Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Barlay Ö. Szabolcs Prohászka Ottokár a székesfehérváriak szent püspöke 1905-1927 Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Prohászka Ottokár Képek Az esztergomi spirituális Az ötven éves, fiatal püspök Az idôs fôpap ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című füzet elektronikus változata. A könyv 2001-ben jelent meg Székesfehérvárott, a Prohászka Kiadó gondozásában, a PANAX Kft. Nyomdaüzem készítésében (felelôs vezetô: Nagy József). Az elektronikus változat a szerzô, Barlay Ö. Szabolcs, engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a szerzô tulajdonában marad. A program tartalmazza a füzetben szereplô három Prohászka-fényképet, amelyeket csak megfelelô képernyôbeállítás esetén (256 szín) lehet torzításmentesen látni. A nyomtatott kiadvány kapható a szerzônél a következô címen: P. Barlay Ö. Szabolcs 8000 Székesfehérvár Petôfi utca 2. Telefon: 06/30 976-4800 e-mail: inditlakűdatatrans.hu ======================================================================== Prohászka Ottokár A legritkábban fordul elô magyar földön, hogy vérzivataros történelmünk ellenére, valakinek kitörölhetetlen maradjon az emléke. Az pedig még ritkább eset, hogy egy fôpapról még száz év elmúltával is évrôl évre megemlékezzenek. A mi székesfehérvári püspökünk, Prohászka Ottokár e ritkaságok közé tartozik. És ha azt is számba vesszük, hogy közel ötven évig, a kommunista diktatúra idején még a nevét sem volt szabad kiejteni, akkor még jobban meggyôzôdhetünk, hogy rendkívüli személyiségrôl szól ez a rövid ismertetés, melyet halála hetvenötödik évfordulója alkalmával adunk a székesfehérváriak és minden magyar testvérünk kezébe. Azt lehet mondani, hogy az élet minden területén felejthetetlen emlékeket hagyott maga után. Ide, Székesfehérvárra már férfi egyéniségének teljes ragyogásában érkezett az esztergomi szemináriumból, illetve a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának tanszékérôl. Nevét 1905-ben már ország-világ ismerte Rómától Németországig, Ausztriától az egykori Nagymagyarország minden városáig. Kispapjait, majd rajtuk keresztül a hívek százezreit tanította imádkozni, elmélkedni. A városunkban működô Prohászka Kiadó nem gyôzi évrôl évre újból kiadni ezeket az írásban is megörökített meditációkat, a magyar vallásos irodalom gyöngyszemeit: Elmélkedések az Evangéliumról. Ez az ô legnagyobb műve. {kép} Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Prohászka Ottokár nemcsak kortársait tanította meg imádkozni, de minket is. Ezeket az adventi, karácsonyi, nagyböjti, húsvéti, pünkösdi elmélkedéseket világszerte ismerik, mert lefordították öt nyelvre. Amikor egy svájci paptól megkérdezték: ismeri- e Prohászkát? -- zsebébe nyúlt, és megmutatta az Elmélkedések agyonnyűtt francia példányát; napi olvasmánya volt. A lengyel híveknek is kedvelt lelki könyve. Ugyanilyen nagyot alkotott a keresztény világnézet megismertetése terén is. Korában az értelmiség legnagyobb része a szabadgondolkodás vasmarkában sorvadott. Prohászka szerényen, de ragyogó tudással, ellenfeleinek műveit naprakészen ismerve, félelmetes memóriájának egész eszköztárát használva, sorra cáfolta kora téveszméinek téziseit. Marx Tôkéjét eredeti német kiadásban olvasta épp akkor, amikor egyik szeminaristája, Shvoy Lajos késôbb utódja a székesfehérvári püspökségben, bekopogott hozzá, hogy nagynak vélt problémáját megbeszélje spirituálisával. Prohászka mosolyogva összecsapta a kezét, és csak ennyit mondott: ,,Tisztelendô úr, tudja mi az igazi nagy probléma? Az, amit most olvasok: Marx Das Kapitalja!'' A Magyar Sion című esztergomi folyóiratban Két világnézet címen sorozatot adott közre, melyben nem ostorozva, nem kipellengérezve ír ellenfeleinkrôl, hanem szelíden szól hozzájuk: ,,Föl akarom most érteni a modern ember psychológiáját, mely a kereszténységgel szemben új elhelyezkedést keres. Ne haragudjunk rá támadó ingerlékenységéért, hanem értsük meg .'' Tanulmányainak akkora visszhangja volt, hogy külön kötetben jelentette meg, Diadalmas világnézet címen. Könyvének még ma is sodró ereje van. Ezt jelzi, hogy a Prohászka Kiadónál megjelent két fejezete -- Az eszmék esélyei és Az esélyek törvényei -- néhány hét alatt elfogyott. Külön hangsúlyoznunk kell, hogy német családban született, anyanyelve is német volt. A losonci elemi iskolában tanult meg magyarul írni, olvasni; ennek ellenére a magyar gondolkodás, a magyar stílus és a magyar próza-irodalom legnagyobbjai közt van a helye. Sík Sándor a szegedi egyetemen Szabó Dezsô, Móricz Zsigmond körébe sorolta, és tanította. Errôl mi magunk is meggyôzôdhetünk, hiszen az említett Prohászka Kiadó új sorozatot indított Prohászka írásai címen. Elég ha megemlítjük egyik legszebb írását, A Pilis hegyén című remekművét, a Kisfaludy Társaságban elhangzott székfoglalóját. (Ez is heteken belül elfogyott 2001-ben! ) A nyitrai piaristák és a kalocsai jezsuiták gimnáziumában edzôdött igazi patriótává. Még Rómában is állandóan itthon járt a lelke, és Naplójegyzetei tanúskodnak róla, hogy amikor a Collegium Germanicumban találkozott két falusi magyar zarándokkal, összeszorult a szíve és látván ezt a két ágról szakadt, mindenünnén kitessékelt honfitársát, így fakadt ki: ,,Mennyire igazán énekli Vörösmarty, hogy a magyarnak hazáján kívül nincs helye... Egyszerű, hívô emberek, földmívesek. Arcaikra függesztém könnybe lábadt tekintetem, oly érzéssel, vággyal, mintha lelkem ki akarna kelni szűk határaiból, föláldozni magát e szegény, zaklatott, szorongatott népért.'' És már itt Rómában, szentelése elôtti hetekben megfogalmazódott lelkében az, ami egész életében vezette: ,,mit tehetek valamit érted, magyar nép?'' (1881. máj. 15.). * * * Ezzel a küldetéstudattal jött haza; és ez nem hagyta nyugodni bárhol működött. Ez vezette Esztergomban, a szemináriumban és ezzel a segíteni akarással érkezett meg 1905-ben hozzánk, Székesfehérvárra. A mai napig él a köztudatban az az elsô gesztusa is, ahogy szándékosan kikerülte a fehérvári vasútállomáson rá várakozó elôkelôségek ünneplését. Nem elsô osztályú kocsin utazott, hanem feltűnést kerülve és a tömeg közé vegyülve, gyalog jött be a városba egyszerű papi öltözetben, kezében az elmaradhatatlan esernyôvel. Megérkezvén a püspökségre, a portás nem nagyon akarta beengedni, mondván, hogy most mindenki a püspök fogadásán van kint az állomáson. A mindig vígkedélyű Prohászka csak ennyit mondott: ,,én vagyok az''. Ahogy megérkezett, szerényen, hangtalanul, oly egyszerűen és szegényen élt a püspöki palotában huszonkét éven át. Soha nem szerette a fôúri életmódot. Aki a közel száz éve városunkba érkezô és itt élô püspökünket közelebbrôl szeretné megismerni, vegye kezébe a Prohászka Interjú néven közreadott három kötetünket, név szerint Isten szerelmese -- Emberek barátja , Isten kerubja -- Mindenkinek mindene és Csobánkai napló könyveket. Ezekbôl legalább halvány körvonalakban kirajzolódik a ma élô magyar keresztény ember számára, ki is volt igazán a mi püspökünk, aki kitörölhetetlenül beírta személyiségét, emlékét, nevét a székesfehérváriak és az egész ország szívébe. A három kötet fedôlapján Prohászka három arcképe látható, mindegyik életének egy-egy korszakára utal. Az elsô az esztergomi spirituálist ábrázolja, a másik az ötven éves, fiatal püspököt, a harmadik az idôs fôpapot. A köteteket túlnyomórészt Prohászka saját naplójegyzetei és egy igen fontos kézirat alapján állítottuk össze. Shvoy püspök ugyanis 1954 januárjában megbízta egyik plébánosát, Horváth Kálmánt, hogy minden hiteles adatot, levelet, emléket gyűjtsön össze elôdjének, Ottokár püspöknek életérôl. A húsz évig tartó kutatómunka gyümölcse az az 500 oldalas kézirat, melynek címe sejteti, hogy mekkora kincs rejlik benne: Ottokár püspök a szívekben. {kép} Egy személyiség ugyanis sokféleképpen alkothat maradandót: írhat remekműveket, lehet kiváló elôadóművész, festô, szobrász, tudásával, szónoklataival elbűvölheti hallgatóit... Mindez azonban homokszem a sivatagban, elôbb-utóbb elvész és a múltba hanyatlik. A legidôtállóbb a krisztusi szeretet, a szolgálat, a bajbajutottak megsegítése, az elesettek felé kinyújtott kéz. Ennek volt élô szentje Prohászka püspök. Híres volt arról, hogy mindig toll volt a kezében, és ha talált üres papírt, írni kezdett. Ezeknek nagy részét levéltárakban ôrzik; de azt, amit az emberi szívekbe írt, családok adják tovább generációról generációra. Halála után hetvenöt évvel még most is érkeznek a Prohászka Archívumba féltve ôrzött levelek, vallomások személyes találkozásokról, ima-meghallgatásokról... Az életszentség ugyanis soha el nem évül, mert forrásként él tovább, és az egymást követô generációk mindig meríthetnek a szentek erényeibôl. Prohászka püspök együtt élt népével, nemcsak a katolikusokkal és nemcsak a hívôkkel. Bárki találkozott vele, úgy érezte, hogy jobb, mélyebb, tartalmasabb lett az élete. Az volt a meglepô, hogy valahogyan mindig megtudta, hogy hol vannak az élet legelesettebbjei. A felsôvárosi plébániával szemben lakott egy utcaseprô, ennek leánya vészes tuberkulózisban szenvedett; már levágták jobb lábát, bal kezét. Ennek ellenére a lány fogával és megmaradt jobb kezével gyönyörű kézimunkát készített a templom számára. Amint errôl a püspök értesült, többször meglátogatta, és hosszan elbeszélgetett vele. Egyszer ezt mondta a lány plébánosának: ,,Ez az Erzsi olyan szép lélek, hogy a középkorban a nép már szentnek kiáltotta volna ki.'' Azt külön élvezte, ha sikerült eltitkolnia püspöki rangját. Még a tizes években történt, hogy az egyik vasárnap nem találtak misézôt egy faluban. Amikor ezt megtudta, rögtön felajánlotta szolgálatát. Azonnal útnak indult gyalog, egyszerű és a hosszú viseléstôl kifényesedett reverendájában, minden püspöki jelvény nélkül. Mikor vége volt a szép szentmisének, az idôs kántortanító becsületbeli kötelességének tekintette, hogy a falu nevében köszönetet mondjon a fiatal papnak: ,,Köszönjük Tisztelendô Úr, nagyon szép prédikációt mondott nekünk'', - - és miközben megveregette Prohászka vállát, ezt mondta -- ,,ha így folytatja, idôvel még a legnagyobb plébániák vezetésére is méltó lesz''. Prohászka még ekkor sem mondta el, hogy ô már az egész egyházmegye püspöke, hanem megköszönte a szívbôl jövô szavakat, és mint késôbb elmondta, nagyon büszke volt az öreg tanítóbácsi dicséretére. Nem lenne se vége, se hossza, ha felsorolnánk, hogyan osztotta meg mindenét a rászorulókkal. Még Esztergomban történt, a szemináriumban. A folyosón egy meggémberedett teológus jött vele szemben. Köhögött. ,,Miért nem húz kabátot?'' -- kérdezte tôle. ,,Mert nincsen''. Ekkor levetette és ráadta a kispapra a sajátját. Majd visszament szobájába, és magára öltötte kopott, régi kabátját... Ezzel a lelkülettel járta egyházmegyéjét bérmaútjain is. Amikor Tinnyén bérmált, észrevette, hogy milyen sok szegény gyerek van a templomban. A plébános nemsokára egy csomagot kapott a fehérvári püspöktôl, benne ez a pár sor: ,,A bérmáláskor templomba menet észrevettem, hogy az egyik ministráns cipôje rongyos. Az itt küldött cipôt, kérem, adja át neki''. Azt pedig legtöbben csak halála után tudták meg, hogy miként lett gondviselô atyja egy székesfehérvári kisgyermeknek. Egy ötgyermekes édesanya elment gyónni Prohászka püspökhöz. Kétségek között vergôdve panaszolta neki, hogy ismét áldott állapotban van. Férje otthon rettenetes hangulatban van, és azt mondta, csináljon valamit, mert különben végez velük. A püspök elôször erôs szavakkal magyarázta, hogy még gondolni se gondoljon gyilkosságra... Majd pár pillanat múlva végtelen meleg, irgalmas hangon ezt mondta: ,,Tudja mit? annak a gyermeknek én leszek majd az atyja''. Azóta minden karácsonykor megjelent a püspök kocsija, megrakva ruhával, élelmiszerrel, kaláccsal, ajándékkal, -- de nemcsak a legkisebbnek, hanem a többinek is. Mindenkinek mindene akart lenni! A gyermekeknek különösen. Nem véletlen, hogy a világháború után leginkább a hadiárvákon akart segíteni. Csobánkán még ma is áll az egykoron Prohászka Árvaháznak nevezett épület, melyben meleg otthont akart nyújtani sok száz árvának. Gyakran felkereste ôket, játszott, énekelt velük. Nagyboldogasszonykor, a búcsú napján minden árva az ô vendége volt. Reverendájában mindig tartogatott valami meglepetést számukra. Felejthetetlen emléket hagyott a kicsik szívében. Az egyik tanító családjánál gyakran megfordult, mert a legkisebbikkel nagyon tudott játszani, és közben mindig azt mondta: Pompás! A gyerekek így is nevezték: Pompás bácsi! Ma már kevesen tudják, hogy a magyar cserkészetnek is ô volt legtudatosabb felkarolója és ô tette országoshírűvé a Zászlónk nevű ifjúsági folyóiratot. Azt csak a Gondviselô Isten tudja, hogy Prohászka Ottokárnak mi volt legnagyobb alkotása; de aligha tévedünk, hogyha azt állítjuk, hogy nélküle nem született volna meg az az új papi generáció, melynek köszönhetôen számos területen új világ kezdôdött a magyar egyházban. Az esztergomi szemináriumból kirajzott fiatal papok rendszeresen visszajártak hozzá lelkigyakorlatra; majd késôbb többed magával létrehozta a Regnum Marianumot, a hittanárok papi közösségét, azt a bázist, melyet még a kommunista terror sem tudott széjjelzúzni. Szent és az egyházért szenvedni is képes papok százai köszönik neki hivatásukat. A székesfehérvári egyházmegye minden papját ismerte. Tudott betegségeikrôl, lelki-, anyagi bajaikról. Ennek egyik titka az volt, hogy fehérvári otthona minden papja elôtt nyitva állt, és ha netán közülük valaki elkerülte a püspökséget, megkérdezte, miért nem akart találkozni vele? Testvérének, Irmának, aki a püspök háztartását vezette, mindig fel kellett készülnie arra, hogy ebédre papjait is vendégül látja. Hogy milyen viszony volt közte és papjai között, az Interjú-kötetek híven tükrözik. Többször leírta Naplójegyzeteiben, hogy megcsókolná minden papja lábát, hiszen az Úr Jézust látta mindegyikben, a legelesettebben is. És ô is megtett mindent, hogy papjai, hívei számára ,,püspökük Krisztus egyre tökéletesebb képmásává váljék'', ahogy ezt az elvárást a nagycsütörtöki liturgia oly egyértelműen megfogalmazza minden fôpásztor számára. Nem véletlen, hogy a munkáspapok egyike ezt mondta: ,,aki Prohászka püspökkel találkozott, úgy érezte, hogy magával Jézussal beszélt''. {kép} 1927. április 2. Ez a dátum mélyen belevésôdött a magyar keresztények lelkébe. Amilyen rendkívüli volt az élete, olyan volt Prohászka püspök halála is. Budapesten, az Egyetemi Templomban tartotta szokásos nagyböjti lelkigyakorlatát a férfiak számára. Március 31-én, csütörtökön éjjel elvégezte szokásos adorációját az Eucharisztia elôtt. Másnap, elsô pénteken, legkedvesebb kápolnájában, a Szociális Misszió Társulat Krisztina körúti otthonában misézett utoljára. Nôvéreknek feltűnt, hogy nem a szokásos módon hajtott térdet és még soha ilyen hosszan nem imádkozott a Szentség vétele után. Egészségi állapota sejtette vele, hogy csak a legnagyobb erôfeszítéssel tudja végrehajtani az elôtte álló feladatokat. Napközben ismételten bal karjához kapott és szisszent. Orvosának, Manninger professzornak nem szólt, mert mindenképpen folytatni akarta az esti lelkigyakorlatot. Felment a szószékre, közben Kudela Géza az orgonán a Közelebb Hozzád Istenem dallamát játszotta Prohászka kérésére. Alig kezdte el beszédét, karja feltűnô módon lehanyatlott. Agyvérzés érte! Tekintetét az oltárra szegezte, és megkezdôdött a szószéken az élet-halálharc. Április másodikán, szombaton az Egyetemi Templom harangjai hírül adták, hogy meghalt Magyarország apostola és tanítója. Ez történt 75 évvel ezelôtt! Székesfehérvárott a Vasút-vidéki plébániatemplom nagy kupolája alatt nyugszik szentéletű püspökünk. Elérkezett az idô, hogy minden tôlünk telhetôt megtegyünk: kezdjük újból megismerni, olvasni és példáját követve a magyar egyház megújulásán fáradozzunk.