istenünknek. Méltó és igazságos. Vere dignum est tibi grátias (Mert) Valóban méltó, hogy neked ágere, vere iustum est te hálát adjunk, (és) valóban glorificáre, igazságos, hogy dicsôítsünk, Pater sancte, quia unus es Deus szentséges Atyánk, téged, mert vivus et verus, qui es ante egyedül te vagy az igaz és élô sćcula et pérmanes in ćtérnum, Isten. Te minden idôt megelôzve inaccessíbilem lucem inhábitans; létezel, mindörökre megmaradsz, sed et qui unus bonus atque fons és megközelíthetetlen fényben vitć cuncta fecísti, ut creatúras rejtezel. Te, egyetlen jóság és tuas benedictiónibus adimpléres minden élet forrása, azért multásque lćtificáres tui lúminis alkottál mindent, hogy claritáte. Et ídeo coram te teremtményeidet áldásoddal áraszd innúmerć astant turbć angelórum, el, és mindenkit boldogíts qui die ac nocte sérviunt tibi világosságod fénye által. Az et, vultus tui glóriam angyalok számtalan serege ezért contemplántes, te incessánter áll színed elôtt, éjjel-nappal gloríficant. Cum quibus et nos szolgál néked, és arcod et, per nostram vocem, omnis quć dicsôségét szemlélve szüntelenül sub cćlo est creatúra nomen tuum dicsér téged. (Most) Velük együtt in exsultatióne confitémur, mi is, és szavunk által minden canéntes: teremtmény a világon, ujjongva áldja szent neved és mondja: Sanctus, Sanctus, Sanctus Dóminus Szent vagy, szent vagy, szent Deus Sábaoth. Pleni sunt cćli et vagy, mindenség Ura, Istene. terra glória tua. Hosánna in Dicsôséged betölti a mennyet és a excélsis. Benedíctus qui venit in földet. Hozsanna a magasságban. nómine Dómini. Hosánna in Áldott, aki jön az Úr nevében. excélsis. Hozsanna a magasságban. Confitémur tibi, Pater sancte, Magasztalunk téged, Szentséges quia magnus es et ómnia ópera tua Atyánk, mert hatalmas vagy; in sapiéntia et caritáte fecísti. minden művedet bölcsességgel és Hóminem ad tuam imáginem szeretettel alkottad. A magad condidísti, eíque commisísti képmására teremtetted az embert, mundi curam univérsi, ut, tibi és gondjára bíztad az egész soli Creatóri sérviens, creatúris világot, hogy csak neked, a ómnibus imperáret. Teremtônek szolgálva uralkodjék minden teremtményen. Et cum amicítiam tuam, non Amikor pedig engedetlenségével obœdiens, amisísset, non eum barátságodat elveszítette, nem dereliquísti in mortis império. hagytad ôt a halál hatalmában. Omnibus enim misericórditer Mindenkinek irgalmasan subvenísti, ut te qućréntes segítségére siettél, hogy aki invenírent. téged keres, rád találjon. Sed et fœdera plúries homínibus Újra meg újra szövetséget is obtulísti eósque per prophétas ajánlottál az embereknek, és erudísti in exspectatióne tanítottad ôket a próféták által, salútis. hogy várják az üdvösséget. Et sic, Pater sancte, mundum Úgy szeretted a világot, dilexísti, ut, compléta Szentséges Atyánk, hogy amikor plenitúdine témporum, Unigénitum elérkezett az idôk teljessége, tuum nobis mítteres Salvatórem. Üdvözítôt küldtél nekünk: Qui, incarnátus de Spíritu Sancto egyszülött Fiadat. Megtestesült a et natus ex María Vírgine, in Szentlélek erejébôl, született nostra condiciónis forma est Szűz Máriától, és közöttünk élt: conversátus per ómnia absque mindenben hasonlóvá lett hozzánk, peccáto; salútem evangelizávit a bűnt kivéve. Örömhírt hozott: paupéribus, redemptiónem üdvösséget a szegényeknek, captívis, mćstis corde lćtítiam. szabadulást a foglyoknak, vigasztalást a szomorkodóknak. Ut tuam vero dispensatiónem Hogy pedig üdvözítô akaratodat impléret, in mortem trádidit teljesítse, halálra adta önmagát, semetípsum ac, resúrgens a majd feltámadásával legyôzte a mórtuis, mortem destrúxit halált, és újjáteremtette az vitámque renovávit. Et, ut non életet. És hogy ezután már ne ámplius nobismetipsis viverémus, önmagunknak éljünk, hanem annak, sed sibi, qui pro nobis mórtuus aki értünk meghalt és feltámadt, est atque surréxit, a te, Pater, elküldte tôled, Atyánk, a misit Spíritum Sanctum primítias híveknek elsô ajándékul a credéntibus, qui, opus suum in Szentlelket, hogy befejezze mundo perfíciens, omnem Krisztus művét a világban, és sanctificatiónem compléret. mindent megszenteljen. Qućsumus ígitur, Domine, ut idem Kérünk tehát, Istenünk, szentelje Spíritus Sanctus hćc múnera meg a Szentlélek ezt az adományt, sanctificáre dignétur, ut Corpus hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus et + Sanguis fiant Dómini nostri teste és + vére legyen, és Iesu Christi ad hoc magnum ünnepelhessük azt a nagy titkot, mystérium celebrándum, quod ipse amelyet ô hagyott ránk örök nobis relíquit in fœdus ćtérnum. szövetségül. Ipse enim, cum hora venísset, ut Amikor ugyanis eljött az óra, glorificarétur a te, Pater hogy te, Szentséges Atyánk, sancte, ac dilexísset suos qui megdicsôítsd Fiadat, mert erant in mundo, in finem diléxit szerette övéit, akik a világban eos: et cenántibus illis accépit voltak, mindvégig szerette ôket, panem, benedíxit ac fregit, a vacsora közben kezébe vette a dedítque discípulis suis, dicens: kenyeret, áldást mondott, megtörte, majd tanítványainak adta, és így szólt: ACCIPÍTE ET MANDUCÁTE EX HOC VEGYÉTEK, ÉS EGYETEK EBBÔL OMNES: HOC EST ENIM CORPUS MEUM, MINDNYÁJAN, MERT EZ AZ ÉN TESTEM, QUOD PRO VOBIS TRADÉTUR. MELY ÉRTETEK ADATIK. Símili modo accípiens cálicem, ex Ugyanígy kezébe vette a szôlôtô genímine vitis replétum, grátias borával telt kelyhet, majd hálát egit, dedítque discípulis suis, adva, odaadta tanítványainak, és dicens: így szólt: ACCÍPITE ET BÍBITE EX EO OMNES: VEGYÉTEK, ÉS IGYATOK EBBÔL HIC EST ENIM CALIX SÁNGUINIS MEI, MINDNYÁJAN, MERT EZ AZ ÉN VÉREM NOVI ET ĆTÉRNI TESTAMÉNTI, QUI KELYHE, AZ ÚJ ÉS ÖRÖK SZÖVETSÉGÉ. PRO VOBIS ET PRO MULTIS EZ A VÉR ÉRTETEK ÉS MINDENKIÉRT EFFUNDÉTUR IN REMISSIÓNEM KIONTATIK A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA. PECCATÓRUM. HOC FÁCITE IN MEAM EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN COMMEMORATIÓNEM. EMLÉKEZETEMRE. Mystérium fídei: Íme, hitünk szent titka: Mortem tuam annuntiámus, Dómine Halálodat hirdetjük, Urunk, és et tuam resurrectiónem hittel valljuk feltámadásodat, confitémur, donec vénias. amíg el nem jössz. seu: vagy: Mystérium fídei: Íme, megváltásunk szent titka: Quotiescúmque manducámus panem Valahányszor esszük ezt a hunc et cálicem bíbimus, mortem kenyeret, és iszunk ebbôl a tuam annuntiámus, Dómine, donec kehelybôl, halálodat hirdetjük, vénias. Urunk, amíg el nem jössz. seu: vagy: Mystérium fídei: Íme üdvösségünk szent titka: Salvátor mundi, salva nos, qui Üdvözíts bennünket, világ per crucem et resurrectiónem tuam Megváltója, ki kereszted és liberásti nos. feltámadásod által megmentettél minket. Unde et nos, Dómine, redemptionis Mi is megünnepeljük, Istenünk, nostrć memoriále nunc megváltásunk emlékét: celebrántes, mortem Christi tisztelettel megemlékezünk arról, eiúsque descénsum ad ínferos hogy Krisztus meghalt, alászállt recólimus, eius resurrectiónem et a holtak országába, és hittel ascensiónem ad tuam déxteram valljuk, hogy feltámadt, fölment profitémur, et, exspectántes jobbodra a mennybe, és dicsôséges ipsíus advéntum in glória, eljövetelét várva felajánljuk offérimus tibi eius Corpus et neked testét és vérét, amely Sánguinem, sacrifícium tibi elôtted kedves áldozat, és az acceptábile et toti mundo egész világ üdvösségére szolgál. salutáre. Réspice, Dómine, in Hóstiam, quam Tekints, Istenünk, erre az Ecclésić tuć ipse parásti, et áldozatra, melyet te magad concéde benígnus ómnibus, qui ex készítettél Egyházadnak. Add meg hoc uno pane participábunt et jóságosan mindazoknak, akik ebbôl cálice, ut, in unum corpus a az egy kenyérbôl és egy kehelybôl Sancto Spíritu congregáti, in részesülnek, hogy a Szentlélek Christo hóstia viva perficiántur, által egy testbe összegyűjtve, ad laudem glórić tuć. Fölséged dicséretére Krisztusban élô áldozattá váljanak. Nunc ergo, Dómine, omnium Most pedig, Istenünk, emlékezzél recordáre, pro quibus tibi hanc meg mindazokról, akikért ezt az oblatiónem offérimus: in primis áldozatot bemutatjuk neked: fámuli tui, Papć nostri N., elsôsorban szolgádról, N. Epíscopi nostri N., et pápánkról, N. püspökünkrôl, a Episcopórum órdinis univérsi, sed püspökök testületérôl, a et totíus cleri, et offeréntium, papságról, azokról, akik ezt az et circumstántium, et cuncti áldozatot felajánlják, akik itt pópuli tui, et ómnium, qui te jelen vannak, egész népedrôl és qućrunt corde sincéro. mindazokról, akik ôszinte szívvel keresnek téged. Meménto étiam illórum, qui Emlékezzél meg azokról is, akik obiérunt in pace Christi tui, et Krisztus békéjében hunytak el, és ómnium defunctórum, quorum fidem minden megholtról, akinek hitét tu solus cognovísti. egyedül te ismered. Nobis ómnibus, fíliis tuis, Jóságos Atyánk, add meg clemens Pater, concéde, ut mindnyájunknak, akik gyermekeid cćléstem hereditátem cónsequi vagyunk, hogy Isten Anyjával, a valeámus cum beáta Vírgine, Dei Boldogságos Szűz Máriával, Genetríce, María, cum Apóstolis apostolaiddal és szentjeiddel et Sanctis tuis in regno tuo, ubi elnyerjük a mennyei örökséget cum univérsa creatúra, a országodban, és ott az egész corruptióne peccáti et mortis teremtett világgal együtt, amely liberáta, te glorificémus per megszabadult a bűn és a halál Christum Dóminum nostrum, per romlandóságából, dicsôítve quem mundo bona cuncta largíris. magasztaljunk téged Krisztus Urunk által, mert általa árasztod el minden jóval a világot. Per ipsum, et cum ipso, et in Ôáltala, ôvele és ôbenne a tiéd, ipso, est tibi Deo Patri mindenható Atyaisten a omnipoténti, in unitáte Spíritus Szentlélekkel egységben minden Sancti, omnis honor et glória per tisztelet és dicsôség mindörökkön ómnia sćcula sćculórum. örökké. Amen. Ámen RITUS COMMUNIONIS A SZENTÁLDOZÁS SZERTARTÁSA Prćcéptis salutáribus móniti, e Üdvözítônk parancsára és isteni divína institutióne formáti, tanítása szerint így imádkozunk: audémus dícere: Pater noster, qui es in cćlis: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, sanctificétur nomen tuum; szenteltessék meg a te neved; advéniat regnum tuum; fiat jöjjön el a te országod; legyen volúntas tua, sicut in cćlo et in meg a te akaratod, miképpen terra. Panem nostrum quotidiánum mennyben, azonképpen itt a földön da nobis hódie; et dimitte nobis is. Mindennapi kenyerünket add débita nostra, sicut et nos meg nekünk ma; és bocsásd meg a dimíttimus debitóribus nostris; mi vétkeinket, miképpen mi is et ne nos indúcas in tentatiónem; megbocsátunk az ellenünk sed líbera nos a malo. vétkezôknek; és ne vígy minket a kísértésbe; de szabadíts meg a gonosztól. Líbera nos, qućsumus, Dómine, Szabadíts meg, kérünk, Urunk, ab ómnibus malis, da propítus minden gonosztól; Adj kegyesen pacem in diébus nostris, ut, ope békét napjainkban, hogy misericórdić tuć adiúti et a irgalmadból mindenkor bűn és baj peccáto simus semper líberi et ab nélkül éljünk, míg reménykedve omni perturbatióne secúri: várjuk az örök boldogságot és exspectántes beátam spem et Üdvözítônknek, Jézus Krisztusnak advéntum Salvatóris nostri Iesu dicsôséges eljöttét. Christi. Quia tuum est regnum, et Mert tiéd az ország, a hatalom és potéstas, et glória in sćcula. a dicsôség mindörökkön-örökké. Ámen. Dómine Iesu Christe, qui dixísti Urunk, Jézus Krisztus, te azt Apóstolis tuis: Pacem relínquo mondottad apostolaidnak: vobis, pacem meam do vobis: ne Békességet hagyok rátok, az én respícias peccáta nostra, sed békémet adom nektek. Ne fidem Ecclésić tuć; eámque vétkeinket nézzed, hanem Egyházad secúndum voluntátem tuam hitét, ôrizd meg szándékod pacificáre et coadunáre dignéris. szerint békében, és add meg Qui vivis et regnas in sćculórum. teljes egységét. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Amen. Ámen. Pax Dómini sit semper vobiscum. Az Úr békéje legyen veletek Et cum spíritu tuo. mindenkor. És a te lelkeddel. (Hozzáadható:) Köszöntsétek egymást a béke jelével. Legyen békesség köztünk mindenkor. AGNUS DEI AGNUS DEI Agnus Dei qui tollis peccáta Isten Báránya, te elveszed a mundi, miserére nobis. Agnus Dei világ bűneit: irgalmazz nekünk. qui tollis peccáta mundi, Isten Báránya, te elveszed a miserére nobis. Agnus Dei qui világ bűneit: irgalmazz nekünk. tollis peccáta mundi, dona nobis Isten Báránya, te elveszed a pacem. világ bűneit: adj nekünk békét. Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit Íme, az Isten Báránya, íme, aki peccáta mundi. Beáti qui ad cenam elveszi a világ bűneit. Boldogok, Agni vocáti sunt. akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya. Dómine, non sum dignus ut intres Uram, nem vagyok méltó, hogy sub tectum meum, sed tantum dic hajlékomba jöjj, hanem csak egy verbo et sanábitur ánima mea. szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem. Corpus Christi. Krisztus teste. Amen. Ámen. POSTCOMMUNIO ÁLDOZÁS UTÁNI KÖNYÖRGÉS ... ... Amen. Ámen. RITUS CONCLUSIONIS BEFEJEZÔ SZERTARTÁS Dóminus vobíscum. Az Úr legyen veletek. Et cum spíritu tuo. És a te lelkeddel. Benedícat vos omnípotens Deus, Áldjon meg benneteket a Pater, et Fílius + et Spíritus mindenható Isten, az Atya, a Fiú Sanctus. + és a Szentlélek. Amen. Ámen. Ite, missa est. A szentmise véget ért, menjetek békével. Deo grátias. Istennek legyen hála. ======================================================================== 11. Függelék: Magyar életszentség. A történelmi haza szentjei és boldogjai A tanulmányban szereplô vértanúk, szentek, szentéletűek, boldogok, boldogemlékűek, tiszteletreméltóak száma 237. Ezek közül középkori (a török uralomig) 102, újkori 102, ókori (honfoglalás elôtti) 24 és magyar vérű idegen 9. Magyarok Nagyasszonya a Boldogságos Szűz, kinek Szent István felajánlotta koronáját és országát halála elôtt, 1038-ban. Ünnepe 1896 óta október 8., azelôtt augusztus 15. Kereszténységünk elsô ötven éve Szent István (+1038) elsô királyunk és apostolunk, aki 1000-tôl 1038- ig uralkodott. Egyházi ünnepe augusztus 16., magyar ünnepe augusztus 20. Boldog Gizella, Szent István felesége (+1059; ünnepe május 7.), Szent Henrik német császár húga. Szent Imre herceg, gyermekük (+1031. szeptember 2.; ünnepe november 5.), kinek latin Emericus nevébôl ered Amerika földrész neve. A földrészt elsô feltérképezôje, Americo Vespucci után nevezték el, ez nevét Emericus után kapta, aki védôszentje is volt. Szent Adalbert (Béla) püspök Istvánt megkeresztelte, hazánkban hithirdetôként működött, majd a lengyelek és poroszok térítésére ment, és az utóbbiaktól nyerte el a vértanúság koronáját 997. április 23-án. A cseh-német eredetű bencés püspök így három nép apostola. Vele működtek és mentek további térítô útra: Szent Bonifác bencés (+1002 táján), aki a poroszoktól szenvedett vértanúságot; Szent Benedek vagy Bedô bencés vértanú (+1005 körül); Szent Máté, Izsák, Keresztély és János bencés vértanúk, mind a négyen a magyarok közt is térítettek (+1005 tájban). Szent Urolf lorchi püspök sok magyart megkeresztelt Óvár körül: a vezéreket megtérítette és velük keresztelkedtek meg harcosaik is. Szent Virgil ír szerzetes, Salzburg püspöke 784 körül térített az avar gyepükön, Árpád magyarjai közt pedig Szent Guibert és Szent Vimmó bencés 926--936 tájban. Szórád Szent András (+1009) és Szkalkai Szent Benedek (+1012) bencés remeték Lengyelhonból költöztek Nyitra mellé (ünnepük július 17.). Szent Gellért csanádi püspök (+1046. szeptember 24.) a róla elnevezett Gellérthegynél szenvedett vértanúságot három társával, Boldog Beszteréd nyitrai, Boldog Bôd (Buldus) egri és Boldog Beneta veszprémi püspökökkel. István, Imre, Gellért és a két nyitrai remete egyszerre került a szentek sorába -- VII. Gergely pápa szentesítésével, 1083-ban. Így István az Egyház elsô szent királya, akit a pápa kanonizált -- miután a nép már szentként tisztelte. Szent István király idejében Boldog Sebestyén bencés, az elsô érsekprímás (+1007. december 30.), Boldog Asztrik kalocsai érsek, aki II. Szilveszter pápától a koronát hozta és Istvánt megkoronázta (+1036k; november 12.). Boldog Mór, pécsi püspök (+1070. október 25.), az elsô magyar származású írónk, az András- és Benedek-legendák szerzôje; Boldog Vác, aki a róla elnevezett késôbbi Vác város környékén volt remete (+1050k; november 26.). Szent Göntér (Gunther) német remete a Bakonyban élt 28 évig (+1045. október 9.), szent királyunk oltalma alatt. Ebben az idôben jött magyar honba téríteni a kamalduliak alapítója, Szent Romuald (Rádony) apát és Querfurti Szent Brunó kamalduli szerzetes. A XI. század végén Szent László király, a lovagok példaképe (+1095. július 28.; ünnepe június 27.). Leánya, Piroska, Komnen János bizánci császár felesége, Vendégszeretô Szent Iréne néven a keleti egyház szentje lett (+1134). Boldog Salamon király sok bajt okozó uralkodása után mint bűnbánó remete halt meg 1087 táján (szeptember 28. az emléknapja). A XII. században Boldogemlékű Zsófia az elsô Árpád-házi apáca, mint bencés szerzetes az ausztriai Admontban szerzett érdemeket. Boldog Bánfi Lukács, érsekprímás (+1178/1179; ünnepe augusztus 28.), hôsiesen szembe szállt két bitorló királlyal. Ô a ,,magyar Becket Tamás''. Boldogemlékű Saul, kalocsai érsek (+1202; ünnepe október 20.), szenttéavatási ügye a tatárjárás miatt elakadt. A XIII. században ismét bôvelkedünk szentekben és boldogokban. A kolduló rendek által végzett nagy lelki megújhodásban hazánk is résztvett. A domokosok közül Boldog Pál 90 társával szenvedett vértanúhalált a tatároktól (+1242. február 10.). A lengyel Boldog Szádok 49 vértanú-társának egy része magyar volt (+1260. június 2.). A fôúri Hahold nemzetség tagja Boldog Bánfi Buzád, aki hatalmas fôúrból lett alázatos domokosrendi szerzetes (a tatárok ölik meg Pesten, 1241. április 28-án). Az Árpád-ház szentjei közül egyik legkedvesebb II. Endre király leánya, Magyarországi Szent Erzsébet, a ferences harmadik rend tagja (+1231. november 17.). Legkisebb leánya Boldog Gertrúd premontrei apáca (+1300k). IV. Béla királyunk és felesége, Laszkarisz Mária, a szentség hírében haltak meg (+1270). Négy lányukat avatták szentté vagy boldoggá: Szent Margit domokos apáca (+1270. január 18.), az önmegtagadás nagy hôsnôje, aki hazájáért ajánlotta föl ifjú életét, Szent Kinga (vagy: Kunigunda, +1292. július 24.) és Boldog Jolánta (+1298. június 15.), mindketten lengyel hercegek felesége lettek, majd késôbb mint ferences apácák éltek Lengyelhonban. Boldogemlékű Konstancia klarissza apácaként élt (+1301). Az Árpád-ház utolsó szentje ifjabb Boldog Erzsébet domokos apáca, III. Endre lánya, a svájci Töss kolostorában halt meg (1338. május 6.) mint a mély imaélet és derűs lélekkel viselt hontalanság hôsnôje. IV. Béla öccsének, Boldogemlékű Kálmán hercegnek felesége Boldog Krakkói Szalómé szűzi házassága és férje hôsi halála után visszatért Lengyelországba (+1268. november. 17.). Domokosrendi szerzetes volt még Boldog Veszprémi Ilona (+1270. november 15.), Szent Margitnak talán lelki ihletôje, misztikus szent, aki Krisztus Urunk sebhelyeit viselte. Ô volt az elsô magyar stigmatizált. Boldog Gellért (+1270/1280), budai domokos szerzetes, Margit gyóntatója volt; a római olasz Boldog Umbert, aki domokos rendfônök, majd egyetemes tartományfônök volt és a magyar rendtartomány feje (+1277). Boldog Miklós mártírt, Bosznia püspökét a bogumil eretnekek ölték meg (+1230. július 7.), Boldog János (+1252. november 4.), domokos tartományfônök, IV. Béla király tanácsadója volt, jövôbelátó tehetségérôl híres. Boldog Imre (Imecs) zárja be (+1231k) a XIII. századi domokos boldogok és szentek sorát hazánkban. Boldog János az elsô magyar ferences, valószínűleg francia származású volt (+1287. február 23.). Ferencesek voltak még Boldog Budai Petô (+1287), Boldog Esztergomi Egyed, Boldog Esztergomi Gál (+1340) és Boldog István vértanú (+1288k). A magyar pálos rendet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította (+1270. január 20.), a ,,Fehér barátok'' szigorú rendjébe gyűjtve Thébai Szent Pál remetéit. Nagy Lajos király Lengyelországba telepítette a rendet, ahol a lengyelek leghíresebb kegyhelyének, Cz_stochowa kolostorának atyái és pásztorai. VIII. Orbán pápa rendelete szerint (1623-ban: az évszázados folytonos ,,boldog''-nak tisztelés -- ha nincs is római jóváhagyása -- fönntartható, elismerést kap!) a boldogoknak kijáró tisztelet illeti meg az alapító Özséb mellett a következôket: Benedek (+1290), a második pálos rendfônök, István (+1300), a harmadik, Lôrinc (+1325), a negyedik rendfônök, a jövôbelátó Nosztrai Lukács, akinek teste épen maradt (+1380k december 5.), a szelídségérôl ismert Jámbor Ferenc (+1433), Csodatevô Hektor (+1333), Zalánkeményi Péter (+1492), Ungvári Kálmán (+1510). Közismert Báthory László, budai remete (+1484. február 27.), bibliafordító, akinek irodalmi munkája részleteiben fennmaradt a Jordánszky kódexben. (Családjából származott a késôbbi erdélyi fejedelem és lengyel király, Báthory István is.) Zákoly János, akibôl csanádi püspök lett (+1494. február 3.), Szombathelyi Tamás, rendfônök (+1488), Csanádi Albert, vallásos latin költô (+1492; ünnepe május 28.). A ,,kunok grófja'', Tharr Albert alázatos fehér baráttá lett (+1492k). Huszár Gáspár elôbb törökverô hôs volt, Lórándházi István rendfônök (+1519. szeptember 6., Sümegen) Remete Szent Pál életrajzát írta meg. Máté és Bálint budaszentlôrinci testvérek, Máténak és késôbb Pál testvérnek teste épen maradt. Kolostoraikat késôbb a török dúlta fel. Gergely esztergomi kanonokból lett pálos szerzetes (+1482). Angyali Tamás, a baranyai Szent Lászlón, az elragadtatások hôse volt (+1524 után). Az 1300-as években domokosrendi misztikus Boldog Csák Mór (+1336. március 20.), eredetileg házasember volt, majd feleségével közös megegyezés alapján mindketten szerzetesek lettek. Kína elsô hithirdetôje, a vértanúságot szenvedett Boldog Eskandéli Máté Budán született (+1309. október 8.). Nagy Lajos király maga is mélyen vallásos és szentéletű volt (+1370), ô alapította Máriacell kegyhelyet, ahol ideiglenesen Mindszenty József bíboros atyánk hamvai nyugodtak. Cz_stochowa egyik régi oltárképén ez a felirat díszlik: ,,Sanctus Ludovicus, Rex Hungariae''. Nagy Lajos lánya volt Boldog Hedvig, akit a lengyelek Jadwiga néven tisztelnek (+1399. február 28.). A lengyelek térítôje volt, mert a pogány Jagelló Ulászlóhoz ment feleségül, s ez így népével együtt kereszténnyé vált. Boldog Magyar Antal ferences a betegek ápolására áldozta életét az itáliai Folignóban. Az 1300-as évek a külmissziók magyar hôseivel is tündökölnek. A keletrôl fenyegetô tatár betörések ellensúlyozására a tatárok közt és a délkeleti Oroszország törökjei közt terjesztették a megértés és szeretet vallását. Legnevezetesebb a magyar hittérítôk között Boldog András ferencrendi vértanú, akit négy társával az Al-Dunánál öltek meg (+1350), Boldog Péterváradi István, szintén ferences, aki elôbb meginog a rettenetes kínzások hatására, de aztán bátran vállalja a hitét a török elôtt (+1334). Boldog Szász Antal erdélyi ferences és két társa Bodonynál szenvedett vértanúságot (+1396). Boldog Magyar Miklós és Boldog Magyarhoni László, ferences vértanúk, a havaselvi oláh vajda vad pribékjeinek estek áldozatul. Boldog Magyar Tamás és három társa Afrikában szenvedtek vértanúságot. Boldog Péter ferencest a tatárok ölték meg (+1314). A Kármel hegyérôl elnevezett legelsô kármeliták közt volt Boldog Magyar Kozma Jeruzsálemben (+1197) és Budai Boldog Antal, aki a töröktôl veszti életét (+1399). Késôbbi pálos vértanúk a 12 magyar hithirdetô Dél-Amerikában, akiket az indiánok halálra kínoztak (+1550- -70). Az 1300--1400-as években két nem magyar domokos rendi püspök került a magyar boldogok közé: a horvát Boldog Gazóthi (Kazotics) Ágoston (+1323. augusztus 3.) zágrábi püspök és az olasz Boldog Dominici János, aki sokáig pápai követ volt Budán, és ott is halt meg (+1419. június 10.). Thomasius Szent Péter, francia kármelita püspök is járt magyar földön szentszéki küldetésekkel, kereszteshadat is szervezett a török ellen (+1366. január 6.). Ugyanilyen ,,befogadott'' magyar szent Kapisztrán Szent János is (+1456. október 23.); magas bírói méltóságát cserélte fel a ferencesek egyszerű barna kámzsájával. Ô népszerűsítette a ,,Dicsértessék a Jézus Krisztus!'' [Laudetur Jesus Christus!] köszönést is. Kereszteshadat toborzott Hunyadi János maroknyi seregének feltöltésére és résztvett a világraszóló nándorfehérvári diadalban. Utána pár hónappal a szentéletű Hunyadi Jánost és Kapisztránt is elvitte a fellépô járvány. Mátyás király tanácsadója és védence volt a pálos Boldog Gergely. Márkai Szent Jakab olasz származású ferences, Szeged hitszónoka (+1476. november 28.) és a híres Boldog Temesvári Pelbárt (+1504. január 22.), akinek latin hittudományi könyveit egész Európa csodálta és használta. Boldog Szébald ágostonrendi szerzetes talán a Báthoryak fejedelmi vérébôl származott (+1494. augusztus 18.). A török uralom alatt az egész magyar nép vértanú nemzetté vált, -- a 20. század váteszi püspökszónoka, Prohászka Ottokár szerint. Ebben az idôben a török által ,,propter odium fidei'', tehát a hit gyűlöletébôl megölt szerzetesek a kánonjog szerint formaiságtól függetlenül a vértanúk közé számítanak. A pálosok közül Subáczy Antalt és négy szerzetestársát (+1473), valamint Patacs, Remete, Bajcs, Esztegom, stb. pálos zárdák valamennyi barátját a török öli meg (+1526--41). 1526-ban, közvetlenül a mohácsi csata után, Budaszentlôrinc pálos kolostorának valamennyi szerzetesét kardélre hányják. A ferencesek közül Mikola Boldizsár kolozsvári atyát a templomban szentmise közben ölik meg a hitújítók (+1556. augusztus 24.), 1526 és 1550 között egyedül Erdély területén 45 ferences hal vértanúhalált hitéért. 1553-ban Nagyváradon minden ferencest, rá három évre minden domokost lemészárolnak, mert nem hajlandók az új hitre térni. Nagyvárad minden kanonokját és papját leöldösik, mert ragaszkodnak katolikus hitükhöz. Egerben 1553-ban egy ferencest ölnek meg emiatt, felfeszítik! Ugyanabban az évben Beregszászon az összes ferencest lemészárolják (ünnepük október 27.). A budai, pesti és esztergomi ferences zárdák szerzeteseit a török mészárolja le. Budán hal meg Bresztóczi Miklós, Pesti Mátyás, Kölyüdi Balázs és hat társuk, Pesten négy testvér és Esztergomban Vásárhelyi Bernát, Tárkányi Ágoston. (A töröktôl vértanúságot szenvedettek hosszú listája megtalálható Meszlényi Antal művében a 250--253. lapokon.) Az Európát védelmezô, török elleni harc hozza Magyarhonba Istenes Szent Jánost (+1550. március 8.) Spanyolországból, aki akkor még katona, késôbb az irgalmas rend megalapítója. Brindizi Szent Lôrinc egyházdoktor, kapucinus szerzetes, mint második Kapisztrán vezeti a magyar sereget a török ellen és Csókakônél gyôzelmet arat (+1619. július 23.). Az 1600-as években újra föllángolnak a vallási harcok. Mindenki tud az 1673-ban gályarabságra ítélt 64 protestáns lelkészrôl, akik a Habsburg politikai és vallási abszolutizmus áldozatai, de kevesen ismerik a kor katolikus pap vértanúit. Csepellényi György pálos atyát 1674-ben (május 24-én) gyilkolják meg katolikus hitéért Egerben. Török Mártont (+1674) Boldogkôrôl Kassára menet lövik agyon, a szintén pálos Szvetenay Miklóst (+1679. november 12.) Bozóknál kínzások közt végzik ki. A jezsuiták közül Leleszy Jánost, majd Szimonidesz Jánost ölik meg hithirdetô körútjukon Erdélyben (1574). Nagyszombatban négy jezsuita hal meg hitéért: Herédy Tamás, Korbély István (+1678 és 1684), Palugyay György és Végh Miklós (+1674). 1679-ben valamennyi egri és jászói kanonokot lemészárolják, majd 16 esztergomi pap esik áldozatul a hitújítóknak. Speráth Tamás (+1681. szeptember 12.) piarista megszabadul, de a kínzásoktól szerzett sebeibe késôbb belehal. Balogh Ferenc pálos protestánsként született, Erdélyben ölik meg mint hittérítôt (+1645; ünnepe május 22.). A pestisnek esett áldozatul a betegek ápolása közben Pethô István, Süttô Lôrinc, Szörényi Ágoston, Bessenyei Miklós pálosok és sokan mások (+1680--1704). Székely Mózes unitárius katonái ölik meg Váradi János ferencest és társait Csíksomlyón (1601), Néri Emmánuel jezsuita laikus testvért Kolozsvárt (+1601). Görögkeleti szakadár szülei ölik meg János testvért Erdélyben, mert nemcsak katolikus lett, de ferences szerzetes is (+1603). 1619-ben Jászón a kanonokot mészárolják le hitéért, 1683- ban Polacsek Jeromos atyát gyóntatás közben ölik meg Pereszlényben, Iglódi István minoritát hitéért összeszabdalják (+1639), stb... A sok mártír közül a három kassai vértanút Bethlen Gábor hajdúi végezték ki szörnyű kínzások közt (a nagy fejedelem tudta nélkül). Ôket hivatalosan is 1995-ben szentté avatták. Pongrácz István jezsuita, magyar nemes, Kôrösi Márk szlavóniai születésű magyar, esztergomi kanonok és a sziléziai Grodecz Menyhért, világi pap nyerte el akkor Kassán a vértanúk koronáját (+1619. szeptember 7.). Hajnal Mátyás jezsuita a Jézus Szíve tisztelet szentéletű úttörôje (+1644. május 28.). A pozsonyi Trinkel Zakariás jezsuita szent élet után halt meg 1665-ben. A piaristák közül ,,venerábilis'', vagyis tiszteletreméltó az olasz származású szepesi Franki János (+1662. július 29.) és Kinczel István (+1683. október 3.). Szentéletű ferences a csíksomlyói Domokos Kázmér (+1677. szeptember 5.), Jegenyei Ferenc (+1684. június 3.) és Szalinai István (+1652. január 9.). E kor hôse Wesselényi Ferenc nádor elsô felesége, Magyarbéli Bosnyák Zsófia (+1644. április 28.), aki szentség hírében halt meg, teste épen maradt napjainkig. A másik Zsófia nagyaszony is a Szent Erzsébet-i jótékonyság és türelem hôse: Andrássy István kuructábornok neje, Serédi Zsófia (+1710k), teste épen maradt Krasznahorka várában. Szentéletű pálos szerzeteseink ebbôl az idôbôl Padarovich András (+1630), Nemesy Pál (+1699), Jelenszky Tamás (+1671) és Borkovics Márton (+1632k). Ha nem is szent, vallásunk nagy hôse Pázmány Péter bíboros, az ellenreformáció vezéralakja, aki a már szinte protestánssá vált magyarságot visszatérítette a katolikus hitre (+1637. március 19.). Koháry István szentéletű fôúr sokáig földalatti börtönt szenved hithűségéért, majd kolostorok sorát alapítja, így a kecskeméti piarista házat is (+1731. március 29.). Széchényi György prímás (+1695. február 18.) az ,,adakozás csodája'', nagy katolikus újjáépítô és nemzetbékítô. A XVIII. században a ,,barokk kor szentjei'', a pálosok közül Vizkelety Albert (+1737), Ordódy István (+1748), Rósa Ferenc (+1771), Váradi Lôrinc híres hitszónok (+1768), Motesiczky János hittudós (+1720. szeptember 18.), aki az ôsmagyar Divék nembôl eredt (a Majthényi család oldalága). Az erdélyi Mikházán Péterfi Anzelm ferences (+1774. április 11.) hű követôje volt a híres székely minoritának, Kelemen Didák atyának, a lánglelkű hitszónoknak, ,,Tiszántúl apostolának'' (+1744. április 28.), kinek boldoggáavatási pöre folyamatban van. Nagy támogatója Károlyi Sándorné, Barkóczy Krisztina (+1740k), aki férjével zárdák, kórházak alapítója, pestisesek ápolója (Koháry István unokája). Fodor Ambrus csíkrákosi születésű ferences (+1754. február 7.), Luzsénszky László esztergomi segédpüspök (+1790. november 4.), Hanácius Ferenc piarista, a Szepesség apostola (+1710. június 1.) és Szlopnyai Elek piarista (+1752. február 24.) haltak meg szentség hírében. 1704-ben az újonnan betelepült rácok felkelése Baranyában több vértanút követelt. Siklóson Horváth Domokos, Cvetkovics Lajos ferencesek, Pécsett két másik ferences és a jezsuita Borovecz Mihály, Móró István, Borhy György, Jakabovics Jakab, valamint Horváth György kanonok és még sokan mások estek áldozatul a rác öldöklésnek. Beszterczei Péter-Áron bazilita püspök szentség hírében halt meg 1760-ban a nagybányai jezsuiták közt. Teste épen maradt balázsfalvi nyugvóhelyén. A következô hazánkfiai is méltók lennének az egész világ tiszteletére: Ipolyi Gáspár kanonok (+1762), akirôl halála után derült ki, hogy vezeklôövet hordott hosszú éveken át; a jezsuita ,,Hungarus Hrussoviensis'', tudós Fitter Ádám, erdélyi püspök (+1741) és Klobusitzky Péter, szentéletű kalocsai érsek (+1843). A XIX. században boldoggáavatási eljárás indult meg Hám János szatmári püspök ügyében (+1857), akit hazafias magatartása miatt az osztrák kormány rendeletére a püspökségbôl ,,elbocsátottak''. A XX. században boldogavatás jelöltje a fiatal jezsuita novicius, Kaszap István (1916--1935. december 17.), valamint Bogner Etelka-Margit, vizitációs nôvér (+1933. május 13.), a szent szemorvos professzor, Batthyányi- Strattmann László herceg (+1931. január 22.) és Scheibl Szabin ferences misszióstestvér (+1931. március 28., Hankau, Kína). Dobay M. Etelka szerzetesnôvér (+1942. május 5.), Bíró Ferenc jezsuita, a Szent Szív apostola (+1938. augusztus 26.), Fischer- Colbrie Ágost, kassai püspök (+1925. május 17.), Kánter Károly plébános, Budapest apostola (+1920. november 20.) és legfôképpen Prohászka Ottokár, Székesfehérvár lánglelkű püspöke, a modern Magyarország apostola (+1927). A hitleri terror vértanúi Salkaházy Sára szociális testvér, zsidók rejtegetéséért (+1944. december 27.), Bernovits Vilma ugyanazért, stb. Apor Vilmos, gyôri püspök (+1945. március 31.) és még sokan, sokan a háború vértanúi, áldozatai, hôsei. Katona Anikó a hitoktatás mellett tüntetô gyermek vértanú: a vörösök vascsövekkel verték agyon (+1947. március 20., Szeged). Kiss Szaléz a gyónási titok vértanúja (+1946. október). A ferencesek közül Károlyi Bernát (+1954), Körösztös Krizosztóm (+1944), Lukács Pelbárt, Kriszton Ráfael, stb. a vörös terror vértanúi. Ugyanígy a jezsuiták közül: Laskai Antal, Kajdi Ferenc, a szalézi Zanai László, a pálos Vezér Ferenc. Plébános, hittanár, káplán vértanúink a vörös terrortól: Hummel Kornél (+1945. január, intézeti vak lányok védelméért), Ruppert István ugyanazért, Horváth Pál (+1975), Ébner János (+1989, Erdélyben). Legújabb idôbôl a pozsonyi születésű Natália nôvér, Mária látnoka (+1991, Kecskemét) és a szolnoki stigmatizált Galgóczy Erzsébet (+1965) a szent élet példái. Erdélyben a hôsi Márton Áron püspök szenvedett hosszú börtönt és kínzásokat magyarságáért és hitéért (+1980). Utoljára, de nem utolsósorban pedig Mindszenty József hercegprímást, Esztergom érsekét tiszteljük a vallás hôsei közt, várva hivatalos elismertetését (+1975. május 6.). A honfoglalás elôttiekrôl is megemlékezünk, akik magyar területen éltek, vagy valamely kapcsolatban álltak a magyarsággal a századok folyamán. A honfoglalás elôtti római kor szentjeit Pannónia vagy a Szerémség vértanúiként említjük. A legelsô szentéletű keresztény a mai magyarok földjén Szent Andornok (Andronicus), Szent Pál tanítványa, Pannonia elsô püspöke (+100 körül). (Nevét ma megörökíti Heves vármegyében Andornok község.) Legendás vértanú család volt Szent Lestár (Euszták) és felesége, Szent Theopiszta, fiaikkal, Szent Agapéttal és Szent Teopisztussal. A legismertebbek: Szent Kerény (Quirinus) (+309. június 4.) püspök és Szent Rutilus, akik Szombathelynél szenvedtek vértanúságot. Szent Iréneus (vagy: Ernye) püspök szintén életét adta hitéért. Szent Sándor római katonát a keresztények védelmezéséért végezték ki. Cicelle, Epernius, Heraklius, Spirus és Szent Szosztrátus is vértanúk (+300-- 305). Ugyancsak a Szerémségben lett vértanú Anasztázia, Kasztor, Klaudius, Szimforián és Szimplicius. Pannóniai volt Agrikola is. A leghíresebb Sabaria (a mai Szombathely) szülöttje, Szent Márton, gall- francia püspök (+397), aki Szent Patriknak volt talán nagybátyja. Pannóniában született Portugália védôszentje, Bragai Szent Márton is (+580) és a nyugati szerzetesség egyik úttörôje, Lerini Szent Antal (+526), valamint horvát részen Szent Jeromos is (+420). Az Árpád-ház nemcsak hazánknak adott számos boldogot és szentet, hanem igen sok nem-magyar szentben is az Árpádok vére csörgedez anyai ágon. Nincs a világnak még egy uralkodóháza, mely ennyi szentet mutathatna fel. Skócia nagy szentje, Skót Szent Margit (+1093) Baranya vármegyében született, apja Földönfutó Edward, anyja magyar, talán Szent István királyunk lánya. Egyik fia Szent Dávid, a szigetország kimagasló uralkodója (+1153). Morvaország püspöke, Boldog Zdik Henrik (+1150) anyai ágon szintén az Árpád-ház sarja, és az Árpádoktól származik Boldog Erzsébet, premontrei szűz is (+1170k). Hazánkban született az angliai Szent vagy Boldog Margit, cisztercita apáca is (+1192). A nemrég (1989) szentté avatott Csehországi Szent Ágnes (+1282) Prágában volt klarissza apáca. Apja Premyšl Ottokár cseh király, anyja a szentéletű Konstancia, III. Béla leánya. Magyar származású Toulouse város püspöke, az Anjou Szent Lajos is (+1297), nagyanyja révén. Portugália Izabella néven ismert nagyasszonyának, Szent Erzsébetnek (+1336) anyai ágon magyar vér csörgedezett ereiben, ugyanúgy a premontrei Boldog Droxaui Hedvignek is (+1170/80), aki I. Endrénk unokája. Befejezés Nagy Lajos királyunk idején, mikor a ,,magyar tenger vizébe hunyt el észak, kelet, dél hullócsillaga'' (Petôfi), élte virágkorát az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok rendje. A nyugati országokban vált akkor szállóigévé, éppen az ötezres létszámot elérô pálosrendi barátokkal kapcsolatban, ez a mondás: ,,Aki életszentséget akar látni, menjen Hungáriába...'' Forrásmunkák: Katolikus lexikon I-IV; Balázs Benedikta: Pannónia virágoskertje; Zalka: Szentek élete; Tölgyes Lajos: Das Volk Mariens (im Mittelalter); Book of Saints by the Ramsgate Benedictines; Erdélyi László O.S.B.: A Pannonhalmi Szent Benedekrend története; Új Magyar Sion c. folyóirat ,,A magyar Egyház napjai'' cikksorozata (1872--); Prileszky: Acta Sanctorum Hungariae ex Bollandi operibus*; Csete István S.J.: Panegyrici Sanctorum Patronorum Regni Hungariae*; Szentiványi Márton S.J.: Dissertatio Memorabilium Hungariae, Tyrnaviae*; György József O.F.M.: A ferencrendiek élete és működése Erdélyben; Fehér Mátyás: Magyar fények; Kisbán Emil: A magyar pálosrend története; Meszlényi Antal: Katolikus magyarságunk küldetésében; Szent Magyarok Lapja c. folyóirat 1942--44 évfolyamai, ezenkívül számos különbözô helyeken megjelent cikk, történelmi adat, stb. (* 18. századi kiadványok). ======================================================================== 12. Függelék: Név és forrásmunka mutató A pápák életrajzi adataiból a középsô év pápaságuk kezdetét jelenti. A szentek, boldogok keresztnevüknél találhatók. A csillaggal megjelölt források fordítása Meskó Lajos munkája. -- A -- Aberkiosz (Abercius), kisázsiai püspök. Az idézett ôskereresztény sírfölirat 180 és 216 között készült. Artner Edgár fordította prózában és Meskó Lajos versben. Sz Ágoston, 354--430, nagy latin egyháztanító, Ambrus megtérítettje, az afrikai Hippo püspöke, a keresztény hit nagy kifejtôje. Idézetei a Vallomások (Confessiones) imádságos önéletrajzából (fordította Vass József), Isten Városa (Civitas Dei) történelembölcseleti művébôl és latin szövegei a BAC-ból (*). Sz Alajos, Gonzaga, 1568--1591, jezsuita klerikus. A tanuló ifjúság védszentje és pestis ápolásban a szeretet vértanúja (*). Sz Albert, Nagy, 1206--1280, német domonkos püspök, egyházdoktor, természettudós. Aquinói Sz Tamás tanára, a fizika, vegytan, növénytan úttörôje (*). Alcoholic Anonymous, iszákosokat térítô amerikai szervezet, mély lelki- vallási tartalmú kiadványokkal. Az itt szereplô idézeteket Rauch László fordította. Sz Ambrus, 340k--397, püspök, latin egyháztanító, Ágoston megtérítôje (*). Angelus Silesius (=Johannes Scheffler), 1624--1677, német vallásos költô, konvertíta (*). Sz Antal, Páduai, 1195--1231, ferences egyháztanító, népszerű hitszónok. Kevés verse közül itt a Mária-himnusza szerepel (*). Sz Anzelm, 1033k--1109, bencés egyháztanító. Olasz születésű, francia, majd angol fôpap (*). Sz Arisztides, Athéni, +123k. Az itt idézett hitvédô művét Hadrián császárhoz intézte. Az elveszett művet a közelmúltban lelték meg görög eredetiben és szír, örmény fordításban. Artner Edgár, 1895--1972, budapesti egyetemi tanár, ókeresztény régész. Itt szereplô cikke Az Eucharisztia c. kötetbôl (lásd Bangha Béla). Sz Atanáz (Athanasius), 295k--373, alexandriai püspök, egyházdoktor. Az ariánusok elleni föllépése sok üldöztetést, száműzetést hozott rá (*). -- B -- BAC, szentatyák, fôleg Ágoston szövegei után forrásjelzés, a.m. Biblioteca de los Autores Cristianos: Keresztény szerzôk könyvtára. Több száz kötetes kiadás sorozat, Madridban 1950--70 közt (és utána is) folyamatosan! A nem spanyol szerzôk szövege kétnyelvű, Ágostoné tehát latinul és spanyolul van közölve (18 kötetben). Balthasar, Hans Urs von, 1889--1963, svájci német hittudós. Idézete a Schott-ból véve (*). Banducci, Marian, az abortusz elleni amerikai közéleti harcos (*). Bangha Béla, 1880--1940, jezsuita hittudós, közíró, a katolikus sajtó elôharcosa. Kiadta Az Eucharisztia c. több hittudóssal írt esszégyűjteményt (lásd Artner, Csávossy, Kühár, Szamek). Sz Béda, Tiszteletreméltó, 673--735, angolszász egyháztanító, bencés hittudós (*). Sz Benedek, 480--547k, apát, a bencés rend alapítója. ,,Regulája'' a latin szerzetesség alapja (*). Bernanos, Georges, 1888--1948, francia katolikus regényíró, mély lelki témákkal. Idézete a Schott-ból véve (*). Sz Bernát, Nagy, 1090--1153, francia egyháztanító, a misztika: átélô teológia mestere, a ciszterci rend végleges alapítója (*). Biblia, a Szent István Társulat kiadásában megjelent új magyar fordítás (1982). Néhány helyen az olvasmány magyarázat ennek a jegyzetébôl véve. Sz Bonaventura, 1218k--1274, olasz ferences egyháztanító, a misztika nagy hittudósa (*). Bonhoeffer, Dietrich, 1906--1945, német luteránus lelkész, Boroszlóban (Szilézia) született. Hitler alatt bátran kiállt a vallásszabadságért -- börtön és kivégeztetés lett a része (*). Bossuet, Jacques Bénigne, 1627--1704, francia püspök, nagy hitszónok. Itt idézett imája Sík: DB-bôl, kevélységrôl való írása Tanquerey-tôl. Bourdaloue, Louis, 1632--1704, francia hitszónok. Idézete Sík: DB-bôl. Böle Kornél, 1887--1961, domonkos hitszónok, a Krédó egyletek szervezôje. Szemelvényei a Rózsafüzér Királynôje c. imakönyvébôl valók. Sz Brigitta, Svéd, 1304--1373, nyolc gyermek anyja, majd megözvegyül és rendet alapít. Írásai látomások és kinyilatkoztatások, fôleg a szenvedô Krisztusról. Idézete Sík: DB-bôl. Buber, Martin, 1878--1965, osztrák, majd jeruzsálemi rabbi. Haszidi (nemtalmudi) irányú bölcselô, a lelki elmélyülés harcosa. Idézete a Schott-ból véve (*). Bujdosó Bálint, 1911--, Meskó Lajos piarista tanár költôi álneve. 1945- tôl emigrációban él, részt vett a rend amerikai tartományának megalapításában. Butler, Thurston, Attwater: Szentek élete. Négykötetes összefoglaló mű. Eredetileg 1756--1759 között jelent meg, mai változatában 1956-ban (*). -- C -- Chesterton, Gilbert Keith, 1874--1936, angol közíró, nagyhatású hagyomány-védô bölcselô, korbíráló. Az itt szereplô szemelvényeit Hevesi Sándor fordítása alapján idézzük. Sz Ciprián (Cyprianus), 210--258, karthágói püspök, vértanú, lelkesítô lelkiíró (*). Sz Cirill, 826/827--869, a szlávok apostola testvérével, Sz Metóddal (+885) együtt, aki a közös ószláv bibliafordítást befejezte (*). Sz Cirill, Alexandriai, 370k--444, alexandriai pátriárka, egyháztanító. Küzd a nesztoriánizmus ellen, ami tagadta Krisztus Isten- emberi voltát, tehát Máriának, mint Isten Anyjának méltóságát (*). Sz Cirill, Jeruzsálemi, 315k--387, görög egyháztanító, az elsô katekizmus írója, melyben elôször kapunk részletes adatokat az ókori Egyházról. Catecheses = Katekézis (Hitoktatás) címen 24 tanítása maradt fenn hitújoncoknak szánva. Érdekes: egy tanulója gyorsírással jegyezte le (350-ben), s még Cirill életében kiadta az utolsó ötöt (Catecheses Mystagogicae). Tán kevéssel halála után, püspök utódja kiegészítette (*). Claudel, Paul, 1868--1955, mélyen hívô francia költô (*). Crashaw, William, 1572--1626, angol római katolikus költô, az angol ,,metafizikai'' (lelki-vallási) költôk egyik nagy alakja (*). Csávossy Elemér, 1883--1971, jezsuita hittudós, hitszónok, tartományfônök (1924--27). Itt idézett cikke Az Eucharisztia c. kötetbôl (lásd Bangha Béla). Cser Iván, 1899--?, Csenár János Sopron megyei közjegyzô költô álneve. -- D -- Didakhé, a ,,Tizenkét Apostol tanítása'', ôskeresztény írás, ismeretlen szerzôtôl, valószínűleg 100 körül (Kühár Flóris bencés fordításában). Diognétus-levél, ôskeresztény névtelentôl magasrangú pogányhoz (talán épp Hadrián császárhoz). A hitvédô írás 125--180 közt készült, Sz Pál leveleinek hatása látható a ritmikus prózai fölsoroláson (*). -- E -- Eckhart János (Johannes), 1260k--1327, domonkos német hittudós, bölcselô. (Egyes misztikus tanait elítélte a Szentszék.) Sz Efrém, 306k--373, szír egyháztanító, himnuszköltô. Itt szereplô idézetei Mária himnuszok (*) és egy imádsága a Sík: DB-bôl. Egyiptomi ismeretlen, vagy: Oxyrhynchusi papyrus, görög nyelvű hexameteres himnusz a Szentháromság dicsôítésére, 250 tájból (*). Sz Epifán (Epiphanius), 315k--402, szentföldi születésű hitszónok, ciprusi püspök. ô tartja fönn a szentföldi hagyományt a Szent Szűz szüleirôl: Sz Annáról és Joákimról (*). Esterházy Pál, 1635--1713, nádor, buzgó Mária-tisztelô, két imakönyvet írt. Itt idézett imája Sík: DB-bôl. -- F -- Faber, Frederick William, 1814--1863, angol hittudós, lelkiíró, - költô. Idézetei az All for Jesus (Mindent Jézusért) c. művébôl (*). Faludi Ferenc, 1704--1779, jezsuita költô, erkölcsi író. Fénelon, François de Salignac, 1651--1715, a francia Cambrais érseke, szentéletű hittudós, lelki vezetô (*). Sz Ferenc, Assisi, 1182--1226, a ferencrend alapítója, a szent szegénység és alázat apostola (*). Sz Ferenc, Szalézi, 1567--1622, francia püspök, egyházdoktor, szónok, lelki vezetô. Az itt közölt idézetek fordítója ismeretlen. Sz Ferenc, Xavéri, 1506--1552, nagy jezsuita hithirdetô, India apostola. Idézett imája Sík: DB-bôl. Fortunatus, Venantius, 530k--609, ókeresztény latin himnuszköltô, Poitiers (Piktávium) püspöke Galliában (*). Foucauld, Károly, 1858--1916, francia tiszt, majd sivatagi remete (*). Sz Franciska (Johanna-Franciska), Chantal, 1572--1641, családanya, özvegy, a vizitációs apácák alapítója. Szalézi Sz Ferenc tanítványa, a neves francia írónô, Mme Sévigné nagyanyja (*). Fulbert, 960k--1028, Chartres-i püspök. Latin hitbeszédei, levelei és himnuszai értékesek (*). Füglister, Notker, +1973, német püspök, Szentírás tudós. -- G -- Gáspár Jenô, 1894--1964, költô. Székelyföld szülöttje, a Nemzeti Újság katolikus napilap társszerkesztôje az 1920--30-as években. Sz Gergely, Nagy, 540--590--604, pápa, latin egyháztanító, a liturgia és az egyházi zene szervezôje (gregorián ének). Itt himnuszai, szentbeszédei szerepelnek (*). Sz Gergely, Naziánzi, 330k--390k, püspök, nagy görög egyháztanító, himnuszköltô (*). Sz Gergely, Nisszai (Nyssai), 335k--395, püspök Kisázsiában, Sz Vazul testvére, himnuszköltô (*). Sz Germán, Bizánci, 634k--732, bizánci pátriárka, ,,képvédô'', termékeny lelkiíró (*). Sz Gertrúd, Nagy, 1256--1301/1302, német ciszterci apáca. Írásai látomások és lelkiéleti tanok. Idézetei Sík: DB-bôl és Az isteni szeretet követe c. művébôl (fordította Dombi Márk, ciszterci, 1939). Grosseteste, Robert, 1168k--1253, angol erkölcsbölcselô, szentéletű püspök és költô (*). Guardini, Romano, 1885--1968, olasz származású német hittudós. Itt idézett szövegei Sík: DB-bôl. -- H -- Hemmerle, Klaus, 1929--, német püspök Aachenben. Idézete a Schott-ból véve (*). Hermás, római ôskeresztény író, valószínűleg I. Sz Pius testvére, allegorikus, jelképes látomások írója. Műveit 140 és 155 között írta (*). Hevesi M. Angelika, 1896--1977 kalocsai iskola-nôvér. Művei a 1920--30- as évekbôl. Sz Hilárius, Piktávi vagy Poitiers-i, 315k--367, galliai püspök, egyháztanító, az ariánusok bátor ellenfele (*). Sz Hippolitus (Ipoly), 170k--235/236, a rigorista párt ellenpápája I. Sz Kallixtus ellen, majd kibékül. A pogányoktól száműzve, vértanúként hal meg (*). Hopkins, Gerald Manley, 1844--1889, angol jezsuita, szentéletű költô, gazdag nyelvű, átélt verseivel a modern költészet úttörôje (*). -- I -- Sz Ignác, Loyola, 1491--1556, a je-zsuita rend alapítója, a rendszeres lelkigyakorlat mestere (*). Sz Iréneus, 130k--202, lyoni püspök, ókeresztény író. Polikárp szmirnai vértanú püspök tanítványa, aki pedig János apostolé (*). Sz Izidor, Szevillai, 560k--636, latin egyháztanító, püspök (*). -- J -- Jakubinyi György, 1946--, Gyulafehérvár, a Sz István alapította ôsi magyar egyházmegye érseke. Több idézet a Máté evangéliuma című művébôl véve. XXIII. János pápa, 1881--1958--1963, a II. vatikáni zsinat meghirdetôje és megnyitója (*). Sz János, Aranyszájú (Chrysostomus), 344--407, a ,,hitszónokok fejedelme'', görög egyháztanító (*). Sz János, Bosco, 1815--1888, olasz pap, ifjúság-nevelô és missziós rend (szaléziánusok) alapítója (*). Sz János, Damaszkuszi, 650k--750, görög egyháztanító. Szűz Mária és a szentképek tisztelete mellett tanúskodik (*). Boldog János, Dominici, 1356--1419, olasz születésű püspök, bíboros, latin himnuszköltô, magyarhoni pápai követ (+Buda). Budai sírját a török dúlta el (*). Sz János, Lajtorjás (Klimakus), 579--649. Műve a Paradicsom lajtorjája -- innen a jelzôje, -- lelkiéletre oktató mű (*). Sz János, Vianney, 1786--1859, a francia Ars plébánosa, tömegeket térítô hitszónok, gyóntató, vezeklô (*). Jelenits István, 1932--, piarista tanár, nagyhatású író, hitszónok, a rend tartományfônöke 1985--1995-ig. Sz Jeromos, 347k--419/420, latin egyháztanító, a máig használt Vulgáta, latin Szentírás fordítója (*). Sz József, Kalazanci, 1556--1648, a piarista rend spanyol alapítója. Az itt szereplô tanításai, levelei a Florilegium Calasanctianum-ból (Róma, 1958) (*). Jurgen, William A., 1928--, német származású amerikai patrológus. Forrásmű értékű műve a három kötetes Faith of the early Fathers-- Book of theological and historical passages, 1970 (A korai szentatyák hite. Teológiai és történelmi szakaszok lelôkönyve). Számos szemelvényünk innen származik (*). Sz Jusztin, a Vértanú, +165k, hitvédô író. Apológiáját a keresztény hitrôl valószínűleg a jóindulatú Antoninus Pius császárhoz írta (*). -- K -- Sz Károly, Borromei, 1538--1584, Milánó érseke. Fiatalon bíboros pápai nagybátyja révén, de a ,,visszaélés'' jól bevált: minden erény mintájaés vezeklésben, ima, áldozat, szeretetszolgálat terén élenjáró. Az elsô modern szemináriumok szervezôje (*). Kasszián, 360k--435k, Joannes Cassianus, pap, lelkiíró. Ismertetése a keleti remeteségrôl indítást ad a szervezett zárdás életre nyugaton: Európában (*). Sz Kelemen, Hofbauer, 1751--1820, Bécs apostola, redemptorista hitszónok, nagy hatással volt Széchenyi István családjára is. Itt közölt imája Sík: DB-bôl. Kierkegaard, Sřren Aabye, 1813--1855, protestáns dán filozófus és teológus, az egzisztencializmus elôfutára (*). Sz Klára, Assisi, 1193--1253, Assisi Sz Ferenc földije és lelkes követôje, a klarissza rend alapítója (*). Sz Kolumbán, 530k--615, ír hithirdetô, a ,,Nyugat apostola''. Ír, skót, frank, svájci, lombard földön térít; az olaszországi Bobbióban hal meg (*). Krempa, Joseph: Daily Homilies (Alba House, 1985). Magyarázatok és elmélkedések gyűjteménye hétköznapokra, három kötetben. Néhány kommentár innen származik. Kühár Flóris, 1893--1943, bencés hittudós, bölcselô. Itt idézett cikke Az Eucharisztia c. kötetbôl (lásd Bangha Béla). -- L -- Le Fort, Gertrud von, 1876--1971, német vallási költônô, regényíró, konvertíta (*). Sz Leó, Nagy, 400k--440--461, pápa, egyházdoktor (*). Lewis, C. S. (=Clive Staples), 1898--1963, angol író, hitvédô, buzgó ,,anglo-katolikus'' (a katolikus Egyház tanát valló, de azzal még nem egyesült). Szellemes bölcselô és regényíró. Itt a Problem of Pain (A szenvedés problémája) c. művébôl idézünk (*). Lille-i Alán (így is: Alanus ab Insula: ,,Szigeti Alán''), 1114k-- 1202, francia himnuszköltô, hittudós, Sz Bernát tanítványa (*). Lope de Vega-Carpio, 1562--1635, nagy spanyol költô, 52 évesen pap lett, ki nem szószékrôl, hanem színpadról nevelt (*). Lubac, Henri de, 1896--1991, francia jezsuita hittudós, ,,haladó irányú''. Idézete a Schott-ból véve (*). -- M -- Magyar Bálint, 1886--1957, papköltô az erdélyi Szilágyságban. Sz Makárius, 300k--390k, vagy ifj. Makárius, +409, két thébaiszi remete Egyiptomban. Az itt közölt írások valószínűleg az ifjabb Makáriustól valók (*). Manning, Henry E., 1808--1892, angol bíboros, elôbb anglikán esperes, majd -- megtérve -- római katolikus pap, jeles hittudós és bölcselô (*). Marbod (Maribaudus), 1035k--1123, himnuszköltô, művészi virtuóz a verselésben (*). Sz Margit, Kortonai, 1247--1297, toszkán parasztlány. Ifjúkori bűnös élete során egy pillanatban megtér és nyilvános, kegyetlen vezeklés az élete azután. A ferencesek irányításával a lelki élet magaslatait éri el látomásokkal és gyógyítások adományával (*). Boldog Mária, Gondviselésrôl-nevezett (Maria de Providentia), 1825-- 1871, a szenvedô lelkekért való engesztelés francia apostola (*). Marmion, Joseph Columba, 1858--1923, kamalduli ír-belga apát, nagyhatású lelkiíró (*). Sz Melitó, Szárdisi, +180/190, püspök, hitvédô író (*). Menéndez, Josefa, 1890--1923, spanyol Szent Szív apáca. Misztikus, szenvedô-engesztelô, stigmatizált (*). Mentes Mihály, 1891--1960, gyôri papköltô. Merry del Val, Rafael, 1865--1930, szentéletű spanyol-angol bíboros, X. Sz Pius alatt a Hit-kongregáció feje (*). Sz Miksa vagy Maximilián, Kolbe, 1894--1941, lengyel ferences vértanú (+Auschwitz). A Szeplôtelen Lovagjai Mária-társulat alapítója (*). Mindszenthy Gedeon, 1829--1877, egri egyházmegyei papköltô, hitszónok. Mindszenty József, 1892--1975, bíboros, Magyarország hercegprímása és lelki élharcosa a hitetlen kommunizmus ellen. Mirandola, Giovanni (János) Pico della M., 1463--1494, modenai fônemes. Vagyonát hagyva teljesen a tudományokra veti magát, klasszikus és keleti nyelvekben szakérô lesz. Hitvédô író, költô (*). Morriss, Frank, 1923--, amerikai katolikus közíró, erkölcs-bölcselô (*). -- N -- Napóleon, 1769--1821, a franciák császára. Mélyreható gondolatait száműzetésben, halála elôtt közölte írásban (*). Sz Nerzész, a ,,Kegyelmes'', 1102--1173, örmény püspök, költô, sokoldalú író. Newman, John Henry, 1801--1890, angol bíboros, nagy vallásbölcselô, hitszónok. Itt közölt imádságai Sík: DB-bôl. -- O -- Olier, Jean Jacques, 1608--1657, francia pap, a papnevelô szulpiciánus rend alapítója, lelkiíró. VIII. Orbán pápa, 1568--1623--1644. Itt idézett imája Sík: DB-bôl. Origenes, 185k--254k, egyiptomi pap, biblikus és lelkiíró. Hatalmas munkásságának legtöbb műve elveszett. A megmaradtakból sok csak latin fordításban maradt ránk,így tanai néhol homályosak, vitatottak voltak (*). Oxyrhynchusi papyrus, lásd Egyiptomi ismeretlen. Ölbey Irén, 1902--1987, tanítónô, méltatlanul elfeledett költô. -- P -- VI. Pál pápa, 1897--1963--1978, a II. vatikáni zsinat levezetôje (*). Sz Pál, Miki, +1597, japán jezsuita. Társaival együtt szenvedett vértanúságot -- ôk Távol-Kelet elsô kanonizált szentjei (*). Pálos, magyar ismeretlen, 14. századi latin vers Sz János apostolhoz. Döcögôs magyar fordítása is megvan a Döbrentei-kódexban (szintén a 14. századból). A jelen fordítás a középkori fordításnak pár sorát átveszi (*). Parsch Pius: Üdvösség éve (Budapest, 1936). Három kötetes mű, a modern liturgikus mozgalmak egyik elôfutárja. Fordította Halamka Gyula, Bátky Miklós és Szamek József. Pascal, Blaise (Balázs), 1623--1662, nagy francia bölcselô. Gondolatok (Pensées) c. művébôl idézünk (*). Sz Paulin, Nólai, 354k--431, püspök, himnuszköltô. Bordeaux szülötte, magas rangú fôúr. Gyermekük halála után felesége apáca, ô remete, majd pap, püspök lesz. Székhelyén, a már elôbb csengô készítô Nólában (Campania), ô készíttet nagy harangot, a hívôk összehívására. Sok nyelvben e helynevekbôl származik a harang neve (*). Pázmány Péter, 1570--1637, bíboros érsekprímás, a ,,bíboros magyar Ciceró''. Szemelvényei az Isteni igazságra vezérlô kalauz-ból, a Válogatott Művei három kötetes kiadásból és néhány imája Sík: DB-bôl. Péguy, Charles, 1873--1914, nagyhatású francia katolikus író, költô (*). Sz Péter, Aranyszavú (Chrysologus), 400k--450k, ravennai püspök, latin egyháztanító (*). Sz Péter, Canisius, 1521--1597, holland-német jezsuita, egyházdoktor, nagyhatású hittérítô szónok. Idézet a Katekizmusá-ból, imája Sík: DB- ból. Sz Péter, Damiáni, 1007k--1072, olasz bencés püspök, egyháztanító. VII. Gergely segítôje az erkölcsi reformokban (*). Sz Péter-Julián, Eymard, 1811--1868, francia pap, az Oltáriszentségrôl Nevezett Papok Kongregációjának alapítója (*). IX. Pius pápa, 1792--1846--1878, a liberalizmus éleshangú bírálója (*). XI. Pius pápa, 1857--1922--1939. A kommunizmus és nemzeti összhatalmi rendszerek (totalitaristák) ellen óvó körleveleibôl idézünk (*). XII. Pius pápa, 1876--1939--1958. Körlevelei a családról, Egyházról jelentôsek. Liturgikus reformok és jelentôs, döntô erkölcsi irányelvek származnak tôle (*). Poe, Edgar Allen, 1809--1849, amerikai költô, nem-katolikus. Zaklatott, de mélyen bűnbánó lelkű író (*). Prohászka Ottokár, 1858--1927, székesfehérvári püspök, a ,,modern Magyarország apostola''. Itt közölt idézetei Összes művei-bôl (25 kötet). Külön is: Elmélkedések az Evangéliumról (ahonnan a legtöbb szemelvény van), Élô Vizek forrása, Az Élet Kenyere, Szentbeszédei, Dominus Jesus, Tudomány és Hit kötetek. A hivatkozások (pl. ÖM, 6:4; 11) elsô száma az Összes Művei kiadás kötetszámát (itt 6.), a második a fejezetszámot (4.)és a harmadik a kezdô oldalszámot jelenti (11.). A fejezetszám néha elmarad. Prudentius, 348--410k, spanyol születésű, a legnagyobb ókeresztény latin himnuszköltô (*). -- Q -- Quoist, Michel, 1921--, francia pap, az egyik legolvasottabb mai egyházi író. Idézete az Így élni jó c. könyvébôl véve (fordította Horváth Mária). -- R -- II. Rákóczi Ferenc, 1676--1735, fejedelem. Vallomások c. munkája bensôséges hitet mutat. Itt közölt imái Sík: DB-bôl. Ratzinger, Josef, 1925--, német hittudós, ma bíboros és a Hitkongregáció feje (*). Sz Róbert, Bellarmin, 1542--1621, jezsuita, olasz bíboros, egyházdoktor, nagy hitvédô író, az Ecclesiologia hittudósa (*). Rutler, George William, 1945--, amerikai, emelkedô jelentôségű hittudós, konvertíta. Maga kijelentése szerint családja Magyarországról vándorolt Angliába, majd az USA-ba (*). Ryan, Abram Joseph, 1838--1886, amerikai pap, költô és újságíró (*). -- S -- Salvianus, Marseille-i (Massiliai), +485k, gall püspök, lelkiíró, 430- -470 közt írta ,,Isten kormányzása'' c. művét (*). Savonarola, Girolamo (Jeromos), 1452--1498, domonkos, nagy erkölcsreformáló hitszónok, máglyahalált hal (*). Schott, Anzelm, 1843--1896, bajor bencés, a ,,Schott nép-misekönyv'' elsô szerzôje, a máig folytatott liturgikus apostolság elindítója (*). Schott = Der grosse Sonntags -- Schott; für die Lesejahren A-B-C. Elsô kiadása 1884-ben, Schott Anzelm bencés atya műve. Az itt közölt fordítások az 1975-i kiadásból valók. A kevés (és rövid) elmélkedés, amit innen vettünk, német teológusok (például K. Hemmerle, N. Füglister, D. Bonhoeffer) vagy a Schott szövege. Lásd Schott Anzelm (*). Schütz Antal, 1880--1953, piarista hittudós. Dogmatikai művei: Krisztus, Házasság, Örökkévalóság. Sedulius, +430k, kezdetben világi témájú költô, majd pap. A liturgia is vett át műveibôl (*). Sheen, Fulton John, 1895--1979, amerikai püspök, nagyhatású hitszónok is lelkiíró (*). Sík Sándor, 1889--1963, piarista vallásos költô, irodalmár. Fôbb munkái: Imádságoskönyv az ifjúság számára,Dicsôség! Békesség! címen felnôtt-imakönyv (Kárpát, 1957), Szentbeszédek, A kettôs végtelen (Válogatott munkák, I-II., Ecclesia, 1969), Szent vagy, Uram! egyházi énektár (Harmat Artúrral közösen), himnuszfordítások. Több idézet esetén a Sík: DB megjelölés az elôbb említett Dicsôség! Békesség! imakönyvet jelenti. Simor János, 1813--1891, bíboros, 1867-tôl hercegprímás. Hittudós, jeles hitszónok, jótékonyságáról híres. Sz Ágoston Egyházról szóló szövege Simor körlevelébôl véve. Stevenson, Robert Louis, 1850--1894, skót író, költô. Sokat foglalkozott a szentségekkel (*). Stuart Mária, 1542--1587, Skócia királynôje, aki Istenért és a katolikus, apostoli Egyházért hal meg (*). Suenens, Leon Joseph, 1905--, belga bíboros, hittudós, a II. vatikáni zsinat egyik vezéralakja (*). Szamek József, 1900--1945 (Budapest ostrománál eltűnt), piarista dogmatikus. Itt idézett cikke Az Eucharisztia c. kö-tetbôl (lásd Bangha Béla). Széchenyi István, Gróf, 1791--1860, a ,,legnagyobb magyar''. Itt közölt imái Sík: DB-bôl. Székely László, 1894--1991, papköltô, teológiai tanár, majd Kôszegen plébános. Szent Imrérôl szóló verse a középkori magyar verselést követi. A szentmise olvasmányai, a Magyar Katolikus Püspöki Kar kiadása kézirat gyanánt (Budapest, 1971, 1972, 1977 és 1984). Az olvasmányok rövid, címszavas összefoglalása minden vasár- és ünnepnap elején innen véve. Szent-Viktori Ádám, 1100k--1180k, francia himnuszköltô hittudós (a Párizs melletti Sz Viktor apátságban), Ágoston és Bernát tanítványa (*). Szvorényi József, 1816--1892, ciszterci paptanár, bölcselô író. -- T -- Sz Tamás, Aquinói, 1225k--1274, domonkos, olasz hittudós, egyháztanító. Ágoston mellett a katolikus hit fô magyarázója (*). Sz Tamás, Becket (vagy Kantuári), 1118--1170, angol vértanú érsek (*). Boldog Tamás, Kempis, 1379--1471, német ágostonos kanonok, a világhírű Krisztus követése (rövidítve: KK) szerzôje. Az itt közölt fordítást Pázmány Péter nyomán Zsíros Ferenc jezsuita készítette. Sz Tamás, Morus, 1478--1535, VIII. Henrik kancellárja, majd vértanúságot szenved az Egyház védelmében (*). Sz Tamás, Villanovai, 1486--1555, Valencia érseke. Hithirdetôket küld az Újvilágba, a szegények gyámola (*). Tanquerey, Adolphe, 1854--1932, szulpiciánus, francia erkölcstani hittudós. Aszkétika és misztika c. művébôl idézünk itt, fordította Czumbel Lajos. Tárkányi Béla, 1821--1886, egri egyházmegyés papköltô, a katolikus Káldy-bibliafordítás átdolgozója, számtalan mai egyházi énekünk szerzôje. Idézetei a Vezércsillag c. imakönyvébôl (1870k). Teodulf, Orleans-i, 750k--821, püspök, korának legismertebb költôje (*). Sz Teréz, Kis vagy Liziôi, 1873--1897, francia kármelita apáca, a gyermekded bizalmon épülô lelkiség tanítója. Az itt közölt szemelvények az Egy szent végsô szavai (1929) c. kötetbôl, fordítója ,,névtelen''. Sz Teréz, Nagy vagy Avilai, 1515--1582, spanyol karmelita, a rend reformálója, ,,a misztika doktora'', egyháztanító. Itt szereplô idézetei Összes műveibôl, melyet Szeghy Ernô karmelita fordított. Tertullián (Florens Tertullianus), 160k--230k, karthagói megtért ügyvéd, majd pap. Lelki lelkesítô írásai a latin irodalomnak is remekei, Sz Ciprián vértanú püspök tanítója, Sz Ágostont is ihleti. Élete végén Rómával meghasonulván zord montanista tanokhoz tért (*). Theodorétus, Cirusi, 393--466, szír püspök, a nesztoriánusok és monofiziták elleni bátor, hithű vitázó. (*) Sz Tivadar (Theodorus), Studita, 759--826, a görög szerzetesség megújítója, Studion kolostorában, mely a mai Athosz hegyi elôdje. Hittudós, költô (*). Tóth Tihamér, 1889--1939, hitszónok, veszprémi püspök. Szentbeszéd gyűjteménye, melybôl itt idézünk: Üdvözlégy, Oltári Szentség! Tűz Tamás, 1916--1992, gyôri születésű papköltô, Kanadában halt meg. -- V -- Vass József, 1877--1930, prelátus, a 20-as évek népjóléti minisztere, Sz Ágoston Vallomásainak avatott fordítója (anyja szegény mosónô volt). Sz Vazul, Nagy (Bazilius), 329--379, nagy görög egyháztanító, a keleti szerzetes rend, a baziliták alapítója és az egyik bizánci liturgia szerzôje -- a másik a krizosztómi: Aranyszájú Sz Jánosé (*). Sz Vince, Ferreri, 1350--1419, spanyol domonkos, nagy hitszónok. Itt közölt imája Sík: DB-bôl. Sz Vince, Lerini, +445k, pap, szerzetes író, a hithagyomány klasszikus megfogalmazója (*). Sz Vince, Pallotti, 1795--1850, olasz pap, több vallási társulat alapítója. Az Actio Catholica elôfutárja (*). Vogelweide, Walter von der, +1230, német lovagköltô (*). -- Z -- Sz Zénó, Veronai, +371/372, püspök, hittudós (*). ========================================================================