Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Palágyi Natália: Hűségesen követte az Urat Mindszenty bíboros életútja és példája Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Bevezetô Mindszenty bíboros lelkisége Egyenes úton Mindszenty bíboros példaképünk Mindszenty bíboros utolsó körlevele Mindszenty bíboros életútja A családi otthon Iskolái A lelkipásztor A püspök Prímási kinevezése Mindszenty József Esztergom érseke, Magyarország hercegprímása Boldogasszony éve Letartóztatása és kirakatpere Kiszabadítása A menedékjog Az utolsó évek Halála Gyászistentisztelet és temetés Máriacellben Források ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program a Magyar Könyvnyomda 1976-ban St. Gallenben kiadott füzetének szöveghű elektronikus változata. Az elektronikus változat a Szociális Testvérek Társasága (Pataki Ágnes, SSS) engedélyével készült. A programot lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Szociális Testvérek Társasága tulajdonában van. ======================================================================== Bevezetô A negyvenes évek vége felé én is ott szorongtam egy alkalommal a budapesti Szent István Bazilikában, amikor Hercegprímás Urunk beszélt. Álltam a tömegben és szomjas lélekkel hallgattam szívekbe találó, határozott szavait. Egyszer megemeltem egyik lábomat, hogy kissé jobban helyezkedjem a minden oldalról nyomó tömegben, s a beszéd végéig nem tudtam többé visszaállni helyemre: kénytelen voltam egylábon maradni végig. Szószerint minden talpalatnyi hely el volt foglalva... 1973. szeptember 18-án a kanadai Torontóban, az óriási elôadócsarnokban hallottam ôt ismét sokezres tömeghez beszélni. Törékeny, elkínzott teste kiegyenesedett, fölénk magasodott, lelke tüzétôl óriássá nôtt korunknak prófétája, kereszténységünknek és magyarságunknak élô lelkiismerete. Köszönjük az isteni Gondviselésnek, hogy ôt nekünk adta: a magyar történelemnek egyik legnehezebb korszakában eligazító hang és útmutató kéz lehetett számunkra. Köszönjük az Úristennek, hogy erôs lelket ajándékozott neki, aki a sötétség órájában eleven vértanú tudott lenni egyházáért és nemzetéért. Köszönjük a Mindenhatónak, hogy magas korára lehetôvé tette, hogy szabadon szólhatott az egész világ lelkiismeretéhez, végigjárhatta úgyszólván az egész földkerekséget, és kiadhatta Emlékiratait. A hívôk reményével bízunk abban, hogy a boldog örökkévalóságban, a jó Isten színe elôtt közbenjár mindannyiunkért: korunk kiszikkadt lelkű tömegeiért, az igazi emberi szabadságért, és a jobbra s nemesebbre vágyakozó, mai magyarokért. Mindszenty József bíborosról sokat írtak és még sokat fognak ezután is írni. Ez a kis könyv a Tôle kapott Lelki örökségrôl szól. Az örökéletben való hit mellett igaznak tartjuk Arany mondását is: ,,Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét, ámbár napja múl...'' * * * Nekünk, magyaroknak, igen gazdag a lelki örökségünk. Amióta Szent István és munkatársai, Szent Gellérttel az élükön, megnyitották nekünk az evangélium forrásait, ezer év óta a magyar szenteknek és példaadó egyéniségeknek hosszú sora mutatja számunkra a helyes utat. A tegnap magyarjainak is megadatott, hogy hallhatták Prohászka Ottokárt, Bangha Bélát, Apponyi Albertet. Nekünk, mai magyaroknak, Mindszenty József bíboros atyánk adatott. A mi feladatunk, hogy tanulékony lélekkel megfigyeljük egyéniségét, példáját, megfontoljuk szavait és a magunk sajátos életkörülményeire alkalmazzuk útmutatásait. Természetesen vannak ôbenne olyan egyéni vonások, melyeket megcsodálunk, de amelyek egészen csak az ô személyisége. Azonban vannak -- gazdagon -- olyan jellegzetességek Bíboros Atyánkban, melyek követésre buzdítanak, s ha komolyan törekszünk az ô nyomában járni: boldogabbak leszünk, és megváltoztathatjuk a világ arculatát körülöttünk. Róma, 1976 Hamvazószerda Palágyi Natália testvér ======================================================================== Mindszenty bíboros lelkisége Festô fürkészheti, szobrász mintázhatja, történettudós elemezheti, de egészen megérteni ki tudja Isten remekét, akinek Ô teremtette. Mi is alázattal kell, hogy közeledjünk feléje, de azzal a vágyakozással, hogy tanulni akarunk tôle. Ô maga így szól hivatásáról: ,,Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos.'' Lelkiségében talán ez a legjellegzetesebb: ez a tökéletes összhang, amellyel Istenét, Egyházát és Hazáját szereti, vértanúságra kész hűséggel és önátadással. Ez az összhang mélységes hitébôl fakad. A hitbôl, melynek át kell járnia az egész életet. Errôl a kérdésrôl így szólt Pécsett, a szent Gellért ünnepségek befejezésekor 1946. október 20-án: ,,Az a tan, hogy a vallás magánügy, gyökerében rossz és bűnös. Alapja és gyökere a láthatatlan egyház, levegôje a vallásközömbösség. A katolikus Egyház kárhoztatja a láthatatlan egyház tanát. A vallásközömbösség önmagában is föltétlen rossz, istentelen, lehetetlen, veszedelmes, és az Egyház kárhoztatja. De rossz a célja is: az egyedül szükségesnek, a lélek üdvösségének leértékelése. A vallás körül képmutatásnak helye nincs. A vallás vagy igaz, vagy nem. Ha nem igaz, nem szabad megtűrni a lelkek és házak legrejtettebb zugaiban sem. Ki kell irtani, mint a morfiumot és a hamis kártyát. De ha igaz, akkor a vallásnak, mint igazságnak nyilvánossági jogot és érvényesülést kell engednünk az élet egész vonalán, községházán, vármegyén és parlamentben, iparban és gyárban, vasúton, hivatalban, hogy a magán- és közösségi embernek megbízható vezére legyen az élet útján... Ezen a téren mégis az a döntô, mit mond nekünk az út, igazság, élet: Jézus Krisztus. Mondja, igaz: Menj be a kamrádba és imádkozzál rejtekedben (Mt 6,6); de azt is: Valljatok meg engem az emberek elôtt (Lk 12,8). A hitigazságok és erkölcsi törvények meghirdetésére küldött Egyházat hegyre épült városnak, véka alá nem rejthetô gyertyának, a világ világosságának és sójának (Mt 5,13-15) mondotta. Nemcsak a zsinagógákban és a jeruzsálemi templomban hirdette az Evangéliumot, hanem utakon, hegyeken, a Genezáreti tengeren, falukon és városokban. Nemcsak Lázáréknak magán családi körben, de ezres tömegeknek is; a tömeg szüntelen követi; nemcsak elvonult volt, hanem járt és hirdette az igazságot a zsidó nagytanácsnál, Annás, Kaifás fôpapoknál, Heródes királynál, Pilátus római helytartónál, akik akkor a zsidóság és a római világbirodalom közéletét jelentették. A nép elé megostorozottan kiállítása, a fôvároson át keresztútja, Jeruzsálem felett megfeszíttetése, halála, feltámadása: nép- és világmozgató események. Ha itt-ott rejtekben tanított, akkor is azt mondja: Amit rejtekben mondok nektek, hirdessétek a lapos háztetôkrôl (Mt 10,27), vagyis a legnagyobb nyilvánosságnak. Egyházának meghagyja: Elmenvén az egész világra, tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén és tanítván ôket megtartani mindazt, amiket én mondottam nektek (Mk 16,15). Mindenkoron, a világ végezetéig, mindenüvé, az egész világra, minden ember számára adja ezt a küldetést. Hozzáteszi azt is: Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg (Lk 10,16). Jézus Krisztus nem ismeri a vallást, mint magánügyet. Egyenesen azért jött, hogy ami földi életében csak mustármag volt, hatalmas fává terebélyesedjék (Mt 13,31-32). És apostolai nem nagyon magánügyként rejtegetik a vallást. Szent Pál viszi zsidókhoz, pogányokhoz, felkeresi az akkor ismert világ legjelentôsebb városait: Korintust, Efezust, Szalonikit, Rómát, bemegy Athénbe, a tudomány városába, felmegy az Areopágba, ott hirdeti az ismeretlen Istent, a halált, Krisztust, a megfeszítettet és bizonyságtételeit. Szent Péter Jeruzsálem fôterén Pünkösdkor tizenhat nép elôtt szól. Csak a megkeresztelkedôk száma háromezer lélek (ApCsel 2,5-41). Aztán jár a zsidó fôtanács elôtt, elmegy tanítani a világbirodalom kellôs közepébe, Rómába. Mindkettô életével fizet, mivel a vallással, mint magánüggyel nem lappangtak. A kereszténység tarsolyában, küldetésében ott van a nyilvánosság, a közélet átalakítása. Mint XIII. Leó mondja: Az ember nemcsak mint egyén, hanem mint közösség, mint állam is köteles vallásos és erkölcsös lenni (Immortale Dei -- 1885). XI. Pius azt tanítja: a nyilvános élet is vallásosságra van kötelezve (Ubi arcano Dei -1922; Quas primas -- 1925). Ugyanazt hirdetik komoly államférfiak is, mégha az Egyházon kívül állanak is. Washington mondotta az 1789-i kongresszuson: 'Vallás és erkölcs az állam jólétének legnélkülözhetetlenebb támaszai. Hiába dicsekednék hazafiságával az, aki a társadalom épületének ezt a két oszlopát le akarná dönteni'.'' ======================================================================== Egyenes úton Mindszenty bíboros egyénisége képviseli azt az eszmét, melyet a költô, Sík Sándor így fogalmaz meg: Ne nézz se jobbfelé, se balfelé, Az egyenes út az Istené. Milyen könnyű az inga járásával együtt kilengeni... Pártoskodó csoportok közt mennyivel egyszerűbb az egyik félhez odaszegôdni, s azután gondolattalanul követni a nyájat. Az Isteni Mester határozott döntést vár el az Ôt követôktôl. Döntést és állásfoglalást. Mindszenty bíborosnak voltak elvei, s azokat követte, áldozatok árán is. S ez az ô egyik legnagyobb ajándéka számunkra, mai magyaroknak: legyenek elveitek, helyes és igaz elvek, az Úristen parancsával megegyezô élet-alapelvek. Legyen a mi zászlónkra írva ez a szó: Elvhűség! Elvhűség. Egyenes út. Meggyôzôdésünknek nyílt megvallása. Erre idézzük Mindszenty bíborosnak Zalaegerszegen 1946. szeptember 15-én, a plébánossága alatt épült hatalmas Notre Dame zárda kertjében, 20.000 zarándok jelenlétében mondott beszédét: ,,Az igehirdetésnek csak egy feladata lehet: hirdetni Jézus bizonyságtételét; Krisztust, a megfeszítettet (1Kor 4,1). De amint ugyanezekkel hirdetôjük, Szent Pál, össze tudta egyeztetni lelkének alanyiságát, nem veszi rossz néven az én küldôm sem, ha Zalaegerszegen, negyedszázados működési helyemen egykor buzgó és szívembôl szeretett híveimmel, Zala derék népével szemben kitágul a lelkem és olyan melegsége buzog elô belôle, aminôt ezer és ezer helyrôl csak egyetlenegyszer tudunk adni. 'Jó emlékezettel vagytok felôlem, óhajtván minket látni, valamint mi is titeket' (Fil 3,6). Emlékeztek. Két és fél éve, azon a Feketevasárnapon mondtam nektek utoljára: Kedves Híveim! A két és fél év alatt sok minden zajlott le felettetek is, felettem is. Ám mi nem panaszkodni jöttünk össze. Elvégre olyan idôket élünk, amikor az egyéni keresztek egészen bevonulnak a köz nagy keresztjének az árnyékába... Jut-e eszetekbe, hogy még mikor nálatok voltam, miket mondottam nektek? (2Tessz 2,5). Ez a második trianoni örvény mélyebb, vészesebben gomolygó, mint az elsô. Hogy miért, nem kell részleteznem. Emberi erôkkel jóvátehetetlen és helyrehozhatatlan. De a mi sebeink mindig Grál-erôkkel gyógyultak be: A tatár seb Szent Margit vezeklésével. A török seb a Regnum Marianum eszméjével. A mai nagy seb a két gyógyszerrel együtt gyógyul csak meg. Ha a tékozló fiú visszatér az apai-anyai házba. Templom, iskola, családi otthon lehelli az engesztelést, az egész nemzet megújul a Mária- tiszteletben... A szenvedésekben kifinomodott lelkek engesztelnek is, ostort fognak a maguk testére. A bűnfolyam a világon, az országon nagy tény. Rajtunk, hívôkön áll, felülhaladja-e a szentség világa. De az utóbbinak a napfényben kell történnie. 'Amit rejtekben mondok is nektek, hirdessétek a tetôkön (Mt 10,27), tehát nyilvánosan és hangosan. Ha hitetlenség polgárjogot nyer, fölséges, nyilvános hitvallás kell. Ha ölnek, fajtalankodnak, lopnak, rágalmaznak és még csak nem is rejtik, sürgessétek és érvényesítsétek a két kôtábla polgárjogát. Ha van pöffeszkedô és szemérmetlen korrupció, legyen tógája a hódító útra induló tisztességnek is. A valláserkölcs emberi életünk alapja és mestergerendája, vasútvágányunk, napunk, levegônk, orvosunk és éltetônk, mindennapi kenyerünk és a szemünk világa. Nem várok mást ettôl a találkozástól, mint amit az Apostol várt a filippiekkel való találkozástól: 'Csak Krisztus evangéliumához illôen járjatok, hogy vagy mikor odamegyek és meglátlak titeket, vagy távollévén, halljam felôletek, mint állotok egy lélekben, egy akarattal, együtt munkálkodván az Evangélium hitéért, és hogy semmiben sem rettentek vissza ellenkezôitektôl; ugyanazon tusakodástok lévén, melyet énbennem láttatok és most felôlem hallotok' (Fil 1,27-30). Tehát kedves, drága atyámfiai, én örömem és koronám, úgy álljatok az Úrban, szerelmeseim (Fil 4,1). Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami szent, ami szeretetreméltó, ami jó hírt szerez, ami az erényhez és dicséretes fegyelemhez tartozik, azokról gondolkodjatok. Amiket tanultatok és vettetek, hallottatok és láttatok tôlem, azokat cselekedjétek és a békesség Istene veletek lesz (4,8-9). És akkor hozzátok jövetelünk nem volt hiábavaló (1Tessz 2,1). Amen.'' ======================================================================== Mindszenty bíboros példaképünk Példakép ô nekünk, ma élô magyaroknak és az elkövetkezô korszak utat keresô emberének. Követésre indít az ô erényeire, melyekben a leginkább kiemelkedôk: Rendíthetetlen hite. Elvhűsége. Az elvek alkalmazása, önérdekek ellenére is, áldozatok árán is. Kristálytiszta jellem. Az elvhűség és az emberszeretet által táplált bátorság. Kötelességtudattal tökéletes egyensúlyban lévô belsô szabadság. Az Istenkéz-írta emberi jogok és kötelességek nagyraértékelése. A közjó, a közösség érdekeinek világos felismerése, s minden helyes és morálisan igénybevehetô eszköz alkalmazásával annak szolgálata. A mindennapi életben is megnyilatkozó erôs szociális érzék. A gyengék, szenvedôk, öregek és gyermekek iránt való különleges gyöngédség. A mások vezetésében megnyilatkozó céltudatosság. Az evangéliumi embereket jellemzô nagy egyszerűség. Erôs gyakorlati érzék. * * * Mindezekben a mai ember követheti Mindszenty bíboros példáját: imádsággal, a kegyelmi eszközök használatával, önneveléssel, nevelô munkával, áldozatok vállalásával, alkalmazva saját életkörülményekhez. ======================================================================== Mindszenty bíboros utolsó körlevele Mindszenty József bíboros, Esztergom érseke és Magyarország hercegprímása, két héttel halála elôtt, 1975. április 21-én, a venezuelai Caracasból az alábbi körlevelet intézte világszerte szétszórtságban élô, szeretett magyarjaihoz: Amióta 1971. szeptember 28-án el kellett hagynom nekem is hazámat, azóta kisebb-nagyobb megszakítással járom a világot és keresem az egész földgolyón szétszóródott magyarokat -- Torontótól a Fokföldig, San Franciscótól Új Zélandig. Most eljutottam Dél-Amerikába is. Miért teszem ezt 83 súlyos esztendôvel a vállamon? Azért, mert erre kényszerít a világon legárvább népem szolgálata, amit elvállaltam akkor, amikor boldogemlékű XII. Pius pápa 1945. szeptember 16-án, hazánk legújabb történelmének talán legnehezebb esztendejében, kinevezett esztergomi érseknek és ezzel Magyarország hercegprímásának is. Mi a célja ezeknek a látogatásoknak? Az, menekült magyar testvéreim, hogy a számkivetés immáron 30. esztendejében hitet és reményt öntsek a lelkekbe, ha már csüggetegek. Hitet, hogy nem volt hiábavaló eddigi küzdelmetek, ha hívek maradtok a számkivetésben is apáitok és ôseitek szent örökségéhez, amit Szent István király hagyott reánk végrendeletében. És ez a végrendelet így szól: hűség az Úr Istenhez, Krisztushoz, a Nagyasszonyhoz, Egyházatokhoz és magyar hazátokhoz. Szerettem volna mindnyájatokat felkeresni, de a szétszóródottságban lehetetlen mindenkit elérnem. Ezért írom ezt a körlevelet, hogy írott szavam elérje a kisebb magyar csoportokat is. Arra kérlek, arra figyelmeztetlek benneteket írásban, amire kérem élôszóval azokat, akikhez személyesen el tudok jutni: Ha le is szakított nemzetünk életfájáról és messze világrészekbe sodort ez a legnagyobb történelmi vihar, ne váljunk örökre elhalt rügyei-, elszáradt leveleivé ennek az annyira megtépázott magyar életfának. De mit tehetünk mi -- kérdezitek -- ebben a nagy idegenségben? Az elsô, amit meg kell tennetek, az, hogy öntudatosodjatok! Hogy ráeszméljetek, rádöbbenjetek arra, hogy Szent István, Szent László, Szent Erzsébet, Hunyadi János, Rákóczi, Zrínyi és Széchenyi István népe vagytok! Ezért ne haljon el nyelveteken a magyar szó! Ne felejtsétek el szüleitek nyelvét! Ha egyedül vagy, imádkozz legalább este magyarul. Ha olyan szerencsés vagy, hogy magaddal vitted az otthoni imakönyvet, vedd elô és forgasd legalább ünnepnapokon. Írj magyar levelet haza vagy barátaidhoz. Olvass magyar lapot, újságot és könyvet. Magyar házastársak beszéljenek egymással magyarul! És ti, magyar szülôk, ne vonjátok el gyermekeitektôl az édes magyar anyanyelvet! Nem hiába kaptátok szüleiteken át a jó Istentôl. Kincs az, amit át kell adnotok gyermekeiteknek is! Meg kell tanulni az új haza nyelvét is, tudom, de nagyon szépen megfér együtt ôseitek nyelvével. -- Ahány nyelv, annyi ember; de az elsô helyen az anyanyelvnek kell állnia! Magyar édesanyák, imádkozzatok gyermekeitekkel magyarul! Bármilyen fáradtak is vagytok este, csevegjetek velük magyarul, meséljetek és énekeljetek velük magyarul. Édesapák, gondoskodjatok arról, hogy a gyermek megtanulja a magyar betűt is; tanítsátok meg magyarul olvasni. Olvassatok nekik magyar történelembôl, a magyar földrôl. Alkalmas könyveket most már nagyobb magyar központokból lehet szerezni. Találjunk egymásra a szétszórtságban és fogjunk össze, mert nem csak ,,ôsei'', de testvérei is vagyunk egymásnak. Ne csak anyagilag segítsük egymást, de lelkileg, szellemileg is, megmaradni magyarnak. Az, aki magyarságában erôs és képzett, segítse azt, aki már ingadozik. Hozza vissza a magyar közösségbe! Ahol már van 10-15 magyar család, fogjon össze és teremtse meg a hétvégi magyar iskolát, ha csak 4 vagy 5 magyar gyermekrôl van is szó, meg kell tenni! Ha kevesen vagytok ahhoz, hogy önálló magyar istentiszteletet és szentbeszédet követelhetnétek, szervezzétek meg legalább a nagyobb egyházi és nemzeti ünnepeket úgy, hogy kérjetek magyar papot, vagy menjetek szervezetten a nagyobb magyar közösségekbe magyar misére. A nagyobb magyar központokat kértem és mindig kérem arra, hogy segítsenek nektek ebben, hogy nyújtsák ki felétek a segíteni akaró magyar kezet, de ti a felétek nyújtott kezet ragadjátok meg! Fontos, hogy tudjunk egymásról, ezért le kell fektetni mindenhol -- még ott is, ahol nincs külön magyar pap -- a magyar katasztert. -- Hány magyar család, hány magyar gyermek van a körzetben, mennyi a magányos? Ez csak a kezdet, a felrázás, a magyar lélekébresztés! A többi azután jön. Fajtánk bátor, találékony és életrevaló. Miért nem tud az lenni a magyarság vonalán is? ======================================================================== Mindszenty József életútja 1975. május 7-én VI. Pál pápa ilyen szavakkal búcsúztatta Mindszenty József bíborost a Szentév alkalmából Rómába zarándokolt hívek elôtt: ,,Sajnos, gyászhír bejelentésével kell kezdenünk a mai kihallgatást. A halál hazaszólított egy férfiút, kioltott egy fényt, mely bevilágította az Egyház működését és életét. Aki hazatért, s akihez legmelegebb gondolataink szállnak, egyedülálló volt mint Fôpásztor és Fôpap: messze világító, gondolkozása nemes, akarata hajlíthatatlan. Kiválasztott volt arra a feladatra, hogy a magyar Egyháznak egyik legsúlyosabb korszakában a legkiemelkedôbb ôrhelyen, a legelsô csatasorban álljon.'' Elôzô napon, 1975. május 6-án szólította Magához Teremtôje Mindszenty József bíborost, Krisztus ügyének rettenthetetlen harcosát, Bécsben, a számkivetésben. A családi otthon Szüleirôl ômaga így ír Emlékirataiban: ,,1892. március 29-én láttam meg a napvilágot Vas megyében, Mindszenten. Szüleim szôlô- és földmívelôk voltak, mintegy húsz holdnyi örökölt és szerzett területen. Édesapám, Pehm János fiatalon községbíró, majd közgyám s késôbb négy évtizeden át egyházközségi és iskolaszéki elnök volt. Egyik ôsének Zala vármegyében hirdették ki 1733- ban magyar nemesi státusát; azért a vitézségéért nyerte el, melyet Kiskomáromnak a törökök kezébôl történt visszaszerzésekor tanúsított. Édesanyám, Kovács Borbála felmenôi a zalai Zrínyiek várjobbágyai voltak. Mindkét szülôm ôsei évszázadok óta éltek a színmagyar Hegyháton és Kemenesalján. Minden rokonságom errôl a tôsgyökeres magyar vidékrôl való... Volt köztük iparos, földmíves, számadó juhász, nagyprépost, városi tisztviselô, ezredes, kir. kúriai bíró, plébános, pénzügyi tisztviselô. Hatan voltunk testvérek, kik közül egy nyolcéves korban, két iker pedig egészen kicsi korban halt meg. Egyik húgom nyolc, a másik hat gyermeket nevelt fel. Édesanyámnak unokáiban és dédunokáiban sok öröme tellett... A hat gyermekbôl én voltam az elsô.'' ,,Meleg otthon volt az én szülôi házam, az imának és az erényes életnek melegágya. Ennek a csendes falusi otthonnak tiszta lelkét és fényét édesanyánk sugározta ránk páratlan anyai szeretetébôl. Eszes, csendes, finom asszony volt, aki odaadással végezte a házi teendôket, mintaszerűen nevelt, gondozott bennünket, s ugyanakkor apánk mellett is ott állt a nehéz mezei munkákban. Igen jellemzô tulajdonsága volt, hogy -- szívóssággal és körültekintéssel -- csaknem minden életrevaló tervét végre tudta hajtani, nagy nehézségek elôtt sem torpant meg. Neki köszönhetem, hogy az elemi iskola elvégzése után gimnáziumba kerültem.'' A jövendô hercegprímásnak az édesanyáról szóló, több kiadást megért és egyre bôvülô könyvének eleven mintája saját édesanyja. Az ô egyéniségérôl emlékezik meg fiúi, gyengéd szeretettel az Emlékiratok sok helyén, köztük a legszebben a Fegyházam Ôrangyala című fejezetben. Idesanyja halálát követô esztendôben, 1961 Nagyboldogasszony ünnepén, a budapesti amerikai követség tisztviselôinek tartott angolnyelvű szentbeszédében így emlékezik meg errôl a Mária ünneprôl, gyermekkorából: ,,1902-ben Nagyboldogasszony ünnepén a vasvári temetô messze-híres zarándokhelyén mintegy százezer hívô sereglett össze négy-öt vármegyébôl a Szent Szűz megdicsôülésének ünneplésére. Megkezdôdött a szentmise és zengték a szép éneket: Az égi szent város gyöngykapui nyílnak áldott Szűz Máriának, Jézus Szent Anyjának... Tíz éves voltam én akkor, édesanyám huszonhét. Jóságos keze vállamon nyugodott és ô szívbôl énekelt. Felnéztem arcába: az ô szemében is gyöngyszem könny ragyogott. Nagyon szerette a Szent Szüzet, az asszonyi nem ékességét, dicsôségét. Majdnem fél évszázaddal azelôtt történt ez, mielôtt XII. Pius pápa kihirdette a mennybevitel dogmáját. Ezután az ünneplés után vásárolta meg nekem édesanyám a gimnáziumba való elsô szép ruhát és kalapot. Negyvennégy évvel késôbb ezen az ünnepen szenteltem újra Szombathely székesegyházát, melyet súlyos amerikai bombatalálat után a hívek helyreállítottak. Azon a reggelen a régi Mária énekre ébredtem, az érkezô zarándokok zengték a székesegyház közelében. Tudtam, hogy hetvenéves édesanyám is ott van az éneklô zarándokok között. 1950-ben, a dogma kihirdetésének évében a vasvári zarándoklatot nem lehetett megtartani. Betiltották... Mária országának zarándokhelyeire százezres tömeg nem mehetett többé.'' Iskolái A mindszenti elemi iskola egytanítós, osztatlan oktatásának öt éve után a magas színvonalú és szigorú nevelést adó, premontrei fôgimnáziumba került, Szombathelyre. A felsôbb osztályokban felküzdötte magát a jó tanulók közé. A hittudomány, az irodalom és a történelem érdekelte leginkább. Az ifjúsági Kongregáció prefektusa lett, és jelesen érettségizett. Édesanyja sok imádsága kísérte pályaválasztását. Az irodalom is vonzotta, és a papi hivatás. Édesanyjának volt egy szeretô és okos megjegyzése: Fiam, írni akkor is írhatsz, ha pap lesz belôled... Belépett a szombathelyi szemináriumba. Mehetett volna a bécsi Pázmáneumba tanulmányai elvégzésére, ô azonban a hazai földön kívánt maradni. 1915. június 12-én szentelte pappá megyéspüspöke, gróf Mikes János, a szombathelyi székesegyházban. A lelkipásztor Papi működését a Rába mellett levô Felsôpaty községben kezdte meg, mint segédlelkész Geiszlinger Béla plébános mellett. Jákfa község és a hozzátartozó falvak lelki ellátása és a hitoktatás volt a feladata. Az elsô világháború második éve volt ez az esztendô. Mint ô maga említi, sokat köszönhetett kiváló lelkipásztor plébánosának, aki jól tudott bánni híveivel. A fiatal káplán a lelkiek mellett a hívek anyagi és társadalmi érdekeit is törekedett szolgálni. Ebben az idôben adta ki elôször az Édesanya című könyvét, mely egy éven belül második kiadást ért meg. 1917. február 1-én áthelyezést kapott a zalaegerszegi állami fôgimnáziumba, hittanárnak. Csakhamar két ifjúsági Kongregációt vezetett és prézese lett az édesanyák Mária Kongregációjának. Bekapcsolódott a vármegyei központ kulturális életébe. Vállalta a vármegyei hetilap szerkesztését, a hitelszövetkezeti igazgatósági tagságot és a megyéspüspök megbízásából tagja lett a városi képviselô- testületnek. A megyei hetilap szerkesztésétôl megvált az 1918-as forradalom alatt, de ugyanakkor indított egy saját hetilapot, a Zalamegyei Újságot. Zalaegerszeg városának értelmiségi emberei közül sokakkal került szoros munkatársi kapcsolatba, többekkel életre szóló barátságot kötött. Már ötödik éve dúlt az elsô világháború, s közeledett az összeomlás. Az 1918-as októberi forradalom megingatta Szent István országának alapjait. A zűrzavarban Károlyi Mihály ragadta magához a hatalmat. A magyar nép többsége nemzeti tragédiának érezte azt, ami történt. Zalában is szervezkedtek. A Zalamegyei Újságban bírálták a forradalmi túlkapásokat és felkészültek a tavaszra kilátásba helyezett választásokra. Egyik napon, déltájban hazafelé tartott. Útja a fôtéren egy tömeggyűlés mellett vezetett el. A fôvárosból érkezett pártvezér kedvéért odavezényelték a dolgozókat. Amikor a fiatal pap a közelbe érkezett, hallotta, hogy a kommunista szónok éppen a reakciós papság ellen dörög. Erre megállt egy percre. A következô pillanatban megkondult a déli harangszó, ami észrevehetôen megzavarta a demagóg szónokot. Mindszenty, kihasználva a pillanatnyi helyzetet, messzehangzó, erôs hangján imádkozni kezdte az Úrangyalát. És az elsô Üdvözlégyet már a tömeg is hangosan imádkozta vele. Ima végén még keresztet vetett, azután ô is, meg a hallgatóság is hazamentek. A kommunisták elôtt nem volt titok a fiatal pap tevékenysége. Sok más vezetô egyéniséggel együtt ôt is letartóztatták. Rövid idô múlva szabadon bocsátották ugyan, de kitiltották Zalaegerszegrôl. Csak az 1919-es kommunizmus bukása után tért vissza Zalaegerszegre, akkor már mint a város plébánosa. A 27 éves új plébános beiktatásán a megyéspüspök megjegyezte, hogy a fiatalság olyan ,,hiba'', amely napról napra kisebb lesz. A plébániához Zalaegerszeg város és öt környezô község tartozott. 16.000 lakos a városban, és 4.000 lakos a falvakban várta a lelkigondozást. A fiatal plébános mindent megtett, hogy valamennyi hívôjével személyes kapcsolatba kerüljön. Megszervezte a házapostoli intézményt. Ha egy család erkölcsi vagy anyagi bajba jutott, arról azonnal értesült és vagy személyesen sietett segítségükre, vagy káplánjait küldte hozzájuk. Leginkább arra volt gondja, hogy minden súlyos beteghez elhívják a papot. Elérte, hogy plébániája területén senki sem halt meg a szentségek felvétele nélkül. Az évvégi hitéleti statisztika összeállításakor mindig ennek örült a legjobban, -- emlékszik vissza a zalaegerszegi idôkre volt káplánja és egy életen át hűséges munkatársa, Dr. Vecsey József. Mindszenty plébános elôdje alatt csak öt szervezett papi állás volt a városban. Ô már az elsô években négy új hitoktatói és egy kórházlelkészi állást szervezett. Közben felépített a város munkásnegyedében egy nagy zárdát és templomot a ferences atyák részére, akik közül kettô rendszeresen bekapcsolódott a plébániai munkába. A lelkészkedô papság létszámának emelésével a hitbuzgalmi és kulturális egyesületek élére is alkalmas vezetôket tudott állítani. Nagyméretű, új kultúrházat létesített: ott folyt az ifjúságnak iskolánkívüli nevelése. Férfi Liga, Asszonyok Kongregációja, teológiai hetek, férfi és nôi lelkigyakorlatok elôadói között Prohászka Ottokár és Bangha Béla is szerepeltek. Megszervezte a Legényegyletet, a KIOE-t, a Katolikus Dolgozó Leányok mozgalmát, a falvakban a KALOT és KALÁSZ csoportokat, s nem utolsó sorban a cserkészetet. Mint a megyeszékhely plébánosa hivatalból tagja volt a városi és megyei képviselôtestületnek. A rendszeres szegénygondozást az egész megyében megszervezte. Az elaggott szegényeknek a városban otthont építtetett. Évente mintegy 35 diáknak tette lehetôvé a középiskolai tanulást. Megalapította az egyházközségi Zrínyi nyomdát. A Notre Dame tanítórend részére hatalmas nôi zárdát épített. Csak mikor mindez már megépült, akkor nagyobbíttatta meg a plébánia épületét, hogy az öt hitoktató papnak is otthont nyújthasson. Megyéspüspöke 1924-ben pornói c. apáttá nevezte ki, 1937-ben pápai prelátus lett. Mint ômaga írja: kitüntetésekért soha életében nem tett egy lépést sem. Elfogadta azokat, inkább azért, mert így könnyebben ért el eredményeket hivatalokban, mások, a köz érdekében. Óriási tevékenysége mellett talált idôt arra, hogy megírja Padányi Bíró Márton élete és kora című félezer oldalas történelmi monográfiáját és sajtó alá rendezze az Édesanya harmadik kiadását. Negyedszázadon át végzett lelkipásztori munkája után, 1944. március 4- én veszprémi püspökké nevezte ki XII. Pius pápa. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás szentelte püspökké 1944. március 25-én az esztergomi bazilikában. A püspök Az új veszprémi püspök 1944. március 29-én, 52. születésnapján érkezett meg székhelyére. Hazánk egyik legsúlyosabb történelmi korszakában volt. A nácik Hitler parancsára egy héttel azelôtt szállták meg az országot, hogy azt teljes erejével belekényszeríthessék a háborús erôfeszítésekbe. Az angolszász hatalmak erôs bombatámadással válaszoltak. Hitler rendeletére a magyar kormány is deportálta a zsidókat. Ez ellen a püspöki kar -- leginkább Apor Vilmos gyôri és Mindszenty veszprémi püspök fellépésére -- igen erélyesen tiltakozott. A nyilasok Hitler parancsára, a püspöki kar tiltakozása ellenére, Veszprémbôl is elhurcolták a zsidó származásúakat, tekintet nélkül arra, hogy sokan közülük keresztény vallásúak voltak. Schieberna Ferenc nyilas ügyvéd, -- az október 15-i puccs után kormánybiztos -- volt ennek mozgatója és végrehajtója. Az általa tervezett hálaadó istentiszteletet Mindszenty püspök természetesen megtiltotta. Schieberna bosszúállóan a menekültekkel zsúfolásig megtelt püspöki palotába katonákat akart beszállásolni, és az udvari pap letartóztatásával fenyegetôdzött, végül pedig az elôlépô püspöknek vetette oda: ,,A püspök urat is letartóztatom!'' Mindszenty gyors elhatározással visszavonult, majd teljes püspöki díszben gyalogosan követte a rendôrkocsit. Tizenhat kispapja és három elöljárójuk önként vele mentek, végig a másfél kilométeres úton. A nép kitódult az utcára és letérdelve fogadta püspöke áldását. Másnap a letartóztatott egyháziak száma 26-ra emelkedett. A nyilasok egymásnak ellentmondó vádakat terjesztettek, csak a fôokot: a püspökkari tiltakozó beadványt nem emlegették. A törvényszéki fogházban a körülmények-engedte napirend szerint éltek. Minden reggel volt szentmise. December 7-én az egyik cellában katakombai homályban a fogoly fôpap tíz ötödéves szeminaristát pappá szentelt. December 23-án nagy csendôri fedezettel átszállították ôket a sopronmegyei Kôhidára. Ott működött a statáriális bíróság. Az elsô szentmise közben hallották az elsô kivégzô sortüzet. S ekkor, ezen a karácsonyon történt, hogy két fegyôrnek felesége beosont és azt kérte, fogadják el a rabok az összes fegyôrnék által felajánlott jobb ételeket. Ezek a jellemes, bátor asszonyok férjük állását és családjuk kenyerét kockáztatták. Az év vége felé egyre több foglyot szállítottak a kôhidai fegyházba. Ezért a papi csoportot áttették az Isteni Megváltó Leányai soproni anyaházába. Itt is fegyházi ôrizet alatt voltak, de a nôvérek gondot viselhettek a foglyokra. Március is megjött, a vörös hadsereg egyre inkább elôrenyomult. Hírek érkeztek Apor püspök meggyilkolásáról és a rémtettekrôl. A kispapokat szabadon engedték. Végül a nyilas ôrök eltűntek, s -- mint a fogoly püspök írja: ilyen módon szűnt meg az ellene kibocsátott letartóztatási végzés hatálya. 1945. április 20-án végre hazatérhetett egyházmegyéjébe. Pusztulás, nyomor, éhínség fogadta mindenütt, hasonlóan az egész letarolt ország helyzetéhez. Azonnal hozzáfogott -- munkatársaival -- az újjáépítéshez. Püspöktársaival együtt vezette a népet a szenvedés elviselésében, a hit megerôsítésében, a jog és igazság megvédésében. Prímási kinevezése 1945. március 29-én meghalt Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Szeptemberben XII. Pius pápa Mindszenty Józsefet nevezte ki utódjául. Érseki székét 1945. október 3-én foglalta el. Beiktatásakor mondott beszédének zárószavai: ,,Ha Isten-Atyánk és Mária-Anyánk segít, akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztôként kopogtatok lelketek ajtaján, a föltetszô tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem népemnek és nemzetemnek. Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhet. O'Connel közeledni érezte a földi naplenyugtát. Megindult az Örökváros felé. Csak Genováig ért. Ott megírta végrendeletét: Szívemet, ha meghaltam, vigyétek Rómába, testemet az édes honi földbe. Róma és hazám, ti lesztek életem útmutató csillagzatai, céljai, és boldog leszek, ha ebben a gondolatban éljük életünket és a két erénnyel megújul még a magyar föld színe és a két erényért jutunk el az örök élet boldog révpartjára. Amen.'' * * * 1946. február 18-án érkezett meg Rómába Magyarország hercegprímása, XII. Pius pápa magánkihallgatáson fogadta és a legnagyobb figyelemmel és érdeklôdéssel hallgatta jelentését. Amikor a bíborosi kalapot átadta, ezeket a prófétai szavakat mondta: ,,A 32 közül te leszel az elsô, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot!'' (32 új bíborost kreált akkor a pápa.) Ezzel a súlyos kötelességtudattal indult el Mindszenty József, Magyarország új hercegprímása, hogy a pusztulás után hivatott vezetôje legyen hazájának és szeretett népének testi s lelki újjáéledésében. ======================================================================== Mindszenty József Esztergom érseke, Magyarország hercegprímása Miután a második világháború letarolta az országot, a prímási szék egy féléven keresztül betöltetlen volt. A magyar katolicizmus ebben a válságos helyzetben nélkülözte a vezetést. Az új prímás legelsô feladatának tekintette, hogy adatokat szerezzen be a nyomor fokáról, s azután erôs kézzel megszervezze a segítést. Csupán a fôvárosban a harcok alatt 13,538 épület semmisült meg, Budapest házainak mintegy 30 százaléka. A megmaradt házaknak 25 százaléka is csak részben volt használható. A budai várhegy valamennyi épülete, a királyi várral együtt romokban hevert. A lakosság 28,5 százalékkal megcsappant az 1941- es év adataihoz viszonyítva. Egyetlen hónapnak akkor felvett orvosi adatai szerint 822 élveszületésre 2188 halálozás esett. Erôsen megnövekedett az öngyilkosok száma. Sok volt a beteg, mert hiányzott a kalória, a fehérje, a vitamin. Az otthonokban nem volt ablak, fűtés. Csak a tej a szokott mennyiség egy tizedére csökkent Budapesten, s az élelem hiánya éhínséget okozott. Egy héttel beiktatása után már ilyen szózatot intézett híveihez a budapesti Szent István Bazilikában: ,,Tisztában vagyok a magyar nép önérzetével és nemes büszkeségével, amely nehezen kér, nehezen mutatja sebeit. Helyette és érte, ôs Budavárának háborús omladékai alatt, a fôvárossal való elsô találkozása idején kiáll az ország hercegprímása a nagyvilág, a civilizált népek és nemzetek színe elé népe ínséges tarisznyájával; és az élet tengerének égtájai felé küldi az SOS-jeleket: Mentsétek meg a pusztuló magyar életeket!'' 1945. november 18-án az Egyesült Államok magyarságához fordult a rádión keresztül, s kérte, hogy adományaikat az ô címére küldjék, mert csak így tudja biztosítani, hogy azok valóban a leginkább rászorulókhoz kerülnek. A marxista pártok ugyanis mindenáron saját kezelésbe akarták venni az összes külföldrôl érkezô adományt. A nyomor enyhítése érdekében fáradhatatlan volt a bíboros. A hazai papságot és a híveket buzdította az összefogásra, a meglevô kevés anyagnak jól szervezett elosztására, azt kérve mindenkitôl, hogy akinek egy darab kenyere van, ossza meg azzal, akinek semmije sincs. Római útja alkalmával XII. Pius pápa a legnagyobb megértéssel támogatta kéréseit. Fôleg a négy amerikai bíboros nagylelkű adományából négy teherautót tudott vásárolni, s ezekkel lehetôvé tette, hogy megoldódott a marxisták által szabotált szállítások kérdése: az amerikai adományokat Bécsbôl Budapestre tudták szállítani. 1945. november 4-én voltak a parlamenti választások. Az erôs orosz beavatkozás és jogsértés ellenére is sovány eredményt hozott a Kommunista pártnak: mindössze 13 százalékot értek el; a Kisgazdapárt 57 százalékot, a Szociáldemokrata párt 15 százalékot, a Parasztpárt 8 százalékot, de a Kommunista párt kikényszerítette egy koalíciós kormány alakítását, és hamarosan ôk lettek a diktáló hatalom. 1945--48 között, az istentelen marxista uralom kegyetlen évei alatt állott a poszton Magyarország hercegprímása. A ,,Mindszenty Okmánytár'' három kötete lépésrôl-lépésre, korhű adatokkal, történelmi hűséggel tárja elénk az eseményeket és a prímás magatartását. Dr. Vecsey József a 'Mindszenty harca' című kötet elôszavában ezeket írja: ,,Azt a harcot, amelyet Mindszenty hercegprímás a magyar katolicizmus ilén a kommunizmussal vívott, a bolsevisták kényszerítették az Egyházra. Ez a küzdelem védekezés volt a mindjobban kommunista befolyás alá kerülô közhatalom vallásellenes intézkedései és a harcos istentelenség támadásai ellen. A kommunista rendszer mindent elkövetett, hogy az Egyházat megfossza annak lehetôségétôl, hogy híveivel szabadon érintkezzék és a vallásos eszményt háborítatlanul ápolhassa. Ennek érdekében nem riadt vissza a legdurvább törvénysértésektôl sem. Mindszenty bíboros, az ország elsô fôpapja, ebben a harcban a magyar nép elhivatott vezetôjeként emelkedik mindenki fölé, aki az alapvetô emberi szabadságjogok rendíthetetlen védelmezôje. Egyaránt védelmébe veszi a népellenes és háborús bűnök vádjával fogvatartott tízezreket, az ôsi otthonaikból kiüldözött szlovákiai magyarokat és a kitelepítéssel büntetett hazai svábságot. Ô emeli fel egyedül tiltakozó szavát a magyar nemzettel szemben igazságtalan és egész Közép-Európa ôszinte megbékélését lehetetlenné tevô párisi békeszerzôdés ellen. Az erkölcstelen eszközökkel, nem egyszer kíméletlen terrorral vívott hatalmi harcok közepette a közéleti tisztaságot és felelôsségtudatot sürgeti. Személyes érdeme, hogy a papság és a hívek félrevezetését célzó körmönfont kommunista propagandát a kellô idôben szervezett ellenakciókkal hatástalanná tudta tenni. A katolikus szülôk mozgósításával megmentette a hitvallásos iskolákat az államosítástól és a kötelezô vallásoktatás továbbra is érvényben maradt. Kiváló szervezôképessége, fáradhatatlan buzgósága és egyéni varázsa folytán soha nem tapasztalt mértékben erôsödött meg a katolikus öntudat és egyre inkább elmélyült a vallásos élet. Mindezek a nyilvánvaló eredmények engesztelhetetlen gyűlöletet váltottak ki a marxisták táborában. Fôleg azért gyűlölték a hercegprímást, mivel vallásellenes célkitűzéseiket -- elsôsorban a Nyugat megtévesztésére -- a törvényesség látszatával szerették volna elérni, de a hercegprímás lépten-nyomon leleplezte valódi szándékaikat és éles fénybe állította a kiáltó törvénytelenségeket. Világos volt, hogy amíg Mindszenty bíboros fôpásztori székében marad, a marxisták minden erôfeszítése hiábavaló. E felismerés után a világkommunizmus egy minden eddigit felülmúló rágalomhadjáratot indított a magyar hercegprímás ellen.'' ======================================================================== Boldogasszony éve A fatimai üzenettel kapcsolatosan XII. Pius pápa felszólította a világ népeit, ajánlják fel magukat a Világ Királynôjének. Ez a felszólítás termékeny talajra talált a magyar nép körében. Szent István felajánlása óta már az ezredik évben tekinti magát a magyar nemzet Mária országának, és jó s balsorsában bizalommal könyörgött a Boldogasszonyhoz, a Magyarok Nagyasszonyához. A magyar püspöki kar 1947. augusztus 14-én Esztergomban tartott gyűlésérôl pásztorlevelet bocsátott ki, melyben meghirdette 1948-ra a Boldogasszony évét: ,,Mi Isten ujját látjuk a történelmi eseményekben és ezért minden vész és vihar közepette meg nem szűnünk remélni. Sôt, most hívunk fel benneteket, hogy mint ôseink tették, töretlen bizalommal helyezzük sorsunkat Isten kezébe a Szűz Anya által.'' A Mária-évet Mindszenty József hercegprímás nyitotta meg Esztergomban, a magyar püspöki kar jelenlétében. A megnyitó ünnepségre 60.000 zarándok sereglett össze az alig 20.000 lakost számláló prímási székvárosba. 1948 újévi körlevelében már így írhatott a prímás: ,,Fülünkben cseng az esztergomi Bazilika augusztus 15-i ünnepi nagyharangja. A Boldogasszony évére és életútjára hívta az árva, szenvedô egész magyar népet... De nem is csak egyetlen este emlékezete ez. Magyar földön 1947 második felében szakadatlanul vonul ajkán Mária dicséretével a hatalmas hívô népáradat a Tisza partján, Szombathelyen, Eger városában; azután a fôvárosban -- immár Nemzeti Mária Kongresszusba sűrűsödve -- a Bazilika és a Magyarok Nagyasszonya temploma elôtt és a Golgotatér munkásáradatának, majd a sziklatemplom fatimai ájtatosságának gyertyás fénytengerében. Nehéz idôk szinte egyetlen öröme, szépsége, de drága vagy nekünk!'' S a magyarok hivatott vezetôje gyakorlati útmutatást ad népének: ,,Ahogy 1947-ben a nagy központokban ünnepélyes hűség-vallomást tettünk Nagyasszonyunk iránt és kezébe helyeztük földi és örök sorsunkat, egyéni, családi, nemzeti életünket; az újévben, a tulajdonképpeni Boldogasszony évében folytassuk ugyanazt plébániáról- plébániára, egyházközségrôl-egyházközségre, családról-családra, szent nemes versengéssel, mintahogy a család jó gyermekei versenyeznek édesanyjuk kedvének keresésében. Lankadatlanul gyakoroljuk az engesztelést a magunk és mások, különösen a magyar föld bűneiért. Bűnbánatban, áldozatban, hangtalan keresztviselésben mossuk tisztára bűn-szennyes földünket, népünket. Hogy eredményes és üdvös legyen ez a szent igyekezet, Mária Szeplôtelen Szívén vezessük át! A Nagyasszony számára védjük Istentôl drága kincsként és felelôsség mellett ránkbízott ifjúságunkat jobban, mint a szemünk világát, hogy az testben és lélekben tisztán az Anyaszentegyház ölén katolikus és magyar maradjon és így legyen méltó hordozója a Boldogasszony örökségének. A keresztségi fogadalom komoly mérlegelésével határozottan, a hitvallók és vértanúk szilárdságával ,,ellene mondunk az ördögnek, minden cselekedetének és minden pompáinak''. ,,Ôrizzük, munkáljuk az annyira kívánatos katolikus egységet! A hívek a lelkipásztorokkal, a lelkipásztorokon keresztül a fôpásztorral, a fôpásztoron át Szent Péter megingathatatlan sziklájával legyenek gondolatban, érzésben, tettben egyek. Mária útmutatása szerint csak ez, a Krisztus Jézussal, a szívek királyával és középpontjával való összeforrottság az igazi egység útja 1948-ban és mindenkor. Jézus a szôlôtô, mi a szôlôvesszôk. Nem akarunk tôle távol száraz venyigék lenni. Maradunk Jézusban és Jézus mibennünk (Jn 15,4). Így nekünk is szól a nagy ígéret: Mária gyermeke és népe nem veszhet el. Amen.'' A Boldogasszony éve kellôs közepén -- 1948. június 12-én -- a Magyar Kurir közölte a katolikus hírmagyarázó nyilatkozatát: ,,... A beérkezett jelentések szerint a Mária ünnepségeken és zarándoklatokon összesen 3.891.000 hívô jelent meg. A számlálást 1948. május 23-val zártuk le. A fenti számban nincs beleszámítva az ország minden templomában Úrnapja alkalmából induló körmenetek résztvevôinek száma, amelyeken a beérkezett jelentések szerint 2.356.000 hívô részvételét állapították meg.'' * * * A Boldogasszony tiszteletére rendezett zarándoklatokat a kommunista kormányzat féltékeny szemmel kísérte. Ahol csak lehetett akadályozta, betiltotta, súlyos közlekedési nehézségeket támasztott, s a helyszínen hangszórók erôs lármájával zavarta a híveket. S megindult a direkt hadjárat Magyarország hercegprímása ellen. A bíboros elfogatását és halálra ítélését kívánó űrlapok aláírására kényszerítették a tisztviselôk és munkások megfélemlített tömegeit. A hercegprímás, röviddel letartóztatása elôtt szózatot intézett a magyar néphez (1948. nov. 18-án): ,,Nyugodtan nézem a mesterségesen felkorbácsolt hullámokat. Azon a helyen, ahol nem pártok, de az Apostoli Szentszék kegyébôl és bizalmából ôrt állok, a tajtékzó hullámok nem szokatlanok. A történelem változatos... Elôdeim közül azonban senki sem állott annyira eszközök híjával, mint én. Annyi célzatosan megszôtt, százszor megcáfolt, de konokul tovább hirdetett valótlanság nem tajtékzott mind a hetvennyolc elôdöm körül együttvéve sem, mint körülöttem. Nem vádolom vádlóimat. Ha a helyzetet idônként megvilágítani kényszerülök, ezt csak nemzetem feltörô fájdalma, kicsorduló könnye, megrázó igazsága teszi... Imádkozom az igazság és szeretet világáért. Azokért is, akik Mesterem szava szerint nem tudják, mit cselekszenek. Szívbôl megbocsátok nekik.'' ======================================================================== Letartóztatása és kirakatpere 1948 ôszén már állandó rendôri megfigyelés alatt tartották az esztergomi prímási palotát. November 19-én elfogták a szentmiséjérôl hazafelé tartó Zakar András titkárt. Ezután már a prímás napról-napra felkészült arra, ami hamarosan bekövetkezett. 74 éves édesanyját magához hívta s együtt ünnepelték a karácsonyt. 1948. december 26-án a világ legkegyetlenebb zsarnokainak csatlósai Magyarországon letartóztatták, és bebörtönözték az esztergomi érseket. Küzdelme, hôsies magatartása, élve átszenvedett vértanúsága azóta világtörténelmi távlatot nyert. Nyolc esztendôn át tartó rabsága az egész magyar nép, és azontúl a szovjet rabságban sínylôdô valamennyi nép tragikus sorsát példázza. Az ítélet ürügyéül kémkedést, hűtlenséget és valutaüzérkedést hoztak fel ellene. A ,,Szószék üzenete'' című könyvében Dr. Vecsey József így ír errôl az idôrôl: ,,Ez a komédia-per volt századunk legnagyobb botránya és a világegyház legbántóbb sérelme VII. Pius pápa bebörtönzése óta. A hit és az emberi jogok védelmében magyar földön folyt le a legkeményebb csata az istentelen marxizmus és a keresztény világnézet között. Az egyházüldözés a történelemben eddig nem látott eszközökkel folyik: a hóhérok nemcsak a keresztények testi életét oltják ki, de szeretnék a hitvallók kezébôl a vértanúság pálmáját is kiragadni. Mindszenty bíboros elôre tudta, hogy szellemi képességeitôl, értelmének és akaratának használatától megfosztva kell majd a kommunista bíróság elôtt megjelennie. Letartóztatása elôtt pár nappal nyilatkozatot juttatott el a kalocsai érsekhez és az esztergomi káptalanhoz. Ebben kijelentette: 'Nem vettem részt semmiféle összeesküvésben. Érseki tisztemrôl nem mondok le. Nincs vallanivalóm és semmit sem írok alá. Ha mégis megtenném, az csak az emberi test gyöngeségének következménye és azt eleve semmisnek nyilvánítom.' E nyilatkozat mutatja, hogy bátran, apostoli lélekkel nézett a reá váró szörnyű szenvedések elé. Ez a magatartása még nagyobbá tette ôt az egész emberiség szemében. Századok óta nem volt a magyarságnak olyan nagy fia, aki az egész kereszténységnek annyit mondott volna, mint Mindszenty József esztergomi érsek. Más egyházi nagyjaink is gazdagították az egyetemes kereszténységet, de inkább csak egyedi és nemzeti vonással. Mindszenty bíboros azonban egyetemes érvénnyel jelölte meg és fejezte ki az egész kereszténységnek egyedül lehetséges magatartását a jelenkor romboló áramlatával, a marxizmussal szemben.'' A kegyetlen kínzások az Andrássy út 60-ban folytak le. A bíboros a kirakatper után átkerült a budapesti gyűjtôfogházba. 1949 ôszétôl 1954 tavaszáig a VII. kerületi Conti-utcai börtön foglya volt. 1954 márciusában, súlyos betegen, a Gyűjtôfogház rabkórházába vitték. 1955 nyarán még mindig súlyos betegen Püspökszentlászlóra szállították, majd 1955 november másodikán a nógrádmegyei Felsôpeténybe vitték. ======================================================================== Kiszabadítása Az 1956-os szabadságharc eseményeit az egész világ ismeri. Az emberi lélek szabadságvágyát nem lehetett leláncolni: elôtört és magával ragadta az ifjúságot, a munkásságot, a katonaságot, az egész nemzetet. A prímás börtönében is meghallotta a szüretelô legények dalolását: ,,Ejhaj kikelet, Rákosinak kötelet, A magyarnak kenyeret!'' 1956. október 31-én a Szabolcs-Szatmár megyei munkástanács rádiója közölte: ,,Mindszenty József hercegprímást október 30-án este 10 óra 5 perckor a rétsági honvédség tiszti alakulata kiszabadította felsôpetényi rabságából, ahol három nap híján egy évet töltött, s ezzel a hercegprímás 8 évi rabsága véget ért. Szenvedéseinek véget vetett a gyôzedelmes magyar forradalom. Rétság község lakossága elsônek üdvözölhette a rabságából kiszabadult hercegprímást, akit a nyolc éves rabság sem testileg, sem lelkileg nem tudott megtörni. Az üdvözlésekre elsô szava az volt: Fiaim! Ott fogom folytatni, ahol nyolc évvel ezelôtt abba kellett hagynom!'' A nép csókolta ruháját, ahol érte. November 1-én este a Szabad Kossuth rádió Mindszenty József hercegprímás alábbi üzenetét közvetítette: ,,Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez. Senkivel szemben sincs gyűlölet szívemben. Csodálatraméltó hôsiesség szabadítja meg most a hazát. A világtörténelemben páratlan ez a szabadságharc. Minden dicsôséget megérdemelnek fiataljaink. Hála és imádság az áldozatokért, honvédségünk, munkásságunk, földművesnépünk példát mutatott az együttes hazaszeretetre. Az ország helyzete rendkívül súlyos. Napok óta hiányzik az élet folytatásának minden közös feltétele. A legsürgôsebben meg kell találnunk a kibontakozást. Most tájékozódom, két napon belül a kibontakozás útjáról személyes szózatot intézek a nemzethez.'' November 3-án este szólt a magyar néphez és a világhoz: ,,Igen gyakori mostanában annak a hangsúlyozása, hogy a nyilatkozó a múlttal szakítva ôszintén beszél. Én ezt így nem mondhatom: nem kell szakítanom a múltammal, Isten irgalmából ugyanaz vagyok, mint aki voltam bebörtönzésem elôtt. Ugyanazzal a testi és szellemi épséggel állok meggyôzôdésem mellett, mint nyolc éve, bár a fogság megviselt. Azt sem mondhatom, hogy most már ôszintén beszélek, mert én mindig ôszintén beszéltem; vagyis kertelés nélkül azt, amit igaznak és helyesnek tartok. ... A külföld felé élôszóval ma elsôízben köszönhetem meg azt, amit nekünk nyújt. Mindenek elôtt a Szentatyának, XII. Pius pápa Ôszentségének fejezem ki személyes hálámat, hogy a magyar katolikus Egyház fejérôl oly sokszor megemlékezett. Mellette mély hálámat küldöm azoknak az államfôknek, a katolikus Egyház vezetôinek, a különbözô kormányoknak, parlamenteknek, közéleti és magántényezôknek, akik a börtönömben töltött idô alatt hazám és sorsom iránt részvéttel viseltettek. Isten jutalmazza meg ôket ezért. Ugyanígy hálát érzek a világsajtó képviselôi és a rádiók világhálózata iránt, amelynek elektromos hullámai a humánum egyetlen légi nagyhatalmát alkotják. Vrülök, hogy ezt most végre szabadon megmondhatom. Másrészt arról óhajtok beszélni, hogy az egész kultúrvilág, a külföld, úgyszólván osztatlanul mellénk áll és segít. Számunkra ez ugyanis sokkal nagyobb erô, mint amennyi magunknak van: mi kis nemzet vagyunk. Kis ország a földgömbön. Ám valamiben mégis elsôk vagyunk: egy nemzet sincs, amely ezeréves történelme során nálunk többet szenvedett volna... ...Természetszerű oknál fogva: fizikai életfeltételeik szerint is mindjobban egymásra utaltak a népek. Mi magyarok, az európai népek családi, bensôséges békéjének zászlóvivôiként akarunk élni és cselekedni. Nem mesterségesen hirdetett, de valódi barátsággal mindegyikkel, sôt még további tájakra is emelve szemünket, mi, a kis nemzet barátságban, zavartalan, békés, kölcsönös megbecsülésben kívánunk lenni a nagy Amerikai Egyesült Államokkal és a hatalmas orosz birodalommal egyaránt. Jószomszédi viszonyban Prágával, Bukaresttel, Varsóval és Belgráddal. Ausztriát pedig ebben a tekintetben úgy kell megemlítenem, hogy mostani vajúdásunk kapcsán tanúsított testvéri magatartását máris minden magyar a szívébe zárta. Egész helyzetünket azonban az dönti el, hogy a 200 milliós orosz birodalomnak mi a szándéka a határainkon belül lévô katonai erejével. Rádió jelentések adták hírül, hogy ez a fegyveres erô növekszik. Mi semlegesek vagyunk. Mi az orosz birodalomnak nem adunk okot a vérontásra. De nem merül fel az orosz birodalom vezetôiben a gondolat, hogy sokkal jobban fogjuk becsülni az orosz népet, ha nem igáz le bennünket? Csak ellenséges népre szokott rátörni a megtámadott másik ország. Mi most nem támadtuk meg Oroszországot! Ôszintén reméljük, hogy az orosz fegyveres erôk mielôbbi kivonása országunkból megtörténik...'' ======================================================================== A menedékjog Másnap, november 4-én, hajnalban az egész szabad világot megdöbbentette Nagy Imre miniszterelnök bejelentése: ,,Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fôvárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.'' A kormány tagjai a jugoszláv követségen kerestek menedéket, Mindszenty bíboros pedig -- akit elôzôleg a budai prímási palotából a parlamentbe kérettek -- a miniszterelnök tanácsára az Egyesült Államok budapesti követségén kért menedékjogot. A szovjet tankok néhány nap alatt eltiporták a magára maradt magyar nép kivívott szabadságát. A magyar dolgozók azonban heteken át -- a világ csodálatára -- a maguk fegyverével, sztrájkokkal küzdöttek tovább a zsarnokság ellen. Az orosz szuronyok által hatalomba ültetett Kádár- rezsim nyomban hozzálátott a megtorláshoz. Ezreket végeztek ki, vagy deportáltak; az elhurcoltakkal és elítéltekkel megteltek a börtönök és internáló táborok. A kegyetlen megtorlás elôl mintegy 200.000 magyar -- fôleg fiatalok -- menekült el az országból nyugat felé. A nyolcesztendôs rabság után még tizenöt esztendô következett Magyarország prímásának világtól elzárt életében. A politikai menedékjog lehetetlenné tette látogatók fogadását. Édesanyja évente kétszer jöhetett el hozzá, -- a kommunista kormány beleegyezése volt szükséges ehhez is. Ô maga nem küldhetett ki levelet. Azonban hozzá tudott jutni újságokhoz, az amerikaiak könyvtárához és elérhetô dokumentumokhoz. A követségi tisztviselôk részére vasárnaponként szentmisét mutatott be, ez alkalmakkor mindig tartott angolnyelvű szentbeszédet, jegyzeteit gondosan megôrizte. Az amerikai püspöki kar egész idô alatt anyagilag hozzájárult a követség kiadásaihoz, a prímás vendégül látásának költségeihez. 1965. június 12-én, papi aranyjubileumára, König bíboros, Bécs érseke, aranykelyhet hozott a magányos ünneplônek: VI. Pál pápa ajándékát és meleg jókívánságait. ======================================================================== Az utolsó évek A félelmetes eszközökkel megrendezett kirakatper idején ki mert volna arra gondolni, hogy a bíborost nyolc évig tartó fogság után majd egy nagyszerű, az egész világot bámulatba ejtô szabadságharc szabadítja ki ellenségei kezébôl, s ezt követôen 15 évig tartó önkéntes fogság után hosszú életébôl még arra is marad pár év, hogy az egész világon szétszóródott mintegy másfél millió magyar menekült lelkipásztori gondjait is vállaira veheti. ,,Ha a történelemben akad 'irrationale' -- írta 1970. szeptember 1-én Dr. Vecsey József az Életünkben -- akkor Mindszenty József magyar bíborosprímás életben maradását annak lehet tekinteni. Aki azonban közelebbrôl ismeri a magyar prímás életszentségét, apostoli buzgóságát és vértanúi lelkületét, valamint Istenbe vetett rendíthetetlen hitét és reményét, az elsôsorban arra gondol, hogy drámai tettéhez mért nagy erényeinek természetfölötti megjutalmazásáról lehet szó, és feltételezi: Mindszenty bíboros-prímást a súlyos életveszélyben a Gondviselés különös oltalma tartotta meg, hogy látványossága legyen az emberiségnek és kitűnjék, hogyan ôrködik Isten egy elpogányosodott világban az igazak sorsa fölött.'' König bécsi bíboros érsek és Zágon prelátus pápai küldöttekkel folytatott hosszú és nehéz tárgyalások után 1971. szept. 28-án Mindszenty bíboros elhagyta a budapesti amerikai követséget és Rossi bécsi apostoli nunciussal együtt -- titkosrendôröktôl kísérve -- Bécsbe utazott. Ott Casaroli érsek várta, s onnét azonnal Rómába repültek. Az érkezôket a repülôtéren Villot bíboros fogadta. Megérkezvén a vatikáni kertekbe, a Szent János torony bejáratánál VI. Pál pápa várta, melegen üdvözölte és saját mellkeresztjével ajándékozta meg. A püspöki szinódus alkalmával a pápa jobbján koncelebrált. Ez alkalommal mondotta a pápa: ,,Itt van köztünk Tisztelendô Testvérünk, Mindszenty József kardinális, esztergomi érsek, aki sok éves kényszerű távollét után a napokban érkezett meg Rómába. Várva-várt vendégünk ô, aki ma együtt misézik velünk, mintegy dicsô jelképeként annak az egységnek, amelyben a magyar Egyház ezer év óta él együtt az Apostoli Szentszékkel. De jelképe ô annak a lelki kapcsolatnak is, amely összeköt bennünket azokkal a testvérekkel, akiket megakadályoznak abban, hogy hittestvéreikkel és velünk normális kapcsolatokat tartsanak fenn. Példaképe ô a hitben gyökerezô, megingathatatlan erôsségnek és az Egyház iránti önzetlen odaadásnak, amit elôbb fáradhatatlan munkásságával és ôrködô szeretetével, majd imával és hosszú szenvedéseivel mutatott meg. Áldjuk az Urat és mondjunk közös tisztelettel szívbôl jövô AVE-t ennek a száműzött, kiváló fôpásztornak!'' Abban a lakosztályban helyezte el a Szentatya Mindszenty bíborost, amelyben elôzôleg Athenagoras pátriárka lakott. Többször meghívta asztalához és gyakran küldte át hozzá titkárait üzeneteivel s ajándékaival. Mindszenty prímás felvette a kapcsolatokat egyháziakkal és világiakkal. Meglátogatta tituláris templomát, a S. Stefano Rotondo templomot, s Róma több templomát. A Szent Pál bazilikában történt, hogy egy ismeretlen pap közeledett hozzá, kezet csókolt s köszönetét fejezte ki nagy áldozataiért. Csak azután mutatkozott be: ,,Siri bíboros vagyok.'' 1971. október 23-án Mindszenty József bíboros átköltözött Bécsbe, a Pázmáneumba. A búcsúzásnál a Szentatya bíborosi köpenyét ajándékozta a magyar prímásnak ezekkel a szavakkal: ,,Eminenciádnak adom bíborosi köpenyemet, hogy védje a hideg vidéken, és hogy emlékeztesse szeretetünkre és nagyrabecsülésünkre''. Alig érkezett meg Bécsbe a prímás, azonnal hozzáfogott lelkipásztori útjainak szervezéséhez. Elment az egész világon szétszórt magyarjai után: Kanadába, Dél-Afrikába, Ausztráliába, az Egyesült Államokba, Dél- Amerikába, hogy vigasztalást, erôsítô hitet, új reménységet vigyen mindenkinek. Budapesten a kommunista vezetôség egyre idegesebben figyelte a sokezres tömegek felsorakozását, akik szomjas lélekkel és lelkesedéssel hallgatták a Fôpásztor buzdításait. Végül is a magyar kommunisták állandó nyomására VI. Pál pápa 1973. dec. 18-án az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította. A keresztútnak újabb állomása volt ez Mindszenty József életében. Még a Budapesten lefolytatott tárgyalások alkalmával a római megbízott úgy nyilatkozott, hogy a bíboros nyugatra távozása kedvezô alkalom lesz arra is, hogy kiadhatja hosszú idô óta várt emlékiratait. 1974 októberében megjelentek az Emlékiratok. Mindszenty bíboros mégegyszer a világ népei elé tárhatta lelkének legnagyobb gondját: a kommunista zsarnokság által elferdített igazság ügyét, az elnyomott emberi szabadság ügyét, a vallásos nevelés elfojtásának nagy kérdését, a békepapok miatt megzavart lelkiismeretek zűrzavaros állapotát. Mégegyszer szólt az ô tisztán csengô, határozott, alkut nem ismerô hangja: egész életáldozata nem másért volt, mint Isten ügyéért, az Anyaszentegyház szabadságáért, a magyar Hazáért; az igazság, a hit és a jó erkölcsök diadaláért. ======================================================================== Halála Utolsó lelkipásztori útján, Dél-Amerikában, mint mindig, ezrek hallgatták szavait. Onnét azonban fáradtan, betegen érkezett vissza Bécsbe 1975. április 27-én. Másnap nem tudott misézni, bement a kórházba. Híveiért lángoló lelke még mindig sürgette, hiszen a közeljövôben Skandináviában is, Párizsban is várták látogatását. Ezért választotta az operációt, midôn orvosaival tanácskozott. Az operáció elôtti napon Dr. Vecsey József együttérzéssel mondta: ,,Hát megvolt az orvosi konzílium''. A bíboros az ô tréfás módján válaszolt: ,,Én elnököltem!'' (Ezzel tudtul adta, hogy ô maga akarta az operáció minél elôbbi végrehajtását.) Készen volt az örök számadásra is. Magához kérette, átnézte és kiegészítette végrendeletét. Az operációt követô délután tüdôembólia következett be, és az Úr Jézus, Akinek ô életét és szenvedéseit adta, isteni Szívére ölelte hűséges szolgáját. 1975. május 6-a volt, d. u. két óra 15 perc. Halálának híre egy-két óra alatt eljutott a világ minden részébe. Telefonok és táviratok tömege érkezett a Pázmáneumba és a bécsi érsekségre. Milliók imája szállt fel az égbe érte, s az ô nagy eszméinek diadaláért, közeli boldoggáavatásáért. Sokan érkeztek a tengeren túlról is, hogy elkísérjék utolsó útjára. Május 9-én ravatalozták fel a bécsi Szent István Dómban. Itt a szentély elôtt felállított koporsóját a nap folyamán ezrek látogatták meg, hogy kifejezzék gyászukat és mindenekelôtt tiszteletüket és nagyrabecsülésüket a 20. század e nagy magyar hitvallója és mártírja elôtt. Az ünnepélyes gyászmisét május 10-én 12 órakor König kardinális pontifikálta a bécsi káptalan, számos magyar valamint osztrák lelkész s mintegy 3.000 hívô jelenlétében. A Stephansdomban Mgr. Opilio Rossi apostoli nuncius képviselte a pápát, akinek König érsekhez intézett táviratát is felolvasták a szentmise alatt: ,,Az általunk mindig nagyrabecsült Mindszenty József bíboros váratlan elhunyta alkalmával Önnek, Bíboros Úr, valamint a jelenlevô magyar papságnak és híveknek kifejezzük mélyen érzett részvétünket. Az elhunyt bíboros rendületlen bátorsággal és erôs hittel tett meggyôzô módon fényes tanúságot Krisztusról a legnehezebb idôkben is. Önnek, Bíboros Úr, valamint a bécsi magyar kollégium vezetôségének ôszintén köszönjük mindazt a támogatást és segítséget, amit az érdemes egyházfejedelemnek nyújtottak. Miközben imáinkban megemlékezünk róla, külön, szívbôl jövô apostoli áldásunkat küldjük Önnek, a papságnak, az összegyűlt hívôknek és a számunkra mindenkor drága magyar népnek. VI. Pál pápa.'' Evangélium után König érsek Mindszenty prímás ravatala fölött ezeket mondotta: Mindszenty József bíborostól búcsúzunk, mielôtt elindul Máriacellbe utolsó zarándok-útjára. Koporsójára -- mély gyásszal, de keresztény reménységgel -- ráírjuk a Szentírás szavait: ,,Ha a búzaszem nem esik a talajba, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, bôséges termést hoz.'' Ajka elnémult; a ragyogó szónok szavai azonban, aki népe történelmébôl merítve hazájában hatalmas tömegeket ragadott magával, tovább hangzanak. Meggyôzôdése volt, hogy az eleven egyházi élet családnak és hazának azzal tesz értékes szolgálatot, ha hirdeti a vallásban gyökerezô igazságok rendezô szerepét, hogy az Evangélium üzenete mint a kiengesztelôdés és a béke üzenete megtalálja az utat az emberek szívéhez. Keze, amellyel azokat a pásztorleveleket írta, melyekben a keresztény alapelveket, az Egyház szabadságát, az emberi méltóságot védelmezte egyházmegyéjében és az országban, elhidegült. Defunctus, adhuc loquitur. Halott, de tovább beszél hozzánk. Emlékiratait olvassák az egész világon és azok megindítanak sok embert. Szíve, mellyel Egyházát, hazáját és hitét mindenekfelett szerette, összetört. Ez a szív nyitva állt mindenkinek, akik szükséget szenvedtek és segítségre szorultak, vallási és politikai hovatartozás nélkül. Egyik látogatásomkor véletlenül tudtam meg, hogy minden adományt, amit különbözô külföldi országokból kapott, szétosztott finom tapintattal szükségben élô fôvárosi családoknak. Neki magának semmije sem volt, és spártai igénytelenségben élt. Tudok arról, hogy éveken át állandóan ugyanazt az egy reverendát hordta, míg végül is valaki ráerôltetett egy újat. -- Defunctus, adhuc loquitur. ,,A világ -- mondotta ô maga -- elveheti tôlünk ezt vagy amazt, de nem veheti el tôlünk Jézus Krisztusban való hitünket.'' A világ valóban sok mindent elvett tôle: hosszú éveken át fôpásztori tisztje gyakorlásának szabadságát, az emberi és a lelkipásztori kapcsolatot egyházmegyéjével és népével, fizikai és lelki ellenállóerejét a kirakatperben. Senki sem kételkedik ártatlanságában s ennek ellenére nem rehabilitálták. Amit a világ elvett vagy visszatartott tôle, mint mag a földbe hullott, hogy elmúlásával sokszoros termést hozzon. A világ nem veheti el tôle, hogy mártír és hitvalló lett, amint ezt maga a Szentatya megállapította: Mindszenty alkudozás nélkül képviselte hitének és Egyházának érdekeit és kész volt minden áldozatot magára vállalni. Minden belsô nehézség ellenére engedelmességet tanúsított Szent Péter utódjával szemben, hogy -- amint ezt nekem mondotta -- a fenntartás nélküli engedelmességre példát adjon. Mártír volt, aki csodálatos helytállással viselt el testi és lelki szenvedéseket Egyházához és népéhez mindvégig kitartó hűségében. Korszakunknak, egy olyan korszaknak a vértanúja, amelyben új mártírtípust teremtett az ideológiai és politikai okokból támadt vallásüldözés. Erre a hitvallóra és mártírra illik a Szentírás szava: Ha a mag nem hal el, egyedül marad, ha azonban elhal, bôséges termést hoz. Tisztelettel és nagyrabecsüléssel hajlunk meg ez elôtt a modernkori vértanú elôtt. Megharcolta a jó harcot, bevégezte a pályát s a hitet megôrizte, készen van számára az igazság gyôzelmi koszorúja (Tim 4,7). Élete végére bizonyosan az Örök Bíró írta a szavakat: Te jó és hű szolgám, lépj be Urad örömébe! A búcsúzás eme fájdalmas órájában vigasztaljon és erôsítsen bennünket a közös hit és Krisztus Urunk ígérete: Ha a mag nem hal el, egyedül marad, ha azonban elhal, bôséges termést hoz. ======================================================================== Gyászistentisztelet és temetés Máriacellben Mindszenty József bíboros prímás végrendeletében temetésérôl így intézkedett: ,,Ha számkivetésben halok meg, temessenek el ideiglenesen a máriacelli kegytemplomban. Ha azonban Mária és Szent István Országa fölött lehull a hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltba.'' A magyar bíboros eme végsô kívánságának tett eleget König bécsi bíboros-érsek, amikor ötnapos fatimai útjáról hazasietett, hogy május 15-én Máriacellben is maga pontifikálhassa a misét és végezhesse a beszentelést. A kegyhely határában a koporsót a hatóság nevében a polgármester vette át, és innen hozták a templom bejárata elé. Már 8 órakor ott volt Mindszenty prímás koporsója a kegyoltár elôtt. Ezrek vonultak el elôtte itt is imádságos tiszteletadással. Közben 9:15 órakor a magyar lelkipásztorok egy csoportja gyászmisét koncelebrált, mely alatt a hívek közül sokan járultak a szentáldozáshoz. 10 óra után a koporsót a Wienerstrasse végére vitték, ahonnan Mindszenty bíborost König és Döpfner bíborosokkal az élen, több fôpap, mintegy 300 pap és több ezer hívô kísérte harangzúgás közben a kegytemplomba. Ez volt a számkivetésben meghalt magyar hercegprímás utolsó zarándokútja. A koporsót most a fôoltár elé vitték, amelynél a gyászmisét a kardinálisok László István eisenstadti és Johannes Weber grazi püspökkel együtt mutatták be. A latin nyelven bemutatott misén az olvasmányokat és az evangéliumot magyar és német nyelven olvasták. Evangélium után Pater Werenfried van Straaten búcsúztatta Magyarország számkivetésben elhunyt nagy prímását: ,,Isten egy olyan keresztúton vezette Mindszenty bíborost végig -- mondotta többek között -- amilyent bíboros eddig aligha járt meg. Példás hűséggel ment végig ezen az úton anélkül, hogy ellenségeit gyűlölte volna; de nem is tért ki elôlük, amikor megalkuvással vagy meneküléssel életén könnyíthetett volna. Hűségesen követte az Urat, hiszen ahol Krisztus volt, ott kellett lennie az Ô szolgájának is.'' ======================================================================== Források Mindszenty József: Emlékirataim. Toronto, 1974. Dr. Vecsey József: Mindszenty Okmánytár. I-II-III., München, 1957. Dr. Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára. St. Gallen, 1970. F. Eisenring: Er hat den guten Kampf gekämpft. St. Gallen, 1975. Életünk 1971--75. évfolyamai. Eredeti kéziratok és hangszalagok. * * * Az emlékek gazdag csokrát lehetne egybekötni, ha szerte a nagy világon élô magyarok leírnák személyes élményeiket a mártír-bíborosról, és elküldenék a Kardinal Mindszenty Stiftung címére: 9490 Vaduz, Liechtenstein Florinsgasse 7.