Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Liturgiam Authenticam A népnyelvek használata a Római Liturgia könyveinek kiadásaiban Római Dokumentumok XVIII. Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció Ötödik instrukció a Második Vatikáni Zsinat Szent Liturgiáról szóló rendelkezésének megfelelô végrehajtásáról (A Rendelkezés 36. cikkelyéhez) A fordítás alapjául szolgáló mű: Congregatio pro Cultu Divino et Disciplina Sacramentorum: Instructio de usu linguarum popularium in libris Liturgiae Romanae edendis. Instructio quinta ,,ad exsecutionem Constitutionis Concilii Vaticani Secundi de sacra Liturgia recte ordinandam'' (Ad Const. art. 36), Acta Apostolicae Sedis 93 (2001) 685--726 A latin szövegbôl a hivatalos angol és francia változatok figyelembevételével fordította: Rihmer Zoltán Lektorálta: Németh László A fordításban a kurzív számok a fenti hivatalos kiadás oldalszámaira utalnak Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata [Bevezetés] I. A liturgikus használatba veendô népnyelvek megválasztása II. A liturgikus szövegek népnyelvre történô fordításai 1. Bármely fordításra alkalmazható általános alapelvek 2. Egyéb szabályok a Szent Biblia fordításaira és a Lekcionárium elkészítésére vonatkozóan 3. Szabályok a többi liturgikus szöveg fordítására nézve A) A szókészlet B) A mondatfűzés, a stílus és az irodalmi műfaj 4. Szabályok a sajátos műfajú szövegekre vonatkozóan A) Az Eukarisztikus ima B) A Credo avagy hitvallás C) Az ,,Elôzetes tudnivalók'' és a rubrika-jellegű vagy jogi szövegek III. A fordítások elkészítése és a Bizottságok felállítása 1. A fordítás elkészítésének módja 2. A fordítás jóváhagyása és az Apostoli Szentszék felülvizsgálati engedélyének megszerzése iránti kérelem 3. A szentségi formulák lefordítása és jóváhagyása 4. A liturgikus szövegek egységes fordítása 5. A ,,vegyes'' Bizottságok 6. A nemzeti nyelven készítendô új liturgikus szövegek IV. A liturgikus könyvek kiadása V. A liturgikus propriumok fordítása 1. Az egyházmegyei propriumok 2. A szerzetesrendek propriumai Befejezés ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 2001-ben jelent meg a Szent István Társulat kiadásában. Az elektronikus változat a Szent István Társulat engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Szent István Társulaté. ======================================================================== Instrukció a népnyelvek használatáról a Római Liturgia könyveinek kiadásaiban Ötödik instrukció a Második Vatikáni Zsinat szent Liturgiáról szóló rendelkezésének megfelelô végrehajtásáról (a Rendelkezés 36. cikkelyéhez) 1. A HITELES LITURGIÁT, amely az Egyház élô és igen ôsi spirituális hagyományából fakad, a Második Vatikáni Egyetemes Szentséges Zsinat gondosan meg kívánta ôrizni és a különbözô népek szellemiségéhez lelkipásztori bölcsességgel hozzá kívánta igazítani, hogy a hívek a szent cselekményekben való teljes, tudatos és tevékeny részvétel által, különösen pedig a Szentségek megünneplése során a kegyelmek bôséges forrására leljenek, és megtalálják azt a képességet, amellyel magukat folyamatosan a krisztusi misztériumhoz tudják alakítani.[1] 2. Ezután a pápák felügyelete alatt kezdetét vette a római rítusú liturgikus könyvek megújításának nagyszabású munkája, amely a népnyelvekre történô fordításokat[2] is magában foglalta, hogy ezáltal a leggondosabb módon [686] valósuljon meg a szent Liturgia megújítása, amely az említett Zsinat egyik legfontosabb célkitűzése volt. 3. A liturgikus megújulás egészen idáig sikeres eredménnyel járt sokak -- különösképp a Püspökök -- munkája és tehetsége révén, akik gondjára ez a fontos és nehéz feladat bízva van. Hasonlóképpen igen nagy bölcsességet és gondosságot kíván meg a liturgikus könyvek elkészítése is, mivel ezek a józan tanítás hordozói, kifejezésmódjuk pontos, mentesek minden ideológiai befolyástól, továbbá megvannak bennük azok a sajátosságok, amelyekkel az üdvösség szent misztériumai és az Egyház romolhatatlan hite hatékonyan jeleníthetô meg az emberi nyelv által az imádságban, és a Magasságbeli Istennek illô tisztelet mutatható be.[3] 4. A Második Vatikáni Egyetemes Zsinat tanácskozásai során és határozataiban különleges jelentôséget tulajdonított az olyan liturgikus szokásoknak, egyházi hagyományoknak és keresztény életszabályoknak, amelyek azon -- különösen keleti -- Részegyházak sajátjai, amelyek tiszteletreméltó ôsiségükkel tűnnek ki s amelyek ezért különféle módon az Atyák közvetítésével az Apostoloktól származó hagyományt képviselik.[4] A Zsinat azt kívánta, hogy hagyományait e Részegyházak mindegyike épségben és érintetlenül ôrizze meg; ezért amikor megkövetelte a különféle Rítusoknak a józan hagyomány szerinti felülvizsgálatát, azt az alapelvet is kimondta, hogy csak olyan változtatásokat szabad bevezetni, amelyek a sajátos és szerves fejlôdést segítik elô.[5] Ugyanezt az éber gondoskodást kívánja meg a Latin Egyház, és különösen a Római Rítus liturgikus szokásainak, egyházi hagyományainak és fegyelmének védelme és hiteles módon történô továbbfejlesztése. Ugyanezt a gondosságot kell alkalmazni a liturgikus szövegek, különösen a Római misekönyv népnyelvre fordításának munkája során is, amely Misekönyv továbbra is a Római Rítus integritásának és egységének legkiemelkedôbb jele és eszköze.[6] 5. Alighanem biztonsággal kijelenthetô, hogy már maga a Római Rítus is értékes példája és eszköze a valódi inkulturációnak. A Római Rítusnak ugyanis [687] megvan az a jeles képessége, hogy magába fogadja a különbözô népek és a keleti, ill. a nyugati Részegyházak szokásaiból is szellemiségébôl átvett szövegeket, énekeket, gesztusokat és rítusokat egy olyan harmonikus egység kialakítása céljából, amely túllép az egyes régiók határain.[7] Ez a képesség különösen szembeötlô a könyörgések esetében, amelyek lehetôséget nyújtanak az eredeti körülményekbôl fakadó korlátok meghaladására, hogy ezáltal bármely hely és kor keresztényeinek imádságaivá váljanak. A Római Rítus önazonosságát és egységes kifejezésmódját a liturgikus könyvek összes fordításának elkészítése során a legnagyobb gondossággal meg kell ôrizni,[8] nem mint valamiféle történelmi emléket, hanem mint az egyházi közösség és egység teológiai valóságainak megnyilvánulását.[9] Az inkulturációs munkát, amelynek része a népnyelvekre való fordítás, éppen ezért nem szabad új rítusfajták vagy -családok bevezetésére irányuló lehetôségnek tekinteni, hanem ellenkezôleg: figyelembe kell venni, hogy minden kulturális vagy lelkipásztori szükségletbôl született adaptáció a Római Rítus részét képezi, s ezért azt ennek keretébe harmonikusan kell beépíteni.[10] 6. A szent Liturgiáról szóló rendelkezés kihirdetése óta a liturgikus szövegek népnyelvekre fordításának az Apostoli Szentszék által támogatott munkája jogszabályok kibocsátásával és a Püspököknek szóló ajánlások szétküldésével járt együtt. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy a liturgikus szövegek fordításai különféle helyeken jobbító célzatú változtatásra szorulnak a kijavítás vagy az újbóli szerkesztés révén.[11] A néhány népnyelvi fordítást egészen mostanáig terhelô kihagyások és tévedések -- különösen bizonyos nyelvek esetében -- valóban akadályozták az inkulturáció kellô elômenetelét, ez pedig megfosztotta az Egyházat attól a lehetôségtôl, hogy megvesse egy teljesebb, egészségesebb és valódibb megújulás alapjait. 7. Mindezek miatt szükségesnek látszik, hogy a beérett tapasztalatok alapján új módon kerüljenek kifejtésre a fordítás alapelvei, amelyeket ezután követni kell [688] mind az újólag készítendô eljövendô fordításokban, mind pedig a már bevezetett szövegek kijavítása során, továbbá hogy -- számos, korunkban felmerült kérdést és körülményt figyelembe véve -- egyes, már kibocsátott szabályok pontosabb meghatározására is sor kerüljön. A Zsinat óta szerzett tapasztalatok teljesebb felhasználása érdekében hasznosnak tűnik, ha ezeket a szabályokat idônként mint tendenciákat írjuk le, amelyek a korábbi fordításokban világosan állnak elôttünk s amelyeket a késôbbiekben el kell majd kerülni. Úgy tűnik, valóban szükséges a liturgikus fordítás valódi jelentését újra átgondolni, hogy a szent Liturgia népnyelvekre történô fordításai biztos módon szólalhassanak meg Isten Egyházának hiteles hangjaként.[12] Ez az Instrukció tehát a megújulás olyan új korszakát vetíti elôre és igyekszik elôkészíteni, amely megfelel a Részegyházak természetének és hagyományainak, ugyanakkor Isten egyetemes Egyházának hitét és egységét is biztosítja. 8. A jelen Instrukció elôírásait kell alkalmazni az ugyanezen tárgyban korábban kiadott összes jogszabály helyett, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció által 1994 január 25-én közzétett, Varietates legitimae kezdetű Instrukció kivételével, amely Instrukcióval ezek az új szabályok együttesen alkalmazandók.[13] A jelen Instrukcióban foglalt szabályokat úgy kell tekinteni, mint amelyek a Római Rítusban és, mutatis mutandis, a Latin Egyház többi, jogilag elismert Rítusában liturgikus használatra szánt szövegek fordításaira vonatkoznak. 9. Amennyiben az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció megfelelônek találja, az érintett Püspökökkel való egyeztetést követôen készülhet egy ,,fordítási szabályzat'' (ratio translationis) megjelölésű, ugyanezen Dikasztérium útmutatása szerint összeállítandó szöveg, amely a jelen Instrukcióban kifejtett fordítási alapelveket alkalmazza szorosabban egy adott nyelvre. Ez a dokumentum az igények szerint különbözô részekbôl állhat, pl. a latin kifejezéseknek megfelelô népnyelvű szavak listájából, a külön egy adott nyelvre vonatkozó alapelvek kifejtésébôl stb. [689] ======================================================================== I. A liturgikus használatba veendô népnyelvek megválasztása 10. Elôször is az olyan nyelvek megválasztását kell megvizsgálni, amelyek alkalmazása a liturgikus szertartásokban megengedhetô. Hasznos dolog ugyanis minden terület számára kidolgozni egy olyan lelkipásztori tervet, amely figyelembe veszi az itt beszélt nyelveket, megkülönböztetve egymástól azon nyelveket, amelyeket a nép spontán módon beszél, és azokat, amelyek nem használatosak természetes kommunikációra a lelkipásztori tevékenység szintjén, s így pusztán kulturális érdeklôdésre tarthatnak számot. E terv kialakítása és megvalósítása során kellôen óvakodni kell attól, hogy a liturgikus használatba veendô népnyelvek megválasztásával a híveket kis csoportokra osszák fel, mivel ilyenkor fennáll a polgárok közti meghasonlás elôsegítésének veszélye, amely a népek egységére, sôt a Részegyházak, ill. az egyetemes Egyház egységére nézve is káros. 11. E tervben világosan meg kell különböztetni egymástól egyfelôl az olyan nyelveket, amelyek a lelkipásztori tevékenység során általánosan kerülnek felhasználásra, másfelôl az olyanokat, amelyek a szent Liturgiában nyernek alkalmazást. A terv kialakítása során az olyan szükségszerű adottságokat is figyelembe kell venni, amelyeken egy adott nyelv használata alapul, pl. az adott nyelvet beszélô papok, diakónusok és világi munkatársak száma, továbbá az olyan gyakorlott szakértôk száma, akik képesek a Római Rítus összes liturgikus könyvének az itt kifejtett alapelvek szerinti fordítását elkészíteni. Figyelembe kell venni továbbá a fordítások elkészítéséhez és a liturgikus használatra valóban méltó könyvek kinyomtatásához szükséges pénzügyi és technikai hátteret is. 12. Szükségessé válik ezenkívül a liturgia körében a nyelvek és a nyelvjárások megkülönböztetése. Különösen azok a nyelvjárások, amelyeken nincs lehetôség a közös felsôfokú és kulturális képzésre, nem vehetôk teljes liturgikus használatba, mivel nincs meg bennük az állandóság és az elterjedtség, amelyek szükséges feltételei szélesebb értelemben vett liturgikus nyelvként való felhasználásuknak. Mindenesetre a részleges liturgikus nyelvek számát nem szabad túlzottan növelni.[14] Minderre azért van szükség, hogy egyazon nemzet határain belül a liturgikus szertartásokban egyfajta nyelvi egység érvényesüljön. [690] 13. A teljes liturgikus használatba nem vett nyelv azonban e tény által még nem reked teljesen kívül a liturgia körén: fel lehet használni -- legalább alkalomszerűen -- a Hívek könyörgésében, az énekelt szövegekben, az intelmekben vagy a homília egyes részeiben, különösen ha a jelenlevô krisztushívôk saját nyelvérôl van szó. Mindig megmarad azonban akár a latin, akár valamely más, az adott nemzet körében elterjedtebb nyelv használatának lehetôsége, még ha ez nem volna is az adott liturgikus szertartáson éppen részt vevô összes krisztushívônek, vagy akár azok többségének a nyelve, feltéve, ha a hívek közti meghasonlás elkerülhetô. 14. Mivel a nyelveknek az Egyház részérôl való liturgikus használatba vétele kihatással lehet magának a nyelvnek a fejlôdésére, sôt meg is határozhatja azt, gondoskodni kell az olyan nyelvek művelésérôl, amelyek használatára -- jóllehet talán írásbeliségük nem mondhat magáénak túl hosszú hagyományt -- úgy tűnik, hogy nagyobb létszámú közösség képes. A nyelvjárások széttöredezését el kell kerülni, különösen amikor az adott nyelvjárás éppen áttérôben van a szóbelirôl az írásbeli formára; sôt mindig az olyan nyelvváltozatok támogatására és fejlesztésére kell törekedni, amelyek közösek egy adott emberi közösségben. 15. A Püspöki Konferencia joga annak meghatározása, hogy a területén élô nyelvek közül melyeket kell teljes vagy részleges használatba venni. Az ilyen határozatokat, mielôtt a fordítási munkák bármiképpen kezdetüket vennék, felül kell vizsgáltatni az Apostoli Szentszékkel.[15] Azelôtt, hogy e kérdésrôl döntést hozna, a Püspöki Konferencia ne mulassza el kikérni a szakértôknek és e munka más résztvevôinek írásbeli véleményét, amely állásfoglalásokat a többi ügyirattal együtt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz kell írásban eljuttatni a lent, a 16. szám alatt említendô jelentéssel együtt. 16. A Püspöki Konferencia azon döntéseit illetôen, amellyel a népnyelv liturgikus használatba vételérôl foglal állást, a következô elôírásokat kell megtartani (vö. 79. szám):[16] [691] a) A törvényes határozathozatalhoz mindazok titkosan leadott szavazatainak kétharmados többségére van szükség, akik a Püspöki Konferencián döntési szavazati joggal bírnak. b) Az Apostoli Szentszék által jóváhagyandó összes ügyiratot két példányban, a Konferencia Elnöke és Titkára által aláírva és megfelelôen lepecsételve az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz kell eljuttatni. Ezeknek az ügyiratoknak az alábbiakat kell tartalmazniuk: i) azon Püspökök vagy velük azonos jogállású személyek neveit, akik az ülésen részt vettek; ii) az ülés jegyzôkönyvét, amelynek fel kell tüntetnie az egyes határozatokra vonatkozó szavazások eredményeit, megjelölve az ,,igen'' és a ,,nem'' szavazatok, valamint a tartózkodások számát; iii) a Liturgia minden egyes olyan részének, amelynek nemzeti nyelvű végzésérôl határozat születik, világos kifejtését. c) Egy külön jelentésben világosan meg kell határozni a szóban forgó nyelvet, valamint azokat az okokat, amelyek alapján az adott nyelv liturgikus használatba vételét indokoltnak tartják. 17. Ami a mesterséges nyelvek idônként fel-felmerülô használatát illeti, a szövegek jóváhagyása (approbatio), továbbá azok liturgikus cselekményekben való alkalmazhatóságának engedélyezése szigorúan az Apostoli Szentszéknek van fenntartva. Ez a lehetôség kizárólag rendkívüli körülmények esetén és a hívek lelkipásztori javának érdekében adható meg az ügyben elsôsorban érintett Püspökökkel való egyeztetést követôen.[17] 18. A más nyelvűek -- pl. látogatók, vándorlók, zarándokok stb. -- számára tartott szertartásokon a Megyéspüspök engedélyével szabad a szent Liturgiát egy ezen emberek által ismert népnyelven celebrálni olyan liturgikus könyv használata mellett, amelyet az illetékes hatóság már jóváhagyott és az Apostoli Szentszék felülvizsgált.[18] Amennyiben e szertartások meghatározott idôközönként, gyakrabban fordulnak elô, a Megyéspüspök küldjön rövid jelentést az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációnak, amelyben írja le a körülményeket, a résztvevôk számát, valamint a használt kiadásokat. [692] ======================================================================== II. A liturgikus szövegek népnyelvre történô fordításai 1. Bármely fordításra alkalmazható általános alapelvek 19. A Szentírás szavai, továbbá a liturgikus szertartásokban, s különösen a szentségek ünneplése során kimondott szavak nem elsôsorban arra irányulnak, hogy a hívek bensô felkészültségének mintegy tükrei legyenek, hanem az idô és a hely korlátait meghaladó igazságokat fejeznek ki. E szavak által beszélget ugyanis Isten folyton az Ô szeretett Fiának Jegyesével, ezek által vezeti el a Szentlélek a krisztushívôket a teljes igazságra s készíti el bennük bôségesen Krisztus igéjének lakozását, az Egyház pedig ezek által folytatja tovább és örökíti át mindazt, ami ô maga, és mindazt, amiben hisz, miközben az összes hívô könyörgését Krisztus által és a Szentlélek erejében Istennek ajánlja.[19] 20. A Római Rítus latin liturgikus szövegei, miközben abból az évszázados egyházi tapasztalatból merítenek, amelyet az Egyház számára az Atyáktól kapott hitének átörökítése jelent, maguk is a liturgikus megújulás nemrég beérett gyümölcsei. E hatalmas örökség és hatalmas gazdagság megôrzése és további századokon át tartó továbbadása érdekében ügyelni kell arra az alapelvre, amely szerint a Római Liturgia liturgikus szövegeinek fordítása nem annyira a teremtô alkotásnak, hanem inkább az eredeti szövegek népnyelvre való hű és pontos átültetésének a munkája. Jóllehet megvan a kellô szabadság olyan szószerkezetek kialakítására, valamint olyan mondatszerkezet és stílus megválasztására, amely gördülékeny és a népnyelvi imádságok ritmusának megfelelô népnyelvi szöveget eredményez, az eredeti szöveget mégis lehetôség szerint a legteljesebben és a legpontosabban kell lefordítani, vagyis a tárgyra vonatkozó minden kihagyás vagy betoldás, továbbá parafrázisok vagy magyarázatok nélkül. A különféle népnyelvek sajátosságaihoz, ill. természetéhez való adaptációkat józanul és óvatosan kell eszközölni.[20] 21. Különösen azokban a fordításokban, amelyek a nemrég Krisztus hitére tért népek számára készülnek, az eredeti szöveghez való hűség és a neki való megfelelés érdekében [693] néha szükség van arra, hogy már közhasználatú szavakat új értelemben használjanak fel, új szavakat vagy kifejezéseket alkossanak, az eredeti szövegek szavait másféle írásmódban közöljék vagy a népnyelv kiejtési szabályainak megfelelôen átalakítsák,[21] vagy hogy olyan nyelvi alakzatokkal éljenek, amelyek magát a latin kifejezés jelentését teljesen visszaadják, jóllehet a szavakban vagy a mondatszerkezetben eltérnek tôle. Az ilyesféle ajánlásokat, különösen ha igen nagy jelentôségű dologról van szó, az összes érintett Püspök elé kell terjeszteni megvitatás céljából, mielôtt a végleges szövegbe kerülnének. Ezenkívül teljes részletességgel meg kell magyarázni ôket a lent, a 79. szám alatt említendô jelentésben. Különösen óvatosan kell eljárni a pogány vallásokból átvett szavak bevezetése során.[22] 22. A szövegeken a Sacrosanctum Concilium rendelkezés 37--40. cikkelye szerint eszközölhetô adaptációkat úgy kell tekinteni, mint amelyek valódi kulturális és lelkipásztori szükségletekre vonatkoznak, nem pedig az újdonságra vagy a változatosságra törekvés puszta vágyából fakadnak, nem tekinthetôk továbbá a mintakiadások kijavítását vagy teológiai kijelentéseik lényegének megváltoztatását szolgáló eszközöknek, hanem azon szabályoknak és eljárási módoknak megfelelôen kell ôket alkalmazni, amelyeket az említett Varietates legitimae Instrukció tartalmaz.[23] Éppen ezért a liturgikus könyvek népnyelvi fordításai, amelyeket felülvizsgálat (recognitio) céljából az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz benyújtanak, magán a fordításon és a mintakiadásokban kifejezetten elôírt konkrét adaptációkon kívül csak azokat a hozzáigazításokat vagy változtatásokat tartalmazzák, amelyek már elnyerték ezen Dikasztérium írásbeli hozzájárulását. 23. Az egyházi szerzôségű szövegek fordítása során, bár a szöveg fellelhetô forrásának megállapítása a történettudomány, ill. más tudományok biztosította segédeszközök felhasználásával hasznos lehet, mégis mindig magát a mintakiadás latin szövegét kell lefordítani. Valahányszor a bibliai vagy a liturgikus szöveg megôriz bizonyos más ókori nyelvekbôl vett szavakat (pl. az Allelúja vagy az Ámen szavakat, az Újszövetségben található arám szavakat, a Trisagionból átvett görög szavakat, amelyek Nagypénteken az Improperiában szerepelnek, és a Kyrie eleisont a Szentmise Rendjében, továbbá számos tulajdonnevet), meg kell fontolni, hogy megtartandók-e ezek a szavak az új népnyelvi fordításban -- legalább [694] mint egy lehetôség a többi között. Az eredeti szöveg gondos tiszteletben tartása néha ténylegesen meg is kívánja az ilyetén eljárást. 24. Továbbá egyáltalán nem szabad fordításokat készíteni a más nyelvekre korábban történt fordításokból, hanem közvetlenül az eredeti szövegekbôl kell azokat venni, vagyis az egyházi szerzôségű szövegek esetében a latinból, a Szentírás szövegei esetében pedig, ha úgy adódik, a héber, az arám vagy a görög nyelvbôl. Ezenkívül a Szent Biblia liturgikus célzatú fordításainak elkészítése során szokás szerint mint segédeszközt figyelembe kell venni az Apostoli Szentszék által kihirdetett Neovulgáta kiadás (Nova Vulgata Bibliorum Sacrorum editio) szövegét a latin Liturgia saját exegétikus hagyományának megôrzése végett, aszerint, ahogy az a jelen Instrukcióban másutt kifejtésre került.[24] 25. Annak érdekében, hogy az eredeti liturgikus szöveg tartalma a komolyabb intellektuális képzésben nem részesült hívek elôtt is feltáruljon és érthetôvé váljék, a fordításokat a megértésre alkalmas nyelvezet jellemezze, amely ugyanakkor megôrzi az efféle szövegek méltóságát, szépségét és pontos tanításbeli tartalmát.[25] A dicséret és az imádás kifejezései révén, amelyek tiszteletet és hálás lelkületet ébresztenek Isten felsége és hatalma, irgalmassága és transzcendens természete iránt, a fordítások az élô Istenre való azon éhséggel és szomjúsággal kerülnek összhangba, amelyet korunk népe megtapasztal, miközben magának a liturgikus ünneplésnek a méltóságához és szépségéhez is hozzájárulnak.[26] 26. A liturgikus szövegek jellegét mint a keresztény hit és erkölcs alapjainak a krisztushívôk életébe való bevésésének legerôteljesebb eszközét[27] a fordításokban a legnagyobb gondossággal meg kell ôrizni. A szövegek fordításának összhangban kell lennie továbbá a józan tanítással. 27. Noha kerülni kell az olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek különösen szokatlan vagy kellemetlen jellegük miatt akadályozzák a könnyű megértést, mindazonáltal a liturgikus szövegeket inkább az imádkozó Egyház, mint bizonyos csoportok vagy egyes emberek hangjának kell tekinteni, s ezért mentesnek kell lenniük a közhasználatú kifejezésmódokhoz való túlságosan szolgai ragaszkodás gyakorlatától. [695] Ugyanakkor ha a liturgikus szövegekben néha olyan szavak vagy kifejezések kerülnek felhasználásra, amelyek eltérnek a mindennapi beszélt nyelvtôl, ez a tény maga nem ritkán oda vezet, hogy a szövegeket valóban könnyebben lehet megjegyezni és azok hathatósabbá válnak az égi dolgok kifejezése tekintetében. Így a jelen Instrukcióban kifejtett alapelvek betartása alighanem minden nemzeti nyelvben egy olyan szakrális stílus fokozatos kifejlôdését segíti majd elô, amely a liturgikus nyelvezet sajátjaként ismerhetô el. Az is elôfordulhat, hogy egy bizonyos beszédmód, amely a mindennapi nyelvben már kissé elavultnak számít, a liturgikus kontextusban változatlanul megmarad. Hasonlóképpen az olyan bibliai helyek fordításánál, ahol látszólag kevésbé választékos szavak vagy kifejezések fordulnak elô, kerülni kell az e sajátosság eltüntetésére irányuló elsietett törekvést. Mindezek az alapelvek megszabadítják a Liturgiát a gyakori revízió szükségességétôl az olyan esetekben, amikor különféle, a mindennapi gyakorlatból már kiveszett kifejezésmódokról van szó. 28. A szent Liturgia az embernek nemcsak az értelmét ragadja meg, hanem az egész személyiségét is, amely a liturgikus ünneplésben való teljes és tudatos részvétel alanya. Engedjék ezért a fordítók, hogy a szimbólumok vagy a szövegek szóképei és a rituális cselekmények saját maguk beszéljenek, s ne próbálják meg túlzottan kifejezetté tenni azt, ami az eredeti szövegben burkoltan van benne. Ugyanezen okból bölcsen óvakodni kell az olyan magyarázó szövegek hozzáfűzésétôl, amelyek a mintakiadásban nem szerepelnek. Ügyelni kell ezenkívül arra, hogy a népnyelvi kiadásokban legalább néhány latin nyelven írt szöveg megmaradjon, különösen a gregorián ének felbecsülhetetlen értékű kincsestárából, amelyet az Egyház a Római Liturgia saját énekének ismer el és amelynek ezért a liturgikus cselekményekben -- elismerve a többi jogosultságát is -- az elsô helyet kell elfoglalnia.[28] Ez az ének ugyanis igencsak alkalmas arra, hogy az emberi lelket felemelje az égi dolgokhoz. 29. A homília és a katekézis feladata a liturgikus szövegek jelentésének oly módon történô kifejtése,[29] hogy az gondosan megvilágítsa az Egyház felfogását a Részegyházak, a Katolikus Egyház teljes [696] közösségétôl elszakadt egyházi közösségek vagy a zsidók közösségeinek tagjairól, ill. más vallások követôirôl, továbbá az összes ember valódi méltóságáról és egyenlôségérôl.[30] Hasonlóképpen a katekéta vagy a homíliát tartó személy feladata úgy átadni a szövegek helyes értelmezését, hogy az mentes legyen minden igaztalan elôítélettôl vagy megkülönböztetéstôl, vonatkozzanak azok személyekre, származásra, társadalmi helyzetre, törzsi hovatartozásra vagy másra, ilyeneket ugyanis a szent Liturgia szövegei egyáltalán nem tartalmaznak. Jóllehet az efféle megfontolások néha hozzásegítenek egy bizonyos kifejezés különféle fordításai közül a megfelelô kiválasztásához, mégsem adhatnak okot a szabályszerűen kihirdetett bibliai vagy liturgikus szöveg megváltoztatására. 30. Számos nyelvben vannak olyan fônevek és névmások, amelyeknek egy és ugyanazon alakjuk van mindkét nem: a hímnem és a nônem közös kifejezésére. Az e gyakorlat megváltoztatására irányuló törekvés nem szükségszerűen tekintendô a valódi nyelvfejlôdés eredményének vagy megnyilvánulásának. Jóllehet a katekézis során gondoskodni kell róla, hogy az efféle szavak megôrizzék e ,,bennfoglalt'' (,,inkluzív'') jelentésüket, magukban a fordításokban gyakran mégsem lehetséges különbözô szavak használata anélkül, hogy a szövegben megkövetelt pontosság, ill. a szöveg különbözô szavainak és kifejezéseinek kölcsönös egymásra hatása vagy esztétikai értéke kárt szenvedne. Például amikor az eredeti szöveg egy olyan egyedi szót használ, amely az egyén és az emberi család vagy közösség egyetemessége és egysége közötti kapcsolatot fejezi ki (mint a héber adam, a görög anthrópos, a latin homo 'ember' szó), az eredeti szöveg e nyelvi megoldását meg kell ôrizni a fordításban is. Amint az a történelem során más idôkben is megtörtént, az Egyháznak magának kell szabadon megválasztania azt a nyelvi eszközt, amely leginkább szolgálja tanításbeli küldetését, ezért nem helyénvaló, hogy olyan kívülrôl meghatározott nyelvészeti szabályoknak vessék alá, amelyek e küldetésnek kárára vannak. 31. Ami a részleteket illeti, kerülni kell az elhamarkodott megoldásokhoz való rendszeres folyamodást, mint pl. a szavak meggondolatlan helyettesítését, az egyes szám átalakítását többes számmá, egyetlen közös jelentéssel bíró szó hím- és nônemű részelemre történô szétvágását, ill. személytelen vagy elvont szavak bevezetését, amelyek mind azt eredményezhetik, hogy az eredeti szöveg valamely szava vagy kifejezése ne ugyanebben a teljes értelmében forduljon elô. Az efféle megoldások azzal a veszéllyel járnak, hogy teológiai és antropológiai nehézségeket teremtenek a fordításban. További részletes szabályok a következôk: [697] a) Ahol a mindenható Istenrôl vagy a Szentháromság egyes személyeirôl van szó, a hagyomány igazságát és az egyes nyelveknek a nemek használata tekintetében kialakult szokását meg kell ôrizni. b) Különös gondot kell fordítani arra, hogy az ,,ember Fia'' (Filius hominis) szókapcsolat hűen és gondosan kerüljön lefordításra. E kifejezés nagy krisztológiai és tipológiai jelentôsége azt is megköveteli, hogy az egész fordítás során olyan nyelvhasználati szabályt alkalmazzanak, amely lehetôvé teszi, hogy ez a szókapcsolat az egész fordítás kontextusában érthetô maradjon. c) Az ,,atyák'' szót, amely számos bibliai helyen és egyházi szerzôségű liturgikus szövegben elôfordul, a megfelelô hímnemű szóval kell lefordítani a nemzeti nyelvekre, amennyiben úgy tekinthetô, hogy a kontextusban az ószövetségi Pátriárkákra vagy a választott nép királyaira, ill. az Egyházatyákra vonatkozik. d) Amennyire ez egy adott népnyelvben lehetséges, az Egyház megjelölésére inkább a nônemű, mint a semlegesnemű személyes névmás használatát kell fenntartani. e) A vérrokonságot vagy más családi kapcsolatokat jelentô szavakat, mint pl. ,,fivér'', ,,nôvér'' stb., amelyek a kontextusnak megfelelôen egyértelműen vagy hím- vagy nôneműek, a fordításban meg kell ôrizni. f) Az angyalok, ördögök, továbbá pogány istenek és istennôk nyelvtani nemét a népnyelvben az eredeti szöveget követve lehetôség szerint meg kell tartani. g) Mindezekben a dolgokban szükségszerűen figyelembe kell venni a fent, a 27. és 29. szám alatt kifejtett alapelveket. 32. Nem szabad a fordítás révén az eredeti szöveg teljesebb jelentését szűkebb jelentéshatárok közé szorítani. Kerülni kell ezért a kereskedelmi hirdetésekre vagy a politikai és ideológiai programokra jellemzô kifejezéseket, a múló divatokat, vagy a tájnyelvi változatokra, ill. jelentésbeli bizonytalanságra hajló beszédmódot. Az iskolai stilisztika-tankönyvek vagy más hasonló munkák, mivel olykor teret adnak az ilyen tendenciáknak, nem tekinthetôk mértékadónak a liturgikus fordítás számára. Azok a művek azonban, amelyek egy-egy népnyelvben általánosan elismerten klasszikusnak számítanak, hasznosak lehetnek a szavak megválasztására és használatára vonatkozó megfelelô minta kialakításában. 33. A latin mintakiadás liturgikus szövegeiben, valamint a Szent Biblia liturgikus fordításában szereplô nagybetűs írásmódokat -- a tisztelet [698] okából, ill. más fontosabb teológiai tartalom kifejezése végett -- a népnyelvben meg kell ôrizni, legalábbis amennyire ezt az adott nyelv szerkezete lehetôvé teszi. 2. Egyéb szabályok a Szent Biblia fordításaira és a Lekcionárium elkészítésére vonatkozóan 34. Kívánatosabb, hogy a Szentírásból a józan exegézis és a szépirodalmi jelleg alapelveit megtartva készüljön fordítás, amelynek során azonban gondosan figyelembe kell venni a liturgikus használat sajátos követelményeit a stílus, a szóhasználat és az egyik vagy másik értelmezés közti választás tekintetében. 35. Ahol a Szent Biblia ilyen fordítása egy adott nyelven nem áll rendelkezésre, egy korábban elkészített kiadást kell majd felhasználni, és a fordítást megfelelôen át kell alakítani, hogy alkalmas legyen a liturgikus kontextusban való használatra a jelen Instrukcióban elôadott alapelvek szerint. 36. Annak érdekében, hogy a hívek a Szentírásból legalább a legfontosabb szövegeket kívülrôl megjegyezhessék, hogy ezáltal magánimádságaikban is formálódjanak, a legfontosabb, hogy a Szent Biblia liturgikus használatra szánt fordítását egyfajta egységesség és állandóság jellemezze, ennek eredményeként pedig minden területen csak egy jóváhagyott fordítás legyen, amelyet a különféle liturgikus könyvek mindegyik részében alkalmazni kell. Az efféle állandóság a Szent Biblia azon fordításainak esetében kívánatos a leginkább, amelyek gyakrabban kerülnek felhasználásra, mint pl. a Zsoltároskönyvében, amely a keresztény nép imádságainak alapkönyve.[31] A Püspöki Konferenciák erôteljes ösztönzésben részesülnek, hogy saját területeik számára gondoskodjanak egy, a hívek általi magánjellegű tanulmányozást és olvasást szolgáló teljes Szentírás-fordítás engedélyezésérôl és kiadásáról, amely minden részletében egyezzék meg a szent Liturgiában használt szöveggel. 37. Ha a bibliafordítás, amelybôl a Lekcionárium készült, olyan olvasmányokat tartalmaz, amelyek különböznek a latin liturgikus szövegben elôfordulóktól, ügyelni kell arra, hogy a Szentírás kánoni szövegének megállapítását illetôen [699] mindenben a Neovulgáta kiadáshoz (Nova Vulgata Bibliorum Sacrorum editio) kell igazodni.[32] Ezért a deuterokanonikus szövegekben és minden egyéb helyen, ahol eltérô szöveghagyományok fordulnak elô, a liturgikus fordítást azon szöveghagyomány szerint kell elkészíteni, amelyet a Neovulgáta kiadás követ. Ha egy már elkészített fordítás az alapul szolgáló szöveghagyomány, a versbeosztás vagy hasonlók tekintetében olyan szövegválasztást képvisel, amely ellentétes a Neovulgáta kiadásban olvashatóval, az eltérést bármely Lekcionárium elkészítése során meg kell szüntetni, hogy ezáltal helyreálljon a jóváhagyott latin liturgikus szöveggel való egyezés. Az új fordítások elkészítése során nem lesz haszontalan, jóllehet kötelezô sem, hogy a versbeosztás a lehetô legszorosabban ezt a szöveget kövesse. 38. Gyakran megengedhetô, hogy az elterjedt kritikai kiadások egyezése és a szakértôk általános helyeslése esetén egy versnek más olvasata kerüljön elfogadásra. Nem engedhetô meg azonban ez a liturgikus szövegeknél, ha az olvasmány olyan elemeirôl van szó, amelyeknek a liturgikus kontextussal való kapcsolatuk miatt különös jelentôségük van, vagy ha a jelen Instrukcióban kifejtett alapelvek más módon sérülnek. Az ilyen szövegkritikai konszenzust nélkülözô helyek esetében különös figyelmet kell szentelni a jóváhagyott latin szövegben található lehetôségeknek.[33] 39. A bibliai perikópák kijelölésének teljes mértékben igazodnia kell az A Szentmise olvasmányainak rendjéhez (Ordo lectionum Missae), vagy, ha úgy adódik, az egyéb jóváhagyott és megerôsített liturgikus szövegekhez. 40. A józan exegézis követelményeinek megtartása mellett a legnagyobb gondossággal kell ügyelni rá, hogy a katekézisben és a népi ájtatosságot képviselô imádságokban általában használatos bibliai mondatok szavai megmaradjanak. Másfelôl a leghatározottabban el kell kerülni az olyan szóállomány vagy stílus alkalmazását, amelyet a katolikus nép könnyen összetévesztene a nem katolikus egyházi közösségek vagy más vallások megszokott kifejezésmódjával, nehogy ez zavart keltsen vagy kellemetlenséget okozzon. [700] 41. Biztosítani kell, hogy a fordítások összhangban legyenek a bibliai helyeknek a liturgikus gyakorlat és az Egyházatyák hagyománya által közvetített értelmezésével, különösen amikor nagy jelentôségű szövegekrôl van szó, amilyenek pl. a zsoltárok és a liturgikus év jelentôsebb ünnepein vett olvasmányok. Ezekben az esetekben a legnagyobb alapossággal kell gondoskodni arról, hogy a fordítás kifejezze a hagyományos krisztológiai, tipológiai és spirituális értelmet, és megjelenítse a két Szövetség közötti egységet és kapcsolatot.[34] Éppen ezért: a) a Neovulgáta kiadást érdemes követni az olyan esetekben, amikor a lehetséges értelmezések közül ki kell választani a legalkalmasabbat annak a módnak a kifejezésére, ahogyan a szöveget olvasták és elfogadták a latin liturgikus hagyományban; b) e célok megvalósítása érdekében a Szentírás ôsi fordításait is fel kell használni, mint pl. az Ószövetség általánosan Septuagintának nevezett görög fordítását, amelyet a krisztushívôk az Egyház kezdeti idejétôl fogva használtak;[35] c) az emberemlékezetet meghaladó hagyomány értelmében, amely már a fent említett Septuaginta fordításban is jelentkezik, a mindenható Isten nevét, amelyet héberül a szent tetragram, latinul pedig a Dominus 'Úr' szó fejez ki, minden népnyelvben egy ezzel egyezô jelentésű szóval kell visszaadni. Végül a fordítókat erôsen bátorítani kell arra, hogy tanulmányozzák figyelmesen az értelmezés történetét, amelyet az Egyházatyák írásaiban idézett bibliai helyekbôl vagy a keresztény képzôművészetben, ill. himnuszköltészetben gyakrabban ábrázolt képekbôl meríthetnek. 42. Jóllehet óvakodni kell attól, hogy a bibliai helyek történeti kontextusa elhomályosuljon, a fordító mégis tartsa szem elôtt, hogy Istennek a liturgiában hirdetett igéje nem pusztán valami történeti dokumentum. A bibliai szöveg ugyanis nemcsak az Ó- és Újszövetség híres embereirôl és eseményeirôl szól, hanem az üdvösség misztériumairól is, és így korunk híveire és az ô életükre vonatkozik. Valahányszor egy szó vagy kifejezés megkívánja a többféle lehetséges fordítás közüli választást, az eredeti szöveg iránti hűség szabályát mindig megtartva törekedni kell az olyan választásra, amely képessé teszi a hallgatót arra, hogy saját magát és életének némely vonását a lehetô leghatározottabban ismerje fel a szövegben bemutatott személyekben és eseményekben. [701] 43. Az összes olyan szófordulat, amely az égiek alakját és cselekedeteit emberi formában ábrázolja vagy korlátozott, ill. konkrét megjelölésekkel fejezi ki, amint az a bibliai nyelvben igen gyakran megesik, néha csak akkor ôrzi meg eredeti jelentését, ha szó szerint fordítják le, mint pl. a Neovulgáta kiadás ambulare 'járni', brachium 'kar', digitus 'ujj', manus 'kéz', vultus (Dei) '(Isten) arc(a)', caro 'test', cornu 'szarv', os 'száj', semen 'mag', visitare 'meglátogatni' szavai esetében. Ezeket jobb nem kifejteni vagy magyarázva lefordítani elvontabb vagy általánosabb népnyelvi szavak útján. Bizonyos szavakat illetôen, mint pl. azoknál, amelyeket a Neovulgáta szövege animának (= 'életerô, lélek, élet') és spiritusnak (= 'lélek, szellem, érzület') fordít, meg kell tartani a fent, a 40--41. számnál kifejtett alapelveket. Kerülni kell ezért helyettük személyes névmás vagy elvontabb szó alkalmazását, kivéve, amikor ez valamely esetben elkerülhetetlenül szükséges. Arra kell ugyanis gondolni, hogy a szó szerinti fordítás az olyan kifejezések esetében, amelyek a nemzeti nyelvben csodálkozásra adnak okot, éppen emiatt magára vonja a hallgató figyelmét és lehetôséget teremt a katekézisre. 44. Hogy a fordítás minél alkalmasabb legyen a Liturgiában történô fennhangú elôadásra, el kell kerülni minden olyan kifejezést, amely a hallás esetén kétértelmű vagy annyira bonyolult, hogy a hallgató nem tudja megragadni a jelentését. 45. A Szentmise olvasmányainak rendje Elôzetes tudnivalóiban kifejtetteken kívül a népnyelvű biblikus Lekcionárium elkészítése során a következô követelményekre kell ügyelni: a) Az Elôzetes tudnivalókban idézett szentírási helyek teljes mértékben egyezzenek meg ugyanezen helyeknek a Lekcionáriumban található bibliafordításaival. b) Ugyanígy az olvasmányok elôtti, azok tartalmára vonatkozó címek gondosan feleljenek meg az olvasmányban alkalmazott bibliafordításoknak, ha ez a megfelelés A Szentmise olvasmányainak rendjében is megtalálható. c) Végezetül ugyanígy A Szentmise olvasmányainak rendjében elôírt, az olvasmányok elôtt közölt és ,,indításnak'' (incipit) mondott szavak a lehetô legszorosabban a nemzeti nyelvű bibliafordítást kövessék, ahonnan is rendszerint átvételre kerültek, nem pedig más fordításokat. Ami az indítás azon részeit illeti, amelyek nem részei magának a bibliai szövegnek, ezeket a Lekcionáriumok elkészítése során a latinból kell gondosan nemzeti nyelvre fordítani, hacsak a Püspöki Konferencia nem kérte volna és nyerte volna el az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció elôzetes engedélyét, amellyel az lehetôvé tette, hogy az olvasmányok kezdetére nézve más eljárásmódot kövessenek. [702] 3. Szabályok a többi liturgikus szöveg fordítására nézve 46. A fent lefektetett általános szabályokat és a Szentírásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni mutatis mutandis az egyházi szerzôségű liturgikus szövegekre is. 47. Mivel a fordításnak az imádságok maradandó kincsestárát kell közvetítenie olyan nyelvezettel kifejezve, amely érthetô az adott kulturális kontextusban, vezesse az a meggyôzôdés, hogy a valódi liturgikus imádságot nemcsak a kultúra szellemisége alakítja, hanem ô maga is hozzájárul a kultúra formálásához, s ezért nem szabad csodálkozni azon, ha valamelyest eltér a köznyelvi beszédtôl. Az a liturgikus fordítás, amely kellôképpen figyelembe veszi az eredeti szövegek tekintélyét és értelmének teljességét, egy olyan szakrális népnyelv megszületését segíti elô, amelynek szókészlete, mondattana és grammatikája jellemzô az istentiszteletre, miközben persze azt sem mulasztja el, hogy hatással legyen a mindennapi beszédre, amint az a régebben evangelizált népek nyelvei esetében történt. 48. A liturgikus év során elôforduló jelentôsebb ünnepek szövegeit olyan fordításban kell a hívek rendelkezésére bocsátani, amely könnyen megjegyezhetô, hogy a magánimádságokban is alkalmazni lehessen ôket. A) A szókészlet 49. A római liturgikus hagyománynak és a többi katolikus rítusénak is megvan az a sajátossága, hogy imádságaikban a Szentírás és az egyházi hagyomány, különösen pedig az Egyházatyák írásai által szentesített szavak és kifejezésmódok koherens rendszerben jelennek meg. Ezért a liturgikus könyvek fordítása segítse elô a megfelelést maga a bibliai szöveg és a bibliai szavakban vagy a rájuk való utalásokban bôvelkedô egyházi szerzôségű liturgikus szövegek között.[36] Az ilyen szövegek esetében a fordítónak célszerű az olyan bibliafordításokra jellemzô kifejezésmódokhoz igazodnia, amelyeket azon területek liturgikus használatára hagytak jóvá, amelyek számára a fordítás készül. Ugyanakkor gondot kell fordítani arra, hogy a szöveget ne terhelje meg az árnyaltabb bibliai utalások ügyetlen túlhangsúlyozása. [703] 50. Mivel a Római Rítus liturgikus könyvei a Római Egyház teológiai és spirituális hagyományának számos alapvetô kifejezését tartalmazzák, törekedni kell arra, hogy e szavak rendszere megmaradjon, hogy egyes szavak helyébe ne kerüljenek mások, amelyek egy adott kulturális és egyházi kontextusban idegenek Isten népének liturgikus és katekétikai gyakorlatától. Ezért különösen is ügyelni kell az alábbi alapelvek megtartására: a) A különös teológiai jelentôségű szavak fordítása során törekedni kell annak biztosítására, hogy a liturgikus szöveg megfelelôen illeszkedjék a Katolikus Egyház katekizmusának hatóságilag jóváhagyott nemzeti nyelvű fordításához, amennyiben létezik ilyen fordítás vagy elkészítése az adott vagy egy hozzá igen közel álló nyelvre folyamatban van. b) Továbbá amikor nem szerencsés ugyanazt a szót vagy ugyanazt a kifejezést megtartani a liturgikus szövegben, amely a Katekizmusban szerepel, a fordítónak ügyelnie kell rá, hogy teljesen visszaadja azt a tanításbeli és teológiai jelentést, amelyet a szavak és maga a szöveg egésze tartalmaz. c) Azokat a szavakat, amelyek egy adott nemzeti nyelvben bizonyos fejlôdés révén alkalmassá váltak az egyes liturgikus segédkezôk, edények, bútorok és ruhák megkülönböztetésére a mindennapi életben és gyakorlatban elôforduló hasonló személyektôl és dolgoktól, meg kell ôrizni, s helyettük ilyen szent jelleggel nem bíró szavakat nem szabad alkalmazni. d) A nagy jelentôségű szavak lefordítása során meg kell ôrizni a következetességet a Liturgia különbözô részeiben, kellôképpen figyelembe véve a lent, az 53. számnál írtakat. 51. Ugyanakkor az eredeti szövegben elôforduló változatos szókészletnek lehetôség szerint feleljen meg a fordításokban megmutatkozó változatosság. Pl. ha egyazon nemzeti nyelvű szó képviseli az olyan különféle latin szavakat, mint a satiari 'jóllakatni', sumere 'magához venni', vegetari 'elevenné válni' és pasci 'táplálkozni' igék egyfelôl, ill. a caritas 'szeretet' és dilectio 'szeretet, szeretés' fônevek másfelôl, vagy ugyanígy az anima 'életerô, lélek, élet', animus 'lélek, lelkület, szándék', cor 'szív, lélek', mens 'értelem, ész, lélek' és spiritus 'lélek, szellem, érzület' fônevek, ezek ismételt használatuk alkalmával gyöngíthetik, sôt kopottá tehetik a szöveget. Ugyanígy az Isten megszólításának különféle módjaiban, mint a Domine 'Uram', Deus 'Istenem', Omnipotens aeterne Deus 'Mindenható örök Isten', Pater 'Atyám' stb., vagy a könyörgést kifejezô különféle szavakban megmutatkozó fordítási fogyatékosság unalmassá teheti a fordítást és elhomályosíthatja azt a gazdag és ékes kifejezésmódot, amellyel a latin szöveg a hívek és Isten egymással való kapcsolatát kifejezi. 52. A fordító igyekezzék megôrizni az eredeti szövegben található ,,denotációt'', vagyis a szavak és kifejezések elsôdleges jelentését, valamint a ,,konnotációt'', vagyis az általuk felidézett [704] kisebb jelentésbeli vagy érzelmi árnyalatokat, és ezáltal elérni, hogy a szöveg más jelentésszintek elôtt is nyitva álljon, amelyekre az eredeti szövegben esetleg szándékosan törekedtek. 53. Valahányszor egy adott latin szó olyan pregnáns jelentéssel bír, amelyet nehéz egy mai élô nyelven visszaadni (mint pl. a munus 'feladat, hivatal, ajándék', famulus 'szolgáló', consubstantialis 'egylényegű', propitius 'kegyes, irgalmas' stb. szavaknál), a fordításban különféle megoldások alkalmazhatók, akár úgy, hogy az adott szót egy szóval vagy több szóból álló szókapcsolattal adjuk vissza, akár úgy, hogy új szót alkotunk, vagy esetleg adaptálunk vagy más módon írunk át az eredeti szöveget figyelembe véve (vö. fent, 21. szám), akár pedig egy már több jelentéssel bíró szó bevezetése révén.[37] 54. A fordításokban kerülni kell minden pszichologizáló irányú tendenciát, amelyre fôként akkor kerül sor, amikor a teológiai erényekrôl szóló kifejezéseket másmilyenekkel helyettesítik, amelyek pusztán az emberi érzelmek megnyilvánulásaira vonatkoznak. Az olyan szavak vagy kifejezések esetében, amelyek kimondottan az isteni okozatosság teológiai jelentését hordozzák (amint pl. azt a latin praesta, ut... 'add meg, hogy...' kifejezi), el kell kerülni ezek helyett a pusztán külsôdleges vagy profán segítségnyújtást jelentô szavak vagy kifejezések alkalmazását. 55. Néhány olyan szó, amelyrôl elsô látásra azt lehet hinni, hogy a metrum vagy más irodalmi természetű, technikai ok miatt került be a latin szövegbe, valójában gyakran sajátos teológiai jelentéssel bír, ezért ezeket a fordításokban lehetôség szerint meg kell ôrizni. Azokat a szavakat, amelyek a hitbeli misztériumok aspektusait és a keresztény lélek helyes irányulását fejezik ki, a legnagyobb pontossággal kell lefordítani. 56. Egyes szavakat, amelyek az egész ókori Egyház vagy annak nagy része kincsestárához tartoznak, továbbá amelyek az emberiség kulturális örökségének részévé váltak, a fordítás során lehetôség szerint szó szerint kell megôrizni, mint pl. a nép Et cum spiritu tuo 'És a te lelkeddel' válaszának szavait vagy a mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa 'én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem' kifejezést a Szentmise Rendjének bűnbánati cselekményében. B) A mondatfűzés, a stílus és az irodalmi műfaj 57. A Római Rítus jeles sajátosságát, a világos, rövid és tömör kifejezésmódot a fordítás során lehetôség szerint meg kell ôrizni. Ezenkívül a liturgikus könyvek különféle [705] részeiben igencsak hasznosnak tűnik egyazon kifejezés fordításakor ugyanazt a megoldást megtartani. A követendô alapelvek az alábbiak: a) A kijelentések közötti kapcsolatot, amint az pl. az alárendelt és vonatkozó mellékmondatok, a szórend és a párhuzamosság különféle formái esetében megmutatkozik, az adott nemzeti nyelv sajátosságaihoz képest lehetôség szerint teljesen meg kell ôrizni. b) Az eredeti szövegben található szavak lefordítása során lehetôség szerint meg kell ôrizni ugyanazt a személyt, számot és nemet. c) Az okozatosságot, szándékot vagy eredményt kifejezô szavak (mint pl. ut 'hogy', ideo 'ezért', enim 'ugyanis' és quia 'mivel') teológiai jelentését, bár a különféle nyelvek eltérô kifejezésmóddal élnek, meg kell tartani. d) A szavak változatosságára vonatkozó, fent, az 51. számnál kifejtett alapelveket azok mondattá fűzése és stílusa tekintetében is meg kell tartani (pl. a kollektán belül vocativusban álló és Istenre vonatkozó szavak elhelyezésében). 58. A Római Liturgia különféle szövegeinek irodalmi és retorikai műfaját meg kell ôrizni.[38] 59. Minthogy a liturgikus szövegeknek saját természetüknél fogva az a rendeltetésük, hogy a liturgikus szertartás folyamán felolvassák és meghallgassák ôket, egyes kifejezésmódok sajátosan is jellemzôk rájuk, s ezek eltérnek a köznapi beszéd szokásától vagy a némán olvasott szövegekétôl. Ilyenek pl. a mondatfűzés és a stílus visszatérô és felismerhetô szerkezetei, az ünnepélyes vagy emelkedett hangnem, az alliteráció és az asszonánc, a konkrét és élénk képek, az ismétlés, a párhuzamosság és az ellentét, egyfajta ritmus, néha pedig a költôi művekben rejlô lírai kifejezôerô. Ha az eredeti szöveg megfelelô stíluselemeinek felhasználása a nemzeti nyelvben nem lehetséges (ami gyakran megesik pl. az alliteráció vagy az asszonánc esetében), a fordítónak mindazonáltal figyelembe kell vennie ezeknek az elemeknek a hallgató lelkében kiváltani szándékolt hatását a tartalom, a fogalmak közötti ellentét vagy a hangsúly stb. tekintetében. Ezután némi szaktudással fel kell használnia a nemzeti nyelv minden adottságát, hogy lehetôség szerint teljesen ugyanazt a hatást érje el, éspedig nemcsak maga a tárgy, hanem a többi szempont tekintetében is. A költôi szövegek fordításában nagyobb hajlékonyságra kell törekedni abból a célból, hogy érvényre juthasson magának az irodalmi formának a szerepe a szövegek tartalmának kifejezésében. Mindazonáltal [706] a különleges tanításbeli vagy spirituális jelentôségű kifejezéseket vagy azokat, amelyek különösképpen széles körben ismeretesek, lehetôség szerint szó szerint kell lefordítani. 60. A liturgikus szövegek nagy részét azzal a szándékkal alkották meg, hogy a celebráló pap, a diakónus, a kántor, a nép vagy a szkóla énekelje ôket. Ezért a szöveget úgy kell lefordítani, hogy alkalmas legyen a megzenésítésre. A szöveghez illô zene megkomponálása során ugyanakkor teljes mértékben ügyelni kell magának a szövegnek a tekintélyére, hogy sem a Szentírásból vett szövegek helyett, sem pedig a Liturgiából átvett és már felülvizsgált szövegek helyett ne kerüljenek felhasználásra az énekelhetôség megkönnyítését célzó parafrázisok, sem pedig olyan himnuszokat ne használjanak helyettük, amelyeket műfajilag azonos értékűnek tartanának.[39] 61. A megzenésítésre szánt szövegek különleges jelentôséggel bírnak, mivel a szertartás ünnepélyességének érzetét oltják a hívekbe, és a hitben és szeretetben való egységet a hangok egysége által juttatják kifejezésre.[40] A modern mintakiadásokban található himnuszok és kantikumok a Latin Egyház mérhetetlen történeti kincsestárának minimum- készletét alkotják és ezért igencsak érdemes megtartani ôket a nemzeti nyelven kinyomtatott kiadásokban még a többi, közvetlenül nemzeti nyelven született művel együtt is. Az olyan éneklésre szánt szövegeket, amelyeket eleve egy adott nemzeti nyelven zenésítenek meg, leginkább a Szentírásból és a Liturgia kincsestárából kell venni. 62. Egyes egyházi szerzôségű liturgikus szövegek sajátos testtartással, gesztussal és szimbólumok használatával kifejezett különféle rituális cselekményekhez társulnak. A megfelelô fordítások kidolgozása során ezért érdemes ügyelni az olyan tényezôkre, mint a szöveg elmondásához szükséges idô, a szöveg alkalmassága a recitációra, ill. az éneklésre, vagy a folytonos ismétlésre stb. 4. Szabályok a sajátos műfajú szövegekre vonatkozóan A) Az Eukarisztikus ima 63. A liturgikus cselekmény egészének csúcspontja a Szentmise ünneplése, amelyben pedig az Eukarisztikus ima vagy Anafora áll a legkiemelkedôbb helyen.[41] Éppen ezért a jóváhagyott Eukarisztikus imák fordítását a legnagyobb gondossággal kell elkészíteni, különösen ami a szentségi formulákat illeti, amelyekre nézve lent, a 85--86. számoknál külön eljárásmód van elôírva. [707] 64. A fordítások jövôben esedékes revíziója során a már jóváhagyott Eukarisztikus imák nemzeti nyelvű szövegét, amelyet a hívek lassanként kívülrôl meganultak, szükséges ok nélkül nem szabad jelentôs mértékben megváltoztatni. Minden esetben, amikor teljesen új fordításra van szükség, a lent, a 74. számnál kifejtetteket kell megtartani. B) A Credo avagy hitvallás 65. A Credónak (Symbolum) avagy hitvallásnak az a célja, hogy az egész összegyűlt nép válaszoljon Isten igéjének a szentírási olvasmányokban történt hirdetésére és a homíliában való kifejtésére, és hogy a hit szabályait egy liturgikus célból jóváhagyott formulával elôadva emlékezetébe idézze és megvallja a hit nagy misztériumait.[42] A Credót azzal a pontos szövegezéssel kell lefordítani, amellyel azt a Latin Egyház hagyománya felruházta, az egyes szám elsô személy használatát megtartva, amely egyértelműen kinyilvánítja: ,,a hitvallást a Symbolum mintegy az egész Egyház személyében adja tovább, amely a hit által egyesül.''[43] Ezenkívül a ,,test feltámadását'' szavakat szó szerint kell lefordítani, valahányszor az Apostoli Hitvallás van elôírva vagy alkalmazható a Liturgiában.[44] C) Az ,,Elôzetes tudnivalók'' és a rubrika-jellegű vagy jogi szövegek 66. Minden egyes liturgikus könyv összes részét oly módon kell lefordítani, ahogy azok a mintakiadás latin szövegében szerepelnek, az általános rendelkezéseket, az elôzetes tudnivalókat és a különféle rítusokat megelôzôen közölt útmutatásokat, továbbá az egyes rubrikákat is beleértve, amelyek a Liturgia egész szerkezetének támaszául szolgálnak.[45] A különbségtételt a különféle liturgikus szerepek és a liturgikus segédkezôk megfelelô címeik általi megnevezése között a fordításban a mintakiadás rubrikáihoz hasonlóan gondosan meg kell ôrizni, kellô figyelemmel a fent, az 50. szám c) pontja alatt mondottakra.[46] 67. Ahol az efféle elôzetes tudnivalók vagy a mintakiadások más szövegei kifejezetten adaptációkat [708] vagy a Konferencia által bevezetendô speciális részletszabályokat követelnek meg, pl. a Misekönyvnek a Püspöki Konferencia által szorosabban meghatározandó részeit,[47] ezeket az elôírásokat be szabad iktatni a szövegbe, feltéve, ha az ilyen részek elnyerték az Apostoli Szentszék felülvizsgálati engedélyét (recognitio). A dolog természetébôl adódóan ilyenkor nem célszerű, hogy ezek a részek pontosan úgy kerüljenek lefordításra, amint a mintakiadásban vannak. Mindazonáltal történjék említés a Püspöki Konferencia jóváhagyó határozatáról és az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció által adott megerôsítésrôl. 68. A népnyelvi kiadások elején el kell helyezni azokat a határozatokat, amelyekkel az Apostoli Szentszék illetékes Dikasztériuma a mintakiadásokat közzétette, figyelembe véve a 78. számnál kifejtett elôírásokat. Közölni kell azokat a határozatokat is, amelyekkel az Apostoli Szentszék a fordításra a felülvizsgálati engedélyt megadta, vagy meg kell említeni legalább magának a felülvizsgálati engedély megadásának a tényét, megjelölve a napot, a hónapot és az évet, valamint a Dikasztérium által kiadott határozat iktatószámát. Mivel ezek egyszersmind történeti emlékek is, az Apostoli Szentszék Dikasztériumainak vagy egyéb Intézményeinek neveit a dokumentum kihirdetési napján közöltek szerint pontosan kell lefordítani, és nem szabad helyettesíteni ugyanazon vagy hasonló intézmény ma élô nevével. 69. A liturgikus könyvek nemzeti nyelven elkészített kiadásai minden részükben feleljenek meg azoknak a címeknek, szövegbeosztásnak, rubrikáknak és számozásnak, amelyek a mintakiadásban vannak, kivéve, ha az ugyanezen könyvek elején közölt elôzetes tudnivalók errôl másként rendelkeznek. Fel kell venni ezenkívül az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció által jóváhagyott minden bôvítményt, akár egyfajta kiegészítés vagy függelék formájában, akár a maga helyén, amint azt az Apostoli Szentszék elrendelte. ======================================================================== III. A fordítások elkészítése és a bizottságok felállítása 1. A fordítás elkészítésének módja 70. Mivel a liturgikus fordítások elkészítésének feladata a Püspökökre van bízva,[48] ez a munka különösen a Püspöki Konferencia által szabályszerűen létrehozott Liturgikus Bizottságra tartozik. Ahol ilyen Bizottság nincs, a fordítás elkészítésének feladatát két vagy három, a liturgia, [709] a biblikum, a filológia vagy a zene tudományában járatos Püspökre kell bízni.[49] Ami pedig a szövegek átvizsgálását és jóváhagyását illeti, ennek kötelességét minden egyes Püspök közvetlen, ünnepélyes és személyes bizalmi ügyének kell hogy tekintse. 71. Azon nemzetek körében, ahol több nyelv van használatban, minden egyes nemzeti nyelvre készüljenek fordítások, amelyeket az érintett Püspökök különleges vizsgálatának kell alávetni.[50] Mindazonáltal a Püspöki Konferenciáé mint olyané a jog és a hatalom minden olyan cselekményre vonatkozóan, amelyet a jelen Instrukció az ilyen Konferenciát megilletôként említ; s ezért a teljes Konferenciára tartozik a szöveg jóváhagyása és felülvizsgálat céljából való felterjesztése az Apostoli Szentszékhez. 72. A Püspökök a liturgikus szövegekbôl készítendô fordítások rájuk bízott feladatának végrehajtása során lelkiismeretesen gondoskodjanak róla, hogy a fordítások valóban közös erôfeszítés gyümölcsei legyenek, ne pedig egy-egy személy vagy néhány fôs csoport munkájáé. 73. Ahányszor egy liturgikus könyv latin mintakiadása megjelenik, szükséges, hogy kellô idôben kövesse ugyanazon könyv fordításának elkészítése, amelyet a Püspöki Konferenciának a szabályszerű jóváhagyás után az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz kell eljuttatnia, amelynek feladata azt felülvizsgálni a jelen Instrukcióban kifejtett és a jog szerint megtartandó egyéb szabályok szerint.[51] Amikor viszont csak a latin mintakiadás egy részének megváltoztatásáról vagy bizonyos új elemek beillesztésérôl van szó, ezeket az újításokat az összes azutáni, népnyelven készített kiadásban teljesen és hűen át kell vezetni. 74. A valamely ma élô nyelven készített, egymást követô kiadásokban lehetôség szerint meg kell ôrizni egyfajta állandóságot. A nép által megtanulandó részeket, különösen ha dallammal együtt kerülnek közlésre, csak jogos és komoly okból szabad megváltoztatni. Mindazonáltal ha nagyobb jelentôségű változtatásokra lenne szükség abból a célból, hogy egy szöveg igazodjék a jelen Instrukcióban foglalt szabályokhoz, érdemesebb az összes változtatást egyszerre végrehajtani. Ebben az esetben az új szöveg kiadásához megfelelô ideig társuljon katekézis. [710] 75. A liturgikus könyvek fordítása nemcsak különlegesen nagy fokú hozzáértést követel meg, hanem imádságos lelkületet és az isteni segítségben való bizakodást is, amely segítség nemcsak a fordítóknak adatik meg, hanem magának az Egyháznak is a szövegek biztos és végleges jóváhagyásáig elvezetô egész folyamat során. Mindenkinek, aki a liturgikus könyvek fordításának feladatát elvállalta, szükségszerűen olyan lelkülettel kell bírnia, hogy kész legyen elviselni saját munkájának mások általi megítélését és revízióját. Ezen túlmenôen az vsszes fordításnak vagy nemzeti nyelven írt szövegnek, az elôzetes tudnivalók és a rubrikák szövegeit sem kivéve, anonimnak kell maradnia akár egyes személyek, akár a több személybôl álló intézmények vonatkozásában, amint az a mintakiadásoknál történni szokott.[52] 76. A liturgikus szövegek fordításaira (legalábbis az elterjedtebb nyelveken) a II. Vatikáni Zsinat szent Liturgiáról szóló rendelkezéseinek végrehajtása érdekében -- amint az a liturgikus megújulásnak az Egyetemes Zsinat óta eltelt szinte négy évtizednyi érettebb tapasztalataiból kitűnik -- nemcsak a Részegyházak kormányzatában tevékenykedô Püspököknek van szüksége, hanem magának az Apostoli Szentszéknek is, hogy a krisztushívôk iránti egyetemes gondoskodását Róma Városában és az egész földkerekségen hatékonyan végezhesse. A Római Egyházmegyében ugyanis, különösen a Város számos templomában és intézményében, amelyek valamilyen formában ugyanettôl az egyházmegyétôl vagy a Szentszék szerveitôl függnek, továbbá a Római Kúria Dikasztériumai és a Pápai Képviselôk tevékenysége során a nagyobb nyelvek a liturgikus szertartásokban is szélesebb körben és gyakrabban nyernek alkalmazást. Ezért az az elhatározás született, hogy az említett nagyobb nyelvek esetében az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció a jövôben szorosabban, ill. közvetlenebbül működjék közre a fordítások elkészítésében. 77. Ezenkívül a jelentôsebb nyelvek esetében az összes liturgikus könyv teljes fordítását megfelelô idôn belül el kell készíteni. A korábban ideiglenesen jóváhagyott fordításokat be kell fejezni vagy, ha úgy adódik, teljes egészükben revízió alá kell venni, majd a Püspökök elé kell terjeszteni végleges jóváhagyás végett a jelen Instrukcióban kifejtettek szerint, végül pedig az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz kell eljuttatni az Apostoli Szentszék felülvizsgálati engedélyének megszerzése céljából.[53] 78. A liturgikus használatra jóváhagyott, ám kevésbé elterjedt nyelvek esetében elfogadható, hogy a liturgikus könyvek közül [711] a lelkipásztori szükségletek szerint és az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció egyetértésével elsôsorban csak a fontosabbakat fordítsák le. Minden egyes így kiválasztott könyvet teljes egészében le kell fordítani, amint az fent, a 66. számnál olvasható. A határozatokat, az általános rendelkezéseket, az elôzetes tudnivalókat és az utasításokat olyan nyelven is ki lehet nyomtatni, amely eltér a szertartásokban alkalmazott nyelvtôl, mindazonáltal teljesen érthetô az adott területen szertartásokat végzô papok és diakónusok számára. A határozatok latin szövegét szabad akár azok fordítása mellett, akár ahelyett kinyomtatni. 2. A fordítás jóváhagyása és az Apostoli Szentszék felülvizsgálati engedélyének megszerzése iránti kérelem 79. A liturgikus szövegek akár végleges, akár ideiglenes vagy kísérleti jellegű jóváhagyásának határozat útján kell történnie. Ennek törvényes lefolytatásához a következôket kell megtartani:[54] a) A törvényes határozathozatalhoz mindazok titkosan leadott szavazatainak kétharmados többségére van szükség, akik a Püspöki Konferencián döntési szavazati joggal bírnak. b) Az Apostoli Szentszék által jóváhagyandó összes ügyiratot két példányban, a Konferencia Elnöke és Titkára által aláírva és megfelelôen lepecsételve az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz kell eljuttatni. Ezeknek az ügyiratoknak az alábbiakat kell tartalmazniuk: i) azon Püspökök vagy velük azonos jogállású személyek neveit, akik az ülésen részt vettek; ii) az ülés jegyzôkönyvét, amelynek fel kell tüntetnie az egyes határozatokra vonatkozó szavazások eredményeit, megjelölve az ,,igen'' és a ,,nem'' szavazatok, valamint a tartózkodások számát. c) A nemzeti nyelven készített liturgikus szövegekbôl két példányt kell megküldeni; ugyanezt a szöveget lehetôség szerint számítógépes lemezen is mellékelni kell. [712] d) Egy külön jelentésben a következôket kell világosan feltüntetni:[55] i) a fordítás munkájában követett szempontokat vagy kritériumokat; ii) a munka különbözô szakaszaiban részt vevô személyek listáját, az egyes személyek képességeire és szakértelmére vonatkozó rövid megjegyzéssel együtt; iii) a liturgikus könyv ugyanezen kiadásának korábbi fordításához képest esetleg eszközölt változtatásokat külön is ki kell fejteni azok bevezetésének okaival együtt; iv) a latin mintakiadás anyagában eszközölt bármely változtatás kifejtését az ezt szükségessé tevô okokkal és az Apostoli Szentszék által az ilyen változtatás bevezetésére korábban megadott engedély megemlítésével együtt. 80. Az Apostoli Szentszék általi felülvizsgálati engedély megszerzésének gyakorlata a liturgikus szövegek összes fordítása számára[56] megadja a szükséges biztosítékot a fordítás hiteles voltát és az eredeti szövegekkel való megegyezését illetôen, továbbá a közösség valódi kötelékét fejezi ki és teremti meg Szent Péter utóda és a Püspökségben való testvérei között. A felülvizsgálati engedély ezenkívül nem pusztán valamiféle formalitás, hanem a kormányzati hatalom olyan cselekménye, amely mindenképpen szükséges (hiányában ugyanis a Püspöki Konferencia cselekménye egyáltalán nem bír jogerôvel) és amelyben változtatások -- akár alapvetôek is -- elôírhatók.[57] Ezért felülvizsgálati engedély hiányában semmilyen lefordított vagy újonnan alkotott, a celebránsok vagy általában a nép használatára szánt liturgikus szöveget nem szabad kinyomtatni. Mivel mindig szükséges, hogy az imádság szabályai (lex orandi) megegyezzenek a hit szabályaival (lex credendi), és hogy kifejezzék és megerôsítsék a keresztény nép hitét, a liturgikus fordítások csak akkor lehetnek méltók az Istenhez, ha a katolikus tanítás gazdagságát hűen viszik át az eredeti szövegbôl a nemzeti fordításba, hogy a szakrális nyelv igazodjék a benne foglalt dogmatikai tartalomhoz.[58] Figyelembe kell venni továbbá azt az alapelvet, amely szerint minden egyes Részegyháznak meg kell egyeznie az egyetemes Egyházzal nemcsak a hitbeli tanítás és a szentségi jelek tekintetében, hanem az apostoli és [713] folytonos hagyomány által egyetemesen közvetített gyakorlatban is.[59] Ezért az Apostoli Szentszék részérôl megkívánt felülvizsgálati engedély az afelett való ôrködésre irányul, hogy maguk a fordítások, valamint a szövegükbe bevezetett törvényes különbségek nemhogy ne ártsanak Isten népe egységének, hanem inkább mindig hasznára váljanak.[60] 81. A felülvizsgálati engedélynek az Apostoli Szentszék általi megadását a nyomtatott kiadásokban a ,,megegyezik az eredetivel'' (concordat cum originali) mondatnak kell jeleznie, amelyet a Püspöki Konferencia Liturgikus Bizottságának Elnöke ír alá, de nem maradhat el a ,,kinyomtatandó'' (imprimatur) szó sem, amely alatt ugyanezen Konferencia Elnökének aláírása szerepel.[61] Ezenkívül minden nyomtatott kiadásból két példányt el kell juttatni az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz.[62] 82. A Püspöki Konferencia által már jóváhagyott és az Apostoli Szentszék részérôl utóbb felülvizsgált liturgikus könyv bármely részének megváltoztatását, amennyiben ez a szövegeknek a már kiadott liturgikus könyvekbôl való kiválogatására vagy a szövegek elrendezésének megváltoztatására vonatkozik, a fent, a 79. számban meghatározott eljárási módot követve kell lefolytatni, a fent, a 22. számban kifejtett elôírások figyelembevételével. Bármely más eljárási mód rendkívüli körülmények esetén és csak akkor alkalmazható, ha a Püspöki Konferencia Szabályzatában vagy ezzel egyenértékű, az Apostoli Szentszék által jóváhagyott törvényhozási cselekménnyel lett elrendelve.[63] 83. A liturgikus könyvek nemzeti nyelvű kiadására vonatkozóan a Püspöki Konferencia jóváhagyását, valamint az Apostoli Szentszék felülvizsgálati engedélyét úgy kell tekinteni, mint amely kizárólag ugyanezen Konferencia területére érvényes, így ezeket a kiadásokat az Apostoli Szentszék engedélye nélkül más területen nem lehet felhasználni, kivéve a rendkívüli körülmények esetét, amelyek fent, a 18. és 76. számnál kerültek említésre, és megtartva az ott kifejtett szabályokat. 84. Ahol egy Püspöki Konferencia híján volna egy liturgikus könyv elkészítéséhez és kinyomtatásához szükséges javaknak vagy eszközöknek, ezt a helyzetet a Konferencia Elnöke hozza tudomására az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációnak, ennek áll ugyanis jogában, hogy valamilyen más megoldást találjon vagy jóváhagyjon, mint pl. a más Konferenciákkal közösen kiadott vagy másutt már használt liturgikus könyvek használatát. Az ilyen engedélyt az Apostoli Szentszék kizárólag az adott esetre adja meg. [714] 3. A szentségi formulák lefordítása és jóváhagyása 85. A szentségi formulák fordításaira nézve, amelyeket az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációnak döntés végett a Pápa elé kell terjesztenie, a más liturgikus szövegek fordítása során megkívántakon túl a következôket kell megtartani:[64] a) Az angol, francia, német, spanyol, olasz és portugál nyelvek esetében az egyes nyelveken született összes ügyiratot be kell nyújtani. b) Ha a fordítás eltér egy ugyanazon nyelven már elkészített és jóváhagyott szövegtôl, ki kell fejteni az okot, amely a változtatás bevezetését indokolja. c) A Püspöki Konferencia Elnökének és Titkárának tanúsítania kell, hogy a fordítást a Püspöki Konferencia jóváhagyta. 86. A kevésbé elterjedt nyelvek esetében mindent a fent kifejtettek szerint kell lefolytatni. Az ügyiratokat azonban a fent említett szélesebb körben ismert nyelvek egyikén kell megszerkeszteni a legnagyobb gondossággal, hogy az a nemzeti nyelv minden egyes szavának jelentését közvetítse. E fordítás hitelességét -- szükség esetén megbízható szakértôk véleményének kikérése után -- a Püspöki Konferencia Elnöke és Titkára tanúsítják.[65] 4. A liturgikus szövegek egységes fordítása 87. Ajánlatos, hogy a liturgikus könyveknek és más liturgikus szövegeknek minden egyes nemzeti nyelven egyetlen egységes fordítása legyen, amelyet az ugyanazon nyelvet használó vidékek Püspökeinek együttműködése hozott létre.[66] Ha a körülmények miatt ez ténylegesen nem lehetséges, az egyes Püspöki Konferenciák a Szentszékkel való elôzetes egyeztetést követôen hozzanak döntést vagy egy már létezô fordítás adaptációjáról, vagy egy új elkészítésérôl. Mindkét esetben kérni kell a jogcselekményeknek az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció részérôl való felülvizsgálatát. [715] 88. A Szentmise Rendje és a szent Liturgia azon részei esetében, amelyek a nép közvetlen részvételét teszik szükségessé, egy adott nyelven csak egy fordítás legyen,[67] kivéve, ha egyes esetekben más döntés születik. 89. A több Konferencia számára közös szövegeket (l. fent, a 87--88. számnál) minden egyes Püspöki Konferenciának, amely azokat használni akarja, szabályszerűen jóvá kell hagynia, mielôtt az Apostoli Szentszék megadná ugyanezen szövegek megerôsítését.[68] 90. A katolikus hagyományok és a jelen Instrukcióban kifejtett alapelvek és szabályok kellô tiszteletben tartása mellett ahol csak lehetséges, igen kívánatos a megfelelô kapcsolat, ill. koordináció a Katolikus Egyház különféle Rítusaiban való közös használatra szánt egyes fordítások között, különösen a Szentírás szövegére vonatkozóan. A Latin Egyház Püspökei támogassák ezt az ügyet a tisztelettudó és testvéri együttműködés szellemében. 91. Hasonló megegyezésre kell törekedni a nem katolikus keleti Részegyházakkal vagy a protestáns egyházi közösségek hatóságaival,[69] feltéve, hogy nem olyan liturgikus szövegrôl van szó, amely a még vitatott tanbeli kérdésekre vonatkozik, továbbá hogy a szóban forgó Egyházaknak vagy egyházi közösségeknek kellôen nagy számú követôje van és a tanácsadóként felkért személyek valóban ezen egyházi közösségek képviseletében járnak el. Hogy a botrány vagy a zavarkeltés veszélyét a krisztushívôk körében mindenképpen elkerülje, a Katolikus Egyháznak meg kell ôriznie teljes cselekvési szabadságát az ilyen megállapodásokban, még a világi jog területén is. 5. A ,,vegyes'' Bizottságok 92. Az Apostoli Szentszék annak érdekében, hogy a népnyelvekre is lefordított liturgikus könyvek egysége biztosítva legyen és hogy a fordítás ne merítse ki szükségtelenül az Egyház javait és erôit, más lehetséges megoldások mellett támogatta a ,,vegyes'' Bizottságok felállítását, vagyis olyanokét, amelyek munkájában valamilyen módon több Püspöki Konferencia vesz részt.[70] [716] 93. Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció az ilyen ,,vegyes'' Bizottságot az érintett Püspöki Konferenciák kérésére hozza létre; a Bizottság ezután az Apostoli Szentszék által jóváhagyott szabályzat szerint működik.[71] Bár rendszerint kívánatos, hogy az említett Bizottság létrehozásáról, valamint a szabályzat megfogalmazásáról minden egyes, a Bizottságban valamilyen módon részt vevô Püspöki Konferencia döntést hozzon, mielôtt az ezekre vonatkozó kérést az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció elé terjesztenék, mégis, ha a Konferenciák nagy száma, vagy a szavazáshoz esetleg megkívánt idô hosszabb volta, vagy különleges lelkipásztori szükséglet miatt az említett Dikasztérium megfelelônek találja, egyáltalán nincs kizárva, hogy a szabályzatot -- lehetôség szerint legalább néhány érintett Püspökkel való egyeztetés után -- maga állítsa össze és hagyja jóvá. 94. A ,,vegyes'' Bizottság a maga természeténél fogva segítséget nyújt a Püspököknek, nem pedig helyettük működik pásztori feladatuk végzésében és az Apostoli Szentszékkel való kapcsolattartás terén.[72] A ,,vegyes'' Bizottság ugyanis nem az Apostoli Szentszék és a Püspöki Konferenciák között elhelyezkedô afféle harmadik szerv, s nem is tekinthetô az ezek közötti kommunikáció eszközének. A Bizottság tagjai mindig Püspökök, vagy legalább a Püspökkel azonos jogállásúak. A Püspökök joga továbbá mint a Bizottság tagjaié annak működtetése. 95. Célszerű, hogy az egyes ,,vegyes'' Bizottságokban részt vevô Püspökök között legalább néhány olyan legyen, akikre saját Püspöki Konferenciájában a liturgiával kapcsolatos feladat van bízva, mint pl. a Konferenciák Liturgikus Bizottságának Elnökei. 96. Az ilyen Bizottság ugyanis feladatát lehetôség szerint az egyes részt vevô Püspöki Konferenciáknak alárendelt Liturgikus Bizottságok révén végzi, ezek szakértôit, ezek technikai eszközeit és ezek irodai személyzetét felhasználva. Elsôsorban az elvállalt munka megszervezésével foglalkozik, pl. úgy, hogy az egyik Püspöki Konferencia Liturgikus Bizottsága elkészít egy fordítási tervezetet, majd ezt a többi Bizottság -- tekintettel az azonos nyelv egyes területein élô kifejezésmódok eltéréseire is -- tökéletesíti. 97. Célszerű, hogy a munka folyamán annak minden egyes szakaszában legalább néhány Püspök is részt vegyen egészen addig, amíg a kiérlelt szöveg megvizsgálás és jóváhagyás céljából a Püspöki Konferencia teljes ülése [717] elé kerül, majd azt a Konferencia Elnöke a Fôtitkár által is aláírva a jog szabályai szerint felülvizsgálat céljából közvetlenül az Apostoli Szentszékhez juttatja el. 98. Ezenkívül a ,,vegyes'' Bizottságok tartsák meg tevékenységi körük határait, amely a mintakiadások szövegeire korlátozódik, kizárva az ezzel a munkával közvetlen összefüggésben nem álló minden elméleti kérdést, valamint ne álljanak kapcsolatban más ,,vegyes'' Bizottságokkal és új szövegeket se alkossanak. 99. Továbbra is igen szükséges ugyanis bizottságokat létrehozni a jog szabályai szerint a szent Liturgia, valamint a szent zene és a szent művészet művelésére minden egyes egyházmegye és Püspöki Konferencia területén.[73] E Bizottságok saját céljaik elérése érdekében önállóan működjenek, és a rájuk bízott dolgok végzését ne engedjék át semmilyen ,,vegyes'' Bizottságnak. 100. Minden egyes ,,vegyes'' Bizottság olyan jelentôsebb munkatársa esetében, akik nem Püspökök és akik a Bizottságtól tartós megbízatást kaptak, mielôtt tevékenységüket megkezdenék, be kell szerezni az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció Nihil obstat (= 'nincs ellenvetés') nyilatkozatát, amelyet az tudományos fokozataik és a szakértelmükre vonatkozó tanúsítványok megvizsgálása után és saját Megyéspüspökük ajánlólevelét figyelembe véve ad meg. Ennek kérvényezési módját a szabályzat fenti, a 93. pontban említett elkészítése során részletesen le kell írni. 101. Mindenkinek -- a szakértôket is beleértve -- anonim módon és kellô titoktartással kell végeznie a munkáját, amire -- a Püspökök kivételével -- mindenkit szerzôdés útján kell kötelezni. 102. A tagok, a munkatársak és a szakértôk megbízatását célszerű a szabályzatban meghatárzott idôszakonként megújítani. Az egyes Bizottságok esetében felmerülô, munkájuk során megtapasztalt nehézségek miatt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció erre irányuló kérés esetén egyedi intézkedéssel engedélyezheti az egyes tagokra, munkatársakra vagy szakértôkre megszabott megbízatási idô meghosszabbítását. 103. Ami a már létezô ,,vegyes'' Bizottságokat illeti, szabályzatuk a 93. számban kifejtettek és a jelen Instrukció többi elôírása értelmében revízióra szorul a jelen Instrukció hatályba lépésének napjától számított kétéves idôtartamon belül. [713] 104. A hívek javának érdekében az Apostoli Szentszék fenntartja magának a jogot a bármely nyelvre történô fordítások elkészítésére és jóváhagyására.[74] Jóllehet az Apostoli Szentszék az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció útján néha szükségszerűen közreműködik a fordítások elkészítésében, ezeknek egy adott egyházi terület határain belüli liturgikus használatba vétel céljából való jóváhagyása továbbra is az illetékes Püspöki Konferenciára tartozik, kivéve, ha ugyanezen fordításnak az Apostoli Szentszék által kihirdetett jóváhagyó határozata kifejezetten másként intézkedik. Ezután a Püspöki Konferencia az adott területre vonatkozó jóváhagyó határozatot magával a szöveggel együtt felülvizsgálat céljából juttassa el az Apostoli Szentszékhez a jelen Instrukció szabályainak és a jog többi elôírásának megfelelôen. 105. A fent, a 76. és 84. számnál kifejtett okok késztetésére vagy más sürgetô lelkipásztori szükségletek miatt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció határozatával bizottságok (commissiones, comitatus), tanácsok (consilia) vagy munkacsoportok (coetus laboris) állíthatók fel, amelyek egy vagy több meghatározott liturgikus könyv egy vagy több nyelvre való lefordításával foglalkoznak és amelyek közvetlenül az Apostoli Szentszéktôl függnek. Ez esetben a Kongregáció az érintett Püspökök közül lehetôség szerint legalább néhánynak a tanácsát kikéri. 6. A nemzeti nyelven készítendô új liturgikus szövegek 106. A nemzeti nyelveken készítendô új liturgikus szövegek megalkotására vonatkozóan, amelyeket esetleg a latin mintakiadásokból fordítottakhoz hozzáadnának, a jelenleg hatályos szabályokat kell követni, különösen azokat, amelyeket a Varietates legitimae Instrukció tartalmaz.[75] Minden egyes Püspöki Konferencia állítson fel egy vagy több Bizottságot a szövegek elkészítésére vagy a szövegek megfelelô adaptációjának kidolgozására, amely szövegeket felülvizsgálatra az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongergációhoz kell eljuttatni, mielôtt bármely, a celebránsok és általában a krisztushívôk használatára szánt könyvekben kiadásra kerülnének.[76] 107. Szem elôtt kell tartani, hogy az imádságok vagy a rubrikák új szövegeinek megalkotása nem saját magára irányuló öncél, hanem egy különleges kulturális vagy lelkipásztori szükséglet megoldását kell céloznia. [719] Ezért ez szigorúan a helyi és a nemzeti Liturgikus Bizottságok feladata, nem pedig azon Bizottságoké, amelyekrôl fent, a 92--104. szám alatt volt szó. A nemzeti nyelven megírt új szövegek, akárcsak az egyéb, törvényesen bevezetett változatok nem tartalmazhatnak semmi olyat, ami nem egyeztethetô össze a mintakiadásokban található szövegek funkciójával, jelentésével, szerkezetével, stílusával, teológiai tartalmával vagy hagyományos szókincsével, ill. egyéb fontos tulajdonságával.[77] 108. Különleges jelentôséggel és hatással bírnak az énekek és a liturgikus himnuszok. A szentmise ünneplésére elsôsorban vasárnap, az ,,Úr napján'' összegyűlt hívô nép énekei, miközben a közös hit és a szeretetben való közösség érzését erôsítik, nem kevésbé hitelesen fejezik ki a Liturgia üzenetét, mint az imádságok, az olvasmányok és a homília.[78] Ha a hívô nép szélesebb körben használja azokat, legyenek kellôképpen állandók, hogy így elkerülhetô legyen a zavar. A Püspöki Konferenciák az érintett nemzeti vagy egyházmegyei Liturgikus Bizottságok és más szakértôk szükségszerű közreműködésével a jelen Instrukció kiadásától számított öt éven belül gondoskodjanak a liturgikus éneklésre szánt szövegek direktóriumának vagy repertóriumának kiadásáról. Az ilyen repertóriumot a szükséges felülvizsgálat céljából el kell juttatni az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz. ======================================================================== IV. A liturgikus könyvek kiadása 109. A Római Rítus pusztán latin szövegeket közlô liturgikus könyvei közül azt nevezzük ,,mintakiadásnak'' (editio typica), amely az az idô szerint illetékes Kongregáció határozata alapján került kiadásra.[79] A jelen Instrukciót megelôzôen közzétett mintakiadásokat a Vatikáni Soknyelvű Nyomda (Typi Polyglotti Vaticani) vagy a Vatikáni Könyvkiadó (Libreria Editrice Vaticana) jelentette meg; a továbbiakban ezek kinyomtatását rendesen a Vatikáni Nyomda (Typi Vaticani) végzi, kiadásuk joga pedig az említett Vatikáni Könyvkiadónak van fenntartva. 110. A jelen Instrukció szabályai minden jogot illetôen a kiadott vagy kiadandó mintakiadásokra vonatkoznak, akár a teljes könyvrôl, akár annak egy részérôl legyen szó, tudniillik a Missale Romanum (Római misekönyv), [720] az Ordo Missae (A szentmise rendje), a Lectionarium Missalis Romani (A Római misekönyv olvasmányoskönyve), az Evangeliarium Missalis Romani (A Római misekönyv evangéliumoskönyve), a Római misekönyvbôl és a Lekcionáriumból kivonatolt Missale parvum (Kis misekönyv), a Passio Domini Nostri Iesu Christi (A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése), a Liturgia Horarum (Az imaórák liturgiája), a Rituale Romanum (Római rítuskönyv), a Pontificale Romanum (Római fôpapi szertartáskönyv), a Martyrologium Romanum (Római mártirológium), a Collectio Missarum de Beata Maria Virgine (A Boldogságos Szűz Mária miséinek gyűjteménye) és Lekcionáriuma, a Graduale Romanum (Római graduále), az Antiphonale Romanum (Római antifonále), valamint a gregorián énekeket tartalmazó más könyvek kiadásaira, és a Római Rítus könyveinek határozattal mintakiadásként közzétett kiadásaira, amilyen pl. a Caeremoniale Episcoporum (Püspöki szertartáskönyv) és a Calendarium Romanum (Római naptár). 111. A Római Rítusnak akár a II. Vatikáni Zsinat elôtt, akár azt követôen az az idô szerint illetékes Kongregációk határozata alapján mintakiadással közzétett liturgikus könyveire nézve a tulajdonjogot, amelyet népnyelven copyrightnak mondanak, az Apostoli Szentszék a Vagyonkezelôség (Administratio Patrimonii) által, vagy annak nevében és megbízásából a Vatikáni Könyvkiadó által birtokolja és tartja fenn magának. Az újranyomás engedélyezése azonban az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációra tartozik. 112. A Római Rítus liturgikus könyveinél akkor beszélünk ,,a mintakiadást követô'' kiadásról (editio iuxta typicam), ha olyan latin nyelven írt könyvekrôl van szó, amelyeket az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció engedélye alapján a kiadó a mintakiadást követôen készít el. 113. Ami a mintakiadást követô, liturgikus használatra szánt kiadásokat illeti, a csak a latin szöveget közlô liturgikus könyvek kinyomtatásának joga a Vatikáni Könyvkiadónak és azon kiadóknak van fenntartva, amelyeknek azt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció külön szerzôdéssel jónak látta megadni, kivéve, ha a magában a mintakiadásban közölt szabályok másként rendelkeznek. 114. A Római Rítus könyvei nemzeti nyelvre fordításának, vagy legalábbis liturgikus használatra való szabályszerű jóváhagyásának, továbbá azok saját területen belüli kiadásának vagy nyomtatásban való terjesztésének joga egyedül a Püspöki Konferenciánál marad, tekintetbe véve azonban az Apostoli Szentszéknek a jelen Instrukcióban is kifejtett felülvizsgálati[80] és tulajdonjogát. 115. Az olyan liturgikus könyvek kiadására nézve pedig, amelyek nemzeti nyelvű fordításukban valamely Püspöki Konferencia tulajdonát képezik, a kiadás joga azon kiadóknak van fenntartva, amelyeknek ezt a Püspöki Konferencia kifejezett szerzôdéssel megadta, figyelembe véve mind a világi jog, mint pedig az adott nemzet körében élô jogszokások könyvkiadásra vonatkozó elôírásait. [721] 116. Ahhoz, hogy egy kiadó hozzáfoghasson egy mintakiadást követô, liturgikus használatra szánt kiadás kinyomtatásához: a) pusztán a latin szöveget közlô könyvek esetében minden egyes alkalommal engedélyt kell kérnie az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációtól, majd e könyvek kiadásának feltételeire vonatkozóan szerzôdést kell kötnie az Apostoli Szentszék Vagyonkezelôségével vagy a Vatikáni Könyvkiadóval, amely ugyanezen Vagyonkezelôség nevében és megbízásából jár el; b) a nemzeti nyelven írt szövegeket közlô könyvek esetében a körülményeknek megfelelôen engedélyt kell kérnie a Püspöki Konferencia vagy azon Intézet, ill. Bizottság Elnökétôl, amely a Szentszék engedélye alapján több Konferencia nevében jár el, s ugyanakkor szerzôdést kell kötnie vele e könyvek kiadásának feltételeire vonatkozóan, tekintetbe véve az adott nemzet körében hatályos szabályokat és törvényeket; c) az elsôsorban népnyelvi szövegeket hozó, de terjedelmesebb latin szöveget is közlô könyvek esetében erre a latin részre vonatkozóan mindenben a 116. szám a) pontja szerint kell eljárni. 117. A liturgikus szövegek összes fordítására vonatkozó kiadói és tulajdonjogok, vagy legalább azon világi jog szerinti jogosultságok, amelyek szükségesek a szövegek kiadásában és javításában való teljes szabadság élvezéséhez, maradjanak a Püspöki Konferenciáknál vagy azok nemzeti Liturgikus Bizottságainál.[81] Ugyanezen intézménynek legyen joga meghozni a szükséges intézkedéseket a szövegek nem megfelelô használatának megakadályozására vagy kiküszöbölésére. 118. Ahol a népnyelvre lefordított liturgikus szövegek tulajdonjogát több Püspöki Konferencia közösen birtokolná, minden egyes Konferencia számára licenc-megállapodást kell készíteni, lehetôség szerint úgy megfogalmazva, hogy az ügyet minden egyes Konferencia maga intézze a jog szabályai szerint. Eltérô esetben az Apostoli Szentszék a Püspökökkel való egyeztetést követôen külön csoportot állít majd fel ennek intézésére. 119. A liturgikus könyvek megegyezését a liturgikus használatra jóváhagyott mintakiadásokkal a pusztán latin nyelven írt szöveg esetében az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció igazolása alapján kell megállapítani, nemzeti nyelven írt szöveg esetében [722] vagy a fenti 116. szám c) pontjában kifejtett esetben pedig azon helyi Ordinárius igazolása alapján kell megállapítani, akinek a területén a könyvek kiadásra kerülnek.[82] 120. A könyveket, amelyek révén a liturgikus szövegeket a néppel együtt vagy az ô számára nemzeti nyelven mondják, olyan méltóság jellemezze, hogy maga a könyv külseje is ébresszen nagyobb tiszteletet a hívekben Isten igéje és a szent dolgok iránt.[83] Ezért szükséges minél hamarabb meghaladni azt az ideiglenes szintet, amelyet a lapok és az egybekötött füzetek jellemeznek -- mindenütt, ahol ilyenek használatban vannak. A celebráló papok vagy a diakónusok használatára szánt összes liturgikus könyv legyen megfelelô nagyságú, hogy így különbözzék a hívek személyes használatára szolgáló könyvektôl. Kerüljék bennük a túlzott fényűzést, amely szükségszerűen eredményezne némelyek számára túl magas költségeket. A borító rajzolata és a könyv belsejének illusztrációi ugyancsak egyfajta nemes egyszerűséget sugározzanak, és kizárólag olyan stílusban készüljenek, amely az adott kulturális kontextusban egyetemes és maradandó vonzerôt képvisel. 121. A kiadóknak a hívek magánhasználatára kiadandó és a liturgikus cselekményekben való aktív részvételt elôsegítô lelkipásztori segédanyagok körében is ügyelniük kell a tulajdonjogokra: a) a Szentszék jogaira a latin szöveg vagy az éneket tartalmazó könyvekben akár a II. Vatikáni Zsinat elôtt, akár azt követôen kiadott gregorián zene esetében, azon jogok kivételével, amelyeket mindenki használatára átengedtek vagy a jövôben átengednek; b) egy bizonyos Püspöki Konferencia vagy egyszerre több Püspöki Konferencia jogaira a nemzeti nyelven írt szöveg és az ugyanezen szövegben kinyomtatott és a Konferencia, ill. Konferenciák tulajdonát képezô zene esetében. E segédanyagokhoz, különösen ha könyv formájában kerülnek kiadásra, a Megyéspüspök engedélyére van szükség a jog szabályai szerint.[84] 122. Ügyelni kell a liturgikus könyvek megjelentetésével megbízandó kiadók kiválasztására, azok kizárásával, amelyek kiadványain nem lehet láthatóan felismerni, hogy a katolikus hagyomány szelleméhez és szabályaihoz igazodnak. 123. Ami azokat a szövegeket illeti, amelyeket a Szentszék teljes közösségétôl elszakadt Részegyházakkal és egyházi közösségekkel kötött szerzôdések alapján hoztak létre, [723] meg kell ôrizni a katolikus Püspökök és az Apostoli Szentszék teljes és törvényes jogait bármely olyan változtatás vagy javítás bevezetésére, amelyet azok e szövegek katolikusok közti használhatósága érdekében szükségesnek tartanak. 124. A Püspöki Konferencia megítélése szerint a hívek használatára készült, liturgikus szövegeket tartalmazó füzetek vagy lapok kivehetôk azon általános szabály alól, amelynek értelmében a nemzeti nyelven készült liturgikus könyveknek mindent tartalmazniuk kell, ami a latin mintaszövegben, ill. a mintakiadásban benne van. Ami azonban a hivatalos kiadványokat illeti, ti. amelyek a pap, a diakónus vagy a megfelelô laikus segédkezô liturgikus használatát szolgálják, a fent, a 66--69. számoknál mondottakat kell megtartani.[85] 125. Azon kívül, amit a mintakiadás tartalmaz vagy kilátásba helyez, ill. amit a jelen Instrukció kifejezetten elôadott, semmilyen szöveg nem adható hozzá a nemzeti nyelvű kiadáshoz, csak ha erre az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció az elôzetes jóváhagyást megadta. ======================================================================== V. A liturgikus propriumok fordítása 1. Az egyházmegyei propriumok 126. Az Apostoli Szentszék által mintaként jóváhagyott egyházmegyei propriumok fordításának elkészítése során a következôket kell megtartani: a) A fordítást az egyházmegyei Liturgikus Bizottság[86] vagy más, a Megyéspüspök által erre létrehozott Bizottság készítse el, majd a Püspöknek kell jóváhagynia, kikérve a papság és a kérdés szakértôinek véleményét. b) A fordítást felülvizsgálat céljából az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció elé kell terjeszteni, a mintaszöveg három kinyomtatott példányának és a fordításnak a megküldésével. c) Ezenkívül egy jelentést kell írni, amelynek tartalmaznia kell: i) a határozatot, amellyel az Apostoli Szentszék a mintaszöveget jóváhagyta; [724] ii) a fordítás munkájában követett szempontokat vagy kritériumokat; iii) a munka különbözô szakaszaiban részt vevô személyek listáját, az egyes személyek sajátos képességeire és szakértelmére, valamint tudományos fokozatára vonatkozó rövid megjegyzéssel együtt; d) A kevésbé elterjedt nyelvek esetében a Püspöki Konferenciának tanúsítania kell, hogy a szöveg pontosan lett lefordítva a szóban forgó nyelvre (l. fent, a 86. számnál). 127. A kinyomtatott szövegekben közölni kell azokat a határozatokat, amelyekkel az Apostoli Szentszék a fordítások felülvizsgálati engedélyét megadta, vagy meg kell említeni legalább magának a felülvizsgálati engedély megadásának a tényét, megjelölve a napot, a hónapot és az évet, valamint a Dikasztérium által kiadott határozat iktatószámát, ugyanazon szabályok megtartásával, amelyek fent, a 68. számnál szerepelnek. A kinyomtatott szövegekbôl két példányt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz kell eljuttatni. 2. A szerzetesrendek propriumai 128. Az Apostoli Szentszék által mintaként jóváhagyott szerzetesrendi -- vagyis a Megszentelt Élet Intézményében vagy az Apostoli Élet Társaságában vagy más, jóváhagyott és ezek használatának jogával bíró társulásban vagy közösségben meglévô -- propriumok fordításának elkészítése során a következôket kell megtartani: a) A fordítást az Általános Liturgikus Bizottság vagy más, a Legfôbb Elöljáró által, vagy legalább az ô részérôl a Tartományi Elöljárónak adott megbízás alapján erre létrehozott Bizottság készítse el, majd a Legfôbb Elöljárónak kell jóváhagynia Tanácsa ügydöntô szavazásával, az igények szerint kikérve a szakértôknek és az Intézmény vagy Társaság megfelelô tagjainak véleményét. b) A fordítást felülvizsgálat céljából az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció elé kell terjeszteni, a mintaszöveg három kinyomtatott példányának és a fordításnak a megküldésével. c) Ezenkívül egy jelentést kell írni, amelynek tartalmaznia kell: i) a határozatot, amellyel az Apostoli Szentszék a mintaszöveget jóváhagyta; ii) a fordítás munkájában követett szempontokat vagy kritériumokat; iii) a munka különbözô szakaszaiban részt vevô személyek listáját, az egyes személyek sajátos képességeire és szakértelmére, valamint tudományos fokozatára vonatkozó rövid megjegyzéssel együtt. [725] d) A kevésbé elterjedt nyelvek esetében a Püspöki Konferenciának tanúsítania kell, hogy a szöveg pontosan lett lefordítva a szóban forgó nyelvre (l. fent, a 86. számnál). e) Az egyházmegyei jogú szerzetesrendekre nézve ugyanezt az eljárást kell megtartani, kivéve, hogy a Megyéspüspök által jóváhagyott szöveget a jóváhagyási döntéssel együtt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz kell eljuttatni. 129. A szerzetesrendek liturgikus propriumaiban a Szent Bibliának ugyanazon nyelven készült és ugyanazon terület számára liturgikus használat céljából jóváhagyott fordítását kell alkalmazni. Ha ez nehézségekbe ütközik, az ügyet az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció elé kell terjeszteni. 130. A kinyomtatott szövegekben közölni kell azokat a határozatokat, amelyekkel az Apostoli Szentszék a fordítások felülvizsgálati engedélyét megadta, vagy meg kell említeni legalább magának a felülvizsgálati engedély megadásának a tényét, megjelölve a napot, a hónapot és az évet, valamint a Dikasztérium által kiadott határozat iktatószámát, ugyanazon szabályok megtartásával, amelyek fent, a 68. számnál szerepelnek. A kinyomtatott szövegekbôl két példányt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz kell eljuttatni. ======================================================================== Befejezés 131. A liturgikus fordításokra korábban egyenként megadott jóváhagyás hatályban marad, még ha azokban olyan alapelvet vagy kritériumot követtek is, amely különbözik a jelen Instrukcióban foglaltaktól. A jelen Instrukció hatályba lépésének napjától azonban új idôszak veszi kezdetét a javítások elvégzésére vagy a nemzeti nyelvek, ill. nyelvváltozatok liturgikus használatba vételére vonatkozó megfontolások újbóli megvitatására, valamint a nemzeti nyelveken eddig elkészített fordítások felülvizsgálatára. 132. A jelen Instrukció hatályba lépésének napjától számított öt éven belül a Püspöki Konferenciák Elnökei és a szerzetesrendek, ill. a velük azonos jogállású intézmények Legfôbb Elöljárói kötelesek bemutatni az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációnak egy rendszeres tervet a saját területükön vagy intézményükben nemzeti nyelvre lefordított liturgikus könyvekre vonatkozóan. [726] 133. Ezenkívül a jelen Instrukcióban elrendelt szabályok teljes mértékben alkalmazandók a már elkészített fordítások kijavítása során, sôt el kell kerülni, hogy az efféle javítások további halasztást szenvedjenek. Ez az új erôfeszítés remélhetôleg állandóságot hoz majd az Egyház életében, hogy ezáltal olyan biztos alap jöjjön létre, amely elômozdítja Isten népének liturgikus tevékenységét és a katekézis biztos megújításához is elvezet. A jelen Instrukciót, amelyet a Pápának a Bíboros Államtitkár Ôeminenciája 1997. évi február hó 1-jén kelt levelében (iktatószám: 408.304) adott utasítására az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció állított össze, maga II. János Pál Pápa a Bíboros Államtitkár Úr Ôeminenciája részére a 2001. évi március hó 20-án adott kihallgatáson jóváhagyta és Saját tekintélyével megerôsítette, elrendelve közzétételét és azt, hogy ugyanezen évi április hó 25-én lépjen hatályba. Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció székhelyén, a 2001. évi március hó 28-án Jorge A. Card. Medina Estévez Prefektus + Francesco Pio Tamburrino Érsek, Titkár ======================================================================== Jegyzetek [1] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés a Szent Liturgiáról, 1. 14. 21. 33; vö. Trentói Egyetemes Zsinat, XXII. ülés, 1562 szeptember 17.: Tanítás a Szentmise áldozatáról, 8. fej., DS 1749. [2] Egy adott szöveg idegen nyelvre fordításának eredményét latinul gyakran a versio, conversio, interpretatio, redditio, sôt a mutatio vagy transductio szavak jelölik, magát a tevékenységet pedig az ezekkel rokon igék fejezik ki. Ez a helyzet a Sacrosanctum Concilium rendelkezés és az Apostoli Szentszék számos jelenkori dokumentuma esetében is. Ezzel szemben a modern nyelvekben az efféle kifejezéseknek tulajdonított jelentés nem ritkán a változat vagy az eltérés értelmét hordozza az eredeti szöveghez és annak jelentéséhez képest. A félreértések elkerülése végett ez az Instrukció, amely kifejezetten errôl a tárgyról szól, elsôsorban a translatio kifejezést és a vele rokon igéket alkalmazza. Jóllehet ezek használata a latin stílus tekintetében egyfajta nyerseséget eredményez, sôt ún. neologizmusra emlékeztet, e kifejezések mégis egyfajta nemzetközi jelleggel bírnak és alkalmasak arra, hogy az Apostoli Szentszék szándékát korunkban közvetítsék, ill. hogy számos nyelvben könnyebben kerüljenek felhasználásra a tévedés veszélye nélkül. [3] Vö. Szentségi Fegyelmi és Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a nemzeti nyelvek bevezetésérôl a Szent Liturgiába, 1976 június 5., Notitiae 12 (1976) 300--302. [4] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Orientalium Ecclesiarum'' határozat a Keleti Egyházakról, 1. [5] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 4; ,,Orientalium Ecclesiarum'' határozat a Keleti Egyházakról, 2. 6. [6] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 38; VI. Pál pápa: ,,Missale Romanum'' apostoli rendelkezés, AAS 61 (1969) 217--222. Vö. Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 399. [7] Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: ,,Varietates legitimae'' IV. instrukció a Második Vatikáni Zsinat Szent Liturgiáról szóló rendelkezésének megfelelô végrehajtásáról, 1994 január 25., 17, AAS 87 (1995) 294--295; Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 397. [8] II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 38; Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 397. [9] VI. Pál pápa: Beszéd a Szent Liturgiáról szóló rendelkezést végrehajtó Testülethez, 1968 október 14., AAS 60 (1968) 736. [10] Vö. Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: ,,Varietates legitimae'' instrukció, 36, AAS 87 (1995) 302; vö. még Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 398. [11] Vö. II. János Pál pápa: ,,Vicesimus quintus annus'' apostoli levél, 1988 december 4., 20, AAS 81 (1989) 916. [12] Vö. VI. Pál pápa: Beszéd a liturgikus szövegek nemzeti nyelvekre fordításával foglalkozókhoz, 1965 november 10., AAS 57 (1965) 968. [13] Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: ,,Varietates legitimae'' instrukció, AAS 87 (1995) 288--314. [14] Szentségi Fegyelmi és Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a nemzeti nyelvek bevezetésérôl a Szent Liturgiába, 1976 június 5., Notitiae 12 (1976) 300--301. [15] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 36, 3. §; Szentségi Fegyelmi és Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a nemzeti nyelvek bevezetésérôl a Szent Liturgiába, 1976 június 5., Notitiae 12 (1976) 300--301. [16] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 36, 3. §; VI. Pál pápa: ,,Sacram Liturgiam'' motu proprio, 1964 január 25., AAS 56 (1964) 143; Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 27--29, AAS 56 (1964) 883; vö. Szentségi Fegyelmi és Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a nemzeti nyelvek bevezetésérôl a Szent Liturgiába, 1976 június 5., Notitiae 12 (1976) 300--302. [17] Vö. pl. Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: Szabályok a Szentmise eszperantó nyelven való végzésérôl, 1990 március 20., Notitiae 26 (1990) 693--694. [18] Vö. Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 41, AAS 56 (1964) 886. [19] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 33; ,,Dei Verbum'' dogmatikai rendelkezés az isteni Kinyilatkoztatásról, 8; vö. Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 2. [20] Vö. A Szent Liturgiáról szóló rendelkezést Vegrehajtó Testület: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez, 1967 június 21., Notitiae 3 (1967) 296; Bíboros Államtitkár: Levél az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció Pro-prefektusához, 1997 február 1. [21] Vö. Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: ,,Varietates legitimae'' instrukció, 1994 január 25., 53, AAS 87 (1995) 308. [22] Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: ,,Varietates legitimae'' instrukció, 1994 január 25., 39, AAS 87 (1995) 303. [23] Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: ,,Varietates legitimae'' instrukció, 1994 január 25., AAS 87 (1995) 288--314; vö. Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 397. [24] Vö. Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 40 a, AAS 56 (1964) 885. [25] Vö. VI. Pál pápa: Beszéd a liturgikus szövegek nemzeti nyelvekre fordításával foglalkozókhoz, 1965 november 10., AAS 57 (1965) 968; Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: ,,Varietates legitimae'' instrukció, 1994 január 25., 53, AAS 87 (1995) 308. [26] Vö. II. János Pál pápa: Beszéd az Amerikai Egyesült Államok néhány Püspökéhez ,,ad limina'' látogatásuk alkalmából, 1993 december 4., 2, AAS 86 (1994) 755--756. [27] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 33. [28] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 116; Szent Rítuskongregáció: ,,Musicam sacram'' instrukció, 1967 március 5., 50, AAS 59 (1967) 314; Istentiszteleti Szent Kongregáció: A ,,Iubilate Deo'' kötet kísérôlevele a Püspökökhöz, 1974 április 14., Notitiae 10 (1974) 123--124; II. János Pál pápa: ,,Dominicae Cenae'' levél, 1980 február 24., 10, AAS 72 (1980) 135; Beszéd az Észak-Amerikai Egyesült Államok Püspöki Konferenciájának néhány, ,,ad limina'' látogatásuk alkalmával fogadott tagjához, 1998 október 9., 3, AAS 91 (1999) 353--354; vö. Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 41. [29] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 35. 52; Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 54, AAS 56 (1964) 890; vö. II. János Pál pápa: ,,Catechesi tradendae'' apostoli buzdítás, 1979 október 16., 48, AAS 71 (1979) 1316; Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 65. [30] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Unitatis redintegratio'' határozat az Ökumenizmusról; ,,Nostra aetate'' nyilatkozat az Egyház viszonyáról a nem keresztény vallásokhoz. [31] Vö. VI. Pál pápa: ,,Laudis canticum'' apostoli rendelkezés, 1970 november 1., 8, AAS 63 (1971) 532--533; Szent Zsolozsma, Az Imaórák Liturgiája a Római Rítus szerint, második mintakiadás 1985, Az Imaórák Liturgiájának általános rendelkezései, 100; II. János Pál pápa: ,,Vicesimus quintus annus'' apostoli levél, 8, AAS 81 (1989) 904--905. [32] Vö. Trentói Egyetemes Zsinat: IV. ülés, 1546 április 8., A szent könyvek és hagyományok elfogadásáról és A Biblia Vulgáta- kiadásáról és a Szent Biblia értelmezésének módjáról, DS 1501-- 1508; II. János Pál pápa: ,,Scripturarum thesaurus'' apostoli rendelkezés, 1979 április 25., AAS 71 (1979) 558--559. [33] Vö. VI. Pál pápa: Beszéd a bíborosokhoz és a Római Kúria prelátusaihoz, 1966 december 23., 11, AAS 59 (1967) 53--54; vö. Beszéd a bíborosokhoz és a Római Kúria prelátusaihoz, 1977 december 22., AAS 70 (1978) 43; vö. II. János Pál pápa: ,,Scripturarum thesaurus'' apostoli rendelkezés, 1979 április 25., AAS 71 (1979) 558; A Szent Biblia Neovulgáta kiadása, második mintakiadás 1986, Elôszó az olvasóhoz. [34] Vö. Szent Zsolozsma, Az Imaórák Liturgiája a Római Rítus szerint, második mintakiadás 1985, Az Imaórák Liturgiájának általános rendelkezései, 100--109. [35] Vö. II. Vatikáni Zsinat: ,,Dei Verbum'' konstitúció, 22. [36] Vö. VI. Pál pápa: ,,Marialis cultus'' apostoli buzdítás, 1974 február 11., 30, AAS 66 (1974) 141--142. [37] Vö. Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: ,,Varietates legitimae'' instrukció, 1994 január 25., 53, AAS 87 (1995) 308. [38] Vö. Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: ,,Varietates legitimae'' instrukció, 1994 január 25., 53, AAS 87 (1995) 308; vö. Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 392. [39] Vö. Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 53. 57. [40] Vö. II. János Pál pápa: ,,Dies Domini'' apostoli levél, 50, AAS 90 (1998) 745. [41] Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 78. [42] Vö. Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 67. [43] Aquinói Szt. Tamás: Summa Theologiae, 2-II, 1, 9. [44] Vö. Hittani Szent Kongregáció: Közlemény, 1983 december 2., Notitiae 20 (1984) 181. [45] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 63 b; Istentiszteleti Szent Kongregáció: Nyilatkozat az új liturgikus szövegek népnyelvű fordításairól, 1969 szeptember 15., Notitiae 5 (1969) 333--334. [46] Vö. Kléruskongregáció és mások: ,,Ecclesiae de mysterio'' instrukció, 1997 augusztus 15., 1--3. 6--12, AAS 89 (1997) 861-- 865. 869--874. [47] Vö. Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 389. [48] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 36; vö. Egyházi törvénykönyv, 838. k., 3. §. [49] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 44; Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 40 b. 44, AAS 56 (1964) 885--886. [50] Vö. Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 40 d, AAS 56 (1964) 886. [51] Vö. Egyházi törvénykönyv, 838. k. [52] Vö. Istentiszteleti Szent Kongregáció: Nyilatkozat, 1970 május 15., Notitiae 6 (1970) 153. [53] Vö. II. János Pál pápa: ,,Vicesimus quintus annus'' apostoli levél, 20, AAS 81 (1989) 916. [54] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 36; VI. Pál pápa: ,,Sacram Liturgiam'' motu proprio, IX, AAS 56 (1964) 143; Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 27--29, AAS 56 (1964) 883; A Zsinat utáni munkákat koordináló és a Zsinat határozatait értelmezô Központi Bizottság: Válasz az elôterjesztett kételyre, AAS 60 (1968) 361; vö. Szentségi Fegyelmi és Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a nemzeti nyelvek bevezetésérôl a Szent Liturgiába, 1976 június 5., Notitiae 12 (1976) 300--302. [55] Vö. Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 30, AAS 56 (1964) 883; Szentségi Fegyelmi és Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a nemzeti nyelvek bevezetésérôl a Szent Liturgiába, 1976 június 5., Notitiae 12 (1976) 302. [56] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 36; Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 20--21. 31, AAS 56 (1964) 882. 884; Egyházi törvénykönyv, 838. k. [57] Vö. Az Egyházi Törvénykönyvet felülvizsgáló Pápai Bizottság: Ügyiratok, Communicationes 15 (1983) 173. [58] Vö. VI. Pál pápa: Beszéd a Szent Liturgiáról szóló rendelkezést végrehajtó Testület tagjaihoz és szakértôihez, 1966 október 13., AAS 58 (1966) 1146; Beszéd a Szent Liturgiáról szóló rendelkezést végrehajtó Testület tagjaihoz és szakértôihez, 1968 október 14., AAS 60 (1968) 734. [59] Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 397. [60] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Lumen Gentium'' dogmatikai rendelkezés az Egyházról, 13; vö. II. János Pál pápa: ,,Apostolos suos'' motu proprio, 1998 május 21., 22, AAS 90 (1998) 655--656. [61] Vö. Egyházi törvénykönyv, 838. k., 3. §. [62] Vö. Szentségi Fegyelmi és Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a nemzeti nyelvek bevezetésérôl a Szent Liturgiába, 1976 június 5., Notitiae 12 (1976) 302. [63] Vö. Szentségi Fegyelmi és Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a nemzeti nyelvek bevezetésérôl a Szent Liturgiába, 1976 június 5., Notitiae 12 (1976) 300--302. [64] Vö. Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a liturgikus könyvek kiadásában betartandó szabályokról azok modern nyelvekre történt lefordítását követôen, 1973 október 25., AAS 66 (1974) 98--99; Szentségi Fegyelmi és Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a nemzeti nyelvek bevezetésérôl a Szent Liturgiába, 1976 június 5., Notitiae 12 (1976) 300--302. [65] Vö. Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a liturgikus könyvek kiadásában betartandó szabályokról azok modern nyelvekre történt lefordítását követôen, 1973 október 25., AAS 66 (1974) 98--99; Szentségi Fegyelmi és Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a nemzeti nyelvek bevezetésérôl a Szent Liturgiába, 1976 június 5., Notitiae 12 (1976) 300--302. [66] Vö. Istentiszteleti Szent Kongregáció: Szabályok a liturgikus könyvek egységes fordításáról, 1970 február 6., Notitiae 6 (1970) 84--85; vö. Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 40 c, AAS 56 (1964) 886. [67] Vö. Istentiszteleti Szent Kongregáció: Szabályok a liturgikus könyvek egységes fordításáról, 1970 február 6., Notitiae 6 (1970) 84--85. [68] Vö. Istentiszteleti Szent Kongregáció: Szabályok a liturgikus könyvek egységes fordításáról, 1970 február 6., Notitiae 6 (1970) 85. [69] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Dei Verbum'' rendelkezés, 22; Egyházi törvénykönyv, 825. k., 2. §; A Keresztény Egység Elôsegítésének Pápai Tanácsa: Ökumenikus direktórium, 1993 március 25., 183--185. 187, AAS 85 (1993) 1104--1106; vö. A keleti Egyházak kánonjainak kódexe, 655. k., 1. §. [70] Vö. A Szent Liturgiáról szóló rendelkezést végrehajtó Testület: Elnöki levél, 1964 október 16., Notitiae 1 (1965) 195; VI. Pál pápa: Beszéd a liturgikus szövegek nemzeti nyelvekre fordításával foglalkozókhoz, 1965 november 10., AAS 57 (1965) 969; Istentiszteleti Szent Kongregáció: Szabályok a liturgikus könyvek egységes fordításáról, 1970 február 6., Notitiae 6 (1970) 84--85. [71] Vö. Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 23 c, AAS 56 (1964) 882; Egyházi törvénykönyv, 94. 117. 120. k.; vö. II. János Pál pápa: ,,Pastor Bonus'' apostoli rendelkezés, 1988 június 28., 65, AAS 80 (1988) 877. [72] Vö. II. János Pál pápa: ,,Apostolos suos'' motu proprio, 1998 május 21., 18--19, AAS 90 (1998) 653--654. [73] Vö. XII. Pius pápa: ,,Mediator Dei'' enciklika, 1947 november 20., AAS 39 (1947) 561--562; II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 44--46; VI. Pál pápa: ,,Sacram Liturgiam'' motu proprio, AAS 56 (1964) 141; Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 44--46, AAS 56 (1964) 886--887. [74] Egyházi törvénykönyv, 333. 360. k.; II. János Pál pápa: ,,Pastor Bonus'' apostoli rendelkezés, 1988 június 28., 62--65, AAS 80 (1988) 876--877; vö. Istentiszteleti Szent Kongregáció: Levél a Püspöki Konferenciák Elnökeihez a liturgikus könyvek kiadásában betartandó szabályokról azok modern nyelvekre történt lefordítását követôen, 1973 október 25., 1, AAS 66 (1974) 98. [75] Vö. Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: ,,Varietates legitimae'' instrukció, 1994 január 25., AAS 87 (1995) 288--314. [76] Vö. Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: ,,Varietates legitimae'' instrukció, 1994 január 25., 36, AAS 87 (1995) 302. [77] Vö. Római misekönyv, harmadik mintakiadás, Általános rendelkezések, 398. [78] II. János Pál pápa: ,,Dies Domini'' apostoli levél, 1998 május 31., 40. 50, AAS 90 (1998) 738. 745. [79] Vö. Egyházi törvénykönyv, 838. k., 2. §. [80] Vö. Egyházi törvénykönyv, 838. k., 3. §. [81] Istentiszteleti Szent Kongregáció: Nyilatkozat, 1970 május 15., Notitiae 6 (1970) 153. [82] Vö. Egyházi törvénykönyv, 826. k., 2. §; vö. még lent, 111. szám. [83] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 122; Szent Rítuskongregáció: ,,Inter Oecumenici'' instrukció, 1964 szeptember 26., 40 e, AAS 56 (1964) 886. [84] Egyházi törvénykönyv, 826. k., 3. §. [85] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 63 b; Istentiszteleti Szent Kongregáció: Nyilatkozat az új liturgikus szövegek népnyelvű fordításairól, 1969 szeptember 15., Notitiae 5 (1969) 333--334. [86] Vö. XII. Pius pápa: ,,Mediator Dei'' enciklika, 1947 november 20., AAS 39 (1947) 561--562; II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: ,,Sacrosanctum Concilium'' rendelkezés, 45.