Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Pajor András: Barlang, jászol, szelíd parázs Pásztorjátékok a mai embereknek Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Bevezetés Mikulás-este -- családi körben Karácsony misztériuma a nép hitében Fenyôfa-játék kicsinyeknek Kis betlehemes játék Az Örömhír pásztorjátéka Karácsonyi üdvözlôlap A reménység pásztorjátéka A vigasztalás pásztorjátéka Templomi betlehemes játék nagyobbaknak Vándor betlehemes Családi szenteste a karácsonyfánál Karácsonyi töredék ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1999 jelent meg a Korda Kiadó gondozásában az ISBN 963 9097 67 5 azonosítóval. Az elektronikus kiadás a szerzô egedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a szerzôé. ======================================================================== Bevezetés Üdvözlet sorstársaimnak, a paptestvéreknek, hitoktató munkatársaknak, hogy stílusos legyek: Békesség a földön mindazoknak a jó szándékú embereknek, akik velem együtt november elejétôl a fejüket fogják a miatt a néhány perc miatt, ami szent karácsony estéjén az ünnep nélkülözhetetlen hangulatát jeleníti meg a gyermekek, fiatalok pásztorjátékával. Amit itt most közreadok, nem éppen irodalmi remekművek sorozata. Az eddigi munkáim után többen kissé furcsállhatják a színvonalat, mégis sokan kértek, hogy tegyem közkinccsé saját írású pásztorjátékomat, mert nagy segítséget jelenthet a munkában legfeszítettebb idôszakokban egy-egy kész forgatókönyv. Értéküket tehát nem az epikus tökéletesség, hanem a kipróbáltság jelenti. Ezek már mind- mind igen nagy sikerrel lejátszott pásztorjátékok, amelyeket fôként a rendelkezésre álló szereplôk száma és egyéniségük színvilága szerint írtam. A legunalmasabbakban is mindig megjelent a gyerekek szellemessége, játékkedve. Mifelénk minden Szentestén elôször délután játsszuk el a pásztorok Jézus-keresését, ennek az útnak veszélyeit, kísértéseit. Ez a kisebb gyerekek számára történik, akik ilyenkor templomi megjelenésükkel egy kis készületet engednek a szüleiknek otthon; az éjféli szentmisére úgysem tudnának még eljönni. Ne becsüljük alá azt a hangulatkeresést, amit ilyenkor még a nem hívô családok is fontosnak tartanak a gyerekek számára, hiszen ezen keresztül nagyon sok indítás adható a lelküknek. Sôt mifelénk évek óta minden házba eljutó szórólap is hirdeti a karácsonyi programot, így a pásztorjátékot is, nagy illúziók nélkül, mindössze annak reményében, hogy valamilyen nyomot hagyunk az emberek és az emberpalánták lelkében. A második pásztorjáték az éjféli mise elôtt jeleníti meg szemléletesen a megtestesülés misztériumát, lehetôleg korunk, emberi problémáink beleszövésével. Mindkét esetben érdemes néhány szó bevezetôt mondania a lelkipásztornak, amikor a gyülekezô közösség köze mehet, barátságosan megszólíthatja ôket és némi elôzetes magyarázatot adhat a játékhoz, mintegy ráhangolva arra az összegyűlteket. A benne szereplô ifjúság sikerélménye pedig páratlan pedagógiai eszköz. A sorok közt jó néhány hittani megfogalmazás bújik meg, a rímbe szedett szövegek pedig egy-egy csoporton belül gyakran válnak szállóigévé: olykor még a nyári táborokban is elôkerül egy-egy sor valamilyen humoros alkalmazásban. E szavakkal átadom tehát ezeket az összegyűjtött kincseimet. Kérem eddigi hűséges olvasóimat, most se nehezteljenek meg egy egyszerű falusi plébános lelkipásztori, pedagógiai stílusa miatt. ======================================================================== Mikulás-este -- családi körben Keresztvetés, bevezetô ének (A ,,Futva jöttem elibéd'' dallamára) Téli estén hópehely száll az ablakunkra, Miklós püspök közeleg -- idén újra. Szeretettel osztja szét sok kincsét: Áldást békét, ajándékot -- Jézusért. Tanuljatok szeretni -- erre adok példát, Én is Jézustól kaptam ajándékát. Ô költözött szívembe, bennem él. Felkarolni árvát, szegényt: kincset ér. És albumunk megtelik jóság sok jelével: Ajándékok, csomagok bôségével, Szent Miklósunk mosolyog: légy hát jó, Tovább röpül és nyomában száll a hó. Édesapa: Ki tudná nekem elmondani, hogy ki volt Szent Miklós? A gyerekek összeszedik az ismert legendákat, az édesapa pedig kiegészíti: Egy kisázsiai város, Mira püspöke volt a negyedik században. A legenda szerint már háromnapos korában fel tudott állni. Szüleit pestis járványban elveszítette, vagyonát pedig szétosztotta a szegények között. Egy édesapa nem tudta férjhez adni három lányát, mert olyan szegények voltak. Ekkor Miklós három aranygolyót rejtett az ablakukba. Püspökként szegény gyerekek családjait segélyezte ajándékaival titokban, akiket ezzel az éhhaláltól mentett meg. Galériusz római császár idejében sokat szenvedett a keresztényüldözések miatt, késôbb részt vett a niceai zsinaton, ahol arcul ütötte az eretnek, -- Krisztus istenséget tagadó -- Áriuszt, ezzel jelezve kitartását az igaz hit mellett. Egy alkalommal az ördög koldusnak öltözött és megfojtott egy fiút. Miklós azonban visszaadta az életét. Sírjánál is sok csodás gyógyulás történt. Édesanya: Gyerekek, egy kedves szentet ünneplünk, akkor imádsággal is kérjük az ô közbenjárását: Szent Miklós püspök, hitünk hôsies megvallója, a gyerekek és a szegények barátja! Köszönjük, hogy ajándékozó jóságoddal és elsôsorban jó példáddal ebben az évben is eljöttél közénk. Kérünk, ajándékozd meg családunkat békességgel és jóakarattal egymás és mindenki iránt. Segíts minket, hogy látva a te jóságodat, még lelkesebben követhessük Jézust, aki Isten legnagyobb ajándéka számunkra. Támogass közbenjárásoddal, hogy az idei adventet is úgy éljük végig, hogy karácsony öröme még tisztább és teljesebb lehessen bennünk. Ámen Befejezô ének: Miklós püspök egykor régen segített a szegény népen. Ôt dicsérte koldus, árva, emlékezzünk jóságára. Ajándékos, kedves szentünk példaképpen járt elôttünk. Emlékére adnak nékem, sok jót, amit kíván szívem. Ezután következik az ajándékok hagyományos átadása. ======================================================================== Karácsony misztériuma a nép hitében Az egyik vidéki kolléga meséli: -- Képzeld, nálunk az eddig fenyôfa-megszállott igazgatónô idén pásztorjátékot tanít be a gyerekeknek. -- Ó, hiszen ez csodálatos -- válaszolom lelkesedve. -- Na, azért ennyire ne ragadtasd el magad -- feleli ô --, mert több benne a kolbász meg a hurka, mint az angyal. Bizony, sokszor nem nagyon értjük az úgynevezett ,,vastag karácsonyokat'', amikor a jólét, az eszem-iszom határozza meg az ünnep súlyát, nem is beszélve az ajándékokban való tobzódásról. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy karácsony alapvetôen szenzitív jellegű ünnep, az érzékek igen nagy szerepet kapnak és megszentelôdnek benne. Hiszen a kinyilatkoztatás kezdete óta láthatatlan Isten most, megtestesülésében láthatóvá válik, mintegy lefordítja a mi emberi nyelvünkre, stílusunkra önmagát. Érzékelhetôvé válnak az angyalok is, nemcsak a valamilyen formában látható megjelenésükkel, hanem az evangéliumok egyértelmű közlésével is, mely szerint a jászol felett angyalének volt hallható. Fontos átélnünk a Kisded elsô érzékeléseit is, néha költôi képekben, a szalma szúrásait, a tél hidegségét, az istálló huzatát, az anyatej elsô cseppjeinek ízét, az állati lehelet páráját stb. Az Ô kezdeti megpróbáltatásaiban pedig a sajátjainkat: a pásztorok vándorlásának fáradtságát, fagyosságát, amelyek alkalmasak a remény és a felismerés kioltására. A megtestesülés zord körülményeinek szemlélése mégsem hasonlítható a nagyheti szenvedés átéléséhez. Hiszen itt minden kivetettség ellenére egészen közelrôl érzôdik Isten lehajló szeretetének melegsége, amely a felfoghatatlanságig súlyos teológiai tartalom megközelítéséhez segít el bennünket sajátos hangulatával. ,,S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsôségét, az Atya Egyszülöttének dicsôségét, akit kegyelem és igazság tölt be... Mindannyian az ô teljességébôl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva'' (Jn 1,14.16.). A betlehemi Kisded a karácsony evangéliumának tanúsága szerint magába foglalja mindazt az emberi tökéletességet, amely a történelem során bármikor, bármelyikünkben meglehetett. Létezik tehát mégis emberi tökéletesség, mégpedig külön-külön valamennyiünk számára, ennek pedig egyetlen szempontja és elérési módja van: mind közelebb kerülni Krisztushoz, mind hasonlóbbá válni Ôhozzá, mindjobban felfedezve benne saját személyes tökéletességünket, melyet Ô végtelen emberi gazdagságában magában hordoz. Ugyanakkor mindazt, ami a világban legmélyebb igényeink szerinti emberi megnyilvánulás volt: művészi alkotások, tudományos vagy társadalmi munka az irgalmasság jegyében, megható, nemes gesztusok, melyek az emberi összetartást szolgálták: most, e barlangban világra jött kisgyermekben mind-mind egyesültek. Nem legmélyebb álmaink kivetítôdése karácsony éjszakájának ünnepe, hanem az az Örömhír, hogy legmélyebb vágyaink reális emberi igények, sôt már teljesültek is megszemélyesülve; világra jött az Emberfia, aki mindezeket mindannyiunkban képes betölteni. ======================================================================== Fenyôfa-játék kicsinyeknek Eredetileg egy vidéki kultúrház színpadjára készült a sokféle gyerekműsor egyik betétjeként. Célja, hogy feloldja a fenyôfa- ünnepségek pogány szellemét, ezért megszólaltatja a szomorú fenyôfákat, ,,akik'' örömüket akkor találják meg, amikor karácsony jó hírét a lakásokba vihetik a gyerekeknek. Jelmezük -- mivel kicsinyekrôl van szó -- elöl is, hátul is egy-egy fenyôfa mintára kivágott zöld dekorációs karton. A játék kezdetén a szomorú, hófödte fenyô látszik rajtuk, majd amint ének közben az angyal egy varázspálcaszerű csillag-végzôdésű bottal megérinti ôket, hirtelen megfordítják magukon a jelmezt és egy- egy gazdagon feldíszített fenyôfa kerül elôre. A zöld karton jelmez alatt sötét, lehetôleg barna nadrág és pulóver legyen. Zene magnóról Samu fenyô: Örökzöld a nevünk, most mégis didergünk, Hisz ágaink a hótól fehérek. Berci fenyô: Szomorú az élet az árva fenyôknek, Egyik évszak sem jó, nyáron nap, télen hó. Panni fenyô: Nyár olvasztja gyantánk, ôsszel a szél tépáz, Télen fagy ritkít meg, tavasz? Jégesô ver. Samu fenyô: Amikor meg lenne néhány nyugodt napunk, Enyhe nap, hűs szellô, akkor sem vigadunk. Berci: Nem is, mert ilyenkor jönnek a favágók, Füttyszavuk hallatszik messze a határból. Panni fenyô: És aztán a fejszék a lábunkhoz érnek, Recsegnek, csikorgnak törzsünkön az élek. Együtt: Jaj, de szomorú is ám a fenyô-élet. (Nagyot sóhajtanak) Zene magnóról, angyal ugrál, táncol köztük. Amerre az angyal táncol, arra hajladoznak a fenyôk, és nagyon bámulják ôt. Samu: Hát ez meg kicsoda? Berci: Lám, miféle szerzet? Panni: Vigyázzatok, ez egy favágó álruhában! Angyal: Szomorú fenyôfák, Samu, Berci, Panni, Nem favágó vagyok, jó hírt jöttem hozni. Hallottam az imént, sírós kesergéstek, így elhatároztam, vigaszt hozok nektek! Samu: Nekünk vigaszt hozni igen reménytelen. Berci: Esetleg ha máris túljutnánk a télen? Panni: Azért meghallgatunk, szólj hozzánk, idegen. Angyal: Isten angyalai közül vagyok egyik. Kis Jézus ma éjjel köztünk megszületik. Örül ám a világ, kicsi és nagy máma, Sok szegény gyereknek nincs karácsonyfája. Berci: Hát mi hogy segítsünk itt, az erdô mélyén? Hófödte ágakkal szent karácsony éjén? Angyal: Vidámak lennétek, bizony elvinnélek, én magam hozzájuk, teljesüljön vágyuk. Panni: Kis Jézusnak lennénk örömhírmondói? Jó meleg szobában ajándék-hozói? Samu: Örömtüzet gyújtnánk kisgyermek-szívekben? De hogy is tehetnénk, hiszen díszünk nincsen! Angyal: Azt bízzátok énrám, hisz varázscsillagom Itt van a kezemben, s díszít, ha akarom. Jöttök-e hát velem szegény családokhoz, Szép karácsonyfának, szeretet-lángokhoz? Együtt: Megyünk, megyünk, megyünk!!! Zene, s közben az angyal táncolva feldíszíti a fákat. Panni: De gyönyörű lettem, csupa dísz az ágam! Berci: Mosolyog-e zöld szín, mi búsult csak rajtam. Samu: Ilyen szépnek magam még nem is álmodtam! Együtt: Most lettünk igazán mi csak örökzöldek, mert az örök Királyt ünnepelhetjük meg. Jézus örömhírét visszük szegényeknek, örök élményt nyújtva sok kicsiny gyermeknek. Újra, zene, az anyák együtt táncolnak az angyallal. ======================================================================== Kis betlehemes játék Ez a kis pásztorjáték önmagában nagyon szerény a szentestére. Be lehet azonban iktatni kisebb gyerekekkel -- hiszen a szöveg játékossága nekik jobban áll -- úgy eljátszatni, hogy egy nagyobbak által elôadott irodalmi összeállítás vagy éppen szentírási szakaszok felolvasása szolgáljon keretként. Dicsértessék Jézus magasságos mennyben, e nap alászállott nekünk Betlehemben. Ezt jöttünk most össze mind megünnepelni, angyalokkal együtt néki énekelni. Ki szerény jászolban, egyszerű pólyában, fekszik állatok közt, nyirkos istállóban. Kispásztor: Mit beszél ez össze? Ivott, vagy megszédült? Méghogy a nagy Isten közibénk betérült? Hiszen tudjuk: Isten fönn, a mennyben lakik, méghogy itt, a földön látnák ôt valakik! Csillag: Nyisd ki jobban szemed, utána rikácsolj! Szerinted kit rejt a betlehemi jászol? (Függöny föl, a másik két pásztor alszik.) Kispásztor: Ébresztô, lajhárok, egy csillag itt fénylik, Na és miket beszél! Meghallgatni illik! Azt mondja, hogy Jézus leszállt Betlehembe Gyermekként, hogy minket a mennybe vigyen be. Öreg pásztor: Mit hallok, mit hallok, mégis igaz lenne, mirôl a próféták szóltak jövendölve, Eljött a Megváltó mennynek trónusáról, azért, hogy e földön trónja legyen jászol? Részeges pásztor: Talán sokat ittam, nem ritka ez nálam, hihetetlen, miket hallok mostanában. Emberek közt élne a mennyei Isten? Vagy csak a fülem cseng, és csak annak hittem. Csillag: Térj észre, te, álmos, bóbiskoló pásztor, Hogy megérts, hát igyál kevesebbet máskor! Amit meg itt hallasz, nem a füled csengi, Nem hiszi ezt könnyen elsô szóra senki. Induljatok Betlehembe! Ének: Pásztorok, pásztorok, örvendezve... Mária: Látod, kicsi Jézus, gyönge karjaimban, otthonodra leltél, rongyos istállóban. Óh, de mit nem hallok, csillagok zenéjét, vagy tán a mennyei angyalok énekét? Angyalok: (A ,,Mennybôl az angyal'' dallamára) Ó, hova szálltunk, ó, mi ez itt, egy istálló, istálló, Bent melegség van, odakint zordan hull a hó, hull a hó. Itt szállt meg Jézus, mert nem volt hely a szívekben, szívekben, Szűzanya karján ring a Megváltó szívesen, szívesen. Szűz Mária: Aludj el, Kisded, Jézuska minket megáldjál, megáldjál, Rút bűneinktôl és a pokoltól megváltsál, megváltsál. Angyalok: Pásztorok jönnek a pusztaságból imádni, imádni, Csillag nyomában, ránk fognak ôk is találni, találni. Kispásztorok: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Öreg pásztor: Hej, de kitanultad máris az illemet, Én csak úgy köszönök: békesség veletek! Részeges pásztor: (csuklik, illeg-billeg) Én meg annyit mondok, egészségetekre! (inna, de a Csillag odaugrik) Csillag: Én meg annyit mondok: az ivást fejezd be! Kispásztor: Úgy bizony, barátom, ez istálló templom, Isten lakik itten, két szememmel látom. Részeges: Nem iszom hát többet, Isten szeret engem, hogy e csodás estét én is megérhettem. Együtt: Imádjuk hát együtt az Istennek fiát, kisdedként a földön égnek, földnek Urát! 2. Angyal: Bár én angyal vagyok, nekem nincsen testem, Mégis oly jól esik itt átmelegednem. A mennyei fények áttörték az eget, Mosolyából ontja a fényt s a meleget. 3. Angyal: A kis Jézus lassan már elszenderedik, pásztorok a hírét szanaszét hirdetik. Hogy a világ lássa, amit ôk itt láttak, Mennyei királynak jászolánál álltak. 4. Angyal: Mi is énekeljük: Dicsôség Istennek, békesség a földön minden jó embernek. Szülessen meg végre, szívekben a béke, Ezen a szent estén halandók reménye. 5. Angyal: Üdvözítsd az embert, szelíd kis Jézuska, Oszd szét kegyelmedet, világ Megváltója, Hadd érezze a föld, hogy szeret az Isten, Atyja mindenkinek, földön és a mennyben. 6. Angyal: Nos hát, jó emberek, legyetek hálásak, Istennek, amiért ily ajándékot ad, Egyszülöttjét Jézust és vele a békét, Hassa át a jóság mindnyájatok szívét! Ének együtt (A ,,Fel nagy örömre'' dallamára) Szóljon a földön ünnepi dal, angyalok ajkán szent diadal, Gyôzzön a jóság, szívünk tiéd, ó, kicsi Jézus, drága vendég, Nézd, a sok pásztor ím ide áll, ôrzi az álmot égi király. Megváltod mind a bűnösöket, értük adod az életedet. Hála és áldás száll tefeléd, angyali ének mind a tiéd. Nézd, a sok pásztor mint muzsikál, ôrzi az álmod égi király. ======================================================================== Az Örömhír pásztorjátéka Ennél a játéknál ügyeljünk arra, hogy a szentírási idézeteket mondó angyalok, illetve próféták nagyobb fiatalok legyenek, akik kellô komolyságot és tekintélyt tudnak adni az elhangzó igéknek. A pásztorjáték szereplôi játékos kedvű nagyobb gyerekek, akik viszont a derűs hangulatot nyújtják a darabhoz. A játéktér közepén egy imazsámoly, az ének közben Mária bevonul, letérdel rá és egy könyvet vesz a kezébe, olvasgatja, majd elálmosodik és egy kissé az imazsámolyra hajtja a fejét. Ének: (Az ,,Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítô'' dallamára) Názáretnek városában lelt rá Isten Máriára kit szeplôtlen fogantatott, s éltét látva -- elfogadott. Süvöltô szél, viharzó éj, ám Mária mégis remél: a nép egyszer szabaddá lesz, Isten velünk nagy csodát tesz. Szabadítót küld mi közénk, ki egy szűztôl megszületik. Ó, Istenem, meddig várjunk, míg hozzánk ér új királyunk? Az angyalok belépésekor Mária szelíden felriad, négy angyal (négy fiú vagy két fiú és két leány) négyszögben köré állnak. 1. Angyal (hátulról): A bűnbeesés után így szólt az Úr a kígyóhoz: ,,Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ô ivadéka közé. Ô széttiporja fejedet, te pedig a sarkát veszed célba.'' Mind: Istennek legyen hála! 2. Angyal: Salamon király így imádkozott az Úrhoz: ,,Atyáink Istene, jóságos Urunk, ... Nálad a Bölcsesség, aki művedet ismeri, és jelen volt, amikor a földkerekséget megalkottad. Ô jól tudja, mi kedves a szemedben, és mi egyezik meg parancsaiddal. Ôt küldd el szent egedbôl, fölséges trónod helyérôl, hogy velem járjon és velem munkálkodjék, és megtudjam, mi kedves elôtted.'' 3. Angyal: Így szól az Úr Izajás próféta által Szenvedô Szolgájáról ,,Úgy nôtt fel elôttünk, mint a hajtás, és mint gyökér a szomjas földbôl... Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés... megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra... ...a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmaink nehezedtek rá.'' Gábor angyal: Mária! Üdvözlégy, kegyelemmel vagy teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál! Mária: Ugyan, miféle köszöntés lehet ez? Gábor angyal: Ne félj, Mária, kegyelmet találtál Istennél! Gyermeket fogansz, fiút szülsz és Jézusnak fogod elnevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr neki adja atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. Mária: Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek? Gábor angyal: A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli borít be árnyékával. Ezért a születendô Szentet az Isten Fiának fogják hívni.> Mária: Íme, az Úr szolgáló leánya vagyok. Teljesedjék hát be rajtam a te igéd. Ekkor a négy angyal kibont egy nagy csipketerítôt és magasba emelve felemeli Mária felett. A terítô középsô része felett pedig meggyullad egy élénksárga reflektorégô, míg a játéktér teljesen elsötétedik. A térítôt az angyalok lassan, nyugodtan leeresztik a térdelô Máriára, aki közben lehajtja a fejét. A félhomályban pedig megjelenik a Keresztelô. Keresztelô Szent János: A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek elô az Úr útját, egyengessétek ösvényeit... Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcseit! Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs! Akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen! ... Én csak vízzel keresztellek benneteket. De nyomomba lép az erôsebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ô majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. A most következô ének alatt Mária és az angyalok kivonulnak, és bejönnek a pásztorok és a kislány angyalok. Ének: Pásztortűz ég a pusztában. Ott alszanak, hóban, sárban. A pásztorok, kik az éjben megfásultak szenvedésben. Örömhír jön számotokra, Jó emberek, nemsokára. Fényt hint rátok a magas ég: megtörik majd e vak sötét. Álmotok most hagyják félbe, leszállunk a sötétségbe. Angyalsereg, vigyük nékik csendes szóval az Örömhírt. 4. Angyal: Nahát, milyen zord e puszta, sok jó pásztor átalussza üdvösségnek éjszakáját, mindnek megrázom irháját. Mielôtt még megfagynátok, mennyei fény árad rátok. Pásztorok, sok erôs férfi, gyertek engem elkísérni! 1. Pásztor: Bálba készülsz? Tánc kell néked? Azért fontos a kíséret? Amúgy meg hogy kerülsz ide, s mi ez a fény tetejibe? 5. Angyal: Na, látjátok, errôl van szó, szikra pattan, ropog a hó, szent karácsony éjjele van, Isten Fia közöttünk van. Kicsi gyermek -- ez lesz a jel, meleget rá jószág lehel. 2. Pásztor: Nem lehetne holnap reggel? Mit kezdjünk egy kisgyerekkel? Bár hideg van, majd megfagyunk, azért itt most jól elvagyunk. 4. Angyal (a néphez): Na, látjátok, itt nincs mentség! Mily nagy úr a kényelmesség! Pedig boldog csak az lehet, kit fűt az Isten-szeretet, Ki mindenre képes érte, hogy üdvösségét elérje. 1. Pásztor: Na, jó, meggyôztél, hát legyen. Merre van az a Betlehem? 5. Angyal: Se túl messze, se túl közel, csillag fénye nektek a jel. 2. Pásztor: Megbomlottal, pásztor testvér? Csillagfényben keresgélnél? Minek nekünk az a város? Csodát tesz ott a nagy mágus? 4. Angyal: Ember nem tud csodát tenni. Isten tud csak így meglepni. Értünk kisgyermekként jött el, égi Atya így átölel. 2. Pásztor: Pénzt osztanak, bô kincseket? 5. Angyal: Üdvözítô szent kegyelmet. 2. Pásztor: Ott lakik a szép Juliska? 1. Pásztor: Minek neked az a fruska? Hát nem akarsz üdvözülni? A kis Jézust üdvözölni? 2. Pásztor: Na, jó, menjünk, de annyit mondok: elalszom, ha nincs borotok. 4. Angyal: Az örömtôl részegedj meg! Isten Fia szeret téged! 2. Pásztor: Na, mondhatom, nagyon szeret! Aludni se hagy engemet! 1. Pásztor: Jaj, ne morogj már mindenen, kifogásod töménytelen! Hiába ámítod magad: csak benne lehetsz önmagad! Induljunk hát! A pásztorok elindulnak, közben végig vitáznak, az egyik biztatgatja a másikat. Ének: (A ,,Feljött immár az a csillag'' dallamára): Ó, Betlehem, de messze vagy, kezünk-lábunk csaknem lefagy. Mégis olyan más ez az éj, angyal vezet, csillag zenél. De szeretnénk megtalálni, ki jött minket megváltani. Istállóban jászol, szalma, rajta fekszik kis Jézuska. Ó, milyen szép, ó, mily kedves, szívünkben is szállást keres. Siessünk hát mi mindnyájan hóban, szélben, éjszakában. (Ez az ének Volly ,,Karácsonyi és Mária énekek'' című könyvében található.) 2. Pásztor: Angyal testvér, ó, te lelkes, engemet is lelkesíts meg! Az iramot jobban bírnám, ha lenne egy korty pájinkám! 1. Pásztor: Na te aztán jól ismered angyalokkal az illemet. Gyere, felhevítlek téged, pásztortánc szít kedvet néked! Pásztortánc -- furulyaszóló. 2. Pásztor: Kedvem megjött, azt már érzem. Jöjj szívembe, kis Vendégem! Válts meg engem bosszúságtól, lustaságtól, aggódástól! Hadd legyek tiéd egészen, érted élni álljak készen! 1. Pásztor: Jól beszélsz, testvér, ez tetszik. Istállóban itt melegszik, Jószágoknak leheletén Jézus karácsony éjjelén. Szívünk már örömmel telve -- megérkeztünk Betlehembe. Betlehemi angyal: Dicsôség a nagy Istennek, békesség az embereknek, Látom, csak ideértetek, tánccal megjött jókedvetek. De itt aztán már csönd legyen! Szentély lett mára Betlehem! Az Isten ide költözött, Kisded tudatlan nép között. Gyertek tovább lábujjhegyen! Angyalének szól odabenn! Harangszó, elhelyezkedik a Szent Család. 1. Pásztor: Üdvözlégy, Szűz Édesanya, boldogságod ez éjszaka. Kegyes József, légy te áldott, hogy gondozod kis családod! 2. Pásztor: Férfiszívben ily gyöngédség, Máriának nagy segítség. Szent Család, de jó köztetek, megláthatjuk a Kisdedet! Mária: (A ,,Mennybôl az angyal'' dallamára:) Ó, kicsi Jézus, pásztorok jöttek, jászladhoz, jászladhoz, angyal vezette ôket az éjben, mindegyik jó hírt hoz. Téged imádnak, s égi Atyádat énekkel, ily szépen, Könnyeik látva, szánd meg hát ôket nézz rájuk, kegyesen. József: Ó, hitvesem, aludj, pihenj, vendégeink szép szelíden majd énvelem beszélgetnek, s imát mondnak a Kisdednek. Igaz, a tűz csak pislákol, de oly lelkes e sok pásztor, szeretettôl tüzes arcuk, de hisz mind-mind ezt akartuk, látni végre Istenünket, remélni üdvösségünket. 1. Pásztor: Átadom neked, Istenem, sokszor heves természetem. Beszédem megzabolázom, szemérmemet megvigyázom. 2. Pásztor: Harag hogyha dúlna bennem, eszembe jut majd Betlehem. Békességet innen viszek: hisz boldogok a szelídek. 1. Angyal: ,,Az Ige emberré lett és közöttünk verte fel hajlékát. Láttuk dicsôségét, az Atya Egyszülöttének dicsôségét, Akit kegyelem és igazság tölt be.'' 2. Angyal: ,,Mindannyian az Ô teljességébôl merítettünk, kegyelmet kegyelemre halmozva... Istent soha nem látta senki. Az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya jobbján ül.'' 3. Angyal: ,,Minden Ôáltala lett és nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága.'' Gábor angyal: ,,A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.'' Ének: Fel, nagy örömre! (mind). ======================================================================== Karácsonyi üdvözlôlap Ennek a játéknak az az érdekessége, hogy a mai ember együtt jelenik meg benne az egykori pásztorokkal, így nagyon közel hozza hozzánk Betlehem titkát, tanítását. A színpad közepén egy kb. 200x120 cm-es keret áll, belógnak benne az állatfejek: szamár, tehén, bárány stb. meg némi fenyôgally. Nem messze tôle az a család, amelyik arról számol be, hogy milyen tartalmatlan üzeneteket kapnak karácsonyra, nekik viszont milyen mély élményt jelent mindez. A szülôket lehetôleg nagyobb fiatalok játsszák! Amikor a Szent Család sorra kerül, ôk a keretben, a pásztorok meg annak közelében helyezkednek el. E játékban az énekek nincsenek jelölve -- tetszôlegesen kiválaszthatóak. Postás: Hol az utca, hol a házszám, bárcsak mindet megtalálnám, Karácsonyi üdvözletek, mennyi munka van veletek. Évrôl-évre mégse bánom, legalább itt a karácsony, Öröm nekem is, mi másnak, az emberek alig várnak. Szép karácsonyt, sok örömet, békességet, ifjú s öreg, áradnak a kívánságok, mindenkinek, mire vágyott. De valamit megfigyeltem, amiket kézbesítettem, mind-mind csak álmokról szólnak. A szép szavak csak úgy folynak. Amit mégis hiányolok, bár a béke komoly dolog, nem tart soká, elszáll hamar, többnyire a karácsonnyal. Itt most mégis megtaláltam egy lapot e nagy táskában, Ami mindtôl különbözik, meggyôzônek ígérkezik. Édesanya: Karácsonyra sok kegyelmet, Istentôl jött békességet! Szülessen meg szívetekben Jézus, miként Betlehemben. Ajándékul megváltást hoz minden évben minden házhoz. Imádkozunk is értetek, örömével elteljetek. Édesapa: A Gyermek, ki leszállt közénk, mint testvér, úgy lett a miénk. Mennyit küzd a kis családunk, hogy a helyünket megálljuk. Hogy rombol a hitetlenség, s ezen át a nagy ellenség, a kísértô azt akarja, karácsonyunk legyen rabja. Édesanya: Ma a városban hallottam, azt beszélték nagy komolyan, hogy e jászol csak hagyomány, feltűnt az idôk folyamán, másnak pedig csak hangulat, az ember most jobban mulat, Mit tud, mit ért ebbôl, aki Jézust Istennek nem hiszi? Édesapa: Én meg munkások közt élek, ôk igen nehezen élnek. Minden változástól félnek, szellemileg is szegények. Butít tévé, újság, rémhír, de jó lenne az Örömhír, Bár megértenék, s felfognák, Isten szavát fontolgatnák. Édesanya: Gyerekek, gyertek, eljött az Úr Jézus. Édesapa: Elérkezett karácsony örömhíre! Ének... 1. Angyal: Máriának Betlehemben eljött a Megváltó csendben. Hé, pásztorok, hol bujkáltok? Hiszen nagy öröm vár rátok! Ki hinné, de mégis így van, Isten Fia közöttünk van. Elsôként ti tudtok róla, elkésnetek, szép nem volna. Álmos pásztor: Ki mer zavarni álmomban? Kiabálni éjszakában? Szemembe világítani? Örömhírrel csábítani? Méghogy Betlehem s Megváltó! Méghogy jászol meg istálló! Na és pont a sok rongyosnak, ázó-fázó pásztoroknak? 2. Angyal: Ébredj, gyorsan, fel a fejjel! Álmos pásztor: Gyere vissza inkább reggel! 2. Angyal: De hát én egy angyal vagyok. Álmos pásztor: Az maradjon a te bajod. 2. Angyal: Hallgass már meg, szépen kérlek, A jó hírrel Isten küldött. Álmos pásztor: Én meg neki visszaküldlek. Mondd meg neki, nappal küldjön! 2. Angyal: De nehéz angyalnak lenni, ha Jézusért kell felkelni. Egy ilyen álmos pásztornak azt mondja, hogy jöjjek holnap. De hiszen ma van karácsony, ez valóság, nemcsak álom! Fiatal pásztor: Testvér! Testvér! Ne ellenkezz! Angyal szárnya itt lengedez. Álmos pásztor: Köszönöm, de tél van, fázom. A legyezô kell majd nyáron. Öreg pásztor: Ezzel így hiába beszélsz. Ez a bot meghozza eszét. Álmos pásztor: Na, na, öreg, mi nem várhat? Ideges vagy, mi a bánat? 1. Angyal: Jézus szeretete sürget. Benne Isten testesült meg. Édesapa: Ez a mai ember baja, hogy a kényelmesség rabja, ki meg szeret tenni-venni, azt a lelke nem érdekli. Édesanya: Ó, engem hányszor faggatnak: mi a titka nyugalmadnak? A hitem -- felelem nekik. De jó neked -- s lelegyintik. Édesapa: Máskor meg térítôk jönnek, ôk is Jézusról beszélnek, Összevissza hadováznak, nagy baj hinni a szektáknak. Édesanya: Gyermekeim, ma, szenteste, a Szentírást vegyük kézbe. A próféták ígérete a Jóhírt megjövendölte. Ének... Álmos pásztor: Messze van még az a város? Hát a Kisded sosem álmos? Pásztor: Ha a test alszik is éjjel, a lélek maradjon éber. Az Úr Jézus ma kisgyermek, ha bíróként jelenik meg s számon kér az idôk végén, legyen irgalomra remény. Meddig sírtunk, meddig vártuk, most, hogy itt van, mire várunk? Mért' nem rohanunk lihegve, imádni ôt Betlehembe? Édesapa: Úgy látszik, nem új jelenség, akkor is volt lelki restség, Lelkesedésnek hiánya, ez rombol ma is -- hiába, Politika, és szegénység, szellemi igénytelenség, Sok-sok szürke embert teremt, ami fontos, mind tönkrement. Édesanya: Megváltót várunk, mint akkor, nem sajtótól nem a banktól, Szenvedélyek s önzô élet az embernek mennyit érnek? Van mennyei Atyánk, aki minden gondunk enyhítheti, A Megváltót, kire vártunk Egyházában megtaláljuk. 1. Angyal: Ej, pásztorok, mire való, alattatok jég lesz a hó, ti meg szépen belefagytok, ha itt csak így vánszorogtok. 2. Angyal: Ô a mindenség királya. Istálló a palotája. Trónusa a jászol s szalma, Ô vállalta, így akarta. Édesapa: Ó, de félünk nélkülözni, pénzrôl, rangról lemondani, pedig áldozatok nélkül, az életünk elsötétül. Édesanya: Ha Istenre, szentmisére, imádságra idônk féltjük, az ördögnek dolgozunk és legfeljebb, ha félig élünk. Pásztor: Valami mindig hiányzott, nemcsak testem ázott-fázott, De vigaszom se volt nekem, így tengettem az életem. Éreztem, hogy bűnös vagyok, s nem találok bocsánatot. De most egy kis fény szivárog e barlangból, ahol állok. Ének Szűz Máriáról... Szent József: Tessék, tessék, jó pásztorok, angyalotok ide hozott, Bár én itt nem szolgálhatok semmivel, mi illô dolog, Meleggel, se kényelemmel, ám a csoda itt tárul fel. Ôt ringatja szűz hitvesem, akiért a világ eseng. Bár kemény, de mily szerencsés, sorsotok, ez égi vendég titeket fogad elsôként, míg a világ esendôként máshol keres boldogságot. Ám a szívünk Ôrá vágyott. Gyertek hát és köszöntsétek! Lángoljon az öröm nektek! 1. Pásztor: Ó, de apró, ó, de gyenge, a vállán a világ bűne. 2. Pásztor: Ó, de kedves, mily megértô. Ô a hatalmas Teremtô. 3. Pásztor: Ó, de szerény édesanyja, tisztaságos Szűz Mária. Szűz Mária: (Az ,,Ó gyönyörű szép, titokzatos éj'' dallamára) Ó, gyönyörű szép, kicsi Jézusom. Míg alszol, óvlak, kezedet fogom. Jászolodat ringatom, életedet vállalom, Szent Karácsony éjjel. Ó, kegyes Isten, mennyei Atyánk. Elküldted ím a legnagyobb csodát. Kicsi Jézus bátorít, hogy megment a tiszta hit Kárhozattól minket. 1. Angyal: Dicsôség a magasságban Istennek Szent Háromságban, Hogy a Fiú embersége áldás az emberiségre, Ó, hozzánk de irgalmas volt, bűnös népéhez lehajolt. Adjunk hálát mind ma éjjel, lelkünk teljen el az éggel. 2. Angyal: Békesség a földieknek, jó szándékú embereknek. Akik szózatunk hallották, s e barlangot választották. S akiket a hű szeretet a kicsi Jézushoz vezet. Maradjon is meg lelkükben, hordják Jézust bensejükben. Álmos pásztor: Ajándékot illett volna hozni ezen alkalomra a didergô kisgyermeknek. A szívemen melegedj meg! Ha kell, érted éber leszek, többé én sem késlekedek. Érted ha kell, korán kelek, ha elfogadsz, boldog leszek. Öreg pásztor: Öregségem nem ajándék, helyedben én szebbre vágynék, De türelmem legyen tiéd, sok év után sok bölcsesség. Ezt eddig is tôled kaptam, de hogy ki vagy, nem tudhattam. Most már látlak, Isten Fia, hozzád készülök én haza. 3. Pásztor: Ó, de csodás ez az éjjel, fel sem foghatom ezt ésszel, Látni a hatalmas Istent -- szelíd kisgyermekként itt lent, Pásztortársak, igaz lenne? Eljutottunk Betlehembe. Eddig kételkedtem, tudom, most kincsként bizalmam adom. Postás: Hivatásom mint a szolga tettem eddig béres módra. Most fogtam fel csak értelmét: hogy hordhatom örömhírét Szent Karácsony ünnepének, a Kis Jézus kegyelmének, Hogy ma éjjel ez a világ összeforrjon szívünkön át. Ugyan, ugyan, jó emberek, ki adhat nekünk különbet Igaz békénél és hitnél, bűnbôl való megtérésnél? Testvér, most már nyújtsd a kezed, Kisded kezét el ne engedd! Változtasd meg életedet, Tedd, mit Istened mond neked! Ének... ======================================================================== A reménység pásztorjátéka Ebben a játékban a pásztorok megkeseredett életüket adják át jelképekben a kis Jézusnak. Érzékeltetve azt az igazságot, hogy jobb az öreg pásztorra és általában az öregekre hallgatni, akik tartják bennünk a reményt, mert megpróbáltatásaikban bölccsé érlelôdtek, és ismerik az igazi értékeket, a hit fontosságát. Öreg pásztor: Kutya egy tél, kutya élet, elhangzott bár sok ígéret, öregségig eljutottam, jobb napokat sosem láttam. A gaz dôzsölt, a jó fázott, éhezett s a pusztán ázott, Kivert kutya a becsület, fájdalomra nincs enyhület. Mindenki ígér valamit, szebb lesz, jobb lesz, most kell a hit, Végül bôrünket lenyúzzák, reményünket mind kiirtják. Itt az idô ráébrednünk: jólétbôl már nem jut nekünk. Szeretetet kitôl kapunk? Együttérzést kitôl kapunk? Próféta: De sok ígéret leng körül, de sok bánat is rág belül! Szegény pásztor, öregséged nem hozta meg enyhülésed. Kenyered megaláztatás, palotád a sok bánkódás. Reményt nincs kitôl koldulnod, úgy érzed, jobb lesz feladnod. Öreg pásztor: Bizony, szeretnék megfagyni, az életem odaadni, Elfeledni gyorsan mindent, éhes didergéseinket, A drága nyáj bégetését, tavaszi nap enyhülését, Mindent, ami becsapás volt, ezektôl sem lett semmi jobb. Próféta: Ha egy s más mégis történne, mitôl szíved megenyhülne? Ettôl jól ugyan nem laknál, de reménybe kapaszkodhatnál! Mondjuk, jön egy találkozás: barlang, jászol, szelíd parázs, A jászolban kicsiny gyermek, kit báránykák dédelgetnek! Öreg: Na még ily' nyomorúságot -- így meglátni a világot! Ettôl ugyan mit vigadjak? Szegénységembôl mit adjak? Angyalok kara: (Valamilyen karácsonyi éneket dúdolnak....) A többi angyal bevonul, kivilágosodik a szentély. Elôl egy pásztor sír: 1. Pásztor: Jaj, báránykám hová lettél, a sötétben eltévedtél, Hogy óvtalak, hogy védtelek, milyen féltve neveltelek! Most már te sem vagy meg nékem, nincs is nekem miért élnem. 2. Pásztor: Ugyan, ilyet hogyan mondhatsz, te még nôhetsz, gazdagodhatsz, Nézz meg engem, én azt bánom, a családom alig látom. Ugyan mit ér a szeretet, ha csak távolból epeked? Öreg pásztor: Ujjuj, hé, ezt hallgassátok: amint amott tétovázok, Szomorkodok, meg kesergek, egy próféta megjelenget. Én mondom: ez így nem élet, ô mondja: remény kell néked. Én mondom: az mind elfogyott. Ô mondja: majd újat adok: A városban istállóban újszülött fekszik jászolban. Én mondom, mily nyomorúság, ô mondja: nem az, vigasság! 1. Pásztor: Az öreg is, a mi gondunk, ha beiszik, csôdöt mondunk. 2. Pásztor: Most is, lám, mit hord itt össze, kergeségen jár az esze. 1. Pásztor: Összevissza lát-hall mindent, végül megbolondít minket. 2. Pásztor: Méghogy próféta meg gyermek, ...de pálinkát honnan szerzett? 1. Angyal: Ne merjétek ôt gúnyolni! Lusták vagytok gondolkodni? Mit jelenthet: barlang, gyermek, ki megadja reményetek? Meg hogy épp egy bölcs próféta adja mindezt tudtotokra? 2. Angyal: Ha a városig eljuttok, a palotát meglátjátok. 1. Pásztor: Éppen ez hiányzik nekünk. Ha ott van, ebbôl nem kérünk! 2. Angyal: Hallgass végig, fogd a szádat! Palotának fordíts hátat! 3. Angyal: Indulj tovább az ösvényen, a vár alatt ki, egészen, addig hol istállók vannak, s jószívű szegények laknak. 4. Angyal: Ott csak a szeretet számít. Cifra gazdagság nem ámít. Ott akart Ô megszületni, mindannyiunkat meglepni. Öreg pásztor: Nocsak, hát megint én legyek, ki belétek lelket verek? Mire vártok, mért nem mentek? Van ennél jobb ötletetek? 1. Pásztor: Hát kend miért nem jön velünk? És ha rossz útra tévedünk? Öreg: Nekem még van itt a réten hírnökkel egy kis beszédem. 2. Pásztor: Megint kezdi, bár hadd mondja, csak jusson el ô is oda! Ének... a pásztorok elindulnak, egy kis idôre félreállnak, öreg pásztor és próféta... Próféta: Jól van, öreg, hittél benne, te vagy az ifjúság lelke! Bár mind rátok hallgatnának! Kevesebbet csalódnának! Ugyan kit boldogít a pénz? Földi dolgokkal mire mész? A halállal hogy bánsz majd el? A lelkedrôl hogy számolsz el? Öreg: Bírtam volna az éhséget, a telet, a betegséget, Megalázó szegénységet, fôúri kegyetlenséget, Annyi vigasz kellett volna, hogy fiaim felnôtt korra Hallgassanak a jó szóra, gondoljanak Megváltóra! Próféta: Talán ma, karácsony este lelkük eljut Betlehembe, Belátnák kis Jézust látva, ez életük boldogsága. Öreg: Csillogás, pénz értéktelen, ha életük értelmetlen. De az isteni szeretet, ha befogadjuk, meglehet, Minden szükséget feledtet, ember boldog csak így lehet! Próféta: Tetszik szavad, öreg pásztor, ne félj hát a prófétától! Elkísérlek Betlehembe, csillagot hordok szívembe'. Ének... 1. Angyal: Ma az egész világ vándor, hömpölyög a vándorlástól. Mint ki kincs után kutatgat, nép lepi el az utakat. 2. Angyal: Ma az egész világ gyermek, hisz' Istenben atyára lelnek, Árvák és elhagyatottak, kik rég szeretetre vágytak. 3. Angyal: Ma az egész világ ébred, bú s aggódás mit sem érnek: Fájdalmunkra gyógyulást ad Megváltónk, ki most befogad. 4. Angyal: Ma az egész világ gazdag, lelki kincsben dúskálhatnak, Mind akik az Isten Fiát lelkük mélyén ringatgatják. Dúdolás, a pásztorok megérkeznek Betlehembe. 1. Pásztor: Bárki is legyen odabenn, boldogságot nem ad nekem. Elvesztettem báránykámat, a szívem most majd megszakad. 2. Pásztor: Nézd csak, a kis szürke árny ott! Nem a te báránykád áll ott? 1. Pásztor: Jaj, dehogynem, megvagy végre, nagyobb öröm nem is kéne! Öreg: Mit nem hallok, mit nem mondasz, a boldogságról lemondasz? Sok hamis öröm csalóka, boldogságunk elorozza! 2. Pásztor: Bent meleg van? Vagy csak béke? Szegényeknek menedéke? De ha Ô is oly szegényke, mibôl futja ily zenére? Végtelenül finoman, halkan énekel az angyalok kara... Öreg: Ó, te balga, mibôl futja? Hisz bent röpdös száz angyalka! Próféta: Ajtó csukva, ablak csukva, Senki sincs hát, ki benyitna? Az 1. pásztor benyit, erre hirtelen rendkívül hangosra felerôsödik az ének, mire mindhárman visszahôkölnek, egyik-másik fenékre is esik, az angyal felsegíti ôket, és kézen fogva bevezeti a Szent családhoz. Házigazda: Bizony sosem remélhettem, hogy elôkelô vendégem Lesz valaha az életben, hisz lyukas is a fedélem. Se jogom, se bátorságom, meghíváshoz nincs szállásom, E szegény asszonyt megszántam: szülje meg gyermekét nálam. De hogy ki is ez a gyermek, azt csak akkor sejthettem meg, Amikor az angyalének köszöntötte a vendéget. Most látom: Isten szemében mily nagy érték szegénységem. Paloták? Zárva elôtte. Ránk pedig nagy áldás szállt le. Szent József: Bizony, derék házigazda, te voltál arra hivatva, hogy hajlékod templom legyen, hisz vendéged nem idegen. Ô teremtett s vált meg téged, Ô a békéd, s üdvösséged. Sorscsapások közt vigasztal, dicsôséggel felmagasztal. Ti pedig, jó pásztornépek, imádással köszöntsétek Isten Fiát, ki ma nektek elhozta a reménységet! Hisz szegények mindig lesznek, éhezôk is s gondterheltek. De kifosztott az lesz végképp, kinek e jászol nem érték. Öreg pásztor: Úr Jézus, mondd, több mi lehet, mint látni tekintetedet? Érezni, hogy velünk érzel, így jótettünk egy se vész el. 1. Pásztor: Életem is neked adnám, fogadd el hát kis báránykám! Úgy szerettem, legyen tiéd, egész szívem hozom eléd. 2. Pásztor: Hálátlan többé nem leszek. Vasárnap templomba megyek. Napi imám el nem marad, hogy lelkemben megtartsalak. ======================================================================== A vigasztalás pásztorjátéka Ismét reménytelen és kiégett pásztorokkal találkozunk, akiknek nemcsak az a bajuk, hogy bár kaptak egy kis reményt a betlehemi Kisded meghirdetésével, mégsem találnak oda, de egy vérszomjas farkas is kerülgeti ôket. Végül a farkas ijed meg tôlük, miután önként a fenevad általi halált választanák, gondolván: ha ilyen életunt embereket eszik, talán ô is ilyenné válik. Az angyalok továbbvezetik a pásztorokat, de a farkas sem mond le róluk. Ám amint megérkeznek Betlehembe, a fenevad is megszelídül Jézus láttán. 1. Pásztor: Pásztortársak, van értelme? Így élni, e félelembe'! Farkasoktól így rettegni? A tűz mellett majd megfagyni? 2. Pásztor: Szegényen és kifosztottan, és sohase jóllakottan, Amíg mások esznek-isznak, mi virrasztunk, ôk alusznak. 3. Pásztor: Mit fáztok és keseregtek, farkasoktól miért féltek? E kulacs válasz mindenre: meleg s bátorság van benne. (Elôvesz egy kulacsot, megemeli, aztán jó meghúzza.) 1. Pásztor: Azzal ugyan nem jutsz messzebb; ha jól berúgsz, mi lesz könnyebb? 3. Pásztor: S ha keseregsz, mi lesz könnyebb? Sóvárgással mi lesz könnyebb? 2. Pásztor: Isten egykor megígérte, megváltót küld el a földre. Oly szívesen köszönteném, de enélkül halok meg én. Öreg pásztor: Jaj, ti nyamvadt, zöldfülűek, kapzsik és türelmetlenek, Kilencvenkét éves vagyok, a pusztában majd megfagyok, Addig ugyan nem halok meg, míg Megváltóm nem látom meg! (Feláll, a nép felé fordul kitárt karokkal) Mért élsz reménytelenségben? Bízz Isten ígéretében! 1. Pásztor: Az öreg milyen maradi! 2. Pásztor: Hát ha egyszer jó így neki?! 3. Pásztor: Nem tudja magát leinni! (A beszédjük egyre lassabb, aztán elbóbiskolnak. Farkas lihegi körül ôket, hörög, vicsorog.) Farkas: Nocsak, mennyi sok jó falat, itt a kedvezô pillanat, Elég lesz tán fél fogamra a négy pásztor meg a nyája. Angyal: Elég ebbôl, gyilkos fajta, ha az éhség gyomrod marja, egyél füvet, havat, makkot, de ezt a négy pásztort hagyd ott! Mert nekik küldetésük van, Megváltónkhoz a városba. Farkas: Téged még nem kóstoltalak, díszcsomagban finom falat. Angyal: Angyal vagyok, nincsen testem, de bundád megpörkölhetem! (a csillag felé nyúl) Farkas: Jaj jaj, most a hideg télben más se hiányzik már nékem. 1. Pásztor (felriad): Istók lába, öccse, bátyja, életünkre ki tör máma, Emitt farkas ólálkodott, amott üstökös gomolyog. 2. Pásztor (felriad): Hová bújjunk, hová menjünk, a nyájunkat hová tegyük? 3. Pásztor: Kulacsom kezd kiürülni. Hát se inni, se aludni? 4. Pásztor: Ugyan, ugyan, mitôl féltek? Angyalének csendül nektek! Figyeld ezt az üzenetet, nem másnak szól, hanem neked! (Az öreg pásztor körbemutat a közönség felé, hogy mindenki érezze, neki szól.) Angyal: A búskomorság mit használ? Így az éjben ne virrasszál! Kerekedj fel a Jóhírre, indulj gyorsan Betlehembe! A Megváltó megszületett, és máris vár benneteket! 1. Pásztor: Oda menni nekünk? Hogyan? Palotába, ily rongyosán? Angyal: Egy szerény istállóba jött, a szegények házai közt. 2. Pásztor: Biztos vad testôrök ôrzik, kezünk-lábunk majd kitörik! Angyal: Testôre egy szelíd szamár. Mária s József boldogan vár! 3. Pásztor: Ha tüzes a tekintete? Abba pusztulunk majd bele! Angyal: Ó, de hiszen kicsiny gyermek, szeressétek, s ne féljetek! Öreg: E fogadtatás kell nekünk! Megértésre vágyik szívünk! Ó, Megváltónk és Testvérünk, megyünk már, nem késlekedünk. Ének... (tetszôlegesen a pásztorokról) Farkas: Menjünk csak szépen utánuk, hosszú ám odáig az út, Hátha jön egy sötét sarok, ahol rájuk lecsaphatok! Angyal: Ejnye már, te lompos rémség, a te hazád a sötétség? Isten teremtett téged is, adj hálát e napon te is! Farkas: Tán meg kéne szelídülnöm, megváltó jászlához ülnöm? Farkasösztön ordít bennem, miért kell szamárrá lennem? Angyal: Az a betlehemi szamár nagyobb dolgot tesz ma annál, mint amit farkas létedre tettél egész életedbe'. Te pásztorra fogad fened, ô Jézusnak ád meleget. Farkas: Mesebeszéd, angyal koma, lássuk, hogy hol a vacsora! (Megfordul, és megjelennek a pásztorok.) Nocsak, minô találkozás! Egy, kettô, három, négy fogás! 1. Pásztor: Tôled már meg nem rettenek, harcra veled már nem kelek, Csak a hideg, a küzdelem, éhség, nyomor jutott nekem. Ha megeszel, csak jó nekem, ha éhes vagy, kezdd el velem! 2. Pásztor: Reménykedve indultunk el, de ez az út sosem fogy el. Inkább egy farkasnak foga, mint megfagyva vesszünk oda! 3. Pásztor: Farkas koma, velem kezdjed, jókedved lesz ettôl neked! Tán még maradt a bendôdben pálinka neked is bôven! Öreg: Hosszú az út, kétségtelen, kifáradt e sok esztelen, már csak a farkas hiányzott, reménységet kitôl várok? Angyal: Reménység angyala vagyok, ha kell, veletek gyaloglok. Remény nélkül kitartani? Bizony nem fog sikerülni! (A farkas felé fordul.) Te még itt vagy? Hordd el magad! Vagy légy szelíd egy perc alatt! Farkas: Mostmár enni sincsen kedvem, Ilyen pásztorokra leltem! Mind unják az életüket, félek, én is ilyen leszek! Azért csak követem ôket, hátha jókedvre derülnek! Ének... (A pásztorokról második versszak) Angyal (háttérben a Szent család): Ím, a jel, mit hallottatok, Marja, József s az angyalok, A Szűz karján, ott középen, Üdvözítô nyugszik szépen. (Az egyik pásztor valami lyukon vagy repedésen bekukucskál:) 1. Pásztor: Tyü, barátom, ezt nevezem, van ám hangulat odabenn! 2. Pásztor: (ô is beles) Angyalének, szelíd jóság, békés családi boldogság! 3. Pásztor: (ô is beles) Itókát nem nagyon látok, ez itt áldás (az istállóra mutat) ez itt átok (megemeli a kulacsot és eldobja). Öreg: Ha itt kinn fogunk megfagyni, kis Jézust nem fogjuk látni. Mind: Igaz is! Menjünk be! Ének: Szűz Máriáról, amiben ô is énekel. A pásztorok sorra letérdelnek a Szent család elé. Farkas: (kint) Létezik mégis szeretet? Nézd csak azt kis gyermeket! Árad belôle a jóság, megszelídít az apróság! Jóllakom majd hóval, széllel, e szép este emlékével. Kicsit távolabb ô is letérdel. Szamár (bent): Hányszor fájt már életemben: buta szamárnak születtem. De most már mindent belátok: Megváltó fölé hajolok. Ha bután is kellek neki, életem ez megszépíti. József: Lám csak, lám csak, jó pásztorok, hát a szomorúságotok? Jézus körül lett párává? Reménységtek valósággá? Vigasztalni tudok-e majd? Látva mégis sok földi bajt? Hírül vinni: van vigaszunk. Itt van köztünk kis Jézusunk! Örök élet lett a célunk, ehhez kell hát igazodnunk! Evangélista (vagy angyal) -- külön lapon, utána záróének, kivonulás. ======================================================================== Templomi betlehemes játék nagyobbaknak Felsô tagozatos és jókedvű gyerekeknek íródott ez a játék. Itt a nagyothalló öreg pásztor a népi betlehemes hagyományok szerint hall félre, az angyalok helyesbítik, amíg tisztázódik az úti cél. Próféta külön szövege: Királyok, népek, emberek! Most már csak rám figyeljetek! Isten döntött felôletek, soknak tartja bűnötöket. Ám a Mindenható tudja: mily nagy sok rossz szokás súlya, Egyedül nem szabadultok, : bármilyen nagy jó szándéktok! Ezért küldi el Szent Fiát, akit áhít mind a világ! Ám nem úgy, mint gondolnátok! Szegény lesz a Megváltótok. Szegények királyaként jön, megváltást hirdet a földön. Rejtsétek Ôt szívetekbe, gyertek velem Betlehembe! Ének: Ébredj ember mély álmodból... Próféta: külön szöveg (Pásztorok alszanak) Kispásztor: Hallja, Öreg! Hallja, Dani! Itt az idô már váltani. Hajnal van, vagy mi a kánya, világosság éjszakába? Vagy micsoda tünemény ez, ezer pásztortűznél fényesb'. Fiatal pásztor: Be vagy sózva, öcskös, látom. Mért zavar a nyugodt álmom? Ugrándozni támadt kedved? Eridj, de engem kímélj meg. ásít... Hanem ahogy most elnézem, tényleg fény támadt az égen. Öreg pásztor: Sokat ivott este kelmed, te meg, öcskös, korán kezded. (ellentétes irányba néz) Nem látok én fényt itt semmit, csak a Holdat, az is ásít! Kispásztor: Ugyan, Öreg, hova bámul? Igaz, hogy sötét van hátul. De e kis domb tetejében valaki áll erôs fényben. Angyal: Végre, hogy észrevettetek, mind hát talpra serkenjetek. Küldetésetek van mostan, megváltó vár a városban. Öreg pásztor: Bevarrva egy kis vánkosban? Kispásztor: Nem vánkosban, a városban? Angyal: Igen, igen, Betlehemben! Öreg pásztor: Olyan messzi? Debrecenben? Kispásztor: Nem, csak itten Betlehemben. Angyal: Istállóban, kis jászolban. Öreg pásztor: Palotában? Szép hintóban? Fiatal pásztor: Nem, Öreg, szegény e kisded, istállóban született meg. Angyal: Induljatok hát, hitetek legyen az iránytű. Ének: (A Csordapásztorok dallamára) Ropog a friss hó, pásztorok lépkednek, Hogy Betlehembe, Jézushoz érjenek, Hogy Betlehembe... Morog az Öreg, kispásztor buzdítja, Hitük szívüket, útbaigazítja, Hitük szívüket... Betlehem a szín József: Szomorú ez este nekem, oly bezárt szívű Betlehem. A Szentlélek rám bízta, hogy Jézusról gondoskodhatok. De csak ennyire futotta, istállóban fa jászolka. Szívem belül mégis lángol, hogy láthatom a Megváltót. Mária: Hű jegyesem, ne törj érte, nézd, karomon szemünk fénye, Hogy mosolyog a világra, alig várja, hogy megváltsa. Ahogy hallom, máris jönnek, kik jászolához térdelnek, Pásztorének szűrôdik be, hitük hozta ôket ide. Kispásztor: Ördög vigye az ördögöt, a hó gáncsolt, a szél lökött, a kísértés visszahúzott, a kegyelem ide vonzott. (földhöz vágja kucsmáját) Nem vagyunk mi uraságok, csak ütött-kopott pásztorok. Van azért kérges kezünkbe', ajándék is valamicske. Angyal: Hallod-e, te, zöldfülücske, szépen szólj e csendességben, Ördögöt szóba se hozzad, kucsmádat meg fölmarkoljad! Fiatal pásztor: Kicsi Jézus, úgy siettünk, hogy lássuk, mit alig hittünk. De sokan vártak már téged, de vajon majd hisznek néked? Öreg pásztor: Nyájunk az ég alatt hagytuk, mi meg ide elballagtunk. Mintha sosem láttunk volna istállót e szép városba'. Fiatal pásztor: Ej, Öreg, nézzen már széjjel. Ne aludjon egész éjjel. Nem az istálló a fontos, hanem aki született most. (Odavezeti az öreget a kisgyermekhez.) Ô az itt a kis Jézuska, Ô a világ Megváltója! Öreg pásztor: Ifjúkorom legszebb álma, vén szemeim boldogsága. Mielôtt meghaltam volna, üdvösségem ô elhozta. Angyal: Várj meg, öreg, a halállal, elôbb még nagy boldogsággal Vidd hírül, amit itt láttál, mirôl eddig csak álmodtál, Vidd hírül a kevélyeknek, bezárkózó szívűeknek, Hogy kit ôk be nem fogadtak, fénye lett e zord világnak. Ének: (A ,,Dicsôség mennyben az Istennek'' dallamára...) Ég és föld együtt énekel ma. Teneked, világ Megváltója. Angyalok és emberek, fiatal és az öreg, Ég és föld, angyalok, emberek. Betlehem, eljött dicsôséged. Úr Jézus lett a te vendéged. Gonoszok és irigyek, térjetek meg, higgyetek, Betlehem, Úr Jézus, vendéged. Pásztorok, híven imádjátok. Ez éjjel kegyelem szállt rátok. Láthatja két szemetek, kiért a világ eped. Pásztorok, kegyelem szállt rátok. Kispásztor: Az ám, mielôtt elmennénk, elô az ajándékokkal. József: Hát te, öreg, mondd, mit hoztál, ki az imént imádkoztál? Öreg pásztor: Elhoztam öreg kulacsom, régi kincsem neki adom. József: Talán csak nem bor van benne, vagy pálinka egy kisdednek? Öreg pásztor: Nem, nem! Mézzel van csordultig, érezze, sokan szeretik. József: Hát te, Dani, mit rejtegetsz, ajándékba mit tervezgetsz? Fiatal pásztor: Szép furulyám míves darab, a Kisdednek nagy kincs marad, Elhoztam hát, hogy átadnám, benne ezer kedvenc nótám. József: Kispásztor, könnyes a szemed, ajándékod vajh mi lehet? Kispásztor: Itt e kicsiny dobozkában egy madárfióka pár van. Én találtam, nevelgettem mind a kettôt oly gyengéden. Elhoztam most Szűzanyának, a boldog édesanyának, Hogyha majd az áldozatot Jézusért bemutatjátok, Ezt adjátok köszönetként Istennek e kisgyermekért. Szűz Mária: Milyen figyelmesek vagytok, vigasz nélkül el nem hagytok, Örömöm e Kisded felett Ti csak még megtetézitek. Áldott legyen minden apró figyelmesség a világon, mit egy ember a másiknak nyújt s véle az Úr Jézusnak. Angyal: A földön ilyen szép estét, nem láttam én soha tán még. Ennyi jó érzés, szeretet tölti el az embereket, Akik Jézust megismerték, életük neki szentelték. Angyal: Bár mindenki ilyen lenne, mint e pásztorok ma este, Figyelmesek, jószívűek, lemondók áldozatkészek. Jézustól a föld szebb lenne, béke az emberszívekbe'. Angyal: Higgyük hát hogy a gonoszság eltűnik egy szikra alatt, Ha szeretet lép helyébe, szelídség és jóakarat. De ehhez ám meg kell térni, Isten útjára kell lépni. Próféta: külön szöveg. Befejezô ének: Fel nagy örömre... Próféta: Mindent jól megjegyeztetek? Van még hitetlen köztetek? Mindnyájan Hozzá tartozunk, Ô a békénk, Ô az Urunk! Ugye, meg tudtok változni? Tudtok áldozatot hozni? Reggel s este imádkozni? Egyházatokhoz tartozni? Hiszen Ôt fel itt lelitek, megtisztítja szíveitek! Most már ezen örvendjetek, áldása legyen veletek! ======================================================================== Vándor betlehemes Bizonyos településeken házról házra járnak a betlehemesek. Ahol ez a hagyomány nem alakult ki, ott legyen különös gondunk a szobához, ágyhoz kötött betegekre, idôsekre, az idôsotthonokra és a kórházakra, különösen a gyermekosztályokra. A betlehemesek legyenek vidámak, és lehetôleg az utcán is énekeljenek, amíg egyik helyrôl a másikra eljutnak. 1. Pásztor: Békesség e háznak! Mind: És minden lakójának! 1. Pásztor: Vándorló pásztorok, Jó Hírt hozni jöttünk. Megláttuk e csendes, békés kis hajlékot, Így szóltunk: biztosan sok jó ember él ott. Szabad-e bejönni a betlehemeseknek? Mind: Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el. Betlehem városába, rongyos istállócskába, Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel oda érhessünk, Mi Urunknál tiszteletet tehessünk. 2. Pásztor: Én a nyájnál úgy aludtam, három suba is volt rajtam. Bár eljönne a megváltó -- végig errôl álmodoztam. 3. Pásztor: Én meg ottan ôrt állottam, farkasokkal már harcoltam, de amint a fényt megláttam, ijedtemben majd meghaltam. 4. Pásztor: Én viszont bátorítottam: Pásztor testvér figyelj jobban! Angyal küld be a városba, Jézus eljött kis jászolba! Ének: Dicsôség mennyben az Istennek! Dicsôség mennyben az Istennek! Az angyali seregek, vígan így énekelnek: Dicsôség, dicsôség Istennek! 1. Pásztor: Az Úr Jézus kicsiny, szelíd, sok jó pásztor így közelít. Bár csak istállóban szállá, egész világ váltságára. 2. Pásztor: Szívesen maradnék nálad, tüzet raknék, vigyáználak, de a nyáj vár dideregve, magammal viszlek szívembe. 3. Pásztor: Kis Jézuska, áldott vendég, jöveteled boldog emlék, nem is emlék, hű valóság, megjegyzem mennyei orcád. 4. Pásztor: Adj a népnek békességet, szenvedésben erôsséget, szilárdíts meg a hitünkben, e családot áldd meg itt benn! Ének: Békesség földön az embernek. ======================================================================== Családi szenteste a karácsonyfánál Ez az igazán szerény forgatókönyv tartalmasabbá teszi az otthoni szentesténket. Ha pedig lennének a vallástól kissé vagy nagyon is eltávolodott családtagjaink, miattuk különösen is ajánlatos az ajándékozás elôtti rövid családi liturgia. Ének: Mennybôl az angyal... Utána a családid felolvassa az Örömhírt: Részletek Szent Lukács evangéliumából: ,,Miközben József és Mária Betlehemben tartózkodtak, elérkezett Mária születésének ideje. Megszülte elsôszülött Fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, kinn a szabadban... Egyszercsak ott állt elôttük az Úr angyala, és az Úr dicsôsége beragyogta ôket. Nagyon megijedtek, de az angyal bátorította ôket: Ne féljetek, nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Ma született az Üdvözítô Dávid városában.'' Az evangélium után imádkozzunk együtt valamennyien és válaszoljuk: Dicsôség a magasságban Istennek! -- Üdvözítônk, szívbôl köszöntünk itt, a földön, Téged, az örök Jóságot, a sok gonoszság és szomorúság között. Dicsôség a magasságban Istennek! -- Mennyei Atyánk, légy áldott azért, mert egyszülött Fiad által siettél megmentésünkre. Dicsôség a magasságban Istennek! -- Szentlélek Úristen, köszönjük, hogy szóltál a próféták szavával és adventünket széppé tetted. Dicsôség a magasságban Istennek! -- Köszönjük neked, Szentháromság egy Isten a Szent Család példáját és pártfogását: Jézust, Máriát és a Szent Józsefet. Dicsôség a magasságban Istennek! Most pedig imádkozzunk közösen egymásért! Miatyánk... Üdvözlégy... Befejezô ének: Dicsôség mennyben az Istennek... Végül valamennyien kegyelemteljes ünnepeket kívánunk egymásnak. Valamennyi kedves testvéremnek a magam és az egyháztanács nevében boldog, Isten és az emberek szeretetében bôvelkedô szent karácsonyt kívánok áldással: András atya ======================================================================== Karácsonyi töredék A taxi megállt az öreg levéltár elôtt. Az épület valójában a városházához tartozott, kár lett volna külön fenntartani, hiszen alig keresték fel néhányan, többnyire csak tudós csudabogarak, vagy olyanok, akik valami nagy felfedezést akartak tenni, mert feldolgozatlan, pontosabban felderítetlen anyag volt itt bôven. Fôként olyan iratok, amelyek, jó részük bár megfejtetlen volt, régiségük miatt jól festettek protokoll-ajándékként, vagy egyszerűen csak a gyűjtemény rangosabbá tételéért kerültek ide. Jacob Boden elôször járt Reimsben. Nem is tudta, miért, de ezt a várost elkerülte a sorsa -- mindeddig. Most csodálkozva nézte, hogy milyen forgatag dúl az eddig csendesnek hitt kisvárosban, az öreg épület mellett üzletsor csábítja a karácsonyra készülôket, ami neki évekkel azelôtti válása óta szinte teljesen jelentéktelen nap. Különcnek vallotta magát. Ha olykor egy jópofa társaságban elôfordult, azt vallotta magáról pezsgôspohárral a kezében, hogy azért nem hívô, mert ahhoz még mindig túl sokan hisznek, ô pedig önállóbb egyéniség annál, mint hogy egy ilyen népes táborba bezupáljon. Általában nem váltott ki túl nagy derültséget e vallomása, mert ez a kérdés minden közegben érzékeny húrokat pengetett, ez a jópofa közönyösség viszont mélyebb sebekre világított rá. Boden professzor ugyanis régóta egyetlen dologban hitt: tudományos hírnevében, a minden évben publikált újabb felfedezései révén. Gyerekeirôl alig tudott valamit, talán már unokái is vannak, feleségérôl pedig semmit nem is akart tudni. Ezért hát ezen az estén marad a levéltári kutakodás. Rövid és rideg volt a bemutatkozás a levéltár gondnokával, aztán egyetemi megbízólevelének átnyújtása után a középkorú férfi visszavonult, hogy családjával szentestézzen, neki pedig megmutatta a feltáratlan anyagok archívumát. A professzor az elsô húsz percben csalódott. Jobbára okiratok, az övéhez hasonló megbízólevelek, kitüntetések okmányai kerültek a kezébe, de egyikük sem kötôdött semmilyen jelentékeny történelmi korszakhoz. Volt köztük egy rendkívül régi, kivehetetlen keleti nyelven íródott töredék, egy pergamenféle anyagon gondosan konzerválva, aztán néhány katonai irat a napóleoni idôkbôl, néhány középkori pénzváltási bizonylat meg effélék. Nem csoda, hogy felderítetlen anyagok, nincs is velük mit kezdeni. Mi legyen? Otthagyja az egészet és utazzon vissza Párizsba? Nem, talán nem veszne kárba az erre szánt idô, ha meg tudná fejteni az ismeretlen ókori töredéket. Hát nekilátott. Mi lehet ez a nyelv? Elsô pillantásra ókori görög, úgy az idôszámítás kezdetének korszakából. Igen, semmi kétség, krétai görög nyelvjárás, legalábbis egy része. Itt-ott pedig arám megfogalmazások és írásjelek keverednek bele. Nyilván egy közel kétezer éves krétai görög munkája, aki hosszabb idôt töltött Palesztina arám nyelvű területein, így ez a szóhasználat és írásforma hatással volt rá. Útleírásról lehet szó, sok benne a helységnév. Boden professzor a keleti nyelvek kutatója volt. E felismerések után döbbenten kezdte olvasni az ókori vándorfelfedezô leírását. ,,...Abkár asszony enyhe borától felüdülve a város felé haladtam. Lemenôben volt a nap, ebbôl megtudhattam, hogy Jeruzsálemtôl délnek haladok, nem lehet messze a Holt-tenger, de innen nem is lehetett látni. A kapuhoz érve karavánok közé sodródtam. Úgy tűnt, távolról jött régi ismerôsök köszöntik itt egymást, akik talán gyerekkorukban találkoztak utoljára. Amint az egyik karavánhoz csapódtam, a vándorok elmondták, hogy egy rosszakaratú király, egy bizonyos ,,nagy''-nak mondott Heródes miatt kellett valamikor elôkelô származásúnak számító családjuknak elmenekülnie innen az északi és keleti tartományokba, de a császár most népszámlálást rendelt el, ezért hát visszatértek szülôföldjükre. A várost Betlehemnek hívták. Az összetalálkozó utazók már menet közben elkezdtek kereskedni egymással, emellett pedig persze híreket is cseréltek. Amint bejutottam a városba, mutatványosok kerültek a szemem elé. Hihetetlen látványok és szemfényvesztés kápráztatta itt el az érkezôket. Elsô gondom az lett volna, hogy az este közeledtével szállást keressek magamnak, de a karavánszeráj már annyira megtelt, hogy nem volt kedvem ottmaradni, ezért ismét a városon kívülre vettem az irányt. Megfigyeltem az itteni néprôl, hogy rendkívül zajos és izgága, a természetében van a kereskedés, és nagyon összetartó az idegenekkel szemben. A városfal alatt csend volt, az ég felhôtlen és csillagos éjszakát ígért. Végre egyedül voltam. Bárhol elaludtam volna védett helyen, de csak egy istállósor akadt az utamba; gondoltam, ott talán mégsem. Néptelen volt ez a környék, és különös hangok keveredtek. A falakon belülrôl a zsibongás, a szabadból pedig mindenfelôl szelíd birkabégetések hallatszottak. Egyszer csak léptekre lettem figyelmes. Néhány elszánt, izgatottan beszélgetô férfi közeledett. Elôször ijesztô volt a trappolásuk, késôbb viszont már teljesen ártalmatlannak bizonyultak. Szóba elegyedtünk, próbáltam velük tartani, de egyre képtelenebb dolgokról kezdtek beszélni. Pásztorok voltak, és egy bizonyos istállót kerestek a soron. Én ugyan mindet egyformának láttam, de ôk állították, hogy az egyikben kell lennie egy újszülöttnek. Valami érdekes erô áradt ezekbôl az emberekbôl, nem álltam le vitázni velük, de egyszerre csak tényleg én is meghallottam egy egészen távoli és vékonyka gyereksírást. Ez az -- néztek össze és elszántan megindultak a hang irányába. Most már engem is kezdett érdekelni a dolog. A hang tíz-tizenkét házzal arrébbról jött. Benyitottunk. Két mécses világított, elôször nehéz volt kivenni a benti alakokat, de aztán egyre jobban lehetett látni mindent. Néhány jószág állt hátul. Az etetô jászol jól meg volt tömve szénával. Benne egy tiszta rongyokba pólyáit újszülött feküdt. Egy rendkívül barátságos, de szerény férfi, a gyerek apja tessékelt minket beljebb. A jászol mellett, a földre szórt szalmán a szüléstôl kimerült fiatalasszony feküdt. Már éppen faggatni kezdtem volna ôket, hogy hogyan kerültek ide és miért nem vettek a szüléshez valami rendesebb szállást, ekkor azonban nagyon megrökönyödtem. A pásztorok térdre estek a jászol elôtt, és valami ôsi héber nyelven kezdtek beszélni és énekelni a kisdednek. Nem álltam meg, hogy a legfiatalabbat meg ne kérdezzem: minek beszélnek egy újszülötthöz, aki még semmit sem ért, ezt a nyelvet pedig különösen nem tudhatja? A válasza azzal kezdôdött, hogy megkérdezte, honnét való vagyok, és hogy hallottam-e már valamit arról a Messiás-királyról, akinek el kell jönnie. Erre én megrettentem, mert úgy tudtam, hogy van már királya az országuknak, s attól kezdtem félni, hogy valami trónharc kellôs közepébe csöppentem, s hamarosan háború söpör végig e területen. Ô azonban megnyugtatott, hogy errôl szó sincs, hiszen éppen e kisgyermek az új király. Én elképedve néztem rá, mire elmondta, hogy amint a pusztában a nyájukat legeltették, hirtelen valamilyen különleges és nagy fényesség keletkezett mellettük, majd a fénybôl egy erôteljes, visszhangzó szózatot hallottak, amibôl megtudták, hogy az ôket megváltó királyt itt kell keresniük. Bár valóban öntudatlan kisgyermeknek tűnik, ám mivel ô az Isten fia, ezért minden szavukat pontosan hallja. Hirtelen kifordultam az istállóból, és azt mondtam magamban: ez még nagyobb szemfényvesztés, mint amit a városban a mutatványosok művelnek. Két-három házzal juthattam arrébb, amikor újabb lelkes kis pásztorcsapat érkezett. Arról faggattak, hogy nem hallottam-e erre valahol gyereksírást. Amikor önkéntelenül is az istállóra mutattam, ôk megköszönték, és szinte visszasodortak magukkal. Belépve pedig azonnal letérdeltek, a benti társaikhoz hasonlóan. Hirtelen én is térden találtam magam, valami ellenállhatatlan erô késztetett arra, hogy csatlakozzam a pásztorokhoz. A félhomályban ekkor volt alkalmam elôször komolyabban szemügyre venni ezt az északi asszonyt, a gyermek anyját, aki feltűnôen különbözött más szülô anyáktól. Nem tűnt feldúltnak, vagy méltatlankodónak a meglehetôsen mostoha körülmények miatt. A tekintetében egy csodálkozó kislányt fedeztem fel, ugyanakkor végtelen megfontolt nyugalom áradt belôle. A férje viszonylag magas, erôs ember volt, tele gyengédséggel, és szinte ragyogott a barátságosságtól. A gyermekrôl semmi különöset nem mondhatok; olyan volt, mint bármilyen más csecsemô, mégis a puszta látványa kényszerített térdre bennünket. Hirtelen egy gondolat fogalmazódott meg bennem: Bár a városfalon túl hatalmas a fontoskodó nyüzsgés, rólunk pedig itt, a fal alatt szinte senki sem tud, mégis itt születik újjá a történelem. Életem legkülönösebb éjszakája volt. Az újszülött kisfiút látva határoztam el, hogy letelepedek a palesztin tartományban...'' Boden professzor merengett még egy ideig a páratlan tartalmú lapokon, majd gondosan visszacsomagolta ôket a fóliába. Élete legnagyobb tudományos felfedezése elôtt ült, amellyel beírhatná nevét a világ szakmai sajtójába. Hiszen ezért jött ide. Megtört hát a varázs. A legenda igaz. Ôt mégis most rázta meg elôször felnôtt kora óta ennyire a karácsony titka. Maradjon is hát titok. Az ô titka. Ne kerüljön a szenteste a boncoló tudósok szikéje alá. Visszaadta a paksamétát az újból kicsöngetett levéltárosnak, és a régi épület kapuja bezárult mögötte. Elindult valamerre felé az ismeretlen városban. A belváros bolygó tömegén nehezen sikerült áttörnie magát. Megállt néhány kirakat elôtt. Kapucnis télapók hirdették az ünnep elôtti utolsó napok árengedményeit; barokkos, festett műanyag angyalkák reklámoztak kozmetikai cikkeket; óriási energiák látszottak megmozdulni egy ismét kiüresített karácsonyért. Végül teljesen kisodródott a belvárosból. Nyugodt, poros bérházak közt találta magát, igazából nem is találta magát, a helyét sehol. ,,Hol lehet az a hely, amit most keresek?'' Csellengésében egy szerény kis kápolna elé toppant. Talán ezt kereste. Mindegy. A szállodák ma üresek, bôven talál még helyet magának éjszakára. Belépett hát az üres templomba. Minden szerény és fakult volt. Az elsötétedett faoltár alakjai kivehetetlenek voltak az alig beszűrôdô fényben. A professzor szelíden lépkedni kezdett a halk nôi beszéd irányába. Egy mellékoltáron már kivilágítva állt a betlehem. Kissé görnyedt hátú nagymama magyarázgatott lelkesen három kicsi gyereknek a festett gipszfigurákról, a kis Jézus mostoha születésérôl, Szűz Mária engedelmességérôl, József hűségérôl, a nyílt szívű pásztorokról, a tehén és a szamár féltô tekintetérôl, amint melengetve lehelnek a kisdedre és így tovább. A professzor úgy ragadt ott mellettük, mintha valami sosem hallott eseményt hallgatna. Aztán lopva végigpásztázta a csodálkozó gyerekek arcát és egy különös gondolta tört föl bensejébôl: ,,Bár a városi forgatag, a világ nagy bankrendszerei, tôzsdéi, sajtópalotái, de még tudományos fellegvárai sem tudnak most rólunk, mégis, itt születik újjá a történelem, ezekben a percekben, ebben a három gyerekben. Egyedül az a fontos, amit ôk most átélnek és továbbvisznek.'' Rövid, szégyenlôs, Istenhez szóló mondatok után kilépett a kápolnából. Valóban, ez már egy új történelem volt. Elindult fedél után nézni. Egy szerény kis külvárosi panzióra gondolt, de legszívesebben ma éjjel szalmára hajtotta volna a fejét.