Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Sík Sándor Himnuszok könyve A KERESZTÉNY HIMNUSZKÖLTÉSZET REMEKEI LATINUL ÉS MAGYARUL FORDÍTOTTA SÍK SÁNDOR A magyar piarista rendfônôk engedélyével. Nihil obstat. Dr. Nicolaus Töttössy, censor dioecesanus. Nr. 8818/1943. Imprimatur. Strigonii, die 8. Nov. 1943. Dr. Joannes Drahos, vicarius generalis. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Bevezetés A himnuszok jegyzéke -- Idôrendben -- A latin himnuszok kezdôsorai szerint -- A magyar himnuszok kezdôsorai szerint -- Szerzô szerint Jegyzetek a himnuszokhoz ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elsô, kétnyelvű kiadásának elekt onikus változata. A könyv 1943-ban jelent meg a Szent István Társulat gondozásában. Az elektronikus változat a Piarista Rend magyarországi tartományfônökének és a Szent István Társulat engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Piarista Rend Magyarországi Tartományáé. A könyv szövegét dr. Csík Vera vitte számítógépbe. Az eredeti kiadásban két himnusz fordítása hiányosan jelent meg, azokat itt pótoltuk. Lavardini Hildebert a Szentháromságról szóló himnuszában két sor, a Jámbor lélek éneke, aki Mária Magdolna képében sóhajtozik Krisztus után című magyarországi ismeretlentôl származó himnuszban pedig egy versszak. A toldásokat [...]-be tettük. A program a legalacsonyabb képernyôfelbontáshoz (VGA) és 10 pontos betűnagysághoz készült. A kétnyelvű szöveget táblázatban mutatja a képernyôn. A táblázat mérete rögzített, és a VGA képernyôfelbontáshoz van beállítva. Ha az aktuális képernyôfelbontás annál nagyobb, akkor a képernyô jobb oldalán üres részt lát, amelyet nem lehet kiküszöbölni. Ha a himnuszokat átmásolja a saját dokumentumába, a latin és a magyar szöveget minden sorban Tabulátorjel választja el. A Tabulátorjel áthelyezésével beállíthatja a kívánt formátumot. Ha a latin- (vagy a magyarnyelvű) szöveget ki akarja törölni, akkor elôször alakítsa a szöveget táblázattá és utána egy utasítással kitörölheti a nemkívánt rész oszlopát. (A szöveg táblázattá alakításához jelölje ki az egész szöveget, és a ,,Táblázat'', mad a ,,Convert Text to Table'' utasításra válassza a ,,Cellahatároló: Tabulátorjel'' opciót.) ======================================================================== A himnuszok jegyzéke idôrendben I. Az ókeresztény Nyugat lírájából. Szent Nikétász: Téged Isten dícsérünk Szent Hilarius: A Szentháromságról Szent Ambrus: Himnusz kakasszóra Hajnali himnusz Esti himnusz Adventi himnusz Himnusz a Harmadik Hórára Himnusz a Hatodik Hórára Himnusz a Kilencedik Hórára Szent Ágnes ünnepére Szent Gervasius és Protasius vértanuk tetemének feltalálására Szent vértanuk ünnepére A szent szűzek ünnepére Ambróziánus himnuszok Elsô Hórára Éjjeli zsolozsmára (hétfôre) Éjjeli zsolozsmára (keddre) Éjjeli zsolozsmára (szerdára) Dícséretre Prudentius: Hajnali himnusz Himnusz kakasszóra Temetési himnusz Isten Bárányáról A Minden órára való himnuszból Aprószentek ünnepére (I. Hajnali zsolozsmára) Aprószentek ünnepére (II. Dícséretre) Vízkereszti himnusz Urunk színeváltozása ünnepére Szent Paulinus: Az elsô zsoltár Köszöntô vers feleségéhez Sedulius: Krisztus életérôl Szűz Mária köszöntése Venantius Fortunatus: A kereszt himnusza Nagypénteki himnusz A Szeplôtelen Szűzrôl A Boldogságos Szűz Máriáról Ismeretlen szerzô: A szeretet himnusza (A nagycsütörtöki lábmosásra) Nagy Szent Gergely: Halld meg jóságos Alkotó Titokzatos szokás szerint Fényalkotó kegyelmes Úr Ég mérhetetlen Mestere Földnek teremtô Istene Egek szentséges Istene Ó, nagyhatalmas Istenünk Nagyságos emberalkotó Ki csillagokat alkotál A minden napok elsején Ó, Háromság Egysége te A napvilág leáldozott Száll a tüzes nap lefelé Fekete éjszaka fedez Mártírok királyi Ura Ismeretlen szerzôk (IV-VIII. század): Világmegváltó Jézusunk Égnek örökös glória Fölséges Ige Im harsan feddô égi szó Üdvösség napja, Jézusunk Kegyes jóságnak Istene Már Krisztus mennybe költözött Ég városa, Jeruzsálem Olymp magas tetôiról Zsarnok, mit fenyegetôzöl! II. A középkor himnuszköltészetébôl. A tiszteletreméltó Béda: A Hat Nap és a Hat Világkorszak Ismeretlen ír költô: Áldozási ének Ismeretlen gót költô: Háborús veszedelemben Pál diákonus: Tengernek Csillaga Keresztelô Szent Jánosról Alkuin: Az ember méltóságáról Szent Teodulf: Virágvasárnapi himnusz Rabanus Maurus: Püskösdi himnusz Mindenszentek himnusza Himnusz a szent vértanúkról Boldog Notker: Pünkösdi szekvencia Az ifjabbik Hartmann: Az Evangéliumról Wipo: Húsvéti szekvencia Ismeretlen szerzôk (IX-X. század): Búsultak az apostolok Ó, mennyei örök király Hajnalbíborban ég a menny Földszerte Húsvét örömét Örömtôl hangos a világ Üljük körül fehérben Jézus, a Szűznek Fia s alkotója Emlékezzél meg, Alkotó Im a hitvalló, kit a föld határán Jézus, felséges korona Az öröklétnek fényessége önti el Ó, boldog pásztor, Péter Isten, jutalma, otthona Kis szolgáidnak megbocsáss Éjjel serkenvén, közösen virrasszunk Meghozta boldog örömünk Ó, gyôzhetetlen vértanu Damiáni Szent Péter: A halálról A mennyországról A béna Hermann: Adventi antifóna Lavardini Hildebert: A Szentháromságról Morlasi Bernát: A Mariáléból (Kázmér király himnusza) Abelard: Az Úr harsonája Szentviktori Ádám: Nagyboldogasszonynapi himnusz Karácsonyi himnusz Húsvéti himnusz Szekvencia a Szent Keresztrôl Ismeretlen költô (XI. század): Róma dícsérete II. Róbert király: Jöjj Szentlélek (Veni Sancte) III. Incze: Szűz Mária mennybevitelére Szent Bernát: Jézus Szent Nevérôl I-III. Grčvei Fülöp: A mulandóságról Löweni Arnulf: A Szent Archoz Celanói Tamás: Az utolsó itéletrôl Assisi Szent Ferencrôl Szent Bonaventúra: A szent keresztrôl I-II. Aquinói Szent Tamás: Rejtezô Istenség hittel áldalak Ezen a szent napon Isten igéje földre szállt Zengd a titkot hangos ének Dícsérd Sion Strassburgi Hugó: Szűz Mária dícsérete Ismeretlen szerzô: A Bolondok ünnepének szekvenciája Todi Jakab: A Fájdalmas Szűzrôl Az Örvendezô Szűzrôl A világ hiúságáról Peccham János: A Fülemile Ismeretlen szerzô: Himnusz Krisztus születésérôl Colonna Aegidius: Hóra-ének Krisztus szenvedésérôl Kempis Tamás: Az angyalokról III. Néhány késôbbi himnusz. Aegidi Jakab: Urunk színeváltozására Antoniano Silvius: Az erôs asszony himnusza VIII. Orbán: Urunk mennybemenetelére XI. Kelemen: Szent Józsefrôl I-III. Ismeretlen költôk: Áldozócsütörtökre Egy hitvalló-püspökrôl Vasárnapi Dícséretre, nyáron XIV. Benedek: Szeplôtelen Fogantatás ünnepére Ismeretlen költô (XVIII. sz.) Jézus Szent Szívérôl I-III. XIII. Leó: A Szent Család ünnepére I-III. IV. Magyarországi himnuszok: Ismeretlen szerzôk: Verses zsolozsma Szent István királyról Úrjöveti himnusz Karácsonyi himnusz Szent Magdolna siralma Szekvencia asszonyunk Szűz Máriáról Himnusz a Magyarok Nagyasszonyához Pázmány Péter: Magyarország Nagy Királynôjérôl és Patronájáról ======================================================================== A latin himnuszok kezdôsorai -- A -- Adoro Te devote latens deitas Ad perennis vitae fontem Ad regias Agni dapes Aeterna coeli gloria Aeterna Christi munera Aeterne rerum Conditor Aeterne Rex altissime Age iam precor mearum Agnes, beatae virginis Ales diei nuntius Alma Redemptoris Mater Alpha et O, magne Deus Alto ex Olympi vertice Ante saecula qui manens A solis ortus cardine Auctor beate saeculi Audi benigne Conditor Audit tyrannus anxius Aurora caelum purpurat Aurora iam spargit polum Ave maris stella Ave mundi Domina Ave, Virgo singularis Beata nobis gaudia -- B -- Beate pastor Petre clemens accipe Beatus ille qui procul vitam suam -- C -- Caelestis urbs Jerusalem Caelitum loseph decus atque nostrae Christum ducem qui per crucem Coeli Deus sanctissime Coelo rores pluunt flores Congregavit nos in unum Christi amor Consors Paterni luminis Cor Arca legem continens Corde natus ex parentis Creator alme siderum Cum sit omnis caro foenum Cur mundus militat -- D -- Decora lux aeternitatis auream Deus Creator omnium Deus, tuorum militum Dies irae, dies illa -- E -- Ecce iam noctis tenuatur umbra Eja Phoebe nunc serena En clara vox redarguit En ut superba criminum Ex more docti mystico Exsultet orbis gaudiis -- F -- Florens Yesse regula Fortem virili pectore -- G -- Gaude Virgo gloriosa Mater Christi Gloria, laus et honor Grates tibi Jesu novas Gravi me terrore pulsas -- H -- Hominis superne Conditor -- I -- Iam Christus astra ascenderat Iam lucis orto sidere Iam moesta quiesce querela Iam sol recedit igneus Immense caeli Conditor In passione Domini Intende qui regis Israel Invicte Martyr, unicum Iste Confessor Domini sacratus Iste quem laeti colimus fideles -- J -- Jesu, corona celsior Jesu corona Virginum Jesu decus angelicum Jesu dulcis memoria Jesu Redemptor omnium, quem lucis Jesu Redemptor omnium, Perpes corona Jesu Rex admirabilis -- L -- Lauda Sion Salvatorem Laudes crucis attollamus Lilium floruit Lucis Creator optime Lux alma Jesu mentium Lux est orta gentibus -- M -- Magdalena mortuo Jesu Magnae Deus potentiae Memento, rerum Conditor -- N -- Nocte surgentes vigilemus omnes Nox atra rerum contegit Nox et tenebrae et nubila Nunc Sancte nobis Spiritus -- O -- O gente felix hospita O gloriosa virginum O gloriosa, a speciosa O lux beata Caelitum O qualis quantaque laetitia Omni die dic Mariae Orientis partibus O Roma nobilis, orbis et domina O sola magnarum urbium O Sol salutis intimis -- P -- Pange lingua gloriosi corporis Pange lingua gloriosi lauream Paschale mundo gaudium Patris Sapientia Philomena praevia temporis amoeni Placare Christe servulis Praeclara custos virginum Prima creator saeculi Primo dierum omnium -- Q -- Quem terra, pontus, sidera Quicumque Christum quaeritis Quid Tyranne, quid minaris -- R -- Rector potens verax Deus Regem regum venerantes Rerum Creator optime Rerum Deus tenax vigor Rex gloriose Martyrum Rex sempiterne Caelitum -- S -- Sacra iam splendent decorata lychnis Sacrata libri dogmata Sacris solemniis Salutis aeternae dator Salutis humanae Sator Salve Jesu reverende Salve, sancta Parens Salvete flores Martyrum Sancti Spiritus assit nobis gratia Sanctitatis nova signa Sancti venite Christi corpus sumite Sanctorum meritis inclyta gaudia Somno refectis artubus Sperne Camoena leves hederas Splendor paternae gloriae Stabat Mater dolorosa Stabat Mater speciosa Summae Deus clementiae -- T -- Te Deum laudamus Te homo laudet Te lucis ante terminum Te Joseph celebrent agmina Caelitum Telluris ingens Conditor Tristes erant Apostoli Tristes nunc populi Tuba Domini Paule maxima Tu Trinitatis Unitas -- U -- Ut queant laxis resonare fibris -- V -- Veni Creator Spiritus Veni Jesu veni amor Veni Sancte Spiritus Verbum supernum prodiens e Patris Verbum supernum prodiens nec Patris Vexilla regis prodeunt Victimae paschali Virginis proles opifexque Matris -- Z -- Zyma vetus expurgetur ======================================================================== A magyar himnuszok kezdôsorai -- A -- A férfias szívű, erôs A húsvéti Bárányt A Keresztet ünnepeljük A királyoknak Királyát áldjuk Alfa és Ómega, Isten Ama végsô harag napja A minden napok elsején A nappal szárnyas hírnöke A napvilág leáldozott A sarkon már hajnal remeg Atyaisten dicsfénye te Atyja szíve szülte ôt Az isteni Bölcseség Az öröklétnek fényessége önti el -- Á -- Ágnes, a boldog szűzleány Áldjon az ember, drága Teremtô Áll a fájdalomnak anyja Áll az édes Istenanyja Áve Jézus, tisztelendô Áve világ Asszonya -- B -- Boldog ki távol elrekeszti életét Boldogságos Krisztus Anyja vigadozzál Búsultak az apostolok -- D -- Dícsérd Sion Udvözitôd Dobd le Camoena a könnyü babért -- E -- Egek szentséges Istene Ember, tested fű a réten Ember-üdvösség Kútfeje Emlékezzél meg, Alkotó Este-reggel énekekkel Ezen a szent napon -- É-- Égi kertek permeteltek Ég mérhetetlen Mestere Égnek ékesség, minekünk dicsôség Égnek örökôs glória Ég városa, Jeruzsálem Éj és homály és fellegek Éjjel serkenvén közösen virrasszunk Életemnek végsô napja Életszentség új virága Élô minden idôk elôtt -- F -- Fekete éjszaka fedez Fényalkotó kegyelmes Úr Figyelmezz Izrael Ura Földnek teremtô Istene Földszerte húsvét örömét Fölséges Ige, ki Atyád Frissült tagokkal ébredünk Fülemile, hírnöke tavasz eljöttének -- G -- Gyôzedelmes harc babérját -- H -- Hajnalbíborban ég a menny Halld meg jóságos Alkotó Hallja a zsarnok és remeg Hívságos fény után Hogy könnyűlt szivvel csoda tetteidnek Hódolat és áldás néked -- I -- Igaz Isten, hatalmas Úr Im a hitvalló, kit a föld határán Im gôgös bűneink dühe Im harsan feddô égi szó Imhol a szentséges tanok Isten igéje földre szállt Isten, jutalma, otthona Isten, világot alkotó -- J -- Jessze bimbós vesszeje Jézus, angyalok éke te Jézus, a Szűznek fia s alkotója Jézus, felséges korona Jézus, király, csodálatos Jézus, szűzek koszoruja Jöjj el Jézus, én szerelmem Jôjj Szentlélek Istenünk Jöszte kérlek életemnek -- K -- Kegyes jóságnak Istene Ki csillagokat alkotál Kinyílt egy liliom Királyi zászló jár elôl Kis szolgáidnak megbocsáss Ki szűzek ôrizôje vagy Kit minden hívôk e napon dícsérűnk Kit tenger, föld és csillagok Krisztus Mestert, ki kereszten Krisztus örök kegyelmeit -- L -- Legelsején az Alkotó Lelkünk szép fénye, Jézusunk -- M -- Magasságos örök Király Már a templomban lobog a szövétnek Már kél a fénynek csillaga Már Krisztus mennybe költözött Mártírok királyi Ura Megérkezett a szamár Meghozta boldog örömünk Megváltónk kegyes anyja Mindent hordozó ôserô Mindnyájan Krisztus-keresôk Minket itt Krisztus szerelme összegyüjtött Most szállj le Szentlélek reánk -- N -- Nagyságos emberalkotó Naptámadat mesgyéitôl Nemzetekre fény hasadt Nézz ránk Üdvözítônk Nosza Phoebus, tiszta fényed -- O -- Olymp magas tetôirôl Ó Alkotó Lélek jövel Ó boldog pásztor Péter, hallgasd kegyesen Ó, boldogságos égi Fény Ó boldog tűzhely, Názáret Ó dicsôséges, ó te szépséges Ó gyôzhetetlen vértanú Ó Háromság Egysége te Ó Jézus, rád emlékezés Ó mennyei örök Király Ó milyen öröm az és mekkora Ó nagyhatalmas Istenünk Ó nemes Róma te, úrnô vagy s egy világ Ó szűzek legdicsôbbike Ó te páratlan Betlehem Ó virágocska vértanuk -- Ö -- Örök élet kútfejére Örömtôl hangos a világ -- R -- Rejtezô Istenség, hittel áldalak Régi kovászt kiseperjünk -- S -- Sápadoz lassan köde már az éjnek -- SZ -- Száll a tüzes nap lefelé Szent Anya, üdvözlégy Szentek, Krisztusnak testét venni jöjjetek Szentlélek Isten, kegyelmeddel Szent Magdolna elmene Szent Pál, isteni harsány harsona Szív, mely a frigy szekrénye vagy Szűnjél szomorú panasz immár -- T -- Társak, zengje szavunk szentek erényeit Tengernek csillaga Téged Isten dícsérünk Téged, József az ég rendjei áldjanak Titokzatos szokás szerint -- U -- Urunk kínszenvedései Új háladalt mondok neked -- Ü -- Üdvösség napja, Jézusunk Üdvösségszerzô Jézusunk Üdvözlégy szűzek virága Üljük körül fehérben -- V -- Világ megváltó Jézusa Világmegváltó Jézusunk Világnak boldog Mestere Világosság, Atyáddal egy Világszerzô jóságos Úr Világ teremtô Mestere -- Z -- Zengd a titkot, hangos ének Zsarnok, mit fenyegetôzöl ======================================================================== A himnuszok jegyzéke szerzô szerint -- A -- Abelard: Az Úr harsonája Aegidi Jakab: Urunk színeváltozására Ambróziánus himnuszok Elsô Hórára Éjjeli zsolozsmára (hétfôre) Éjjeli zsolozsmára (keddre) Éjjeli zsolozsmára (szerdára) Dícséretre Szent Ambrus: Himnusz kakasszóra Hajnali himnusz Esti himnusz Adventi himnusz Himnusz a Harmadik Hórára Himnusz a Hatodik Hórára Himnusz a Kilencedik Hórára Szent Ágnes ünnepére Szent Gervasius és Protasius vértanuk tetemének feltalálására Szent vértanuk ünnepére A szent szűzek ünnepére Alkuin: Az ember méltóságáról Antoniano Silvius: Az erôs asszony himnusza -- B -- XIV. Benedek: Szeplôtelen Fogantatás ünnepére Szent Bernát: Jézus Szent Nevérôl I-III. A tiszteletreméltó Béda: A Hat Nap és a Hat Világkorszak Szent Bonaventúra: A szent keresztrôl I-II. -- C -- Colonna Aegidius: Hóra-ének Krisztus szenvedésérôl -- G -- Nagy Szent Gergely: Halld meg jóságos Alkotó Titokzatos szokás szerint Fényalkotó kegyelmes Úr Ég mérhetetlen Mestere Földnek teremtô Istene Egek szentséges Istene Ó, nagyhatalmas Istenünk Nagyságos emberalkotó Ki csillagokat alkotál A minden napok elsején Ó, Háromság Egysége te A napvilág leáldozott Száll a tüzes nap lefelé Fekete éjszaka fedez Mártírok királyi Ura Grčvei Fülöp: A mulandóságról -- H -- Az ifjabbik Hartmann: Az Evangéliumról A béna Hermann: Adventi antifóna Szent Hilarius: A Szentháromságról -- I -- III. Incze: Szűz Mária mennybevitelére Ismeretlen gót költô: Háborús veszedelemben Ismeretlen ír költô: Áldozási ének Ismeretlen szerzô (ókeresztény): A szeretet himnusza (A nagycsütörtöki lábmosásra) Ismeretlen szerzôk (IV-VIII. század): Világmegváltó Jézusunk Égnek örökös glória Fölséges Ige Im harsan feddô égi szó Üdvösség napja, Jézusunk Kegyes jóságnak Istene Már Krisztus mennybe költözött Ég városa, Jeruzsálem Olymp magas tetôiról Zsarnok, mit fenyegetôzöl! Ismeretlen szerzôk (IX-X. század): Búsultak az apostolok Ó, mennyei örök király Hajnalbíborban ég a menny Földszerte Húsvét örömét Örömtôl hangos a világ Üljük körül fehérben Jézus, a Szűznek Fia s alkotója Emlékezzél meg, Alkotó Im a hitvalló, kit a föld határán Jézus, felséges korona Az öröklétnek fényessége önti el Ó, boldog pásztor, Péter Isten, jutalma, otthona Kis szolgáidnak megbocsáss Éjjel serkenvén, közösen virrasszunk Meghozta boldog örömünk Ó, gyôzhetetlen vértanu Ismeretlen szerzô (XI. század): Róma dícsérete Ismeretlen szerzôk (késô középkori): A Bolondok ünnepének szekvenciája Áldozócsütörtökre Egy hitvalló-püspökrôl Himnusz Krisztus születésérôl Vasárnapi Dícséretre, nyáron Ismeretlen szerzô (XVIII. sz.) Jézus Szent Szívérôl I-III. Ismeretlen szerzôk (magyarországi): Verses zsolozsma Szent István királyról Úrjöveti himnusz Karácsonyi himnusz Szent Magdolna siralma Szekvencia asszonyunk Szűz Máriáról Himnusz a Magyarok Nagyasszonyához -- K -- XI. Kelemen: Szent Józsefrôl I-III. Kempis Tamás: Az angyalokról -- L -- Lavardini Hildebert: A Szentháromságról XIII. Leó: A Szent Család ünnepére I-III. Löweni Arnulf: A Szent Archoz -- M -- Morlasi Bernát: A Mariáléból (Kázmér király himnusza) -- N -- Szent Nikétász: Téged Isten dícsérünk Boldog Notker: Pünkösdi szekvencia -- O -- VIII. Orbán: Urunk mennybemenetelére -- P -- Pál diákonus: Tengernek Csillaga Keresztelô Szent Jánosról Szent Paulinus: Az elsô zsoltár Köszöntô vers feleségéhez Pázmány Péter: Magyarország Nagy Királynôjérôl és Patronájáról Peccham János: A Fülemile Damiáni Szent Péter: A halálról A mennyországról Prudentius: Hajnali himnusz Himnusz kakasszóra Temetési himnusz Isten Bárányáról A Minden órára való himnuszból Aprószentek ünnepére (I. Hajnali zsolozsmára) Aprószentek ünnepére (II. Dícséretre) Vízkereszti himnusz Urunk színeváltozása ünnepére -- R -- Rabanus Maurus: Püskösdi himnusz Mindenszentek himnusza Himnusz a szent vértanúkról II. Róbert király: Jöjj Szentlélek (Veni Sancte) -- S -- Sedulius: Krisztus életérôl Szűz Mária köszöntése Strassburgi Hugó: Szűz Mária dícsérete Szentviktori Ádám: Nagyboldogasszonynapi himnusz Karácsonyi himnusz Húsvéti himnusz Szekvencia a Szent Keresztrôl -- T -- Aquinói Szent Tamás: Rejtezô Istenség hittel áldalak Ezen a szent napon Isten igéje földre szállt Zengd a titkot hangos ének Dícsérd Sion Celanói Tamás: Az utolsó itéletrôl Assisi Szent Ferencrôl Szent Teodulf: Virágvasárnapi himnusz Todi Jakab: A Fájdalmas Szűzrôl Az Örvendezô Szűzrôl A világ hiúságáról -- V -- Venantius Fortunatus: A kereszt himnusza Nagypénteki himnusz A Szeplôtelen Szűzrôl A Boldogságos Szűz Máriáról -- W -- Wipo: Húsvéti szekvencia ======================================================================== Bevezetés A régi költészet tiszteletreméltó préselt virágai és melegházban csodált növényei mellett az Egyház latin himnuszköltészete olyan, mint egy eleven és örökzöld ôsi fenyôrengeteg. Élô ez a költészet kétféleképen is. A mindennapi használat eleven életét éli a katolikus liturgiában, a mise, a zsolozsma, a különbözô szertartások máig meg nem szakadt gyakorlatában. És él, titokzatos, de nem kevésbbé eleven életet a modern európai lírában. Mint Babits írja: ,,tudva vagy tudatlanul, mindannyian e jámbor középkori himnuszköltôk örökösei vagyunk; formában, színben, érzésben, gondolatban egyformán tôlük függünk, és koldusok lennénk ô nélkülük.'' Miben áll ezeknek a himnuszoknak páratlan értéke? Kristályosan tiszta, kimért tökéletességű, egyetemes érvényű formákban a legnagyobbat adják, ami a költészetnek egyáltalán hozzáférhetô: a legnagyobb közösségi élményeken át a legnagyobb egyéni élményeket: azt; ami az emberben végtelen, örökkévaló, isteni. Édes testvére ez a költészet a másik legnagyobbnak, a zsoltárokénak. Amaz talán egy fokkal erôteljesebb, emez színesebb, melegebb, európaibb: egy fokkal jobban a mienk. Jobban a mienk formában is. Hiszen a születô európai nyelvek zenéje és hangsúlyviszonyai teremtették meg ritmikáját, a felnövô friss nemzetek észjárása, képzelete alakította ki belsô formáit. A nagy európai keresztény család közös gondolati és érzelmi kincse, élményi és ízlésbeli gazdagsága halmozódik fel benne, -- de mindegyik nemzet beléleheli a maga egyéni lelkének frisseségét, nemzeti ízeinek édességét is. Boldog büszkeséggel állapíthatjuk meg: a magyarországi latin himnuszköltészet eleven és nem másodrendű részese ennek a nagy költészetnek. Emlékeink legjava semmivel sem áll a nagy nyugati himnuszok legmagasabb szintje alatt, -- bizonyságául annak az egyre jobban igazolódó igazságnak, hogy a magyarság mostoha történelmi viszonyai ellenére is már a középkorban egyenrangú és méltó részese volt Európa szellemi életének. Az ismert himnuszok száma nem jár messze a félmilliótól. Három ôsforrás táplálja ezt a gazdag, szinte ôserdôszerű tenyészetet. Nyelvet, hangot, ritmust, méltóságos magatartást a nagy római költészettôl tanult. A himnuszköltészet atyját, Szent Ambrust, az utolsó rómainak is nevezték. A latin forma elôkelô idomaiba korán beleömlött a provinciák fiatalabb népeinek lobogó fantáziája. Az ókori himnuszköltészet csúcsán a hispániai Prudentius barokkosan tömött és majdnem romantikusan szertelen himnuszai állnak. Témával, megszentelt hagyománnyal, érzelmi mélységgel és bensôséggel a Biblia és az élô Egyház lelkivilága látta el ezt az új, beláthatatlan jövôjű költészetet. A harmadik, a legfrissebb, az el nem apadó forrás: a fiatal európai népek friss, nyers, gyermeki, de egyre fejlôdô, fínomodó, lelkiesedô szelleme. A keresztény dalköltészet kezdetei a Szentírásig nyúlnak vissza. Forrásául a zsoltárok és canticumok nagyszerű költészete, elsô termékéül talán az Újszövetség néhány helye tekinthetô. A fejlôdés elsô mozzanatait azonban homály fedi. Az elsô adatokat Szent Pál leveleiben olvassuk: két helyen is felszólítja a híveket, hogy dícsérjék az Urat, énekelvén és zengedezvén ,,zsoltárokkal, himnuszokkal , és lelki énekekkel''. (Ephes. 5. 18-13. és Coloss. 3. 16.) Hogy mit jelent pontosan és miben különbözik egymástól ez a három szó, nem dönthetô el határozottan. Bizonyosnak látszik, hogy a kereszténység mindjárt kezdetben megteremtett valamiféle lírát. Annak az új gondolat- és érzésvilágnak, melyet megnyitott, szinte lehetetlen volt dalban nem törnie ki. A misztikus dogmák, az Istenségnek, a halhatatlanságnak, a megváltásnak nagyszerű eszméi, a belsô, egyéni lelki élet mindenek fölé helyezése: mind olyan motívumok, melyeknek elôbb-utóbb meg kellett találniok a lírai kifejezési formát. De énekeket követelt a keresztény községek liturgiája is. Már a II. század legelején tanuskodik e költészet meglétérôl az ifjabb Plinius, majd Lucianus, a keresztény írók közül Justinus, utóbb Tertullianus és Eusebius; mindezek az adatok azonban homályosak és határozatlanok. A keresztény líra legelsô termékei minden valószínűség szerint mérték nélkül, a latinnyelvű szentírási költészet (a Magnificat, a Benedictus, a zsoltárok és próféták) prózaritmusos formájában készültek, mint a Te Deum; a metrikus forma és a strófás szerkezet csak késôbbi, a klasszikus költészet befolyásának tulajdonítható fejlemény. A keleti Egyházban korán feltűnnek e költészet termékei. Alexandriai Szent Kelemen himnusza (Paedagogus c. munkája végén) még a II. század végérôl való. A görög keresztény líra gyorsan fejlôdött. Methodius éneke, a III. század végérôl, formában és nyelvben már a klasszikus görög költészet hatását tünteti fel. Nazianzi Szent Gergely és Synesios költészetében már egyesült a kereszténység és a görög szellem. Nazianzi Szent Gergelynek kortársa Szíria legnagyobb költôje is: Szent Efrém, ,,a Szentlélek hárfája''. Nyugaton természetszerűleg szintén ki kellett fejlôdnie a keresztény lírának, de itt kevésbbé kedvezô talajra talált. Már maga a művészileg kevésbbé fogékony, inkább józan és gyakorlatias római szellem sem kedvezett neki. De mostohák voltak a viszonyok is. A kereszténység eleinte inkább az alsóbb néposztályok közt terjedt tömegesebben, akik nagyon messze álltak a felsôbb osztályok kifínomult görögös műveltségétôl; az elôkelôbbeket, műveltebbeket, fínomabb ízlésűeket csak késôbb kezdte nagyobb számban meghódítani. A kereszténység az elsô három században amúgy is csaknem szakadatlan üldözéseknek volt kitéve; ez, ha nem nyomta is el teljesen a keresztény költészetet, de a liturgia fényesebb kifejlôdését mindenesetre hátráltatta. De meg ismeretes, hogy kezdetben a római egyház nyelve is görög volt. A legrégibb nyugati atyák mind görögül írtak, még Tertullianus is egyes műveit mindkét nyelven megírta; nem csodálható tehát, hogy a latin himnuszköltészet is csak késôbb alakult ki, a jobb idôk eljöttekor. Ez az idô a IV. századdal következett be. Az akkor erôteljesebben meginduló keresztény lirára nagy munka várt: a keresztény és a római elem egyesítése. A kettô küzdelme már a prózában is észrevehetô. A lírában ennek a harmonizáló iránynak elsô képviselôje, egyszersmind a nyugati egyház himnuszköltészetének is atyja, Poitiers-i Szent Hilarius (+366.). ,,A himnuszköltésben elsônek virágzott'' (,,hymnorum carmine floruit prinius'') -- mondja róla Sevillai Isidorus. Az ariánusok elleni küzdelmeiért számkivetve, keleti tartózkodása alatt, valószínűleg Phrygiában, a görög egyházban ismerte meg a himnuszköltészetet, és hazatérte után hazájában is meg akarta honosítani. Könyvébôl csak három himnusz maradt ránk, azokat is csak újabban fedezték fel, azok is töredékesek. De az irányt világosan jelzik. Tárgya az elsônek az, aminek védelmében harcolta végig egész életét: a ,,Filius consubstantialis'', az Atyával egylényegű Fiú születése; a másiké a Megváltó halála, a harmadiké a sátán. A tartalom tehát nemcsak hogy teljesen keresztény, de egyenesen teológiai; nehéz dogmatikus kérdések elvont, tudós, igen kevéssé költôi fejtegetése. A forma viszont teljesen a régi római költészet hagyományának keretei közt mozog: asklepiadeusok, senariusok, trochaikus tetrameterek. Az új irány mellett a kezdet nehézségei is jelentkeznek verselésében: technikája igen gyönge; az elsô himnusz sorainak fele hibás, némelyik feltűnôen rossz. Ez a gyenge külsô forma az egyik oka annak. hogy Hilarius költészete hatástalanul hangzott él. A nyugati himnuszköltészet igazi megteremtôje Szent Ambrus (340 kör.--397.). Már külsô élete is alkalmassá teszi a keresztény és római művelôdés összeolvasztására. A trieri praefectus praetorio fia igazi római szellemben nevelkedik, retorikát tanul, jogtudóssá lesz és az állami szolgálatban consularis helytartóságig viszi. Mint hitujoncot választja a nép püspökké, és ô nagy buzgalommal merül a szent tudományokba. Népének igazi atyja, nagy szónok, teológiai iratokat, leveleket és himnuszokat ír, az ortodoxia tüzes védôje, a pogányságnak és az ariánizmusnak Itáliában legfélelmesebb ostora, és mind e sokoldalú tevékenysége mellett még politikai küldetésekre is jut ideje. Valóban a régi Róma férfiúi ideáljának megtestesítôje! -- A hagyomány élete nagy hitvédô küzdelmeivel hozza összeköttetésbe himnuszainak eredetét is, azzal a kitartó ellenállással, melyet a püspök a gyermek II. Valentinianus császár ariánus anyjának, Justinának erôszakoskodásaival szemben folytatott. A császárnô több sikertelen zaklatás után 386-ban katonaságot küldött ellene. Ambrus a bazilikába zárkózott híveivel; két napot és két éjszakát töltöttek itt. A fegyveresektôl körülzárt istenházában készítette a hívek lelkesedésének ébrentartására az elsô himnuszokat. A milánói egyházból terjedt el a himnusz, Sevillai Isidorus tanúsága szerint, az egész nyugati egyházban. Hatásuk óriási volt. A nép annyira megszerette ôket, hogy Ambrust ellenségei a népnek bűvös versekkel való elcsábításával vádolták. Szent Ágoston Vallomásaiból tudjuk, hogy rá is nagy hatással voltak ezek a himnuszok már keresztsége elôtt is: gyakran mondogatta ôket magában, nem egyszer könnyekre fakasztották, és anyja halála után bennük talált vígasztalást. Nagy hatásuk bizonysága az a körülmény is, hogy csakhamar a tartalomra és formára -- ha értékre nem is mindig -- hasonló himnuszok egész serege termett nyomukban (hymni Ambrosiani). A himnusznak úgyszólván kánonját szabta meg egy évezredre. E himnuszok tartalmán meglátszik eredetük. Az üldözött, az istenházába menekülô hívôk mélységes hite, szent komolysága szól belôlük. Szeretik a didaktikus vonatkozásokat, a szimbolikus célzásokat. Váltakozó, két karban való éneklésre készültek, azért formájuk is bizonyos párhuzamosságot, gondolati ritmust mutat. Mértékük a császárkor legnépszerűbb latin verse, a jambusi dimeter, mely a keresztény költészetnek ezentúl uralkodó formájává lett. Minden ambroziánus himnusz strófás természetű és strófáinak száma nyolc. A hiteles Szent Ambrus-féle himnuszok technikája gondos, a többiekben sokszor nagy formai botlásokat találunk. Hangjukban a római patricius komoly méltósága és a Krisztus szolgájának alázatos hite egyesül. Nyoma sincs itt a görögök szárnyaló képzeletének, áradó erejének: mindenütt nyugodt, komoly méltóság, fönséges egyszerűség. tömörség, harmónia és a nyelv tiszta latinsága. Hatásra talán nem de egész költôi egyéniségét tekintve sokkal jelentôsebb költô Szent Ambrusnál Prudentius. (348-410 kör.) Hispániában született, valószínűleg keresztény szülôktôl. Ô is a római ifjúság nevelésében részesült, végigjárta a rétoriskolát és jogot tanult. Életmódja is olyan volt, mint a római ifjúság megszokott életmódja. Ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd állami szolgálatba lép, kétszer is helytartóságot visel és közpályáját a császár közvetlen környezetében végzi be. Ötvenhét éves korában váratlan fordulat állt be életében. Mint valami hirtelen reveláció tárul lelke elé életének hiúsága. ,,Mi hasznosat tettem ily hosszú idô alatt?'' kérdi magától. Lemond a világról, magas tisztségeirôl, és életét a szent költészetnek szenteli, ,,hogy legalább szóval dícsérje Istent, ha érdemeivel nem tudja.'' Élete végén megfordul Rómában, fölkeresi a mártírok sírjait, többet aztán nem tudunk róla. Élete, jelleme, műveltsége egészen római és egészen keresztény. Római hazafisága több helyen meghatóan nyilatkozik meg. Legfôbb vágya, hogy az egész állam megtérjen; leghôbb kérése: ,,Legyen hívôvé Romulus, És higgyen immár Numa is.'' E két szellem teljes eggyéforrását mutatja nagyszabású és sokoldalú szimbolikus, didaktikus, elbeszélô -- költészete is. Ennek csak egy kis része -- a Liber Cathemerinon -- tartozik a líra körébe. Elsô himnuszai tartalmilag Szent Ambrus hatását mutatják; a jambusi dimeter gyakori használata is arra vall. De mennyire más mégis, mint Szent Ambrus! Egy nagy, önálló, a római irodalomban valóban szokatlanul hatalmas egyéniség nyilatkozik meg elôttünk. Keresztény tartalom, a legművészibb klasszikus metrumoknak, a népies ritmikának, sôt önalkotta versszerkezeteknek nagy változatossága, egy Horatiuséval vetekedô formaművészet. De Prudentius nemcsak keresztény és római: a délvidék fia; Hispániában született és ott töltötte élete nagy részét. A délvidéki ember nagy érzékenységét, izgékonyságát, fantáziáját, szenvedélyességét viszi bele költészetébe, egy minden eddigi római és keresztény költôtôl különbözô, új és gazdag költôi szellemet. Valami eddig ismeretlen erô és színgazdagság van benne, a képzeletnek olyan - - sokszor túlságig menô, a harmóniát is megbontó -- csapongása, mely hallatlan az aurea mediocritas költészetében. A fenségre és a gyengédségre egyformán hangot talál. A ragyogó leírásokhoz épp oly jól ért, mint a kevés szóval sokatmondás művészetéhez. Szent Ambrus inkább római, Prudentius spanyol. Szent Ambrus bensôségesebb, komolyabb, Prudentius lelkesebb, szenvedélyesebb. Szent Ambrus szigorú, komoly, Prudentius színesebb, ragyogóbb. Szent Ambrus kereszténysége inkább az értelemé, Prudentiusé a szívé, a fantáziáé. Prudentius a himnuszt kissé terjengôssé, kevésbbé egyszerűvé, de egyszersmind szabadabbá, ragyogóbbá, lelkesebbé, egyénibbé, mindenesetre művészibbé tette. Szent Ambrus és Prudentius pályájához hasonlít a 1V. század harmadik kiváló költôjének, Szent Paulinus-nak élete is. (353-431.) Elôkelô, bordeauxi szenátori családból született és a leggondosabb római nevelésben részesült. Állami szolgálatba lépve, csakhamar Campania helytartójává lett, majd visszavonulva élt birtokán, igazi római ,,otium literarium''-nak. Nagy családi szerencsétlenségek érik; hosszú lelki küzdelem után művelt és gyengédlelkű, testvérként mellette élô feleségével, Therasiával együtt lemond a világról, kereszténnyé, majd pappá lesz, vagyonának nagy részét a szegényeknek osztja és Nolába vonul, ifjúkorától választott védô- szentjének, Szent Félixnek sírjához, kinek ünnepét minden évben himnusszal ünnepli. Nemsokára püspökké választják és mint a keresztény élet mintaképét csodálják mindenfelé. Barátságban állt és levelezett Szent Ágostonnal és Szent Jeromossal. A legenda szerint élete végén egy szegény özvegy fia helyett adta magát a vandalok rabságába. -- Költészetének tekintélyes részét a Szent Félixrôl írt 13 ,,születésnapi vers alkotja. Nagyon érdekesek zsoltár-parafrázisai, melyekkel a keresztény költészet egy kedvelt műágának lett elsô képviselôje. De talán egész költészetében legkedvesebb, legköltôibb az a pár sor, amelyet feleségéhez írt. (Age, iam precor...) Egyénisége még jobban megnyilatkozik költészetében, mint Prudentiusé. Egyszerűbb annál és közvetlenebb, nem áll mögötte ízlésben és formai művészetben sem, de egészben kisebbszerű költôi egyéniség; világa szelíd lemondás,. merengô reflexiók, bensôséges szeretet. Az utolsó szorosan vett ókori himnuszköltô Coelius Sedulius, az V. század elsô felébôl. Életérôl nagyon keveset tudunk. Itáliában született, ifjúkorában valószínűleg világi tanulmányokat folytatott, késôbb pappá lett. Sedulius tulajdonképpen nem is számítható a lírikusok közé. Fôművén, az Úr csodáiról írt hexameteres Carmen Paschale öt könyvén kívül írt ugyan két himnuszt is, de ezek sem igazi lírai költemények. Az egyik egy distichonokban írt didaktikus-epikus vers az Ószövetség elôképeirôl,[1] a másik pedig Jézus Krisztus életét dolgozza fel jambikus dimeterekben. E hosszabb himnusznak két része is belekerült a Breviáriumba, az A solis ortus cardine és a Hostis Herodes impie kezdetű. -- Sedulius sokat tanult elôzôitôl, különösen Szent Ambrustól, és nem mutatkozik méltatlan tanítványuknak. Fôereje a formában van, ez bámulatos könnyedséggel folyik nála. Kifejezésmódját erôs tömörség tünteti ki. Verstechnikájában különben erôsen érezhetô már a hangsúly benyomulása a metrikába, és feltűnôen sokszor használja a rímet, amely Szent Ambrusnál még csak elvétve csendült meg. Mindezek már mutatják az átmenetet a középkorhoz. A keresztény ókorhoz számíthatjuk a himnuszköltészet szempontjából Európának a Karolingokig terjedô zavaros korszakát is, Ennek az idônek legjelentôsebb költôje, Venantius Fortunatus, Itáliában született a VI. század közepe táján. Ravennában jogot és szabad művészeteket tanult. Döntô jelentôségű életében megismerkedése Radegundával, I. Klotár frank király özvegyével és gyámleányával, Ágnessel, a poitiers-i kolostor fejedelemnôjével. Hatásuk alatt már idôs korában pappá, majd Poitiers püspökévé lesz. Versei közt útleírások, elégiák, dicsôítô versek, költôi levelek, sírfelíratok váltakoznak. Számos himnuszt írt az egyházi év ünnepeire, ezek azonban jórészt elvesztek. Összesen hat himnuszát ismerjük, de közülük két remekmű -- a Vexilla regis és a Pange lingua -- máig dísze a nagypénteki liturgiának. A latin himnuszköltészet elsô hôskorának utolsó nagy neve Nagy Szent Gergelyé. (540-604.) Elôkelô szenátori családból származott: a római jogot és az egyházatyákat tanulmányozta és korán prefektus lett. Atyja halála után palotáját bencés kolostorrá alakítja; gyors egymásutánban pap, pápai meghatalmazott, apát, végül 590-ben pápa lesz. Gergely, a liturgia elsô nagy szervezôje, az egyházi ének reformátora (,,gregorián'' ének), az egyházi hagyományokban egy sereg himnusz szerzôjeként él. Szerzôsége azonban nem bizonyítható, mert az adatok nagyon is késôiek. Minthogy azonban a neki tulajdonított himnuszok -- a breviáriumban ma is élnek -- meglehetôsen rokonok egymással, nem láttuk szükségesnek a szerzôség megjelölésében eltérni a hagyománytól. Ezek a himnuszok különben rövidségükben is ,,a világosságnak, gyengédségnek és nagyságnak utánozhatatlan egységét mutatják.'' (Wolters.) A VII. századig nyúlik vissza az írországi himnuszköltészet. Többnyire hosszabb, néha terjengôs költemények ezek. Nevezetes köztük legrégibb ismeretes eucharisztikus himnuszunk, a Sancti venite kezdetű. -- Az írekével nagyjában egykorú, de számban és értékben jelentôsebb az u. n. mozarab himnuszköltészet, az arabok közt lakó spanyolországi gót keresztényeké. Kb. 200 darabját ismerjük. Nagy részük nemes értelemben vett alkalmi líra: ünnepi eseményekre, az élet különbözô szükségleteire (királykoronázásra, lakodalomra, aratási ünnepre, a háború idejére: Tristes nunc populi). E költészet vezéralakja Sevillai Isidorus.-- A VII. századi angol egyház nagy történetírója, a tiszteletreméltó Béda (Beda Venerabilis, 632-735.) is szerzett himnuszokat. Ezeket bizonyos józanság és formai kiszámítottság jellemzi. Ilyen a Prima Creator saeculi kezdetű himnusz a teremtés Hatnapjáról és a hat Világkorszakról. A római kultúra hanyatlása után új idomokat ölt az új népek ajkán a himnusz is. Fiatalos ügyetlenség, kedves dadogás szólal meg a régi formákban, a görög mérték ízeiben kedves félszegséggel, de a X. századtól egyre zengôbb tisztasággal helyezkedik el a születô újlatin nyelvekbôl belopódzó hangsúly-elv és a sorok végén egyre gyakrabban, egyre tudatosabban csendűl fel az édes új csilingelés, a rím, hogy aztán a középkor delelôjén varázslatos gazdagságig kifejlôdve uralkodóvá legyen az európai költészetben. Az új köntösben új lélek is énekel: az a lélek, amely a román székesegyházakban kapja meg lelkünket. Az ókori himnusz egyszerű, alázatos, méltóságos és józan hangja után most erôsebben fölbúg a mélységek visszhangja. A szellem feszültsége, ég és föld, lélek és test ellentétei, harcai hullámzanak a mélyben, de a formák még egyensúlyt tartanak és darabos erôvel tornyosulnak egymás fölé, nyugodtan, ünnepélyesen. Nagy Károly körében három jeles himnuszköltôt is találunk. A legnagyobb köztük Pál, a diakonus (Paulus Diaconus, 730--799.), a longobárdok híres történetírója. A montecassinói bencés kolostor tagja, de több mint egy évtizedet töltött a császári udvarban is. Kevés himnuszát ismerjük; remeke a Keresztelô Szent Jánosról szóló. -- A másik kettô: az umbriai Alkuin (+804.), az ember méltóságáról szóló kis dal költôje, és a gót Szent Teodulf, orleansi püspök (+821), a Gloria, laus et honor kezdetű virágvasárnapi himnusz szerzôje; ezt a legenda szerint az angersi kolostor börtönében rögtönözte, mikor a körmenet, Nagy Károllyal, elvonult ablaka alatt. Alkuin tanítványa volt Rabanus Maurus (776--856). A fuldai apátság, majd a mainzi püspökség elôkelô egyházi hivatalait viselte, de legboldogabb akkor volt, amikor teljes visszavonultságban a tudományoknak és a költészetnek szentelhette idejét. Himnuszai közül a Veni Creator Spiritus kezdetű a bensôség remeke; a liturgiában ma is használatos. Külön kört alkotnak a szentgalleni himnuszszerzô szerzetesek. A legnevezetesebb köztük boldog Notker, akit -- beszédhibája miatt -- Dadogónak (Balbulus) hívtak. (+912.) Jelentôsége azért nagy, mert ô az elsô képviselôje a középkorban virágzó szekvencia-költészetnek. Hogy a liturgikus dallamok éneklését megkönnyítse, saját költésű szövegekkel látta el ôket. Igy folyton változó formájú, prózaritmusú művek keletkeztek, amelyeknek két-két -- ugyanazon dallamra énekelt szakasza mindig megfelel egymásnak. Ilyen Sancti spiritus assit nobis gratia kezdetű pünkösdi szekvenciája. -- Szentgalleni apát volt az ifjabbik Hartmann is (+925.), az Evangéliumról szóló himnusz szerzôje. A burgundi Wipo (+1048 után), II. Konrád és III. Henrik császár udvari káplánja, több világi mű szerzôje, írta a Victimae paschali kezdetű, a húsvéti liturgiában ma is használatos szekvenciát. Ez a Notker-féle kezdetleges szekvenciaformának továbbfejlôdését mutatja: itt már szabályosan csendűl meg a rím. A béna Hermann (Hermannus Contractus, 1013-1054.) a reichenaui kolostor grófi családból származó szerzetese. Nyomorék felsôteste nem akadályozta meg abban, hogy közkedvelt tanár, csodált zeneszerzô és sokoldalú író ne legyen. Ô írta a középkor elsô világkrónikáját. Mária-antifonái: a Salve Regina és az Alma Redemptoris Mater máig használatosak a liturgiában. A XI. század nagy hinmuszköltôje Itáliában Damiáni Szent Péter (1006-1072). Szegény születésű kamalduli szerzetes, több fontos egyházi hivatal és pápai diplomáciai megbízatás betöltôje, utóbb ostiai bíborosérsek, élete végén félreesô kolostorába vonult világmegvetô remete. Sok himnusza maradt ránk, fôleg Mária-énekek és az utolsó dolgokról szóló költemények. Ilyen a halálról és a mennyországról szóló himnusz. Formai tökéletességben nem éri el a gótikus kor nagy költôit (a csengô rímek helyett a tompább asszonáncot használja), de érzelmi melege, gazdagsága, színpompája a legnagyobbak közé emeli. -- A XI. századból származik valószinűleg a Veni Sanete Spiritus kezdetű pünkösdi himnusz is, amelyet a hagyomány II. Róbert francia királynak tulajdonít. (971--1031.) A gótika korában viharosabbá válik a lélek harca, ujjongóbbá a feltörô gyôzelem, megrendítôbb hangon szól a bűnbánat és a múlandóság érzelme. Nagyobb a mélység a lélek ellentétei közt, ragyogóbbak, vagy sötétebbek a színek, szenvedélyes szimbolika, lobogó képgazdagság, omló, merész rímzuhatagok, lendületesebb szerkesztés, teljesebb idomok jellemzik a kor legnagyobbjainak költészetét. A középkori himnuszköltészet nagy virágkorát a lavardini születésű Hildebert (Hildebertus Cenomannensis, 1056-1135.) tours-i érsek nyitja meg. Nevét a középkor himnuszköltészetének egyik leghatalmasabb alkotása tette halhatatlanná: az Alpha et O, magne Deus... kezdetű Szentháromság-himnusz. A legnehezebb teológiai fogalmak csengô rímekbe és mélyértelmű szójátékok sorába öltöztetve jelennek itt meg, de érezzük a hívô és küzdô emberlélek mélységeit is. -- Hildebert viszontagságos életében sokat harcolt egyházmegyéjéért a kor hatalmas hűbéruraival, angol fogságot is szenvedett, háromszor járt Rómában. Kevés hiteles himnuszát ismerjük de ezek a latinnyelvű költészet remekei közé tartoznak. Körülötte egész kis himnuszköltôi kör csoportosul (Marbod, Baudré, Canterbury-i Reginald), akik újra a szigorú latin idômértékes formákban írták műveiket. A középkor Szent Bernátot; a nagy clunyi apátot tekintette a legnagyobb himnuszköltônek; neki tulajdonították az ismert és szeretett himnuszok egész seregét. A kritika kimutatta, hogy Szent Bernát -- néhány jelentéktelen vértanú-éneken kívül -- nem írt költeményeket. Egészen a legújabb idôkig az ô neve alatt emlegették a Jesu dulcis memoria kezdetű remek ,,ujjongást'', mely azonban -- kétszótagos jambusi rímeinek tanusága szerint -- valószínüleg csak a XIII. században keletkezett. -- Egy másik, Szent Bernátnak tulajdonított híres himnusz szerzôje: Morlasi Bernát (élt 1140 körül). Róla csak annyit tudunk, hogy a híres clunyi kolostor szerzetese volt. Egy rímes hexameterekben írt költeménye van a világ megvetésérôl. Tôle való az a Mariale c. himnuszsorozat is, melynek egyik része az Omni die dic Mariae kezdetű Mária-ének. Ennek az éneknek tekintélyét mutatja, hogy sokszor Szent Bernátnak, Szent Anzelmnek (vagy Szent Kázmér lengyel királynak) tulajdonították. Jeles költô volt Szent Bernát nagy teológiai ellenfele, Abelard (1079-1142.), a középkor egyik legérdekesebb alakja: harcos filozófus, romantikus szerelmes, és nem utolsó sorban termékeny himnuszköltô, aki egy egész himnáriumot hagyott ránk. Műveinek értéke nem áll arányban számukkal, de vannak köztük igen sikerültek is. Mint a Szent Gildas-i apátság feje halt meg. A középkori himnuszköltészet csúcsát Szentviktori Ádám-ban éri el. (1130-1192.) Életérôl jóformán csak annyit tudunk, hogy a híres párizsi ágostonrendi Szent Viktor-apátság tagja volt, valószínűleg kortársa Szentviktori Hugónak és Rikárdnak, a misztikus teológia jeles művelôinek [a ,,három nagy viktorinus''); ô maga is nevezetes biblia- tudós. (Ennek a kolostornak volt apátja Ádám idejében az a Geoffroy de Breteuil, aki a legrégibb magyar versnek, a löweni Máriasiralomnak eredetijét írta.) Költeményeiben fölényes teológiai tudás egyesül áradó érzelmi gazdagsággal, csillogó színekkel, zengô zeneiséggel és teljes formai tökéllyel, nem egyszer virtuózitással. Tôle származik a szekvencia újabb, mértékes, rímes formája (ilyen a Stabat Mater is). Költôi erejével körülbelül olyan helyet foglal el a középkori himnuszköltészetben, mint az ókoriban Prudentius, hatása viszont Szent Ambrus költészettörténeti helyzetére emlékeztet. Egy lelkes kutató (Neale) nem habozik ôt ,,nemcsak a középkor, hanem minden idôk legnagyobb latin költôjének'' nevezni. A XIII. században külön csoportba foglalhatjuk a kolduló rendek himnuszköltôit. Ilyen mindenekelôtt a ,,doctor angelicus'', Aquinói Szent Tamás (1225-1234.), minden idôk egyik legnagyobb teológusa és filozófusa. A pápa megbízásából ô szerkesztette az úrnapi ünnep miséjét és zsolozsmáját; ennek a megbízásnak köszönhetjük az Oltáriszentségrôl írt himnuszait. Legmélyebben azonban talán a magányos áhítatra készült Adoro te ragad meg. -- Kortársa, és vele sok tekintetben rokon egyéniség, Szent Bonaventura (Johannes Fidanza, (1221-1274.), többek. közt a szent keresztrôl szóló himnusz szerzôje. Bonaventura nagy tekintélye magyarázza, hogy mint Szent Bernátnak -- neki is számos más-írta himnuszt. tulajdonított a középkor. Az ô tanítványa Peccham János (1240-1292.) Canterbury-i érsek: Fülemile c. nagy költeménye egyes részleteiben olyan bájos és zengzetes, hogy egy pillanatra sem érzik hosszadalmasnak. A tanító és erkölcsi célzat teljesen felolvad az átélés melegében. Celenói Tamás (1190-1230), Assisi Szent Ferenc életírója sem méltatlan társa a most felsoroltaknak; nevét egy nem egészen biztosan tôle származó költemény, az utolsó ítéletrôl szóló híres Dies irae -- a gyászmise szekvenciája -- tette halhatatlanná. ,,Hármas rímei, mint hármas kalapácsütés reszkettetik meg a lélek legmélyét.'' (Guericke.) Szellemben, formában, értékben édes testvére a ferences költôknek a kolduló rendek harcos ellenfele, a jeles teológus és szónok, Philippe de Grčve (1165-1236). Mint a párizsi egyház kancellárja, kora egyházi életének és tudományának nevezetes alakja volt. Költeményeinek -- anyanyelvén is ír -- tárgyai a legváltozatosabbak, de a himnuszköltészet terén is néhány remeket alkotott. (Cum sit omnis caro foenum.) -- Nagy népszerűségre tett szert Löweni Arnulf (+1250.) villersi cisztercita apátnak a kereszten függô Jézus tagjaihoz írt himnuszsorozata. Kódexeinkben is megtalálható, (Szent Bernát himnusza a fölfeszített Krisztushoz címen szokás emlegetni.) A Szent Archoz szóló rész német fordítására írta J. S. Bach híres ,,O Haupt voll mit Wunden''-ját. Az utolsó nagy középkori himnuszköltô Jacopone da Todi (1240- 1306). Olasz nemesi családból származott, jogot végzett és világias, nagyúri életet élt, de fiatal felesége megrázó körülmények között bekövetkezett halálának hatására a Ferencrendbe lépett, mint laikus fráter. VIII. Bonifác pápa évekig börtönben tartotta. Itt sem szűnik meg írni olasznyelvű (Laudi) és latin költeményeit. Himnuszai az istenszeretet mámorától lángolnak; méltán híres Mária-énekei (mint a két Stabat Mater) a gyengédség remekei. Érdekesek erkölcsi célzatú himnuszai is: a szegénységrôl, a múlandóságról. A XIV. századtól kezdve a himnuszköltészet lassú hanyatlásnak indul, nem ugyan számban, nem is mintha egyes kitünô alkotások nem születnének, de egészben véve kevés az új hang, gyengül a formaérzék, lazul a szerkesztés, hanyagabb a verselés. Ennek a kornak legjava terméséhez tartoznak Kempis Tamás (1380-1431) magánájtatosságra írt himnuszai. A legklasszikusabb aszketikai könyvnek, a Krisztus követésé- nek szerzôje himnuszköltônek is jelentôs, ha nem is mérkôzhetik a korábbi nagyokkal. A XIV. századtól meginduló humanista költészet csak lassan és módjával veszi fel műfajai közé a himnuszt. A humanista költészet azonban egészen más jellegű, mint az igazi himnuszköltés. Emez, ha átvesz is klasszikus formákat és szólásokat, sôt ha itt-ott mitológiai fordulatokat is alkalmaz (az eget Olympusnak, a napot Phoebusnak mondja, sôt III. Ince himnuszában Szűz Máriát Bellonához hasonlítja), sokkal eredetibb, saját ihletésű, hatalmas keresztény lelkiségbôl áradó művészet, míg a humanista költô mindig erôsén függ a klasszikusoktól, hiszen elvszerűen, művészi becsvágyból utánozza ókori mintáit. Azért, noha a humanista vallásos lírának jelentôs költôi vannak (Sarbievszky, Balde), műveiket nem tekinthetjük a himnuszköltészethez tartozónak. Maga az egyházi himnuszköltés nagyjából lezárul a Trienti Zsinattal. Ennek intézkedései egységesítik a liturgiát, új liturgikus költészetre nincs többé szükség, csak mikor nagyritkán új ünnepet vezetnek be. Ilyenkor Rómában készülnek még liturgikus himnuszok, de ezek halvány másai csak a régi remekeknek. Olykor ezek közt is akad persze szerencsésebb ihletbôl született; ezekbôl hozunk néhány példát. A Jézus Szent Szívérôl írt himnuszok például igazi meleg ihletrôl tanuskodnak. XIII. Leó pápa Szent Családhimnuszai egyenesen a himnuszköltészet hôskorára emlékeztetnek. * * * Különös megilletôdéssel olvassuk a magyar eredetű himnuszokat. Vannak köztük olyanok, amelyeket bízvást írhatott volna francia vagy olasz szerzô is, mint a Veni Jesu, veni amor kezdetű úrjöveti himnuszt vagy a Florens Jesse regula kezdetű Mária-éneket: ott is a himnusz- világköltés javához tartoznának. Másokon félreismerhetetlenül megérezzük a magyar ízt. A Gaude Virgo gloriosa Mater Christi kezdetű Mária-ének egyenesen a magyarok Nagyasszonyához fordul, strófáiban a török hódoltság vérpárás levegôje csap meg. A Coelo rores pluunt flores késô-gótikus rímcsilingelése egyes strófákban a magyar betlehemesjáték parasztosan meghitt környezetét idézi. A Szent Istvánról szóló zsolozsma pedig valósággal a magyar Szent Istvánt állítja elénk, egyszerre a legendák ,,kegyes király''-át és a lovasnomád ôsök igaz fiát, a harcos ,,erôs királyt''-- olyan tökéletes és egész képet, aminôt szépˇ irodalmunknak azóta sem sikerült rajzolnia errôl a szent, örök-magyar szimbolumról. Koronája e költészetnek -- a karácsonyi ének mellett -- a Pázmánynak tulajdonított O gloriosa kezdetű Mária-himnusz; páratlanul melegen csillogó színei, a ,,lángoló'' gótikára emlékeztetô rím-áradása (Babits a Balassa-strófa zamatát érzi benne) valóban az egész himnusz- világköltészet kivételes remekei közé emelik. * * * Mint minden élô költészetnek, természetesen a himnuszköltésnek is megvannak saját törvényei, formái, műfajai. A műfajok itt is történetileg alakultak ki; elsôsorban létrejöttük körülményei, célzata, az élô használat igényei szabták meg ôket. Az ambrusi himnusz születésének ismertetett története egyszer s mindenkorra eldöntötte, hogy a himnusz valójában az egyházi közösségnek szóló, az együttérzô, együttimádkozó közösség érzelmeit kifejezô ének. Ez a rendeltetés eleve kizárni látszik az egyéniség erôsebb érvényesülését, a személyes áhitat határozottabb színeit. Csakugyan, ennek az ezeréves költészetnek egyes darabjai -- az óriási idôbeli különbségek és szerzôiknek kor, faj és szülôföld szerint való nagy tarkasága mellett is -- annyira rokonok, hogy a felületesebb olvasó néha szinte egy költô műveinek gondolhatná ôket, -- legfeljebb ugyanannak a költônek más-más életkorából és fejlôdési korszakából. Ezt a családi jelleget nemcsak a közös nyelv biztosítja, hanem a hagyományos, aránylag kevés nagy motívumra szorítkozó témakör, az e mögött rejlô egységes egyházi műveltség, gondolatvilág és történeti anyag (Biblia, szentek élete) is. Ihletôjük az a néhány nagy ôs-elemi alapérzelem, amely az emberiségnek Istenhez való viszonyát jellemzi és amely tulajdonképen minden vallásos költészet örökegy mondanivalója. Ezért aki a vers hétköznapi értelemben vett ,,tartalmán'' nem tud túljutni, valószínűleg egyhangúnak fogja találni ezt a költészetet, -- amint valószínűleg sok nagyon-nagy költôt is annak talál. Aki azonban rokonlélekkel, a himnuszokban megszólaló nagy vallási élmények valamelyes megtapasztalásával, vagy az igazi esztétikai átélés adományával, a szavak, szólások, színek és dallamok ízeinek érzékével -- hát még aki mind a kettôvel együtt! -- adja át magát ennek a költészetnek, az megérzi bennük nemcsak a nagy örökemberit, hanem a nagy egyéni és művészi mondanivalók gazdagságát is. Meg fogja érezni mindezt a himnuszoknak abban az óriási tömegében is, amely mindenestül közösségi használatra készült: a liturgikus himnuszokban. Ezeket fôleg a breviárium és a breviáriumhoz készült énekeskönyvek, az u.n. antiphonariumok tartalmazzák. A középkori nyelvhasználat elsôsorban ezeket nevezte himnuszoknak. A breviárium a papok napi-zsolozsmájának könyve; a századok folyamán kialakult érdekes és kötött kompozicióba foglalt részleteit a nap meghatározott óráiban olvasták, recitálták, illetôleg énekelték (és mondják, éneklik ma is) a szerzetesi közösségek és egyes más egyházi testületek. Minden egyes ilyen önálló részben -- az ú. n. hórákban -- zsoltári, szentírási szövegeket; szentatyákból vett elmélkedéseket, történeti olvasmányokat és imádságokat és egy-egy himnuszt tartalmaz. Igy vannak himnuszai a matutinumnak és nocturnumnak (éjjeli zsolozsma), a laudesnek (dícséret), a nappali hóráknak (prima, tertia, sexta, nona -- elsô, harmadik, hatodik és kilencedik óra -- a mi idôszámításunk szerint hat, kilenc, tizenkettô és délután három órára elôírt imádság), a vesperásnak (vecsernye) és a completoriumnak (záróimádság, régi magyar szóval kompléta). Ennek a breviáriumi költészetnek formailag is megvan a maga hagyománya: az ambrusi forma, a nyolc szótagos jambusi sorokból (dimeter jambicus) álló négysoros strófa, aminôt legnagyobb számban tartalmaz ez a könyv is; de szép számmal akadnak köztük sapphói (Pál diákonus himnusza Keresztelô Szent Jánosról: Ut queant laxis resonare fibris) asklepiadesi (XI. Kelemen himnusza Sz. Józsefrôl: Te Joseph celebrent agmina caelitum), trochaikus trimeterben írt himnuszok is (rendesen két sorban, egy nyolc és egy hét szótagos sorban írva: ôsük Prudentiusnak Minden Hórára írt himnusza: Corde natus ex parentis Ante mundi exordium). A késôbbi középkorban egész officiumokat írtak versben (csak a zsoltárok és a bibliai, vagy szentatyákból vett olvasmányszövegek maradtak prózában); ezeket historia rhytmicá-nak nevezték; szemelvényeink közt ilyen a Szent István királyról szóló magyarország verses zsolozsma. Jóval kisebb a misekönyvnek (missale) és énekes párjának, a gradualénak himnuszanyaga. A mise szövegében a Szentírásból vett olvasmány (lectio) után következett a himnusz, azért nevezték sequentia-nak (következô). A sequentia -- a szűkebb értelemben vett himnusz mellett ennek az egész költészetnek legfôbb, leggazdagabban kifejlôdött műfaja -- a fejlôdés során két egymástól nagyon különbözô, jellegzetes formát fejlesztett. Mindkettônek formai alapelve a szigorú párhuzamosság: minthogy két egymást váltogató kar énekelte, két-két strófa azonos dallamra készült, tehát ritmussor és szótagszám tekintetében szigorúan megfelelt egymásnak. A régebbi sequentia-forma a Dadogó Notker nevéhez fűzôdik; valójában prózai sorokból áll; amelyekbe az ének miatt szigorúan kiszabott szótagszám és két-két strófa tökéletes egybevágósága visz bele sajátságos jellegzetes ritmust példája Notker Pünkösdi sequentiája: Sancti Spiritus Assit nobis gratia). Késôbb ez a ritmikus próza is fölveszi a rímet (ilyen Wipo Húsvéti sequentiája: Victimae paschali). A késôbbi sequentiaforma a trochaikus trimeterbôl fejlôdött ki; annak elsô, nyolcszótagos sorát megismételték és páros rímmel látták el. Igy jött létre az a hatsoros rímes strófa, amelyet a gótikus korszak nagy költôi (Szentviktori Ádám, Aquinói Szent Tamás és mások) utóbb már hármas, sôt négyes rímekkel olyan káprázatos formaművészettel dolgoztak ki. Ennek a sequentiaformának nagy példái gyüjteményünkben a Stabat Mater, a Lauda Sion és Szentviktori Ádám Ave virgo singularisa. A liturgia újabb fejlôdése igen lecsökkentette a használatos sequentiák egykori nagy számát: a mai misekönyvben már csak öt van: Húsvétkor a Victimae Paschali, Pünkösdkor a Veni Sancte, Úrnapján a Lauda Sion, a gyászmisében a Dies irae és a Fájdalmas Szűz ünnepén a Stabat mater (a XII. és XIII. században egyikmásik misekönyv hetvenet-nyolcvanat is tartalmazott). A misekönyv költészetéhez tartoznak a körmenetekre készült énekek is, amilyen Venantius Fortunatus Vexilla regis-e és Pange linguá-ja, vagy Teodulf Gloria laus et honor kezdetű distichonos virágvasárnapi himnusza. A liturgián kívüli himnuszköltészet számban, mennyiségben szinte beláthatatlan gazdagságú. Ha liturgikus himnusz sokezer maradt ránk, az egyéni himnuszok számát százezrekkel mérhetjük. Egy ezeréves lelki kultúra gazdag virágzása ez, amelynek éppenúgy megvannak -- sokszor névtelen -- klasszikusai, mint a világi költészetnek, de éppenúgy megvannak kedves kezdôi, ügyetlen dilettánsai, fáradt epigonjai és lelketlen utánzói is. Ezek a nem-liturgikus himnuszok voltaképen verses imádságok és elmélkedések; az egyéni áhitat szülöttei, azért jobban magukon is hordozzák az egyéniség külön színeit. Minthogy nem készültek éneklésre, formáik is szabadabbak, változatosabbak. A klasszikus görög formáktól a népies ízű, hangsúlyos dalstrófákig, a puritán ambrusi jambustól a lángoló gótika bonyolult szerkezeteiig, barokkos rímáradásáig és kiötvözött leoninusaiig (rímes hexameter és pentameter) megtalálunk ebben a költészetben minden formai motívumot, amelybôl a modern európai líra táplálkozik. Vannak köztük hagyományosan kialakult műfajok, mint a hóra-énekek, amelyek a zsolozsma egyes részleteire, hóráira adnak egy-egy strófát, vagy strófacsoportot (ilyen a Patris sapientia kezdetű himnusz), -- a glossák, amelyek egy-egy szent szöveg, pl. a Miatyánk, vagy az Üdvözlégy egyes szavait írják körül, vagy fejtik ki, a psalteriumok, amelyek a százötven zsoltárnak megfelelôleg százötven strófából, a Rosariumok, melyek a rózsafűzér ötven Ave Mariajához igazodva ötven strófából állnak stb. Az eredetileg magánhasználatra készült énekeket, ha utóbb a liturgiában is felhasználták, cantiónak (ének), a zsolozsmába, vagy a miseszövegbe utóbb betoldott rövid költôi részeket tropusnak hívják. * * * Az anyag kiválasztásában háromféle szempont vezetett. Az elsô és döntô az irodalmi, illetôleg esztétikai cél volt: amennyire lehetett; az óriási anyag legjavából iparkodtam választani; csak olyan szövegeket akartam adni, amelyek a maguk nemében tökéletes alkotások. E törekvéssel megpróbáltam összekötni a történeti szempontot is: a kiválasztásban és csoportosításban szerettem volna megéreztetni egyrészt ennek az ezeréves költészetnek fejlôdését, másrészt gazdagságát, belsô változatosságát is megsejtetni. De nem mondhattam le arról sem, hogy megmutassam a himnuszköltészet ma is élô eleven arcát is, azért jórészt felvettem az élô liturgia (a mai misekönyv és breviárium) himnuszkincsét is. Ez a harmadik szempont itt-ott némi megalkuvást parancsolt az esztétikai követelménnyel szemben -- a breviáriumi himnuszok remekei között néhány igénytelenebb szépségű darab is meghúzódik --, de azt hiszem, szerencsésen egészíti ki a gyüjtemény történeti szemléltetô értékét. Ez a hármas szempont magyarázza, hogy néhány olyan darab is szerepel szemelvényeim között, amelyeket a himnuszgyüjtemények nem szoktak fölvenni, amelyek nem számíthatók a tulajdonképeni himnuszköltészethez, de tárgyuk, vagy szerzôjük révén mégis belsô rokonságban vannak vele. Ilyen pl. gyüjteményünk egyik remeke, Nolai Szent Paulinusnak feleségéhez intézett üdvözlô verse, amely tiszta egyéni líra, de gondolatköre és érzelmi világa nem különbözik a himnuszétól. Alkuin verse az ember méltóságáról egy egyéni tartalmú levél részlete, Peccham János Fülemiléje már csak terjedelménél fogva sem sorolható a himnuszok közé (a gyüjtemények rendszerint csak egy-egy kis részletét hozzák), de nemcsak himnikus részei és elmélkedései, hanem az egész bájosan tudákos koncepció olyan sajátosan remek és oly jellemzô a franciskánus- kor költészetére, hogy nélküle csonkának érezném a gyüjteményt. Egészen elüt a himnusz méltóságos stílusától a Bolondok Ünnepe Szamár- énekének félreérthetetlenül népies csengésű hangja, de viszont ez meg rendeltetésénél fogva a szó szoros értelmében liturgikus jellegűnek tekinthetô. Ezt sem hagyhattam ki: ez a hang is hozzá tartozik a középkor egyházi költészetéhez. Ezek és hasonlók talán azokat is ráeszméltethetik az egyházi költészet élô gazdagságára, akik a breviáriumi himnuszok látszólag egyszínű áhítatát egyhangúnak éreznék. A történeti szempont megkövetelte az idôrendi csoportosítást. A latin szövegeket jórészt Dreves alapvetô nagy művébôl vettem (Guido Maria Dreves S. J. -- Clemens Blume S.J.: Analecta Hymnica Medii Aevi. Lipcse. 1896-tól, eddig ötven kötet), illetôleg ennek kétkötetes rövidebb kiadásából (Ein Jahrtausend lateinischer Hymnendichtung, Lipcse, 1909). Munka közben állandóan forgattam Dreves pompás kis népszerű könyvét (Die Kirche der Lateiner in ihren Liedern, Kempten és München, 1908), F. J. Mone háromkötetes gyüjteményét. (Lateinische Hymnen des Mittelalters, Freiburg im Breisgrau, 1853-55), Phillimore kis antológiáját (The Hundred Best Latin Hymns, London, 1926), Richard Zoozmann szép kétnyelvű gyüjteményét [Laudate Dominum. Lobet den Herrn, München, 1928) és a George-körhöz tartozó Friedrich Wolters remek német antológiáját (Hymnen und Sequenzen, Berlin, 1922). A magyarországi himnuszokat részben Dankó alapvetô gyüjteményébôl vettem (Josephus Dankó: Vetus Hymnarium ecclesiasticum Hungariae, Bp., 1893), részben a XVII. századi énekgyüjteményekbôl; az egyes lelôhelyekre a jegyzetekben utalok. * * * A magyar himnuszfordítás tekintélyes multra tekinthet vissza. A legrégibb ismert magyarnyelvű költemény, a Löweni Máriasiralom, a szabad átköltésnek ez a remekműve, egy XII. századi latin himnusz fordítása. Kódexirodalmunk egyik legjelentôsebb lírai darabja, az ú. n. Szent Bernát himnusza a felfeszített Jézushoz, Löweni Arnulfnak gyüjteményünkben is képviselt himnuszait foglalja magyar versekbe. A breviáriumi himnuszok legnagyobb részét megtaláljuk kódexeinkben. Lírai költészetünknek Balassa Bálintig legszebb darabja, az Idvezlégy kegyelmes Szent László király kezdetű himnusz, irodalomtörténészeink többsége szerint szintén fordítás; latin változatát csak azért nem vettem föl fordításaim közé, mert meggyôzôdésem szerint a kettô közül a magyar az eredeti és a latin a fordítás.[2] A régi magyar énekeskönyvek -- elsôsorban természetesen a katolikusok, de imitt- amott a protestánsok is -- szebbnél-szebb himnuszfordításokat tartalmaznak. Az újabb fordítói művészet Faludi egy-két himnuszával kezdôdik; néhány ma is ismert éneket alkotott himnuszokból Tárkányi Béla, Mindszenty Gedeonnál pedig már mai értelemben vett remekeket is találunk. A magyar himnuszfordítás klasszikus fôműve Babits Mihály Amor sanctus-a. (Amor sanctus, Szent szeretet könyve, Középkori himnuszok latinul és magyarul, Bp. 1933.) Napjainkban is sűrűn olvasunk szép fordításokat Horváth Bélától, Geréb Lászlótól, Sárközi Györgytôl, Szedô Dénestôl (Philoména, Régi ferences himnuszok, Bp. 1942.), Szirmai Józsefnétôl (A breviárium himnuszai, latin-magyar szöveggel). Magam harmincöt évvel ezelôtt kezdtem foglalkozni a himnuszokkal. Elsô tanulmányomat az ókori keresztény-latin líráról 1910-ben írtam a Religió-ba. Elsô himnuszfordításaim is ekkor készültek. Harminc évvel ezelôtt a java himnuszokból 15-20, néhány évvel utóbb vagy 40 fordításom állt készen, egy részük (a Dies irae, a Stabat Mater. a Vexilla regis, a Lauda Sion, az Adoro te devote, a Te Deum, a Jam lucis orto sidere, a Veni Creator Spiritus; a Victimae paschali) még a tízes években megjelent versesköteteimben, imádságoskönyveimben, utóbb a Szent vagy Uramban, mások (Adamus a S. Victore Mária-éneke, Hildebertus Szentháromság-éneke, Damiani Szent Péter Mennyország- himnusza, Aquinói Szent Tamás Pange lingua-ja s több Prudentius- himnusz) különbözô folyóiratokban. Mindezek hamarosan belekerültek számos egyházi kiadványba is. A gyűjtemény lassan gyarapodott, amint éppen ihlet vagy alkalom hozta. Mikor 1933-ban Babits Mihály Amor Sanctusa megjelent, a gyönyörű könyv, a nagy költô és a jóbarát iránti kegyeletbôl egy évtizedre félretettem ezt a munkát -- az Amor Sanctus anyagának fele volt meg az enyéim közt -- és csak az idei nyáron mélyedtem bele újra, kiadóm felszólítására. Tettem ezt annál is szívesebben, mert a himnuszok az elsô fordítások óta szívbeli ügyemmé lettek, és mert úgy éreztem, hogy -- a zsoltárfordítások és a Szent vagy Uram után -- még ,,ez egy munkámmal igazán tartoztam''. * * * A fordítás alapjául a leghitelesebb szöveget iparkodtam választani, a változatok közül természetesen a tartalmilag és formailag legtermékenyebbet; kihagyásokat, rövidítéseket csak ott engedtem meg magamnak, ahol a hagyomány, a liturgikus használat adott rá jogot. De még ahol ilyen kiszakított breviáriumi részleteket hoztam is -- mint Prudentius és Sedulius nagyobb költeményeibôl -- megpróbáltam a költô arányainak megéreztetésére egy-egy egészet is adni. A fordításban természetesen minél nagyobb tartalmi hűségre törekedtem. Ha valahol, a szigorúan teológiai tartalmú himnuszoknál kötelezi ez a fordítót. Itt egy-egy szónak nem egyszer súlyos dogmatikai jelentôsége van és egy árnyalati különbség tökéletesen meghamisíthatja az értelmet. Az olyan szövegekben, mint a Lauda Sion, vagy Hildebert Alfa és Omega-éneke, a kifejezéseknek szinte matematikai szabatossággal kell visszaadniok az egyetlen lehetséges terminust, ha nem akarnak egészen mást mondani, mint az eredeti. A szorosan vett dogmatikai igényen kívül van itt a kifejezéseknek -- ha szabad Arany János epikai hitele mintájára ezt a szót használni -- bizonyos liturgikus hitele is. A turris eburnea-t pl. nem lehet másként fordítani mint elefántcsont torony-nyal (Babits elefántcsontbástyát mond), mert minden katolikus ember fülében ott cseng a litánia formulája. A verbumot olykor visszaadhatom szó-val, de a legtöbbször igé-vel kell fordítani, csak így idézi föl azt az egész teológiai kozmoszt, amely a vers tulajdonképeni tartalma. A spiritus néha lélek, vagy szellem, de sokszor csak Szentlélek lehet, különben nincs a versnek értelme. Ez a néhány utalás talán megérezteti a művészi himnuszfordítás legnagyobb nehézségét, a stílusbeli színezet visszaadását. Szabályokba nem foglalható, sôt legtöbbször határozottan meg sem fogalmazható finomságokról van itt szó. Annál is inkább, mert a századokon át visszatérô azonos formák, (pl. az ambrusi himnusz) és a hagyományosan kötelezô fordulatok nagyon megnehezítik az egyes írók és egyes himnuszok egyéni ízeinek megéreztetését. Pedig a fordítás csak ezen a ponton válik művészetté. Meg tudja-e éreztetni, hogy pl. a Szent Gervasiusról és Protasiusról szóló himnuszt olyan ember írta, aki látta a leírt csodákat és ezt a friss élményizgalmat lehelte bele a versbe, -- hogy az Alfa és Omega-ének költôje a borotvaélesre kidolgozott teológiai tételeken keresztül is a nagy misztikus elragadtatást fejezi ki, -- hogy az Omni die dic Mariae, vagy az O gloriosa, o speciosa kezdetű énekek írója nemcsak Szűz Mária csodálatos szépségétôl, hanem a rímek csilingelésétôl is mámoros volt: ezek tulajdonképen a himnuszfordítás legfôbb problémái. Megéreztetni az ambrusi himnusz római méltóságát és erejét, az ír áldozási ének puritán egyszerűségét, Beda Venerabilis himnuszának kissé tudákos szárazsága mellett is bensôséges melegét, a Fülemile franciskánus báját, Szentviktori Ádám Húsvéti sequentiájának biblikus ihletét, a Szamárének kicsapongó népi jókedvét, a Szent István-zsolozsmának a hagyományos jámbor formák közül is kiütközô ,,rebellis'' magyar hangját: ez teszi a műfordítást filológiai tudósmunkán és pepecselô stílusgyakorlaton túl költészetté, csak ez hozhat létre eredetivel egyenrangú alkotást. És itt a XX. századi nagy líra iskoláján átment mai költôt kettôs veszedelem fenyegeti. Az egyik, hogy modernebb lesz az eredetinél, új, XX. századi ízeket visz bele az eredetibe, és ezáltal, ha jó irányban is, de akaratán kívül hamisításba téved. Amikor Babits a tengert ,,korállal teli gôgnek'' mondja; vagy Szűz Máriát ,,viola-fuvalom''- nak nevezi, remek szépségeket alkot, -- de az eredeti csak annyit mond, hogy ,,a tenger a korállal dicsekszik'' és Szűz Mária ,,illatos ibolya''. A másik veszedelem az ellenkezô véglet: a tudatos archaizálás. Kosztolányi Szent Imre-himnuszaiban pl. ezt az elvet követi és így ír: ,,Vigadj, szülô Pannonia, Mert dücsô az te fiad, Nincs az virtusának híja, S az mennyben öröm riad''. Nyilván abból indul ki, hogy középkori versekrôl van szó, tehát középkori ízt kell adni a nyelvnek is. Csakhogy e versek latin nyelve nem primitív archaikus beszéd, hanem egy századokon át éretté, sôt túléretté fejlett költészet tökéletes nyelve, -- és kinek jutna eszébe Racine-t a kortárs Zrínyi nyelvén fordítani? Csak egy pont van, ahol maga a magyar nyelv szelleme parancsol rá a fordítóra némi árnyalati változást, -- nem hiszem, hogy az .eredetinek kárára. Nyelvünk u. i. természeténél fogva valamivel konkrétebb, testiesebb, mint az elvont teológiai-filozófiai használatban bizonyos fokig meghalványodott középkori latinság. Amikor tehát a liber scriptust kézzel írt könyv-vel, a stola sordida-t szennyes ingünkkel fordítom, ha a Veni Sanctéban az In labore requies, In aestu temperies, In fletu solatium-ot így adom vissza: Fáradottnak könnyülés, Tikkadónak enyhülés, Sírónak vigasztalás, -- úgy gondolom, hogy a nagy magyar líra hagyományát követem, de az eredeti szöveg stílusegységét sem hamisítom meg. Ami a versformát illeti, természetesen azt az elvet követtem, hogy mindent az eredeti versben kell fordítani, és pedig sort sorral. Az elsô elvtôl egyetlen egyszer tértem el: Nolai Paulinus feleségéhez írt distichonainak néhánysoros bevezetôje anakreoni formában van írva: a fordítás megtartja a szótagszámot, de az eredeti jambikus menetet trochaikusra fordítja; mikor több, mint harminc évvel ezelôtt lefordítottam, így szólalt meg bennem, így szerettem meg ezt a kis remeket, és nem tudtam elszánni magam, hogy megváltoztassam. A sort- sorral fordítás elvétôl is egyszer tértem el. A magyarországi Magdolna- himnuszban egy helyen a nagyon is laza kötésű nyolc sort négy tömörebb magyar sorba vontam. így a magyar himnusz egy strófával rövidebb lett az eredetinél. Egyszer-kétszer a magyar gondolat ritmusa azt kívánta, hogy megváltoztassam a sorok rendjét; a Splendor paternae gloriae kezdetű Szent Ambrus-féle himnusz negyedik strófájából pl. a dentes retundat invidi (törje meg a kaján fogát) a harmadikba illett bele jobban; viszont ebbôl a versszakból meg a culpa lubrica (a bésikamló bűn) a negyedikbe kívánkozott. A legtöbb művészi problémát a rímelés elvi megoldása vetette föl. Az ambrusi himnusz eredetileg rímtelen, késôbb fokozatosan veszi fel a rímet, hol párosan, hol keresztben, hol csoportosan. A legtöbb himnuszban pontosan követni törekedtem az eredetit ebben is, -- egészen odáig, hogy tiszta rímet tiszta rímmel, asszonáncot asszonánccal adjak vissza. Legrégebbi fordításaim idején azonban még úgy éreztem, hogy a magyar fül jobban szereti a rímes strófákat, azért nem egy régi himnuszt is rímesen fordítottam. Ezeket most nem láttam szükségesnek újra fordítani, rímtelenül, annál is inkább, mert imádságos- és énekeskönyvek elterjesztették már a régi rímes formát. A ritmikai megoldásnak nem egyszer az volt a fônehézsége, hogy a fordítás ne akarjon jobb lenni az eredetinél: Szent Hilarius kezdetleges, döcögô asklepiadeusait ne simítsa ki túlságosan, az Ave Maris stella népies félasszonáncait ne helyettesítse modern rímmel, stb. Ebben is megpróbáltam lehetôleg követni az eredetit, mint ahogy alliterációkat, középrímeket, belsô asszonáncokat, szójátékokat is lehetôség szerint hasonlókkal adtam vissza, vagy ahol a magyar szó természete ezt lehetetlenné tette, a himnusz, illetôleg a strófa más alkalmas helyén pótoltam. Minden műfordítás folytonos megalkuvást kíván; a művészi probléma legtöbbször az: hol, milyen áron és minek javára alkuszik meg a fordító. Számomra a legfôbb szempont a költemény eredetiként ható szépsége, a nyelv zeneisége és az eredetinek belsô stílusegysége volt. Fôleg a belsô stílusnak, a költemény e lelkének visszaadása izgatott legjobban, ez okozta a legtöbb nehézséget, ennek keresése adta a legtöbb gyönyörűséget. Sikerült-e megéreztetni Ambrosius és Prudentius dimeter jambicusának egyéni külön színeit; Nolai Paulinus -- az Ausonius-tanítvány -- klasszikus distichonainak és a virágvasárnapi himnusz koraközépkori distichonainak kétféleségét; a 900 körül született alkaikusok, asklepiadeusok és XIII. Leó, vagy XI. Kelemen humanista ízű latin strófáinak két különbözô ízlésvilágát; vagy Nolai Paulinus zsoltárfordításának hármas stílusrétegét, (a zsoltári elemet, a horatiusi hangot, és ezeken túl az egyéni dallamot); -- ítélje meg az olvasó; a fordítás művészi értéke az ilyen lemérhetetlen mozzanatokon fordul. * * * Grande carmen istud est, -- felelte Szent Ambrus, mikor megvádolták, hogy himnuszaival megbűvölte a népet. A játékos mondatnak kettôs értelme van: nagy vers ez, -- nagy varázsige! Igaz, mindkét értelemben. A nagy költészet szól a himnuszokból és nagy bűvölet: a Lélek bűvös lehellete. Vajha minden olvasó annyi szépséget és felemelkedést, annyi vigaszt és lelki erôt nyerne belôlük a nehéz idôkben, mint a fordító! Jegyzetek 1 Olyan ószövetségi alak, amely valamely újszövetségi alak jelképe pl. a kenyeret és bort áldozó Melkizedek az utolsó vacsora Úr Jézusáé. Tele van ilyenekkel gyüjteményünkben Szentviktori Ádám húsvéti szekvenciája. 2 L. értekezésemet: A középkori Szent László-himnusz eredetiségének kérdéséhez, Szegedi Füzetek, 1935. ======================================================================== Szent Nikétász (335--414) Téged Isten dicsérünk. Téged Isten dícsérünk, Téged Úrnak ismérünk. Téged, örök Atyaisten, Mindegész föld áld és tisztel. Téged minden szép angyalok, Kerubok és szeráf-karok, Egek és minden hatalmak Szüntelenül magasztalnak. Szent vagy, szent vagy, Erôsséges szent Isten vagy. Nagyságoddal telve ég, föld, Dicsôséged mindent bétölt. Téged dícsér, egek Ura, Apostolok boldog kara. Dícséretes nagy próféták Súlyos ajka hirdet és áld. Jeles mártír-seregek Magasztalnak tégedet. Vall tégedet világszerte Szentegyházad ezerszerte, Téged, S mérhetetlen nagy fölséged, S azt ki hozzánk tôled jött le, Atya igaz Egyszülöttje, S áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet. Krisztus, Isten egyszülöttje, Király vagy te mindörökre. Mentésünkre közénk szálltál, Szűzi méhet nem útáltál. Halál mérgét megtiportad, Mennyországot megnyitottad. Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged. Onnan leszel eljövendô Mindeneket ítélendô. Téged azért, Uram, kérünk, Mi Megváltónk, maradj vélünk. Szenteidhez végy fel égbe, Az örökös dicsôségbe. Szabadítsd meg, Uram, néped, Áldd meg a te örökséged. Te kormányozd, te vigasztald, Mindörökké felmagasztald. Mind imádunk téged, Szent nevedet áldja néped, Mindegynap és örökké, Mindöröktôl mindörökké. Bűntôl e nap ôrizz minket És bocsásd meg vétkeinket. Irgalmazz, Uram, irgalmazz. Híveidhez légy irgalmas. Kegyes szemed legyen rajtunk, Tebenned van bizodalmunk. Te vagy Uram én reményem, Ne hagyj soha szégyent érnem. ======================================================================== Poitiers-i Szent Hilárius (+366) Himnusz a Szentháromságról. Avagy az Egylényegű Igérôl. Élô minden idôk elôtt, Kezdettôl született s mint az Atyád, örök! Mert hogy hordana ily nevet, Kezdettôl ha Fiú nincs, kinek Atyja ô? Két ízben születél nekünk, Krisztus: elôször szült a születetlen Úr Istenül, -- azután a Szűz Testben földre hozott, Istenül-emberül. Téged vár a hivô sereg, Himnusz hangjaival, halld kegyesen szavát Nyájad ifja-öregje mind Hozzád esdekel és zengve fohászkodik. Híven hordja e nép neved, Istentôl született Isten, imája egy: Benned vágyna maradni ô S hogy Te benne maradj, vággyal esenkedik. Meg nem értheti emberész: Atyjában a Fiú benne hogyan lehet, S ismét: hogy lehet az Atya A méltó Fiúban benne, ki egy vele. Boldog, akit erôs hite Úgy átjár, hogy elér ekkora titkokat És felfogja hitével ezt: A test nélküli Úr egy fia testbe szállt. Nagy szót énekel énekünk: Isten minden örök fénye sugárzatát, Mindent egy Fia részeül Egyben általadott, ami csak isteni. Isten, ô maga, egyedül Jó, önzéstelenül adja magát oda, Önnön isteni lényegét, Élô mása gyanánt szülve meg a Fiút. Igy látszik meg az isteni Egyetlen hatalom: mindeneket megad, Még sincs nélküle semminek, Megtart mindeneket, amiket általad. Isten drága Szülötte így: Kezdettôl az Atya fénye ragyog vele, Semmi jóban hiánya nincs, Minden véleszülött, ami az Istené. Fény ô az Atya fényibôl, Isten, egy igaz Úr, Isten az egy igaz Úrból, egy ez az Egyszülött Mindenben veled, ó nem-született Atya. Isten műve minô csoda: Isten léte örök s meg se fogyatkozik, Nincsen kezdete, vége nincs, Mert múlhatlan erô isteni lényege. Nem-lett jókkal így gazdagon Lényébôl kegyesen szülte Fiát az Úr, Így az isteni Egyszülött Ép, mert így született: nincs kora, kezdete. Boldog kettesen-egy Való! Egy a másik ölén teljesen elmerül. Eggyé kettejük így leszen, Egyikben ami van, megvan a másban is. Engedelmesen a Fiú Intést lesve teszi Atyja akaratát. Nincsen tudni elôtte gát, Mit vár tennie az, mert hiszen egy vele. Nagy dolgokra szülött Fiú! Mindennek, mi csak él, kezdete tôle van. Ô hoz létre világokat, Ô alkotta meg a nem pihenô idôt. Minden dolgok elôtt való Isten: mindenek ô általa lettenek. Nem volt semmise még, mikor Testbôl gyúrt a világ létinek alkatot. Ám a gyenge betű kevés Téged zengeni meg, isteni Egyszülött, Nem lôn áldani tetteid Méltó emberi dal, Isten, örök való. ======================================================================== Szent Ambrus (340 kör.--397) Himnusz kakasszóra. Világ teremtô mestere, Ki úr vagy éjen és napon, Idôt idôvel váltogatsz, S nincs műveidben unalom: Szól már a napnak hirnöke, Ki éber ôr mély éjen át, S az utazónak éji fény, Mert minden órát megkiált. A Hajnalcsillag kél szaván, Égrôl borút elűz tova, Elhagyja ártó útait Az éji kóborlók hada. Hangján hajós erôre kap, A tengerárra csend borul, S az Egyház sziklaszál feje Bűnét siratni elvonul. Hát talpra keljünk könnyedén, Kakas henyélôt kelteget, Ásítozóra rákiált, Húzódozókat feddeget. Kakas szaván remény fakad, S a szenvedônek enyhület. Elrejti tôrét a lator, S az elbukott nyer új hitet. Ó Jézus, a bukóra nézz, Térítsen meg tekinteted. Ha ránk tekintesz, hull a bűn, S elmossa könny a vétkeket. Ó fényesség, ragyogj belénk, A lélek álmát megszakaszd! Elsô szavunk tiéd legyen, S amit fogadtunk, álljuk azt. ======================================================================== Szent Ambrus (340 kör.--397) Hajnali himnusz. Atyaisten dicsfénye te, Fénybôl lett fény tündöklete, Fény fénye, nappal napja vagy, Forrás, melybôl világ fakad. Igaz nap, kelj egünkre már, Ragyogj reánk, örök sugár, És tündököld szívünkbe szét A Szentlélek sugártüzét. Szóval szólítjuk az Atyát, A múlhatatlan menny urát, A hathatós malaszt urát, Törje meg a Kaján- fogát. Rontsa meg elszánt, tiszta tett A bésikamló bűnöket. Hadd váltson áldás sorscsapást, Igaz út adjon újulást. Uralkodjék a lelkeken. A test szeplôtlen s hű legyen. Melegen égjen tiszta hit. Ne tudjuk álság mérgeit. Krisztus legyen ma ételünk, Legyen ital a hit nekünk, Szürcsöljük szent öröm borát, A lélek józan mámorát. Igy boldogan a nap megyen. Hajnal a szemérem legyen, A hit legyen a déli nap, S ne érje lelkünk alkonyat. Hajnal legyen egész napunk, És teljes legyen hajnalunk: Az Atyában egész Fia S Igében az egész Atya. ======================================================================== Szent Ambrus (340 kör.--397) Esti himnusz. Isten, világot alkotó, Világ sarkait forgató, Ki napnak ékes fényruhát, Éjnek kegyelmes álmot adsz: Pihenéstôl a lanka test Munkára nyerjen új erôt, A frissült lélek vessen el Búbánatot s aggályokat. Hálát mondunk a tűnt napért, Imát, mikor leszáll az éj. Bűnösöket hogy megsegíts, Vedd fogadalmas himnuszunk. Áldjon lelkünk legbelseje, Zengjen a szó, a dallamos, Téged szeressen tiszta szív, Téged a józan értelem. Hogy amikor az éjsötét Elfátyolozza a napot, Hitünk ne érjen éjszakát S minden ködön ragyogjon át. Aludni lelkünket ne tűrd, Aludni csak a bűnt bocsásd, Frissítse a tisztát a hit, S az álom gôzét verje el. Az érzékek síkos ködét Lerázva rólad álmodunk: Nem árt az álnok ellen így, S nem költi álmunk rettegés. Krisztust imádjuk s az Atyát És kettejük Lelkét velük: Egy Háromság, egy hatalom, Fogadd imánk kegyelmesen! ======================================================================== Szent Ambrus (340 kör.--397) Adventi himnusz. Figyelmezz, Izrael Ura, Ki ülsz a Kerubok felett, Jelenj meg Efraim elôtt, Jöjj, támaszd fel hatalmadat! Nemzetek Megváltója, jöjj, Szűznek szülötte, jöjj közénk, Ámuljanak a századok: Istenhez illô születés! Nem férfiú magva hozott, Titkos lehellet ád nekünk: Isten Igéje testbe vált, S a szűzi méh virága vagy. Kelyhe gyümölcsöt bontogat Szemérme bár bontatlan áll. Erénye tisztán tündököl: Isten járja e templomot. Szemérme mint királyi ház: E nászterembôl lép elô, Mint kettôs lényű óriás, S vígan repes az út elé. Kijösz Atyádnak mélyirôl, Bemégy Atyádnak mélyire. Leszállasz mind a poklokig, Felszállasz Isten székeig. Ki az Atyának mása vagy, Ölts testet, gyôzelmed jelét. Testünket, a gyámoltalant, Tegye acélossá erôd. Már fénylik Jézus jászola, Új fényt lehel az éjszaka. Ezt immár meg ne rontsa éj, Nem-szűnô láng legyen a hit. ======================================================================== Szent Ambrus (340 kör.--397) A harmadik hórára. Most szállj le Szentlélek reánk, Atyával és Fiúval egy, Ömöld el szívünk teljesen S maradj bennünk kegyelmesen. Száj, szív, érzék, ész, lendület, Visszhangozzon hitvallomást, Lánggal égjen a szeretet S lobogjon át mindenkire. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, vigasztaló, Mindörökön uralkodó. ======================================================================== Szent Ambrus (340 kör.--397) A hatodik hórára. Igaz Isten, hatalmas Úr, Ki az idôket forgatod, A reggelt felragyogtatod És lángoltatod a delet: Oltsd el perpatvarok tüzét, Vidd el a rossz hévségeket, Egészséggel a testeket, Békével áldd a szíveket! Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia. S te Szentlélek, vigasztaló, Mindörökön uralkodó. ======================================================================== Szent Ambrus (340 kör.--397) A kilencedik hórára. Mindent hordozó ôserô, Isten, magad nem mozduló, Aki az egy nap idejét Órák rendjébe rendeled: Hints este is útunkra fényt, E1 ne hervadjon életünk, Adj jó halál jutalmaúl Örök dicsôséget nekünk. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, vigasztaló, Mindörökön uralkodó. ======================================================================== Szent Ambrus (340 kör.--397) Szent Ágnes ünnepére. Ágnes, a boldog szűzleány Születésének napja van. Az égnek adta vissza ma Vérben megszentelt életét. Nônek a nászra zsenge még, Megért a mártírságra már, Ingott a férfiak hite, S a fáradt agg is engedett. Szorosabbra zárják riadt Szülôk szemérme zárait. Nem ismer megbúvást a hit: Kitárja ôrzô ajtait. Vezetik: arca oly derült, Azt vélnéd, menyegzôre megy, Új nászi kincseket hoz ô, Vérét viszi mint hozományt. Bálvány-oltárhoz cipelik, Gyujtson fáklyával illatot. ,,Nem ily fáklyákkal -- feleli -- Járnak a Krisztus szűzei.'' Gonosz tűz ez: hitet kiolt, Istentelen láng: fényt rabol. Omló vérrel hadd oltom el! Itt vagyok, ide sujtsatok! Hogyan hajolt a bárd alá! Szorosra vonta köntösét. Ott is csak az volt gondja még: Ne lássa szem lepletlenül. Szemérme holtában is élt! Arcát takarta két keze. Térdhajtva síklott földre le: Estében is szemérmesen! ======================================================================== Szent Ambrus (340 kör.--397) Szent Gervasius és Protasius vértanúk tetemének feltalálására. Új háladalt mondok neked, Jézus, ki új kegyelmet adsz: Protasius, Gervasius, Két mártír feltaláltatott. A két szent áldozat rejtve volt. A szent forrás nem rejtezett, A szent vér nem rejtezhetik, Amely az Istenhez kiált. Égbôl sugárzó kegyelem Szent tagjaikat felfödé. Mártírokká nem lehetünk, De föllelünk mártírokat. Ki várná itt tanúk szavát, Ahol a tény teszen hitet! A meggyógyult lélekbeteg Vallja a mártírok művét. Vallja a vak, ki újra lát, Dicsô haláluk érdemét. Neve Severus, ismeri Szolgálatáról a világ. Amint ködült arcához ért A mártíroknak köntöse, Feltündökölt tüstént a fény És menekült a vak homály. A néptömeg, nagy városok Özönlött népe hazatér, Kegyelemben megszabadult A kígyó-ölelés közül. Megújultak az ôsidôk, Láttuk a lengô öveket, S a meggyógyultakat, kiket Szent tetemek árnyéka ért. ======================================================================== Szent Ambrus (340 kör.--397) Szent vértanúk ünnepére. Krisztus örök kegyelmeit, A mártírok gyôzelmeit, A tartozó dícséretet Vídám lélekkel zengjük el. Ôk az Egyházak Elsei Gyôzelmes harc vezérei, Mennyei udvar nagyjai, Világnak ôk igaz világ. Világ félelmén gyôztek ôk, A testi kínzást megvetôk, S a szent halál jutalmaúl A boldog élet már övék. Vadak foga elé vetik, S máglyára a mártírokat, Ôrjöngô hóhérok keze Fogókkal tépi húsukat. Megmeztelenül belsejük, Patakban foly a drága vér, De rendületlenül állnak ôk: Öröklét ád erôt nekik. A szentek ájtatos hite, Rendíthetlen hívô remény S Krisztus szerelme: általok Világ zsarnokát megtöri. Bennük az Atya fénye él. Bennük triumfál a Fiú. Bennük a Lélek ereje. Az ég örömmel árad el. Kérünk, Megváltó, tégedet, Emeld a vértanúk közé Könyörgô kis szolgáidat Mind az örök idôkön át. ======================================================================== Szent Ambrus (340 kör.--397) A szent szűzek ünnepére. Jézus, szűzek koszoruja, Kit amaz édes Anya szűl, Ki maga szűl szeplôtlenűl, Fogadd imánkat kegyesen. Liliom közt pásztorkodol, Körötted táncos szűzi kar. Ó ékességes Vôlegény, Jegyeseid jutalma vagy. Amerre jársz, követnek ôk És el nem hallgat énekük, Szökdelve járnak nyomodon És édes himnusz ajkukon. Kérünk, forróbban, mint elôbb, Érzékeinknek adj erôt, Maradjon tôlünk idegen, Mit vétek ront az emberen. Áldás, dicsôség, tisztelet Atya és Fiú teneked, És neked is, Vigasztaló, Most és örök idôkön át. ======================================================================== Ambróziánus himnuszok Elsô Hórára. Már kél a fénynek csillaga: Esengve kérjük az Urat, Járjon ma mindenütt velünk, Ne rontsa ártás életünk. Nyelvünket fogja fékre ma: Ne szóljon rút perek szava. Szemünket védôn óvja meg: A hívságot ne lássa meg. Lakjék szívünkben tisztaság, Távozzék minden dôreség. A testnek dölyfét törje meg Étel- s italban hôsi fék. Hogy majd a nap ha távozott, S az óra újra éjt hozott, Lemondásunk szent éneke Legyen az Úr dícsérete. Dícsérjük az örök Atyát, Dícsérjük egyszülött Fiát S a Lelket, a Vigasztalót, Most és örök idôkön át. ======================================================================== Ambróziánus himnuszok Éjjeli zsolozsmára (hétfôre). Frissült tagokkal ébredünk, Már ágyat, álmot megvetünk. Atyánk, eléd száll énekünk Könyörgünk, légy e nap velünk! A nyelv elsô dala te légy, Lobogjon a lelkünk feléd, Hogy tetteink e mái nap, Ó Szent, veled induljanak. Fénytôl fusson az éjszaka, Gyôzzön a nappal csillaga, S a bűnt, amit az éj hozott, A fény kegyelme rontsa el. Esdünk azért is tégedet, Verj el minden veszélyeket, Hogy így hűséges ajkakon Dícsértessél mindenkoron. Engedd meg azt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló: Mindörökön uralkodó. ======================================================================== Ambróziánus himnuszok Éjjeli zsolozsmára (keddre). Világosság, Atyáddal egy, Te fénynek fénye, napvilág: Az éjt megtöri énekünk, Jelenj meg köztünk, sürgetünk. Lélekrôl űzd el a ködöt, Fussanak minden ördögök. Az álmosságot verjed el, Meg ne üljön a lomhaság. , Igy irgalmazz Krisztus nekünk, Hisz mindnyájan benned hiszünk. Hogy üdvösségünkké legyen, Mit zeng hajnali énekünk. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló: Mindörökön uralkodó. ======================================================================== Ambróziánus himnuszok Éjjeli zsolozsmára (szerdára). Világszerzô jóságos Úr, Vesd ránk szemed kalauzúl! Mely lomhaságban tespedez, Ébreszd fel alvó népedet. Szentséges Krisztus, légy velünk, Felejtsd el annyi sok bűnünk, Már vallomásra fölkelünk, Éjt s álmot immár megtörünk. Fölnyujtjuk szívünk és kezünk; Próféta rendelé nekünk Igy tennünk éjnek évadán, És tettekkel példázza Pál. Te rosszaságunk ismered, Föltárjuk titkaink neked. Imát öntünk és könnyeket, Bocsásd meg mind a bűnöket. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló; Mindörökön uralkodó. ======================================================================== Ambróziánus himnuszok Dícséretre. A sarkon már hajnal remeg, A nappal jár a földeken. Fény nyílai tündöklenek, Fussanak a kísértetek! Az éjnek réme hulljon el, Lélek-szorongás múljon el. Mind, mit az éj homálya szült, Bűn és borzalom, haljon el. S amaz utolsó reggelen, Melyért virrasztásunk eseng, Ömöljön egykor fényre majd, Miért ma énekünk sohajt. Dícsérjük az örök Atyát, Dícsérjük egyszülött Fiát, S a Lelket, a Vigasztalót Most és örök idôkön át. ======================================================================== Prudentius himnuszai (348--410 kör.) Hajnali himnusz. Éj és homály és fellegek, Ködös, kavargó torlatok: Kél már a fény, fehér az ég, Krisztus közelg, távozzatok! A föld homálya megtörik, Dárdáit szórja már a fény. A tárgyak színe visszatér Ô tündöklô tekintetén. Lelkünkben így sápadjon el Álságos minden bűnhomály, Felhôink felszakadjanak, Isten legyen bennünk király. Takarni többé nem szabad, Kiben mi ködlô gondolat. Az új reggel ragyogja be A lelki megtárt titkokat. Hajnal elôtt, szennyes idôn, A tolvaj bizton vétkezett; De feltár minden csalt a fény, És nem tűr bújni bűnöket. Fortélyos, álnok cselszövés Az éj homályán megvonul, Éjt vár a házasságtörô Szennyének meghitt társaul. De íme, tűzben kél a nap, Piros szemérmet kelteget. Ha lát a nap tanú szeme, Bűnözni bátran nem lehet. Ily reggelen ki nem pírul, Ha serlegek közt aljasul? Most elcsitul a szenvedély, S a tisztaság sejtelme kél. Most, most az élet szent, komoly, Nem ismer pajzán élceket, Most minden tisztes arcot ölt, Ki balgaságot kergetett. Mindenre hasznos óra ez. Minden szabott dolgára jô, Kalmár, polgár, harcos, hajós, Kézműves és szántóvetô. A fórum híre vonja ezt, Amazt keserves kürt szava, A gazda és kereskedô Sívár haszonra fut tova. De minekünk nem kell a kincs, Nem áll az ékes szó nekünk A harc mívéhez nem tudunk: Krisztus, csak téged ismerünk. Szép tiszta szívvel, egyszerűn Hozzád emelni énekünk, Térden dalolni könny között: Ez egyetlen vágyunk nekünk. Mi ezzel űzünk üzletet, Ezt míveljük művészetül, Csak ezzel gyüjtünk kincseket, Ha a kelô nap ránk derűl. Érzékeink és életünk Hadd járja át tekinteted. Sok ott az álfény és a szenny: Fényességed tisztítsa meg. Parancsold: legyünk ezután Minden szennyektôl szabadok, Mint azok, kiket egykoron A Jordán-víz lemosdatott. Kiket még elsodor az éj, Fekete rút felhôibe, Szelíd arcod ragyogja be, Te hajnalcsillagos király! Szent, ki elôtt ocsmány szurok Tündöklô tejjé változik, S ében kristállyá: eltöröld A bűn halálos kékeit. Megküzdölôdött vakmerôn Jákob fekete éjszakán Az angyallal, s pitymallatig Izzadt nem hozzá mért csatán, De hogy a fény feltündökölt, Erôtlen térde megrogyott, Combjába állt a gyengeség S a bűnnek tüze kialudt. Sebes lágyéka megtörött, Ez a legalja testi rész, Mely messze lenn a szív alatt Megrontó vágyakat becéz. E képek minket intenek: Ember, akit a köd elért, Ha Istennek meg nem hajol, Elveszti pártos erejét. De boldogabb lesz, hogyha küzd, És lázadó testtagjait A hajnali napsugarak Harctól megsorvadtan lelik. Enyésszen már a vak homály, Mely minket eddig oly soká Nyaktörô útvesztôkbe csalt. Im ébred az arany sugár! Hozza el újra a derűt E fény, és tisztává tegyen, Némuljon el, ami csalárd És forrongó és nemtelen. Ugy fusson el végig e nap, Hogy nyelv nem ejt hazug igét, A testet bűn nem szennyezi, Kéz és sóvárgó szem se vét. Látó virraszt fejünk felett: Amit teszünk, vigyázza mind, Néz és vigyáz minden napon, Hajnalsugártól estelig. Ez a tanú, ez a bíró, Lát mindent, ami létezô, Amit az emberszív fogan; Csalhatatlan ítélkezô. ======================================================================== Prudentius himnuszai (348--410 kör.) Kakasszóra. A nappal szárnyas hírnöke Jelenti már, hogy jô a fény. A lelkek ébresztôje már, Krisztus, bennünket élni hív. ,,Bontsátok el az ágyakat, Hol beteg álom üldözött, Józanon, tisztán, éberen Virrasszatok -- közel vagyok.'' Jézust kiáltsuk hangosan, Sírók, könyörgôk, éberek, Imádkozzunk: szunnyadni már A tisztult szív nem érkezik. Krisztus, te verd álmunkat el, Törd meg az éj bilincseit, Te oldozd fel a régi bűnt, S új fényességet önts belénk. Dícsérjük az örök Atyát, Dícsérjük egyszülött Fiát S a Lelket, a Vigasztalót, Most és örök idôkön át. ======================================================================== Prudentius himnuszai (348--410 kör.) Temetési himnusz. Szűnjél szomorú panasz immár, Ti anyák, hagyjátok a könnyet, Sarjáért senki se sírjon: Az élet ujúl e halálban. Mit akarnak a vájtölű sziklák? Mit a síron a pompa, az emlék? Azt mondja: a test amit elvett, Nem halt meg, -- aludni pihent el. Mert imhol az óra közelget, Hogy a lelkeveszett suta rom-test Fölserken s megleli újra Érzékei egykori társát. Jô, jô sebesen amaz óra: Friss vérben lüktet a lélek, Átjárja meleggel a csontot És fölveszi régi ruháját. A test, amely oszlik, enyész most, Tehetetlen sír-pora hulla: Szárnyon száll majd a magasba Amaz egykori lelket ölelvén. Igy zöldül a búzamag újra, Mit holtan a földbe temettek; Fölsarjad a hantok ölérôl, Álmával a régi kalásznak. S most föld, te fogadd be öledbe, Kebeleddel lágyan öleld át. Amit itt véssz: tiszteletes rom, Embernek szent maradéka. Léleknek volt ez a háza, A teremtô ajka lehéé, Bölcseség lángja tüzelte: Krisztus fejedelmi ígéje. Vedd hát s te takard el e testet, Mert gondol rá a Teremtô S keze művét visszakivánja, Önarca titokteli mását. Mert eljön a teljes idônap, Amikor betelend a reménység: Akkor szíved újra kitárul, S amit ôrzöl, fölkel a szentség. ======================================================================== Prudentius himnuszai (348--410 kör.) Az Isten Bárányáról. Dobd el Camoena a könnyü babért, Fűzz a fejedre ma friss koszorút: Daktilusok gyakorolt ütemén Misztikus éneket Isten elôtt, -- Ez koronázza ma fürteidet. Ime közelget az új ivadék, Száll a magasból új ember alá. Ez nem az elsô, nem por-edény: Emberi testben az Úr maga jô, Emberi test, de nem emberi bűn. Hol van a hôs, akit el nem ijeszt Hószínű köntösöd, új bari-nyáj: Nem-remegô juhok akla körül Kullog a farkas, alázva, sunyin, S éh foga, körme felejti a vért. Im az oroszlán -- új csoda ez! -- Retteg a Bárány arca elôtt. És a kegyetlen ölô keselyűt Tétova fellegek útjain át Űzi a csillagok este Galamb. Krisztus a gyôztes, a büszke Galamb, Messze kerülik a vészmadarak. Krisztus a Bárány, ô veri el Farkasok éhét akla elôl, Tigris agyára is ô vet igát. Téged, ó Szűzi-ölön-született, Téged ó drága Keresztviselô: Hajnali pír ha ragyogna reánk, Déli verô avagy alkonyi fény, Áldva dicsérjen örökre dalunk. ======================================================================== Prudentius himnuszai (348--410 kör.) A ,,Minden órára való himnusz''-ból. Atyja szíve szülte ôt a Teremtett világ elôtt, Mindeneknek: ami most van, Volt, s mi még csak eljövénd, Ô a kezdet, ô a vég is, Alfa és az ómega. Ó, valóban boldog óra, Amidôn a Szűzanya, Szentlélektôl áldva lévén, Üdvösségünk szülte meg, És a gyermek Üdvözítô Édes arca megjelent. Zengje mind az ég magassa, Zengjék minden angyalok, Zengje minden, ami zenghet, Istenünk dícséretét, Nyelv ne álljon egy se némán, Minden ajk zengjen velünk. Im kit messze századokban Látnokok daloltanak, Kit hűséges prófétáknak Hirdetének könyvei, Itt ragyog a rég megígért, Énekelje minden Ôt! Téged aggok, téged ifjak, Téged a kicsik kara, Téged az anyák csapatja, Egyszerű lánykák, szüzek, Szent szemérem szózatával, Egy ajakkal áldjanak. ======================================================================== Prudentius himnuszai (348--410 kör.) Aprószentek ünnepére. I. Hajnali zsolozsmára. Hallja a zsarnok és remeg: A királyok királya jô. Ô lesz úr Izrael fölött És ül majd Dávid trónusán. Eszefogyottan felüvölt: ,,Küszöbön az utód, elűz! Csatlós, eredj, acélt ragadj, A bölcsôket vérrel füröszd!'' Mihaszna ennyi szörnyüség, Heródes, mit segít a bűn? Viszik a pusztulás közül Az egy Krisztust sértetlenül! Dicsôség teneked, Urunk, Kinek a Szűz szülôanyád, Atyának s Szentléleknek is Most és örök idôkön át. ======================================================================== Prudentius himnuszai (348--410 kör.) Aprószentek ünnepére. II. Dícséretre. Ó virágocska vértanúk, Kiket a fénynek küszöbén A Krisztus-üldözô letört, Mint feslô rózsát a szelek. Ti vagytok elsô áldozat A Krisztus báránykáiból. Oltár elôtt, ártatlanok, Füzér-pálmákkal játszotok. Ó, milyen barbár látomány! Alig talál a gyilkoló Helyet a csöpp testrészeken, Hol elférhetne sebnyilás. A bölcsôkbôl omlik a vér. Ám Isten ellen dôre düh: Egyet keres ezer halál, Ezer halált egy elkerül. A kisdedvérnek árja közt Bántatlan él egyetlenegy. Mely oly sok anyát megrabolt, A Szűzet elvété a kard. Igy menekült meg egykoron Az ádáz Fáraó elôl Mózes, a népszabaditó, A Krisztus képét hordozó. Anyák immár ne sírjatok Elragadott drágátokért. Ôk már a Bárányt környezik, Üdvösségünknek kezesét. Dicsôség teneked Urunk, Kinek a Szűz szülôanyád, Atyának s Szentléleknek is Most és örök idôkön át. ======================================================================== Prudentius himnuszai (348--410 kör.) Vízkereszti himnusz. Ó te páratlan Betlehem, Nagy városok közt legnagyobb: Megszülni néked adatott, Testben az üdvösség Urát, Kirôl a csillag hirdeti (Tündöklôbb, mint a napkorong): A földön megjelent az Úr És földi testbe öltözött. Látták fényét a Mágusok S hozzák keletnek kincseit, Leborulván ajánlanak Tömjént, mirrát és aranyat. Királyt jelent a kincsarany, Istennek szól a szábai Tömjénnek fűszerillata, A mirrapor sírról beszél. Dicsôség teneked Urunk, Ki megjelentél e napon; Atyának s Szentléleknek is, Most és örök idôkön át. ======================================================================== Prudentius himnuszai (348--410 kör.) Urunk színeváltozása ünnepére. Mindnyájan Krisztus-keresôk, Emeljétek föl szemetek: A magasságban megjelen örök dicsôség nagy Jele. Nagy dolgot szemlél ott szemünk, Magasságost, felségeset, Nem ismer véget, változást; Égnél, kaosznál ôsiebb. A nemzetek Királya ez, S a zsidó nép Királya is, Ki Ábrahám atyánknak és Utódainak ígértetett. Imhol bizonyságot teszen Az Atya róla s rendelést, És Próféták tanúk reá: Hogy higgyük és hallgassuk Ôt. Áldunk Jézus, ki a kicsik Elôtt jelented meg magad, S az Atyát és Szentlelket is Most és örök idôkön át. ======================================================================== Nolai Szent Paulinus (353--431) Az I. zsoltár. Boldog, ki távol elrekeszti életét A gonoszok istentelen hordáitól. És meg nem áll a bűnösöknek útjain S nem fog a dögvész székében ülôhelyet, Egész szívével Isten törvényének él, Elméli éj-nap az élet parancsait S lelkét a tiszta törvények nevelgetik. Olyan lesz, mint a fa, mely a közel folyó Partjának hízik táplálékony nedvein S gazdag gyümölcsöt ád a maga idején, Eleven lombja soha el nem hulldogál, Élô fatörzse örökzöld fürtökben áll. Nem illeti ez a dicsôség a gonoszt. De mint a pornak hamuját rabló szelek, Isten arcától a harag sodorja el. Azért oly renddel választatnak kétfelé Az emberek földszerte széledt nyájai, Hogy ítéletre föl nem támad a gonosz, Ki megtagadta Isten illetô dicsét. De vár reá a büntetés; nyilván való És nem szorul már vallatásra ott a bűn, Mert a halálnak nyilvánságos bélyegét, Nem üdvösség jelét hordozza homlokán. Ám, aki vétkes, mégis nem istentelen (Nagy sokaság ez!) azt nem várja glória, Hanem feltámad és a vizsgálatra áll. Nem ülhet széket bíró módra, mint a jók, Ki tetteirôl még maga is számot ád, S azok szerint elvárja még ítéletét. Törvénytagadó, törvény nélkül elbukik, Törvény ítéli a törvény botlottjait, A bíró tűz lobogja át a tetteket; Amit a tűz nem éget el, de helybehágy, Örök dicsôség drága díja illeti. Kárt vall, kiben a tűz eléghetôt talál, De önmaga épen kiszáll a tűz közül; Ám míg szegény testén a tűzi sebhelyek, Vár rá az élet, nem vár rá a glória. Akin gyôzött a hús, de lelke ép maradt: Bár megtagadta a törvény vállalt hitét S végighempergett mindenféle bűnökön, De homlokán ragyog a hit örök neve, Sohasem lesz az üdv honából számüzött. Azért kik még e földön járjuk életünk, S amíg elôttünk a jövendô napja még, Kemény lábbal járjunk igaz ösvényeken S a széles útnak el ne csússzunk síkosán; Keskeny dülôkön küzdölôdni kínnal át, Erôlködéssel, izzadtsággal: többet ér. Kedvvel szemléli Isten a jók ösvenyét, A gonosz útja elhanyatlik s elveszen. ======================================================================== Nolai Szent Paulinus (353--431) Köszöntô vers feleségéhez. Jöszte kérlek, életemnek Válhatatlan sorsosa, Ezt a röpke életet Jöjj, ajánljuk Istenünknek! Nézd keringve gyors iramban Száll a fürge nap tova: Minden e múló világon Romlik, omlik, hull, enyészik. Minden, minden elfolyik, És ha elfolyt, vissza nem tér. Haj, hiú árny csalja lelkünk Fönn-esengô vágyait. Hova tűntek mind a dolgok? Hova kincsek és hatalmak, Mikben a leláncolt lélek Gyönyörűségét találta?... Fegyverek árja zuhog, mindenkit hajszol az ádáz Gyűlölet, összedühöng fegyveres annyi király Tombol a durva viszály istentelenül a világon, Békesség tovaszállt; láthatod, eljön a vég. Ám a betelt évszáz ha talán várhatna jövendôt, S biztatná netalán hosszu napok sora még: Illô látni nekünk még akkor is esni napunkat; Észbe fogadja kiki élete alkonyatát. Mert mi haszon minekünk, hogy a messze folyóknak örökké Új vizek áradatát görgeti medre tova, Vagy hogy a múláson diadalt vesz a százados erdô, S régi helyén kivirúl mindig a tarka mezô? Szűntelen élnek ezek, de nem élnek atyáim, anyáim. Csak vendég vagyok én, kurta idôre szabott. Hát nem e földi világ számára vagyunk születettek, Mely tovatűnendô és vele halni sorunk. Itt e kis életben örököst kell nyerni magunknak, Kurta veszôdségért jô meg a nagy pihenés. Mégis a rúgódó szívnek tán zordon e törvény, Tán nehezelli a vad ösztön a földi sanyart. Könnyü teher pedig ez, ha szelíd hát ölti magára, S béketürô nyakakat nem tör az édes iga. Mert aki hittel hisz próféták jósi dalában S kételye nincsen, hogy Isten igéje megáll, Atyja magas jobbján aki gyôzôn látja a Krisztust Kínja, keresztje után, és leteperve halált, És ki kövér méccsel virrasztván várja az Úrnak Nagy fölségében rettenetes jövetét: Azt nem fonja be semmi csalóka világi okosság, Meddô gondok közt nem fut a földsarokig. Ostoba nép álmát: fascest és harci hatalmat És mit a föld táplál, kincset (a bűnre csirát!) Lába alá tapod az, nem néz szent vágya csak egyre, Krisztus fogja kezét, s tapsol az angyali kar. Meg nem gyôzi kemény fáradság, lágy gyönyörűség, Szerzeni mit sem akar, veszteni mit se remeg. Krisztus testének lettem a részese én. Értem gyötrôdött, értem kelt sírja ölébôl S felvitt Atyja elé, túlnan a csillagokon. Mit vonakodnám hát eltűrni e drága reményben? Istentôl ezután már mi rekesztene el! Nem magamért merek én, Benned van a bízakodásom, Harcra te szólítasz, gyôzni te gyámolitasz. Istenben bizom én egyedül; neki hinni: az élet, Ô polgárrá tett jobb haza népe között. Én hű társam, jöjj, övezôdjünk együtt a harcra, Gyámolomúl téged hisz nekem Isten adott Búmban vígasztalj, csígass, ha a gôg szele elkap: Jámbor példa legyünk egyik a másik elôtt. Kézben a kéz: légy gondviselôdnek a gondviselôje, Fogd fel az ingadozót, kelj, ha emelne karom. Hogy ne csupán testünk, hanem egy legyen abban a lelkünk És egyazon Szellem lángja az életerônk. ======================================================================== Sedulius (450 kör.) Himnusz Krisztus életérôl. Naptámadat mesgyéitôl A föld végsô határaig Krisztust daloljuk, a Királyt, Szűz Máriának egy Fiát. A boldog Úr, az Alkotó, Magára szolgatestet ölt: A húst a hús hadd mentse meg, S ne vesszen el, kit alkotott. A Szűzanyának belsején Megszáll az égi kegyelem. Hord a Leány szíve alatt Soha nem ismert titkokat. Szemérmes szíve hajloka Immár az Isten temploma. Ki sosem ismert férfiút, Angyal-igén fogant fiút. A Szűz megszülte Gyermekét, Kit Gábor angyal megígért, Kit János érzett boldogan Már anyja méhe rejtekén. Hitvány jászolba fektetik, Szénától sem húzódozik, Ki a madárnak enni ád: Egy csöppnyi tejjel jóllakik. Újjong az égiek kara, Ünneplik zengô angyalok, S a pásztoroknak felragyog A mindeneknek Pásztora. Gonosz Heródes, mit remegsz, Hogy Isten úgy jô, mint király; Mulandó jót el nem ragad, Ki mennyországot osztogat. Vonulnak már a Mágusok, A csillag jár útjuk elôtt. A fény nyomán a Fényt lesik, Istent vallanak kincseik. Zokognak a szegény anyák Megölt szemfényeik fölött. Ezerével áldozta meg A zsarnok ôket Krisztusért. A tiszta víz hullámai Az égi Bárányt illetik. Melyekben részessége nincs: Mirólunk mossa bűneink. A hitnek csodajelet ád: Az Isten vallja meg Fiát. Gyógyít nehéz kórságokat, Életre hív halottakat. Imhol hatalma új jele: Piroslik a vödrök vize, Parancsszaván csordul a bor, S a vízhullám új arcot ölt. Kér térde-hajtva gyógyulást Szolgájának a százados. Hitének lángja oly heves; A láz tüzét eloltja ez. Jár Péter a hullámokon, Fenntartja Krisztus jobbkeze. Mit a természet megtagadt: Készít a hit neki utat. Kinek már hullabűze kél, Lázár, negyednap újra él. Halál láncáról szabadúl És önönmagát éli túl. Megállít kór-buzogta vért Az érintett köntösszegély. Az esdô asszony könnyei A vér patakját eltömik. A bénatestű nagybeteg Hallja: ,,Kelj fel, mondom neked'' Ágyát azonnal felveszi És lábon, épen elviszi. Júdás, a hóhér áruló Jô Mesterét eladni már: Csókkal köszönt békét reá, Békét, mely tôle messze jár. Jámborra vet kezet gonosz, Igazat álnok ostoroz, Ártatlanságot megfeszít Vétek, s latrok közé soroz. Illatokkal hajnal felé Egynémi jámbor asszonyok Jônek s hallják angyal szavát: ,,Élôt a sírbolt nem takar!'' Daloljunk édes dalokat, Krisztusnak gyôztes éneket, Ki poklot láb alá szegett. Megváltott, kit eladtanak. Az álnok kígyónak fejét, Gonosz oroszlán erejét Az Isten fia megtöré Aztán a mennybe visszatért. ======================================================================== Sedulius (450 kör.) Szűz Mária köszöntése. Szent Anya, üdvözlégy, a Királyt szűléd a világra, Azt, aki országol mennyben és földön örökké S általölel mindent szent fölségének öröklô Abroncsával, s nincs idejének vége, határa. Szűzek dísze tiéd, együtt anyaság örömével, Nincs, nem volt, nem lesz soha hozzád senki hasonló. Szűz egyedül te magad vagy tetszô asszony az Úrnak. ======================================================================== Venantius Fortunatus (VI. század) A szent keresztrôl. Királyi zászló jár elôl, Keresztfa titka tündököl, Melyen az élet halni szállt S megtörte holta a halált. Kegyetlen lándzsa verte át Gonosz vasával oldalát. S mely szennyet, vétket eltörölt: Belôle víz és vér ömölt. Az ôsi jóslat itt betelt, Mit a hű Dávid énekelt: ,,Az Úr -- halljátok, nemzetek! Kereszten trónol köztetek'' Rajtad tündöklik, drága fa, Királyi vérnek bíbora. Ô választott jeles faág, Ki szent testét karoltad át! Világ bűnének zálogát Te hordoztad, te boldog ág. Az ellenség gonosz fejét Megváltónk rajtad zúzta szét. Kereszt, üdvözlégy, egy remény, A szenvedés ez ünnepén. Kérünk, kegyelmet adj nekünk, Add vétkünkért vezeklenünk. Szentháromság, dicsérjenek, Üdvösség kútja, mindenek. Legyen gyôzelmünk, add meg ezt, A diadalmas szent kereszt. ======================================================================== Venantius Fortunatus (VI. század) Nagypénteki himnusz. Gyôzedelmes harc babérját Boldog ajkam énekeld. Ünnepeld a szent keresztet, Mint nemes gyôzelmi jelt, S a feláldozott Királyt, ki Sír ölébôl gyôzni kelt. Ezt a fát az ôsszülôknek Alkotónk jelölte meg, Mert halált a végzetes fa Almájával ettenek: Azt akarta, fának átkát Fának titka törje meg. Ezt a dolgot megváltásunk Rendje-módja rendelé: Igy az álnok árulónak Csel zavarja meg cselét, S honnan a seb mérge áradt, Onnan kapja gyógyszerét. Igy, mikor a szent idônek Teljessége már betölt, Földre szállott Atyja mellôl A teremtô Egyszülött És a szűzi méh ölében Embertestbe öltözött Sirdogál a kisded Jézus, Szűk a jászolágy neki. Gyenge testét édesanyja Rongy közé kötözgeti, És az Isten keze-lábát Pólyagöngyöleg fedi. Hatszor öt év hogy lemúlott, S betöltötte idejét: Adta magát szenvedésre Önnön akaratakép, És a Bárányt áldozatul Keresztfára emelék. Epe már meglankasztotta, Tüskék, szegek, lándzsa már Gyenge testét általverték: Víz folyt onnan s vérsugár. Földet, eget, tengereket Tisztára mos ez az ár. Hű keresztfa, nincsen még egy Ily nemes fa, sem bokor, Ilyen lombot, ily virágot Erdô nem terem sehol. Édes törzsök, édes ág te, Édes terhet hordozol. Hajtsd meg ágaid, szikár fa, Könnyíts merev törzseden. Puhasággal végy erôt a Szigorú természeten: Tagjait a nagy királynak Ugy karold szelídeden. Csak te voltál hordni méltó Üdvösségünk zálogát, Rajtad ért, szent bárka, révet A hajótörött világ, Mert a Bárány drága vére Rólad permetez reánk. A Boldog Szentháromságnak Mindörökké tisztelet, Atyát, Fiut, Vigasztalót Egyformán dícsérjetek, Ama Háromságos-Egynek Nevét áldják mindenek. ======================================================================== Venantius Fortunatus (VI. század) A Szeplôtelen Szűzhöz. Ó szűzek legdicsôbbike, Szép csillagok legszebbike, Ki alkotód, a Kisdedet, Kebled tejével éteted. Mit a bús Éva elragadt, Megadja mind kegyes Fiad, Hogy leljünk, árvák, új utat, Kezed az égbe fölmutat. Ó nagy király nyílt ajtaja! Fénynek tündöklô udvara! E Szűz ad nektek életet: Ujjongjatok ti nemzetek! Dicsôség teneked Urunk, Kinek a Szűz szülôanyád, Atya s kegyes Lélek, neked, Most és örök idôkön át. ======================================================================== Venantius Fortunatus (VI. század) A boldogságos Szűz Máriáról. Kit tenger, föld és csillagok: Áld és imád és prédikál, A hármas mindenség Ura Mária rejtekébe száll. Kinek nap, hold és mindenek Szolgálnak ezredek során: Kegyelemtôl eláradott Szíve alatt hordja a Lány. Ó boldog égi híradás: Kinek ama nagy Alkotó Méhébe vonja meg magát, A mindenséget átfogó. Ó boldog, égi hívatás: A Szentlélek mívelt csodát, Hogy akiért a nemzetek Sóhajtanak: szívébe szállt. Dicsôség teneked Urunk, Kinek a Szűz szülôanyád, Atya, s kegyes Lélek, neked, Most és örök idôkön át. ======================================================================== Ismeretlen szerzô (V. század.) A szeretet himnusza. (A nagycsütörtöki lábmosásra.) Minket itt Krisztus szerelme összegyüjtött. Örvendezzünk és Ôbenne vigadozzunk. Féljük azért s szeressük az örök Istent És egymást is megszeressük tiszta szívbôl. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Akiben szeretet nincsen: semmi sincsen. Ködben ül az s árnyékában a halálnak. Mi tehát szeressük egymást, s nappal járjunk Világosság fiaihoz amint illik. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Szeretet a legnagyobb jó, legnagyobb kincs A parancsok teljessége mind ezen függ, A szeretet tölt be új és régi törvényt. Magas mennybe a szeretôt elsegíti. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Szeretet távollevôket egybefűzi, Civódás együttvalókat széjjelűzi. Mindnyájan hát oszthatatlan egyet értsünk Viszálykodás meg ne ossza közösségünk, Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Most, hogy ilyen egyességben összegyűltünk. Visszavonás meg ne férjen, résen álljunk, Veszekedés, pörlekedés elcsituljon, Igy igazán Krisztus lészen közepettünk, Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Szól az Úr és tiszta szóval ezt kiáltja: Mindenütt, ahol csak egybegyülekeznek Hárman avagy ketten is az én nevemben, Bizony mondom, én leszek ott közepettük. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Példakép a régi törvény bíbor inge, Amely kétszer mártatott meg karmazsinban. Mert a szeretet parancsa kettôt rendel: Istent is törvény szeretni, és az embert. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Meredek és szoros ösvény visz magasba Széles út és lejtes út a mélybe húzó. A testvéri szeretetnek menny a része, A viszálynak örökös a büntetése. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Teljes szívbôl hát az Istent úgy szeressük. Semmit, semmit nála jobban ne keressünk. Aztán Istenért szeressük, mint magunkat, Még ha ellenség is, felebarátunkat. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Könyörögjük egy lélekkel a Felségest, Adjon nekünk napjainkban békességet. Hogy a hitnek szolgálhassunk és reménynek S részesei lehessünk a magas égnek. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. Zengjük az örök Királynak dicsôségét, S imádkozzunk urainknak életéért. Hogy sokáig éljünk együtt és örüljünk, Akik itt most szeretetben összegyűltünk. Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Halld meg, jóságos Alkotó. * Halld meg, jóságos Alkotó Könyörgésünk síró szavát, Mellyel hozzád fohászkodunk E negyven napos böjtön át. A szívek vizsgálója vagy, Gyengéinket jól ismered: Kik hozzád térnek, add nekik A bocsánat kegyelmeit. Bűnünk tenger, de kegyesen Vedd, aki vallomást teszen, Nevednek dicsôségeért Adj a betegnek enyhülést. Engedd, hogy testünk törje meg Az üdvös megtartóztatás, Hogy immár a böjtös szivek Bűnt többé ne éhezzenek. Boldog Háromság, tedd meg ezt, Egyszerű Egység, add meg ezt, Hogy hozzon bô gyümölcsöket Tieidnek a böjtölés. * Böjti vecsernye-himnusz. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Titokzatos szokás szerint. * Titokzatos szokás szerint Tartsuk meg ezt a böjtidôt, Míg teljes lesz az ismerôs Négyszerte tíz nap útköre. Törvény és próféták szava Irta elô e szent idôt, De Krisztusunk szentelte meg, Idôk Királya s Kútfeje. Legyen hát köztünk kevesebb A szó, az étel és ital. Alvás, vígság kurtább legyen És szorosabb a fegyelem. Kerüljük el a sok veszélyt, Mely szabados lélekre les, S a zsarnokságot, mit nekünk Készít fortélyos ellenünk. Hogy meghajlítsa bosszuló Haragját a kemény bíró, Könnyezve kérjék ajkaink S kiáltsuk leborulva mind: Mi bűneinkkel, Istenünk, Megsértettük jóságodat, De öntsd ki ránk kegyelmesen Elengedô irgalmadat. Emlékezzél: mi a tied, Esendô műveid vagyunk, Kérünk, ne hagyd, hogy általunk Kárt valljon szentséges neved. Oldd el bűneink kötelét, S a jót, mit kérünk, megtetézd, Hogy végre és örökre már Meglelhessük tetszésedet. Boldog Háromság, tedd meg ezt, Egyszerű Egység, add meg ezt, Hogy hozzon bô gyümölcsöket Tiéidnek a böjtölés. * A böjti matutinum himnusza. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Fényalkotó kegyelmes Úr. * Fényalkotó kegyelmes Úr, Ki megformáltad a napot S az elsô fény kelésekor Világnak adtál kezdetet, Ki reggel-estét egybekötsz S nappal nevével hívatod: A rút kaosz szakad reánk, Hallgasd meg felsíró imánk. Ne hagyd a bűn-tört lelket el, Az életet ne játssza el, Ha minden örököt feled S vétkek vesztôin tévelyeg. Menny kapuját zörgesse meg, Élet javát hadd nyerje meg, Kerüljük el a szirteket, Mossunk le minden szennyeket. Engedd meg azt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló, Mindörökön uralkodó. * Vasárnapi vecsernyére. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Ég mérhetetlen Mestere. * Ég mérhetetlen Mestere, Ki megosztád a vizeket, S hogy egybe ne zúduljanak, Határul adtad az eget: Kitűzted az ég vizei S a földi patakok helyét: Fékezze víz a lángokat, A föld ne száradhasson el. Kegyelmes, áraszd most belénk El nem fogyó malasztodat, Hogy meg ne rontsa népedet Új álnoksággal régi bűn. Fényeskedjék jobban hitünk, Lobogtasson fáklyát nekünk. Minden hívságot rontson e1, S hamisság meg ne férje azt. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló: Mindörökön uralkodó. * Hétfôi vecsernyére. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Földnek Teremtô Istene. * Földnek teremtô Istene, Ki a roppant vizek alól Kivontad a világtalajt S megállítottad földedet, Hoz immár hasznos magvakat, Virágok ékét ölti fel, Gyümölcsökkel termékenyül, Élôknek édes étkeül. A megpörzsölt lélek sebét Hadd olajozza kegyelem, Tisztítsa könny a tetteket S a vétkes vágyat törje meg. Fogadjuk meg parancsodat, Messze kerüljünk rosszakat, Jóval töltözzön a kebel, S halál kezét kerülje el. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló, Mindörökön uralkodó. * Keddi vecsernyére. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Egek Szentséges Istene. * Egek szentséges Istene, Ki tűzsugárral színezed A föld világos tájait S szépségül fényt lehelsz reá, Ki felgyujtod negyed napon A lángos napkorong tüzét, S törvényes utat írsz a hold S a kóbor csillagok elé, Hogy napvilágot s éjszakát Törvény mesgyéje messe szét, És biztos jel hirdesse ki A hónapoknak kezdetét: Űzd el a szívek éjjelét, Mosd le a lélek szennyesét, Vedd le a vétek kötelét S a bűntudat malomkövét. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló, Mindörökön uralkodó. * Szerdai vecsernyére. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Ó nagyhatalmas Istenünk. * Ó nagyhatalmas Istenünk, Ki a vizek szülötteit Vagy az örvénynek lennhagyod, Vagy a magasba emeled, Ezek az árban ússzanak, Azok fennen szárnyaljanak, Hogy egy törzs népe töltsön el Különbözô országokat: Kis szolgáidhoz légy kegyes, Akikre véred permetez, Ne ismerjék meg a bukást, Sem a halálos borzadást. Senkit ne zúzzon el a bűn, Senkit ne fújjon fel a gôg, E1 ne zuhanjon a bukó, Le ne törjön fuvalkodó. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló, Mindörökön uralkodó. * Csütörtöki vecsernyére. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Nagyságos emberalkotó. * Nagyságos emberalkotó, Egyetlen törvény-rendelô; Parancsolsz, s vadakat terem És csúszómászó fajt a föld. A lomhatestű tárgyakat Megéleszti parancsszavad, Hogy tartsanak rendet, szabályt És szolgálják szolgáidat. Űzd el a szennyes szenvedélyt, Ha megrohanja népedet: Az erkölcsöt ne bontsa meg, A tetteket ne rontsa meg. Add meg boldog jutalmadat, Ajándékos malasztokat, Vágd el a perpatvarokat, Szôjj békét s barátságokat. Engedd meg ezt kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló, Mindörökön uralkodó. * Pénteki vecsernyére. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Ki csillagokat alkotál. * Ki csillagokat alkotál, Örökkévaló fénysugár, Világmegváltó Jézusunk, Hallgasd meg esengô szavunk. Hogy el ne ölje ördögi Ármány a földet, lobogó Szerelmedben magad vagy a Veszett világnak orvosa. Világ köz bűnét hogy leródd, A keresztfáért elhagyod Ó szeplôtelen áldozat A Szűz ölének templomát. Dicsôséged hatalma ez: Neved legelsô hallatán Mennyeiek, pokoliak Térdreszketôn meghajlanak.. Nagy Bíró a végsô napon, Esengve kérünk, hadd legyen Ellenségünktôl védelem Magas malasztod fegyvere. Dicsôség, áldás, tisztelet Az Atyának és Fiunak, S a Vigasztalónak velük, Most és örök idôkön át. * Adventi vecsernyére. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) A minden napok elsején. * A minden napok elsején, Min a világ alkottatott, S amelyen a Föltámadott Legyôzte értünk a halált: Fürgébben serkenjünk ma fel, Az álom gôzét űzzük el, Istent keressük éjszaka, Ez a Próféta szózata. Hogy hallja meg esdô imánk, És jobbkezét terjessze ránk, Hogy szennyeinktôl szabadon Hívjon magához egykoron. Kik a nyugvás óráiban, A napnak legszentebb szakán, Zsolozsmaszóval áldjuk Ôt: Boldog kegyelmét nyerjük el. Tehozzád, ó Atyai Fény, Imádkozunk, hogy messze űzd A szenvedély sötét tüzét És mindent, ami ártana. Testünk házát ne rontsa szenny, Sem a sikamló ösztönök, Ne lobbanjon e lángokon Még lángolóbbra a Pokol. Kérünk, Megváltónk, tégedet, Mosd el híveid szégyenét És kegyesen add meg nekik Az örök élet édesét. Ha majd a testbôl távozunk, A számkivettetés után, Hadd zengjük akkor boldogan A dícsérô melódiát. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló, Mindörökön uralkodó. * Vasárnapi Matutinumra, téli idôben. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Ó Háromság Egysége te. * Ó Háromság Egysége te, Ki mindenen uralkodol, Halld meg az áldó éneket, Mit virrasztván zengünk neked. Ébred a hajnal csillaga, S a felkelô fényt hirdeti, Az éjszakák homálya hull. Ragyogjon ránk a Tiszta Fény. Immár az ágyból fölkelünk Éjszaka békés idején, Hogy tôled kérjünk tisztulást, Minden sebünkre gyógyulást. Ha vétkeztünk az éjszakán, Megférvén ördögök csele: A mennyekbôl hadd mossa le Dicsôsége hatalma azt. Hogy testünk szenny ne ülje meg, Ne tompaság a szíveket, És meg ne hűtse bűnragály A szellem szárnyaló tüzét. Kérünk azért, Üdvözítô, Hogy fényességed töltsön el, Ragyogja be napunk a fény, S botlás ne érje lépteink. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló, Mindörökön uralkodó. * Pénteki Matutinumra. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) A napvilág leáldozott. * A napvilág leáldozott; Kérünk, Teremtônk tégedet, Maradj velünk kegyelmesen, Ôrizzed, óvjad népedet. A rossz álmok távozzanak, És minden éji képzelet. Ellenségünket űzzed el, Hogy testünket ne rontsa meg. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló, Mindörökön uralkodó. * Completoriumra. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Száll a tüzes nap lefelé. * Száll a tüzes nap lefelé, Szívünkben, örök Napvilág, Boldog Egység és Háromság, Gyujtsd fel a szeretet tüzét. Téged dicsér reggel dalunk, Este is eléd járulunk. Engedj áldanunk Tégedet, A mennyeiek közepett. Az Atyának és Fiúnak, S Szentlélekisten, neked is, Miképen volt, mindenkoron És mindörökké Glória! * Szombati vecsernyére. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Fekete éjszaka fedez. * Fekete éjszaka fedez , A földön minden színeket. Szívek igaz bírája te, Mi vallomást teszünk neked. Engesztelésünk elfogadd, És mosd le lelkünk szennyesét, Kegyelmet adj, Krisztus, nekünk, Távol legyen tôlünk a bűn. Im elszorítja a szívet, Mardosó lelkiismeret. Az éjt lerázni szomjaz ô, S téged keres, Üdvözítô. Belsejébôl Te űzzed el, És mindenestül, a homályt, Hogy vigadozva nyerje meg A fénynek boldog otthonát. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia, S te Szentlélek, Vigasztaló, Mindörökön uralkodó. * Csütörtöki Matutinumra. ======================================================================== Nagy Szent Gergely (540--604) Mártírok királyi Ura. * Mártírok királyi Ura, Hitvallóid koszoruja: A földi jót ki megveti, Mennyeieket adsz neki. Kérünk, hamar hallgassa meg Imánkat jóságos füled. Szent diadalt ünnepelünk; Mit vétkeztünk, nézd el nekünk. Te vagy a gyôzô egymagad, Mártírok ereje te vagy, Te gyôzd le bennünk, ami bűn, Engedj nekünk bocsánatot. Dícsérjük az örök Atyát, Dícsérjük egyszülött Fiát, S a Lelket, a Vigasztalót, Most és örök idôkön át. * Több szent vértanú Vecsernyéjére és Dícséretére ======================================================================== Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Világmegváltó Jézusunk. * Világmegváltó Jézusunk, Akit a kelô fény elôtt, Mint felségének felesét, A mindenható Atya szült: Atyának fényessége Te, Mindennek örökös remény, Hallgasd meg e világ szerént Könyörgô kis szolgáidat! Emlékezzél meg, Alkotó, Hogy hozzánk jöttél egykoron, A Szűz méhének szenthelyén Testünk formáját fölvevén. Bizonyság rá e mái nap, Ha megkerűl az év körén: Hogy Atyád keblébôl kiszállsz, Világ egyetlen üdve te. Csillagok, föld és tengerek, Minden, mi él az ég alatt, Új énekkel köszönti fel Új üdvösségünk kútfejét. Mi is, kiket a drága Vér Boldog hulláma megmosott. Születésnapod ünnepén Himnuszt hozunk ajándokul. Glória neked Jézusunk, Kinek a Szűz szülôanyád, Atya, s kegyes Lélek, neked, Most és örök idôkön át. *Karácsonyi Vecsernyére. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Égnek örökös Glória. * Égnek örökös Glória, Halandóknak boldog remény, A Mennydörgô Egyetlene, A tiszta Szűznek Gyermeke, Nyújtsd a kelônek jobbodat, Keljen fel józanúl a szív, S Istennek zengje lángolón A hála köteles dalát. Ébred a Hajnal csillaga, S a felkelô fényt hirdeti. Az éjszakák homálya hull: Szentséges fényed töltsön el. Maradjon is bennünk a fény, Világnak éjét űzze el, És az idôknek végeig Szívünket tisztán tartsa meg. Hitünknek élô magva már Ágazzon bennünk gyökeret, Vele viruljon a remény S a legnagyobb; a szeretet. Dícsérjük az örök Atyát, Dícsérjük egyszülött Fiát, S a Lelket, a Vigasztalót, Most és örök idôkön át. * Pénteki Dicséretre. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Fölséges Ige, ki Atyád. * Fölséges Ige; ki Atyád Örök keblébôl kélsz elô, Idôk teljében testbe szállsz, S világ ügyét felvállalod: Ragyogd be most a lelkeket, S lobbantsd fel bennük tüzedet, Szív az esendôt hagyja el, S a menny szépsége töltse be. Ha majd a nagy Bírói Szék Tűzbe küldi a rosszakat S a jókat a baráti hang Szolgált egükbe hívja meg: Ne nyeljen akkor minket el A lángoló setét özön, Hanem az Isten Arca és A boldog ég legyen miénk. Atyaistennek glória, S Fiú és Szentlélek neked Miképen volt és szüntelen Most és örök idôkön át. * Ebben az alakban a XIV. századból. Adventi Matutinumra. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Im harsan feddô égi szó.* Im harsan feddô égi szó, Szívek homályán átható: Távozzatok, káprázatok, Magasból Jézus ránk ragyog. Már kábult lélek talpra kelj, Tespedve többé ne heverj. Új csillag fénye tündököl, Fut minden bűn e fény elôl. A Bárány ím közénkbe jô, Felold minden bilincset ô. Minden szemek könnyezzenek, Bocsánatért úgy esdjenek. Ha fénylik újra majd az Úr, Vad félelem ha ránk borúl: Ne bosszulónk legyen s bíránk, Védô kezét terjessze ránk. Dícsérjük, áldjuk hangosan Az Atyaistent s egy Fiát S a Vígasztaló Lelket is, Most és örök idôkön át. * Adventi Dícséretre. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Üdvösség napja, Jézusunk. * Üdvösség napja, Jézusunk, Ragyogj fel szívünk rejtekén, Fut már az éj, a földkerek Színére új, szebb nap derül. Adtál kívánatos idôt: Hadd mossa könnyek kútfeje Tiszta áldozatul szívünk S gyullassza vidám szeretet. Honnét a bűn forrása folyt; Örök a könnyek kútfeje, Ha a bűnbánat vesszeje Kérges szívünket megtöri. Jô már a nap, a Te napod, Hogy minden újra felvirít. Akkor mi is örvendezünk, Kiket jobbod jó útra vitt. Kegyes Háromság, térden áld Téged a világ-gépezet Kegyelmedben megújulók, Mondjunk mi is új éneket. * Nagyböjti Dícséretre. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Kegyes Jóságnak Istene. * Kegyes jóságnak Istene, Világ gépének Mestere, Lényegben, hatalomban egy Személyedben három személy: Fogadd kegyesen énekünk, És könnyeink jóságosan, Hogy tiszta szívvel, szennytelen Élvezzünk téged igazán. Beteg májunk, ágyékaink Égesse ki üdvös tüzed, Övezkedjünk föl éberen, A gonosz vágy távozzon él. Hogy most, mikor az éjszakát Karénekünk kettétöri, Boldog hazánk javaiból Gazdagodjunk bôségesen. Engedd meg ezt, kegyes Atya, S Atyának mása, egy Fia S te Szentlélek, Vigasztaló, Mindörökön uralkodó. A szombati Matutinum himnusza téli idôben. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Már Krisztus mennybe költözött. * Már Krisztus mennybe költözött, Ahonnan egykor földre jött. Hogy az Atya ajándokát Küldje: a Szentlelket nekünk. Sürgette már az ünnep-est: Titokzatos hetes-körén Hétszer fordult a földkerek, S jelezte már e szent idôt. Hogy harmadórán hirtelen Megdördül a világ felett, Hirdetvén az imádkozó Apostoloknak: jô az Úr! Az Atya fényébôl való Szépségével a drága Tűz Átjárja Krisztus híveit, Hozván az Ige melegét. Ujjongnak a betölt szívek A Szentléleknek ihletén, Sokféle nyelven hirdetik Az Istennek nagytetteit. Minden nép érti szavukat, Görög, barbár és római, S mind egyformán álmélkodik, Mindnyájuk nyelvén szólnak ôk. Ám a hitetlen Izrael, Rossz szellemtôl vakítva meg, Zajongja: musttól mámoros A Krisztust hirdetô sereg! De szembeszáll Péter velük, Csodatettekkel bizonyít S Joelt idézi mint tanút, Minô hamis a rágalom. Az Úr Atyának tisztelet S Fiának, ki feltámadott, S a Vigasztalónak velük, Most és örök idôkörön át. * Pünkösdvasárnapi Hajnali-zsolozsmára. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Ég városa, Jeruzsálem. * Ég városa, Jeruzsálem, Ó boldog béke-látomás! Falaid eleven kövek, Úgy nôsz a csillagok közé. És mint menyasszonyt, angyalok Ezerszer ezre leng körül. Ó boldogságos szép ara, Jegykincsed égi glória, S a Vôlegény kegyelmei. Ó szépséges királyi nô, Kit választott Krisztus király, Mennynek tündöklô városa! Igazgyöngyökkel tündököl És tárva ott minden kapu: Minden halandót befogad, Ki Krisztus nyomdokán haladt, Vagy Krisztusa szerelmeért Bátran viselt gyötrelmeket. A vésô üdvös éle járt És csattogott a kalapács, Az épület minden kövén: Mester keze formálta ki S helyezte el bölcs rend szerint A felséges homlokzaton. Köteles hódolat legyen Az Atyának mindszüntelen, Az Egyszülöttnek tisztelet, S a Szentléleknek is vele Glória, áldás, hatalom, Miképen volt, mindenkoron. * Templomszentelés napján, Vecsernyére és Hajnali-zsolozsmára. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Olymp magas tetôirôl.* Olymp magas tetôirôl A Nagy Szülônek egy Fia, Mint elszakított sziklakô, A föld színére hullt alá: A felsô s alsó háznak így Egyenlôképen sarkköve. Ám fenn az égi csarnokok Dícsérettôl visszhangosak. Örök dalokkal hirdetik A hármasegy Isten dicsét. Versengve zengjük ôvelük A szép Sion zsoltárait! Mennyek királya, töltse bé Jóságos fény e templomot. Jelenj meg itt; ó jöjj, hívunk, Néped imáit elfogadd, És szíveinket szüntelen Mennyek malasztja öntse el. Érjék el esdô híveid, Kik itt hozzád könyörgenek A Boldog Ház jutalmait, S a nyert jókon örüljenek, Míg egykor majd testetlenül Bírják a Boldog Székeket. Köteles hódolat legyen Az Atyának mindszüntelen, Az Egyszülöttnek tisztelet, S a Szentléleknek is vele Glória, áldás, hatalom, Miképen volt, mindenkoron. * Templomszentelés napján; Dícséretre. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk (a IV-VIII. századból) Zsarnok, mit fenyegetôzöl! Zsarnok, mit fenyegetôzôl? Milyen kín van hátra még? Bármi rosszra készülôdöl: Szeretônek semmiség. Édesek a szenvedések, Nem ijeszt a gyötrelem: Halál inkább, mint a vétek Erôsebb a szerelem! Hozz keresztet, rakd a máglyát S rá ami csak éghetô, Hóhér hadd emelje bárdját, Mit bánja a szeretô! Édesek a szenvedések, Nem ijeszt a gyötrelem: Halál inkább, mint a vétek -- Erôsebb a szerelem ! Az a kínzás édességes, Egy és kurta a halál. Szívem ezer kínra éhez, Könnyű minden, ami fáj. Édesek a szenvedések, Nem ijeszt a gyötrelem: Halál inkább, mint a vétek -- Erôsebb a szerelem! ======================================================================== A tiszteletreméltó Béda (672-735) A Hat Nap és a Hat Világkorszak. Legelsején az Alkotó Minden napoknak: a vizek Takarta földrôl a homályt Fénnyel lámpázva verte el. A fényességes napvilág Örömével a földlakót Boldoggá tette a korok Legelsején az Alkotó. Kék ár felett szilárdan áll A második napon az ég Hatalmas gömbje, s kétfelé Folynak a nyugtalan habok.. A második kor idején Épül a titkos bárka-ház, mely a föl és alá folyó Kék ár felett szilárdan áll. Midôn eljô a harmadik Nap: a sugáros ég alól Leülnek az alsó vizek, S a termô száraz felvirul. Hullámsírban a gonoszok, S Ábrahám választott neme Virágzik, a korok közül Midôn eljô a harmadik. Hintvén felséges sugarát A fénynek égre-földre szét, Negyed napon a csillagok Kegyelmes fénye felragyog. Negyed koron, Dávid alatt, A zsidó nép feltündökölt, Nagy tetteinek szanaszét Hintvén felséges sugarát. Új nemzetség kap életet Ötöd napon: a tisztuló Vizek között úszó halak, S az ég alatt a szárnyasok. Ötöd korszakban Chaldea Földjén bűnhödvén Judea, A gonoszok helyett hivô Új nemzetség kap életet. Megszületett az ember is, Hatod napon, az Alkotó Képét hordozza homlokán, S örök boldogság vár reá. Ki mindeneket alkotott, Aki az embert alkotá, Isten fia: hatod koron Megszületett mint ember is. Nagy dolgai után az Úr Hetedik napon megpihent. E nap, örökre rendelé: Szombat legyen és nyugovás: Az Úrban elhúnyókra vár A békesség heted kora, S örökre szombatol velük Nagy dolgai után az Úr. ======================================================================== Ismeretlen ír költô (VIII.--IX. sz.) Áldozási ének. Szentek, Krisztusnak testét venni jöjjetek, Igyátok vérét, melyen megváltattatok. Mi üdvözítônk Krisztus teste s vére volt, Hát új erôvel énekeljük az Urat. Ez a nagy szentség, ez a test és ez a vér Pokol torkából mindnyájunkat visszavett. Üdvünk szerzôje Krisztus, az Isten Fia: Kereszttel s vérrel váltatott meg a világ. Feláldozta magát az Úr mindenkiért, Ô maga lett pap s maga lett az áldozat. Törvény parancsa volt a véres áldozat, Isteni titkok halovány árnyékaként. Fénynek szerzôje, Megváltó, mindenkié, Szenteknek bôséges malasztot juttatott. Mindnyájan, hívek, tiszta szívvel jöjjettek, Vegyétek örök üdvösségtek zálogát. Szentek ôrzôje és királya, ád az Úr A híveknek örökkévaló életet. Az éhezôknek mennyei kenyeret ád, A szomjazókat élô vízzel tartja jól. Mi Urunk Krisztus: alfa és az ómega, Ki embereket ítélendô eljövend. ======================================================================== Ismeretlen gót költô (VIII. sz.) Háborús veszedelemben. Nézz ránk Üdvözitônk, Sírnak a népek. Békét esd a világ, Vesd szemedet ránk, Könnyét, sóhajait Halld kegyelemmel, Fájdalmára segélyt, Küldj a magasból. Mert ránkront a harag Durva-kegyetlen. Barbár harci zsivaj Zúg fenyegetve. Rossz-szomszéd betörô Árva határunk Elpusztítani ront -- Farkas a bárányt. Védelmezni ki fog, Hogyha Uram, te Rajtunk nem könyörülsz, Atyja Olympnak? Irgalmazz a bünös Emberi nemnek, Bűnbánókhoz Uram Légy kegyelemmel. Ábrám egykoron öt Nagy fejedelmet Harcon összetiport: Pajzsa Te voltál. Néhány. szolgalegény Volt csak a népe, Mégis rab rokonát Megszabadítá. Mózes tornyosodó Tengerek árján Népét átvezeté, Bízva Tebenned. És a visszafutó Víznek özönje Mind ô elleneit Sírba temette. Háromszáz katonát Vitt csak a harcba S megsujtá Gedeon Amalek népét: Tôled várt csak erôt, S bosszu-vasával Megmentette honát Elnyomatástól. Ó Minden-tehetô, Harcok erôse ! Intézô kezeden Fordul a minden. Benned van csak az üdv És a dicsôség, Tôled jô a halál, S élet is újra. Dúsabb, Krisztus Urunk, A te kegyelmed, Mint a minket ölô Vétek özönje. Bűnbánót soha még És töredelmest S szívében szomorút Meg nem utáltál. Mentsd meg hát, akiket Drága halálod Megváltott, s akik ím Esdik a békét. Törj el nyílhegyeket, Rontsd el a dárdát, És ki hadra uszít, Zúzd el a pajzsát. Szállj immár egekig, Keserű sóhaj ! Nyiss már fellegeket, Könnyek imája! Istent hívj lihegô, Megtöretett nép ! Békés Üdvözítô, Légy kegyelemmel ! ======================================================================== Pál Diákonus (720 kör.-- 800) Tengernek Csillaga. Tengernek Csillaga, Isten édes Anyja, Áve makulátlan Mennyei szép Porta! Gábriel arkangyal Ávéval köszöntött: Légy Te nekünk béke, Éva helyett áve. Oldd a bűnös láncát, Gyújts a vaknak fáklyát. Űzd rólunk a rosszat, Esdj le minden jókat. Mutasd meg: Anyánk vagy, Hallgasson meg érted, Aki értünk ember Jó szívvel lôn benned. Szűzek legszebb Szűze, Szelídségnek tükre, Bűntôl szabadokká Tégy szelíddé, jókká. Tisztaságban éljünk, Biztos úton járjunk, Hogy Jézussal egykor Együtt vígadozzunk. Atyának dicsôség, Krisztusnak tisztesség, Szentlélek Istennek Egy áldás adassék.. ======================================================================== Pál Diákonus (720 kör.-- 800) Keresztelô Szent Jánosról. Hogy könnyűlt szívvel csoda tetteidnek Zenghessék hírét szabadult szolgáid, Oldd meg, Szent János, kötelét a bűntôl Szennyes ajaknak. Im, magas küldött jön alá Olympról, Hirdetvén nagy hírt figyelô atyádnak, Sorban elmondván neved és jövendô Életed útját. Ô kételkedvén a magas beszéden: Fürge nyelvének felakadt folyása. Úgy nyeré meg majd születô fiától Hangja zenéjét. Érzéd már a mély anyaméh sötétjén Ágyasházában megülô királyod. A Fiú titkát szava két anyának Hirdeti fennen. Gyenge korban már, tömeget kerülvén, Barlangok, puszták zugait szeretted: Meg ne férkezné kisikolt igének Szennye sem ajkad. Tagjaid borzas teveszôr takarta, Kétfogú berbécs övezett kötéllel, Kortyot víz kínált, eledelt a sáska, Erdei mézzel. Szóval ígéré valamennyi látó A kelendô Fényt: te megérted újjal A szelíd Bárányt, ki a rossz világnak Elveszi bűnét. Nincs e bűnbenholt sivatag világon Jánosnál szentebb anyaszült halandó; Választott ô lôn, ki megöntse vízzel Bűn lemosóját. Ó nagyon boldog, magasult erényű, Foltot kin nem lát a havas szemérem, Páratlan mártír, sivatag lakója, Látnokok atyja! Van kit harmincas fonatú fűzérrel, Mást kétszer többel koronáz erénye: Százszor hajt hármas koronád tenéked Drága gyümölcsöt. Szívünkrôl, ó szent, magas érdemeddel Hengerítsd el most a kövek keményét, Utat egyengess, igazítsd elôre A kanyar ösvényt. Hogy világszerzô kegyes Üdvözítônk Kedvvel nézzen ránk, bűneink kiégvén, És méltóztassék kegyesen beszállni Tiszta szívünkbe. Téged a mennyég dala ünnepeljen, Hármas-egy Isten, minekünk bocsáss meg, Megváltott néped könyörög tehozzád: Légy kegyelemmel! ======================================================================== Alkuin (730 kör.-- 804) Ének Istenhez. (Az ember méltóságáról.) Áldjon az ember, Drága Teremtô, Szívbeli szóval, Béke dalával, Mert a világon Nem kicsi pont ô. Nincsen a földön Semmi hasonló: Mert a Te képed Egymaga hordja Lelke lakában, Tiszta szívében. Isteni fenség, Fény Ura: áldás Töltse be szívünk, Ülje meg ajkunk, Szent te, szeressünk Minden idôben ! ======================================================================== Szent Teodulf (+821) Virágvasárnapi himnusz. Hódolat és áldás néked. Krisztus, mi királyunk. Néked a gyermeki nép zengte ma zsenge dalát. Áldott égi király, Istennek jössz te nevében, Izrael édes ura, Dávid igaz gyökere. Téged a mennyeiek boldog kara áld a magasban, Áld a szegény ember, áld vele mind, ami él. Pálmafaágakkal te eléd kivonult a zsidó nép: Dallal, hű szívvel ímhol elédbe jövünk. Ôk kínod küszöbén adták meg a tiszteletes dalt: Mennyei fényedben áld a mi boldog imánk.. Azt kedvvel nézted: jó szívvel nézz le miránk is, Hisz teneked Jóság, kedves a jóakarat. ======================================================================== Rabanus Maurus (776--856) Pünkösdi himnusz. Ó Alkotó Lélek, jövel És szívünk, lelkünk töltsed el. Te alkotád a szíveket, Hozd nékik bô kegyelmedet. Kit úgy hívunk, Vigasztaló, Kit ád nekünk az Alkotó, Te élô forrás, égi láng, Szent kenet, égbôl szállj le ránk. Te hét ajándok kútfeje, Atyánk kegyelmes jobbkeze, Az Úr erôs ígérete, Sugalmas ajkak ihlete. Gyújtsd meg szemünknek fényedet, És szállj szívűnkbe, Szeretet! Ha testünk gyarló, s lankadunk, Légy mindig éber gyámolunk. Űzd messze tôlünk ellenünk, Szent békességed add nekünk, Te járj, vezér, utunk elôtt, Veszélytôl védjen szent erôd. Add, ismerjük meg az Atyát, Te általad, és egy Fiát: És kettejüknek lelke, Te, Örökre légy lelkünk hite. Az Istent áldjuk: jó Atyát, S ki felkelt sírból; szent Fiát, S a Lelket, szívünk vigaszát, Most és örök idôkön át. ======================================================================== Rabanus Maurus (776--856) Mindenszentek himnusza. Üdvösségszerzô Jézusunk, Segítsd a megváltottakat. Irgalom anyja, Szűzanya, Népednek üdvösséget adj. Ti, Angyaloknak ezrei, Atyák serege, Látnokok Ihlett csapatja: esdjetek A bűnösnek bocsánatot. Keresztelô Krisztus-követ, S te mennyei Kulcshordozó, S Apostolok, oldjátok el Mi bűneink bilincseit. Mártírok, gyôztes hadsereg, Jámbor papok kegyes kara, Szűzesség tiszta kórusa; Mossák le vétkünk szennyeit. Mindnyájan, kik a csillagos Trónszékeken tündöklötök: Fogadjátok jóságosan Malasztért esdeklô imánk. Áldás, dicsôség, tisztelet Az Atyának és Fiúnak, S a Vigasztalónak velük Most és örök idôkön át. ======================================================================== Rabanus Maurus (776--856) Himnusz a szent vértanukról. Társak, zengje szavunk szentek erényeit, Ô nagy tetteiken hangos öröm dalát. Lángol, sürget a szív dallani gyôztesek Legszebb, legragyogóbb nemét. Balgán visszariadt tôlük a vak világ, Ám megvetve aszott-lombu, gyümölcstelen, Sivár lelke szavát, mentek utánad ôk, Jézus, mennyei jó király. Érted gyűlöletet, vad gonoszok dühét, Ádáz ostorokat porba tiportak ôk.. Horgaskarmu acél tépni kifárad itt; Meg nem férheti lelküket. Bárány-zsenge gyanánt, kard öli testüket, Nem kél semmi moraj, nincs panasz ajkukon Szívük tiszta; nyugodt s állhatatos marad Minden rettenetek között. Nincs szó, nincs ajak elzengeni azt, amit Nékik tartogatol égi jutalmukúl; Bíbor vért csepegô homlokuk elfödi Tündöklô, koszorús babér. Isten, legmagasabb és egyedülvaló, Kérünk, mosd le bününk, s nézd el a büntetést, Hozz ránk békeidôt, hogy soros évekig Zengjük néked a glóriát. ======================================================================== A Dadogó Notker (830--912) Pünkösdi szekvencia. 1. Szentlélek Isten, Kegyelmeddel szállj le ránk. 2a. Tegye szívünket Önnön magának Hajlékává. 2b. Űzze el onnan Szellem és lélek Minden bűnét. 3a. Ó kegyes Szentlélek, Lelkünk napvilága te. 3b. Söpörd el szívünkbôl A hatalmas ködöket. 4a. Értelmes gondolatoknak Szentséges szerelmese. 4b. Öntsed el érzékeinkbe Olajodat kegyesen. 5a. Minden gonoszság Tisztogatója, Szentlélek, 5b. Tisztítsd meg bennünk Szemét a belsô Embernek. 6a. Hogy megtisztulván, Megláthassuk Felséges Atyánkat. 6b. Kit senki más, csak Tiszta szívű Ember szeme láthat. 7a. Te ihlettél prófétákat, Hogy a Krisztus nagyságának, Elzenghessék dícséretét. 7b. Apostolok tüze lettél, Hogy a Krisztus gyôzedelmét A nagyvilágra szétvigyék. 8a. Mikor az Isten Igéje által Ég, föld, tenger Gépezetét alkotá. 8b. Ölelni ôket Istenségeddel, Ott lebegtél Lélek, a vizek fölött. 9a. Te hogy a lélek Újjá szülessék. Rá vizet ontasz. 9b. Teszed az embert Fuvallatoddal Lelki emberré. 10a. Te a soknyelvű , Sokszabású Szétszórt világot Egyesíted, mi Urunk. 10b. Bálványimádót Visszahívsz az, Igaz Istenhez, Ó legelsô Doktorunk. 11a. Azért könyörgô imádságunkat Hallgasd meg jóságosan Kegyes Szentlélek. 11b. Kegyelmed nélkül minden imádság Hasztalan és méltatlan Isten fülének. 12a. Te aki minden Századok szentjeit Általölelted És sugallatoddal Tanítottad, Lélek, 12b. Te ma a Krisztus Apostolaira Sohasem ismert És sohasem hallott Ajándékul szálltál, 13. Dicsôségessé avattad Ezt a napot. ======================================================================== Az ifjabb Hartman (860--925) Az Evangéliumról. Imhol a szentséges tanok, Az Evangélium könyvei! Ámúljanak a nemzetek És róluk áldást zengjenek. Megtisztult test fogadja be És tiszta lelkiismeret, Szívünk egyszerűségiben A titokzatos szavakat. Hajoljon föld felé a fô, Zárva legyen szónak a száj, Figyelmezzen éber fülünk; Igy illik ez az Úr elôtt. Nem is elég hallgatni csak Az üdvösséges hangokat, Ha nem fogadja tiszta szív S nem teljesíti tett a szót. A Mester ád parancsot így, A fölséges Isten Fia, Mikor szívünkrôl mondja el A Magvetô hasonlatát. Mezô, úgymond, sokféle van, Amelybe jó mag vettetik, De jaj, nagyon különbözô Vetés után az aratás: Az egyik mag kövek közé, Kegyetlen kôsziklára hull, És gyümölcsét a napsugár Gyilkos heve aszalja el. Más mag szúró tövisbozót Pusztító sűrűjébe jut. Fölemészt újra másokat Az útfelek kemény köve. Ám amely dús csíráival Szerencsés rögöt érhetett, Az boldogan hajt gyökeret És százszoros gyümölcsöt ád. Igy hajt sugárzó tetteket A ki-nem-kezdett akarat. Igaz szív földje így terem Igaz gyümölcsöt, százszorost. ======================================================================== Wipo (990--1050) Húsvéti szekvencia. A húsvéti Bárányt Keresztények örvendezve áldják. Juhait megváltotta a Bárány, Krisztus az Atyát megbékítette ártatlan vére árán. Összecsapott a halál meg az élet csodafélelmes viadallal: Él az életnek vezére, ki meghalt, uralkodik örök diadallal. Mondd el nekünk, Mária, Mit adatott szemednek látnia? Láttam az élô Krisztus sírja helyét, Es a Fölkentnek dicsôsége teljét. Láttam az angyali követeket, A szemfedôket, a lepleket. Föltámadt Krisztus, az én reménységem: Galileába elôttetek mégyen. Föltámadt Krisztus halottaiból! Tudjuk: föltámadt valósággal Légy te mihozzánk, gyôzelmes Király, irgalmassággal. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Búsultak az Apostolok. * Búsultak az apostolok, Mert Krisztus meghalt keserűn, Gonosz szolgák mondtak reá Istentelen ítéletet. Igazmondó angyal szavát Hallják a jámbor asszonyok: ,,A hivô nyájhoz már közel Krisztus az öröm hírivel.'' A rettegô apostolok Elé viszik a drága hírt, Ám útjukon ragyogva már Elôttük Krisztus lába jár. Galilea hegyeire Sietnek az apostolok S betelik vágyuk: boldogok Jézus kegyes fényében ôk. Hogy mindörökké megmaradj, Húsvéti öröműl nekünk, Mentsd meg a bűnhalál elôl, Kiket az élet újra szült. Atyaistennek tisztelet S Fiának, ki feltámadott S a Vigasztalónak velük Most és örök idôkön át. * A szent Apostolok ünnepeinek Vecsernyéjére és Matutinumára, húsvéti idôben. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Ó mennyei örök Király. * Ó mennyei örök Király, Ki mindeneket alkotál, Minden idôk eleitôl Atyáddal egyenlô Fiú: Mikor a világ született, Teremtô mester, arcodat Ádámnak adtad, s a nemes Szellemet sárba foglalád. Midôn ádáz ördögi csel Az emberfajt beszennyezé, Testet öltvén, az elveszett Formát újonnan alkotád. Egykor a Szűztôl születél, Most sírból születel nekünk, És mi is felkelünk veled Sírunkból, úgy parancsolod. Örök Pásztor te, nyájadat Kereszt vizével mosdatod: Ez a léleknek fürdeje, Ez a bűn temetôhelye. Adósságunkat hogy leródd, Hosszan függtél kereszteden S hullattad értünk pazarúl Üdvünknek árát, véredet. Hogy mindörökké megmaradj Húsvéti örömül nekünk, Mentsd meg a bűnhalál elôl, Kiket az élet újraszült. Atyaistennek tisztelet S Fiának, ki feltámadott, S a Vígasztalónak velük Most és örök idôkön át. * Hajnali zsolozsmára, húsvéti idôben. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Hajnalbíborban ég a menny. * Hajnalbíborban ég a menny, Énektôl visszhangos a lég, Ujjong a gyôzelmes világ, Üvölt a rettegô Pokol: Midôn amaz erôs Király Halálsetét tárnáiból Az atyákat élet szabad Verôfényére hozza fel. Sírját nehéz kô zárta el, Ôrizte zsoldos ôrsereg, De fölkelt gyôzedelmesen És eltemette a halált. ,,Elég a gyász, elég a könny, Feledve már a fájdalom, Feltámadt a halál-törô!'' -- A fényes angyal így kiált. Hogy mindörökké megmaradj, Húsvéti örömül nekünk, Mentsd meg a bűnhalál elôl, Kiket az élet újraszült. Atyaistennek tisztelet S Fiának, ki feltámadott S a Vigasztalónak velük, Most, és örök idôkôn át. *A húsvétvasárnapi Dícséretre. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Földszerte húsvét örömét. * Földszerte húsvét örömét Szépségesebb nap hirdeti: Új fényben látják fényleni Ma Jézust az Apostolok. Krisztus testén a sebhelyek Csillag módjára fénylenek. Csodálják, hűséges tanúk, És hangos szóval hirdetik. Krisztus, király, jóságos Úr, Vedd szíveinket birtokul. Nyelvünk nevednek rója le Köteles hálaénekét. Hogy mindörökké megmaradj Húsvéti örömül nekünk, Mentsd meg a bűnhalál elôl, Kiket az élet újraszült. Dicsôség teneked, Urunk, Ki holtodból feltámadál, Atyának s Szentléleknek is, Most és örök idôkön át. * Szent Apostolok ünnepein, Dícséretre, húsvéti idôben. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Örömtôl hangos a világ. * Örömtôl hangos a világ, Énektôl visszhangos a menny, Apostolok dícséretét Zengi a föld s a csillagok. Ó századok bírái ti, Világ igaz szövétneki, Szívünknek óhajtása kér: Halljátok meg esdô imánk. Kiknek szavára záratik S tárul a mennynek temploma: Nyissátok meg, esedezünk, Mi bűneinknek zárait. Érzi erôs parancsotok Kórság, egészség egyaránt: Kór lelkünknek írt adjatok Erényeinknek új erôt. Hogy majd ha Krisztus visszatér Az idôk végén és ítél: Engedje hogy részünk legyen Az örökkévaló öröm. Az Atyának és Fiunak És neked, Szentlélek, velük Miképen kezdetben vala, Örökös dicsôség legyen. * Az Apostolok Vecsernyéjének himnusza, ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Üljük körül fehérben. * Üljük körül fehérben a Bárány királyi asztalát S túl már a Vörös Tengeren Krisztust dalolja énekünk, A fejedelmet: irgalom Áldozta szent vérét nekünk, Az áldozópap Szeretet Drága testének tagjait. A vérrel hintett kaputól A rontó angyal elriad. A tengervíz kettéhasad, S árján az ellen elmerül. Már Krisztus lett Húsvét nekünk, Ô a húsvéti áldozat. Tiszta szíveknek tisztaság: Kovásztalan kenyérfalat. Ó igaz égi áldozat! Leigázta a poklokat, Széttört halálos láncokat, És az életnek visszaad. A poklokon gyôzelmesen Már Krisztus zászlót bontogat. Már újra feltárult az ég, S a sötétség királya fut. Hogy mindörökké megmaradj Húsvéti örömül nekünk, Mentsd meg a bűnhalál elôl Kiket az élet újraszült. Atyaistennek tisztelet S Fiának, ki feltámadott S a Vígasztalónak velük Most és örök idôkön át. * Húsvéti Vecsernyére. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Jézus, a Szűznek fia s alkotója. * Jézus, a Szűznek fia s alkotója, Szűz hordott méhén, a világra ô szült: Szűznek zengjük most a nehéz halálon Nyert diadalmát. ** Mert e szűz kettôs diadallal ékes: Gyenge nôtestét hogy igába törte, Avval zúzá szét a kegyetlen gyilkos Zsarnok igáját. Sem halált nem félt, se halál barátit: Hóhér kínzások ezer új iszonyát, S vérét hullatván a szelíd egeknek Szállt örömébe. Ô imájáért, kegyes Isten, engedd E1 bűnünk zsoldját, amit érdemeltünk, Hogy visszhangozzék a kitisztult szívbôl Ájtatos ének. Áldás, dícséret legyen az Atyának, Egyszülöttének s vele Szentléleknek, Háromságban- egy örök Istenünknek, Minden idôben. * Vértanú szűzek ünnepén, Hajnali-zsolozsmára. ** Másik változat, ha nem vértanú: Egy boldog szűznek üli néped napját, Halljad imánkat! ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Emlékezzél meg, Alkotó. * Emlékezzél meg, Alkotó, Hogy egykor szűztôl születél S szentséges méhe rejtekén Testünk formáját felvevéd. Kegyelmek Anyja, Mária, Irgalom édes Asszonya, Légy ellenségtôl gyámolunk.. S állj mellettünk, ha meghalunk. Dicsôség Jézus teneked, Kinek a Szűz szülôanyád Atya s Szentlélek áldva légy, Most és örök idôkön át. * Mária-ünnepek completoriumára. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Im, a hitvalló. * Im a hitvalló, kit a föld határán Minden hívô nép szeret és magasztal, E nap lôn méltó a magas mennyeknek Szállni honába. Jámbor, józan volt, okos és szemérmes. Útja szeplôtlen, csupa szent alázat, Míg embertestét eleven tüzével Lakta a lélek. Istentôl immár, magas érdeméért, Sok szegény testnek, kit igáz betegség. Épségét, a kór erejét letörve, Visszakönyörgé. Most azért pálmát emelünk elôtte S érdemét illô karimába zengjük; Égi szószólónk legyen így imája Minden idôben. Hódolat néked, öröm és imádás, Aki mennyekben ragyogó király vagy, Úr és kormányzó az egész világon Hármas is, egy is. * Szent hitvalló ünnepén, Vecsernyére és Hajnali zsolozsmára. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Jézus, felséges korona. * Jézus, felséges korona, Felsôbb igazság oszlopa, Ki bűnbánó szolgáidat Örök jóval jutalmazod, Halld meg közbenjáró szavát E szent embernek s add nekünk Mi bűneink bocsánatát, Nyakunkon törd el az igát. Kerengvén évek és napok, Ez ünnep újra felragyog, Hogy lerázván testét e szent, A csillagokhoz költözött. Por és hiúság volt neki A föld és minden élvei, A szennyes földi jó helyett Övé immár a mennyei. Téged Krisztus, kegyes Király, Téged vallott ô szüntelen, Az ördögöt s gonosz cselét Hôs módra szegte láb alá. Fénylik hite s erényei, Égett a hitet vallani, Bôjtedzett testtel boldogan Ül most az égi lakomán. Hozzád azért, kegyelmes Úr, Könyörgô néped esdekel: E drága szentnek kedveért Adósságunk engedjed el. Atyaistennek glória, Áldassék egyszülött Fia, Áldassék a Szentlélek is, Most és örök idôkön át. * Hitvalló ünnepén, Dícséretre. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Az öröklétnek fényessége önti el. * Az öröklétnek fényessége önti el Boldogságos tüzekkel ez arany napot, Ma nyert a két apostol-elsô koronát S a bűnösök a csillagokba nyílt utat. Mennynek portása, föld tanítómestere, Róma szülôi, nemzetek bírái ôk, Karddal s kereszttel a halálon gyôztesek. Ülik immár az öröklét szenátusát. Ó boldog Róma, melyet két fejedelem Avat ma szentté drágalátos vérivel. Több vagy e vérnek bíborában egymagad, A földkerekség minden szépségeinél. A Háromságnak örök dicsôség legyen És tisztelet és ujjongás és hatalom, Az Egységben, ki mindenen kormánykodik, Az öröklétnek minden századain át. * Szent Péter és Pál Vecsernyéjére. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Ó boldog Pásztor, Péter. * Ó boldog pásztor, Péter, hallgasd kegyesen Esdô imánkat, és igéd oldozza fel Bűnünk bilincsét, hisz tenéked adatott A hatalom: megnyitni s zárni mennyeket. Ó drága doktor, Pál, neveld erkölcseink És vond magaddal lelkeinket ég felé, Hol fátyolos hitünk egykor délszínre jut, És napja egy és papja egy: a szeretet. A Háromságnak örök dicsôség legyen. És tisztelet és ujjongás és hatalom, Az Egységben, ki mindenen kormánykodik, Az öröklétnek minden századain át. * Péter és Pál Dícséretére. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Isten, jutalma, otthona. * Isten, jutalma, otthona Katonáidnak s korona: Kik áldjuk mártírod nevét, Oldd meg bűneink kötelét. Látta világ örömeit, Ártó hízelkedéseit, Tudta: epével teljesek, S égre irányzá lépteit. Megállta a gyötrelmeket, Férfiú-mód vitézkedett. Vérét ontotta Istenért: Jutalma örökkévaló. Azért, ó legkegyelmesebb, Könyörgünk alázatosan: Ezen a gyôzelmes napon Könyörülj rossz szolgáidon. Dícsérjük az örök Atyát, Dícsérjük egyszülött Fiát, S a Lelket, a Vigasztalót, Most és örök idôkön át. * Vértanú Vecsernyéjére és Hajnali zsolozsmájára. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Kis szolgáidnak megbocsáss. * Kis szolgáidnak megbocsáss, Ó Krisztus, akikért a Szűz Nagyasszony esd irgalmazást A kegyelem Széke elôtt. S te boldog mennyei sereg, Választottak kilenc köre, Űzzétek el a mult idôk, Jelen s jövô veszélyeit! Próféták és Apostolok, Kérjétek a kemény Bírót, A bűnöshöz legyen kegyes, Szívbôl jövô sírásaért. Bíborral ékes mártírok, S hitvallomással gyôztesek, Bennünket, száműzötteket Igaz hazánkba hívjatok. Szűzeknek tiszta kórusa, S kik a pusztákból szálltatok A csillagokhoz: ég felé Mutassatok nekünk utat. Hagyják el a hitetlenek A hivô nép határait, Hogy egyetlen Pásztor legyen, S mind egyetlen akol legyünk. Atyaistennek glória, És egyszülött Fiának is, Vigasztaló Léleknek is, Most és örök idôkön át. * Mindszentek Vecsernyéjére. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Éjjel serkenvén, közösen virrasszunk. * Éjjel serkenvén közösen virrasszunk, Elgondolkozzunk örökös zsolozsmán, Egyszívvel zengjünk mi Urunknak édes Szívbeli himnuszt. Igy zsolozsmázván a kegyes Királynak Érdemelhessünk amaz égi udvar Népe közt osztályt, legyen így a részünk Élet örökké. Adja meg mindezt kegyesen minékünk Boldog Istenség, Atya és Szülötte És a Szentlélek, akinek dicsétôl Harsog a minden. * Vasárnapi Hajnali zsolozsmára, nyári idôben. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Meghozta boldog örömünk. * Meghozta boldog örömünk A forgó esztendô megint: A Lélek, a Vigasztaló Megszállt a tanítványokon. Lobogó fényességü láng Tüzes nyelvekké alakult: Igéik hogy lobogjanak S szeretettôl lángoljanak. Minden nyelveken szólanak. A pogányok borzonganak, Azt vélik: musttól részegek Kiket a Lélek tölte meg. Történt e titkos adomány A szent húsvét-idô után, Mikor törvény szerint ülék Az engesztelés ünnepét. Meghajtott fôvel esdenek Jóságos Isten, híveid: Áraszd ránk égbôl gazdagon A Lélek ajándékait. Szívünket már megszenteléd, Töltsd most kegyelmedet belénk. Bocsásd meg minden bűneink S tedd békéssé esztendeink. Atyaistennek tisztelet S Fiának, ki feltámadott S a Vigasztalónak velük Most és örök idôkön át. * Pünkösdvasárnapi Dícséretre. ======================================================================== Ismeretlen szerzôjű himnuszok a IX--X. századból Ó gyôzhetlen vértanú.* Ó gyôzhetetlen vértanú, Követted Isten egy Fiát S az ellenségen gyôztesen Égi triumfust élvezel: Imádságodnak ereje Bűneink mocskát mossa le, Űzd el a rossz fertôzetét, S az életunalom ködét. Meg vannak immár oldva mind Szentséges tested láncai: Rólunk a földi láncokat Az Úr kegyelme oldja le. Atyaistennek glória, Áldassék egyszülött Fia, És velük a Vigasztaló, Most és örök idôkön át. * Vértanú Dícséretére. ======================================================================== Damiáni Szent Péter (1006--1072) A halálról. Életemnek végsô napja, Rád gondolni borzalom. Szívem-vesém felsirallik. Reszket mindenik tagom, Hogyha képedet szorongó Lelkemben lerajzolom. Ama szörnyű színjátékot Méltókép ki mondja el: Hogy az élet véghatárán Teste bilincseivel Bontakozni küzd a lélek, Mert a vég immár közel! Minden érzék tönkre mégyen: Néma nyelv és vak szemek, Elszorult mell, rekedt gége Levegô után liheg, Merev tagok, sápadt orcák, Minden szépség odalett. Ime jönnek seregestül Mindenféle szellemek: Itt az angyali erények, Ott az ördögi sereg, Kiknek éltél életedben, Azok férnek közelebb. Gondolatok, szavak, tettek Mind reád özönlenek, Hívatlanul seregelnek, Gomolyognak körüled. Erre fordulsz, arra fordulsz: Mást se nézhet már szemed. Marja lelked a szorongó Lelkiismeret szava, Sírva sír, hogy javulatlan Folyt el éveid sora. Kár a könny itt: meg nem könnyít Késô penitencia. Testnek csalfa édessége Most keserre változik; Most a kurta kéj nyomában Kínlódás következik, Amit egykor nagynak néztél, Semminek mutatkozik. Ám kit ama fennsô fénynek Glóriája vesz körül, Megveti a test sarát az, Amely így rá nehezül. S mint ki rab volt, börtönébôl Örvendezve menekül. Gyôzhetetlen én királyom, Krisztus, ments meg engemet Ama végsô pillanatban, Amikor majd elmegyek. edd, hogy a kegyetlen zsarnok Meg ne férje lelkemet. Félre, sötétség királya, Félre pokolfajzatok! Megváltott bárányka, lelkem, Jön már érted Pásztorod, S odavisz, hol édes arcát Mindörökké láthatod. ======================================================================== Damiáni Szent Péter (1006--1072) A mennyország himnusza. Örök élet kútfejére Asszú lelkünk szomjazik, Össze vágyna törni teste Börtönének burkait. Száműzötten ôshonáért Szenved, sír, sóhajtozik. Keserű szorongatás közt, Fájdalom közt görnyed itt, Forr magában, hánytorgatja Bűn-eladta kincseit. Régi jajjal, új sóhajjal Kettôs kínnal gyötretik. Mert ki tudná eldalolni Ama Békesség Honát, Ahol élô drágagyöngybôl Épülnek a paloták S aranytetôk verik vissza Az aranyló napsugárt. Drágaságos ékkövekkel Ékesültek házai, Általtetszô színarannyal Kövezettek utai. Sárnak ottan, rothadásnak Még nevét sem hallani. Tél dühének, nyár hevének Híre ismeretlen ott. Ott a rózsa hervadatlan, És örök tavasz ragyog, Sáfrány virul liliommal, Balzsam-verejték csorog. Ifjak, zöldek rétek, földek, Mézpatakok ömlenek, Fűszeres a szél fuvalma, Csordul drága szép kenet, Berkek árnyán túl nem érô Aranyalmák csüngenek. Holdnak ott nincs változása, Csillag és nap nem ujúl: Egyetlen nap ott a Bárány, És az el nem alkonyúl. Éjt nem lát e boldog ország, Napja nem homályosúl. Ott a szentek: minden együk Mint a szép nap, úgy ragyog, Gyôzelmesen, koszorúsan, Egymás fényén boldogok, Számlálgatják örvendezve Sok megharcolt harcukat. Gyengeségek ott lehulltak, Test törvénye megtörött, Frigyet ott a lelkivé lett Test a szellemmel kötött, Híre sincs botránkozásnak, És a békesség örök. Szabadultan bontakoznak A Kezdethez szárnyaik, Szemtôl szembe az igazság Arca tündököl nekik, Élô forrás életontó Édességét szürcsölik. Innen van, hogy állapotjuk Mindig boldog, mindig egy. Vidámságuk, frisseségük Változás nem ôrli meg: Ifjak, szépek. frissek, épek, Nincs ott agg és nincs beteg. Elmúlott az elmúlás ott, Múlhatatlan ott a lét. Rothadást a rothadatlan Friss virágzás tépte szét, Halhatatlanság nyelé el A halálnak erejét. Mit ne látna, aki látja A mindentlátó Urat ! Egymás szíve rejtekében Olvassák a titkokat. Mindben egy a szív, a lélek, Mindig egy az akarat. Bár különbözô az érdem; És a jutalom sem egy, Szívesen megosztja minddel A magáét mindenegy, Minden egyes örömének Igy örülnek mindenek. Hol tetem van, törvény szerint Odagyűlnek a sasok; Boldogságuk együtt élik: Szentek és az angyalok Mind a két ország lakói Egy kenyéren laknak ott. Jóllakottan, mégis éhen Lakomáik élvezik. Éhség kínja ismeretlen, A csömört nem ismerik: Egyre töltöz ott az éhes S mindig újra éhezik. Hangos ajkuk mindig új-új Boldogságos dalt terem, Száll a zengô hárfahúrok Édes hangja szüntelen: A Királyt ôk egyre áldják, Akitôl a gyôzelem. Boldog, aki látja szemben Égnek-földnek Istenét, És a kerengô világra A magasságból lenéz, Nézi napnak, nézi holdnak, Csillagoknak ösvenyét. Harc után ha majd megoldom Katonai övemet, Harcosok pálmája, Krisztus, Hívj e honba engemet, És a boldogok díjából Engedd bírni részemet. Adj erôt a küzdelemre, Amíg áll az ütközet, És kiszolgált harcosodnak Készen tartsd a nyughelyet, S bérül engedj érdemelnem Mindörökre Tégedet. ======================================================================== A Béna Hermann (1013--1054) Antifóna a Boldogságos Szűz Máriáról. Megváltónk kegyes anyja, kitárt szép mennyei ajtó, Csillag a tengereken, jöjj, vár a szegény elesett nép, Hogy fölkelni segéld, te, ki szülted szent csoda-módon Tennen örök Szűlôd, te, ki Gábriel ajkai által Vetted a boldog Avét, szűz mindig, elôbb is, utóbb is, Égi királyasszony, könyörülj meg minden esetten! ======================================================================== Lavardini Hildebert (1056--1133) A Szentháromságról. Alfa és Ómega, Isten, Éli, Éli, Uramisten! Nincs erôdnek lehetetlen, Értelmednek ismeretlen. Létezésed: legfôbb jóság, A te míved: minden jóság. Fent is fenn vagy, lent is lenn vagy, Kívül-belül mindenben vagy. Mindenben, be mégse zárva, Mindenen kül, ki nem zárva. Minden fölött, nem kivonva, Minden alatt, nem lenyomva. Fölül: minden felett trónolsz, Alul: mindent erôd hordoz. Kint: a mindent átöleled, Bent: a minden színig veled. Belül: soha beszorítva, Kívül: ki nem tágasítva. Fölül: nem tart semmi téged, Alul: nincsen nehezéked. Ingót állatsz ingatatlan, Mozgatsz mindent mozdulatlan. Tér be nem fog, úr a teren, Idôt múlatsz idôtelen. Külsô erôk, avagy kények Sem változás meg nem férnek. Hajdan, majdan, holnap, tegnap: Te elôtted örök-egy nap. A Te mád és a Te mostod Örökös és meg nem osztott. Látsz elôre mindent ebben S valósítasz azon egyben. Mintájára temagadnak Formát adsz az ôsanyagnak. Egy Atyának Egyszülöttje, Egy-természet, egy-örök te, Atyád fénye-mása fényed: A teremtô teremtmény lett. Testet öltél, embertestet, Embersorsunk felkerested. Idôt tür a változatlan, Halandó a halhatatlan. Igaz ember, igaz Isten: Egy személyben Ember-Isten. Isten itt, hogy testtel társult, Nem csekélyült, meg se másult, S bár a testet Isten hordja, El nem olvadt test-mivolta. Isten, egy az ôs Atyával, Kisebb nála teste által. Mint Istennek, Isten Atyja, Ám a szűz is Isten anyja. Csodálatos új kötés ez: Megmarad a két természet, Nem bomolnak, nem vegyülnek, Mégis újjá egyesülnek. Közbenjárónk és vezérünk, S törvényhozónk lett minékünk. Megmetélték, keresztelték, Keresztfára felemelték. Sirt feküdt, poklokra szállott, S feltámadt, mint írva állott. És Atyjához mennybe ment ô, Itéletre eljövendô. Teremtetlen Vigasztaló, Nem született, nem-lett való! Atya, Fiú közös mása, Kettejüktôl származása. Minôségben, hatalomban Kettejükkel egy soron van. Mint a kettô, annyi ô is, Mint a kettô, olyan ô is, Mettôl azok, attól ô is. Nemzeni: az Atya része, A Fiúé: születése, Kettejüktôl jô a Lélek: Hármuk élte csak egy élet. Igaz Isten mind a három, És az Isten mégse három. Egy Istenben így imádok Egységet és háromságot. Mindháromban egy a lényeg. Három szól csak a személynek. Elsôbbség személyt nem illet: Egy se nagyobb, egy se kisebb. Maguk mindig mind a hárman Állandóan és szilárdan, [Nem változnak egymás közt se Egymásba nem vegyítôdve. *] Ez az igaz keresztény hit; Kétely nincs, se tévedés itt. Hiszem, vallom, mig csak élek, Soha ettôl el nem térek. Ebbôl fakad reménységem, Hogy nem öl meg annyi vétkem. Bár halálba húz a bűnöm, Reménykedni mégse szűnöm. Nem ajánl más semmi engem: Egy reményem én hitemben. Hitem, Uram, megtekintsed, Bűnöm terhét könnyebbítsd meg, Irgalmadnak szent tapasszán, Gyógyuljon meg beteg masszám. Már meghaltam, már kivittek, Rothadok, már eltemettek, Kô borít, halotti hantok, Ám Te hívj s feltámadandok. Kô, ha szólasz, félre fordul, Gyolcs és pólya hull a holtrul, És kiszáll, kit síri ház zár, Mihelyt mondod: Jôjj, ki Lázár! Tenger az, melyen hajózok, Vadásznak rám a kalózok. Ott a rablók, itt a hullám, Itt is, ott is vész tolul rám. Jó kormányos, nézz bajomra, Intsd a tengert nyugalomra, Minden rablót hessegess el, Kikötôdbe te vezess el. Fügefám, jaj, meddô fajta, Eleven gally nincsen rajta. Bárdra jutni s égetésre, Nem más lenne szolgált része Csak egy évet, kérlek, engedj, S trágyát, kapát rossz tövemnek, És ha termést nem hoz mégsem, (Sírva mondom) akkor égjen! Tüzel rám a régi Sátán, Tűznek lángján, vizek hátán, Csüggedek már, ellankadtam, Egyedül csak rád maradtam. Ellenség hogy elszéledjen, Én sebem hogy behegedjen: Adjad, Uram, erejét meg Imádságnak, bôjtölésnek. Ez a kettô, Krisztus mondja, Ellenségem összerontja. E pestistôl szabadíts meg, Bűnbánatra bátoríts meg. Félelmedet add meg nékem --Nincs e nélkül üdvösségem --, Hitet, reményt. szeretetet, Jámborságot, jótetteket, Földi dolgok megvetését, Mennyeiek szeretését. Te vagy, Uram, reménységem, Amit várok, tôled kérem. Minden javam, minden kincsem, Te vagy, másom semmim sincsen. Fájdalmamban te vagy vígasz, Nyavalyámban te gyógyítasz, Nyugtatsz, mikor haragom van, Lant vagy nekem bánatomban. Szorosságból szabadítóm, Elestembôl felállítóm, Te adsz hitet csüggedetlen, Üdvös félést jó sikerben. Sértenek: Te védelem vagy, Bántanak: Te énvelem vagy. Ami kétes, Te megfejted, Ami arra való, rejted. Óvj meg onnan irgalomból, Hol a poklok kínja tombol, Hol sírás van jajgatással, Szörnyű fogcsikorgatással. Tárva ott a bűn örökre, Szégyen száll a bűnösökre. Örök-éhes ott a féreg, El nem áll a gyötrô méreg, Nincs könnyülés soha többé, Áll a pokol mindörökké. Én rám vár a béke honja, Dávid vára, szent Sionja, Mit a fény szerzôje alkot, Melynek fia mindig boldog. Keresztfa a kapu rajta, És a kulcsa: Péter ajka. Eleven kô ott a bástya, Falait Krisztus vigyázza. Örök ott a napnak éke, Örök tavasz, örök béke. Édes illat száll az égnek, Örökös az örömének. Ott a romlás tehetetlen, Minden panasz ismeretlen, Ott a kornak nincs múlása, Ott mindenki Krisztus mása. Égi város, boldog otthon Amaz örök sziklaormon, Biztonságos szent öböl te, Légy távolról üdvözölve. Üdvözöllek, óhajtozlak, Epedezlek, sóhajtozlak, Színig telve minden szív ott. Testvér-asztal lakni hív ott. Arany, ezüst mennyi sok van! Milyen bôség jáspisokban. Drágagyöngy köve a falnak, Tudják akik bévül vannak. Óh, csak oda elkerüljek, Szentek közé elvegyüljek S Mózes, Illés szava mellett Alleluját énekeljek. * Ez a két sor hiányzik az eredeti kiadásban. ======================================================================== Morlasi Bernát (1140 kör.) A Marialéból. Este, reggel Énekekkel Áldd szívem Szűz Máriát! Szent nevére, Ünnepére Áhitattal mondj imát. Azt idézzed, Egyre nézzed, Milyen nagyra tétetett. Zengve tiszteld, Ki az Isten Boldogságos Anyja lett. Kérd buzogva, Hogy ledobja Vétkeid malomkövét, Mert malasztja Lelohasztja A bűn szélvész-erejét. Ég a földre Tôle küld le Mindent, ami kegyelem. E királynô Lábnyomán nô Ami jó van idelenn. Zengjen, ajkam, Lankadatlan A gyôzelmi hódolat, A szent Szűzé, Ki elűzé Magzatával átkodat. Az Urnônek Hangos ének Áradozzon végtelen. Sok kegyelmét Ajkad, elméd Számlálgassa szüntelen. Ôt dícsérjék Minden érzék, Gondolat s emlékezet. Igy daloltok Ama boldog Szűznek illô éneket. Ám ha ennél Többre mennél S bírnád ékes szó hevét, Azt ne véld tán, Hogy te méltán Zengheted, magas nevét. Minden áldja Vígassága Szerzôjét, a Szűzanyát, Csak ne vélje, Hogy elérje Méltósága magasát. Ám szükséges, Üdvösséges 'Szívet-lelket tenni rá: Kiki kellôn, Tôle tellôn Magasztalja Máriát. Tudott tény ez: Szűk-szegényes, Amit róla mondhatunk, Mégis balga, Ki itt hallgat S nem dícséri Asszonyunk. Életébül Torony épül, Bölcseséggel fényleni, S eltöretnek Az eretnek Koholmányok tôrei. Tisztasága, Szép virága Az Egyházra díszt terem. Mind a kettô: Amiket tôn, S amiket szólt: kegyelem. Éva tette Eltemette Paradicsom ajtaját. Ez töré fel Nagy hitével S készségével rajt a zárt. Éva este Ránk szerezte A kemény szentenciát. Haza utat Égbe mutat: Csak kövessük Máriát. Hát szeressük, Hát kövessük Kiváltságosképen Ôt, Mind dícsérjük, Esdve kérjük Szüntelen a szent Szülôt. Minden gondom Neki mondom: Mindent megtehet, tudom. Bízhatom már: Ô kigyomlál Mindent bennem, ami gyom. Ô vezessen, Hogy kövessem Híven Fia nyomdokát, Hogy ha éltem Végit értem, Bírjam boldog hajlokát. ======================================================================== Abelard (1079--1142) Isten harsonája. Szent Pál, isteni harsány harsona, Melynek mennyekbôl dördül szózata, Hívek hívója, ellen ostora. Minden nemzetek elsô doktora, Választott edény, üdvnek pohara, Színig benned a bölcseség itala. Reggel Benjamin prédát ragadott, * Bôven osztogat este falatot, Beteg világnak élet fakad ott. Mint az orrszarvú, olyan féktelen, S Isten ekébe fogván hirtelen, Völgyek rögeit szántja kötelen. Örök Királynak örök dícséret, Seregek Ura, Krisztus, tenéked, Veled áldassék Atya s Szentlélek. * Móz. I. 49, 27. ======================================================================== Szentviktori Ádám (1130--1192) Nagyboldogasszonynapi himnusz. Üdvözlégy, szűzek virága, Üdvösségünk olajága, Tengerek szelíd világa, Biztosságos csillaga! Nézz le ránk a földi pályán, Tengerünknek éjszakáján El ne hadd süllyedni gályám, Fényed óvhat egymaga. Szél és tenger kavarognak, Zúgásán a viharoknak, Tornyos színén vad haboknak Árva gályánk félve száll. Itt szirének énekelnek, Ott a sárkány torka förmed, Rabló rémit, vizi szörnyek: Itt is, ott is csak halál. Mélybe zúzza, égnek csapja Csónakunk a szél haragja, Szél a vásznat messze kapja, Matróz karja dermedez. Csügged ennyi gyötrelemben És elfúl a testi ember: Lelki Anyánk, ments meg engem, Szárnyaiddal elfedezz ! Permetelt rád égi permet, S tisztaságod új kegyelmet, Rejtelmes virágot termett, Új csodát látott a föld: Isten mása, Egyszülöttje, Szennytelen öledbe jött le, S méhed árnyán testet ölte, Idôk telje hogy betölt. Eleitôl kiszemelten Választott a Véghetetlen, S szűzességed-illetetlen Vetted az örök Igét. Kínnak, jajnak árnya sem volt: Éva óta sohasem-volt Isten-adta rejtelem-mód E világra úgy szüléd. Boldog érdemed fejében Isten választottjaképen Ülsz az Úrnak közelében Minden angyalok felett. Szép nap ez, kegyelmet áraszt, Isten hogy egébe választ. Szűz, esdünk, hogy ránk sugározd Mennyekbôl tekinteted. Szent gyökér, élô virágszál: Hogy az ég harmatja rád szállt, Egy hajnalra kivirágzál Dús olajbokor gyanánt. Csillagoknál csillag szebb vagy, Napvilágnál fényesebb nap! Hogyha jô az ítéletnap, Fiad elôtt légy anyánk! Színe elôtt a Királynak Ôre légy az árva nyájnak, Mely bűnében borzadálynak Gyötrelmétôl lankad ott, Hogy a Bíró elé járul, Ki jósága zálogául Bűnösnek a keresztfárul Szelíd bíztatást adott. Jézus, szűzi méh szülötte, Jôjj el a vizek fölött te: Lankad néped, járj elôtte, Légy te út és légy vezér, Csendre intsd a szél dagályát, Tartsd a kormányt, vidd a gályát, Irj eléje biztos pályát, Míg a boldog révhez ér. ======================================================================== Szentviktori Ádám (1130--1192) Karácsonyi himnusz. Nemzetekre fény hasadt, Kik halálos árny alatt Sötétségben ültenek. Vigadozz szegény világ, Mert a Szűz ma Kisfiát Számotokra szülte meg. Im, hogy bűnöst fölsegítsen, Vállalja az Ember-Isten Emberségünk nyomorát. Ki nem örvend, ki nem újjong, S nem csodálja ezt az újdon Új kegyelmet és csodát? Mi volna édesebb, Mi van mélységesebb, Mint ez a nagy Titok? Légy hát háládatos Mert oly csodálatos Amit az Úr adott. Föl nem fejti kényes elme, Amit itt az Úr kegyelme Kötött nekünk, a bogot. Megáll eszem a hogyannál, Ám tudom: több Isten annál, Mit eszemmel fölfogok. Ó fölséges Isteni gondolat ! Mindes véges Emberit meghalad. Rügy az Áron Nyeste száron: * Szűz kelyhen fiú fakad. Épségében Nem érte bántalom, Szépségében Marad a szűz szirom, Foganásban, Fakadásban, Fehér, mint a liliom. Mária, tenger csillagfénye, Hajótöröttek reménye Isten után egymagad, Nézz le hozzánk, kérünk téged, Nézd az álnok ellenséget, Mely dühével ránk szakad. Te adsz erôt, te töröd meg Kevélységét az ördögnek Fiad által, jó Anya. Meg ne rontson, megoltalmazz, Ama kurta, borzadalmas Utolsó szentencia. * Móz. III. 17, 8. ======================================================================== Szentviktori Ádám (1130--1192) Húsvéti himnusz. Régi kovászt kiseperjünk, [1] Tiszta szívvel ünnepeljünk: Itt az új feltámadás. Ez a nap reményünk napja, És az Irás megmutatja, Hogy ereje mily csodás. Egyiptomot kirabolta [2] És a zsidókat eloldta Rabságukból ez a nap, Hol a vasas kemencében Szolgaság munkájaképen Sarat, téglát hordtanak. [3] Azért Isten erejének Szabad szívbôl hálaének Törj elô és zengedezz! Ezt a napot az Úr készítette, [4] Fájdalmunknak végét ma vetette, Az üdvösség napja ez. Jövônk árnya csak a törvény: [5] Krisztusban minden betelvén Az ígéret célbajut. Már a tűzkard éle tompa, És a szép paradicsomba Ôrizetlen áll az út. A fiú is nemünk képe, Akinek a kost helyébe Feláldozta Ábrahám. József jô a vízverembôl, [6] Krisztus meg a mennybe ment föl A kínos kereszt után. Sárkányait Fáraónak Sárkánynál erôsb kígyónak Nyíló torka nyeli be. [7] Tűzkígyó kit megsebez, Annak gyógyulást szerez A Rézkígyó ereje. [8] Leviátán szörnyű száján Átveri horgát a Bárány. [9] A tejhagyott csecsemô Kezet nyujt az áspiskígyó Üregébe s a csábító Elent így elűzi ô. [10] Kik Bételben kigúnyolták Elizeus kopaszvoltát, Átka a fejükre száll [11] Dávid a király elül, [12] Bak a késtôl menekül, [13] Vadásztôrbôl a madár. [14] Állcsontjával a szamárnak Sámson ezret ád halálnak, És megveti otthonát, S asszonyért Gázába térve Hord a hegy szemöldökére Kapuszárnyat s kapufát. [15] Sírból Juda oroszlánja [16] Halál kapuit széthányva Igy kél harmadnap elô. Harsanván az Úr igéje, Édesanyja kebelére Zsákmányával száll fel ô. Kiszállott Jónás is épen, (Amaz Igaz jeleképen) Ki a cethal börtönében Rejtezett harmadnapig. [17] Ciprus fürtjei rügyeznek. [18] Sokadoznak, széledeznek: Zsinagóga fonnyad, ernyed, És az Egyház felvirít. Élet-halál megharcoltak, Mélyébôl a síri boltnak Fölkél Krisztus és a holtak Tanú serge kél vele. [19] Új reggel, víg reggel támad, Szétfoszlik az esti bánat: Ura élet a halálnak! Ez az öröm ideje! Jézus, élet, diadalmas [20] Ki halállal vagy hatalmas A halálon, légy irgalmas, Nyisd meg nékünk bizodalmas Szent húsvéti asztalod. Élô kenyér, [21] édességes, Szôlôvesszô, [22] üdvösséges, Táplálj és tisztára égess, S rontsa meg a szörnyűséges Második halált karod. [1] Kor. I. 5, 7. [2] Móz. II. 12, 35. [3] Móz. II. 5, 7 sköv. [4] 117. zsolt. 20, 24. [5] Zsid. 10, 1. [6] Móz. I. 37, 28. [7] Móz. II. 7. 10 sköv. [8] Móz. III. 21, 6 sköv. [9] Jób. 40, 19--22. [10] Izaiás 11, 8. [11] Kir. IV. 2, 23-24. [12] Kir. I., több helyen. [13] Móz. III. 16. 5 sköv. [14] 123. zsolt. 7. [15] Bírák 14--16. [16] Jel. 5, 5. [17] Jón. 2, 1, 11. [18] Énekek én. 1, 13. [19] Mát. 23, 52 sköv. [20] Ján. 14, 6. [21] Ján. 41, 81. [22] Ján. 15, 1. ======================================================================== Szentviktori Ádám (1130--1192) A kereszt dícsérete. A Keresztet ünnepeljük, A Keresztnek énekeljük Ujjongó dícséretét. Kereszt a mi gyôzedelmünk Itt adatott letepernünk Ellenségünk erejét. Édes ének szálljon égnek. Édes fáját illôn áldják Édes szép melódiák. Akkor édes a zsolozsma, Hogyha méltón visszhangozza Életünk is az imát. Dícsérjék a szentkeresztet, Akik általa szereztek Gazdagságos életet. Ó te üdvösséges oltár, Mely tüzesen bíboroltál A Báránynak véritôl! Mondjuk együtt: Üdvözlégy drága fa, Üdvösségünk szerelmes záloga, Áldjuk édes terhedet! Rajtad a Feláldozott Egy világot megmosott Az ôsbűnnek szennyitôl. Lépcsô lett a szent keresztbül, Krisztus vonz azon keresztül Magához mindeneket. Összefogott itt a Bárány A kerek föld négy határán Minden emberszíveket. Kereszt, immár Isten hozzád, Gyôzedelem, világosság ! Nincs több ilyen virágos ág, Ily koszorús földi tô. Keresztényi medicína, Kórnak, épnek üdvös írja, Nincsen amit meg ne bírna Te nevedben a hivô. ======================================================================== Ismeretlen XI. századi költô Róma dicsérete. Ó nemes Róma te, úrnô vagy s egy világ, Szépségben elhagyod föld minden városát, Bíbor köntöst neked mártírok vére ád, Szűzek lilioma fényes fehér ruhát. Mindig és mindenütt áldást mondunk reád, Üdvözlünk, tisztelünk minden századon át. Péter, hatalmas szent, mennyország kulcsosa, Imádkozó szavunk ó meg ne vesd soha. Ha áll majd a birák tizenkét trónusa, Legyen ítéleted szelid, ne mostoha. Kiknek most érdemed dicséri himnusza. Légy majd a nagy napon kegyes pátrónusa. Ó Pál, vedd szívesen könyörgô népedet, Akinek bölcseket gyôzött tüzes hited. Sáfárrá tett az Úr a szent udvar felett, Az égi lakomán mutass nekünk helyet. Hogy ama Bölcseség, mely téged ihletett, Betöltsön általad minden emberszivet. ======================================================================== II. Róbert francia király (971--1031) Jöjj szentlélek. Jöjj Szentlélek Istenünk, Add a mennybôl érzenünk Fényességed sugarát. Jöjj, szegények atyja te, Bôkezűség Istene, Fényed szívünk hassa át. Édességes Vigaszunk, Drága vendég, szomjazunk, Édes lélekújulás ! Fáradottnak könnyülés, Tikkadónak enyhülés, Sírónak vigasztalás. Boldogságos tiszta fény, Szállj meg szívünk rejtekén, Híveidnek napja légy! Ihleted ha fényt nem ad, Emberszívben ellohad Minden érô, minden ép. Mosd meg, ami szennyezett, Asszúságra hints vizet, Orvosold a sebhelyet. Simogasd a darabost, Felmelengesd a fagyost, Útra vidd, ki tévelyeg. Add, vegyék el híveid, Kik hitük beléd vetik, Hétszeres kegyelmedet. Jónak adj jutalmazást, Üdvösséges kimulást, Adj örökös örömet. ======================================================================== III. Ince pápa (1161--1216) Himnusz Mária mennybevitelére. Nosza Phoebus, tiszta fényed Legszebb lángját hozd elô: Imhol, gyôztes seregének Élén a vezéri nô. Poklokat Judit Futásnak zúdít, Ó ördögöknek iszonya! Álnok kígyót Eltaszított Mária, mennyek Asszonya. Fel, Gyôzô, ne nézz a földre, Szűk határát hagyd oda! Szállj fel, ahol tündökölve Vár az égi palota. Annyi siralmad Égi jutalmat És boldogságot ád neked. Fiad Atyja Megmutatja Hozzád méltó székedet. Te kísérd fel a magasba, Mennyországi hadsereg, Fogd ujjongva közre azt a Diadalmi szekeret. Fejére tűzzél Botostyán fűzért, Rózsát hints és liliomot, Székhelyére Felkísérjed Égi Királyasszonyod. Lobbantsatok örömlángot, Lánggal égô Szerafok, Édes dallal fogadjátok Mézesajkú Kerubok ! ,,Éljen a Gyôzô! Imhol a Szűz Ô, Kitôl az Ige született!'' Kart elôzvén, Égi vôfély, Gábor mond ily éneket. Kelj fel, Jézus, fuss elébe, Ölelô karral fogadd, Vidd Atyádhoz, kéz a kézbe Váltván tiszta csókokat. Becézni: boldog Fiúi dolgod A Szűzet, aki emtetett! Mely rég várja, Trónusára Te légy, aki felvezesd. Istenség Három Személye, Add kezébe jogarát, S fonj a Királynô fejére Koronául glóriát. Hozsanna, Hozsanna Istennek Anyja, Imígy köszöntünk Tégedet. Az Igétôl Elejétôl E trón Neked készíttetett. Most a földön zeng az Ávé; Igy köszöntünk szüntelen. Most az égbôl, ó Királyné, Könyörülj meg népeden! Erôs Bellona, Kegyes Patróna, Szolgáidat megsegítsd ! Isten Anyja, Hozzád vonj a Mennyországba minket is! ======================================================================== Clairvauxi Szent Bernát (1090--1153) Szíve öröme tapsolása Jézus Szent Nevérôl. [1] I. * Ó Jézus, rád emlékezés Legigazabb örvendezés. De édesebb vagy, mint a méz, Ha édesen szívünkbe térsz. Nincs szó a földön kedvesebb, Nincs dallam zengôbb, édesebb, Gondolni szebbet nem lehet, Mint Jézus, édes szent neved. A bűnbánó benned remél, Mily jó vagy ahhoz, aki kér! Mit nyer aki nyomodba tér, De hát még aki el is ér! A nyelv, a szó-elégtelen, Betű leírni képtelen, Csak hogyha élem, érezem, Jézust szeretni mit teszen. Te légy, ó Jézus, örömünk, Jövendô égi örökünk, Tebenned nyerjünk koronát Századok századain át. II. ** Jézus, király, csodálatos, Gyôzô, ki poklokon tapos, Nincs édesség hasonlatos, Mindenestôl kívánatos. Mikor szívünkbe költözöl, Az igazság ránk tündököl, Világ hívsága szétködöl, S a szeretet belénk ömöl. Jézus, édesség, boldogság, Eleven forrás, napvilág, Öröm, amelynél nincs tovább, Hová nem ér el semmi vágy. Ismerjétek meg, emberek, Szerelméért esengjetek, ôt keressétek s égjetek, Lánggal lobogjon lelketek.. Jézust dícsérje szózatunk, Kövessük mindig nyomdokát, Szívünk szeresse mindig ôt, Most és örök idôkön át. III. *** Jézus, angyalok éke te, A fülnek édes éneke, A szájnak: méz, csodatele, A szívre: nektár ihlete. Ki téged ízlel, rád ehűl, Ki itt, új kortyra lelkesül, Más vágyra többé nem hevűl, Csak Jézust óhajt egyedül. Ó édes, édes Jézusom, Lelkem reménye, vígaszom, Szívemben ezt kiáltozom, Könnyek között sóhajtozom. Maradj Uram, maradj velünk, Légy napsugárunk, légy derünk.. A lélek ködeit elűzd És a világi keserűt. Jézus, Szűzanya bimbaja, Szívünknek édes óhaja, Téged illet imánk dala, S a boldog ország trónusa. [1] A magyar cím a Kisdi Benedek-féle Cantus Catholici-bôl (1651.) * Vecsernyére. ** Hajnali órára. *** Dícséretre. ======================================================================== Grčvei Fülöp (1165--1236) A mulandóságról. Ember, tested fű a réten, Ma réten, holnap szeméten, Hát miben kevélykedel? Vedd a véged gondolóra: Ma virág, de fut az óra, S holnap hamuvá leszel. Esztendeid növekednek, Vagy hogy inkább öregednek, És a nemlét oly közel! Mint az árny, mely tovaszéled, Fut az élet, fogy az élet, S már a sírhoz érkezel. Kemény vagy és könyöretlen, Természet, hogy ily kegyetlen Egyetlen törvényt teszel: Ember, sírva jössz világra, Életed a munka rágja, S borzalommal végezel. Tudva hát, hogy ez a véged, Mért hogy csak gyönyörűséget, Testi jókat éhezel? Emlékezzél: egy halál van, S azt aratod a halálban, Amit mostan elvetel! Föld a dolgod, földön boldog, És a földbe térni sorsod, Ki a földbôl vétetel. Vedd a véged gondolóra: Ma virág, de fut az óra, S holnap hamuvá leszel. ======================================================================== Lôweni Arnulf (+1250) A szenvedô Krisztus Arcához. Áve Jézus, tisztelendô, Mindörökké követendô ! Gyújtsa fel hozzád esengô Szívem új szívet teremtô Kegyelmeidnek sugara. Hadd köszöntöm összetépett Elgyalázott drága képed! Fonnyad ím már sárgaságra Arcod elkonyult virága, Melytôl remeg az ég kara. Fogy az élet, fagy a véred! Ne csodálkozz, jámbor lélek: Arcán már a halál leskel, Függ a fán elomló testtel, Rajt a halál kéksége ül. Igy szeretett, így elesett, Miattam így megtöretett! Bűnösért, csak értem szenved! Jôjj ma Uram és jelenj meg Szerelmednek pecsétjeül. E halálos lankadáskor Ismerj rám, jóságos Pásztor, Kinek teje mámorított S ajkáról szám mézet szívott, Mely minden jónál édesebb. Nézz rám Jézus kegyelemben: Itt állok én bűnös ember! Most, hogy halál árnyékoz már, Hajtsd le Uram fejed hozzám, S fogadd el ezt a két kezet. Mily boldogság volna részem Kivenni e szenvedésben! Engedj Uram, ezért esdem, Veled halni a kereszten, Itt halni kereszted alatt. Istenem, ki itt jelen vagy: Úgy halhassak, hogy velem vagy. Nagykeserves halálodon Hálás szívvel gondolkodom: Kínzód, ezért imádalak. Hogyha meg kell halnom, hagyján, Csak Te akkor el ne hagyjál! Ama borzadalmas órán Jôjj el Jézus és hajolj rám, Légy szabadítóm énnekem. Majd ha menni hivsz el innen, Édes Jézus légy jelennen! Én szeretô szerelmesem, Nézz rám akkor kegyelmesen Váltsághozó kereszteden! ======================================================================== Celanói Tamás (1190--1253) Az utolsó ítéletrôl. Ama végsô harag napja A világot tűznek adja, Dávid így s Szibilla hagyja. Reszket akkor holt meg élô, Ha megjön a nagy Itélô, Mindeneket lattal mérô. Csodakürtök zengenek meg, Sírok éjén átremegnek: Itéletre mindeneknek. Csodájára a halálnak: Aki rég por, talpra támad, Számot adni bírájának. Kézzel írt könyv nyílik ottan: Világ terhe, minden, ott van, Itéletre felrovottan. Bíró majd ha széket űl ott, Minden rejtek felderűl ott, Zsoldot bűn el nem kerűl ott. Én szegény, ott mit beszéljek, Pártfogómul kit reméljek, Hol a szent is alig él meg? Félelmetes Fejedelem, Kinél ingyen a kegyelem: Jóság kútja, légy jó velem! Kegyes Jézus kérlek téged Értem álltál emberséget, Ama nap ne adj rossz véget. Munkád, könnyed értem vesztek: Ennyi kínod, szent kereszted, Ne maradjon kárbavesztett. Bírája a bosszúlásnak, Add kegyelmét tisztulásnak, Mig itt nincs a számadásnap. Bűneimben sóhajtozván, Vétkemtôl vet lángot orcám, Légy kegyelmes, Uram, hozzám. Magdolnához lehajoltál, A latorhoz kegyes voltál, Énbelém is reményt oltál. Méltó imát nem tud ajkam, Te könyörülj, Jóság, rajtam, Ne veszíts el örök jajban. Báránykáid közé végy föl, Keríts el a gödölyéktôl, Jobbra állass ama széktôl. Ha a rosszak zavarodnak, Fojtó lángok kavarognak, Akkor engem hívj áldottnak. Térden kérlek, görnyedetten; Sír a lelkem megtörötten: Ott a végnél, állj mellettem! Könnyel árad ama nagy nap, Hamvukból ha föltámadnak A bűnösök s számot adnak. Uram, nekik adj jó véget, Kegyes Jézus, kérünk téged, Add meg nekik békességed. ======================================================================== Celanói Tamás (1190--1253) Assisi Szent Ferencrôl. Életszentség új virága Kél az ámuló világra, Vajmi méltó, vajmi drága, Mely Ferencre bízatott. Zsenge nyáj ez, új szövetség, Hogy az új törvényt kövessék, A királynak régi rendjét, Mit nekünk Ferenc adott. Új törvénynek új csodája, Sose hallott regulája: A világ újulni látja Itt az evangéliumot. Újra él a régi norma, Krisztus adta életforma Mint a szentség régi orma: Mint a szent apostolok. Szôrkötéllel jár övezten, Durva köntös lóg a testen, Kenyeret majd ád az Isten! A sarut is elveti. Szegénység a boldogsága, Földiekre semmi vágya, Lábbal tipor a világra, Még lakása sincs neki. Boldog, hogyha sírni lelhet Keseredett szíve helyet, Zokogván világban tellett Elvesztett szép idején. Hegyek barlangjait bújja, Imádkozik leborulva, Mignem lelke megcsitúl a Barlangbörtön rejtekén. Ott idôz a sziklarésben, Mennyei elmélkedésben, Szíve-lelke már egészen Rajtavész az egeken. Vet a testre szoros féket, Már embernek sem néznétek, Csak az Irás neki étek, E világnak idegen. S ím a mennybôl férfi jô le: Fôpap néz s király belôle. Fél a pátriárka tôle Megretten a vízión. Krisztus jelét hozza néki, Sebeit testébe vési, Míg Ferenc könnyesre nézi Szemeit a Passión. Hord jelet már boldog teste: Jobboldala átszegezve. Tűzzel és vérrel sebezte A szeretet és a vágy. Szók és titkok összefolynak, Lát mélyébe messze kornak, S ihletén a sugalomnak Éli, amit írva lát. Négy csodás szög áll beléje, Látszik fejük feketéje Rôt hegyük a húsba mélyre Égô kínnal beleás. Elválnak a gyenge részek, Húsán, csontján szörnyű rések, Nem nyitotta ezt természet, Sem a kínzó kalapács. Jeleivel a keresztnek, Miket hordott drága tested, Miknek árán megszerezted Diadalmad ünnepét, Oltalmazz, ó Ferenc minket, Gyámolítsd szükségeinket, Hogy kinyíljon lelkeinknek Majd a fényességes ég. Állj mellettünk, szentek Atyja, Hogy a jámborok csapatja Testvérként együtt haladva, Boldog útját lelje meg. Vigy az égiek körébe, Kiknek te vagy mintaképe, Hogy a Kis Testvérek népe Érjen örök örömet. ======================================================================== Szent Bonaventura (1221--1274) A Szent Keresztrôl. I. Urunk kínszenvedései, Mikben a föld üdvét leli, Adjanak nékünk frissülést, Szívünk vágyának enyhülést. Éljen szívünkben szüntelen E gyalázat, e gyötrelem, A koronázó tövisek, Kereszt és lándzsa és szögek, És szentséges szent sebei. Mily méltó ezt énekleni! Ecet és epe italát És ezt a keserű halált. Ez az igazi lakoma, Ez szívünk édes mámora, Lelkünk erénnyel töltse el S dicsôség gyümölcseivel. Ó megfeszített Jézusunk, Egész szívvel fohászkodunk, Juttass mennyországodba el, A szentek seregeivel. Krisztusnak áldás, tisztelet, Kit eladott a gyülölet, Ki népeért halt kínhalált Kereszt keserves kínpadán. II. Krisztus Mestert, ki kereszten Váltotta meg a híveket, Boldog nyája vígan áldja, Dalunk bezengje az eget. Nagy gyötrelme emberelme S szív keménységét törje meg, Hogy szeressen és kövessen, Ó üdvözítô szeretet! Amaz ostor, vaskarmostól S boldogságos sebhelyeid Szerezzék meg minden népnek Krisztus örök kegyelmeit. Szívünk érje hulló vére, Melyben tisztára mosdatál, Sírva áldjunk, úgy imádjunk, Ki csillagokat alkotál. Szenvedésed adjon édes Szent részegséget minekünk. Hívj el Hozzád, s a mennyország Meghozza boldog örömünk. ======================================================================== Aquinói Szent Tamás (1224--1274) Himnuszok az Oltáriszentségrôl. Rejtezô Istenség. Rejtezô istenség, hittel áldalak, Ki elrejteztél itt bor s kenyér alatt. Szívem te elôtted megalázkodik, Mert ha téged szemlél, megfogyatkozik. Szám, kezem, látásom, benned fennakad, Bizton hitem mégis hallásból fakad. Hiszem mind, amit szól Istennek Fia, Nincs igazabb, mint az Igazság szava. Rejté a keresztfa istenségedet, Itt az emberség is elrejtezkedett. Mind a kettôt vallván és hittel hívén, Mit a jobb lator kért, azért esdek én. Sebeid Tamással nem szemlélhetem, Te vagy mégis, vallom, Uram, Istenem. Add, hogy egyre jobban higgyek teneked, Tebenned reméljek és szeresselek. Uram halálának szent emlékjele, Élô kenyér, nekünk élet kenyere! Hogy belôled éljen, késztesd lelkemet; Soha ne feledje édességedet. Kegyes pelikánunk, égi szeretet, Véredben, tisztátlant, moss meg engemet, Egy cseppje elég, ha a mérlegbe hull, Az egész világnak bűnváltságaul. Jézus, most csak arcod leplét láthatom, Add meg, Uram, amit úgy szomjúhozom, Boldogan, lepletlen lássam színedet, És dicsôségedben dícsérhesselek. ======================================================================== Aquinói Szent Tamás (1224--1274) Ezen a szent napon. Ezen a szent napon örvendjünk, emberek, Szívben és ajkakon himnuszok zengjenek. A régi múljon el, újúlnak mindenek, Szó és a tett, szív és kebel. A végsô vacsorát ünnepli e sereg, Hol az Úr Krisztus ád bárányt és kenyeret Testvérei elé, amint a régiek Szentelt törvénye rendelé, Bárány a lakomán amikor elfogyott, Az elôkép után testet és vért adott Apostolainak, és egyformán jutott Egy-egynek és mindannyinak. Testét így adta át gyengék falatjakép, Búsaknak így borát, vérének serlegét, ,,Amit nektek adok'' -- hozzájuk így beszélt -- ,,Vegyétek mind és igyatok.'' E Szakramentomot ekként alapítá, S egyedül a papok kezére bízta rá. Elôbb a pap vegye, hogy majd kiosztaná, Mit rábízott Krisztus kegye. Emberek étke lett az angyali kenyér, Az elôkép-jelek sora itt véget ér. Ó milyen csodaszép, hogy Istenébôl él Szegény nyomorult szolganép! Hármas-egy Istenünk, hozzád fohászkodunk Urunkul tisztelünk, jôjj és légy gyámolunk. Vezess ösvényeden, hová iparkodunk: A fénybe, mely körülveszen! ======================================================================== Aquinói Szent Tamás (1224--1274) Isten igéje földre szállt. Isten Igéje földre szállt, Bár Atyja jobbján megmaradt, S művének adta át magát, Jövén az életalkonyat. Mikor halálnak adta ôt A csókkal áruló barát, Az élet asztalán elôbb Itt hagyta ételül magát. Két színben hagyta hogy vegyék Testét és vérét a hivek, Hogy Isten- s ember-lényegét A teljes ember kapja meg. Születvén, egy lett közülünk, Lett e vacsorán ételünk, Holtában váltságot lelünk, Trónjától jutalmat nyerünk. Ó üdvösséges áldozat, Ki eget nyitsz néped elôtt: Ellenség hoz reánk hadat, Küldj segítséget, adj erôt! Egy-háromságos Istenünk, Örök dicsôség teneked, Ki a hazában minekünk Adsz határtalan életet. ======================================================================== Aquinói Szent Tamás (1224--1274) Zengd a titkot. Zengd a titkot, hangos ének, Zengd a Testet és a Vért, Mit gyümölcse szűzi méhnek Ontott, mint királyi bért, A világ minden bűnének Bôséges váltságaért. Lett az Isten egy közűlünk, Embertestbe öltözött, Ige magvát (üdvözűlnünk) Szórta szét a nép között S e csodát szerezte űlnünk, Mielôtt elköltözött. Végsô este megfogadta Régi törvény szent szavát: Mint a törvény tenni szabta, Úgy rendelte asztalát, Étekül hogy általadta Enkezével önmagát. Az Igének igéjére Testté válik a kenyér. Lesz a színbor Krisztus vére, Bár szemed hozzá nem ér. Ezt a hű szív hogy felérje, Itt a puszta hit segél. Hát e nagy szentség elébe Hódolattal jôjjetek. Ó bizonyságok helyébe Új szer ád itt életet. Érzék nem hat rejtekébe: Itt csak élô hit vezet. Az Atyának és Fiúnak Hajtsunk térdet és fejet, Kettejüktôl származónak Egyenlôkép tisztelet: Háromságban egy Valónak, Földön és a föld felett. ======================================================================== Aquinói Szent Tamás (1224--1274) Dícsérd Sion. Dícsérd Sion, Üdvözítôd, Jó pásztorod, hű segítôd, Áldja hangos éneked. Himnuszt mondj, egész szíveddel, Szóddal úgyis nem érhedd el, Méltón nem dícsérheted. Nagy dologról szól az ének; Élet élô kútfejének, A Kenyérnek hódolunk. Estelén a Vacsorának A tizenkét tanítványnak Mit kiosztott Krisztusunk. Hangosan hát fönnesengjen, Ujjongjon és égre csengjen Zengô lelkünk hangja ma. Mert mit ajkunk most magasztal: Amaz ünnep, amaz asztal, Amaz elsô lakoma. Ott új Húsvét napja támadt, Új kötése új királynak, Régi Húsvét bételett. Új világtól fut az óság, Árnyat oszlat új valóság Fényesség űz éjfelet. S amit ott tett önkezével: Emlékére nyilt igével Hagyta Krisztus végzenünk, Szent igéktôl megoktatva, Üdvösséges áldozatra Kenyeret s bort szentelünk. Ágazatja szent hitünknek: Testté, vérré lényegülnek, Bor s kenyér mi volt elôbb. Régi rend itt újnak enged, Szárnya lankad észnek, szemnek, Élô hitbôl végy erôt. Színében bor és kenyérnek (Jel csak ez, de más a lényeg!) Drága nagy jók rejlenek. Vér bár a bor, test az étel, Egy is Krisztus, semmi kétely! Két szín Ôt nem osztja meg. Aki veszi, meg nem osztja, Meg nem töri, nem szakasztja, Mindenek épen veszik. Veszi egy és ezrek veszik, S minden egyenlôn kapja részit, Mégis: nem fogyatkozik. Veszi jó és veszi vétkes, Ám gyümölcse vajmi kétes: Élet vagy elkárhozás. Rossznak átok, üdv a jóknak: Lásd, az együtt áldozóknak Végül milyen szörnyü más! S ha megtört az áldozatban, Kétség, tudd meg, nincsen abban: Úgy van ott minden darabban, Mint a teljes szín alatt. Ôt törés nem törheté meg, Csak a jelnek (köntösének!) Színe tört meg, ám a lényeg Változatlan egy marad. Imhol angyaloknak étke, Vándorútunk erôssége, Édes fiak vendégsége! Ebeknek oda ne vesd! Ôsi manna ezt mutatja, Ezt Izsáknak áldozatja, Bárány vére csordulatja Képpel írja régen ezt. Kegyes pásztor, igaz étek: Édes Jézus! kérünk téged, Te legeltesd; védd a néped, Te mutasd meg kegyességed, Fönn az élôk közepett. Mindenható fejedelmünk, Éltünk, éltetônk, szerelmünk, Engedj asztalodra lelnünk, S testvérül engedd ölelnünk Odafönn a szenteket. ======================================================================== Strassburgi Hugó (XIII. század) Szűz Mária dícsérete. Áve világ Asszonya, Tengereknek csillaga, Édes hárfa, Mária! Áve zengô citara, Drága nárdusz illata, Gyöngyök legdrágábbika. Mária, napnál ékesebb, Minden fénynél fényesebb, Édességnél édesebb. Rózsasziromnál bíborabb, Liliomnál vidorabb, Édennél kívánatosabb. Minden kegyelem kútfeje, Tisztaságnak tüköre, Illatoknak fűszere. Fülnek édes dallama, Szívnek boldog balzsama, Szájban bölcseség szava. Szűzi szépség, ifjuság, Vértanúk közt rózsaág, Szegényeknek drágaság. Bánatomban örömem, Háborúban gyôzelem, Halálomban kegyelem. Számkivetésünk után Ô szépségében trónusán Fiad mutasd meg, Szűzanyám. ======================================================================== Ismeretlen szerzô (XIII. század) A Bolondok Ünnepének szekvenciája. Megérkezett a szamár, Küldte napkeleti táj. Csupa erô, csupa báj, Terhe alatt vígan jár. Héj, csacsi úr, héj! Szülôföldje volt Szikem, Ott táplálta fel Ruben. A Jordánon általkelt, Betlehemben táncra kelt. Héj, csacsi úr, héj! Nincsen gida, friss csikó, Ekkorákat ugrosó, Mádiáni dromedár Ilyen frissen egy se jár. Héj, csacsi úr, héj! Arábia aranyát, Sába mirraolaját S tömjénjét elhozta már Ez a nagy darab szamár. Héj, csacsi úr, héj! Türelmesen húzogat Jól megrakott kocsikat. Állkapcája rágogat, Szúrós szalmát ropogat. Héj, csacsi úr, héj! Árpakalászt eszeget, Bogáncsot is eleget. Ritkán akad, szűkösen Pelyva között búzaszem. Héj, csacsi úr, héj! Mondd, hogy amen, jó szamár, Ha szénával jóllaktál. Amen, amen, szaporázd, Egyebeket meg se láss! Héj, csacsi úr, héj! ======================================================================== Todi Jakab (1230--1306) A Fájdalmas Szűzrôl. Áll a fájdalomnak anyja, Kín az arcát könnybe vonja, Úgy siratja szent Fiát. Gyász a lelkét meggyötörte, Kín és bánat összetörte, Tôrnek éle járta át. Ó mi nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága, Egyszülött szent magzatán! Mennyit sírt és hogy kesergett, Látván azt a nagy keservet, Azt a nagy kínt szent Fián. Ki ne sírna, melyik ember, hogyha ennyi gyötrelemben Látja lankadozni ôt? Ki nem sírna Máriával, Hogyha látja szent Fiával Szenvedni a szent Szülôt! Népét hogy megmossa szennytôl, Látta tenger gyötrelemtôl Roskadozni Jézusát. Látta édes egy szülöttét, Halálos nagy elepedtét, Látta, hogy halálra vált. Szeretetnek szent kútfôje, Add, a fájdalomnak tôre Járjon át a lelkemen. Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme. Segíts neki tetszenem. Esdek, hogy szívembe véssed, Szűzanyám, nagy szenvedésed S az Átvertnek sebeit, Gyermekednek, a sebzettnek, Ki miattam szenvedett meg, Osszam meg gyötrelmeit. Add meg, kérlek, hogy mig élek, Együtt sírjak mindig véled S azzal, ki a fán eped. A keresztnél veled állni, Gyászban veled eggyé válni: Erre űz a szeretet. Dicsô szűze szent szűzeknek, Hadd ízleljem kelyhedet meg: Add nekem fájdalmaid: Add tisztelnem, add viselnem, S nem felednem: holt Szerelmem, Krisztusomnak kínjait. Sebeivel sebesítsen, Szent mámorba részegítsen Buzgó vérével Fiad. Hogy ne jussak ama tűzbe, Védj meg engem, drága Szűz te, Ha az ítélet riad. Krisztusom, ha jô halálom, Anyád szeme rám találjon, És elhívjon engemet. S hogyha testem porba tér meg, Lelkem akkor a nagy égnek Dicsôségét lelje meg. ======================================================================== Todi Jakab (1230--1306) Az örvendezô Szent Szűzrôl. Áll az édes Istenanyja, Öröm arcát fénybe fonja, Úgy ringatja kisfiát, A jászolra hajladozva, Örvendezve, vígadozva, Szent ujjongás hatja át. Ó mi nagy volt ama drága Szeplôtelen boldogsága Egyszülött szent Magzatán! Ó mi büszke, ó mi boldog, Hogy repesett, hogy mosolygott, Szívébôl szakadt Fián! Ki nem örül, melyik ember Ilyen édes érzelemben Látva olvadozni ôt. Ki nem vígad Máriával, Hogyha nézi Szent Fiával Játszani a Szent Szülôt. Népe bűnét hogy lemossa Látja barmok közt lakozva, Gôgicsélni Jézusát. És fogadni dideregve Nyomorult alomba fekve Pásztorok imádatát. Ám a Jászol kisdedének Angyalajkon édes ének, Boldog ének zengedez, Ifjú lányok, roskadt vének Állnak ottan, s nem beszélnek, Csak a szívük gerjedez. Szeretetnek szent kútfôje, Add, hogy az öröm verôje Süssön át a lelkemen. Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme, Segíts neki tetszenem. Kérlek, Szűzanyám, esengve, Jól bevéssed én szívembe Anyaságod sebeit, Az egekbôl érkezettnek, Ki széna közt született meg, Osszam meg gyötrelmeit. Add meg kérlek, hogy míg élek, Együtt örvendezzek véled Kicsi Jézuskád elôtt, Hozzá bújjak; míg a földön Száműzésemet kitöltöm, S mint Te, úgy szeressem ôt. Igy szeresse minden ember, E szent vággyal olts be engem, Ebbôl szívjak szent erôt. Dicsô Szűze szent szűzeknek, Hadd ízleljem kelyhedet meg. Add karomba kicsikéd, Hadd ringassam Ôt ölemben, Ki azért lôn földi ember, Hogy a halált zúzza szét. Add hogy benne elmerüljek, Szent mámorba részegüljek Nála ülvén veled én. Igy ha látnám, így ha égnék, Elhallgatna minden érzék, Már csak Jézust érzeném. Szent Fiadnak tarts meg engem, Hogy a hitben, kegyelemben Végig állandó legyek. Hogyha testem halni mégyen, Lelkem akkor a nagy égben Fiad Arcát lássa meg. Szeretôi jászolodnak Mind a jámbor pásztoroknak Népével virrasztanak Kérd hatalmát szent Fiadnak, Minden választottaidnak, Hogy elébe jussanak. ======================================================================== Todi Jakab (1230--1306) A világ hiúságáról. Hívságos fény után A világ mért lohol, Amely ma még ragyog, S holnap már nincs sehol, Oly könnyen elhasad, Oly gyorsan szétomol, Mint fazekas müve, A rossz agyagcsupor. Megbízhatóbb a jég Hátára írt betű, Mint a világi fény, Ha még oly gyönyörű. Édeseket ígér De magja keserű. Hogy bízzál benne, hisz Arasznyi idejű! Törékeny üvegen Lépdelni biztosabb, Mint a hitvány világ Amikkel csalogat. Csak illanó gyönyört, Csak üres álmokat, Csak hazug szenvedélyt, Csak hiúságot ad. Mondd, hol van Salamon. A hajdan glóriás? Hát Sámson hova lett, A bajnok óriás? S az ékes Absolon, Aki szép volt, csodás? S a nyájas jóbarát, A kedves Jonatás? Mondd, Caesar hova tünt, Császárok elseje? Hát Xerxes hova lett S a lakomák vele? Hova ment Tullius, A szónokok feje? És Aristoteles, Mesterek mestere? Olyannyi századok, Oly sok nagyúr, kevély, Erôs birodalom És büszke hadvezér, Gôgös világnagyok És annyi szenvedély: Csak egy szemvillanás, És mindez véget ér. Világi pompa, fény, Jaj, kurta ünnepély! Öröme, mint a test Árnyéka, annyit ér. Attól von el, ami Örökös jót igér. Nyomában életed Rossz tévutakra tér. Férgek falatja te, Egy markolásnyi por, Harmatcsepp, semmiség; Miért fuvalkodol? Hogy holnap élsz-e még, Ennyit sem tudhatol: Addig míveld a jót, Mig itt sáfárkodol! Mi néked oly becses, A test hát ennyit ér. Mint a mezôk füve: Az Irás így beszél, Úgy elsodortatik, Ha jô könnyűcske szél, Az emberélet is, Akár a falevél. Ne mondd, hogy a tiéd, Mi elveszíthetô. Mit a világ adott, Vissza is kéri ô. Hát fölfelé legyen Szíved reménykedô: Csak egy a boldog itt, A világmegvetô. ======================================================================== Peccham János (1240---1292) A Fülemile. Fülemile, hírnöke Tavasz eljöttének, Ki jelented, hogy esô S lucsok eltűnének, Édes-lágyan hízeleg Szájadból az ének. Okosságos kismadár, Gyere hozzám, kérlek! Jôjj hamar, magam helyett Barátomhoz küldlek, Simogató zenéddel Nála települj meg, Dalaiddal bánatát, Könnyeit törüljed, Jaj hogy még az én szavam Oda nem repülhet! Hát jó szívvel megsegítsd Az én gyarlóságom. És köszöntsed édesen Egyetlen barátom. Mondd el neki: a szívem Széles e világon Nyugodalmat nem talál Mig viszont nem látom. Ha valaki kérdené, Miért éppen téged Választalak, hogy értem Ezeket elvégezd, Tudja meg: olvastam én Rólad oly ígéket, Hogy törvényt vagy tisztelô És tetszô az égnek. Azért édes jóbarát, Jól figyelmezz kérlek: Mert ha e madár dalát Szívvel jól fölérted, Ha példáját követed, És sugall a Lélek: Leszel immár mestere Mennyei zenének. E madárról írva van: Amikor halála Közeledtét érezi, Fölrepül egy fára, Torkát dalra nyitja meg Hajnal virradtára, És a lelkét teszi rá Sokszerű dalára. Megelôzi éneke Hajnal hasadását, Ám ha látja príma-tájt Nappal pirulását, Édesebb hang váltja fel Dala harsogását, Nem ismeri pihentét, Sem elfáradását. Mikor jô a tertia, Nem hogy csendesedne, Inkább még nagyobbra nô Szíve dalos kedve, Torka szinte kiszakad, Mégis egyre szebbre, Magasabbra tör dala Neki tüzesedve. Ám a forró déli nap Izzó sugarával Majd a szívét veti szét, Szinte tűzhalált hal. ,,Óci, óci'' -- így kiált Ô szokott szavával, S elhagyják érzékei Éneke fogytával. Szegény fülemile így Elfogy énekestül Egy hang tör még remegô Kis csôrén keresztül. De mikor a nóna jô, Többé meg se rezdül, Szívecskéje meghasad, Meghal mindenestül. Meghallottad, jóbarát, A fülemilének Milyen szép szokása van. Szómban egy a lényeg: Ez a kis dalos madár, Ez az édes ének Misztikus példázata Krisztus törvényének. Nos, a Fülemile hát (Mindenek belátják): Lélek, akit az erény S a szeretet átjár, Ki ha szívben szemléli Mennyei hazáját, Ép eléggé tetszetôs Dalra nyitja száját. Szítani a szent reményt Mely lelkében támad, Egy titokzatos napot Gondol el magának, S nagy jótéteményeit Isten irgalmának Képzeli e drága nap Órái sorának. Hajnal, avagy szürkület Az a boldog öltô, Mit ôsszülônk az Isten Kegyelmében töltött, Príma: mikor az Isten Embertestet öltött, Tertiának mondatik: Amig élt a földön. Sexta: hogy a gonoszság Kötelet vet rája, Gyötri, veri, pökdösi, Húzza, taszigálja, Átszegezi tagjait, Feszíti a fára, Vérbe vonja szent fejét Töviskoronája. Haldoklik a keresztfán Krisztus: ez a Nóna. Mondja:,,Beteljesedett '' Mi megírva róla. Megzavarta a pokolt, S a Sátánt ez óra. Vecsernyére: Urunkat Teszik nyugovóra. Jutván órájára így Napja végszakának, Veti végét immáron Lelki halálának, S keresztjére száll amaz Erôs Oroszlánnak, Ki megtörte kapuit Immár a halálnak. S íme tüstént fölzeneg Szíve muzsikája: Hajnal-órán kezdve el, Buzgón intonálja, Ô teremtô Istenét Áldja és imádja, Kinek létrehozta ôt Kegyelmes csodája. ,,Én kegyelmes Alkotóm, (Töri meg a csendet) Engem a Te jóságod Bôsége teremtett. Dícsôséged fényében Sorsossá teszen meg, Engem, boldog részesét Ingyen szerelmednek. Ó mily csoda méltóság Lôn kiszabott sorsom: Lelkemben az Istennek Képe mását hordom. Sôt ez a nagy méltóság Még nôtt volna folyton, Ha az Isten törvényét Láb alá nem oldom. Mert akartad, örökre Megsimúljak hozzád Ó te legfôbb Szeretet, S ama boldog Ország Legyen édes otthonom, Ahol csak Te oltnád Gyermekednek testi és Lelki éhe-szomját. Gyermekedrôl továbbá Azt végzéd kegyesen, Hogy az égi seregek Közé jusson egyszer. Ekkora kegyelmekért Hálás hogy lehessen? Nincsen erre módja más, Csak egy: hogy szeressen. Ó egyetlen édesség, Életünk zamatja, Üdvös Rabló, ki szívünk Magához ragadja! Ami vagyok, amim van, Lelkem neked adja, Mindenestül magamat Bízván egymagadra!'' Óci! -- mondja ez a szív Szorongás közt zengvén örvendezô éneket. Érzi, úgy van rendjén, Hogy szeresse Istenét A szegény teremtmény, Aki annyi gonddal ôt Óvta, mint a szemfényt. * Igy a lélek meditál Hajnalvirradóra. De mikor a Prima jô, A kellemes óra, Akkor a nagy dolgokat, Veszi fontolora: Hogy az Ige testet ölt S lesz a föld lakója. Átjár rajta tűzesen A szeretet tôre. Szíve-lelke megremeg, Néz a Csecsemôre: Embermódra sirdogál A világ szerzôje. Igy tiporja le a bűnt, S megszabadít tôle. ,,Ó, kegyelmek kútfeje'', Sírva ezt kiáltja, ,,Hogy került rád a kemény Szegénység gúnyája? Ki mondta, hogy lealázd Magad a világra? Semmi más: a szeretet Olthatatlan lángja. Olthatatlan szeretet Lángol itt lobogva! Szeretetnek lett az ég Fejedelme foglya, Körülveszi szentséges Kötelei bogja: Szegény ember fiának Pólyácskáit hordja. Édes, édes kisfiú, Kinek nincsen párja! Boldog, aki testecskéd Karjaiba zárja, Kezed-lábad csókolja, S ha valamid fájna, Becézgetve melletted A reggelt kivárja. Jaj, hogy mért nem szabadott Jászolánál lennem, Sírva, hogyha sírdogált, Karjaimba vennem, Gyönge teste tagjait Melengetve mellen, Betakarni, védeni Mind a világ ellen. Nem húzódna tôlem Ô, Bizony, én úgy vélem, Tán még mosolyogna is, Sôt ha szerencsétlen Árva, sírni kezdenék, Még ô sírna vélem, S bűnöm megbocsátaná, Erôsen remélem. Boldog lettem volna én, Hogyha akkorában Süröghettem volna ott Ô szolgálatában Segíteni Máriát, Csak egyszer napjában Megcsókolnom engedné Jutalom fiában. Szorgoskodtam volna, ha Fürdôjét csinálják, Vittem volna vállamon Kútra kis kannáját, Könnyítgetném boldogan Mária munkáját, Ó de mosnám szivesen Pici pelenkáját.'' Kél a jámbor szívben így A szegénység vágya. Szűkös kosztra éhezik És hitvány ruhákra, Gyönyörűség lesz neki Munka izzadsága, S e világnak ékei: Hívságok hívsága. * Igy a Príma énekét Buzgón recitálva Az Úr Jézus kiskorát Szépen végigjárja, S hangot váltva átmegyen Már a Tertiára: Krisztus szenvedése jô, Szív okulására. Sírva veszi sorra most Annyi fáradását, Éhét, szomját, hév-fagyot, Arca izzadását, Mindezt: hogy a bűnösök Példa gyanánt lássák, S ne késsenek kezdeni Éltük jobbulását. Tüzesítvén szavait A szeretet lángja, Óci, óci, zengedez E boldog madárka, Kívánkozik meghalni Erre a világra, Szemét immár szemében Annak minden csábja. Zengi azért: ,,Én Uram, Édes prédikátor, Atyja vagy a szegénynek, Száműzöttnek sátor, El nem fordulsz bűnbánók Könnyhullatásától. Fusson Uram, utánad Bűnös és a jámbor. Mérték vagy az igaznak, Élete zsinórja, Tükre vagy a bűnösnek, Szelíd megrovója, Fáradtaknak, gyengéknek Felfrissítô sója, Orvosság vagy, hathatós Betegségre, kórra. Megnyitád a szeretet Elsô iskoláját: Ne keressünk semmi mást: Isten glóriáját, Hajítsuk el e világ Malomkô-igáját; Lelkünk vissza így nyeri Hófehér ruháját. Iskolád az esztelen Világ csúfra vette, Üdvös tanításait Megvetvén felette; Mégsem fizettél neki Rosszal rossz helyett Te, Sôt a bűnöst Atyáddal Még kibékítetted. Mivelhogy tulajdonod Irgalmas ítélet, Szereted, ha szeretnek, Jobban, mint ha félnek. Szépszerével szereted Ha tehozzád térnek, Nem ha vesszôzés alatt Hajlítanak térdet. Irgalmadnak részesült Véghetetlenében, Kit házasságtörésnek Értek rajt bűnében. S Magdolna is, akinek Bánata fejében Annyi megbocsáttatott S adatott helyében. De hogy is számláljam el Valamennyit végül, Ki elindult szavadon S bűnébôl kiszépült, Akinek kegyelmeden Jobb erkölcse épült, S kiszabadult a kaján Ellenség cselébül. Boldog, akit a Mester Maga mellé híván, Lábainál ülhetett, Mint buzgó tanítvány, S ajakáról mennyei Édes mézet szíván, Lôn számára minden más Keserű és hitvány Ezeket és ilyeket Mikor végigéli; Már a lélek hangjait Nagyobbakra méri, Egyre tisztább tűzre gyúl Az Urat dícséri: Igy aztán a Tertia Véget is fog érni. * ,,Óci, óci'' -- kiáltoz Már a lélek aztán, Nagykeserves könnyeket Hullatván a Sextán, Dícsôítô dalával Krisztust siratozván, Aki annyit szenvedett Ô bűnét lemosván. Szinte részeggé teszi A lelket ez óra, Buzgósága délre hág Déli fordulóra. S hogy szerelme lángjait Szítsa lobogóra, Elmélkedni átmegyen Már a Passióra. Könnyhullatva kesereg Ama drága Bárány: A Szeplôtlen Áldozat Töviskoronáján, Átszegezett tagjain, Ostortépte vállán És a tátongó seben Átvert szíve táján. ,,Óci'' -- hangzik újra fel Jámbor zokogása, ,,Óci, óci, nyomorult Lelkemet megrázza Megfeszített Istenem Arca sápadása S megtört drága két szeme Végsô hervadása. Igy kellett hát teneked, Kegyesszívű Bárány, Ily méltatlan halni meg A gyötrelmek fáján! Te akartál gyôzni így, Ilyen kínok árán! A szeretet nagy Jele Ez a véres látvány! A szeretet jele az, Szeretet szokása, Hogy a legnagyobbat is Semmiségnek lássa. Szeretetbôl így magad Adod pusztulásra: Tanusítja sebeid Sűrű vérhullása. Új barát vagy, gyenge must, Új szôlô virága; Megmondotta már a Bölcs Igaz tanusága, Új bor vagy Te valóban: Édessége lángja Drága tested szétveti: Nem fér hordajába. Aki bánja bűneit, Mindebbôl láthatja, Hogy az Úr Jézus magát Szívbôl neki adja. E jelektôl menekül A Hazugság Atyja, És lohad a lázadó Bűnnek indulatja. Óci, óci, kiáltok Láttán e jeleknek. Édes Jézus, jaj de fáj, Hogy csak így szeretlek! Bár a béklyó fegyelem Fogná lelkemet meg, Hiszen értem foglya vagy Te is szeretetnek. Halászhorgot így vetett A szeretet néked; Hogy a bűnös emberért Megszenvedni késztett. Tűzött horga hegyére Tetszetôs csalétket: Hogy a bűnös lelkeket Ez szerzi meg néked. Nem volt e horog hegye Néked ismeretlen, Téged elriasztani Nem elég kegyetlen. Sôt elébe siettél, Kívánván szívedben E csalétket, mivelhogy Drága volt szemedben. Mivel tehát szerettél Engem nyomorultat, A halálos nyílhegyet Öntestedbe szúrtad, Áldozatul ajánlván Magadat az Úrnak, S tetted így, hogy bűneim Láncai lehulltak. Persze, hogy sóhajtozom, Sóvárgok utánad, Ki méltatlan szívemet Oly nagyon kívánod. Egyre égôbb vágyra gyújt Érettem kiállott Embertelen passiód S gyötrelmes halálod. Bizony immár nem elég Sóhajokban égnem, De sôt Jób igéjeként Hajamat kell tépnem, Raknom kell már fészkemet Oldalad sebében, S kilehelni lelkem ott Szeretet tüzében. Míg veled meg nem halok, Nincs számomra béke, Óci, óci -- jajomnak Soha nem lesz vége, Vágy nyilától szívemnek Soha menedéke, Legyek érte balga bár A világ szemében.'' S kiált, mint az eszelôs: ,,Nosza, hóhér, jöszte, Odaszögezz engem is Ahol az Ô teste! Édes halál énnekem Krisztusom keresztje, Csak haldokló két karom Általölelhesse. Semmi ádáz kínjaim El nem símogatja, De sôt minden óra még Mélyebbre maratja; Egy csak ennek orvosa: Hogyha megáztatja Szíved buzgó kútfeje Édes áradatja. Édes orvos, szívemet Nem késsel riasztod, Bűnök daganatjait Szépen lelohasztod, És magadhoz öleled, Benne felgyulasztod A szeretet szent tüzét, Gyógyító malasztot. Jaj, halálos hályog ült A világ szemére: Nincsen írja bűn-ütött Végzetes sebére, Mégsem adja életét Orvosa kezére, Pedig átvert oldalán Érte csordul vére. Jaj, hogy ezt a szenvedést, S amit kaptál tôle, Balga ember, nem veszed Már elmélkedôre! Hiszen itt szaggattatott Szét a Rabló tôre, S ezer áldás származott Számodra belôle. Testét adta, hogy legyen Feltápláló étked, Kicsorduló vérivel Mosogatta vétked, Édes szíve belsejét Feltakarta néked, Bizonyságot így adott, Hogyan szeret téged. Drága fürdô ez a vér, Ez az étel édes. Aki méltón ízleli, Kulcs annak az éghez. Munka annak nincs nehéz, Aki benne részes. Hitvány lélek, kinek ez Nem gyönyörűséges. Hitvány lélek az, aki Könny nélkül megállja, Hogy jóságos szent szívét Krisztus így kitárja, Hogy öleli karjait A kereszt két szára, Hogy lehajtja szent fejét Ily ágy vánkosára.'' Jámbor lélek valahány Nézi ezt az ágyat, Tüstént rája szállani Érez égô vágyat. Mint az éh sólyommadár Zsákmányára rácsap: Véres hússal fogja meg Madárfogó rácsa. Itt a lélek felkiált, Szinte eszét vesztvén: ,,Ó te véres bíborágy! Ó szerelmes testén Értem vérzô szent sebek! Hogy nem érzem ezt én? Mért nem függök én is itt Halálos keresztjén! Már ha megtagadtatott Tôlem e halál itt, Szegény szívem legalább Más keresztet áhít: Sóhajtozni Krisztusért, Sírni mindhalálig, Míg lelkem e keserű Világtól elválik.'' Érez egyre édesebb, Egyre égôbb vágyat, Minden érzet lankadoz, Egész teste bágyad. Már alig hogy szólni tud, De érzelme árad, S mint ki már végsôre jut, Fekszi meg az ágyat. Édes sípja meghasadt, A szózatos gége, Meg-megremeg nyelve még, De a dalnak vége, Csak zokogni tud szegény A szép szó helyébe, Úgy siratja Istenét Megsebzett szívében. Másra nincs is vágya már Csak sírni zokogva, És a lelkét adni ki Forró sóhajokba. Két szemét a keresztrôl Immár el se oldja: Lett a szíve Krisztusa Sebeinek foglya. A haldokló kedvesnek Rabja már halálig: Szinte testben látja ôt, Hogy halálra válik. E látványtól szeme már Többé meg se válik: Azt szereti a szem is, Amit a szív áhít. Sóhajtozás, nyögdelés, Könny és keserűség: Kenyere lesz már neki S édes gyönyörűség. Vértanúvá teszi már A lelket a hűség, Egyre jobban érezi Annak keserűjét. Ekkor mindent, ami föld, Megvet immár végkép, Mert méregnek érzi már Világ édességét. De a Nóna hozza el Életének végét; A testnek a szeretet Kettétöri fékét. Mert már: ,,Elvégeztetett'' Hallja a keresztrül: Nónakor az Úr végsô Sóhajtása rezdül. Mintha vele halna meg Ô is mindenestűl, Szívét veri mint a nyíl Ez a szó keresztűl. Ezt a gyilkos nyíllövést Immár ki nem állja: Érte jô (mint mondva volt) Boldogok halála. Kapuit a mennyország Azonnal kitárja, Láttatja már, hogy övé Szentek koronája. Rékviem nem illeti, Sem sirató ének: ,,Vigadozzunk'' kezdete Az ô miséjének. Mert, akik egy mártírért Istent esdenének, -- A Dekrétum mondja így-- Méltatlant tennének.. Édes lélek, üdvözlégy, Üdv te édes rózsa, Üdvözlégy, szép liliom, Kies völgy lakója! Földi szenny és rothadás Visszapergett róla. Boldog halál, szent halál Lett a búcsúzója. Az óhajtott nyugalom Immár boldog részed. Jegyesednek karja közt Van a pihenésed. Átadhatod magad e Lelki ölelésnek S édes ajka csókjából Szívhatod a mézet. Szemed csatornái már Nedvüket ne öntsék, Szedheted már szabadon Reményed gyümölcsét, Mert akivel megúsztad Világ vízözönjét, Csókjaival mossa le Fájdalmaid könnyét. Édes lélek, ugyan mondd, Tovább miért sírnál? Itt vagy már a mennyei Boldogságos célnál. Tied az Egyetlenegy, S te övé vagy immár, Ennél többet, különbet Kívánni se bírnál. * De már végzem versemet, Ne legyek unalmas. Mert ha mind elmondanám, Milyen nyugodalmas, Milyen édes ott a lét, Milyen diadalmas, A kaján még csalónak S hazugnak szidalmaz. Drága testvér, higgy nekem: Mondjon bárki bármit: Te szívedbôl, szorgosan Kövesd ez új mártírt. És ha útad mind az ô Nyomaiban járt itt: Megtanulhadd zengeni Vértanúk dalát is. Sűrűn mondjuk ezt dalt, Én jámbor nôvérkém, Igy az élet útjait Megláboljuk békén, Mert, aki e dallamnak Örvend édességén, Befogadja Jézus és Mária a végén. Hát a szíved, nôvérkém, Úgy citarizáljon, Könnyel keresztelôdjék És mártírizáljon, Egész szívvel Krisztusnak Addig muzsikáljon, Hogy vele majd örökké Együtt jubiláljon. Panasz ott már véget ér, És a könny leszárad. Mert választott tagja léssz Angyalok karának. A mennyei kórusba Énekelve szállhatsz, Boldog szép menyasszonya Az örök Királynak. ======================================================================== Ismeretlen költô Himnusz Krisztus születésérôl. Kinyílt egy liliom Tavaszi tájakon, Öntözte fakadó Folyókkal Libanon. Hűvös szellôk alatt Kifejlett szabadon. Eja, eja, eja! Nyáj a legelôn Falatozzon szökdelôn, És kövesse mindenütt Bárányt a liliom között. A Bárányt, ki pásztornak állt, Testét felöltvén mint subát, Titkos kereszten áldozott, Tárttorkú démont szétzuzott, Tárttorkú démont szétzuzott, S a bűnösöknek írt hozott. Ágyasházába tért Az érkezô Jegyes, Aki a kerubok Röpte fölött repes, S mindent elôre lát, Amit titok fedez. Eja eja, eja! Nyáj a legelôn Falatozzon szökdelôn, És kövesse mindenütt Bárányt a liliom között. A Bárányt, ki pásztornak állt, Testét felöltvén mint subát, Titkos kereszten áldozott, Tárttorkú démont szétzuzott, Tárttorkú démont szétzuzott, S a bűnösöknek írt hozott. A nemes borostyán Immár felragyogott, A kristály tengere * Sionból távozott. A förtelmes kigyó Már eltiportatott. Eja eja, eja! Nyáj a legelôn Falatozzon szökdelôn, És kivesse mindenütt Bárányt a liliom között. A Bárányt, ki pásztornak állt, Testét felöltvén mint subát, Titkos kereszten áldozott, Tárttorkú démont szétzuzott, Tárttorkú démont szétzuzott, S a bűnösöknek írt hozott. * Jelenések 4, 6. ======================================================================== Colonna Aegidius (+1316) Hóra-ének Krisztus kínszenvedésérôl. Az isteni Bölcseség, Világ Megváltója, Jézus elfogattatott; Éjfél volt az óra. Elárulták hívei, S oda hagyták tüstént, Durva kézzel a zsidók Rabkötélre fűzték. Pilátushoz cipelték Elsô óra tájon, Hamis tanúk keverték Bűnbe minden áron. Megkötözték kezeit, Ostorokkal tépték, Össze-vissza köpdösték Arca fényességét. Harmad órán: Feszítsd meg! Üvöltik feléje. Bíbor köpenyt adnak rá, Csúfság hull fejére. Vérrel sebzi homlokát A tövis füzére, Viszi vállán keresztjét Kivégzés helyére. Keresztfára szegezik Hatod óra táján. Függ a két lator között A gyalázat fáján. Epe csorog italul Szomjúhozó száján. Igy mossa le bűneink A megcsúfolt Bárány. Utolsót lehelt az Úr Kilenced órára. Éli! kiált s a lelkét Atyjának ajánlja. Általveri oldalát A katona-dárda, Föld reng és homály borul A szép napvilágra. Keresztrôl levétetik Teste vecsernyére. Az isteni erôsség Elrejtezett mélyre. Ilyen halált szenvedett Az élet reménye, Igen megaláztatott Glóriája fénye. Komplétára tétetik Drága teste sírba, Eljövendô életünk Igérete s írja. Balzsamozzák fűszerek, Amint meg van írva: Mindig erre gondolok Elmélkedve, sírva. E hórákat, Krisztusom, Neked recitálom És kezedbe leteszem Életem, halálom. Kit szerelmed megváltott Olyan drága áron, Légy nekem vígasztalás Halálos tusámon. ======================================================================== Kempis Tamás (1380--1471) Ének az angyalok karairól. Ó, milyen öröm az és mekkora, Melytôl visszhangos az égi haza! Hol Jézus örvend és Szűz Mária Zengvén nekik édes melódia. Angyalkarok körülállják A Teremtôt s dallal áldják, Trónján szemlélik Királyuk, Szívük szeret, dalol szájuk. Dobot ráznak, citeráznak, Szárnyra kelnek, térdepelnek, Szól a csengô a teremtô Fölséges Szentháromságnak. Énekelnek Szent, szent, szent!-et Fájdalom fut, gyász fölenged, Az énekre megörvendez Népe Isten városának. Mindjük ajkán egy a szó, Az Urat magasztaló; Lelkük lángja lobogó, Mert elôttük a Való: A Háromságos Isten, kit színrôl-színre látnak. Imádják a szerafok Lobogó szeretettel, Udvarolják kerubok Borzongó tisztelettel. Ily fölséget a trónok álmélkodottan áldnak. Melléjük az Uraságok lépnek, Élvezik a legfôbb édességet. Velük együtt Fejedelemségek, Vígadoznak, szeretnek, imádnak. Igy Hatalmasságok és Erôk, Dörgô fellegekben székelôk, Bűnt levervén, Jót emelvén, Szolgálnak az örök Igazságnak. Arkangyalok Angyalokkal Zengnek boldog kardalokkal. Felettük virrasztanak, Jönnek és tanítanak Kicsinyeket és nagyokat. Égbe viszik az imát, Lehozzák, mit Isten ád. A gyengét és kicsit Óvják, erôsitik Dallókkal együtt dallanak. Ôket hát tisztelnünk kell, Ôszinte hű szívünkkel, Ôket szeresse is, Buzgón kövesse is Hit és erény, szív és ajak.. Ó milyen ékes, csillogó Hely ez, mi fényes légió: Angyal, ember együtt boldogok. Ó felséges birodalom, Ahol a végsô nyugalom, S béke ôrzi a határokat. A polgárok ez országban Öltözködnek tisztaságba, Törvényüknek egy az ága: A szeretet igazsága. Semmi kín már, látnak immár. Nincs kísértés, semmi sértés. Mindig vígan, mindig épen Töltözködnek jóval, széppel. Ó mily fényes és boldog sereg, Amely az Isten körül lebeg. Elárad itt a kegyelet, S az igazságban fénylenek. Mondjatok hát dícséreteket, Minden szentek, zsoltárt zengjetek, Az Úrnak, ki malasztot ád S készít nekünk ily glóriát. ======================================================================== Aegidi Jakab (+1456) Urunk színeváltozásáról. Lelkünk szép fénye, Jézusunk, Szívünk szerelmes vígasza, Ki bűn ködét eloszlatod, S édességgel árasztasz el. Mily boldog, kit meglátogatsz, Atyádnak jobbján trónoló, Hazánknak édes fénye Te, Kit ember-érzék el nem ér. Atyád fényének fénye vagy, Megfoghatatlan szeretet! Jelenléted árassza át Szerelmed bôségét reánk. Áldunk Jézus, ki a kicsik Elôtt jelented meg magad, S az Atyát és Szentlelket is Most és örök idôkön át. ======================================================================== Antoniano Silvius ( 1540--1603) Az erôs asszony dícsérete. * A férfias szívű, erôs Asszonyt dícséri énekünk. Dicsôségét, erényeit Mind a világon hirdetik. Krisztus szerelmétôl sebes, S a föld ártalmas élvei Bosszantják és meredeken Az égnek törnek léptei. A testet bôjttel fékezi, Imádság édes étele Táplálja lelkét szűntelen, Igy nyeri meg a mennyeket. Krisztus, erôsek ereje, Minden nagy dolgok kútfeje, Az ô szavára légy kegyes És halld meg esdô énekünk. Dícsérjük az örök Atyát, Dícsérjük egyszülött Fiát, És velük a Vígasztalót, Most és örök idôkön át. * Szent nôk Vecsernyéjére és Laudesére. ======================================================================== VIII. Orbán pápa (1568--1644) Ember-üdvösség Kútfeje. * Ember-üdvösség Kútfeje, Jézus, szívünknek gyönyöre, A megváltott világ körén Szeretô szívnek tiszta fény, Hogy vitt rá végtelen kegyed, Hogy bűneink magadra vedd, Ártatlanul halálba menj, Halálból minket hogy kiments. Elrontod a pokol-ködöt, Rabok bilincsét eltöröd, S gyôzelmed örök ünnepén Trónolsz atyádnak jobbfelén. Irgalmasságod rávegyen, Hogy könnyíts bűnös népeden, Lássuk meg kincses arcodat, Boldog világosságodat. Út az egekbe és vezér, Légy szíveinknek drága cél. Légy könnyeink után öröm, Boldog jutalmunk örökön. * Áldozócsütörtöki vecsernyére. ======================================================================== XI. Kelemen pápa (1649--1721) Szent József zsolozsmájából. I. * Téged, József az ég rendei áldjanak, Téged mind a hivôk ünnepi éneke, Mert Isten kiszemelt érdemedért a Szűz Tiszta hitvese s társaul. Látván hitveseden drága teher jelét, Rádront aggodalom s kételyek ostora. Ám angyal kitanít: itt a fogantató Szentlélek lehelése volt. Véded s ápolod a megszületett Urat, Megjárod vele a távol Egyiptomot. Elvesztvén, kutatod s templom ölén leled, Sírván is, meg örömmel is. Mást csak holta után szentel a sorsa meg S elmúlt életeért várja a glória; Angyal-módra te már élve ölelheted Istent, ó öröm, ó csoda! Háromságos Urunk, nézz kegyesen reánk, József érdemeért csillagaidba hívj, Hogy végül teneked zengjen örök szavunk Hálás mennyei éneket. II. ** Égnek ékesség, minekünk reménység S biztonság, József, s a világnak oszlop; Jóságosan vedd, amikor dícsérünk Boldog örömmel. Téged választott a világ vetôje A szemérmes Szűz jegyeséül és hogy Atyjaként szolgáld az Igét s az üdvnek Útat egyengess. Istálló almán te az Üdvözítôt Akinek zengték jövetét a Látók, Szemléled, s fôdet megalázva, boldog Szívvel imádod. A királyoknak Ura és királya, Aki csak bólint, s remeg a pokolhad, S trónja a mennybolt: te utánad indul Engedelemmel. Szentháromságnak örökös dícséret, Aki tégedet fölemelt magához, Adjon éretted minekünk is boldog Égi jutalmat. III. *** Kit minden hívôk e napon dícsérünk, Boldogan zengvén diadalma fényét: E nap lôn méltó bevonulni József Ég örömébe. Ó nagyon boldog, nagyon ó szerencsés! Végsô órádon teveled virrasztott Édes arcával -- kezed a kezükben - Mária s Jézus. Styxen így gyôzvén, s szabadulva testtôl, Édes álomban lebeg immár lelked A boldog hajlék örömébe, fôdön Fénykoszorúval. Kérjük hát együtt a Király kegyelmét: Álljon mellettünk, büneink lemossa, S adja meg nékünk örök égi béke Drága jutalmát. Áldás, dícséret neked és imádás, Hármasegy Isten, ki uralkodó vagy S hűséges szolgád koronával áldod Mindörökétig. * Vecsernyére. ** Hajnali zsolozsmára. *** Dícséretre. ======================================================================== Ismeretlen költôk Áldozócsütörtökre. Magasságos örök Király, Ki üdvözíted híveid, Kinek a megtiport halál Hirdeti gyôzedelmedet! Fölszállasz most a csillagok Fölébe, hív a mennyei Uralom, mit nem emberi Erô: az Istenség adott. Lásd a levôk hármas körét, Égieket, földieket S az alvilág rejtelmeit Eléd alázni térdeit. Megrendülnek az angyalok A földi sors fordulatán: Bukott a test, segít a test, Isten trónján isteni test. Te maradj, Jézus, örömünk, Te Olympuson örökünk, Világ gépét ki forgatod, Mik hozzád a világi jók! Hozzád imádkozunk tehát, Hogy nézd el bűneink sokát, Küldd el magas kegyelmedet S emeld hozzád a szíveket. Hogy majd ha eljössz hirtelen Fénnyel az ég felhôiben, Légy elnézô kegyes bíránk S add vissza vesztett koronánk. Dicsôség neked Jézusunk, Ki gyôzelmesen égbe szállsz, Atyának s Szentléleknek is Most és örök idôkön át. ======================================================================== Ismeretlen költôk Egy hitvalló püspökrôl. Világ megváltó Jézusa, Papok örök koszoruja, Nézz kegyesebben e napon Végig könyörgô nyájadon. E nap tett nevedrôl e Szent Tündökletes hitvallomást, Áhítattal üli a nép Ma ennek évi ünnepét. Világ esendô élveit Ez megvetette józanul S az égi angyalok között Szolgált jutalmát éli most. Jóságosan bólints reá, Hogy ennek járjuk nyomdokát, S hogy kedveért elengeded Kis szolgáidnak vétküket. Kegyes Király, Krisztus, neked És az Atyának tisztelet, S a Vígasztalónak veled, Most és örök idôkön át. ======================================================================== Ismeretlen költôk Vasárnapi Dícséretre, nyáron. Sápadoz lassan köde már az éjnek, Kél a hajnalfény remegô sugára. Forduljunk immár a világ Urához Hangos imával. Minden bűnöshöz legyen Ô kegyelmes. Aggódásunkat kegyesen elűzze S adja meg nékünk soha el nem múló Béke jutalmát. Adja meg mindezt Atyaisten nékünk. Adja meg nékünk örök Egyszülöttje, És a Szentlélek, kit imád az ének Mind a világon. ======================================================================== XIV. Benedek pápa (1675--1758) Szeplôtelen Fogantatás ünnepére. Ki szűzek ôrizôje vagy, Istennek Anyja, folttalan, Az égi udvar ajtaja, A Mennyországnak öröme, Liliomszál tövis között, Szépséges szép fehér galamb, Szűz virág, melynek gyökerén Sebünkre gyógyír sarjadoz. Megvíhatatlan vártorony, Hajótöröttek csillaga; Álnokság ellen légy erônk, Fényed legyen útmutatónk. Tépd el a tévelygés ködét Zúzz el lappangó szirteket, Segítsd az úttalan hajóst A biztonságos part felé. Dicsôség teneked Urunk, Kinek a Szűz szülôanyád, Atyának s Szentléleknek is, Most és örök idôkön át. ======================================================================== Ismeretlen szerzô (XVIII. század) Jézus Szentséges Szívérôl. I. * Im gôgös bűneink dühe Mily ádáz sebbel verte át Az Isten ártatlan Szivét! Bizony nem ilyet érdemelt! A lándzsarázó katona Kezét vétkeink vezetik, A kelevéz gonosz vasát Halálos bűn hegyezte meg. Ez átvert Szívbôl születik Az egyház, Krisztus jegyese. Ez a seb a mentô kapu Noé bárkája oldalán. Innen csorog a kegyelem, Hétágú örökös folyó. Beszennyezett ingünket itt A Bárány vére mossa meg. Vétkezni szégyen volna már: A boldog Szívet vérzené! Próbáljuk fellobbantani Szívünkben Szíve lángjait. Jézus tenéked glória! Szívedbôl kél a kegyelem. Atya s Szentlélek, néked is. Most és örök mindenkoron. II. ** Szív, mely a frigy szekrénye vagy, Nem ama régi szolga-frigy, De kegyelem, de irgalom, Bocsánat és bizodalom! Szív, amely a szeplôtelen Új szövetség szentélye vagy, Templom, szentebb a réginél, Kárpit, jobb, mint a meghasadt! Általütött a szeretet, És úgy akartad: Megnyitott, Hogy tisztelhessük sebeid Oh, láthatatlan szerelem. Két szenvedésrôl szól e Jel: Vérontó és titokzatos. Kétfélekép' áldozza fel A fôpap Krisztus itt magát. Ki ne szeretné azt, aki Szereti és megváltja ôt? Ki ne vágynék választani, E Szívben örökös lakást? Jézus tenéked glória! Szívedbôl kél a kegyelem. Atya s Szentlélek néked is, Most és örök mindenkoron. III. *** Világnak boldog Mestere, Krisztus, megváltó Istenünk, Fény az Atyának fényibôl, Igaz Isten az Istenbôl! Szerelmed volt a késztetôd, Halandó testet ölteni, Hogy új Ádámként visszaadd, Amit elvesztett amaz ôs. A szerelem, mely átölel Földet, tengert és csillagot, Atyák vétkein könyörül S bilincseinket eltöri. Ó el ne hagyja Szívedet Ez a nagyságos szerelem: E forrásból merítsenek A népek bűnbocsánatot. Ezért nyitotta lándzsa meg, Ezért a tátongó sebek, Hogy bűneinket mossa el Csorgó vizével s vérivel. Jézus tenéked glória! Szívedbôl kél a kegyelem. Atya s Szentlélek, neked is, Most és örök mindenkoron. * Hajnali zsolozsmára. ** Dícséretre. *** Vecsernyére. ======================================================================== XIII. Leó pápa (1878--1903) A Szent Család ünnepére. I. * Már a templomban lobog a szövétnek, Zöld fűzérekkel koszorús az oltár, S jámbor ünneplés nemes illatával Füstöl a tömjén. Zengjük-é az Úr örök Egyszülöttét. S földreszálltának gyönyörű kegyelmét? Zengjük-é Dávid fejedelmi házát S nagy neme díszét? Édesebb nékünk el-elemlegetni Názáret házát, kicsiny élte módját, Édesebb Jézus fiatalkorának Hallgatag éltét. Nílusnak hagyván tova messze táját Jô zarándokként a sokat-tűrt Gyermek, Angyal-kísérôk igazítják Atyja Házküszöbére. S felnô rejtezvén kicsi műhely árnyán, József kézművét gyakorolja buzgón, Önként így szolgál, felajánlva karját Házi dologra. ,,Hadd ázzék testem veritékben'' -- úgymond, ,,Vér fog egykor így elömölni rajta: Áldozat légyen ez is a veszendô Emberiségért.'' Ott sürög buzgón Fia mellett Anyja, Ott a jó hitves ura oldalánál, Gyengédségével neki szent öröm, ha Gondjuk elűzi. Terhet és munkát kitapasztalt Három, Sok csapást tűrtek, legyetek mivélünk, Kik nehéz sorral keseredve küzdünk S kínoz a szükség. Hogyha jómód jár, ne legyünk pazarlók, Áldjátok lelkünk megelégedéssel, Keggyel nézzétek, kiki bízva kéri Pártfogolástok.. Jézusunk, áldás neked és imádás, Életszentségben ragyogó Elôkép, Aki trónon ülsz s Atya és Szentlélek Véled a mennyben. II. ** Ó boldog tűzhely, Názaret, Meleg otthon, királyi ház: Megszülted és melengeted Az Egyház drága kezdetét. Az aranyos napfény soha Világkerengô útjain Édesebbet nem láthatott S szentségesebbet, mint e Ház. Ide sűrűn szállonganak Ég udvarából hírhozók, Erény e szentelt csarnokát Nézik, becézik, tisztelik. Hogy végzi szívvel-kézzel itt Jézus, amit az Atya vár! Mily boldogan a drága Szűz Édesanyai dolgait! Mellette a Hitves sürög, Szerelme s gondja felese, Eggyéfonván kettôjüket Erények atyja: kegyelem. Szeretetük egymás iránt A Jézuséban egybefoly, Mindkettôjüknek Jézus ád Édes díjat szerelmeért. Igy kössön egybe minket is Örök friggyel a szeretet, S a házi béke oldja fel, Mi az életben keserű. Dícsôség teneked, Urunk, Kinek a Szűz szülôanyád, Atya, s kegyes Lélek, neked, Most és örök idôkön át. III. *** Ó, boldogságos égi Fény, Halandóknak legfôbb remény, Jézus, kit mosolyogva várt A szép családi szeretet, -- Malasztok telje, Mária, Ki tiszta melled melegén És tejeden és csókodon A gyermek Jézust ápolod, S te, tisztes ôsatyák közül Választatott Védelmezô, Akit az Isten-sarjadék Ez édes névvel hív: atyám -- Kik Jessze királyi tövén Üdvösségül fakadtatok: Hallgassátok meg, amikor Oltártoknál imádkozunk. Az elhanyatló esti nap Sápasztja már a tárgyakat, Hozzátok nem lankadva száll Mély szívünkbôl az áhitat. Melytôl virágzott házatok: Minden erény, minden malaszt, Szülessen újra otthonunk És szívünk szép erkölcsein. Dícsôség teneked, Urunk, Kinek a Szűz szülôanyád, Atya, s kegyes Lélek, neked, Most és örök idôkön át. * Hajnali zsolozsmára. ** Dícséretre. *** Vecsernyére. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk Verses zsolozsma Szent István királyról. Meghívó-ének. A királyoknak Királyát áldjuk, az Egek Urát, Aki Szent István királynak adott égi koronát. Elsô éjjeli hórára Antiphona: Megjött Szent István királynak Tisztelendô ünnepe, Illik pedig a világnak Mindennap tisztelnie. Mindenek örömmel áldják, Kik az Isten örökét És a szentek társaságát Ôáltala megnyerék. A. E szent elsô prédikátor A magyarok közepett, Irt az Isten hagyásából Keresztény törvényeket. Két talentumért cserébe Kétszer kettôt forgatott, Hoz Urának ôt helyébe Kétszer-öt talentumot. A. Királyok királyságának A halállal vége jár, Ám e nagy Szent hatalmának A halál nem szab határt: Fönn az égben nyer magának Mulhatatlan glóriát. Felelet: Már mióta üdvösségünk És Urunk egekbe szállt S onnan elküldötte nékünk Szentlélek ajándokát, Szétszéledtek a világra Ama tizenkét nagyok, Az emberek váltságára Hintegetni a magot. Vers: Minden földeket bejárt az apostolok szózata És az Ige elhatott a föld végsô határira F. Örvendett már Mesterének Minden földi tartomány, És az Úrhoz hálaének Zengedezett ajakán. Csak Pannóniának népe Nem talált még segitôt, S ült a tévelyek ködében, Mint szegény hajótörött. V. Mig az igaz hit vallása a világon egyre nôtt S tiszta szivvel új-új hívek születtek az Úr elôtt. F. Ám a népnek, mely a tévely És halál csábját nyögé És oly céda szenvedéllyel Járta a vakság ködét: Azért jött csak oly sokára Az üdvösség-hirdetô, Hogy ha sorját így kivárja: Annál jobbat nyerjen ô. V. Minél késôbb jô az óra, hogy hozzájuk küldetik. Annál különb lesz a Doktor, akit Isten ád nekik. Második éjjeli hórára. A. Mondja bizony minden ember: Boldog vagy Pannónia! Mert nem alja nép sorából Küldött Isten nevelôt: Királyod lett prédikátor, Apostolod, magvetôd. A. Vad volt a magyar s hitetlen Attila király alatt, S mint zsarnok-szokás, kegyetlen Dúlta az országokat. Ám Istvánnak idejében Hitbôl új világ terem, S a kegyetlenség helyében Urrá lesz a kegyelem. A. Mert az Úr a régen árva Elhagyott Hungáriát, Ahol addig prédikálva Még apostol egy se járt: A keresztség kegyelmére E szent által hozta ki És meghívta örökére Adván égi hont neki. F. Gézának, a szent vezérnek Szent gyermeke származott, Kin a kegyelem már anyja Méhében eláradott, S amaz István intésére, Ki elsôül szenvedett: Mikor meg sem született még, Istvánnak neveztetett. V. Magát zsenge kora óta Az Istennek szentelé S útjait tisztán megótta Gyermeksége idején. F. Ám mikor szent ifjúsága Korlátaiból kinôtt, És a férfikor virága Erôssé edzette ôt, Attól fogva dicsôséges Híre hét országot ér, Bátor, okos, erôsséges, Gyôzedelmes hadvezér. V. Evilági fegyverekkel Isten katonája volt, Minden jókat szeretettel, Szenvedéllyel fölkarolt. F. Hitt az Úrnak szíve mélyén S tett volt ennek záloga. Mindeneknek mindenévé Vágyott lenni egymaga. Király volt és prédikátor, Kettôs adót fizetett, Nyer azért jutalmazáskor Testi-lelki örömet. V. Ami Isten dicsôsége, Nagy volt abban és serény, De legnagyobb ékessége Mégis egy volt: az erény. Harmadik éjjeli hórára. A. Boldog férfi: juhakolba Cipeli a párducot, Vad oroszlánt felkarolva Jászol mellé állitott. Kér is, ád is, fenyeget is, Hivja, vonja, kergeti, Gonoszat is, szelídet is: Krisztusban megszenteli. A. Ha e nemzet mesterének Mást is bírna vallani, Tetszett volna Istenének Más apostolt küldeni. Ám e nyakas, délceg fajta, Kardos markú nemzetet, Nem más, csak egy magafajta Harcos téríthette meg. A. Az oroszlánt megigázni A nagy Sámson kelletik: Magyaroknak prédikálni Erôs király küldetik. Torkából az oroszlánnak Drága lépesméz csepeg: Száján a magyar királynak Édes, szép dícséretek. F. Erénynek és kegyelemnek Fénylett benne sok jele, Csodálatos türelemnek Malasztjával volt tele. Bizonyság rá a szegénység, Kiket jóval halmozott, Akik szakállát megtépték, Szentségtelen koldusok. V. S ô ezt jókedvvel viselte S Istennek hálát adott, Hogy az Úr méltónak lelte Szenvedni gyalázatot. F. Nagy szent, jeles törzs szülötte, De hitével jelesebb; Szorgos benne a reménység És szilárd a szeretet. Hogy végére ért a pálya, Megvetvén a föld színét Jézus Krisztusnak ajánlja Dicsôséges szellemét. Angyalok kíséretében Lelke a magasba száll. Fenn a boldogok körében, Ott lesz örökös király. V. Gyászolják, hogy elvesztették, Szegény jámbor magyarok, Ám fogadják az új testvért Ujjongó égi karok. F. Örvendezz, királyi város, Székesfehérvár, nagyon, E nagy király valóságos Székhelye benned vagyon. Mert te ôrzöd dicsôséges Boldogságos tetemét: Ô nevével vagy te ékes. Boldog város, büszke légy! ======================================================================== Ismeretlen szerzôk Úrjöveti himnusz. Jöjj el, Jézus, én szerelmem, Vár a világ türelmetlen, Téged, édes, szomjaz, éhez Jöjj el Napfény, tündökölj! Te vagy égnek édessége, Jöjj el, földnek fényessége! Fellobogni, ránk ragyogni Jöjj, siess már, Jézusunk. Nincs nyugalmunk te kívüled, Nappalunkon ködök ülnek, Lelkünk óhajt, hozzád sóhajt, Jöjj el, Napfény, tündökölj! Életünk és segedelmünk, Engedj nálad melegednünk. Elcsitúlni, megújulni Csak Tebenned akarunk. Imhol eléd keblet tárunk, Istennek szépsége, várunk. Gyorsan, gyorsan, esôzzétek Drága terhét, csillagok! Jöjj el immár, várva-vártunk, Jöjj, megígért Napvilágunk, Jöjj körünkbe, életünk te, Futva jöjj le, ránk ragyogj! ======================================================================== Ismeretlen szerzôk Karácsonyi himnusz. Égi kertek permeteltek Mámorító harmatot. Mind a mennyek daltól zengnek, Ujjongnak az angyalok. Köszöntsétek, szántók, rétek. Kik most kizöldeltetek, Fürge csorgó s ti mosolygó Nagy hegyek, a Kisdedet. Sírva nézi, úgy becézi Egyszülöttét Mária, Néz ragyogva, mosolyogva Szűz Anyjára szent Fia. Jön a pásztor barikástól: Jézus szentebb aklot ád. A Fiúnak sípot fúnak S énekelnek eklogát. Még a néma ócska széna, Még a jászol is nevet, Úgy karolja, úgy apolja A megváltó Kisdedet. Ottan állván, édes álmán Jó barmok virrasztanak, Ráhajolnak, udvarolnak És fel-felsóhajtanak.. A kis házra havat rázva Rárohannak a szelek. Jaj puhácska kis babácska Testecskéje didereg! Édesanyja rácsavarja Durva pólyarongyait, Avval ójja Alkotója Ázó-fázó tagjait. Lelkem vágya: Krisztus ágya Szívem immár hadd legyen, Testem szalma, jászol alma S istállója kebelem. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk Jámbor lélek éneke, aki Mária Magdolna képében sóhajtozik Krisztus után.* Szent Magdolna elmene ama reggel sírva, S az Úr Jézust nem lelé a kinyílott sírban. Erre-arra sírva jár, nincsen nyugovása: Elvesztette Jézusát, nincs vígasztalása. ,,Én szerelmem Jézusom hol lelem fel immár? Mondd, ne tagadd, ha tudod, nincsen bennem bűn már! Erdôkön és hegyeken Jézus ! ezt kiáltom, Virágillat, merre vagy? Szívemet ajánlom. Vagy hogy útat vesztettem tán a sivatagban? Én szerelmes Jézusom messze jaj elhagytam? Tengerekre indulok, Már hajóra szállok, Tenger mélye mit nekem, ha nyomodban járok! Átkeltem a tengeren, itt vagyok a révben. Hol van, hol van Jézusom? Mégis, el nem értem! Ô szentséges malasztja, lelkem édes búja Szundikálnom nem enged, indulok már újra. Jeruzsálem városát keresem fel újra, Hátha ottan hamarább találok az Úrra. Mere láttad Ôt, felelj, fényes nap az égen? Te tudod tán, merre jár az én fényességem. Három-király csillaga, mutass nekem útat, Mert amíg föl nem lelem, szívem meg nem nyughat. Tán a kertben találom, köztetek, virágok: Annyi szenvedés után enyhülést talál ott. Már a Golgota sivár csúcsára is mennék. De láttam, hogy elvitték az én Uram innét. Volna bár a vállamon szárnyam, mint a sasnak, Édes Jézus, utánad szállnék a magasnak. Levették a keresztrôl, eltemették sírba, Ah, de üres már a sír, s elgördült a szikla. Még ott sem találhatom, újul ott a kínom: Feltámadott! hirdeti az angyal a síron. Mégis újra visszahív sírjához a lélek, Hátha mégis visszajô, oda visszatérek. S míg a kertészt keresem, s ,,Uram hol van?'' kérdem: Ô megszólít: ,,Mária!'' s megroskad a térdem. Ó háromszor boldog én! Uram megismertem. Mennyei szent szeretet elárasztja lelkem. Jézust hogyha láthatom, semmi sincs oly édes, Nincs boldogság fogható lelkem öröméhez. [Nincs a szívnek édesebb, csak hogy Jézust lássa, Boldog jelenlétiben légyen ujjongása. **] Semmi a föld gyönyöre, (nagyon ismerem már!) Testnek édességei, (vissza-megvetem már): Hogyha Jézus az enyém, enyém akkor minden: Csak Hozzá ragaszkodom, egyéb vágyam nincsen. Minden édest, kedveset odahagyok érted. Jézus nélkül énnekem még a méz is méreg. Sírás lesz az örömöm, bánat és alázat. És a halál, -- egyebet ne tudjak, ne lássak! Végy el rólam, Jézusom, mindent, ami vétek. Holtom után odafönn egyesüljek Véled. * A cím a Náray-féle Lyra coelestis-bôl (1695.) ** Ez a versszak hiányzik az eredeti kiadásban. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk Szekvencia Asszonyunk Szűz Máriáról. Jessze bimbós vesszeje, Tetszô tavasz elseje, üdvösség-hirdetô. Teljes rózsa, nincs tele, Nincs egyetlen szepleje, Szeplôt eltüntetô. Forrás lett a szűzi méh, Paradicsom kertjeé, Amely élô vizet ád. Sôt aranytrón, Istené, Hol az Atya fölkené Királyságra egy Fiát. Illatoknak hajloka, Csoda-templom csarnoka, A nagy Mester remeke, Melynek Krisztus volt maga -- Rajt a test a tunika -- Fölszentelô püspöke. ======================================================================== Ismeretlen szerzôk Himnusz a Magyarok Nagyasszonyához. Boldogságos Krisztus Anyja, vigadozzál, Mert a földre fényességet, vigaszt hoztál, Boldogságot harmatoztál, Drága bokor, édes bimbót virágoztál. Nyíló rózsa, kérjük tôled, örök Szűztôl, Szabadítsd meg népedet a pokoltűztôl, S ha szívedbôl el nem űzöl, Szolgálhassunk örvendezve, tiszta Szülôt. Éva bűnét, melyért rajtunk sír adója, Helyrehoztad, üdvösségünk ringatója, Amikor az angyalszóra Alázattal mondtad: ,,Isten szolgálója''. Bűnösöknek boldogságos menedéke, Keseredett, beteg szívek édessége, Légy az árvák segítsége, Ellenségtôl biztos, boldog égi béke. Boldog, aki Téged szüntelen magasztal, Szentté lesz, kit elhalmozol szent malaszttal. Krisztus olyat megvigasztal, S vendégségre várja boldog égi asztal. Esedezik színed elôtt Magyarország, Fáradt kezét segítségért nyujtja Hozzád. Te kezedbe teszi sorsát, Törököknek rabságából hogy kihoznád. Elôtted sír Magyarország könyörögve, Hiszen tied századoktól minden rögje, István király szent örökje Isten után benned bízik mindörökre. Szent fiadat, Boldogasszony, kérd e népért, Gyôzelemmel verje vissza ellenségét, Rabságának vesse végét, Adja neki égen-földön üdvösségét. Légy azért Pannóniának újítója, Erôsséges pogányoknak megrontója, Magyarok vigasztalója, Holtunk után mennyországnak megnyitója. ======================================================================== Pázmány Péter (1570--1637) Magyarország Nagy Királynôjérôl és Patronájáról. Ó dicsôséges, ó te szépséges, Hajnalcsillag, ékes, Világ Úrnôje, Anya, édességes! Angyal hirdete, s látók zengzete; Ó, Dávid gyermeke, Terólad dalolt Salamon éneke. Menny királynôje, seb kötözôje, Sarkcsillag erôje, Bimbós ágacska, tavasz hirdetôje. Hajnala fénynek, lángos szövétnek, Napsugara égnek, Földerítôje sivatag sötétnek. Szépségnek holdja, ki a bajt oltja, S a rabot eloldja. Aki a börtön bilincseit hordja. Új nap világa, füst karcsúsága, Leányok virága, A makulátlan Király szíve vágya. Nyaklánc, sárarany, kert, romlástalan, Elefántcsont torony, Üdvnek sisakja légy te a jámboron. Mennyei pálma, nektárcsepp lángja, Illat fűszerszámja, Bolygókat vígy el készített hazánkba, Földrehullt friss mag, fény, ami biztat, Eleven csillag, Legyen e dallam neked édes illat. Hadak zászlója, öröm csorgója, Szemérem bimbója, Mennyei szépség egy-összefogója. Völgyek lilioma, rózsa bíbora, Illatos ibolya, Arany csillagot rejt kebled fátyola. Szép Szűz Mária, világ vígasza, Az égbe vigy haza, Száműzötteket: ott lelkünk városa. Napfény, kegyelem, boldog fegyelem, Szívbéli súlyegyen, Adj szolgáidnak életet, úgy legyen! ======================================================================== Jegyzetek a himnuszokhoz Te Deum. A legrégibb egyházi szövegek egyike. Formája még nem verses, hanem a latin zsoltárfordítások gondolatritmusos prózája. Egyes részei a legrégibb idôkbôl valók. Ebben a formájában valószínűleg Szent Nikétász alkotta. A legendás hagyomány szerint Szent Ambrus és Ágoston együttesen költötték, mikor a milánói püspök Szent Ágostont megkeresztelte, azért sokszor mint Szent Ambrus hálaadását emlegetik.-- A magyar fordítás formailag eltér az eredetitôl -- rímes és ritmikus --, mert annak idején a mai éneklés céljaira készült és zenei szempontokhoz alkalmazkodott, az énekeskönyvek pedig ebben a formában terjesztették el. (L. Harmat--Sík: Szent vagy, Uram. Ôsi és újabb egyházi énekkincsünk tára; számos kiadás, egy milliónál jóval nagyobb példányszám.) Szent Hilárius. Három hiteles himnusza közül ez a legteljesebb. Az eredeti ábécés himnusz: minden versszaka a latin abc egy-egy következô betűjével kezdôdik; az utolsó betűk strófái hiányzanak. Stílusa nehézkes, itt-ott homályos, éppen nem költôi, az asklepiadesi verssorok ritmusa gyenge, meglátszik rajta a nehéz mértékkel való küzdelem: egy nagyjövôjű költészet elsô szent dadogása. Szent Ambrus himnuszainak jellegzetes formája (hymnus Ambrosianus) a nyolcstrófás ambrusi vers, a strófák mindegyike négy, egyenkint nyolcszótagos jambusi sor, rímtelenül, -- itt-ott valószínűleg nem szándékos, de a hangzást mégis árnyékoló rímmel. A fordítás az apró részletekig követni próbálja az eredeti árnyalatait, kivéve a két elsôt, amelyek régebbi rímes fordítások. -- Az adventi himnusz utóbb a Breviáriumban a második strófától kezdôdik, (Veni Redemptor gentium). A következô négy himnusz, és a Szent Szűzekrôl szóló, ebben a rövid formában szerepel a Breviáriumban. A Szent Gervasius és Protasiusról írt himnusz megkapóan érezteti a szemtanu megilletôdését, aki jelen volt a leírt csodálatos eseményeknél. A Szent Ágnes-himnusz a szent szűz születésnapjára szól: az Egyház így nevezi a vértanuk halála napját, melyen az igazi életre születtek meg. A szent vértanukról szóló himnuszt a Breviárium két részletben használja fel, az egyiket Christo profusum sanguinem kezdettel a vértanuk ünnepén, a másikat Apostolorum gloriam kezdettel a szent apostolok ünnepeinek matutinumában -- természetesen az utolsó strófa is e szerint alakul. -- A következô öt himnuszt ambróziánus himnuszok neve alatt hozzuk, mert egészen a legújabb idôkig Ambrusnak tulajdonították ôket. A Iam lucis orto sidere kezdetű gyönyörű reggeli imádság fordítása rímes. -- Az ambrusi himnuszok hitelességére nézve l. Dreves kitűnô könyvét: Aurelius Ambrosius, der Vater des Kirchengesanges. Freiburg. i. B. 1893. -- ahonnan az ambróziánus himnuszoknak és Szent Ambruséinak is szövegét vettem. Prudentius himnuszainak szövege L. G. Sixt kitűnô kiadásából: Die lyrischen Gedichte des Aurelius Prudentius Clemens. Stuttgart 1889. A Hajnali himnuszt teljes szövegében adom (Cathemerinon II. -- Ezt rímesen), a többibôl csak részleteket, a Temetési himnuszon kívül valamennyit abban a terjedelemben, amelyben a Breviárium alkalmazza. Az Aprószentekrôl szóló két kis himnusz az eredetiben egy hosszabb költeménynek két része. A Salvete flores martyrum kezdetűnek két remek magyar fordítását ismerem: Mindszenty Gedeonét (Üdvözlégy, kis mártir-sereg) és Babitsét (Mártirbimbók, köszöntelek.) Szent Paulinus zsoltárfeldolgozása jellegzetes példája egy kedvelt műfajnak: elsô sora tudatosan Horatius egyik legismertebb versének (Beatus ille qui procul negotiis) szavaival indul, elsô harmadában szorosan követi a zsoltár gondolatmenetét, utóbb azonban kiszélesül és teljesen eredeti módon fonja tovább a finomultabb keresztény erkölcstan és dogmatika szellemében a zsoltár adta témát. -- A Feleségéhez írt himnuszt ragyogó klasszikus nyelve, tökéletes verselése és tartalmának mély lírája az egész latin költészet egyik legmegragadóbb darabjává teszik. A fordítás némi rövidítéssel adja a szöveget. A költeményt bevezetô kisadonisi formájú dalról a bevezetésben szóltam. Ez a költemény nem szorosan vett himnusz, azért nem szokott szerepelni a himnuszgyüjteményekben. A szöveget a bécsi Akadémia nagy gyüjteményébôl vettem (Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum). Hartel: S. Pontii Meropii Paulini Nolani Opera, 1894. Sedulius. A Krisztus életérôl szóló himnuszt (az eredetiben ábécés himnusz) teljés alakjában adjuk. A Breviárium két részletét tartalmaz belôle: az elsô három strófát, doxológiával (a Szentháromságot dicsôítô záróstrófa), a karácsonyi zsolozsma laudesában, a Hostis Herodes impie kezdetű strófát az öt következôvel együtt (Crudelis Herodes Deum kezdettel) Vízkeresztkor. -- A Salve sancta Parens Sedulius nagy Carmen Paschaléjából való; ennek a nagy költeménynek nem egy sora, mint antifona és responsorium szerepel a liturgiában, így a Salve sancta parens kezdetű rész is. Venantius Fortunatus himnuszait -- a jelzett okokból -- az elterjedt rímes fordításban hozzuk; különben az eredeti is sok helyen alkalmazza a rímet. A Szeretet himnusza formája és egyes részei szerint ôsréginek látszik. Ebben az alakban azonban -- a refrén szokatlan volta miatt -- valószínűleg késôbbi, a korai középkorból való. Tartatom és forma tekintetében egyaránt egyedülálló a himnuszok közt. Nagy Szent Gergely neve alatt egy sereg himnuszt hozunk, melyeket a hagyomány neki tulajdonít. A Fényalkotó kegyelmes Úr és az utána következô hat himnusz szemmel láthatólag egy szerzôtôl való: jól átgondolt, egységes koncepciójuk (valamennyi a teremtés gondolatából indul ki), szerkezetük, körmondatos stílusuk, még verselésük is rokon. En clara vox redarguit. Rímes fordítás. Quid tyranne, quid minaris? Szerzô és kor bizonytalan. A stílus középkori eredetre mutat, de a hagyomány Szent Ágostonnak tulajdonítja. Beda Venerabilis. A Hat Nap himnuszá-nak fô érdekessége a formai játék: a strófák elsô és utolsó sora azonos, de más-más értelemben. Sancti venite. A legrégibb ismert eucharisztikus himnusz. Primitívségében és egyszerű áhítatában megható. Tristes nunc populi. A mozarab (l. Bevezetés) költészet egyik legmegragadóbb darabja. Ave Maris stella. Paulus Diaconus szerzôsége nem teljesen bizonyos. Ennek a kis éneknek egészen sajátos bája van: naiv áhítat és bensôség (Babits népies ízt érez benne) és tudós szójátékköltészet egyesül benne, édesen esetlen, kezdetleges rímeléssel. Veni Creator Spiritus. Az ismert pünkösdi himnuszt az elterjedt rímes fordításban adjuk. Victimae Paschali. A húsvéti mise szekvenciája. A fordítás szabadon követi az eredeti prózaritmust. Decora lux aeternitatis auream. Ez és a következô himnusz (Beate pastor Petre) egy nagyobb költemény két részlete. Szerzôje ismeretlen; egy meg nem okolható hagyomány Elpisnek, a filozófus és költô Boethius feleségének tulajdonítja. Damiani Szent Péter. Mennyország-himnusza kétségtelenül a himnuszköltészet egyik csúcspontját jelenti. Lendületessége, formájának faragatlan ereje miatt egyesek Szent Ágostonnak tulajdonították. Hermanntól való a Boldogságos Szűz ismeretes négy idôszaki antifonája közül kettô; a Salve Regina és az Alma Redemptoris Mater. Az elôbbi prózában van írva, az utóbbi kissé botorkáló középkori hexameterekben, ezt adjuk, az eredeti formában. Lavardini Hildebert nagy éneke a Szentháromságról, elsô felében csodálatos szabatosságú dogmatikai összefoglalása a kereszténység legmélyebb hittitkának. Érdekes összehasonlítani gyüjteményünk két másik nagy dogmatikus himnuszával: Hilárius nehézkes énekével és Szent Tamás Lauda Sion-jának pompás tömörségű, lendületes strófáival. Mint költôé, kétségtelenül Hildeberté a pálma. Igazán páratlan remekművé az éneket második fele teszi, ahol a bensôséges áhitat és a lelki mélység hasonlíthatatlan hangjait szólaltatja meg. Azt lehetne mondani, hogy amilyen magasra szárnyal Isten felé a himnusz elsô fele, olyan mélyre nyúlik a lélekbe a második rész. Morlasi Bernát strófái Mariale című hosszabb költeményébôl valók; ezek a legismertebb részei, A himnusz nagy kedveltségét mutatja, hogy többnyire Szent Bernátnak tulajdonították; másuk Szent Anzelmet, vagy Szent Kázmér lengyel királyt tartották szerzôjének.. Népszerűségét kétségtelenül csilingelô rímelésének is köszönheti; zeneisége feledtette a gondolatnak helyenkint kissé bágyadt haladását. Szentviktori Ádám nagy himnuszai közül négy jellegzeteset választottunk ki. Az Ave Virgo singularis fogalmat ad ennek a nagy költônek páratlan formaművészetérôl, amely a rímcsilingelésben is megôrzi nagylélekzetű lendületét. A Húsvéti himnusz talán legjellegzetesebb példája a középkori költészet egyik kedvelt eljárásának, az ószövetségi elôképekkel való játéknak. Veni Sancte Spiritus. Szerzôje ennek a kedves, mindnyájunk szívében élô himnusznak ismeretlen. A gyanítható szerzôk közül Róbert királyt emlegetik a legtöbben; mások másoknak (köztük III. Ince pápának) tulajdonítják. Mindenesetre a himnuszköltészetnek középkori legjobb idejébôl való. Jesu dulcis memoria. A középkor áhítatának ezt az egyik legmegragadóbb énekét sokáig Szent Bernát művének tartották. Szent Bernát azonban, mint Hauréau kimutatta, néhány formailag és tartalmilag jelentéktelen himnuszon kívül (Szent Viktorról és Malakiásról) nem írt költeményeket. Ez a himnusz, mint fejlett rímelése mutatja, aligha régibb a XIII. századnál. Máig a legkedveltebb himnuszok egyike. A hosszú énekbôl azt a három részletet választottuk ki, amelyeket a Breviárium vett fel a Jézus Szent Nevének zsolozsmájába. Löweni Arnulfnak a Megfeszített Krisztushoz írt himnuszait is Szent Bernátnak tulajdonította a középkor. Ezen a néven hozza verses magyar fordítását a középkori Czech- és Thewrewk-kódex is. Gyüjteményünk a himnusz ötödik részét adja. Dies irae. Valószínűleg Celanói Tamás műve, de az sem lehetetlen, hogy régebbi. Az utolsó hat sor késôbbi hozzátétel, ami meg is látszik rajta. Az utolsó két sor formailag is elüt a többitôl. Minthogy a fordítás az egyházi ének céljaira készült, végig megtartja az eredeti formát. Szent Bonaventura II. Kereszt-himnuszá-nak érdekessége, hogy a versszakok végsô sorai egy-egy ismert egyházi himnusz kezdôsorai. Adoro te devote. Aquinói Szent Tamás legbensôségesebb himnusza: ebben legkevesebb a dogmatikai tartalom, legmélyebb a misztikus elmerülés. A másik négy himnusz az úrnapi liturgia céljaira készült: a Lauda Sion az ünnep miséjének szekvenciája, a többi három breviáriumi himnusz. A Lauda Sion utolsó strófái klasszikus példái a gótikus virágkor egy kedves költôi fogásának: a kettôs rím, az érzelem egyre hevesebb áradását követve, hármas, majd négyes rímcsilingeléssé gazdagodik. A Szamárének. A Bolondok Ünnepe (január elején) Franciaországban fejlôdött ki a Szent Család egyiptomi menekülésének emlékével kapcsolatban; eredetileg a szubdiákonusok ünnepe nevet viselte. Utóbb nagyon elfajult (volt hely, ahol a diákonus az oltártól az Ite missa est helyett szamárhangot utánzott), azért erélyes intézkedéseket hoztak ellene. Ez a himnusz a Sens-i egyházmegyének már megtisztított bolondünnepi liturgiájából való. A refrén ófrancia nyelvű. Az ének népies, dévaj kedvessége megkapó. (A Bolond-ünnepet érdekesen írja le Tarczai György, Vitus mester álma c. regényében.) Stabat Mater. A XV. század óta foglal helyet a liturgiában, költôje egyéni áhitatból írta. Jacopone szerzôsége nem egészén biztos, mert a kortársak és a ferences hagyomány sokáig hallgatott róla - - más szerzôvel azonban sohasem a hozták kapcsolatba. A Stabat Mater speciosán minden kedvessége mellett is megérzik a kiszámítottság, amellyel az elsôt követi. A Fülemile. Meghatóan egyesül benne a a kedves tudákosság, amellyel mondanivalóját a zsolozsma hórái szerint rendezi, és a bájos, szinte naiv -- Fra Angelico képeire emlékeztetô -- áhitat. E szempontból a költemény legremekebb részei a karácsonyi strófák. Lilium floruit. Kora és szerzôje ismeretlen. Népies ízű naiv ujjongás egyesül benne egészen modernül ható, szinte impresszionista- szimbolista ízű gondolatszökdeléssel. Anonymi auctores. Ez a három himnusz eredeti alakjában még középkori. Szent István zsolozsmája. Az 1484-ben másolt Pozsonyi Antifonáriumból; tartalmi és formai okokból egyaránt jóval régebbinek látszik. Szépségeirôl a Bevezetésben szóltam. Veni Jesu, veni amor. Kájoni János Cantionale Catholicumából. (1676.) Az ádventi vágynak megragadó erejű kifejezése. -- A tizenhetedik századi lelôhely nem jelenti azt, hogy a himnusz nem sokkal régibb. A tizenhetedik századi énekeskönyvek u. i. sok bizonyosan régi éneket tartalmaznak. Ez vonatkozik a következô himnuszokra is. Coelo rores pluunt flores. Kájoni Cantionaléjából. A legszebb karácsonyi énekek méltó barokk párja. Szépségérôl a Bevezetésben szóltam. Magdalena mortuo. Náray György Lyra coelestisébôl. (1695.) A kedvelt Magdolna-motívumnak a legnagyobbakkal versenyzô magyar feldolgozása. A költemény menetén valami balladás lüktetés ereje érzik. A fordítás egy helyen az eredetinek két versszakát eggyé tömöríti. Florens Jesse regula. Egy 1495-bôl származó kéziratos zágrábi misekönyvbôl. Tartalmilag formailag, szerkezetileg egyaránt a legremekebb Mária-himnuszok méltó párja. Gaude Virgo gloriosa Mater Christi. A Kisdi Benedek-féle Cantus Catholiciból. (1651. Újabban kiadták a Budapesti Ranolder Intézet növendékei a Vajthó László szerkesztette Irodalmi Ritkaságok sorozatában.) A strófák utolsó sora egy szótaggal hosszabb a többinél. A fordítás, minthogy éneklésre készült, végig megtartja az elsô sorok ritmusát. O gloriosa. A hagyomány a nagy Pázmány nevéhez fűzi, mert abban a Rorate misében szerepel szekvenciaként, amelyet ô rendelt el. Megtalálható Kájoninál is, némi változatokkal. Érett és gazdag barokk szépsége, meglepô formai értékei, elragadó áhítata nem méltatlanok Pázmányhoz.