Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 778-4263 e-mail: felso@home.com A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.katolikus.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Pecci Joachim bíbornok Az alázatosság gyakorlása P. Dr. Monay Ferenc emlékének Fordította és sajtó alá rendezte: P. Dr. Rákos Balázs Raymund minorita ferencrendi áldozópap a Sz. Péter bazilika apostoli magyar gyóntatója Nihil obstat, quominus imprimatur Romae, die 9 septembris 1965 P. Eugenius Juhász O.F.M. Conv. Imprimi potest Romae, die 30 novembris 1966 P. Basilius M. Heiser, Minister Generalis O.F.M. Conv. Concordat cum originali +Fr. Petrus Canisius van Lierde, Vic. Gen. E Vicariatu Civitatis Vaticanae, die 13 Febr. 1967 Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Elôszó Pecci Joachim bíbornok, perugiai püspök, igen kedves papnövendék fiainak Az alázatosság gyakorlása. Buzdítás a papnövendékek számára Szent Ágoston beszéde az istenfélelemrôl és az igazi alázatosságról Gondolatok az alázatosságról Kempis Tamás imádsága az áhítat és alázatosság kegyelmének elnyeréséért ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1967-ben jelent meg a Vatikánban. ======================================================================== Elôszó A vatikáni Szent Péter bazilika apostoli magyar gyóntatói tisztét harmincegy éven át betöltô neves elôdöm, P. Dr. Monay Ferenc munkában és buzdításban kifejezésre jutott érdemes kezdeményezése késztetett Pecci Joachim bíbornok, a késôbbi XIlI. Leó pápa e rendkívüli szép művének teljes lefordítására és sajtó alá rendezésére. A munkában a vatikáni Poliglotta nyomda 1938-ban megjelent 11. kiadásának szövege szolgált alapul. Mély hálámat nyilvánítom Fôtisztelendô P. Bommarco Vitale páduai minorita tartományfônöknek, aki igaz lelkipásztori megértéssel és áldozatos rendtársi szeretettel e fordítás megjelenését lehetôvé tette. Vatikán, 1966. október 4. P. Dr. Rákos Balázs Raymund apostoli magyar gyóntató ======================================================================== Pecci Joachim bíbornok, perugiai püspök, igen kedves papnövendék fiainak A szentatyák közös véleménye szerint a keresztény tökéletesség alapja az alázatosság. Aki naggyá akar lenni, annak --mondja Szent Ágoston --, a kicsinnyé levéssel kell kezdenie. Ti fel akarjátok emelni a keresztény erények épületét, de tudjátok meg, hogy ez mérhetetlen magas. Igyekezzetek tehát tüstént nagyon mélyen megvetni alapját az alázatosságban, mert aki házat kíván építeni, annak terjedelme és magassága arányában, amilyenre szánja, mindenekelôtt az alapok helyét ássa ki. (Serm. 10 de Verb. Dom.) Nos, e könyvecske, amelyet, igen Kedves Fiaink, Nektek ajánlunk, megtanít az alázatosság gyakorlatára, vagyis kioktat benneteket a keresztény tökéletesség alapjainak lerakásában. Lássátok tehát, mennyire fontos ez nektek, akik különösképpen kötelesek vagytok Jézus Krisztus parancsát betartani; azaz tökéletessé kell lennetek, amennyire az a mennyei Atya. Ezért biztosak vagyunk benne, hogy olyan ajándékot adunk, amely szerfölött tetszik majd nektek, minthogy az nemcsak új záloga irántatok érzett szeretetünknek, hanem igen hathatós eszköze lelketek megmentésének is, amelynek üdvössége a reátok hárulható legnagyobb feladat. Egy másik ok, amely arra indított, hogy e könyvecskét nektek ajánljuk, a papi pályafutás célja, amelyet választottatok. E cél nem pusztán a saját magatok megszentelésében áll, hanem abban is, hogy a mások megszentelôdését elôsegítsétek, ugyanazon eszközökkel terjesztve Jézus Krisztus országát, mint amelyeket halandó élete folyamán maga is felhasznált; márpedig az ô megkülönböztetett tulajdonsága a szívbeli alázatosság volt. Ezzel sikerül majd nektek is legyôzni a világ gôgjét, és elültetni minden szívben az önmegtagadást és a kereszt alázatosságát. Minthogy pedig Jézus Krisztus tettekkel elôzte meg tanítását, ha példája nyomán ti is már az alázatosság gyakorlatában képzetten léptek egyházi szolgálatba, az összes erényeknek e bensô és kimeríthetetlen forrásából a vigasztalás, bátorítás, buzgóság szavai fakadnak majd, amelyek az igazakat megerôsítik az életszentségben, s az eltévedteket visszahívják a bűn és kárhozat útjáról az erény és üdvösség útjára. Legyen tehát mindegyiktek külön-külön az a tanítvány, aki beleéli magát, hogy e nektek ajánlott kis munkában oktatást kap a lelki élet egy mesterétôl az alázatosság gyakorlása felôl. És mindig jusson eszetekbe, Kedves Fiaink, hogy soha nem nyújthattok nekünk nagyobb vigasztalást, mint ha alázatosaknak, szelídeknek, és engedelmeseknek látunk titeket. Abban a reményben, hogy mindenkor ilyeneknek látunk majd benneteket, és avval a hô óhajjal, hogy valóban azok is lesztek, míg mindnyájatokat megáldunk az Úrban, nem mulaszthatjuk el, hogy újból melegen ne ajánljuk: teljes igyekezettel legyetek rajta, hogy valóra váltsátok mindazt, aminek gyakorlására e könyvecske tanácsot ad nektek. Discite a me, quia mitis sum et humilis Corde. Tanuljatok tôlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű. (Mt 11,29) Humilibus dat gratiam. Az alázatosaknak kegyelmet ad. (1Pt 5,5) ======================================================================== Az alázatosság gyakorlása. Buzdítás a papnövendékek számára Megdönthetetlen igazság, hogy nem lesz irgalom a kevélyek részére; hogy a mennyország kapui zárva lesznek elôttük, és hogy csak az alázatosaknak nyitja ki az Úr. Meggyôzôdésünk támogatására elég felütni a Szentírást, amely itt is, ott is arra oktat, hogy Isten a kevélyeknek ellenáll; hogy megalázza azokat, akik magukat felmagasztalják; hogy mindazoknak, akik be akarnak jutni az ô dicsôségébe, hasonlókká kell lenniök a kisdedekhez; hogy akiben nem lesz meg e hasonlóság, ki lesz onnan zárva, végül, hogy Isten csak az alázatosakra árasztja kegyelmeit. Mivel így van ez, nem lehetünk eléggé meggyôzôdve, mily nagy jelentôségű minden keresztény, de kiváltképpen azok számára, akik az egyházi pályára készülnek, megtanulni az alázatosság gyakorlását, és kiűzni a lélekbôl minden önhittséget, minden hiúságot, minden gôgöt. Nincs munka, nincs fáradság, amelyre ne kellene vállalkoznunk ilyen szent ügy sikerének érdekében. Minthogy azonban Isten kegyelme nélkül lehetetlen célhoz érni, kérni kell azt állhatatosan és gyakran. A szent keresztségben minden keresztény elkötelezte magát, hogy Jézus Krisztus nyomdokain fog haladni; ô az az isteni mintakép, aki szerint alakítani kell életünket. Ámde isteni Üdvözítônk azért alázta meg önmagát annyira, azért lett a föld megvetettje, hogy megalázza a gôgöt, és meggyógyítsa kevélységünk fekélyét, saját példájával mutatva az egyetlen utat, amely az égbe vezet. Igazában, ez az Üdvözítônek legfontosabb tanítása: Discite a me. Azért te, ez isteni Mester tanítványa, ha meg akarod szerezni ezt a drága gyöngyöt, amely legbiztosabb záloga az életszentségnek és leghatározottabb jele a kiválasztottságnak, fogadd tanulékony szívvel e figyelmeztetéseket, amelyeket adok, és váltsd hűségesen gyakorlattá. I Nyisd föl lelki szemedet, és lásd be, hogy nincs benned egyetlenegy olyan érték sem, amely arra jogosítana, hogy tartsd magadat valaminek. Egyedül a bűn, a gyarlóság, a nyomorúság a tiéd. Ami pedig a természet és kegyelem benned feltalálható ajándékait illeti, mivel Istentôl nyerted azokat, aki létednek kezdete, úgy mindezekért csakis ôt illeti dicsôség. II Telj el semmiséged mélységes tudatával, és növeld azt szívedben állhatatosan a benned uralkodó kevélység megalázására és megszégyenítésére. Légy ôszintén meggyôzôdve, hogy semmi sem hiúbb és nevetségesebb dolog a világan, mint elismerést kívánni néhány olyan ajándékért, amelyet egyedül a Teremtô ingyen bôkezűsége adott kölcsön; amint az Apostol mondja: ha kaptad, miért dicsekszel, mintha a tied lenne és nem kaptad volna? (1Kor 4,7) III Gyakran gondolj gyöngeségedre, elvakultságodra, hitványságodra, keményszívűségedre, érzékiességedre, Isten iránti érzéketlenségedre, a teremtményekhez való ragaszkodásodra és annyi más vétkes hajlamra, amely megromlott természetedbôl származik. Mindez legyen erôs indítóok arra, hogy állandóan semmiséged tudatában élj, és hogy mindenkor a legkisebb és leghitványabb légy önmagad elôtt. IV Legyen mindenkorra lelkedbe vésve elmúlt életed bűneinek emléke. Váljék legfôbb meggyôzôdéseddé, hogy a kevélység bűne annyira utálatos rossz, hogy minden más bűn, akár a föld hátán, akár a pokol fenekén, alatta marad az összehasonlításban. Ez a bűn volt az, amely lázadókká tette az angyalokat a mennyben, és a mélybe taszította ôket. Ez a bűn volt az, amely megrontatta az egész emberi nemet, és amely a földre zúdította a rossz végtelen tömegét, hogy megmaradjon, amíg a világ létezik, vagy helyesebben, amíg az örökkévalóság tart. Másrészt, egy bűnökkel beszennyezett lélek csak gyűlöletre, megvetésre, büntetésre méltó. Lásd tehát, milyen véleménnyel lehetsz saját magad felôl annyi beismert bűn után. V Gondold meg továbbá, hogy nincs olyan nagy és megvetésre méltó gonosztett, amely felé ne hajolna megromlott természeted, és amelyet valóban el ne követhetnél. Egyedül csak Isten irgalmából és kegyelmeinek segítségével maradtál ettôl idáig mentes, Szent Ágoston ama mondása szerint, hogy nincs bűn a világan, amit ember elkövetett, hogy egy másik ember el ne követhetné, ha a kéz, amely az embert teremtette, megszűnnék ôt támogatni. (Solil., XV). Sirasd meg bensôdben e keserves állapotot, és határozd el erôsen, hogy a legméltatlanabb bűnösök közé fogod magadat számítani. VI Gondolj rá gyakran, hogy elôbb vagy utóbb meg kell halnod, és testednek el kell majd rothadnia egy gödörben. Legyen mindig szemed elôtt Jézus Krisztus kérlelhetetlen ítélôszéke, amely elé szükségszerűen mindannyiunknak lépnünk kell majd. És elmélkedj a pokol kínjairól, amelyek a gonoszoknak, különösképpen a sátán utánzóinak, a kevélyeknek vannak szánva. Vedd komolyan fontolóra, hogy az átláthatatlan fátyol miatt, amely Isten ítéleteit eltakarja a halandó szeme elôl, teljes bizonytalanságban vagy afelôl, hogy nem vagy-e te is az elkárhozottak között, akik a gonosz lelkek társaságában örökre száműzve lesznek a kínok ama helyére, hogy végleges martalékai legyenek a tűznek, amelyet maga az isteni harag gyújtott fel. Ennek a bizonytalanságnak egyedül is elégnek kell lennie ahhoz, hogy a legnagyobb fokú alázatosságban tartson, és igen üdvösséges félelemmel töltsön el. VII Sohase hitegesd magadat azzal, hogy megszerezheted az alázatosságot a hozzávaló sajátságos erénygyakorlatok nélkül, mint amilyenek a szelídség, türelem, engedelmesség, önmegtagadás cselekedetei; a magad gyűlölete, a saját érzelmedrôl és saját véleményedrôl való lemondás, bűneid bánata és egyéb hasonlók. Minthogy egyedül csak ezek a fegyverek semmisítik meg benned az önszeretet uralmát; azt a megvetett televényt, amelybôl az összes hibák kicsíráznak, és amelyben látványosan meggyökerezik és felburjánzik büszkeséged meg önhittséged. VIII Amennyiben lehetséges lesz számodra, viselkedj csöndesen és összeszedettségben, úgy azonban, hogy ezáltal ne légy kellemetlen másoknak. Ha pedig beszélned kell, szólj mindig fegyelmezetten, szerényen, egyszerűen. Ha azután úgy történnék, hogy nem hallgatnak meg, akár lekicsinylésbôl, akár bármilyen más okból, ne érzékenykedj, hanem fogadd el e megaláztatást, és viseld el megnyugvással, valamint békével. IX Különös gonddal és figyelemmel ôrizkedj attól, hogy büszke, gôgös módon beszélj, vagy úgy, mintha felsôbbséget igényelnél magadnak. Épp így tartózkodj minden mesterkélt szólásmódtól és a kétértelmű tréfa minden fajától. Hallgasd el állandóan azt, ami alkalmas lenne elhitetni felôled, hogy szellemi ember vagy és mások megbecsülésére méltó. Egyszóval, sose beszélj magadról elegendô ok nélkül, és ne törekedj olyasmit mondani, amivel tiszteletet és dicséretet óhajtanál szerezni magadnak. X Társalgás közben tartózkodj a mások gúnyolásától és csipkelôdésétôl szavakkal és epés megjegyzésekkel; kerülj általában mindent, ami a világ gondolkodására vall. Lelki dolgokról ne beszélj oktató hangnemben vagy intô modorban, hacsak tiszted vagy a szeretet nem kívánja az ellenkezôjét. Elégedj meg beszéd közben a kérdezôsködéssel hozzáértôktôl vagy olyanoktól, akikrôl tudod, hogy alkalmas felvilágosítást adhatnak neked. Mert aki tanító mester akar lenni oktalanul, olyan, mintha fát kívánna rakni az égô tűzre, azaz a lelkére, amelyet pedig már egészen elborít a kevélység füstje. XI Fojtsd el magadban minden erôvel az üres és hiábavaló kíváncsiságot, és éppen ezért ne nagyon vágyakozzál olyasmit látni, amit a világ fiai szépnek, ritkának vagy nagyszerűnek mondanak. Törekedj inkább megismerni azt, ami a kötelességed, és ami üdvödet elôsegítheti. XII Légy nagyon gondos és figyelmes, hogy elöljáróid iránt mindenkor teljes mértékben tekintélytisztelô és udvarias maradj, az egyenrangúakkal szemben tiszteletadó és készséges, az alattvalókhoz pedig szeretetteljes. Legyen meggyôzôdésed, hogy ha másként viselkedsz, az csak a kevélységtôl vezetett lélek megnyilatkozása lehet. XIII A szent evangélium elvének megfelelôen keresd mindig az utolsó helyet, azzal az ôszinte meggyôzôdéssel, hogy csakugyan az való neked. Ugyanígy ôrizkedj az élet valamennyi szükségében a túlzott gondoktól, vágyaid és a magaddal törôdés túlságos felajzásától. Elégedj meg inkább egyszerű és szerény dolgokkal, amelyek jobban illenek a te kicsinységedhez. XIV Ha csökkennek számodra a mulandó vigaszok, és ha Isten megfoszt a lelki édességektôl, gondold meg, hogy érdemeden felül állandóan bôséges örömben volt részed, és elégedj meg azzal a bánásmóddal, amellyel az Úr kezel téged. XV Ápold magadban kitartóan önmagad vádolásának, dorgálásának és elítélésének szent szokását. Légy szigorú bírája minden tettednek, amely csaknem kivétel nélkül tele van ezer hibával és az önszeretet makacs követelôzéseivel. Ébreszd fel gyakorta a jogos megvetést önmagad iránt, látva, hagy cselekedeteidben híjával vagy az okosságnak, az egyszerűségnek és a szívtisztaságnak. XVI Mint a legnagyobb rossztól, úgy ôrizkedj a más tetteinek megítélésétôl; inkább magyarázd jóra minden szavát, minden tettét, szorgos szeretettel okot keresve kimentésére és védelmére. Ha pedig a nagyon is nyilvánvalóan elkövetett hiba miatt lehetetlen lenne védelmére kelned, amennyire tôled telik, igyekezz kisebbíteni a bűnt, meggondolatlanságnak, hirtelenségnek vagy más hasonló oknak tudva be, a körülmények szerint; de legalább is ne gondolj rá többé, hacsak megbízatásod nem kívánja, hogy a bajnak orvoslója légy. XVII Társalgás közben soha ne ellenkezz a társalgó féllel, ha bizonytalan ügyrôl van szó, melyre épp úgy lehetne igent mondani, mint nemet. Vitatkozás közben ne heveskedj, hanem ha állításod tévesnek vagy kevésbé helyesnek bizonyul, engedj szerényen és maradj alázatosan csendben. Ugyancsak engedned kell és hasonlóképp viselkedned a jelentéktelen kérdésekben, még ha bizonyos volnál is afelôl, hogy téves az, amit mások állítanak. Minden más esetben, amikor az igazságot kell védelmezned, tedd ezt bátran, de harag és gúnyolódás nélkül; légy meggyôzôdve, hogy kedvességgel inkább gyôzöl majd, mint támadással és méltatlankodással. XVIII Nagyon ôrizkedj attól, hogy keserűséget okozz bárkinek, még ha alattvalód lenne is, akár szóval, akár tettel, akár föllépéseddel, hacsak nem követeli ezt tôled néhanapján a kötelesség vagy az engedelmesség vagy a szeretet. XIX Ha akadna valaki, aki állandóan azon lenne, hogy kellemetlenséget okozzon neked, és mintegy feladatának tekintené, hogy szitkokkal és sértegetésekkel minden lehetô alkalommal megkeserítsen, ne gerjedj haragra, hanem tartsd ôt inkább eszköznek, amit Isten irgalma javadra vett használatba, hogy orvosolja vele kevélységed idült sebét. XX A harag olyan hiba, melyet nem lehet elnézni senkiben, különösen pedig nem a lelki emberekben, hiszen magából a kevélységbôl nyeri minden erejét, amelybe gyökerei nyúlnak. Törekedj tehát tekintélyes tôkét gyűjteni magadnak a nyájasságból, hogy amikor megbánt valaki, bármennyire mély sebet okozzon sértegetéseivel, legyen elég erôd magadat a nyugalom határai között megtartani. Ily esetekben arra is ügyelj, hogy az ellenségeskedés vagy a bosszúvágy érzelmeit ne tápláld és ne tartogasd szívedben avval szemben, aki megbántott; ellenkezôleg: bocsáss meg neki szívbôl azzal a meggyôzôdéssel, hogy ennél jobb módod nem lehet Isten ellen elkövetett vétkeid bocsánatának az elnyerésére. Biztos lehetsz, hogy ez az alázatos türelem nagy érdemeket biztosít számodra az égben. XXI Jó lélekkel, türelmesen viseled majd el a mások fogyatékosságait és gyöngeségeit, ha szüntelenül szemed elôtt tartod saját nyomorúságodat, ami miatt neked is szükséged van a mások nagylelkűségére és megértésére. XXII Légy mindenkivel, de fôleg azokkal szemben, akik iránt bizonyos idegenkedést vagy ellenszenvet érzesz, alázatos és szelíd, és ne mondd, amit egyesek mondanak: ,,Isten ôrizzen, hogy gyűlöljem azt a személyt, de nem vagyok képes a magam közelében látni, és egyáltalán semmi dolgom vele''. Vedd biztosra, hogy ez az ellenszenv a kevélységbôl fakad, és hogy nem gyôzted le a kegyelem fegyvereivel gôgös természetedet, valamint az önszeretetet. Mert ha ezek valóban engednének a kegyelem indításainak, az igazi alázatosság által csakhamar legyôzve éreznék magukban az összes nehézségeket, amelyekkel küzdeniök kell, és türelemmel összeférnének még a legdurvább meg legnyersebb természetűekkel is. XXIII Ha valami bánat ér, áldd az Urat, aki így rendelte azt a te javadra. Gondolj arra, hogy megérdemelted, és hogy még többet is érdemelnél, valamint hogy méltatlan vagy minden vigaszra. Teljes ôszinteséggel kérheted az Úrtól, hogy szabadítson meg a bajtól, ha neki úgy tetszik; másként azonban kérjed tôle, adjon erôt a megpróbáltatásnak érdemszerzô elviseléséhez. Ne keress keresztjeidben külsô vigaszt, különösen akkor, amikor felismerheted, hogy Isten a te megalázásodra, egyszersmind büszkeséged és elbizakodottságod megtörésére adta azokat. Hanem mondd ilyenkor a királyi prófétával: Ó, mekkora jó az számomra, Uram, hogy megaláztál engem, hogy ezáltal megtanuljam törvényeidet! (Zsolt 118,71) XXIV Ugyanezen okból étkezéseidnél ne légy bosszús vagy kelletlen, ha ínyednek kevésbé megfelelô ételt kapsz, hanem viselkedj ilyenkor úgy, mint ahogyan Jézus Krisztus szegényei teszik, akik jó étvággyal fogyasztják el azt, amit eléjük tesznek, és hálálkodnak a Gondviselésnek. XXV Ha valaki igaztalanul gáncsol vagy rossz szóval illet, és ha látod, hogy olyan bírálja viselkedésedet, aki vagy alattad áll, vagy aki nálad inkább megérdemelné a feddést és jobban tenné, ha önmagával törôdnék, nem szeretném, ha emiatt elragadna a méltatlankodás, ha visszautasítanád a kapott figyelmeztetéseket, vagy vonakodnál nyugodtan, Istentôl jövô fénnyel megvizsgálni magatartásodat; mindezt avval a bensô meggyôzôdéssel, hogy tévedhetnél minden lépésnél, ha az Úr kegyelme meg nem óvna tôle. XXVI Sohase áhítozz arra, hogy különösképpen szeressenek. A szeretet az akarattól függ, és mert az akarat természeténél fogva a jóra irányul, következésként a szeretet élvezése és a jó vélemény elérése egy és ugyanaz. Amiért is az a vágy, hogy rendkívüli módon másoknál jobban becsüljenek, nem egyeztethetô össze az ôszinte alázatossággal. -- ó, mekkora érték lesz számodra, ha így cselekszel. Ha már lelked nem áhítozik a teremtmények szeretetére, az Üdvözítô szent sebeiben keres hajlékot magának; ott, Jézusának imádásra méltó Szívében, majd kimondhatatlan isteni édességet érez. Mivel érette nagylelkűen lemondott az emberek szeretetérôl, bôséggel élvezheti majd az isteni vigasztalások mézét, amelyre nem tarthatna igényt, ha a földi vigaszok hamis és kecsegtetô édessége csalta volna lépre. Az isteni vigasztalások ugyanis annyira tiszták és valódiak, hogy nem tűrnek semmiféle keveredést az itt lent elérhetô vigaszokkal, és olyan mértékben telünk el azokkal, mint amennyire tartózkodunk ezektôl. Másrészt, lelked szabadon fordulhat Isten felé, és jelenlétének meg végtelen tökéletességének gondolatára, a Benne talált gyönyörűségben megpihen. Minthogy pedig, végül, semmi sem kívánatosabb, mint szeretni és szeretetet élvezni, ha Isten iránti szeretetbôl lemondasz ez örömrôl, és a teremtmények iránt táplált egyéb szeretettôl meg nem osztott szíved Istené lesz egészen, az Úrnak nagyon kedves, magadnak pedig rendkívül érdemszerzô áldozatot hozol. Egyébként ne félj attól, hogy ha ezt teszed, kihűl benned a felebaráti szeretet; ellenkezôleg, tisztább és tökéletesebb szeretettel szereted majd embertársadat, mert nem saját érdekedbôl szereted, vagyis hogy hajlamadat kövesd, hanem egyedül Isten tetszéséért, olyan módon, amelyrôl tudod, hogy szívesen fogadja. XXVII Minden ténykedésedet, bármilyen kicsi legyen, sok figyelemmel és a legnagyobb pontossággal egyszersmind szorgalommal végezd, mert könnyelműen és elhamarkodottan cselekedni, az elbizakodottság következménye; az igazán alázatos mindig résen áll, és óvakodik, hogy akár a legkisebb dologban is hibázzék. Ugyanezért azokat az áhítatgyakorlatokat végezd állandóan, amelyek a legmegszokottabbak, és általában kerülj minden rendkívüliséget, amire hajlamod ösztönözhetne, mert amint a gôgös örökké valami különlegeset kíván tenni, az alázatos általános és megszokott tettekben leli kedvét. XXVIII Hidd el, nem vagy jó tanácsadója magadnak; éppen ezért vigyázz és kevéssé bízzál saját véleményedben, mint amely hibás és romlott talajból ered. E meggyôzôdésedben, amennyiben teheted, kérj mindig tanácsot egy okos és lelkiismeretes embertôl. Inkább részesítsd elônyben a nálad különbek tanítását, mint hogy saját ötleteid után indulj. XXIX Ha a kegyelem és az erény magas fokát érted is el; még ha oly nagy is benned az imádságnak Istentôl nyert ajándéka; ha ezer évet éltél is ártatlanságban és buzgó áhítatban, mégis mindig félve járj-kelj, és ne bízzál magadban, különösen a tisztaság terén. Jusson eszedbe, hogy a bűnök kiirthatatlan melegágyát, kimeríthetetlen forrását hordozod bensôdben; és vedd tudomásul, hogy csupa gyöngeség, állhatatlanság, hűtlenség vagy. Szüntelenül vigyázz tehát magadra. Hunyd be a szemed, hogy ne láss, ne észlelj olyasmit, ami beszennyezhetné a lelked. Kerüld kitartóan a veszélyes alkalmakat; térj ki a másneműekkel való fölösleges beszélgetések elôl, amennyiben pedig szükségesek lennének, folytasd a legkényesebb szerénységgel és óvatossággal. Végül, mivel Isten kegyelme nélkül semmire sem vagy jó, kérd szakadatlanul, hogy legyen hozzád irgalommal, és ne hagyjon a magad kénye-kedvére egyetlen pillanatra sem. XXX Talán kiváló tehetséget kaptál Istentôl? Vagy esetleg valami nagy tettel szerepelsz a világban? Éppen ezért törekedj mindjobban megismerni magad olyannak, amilyen valójában vagy, és iparkodj a folytonos tapasztalás alapján meggyôzôdni gyöngeségedrôl, tehetetlenségedrôl, semmiségedrôl. Kisebbnek kell lenned egy gyermeknél. Ne teljék kedved az emberek dicséretében, és ôrizkedj a kitüntetések hajhászásától; sôt, úgy azt mint ezeket hárítsd el mindenkor magadtól. XXXI Ha súlyos sérelem ért, valami érezhetô kellemetlenségben volt részed, ahelyett hogy kifakadnál a sértegetô ellen, emeld szemedet az égre az Úrhoz, aki végtelen és szeretetteljes gondviselésével így intézkedett, vagy azért, hogy jóvátedd bűneidet, vagy azért, hogy megtörje benned a kevélység szellemét, rákényszerítve a türelem és alázat gyakorlására. XXXII Ha alkalmad nyílik arra, hogy embertársadnak valami alacsonyabb és lenézett szolgálatot tehetsz, tedd örömmel és azzal a tökéletes alázattal, amellyel rendelkezned kellene, ha mindenki szolgája lennél. Ilyen viselkedéssel az erény és kegyelem mérhetetlen kincseit szerzed meg magadnak. XXXIII Ne veszôdj oly dolgokkal, amelyek egyáltalán nem tartoznak rád, és amelyekrôl sem az embereknek sem az Istennek nem kell számot adnod; mert más dolgába beleártani magadat, titkolt kevélységbôl és üres elbizakodottságból ered, táplálja és növeli a hiúságot, és tömérdek gondot, nyugtalanságat meg szórakozottságot okoz. Ellenben, ha csak magaddal és saját kötelességeiddel törôdsz, a béke és nyugalom forrására találsz, Krisztus követése könyvének ama szép mondása szerint: Ne avatkozz oly dolgokba, amelyeket nem bíztak rád; így kevéssé és ritkán kerülsz majd zavarba. (III. k., XXV. f.) XXXIV Ha valami rendkívüli önmegtagadást gyakorolsz, nagyon vigyázz arra, hogy mentes légy a hiú dicsvágy mérgétôl, amely gyakorta megront minden érdemet. Legyen meggyôzôdésed, ismétlem, hogy te azt csak ilyesmiért teszed, mivel nem illik egy bűnöshöz, amilyen te vagy, hogy saját kénye- kedve szerint éljen, és mert annyi hibádat és adósságodat kell törlesztened az isteni igazságosság elôtt. Vedd fontolóra, hogy a bűnbánat cselekedetei neked annyira szükségesek a vad szenvedélyek lefogására és a kötelesség korlátai között való tartásodra, mint a zabla és gyeplô a szilaj ló megfékezésére. XXXV Valahányszor érzed, hogy megpróbáltatásaid és megaláztatásaid közepette elveszíted türelmedet és elfog a szomorúság, erôsen állj ellen e kísértésnek, visszaemlékezve számtalan vétkedre, melyért sokkal keményebb büntetést érdemeltél volna, mint amilyeneket most szenvedsz el. Imádd Isten végtelen igazságosságát és fogadd tisztelettel csapásait, amelyeket úgy kell venned, mint az irgalom és kegyelem forrásait. Ó, ha meg tudnád érteni, mennyire üdvös számodra, hogy e nyomorúságos életben olyan édesapának keze ver, mint az Istené, biztosan reá bíznád magad teljesen. Gyakran kell Szent Ágostonnal mondani: Uram, itt, ebben az életben égesd és vágd ki belôlem, amit csak akarsz; ne kímélj itt, csak kímélj és bocsáss meg az örökkévalóságban. A szenvedésektôl vonakodás: Istenünknek oly üdvös igazságossága elleni lázadás; a kehely visszautasítása, amelyet irgalmában nyújt nekünk és amelybôl maga Jézus Krisztus kívánt elôször inni, jóllehet ártatlan volt. XXXVI Ha történetesen valami olyan hibát követnél el, ami miatt okkal vethetne meg téged az eset tanúja, igen, élénken fájlald, hogy megbántottad Istent és hogy rossz példát adtál embertársadnak; de ami azután a szégyenedet illeti, fogadd, mint Istentôl választott eszközt, hogy bűnödet jóvátedd és hogy alázatosabb, valamint erényesebb légy. Ha ellenben bánt és bosszant a tapasztalt lenézés, hidd el nekem, nincs igazi alázatod és még mindig meg vagy mérgezve a kevélységtôl. Kérd tehát ilyenkor az Urat sokkal állhatatosabban, gyógyítson és mentsen meg téged; mert ha Isten nem indul irgalomra irántad, kétségtelenül más mélységekbe zuhansz. XXXVII Ha társaid között lenne valaki, aki értéktelennek tűnnék fel elôtted, bölcs és okos emberként cselekszel, ha ahelyett, hogy hibáit figyelnéd és bírálnád, készséggel a természet és kegyelem becses ajándékait veszed észre benne, melyekkel Isten ellátta, és amelyek miatt tiszteletre és becsülésre méltó lesz. De legalább Isten teremtményét lásd benne mindenkor, akit saját képére alkotott, Jézus Krisztus drágalátos Vérével megváltott; a keresztényt, akit Isten arcának ragyogása megjelölt; a lelket, amely örökké láthatja és bírhatja; és talán a kiválasztottat az ô imádandó gondviselésének titkos terve szerint. Vagy te talán ismered a kegyelmeket, amelyekkel az Úr elárasztotta a szívét, vagy amelyekkel most árasztja el? Különben, e töprengések helyett valószínűen jobb lenne azonnal elűzni a lenézésnek minden gondolatát, mint a kísértô mérges leheletét. XXXVIII Ha hallod, hogy dicsérnek, ahelyett, hogy örülnél neki, tarts attól, hogy az a dicséret lesz teljes jutalma annak a csekély jónak, amit tettél. Bensôleg lásd be nyomorúságodat, amely miatt mások megvetésére volnál érdemes és igyekezz félbeszakítani a beszédet, nem azért, hogy még több dicséretet kapj, a kevélyek módjára, akik tüntetnek alázatosságukkal, hanem olyan ügyesen, hogy ne is gondoljanak többé a tetteidre. Ha ez nem sikerülne neked, még ugyanabban a pillanatban vonatkoztasd egyesegyedül Istenre az egész megtiszteltetést és minden dicsôséget, Baruchhal és Dániellel mondván: Tied legyen, Urunk, minden igazság dicsôsége és a miénk a szégyen meg arcunk pirulása. (Baruch I, 15) XXXIX Amennyire fanyarul kell magad felôl a dicséreteket hallani, éppen olyan örömet kell találnod a másokat ért dicséretek és tisztelet miatt; és amennyire az ôszinteség és igazmondás megengedi neked, hozzá kell járulnod a tiszteletadáshoz. Az irigyek nem képesek elviselni az embertársak dicsôségét, mert a sajátjuk kisebbítésének tartják; azért fôleg beszélgetés közben ügyesen odavetnek egy-egy félig kiejtett szót és bizonyos kétértelmű megjegyzést, vagy azzal a céllal, hogy csökkentsék, vagy hogy gyanússá tegyék a másokról hallott dicséretet. Te ne tedd ezt, hanem felebarátodat dicsérve magasztald egyszersmind az Urat is, és mondj hálát neki az annak juttatott kegyelmekért, valamint a szolgálatokért, amiket elfogadott tôle. XL Ha beszélgetés alkalmával embertársad megszólását hallod, ébredjen benned ôszinte fájdalom; iparkodj magadban mintegy mentegetni a megszóló gyengeségét, másrészt pedig kelj ama szegény ember becsületének védelmére, aki a megszólás céltáblája lett. Ezt azonban oly bölcs tapintattal kell tenned, hogy a védelem ne váljék esetleg egy másik váddá. Azaz, egyszer dicséretes tulajdonságait emlegeted, másszor tiszta fénybe állítod a nagyrabecsülést, amelyben mások részesítik, meg magad is; alkalomadtán óvatosan másra tereled a beszédet, vagy valami módon jelét adod nemtetszésednek, amelyet érzel. Ha így jársz el, igen nagy jót teszesz önmagaddal, a megszólóval, a hallgatókkal, és azzal, akirôl szó van. De ha a legkisebb ellenállás nélkül örömet érzesz magadban, amikor embertársadat megalázzák, míg fáj, ha magasztalják, ó, mennyi még a tennivalód az alázatosság páratlan kincsének megszerzésében. XLI Minthogy a lelki elômenetel szempontjából semmi sem elônyösebb, mint ha figyelmeztetnek hibáinkra, nagyon hasznos és szükséges bátorítani azokat, akik megtették neked valaha ezt a szívességet, hogy folytassák ezután is minden esetben. Miután örömmel és hálás lélekkel meghallgattad figyelmeztetéseiket, kövesd azokat kötelességszerűen, nemcsak az elôny miatt, amelyet a javulás von maga után, hanem azért is, hogy lássák e hűséges barátok: veled való törôdésük nem volt hiábavaló és szerfölött tetszésedre van a jóakaratuk. A kevély, még ha a javulás útjára lép is, nem akar olybá tűnni, mintha a kapott üdvös intéseket követné; sôt, inkább teljes megvetést mutat irántuk. Ellenben, az igazán alázatos dicsôségének tartja, ha Isten szeretetébôl alávetheti magát mindenkinek, és a kapott bölcs tanácsokat úgy veszi, mintha egyenesen Istentôl jöttek volna, bármilyen volt is a tôle használt eszköz. XLII Bízd magad teljesen Istenre szeretetteljes gondviselésének rendelkezései követésében, mint ahogyan egy gyenge gyermek szeretett atyja karjaira hagyatkozik. Hadd tegyen veled bármit, amit akar, anélkül, hogy zavarba jönnél vagy nyugtalankodnál bármi miatt is, ami ér. Fogadd el örömmel, bizalommal és tisztelettel mindazt, ami számodra tôle jön. Ha másképp cselekednél, hálátlannak mutatkoznál szívének jóságával szemben, bizalmatlan lennél hozzá. Az alázatosság mérhetetlenül kicsinnyé tesz Isten végtelen lénye elôtt, de ugyanakkor megtanít rá, hogy Istenben van minden erônk, teljes vigaszunk. XLIII Mivel világos, hogy Isten nélkül soha semmi jót nem volnál képes cselekedni, hogy lépten-nyomon elesnél és a legkisebb kísértés is legyôzne, ismerd be mindenkor: gyönge és tehetetlen vagy ahhoz, hogy jót tégy; jusson eszedbe az is, hogy minden munkádhoz szüntelenül szükséged van az isteni segítségre. Ily meggondolások alapján maradj elválaszthatatlan egységben vele, akárcsak egy gyermek, aki nem ismerve más biztos menedéket, anyja keblére simul. Mondogasd a királyi prófétával: Ha az Úr nem segített volna engem, kevés híján a pokolban lakna lelkem (Zsolt 93,17); és: Tekints reám, mert egyedül állok és szegény vagyok (Zsolt 24,16); Isten, figyelmezz segítségemre; ó, Uram, siess támogatásomra (Zsolt 69,1). Végül, ne szűnjél meg szíved minden érzelmével hálát mondani az Úrnak, és kiváltképp megköszönni oltalmát, amellyel megelôz és körülvesz. Majd kérd kitartóan, hogy adja meg neked azokat a különleges támogatásokat, amelyekre szükséged van, és amelyekben egyedül csak ô részesíthet téged. XLIV Különösen imáidban töltsön el semmiséged tudata, mélységes alázat és szent félelem a legmagasabb Fönség jelenléte miatt, akihez buzgón könyörögsz: Én szólok Uramhoz, én, aki hamu és por vagyok? (Ter 18,27). Ha valami rendkívüli kegyelemben részesülsz, légy tüstént meggyôzôdve méltatlanságodról, és értsd meg, hogy Isten ingyen, tisztán irgalmasságából juttatta azt neked. Erôsen tartózkodj a gondolattól, hogy az a te érdemed, és hogy hiú módon tetszelegj magadnak benne. Ha meg semmiféle különleges ajándékban nem részesülsz, egyáltalán ne légy emiatt elégedetlen, hanem gondolj arra, hogy sokat kell még tenned a kiérdemlésére; továbbá, mily nagyon jó és türelmes az Isten egyedül azért is, hogy megtűr a lábánál, mint egy szegényt, aki teljes órákon át kitart a gazdag kapujánál, hogy nyomorának enyhítésére némi alamizsnát kapjon. XLV Sikereid és a reád bízott feladatok szerencsés kimenetelének minden dicsôségét ajánld teljes készséggel Istennek, és ne tulajdoníts magadnak egyebet, mint a történt hibákat, mert kizárólag ezek a tieid. Minden jó Istentôl van, és egyedül ôt illeti a dicséret és hála. Oly mélyen vésd lelkedbe ezt az igazságot, hogy soha el ne felejtsd; és hidd el, bárki más, ha az isteni kegyelem úgy segítette volna, mint téged, sokkal nagyobb sikert ért volna el, és nem követett volna el annyi tökéletlenséget. Hárítsd el magadtól a dicséreteket, amelyekkel a szerencsés eredményért el akarnak halmozni, mivel nem illetnek meg egy olyan gyarló eszközt, mint te vagy, hanem igenis azt a nagy és örökkévaló Alkotót, aki, ha neki úgy tetszik, egy vesszôt is fel tud használni, hogy a sziklából vizet fakasszon vele, vagy kevés földet, hogy látókká tegye a vakokat és végtelen sok más csodát műveljen. XLVI Ha ellenben a reád bízott vállalkozások balul ütnének ki, nagyon lehet tartani tôle, hogy a kedvezôtlen kimenetelt alkalmatlanságod vagy hanyagságod rovására kell írni. Önszereteted és kevélységed, amely irtózik minden megaláztatástól, talán másra szeretné hárítani a hibát, vagy ha ezt nem teheti, legalább kisebbíteni. De ne engedj e vétkes hajlamoknak; vizsgáld meg lelkiismeretesen viselkedésedet, és tartva attól, hogy mulasztás terhel, valld magad bűnösnek Isten elôtt és fogadd el a megaláztatást, mint megérdemelt büntetést. Ha pedig lelkiismereted semmi bűnnel nem vádol, ez esetben is imádd Isten végzéseit, és gondolj arra, hogy talán régi bűneid, valamint túlzott önbizalmad tartották távol fáradozásaidtól a mennyei áldást. XLVII Ha a szentáldozáshoz Isten szeretetétôl buzgón lángoló szívet viszel, az igaz alázat érzelmeitôl áthatott lelket is vinned kell. És hogyne álmélkodnál, ha meggondolod, hogy a végtelenül tiszta és végtelenül szent Isten egy oly nyomorúságos teremtmény iránt, mint amilyen te vagy, szeretetének ekkora jelét adja, önmagát nyújtva neked eledelül. Oly mélyen merülj el méltatlanságod mélységében, amennyire csak képes vagy, és ne közelíts ez imádandó Szentséghez, hacsak nem a legnagyobb tisztelettel. Amikor pedig a szeretetreméltó Úrnak, aki e Szentségben csupa szeretet, úgy tetszik majd, hogy magához öleljen, kimondhatatlan édességének teljességében közölve magát veled, vigyázz nagyon, hogy ne csökkenjen benned a tisztelet végtelen Fölsége iránt; maradj mindig a magad helyén, vagyis az alárendeltségben, a megvettetésben, a semmiségben. Mindennek ellenére, szegénységed és nyomorúságod érzése egyáltalán ne zárja be a szívedet, és ne fosszon meg attól a szent bizalmasságtól, amelynek el kell töltenie téged e mennyei lakománál; sôt, inkább növekedned kell a szeretetben Isten iránt, aki úgy megalázza magát, hogy lelked eledele lesz. XLVIII Légy szeretô szívvel felebarátod iránt, a nyájasság és kedvesség lankadatlan buzgóságával, szent sóvársággal keresve az alkalmat, hogyan lehetnél mindenben segítségére. Ezt azonban kivétel nélkül egyedül Isten tetszésére tedd. Vizsgáld meg jól cselekedeted indító okait, és így leleplezed a hiúság és önszeretet minden cselvetését. Egyedül Istennek tulajdonítsd mindazt a jót, amit művelsz; mert tudnod kell, ha rejtve és titokban tartod a jótettet, úgyhogy csak Isten ismerje, felbecsülhetetlen hasznot hoz neked; ha meg gondatlanságod miatt az emberek is tudomást szereznek róla, elveszíti majdnem minden értékét, mint a szép gyümölcs, amelyet a madarak már kikezdtek. XLIX Azt az üdvös félelmet, amelynek amiatt kell benned élnie, hogy megbánthatod az Urat, az elbukás folytonos fenyegetésében látva magad, kísérje mindenkor egy Hozzá intézett bensô fohász, hogy végtelen irgalmával távolítsa el tôled e rettentô csapást. A szívnek ez a szentektôl ajánlott kegyes sóhajtozása az, amely megtanít vigyázni magunkra és cselekedeteinkre, megtanít elmélkedni az isteni igazságokról és megvetni a földi dolgokat, gyakorolni a belsô áhítatot, és távol maradni mindentôl, ami nem az Isten; egyszóval, ez az igazi alázatnak és lélekben vállalt szegénységnek forrása. Gyakorold szüntelen, és amennyire teheted, legyen ez állandó imádságod. L A beteg, aki élénken vágyakozik gyógyulása után, a legnagyobb igyekezettel távol tart magától mindent, ami késleltetné azt. Mértékkel il a legegészségesebb ételekkel is, és csaknem valamennyi falatnál arra ügyel, ártalmára lesz-e vagy nem. Ha szívbôl ki akarsz gyógyulni a kevélység gyászos nyavalyájából, ha valóban áhítozol az alázatosság becses birtoklására, ugyanígy neked is állandóan figyelmesnek és elôvigyázatosnak kell lenned, hogy ne mondj vagy ne tégy olyat, ami megszerzését akadályozhatná. Ezért jó lesz minden alkalommal figyelembe venned, hogy amit teszel, alázatosságra vezet-e vagy sem, hogy vagy megtedd azonnal örömmel, vagy teljesen elhanyagold. LI Másik nagyon komoly indítóok, hogy az alázatosság gyönyörű erényét gyakorold, isteni Üdvözítônk példája, amelyhez kell mindig igazodnunk. Ô mondotta nekünk a szent evangéliumban: Tanuljatok tôlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű (Mt 11,29). És való igaz, amit Szent Bernát mond: mekkora kevélység lehetne az, amit ennek az isteni Mesternek alázatossága ne tudna lelohasztani? Teljes igazsággal lehet vallani, hogy valójában egyedül csak Ô alázta meg magát, egyedül Ô ereszkedett le; míg mi, amikor úgy tűnik nekünk, hogy megalázzuk magunkat, egyáltalán nem ereszkedünk lejjebb, hanem mindössze azt a helyet foglaljuk el, amelyik megillet bennünket. Mert talán ezer gonosztettben vétkes hitvány teremtmények lévén, nem tarthatunk igényt egyébre, mint a semmire és a büntetésekre. A mi Üdvözítônk, Jézus Krisztus azonban végtelenül mélyre szállott az Ôt megilletô magasságból. Ô mindenható Isten, végtelen és halhatatlan Lét, mindennek legfelsôbb bírája, és mégis emberré lett, gyöngévé, szenvedôvé, halandóvá és egészen a halálig engedelmessé. Vállalta a legvégsô nélkülözést a földi javakban. Az, aki a mennyben örömet és boldogságot ad az angyaloknak, szenteknek, a fájdalmak férfia akart lenni, és magára vette az emberiség valamennyi nyomorúságát. A nem teremtett Bölcsesség és minden bölcsesség alapelve elviselte egy tudatlan szégyenét és gyalázatát. A szentek Szentje és lényeg szerint maga a Szentség, elszenvedte, hogy elvetemültnek és gonosztevônek tartsák. Az, akit a szemlélôdô boldogok megszámlálhatatlan serege imád az égben, megcsúfolva kereszten akart meghalni. Végül, a természeténél fogva legfôbb Jó eltűrte a földi nyomorúság minden fajtáját. Vajon, az alázatosság ilyen példája után mit meg nem kell tenni nekünk, akik hamu és por vagyunk? És milyen megaláztatás tűnik majd valaha is nehéznek, nekünk, nemcsak megvetett férgeknek, hanem ami még több, nyomorult bűnösöknek! LII Vedd még fontolóra az ó- és újszövetség szentjei által nyújtott példákat is. Izaiás, ez az oly erényes és buzgó próféta, Isten elôtt tisztátalannak tartotta magát, és vallotta, hogy minden saját igazsága, vagyis jó cselekedete olyan, mint a szennyes ruha (Iz 64,6). Dániel, akit Ezekielnél Isten maga szent embernek hív, aki képes volt arra, hogy imádságával feltartóztassa az isteni haragot, egy bűnös alázatosságával szólott Istenhez, úgy, mint az, akinek mindenkor pirulnia és szégyenkeznie kell. Szent Domonkos, az ártatlanság és szentség csodája, önmaga megvetésének oly fokát érte el, hogy azt hitte, az ég átkát vonja le mindazokra a városokra, amelyeken át kellett haladnia. Éppen ezért, mielôtt belépett volna, arccal a földre borult és könnyezve mondta: Szeretetreméltó irgalmadra esedezve kérlek, Uram, ne nézd bűneimet, és tedd, ó, Istenem, hogy e városnak, azért mert majd megtűr falai között, ne kelljen éreznie igazságos bosszúállásod következményeit. Szent Ferenc, aki életének tisztaságával kiérdemelte, hogy a megfeszített Jézus képmása legyen, határozottan és kétkedés nélkül hitte, hogy a föld leggonoszabb bűnöse, és e meggyôzôdés oly mélyen gyökerezett lelkében, hogy senki semmi áron nem lett volna képes onnan eltávolítani. Okul pedig azt hozta fel, hogy Isten, ha ôhelyette inkább a legutolsó embernek nyújtotta volna mindazokat a kegyelmeket, az jobban felhasználta és nem viszonozta volna annyi hálátlansággal. Több más szent úgy vélte, hogy nem érdemelte meg az ételt, amit elfogyasztott, a levegôt, amit belélegzett, a ruhát, amellyel befödte magát. Mások az isteni irgalom nagy csodájának tartották, hogy elviseli ôket a föld hátán és nem taszítja ôket a pokolra. Mások azon csodálkoztak, hogy az emberek képesek eltűrni ôket, és hogy nem szövetkezik minden tetemtett lény kiirtásukra és megsemmisítésükre. Végül, valamennyi szent irtózott a méltóságtól, a dicséretektôl, a kitüntetésektôl, és tudjuk, hogy önmaguk ôszinte lebecsülése miatt nem áhítoztak egyébre, mint a megaláztatásokra és megszégyenítésekre. Te talán világosabb elméjű vagy és szentebb náluk? Példájuk nyomán miért nem válsz tehát a leghitványabbá saját szemedben? Miért nem helyezed minden örömödet a szent alázatba, mint azok a szentek? LIII Hogy mindjobban növekedj ebben az erényben, és hogy édessé és családiassá legyen számodra a megaláztatás, nagy hasznodra lesz már magában az, ha gyakorta elgondolkozol a sértéseken, amelyek érhetnek, és olyankor arra törekszel bensôdben, hogy a természet tiltakozása ellenére elfogadd azokat, mint biztos zálogait a szeretetnek, amelyet Isten irántad táplál, és mint szentté válásod biztos eszközeit. Talán sok harcot kell majd megvívnod, hogy ezt elérd, de ne riadj meg, és légy erôs a küzdelemben, amíg csak nem érzed magad szilárdnak és határozottnak, hogy Jézus Krisztus iránt való szeretetbôl mindent örömmel elviselj. LIV Ne múljék el nap anélkül, hogy ne emeld önmagad ellen azokat a vádakat, amelyekkel ellenfeleid illethetnének; nemcsak azért, hogy elôre hozzászoktasd magad azokhoz, hanem még inkább azért, hogy állhatatos légy a megalázkodásban és önmagad megvetésében. Ha aztán valamelyik heves kísértés viharában úgy adódnék, hogy elfog a türelmetlenség és panaszra fakadsz magadban a mód miatt, amellyel Isten próbára tesz, fojtsd el idejében ez indulatokat, és mondd magadnak: ,,Végeredményben, egy olyan hitvány és nyomorult bűnösnek, mint amilyen én vagyok, panaszra szabad-e fakadnia e szenvedés miatt? Vagy talán nem érdemeltem meg már sokkal keményebb büntetéseket is? ó, lelkem, mellesleg nem tudod, hogy a megalázások és szenvedések képezik a te igazi kenyeredet, amelyet alamizsnaként kapsz az Úrtól, hogy végre- valahára kiemelkedj nyomorúságodból és ínségedbôl? Ah, ha visszautasítod, nem vagy méltó rá, sôt, drága kincset dobsz el magadtól, amelyet esetleg elvesznek tôled, hogy másnak adják jobb felhasználás végett. Barátai, a Kálvária igazi tanítványai közé akar számlálni az Úr és te gyáván kitérsz a küzdelem elôl? Hát hogyan akarod kiérdemelni a koronát anélkül, hogy harcoltál volna? És miként tartasz majd igényt a bérre, ha nem viselted a napnak és hôségnek terhét?'' Ilyen és hasonló meggondolások újraélesztik buzgóságodat, sôt, felébresztik benned a vágyat, hogy szenvedésben és megaláztatásban folytasd életed, Üdvözítônk, Jézus Krisztus életpéldáját követve. LV Noha nagy megnyugvásnak és békének örvendesz a megvetések és ellenkezések között, mégsem lehetsz biztos afelôl, hogy a békés és erényes alázatosság birtokában vagy, mert a kevélység gyakran csak éppen elszunnyadt és ha történetesen újraébred, megint garázdálkodni kezd. Önismereted gyakorlása, a kitüntetések kerülése és a megaláztatások szeretete legyen fegyvered, amelyet egyetlenegy pillanatra sem szabad kiengedned a kezedbôl. Ha ily módon megszerzed e drága kincset, nem félsz majd többé elvesztésétôl, minthogy célszerű folyton megalázkodni az alázatosság értékes ajándékának megôrzése végett. LVI Hogy Isten minél készségesebben kegyeskedjék neked jót adni, válaszd szószólódnak és pártfogódnak a Szent Szüzet. Szent Bernát azt mondja, hogy Mária jobban megalázta magát bármelyik más teremtménynél és hogy mindenkinél nagyobb létére, alázatosságának mérhetetlen mélységében a legkisebbé tette magát. Éppen ezért kapta Mária a kegyelmek teljességét és lett méltó arra, hogy Isten Anyja lehessen. Mária ugyanakkor könyörületes és gyöngéd anya is, akihez sohasem fordulunk hiába. Teljes bizalommal hagyatkozz anyai szívére; kérd állhatatosan, eszközölje ki számodra azt az erényt, amelyet ô oly nagyra értékelt és ne félj attól, hogy nem gyakorolja veled egész gondosságát. Attól se tarts, hogy Mária nem jár közben éretted Istennél, aki létet ad az alázatosaknak, de elveszíti a kevélyeket. Minthogy pedig Mária mindent kieszközölhet Fiánál, biztosan meghallgatást nyer nála. Fordulj hozzá minden megpróbáltatásodban, minden szükségedben, minden kísértésedben. Mária legyen támaszod, Mária legyen vigaszod; de a legelsô kegyelem, amit kérned kell tôle: a szent alázatosság. Soha ne hallgass, ne szűnj meg könyörgéseiddel mindaddig ostromolni, míg ki nem járta ezt számodra, és ne fogjon el a félelem, hogy túlságosan alkalmatlankodsz neki. Ó, mennyire tetszik Máriának ez a kellemetlenkedés lelked üdvössége érdekében és azért, hogy kedvesebb lehess isteni Fia elôtt! Végül, mindjobban rimánkodj hozzá, legyen kegyes irántad. Kérd alázatosságára, mely alapja volt istenanyai méltóságra való felmagasztaltatásának, és kérd anyaságára, mely alázatosságának kimondhatatlan gyümölcse volt. LVII Ugyanezért folyamodj azokhoz a szentekhez, akikben ez a nagyszerű erény a legszebben nyilatkozott meg. Például Szent Mihály fôangyalhoz, aki elsônek volt alázatos, mint ahogyan Lucifer elsônek volt kevély. Keresztelô Szent Jánoshoz, aki bár a szentség oly magas fokára emelkedett, hogy Messiásnak gondolhatták, mégis annyi alázatot érzett magában, hogy méltatlannak tartatta magát Annak saruja levételére is. Szent Pálhoz, ahhoz a kiváltságos apostolhoz, aki egészen a harmadik égig jutott elragadtatásában, és aki az Istenség titkainak hallása után a legkisebbnek tartotta magát az apostolok között, aki még e nevet sem érdemli meg, mivel semmi (2Kor 12,11). Szent Gergely pápához, aki többet fáradozott azon, hogy megmeneküljön az Egyház legmagasabb fôpapi méltóságától, mint a nagyravágyók szoktak, hogy magas címekhez jussanak. Szent Ágostonhoz, aki dicsôségének tetôfokán, amelyben úgy is mint szentéletű püspököt, úgy is mint a katolikus Egyház legélesebb elméjű tudósát kortársai részesítették, megírva azt a csodálatos könyvét, a Vallomásokat, és a másikat, a Visszavonásokat, alázatosságának halhatatlan emlékét hagyta az egész világra. Szent Elekhez, aki családi otthonának falai között saját tulajdon szolgáinak megvetését és szidalmait többre becsülte minden tiszteletnél és minden méltóságnál, amit pedig könnyen biztosíthatott volna magának. Gonzága Szent Alajoshoz, aki egy dúsgazdag ôrgrófságnak ura létére örömmel lemondott errôl és inkább választotta magának az alázatos és önmegtagadó életet, mint a földi nagyságot. Fordulj továbbá a többi szenthez is, akik alázatosságuk folytán tündöklô fénnyel ragyognak az Egyház évkönyveiben. Légy biztos benne, hogy Istennek ez alázatos szolgái közbenjárnak majd nála a mennyben, hogy erényeik valódi követôinek számában lehess. LVIII Végül, a gyakori szentségi gyónás és áldozás a legteljesebb támogatást biztosítja majd számodra az alázatosság kitartó gyakorlatában. A gyónás, amelyben egy hozzánk hasonló elôtt feltárjuk lelkünk valamennyi legtitkosabb és legszégyenteljesebb nyomorúságát, a megalázkodás legnagyobb ténye, amit Jézus Krisztus tanítványainak parancsolt. A szentáldozás, amelyben az emberré lett és értünk való szeretetbôl önmagát kifosztó Istent fogadjuk lényegileg szívünkbe, az alázatosság csodálatos iskolája, egyszersmind megszerzésének leghathatósabb eszköze. Hogyan is kételkedhetnél abban, hogy szeretetteljes Jézusod ne akarna részesíteni benne, mikor az oly szelíd és oly alázatos Szent Szív, a szeretetnek és megértésnek a hôforrása bizonyos módon helyet talál szívedben, amely érzelmeinek egész hevével kéri ezt tôle? Járulj minél gyakrabban ez imádásraméltó Szentséghez, és ha ezt kellô elôkészülettel teszed, mindig megtalálod benne azt a rejtett Mannát, amely egyedül annak van fenntartva, aki nagy igyekezettel keresi. LIX Egyébként minden esetben nézz bátran szembe a nehézségekkel, amelyeket a számodra eddig mondottak gyakorlásánál majd tapasztalsz, és az ellenmondásokkal, amelyeket önmagadban találsz. Nagyon vigyázz, azt ne mondd te is, amit a kishitű tanítványok mondottak: Kemény ez a tanítás, ki hallgathatja és gyakorolhatja? (Jn 6,61). Mert igazán biztosítalak róla, hogy minden keserűség, amit kezdetben érzesz majd, hamarosan kimondhatatlan édességé, valamint mennyei vigasszá változik át benned. Mindezek gyakorlásában a szent állhatatosság ezernyi lelki aggálytól ment majd meg és annyi békét, annyi megnyugvást önt szívedbe, hogy elôre megízleled azt az örökké tartó örömet, amelyet Isten hűséges szolgáinak készített az égben. Hogyha azonban gyengeségbôl abbahagyod a szükséges eszközök felhasználását igazán alázatossá válásodhoz, mindig nyomottnak, nyugtalannak, elégedetlennek érzed majd magad, és talán nemcsak önmagad, hanem mások számára is elviselhetetlennek. Ami pedig ennél több: kiteszed magad az örök kárhozat veszélyének, de mindenesetre biztos, hogy a tökéletesség kapuja bezárul elôtted, mert az alázatosságon kívül nincs egy másik kapu, amelyen át az elérhetô lenne. Vértezd fel magad szent buzgalommal, hogy senki se legyen képes legyôzni. Emeld tekintetedet a magasba és szemléld ott Jézus Krisztust, aki kereszttel a vállán az alázatosság és türelem útjára irányít téged, amelyet már annyi szent végigjárt, aki most Vele együtt az égben uralkodik. Figyeld, mint biztat, hogy lépj az Ô és erényei igaz követôinek útjára. Gondolj a szent angyalokra, mennyire kívánják valamennyien üdvösségedet. Figyeld, hogy' kérlelnek: lépj a keskeny ösvényre, mely egyedül biztos, amely egyedül visz az égbe és amely egyedül vezet téged az örök dicsôségnek azokra a helyeire, melyek a lázadó angyalok gôgje következtében üresek maradtak. Nem hallod, mint harsogják a már üdvözültek az egész mennyben, hogy ôk is csak a megaláztatások és szenvedések útján jutottak el a végtelen dicsôség élvezetéhez? Nézd, mennyire örülnek és örvendeznek veled együtt elsô vágyaid miatt, hogy követni kívánod ôket; hallgasd csak bátorításukat, hogy ne csüggedj. Fegyverezd fel tehát magad erôvel és bátorsággal, hogy haladéktalanul elkezd ezt a nagy munkát. Gondolj a keresztséged alkalmával tett szent fogadalmakra és riadj vissza még a gondolatától is, hogy Istennek akkor tett szent ígéretedet megszegd. Fontold meg mindenekelôtt az Úr Jézus határozott kijelentését, hogy a mennyek országa erôszakot szenved (Mt 11,12). Boldog vagy, és ezerszer boldog, ha ezzel a meggyôzôdéssel az az elsô gondolatod, hogy a mennyei örök boldogság kiérdemlésére gyakorolod az alázatosságot. LX Befejezésül fontold meg, hogy isteni Mesterünk azt ajánlotta tanítványainak, tartsák magukat haszontalan szolgáknak akkor is, ha minden parancsot teljesítettek (Lk 17,10). Így te is, noha a leggondosabban valóra váltottad e figyelmeztetéseket, valld magad haszontalan szolgának, és legyen szilárd meggyôzôdésed, hogy semmit sem köszönhetsz a saját erôdnek és érdemeidnek, hanem mindent Isten ingyenes jóságának és végtelen irgalmának. Szíved teljes érzelmével és kiáradásával adj Neki hálát szüntelenül ekkora jótéteményéért. Végül kérjed naponként, ôrizze meg neked ezt a kincset addig az utolsó percig, amikor lelked feloldva minden bilincstôl, amely eddig a teremtményekhez láncolta, akadálytalanul repülhet majd Teremtôje keblére, hogy örökké élvezze az alázatosaknak készített dicsôséget. ======================================================================== Szent Ágoston beszéde az istenfélelemrôl és az igazi alázatosságról Dávid próféta és zsoltáros, aki, az Írás tanúsága szerint, Isten szívének választottjaként az Úr minden óhaját teljesítette, ô maga, Kedves Testvéreim, egy helyütt megmutatja nekünk, hogy Teremtônk mit kíván és mit szeret, megkérdezve: Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, aki a magasságokban lakozik és az alázatosakban leli kedvét úgy az égben mint a földön? (Zsolt 112, 5). Ha tehát a végtelen méltóságú és nagyságú legfölségesebb Úr összes teremtményeiben, akár a legmagasabban, akár a legmélyebben állókban, mint az angyalokban, úgy az emberekben az alázatosságot szemléli és kedveli, mily fontos mindig az alázatosságra törekednünk és minden körülmények között megôrizni, hogy Teremtônk tetszését kiérdemeljük? Hogy mekkora erény az alázatosság, világosan kitűnik az Úr szavaiból, aki a farizeusok gôgjének elítélésekor kijelenti: Aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki megalázkodik, felmagasztalják (Lk 14,77). Csak az alázatosság lépteivel lehet a mennyei magasokba jutni, mert a mennyben lakozó Istenhez nem érhetni el kevélységgel, csak alázatossággal. Róla szólnak e szavak: Isten a fennhéjázóknak ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad (Jak 4,6). A zsoltárokban is ez áll: Fönséges az Úr, de jó szívvel néz mindent, ami alázatos, míg az ágaskodókat már jó elôre felismeri (Zsolt 137,7). A magasba nyúlók itt természetesen a gôgösöket jelentik. Az alázatosakra azért tekint, hogy felemelje ôket, a magasra vágyókat, azaz a dölyföseket pedig azért veszi szemügyre, hogy leverje ôket. Tanuljuk meg az alázatosságot, hogy Isten közelébe kerülhessünk. Ô maga mondja az evangéliumban: Tanuljátok tôlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és megtaláljátok lelketek nyugalmát (Mt 11,29). Gôgje miatt a csodálatosan szép angyali teremtmény lebukott az égbôl, ahová azután a törékeny emberi természet Isten alázatossága által feljutott. Az alázatosság elsajátítása nagyon üdvös az emberek számára is, amiként Salamon mondja: Ahol büszkeség honol, jelen van a szégyen is, de ahol alázatosság uralkodik, ott bölcsesség található (Péld 11,2). Sôt, egy másik bölcs azt mondja: Minél nagyobb és fontosabb vagy, annál inkább alázd meg magad mindenben, így találsz majd kegyelmet Istennél (Préd 3,20). Isten maga mondja a próféta által: Ki felé fordítom orcámat, ha nem az alázatos és békés ember felé és afelé, aki fél szavaimtól? (Iz 66,2). Sohasem lakhatik olyanban a Szentlélek kegyelme, aki nem alázatos és nyugodt. Isten megalázta magát üdvösségünkért, az ember szégyenkezzék büszkesége miatt. Minél mélyebbre száll a szív alázatosságban, annál magasabbra emelkedik a tökéletességben, mivel az alázatost felmagasztalják dicsôségben. Az alázatosság elsô lépcsôfoka: szerényen meghallgatni az igazság igéit, emlékezetben megtartani, készséggel gyakorlattá tenni. Tudvalevô, hogy az igazság mindig menekül az olyan elmétôl, amelyet nem talál alázatosnak. Minél kisebb valaki a saját szemében, annál nagyobb lesz Isten szemében; a gôgös ellenben minél dicsôségesebben jelenik meg az emberek között, annál megvetettebb lesz Isten elôtt. Ha valaki alázatosság nélkül gyakorolja az összes többi erényt, éppen olyan, mint aki port szór a szélbe. A Szentírás még többet mond: Mit dölyfösködsz, por és hamu? (Préd 9,9), mikor a kevélység szele elviszi és szétszórja neked mindazt, amit böjttel s alamizsnával látszólag gyűjtöttél. Ember, ugyancsak óvakodj erényeid fitogtatásától, mert nem te leszel a saját magad bírája; bizony nem, hanem más, aki elôtt törekedj szívbelileg megalázkodni, hagy Ô felmagasztaljon téged jutalomosztása idején. A felemelkedés érdekében szállj a mélybe; hogy felmagasztaljanak, alázd meg magad; azért is, hogy felmagasztalva ne történjék veled megaláztatás. Mert aki önmagának hibás alakúnak tűnik, Isten számára szép; aki nem tetszik saját magának, tetszik Istennek. Légy tehát kicsiny a saját szemedben, hogy nagy légy az Isten szemében, minthogy annyival leszel értékesebb Isten elôtt, amennyivel silányabb vagy magad elôtt. A legnagyobb tisztelet közepette legyen alázatosságod a legnagyobb; az alázatosság erénye a tisztelet dicsérete. De senki sem gyakorolhatja az alázatosság ez erényét istenfélelem nélkül, mert egyik sem lehet meg a másik híján. Hogy pedig mi az istenfélelem gyümölcse, figyeljétek meg, Testvéreim, amit most mondok nektek: A bölcsesség kezdete az Isten félelme (Zsolt 110,9); az Isten jelenlététôl való félelem nagy ellenszere a bűnnek; aki tökéletesen fél Istentôl, igen nagy szorgalommal ôrizkedik a bűntôl is; aki fél Istentôl, élete utolsó napján sok java lesz (Préd 1,13), és jutalma örökké fog tartani. Ha valaki szégyell az emberek elôtt vétkezni, mennyivel érdemesebb és illôbb, hogy szégyelljen bűnt elkövetni Isten elôtt, aki nemcsak a tetteket, hanem a szíveket is vizsgálja! Aki szent érzelemmel fél Istentôl, mindenben tetszése szerint törekszik cselekedni. Más a szolgák félelme; a szolgák a büntetéstôl félnek, de a gyermek félelme az atya szeretetébôl fakad. Ha Isten fiai vagyunk, féljünk tôle édes szeretetbôl, nem pedig keserű rettegésbôl. A bölcs ember minden cselekedetében fél Istentôl, mert tudja, hogy sohasem kerülheti el jelenlétét; ahogyan a zsoltáros szól Istenhez: Hová távozhatnék lelkedtôl és hová menekülhetnék tekinteted elôl? (Zsolt 138,6); és más helyen hozzáteszi, hogy sem keleten sem nyugaton nincs annak számára rejtekhely, aki Isten elôl menekül (Zsolt 74,6). Aki fél az Úrtól, megtartja tanítását, és aki buzgón teljesíti parancsait, örökre áldott lesz. Boldog az istenfélô lélek, és biztos marad az ördög incselkedésétôl: Boldog az ember, aki szüntelenül fél (Péld 28,14), és akinek sajátsága az örökös istenfélelem. Az istenfélô ember megfordul és elkerüli a rossz ösvényt, majd az erény útja felé irányítja lépteit. Az istenfélelem óvatossá és bűnkerülôvé teszi az embert. Ahol azonban nincs istenfélelem, felbomlik az élet. Aki nem fél Istentôl a jó sorsban, féljen legalább tôle a mostoha körülmények között, és meneküljön ahhoz, aki ostoroz és gyógyít. Boldog az az ember, aki fél az Úrtól, és szíve minden vágyával igyekszik parancsait megtartani (Zsolt 111,1). Isten félelme elűzi a pokol félelmét, mert kerülteti az emberrel a bűnt, és megsokszoroztatja vele az igazság cselekedeteit. Ezután elérkezik ahhoz a félelemhez, amelynek a neve szent és amely örökre megmarad (Zsolt 18,10), mert a szereteten alapszik. Így, Testvéreim, így kell félnünk Istentôl, hogy szerethessük; minthogy a tökéletes szeretet elűzi a szolgai félelmet; és ilyen módon lehetünk teljesen biztosak és bôvelkedhetünk minden jóban. Ezért mondja a Próféta: Ég minden szentjei, féljetek az Úrtól, mert semmi sem hiányzik azoknak, akik félnek tôle; a hatalmasok szegényekké lettek és éheztek, de semmi jóban nem fognak szűkölködni, akik az Urat keresik (Zsolt 33,9- 10). Ezért nagyon kérlek benneteket, Szeretteim, legyen állandóan szemetek elôtt az istenfélelem, és semmiképpen se felejtkezzetek el törvényeirôl. Fontoljátok meg továbbá komolyan, hogy aki fél Istentôl és engedelmeskedik törvényeinek, örök életet nyer; aki azonban becsmérli és megveti parancsait, örök kárhozatra jut. Mégegyszer kérlek titeket, legyen szívetek mélyén igazi alázatosság, és nem színlelt gyakorlása által kedveltessétek meg felebarátaitokkal is. Olyannyira, hogy jó példátokon felbuzdulva, ôk is Isten dicsôségére legyenek, és veletek együtt iparkodjanak elnyerni az örök jutalmat az égben, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak segítségével és kegyelmével, aki él és uralkodik mindörökké. Úgy legyen. ======================================================================== Gondolatok az alázatosságról I Tudniok kell az alázatosaknak, hogy Üdvözítônk megalázta magát, mindhalálig engedelmeskedve az Atyának (Fil 2,8). De tudniok kell a kevélyeknek is, hogy az ô vezérükrôl meg írva van: Az a király a gôg összes fiai felett (Jób 41,25). Romlásunk oka tehát az ördög dölyfje volt, megváltásunk záloga pedig az Isten alázatossága. Minthogy ellenségünk, az összes teremtmények közé teremtve, különbnek akart valamennyinél látszani, Megváltónk, aki viszont mindennél nagyobb, valamennyinél kisebbé kegyeskedett válni. Hangoztatni kell tehát az alázatosaknak, hogy amikor kicsikké lesznek, Isten utánzásáig emelkednek; de meg kell mondani a gôgösöknek is, hogy amikor a magasba emelik magukat, a pártütô angyal utánzásáig süllyednek. Mi silányabb tehát a gôgnél, ha amíg valaki ágaskodik, eltávolodik az igazi fensôbbség magaslatától? De mi dicsôségesebb az alázatnál, amely amíg lejjebb ereszkedik, egyesül magasságos Teremtôjével? (Nagy Szent Gergely: Past. p. III, Adm. XVIII) II Ez a két erény, az alázatosság és a szeretet, semmilyen tekintetben nem válik el egymástól, és annyira szoros a kapcsolatuk, hogy ha valaki az egyikben szilárd, szükségszerűen elsajátítja a másikat is. Minthogy az alázatosság a szeretet egy része, úgy a szeretet egyik eleme az alázatosságnak. És ha szemügyre vesszük azokat a műveket, amelyeket az Apostol eredményteleneknek ítélt a szeretet javának hiányában (1Kor 13,1-3), úgy találjuk, hogy ugyanazok a tettek hasonlóképpen meddôek, ha az igazi alázat hiányában szenvednek. És valóban, milyen gyümölcsöt teremhet a gôggel párosult tudomány, vagy az emberi dicsvággyal vallott hit, vagy a feltűnéssel adott alamizsna, vagy a büszkeséggel elviselt vértanúság? Mivel tehát az alázatosság és a szeretet egyaránt a gôg legyôzésére törekszik, ami az egyikrôl megállapítást nyert, érvényes a másikra is. (Sz. Ambrus, Epist., 1. X, Ad Demetriadem) III A szeretetet az alázatosság tartja meg, mert semmi sincs, ami hamarabb megsértené, mint a hiúság. Ezért nem azt mondotta az Úr: ,,Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tôlem, aki feltámasztom a sírban negyednapos holttesteket, és kiűzöm a gonosz lelkeket az emberek testébôl, megszüntetem a betegségeket, és más hasonló csodákat teszek'', hanem azt mondotta: Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tôlem, aki szelíd vagyok és alázatos szívű (Mt 11,29). Minthogy azok a csodák lelki dolgok jelei, szelídnek és alázatosnak lenni a szeretet ôrizetét jelenti. (Sz. Ágoston, In exposit. Epist. ad Galatas) IV Aki tudja magáról, hogy hamu és föld, és hogy csakhamar porrá kell válnia, sohasem lesz gôgös. És ha valaki, miután megfontolta az Isten örökkévalóságát, meggondolja azt is, milyen szűk tér, szinte csak térbeli pont az emberi élet, szeme elôtt tartja mindig a halált, és alázatos meg szerény lesz. Mert ez a halandó test ránehezedik a lélekre, és sok mindenre kiterjedô gondolkodásunkat lenyomja e földi hajlék. Ezért teljes alázatossággal mondjuk: Uram, nem dölyfös az én szívem, szemem sem tekintget a magasba, sem nem törekszem magamnál nagyobb és csodálatosabb dolgokra (Zsolt 130,1). Az igazi alázatosság nem annyira szavakban, mint inkább lélekben akar létezni; lelkiismeretünk legmélyén kell magunkat semminek tartani, és sohase képzeljük, hogy tudunk valamit, vagy hogy értünk valamihez, vagy hogy vagyunk valami. (Sz. Jeromos, In exposit. Epist. ad Ephes. IV) V Kedves Fiam, mindenekelôtt törekedj alázatosságra, mert ez a legmagasztosabb erény, valamint lépcsô, amelyen fel lehet jutni a tökéletesség csúcsára. A jó elhatározások nem válnak valóra másként, mint csak az alázatosság által, és sok év fáradozásai semmivé lesznek az önteltség miatt. Az alázatos ember Istenhez hasonlít és szíve templomában vele van mindig; a gôgös ember ellenben, mivel gyűlöletes az Isten elôtt, hasonló a gonosz lélekhez. Az alázatos, noha külsôleg hitványnak és megvetettnek látszik, az erényekben mégis dicsôséges; a gôgös pedig, bármennyire is kiválónak és tekintélyesnek kívánja magát a bámulók elôtt feltüntetni, cselekedetei mindamellett semmirekellô embernek mutatják, és büszkesége felismerhetô járásáról, minden mozdulatáról és könnyű fajsúlya megmutatkozik minden szavában. Állandóan az emberek dicséretére áhítozik, és noha valamennyi erényben szegény, hányja-veti magát, mintha gazdag lenne. Nem képes elviselni, hagy bárkinek is alárendeltje legyen, hanem mindig az elsôségre törekszik, valamint minden lehetôt megtesz, hogy minél magasabb lépcsôfokra hágjon. Azt, amit nem érhet el érdemmel, hiú nagyravágyásból még visszaéléssel is megszerzi. Olyan felfuvalkodottan jár, mint valami széllel bélelt tömlô; viszont magatartásában annyira állhatatlan, hogy kormányos nélküli hajónak mondhatnád, amely a hullámok játéka lett. Evvel ellentétben az alázatos visszahúzódik minden földi tisztelettôl, és minden ember között a legutolsónak tartja magát. Külsô tekintetre ugyan csak középszerűnek látszik, az Úr színe elôtt azonban kitüntetô magasságban áll. Ha meg is tett már mindent, amit az Úr parancsolt neki, vallja, hogy semmit sem tett, és gondosan rejteni törekszik lelke valamennyi erényét. De az Úr elhíreszteli és kinyilvánítja összes tetteit, mindenkivel megismerteti csodálatos viselt dolgait, felmagasztalja, ragyogóvá teszi, imádságai alkalmával pedig megadja neki mindazt, amit kér tôle. (Nagy Sz. Bazil, Admonitiones ad filios spirit.) VI A lelkületével szegény: alázatos szívben. Vagyis, az nevezhetô lélekbôl szegénynek, aki szerényen vélekedik maga felôl; mint ahogyan ellenkezôleg is, a dölyfös tartható felfogásában gazdagnak, aki fennhéjázóan sokra becsüli magát, nem teljesítve Krisztus parancsát, aki azt mondja: Ha nem lesztek olyanok, mint ez a gyermek, nem mentek be a mennyek országába (Mt 14,3). Miért is, aki olyanná lett, mint egy gyermek, az lélekbôl szegény; és aki lélekbôl szegény, az gyermekké vált. És noha Krisztus tanúsága (Mt 22,39) vagy az Apostol szava (Róm 13,10) szerint a törvény teljessége a szeretetben áll, a szeretet nevelôje mégis az alázatosság, és a gyűlölet szülôanyja a gôg. Vagyis, minden jónak kezdete az alázatosság, és minden rossznak eredete a dölyf. VII Íme, mi az alázatosság alapja; az, hogy kiki bűnösnek tartsa magát, és higgye, hogy semmi jót sem művel Isten elôtt. Azután, íme, mi az alázatosság gyakorlata: a csend szeretete, nem tenni mással összehasonlítgatást, nem ellenkezni, vállalni az alárendeltséget, földre sütni a szemet, szem elôtt tartani a halált, irtózni a hazugságtól, kerülni a szószátyár és üres beszédet, nem szembeszállni a felettesekkel, nem védeni makacsul a saját véleményt, elviselni a méltatlankodásokat, gyűlölni a restséget, keresni az elfoglaltságot, és éber lelkülettel rendelkezni. Testvérem, igyekezz buzgón megtartani ezeket a parancsokat, hogy ne váljék a lelked mindenféle hibás érzés fészkévé. Valamennyinek betartásán készséges lélekkel fáradozz, hogy életed e rövid futama ne legyen tartalmatlan és eredménytelen. (Dam. Sz. János, Sacra Parallela, III, LXXXIV) VIII A hívôk igazi alázatossága ez: nem büszkélkedni semmivel, senkit sem megszólni, kerülni a hálátlanságot, nem siránkozni, sem panaszkodni; hanem mindenben hálát adni Istennek, Istent dicsérni, akinek tettei egyrészt igazságosak, másrészt jóságosak. Vagyis, mindig hálát adni az Úrnak mindenért, ami csak történhet veled. (Sz. Anzelm, Comm. in I. Tessz. V) IX Mezei virág vagyok és völgyi liliom (Én 2,1) ... Az igaz virágzik majd, mint a liliom (Oz 14). Ki igaz, ha nem az alázatos? Amikor Jézus, akkora Úr létére, meghajolt szolgájának, a Keresztelônek keze alatt és ez, a Keresztelô eltelt félelemmel fönsége elôtt, azt mondta neki: Engedd ezt tennem, mert ennek így kell történnie velem (Mt 3,15), kétségtelenül rámutatva arra, hogy az igazság elérését az alázatosságban kell keresni. Az igaz ugyanis alázatos. Az igaz a völgy. És ha minket is alázatosaknak találnak, ugyancsak virulunk majd, mint a liliom és az Úr színe elôtt örökké virágzunk. És talán Jézus nem mutatkozik meg még inkább völgyben nôtt liliomként akkor, amikor majd átalakítja gyarló testünket, megdicsôült testéhez téve hasonlóvá? (Fil 3,21). Nem úgy mondja: testünket, hanem: alacsonyrendű testünket, hogy kifejezze ezáltal: egyedül az alázatosakat szándékozik megvilágosítani, és felöltöztetni a liliomnak avval a csodálatos és örök tündöklésével. Szolgáljon ez megjegyzésként a szent énekek Vôlegényének kijelentéséhez, hogy Ô a mezôk virága és a völgyek lilioma. (Sz. Bernát, Super Cantica, Sermo 47) X A valódi alázat nem fitogtatja magát és nem mond sok alázatos szót. Amiért is, nemcsak hogy igyekszik titokban tartani a többi erényt, hanem azonkívül fôként saját magát törekszik elrejteni, és ha szabadna hazudoznia, színlelnie és az embereket megbotránkoztatnia, kihívó és büszke cselekedeteket is végbevinne, hogy elrejtôzzék alattuk és teljesen ismeretlenül, biztonságban éljen. Íme, tehát, a véleményem: vagy ne mondjunk egy szót sem alázatosságból, vagy mondjuk igazi belsô érzéssel annak megfelelôen, amit külsôleg nyilvánítunk. Sohase süssük le a szemünket, ha nem alázzuk meg a szívünket; ne mutassuk, hogy az utolsók között kívánunk lenni, ha valóban nem akarjuk ... Az igazán alázatos ember azt szeretné, ha mások azt mondanák felôle, hogy szerencsétlen, hogy senki, hogy semmit sem ér, inkább, mint hogy ezt maga felôl mondja. De legalább, ha tudtával mások azt mondogatják felôle, egyáltalán nem tiltakozik, hanem készséggel egyetért velük, mert ugyanaz szilárd meggyôzôdése lévén, örül neki, hogy egy véleményen vannak. (Szalézi Sz. Ferenc, Filotea III, V) XI Ha sérelem esik rajtatok, viseljétek el türelemmel, és fokozzátok a szeretetet az iránt, aki megbántott titeket. Ez a mértékköve a felismerésnek, hogy egy személy alázatos és szent-e. Ha méltatlankodik, mégha csodákat tenne is, mondható, hogy ingadozó nádszál. Azt mondja P. Alvarez Baltazár, hogy a megaláztatások ideje az érdem kincseinek felhalmozására szolgáló idô. Nagyobb nyereségtek lesz békében elviselni egy megaláztatást, mint tíz alkalommal kenyéren és vizen böjtölni. Jók a mások révén magunknak szánt megaláztatásaink, de sokkal többet ér a másoktól kapott megalázásaink elviselése, mert ezekben kevesebb a mienk, több az Istené; azért itt sokkal nagyobb a nyereség, ha el tudjuk viselni. De mire képes egy keresztény, ha nem tud egy megvettetést elviselni Istenért? Mennyi megaláztatást eltűrt érettünk Jézus Krisztus! Arculverést, kinevetést, megostorozást, arculköpést! Ó, ha szeretnénk Jézus Krisztust, nemcsak hogy nem haragudnánk a sérelmek miatt, hanem örülnénk a Jézus Krisztuséhoz hasonló megvettetésünk láttán. (Liguori Sz. Alfonz, Opere spirituali) XII Nagyon gyakran, szerfölött megtart bennünket az alázatosságban, ha mások ismerik és marják hibáinkat. Ha az ember gyarlóságai miatt saját magát megalázza, másokat könnyen egyetértésre vezérel, és könnyen kibékül avval, aki méltatlanul bánt vele. Isten védelmezi az alázatost, és megmenti, szereti és megvigasztalja; az alázatos emberhez lehajol, az alázatosnak bôségesen juttat kegyelmébôl, és a megalázás után tiszteletre méltatja. Az alázatos elôtt feltárja titkait, és magához vonja, édesen magához hívja. A szégyenkezés után végtelen békében él az alázatos, mert Istenre és nem a világra hagyatkozik. Ne hidd, hogy bármit is nyertél, ha kisebbnek nem tartod magadat mindenkinél. (Kempis Tamás, Krisztus követése II, 2) XIII A hittudósok közfelfogása, hogy a dicsôség világosságából többet élvez majd, akinek nagyobbodik a szeretete. Ebben a dicsôségben csak az alázatos szívűek részesülnek, mert az igazi szeretet a szerény körülmények felé vonzódik, hogy magasabb állapotba jusson. Mit is hivalkodsz a világi pompa közepében, ó, por és hamu, rothadó anyag, férgek eledele? Ismerd meg magad teljesen, ha restelkedni akarsz és szégyenkezni magad elôtt. Minden rossznak gyökere a gôg, minden jónak a szeretet; de ezt nem ültetheted el, ha nem irtottad ki teljesen az elsôt. A kigyomlálásra a szeretet oktat majd téged, amely egyedül ismeri a büszkeség lelkének való ellenállás módját. A dölyfösség szellemével szállsz szembe, ha elrejted erényeidet és láttatod hibáidat. Azonkívül ügyelj nagyon arra és kiváltképpen tartsd szem elôtt: abban áll a gôg vétke, hogy amit te magadról szívesen bevallasz, nem szívleled el, hogy azt más mondja rólad. (Bona bíb., De Art. Div. Am. XIX) XIV Ha valaki azt hiszi magáról, hogy valami, pedig semmi, becsapja magát (Gal 6,3). Gondold meg, hogyha jól megértenék ezt a mondást, amit az Apostol megfontolás céljából hirdet, megszűnne a világban a hiú nagyravágyás. Miért van az, hogy mindennap többen lesznek a dölyfösek? A gôgje azoknak, akik gyűlöltek téged, mindig feljebb hág (Zsolt 73,24), minthogy mindig többen lesznek vakokká a maguk megismerésében. Úgy képzelik el maguknak, hogy saját maguktól is valakik, noha valójában puszta semmik. Halljad azonban az általános tételt, ami mindenkire vonatkozik. Ha valaki, bárki legyen, ha valaki azt képzeli magáról, hogy valami, -- nem mondja, valami nagy, nem; egyszerűen azt mondja, valami --, ha valaki azt véli magáról, hogy valami, jóllehet semmi, ámítja magát. Ez tehát a legnagyobb igazság, amelynek egy napon meg kell gyôznie téged, hogy magadtól nem vagy egyéb a semminél: semmi sem vagy. És miért? Mert magamagadtól semmid sincs a bűnön kívül, amely a legteljesebb fokú hiány. Minden, amid van, minden az Istené, a bűnön kívül. Ez az igazi alázatosság elérésének a módja, elmerülni az efféle elmélkedésben. Mert ha az alázatosság lényege az akaratban rejlik is, amely szerényen lealacsonyítja magát, mindamellett az akarat nem mástól veszi a mértéket, mint az értelemtôl, hogy egyszer nagyobb, másszor kisebb fokban alázza meg magát. (P. Segneri Pál, Man. dell'ann. XI, Agost.) XV Ha valaki dicsér és megtisztel, csatlakozz azokhoz a megvettetésekhez, gúnyolódásokhoz, támadásokhoz, amelyeket az Isten Fia elszenvedett. Vedd biztosra, hogy az igazán alázatos lélek ugyanannyi megaláztatást talál a tisztelet közepette, mint amennyit a lenézésben, és úgy tesz, mint a méh, amely nem annyira az ürömre hullott harmat között gyűjtögeti mézét, mint inkább abban, amely a rózsára esett. (Páli Sz. Vince) XVI Drága Fiaim, legyetek alázatosak, legyetek szerények. (Néri Sz. Fülöp) ======================================================================== Kempis Tamás imádsága az áhítat és alázatosság kegyelmének elnyeréséért Uram, Istenem, Te minden jó vagy számomra. És ki vagyok én, aki vágyok Veled beszélni? A Te nagyon szegény, nagyon hitvány szolgád vagyok, megvetésre méltó apró féreg. Sokkal szegényebb és alávalóbb, semhogy akként ki tudnám fejezni, ahogy' szeretném. Uram, tartsd szem elôtt mindig, hogy nem vagyok semmi, semmim sincs, nem akarok semmit. Te egyedül vagy jó, Te egyedül igaz, Te egyedül szent, Te megtehetsz mindent, Te adsz mindent, Te töltesz be mindent, csak a bűnöst hagyod csupán üresen. Emlékezz meg irgalmadról, és töltsd el szívemet kegyelmeddel, mert nem akarod, hogy teremtményeid üresen maradjanak. Mert hogyan is állhatnám meg helyemet ebben a nyomorult életben, ha irgalmad és kegyelmed nem jönne segítségemre? Ne fordítsd el orcádat tôlem (Zsolt 26,14); ne halogasd látogatásodat, ne késleltesd vigaszodat, hogy ne legyen a lelkem elôtted olyan, mint az esô nélküli föld (Zsolt 142,6). Taníts meg akaratod teljesítésére (uo. 2); oktass ki, miként kell színed elôtt méltóképpen és alázatosan élni. Mert Te vagy az én bölcsességem, aki valójában ismersz engem, és ismertél már akkor is, amikor a világ még nem volt, és amikor én még meg sem születtem. (Krisztus követése III, 3)