Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Hetényi Varga Károly: Elfelejtett hitvallónk A kilencvenéves Lénárd Ödön köszöntése Megjelenik Lénárd Ödön piarista szerzetes vasmiséje alkalmából Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Köszöntés Lénárd Ödön életútja Az elsô letartóztatás Másodszor a bíróság elôtt Harmadszor a börtönben Lénárd Ödön megjelent munkái Irodalom, források Jegyzetek ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 2001-ben jelent meg a Pro Domo kiadó gondozásában az ISBN 963 00 6835 0 azonosítóval. Az elektronikus változat Hetényi Varga Károly engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog Hetényi Varga Károlyé. A program tartalmazza a könyv képanyagát. A program csak 256 színű képernyôbeállítás mellett tudja a képeket hitelesen mutatni, beleértve a címoldalt is. Ha ennél kevesebb szín van definiálva, a képek torzítva jelennek meg. Ebben az esetben állítsa át a képernyôt legalább 256 színre és indítsa újra a programot. Az életrajzi adatokhoz (lásd a Lénárd Ödön életútja című fejezetet) hozzátoldottuk Lénárd atyának a könyv megjelenése óta bekövetkezett halálának idôpontját. ======================================================================== Köszöntés Ezen az ünnepen minden meghurcolt, börtönviselt pap és szerzetes, minden világi hívô, akit hitéért, vallásos meggyôzôdéséért üldöztek, minden jóakaratú ember, aki Istent és egyházát nem elvtelen megalkuvással, hanem áldozatok árán is vállalta, mindenki, aki az elmúlt évtizedek folyamán üldöztetést szenvedett az igazságért, hálás tisztelettel és szeretettel köszönti a tizennyolc és fél év börtönt viselt LÉNÁRD ÖDÖNT, a kilencvenéves piarista szerzetest, aki 2001. június 10-én mutatja be vasmiséjét Budapesten, a piaristák kápolnájában. ======================================================================== Lénárd Ödön életútja 1911. szeptember 11-én született Budapesten. 1926. szeptember 12-én lépett a piarista rendbe. 1929. szeptember 13-án egyszerű szerzetesi fogadalmat tesz. 1933. szeptember 8-án leteszi ünnepélyes szerzetesi fogadalmát. 1931-1936-ig Budapesten teológiai tanulmányokat folytat, az egyetemen történelem-latin szakos tanári diplomát szerez. 1936. június 14-én Grôsz József püspök pappá szenteli. 1937-ben gyakorló tanár Kecskeméten. 1938-1945-ig a szegedi piaristák gimnáziumában tanár, 1939-ben helyettes igazgató. 1946-tól az Actio Catholica kulturális titkára Budapesten. 1947-ben a szociológia tanára a Kalazantinumban. 1948. június 17-én letartóztatják, és július 23-án izgatás vádjával 6 év börtönre és 10 év hivatalvesztésre ítélték. Raboskodott a Gyűjtôfogházban és a váci börtönben. 1953. augusztus 1-jén a Nagy Imre-féle amnesztiával szabadul. Egy cipôjavító szövetkezetben alkalmazzák kifutófiúnak. A szövetkezet megszűnése után vízóra leolvasónak megy. 1961. február 6-án ,,államellenes bűncselekmény alapos gyanúja miatt'' letartóztatják, június 19-én 7 év 6 hónapi börtönbüntetésre, polgári jogai gyakorlásának 10 évi eltiltására ítélik. Raboskodik a márianosztrai és a sátoraljaújhelyi börtönben. 1963. március 27-én az ,,U-Thant''-féle amnesztiával szabadul. 1966. április 19-én házkutatást tartanak lakásán és letartóztatják. 1966. november 9-én ,,összeesküvésre irányuló elôkészület és kémkedés'' vádjával 8 év börtönre és 8 év közügyektôl eltiltásra ítélik. A bíróság Lénárd Ödön korábbi ítéleteit összevonja, és 19 év börtönbüntetést állapít meg. A budapesti Gyűjtôfogházban raboskodik. Túlnyomórészt a ,,suszterájban'' dolgoztatják. 1977. június 30-án VI. Pál pápa közbenjárására szabadul. 1979-1984-ig a diktatúra idején titokban alapított és üldözött ciszterci nôvérek közösségének lelkésze Budapesten, 1985-tôl Kismaroson, a rend Boldogasszony Házában. 1991. május 27-én a Legfelsôbb Bíróság Lénárd Ödönt ártatlannak, a korábbi ítéleteket semmisnek nyilvánította. 2003. május 23-án elhunyt. ======================================================================== Az elsô letartóztatás Háromszor tartóztatták le a nép nevében, háromszor élte át a vallatások megalázó hónapjait, és életének közel egynegyedében -- csaknem két évtizedig -- a rabok keserű kenyerét ette. Nem tudunk arról, hogy a százötvenéves török hódoltság óta akadt-e Magyarországon pap vagy szerzetes, aki hosszabb idôt raboskodott volna hitéért, egyházáért, s akinek börtönévei meghaladták volna az övéit. A felületes újságolvasó, aki annak idején csak sorozatos elítéltetéseirôl értesült, könnyen hozzágondolhatta nevéhez: nyughatatlan természetű, örökké elégedetlen ember, hivatásos összeesküvô, a népi demokrácia és a szocializmus esküdt ellensége, a ,,fekete reakció'' megtestesítôje... Pedig ahogy elnézi ôt az ember, s egy kicsit elbeszélget vele, nem kifejezetten bűnözô típus. De kik álltak szóba akkoriban Lénárd Ödönnel? Kik beszélgettek vele? Akik mégis, azok jobbára követték ôt a börtönbe is... A háború vége felé dolgozott az Actio Catholica ifjúsági hetilapjának, a Sziklán állunk-nak. A Vörös Hadsereg ekkor már átlépte határainkat. Lénárd Ödön ennek a lapnak 1944. július 15-i számban Az utolsó ítélet elôtt című írásával megrendítô vízióban sejteti meg a jövôt: Éjfél körül. A Vatikánváros kétméteres falain tüskés-drótos spanyollovasok mögött géppisztolyt szorongató svájci gárdisták állnak. Kis távolságokban egy-egy gépfegyvercsô ásít a falon túlra. A városból idehallatszik a kommunista tüntetések mocskos hangzavara. A Pápa a Sixtina oltárképe elôtt térdel. Hangtalanul imádkozik... Halálveszélyben forogva jövünk Hozzád, Urunk! Mi kaptuk a legtöbb kegyelmet a népek közt, s mi használtuk fel a legrosszabbul. Köztünk vált valóra a kôszál ígérete, de mi csak viaszból voltunk! Az egész világért való gondot bízták ránk, s mi gyermetegek maradtunk s felelôtlenek. A széltôl hajtott nád népévé lettünk. Bocsáss meg nekünk, Urunk... (A lárma ismét elnyomja a kórust: Éljen Sztálin! Le a burzsujokkal! Éljen a bolsevizmus! Le a népámító papokkal!) Erre a szokatlanul merész hangú vízióra akkor senki sem figyel. Az ostrom közeledtével mindenki a saját bajával van elfoglalva, s amikor rádöbben a valóságra, már késô... Amikor gyermekeink vallásos nevelését ki akarták venni az egyház kezébôl, amikor hozzáfogtak ahhoz, hogy az ifjúság lelkébôl kitöröljék az Istent és a vallást, akkor az elszántak egy kis csoportja -- Lénárd Ödönnel az élen -- megpróbálta fölvenni a küzdelmet az egyházi iskolák államosítása ellen. Lénárd Ödönt a piarista rend az Actio Catholica kérésére 1945. október 1-jétôl átengedte szolgálattételre országos kulturális titkárnak. Feladatköréhez tartozott a Katolikus Szülôk Vallásos Szövetsége, s ehhez szorosan kapcsolódott az egyházi iskolák megtartásáért folytatott küzdelem is. Címére megküldték az egyházi iskolák államosítása elleni tömeges tiltakozásokat az ország minden részérôl. Amikor az ateista diktatúra kifogy az érvekbôl, ellenfeleit rendszerint börtönbe csukatja. A kommunisták sohasem ismerték volna be nyíltan, hogy az egyházi iskolák államosításával Hitlert és a nácizmus gyakorlatát követik. Lénárd Ödön minden nap számított a letartóztatására, de éppen akkor - - 1948. június 17-én és éppen az Actio Catholica hivatalában -- a legkevésbé. Elôször csak futólagos házkutatást tartottak szobámban. Fölemeltek asztalomról egy dossziét, ami éppen a prímásnak készült, s amit a közeli napokban személyesen vittem volna el. Ez a dosszié olyan iratokat tartalmazott, amelyek az iskolák államosításával kapcsolatban vidéken történt, ellenünk irányuló erôszakoskodásokról felvett jegyzôkönyvek, dokumentumok voltak. Décsi alezredes kinyitotta, belenézett, mindjárt látta, hogy milyen természetű, vérvörös lett és azt mondta: -- Ez csupa hazugság! -- Az mind igaz, ami ott benne van -- feleltem. És hogy ez tényleg így volt, bizonyítja, hogy a perben errôl a dossziéról soha többé szó sem esett. Ha csupa hazugság lett volna, biztosan felhasználták volna ellenem. (Lénárd Ödön) Mihalovics Zsigmond még aznap levélben számol be a történtekrôl a prímásnak: ACTIO CATHOLICA ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE BUDAPEST, IV., FERENCIEK-TERE 7. III. LÉPCSÔ I. EMELET 8. TELEFON: 180-077, 187-645, 187-646. Fômagasságú és Fôtisztelendô MINDSZENTY JÓZSEF Úrnak bíboros hercegprímás ESZTERGOM. EMINENCIÁS URAM! Ma fél 1 óra tájban váratlanul megjelent az állambiztonsági rendôrség, és Lénárd Ödönt kereste. Dr. Décsi Gyula rendôr alezredes elôvette a beérkezett tiltakozásokból készült sokszorosításokat, mutatta a borítékot is, hogy megkapta a küldeményt a csömöri rendôr ôrszoba, valamint az állambiztonsági osztály. Kérdezte Lénárdot, hogy e sokszorosítást hol végezték, milyen gépen, és hogy történt annak szétküldése. Lénárd Ödön úgy válaszolt, hogy e kérdésekre lelkiismerete szerint csak akkor adhat választ, ha a válaszadásra egyházi felsôbbsége engedélyt ad. A rendôr alezredes erre bejött énhozzám, megmutatva nekem is a sokszorosított csomagot, s megállapította elôttem, hogy az egyik alkalmas arra, hogy Lénárd ellen a köztársaság védelmérôl szóló törvény értelmében eljárást indítson. Ugyanis megsokszorosította, s így magáévá tette a községbôl érkezett olyan természetű tiltakozást, hogy nem akarnak Hitlert és nyilas ifjúságot, istentelen és erkölcstelen ifjúságot, s azért vannak az állami iskolák ellen. Meglehetôs hevületbe jött, ahogyan elôttem a rendôr alezredes jogi véleményét kifejtette. Lénárd álláspontját elmondva kérdezte, hogy mi a véleményem? Lénárdot nem akartam cserbenhagyni, bár úgy véltem, hogy jobb lett volna megmondani, amiket az alezredes kérdez, s én is úgy nyilatkoztam, hogy mi központi iroda vagyunk, és felettünk vezetôség van. Idegesen hallgatott az alezredes. Akkor a telefonhoz lépett, és valakinek jelentette Lénárd állásfoglalását és az enyémet. Az alezredes hallgatva a választ, így szólt: Ôt? -- Rosszat sejtettem, hogy ez már Lénárd letartóztatására szóló utasítás. Akkor kérdeztem, hogy beszélhetek-e Lénárddal? Azt mondotta, igen, de csak az ô jelenlétében. Erre bementünk Lénárd szobájába, és ott Lénárd megismételte álláspontját. Elég nyugodtan ment eddig a tárgyalás. Ami eddig történt, arról jegyzôkönyvet vettek fel. A jegyzôkönyvet azonban az alezredes úgy fogalmazta meg, hogy Lénárd megtagadta a kérdésekre való választ. Lénárd így nem volt hajlandó a jegyzôkönyvet aláírni, mire ô maga fogalmazta meg a jegyzôkönyv e részét, mely szerint a feltett kérdésekre csak abban az esetben hajlandó választ adni, ha egyházi felsôbbsége neki engedélyt ad, de akkor készségesen megteszi. Ezután a szobájában házkutatást tartottak. Elôször az íróasztalát kutatták át, és egy csomó iratot vettek magukhoz. Sajnos, nem tudjuk még, hogy milyen iratokat. Bár, mióta forró lett a levegô, Lénárd a névsorokat és más hasonló iratokat mindig magával vitte esténként. Tartok azonban tôle, hogy éppen a kritikus pillanatban mégis íróasztalának fiókjában voltak. Azután az álló pulpitushoz mentek, és ott megtalálták a legújabb sokszorosítást. Az alezredes azt nézegetve, hevesen kitört magából. Ugyanis azt jelentik ebbôl a községbôl, hogy 16 embert elvittek a faluból, és a rendôrök most is kínozzák ôket. Itt már hevesen Lénárdot magázva, az uszítás vádját emelte fel, és így szólt: Azt is terjesztik, hogy nagyon sok pap van letartóztatva, pedig csak 8 és maga lesz a kilencedik. A házkutatásról azután jegyzôkönyvet vettek fel és azt is, hogy egy iratrendezôben olyan tiltakozást talált, amely ,,az eljáró rendôrtiszt megállapítása szerint valótlan, s az ország rendjére, valamint az utóbbi napok során eljárt rendôrtisztekre rágalmazó tényállapításokat tartalmaznak.'' Lénárd ezt a jegyzôkönyvet nem írta alá, csak azzal a megjegyzéssel, hogy aláírása igazolja ugyan a házkutatás kifogástalan lefolyását, de nem vonatkozik a jegyzôkönyvnek ezen tényállítására. Azután kihirdette Lénárd elôtt, hogy letartóztatja. Lénárd kezet nyújtott, megöleltük egymást, letérdepelt elém, és megáldottam ôt. Az alezredes ezután azt kérdezte, hogy van-e még a sokszorosításból. Lénárd igennel válaszolva, a rendôrtiszt azt kívánta, hogy adja elô ezeket a megmaradt példányokat. Lénárd elôször húzódott, de azután megindultak az I. emelet felé, s szerencsétlenségre úgy látszik, Lénárd maga sem tudta, hol vannak ezek a sokszorosítások, sokszorosított példányok, és nem akarta felfedni a szobát, ahol a sokszorosító gép áll. A vikariátus helyiségek irányából akarta a raktárba bevezetni az alezredest, de az ajtó zárva volt. Az alezredes már akkor gyanút fogott, hogy valamit rejteget, s kénytelen volt a rendes bejáraton bevezetni ôket, s az alezredes megállapította, hogy ott áll a gép, s benne éppen sokszorosított példányok. Ott van a vágógép, és kihirdette, hogy a sokszorosító gépet, a vágógépet, valamint a két helyiségben található sokszorosításokat, papírokat zárolja. Ekkor Lénárdot elvitték. E két, illetve három helyiség ajtajait lepecsételték. Közben visszatért az a rendôrtiszt, aki Lénárdot elvezette, valamit súgott az alezredesnek, s akkor megkezdôdött annak kutatása, hogy milyen írógépen történt a lemezeken való írás. Lénárd munkatársait faggatták, és vallomásukról jegyzôkönyvet vettek fel, amelyeket még nem ismerek. Amikor e sorokat írom, még Lénárd fiatal munkatársainak vallatása folyik. Décsi Gyula iparkodott nagyon udvarias, szíves lenni, velem feltűnôen udvarias és szíves volt, de 3-szori kitörése mutatja, hogy vad indulatok laknak benne. Azt mondotta, hogy ô is katolikus, és ô jól ismeri a katolikus ügyeket. Megkérdeztem, hova vitték Lénárdot. Décsy azt válaszolta, hogy az állambiztonsági rendôrségre. Azonnal elküldöttem Lénárd Ödön édesanyjához és a rendfônökéhez, s értesítettem ôket a történtekrôl. Elküldöttem Kosnay ügyvédért, és ôt várom minden pillanatban ide hozzám. Jelentésemet megtéve, maradok Eminenciás Uram szent Bíborát csókolva, a legmélyebb tisztelettel: Budapest, 1948. június hó 17-én. Mihalovics Zsigmond protonotárius kanonok, az Actio Catholica országos igazgatója. Letartóztatások demokráciaellenes izgatás miatt Az államvédelmi osztály ôrizetbe vette Lénárd Ödön 37 éves piarista tanárt, az Actio Catholica kultúrosztályának titkárát, Németh Pál 37 éves ordacsehi plébánost, Polesso Antal 40 éves orgoványi plébánost és dr. Varsai Lajos 38 éves rádi plébánost. Az ôrizetbevett személyek ellen izgatás címén, a köztársaság védelmérôl szóló 1946. évi VII. tc. alapján indult eljárás. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy Lénárd Ödön a felekezeti iskolák államosításával kapcsolatban különbözô közleményeket és köriratokat adott ki, amelyek súlyosan rágalmazzák demokratikus államrendünket. A három plébános ugyancsak a demokratikus állam ellen izgatott. Az ôrizetbe vett személyeket átadták a budapesti ügyészségnek. Szabad Nép, 1948. július 1. Lénárd tanár úr kihallgatása kifogástalan udvariassággal történt. Soha nem került fogdába. Egy földszinti irodában tartották, s négy óránként váltva egy szuronyos ôr ült mellette. Bekérhette breviáriumát, karóráját. Décsi, a kihallgatója, a lakásáról kérésére kisollót hozott be, s azt a könyvet is, amit olvasásra kért. A második nap rekamiét vittek szobájába, hogy ne az íróasztal tetején aludjon. A vendéglôbôl akartak számára kívánság szerint kosztot hozni, de ezt az ajánlatot elhárította. Vallomást csak akkor tett, amikor azt akarták rábizonyítani, hogy a sokszorosítókat amerikai pénzen vette, holott azokat ô maga vásárolta Esztergomban. Egy alkalmas pillanatban megkérdezte, miért bánnak vele ilyen kíméletesen, amikor annak a háznak a társadalomban egészen más híre van. Kérdésére azt válaszolták, hogy mivel ô az elsô, akit egy központi jellegű egyházi hivatalban letartóztattak, úgy gondolják, hogy az egyházzal szemben egyszerre mutatnak határozottságot (a letartóztatással), de udvariasságot is (a bánásmóddal), hogy ilyenformán a prímást rábírják valaminô ,,megegyezésre''. Lénárd atya nem akart Décsi alezredessel ennek a szándéknak képtelenségérôl vitatkozni. Az ügyészségen pedig, ahol már nem volt lehetôség vitára, Décsi ezzel búcsúzott el tôle: -- Egyszer be fogja látni, hogy elrontotta az életét, mert bedôlt egy amerikai tippekre ugró fôpapnak. Amikor öt év múlva, a Nagy Imre-féle amnesztiával szabadultam, tudomásomra jutott, hogy Décsi -- még börtönben ül. Bizony szívesen visszakérdeztem volna, hogy ,,Alezredes úr, azt tisztáztuk, hogy én hol rontottam el az életemet, de mondja, maga hol rontotta el a magáét?'' (Lénárd Ödön) Bodonyi Márton népfôügyész -- valaha ciszterci diák Egerben, a háború éveiben hadbíró, a politikai fordulathoz illôen alkalmazkodva -- július 7-én benyújtotta a vádiratot: ____________________ Budapesti Népügyészségtôl. 1948/Nü. 5288/2 Rendôrségi szám: 4466/1948. A Budapesti Népbíróság Külön Tanácsa Elnökének, Budapest A nyomozás iratait idezárva a következô vádirat benyújtásával küldöm át [...] Az 1948. évi június hó 28. napjától elôzetes letartóztatásban levô II. r. Lénárd Ödön (szül. 1911. szeptember 11. Budapest, anyja: Bochdaneczky Etelka, nôtlen, magyar honos, Budapest, VIII. József krt. 62. sz. alatti lakos, A. C. országos kulturális titkára, vagyontalan, katona nem volt, hittudományi fôiskolát végzett, középiskolai tanári oklevéllel bíró, állítása szerint büntetlen,) [...] terheltet vádolom 2 rendbeli, ebbôl 1 rendbeli folytatólag elkövetett az 1946. VII. tc. 2. §. b./ pontjába ütközô izgatás bűntettével, mert [...] 1948 tavaszán az egyházi iskolák államosítása napirendre tűzésekor dr. Mihalovics Zsigmond I. r. terhelt, mint az A. C. országos igazgatója, kinek felelôsséggel tartoztak az A. C. összes osztályai, így a Lénárd Ödön II. r. terhelt vezetése alatt álló kultúrosztály is, -- utasította Lénárd Ödön II. r. terheltet, hogy szervezze meg az egész országra kiterjedô tiltakozó akcióit. II. rendű terhelt -- I. r. terhelt jóváhagyásával, hozzájárulásával és nem utolsó sorban finanszírozásával -- ezt az úgynevezett tiltakozó akciót a demokratikus államrend elleni gyűlöletre, izgatásra használta fel. A tiltakozó akció, a jogilag nem is létezô Katholikus Szülôk Vallásos Szövetsége fedônév alatt folyt le, és fôbb feladatai az alábbiak voltak: 1948. pünkösd vasárnapján II. r. terhelt -- a K. Sz. V. Sz. országos intézô-bizottsága nevében körlevelet bocsájtott ki [...], mely az összes egyházközségeknek küldetett meg. Ebben a körlevélben II. r. terhelt felhívja a helyi csoport figyelmét, hogy az iskolák államosítása kérdésének eldôltétôl függ, hogy gyermekeik az Isten, vagy az istentelenség szolgálatára nevelôdnek- e. Felhívja a szülôket, hogyha kell, foggal és tíz körömmel védjék meg gyermekeik jövôjét. Felhívja a helyi csoportokat, hogy elhatározásukat juttassák a hatóságok tudomására, és a legvégsô elhatározottság tudatában járjanak el. A megrendelt tiltakozások elkészítése és éles hangjának eleve biztosítása céljára a körlevélhez mintákat is mellékelt, éspedig 3 sokszorosított körlevelet, amelyek közül az egyik az összes országgyűlési képviselôhöz, a másik a hercegprímáshoz, a harmadik pedig a kultuszminiszterhez volt címezve. A képviselôkhöz intézett körlevél szerint az iskolák államosítására vonatkozó terv az 1946. évi I. tc.-ben, valamint a békeszerzôdésben biztosított vallásszabadság flagráns megsértését jelenti. A továbbiakban azzal rágalmazta a magyar demokráciát, hogy az egyházi iskolákban elôfordult fegyverrejtegetések szánt-szándékkal elôrángatott és a valóságnak meg nem felelô ürügy volt csak. Figyelmezteti a képviselôket, hogy a nép tüntetô szándékait nehezen tudták lecsillapítani, és a nép foggal, tíz körömmel ragaszkodik iskoláihoz. Felhívja a képviselôket, hogy a magyar demokrácia ne tévedjen 1948-ban arra az útra, melyre legutóbb a nácizmus tévedt és mondott csôdöt, mert vannak már, akik elfeledték, hogy Hitler is államosította a hitvallásos iskolákat. A hercegprímáshoz intézett memorandum szerint ,,Utoljára Hitler ment ezen az úton. A magyar katholikus szülôi társadalom értetlenül áll szemben azzal a rövidlátással, amely három évvel a hitleri csôd után ismét eme halálos méreg után nyúl... Arra kérjük Eminenciádat, hogy továbbra is ôrködjék azon, hogy lehetôleg minden katholikus ugyanilyen megalkuvás nélküli elvhű magatartással foglaljon állást, amely egyszerűen a hit vagy hitetlenség, a kereszténység vagy pogányság, Isten vagy a sátán kérdése. [...]'' Mindezeket a memorandumokat a fentebb ismertetett, Pünkösd vasárnapján kelt 1. körlevélhez mellékelte, és az ország összes egyházközségeinek megküldette. A sokszorosítás és a szétküldés elôtt a körleveleket I. r. terhelt ellenôrizte és helybenhagyta. A költségeket nagyobb részt I. r. terhelt fedezte. A szétküldés után az ország különbözô helyeirôl a plébánosok eljuttatták a megrendelt tiltakozásokat az A. C.-hoz, miután az A. C. körlevelét és fentebb ismertetett mellékleteit egyházközségeik elôtt a templomban és azon kívül e célra összehívott összejöveteleken ismertették, és kommentálták. A legtöbb plébános a tiltakozásokat elôbb illetékes kormány tényezôkhöz juttatta el, és a tiltakozás szövegét közölték a II. r. terhelt vezetése alatt álló A. C. kultúrosztállyal. A beérkezett tiltakozásokat Lénárd Ödön II. r. terhelt és közvetlen munkatársa, Kosdy Erzsébet VI. r. terhelt feldolgozták olyképpen, hogy kiválogatták belôlük a legélesebb hangú tiltakozásokat, ezeket II. r. terhelt által megadott szempontok szerint együttesen kivonatolták, és a kivonatok feldolgozásával május 27-én II. r. terhelt újabb körlevelet bocsájtott ki. Ez a második körlevél a beérkezett tiltakozások kivonatolásait tartalmazta, mert ezzel akarták a nép ellenszenvét az egyházi iskolák államosításával szemben dokumentálni és tovább fokozni. Az Úrnapján kibocsájtott ezen második felhívás három részbôl állott, éspedig ,,Kedves Szülô Testvérek'' című felhívásból: a magyar szellemi élet ismert nagyságaitól idézett ,,Mélyen Tisztelt Cím!'' kezdetű és végül a plébánosokhoz intézett felhívásokból. A szellemi élet vezetôihez intézett körlevélben többek között azt írja II. r. terhelt, hogy nem a népakarat érvényesítésének, nem a demokráciának az igénye az egyházi iskola államosítása. Ellenkezik ez a szándék a vallásszabadság alapvetô és törvényeinkben biztosított emberi jogával is. Végül a tervet antidemokratikus kísérletnek minôsíti. A plébánosokhoz intézett felhívásában figyelmezteti ôket, hogy a falujárókkal ne érintkezzenek, bármit is csinálnak a falu érdekében, és ne feledkezzenek meg az evangéliumi szóról, aki nincs velem, ellenem van. A nyolc oldalon át közölt idézetek közül az alábbiak különösen izgató tartalmúak: ,,Uraj, Újfalu és Szentivánka községek közös szülôi értekezlete megvetéssel utasítja vissza azokat a hitvány rágalmakat, melyek egyházunkat és iskoláinkat, egyházi vezetôinket és nevelôinket napról-napra reakció vádjával illetik... az iskolák erôszakos államosítása érdekében. Soha nem egyezünk bele abba, hogy a mi adóinkból fenntartott iskolákban gyermekeinket a mi magyar és keresztény lelkünkhöz idegen anyagelvű világnézetre neveljék, és hazug propagandával szemben becsületes, demokratikus szellemben a szülôk meg nem hamisított népszavazását követeljük.'' [...] 1948. június 13-án egy harmadik körözvényt is kibocsátott II. r. terhelt, az azóta állítólag beérkezett újabb tiltakozások kivonatolását. Ezt azzal indokolja, hogy ,,a mi hangunknak ugyanis nem jut tér sem az egyoldalú pártsajtóban, sem a rádióban, amely nem a széles, 'köztük katolikus is' magyar társadalom véleményét szólaltatja meg és tükrözi, hanem elôre elgondolt tételei mellett szeretné a hiányzó tömeghelyeslést, hangmonopoliumával pótolni. Az Új Emberhez, hozzánk, s szinte minden katolikus központhoz naponta érkeznek olyan helyreigazítások és cáfolatok, melyek a kenyérkeresô helyeken a hivatalos, vagy pártfelsôbbség által szervezett állásfoglalások értékét minimálisra csökkentik, megszületésük körülményeit pedig egészen furcsa színekben tüntetik fel. A 70%-ban katholikus magyar nép elsöprôen döntô többségében a hitvallásos iskolák államosítását nem akarja. Az országgyűlés jelenlegi képviselôi nem is hivatottak ebben a kérdésben a magyar nép nevében állást foglalni. Népünk körében sokhelyen felmerült megfelelô titkos népszavazás kérdését ebben a kérdésben a kormány szintén hallatlanra vette. Az államosítással a történelemben szinte páratlanul álló súlyos felelôssége teljes súlyát a másik oldalra hárítjuk.'' Az ezen körlevélhez négy oldal terjedelemben mellékelt idézetek közül különösen izgató tartalmúak: ,,A magyar szecsôdi r. k. egyházközség képviselôtestülete megütközik 100 éves szabadságharc évfordulója magyar kormányának a magyar nép igen nagy többségének kívánságait semmibevevô szándékain.'' [...] ,,Ha a kultuszminiszter úrhoz az egyházi iskolák államosítási terve ellen tiltakozó távirataink tízezrei nem használnak, sôt agyonhallgatják, és szinte ellenkezô táviratok tömegérôl írnak az újságok és szólnak unos-untalan a rádió hangjain a magyar nép megtévesztésére, akkor mi, katolikus szülôk most még egyszer felemeljük tiltakozó szavunkat, és megálljt kiáltunk mindenkinek, aki ellenünk és gyermekeink hite, erkölcse és jövôje ellen szándékozik és akar cselekedni... Iskoláinkhoz utolsó leheletünkig ragaszkodunk.'' II. r. Lénárd Ödön terhelttel szemben pedig ugyancsak az 1946. évi VII. tc. 2. §. b./ pontjába ütközô izgatás bűntette miatt indokolt a vádemelés, éspedig az iskolák államosításával kapcsolatos izgatás miatt folytatólagosan elkövetett bűntett címén, miután ezt a cselekményt egységes akarat-elhatározással folyamatosan követte el, míg a körlevelek sokszorosításával 1 rendben izgatott a demokratikus államrend ellen. A vádemelés tehát indokolt. [...] Az elôzetes letartóztatást azért kell fenntartani, mert a kiszabandó büntetés elôrelátható nagyságánál fogva a szökés veszélye változatlanul fennáll. Miután I. r. terhelt szökésben van, indokolt az eljárásnak vele szemben az 1947. XXXIV. tc. 3. §- a alapján távollétében való lefolytatása. A további indítványok a felhívott törvényhelyek alapján indokoltak. Budapest, 1948. évi július hó 7. napján. Dr. Bodonyi Márton s.k. Dr. Sárkány György s.k. vezetô népügyész népügyész Bírósági hírek A budapesti népügyészség pótvádiratot adott ki Lénárd Ödön, az Actio Catholica országos kulturális titkára, volt középiskolai tanár ellen. Lénárd 1940-tôl 1944-ig a szegedi piaristarend gimnáziumának tanára volt. Tanítványainak szovjetellenes könyveket ajánlott házi olvasmányként, és elôadásokat tartott, melyeken a szovjet rendszert gyalázta. A népügyészség a pótvádiratot eljuttatta a budapesti népbíróság elnökéhez, s a hétfôn kezdôdô fôtárgyaláson a népbíróság a pótvádirat alapján is felelôsségre vonja Lénárdot. Magyar Nemzet, 1948. július 15. Mire a bírósági tárgyalásra sor kerül -- 1948. július 19. és 21. között -- az államosítás a szülôk minden tiltakozása ellenére megtörtént. Az elsô súlyos ökölcsapás a keresztény nevelésügyre, a magyar életre... Hogy mi lett a magyar ifjúságból valláserkölcsi nevelés híján az elmúlt negyven év alatt, ehhez nem szükséges kommentár... Lénárdék pontosan megjósolták az eljövendôket, s minden jóslatuk betű szerint beteljesedett. Sôt, azon túl is. Lénárd Ödön az utolsó szó jogán: ____________________ Mélyen tisztelt Tanácselnök Úr! Mélyen tisztelt Népbírák! Az eddigiekkel a per jogi formaságai véget értek, és az ,,utolsó szó''-hoz jutottunk. Az utolsó szó joga az igazságszolgáltatás történetében mindig azt jelentette, hogy csukjuk be egy pillanatra a paragrafusok könyvét, és annyi vizsgálat után nézzünk egy pillanatra az embertársnak a szemébe, s próbáljuk abban mint emberek az emberi lélek mélységeit felmérni. Még a szakmai bíráskodásnál is ez a helyzet. De még inkább ez a laikus bíráskodásnál, melyet esküdtszék, népbíróság v. bármi egyéb néven épp azért hoztak létre, mert a szakmai bíráskodást túlságosan távolinak érezték a reális emberi viszonyoktól. Azért is szeretném most megütni ezt az emberibb hangot, mert azt hiszem, furcsa társaság lehetünk mi itt öten vádlottak a M. T. Népbírák elôtt. Mind az öten ártatlanoknak vallottuk magunkat a tárgyalás elején, s e mellett mindvégig megmaradtunk. Senki közülünk nem bánt meg és nem vont vissza semmit, és senki sem látta be, hogy ezt vagy azt mégis csak másképp kellett volna tennie. Az egész eljárás is teljesen simán pergett le. Büszke vagyok arra, hogy az eljáró rendôrtiszt a nyomozás végén azt mondta nekem, hogy a nyomozás egyetlen szót sem tudott ismételt kihallgatási anyagomból produkálni, melyet hazugságnak minôsíthetett volna. S ez áll a többiekre is. Hisz a bizonyítás, tanúkihallgatások teljesen simán folytak le, semmi újat nem hoztak, nem voltak izgalmas szembesítések, egyszer sem hangzott el: ,,mondja a szemébe'', nem voltak esketések. S mindez arra utal, hogy az a szilárdság, mellyel megmaradtunk legelsô állításaink mellett, nem a megátalkodott bűnös makacssága, hanem a lelkiismerete szerint eljáró ember hűsége elveihez. Ezt pedig éppen a népbíróságnak kell megbecsülnie. Hisz az egyes népbírák is éppen egy-egy elvi, lelkiismereti gondolatcsoport képviselôiként ülnek itt. Egyikük-másikuk ezekért az elvekért a múltban talán üldöztetést is szenvedett. Épp azért tudhatják, hogy férfiembernek nincs drágább kincse, mint elvei és lelkiismerete, s kitüntetésnek tekinti, ha azért üldözést szenvedhet. De tudhatják azt is, hogy egy államrend sok okból kifolyóan dôlhet meg, de nem azoktól kell azt megvédeni, akiknek cselekvését lelkiismeretük irányítja. Nem akarom a védekezést újra elkezdeni. Csak két szempontot kell az utolsó szóban is határozottan leszögeznem: 1./ Nincs szó titkosságról. A körülményeket ismerô józan ész számára kellôen megindokoltam a technikai elôállítás leleplezésének okát. A titkos propagandát azonban mindnyájan sokkal jobban ismerjük a közelmúltból, semhogy annak tudnánk minôsíteni kb. 15 ezer egyéni címre küldött, küldôjét pontosan feltüntetô levelet, melynek alapján az államvédelmi osztály gépkocsijai 5 perc alatt az elsô keresésre, pontosan a címhez jutottak el. Nem, ez nem titkosság! 2./ Nem volt szó lázításról! Jogi tanácsadóink is azt mondották, hogy éppen mi vagyunk elônyben, mert a törvény a demokrácia intézményei közé 3 éve beépített hitvallásos iskolarendszert védi, mint meglévô demokratikus intézményt. Épp a változást óhajtóknak kell vigyázniuk, hogy a törvény hatálya alá ne essenek. Mi csak akkor kerülünk majd hátrányos helyzetbe, ha a törvényt megszavazzák. Erre való tekintettel, mert nem akartam lázítani, állítottuk le a törvény megszavazása után az utolsó kettôezer levél kipostázását. Az utolsó szó által felkeltendô emberi együttérzést arra szeretném felhasználni, hogy a M. T. Népbíróság ne csak jogilag bírálja el az ügyet, hanem éljék bele magukat ebbe a világnézeti harcba, s gondolják végig, hogy ôk mit tettek volna a mi helyzetünkben. Az így származó elônyt azonban nem a magam számára kérem. Ebben a harcban a mi elsô áldozatunk egy hatgyermekes családapa volt, akit internáltak. Azután jöttek a soproni leányok, azután a vádlottként itt ülô plébánosok, aztán az az öreg paraszt bácsi, egy nemzeti bizottság elnöke, akivel a fogházban találkoztam, aztán talán még mások, akikrôl azóta már nincs értesülésem. Mélyen tisztelt Népbíróság! Politikai perek mindig voltak, s valószínűleg mindig is lesznek, míg a történelem tart. Nem is kívánom vitatni a hatalomnak azt a jogát, hogy harcaiban -- amennyiben az igazságon és erkölcsön belül történik -- ezt a fegyvert is igénybe vegye. Az iskolaállamosítási harc közepén egy ilyen per is jelenthet az államnak egy megnyert csatát. De mi értelme van ennek most, miután a harc eldôlt, és az iskolák államosítva vannak? Vagy el fogják hinni Ordacsehiben, Orgoványon, Rádon földhöz ragadt szegény plébánosukkal együtt élô, vele tôzeget termelô falusiak, hogy akiket ôk évek óta demokratikusnak ismertek meg, úgy szerettek -- az nem az? Érdemes ezeket a tüskéket bennehagyni a nép lelkében? Ezt nem magam miatt mondom -- magamra mindezt nem vonatkoztatom --, hanem a szegény magyar nép miatt, melyet 15 éves korom óta szolgálok ebben a ruhában, és tudom, hogy mindez keserűséget jelent a lelkében. Magam szerény személye nem volna szóra érdemes. Azonban lehetetlen elmennem a mellett a tény mellett, hogy egyházi felsô hatóságom rám tett egy táblát, melyen ez áll: az Actio Catholica országos kulturális titkára. És ha én mellékes vagyok is személyileg, vállalnom kell azt, hogy zászlónak minôsítettek. És azért tisztelettel és minden összehasonlítási szándék nélkül, de mint puszta tényre fel kell hívnom ítélethozatal elôtt a Népbíróság figyelmét: a hitleri Németországon kívül még sehol a földön nem történt meg, hogy az Actio Catholica valamelyik vezetô tagját, egyházi fôhatóságának intenciói szerint végzett hivatali munkájáért bíróság elé állították, és elítélték volna. Fel kell hívnom a figyelmüket, hogy 2 nap óta ennek a teremnek nincsenek falai, hanem a föld minden részébôl félmilliárd katolikus hittestvér szeme csüng az itt történendôkön, és vélemény- és vallásszabadságból vizsgázik elôttük a magyar demokrácia. Ezen félmilliárd ember lélekközösségének fontosságát pedig épp azoknak kell helyesen értékelni, akik a dolgozó tömegek határokon túl nyúló hasonló belsô összetartozását belülrôl ismerik. Ennek a figyelô tömegnek azonban a mi perbeli vitaanyagunk eléggé érthetetlennek tűnik fel. Hiszen a vád nem hozhatott ide vértôl csepegô holttesteket, vagy a dolgozók ellopott verítékébôl kristályosodott aranytömböket. Szövegek voltak csak itt, melyekbôl a M. T. Népbíróság szerint is nyugodtan le lehetett írni hosszú mondatokat, bekezdéseket, vagy akár másfél oldalt, csak az a szó esik kifogás alá, hogy: ,,merénylet'', vagy: ,,belegázol'', vagy: ,,erôszak''. Meg fogják érteni bárhol a világon a katolikusok ezekre a szavakra alapozott bűnvádi pert és ítéletet? És itt vessük fel még egyszer: ,,ezek és hasonlók az Evangélium szavai? Használhattuk mi ôket?'' -- M. T. Népbíróság! Az Úr Jézus adott esetben még korbácsot is használt. Az iskola az Egyház szemléletében nem is a templom után, hanem mellett következik. Ebben a harcban az Egyház 2 fôütôere közül az egyiknek az elvágásáról volt szó. A legvégsô határig is el kellett mennünk. -- Amellett ezt a hangot nem mi kezdtük! A Szabad Nép egyik múlt heti számában is egyik cikkíró a Hercegprímás Urat a 70%-ban katolikus Magyarország katolikusainak fejét, az Anyaszentegyház legfôbb kormányzótestülete tagját egyszerűen hazaárulónak nevezte. Az egyik legutóbbi nagyméretű utcai felvonuláson pedig több üzemnek az eredeti példányban kezemben megfordult szavalókórus szövegei közt a kis gyerekek számára írottak egyik sora így szólt: ,,Mindszenty úr lógni fog!'' Érthetô, ha a papság nem túlságos optimizmussal néz a heti 2 óra hittan elé, ha aztán fél napon keresztül a gyermeknek Magyarországon székelô legfôbb vallási fejérôl ilyen ékes szövegeket kell szavalnia! Egyik cellatársam vádpontjai közt szerepel, hogy az egyik zsidónak az ablakait betörte. De nem valami magánlaksértéssel vádolják, hanem -- amennyiben bebizonyul -- méltán népellenes bűntett, mert ilyen szempontból speciálisan kiválasztott ablakot tört be. A több milliónyi magyar katolikus fejének ilyetén bántalmazása szintén nem egyszerűen rágalmazás, hanem az Egyház- és vallásüldözés! Én pedig szívesen itt ülök a vádlottak padján, ha a fenti szövegek íróit is ideültetik mellém. Amíg azonban ez nem történik meg, addig itt nem izgatásról van szó, hanem arról, hogy te beszélhetsz és te másik, nem, te elmondhatod mélyen átérezve, hangsúllyal, hogy milyen drága neked a magad meggyôzôdése és te, másik, nem. Addig arról van szó, hogy hihetek-e vallásomban, gondolhatok-e, beszélhetek-e, életemet formálhatom-e szerinte? És ez nem politika! Az ôskeresztényeket is azzal vádolták 300 éven át, mert nem akartak áldozni márványszobroknak, hogy politikailag bűnösök, hazaárulók, s tönkre teszik a birodalmat. Azután a szobrok elporladtak, és ma mindenki tudja, hogy bizony ott nem politikáról volt szó, hanem Istenrôl, hitrôl, vallásról. Az ezt valló kereszténység pedig megmaradt. Itt is az Evangéliumról és a vallásos életrôl van szó. Ha mi bűnösök vagyunk, ugyanezt a bűnt velünk együtt gondolatban és szándékban 11 magyar megyéspüspök, és 4 ezer pap is elkövette! De mi tudjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, csak ragaszkodunk Istenhez, Evangéliumhoz és a gyakorlati vallásos élethez. De ehhez töretlenül, mindhalálig. Isten segítse a Népbíróságot nehéz feladata ellátásában! A magyar történelemnek talán legszebb védôbeszéde hangzott el akkor Isten, vallás és egyház mellett. Az ítélet azonban -- melyet másutt fogalmaztak -- már készen állt. A Budapesti Népbíróság Olti Vilmos bíró elnökletével 1948. július 23- án hirdetett ítéletet. A szökésben lévô I. rendű vádlott dr. Mihalovics Zsigmondot, az Actio Catholica országos igazgatóját háborús bűntett és izgatás miatt 10 évi börtönre, 10 évi hivatalvesztésre, teljes vagyonelkobzásra és Budapest területérôl való 10 évi kitiltásra ítélte. Lénárd Ödönt, az Actio Catholica országos kulturális titkárát izgatás bűntette miatt 6 év börtönbüntetésre, 10 év hivatalvesztésre, teljes vagyonelkobzásra és Budapest területérôl való 10 évi kitiltásra ítélte. Németh Pál lelkészt 10 hónapi börtönre, Polessó Antal és dr. Varsányi Lajos lelkészeket 1-1 évi börtönbüntetésre ítélték, Kosdy Erzsébetet fölmentették. A 49 oldal terjedelmű ítéletben olvasható indoklás lényegében mindenütt a vádiratban foglaltakat ismétli. Az ítélet kihirdetése után Lénárd Ödön számára -- két ízben történt megszakítással -- elkezdôdik tizennyolc és fél évig tartó börtönbüntetése. Az ugyancsak börtönviselt szerzetes, a ciszterci Kelety Géza: Szeretetbôl élni című könyvének egy megjegyzése: Magam a kommunisták börtönében töltöttem el elég hosszú idôt, s most így utólag mondhatom, bizony 15 vagy 20 évet eltölteni a kommunista börtön körülményei között, az nagyobb büntetés, mint maga a halál. (p. 337) Lénárd Ödön hosszú börtönélete a Gyűjtôfogházban kezdôdik, Vácott folytatódik. Amikor 1950 márciusában fölállítják az úgynevezett ,,néma ház'' rendszert, rokonai, barátai ettôl kezdve 1953-ig, elsô szabadulásáig azt sem tudják róla és sorstársairól, életben vannak-e egyáltalán. Külön tanulmányt érdemelne ezeknek a börtönéveknek a krónikája. 1953. augusztus 1-jén a Nagy Imre féle amnesztiával szabadult -- 10 hónappal büntetésének kitöltése elôtt. Már a börtönben tudomást szerez a Czapik-féle megegyezésrôl és Róma tiltakozásáról. Szabadulása után egy cipôjavító szövetkezetben kap munkát. Hét évig triciklis kifutó. Miután a céget trösztösítik, s megszűnik papi mivoltával összeegyeztethetô munkarendje, felmond, és elmegy vízóra leolvasónak. De minden reggel misézik, munkaidô után gyóntat, lelkigyakorlatot vezet, csoportmunkát végez. Nem törte meg a börtön. Nem sikerült ôt elnémítani. * * * {kép} Ezzel az arccal jöttem ki elôször a börtönbôl Vácott, 1953. augusztus 1-jén. Akkor már három és fél éve azt sem tudták rólam, mint sok százunkról sem, hogy élünk-e még. Mert 1950 tavaszán, amikor felforrósodott a koreai helyzet, a kommunisták attól tartottak, hogy a harmadik világháború kirobbantásába mi, kiéhezett és elgyötört politikai rabok bele fogunk szólni. Ennek megelôzésére átvették a náciktól a náluk ,,Nacht und Nebel'' (éjszaka és köd) költôi néven futott rabtartási rendszert. Nálunk ez a tárgyilagosabb ,,Néma ház'' nevet kapta, a társadalomtól való tökéletes elzártságot jelképezve. Semmilyen érintkezésünk nem volt többé senkivel. Megszűnt minden levélírás, látogatás, csomagküldés. A nem eléggé megbízhatónak vélt ôrszemélyzetet válogatott ávósok váltották fel. Az eleinte uralkodó teljes belsô mozdulatlanság mellett -- sem munka, se könyv, csak tespedés -- volt, aki megôrült, volt, aki éhen halt. Rám külön elszigetelés várt. Míg általában hárman-négyen kerültek egy zárkába, majdnem tizennégy hónapon keresztül egyedül voltam egy teljesen üres zárkában, ahol csak egy ócska szalmazsák, egy vizesvödör és a kübli foglalt még némi helyet. És persze mindentôl minél távolabb, tehát a legfelsô szinten. ======================================================================== Másodszor a bíróság elôtt 1961. február 6-án ismét letartóztatják, és ,,államellenes bűncselekmény alapos gyanúja miatt'' indítanak ellene eljárást. Elsô kihallgatását másnap, február 7-én Végsô Gyula rendôrfôhadnagy vezeti és diktálja jegyzôkönyvbe. Lénárd Ödön válaszai ôszinték, nem igyekeznek rejtegetni azt, ahogy az önkényrôl és a kommunista diktatúráról vélekedik: ____________________ A Magyarországon fennálló népi demokratikus rendszert a kereszténység számára nem tartom elfogadhatónak. A magam részérôl nem is fogadom el, mert ebben a rendszerben egy osztályé a vezetô szerep, és ezt a szerepét egy politikai párt vezetésével gyakorolja. Ez a párt a vezetése alatt álló olyan szervek mint a KISZ, Úttörô mozgalom -- a befolyása alá kerülô embereket materialistákká neveli. Ezt a politikai világnézetet én nem tartom haladónak, következésképpen az emberiség számára nem tartom elfogadhatónak. Ugyanígy nem fogadom el egy osztály uralmát, illetôleg egy osztály által gyakorolt diktatúrát. [...] Kérdés: Milyen politikai rendszert tart Ön elfogadhatónak az emberiség számára? Felelet: Én az emberiség számára a ,,tiszta demokráciát'' tartom jónak és elfogadhatónak. Kérdés: Mit ért Ön ,,tiszta demokrácia'' alatt? Felelet: A ,,tiszta demokrácia'' fogalma alatt egy ,,Keresztény Szocialista'' társadalmi rendszert értek. Ebben a rendszerben több politikai párt szabadon működik, a föld és a gyárak magántulajdonban vannak. Az államforma: Köztársaság, és koalíciós kormány gyakorolja a hatalmat.[1] Mintegy negyven évvel ezelôtt hangzott el ez a politikai tanúságtétel, amelyet súlyos börtönbüntetéssel jutalmaztak. Ma több politikai párt működik, a föld és a gyárak magántulajdonba kerültek, az államforma köztársaság, a hatalmat koalíciós kormány gyakorolja. Minden stimmel. Csak egy valami nem egészen. A történelmi elôrelátásáért börtönviselt Lénárd Ödön ma kissé elfelejtve él. Hajdan politikai ellenfelei, majdnem így kell mondanunk: rabtartói viszont háborítatlanul vesznek részt annak a ,,tiszta demokráciának'' irányításában, melyet évtizedekig üldöztek, s amelyért emberek százait, ezreit záratták börtönbe. Dr. Götz János fôvárosi fôügyész az 1961. május 22-én kelt 1961. Tük. B. 025 sz. vádiratának 22. oldalán szintén Lénárd Ödön gondolatait idézi: A szervezkedés céljára vonatkozóan Lénárd Ödön elôadta, hogy az altala elképzelt jövôbeni államforma a burzsoá köztársaság, ahol a hatalmat egy vagy többkamarás parlament gyakorolná, amely többpártrendszeren vagy hivatásrendiségen épülne fel, hasonlóan a ,,Keresztény Front'' programjához. A Budapesti Fôvárosi Bíróság 1961. június 7-9-ig, továbbá 12-14-ig tárgyalja Havass Géza és társai ,,bűnügyét''. A tizenhat vádlottból hatan felszentelt papok. A bíróság nem elégszik meg a vádlottak felelôsségrevonásával és megbüntetésével. Ennél többet akar: azt, hogy a vádlottak saját maguk ítéljék el tetteiket, saját maguk vallják magukat bűnösnek, mutassanak mélységes megbánást, tagadják meg korábbi magatartásukat, meggyôzôdésüket, s könyörögjenek irgalmas ítéletért. A bíróság a vádlottakat önmaguk elôtt akarta megalázni, önbecsülésüket tönkretenni. A bíróságnak ez a szándéka a vádlottaknál -- különbözô mértékben -- sikerült. Kivéve Lénárd Ödönt. Ô volt az egyetlen, aki nem volt hajlandó ,,megbánást tanúsítani''. Lelkileg viszont csaknem belerokkant abba, hogy paptársai elvesztették tartásukat. A pert háttérbôl irányító politikai rendôrségnek azt is sikerült elérnie, hogy a tárgyalás folyamán Lénárd Ödön vádlott-társai nem egy esetben a ,,makacs'' Lénárd ellen vallottak vagy meghazudtolták ôt. Cellatársának (besúgójának) fogdajelentése a tárgyalás utolsó napján: ____________________ Jelentés Bpest, 1961. VI. 14. Lénárd Ödönrôl az alábbiakat jelentem: Nevezett a tárgyalás mai napjáról elmondotta, hogy az minden képzeletet felülmúl aljasság terén a vádlott-társait illetôen. Lénárd sírt, zokogott, magánkívüli állapotban volt. Még ilyennek a 8-hét alatt nem láttam. A vádlottakról elmondott véleményét (:10 fô:) egyöntetűen az alábbiakban lehetne összefoglalni: a.) Emberi mivoltukból és Egyházi fennköltségükbôl kivetkôzött aljas lények. b.) Hazugok, akik egy tál lencséért a lelküket is eladták. c.) Álszent, megbánást hazudó tekintetük megvetést érdemel. Itt példaként említette meg az egyik barátját, aki szerinte ,,a börtönben olvasott könyvekbôl ismerte meg a szocializmust''. Lénárd ezt mint példa nélküli aljasságot említette meg, és elítélte társát. Véleménye szerint minden társa -- amikor a mellét verte az utolsó szó jogán, és megbánást tanúsított, eladta a lelkét is. Kijelentette, hogy nem volt a hallottak után lelkiereje ahhoz, hogy az utolsó szó jogán beszéljen, így az ügyvédére bízta a sorsát. Lénárd -- véleményem szerint -- nagyon csalódott a társaiba[n], nem tudta korábban elhinni, hogy illyen ôszintén beismerjék bűneiket. Ô, úgy látszik, most gondolkodóba esett komolyan, bár még mondja, hogy nem bánta meg az eddigi magatartását. Kijelentette, hogy ügyvédjével egyetértésében enyhítésért fog fellebbezni. Kb. 12 évre számít. A bűncselekmény ,,minôsítését'' illetôen megnyugodott. Kmft.[2] ____________________ BELÜGYMINISZTÉRIUM Szigorúan titkos 1. sz. példány ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS Lénárd Ödön ügyében Budapest. 1961. június 2. Lénárd Ödön v[olt] piarista szerzetes: -- 1945 után az Actio Catholica kulturális titkára volt. -- 1948-ban 6 évi börtönre ítélte a Budapesti Népbíróság. -- 1955 évben részt vesz Csapody Etele által készített KF. program megvitatásában. -- 1954-tôl 1956-ig Tatár Margit által összefogott volt szerzetesnôkbôl álló csoport részére tart rendszeresen ellenséges világnézeti elôadásokat. -- 1956-ban Tímár Ágnessel elhatározzák az illegális nôi rendi közösség létrehozását. -- 1956-ban Török Jenôvel megállapodnak, hogy Török kiszökik az országból, és Nyugatról eszmei és anyagi támogatást nyújt Lénárdnak az ellenséges tevékenységhez. -- 1956-ban az illegális rendi közösség 3 tagját megbízta ifjúsági csoportok létrehozásával és vezetésével. -- Kb. 350 személyt tartott befolyása alatt, 12 csoportvezetô közreműködésével. -- A csoportvezetôket megbízta, hogy csoporttagjaikat tartsák vissza a KISZ-tôl és az Úttörô-mozgalomtól. -- Némethy Ferencnek, csoportvezetôjének tanácsolta, hogy a Tatabányán működô pedagógus ismerôseit tartsa távol az ifjúság marxista nevelésében való részvételtôl. -- A felnôtt csoporttagok elôtt 1954 évtôl kezdôdôen kihirdette egy magántulajdon alapján álló keresztényszocialista társadalomról alkotott nézeteit. -- Beszélt a hivatásrendek szerepérôl, a magántulajdon korlátozásáról, a keresztény pártok szerepérôl. -- Az ifjúsági csoporttagok szülei részére értekezleteket tartott, ahol gyermekneveléssel kapcsolatos tanácsokat adott, s felhívta a szülôk figyelmét gyermekeiknek a KISZ-tôl és az Úttörô- mozgalomtól való távoltartására. -- Török Jenôvel 1961-ig tartott kapcsolatot postai úton fedôcímek alkalmazásával, alkalmi ki és beutazó személyek felhasználása útján. A budapesti, svájci, holland és osztrák követség egy-egy beosztottja által Medgyes János közbenjárásával. -- A fenti forrásból származott pénzbôl biztosították a sokszorosítás technikai feltételeit (írógép, könyvkötôgép, vágógép, fordítási díjak), illegális öröklakást vásároltak. -- Tabódy István felkérésére 4000.- Ft-ot adtak kispapok illegális képzésére. Lénárd Ödön tevékenységét nem ismeri el bűncselekménynek, kijelenti, hogy papi tevékenységet folytatott. A tárgyaláson fenntartja az összefoglaló jegyzôkönyvi vallomását. Számítani lehet nála, hogy a megidézett tanúkat kérdések feltevésével próbálja zavarni. Ôrizetben tárgyalásra idézendô tanúk: 1./ Tímár Ágnes: -- 1956-ban Lénárddal elhatározzák, egy illegális nô rendi közösség létrehozását. -- A tevékenység célját Lénárd Ödön egy keresztény-szocialista társadalom megteremtésében határozta meg. -- Ennek érdekében egy ,,elit'' gárda kinevelése, a csoportok szervezése és állandó szélesítése, valamint a kommunizmus elleni harc volt a feladatuk. -- Lénárd adta feladatul a brosúrák sokszorosítását, fordítását, könyvformába való bekötését és terjesztését. -- Török Jenôvel Lénárd 1956-ban megegyezett, hogy Török Nyugatról nyújt eszmei és anyagi támogatást a tevékenységhez. -- Töröktôl postai fedôcímek (Dr. Sándor István, Csapody Etele, stb.) alkalmazása, alkalmi ki és beutazó, valamint követségi személyek útján rendszeresen kaptak propaganda anyagokat. -- Török Jenôvel Lénárd virágnyelvű levelezést folytatott. Lénárd Ödön vádiratához csatolt belügyi jelentés Lénárd Ödön cellatársának fogdajelentése 1961. június 16-án, közvetlenül az ítélethirdetés elôtt: Lénárdnak egy-egy szavából arra lehet következtetni, hogy még most is sokat foglalkoztatja a tárgyalás utolsó napja, ill. a társai beismerô vallomása. Volt egy ilyen kijelentése, hogy ,,én is megtehettem volna, hogy az utolsó szó jogán féltéglával verem a mellem.'' Ez, mint mondotta, ,,néhány évet számított volna'', ill. annyival kevesebb a büntetése. Feltételezem, hogy ezen ô most utólag komolyan gondolkodik, de egyéb megnyilatkozást nem tesz.[3] A besúgó rosszul ítélte meg társa lelkiállapotát. Lénárd Ödön valószínű máson gondolkodott, s nem bánt meg semmit. A bíróság 1961. június 19-én Lénárd Ödön X. rendű vádlottat bűnösnek találta a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntettében, és ezért 7 év és 6 hónap börtönre, mint fôbüntetésre, továbbá teljes vagyonelkobzásra és 10 évre a törvényben meghatározott egyes jogai gyakorlásától eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. Az egyszerű hívôk elôtt ma sem világos, miért volt szüksége a Magyar Püspöki Karnak arra, hogy nemcsak az ítélethirdetés elôtt, de már a bírósági tárgyalás megkezdése elôtt, mintegy megelôlegezve egy elmarasztaló ítéletet, 1961. március 15-én (700. sz. körlevelében) nyilvánosan elítélje a perben szereplô saját papjait: A Magyar Katolikus Püspöki Kar úgy magát, mint a hazáját becsületesen szolgáló, törvényeit tiszteletben tartó katolikus papságot elhatárolni kívánja az ilyen felelôtlen egyházi személyeknek cselekményeitôl, és bízik abban, hogy a jövôben ki-ki a maga területén elô fogja mozdítani a Magyar Állam és a katolikus Egyház között kialakult jóviszonyt. A Püspöki Kar megkívánja, hogy a Magyar Népköztársaság Kormánya a Magyar Katolikus Püspöki Kar között kötött megállapodást minden egyházi személy és alkalmazott megtartsa. A kihallgatást vezetô rendôrnyomozó Lénárd Ödön elé teszi a püspökök nyilatkozatát: -- No, mit szól hozzá? -- esett nekem éhes várakozással a nyomozótiszt. -- Semmit. -- Hogyhogy semmit? -- Mert lehet, hogy ezt az írást a püspökök tényleg aláírták. Végeredményben megfelelô eszközökkel mindent alá lehet íratni az emberekkel. Az azonban lesír a szövegrôl, hogy fogalmazni nem ôk fogalmazták. Ennyi szimatom már nekem is van az egyházi dolgokhoz. Nincs ennek semmi jelentôsége. A tiszt szó nélkül süllyesztette el a papirost, és elôttem soha többé nem is emlegették... Viszont tudok olyan paptestvérrôl, aki elhitte ezt, és tökéletesen elvesztette a talajt a lába alatt. Második elítéltetésének idôszakát a márianosztrai és a sátoraljaújhelyi börtönben tölti. 1963. március 27-én az ,,U-Thant''- féle amnesztiával szabadul. Visszamegy vízóra leolvasónak, de a rendôrség ezt nem tűri sokáig. A Közgazdasági Egyetem konyhájára kerül adminisztrátornak. Papi munkáját most is maradéktalanul folytatja. A politikai rendôrségen pedig gyűlik az anyag következô letartóztatásához, minden eddiginél hosszabb börtönbüntetéséhez. Részlet a BM. III. Fôcsoportfônökség 2/b. alosztálya 1965. február 14-én kelt megállapításaiból: Adataink szerint Lénárd és Tímár Ágnes és néhány szerzetesnô és világi személy konspiráltan összejárnak, mely arra utal, hogy ellenséges tevékenységet folytatnak. Lénárd kapcsolatban van más illegális tevékenységet folytató csoport vezetôjével is.[4] {kép} A márianosztrai börtön, ahol Lénárd Ödön is raboskodott. A kereszt alatti emléktábla szövege: »LEGYÔZVE GYÔZTEK« AKIK E FALAK KÖZÖTT A PÁLOSOK ÔSI KOLOSTORÁBAN A LÉTEZÔ SZOCIALIZMUS ÉVEIBEN, A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAIKÉNT SZENVEDTEK! MINDSZENTY JÓZSEF MAGYARORSZÁG HERCEGPRÍMÁSA, SZÁMOS PAP, SZERZETES ÉS VILÁGI POLITIKAI ELÍTÉLT EMLÉKÉRE. 1991. NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉN ======================================================================== Harmadszor a börtönben Az 1966. április 19-re szóló házkutatási és letartóztatási határozat indoklása: Nevezett a BM. rendelkezésére álló adatok szerint alaposan gyanúsítható azzal, hogy létrehozója és irányítója egy illegális szervezetnek, aminek tagjait népi demokráciaellenes szellemben neveli. Nevezett elôzetes letartóztatása indokolt, mert szabadlábon hagyása esetén szökésétôl, a bűntett felderítésének meghiúsításától, a bűncselekmény folytatásától tartani lehet. Dr. Fehér Gyula. r. szds. Mivel Fehér Gyula rendôr százados attól tart, az ,,illegális szervezet'' tagjai idejében eltüntetik a ,,dokumentumokat'', felhívja a házkutatást végzôk figyelmét: A behatolást a legmaximálisabb gyorsasággal végre kell hajtani, nehogy idejük legyen fontos dokumentumokat megsemmisíteni. A házkutatás során a következô dokumentumokat kell lefoglalni: -- Névsorok az illegális rend szervezeti felépítésérôl. -- Az illegális rendi közösség programja. -- Magyar és idegennyelvű levelezés. A következô magyar és idegennyelvű könyveket kell lefoglalni: Opus Mistici Corporis (OMC) Wien, kiadványok: 1./ A legszebb történet. 2./ Végsô kérdések. 3./ Benne élünk. 4./ Bennem él Krisztus. 5./ Katolikus Hittan.[5] Ez az utasítás a vallás- és egyházüldözés letagadhatatlan bizonyítéka. Miként fordulhatott elô, hogy a házkutatást elrendelô rendôrtisztnek nem tűnt fel, miszerint a felsorolt öt könyvnek a legkevesebb köze sincs a politikához. A Legszebb történet például nem más, mint a 2000 éves Biblia átirata kisgyermekek számára. A diktatúra megmutatta igazi arcát: A végsô kérdések, a Benne élünk, a Bennem él Krisztus és a Katolikus hittan súlyosan veszélyeztetik a demokráciát. Az elsô kihallgatás jegyzôkönyve szerint, mely a letartóztatás napján (éjszakáján?) készült Budapesten, a Gyorskocsi u. 31. szám alatt, a III. emelet 352. számú szobában, dr. Fehér Gyula rendôr százados közli Lénárd Ödönnel: ____________________ Ismertettem Önnel a terheltkénti felelôsségrevonásról szóló határozatot, amellyel szemben panasznak helye nincs. A Be. 7. §. alapján Ön védôt választhat, illetve a Be. 38. §. alapján védô kirendelését kérheti. Nyilatkozzék a közléssel kapcsolatban. FELELET: Terheltkénti felelôsségrevonásomról szóló határozatot elolvastam. Ügyemben védô kirendelését kérem. A határozattal kapcsolatban elôadom, hogy a Btk. 207. §.-ba ütközô egyesülési joggal való visszaélés bűntettét nem követtem el, nem érzem magamat bűnösnek ezzel kapcsolatban. Ismerôsi viszonyban vagyok több olyan személlyel, akik 1950-ig, a föloszlatásunkig szerzetesrendek tagjai voltak. Tudok arról, hogy ezek közül többen vannak olyanok, akik ketten-hárman egy lakásban laknak, közös életrendben megállapodtan és aszerint élnek. Ilyen személyeket, de más hozzám forduló érdeklôdôket is egész mostani letartóztatásomig vallás-erkölcsi nevelésben részesítettem. Részben az ô, részben az én kezdeményezésemre összefüggô ismertetéseket tartottam részükre, és egyes kérdéseikre is válaszoltam. E személyek neveit, általában semmilyen személy nevét sem vagyok hajlandó megmondani, mert ez nem egyeztethetô össze papi lelkiismeretemmel. Tagadom, hogy bárkit népi demokrácia ellenes szellemben neveltem volna. Meg kívánom mondani, hogy rk. egyházam álláspontja az, hogy pap ne politizáljon, és ehhez én tartottam magamat. Nincs semmilyen politikai meggyôzôdésem, csak vallási és vallás-erkölcsi kérdésekkel foglalkozom. KÉRDÉS: Büntetôintézetbôl történt legutóbbi (1963. márciusi) szabadulása óta milyen volt bűntársával, államellenes szervezkedés miatt elítélttel vett fel, illetve tartott kapcsolatot? FELELET: Erre a kérdésre nem vagyok hajlandó válaszolni, mert -- mint említettem -- válaszom személyeket érintene, és konkrét személyekrôl nem nyilatkozom.[6] Lénárd Ödön csak akkor hajlandó bárkit is néven nevezni, miután tudomására jut, hogy az ügyben szereplô többi személy már fölfedte kilétét és ,,tevékenységét''. Lehetetlen észre nem vennünk Lénárd Ödön válaszából a történelmi párhuzamokat, az erre irányuló figyelemfölkeltést. (Nem kerülheti el a kutató figyelmét az sem, hogy amíg a legtöbb -- csaknem minden -- iratban az Isten szó kis i-vel van írva, ebben az aktában a gépírónô nagy I-vel írta.) Az itt olvashatókhoz hasonlók minden bizonyára megtalálhatók a keresztény társadalometikai szakkönyvekben. Értékük mégis abban rejlik, hogy ezeket egy letartóztatott fogoly, egy bírósági tárgyalása elôtt álló katolikus pap mondja el rendôrségi kihallgatójának. 1966. május 23- án -- az idôközben ôrnaggyá elôléptetett -- dr. Fehér Gyula kérdezi Lénárd Ödöntôl: ____________________ KÉRDÉS: Egyik elôadásában Ön az állammal foglalkozott. Ismertesse ezt az elôadást! FELELET: Emlékezetem szerint ez év januárban vagy februárban fejtettem ki a keresztény embernek az állammal kapcsolatos magatartására vonatkozó tételeket. Ennek elôzménye az volt, hogy olvastam a nácik által kivégzett Delp nevű német jezsuita hátrahagyott iratait, börtönleveleit, ezzel kapcsolatos könyvet, ezt említettem beszélgetés közben, mire többen elkérték és elolvasták a könyvet, így Tímár Ágnes, Völgyi Anna Mária. Ennek kapcsán merült fel a budapesti fogadalmasok körében, hogy elvi alapon beszéljük meg a keresztény embernek az állammal kapcsolatos magatartását. Ezután végiggondoltam a témát, és egy következô találkozásunk során beszélgetésszerűen magnetofonszalagra mondtam a témát. Ismertetésem lényege a következô volt: Keresztény felfogás szerint a világon két egymásnak alá nem rendelt ún. ,,tökéletes társaság'' van, az állam és az egyház. Az állam hivatása az ember földi létének rendezése, az egyházé az örök üdvösség szolgálata. A kettô közül az egyik sincs a másiknak alávetve, bár a történelemben visszaélésszerűen mindkét részrôl elôfordultak egyeduralmi kísérletek. Az egyes ember ennek megfelelôen lelkiismeretben tartozik engedelmeskedni annak sajátos területén belül. Ha valamelyik a maga területét túllépi, nem tartozik neki engedelmeskedni, bizonyos körülmények között ellenállhat neki, vagy kötelessége lehet az ellenállás. Ennek részletesebb szempontjai az állammal kapcsolatban a következô: A hatalmat törvénytelenül bitorlóval szemben mindig lehet ellenállni. Akinek a hatalom törvényesen van a kezében, azzal szemben nem lehet ellenállni pusztán azért, mert az embert személyesen jogsérelem érte, vagy mert a hatalom birtokosa egyes igazságtalan törvényt hozott. Csak amennyiben az akár törvényes hatalom birtokosa az Isten által teremtett egész erkölcsi rendet akarja rendelkezéseivel felborítani, tehát éppen azt megrontani, aminek a megôrzésére és fenntartására az Úristen az államot rendelte, akkor válik jogossá vele szemben az ellenállás. A törvényes és törvénytelen hatalom közötti különbségtétel történelmi szempontokkal is mérlegelendô. Lehetséges, hogy egy törvénytelenül hatalomhoz jutott fél további magatartása révén idôk folyamán történelmileg törvényessé válik, és lehetséges olyan eset, amikor ez nem következik be, pl.: Magyarország történelmében a török hódoltság, amit a hatalom birtokosa mindvégig idegen erôszakkal tartott fenn, ami ellen a nemzet ugyancsak mindvégig fegyveresen küzdött, tehát az idegen hódoltságba nem nyugodott bele. Ugyanakkor elképzelhetô az is, hogy egy kezdetben törvényes hatalom, vagy olyan, ami formailag törvényesen szerezte meg a hatalmat, az egész erkölcsi rendet felforgató magatartásával törvénytelenné válik. Erre vonatkozó legutóbbi példa a náci Németország. Ha az állammal szembeni ellenállás jogos is, abban az esetben sem biztos, hogy kötelezô. Az egyes ember számára akkor lehet kötelezô, ha az illetô a nemzet életében valamilyen szempontból kiemelkedô erkölcsi súlyú helyet tölt be, s mint pl. II. Rákóczi Ferenc, vagy a közelmúltban Bajcsi Zsilinszky Endre, aki mint országgyűlési képviselô a nemzet szuverenitásának is hordozója volt. Az átlag ember azonban nem lehet abban a helyzetben, hogy ezt a kérdést a maga szakállára eldöntse, hanem csak olyan módon, hogy egy ilyen kiemelkedô egyéniséghez, vagy már kialakult ellenálló csoporthoz van módjában csatlakozni. Eltekintve egy-egy ilyen fent említett hôsies ellenállástól, a keresztény erkölcs még azt is megköveteli, hogy jogos ellenállás esetén is ehhez gyakorlatilag csak akkor nyúljanak, ha a sikernek valami emberi reménye van, mert különben azokat a bajokat, amiket meg akarnak szüntetni, még csak növelik.[7] A vádiratban azért szükséges a kémkedés vádját egyáltalán feltüntetni, hogy az erre történô hivatkozással el lehessen rendelni a zárt tárgyalást. Zárt tárgyalás esetén pedig nem lehet jelen hallgatóság, s ennélfogva nem értesülhet az egész ügy jogi tarthatatlanságáról, a vád légbôl kapott jellegérôl. Említésre méltó az is, hogy magával a Keresztény Front elnevezéssel Lénárd Ödön csak a tárgyalás folyamán találkozott elsô ízben. ____________________ Fôvárosi Fôügyészség Szigorúan titkos! Tük. B. 0018/1966 VÁDIRAT kémkedés bűntette és más bűntett miatt Lénárd Ödön és társa ellen indított bűnügyben az 1966. évi április 19. napjától elôzetes letartóztatásban lévô I. r. Lénárd Ödön terheltet [...], II. r. Tímár Ágnes terheltet [...] vádolom éspedig I. r. Lénárd Ödön terheltet a Btk. 131. § (2) bek.-be ütközô kémkedés a Btk. 118. §-ába ütközô összeesküvésre irányuló elôkészület, II. r. Tímár Ágnes terheltet a Btk. 118. §-ába ütközô összeesküvésre irányuló elôkészület bűntettével. Indítványozom, hogy a Fôvárosi Bíróság vádlottak bűnösségét a vádiratban megjelölt bűntettben állapítsa meg, és emiatt szabjon ki velük szemben büntetést. Lénárd Ödön I. r. vádlottat a Budapesti Fôvárosi Bíróság 1961. június 1. napján kelt jogerôs ítéletével a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntette miatt 7 év 6 hó börtönbüntetésre, teljes vagyonelkobzásra és 10 évre a törvényben meghatározott egyes jogai gyakorlásának eltiltására ítélte. Lénárd Ödön 1954-ben tudomást szerzett a Soltész Jenô és társai által 1950 évben létrehozott Keresztény Front elnevezésű államellenes szervezkedésrôl. A szervezet célkitűzéseivel mindenben egyetértett, és ô is létrehozott egy ugyanolyan szellemű szervezetet. Egy 25 fôs csoportot személyesen vezetett. Ezen kívül másokat is megbízott ilyen feladattal. Így Tímár Ágnes az ô ráhatása alapján létrehozott egy csoportot. Ennek a csoportnak szellemi irányítója Lénárd Ödön lett. Lénárd Ödönnek kiterjedt külföldi összeköttetései voltak. Többek között állandó kapcsolatban állott a disszidens dr. Török Jenôvel. Dr. Török Jenôt 1953-ban államellenes szervezkedés és kémkedés miatt a bíróság 14 évi börtönbüntetésre ítélte. Az ellenforradalmi események következtében 1956 októberében törvényellenesen szabadult. Ekkor -- mint Lénárd nyomozati vallomásában elôadta -- megállapodtak, hogy programot dolgoznak ki az Actio Katolika [így, k-val! HVK.] számára. Erre azonban az ellenforradalom leverése folytán sor már nem került. 1956 novemberében dr. Török Jenô nyugatra szökött. 1957 évtôl kezdôdôen Bécsben lakik. 1958-59-ben Bécsben nyomdát és kiadó vállalatot alakított ,,Opus Mystici Corporis'' (OMC) néven. A nyomdában elôállított könyveket nagytömegben terjesztik, részben a nyugati emigráció körében, részben engedély nélkül a Magyar Népköztársaság területén. A nyomdát külföldi szervezetek anyagilag támogatják. Lénárd Ödön rendszeresen kapott Töröktôl ellenséges tartalmú könyveket, brosúrákat. A küldemények fedôcímekre érkeztek. Ugyanilyen módon folytatták a levelezést is. Tímár Ágnes II. r. vádlottal a Budapesti Fôvárosi Bíróság 1961. július hó 12. napján kelt és 1961. július hó 18. napján jogerôre emelkedett ítéletével a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette miatt 4 év börtönre, 3.000 Ft-ig terjedô részleges vagyonelkobzásra és 4 évre az egyes törvényben meghatározott jogai gyakorlásának eltiltására ítélte. Tímár Ágnes 1954-ben Lénárd Ödön iránymutatása alapján csoportot hozott létre. Tagjai voltak: Szimon Gabriella, Szojka Zsuzsanna, Tímár Mónika, Bartha Teodóra, Völgyi Anna Mária, Kemény Ágnes. A csoport szellemi irányítója Lénárd Ödön volt, akinek Tímár Ágnes rendszeresen beszámolt munkájukról. A csoport célkitűzései közé tartozott, hogy érdekkörükbe vont fiatalokból vezetôket neveljenek az általuk eljövendônek remélt új társadalmi rend számára. A Tímár Ágnes vezette csoport tagjai közül Tímár Mónika, Kemény Ágnes és Szojka Zsuzsanna 4-5 fôbôl álló iskolásokból alakított csoporttal foglalkoztak. A büntetôeljárás során a Tímár Ágnes vezette csoport tagjainak többségét hosszabb-rövidebb tartamú szabadságvesztés büntetéssel sújtották. A csoport azonban nem oszlott fel, mert a szabadon maradtak Tímár Mónika személyében új vezetôt választottak, és bôvítették a csoportot. 1961 és 1963 között lépett be Farkas Judit, Dabóczi (Mihók) Mária és Péterfia Gyöngyi. Így a régi módon működtek tovább. Vádlottak és a velük együtt elítélt csoporttagok az 1963 évi 4. sz. tvr. alapján, vagy büntetésüket letöltve korábban szabadultak. Lénárd Ödön és Tímár Ágnes az 1963 évi 4. sz. tvr. alapján 1963. március 27-én szabadultak. Szabadulásuk után nyomban felvették egymással a kapcsolatot, és megtárgyalták teendôiket, a csoport helyzetét, jövôjét, a csoportot új tagokkal bôvítették. 1963 után lépett be Pamlényi Klára és Dabóczi Etelka. Lénárd Ödön javaslatára úgy határoztak, hogy a jövôben kis létszámú, 2-3 személybôl álló csoportokat szerveznek. Ezek egy része vidéki városokba költözik. Azt is megbeszélték, hogy ki kivel és hová költözik, melyik csoportnak ki legyen a vezetôje. A megállapodásnak megfelelôen 1963 ôszén Szojka Zsuzsanna, Szimon Gabriella és Péterfia Gyöngyi Miskolcra, 1964 nyarán Pamlényi Klára, Kemény Ágnes és Farkas Judit Tarjánba költöztek. Tímár Ágnes Lénárd Ödönnel egyetértésben az egyes csoportokhoz elöljárókat, ,,dékán'-t neveztek ki. Mindhárom csoport 1963-tól 1966 áprilisi letartóztatásukig Lénárd Ödön és Tímár Ágnes közvetlen irányítása alatt állott. A budapesti csoport tagjaival általában 2 hetenként, esetleg havonként, míg a vidéki csoportokkal 2-3 havonként találkoztak. A találkozások során részletes utasítást adtak a csoport tevékenységére vonatkozóan. A budapesti csoportösszejöveteleken Lénárd Ödön általában havonként, Tímár Ágnes ennél ritkábban elôadásokat tartott. Az elôadásokat magnetofonszalagra vették fel, a szalagokat megküldték a vidéki csoportoknak. Terveik között szerepelt a csoport bôvítése is. E célból több 20 év körüli lánnyal foglalkoztak. Ezek közé tartozott Dabóczi Mária, Horváth Ilona, Horváth Mária, Széll Margit. Dabóczi Mária közösségi élet megismerése céljából egyideig az egyik csoporttal lakott. Részben a már meglévô kapcsolatok kihasználásával, részben új kapcsolatok megteremtésével nyugati könyvkiadó vállalatoktól rendszeresen kaptak könyveket, folyóiratokat. Lénárd Ödön fent említett elôadásainak alapjául ezeket a műveket használta fel. Rendszeresen foglalkoztak társadalmi, politikai kérdésekkel. Így Lénárd Ödön 1966 év elején megtartott elôadásában az állam kérdésével foglalkozott, különös figyelemmel arra, hogy az állampolgárok közül az egyház hívei és az egyház meddig tartoznak engedelmességgel az államnak, mikor megengedett, sôt kötelezô a szembeállás. 1965-ben Lénárd egyik elôadásában arra hívta fel a csoporttagok figyelmét, hogy igyekezzenek olyan munkakörbe kerülni, ahol módjuk van a legmagasabb munka elvégzésére, az emberekkel való foglalkozásra. Felhívta azonban figyelmüket, hogy nem szabad olyan munkát vállalni, mely világnézetükkel ellentétes. Egy másik elôadásban arra hívta fel hallgatói figyelmét, hogy ha egy társadalom az önzés és anyagiasság zsákutcájába kerül, csak a keresztény erkölcs alapján tud újra talpra állni. Lénárd Ödön szabadulása után ismét felvette a kapcsolatot dr. Török Jenôvel. Török -- vallotta Lénárd -- arra kérte, hogy tájékoztassa a magyar szellemi élettel kapcsolatos kérdésekrôl. Ezért több esetben küldött ki magyar folyóiratokat, folyóiratokból kivágott cikkeket. 1966 januárjában ismeretlen forrásból megszerezte a Budapesti Műszaki Egyetem által belsô használatra kiadott ,,Pedagógiai Közlemények'' című lap 1965 szeptemberi kiadványát. Ebben Polinszky Károly művelôdésügyi miniszterhelyettes 30 oldalas cikkben elemezte a Budapesti Műszaki Egyetem politikai helyzetét, feladatait. Ezt -- a Művelôdésügyi Minisztérium szakvéleménye szerint -- a Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható anyagot öt részletben, négy különbözô, dr. Töröktôl kapott bécsi címre: Anna Lacher, Wien, Phorusgasse 7., Helga Langhammer, Wien, Leibenfrostgasse 1, Hedwig Ottó Wien, Schelleingasse 39., és Helga Schachel, Wien, IV. Rainergasse 29. kiküldte. Bizonyíték Lénárd Ödön vallomása, Tatár Margit vallomása, a lefoglalt küldemények és az írásszakértôi vélemény. Tímár Ágnes 1964 évben Völgyi Anna Máriával 8 példányban legépeltette és a csoport tagjai között szétosztotta az 1962-ben elhalt Tímár Mónika naplóját. Tímár Mónika, aki Tímár Ágnes letartóztatása után a csoport vezetését átvette, naplójában dicsôíti a csoporthoz való tartozást, lekicsinylôleg, gyűlölettel nyilatkozik a marxista tanokról, a Lénárd Ödönnel és Tímár Ágnessel szemben eljárt hatóságokról. Lénárd Ödön azzal, hogy a Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható adatot szerzett meg és juttatott ki külföldi szervezet számára, elkövette a Btk. 131 §. (2) bek.-be ütközô kémkedés bűntettét. Lénárd Ödön és Tímár Ágnes azzal, hogy a büntetôeljárással megszakított tevékenységük folytatásában megállapodtak, az idôközben is működött csoportokat átszervezték, bôvítették, a csoport tagjai, valamint azok között, akiknek bevonását elhatározták, ellenséges tartalmú elôadásokat tartottak, ellenséges tartalmú írásműveket terjesztettek, elkövették a Btk. 118. §-ába ütközô összeesküvés elôkészületének bűntettét. A fenti tényállást bizonyítják az iratokhoz csatolt tanúvallomások, szakértôi vélemények és lefoglalt tárgyi bizonyítékok. Indítványozom, hogy a bíróság kötelezze terhelteket az eddig felmerült és ezután felmerülô bűnügyi költség megfizetésére. Indítványozom, hogy a bíróság a lefoglalt bűnjeleket kobozza el. Indítványozom, hogy a bíróság a vádlottak elôzetes letartóztatását a Be. 120. §. (1) bek. b./ pontjában foglalt okból a Be. 127. §. (2) bek.-re figyelemmel az 1. fokú érdemi határozatig tartsa fenn. A tárgyaláson részt kívánok venni. A vád tárgyává tett bűntettek elbírálására a Be. 50. §-a értelmében a Budapesti Fôvárosi Bíróság illetékes. Budapest, 1966. július hó 6. napján Dr. Götz János sk. fôvárosi fôügyész A Budapesti Fôvárosi Bíróság 1966. november 2-án, 3-án, 4-én és 9-én a nyilvánosság kizárásával tárgyalta Lénárd Ödön és Tímár Ágnes ,,bűnügyét''. A dr. Bimbó István bíró vezette tanács Lénárd Ödönt összeesküvésre irányuló elôkészület és kémkedés bűntettében, Tímár Ágnest összeesküvésre irányuló elôkészület bűntettében találta bűnösnek. Lénárd Ödönt 8 évi szabadságvesztésre, 8 évi közügyektôl eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, Tímár Ágnest 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és 4 évi közügyektôl eltiltásra ítélték. A bíróság azonban a jelen ítéletet, valamint az elsô két per ítéletét most összevonja, és Lénárd Ödön vádlott számára összesen 19 évi börtönt állapít meg, amelynek 1978 januárjában kellett volna lejárnia. A budapesti Gyűjtôfogházban megkezdôdik Lénárd Ödön piarista szerzetes harmadik, leghosszabb börtönbüntetése. Múlnak az évek, a rabság keserű évei csigalassúsággal. Mint a legtöbb papot, ôt is a ,,suszterájban'' dolgoztatják. A rabtársak egymás után szabadulnak. Csak ô marad, számára nincs kegyelem, szabadulására semmi remény. Tudja jól ott a börtönben, hogy akik odakünn szövetséget kötnek a hatalommal, akik ,,alkalmazkodnak a viszonyokhoz'', azok magas egyházi méltóságba kerülnek, azokat egyformán elismeri nemcsak az állami, de az egyházi vezetés is. Értesül arról, hogy a Bíborost, aki egyházáért és hazájáért oly sokat szenvedett, éppen letartóztatásának negyedszázados évfordulóján utasítják Rómából, hogy mondjon le érseki székérôl. Rabtartóinak csak a féktelen önbizalmát tapasztalja naponként. A diktatúra kiszolgálói maradéktalanul meg vannak gyôzôdve arról, hogy uralmuk soha nem ér véget. Ebben az idôszakban születnek Lénárd Ödön legmegrázóbb versei. A hetvenes évek elején írja egy képzeletbéli vallatójáról, börtönôrérôl: Hát meg fogsz rohadni a börtön fenekén, s jóddal kenjük ki a helyed, te kelevény! Vagy nem hiszed, hogy veled még ezt is lehet? Csak hogy Krisztus meghalt, s eltemettetett? Meg se hallott, úgy darálta tovább: hiába vártok bármilyen csodát, nem exhumál majd a jövendô század, nem neveznek el rólatok utcákat, a fejlôdés bennünk ért el a csúcsára, ti meg maradtok az élet lomtára. (Részlet a Rácsosztotta ég Hiszekegy című versébôl) Verseit apró betűkkel cigarettapapírra írja, ezt sikerül kicsempésznie, s a költemények a börtönbôl eljutnak VI. Pál pápához is. Amikor a pápa meghalt, ott találták íróasztalán. 1975-ben a Helsinki-egyezmény után valami enyhülésféle mutatkozik Kelet-Európában. Lénárd Ödön családja kegyelmi kérvényt szeretne benyújtani, amit azonban alá kell íratni Lékai László bíborossal is. Fölkeresik hivatalában. Az ország elsô egyházi méltósága most a világ elôtt tanúságot tehetett volna kereszténységbôl. Nem tette. Lékai László, Magyarország bíboros prímása megtagadta Lénárd Ödön bebörtönzött szerzetes kegyelmi kérvényének aláírását. Az Amnesty International 1976-ban hivatalosan érdeklôdik Lénárd Ödön holléte iránt. Az Actio Catholica akkori fôtitkára az érdeklôdésre azt felelte, hogy Lénárd Ödön szabadlábon van, amikor pontosan tudta, hogy a börtönben ül. Mert Rómában is tudják. VI. Pál pápa 1977. június 9-én egyórás látogatáson fogadja Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt elsô titkárát. A találkozás alkalmával a Szentatya a pártfôtitkár elé tárja a még utolsónak börtönben raboskodó pap, Lénárd Ödön nevét. Mi történik a pápai kihallgatás után Budapesten, 1977. június 30-án a Gyűjtôfogházban? Közönséges hétköznap volt, reggel az elôírt idôben ment mindenki a maga munkahelyére. De alig vettem kézbe a szokott dolgaimat, lihegve rohan utánam egy smasszer: -- Szedje össze minden cuccát, és jöjjön: szabadul! Nyugodtan mondtam neki: -- Igen, egy félév múlva. A börtönrádióban hallottam, hogy van itt egy hasonló nevű fogoly. Én a maga helyébe telefonon visszakérdeznék, mert ha engem most tévedésbôl kitesznek, abból maguknak nagy bajuk lesz! Elszalad és rohanva jön vissza. -- Nem! Jöjjön! Nincs tévedés! Maga az! Egy nagyobb, reprezentatív terembe vittek, ahol már együtt volt a börtön egész vezetôsége: parancsnok, parancsnokhelyettes, ôrparancsnok, a nevelôtisztek vezetôje és még egy általam nem ismert személy. A parancsnok ünnepélyes hangon hirdette ki: -- A Magyar Népköztársaság és a Vatikán megegyezése alapján azonnal szabadul! Ezalatt elintézték az adminisztratív elemeket, megkaptam a pénzemet, a zárkából lehoztam a dolgaimat, maga a parancsnok kísért ki a kapuig, rámutatva egy taxira: -- Az a kocsi magára vár. A taxis persze érdeklôdött, hogy ki vagyok, és amikor én egyszerűen azt válaszoltam neki, hogy pap, fölháborodottan kérdezte: -- Hát még mindig vannak bent papok? Megnyugtattam, hogy én voltam az utolsó. Erre a jelenetre 11 évi és 2 hónapi rabság után került sor. És hogy alakulnak az események két nappal korábban, 1977. június 28- án az MSzMP Politikai Bizottságának ülésén? A jegyzôkönyv 20. pontja: Kádár János elvtárs szóbeli bejelentései alapján a Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy Kádár János elvtárs vatikáni tartózkodása idején Casaroli érsek közbenjárást kért a börtönbüntetését töltô Lénárd Ödön érdekében. Egyetért azzal, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal kezdeményezze az Igazságügyi Minisztériumnál a kegyelmi eljárás megindítását, ugyanakkor illetékes egyházi szervekkel állapodjon meg abban, hogy Lénárd Ödön szabadon bocsájtása után hagyja el az országot. A szabadulás utáni elsô napokban barátai azonnal kiviszik ôt a váci kórházba, és egy baráti orvoscsoport mindenre kiterjedô vizsgálatot végez rajta: Nem találtak semmit sem, kivéve egy vulkánformájú furunkulust az arcomon. Azt mondták, ezt azonnal levesszük, szövetvizsgálatra is csak utólag küldjük el. Csak egy babérlevél alakú bôrszeletet kellett eltávolítaniuk, a bôrt összehúzták rajta, ma nem is látszik. Nekem megsúgták, hogy már rosszindulatú volt, de még csak a bôrben, így nincs metasztázis, és ezért írhatom még ma ezeket a sorokat. Volt egy kedves rabtársam, akinek a homlokán volt valami ugyanilyen a szabaduláskor, de férfiember létére nem törôdött egy furunkulussal, ami azonban szintén rosszindulatú volt, és két év alatt elvitte. Mikor fogjuk érteni a Gondviselést? A Gondviselést bizonyára mindig nehezen, de Lénárd atya sorai olvastán akarva-akaratlan eszünkbe jut a Magyar Rádióban nemrég elhangzott érdekes műsor két hajdani ügynök különös esetérôl. Egyiküket -- a magyart, idehaza -- egy nyugati állam javára folytatott kémkedésért még a diktatúrában súlyos börtönbüntetésre ítélték. Most, a változás után Nyugatról meglátogatta ôt egykori partnere, s a két ügynök néhány kávé mellett kellemes órát töltött egymás társaságában. Miután a külföldi vendég hazautazott, bizonyos idô után -- talán két vagy három hét múlva -- mindkettejük pontosan ugyanazon a napon, ugyanabban az órában szívinfarktust kapott. Egyikük -- a külföldi -- bele is halt. Vajon mindez a véletlen műve lett volna? -- teszi fel a kérdést a műsor vezetôje, és neves gyógyszerész professzort szólít meg a stúdióban. {kép} A harmadik, egyben utolsó szabadulást követô napokban, 1977 júniusában, tizenegy év és két hónap börtön után. A rádióadás hallgatói ekkor a neves professzor elôadásából gyôzôdhettek meg arról, hogy lehetséges észrevétlenül és úgy adagolni bizonyos szereket, hogy a szer a késôbbiekben kimutathatatlanul és ellenôrizhetetlenül a célszemély halálos betegségét idézze elô. Mindenesetre Lénárd Ödönnél és kedves barátjánál ennek a szernek adagolása a börtönben nem okozhatott (volna) különösebb gondot. Jól sejtették az illetékesek, hogy Lénárd Ödön nem lesz hajlandó elhagyni az országot. Annál inkább nem, mert hű akart maradni börtönviselt sorstársaihoz, a szerzetesi közösséghez, amelynek lelki irányítása miatt a diktatúra oly hosszú börtönbüntetéssel sújtotta. Ma is a lelke, lelki vezetôje ennek a szerzetesi közösségnek, a kismarosi Ciszterci Nôvérek Boldogasszony Háza Monostorának. Lénárd atya 2001-ben tölti be kilencvenedik életévét. Nem tudni, vajon észreveszi-e ,,rendszert váltott'' társadalmunk, a már nem kommunista államvezetés, hogy kit (is) illenék megünnepelnie az új évezred küszöbén. S vajon az intézmény, amely kétezer év óta hirdeti, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért, észreveszi-e, s kimutatja-e valamivel háláját hűséges fia iránt, akinél aligha áldozott többet bárki is az életébôl barátaiért, egyházáért? Hol van már a helytállók, a hűségesek, a mindhalálig kitartók serege? Elmentek anélkül, hogy egy köszönô szót kaptak volna. Elhullottak névtelenül, jeltelenül. Csak sírjukra vihetünk virágot. Jelen korunk mártírjainak legtöbbjérôl jobbára csak múlt idôben beszélhetünk. Kik maradtak még? A domonkos Szigeti József a maga 15 év börtönével, a nagybeteg Pálos Antal jezsuita a 10 esztendei rabságával. Szabó József fertôd-süttöri kanonok a maga 9 évével. Aztán ott van a fehérvári papi otthonban betegeskedô Balogh István kassai egyházmegyés tábori fôesperes, a bázeli otthonában tolószékben közlekedô Mészáros Tibor, Mindszenty bíboros utolsó személyi titkára. Nekik ,,csak'' 6-8 év börtön, szibériai rabság jutott. Jelen tanulmányunk készítése közben távozott az élôk sorából Tabódy István bicskei lelkész, aki felszentelt papként 13 évet töltött különbözô börtönökben. Ki beszél ma róluk? S a többiekrôl? Lassan feledésbe merülô hitvallóink névtelen seregérôl? De ma még itt ragyog köztünk a mindvégig állhatatosak koronája, a sokat szenvedett, a legtöbb évet raboskodott, a minden megalkuvást visszautasító, a kilencvenéves LÉNÁRD ÖDÖN piarista szerzetes a maga 18 és fél évi börtönével. Ez napra átszámítva: hatezer-hétszáznegyvenkilenc nap. Egy egész országnak kellene ünnepelni ôt... Vajon mi viszi elôbbre Krisztus egyházának ügyét? Talán a csillogás? A pompa? A hatalom? A gazdagság? Vagy nem inkább az egyszerűség, az evangéliumi szegénység, a helytállás és a megpróbáltatások vállalása? Visszagondolva arra a merev szigorra, amivel ôriztek bennünket, elképzelhetetlennek tűnik, hogy mégis került be ostya és misebor. És egyszer mise is volt a cellánkban, ami egy nagyobbfajta helység volt akkor. Húszan lehettünk benne. Valaki a legálisan beengedett csomagjában olyan tésztát kért, ami ostyának számított, és volt néhány beteg, akinek a fogház orvosa bort engedélyezett. (Milyen állapotban volt az, aki ennyi kedvezményt ,,élvezett''?) Ma is meglévô, fél századnál régebben használt Missalem szolgált misekönyvül, a pléhpohár csengônek és kehelynek. Azóta is, ha visszagondolok rá, úgy érzem, hogy a pápa által celebrált szenttéavatások szertartásai és hány ezer más mise, amiken jelen voltam, elhomályosulnak emellett. Jobban meggyôzött a Hit erejérôl és tartalmáról, mint minden más. A papok ereje és bátorsága a börtönben különösen megcsillamlott, fény lett... (Részlet Lénárd Ödön Napjaink Aranylegendája című írásából) A Legfelsôbb Bíróság tíz évvel ezelôtt ,,Lénárd Ödön és társai'' ügyében törvényességi óvást emelt. Az 1991. május 27-én megtartott tárgyaláson megállapították róluk, hogy nem követtek el bűncselekményt, s a korábbi ítéleteket semmisnek nyilvánították. Ezen a tárgyaláson Lénárd Ödön az utolsó szó jogán még egyszer kifejtette álláspontját, és így fejezte be mondanivalóját: ...felelôsségem tudatában és lelkiismeretem szerint egyházam és a magyar társadalom hivatalos színe elôtt le kell szögeznem, hogy a magyar állam akkori képviselôi és a köztünk lévô feszültségek kizárólagos oka nem a mi államellenességünk volt, hanem az ô vallásellenességük. A helyzet ugyanaz, mint a római birodalom keresztényüldözései esetén. A történelem ítélete is ugyanaz: a makacsul embertelen üldözô megsemmisítése. Mondják, hogy a történelem ítélete gyorsulóban van. És tényleg: ami az elsô esetben három évszázad alatt ment végbe, napjainkban arra egy fél is elég volt. A keresztények magatartása viszont mindkettônél ugyanaz: mi csak helyükre akartuk tenni a dolgokat, az embereket, az eseményeket. Nem bosszút, nem elégtételt, nem visszavágást, nem ítéletet! Az ítélet Istennél van, és hisszük, hogy ott van a kegyelem is. Mert arra a maguk módján mindig rászorulnak az üldözôk is, nemcsak az üldözöttek! Így fest a keresztények ,,bosszúja'', amelytôl a letűnt diktatúra kiszolgálói a rendszerváltozás éveiben olyannyira féltek! Viszont a kommunisták se mind elvetemült emberek. Mert igaz ugyan, hogy Istennél mindannyian rászorulunk a kegyelemre, azért idelent is akad egy s más, amivel adósai lennénk egymásnak, például egy 18 és fél év börtönt ártatlanul szenvedett rabnak. Ha mással nem, legalább egy köszönô szóval vagy valami hálafélével. Mint a tornaóra végén, amikor a testnevelô tanár a legjobb futót dicséri meg, s nem azt, aki a legszebben van megfésülködve. Milyen jó lenne, ha valakinek eszébe jutna ilyesféle! S lám, Lénárd Ödön egykori kommunista rabtársainak -- a deményistáknak -- eszükbe jutott valami. Pedig ôk nem is keresztények. Amikor tudomásukra jutott, hogy néhai rabtársuk nyugdíjügye hosszú idô után sincs rendezve, felháborodva siettek a köztársasági elnökhöz, aláírattak vele valamit, és a nyugdíjigazgatóság azonnal mindent elrendezett. A leghosszabb ideig börtönben raboskodott katolikus pap nyugdíjügyét kommunista rabtársai intézték el. Vajon a Jerikói úton nem valami hasonló történt? Ott is csak a mások által kevésre becsült szamaritánus emelte föl a rablók által kifosztott, földön heverôt. Micsoda ünnep lesz az, amikor a papok és a leviták is lehajolnak majd kisemmizett, megalázott testvéreikhez! ======================================================================== Lénárd Ödön megjelent munkái Könyvek ------------------------------------------------------------------------ Só. A mai keresztény egyéni gondjai. Bp., 1981. Szamizdat. -- Második kiadás: Bp., 1994. Márton Áron Kiadó, (84 p.) Mécs. A mai keresztény közösségi gondjai. Bp., 1982. Szamizdat. -- Második kiadás: Bp., 1996. Márton Áron Kiadó, 280 p. Só és mécs. Bp., 1984., Szamizdat. Második kiadás: Bp., 1996. Márton Áron Kiadó 253 p. Erô az erôtlenségben. Bp., 1995. Márton Áron Kiadó, 277 p. -- Második kiadás Bp., 1996. uo. Rácsosztotta ég. Válogatás a Szürke habitusban, A második élet, Söma Izrael, Három év versei című kötetekbôl. Héttorony Könyvkiadó, (év nélkül) 164 p. Kiskirály. Misztériumjáték. Kismaros. Magánkiadás, (év nélkül) 240 p. Gertrud von Le Fort: Himnuszok az Egyházhoz. Fordította Lénárd Ödön 1955-1981-1996. Korda Kiadó Kecskemét, 1998. 116 p. Cikkek, tanulmányok ------------------------------------------------------------------------ 300 év után. Emléklapok a 300 éves piarista múltból. Megjelent a szegedi piarista gimnázium 1942. évi iskolai értesítôjében. Emléklapok a 300 éves piarista jubileumról. Szeged, év nélkül (22 p). Az utolsó ítélet elôtt (Vízió). Sziklán állunk, 1944. júl. 14. Óváry Zoltán álnéven. Magyar katolikus glóbusz. Vigilia, 1947. június. Munka, bér, tulajdon. Actio Catholica Országos Elnöksége kiadása, 125. sz. füzet. Bp., év nélkül (8 p). Materializmus, ateizmus, osztályharc. Actio Catholica Országos Elnöksége kiadása, 126. sz. füzet. Bp., év nélkül (11 p). Koncentrált támadás a ,,hallgató egyház'' ellen. Az 1961-es perhullám. I. rész. Vigilia, 1991. június; II. rész. Vigilia, 1991. július; III. rész. 1991. augusztus; IV. rész. 1991. szeptember. Börtönkarácsonyok. Távlatok, 1991/4.sz. Napjaink Aranylegendája. Vigilia, 1992. január (p. 64-71); február (p. 148-152). Haladék. Vigilia, 1992. március (p. 188-192). Ki a katolikus? Vigilia, 1992. október. A kisközösségek dicsôsége és nyomora. Távlatok, 1993/2 (p. 186-192). ,,Pályamódosító papok''? Lénárd Ödön és Kamarás István levélváltása. Távlatok, 1993/3. sz. (p. 375-392). Az adós. Távlatok, 1993/6.sz. A tékozló fiú. Távlatok, 1994/1. Hűség vagy túlélés. ,,Botlások'' a történeti tényekben. Katolikus füllel egy rádióműsorról. Keresztény Élet, 1994. febr. 20. (p. 11). I terribili anni delle persecuzioni. Osservatore Romano, 1996. szept. 5. (p. 9-10) A jobb lator keresztútja. Megjelent a Jobb Lator (a Magyar Börtön- pasztorációs Társaság lapjának) 1997 július-augusztusi számában. A közelmúlttal való szembenézés -- lelkiismereti feladat. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1998/3-4 (p. 209-226) Nem vagyok benne a névtárban! Új Ember, 2000. szept. 17. (p. 4). Kézirat gyanánt ------------------------------------------------------------------------ Kegyelem nektek és békesség I. Kismaros, 1995. 146 p. ...Atyánktól, az Istentôl és Jézus Krisztustól. II. Kismaros, 1996. 120 p. Gyémántmise, Lénárd Ödön 1986-1996. Versek. Kismaros, 1996. Lassan az ember már csomagol... Kismaros, 1998. 18 p. Angelus Silesius: A kerubi vándor. Fordította Lénárd Ödön az 1970-es és 1980-as években. 30 p. ======================================================================== Irodalom, források Pilinyi Gyula: A magyarországi latin és görög szertartása világi és szerzetes római katolikus papság névtára. Bp., 1943. (p. 262). Vádirat Mihalovits Zsigmond, az Actio Catholica vezetôje és bűntársai ellen. Szabad Nép, 1948. júl. 11. (p. 7). A fekete reakció népellenes üzelmei. Megszökött Mihalovits Zsigmond, az A. C. igazgatója. Népszava, 1948. júl. 11. (p. 1). Bírósági perek. Magyar Nemzet, 1948. júl. 15. (p. 3). Ki utasította a papságot? A Mihalovics ítélet indoklásának feltűnô megállapításai. Világ, 1948. júl. 24. (p. 1). Mihalovits Zsigmondot tízévi, Lénárd Ödönt hatévi börtönre ítélték. Világosság, 1948. júl. 24. (p. 1) Letartóztatások demokráciaellenes izgatás miatt. Szabad Nép, 1948. aug. 1. Politikus vagy fôpap. Magyar Nemzet, 1948. aug. 1. (p. 1). Államellenes szervezkedôket vettek ôrizetbe. Népszabadság, 1961. febr. 8. (p. 10). Horváth Richárd: Keresztény felelôsséggel. Katolikus Szó, 1961. febr. 18. (p. 1). A Magyar Távirati Iroda közleménye államellenes szervezkedés tárgyalásának megkezdésérôl. Népszabadság, 1961. jún. 7. (p. 8). Az utolsó szó jogán. Új Ember, 1961. szept. 3. (p. 3). A Szentatya figyelmeztette Kádárt. In Martinkó Károly: Az áldozatok Isten szolgái. Bp., 1991., (p. 85-94). Ártatlanul elítéltek. Új Ember, 1991. jún. 16. (p. 9). Pálos Antal: ,,Közösségi lelkiismeretvizsgálat'' Távlatok 1995/6. sz. K. L. P.: A hűség letéteményese. Új Magyarország, 1995. szept. 30. Krómer István: Lénárd Ödön: Erô az erôtlenségben. Keresztény Élet, 1995. okt. 8. Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 5. köt. Bp., 1996, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó (p. 566). Hetényi Varga Károly: Lénárd Ödön gyémántmisés piarista szerzetes. Keresztény Élet, 1996. jún. 23. Mécs. Új Magyarország, 1996. nov. 13. (p. 12). Akik a pápával együttmiséznek Gyôr-Hírlevél a város polgárainak. 1996/11. sz. (p. 5) Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997. Bp., 1998, Magyar Piarista Tartományfônökség Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége kiadása (p. 231). B. Petôfi Ágnes: Utak és útvesztôk Lénárd Ödön életútja 1. rész IGEN, 1998. augusztus (p. 6-8); 2. rész 1998. szeptember (p. 10); 3. rész 1998. október (p. 10); 4. rész 1998 november (p. 10); 5. rész december (p. 10); 6. rész 1999. január (p. 10); Stéphane Courtois -- Nicolas Werth -- Jean-Louis Panné -- Karel Bartosek -- Jean-Louis Margolin -- Andrzej Paczkowski: A kommunizmus fekete könyve. Bűntény, terror, megtorlás. Bp., 2000, Nagyvilág (p. 418). Lénárd Ödön vizsgálati dossziéi a Belügyminisztérium 1961., 1964., 1966/67. évi iratanyagából. Történeti Hivatal, Bp., V-146/786/21; O-12893/1; V-153/884/1; V-153/884/2; V-153/884/3 sz. vizsgálati dossziék. ======================================================================== Jegyzetek 1 Történeti Hivatal, V-146786/20 2 Történeti Hivatal, V-1466786/21a 3 Történeti Hivatal, V-145/786/21a 4 Történeti Hivatal, 0-12893/1 5 Történeti Hivatal, V-153/884/1 6 Történeti Hivatal, V-153/884/1 7 Történeti Hivatal, V-153/884/1 ======================================================================== Fülszöveg Nem voltunk hôsök, nem voltunk szentek, csak hűségesek szerettünk volna lenni. Emberi törékenységünk, ügyetlenségünk azon is ejtett néhány foltot, hogy a Jóisten irgalma se maradjon munka nélkül. De kétségtelenül iparkodtunk egyszerűen becsületeseknek megmaradni, amilyenek például a spártaiak is voltak, még a kereszténység elôtt. De hogy amikor szabadok vagyunk, alkalmazkodásból, félelembôl ne hazudjunk magunknak, az Egyháznak, a Jóistennek, testvérek, ez olyan rettenetesen nagy dolog lenne a huszadik században? Hisz már a spártaiak is tudták... Lénárd Ödön