Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Sík Sándor--Surján László Magyar cserkészvezetôk könyve I/l. A cserkészet pedagógiája ,,Isten, áldd meg a magyart!'' A szerkesztôbizottság tagjai: Arató László, Forgácsné Katalin Hervay Ferenc Levente, Mészáros István Az I. kötet írói: Arató László Forgácsné Katalin Kiss István Kovács Gergelyné + Sík Sándor + Surján László A bôvített VI. kiadást lektorálta: Kemenes László O.Sch.P. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Sík Sándor Mi a cserkészet? (Sík Sándor) Ránk vár a világ...! A hatodik kiadáshoz igazított elôszó (Arató László) Bevezetés Sík Sándor nyomán (Surján László) Mi a cserkészet? Mai irányelveink A cserkészet meghatározása és alapelvei Sajátos cserkészmódszerek A magyar cserkészideál I. Az alapítástól a feloszlatásig (Sík Sándor nyomán Surján László A kezdet 1909-tôl 1912-ben megalakul a Magyar Cserkészszövetség Az elsô és második világháború után A magyar cserkészideál II. Emberebb ember, magyarabb magyar (Sík Sándor nyomán Surján László) Emberebb embert! Magyarabb magyart! Közép-európai hivatásunk A magyar cserkészideál III. A kommunizmus után, újrakezdve (Surján László) A cserkésztörténelem megismétli önmagát A nemzet újjászületésének szolgálata Elôre nézzünk! A magyar cserkészideál IV. A leánycserkész-nevelés kérdései (Surján László) Gondolatok az újjáéledt magyar leánycserkészetrôl (Kovács Gergelyné) A Semmi közelít... A feltámadás szomorúsága és öröme A gyermeknevelés gondjai Az iskolai nevelésbôl adódó gondok Mit tehetett a szülô ebben az iskolai rendszerben? A gyermek a magyar jövô Az anyai hivatás kiemelt jelentôsége A jellem kábítószere Nyelvében és gondolkodásában él a nemzet A honismeret mint személyes élmény A szabadság kölcsönösségen alapul A külsôségek rendje Az otthonteremtés és az élet öröme A leánycserkész-nevelés célkitűzései (Forgácsné Katalin) Alapvetô leánycserkész-tulajdonságok Függelék A Magyar Cserkészszövetség lelkiségi közösségei A Magyar Cserkészszövetség Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közössége Gyökerei és küldetése a mai fiatalokhoz A Magyar Cserkészszövetség ICHTHÜSZ Protestáns Cserkészek Közössége Küldetése: múltja, jelene, jövôje Cserkészkönyvek Jegyzetek ======================================================================== A könyv elektronikus kiadása Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1998-ban jelent meg a Márton Áron Kiadó gondozásában, az ISBN 963 7947 19 1 azonosítóval. Az elektronikus változat Arató László, a Márton Áron Kiadó igazgatójának engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Márton Áron Kiadó tulajdonában van. A nyomtatott könyvet a Márton Áron Kiadó könyvesboltjában lehet megvásárolni, címe: 1035 Budapest, Kórház u. 37. (az Országos Lelkipásztori Intézet épületében, a Flórián üzletház gépkocsiparkolója mögötti templomtornyos épületben). ======================================================================== Sík Sándor 1889--1963 {kép} Átvéve a Kerületi Nagytábor Sík Sándor emlékére (München, 1984) c. kiadványból ======================================================================== Mi a cserkészet?[1] A magyar cserkészet a magyar fiú jellemfejlesztô nagy játéka. I. A cserkészet nem tömegmozgalom. Csapat csak ott keletkezhet ahol van kipróbált vezetô. Tehát: elôbb a parancsnok, aztán a csapat. A vezetôt a szervezô (fenntartó) testülete bízza meg. Az a csapatért erkölcsi és anyagi felelôsséggel tartozik. II. A cserkészet legfôbb ereje az önkéntesség. III. A cserkészet keresztény életforma. Nem szabadidô mozgalom, nem szórakozás, sport, természetjárás, oktatás vagy rossz fiúk javítótanfolyama. A cserkészet a fiút egészen akarja. IV. A cserkészet nevelô mozgalom és csakis neveléstani alapon vezethetô. Nevelô céljaiban ragaszkodik az örök krisztusi igazságokhoz. a) A munka középpontjában a fiú cselekvése áll. b) A nevelés egyéni. c) A munka alapja a fiúba vetett bizalom. d) A csapat önálló társadalom, a tábor önálló állam. A vezetô irányításával mindent a cserkész tesz. e) A fegyelem önkéntes, tehát kemény és mély, mert a fiú meggyôzôdésén alapszik. f) Az élet ôrsökben folyik. Ebben fiú vezet fiút. g) A cserkész a napi jótettel gyakorolja, hogy egész élete a közösség szolgálata legyen. h) A fiú egy nagy testvériségben él. A vezetô a bátyja, a fiatalabb az öccse. Ezzel a fiú egész élete a szellemi, a lelki vágányra tolódik. i) A vezetô a fiúval mint egyenlôvel beszél. A fiút mint külön egyéniséget kezeli. V. A cserkészetet csakis hivatott, önkéntes vezetôk vezethetik! Ez a hivatottság tisztára lelki, érte fizetés nem járhat. VI. A vezetô és a fiú egyaránt maga viseli költségeit. VII. A cserkészet munkarendje független létszámától! Alappillére a mély vallásosság, az öntudatos magyarság. VIII. A magyar cserkészmozgalom tôsgyökeresen magyar! IX. A cserkészet alulról épült! A fiúra és a felnôttre egyaránt kötelezô a 10 törvény, mely az egész életre szól. X. Cserkészruhában a fiú érzi, hogy egy nagy összetartó, eszményeiért küzdô szervezetbe tartozik. ======================================================================== Ránk vár a világ ...! A hatodik kiadáshoz igazított elôszó Minden külsô és belsô gondja ellenére immár kilencedik éve izmosodik, fejlôdik az 1989-ben újra engedélyezett Magyar Cserkészszövetség. Mintegy 500 cserkészcsapat közel 20 000 cserkésszel jár a cserkésztörvénnyel jelzett, nem könnyű úton. Ez azt jelenti, hogy hazánkban már mintegy 500 helyen a szülôk, egyházközségek, gyülekezetek, cserkész baráti társaságok, egyházi iskolák, keresztény szellemű egyesületek és alapítványok kezdeményezésére megfogant és kihajtott a cserkészet életerôs, fiatal, új fája, a jövô reménysége. A 40 éven át tiltott és lejáratott eszmék, melyeket a cserkészet képvisel, erôsnek bizonyultak. Élve a történelem tisztító vihara által adott lehetôséggel a cserkészet hazánkban maradandóan és egyre erôsebben ki akarja fejezni magát. Újra bal kézzel fognak kezet egymással azok, akiknek szülei korábban -- szenvedve az intézményesített hazugságtól -- tehetetlenül nézték az elnyomó, idegen hatalom fizetett alkalmazottainak önkényét, az elközönyösödött, hitét vesztett nemzet erkölcsi lezüllését, gátlástalan anyagiasságát, a magyar nép széles körű alkoholizmusát, intézményesített, tömeges magzatgyilkosságát és soha nem hallott méretű önpusztítását. De Isten, a történelem ura megelégelte az igazak szenvedését, és a hazugságra épült világhatalmi rendszer évtizedünk fordulóján kártyavárként omlott össze. Ám itt maradt 40 év öröksége: a harmadik generáción át hitetlenségben félrenevelt társadalom, amelyben a hatalomra került liberáloligarchia asszisztálásával oly sokan -- és az idô múlásával egyre többen -- a nihilizmus, az önzés, az erôszak, a szabad szerelem, a pénz, a nikotin, az alkohol és ma már a robbanásszerűen terjedô drog rabjai. Ebben az értékét, erkölcsét és magyarságtudatát vesztett miliôben emeli fel a fejét és tartja szilárdan zászlaját a Magyar Cserkészszövetség, hogy maga köré gyűjtse és várja mindazokat, akik az átlag fölötti elvárásokat vállalva jobbra és többre vágynak, akik életükkel vállalják az Isten, haza és embertársaik önzetlen szolgálatát -- s minderre fogadalommal kötelezik el magukat. Annak idején, az elsô világháborút követôen a talaját vesztett magyar társadalomban élô cserkészvezetôk részére Sík Sándor: Magyar cserkészvezetôk könyve című művében adott eligazítást a nagyot akaró fiataloknak. Évtizedünk elején az ô tanítására építve, az azóta már elhunyt Surján László, a Magyar Cserkészszövetség akkori országos elnöke -- más értékes cserkészvezetôk bevonásával -- az istenhitre alapozott és a magyarság szolgálata iránt elkötelezett cserkészvezetôi élet, szellem, lelkiség és gyakorlati megoldások leírásával egészítette ki azt a mai fiatalok számára, személyes életének hitelével. Sík Sándor és az írását idôszerűvé tevô Surján László mondanivalójára égetôen szükség van korunkban, hiszen az új cserkésztisztek és parancsnokok egy része még marxista iskolákban és egyetemeken tanult, míg a fiatalabbak zömmel a semlegesnek titulált ateista és liberalista szellemtôl áthatott, pénzimádatot és Isten nélküli, hamis önmegvalósítást terjesztô állami közép- és felsôfokú oktatási intézményekbôl: fôiskolákról, egyetemekrôl kerülnek ki. Olyan oktatási intézményekbôl, ahol a hit, az erkölcs, a jellem, a szeretet legjobb esetben is csak megmosolyogni való kategóriát jelent, a vállalt magyarságot pedig politikailag elmarasztalt, konzervatív, nacionalista magatartásnak nyilvánítják. Mindezek figyelembe vételével fontos megfogalmazni és egymás gazdagítására leírni, hogy milyen legyen az Istent, hazát és embertársait szeretô magyar cserkészvezetô. Cserkészvezetô testvérem! Vedd, olvasd és engedd, hogy e könyvbôl sugárzó eszmék szelleme átjárja lelkiségedet, hogy belôled is minél értékesebb, Istent és hazát szolgáló emberebb ember és magyarabb magyar cserkészvezetô váljék. Erre kérem Isten áldását és ehhez kívánok jó munkát! Budapest, 1998. január 1. Arató László A Magyar Cserkészszövetségek Fórumának elnöke ======================================================================== Bevezetés Sík Sándor nyomán A cserkészet korunk egyik legnagyobb pedagógiai mozgalma. Jelentôségérôl némi fogalmat adhat ez a néhány adat: Baden-Powell, a mozgalom alapítója 1908-ban néhány fiúval kezdte meg a munkát; 15 év múlva, 1923-ban a világ cserkészeinek száma elérte a két milliót. Az 1924-ben rendezett Jamboree-ra már Magyarország is 140 fônyi csapatot küldött, mely Amerika és Anglia után a harmadik helyet vívta ki a világversenyben; 1929-ben Angliában 850 magyar cserkész mintatábora keltett figyelmet. 1933-ban a Gödöllôn rendezett IV. Világjamboree-ra 52 nemzet cserkészei küldték el képviselôiket. A Cserkész Világszervezet magyar származású, korábbi fôtitkárának 1985-ben megjelent könyve 250 millió cserkészrôl és cserkészetben felnôttrôl tesz említést. A cserkészet lényege: értékes fiú- és leánytípust akar kialakítani, amely valláserkölcsi alapokon állva, annak gyakorlati követelményeit elkötelezetten vállalva egészségesebb, erôsebb, életrevalóbb és nemesebb a jelen liberalista, pénzimádó, egyoldalú, önzô és céltalan típusainál. Célja -- az alapító szerint -- az istenhitre és a lelkiismeretre épített jellemnevelés, egészséges testedzés és gyakorlati ügyességfejlesztés által a cserkésztörvény és -fogadalom életre váltásával hasznos, értékes és felelôsségteljes emberek nevelése a társadalom számára. A keresztény vallásban gyökerezô etika és a tiszta családi életre való felkészülés, a nemzeti öntudat, a szociális érzékenység, a lovagias szellem, a természetszeretet és annak védelme, a praktikus ismeretek és ügyességek, amelyek a cserkészet tartalmát teszik, mind ismert, kipróbált, régi értékek. Ami új a cserkészetben, az ezeknek az elemeknek zseniális pedagógiai érzékkel való összeolvasztása, szerves, élô egységbefoglalása, mely bámulatos intuícióval a serdülô gyermek tökéletes ismeretére épül, mindenestül kielégíti annak minden irányú igényét, és így megnyeri a fiatalt, hogy önként adja át magát a cserkésznevelônek, harmonikus, erôteljes, becsületes és szociális gondolkodású felnôtté nevelésre. Ezt a nevelést pedig a cserkészetben -- kellô rávezetés, irányítás mellett -- voltaképpen maga a gyermek végzi. Az elkötelezett cserkészet elsôsorban életforma, azaz nem elmélet, hanem merôben gyakorlati valami: elsôsorban önnevelésre való késztetés. Ily módon a fiatalokat élni és cselekedni engedi. Ez ösztönzi a fiút ill. leányt a cserkészetben a legnagyobb erôvel. Az átélés erejével neveli a jellemes embert, éspedig harmonikus gazdagsággal az egész embert: értelmét, akaratát, érzelemvilágát és a testét. A cserkészet ezen általános vonások mellett nemzeti jelleget is mutat. Így van ez minden nemzetnél, nálunk magyaroknál is. Mindegyiknek megvan -- a közös lényeg, a tiszta cserkészeszmény mellett -- a maga egyéni arculata is. Ezen vezetôk könyve szerkesztôinek is az a feladata, hogy támogatást nyújtsanak a világszerte egységes cserkészeszmékre történô neveléshez, és egyúttal mindahhoz, ami a sajátosan magyar lélek ápolásához elengedhetetlen. A magyar cserkészet mind korai indulása idején, mind most, az újjászervezés utáni évtizedben két irányban is hat: 1. A társadalom értékesebb része felismeri, hogy az önzô és csak a jelennek élô embernél egyénibb, mélyebb, Isten akarata szerinti ,,emberebb emberekre'' van szükség. Az alvó ifjú lelkeket fel kell ébreszteniök, különben teljesen önpusztítóvá válik a nemzet. Az egyéni újjászületés tisztánlátást, önállóságot, gazdag érzelmi világot, de különösen mély vallásos hitet, lelkiséget, erre épülô önuralmat és a jó szüntelen, tevékeny szolgálatát jelenti. Ennek fô eszközei: a cserkésztörvény, a fogadalom, a folyamatosan élt jó cserkészközösség -- és a táborozások. 2. A meg nem rontott ifjú lelkekbôl feltör a vágy: tudatosan magyarnak lenni! Nekünk a gazdaságilag és jogilag jobban szervezett demokratikus országok tapasztalataiból nemzeti tudatunkat a történelmi hagyományainknak megfelelô megoldásokkal, józan ítélôképességgel kell gazdagítanunk. A cserkésztörvények világosan megmondják, milyen legyen a cserkész. De hogyan adjuk meg a krisztusi elveknek megfelelô magyar cserkésztípus definícióját? Milyennek kell lennie a magyar cserkésznek, hogy létjogosultsága legyen a jóléti társadalomban kiüresedett és elvilágiasodott európai társadalomban? E kérdésekre keressük a választ a következôkben. Mi a cserkészet? Nem mindennapi jelenség, hogy egy mozgalom sok évtizeden keresztül se veszítsen vonzóerejébôl. A cserkészet ilyen! Ma a világon mintegy 26 millió fiú és leány vallja magát cserkésznek. Kell tehát, hogy legyen valamilyen ,,titka'', valamilyen vonzereje. Itthon, a magyar cserkészet újjászervezése után is tapasztaltuk, hogy elôre nem várt nagy számban jöttek a fiatalok. Alulról jövô kezdeményezésre egymás után alakultak meg a cserkészcsapatok. Ez annál is meglepôbb, mert 40 éven keresztül mindennek az ellenkezôjét látták, hallották és tapasztalták, mint amit a cserkészet képvisel. A cserkészet az elmúlt évtizedekben, az ateista diktatúra alatt csak álcázva, mint hittanos közösség, természetjáró vagy evezôs csoport működhetett néhány elkötelezett vezetô irányításával. Közülük a keresztény szellemű cserkészlelkület ébrentartása és továbbadása miatt mintegy negyvenen börtönbe, sôt egyesek szovjet büntetôtáborokba is kerültek. Cserkésztisztjeink közül páran életüket áldozták fel az Isten, haza és embertársaik szolgálata iránti hűségükért.[2] Mai irányelveink Amikor a mai cserkészet célját, nevelési elveit kívánjuk ismertetni, akkor nem szabad szem elôl téveszteni a következôket: 1. Meg kell ôriznünk a régi magyar cserkészet valláserkölcsre épülô, értékes és örök érvényű hagyományait. 2. Követnünk kell a Cserkész Világszervezet mindenütt elfogadott alapelveit. 3. Figyelembe kell vennünk a mai gyermekek sajátságait, az ôket ért hatásokat, érdeklôdésüket és vágyaikat, ha azok helyesek és kielégíthetôek. 4. Ügyelnünk kell az értékét és erkölcsét vesztett mai társadalom mostani hatásaira, ugyanakkor a cserkészettôl várt jogos igényekre és legfôképpen a sajátos magyar feladatokra. Lehet, hogy a felületes szemlélô nem lát különbséget pl. a turistatevékenység, a vízi életet művelô sportegyesületek, a honismereti szakkörök vagy akár a hitéleti és a környezetvédô egyesületek között. Mindenki olyannak látja, amilyen oldalról nézi. A felsorolt értékek -- és még más dolgok is-- mind benne lehetnek a cserkészetben, talán benne is kell lenniök, de mégsem azonosak vele. A cserkészet meghatározása és alapelvei A cserkészet lényegét közelítsük meg a Cserkész Világszervezet és a Magyar Cserkészszövetség Alapszabályának elfogadott meghatározásával: A cserkészet a fiatalok önkéntes, politikamentes, vallásos, ifjúságnevelô mozgalma, mely megkülönböztetés nélkül nyitva áll származásra, fajra, vallásfelekezetre való tekintet nélkül, az alapító által meghatározott alapelvek és módszerek szerint mindenki elôtt. A cserkészet célja: A fiatalok támogatása abban, hogy kibontakoztathassák teljes fizikai, szociális, szellemi és lelki adottságaikat, hogy jellemes egyéniségként egyházuknak, a helyi közösségeknek, a nemzetnek és az emberiségnek értékes, hasznos és felelôsségteljes tagjai legyenek. A cserkészet világszerte azonos alapelvek szerint működik: 1. Isten iránti kötelesség (saját hite szerinti vallás gyakorlása). 2. Kötelesség mások iránt (az embertársaknak és hazájának önzetlen szolgálata). 3. Kötelesség önmagával szemben (saját jellemének, lelki és testi adottságának fejlesztése). E három irányú, mégis összefüggô kötelesség teljesítésére a cserkészek az egész világon fogadalmat tesznek. Fogadalmukat önként teszik és teljesítik. Törvényeik és fogadalmuk az egész világon -- elvben -- azonosak, ha fogalmazásukban a nyelvi sajátságok és egy-egy nép gondolatvilága miatt lényegtelen eltérések fel is fedezhetôk, szövegük és értelmezésük mindenütt még ma is az alapító Baden-Powell gondolatain nyugszik. A Magyar Cserkészszövetség Alapszabálya a cserkészet alapelveit így fogalmazza meg: Istenhitre alapozott neveléssel rávezetni a fiatalokat a lelki és szellemi értékek megbecsülésére, életükben és környezetükben azok megvalósítására. Sajátos cserkészmódszerek A célok megvalósítására sajátos és egységes módszerei is vannak a cserkészetnek: 1. A cserkészfogadalom és -törvények. 2. A cselekedve tanulás. 3. Az ôrsi rendszer. 4. A fokozatos és vonzó (élmények gazdag) programok. Ezen módszerek részleteirôl is külön kell majd szólanunk. Most csak annyit, hogy a fenti elvek az egész világon azonosak ugyan, de a cserkészek tényleges programja, feladatai mégis mindenütt mások. Egy eszkimó cserkészcsapat programja és módszere nem lehet azonos az Egyenlítô táján működô cserkészekével. Más feladathoz más megoldások szükségesek. Így tehát a rugalmas alkalmazkodást minden országnak figyelembe kell vennie. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség által nyújtott program például -- bár sok mindenben azonos a mienkkel, mégis -- eltérô, mert más a hazánkon kívül élô magyar cserkészek környezete, és ebbôl fakadóan mások a feladatai. A cserkészet -- tehát -- nem sportegyesület, nem úttörômozgalom, nem turistacsoport vagy egyszerű kiránduló társaság, hanem valláserkölcsi alapokon nevelô (nem oktató!) mozgalom, életforma, közösség, mely a fiatalok lelkiismeretére épülô állandó önnevelésre nyújt lehetôséget, miközben az elsajátított ügyességeknek mindjobban hasznát veheti a családban, iskolában, munkahelyen vagy bárhol, ahol dolgozni, másokon segíteni lehet. A cserkészet céljai között egyes országokban szerepelhet az értékes, hasznos és felelôsségteljes ember nevelése, és még sok minden más. Nekünk magyar cserkészeknek elsôrendű feladatunk volt és maradt is az elkötelezett vallásos hitre épülô jellemnevelés és a magyar nemzeti öntudat ápolása és növelése, anélkül hogy ez bárki ellen irányulna. Már a mozgalom elsô indulása körül megfogalmazódott az (Isten akarata szerinti) ,,emberebb ember és magyarabb magyar'' célkitűzés, ez ma sem vesztette el értelmét és nagy jelentôségét. Az Isten és a magyar nép elkötelezett szolgálata mellett minden más csak másodlagos feladat lehet. ======================================================================== A magyar cserkészideál I. Az alapítástól a feloszlatásig Amikor a magyar cserkészet az elsô világháború elôtt az elsôk között kezdett éledezni, többen és több irányban indultak el, eleinte még egymásról sem tudva. Természetesen a célkitűzéseik sem lehettek azonnal egyformák. A kezdet 1909-tôl Elsôként Králik László piarista tanár a Nagybecskereki Piarista Fôgimnázium 1909/1910. év értesítôjében 132 oldal terjedelemben részletesen ismertette a Scouting for Boys által leírt cserkészetet. Az elsô magyar cserkész Kánitz István, a budapesti II. kerületi Katolikus Fôgimnázium 17 éves diákja volt, aki 1909. szept. 22-én kapta meg Bi-Pi művét. 1910-ben kezdeményezte néhány 15 éves diáktársával a KEG csapat megszervezését. Ugyanakkor dr. Szilassy Aladár református orvos 1910- ben szintén lefordítja Bi-Pi könyvének egyharmadát és Megyercsi Béla református lelkésszel elsôként megalakítja az 1. sz. BRIE cserkészcsapatot, a Budapesti Református Ifjúsági Egyesület keretében Ezt követôen más forrásokból is egyre ismertebbé vált a ,,cserkészô'' ifjúság. Kezdetben mindannyian többé-kevésbé Baden-Powell gondolataira támaszkodtak; a sajátos és egységesen elfogadott magyar célkitűzés még nem alakulhatott ki; így ki-ki a maga felfogása, világnézete, körülményei és egyéni hajlamai szerint színezte a jó polgár eszméjét. Egyesek -- ambiciózus pedagógusok -- elsôsorban a pedagógia új eszközét, mások -- egyházi intézmények lelkes, fiatal vezetôi -- az ifjúsági lelkipásztori munka korszerű lehetôségét ismerték fel benne, oly intézményt, mely elsôsorban a fiatalok egészséges életformájának kialakítására minden másnál alkalmasabb; ôk a mélyen istenhívô Bi-Pi nyomán vallásos tartalommal ötvözték a cserkészetet. Az elsô szervezôk között volt néhány fiatal pedagógus, paptanár, hivatalnok, akik már régebben szükségét érezték valami olyan intézménynek, amely alkalmas a magyar ifjúság új jellegű, keresztény, nemzeti célok szolgálatába állítására. Ezeket nem elégítette ki középiskoláink már akkor is túlságosan is értelmi síkon mozgó, az oktatást célzó és a tulajdonképpeni nevelést majdnem lehetetlenné tévô bürokratikus szervezete; valami másra, elevenebbre, termékenyebb lehetôségre szomjaztak, és amikor a cserkészet elsô eredményeivel -- egyesek angol, német könyvekbôl, mások az elsô magyar próbálkozásokból -- megismerkedtek, ujjongva üdvözölték az új mozgalomban azt, amire több-kevesebb öntudatossággal addig is törekedtek. A kezdô éveket a különbözô irányzatok kialakulása, összeolvadása, ill. szembeállása tette tarkává és mozgalmassá. Mindjárt az elsô idôkben meglátszott azonban, hogy az élénkebb, intenzívebb munkát végzô csapatok nagyjából egyforma célkitűzéssel, egészen rokon pedagógiai eszközökkel és az egymással való összetartozás ösztönös érzésével dolgoznak. Több-kevesebb tudatossággal valamennyiüket közös megérzés és eltökélt, mélyrôl jövô ösztön vezette: a magyar társadalom újjászületése szükségességének érzése, és ezt az újjászületést -- mégpedig ezt már teljes tudatossággal -- a lelki és erkölcsi elmélyüléstôl várták. Azt lehet mondani, hogy a gyakorlati hitéletre alapozott lelki újjászületés gondolata a magyar cserkészetben születésének elsô pillanatától kezdve uralkodik. A jellemnevelô cserkészet összefogását képviselte a mozgalom kiemelkedô alakja, Sík Sándor piarista, valamint Papp Gyula református jogszigorló és Izsóf Alajos katolikus ifjúsági lelkipásztor. 1912-ben megalakul a Magyar Cserkészszövetség A nemzeti és keresztény értékek újjászületésének említett gondolata - - és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni -- már az elsô világháború elôtt központi gondolatává lett a magyar cserkészetnek. Az elsô világháborúig azonban éltek és dolgoztak olyan alakulatok is, melyek nem ebbôl az alapelvbôl, nem a mélyebb magyarság és a mélyebb lelkiség szolgálatának célkitűzésébôl születtek. Az elsô Magyar Cserkészszövetség azonban a lelki újjáéledésnek ezt a gondolatát képviselte, és úgy jött létre 1912. december 28-án, aprószentek ünnepén hogy az ezen dolgozó katolikus és református vezetôk egymásra találtak, felismerték törekvéseik azonosságát, és közös munkára egyesültek. Amikor a Magyar Cserkészszövetség egyesült a más irányú kezdeményezésbôl született Magyar Ôrszemmel, akkor látszólag kompromisszum jött létre a különbözô irányok között, valójában azonban a Magyar Cserkészszövetségbe tömörült, mélyebb szántású magyarság -- szolgálatra és hitéletre épített, jellemnevelésre törekvô -- csapatainak szelleme lett uralkodóvá a mozgalomban, amit szimbolikusan jelez az Ôrszem szó gyors eltűnése a köztudatból. A magyar cserkészek nemzeti öntudatát -- ellenhatásként -- fokozták az elsô világháborút követô idôk baloldali forradalmi eseményei, amikor magában a Szövetségben is kemény harcokat kellett vívni az Isten és a haza iránti hűségre vonatkozó törvényért, a Szövetségben ekkor még bent levô és kívülrôl erôteljesen támogatott, elenyészô számú, de a korszellemre támaszkodva egyre erôszakosabban fellépô, baloldali államhatalommal szimpatizáló, ,,forradalmi'' gondolkodású elemekkel. Az ateista ,,forradalom'' és az 1919-es kommunista uralom az igazi cserkészcsapatokat többé-kevésbé katakomba életre kényszerítette, ahol a vallási-lelki követelmények csak megerôsödtek. A történelem jól ismert eseményei ugyancsak erôsítôleg hatottak a magyar cserkészet sajátosan magyar hivatásérzésére. Minden mögött ott állt a nemzet önállóságának a gondolata. A cserkészet nagy felelôsség elôtt állt: olyan generációt kellett nevelnie, amely alkalmas az új honalapítás munkájára. Mindezeknek jelentôs szószólója volt a katolikus Egyház támogatását élvezô 27 ezres példányszámú Zászlónk c. ifjúsági lap és a budapesti Regnum Marianum egyházi közösség, Radványi Kálmán szerkesztô és Izsóf Alajos ifjúsági lelkipásztor áldozatos munkássága eredményeként. Az elsô és második világháború után Az elsô világháború utáni korszak nem hozott új feladatokat, de az eddiginél erôsebb hangsúlyt nyert két régi gondolat. Az egyik a kultúránk nemzeti elemeinek erôsebb érvényesítésére vonatkozó kötelesség eszméje. Részben a történelmi helyzet, részben jeles írók, történelemtudósok és publicisták hatása alatt világossá lett a magyar cserkészet vezetôiben is, hogy a nemzetnek, ha a saját kultúrájával ilni akar, mindenekelôtt a maga sajátos értékeivel kell tisztába jönnie, azokat kell megbecsülnie. Egész szellemi életét ezért az eddiginél sokkal következetesebben, tudatosabban és alaposabban ezekre a keresztény és nemzeti, bizonyos értelemben egyenesen népi, más vonatkozásban történeti és művészi magyar értékekre kell építenie (a magyar népdal kultusza, falujárás, regölés, honismeret stb.). Valójában ez nem volt új a cserkészetben. Ugyancsak a régi kezdeményezést kellett továbbfejlesztenie az új energiával megérzett szociális felelôsségtudat következményeképpen is. A történelmi fejlôdés a cserkészvezetôknek nemcsak azt mutatta, hogy a jövô a nagyobb szociális igazság felé vezet, hanem az igaz lelkekben felébredt kollektív lelkiismeret-vizsgálat során feltárta azokat a végzetes hibákat is, amelyek a korábbi szerencsétlen és bűnös helyzethez vezettek és vezetnek. A magyar cserkészet vezetô szellemei belátták, hogy a magyar értelmiség ezen a téren sokat mulasztott, és ezért súlyos felelôsséggel nehezedik rá a kötelesség, hogy új lendülettel teremtse meg a különbözô magyar osztályok és rétegek kölcsönös egymásra utaltságának, testvériségének, a közös munka szükségességének tudatát. A cserkészet, elsôsorban a felnôtt (öreg-) cserkészet, e gondolat jegyében az önképzésnek, önnevelésnek és a közös munkának egészen új területeit látta megnyílni maga elôtt. Bár a Trianon utáni helyzet új erôt, lendületet adott a régi célkitűzéseknek, természetesen meghozta a maga új nehézségeit is. Az ország területének tragikus csökkenésével járó égetô fájdalom, amely a jobb lelkekben a nemzeti újjászületés szükségességét éreztette, a naivabb vagy rövidlátó lelkekben egy felszínes, szavaló, éneklô frázis- irredentizmust hívott életre. Ez a nemzet igazi megváltásán dolgozó lelki újjászületésének egyik legveszedelmesebb ellensége lett. A másik nehézség a régi magyar romantikus gondolkodásnak -- a Trianon utáni viszonyok között -- új köntösben megjelenô ábrándja, mely pl. a délibábos turanizmusban, talán tiszteletreméltó, de elavult gondolatkörben mozgó egyesületekben, vagy pl. a cserkészet kötelezô bevezetésére irányuló törekvésben nyilatkozott meg. Ugyanaz a történelmi szükségszerűség, mely a legjobbakat ezen a téren lelkiismeretükön át vitte el a reálisan keresztény és magyar szellemű közösség megteremtésének szükségességéhez, az egyoldalú vagy önzô érdek miatt elfogult körökben gyanút keltett ezekkel a törekvésekkel szemben. A munkásság körében sajnálatosan hitelre talált az a tudatosan terjesztett rágalom, hogy a cserkészet tisztán polgári vagy pláne proletárellenes mozgalom. E nehézségekkel szemben a magyar cserkészet teljes tudatossággal hangsúlyozta kezdettôl vallott és egyre szenvedélyesebben hirdetett célját: a nemzet valláserkölcsi alapokra épített lelki megújítását. A jelen nehézségek és küzdelmek bennünket is arra indítanak, hogy még határozottabban valljuk, még mélyebben megalapozzuk, még nagyobb odaadással munkáljuk az ifjúság lelki elmélyülését és testi megedzôdését: hogy a cserkészmozgalom útján a jövô magyar társadalmának értékesebb embereket és áldozatkészebb magyarokat adjunk. ======================================================================== A magyar cserkészideál II. Emberebb ember, magyarabb magyar Megvalósításának két feltétele van: újjá kell születnie minden magyar embernek önmagában, mint egyénnek, és újjá kell születnie mindenkinek magyarságában, mint az újjászületô magyar nemzet tagjának. Az új magyar generáció minden tagjának különbnek kell lennie, mint a régebbi generációk voltak, mert nagyobb és bonyolultabb feladatokat kell megoldania. ,,Legyen minden magyar utód különb ember, mint az apja volt'' -- mondja Vörösmarty. A magyar cserkészet jelenleg is ezt az értékesebb embert, ezt az áldozatra készebb magyart akarja megvalósítani. Különb (Isten akarata szerinti) ember és különb (nemzetét önzetlenül szolgáló) magyar, emberebb ember és magyarabb magyar: ebben lehet legrövidebben összefoglalni a magyar cserkészideált. Emberebb embert! Emberebb embert akarunk. Az elsô világháborút követô generációt vagy akár a legközelebbi múltét is -- tisztelet a kivételnek! -- valami szerencsétlen rokkantság jellemzi. Évtizedes politikai és gazdasági kudarcok, folytonosan megújuló törekvések, az idegen szellem sorvasztó mérge, rengeteg erkölcsi hajótörés, legvégül az utolsó évtizedek kiszolgáltatottságának szörnyű nemzeti és társadalmi rombolása és a jövô lesújtó bizonytalansága: valami történelmi fáradtság bélyegét nyomta rá erre a nemzedékre. A lógó fejek, a csüggedt homlokok, a roskadt gerincek korát éltük és éljük. Önérdekű, közömbös, célt maga elôtt nem látó, önelhatározásra, cselekvésre képtelen, emberben bízni, Istenben hinni nem merô, kiüresedetten élô félemberek tömegei nyüzsögnek körülöttünk a mai felnôttek társadalmában is. Az az ifjúság, amely érzi hivatását és érzi erejét, amelynek van hite és lendülete, és amely akarja is vállalni a magyar jövô óriási munkáját: ez a mi reménységünk, a magyarság újraéledésének, feltámadásának egyetlen lehetôsége. Ha ez a fény is délibábnak bizonyulna, ha ez a tűz is szalmaláng lenne, akkor másfél századdal elkésve mégis igaza lesz J.G. Herder jóslatának, hogy a magyarság elvégezte történelmi feladatát, sorsa most már a pusztulás. Mi ad biztosítékot arra, hogy ez nem így lesz? Nincs itt más reménység, csak egyetlen egy: egészen mélyre kell nyúlni, egészen az egyéniség gyökerébe kell beleoltani az új élet elvét: a krisztusi lelkiség élô vizébôl kell táplálkoznia az újjászületô magyar egyéniségnek, hogy az élô egyénekben életre kelhessen a nemzet. Félúton itt nem lehet megállni, a félmunka rosszabb a semminél. Vagy kap a nemzet egész embereket, egész jellemeket, vagy meghal a haza. Egész emberek pedig az Evangélium kenyerén nônek. Ezért nem véletlen, hanem a legmélyebb szükséglet ösztönös megérzése, hogy a magyar cserkészet legelsô képviselôi mindjárt eleitôl kezdve jobban hangsúlyozták a cserkészetben a jellemnevelô feladatokat, mint bárhol külföldön. A dolgok logikájából eredt, hogy mindjárt kezdettôl azok a cserkészalakulatok végeztek jobb munkát, és lassankint azok nyomták rá a maguk bélyegét az egész magyar cserkészet arculatára, amelyek eleitôl fogva tudatosan a mélyebb (vallásos) lelkiség kialakítását vallották a cserkészet legfôbb céljának, és amelyek nem így indultak el, elôbb- utóbb tengésre vagy sorvadásra jutottak és jutnak. Innen van és nem a véletlen műve, hogy a külföldi cserkészek nálunk annyiszor megállapítják, hogy Magyarországon sokkal komolyabban fogják fel a cserkészetet, mint más nyugati országokban. Igen: nekünk komolyabban kell felfognunk a cserkészetet, nekünk többet kell kívánnunk magunktól, mert tôlünk többet kíván a mi szerencsétlen nemzetünk! A magyar cserkészideált talán így lehetne összefoglalni: Minden magyar cserkész Isten embere legyen, mert az Isten embere egész embere a földnek is. És minden magyar cserkész honvédô legyen: azaz a magyar értékek, a magyar nemzeti célok békés ôrt állója, önzetlen szolgálója. Mi tudjuk -- elméleti meggyôzôdésbôl is, cserkészmegfigyelésbôl is, saját magunk megtapasztalásából is --, hogy másra építeni, mint Istenre, annyi mint homokra építeni, és mi nem tudjuk elviselni, hogy Magyarország jövôje homokra épüljön. Istent és vallást kihagyni a számításból, annyi mint figyelmen kívül hagyni a legsúlyosabb tényeket, de mi, cserkészek gyakorlati emberek vagyunk, akik tiszteljük a tényeket. Tudjuk, hogy a természet és a történelem Isten akaratát valósítja meg, és tudjuk azt is, hogy ez az akarat a történelemben emberi akaratok útján érvényesül. Mi építô munkásai akarunk lenni ennek az akaratnak, cselekvô hordozói a történelemalakító erôknek. Amikor Istent mondunk, akkor nem elvont fogalomra gondolunk, nem a könyvtudósok elméleti feltevéseire, nem is kényelmes nyárspolgárok semmire nem kötelezô ellágyulásaira, hanem a személyes, teremtô Istenre, a történelemben konkrétan megjelent, Jézus Krisztus személyében testté vált istenségre, a nekünk törvényt adó, köztünk és bennünk élô Istenre. Amikor vallást mondunk, akkor mi magyarok és keresztények ezen a szón nem értünk sem észvallást, sem egyéni vallást, sem részigazságokat hirdetô új vallásokat, mert jól tudjuk, hogy ezek milyen erôtlen képzôdmények. De nem értünk semmiféle nem keresztény vallást sem, -- a zsidó, mohamedán, hindu, buddhista, taoista stb. cserkésztestvéreink saját feladatának tartjuk, hogy a maguk cserkészetének lelki tartalmát alakítsák ki a maguk hite és lelkiismerete szerint, a maguk országában, és meg vagyunk gyôzôdve, hogy ezt meg is teszik éppen olyan határozottsággal, mint mi megtesszük a magunk számára. Nekünk, akik magyarok vagyunk és keresztények, a vallás a mi Urunk Jézus Krisztus személyét, a kereszténység hitvallását és erkölcsiségét jelenti úgy, amint az Evangélium és az Egyház élô tanítása elénk adja: hitet, egyházi közösséget, Isten kegyelmébôl élô mindennapi ökumenikus keresztény életet. Mindaz, ami ennél kevésbé határozott, vagy ennek ellentmond, mégha olykor tetszetôs szándékkal is, mint pl. ,,semleges'', ,,szabadelvű'', ,,másságot tisztelô'' (amíg a kimondójáról van szó), az lehet a jobbik esetben jóhiszemű elmélet, de termékeny, egész élet nem fakad belôle, magyar jövôt építeni rá szánalmas erôlködés, végzetes tévedés. Nekünk öntudatos, elkötelezett ifjúság kell, melynek tartása, önbizalma mély forrásból táplálkozik: az emberméltóság és az istenfiúság átérzett öntudatából. Nekünk erôs gerincű ifjúság kell, melynek van eszményképe, elve, hite, hitvallása, tízparancsolata, és amely tudja, hogy miért él, tudja hogy van célja és értelme az életnek, amely tud is élni és halni hitéért és hazájáért. Olyan, együttműködésre kész ifjúság kell, amelynek van lendülete és küldetéstudata, a kimeríthetetlen krisztusi forrásból fakadó aktivitása, kezdeményezô, intézkedô akarata, cselekvô, szívós energiája, százszor újrakezdeni tudó, szent hivatása. Akar és tud is szép, gazdag életet élni, tud ihletet, hitet és derült lelket meríteni a természet szépséges erôibôl; friss örömmel és hozzáértéssel lát a munkához, mert szereti és élvezi azt, szabad lélekkel vállalja a fegyelmet és a törvényt, mert élete természetes formájának érzi; egészséges, tudatos önérzettel tiszta akar lenni testben-lélekben, és a tisztaság boldog kincséért áldozatra is kész leendô családjáért vagy Istenhez kötôdô hivatásáért. Az ilyen ifjúság tud élni Istenbôl és kegyelembôl gyakorlati keresztény életet, és nagyszerű ambícióval, de mindennapi munkával dolgozik a maga krisztusi egyénisége kialakításán, amely tisztelettel néz történelemre, hagyományokra, szellemi nagyságokra, tekintélyre, tud szeretni önzetlenül -- és mindazt a lelki kincset, amelyet magában verejtékes munkával kialakít, oda tudja adni mindenestül felnevelô édesanyjának: a magyar hazának. Erre a tisztult lelkiségre, ilyen, Isten akarata szerinti emberebb emberekre van szüksége elsôsorban az újjászületendô Magyarországnak. Ez a magyar cserkészeszmény, az (Isten akarata szerinti) emberebb ember. Magyarabb magyart! Magyarabb magyart akarunk. Ez az a másik pont, amelynél csak a lemondás csüggedt keserűségével, vagy ökölbe szoruló kézzel tekinthetünk évszázadunk magyar társadalmára. Miben áll ennek a társadalomnak a magyarsága? Nem beszélünk az idegenekrôl, akik nem tudtak együttérezni velünk, a magyar nép szenvedésével, akiknek nem fájt a mi keserűségünk, nem sajogtak a mi sebeink; ,,akinek nem borja, nem nyalja'' -- mondja Zrínyi. Azokról van itt szó, akik vér, származás, hagyományok szerint magyarok, de lélekben nem voltak azok. Magyarokról és keresztényekrôl, akik csak anyakönyv szerint voltak azok. Akiket át- meg átjárt a világ nagyvárosainak pénzközpontú, sekélyes szelleme, és kiölte belôlük a nemzetükhöz, hazájukhoz való tartozás érzését, akiken erôt vett a féktelen önzésnek, a minden áron, kíméletlenül elôtörô egyéni érvényesülésnek és meggazdagodásnak a láza, és elfordította tekintetüket mindentôl, ami nem ezzel az érvényesüléssel függött össze. Akiket elkapott az a nyugtalan, gyökértelen, beteges szellem, amely -- minthogy nem voltak hagyományai, nem volt történelmi gyökerezettsége, nem volt világnézete -- ideges kapkodással nyúlt minden után, ami újnak látszott, szenvedélyes türelmetlenséggel adta oda magát minden újnak látszó eszmének, és eltanulta a ,,haladás, progresszió, forradalom'' vagy a szabadosságot liberalizmussal lefedô és más hasonló jelszavaktól hemzsegô nemzetközi tolvajnyelvet. Elvesztette érzékét minden iránt, ami régi nemzeti érték, tehát magyar, tehát nekünk való volt, minden iránt, ami ennek a népnek természetes erôibôl nôtt ki, és meggondolás nélkül szövetkezett a magyar nemzeti, népi és történelmi gondolatvilág minden ellenségével. Ezek azok világpolgárok (kozmopoliták), akik csak gúnnyal tudják emlegetni történelmi nagyjainkat, akiknek nevetséges a hazafias érzés, és csak lekicsinyléssel, megvetéssel tudnak nyilatkozni nemzeti műveltségünk, irodalmunk, művészetünk legragyogóbb alakjairól. Ezek azok, akik évtizedeken át következetes munkával hordták a fegyvereket ellenségeink szellemi fegyvertárába, akik fôleg lapokban, könyvekben, szónoklatokban és filmekben valami perverz gyönyörűséggel dolgoztak a magyarság befeketítésén a külföld elôtt, akik siettek magukra venni minden piszkot, amivel a külföld megrágalmazott, akik az elsô világháború végén végül is kicsavarták hátulról a fegyvert a magyar honvéd kezébôl, és undorító meghunyászkodással siettek kézcsókra a váratlan és könnyű gyôzelemtôl meglepett ellenség elé. Ezek azok, akik önzô énükön túlmenôen a gazdasági hatalom érdekcsoportjához kötôdve hideg számítással teszik tönkre a családot, a nemzeti vállalkozókészséget, a felemelkedést szolgáló oktatást, a magas fokú szakképzést, a hazai kutatást és fejlesztést s a magyar kultúrát. Páratlanul áll a kultúra történetében -- mondja egyik publicistánk --, hogy ,,egy országnak saját fiai között annyi ellensége legyen, mint a szerencsétlen Magyarországnak''. A múltban is így volt, most is így van. Ezek azonban csak az egyik osztályát képezik a nemzet belsô ellenségeinek. A másik osztályba azok a magyarok tartoznak, akik hangosan és elszántan vallották magukat magyarnak, de bűnös nemtörôdömséggel hunytak szemet az ôket körülvevô világ társadalmi és gazdasági problémái elôtt. Lelkükben a régi, letűnt világ, a boldog Magyarország, a magyar állam megingathatatlannak hitt ereje és a magyar imperializmus, a harmincmillió magyar, a nagyszerű magyar jövô álmai lebegtek, és a körülöttük felhalmozódó feszültségekrôl, a szociális problémákról, a nemzetiségi forrongás egyre közeledô földrengésérôl szinte egyáltalán nem vettek tudomást. Elandalodtak a régi dicsôség édes dallamain, a cigánybandák magyar nótáin, és ölbe tett kézzel engedték magukat sodortatni az örvény felé; nem volt fontosabb politikai feladatuk, mint a nemzetiségi elemek törik-szakad megmagyarosítása, vagy a maradék magyarságnak a német fajelmélet alapján történô megosztása, csökkentése; egyesek a turáni Hadúrban hívô vallásról álmodoztak, és napjainkban ide sorolhatjuk a vallási köntösbe burkolt, új, liberalista, politikai szervezôdéseket is stb. Az a magyar, aki a mi cserkészeszményképünk, mindenekelôtt tudja, hogy ô magyar, de nemcsak a születés és az anyanyelv, hanem a magyarsággal való élés, a magyarsággal való együttérzés jogán. Egynek érzi magát a magyar múlttal, magáénak érzi ennek a nemzetnek minden dicsôségét és minden szenvedését, régi nagyjaink lelkiségébôl való léleknek érzi magát, aki nem tud közömbös maradni egy-egy kurucnóta dallamának hallatára. Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Hunyadi, Zrínyi, Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Széchenyi, Teleki, Apor Vilmos és Mindszenty nem puszta nevek a fülében, hanem példaképek, akiket ismer, ért, hódolattal övez és szeretettel vall magáénak. Ha érzéketlen, durva, gúnyoló szót hall róluk, szíve mélyéig sértve érzi magát, mintha apját vagy anyját gyalázták volna; a nagy erkölcsi eszmények az ô alakjukban öltenek testet lelke elôtt. Egynek érzi magát a Kárpát-medence minden magyarjával; minden nyomorúság, minden megalázás, minden ostorcsapás, amelyet ez a szegény nemzet elszenvedett, ott ég a lelke mélyén olyan fájdalommal, melyet nem lehet elfelejteni, mely fájdalmasan belesajog minden gondolatába és érzésébe. Számára a felvidéki Esterházy János és az erdélyi Márton Áron, valamint a magyarságukért, hitükért áldozattá váló névtelen magyar hôsök, az 1848-as és 1956-os fiatalok a nemzet azonosságtudatának elszakíthatatlan részei. Egynek érzi magát a Kaszap István és Salkaházi Sarolta által megélt, krisztusi magyar jövôvel is. Átérzi az iszonyú felelôsséget, mely minden magyar vállára nehezedik. A nagy nyugati nemzetek fia megengedheti magának, hogy csak egyén, csak családapa vagy csak művész akarjon lenni; de mi kevesen vagyunk és óriási munka áll elôttünk, nálunk mindenkinek magyarnak, a nemzet élô tagjának kell lennie, mindenkinek ki kell vennie a részét a közjó szolgálatának nagy nemzeti munkájából, mert mindenkinek jut belôle. Feladatunk a krisztusi magyar közélet vállalása, mert alig van már rajtunk kívül, aki felnövekedve a nemzeti közjó elômozdításán fáradozna önzetlenül. De az a magyar ember, aki mint cserkészideál elôttünk áll, tudatában van annak is, mit jelent Európában idegen népek, fajok óceánjában magyarnak lenni. Átérzi a régi költô szavát, hogy ,,kicsiny sziget vagyunk tenger közepében'', de nem talál helyet szívében a csüggedés, a nemzeti lemondás közönye. A ,,mindennek vége'', az ,,úgyis hiába'' és a többi effajta keserű szólam filozófiája nem hat a lelkére. Tudja, érzi, hiszi, hogy van még a magyarságnak mondanivalója az emberiség számára, különösen most, ,,útban Európa felé''. De nem zsibbasztja el a másik magyar kísértet, az elbizakodott nemzeti álmodozás szelleme sem. Az a szellem, amely a béke boldog évtizedeiben beérte annak a hangoztatásával, hogy Magyarország a legszebb ország, de semmit vagy majdnem semmit nem tett, hogy azzá legyen; mely az elsô vagy a második nagy világháború alatt naiv optimizmussal hitte, hogy gyôzni fogunk, mert igazunk van; mely az utolsó percig nem hitt komolyan Magyarország feldarabolásában, és csodától várta a nemzet feltámadását, vagy 1945 után sorsunk jobbrafordulását. A magyar cserkészeszmény tudatosan nemet mond mind a kettôre. A nemzeti kétségbeesés és a nemzeti ábrándozás veszedelmes átka között a realizmus kemény országútján halad. Tisztában van vele, hogy csak a keresztény lelkiség és magyarság mélyérôl való teljes megújulásunkban bízhatunk. De tisztában van azzal is, hogy nemcsak a földrajz és történelem, hanem a vallás és világnézet, tudomány és művészet, a gazdaság és az életföltételek is a Nyugathoz kötnek bennünket. Évezredes mártírhivatásunk az volt, hogy a saját testünkkel védtük Európa kultúráját. Ezután sem lehet más hivatásunk, mint hogy összekötô híd legyünk Nyugat és Kelet között, hogy rajtunk át nyújthassa egyik a másiknak, ami benne értékes. Nyugat kultúráját közvetíteni Keletre, Kelet életerejét, eredeti színgazdagságát, átcsörgedeztetni Nyugat ereibe, értékesíteni az emberiség számára. Ezt a hivatást csak akkor teljesíthetjük, ha hívek maradunk legnagyobb szellemeink hagyományaihoz: az Árpádok, Hunyadiak, Zrínyiek példájához, a Bessenyeiek, Kazinczyak, Széchenyiek, Teleki Pálok és Sík Sándorok jelszavához: magyarnak és európainak lenni egyszerre. Eltanulni mindent, amit Nyugat kigondolt és kidolgozott, magunkévá tenni mindent, de egészen a magunkévá, egészen magyarrá: földolgozni a magunk szükségei szerint, átformálni a magunk igényeihez, beleönteni a magunk lelkét, magyarrá tenni mindenestül, mint Szent István Nagy Károly intézményeit, mint Zrínyi az olasz írók eszméit, mint Széchenyi az Angliában tapasztaltakat, mint Arany és Petôfi az Ó- és Újvilág klasszikusaiból magukba szívott rengeteg értéket. Közép-európai hivatásunk Nagy világtörténelmi hivatásunkon kívül van még egy közép-európai hivatásunk is: újra államot teremteni hazánk területén. Népek országútja volt ez a föld, jártak itt hun, avar, germán és szláv törzsek, megtelepedtek hosszabb-rövidebb ideig, és elsodorta ôket a történelem forgószele. Hiányzott belôlük a történelmi erô, a különbözô elemeket egységbe összefogó, népekbôl, néptömegekbôl nemzetet teremtô tehetség, az államalkotó erô. Az az ôserô, amelyet a magyarság még az ôshazából hozott magával. A régi keretek mindenestül nem térnek vissza. Nem tudjuk, hogyan fog alakulni a jövô, de Közép-Európa népei miránk, mi pedig ôrájuk vagyunk utalva, és ha el nem nyel bennünket a két tenger valamelyike, akkor csak centrális szerepünk lehet a közép-európai jövô kialakulásában, ez világos elôttünk. Fel kell készülnünk erre a nagyszerű közép-európai hivatásra. Meg kell ismernünk azokat a népeket, amelyeknek a sorsával beláthatatlan idôre össze vagyunk kötve, és meg kell ismertetnünk magunkat is minél jobban. Nekünk kell kidolgoznunk a harmonikus és termékeny együttélés eljövendô rendszerét, hogy majd készek és méltók legyünk rá, ha eljön a történelmi óra. Ugyancsak magyar hivatásunk teszi kötelességünkké parancsoló szükséggel a szociális testvériség követeléseit is. Mi, magyarok oly kevesen vagyunk, hogy öngyilkosság volna felhasználatlanul hagyni bármit is a lehetséges magyar erôk közül. Amíg a magyarság legszélesebb rétegei: a munkásság és a parasztság nem tudnak mindenestül beleolvadni a nemzet vérkeringésébe, amíg a nemzet egészének teljes tudatosságú és felelôsségű részeivé nem válnak, addig a magyarság nem élheti természetes életét, annál kevésbé fejtheti ki erejét küldetése teljesítésében. Ennek a nemzeti egységnek megvalósítása pedig -- akár politikai, akár gazdasági, akár kulturális oldalról nézzük -- csak a tudatos, a művelt, a társadalmilag erôsebb rétegekbôl indulhat meg: azokból, amelyek vezetô egyéniségeit a cserkészettôl várjuk. Mindez természetesen nem a gyermekek dolga: éppen ezért ezek az elgondolások csak alapozó elemei a cserkészeszményünknek. A célkitűzés elsôsorban a vezetôknek szól, nekik mutatja meg a nevelés helyes irányát. Ám a vezetôknek ebben az értékét vesztett, elliberalizálódott világban tisztában kell lenniük azzal, hogy magyarságtudatuk csak életre váltott krisztusi hitük elkötelezett szikláján áll meg. ======================================================================== A magyar cserkészideál III. A kommunizmus után, újrakezdve A régi, máig is élô meglátásokhoz csatlakoztassuk a mai szükségleteket. Az idegen nagyhatalmi érdekeket szolgáló ateista diktatúra alatt negyven évig nem volt nyilvános cserkészélet. Ezalatt a közéletben csak elítélô nyilatkozatokat vagy szűk körben nosztalgikus emlékeket hallottunk róla. Tisztelet azoknak, akik tudtak és mertek katakomba életre vállalkozni és -- lehetôségeik szerint -- ôrizték a cserkészet szellemiségét és értékeit. Most meg kell jelölnünk a mai cserkészet célkitűzéseit. Kell-e, s ha igen, hogyan és mennyire kell változtatni azon, amit annak idején Sík Sándor megfogalmazott? A kérdésre egy szóval nem lehet válaszolni: szükséges is lehet a változtatás, de végzetes is lehet minden téves kísérlet. A cserkésztörténelem megismétli önmagát Sík Sándor gondolatait újraolvasva meglepô élményt jelent az a felismerés, hogy a cserkésztörténelem szinte megismétli önmagát, hogy a mai idôk eseményei, problémái mennyire hasonlítanak a régi idôkben átvészeltekhez. Következésképpen sok tanulságot levonhatunk mindabból, amit mintegy nyolcvan éve leírt ezeknek az idôknek zseniális, nagy tanúja. Láttuk, hogy a magyar cserkészmozgalom elsô világháború elôtti indulásakor több irányba kezdték vezetni a cserkészmunkát. Természetesen a kitűzött célok sem lehettek egyformák, pedig az egyes irányzatok vezetôi egyaránt Baden-Powell eszméire hivatkoztak --, akárcsak ma. Az elmúlt negyvenévi kommunizmus után ugyan egységesnek látszó cserkészet indult, de ez csak kérészéletű egységnek bizonyult. Sajnálatosan -- különbözô elvi vagy személyi okokból és külsô hatások következtében -- most is több irányzat alakult ki. Közülük csak kettô látszott kezdetben jelentôsnek: a Magyar Cserkészszövetség és a belôle parciálisan kivált Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége. Kettejük között komoly vitákra került sor. Ezek központjában a valláserkölcsi nevelés kérdése volt a legjelentôsebb. A Magyar Cserkészszövetség -- a cserkészet régi hagyományainak megfelelôen -- rendületlenül kitartott és ma is kitart a vallásos nevelés mellett. Az Isten iránti szereteten túl azért is, mert a cserkészet világszerte ugyanezt vallja (Duty to God!)[3], és azért is, mert a magyarságnak a hosszú és tudatos hit- és erkölcsrombolás után ma erre van a legnagyobb szüksége. Az ország népének manapság is, mint a század elején, újjá kell születnie lélekben s magyarságban. Ez utóbbihoz csak megerôsödött hittel és tisztultabb lélekkel juthatunk. A vita a két Szövetség vezetôi között egy évnél is tovább tartott, majd enyhülni látszott, megszületett ugyanis egy megállapodás, mely szerint ateista nem lehet cserkészvezetô! E megállapodás alapul szolgált ahhoz, hogy kialakulhasson a ,,Magyar Cserkészet Tanácsa'', mely mindkét Szövetséget magában foglalta, elôsegítve ezzel azt, hogy a magyar cserkészet újra elismert tagja legyen a genfi központú Cserkész Világszervezetnek, és egyúttal megnyíljék az egységhez vezetô út is. Utólagosan keserűen tapasztaljuk, hogy az alapvetô egyezséget a Cserkészcsapatok Szövetségének nem minden vezetôje fogadta el. A mi véleményünk az, hogy -- a vezetni akaró ateisták kivételével -- bárki lehet cserkész, akár kapott vallásos nevelést, akár nem. Jézus Krisztus is azt mondta, hogy ,,...nem az igazakért jöttem...''. Nekünk sem csak a vallásosan nevelt gyerekekhez van küldetésünk, hanem a lelkileg elhanyagolt gyerekeket is Istenhez kell vezetnünk, nem erôszakkal, hanem szeretettel és példaadással, a közösség formáló erejével. A valláserkölcsi élet és nevelés az újjászervezôdött magyar cserkészet elsô és legfontosabb célkitűzése volt is és maradt is. A kommunizmus elmúltával úgy érezzük, hogy a hagyományos cserkészet célkitűzéseinek alapvetô megváltoztatására nincs szükség, és ma is hisszük és valljuk, hogy nálunk a cserkészetnek ma is ,,emberebb embert és magyarabb magyart'' kell nevelni. Ehhez eszménykép a népet tanító és az Istennel kiengesztelô Jézus Krisztus, akit ezért a legfôbb cserkésznek nevezhetünk. A nemzet újjászületésének szolgálata A nemzeti újjászületés gondolata napjainkban még aktuálisabb, mint volt az elsô világháború elôtt és után. Ezt kell tehát ma is szolgálnunk, esetenként a régi módszerek változtatásával, korszerűsítésével. A lelki megújulás igényét növelte az ateista kommunizmus terrorja. Megszűnése megnyitotta a lehetôségeket. Elsôsorban a vallásos élet szabaddá válásában lehet ezt legjobban nyomon követni. Egyelôre kevésbé jelentkezik, és ma még nem is látjuk eléggé a magyar kultúra, a népi hagyományok kellô megbecsülését sem a rádió, sem a televízió adásaiban, de még a közönségben sem. Bartókot és Kodályt -- szemben a régebbi gúnyolódásokkal -- ma már becsüljük ugyan, de sokan vannak, akik az ôket tápláló ,,tiszta forrás''-t elzárnák, ha tehetnék. Sokan vannak, akik a magyar lélektôl távoli, divatos és csak rövid ideig élô, káros tömegszuggesztiót okozó zene- és ének- ,,produkciókat'' többre becsülik, mint a magyarság több ezer éves megnyilvánulásait énekben, táncban, zenében és gondolkodásmódban. Ugyanakkor széles körben érvényesül az érték nélküli ,,önmegvalósítást'' hirdetô, pénzimádatot sugalló, erkölcsi szabadosságot és manipulált információt szolgáltató, családi értékeket romboló tömegkommunikáció liberális hatása. Mindezek társadalomra ható önpusztító folyamata (alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás robbanásszerű terjedése, a családok szétesése, tömeges magzatgyilkosság, semlegesnek álcázott ateista oktatás stb.) napjainkban már a magyarság fennmaradását veszélyezteti. A magyarság lélekszáma évi 50 000 fôvel csökken. Mi, cserkészek -- éppen a társadalmi kihívás miatt -- erôs indíttatást érzünk a magyar népi kultúra jobb megismerésére, megszeretésére, terjesztésére, s ezzel a magyar öntudat növelésére. Nem látunk okot arra, hogy ne a magyar népdal, ne a néptánc segítségével dolgozzunk, ne a magyar gondolkodásmód elsajátítására törekedjünk. Lehet, hogy ezért többen lenéznek bennünket, sôt nacionalizmussal vádolnak, és azzal is, hogy ott akarjuk folytatni a cserkészetet, ahol negyven éve abbahagyatták velünk. Igen, a háború elôtt is szükséges volt a magyar kultúra védelme, a magyar gondolkodásmód megôrzése -- védekezésül a német nemzeti- szocialista (náci) maszlaggal szemben. Ma pedig legalább annyira kell óvni magunkat a beözönlô amerikanizált liberalizmussal szemben. Az idegeneknek saját értékeinket mutassuk, s ne a külföld majmolását. Az idegen saját értékünket keresi nálunk, intett Teleki Pál. Nyugat minket akar látni és hallani, és nem a náluk már elkoptatott ,,kultúrkincseket'' viszontlátni, visszahallani. Saját egyéniségünk kell ahhoz a szerephez is, amit a Nyugat és Kelet közötti híd felépítésében játszanunk kell. Ha nem önmagunkat mutatjuk a világnak, nem lehetünk az annyira áhított Európa-ház hiteles tagjai. A tájékozatlanok, a liberálisan gondolkodók, a rosszindulatúak gúnyolódhatnak, rágalmazhatnak. Vádjaikat meghallgatjuk, a magyar jövôért pedig azt tesszük, ami tenni adatott! Az ôszinte istenhit, a mély vallásosság mind az egyéneknek, mind a nemzet életének egyetlen alapja. Errôl nem vagyunk hajlandók lemondani semmilyen vádaskodás hatására, még akkor sem, ha ezt egyesek konzervatív maradiságnak vagy bárminek ítélik. Sokakkal szemben valljuk, hogy krisztusi hitünk és magyarságunk Szent István óta elválaszthatatlan. Mindezt vállaljuk, és erre igyekszünk nevelni a fiatalokat meggyôzôdésünk, hitünk és legbensôbb érzéseink alapján. Vállaljuk, mert a jobb- és a baloldali szélsôségesek drasztikus akciói után a magyar népnek arra van szüksége, hogy lelkiekben, erkölcsiségében és magyarságában újjászülessék. Ezt szolgálja a cserkészélettôl elválaszthatatlan hivatásra nevelés a vezetôképzésben. Sokaknak, így a magyar cserkészeknek is nôtt a nemzeti öntudata -- talán dacból -- az elsô világháborút követô szélsôséges baloldali forradalmak után és -- lehet hogy újra csak dacból vagy érdekbôl -- közvetlenül a kommunizmus összeomlása után is. Az idegen, bolsevista diktatúra megszűntével a nemzeti és vallási vágyak, igények elemi erôvel törtek a felszínre. Természetesen mi, cserkészek, nem lehetünk elégedettek az érdekkereszténységgel; nem elég nekünk, ha valaki csak annak bizonyítására jár templomba, hogy ô nem (vagy nem volt) kommunista; nem elég, ha valaki csak azért ,,magyarkodik'', hogy múltját takargassa. De új jelenségekre is felfigyelhettünk. Azt hittük, hogy a kommunista ateizmus összeomlása után boldogító, felszabadító öröm lesz újra hinni, mert láttuk, hová vezet az ateizmus. S most azt kell tapasztalnunk, hogy az évezredforduló táján hinni, hitet megvallani ugyanolyan nehéz, ha nem nehezebb... A gonosz erôi -- úgy látszik -- nem akarnak belenyugodni vereségükbe. Halálos sebet kaptak, mint az Apokalipszis vadállatai, de maradék erejükkel a semleges világnézetet hirdetve, a liberalizmus köntösében ravaszabban és cinikusan rombolnak tovább. A cserkészetnek minden körülmények között igaz hitre és ôszinte magyar lelkiségre kell épülnie. Mindez azonban nem jelent új feladatot, csak régi módszereinket kell korszerűsíteni, elsôsorban a vezetôképzés területén. Ezt a célt szolgálja a vezetôképzés 1996-ban bevezetett hivatásfelkészítô része is. Az emberebb ember célkitűzésnek régi eleme a szociális öntudatra való nevelés. Ez -- talán megváltozott formában és más módszerekkel -- mai feladataink közé is tartozik. Ma is része az emberebb embernek és a magyarabb magyarnak. Mára és mindenkorra szól a tanítás: ,,Szegények mindig lesznek közöttetek...'' A második világháború majdnem elpusztította az országot, és az idegen érdekeket kiszolgáló kommunista hatalom bűnös felelôtlenséggel tönkretett gazdasági élete csôdhalmazt és nagy szegénységet hagyott maga után. A kommunizmus csôdje után ennek javítására hozott érdemi vagy kétes intézkedések eredménytelenségeit fájdalmasan tapasztaljuk, növekszik az emberi nyomorúság. A naiv lelkek azt hitték, hogy a politikai változások másnapján már anyagilag is egy szintre kerülhetünk a gazdag népekkel. Ezzel szemben 1994-tôl a ,,szakértôi'' kormány nemzetidegen gazdaságpolitikájának következményeként az elszegényedés (éhezô gyerekek, bezárt kórházak, nincstelen falvak stb.) tömeges méreteket öltött. Van tehát szociális probléma bôven, melyeket a pszichológiai nehézségek csak még nehezebbé tesznek. Mindezt meg nem látni, és legalább a magunk gyenge eszközeivel nem küzdeni ellene: hiba, sôt bűn lenne. A szociális kérdések megoldása kormányzati, politikai kérdés, nem cserkészfeladat, de ,,a cserkész, ahol tud, segít.'' A mi dolgunk cserkészfiataljainkat arra nevelni, hogy ne csukott szemmel, ne süketen járjanak az emberek között, keressék és találják meg a segítés kisebb-nagyobb útját-módját. Egy apró szívesség, egy kicsi támogatás, egy kis kedvesség, udvariasság sok ember életét teheti könnyebbé, elviselhetôbbé. A szociális kérdések meglátása és a segítés módja, lehetôsége az életkorral együtt növekszik. Fejlesszük ki tehát a ma gyermekébôl a szociálisan gondolkodó és cselekvô, másokat szeretô embert. ,,Találékonysággal, erôs akarattal, összefogással és sok szeretettel gyakran lehet segíteni ott, ahol az anyagiak hiányzanak.'' (Teleki Pál) Fel kell készítenünk a ránk bízottakat a felnôttkorra, a társadalom szociális kérdéseinek az Egyház szociális tanítása szerinti megvalósítására, a közjó szolgálatára. Ebben a társadalmi-gazdasági folyamatban semmiképpen nem válhatunk a fejlett nyugati országok olcsó munkaerô-tartalékává, bérmunkában dolgozó gyarmatává, melyen a pénzvilág szűk érdekcsoportjainak könnyű zsírosodása mellett a magyar nép elnyomorodik, ipara leépül, oktatása elsekélyesedik, egészségügye visszafejlôdik, és a reménytelenséget látva a gyermekáldást nem vállalja. Ez a szemlélet vonatkozik a művészeti és tudományos kutatás és fejlesztés átvételére és továbbfejlesztésére is. Erre kötelez bennünket a két Bolyaitól kezdve Zipernowskyn és Bláthyn át Rubik Ernôig a műszaki tudományok hazai és a világon szétszórt legkiválóbb magyar tudósgárdája, beleértve az Amerikában élô, holdautóépítô magyar tudóst is. A kutatásfejlesztés hazai intenzív növelésén, az oktatás színvonalának emelésén, a tudományos igényű termékek hazai kifejlesztésén kívül nincs más út a nemzet gazdasági és erre épített kulturális felemelkedésére. Elôre nézzünk! Sík Sándor gondolatainak ismételt felhasználásával elmondhatjuk, hogy az Isten és a magyarság szolgálatára ma is emberebb embert, magyarabb magyart akarunk nevelni. Olyat, aki tud szociálisan gondolkodni, a közösségért cselekedni. Nincs ehhez más reménység, csak egy: egészen mélyre, az egyéniség gyökerébe kell belenyúlni, és odajuttatni az ,,élô vizek'' forrásának a vizét: Krisztus igéjét. Itt nincs helye félmegoldásoknak, mellébeszéléseknek. Egész emberek csak a Szentírás kenyerén nôhetnek fel. Itt kapcsolódik össze az istenhit és a haza szolgálata. -- Lélekben legyen minden magyar honvédô, azaz ,,honvéd'': az ôsi magyar és keresztény értékek mindenkori védelmezôje. Az elôzôekben olvashattunk a cserkészet régen és újabban megfogalmazott célkitűzéseirôl. Akkor járunk el helyesen, ha összeolvasztjuk a hagyományost és a mai szükségletekbôl fakadó célokat. Ezek tulajdonképpen azonosak, csupán arról lehet szó, hogy a régi megfogalmazást a mai körülményekre alkalmazzuk; természetesen ,,a múlt csak példa legyen most''. Elôre nézzünk, és ôrizzük meg értékeinket! ======================================================================== A magyar cserkészideál IV. A leánycserkész-nevelés kérdései Az újjáalakult cserkészet célkitűzéseinek tárgyalását nem fejezhetjük be anélkül, hogy ne foglalkozzunk azokkal a feladatokkal, melyek -- a közös törekvéseken túl -- a leányokra vonatkoznak. A leányok régebben a Leánycserkész Szövetségbe tömörültek, most pedig nálunk is, Európa-szerte is sokan a közös (fiú-lány) cserkészcsapatokba kérik felvételüket. Lehet, hogy ennek az oka a mai iskolai oktatás koedukációs rendszere, de lehet más, külön tanulmányt igénylô tényezô is. Mindenesetre a mai Magyar Cserkészszövetség vezetôinek, irányítóinak nemcsak arra kell törekednie, hogy a vezetôségekben férfiak és nôk egyaránt legyenek, de arra is, hogy a cserkészet célkitűzéseiben a leányokra, a késôbbi felnôtt nôkre, édesanyákra vonatkozó feladatok is szerepeljenek. A közös tevékenységen túl kapjanak helyet azok a célok és feladatok, melyek részben a társadalom jogos igényeibôl fakadnak, részben pedig a leányok biológiai és pszichológiai adottságaival vannak összefüggésben. Hiba lenne, ha mindezt nem vennénk figyelembe. Az említett célokat és feladatokat meg kell fogalmaznunk, és végre is kell hajtanunk a feladatokat a cserkészpedagógia szeretetteljes módszereivel, még akkor is, ha a mai leányok és fiúk egy része számára ma még idegen gondolatokat is tartalmaz az eltérô adottságokból adódó sajátos képzés és külön program, vagy nehezen látják be ennek szükségességét. Tény, hogy a fiúk és leányok legfeljebb csak rövid ideig járhatnak teljesen közös utakon. Természetesen a 10. törvény eszmevilágának figyelembevételével a külön programok nem jelenthetik az idôszakos közös tevékenységek elhagyását. Erre is, arra is szükség van. A célok és eszmények lehetnek azonosak, és kell is, hogy azok legyenek. Ez az egységes magyar társadalom és az egységes látásmód kialakításához hozzátartozik. Onnan kell kiindulnunk a sajátos leányprogramok kialakításánál, hogy keressük azokat a tulajdonságokat, melyeket a mai társadalom jogosan vár el a jövô asszonyaitól. Határozzuk meg világosan, hogy milyen asszonyokra, milyen édesanyákra és feleségekre van és lesz szüksége a magyar népnek. Nem vitás, hogy a magyarság lelki újjászületésében a nôkre kiemelkedô feladatok hárulnak. Az istenhit, a vallásra épülô jellemes élet, a magas szintű erkölcsi megújulás igénye férfiakra, nôkre egyaránt kiterjed. Tehát a cserkészet emberebb ember, s magyarabb magyar célkitűzése mindkét nemre vonatkozik. De milyen legyen a felnôtt leány? Milyen legyen a jövô magyar asszonya? Hogy lehet felesége a férfinak, mindenben megfelelô társa? Hogyan lesz képes megfelelni majdani édesanyai hivatásának? Tanítja-e ôket valaki a legnagyszerűbb nôi hivatás boldog vállalására: az anyaságra? Vállalják-e ezt Isten rendelése szerint? Elôkészíti-e ôket valaki a családi élet nehézségeire, azok leküzdésére? Vagy arra, hogy pl. ne a divatos ruházkodás legyen életük középpontja? Hogyan készüljenek fel a nôkre váró a munkahelyi és családi feladatok ellátására? Vagy pl. arra, hogy megtanulják a takarékos háztartásvezetést, a lakás ízléses és vonzó berendezését, a korszerű lakáskultúra ismereteit, a házi kertészkedést és mindenekelôtt a jellemes életre felkészítô gyereknevelést? Nagyon sok mindent kérdezhetnénk még. A cserkészsajtót kellene felhasználni -- e tanulmányt meghaladó -- közösen kialakított gondolatok közlésére, a cserkészlányok nôi feladatainak, sajátos céljainak megfogalmazására és közzétételére. Egy kétségtelen tény: az iskolai koedukációs oktatás, a földrajz vagy a matematika tanulása sem problémamentes az iskolákban, különösen kamaszkorban. De mennyivel nagyobb a felelôsség a kirándulások és cserkésztáborozások alkalmával huzamosan egy közösségben élô leányok és fiúk esetében. E felelôsséget csak a valláserkölcsi alapon álló lelkiismereti neveléssel és önneveléssel formált emberi tartás eredményeként vállalhatja a cserkészet. Leendô vezetôinket erre is fel kell készítenünk vezetôképzésük során. Érett vezetôink pedig csináljanak lelkiismereti kérdést abból, hogy leánycserkészeink az elôzôekben feltett kérdésekre választ kapjanak, és ily módon a krisztusi, magyar alapokra épülô édesanyai hivatásra cserkészéletük során felkészülhessenek. Gondolatok az újjáéledt magyar leánycserkészetrôl A cserkészet ma hazánkban ,,a romlás építôje, az ösvények megújítója'' Cserkészpedagógián belül nem szabad a leánycserkész-jellemnevelést elkülöníteni. Aki nem teljes ember, az neme szerint sem lehet teljes nô vagy férfi. Erre figyelmeztet maga az ember szavunk is, de a nyelvészeken kívül aligha tudja valaki, hogy az obi-ugor korból megôrzött összetett szavunk elôtagja az em, a nô, nôstény jelentésű eme, emse szavunk alapszavával azonos, a ber utótag pedig az eredetileg férfi jelentésű férj szavunk változata. Amit tehát nyelvünk is összevontan ôriz, próbáljuk meg mi is egybentartani, annál is inkább, mert az emberséges szavunk jelentése jellembeli tulajdonságokat jelöl: becsületes, tisztességes, derék, barátságos, bátor, derekas jelentésekkel. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a leánycserkészek édesanyaságra (vagy szerzetesi hivatásra) való felkészítése ne az erre a célra kialakított programok és módszertan szerint történjék. A magyar embert a többi embertôl nyelve és kultúrája különbözteti meg, s e kettô minôsége határozza meg, hogy az, aki emberként derék -- magyarként is annak nevezhetô-e. A cserkésznevelés lényegét a minôség mértékeiben kell keresnünk. Ahhoz azonban, hogy ezt a mértéket képesek legyünk meghatározni, igényeinket össze kell vetni a valósággal. Nem kerülhetjük meg, hogy felvázoljuk -- ha csak mozaikképekben is -- azt a társadalmi, nemzeti állapotot, amely a cserkészet 40 éves tetszhalála alatt kialakult. A Semmi közelít... Az elmúlt évtizedek jellemzésére aligha lehetne adni tömörebb megfogalmazást, mint Illyés Gyula verse és egyben egyik kötetének címe: A Semmi közelít. Az ateizmust ,,államvallássá'' tevô kommunizmusban az istenszeretet kiirtásával elpusztítottak minden szeretetet. Az egyén hitét, igazságát semmibevevô marxista-leninista ideológiának tételes, írott erkölcstana nem volt. Az ateista evolúció az embert a természet részeként, termelôerôként határozta meg, aki a létért való küzdelemben alakul ki. A küzdelemben a szükségesség vasszabályai uralkodnak, s abban erkölcsiségnek nincs helye. A politikai szükségesség érdekében azonban demagóg szólamokban szó esett a szocialista erkölcsrôl, amely szólamok -- akár a divat vagy a ruhák szabása -- szükség és cél szerint idôrôl idôre változtak. Az istenhit eltüntetésére irányuló, az élet minden területére kiterjedô törekvések magukkal hozták a krisztusi erkölcsi törvények lassú elsatnyulását életünkben. Az ateista bölcselet mindent tagadása azt vallotta: nincs rossz, nincs jó, nincs Isten, nincs semmi! Az én csak ösztön, szabad akarat nincs, a lelkiismeret mesterséges úton megszerzett erkölcsi szokásokkal való egyezés, mivel lélek sincs. Figyelmen kívül hagyták a lélektan alapigazságát, azt hogy az emberek szívében van egy üres hely, amelyet csak Isten tölthet be, ahogyan Szent Ágoston megfogalmazta: ,,Magad számára teremtettél minket, és nyugtalan a szívünk míg Benned meg nem nyugszik.'' Ezt az üres helyet utópiák, a naponta zátonyra futó elméletek és ideológiák -- nemcsak a kommunizmusban, de a liberális fogyasztói társadalmakban és piacgazdaságokban keletkezôk -- sem tudják betölteni. József Attila 1925-ben csodálatos sorokban örökítette meg Isten helyét a szívünkben: ,,Én az Istenem úgy szeretem, hogy a szívemet földbe vetem, megérik, akkor learatom, fölösét pedig másnak adom. Meg is köszöni, akárki az, akárha huncut, akárha igaz, ha mindörökre, ha csak percre, de az Isten fölébred benne.'' Aztán eljön Nagy László találó verscímével az Egzakt aszály, amikor ,,üstökösként sárga sürgönyt úsztat szervetlen térbe szöveg: az utolsó vérzô alaknak is vége, de él a szuper-anyag, él a szilikát, kvarc, dolomit, karszt és riolit, rodonit, rekord kôzet sivár moréna'' A hitbéli aszály együtt jár az erkölcsi mérték tönkretételével. A zártság és befelé fordulás, a katakomba létre kényszerült hitélet következtében a kívül rekedt magyar társadalom felélte erkölcsi és szellemi tartalékait. Ennek fájdalmas következményei már jól látszottak a puha diktatúra éveiben, de még inkább ,,ránk szakadtak'' a fogyasztói társadalommal beköszöntô gátlástalan szabadossággal. A korlátlan gazdasági lehetôségek mítoszának hódoló piacgazdaságban csak az alapvetô emberi igények nem termelhetôk meg és nem piacosíthatók: a szeretet, békesség, boldogság, melyek alapja az Isten. A fogyasztási cikkek kínálata, a szórakoztatás és szex iparrá fejlesztett nagyüzemei, az emberek anyagi javak felhalmozására irányuló elsôdleges törekvései egyre jobban elvetik az erkölcsöt, a hagyományt és ezzel együtt a kultúrát. Az egyéniség túlhangsúlyozott szabadsága közönyös, önzô individualizmust teremtett, az egymástól elidegenedett emberek társadalmát. Mire észreveszik az emberek, hogy életszükségleteiknek más dimenziói is lehetnének, már elveszítették minden képességüket, amivel azokat megszerezhetnék. A feltámadás szomorúsága és öröme A négy évtizedes tetszhalálból feléledt magyar cserkészet feltámadásának elsô szomorúsága az a társadalmi környezet, amelyben megfogyatkozott a hit, az erkölcs és a kultúra egyaránt. A hagyományok ezen adottságok között életképtelenné válnak, hacsak nem alkalmazzuk azokat a jelen környezethez. Röviden szólva: újra meg kell tanulni járni, beszélni, hagyományainkat ebbe a környezetbe kell beépíteni mint alapokat. Erre ma minden szabadság adva van, de a szabadság a cserkészet számára nem cél, nem eszmény, csak elôfeltétel, ahogyan Ravasz László megfogalmazta: ,,A szabadság csak kezdet; a puszta telek, amelyre még építeni kell, a szabadság még csak azt jelenti, hogy nincs akadálya a belsô fejlôdésnek; tehát a szabadság csak feltétele az életnek, de még nem maga az élet. Nagy és drága dolog, mert nélkülözhetetlen, de csak felséges bíborpalást, amelyhez még egy fejedelem kell. Ez a fejedelem az erkölcsi érték. Hiszen az ôserdôkben is van szabadság, talán még nagyobb, mint bárhol másutt, de mit ér ez a szabadság, ha nincs ideál, nincs feladat, nincs munka, egyszóval nincs erkölcsi érték, amely a szabadságban megvalósuljon.'' A feltámadás szomorúságai között kiemelkedô helyet foglal el a családok bomlási folyamata, annak a társadalmi sejtnek az állapota, amelybôl a cserkészet a gyermekeket, nevelésének ôsalapját kapja. A család válsága szoros kapcsolatban van a nemek közötti feladat- vállalás hagyományainak kiirtásával. A szocialista országokban a nôi egyenjogúság nem az emancipáció fokozatos, választási lehetôségeket kínáló folyamatában következett be, hanem a marxista-leninista ideológia dekrétumainak végrehajtásával. A teljes foglalkoztatottság vívmánya a traktorokra ültetett sztahanovista lányok és asszonyok alakjában, a szabad szerelem dicséretével, az ,,asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsôség'' cinikus jelszóval bevezetett abortusztilalommal kényszerítette ,,termelôeszközlétre'' a nôket. Az idôk során a magyar nôk két nemzedéke nôtt bele a késôbb némileg megszelídült, de kényszerekkel és csapdákkal teli nôi egyenjogúság gyakorlatába. Ezek a nemzedékek elôbb kiestek a hagyományos nôi szerepbôl, majd belenôttek, ahogyan lelki alkatuk és fiziológiai adottságaik megengedték, a férfi szerepekbe. A ,,szelídülési'' folyamatokban a kétségtelenül jelentôs gyermekgondozási segély bevezetése készületlenül találta ôket, a szerves fejlôdés megszakadása miatt nem tudtak visszatalálni önmagukhoz, még a szerepükhöz sem, nemhogy a hivatásukhoz! Hivatásukat Ravasz László tömör rövidséggel fogalmazta meg: ,,Mindennap egy sugárral többet! Ez a nôi hivatás, a nôi eszmény. Egy sugárt a szívbe, egy sugárt a szívbôl.'' Azt, hogy ez a sugárzás, fény mennyire elhalványult, legjobban a magyar művészetben figyelhetjük meg. Még születnek versek az édesanyákról, a szeretôkrôl, még látunk nôi portrékat a festôk vásznain, de a nôi hivatásról alig szólnak már. Annál becsesebbek a ritka alkotások, mint Illyés Gyula: Ditirambusz a nôkhöz c. verse, vagy Somogyi Gyôzô édesanyjáról, feleségérôl festett képei, melyeken az ôrangyalokéhoz hasonló belsô sugárzás árad a múzsákból. A család válságában a házasságok válsága játssza a fôszerepet. A család a házassággal jön létre, az egymásnak örök hűséget fogadó házastársak lelki és testi egyesülésével. A házasság szentség, megélni elhivatás: ,,éljetek méltón ahhoz az hivatáshoz, amellyel elhivattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.'' (Ef 4,1--3) A puszta polgári házasságkötés erre nem kötelez, a szentségbôl olykor törvényesített kalanddá egyszerűsíti a házasságot. A válási statisztikákban a világ élmezônyébe kerültünk, s ma több a csonka család mint az ép. Mondhatjuk, minden kötelék meglazult, sok szétesett, amely a családot egybefűzte. De korunkban már nem a család szétesése, hanem a házasság nélküli szexuális párkapcsolat, az élettársi viszony, sôt az össze sem költözködô, önzô szexuális partnerség terjed egyre jobban. Mindezt betetôzi a homoszexuálisok törvényesíthetô ,,házassága'' és gyermektartási joga. ,,Kocogunk Gomora felé'' hangzott el egy beszédben találóan. Ezt magyarázhatjuk a nehéz szociális helyzettel, az áldatlan lakáshiánnyal, az emberi élet közüzemesítésével, amely az otthont és a családot is termelôeszközzé degradálta, de legfôképpen magyarázhatjuk az új nemzedékek liberalista lelki kiüresedésével, a panelemberek sivár érzelmi életével egyaránt. Abban az erkölcsi aszályban, amelyben nemzedékek nôttek fel, a mának élés divatja hódított. Ebben a gyermeknevelés és a jövôépítés kötelezettségérôl még szó is alig esett, az öncélú szexualitás négy-öt évtized alatt hatmillió magyar magzatgyilkosságot eredményezett törvényes körülmények között. A gyermeknevelés gondjai A gyermeknevelés társadalmi és családi csapdái a szülôi feladatok új ,,elosztásából'' erednek. Szülônek lenni mesterség! Erre senki sem tanít meg minket, csak szüleink példái nyomán próbálunk gyermekeink apjává és anyjává válni. Már Démokritosz leírta: ,,Ha a gyermek szívének száz kapuja volna, mint Théba városának, engedjétek be az örömöt mind a száz kapun, hogy a gyermekkor virágoskertjébôl mennél többet vigyen magával a felnôttkor rögös szántóföldjére. Teremts tehát gyermekednek ragyogó, vidám, erôtôl duzzadó ifjúságot -- és olyan lesz élete. Megtanítod félni? -- a nálánál erôsebbtôl való rabszolgafélelem lesz egész életében sorsa! Vered a gyermeket? -- a világ is verni fogja! Nem becsülöd benne az embert? -- felnôttkorban sem lesz része becsülésben.'' A bölcsôdétôl az iskoláig ívelô gyermekkor gyermekgyáraiban a virágoskertrôl nem beszélhetünk. A tanítók a gyermekben embert keresnek, a felnôttek értelmét szeretnék beléjük plántálni. A gyermek érzi, hogy a felnôtt megmosolyogja a neki nagy és komoly dolgokat, és megszületik az elsô bizalmatlanság. Szoktatás helyett oktatják, a parancsolás és a büntetés nélkülözi a következetességet, a gyöngédség helyébe a gyengeség lép. A nevelés végterméke a ,,Ki mit tud?'', nem pedig a ,,Ki milyen?'' versenyeken mérhetô le, hiszen az értelem és a tudás elébe kerül a jellemnek, erkölcsnek, s a gyermekgyárak termelik az élni nem tudó fiatalokat, pedig az élet csak az emóció-reláció-akció szerves egymásra épülésével adja meg az alapvetô képességet, hogy élni tudjunk. A gyermekgyárakból a családi otthonba jószerével csak aludni és víkendezni járnak a gyerekek. Azt a szeretetet, amit a családi körnek nyújtani kellene, már nem ismerik. Az agyonideologizált és -értelmezett modern pedagógiai kísérletek következtében a szülôk nevelési kötelezettségeiket szeretnék a ,,kor színvonalán'', ,,tudományosan'' ellátni. A gyermekek pszichológiai tanulmányozásával, cselekedeteik mindenáron való megértésével kísérleteznek, ahelyett hogy jó példával, szoktatással, az apa okos szigorával, az anya gyengéd szeretetével, azaz okos szeretettel nevelnék ôket. A kísérleti nyulacskává vált gyermekek így a családi körben is azt kapják, mint a bölcsôdékben, óvodákban. A gyermeknevelésben nem kerülhetjük meg a kis létszámú, egy-két gyerekes családmodell eluralkodásával kialakult nevelési elvek vizsgálatát. Számos kiscsaládban a gyermekek afféle ,,házi bálványokká'' válnak. Mindent megkapnak, amit akarnak, annyi játékot, hogy az már örömet sem okoz nekik. Szófogadásra, engedelmességre nem szoktatják, hanem alkalmi ,,üzleteket'' kötve velük (játékot, tortaevést, tévénézést ígérve) rábírják arra ôket. A szülôi hiúság, ,,az én gyermekemnek legyen meg mindene, ha már én hiányt szenvedtem, ô ne szenvedjen'' gondolkodás akaratos, önzô majmocskák felneveléséhez vezet, s harácsoló, korrupt, gátlástalanul önzô felnôtt társadalmat eredményez. Az elkényeztetett gyerekek egész életükben önzô, antiszociális emberek lesznek, mert nem fejlôdött ki bennük az önuralom képessége, amelyre pedig egyszerű apróságok révén már egy kisgyermeket is rávezethetünk. A dolgozó szülôk ,,nevelô'' munkája az örökös idôhiány miatt esetlegessé válik. Legtöbbször véletlen, ha az elsô hazugságot, lopást, csavargást felfedezik. Sajnos a szülôi kontroll a növekvô életkorban tovább lanyhul, ,,nagy, okos gyerek már, iskolába jár'' megjegyzéssel nevelési feladataikat és felelôsségüket igyekeznek az iskolára hárítani. Az iskolai nevelésbôl adódó gondok Az iskolai nevelés hiánya és az oktatás eredményeinek lecsúszása új életünk szomorúságai között talán a legszomorúbb. Amikor 1948 nyarán hazánk oktatási struktúrájának 60%-át, 6505 egyházi iskoláját államosították, laicizálták azok diákjait, tanítóit, tanárait is. A vallás és az erkölcs száműzését az önálló gondolkodás kiszorítása követte. A ,,hatósági'' tantervek, tankönyvek végtelen silány, megideologizált ismereteit magyartalan, zavaros fogalmazású tézisek, eszmei mondanivalók tarkították, amelyek szellemi fejlôdésük örömétôl eredményesen fosztották meg gyermekek nemzedékeit. Az erkölcsi, esztétikai, szellemi csôdöt örökös tanügyi reformokkal próbálták feloldani. Eredményükként az ismeretek mennyisége növekedett, minôsége csökkent, és egyre kevésbé lehetett megvalósítani a tantárgyak kapcsolatát, a gyakorlatibb, elevenebb szemléletű, képességfejlesztô tanítást és az életre nevelést. Elôbb az írás és olvasás tanítása mondott csôdöt. A szépírás és szépolvasás eltűnt. Pedig a kézírás külalakja a fegyelmezettségre nevelés egyik alapgyakorlata. Az olvasástanítás megrekedt a folyékony olvasás szintjén, nemhogy a szépolvasásig, még az értelmes olvasás szintjéig sem jutott el. Olvasás nélkül szép élôbeszédre képtelen gyerekeket nevelünk. A beszéd erejét, tempóját, a nyelv melódiáját az írott szöveg átérzése és felolvasása nélkül soha nem ismerheti meg a gyerek. Az érzelmi nevelés legfontosabb láncszemei közül az énektanítás tartotta legtovább hídfôállásait. Hálát kell adjunk Kodály Zoltán kivételesen hosszú életéért, hiszen egy személyben jelentette a hídfôállást a hatalommal szemben, amely halála után le is rombolta azt. A legjobban átpolitizált tantárgyak, a történelem, magyar irodalom, földrajz biztosították, hogy nemzedékek nôjenek fel úgy, hogy saját nemzeti múltjukat nem ismerték, fogalmat sem alkothattak arról, hogy legjobbjai nem elvont eszmék igazát keresve, hanem a gyakorlati bajok felszámolására fogtak fegyvert, álltak csatasorba. Így aztán a haza, a hazafi, ha olykor említésre került, messzi századok üzeneteit hozta csupán. A gyakorlati életre nevelés hiánya gyakran megmutatkozott a természettudományi tantárgyak elvont és a természettôl elidegenítô szemléletében is. Az ép testben ép lélek örök igazságát mintha félreértették volna, hiszen soha annyi tornaterem nélküli, udvar nélküli iskolát nem építettek, de soha annyi, versenysportot erôltetô futballpályát sem létesítettek, mint ezekben az években. A tömegsport jelszó volt, a versenysport valóság és jó üzleti vállalkozás, amellett minden verseny szembenállás, dicsôségkeresés, amely gyôzôkre és legyôzöttekre osztja a résztvevôket. Elsorvasztottak sok, hagyományosan iskolákra épülô közösséget: énekkart, színjátszó és turistacsoportot, sportkört, cserkészetet stb., s maradt a formális, szocializált gyermek-tömegipar: az úttörômozgalom, amely a ,,szocialista típusú marxista ember'' kinevelésére az adófizetôk sok pénzét áldozta. Eredményt ugyan nem ért el, de a hit és a hazaszeretet helyett -- akaratlanul is -- az önzô és cinikus magatartásformát alakította ki. A koedukáció következtében a gyakorlati oktatás során teljesen szakítottak a hagyományos fiú és leány kézügyességek és foglalkozások megismertetésével, sôt az ,,ipari országgá válás'' bűvöletében lányok nemzedéke ,,tanulta'' meg a fémcsiszolást, -reszelést, a fagyalulás és kôfaragás ismereteit. Mit tehetett a szülô ebben az iskolai rendszerben? A legjobb esetben hitével és tudásával pótolni igyekezett azt, amit az iskola nem adott. A szülô és a gyermek megtanult kétféleképpen hazudni: meg kellett tagadni saját magát kifelé, de befelé is mindazt, amit a beilleszkedés vagy túlélés miatt kifelé mondott vagy cselekedett. Az emberek elveszítették hitüket, elôbb a világban, aztán önmagukban. A nem materiális értékek -- mint Isten, haza, család, békesség, igazságosság, szeretet, becsület, erkölcs -- tudatos vállalása bűnös, de legalábbis gyanús magatartásnak bizonyult. A vallásos nevelés még a legjobb családokban is csak a hittanórákban, a vallás gyakorlásában, a rendszeres templomlátogatásokban teljesedhetett ki, de kivételesen ritkán tapasztalták meg a gyermekek (s még talán ma is ez a helyzet!), hogy a hit apjukat tűrôvé, anyjukat erôssé teszi, hogy ez ad erôt mindennapi munkájukhoz, a bajok elviseléséhez, ez teszi fényesebbé az örömöt, a nevetést, könnyűvé a kötelességeket, boldoggá a családot. Ennyit az újraéledés szomorúságairól, amelyek örömökkel keverednek, ha hívô, építô lélekkel dolgozunk. De csak így, mindezen elôzmények ismeretében érthetjük meg mai értékét vesztett és erkölcseiben szétesô társadalmunkat, melyben az újraéledt cserkészet élni kénytelen. ,,Ha odaadod utolsó falatodat az éhezônek és az elepedt lelkűt megelégíted, feltámad a sötétségben világod és homályosságod olyan lesz, mint a dél ... és olyan leszel, mint a megöntözött kert s mint a vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltôk alapzatait és felrakod, és neveztetel romlás építôjének, ösvények megújítójának...'' (Iz 58,10--12) Az elapadt lelkű társadalomban, családokban, iskolákban lehet építkezni, minden hiány, minden fogyatékosság megannyi felhívás, hova kell köveket hordatni, hol kell építeni! A cserkészet ma hazánkban a romlás építôje, az ösvények megújítója. Ez az öröm forrása! Ez az örömök sokszínűsége és sokasága! A cserkésznevelésnek hatalmas hiányokat kell pótolnia, de éltetô, tiszta forrása lehet az egész társadalomnak. Az építést Isten nevében, Ady szellemi testamentumára is figyelve kezdheti: ,,Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk, Nagyot és szépet, emberit s magyart.'' (Ady Endre: A perc-emberkék után) A gyermek a magyar jövô Sajnos a liberalista szellemű oktatás és a változatlan pozíciókat betöltô kommunista igazgató perc-emberkék dáridója még ma is tart, s így az állami iskolákban a kiszorított cserkészet helyett keményen szervezik a vallástalan úttörô mozgalmat vagy annak más, álnéven indított ,,semleges'' utód mozgalmát. Mindenesetre az újraindult cserkészet kövei építésre készek, s a végezni valók nem puszta egymás mellé rendelt felsorolás, hanem egymásra rakodó értékek, fokozatok, melyek legfelsô fokán mintegy gyűjtôfogalom áll a keresztény értékrendet vállaló magyar. Ez a furcsa, melengetô és egyszerre didergetô szó, amit ha nem ebben az értelemben akarunk megélni, hanem kérdôjelekkel: ,,Mi a magyar?'' vagy Telekivel felszólító módban: ,,Merjünk magyarok lenni!'' máris leleplezzük kétséges és elégtelen nemzeti mivoltunkat, mintha máris védekezésre sorakoznánk! Magyarok vagyunk, adottság ez, és érzelmi világunk kiteljesedéséhez hozzájárul a szelíd dombokkal, a kietlennek tűnô, ám varázslatos pusztaságaival éppen úgy, mint a pentaton dallamokkal, Arany János verseivel. Aztán értelmünkkel felfogjuk és megismerjük a magyarok nyelvét, észjárását, kultúráját, történelmét, és ettôl az idôtôl vállalnunk kell, ha sorsát szebbé és jobbá akarjuk tenni, akkor cselekednünk kell érte! Emóció- ráció-akció csakis ez építhet egy Ady megfogalmazta magyarságot. A gyermek a keresztény magyar jövendô! Ma ennek a reménybeli tiszta, liliomlelkű magyarságnak az egyedei még zömmel kisgyermekek. De már felnôtt az elsô fiatal nemzedék -- igaz csak csekély hányad az egészbôl --, amely reménység arra, hogy nem hiába vállalták öregcserkészeink a megaláztatást és az áldozatok sokaságát. Ôk azok, akik Egyházunk erejére támaszkodva nem hiába végezték az értékek átadását a fiataloknak. Nemzetünk jövendôjét ugyanis csak ôk menthetik meg. Példát nekünk kell adni számukra, értük magunkat is jobbá és krisztusibbá kell tennünk! Az anyai hivatás kiemelt jelentôsége A leánycserkész-nevelésben méltó helyet kell adni az anyai hivatás megismertetésének, megszerettetésének, meg kell tanítani ôket a gondolkodásra, majd élô tapasztalással bizonyossághoz juttatni ôket küldetésükrôl, az 5. (Ne ölj!), 6. (Ne paráználkodj!) és 9. (Felebarátod házastársát bűnre ne kívánjad!) parancsolat, a házasság és a család törvényeinek vállalásáról. Egyik sem tesz különbséget a férfi- és a nôi erkölcs között, vállalni és teljesíteni csak párban lehet. A gyermek azonban Isten ajándéka. Sorsukat mindnyájunkra bízta és mindnyájunktól számon kéri: ,,Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék.'' (Mt 18,6) Mi botránkoztat meg egy gyermeket? A türelmetlenség, a következetlenség, az elkényeztetés, a rossz példa, a hanyagság, a harag, a közömbösség, a cinizmus, a durvaság, a trágár beszéd és a káromkodás. A hagyományok eltűnésével a gyermekért való közösségi felelôsség is eltűnt. Nem érdektelen felidézni egykori rendjét. A születéssel az anyára és az apára olyan kötelességek hárultak, amelyeket a társadalom is számon kért rajtuk. Így nagy gonddal történt a keresztszülôk kiválasztása, amely a komaság intézményét teremtette meg. Ez a gyermek nevelésének, segítésének intézménye volt, s egyben a családok számára a kollektív biztonság minimumát is nyújtotta; arra az esetre, ha a szülôket helyettesíteni kellett, kezességet vállalt a gyermekért. A keresztelôt a szülést követô napokban tartották. Ezzel a gyermek Egyházának tagja lett, s lelkében a Szentlélek vett szállást Jézus megváltásának eredményeként. Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk -- mondták, amikor a templomból hazatértek a csecsemôvel. A keresztnév adásának is megvoltak a hagyományai. Katolikus vidéken rendszerint annak a szentnek a nevére keresztelték a gyermeket, akinek napján világra jött, ezért mondták gyakran a névnapom helyett a szentem napja kifejezést. Általános szokás volt a szülôk és nagyszülôk keresztnevének adása, gyakori a keresztszülôk nevének választása. A különösen tisztelt szentek (pl. Mária, József, Ferenc), így a magyar szentek (pl. István, László, Erzsébet, Margit) nevére is szívesen kereszteltették gyermeküket, s azoknak mint védôszenteknek oltalmába ajánlották ôket. A városi hagyományok hasonlatosak voltak, ám a divatos nevek és a fantázianevek eluralkodásával megszűnt ez a hagyomány. A sokféle név divatja óta nem beszélhetünk neveiben élô nemzetrôl. A nevek divatja a társadalom ízlését is tükrözi. Amikor a szülôk nevet választanak gyermekeiknek, jó ha arra is figyelnek, hogy az a név a nemzeti kultúrával milyen kapcsolatban van. Jó ha arra is gondolunk, hogy az a név milyen személyekkel, eseményekkel kapcsolódik, mire adhat példát és tanúságot a gyermeknek. A gyermekkor a tudat, a jellem és a személyiség kialakulásának kora. Ebben a magatartást meghatározó ,,szabad'' és ,,nem szabad'' megértetése, megszoktatása a legalapvetôbb. Ezek egyben a cselekvések határát is jelentették, amelyre nézve a szülôi példamutatás, a mesék, példabeszédek, a játékok és a büntetések változatos eszközöket kínálnak. A nevelés célja az, hogy a kisgyermek minél jobban beilleszkedjék a családba és a szűkebb egyházi, lakó-, utcai, falusi közösségbe. Öt-hat éves korára játéka egyre inkább a felnôttek munkájának utánzásából és gyakorlásából áll. Azzal, hogy feladatot kap, nemcsak felelôsségérzete, de öntudata is erôsödik. Ebben a munkában, az utánzó vagy részfeladatok végzésében a lányokat kifejezetten nôi háztartási munkákra kell késztetni az asztalterítéstôl a virágöntözésen át a borsófejtésig. Mindmegannyi alkalom, hogy a népmesék világából -- a Terülj, terülj asztalkámtól a Borsszem Jankóig --, kicsit kapcsolódva a munka tárgyához, gondoskodjunk szellemi frissítésérôl, képzeletvilága színesítésérôl. Az érzelmi nevelésben kiemelkedô jelentôségű az Isten szeretetére nevelés és a lelkiismeret hangjának megismertetése. Ebben a hagyományos hívô nevelésben a szülôk a bibliai parancsok betartását szigorúan vették, hiszen életüket hitük formálta. (,,Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül...''). Gyermekek elôtt a perlekedést, a trágár szavakat, a másokról való rosszat mondást csírájában elfojtották, mondván: ,,zsindely van a háztetôn''. Amire általában csend vagy más irányú beszélgetés volt a válasz, amíg a gyermek hallóközelben tartózkodott. Ugyanakkor a közös reggeli és esti ima, valamint a napi lelkiismeret-vizsgálat erôsítette a gyermek Isten szeretetére épülô jellemének fejlôdését. Mindezt a Jézus szeretetébôl táplálkozó bűnbánat (szentgyónás) és jóra való késztetés (szentáldozás, úrvacsora) hatékonyan segíti elô. A jellem kábítószere Ma a televízió ontja -- olykor még ostoba meséivel is -- az erôszakot és gyilkosságot hirdetô, gátlástalan szexualitásával megbotránkoztató képeket, beszédeket, zeneszámokat. A gyermekek által nézett, felnôtteknek szánt műsorok, filmek különösen veszélyesek. Abban az ingerszegény környezetben, amelyben a lakótelepi, városi gyermekek felnônek -- úgymond -- behozza a nagyvilágot, ám végezetül a jellem és a szellem fejlôdésére gyermekkorban rendkívül károsan hat. Nem a szem rágógumija, ahogyan sok szülô nevezi, hanem az erkölcs és a jellem kábítószere. Még jobb műsorok nézése során is úgy ismerkedik meg pl. a mélytengerek állatvilágával, hogy nem látott egy eleven fecskecsapatot elhúzni a feje felett, s nem hallott pacsirtát énekelni a szabadban. Itt kell szólnunk az elektrodrog egyéb kísértésérôl is: a számítógépes játékok idôt rabló térnyerésérôl és napjainkban már az interneten is megjelenô pornográfiáról. Mai gyermeknevelésünk egyik sarokpontja: gyermekeinket megtanítani az elektronikus eszközök feletti uralomra. Mindezek a kisgyermek nevelésével, foglalkoztatásával kapcsolatos gondolatok csak látszatra tűnnek távolinak a cserkészleányok nevelésétôl. Az önnevelésre való késztetés és a mások iránti kötelességtudat kifejlesztését ugyanis talán elsô helyre tehetjük, úgy is, mint a kistestvérekkel való foglalkozást, úgy is, mint a leendô anyák feladatát. A jó és a rossz megítélésére (lelkiismeret-vizsgálat) már egészen kiskorban rá kell vezetni, majd szoktatni a gyermeket. Ebben segítenek a mesék, versek, de elsôsorban az élô istenhit és a személyes példaadás, valamint a rendszeres reggeli és esti imák. A magyarság ma nyelvében éli meg a leghallhatóbban romlását. Soha annyi magyartalan, szürke, semmitmondó, trágár és közönséges beszédet nem hallhattunk, mint napjainkban. A hadarás, a nyögés, a gondolat megakadását jelzô ôôô-zés roncsolja nyelvi kultúránkat. A tiszta, világos beszéd gondolkodásunk alapja. Ennek elsajátítása cserkészfeladat: a szép magyar beszéddel visszatérôen foglalkozni az összejöveteleken, beépítve más színes foglalkozásba. Nyelvében és gondolkodásában él a nemzet A nyelv és kultúra összefüggéseire etnológusok figyeltek fel. Edward T. Hall 1966-ban megjelent, magyar fordításban 1975-ben olvasható ,,Rejtett dimenziók'' című könyvében felhívta a figyelmet Benjamin Lee Whorf kutatásaira (Nyelv, gondolat, valóság, New York, 1956), aki kimutatta, hogy a nyelv milyen fontos szerepet játszik a gondolatok megformálásában, s a környezô világot mindenki oly módon érzékeli, ahogyan azt anyanyelve már beprogramozta számára. A világot érzéki benyomások kaotikus forgatagaként fogadjuk be, és tudatunk a nyelvi rendszer révén képes rendszerezni azt. A kultúra, a magatartás és a nyelv szoros kapcsolatát ugyan hasonlóképpen már 1939-ben részletesen kifejtette Karácsony Sándor a ,,Magyar észjárás'' című munkájában, de mélységes igazságát csak anyanyelvünk rohamos pusztulása bizonyította be. Az anyanyelv jelentésében hordozza, hogy a kisgyermek anyjától tanul meg beszélni. Ezért is kiemelt helyet kell adni a magyar cserkészetben az anyanyelvi nevelésnek, az igényes, szép magyar beszéd és írás elsajátításának. Nyelvében él a nemzet! Beszélt és írott anyanyelvünk minôsége egyben magyarságunk minôségét is jelzi, művelôdésünk, önművelôdésünk mértékét. Olvasás- és könyvszeretet nélkül művelt emberrôl aligha beszélhetünk. Létezik már a magyar cserkészek önépítô könyvtárának listája, amely mintegy 100 kötetben a magyarságtörténet számára legfontosabb történeti, irodalmi, nyelvészeti, néprajzi, művészeti, művelôdéstörténeti, természettudományos művek és cserkészkönyvek jegyzékét tartalmazza.[4] Jóllehet a könyvek az otthonok kincstárai, gyermekeinket meg kell ismertetni a közkönyvtárakkal, és rá kell szoktatni ôket, hogy ismerjék, képesek legyenek kezelni a katalógusokat, eligazodjanak a raktári rendben, hiszen ezt az iskolai könyvtárakban nem tanulhatják meg, s azok állománya sokszor csak számában jelentôs, de minôségében gyenge. Törekednünk kell szellemében értékes csapatkönyvtár létrehozására és rendszeres működtetésére. Szorgalmazzuk a cserkészsajtó rendszeres olvasását. A jól szerkesztett, igényes csapatújság a cserkészcsapat élni akarását és tagjainak egymásra figyelését fejezi ki. A magyar népdal-, monda- és mesekincs megismerése és megszerettetése a regöstáborok mellett a mindennapos cserkészélet feladata. Törekedjünk arra, hogy a hagyományosan anyanyelvfejlesztô: olvasó, színjátszó, versmondó, éneklô, zenélô nyári regöstáborok és téli regösképzések ismét betölthessék méltó szerepüket a cserkészetben, hogy az azon résztvevôk kovászai lehessenek mindezeknek a saját csapatuk életében. Az írott magyar nyelv ,,gyakorlásával'' -- hivatásos szépíró vezetô irányítása mellett -- a cserkészfiatalok törekedjenek a magyar cserkészélet szellemi gazdagítására. A honismeret mint személyes élmény A cserkészet magyarságnevelô munkájában különös fontosságú a honismeret, a haza, a szülôföld természeti, kulturális, történeti értékeinek és lakóinak a megismertetése. A Tájak-Korok-Múzeumok mozgalom több ezer történelmi emlékhelyet, természetvédelmi területet, műemléket, múzeumot és kiállítóhelyet tartalmazó jegyzékét alapvetô kézikönyvként cserkészeink kirándulásainak tervezéséhez kitűnôen lehet használni. A hon megismerése kirándulások, portyák végtelen, élményekben gazdag sorozatából áll, és nem feltétlenül távolabbi vidékekre vezet. Elôször szülôhelyünket és környékét kell alaposan felfedeznünk. Azt tudjuk szeretni, amit ismerünk, és az válik sajátunkká, amit megszerettünk. A honismeret változatos formákon keresztül valósulhat meg (dia-, video-, filmvetítéssel, útikönyvek, útleírások, fotóalbumok stb.), de egyik sem pótolja a személyes élményeket. Különösen fontos ez egymás megismerése szempontjából is. Magyarország nem Budapest. A magyarságról alkotott képben mintegy 80%-os túlsúllyal jelenik meg a fôváros szellemisége. Ez feje tetejére állított értékrend, hiszen a lakosság 80%-a vidéken él. A magyarság jövôje szempontjából a vidék magára találása, még épebben megôrzött szubkultúrája (beleértve a nyelvjárásokat is) révén, rendkívüli jelentôségű. Ezért mindent meg kell tenni, hogy a cserkészcsapatok állandó érintkezésben álljanak egymással, cserkésztestvéri kapcsolatokban, s a vidék a cserkészettôl kapja meg elsôként, ami olyan régen megilletné, csapataiban, egyedeiben egyaránt. A szabadság kölcsönösségen alapul Csakis így járulhatunk hozzá, hogy cserkészeink között a testvériség szelleme nemzeti értelemben is kibontakozzék, barátságok köttessenek. A barátság a testvériség legszebb kifejezési formája. Nem a találkozások gyakorisága, hanem a kölcsönös szeretet élteti. A barátság az élet nagy ajándéka, tartóssága az ôszinteségen és a kölcsönösségen alapul. Még egymás hibáinak kijavításában is eredményes. A fiatalság éveit szomjas sóvárgás jellemzi a barátkozás iránt, ,,ahogy a fa leveleket, úgy hajt a szív barátokat, mert barátok nélkül vadon a föld'' (Bacon). Figyelmeztetni kell azonban cserkészeinket arra, hogy a barátság tövise az egoizmus, amely jelentéktelen félreértések miatt is eltávolítja egymástól a barátokat. A barátság érzését ki kell fejleszteni a gyermekekben, mert a legnagyobb emberismeretet nyerhetik belôle, s megtanulják, hogy semmitmondónak tűnô, igénytelen külsô mögött milyen szellem, jellem lakozhat, s milyen odaadó baráti szív. A barátság nemcsak a fiatal korban fontos a gyermekek érzelmi világának kiteljesedéséhez, de egész életünk folyamán is az. ,,Az igazi barátság titkos és bensô szerzôdés az élet csöndes napjaira, kedves ajándékokra, kedélyes kirándulásokra, hosszú levelekre csakúgy, mint az úttalan utakra, az élet hajótörötteire.'' (Perlaky Lajos) A lányok -- könnyen lelkesedô természetük miatt -- hajlamosak a gyors barátkozásra, majd a túlságos érzékenykedés, duzzogás, sértôdés miatt a gyors összeveszésre. Barátnôiket érdemesebb megválogatni, mintsem váltogatni. Ehhez azonban nem árt a népi bölcsességet fontolóra venni: ,,Ne nevezz addig senkit sem barátodnak, míg vele egy véka sót meg nem ettél.'' A barátság terebélyesedô fa. Barátaink barátjai a mi barátaink is lesznek, és így jönnek létre azok a baráti társaságok, amelyek az életünk során sok-sok, csak közös erôvel, munkával megoldható feladatunkban ,,kalákává'' szervezôdnek. Szerencsések azok az ôrsök, melyek tagjait az igaz barátság szálai fűzik egybe. A sok közös élmény és találkozás, az eszmei azonosság jó alapot ad ehhez. De arra kell törekednünk, hogy ez ne partikuláris klikkekben valósuljon meg, hanem lehetôség szerint az ôrs minden tagja érezze, hogy számíthat a többiekre. A testvériség szép kifejezôje lehet a határon kívüli magyar cserkészekkel (cserkészcsapatokkal) való testvéri kapcsolat ápolása. Azonos környezetű csapatok között tartósabbnak ígérkezik a hosszú távú együttműködés. A csapatparancsnok felelôssége, hogy csak megfelelôen fegyelmezett cserkészekkel menjünk külföldre a barátságot ápolni. Határainkon túlról érkezett már visszajelzés, hogy a külföldön élô, fegyelmezett magyar cserkészek nehezen tűrték egyes cserkészeink magatartását. Szerencsére nem ez a jellemzô. Sokkal inkább a nemzettudat erôsödik fiataljainkban a kölcsönös baráti kapcsolatok eredményeként. A külsôségek rendje A cserkészet belsô önépítése nem nélkülözheti a külsôségek rendjét sem. Ebbe a külsôségbe tartozik az illendô magatartástól a cserkészegyenruha viseléséig számtalan dolog. Mit jelent ma a ,,kor színvonalán'' a cserkészlányok számára az illendô magatartás? Felsorolás szintjén nem érdektelen számba vennünk. Jó megjelenés! Tiszta, ápolt, a meleg víz és a szappan tiszta illatát és nem parfümök, dezodorok émelyítô szagát árasztó test és haj. Divattúlzásoktól mentes, praktikus, tiszta, egyéniségünkhöz illô, különféle változatokban és kiegészítôkkel hordható ruhadarabok, lábbelik. Feltűnés nélküli öltözködés. Üdvözlés! A köszönés és köszöntés mindig érthetô, ne elnagyolt, ne rövidített legyen, és a kézfogás vagy összehajolás esetén is szemünk mosolyogjon össze a köszöntött szemével. Társas együttlét, vendégség esetén a házigazda és háziasszony szerepét bizony gyakorolni kell a meghívottak jó megválasztásával, a figyelmes vendégszeretet kinyilvánításával, a minden vendégünkhöz egyforma és élénk figyelmünkkel, amely nem egyenlô a gyámkodással. A beszélgetésnek magva, sodrása legyen, ne akarjunk mindenhez hozzászólni, ne tetszelegjünk a mindentudó üres pózában. Lányok különösen hajlamosak az üres fecsegésre. Ez nem azonos a könnyed csevegéssel, amely legtöbbször derűs történetek, apró események szellemes, humort sem nélkülözô elmesélése, s igazán csak azok a nôk értenek hozzá, akik tapintatukkal a véleménykülönbségekbôl fakadó és indulatossá váló, már-már személyes térre átcsapó ,,társalgást'' vissza tudják vezetni meghittebb terepre. Ezt észre kell venni, és mindenkinek at kell venni a csevegést, majd a nyugodt beszélgetés hangulatát. Amikor a száj mellett a szemek is beszélnek, egyszerűbb ôszinte tárgyilagossággal beszélgetni, gondolatokat, érzéseket cserélni. Nehezebb ezt a hír- és távközlés útján megtenni levélben, telefonon át. A levelezés különleges tudomány és művészet. Általában a családi, baráti levelezés, telefonérintkezés a nôk feladata. Benne van egyéniségük. A régi idôk levélmintakönyveit meg lehet mosolyogni modorosságuk miatt, de ürességük folytán a napisajtóban íródó leveleket is. A leírott szó kötelez. A stílus maga az ember! Indulattal ne fogjunk levélírásba. Aludjunk rá egyet és vigyázzunk, hogy levélben kellemetlenség magvát ne hintsük el. Közhelyeket (hogy vagy, régen nem írtál, majd írok, én jól vagyok stb.) teljesen fölösleges írni. Különlegesen fontos, hogy a családi események (születés, házasságkötés, temetés) együttérzô, üdvözlô, köszöntô vagy részvétnyilvánító sorainak írásakor, ha érzelmeink mélységét saját szavaink csak töredékesen fejezik ki, forduljunk a magyar irodalom jeles alkotásaihoz, és azokból idézzünk, de írásban is tanuljuk meg érzelmeinket méltón kifejezni. Az illemtannak, a társalgási érintkezéseknek a szokásait azért is célszerű a cserkészlány nevelésében kiemelten megismertetni, mert példájukkal ôk vehetik rá tapintatosan a sokszor vadcsikóként viselkedô fiúkat az udvariasság gyakorlására. Az otthonteremtés és az élet öröme A lánycserkész nevelésében különösképpen kell foglalkozni az otthonteremtéssel és -építéssel, mivel a lakáskultúra ízlés és esztétikum kérdése inkább, mintsem a lakberendezési áruházak költséges választékáé. A fogyasztói társadalomban könnyen ,,lomtalanítanak'' teljesen ép, csak divatjamúlt berendezéseket, mert átalakításukhoz nincs meg az asszony fantáziája, a férfi kézügyessége. A nyolcvanas évek végén Ausztriába menekült ezermester erdélyi asszonyok és férfiak a ,,lomtalanítás'' során találtak teljesen ép porszívót, amely, mivel porzsákja teljesen megtelt, üzemképtelenné vált, továbbá olyan elektromos írógépet, amely mindössze egy érintkezési hiba folytán lett működésképtelen. Azt se felejtsük el, hogy az otthon elsô árulkodó jele rólunk: a rend. Most nem a mintatermek kínos rendjére gondolunk, hanem az önuralomból fakadó rendszeretetre, melynek megvalósítására mindenkinek törekednie kell, de fokozottabban a nôknek, akiknek magatartását, rendszeretetét, kultúráját visszatükrözi környezetük, különösen a lakásuk. Erre a cserkészetben fel kell készülniük. Az ezermesterség -- akárcsak a polihisztorság -- modern társadalmunkban ismeretlenné vált. Ugyanígy gyanakvás övezi az ôstehetséget és a ,,szenvedélyeket'', amely utóbbit nyelvünkbôl a passzió, majd a hobby szorította ki. Pedig az Isten teremtette világ gazdagsága tálcán kínálja mindezek gyakorlásához ezernyi kincsét. Mennél több dolgot megtanulunk, annál könnyebben tudjuk bármely helyzetben megtalálni helyünket, önmagunkat. Az élet öröme az Isten, haza és embertársak iránti hűségesen betöltött kötelességekben teljesedik ki, ez ad reményt és önbizalmat mindnyájunknak, a cserkészeknek is. A cserkésznevelés nagy kérdése, hogyan tudjuk a kötelességeket az élménypedagógia eszközeivel úgy megértetni érzésben és gondolkodásban, hogy azok tevékeny cserkészéletet eredményezzenek. A leánycserkész-nevelés célkitűzései A cserkészet nevelési célja: jellemes egyéniség, emberebb ember, magyarabb magyar -- vagyis az Isten akarata szerinti ,,igaz ember'' kialakítása tudatos önneveléssel. Kérdés, milyen legyen a teljes értékű, igaz ember, ha történetesen nô? Alapvetô kérdése ez az egész társadalomnak, mivel ,,minden kor lelke olyan volt, mint nôje: a kor lelkét tôle kapjuk.'' (Mécs László) ,,Ami a nôt illeti, elsôsorban azt kell hangsúlyozni, hogy ugyanolyan méltósága van és ugyanolyan kötelességek terhelik, mint a férfit. Magától értetôdô azonban, hogy mindez nem jelenti azt, hogy elveszítse nôi természetét, hanem hogy nyilvánvaló legyen a nô igaz emberi teljessége, melynek mind az otthoni, mind a külsô tevékenységében meg kell mutatkoznia.'' (II. János Pál pápa) Feladat: elôsegíteni a lányok helyes értékrendjének kialakítását. Tudjanak rangsorolni, életük során mindig legyenek készek az igazi értékek kiválasztására. Készüljenek fel lelkileg, szellemileg a házasságra, anyaságra, miközben szakmát tanulnak. Igyekezzenek alkalmassá válni a kettôs feladatra, legyen számukra természetes, hogy a család érdekében hol az egyik, hol a másik feladat kerül elôtérbe. A nô életének elsôdleges színtere a család. Az ebben betöltött nôi szerepre a cserkészélet során tudatosan fel kell készíteni a lányokat. Fiataljainknál sajnos sok esetben hiányzik a család vagy a megfelelô családmodell. Ezt kell pótolni, és ezt nem lehet elég korán kezdeni. Olyan tulajdonságok kialakításában kell segíteni a lányokat, melyek alkalmassá teszik ôket a nôi hivatásra és amelyek örömtelivé, boldoggá teszik ôket és rajtuk keresztül a családokat. Alapvetô leánycserkész-tulajdonságok Melyek az alapvetô leánycserkész-tulajdonságok? -- Vallásosság, mely minden más erényük és jó tulajdonságuk forrása és megerôsítôje. Sok kegyelem fakadhat Jézussal való személyes barátságukból. -- Becsületesség, igazlelkűség, mely a bizalom alapja, a családok összetartó ereje. Ezek nélkül a vallásosság csak üres formaság. -- Kötelességtudás Istennel, a hazával és embertársainkkal szemben. A szolgálat szellemének elfogadása a leánycserkészetben mindig kiemelt helyen szerepelt. Felismerni, hol van szükség segítségre, és igyekezni arra alkalmassá válni. Elindulni az önkéntes, szeretetbôl fakadó szolgálat útján, boldogságot adni és kapni tudó emberré válni. -- Önös érdekek háttérbe szorítása. A ,,másokért élni'' eszmény kialakítása legyen alapvetô nôi tulajdonság, ebben keressék lányaink a mindennapok boldogságát. Váljanak a szeretet és béke forrásává! -- Egymás iránti felelôsség, barátságra való készség. Minden tettet meghatározó felelôsségtudat. -- Önismeretre és -- ennek nyomán -- önmagunk szűntelen jobbítására való törekvés. -- Engedelmesség a szó valódi értelmében; az értelem alávetése egy fejlettebb értelemnek. Ez a jellemnevelés iskolája és a közösségi élet alapja. -- Takarékosság mint az egyén szabadságának egyik formája. A pénz eszköz, nem cél. Helyes, ésszerű felhasználását a gyakorlatban ismerni kell. -- Tisztaság, egészséges életre törekvés, mértékletesség -- alapvetô nôi tulajdonságokká kell, hogy váljanak. -- A hitben való élet felkészülés a keresztény nô élethivatására: méltóvá válni, hogy majdan a teremtô Isten munkatársai legyenek. A lányok életre szóló jelmondata: ,,Tükre vagyok minden mosolyoknak, azért élek, hogy visszamosolyogjak''. (Mécs László) ======================================================================== A Magyar Cserkészszövetség lelkiségi közösségei A Magyar Cserkészszövetség multikonfesszionális jellegű, azaz 1912. évi alapítása óta az ökumené jegyében különbözô felekezetekhez tartozó cserkészeket tömörít soraiban. A döntô többségében katolikus cserkészek a Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közösségéhez tartozva mélyülhetnek el hitükben a Táborkereszt által szorgalmazott és/vagy szervezett hitéleti programokon. {kep} Az MCSSZ Táborkereszt jelvénye A protestáns cserkészek az ICHTHÜSZ Református Cserkészek Közösségéhez tartozva élik meg bibliás lelkiségüket, és vesznek részt az ICHTHÜSZ által szorgalmazott és/vagy szervezett hitéleti programokban. {kep} Az MCSSZ ICHTHÜSZ jelvénye A két hitéleti közösség az adott különbözô vallású cserkészfiatalokat ökumenikus szeretetkapcsolatba fűzi össze, és ezzel, eltérô vallásuk ellenére, jól szolgálják a Magyar Cserkészszövetség egységét. Mindkét közösség célja az MCSSZ Alapszabályában rögzített, és az elôzô oldalakon ismertetett, hitéletre épített, jellemnevelô magyar cserkészet lelkiségének tudatos vállalása és megvalósítása. ======================================================================== A Magyar Cserkészszövetség Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közössége Gyökerei és küldetése a mai fiatalokhoz Nem hiteteken akarunk uralkodni, hanem örömötöknek vagyunk munkatársai. (2Kor 1,24) A Baden-Powell által 1908-ban alapított cserkészet már 1909-ben Magyarországon is széles körű érdeklôdést váltott ki a pedagógusok, hittanárok és diákok közt egyaránt. Ezt tükrözte az 1910-ben és az azt követô években megalakult több református és számos katolikus cserkészcsapat. Az ICHTHYS és a Táborkereszt létrejötte Az alakuló csapatokat áthatotta a 4. cserkésztörvény szelleme (A cserkész minden cserkészt testvérének tekint). Így a történeti nagyegyházak közt a húszas-harmincas években jelentkezô feszültségek hazánkban a dinamikusan fejlôdô magyar cserkészeten belül nem kaptak helyet. Református cserkésztestvéreink ismerték fel elôször, hogy a valláserkölcsi alapon álló cserkészetben hitük elmélyítését jól szolgálná, ha a Magyar Cserkészszövetségen belül bibliás közösséget hoznának létre. A húszas évek közepén négy fiatal cserkészparancsnok kezdeményezte az evangéliumi alapon működô református cserkészcsapatok hitéleti összefogását, melyet Ichthysnek neveztek el. (A Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó görög megfelelôjének kezdôbetűi; mozaikszóként magyarul halat jelentenek.) ,,Miért volt szükség az Ichthys mozgalomra? Azért, hogy bizonyosságot tegyen Krisztus evangéliumáról. Így éri el a cserkészet igazi célját és teljes hatását. A Szentlélek nélkül munkálkodó cserkészet még egyházi kötelékben sem igazi élet- és jellemformáló erô.''[5] Mi volt a helyzet ez idôben a katolikus cserkészekkel? ,,A magyar cserkészetet megalapító lelkes és tisztalátású férfiak azonnal megérezték, hogy mi a legszükségesebb a magyar ifjúság, a magyar jövô számára. És a cserkészetben anélkül, hogy annak legôsibb formáját, lényegét megbolygatták volna, mint egy pompásan megalkotott keretbe azonnal bevitték a félénk és színtelen vallásosság helyett az öntudatos és gyakorlati vallásosságot... ami a gyermeket emberebb emberré, tökéletesebbé és nemesebb lelkűvé teszi. Ha mégis akadna katolikus, protestáns vagy mohamedán cserkészcsapat, amely nem eléggé jó katolikus, protestáns vagy mohamedán, ennek nem a cserkészet az oka, hanem az a katolikus, protestáns vagy mohamedán vezetô, aki csinálja, de nem jól csinálja a cserkészetet.''[5] ,,A cserkészet... életformaadás. Ez az életformaadás az Isten-hit alapján nyugodva, megadja a lehetôséget ahhoz, hogy a fiúk lelki igénye és a vezetô készsége, rátermettsége szerint a vallásból annyit vigyen a cserkészfiú lelkébe, amennyi a legszebb és legtökéletesebb életforma követelménye.''1 Ennek pedig nehezen lehet határt szabni. Katolikus részrôl az 1920-as évek végén formálódott meg a gondolat Sík Sándor és más katolikus csapatparancsnokok kezdeményezésére, hogy létesüljön a katolikus cserkészek részére is a Magyar Cserkészszövetségen belül egy olyan lelkiségi-szellemi központ, amely a valláserkölcsi alapon működô cserkészet katolikus értékeit tudatosítja, átélését elôsegíti, és egyidejűleg a katolikus cserkészek összefogásával jellemnevelésüket --, mely a hitéletre épül -- szorgalmazza és elmélyíti. Az Actio Catholica hatása a magyar cserkészetre A kezdeményezésre nagy hatással volt XI. Pius pápa 1922-ben kiadott Ubi arcano Dei kezdetű enciklikája, melyben felhívást bocsátott ki a katolikus világiakhoz az Actio Catholica (AC) érdekében, megokolva annak szükségességét. E szervezés apostoli célzatú, s kívül áll a hitbuzgalmi, politikai és gazdasági szervezeteken. Célkitűzése a katolikus hitélet öntudatra ébresztése és a katolikus elvek érvényesítése az egyéni, a családi, a közösségi és a társadalmi életben. Egyik jellemzô vonása, hogy az összes egyháziasan érzô katolikust az evangélium szellemében együttes cselekvésre és hitük tudatosabb átélésére sarkallja.[6] Az akkori évek katolikus cserkészvezetôi a pápa ezen útmutatását kívánták életre váltani a magyar katolikus cserkészek szellemi-lelki közösségének létrehozásával, és a célkitűzéseiknek hangot adó Táborkereszt, elsôsorban a katolikus cserkészvezetôknek szóló lap megindításával. Mindezt a késôbbiek során Mihalovics Zsigmond, az AC akkori országos igazgatója a következôképpen fogalmazta meg: ,,A Táborkereszt ... megjelent, hogy szolgálja a krisztusibb ember és a magyarabb magyar kétszer szent ügyét. Az Actio Catholica szívesen veszi szárnyai alá a lapot, hiszen a katolikus magyar cserkészetbôl sarjadt ki, és a katolikus cserkészet értékes eszközének bizonyult. Az Actio Catholica örül megújhodott, minden katolikus cserkésztényezôt egybefogó megjelenésének, s készségesen segíti elô hasznos munkálkodását... és benne a jó munkát végzô katolikus fiúkat. Nagy az öröme, amikor bennük izmosodni látja az Evangéliumot s a Kegyelmet. Ezért nézi szívesen a Táborkereszt szárnyra kelését, s ezért kívánja támogatni minden rendelkezésre álló eszközzel sokat ígérô munkálkodását.''[7] Mit akar az MCSSZ Táborkereszt? 1940 novemberében a Táborkereszt lap így fogalmazta meg Mit akarunk? szerkesztôi cikkében célkitűzését: ,,1. A Táborkereszt a magyar cserkészet most meglévô keretein belül ... a katolikus magyar cserkészfiút szolgálja. Ezért 2. a Táborkereszt ... -- a kegyeskedô szenteltvíz hintést kerülve -- gyakorlati segítséget akar nyújtani (eredeti kiemelés) minden katolikus cserkészvezetônek abban a nehéz munkában, mellyel csapatukban a katolikus magyar cserkészideál kialakításán fáradoznak. És mivel még ez a nehéz munka is könnyebb, ha tudjuk, hogy velünk együtt sokan mások is végzik, 3. a Táborkereszt tudatosan dolgozni akar azért, hogy közelebb hozza egymáshoz az ország katolikus vezetôit...''[7] A budapesti cserkészkerület korabeli elnökének állásfoglalása Ugyanezen szám Katolikus feladatok a csapatban címmel Pirovszky Lajos törzstiszt, az I. (budapesti) kerület akkori elnöke írását közli, melybôl az alábbi fôbb mondanivalót idézzük:[7] ,,Felelôsek vagyunk azért, hogy arra az útra vezessük a cserkészt, amely Istenhez vezet.'' Ezt az utat pontokba szedve részletesen ismerteti. A lényeget kiemelve -- szó szerint -- az alábbi megállapításokat teszi: 1. ,,A kétségtelenül szükséges cserkészpróbákra való elôkészítés és a gyakorlati kiképzés mellett foglalkozzunk a csapatban több lelkiséggel...'' 2. ,,A cserkészeink vallásosságát állítsuk át a gyakorlati életre... az elméletet életté kell tennünk.'' ,,A vallásnak életté kell válnia a családban, az irodában, a műhelyben és mindenütt és mindenhol, ahol cserkész megfordul. Ezt a gyakorlati átállítást irányítsa és tegye tudatossá a parancsnok, aki ne ötletszerűen, hanem rendszeresen felépített munkával végezze ezt a feladatát.'' 3. ,,Cselekvô katolikusságra neveljük cserkészeinket. Már a csapatban kezdôdjék meg az Actio Catholicába való bekapcsolódás és a világi apostolkodás...'' 4. ,,Közeledjünk az egyházközségek felé...'' 5. ,,Neveld arra cserkészeidet, hogy a mai nagy világnézeti harcok között is hűségesek maradjanak az Egyházhoz. Ezért beszélj nekik igen sok szeretettel az Egyházról, az Egyház papjairól, az Egyház áldásos munkájáról az egész világ, de különösen a magyarság érdekében. ...'' ,,Kedves Parancsnok Testvér! ... egyet jegyezz meg: A katolikus cserkésznevelésnél példád varázsereje lesz a döntô. Ehhez a munkához olyan parancsnokok kellenek, akiknek az élete elbírja Krisztus tekintetét.'' ,,... Éppen ezért szeretettel köszöntöm a ... Táborkereszt-et, amelynek betűbe öntött gondolatai, tanácsai segítségünkre lesznek ezen a téren és a jó munkában.''[7] Ezeken az eszméken nevelôdött a II. világháború elôtt, alatt és után az a magyar cserkészet, amely az 1948-ban kirobbant és különbözô módszerekkel ugyan, de egész 1989-ig tartó ateista, bolsevista egyházüldözés alatt kisebb részben a katakombák életét élte, nagyobb részben elszigetelve, lelkében ôrizte fogadalmához való elkötelezettségét, és hozott a társadalom peremére szorítva hatalmas áldozatokat. Az MCSSZ Táborkereszt újraindulásának szükségessége Hazánkban a négy évtizedes, mindent átfogó, személyekre lebontott, adminisztratív, ateista átnevelés értékromboló hatását, erkölcsi pusztítását csak most kezdjük teljes mélységében felmérni. Világelsôk közé sodródtunk a megromlott emberi természet minden nyomorúságában, bűnében és önpusztításában. 1988-ban ebben az intézményesen lezüllesztett és széles körben bűnözôvé vált társadalomban éledt újjá a magyar cserkészet, manipulált körülmények között. Újraindulása után a Magyar Katolikus Püspöki Kar kezdetben fenntartással fogadta a magyar cserkészetet. A tisztázatlan erôviszonyok, a humanista cserkészetet képviselôk háttér- támogatottsága, egyes elvallástalanodott új parancsnokok pozícióba kerülése aggodalomra adott okot.[8] Végül is a fogadalmaikhoz hűségesen ragaszkodó öregcserkészek döntô többségének tudatos hovatartozása eredményezte azt, hogy a Magyar Cserkészszövetségnek Isten, haza és embertárs szolgálatát nyíltan hirdetô és vállaló közössége erôsödött meg dinamikusan, a magukat cserkésznek mondó, humanista elveket hirdetô egyéb irányzatok között. Miután a reményteli újraalakulás utáni elsô évek sem voltak már gondoktól mentesek, az újraéledô cserkészet vallásos vezetôi 1991-ben már világosan felismerték, hogy a betiltást megelôzô évtizedekben a Magyar Cserkészszövetségen belül működô vallásos közösségek, a Táborkereszt és az Ichthys újraélesztése is nélkülözhetetlen. Ezt a felismerést erôsítette, hogy 1. az 1948. évi beolvasztást megelôzô évtizedekben a Táborkereszt és az Ichthys közösségek a magyar cserkészetben betöltött, vallásra épített jellemformáló hatásukkal jól szolgálták a magyar cserkészet értéknövelô eredményeit. 2. a cserkészet katakomba-idôszakában a hôsi helytálláshoz és a börtönéveket, esetenként a vértanúságot is vállaló vezetôk áldozathozatalához a Táborkereszt által korábban képviselt, elkötelezett vallásosság és magyarságtudat adott erôt. 3. 1989 után még a jó szándékú fiatalok döntô többsége sem mentes az átfogó ateista, marxista ráhatás harmadik generáción át alkalmazott, értékromboló hatásától. A cserkésznek jelentkezô fiatalok gyakran szétesô családokból jönnek, és sok esetben elvallástalanodott szülôk mellett nôttek fel, akaratlanul is vallás nélkül, torz egyéni és családi modell képét alakítva ki magukban. A vallásos családokban felnôtt fiatalok többségének hitismerete is többnyire az általános iskolák alsóbb osztályaiban kapott hitoktatás tudásszintjén rekedt meg. Az egyházi iskolákban felnövekvô fiatalokban is a számos próbatételen való sikeres helytállás tudja csak kialakítani a hit szerinti életet a mai társadalomban. A pápák útmutatásának hatására megalakult a Katolikus Cserkészek Világszervezete Századunkban a pápák egyre jobban felismerték a cserkészet nemes célkitűzéseit. Már XI. Pius találkozott a cserkészet nemzetközi vezetôivel. Az ezt követô idôben a cserkészet sehol sem azonosult a totalitárius hatalmakkal, uralmuk alatt az 1930-as, 1940-es években illegalitásba vonult vagy áldozattá vált. [9] A második világháború után a cserkészet újraéledését bátorította XII. Pius pápa. Sokszor fogadta a cserkészeket, s mindenkor a cserkészet vallásos értékeit hangsúlyozta, mint a stabil béke és társadalmi nyitottság jövôjét. XXIII. János (1958--1963) alatt folytatódtak a találkozások. A pápát személyes szálak fűzték a mozgalom korábbi történetéhez. VI. Pál pápa (1963--1978) megállapítja, hogy a katolikus cserkészet az Egyház identitásának és az emberrel való dialógusának a helye. 1966-ban a cserkészvezetôknek tartott beszédében a pápa a cserkészet nevelôerejét és annak módszerét emelte ki, utalva arra, hogy a zsinat a nevelés terén sok mindent a cserkészet tapasztalataiból vett át. A pápa a jövôre nézve az istenhitre épített cserkész-szellemiséghez való hűségre és abban való megújulásra szólított fel. Ez idôben több pápai dokumentum is bátorítja a cserkészek hívô lelkiségének elmélyítését, amelyet a kalandok és a természet szeretete vesz körül.[9] II. János Pál (1978--) fáradhatatlan energiával látogatja végig a világot és a plébániákat. A cserkészekkel való személyes találkozása elsôsorban a plébániákon és a pápai fogadásokon történik, ahol buzdítja ôket a fogadalmuk szerinti életre.[9] A második világháború utáni évtizedekben a kor laicizálódó és liberalizálódó hatásának egyre jobban kitett genfi Cserkész Világszervezeten (WOSM) belül, a számos pápai megnyilatkozás hatására megalakult a Katolikus Cserkészek Világszervezete (KCSV), mely magában foglalja a világ katolikus cserkészszövetségeit, illetve a több felekezetet tömörítô szövetségek esetén -- ilyen a Magyar Cserkészszövetség is -- a katolikus cserkészeket összefogó vallásos közösségek képviseletét, mindenkor az illetô országok püspökkari támogatásának megfelelôen. Célja a katolikus cserkészek hitéletének elmélyítése és az ennek megfelelô valláserkölcsi magatartásforma kialakításának elôsegítése a cserkészpedagógia sajátos módszereivel. Az MCSSZ Táborkereszt mai küldetése: a katolikus cserkészek fogadalmuk szerinti elkötelezett életre nevelése Mindezek az elôzôkben ismertetett szempontok motiválták a Magyar Cserkészszövetség elkötelezett katolikus vezetôit arra, hogy Arató László kezdeményezésére 1991 nyarán, kezdetben Görbe László piarista atyával, újraélesszék a katolikus cserkészek szellemi, lelki összefogását. Ez idô tájt Paskai László bíboros, esztergomi érsek úr továbbította a genfi Cserkész Világszervezet (WOSM) keretén belül működô Katolikus Cserkészek Világszervezete (KCSV, angolul ICCS) megkeresését a Magyar Cserkészszövetség katolikus cserkészei felé. A meghívásnak eleget téve, Kemenes László piarista atya vezetésével tartós kapcsolat jött létre a KCSV-vel, melynek eredményeként -- kezdeményezésünkre -- már 1992-ben megfigyelôi minôségben hivatalosan is befogadták az MCSSZ Táborkereszt Katolikus Közösséget. A magyar cserkészet célja -- napjainkban is -- a jellemnevelés.[10] A cserkészideált jelentô jellemes életforma, mely a cserkész fogadalma szerinti mély vallásosságot, az ösztönös én feletti uralmat, a családi, cserkész- és nemzeti közösség önzetlen szolgálatát, a szeretetbôl fakadó és viszonzást nem váró jótettek véghezvitelét jelenti, nem valósulhat meg tartósan, csak kinek-kinek a maga hite szerinti, Krisztust követô vallásának elkötelezett átélésével. A katolikusok az önnevelésüket erôsítô szentségek vételével, a keresztség, bérmálás, a tudatosan és rendszeresen végzett szentgyónások, az átélt és Isten szeretetét közvetítô gyakori szentáldozások során részesülnek azokban a kegyelmekben, melyekkel együttműködve alakíthatják önmagukat és a rájuk bízottakat az Isten elgondolása szerinti ember egyre tökéletesebb megvalósítására. Minden katolikus cserkészekkel foglalkozó cserkészparancsnok, kerületi és országos vezetô személyesen felelôs a cserkészközössége, családja és a társadalmi környezete krisztusi értékrendjének kiteljesedéséért. Természetesen a csapatokban mindez az élményekben gazdag cserkészélet mélyén valósul meg; a kaland, a játék, az ének, a gyakorlati képzés és a természetben járás során. Ám az ország területén szétszórtan élô, a saját és cserkészmunkájukkal túlterhelt csapatparancsnokok, kerületi és országos vezetôk elszigetelten aligha képesek a hitéletre épített jellemnevelés felelôsségteljes elvárásainak maradéktalanul eleget tenni. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy sok esetben többé-kevésbé maguk a vezetôk is a vallástól elidegenedett társadalom hatása alatt szenvednek. Ezért vált nélkülözhetetlenné a Magyar Cserkészszövetségen belül egy olyan központi, katolikus szellemi és lelki irányítás létrehozása, mely a hitéletre alapozott jellemnevelô célok elôsegítésére programokat dolgoz ki, azok gyakorlati megvalósítását szorgalmazza, a vezetôképzésben érvényesíti az elkötelezett életre való nevelést, a katolikus vezetôk hitéleti elszigeteltségét feloldja, tevékenységüket összehangolja, és ezzel ôket a hitéletre alapozott jellemnevelô célkitűzéseikben bátorítja és segíti. A Táborkereszt jellemnevelô munkája során elô kívánja segíteni, hogy a katolikus cserkészek egyházközségükben és -- amennyiben ez lehetséges -- oktatási intézményeinkben szellemi intelligenciájuknak megfelelôen folyamatosan hitoktatásban részesüljenek. Tehát rendkívüli esetektôl eltekintve nem a cserkészet feladata a hitoktatás, de kötelessége a szeretetre épülô hitre nevelés és az egyházi vagy iskolai hitoktatás során megismert hit és erkölcs szerinti életforma megélésére való késztetés. Az MCSSZ Táborkereszt feladatai -- ma A vezetôképzés hivatásfelkészítô része A Magyar Cserkészszövetségben elôírás, hogy hitbeli felfogásától függetlenül bárki vagy akár vallástalan is jelentkezhet cserkésznek, de vezetô csak gyakorló vallásos cserkész lehet. Éppen ezért az MCSSZ Táborkereszt feladatának tekinti, hogy a vezetôképzés során a leendô vezetôknek a hitoktatás alkalmával megismert hitelvekkel való azonosulását elôsegítse, az Egyházzal együtt érzô elkötelezettségét elmélyítse, a vezetési feladatok vállalásának áldozatkész jellegét tudatosítsa, és felkészítsen az ehhez szükséges, önnevelésbôl fakadó erények elsajátítására. Ilyen vezetôi erények: felelôsségtudat, együttműködési készség, szolgálat, elkötelezettség és az áldozatokkal járó vezetés tudatos vállalása. Mindez az MCSSZ elnöksége és az Országos Intézô Bizottság Határozatának megfelelôen az emelt szintű ôrsvezetô-, segédtiszt- és tisztképzés elválaszthatatlan és kötelezô része. Csak erre a hivatástisztázó és erôsítô alapra épülhet az ezt követô cserkészmódszertani képzés. A Táborkereszt az ôrsvezetô-, a segédtiszt- és tisztképzéshez szükséges hivatásfelkészítô programot kidolgozta. Ezt elvégezve a vezetôjelölt, képzôi véleményének figyelembevételével, önmagát minôsíti, s csak ennek pozitív eredménye esetén vállalja a módszertani vezetôképzést. Egyedül ily módon biztosítható, hogy a vezetôképzésre illetékes körzetek, illetve kerületek a cserkészek vallása szerinti közösség irányításával és velük összhangban, megfelelô színvonalú, lelkileg jól képzett, szilárdan elkötelezett, együttműködésre kész és cserkészeikért áldozatot vállalni tudó, vallásos vezetôjelölteknek adjanak csak vezetôi képesítést. A Táborkereszt elô kívánja segíteni, hogy minél több potenciális és tényleges cserkészvezetô végezze el a Magyar Katolikus Püspöki Kar által szervezett vezetôképzôt, a Hajszolót. Ez a törekvés is hozzájárult ahhoz, hogy az 1996-ban befejezôdô kétéves képzésben eredményesen részt vett 14 cserkészvezetô megkaphatta az aranykulcspróbát. Vezetô-továbbképzés Ugyanezen cél érdekében szorgalmazza a Táborkereszt az országos és a régiókban meghirdetett sajátos cserkészvezetôi lelkigyakorlatokat, az úgynevezett lélekújuló táborokat. A Táborkereszt további programjában szerepel a krisztusi világnézet megismerését és hitéletünk erkölcsi követelményeinek megtartását elôsegítô elôadások, fórumok, továbbképzô elôadások és táborok szervezése. Ezen belül külön hangsúlyt kap a katolikus szellemű családi életre való felkészítés. Kapcsolattartás Az MCSSZ Táborkereszt feladata a Katolikus Egyház hierarchiájával és intézményeivel való kapcsolattartás és a cserkészetet érintô kérdésekben a katolikus cserkészek képviseletének ellátása. Tevékenységének hitéleti, valláserkölcsi és világnézeti kérdésekben tükröznie kell legteljesebb egységét a Magyar Katolikus Püspöki Karral (MKPK), ezen belül a helyi ordináriussal és hűségét Szent Péter utóda iránt. Táborkereszt Egyházi Konvent A katolikus papság cserkész-lelkipásztori feladatainak és az egyházi fenntartó testületek zavartalan működésének elôsegítésére az MCSSZ Táborkereszt létrehozta és működteti az MCSSZ Táborkereszt Egyházi Konventet, amely az évente hagyományosan megrendezett összejövetelein a püspök atyák útmutatásának megfelelôen világi és szerzetes papságunknak, valamint szerzetes nôvéreinknek és a fenntartó egyházi intézmények világi vezetôinek a cserkészcsapatokkal való szeretetteljes törôdését és a cserkész-lelkipásztori szolgálat elmélyült teljesítését kívánja elôsegíteni. Táborkereszt idôszaki lap Az MCSSZ Táborkereszt Katolikus Közösség élô hagyományainak megfelelôen kiadja a Táborkereszt katolikus cserkészvezetôk lapját, mely -- szellemében a mai kor követelményeihez igazítva -- a cserkészek krisztusi világnézetre való neveléséhez, a keresztény családi életre való felkészítéshez, a hitéletüket érintô kérdések megválaszolásához, a fiatalok életét formáló, jellemnevelô cserkészet tökéletesítéséhez és a katolikus cserkészetet érintô programok, könyvek és információk közismertté tételéhez kíván gyakorlati segítséget nyújtani a cserkész élménypedagógia széles körű felhasználásával. Ökumenikus együttműködés Az MCSSZ Táborkereszt mindenkor ökumenikus szellemben dolgozik, tisztelve a testvéregyházak sajátos hitéletét, keresve azt, ami közös a hitünkben. Vallja, hogy minden cserkész a saját vallása keretén belül istenhitében és -szeretetében elmélyülve jut egymáshoz is közelebb. A Szentatya felhívása a magyar cserkészekhez is szól A Szentatya felhívása a Katolikus Cserkészek Világszervezetén (KCSV) keresztül minden magyar katolikus cserkészhez is szól. Ezt a hitéletre épített, jellemnevelô cserkészetet az MCSSZ Táborkereszt országos vezetôsége, az Országos Belsô Kör szolgálattevôi irányítják. Ennek az MCSSZ Elnökségénél és az MKPK Titkárságán bejelentett lelkipásztori elnöke (Brückner Ákos Elôd O. Cist. atya, a budai ciszterci plébánia plébánosa, a 220 fôs 433 sz. Szent Bernát cserkészcsapat fenntartótestületének elnöke), világi elnöke (dr. Roszmusz András tiszt, a 250 fôs 148 sz. Nagyboldogasszony cserkészcsapat parancsnoka, vállalkozó), lelki igazgatója, spirituálisa és elnökhelyettese (dr. Berán Ferenc atya, a Patrona Hungariae hittanára és az Unio Cleri országos vezetôje, a Magyar Papi Egység fôszerkesztôje, a 148 sz. Nagyboldogasszony cserkészcsapat cserkész-lelkipásztora), valamint a Táborkereszt katolikus cserkészvezetôk lapjának fôszerkesztôje (Arató László cserkésztiszt, az Országos Lelkipásztori Intézet Márton Áron Kiadójának igazgatója, a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának elnöke) és még más papi és világi szolgálattevôk (pl. Tóth Ipoly O.Cist., Gresz Istvánné dr., Papp Eszter és Németh László) a tagjai. Az MCSSZ Táborkereszt törekszik a magyarországi Egyház öt ifjúsági régiójában a Régió Belsô Körök felállítására, melyek közül a Nyugat- dunántúli Belsô Kör már működik Horváth József MKPK ifjúsági régióvezetô atya, a Katolikus Ifjúsági és Felnôttképzô Egyesület elnöke irányításával, Németh Tamás atya, csapatparancsnok, a Régió Belsô Kör lelkipásztori elnöke és Pomeisl Mária cserkésztiszt, szociális testvér, világi elnök vezetésével. (Idôközben befejezôdött a Dél-dunántúli Belsô Kör felállítása Bátor Botond pálos atya és a Dél-magyarországi Belsô Kör Szeghô József piarista atya, lelkipásztori elnökök vezetésével. A szerk.) Miután az MCSSZ-en belül minden katolikus és magyar cserkész a Táborkereszt lelki közösségéhez tartozik, így az MCSSZ szervezeti felépítésén kívül külön tagsággal nem rendelkezik. Az MCSSZ Alapszabályával egyezô, valláserkölcsi nevelést elôsegítô feladatait -- a Belsô Kör felhívására vagy közvetlen felkérésére -- a katolikus parancsnokok csapatai vagy azok egyes tagjai önként vállalt munkájukkal látják el, illetve javasolt programjainak megvalósítását az MCSSZ elnöksége és a kerületek vezetôsége támogatólag saját programjukkal együtt szorgalmazzák. Az MCSSZ Táborkereszt a Katolikus Cserkészek Világszervezetének (KCSV) 1996. július 4--7 között Norvégiában tartott Világközgyűlésén -- egyhangúan megszavazott -- teljes jogú tagságot nyert el, elsôként az újra szabaddá vált közép- és kelet-európai országok újraéledt cserkészei közül. Ezt megelôzôen 1995. november 8-án II. János Pál fogadta a Katolikus Cserkészek Világszervezetének országonkénti legfôbb cserkész-lelkipásztorait és világi apostolait -- közöttük az MCSSZ Táborkereszt Katolikus Közösség Belsô Körének négy vezetôjét --, és buzdította ôket a Jézus élete példáját követô, a vallást elkötelezetten életre váltó cserkészet erôsítésére. (Errôl az eseményrôl a Vatikáni Rádió magyar nyelvű adása is részletesen beszámolt.) A Magyar Katolikus Püspöki Kar Titkárságának buzdítása a Táborkereszthez Az MCSSZ Táborkereszt számít arra, hogy az MCSSZ katolikus vezetôi azonosulnak a Szentatya szándékaival, melyek a Katolikus Cserkészek Világszervezetének célkitűzéseiben jelennek meg, vállalják az MCSSZ történelme során Sík Sándor és Teleki Pál nyomán kialakult, gyakorlóan vallásos, jellemnevelô magyar cserkészetet, és figyelembe veszik a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára, Ternyák Csaba püspök atyának az MCSSZ Táborkereszthez (Arató László részére) írt levelében foglaltakat, melyekkel a régi magyar cserkészhagyományoknak megfelelô együttes cselekvésre hív fel: ,,Legyenek meggyôzôdve arról, hogy az egyik legnemesebb ügyet szolgálják akkor, amikor a Táborkereszt lelkipásztori tevékenységét igyekeznek elômozdítani. Magam is vallom, hogy a Magyar Katolikus Egyház nem mondhat le a cserkészet missziós lehetôségérôl. Nagyon sok fiatal a cserkészetben találkozik életében elôször a kereszténységgel, és egyáltalán nem közömbös, hogy ez a találkozás megadja-e az egész életre szóló hitéleti elkötelezettséget vagy sem. Biztos vagyok abban, hogy ez a (Táborkereszt által szervezett) találkozó kezdete lesz annak a törekvésnek, amely egybefogja és egységes akció-közösségbe szervezi mindazokat ..., akik eddig egy kicsit magányosan végezték nagyszerű munkájukat.''[11] Napjainkban az az általános vélemény, hogy a cserkészetet nem lehet ott folytatni, ahol negyven évvel ezelôtt abbahagytuk. Ez igaz annyiban, amennyiben a megváltozott társadalomban megváltozott fiatalság él. A cserkészetnek ezt a mai fiatalságot kell megnyernie, a fiatalok nyelvén és azok eszközrendszerével. Ezek a jegyek azonban külsôdlegesek. Az ember vallási értékrendje állandó, és újrainduló cserkészetünkben a Táborkereszt révén ezt a Jézus tanítása szerinti, örök értékű hitéletre épített jellemnevelést kell változatlanul és szervezetten, a mai fiatalok számára legalkalmasabb formában és módszerekkel átadni. Mindezek ismeretében csak imádkozni tudunk azon egyes vagy kisebb csoportokat képezô[12] cserkészvezetô testvéreinkért, akik magukat ugyan katolikusoknak tartják, de az elmúlt évtizedek kényszerítô szellemi hagyatékának hatására még nem ismerték fel, hogy az értékét vesztett, megbomló erkölcsi rendbe süllyedt mai társadalom liberalista szellemiségével szemben a Sík Sándor és Teleki Pál lelki-szellemi és nemzeti örökségét hordozó magyar jellemnevelô cserkészet csak a magyar cserkészhagyományoknak megfelelô, elkötelezett hitéleti alapra épített összefogással teljesítheti Alapszabályában rögzített célkitűzését. A mai Magyar Cserkészszövetségben is a Táborkeresztben (és az ICHTHÜSZ- ben) valósul meg Bi-Pi sokat idézett mondása: ,,A cserkészetben a vallás kezdettôl fogva benne van.'' A két vallási cserkészközösség az ökumené jegyében erôsíti a Magyar Cserkészszövetség egységét, tevékenységét, és hatásuk révén valósul meg Bi-Pi tanítása: ,,A cserkészek Isten országát hozzák le a földre.''[13] Ugyanakkor látnunk kell, hogy amint Egyházunk a Szentatya és a püspökök minden törekvése ellenére is hordozza tagjai egy részének bénaságait, úgy cserkészetünk egyes tagjai és kisebb-nagyobb közösségei is visszatükrözik emberi gyarlóságainkat, helyenként értetlenséggel, ,,kivagyisággal'', esetenként vallási közömbösséggel és belsô gondokkal küszködnek. Amíg -- az újraevangelizálást meghirdetô Szentatya szándékával egyezôen -- az MCSSZ-ben létezik az Egyházunkkal együtt érzô hitéleti és lelki központ, a Táborkereszt, addig eltölthet bennünket, magyar cserkészeket Krisztus örömhírének reménysége.[14] Az elmúlt nyolc év is azt igazolja, hogy a cserkészet -- minden külsô és belsô gondja ellenére -- ott virágzik, ahol rátermett és elkötelezett vallásos vezetôk végzik Egyházunk által is szorgalmazott és általa megáldott áldozatkész munkájukat. Bennük és cserkészeikben a Táborkereszt által képviselt lelkiség ölt testet. És ez élteti és erôsíti az egész Magyar Cserkészszövetséget. A Táborkereszt ismertetô irodalomjegyzéke 1. A diadalmas cserkészliliom 1912--1942. Kiadta a Magyar Cserkészmozgalom 1942. (Demendy Miklós, Koszterszitz József és Dr. Major Dezsô) 2. Ubi arcano Dei. XI. Pius pápai enciklikája. 1922. és Katolikus Lexikon. 1931. Magyar Kultúra kiadása 3. A Táborkereszt 22. száma (1940. november 5.) 4. A Távlatok 25. száma (1995.) 622. o. 5. Documenti Pontifici Sullo Scautismo (a cura di Giovanni Morello e Francesco Pieri) Editrice Ancora Milano, 1991. 6. Az MCSSZ (1994. ápr. 16-án módosított hatályos) Alapszabálya 7. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Püspökkari Titkárságának titkára, Dr. Ternyák Csaba püspök levele az MCSSZ Táborkereszt, Arató László részére 1993. nov. 2-án 8. A Távlatok 29--30. száma (1996.) 335. o. 9. Bi-Pi ösvényén (Magyar fordítás kéziratban) 10. II. János Pál 1996. szeptember 6--7-i magyarországi látogatásának jelmondata: Reményünk Krisztus! ======================================================================== A Magyar Cserkészszövetség ICHTHÜSZ Protestáns Cserkészek Közössége Küldetése: múltja, jelene, jövôje Testvéreim, nem kerítések között, nem is karámban gondolkodunk, hanem egy nyájban, kicsiny nyáj ugyan, de a mi nyájunk. Legyetek ezért e karámban krisztusi emberek! (Karácsony Sándor) Az újból megalakult Magyar Cserkészszövetség kebelében ismét megszervezôdött a protestáns cserkészek közössége. Jelképe a HAL = ICHTHÜSZ, görög szó: jótá, chi, théta, ypszilon, szigma. Ezek a kezdôbetűk a következô szavakat takarják: Jézusz Chrisztosz Theu Hüjosz Szótér, azaz magyarul: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Ichthüsz-cserkész az olyan cserkész, akinek számára egyetlen fontos valaki ezen a világon, az Ichthüsz, azaz Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Ichthüsz-cserkészet az olyan cserkészet, melyben a cserkészet munkája sem több, sem kevesebb, sem más, mint gyakorlati keresztyénség. Ha bűnöm miatt képtelen vagyok, igaz emberségem miatt meg kénytelen vagyok ôszintének, tisztának stb. lenni: jövel, Uram, Jézus Krisztus, és szabadíts meg engem, nyomorult embert e halál testébôl. Légy az én Megváltóm nemcsak a vallásom tanítása szerint, de személy szerint is! Aki tehát így látja a cserkész tíz törvény és a cserkészmódszer egymáshoz való viszonyát, az Ichthüsz-cserkész... A cserkészet megtermékenyítô hatása elsôsorban a katolikus és a protestáns egyházak ifjúsági munkáiban tapasztalható. Protestáns részrôl a KIE, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület munkája területén a legérezhetôbb. Ez természetes is, hisz az elsô cserkészcsapat-alakítási próbálkozások az 1910-es évben a Budapesti Református Ifjúsági Egyesületben, a BRIE-ben történtek. A KIE (YMCA, CVYM), a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a leghatalmasabb protestáns ifjúsági egyesület a múlt században, a nagy ipari forradalom idején, 1844-ben alakult ki Angliában. Nem fényes körülmények között jött a világra. Egy londoni áruház padlásán, a segédek és inasok lakóhelyéül szolgáló egyik szűk kis kamrácskában létesült az elsô KIE. George Williams, falusi származású kereskedôsegéd beszélte rá nagy nehezen néhány társát, hogy olvassanak közösen Bibliát. Ebbôl a szegényes ifjúsági közösségbôl nôtt ki apródonként a KIE akkorára, hogy ma már sok millión felül jár tagjainak száma, s egyesületei az egész földkerekséget behálózzák. Csaknem minden ország fôvárosában, nagyobb városaiban van KIE-ház, székház, palota, ifjúsági szálloda, sporttelep, táborhely stb. (Századunk elejétôl 1948-ig Budapesten a Horánszky utcában, késôbb a Vas utcában, Debrecenben a Piac utcában működött ilyen ház.) Amikor a KIE elôbb Európában, aztán mind az öt világrészben elterjedt, vezetôi 1855-ben összejöttek Párizs nagy KIE-épületében.. E világgyűlés kristálytisztán fogalmazta meg a KIE szerepét. Az egyesület célja az, hogy egy táborba gyűjtse azokat az ifjakat -- ifjak segítségével --, akik Jézus Krisztust fogadták el életük Megváltójának. Az ifjúsági munkát négyes program alapján végzik: -- testerôsítés, -- szellemi növekedés, -- lélekben gyarapodás és -- szociális munka. A program jelmondata: ,,Menjetek ki az utcára, fogjátok meg a kódorgó gyerekek, inasok kezét, hozzátok be ôket, itt meleget, ételt, s életet kapnak.'' A budapesti KIE volt buzgó tagja, ifj. dr. Szilassy Aladár orvos angliai útja után az egyesület titkárának, Megyercsy Béla református lelkésznek hathatós segítségével megszervezte az elsô magyar cserkészcsapatot a BRIE kötelékében. A KIE mozgalom lapjában, az Ébresztô-ben ismertetik az akkor még cserkészônek nevezett új nevelési mozgalmat, azaz a Baden-Powell által alapított boyscout magyar változatát. Az 1910-ben megalakult 1. számú BRIE csapat tagjai a vasárnapi iskolából kinôtt serdülôk táborából verbuválódtak. A KIÉ-ben az elôzôekben megnevezett személyekhez csatlakoztak Koczogh András tanár, Viktor János és az egyesület titkára, Ravasz Árpád. 1911 végén -- Kánitz István diák 1910-tôl alakuló (II. ker.) Katolikus Fôgimnáziumi csapatát megelôzve -- Sík Sándor, a 22 éves paptanár a budapesti piarista gimnáziumban megalakítja a 2. számú cserkészcsapatot, majd sorra alakulnak más cserkészcsapatok is. A KIÉ-s Papp Gyula jogszigorló szívós szervezô munkája és Sík Sándor messze elôremutató szemlélete eredményeként 1912. december 28-án a protestáns- katolikus összefogás útján megalakul az evangéliumi alapú Magyar Cserkészszövetség, nyomatékosan hangsúlyozva a mozgalomnak magyar szellemű, Krisztus-követô voltát. 1913-ban az óbudai és a pest-szenterzsébeti református egyház a BRIE mintájára megalakítja az elsô kimondottan református egyházi jellegű csapatokat. Az I. világháború és az azt követô forradalmak (1914--1919) fékezték a cserkészet kibontakozását, de az addig megalakult cserkészcsapatok a szeretet jegyében csatlakoztak a háborús erôfeszítéshez. A KIÉ-s cserkész Papp Gyulának része volt a cserkészek megszervezésével a sebesültek, özvegyek és árvák körüli szolgálatokban. A közellátás megsegítésére parlagon hagyott földeket műveltek meg, bekapcsolódtak a gyűjtô munkába stb. Megyercsy Béla többek közt 18 katonaotthont szervezett meg a vidéki nagyvárosokban, ahol a sebesült katonák meleg otthont találtak, és a cserkészek segítségével teljes ellátást kaptak. 1918-ban ô indította el a Magyar ifjúság című lapot, a KIE, ill. az 1. sz. BRIE cserkészcsapat lapját. Késôbb ebben jelentek meg az ICHTHÜSZ- mozgalom közleményei is 1944-ig. A tízes évek végén megjelenô liberalizmus erôsen háttérbe szorította a magyar és az evangéliumi szemléletet a cserkészetben is. A húszas évek elején a református cserkészvezetôk vették fel a harcot, hogy a Cserkészszövetség maradjon evangéliumi alapon. Ennek érdekében Megyercsy Béla szolgálata különösen fontos volt. Ô nyerte meg a cserkészet számára Batiz Dénest, Szathmáry Lajost, Pógyor Istvánt és másokat. Közülük különösen is kiemelkedik a háborúból sebesülten hazatérô Karácsony Sándor. 1919. december 8-án találkozott elôször Megyercsyvel, attól kezdve élete végéig nem tudott elszakadni az ifjúság közötti szolgálattól. A fiatal lelkes tanár -- két mankója ellenére is -- járta az országot, evangelizált, cserkészcsapatokat szervezett. Az evangéliumi alapon működô protestáns csapatok hitéleti összefogására az 1920-as években megalakult a Magyar Cserkészszövetségen belül az ICHTHÜSZ-közösség. Miért van szükség az ICHTHÜSZ-mozgalomra? A húszas években mindjobban túlsúlyba került a római katolikus cserkészmunka. A katolikus egyház és különösképpen iskolái meglátták, milyen nagy lehetôséget jelent ez az ifjúsági munka, és nagy számban alakultak meg sorra a katolikus csapatok. Jellemzôül idézzük fel, hogy az elsô 30 csapat között mindössze csak hat protestáns csapat volt található, s ennek megfelelôen a vezetésben is mindjobban érvényesült a katolikus vezetôség többsége, különösen azzal, hogy Sík Sándor és hozzá hasonló lelkes paptanárok és általában a katolikus papok vették kézbe a vezetést. Így vetôdött fel annak gondolata, hogy a protestáns cserkészek hitéletük terén külön szervezôdjenek. Ennek érdekében alakult meg az ICHTHÜSZ (Korábban: ICHTHYS). Az ICHTHÜSZ megalakulásának állomásai: 1920 májusában, pünkösdkor Máriaremetén az 1. számú cserkészcsapat szervezésében közös tábort rendezett néhány protestáns cserkészcsapat. Június 31-én ezek a csapatok alakították meg az ICHTHÜSZ-mozgalmat Molnár László és Bálint Béla kezdeményezésére. Hozzájuk csatlakoztak Szôke Imre és Záborszky János csapatai. Július közepén hivatalosan is megalakult a Közösség, amelynek elnöke Ravasz Árpád lett. Júniusban az 1. sz. cserkészcsapat 40 fôvel Dömsöd határában táborozott a Duna közelében, Molnár László vezetésével. A történethez tartozik, hogy Molnár László és Szöllôsy István elkészítették az elsô próba és kiképzés szabályzattervezetét. Ugyancsak ôk készítették el a cserkésztiszti vizsga szabályzattervezetét is. Mindkettôt elfogadta a Magyar Cserkészszövetség, és általánosan kötelezôvé tette. Az ICHTHÜSZ-tábor hagyománnyá vált, és évente mindig pünkösdkor rendezték meg. A táborozások során Karácsony Sándor vállalt fôszerepet a magyar népi jellegű tábortüzek tartásával. A magyar népdal és a magyar népművészet terjesztésének fô alkalmai voltak ezek a táborok, ezekbôl nôtt ki a cserkész regös mozgalom, és hosszú idôn át annak irányítója és ihletôje Karácsony Sándor, majd tanítványai közül Morvay Péter, Jánossy Sándor és Balla Péter volt. Az egyházak és egyéb vallásos testületek értékelték az ilyenfajta táborozások áldásait. A hosszabb együttlét végett állandó konferenciai telepeket létesítettek. Így teremtette meg a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség Tahiban, a magyar református diákok Soli Deo Gloria Szövetsége Balatonszárszón, a KIE Nemzeti Szövetsége Dunavecsén a maga állandó táborát. Sok cserkészelv épült bele ezekbe a táborokba. Segítették ezt az ifjúsági lapok, amelyeknek szerkesztôi, írói cserkészek voltak, mint például az Ébresztô című lap Megyercsy Bélával vagy az Erô című lap Záborszky Jánossal és fôképpen Karácsony Sándorral. Ezek a lapok egyértelműen bizonyították, hogy fontos a cserkészetben az ICHTHÜSZ-mozgalom. Azért van szükség rá, hogy bizonyságot tegyen Krisztus evangéliumáról. Így éri el a cserkészet igazi célját és teljes hatását. A Szentlélek nélkül munkálkodó cserkészet még egyházi körökben sem igazi élet- és jellemformáló erô. Karácsony Sándor a protestáns ifjúságnak, de az egész magyar ifjúságnak (egy akol és egy Pásztor!) lelki gondozója, jelzôoszlopa. Példát mutatott a felnôtt nevelôknek: cserkészvezetôknek, tanároknak, lelkészeknek, hogyan kaphatnak jogot a Szentlélek által mások vezetésére. Az Erô című ifjúsági lap regényei és pedagógiai tanításai ezt a célt szolgálták. A Magyar Cserkészszövetség elsô nagy találkozója az 1926 nyarán megrendezett Megyeri Nemzeti Nagytábor, a második az 1933-as gödöllôi Jamboree, amelyeken már több ezer cserkész hallhatta -- többek közt -- Ravasz László püspöktôl az evangéliumot. Mi a helyzet ebben az idôben a katolikus cserkészettel? Az 1920-as évek végén formálódott meg a gondolat Sík Sándor és más katolikus csapatparancsnokok kezdeményezésére, hogy létesüljön a katolikus cserkészek részére is a Magyar Cserkészszövetségen belül egy olyan lelkiségi-szellemi központ, amely a valláserkölcsi alapon működô cserkészet katolikus értékeit tudatosítja, átélését elôsegíti, és egyidejűleg a katolikus cserkészek összefogásával a jellemnevelésüket - - amely a hitéletre épül -- szorgalmazza és elmélyíti. Sík Sándor, a paptanár, az író, a költô, a pedagógus egész életművét e célra szentelte. A Zászlónk című katolikus ifjúsági lap a magyar cserkészet másik melegágya, ezen keresztül indult el a katolikus cserkészek hitéletét elmélyítô Táborkereszt mozgalom lelkisége. Az 1930- as évek elejétôl a Táborkereszt önálló lapként jelent meg. Karácsony Sándor tevékenysége Karácsony Sándor a húszas évek elején ilyentén közelítette meg a hitéletükben botladozó tizenéveseket: ,,Emberkék vagytok, jó és rossz tulajdonságokkal. Csendesedjünk el egy kicsit! Nézzünk szembe önmagunkkal, vizsgáljuk meg, mi az, amit szégyellünk, amitôl szabadulni szeretnénk! Csend. Én például szégyellem -- törte meg a csendet --, hogy feltettem sebesült, rossz lábamat a katedrára. Tudjátok, pihentetni kell, de mégsem illik. Lesütitek szemeteket, ahelyett hogy szembenéznénk egymással. Ugye, van mitôl pironkodnunk. De hogyan és kinek a segítségével szabadulhatunk meg rossz tulajdonságainktól, szokásainktól, terheinktôl? Válasszunk olyan példaképet, aki segít nekünk, nektek! De kit? Apánkat, anyánkat, mesterünket, tanítónkat? Ôk is emberek: erényekkel, bűnökkel. -- Hát akkor kit? -- Ôt, aki ott van fent -- mutogatott felfelé. -- Ô akkor 12 éves volt, mint ti, amikor szülei a templomban találták a doktorok között ülve, hallgatta ôket és kérdezte ôket. Akkor 12 évesen a Teremtô dolgaival foglalkozott, s szülei és környezete akkor még nem értette ôt. Aztán szüleivel engedelmesen tért haza, és növekedék bölcsességben, testének állapotában, Isten és embertársai elôtt való kedvességben. (Lk 2,42-- 52) Ô legyen a példakép, a mi példaképünk! Fel kell ismernünk, hogy Ô Isten egyszülött fia, Megváltó! Mi is Isten gyermekei vagyunk, de Ô a Fôvezér! Meg kell ismernünk, hogy Ô az Úr, aki az életre vezet. El kell ismernünk, hogy egyedül az Ô segítségével lehetünk emberebb ember a cserkészetben. -- Önneveléssel kell kezdenünk, hogy méltók legyünk példaképünkhöz, Fôvezérünkhöz. Ebben Ô segít!'' Aztán elôvette az általa szerkesztett, évenként megjelentetett, híres Akkumulátor-t, ami sűrítette hibáinkat, erényeinket, amelyekrôl le kellett szoknunk, ill. amelyekre rá kellett szoknunk, többek között az Evangélium naponkénti olvasására. Ennek segítségével nevelkedtek református cserkészeink. Tanítványainak: cserkészparancsnokoknak, tanároknak, lelkészeknek, lelkigondozóknak pedig ezt sugalmazta és ezt kérte tôlük számon: ,,...Lenni annyi mint kapcsolatban lenni, ez lélektani alaptétel, egész- ségesnek lenni pedig azt jelenti, hogy kapcsolatban lenni a transzcendessel, az immanenssel, a homo sapiensszel -- azaz kapcsolatban lenni Istennel és az Ô világával: jó és egész-séges kapcsolatban lenni fölfelé, jó és egész-séges kapcsolatban lenni önmagammal, jó és egész-séges kapcsolatban lenni felebarátommal, embertársammal, és ha bármely kapcsolat megromlik a három közül, az kihat a másik kettôre.'' Ilyen módon igyekeztek lenni, építkezni az ICHTHÜSZmozgalomban résztvevô cserkészvezetôk és vezetettek. A II. világháború idején és közvetlenül az azt követô újjáépítésben a Szentlélektôl vezéreltetve közös akolban munkálkodtak cserkészeink: szántottak, vetettek, hasznos anyagot gyűjtöttek, könnyeket töröltek le özvegyek, árvák szemérôl, kis kézikocsival szállították a Vöröskereszt szeretetcsomagjait a rászorultaknak. Karácsony Sándor állásfoglalása Egy alkalommal -- még a betiltás elôtti idôben -- a magyar cserkészvezetôk orgánumában névtelen levélíró polemizált az ICHTHÜSZ- cserkészek célkitűzésével, melyre Karácsony Sándor válaszolt. ,,Reménytelen fáradozás volt ez nagyon. (Ti. a névtelen író polemizáló levele. A Szerk.) Az érvek és ellenérvek az értelemnek szóltak, az igazi jelszavak tartalma pedig hitbeli meggyôzôdés. A hitviták kora régen elmúlt, ma már nem vitatkozni szokás, hanem bizonyságot tenni. A mi közösségünk nem vitaanyagul közölte az evangéliumi cserkészet >>vezérszavát<< kifelé, azok számára, akik hallani sem akartak róla, hanem tudomásulvétel végett, bizonyságot tévén róla, befelé, azoknak, akik valami többre, szebbre vágynak és boldogok, ha azt megtalálni vélték. Most sem polemizálunk. Tudomásul vesszük, amit eddig is tudtunk, hogy vannak cserkészek, akik számára a cserkészet nem hitbuzgalmi alakulat, akik szemében az emberebb ember arcában magátólértôdôen ott az Istenarc, lényében az Istenfiúság, akik nem tudják, hogy kezdjenek krisztusian magyarok lenni, míg magyarabb magyarrá lenni állandó igény a lelkükben. Legyen nekik az ô hitük szerint. De ôk is vegyék tudomásul, hogy ma egy még kis csapat cserkész számára igenis >>hitbuzgalmi alakulat<< a cserkészet, amennyiben Isten nevét homlokunkon és nyelvünkön, a Bibliát kezünkben hordoznunk annyit jelent, mint hitbuzgalmi alakulatba tömörülni; az írásparancsolta bizonyságtevés kötelezettsége annyi, mint >>tüntetés<<. Vegyék tudomásul,hogy ugyanezeknek a cserkészeknek a fogalomkincsében az >>isteni<< és >>emberi<< nem lehet azonos, mert egyedüli kánonjuk, a Biblia azt tartja: >>szükséges nekünk megtérnünk és újjászületnünk<<. Az >>istenibb ember<< kitétel sem frázis, hanem egy szükségszerű folyamatnak a megjelölése: a bűntudat, bűnbánat, megigazuláson keresztül egész a megszentelôdésig. Végül vegyék tudomásul azt is, hogy ugyanez a nem is olyan kis csapat tudja, hogyan kezdjen krisztusian magyar lenni, sôt még egyebet is tud ennél. Tudja, hogy nem is lehet másképpen gyôzelmesen magyarnak lenni, hanem egyesegyedül csak krisztusian. Ezzel természetesen nem állítjuk azt, hogy a többi magyar cserkésztestvérünk állandó igénye magyarabb magyarrá lenni nem ôszinte vágy, vagy nem egészséges program. Még a beteljesülés lehetôségét sem vitatjuk el az így cserkészkedôktôl. Mi tudomásul vesszük a levélíróról és a vele egygondolkozású cserkésztestvéreinkrôl, hogy vannak és cserkészkednek. Vegyenek hát tudomásul bennünket ôk is. Hiszen mi akkor is leszünk és cserkészkedünk, ha ôk ezért megharagusznak.'' Gyökössy Endre: Mit kaptam Karácsony Sándortól ,,Köszönöm Sándor bácsinak -- írja a közelmúltban elhunyt Gyökössy Endre református lelkész, teológiai tanár, lelkigondozó pszichológus -- , hogy kinyitotta, tágra nyitotta a homo christianus felé a szemet, direkt nem mondom, hogy keresztény, mert akkor nem mondhatom, hogy keresztyén, ha meg azt mondom keresztyén, akkor nem mondhatom keresztény. Jaj de borzasztó! ... Ezért azt szoktam mondani, homo christianus. Ô tanított meg arra, hogy a homo christianus az homo paedagogicus. És az legyél fiam! Egy akolban a Pásztorral!'' 1948--1989 1948-ban a vallásos ifjúsági egyesületek, így a Magyar Cserkészszövetség feloszlatása után a mozgalom megszűnt ugyan, de a cserkészlelkekben tovább működött az evangélium. A több mint negyvenéves kommunista diktatúra ateista ideológiájával az egyes személyekre, családokra, így az egész társadalomra súlyos csapást mért: valláserkölcsi, nemzettudati téren nehezen rendbe hozható állapotot teremtett. Az ateista-marxista ideológia a felnövekvô generációk lelkében szinte áttörhetetlen falat épített. A társadalom öregjei, akik túlélték a kivégzéseket, a börtönöket, kitelepítéseket, életterük ellehetetlenülését, megtartották vallási szokásaikat, hívô kereszt(y)én(y)ségüket; a tömeg jelentôs része azonban a nyomásnak és az elnyomásnak nem tudott ellenállni, erkölcsileg fellazult, elzüllött: sok család élete felbomlott, a szülôk elváltak, eluralkodott a gyermekgyilkosság (az abortusz), a kábítószer-fogyasztás, a bűnözés stb. stb. Önpusztító nemzetté lettünk! Gyermekeink, ifjaink ilyen környezetben nôttek, a KISZ (a Kommunista Ifjúság Szövetsége) lelki-szellemi terrorja alatt. Az 1989-ben újból megalakult Magyar Cserkészszövetség, benne az ICHTHÜSZ és a Táborkereszt lelkiségi mozgalmakkal, azokkal a fogadalmukhoz hű, önzetlen cserkészvezetôkkel bontott újból zászlót, akik azt akarták, hogy a cserkészet Istenhez, hazához, embertársaihoz hű nemzedéket neveljen. Ám az örökölt fal kemény, nehéz rajta rést ütni, megingatni, pláne ledönteni! A valóság az, hogy a nem felekezeti iskolák többségében a pedagógusok, élükön az igazgatók, az oktatással foglalkozó köztisztviselôk hitoktatás nélkül nôttek fel, szereztek diplomát (,,vörösdiplomát''), és ennek természetes következménye a fal. Eluralkodott a valláserkölcsi analfabetizmus. Mutatja ezt a ,,semlegességbe'' burkolódzó Nemzeti Alaptanterv (NAT) is. Szükség van tehát az evangéliumi értékeket hirdetô cserkészetre! Ilyen körülmények között indult újra az ICHTHÜSZ és a Táborkereszt közösség ökumenikusan, egymás vallását tiszteletben tartva, de a magukét híven szolgálva, hogy a Szentlélek segítségével minél több gyereket, ifjat, felnôttet nyerjen meg a krisztusibb magyart hirdetô cserkészetnek. A Magyar Cserkészszövetség ICHTHÜSZ Közösségének új vezetôsége és lapja 1993-ban alakult meg újból az ICHTHÜSZ cserkészközösség. Az évek során formálódó csapatmunka szükségessé tette, hogy eredeti céljának megfelelôen kialakuljon az egységes vezetés. Ezt a célt szolgálta az 1995 pünkösdjén ICHTHÜSZ címen megjelent lap elsô száma is. Ez a kiadvány egyaránt szól az ICHTHÜSZ közösség aktív tagjainak és barátainknak, tehát reményeink szerint valamennyi magyar cserkésznek. ,,Azért tartottuk fontosnak e negyedéves lap elindítását, mert úgy gondoltuk, hogy az újraszületô magyar cserkészetben mindenkinek szüksége van újabb és újabb módszertani segítségre és ötletekre. Hasonló fontosnak érezzük, hogy ez a lap is hozzájáruljon a cserkészek közötti információáramláshoz, ezért mindenkitôl szívesen fogadunk híreket, felvetéseket, cikkeket. Természetesen feladatnak tekintjük, hogy megismertessük azon cserkészvezetôk munkásságát, akik az ICHTHÜSZ révén járultak hozzá az egységes magyar cserkészet újraindításához és fejlesztéséhez. Nem utolsósorban említjük azt a lelki vezetést, amelyet biblikus-protestáns-evangéliumi cserkésztestvéreinknek szánunk. Ahogy a magyar családok többségében és a magyar társadalomban általában, úgy csapatainkban is együtt vannak protestáns és katolikus cserkészek, ezért a lelkiséggel kapcsolatos részt mindenkinek szánjuk, aki többet szeretne tudni a protestáns hitelvekrôl, az evangéliumi látásmódról és gyakorlatról. Ha jobban megismerjük egymást, a cserkésztestvériséget is jobban meg tudjuk élni. Ez a lap nem kíván mást, mint hogy munkájával az egységes magyar cserkészetet, a Magyar Cserkészszövetséget szolgálja.'' Ugyanezt a cél szolgálja a Táborkereszt katolikus cserkészközösség és annak lapja is. ,,Nem hiteteken akarunk uralkodni, hanem örömötöknek vagyunk munkatársai...'' (2Kor 1,24) Beszámoló az ICHTHÜSZ Közösség közgyűlésérôl (Mátraháza, 1995. március 10--12.) 1. A fôtitkár köszöntôjében összefoglalta az ICHTHÜSZ Közösség célkitűzését, mely szerint az a Magyar Cserkészszövetség keretén belül fórumot és együttműködési lehetôséget kíván biztosítani azoknak a cserkészeknek, akik különösen is figyelmet szentelnek a Jézus Krisztusban megjelent kegyelemre -- amint az a Szentírásban elôttünk áll --, és mindennapos gyakorlati cserkészetüket e szerint kívánják megélni. Így közösségünk felelôsséget érez különösképpen is a Krisztus- és Ige-központú cserkészetre vágyó csapatok és cserkészek iránt. 2. Szebik evangélikus püspök úr, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökségének tagja elôadásában hangsúlyozta, hogy az egyházak ifjúsági missziója és az ICHTHÜSZ Közösség evangéliumi elkötelezettsége összeköt bennünket, s biztosította közösségünket az Ökumenikus Tanács további elvi és anyagi támogatásáról. Az ICHTHÜSZ közgyűlés köszönetét fejezi ki Szebik püspök úr bíztató szavaiért, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának felügyeletét és támogatását köszönettel veszi, és azt a jövôben is kéri. Ezután Katona Tamás, a Magyar Cserkészszövetség elnöke, valamint Forgács Katalin a Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közössége nevében átadta köszöntését az ülésezô ICHTHÜSZ-nek. Az ICHTHÜSZ és a Táborkereszt a közös alap és a közös cél jegyében az alábbi határozatot hozták: -- ICHTHÜSZ és a Táborkereszt együtt felvállalja a központi karácsonyi ünnepség megszervezését ökumenikus szellemben, minden évben más, cserkészeket szívesen fogadó történelmi egyház templomában. -- Az ICHTHÜSZ a Táborkereszttel együtt felvállalja minden évben az Ökumenikus Imahét budapesti nyitó istentiszteletén való cserkész részvétel megszervezését. -- Az ICHTHÜSZ a Táborkereszttel együtt kérte a Magyar Cserkészszövetség elnökségét, hogy a tiszti és segédtiszti képzés és minôsítés elôfeltételeként írja elô a nevezett közzösségek által rendezett hivatásfelkészítô táborokion való felekezet szerinti részvételt. -- Az ICHTHÜSZ és a Táborkereszt kifejezte azt a meggyôzôdését, hogy a lelki közösségek a Magyar Cserkészszövetség egységét munkálják. A közgyűlés a résztvevôk figyelmébe ajánlotta a kiscserkészmunkát. 3. Kiss István cserkésztestvérünk ezután Karácsony Sándorra -- mint az ICHTHÜSZ-cserkészet nagy mesterére -- emlékeztetett. Az ICHTHÜSZ közgyűlés ismét hitet tett amellett, hogy a múltban meghatározott értékekre építve kíván cserkészkedni. Ennek érdekében is egy ICHTHÜSZ című, negyedévente megjelenô újságot hoz létre, melynek fôszerkesztésére Breuer Klárát kérte fel. 4. Az istentiszteleten Molnár Ambrus igazgató lelkész hirdetett igét, és közösségünket köszöntötte az éppen ott tartózkodó Tôkés László református püspök. 5. A fôtitkár elôterjesztésére a közgyűlés 4 esztendôre az alábbiakkal tölti be a tisztségeket. Tiszteletbeli elnökök: Dr. Kovács Bálint, Dr. Rókusfalvi Pál Ügyvezetô elnök: Vikár Béla Teológiai vezetô: Erdei István Fôtitkár: Dr. Bóna Zoltán. Titkárok: program- és csapatszervezô titkár: Somogyi Dezsô András; sajtó- és külügyi titkár: Breuer Klára; külföldi összekötô titkár: Jancsó Jeromos; kiscserkészvezetô: Koós Ildikó; rovercserkész-vezetô: Héjja Hubert; leánycserkész-vezetô: Halászné Várady Ildikó. 6. Kerületi megbízottak: I. Sass János; II. Kapusi László; III-- IV. Dr. Kis Boáz; V. Dr. Zalányi Sámuel; VI. Szabó László; VII. Mihácsy Lajos; VIII. Bérczes Lajos; IX. Kovács Gyula; X. Molnár István. 7. A fôtitkár ismertette az októberi Fórumon meghatározott programokat, melyek a következôképpen alakultak. Március 31--április 3. Középhuta -- Rovertábor Június 2--4. Várgesztes -- Pünkösdi tábor Június 2--5. Nagycsere -- Pünkösdi tábor (IX. kerület szervezésében) Augusztus 8--16. Izsák -- Ôrsvezetôképzô (csapat szervezésében) Augusztus 8--16. Ágasegyháza -- ICHTHÜSZ Nagytábor Október 13--15. Berekfürdô -- Vezetôi Fórum Október 22--31. Részvétel a Protestáns Napokon December 10. Dunavarsány -- Adventi cserkésznap A közgyűlés buzdítja a protestáns cserkészeket a programokon való részvételre. Különösen is a csapatok figyelmébe ajánlja a Protestáns Napokhoz való aktív csatlakozás lehetôségét. Javasolja, hogy a csapatok bibliai vagy történelmi témájú báb-, illetve színjáték elôadásával járuljanak hozzá az októberi országos rendezvényekhez. Ennek segédanyagául hamarosan egy gyűjtemény jelenik meg, melyet a csapatok igény szerint megkapnak. Ezeket a szervezési feladatokat, mint eddig, a jövôben is dr. Bóna Zoltán református lelkész, fôtitkár, cserkészparancsnok vállalja. 8. Somogyi András Dezsô, az ismert Dezsô bá', a nagy magyar protestáns nevelônek, Karácsony Sándornak méltó utódja, tanítványa, mint éveken át eddig, továbbra is járja az országot, idôt, fáradságot nem sajnálva csapatokat szervez itthon és a határokon túl, vezetôket erôsít meg munkájukban, jelölteket avat, táborokat, fórumokat szervez. * * * Jézus mondá: ,,Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el ôket; mert ilyeneké az Istennek országa... És aztán ölébe vette azokat, és kezét rájuk tevén, megáldá ôket.'' A FAL ledôl, a Szikla marad! ICHTHÜSZ! 1997. október Az ICHTHÜSZ további feladatai Az Evangéliumi ICHTHYS Cserkész Alapítvány lehetôvé tette, hogy a már említett Magyar Cserkészszövetség ICHTHÜSZ Közösségének lapja évente többször megjelenjen. Ezekbôl megtudható, hogy minden évben tavasszal Mátraházán, ôsszel Berekfürdôn 3-3 napos Fórumot (konferenciát) tart az ICHTHÜSZ, parancsnokok, cserkésztisztek, segédtisztek, ôrsvezetôk, cserkészek részvételével. Itt beszámolnak az elért eredményekrôl, kudarcokról, itt születnek meg a tervek. Az ICHTHÜSZ továbbra is a csapatok belsô életének segítése mellett szolgálatot ad nemzeti ünnepeinken, az évente rendszeresen megrendezett Protestáns Napok rendezvényein és október 31-én a Reformáció Emlékünnepélyén. Minden csapat az ICHTHÜSZ szellemében felkészül a Pünkösdi táborra. A vezetôségnek el kell érnie, hogy a Soli Deo Gloria balatonszárszói konferenciatelepén rendszeresen megtartott általános-, középiskolai, illetve egyetemi konferenciák programjában 1-1 nap jusson az ICHTHÜSZ- cserkészet lényegének ismertetésére. Feladat az is, hogy minden református iskolában legyen cserkészcsapat. A leendô vezetôképzés érdekében el kell járni, hogy a református egyetemeken, fôiskolákon egy szemeszterben választható tárgyként szerepeljen az ICHTHÜSZ-cserkészet pedagógiája. Ezt a kívánságot a debreceni teológia rektora, dr. Fekete Károly pártolólag az egyetemi tanács elé terjeszti. Az ICHTHÜSZ, az MCSSZ ICHTHÜSZ Közösségének lapja Kiadja az Evangéliumi ICHTHYS Cserkész Alapítvány 1026 Budapest, Bimbó u. 127. OTP 218 98-055-508-43630-6 Felelôs kiadó: Dr. Bóna Zoltán. Szerkeszti: a Szerkesztô Bizottság. A Bizottság elnöke: Vikár Béla. Fôszerkesztô: Breuer Klára. A Bizottság tagjai a rovatvezetôk. Rovatok: 1. A Mester itt van és hív téged (Jn 11,28) -- Igemagyarázat -- Erdei István 2. Állíts magadnak jelzôoszlopokat (Jer 30,21) -- Visszaemlékezések -- Kiss István 3. A kisgyermek pedig növekedett, és erôsödött lélekben (Lk 1,80) -- Módszertan -- Breuer Klára 4. Egymás terhét hordozzátok... (Gal 6,2) -- Csapatélet -- Somogyi Dezsô András 5. Örüljetek az Úrban mindenkor! (Fil 4,4) -- Ének-Játék-Humor -- Botos Mária 6. Lábam elôtt mécses a te igéd... (Zsolt 119,105) -- Hivatalos rész -- Dr. Bóna Zoltán Az ICHTHÜSZ ismertetô irodalomjegyzéke Karácsony Sándor: Magyar ifjúság, Exodus kiadás, Budapest, 1946. A diadalmas cserkészliliom 1912--1942. Kiadta a Magyar Cserkészmozgalom 1942. Távlatok, a magyar jezsuiták folyóirata 1997/3-4. Dr. Kovács Bálint: A keresztyén ifjúsági egyesület története..., kézirat, kiadás alatt. Gyökössy Endre: Mit kaptam Karácsony Sándortól. Kiadta Hatvani László a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány támogatásával. Kiss István: Diákkaptár, egy elfelejtett ifjúsági nevelési mozgalom húsz éves története 1928--1948, fénymásolattal sokszorosítva nagyobb könyvtárak részére. Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910--1948. Göncöl Kiadó, Budapest, 1989. ICHTHÜSZ, az MCSSZ ICHTHÜSZ Közösség lapja, I-III. évfolyamai, kiadja az Evangéliumi ICHTHYS Cserkész Alapítvány. (A lap megrendelhetô a Kiadó címén vagy telefon: 176-4847. A cikkeket, észrevételeket szintén a Kiadóba kérik.) Az ICHTHÜSZ-rôl szóló részt összeállította: Kiss István (c. gimnáziumi igazgató, ny. tanár, több egykori cserkészcsapat alapítója, parancsnoka, az egykori Diákkaptár-szövetség országos tôtitkára, az egykori MCSSZ törzstisztje, a 27. sz. Báró Eötvös József öregcserkészcsapat parancsnoka, az ICHTHÜSZ cserkészszôvetég tagja) ======================================================================== Cserkészkönyvek Arató--Görbe: Cserkésznotesz (2. kiadás elôkészületben) Kiscserkészek és cserkészek nélkülözhetetlen, öt évre szóló velem- járója, mely segít, eligazít és munkára késztet. Edöcsény András: Ôrsvezetôk könyve (2. kiadás) A cserkészôrsvezetôk elméleti és gyakorlati útmutatója. (Ivasivka Mátyás) Cserkészek játékoskönyve 1. (4., javított kiadás) Több száz szabadtéri, szobai és tábortűzi játék. (Arató László) Cserkészek játékoskönyve 2. Kiscserkész barkácsolás és több száz cserkészjáték. Soós István: Cserkészek térképészkönyve (2., módosított kiadás) A cserkészek és minden érdeklôdô számára átfogó térképészeti ismereteket nyújt számos ábrával. (Ivasivka Mátyás) Cserkészek daloskönyve (9. kiadás) Az immár legendássá vált daloskönyv legújabb módosított kiadása. Pécsi öregcserkészek: Cserkészek szakácskönyve (2. kiadás) Portyák, táborok, vízitáborok étkezési programjai; nyersanyag fejadagok és étel elkészítési módok; tábori konyhák. Várnagy Elemér: Mi a cserkészet? Tájékoztató szülôk, pedagógusok és fiatalok számára. Páva István: Bi-Pi élete és kora (2. kiadás) Baden-Powell, a cserkészet megalapítójának élete és korrajza. Páva István: Bi-Pi tanítása A könyvben Baden-Powell saját szavaival szól a cserkészekhez. (Bárdos--Ivasivka) 101 magyar népdal (9., módosított kiadás) A nagy népszerűségnek örvendô népdalkönyv átdolgozott kiadása. (Ivasivka Mátyás) A mi dalaink (9., módosított kiadás) Az Erdélyben 8 kiadást megért magyar népdalos könyv új kiadása. Tegzes--Ivasivka: Cserkészek tábortűzi könyve 1. (3. kiadás) A cserkésztábortüzek varázsának gazdag ötlettára. Tegzes--Ivasivka: Cserkészek tábortűzi könyve 2. (3. kiadás) Tábortűzi jelenetek, új és hagyományos közösségi műsorok. Hervay Levente: Cserkészek táborozási könyve A táborozás elméleti és gyakorlati kézikönyve. Kondor Endre: Cserkészek portyázási könyve (Elôkészületben) (Arató László) Reggeli és esti imák a cserkésztáborban (2., bôvített kiadás) Cserkésztáborok közös szertartásainak imakönyve. Cserkészpróbák könyve 1. -- Jelöltpróba fiúk részére Cserkészpróbák könyve 2. -- Jelöltpróba leányok részére Cserkészpróbák könyve 3. -- Elsô próba fiúk részére (Elôkészületben) Cserkészpróbák könyve 4. -- Elsô próba lányok részére (Elôkészületben) ======================================================================== Jegyzetek 1 Sík Sándor Magyar Cserkészvezetôk Könyve IV. kiadás (Rövidítve 7-17. old.) 2 Lásd függelékben Sík Sándor: Mi a cserkészet? 3 Kötelesség az Isten iránt 4 Lásd Ôrsvezetôk könyve (2. kiadás) 1992. Márton Áron Kiadó. 5 A diadalmas cserkészliliom 1912--1942. Kiadta a Magyar Cserkészmozgalom 1942. (Demendy Miklós, Koszterszitz József és Dr. Major Dezsô) 6 Ubi arcano Dei. XI. Pius pápai enciklikája. 1922. és Katolikus Lexikon. 1931. Magyar Kultúra kiadása 7 A Táborkereszt 22. száma (1940. november 5.) 8 A Távlatok 25. száma (1995.) 622. o. 9 Documenti Pontifici Sullo Scautismo (a cura di Giovanni Morello e Francesco Pieri) Editrice Ancora Milano, 1991. 10 Az MCSSZ (1994. ápr. 16-án módosított hatályos) Alapszabálya 11 A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Püspökkari Titkárságának titkára, Dr. Ternyák Csaba püspök levele az MCSSZ Táborkereszt, Arató László részére 1993. nov. 2-án 12 A Távlatok 29--30. száma (1996.) 335. o. 13 Bi-Pi ösvényén (Magyar fordítás kéziratban) 14 II. János Pál 1996. szeptember 6--7-i magyarországi látogatásának jelmondata: Reményünk Krisztus!