Kérjük, az itt következô részt (315 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 778-4263 e-mail: felso@home.com A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.katolikus.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Novák Lajos Pázmány Péter 1570--1637 Nihil obstat. Dr. Desiderius Bita, censor dioecesanus. Nr. 3304. Imprimatur. Strigonii, die 28. Junii 1915. Ludovicus Rajner, episc., vic. generalis. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata 1. Bevezetés 2. Gyerekkora, tanulmányai 3. Indulás, Imitatio Christi, Imakönyv 4. Protestantizmus, ,,Kalauz'', hittérítés 5. Esztergomi érsekség, királyválasztás, Bethlen Gábor 6. Pázmány a fôpásztor, papnevelés, iskolaalapítások 7. Egyetem alapítása (1635) 8. Betegsége, halála ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című füzet elektronikus változata. A füzet 1915-ben jelent meg a Szent István Társulat kiadásában a ,,Népiratkák'' című sorozatában. Az eredeti szöveget itt fejezetekre osztva közöljük. A könyv szövegét Ujvári Mátyás vitte számítógépbe. ======================================================================== 1. Bevezetés A XVI-ik századnál alig van szomorúbb korszaka hazánk történetének. A mohácsi gyászos ütközet után vészteljes napok virradtak fel nemzetünkre. Volt ugyan a múltban ennél szerencsétlenebb ütközetünk is. A mohi ütközet 1241-ben, midôn a gyôzedelmes mongolok az országot másfél évig tartó pusztítás által, a szó teljes értelmében, rommá dúlták, mind emberéletben, mind javakban hasonlíthatatlanul nagyobb károkat vont maga után. Az ország csak több év múlva üdülhetett fel az iszonyú csapás okozta nyomorból; de nemzeti királyai alatt, ,,kiknek érdeke -- mint egy jeles írónk megjegyzi -- a nemzet érdekétôl külön nem vált, kik, dacára a fôhatalom kisebb vagy nagyobb terjedelmű gyakorlata miatt támadt belvitáknak is, csak úgy, mint maga a nemzet, mindig az ország javát, független önállását, belsô és külsô virágzását tekintették fôcéljuknak'', -- e nemzeti királyai alatt az ország ismét csak felszedte magát s okulván veszedelmén, még erôsebbé, virágzóbbá lett, mint volt annak elôtte. Nem úgy a mohácsi ütközet után. II. Lajos halálával a csapások egész özöne zúdult hazánkra. Alig jutott ugyanis Ferdinand fôherceg tudomására a mohácsi szerencsétlen ütközet, már is mozgásba hozott mindent; hogy az ország koronáját, melyre a nagyatyja, Miksa császár és II. Ulászló közt létrejött szerzôdésnél és házasságánál fogva tartott igényt, megszerezze. Erôszakhoz szükség nélkül nyúlni nem akarván, meghagyja a bécsi kormánytanácsnak, küldjön a maga kebelébôl az özvegy magyar királynéhoz azonnal két tanácsost, kik vele együtt működjenek, az elôkelôbb várakat s városokat az ô, Ferdinand hűségére esküvel kötelezzék, azokat szintúgy, mint az urakat ôsi szabadságaik megtartásáról biztosítsák s a befolyásosabb uraknak pénzt, hivatalokat s uradalmakat ígérjenek jutalmul. Ezalatt azonban az erdélyi vajda, Szápolyay János sem maradt tétlen, hogy valahára fejére tétethesse a koronát, mellyel szülei már gyermekkorában bíztatták s melyet az idegen királyokat megunt tüzesebb hazafiak neki szántak. Verbôczy István buzdítására Szápolyay november 5- ikére Székesfehérvárra királyválasztó s koronázó gyűlést hirdettetett. Szápolyay november 9-én érkezett Székesfehérvárra s másnap Verbôczy megnyitotta a királyválasztó gyűlést, hol elôbb felolvastatván az 1505- iki országos határozat, mely minden idegent kizár a magyar királyság birtokából, Szápolyay János egyértelemmel királlyá választatott. A koronázás nov. 11-én, a szokott szertartással hajtatott végre Várday Pál egri és Ország János váci püspökök segédkezése mellett, az érseki székek üresedésben levén, Podmaniczky István nyitrai püspök, mint legidôsebb fôpap által. Ferdinand ezzel szemben híveit november 16-ikára Pozsonyba hívta össze, ahol a nádor elôadása után, ki azt vitatta, hogy a magyar királyok férfiágának kihalta után mindig a leányágra szállott a korona, Ferdinand, mint akinek neje a régi magyar királyoktól veszi származását, egyértelemmel királlyá kiáltatott s a következô évben nov. 4-én Székesfehérvárott megkoronáztatott. Ezzel hazánk hosszú évtizedekre pártviszályok színterévé lett s megkezdôdtek a nemzet hosszú szenvedései; ennek következtében álltak be ama körülmények, melyek a török hódításoknak késôbb utat nyitottak s melyekben az ország trónjára egy új fejedelmi ház ült, melynek, mint több más ország és nemzet uralkodójának, külön érdekeinél fogva, másutt volt nehézkedési pontja. De a török hódításnál s pártviszályoknál sokkal nagyobb szerencsétlenség volt az, hogy a nemzet hitében is kétfelé szakadt, mert így a szakadás vallási alapot nyervén, állandóvá lett és a nemzet erejét ahelyett, hogy a török rabiga lerázására egyesítette volna, egymásközt való harcokban, vallási tusákban és pártvillongásban ôrölte le. A hitszakadás Németországból hamar átcsapott hazánkba. Már a mohácsi vész elôtt voltak Luthernek nálunk hívei. Mária királynô, II. Lajos neje és I. Ferdinand nôvére német udvari környezetében is akadtak, kik Luther tanaival rokonszenveztek. A német városokban Luther művei közkézen forogtak. A kereskedôk és iparosok, akik többnyire németek voltak és németországi városokkal kereskedelmi összeköttetésben állottak, hamar megismerkedtek Luther tanításával s buzgó hívei lettek a német vallásnak. Éppen ezért a magyar nemzeti párt, mely a köznemességbôl állt és a fôhivatalokból az idegenek eltávolítását és a német befolyás megtörését követelte, Verbôczy Istvánnal élén, ellene szegültek a német eredetű lutheránus mozgalomnak s a budai országgyűlésen 1523-ban törvénnyé emelték, hogy az idegenek az országból kiűzessenek s a lutheránusok pedig, mint nyilvános eretnekek, fej- és jószágvesztéssel büntetendôk. Ugyanezt határozta 1525-ben a rákosi és hatvani országgyűlés is. Ezek a törvények sajátlag csak a régi magyar törvények megújításai voltak, amelyek a hitrontókat a felségsértôkkel és a hazaárulókkal egy sorba helyezték. A mohácsi csata után megváltozott a helyzet. A csatatéren hét püspök esett el, az egyházmegyék hosszú ideig pásztorok nélkül maradtak, az alsó papság nagy része pedig, mindenkitôl elhagyatva, nem bírta a híveket vezetni. A fôurak az egyház birtokait elfoglalták s hogy azokat vissza ne kelljen adniok, lutheránusokká lettek, birtokaikon a papokat az új hitre kényszerítették, akik pedig nem engedelmeskedtek, azokat elűzték, a katolikus templomokat elfoglalták és jobbágyaikat erôszakkal az új hitre térítették. A török is felhasználta a hitújítást, hogy a zavarosban halászhasson; a protestánsokat pártolta, mert a törökök a katolicizmusban és a pápában látták legelszántabb ellenségeiket, azért is a török uralom elôsegítette a protestantizmus teljes diadalát. Ámbár úgy Szápolyay János, mint I. Ferdinand hű fiai voltak a katolikus egyháznak, még is egyikük sem mert az egyházat pusztító lutheránus fôurak ellen erélyesen fellépni, mert féltek, hogy párthíveiket elvesztik s így uralmuk megrendül. 1550 körül úgy látszott, hogy a katolikus hit egész hazánkban elveszett. Volt olyan idô, midôn az egész országnak csak három püspöke volt: az esztergomi, váci és zágrábi. Ezeknek sem volt mibôl élniök. 1552-ben a Temesköz török uralom alá került s egyszerre protestánssá lett. A nép mindenkitôl elhagyatva, könnyen volt megnyerhetô az új vallásnak. A legtöbben azt sem tudták, hogy elszakadtak az ôsi vallástól, mert eleinte a protestánsok sokat megtartottak a katolikus szertartásokból. Szápolyay s Ferdinand halálával a helyzet még rosszabbra fordult. Miksa, az új király személyes hajlamát Luther tanítása iránt nyíltan vallotta s nemcsak maga nem vetett gátat a reformáció terjedésének, hanem az egyházi férfiaknak sem engedte meg, hogy az ellen kényszerítô eszközöket tegyenek foganatba. Német tábornokai, ismerve a fejedelem érzelmeit, a vallási reformációt a Felvidéken erôszakkal terjesztették, Erdélyben és a tiszántúli részekben pedig Szápolyay Zsigmond uralma alatt a protestantizmus teljes diadalt aratott, úgy hogy a katolikus vallás napról-napra szűkebb határok közé szorult. Ilyen szomorú idôben született Pázmány Péter, kit az isteni Gondviselés arra választott ki, hogy honfitársait az igaz hitre visszavezesse s a katolikus vallást régi fényébe s jogállásába visszahelyezze. ======================================================================== 2. Gyerekkora, tanulmányai Pázmány Péter született 1570-ben október 4-én Nagyváradon. Atyja, panaszi Pázmány Miklós, a bihari alispán, a kálvinista vallás híve volt, anyja, Massai Margit, az olaszországi Massa ôrgrófoktól származtatta magát, akik már a XIV. században nagy birtokokat szereztek Arad-, Bihar- és Békésmegyében. Panaszi Pázmány nemzetségnek Hunt és Pázmán testvérek voltak ôsei. E két lovag vitéz fegyveresek élén Svábországból indultak a Szentföldre, de Géza fejedelem kérésére megtelepedtek Magyarországon, amerre útjuk átvezetett. Új hazájuknak csakhamar jelentékeny szolgálatot tettek. Szent István fejedelemsége kezdetén ôk voltak vezérei ama seregnek, mely a pártütô Koppány somogyi vezért diadalmas csatában legyôzte. Jutalmul terjedelmes birtokokat nyertek a Garam és Ipoly partjain; majd utódaik az ország egyéb vidékein is bôségesen részesültek királyi adományokban. Így Pázmány Péter joggal mondhatta, hogy: ,,Noha most, a sok had közt megaprósodott a Pázmány-nemzetség; de azt bizonyíthatom, hogy Szent István idejétôl fogva jószágos nemesemberek voltak eleim''. Nagyvárad a tiszántúli részek legjelentékenyebb városa volt s Zápolya Zsigmond idejében a reformáció egyik gyúpontja, a zsinatok s vallási vitatkozások színhelyévé lett. Így történt azután, hogy Biharmegye nemességének s Várad lakóinak túlnyomó része Kálvin tanaihoz csatlakozott. Ezen hatalmas áradat magával sodorta Pázmány Miklóst és nejét is, kik elpártolva a katolikus egyháztól, reformátusokká lônek s Péter fiúkat is ezen új hitvallás szellemében nevelték s szülôvárosának protestáns iskolájába járatták. Alig volt azonban tíz éves a kis Péter, midôn édesanyja elhalálozván, atyja Toldy Borbálával, egy buzgó katolikus nôvel lépett második házasságra. A vallásos mostoha nagy befolyással volt a kis Péter lelkületére, úgy hogy sem híres tanítója, Kassai Zsigmond Dávid oktatásai, sem felekezete lelkészeinek szónoklatai nem voltak képesek benne vallása iránt bensô ragaszkodást ébreszteni. Váradon a katolikus hívôk sorsa igen sanyarú volt, egyetlenegy templomocskájuk volt, de törvény tiltotta, hogy papot tarthassanak. Csakis amióta 1579-ben az erdélyi rendek a jezsuiták letelepedését megengedték, vált lehetségessé, hogy idônként egyes szerzetesek felkeresték Váradot s szervezték a katolikus hitközséget s ezáltal némi lendületet adtak a hitéletnek. Közülök legsikeresebben működött Szántó István atya, kit a váradi katolikusok az Úr angyala gyanánt üdvözölték. Bizonyára e kitűnô férfiú közreműködésével sikerült a jó mostohaanyának Pázmány Péter lelkületére oly hatást gyakorolni, hogy ez élete tizenharmadik évében (1582) a katolikus vallásra tért át. ,,De ha -- jegyzi meg helyesen egyik jeles életírója -- a magot ôk hintették is el és istenes buzgalmuk napsugaraival érlelték; a termékenység minden kellékeivel megáldott talajt találták a gyermek fogékony lelkében. Egész természete: a tekintély tiszteletével és történeti érzékével, megalázást és önfeláldozást keresô hajlamaival: a katolikus egyház hívei és apostolai sorába hívta ôt''. Tanulmányainak folytatására Kolozsvárra ment, ahol a jezsuitáknak virágzó gimnáziuma volt. Pázmány itt több esztendôt töltött s a gimnáziumi tanfolyamot befejezte s a mag, melyet lelke Váradon befogadott, a gazdag termés minden feltételét megtalálta Kolozsvárt. Tizenhét éves korában az elôkelô szülôk gyermeke a jezsuiták szerzetébe lépett. A jezsuitáknál szokásos kétévi próbaidôt Krakkóban kezdte, de a lengyel fôváros zord levegôje kedvezôtlen hatással lévén egészségére, elöljárói Bécsbe helyezték át. Ugyanitt végezte a bölcsészeti tanfolyamot is. A hittudományok tanulására elöljárói Rómába küldték. Nagyban elômozdította ez szellemi fejlôdését s ama négy esztendô, melyet itt töltött, a katolikus egyház központján, a mártírok vére által megszentelt földön, mély benyomást gyakorolt egész lényére. Rómában ezen idôben a jezsuiták kollégiuma a virágzás legmagasabb fokán állott, a legkitűnôbb hittudósok voltak itt összpontosítva. Itt tanított ekkor a híres Bellarmin Róbert, ki a protestánsokkal vívott küzdelmeivel kitűnt. Kétségtelen, hogy e kiváló férfiú kimagasló egyénisége, tanítása s munkái mély benyomással voltak Pázmány lelkére s talán ekkor villant fel elôször agyában azon gondolat, hogy a vallási küzdelmek terén az ô példáját fogja követni. ======================================================================== 3. Indulás, Imitatio Christi, Imakönyv Tanulmányai végeztével elöljárói Gráczba küldték Pázmányt, ahol 1597- ben a szerzetházban lakó növendékek tanulmányi felügyelôje lett. Ez volt elsô elég terhes hivatala. Egy esztendô eltelte után fontosabb állást nyert, az egyetemen bölcsészet tanára lett s késôbb a hittudományokat tanította. Már ekkor a közviszonyokra fordította figyelmét. Nemcsak a bölcseletnek a teológiai vitákban való nagy fontosságát vette észre, hanem folyton szemmel tartotta a protestantizmus nevezetesebb hírdetôinek tanait s hogy mindenrôl saját szemével gyôzôdhessék meg, tanulmányozta irataikat s föltette magában, mint mondá ,,hogy a hitben megcsalatottakat útbaigazítsa.'' Gráczban tartózkodása alatt kezdte meg írói pályáját is; ugyanis néhány -- kéziratban maradt -- művet írt latin nyelven tanítványai számára. Ekkor így jellemezték elöljárói: ,,Tehetséges, de kivált ítélô tehetsége jó; nem csekély tapasztalatai vannak; igen tudós; epés véralkatú; a bölcselet és hittudomány tanítására alkalmas''. ,,Talán nagyon is röviden -- jegyzi meg egy életírója -- de helyesen jellemezték ôt elüljárói, akiknek ekkor még -- úgy tetszik -- az ifjú szerzetes lelkében rejtôzô rendkívüli tehetségekrôl, de kivált nagy írói s szónoki lehetségeirôl alig volt sejtelmük.'' 1601-ik év elején Pázmányt elüljárói Magyarországba a selyei rendházba küldték, mely a jezsuitáknak, mióta Erdélybôl száműzettek, a magyar korona területén fôszékhelyük volt, innen küldöttek szét hittérítôket, hogy a papjaiktól megfosztott híveket vallásukban megerôsítsék, a protestáns prédikátorok hatását ellensúlyozzák s ezek követôit az egyház kebelébe visszavezessék. Selyén kezdi meg Pázmány hazája történetében korszakot alkotó működését. Szónoklati sikereivel magára vonta Forgách Ferenc nyitrai püspök figyelmét s megnyerte bizalmát s pártfogását. Forgách maga is protestáns szülôktôl származott; atyja a hôs Forgách Simon, anyja pedig leánya volt Pémflinger Márk nagyszebeni királybírónak, ki annak idején az erdélyi szászok között legbuzgóbb terjesztôje volt Luther tanainak. Forgách Pázmányt udvarába hívta s teológusává választottá s az ô buzdítására írta a püspök radosnyói nyaralójában az elsô magyar művét, mely 1602 ôszén ily cím alatt jelent meg: ,,Felelet az Magyar István az ország romlása okairól írt könyvre''. Éles bonckés alá veszi Pázmány e feleletében Megyeri azon tételét: hogy a katolikus egyház rég elszakadt Krisztus valódi tanításától, melyhez csak Luther vezette ismét vissza a kereszténységet, fényesen megvédi a papságot, keményen cáfolta a ráfogást, mintha a katolikusok a szenteket imádnák és visszautasította, sôt az ellenfélre fordította benne azt a vádat, melyet a katolikusokra halmoztak: hogy az ô bűnük oka az ország nyomorának. Ezen művével kezdte meg Pázmány nagyszerű munkásságát a hitviták terén. Ellenfelei azonnal észrevették, hogy oly emberrel van dolguk, kivel számolniok, kitôl tartaniok kell. A jezsuiták sorában Pázmány volt az elsô, ki magyar nyelven írt könyvet bocsátott közre. 1603-ik év ôszén Pázmányt elüljárói ismét Gráczba helyezték vissza, ahol négy évig az egyetemen tanított. ,,A hittudomány rendszeres tanítása -- mondja helyesen egyik életírója -- alkalmat nyújtott neki még mélyebben beavatni magát azon tudományos ismeretek körébe, melyek a vallási viták fegyvertárát képezték. Emellett nyugodtabban szentelhette magát a tudományos és irodalmi foglalkozásnak, mintha a hittérítô mozgalmas életét folytatja. Végre a fôiskola gazdag könyvtárában rendelkezésére állottak mindazon segédeszközök, melyeket hazájában nélkülöznie kellett.'' Pázmány fel is használta ezen kedvezô helyzetének elônyeit, mert itteni tartózkodásának mindenik évére egy-egy könyvének megjelenése esik. Elôször is Kempis Tamás ,,Imitatio Christi'' világhírű munkájának magyar fordítását bocsátotta közre, melyben azon igyekezett, ,,hogy a deák betűnek értelmét híven magyarázza, a szólásnak módját pedig úgy ejtené, hogy ne láttatnék deákból csigázott homályossággal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mintha elôször magyar embertôl, magyarul iratott volna''. És ezt elérni nem volt könnyű dolog, tekintve Kempis Tamás könyvének rövid és tömör mondatait. E feladatot ô sikeresen oldotta meg, mert fordítása valóban csaknem mindig hű is, és csaknem mindig el is kerüli, ami nyelvünk sajátságával ellenkezik. 1605-ben ,,Az mostan támadt új tudományoknak tíz nyilvánvaló bizonysága'' címmel egyenesen ,,az lutherista és calvinista olvasók'' számára rendszeresebb könyvet bocsátott közre, melyben Isten igaz egyházának és a tévelygésnek ismertetô jeleit tárgyalja. 1606-ban keresztény imádságos könyvet adott ki, mellyel igazán egy közszükségletet elégített ki, mert ez volt az elsô nyomtatott magyar katolikus imakönyv. Pázmány maga írja, hogy imakönyve ,,minden rendektôl nagy kedven fogadtaték'', alig négy év alatt minden példány elfogyott, miért is új kiadásról kellett gondoskodni. A katolikus híveknek maiglan is keresett imádságos könyve ez. Nem kis örömet okozott Pázmánynak az, hogy az eperjesi lutheránus prédikátor, saját neve alatt, felekezete használatára az imádságos könyv nagy részét kiadta. ======================================================================== 4. Protestantizmus, ,,Kalauz'', hittérítés Míg Pázmány távol a hazától Gráczban töltötte napjait, Magyarország válságos mozgalmak színhelye lett. Rudolf uralkodása alatt Magyarország teljesen ki volt szolgáltatva a bécsi hatóságoknak. Olybá vették az országot, mint az osztrák örökös tartományok bármelyikét. Országgyűlést nem tartottak, a magyar tanácsosokat mellôzték, a nádori széket üresen hagyták, a hivatalokat idegenekkel töltötték be, a várakba idegen zsoldosokat, idegen kapitányokat tettek és midôn a rendek e miatt keserű panaszokban fakadtak ki, Rudolf azzal felelt, hogy hűtlenségi perbe fogatta a leghívebb magyar fôurakat. A Felvidék protestáns urai erre szövetkezve az erdélyi bujdosókkal, fegyveres felkelést szerveztek s Bocskay István erdélyi fôurat választották vezérüknek. Bocskay hajdúi megverték a császáriakat s az erdélyi urak ekkor elszakadtak Rudolftól s Bocskayt fejedelmükké választották, sôt a magyarországi rendek nagyrésze is elismerte fejedelmüknek. Bocskay azonban nem ragadtatta el magát szerencséje által s kész volt békét kötni Rudolffal, ha az ország alkotmányát és a protestánsok vallásszabadságát biztosítja. Hosszas alkudozások után végre 1606-ban megkötötték a bécsi békét, melynek értelmében a protestánsoknak szabad vallásgyakorlat engedélyeztetett, úgy azonban, hogy abból a római katolikus vallásra semmiféle rövidség ne háromoljék. Két évvel utóbb az 1608-iki pozsonyi koronázógyűlésen a protestánsok a katolikus rendek erélyes tiltakozása dacára azt is kieszközölték II. Mátyás királytól, hogy a bécsi békekötés vallásügyi megállapodásának becikkelyezésénél azon záradék, ,,hogy abból a római katolikus vallásra semmiféle rövidség ne háromoljék'', kihagyassék. A protestánsok elérték tehát Magyarországon, amit kívántak; tényleg eddig is gyakorolt vallásszabadságukat most a törvény is biztosította számukra. Mindazonáltal a következô idôszak nem emelkedés, hanem hanyatlás korszaka lett reájuk nézve. Forgách Ferenc ugyanis -- ki idôközben esztergomi érsek lett -- nem tudott megnyugodni a bécsi békekötés által létrehozott nagy átalakulásban s minden erejével rajta volt, hogy a katolikus egyház érdekeit biztosítsa s az elvesztett tért visszahódítsa. E nagy küzdelemhez sietett biztosítani magának azon támogatást, melyet lángeszétôl és lelkesedésétôl remélhetett, azért a Jézus-társaság fônökétôl kieszközölte, hogy Pázmányt oldala mellé érseki udvarába vehesse. Az 1608-iki országgyűlésen ott találjuk már Pázmányt Forgách oldalán. Ezen országgyűlésen már neki is jut szerep, a jezsuiták ugyanis, mint a túróczi prépostság birtokosai, Pázmány által képviseltették magukat az alsó táblánál s midôn a tábla ôt körébe fogadni vonakodott, állítván, hogy a bécsi békekötés a jezsuitákat ingatlan javak birtokától eltiltotta, tehát ezzel a túróczi prépostságtól megfosztotta; Pázmány ekkor rendje érdekében az országgyűléshez emlékiratot intézett, melyben kimutatja a bécsi békekötés illetô pontjának jogosulatlanságát s tiltakozik ennek végrehajtása ellen s ebben a magyar nemesség jogának megsértését is látja s kijelenti, hogy ,,ô maga a nemesi szabadságokra támaszkodna, míg törvényes módon el nem ítéltetik, az országból nem távozik.'' A protestáns rendek azonban, kik az országgyűlésen nagy többségben voltak, keresztülvitték a jezsuitákra vonatkozó végzés fenntartását. A szerzet ugyan a hazában maradhatott, de birtokjogot nem nyert. Noha Pázmány az érseki udvarban több irányban el volt foglalva, tudott mégis idôt szakítani magának a polemikus munkák készítésére is, sôt ezidôben írta legtöbb hitvédôi iratát, ezek közül némelyikben maró gúnnyal s kíméletlenül támadja meg ellenfeleit s élesen boncolja tévtanaikat. ,,Az nagy Calvinus János Hiszekegyistene'' című könyve oly nagy felháborodást szült a protestáns rendek között, hogy az 1609-iki országgyűlésen ezek vallásháborítás tényéért követelték Pázmány méltó megbüntetését. Csak nagy bajjal sikerült Thurzó nádornak lecsendesíteni a protestánsok vezérférfiait s az ügyet elsimítani. Ezen -- mintegy évadszerű -- irodalmi működése mellett, Pázmány serényen dolgozott egy nagy művén, melyben a híres jezsuita, Bellarmint követve a katolikus vallás fôbb ágazatait összefüggôen, rendszeresen és kimerítôen tárgyalja, hogy az egyház szolgái és hívei ebben tájékozást nyerjenek a saját megnyugtatásukra s fegyvert találjanak a külsô támadások visszaverésére. A mű 1613-ban ,,Isteni igazságra vezetô Kalauz'', címmel jelent meg. Tagadhatatlan, hogy Pázmány Kalauza Bellarminnak nem régen megjelent nagy vitaművének szemmeltartásávál készült. Pázmány nem mellôzte a katolikus hittudomány reformátorának vívmányait, némely eszméit s érveit, azonban Bellarmin műve a tudósok részére volt szánva, a Kalauz a közönségre, még pedig egyenesen a magyar közönségre. Pázmány ennek szükségletei szerint válogatta össze a tárgyalt kérdéseket, ennek modorában szólt s Bellarmintôl eltérô rendszerben alkotta meg munkáját, mely nemcsak mély tudománynak, de kiváló nyelvkezelésnek gyümölcse. Szerzôje szellemének ritka erejét elismerte az ellenfél is. A hazai protestánsok közül senki sem vállalkozott a Kalauz megcáfolására. Deák nyelvre fordították s a wittenbergi egyetem híres igazgatójához küldötték el, ki csak tíz év múlva készült el válaszával; de melyre Pázmány néhány hó alatt megfelelt és pedig magyar nyelven. Ezen eljárását elüljáró beszédében ilyképpen indokolja: ,,Jóllehet deákul is tudok, de mivel a Kalauzt a magyarokért magyarul írtam, annak oltalmát is magyarul akarom írni, nemzetségemnek lelki orvosságáért''. Irodalmi tevékenysége mellett ez idôközben Pázmány nagy sikereket aratott, mint hitszónok és térítô is. 1601-ben Kassán kezdte meg szónoki pályáját s rövid idô alatt az egész országban elterjedt prédikációinak híre és hatása. Egyforma lelkesedéssel prédikált ô városokban s falukban művelt, tanult s egyszerű tudatlan híveknek. Így a nagykéri plébánia történetében fel van jegyezve, hogy Pázmány többször kirándult Forgách püspök nyitrai várából e kis községbe s ott a templom elôtt, a Nyitra folyó partján szabad ég alatt tartotta beszédeit, mert nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok is messze tájakról oly nagy számban gyülekeztek szószéke körül, hogy a templom nem volt képes ôket befogadni s ,,a hívek nagy vigasztalással s pártosok pedig nagy álmélkodással hallgatták ôt'', de nem is csoda, hiszen ô utolérhetlen ügyességgel tudott alkalmazkodni hallgatóinak igényeihez s bizonyítékait elsôsorban azon eszmékbôl merítette, melyek a szellemek közös tulajdonait képezik és azon érzelmekbôl, melyek a szívnek veleszületett hozományai. Mindig az égre mutatott, de a földet soha sem hagyta el. Felülmúlhatatlan volt Pázmány a hitvitatkozás terén is, úgy hogy a protestáns prédikátorok nem mertek vele síkra szállani, maga a híres komjáti iskolamester, Suri Mihály minden módon iparkodott ôt elkerülni s valahányszor Pázmány Forgáchcsal Komjátra jött, ô a szomszéd Csolnokra menekült, mert, mint bevallja, ,,nem bírt neki megfelelni'' s a hatalmas Thurzó nádor is felekezete lelkészeinek tanácsolja, hogy ,,legjobban cselekszenek, ha a vele való vitatkozást kikerülik''. Legfényesebb sikert aratott azonban a hittérítés mezején. Könyveinek olvasói, szónoklatainak hallgatói közül számosakat átvont az ellentáborból a katolikus hitre. Különösen a fôrendek megtérítésében állandó szerencse kísérte fáradozásait. Több mint 30 elôkelô protestáns családot vezérelt vissza a katolikus egyházba, többi között az: Apponyi, Balassa, Bánffy, Csáky, Czobor, Dóczy, Eszterházy, Forgách, Homonnai, Illésházy, Nádasdy, Rákóczy, Révay, Thurzó, Wesselényi, Zrinyi stb. családokat. Ô neki sikerült Forgách Zsigmondot, a késôbbi nádort is megtéríteni, akit bátyja, Forgách Ferenc akkor még nyitrai püspök hiába iparkodott meggyôzni a katolikus hit igazságáról, hasonlólag Veresmarti Mihályt, a kálvinistáknak tudós prédikátorát, aki hosszan ellenállt, küzdött, tusakodott s vitatkozott vele, míg végre megadta magát s megtért, s késôbb pozsonyi kanonok lett. Ezen széleskörű és sikeres működésével Pázmány úgyszólván az egész ország figyelmét magára fordította s magas állású barátainak sikerült - - dacára a felmerült nehézségeknek s az ô ellenállásának -- kieszközölni, hogy szerzetesi fogadalmától felmentetvén, túróczi préposttá neveztetett ki. ======================================================================== 5. Esztergomi érsekség, királyválasztás, Bethlen Gábor 1615. október 16-án Forgách bíbornok Bars-Szentkereszten, hol Pázmány társaságában idôzött, alig néhány napi betegeskedés után hirtelen elhalálozott. Forgách egyike volt a legerélyesebb magyar fôpapoknak s akkor az országban a katolikus vallásnak kétségtelenül legerôsebb támasza. Ügyét szívvel és ésszel, tehetsége egész erejének vasszilárdságával és rendkívüli nagy befolyásával, de nem kisebb eredménnyel és sikerrel szolgálta. Nagyban örökölte családja hagyományos vonását. Erôs kinyomata volt a Forgáchok azon odaadásteljes hűségének, mellyel az általuk szolgált ügyért tekintet nélkül készek voltak mindent feláldozni. Ehhez atyjának, a hôs és vitéz bajnok Simonnak, nemcsak bátor és merész, elhatározott s a harcra mindig kész természetét, de hadvezéri tulajdonát is örökölte. Szilárdan és rendíthetlenül kitartott ô csapást és rohamot; mint akárcsak azon sziklavárak falai, melyeket apja vívott és védett. Mert valóban ily rendületlenül, hátrálást nem ismerô elszántsággal védte egész életén át számtalan válságok között egyházát és vallását s vitte küzdelmét, melynek egész életén át ô volt a vezére. Az ô fellépésével kezdôdött a katolikusok szervezkedése, a visszatérítés munkája: az ellenreformáció. És, hogy e munka félbe ne maradjon, Forgách még életében lépéseket tett arra nézve, hogy az esztergomi érseki székben oly utódot nyerjen, aki az ô nyomdokain haladjon s a katolikus egyház régi jogait s régi fényét visszaszerezze. Ezért fordult ô -- halála elôtt két nappal írt levelében -- a pápai nunciushoz azon kérelemmel, hogy hasson oda, miszerint a király mielôbb nevezze ki utódját, mert az esztergomi érsekség hosszú üresedése a múlt században a magyarországi katolikus egyház hanyatlásának s a protestantizmus megerôsödésének egyik fôoka volt. Az ország fôpapjai közül többen tartottak igényt a megüresedett érseki székre, hogy elôléptetés útján a magyar egyház elsô méltóságát elnyerjék; a katolikus rendek azonban sürgetôleg óhajtották, hogy Forgách utódja Pázmány legyen. Ezen óhajukat melegen karolta fel a pápai nuncius is s így, dacára a sok ármánykodásnak, a király 1616. szeptember 28-án aláírta az oklevelet, mellyel Pázmány Pétert esztergomi érsekké nevezte ki. Pázmány meghajolt az Isten akarata elôtt s elfogadta a magas méltóságot, ,,noha -- mint maga írja -- soha világi kitűntetésekre, fáradozásáért földi jutalomra nem számított. De miután Istennek úgy tetszett, hogy kegyelmességét éreztesse vele, a zsoltár szavai szerint, a földrôl felemelve a tehetetlent, a sárból felmagasztalva a szegényt; hálás hódolattal hajolt meg akarata elôtt.'' Azonban mielôtt érseki székét elfoglalta volna, kellemetlenségei támadtak az udvari kamarával, mely súlyos terheket akart az új érsekre róni. A bécsi intézô körök ugyanis azt hitték, hogy elérkezett a kedvezô alkalom a prímás jogainak, jövedelmeinek s hatalmának megnyirbálására s ezt annyival inkább hitték, mert Pázmányról, ki még csak az imént önmegtagadásban nevelt szegény szerzetes volt, nem tették fel, hogy velük szembeszálljon. De alaposan csalódtak, mert Pázmány a leghatározottabban tiltakozott minden jogsértés ellen s kijelentette, hogy nagyobb terheket, mint elôdei viseltek, nem vállalhat magára s kész inkább szerzetesi magányába vonulni, mint a jogtalan kívánságokba beleegyezni. Végre is Pázmánynak személyesen kellett a királyhoz fordulni, hogy érseki birtokaiba bevezettessék, ami a király parancsára csakhamar meg is történt s miután Prágában püspökké szenteltetett, november 29-én ünnepélyesen bevonult székvárosába, Nagyszombatba, hova Esztergomnak a törökök által történt elfoglalása idején az érsekség és a káptalan átköltözködött. Pázmány vállaira, mindjárt érsekségének elsô éveiben, súlyos teher nehezedett. Mátyás királynak késô házasságából gyermeke nem lévén, 1616 óta, midôn egészsége és életereje mindinkább hanyatlani kezdett, a trónörökösödési ügy rendbehozása égetô szükséggé lett. A király azt kívánta a magyar rendektôl, hogy unokaöccsét s fogadott fiát, Ferdinand cseh királyt, kire örökös tartományain kívül még nagyobb méltóságok s több népnek igazgatása is szálland, ,,ismerjék el, kiáltsák ki, tiszteljék és koronázzák királyuknak.'' Ezzel a szabad királyválasztást akarta az udvar kijátszani. A rendek azonban résen állottak s meghiusították az udvar szándékait. Ferdinand különben sem volt népszerű. Ismeretes volt korlátlan hatalomra való törekvése és katolikus hitbuzgalma. Ezért, kivált a protestáns rendek, aggodalommal fogadták jelöltségének hírét. Az udvar e kérdés megoldásánál elsôsorban Pázmány segítségét vette igénybe. Pázmány -- ismerve Ferdinand vallásosságát -- szívesen vállalkozott a közbenjárásra, de kikötötte, hogy az ország alkotmánya és jogai tiszteletben lesznek tartva s csakis midôn erre nézve biztosítást kapott, kezdte a fôembereket Ferdinand részére megnyerni s így sikerült elérni azt, hogy 1618 május 16-án az országgyűlés rendjei Ferdinandot közakarattal királlyá választották, de olyan hitlevél elfogadására kényszerítették, mely biztosította az alkotmánynak és a vallásszabadságnak megtartását. Ferdinand július 1-én Pázmány Péter által ünnepélyesen megkoronáztatott. II. Ferdinand jámbor, vallásos s hitbuzgó fejedelem volt s teljes odaadással állott az ellenreformáció élére s midôn a cseh protestánsok Prágában nyílt lázadásba törtek, fegyverrel igyekezett a felkelést elnyomni. Ezzel megkezdôdött a 30 éves vallásháború. Hazánk Erdély vezérlete alatt vette ki a maga részét ezen európai háborúból. A protestantizmus vészkiáltására ugyanis Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a vallásszabadság megvédésére fegyverre szólította a magyar protestánsokat. Ugyanakkor megindította hadait a készületlen Ferdinand ellen. A támadás éle legelsôbben a katolikus egyházat érte. Portyázó hajdúk felverték az egri és szepesi káptalanokat, Kassán pedig Rákóczy György emberei fogságba vetették Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuitákat s Kôrösi Márk esztergomi kanonokot s minthogy hitüket megtagadni vonakodtak, kegyetlen kínzásukat rendelték el. Kôrösi hónaalját s oldalát fáklyák lángjaival perzselték, azután lefejezték, Pongrácznak ízenként metszették le ujjait s agyonbunkózták, Grodeczot hasonlólag a legkínosabban megölték s roncsolt tetemeiket szemétdombra vetették. Így lettek mindhárman a vértanúk dicsôségének részeseivé! Amint ezen események híré Nagyszombatba eljutott, Pázmány Bécsbe menekült, mert jól tudta, hogy az ellenség dühe leginkább az ô személye ellen irányul. A kassai véres kezdet után, mely rikító ellentétben állott a protestánsoktól hangoztatott vallásszabadság elvével, a fölkelés rohamosan terjedt s nem telt bele négy hét, Bethlen ura volt az egész felvidéknek Kassától Pozsonyig, hol a várral együtt a szent korona is hatalmába került, majd 1620 május havában Besztercebányán országgyűlést tartott, mely ôt II. Ferdinand ellenében ,,Magyarország királyául'' választotta és 52 t.-cikkelyében több, a katolicizmusra mélyen sérelmes határozatot hozott; nevezetesen: hogy valamint a protestáns felekezeteknek három szuperintendensük vagyon, úgy a katolikusoknak is csupán három püspökük legyen: az egri, nyitrai és gyôri, kétezer magyar forint évi jövedelemmel; az összes püspökségek, apátságok, prépostságok, káptalanok jószágai és jövedelmei a korona sajátjához csatoltassanak s a véghelyek fenntartására fordíttassanak; a jezsuiták, úgyszintén Pázmány Péter mint ,,közcsendháborító'', s még néhány kiválóbb katolikus fôúr az országból örökre száműzve legyenek stb. Pázmány sietett az egyházra és személyére vonatkozó végzések ellen felszólalni. Védiratot szerkesztett, melyet nyomtatásban is közrebocsátott. Az országgyűlés ítéletétôl a közvéleményhez föllebbezett. A legerélyesebben tiltakozik azon vád ellen, hogy ô az ország jóléte s békéje ellen tört. ,,Lelkiismeretemre mondom, soha sem tollal, sem tettel az ország romlására nem törekedtem. Ha mindazáltal ellenállani a lázadóknak, felszabadítani szeretett hazámat Bethlen igája alól, védelmezni a törvényes király tekintélyét, visszahelyezni a katolikus egyházat és papságot hajdani állapotába, törvényes önvédelemmel elhárítani a törvénytelen erôszakot; ha mindez Bethlen szemeiben annyit tesz, mint a haza romlására törni, úgy elismerem, hogy ezt teljes erômbôl cselekedtem. Ezt nem tagadom. De ezzel a haza elnyomott szabadságának visszaállítására, nem vesztére s romlására törtem. Ezt tiszta lélekkel állíthatom''. Ily férfias hangon válaszol Pázmány támadóinak! Az 1621-iki nikolsburgi békekötés -- melyben a bécsi béke s az 1608- iki vallásügyi t.-cikkek újra megerôsítve lettek -- ugyan véget vetett az országpusztító háborúnak; de csak rövid idôre, mert a nagyravágyó és nyugtalan erdélyi fejedelem török pártfogás és külföldi protestánsok támogatása mellett 1623-ban másodszor, 1626-ban harmadszor is megújította támadását s bizonyára továbbra is folytatta volna, ha a halál 1629-ben el nem ragadja. E zavargások közepette Pázmány Péter valamint hazájának és törvényes királyának leghívebb támasza és tanácsadója volt, úgy egyháza védelmén és felvirágoztatásán is törhetetlen eréllyel buzgólkodott. Híve volt a békének, azért mindent elkövetett, hogy az ellentétes érdekeket kiegyenlítse s a nemzetnek a békés fejlôdést biztosítsa, miközben mindig a haza java lebegett szemei elôtt. Ennek még a királlyal szemben is szókimondó képviselôje volt. Királyhűségének nem áldozta fel alkotmányos érzületét. A római katolikus egyház jóvoltáért a Habsburgok hatalmának megerôsítésén fáradozott, de jó viszonyt iparkodott fenntartani a protestáns Erdéllyel. Ennek különállását hazánk függetlenségének és szabadságának érdekében szükségesnek tartotta. Érdekes, amit errôl az egykorú Kemény János feljegyzett: ,,Pázmány Péter mondja vala egykor nála létemben: Átkozott ember volna, aki titeket arra kényszerítene, hogy töröktôl elszakadjatok, ellene rugodózzatok, míg Isten a kereszténységen másképpen nem segít, mert ti azoknak torkokban laktok: oda annak okáért adjátok meg amivel tartoztok; ide tartsátok csak a jó corespondentiát, mert itt keresztény fejedelemmel van dolgotok. Adománytok nem kell, a törököket töltsétek adománytokkal; mert noha im látod édes Öcsém nékünk elég hitelünk, tekintetünk van mostan a mi kegyelmes keresztény császárunk elôtt, de csak addig durál az a német nemzet elôtt, miglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni, azontúl mindjárt contemptusban jutván, gallérunk alá pökik a német, akár pap, akár barát vagy akár ki légyen''. Bethlen Gábor még életében gondoskodott utódjáról. Halála esetére nejét, Katalint ajánlotta rendeknek fejedelmül s melléje öccsét, Bethlen Istvánt rendelte gyámul s az országnak kormányzójául. Mindazáltal így is csak egy évig uralkodott a fejedelemasszony, 1630- ban kénytelen volt lemondani. A rendek elôbb Bethlen Istvánt s ennek lemondása után Rákóczy Györgyöt emelték Erdély trónjára. II. Ferdinand sokáig vonakodott Rákóczyt fejedelemnek elismerni s Eszterházy nádor mindent elkövetett, hogy ôt a fejedelmeségbôl kiforgassa, Pázmány ellenben, hogy az ország békéjét biztosítsa, Rákóczy pártját fogta és sikerült a kassai egyezséget kieszközölni s a király Rákóczyt Erdély és a kapcsolt részek fejedelméül elismerte. Ezen egyesség Pázmány békés politikájának diadala, melynek értéke és jelentôsége kezdetben nem volt egész kiterjedésében fölfogható, de csakhamar kitűnt, mikor Gusztáv Adolf, a svédek hôs királya a Habsburg- házra és a németországi katolicizmusra halálos csapást készült mérni és csatlakozásra szólította az erdélyi fejedelmet is, ki azonban ajánlatait visszautasította. Azon válságos helyzetben, melybe a császári ház az 1632-ik év folyamán jutott, a végveszélytôl csak az mentette meg, hogy a szultán és az erdélyi fejedelem semleges maradt. Ha Eszterházy harcias politikája emelkedik érvényre Pázmány bölcs mérsékletével szemben, mindkettô nyílt támadása következik be, mely támadásoknak II. Ferdinand nem lett volna képes ellenállani. ======================================================================== 6. Pázmány a fôpásztor, papnevelés, iskolaalapítások Ezen politikai lázas tevékenység mellett Pázmány nem feledkezett meg fôpásztori kötelességeirôl sem. Tapasztalta, hogy a hitélet hanyatlásának egyik fôoka az, hogy a papok száma rendkívüli módon megfogyott, a nyáj legtöbb helyen pásztor nélkül maradt, így az esztergomi megye területén, hol a XVI-ik század elején közel 1000 plébános működött, a XVII-ik században már alig találunk 100-at, ezek is oly silányan voltak javadalmazva, hogy a legtöbbnek évi jövedelme alig haladta meg az 50 forintot. Ezen bajok orvoslására szegény tanulók és papnövendékek befogadására rendelt intézetek felállítását tartotta legsürgetôbb teendônek. El volt határozva, hogy áldozatkészség tekintetében e téren példát fog adni másoknak. Már a Bethlen felkelés elôtt, 1619-ben Bécsben házat vett, mely egy magyar papnöveldét volt hivatva befogadni. A császári székvárosra azért esett választása, mert ott az egyetem hittudományi kara nagy hírnévnek örvendett. Ezen intézet fennállásának biztosítására 115.000 forintnyi alapítványt tett le. Ez ,,Pazmanaeum'' név alatt ma is létezik s ugyanazon célnak szolgál, melyet eredetileg bôkezű alapítója tűzött ki. Nagylelkűen gondoskodott a nagyszombati papneveldérôl is s fölvirágozását nagyban elômozdította azáltal, hogy a királytól kieszközölte, hogy a buda-fölhévvizi prépostság ezen papneveldének adományoztassék. Hathatós közbenjárásával Rómában is kieszközölte, hogy a XIII. Gergely pápa által az örökvárosban alapított magyar-német papneveldében 12 hely lett magyar ifjak részére fenntartva. 1627-ben Senkviczy Mátyás követe által a pápánál azt szorgalmazta, hogy Ôszentsége rendelje el, miszerint a gráczi, bécsi és olmüczi papneveldékben három vagy négy magyar, legalább néhány évre befogadtatnék, ,,mert -- mint felterjesztésében írja -- nincs elegendô pap, ahol tízre volna szükség, alig van egy, az is nagyon gyarló, kit azonnal elmozdítana; de nem szeretné, hogy keresztség nélkül haljanak el a gyermekek, gyónás nélkül a betegek, a nép pedig eretnek lelkészekhez szokjék''. Pázmány nemcsak papnövendékeknek, de a világi pályákra készülô ifjaknak nevelésérôl is buzgón gondoskodott. A szegényebbsorsú nemesek fiai számára Nagyszombatban nevelôintézetet állított fel s annak évi jövedelmét nagylelkűen biztosította. Alapítólevelében az intézet feladatát akképen írja körül, hogy ,,a haza támaszaivá és díszeivé'' képezze ki növendékeit, kik az élvezett elônyök fejében csak azt a kötelezettséget vállalják el, hogy ,,hazájuknak és nemzetüknek híven fognak szolgálni''. Ugyancsak Nagyszombatban egy másik intézetet is alapított nem-nemes ifjak számára. Mind a két intézet vezetését jezsuitákra bízta. Nem feledkezett meg a középiskolákról sem. Pozsonyban és Szatmárt gimnáziumot nyitott s szorgalmas s szegény ifjak javára ösztöndíjakat alapított, úgy hogy az egykorú Káldi joggal írhatta, hogy ,,soha magyarországi praelatusok állapotjukhoz képest annyi ifjat nem taníttattak, mint Pázmány idejében''. Nem kevesebb gondot fordított Pázmány az egyház belügyeinek rendezésére. A trienti zsinat megállapította, hogy az érsekek minden harmadik évben tartományi, a püspökök évenkint megyei zsinatot tartoznak összehívni s kötelesek legalább minden második évben személyesen, vagy helyettesek által egyházmegyéjük plébániáit meglátogatni. Pázmány lelkiismeretesen törekedett ezen rendeletnek érvényt szerezni, azért nemcsak sűrűn tartott püspöktársaival tanácskozásokat s majdnem évenkint megyei zsinatra hívta össze papjait, hanem két ízben (1630, 1633) mint az ország prímása nemzeti zsinatot hirdetett, melyeken számos nagyjelentôségű határozat hozatott. Minthogy pedig nagy elfoglaltsága miatt nem volt képes egyházi látogatásokat végezni, a fôespereseket küldötte ki az egyes plébániákra, de a vizitációk vezetését s a jegyzôkönyvék áttanulmányozását és a szükséges intézkedések elrendelését magának tartotta fenn. Ezen intézkedések rövid idô alatt a hitélet örvendetes emelkedését s az erkölcsi állapotok jobbra fordulását eredményezték. Nagy eréllyel lépett fel Pázmány az egyházi javak elidegenítése ellen s a királytól ígéretet eszközölt ki, hogy jövôre az egyházi javadalmak nem fognak elzálogosíttatni, hanem azok kizárólag érdemes egyházi férfiaknak fognak adományoztatni, de oly kötelezettséggel, hogy jövedelmeik harmadrészét katolikus iskolai és nevelési célokra tartozzanak szentelni, sôt megkísérlé az elmúlt idôkben elidegenített egyházi javak visszaszerzését is. Fontosnak tartotta Pázmány azt is, hogy a magyar egyháznak s a magyar királynak minden ôsi joga tiszteletben tartassék, azért, midôn a magyar királynak fôkegyúri jogát Rómában kétségbevonták, egy jogi és történeti ismeretekben való nagy jártasságát tanúsító iratban megdönthetlen érvekkel mutatta ki, hogy szent István idejétôl fogva mindig joguk volt királyainknak fôpapokat választani s egyházi javadalmakat adományozni. Majd meg azt állították Rómában, hogy egykor a magyar koronához tartozó, de a törököktôl meghódított tartományokban fennállott, utóbb elpusztult püspökségek címeinek adományozása nem illeti a magyar királyt. Ô bebizonyította, hogy királyainknak ez a joga épségben maradt. Nem kisebb eréllyel védte ô a prímási elôjogokat is s nem engedte, hogy a századok óta élvezett kiváltságokon bárki is csorbát ejtsen, emiatt heves összeütközésbe került Eszterházy nádorral is, ki a primási méltóság rovására a nádoroknak bizonyos elôjogokat akart biztosítani. Érdekes, hogy még kisebb jelentôségű dolgokban is ragaszkodott a magyar egyház különleges jogaihoz, úgy, hogy midôn az új római rituale alapján az esztergomi egyházmegyének hasonlólag új ritualét szerkesztett, a keresztelésnél és a házasság szentségének kiszolgáltatásánál az ôsrégi magyar szertartásokat tartotta meg. Midôn pedig a magyar fôpapok az ô indítványára a római misekönyvnek és a zsolozsmákat magába foglaló papi imádságos könyvnek használását elhatározták, ô nyomatékosan kérte a pápát, hogy azokba a könyvekbe a magyar szentek ünnepeinek felvételét rendelje el: ,,mert -- úgymond -- oly nagy az egyháziak tisztelete a hazai szentek iránt, hogy el vannak határozva inkább mindenben a régi szokáshoz ragaszkodni, mintsem tiszteletükrôl lemondani''. II. Ferdinand méltányolni óhajtván Pázmány soknemű érdemeit, ismételve tett lépéseket Rómában, hogy részére a bíbort megszerezze. És VIII. Orbán pápa örömmel vette fel a nagy fôpapot bíbornokai közé. Az 1629. nov. 29-én tartott titkos konzisztóriumban nevezte ôt ki bíbornokká. Úgy a király, mint nagyszámú tisztelôi közelrôl, távolról elárasztották üdvözlô irataikkal. A harmincéves háború folyamán, midôn a németországi protestáns fejedelmek segítségére megjelent Gusztáv Adolf svéd király 1631. szept. 7-én Lipcsénél a császári hadakon nagy gyôzelmet nyert s Franciaország is, hagyományos politikájához híven, Ausztria ellenségeihez csatlakozott, II. Ferdinand tisztán látta, hogy a svéd királlyal csak úgy lesz képes megmérkôzni, ha a pápa erkölcsi és anyagi hatalmának egész súlyát az ausztriai ház javára veti a mérlegbe. Így tehát életkérdés volt: a pápát megnyerni. Ezen feladatra a császár egyedül Pázmányt vélte képesnek. 1632-ik év elején felszólította tehát ôt, hogy mint rendkívüli császári követ, haladéktalanul utazzék Rómába. Pázmány, dacára hanyatló egészségének s a zord téli idônek, vállalkozott a követségre. Február 14-én indult el Pozsonyból. Linczen, Görczön keresztül ért a velencei területre, hol a köztársaság hatóságai kitűntetô fogadtatásban részesítették. Útjába ejtette Lorettót s március 7-én ért az örökvárosba. E szerint útja 44 napot vett igénybe s az úton tett kiadásai ötezer forintra mentek. Kísérete 48 személybôl állott s a kocsik, poggyászszekerek elé 38 ló volt fogva. A pápai udvar fényes fogadtatást készített elô Pázmánynak s az örökvárosba való bevonulása valóságos diadalmenet volt s VIII. Orbán pápa is kitüntetô szívességgel fogadta. A francia udvar fondorkodása folytán azonban Pázmány kevés sikert érhetett el s csak nagy küzdelemmel sikerült kieszközölni, hogy a pápa újabb nagyobb hadisegélyt biztosított a császárnak. Pázmány elégületlenül hagyta el az örökvárost. Május utolsó napján kelt útra. Anconából Fiuméba tengeren tette meg az utat. A velencei köztársaság e célra két díszes gályát bocsátott rendelkezésére. Fiumébôl Bécsbe ment, ahol a császárnak részletes jelentést tett útjának eredményérôl. ======================================================================== 7. Egyetem alapítása (1635) Visszatérve Pázmány Rómából, régi kedvenc tervének -- egy fôiskola alapításának-- megvalósításához fogott. Jól tudta ô, hogy az újabban jelentékenyen megszaporodott középiskolák az általános műveltségnek és szakképzettségnek csak elôcsarnokaiba vezetik a magyar ifjakat; égetô szükség van tehát egy olyan fôiskolára, hol ezen ismeretek betetôzést nyernek. És ez csak egy egyetem alapítása által érhetô el. 1635-ben e célra 100.000 forint örökalapítványt tevén, május 12-én aláírta az egyetem alapító levelét. A pápa eleinte e fôiskolát, mivel csak két kara volt, a hit- és bölcsészettudományi, nem akarta egyetemül elfogadni s az egyetemeket megilletô jogokkal felruházni; II. Ferdinand ellenben készségesen részesítette ugyanazon jogokban és kiváltságokban, melyekkel akkoriban a német egyetemek bírtak. Könyvtárt is csatolt hozzá, melynek számára a még Budán lévô Mátyás király híres könyvtárának maradványait is meg akarta szerezni, ,,de a babonás törököktôl nem nyerhette volt.'' A fôiskolát 1635. nov. 13-án avatták fel, mely ünnepre Pázmány sok elôkelô s nevezetes embert hívott meg. Az elôadások a következô év elsô napjaiban vették kezdetüket. Pázmány, míg élt, nem hagyott fel irodalmi munkásságával. Mint érsek is több védiratot bocsátott közre s egyháztörténeti dolgozataival is nagy érdemeket szerzett s bôkezűen támogatta az egyházi írókat is. Utolsó kiadványa: prédikációinak gyűjteménye volt. Tisztelôi gyakran sürgették, hogy szent beszédeit állítsa össze s adja ki. Némi habozás után engedett e kérelemnek s 1636-ban Pozsonyban kinyomatta s közrebocsátotta. ,,Pázmány e beszédeivel -- írja egy nagy nyelvtudósunk -- homályba borította kevés, de derék elôzôit. Az ô rendelkezésére mindenoldalú tudás, a világ és emberi szív mély ismerete, gazdag képzelem és erôs logika állt. Pázmány fôképp beszédei és kalauza által a magyar nyelvnek nem várt, elôre nem láthatott kiképzést adott. Ô az irodalomban eddig uralkodott dunántúli nyelvjárás helyett a tiszait érvényesítette; a nyelvvel grammatikai szabatossággal élt, azt új kifejezések s a nép szájából vett szebbnél-szebb és jelentôs szólásformák és közmondásokkal gazdagította, irályának pedig oly teljességet, kerekdedséget és bôség mellett is oly hathatóságot kölcsönözött, hogy méltán egy új korszak szerzôjének tekintetik, ki a régibb kort befejezte s egy újat kezdett meg, miáltal ,,A magyar bíboros Cicero'' dísznevet vívta ki magának. Ô a mai könyvnyelv megteremtôje''. Egyházi beszédeinek egy példányával a bíbornok kedveskedett I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek is: ,,Egyébbel kegyelmedet -- írja neki -- most az új esztendôben nem tisztelhetem... kérvén... hogy, mikor fejedelmi gondjaitól üressége lehet, ne restellje átolvasását. Azt hiszem, hogy kegyelmed pápista prédikációt nem is hallott''. A fejedelem Fogarason kelt válaszában ezt írja neki: ,,A kegyelmed új esztendei ajándékát becsülettel és szeretettel vettük. Úgy vagyon, pápista prédikációk hallgatására nem érkezhettünk, de kegyelmednek igen sok munkáját olvassuk, és kegyelmed jó emlékezetére több könyvünk között megtartjuk''. Pázmány magánéletében is kitűnt kiváló erényeivel. Ô egész életén át kötelességtudó, buzgó pap volt. Amikor csak tehette, az ünnepélyes istentiszteleteket maga tartotta s ily alkalmakkor mondta remek beszédeit. ,,E beszédek hatásos sikeréhez -- mondja egyik jeles életírója -- nagyban hozzájárult külsô megjelenése is. Középtermetű, szikár test olyan fôt hordozott, mely a lélek méltó kifejezése vala. Magas, nyílt homlokára a mély elmélkedés véste bélyegét; hatalmas szemöldök által árnyékolt szemei a rejtett gondolatokat látszanak fürkészni; erôsen kiemelkedô orra alatt az elôrenyomuló, mintegy idegesen összeszoruló ajkak az akaraterô folytonos megfeszítését árulják el. Dús hajzat, bajusz és spanyol szakáll elônyösen egészítik ki az arcot.'' Alakja tehát, mely tiszteletet gerjesztett az emberben, illô volt nagy lelkéhez! Hogy nagy terveit létesíthesse, Pázmány gondot fordított jövedelmének szaporítására. Maga volt uradalmainak kormányzója. Sokféle egyházi, politikai és irodalmi foglalkozásai között tudott idôt találni, hogy a gazdaság legcsekélyebb részleteire kiterjessze figyelmét. Iparkodott új jövedelmi forrásokat megnyitni s rajta volt, hogy az érseki javadalmak jogtalan megterheltetésektôl szabaduljanak s az egyházi tizedek kedvezôbb bérbe jussanak, mert ezek nagy részét a kamara tartotta bérbe és pedig oly árakon, melyek értéküknek alig harmadrészét képviselték. Kísérletet tett a bányamívelés terén is, 1633-ban Kapronczán aranyérnek jöttek nyomára, minélfogva ásatni kezdett azon szándékkal, hogy bányát nyithat, melyet szent Adalbertrôl nevezett el. A megkezdett munka azonban mihamar kárba veszett, mert erôs talajvíz árasztotta el a bányát s így a kilátások nem voltak kedvezôk, a felmerült számos nehézség miatt felhagyott tehát a munkával s azt a kaproncai községnek engedte át. Szerencsésebben sikerültek azonban a mezôgazdasági téren behozott újításai, melyeknek folytán az érsekség birtokai valóságos mintagazdaságokká fejlôdtek. Így sikerült elérni azt, hogy évi jövedelme harmincezer forintról nyolcvanezer forintra emelkedett, tehát egy évtized alatt majdnem megháromszoroztatott. Tisztjeinek számadásait maga szokta szigorúan átvizsgálni és hogy a legcsekélyebb hiány sem kerülte el figyelmét, bizonyítják fennmaradt észrevételei. Csakis ily szigorú s eszélyes gazdálkodás mellett volt képes közel egy millió forintnyi kulturális alapítványokat tenni. És ki mondhatná meg, mennyit költött szegény papjainak s a híveinek segélyzésére, a szenvedések és nélkülözések enyhítésére? Emellett nem feledkezett meg családjáról sem. Egyetlen testvérét, Györgyöt, midôn érsek lett, udvarába hívta s váratlan elhalálozása után hátra maradt négy éves Miklós fiát atyai jósággal karolta fel, gondosan neveltette s késôbb grófi címet szerzett neki s két uradalmat is vett számára, hogy így családja hajdani fényét helyreállítsa. De még ekként vérei iránti szeretet jogait érvényesítette, magasabb érdekekrôl sem feledkezett meg. Végrendeletileg úgy intézkedett, hogy Miklós gróf és utódai az öröklött uradalmakat csak addig bírhatják, míg a katolikus egyház hívei maradnak. Ha valamikor a család összes tagjai a katolikus hittôl elpártolnának vagy a család végképpen kihalna, a két uradalom magyar papok neveltetésére fordíttassék. Miklós gróf, úgy mint atyja korán elhalt s benne a panaszi Pázmány-család magva szakadt, birtokai pedig jogtalanul idegen kézbe kerültek. Pázmány nagy tekintélynek örvendett nemcsak a császári udvarnál és az erdélyi fejedelmeknél, hanem az ország fôrangú családjainál is, kik ügyes-bajos dolgaikban bizalommal keresték ôt fel. Így Zrinyi György horvátországi bán, midôn németországi hadjáratban részt venni készült, fiait és uradalmait pártfogásába ajánlotta ,,az én árva fiaimat nagyságodnak alázatosan ajánlom, legyen Nagyságod pátronusok, amely nagyságodtól »opus misericordiae« leszen.'' Zrinyi még ugyanazon év végén, nem ugyan a csatatéren, hanem mint láz áldozata a prímás pozsonyi palotájában meghalt. Betegágyán Pázmányt kérte fel Miklós és György fiainak gyámjává. Pázmány igazi atyai szeretettel karolta fel a két árvát, gondoskodott illô neveltetésükrôl s az ô szellemi fölénye áldásos befolyással volt a két árva fejlôdésére s bizonyára Pázmány példája buzdította Zrinyi Miklóst az írói pályára. ======================================================================== 8. Betegsége, halála Az izgatott tevékenység és a sok munka azonban idô elôtt aláásta a nagy fôpap egészségét, alig 60 éves korában betegeskedni kezdett, ,,a vénség és nyavalya szintén már elnyom engemet'' írja maga Rákóczihoz intézett egyik levelében. Nyugtalan természete azonban nem ismerte a pihenést és üdülést s csak kedvetlenül követte az orvosok tanácsát. Római útja -- melyet a legrosszabb évszakban, február és március hónapokban tett meg -- nagyban elôsegítette egészségének hanyatlását. Köszvénybaja fokozottabb mérvben lépett fel s a pöstyéni fürdô ismételt használata sem hozta meg a gyógyulást. Már 1633. január 8-án Eszterházi Miklósnak ezt írja: ,,Én ebben az újesztendôben ezideig nyavalyás voltam, mert csírája újesztendô napjától fogva rajtam volt és most is balkezemnek a feje és nagy ujjam miatt oly fájdalmakat szenvedek, hogy ruhámat sem vehetem magamra. De ezeknek mind úgy kell lenni, amint a jó Istennek tetszik.'' 1636-ban veszedelmes fordulatot vett betegsége, ereje rohamosan hanyatlott, úgy, hogy elérkezettnek látta az idôt, hogy végrendelkezzék. Elkészítette tehát végrendeletét. ,,Mindenek elôtt -- ezek az okmány bevezetô szavai -- Teremtô, Megváltó Istenemnek egész szívembôl hálát adok, hogy engem, a legméltatlanabb férget, bár ezerszer megérdemeltem az örök kárhozatot, végtelen irgalmából nem elégedett meg a római katolikus egyház kebelébe fogadni, csodálatos gondviseléssel vezetni, hanem ideiglenes javakkal is elhalmozni kívánt. Emiatt alázattal leborulva hôn esedezem Isten irgalmához, hogy vétkeimet és mulasztásaimat megbocsássa és ne hagyjon el, hanem úgy irányozza örök szolgálatára lelkemet e világon, hogy örök boldogságomat biztosítsam.'' Ezután áttér a földi érdekekre. ,,Testemet -- úgymond -- pompa nélkül, egyszerűen kívánom eltakaríttatni. Azon esetre, ha sírboltba helyeznek, rendelem, hogy ott a talajt felássák és testemet a föld méhébe tegyék. Testem felbontását és bebalzsamoztatását pedig eltiltom.'' Vagyonának hagyományozásában a kegyelet és jótékonyság vezették. Pázmány életének csodás gondviselésére visszapillantva, békésen hajthatta fejét örök nyugalomra. 1637 tavaszán már elôre érezte a közeledô halál fuvalmát. Március 8-ikán Pozsonyból leverten és megtörve írja a királynak: ,,68-ik évemet elérvén és különféle betegségeim miatt a közügyekkel való foglalkozásra képtelen vagyok többé.'' Március 19-én Dobronoki és Forró patereket hívta meg asztalához. Ebéd alatt hirtelen rosszul lett. Mellgörcsroham lepte meg. Amint hálószobájába lefektették, már nem tudott szólani. Érezte, hogy utolsó órája ütött. Arcának kifejezésével és kézmozdulatokkal jelezte, hogy gyónását akarja végezni. Láthatólag erôlködött, hogy Jézus és Mária nevét kiejthesse. Lippai veszprémi és Jakusich szerémi püspökök, jezsuita és franciskánus szerzetesek vették körül a haldoklót. A tusa nem tartott sokáig. Éppen Szent József ünnepén este 10 és 11 óra között a roncsolt testbôl elköltözött a hatalmas lélek. Halálának híre mély gyászba borította az egész országot. Tetemét, kívánsága szerint egyszerű fakoporsóba helyezték. Fejére fekete posztóból jezsuitabiretumot helyeztek, testét vörös selyemdamaszt papiruhába öltöztették, kezébe olvasót adtak. Április 3-án reggel a bezárt koporsót huszonnégy plébános vitte a káptalani templomba, ahol kívánsága szerint, a szentély talajába ásott sírboltba helyezték örök nyugalomra. Sírja fölé unokaöccse, Pázmány Miklós márványtáblát tétetett és reá magának a nagy fôpapnak kívánsága szerint, csak ezeket a szavakat vésette: ,,Petrus Pázmány cardinalis.'' Az esztergomi fôegyházban néhai Simor János bíbornok-prímás, Budapesten Ôfelsége az apostoli király karrarai márványból szobrot emelt a nagynevű bíbornoknak. Legújabban pedig jeles életírója, dr. Fraknói Vilmos vál. püspök a pozsonyi dómban díszes sírkôvel örökítette meg emlékét, melyen a következô felírás olvasható: ,,Pázmány Péternek, Magyarország bíboros prímásának, ki az apostoli ékesszólás hevével, irataiban a magyar nyelv fölülmúlhatatlan erejével, államférfiúi bölcsességgel, egyetem és egyéb intézetek alapításával, válságos küzdelmek közepette megoltalmazta egyházát, fejlesztette irodalmát és műveltségét, jobb jövô felé vezette hazáját. 1570-1637. Ezen emléket itt nyugvó porai fölött az országos Pázmány-Egyesület kezdeményezésére állította élettörténetének írója Fraknói Vilmos. 1914.'' ,,De a művészet ezen alkotásainál -- mint a fent dicsért életírója megjegyzi -- maradandóbb emléket állított ô önmagának négy évtizedre terjedô munkássága eredményeiben.'' Alkotásai és művei halhatatlanságot biztosítanak dicsô nevének!