Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímásának pere Róma 1949 Imprimatur: Datum e Civitate Vaticana, die 27 aprilis 1949. + Fr. Alphonsus C. De Romanis, Ep. Porhyr., Vic. Gen. Civitatis Vaticanae Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata I. Mindszenty bíboros letartóztatása II. Sacra Congregatio Consistorialis -- Declaratio III. A Bíborosi Szent Kollégium Dékánjának tiltakozása IV. A Szent Kongregációk és Pápai Hivatalok vezetôinek tiltakozása V. Felelet egy diplomáciai lépésre VI. Ôszentsége XII. Pius Pápa levele Magyarország érsekeihez és püspökeihez VII. A per elôestéjén VIII. Az ítélet után IX. Piazza bíboros beszéde X. Sacra Congregatio Consistorialis -- Declaratio XI. Ôszentsége XII. Pius pápa beszéde XII. Ôszentsége XII. Pius pápa beszéde a vatikáni diplomáciai testület tagjaihoz XIII. Válasz egy támadásra XIV. Ôszentsége XII. Pius Pápa szózata Róma népéhez 1949. február 20-án ======================================================================== A könyv elektronikus kiadása Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1949-ben jelent meg Rómában. ======================================================================== I. Mindszenty bíboros letartóztatása Az Osservatore Romano írja 1948. dec. 30-án Újságok és hírügynökségek közlik Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek letartóztatását, amelyet 1948. december 26-án este hajtottak végre az érseki palotában. A különbözô értesülések arról számolnak be, hogy a kardinális egyáltalában nem volt meglepve, azt kérte, hogy a breviáriumát magával vihesse és a rendôrség gépkocsiján mindmáig ismeretlen helyre távozott. Ez a hír akkor lát napvilágot, amikor az Egyház Canterbury érsekének, Szent Tamásnak ünnepét üli. Ôt azért üldözte a közhatalom, mert azt vallotta, hogy a püspököknek nem szabad elfogadniok egy egész sorát azon törvényeknek, amelyek az Egyháznak szolgaságba való vetését, jogainak megtagadását, a nevelés és segítés céljait szolgáló javaitól való megfosztását jelentik; s mindez akkor történt, miközben az egységet, a hívôknek a püspökökkel és a Pápával való szolidaritását támadták. A nagy Vértanút 1170. december 29-én ölték meg a kormány küldöttjei, akik azzal a kérdéssel érkeztek: ,,Hol van az áruló?''. A budapesti híradást is kíséri egy kormánynyilatkozat, amely szerint a kardinálist árulás miatt tartóztatták le. Hozzáfűzik ,,az állam törvényeinek megsértését, kémkedést és valutázást'', tehát mindazokat a megszokott vádakat, amelyekkel a totalitárius kormányok szokták perbefogni azokat, akiket ellenfeleiknek tartanak. Mindezideig a bíboros érseket -- aki annak idején hasonló energiával szállt szembe a nácizmussal is -- politikusok és államférfiak egyaránt állandóan támadták az Egyház és a magyarországi kormányzat közötti egyre fájdalmasabb viszonnyal kapcsolatos kérdések miatt. Az egész nép tanúja volt annak, hogy ez a kiváló fôpap milyen bátorsággal és példás határozottsággal vallotta, hirdette és védelmezte a katolikus Egyháznak és apostoli hivatásának jogos és kikezdhetetlen elveit. Olyan elveket, amelyeket csak azok támadtak és támadnak mindig és mindenütt, akik anyagelvű és istentelen világnézetük alapján saját eszméik és rendszereik számára a legfôbb akadályt az emberi személyiség méltóságában és sérthetetlen szabadságában, valamint a hívô lelkek el nem nyomható jogaiban találják. Olyan elvek ezek, amelyek felülmúlnak minden földi kapcsolatot, meg nem értést, viszályt, mert múlandó életünket egyetlen, elszakíthatatlan rendszerbe állítják és kötik össze az örök élettel, amely számunkra a legfôbb dolog. Onnan felülrôl száll alá az a segítség, amelynek az ember nem tetszés szerinti ura, mely nem szolgál sem a kormányok kénye- kedvére, sem az erôsebb hatalmának, hanem jó sorsban és balsorsban egyaránt szent és sérthetetlen. Lelki erôforrás ez, amelybôl a polgári együttélés gyökerei is életadó erôt merítenek. Éppen ezért az Egyház, ezen értékek ôrzôje és oltalmazója, amelyeket semmiért sem tud megsérteni, vagy elárulni, sem csábításra, vagy fenyegetésre, sem veszélyre, vagy áldozatra, annyi emberi gyarlóság ellenére megmarad és meg fog maradni a történelem folyamán, mint minden alapvetô földi igazság biztosítéka és védelmezôje. Bármilyen vészterhes is legyen a sorsuk, megalázás, meg nem értés, vagy bántalom, vannak és lesznek a történelem folyamán férfiak, akiket a századok heves harcai során ilyen küldetésre és az Egyház szolgálatára az elsô sorokba hívtak. Ôk azok, akikrôl karácsonyi szózatában éppen a hívek vigasztalására és Isten dicsôségére XII. Pius szólt: ,,A viharok és hullámok támadásai között az Egyház sértetlenül ôrizte meg éltetô erejét és azoknál a népeknél, ahol a katolikus hit megvallása egyet jelent az üldözés elszenvedésével, ezerszámra akadtak és akadnak mindig hôsök, akik nem rettennek meg az áldozatoktól, az üldöztetésektôl s gyötrelmektôl, rettenthetetlenek a bilincsekkel és halállal szemben és nem hajtanak térdet a hatalom és nyers erô bálványa elôtt''. ======================================================================== II. Sacra Congregatio Consistorialis DECLARATIO Minthogy a minap Mindszenty József Ôeminenciája, a Római Szent Egyház bíborosa, esztergomi érsek ellen egyesek erôszakosan és szentségtörô módon kezet emelni és ugyancsak Ôt egyházi joghatóságának gyakorlásában megakadályozni merészelték, a Consistorialis Szent Kongregáció kihirdeti, hogy mindazok, akik az említett bűntényeket elkövették, az Egyházi Törvénykönyv 2343. kánonjának 2. §-a és a 2334. kánon 2. pontja értelmében az Apostoli Szentszéknek különleges módon fenntartott kiközösítését vonták magukra és ipso iure becstelenekké váltak. Kelt Rómában, 1948. évi december hava 28. napján. Fr. ADEODATUS J. CARD. PIAZZA, titkár B. Renzoni, Adsessor ======================================================================== III. A Bíborosi Szent Kollégium Dékánjának tiltakozása Szentséges Atya, Ôeminenciája Mindszenty József bíboros esztergomi érsek letartóztatásának híre mélységes fájdalommal érintette a Szent Kollégiumot, amely legkiválóbb tagjainak sorában tisztelheti ôt. De méginkább növekszik fájdalmunk annak megfontolásán, hogy a már Szentséged lelkére nehezedô annyi súlyos és számos csapáshoz egy újabb ok járul. Ebben a szomorú helyzetben, amely megzavarta azt a karácsonyi békét, amelyet Szentséges Atyánk legutóbbi üzenetében oly hôn óhajtott, engedje meg Szentséged, hogy mint a Szent Kollégium Dékánja valamennyi Rómában székelô Fômagasságú Bíbornok nevében kifejezzem Eminenciás Testvérünkkel és azzal a magasztos üggyel érzett szolidaritásunkat, amelyért Ô küzdött és amelyért most üldöztetést szenved. Mindszenty kardinális -- mint különben sokan más nemzetbeli püspöktársai közül -- valóban erélyesen hangoztatta és védelmezte az Isten és az Egyház jogait, az ifjúság keresztény nevelését és lankadatlanul küzdött az emberi személyiség méltóságáért és szabadságáért. Fájdalmunk kifejezésével együttesen szeretnôk Szentséges Atyánk elé tárni azt a mélységes felháborodást, amelyet lelkünkben keltett az, amit Magyarországon elkövetni merészeltek Fômagasságú Prímásán a Katolikus Egyháznak, amely sajtójától és minden más eszközétôl, amelyek arra szolgálnak, hogy a közvéleményt felvilágosítsák, megfosztva kényszerül tűrni ezt az új, felettébb fájdalmas csapást. Végezetül, Szentséges Atyánk, az egész művelt világ elôtt felemeljük ünnepélyes tiltakozásunkat az Egyház szabadsága ellen elkövetett ezen új és igen súlyos sérelem miatt, amelyet egyik legkiválóbb fia személyében szenvedett, aki a római bíborral ékesítve szünet nélkül emésztette önmagát a vallás és haza javának elômozdításán. Az Egyház számára egy ilyen súlyos pillanatban bárcsak hozna némi enyhületet Szentséged fájdalmára a mi imánk és Szentséged tanítása és parancsai iránt való teljes odaadásunk, s bárcsak leesdené a Béke Királyától mindazok számára, akik az igazság ügyéért szenvednek, különösképpen pedig a mi üldözött Eminenciás Testvérünk számára az égi vigasztalás és az isteni áldás kegyelmét. Szentséged felséges Trónja elé borulva kérem atyai jóságától a magam és az egész Szent Kollégium számára a megerôsítô Apostoli Áldást. Róma, 1948. december 30. Szentségednek legalázatosabb, legengedelmesebb, leghívebb fia és szolgája MARCHETTI-SELVAGGIANI FERENC bíboros, Ostia és Frascati püspöke, a Szent Kollégium Dékánja ======================================================================== IV. A Szent Kongregációk és Pápai Hivatalok vezetôinek tiltakozása Szentséges Atya! Az a nagy fájdalom, mely Szentséged atyai szívét ezekben a napokban Mindszenty bíboros, esztergomi érsek letartóztatása miatt érte, nagy visszhangra talál mindazok lelkében, kik Szentséged legfôbb jóindulatából arra vannak hívatva, hogy felséges Személyéhez közvetlenebbül tartozó hivatalokban szolgálják az Egyházat. Az üldözés nem új jelenség az Egyház életében, sôt úgy látszik, annyira természetes ez, mint ahogy természetes, hogy ellentét és küzdelem van a jó és rossz között. ,,Leselkedjünk az igazra, mert ellenkezik tetteinkkel.'' (Bölcs 2,12) Hajdan a mi Urunk Jézus Krisztus tiszteletreméltó személye ellen politikai színezettel kovácsoltak hamis alapon hazug vádakat: ,,Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti nemzetünket.'' (Lk 29,2). Mikor az elsô vértanú, Szent István, eltelve kegyelemmel és erôvel, csodákat művelt a nép között, ellenfelei nem állhattak ellen a bölcsességnek és a Léleknek, mely belôle szólt. Az apostolok is, mikor igazságtalanul bíróság elé hurcolták ôket, boldogok voltak, hogy bizonyságot tehettek Jézus Krisztusról. A fennkölt példák méltó követôje, Mindszenty bíboros is, apostoli elszántsággal, védte az Isten jogait, és így aranybetűkkel írta meg a magyar egyháztörténelem egyik legszebb lapját. De Isten ellenségei nem lesznek gyôztesek! Valamennyi régi és új egyházüldözô siralmasan fejezte be életét. És a történelem megtanít arra, milyen szomorú sors vár azokra, akik megvetve az egyházi büntetéseket, elnyomják a vallásszabadságot. Bárcsak a halhatatlan és jótékony, gyôzelmekhez szokott Hit minél elôbb följegyezhetné most is ezt a diadalt! És mi, Szentséges Atya, a gyermek Jézusnak, a Béke Fejedelmének a bölcsôje elé járulva szüntelenül kérjük Ôt, hogy a Boldogságos Szűz közbenjárása által hozza meg nekünk mielôbb ezt a várva-várt napot. Szentséged felséges trónusa elé borulva, a Szentséged iránti legszorosabb szeretetben ragaszkodva tisztelettel kérjük az Apostoli Áldást. Szentségednek Jézus Krisztusban legalázatosabb, leghűségesebb és legengedelmesebb fiai. Róma, 1949. Jézus Szent neve ünnepén + VALERIO VALERI, a Keleti Kongregáció assesora; + Fr. LUCA E. PASETTO, a Szerzetesek Kongregációjának titkára; + GIUSEPPE ROSSINO, a Szemináriumok Kongregációjának titkára; + CELSO COSTANTINI, a Hitterjesztés Kongregációjának titkára; + ALFONSO CARINCI, a Rítuskongregáció titkára; ALFREDO OTTAVIANI, a Szent Officium assesora; BENEDETTO RENZONI, a Consistoriális Kongregáció assesora; FRANCESCO BRACCI, a Szentségek Kongregációjának titkára; FRANCESCO ROBERTI, a Zsinati Kongregáció titkára; LUDOVICO KAAS, a Fabbrica di S. Pietro oeconomusa és titkára; BENIAMINO NARDONE, a Szertartások Kongregációjának titkára; FRANCESCO MORANO, a Signatura Apostolica titkára; A. JULLIEN, a S. R. Rota dékánja ======================================================================== V. Felelet egy diplomáciai lépésre Értesülésünk szerint a magyar kormány a Szentszék tudomására hozta, hogy függetlenül Magyarország Hercegprímásának ügyétôl, a magyar kormány fenntartja azt az óhaját, hogy megegyezést hozzon létre a Katolikus Egyházzal és a Szentszékkel. A fenti közlésre a Szentszék a következôket felelte: 1. Érthetetlen, hogyan lenne összeegyeztethetô a Szentszékkel való megegyezés állítólagos vágya azon bánásmóddal, mellyel egy érseket, prímást és bíborost illettek; bánásmóddal mely magára a Szentszékre is sérelmes. 2. Mint nyilvánvaló, a Szentszék álláspontja az, hogy az Egyház és a lelkiismereti szabadság jogait mindenütt tartsák tiszteletben: tehát nem csupán a kultuszszabadságot, hanem az igehirdetés, a hitterjesztés, a katolikus hitoktatás, különösképpen pedig az ifjúság keresztény szellemben való nevelésének szabadságát. (L'Osservatore Romano, 1949. jan. 3-4. sz.) ======================================================================== VI. Ôszentsége XII. Pius pápa levele Magyarország érsekeihez és püspökeihez Tisztelendô Testvérek, Üdv és Apostoli Áldás! Szeretett fiúnknak, Mindszenty József bíboros, esztergomi érseknek vakmerô elfogatása és érseki székébôl való eltávolítása mély fájdalommal sújtott Bennünket, mert ennek az érdemekben annyira gazdag egyházfônek személyével kapcsolatban a vallás iránti köteles tiszteletnek és magának az emberi méltóságnak súlyos megsértését látjuk. Ezért a lelkiismeret és a kötelesség arra kényszerítenek Bennünket, hogy nyilvánosan kifejezést adjunk egyrészt fájdalmunknak és sajnálkozásunknak azért, amit az Egyház jogai ellen elkövettek, valamint a legmélyebb szomorúságnak és méltatlankodásnak, amelyet nemcsak a magyar katolikusok, hanem az egész világ katolikusai éreznek, és hogy ünnepélyesen tiltakozzunk az egész Egyházat ért súlyos igazságtalanság ellen. Jól ismerjük ennek a kitűnô fôpásztornak érdemeit, ismeretes elôttünk tiszta és rendíthetetlen hite; ismerjük a keresztény tanítás oltalmazásában és a vallás szent jogainak védelmében tanúsított apostoli bátorságát. Nem vádra és becstelenségre szolgáltat okot, hanem ellenkezôleg: dicséretre, hiszen fôpásztori hivatala éber gyakorlásának kell tulajdonítani azt, hogy kötelességének érezte bátor és rettenthetetlen szívvel ellenállni, amikor látta, hogy az Egyház szabadságát mindig jobban korlátozzák és sokféleképen szűkítik, és mindenekfelett amikor látta, hogy miként vetnek gátat a hívek nagy kárára az egyházi tanításnak és szolgálatnak, amelynek nemcsak a templomokban van helye, hanem azokon kívül is a hit nyilvános megnyilatkozásai alkalmával, az alsó- és felsôfokú iskolákban, a sajtóban, a búcsújáró helyekre irányuló zarándoklatok alkalmával és a katolikus egyesületek keretében. Ezért, Tisztelendô Testvérek, atyai szívvel élénken részt óhajtunk venni a ti fájdalmatokban és szomorúságtokban. Az Úr nevében intézzük hozzátok buzdító szavainkat, hogy amint azt mindig tenni szoktátok, úgy különösen most a jelen súlyos szerencsétlenségben, folytassátok kitartó gondossággal, egyesült értelemmel, egyesült szívvel és egyesült munkálkodással apostoli hivatástok gyakorlását, mindig megemlékezve arról, hogy az Egyház szabadságáért és szent jogaiért nemcsak fáradságot és szenvedést kell elviselni, hanem a halált is, amikor az szükséges. Bízunk benne, hogy önként és készséges tevékenységgel fogtok eleget tenni atyai felszólításunknak és hogy az egész, nekünk annyira kedves katolikus Magyarország, melynek története dicsôségtôl ragyogó az Egyház évkönyveiben, méltó lesz önmagához a jelen pillanat gondterhelt és nehéz eshetôségei közepette, sôt még a keresztény bátorság példáját is tudja majd adni a többi népeknek. Jól tudjuk milyen nehéz vihar szakadt rátok és a gondjaitokra bízott nyájra, de ismerjük apostoli buzgóságtokat is, szilárd és sok próbát kiállt lelkipásztori bölcsességteket és a szándékban, tanácsban és tettekben való megrendíthetetlen egységteket, amint ugyancsak ismeretes és beigazolt elôttünk kemény határozottságtok, mely egyedül Isten segítségére támaszkodva mindent le tud gyôzni, mindent felül tud múlni. Egyesített irányelvekkel és egyesült erôvel, a kegyelemtôl táplált és égbôl jövô bátorsággal felfegyverkezve haladjatok elôre, Tisztelendô Testvérek. Ne engedjétek, hogy csalással és ámítással, amelyekkel az áligazság szokta magához vonzani a lelkeket, eltereljenek titeket a helyes útról. Elôdeitek, akiknek már a múltban meg kellett küzdeniök a tévedésnek számtalan sok fajával és gyôzedelmeskedniök kellett a legnagyobb nehézségek felett is, ragyogóan hirdetik, hogy a keresztény vallást lehet rágalmazni és támadni, de legyôzni nem lehet. Bizalommal kövessétek az ô példájukat; mindaz pedig, amit a keresztény tanítás a hit és cselekedetek szempontjából megkövetel, legyen számotokra az apostolkodás termékeny talaja, azé az apostolkodásé, mely nem kímél fáradságot és amelyet nem rendít meg, vagy nem zavar meg félelem. Olyan vigaszt találtok majd, amelynél nagyobb nincsen: a Krisztus békítô és üdvözítô országáért való munka és küzdelem vigaszát, azért az országért, mely nem evilágból való (vö. Jn 18,36), mert az a feladata, hogy az emberi erkölcsöket az igazságban, igazságosságban és szeretetben megújítsa, és minden embert e földi számkivetésen keresztül a mennyei haza és örök boldogság felé irányítson. Különösképpen pedig azt óhajtjuk, Tisztelendô Testvérek, hogy imádkozzatok az isteni Megváltóhoz és az ô legszentebb Édesanyjához, Magyarország Pátrónájához, azokért is, akik üldöznek titeket, együttesen és szakadatlanul kérjetek világosságot a tévedéstôl elhomályosult elmék számára, s egységet és összetartást azok számára, akiket a gyűlölet és harag elválasztott tôlünk, hogy így az isteni kegyelem segítségével a ti szeretett hazátok számára jobb és békésebb idôk jöjjenek. Ezen jókívánságaink megvalósulásáért és a bennük való megerôsödésért adjuk rátok, Tisztelendô Testvérek, a gondjaitokra bízott nyájra és különösen azokra, akik ,,üldözést szenvednek az igazságért'' (Mt 5,18) legnagyobb szeretettel az Apostoli Áldást. Kelt Rómában, Szent Péternél, 1949. január 2-án, Jézus Szentséges Nevének ünnepén, Pápaságunk tizedik esztendejében. XII. PIUS PÁPA ======================================================================== VII. A per elôestéjén... Az Osservatore Romano írja 1949. február 3-án. Ma, február 3-án, amint jelentették, a Santo Stefano al Celio templom bíborosa, Esztergom érseke, meg fog jelenni egy úgynevezett ,,Népbíróság'' elôtt Budapesten. Megtett életútjának ez a legfájdalmasabb szakasza, a legaggasztóbb és legelkeserítôbb: mint a Synedrion gyűlölete, Heródes gúnyja, Pilátus aljassága. VII. Pius pápa elhurcoltatása óta ez a legnagyobb sérelem, amely a Római Egyházat, tehát a katolicizmust érte. Ebben az órában, mikor rákerül a sor, senki sem érezheti magát jobban megsebezve, mint a lovagias magyar nemzet, Szent István és Szent Gellért fiai, a kereszténység pajzsa, az Apostoli Kereszt hordozója, amelyet most egész történelmének foglalataként és nemzetiségének megkülönböztetô jeleként a Hôsök Terére állítottak. Legyen megerôsítôje, amint Krisztusban az egész civilizált világ számára bátorítás az, hogy Mindszenty József felszentelt személyében a katolicizmus üldözôi egyszersmind a szellem szabadságának, a műveltség és demokrácia alapjainak az üldözôi, a gyalázat Isten szolgájára és az ô Egyházára, amelyek emberi és szociális örökségünknek elválaszthatatlan vértjeivé váltak, ismét átváltozik mind az egyiknek, mind a másiknak felülmúlhatatlan dicsôségévé. ======================================================================== VIII. Az ítélet után... (Az Osservatore Romano ünnepélyes tiltakozása) Nem vesztettük el reményünket az emberiesség egy különb értelmét illetôen. Beszéltek halálbüntetésrôl. Legtöbben azt várták. A kultúrvilág által a budapesti eljárás ellen emelt vád feltárta az ott uralkodott szenvedélyekben, mint motívumokat és célkitűzéseket, a legádázabb bosszúállás logikáját és szellemét. Azonban az is, akit Mindszenty kardinális védôügyvédjének mondottak és akinek a védôi padból is csupán az volt a feladata, hogy azt a sötét mesterkedést védelmezze, amelynek a Hercegprímás áldozata lett, védôbeszédét egy figyelmeztetéssel zárta: -- Vigyázzatok, a történelem fölöttetek áll, ítéleteteket századok fogják emlegetni. Ne csináljatok vértanút! A vértanúnak nincsenek bírái, hanem csupán hóhérai vannak, nem a pellengér a helye, hanem a halhatatlanság oltára. Kétszeresen hátrányos lenne ez számotokra. A védôügyvéd emlékezve arra, hogy mit kellett fizetnie egy hatalmon lévônek Enghien herceg meggyilkolása miatt, gondosan ügyelt arra, hogy ilyen veszedelem ne következzék be és a törvényszéket és a rendszert ettôl megvédje. Minden jel arra mutat, hogy ahol a vádlottak, tanúk és hivatalos szervek minden szavát elôre összehangolták, ott ezt a figyelmeztetést is vagy elôre sugalmazták, vagy legalábbis jóváhagyták, ám akárhogy is történt légyen, mindenesetre megfogadták. De emellett nem feledkeztek meg arról sem, hogy a vád képviselôje ,,súlyos büntetést'' kérjen. És fenyegettek is vele. A célt elérték. A kardinálist ,,ki kellett küszöbölni''. Ki kellett küszöbölni mégpedig két okból: mert bűnös volt a ,,non possumus'' miatt, amelyet megingathatatlanul ismételt bárkivel állott is szemben: mert bűnös volt megbocsáthatatlanul azért, amit már szenvedései révén is megtudott a ,,progresszív demokrácia'' rendôrségérôl, börtönérôl és igazságszolgáltatásáról. Ezért annak az ajaknak, amelynek szavai az Egyház Atyáihoz voltak méltók, nem volt szabad többé megnyílnia. De másfelôl est modus in rebus a leggonoszabb dolgokban is. A másnak lehetô legnagyobb megkárosítását önmaga legkisebb kárával, sôt ha lehet legnagyobb hasznával kell elérni. Minthogy a vádlott testi halála egyet jelentett volna a Törvényszék és a Népi Köztársaság erkölcsi halálával, az már több lett volna a szükségesnél. Elég volt a helyzet kívánta követelmények szerint a börtönbüntetés, amely megakadályozza, hogy az áldozat valaha, vagy legalábbis addig, míg ez az uralom tart, amely félre akarta tenni az útból, újra megjelenhessék a világ elôtt. Ez az értelme annak a borzalmas ítéletnek, amelyet olyan gyorsan áruba bocsátottak az erkölcsi nemtelenség fekete piacán a kegyes nagylelkűség gesztusáért. Ez ellen a szabad emberek lelkével és a katolikus ember egész szívével tiltakozunk! Semmivel sem igazolták, semmivel sem bizonyították, hogy Esztergom Érseke vétkes lenne hazaárulásban és összeesküvésben, hogy fenyegeti és veszélyezteti az állam biztonságát. Ha azok, akik az ország felett uralkodnak, úgy találták, hogy ô az ellenfelük, még abban az esetben is, ha ellenzékisége mindenekelôtt nem az Egyház védelmében állt volna, amellyel szemben az uralkodó rendszer ellenségesnek mutatkozott, ez a rendszer a szabadság és a demokrácia alapján állva, nem azonosíthatja magát az országgal és a nemzettel. Nem állapíthat meg önkényesen államellenes bűnt. Másfelôl minden arra várt, azt kívánta, hogy az egymást érintô kérdések és tárgyalások a kormány és a Hercegprímás között az Egyház és állam viszonyának megfelelô jogi és politikai eszmék légkörében folynak majd le. Az a szándék és kísérlet, hogy ezeket közönséges jogviszonnyá alakítsák át, amilyenek a parancsoló és az alárendelt, az úr és a szolga viszonya, gyökerében támadja és dönti meg magát a dolog lényegét és az igazi tényállást, amelyen a két felfogás alapjai nyugszanak és ahonnan mindkettô kiindul. Az az igazság, hogy a kormányt nem idézték egyházi bíróság elé, de az Egyház képviselôjét bűnvádi eljárás alá vonták. A fogalmak, a kölcsönös jogok és kötelességek meghamisításának vészthozó végkifejlôdése elôtt állva, ez ellen mint kultúremberek egész erônkkel tiltakozunk! Mindszenty kardinális az elsô számú kimagasló áldozata és képviselôje az emberi szabadság fönséges védelmében annak, ami éppen ennek alapvetô jellege: a szellem szabadsága. Ez az ember legnagyobb féltéssel ôrzött kincse, amely nélkül az ember többé nem ember, hanem rabszolga. Nem hiába a pogány jogi felfogás ,,tárgynak'' tekintette, amellyel szabad volt, mint merô eszközzel ,,élni és visszaélni''. Ha felidézzük és ha a világ visszaemlékezik pásztorleveleire, azokra az általa hirdetett elvekre, amelyeket Ô az utolsó szó jogán mondott beszédében vasvágányoknak nevezett, amelyekrôl felelôsségét érzô lelkiismeret le nem térhet, a logikus következtetésre a keresztény vallási szabadságból az emberi személy szabadságára és jogaira, méltóságára, politikai és szociális szabadságára, egy szóval arra a jogára, hogy kultúrember módjára éljen, visszautasíthatatlan következtetéssel ki kell jelentenünk, hogy ez a Fôpap a népek történetében éppen úgy, mint egykor Ambrus, Athanáz és Baziliusz, nemcsak a hívôk, de az ember és állampolgár, nemcsak a vallás, de a kereszténység által meghódított kultúra, nemcsak az Egyház, de a haza védôbástyáját és páncél vértjét személyesítette meg. Vallásos hívôk, emberek és hazafiak, a Vallás, az Egyház, a Haza és a Kereszténység: tehát a kultúrvilág látja Ôt, amint büszkén lép börtönébe, hogy elmondhassa Ô is: ,,bonum certamen certavi''; nyugodtan, mint Pál, mielôtt rálépett volna az Istennel való örök társalgások útjára; miután bizonyos, hogy ennek az Apostolutódnak számára is, aki az emberek közül kiválasztatott, bensôségesebbekké és beszédesebbekké váló társalgásai az Istennel itt a földön is, a bilincsek között is átalakítják majd börtönét a Mennyei Város látomásává. A világ látja Mindszenty Józsefet, amint rálép Kálváriájának útjára, hordozza keresztjét, nemcsak a magáét, hanem a világét is. Közben, akik vették maguknak a bátorságot, hogy a keresztény hitvallások nevében beszéljenek, valójában nem tettek mást, mint ,,Crucifige''-t kiáltottak Ôreá. Ezek innen maradtak azon a küszöbön, amelyen Ô átlépett. Ezek, mint az Ô börtönbevetôinek zsoldosai a hű hazafi megtisztelô címét hordozzák, az elismerés dicsfényében úsznak, mivel tisztán és mocsoktalanul tudják távoltartani a vallás ügyét a politikától, mintegy híven Ahhoz, aki azt mondotta: ,,Az én országom nem e világból való'', de elfelejtik, hogy ô másként is szólott: Rám és enyéimre ezen a világon börtönök várnak. Az én és enyéim ismertetô jele: az üldöztetés. A nép mindezt jól tudja. A nép nem felejt. Különösen, mikor fokozottan érzi, milyen drága kincse a szabadság, amelyet keresvén keres. És látja, hol találhatja azt meg, mert látja és tudja, ki volt annak egyedüli védôje és ki annak egyedüli megôrzôje. Az, aki az Isten szabadságáért, ami egyben az embereké is, föláldozta az önmagáét. Ameddig fogsága tart, a népek tudni fogják, hogy a szabadság eszménye nem aludt ki, ôsi értéke nem semmisült meg! Addig is egyetemesen, népszavazás erejével a részvét érzését megelôzve száll a hála érzelme az Elítélt felé, aki ezekben a pillanatokban egyedül Istenhez emelheti fel szemét, de lehetetlen, hogy ne érezze, hogy rajta pihen az emberek könnytôl fátyolos, de csodálattól ragyogó tekintete. Ez a hálának érzelme és egyetemes megnyilatkozása Krisztusnak és Egyházának szerzett diadalért az erkölcsi felemelkedés és kulturális teljesítmények tizenkilenc évszázados katolicizmusára hozott dicsôségért, a példáért, a bátorításért, a mindenkiben megerôsített hitért: mert ha van még valaki, aki a kultúráért büntetést szenved el, akkor ez azt jelenti, hogy ezen még nem arattak diadalt, valóban nem vesztett reménység, hanem megcáfolhatatlan bizonyosság. (L'Osservatore Romano, 1949. február 9.) ======================================================================== IX. Piazza bíboros beszéde a római A. C. engesztelô szentóráján az Al Gesů templomban 1949. február hó 10-én. Az apostol-vértanúk órája újra ütött a történelemben! Amit Jézus a Tizenkettônek mondott: ,,Úgy küldelek Titeket, mint juhokat a farkasok közé... átadnak Titeket a törvényszékeknek és megostoroznak Benneteket... a helytartókhoz hurcolnak majd én érettem'' (Mt 10,16-18), beteljesedett már a Tizenkettôn és húsz évszázad óta állandóan ismétlôdik, valahányszor a tévedés és zsarnoki erôszak ellenében felhangzik Krisztus egy-egy apostolának erôteljes szava, hogy megvédje az igazság, szabadság, és igazságosság fenyegetett és sárbatiport jogait. Ma Magyarország Prímásán van a sor; Mindszenty bíboros-érsek lett a jel, amelynek ellene mondanak, aki most az emberi szellem és kultúra legnagyobb értékeinek apostolává és vértanújává magasztosult. Elfogták és bebörtönözték, erkölcsi és fizikai kínzásnak vetették alá, hogy lehetetlen ,,beismeréseket'' csikarjanak ki tôle, teljesen illetéktelen laikus bíróság elé hurcolták, amit ,,népbíróságnak'' neveztek, de csak azért, hogy leplezzék pártjellegét, szokatlan módszerekkel, együgyű és mégis sátáni ravaszsággal, folytatták le perét, elítélték és fegyházban ,,élve eltemették'', íme a tragikus esemény, az igazság megcsúfolása, ami ma az egész világot megrendíti. S elítélték, -- miért? Propter nomen meum! -- Krisztus személye és tanítása és gyűlölete miatt. Senki sem hisz az önkényes vádaknak -- összeesküvésnek és árulásnak, amelyek nemhogy bebizonyítva nincsenek, de fényesen meg is cáfolták már azokat, amelyek nem szolgáltak másra, mint hogy elfedjék, de nem túlságosan azt a becstelen szándékot, amellyel meg akartak fojtani egy hivatott és kellemetlen hangot, amely élesen kikelt az istentelenség és laicizálás parancsban kiadott tervei ellen. Az alaptalan váddal és jogtalan ítélettel szemben áll a Szent Atya legújabb nyilatkozata: ,,Jól ismerjük a kitűnô fôpásztornak érdemeit -- írja Ô a magyar püspöki karhoz intézett levelében kevéssel a letartóztatás után, -- ismeretes elôttünk tiszta és rendíthetetlen hite; ismerjük a keresztény tanítás oltalmazásában és a vallás szent jogainak védelmében tanúsított apostoli bátorságát. Nem vádra és becstelenségre szolgáltat okot, hanem ellenkezôleg: dicséretre, hiszen fôpásztori hivatala éber gyakorlásának kell tulajdonítani azt, hogy kötelességének érezte, bátor és rettenhetetlen szívvel ellentállni, amikor látta, hogy az Egyház szabadságát mindig jobban korlátozzák és sokféleképpen szűkítik, s mindenek felett, amikor látta, hogy miként vetnek gátat a hívek nagy kárára az egyházi tanításnak és szolgálatnak, -- amelynek nemcsak a templomokban van helye, hanem azokon kívül is, a hit nyilvános megnyilatkozásai alkalmával, az alsó- és felsôfokú iskolákban, a sajtóban, a búcsújáró helyekre irányuló zarándoklatok alkalmával és a katolikus egyesületek keretében'' (XII. Pius Pápa 1949. január 2-i levele a magyar püspöki karhoz). S mégis éppen ez lett a be nem vallott, de igazi oka a Bíboros elleni pernek és ítéletnek, amely ellen minden szabad és becsületes ember lelkiismerete tiltakozik. Mi meghajlunk a hitnek eme legyôzhetetlen mestere és bajnoka elôtt, a makulátlan bíbor elôtt, amely a börtönébôl piroslón világít, mint buzdítás a hôsiességre és mint a gyôzelem jele. Az Egyház jelenkori történelmében a Kardinálisok Szent Kollégiuma és az egész világ püspöki kara talán egyszer sem érezhették magukat úgy felmagasztalva, mint most Mindszenty kardinális bíbora és püspöki méltóságának, apostoli küldetésének hôsi tettei által. Mérhetetlen fájdalmunk és jogos büszkeségünk közepette vigasztalásul szolgál nekünk a római nép önkéntes együttérzése, amely ôrzi és tiszteli az Egyház elsô apostol mártírjainak véres nyomait, vigasztalásunk az Actio Catholica nagylelkű csatlakozása, amely lelkesedéssel vesz részt küzdelmünkben és apostolságunk gyôzelmében, valamennyi szabad és nemes léleknek, s valamennyi művelt nemzetnek népszavazással felérô csatlakozása. A mi gyülekezetünk, amely nem akar tiltakozó népgyűlés lenni, hanem egymásratalálása a közös csapás miatt szenvedô imádkozó lelkeknek Krisztus színe elôtt, Akit szolgája személyében durván megsértettek, kifejezésre juttatja itt mindenek felett érzett fájdalmát ezért és a szentségtörô erôszak és megsértett emberiesség valamennyi bűnéért, amelyeket a hitvallók és a hit mesterei ellen elkövettek. Hangoztatni kívánjuk legszorosabb testvéri együttérzésünket mindazokkal, akik üldözést szenvednek az igazságért; a világnak ebben a szomorú órájában lelki erôt és vigasztalást esdünk az üldözötteknek egészen az áldozatuk legvégsô beteljesedésééig és el nem maradó jutalmukig, megvilágosítást és magukbaszállást az üldözôknek, akik az igazságos Isten haragjának teszik ki magukat. Mert, bár a bűnös ítéletet kárhoztatta és elítélte igazságos és félre nem érthetô ítélettel megborzadva és töprengve az emberiség sorsán az egész művelt világ, kifejezetten kárhoztatta az Egyház, kiközösítéssel sújtva mindazokat, akik akár a Bíboros elfogatásában, akár az elítélésével kapcsolatos jogászi szemfényvesztésben részesek voltak, -- mindezeken felül sújtja még ôket Isten kérlelhetetlen ítélete, amit törvényeiben világosan kifejezett. Szükséges-e emlékeznünk a félelmetes isteni fenyegetésre: ,,Felkentjeimhez ne nyúljatok!'' (Zsolt 104,15)? Szükséges-e emlékeznünk azokra a lángoló szavakra, amelyeket a szentelô püspök Mindszenty Bíboros püspökké szentelésekor is mondott: ,,Ki átkot fog rá szórni, legyen átkozott, s aki áldani fogja, legyen megáldott!'' (De Consecr. Elect. in Episc.). Mi, akik ma áldást esdünk le a nagy üldözöttre, fennkölt hôsiességére és nemes példájára, könyörgéseinkkel távol kívánjuk tartani Isten haragját, azt kérve, hogy igazságossága inkább irgalmasságában teljesedjék be. Börtönének mélyén maga az Elítélt is, aki sohasem érezhette magát közelebb és egynek az elfogott, elítélt keresztrefeszített Krisztussal, Vele együtt ismétli: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek'' (Lk 23,24). A szentségi Jézus elôtt mi is egyesüljünk a vértanú imájával, amely az Egyház és a Szent Atya imádsága is, akitôl ô a jelentôségteljes római bíbor méltóságát nyerte el. Ehhez fűzzük ide illô könyörgésünket Istenhez: Miserere, -- irgalmazz Uram, szolgádnak, aki erôs és tiszta lélekkel lép a fájdalmas keresztútra! Miserere, -- irgalmazz, a fôpásztora személyében megbilincselt és meggyötört hűséges magyar népnek! Miserere, -- irgalmazz, az Egyháznak, a hôsök és vértanúk Anyjának, aki együtt szenved és vérzik fiaival! Miserere, -- irgalmazz, a vér árán megváltott földi és örök sorsában fenyegetett egész emberiségnek! ======================================================================== X. Sacra Congregatio Consistorialis DECLARATIO Minthogy Mindszenty József Ôeminenciája, a Római Szent Egyház bíborosa, esztergomi érsek ellen egyesek nemcsak hogy erôszakosan és szentségtörô módon kezet emeltek, de ôt világi bíró elé hurcolni és gonosz ítélettel érseki joghatóságának gyakorlásában megakadályozni merészelték, ez a Consistoriális Szent Kongregáció ismételten kijelenti és figyelmeztet, hogy mindazok, akik ezeket a bűntényeket elkövették vagy a jövôben el fogják követni, akár mint bármily fokú és fajtájú értelmi szerzôk, akár a mondott bűntényben olyan módon részesek, amit maga a bűntény természeténél fogva kívánt vagy a jövôben kívánna, akár azok, akik a bűntény végrehajtásához hozzájárultak vagy hozzá fognak járulni, és abban bármily módon résztvettek vagy részt fognak venni, ha tudniillik részvételük nélkül a bűntény nem lett volna elkövethetô vagy nem lesz elkövethetô, a 2343. kánon 2. § 1. pontja, a 2341. kánon, a 2334. kánon 2. pontja és a 2209. kánon 1., 2., 3. §§ értelmében az Apostoli Szentszéknek különleges módon fenntartott kiközösítésbe estek vagy fognak esni és a 2343. kánon 2. § 2. pontja szerint ipso iure becstelenekké váltak vagy azok lesznek, s a bűnözôk minôsége szerint az Egyházi Törvénykönyv szent kánonjaiban kiszabott egyéb büntetéseket vonták magukra illetve fogják magukra vonni. Kelt Rómában, a Consistorialis Szent Kongregáció lakából, 1949. év február havának 12. napján. Fr. ADEODATUS J. Card. PIAZZA, titkár B. Renzoni, Adsessor ======================================================================== XI. Ôszentsége XII. Pius pápa beszéde 1949. február 14-én tartott titkos konzisztóriumban Tisztelendô Testvérek! Ezt a rendkívüli konzisztóriumot azért hívtuk össze, hogy feltárjuk mélységes szomorúságtól keserű lelkünket. Azt hisszük könnyű megérteni, mi ennek az oka. Arról a súlyos eseményrôl van szó, amely nem csupán a ti méltóságteljes kollégiumotokat sérti mélyen, nemcsak az Egyetemes Egyházat, hanem mindazokat is, akik magukat az emberi szabadság és méltóság hirdetôinek vallják és valóban azok is. Amint megtudtuk, hogy kedvelt fiúnkat, Mindszenty Józsefet, a Római Szent Egyház bíborosát, Esztergom érsekét, a vallásnak kijáró köteles tiszteletet megvetve vakmerôen börtönbe vetették, Tisztelendô Testvéreinkhez, Magyarország érsekeihez és püspökeihez szeretettel teljes levelet intéztünk, amelyben -- miként kötelességünk tudata rendelte -- az Egyház ellen elkövetett súlyos jogtalanság ellen ünnepélyesen és nyíltan tiltakoztunk. De ma, miközben az ügy odáig fajult, hogy ezt az igen érdemes fôpapot a legnagyobb gyalázattal illették, közönséges bűnözôként életfogytiglani fegyházra ítélték, ezt az ünnepélyes tiltakozást elôttetek is meg kell ismételnünk. Erre indít bennünket az Egyház szent jogainak a sérelme, amelyek védelmében Esztergom bíboros érseke erôs lélekkel és rettenthetetlenül fáradozott; ezenkívül a szabad népeknek és szabad nemzeteknek egyhangú állásfoglalása, amely beszédekben és írásokban, azoktól is, akik a közhatalom tekintélyét élvezik és még azoktól is, akik nem tartoznak a katolikus Egyház kötelékébe, mindenfelôl megnyilatkozott. Ámde ennek az ôsi hit védelmében és a keresztény erények megújításában oly nagyon érdemes Fôpapnak a pere nem folyt le teljes napfény mellett. A beérkezô hírek már kezdetben aggodalommal töltötték el a lelkeket; azok a külföldiek, akik -- hogy az ügy tárgyalását személyesen követhessék, beutazási engedélyt kértek Magyarországra -- ha úgy minôsültek, mint akik tárgyilagosan és ôszintén ítélik meg és írják meg az ügyet, olyan elutasításban részesültek, ami nemcsak bennük, hanem más helyesen és jogszerűen gondolkodókban is azt a benyomást keltette, hogy Budapesten olyan eljárás van készülôben, aminek igazi lefolyását illetôen az igazi rendezôk félnek attól, hogy azt mindenki világosan megismerhesse. Ámde az igazságosság, ha erre a névre valóban méltó, nem indul ki elôítéletbôl, nem alapul egy, már meghozott határozaton, de önként kívánja a szabad vitát, lehetôséget ad, hogy bárki nyilváníthassa saját gondolatát, hitét és szavát. Bár az ügy nem lett biztosan ismert, sem nyíltan és kimerítôen be nem számoltak róla, nem mellôzhetjük annak az ítéletnek az említését, amelyet a civilizált világ errôl a perrôl alkotott: elôször is említve a tárgyalásnak túl gyors és ezért könnyen gyanússá vált lefolyását; azután a ravaszul mesterkélt vádakat és ennek a fôpapnak a testi állapotát, amit nem lehet megérteni titokzatos és fel nem fedhetô behatások nélkül, amely állapot váratlanul törékeny s lélekben ingatag lénnyé változtatta a mindeddig természetében és magatartásában kivételesen erélyes embert, olyannyira, hogy viselkedése vád nem a vádlott, de az ôt elítélôkkel szemben. Mindebben egyetlen egy dolog vált világossá: az egész peres eljárásnak fôcélja az volt, hogy megrendítsék Magyarországon a Katolikus Egyházat, azt remélve, hogy -- amint a Szentírás mondja: ,,Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai'' (Mt 26,31). Miközben ezt a szomorú eseményt a mélységes fájdalom érzésével elítéljük s mintegy a közvéleménynek és a történelemnek az ítélôszéke elé utaljuk, ezt nem csupán azért tesszük, mert az Egyháznak szent jogai követelik, de mert maga az emberi méltóság is feltétlenül így kívánja. S kiváltképpen azt tartjuk kötelességünknek kinyilatkoztatni, hogy az igazságtól teljesen távol áll az, ami az eljárás során elhangzott, hogy ti. az egész per, amit tárgyaltak, attól függött, hogy a Szentszék a népek feletti politikai uralmi terveihez és törekvéseihez utasításokat és rendeleteket adott volna ki a Magyar Köztársasággal és jelenlegi vezetôivel szemben való ellenállásra és ezzel az egész ügy felelôssége a Szentszékre hárulna vissza. De hiszen mindenki tudja, hogy a Katolikus Egyházat nem vezetik földi szempontok és minden kormányformát megenged, hacsak nincs ellentétben isteni és emberi jogokkal. Hogyha ez az ellentét fennáll, akkor pedig maguknak a püspököknek és híveknek mindnyájan lelkiismeretük parancsából kell az igazságtalan törvényekkel szembehelyezkedniök. Ezen megpróbáltatások közepette, Tisztelendô Testvérek, nem maradtak el az isteni irgalmasság Atyjának égi vigasztalásai (2Kor 1,3), amelyek fájdalmunkat enyhítették. Ez a vigasztalás eredt mindenekelôtt a magyar katolikusok rendíthetetlen hitébôl, akik -- bár súlyos nehézségek gátolják ôket -- mindent megtesznek, amit csak tudnak, ôsi hitük védelmére és elôdeik dicsô hagyományainak felelevenítésére; ugyancsak abból a mély bizalomból, amelyet atyai szívünkben táplálunk, hogy a magyar püspöki kar teljes egyetértésben és buzgó tevékenységgel fogja védelmezni az Egyház szabadságát, minden alkalmas eszközzel megszilárdítani a hívek egységét és bennük azt a reménységet felkelteni, amely -- az Égbôl eredvén és isteni kegyelemmel tápláltatván -- nem gyengíthetô és nem oltható ki a jelen világnak szomorú és igazságtalan eseményei által. Ilyen vigasztalások, Tisztelendô Testvérek, tôletek is jöttek, látván, hogy ebben a csapásban annyira ragaszkodva hozzánk, ti is részt vesztek a mi fájdalmunkban és a mieinkhez csatoljátok imáitokat, s jöttek az egész nagyvilágból, a többi bíborosok, érsekek és püspökök felôl, akik papságukkal és híveikkel egyesülve szembeszökô levelekben és távirati üzenetekben tiltakoztak az Egyházat ért jogtalanság ellen és magán, valamint nyilvános imákat ígértek nekünk. Hôn óhajtjuk, hogy valamennyien ne szűnjenek meg ezt cselekedni, valahányszor ugyanis olyan nagy vihar támad az Egyházra, amit emberi erôk le nem csillapíthatnak, az isteni Megváltóhoz kell fordulni, aki egyedül képes lecsendesíteni a viharos hullámokat és visszaadni a nyugalmas derűt. Közbeiktatván a Szűz Anya hathatós pártfogását, imáinkat az Úrhoz emeljük, könyörögvén Hozzá, hogy azok, akik üldöztetést, börtönt, megpróbáltatásokat szenvednek el, vigasztalódjanak meg az isteni kegyelem harmatával és erôsödjenek meg a keresztény erények erejével. Azok pedig, akik vakmerôen lábbal tiporni merészelik az Egyház szabadságát, az emberi lelkiismeret jogait, értsék meg végre, hogy a vallást elvetvén és Istent mellôzvén egyetlen társadalom sem tud fennmaradni. Valóban csupán a vallás szent elvei tudják méltányos módon rendezni a polgárok jogait és kötelességeit, megszilárdítani az állam alapjait, üdvös szabályokkal átszôni az erkölcsöket, az erény és helyes rend felé irányítani az embereket. Amit a legnagyobb római szónok mondott: ,,Ti, fôpapok, jobban véditek a várost a vallás erejével, mint a védôbástyákkal'' (Cicero: De Nat. Deor., III, 40), végtelenül igazabb és bizonyosabb, ha a keresztény hitrôl és tanításról van szó. Értsék meg ezt az igazságot mindazok, akikre a közhatalom gyakorlását bízták, állíttassék helyre mindenütt az Egyháznak az ôt annyira megilletô szabadsága oly módon, hogy akadályoktól nem gátolva tanításának fényével az emberek elméjét megvilágíthassa, helyesen taníthassa és nevelhesse az erényekre az ifjakat, megszilárdíthassa a családnak szent jellegét és befolyásával áthathassa az egész emberi életet. Az emberi társadalomnak ettôl az áldásos tevékenységtôl semmi kárt sem kell szenvednie, sôt igen nagy elônyök származnának belôle. Valóban, Tisztelendô Testvérek, az igazságosság és méltányosság szerint rendezve a kölcsönös társadalmi kapcsolatokat, a szükség szerint felemelvén a nélkülözôknek életkörülményeit s visszaadván nekik az emberi méltóságot s végül az ellentéteket áthidalván és testvéri szeretetben a lelkeket megbékéltetvén: akkoron valóban minden nép és nemzet számára jobb idôk jöhetnek, amit hôn óhajtunk és alázatos imával kérünk. Ezek azok a gondolatok, amiket e méltóságteljes gyűlés keretében veletek, Tisztelendô Testvérek, közölni kívántunk, akik megvilágosított bölcsességgel és szorgos tevékenységgel oly közelrôl segédkeztek Nekünk az egyetemes Egyház kormányzásában. ======================================================================== XII. Ôszentsége XII. Pius pápa beszéde a vatikáni diplomáciai testület tagjaihoz A vatikáni diplomáciai testület tagjai 1949. február 16-án közös kihallgatáson jelentek meg Ôszentsége elôtt és ebbôl az alkalomból a testület nevében Carlo Arango Velez, Columbia szentszéki nagykövete, a következô beszédet intézte a Pápához: ,,Szentséges Atya! Jelenlevô kartársaim csatlakoznak hozzám, hogy kifejezzük azon mélységes érzelmeinket, amelyekben hódolattal egyesülünk Szentséged atyai fájdalmával, amelyet a Mindszenty bíborost áldozatul követelô és a vallás-, személyes- és politikai szabadság ellen elkövetett sérelem okozott. A megpróbáltatást, amely a Bíborosi Szent Kollégium egyik fômagasságú tagjának személyében Szentségedet érte, annál élénkebben fájlaljuk, mert mindazokat érinti, akik -- tartozzanak bármely valláshoz -- eszményüknek tartják az igazságszolgáltatás pártatlanságát és tisztaságát, amely az isteni és emberi jogok tiszteletben tartásának lényeges alapját jelentik. Mélyen meghajlunk mindazok elôtt, akik szenvednek, mert vallásos hitüket védelmezik és a vele együtt járó szabadságokat, Szentségedet pedig kérjük, fogadja tiszteletteljes és ragaszkodó hódolatunkat.'' A nagykövet szavaira Ôszentsége a következô beszéddel válaszolt: ,,Nagykövet Úr! Legyen meggyôzôdve arról, hogy e rendkívüli gyülekezet sokatmondó jelentôségét és szimbolikus jellegét kellôen tudjuk értékelni, különösen most, egy olyan órában, mikor szívünket egy olyan érdemes egyházfejedelem, mint Mindszenty bíboros elítélése tölti el mélységes szomorúsággal. Elsô szavunk tehát nem is lehet más, csak az, hogy meghatott lélekkel fejezzük ki hálás köszönetünket a mellettünk akkreditált diplomáciai testület kiváló tagjainak, akiknek most Excellenciád volt ékesszóló és hivatott tolmácsa. A Szentszék mellett működô diplomáciai missziók hosszú történelme bármilyen gazdag legyen eseményekben és emlékekben, mégis úgy gondoljuk, hogy alig tud felmutatni egy olyan önkéntes és ünnepélyes megnyilatkozást, amely jelentôségében és mély értelmében az Önök mai megnyilatkozásához hasonlítható lehetne. Ez a történelmi jelentôségű kihallgatás egy olyan ellentét közepette, mely a totalitárius kormányrendszer védôit az Isten akarata szerint az ember méltóságára és szabadságára épített állam- és társadalomszemlélet bajnokaival állítja szembe, híven tükrözi vissza az emberiség jóval nagyobb és józanabb részének gondolatait és törekvéseit. Feltárja a keresztény, de egyúttal az emberi lelkiismeretnek a tiltakozását minden elnyomás, kényszer, jogtalanság, valamint a szent jogokat és elveket fenyegetô veszély ellen, mert ezeknek teljessége az éltetô nagy értékek tiszteletbentartásának és védelmezésének szükséges feltétele. De az Önök jelenléte most ezen a helyen, mint az igazságot és békét szeretô népek képviselôié, nem akar ítélet lenni azon nemzetek felett, amelyek földje színhelye lett az emberi személyiség alapvetô jogai ily súlyos sérelmének. Sôt ellenkezôleg, az Önök együttes, ünnepélyes tiltakozása tiszteletadás és testvéri együttérzés azokkal szemben, akik ,,szenvednek, mert vallásos hitüket védelmezik és a vele együttjáró szabadságokat''. Mi pedig, szívünk egész melegével várjuk azt az órát, amikor valamennyi nemzet baráti jobbot nyújt egymásnak, hogy közös erôvel munkálkodjék a mai gyűlölettel és ellentétekkel széttépett emberiség újjáteremtésén. Az emberi sorsok mindenható és legfôbb Intézôjét pedig arra kérjük, árassza ki bôséges és különleges kegyelmeit Önökre és mindazokra a népekre, akiket Önök ily méltóan képviselnek.'' ======================================================================== XIII. Válasz egy támadásra Az I. N. S. jelenti Budapestrôl, hogy Révai József, a legnagyobb magyar kommunista napilap, a ,,Szabad Nép'' fôszerkesztôje, az egyik népgyűlésen kijelentette, hogy a budapesti kormány a Mindszenty bíboros ellen emelt vádakat közölte volna a Vatikánnal és felajánlotta volna a Szentszéknek, hogy a prímást szabadon engedik és Rómába küldik, amennyiben a Szentszék kérte volna a fôpap szabadon bocsátását. Révai József légbôl kapott kijelentései azt mutatják: 1. hogy szükségét érzik a tömegek elôtt igazolni azt, amit a kormány a kardinálissal szemben merészelt tenni; 2. hogy a kormány szerette volna távoltartani magától a keserű poharát egy olyan pernek, amelyrôl most így kell számot adnia annak a népnek, amely állítólag egyhangúan követelte az elítélést; 3. hogy a kardinális elleni vádak olyanok voltak, hogy egy egyszerű kérelem esetén már nem szolgáltattak volna alapot a per megtartásához és az elítéltetéshez, viszont elegendôk voltak a letartóztatáshoz; 4. hogy nem akartak más egyebet, mint a bíboros eltávolítását, vagy a fegyházba, vagy Rómába. Az árulás, összeesküvés, valutaüzérkedés egyszerűen csak zsarolási alap volt. (L'Osservatore Romano, 1949. február 16.) ======================================================================== XIV. Ôszentsége XII. Pius Pápa szózata Róma népéhez 1949. február 20-án Rómaiak, kedves fiaim és leányaim! Az Örök Város hívô népe súlyos fájdalmas órában újra püspökéhez és atyjához sietett. Ismét úgy tűnik fel, mintha ez a két büszke oszlopsor alig tudná gigászi karjaival átölelni azt a tömeget, amely mint egy ellenállhatatlan erôtôl hajtott hullámverés, egészen a vatikáni bazilika küszöbéig ér fel, hogy itt az egész katolikus világ középpontjában résztvegyen az engesztelô szentmisén és hogy kifejezést adjon érzelmeinek, amelyekkel telve van a lelke. Az az egész kultúrvilág által elutasított ítélet, amelyet ott a Duna partján hoztak a római Anyaszentegyház egy kimagasló bíbornoka ellen, itt a Tiberis partján az Örök Városhoz méltó tiltakozó kiáltást váltott ki. De nem mondható elszigetelt jelenségnek az a tény, hogy most egy, a vallással szöges ellentétben álló hatalom börtönbe vetette az Egyház egyik fejedelmét, akit népének túlnyomó többsége igen nagy tisztelettel vett körül, -- ez csak egy szem az üldözések ama láncolatában, amelyet néhány diktatórikus államhatalom indított meg a keresztény tan és keresztény élet ellen. Minden idôk valamennyi üldözését jellemzi, hogy nem éri be az áldozatok fizikai tönkretételével, hanem hazájuk és az egész társadalom elôtt is gyűlöletessé és megvetette akarja ôket tenni. Emlékezzünk csak vissza, amit Tacitus mond Annaleseiben (15,44), aki Néró korának vértanúit úgy állítja elénk, mint gyújtogatókat, hitvány gonosztevôket, mint az emberiség ellenségeit. E dicstelen tanítók tanulékony tanulóinak bizonyulnak a modern egyházüldözôk. Ezek utánozzák, -- hogy úgy mondjuk, -- mestereiket és eszméiket, -- ha ugyan kegyetlenségben nem múlják felül azokat. A legalkalmasabb módon használják fel a legújabb technikai és tudományos eredményeket, hogy uralmukat biztosítsák és a népet szolgaságban tartsák oly módon, amint az a múltban elképzelhetetlen volt. Rómaiak! Krisztus Egyháza, az Isteni Megváltó által kijelölt ösvényen halad. Tudja, hogy örök, tudja, hogy nem fog elpusztulni, tudja, hogy a legvadabb fergetegben sem fog elmerülni. Az Egyház nem koldulja a kedvezéseket, földi hatalmak fenyegetései és csapásai nem félemlítik meg. Nem keveredik pusztán politikai vagy gazdasági kérdésekbe és nem vitatkozik egyetlen kormányforma hasznos, vagy káros voltáról sem. Mindig az után vágyódik, hogy amennyiben rajta áll, békében éljen mindenkivel (vö. Róm 12,18), megadja a császárnak azt, ami ôt jog szerint megilleti, de nem árulhatja el, sem el nem hagyhatja azt, ami az Istené. Márpedig jól tudott dolog, hogy a totalitárius és vallásellenes állam türelmének és kétes elismerésének áraként mit vár és mit követel az Egyháztól. Ô ugyanis akarna egy olyan Egyházat, amely hallgat, amikor beszélnie kellene. Olyan Egyházat amely lazít Isten törvényén és azt emberi akarathoz formálja akkor, amidôn hangos szóval azt védelmeznie és hirdetnie kellene, olyan Egyházat, amely elszakad attól a megingathatatlan alaptól, amelyre Krisztus építette, hogy a napi közvélemény homokjára építsen tovább és hagyja el azt az irányzatot, amelyet követ, olyan Egyházat, amely nem helyezkedik szembe a lelkiismeret elnyomásával és nem védi meg a nép alapvetô jogait és igazságos szabadságát, olyan Egyházat, amely dicstelen szolgaságban a templom falai között marad bezárva és elfelejti Krisztus isteni parancsát: Menjetek ki az útszélre (Mt 22,9), tanítsatok minden népeket (Mt 28,19). Szeretett fiaink és leányaink! Hitvallók és vértanúk megszámlálhatatlan légiójának lelki örökösei! Ez az az Egyház, melyet ti tiszteltek és szerettek? Felismernétek egy ilyen Egyházban édesanyátok arcvonásait? El tudjátok-e képzelni magatoknak, hogy legyen az elsô Péternek egy olyan Utódja, aki meghajolna ilyen követelmények elôtt? A Pápa birtokolja az isteni ígéreteket: emberi gyengesége ellenére is legyôzhetetlen és rendíthetetlen; az igazság és jog hirdetôje, az Egyház egységének feje, az ô szava leplezi le a tévedéseket, bálványozásokat, babonákat, elítéli a gonoszságot, becsületet szerez a szeretetnek és erénynek. Hallgathat-e tehát ô akkor, mikor egy nemzet kebelén belül erôszak és ravaszság hatása alatt elszakíttatnak a kereszténység középpontjától, Rómától azok az egyházak, amelyek vele egyek voltak, midôn az összes görögkatolikus püspökök börtönbe kerülnek ezért, mert megtagadják hitük elhagyását, üldöznek és letartóztatnak papokat és hívôket, mert visszautasítják az igaz Anyaszentegyházuktól való elszakadást? Hallgathat-e a Pápa akkor, midôn egy állam, saját illetékességének határait áthágva, bitorlóan magának tulajdonítja azt a hatalmat, hogy egyházmegyéket szüntessen meg, lemondassa a püspököket, szétbomlassza az egyházi szervezetet és a hatékony lelki gondozás elemi követelményeinek színvonala alá süllyessze le? Hallgathat-e a Pápa akkor, mikor egyesek már odáig mennek, hogy börtönnel sújtanak papokat, akiknek semmi más bűnük nincs, hacsak nem az, hogy nem akarták megsérteni a legsérthetetlenebb titkot: a bűnbánat szentsége titkának pecsétjét? S mindez vajon törvénytelen beavatkozás-e az állam politikai hatalmába? Ki állíthatná ezt ôszintén és igaz meggyôzôdéssel? A ti hangos tiltakozásaitok már meg is adták a feleletet mindezekre a kérdésekre, de egyúttal számos más hasonló kérdésre is. A jó Isten jutalmazzon meg benneteket, szeretett fiaim és leányaim hűségtekért. Adjon erôt nektek a jelen és az eljövendô küzdelmekre. Tegyen benneteket éberekké az Ô ellenségeivel szemben, kik egyúttal a ti ellenségeitek is. Világítsa meg isteni fényével azok elméjét, akiknek szemei még mindig be vannak zárva az igazság elôl. Adja meg a Tôle még távollévô sok emberi szívnek az ôszinte megtérés, a hit és testvéri lelkület kegyelmét, melynek tagadása az emberiség békéjének állandó fenyegetése. Most pedig szálljon reátok mindnyájatokra -- itt Rómában és szerte az egész világon -- a mi bôséges, szeretô, atyai és apostoli áldásunk.