Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Barlay Ö. Szabolcs művelôdéstörténész Prohászka szobor ledöntése 1947 Dokumentumok tükrében Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata A szobor felállításának adatai A szobor ledöntésének közvetlen elôzményei Faludy György a szoborledöntés koronatanúja Prohászka szobrának utóélete Dokumentáció Rónai Mihály András: Ottokár püspök ledöntése Károlyi Mihály: Hazatérés Hegyi Béla: Faludy György Képek Az eredeti szobor A ledöntött szobor A szobor épségben megmaradt Prohászka-alakja ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című füzet elektronikus változata. A könyv 2002-ben jelent meg Székesfehérvárott, a Prohászka Kiadó gondozásában, a PANAX Kft. Nyomdaüzem készítésében (felelôs vezetô: Nagy József). Az elektronikus változat a szerzô, Barlay Ö. Szabolcs, engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a szerzô tulajdonában marad. A program tartalmazza a könyvben szereplô három fényképet a Prohászka- szoborrol, amelyeket csak megfelelô képernyôbeállítás esetén (256 szín) lehet torzításmentesen látni. A nyomtatott kiadvány kapható a szerzônél a következô címen: P. Barlay Ö. Szabolcs 8000 Székesfehérvár Petôfi utca 2. Telefon: 06/30 976-4800 e-mail: inditlakűdatatrans.hu ======================================================================== A szobor felállításának adatai Mint minden Prohászka téma, a szobrával kapcsolatos kérdés is igen összetett, bonyolult és tévedésekkel, sôt tudatos ferdítésekkel terhes. Az igazság felderítése azért is elodázhatatlan, mert az egyházi köztudatban sem a tényeknek megfelelôen él a még napjainkban is látható szobor története. A szobor felállításának adatai Az 1927-ben elhunyt Prohászka emlékének megörökítését az erdélyi származású Fülöp Elemér (1882--1946) szobrász-művészre bízták. Az 1934. jún. 17-én ünnepi keretek között felavatott szobor magától értetôdôen visszatükrözte a Trianon utáni korszak politikai és ideológiai hitvallását. Ez ebben a szoborban még feltűnôbben megfigyelhetô. Prohászka Ottokár Nyitrán, Fülöp Elemér Szatmárnémetiben született; tehát mindketten tudták, hogy mit jelent Hungaria fogalma. Amikor mi Prohászkáról azt hirdetjük, hogy Praeceptor et Apostolus Hungariae, akkor tudatosítani kell magunkban, hogy valóban az egész, vagyis a Trianon elôtti Magyarországnak volt apostola. Nem volt az országnak olyan számottevô települése, ahol nem hirdette volna az evangéliumot. E megjegyzés nélkül aligha érthetô meg mindaz, ami a szobron látható, és ami annyira felkorbácsolta a szenvedélyeket. {kép} Ami a szobor művészeti tematikáját illeti, a fehér talapzaton álló életerôs, papi ruhában ábrázolt püspök jobb kezében kelyhet tart, bal karját szívéhez szorítva Hungaria térdeplô alakja felé fordul. A kehely itt nemcsak a liturgia szent edényét jelképezi, hanem azt is, hogy a fiatal nôi alakban ábrázolt Magyarország (Hungaria) Prohászkától kér segítséget! Másként nem tudná felemelni a lábainál összeroskadt férfit, aki végsô kimerültségében kiejtette kezébôl a magyar címert. Hogy ez a szobor-kompozíció mit váltott ki a kortársak lelkében, azt így fejezi ki egy útikalauz: ,,a leboruló férfi körvonala a címerrel együtt Nagy- Magyarország térképéhez hasonlít. Ezt legjobban homályban lehet látni.'' (Medvey Lajos: Vezetô Budapest szobrai megtekintéséhez. Bp. 1939. 34. l.) Van még egy fontos megjegyzés a szobor talapzatával kapcsolatban. A hátsó oldalon a szobor felállításakor elhelyeztek egy domborművet, mely az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga megalapítását akarta megörökíteni. Az alapító tagok között Prohászka alakja is látható volt, ami szintén irritálta a nemzeti jelképek ellen hadat indító baloldaliakat. Ennek tudható be, hogy a Polgármesteri Hivatal már 1945 ôszén megbízta a Vignali céget, szerelje le a kôtalapzatról Prohászka Ottokár reliefjét, és szállítsa a Károlyi palotába. (A cégnek küldött számlát ôrzi a Budapesti Fôvárosi Levéltár (BFL XXI. 508. 4. l.) Még mielôtt rátérnénk a szobor ledöntésének eseményére, azt is tisztázni kell, hogy Budapest ostromának hónapjaiban egyedül Prohászka kelyhet nyújtó alakja maradt meg, a másik kettô, vagyis a püspök felé nézô nô és a lábainál összeroskadó férfi alakja felismerhetetlenségig darabokra tört. A mellékalakok maradványait összegyűjtötték, majd a hét mázsányi töredéket 1950 után beolvasztották. (vö.: BFL XXIII. 114). A budapestiek éppen ezért megkülönböztetett szeretettel vették körül a püspök megmaradt szobrát. Ahhoz, hogy megértsük mindazt, amirôl ezután írok, bele kell helyezkednünk az 1945 utáni valóságba. Ugyanis más volt a történelmi szituáció a szobor felállításakor, és alapjaiban más légkör alakult ki a szovjet megszállást követô években. Ami a harmincas években természetes és lelket felemelô volt, az tíz év múlva dührohamot váltott ki sokakban, különösen a kommunistákban és a szabadgondolkodó szélsôségesekben. Ez a téma lényegét tekintve beletorkollik a művészet és a politika már régóta ismert kapcsolatrendszerébe. (vö.: Pótó János: Emlékművek, politika, közgondolkodás. Bp, 1989). Prohászka szobrának sorsa élesen rávilágít arra, hogyan politizál a hatalom az emlékművekkel, de arra is, hogy maga az emlékmű képes-e betölteni a politika által rá kiosztott feladatot? ======================================================================== A szobor ledöntésének közvetlen elôzményei A köztudatban eddig az élt, hogy Prohászka szobrának ledöntése szervesen kapcsolódik a kommunista párt un. tisztogatási akciójához, mely elôre elhatározott szándékkal sorra likvidálta a neki ellenségnek számító személyek szobrait. A népi kollégistákból verbuvált különítmények sorra döntögették Pázmány, Verbôczy, Tisza István, Andrássy Gyula, Tormay Cecil, a magyar tisztet jelképezô Görgey Artúr szobrait. A közelgô választások miatt azonban Budapest új polgármestere, Vas István leállíttatta ezeket a barbár cselekedeteket. Ráébredt ugyanis arra, hogy pártja még ellenszenvesebbé válik Budapest lakóssága elôtt, ha az amúgy is romokban heverô fôváros legszebb szobrait meggyalázzák. A levéltári kutatások is egyértelműen bizonyítják, hogy Prohászka szobrát nem a kommunisták gyalázták meg. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy késôbb nem tették volna meg, de taktikai okok miatt ezt a választás utáni idôkre tervezték Közben új események is jöttek, melyek szintén felkorbácsolták az egyházellenes erôk szenvedélyeit. 1947 ugyanis Prohászka halálának huszadik évfordulója volt, amirôl az egyház nagy ünnepélyességgel akart megemlékezni. Két központi ünnepség volt: az egyik Székesfehérvárott, a másik Budapesten. Már a fehérvári is óriási demonstrációvá vált, mert Mindszenty hercegprímással az élen a püspöki kar tagjai, a plébánosok híveikkel együtt hűséget vallottak Prohászka keresztény és nemzeti eszméi mellett. A kupolás templomban bemutatott szentmise után valóságos tüntetés volt a katolikus egyház mellett. A húsvét utánra meghirdetett budapesti ünnepség híre újabb olaj volt a tűzre. Nemcsak a kommunisták, de a szabadelvű ateisták is gyalázkodó cikkek sorozatát zúdították az egyházra. A Népszava, a Világ, a Haladás című lapok és más orgánumok minden eszközt megragadtak, hogy Prohászkában a vélt ôsellenséget, sôt a fehérterror és az antiszemitizmus legveszélyesebb propagátorát és ideológusát bélyegezzék meg, és minden lehetô eszközzel semmisítsék meg. A megszámlálhatatlan ocsmányság és rágalom közül itt most csak egyrôl számolok be, felhíva a figyelmet, hogy ezek a sorok és az ehhez hasonló cikkek már egy évvel a szobor ledöntése elôtt jelentek meg! Amikor ugyanis kitudódott az emigrációból hazatért Károlyi Mihályról, hogy kertjébôl el akarja távolíttatni Prohászka szobrát, elvbarátai sajtóhadjáratot indítottak minden és mindenki ellen, ami vagy aki a keresztény -- magyar eszméket hordozta, képviselte vagy hirdette. Prohászka kelyhet nyújtó ércalakját is ezek közé sorolták. Az említett cikk a Haladás 1946. május 16. számában található. Címe: ,,Ottokár püspök ledöntése'', írója az a Rónai Mihály András, aki négy évi munkaszolgálat után több elvbarátjával együtt létrehozta a szélsôséges egyházellenességérôl hírhedt Radikális Pártot. Már írásának címe is jól mutatja, hogy nem csupán szobordöntést akar, hanem magát a püspököt, szellemét, az iránta érzett országos tiszteletet és rajongást szeretné széttaposni. A Pesti Napló egykori római és párizsi tudósítója nagyon jól tudja, hogy mit jelentett a magyarságnak Prohászka Ottokár. Tény, hogy ennyi gyűlölettel és hazugsággal soha senki nem merte gyalázni az ország húsz éve halott Tanítóját és Apostolát, mint ez a zsidó származása miatt meghurcolt, személyiségében súlyosan sérült író. Jó, ha a Prohászka kutatás ilyen jellegű írásokra is felfigyel, -- ezért Rónai cikkét egész terjedelmében a jegyzetanyagban dokumentációként közlöm. Itt elegendô, ha néhány kifejezésére utalok: Prohászka adta meg a lökést az ország legmeredekebb zuhanásához, melynek végén ott van a tömeggyilkos nyilas minorita, a halálra ítélt, felakasztott Pater Kun András... A fehérvári püspök a magyar középosztály pastor diabolicusa, aki nem volt több, mint egy igen dekoratíven maszkírozott, harciasan reakciós nagypapi kiállás. Az ô hatása alatt tevékenykedik az egész magyar püspöki kar, élén Mindszenty bíborossal, sôt az alsópapság is, melynek soraiból egyre sűrűbben kerülnek ki a reakció kézigránátos janicsárjai. Hlinkához és Tisohoz hasonlítja Prohászkát, akinek szobrát most ledöntik. Majd így fejezi be cikkét: ,,szellemét döntse meg, ha vezetôi ellenére tudja, az újjáéledô magyar katolicizmus önmagában.'' Rónai cikkétôl visszhangozott az egész baloldali sajtó, és hozzá hasonló stílusban jelentek meg egymás után a Prohászka ellenes írások. A cél egyértelmű volt: végre kell hajtani ,,az októberi forradalom hôsének, Károlyi Mihálynak akaratát, és kertjébôl el kell tüntetni Prohászka szobrát.'' A Haladásban megjelent ,,Ottokár püspöktôl -- az ellenforradalmár Prohászkáig'' című cikk is így fejezôdik be: ,,korszerűtlenül itt felejtett emlékével szemben ítél a történelem'' (1946. június 13., 7.oldal) A tények teljes ismeretéhez az is hozzátartozik, hogy Károlyi többször írt levelet a Budapesti Érseki Helynökséghez, és kérte, hogy a magántulajdonában lévô kertjébôl az egyház illetékes hatósága szállíttassa el az inkriminált szobrot, felajánlván a szállítás költségeinek kifizetését is. A helynökségrôl azonban egyik levélre sem jött válasz. Ez az elitélendô magatartás természetesen még jobban felkorbácsolta a szenvedélyeket, és mindenki csak az alkalomra várt. Jellemzô a kor szemléletére, hogy a keresztény-nemzeti oldal nem vette komolyan a feldühödött radikálisok fenyegetôzéseit. Az Új Ember- ben Kézai Béla válaszolt ,,Egy ércszobor körül'' c. cikkel az egyre durvább támadásokra. Ebbôl ugyan kiderül, hogy a keresztény közvélemény irányítói látták az egyre tornyosuló vészfelhôket, és Kézai nyíltan rámutat a fô hangadóra, Rónai Mihály Andrásra, aki fent idézett cikkével lényegében bejelentette ,,eszmei segédletét'' Prohászka budapesti szobrának ledöntéséhez, -- ám elképzelhetetlennek vélték annak tényleges végrehajtását. Erre utal Kézai kijelentése is. Szerinte az elmúlt évszázad legnagyobb keresztény magyar apostolának személyét és szobrát nemcsak a Karizma és a Géniusz, hanem a kultúremberiség együttérzése és követôinek sok milliós tábora, híveinek ragaszkodása és szeretete is védelmezi. (1946. június 23.) Utólag könnyű naivnak neveznünk ezeket a szavakat, de akik átéltük, sôt aktívan részt vettünk az egyre erôsödô keresztény-nemzeti öntudat újjászületésében és ércfalként felsorakoztunk a megalkuvást nem ismerô Mindszenty bíboros mögé, Kézai válaszát igaznak ítéltük. Most természetesen helytelenítjük, hogy a Budapesti Érseki Helynökség válasz nélkül hagyta Károlyi Mihály jogosnak nevezhetô, többször megismételt kérését, és minden bizonnyal úgy döntenénk, hogy a gróf kastélyának kertjébôl már 1946-ban átszállíttatjuk apostolunknak és prófétánknak vallott püspökünk ércszobrát akár a Központi Szeminárium, akár a székesfehérvári Prohászka templom udvarába. Így megmenthettük volna Ôt is, ércbe öntött alakját is a meggyalázástól. A sátáni harc közepette azonban ritkán sikerül bölcs határozatokat hozni! Annyi bizonyos, hogy ezt a súlyos mulasztást, mely mind az evangélium, mind a demokrácia, mind az illem szabályait sérti, Károlyi és elvbarátai provokációnak minôsítették. A rendkívül jól megszervezett és nagy tömegeket, csepeli munkások ezreit is megmozgató fehérvári ünnepség után forrpontra jutott a Prohászka ellenes hangulatkeltés. 1947 húsvétját írtuk. A magyar püspöki kar a Fôvárosban április 27-én, vasárnap kívánta megünnepelni a Károlyi Kert tôszomszédságában, vagyis az Egyetemi templom szószékén rosszul lett és 1927. április 2-án meghalt Prohászka huszadik évfordulóját. Ez az ünnepség minden bizonnyal a fehérvárinál is nagyobb szabású lett volna. És az is egészen biztos, hogy az akkor még mindig a Károlyi Kertben álló szobránál is óriási ünnepség és koszorúzás lett volna. Az apokaliptikus vihar az ezt megelôzô éjszaka tört ki. Károlyi Mihály elvbarátai ugyanis elérkezettnek látták az idôt, hogy szavak helyett immár tettekkel is megmutassák mire képesek! ======================================================================== Faludy György a szoborledöntés koronatanúja A következôkben elmondottakhoz két olyan dokumentumot használtam fel, melyeknek adatai kiegészítik egymást, illetve az események idôrendiségét segítik rekonstruálni. Mindkettôt közlöm a tanulmány végén. Károlyi Mihály emlékiratának Hazatérés című fejezetét a Magyar Nemzet közölte 1966. május 22-én. Ebben csupán az egykori elnök 1946. május 8- án történô Budapestre érkezésérôl és a Károlyi palota erkélyén látottak kapcsán elhangzott kijelentésérôl találunk fontos adatokat. Károlyi elmondja, hogy az akkori igazságügyminiszter, a szociáldemokrata Ries nagyméretű kulcsot adott át a lépcsôházban: ,,Az elrabolt épület most visszaszáll jogos tulajdonosára'', mondotta. Bizonyára ez nemcsak a palotára vonatkozott, hanem a mögötte elterülô nagy kertre is, melyrôl Károlyi ugyan úgy nyilatkozik, hogy ,,most nyilvános kertté vált''. Ennek ellenére azonnal szemügyre vette, majd kifogásolta, hogy olyan szobor van a parkban, mely annak idején nem volt ott. ,,Ki ez?'' -- kérdeztem a szomszédomat. Zavart csönd támadt. A rossz szememmel én ugyan rá nem ismertem. ,,Ki ez?'' -- kérdeztem határozottan. Titkárom, a lelkes Havas Endre súgta a fülembe: ,,Prohászka püspök'' Az ezután következô mondatok lényeges adatokat tartalmaznak, mert Károlyi maga mondja el, hogy mióta ismeri Prohászkát, és saját szájából hallhatjuk kritikáját. ,,Az ünnepi hangulatból kizökkentem, írja, Prohászka püspök a fehérterror patronusa volt és a szocialisták egyik leghevesebb ellenfele. Pályáján liberális, széles látókörű egyházi férfiúként indult el; annak idején, az elsô világháború elején ezért kértem meg épp ôt, hogy összeeskessen feleségemmel. ,,Ezt innen sajnos el kell vinniök, ha azt akarják, hogy én itt éljek, ebben a házban'', mondtam, és hátat fordítottam a püspöknek.'' A másik dokumentum, Faludy Györgytôl származik, és sokkal részletesebben írja le az eseményeket abban az interjúban, melyet Hegyi Béla jegyzett fel az Új Tükör 1988. június 18. számában. A kérdést Hegyi vetette fel, gondolván, hogy Faludy a kommunizmus szája íze szerint fog válaszolni. Tévedett. Ugyanis Faludy örült, hogy végre alkalma nyílik feltárni az események hátterét. Ebbôl néhány részletet említek meg az összefüggések jobb megértése miatt. Tudjuk, hogy Faludy már a harmincas évek vége felé is éveket töltött Franciaországban. Párizsi évei alatt megismerkedett Károlyi Mihállyal, akivel többek között Prohászkához való viszonyáról is beszélt. Érdekelte, hogy az emigrációban élô egykori baloldali politikus milyen véleménnyel van a püspökrôl. Idézem Károlyi szavait Faludy tolmácsolásában: ,,Prohászka az elsô világháború idején az ô hívei közé tartozott, és akkor fordult ellene, amikor a politikai opportunizmus ezt kívánta; mitöbb, ôt farkastorkú gazembernek szokta volt aposztrofálni. Hogy valaki védekezni nem képes emigránst ily módon támadjon, és ugyanakkor -- egyházi méltósága ellenére -- születési hibáját vesse szemére (Károlyi platinalemezt hordott gégéjében), azt nem kis méltatlanságnak érezte. Láttam: úgy látszik nem tudja, hogy Prohászka szobrát azzal a palotával szemközt állították fel, ahol Károlyi a fiatalságát töltötte, és amelyhez annyi emlék fűzôdött. Óvakodtam tehát Károlyit felvilágosítani, hol áll Prohászka szobra''. Ezután tér rá az 1946-ban történtekre, melyeket mi már ismerünk: Károlyi visszatér otthonába, kinéz a kertben álló szoborra, és sürgeti annak elszállítását. Ez a mondat így hangzik: ''Károlyi egy év alatt háromszor fordult ajánlott levélben az illetékes egyházi hatósághoz, hogy a szobrot az ô költségén az általa rendelkezésre bocsátott teherautón szállítsák el bárhová az országba... Minthogy válasz egy évig sem érkezett, Károlyi megkért bennünket, döntsük le a szobrot, lehetôleg úgy, hogy kárt ne tegyünk benne. Így történt''. Elérkezett az ördögi terv kiagyalóinak órája. 1947. április 26-án az éj leple alatt a Károlyi Mihály által felkért szabadelvű csoport fiatal tagjai kötelekkel, rudakkal, vassodronyokkal ,,felfegyverkezve'' kötelet akasztottak a püspök szobrára, és ledöntötték. Akciójukat sikeresnek érezhették, hiszen túlteljesítették Károlyi óhaját: még a püspök feje is levált a törzsrôl, és ott hevert lábuk elôtt a porban. Diadalittasan ott is hagyták: hadd lássák a másnap, április 27-én, vasárnap reggel misére igyekvôk, hogy égig magasztalt prófétájuk milyen sorsra jutott. {kép} Természetesen futótűzként terjedt el a szörnyű hír. Vasárnap egész nap tartott a hívek zarándoklása. A földön heverô fejet visszahelyezték a talapzatra, ahogy ez a korabeli fényképen is látható. A virágerdôvel betakart szobor elôtt megjelentek a keresztény vallások vezetôi, élükön Mindszenty József bíborossal. A megriadt embereket ezekkel a szavakkal bátorította: ,,Prohászkát nem döntötték le, szelleme ezzel még csak emelkedett''. A délutáni és az esti órákban már ezres tömeg állta körül a ledöntött, meggyalázott szobrot. (Új Ember 1947. május 4.) Érthetô, hogy mindenki azt kérdezte: kik követték el ezt a vallást sértô provokációt? Legtöbben a kommunista pártot tették felelôssé, hiszen köztudott volt, hogy aktivistái döntötték le a többi budapesti szobrot is. Mivel az ország választás elôtt állt, kellemetlenül érintette az ügy Rákosiékat is. Ravasz kétszínűségükre jellemzô, hogy heves vita robbant ki a Polgármesteri Hivatalban a kommunisták és a szociáldemokraták között. Goda Gábor, a Polgármesteri Hivatal XI. ügyosztályának akkori kommunista vezetôje ezt írja: ,,A Prohászka szobor váratlan ledöntése komoly konfliktust okozott a két párt között. Nem azért, mert mi Prohászkához ragaszkodtunk, hanem azért, mert ahhoz kellett egy plénum, egy végrehajtás... Ennél ez nem így történt, és emiatt a szociáldemokratákat megvádolták. Nahát ebbôl egy nagy vita kerekedett Bechtler Péterrel, a fôváros szociáldemokrata alpolgármesterével. Olyan információink voltak, hogy a Szociáldemokrata Pártból indult ki ez az akció... Mi nem a szobrot védtük, hanem módszerbeli kifogásaink voltak.'' (Visszaemlékezések. Kézirat. BFL 48- 56). Ez azonban csak farizeusi taktikázás volt, hiszen május 3-án a fôváros városrendezési és közművelôdési szakbizottsága elôtt Fodor Gyula kommunista alpolgármester egyértelműen így nyilatkozott: ,,A munkáspártok nem tartják helyesnek, hogy az eltávolítandó szobrok még mindig régi helyükön vannak.'' (Kis Újság 1947. május 4., 5. l.). Ez az állásfoglalás jól mutatja, hogy a kommunisták ,,műfelháborodása'' csupán a közvélemény megtévesztését szolgálta, valójában burkoltan támogatták, és szemet hunytak nemcsak az akció, de a módszer felett is, ,,a cél szentesíti az eszközt'' jellegzetesen kommunista jelszó jegyében. Ezt igazolja az is, hogy bár a rendôrség államvédelmi osztálya (ÁVO) május 1-én megindította a nyomozást, és megígérte, hogy az eredményrôl rövid idôn belül jelentést tesz közzé, ám a tettesek személye és az indítékok homályban maradtak, illetve maradtak volna, ha negyven év elmúltával a szobordöntögetôk egyike, Faludy György nem szólalt volna meg. De társairól ô is mélyen hallgat, pedig többen voltak, és az ügy tisztázásához mindenképpen hozzátartoznék az általa is kultúrbotránynak minôsített gaztett végrehajtóinak névsorát legalább félévszázados késéssel a közvélemény elé tárni. Annál inkább, mert hiszen gyáván, az éj leple alatt, ,,sötétben bujkálva'' hajtották végre a hírhedt diktátorok módszerére és stílusára jellemzô tettüket. Van azonban más fontos helyreigazítást igénylô megjegyzésünk is Faludy említett vallomásában. A bűnbánathoz ugyanis nem elegendô a szégyenérzet! Lényegében az aggastyán író most is ugyanannak a hamis történetszemléletnek rabja, mint aminek annak idején áldozatul esett ô is és a Prohászka szobor kivégzôosztagának többi tagja. Tanulmányom végén közölt dokumentumból ugyanis egyértelműen bizonyított, hogy a Prohászka ellen felhozott vádak és az azok alapján jogosnak vélt szellemi és fizikai megtorlás (,,Ausradierung'') alapjaiban tévesek, tele vannak csúsztatással, vagyis nem igazak! Ezekkel azért is kell foglalkoznunk, mert ez a jellegzetesen koncepciózus per, ez a prefixa ideákkal teletűzdelt szillogizmus mindenegyes premisszája színtiszta valótlanság, magyarul hazugság. A közzétett szövegek mindegyikében az olvasható, hogy ,,Prohászka az úgynevezett keresztény kurzus elvakult tobzódásának szellemi ideológusa volt'' (Hegyi Béla ezzel vezeti be Faludyhoz intézett kérdését: mi vezette arra, hogy részt vegyen a szobor ledöntésében?). A válaszból kiderül, hogy Faludy még 1988-ban is ezzel magyarázza meg tettét. Külön kihangsúlyozza, hogy a keresztény kurzussal való szembenállás nem azonosítható a keresztényellenes magatartással. Vagyis azt állítja, hogy ô és társai nem a katolikus egyház fôpapjának, hanem a politikailag üldözendô keresztény kurzus ideológusának nyakára tették a kötelet. A kutatás viszont számos dokumentummal igazolta évtizedek óta, hogy Prohászka szóban és írásban, naplójegyzetében éppúgy, mint parlamenti felszólalásaiban nyíltan és keményen szembefordult a keresztény kurzusnak nevezett ideológiával. Az adatok részletes felsorolása helyett itt most csupán utalni tudok az öt évvel ezelôtt kiadott Prohászka Ottokár Naplójegyzetei című három kötetes munkánkban olvasható félreérthetetlen kifejezéseire. (vö.: 144-164. l.), és külön kérem az olvasót, hogy vegye kezébe a harmadik kötet bevezetôjét és Schütz Antal: Prohászka pályája Romok és építés című ugyancsak ott található fejezetét. Egy mondatban így tudnám érzékeltetni Prohászka püspöknek és magyar politikusnak állásfoglalását ebben a kérdésben: ,,keresztény kurzust nem lehet keresztények nélkül csinálni''. Nos, aki ezekbôl a magas hôfokon megfogalmazott kijelentésekbôl az ellenkezôjét tudja vagy meri kiolvasni, az csak azzal védekezhetnék, hogy nem ismerte ezeket, vagy szándékosan félre akarja vezetni olvasóit. E sorok írója nagyon jól ismeri Faludy György tiszteletreméltó Canossa-járásait, a recski pokolban töltött éveit, azt is mondhatom, hogy sorstársak voltunk az üldözés éveiben... Mindez nem változtat a tényeken: a nagyhírű írónak tudnia kell, hogy az evangéliumi metanoia, vagyis a teljes megtérés szükségképpen magában foglalja a feltételnélküli megadást Istennek, az abszolút Igazságnak. A damaszkuszi úton ugyanis sem Saultól, sem Rónai Mihály Andrástól, sem Faludy Györgytôl nem azt kérdezik, hogy a keresztény kurzus ideológusának, vagy Prohászka püspöknek nyakára kötötte-e valaki a kötelet, hanem azt, hogy ,,miért üldözöl engem''. És az erre adott választ mindenkinek saját magának kell megadnia. Az író hiába igyekszik azzal megkerülni a kérdést, hogy hivatkozik a Dicsértessék címen megjelent kötetére, melyben a katolikus líra remekeit ültette át magyarra Szent Ambrustól Rilkéig. A kizárás elve alapján az egyik cselekedet nem fedi a másikat. Ami pedig Prohászka antiszemitizmusát illeti, ismét a fogalmak tudatos csúsztatásával állunk szemben. A holokauszt vérfürdôje utáni korszak embere mindent visszavetít a hitlerizmus elôtti idôkre. Annyi bizonyos, hogy Prohászka kultúrája és életszentsége soha nem azonosult volna azzal, amit korunk antiszemitizmusnak nevez. (A kérdéssel bôvebben foglalkozom közeljövôben megjelenô tanulmányomban). ======================================================================== Prohászka szobrának utóélete További kutatásaim alapján új képet kapunk a szobor utóéletével kapcsolatban is. Az elsô adat a megcsonkított szobor elszállításának idôpontját rögzíti. A szégyenletes akció után öt nappal, május 2-án a Polgármesteri Hivatal felkérte a Vignali céget, hogy szállíttassa el a szobrot a Károlyi kertbôl, és végezze el rajta a szükséges javításokat (Kis Újság 1947.május 3. 4. l.). A letört fej minden bizonnyal ekkor került helyére újból a szobortesthez. A javításról készült számla megtalálható a Fôvárosi Levéltárban (1947. augusztus 19. BFL. XXIII. 114. 3835. 1950/5) Bizonyára azzal akarták lecsendesíteni a budapestiek felkorbácsolt indulatát, hogy a szobor viszonylag ép állapotban kerüljön vissza az egyház kezébe. Augusztus 30-án ugyanis, vagyis a szobor ledöntése után négy hónappal a polgármester levelet írt Witz Béla érseki helynöknek, hogy vegye át a szobrot. A levélben azonban az a megjegyzés is szerepel, hogy annak elhelyezése csakis olyan területen lehetséges, melyet az egyház birtokol. (BFL. XXIII. 114. 3835/4). Erre a kitételre azért is volt szükség, mert már-már néma tüntetésnek volt tekinthetô, hogy egyre többen jöttek a ledöntött szobor talapzatához, hogy egyházhűségük jeleként meggyújtsák gyertyáikat és letegyék virágcsokraikat. Prohászka püspök ugyanis hihetetlen népszerűségnek örvendett, függetlenül attól, hogy ki milyen valláshoz tartozott. A kommunista polgármester és pártja tehát eleve lehetetlenné akarta tenni, hogy a fôváros bármely nyilvános terén felállítsák a szobrot és ott folytatódjék a ,,tüntetés''. A választások utáni hónapokban oly mértékben felgyorsultak a politikai harcok, hogy az egyházi hatóságoknak már nem állt módjukban figyelemmel kísérni a szobor sorsát. Az egyházi és a világi közélet fôszereplôit vagy bebörtönözték, vagy internálták. Érthetô, hogy a műemlékek sorsával érdemben senki sem foglalkozott. Legtöbben úgy tudták, hogy Prohászka szobra "eltűnt", vagyis beolvasztották. A valóságra csak három évtized elmúltával derült fény. A szálak a székesfehérvári hívekhez vezetnek, akik nem nyugodtak bele, hogy püspökük emlékét kitöröljék a magyar egyház életébôl. Az elsô pozitív hír 1977-bôl való. A Budapesten lakó Kecskés Erzsébet március 11-én levélben kereste fel Kisberk Imre székesfehérvári megyéspüspököt, hogy értesítse a közelmúltban kapott hírrôl: ,,...Lelkiatyám nemrég említette, hogy az a Prohászka bronzszobor, amely valamikor a Károlyi-kertben állt, most a Kiscelli múzeum raktárában van elhelyezve...''. A levélbôl nem derül ki, hogy ki volt Kecskés Erzsébet lelkiatyja, de az egyértelmű, hogy a levél írója a közeledô ötven éves halálévforduló miatt hívta fel a püspök-utód figyelmét: ,,milyen szép és jó lenne, ha a szobrot az évforduló alkalmával Székesfehérvárott lehetne elhelyezni''. Sokak nevében írta: ,,Tudom, hogy nagyon sokan örülnének, ha ott lehetne felállítani''. A sorokból ki lehet érezni, hogy Kecskés Erzsébet nemcsak jól értesült, hanem tud is segíteni: ,,Ha bármiben segíthetek ez ügyben, úgy örömmel állok Püspök atya rendelkezésére'' (Püspöki Székeskáptalani Levéltár 446/1977). Kisberk püspök éppen az évforduló közelsége miatt pár napon belül levélben fordult Lékai László bíboros érsekhez értesítvén ôt a váratlan fordulatról, másrészt tudakozódni szeretne a szobor jövôbeni sorsa felôl: ,,Önként felmerül az emberben a kérdés, nem lehetne-e a szobrot valami alkalmas helyen felállítani?'' Ezután három évi ,,csend'' következett. 1980 szeptemberében azonban újra a székesfehérvári hívek a kezdeményezôk, mert A Prohászka- gyűjtemény munkatársai néven ismert közösség Pro memoria felirattal megkérte Szakos Gyula megyéspüspököt, hogy szorgalmazza a bíborosnál a szobor ügyét. Szó szerint: ,,tenne megfelelô helyen lépéseket, hogy a Kiscelli múzeumban tárolt Prohászka szobrot a magyar katolikus egyház visszakaphassa''. (SZPL 5865) A püspök még aznap, szeptember 9-én továbbította a kérést Esztergomba. Levelében már az esetleges helyeket is megjelölte: ,,A szobrot talán legcélszerűbb lenne a Központi Szeminárium udvarán, vagy a székesfehérvári Püspöki Székház kertjében, vagy Eminenciád által megjelölt más helyen újból felállítani''. Nehéz és hosszú tárgyalások következtek ezután. A pártfunkcionáriusok tudták, hogy a hamu alatt még ég a parázs, féltek a beláthatatlan következményektôl. Végül is 1982. május 25-én létrejött a megállapodás. Ennek néhány mondatát idézem: ,,Dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek megkeresése alapján a Budapest Fôvárosi Tanácsa VB. Elnökhelyettese hozzájárulásával a Budapesti Képzôművészeti Igazgatóság raktárában ôrzött Pázmány Péter és Prohászka Ottokár szobrát a Budapesti Érseki Általános Helytartóság részére tartós letétként átadjuk...'' (Másolata a SZPL-ben). Lékai bíboros Bárdos Ferenc provikáriust bízta meg a szobrok átvételével. Két kikötés is szerepel a megállapodásban. Az egyik arról szól, hogy melyik vállalatot kell megbízni a szállítással, a szükség szerinti javítással, -- a másik a már ismert megszorítást tartalmazza: csak egyházi jellegű helyen lehet felállítani. Így került Pázmány szobra a Központi Szeminárium udvarába, Prohászkáé pedig Székesfehérvárra, a Vasútvidéki Plébánia templomkertjébe. Politikai okok miatt azonban szemmel láthatóan mindent igyekeztek lassítani. Ez a magyarázata annak, hogy Székesfehérvárra is csak évek múltával, 1984-ben került a szobor. Közeledvén Prohászka halálának ötvenhetedik évfordulója, Garda József egyházmegyei gondnok március 14- én levélben kereste fel a Képzôművészeti Kivitelezô Vállalatot, kérvén, hogy a több éve náluk tartott szobrot szállíttassák Fehérvárra. Hogy jobb belátásra serkentsék a vállalat vezetôségét, a gondnok kijelentette, hogy a szállítás költségeit készpénzzel egyenlítik ki. De arra is felkészültek, hogy kérésüket megint elfektetik, ,,ebben az esetben mi magunk gondoskodunk az elszállíttatásról'' (SZPL 5865). A jelekbôl arra lehet következtetni, hogy A Prohászka-gyűjtemény munkatársainak végül mégis sikerült elérniök, hogy 1984 április 2-án a szobor annak a plébániának udvarában lett elhelyezve, melynek templomában nyugszik a fehérváriak legnagyobb kincse, Prohászka Ottokár püspök. Tanulmányom végén a művészettörténészek nevében szeretném megemlíteni, hogy a szobor mostani elhelyezése semmiként sem nevezhetô szerencsésnek és bizonyára így gondolják ezt az illetékesek is. {kép} A kérdést két oldalról lehet megközelíteni. Ami magát a szobrot illeti, láttuk, hogy eredetileg két mellék figura is szervesen hozzátartozott az alapkoncepcióhoz; hiszen kelyhét éppen ezek felé nyújtja. Ez a gesztus a legnagyobb magyar apostolra annyira jellemzô, hogy e nélkül megváltoznék az, amit az alkotóművész ábrázolni akart. Ennek ellenére aligha találnánk szobrászt, aki helyeselné a mellékalakok újra alkotását, amikor a szellemi kisugárzással elôttünk álló, hozzánk lehajló és művészileg is végtelen finomsággal megalkotott fôalak önmagában is remekmű. Tudjuk, hogy a mellékalakokat valójában bombarepeszek törték darabokra Budapest ostrománál. Összehasonlítva a mellékalakoktól ,,megfosztott'' és nemcsak a két figurához, hanem minden feléje fordulóhoz lehajló, kelyhébôl az élô vizek forrását adó Prohászka ábrázolást a templom belsejében felállított síremlékmű Prohászkájával, mindenképpen az elôbbi áll közel az eredeti, a mindig, mindenkin segítô, életét az utolsó percig népéért föláldozó és az Élet Kenyerét nyújtó apostolhoz. A másik megközelítés a hely méltóságára vonatkozik. Tény, hogy 1977- ben még annak is örülnünk kellett, hogy a jó szándékkal elrejtett szobrot visszakaptuk. Tudjuk, hogy akkor még tilos volt nyilvános téren felállítani a nemzet apostolának szobrát. Ma viszont értetlenül állunk a tény elôtt, hogy nem kapott küldetéséhez, életszentségéhez méltó helyet püspöki székvárosának központjában, akár egykori otthonának díszterén. Azt már a szobrászművészet szakemberei fogják megállapítani, hogy ehhez a szikár fôpapi alakhoz milyen magas talapzat kell. Mindenesetre nem állok egyedül ezzel a gondolattal, hiszen amikor a szobor fehérvári elhelyezése szóba került, a talapzat elkészítésével megbízott Szilágyi András mérnök azt javasolta, hogy a 4 mázsa súlyú szobor talapzata egyetlen kôtömb legyen. A budapesti érseki helynök errôl levélben értesítette Szakos Gyula püspököt, sôt a szobor plintoszáról készített mérnöki tervrajzot is csatolta. Ez a világi ember megérezte, hogy egyedül a hegyekbôl kibányászott szikla méltó a megalázott nemzet géniuszának szobrához. (SZPL 966/1982). A püspökutód válaszából kiderül, hogy -- idézem --: ,,kôtömb helyett lehet-e betontalapzatot készíttetni?'' (uo. 773-1/1982) Szilágyi András mérnök aligha tudta, hogy Prohászka naplójegyzeteiben ,,hegyilakónak'' nevezte önmagát, és a Lomnici havasok sziklái közt érezte lelkét legközelebb az Istenhez. Szobrát egyetlen kôtömbre és a legméltóbb helyre kell állítani. Bizonyára ennek is megjön a maga ideje. ======================================================================== Rónai Mihály András: Ottokár püspök ledöntése Dokumentáció (Haladás, 1946. V. 16., 3. p.) Amikor Károlyi Mihály -- akinek hazaérkezésekor az esztergomi érsek éppúgy nem engedte meghúzatni a harangokat, mint februárban a köztársaság helyreállítása ünnepére -- az Egyetem utcai Károlyi- palotába hajtatott, az igazságügyminiszter üdvözlôbeszédére válaszolva azt is kijelentette, hogy természetesnek tartja, ha egykori otthona ezentúl is mai céljának, közművelôdésnek szolgálatában marad. Csak amikor a palota erkélyérôl a Prohászka Ottokár püspök kerti ércszobrát megpillantotta, hagyta el ajkát egy nagyonis érthetô s nyomban méltányolt kívánság. -- Ezt a szobrot innen el kell távolítani -- mondotta röviden Károlyi Mihály. Sohasem voltam hajlandó lekicsinyelni a fôpapi szószékérôl hirdetett ellenforradalom kétségtelen jelentôségét még akkor sem, amikor tökéletesen kilátástalan, s csak kártékony, de nem végzetes. Hogy kicsinyleném hát a Prohászka Ottokár ellenforradalmi vezérkedését, amely annyival is végzetesebb volt, amennyivel Székesfehérvár akkori fôpásztora tehetségesebb férfiú volt, mint ma Esztergomé, s amely a magyar katolicizmus és vele, mint mindig, az ország legmeredekebb zuhanásához -- Prohászka Ottokártól Páter Kun Andrásig, sôt Páter Kiss Szalézig -- adta meg a lökést. Amint lekicsinyelni nem kicsinylettem le a Prohászka Ottokár végzetesnek bizonyult kortörténeti szerepét, mint a magyar középosztálynak s azon alul is bizonyos hívô tömegeknek pasztor diabolicusáét -- úgy talentumát sem kívánom túlbecsülni: azt a kétségtelen szuggesztivitást, gondolkodói hajlamot és impozáns rosszhiszemet, amely azonban a maga hibrid filozófiájában, könnyed szociológiájában, iskolás társadalomkritikájában és klasszikus egyházatyai pózaiban Soliloquiástul, mindenestül sem volt több, vagy egyéb, mint egy korszerű igénnyel, s igen dekoratívan maszkírozott, mélységet gyaníttató filozofémákba és szociológiai floskulusokba rejtett harciasan reakciós nagypapi kiállás -- amilyen például az effajta katolicizmus szerencsétlen hazájában, Spanyolországban (kevesebb bölcselkedéssel, de nem kevésbé vészes sikerrel) Merry del Val-tól s Frankóék toledói érsekéig nem egy és nem tíz akadt. Akik pedig alkalmasint megbotránkoztak rajta, hogy Prohászka Ottokárról a tavaly felkötött tömeggyilkos nyilas minorita Páter Kun András is eszembe jutott, azoknak -- negyedszázados zuhanást egy látótérbe foglaló merész eszmetársítás megfoghatóvá tételére -- hadd kapcsolom oda a Prohászka Ottokár finommetszésű, elgondolkodó fejéhez, orákulummá avatott ajakához, egész délceg személyéhez azt a dermedt aléltságnál is rosszabb, erôtlen felemás attitűdöt, mellyel két évtized elmúltán a többi keresztény egyházfôket is magához idomító magyar katolikus fôpásztori kar majdnem kivétel nélkül azt az antikrisztusi, iszonyúan keresztényietlen krízist fogadta, amely szélsôjobboldali jelszavakkal a katolikus többségű, igazi Regnum Marianumot ezt a boldogtalan Magyarországot történelme mélypontjára lökte. Bizony, Prohászka Ottokár utódai és tisztelôi voltak mind a fôpásztorok; ama Prohászka Ottokáréi, kibôl, ím még Mindszenty Józsefre is futja, sôt még egy alsópapságra is, melynek egyes tagjaiból -- a prímási pásztorbot bátorító suhogását irezve fejük fölött -- még a romjaiból kínok közt tápászkodó ország ellen törô reakció kézigránátos és géppisztolyos janicsárjai is egyre sűrűbben kerülnek ki. Akik pedig azt hinnék -- vagy elhinnék, -- hogy mindezt leírván olcsó antiklerikális indiántáncot járunk egy ledöntött püspökszobor ércteteme fölött, azoknak hadd idézzünk elébe néhány megrendítôen szép és igaz papi képet. Ha bátorságról, s hitleri eretnekség embertelenségével való szembeszállásról van szó, -- ott volt Faulhaber bíboros, akinek személyében, gesztusaiban mintha egy-egy remekszabású, érckollárés Pázmány Péter, vagy Ábrahám a Santa Clara villant volna föl s müncheni fôszékesegyház hajója alatt az ódon egyházatyák aranyszájú bátorságával, s Pogánnyal hôsiesen szembeszálló hitvallók becsületével, a Lélek vértanúságra kész erejével. Vagy ott voltak a Franco egyházfejedelmeivel szemben azok a szegény spanyol és baszk vidéki papok, akik életük árán is helytálltak keresztényekként és spanyolokként -- azon az áron is, hogy Franco németjei és berberjei az oltár elôtt, miseingben szúrták le vagy bombázták le a levegôbôl ôket. S ha -- ami még fontosabb -- a földi kötelékek terhétôl megszabadult egyház automatikus demokratizmusáról, progresszivitásáról, tehát igazi magáratalálásáról van szó, hát akkor... Láttam én a párizsi Szajna-parton Aristide Briand-nak a Quasi d'Orsav falába illesztett emléktáblája leleplezésén egy sorban ülni egymás mellett Albert Lebrunt, a laikus francia köztársaság elnökét, Leon Blumot, a százötven éve szekularizált ország szocialista, sôt -- Uram bocsá'! -- zsidóminiszterelnökét, kettejük közt pedig Verdier bíborost, a vörös Párizsnak, Szent Genovéva városának érsekét. Az a Verdier bíboros volt ez, aki papjait már évekkel elôbb Bagnolet, Belleville, Ménilmontant, Billancourt proletárnegyedeibe küldte (!) -- nem kortesekként, holmi keresztényszociális vagy másegyéb klerikális politizálás végett, hanem apostolokként, kiket nem egyhelyütt a kerületi munkáspárttitkár fogott kézen s vezetett el a proletárlakásokba. Mérhetetlen volt a példázat -- s mérhetetlen dicsôsége az Egyháznak, mely Franciaország földi terhétôl, földesúri koloncaitól megkönnyebbülvén, híveivel többé nem munkaadó, hanem atyai viszonyban állván, csodálatos lelki reneszánszot teremtett, s ismét fölérkezett léte és hivatása legfenségesebb ormára. Nos, ez a helyzet a III. magyar köztársaságban is bekövetkezett, a lehetôség megnyílt, s ezzel egyidôben a maintendue politikáját sem ajánlották még fel sehol ôszintébben az Egyház felé, mint ezúttal minálunk a hivatalos hatalom. Épp most, épp ezért volna hát tragikus egyházi részrôl felidézni itt egy céltalan és gyászos egyháznak és országnak egyaránt végzetesen ártó Kulturkampf kísértetét. Reméljük: végsô soron mégsem sikerül majd elérnie, hogy a kilencszázéves magyar katolicizmus ma, ahelyett hogy az egyház legidôsebb leányának, Franciaországnak volna szépháza, inkább ama közvetlenül szomszédos kis erdei, szekercés katolicizmushoz, primitív teokráciához hasonlít negyedszázaddal ezelôtt Hlinka [?] páterrel kezdte, majd közelmúlt napjainkban Tiso páterrel végezte -- s melynek ölébôl közénk Prohászka Ottokár is leszivárgott. Szobrát most ledöntik; szellemét döntse meg, ha vezetôi ellenére tudja, az újjáéledô magyar katolicizmus önmagában. ======================================================================== Károlyi Mihály: Hazatérés Dokumentáció (Magyar Nemzet, 1966. V. 22., részlet) 1946 májusában, húsz éve, tért haza az emigrációból huszonhat év után Károlyi Mihály. A hazatérés napjának történetét mondja el az alábbi emlékirat-fejezet. ...... Kiléptünk az erkélyre, lepillantottunk a parkra, amely most nyilvános kertté vált. Középen hatalmas szobrot pillantottam meg. Az én idômben nem állt ott. ,,Ki ez?'' -- kérdeztem a szomszédomat. Zavart csönd támadt. A rossz szememmel én ugyan rá nem ismertem. ,,Ki ez?'' -- kérdeztem határozottan. Titkárom, a lelkes Havas Endre súgta a fülembe: ,,Prohászka püspök''. Az ünnepi hangulatból hirtelen kizökkentem. Prohászka püspök a fehérterror patrónusa volt és a szocialisták egyik leghevesebb ellenfele. Pályáján liberális, széles látókörű egyházi férfiúként indult el; annak idején, az elsô világháború elején ezért kértem meg épp ôt, hogy összeeskessen feleségemmel. ,,Ezt innen, sajnos, el kell vinniük, ha azt akarják, hogy én itt éljek, ebben a házban'' -- mondtam, és hátat fordítottam a püspöknek. Elcsigázva a nap izgalmaitól, végre visszavonulhattunk a lakosztályba, amelyet a kormány a Gellért-szállóban biztosított számunkra. Amikor fáradt fejemet lehajtottam este a párnára, olyan valószerűtlennek tűnt számomra az, hogy Magyarországon vagyok, mint valami álom. ======================================================================== Hegyi Béla: Faludy György Dokumentáció (Új Tükör, 1988. VI. 19., részlet) H.B.: ... Te magad is a reakció, a butaság és a klerikalizmus elszánt ellenfele voltál, vakmerô lovagja a gondolkozás és a cselekvés szabadságának. Nyilván ez indított arra is, hogy fiatalkorodban részt vegyél a Prohászka-szobor ledöntésében. Hogyan látod ma ifjúi tettedet, s miként ítéled meg Prohászka szerepét, aki az úgynevezett ,,keresztény kurzus'' elvakult tobzódásának szellemi kísérete, ideológusa volt ? F. GY.: Hadd veszem a dolgokat sorra, már azért is, mert 35 esztendô múltán ez az elsô alkalom, hogy erre a kérdésre válaszolhatok. Emlékszem még az idôre, amikor Prohászka szobrát a Károlyi-kertben felállították. Miért ily gyorsan, kérdeztem akkor. És miért nem inkább Horváth Mihály csanádi érsek szobrát állítják fel, aki történetírásunkban és az 1848--1849-es szabadságharcban oly nemes szerepet vállalt? Vagy Martinuzzi Fráter Györgyét, a független Erdély megteremtôjét? De hát abban az idôben nem ez volt az egyetlen jelenség, ami nem tetszett nekem, és napirendre tértem fölötte. Elsô emigrációm alatt, Párizsban megismerkedtem Károlyi Mihállyal, aki elmondta nekem, hogy Prohászka az elsô világháború idején az ô (Károlyi) hívei közé tartozott, és akkor fordult ellene, amikor a politikai opportunizmus ezt kívánta, mitöbb, ôt ,,farkastorkú gazembernek'' szokta volt aposztrofálni. Hogy valaki védekezni nem képes emigránst ily módon támadjon, és ugyanakkor -- egyházi méltósága ellenére -- születési hibáját vesse a szemére (Károlyi platinalemezt hordott gégéjében) -- azt nem kis méltatlanságnak érezte. Láttam: úgy látszik, nem tudja, hogy Prohászka szobrát azzal a palotával szemközt állították fel, ahol Károlyi a fiatalságát töltötte, és amelyhez annyi történeti emlék fűzôdött: ott tartóztatta le Batthyany Lajost Haynau 1849 január elsején. Óvakodtam tehát Károlyit felvilágosítani, hol áll Prohászka szobra. 1946 áprilisának utolsó napjai egyikén Károlyi hazatért emigrációjából, röviddel az után, hogy én is hazaérkeztem. Mindjárt az elsô nap a Károlyi-palotába ment, melyet nem látott 27 esztendeje, körbejárt a szobákban, kinézett az ablakból a kertre, és megkérdezte: kinek a szobra áll ott? Mikor megtudta, ama kívánságát fejezte ki, hogy a szobrot vigyék el kertjébôl -- majd a palotát és a kertet, pár órával az után, hogy visszakapta, a köz rendelkezésére bocsátotta. Semmi sem történt. Egy év alatt Károlyi háromszor fordult ajánlott levélben az illetékes egyházi hatósághoz (úgy emlékszem, az érseki helynökhöz) azzal a kéréssel, hogy a szobrot az ô (Károlyi) költségén, az általa rendelkezésre bocsátott teherautón szállítsák el bárhova az országban. Minthogy válasz egy évig sem érkezett, Károlyi megkért bennünket, döntsük le a szobrot, lehetôleg úgy, hogy kárt ne tegyünk benne. Így történt. Mindezt a tények kedvéért hozom fel, és nem azért, hogy mentegessem magam. Más dolog, hogy megbántam. Nemcsak azért, mert a szobordöntés nem költôk feladata, hanem mindenekelôtt azért, mert sokan félreértették cselekedetemet, és katolikusellenes akciót láttak, vagy akartak látni benne. Ami ugyanolyan téves, mintha valaki az egykori, úgynevezett ,,keresztény kurzussal'' való szembenállást keresztényellenes magatartásnak bélyegezné...