Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Hevenesi Gábor: RÉGI MAGYAR SZENTSÉG avagy ÖTVENÖT MAGYAR SZENT ÉS BOLDOG valamint TISZTELETREMÉLTÓ KÉPEKKEL IDÉZETT rövid emlékezete, akiket vagy az Apostoli Szék, vagy a nép idôtlen idôk óta kimutatható közmeggyôzôdése, vagy hitelt érdemlô szerzôk ítélete SZENT ISTVÁN elsô királyunk idejétôl fogva a szentek jegyzékébe iktatott vagy akik szentség hírében ékeskedtek. FÜGGELÉKKEL, amely betűrendben kétszáznál több szent és boldog adatait sorolja fel, akik Magyarország területén születtek vagy ott megfordultak. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata -- metszetek Bevezetés, ajánlás Elôszó Hevenesi Gabriel Az Olvasóhoz Szent István elsô magyar király Boldog Gizella, Szent István házastársa Szent Imre, Magyarország hercege Szent Günther remete, Szent István sógora Boldog Szalomea, Kálmán magyar királyfi házastársa Boldog Beatrix, Második András király házastársa Szent Salamon, Magyarország királya Szent László, Magyarország királya Szent Hedvig, Szent Erzsébet magyar királylány nagynénje Szent Gertrud, szűz, Szent Hedvignek magyarországi Szent Erzsébet nagynénjének leánya Szent Erzsébet, Portugália magyar anyától született királynéja Szent Erzsébet asszony Boldog Gertrud, szűz, Szent Erzsébet leánya Szent Ágnes szűz, Konstanciának, III. Béla magyar király leányának leánya Szent Margit, IV. Béla magyarországi király leánya Boldog Kinga, Boleslaw házastársa, szűz, és Szent Margit nôvére Boldog Erzsébet, szűz, III. András király leánya Szent Lajos, Toulouse-i püspök, Máriának, V. István magyar király leányának fia Szent Margit, a skótok királynéja Szent Dávid, Skócia királya, a magyar anyától született Szent Margit fia Szent Kálmán, Skócia hercege, a magyar anyától való Szent Margit fia Boldog Erzsébet, domonkos apáca, V. István magyar király leánya Szent Kázmér, választott magyar király, Erzsébetnek, Albert magyar király leányának fia Szent Asztrik vagy Anasztáz, kalocsai érsek Boldog Sebestyén, esztergomi érsek Szent Gellért, csanádi püspök Szent Bôd (Buldus) vértanú, egri püspök Szent Beszteréd, vértanú, nyitrai püspök Boldog Mór, pécsi püspök Boldog Ágoston, zágrábi püspök Magyar Szent Pál, a prédikátorok rendjének elsô magyarországi provinciálisa Boldog Özséb, esztergomi kanonok, Remete Szent Pál rendjének elsô provinciálisa Zoerard Szent András, remete Szent Benedek, vértanú, trencséni remete Boldog Csáki Móric, dominikánus Boldog Bánfi Buzád, vértanú a prédikátorok rendjébôl Boldog Ilona, szűz, Szent Domonkos rendjébôl Boldog Antal, Szent Ferenc harmadrendjének tagja Boldog János, a prédikátorok rendjének magyarországi provinciálisa, boszniai püspök Szent Piligrim, passaui püspök, Magyarország apostola Szent Adalbert, prágai érsek, a magyarok apostola Szent Gaudencius püspök, Szent Adalbert testvére, Magyarországon apostoltársa Szent Bonifác, vértanú, Szent Márton monostorának apátja Magyarországon Boldog Szádok, vértanú a prédikátorok rendjébôl Boldog Berthold, Szent Ferenc rendjébôl, Magyarország apostola Thomasius Szent Péter, kármelita, apostoli követ Magyarországon Boldog Dominici János, apostoli nuncius Szent Kapisztrán János, Szent Ferenc szerzetébôl, Magyarország apostola Marchiai Szent Jakab, Szent Ferenc rendjébôl Magyarország apostola Boldog Eskandélyi Máté, magyar vértanú, remete Borgia Szent Ferenc, a Jézus Társaságának III. generálisa Tiszteletreméltó Csepelényi György, pálos, vértanú A kassai vértanúk: Körösi Márk, esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért a Jézus Társaságának tagjai Függelék, egyéb magyarországi vonatkozású szentek és boldogok jegyzéke A szentek keresztnév szerint ======================================================================== A könyv elektronikus változata -- metszetek Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyvet 1988-ban az Új Ember Szerkesztôsége és Kiadóhivatala jelentette meg az ISBN 963 02 5762 9 azonosítószámmal. Ez az elektronikus változat az Új Ember és Sinkó Ferenc engedélyével készült. A programot lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektornikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog Sinkó Ferencé és az Új Ember Szerkesztôsége és Kiadóhivataláé. A program tartalmazza a könyv metszeteit alacsony, képernyô felbontásban. A program csak 256 színű képernyôbeállítás mellett tudja a képeket hitelesen mutatni, ha ennél kevesebb szín van definiálva, a képek torzítva jelennek meg. Ebben az esetben állítsa át a képernyôt legalább 256 színre és indítsa újra a programot. A könyvet illusztráló metszeteket, nyomdai minôségű 300 dpi felbontásban, szürke árnyalatban, kilenc külön állományban adja közre a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár. Az állományok neve RMSZKEP1.ZIP, RMSZKEP2.ZIP,..., RMSZKEP9.ZIP. Ezekben a tömörített ZIP file-okban a könyv összes metszete megtalálható különálló ,,bitmap'' formátumban, ahogy azt az alábbi táblázat leírja. Kattintson a metszet vagy file nevére, hogy meglássa a képet. A kép mérete A file mérete A metszet tartalma, neve (pixel-ben) A file neve (byte-ban) RMSZKEP1.ZIP 1. Szent István elsô magyar 884 x 1228 01szistv.bmp 1,086,630 király 2. Boldog Gizella, Szent István 872 x 1264 02bgizel.bmp 1,103,286 házastársa 3. Szent Imre, Magyarország 872 x 1264 03szimre.bmp 1,103,286 hercege 4. Szent Günther remete, Szent 860 x 1240 04szgunt.bmp 1,067,478 István sógora 5. Boldog Szalomea, Kálmán 848 x 1222 05bszalo.bmp 1,037,334 magyar királyfi házastársa 6. Boldog Beatrix, Második 864 x 1232 06bbeatr.bmp 1,065,526 András király házastársa RMSZKEP2.ZIP 7. Szent Salamon, Magyarország 884 x 1184 07szsala.bmp 1,047,734 királya 8. Szent László, Magyarország 884 x 1184 08szlasz.bmp 1,047,734 királya 9. Szent Hedvig, Szent Erzsébet 872 x 1244 09szhedv.bmp 1,085,846 magyar királylány nagynénje 10. Szent Gertrud, szűz, Szent 836 x 1236 10szgert.bmp 1,034,374 Hedvignek magyarországi Szent Erzsébet nagynénjének leánya 11. Szent Erzsébet, Portugália 896 x 1270 11szperz.bmp 1,138,998 magyar anyától született királynéja 12. Szent Erzsébet asszony 872 x 1246 12szerzs.bmp 1,087,590 RMSZKEP3.ZIP 13. Boldog Gertrud, szűz, Szent 852 x 1328 13bgertr.bmp 1,132,534 Erzsébet leánya 14. Szent Ágnes szűz, 872 x 1240 14szagne.bmp 1,082,358 Konstanciának, III. Béla magyar király leányának leánya 15. Szent Margit, IV. Béla 860 x 1216 15szmarg.bmp 1,046,838 magyarországi király leánya 16. Boldog Kinga, Boleslaw 860 x 1254 16bkinga.bmp 1,079,518 házastársa, szűz, és Szent Margit nôvére 17. Boldog Erzsébet, szűz, III. 860 x 1196 17berzse.bmp 1,029,638 András király leánya 18. Szent Lajos, Toulouse-i 884 x 1196 18szlajo.bmp 1,058,342 püspök, Máriának, V. István magyar király leányának fia RMSZKEP4.ZIP 19. Szent Margit, a skótok 876 x 1240 19szsmar.bmp 1,087,318 királynéja 20. Szent Dávid, Skócia királya, 886 x 1252 20szdavi.bmp 1,112,854 a magyar anyától született Szent Margit fia 21. Szent Kálmán, Skócia hercege, 872 x 1212 21szkalm.bmp 1,057,942 a magyar anyától való Szent Margit fia 22. Boldog Erzsébet, domonkos 884 x 1268 22berzs5.bmp 1,121,990 apáca, V. István magyar király leánya 23. Szent Kázmér, választott 884 x 1238 23szkazm.bmp 1,095,470 magyar király, Erzsébetnek, Albert magyar király leányának fia 24. Szent Asztrik vagy Anasztáz, 868 x 1280 24szaszt.bmp 1,112,118 kalocsai érsek RMSZKEP5.ZIP 25. Boldog Sebestyén, esztergomi 872 x 1268 25bsebes.bmp 1,106,774 érsek 26. Szent Gellért, csanádi püspök 896 x 1256 26szgell.bmp 1,126,454 27. Szent Bôd (Buldus) vértanú, 872 x 1228 27szbod.bmp 1,071,894 egri püspök 28. Szent Beszteréd, vértanú, 882 x 1150 28szbesz.bmp 1,017,678 nyitrai püspök 29. Boldog Mór, pécsi püspök 842 x 1214 29bmor.bmp 1,025,694 30. Boldog Ágoston, zágrábi 880 x 1206 30bagost.bmp 1,062,358 püspök RMSZKEP6.ZIP 31. Magyar Szent Pál, a 870 x 1212 31szpal.bmp 1,057,942 prédikátorok rendjének elsô magyarországi provinciálisa 32. Boldog Özséb, esztergomi 884 x 1224 32bozseb.bmp 1,083,094 kanonok, Remete Szent Pál rendjének elsô provinciálisa 33. Zoerard Szent András, remete 874 x 1216 33szandr.bmp 1,066,294 34. Szent Benedek, vértanú, 872 x 1220 34szbene.bmp 1,064,918 trencséni remete 35. Boldog Csáki Móric, 872 x 1206 35bcsmor.bmp 1,052,710 dominikánus 36. Boldog Bánfi Buzád, vértanú a 848 x 1216 36bbbuza.bmp 1,032,246 prédikátorok rendjébôl RMSZKEP7.ZIP 37. Boldog Ilona, szűz, Szent 884 x 1188 37bilona.bmp 1,051,270 Domonkos rendjébôl 38. Boldog Antal, Szent Ferenc 860 x 1170 38bantal.bmp 1,007,278 harmadrendjének tagja 39. Boldog János, a prédikátorok 888 x 1236 39bjanos.bmp 1,098,646 rendjének magyarországi provinciálisa, boszniai püspök 40. Szent Piligrim, passaui 880 x 1234 40szpili.bmp 1,086,998 püspök, Magyarország apostola 41. Szent Adalbert, prágai érsek, 852 x 1180 41szadal.bmp 1,006,438 a magyarok apostola 42. Szent Gaudencius püspök, 862 x 1196 42szgaud.bmp 1,034,422 Szent Adalbert testvére, Magyarországon apostoltársa RMSZKEP8.ZIP 43. Szent Bonifác, vértanú, Szent 880 x 1228 43szboni.bmp 1,081,718 Márton monostorának apátja Magyarországon 44. Boldog Szádok, vértanú a 882 x 1244 44bszado.bmp 1,100,774 prédikátorok rendjébôl 45. Boldog Berthold, Szent Ferenc 882 x 1242 45bberth.bmp 1,099,006 rendjébôl, Magyarország apostola 46. Thomasius Szent Péter, 870 x 1222 46sztpet.bmp 1,066,662 kármelita, apostoli követ Magyarországon 47. Boldog Dominici János, 884 x 1242 47bdjano.bmp 1,099,006 apostoli nuncius 48. Szent Kapisztrán János, Szent 848 x 1268 48szkjan.bmp 1,076,342 Ferenc szerzetébôl, Magyarország apostola RMSZKEP9.ZIP 49. Marchiai Szent Jakab, Szent 896 x 1322 49szjaka.bmp 1,185,590 Ferenc rendjébôl Magyarország apostola 50. Boldog Eskandélyi Máté, 888 x 1220 50bmate.bmp 1,084,438 magyar vértanú, remete 51. Borgia Szent Ferenc, a Jézus 852 x 1320 51szfere.bmp 1,125,718 Társaságának III. generálisa 52. Tiszteletreméltó Csepelényi 840 x 1308 52tmgyor.bmp 1,099,798 György, pálos, vértanú A könyv nem tartalmaz képet a kassai vértanúkról. ======================================================================== Bevezetés, ajánlás Hevenesi Gabriel S.J. könyve latin nyelven, Ungaricae Sanctitatis Indicia címmel megjelent 1692-ben és 1737-ben, magyar nyelven Régi Magyar Szentség címmel 1692-ben és 1695-ben Nagyszombatban az Akadémia betűivel, most pedig Szent István király halála 950-ik évfordulóján, 1988-ban Pest-Budán az Új Ember hetilap kiadásában a mai magyar nyelvhez igazítva. Az 1737-es latin kiadás szövegét lefordította és átigazította: Sinkó Ferenc Szent István halálának 950. évfordulóján Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek emlékének ======================================================================== Elôszó A könyv, a magyar szentek koszorújának elsô teljességre törekvô összegyűjtése, melyet Szent István elsô magyar király halálának kilencszázötvenedik évfordulóján adunk új kiadásban a magyar katolikus olvasók kezébe, elôször 1692-ben jelent meg latin és magyar nyelven Indicia Sanctitatis Ungaricae illetve Régi Magyar Szentség címmel. Azóta sokat meríttetek belôle és sokszor idézték, de változatlan -- és némileg kibôvített -- szöveggel kétszázötven esztendeje, 1737-ben jelent meg utoljára latin nyelven. A Hoffmann és Schott aláírással jelzett metszetek csak a latin nyelvű változatait díszítették. Szerzôjét akkor se a latin se a magyar nyelvű kiadások nem tüntették fel. Emiatt az irodalomtörténészek a magyar változatot más auktornak, névszerint Tarnóczy Istvánnak tulajdonították. Az újabb kutatások és vizsgálódások megállapították, hogy mindkét változat írója Hevenesi Gabriel S.J. Ez a névtelenség, a maga személyének háttérbe szorítása, kifejezetten jellemzi Hevenesi egyéniségét is, életprogramját, célkitűzéseit is. Fennmaradt képmásáról egy keskenyarcú aszkéta tekint maga elé. Az önmegtagadás útját járta, mint a szentek, akiket népszerűsített: derekán vasláncot viselt, s az annyira beleette magát a húsába, hogy csak operációval lehetett eltávolítani. Naponta négy órát aludt. Mindezt azért, hogy példát adjon az önfegyelembôl a magyar társadalomnak, amelynek erkölcsi felemelkedését és újjászületését kívánta munkálni minden írásával. Kishevesi Hevenesi Gabriel Jézus Társaságához tartozó paptanár, bölcseleti és teológiai doktor, a vasmegyei Miskén született kisnemesi családból 1656. március 24-én. Fiatal éveirôl kevés adat maradt fenn. 1671-ben, tizenöt esztendôs fejjel lépett be a jezsuita rendbe. Tanári működését Nagyszombatban kezdte mint a humaniórák oktatója. Elhivatottságát hamarosan felfedezték elöljárói, egyre nagyobb feladatokkal bízták meg ôt. Pályafutásának lépcsôi: teológiát tanít Bécsben, majd Graz-ban, 1700-tól 1706-ig a bécsi rendi kollégium rektora, újoncmester, a nagyszombati egyetem bölcsészkari dékánja, a bécsi Pázmány intézet igazgatója és az osztrák rendtartomány fônöke. Haláláig munkatársa és tanácsadója Kolonics bíborosnak, véleményét nem egyszer kikérte Lipót császár és király. Emiatt a magyar történetírás és irodalomtörténet a legutóbbi idôkig, ugyanúgy sommásan Habsburg-pártinak könyvelte el, ahogyan az elôzô nemzedék nagy magyar jezsuitáit is, élükön Pázmánnyal. Az újabb, tárgyilagosságra törekvô történeti és irodalomtörténeti szemlélet Pázmányt már tárgyilagosabban ítéli meg: megállapítva, hogy az adott történelmi és politikai helyzetet elfogadta, beleilleszkedett abba, életének és munkájának célját és tartalmát azonban a magyarság erkölcsi és szellemi felemelésében látta. Ugyanez mondható el Hevenesirôl is -- elsôsorban éppen ennek a könyvének, a Régi Magyar Szentségnek elemzése alapján. Hevenesi 1715. március 15-én halt meg Bécsben. Irodalmi működésének három és fél évtizede alatt, 1680 és 1715 között harmincnégy könyve jelent meg nyomtatásban. Ezek közül öt bölcseleti, kettô természettudományos tárgyú, a többi, tehát a túlnyomó rész a hívek, fôként a fiatalság erkölcsi nevelését és önnevelését kívánta szolgálni és elôsegíteni a szentek életébôl merített példákkal és tanulságokkal. Műveit -- az egy Ungaricae Sanctitatis Indicia magyar változatát kivéve -- latinul írta meg és adta ki. Ez egyfelôl sajnálatos negatívuma, mert elzárta vele magát a késôbbi magyar nyelvű olvasó közönségtôl és kiiktatta a magyar irodalmi köztudatból. (Az Akadémiai kiadó 1963-ban megjelent Magyar Irodalmi Lexikona például egyetlen sorral sem emlékezik meg róla, noha az ugyancsak Akadémiai kiadónál 1964-ben megjelent Magyar Irodalom Története, külön alcím alatt tárgyalja munkásságát.) Sokkal inkább értékelik történetírói, elsôsorban forráskutatói kezdeményezéseit és tevékenységét. A következô lapokon olvasható elôszavában is elpanaszolja, hogy a török elpusztította vagy szétszórta nemzeti történetünk forrásainak javarészét. Ezért indította meg a magyar történeti források gyűjtését. A Modus materiae conquierendae (Adatgyűjtési útmutatás) című 1693-ban kiadott felhívása a magyar tudományos történetírás alapító okmányának tekinthetô. Felhívása nyomán 140 kötetnyi kéziratos forrásanyag gyűlt össze (a Budapesti Egyetemi Könyvtárban ôrzik), ebbôl kilencvenegy ívrét kötetet maga Hevenesi gyűjtött össze és másolt le. Ezt a roppant munkát valóban csak napi négyórás alvás árán végezhette el. Az a tény, hogy latinul írta munkáit, másfelôl hatalmas európai olvasottságot eredményezett számára. Latin nyelvű kiadásait nehéz még összeszámolni is. Szinnyei mintegy százhetvenet sorol fel, hozzátéve, hogy ,,stb.''. Fordították német, lengyel, horvát, cseh, francia és portugál nyelvre. A Scintillae Ignatianae (Szent Ignác mondásaihoz fűzött reflexiók az év minden napjára) elôször 1705-ben Bécsben megjelent munkájának legutóbbi cseh fordítása például -- Citaty a reflexe k dennimu zamysleni -- Napi elmélkedésre való idézetek és reflexiók címmel 1982-ben jelent meg Rómában olyan sorozatban, amely Joly, Quist, Guardini, Merton, Loew, Ratzinger és Wojtyla műveit kínálja olvasóinak. Szinnyei két magyar átültetésrôl emlékezik meg. Taxonyi János 1739-ben magyarra fordította a Quadragesima Christo patienti sacra -- A szenvedô Krisztussal megszentelt negyven nap című elmélkedés gyűjteményét, ez négy kiadást ért meg. A múlt században, 1823-ban jelent meg magyar nyelven is Ars bonae mortis -- A jó halál művészete című aszketikus műve Bors György fordításában. Ami magának Hevenesi Indicia Sanctitatis Ungaricae című könyvének jelentôségét illeti, ezt akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogyan és milyen szempontok szerint közvetítették a magyar szentek életét a megjelenését megelôzô idôkben. Bármennyire is népszerűek voltak Magyarországon a magyar szentek -- István, Imre, László, Erzsébet -- a középkori és barokk prédikációkban és hagiográfiai művekben a ,,régi magyar szentség'' nem volt szempont, legalábbis nem került elôtérbe. A szerzôk -- Temesvári Pelbárt, Laskai Oswát, kódexeink névtelenjei, a reneszánsz és a barokk auktorok, Illyés András, nem hangsúlyozták erôsebben az általuk tárgyalt szentek magyar voltát. Gyöngyösi Gergely is csupán szerzete díszeiként mutatta be az egyetlen magyar rend, a pálosok szentjeit. Hevenesi tehát úttörô a magyar irodalomban, mikor egybekapcsolja a szentség és magyarság, pontosabban a szentek és Hungária fogalomköreit. Ezt az úttörô jelentôségét kifejezetten elismerik kortársai, például az 1743--44-ben két kötetben megjelent Acta Sanctorum Ungariae -- A Magyarországi Szentek Cselekedetei, amely Hevenesi kezdeményének folytatását jelenti, az általa felsorolt szentek legendáit közli. (Ez a latin nyelvű munka is várja még magyar fordítását és kiadását.) Ez a szerény terjedelmű, de nagy területet felölelô könyv, amelyet most az olvasó a kezében tart, számos késôbbi hasonló tárgyú gyűjteménynek lett nemcsak forrása, hanem mintája. Ritkán vallják be, de belôle veszik hôseiket, nem is gyarapítják életrajz gyűjteményüket újabb magyar szentekkel. Pedig, mint a továbbiakban olvashatjuk, Hevenesi éppen azért adta ki kis könyvét, hogy még más ismeretlen magyar szentek és boldogok felkutatására, köztudatba vitelére buzdítson. Tudós szerzônk két célt kívánt szolgálni gyűjteményével. Az elsô azonos minden katolikus szent életrajz célkiűzésével: életmintát nyújtani a hívônek, amit követnie kell, hogy ráléphessen a tökéletesség szűk, meredek és nehéz ösvényére. Van azonban másik célja is: közösségi, társadalmi. Ébreszteni és serkenteni akarja a hódoltság után új életet kezdô kárpát-medencei társadalom erkölcsi köztudatát, felelôsségérzetét, áldozatkészségét. Mind az elsô -- a pázmányi, mind a második -- a Hevenesi-féle barokk reformnemzedék hitszónokai, nevelôi, írói jól tudták és látták, hogy az egyéni és a közösségi erkölcs elválaszthatatlan egymástól, az egyik nem tud tartósan fennmaradni és fejlôdni a másik nélkül. Ezért hangsúlyozzák morális tárgyú írásaikban elôdeiknél sokkal erôteljesebben a közösségi erkölcs törvényeit. Egyes irodalomtörténészek fölényes és lebecsülô szavakkal mutatják be a ,,barokk kegyességi irodalom'' ilyen irányú törekvéseit, csak ,,nemesi nacionalista szólamokat'' látnak fejtegetéseikben és érveléseikben. Ez a könyv legyen a tanúja, mennyire távol áll a kor magyar katolikus szerzôitôl a nacionalizmus. Amit Hevenesi az ô szentjeinek felsorolásával, életük példájával sugall és sugároz, az a barokk katolikus patriotizmus, a Kárpát-medencében, Hungáriában együttélô nemzetiségek hazaszeretete. Igen tanulságos e vonatkozásban a jelen fordítás alapjául szolgáló 1737-es kiadás ajánlása. Az Ungaricae Sanctitatis Indicia másodszorra nagyszombati végzôs akadémisták áldozatkészségébôl látott napvilágot. Az ajánlás közli névsorukat és az azévi vizsgadolgozat tárgyát. A diákoknak, akik, legyen bármilyen hangzású a nevük, hungarusoknak vallották magukat, két kérdésre kellett választ adniuk dolgozatukban és vizsgájukon: 1. Vajon Hungária fegyverekkel tündöklik-e inkább avagy szentségével -- azaz szentjeivel? 2. Hungária adott-e több szentet más országoknak, vagy ô kapott-e többet azoktól? Arról nem szól a feljegyzés, mit válaszoltak az 1737-ben Nagyszombatban vizsgázott hungarusok. Hevenesi felfogását azonban -- amely nemcsak az ô egyéni álláspontja, hanem a magyar katolikus barokk irodalmának egészéé, -- nagyon tisztán ki lehet tapintani az Ungaricae Sanctitatis Indicia szentjeinek lajstromából. Mindenekelôtt egységben látja és vállalja ennek a területnek az egész múltját; a Római Birodalom Pannóniájával és Dáciájával együtt ugyanúgy elôzménye a mai -- illetve az akkori barokk Hungáriának, -- ahogyan a hunok, az avarok, magyarok, szlávok, kunok. És nemcsak a szépet, a dicsôt és dicsekednivalót emeli ki a múlt hömpölygô folyamából, hanem a rosszat is. A pannóniai szentek azért jelentik örökségünket, mert itt szenvedtek vértanúhalált a provincia bakóinak eszközei alatt, Szent Orsolya és Kordula azért magyar szentek, mert Attila harcosai ölték meg ôket. Hungária -- tanítja Hevenesi könyve -- szentjei által elválaszthatatlanul egy Európával. Szentek vándoroltak el innen távoli tájakra, Szent Márton Savariából Tours-ba, az Atlanti-óceán partjára. Magyar vonatkozású Írország apostola, Patrik is, mert rokona volt Mártonnak. Az Árpádok egész Európát behintik szentekkel, Portugáliáig, Skóciáig, Szicíliáig, a szomszéd országokról nem is szólva. Csupa meghatóan kedves egyéniség a szentek Európát felölelô koszorújában. Nemcsak adott szenteket ez a föld Európának, hanem kapott is attól, bôven, legalább ugyanannyit. Felesleges neveket felsorolni, megtalálja az olvasó a következô lapokon, hány áldozatkész szellem fáradozott ezen a tájon a földrész legkülönbözôbb sarkaiból az egyetemes európai kultúra megannyi szép eszményéért. A harmadik gondolat, amelyet Hevenesi szentjei hirdetni és dokumentálni kívánnak: a Kárpát-medence népeinek testvérisége és sorsközössége. Errôl tanúskodnak szerinte a dák vértanúk, a horvát földrôl elszármazott Szent Jeromos, Cirill és Metód, akik a Duna mellett lakó elôdeinkek hirdették az evangéliumot, a nyitrai szláv kereszténység apostolai, a magyar domonkosok, akik az al-dunai kun misszióban ontották vérüket. Hevenesi meglátásait, gondolatait szívesen fogadták kortársai. E legutóbbit, a Kárpát-medence népeinek testvériségérôl vallott felfogását is. Frappáns bizonyítéka ennek az orawkai fatemplom. Orawka jelenleg Lengyelországhoz tartozik, tizenhárom más községgel együtt 1919-ig a történelmi Magyarország részét alkotta. A Babia Góra és a Jablonkai hágó között elterülô Felsô Árvai terület a górál lakosság követelésére került Lengyelországhoz. Az orawkai fatemplom egyike a Kárpátok legszínesebb szentegyházainak: a mennyezetét, falait, berendezését képek borítják. Közöttük ott látható Hevenesi Gabriel könyvének ötven illusztrációja is, ismeretlen piktor ecsetjével és színeivel felpingálva és a népek testvériségének, az európai és közép- európai szentek egységének szentélyévé avatva az Árva-megyei fatemplomot. Szerzônk -- bár történetírói, tehát tudományos feladatokról is szól elôszavában, nevezetesen arra buzdít, hogy az ôt követô magyar történészek emeljenek ki a feledésbôl minden magyar szentet -- mégis elsôsorban a mindennapok útját járó honfitársai igényeit és szükségleteit tartotta szem elôtt. Nem tudományos opust akart összeállítani, hanem olvasmányt adni az emberek, családok kezébe. Ehhez a célkitűzéshez alkalmazkodunk mi is e jelen fordításban és kiadásban. Hevenesi korának barokk irályát, cirkalmas, ugyanakkor tömör, szimbólumokkal, utalásokkal megrakott mondatait, -- tiszteletben tartva mondanivalójának lényegét -- igyekeztünk hozzáalkalmazni a mai olvasó igényeihez, az egyszerűséghez, áttekinthetôséghez, nem különben az ökumenizmus légköréhez és a mai ember ízléséhez, mely idegenkedik az önmegtagadási gyakorlatoknak a középkorban és a barokk idôkben kedvelt végletes példáitól és azok verista taglalásaitól. Hevenesi könyve -- amint maga is rámutatott -- úttörô kezdeményezés volt, ami ritkán mentes a hibás adatoktól, különösen, ha a forrásokat csak hosszú és keserves munkával lehet összegyűjteni. Talál az olvasó helyesbítésre, pontosításra és magyarázatra szoruló megállapításokat a következô oldalakon is. Jó néhányat magunk helyesbítettünk fordítás közben. Vannak azonban olyan helyek, amelyeket csak jegyzetekkel lehetne pontosítani. A jegyzetek viszont túlságosan megnövelnék a könyv terjedelmét. A magyar szentek életének kritikai feldolgozása nem is népszerű olvasmánynak szánt könyv feladata, hanem tudományos kiadványé, amely kétszázötven esztendô után valóra váltaná Hevenesi álmát: összefoglalná a magyar szentek legendáit és életadataik hiteles forrásait. A könyvben elôforduló neveket és évszámokat igyekeztünk a lexikonok adataihoz igazítani, egyeseket azonban, amelyekben a mai kutatók se egyeznek meg, meghagytuk az eredeti szerint. A szerzô megadja a könyv forrásait is, de odavetett utalásokkal, az auktorok és művek rövidített megjelölésével. Ezek megfelelô és használható idézése is túlságosan megnövelte volna a szöveg jegyzetanyagát, hogy az túlnôtt volna a könyv keretein. Ezért nem idézzük a forrásairól szóló hiányos utalásait sem. Mindez tudományos igényű kiadás feladata lesz. A képaláírások szövegében elôforduló hibás évszámokat nem lehetett kijavítani, mert részei a metszetnek. A fordításban helyesbítettük. Akármennyire népes is Hevenesi Gabriel magyar szentjeinek tábora, nem tartalmazza -- amint azt szerzônk is bevallotta -- mindazon férfiak és nôk nevét, akik Hungária területén és hatósugarában jutottak el az életszentség magasabb fokára. Nemcsak az itt felsorolt és ismertetett két és fél száz egyéniség érdemelné meg a szent, boldog vagy tiszteletreméltó jelzôt és azt, hogy példájukból erôt merítsen Isten népe. Csak példaként említünk meg néhányat a kimaradtak közül. Semmiképp sem szabad megengedni, hogy kihulljon a magyar emlékezetbôl Szent László leánya, Piroska, Eirené néven bizánci császárné. Ma különösen idôszerű mert ekumenikus szent. Életíróinak feljegyzése szerint férje, Komnenosz Szép János bizánci császár szentéletű feleségének hatása alatt kereste a kapcsolatokat a pápával, hogy megszüntesse a keleti és nyugati egyház közötti szakadást. Hiányzik Hevenesi Indiciájából az egy Özséb kivételével a pálos szentek egész koszorúja, az elsô rendfônökök sora: Benedek, István, Lôrinc, György, a csodákkal ékes Jámbor Ferenc, a bölcs tanítások mestere Bereck, Nagy Lajos király barátja, a gyógyító és prófétai képességekkel megáldott Lukács, Gergely, Szombathelyi Tamás, a bibliafordító nagy aszkéta, Báthori László, hogy csak néhányat említsünk azok közül, akikrôl csodálatra méltó dolgokat mond el a ,,Vitae Fratrum Paulinorum''-ban a rend krónikása, Gyöngyösi Gergely. Szívesen emlegetik szónokaink, íróink Pannónia virágos kertjét. Nem volna szabad megengedni, hogy jámbor szólam legyen, amelynek gazdag tartalma rejtve marad a magyar, fôként a magyar katolikus közönség elôtt. S.F. ======================================================================== Az Olvasóhoz Noha kevesekrôl, mindazonáltal szükséges dolgokról szeretnélek a bevezetésben figyelmeztetni tégedet Olvasó Barátom. Mindenekelôtt azt tudd meg: soha nem forgattam elmémben, hogy az itt következô egynéhány lapba mindazok emlékét bele tudnám erôltetni, akiknek szent életével Magyarország az elmúlt századokban tündöklött. Ehhez nagy alkalmatosság és nehéz munka kívántatnék, attól tehát, akit nap-nap után legkülönbözôbb gondok terhelnek, és aki csak egy-egy kis idôt szakíthat magának, azt is csak lopva, hogy szent históriákat írjon, senki se kívánhatja az ilyesmit. A feledés homályából kiragadott számtalan magyar szent közül tehát csak annak a néhánynak az emlékét örökítem meg az itt következôkben, akikrôl különbözô szerzôk olvasása közben már régebben jegyzeteket kezdtem készíteni a magam emlékezetének segítésére. Azt, hogy másokhoz, sokakhoz is eljuttassam és közzé tegyem, barátaim kívánták, részben, mert az a véleményük, hogy a régi szentek nyomdokain az eretnekséget száműzve a magyar nemzet ôsi vallásosságára serkenteném az utódokat, részben azt remélik: arra ösztönzöm ezzel az Olvasókat, hogy újabb magyar szentek emlékét kutassák és jegyezzék fel. Magyarország ugyanis annyi szent életű emberrel bôvelkedett, hogy ebben egyetlen más ország mögött nem marad el, ezért is érdemli meg, hogy a legmegtisztelôbb jelzôkkel illessék, amilyen az ,,apostoli'' és ,,máriás''. Magyarország szent történetének krónikása és történetírója, P. Inchoffer Menyhért S.J. vallja: ,,Joggal mondanám, hogy Hungária valaha a katolikus egyház szentélye volt, ahonnan nemcsak egyetlen egy, hanem sok szerzetbéli szentek származtak, akiknek példája és viselt dolgainak dicsôsége az egész keresztény világot beragyogta.'' Ugyanakkor nincsen talán egyetlen ország sem, ahol az emberek annyira elfelejtették volna hazánk szentjeit, mint Magyarországon. Ezen nem is nagyon lehet csodálkozni: a sok tűz, pusztítás és rablás annyira eltörölte a régiek emlékeit, hogy csak sejtjük vagy csak szomszédbeli országok historikusaitól koldult felvilágosításokból olvassuk ki elôdeink mivoltát, és derengô nyomait. Nagyjaink közül a következôkben annak az ötvenötnek a képét adom eléd dicsô cselekedeteik rövid magyarázatával, akik Szent István elsô keresztény magyar király idejétôl kezdve éltek és akik az Anyaszentegyház döntése alapján kerültek oltárra, vagy akiket Isten népe emberemlékezet óta egyfolytában a szentek között tart számon. Azt írtam: rövid magyarázattal; mert ha bôvebben emlékeznék külön-külön mindegyik életérôl, ahhoz nem volna elegendô egy-két oldal, hanem köteteket töltene meg. Ezek után betűrendbe szedett lajstromot csatolok ide még egyéb más magyar vonatkozású szentekrôl is, megmutatva, honnan juthat az ember ezek életének és cselekedeteinek bôvebb ismeretére. Ezzel mintegy utat mutatok, sôt kérem az Olvasót, hogy a magyar nemzet szentjeirôl kezdett ezen írásomat és úttörô igyekezetemet -- amiben többnyire kiküszöbölhetetlen a hiányosság -- vigye elôbbre és a már megtalált és feljegyzett adatokat szaporítsa újabbakkal, végezetül ezen ország pátrónusainak históriáját méltó ékességgel terjessze nyilvános tiszteletre és követésre azok elé, akik több idôvel bôvelkednek és mélyebb elmével bírnak. Mindezek közben arra kérlek, Kedves Olvasó, vedd jó szívvel ezen munkámat, ha gáncsolni valót találsz benne, légy hozzá kegyes mentséggel, mert a sok írástudó mindegyike másképp adja elô a dolgokat. Ebben az írásban semmi olyat nem találsz, amit magamtól eszeltem volna ki, amit nem valamelyik meghatározott szerzôtôl tanultam, aminthogy egy szentre és boldogra se én ragasztottam rá a titulusát. Ha néked ezeknél bizonyosabbak vagy jobbak jutnak eszedbe, ints meg, kész vagyok a jobb tanácsoknak mindenkor engedelmeskedni, mert én egyedül az Isten dicsôségét és a szenteknek adandó becsületet kívánom. Légy egészségben. ======================================================================== Szent István, elsô magyar király Szent István, Magyarország királya, aki országát az Istenszülônek ajándékozta. Elhunyt 1038. augusztus 20-án. Székesfehérvárott temették el. Magyarországnak mind királyai mind szentjei között elsô Szent István. Születését elôre megígérte akkor már keresztény atyjának elôbb egy mennyei angyal, majd az Istenszülô Szent Szűz, anyjának, Saroltának pedig Szent István, elsô mártír. A napvilágot Esztergomban látta meg. Atyja halála után, miután átvette a kormányzást, követséget küldött Rómába Krisztus helytartójához és Magyarországot az Apostoli Szék hatalma alá helyezte. Ettôl -- a Szentszéktôl -- pedig -- mivel az elôzôleg angyali látomástól ilyen irányú intelemben részesült -- elnyerte azt a koronát, amelyet a minap a Krisztus hívôkhöz csatlakozott Mieskó lengyel fejedelemnek szánt, s a koronával együtt megkapta az apostoli király címet valamint a keresztet, az apostolkodás jelvényét is. Rómában, Jeruzsálemben, Konstantinápolyban, Ravennában szent egyházakat építtetett, ellátva azokat kanonoki testülettel és zarándokházakkal, Esztergomban és Kalocsán érsekséget, az országban még tíz püspökséget alapított, az Istenszülô Szűz és más szentek tiszteletére számos templomot emeltetett, hatalmas bôkezűséggel több szerzeteskolostort létesített. A hazai és erdélyi pogány lázadók, valamint Konrád császár felett, akik ellen kénytelen volt fegyvert fogni, az Istenszülô Szüzet segítségül híva mindenkor gyôzedelmeskedett, mikoris a zsákmány nagyobb részét templomoknak ajándékozta. A szegények iránt, akikben Krisztust látta, pazarlóan bôkezű volt, fekélyes lábukat önnön királyi kezével mosogatta. Ezzel a bôkezűségével és alázatával érdemelte ki, hogy negyvenöt esztendôvel halála után, miután teste elporladt, jobbját romlatlanul találták meg. Nehéz szavakkal elmondani, mily lángoló szeretettel tisztelte Isten Szülôanyját: haldoklásában ôt tette meg örökösének, ugyanis a koronát, amelyet az 1001. esztendôben Mária mennybe való felvételének napján az Ô révén nyert el, 1038-ban reá hagyta. Megszentelt holtteste kellemes illatot árasztott a belôle származó mennyei nedv minden fajta betegséget meggyógyított, Székesfehérvárott, sírja felett igen gyakran angyali ének zengte dicséretét. ======================================================================== Boldog Gizella, Szent István király házastársa Boldog Gizella, Szent István magyar király hitvese, majd apáca fônöknô Passauban, ahol 1095. május 7-én hunyt el. Gizella, Szent Henrik császár nôvére, Szent István király házastársa, Szent Imre herceg anyja maga is a szent élet kiváló és követésre méltó példáit hagyta az utókorra. Atyja Civakodó Henrik bajor fejedelem, anyja Burgundiai Gizella volt, nevelôje pedig kora gyermekségétôl fogva Szent Farkas. Amidôn elérte a férjhez menendô kort, 995-ben jegyezte el ôt Magyarország akkor húsz esztendôs királya, Szent István. E szent házasságban foganta Szent Imrét, akinek angyali erényei ékesszólóan hirdették, hogy szent szülôktôl született. Gizella mind intelmeivel, mind Istenhez intézett szakadatlan könyörgéseivel igen sokat tett azért, hogy a magyar nemzetben a szent erények gyökeret verjenek és hogy a terjedô vallás szeretete megerôsödjék. Mindennemű jóságos cselekedetekkel fénylett ugyan, de leginkább a nyomorultak iránti szánakozó könyörületessége tündöklött. Nem tűrte, hogy egyetlen szűkölködô ajándékozatlanul és szomorúan távozzék el tôle, ezért méltón érdemelte ki, hogy a szegények anyjának nevezzék. Szent házastársa bôkezűségét követve, azon kívül, hogy Szent Emmeram tiszteletére Nyitrán nagy költséggel templomot építtetett, nagyszerű bazilikát emeltetett Veszprém városában is a leggazdagabb módon látva el azt javadalmakkal és az istentisztelethez szükséges felszereléssel, amelyen a maga királynôi kezével is munkálkodott. Azután, hogy férjét befogadták az egek, maga is készülni kezdett, hogy ôt is befogadják, elbúcsúzott a világi pompától, visszatért Németországba, Passauban az apácák kolostorába lépett. Itt a szerzetesnôi élet oly ragyogóan magas fokára emelkedett, hogy nagynénje, Helice után ôt választották meg a kolostor elöljárónôjévé. Végül is érdemekben gazdagon több mint száz esztendôs korában nyugodott el szent halállal 1095. május 7-én. ======================================================================== Szent Imre, Magyarország hercege Szent Imre, Magyarország hercege, akit az égiek bírtak rá, hogy szűz maradjon. Elhunyt 1031. november 5-én, Székesfehérvárott temették el. Szent Imre herceg, szent atyának és szent anyának, Szent István elsô magyar királynak és Szent Gizellának fia az ezerhetedik esztendôben született Székesfehérvárott. Gyermekségétôl fogva a legfelsôbb fokon gyakorolta az összes erényeket, élete inkább volt angyali, mint emberi. Kora gyermekkorától kezdve Szent Gellért püspök irányította lelkiekben, ô tôle szívta magába az Isten tiszteletét és a szentséges Istenszülô Szűz különös szeretetét. Amikor mások mélyen aludtak, ez a királyi gyermek felkelt ágyáról, térdreborulva recitálta Dávid Zsoltárait, majd bűnbocsánatért esdekelve fejezte be minden éjszakáját ez a bűnt nem ismerô ártatlan lélek. Atyja, midôn tudomást szerzett róla, hogy ily mély lelki életet él, mérhetetlenül örvendezett, és, hogy kifejezze háláját Isten iránt, amiért ily fiút adott neki, új templomot emeltetett Isten Szent Anyjának tiszteletére. Egyszer Imre Veszprémben íródeákja kíséretében Szent György egyházában töltvén az éjszakát, azért imádkozott, hogy kapjon felvilágosítást: milyen cselekedet volna az, amit Isten és az ô Anyja legszívesebben fogadnának tôle, mennyei hang adta értésére: Isten elôtt a szüzesség a legkedvesebb. Ekkor elhatározta, hogy azt mindörökre megtartja. Meg is ôrizte sértetlenül, érintetlenül hagyván a királyi szűzleányt is, akit atyja parancsára eljegyzett. Szüzessége megôrzéséért azt a jutalmat kapta az égtôl, hogy másokban meg tudta ismerni, ki milyen fokára jutott a tisztaságnak. Ennek adta bizonyságát, amikor a köszöntésére járuló szerzeteseket különbözô számú öleléssel és csókkal tüntette ki, aszerint, hogy azok közül ki mennyire és mennyi ideig ôrizte meg érintetlenségét. Tisztaságos lelkét Székesfehérvárott, 1031-ben szólította el az ég az angyalok seregébe. A sors ritka kegyeként atyjával Istvánnal együtt iktatták be ôt a szentek sorába mivel halála után számos csoda tette nevét híressé. ======================================================================== Szent Günther remete, Szent István rokona Szent Günther remete, Szent István magyar király rokona. Elhunyt 1045. október 9-én. Günther a thüringiaiak földjén született királyi nemzetségbôl, s amint azt a historikusok egyetértve írják, Szent István királlyal, ennek házastársa, Gizella révén közeli rokonságban állott. Fiatalságát henyélve töltötte a romlott erkölcsű udvarban, de azután zabolára akarván fogni különcködéseit, amelyek a nyakát szakaszthatták volna, elhagyta a világot, nemet mondott az udvarban lenni szokott puha kényességnek, szôrbe öltözött és klastrom rekeszébe zárakodván elôbbeni étel és italban való zabolátlanságáért igen karcsú böjti eledellel tengette magát, zablábul iván, mértéklette és orvoslotta torkosságát. Itt a száraz föld lett neki lágy párnája, darab kô vagy tôke a hímes, puha vánkosa, testet viszkettetô szôr öltözet bíbor, bársony köntöse, hol lószôrbôl tekert, hol vasból kötött, vére serkedeztetô cilicium az öve, egyszóval: készakarva való mártíromság a sanyarú élete. Annyira megjavította erkölcseit, hogy szigorú életének, virrasztásainak, önmegtagadásainak és egyéb erényeinek híre széltében- hosszában elterjedt. Híre eljutott Szent István király fülébe is és csodálatra ragadta azt. S nem annyira azért, mert a vér vonzódik a vérhez, hanem mert a szent szenttel kíván társalkodni, magához akarta hívatni Günthert, hogy annak eleven példáján tanulna és hogy még tökéletesebben és szentebbül éljen, mint ahogyan élt. Günther azonban, mivel saját magán tanulta meg, hogy ha valahol, a királyi udvarokban oly tűz szokott lenni, hogy aki ahhoz közelget, ha nem is égeti meg magát, de gyakorta ártalmas forróságba ejti -- nem annyira jószántából, hanem kénytelenségbôl ment el Szent István udvarába, hogy a harmadik meghívása után kedvét ne szegje a szent királynak. Itt, a pankétomos királyi asztalnál történt meg az eset: Günther, hogy ô, aki sovány böjti eleséghez szokott, ne kényszerüljön a húsételre, imádsága által az asztalra hozatott sült madarat isteni csudával mindenek láttára elröpítette. Günther csakhamar ismét megunta az udvart. Szent István király, látva, hogy rokona visszavágyódik a kolostorba, Budához közel Bél névvel klastromot építtetett neki. Ô azonban még csak a szomszédságát se kedvelte az udvarnak, pusztába vonult és hol Magyar, hol Csehország vadon erdôiben lappangott harmincnyolc esztendeig folytatva remete iletét, amíg Predislaus vadászat közben szarvasa nyomán rá nem talált. Günther az Oltáriszentség vétele után az általa megjelölt napon és órában, az ezernegyvenötödik esztendôben, október 9-én jutott a pusztából a mennyországba. ======================================================================== Boldog Szalomea, Kálmán magyar királyfinak házastársa Szent Szalomea, Kálmánnak, András magyar király fiának jegyese, majd szerzetesnô. Elhunyt 1268. december 15-én. Szalomea, akit némelyek Szalonikának is neveznek, Sandomir Leszko nevű hercegének volt leánya, Lengyelország Szemérmes Boleslaw nevű királyának pedig húga. Három esztendôs korában hozták Magyarországba, hogy itt királyi s azzal együtt szent erkölcsben neveljék; ekkor ugyanis már Kálmánnak, András magyar király fiának, késôbb a russziai Halics királyának eljegyzett mátkája volt. Nevendék korában már oly érett elmével és szentül társalgott mindenkivel, hogy mind tökéletes szavajárásában, mind egyéb magaviselésében meglátszott, hogy a Szentlélek az oktatója. Oskolában együtt tanulván mátkájával oly elômenetelt mutatott, hogy amely evangéliumot a templomban deák nyelven énekelni hallott, azt ô a maga nyelvén szórul-szóra elmondta. Ifjúságukban felserdülvén és házasulandó korba jutván Istennek rendelése s a keresztény Anyaszentegyház szokása szerint házastársul egybeadták ôket. Az istenes vôlegény és mennyasszony, Kálmán és Szalomea azonban a királyi költséggel, gazdagon szolgált lakodalmuk után közös akaratból erôs fogadást tett, hogy egy házban; de nem egy ágyban lesznek házasok és tiszta szüzességüket Istenért és a Boldogságos Szent Szűz Anyáért holtig megtartják. Amint hogy tökéletesen meg is tartották. Ez az istenes lélek, Szalomea éjszakáit vigyázásban és imádságban töltötte és hogy alattvalóit visszatartsa a fényűzô ruhákban parádézó hivalkodástól, mindig sötét ruhában járt. Istennek szentelt tiszta szüzességét oly gondosan ôrizte, hogy még az árnyékától is félt és rettegett annak, ami azt megszeplôsíthetné. Hogy ezt a kincset a házi ellenségtôl, testi indulataitól megoltalmazná, ártatlan testét hol kettôs, hol hármas szôrzsákkal ébresztette álomtalan vigyázásra. Mikor férje után özvegyen maradt, keresztet vetett az udvarra, javait részben szétosztotta a szegények között, részben klastromokat építtetett belôlük mind a minorita barátoknak, mind a Szent Klára szerzetében levô apácáknak, végezetül klastromi életre fogván magát is, amint szentül élt, úgy szentül halt meg 1268. esztendôben, december 15-én, amikor is halálos ágya körül imádkozó apácák csillag képében látták felmenni lelkét a mennybe. ======================================================================== Boldog Beatrix, Második András király házastársa Boldog Beatrix, II. András magyar király hitvese, majd az életszentség gyöngye. Halálának napja július 23. Beatrix, a hatalmas Estei Aldobrand herceg leánya oly kiváló és dicséretes erényekkel fényeskedett, hogy méltán érdemelte ki Andrásnak, e néven Magyarország felséges királyának, akit a Szentföldre vezetett hadjáratáért Jeruzsáleminek neveztek, nemcsak szerelmét, hanem hogy arája, majd házastársa legyen. Ez a szépséges és szemérmes asszony a trón magasában sem vált felfuvalkodottá, közönséges ruhában járt, szívesen társalgott egyszerű emberekkel. A számos és ritka szent ereklyét, amelyet férje a Szentföldrôl hozott, királyi kezével saját maga díszítette és osztogatta szét Magyarország leghíresebb templomai között, hogy ott nyilvános tiszteletre tegyék ki. Amidôn pedig férjét a halál, mely nem tud válogatni a királyok és koldusok között, elragadta, Beatrix nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy annál, aki oly nemes lelkű volt, alábbvalónak nyújtsa oda kezét. A Királyok Királyának legtisztább szerelmét választotta, búcsút mondott a földieknek és a királyi pompának és Gemmula, Gyöngyöcske nevű városban közapácaként belépett a Keresztelô Szent Jánosról elnevezett monostorba, ahol az ugyanúgy Beatrix nevű és istenes életű rokona viselte az apátnô tisztségét. Itt megszabadulva a világi gondoktól egészen az égieknek adta magát és elfeledve királyi méltóságát mindenkinél alacsonyabb rendűként viselte magát. A legnemesebb lemondás példájává és a szentség tükörévé lett. És minthogy a gyöngy is töredékeny állat, valamint halandó az ember, ez a drágagyöngy, Beatrix is, az 1239. esztendôben, július 23-án meghalván általvitetett és letétetett a mennyeknek tárházában. Azon szent hely, a Keresztelô Szent János nevére építtetett klastrom ma is tündöklik és dicsekedik az ô és a másik Beatrix szentségének fényességével mint két láthatatlan drágagyönggyel. ======================================================================== Szent Salamon, Magyarország királya Szent Salamon, Magyarország királya, majd remete, a szigorú élet példája. Meghalt 1077. szeptember 28-án. Salamon, Elsô András király Agamundától, a Roxanusok hercegének leányától való fia, még négyesztendôs se volt, amikor Harmadik Henrik római császár leányát, Zsófiát eljegyezték neki, ötesztendôs korában pedig Magyarország királyává koronázták. Ifjúságától fogva sok próbán ment át uralkodásában. Sok rendbeli diadallal szerzett dicsôséget, mint például amikor Magyarországot a besenyôk és bolgárok dühétôl oly vitézül mentette meg, hogy az ütközet helyérôl a számtalan ellenségbôl csak egyetlen ember menekedett meg és szabadult el hírmondónak, vagy pedig mint amikor Dalmáciát és Horvátországot a noricusoktól visszanyerte és sógorának, Zolomirnak ingyen visszaadta. Szerencsétlenebbül végzôdött a maga vérei és atyafiai, Géza és Szent László ellen folytatott hadakozása, mert Szent László foglyul ejtette és a visegrádi várban rabságban tartotta. Innen csak nagy isteni csodával lett szabadulása. Amikor ugyanis Szent László király Szent István király testét fel akarta vétetni addigi sírjából és méltóbb helyre kívánta tétetni, a koporsó fölött levô követ semmi erôvel nem mozdíthatták meg mindaddig, míglen Szent László Salamont szabadon nem bocsájtotta. Nem tartott sokáig a békesség köztük, mert Salamon újból hamis hadat indított. Szent László újból jól megverte, mire Salamon királyi pálcája helyett titkon görcsös botot vett a kezébe, koronája helyett kalapot tett a fejébe, a pusztának szaladt s remete barlangban elsô leckéjeképp tanulta meg, hogy azok a legboldogabbak, akiket a világ gyűlöl. A vadak barlangja lett friss palotája, fű, gyökér, vadalma a válogatott étke, álló víz mocsara a jóízű itala, kemény föld, kôszikla a puha párnás ágya, fás gyékény, szűr, condra fedezô paplanja, testének sanyargatása lett lelke nyugtatása. Ez a zarándok remete végigjárta a világ nevezetesebb szent helyeit, míglen Isztriában, annak Pola nevű városában szentül ki nem múlt e világból az 1077-ik esztendôben, szeptember 28-án, ahol szent testét böcsületben tartván ünnepét is évenként, október 4-én megülik. ======================================================================== Szent László, Magyarország királya Szent László, Magyarország királya, aki rózsafüzérét kardjára csavarva szokott csatába vonulni. Elhunyt 1095. július 29-én. Nagyváradon temették el. László, ezen a néven elsô magyar király, elsô Béla királynak Mieczislaw lengyel király leányától való fia, teljes volt mind a természet felett való, mind isteni malasztnak ajándékaival. Ifjúságát istenesen töltvén erôvel és kedve ellen emelték trónra, mert nagyobb kedvvel engedte volna át a királyságot atyafiának Salamonnak, ha az ország nem ellenezte volna. Dalmáciát és Horvátországot ezek özvegy királynéjának, az ô rokonának akaratából örökösen Magyarország koronájához foglalta, és határaikat Nándorfehérvár megvételével egészen Szerbiáig kitágította. Mindenkor minden ellensége fölött gyôzelmet aratott, mert mindenkor az égiek voltak segítségül hívott védôi, volt eset, hogy a mennyei angyalok látható alakban siettek segítségére. Hadakozásban gyűjtött gazdag szerzeményeibôl Istentôl kapott intésnek engedelmeskedve Váradon a Kôrös vize mellett nevezetes templomot építtetett Magyarország Nagyasszonyának tisztességére s egész kollégiumot fundált kanonokoknak. Azonkívül sok más helyen számos templomot és klastromot vagy alapjából épített, vagy gazdagon megsegített. Országos gondjaiban is annyit gondolkozott a mennyeiekrôl, hogy elragadtatásában nem egyszer látták, amint a föld felett lebegett és fény vette körül. Mindennapi cselekedeteivel tanította a mindenben hasznos istenességet. A pénzt, amit a hanyatt-homlok megfutamodott ellenség az ô hadai elé szórt, imádságával kövekké változtatta, s azzal a pénz után kapkodó népét megóvta attól, hogy a barbárok lekaszabolják. A pusztában szomjazó hadainak a kemény kôsziklából vízforrást fakasztott, mikor pedig éheztek, imádságával szarvas és bivaly nyájakkal gondoskodott róluk. Az egyik keresztes hadjáratnak ôt választották meg fejévé. Ô felkészült és indulófélben volt már, hogy a Krisztus-járta Szentföldet, Jeruzsálemet a pogányoktól visszanyerje s vegye a keresztényeknek, ám az ember szándékát vezérlô Istennek úgy tetszett, hogy e szentet az ezerkilencvenötödik esztendôben, június 27-én kiszólította e világból, és a földi Jeruzsálem helyett a mennyei Jeruzsálemet s a mennyországot adja neki. Midôn holttestét szekérre tették, azt igavonók nélkül titokzatos erô vitte temetô helyére, a váradi bazilikába, amelyet ô alapított a Boldogasszony tiszteletére. Sírját számtalan csoda tette híressé. Három esztendeig gyászolta ôt egész Magyarország. ======================================================================== Szent Hedvig, Szent Erzsébet magyar királylány nagynénje Szent Hedvig, II. András magyar király elsô feleségének nôvére, Magyarországi Szent Erzsébet nagynénje. Elhunyt 1243. október 15-én. Hedvig Bertholdnak, a morva illetve a merániai tartomány fejedelmének volt leánya, Gertrud magyar királynénak, második András házastársának nôvére és Henriknek, Lengyelország és Szilézia hercegének hitvese. Az istenes élet mindenkor jobban vonzotta, mint a gyönyörök csábítása. Házasságának utolsó harminc esztendejét férjével egyetértve megtartóztatásban élte le. Hogy ennek az erénynek a szeretetét sok más lélekben is felgerjessze, a Szent Bernát szerzetén levô szüzeknek klastromot építtetett és azt akkora jövedelemmel ajándékozta meg, hogy az ezer apáca eltartására volt elegendô. Azokat a férfiakat és asszonyokat, akik Istennek szentelték magukat, annyira tisztelte, hogy ahol azok Istent imádták, lábuk nyomát is megcsókolta. Mikor a szent szüzek imádságos helyét meglátogatta, az ott levô ostorozó szerszámokat, amelyekkel testüket sanyargatni szokták, titokban istenes csókokkal illette. Annak, hogy ô nem adta magát ugyanazon klastromi életre, nem volt más oka, hanem az, hogy mint fejedelemasszony, inkább segíthette a szegényeket. Ezeknek térden állva szokta megmosni a lábát, közülük legalább egynéhányat mindig odaültetett asztalához, addig nem ivott, amíg az, aki legutolsó volt közülük, rá nem köszöntötte az italt ugyanabból a pohárból, amelybôl maga szokott inni. A kenyérdarabokat, amelyeket a szegények koldulással szereztek, ô kiváltotta tôlük, megcsókolta azokat és mint legédesebb drága étkeket ette. Mintha a közellátás elöljárónôje lett volna, bôségesen gondoskodott minden fajta szerzetesek szükségleteirôl. Az árváknak anyja, az özvegyeknek gondviselôje, az adósoknak kezese, egyszóval minden rászorulónak egyetemlegesen patrónája, menedéke volt. Nem egyszer, midôn a feszület elôtt imádkozott, úgy látszott, hogy Krisztus Urunk keze elválik a kereszttôl és megáldja ôt. Megáldotta ôt csodatevô és prófétáló képességgel is. Ilyen és más jóságos cselekedetekkel tündökölvén tudta meg elôre halála idejét. Miután halálos ágyán szent szüzek látogatták meg, 1243. október 15-én szent halállal múlt ki e világból. Huszonnégy esztendô múlva ugyanazon a napon emelte ôt IV. Kelemen pápa a szentek sorába. ======================================================================== Szent Gertrud szűz, Szent Hedvignek, Magyarországi Szent Erzsébet nagynénjének leánya Boldog Gertrud, szűz, Szent Hedvignek, Szent Erzsébet nagynénjének leánya. Életszentség hírében hunyt el. Halála napja márc. 17. Gertrud Henrik sziléziai hercegtôl és Szent Hedvigtôl született, akirôl már elmondtuk, hogy Magyarországi Szent Erzsébetnek nagynénje, és II. András magyar király hitvesének, Gertrudnak volt nôvére. Azt már, hogy zsenge gyermekségében milyen életet tanult, mindenben istenes életet folytató anyja példaadásából megtanulhattuk. Érthetô tehát, hogy Gertrud korán, a világot, az ideigvaló pompát és minden gyönyörűséget megvetve, búcsút mondott a hiúságoknak és egészen Isten szolgálatára adta magát. Anyját könnyen megnyerte céljának, annyira, hogy az nemcsak dicsérte leánya szándékát és igyekezetét, hanem apáca klastromot építtetett és gazdagon ellátta azt jövedelemmel, hogy abban Gertrudis a vele egy szerzethez tartozó szüzekkel együtt lakjék. A kolostorban csakhamar számos gazdag és szent életű szűz gyűlt össze, akik nemzetségük fényét szent életük tündöklésével kettôztették. Gertrudot választották meg fônöküknek és elöljárójuknak. Ô pedig úgy igazgatta ôket, hogy semmit meg nem parancsolt nekik, amit elôbb maga jó példaadással meg nem tett volna, ily módon többet parancsolt cselekedeteivel, hogysem szavával. Anyját, Szent Hedviget, aki harminc éven át tartóztatta meg magát a húseledeltôl, amint tôle tellett, követte. Inkább tisztelte azért, hogy jó és istenes életet tanult tôle, mintsem azért, hogy ezt az ideigvaló életet adta neki. ,,Többel tartozom az anyámnak azért -- mondotta --, hogy jó és istenes életre tanított, mintsem azért, hogy ideigvaló életre hozott.'' Amidôn anyja szent halállal kimúlt a világból, kendôjét, amelyet régebben Szent Erzsébet használt és hagyott Hedvigre, Gertrud, mint drága kincset magához vette, hogy a két szent asszony jótetteire emlékezve le ne térjen elôdei útjáról, akik annyi jó példát adtak neki. S nemcsak követni kívánta mindkettôjük alázatát, szerénységét, kemény önfegyelmét és a szegények iránti bôkezűségüket, hanem igyekezett túl is tenni rajtuk, mindaddig, míg végére nem ért e múlandó életnek és az örök boldogságban utól nem érte ôket. Gertrudról március havának tizenhetedik napján emlékezik meg az Anyaszentegyház. ======================================================================== Szent Erzsébet, Portugália magyar anyától született királynéja Szent Erzsébet, más néven Izabella, Portugália királynéja, aki magyar anyától született. Elhunyt 1336-ban. A Római Breviárium július 4-én emlékezik meg róla. Az 1271. esztendôben született Portugáliai Erzsébetet azért számlálhatjuk Magyarország védôszentjeinek sorába, mert nagynénjének, András magyar király lányának emlékezetére kapta nevét a szent keresztségben. A fentebb említett Portugáliai Erzsébet ugyanis Péter aragóniai királynak leánya volt. Pétert pedig Magyarországi Szent Erzsébet nôvére, Ardeura, vagy ahogy mások anyjáról Jolanda bizánci császár leányáról, András királyunk második feleségérôl nevezik, Hioclea szülte Erzsébet nagyatyjának, Jakab aragóniai királynak. Portugálai Erzsébetet nagy hatalommal áldotta meg az Isten: nagy volt a perlekedések és visszavonások lecsillapításában. Azután, hogy férjhez adták Portugália Dénes nevű királyához, inkább Istennek igyekezett tetszeni, mint férjének. Anyja volt a szegényeknek, szíve mélyéig megrázta ôt, ha látta, hogy szükséget szenvednek. Amidôn egyszer elindult, hogy pénzt osszon szét közöttük, véletlenül szembejött vele királyi férje. Hogy rejtve maradjon elôtte az alamizsna, télvíz idején rózsává változtatta a pénzt. Az alamizsnálkodás felügyelôjének parancsot adott, hogy egyetlen szegényt se bocsásson el alamizsna nélkül. Minden esztendôben gondoskodott róla, hogy a Szent Ferenc és Szent Domonkos szerzetén levô barátoknak legyen elegendô kenyere. Egy kitaszított szegény asszony fekélyét csókkal gyógyította meg, másikat vakságtól, többeket különbözô betegségtôl mentett meg pusztán a szentkereszt jelével. A Szent Bernát reguláit követô apácáknak Abmosterben klastromot, ártatlanoknak Sanctarenben kórházat, Coimbrában ispotályt, penitencia-tartó asszonyoknak Nova-Turris-ban szegény házat építtetett és évjáradékokkal támogatta meg azokat. Midôn egy hamis rágalmazó házasságtöréssel vádolta meg a szent királynét, Isten mutatta meg ártatlanságát: a mészégetô kemence, amelyet annak a férfiúnak készítettek, akire hamisan gyanakodtak, magát a vádlót emésztette meg és ez bűnhôdött meg vétkeiért, az ártatlan pedig, aki misehallgatás miatt elkésett, megmenekedett attól. Azután, hogy férje befejezte ideigvaló életét, Erzsébet Szent Klára harmadik rendjének ruhájába öltözött és a kolostor mellett felépített kis házban szent halállal fejezte be életét az 1336. esztendôben, július 14-én, minekutána a Szent Szűz meglátogatta ôt. ======================================================================== Szent Erzsébet asszony Szent Erzsébet, András magyar király leánya, Thüringia fejedelemasszonya. Meghalt 1231. november 19-én. Erzsébet, Második András Magyarországi királynak -- akit Jeruzsáleminek hívtak -- elsô feleségétôl, Gertrudtól való leánya, az 1207-ik esztendôben született. Négy esztendôs volt, amikor Hermann thüringiai ôrgróf megszerezte ôt jegyesül fiának és követeket küldvén érette magához hozatta, hogy a fiával szentül és istenesen nevekedvén, azzal egyenlô erkölcshöz szokjék, noha oktatóra nem volt szüksége, mert természetében benne volt a hajlandóság minden isteni dolog szeretetére és a szent életre. Sötét éjjel gyakorta ragadta ki gyenge tagjait az ágyból és imádkozott áhítatos szívvel térden állva, csaknem egész nap az irgalmasság gyakorlásában és a szűkölködôk szolgálatában foglalatoskodott, gyámolította a szegényeket, özvegyeket, árvákat, betegeket, rabokat, pénzzel és mindenféle segítséggel, amit a nagylelkű szeretet sugallt neki. A súlyos fejfájásban szenvedô koldus haját önnön királyi kezével nyírta le, a leprásnak pedig lábát és sebeit mosta meg. Amikor Németországot éhínség gyötörte, megnyittatta csűreit és mindennap kilencszáz szegénynek adott enni, amikor pedig elfogyott a gabonája, saját maga adta el gyöngyeit, nyakából leakasztott arany láncait, hogy azok árából a szűkölködôknek minél gyorsabb segítséget nyújthasson. Magával szemben irgalmatlan volt, testét lágy köntöse alatt vasvesszôkbôl készített övvel sanyargatta és oly kemény böjtökkel kínozta, hogy példáját látva még a pusztában lakozó remeték is pirulhatnának. Mikor özvegységre jutott, gazdagságát egy híres ispotály építésére, a maga életének hátralevô részét Isten szolgálatára fordította Szent Ferenc bűnbánói között, gyapjúval és lennel foglalatoskodott, hogy mezíteleneket ruházzon, míg 1231-ben halála napján, amelyet elôre megmondott, szent fohászkodások között vissza nem adta lelkét Istennek. Az Úr annyi csodával dicsôítette meg, hogy halála után négy esztendôvel, miután tizenhat halottat feltámasztott, kilencedik Gergely pápa a szentek sorába iktatta. ======================================================================== Boldog Gertrud szűz, Szent Erzsébet leánya Boldog Gertrud, szűz, Magyarországi Szent Erzsébetnek, II. András magyar király leányának leánya. Gertrudot, a szüzesség eme virágát Lajos thüringiai herceg és Szent Erzsébet, Második András magyar király leánya nemzette. Lipsius Sophiának nevezi ôt. Azt, hogy minemű életet élt mind gyermek, mind idôs korában, se bôvebben se rövidebben nem jellemezhetjük, mint ha elmondjuk, hogy Szent Erzsébet volt az anyja és oktatója, az a szent asszony, aki nem hagyta, hogy imádságban, az irgalmasság gyakorlásaiban, maga megvetésében bárki is túlszárnyalja és hogy az anyja példáját a leány nem csupán szüntelen szeme elôtt tartotta, hanem, mivel megvolt benne a hajlandóság minden jócselekedetre, igyekezett követni is ôt. Látta Gertrud azt is, hogy anyja a megfeszített Krisztus képe elôtt megfosztja magát gyöngyeitôl és más asszonyi ékességeitôl, mert úgy gondolkodott, hogy nem illik a szolgálót ezekkel ékesíteni, ha az Ura testének tövis a ruházata. Gertrud is nem kisebb bátorsággal ezért vetett meg minden királyi gyönyörűséget, királyi házasságot, minden más egyéb világi boldogságot és áldozta magát az altenburgi premontrei apácák kolostorában egészen Isten szolgálatára. Itt erényével rövidesen akkora tekintélyt szerzett, hogy azok is, akik korban és a szerzetességben megelôzték ôt, Krisztusnak e még csupán ifjú jegyesét állították maguk elé életük és cselekedeteik regulájává. Ennek lett következménye, hogy amikor választásra került sor, egyhangúlag úgy szavaztak, hogy ô legyen elöljárónôjük. Ô inkább akart alattvaló lenni, mint elöljáró, de elvállalta a rábízott feladatot. Tisztségében azonban nem vált felfuvalkodottá, sôt mindenkinél kisebb rendűnek tekintette magát, cselekedeteit tekintve, ahogyan azokkal magáról megfeledkezve másokat szolgált, inkább szolgálónak lehetett ôt nevezni, mintsem fejedelmi rangú nônek. Ilyen élet után hasonló halállal halt meg, azaz szentül. ======================================================================== Szent Ágnes szűz, Konstanciának, III. Béla magyar király leányának leánya Boldog Ágnes, szűz, Konstanciának, III. Béla magyar király leányának leánya. Elhunyt Prágában. Napja március 6. Ágnes Konstanciától, Harmadik Bélának, Magyarország királyának leányától és Premysl-tôl, Csehország királyától született Prágában az 1205-ik esztendôben. Azután, hogy gyermekéveibôl kilépett, erényességének híre annyira elterjedt Európa szerte, hogy Szicília és Anglia királyának, második Frigyes fiának, a császárság várományosának, sôt magának a császárnak szerelmét is kivívta, tehát a legelôkelôbb házasságok vártak volna rá, ha nem választott volna magának méltóbb Jegyest a mennyekben. Kimenekült tehát -- nem nehézségek nélkül -- a profán szerelem bilincseibôl és egész atyai örökségét ispotályok és klastromok alapítására áldozta, amidôn pedig ilyen módon mindenét odaajándékozta Istennek, saját magát is hozzáadta, amikor Prága városában öt más szűzzel együtt, akiket Szent Klára küldött hozzá, -- és akivel családias leveleket váltott -- továbbá a cseh nemességbôl kiválasztott hét szűzzel maga is belépett Szent Klára rendjének kolostorába, melyet ô építtetett. Noha a pápa ôt nevezte ki a kolostor elöljárójává, mindenkinél alacsonyabb rendűnek tekintette magát, ô rakott tüzet, a fűtôkamrát ô takarította ki, minden szolgálatban igyekezett megelôzni társnôit. A nôvérek iránti szeretetét rávitte a szegényekre is, a szűkölködôknek köpenyt, a fekélyeseknek pólyát készített, városszerte felkereste a kórházak ápoltjait, bekötözte, megmosta ôket és mindegyiken, amivel csak tudott, segített. Nem is hagyta Isten ajándék nélkül Ágnes bôkezűségét, mert mikor szeretetháza kenyér nélkül szűkölködött, a menny angyal által küldött neki. Kitüntette a prófétálás adományával is; nem volt egyetlen jövendölése, amely be nem teljesedett. Belelátott mások gondolataiba és szándékaiba, tisztán meglátta nôvéreinek érdemes és érdemtelen voltát. Testébôl gyógyító erô áradt ki. Ugyanis többeket puszta érintéssel és a kereszt jelével meggyógyított betegségébôl. Széltében-hosszában úgy tekintették ôt, hogy ô a betegek biztos menedéke. Negyvenhat esztendei szerzetesség után, 1282. március 6-án fejezte be földi pályafutását és kezdte meg mennyei életét. ======================================================================== Szent Margit, IV. Béla magyarországi király leánya Boldog Margit szűz, IV. Béla magyar király leánya, a prédikátorok rendjének szerzetesnô tagja. Elhunyt Buda mellett, 1270. január 18-án. Margit, akinek atyja Negyedik Béla, Magyarország királya, anyja, Mária, Theodor görög császár leánya volt, az 1242. esztendôben jött világra. Amikor betöltötte harmadik életévét, a Szent Domonkos szerzetéhez tartozó szüzek veszprémi kolostorába került. Itt kezdte meg szerzetesi életét, életkorát meghaladó jóságos cselekedetekkel, hogy csakhamar úgy látszott, hogy nem tanítványa a szerzetesi tökéletességnek és szentségnek, hanem tanítója. Vele született szeretettel szerette az Isten Anyját, alig volt idôsebb négy esztendôsnél, de a Szent Szűz zsolozsmáját, melyet apáca társaitól gyakorta hallott, könyv nélkül elmondta. Egy kép elôtt se ment el, hogy azt szent csókkal vagy térdhajtással ne tisztelte volna meg. A Boldogságos Szűz ünnepe elôtti napokon kenyérrel és vízzel böjtölt, minden ünnepének nyolcadában pedig ezerszer mondta el az Angyali Üdvözletet. Élete tizedik esztendejében a veszprémi klastromból egy másikba költözött, amely szülei kegyes adományából épült Buda városához közel levô Szigeten. Itt két esztendô múlva Szent Domonkos szerzetének generálisa, Boldog Humbert elôtt letette a szokásos fogadalmat, amellyel a szerzetben kötelezte magát, amikor is igen örvendett és vigadott, hogy megszabadult a veszedelemtôl, hogy házasságra kell lépnie. A szüzességet ugyanis oly nagyra becsülte, hogy mikor a cseh, majd a lengyel király azt kérte, legyen a házastársa, azt válaszolta, hogy inkább az orrát elmetszi vagy a szemeit hagyja kivájni, mint hogy szüzességét elveszítse. Nem volt szerzetes társnôje, aki alázatosabb lett volna és többet sanyargatta volna testét. Gyalázatnak tartotta, mikor királykisasszonynak mondták, annyi vért ostorozott ki testébôl, hogy senki se vélte volna, miszerint annyi vér lehet oly gyenge testben. Azon a napon halt meg, amelyet elôre megmondott, életének huszonnyolcadik esztendejében, Boldogasszony havának tizennyolcadik napján. Miután látta, hogy az Isten Anyja nagy angyali sereg között koronát tett a fejére, istenesen elbúcsúzott a világtól. Szent voltáról számos csodával tett bizonyságot Isten. A Szent Domonkos szerzetének tagjai kilenc leckés zsolozsmával tisztelik ôt. ======================================================================== Boldog Kinga, Boleslaw házastársa, szűz és Szent Margit nôvére Boldog Kinga, szűz, IV. Béla magyar király leánya, Boleslaw lengyel király hitvese. Elhunyt 1292. július 24-én. Kunigunda, némelyeknél Kinga, Negyedik Béla Magyarországi király leánya, Boldog Margit nénje, mihelyt anyja méhébôl megszabadult, mindjárt magyar nyelven ilyen szókra fakadott: -- Üdvözlégy Egek Királynéja, Angyalok Királyának Anyja. Királyi magzathoz méltó jóságos cselekedetekben nevelkedett, szerdán és pénteken csak egyszer engedte magát a dajka emlôjéhez tétetni. Testi és lelki nagy jóságáért jegyezte el Boleslaw, Lengyelország királya. Negyvenkét esztendeig élt együtt urával, mindazonáltal megtartotta szüzességét. Emiatt Boleslaw máig is a szüzek és tisztaságszeretôk nevét viseli. A két istenfélô házas nem elégedett meg azzal, hogy testük és elméjük tisztaságát megôrizték, bôkezűen bántak a szegényekkel és Isten szűkölködô szolgáival is. Midôn Szent Ferenc szerzete megtelepedett Lengyelországban, egy szép klastromot építettek neki. Kinga, férje halála után szétosztogatta királyi gazdagságát a szegények között és Isten tisztességére, majd, hogy Krisztust kövesse, Sandec városában, abban a kolostorban, melyet férjével együtt maga építtetett, belépett Szent Klára rendjének szerzetesnôi közé, hogy ott végezze be életét. Még több mint tizenkét esztendeig élt itt nagy önsanyargatásban, vezeklésben és böjtölésben. Életében sok mindent megjövendölt, amibôl kitűnik, hogy Isten prófétai lélekkel áldotta meg ôt. Tiszta életét 1291-ben, július havának 24-ik napján boldog halállal végezte be. Ugyanitt a kolostorban temették el, szüzessége épségben megôrzött virágát magával vitte a koporsóba. Szent voltáról Isten Ô szent felsége számos csudával tett bizonyságot mind életében mind halála után. Hogy a többit elhagyjam, nyolcvan olyan valakit számoltak össze, akiket a halálból támasztott fel. ======================================================================== Boldog Erzsébet szűz, III. András király leánya Svájci Boldog Erzsébet, III. András magyar király leánya, a prédikátorok rendjéhez tartozó szerzetesnô. Elhunyt 1338. május 6-án. Erzsébet Andrásnak, harmadik e nevű magyar királynak és Fenenna lengyel hercegnônek leánya, az ország fôvárosában, Budán született 1292-ben. Ama nagy Szent Erzsébet asszonynak, vér szerint harmadíziglen való rokonának nem csupán a nevét kapta meg, hanem tökéletes életszentségét is követte. Kisded korában Henrik ausztriai herceg jegyesének szemelték ki, ô azonban végül is inkább a Szüzek Vôlegényét választotta mátkájának, ellene mondott a világnak és tizenhárom esztendôs korában a svájci Töss klastromában Szent Domonkos rendjének szüzei közé vonulva egészen az erények szeretetének szentelte magát. Itt annyira átadta magát az imádságnak, hogy nemcsupán elméjében ragadtatott el, hanem nemegyszer teste is felemelkedett a földrôl és könyöknyi magasan lebegett. Máskor a sóvárgás a mennyeiek után annyira elvette erejét, hogy a nôvéreknek kellett ôt a templomból visszavinni cellájába. Az ég, hogy a béketűrést gyakorolhassa és ezáltal fényesebb koronát érdemeljen ki, számos betegséget küldött rá: egyszer láz, kólikás fájdalmak gyötörték, máskor bénaság sújtotta, egyetlen tagját se tudta használni, fekélyek borították el egész testét, mintha mi Urunk Jézus Krisztus a maga fájdalmait és keresztrefeszítésének kínjait kívánta volna megosztani ezzel a jegyesével. Ez pedig újra és újra még újabbakat kért, azokat pedig, amelyeket megkapott, erôs lélekkel viselte, egyetlen szóval vagy kézmozdulattal nem adta jelét a csömörnek vagy kislelkűségnek, hanem köszönetet mondott Istennek a betegségekért, mint legszívesebben vett ajándékokért. Így jutott el számos és igen súlyos betegségtôl felemésztve végórájáig, amikor is élete negyvennegyedik esztendejében május 6-án felszállt a mennyei örömök közé. Halála után, ahogyan életében is, számos csoda dicsôítette meg ôt. Mostoha anyjának, aki eljött, hogy részt vegyen a temetésen, megjelent, amikor is egész teste fényben ragyogott. Temetése után hét hónappal, amidôn kiemelték a földbôl, hogy méltóbb helyre tegyék, épségben találták meg testét, semmi nyoma nem volt rajta fekélyeknek és kellemes illat vette körül. ======================================================================== Szent Lajos, Toulouse-i püspök, Máriának, V. István magyar király leányának fia Toulouse-i Szent Lajos püspök, aki Mária magyar királyleánytól született. Meghalt 1297. augusztus 19-én. Szent Lajos Szicíliának Károly nevű királyától és Ötödik István magyarországi király Mária nevű leányától született az 1295-ik esztendôben. Atyját Péter aragóniai király egy tengeri csatában legyôzte és fogságba vetette. Károly, hogy a fogságból kiszabaduljon, saját fiát adta oda kezesnek. Így került Lajos tizennégy esztendôs fejjel Katalániába. Hét esztendôt kellett ott eltöltenie, ezalatt megutálta a világi dolgokat és megtanulta, hogy a magasabbakat kell keresni, a vágyait pedig le kell gyôzni. Úgy döntött, hogy belép Szent Ferenc kisebb testvéreinek, a minoritáknak rendjébe. Ezek körében csakhamar annyira elôrehaladt a tudományokban, hogy mindenfelé csodálatot váltott ki, ahogyan a nehéz hittudományi kérdéseket megfejtette. Rómában lett alszerpap -- a pápa szentelte fel, Nápolyban szerpap és presbiter, végül is Bonifác pápa -- távollétében -- Toulouse püspökévé nevezte ki. Lajos mindaddig nem volt hajlandó a püspökséget elfogadni, amíg engedélyt nem kapott, hogy Szent Ferenc rendjének tagjaként nyilvánosan letegye a szerzetesi fogadalmat. Tisztségében királyi származását feledve, házából és még inkább gondolkozásából és érzéseibôl minden világi pompát száműzött. Ami pénze a szükséges kiadásain felül megmaradt, a szegények támogatására fordította. Hogy minél biztosabban megvédelmezze sértetlen szüzességét, testének gyönyörökre sóvárgó tagjait különbözô sanyargatásokkal, durva öltözetekkel, virrasztásokkal, böjtökkel, vezeklôövvel, az Istenért vállalt gondokkal és fáradalmakkal vetette alá a léleknek. Szigorú életmódja megtörte erejét, s testét megtörve megnyitotta lelke elôtt az utat az ég felé. Láz ragadta el 1297-ben. Holttestét Marseille-ben a minoriták templomába temették el. Sírja mellett sánták, vakok, süketek nyertek gyógyulást és érintetlenségének bizonyítékául rózsa nôtt ki ajkai közül. Azután, hogy beiktatták a szentek sorába, Károly, Magyarország királya Lippa városában a Szent Ferenc rendi szerzeteseknek gazdagon felszerelt templomot és kolostort alapított Szent Lajos tiszteletére. ======================================================================== Szent Margit, a skótok királynéja Szent Margit, Skócia királynéja, aki Magyarországon született Szent Salamon király idejében. A Római Breviáriumban olvasmány emlékezik meg róla. Szent Margitot két okból sorolhatjuk a magyar szentek közé: mert magyar anyától, amint Bollandus írja, Edward angol király Agáta nevű házastársától született, másodszor, mert a helyet tekintve Magyarországon látta meg e világot. Nem számít, hogy a breviárium olvasmányai anyai részrôl császári vérnek mondják ôt; Magyarország királyai és a császárok fiai és leányai között gyakorta jött létre kölcsönös házasság, a magyar királyi vért joggal lehet császárinak nevezni. Az, hogy magyar anyától született, annál hitelesebben állítható, mivel atyja, midôn nagyatyja, Kanut skót király száműzetésbe kényszerítette, nem másutt keresett magának nyugodt és biztos menedékhelyet, mint Magyarországon, Szent Salamon uralkodása idején, akinek III. Henrik leánya, Zsófia volt a házastársa. Margit, azután, hogy a legjobb erkölcsösségben felnevelkedett, Harmadik Malcolm skót király felesége lett. A királyi kényelemben, nehogy teste hiábavalóságok között tespedjen el, számos virrasztással és böjtöléssel tartotta féken azt. Minden tehetségével azon volt, hogy Isten tiszteletére minél több templomot, az Isten szolgáinak minél több klastromot alapítson, amennyiben szükséget szenvedtek, segítse ôket, mert az volt a véleménye, hogy ezek annál odaadóbban szolgálhatják Istent, minél kevesebb gondot kell fordítaniuk a maguk táplálására. A felebarátok, különösen a szegények iránti szeretetben egészen a pazarlásig bôkezű volt; naponta háromszáz szűkölködôt táplált anyai jósággal, amikoris térdenállva nyújtotta át nekik az eledelt, mivel Krisztust látta bennük. Ugyanezen okból legnagyobb örömének tartotta, ha azok lábait saját kezével megmoshatta, sebeiket kötözhette. Élete végén egy esztendôn át kegyetlen fájdalmak gyötörték, ezeket csodálatraméltó állhatatossággal viselte el. Lelkét 1093. június 15-én adta vissza a Teremtôjének. Halála után számos csodával dicsôítették meg ôt az égiek. Elôször Skóciában sorolták ôt a szentek közé, majd az Anyaszentegyházban elterjedt a tisztelete. ======================================================================== Szent Dávid, Skócia királya, a magyar anyától született Szent Margit fia Szent Dávid, Skócia királya, a magyar anyától született Szent Margit fia. Meghalt 1153-ban. Fentebb Bollandus után magyar anya szülöttének mondtuk Margitot, Malcolm skót király feleségét. Tôle született Dávid, nyolc gyermeke közül utolsónak. A szent életű anya mélységesen jámbornak nevelte ôt, nem csoda tehát, hogy az életszentség oly magas fokára emelkedett és az isteni kegyelemben annyira elôrehaladt, s hogy, miután számos csoda is történt általa, a szentek társaságába emelték ôt. A szegények iránti bôkezűségben versenyre kelt anyjával és jócselekedetekben megpróbálta túlszárnyalni ôt. A Murthlak-i püspöki széket átvitte Aberdenbe, jószágokkal és más jövedelmekkel gazdagította azt. Bátyja, Sándor halála után ô lépett a trónra: udvarát megfegyelmezte, nem tűrt meg benne semmiféle szemérmetlenséget, részegeskedést, sem egyetlen gazembert. Uralkodásának egész ideje alatt mindössze egyetlen, inkább polgári zenebonával, mint háborúval kellett szembenéznie, egyébként Skócia ügyeit harminc esztendeig békésen irányította. Felesége, Mathild, Waldsef, Huntingdon, Northampton grófjának leánya és örököse élete virágában meghalt, attól kezdve Dávid élete további több mint húsz esztendejét nôtlenségben töltötte el, jócselekedeteknek, az igazság személyválogatás nélküli szolgálatnak szentelve magát, amíg 1153-ban a halál el nem vágta élete fonalát, hogy jócselekedeteinek jutalmául örökre koronát nyerjen az égben. Emléknapját Dempster május 24-ére teszi, ugyanezen a napon emlékezik meg róla Bollandus is. ======================================================================== Szent Kálmán, Skócia hercege, a magyar anyától való Szent Margit fia Szent Kálmán, vértanú, a magyar anyától született skót királyné, Szent Margit fia, akit Stockerauban felakasztottak. Ünnepe október 13. A harmadik skót királyi ivadék, aki a Magyar Szentség kertjét díszíti, a ragyogó virág, Kálmán, akit elôzôleg Edeltrudnak neveztek. Ugyancsak Szent Margit skót királyné szülötte, aki mint többször említettük, magyar anyától született. Atyja, Malcolm halála után hazájában polgárháború tört ki. Ez elűzte Kálmánt szülôföldjérôl, s arra kényszerítette, hogy különbözô országokban bolyongjon. Elhatározta, hogy szerencsétlenségét lelke hasznára fordítja, ezért, ahogy a közmondás fogalmaz: szükségbôl erényt kovácsolt, számkivetettségét zarándoksággá változtatta, felkereste Jeruzsálemet, hogy ott a hitnek és Krisztus szenvedésének misztériumait tisztelje és nagy lelki vigasztalások között végig látogatta a Szentföldet. Visszafelé Felsô Pannónián keresztül akarta megtenni útját -- amelyhez akkor Ausztria nagy része tartozott. Itt, Stockerauban, gonosz emberek kezébe került. Ezek mivel az ô vidékük nyelvét nem ismerte, kémnek vélték, elôbb kegyetlenül megkínozták, majd egy fára felakasztva megölték ôt. Halála után azonban Isten csodákkal védte meg ártatlan és szent voltát. Teste ugyanis, noha másfél esztendeig függött a fán, nemcsak, hogy semmiféle romlást nem szenvedett, hanem amikor próbaképpen belemetszettek testébe, abból vér serkent ki, a fa pedig, amelyen a drága teher függött, új lombot eresztett. Henrik, Ausztria ôrgrófja, mikor ezeket meghallotta, megparancsolta, hogy testét vegyék le a fáról és ugyanott tisztességgel temessék el. Mivel pedig ezután is hosszabb ideig épségben maradt meg, átvitték Szent Benedek Melki monostorába és ott nyilvános tiszteletre helyezték el. Néhány év múlva Péter király uralkodása idején, talán azon a címen, hogy rokona volt a királyi családnak, Magyarországba vitték és egy ideig itt ôrizték. Késôbb azonban a monostor követelésére újból visszavitték eredeti helyére. ======================================================================== Boldog Erzsébet, domonkos apáca, V. István magyar király leánya Boldog Erzsébet szűz, domonkos szerzetesnô, V. István magyar király leánya. Meghalt 1285. március 6-án. Ez az Erzsébet, aki a magyar szentek között oly gyakori névre hallgatott, V. István magyar királynak volt a leánya. Kora gyermekségétôl fogva Isten tiszteletére és szeretetére nevelték, ezért megvetette a ragyogó házasságokat, amelyeket királyi származása ígérhetett neki, négyesztendôs korában belépett abba a Szent Domonkos rendi kolostorba, amelyet atyai nagyatyja alapított a Buda közelében fekvô Nyulak szigetén és teljesen Isten imádásának, a mennyei dolgokról folytatott elmélkedésnek szentelte magát. A tökéletességet atyja nôvérének, Szent Margit oktatásából és eleven példaadásából tanulta meg, amíg a pápa akaratából, aki megengedte, hogy elhagyja hazáját, Itáliába költözött, hogy minél távolabb legyen rokonaitól és minél teljesebben a lélek dolgaival való foglalkozásnak szentelhesse magát. Milánóban Szent Péter monostorát választotta tartózkodási helyének, amelyet Mária, Károly szicíliai király házastársa, a magyar királyok magyar vérbôl való rokona, Erzsébetünknek, akirôl most szólunk, anyai részrôl való nôvére alapított és látott el adományokkal gazdagon. Számos megvilágosodásban részesült itt Istentôl és minden erényben, de különösen az alázatosság gyakorlásában magas fokra jutott fel. Örömteli foglalatosságként vállalta a legalantasabb szolgálatokat a ház körül, az edények mosogatását, a hálóhelyiségek söprését, a kemence fűtését. Minél inkább megalázta magát, annál nagyobbra növekedett iránta mennyei Jegyesének szeretete, míg ki nem érdemelte a földi korona helyett a mennyeit. Az Úr 1285. évében március 6-án szólította magához. Halála után számos csoda terjesztette el szentségének hírét világszerte. ======================================================================== Szent Kázmér, választott magyar király, Erzsébetnek, Albert magyar király leányának fia Szent Kázmér választott magyar király, a szüzesség megôrzésének szeretetében 1484. március 4-én hunyt el. Kázmért a lengyelek angyali királyát két okból számlálhatjuk a magyar szentek közé: magyarországi Albert király leányától, Erzsébettôl született, az ország fôrendjeinek egy része Magyarország királyává választotta. Be is hozták az országba és Nyitrán állította fel székét, mivel azonban nem akarta trónkövetelôként Mátyás jogát megtámadni, engedett a méltányosságnak, lemondott minden jogáról, ami megválasztás értelmében megillette volna, visszatért hazájába és hagyta, hogy Mátyás király tovább kormányozhassa békességben Magyarországot. Életszentségét egyébként azonban jobban ismerik világszerte, hogysem bárminemű kommendálásra rászorulna. Gyakori böjtökkel fegyelmezte testét, sokat elmélkedett Krisztus szenvedésérôl, különös buzgósággal igyekezett a katolikus hit ügyét elômozdítani, a bajbajutottakat a legnagyobb bôkezűséggel támogatta, végül szüzességét, amelyet gyermekkorától kezdve sértetlenül megôrzött, keményen oltalmazta, inkább választotta volna, hogy életét veszítse el, mintsem hogy szüzességét feláldozza. A Szent Szüzet kisgyermek korától mélységes odaadással tisztelte. különös szeretete jeleként naponta elénekelte tiszteletére himnuszát: ,,Mondj naponként és óránként lelkem dicséreteket.'' Meghagyta, hogy ezt a himnuszt halála után tegyék bele a koporsójába is és vele együtt temessék el. Így növelte évrôl évre erényeit és érdemeit, míg elôre megjövendölte halálát az Úr 1484. esztendejében március hó 4-én, huszonöt esztendôs korában jámborul eltávozott. Vilnában temették el, ahol számos csoda ékesíti sírját. ======================================================================== Szent Asztrik v. Anasztáz, kalocsai érsek Szent Asztrik, a magyarországi Kalocsa érseke, Szent Benedek rendjének tagja. Elhunyt 1034. november 12-én. Asztrik Itáliából jött elôször Szent Adalberttel Csehországba, ahol Szent Benedek Brevnov-i monostorában apátként inkább atya volt, mint elöljáró. Innen jelent meg az említett monostor néhány szerzetesével Magyarországon, amikor Szent István, akkor még herceg, késôbb Magyarország királya szent életű és tanult férfiakat keresett, hogy azok segítségével a hatalma alá tartozó népet könnyeben bevezethesse és megerôsíthesse a katolikus hitben. A király, aki nagyon szerette a szerzeteseket, barátsággal és a legnagyobb tisztelettel fogadta ôket. A velük folytatott beszélgetés rendkívüli örömmel töltötte el, és hogy teljesen az ország üdvének és lelki gyarapításának áldozhassák magukat, Vashegy tövében rendkívüli bôkezűséggel monostort építtetett nekik, és Asztrikot, hogy az szavával és példájával a többieket életszentségre tanítsa, apáttá tette. Nemsokára éppen az életszentsége és hittani jártassága miatt Kalocsa elsô püspökévé léptette elô. Asztrik püspöki mivoltát nem a maga méltóságára vagy hasznának növelésére, hanem élete szent példájával és szüntelen fáradsággal a lelkek javára használta fel, mert Isten megdicsôítésében és nyájának javában látta boldogságát. Amikor a király Magyarország igen nagyfontosságú ügyeiben Rómába küldte, oly kitűnôen intézte el azokat Szilveszter pápánál, hogy arany koronával tért vissza Szent Istvánhoz, amelyet a Szentatya angyali intés nyomán küldött a magyar királynak, megtetézve azt az apostoli királyi címmel és kereszttel, amely a sas helyett az ország jelvénye lett. Midôn Sebestyén, Esztergom elsô érseke elvesztette szeme világát, három éven át Asztrik kormányozta helyette az egyházmegyét. Mindenkor atyja volt az árváknak és menedéke a szűkölködôknek, míg az Úr 1034-ik évében november 12-én, a hetvenedik életévén túl a mennyeiek magukhoz nem szólították, hogy az égben vegye át fáradozásai jutalmát, amelyekkel kiérdemelte, hogy halála után tiszteljék azok, akiket a földön a mennyekhez méltó életre tanított. Számos csodát tett, köztük halottakat is életre keltett. ======================================================================== Boldog Sebestyén, esztergomi érsek Boldog Sebestyén, Szent Benedek rendjének tagja, esztergomi érsek. Halála napja december 30. Sebestyén Asztrik társa volt, mind a szerzetben, mind a katolikus hit Magyarországban végzett elterjesztésében. Szent Márton monostorának volt szerzetese, amelyet Szent István király a minap emelt Pannónia hegyen annak a gyôzelemnek az emlékére, amelyet a pogányokon aratott Márton segítségével. Erényben és istenfélelemben annyira elôrehaladt, hogy mikor a szent és apostoli király, aki minden igyekezetével azon volt, hogy országában megerôsítse a katolikus hitet, két érsekséget és tíz püspökséget létesített bôkezűen ellátva azokat s ezért az Apostoli Szék különös kegyébôl örökös jogot nyert, hogy azok élére fôpapokat állíthasson, Sebestyént, mint életszentségben, valamint tudományban kiváló férfit a monostorból a nyilvánosság fényébe emelte és Krisztus ezredik évében kinevezte az esztergomi egyházmegye elsô érsekévé. Sebestyén e tisztségben igen csiszolt modorának szelídségével, hatalmas műveltségével, legfôképpen azonban rendkívüli erkölcsösségével mindenkinek kedvelt embere lett, mindenekelôtt a királynak, aki nemcsak bevonta ôt tanácskozásaiba, hanem számos hasznos rendelkezést hozott vele egyetértésben, hogy az országban gyarapítsa a vallásosságot. István elôtt ugyanis, aki részrehajlás nélkül válogatta ki az embereit, kedvesebbek voltak az istenfélôbbek, különös szeretettel kereste azokat, akikrôl úgy hitte, hogy az Isten elôtt is a legkedvesebbek. Sebestyén miközben a reábízott egyház javai felett hozzáértô módon ôrködött, rendkívüli alkalmat kapott, hogy a türelem erényét gyakorolja: elvesztette mindkét szeme világát. Isten akaratának rendelkezését kiegyensúlyozott lélekkel fogadta. Nehogy Krisztus újdon nyája a pásztor szemeit nélkülözve letévedjen az igazság útjáról, lemondott az érsekségrôl és azt a pápa jóváhagyásával Asztrikra bízta, inkább választva a tisztség nélküli magánéletet, mintsem azt, hogy ô a tisztségét megtartván, nép nélkül maradjon a pásztor. Három esztendô múlva azonban visszanyerte látását és a király parancsára újra elfoglalta érseki székét és szentül kormányozta nyáját haláláig, amely 1007-ben december 30-án érte utól. ======================================================================== Szent Gellért, csanádi püspök Szent Gellért vértanú, csanádi püspök, 1046. szeptember 24-én ölték meg a pogányok Budán. Szent Gellért, a nevezetes velencei Sagredok, régi tôsgyökeres nagy nemzetségébôl való. Szent Gellértet nem annyira szülték, mint a Boldogságos Szűz Mária esedezése által Istentôl nyerték. Öt esztendôs korától fogva Velencében, Szent György klastromában, miután kiváló nevelést kapott erkölcsiekben és szellemiekben, szerzetes lett. Ahogy korban elôrehaladt, úgy növekedett tekintélye társai körében, elannyira, hogy apát úrrá választották. Néhány esztendô múlva azonban, bármennyire is ellenezték alattvalói, lemondott tisztérôl, úgy vélvén, hogy könnyebb csupán saját magával számolni el, mint sokakért tartozni elszámolással Istennek. Letéve terhét, elhatározta, hogy elzarándokol a Szentföldre. Az isteni Gondviselés azonban úgy akarta, hogy Magyarországba kerüljön, mégpedig legelôször is Pécsre. A város püspöke, Boldog Mór nagy tisztelettel látta vendégül és amikor észrevette rajta az életszentség és a tudás jegyeit, elvitte Szent István királyhoz, aki az ilyen férfiakat igen kedvelte. A király nemcsak megbecsüléssel fogadta, de megbízta, hogy legyen fiának Imrének életre és erkölcsökre oktató mestere. Gellért eleget tett a királyi akaratnak, azonban az udvari életnél többre becsülte a magányt, ezért, miután élete példájával és üdvös tanításokkal kiművelte Imrét, visszavonult a Bél nevű pusztába, ahol hét esztendôt töltött a legnagyobb önsanyargatások és virrasztások között. Itt is akarta befejezni életét, ha engedelmességbôl el nem kellett volna foglalnia Csanád püspöki székét. Egyházmegyéjét Szent István haláláig kormányozta, hatékonyan buzdítva övéit mindennemű erény megszerzésére, különösképpen azonban a Magyarok Istenszülô Nagyasszonyának tiszteletére. Miután azonban a királyt elragadta a halál az élôk sorából és sokan visszatértek a pogányságra, Gellértet 1046. szeptember 24-én megkövezték és lándzsákkal átdöfték: így érte el a halála, amelyet elôzô napon megjövendölt. A város közelében fekvô hegyet róla nevezték el. Átvitele napját február 23-án ünneplik. ======================================================================== Szent Bôd (Buldus) vértanú, egri püspök Szent Bôd vértanú, egri püspök, akit megköveztek és karddal megöltek a hitünkért Budán, 1046. szeptember 24-én. Bôd, aki érdemeivel érte el Szent Istvánnál, hogy felkérje az egri püspöki szék elfogadására, jó pásztorként a hit és az egyház védelmében lehelte ki lelkét. Amidôn ugyanis Szent István halála után a pogány tévely éjszakája újból elborította Magyarországot és a katolikus hit ellen feltámadt kegyetlen vihar sűrű villámokat vetett, Bôd, magával és a saját dolgaival mit se törôdve, hanem kötelességének tekintve, hogy a rábízott nyájat férfiasan megvédelmezze, közbevetette magát, hogy András és Levente választott királyoktól védelmet kérjen övéinek. Az isteni gondviselés azonban másként döntött: amíg ugyanis övéinek biztonságát kereste, maga lett áldozata a katolikus hittôl elszakadt gyilkosok dühének. Ezek Budán elôbb kövekkel támadták meg és amikor ezeknek bátran ellenállt, karddal majd lándzsákkal átszúrták. Bôd, ajkán Jézusnak, Isten Fiának nevével, visszaadta drága lelkét az égnek. Isten nem sokáig hagyta büntetlenül ezt a gonosztettet: Leventét, akinek hatalomvágya szította fel ezt a dühöngést a katolikus ügy ellen és a bűncselekmény többi szerzôjét hamarosan a leggonoszabb halál emésztette el, örök bizonyságul, hogy soha nem lehet büntetlenül megtámadni azokat a férfiakat, akik Istennek szentelik magukat és hogy minél állhatatosabban fáradoznak ezek Isten dicsôségéért, annál éberebben áll készenlétben Ô, hogy megtorolja ezek ártatlanságát. András király pedig, akit mélyen megrendített az ott elkövetett bűncselekmények kegyetlensége, élete végéig szánta-bánta abbeli félelmét, hogy erélyes fellépéssel a feltámadt zűrzavarban csak szaporítaná a nyomorult módon elpusztultak számát, és hogy emiatt nem védte meg férfiasan, ahogyan pedig kötelessége lett volna, a hit szent értékeit. ======================================================================== Szent Beszteréd vértanú, nyitrai püspök Szent Beszteréd vértanú, nyitrai püspök, akit a magyar pogányok megöltek a hitéért Pesten, 1046. szeptember 25-én. Szent István király Beszterédet is rendkívüli erényeiért és tudományáért állította a nyitrai egyház élére. Ô is nemcsak szóval buzdította, hanem elsôsorban élete példájával vezette juhait a legjobb erkölcsi törvények ismeretére és tartotta vissza ôket a rossztól. Szíve örömére, látta is hasznát fáradozásainak, foganatját tanításainak, mindaddig, míg Szent István halála után fel nem támadt a súlyos vihar a katolikusok ellen. Ekkor ugyanis azok, akik mindaddig a pogány szertartásoknak hódoltak, Andrást és Leventét választották meg az ô törvényeik szerint, hogy ezek, teljesen elvetve a katolikus hitet, az országban újból bevezessék a régi pogányság gyakorlatát. A két herceg nem utasította vissza, hanem elfogadta a pogányok feltételeit. Mire nem viszi rá a hatalom éhsége a becsvágyókat? Az új fejedelmektôl kapott felhatalmazás alapján a pogányok büntetlenül zaklatták az összes katolikusokat, legkegyetlenebbül azonban a fôpapokat bántalmazták. Beszteréd, szánva kedves nyáját, Magyarország többi fôpásztorával megtanácskozva elhatározta, felkeresi a két királyt és megkéri ôket, hogy ne gyötörjék a katolikus híveket. Mielôtt azonban elérhette volna ôket, a pogányok karjaiba futott, akik ôt, amíg Budáról a Dunán át Pestre igyekezett, sok sebet ejtve rajta, kegyetlenül felkoncolták. Ô, lélekben a legkisebb sebet szenvedve, derűs arccal tett bizonyságot róla, hogy Jézus nevéért örömmel szenvedi el a gyalázatot és a halált. Másnap, 1047. szeptember 25-én múlt ki bátor és dicsô halállal. A halál nem érte készületlenül, mert Szent Gellért elôtte való napon elhangzott jóslata figyelmeztette rá ôt és az elôírásoknak megfelelôen felkészült rá. ======================================================================== Boldog Mór, pécsi püspök Boldog Mór, a Szent Mártonról elnevezett benedek rendi monostor szerzetese, a magyarországi Pécs püspöke. Mór, a Szent Benedek rendjéhez tartozó szerzetes, Itáliából jött Magyarországra. Az elsô testvérek közül való volt, akik Pannónia Szent Hegyén a Szent Márton kolostorban éltek. Mindennemű erényben kiváló volt, különösen azonban szüzességében. Fényes bizonyítéka nyilatkozott meg ennek, mikor Szent István király, aki minden szerzetest kedvelt, fiával együtt meglátogatta az említett monostort. Imre a szerzeteseket, akik fogadásukra hosszú sorban elébük vonultak, akkori szokás szerint csókkal köszöntötte, még pedig mindegyiket -- égi sugallattól megvilágosítva -- érdemei és élete tisztasága szerint. Egyeseket kétszer, másokat háromszor, néhányat ötször; Mór volt az egyetlen, akit hét csókkal illetett. Az apa elcsodálkozott fia cselekedetén és titokban megtudakolta az okát. Imre megmagyarázta, hogy aszerint osztotta csókjait, hogy ki milyen módon és mennyi ideje tartóztatta meg magát és hogy Mór azért kedvesebb elôtte, mert szüzességét megszakítás nélkül és sértetlenül megôrizte. Ettôl kezdve nagy véleménnyel volt Szent István Mórról, s elismerése méginkább növekedett iránta, amikor a király, hogy észrevétlenül kikémlelje, hogyan virrasztanak és imádkoznak a testvérek, mindnyájuk tudta nélkül és hallgatva, belopódzott a kórusba, azt tapasztalta, hogy míg a többiek a matutinum után visszatértek fekvôhelyeikre, Mór annyira belemerült a mennyei dolgok szemlélésébe, hogy hiába szólította meg, hiába sürgette ismételten, nem kapott tôle választ. Másnap, hogy erényességét még további próbára tegye, visszatért a monostorba és a felsorakozott testvérek koszorújában, ami szerzeteshez méltatlan vétséget csak ki tudott eszelni, minddel vádolta Mórt és ráfogta, hogy farizeus. Ez pedig mindent csendes türelemmel végighallgatott, egyetlen hanggal vagy mozdulattal nem védekezett. A király elragadtatva figyelte erényességét és a pécsi püspökség élére állította. ======================================================================== Boldog Ágoston, zágrábi püspök Boldog Ágoston, Zágráb magyar származású püspöke. Elhunyt 1323. augusztus 3-án. Ágostonról -- vezeték nevén Cazottusról -- többek nyomán Ferrarius állítja a Predikátorok rendjének Magyarországon viselt dolgairól szóló könyvében, hogy magyar volt. Ifjú korában lépett be a Szent Domonkos szerzetébe és a szerzetesi eszmények megvalósításában, a szigorú életvitelben és a többi erényben annyira kitűnt, hogy joggal számították kora egyik legszentebb életű és legműveltebb emberének. Elôször Itáliába, azután Párizsba küldték a fôiskolai tanulmányok elvégzésére, ahol is kiváló elméleti képességei révén és állhatatos munkával a legmagasabb fokú jártasságot szerezte meg magának mind a filozófia, mind a teológia kérdéseiben. Innen visszatérve, miután néhány esztendôn át filozófiát és teológiát adott elô tanítványainak és Isten igéjét hirdette hallgatóinak nem csekély lelki hasznára, XI. Benedek pápa a zágrábi egyház fôpásztorává nevezte ki. Tizenhét esztendeig vezette egyházmegyéjét a legnagyobb életszentséggel és éberséggel mozdítva elô az egész ország békességét és gyarapodását. Ezután, egyes pártoskodó emberek viszálykodása elôl kitérve, visszaköltözött Itáliába, ahol XII. János pápa az apuliai Lucernia egyházának kormányzását bízta rá. Ezt az egyházmegyét tizenhárom esztendeig irányította a legnagyobb jártassággal, könyörületesség, kegyesség és minden más erény hírében. Miután teljessé váltak érdemei és beteltek évei, 1323. augusztus 3-án az égbe költözött, hogy fáradozásai jutalmát elnyerje. Az egyház megengedte, hogy szentségének emlékezetét zsolozsmával tiszteljék. ======================================================================== Magyar Szent Pál, a prédikátorok rendjének elsô magyarországi provinciálisa Magyar Szent Pál, a prédikátorok (domonkosok) rendjének elsô magyarországi tartományfônöke. 1242. február 10. táján szenvedett vértanúhalált. Pál, Magyarország szülötte, nemes szülôktôl származott. Ifjúságától fogva képességei kifejlesztésének és a tudományoknak szentelte életét és hogy ezekben bôvebb ismeretekre tegyen szert, Itáliába utazott. Itt, Bolognában oly elôrehaladást ért el a tanulmányaiban, hogy megszerezte a juris utriusque doctor és a kánonjogi nyilvános tanár fokozatát. A két tudományt aztán sokak hasznára több esztendôn át maga is oktatta. Abban az idôben vonzott magához sokakat ugyanott Szent Domonkos. Példájuk arra indította Pált is, hogy felvételét kérje Domonkos rendjébe, amit 1221-ben el is ért. Pál ilyen atya -- Domonkos -- keze alatt a szerzetesi életben oly elôrehaladást ért el, hogy még azon esztendôben Boldog Szádokkal és három társával együtt Magyarországra is bevitte a rendet. Benne a magyar nemzet lángbuzgalmú, ragyogó műveltségű, ékesen szóló apostola és Isten igéjének hivatott hirdetôje érkezett e szerzetbôl. Gyôr városában oly tüzes prédikációkat tartott, hogy nyomban három nagy tudású fiatalember kérte felvételét a szerzetbe. Itt -- Gyôrben -- és Veszprémben kolostort létesített Pál. Ezután a kunokhoz indult, hogy a hitet hirdesse nekik. Elôször elűzték ôt, ô azonban újra felkereste ôket és oly sikerrel férkôzött hozzá a lelkükhöz, hogy két vezérük, Bejbasz és Membrok, ezer társukkal együtt felvette kezébôl a keresztséget. Az utóbbit András, Magyarország királya emelte fel a keresztvízbôl. Mintegy húsz esztendeig tanította Pál a kunokat és a magyarokat Isten törvényére. Tatárjárás idején szenvedett mártírhalált. Amikor a tatárok Magyarországot pusztították és Isten szolgáit halálra keresték, Pál nyolcvan társával együtt az egyik templomban keresett menedéket. Mindnyájan ott pusztultak el, a barbár düh lekaszabolta ôket. Pált dárdákkal verték át, fejét összezúzták. A kunok elsô apostolának homlokát hármas korona díszíti: a vértanúké, a doktoroké és szüzeké. Kb. 1242. táján, február 10-én halt meg. ======================================================================== Boldog Özséb, esztergomi kanonok, Remete Szent Pál rendjének elsô provinciálisa Boldog Özséb, aki esztergomi kanonokból Szent Pál elsô remete rendjének elsô tartományfônöke lett. Elhunyt 1278. január 20-án. Özséb esztergomi nemes szülôk gyermeke volt. Jövendôbeli jámborságának már kora gyermekségében megmutatta világos jelét. Iskoláit kiváló eredménnyel végezte el. Tudásának és jámborságának elismeréseül hamarosan az esztergomi érseki egyház kanonokai közé választották. E méltóságában különösképpen az irgalmasságot igyekezett gyakorolni. Mint ilyen, valósággal vonzotta magához a remetéket, mikor ezek felkeresték a várost, hogy adományokat kéregessenek. Özsébet mélyen megindította szigorú életvitelük és elhatározta, hogy maga is követi ôket. Kieszközölte az érsek beleegyezését, búcsút mondott a kanonokságnak és 1246-ban a Pilisben egy hármas barlangban remeteségbe vonult és ott félretéve a világ gondjait; egészen az imádságnak és önmaga tökéletesítésének szentelte magát. Egy éjszaka, amikor különös buzgósággal imádkozott, azt vette észre, hogy az erdôben szerteszéjjel lángok futnak ide-oda. Az apró lángok egyszerre csak mind egybe folytak, és a déli verôfénynél vakítóbb világosság támadt belôlük. Özséb, aki ámuldozva és némán nézte a jelenséget, a Lélektôl figyelmeztetést kapott: az erdôn szerte bolyongó lángocskák a remetéket jelképezik, akiket Isten szerzetesi közösségbe kíván egybegyűjteni. Megértette, hogy a csodálatos látvány neki szóló isteni intelem. Összegyűjtötte hat társát, akik közelében laktak, és Pilisszentkereszten templomot majd monostort épített. Ezzel az 1250-ik esztendôben kezdetét vette Remete Szent Pál szerzetesrendjének élete. A rend Ôt választotta meg elsô provinciálisának. E tisztségében kereste fel Rómát, kieszközölni a pápai szék jóváhagyását, hogy rendje Szent Ágoston szabályai szerint megkezdhesse életét. Aquinói Szent Tamás közreműködésével, aki akkor Rómában tartózkodott, elérte, hogy a Szentszék az ügyet Veszprémi Pál püspökre bízta kivizsgálás céljából. Özséb húsz esztendeig kormányozta szerzetét. Miután tisztét a legtökéletesebben látta el, 1273. január 20-án adta vissza tiszta lelkét az égnek. ======================================================================== Zoerard Szent András, remete Szent Zoerard András, nyitrai majd trencséni remete. Elhunyt 1009. július 27-én. Zoerard paraszt szülôktôl származott. Egyszerű származását az erény legnemesebb fényével tette ragyogóvá. A remete élet szeretete magával ragadta ôt és mikor meghallotta, hogy Szent István apostolkodása nyomán és annak védelme alatt virágzik a katolikus hit és egyre több az olyan férfiú, aki Isten keresésének szenteli magát, és hogy számos szent életű ember özönlik a királyhoz más országokból is, ezek példáján felbuzdulva és felbátorodva Lengyelországból magyar földre zarándokolt. Itt felkereste Fülöp apátot, a Szent István által a Nyitra melletti Zobor hegyen Szent Hippolit tiszteletére alapított monostor elöljáróját, ez pedig jóindulattal befogadta ôt. Miután magára öltötte a szerzet ruháját, Zoerard nevét Andrásra változtatta, hogy már a neve is a Kereszt szeretetére figyelmeztesse. Miután Nyitrán letöltötte próba éveit, a szentebb és összeszedettebb élet után vágyódva a Trencséntôl nem messze a Vág partja fölött emelkedô Szkalka nevű szikla egyik barlangjába vonult el és ott töltötte napjait szigorú önfegyelemben, csodálatos módon sanyargatva testét. Gyakran három napon át egy falatot sem vett magához, a tavaszi nagy böjt negyven napja alatt csupán negyven szem dió volt tápláléka és a böjtöt még ugyanennyi nappal toldotta meg. Napjait és éjszakáit álom nélkül, imádságban töltötte, szinte semmi pihenést nem engedett fáradt testének. Egy üreges fatörzset ugyanis kívülrôl bevert hegyes fanyársakkal és nádakkal oly módon alakított ki, hogy ha az álomba lankadó teste bármerre kezdett volna dôlni, a fa szöge és a nád hegye megszúrja és az imádság tovább folytatására serkentse. Hasonlóképpen egy karikát is készített, amelyre négy oldalt egy-egy követ függesztett fel. A karikát a feje fölé akasztotta, hogy elálmosodva bármerre dűlt el az, a kövek ütése felriassza. Halála után fedezték fel, hogy vezeklô öv helyett vaslánccal szorította össze oldalát, annyira, hogy az csontig hatolt bele húsába. Nyitrán temették el Szent Emmerám templomában, amelyet Boldog Gizella, Szent István hitvese alapított. Andrást a maguk szentjének követelik mind a bencések, mind a kamalduliak, mind pedig Remete Szent Pál szerzetesei. Nem akarnék döntôbíró lenni köztük. Napját július 27-én ünneplik. ======================================================================== Szent Benedek vértanú, trencséni remete Szent Benedek remete és vértanú, akit Trencsén közelében a Vág folyóba vetettek. Ünnepnapja május 1. Benedek, Szent Zoerard-Andrásnak nemcsak életmódjában volt társa, hanem a tökéletes szerzetesi életben tanítványa is. Tôle vette át az életszentség ismereteit és normáját, az ô példája lobbantotta lángra benne a szigorú életvitel és a magány szeretetét. Ô is Trencsén mellett a Szkalka egyik barlangjában lakott, ugyanolyan önmegtartóztatással, virrasztásokkal és imádsággal igyekezett mesterét követni és lépést tartani vele. A megszentelt barlangban, amelyben lakott, jámborsága örök emlékeként még most is látni, hogyan kopott le a szikla imádságra terjesztett két keze érintései nyomán. Zoerard András halála után három évvel rablók ölték meg ôt. Azzal gyanúsították meg, hogy nagy mennyiségű aranyat rejteget. A vélt zsákmány reményében megtámadták Benedeket, elhurcolták, a Vág partján kegyetlenül meggyilkolták és beledobták a vízbe. A környékbeli lakosok, akik ismerték szent életét, sokáig keresték a testét. Halála után egy évig se találták meg. Végül is egy sas keltette fel gyanújukat, amely a Vág partja fölött mindig ugyanazon a helyen kerengett, mintha ôrzött volna valamit, amit meglátott. Kiderült, hogy Benedek szent maradványait vigyázta. Búvárt küldtek a vízbe, hogy keresse meg a szent férfiú testét. Az meg is találta és kihúzta a közeli partra. Csodálatos dolog! A test, amely egy esztendeig a víz alatt lappangott, annyira frissen és épségben maradt meg, mintha csak minap halt volna meg. Ez a körülmény nemcsak hogy csodálatba ejtette az embereket, hanem rendkívüli módon megerôsítette meggyôzôdésüket, hogy Benedek szent volt. A megszentelt testet Nyitrára vitték Szent Emmeram bazilikájába és ugyanabba a koporsóba helyezték, amelyben mestere, Zoerard csontjait ôrizték, hogy akiket életükben ugyanolyan életcél kapcsolt egybe, azok haláluk után is egy sírban nyugodjanak. ======================================================================== Boldog Csáki Móric, dominikánus Boldog Csáky Móric, a prédikátorok szerzetének tagja, aki híres volt az Istenszülô iránti szeretetérôl és csodáiról. Meghalt Gyôrben 1336. március 20-án. Móric a máig is jeles nemzetségbôl, a Csákiak családjából származott. Születését a Boldogságos Szűz, Isten Anyja jövendölte meg viselôs édesanyjának, megjósolva azt is, hogy kedves lesz Isten és emberek elôtt. Gyermekségébôl kilépve, mikor magasabb tudományok tanulmányozásával kezdett foglalkozni, mindenkor elônyben részesítette a jámborság és egyéb erények gyakorlását. Ami szabad ideje tanulása mellett maradt, imádságra vagy szerzetesekkel folytatott beszélgetésre fordította, akiket igen kedvelt. Egy bizonyos testvérnek a prédikátorok rendjébôl, aki atyja várában idôzött, térdenállva könyörgött, hogy meséljen neki a szentek példáiból. Valahányszor az teljesítette kívánságát, Móric akkora szomjúsággal hallgatta a szent életű férfiak tetteirôl szóló történeteket, hogy örömében, a leggyöngédebb vigasztalódásának bôséges tanúságaként kicsordultak a könnyei. Egyúttal elhatározta, hogy, mihelyt életkora lehetôvé teszi, maga is szerzetbe lép. Elhatározását végre is hajtotta volna, ha abban meg nem akadályozza apja parancsa, aki rá akarta kényszeríteni, hogy házasodjék meg, vegye el feleségül jegyesét, Magyarország palatinusának, Amadénak leányát. Móric jó fiú volt, engedelmeskedett az apai parancsnak, késôbbre halasztotta szándéka megvalósítását, de nem mondott le róla. Három esztendôt töltött együtt feleségével a házasságban, legszentebb életben. Ekkor kölcsönösen megállapodtak, hogy az asszony apáca zárdába vonul, Móric pedig belép a prédikátorok rendjének kolostorába. Már éppen azon voltak, hogy végrehajtják megállapodásukat, Amade palatinus azonban megneszelte a dolgot és mivel Móricot nem tudta másképp visszatartani szándéka megvalósításától, fogságba vetette. Testi szabadságát elvehette, lelkét azonban nem. Másfél esztendeig tartották fogságban, de mikor nem tudták megtörni, szabadon engedték azzal, hogy tegye meg, amit akar. Szerzetesi életének harminc esztendeje alatt nem evett húsételt. Hogy testét lelke igájába hajtsa, éjjel nappal ciliciumot hordott. Csodálatos dolgok történtek meg vele. Vácott éjszaka bezárt ajtón át hatolt be a templomba és amíg ott az éjszakát imádságban töltötte, ragyogó fény vette körül. Gyôrben fejezte be életét szent halállal 1336. március 20-án. Halála elôtt és halála után egyaránt számos csodát művelt. ======================================================================== Boldog Bánfi Buzád, vértanú a prédikátorok rendjébôl Boldog Bánfi Buzád, a prédikátorok szerzetének tagja, Magyarország palatinusának fia, akit a tatárok öltek meg. Az elôkelô Bánfi családból való Buzád, Magyarország egyik leghatalmasabb embere volt. Javakorabeli férfi volt már, amikor búcsút mondott a múlandó javaknak és méltóságoknak, fiaira hagyva hercegi méltóságát, 1233. körül belépett a prédikátorok rendjébe és nagy buzgósággal megkezdte szerzetesi életét. Itt, mivel már elôbb kiváló jártasságra tett szert a tudományokban, az Isten igéjének nagyhatású hirdetôjévé lett. Amikor a tatárok betörtek Magyarországra és az Isten szolgáit különös kegyetlenséggel pusztították, a kolostor fônöke a gondjaira bízott testvéreknek megparancsolta, hogy futásban keressék menekülésüket. Buzád ekkor mit sem törôdve az életveszéllyel, azt kérte az elöljárótól, hogy ô hadd maradhasson a kolostorban, hogy legyen aki vigaszt nyújt az ott rekedt keresztény népnek. Oly állhatatosan könyörgött, hogy a fônök, vonakodva bár, engedett kérésének. Miután megkapta az engedélyt és társai biztosabb helyre menekültek, Buzád felkészült a biztos halálra, amit Krisztusért vállalt és ugyanerre buzdította a népet is. Amikor a kegyetlen tatár népség már a közelben pusztított, még egyszer arra intette Krisztus kisded nyáját, hogy, ha úgy adódik, bátran fogadja el a halált Jézusért, maga pedig bement a templomba és az oltár elôtt kereszt alakban leborulva imádkozva és könnyek között felajánlotta magát egészen elégô áldozatul. Önfelajánlása után december 8-án meg is gyilkolták ôt a barbárok. A kegyetlen nép elvonulása után a visszatérô testvérek ott is találtak rá: a tatárok számtalan lándzsadöféssel ölték meg ôt, majd levágták a fejét. Az egyik testvér, midôn visszatért, különösen bánkódott Buzád sorsán, három napig nem evett, nem aludt, ömlöttek a könnyei miatta. Harmadnapon elragadtatásba esett, amikor is megjelent elôtte a megölt Buzád és azt mondta neki: Nemde nem Krisztusnak is elôbb szenvednie kellett és úgy menni be az Ô dicsôségébe. Ennek az ideigvaló világnak a szenvedései nem méltók a jövendô dicsôségre. Az intelmek után a testvér többé nem kesergett, hanem Buzáddal együtt vrvendezni kezdett. ======================================================================== Boldog Ilona szűz, Szent Domonkos szerzetébôl Boldog Ilona, szűz, magyar domonkos rendi szerzetesnô, Szent Margit mesternôje a szent életre való nevelésben. Meghalt Buda mellett 1270. november 9-én. A magyar nemzetbôl való Ilona az 1222-ben Veszprémben építtetett Szent Katalin klastromának volt szerzetesnôje, egyúttal Negyedik Béla magyar király leányának, Boldog Margitnak jóságos cselekedetekben oktatója. Életszentsége ámulatba ejtô csodákban nyilvánult meg. Krisztus Urunk maga akart bizonyságot tenni életszentsége felôl: amidôn Ilona belemerült Urunk keserves kínszenvedésérôl való elmélkedésbe, rányomta kezeire és jobb oldalára maga sebeinek bélyegét. Imádsága közben, amit igen szeretett, gyakorta megtörtént, hogy a teste felemelkedett a levegôbe és üdítô mennyei muzsikaszó zengett körülötte. Ilyenkor annyira eltöltötték a vigasztalások, hogy tehetetlenné vált velük szemben, testét elhagyták érzékei és erôi. A szenteket oly gyengéden szerette, hogy kiérdemelte, miszerint azok megszólítsák. Egyszer az éjszakai alvás idején imádság közben elragadtatásba esett. Úgy látta, hogy Krisztus képe a keresztrôl lehajol hozzá. Ilona nyomban átölelte, annyira, hogy az odafutott nôvérek semmiféle erôfeszítéssel nem tudták lefejteni karjait a feszületrôl, mindaddig, amíg másnap délben magához nem tért és maga nem tette vissza azt régi helyére. Lángoló hévvel és hódolattal csüggött legszentebb Testének és Vérének misztériumán. Egy alkalommal, midôn a gyóntatója nem engedte meg, hogy magához vegye azt, sóvárgása oly magasra lobbant, hogy Krisztus megjelent neki és maga nyújtotta számára az Eucharisztiát. A prófétálás lelke sugárzott belôle, megkapta a betegségek meggyógyításának adományát is, a betegek testébôl puszta érintéssel kiűzte a nyavalyákat, ugyancsak puszta érintéssel a fonnyadt virágoknak is visszaadta frissességüket. Ezeket azonban, nehogy, akik észreveszik, szent hírét költsék, nyomban leszakította. Halála óráján nagy mennyei sereggel maga Krisztus Urunk jött elébe és hívta meg a boldog halhatatlanságra 1270. november 9-én. Halála után is számos csodával dicsôítette meg. ======================================================================== Boldog Antal, Szent Ferenc harmadrendjének tagja Boldog Magyar Antal, Szent Ferenc harmadik rendjének tagja, aki a betegek ápolásában szerzett hírnevet. Elhunyt 1398. május 13-án. A magyar szülôktôl született Antal szent életének kezdetét az a zarándoklat jelentette, amelyet Rómába tett, hogy ott elnyerje a jubileumi búcsút. Ott ugyanis, midôn több esztendeig ájtatoskodott az Apostolok küszöbe és a szentek ereklyéi elôtt, feltámadt benne a tökéletes élet utáni vágy, felöltötte Szent Ferenc harmadik rendjének öltözetét, vállalta és gyakorolta annak szabályait. Elvégezvén ájtatoskodását, visszafelé fel akarta keresni Assziszit, hogy meglátogassa Rendalapító szentje, Ferenc sírját. Útközben azonban Folignoban megbetegedett. Bevitték az ottani Szentlélek kórházba. Itt oly nagy szeretetet tapasztalt, hogy fellelkesedve rajta fogadalmat tett, hogy ha Isten élni hagyja, az életét az irgalmasság cselekedeteinek szenteli a beteg zarándokok szolgálatában. A sors azt mutatta, hogy fogadalma tetszett az égnek: meggyógyult. Amit megígért, teljesítette is, visszanyerve egészségét többé nem magának, hanem Isten kedvéért másoknak élt, napjait és éjszakáit teljesen a betegek ápolásának szentelte. Nem volt senki jóságosabb, senki gondosabb a betegekhez nálánál, valósággal anyai szeretettel ápolta és segítette ôket, gyengéden bánt velük. Isten azonban további megpróbáltatásokkal akarta tökéletesíteni erényét, újból súlyos betegségekkel látogatta meg. Ezeket Ô nemcsak állhatatosan, hanem derűs türelemmel viselte el, soha nem panaszkodott fájdalmai vagy állapotának súlyossága, betegségének hosszadalmassága miatt. Hajlott korban, érdemekben gazdagon, 1398. május 13-án nyerte el fájdalmainak és fáradozásainak jutalmát, a jámbor halált. Testét a kórház kápolnájában temették el, amelyet szolgált. A nép megszakítás nélkül özönlött sírjához és szentnek kijáró tisztelettel vette körül. Tisztelete különösen azután növekedett meg, hogy testét, amelyet elôzôleg betegség roncsolt szét, 1608-ban épségben és sértetlenül találták. Ekkor méltóbb koporsóba tették és a templom fôoltárán helyezték el nyilvános tiszteletre. Isten számos csodát művelt, szolgája, Antal közbenjárására. ======================================================================== Boldog János, a prédikátorok rendjének magyarországi provinciálisa, boszniai püspök Boldog János domonkos rendi szerzetes, a rend magyarországi tartományfônöke, majd boszniai püspök. Elhunyt 1253. november 4-én. János Osnaburg tartomány Wildesheim nevű mezôvárosából származott. Már ifjúkorában kitűnt értelmességével, miután elvégezte bölcseleti, civil és egyházjogi tanulmányait és megszerezte a doktori babért, méltán érdemelte ki Második Frigyes római császár rokonszenvét és jóindulatát. Rendkívüli megbecsülést vívott ki magának, mint penitenciárius, a pápánál is. Ezek kegyét azonban János, miután az Isten Szülô Szűz megjelent elôtte és a prédikátorok rendjének öltözetét felmutatta neki, az Isteni kegyelemnél kevesebbre becsülte, és elhatározta, hogy ezentúl csakis Istent szolgálja. Hogy Isten ismeretét másoknak is továbbadja, úgy döntött, hogy a magyaroknak hirdeti az evangéliumot. Elhatározását oly odaadással és lelkesedéssel valósította meg, hogy végül is megválasztották az egész magyar rendtartomány provinciálisának. Provinciáját a legnagyobb fokú szeretettel, szelídséggel és gondossággal kormányozta és inkább a példájával lelkesítette Krisztus hitének terjesztésére, mintsem hatalmi szóval. Buzgalmának híre eljutott Rómába is és IX. Gergely pápa parancsa -- bármennyire is nem akarta, sôt ellenkezett -- Bosznia püspöki székére emelte. Tiszte gyakorlásában akkora bôkezűséget mutatott a szegények iránt, hogy Cantipratanus tanúsága szerint, aki testi-lelki jóbarátja volt, amikor jövedelme évente nyolcezer ezüst márkát tett ki, azt -- kivéve egy kis részét, amit a legszükségesebb házi kiadásaira visszatartott -- teljes egészében szétosztotta a szegények között. A lelkipásztori gondjaiba belefáradva, hosszas sürgetéssel elérte, hogy a püspökség terhétôl megszabadult és visszatérhetett a nyugodtabb szerzetesi élethez. Munkássága azonban nem szűnt meg, csupán megváltozott. Életszentsége ugyanis, amely addig is közismert volt, most, ezzel a lemondással még nyilvánvalóbbá lett, ezért 1241-ben egyhangúlag ôt választották meg a prédikátorok rendjének negyedik generálisává. Ebben a tisztségében tizenegy esztendeig kormányozta rendjét kitűnôen, míg 1253. november 4-én Strassburgban meg nem kapta a meghívást az örök nyugalomra. ======================================================================== Szent Piligrim, passaui püspök, Magyarország apostola Szent Piligrim, lorchi (passaui) püspök, akit Géza magyar fejedelem hívott be Magyarországba, ahol is ötezer magyart keresztelt meg. Géza a magyarok utolsó fejedelme, midôn, még mint pogányt, megérintette valami az igaz hit világosságából, minden módon azon volt, hogy a szomszédos tartományokból katolikusokat hívjon be Magyarországba. Mindenekelôtt Piligrim passaui püspökhöz küldött tisztelgô követtel levelet, és meghívta, hogy jöjjön el Magyarországra és hirdesse a népnek Isten igéjét. Hozzátette, hogy már ô maga is szilárdan eltökélte, hogy nyilvánosan megvallja Krisztust és megígérte, mindenkinek megadja a szabadságot, hogy a katolikus egyházba beléphessen. A fejedelmet egyebek között és mindenek elôtt e férfiú, Piligrim mindenfelé ismert és csodatételekkel igazolt életszentsége késztette rá, hogy meghívja ôt magához. Ezen túlmenôen többektôl úgy értesült, hogy Piligrim lekötelezettnek érzi magát a magyar nemzetbôl való emberekkel szemben, mert ezek az ô ôseivel jót cselekedtek. Géza úgy gondolta, Piligrim most készséggel ragadja meg az alkalmat, hogy lerója háláját. Amikor ugyanis Pechlarni Rudiger, a neves férfiú, akitôl Piligrim nemzetsége származott, a császári birodalom határát védte Pannóniával szemben, nem tudom, milyen okból, magára vonta Henrik császár haragját, számkivetettségében a magyarokhoz került. Hosszas itt tartózkodása alatt számos jótéteményben részesült tôlük. Úgy érezte, hálával tartozik a magyaroknak s ezt a kötelezettséget ráhagyja utódaira is. Géza emberi módon számítva remélte, hogy Piligrim nem utasítja vissza a barátságos meghívást. Piligrim azonban nem emberi meggondolásból sietett nyomban eleget tenni a kérésnek, hanem azért, mert a passaui püspökök hivatalbeli kötelességei közé tartozott, hogy Pannóniában a hit ügyét elômozdítsák. Elôször Gézát merítette bele a szent forrásba, majd rövid idô alatt még ötezer magyart. Így lett Piligrim a megtérni kezdô Magyarország mindenben szorgos elsô apostola. Emlékezetét május utolsó napján ülik meg. ======================================================================== Szent Adalbert, prágai érsek, a magyarok apostola Szent Adalbert, prágai érsek, akit Géza magyar fejedelem hívott be Magyarországba. Halála napja április 23. Adalbert, nemzetiségére nézve cseh, elôkelô nemzetségbôl született számos nemzet újjászületésére. Mihelyt serdültebb életkora engedte, igyekezett a tudományokban, elsôsorban azonban az erények tanulásában és tökéletesítésében elôrehaladni. Lobogó buzgalmát, amelyet kora gyermekségétôl fogva táplált magában, egész további életén át megôrizte. Eredetileg Vojtechnek hívták, az Adalbert nevet a bérmálásban kapta, Albert magdeburgi püspök után, akihez tanulni küldték; késôbb többnyire ezen a néven emlegették. Diethmar prágai püspök halála után parancsra foglalta el annak megüresedett székét. Tisztét úgy töltötte be, hogy minél nagyobb hasznára legyen az egyháznak magának és minél több jót tehessen a szegényekkel, akik közül mindennap tizenkettôt látott el étellel. Ezt az apostoli férfit azonban nem igen fogadták el hazájában, ezért, mivel polgártársai fellázadtak ellene, a római pápa tanácsára kétszer is elhagyta azokat. Ezután, hogy fáradozásait gyümölcsözôbben folytathassa, Magyarországba jött, amit maga az Istenszülô Szent Szűz jelentett be látható alakban jelenvén meg Géza, a magyarok fejedelme elôtt. Géza fejedelmet és népét, akiket Szent Piligrim vezetett az igaz hitre, Szent Adalbert erôsítette meg vallásában; Szent Istvánt, késôbb Magyarország elsô királyát és annak fiát, Szent Imrét ô merítette be a szent forrásba és az akkor még csak serdülôben levô kereszténységet kiváló igehirdetéssel erôsítette meg. Egyre növekvô buzgalmát azonban Magyarország nem tudta kielégíteni, Lengyelországba látogatott, hogy ott is folytassa üdvös, nevelô munkásságát. Három esztendôn át működött itt, majd onnan a poroszok földjére távozott, amely még a bálványimádásnak hódolt. Itt, mialatt az igaz hit alapismereteit igyekezett beleoltani a lelkükbe, elnyerte a vértanúság koronáját: a hit ellenségei áldozat bemutatás közben lándzsa döfésekkel megölték és fejét levágták. ======================================================================== Szent Gaudencius, püspök, Szent Adalbert testvére, Magyarországban apostoltársa Szent Gaudencius püspök, Szent Adalbert testvére és magyarországi apostolságában társa és azzal együtt a hit terjesztôje. Szent Gaudencius nemcsak vér szerint volt testvére szent Adalbertnek, hanem szerzetüket tekintve is. Ugyancsak apostol társa volt abban a munkában is, amelyet a hit terjesztésének szolgálatában Magyarországban vállaltak és amelyben ugyanolyan buzgalomról tanúskodott, mint ô. Adalbert, több más kiváló férfival együtt Gaudenciust is Itáliából hozta magával Csehországba. Elôbb a Kegyes Boleslaw fejedelem által alapított és gazdag adományokkal ellátott Brevnovi-i monostorban élt szerzetesi fegyelemben. Miután itt elsajátította az életszentség tudományát és a szerzetesi tökéletesség magas fokára jutott el, Szent Adalbert magával hozta Magyarországra is, hogy azt a szellemet, amelyet kolostor magányában elsajátított, most közkinccsé tegye, és a jó elhatározások mellett, amelyeket a hit gyarapítására az árnyékban fogalmazott meg, most a nyilvános életben tegyen tanúságot és segítsen neki az egyetlen igaz Isten szolgálatára vezetni a pogány népet. Gaudencius, mivel fellelkesítette testvére buzgósága és lángralobbantotta közös családi örökségük: a jóért való lelkesedés, annyi találékonysággal és buzgalommal tevékenykedett, hogy egész idô alatt, amíg Magyarországban működött, se szóban, se cselekedetben semmit el nem mulasztott, és mindenben, amiben csak lehetett, megkönnyítette, hogy Adalbert a magyarok lelkét Krisztus igájába fogja. Derűs lélekkel vállalta a legnehezebb fáradalmakat is, nehogy valamit is elmulasszon, ami hasznos lehetett a tekintetben, hogy az e nép lelkébe plántált új hitet erôsítse. Amikor Adalbert Magyarországról Lengyelországba távozott, Gaudencius ismét útitársul szegôdött hozzá. Itt érdemei elismeréséül Gnezno püspökévé nevezték ki. E tisztségében oly kiválóan látta el feladatait, hogy nagy hasznára volt nyájának is és nagy érdemeket szerzett Isten elôtt a maga számára is, mígnem jámbor halállal az égbe nem távozott, hogy ott érdemei jutalmát megkapja. ======================================================================== Szent Bonifác vértanú, Szent Márton monostorának apátja Magyarországon Szent Bonifác vértanú, a magyarországi Szent Márton monostor fôapátja, akit a poroszok öltek meg körülbelül 1007-ben. Bonifác Asztriknak, a késôbbi kalocsai érseknek volt tanítványa, elôbb Csehországban Brevnovban, majd Magyarországon Szent Márton hegyén. Amikor Asztrikot a püspöki székre emelték, ô lett utóda a fôapátságban (a helyet híre miatt tisztelték meg ezzel a méltósággal). Bonifác azonban nem sokáig élvezhette ezt a szerzetesi nyugalmat. Szent István király, amikor elhatározta, hogy országa minden részében elterjeszti Krisztus hitét, 1004 körül elküldte ôt alsó Pannónia népének megtérítésére (ott ugyanis nem mindenki hitt Krisztusban). Apostoli feladatát lelkesedéssel vállalta el; nemcsak Pannóniában akarta Isten igéjének hirdetésével Krisztus nyáját növelni, hanem azon túl is igyekezett az evangéliumot tovább terjeszteni. Mikor ugyanis értésére jutott, hogy Szent Adalbert, akinek minap Magyarországon társa volt a jó gyümölcsöt hozó fáradozásában, a poroszok között elnyerte a vértanúság koszorúját, benne is fellobbant a vágy e babér után, elhatározta, hogy ô is haladéktalanul végigfutja ezt a pályát, remélve, hogy az ég ôt is megajándékozza ezzel a kegyelemmel. Meg is hallgatta az ég: a pokol ugyanis nehezen tudta elviselni, hogy ennyi lelket elragadott tôle, néhány pogány bennszülöttben annyira felszította a gyűlöletet Krisztus hite és annak hirdetôje, Bonifác iránt, hogy mikor ez lelkesen hirdette Isten igéjét a népnek, elôbb kigúnyolták, és midôn nem állt el az igehirdetéstôl, karddal halálos sebet ejtettek a fején. Bár nem halt bele sebébe azon nyomban, a vértanúság koronáját nem lehet elvitatni tôle. Halála után a hívek azóta is vértanúként tisztelik. A halál az Úr 1007-ik éve táján ragadta el. ======================================================================== Boldog Szádok vértanú, a prédikátorok rendjébôl Boldog Szádok, a prédikátorok rendjének szerzetese, akit Szent Domokos küldött Magyarországba. Miután itt kiváló munkát végzett, 1260. május 2-án szenvedett vértanú halált. Szádok Szent Domonkos tanítványa volt, ô is küldte el, hogy Isten magyarországi szöllejét művelje. Amikor Boldog Pállal, ugyanazon szerzetesrend magyar tagjával együtt elérkeztek az ország határára és Szádok egy éjszaka buzgón imádkozott, hogy szent rendjét sikerrel terjeszthessék el ezen a földön, roppant kavargó ördögsereget pillantott meg, amely jajongva így kiáltott: -- Jaj nekünk, azért jöttetek, hogy kiforgassatok bennünket jussunkból és kiűzzetek ezekbôl a mi otthonainkból. Ez a látomás felszította és nagyobb bátorsággal övezte fel Szádokot, új erôt adott neki, virrasztásokkal, könyörgésekkel, testének sanyargatásaival, böjtölésekkel hívta segítségül Istent és ettôl kezdve hitoktatásban, nyilvános gyülekezetekben és magányos beszélgetésekben, a szentségek kiszolgáltatásában és más, a lelkek üdvössége szempontjából hasznos tevékenységben számos esztendôn át fáradozott a nép javának elômozdításáért, és mivel Isten bôségesen megáldotta munkáját, sokakat vezetett el Krisztus hitére. Örvendve adott hálát zsákmányáért és új feladatok felé irányította lépteit. Magyarországról Lengyelországba szólították és -- bár semmi ilyenre nem számított -- a Sandomierz-i konvent élére állították. Priorként negyvennyolc rendi testvérét irányította atyai szellemben, többet törôdve mindegyikük kényelmével, mint a magáéval. A tatárok ölték meg egyik betörésük alatt, 1260-ban. A barbárok kardcsapásai és lándzsaszúrásai között Jézus és Mária nevével ajkán fogadta a dicsôséges halált. Az utódok emlékezetében ma is halhatatlanul benne él; Sandomierzben ugyanis június 2-án minden esztendôben hatalmas népsokaság ünnepli meg mártírhalálának emlékét. ======================================================================== Boldog Berthold, Szent Ferenc rendjébôl, Magyarország apostola Boldog Berthold, Szent Ferenc rendjének tagja, híres szónok, Magyarország apostola. Meghalt 1272. december 13-án. Berthold Regensburgban született, ifjúságában egy mélyen vallásos férfiú Boldog Dávid volt a mestere az erények elsajátításában. Mestere segítségével a tökéletesség magas fokára jutott el, és hogy a tôle kapott szellemet biztosabban megôrizhesse, úgy döntött, hogy Szent Ferenc reguláját követi. Beszédében annyi volt a kedvesség, hogy ékesszólásával úgy vonzotta magához a hallgatókat, mint valamiféle varázsitallal. Egyesek szerint hatvan, mások szerint százezren csüggtek egy-egy alkalommal az ajkán, amikor az igét hirdette. Megtörtént, hogy amikor a szószékrôl bizonyos fajtájú vétkek mineműségét keményebben ostorozta, a népsokaság közepében egy nô, akinek lelkét az a bűn nyomta, holtan esett össze. Berthold, a szónok, felszólította a népet, hogy imádkozzék érte. A nô életre támadt és csodálatos dolgokat mondott el: abban a pillanatban, amikor összeesett, hatvanezer lélek került Isten ítélôszéke elé, ennyi ember halt meg akkor a világon különbözô események folytán. Mindnyájuk közül csupán három jutott a tisztító tűzbe, a többi hanyatt-homlok zuhant a pokolba és csupán egyetlen egy ment egyenesen a menyországba. Bertholdnak ez a vallomás újabb alkalmat adott, hogy a bűnöket, a hallgatóság nagy lelki hasznára, még erôsebben ostorozza. Istentôl kapott talentumát nem akarta egy-egy város vagy tartomány szűk határai közé szorítani, hanem, hogy annak haszna minél több emberhez eljusson, elhatározta, hogy ékesszólásának erejét idegen országokkal is megismerteti. Úgy vélte, hogy buzgóságának Magyarország nyújtja a legalkalmasabb területet, ezért idejött s itt sokakat visszavezetett Krisztus aklába azok közül, akiket a hitetlen kunok tévelygésekre csábítottak. Szava égett mint a fáklya és hévvel teli beszéde, mint Illésé, még azokra is hatott, akik addig megátalkodottan ellenálltak a térítésnek. Regensburgban halt meg 1272. december 13-án. Ott is helyezték sírba. Halála után Isten számos csodával dicsôítette meg. ======================================================================== Thomasius Szent Péter, kármelita, apostoli követ Magyarországon Szent Thomasius Péter, kármelita, Nagy Lajos királyhoz küldött apostoli követ, aki azon fáradozott, hogy megteremtse a békét a magyarok és a velenceiek között. 1357. január 29-én hunyt el. Thomasius Péter, a kármelita rend nagy ékessége Aquitaniában született ismeretlen szülôktôl. Ifjúságában házról-házra járva kéregetéssel tartotta fenn életét. Ragyogó elméjét kiművelve azonban oly tudásra tett szert, hogy miután befogadták a Kármelhegyi Boldogasszony testvéreinek rendjébe, több esztendôn át adta elô a filozófiát és a theológiát hallgatói számára rendkívül gyümölcsözôen. III. Ince pápa, midôn megismerte életszentséggel párosult tudományát, 1348-ban kinevezte a Szicíliai Királyságban található Pacta majd Corona püspökévé, utána egyre gyarapodó érdemei elismeréséül Kréta érsekévé, végül Konstantinápoly patriárkájává léptette elô. Eközben több különbözô királyi és fejedelmi udvart keresett fel, mint az Apostoli Szék követe. Meglátogatta Budán is Nagy Lajost, Magyarország királyát, hogy a magyarok és a velenceiek között kitört háborút lecsendesítse és hogy azok felszított harci kedvét a Szentföld felszabadítására fordítsa. Lajos készséggel és jóindulattal hallgatta meg kérését, hogy hívja vissza a velenceiek ellen felállított hadseregét, és hogy haragját irányítsa az igaz hit ellenségei ellen. Péter ékesszólása még arra is rábírta a királyt, hogy felajánlja: tíz éves békét köt a velenceiekkel és seregével elindul a Szentföldre. Erre Péter elôtt, mint apostoli küldött elôtt le is tette az esküt, az pedig a pápa felhatalmazása alapján kinevezte a hadjárat vezérévé és kezébe adta a keresztes zászlót. A velenceiek azonban visszautasították a béke feltételeit. Pétert mélyen lesújtotta viselkedésük, és elôre megmondta, hogy balsikerrel végzôdik háborúskodásuk. Valóban, a magyarok, Péter imáitól segítve megostromolták Zara városát, a velencések hadseregét leverve gyôztek, és egész Dalmáciát elragadták tôlük. Péter, miután így végzôdött magyarországi követsége, még számos ragyogó vállalkozással szolgálta az egyházat, neki köszönhetô egyebek közt, hogy Alexandriát visszafoglalták a törököktôl. Fáradozásainak boldog befejezését a ciprusi Famagustában érte meg. ======================================================================== Boldog Dominici János, apostoli nuncius Boldog Dominici János, a prédikátorok rendjének tagja, püspök és bíboros, a Szentszék Zsigmond, magyar királyhoz küldött követe. Elhunyt Budán 1419. október 6-án. Dominici János hazája szerint firenzei volt, fogadalma szerint Szent Domonkos rendi szerzetes, méltósága szerint pedig a raguzai egyház fôpásztora, a római Szentegyház bíborosa. Élete nagyrészét Magyarországon töltötte el. XII. Gergely pápa ugyanis, látva, hogy Zsigmond, Magyarország királya egyedülállóan kiváló a katolikus hit buzgó védelmében, nagyvonalúságban és hadi erejének dicsôségében, kétszer is a latere legátusának küldte hozzá. János legátusként az egyház ügyeinek intézésében legnagyobb ügyességgel és nem kisebb szerencsével járt el. Akkora tekintélyre és hitelre tett szert a királynál, hogy ez minduntalan bevonta ôt legbizalmasabb tanácskozásaiba és a legbizalmasabb titkait is közölte vele. Nem volt kisebb a becsülete a fôrendeknél sem, mert mindegyik a maga javának pártfogóját tisztelte benne. Az volt az általános vélemény róla, hogy nincs nálánál élesebb és megbízhatóbb elme a törvények meghozatalában és magyarázatában, a peres ügyek rendezésében, az ellentétek elsimításában és a közjót, különösen a hit elômozdítását szolgáló tanácsok adásában. E természetes és kegyelmi adományok miatt kérte a király a pápától, hogy ne fossza meg Magyarországot ekkora értéktôl, hanem hagyja meg ott apostolnak az akkor újonnan támadt eretnekségek kiküszöbölésére. János ekkor az ország fôvárosába, Budára költözött, hogy abban a vallást épen és sértetlenül megôrizze. Úgy vélekedett ugyanis, hogy ha a haza szíve egészséges marad, a tagok életerejét könnyebb megtartani. Meg is oldotta mindkét feladatát a legnagyobb hozzáértéssel, amíg meg nem érezte, hogy közeledik élete befejezése. Ekkor, mintha már letette volna minden közéleti gondját, egészen az imádságnak és a virrasztásnak adta magát. Lázba esett és az ôt körül álló magyar fôurak, az egész ôt gyászoló polgárság könnyei között, mintha szelíd álomba merült volna, 1419. október 6-án elhunyt. Testét olyan óriási pompával temették el, amilyen az ily tekintélyes és közszeretetben álló férfinek csak kijárt. Isten számos csodával tüntette ki. ======================================================================== Szent Kapisztrán János, Szent Ferenc szerzetébôl, Magyarország apostola Szent Kapisztrán János, Szent Ferenc rendjének tagja, aki a törököket megfutamította Belgrád alatt. Elhunyt 1456. október 23-án Magyarországon, Újlakon temették el. Az itáliai Samnitok nemzetségébôl származott Szent Ferenc rendi minorita szerzetest, életszentsége és szónoki készsége révén messze földön híres Kapisztrán Jánost, azután, hogy Konstantinápoly a török kezére került, az anyaszentegyház épségének megtartásáért aggódó III. Kallisztus pápa azzal bízta meg, hogy szent buzdításaival a szent kereszt zászlaja alatt fizetség nélkül vitézkedô népet a végveszedelembe jutott Magyarország oltalmazására bátorítsa és bíztassa. El is jött és megbízatása szerint számos kereszt jelével megjelölt harcost gyűjtött össze, hogy a törököt kiűzzék Európából. Lászlónak Magyarország utószülött királyának az udvarában, Bécsben találkozott Hunyadi Jánossal. Ez vezette el Magyarországra. Itt is nagyszámú keresztest toborzott, és városról-városra járva hatalmas pénzösszeget gyűjtött össze a háború költségére és a hadak közös szükségleteinek fedezésére. Ezek után Hunyadi Jánossal együtt Mohamed elé vonult, aki már Nándorfehérvár falait és bástyáit ostromolta. Itt keresztet ragadva és Isten nevét hívva segítségül, annyira feltüzelte a keresztény név ellensége ellen társait, hogy a sokkal gyengébben felszerelt keresztény sereg lerohanta a gôgös ellenség hadait. És csodálatos dolog történt. A sokkal hatalmasabb ellenség megriadt, szétszóródott és huszonnégy órai csata után a városból és a falakról, amelyeket már- már elfoglalt, elűzve, táborától megfosztva kénytelen volt megfutamodni. A pápa a csodálatos gyôzelem emlékére rendelte el az Úr Szineváltozásának ünnepét. Az ostrom visszaverése után néhány nap múlva Hunyadi életét láz oltotta ki. Kapisztrán, akit utána többé nem láttak mosolyogni, rövidesen követte ôt, 1456. október 23-án elaludt az Úrban. Szerém vármegyében, Szent Ferenc Újlak mellett emelt templomában temették el. Sírja a betegek és más szükségben szenvedôk menedékhelye lett, maga János pedig mindenki elôtt ismert csodatevô hírében ragyogott. 1690- ben iktatták be a szentek jegyzékébe. ======================================================================== Marchiai Szent Jakab, Szent Ferenc rendjébôl, Magyarország apostola Boldog Marchiai Jakab, Szent Ferenc rendjének szerzetese, Szent Kapisztrán János apostoltársa Magyarországon, aki sokakat vezetett Krisztus hitére. Jakab, Szent Ferenc rendjének neveltje és Kapisztrán Szent Jánosnak a Magyarország megvédéséért indított szent hadjáratban fegyvertársa volt. Midôn elhatározta, hogy csatlakozik hozzá és sietve elindultak Magyarország felé, hogy végrehajtsák elhatározásukat, csodálatos kaland esett meg velük. A Pó folyón kellett átkelniük, azonban a szerzet törvényei szerint nem volt pénz náluk. A maga hasznát áhító révész pedig anélkül, hogy lefizetnék a révészpénzt, nem volt hajlandó a megáradt folyón átvinni ôket. Ezek meg Istenbe vetve reményüket és hozzá emelve lelküket ráterítették a habokra köpenyüket és azon evezô nélkül szerencsésen a túlsó partra jutottak, a kapzsi hajós nem kis megrökönyödése és zavara közben. Jakab, Hunyadi János idejében jutott el Magyarországra. A nemzet javát tartva szem elôtt hihetetlen lelkesedéssel és fáradhatatlan buzgalommal igyekezett a katolicizmust megerôsíteni. Az ingadozókat megerôsíteni és a tudatlanokat felvilágosítani örömteli fáradozás volt számára. Lelkesedése arra indította az esztergomi és a kalocsai érseket, valamint a váradi és erdélyi püspököt, hogy egyértelmű leveleket intézenek Jenô pápához, és Jakabnak a magyarországi katolicizmus megerôsítésében szerzett rendkívüli érdemeit dicséretre ajánlják. Azután, hogy Kapisztrán Szent Jánost a halál kiragadta az élôk sorából, az ország lelki irányításának gondja egészen Jakab vállára nehezedett, azonban annak segítségével, akinek nagyobb dicsôségéért fáradozott, ebben is oly mértékben állt helyt, hogy méltán sorolható Magyarország apostolai közé. Még halála után is használni akart az országnak, ezért számos kolostort alapított, hogy azokban olyan fiakat neveljenek az országnak, akik megoltalmazzák az üdvözítô hit és bontakozó lelki élet tüzét. Alapításai végeztével visszatért oda, ahonnan jött, Itáliába. Nápolyban fejezte be földi életét. ======================================================================== Boldog Eskandély Máté, magyar vértanú, remete Boldog Eskandély Máté, aki Budán született és Kínában halt vértanú halált, ahová azért hatolt be, hogy a pogányok között térítô munkát végezzen. Eskandély Máté budai polgárt, az után, hogy Szent István király alatt Magyarországra is bejutott az evangélium világossága, a megismert igazság arra ihlette, hogy elzarándokoljon Jeruzsálembe. Itt áhítattal végigjárta a szenvedô Krisztus nyomait, majd, miután fellángolt benne az életszentség szeretete, Sion hegyének egyik szakadékában egy barlangba rejtôzött és ott néhány esztendôt magányosan, remeteségben töltött. Eltelve Istennel, lángra lobbant benne az Ô szeretete is és rendkívüli tettvágy kerítette hatalmába: az igaz Istent és akit Ô a földre küldött, Jézus Krisztust megismertetni azokkal, akik messze távol a pogányság homályában vakoskodnak és az igaz világosságára vezetni ôket. Elhatározásától sarkallva megfogadta, hogy ha lehet, elmegy Indiába. Nem is késlekedett: hosszú és nehézségekkel teli tengeri utazás után, miután számos akadályt legyôzött, Isten segítségével elérte a Sziámi királyságot, innen pedig behatolt Kínába. Itt rendkívüli merészséggel kezdte építeni Isten országát, elôször is életének szentségével, azután meggyôzô igehirdetésével, végül pedig, -- amit az ég különös kedvezményül adott meg neki -- nagy csodatettekkel rengeteg embert térített az igaz hitre. Működése nyomán oly mélyen belehatoltak ezek lelkébe az igaz hit gyökerei, hogy attól kezdve semmiféle babonaság nem tudta azokat onnan kiszakítani. Valahányszor a helybeliekhez szólt, soha se mulasztotta el, hogy -- hűen az Isten anyja iránti tisztelethez, amit szülôhazájából hozott -- bele ne vegyítse a Szeplôtelen Szűz dicséretét, vagy valamely kiváltságának magasztalását. Életszentségének híre napról napra egyre jobban elterjedt mindenfelé és a boncok közül is nem kevesen hagyták el babonás szertartásaikat és fogadták el az ô tanítását. Ezért néhányan közülük -- a konokabbak -- tôrbe csalták és megölték. A helybeli lakosok még most is tiszteletben tartják ôt dicsôséges mártírhaláláért. ======================================================================== Borgia Szent Ferenc, a Jézus Társaságának III. generálisa Borgia Szent Ferenc, a Jézus Társaság harmadik generálisa. Meghalt 1572-ben. Ferenc atyja Borgia János Gandiának e néven harmadik Borgia család- beli hercege volt, anyja pedig Aragóniai Johanna, Aragóniai Ferdinánd unokájának leánya. A Borgia nemzetség, amelynek elôkelôségét az is jelzi, hogy két pápát is adott az egyháznak, általános vélemény szerint Katalóniában harcoló magyaroktól származott, tôlük kapták nevüket is, ami annyit jelent: ,,nemzetisége kardját tekintve kiváló''. Származása nem súlytalan bizonyságát jelentik azok a képek, amelyek Borgia Szent Ferencet magyaros ruhában ábrázolják, ezeket az apostoli királyság számos bazilikájában lehet látni. Ô, személye szerint V. Károly császár udvarában valósította meg a keresztény herceg és udvari ember legszebb példáját. Életében a nagy fordulatot - ahogyan maga mondotta -- újjászületését, Izabella királyné halálának köszönhette. Ekkor határozta el, hogy ezentúl nem szolgál olyan urat, akit a halál elragadhat. A pápa beleegyezésével és felhatalmazásával, mihelyt felserdültek gyermekei, belépett a Jézus Társaságába és a négyesztendôs próbaidô után letette a fogadalmat. Katalónia alkirályából és Gandia hercegébôl a Társaság kollégiumának és akadémiájának szervezôje lett, majd megválasztották a Társaság harmadik generálisává. Többször rá akarták bírni, hogy fogadja el a bíbort, ô azonban erélyesen elhárította magától. A démont, aki nem egyszer látható formában jelent meg neki, megvetéssel futamította meg. Az Oltáriszentségben jelenlevô Urat igyekezett minél gyakrabban fogadni és látogatni, jelenlétében az eljövendô boldog élet elôízét élvezte. Mihelyt valamelyik templomba belépett, nyomban megérezte, hol ôrzik az imádandó misztériumot, hiába helyezték el a lámpákat és az egyéb figyelmeztetô jeleket máshol, ôt nem tévesztette meg. Ferenc, aki szinte vasfegyelemmel bánt testével, szinte együtt lélegzett Istennel. Istenszeretetbôl égô szívvel elsôként szította fel a havi ájtatosságokat. Borromei Károlytól, bár igen nehezen, mert azelôtt ilyet senkinek nem engedtek meg, kieszközölte, hogy másolatot készítsenek a Boldogságos Szűz ama képérôl, melyet Szent Lukács festett. A másolat azóta számos példányban terjedt el a világ különbözô részeiben, nagy mértékben növelve a Szent Szűz tiszteletét. ======================================================================== Tiszteletreméltó Csepelényi György, pálos, vértanú Tiszteletreméltó P. Csepelényi György, Szent Pál elsô remete rendjének vértanúja. A magyar nemesi nemzetségbôl származott György, Bitcsén látta meg a napvilágot. Tanulmányait elvégezve, hogy a lelke számára az üdvösséget jobban biztosíthassa, belépett Remete Szent Pál rendjébe. Nincs egyetlen olyan volt munkatársa, aki nem látta volna meg Györgyben a kimagasló életszentséget, és ne magasztalná erkölcsi érintetlenségét, amelyet magával vitt a sírba. Kiváló eredménnyel működött mint szónok és káplán, majd több ízben is, mint konventi kormányzónak -- vagy amint rendjében nevezik: alpriornak -- Magyarország forrongó idôszakában a lelkek üdvének védelmét kellett képességeivel szolgálnia. György örömmel vállalta el a feladatot és Füzér mezôvárosának lelkészeként oly lelkesedéssel látott munkához, hogy nemcsak azok lelki gondozását látta el, akiket elöljárói akarata rábízott, hanem a szomszédos helységekét is. Nem is maradt el munkája gyümölcse. Sokakat megerôsített a katolikus hit igazságában és nem- katolikusok tanúsága szerint is hét falu az ô erôfeszítése nyomán lépett vissza a katolikus egyházba. Továbbiak is latolgatták, hogy követik példájukat, ellenfelei haragja azonban megakadályozta ôket benne, Györgyöt fogságba ejtették. Hatvan napon át tartották Isten szolgáját legkegyetlenebb rabságban. Közben késekkel és bárdokkal hasogatták össze testét, éjszakákon át mezítelenül kötötték ki a Tisza partján, hogy kitegyék a szúnyogok csípésének, amelyek felhôkben rajzanak arrafelé. Azt hitték, hogy a kegyetlen bánásmód eltántorítja katolikus hitétôl. Azonban az ellenkezôje történt, Györgynek az isteni kegyelem erôt adott, hogy a legkegyetlenebb kínzásokat is elviselje. Kitartása azonban kínzói kegyetlenségét egyre nagyobbra növelte. Isten Szolgájának hôsiessége végül is annyira felizgatta ôket, hogy az Egertôl nem messze fekvô Szôke városkába hurcolták és ott 1674-ben, Úrnapján karddal megölték. Halála óta életszentségét számos csoda tanúsítja. ======================================================================== A kassai vértanúk: Körösi Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért, a Jézus Társaságának tagjai Körösi Márk Horvátországban született Körös szabad királyi városban, amelyet horvátul Krisinnek neveznek. Ôsei tógában és katonaköpenyben szereztek hírnevet a családnak. A styriai Graz-ban, mint filozófus, mindenkit maga mögött hagyva, legelsôként szerezte meg a babért, mint teológus Rómában érdemelte ki a doktori sapkát. Visszatérése után Pázmány Péter esztergomi érsek rendelte magához, elvégeztette vele a szükséges vizsgákat, utána kinevezte kanonokká, komáromi fôesperessé és széplaki apáttá, majd elküldte az abaújvárosi provinciába, hogy irányítsa annak ügyeit. Itt elsô feladatának azt tekintette, hogy minél hamarabb visszaállítsa az ôsi hit istentiszteleti és szentségi életét. Ebben a fáradozásában került kapcsolatba két Jézus Társaságbeli atyával, Grodecz Menyhérttel, és Pongrácz Istvánnal. Az elôbbi Sziléziában, Tesinben született, Bécsben végezte el alapfokú tanulmányait, Brünnben alapozta meg szerzetesi életét, amelyet aztán vérének Krisztusért vállalt kiontásával koronázott meg. A másik, István, a Pongráczok jeles vérébôl merítette tehetségét az erdélyi Alvinc városában. Fiatal fejjel lépett be a Társaságba, állhatatosan elutasítva barátai könnyeit és könyörgéseit, nemkülönben szüleinek fenyegetéseit. Fogadalmát a Jézus Társaságában Brünnben tette le, a skolasztikus filozófiát és teológiát Graz-ban végezte el jeles eredménnyel. A teológiai doktorok bíbor sapkája helyett azonban más bíbort készített neki Kassa, ahol működésével magára vonta Alvinczy Péter haragját. Sáros környékén tartózkodott, midôn híre kelt, hogy Bethlen Gábor fejedelem hadat indított és Kassa elfoglalására készül. Pongrácz István nyomban Kassára sietett, hogy az ottani katolikusokat bátorítsa és kitartásra buzdítsa jelenlétével. Ugyanide sietett Körösi Márk is és csatlakozott a két jezsuitához. Velük együtt bizonyos volt benne, hogy ha úgy alakulnak a dolgok, meghalnak. A fejedelem valóban elfoglalta a várost. Nyomban kiadta a parancsot, hogy a három apostoli férfit tartóztassák le, éheztessék ki. 1619. szeptember 5-én éjszaka rohanták meg a Társaság kollégiumát. Elsôként Pongrácz István lépett a támadók elé. Amikor ajtót nyitott, szöges buzogánnyal mellbe vágták, hogy félholtan terült el. Ezután a másik kettôre rontottak rá, szidalmakkal halmozták el, ököllel verték ôket, lerángatták róluk a ruhát, összekötözték kezeiket. Megkísérelték mindhármukat ígérgetésekkel és fenyegetésekkel rábírni hitük megtagadására. Mikor nem értek el eredményt, kezüknél fogva gerendára akasztották ôket, fáklyákkal égették oldalukat, hogy a csont kilátszott sebeikbôl. Addig kínozták ôket, amíg ki nem merültek, és amíg azt nem hitték, áldozataikból elszállt a lélek. Ekkor Körösi Márknak elvágták a torkát, Pongrácz Istvánt és Grodecz Menyhértet keresztül szúrták és összezúzott fejjel egy szennygödörbe vetették. A három vértanú testét, amikor a kedélyek csillapodtak, több katolikus fôember meg akarta szerezni, ez azonban végülis Forgách Ferenc nádor hitvesének, Pálffy Katalinnak sikerült. Ô hosszabb ideig a Sebesi, majd a Hertneki templomban ôrizte, majd Nagyszombatba vitette maradványaikat és ott átadta a klarissza apácáknak. Boldoggáavatásuk ügyében Pázmány Péter bíboros indította meg az eljárást. ======================================================================== Függelék. Egyéb magyar vonatkozású szentek és boldogok jegyzéke -- A -- Sz. Abepas vértanú, meghalt Pannóniában, kb. Kr. u. 370. március 26. Sz. Acutio vértanú, meghalt Sirmiumban, Pannóniában. Ünnepe január 2. Sz. Acutus meghalt Sirmiumban. Ünnepe január 2. B. Adalbert II. Ulászló cseh király fia, Adelaida magyar királylány unokája, Salzburgi érsek. Meghalt 1260. április 4. Sz. Adiodemus teste V. Pál pápa engedélyébôl Nagyszombatban a Jézus templomában nyugszik. Ünnepe január 29. Sz. Adrianus Skóciai püspök. Pannóniai fejedelmi családból származott 870-ben. Ünnepe március 4. Sz. Adrianus vértanú, a pannóniai, Sirmium-i Probus fia. Sz. Agapitus Dáciai (erdélyi) Sz. Eustach király fia. B. Ágnes, prágai, Adelaida magyar királyleány és I. Ulászló O.S.B. cseh királyfi unokája. Ünnepe március 14. B. Ágnes szerzetesnô, Konstanciának, III. Béla magyar király leányának és I. Ottokár cseh királynak leánya. Ünnepe július 31. Sz. Ágoston István Ágoston szerzetes, meghalt 1598. Erdélyi fejedelmi gyóntató. Sz. Agricola vértanú, meghalt Pannóniában, ünnepe december 3. Sz. Albanus vértanú, Magyarországba küldték és a király fiává fogadta. Meghalt december 1-én. Sz. Allas vértanúnô, meghalt Pannóniában, a Sirmium-i Gratianus alatt, 370-ben, március 26-án. B. Alfonz, Borgia Szent Ágoston remetéinek rendjébôl. Gandia hercege, aki Katalóniában letelepedett magyar családból származott. Sz. Amabilia András magyar király leányának, O.S.B. Adelaidának unokája. Meghalt 1170 körül. Sz. Anastasia vértanúnô, meghalt Sirmiumban. Ereklyéit Sirmiumból Konstantinápolyba vitték. Sz. Anastasius vértanú, meghalt Sirmiumban. Ünnepe január 6. Sz. András apostol A magyarok elôdeinek hirdette az evangéliumot Szkítiában. Ünnepe november 30. Sz. Andronicus püspök és vértanú, a hunok elsô püspöke. Május 17. Sz Angela, O. Ulászló cseh király nôvére, Adelaidának, Carm. András magyar király leányának unokája. Sz. Anicetus testét V. Pál engedélyével Nagyszombatban, a Jézus Társaság templomában, a Keresztelô Szent János kápolnában ôrzik. Ünnepe július 8. Sz. Animais vértanúnô, Pannóniában a Duna mellett szenvedett, 370. március 26-án. B. Anna Ottokár cseh királynak Konstanciától, Béla magyar király lányától, született leánya, II. Henrik, sziléziai herceg felesége. Meghalt Boroszlóban (Wroclaw) 1265. június 24. Sz. Anna vértanúnô, meghalt. 370. március 26-án, a Dunánál a Sirmiumi Gratianus alatt. Sz. Antigonus vértanú, meghalt Sirmiumban, február 23. Sz. Antal Szászországi, ferencrendi. Mártírhalált szenvedett a magyarországi Vidinnél, 1306-ban. B. Antal hitvalló, Szent Ferenc harmadik rendjébôl. Meghalt 1371. május 13. Sz. Arno Salzburgi érsek, Krisztus hitét hirdette Magyarországon. Sz. Arpylas szerzetes, vértanú, a Sirmiumi Gratianus alatt szenvedett a Dunánál, kb. 370. március 26. Sz. Artaxus vértanú, szenvedett Sirmiumban, január 2. -- B -- Sz. Baris vértanúnô, szenvedett a Dunánál Sirmiumi Gratianus alatt, 370. március 26. Sz. Basilla sirmiumi, augusztus 29-én hunyt el az Úrban. Sz. Bathusis presbiter és vértanú, meghalt Pannóniában a Dunánál, Sirmiumi Gratianus alatt, 370-ben. Sz. Benedek vértanú, Szent Adalberttel együtt Magyarországon hittérítôként működött. Lengyelországban szenvedett vértanúságot. Sz. Borivoj a csehek elsô keresztény fejedelme, a Nyitrán székelô Szvatopluknál a kereszténységet kezdeményezte. B. Bretislav cseh herceg, prágai püspök, Adelaida Henrik magyar királyleány és II. Bretislav unokája. Meghalt 1196. június 14. -- C -- Sz. Christinus szerzetes, Szent Adalberttel együtt Magyarországon munkálkodott, Csehországban szenvedett vértanúhalált. Ünnepe november 14. Sz. Cyriacus Szent Orsolyával együtt halt vértanúhalált Attila hadaitól. Sz. Cirill püspök, a Duna mellett lakó hunoknak hirdette Krisztus hitét. Sz. Concessus vértanú, Sirmiumban, Pannóniában szenvedett. Ünnepe április 9. -- D -- Sz. Darerca a Savariai (Szombathely) Szent Márton nôvérének leánya. Sz. Demetrius diakonus, kb. 303-ban, április 9-én szenvedett a pannóniai Sirmiumban. Sz. Demetrius vértanú és katona, ereklyéi Sirmiumban vannak elhelyezve, ezért Magyarországon saját officiuma van. Ünnepe október 26. Sz. Desiderius teste Nagyszombatban a Jézus Társasági (Dezsô) atyák templomában nyugszik. Tiszteletét V. Pál és XV. Gergely engedélyezte, ünnepe február 11. Sz. Designatus püspök, elôkelô dáciai (erdélyi) szülôktôl eredt, 506 körül. Sz. Designatus vértanú, Sirmiumban, Pannóniában szenvedett. Ünnepe április 9. -- E -- Sz. Egathrax vértanú, a Dunánál szenvedett a Sirmiumi Gratianus alatt, 370. március 26-án. B. Egyed Szent Ferenc rendjébôl. Meghalt Magyarországon. Ünnepe március 12. B. Elek Magyar, Sziléziában élt szentség hírében. Meghalt 1461. július 27. Sz. Emiramus püspök, Régensburgi. A hunokat igyekezett téríteni Pannóniában, fôként Pécsett. B. Erzsébet O. Adelaida magyar királylány leányunokája. Meghalt Prem. 1170. március 31. Sz. Eugenda vértanúnô, Sirmiumban Pannóniában szenvedett. Ünnepe január 2. Sz. Eufrasia szűz, szent Angela nôvére, Adelaida magyar királyleány leányunokája. A szemérmesség szeretete miatt vértanúhalált szenvedett. Sz. Eustach mártír, bajtársaival a dákok ellen harcolt, résztvett Traianus hídjának építésében. Sz. Eustach más néven Decebatus, Dácia, a mostani Erdély királya. Feleségével és gyermekeivel együtt vértanúhalált halt. Ünnepe szeptember 20. Nem tisztázott, hogy nem egy-e az elôbbivel. Sz. Evilasius Mysia prefektusa, amelyet ma Magyarországnak mondanak, ünnepe szeptember 26. Inchoffer 306-ra teszi halálát. -- F -- Sz. Fausta vértanúnô, Alsó-Mysiaban szenvedett, amely most Magyarországhoz tartozik, a 304. esztendôben. B. Ferenc Magyarországi, Szent Ágoston Remetéinek rendjébôl. Sz. Florentinus vértanú, Pannóniában, Sirmiumban szenvedett, ünnepe április 6. Sz. Florentinus Származása szerint török. Amikor a török sereget O.S.B. megverték, a magyarok fogságába esett, majd benedekrendi szerzetes lett. Napja július 7. Sz. Florianus vértanú, a pannóniai Sirmiumban szenvedett, 230. január 8-án. Sz. Florus vértanú, a pannóniai Sirmiumban szenvedett, ünnepe január 8. Sz. Fortunatus vértanú, Sirmiumban szenvedett, ünnepe április 9. Sz. Fülöp apostol Szkítiát szinte teljesen Krisztus hitére térítette. Ünnepe május 1. -- G -- Sz. Gaianus diákonus, Dáciában szenvedett. Napja április 10. B. Gallus ferencrendi hitvalló, Esztergomban halt meg, 1340 táján. Ünnepe október 28. Sz. Geminianus vértanú, Sirmiumban szenvedett. Napja február 6. B. Gellért magyar, domonkos, szűz Szent Margit gyóntatója, meghalt Budán, napja, június 11. Sz. Gerold a boiok vezére, a hunok ölték meg háborúban. Napja december 1. Sz. Guibert szerzetes, aki a magyarokat puszta szavával megnyerte akaratának. -- H -- Sz. Hagnas vértanú, a Duna mellett szenvedett Sirmiumi Gratianus alatt, 370. március 26. B. Hedvig. O. Prem. Adelaidának, András király leányának unokája. Napja január 7. Sz. Henrik császár, sokat tett, hogy Magyarország Krisztus hitére térjen. Meghalt 1025. július 25. B. Henrik, Zdik Olomouci püspök, Bretislav fejedelem fia, akinek Adelaida, András magyar király leánya volt az édesanyja. B. Henrik O.S.B. apát Dáciában avagy Erdélyben. Napja február 11. Sz. Herissus vértanú, Pannóniában Sirmiumban. Napja január 2. Sz. Herma Sirmiumi, Dalmácia püspöke. Ünnepe április 8. Sz. Hermylus vértanú, diakonus, Pannóniában Singidumban, avagy Szendrôn szenvedett. 315 körül halt meg. Ünnepe január 1. Sz. Hescous vértanú, Pannóniában a Dunánál szenvedett Sirmiumi Gratianus alatt, 370. március 26-án. Sz. Hilarius vértanú, a Pannóniai Sirmiumban szenvedett. (Vidor) Napja április 9. B. Humbert O.P. a domonkos rend Budán 1254-ben megtartott általános szinodusán választották meg a rend generálisává. Meghalt 1276. Sz. Hyacinthus Marchiai Szent Jakab hithirdetô társa (Jácint) O.P. Magyarországon. -- I -- B. Imre O.P. magyar domonkos. Meghalt 1221. körül. Napja június 27. Sz. Innocentius vértanú, harminc társával együtt a pannóniai (Ince) Sirmiumban szenvedett. Napja július 4. Sz. Ireneus püspök és vértanú, Sirmiumban szenvedett. Napja március 25. Sz. Izsák O.S.B. vértanú, Szent Adalberttel hirdette prédikációiban a kereszténységet Magyarországon. Csehországban szenvedett mártírhalált. B. István, Magyar, vértanú, 1334-ben halt meg. O.F.M. B. István, vértanú, magyar ferences hithirdetô, a Káspi Magyarországi hegyek vidékén halt vértanú halált 1284 táján. O.F.M. Napja április 5. -- J -- Sz. János, püspök, romlatlan teste Pozsonyban nyugszik. Alamizsnás Meghalt 620-ban. Napja január 23. Sz. János püspök, a Duna mellett lakó szkítákhoz Aranyszájú hithirdetôket küldött és maga is sokakat megtérített közülük. Sz. János vértanú, a gótok és a szkíták fejedelme ölette meg, a hunok elôtt viszont kedves volt és tisztelték ôt. Sz. János O.S.B. vértanú, Szent Adalbert munkatársa Magyarországon. Csehországban szenvedett mártírhalált. Napja november 11. B. János, Magyar püspök, vértanú, eretnekek ölték meg, kb. O.P. 1230. december 18-án. B. János hitvalló, Szent Ferenc rendjének elsô magyarországi tartományfônöke. B. János vértanú O.F.M. laikus testvér, a Megváltóról nevezett magyar rendtartományból. Erdélyi eretnek rokonai lefejezték. Meghalt 1603. június 4. Sz. Jeromos egyháztanító, Stridonban született, amely alig egy napi járóföldre volt Sabariatól. Meghalt 430. szeptember 30-án. Sz. Incundus vértanú, Sirmiumban szenvedett. Napja január 8. Sz. Julián teste Nagyszombatban, a Jézus Társasági atyák Keresztelô Szt. János tiszteletére épült templomában nyugszik. V. Pál pápa jóváhagyása alapján augusztus 3-án ülik meg emléknapját. -- K -- B. Károly, Csáky Meghalt 1339. január 16-án Gyôrben. O.P. Sz. Károly, Nagy több éven át Pannóniában harcolt. A Boldogságos Szűz tiszteletére Gyôrben és Budán templomot építtetett. Meghalt 814. január 28-án. Sz. Konrád püspök kardinális, Magyarország Száva menti részének apostola. Meghalt 1127 körül, szeptember 30-án. Sz. Kordula vértanú, Szent Orsolya társnôje, akit a hunok öltek meg 383. október 22-én. Sz. Krisztina szűz és vértanú, testét a jezsuiták nagyszombati templomában ôrzik. Napja július 19. Sz. Kunigunda Henrik császár hitvese, aki sokat tett a magyarok (Kinga) megtérítéséért. Meghalt 1040. március 3-án. B. Kunigunda Szent Ágnes unokanôvére, aki Konstanciának, (Kinga) IV. Béla magyar királynak volt leánya. A prágai Csehországi klarissza kolostor fônökasszonya volt. Meghalt 1321. február 13-án. -- L -- Sz. László O.F.M. magyar királyi nemzetségbôl származott. Szent (Lanceslaus) Ferenc szerzetének tagja, 1445 táján. Meghalt szeptember 20. Sz. Laurinus (vagy vértanú, nevét Gyôr latin nevébôl (Jaurinum) Jaurinus) eredeztették a régiek. 544. július 4-én szenvedett. Sz. Leo pápa András magyar király idejében személyesen ellátogatott Magyarországra, hogy a király és Henrik császár között békét hozzon létre. Sz. Libius vértanú, Sirmiumban szenvedett. Napja február 23. Sz. Lipót Ausztria ôrgrófja, Zsófia magyar királyné atyja. Napja november 15. Sz. Lumanus püspök, Irország fôpásztora, Szent Patriknak unokaöccse, aki Savariai (szombathelyi) Szent Márton nôvérének fia volt. Meghalt 460. február 17-én. Sz. Lupitha szűz, Szent Márton nôvérének leánya. Meghalt 490. szeptember 27-én. Sz. Lupus (Farkas) püspök és vértanú, Sirmiumban szenvedett. Napja március 23. -- M -- Sz. Mamica vértanúnô, Pannóniában szenvedett a Sirmiumi Gratianus alatt, 370. március 26-án. B. Margit, O. premontrei apáca, Adelaida magyar Prem. királyleány leányunokája, napja július 13. B. Márk, vértanú, Szt. Ferenc rendjének konverzusa, Magyarországi 1372. május 2-án ölték meg. toursi püspök, Sz. Márton született Savariában (Szombathelyen). Meghalt 402. november 11-én. Sz. Márton, ifjabb pannóniai hitvalló. Savariában (Szombathelyen) született, Galícia püspöke lett. Meghalt március 22-én. Sz. Márton Magyar Braga érseke lett. Napja március 20. vértanú, Sz. Máté O.S.B. Szent Adalbert hithirdetô társa Magyarországon. Megölték Csehországban. Napja november 12. Sz. Marus vértanú, Sirmiumban szenvedett. Napja április 9. Sz. Maxima vértanúnô, Szent Montanus hitvese. A pannóniai Sirmiumban a hitéért vízbefojtották. Ünnepe március 26. Sz. Maximianus vértanú, Sirmiumban szenvedett. Ünnepe január 2. Sz. Mel püspök, Ardach fôpásztora, Szent Darercának, Szent Patrik nôvérének fia, tehát Szent Márton unokaöccse. Meghalt 488. február 6. Sz. Melatius püspök, Ardach fôpásztora, Szent Mel testvére, Szent Darerca fia. Meghalt 490. Ünnepe február 6. Sz. Memorius vértanú, Attila ölette meg. Napja szeptember 7. Sz. Metód a nyolcadik században a Duna mellett lakó hunoknak hirdette az evangéliumot. Ünnepe március 9. Sz. Metraphanész püspök, konstantinápolyi fôpásztor, a pannóniai, közelebbrôl Sirmium-i Probus családjából. Ünnepe június 10. Sz. Miklós, püspök-vértanú, Krisztus hitéért 1230 körül Magyar, O.P. szenvedett vértanúhalált. Ünnepe július 7. B. Miklós, O.F.M. Viddinben, akkor Magyarország területén szenvedett mártírhalált 1396-ban. Sz. Moderata vértanúnô, a pannóniai Sirmiumban szenvedett. Ünnepnapja február 6. Sz. Moico vértanúnô, Pannóniában a Dunához közel szenvedett Sirmiumi Gratianus alatt. Meghalt 370. március 26. Sz. Monanu archidiakonus, Pannónia területérôl származott. Sz. Adrianusszal Skócia megtérítésén munkálkodott. Meghalt 978. november 1. Sz. Montanus presbyter vértanú, Sirmiumban a folyóba fojtották. Ünnepe március 26. Sz. Murus püspök, Tornaceum fôpásztora. Szent Darerca fia, Szent Márton nôvérének unokája. Meghalt 486-ban. Ünnepe február 6. -- N -- Sz. Natalia Szent Adrianus hitvese; férje a pannóniai Sirmiumból való Probus fia volt. Sz. Nicasius püspök, a Galliai Rheims fôpásztora. Hunok ölték meg. Sz. Nicetas gót vértanú, Erdély területén szenvedett, 401 körül. Napja szeptember 15. Sz Nicetus püspök, dáciai fôpásztor 309 körül. Ünnepe január 7. Sz. Nicon, az ôsmagyaroknak a bűnbánat szükségességét Örményországi hirdette; a maguk apostolaként tisztelték. -- O -- Sz. Orsolya szűz, vértanúnô, tizenegyezer társnôjével, akiket Attila hadai öltek meg, 384-ben. Napjuk október 21. Sz. Ottó, püspök, Zsófia magyar királyné testvére. Freisingi Meghalt 1179. szeptember 17-én. -- Ö -- Sz. Özséb püspök és vértanú, Pannónia Dráva és Száva között fekvô részén szenvedett. Napja április 28. -- P -- Sz. Pannóniai Sirmiumban szenvedtek halált Maximiamus császár hetvenkét vértanú alatt. Napjuk február 24. Sz. Patrik, Nagy püspök, írországi fôpásztor. Savariai Szent Márton nôvérének fia. Meghalt 483. március 17. Sz. Patrik, püspök, Armagh fôpásztora, Sennanus fia, aki Kisebbik ugyancsak a Pannóniai Savariából származó Szent Márton nôvérétôl született. Sz. Pál remete, testét, miután a velencések Nagy Lajos magyar királynak ajándékozták, 1351-tôl Buda mellett (Budaszentlôrincen) ôrizték, majd Trencsénbe vitték, ott tűzvészben megsemmisült. B. Pál, akiket 1240-ben öltek meg. Magyarországi és a Prédikátorok rendjébôl való kilencven vértanú társa B. Pelbárt Szent Ferenc rendjébôl. Meghalt Budán, Temesvári ünnepe május 27. Sz. Petea akinek testét Belgrádban ôrizték. Meghalt 1009-ben. B. Péter Szent Ferenc rendjébôl, hitvalló. Meghalt Budán 1287-ben. Sz. Philgas vértanú 370-ben, március 26-án szenvedett mártírhalált a Sirmiumi Gratianus alatt. Sz. Polion vértanú, Diocletianus alatt szenvedett a Dráva és a Száva között. Sz. Priscilla szűz és mártír. Teste Nagyszombatban, a Jézus Társasági atyák templomában nyugszik. V. Pál pápa engedélye alapján tisztelik. Sz. Proculus püspök. Sok embert térített Krisztus hitére Veronai Magyarországon. -- Q -- Sz. Quirinus püspök és vértanú, Szombathely mellett halt meg, vízbe fojtották 308-ban. Ünnepe június 4. -- R -- Sz. Ratites vértanú, a pannóniai Sirmiumban szenvedett. Napja január 8. Sz. Rembert a szlavónok és a gótok apostola, akik Magyarország területén laktak. Meghalt 888 körül. Napja március 26. Sz. Rhyas vértanú, Pannóniánál a Duna mellett szenvedett vértanúhalált 370. március 26-án. Sz. Riocus apát és püspök, Szent Márton nôvérének unokája. Meghalt 490. február 6. Sz. Rogatianus vértanú, meghalt Sirmiumban, február 26. Sz. Romana vértanúnô, meghalt Sirmiumban, április 6-án. Sz. Romuald apát, az evangéliumot Magyarországon is hirdette. Ünnepe február 7. Sz. Rufina vértanúnô, pannóniai mártírnô, meghalt Sirmiumban. Ünnepe április 6. Sz. Rupert püspök, végigutazta a Duna mentén fekvô összes városokat és falvakat, Pannóniát 628-ban kereste fel. Ünnepe március 27. Sz. Rutulus vértanú, pannóniai vértanú. Mai Veszprém környékén halt meg. Ünnepe február 23. Sz. Rutulus és két vértanúk. Savariában haltak meg, 303. június 4-én. társa -- S -- Sz. Sándor vértanú katona, a mai Buda környékén halt vértanúhalált. Ünnepe március 27. -- Sz -- Sz. Sabaria vértanúnô, Sirmiumi mártírnô. Napja július 4. B. Sadok és akik 1260-ban szenvedtek Sandomirban. negyvennyolc vértanú társa Sz. Saturus vértanú, pannóniai mártír, Sirmiumban halt meg. Napja április 6. Sz. Sebaldus Szent Ágoston rendjének konfrátere. Erdélyi fôember fia. Napja augusztus 18. vértanú, Sirmiumi Sz. Secundus mártír. Napja április 6. Sz. Semidia szűz, vértanú, testét Nagyszombatban, a Jézus Társaság templomában ôrzik. Ünnepe október 12. Sz. Senerotis vértanú, Sirmiumi mártír. Napja február 23. Sz. Serotina szűz és vértanú, testét Nagyszombatban a Jézus Társaság templomában ôrzik. Sz. Severina szűz és vértanúnô, Rómában a via Salarián halt mártírhalált. Testét Nagyszombatban a Jézus Társaság Kollégiumában ôrzik. Sz. Severinus püspök, Norcium fôpásztora, Attila halála után működött Pannóniában. Meghalt 482. január 8-án. Sz. Severus vértanúk, pannóniai mártírok. Sirmiumban haltak szerzetes és meg. Napjuk február 21. hatvankét társa Sz. Sigitas vértanú, Pannóniai mártír, a Dunánál halt meg, 370. március 26-án. Sz. Sirenus vértanúk, pannóniai mártírok, 302. február szerzetes és 23-án haltak meg. hetvenkét társa Sz. Sirmion pannóniai vértanú. Sirmiumban halt meg, amelyrôl nevét kapta. Napja április 9. Sz. Stratonicus vértanú, pannóniai mártír. Szent Hermilus börtönének ôre, a Dunába fojtották. Meghalt 315 körül. Napja január 13. Sz. Suerilas vértanú, pannóniai mártír, meghalt a sirmiumi Gratianus alatt, 370. március 26-án. Sz. Sviumbas pannóniai mártír, meghalt sirmiumi Gratianus alatt, 370. március 26-án. Sz. Sylas pannóniai mártír, meghalt a sirmiumi Gratianus alatt, 370. március 26-án. -- T -- Sz. Taria vértanúnô, pannóniai mártírnô. Meghalt Sirmiumban. Sz. Theatinus Szkíthia püspöke, a hunok apostola. Meghalt (vagy Teotimus) 402-ben. Napja április 20. Sz. Theopista vértanúnô, Eustachius dák király felesége, mártír. Meghalt 103-ban. Ünnepe szeptember 20. Sz. Theopistus vértanú, az említett Theopista fia. Sz. Thermas vértanú, pannóniai mártír. Meghalt a sirmiumi Gratianus alatt, 370. március 26-án. Sz. Tiballus vértanú, pannóniai mártír, Diocletianus alatt halt meg a Dráva-közben. Ünnepe április 28. Sz. Tigripa Szent Márton nôvérének leánya. Napja március 17. Sz. Tilis vértanú, sirmiumi mártír. Napja január 8. Sz. Timoteus és vértanúk, pannóniai mártírok. Napjuk május 15. hét szűz Sz. Tobia vértanúnô, pannóniai mártír nô. Napja január 2. -- U -- Sz. Urolphus érsek, számos hunt és avart térített Krisztus hitére. Vezérüket 825 körül megkeresztelte. -- V -- B. Vác remete, Szent László tisztelt szentje. Róla nevezték el Vác városát. Sz. Vercas presbyter, vértanú, pannóniai mártír, a Sirmiumi Gratianus alatt halt meg a Dunánál, 370. március 26-án. Sz. Victorinus püspök és vértanú, Szent Szeverin testvére, vele együtt hirdette az evangéliumot a hunok és avarok földjén. Sz. Virco vértanúnô, pannóniai mártírnô. Meghalt a Dunánál, 370 március 26-án. Sz. Virgilius püspök, Salzburg fôpásztora, Pannóniában, a Duna és a Dráva környékén hirdette az evangéliumot, az itteni nemzeteket megismertette a keresztény élet törvényeivel, 784 körül. Sz. Vitus vértanú, pannóniai mártír, Sirmiumban halt meg. Napja január 2. B. Vitus pannóniai Ágoston-rendi szerzetes. -- W -- Sz. Wiberáda szűz és vértanú, a Sankt Galleni kolostorban a kalandozó magyarok ölték meg, 926-ban. Sz. Wimo a szkíták apostola, 936 körül. Sz. Wolfgang püspök, Szent Piligrim társa volt a magyarok megtérítésében, 904 körül. ======================================================================== A szentek keresztnév szerint Adalbert Szent Adalbert, prágai érsek, a magyarok apostola András Zoerard Szent András, remete Antal Boldog Antal, Szent Ferenc harmadrendjének tagja Asztrik Szent Asztrik vagy Anasztáz, kalocsai érsek Ágnes Szent Ágnes szűz, Konstanciának, III. Béla magyar király leányának leánya Ágoston Boldog Ágoston, zágrábi püspök Beatrix Boldog Beatrix, Második András király házastársa Benedek Szent Benedek, vértanú, trencséni remete Berthold Boldog Berthold, Szent Ferenc rendjébôl, Magyarország apostola Beszteréd Szent Beszteréd, vértanú, nyitrai püspök Bonifác Szent Bonifác, vértanú, Szent Márton monostorának apátja Magyarországon Bôd (Buldus) Szent Bôd (Buldus) vértanú, egri püspök Buzád Boldog Bánfi Buzád, vértanú a prédikátorok rendjébôl Dávid Szent Dávid, Skócia királya, a magyar anyától született Szent Margit fia Erzsébet Szent Erzsébet, Portugália magyar anyától született királynéja Erzsébet Szent Erzsébet asszony Erzsébet Boldog Erzsébet, szűz, III. András király leánya Erzsébet Boldog Erzsébet, domonkos apáca, V. István magyar király leánya Ferenc Borgia Szent Ferenc, a Jézus Társaságának III. generálisa Gaudencius Szent Gaudencius püspök, Szent Adalbert testvére, Magyarországon apostoltársa Gellért Szent Gellért, csanádi püspök Gertrud Szent Gertrud, szűz, Szent Hedvignek magyarországi Szent Erzsébet nagynénjének leánya Gertrud Boldog Gertrud, szűz, Szent Erzsébet leánya Gizella Boldog Gizella, Szent István házastársa Günther Szent Günther remete, Szent István sógora György Tiszteletreméltó Csepelényi György, pálos, vértanú Hedvig Szent Hedvig, Szent Erzsébet magyar királylány nagynénje Ilona Boldog Ilona, szűz, Szent Domonkos rendjébôl Imre Szent Imre, Magyarország hercege István Szent István elsô magyar király István A kassai vértanúk: Körösi Márk, esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért a Jézus Társaságának tagjai Jakab Marchiai Szent Jakab, Szent Ferenc rendjébôl Magyarország apostola János Boldog János, a prédikátorok rendjének magyarországi provinciálisa, boszniai püspök János Boldog Dominici János, apostoli nuncius János Szent Kapisztrán János, Szent Ferenc szerzetébôl, Magyarország apostola Kálmán Szent Kálmán, Skócia hercege, a magyar anyától való Szent Margit fia Kázmér Szent Kázmér, választott magyar király, Erzsébetnek, Albert magyar király leányának fia Kinga Boldog Kinga, Boleslaw házastársa, szűz, és Szent Margit nôvére Lajos Szent Lajos, Toulouse-i püspök, Máriának, V. István magyar király leányának fia László Szent László, Magyarország királya Margit Szent Margit, IV. Béla magyarországi király leánya Margit Szent Margit, a skótok királynéja Márk A kassai vértanúk: Körösi Márk, esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért a Jézus Társaságának tagjai Máté Boldog Eskandélyi Máté, magyar vértanú, remete Menyhért A kassai vértanúk: Körösi Márk, esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért a Jézus Társaságának tagjai Mór Boldog Mór, pécsi püspök Móric Boldog Csáki Móric, dominikánus Özséb Boldog Özséb, esztergomi kanonok, Remete Szent Pál rendjének elsô provinciálisa Pál Magyar Szent Pál, a prédikátorok rendjének elsô magyarországi provinciálisa Péter Thomasius Szent Péter, kármelita, apostoli követ Magyarországon Piligrim Szent Piligrim, passaui püspök, Magyarország apostola Salamon Szent Salamon, Magyarország királya Sebestyén Boldog Sebestyén, esztergomi érsek Szádok Boldog Szádok, vértanú a prédikátorok rendjébôl Szalomea Boldog Szalomea, Kálmán magyar királyfi házastársa