Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Bernhard Liss Beszélgessünk! Hétköznapokra szánt lelkigyakorlatok házaspároknak A mű eredeti címe és kiadója: Bernhard Liss: Exerzitien im Alltag für Ehepaare Echter Verlag, Würzburg Fordította: Zöldyné Szita Erzsébet Iniciálé Munkaközösség Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalom A könyv elektronikus változata 1. Bevezetés 2. Családi tradíciók 3. Munka 4. Ünnep -- ünneplés -- a hétköznapok kultúrája 5. Erotikus kultúra 6. Szabadidô 7. Barátok 8. Konfliktusok megoldása 9. Vallásos élet A névtelen visszajelzések űrlapjai 2. Családi tradíciók 3. Munka 4. Ünnep -- ünneplés -- a hétköznapok kultúrája 5. Erotikus kultúra 6. Szabadidô 7. Barátok 8. Konfliktusok megoldása ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1995-ban jelent meg az Országos Lelkipásztori Intézet kiadásában az ISBN: 963 00 1851 9 azonosítóval. Az elektronikus változat az Országos Lelkipásztori Intézet engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog az Országos Lelkipásztori Intézeté. A program végén megtalálhatók a névtelen visszajelzések űrlapjai külön is, nyomtatás céljából. ======================================================================== 1. téma: Bevezetés Házaspároknak ez a lelkigyakorlat azt a különleges lehetôséget nyújthatja, hogy a házasságot mint szentséget, tehát hitbôl valót, mélyebben megértsék. Itt arról van szó, hogy a mindennapi élet ,,szokásos területét'' közelebbrôl megvizsgálják, hogy házastársukkal való kapcsolatukban az Istennel való találkozás lehetôségét fedezzék fel. Ha a házasság mint szövetség, Isten működésének hét szent jele közül az egyik, akkor nemcsak az úgynevezett vallásos élet az a hely, ahol ég és föld összeér, hanem a házaspár minden találkozása alkalmas arra, hogy Isten-élményt nyújtson. Aki lelkigyakorlatot akar végezni általában -- az egy erre a célra alkalmas házba vonul vissza. Ez a házaspárokra is igaz. Ilyen alkalmak során új erôt meríthetnek a közös életre. A szokatlan szituáció azonban olyan hangulatot teremthet, amely nem felel meg a mindennapi életnek. Így fennáll az a veszély, hogy a találkozás új formái, amelyeket a lelkigyakorlaton begyakorolnak, nem lesznek tartósak. Ebbôl a tapasztalatból született a ,,lelkigyakorlat mindennapokra'' gondolata. A házasságot ugyanis elsôsorban normális munkanapokon és az egészen szokásos hétvégén kell élni. Ha sikerül a házastársaknak a keresztény életet ilyen helyzetekben ,,begyakorolnia'', akkor fennáll a remény, hogy az egész további közös életet is ez fogja jellemezni. Az volt a tapasztalatom, hogy az októbertôl májusig terjedô idôszak a legalkalmasabb ilyen ,,mindennapi'' lelkigyakorlatokra. Ezen hét hónap alatt a párok 8 alkalommal, havonta találkoztak. Ezen alkalmak során minden pár egyénileg tervezte meg következô 4-5 hetét. A májusi találkozóra kiderült, hogy a begyakorlás a lelkigyakorlat értelmében lehetséges. Késôbbi visszajelzések megerôsítettek abban, hogy a lelkigyakorlatok hatása tartós lehet. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem nagyszabású felismerésekrôl van szó, hanem komoly cselekvésrôl. A partnerbeszélgetések révén a kapcsolat annyira elmélyül, hogy benne Isten-tapasztalatok válnak lehetségessé. Hogy tényleg megtörténnek-e, ez a kegyelem dolga. Nem lehet se tervezni, se ,,megcsinálni''. Ôsi hagyomány szerint azonban lehetséges, hogy nyitottá tegyük magunkat Isten bennünk való működésére. Errôl van szó. Vannak párok, akiket egy ilyen lehetôség lenyűgöz és kétségük van afelôl, hogy alkalmasak-e erre, mivel kapcsolatukat hiányosnak élik meg. E mögött az ideális keresztény házasság illúziója áll, amely nem létezik, amelyrôl azonban esetenként romantikus túlzással fantáziálnak. Ezért a következô bátorítás: a ,,lelkigyakorlat a mindennapokra'' olyan pároknak szól, akik egészen normális, tehát hibákkal megterhelt házasságban élnek. Azonban a javasolt gyakorlatokat ne értsük félre. Egy akut krízis esetén nem helyettesíthetik a szükséges terápiát. Ebben a könyvben a ,,mindennapok lelkigyakorlatának'' tapasztalatait mutatom úgy be, hogy: -- egy házaspár végzi (A forma) -- házaspár-csoportok végzik (B forma) -- klasszikusan, vezetôvel tartják (C forma). A siker szempontjából mindhárom formában az a döntô, hogy mindkét partner a teljes 7 hónap alatt a követelményeknek meg akar-e felelni. Aki ezt a lelkigyakorlatot választja, a kezdetkor vegyen egy füzetet, amelybe minden lépés belekerül: --> A válaszok a ,,személyes utánagondolás'' pontjaira. --> Gondolatok a párbeszélgetésrôl a mindenkori téma kapcsán. --> A ,,nem tematikus'' beszélgetéseknél a partner azon közlései, amelyeket fontosnak vagy újnak tartanak. --> Új felismerések, amelyek idôközben adódnak, különösen akkor, ha Istent fedezik fel a házaspári kapcsolatban. A lelkigyakorlat menete A jó áttekintés érdekében a három felsorolt forma alkalmazása esetén adunk útmutatást. Az idôigény témánként kb. 3 óra (= havonta 3 óra!). A partnerbeszélgetésekre vonatkozó útmutatásokat külön kiemeljük. Ezek a beszélgetések a havi találkozások között zajlanak és általuk a házastársi kapcsolat új szakasza indulhat be. Az ,,A'' forma nagy intenzitású és egészen személyes folyamatot tesz lehetôvé. A ,,B'' forma egy már meglévô csoport közös tapasztalatát és szolidaritását növelheti. A ,,C'' forma a lelkigyakorlat vezetôje révén állandó impulzusokat jelent, amely a kimerülés ellen hat és ezenkívül megteremti a lehetôséget olyan kapcsolatokra és barátságokra, amelyek gyakran új házasközösségek kialakulásához vezetnek. ,,A'' forma -- házaspár személyes lelkigyakorlata Havonta egyszer négy-öt hetes idôközönként 2-3 órás együttlétet kell szánni a 8 téma alapos feldolgozására. A lelkigyakorlat menetére a következôt ajánljuk. (1) Ráhangolás Csöndes elmélkedés, közös ima vagy a témánál megadott szöveg meghallgatása. (2) A téma értelmezése A 8 fejezet megfelelô részeit lehet együtt olvasni, vagy az egyik házastárs olvassa fel. (3) Egyéni utánagondolás Ezen rész által válik tudatossá, hogy mindegyik partner külön személyiség, saját gondolatokkal, saját kívánságokkal, tapasztalatokkal, kérdésekkel, kétségekkel és beidegzôdésekkel. A konkrét kérdések kapcsán készített jegyzetek az ezt követô partnerbeszélgetés alapjául szolgálnak. (4) Partnerbeszélgetés a téma kapcsán Az egyes fejezetekben található konkrét javaslatok alapján. (5) Feljegyzések a beszélgetésekrôl Lehetôleg közvetlenül a beszélgetés után jegyezzük föl, hogy mit tartottunk fontosnak társunk közléseibôl és hogy mi volt ezekbôl új számunkra. A leírtakat olvashassa el társunk is. (6) Tervezés A ,,téma nélküli partnerbeszélgetés'' lényeges eleme a lelkigyakorlatnak a következô négy-öt hétben. Együtt döntsünk arról, --> hogy milyen gyakran történjen, --> hogy milyen hosszú legyen, --> hogy milyen tapasztalatokra legyünk figyelemmel a jövôben a partnerbeszélgetés alkalmával. Amíg az elôzô beszélgetés (4) egy bizonyos területét ölelte fel az életnek, addig a közbensô idôben a partnerbeszélgetéseknek nincsen meghatározott témája. Ez sokak számára nehézséget okoz, de lényeges feltétele annak, hogy a ,,személytôl személyig'' érô nyitás lehetôvé váljon és ne csak ,,valamirôl'' beszéljenek. Mivel a partnerbeszélgetés nem csak azt jelenti, amit általában jó beszélgetésnek hívunk, az alábbiakban összefoglalva láthatjuk a házastársi kommunikáció ezen különleges módjának szabályait. A ,,partnerbeszélgetés téma nélkül'' különbözik a többi jó beszélgetéstôl, mert: * Az elôre megállapított idôpont: nem a pillanatnyi hangulattól függ, hanem a kapcsolat érdekében egyeztetett ,,szervízrôl'' van szó, amelyet minden esetben elvégeznek. * A szabályosság: a házaspár eldönti, hogy mi felel meg az ô személyes helyzetüknek. Ajánlatos legalább 14 napos ritmust betartani, de jó a heti beszélgetési alkalom is. * A megbeszélt idôtartam: nem addig beszélünk, ,,amíg van idô'', hanem egy elôre megállapított idô keretén belül. * Ha nehéz is, a hallgatás fázisait meg kell tartani, ne vágjunk közbe. A kapcsolat kell, hogy olyan értékes legyen a házastársak számára, hogy a betartott idôhatárokon belül a kapcsolat számára a fejlôdés lehetôségeit meglássák, és nem baj, ha pillanatnyilag nem is érzik a fejlôdés sikerének bizonyosságát. * A felelôsség váltakozik: a házastársak váltakozva felelôsek az idôpont, a helyszín kiválasztásáért és a nyugodt légkör megteremtéséért. A kiválasztás nem azt jelenti, hogy a felelôs egyedül meghatároz dolgokat, hanem azt, hogy idôben figyeljen arra, hogy a megfelelô megegyezés megtörténjen. Partnerbeszélgetés téma nélkül Alapszabályok * Az a partner, aki a beszélgetésért való felelôsséget vállalta, kezdje is el a beszélgetést. Mintegy negyedóráig beszélhet, vagy akár hallgathat is anélkül, hogy a másik félbeszakítaná. Ugyanez érvényes a másik félre: negyedórája neki is legyen. * A beszélô igyekszik, hogy bepillantást engedjen saját belsô történéseibe, amennyiben: saját érzését fejezi ki (,,tegnap féltem, aggódtam, mert...''); saját véleményét mondja el (,,én szívesen olvasok újságokat''); saját kívánságát fejezi ki, érthetôen (,,jövô nyáron szeretnék''). * A hallgató társ érdeklôdve figyel és nem kérdez, kivéve, ha valamit nem értett (,,most tegnapról beszélsz vagy általában?'') * A nehézségeknél fontos, hogy megértést és együttérzést fejezzünk ki és ne tanácsokat adjunk (,,ez biztosan feldühített'', és nem: ,,miért nem próbáltad meg, hogy?'') * Gyakorlati kérdéseket, amelyeket a házastársaknak meg kell vitatniuk, és amelyekben döntéseket kell hozniok, máskor beszéljünk meg, itt ne problémákról legyen szó, hanem éljünk a lehetôséggel, hogy társunk számára saját belsô életünket megnyissuk. (Pl.: autóvásárlás, ne arról beszéljünk, hogy mibôl vennénk meg, hanem: ,,ha autót vennénk, az lenne az érzésem...'') ,,B'' forma -- házaspár lelkigyakorlata közösségben Javasoljuk, hogy a nyolc találkozó mindegyikén más-más személy legyen a moderátor. (1) Ráhangolódás A moderátor felolvassa a megadott szöveget. Ezután az elmélkedéshez csendet teremtünk. (2) A téma értelmezése A moderátor fölolvashatja a megfelelô szöveget, vagy saját szavaival mondja el. (3) Egyéni utánagondolás A moderátor lassan fölolvassa az egyes kérdéseket, maga is elkészíti személyes jegyzeteit és ügyel rá, hogy minden résztvevônek elég ideje legyen az átgondolásra. Ennél a fázisnál kedvezô, ha mindenki keres magának egy helyet, ahol ,,elég tere van'', a többiek nem zavarják, és ahol úgy érezheti, hogy önmagának készít jegyzeteket. (4) Partnerbeszélgetés A javaslatok, útmutatók minden egyes fejezetben megtalálhatók. Fontos, hogy minden párnak külön helyiség álljon rendelkezésére, ahol zavartalanul tudnak beszélgetni. Erre a részre elôreláthatólag egy teljes órát kell rászánnunk. (5) Tapasztalatcsere A csoportos megbeszélésre minden fejezetben vannak javaslatok. Nem arról van szó, hogy a partnerek beszélgetését a csoportban folytassuk. Még ha a házaspárok egymás között nagyon nagy bizalmat élveznek is, a partnerbeszélgetés bensôségessége akkor is más dolog. A tapasztalatcserében az a kompetencia fejezôdik ki, hogy a keresztény házaspárok gazdagíthatják egymást élettapasztalataik megbeszélésével. Lehet, hogy egyeseket bátorítani kell: ôk is képesek arra, hogy a többiekkel közöljék és megosszák tapasztalataikat. Beszédre azonban ne kényszerítsünk senkit. (6) Tervezés A csoportbeszélgetés után kell hogy maradjon idô arra, hogy minden egyes házaspár itt és most megtervezze a következô 4-5 hetet. Lásd fentebb a (6) pontot az ,,A'' formánál. (7) Befejezés A moderátor gondoskodik egy megfelelô ima, ének vagy egy rövid meditáció révén a találkozó lezárásáról. Szövegajánlat minden téma után található. A csoportos találkozás alkalmával történt párbeszélgetésekrôl és a köztes idôben, téma nélkül folyó párbeszélgetésekrôl a jegyzeteket otthon készítik el a házaspárok (lásd fenn!). ,,C'' forma -- házaspárok csoportos lelkigyakorlata vezetôvel A menet ugyanaz, mint amit házascsoport részére (,,B'' forma) 6 lépésben fentiekben leírtunk. A vezetô nagyjából a moderátor szerepét veszi át. Mindenekelôtt a kedvezô külsô körülményekrôl kell gondoskodnia: --> nyugodt légkör, különösen kezdetben szabad, laza leülés lehetôsége, fôként az egyéni átgondoláskor --> elég helyiség a párbeszédekhez --> csoportképzés --> megfelelô helyiség a csoportok tapasztalatcseréihez. Elôfeltételek Félreérthetetlenül be kell mutatni az érdekelteknek, hogy mire vállalkoznak, ha ezt a lelkigyakorlatot választják. Mivel ez a résztvevôktôl az alábbiakat igényli: --> mindkét partner vegyen részt minden találkozón --> készek legyenek ,,névtelen visszajelzéseket'' adni --> szánják rá magukat a találkozók közti párbeszélgetésre --> ne legyen olyan halmozott válságban a házasságuk, amely házassági tanácsadó vagy terápia igénybevételét teszi szükségessé --> idô. Idô Minden találkozóhoz kb. 3 és fél óra szükséges, ahol egy teljes óra kell a partnerbeszélgetésekre, és egy teljes óra a csoportban való megbeszéléshez. ,,Névtelen visszajelzés'' Elônyös, ha a vezetô minden találkozó alkalmával a pár névtelen visszajelzését kéri azért, hogy a lelkigyakorlat során a párok motivációját újra és újra erôsíthesse. A találkozó végén megkapják a megfelelô lap xeroxozott másolatát, amelyet a következô találkozó elôtt borítékban leadnak. Több mint száz párral vezettem ,,lelkigyakorlatot a mindennapokra'', írásbeli visszajelzéseikbôl minden fejezet végén szó szerinti idézeteket adok közre, hogy a résztvevôk által megélt folyamatokat megmutathassam. ======================================================================== 2. téma: Családi tradíciók (1) Ráhangolódás ,,Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.'' (Mt 18,20) (2) A család ahonnan származom és ennek jelentôsége a házasságban Minden házasfél elvárásokat, szokásokat és alapvetô beállítódásokat hoz magával a házasságba, amelyek eddigi élete során alakultak ki. A beállítódások annál mélyebbek, minél korábbi benyomáson alapulnak. Létrejöttükben elsôsorban a szülôket, a szülôket helyettesítô, és más fontos személyeket (akik a családban éltek) tekinthetünk döntôeknek. Az embernek gyakran nehéz, hogy ezeket a ,,beépített hozományokat/mérgeket'' felismerje. Gyakran lényeges különbség van a tudatos életszemlélet és az automatikus viselkedés között, az utóbbit nagyrészt a tudatalatti erôk kormányozzák. ,,Aha-élménnyel'' ér föl, ha a beszélgetô partner olyan sajátságokra mutat rá, amelyek addig még nem tűntek föl és nem tudatosultak a másikban. Például: ,,apádra emlékeztet, ahogyan szüneteket tartasz beszéd közben''. Az érintett félnek bizonyos körülmények között nehezére esik elfogadni az ilyen megjegyzéseket. Ha pl. az apával való kapcsolata inkább rossz volt, vagy éppen az említett sajátosságot érezte zavarónak, automatikusan tiltakozni fog az apjával való ilyen összehasonlítás miatt. Aki ezt, a felismeréssel szembeni belsô ellenállást nem gyôzi le, elmulaszt egy lehetôséget, hogy életét tudatosabb irányba vigye tovább. A házasok közös életében az ilyen tudatosság különleges jelentôségű. Minden olyan szokást, amelyet a partner zavarónak talál, csak akkor lehet megváltoztatni, ha az érintett is felismeri. Csak ekkor van egyáltalán lehetôsége arra, hogy magatartásának zavaró voltát önmaga elôtt bevallja. Egy példa: egy férj a beszélgetés során -- mint az gyakran elôfordul -- egyre hangosabb lesz. Felesége végül -- amint gyakran szokta -- így szól: ,,Nem kell kiabálnod, ha valamit mondani akarsz nekem.'' Erre a férj -- meggyôzôdve arról, hogy az igazságot mondja --: ,,Egész nyugodt vagyok, megint beképzelsz valamit.'' Könnyen érthetô, hogy ez a férj felesége ,,rosszindulatú megjegyzése'' miatt megbántva érzi magát, s ennek következménye csak a beszélgetés légkörének romlása lehet. További példa: egy házasság konfliktushelyzetének megoldásakor egy alkalommal azt fedeztük fel, hogy a nehézségéket okozó agresszív viselkedés mindig a reggeli órákban jelentkezik. A beszélgetések során fény derült a következô elôzetes dolgokra: a feleség olyan családból származott, ahol este mindig sokáig fennmaradtak, és reggel ennek megfelelôen sokáig akartak aludni. Mint kislány szinte soha nem reggelizett, legfeljebb indulás közben ivott egy korty kávét. Mindig sietett, hogy elérje a buszt. A férj családjában ezzel ellentétben rendes reggelihez terítettek, és reggel még egy kicsit beszélgetni is tudtak egymással. Ha a férj ,,idôben'' akarta felébreszteni feleségét, az asszony rendszeresen rossz hangulatú volt. A férj rosszkedvű lett, mert a közös reggelinél nem volt nyugalom. A házaspár felfedezte, hogy olyan konfliktust örökölt, amely az ôket felnevelô családok különbözô szokásaiból adódik (sôt a szokások különbözôségeibôl!). Így vált lehetôvé hogy közös életüket tudatosan saját elképzeléseik szerint szabadon alakítsák. Természetesen sok más jellemzô példa is van. Gondoljunk csak azokra az elvárásokra amelyek a karácsony megünneplésével kapcsolatosak. Általában feltételezik, hogy a partner hasonlóan érez, mint ôk. A másik családban honos szokások ismerete sem sokat segít. Fontos lenne, hogy nem tudatos indíttatásainkat tudatos szintre emeljük. Ez egyéni ,,utánagondolást'', valamint partnerünkkel ,,beszélô viszonyt'' követel meg. Csak azután lehetséges, hogy tényleg arra az emberre hangolódjunk rá, akit szeretünk. Így elkerülhetjük a csalódásokat és a szemrehányásokat sôt, felszabadultabb közösséget és bensôségesebb kapcsolatot tudunk kialakítani. A közös élet a keresztények számára nagyobb jelentôségű, mint az az érzés, hogy a számomra kedves lényben kedvem telik. Jézus ígérete: ,,Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük'' -- házastársaknak azt a tudatot ajándékozhatja, hogy ôk együtt az egyház, ,,családegyház'', ahol Jézus Krisztus összegyűjti azokat, akik ôt követni akarják. A különbözô családi tradíciók, hagyományok örökségébôl tudatosan közös életet alkotni olyan út, amely lehetôvé teszi, hogy a Krisztussal való egységet elevenen megtapasztaljuk. Házaspárok gyakran a régi zavarok leküzdése után lélegeznek fel elôször és fedezik fel a hit révén, hogy mit jelent: Jézus velünk van. A félreértések elkerülése végett; nem arról van szó, hogy hasonló hajlamokat fedezzünk fel egymásban, hanem hogy megbirkózzunk különbözôségeinkkel, amelyek olyan szabályokat igényelnek, amelyeket mindkét partner jóérzéssel elfogad. Ez gyakran nagy kihívást jelent. Természetesen elôször csak a megvizsgálandók kis részét lehet felismerni. Fontos, hogy ezekre a vizsgálódásokra kedvet kapjanak a házaspárok, így a hétköznapok különféle helyzetei újabb felfedezéseket tesznek lehetôvé. (3) Egyéni utánagondolás * Hogyan laktunk a családban, ahonnan származom? Hol tudtam egyedül lenni? Hol voltunk együtt? * Milyen volt a légkör? Nyugodt? Hangos? Mérgeskedô? Békés? Kedélyes? * Hogyan éltünk? Milyen volt egy hétköznapi reggel? Mikor ültünk együtt az asztalnál? Milyen volt ekkor a hangulat? * Milyen mondatokra, kifejezésekre emlékszem, amelyeket apám vagy anyám gyakran használt? * Imádkoztunk-e együtt? Mikor? Hogyan? Észre lehetett-e venni, ha egyedül is imádkozott valaki? * Voltak-e beszélgetések a hitrôl? Ki, kivel, hogyan beszélgetett? * Volt-e az apa és anya közötti nézetkülönbségeknek, veszekedéseknek egy bizonyos mintája, amely gyakran ismétlôdött? Voltak-e szemrehányások? Milyenekre emlékszem? Volt-e olyan, hogy valaki büntetôleg hallgatott? Ki kezdte a békülést? * A pénz kezelése: takarékos -- nagyvonalú? Mindig kevés volt belôle? * Kirôl, vagy milyen csoportokról beszéltek a családban lekezelôen? * A családban kihez voltam leginkább bizalommal? Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének Az elsô partnerbeszélgetés elôtt adjuk meg a résztvevôknek a legfontosabb beszélgetési szabályokat: --> 1. Bepillantást engedünk partnerünknek a saját érzéseinkbe, gondolatainkba, élményeinkbe, emlékeinkbe. --> 2. Mint hallgató fél határozott érdeklôdést fejezzünk ki, ne vágjunk közbe és ne kérdezzünk közbe! Ezenkívül kapja kézhez minden pár az alábbi javaslatot a partnerbeszélgetés segédleteként. (4) Partnerbeszélgetés a ,,családi tradíciók'' témában 1. Válassza ki jegyzeteibôl, hogy mit szeretne partnerének elmondani. 2. Döntsék el, hogy ki kezdje. Ne csak a külsô körülményekrôl beszéljen, hanem elsôsorban arról, hogy milyen érzései voltak a kérdéses alkalomkor. Mint hallgató fél mutassa ki érdeklôdését az elmondottak iránt, de ne vágjon közbe! 3. Ha marad rá idô, próbálják meg közösen kitalálni, hogy: --> hol látnak különbséget a két családi tradíció között, --> hol vannak átfedések, --> látnak-e már most olyan következtetéseket, amelyek közös életükre hatással lehetnek. Ha ezekre a kérdésekre nem maradna idô, halasszák ezeket a megfontolásokat egy külön alkalomra. Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének Az elsô találkozó alkalmával alakítjuk ki a csoportokat, amelyek a következô 7 hónap alatt állandóak maradnak. Ezt segítheti egy ,,bemutatkozó kör'' elindítása a partnerbeszélgetés után. * A résztvevôkben tudatosítjuk, hogy a bemutatkozás alapján a következô lépés a csoportok kialakítása lesz. * A bemutatkozáskor elsôsorban saját házasságukról, családjukról mondjanak valamit, és arról, hogyan döntötték el, hogy részt vesznek a lelkigyakorlaton. * Minden pár kapjon egy lapot kézbe, amelyen a résztvevôk neve szerepel, ez megkönnyíti közös döntésüket: mely párokkal szeretnének egy csoportban lenni. A bemutatkozás után felszólítjuk a párokat, hogy építsenek kapcsolatokat annak érdekében, hogy 5 párból álló csoportok alakuljanak ki. Semmi esetre se legyen egy csoportban 6 párnál több. Minden csoportban kiválasztanak egy házaspárt, aki a lelkigyakorlat vezetôjével tartja a kapcsolatot a csoport nevében (ha valaki betegség miatt nem jöhet vagy egyéb komplikációk). Ez a pár legyen könnyen elérhetô. Ezután a csoportoknak lesz még idejük a beszélgetésre. Ehhez az alábbi javaslatot kapják meg írásban: (5) Tapasztalatcsere a csoportban 1. Ismerkedjenek meg egy kicsit közelebbrôl. Meséljenek valamit arról a családról, amelyben felnevelkedtek. 2. Ha lehet, beszéljenek arról, milyen hatással vannak az ôket felnevelô család hagyományai a mostani családjuk szokásaira. (6) Tervezés Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének A záróbeszélgetésben el kell dönteni, mi legyen, ha valaki nem tud eljönni a tervezett találkozók valamelyikére, --> ha az egyik partner nem tud eljönni, a másik feltétlenül jöjjön el! Ajánlatos a hiányzónak a partnerbeszélgetés alkalmával levelet írni és az ,,egyéni utánagondolás'' feljegyzéseit utólag átbeszélni. --> ha egyikôjük se tud jönni, akkor a lelkigyakorlat vezetôje építsen személyes levélben hidat hozzájuk a következô találkozásig. Utolsó információként a következô 4-5 hét partnerbeszélgetéseirôl kell néhány dolgot közölni: * nincs elôre meghatározott témájuk, * alapszabályok (lásd bevezetés), Azután felkérjük a párokat, hogy maguknak rögzítsék az alábbiakat: * milyen gyakran akarnak párbeszélgetést? * milyen hosszúak legyenek ezek? * ki legyen elôször a felelôs? Családi tradíciók -- lezárás -- meditációk Egy nagy összefüggés része vagyok. Elôttem számtalan generáció. Én utánam is tovább megy az élet. Ki vagyok én? Mi személyiségem lényege? Életem gyökerei Apámnál, Anyámnál erednek. Alapadottságaimat, amelyeket életutamra tôlük kaptam; szüleiktôl, nagyszüleiktôl örökölték. Így születtem. Azután jöttek a külsô befolyások. Apámtól, Anyámtól és más, számomra fontos emberektôl is. Komplikált hatások érleltek felnôtté. Saját erômbôl fejlôdhetek tovább, de csak akkor, ha tudom, hogy mi minden van bennem. Teljesen elölrôl nem kezdhetem. A már megindult növekedést azonban önállóan továbbvihetem. Házasságomban is, azzal a szeretett emberrel, akit éppúgy kitörölhetetlen hatások értek családjában, csak másképp, mint engem. Két világ vagyunk, különbözô, de összetartozó. Egy új világot alakíthatunk ki, olyat, amilyen még nem volt. Egy olyan világot, amilyet Isten akar. Micsoda lehetôség! Ha megismerjük egymást, mindenestôl, ami bennünk van: örökség, külsô hatások, saját kibontakozás. Lelkigyakorlat házaspároknak a mindennapokra Név nélküli visszajelzés -- 1. hónap 1. Partnerbeszélgetésünk az 1. találkozó alkalmával milyen volt? férj feleség nyílt O O akadozó O O nehézkes O O 2. A biztosított idô férj feleség megfelelô O O túl rövid O O túl hosszú O O 3. A családi tradíciók témánál társam közléseibôl a következô volt fontos számomra férj | feleség | | | | 4. Az elmúlt hónapban..... párbeszélgetést folytattunk. Ezek a megbeszélések milyenek voltak? férj feleség nyíltak O O akadozók O O nehézkesek O O 5. Házastársam közléseibôl számomra a következô volt fontos: férj | feleség | | | | A visszajelzésekbôl (A szerzô közlése) A ,,családi tradíciók'' témához társam közléseibôl a következô volt fontos nekem: * Világossá vált elôttem, hogy feleségem szülei több idôt és kevesebb anyagi jólétet adtak gyerekeiknek és én ezt jónak, helyesnek tartom. Szüleim teljesítménymotiváltak voltak. * Nagy jelentôségű volt nekem férjem azon megjegyzése, hogy az én családomban boldogabb gyerekkora lett volna. * Feleségem anyja nagyon szigorú volt, többször meg is verte a lányát. Apja emberségesebben bánt vele, talán ezért volt feleségemnek több bizalma hozzá. * Férjem családjában a munka és a szorgalom volt a legfontosabb. * Férjemet inkább a nagymamája, mint édesanyja nevelte. Ezért nincs jó kapcsolatuk, annak ellenére, hogy édesanyja nálunk lakik. * Ha a helyzet zűrös, olyan viselkedési formák szerint élek, amelyek az engem felnevelô családra jellemzôek, én azonban negatívnak tartom ôket. * Feleségem családjában nem volt közösség. A gyerekek irigyelték egymástól az ételt. * Férjem kevés beszélgetést hallott gyerekkorában. * Új volt nekem, hogy anyósomék házasságában is voltak nehézségek. Eddig úgy tűnt, hogy a feleségem családjában minden rendben volt. * Feleségemnek pótanyaként kellett testvéreire vigyázni és felelôsséget vállalni értük. * Feleségem kemény küzdelemre kényszerült, hogy kiharcolja jogait a családjában. * Férjem nem tapasztalta meg úgy a közösséget a családjában, mint én. * Apósom jósága és gyermekeinek ebbôl fakadó bizalma a beszélgetés alkalmával vált elôször világossá elôttem. * Férjembe bevésôdtek szüleinek jellemzô tulajdonságai: könnyen felfortyanó, parancsoló apa, elsimító, jóvátevô anya. Most jobban értem, hogy egy bizonyos szituációban miért reagál úgy. * Feleségem elmondta, hogy ô nagyon erôsen befolyásolta apját, jobban, mint az anyja. Ezért jött létre apa és lánya között olyan intenzív kapcsolat. * Mélyen érintett, hogy férjem családjában milyen fizikai erôszakot alkalmaztak. Meglepett, ahogy a gyerekek születésnapját ünnepelték. Egészében véve férjem jól érezte magát otthon. * Az anya volt az uralkodó. Az apa gyakran mondta: ,,Semmit se mondok, úgy sincs értelme.'' * Érdekes volt felismerni, hogy még mindig úgy kezdem a napot, mint szüleim házában egykor. * Szívesen alszom reggel sokáig. Édesanyám ilyenkor mindig hagyott. Reggelente a férjemet ez nem zavarja, nekem fontos volt ezt hallani. * A szülôk alig mutatták ki konfliktusaikat. Fôleg a nagymama volt az, aki hallgatásával büntette a többieket. * A konfliktusoknál mindig arról volt szó, hogy aludni kell rájuk egyet. * Férjem családjában a közös étkezéseknél mindig volt idô beszélgetésekre. * Férjem hithez való viszonyát megzavarta, hogy anyja kényszerítette: azt kell hinnie, amit az édesanyja hisz. * Nagyon mélyen érintett az, hogy férjemnek gyerekkorában nem volt, akihez bizalommal fordulhatott volna, és gyakorlatilag sosem lehetett egyedül. Anyjával kapcsolatban gyakran úgy érezte, hogy elutasítja ôt. * Feleségem, mint vágyott második gyermek, a családban elônyös helyzetben volt és szülei szeretetének középpontjában állt. * Férjemben mély nyomot hagyott a 8 év kollégiumi élet. * Férjem félt az iskolától. Bár tudtam ezt, elôször a beszélgetések során vált elôttem világossá, hogy mit jelent ez még ma is neki. ======================================================================== 3. téma: Munka (1) Ráhangolódás ,,Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre vagytok hivatva egy testben. Legyetek hálásak. Éljen bennetek elevenen Krisztus igéje. Tanítsátok és intsétek egymást nagy bölcsességgel. Énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent dalokat Istennek. Bármit szóltok és tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek és adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.'' (Kol 3,15-17) (2) A munka jelentôsége a házasságban Isten az embert nem egy kész világba helyezte. Kezdetben a Föld olyan volt, mint egy óriási építési terület, ahol minden szükséges anyag bôséggel rendelkezésre állt, hogy a Föld minden teremtménye számára igazi otthon legyen. Az ember, mint Isten képmása teremtô erôvel rendelkezik, azaz kreatív, s feladata ennek az ,,otthonos'' világnak a tervezése és megvalósítása. Ezért munkálkodik. A következô gondolatokban a munka szó tágabb értelemben véve szerepel, nem csak mint házon kívüli, pénzkeresô tevékenység. A munka fogalmának ilyen értelmezése különösen fontos a háziasszonyok számára, akiknek tevékenységét azért nem tartják munkának, mert nem kapnak érte bért. Fontos, hogy az ember fölfedezze, milyen képességeket kapott életútjára, amelyekkel a Föld szebbé formálásához a lehetô legjobban hozzájárulhat. Ily módon az emberi társadalom számára minden emberi munkának jelentôsége van. A látszólag legkisebb tettnek is megvan a helye a sok erô nagy összjátékában. A munkát vizsgálhatjuk olyan szempontból, hogy mit jelent az egyes ember számára. A különbözô képességek közül egyesek a munka révén különlegesen kifejlôdtek. Ez öntudatot és kielégülést nyújt. Az ember szívbôl örülhet az általa létrehozott értékeknek és ha hívô, fellelheti bennük azt, hogy Isten milyen nagyszerű. Minden munka együttdolgozás is, amely az egyént embertársaival kapcsolja össze. Van néhány foglalkozás, ahol ezt a szempontot nem olyan könnyű meglátni, mégis mindenütt megtalálható. Minden ember, aki munkájába igazán beleadja a saját képességeit és késztetéseit, saját érdekein túl a többiek szükségleteinek kielégítését is szolgálja. Itt az önszeretet és az embertárs iránti szeretet megbonthatatlan egysége válik láthatóvá. Az együttdolgozás szükséglete lehetôséget ad arra, hogy az embertárs iránti érzékünket fejlesszük és a többiek számára értékesek, úgyszólván nélkülözhetetlenek legyünk. Kézenfekvô, hogy ez mennyire fontos egy kereszténynek: az Evangélium egyetlen felszólítás arra, hogy Isten iránti szeretetünket embertársaink iránti szeretettel mutassuk ki. Minden házaspár, férj is, feleség is, megteszi a maga dolgát. A munka most vázolt jelentôsége a kapcsolat szempontjából is fontos. Olyan tevékenységeket soroltunk ide, amelyek a személy közérzete szempontjából döntôek: legyen tudatos helye a társadalomban, legyen mások számára is fontos, stb. Természetes, hogy ezek befolyással vannak a házastársi közösségre. Bár a munkahelyek általában távol vannak, az ott eltöltött idô hatása érezhetô a közelség óráiban is. Nem szabad elhallgatni, hogy a napi munkával milyen megterhelések járnak. Nem a Paradicsomban élünk, hanem meg kell küzdenünk a bűn által okozott nehézségekkel, bajokkal. A foglalkozás gyakorlása közben a negatívumok hatása nemegyszer olyan erôs lehet, hogy az egyén már úgy érzi, összeroppan. Itt válik érthetôvé, hogy a házasság és a munka hogyan függ össze. Aki megértést és együttérzést talál társában, annak inkább lesz ereje arra, hogy különösen nagy terhelés alatt is kitartson. Itt nem partnerünk foglalkozásának részletes ismeretérôl van szó, hanem arról a készségrôl, hogy együtt hordozzuk azt, ami a szeretett embert munkája közben mozgatja, terheli. Ily módon magának Istennek jelenlétét is megérezhetjük, mint például a következô szituációban: A férj hetek óta munkahelyi problémákkal küzdött, amelyeket megoldhatatlannak talált. Mivel nem hitt a jó kimenetelben, nem akarta feleségét ezzel szembesíteni, aki a legkisebb gyermek miatt amúgy is leterhelt volt. Ekkor történt, hogy a felesége egy este megkérte, beszéljen a gondjairól. A férj kedélye ugyanis megmutatta, hogy rendkívüli problémája lehet. A férj meglepôdött és megkönnyebbült. A felesége akkora érdeklôdéssel figyelt, hogy könnyű volt elmondania, mi nyomasztja. Beszéd közben a zavaros munkahelyi probléma áttekinthetôvé vált, anélkül, hogy a feleségnek túl sokat kellett volna hozzáfűznie. Egy óra múlva a helyzet már nem tűnt olyan sötétnek, jóllehet a tények maguk mit sem változtak. A férj most már érzett magában erôt arra, hogy az elôtte álló nehézségekben helyt tudjon állni. Ebben a megkönnyebbülésben nagy hálát érzett felesége iránt, aki annyi idôt szánt rá és teljes figyelemmel fordult feléje. Késôbb eszébe jutott, hogy keresztényként olyan Istenben hisz, aki mindig jelen van számára. Felesége révén tapasztalta meg, hogy ez mit jelent. Megérezte, hogy milyen erôt jelenthet a jelenlét, Isten jelenléte. (3) Személyes utánagondolás --> Mi tartozik a munkámhoz? Minden tevékenységet írjunk külön sorba. Azután számozzuk be a tevékenységet a szimpátia alapján, a legkellemesebb az 1., a legkellemetlenebb a legnagyobb számot kapja. --> Kikkel vagyok közben kapcsolatban? Minden nevet írjunk külön sorba, majd a neveket a szimpátiának megfelelôen számozzuk meg. Azután gondoljuk meg, hogyan ítélnek meg engem ezek az emberek? A kiosztandó jegyek: 1 (rokonszenves) 2 (közömbös) 3 (kellemetlen) --> Milyen problémáim vannak a munkában? Minden problémát külön sorba kell írni, azután nehézség szerint rangsorolni azokat. --> Mit változtatott foglalkozásom, hivatásom a személyiségemen? Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének A partnerbeszélgetések elôtt, azt elôkészítendô, felidézhetjük, hogyan hívta meg Jézus a tanítványait, akik egy fárasztó utazásról tértek vissza: ,,Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit.'' (Mk 6,31). Bárcsak meglenne a házasfelekben ez az érzés, mint a jézusi meghívásban! Minden pár írásban megkapja a következô ajánlásokat a párbeszélgetéshez: (4) Partnerbeszélgetés a ,,munka'' témában 1. Mondja el jegyzeteibôl házastársának azt, amit közölni szeretne vele. 2. Mondja ki, hogy mit tudna önmaga megtenni a probléma megoldására. 3. Mondja el társának, hogy mit szeretne tôle kapni ezzel kapcsolatban. (5) Tapasztalatcsere a csoportban 1. Milyen jelentése van munkánknak (a férj és a feleség munkájának) életünk egészére nézve? 2. Hogyan hat a munka kapcsolatunkra? (Stressz, fáradtság, teljesítménymotiváltság...) 3. Tapasztalatcsere a helyzet javításának lehetôségeirôl. Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének A havonkénti találkozó (6) pontja, a nem tematikus partnerbeszélgetések megtervezése a következô hetekre az összejövetelen történik, amikor a házasfelek úgy ülnek le, hogy egymással bizalmasan tudjanak beszélni. Ezután következik a lezárás. A (6) pont elôtt kerítsünk sort az alábbi meditációra, amely abban segítheti a résztvevôket, hogy saját életükben felfedezzék Isten közelségét. Meditáció -- ,,Én Istenem!'' (Ajánlatos lazán ülni, a szemünket hunyjuk be, hogy az emlékezetünkben minél elevenebb képeket láthassunk.) * Milyen kép tűnik fel nekem, ha az Isten szót kimondom? * Hogy szólítom meg Istent, ha imádkozom? * Ha mint egy filmvásznon, visszapergetve szemlélem az életemet, milyen az Isten-kapcsolatom változása? Talán az ima-módomban is kifejezôdik ez a változás? * Mit jelentett nekem Isten fiatalkoromban? * Hogy éltem meg Istent gyermekkoromban? * Mik voltak életem elsô benyomásai imáról, Istenrôl szóló beszélgetésekrôl? Milyen elképzelésem volt Istenrôl akkoriban? * Most életem filmjét -- kora gyermekkoromtól indítva, rendre ott állítom meg, ahol Istent különösen intenzíven éltem meg. * Ha ismét a jelenbe érek, tudatossá tehetem magamban, hogy életem mindig újra és újra összekötôdik Istennel. Felismerem Istent, mint életem Istenét. Teljes joggal mondhatom: én Istenem! Ez a meditáció az Istennel való személyes kapcsolatról szól. Ez a feltétele a partnerkapcsolatban lévô Isten-élménynek. A közös élet egyes területeit csak a hit által világíthatjuk át úgy, hogy mögöttük Isten láthatóvá váljon. (6) Tervezés Lezárás Munka Gyerekként már büszke voltam, ha valami sikerült. Akkor már én is valaki voltam a nagyok mellett. Ma sincs igazán másképp. Ha jól sikerül a munka és elismernek, akkor örülök. Így az emberek is fontosak, akikkel együtt dolgozom. És én fontos vagyok számukra. Segíthetjük egymást élni, de teherré is válhatunk egymásnak. A munkám életem egy része. Ezért az én munkám mindkettônkre tartozik, közösen formáljuk életünket. A Te munkádnak is helye van a házasságunkban. Amit külön-külön létrehozunk, osztatlan örömünkre lesz, kölcsönös támogatást és vigasztalást jelent. A Te felém fordulásodban élem meg Isten nekem kimondott igenjét és hatékony segítségét. A munka világa így személyiségem gazdagodásához vezet. Életem hasznossá válik sokaknak, akik munkámból részesülnek. Isten teremtése az én tevékenységem révén is teljessé válik. Mindezt a Te segítségeddel jobban meg tudom tenni, ha nekem is helyem van a Te munkád világában. Lelkigyakorlat házaspároknak a mindennapokra Név nélküli visszajelzés -- 2. hónap 1. Partnerbeszélgetésünk a 2. találkozó alkalmával milyen volt? férj feleség nyílt O O akadozó O O nehézkes O O 2. Az elôre megadott idô férj feleség megfelelô O O túl rövid O O túl hosszú O O 3. A munka témánál társam közléseibôl a következô volt fontos számomra férj | feleség | | | | 4. Az elmúlt hónapban...... partnerbeszélgetést folytattunk. A beszélgetések milyenek voltak? férj feleség nyíltak O O akadozók O O nehézkesek O O A legalkalmasabb idôpont ................................. volt. A legalkalmasabb hely ...................................... volt. 5. Partnerem közléseibôl a következôk voltak számomra fontosak férj | feleség | | | | A visszajelzésekbôl (A szerzô közlése) A ,,munka'' témában házastársam közléseibôl a következô volt fontos nekem: * Jónéhány konfliktushelyzet onnan származik, hogy különbözô tevékenységekkel szemben feleségemnek ellenérzései vannak. * Munkám idôbeosztása nem kellemes a feleségemnek, mert szívesen dolgozom az éjszakai órákban. * A beszélgetés során tapasztaltam meg, hogyan érzi magát házastársam munka közben. * Feleségem olyan magasra teszi a mércét munkájában, hogy idôbeli lehetetlenség mindent elvégeznie. Emiatt nagyon szenved. * Otthon gyakran az idegeire megyek, mert nem állhatja tisztaságmániámat és pontosságomat. Feleségem úgy érzi, hogy anyám állandóan megfigyeli és gyámkodik felette. * Soha nem gondoltam, hogy férjemnek is nehezére esik a felkelés. * Férjem szenved attól, hogy a munkahelyén kevés elismerést és dicséretet kap. * Komolyabban vettem feleségem kijelentését: jó lenne, ha nagyobb lenne a konyhánk. * Pontosan megtapasztaltam, hogy milyen veszélyeknek van férjem munka közben kitéve. Ebben a beszélgetésben érzéseit mélyebben kifejezte, mint ebédkor, amikor a gyerekek is ott ültek. Örülök, hogy közelebb kerültem hozzá. * Világossá vált elôttem, hogy feleségemnek elég sok tennivalója van a házimunkákkal. Mostantól többet és rendszeresen fogok neki segíteni. * Fônöke túl keveset törôdik azzal, hogy férjem mit és hogyan dolgozik, így nem csoda, hogy kevés elismerésben részesíti. A férjem sokat tesz azért, hogy jó kapcsolata legyen a kollégáival és ez meghat engem. Harc folyik a pozíciókért, a fiatalok följebb állnak, mint az idôsek; a fontoskodók az idegeire mennek, stb. * Újra át fogjuk gondolni a soron következô munkánkkal kapcsolatban a feladatok megosztását. * Feleségem haragszik rendetlenségemért és feledékenységemért. * Gyakran nagyon elégedetlen önmagával, mert úgy érzi, túl kevés képességgel rendelkezik, amelyek hivatásához szükségesek. Azt szeretné, ha többet érdeklôdnék munkája iránt. * Átállási idôre van szüksége. Egy, de legalább félóra kell neki, amikor megjön a munkából. Most, ha megérkezik, az egész család velem együtt odatódul és valósággal elárasztjuk azzal, ami velünk történt, amit mi szeretnénk. * Most lett számomra világos, hogy mi a férjem véleménye saját munkájáról, és hogy milyen érzései vannak munka közben. * Nem tudtam, hogy feleségem egyedül érzi magát a házimunka végzése közben. * Most tudom, hogy feleségem örül, ha nem teljes a rend, de én mégsem kritizálom. * Örültem, hogy férjem azt mondta, hogy szívesen dolgozik a hivatásában. * Fontos a férjemnek, hogy megôrizzem a türelmemet. * Beszélgetésünk konkrét eredménye, hogy karácsonyig idôtervet készíthettünk. * Tudatossá vált bennem, hogy egymástól elkülönített két világunk -- a munka világa -- össze kell, hogy folyjon a beszélgetésekben. * Elôzôleg nem volt számomra világos, hogy a nem fizetett munka is valóságos munka. ======================================================================== 4. téma: Ünnep -- ünneplés -- a hétköznapok kultúrája (1) Ráhangolódás Jákob kútjánál az asszony így szólt Jézushoz: ,,Uram -- látom próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.'' ,,Hidd el nekem, asszony -- mondta Jézus --, elérkezik az óra, s már itt is van, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.'' (Jn 4,19-24) (2) Az ünnepek, az ünneplés és a hétköznapi kultúra fontossága a házasságban Az ember a kultúra révén különbözik az állatoktól. Szabadon alakítja és így meg is változtatja a természetet. A kultúra azon alakzatok összessége, amelyekkel az ember tevékenyen hat a világra. Ilyen tág értelemben kell itt kultúrára gondolnunk, nem csak a művészi tevékenység nagy értékű eredményeit értjük ez alatt. A családi élet azért tartozik ebbe a kategóriába, mert több személy együttműködésének formálása, és szabad döntésektôl függ. Az eredményt a közvetlenül érintettek tapasztalhatják. Ez annyit jelent, hogy a saját családi kultúrájuk minôségét, milyenségét megvizsgálhatják és törekedhetnek arra, hogy változtassanak rajta. A ,,Családi tradíciók'' téma tárgyalása révén érthetôvé vált, hogy mennyire befolyásolja a házasfeleket annak a családnak a kultúrája, ahonnan származnak, és a családnak fontos feladata, hogy tudatosan eldöntsék, milyen is legyen közös életük. Ennek egyik fô mozzanata, hogy vegyék szemügyre az ünnepeket, az ünneplést és a hétköznapok kultúráját -- egészen konkrétan. Az embernek szüksége van különleges élményekre, amelyek a hétköznapok sorát megtörik -- az ember vágyik az ünnepekre. Jónéhány ünnepet a történelem során a társadalom fejlesztett ki, s ezek úgyszólván mindenkinek rendelkezésére állnak. Az egyes embereken fordul, hogy az adott kereteket -- munkaszüneti nap, központilag rendezett ünneplés -- hogyan használják fel. Nyilvánvaló, hogy a házasfelek részére a hagyományos ünnepnapok jó esélyt jelentenek arra, hogy kapcsolatukat gazdagítsák, személyes kreativitásuk kibontakoztatása révén. Ez ott is igaz, ahogy az Egyház átveszi az ünnepek megrendezésének egy részét mint például Karácsony, Húsvét, Mindenszentek esetében. Emellett vannak személyekhez kötôdô családi ünnepek is, például: születésnap, névnap, házassági évforduló, amelyek esetében a társadalom nem nyúlt külsôdleges keretet s ezért sok családban ezek nagyon szegényes kifejezési formát nyernek -- ünnepi élményrôl szó sincs többé. Másrészt viszont éppen az ilyen személyes megemlékezések alkalmával oly sok szeretettel ünneplünk, hogy felnôtt korunkban legszebb emlékként emlegetjük. Gyakran régi családi tradíciók keverednek új elemekkel és így láthatóvá válik, hogy a mi kreativitásunk egyáltalán nem szégyellnivaló a múlttal összevetve. Ezekben a családokban azután az olyan ünnepeket is megtartják, amelyek éppen adódnak; ünneplésre ad lehetôséget náluk a bizonyítványosztás -- akár az átlagos jegyek ellenére is, vagy az autóvezetési vizsga sikeres letétele, de meg tudják ünnepelni a kórházból való hazatérést ugyanúgy, mint a szülô esetleges munkahelyváltoztatását is. A fantázia nem ismer határokat. Ezeknek az ünnepeknek nem az a lényege, hogy sok pénzt költsünk, hanem a jó gondolat, az idô ráfordítása -- odaajándékozása, és a szívbéli odafordulás. Hogy részt vegyünk a másik életében s tegyük lehetôvé hogy ô részt vehessen a miénkben! Az a család, amely az apró alkalmakat is megragadja az ünneplésre, ahol életformává válik az ünnep megülése, nem kerül a teljesítményhajszolás zűrzavarába ha jön a Karácsony, hanem mértéktartó kiadások mellett is képes az öröm magas fokát elérni. De ne feledkezzünk meg a hétköznapokról sem. Minden ide tartozik és együttesen hordozzák családi kultúránk lenyomatát. Nézzünk csak körül a négy fal között: a bútoraink, a díszítés a ,,felesleges'' kis tárgyak, de az ebédlôasztal ugyanúgy, s az is, hogyan érzi magát a család, ha körülülik. A találkozások helye, a beszélgetéseink stílusa, az üdvözlési, köszönési formáink: hogyan mutatjuk ki gyöngédségünket szavakkal vagy mozdulatokkal, csók, kézfogás vagy simogatás, ölelés. Gondoljunk csak arra, hogy hogyan játszunk? Játszunk-e egyáltalán? Hogyan veszekszünk, vitatkozunk? Van-e kibékülés és az ugyanolyan hangsúlyos, elszánt-e, mint a vitatkozásunk? Van-e alkalmunk a nevetésre? És mikor sírunk? Sok családban az asztal a közösségi élet színtere, ott, ahol együtt esznek. Ha erre hetente kevés alkalom adódik, akkor különösen figyelnünk kell rá, hogy megteremtsük az asztalközösség meghitt feltételeit. Ehhez le kell mondani olyan ,,mellékfoglalkozásainkról'' mint újságolvasás, rádióhallgatás, TV- híradó stb., de magát az étkezést is fel kell emelnünk a puszta táplálékfelvétel biológiai szintjérôl. Az asztali kultúra megteremtése rengeteg megalkuvást és lemondást követel a házaspártól, különösen amíg a gyerekek kicsik, de ha megteremtik az alapokat, késôbb már van mihez tartani magukat, van min változtatni. Hogyan kezdjünk hozzá? Fontos alapelem lehet a közös kezdés, lehetôleg imával. Figyeljünk az ételre, amelynek elkészítése sok munkával jár, de figyeljünk egymásra is. Kínáljuk és szolgáljuk ki egymást! Ne intsük le a beszélgetést, amelyet az oldott hangulat bátorít. Fontos megnyilvánulási alkalom ez. Hagyjunk idôt a nyugodt étkezésre, s ha valaki elôbb fejezi be az étkezést, lehetôleg ne hagyja ott az asztalt, ne ,,bontsa meg'' nyugtalan viselkedésével sem! Fejezzük be együtt, ha lehetôség van rá. Nem biztos, hogy az asztalközösségben mindig folyamatos a ,,közösségi élet'', de a feltételeit mindenképpen teremtsük meg. A hétköznapok kultúrájának fontos alapeleme a beszélgetés is. Figyeljük meg elôször gyermekeink viselkedését. Alapvetôen tôlünk veszik a mintát: --> hogyan közölnek magukról valamit, --> meghallgatják-e egymást, --> van-e idô a beszédre, --> van-e idô a meghallgatásra, --> tudunk-e kérdezni, --> meg lehet-e mondani az eltérô véleményt? A családi élet szabadságát segíti elô, ha van játék-kultúránk. Ezt különös erôvel nyomja el és ássa alá a TV-műsorok, sportközvetítések és filmek szakadatlan áradata, amely látszólag kevés energiát követelô kikapcsolódás, vagy ,,szórakozás''. Szorítsuk mederbe s ne engedjünk szabad teret a médiák csábításának, hisz a közös játék éppen a ,,bekapcsolódás'' lehetôségét nyújtja, az élet sokszor kemény szabályainak betartására készít fel s a kreatív együtt-játszás nem csupán szórakoztat, hanem az összpontosításra is megtanít. Egy életközösség számára -- s a család ilyen -- létszükséglet az egymás iránti érzékenység ápolása játékos formában is. Amikor lehet veszíteni és újrakezdeni, diadalmaskodni és örömöt kifejezni, esetleg tapasztalni saját kudarcomat, vagy azt, hogyan éli meg a vesztes az én gyôzelmemet. Az önfeledt öröm közös tapasztalása alapot ad a kudarcok feldolgozásához is. Az a házaspár, akinek az életét az Istennel való kapcsolat áthatja, az tudja, hogy Krisztus révén a szakrális és profán helyek merev különbsége megszűnt. Az Atyát nem csak szent helyeken lehet imádni, hanem ,,lélekben és igazságban''. Sokféleképpen dicsérhetjük az Istent vagy adhatunk hálát Neki -- nem csak az imában. A közös étkezés éppen úgy alkalmat jelent a hálaadásra, mint ahogy az örömünk is megsokszorozódik beszélgetés vagy játék közben. Örömünk kifejezése is Isten ajándéka, az Ô jelenlétének megtapasztalása lehet. (3) Személyes töprengéseink --> milyen ünnepeket ülünk meg? --> hiányzik-e nekem valami? --> milyen ünnepeink vannak: kettônknek a családban nagyobb körben --> fontosnak tartjuk-e, hogy hitünket is kifejezzük valamely ünnep kapcsán (melyek ezek?) --> személyesen mit tartok fontosnak én az ünnepnapok elôkészítésével kapcsolatban? --> egyházi ünnepeken hogyan válik láthatóvá a liturgia és a családi ünnep kapcsolata (mely ünnepek ezek?) --> a hétköznapi kultúra mely elemeit kellene jobban szemügyre vennünk, továbbfejlesztenünk (melyik a legfontosabb?) --> vendégszeretôk vagyunk-e? Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének Minden pár írásban megkapja az alábbi javasolt témákat a párbeszélgetésre. (4) Párbeszélgetés az ünnepek -- ünneplés -- hétköznapok kultúrája a témához 1. Fogalmazzák meg mi az, amivel személyesen hozzá akarnak járulni hétköznapi kultúrájuk megváltoztatásához. (Ki-ki a saját gyakorlatáról, terveirôl szóljon s kezdetnek csak egy-egy konkrét tervet!) 2. Fogalmazzák meg külön-külön, hogy a közös ünneplésekhez hogyan akarnak a jövôben személyesen hozzáállni. Kevés, de konkrét elképzelés! 3. Ha marad még idô, akkor a Szenteste megünneplésének eddigi gyakorlatát gondolják végig. (5) Tapasztalatcsere a csoportban 1. Milyen pozitív élményeket tapasztalunk saját családunkban? 2. Mondjuk el, hogyan sikerült valamely konkrét nehézséget áthidalnunk, vagy hiányokat bepótolnunk? Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének Ebben az ádventi idôben esedékes találkozón úgy tanácsos a ,,Tervezési fázist'' irányítani, hogy maradjon idô karácsonyi készületet idézô lezárására: valamely idevágó történettel, meditációs gondolattal, énekkel, vagy zenével. Az elôzô találkozóra utalva, emlékezve az ,,Istenem'' című meditációra bátorítsuk a résztvevôket, arra, hogy valóban vigyék el házastársukat arra a bizonyos helyre, ahol egészen intenzív módon tapasztalták meg Istent. (6) Tervezés Ünnepet ülni. De jó, hogy már megéltem ilyen csúcspontokat! Mit jelent nekem: Veled ünnepelni. Ez valami egészen különös. Ritkán történik. Miért? A hétköznapi lehetôségeket kell fölfedeznünk! Mi vagyunk a rendezôk. Egy ilyen ünnep nem kerül sokba, de hatékony és sokáig tart. Az Örök Élet ünnep lesz. Fölsejlik-e együttléteink alkalmával a Mennyei Közösség képe?! Istennel találkozunk-e együttléteink alkalmával? Mit éreznek meg ebbôl gyermekeink? Attól függ mennyire valóságos az örömünk. Miben különbözik az öröm és a boldogság? Nem mindig van Karácsony. De ha ünnepélyesen éljük át, fénye hosszan beragyogja a hétköznapokat. Meg tudjuk-e ezt tanulni: ünnepelni a hétköznapokban? Lelkigyakorlat házaspároknak a mindennapokra Név nélküli visszajelzés -- 3. hónap 1. Párbeszélgetésünk a 3. találkozón milyen volt? férj feleség nyílt O O akadozó O O zárkózott O O 2. Milyen volt a csoportbeszélgetés? férj feleség értékes O O unalmas O O nyílt O O akadozó O O 3. Milyennek tűnik csoportunk összetétele a 3. találkozó után? jó nem jó O O 4. Az ünnepek -- ünneplés -- hétköznapok kultúrája téma kapcsán társam közléseibôl a következô volt fontos számomra férj | feleség | | | | 5. Az elmúlt hónapban..... párbeszélgetést folytattunk. Ezek a megbeszélések milyenek voltak? férj feleség nyílt O O akadozó O O nehézkes O O 6. Érvényesek-e a párbeszélgetés szabályai? ...... ...... ...... 7. Társam közléseibôl az elmúlt négy hétben a következô volt fontos nekem: férj | feleség | | | | A visszajelzésekbôl (A szerzô közlése) Az ,,Ünnepek-ünneplés'' témakörben házastársam közléseibôl a következô volt fontos nekem: * Születésnapokon ezután már reggel szépen megterítjük az ünnepi készlettel az asztalt. * Jónak tartom azt a szokást, hogy szenteltvizet adjunk egymás kezére a templomajtóban. Ezentúl több nyugalmat akarunk az asztalnál és több játékot a gyerekekkel. * Férjem örült volna, ha gyermekkorában megünneplik a születésnapját. * Sok idegesség és stressz gyűlik fel, ha nagyobb ünnepek vannak nálunk. * Férjem szerint túl sokat dolgozom olyasmin, aminek semmi köze az ünnephez. * Ezideig családi ünnepeinket legnagyobbrészt én készítettem elô. A beszélgetés során férjem azt mondta, kész arra, hogy a jövôben együtt tervezzünk. Az ünnepeknek az ô családjában kisebb jelentôséget tulajdonítottak, mint az enyémben. * Feleségem többször ünnepel a gyerekekkel, olyankor is, amikor nem is tudok róla. * Több humorral és barátsággal akarjuk megtölteni napjainkat. * Férjem ezentúl nem fogja hagyni, hogy ünnepi hangulatát mások elrontsák. * Most már tudom, hogy férjem arra vágyik, hogy reggel az ünnepi asztal szépen legyen terítve. * Férjemnek az jelenti az ünnepet, ha a gyerekekkel vagy az egész családdal együtt kreatív lehet, például: követ gyűjt, fest, agyagozik, sportol. * Szeretnék a gyerekeknek több lehetôséget adni arra, hogy közös beszélgetéseinkben részt vegyenek. * A jövôben a házassági évfordulót is meg fogjuk ünnepelni. * Hetente egy TV-mentes napot fogunk bevezetni, hogy több idônk legyen a közös játékra és beszélgetésre. * A gyerekeket jobban be fogjuk vonni az ünnepek közös megtervezésébe. * Mindketten szeretnénk, ha többet játszanánk a családban. * Teljesen ellentétes szokásokkal rendelkezô családokból származunk. Most mindkét részrôl a jó dolgokat szeretnénk kiválogatni és valami újat teremteni. * Örülök, hogy férjem elhatározta: gyakrabban szakít idôt a gyerekekkel való beszélgetésre. * Most már tudom, hogy a vacsora utáni együttlét és játék a gyermekekkel férjem számára nem teher, hanem öröm. * Férjem a jövôben rendszeresebben jön haza este, hogy együtt tudjunk vacsorázni. * Mivel feleségem szüleivel egy házban lakunk, az a kérdés merült fel, hogyan tudnánk úgy önállóan ünnepelni, hogy ôket ne sértsük meg. * Vannak életünkben olyan mindennapi dolgok, amelyekben kevés kultúrát alakítottunk ki: a gyerekek lefekvése, a vasárnap reggel, az evés. * Azon gondolkoztunk, hogy 18-20 óra között hogyan tudnánk az idôt eltölteni a saját megelégedésünkre. * Feleségem szeretné, ha evés után lenne idô a beszélgetésre. * Férjem szereti a tudatos táplálkozást, ha tudja és érzi, hogy mit vesz magához. * Feleségem, aki sokat tesz a családi ünnepekért, több elismerést igényel; ne csak gondoljam, hanem mutassam is ki. * Többet fogunk a gyerekekkel az ünnepek hátterérôl beszélgetni. * Férjem hite a hálaadásban fejezôdik ki. * Nagy családi körben férjem nem ünnepel szívesen. * Feleségemnek az a kívánsága, hogy gyakrabban ünnepeljünk spontán módon. ======================================================================== 5. téma: Erotikus kultúra (1) Ráhangolódás Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének Az ószövetségi Énekek éneke példa arra, hogy a szerelmet költôi szavakban milyen mélyen lehet kifejezni. ,,De szép vagy kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátylad mögött. A hajad akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyérôl. Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót; majd ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát. Az ajkad, mint a karmazsin szalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt. Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kôbôl való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hôs pajzs. A két melled, mint a gidák, a gazella ikre, amelyek ott legelnek a liliomok közt. Míg föl nem támad a nappali szellô, és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok. Egészen szép vagy kedvesem, nincsen rajtad semmi folt.'' ,,Az én szerelmem fehér is, piros is, kitetszik ô akár tízezer közül is. A feje színarany, a haja datolyafürt, s mint a holló, fekete. Szemei, mint a galambok a medence vízénél: tejben fürdenek és a tengeren ülnek. A két arca, akár a balzsamágyak, amelyek illatos füveket teremnek. Az ajka liliom, mirha csepeg róla. Kezei arany hengerek, tarsiskôvel kirakva. A teste elefántcsont, tele zafírral. A lába márványoszlop, S színarany talpon áll. A termete Libanon, páratlan cédrusfa. A szája mézédes, a lénye elragadó!'' (Énekek éneke 4,1-7;5,10-16a) (2) Az erotikus kultúra fontossága a házasságban Aki a szexualitást a keresztény hit szempontjából próbálja megérteni, felfedezheti, hogy szexualitásának jellemzôi összes velejáróikkal együtt Isten ajándékai. A biblia elején az áll az emberrôl, hogy férfinak és nônek teremtetett, az Isten képmására. Ez magától értetôdônek tűnik. Kultúránk területén azonban áthúzódik egy áramlat, amely a szexualitással ellenséges viszonyban áll és piszkosság érzését, illetlenséget, bűnös dolgokat kapcsolt ehhez a fogalomhoz. Az egyház a nemiségtôl való félelmet nem szerelte le, hanem még erôsítette a pokoltól való félelemmel. A szexualitással szembeni ellenségeskedés valójában puszta hitetlenség, mivel ezáltal Istent, mint teremtôt vádoljuk. Aki szexuális jellemzôit mint Isten ajándékát tekinti, igyekezni fog ezeket mint ajándékokat elfogadni. Persze az elsô ,,váltókat'' az elfogadás vagy elutasítás irányába más emberek állítják be a mi életünkben. Például gyakran észre lehet venni, hogy a szülôk nem fogadják el elsô lányukat, mert ,,trónörököst'' szerettek volna. Ennek következménye az lehet, hogy a kislány saját nôi mivoltát nem tudja elfogadni, és ezzel élete sok örömét elveszíti. Nagy energiára van szüksége ahhoz, hogy az élet ilyen leszűkítését áthidalja. Az erotika és a szexualitás egy másik jellemzôje keresztény szempontból az, hogy az ember a szexualitás révén az Evangélium legnagyobb értékét, a szeretetet megvalósíthatja. Aki tudatában van annak, hogy a szeretet Isten lényege, ,,Isten a szeretet'' (Jn 4,16) -- megértheti, mennyire fontos, hogy a szexualitásban tényleg a szeretet fejezôdjön ki. Elôfordulhat, hogy valaki önmagába zárva marad, és csak a saját kielégülését keresi. A szeretet kifejezése akkor lehetséges, ha megtörténik a kinyílás a ,,Te''-re. Ez azonban föltételezi az érzelmek megfelelô fejlôdését. Érzéseket elfogadni és kifejezni: egyfajta készség arra, hogy elindítsunk egy kapcsolatot, amelyben személy és személy között igazi találkozás történik, és merészség arra, hogy összekössük életünket egy emberrel. Harmadik jellemzô: Isten az embernek a szexualitással azt a képességet adta, hogy a teremtés beteljesítésénél partnere lehessen. ,,Ez a gyermek tôlünk kapta az életét!'' -- a látszólag mindennapi élmény a házasfeleket nagyon mélyen érintheti. Felelôsséggel szülôvé lenni, örömmel várni a gyermeket és együtt meggondolni, mit jelent az, hogy egy emberélet gondját magunkra vesszük. Negyedsorban a szexuális adottság, talentum Jézus hasonlatának értelmében. Isten értékes ajándékot bízott az emberre és egyszer majd megkérdezi a férfit, a nôt, a párt, hogy mit kezdett vele -- megsokszorozták-e az eredetileg kapott talentumot. Aki csak arra ügyel, hogy ne kövessen el bűnt, még nem fogta föl, hogy mit kíván Isten; továbbfejlôdést, kiművelést, érzést. A következmény ebbôl a szempontból az, hogy a párkapcsolatban a megszokás hatalma ellen tudatosan ápolják a gyöngédséget, nehogy az eredeti vonzódás elevensége addig csökkenjen, hogy a gyöngédséget már csak a nemi aktus kapcsán egy kis simogatás jelentse. Eddig négy pontban a keresztény szempontokról volt szó. Itt azonban nemcsak az értelmünkkel fogadunk el valamit. Ha valaki az életében -- talán nagyon korai -- terheket fedez fel, jó ha utat keres arra, hogy ezeket feldolgozza. Aki szerelmi életében gátlásokkal küzd, amelyek megakadályozzák azt az odaadást, amelyre a szerelem vágyódik, megteheti, hogy ezeket türelemmel, de célratörôen legyôzze. Leginkább akkor lehetséges ez a továbbfejlôdés, ha a segítséget a partner hozza, mégpedig elsôsorban a nyílt megbeszélés folytán. Ez alatt nem a szexuális problémák nyílt megvitatását kell érteni, hanem a ,,párbeszélgetés'' értelmében a kölcsönös bizalmat az érzések, félelmek és kívánságok közlésére. Ezáltal a férfi jobban megértheti, hogyan éli meg a nô a szexualitást és az erotikát és viszont. A beszélgetés ezen a területen a nagyobb belsô szabadság felé nyitja meg az utat. Ha sikerül a partnerrel együtt a szenvedélyt átélni, ez fontos híd lehet Isten felé; olyan Istenben hiszünk ugyanis, aki az embereket szenvedélyesen szereti. A házasság szentségérôl beszélve katolikus keresztények hálát érezhetnek amiatt, hogy Isten, emberszeretetének jelévé a nô és férfi egymás iránti szeretetét teszi, amelyet erotikus érzés színez; és nem az anyai szeretetet és nem a halálos beteg iránti szeretetet. A házasfelek ilyen módon érezhetik, hogy a hitbôl valóban jó hír származik az élet erotikus-szexuális területére. (3) Személyes utánagondolás --> Mi jut eszembe a szexualitásról szerzett elsô élményemrôl ha a gyermekkoromra gondolok, szép vagy inkább megterhelô? --> Eddigi életemben kikkel kapcsolatban van megterhelô szexuális élményem és hogyan fogom fel ezeket az élményeket? --> Kinek köszönhetek inkább pozitív beállítódást a szexualitással kapcsolatban? Mi jut ezzel kapcsolatban az eszembe? --> Milyen gyöngédségeket és mennyit ajándékozok társamnak a hétköznapokban? --> Társam melyik gyöngédségét szeretem különösen, amelyet naponta élvezek? --> Mi az, amivel szexuális életünkben meg vagyok elégedve és mi az, amivel nem? Mit gondolok, hogyan válaszolta meg társam ezt a kérdést? --> Én mit tehetnék kapcsolatunk szexuális részének javítása érdekében? Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének Minden pár írásban megkapja az alábbi javasolt témákat a párbeszélgetésre. (4) Párbeszélgetés az erotikus kultúra témához 1. Gondolkodjon el azon, hogy mely kérdésekre adott válaszai lehetnek érdekesek házastársának. 2. Mondják el egymásnak mindazt, amit lehetséges. (Tehát nem kérdezôsködni a társtól!) Mindkét fél kb. a megadott idô felével rendelkezzen erre a célra. (5) Tapasztalatcsere a csoportban 1. Milyen különbségeket fedezhetünk fel a mai családok nemi nevelésében a korábbi, családi neveléshez képest? 2. Mit tudnának tenni a szülôk, hogy gyermekeik erotikus kultúrája növekedjen? 3. Van-e víziónk az ,,öregkori erotiká''- ról? (Milyen elképzelésünket tudnánk mi errôl közölni?) Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének A 6. ponthoz csatlakozva ajánlatos az elôzô hónap névtelen visszajelzéseire utalva néhány bátorító szót mondani a párbeszélgetés szabályairól. Mindenekelôtt arról van szó, hogy türelemmel engedjük át magunkat egy tapasztalási folyamatnak, hogy végül tartós eredményt érhessünk el. (6) Tervezés Nem tudlak gazellának nevezni, vagy arcod balzsamágynak. Az Énekek éneke nyelve idegen nekem. De gyengéden szeretlek és ezt meg is szeretném mondani. Megtalálom-e ehhez a megfelelô szavakat egyszer? Te a legnagyobb boldogságot jelented nekem. Téged akarlak boldoggá tenni. Tud-e két ember egészen egy lenni? Testben és lélekben? Az Isten szeretet. Szerelmünkben Isten van jelen, Gyöngéden és szenvedélyesen. Lehet-e az Isten ennyire emberi? Lehet-e szerelmünk ennyire isteni? Lelkigyakorlat házaspároknak a mindennapokra Név nélküli visszajelzés -- 4. hónap 1. Párbeszélgetésünk a 4. találkozó alkalmával milyen volt? férj feleség nyílt O O inkább akadozó O O zárkózott O O 2. Milyen volt a csoportbeszélgetés? férj feleség értékes O O unalmas O O nyílt O O akadozó O O 3. Milyennek tűnik csoportunk összetétele a 4. találkozó után? jó nem jó O O 4. Az erotikus kultúra téma kapcsán társam közléseibôl a következô volt fontos számomra férj | feleség | | | | 5. Az elmúlt hónapban .... párbeszélgetést folytattunk. Ezek a megbeszélések milyenek voltak? férj feleség nyílt O O akadozó O O zárkózott O O 6. Társam közléseibôl az elmúlt négy hétben a következô volt fontos nekem: férj | feleség | | | | A visszajelzésekbôl (A szerzô közlése) Az erotikus kultúra témánál társam közléseibôl számomra a következô volt fontos: * Erotikus kultúránk állandóan változik. * Férjemnek nincsenek nehézségei az önmegtartóztatás miatt, amelyre a természetes születésszabályozás módszerénél szükségünk van. * Feleségem elsô szexuális élményei a mi kettônk kapcsolatából származnak. * Férjem családjában ez a téma tabu volt. A nagyobbak aztán az iskolába menet ,,felvilágosították''. * Nagyobb testvéreinek titokzatos és figyelemfelkeltô viselkedése tette kíváncsivá feleségemet. Egy apáca leértékelô és deprimáló kijelentései megbántották. Nem élte át élményszinten azt, hogy szülei kölcsönösen kedvelik egymást. * A szüleitôl nem kapott magyarázatot a férjem, a katonaság negatív élményt jelentett ebbôl a szempontból. Az volt a menô, aki hétvégi kalandjait a legérthetôbben közszájra adta. * Gyermekként nem tudtam szüleimmel a szexrôl beszélni, csak az osztálytársaimmal. * Új volt nekem, hogy feleségem csak akkor jut szexuális-erotikus hangulatba, ha nyugalom van és az érzelmek uralkodnak. * Feleségemnek volt az apjával kapcsolatban egy élménye, amely még mindig üldözi, még a kettônk szexualitásában is. * Sok mindent tapasztaltam meg a feleségemmel kapcsolatban, olyasmiket, amirôl eddig sose beszéltünk. Mivel az ô családjában negatívan értékelték a szexualitás témáját, gyakran vannak problémáink és úgy érzem, elutasít. * Férjem sokkal több felvilágosítást kapott mint én, ezt úgy élem meg, mint a nô hátrányos megkülönböztetését. Mindenesetre ôt sem a szülei világosították föl, hanem a tanárai és papok. Ezért nehezen értette meg félelmeimet és gátlásaimat. * Feleségem hangulata attól függ, hogy milyen volt kettônk elmúlt napja. * A természetes születésszabályozás módszere, amelyet eddig alkalmaztunk, férjemnek gyakran problémát jelent. * Feleségemet megterhelte az, hogy gyermekkorában állatok párzását látta és nem tudta elképzelni, hogy ezzel kapcsolatban boldogságot lehet érezni, vagy erre vágyni lehet. Szorongott, amikor elsô vérzése megjött, mert tudatlan volt. * Feleségem felvilágosítása abból állt, hogy kezébe nyomtak egy könyvet. * Férjemnek nem volt senkije, akihez fordulhatott volna problémáival. Az apjától fél, az anyja -- úgy érezte -- nem érti meg ôt. * Minden, ami a szexualitással összefüggött, feleségem családjában elítélendô volt. * Kezdeti közös tapasztalatunk ezen a téren feleségem részére nyugtalanító volt, és belülrôl gyakran ellenkezett. Tulajdonképpen örülök, hogy ezt most megmondta. * Férjemnek mindig is nyitottabb volt a hozzáállása a szexualitáshoz mint nekem. * Feleségemnek nehéz volt az az idôszak, amikor a fogamzásgátló tablettáról a természetes születésszabályozás módszerére álltunk át, elsôsorban azért, mert én kevésbé értettem meg ôt. Mégis akkoriban tanultuk meg, hogy a szexualitásról nyíltan beszéljünk egymással. * A gyengédség férjem családjában nem volt gyakori dolog. Mégis melegséget és vidámságot érzett. Megterhelô élménye volt fiatal korában az önkielégítés. * Kánikulában ing nélkül lenni -- ez férjem családjában bűn volt. * Férjem szeretné, ha szexuálisan aktívabb lennék. * Feleségem gyermekkori élményének kihatását még ma is érezzük. * Férjem anyja mindenbôl, ami nôkkel kapcsolatos, óriási titkot csinált, az egészséges kiegyenlítôdés az apa révén jött. * A beszélgetés során feleségem szexuális fejlôdésérôl nagyon sokat tudtam meg. * Feleségem füzetekbôl merítette szexuális ismereteit. * Mivel a szexualitás témájával nagy problémáim vannak, alig tudtam férjemre hallgatni. * Feleségem a szexualitással szemben negatív beállítást kapott a nevelése és a vallásoktatás révén. A beszélgetés során nyilvánvalóvá vált, miért érzi úgy magát, hogy túlságosan sokat kérek tôle. * Férjemnek nagyon fontos, hogy szexuálisan jól érezzem magam. * Érzésem szerint amikor a múltunkról és a jelenünkrôl beszélgettünk, nôtt egymás iránti gyengédségünk. Ezt szépnek találtam. Örültem, hogy feleségem több nyugalomra és idôre vágyik az együttlétünkkor. * Feleségemnek nehéz megtalálnia a szexualitás helyét életében, mert mostohaapja szexlapokkal megzavarta a fejét. * Feleségem gyermekkorából sok új élményt hallottam ebben az összefüggésben. Feleségemnek az a kívánsága, hogy a nemi egyesülést egész napi gyengédség elôzze meg. Örülök, hogy ezt tudom. ======================================================================== 6. téma: Szabadidô (1) Ráhangolódás Hamar elragadod ôket, olyanok mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű: reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad. Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erôsek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebbôl is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad. Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére. (Zsolt 90, 5.6.10.12) Mindennek megvan az órája és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek. Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. Ideje a kô eldobálásának és ideje a kô összeszedésének; ideje az ölelkezésnek és ideje az öleléstôl való tartózkodásnak. Ideje a keresésnek és ideje az elveszítésnek; ideje a megôrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje az eltépésnek és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje a szeretetnek és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak és ideje a békének. (Préd 3,1-8) Meditáció: ,,Az én idôm'' --> Megkísérlem eddigi életemet áttekinteni. Mivel töltöttem el? --> Valószínűleg megakadok egyes dolgoknál. Nehéz évtizedeket egyszerre áttekinteni. Talán az elmúlt év könnyebben áttekinthetô. 12 hónap: mivel töltöttem el az idôt? --> Most az utolsó hónapra koncentrálok. Mivel töltöttem el az idômet? (2) A szabadidôs érdeklôdés fontossága a házasságban Az én idôm nagy része elôre be van osztva: a munka, az alvás, más egyéb szükséges ténykedés. A megmaradó idô az úgynevezett szabadidô. Sokan tiltakoznak ez ellen a szó ellen, mivel ez alatt az idô alatt is egyszerűen sok mindent meg kell tenni, tehát a ,,szabad'' szóösszetételt nem érzik megfelelônek. Ha ezt az idôt is leszámítjuk, vegyük a maradékot, akármekkora, de szabad, én rendelkezem vele. Ez a szabadidô a jövôben még fontosabb lesz mint most, mert a munkaidô rövidülni fog. Az ember eldöntheti, hogy mire használja, mivel tölti el. * további plusz keresetre * hobbira * társadalmi és egyházi feladatokra * munkára a házban és a ház körül * a gyerekekre * házastársával együtt csinál valamit * családi tevékenységekre * passzív szórakozásra, pl.: TV nézésre * továbbképzésre * kulturális élményszerzésre * különleges talentumok fejlesztésére * baráti találkozásokra * szociális tevékenységekre * rokoni kapcsolatok ápolására * lazításra * örömszerzésre * eszmélôdésre, gondolkodásra * utazásokra * a testi egészség ápolására, stb. Nem is olyan könnyű az összes tevékenységet besorolni. Mindent azért nem sorolunk a szabadidôs tevékenységek közé, mert az egész havi ritmust annyira beosztjuk, hogy a szabad tevékenység is kikerülhetetlen szükségszerűségnek hat. Jobban megnézve, sokkal több a szabad idônk, mint amennyit elsô pillantásra látunk. Meggondolásaink ezen pontján félelmet érezhetünk: ha megengedem, hogy minden kérdésessé váljék (pl. kedvenc idôtöltésem, amit társadalmi kötelezettségnek állítok be, és ezzel a vita lehetôségét is kirekesztem), lehet, hogy ezt újra meg kell beszélnünk, és talán olyan feladatok fognak elborítani, amikhez semmi kedvem. Különösképpen férfiaknál ébredhet fel ez a félelem a házassággal és a családdal kapcsolatban. Végülis nagyon praktikus, ha mindezekben a feleség az illetékes, és a férj felelôsségére nem lehet hivatkozni, mert ,,nemes'', tehát általában elismert ,,kötelezettségei'' egyszerűen nem hagynak idôt és helyet erre. Ha az elmúlt négy hónap beszélgetéseiben a hatalomért folyó küzdelem átváltozott kölcsönös, bizalomteli nyitássá, -- úgy lehetséges a régi tabuk ledöntése, és a szabadidô egészét áttekinthetjük együtt. Mivel ez nagyon fontos, még egyszer más szavakkal: mindaddig nem lehetséges a nyílt beszélgetés, amíg valamelyik házasfélnek a kivívott szabadidôs tevékenységet, mint saját birtokot meg kell védenie. Ha készek vagyunk arra, hogy meghallgassuk és megértsük társunkat: hogy bizonyos szokások mit jelentenek neki -- új közös utat találhatunk. Ez az új út bizonyos körülmények között a szabadidô régi felosztása mellett marad, mindenesetre újfajta megértés fogja könnyebbé tenni az együttélést. Lehet az is, hogy új megegyezés születik, szabad elhatározásból, szemrehányások ,,bevetése'' nélkül. Ez valószínűleg annak a jele lesz, hogy új értékrendet követnek: arra van idejük, ami eléggé értékes számukra. Minden, ami a szabadidôben történik, érinti a házasságot. Az az idô, amit más személyekre vagy feladatokra fordítunk, elveszett a házastárssal közösen eltöltött idô szempontjából. Másrészt viszont az is fontos, hogy a házastársak külön-külön végzett szabadidôs tevékenységeket is támogassanak, mert csak az ilyen indítással szerzett élmények tudnak kötetlen módon a házastársi beszélgetésben megjelenni. Ezt az idôt nem árulásnak, hanem gazdagodásnak élik meg. Idôközben persze az igények, szükségletek változhatnak, egy fiatal anyának más kikapcsolódásra van szüksége, mint egy olyan asszonynak, akinek gyermekei már a saját útjukat járják. Lehetséges, hogy a házasság egyes fázisaiban újra felfedezzük a közös irdeklôdéseket és fejlesszük ezeket. Ha a beszélgetés során érthetôvé válik, hogy szívesebben lennének még többet együtt, felmerül a kérdés, hogyan töltik ezt az idôt mindkettôjük megelégedésére. (Végül is nem lehet mindig utazni.) Ebbôl a szempontból fontos, hogy az életünk során eddig felmerült vonzódásokat, hajlamokat közelebbrôl megvizsgáljuk. Lehetséges, hogy sikerül közös érdeklôdési területet találni. Ha ez a helyzet, akkor a már meglévô, fennálló kezdeményezést kell fejleszteni. Ez egy kis fáradsággal jár; de megéri. Ha pl. felfedezik, hogy mindketten szeretnek egyfajta zenét, gyűjthetnek ismereteket errôl a területrôl, hanglemezeket vásárolhatnak, és elôre eltervezett és szabadon tartott idôben ,,házi koncerteket'' élvezhetnek együtt. A lemezek így saját ,,kulisszá''-ból művészi élvezet közvetítôivé válhatnak. Hasonló módon járhatnak el más érdeklôdési területen is. Mindenesetre a valóban kielégülést nyújtó együttlét nem magától adódik. Ha a házasfelek mindig csak arról beszélnek, hogy valamit jó lenne együtt csinálni, de nem tesznek ezért semmit, nem fogják az intenzívebb kapcsolat gyümölcseit élvezni. Életük végén kihasználatlan lehetôségekre pillantanak majd vissza, úgy, mint egy tehetséges ember, aki nem gyôzi le lustaságát és végül ,,elvész'', ,,semmivé'' válik. A szabadidô felhasználásának közös átgondolása Isten-élményekkel gazdagíthat bennünket. Egy férj például el akarta hárítani a meghívást hogy belépjen egy klubba, mert tudta, hogy a felesége minden egyes estének örül, amit ô otthon tölt. Ekkor a felesége a következôkkel lepte meg: ,,Jelentkezz minél elôbb a klubba, és ne aggódj miattam. Idôközben megtanultam, hogy ezeket az estéket a magam számára hogyan tegyem élvezetessé.'' A férj megkönnyebbült, mert felesége meggyôzôen mondta el ezt; szabadságot hagyott neki, úgy, ahogy Isten szabad emberekként hagy minket ebben a világban. Felesége révén tapasztalta meg, mit jelent az Isten által ajándékozott szabadság. (3) Személyes utánagondolás Írjanak fel minden szabadidôs tevékenységet, ami eszükbe jut, mindegyiket külön sorba. Azután számozzák meg a sorokat az alábbiak szerint: 1. Hobbi 2. Társadalmi vagy egyházi tevékenység 3. Másod-, pót... állás, pénzkeresô tevékenység 4. Család 5. Házasság 6. Saját élvezet 7. Továbbképzés 8. Kultúra Rajzoljon egy nagy kört, és jelölje be a 8 szegmenst mint tortaszeleteket; a rászánt idônek megfelelô méretben. Rajzoljon egy másik nagy kört és annak megfelelôen rajzolja be a tortaszeleteket, ahogy sejti, hogy társa megcsinálta a sajátját. Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének Minden pár a következô írásbeli javaslatot kapja a párbeszélgetéshez (4) Párbeszélgetés a szabadidô témához 1. Mondják el egymásnak, hogy a körforma beosztásához hogyan jutottak el. 2. Próbálják meg megérteni az eltéréseket. Jó lenne, ha készek lennének eközben arra, hogy a társuk gondolatát megértsék. (Tehát ne arról veszekedjenek, hogy kinek van igaza.) 3. Beszélgessenek arról, hogy --> mit csinálnának meg a jövôben szívesen együtt, --> mit csinálnának a jövôben szívesen egyedül (társ nélkül), --> ki mit tegyen annak érdekében, hogy ezekbôl a kívánságokból sok teljesedjék. (5) Tapasztalatcsere a csoportban 1. Amennyire lehetséges, közöljék egymással, mennyi közös dolgot fedeztek fel házasságukban, mennyi személyes szabadságot tartanak szükségesnek. 2. Cseréljék ki tapasztalataikat arról, hogyan egyeztetik a közös érdeklôdést és az egyéni érdeklôdési köröket. Beszéljenek esetenként arról is, hogy milyen nehéz tud lenni az, amikor az embernek egyedül kellene valamire vállalkoznia, de a szorongás vagy a megszokás akadályozza ezt. 3. Döntsék el hogy vannak-e a beszélgetésben olyan érdekes részletek, amelyeket más csoportokkal szívesen megosztanának. Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének A tervezés (6) elôtt alkalmas az idô arra, hogy a csoportok elmondják amit érdekesnek, újnak tartottak a tapasztalatcserébôl és ha több csoport van együtt, úgy a többi résztvevô számára is inspiráló megjegyzéseket végighallgassák, megszakítás nélkül. (6) Tervezés Szabadidô Mikor van szabadidôm? Már gyerekként kevés idôm volt játszani: házi feladat, zeneiskola, sport, cserkészet. És otthon sem voltam szabad. Az évek során ez egyre sűrűbbé vált: munka, gyerekek, várakozásteli társ. És emellett még kötelezettségek. Az ember végül is nem vonhatja ki magát mindenbôl. Idô -- Isten ajándéka. Az én életem ideje. Rendelkezem vele. Szétoszthatom: idô neked, idô a gyerekeknek, idô a barátoknak, idô a szülôknek és rokonoknak. Idô magamra? Egész egyedül magamra? Igen, idô, amit magamra szánok! Jogom van hozzá. És a veled töltött idô? Az a mi szabad idônk! Nem kár érte, hogy elpocsékoljuk? Töltsük tartalmasan! Van-e ötleted erre? Utánagondolok. Szeretnél errôl beszélni velem? Isten velünk lesz. Mert ez az ô ideje, amit nekünk ajándékozott. Lelkigyakorlat házaspároknak a mindennapokra Név nélküli visszajelzés -- 5. hónap 1. Párbeszélgetésünk az 5. találkozó alkalmával ilyen volt: férj feleség nyílt O O részben akadozó O O inkább zárkózott O O 2. Milyen volt a csoportbeszélgetés? férj feleség elmondtuk személyes tapasztalatainkat O O a többiek közlései gazdagítottak minket O O 3. A szabadidô témában társam közléseibôl a következô volt fontos számomra: férj | feleség | | | | 4. Az elmúlt hónapban.... párbeszélgetést folytattunk, a beszélgetések ilyenek voltak: férj feleség nyílt O O inkább akadozó O O inkább O O zárkózott 5. Az elmúlt 5 hónapban (tehát a lelkigyakorlat kezdete óta) a párbeszélgetésekbôl a következô felismerésekre emlékszünk vissza, amelyek mutatják, hogy Isten jelen van házastársi kapcsolatunkban: ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... A visszajelzésekbôl (A szerzô közlései) A szabadidô témához társam közléseibôl a következô volt fontos számomra: * Férjem szeretne néha egyedül lenni, hogy a szomszéd férfiakkal ne veszítse el a kapcsolatot. * Elég sok közös érdeklôdési területünk lenne, de nincs idônk. Az idônkre mostanában sok apró gyermekünknek van szüksége. * Most tudom, hogy férjemnek több szabadidôre és szabadságra van szüksége, amit személyes érdeklôdése szerint használ fel. * Férjemnek igénye van arra, hogy a szabadidejében is emberek vegyék körül. * Férjemnek fontos, hogy késô este szakítsak idôt az olvasásra. * Sokkal többre vágyom és több mindenrôl álmodom, mint férjem. * Feleségem gyakrabban szeretne koncertre járni. * A TV gyakran tönkreteszi szabadidôs terveinket. * Világossá vált számomra, hogy férjemnek idôt kell hagynom a kis dolgokra, hogy a hétköznapokra erôt meríthessen. Nyilvános funkciói (szereplése) neki egyben a hobbit is jelentik. A párbeszélgetés kapcsán jobban megértettem ezt. * A párbeszélgetés révén kevés szabadidônket még tudatosabban tudjuk élni. * Most tudom, mennyire fontos a férjemnek, hogy munka után néha betérjen egy sörre, mivel munka közben nincs ideje a kollégákkal beszélgetni. * Férjem szívesen beszélgetne gyakrabban férfiakkal. Irigyel amiatt, hogy én gyakrabban beszélgethetek csak nôi társaságban. * Feleségem megjegyzése, hogy szívesen sportolna velem ismét, örömmel tölt el és kész vagyok rá. * A beszélgetés során vált elôször tudatossá bennem a különbség: feleségemnek a házi kertimunka szabadidôs tevékenységet, amíg nekem csak munkát jelent. * Tisztán látjuk már, fontosabb, hogy egymásra legyen idônk, mint az, hogy a munkánkban kiválóak legyünk. * Feleségemnek tulajdonképpen nincs szüksége ,,magán'' szabadidôre. * Szívesen kovácsolok terveket. Mindenesetre feleségem néha úgy érzi, hogy korlátozom és nyughatatlan vagyok. * Meg kell hogy tanuljuk, hogy gyermekeink lassan elbúcsúznak a szabadidôs terveinktôl. * Ha egyedül csinálunk valamit, akkor fontos, hogy a másiknak elmondjunk dolgokat, így társunk is részesül belôle. * Feleségemnek túl kevés ideje van magára. Ebbôl az következik, hogy én is felelôs vagyok azért, hogy mivel tölti a szabadidejét. * Feleségemnél érezhetô a tipikus leánynevelés hatása: mondj le, hogy másokért élj. * Feleségemnek fontos, hogy kreatív tevékenységeink ,,összetalálkozzanak''. * Férjem olyan érdeklôdését ismertem meg, amelyrôl eddig nem is tudtam. * Most tudtam meg, hogy milyen fontos feleségemnek a koncert- éneklésre való fölkészülés. * Meglepett, hogy férjem szeretne elmenni egy zarándoklatra gyalog. * A beszélgetésben fölfedeztük azt a vágyunkat, hogy amikor gyerekeink felnônek, egy idôre valamilyen szociális szervezetben végezzünk önkéntes munkát. * Különösen fontos volt nekem, hogy férjem mindent megtesz azért, hogy legalább hetente egy napja legyen a családdal együtt. * Most tudom, hogy férjem szívesen menne velem színházba. * Férjem szívesebben tenne valamit velem kettesben. * Férjem szívesebben csinálna egyedül néhány dolgot, amirôl tudja, hogy engem nem érdekel. Pl.: focimeccs nézés. Itt inkább zavaró az én jelenlétem. * Örülök hogy tudom, férjemet érdeklik azok a dolgok is, amelyeket egyedül csinálok. * Feleségem szeretné, ha minden hónapban egy estét egyedül töltenénk, gyerekek nélkül. Az elmúlt 5 hónapban (tehát a lelkigyakorlat kezdete óta) a párbeszélgetésekbôl a következô felismerésekre emlékszünk vissza, amelyek mutatják, hogy Isten jelen van házastársi kapcsolatunkban: * Különösen jónak és felszabadítónak éreztük, amikor az erotikáról beszélgettünk. Úgy éreztük, Isten hordoz minket minden helyzetben. * Az utóbbi hónapban új beszélgetési kultúrát fedeztünk föl, amelyet eddig még soha nem sikerült a hétköznapokban is megôrizni. * Figyelmesség, öröm, hála. Egészében véve több élet. * A szeretet az az erô, amely összetart bennünket, amivel meg tudunk bocsátani, egymás gyengéit elfogadni, egész életünket erre tudjuk építeni. Isten ez a szeretet. Házasságunk boldogságát tôle kaptuk. * Istent akkor tapasztaljuk meg kapcsolatunkban, ha úgy érezzük, hogy elfogadnak és szeretnek bennünket, gyöngeségeinkkel együtt; ha látjuk, hogy milyen sokat adhatunk egymásnak, mennyire boldoggá tehetjük egymást. * Különösen erôsen érezzük Isten jelenlétét, ha hibáinkkal és gyöngeségeinkkel együtt egészen elfogadnak és szeretnek. * A beszélgetések révén közelebb kerültünk egymáshoz és Istenhez. Ezért könnyebb most a gyerekekkel együtt imádkozni és hálát adni Istennek. * A beszélgetésekkor érthetôbbé vált, hogy ugyanabban az Istenben bizakodunk, aki életünk különbözô területein van jelen; a döntéshozásnál, az értékrend megállapításánál, az életstílus megválasztásánál (megosztás, közösség, elkötelezettség), a kibékülésnél. * Ahogyan kezeljük konfliktusainkat. Valahogy több szeretettel. Mindegyikünk megpróbálja megérteni a másikat. Az a benyomásom, hogy a rendszeres beszélgetések nagyban elôsegítik a megértést. * Olyan szituációkban, amelyekben úgy érzem nehezen értem meg férjemet, mégis hálás vagyok, hogy találtam egy embert, aki velem járja életútját és kész arra, hogy közös utat keressünk. Az Isten szeretet, mi szeretjük egymást, tehát velünk van. Ez a védettség érzését adja és azt a tudatot, hogy szeretnek. * Beszélgetéseink fejlôdése kapcsán nagyon hálásak lettünk amiatt, hogy Isten mindkettônké, és fontos helye van házasságunkban. Sok helyzetben, amelyek szinte maguktól megoldódtak, éreztük, hogy Isten tovább vezet minket. Segít nekünk, hogy az egyéni véleményekbôl ,,társvéleményt'' alakítsunk ki, pl. a gyermeknevelésben, a nyaralás megtervezésénél, a ház átalakításánál. * Úgy érezzük, mintha valaki vezetne minket. Ez alatt a lelkigyakorlat alatt sok minden megváltozott és kifejlôdött kapcsolatunkban, amely sok éve nem volt lehetséges: korábban is jó és termékeny beszélgetéseink voltak, de valahol volt valamit ,,trücök''. Ma sok új, sok reménység és bizalom van kapcsolatunkban és Isten vezetô kezét érezzük. * Az egyik párbeszélgetésnél úgy éreztem, férjem valóban megérti a házimunkákkal kapcsolatos dolgaimat. Itt éreztem, hogy Isten jelen van. Mint feleségnek az egyik párbeszélgetés kapcsán világossá vált, hogy a szex területén még sok tanulnivalóm van. Azt gondolom, ha nekem ez sikerül, itt is érezhetôvé válik Isten. Az egyik párbeszélgetés révén férjem, aki még depresszióban volt és nem vett észre semmi pozitív szempontot, ismét szabadabban lélegzett és jobban érezte magát. Itt is megéreztem Isten közelségét. * Megérzünk egy kicsit Isten jelenlétébôl, ha mind úgy érezzük, hogy elfogadnak és gyöngédek velünk a családban. Nagyon sokat segít, ha észrevesszük és tudjuk, hogy szeretjük egymást. * Ha megkíséreljük azt, hogy tudatosabban és pozitívabban éljünk, akkor kis dolgokban is felfedezzük Isten akaratát. Ha a csillagos eget szemléljük, érezzük Isten végtelenségét és nagyságát azt, hogy a teremtés része vagyunk. Szerelmünkben megsejthetjük az Ô nagy szeretetét. * A kölcsönös bizalom növekedett. * Gyakrabban gondolok Istenre, ha sikerül valami, ha együtt valami szépet élünk át, vagy ha munkahelyi sikerünk van. * Gyakran barátságtalanság és szeretetlenség uralja mindennapjainkat. Általában könnyebb más embereknek örömet szerezni, mint házastársunknak. A lelkigyakorlat alkalmával lehetôségünk volt arra, hogy ezt megbeszéljük, kimondjuk. Most egy hosszú folyamat elején vagyunk, amely remélhetôleg oda vezet, hogy jobban megértjük egymást. * Fontossá vált számunkra, hogy házastársi szeretetünket Isten emberek iránti szeretetével összehasonlítsuk. Más egyebek mellett testi szerelmünket is ebbôl a pozitív szemszögbôl nézzük. Ez a gondolat felszabadít minket. * Minél több a párbeszélgetés közöttünk, annál jobbak és harmonikusabbak a beszélgetéseink és nem utolsó sorban kapcsolatunk. Számunkra ez nagyobb istenközelséget jelent, mint egy közös ima. Mégis, ilyen párbeszélgetéseket nem tudunk elképzelni imádságos bevezetés nélkül. Hiányzik belôlünk a szükséges komolyság ehhez. * Sok tekintetben türelmesebbek lettünk, a szex területén jobban tekintettel vagyunk egymásra. * Tulajdonképpen nagyon sok minden a mi kezünkben van -- milyenné formáljuk házasságunkat. * Nem kell mindent magunknak megtenni. Jónéhány dolog csak úgy megtörténik velünk. * A beszélgetések révén jobban megértjük egymást. A szexrôl való beszélgetés segít abban, hogy szabadabban találkozzunk. Sok mindenrôl jobban ki tudjuk beszélgetni magunkat, így sok feszültség megszűnik. Megpróbáljuk, hogy jobban figyeljünk egymásra és a felvetett problémák miatt ne csak a gyerekekkel játsszunk. Mindebben Isten hatását érezzük. * Férjem a beszélgetés során bizalmába avatott. Ha imádkozni akar, és így szól: ,,Én Istenem'' akkor érzi a választ: ,,Itt vagyok''. ======================================================================== 7. téma: Barátok (1) Ráhangolódás Jézus szerette Mártát, a nôvérét (Máriát) és Lázárt. (Jn 11,5) A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült. (Jn 13,23) (2) A barátok jelentôsége a házasságban A sikeres házassághoz természetesen a házaspár egymáshoz fűzôdô kapcsolata a legfontosabb. Ez azonban egyedül nem elég. Súlyos hiányjelenségek léphetnek föl, ha nem kapnak kívülrôl ösztönzéseket. Különösen erôsen érzik ezt azok a háziasszonyok, akik a lakás helyzete miatt egész héten alig kerülnek kapcsolatba felnôttekkel; úgy érzik, hogy ,,agyonnyomja ôket a tetô''. Az eddigi vizsgálódások során már különféle emberek szóba kerültek: hozzátartozók a családi hagyományok témánál, kollégák a munkánál, és a szabadidônél is különbözô személyek. Most mindazokra gondolunk, akikkel személyes kapcsolatban állunk, akikkel fôleg pozitív érzések kötnek össze, akikkel nem csak célszerű, objektív a viszonyunk. Így a ,,barátok'' fogalmát tág értelemben vesszük, úgy, hogy sok mindenkit ide soroljunk. Vannak, akik a barát szót csak egészen bizalmas kapcsolat esetén használják, kevés emberre; ôk tágabb értelemben inkább ismerôsökrôl beszélnek. A baráti kapcsolatok különféle szorosságúak lehetnek. Mondhatjuk, hogy a házasok egymás legjobb barátai, ha mindent átfogó életközösségük személyes bizalmon alapszik. Most azonban nem errôl a barátságról beszélünk. Más személyekrôl van szó, olyanokról, akik nagyon közel állnak hozzánk, és olyanokról is, akikkel rendszeresen találkozunk, és ezen alkalmakkor személyesen is szót váltunk. Így például a bolti eladó, akit nem sorolunk a barátaink közé, de akit hiányolunk a vásárláskor, ha hosszan nincs ott a boltban, mert ekkor válik elôször tudatossá, hogy a bevásárlás mellett olyan kapcsolatunk alakult ki, amely személyesnek nevezhetô, bár lazább a kötôdés mint barátnônkhöz, akivel nemcsak gyermekünk betegségérôl beszélünk, hanem az ezzel kapcsolatos aggodalmainkról is. Minden baráti kapcsolat, bármilyen legyen is, gazdagítja életünket, mert mint ember az emberrel találkozunk, és nemcsak a tevékenység, a funkció miatt. Ez gazdagodás annak a házasfélnek, aki esetleg egyedül áll kapcsolatban a baráttal. A házasfelek kapcsolata barátokkal mindkettôjüknek értékes és így a házas kapcsolat számára is az. A közös barátok különösen gazdagíthatóak a házaspári kapcsolatban. Már az azonos szimpátia a hasonló hajlamot mutatja. Ez megkönnyíti a beszélgetést a barátokkal és a barátokról. Szívesebben fejezzük ki a jóakaratot, ha véleményünkben mások elôreláthatólag osztoznak. Az érzésekkel teli vonzódás talaján a házasság növekedhet, mert a barátok mássága, amelyet elfogadtunk, ösztönözhet minket. Lehet, hogy észre sem vesszük ezt. De hosszabb idô után a változások érzékelhetôk lesznek. Így pl. egy baráti házaspár partner-stílusa színezheti a mi stílusunkat úgy, hogy egy idô után a mi háztartásunkban is bizonyos munkákat megosztunk. Vagy egy asszony azért tud dönteni a személyes szabadidô tevékenység mellett, mert meggyôzôdött arról, hogy barátai házasságát ez mennyire elônyösen befolyásolta. Milyen jó, ha vannak barátaink -- ezt valószínűleg csak akkor tudjuk igazán, amikor nehéz életszakaszba jutunk. Ilyenkor a barátok hiánya fájdalmasan érzôdik. Ekkor ismeri fel az ember, tennie kell valamit annak érdekében, hogy legyenek barátai és baráti kapcsolatai élôek maradjanak. Ezen a területen sem hullik készen az ölünkbe semmi. A mai idôkben az ilyen kapcsolatok különösen fontosak, mert nincs meg az a beszélgetôtárs választék otthon, mint a régi többgenerációs családban. Ami régen önmagától adódott egy nagy közös háztartásban, ma tudatos kialakításra vár. De legalább megvan az az elôny, hogy olyan személyeket választunk, akik nekünk megfelelnek. Ebben az összefüggésben azonban meg kell mondani, hogy a rokonokkal is kialakulhatnak baráti kapcsolatok. Nem kell hogy így legyen, de ha így alakul, akkor a közös családi múlt miatt ez a barátság különleges lehetôséget jelent. Az emberi restség, tehetetlenség miatt azok a kapcsolatok is kihűlnek, amelyek lehetségesek lennének, és így idôvel bizonyos elszigetelôdés jön létre. Jónéhányan arra támaszkodnak, hogy úgynevezett ,,családi kör''-t alakítanak ki házaspárokból, akik rendszeresen találkoznak. Keresztényeknek ez a közösség a hitben való kölcsönös erôsítést is jelentheti. Sokan problematikusnak találják azt a barátságot, amelyben a házasfél nem vesz részt. Az ösztönös elutasítás hátterében sokféle félelem lehet. Ilyen helyzetben fontos az ôszinte megbeszélés, ahol kifejezésre juttatják ennek a kapcsolatnak a fontosságát az egyik házasfél számára, valamint a másik félelmét. Így tudnak leghamarabb olyan megoldást találni, amely mindkét félnek megfelelô. Talán jó, ha tudatossá válik, hogy az egyik fél sértônek találhatja azt, hogy ô nem tudja kielégíteni társa összes szükségletét, és emiatt annak más baráti kapcsolatra is szüksége van. Ez azt jelenti, hogy saját korlátunkat felismerjük, ami fájdalmas, de egyben tehermentesítô hatású is. Minden baráti kapcsolatban egyfajta Isten-tapasztalat lehetôsége rejlik. Jézus a Máté evangélium 25. fejezetében arról beszél, hogy ôvele azokban az emberekben találkozhatunk, akiknek szüksége van ránk. Az említett evangéliumi résznél sokan csak a szegényekre, vagy beteg embertársaink szükségleteire gondolnak. Nem legalább ennyire fontosak-e a személyi szükségletek? Ezeket csak akkor tudjuk kielégíteni, ha személyes a kapcsolatunk. Szomorúság vagy félelem, harag vagy csalódás esetén a barátok megértô viselkedése lényeges megkönnyebbülést hozhat. Nagy esély egy hívô házaspárnak az, hogy ilyen módon (is) találkozhat Jézussal. (3) Személyes utánagondolás Rajzoljunk egy üres lap közepére egy pontot. Ez a pont mi vagyunk. Azután írjuk fel minden barátunk és ismerôsünk nevét, akikkel személyes kapcsolatban állunk, úgy, hogy a felírt névnek a ponttól mért távolsága az illetô közelállásának megfelelô legyen. Utólag a nevek mellé, fölírhatjuk a kapcsolat gyakoriságát. (4) Párbeszélgetés a ,,barátság'' témához 1. Mondják el egymásnak a följegyzéseik alapján, milyen kapcsolatuk van a felírt személyekkel: * Milyen közelség, milyen távolságtartás? * Mennyire fontos, kellemes, vagy jelentéktelen a felírt személy? * Milyen gyakori a kapcsolat? 2. Gondolkodjanak azon, kik a közös barátaik. 3. Mondják el egymásnak, melyik kapcsolatot fejlesztenék tovább együtt, vagy egyedül. (5) Tapasztalatcsere a csoportban 1. Amennyiben lehetséges, mondják el egymásnak, milyen jelentôsége van házasságukban a közös barátnak. Minél konkrétabban tudunk errôl beszélni, annál értékesebb ez a csoport számára. 2. Hogyan szerezhetünk barátokat? 3. Mit kell tenni, hogy a barátságok kibontakozzanak? 4. Van-e negatív élményekkel kapcsolatos tapasztalatunk? 5. Van-e oka annak, hogy a barátságok egy idô múlva kiüresednek, kihűlnek? (6) Tervezés Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének Ezen találkozó alkalmával, melynek idôpontja a húsvét elôtti idôre esik, a tervezést úgy végezzük (6), hogy legyen idô az igeistentiszteletre, amelyben a megtérésrôl és a gyónásról van szó. A második találkozón elhangzott ,,Én Istenem'' c. meditációhoz csatlakozva elmondhatjuk, hogy az izraelita nép tradíciója szerint az Egyiptomból való kivonulás a népben Isten közelségének tudatosítását jelentette. Ugyanígy a házaspár közös történetét úgy foghatja föl, mint Istennel együtt megtett utat és azután imádkozhatja új tartalommal együtt a ,,Miatyánk''-ot. Barátok A szeretet a teljes egységet szeretné. Arra vágyom, hogy együtt legyünk boldogok. Ha rajtad kívül más embereket is szeretek -- ha vonzódom a barátaimhoz -- ez szerelmünk elárulása? Együtt vagyunk kedves emberekkel -- és akkor megjelenik a féltékenység. Már éreztem ezt, és észrevettem, hogy Te is éreztél így. Senki sem szabad ettôl. Inkább kerüljük el a barátainkat? Mi ketten egyedül -- hosszú távon nem lehet így jó. Nem szeretném ha veled együtt kiszáradnánk. Jó, ha ápolod a barátságokat. Szeretnélek erre bátorítani Téged. Szeretnék más kapcsolatot is fejleszteni, és ezáltal gazdagodni; Téged is gazdagítani. Minden kapcsolatban jelen van az Isten. Merjük-e ezt az utat választani? Lelkigyakorlat házaspároknak a mindennapokra Név nélküli visszajelzés -- 6. hónap 1. Párbeszélgetésünk a 6. találkozó alkalmával milyen volt? férj feleség nyílt O O akadozó O O nehézkes O O 2. Akarnak-e május után is találkozni a többi házaspárral? Erre együtt a következôt válaszoljuk: van kedvünk nincs kedvünk O O 3. A ,,Barátok'' témával kapcsolatban házastársam közléseibôl a következô volt fontos nekem: férj | feleség | | | | 4. Az elmúlt hónapban..... párbeszélgetést folytattunk. Párbeszélgetéseinkben október óta a következô ,,klímaváltozásokat'' észleljük: férj feleség A beszélgetések egyre értékesebbek O O egyformák O O egyre rosszabbak O O 5. Az elmúlt négy hétben házastársam közléseibôl az alábbiak voltak a legfontosabbak számomra: férj | feleség | | | | A visszajelzésekbôl (A szerzô közlése) * Rájöttünk, hogy több idôt kell szánnunk arra, hogy legalább néhány jó barátunk legyen. * Férjemnek nagyon fontos a barátaink véleménye. * Amióta van egy új, intenzív, baráti kapcsolatom, azóta értettem meg feleségem bizonyos viselkedését. * Beszélgetésünkbôl jöttem rá arra, hogy milyen fontos férjemnek a szomszédok barátsága. * Feleségem elfogadja a barátaimat, de ritkán hívjuk meg ôket hozzánk. * Feleségem szeretné, ha egy családközösséghez tartoznánk. * Férjem szeretné, ha délutánonként nélküle is elmennék a gyerekekkel barátainkhoz, hogy ne legyünk olyan sokat egyedül. * Feleségemet fájdalmasan érinti, ha a baráti házaspárok nôtagjaival jól megértjük egymást. * Férjemnek vidám barátokra van szüksége. * A másik nemmel kötött barátságokat mindkettônknek óvatosan kell kezelnünk. * Testvéreink egyben a legjobb barátaink. * Van néhány ember, akikkel szorosabb kapcsolatot szeretnénk tartani. * Nekünk fontos az, hogy egykori lakóhelyünkkel még kapcsolatban legyünk. * Feleségem azt gondolja, azért van kevesebb barátja, mert feladta hivatását. * Nyilvánvalóvá lett elôttünk, milyen sokat jelent a családközösségben az egymás iránti bizalom. * Az iskolai barátságok sajnos felbomlottak. * Rájöttem, hogy sok olyan barátom van, akiket csak magamnak tartok meg. Férjemnek azonban csak olyan barátai vannak, akiket én is jól ismerek. * Érdekes volt megtapasztalnom, hogy feleségemnek foglalkozása révén sok barátja van, akiket alig ismerek. Néhány kapcsolatot együtt akarunk kiépíteni. * Meglepôdtem azon, hogy férjemnek milyen jó a kapcsolata az egyik ismerôs házaspárral. * A gyerekeknek rajtunk kell látniuk, hogy milyen jó, ha az embernek vannak barátai. * Feleségemet zavarja, ha a barátaimmal vasárnap találkozom a ,,törzshelyünkön'', mivel ez az egyetlen szabadnapunk. * Nekem fontos, hogy a feleségem megérti a barátaimat és hagy nekem idôt arra, hogy velük találkozzam. * Tovább kell gondolkodnom feleségem azon megjegyzésén, hogy a barátságok elmúlhatnak és újak keletkezhetnek. * Rájöttem arra, hogy féltékenységemmel megakadályoztam, hogy férjem fiatalkori barátsága továbbfejlôdjön. * Beláttam milyen fontos a feleségemnek az, hogy néha egyedül találkozhasson barátokkal. * Mi a munkahelyi barátnôimrôl beszélgettünk. Feleségem azt szeretné, ha több távolságot tartanék. * A jövôben kevesebb ,,kötelezô látogatás''-t teszünk, viszont néhány házaspárral intenzívebb kapcsolatot szeretnénk építeni. * Férjem két kapcsolatot szeretne továbbfejleszteni. * Örülök, hogy feleségem meg van elégedve kapcsolataival. * Bár beszélünk a barátainkkal problémáinkról, mégsem fejezzük ki érzelmeinket. * Bensô megnyugvást jelent, hogy feleségem is helyesli ,,személyes'' barátaimat. * Feleségemnek nincsenek saját barátai, csak rám koncentrál; errôl tovább kell még beszélgetnünk. * Férjem nem akar különbséget tenni a bensôséges és a laza barátságok között. ======================================================================== 8. téma: Konfliktusok megoldása (1) Ráhangolódás ,,A férfi szívében mélységek vize a döntés, de az okos ember felszínre hozza.'' (Péld 20,5) ,,Aki csak szemével pislog, az szenvedést okoz, de békességet szerez, aki nyíltan dorgál.'' (Péld 10,10) ,,Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak.'' (Lk 6,31) (2) A konfliktusok megoldásának fontossága a házasságban Elôször is értelmezzük a konfliktus fogalmát. Jónéhányan félnek a konfliktus szót használni, mert számukra olyan szituációt jelent, amelyben az emberek egymás ellen törnek. Bár ilyen dolog kifejlôdhet egy konfliktusból, eleinte csak különbözô véleményekrôl, szükségletekrôl, kívánságokról és érzésekrôl van szó, amelyek minden további nélkül nem nélkülözhetôk, tehát egy egészen normális ügyrôl, amely mindenütt elôfordul, ahol két vagy több személy valamit közösen tervez vagy csinál. Ha a házasfelek hangsúlyozzák, hogy köztük nincs konfliktus, fennáll a gyanú, hogy egyikük nem mondhatja meg a véleményét. Ez az állapot azonban nem kívánatos, mert elnyomást jelez, és így azt is, hogy egyikük emberi jogai sérülnek. Akkor már jobb az, ha a véleménykülönbségeket nyíltan kihordják, feldolgozzák, eldöntik. A probléma a hétköznapi félreértésektôl válik bonyolulttá. Antoine de Saint Exupéry a ,,Kis herceg'' c. felnôtteknek szóló meséjében azt mondja: ,,a beszéd a félreértések forrása''. Bár elsô hallásra paradoxnak tűnik ez a mondat, de ha élettapasztalatunkkal összevetjük, igaznak bizonyul. Mindig csak egy töredékét mondjuk ki annak, ami eszünkbe jut. Kérdéses, hogy akihez szólunk, mindent ugyanúgy értelmez- e, ahogyan gondoltuk. Ha például egy férj, aki utasként ül az autóban; amelyet felesége vezet, így szól: a lámpa rögtön zöldre vált -- több egymástól teljesen eltérô reakció várható a sértettségtôl a háláig. Ha a házasfeleknek nehézségeik vannak egymás megértésében, jól teszik, ha átvilágítják közös történetüket. A bizalmatlanság oka gyakran valami régi sérülés. Nagy, megelôlegezett bizalom kell ahhoz, hogy a túlhajtott negatív beállítódást megváltoztassák. Ez mégis lehetséges, mert az együttélés évei alatt nemcsak öregszenek a házasok, hanem bölcsebbek is lesznek, s ez már önmagában is elég reményt ad. Ha a házaspár begyakorolja a párbeszélgetést, a konfliktusok száma nem fog csökkenni, hanem éppen ellenkezôleg, növekedés figyelhetô meg. Mivel a partnerek az eddig tabunak tekintett témákról is beszélnek, a különbségek még nyilvánvalóbbá lesznek, mint a múltban. Ez azonban nem hátrány, mert van esély arra, hogy jó pár problémát talán elôször tudatosítsanak. Korábban is fennállt a konfliktus, de nem ismerték fel, hanem bizonyos módon félretolták, a partnerek erôkülönbségének megfelelôen. Aki valamilyen szempontból elônyben volt -- információ, pénz, erô, kapcsolatok stb. -- csöndesen érvényesíthette akaratát. Ilymódon olyan szokások keletkezhetnek, amelyeket kötelezô szabálynak éreznek, anélkül, hogy errôl ténylegesen megegyeztek volna. Egy kapcsolat fejlôdéséhez elônyös az, ha az ilyen rejtett szabályokat felszínre hozzák és beszélnek arról hogy mindkét fél meg van-e elégedve velük. Egybehangzó igenlô válasz esetén minden maradhat a régiben. Ha elégedetlenség merül fel, javasolt a változtatás, amelynek eredménye a jobb megértés és a nagyobb boldogság. A konfliktusok tudatos felismerése és a kezelésükre szolgáló stratégiák közös kifejlesztése képessé teszi a partnereket arra, hogy végbevigyék azokat a változtatásokat, amelyek az évek során szükségessé válnak. Az emberhez méltó konfliktusmegoldás tehát fontos elem ahhoz, hogy a házasság mint folyamat élô maradjon. Ezáltal a házasság egyik legfontosabb feladata: a partner másságának elfogadása is teljesül. Könnyen mondják, hogy minden ember külön világ és el kell fogadni fönntartások nélkül jó oldalaival és gyöngéivel együtt. A gyakorlatban azonban éppen a mindennapi apróságok, mint a nyitva felejtett fogpaszta, vagy a hajszál a levesben mutatják meg, hogy milyen kicsi a tűrôképességünk. A keresztények konfliktusaik feldolgozásánál hitük miatt Istennel találkozhatnak. Ez elsôsorban a megbocsátás esetén igaz, amelyre egész életünkben szükségünk lesz, mivel bizonyára nincs olyan módszer, amely minden sérülést kiküszöböl. Egy asszony a vasárnapi látogatás alkalmával nagyon megsértette anyósát, a férjet ez nagyon bántotta, bár nem szólt róla semmit. Este a felesége nem bírta tovább és kérte, hogy bocsássa meg tettét. A férj karjaiba vette feleségét és az asszony érezte, hogy férje tényleg megbocsátott. Emiatt annyira megkönnyebbült, hogy késôbb így emlékezett az esetre: ,,Gyermekkorom óta hallom, hogy Isten megbocsátja bűneinket, és el is hittem ezt. Most azonban tudom, hogy mit jelent. Általad teljes mélységében megéltem, milyen érzés, ha megbocsátják bűnömet.'' (3) Személyes utánagondolás Hogyan sikerül a partnerbeszélgetés az alábbi témák esetén? Jelölje be + vagy - jellel: --> Rend a lakásban --> Hétvégi programok --> Pénz --> Étkezés --> Új ruhák --> Megjelenés (külsô) --> Szülôk --> Vallásos élet --> Gyerekek --> Beszerzések --> Ünnepek megrendezése --> Munka --> Ismerôsök --> Szexuális kívánságok --> Családtervezés --> Házimunka --> Autó --> Nyaralás --> TV műsorok Most gondolja át, hogy házasságában az elmúlt évben milyen konfliktusok voltak, és minden ilyen konfliktust címszóval írjon külön sorba. Kísérelje meg a följegyzett konfliktusokat a következô három kategóriába besorolni. 1. Harc a hatalomért Mindkét fél világosan képviseli véleményét és az egyik valamilyen elôny következtében keresztülviszi akaratát. Ez kapcsolódhat következetes hallgatással, vagyis a beszélgetés elutasításával is. Ennek eredményeként a másik oldalon a legyôzött fél áll, akiben bosszúvágy keletkezik -- ami oda vezethet, hogy a következô alkalommal saját elônye segítségével revansot vesz. 2. Kompromisszum A hatalomért folyó küzdelem negatív hatásait megtapasztalva a dolgok odáig fejlôdhetnek, hogy mindkét fél valamirôl lemond, hogy legalább néhány ,,ügyét'' keresztülvigye. A következmény az, hogy az igazságosság tudatával, érzületével élhetnek: bár nem kapok meg mindent, de miattam neked is le kell mondanod bizonyos dolgokról. 3. A problémák közös megoldása Mindkét fél lemond arról, hogy a saját helyzetét kihasználja és párbeszélgetésben megkísérlik felfedezni, hogy társuk szempontjából hogyan áll az ügy. Ezzel kapcsolatban szóba kerülnek a közös célok is. Ennek következtében meglepô döntések születhetnek. Mégha az egyik, eredetileg is fennálló variációt választják -- a helyzet egészen más, mint a hatalomért folyó küzdelem esetén. A belátás és a vonzalom talaján a közös eredményt tartották fontosnak. (4) Párbeszélgetések a ,,konfliktusok megoldása'' témához 1. Közöljék egymással --> milyen konfliktusok jutottak az eszükbe, --> miért választották az 1. vagy a 2. vagy a 3. csoportot a konfliktus besorolásánál? 2. Tisztázzák együtt, hogy a konfliktusmegoldás melyik típusa a leggyakoribb. 3. Próbáljanak meg együtt a jövôbe nézni --> akarnak-e valami újat kezdeni? --> ha igen: milyen lépések szükségesek ehhez? (5) Tapasztalatcsere a csoportban 1. Saját tapasztalataikból gyűjtsenek szabályokat, amelyek az emberhez méltó konfliktus-megoldáshoz szükségesek. 2. Döntsék el együtt, melyek a legfontosabb szabályok, amelyeket a többieknek is el kell mondaniuk. Útmutató a lelkigyakorlat vezetôjének A nagy közösségben szánjunk bizonyos idôt arra, hogy az egyes házaspárok elmondhassák, melyek voltak azok a szabályok, amelyeket összegyűjtöttek és olyan fontosnak tartanak, hogy a többiekkel is közölni akarják. Anélkül, hogy megvitatnák, egyszerűen írják föl mindenki számára jól látható módon. Beszéljük meg a résztvevôkkel, hogyan rendezzük meg következô alkalommal a lelkigyakorlat lezárását. Jó lenne talán egy szentmisével megünnepelni. (6) Tervezés A konfliktus szó nyomaszt engem. Arra a légkörre emlékeztet, ami otthon volt, bár szüleim sohasem veszekedtek. Annyira vágyom a harmóniára. Lehetetlen, hogy mindenütt békesség legyen? Te gyakran másképpen gondolkozol, mint én. Érzéseid mások, mint az én érzéseim. Vannak olyan kívánságaid, amelyeket nem tudok felfogni, megérteni. Olyannak szeretlek, amilyen vagy. Akkor is, ha mások a gondolataid, érzéseid és kívánságaid. Remélem hogy szeretsz, bár más vagyok, mint Te. Bízom az akaratunkban, hogy közös életet tervezünk. Ha különbözôségünk kiütközik, Isten a közelünkben van. Mivel Ô akarta, hogy olyanok legyünk, amilyenek vagyunk. Olyan békéhez segít bennünket, amelyben mindketten megtarthatjuk saját különbözôségeinket. A konfliktusok értékesek, mert arra kényszerítenek bennünket, hogy figyelembe vegyük egymást. És így egyre inkább felfedezhetem, hogy milyen is vagy valójában. Lelkigyakorlat házaspároknak mindennapokra Névtelen visszajelzés: -- 7. hónap 1. Párbeszélgetésünk a 7. találkozó alkalmával milyen volt? férj feleség nyílt O O inkább akadozó O O zárkózott O O 2. A párbeszélgetés elôtt hány konfliktust jegyeztem fel? férj | feleség | | | | A konfliktusokat a következô kategóriákba soroltam (adjuk meg számmal) férj | feleség Küzdelem a | hatalomért | Kompromisszum | Problémamegoldás együtt 3. Arra a meggyôzôdésre jutottunk, hogy házasságunkban leginkább a küzdelem O a kompromisszum O a problémamegoldás uralkodik O 4. Az a tervünk, hogy új utakra térünk át O nem tervezünk újat O 5. Csak abban az esetben töltendô ki, ha valami újat kezdenek együtt. A következô lépéseket tartjuk szükségesnek: ....................................................................... ....................................................................... ....................................................................... ....................................................................... 6. Az elmúlt hónapban... párbeszélgetést folytattunk. 7. Megéreztük-e Isten közelségét életünk különbözô közös területein annak következtében, hogy megpróbáltunk párbeszélgetéseket folytatni? igen O nem O részben O 8. Kapcsolatunk októbertôl májusig változott-e? igen O nem O Ha igen, hogyan: ....................................................................... ....................................................................... ....................................................................... ....................................................................... 9. A lelkigyakorlatok utáni idôszakra a rendszeres párbeszélgetéssel kapcsolatban a következô tervünk van: (Ha még nincs közös döntésük, osszák két részre a lapot és jegyezzék fel a különbözô elhatározásokat) ....................................................................... ....................................................................... ....................................................................... ....................................................................... A visszajelzésekbôl (A szerzô közlése) A résztvevôk 93%-a válaszolt úgy, hogy közös életük különbözô területein Isten jelenléte érezhetôvé vált a beszélgetés érdekében tett fáradozásaik miatt. A résztvevôk 79%-a válaszolt úgy, hogy októbertôl májusig kapcsolatukban változásokat észleltek. Negatív változásról egy résztvevô sem számolt be. Néhány konkrét példa: * Megtanultuk azt, hogy érzéseinket szavakban is ki tudjuk fejezni. * Szorongásaimat jobban kézben tudom tartani. * Konfliktusainkról szemrehányás nélkül tudunk beszélni. * Egymás iránt több megértést tanúsítunk. * Olyan problémákról is tudunk beszélni, amelyek korábban tabunak számítottak. * Nyitottabbak, kritikusabbak, és figyelmesebbek lettünk. * Tudatosan elfogadtuk házasságunkat mint kihívást. * Megtaláltuk házasságunk mély értelmét. * Tapintatosabbak vagyunk egymáshoz. * Több a bizalom egymásban. * Gyorsabban és elôítélet nélkül megmondjuk, ha valami megterhel. * A rendszeres párbeszélgetések biztonságérzetet adnak. * Jobban bízunk egymásban. * Sokat jelent az az érzés, hogy társunk elfogad. * A tudatos odafigyelés miatt jobban megértjük a másikat. * A hónapok során egyre inkább élveztük a párbeszélgetésre szánt idôt. * Összességében nagyobb a nyíltság közöttünk, különösen az erotika területén. * Nôtt az egymás iránti megértés, különösen a szülôi házból hozott benyomások területén. * Jobban megértjük a munka hatását életünkre. * Még olyan, jövôre vonatkozó kívánságokat is el tudunk mondani egymásnak, amelyek egyelôre illúziók. Korábban ehhez mindig negatív megjegyzés fűzôdött. * Most már sikerül együtt megtalálnunk a döntést. * Könnyebben bele tudjuk élni magunkat társunk helyzetébe. * Lelkünket ,,felkavarták'' a párbeszélgetések. Különösen a lelkigyakorlatok elsô felében vált testi és lelki kapcsolatunk nagyon bensôségessé. * Most jobban megértünk, illetve elfogadunk különleges tulajdonságokat, ez eddig nem sikerült. * Kevesebb az érzésbeli zűrzavar, például olyasmi, hogy a dühtôl összeszorul a gyomrom és nem tudom, hogy mi okozza. * Ezekben a hónapokban elôször beszéltünk életünkben részletesebben a hitünkrôl. * Kapcsolatunk most lényegesen gyöngédebb. * Ebben az évben új tavaszt éltünk meg. * Sok újat tudtunk meg egymásról. * Olyan témákról beszélgettünk, amelyekrôl a kapott lendület nélkül nem beszélhettünk volna. * Beszélgetéseink légköre lényegesen javult. * Szexuális kapcsolatunkat jó irányban bôvítettük. * Együttélésünk most több örömet hoz. * Most többet tudok magamról mint férfiról és a munkámról elmondani feleségemnek. * A párbeszélgetéseken kívül is sokkal többet beszélgetünk egymással. * Házaséletünk összességében intenzívebbé vált. * Csak most tanultuk meg, hogy valóban meghallgassuk egymást. * Kapcsolatunk most kiegyensúlyozottabb, együttélésünk rugalmasabb. ======================================================================== 9. téma: Vallásos élet (1) Ráhangolódás ,,Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.'' (Lk 4,16) ,,Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe.'' (Jn 5,1) ,,Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák hegyére.'' (Mt 26,30) (2) A vallásos élet fontossága a házasságban Ennek a lelkigyakorlatnak az a célja, hogy a házaspárok fölfedezzék kapcsolatukban Isten jelenlétét. Ennek érdekében minden hónapban az élet más-más területe került a középpontba, hogy az intenzív közösség- élmény esélyt nyújtson arra, hogy Istent megtapasztalják. Az úgynevezett vallásos élet területe tudatosan került a sor végére. Nem mintha kevésbé fontosnak tartanám, hanem azért, mert különben lehetséges, hogy minden mást elfedett volna. Hagyományosan a keresztény házasságot a vallásos történések teszik felismerhetôvé. Más dolgoknak kevesebb figyelmet szentelnek. Emiatt gyakran szakadék keletezik a templomi és otthoni ima alkalmával átélt ,,keresztény'' élet és a mindennapi ,,szokásos'' élet között, amely az élet többi területeit jelenti. A hit szempontjából átfogó, minden területet érintô házaséletet hét hónapon át megkíséreltük begyakorolni. Most jó lenne az imaélet kialakítására, a hitrôl folytatott beszélgetésekre és a hitvallás kimondott-kifejezett formáira vonatkozóan is néhány impulzust adni egymásnak. Aki hisz -- imádkozik, éppúgy mint aki él -- lélegzik. Nem lehetünk meggyôzôdéses hívôk a személyes Istenben, ha nem szólítjuk meg. Más kérdés, hogy ez milyen formában történik. Hét hónapi bensôséges párbeszélgetés után fölébredhet bennem az érdeklôdés, hogy az az ember, akivel megosztom az életemet, hogyan fordul Istenhez. Milyen szavakkal, milyen lelkiállapotban, inkább a szomorú órákban, vagy nagy öröm átélésekor? Az elmúlt hét hónap alatt, intim kérdésekkel foglalkozva, vélhetôen kialakult már annyi óvatosság, hogy a partnerek nem fognak otrombán rákérdezni dolgokra. Értékes azonban, ha azt is tudatosítják a házasfelek, hogy minden közelség ellenére is van olyan személyes titok, amelyet el kell fogadni. A hívô párok közös élete arra a kérdésre is választ követel, hogy a hit legtermészetesebb kifejezôdése, tehát az ima bizonyos alkalmakkor közös legyen-e? Az igent erre a kérdésre általános értelemben könnyebb kimondani, mint a megfelelô formát megtalálni. Itt nincs értelme bizonyos normákat általában javasolni, mert a gyakorlat attól függ, hogy a házasfelek hogyan élik meg az imát kettesben. Általában könnyebb az egész családdal együtt, tehát gyerekekkel együtt áhítatot végezni. Hasonló gondolkodású, közelálló barátokkal is szinte könnyebb együtt imádkozni, mint a házastárssal kettesben. Jónéhányan úgy írják le azt a gátlást, amit eközben éreznek, mint egyfajta kellemetlenséget, kutyaszorítót. Egy módszer arra, hogy az imádságban közösséget érezzünk: a hangtalan beszéd Istennel, miközben a házaspár egymás közelében van. Sokak számára viszonylag egyszerű ha kész imákat mondanak el együtt. Eközben mégis hiányt éreznek, mivel tudják, hogy milyen a személyes (szabad) ima, és sejtik azt, hogy milyen lehetne ez kettesben. Ezen a területen azonban a teljesítményre törekvést mindenképpen el kell kerülni. Minden házasságban annak az imaformának van a legnagyobb értéke, amelyet mindkét házasfél jó érzéssel tud végezni. Hosszútávon zavarólag hat az, ha valamit ezen túlmenôen azért erôltetünk, mert mások lelkesen beszélnek róla. Az utóbbi hónapok párbeszélgetéseiben biztosan elôfordultak hitünkkel kapcsolatos kérdések is. Itt fontos megkülönböztetést kell tennünk. A hit kérdéseirôl vitatkozunk, vagy bepillantást engedek társamnak személyes hitembe? A teológiai vita alkalmával tárgyilagosak maradunk és bensô világunk nem kerül a középpontba. A hitrôl folyó beszélgetéshez képest körülbelül olyan a különbség, mint a szexuális kérdésekrôl folytatott vita és azon beszélgetés között, amelyet partnerünkkel folytatunk a szexuális életünkben fontos érzéseinkrôl, kívánságainkról és szorongásainkról. Ha sikerül az áttörés a bensôséges hitrôl folyó beszélgetés irányába, a növekedés páratlan lehetôségei nyílnak meg kapcsolatunk más területein is a megértés számára. A fejlôdés azonban fordítva is történhet; életünk fontos kérdéseirôl folytatott bizalomteli véleménycsere elvezethet a hitrôl szóló beszélgetéshez. És a hit kifejezésének más formái? Jónéhány dolgot érint az ünneplés témája. A fantáziának és kreativitásnak nincsenek határai. Figyelnünk kell azonban arra, hogy -- különösen az új dolgoknál -- mindkét fél azonos érzésekkel, elfogadólag reagáljon. Ami az egyik házasságban a gyöngédség érzését kelti, a másikban talán semmiségnek tűnik: elváláskor a másik homlokára keresztet rajzolni, esetleg szenteltvízzel; a kenyér megáldása mielôtt megszegik; húsvéti barka, olajág a kereszthez tűzve; vasárnapi gyertyagyújtás; stb. Különösen fontos, hogy különbözô felekezetekhez tartozó házasfelek megtalálják azokat a kifejezési formákat, amelyek mindkettôjük számára megfelelôek. A hit jeleivel úgy van az ember, mint a szerelem szimbólumaival: azok számára kell hogy jelentése legyen, akik használják. Álljon kapcsolatban a hit megtapasztalásával, legyen szívbóljövô, így ezen keresztül jobban meg lehet érezni Isten közelségét. (3) Személyes utánagondolás 1. Imádkozunk-e együtt ? a) Mikor? b) Hogyan? 2. Beszélünk-e hitünk kérdéseirôl? a) Milyen gyakran? b) Ki a kezdeményezô? c) Teológiai vitáról van-e szó, vagy személyes, hitbeli közlésrôl? d) Hogy érzem magamat eközben? 3. Mi az, amit közös életünkben kimondottan hitünk kifejezôdésének érzek? 4. Milyen vallásos életre vágyom házasságunkban? (4) Párbeszélgetések a ,,vallásos élet'' témához 1. Hasonlítsák össze jegyzeteiket. 2. Próbáljanak a 2. c) kérdésre közös választ adni. 3. Szánjanak elég idôt a jövô tervezésére a 4. kérdés kapcsán. (5) Tapasztalatcsere a csoportban 1. Mondják el egymásnak vallásos életük néhány tapasztalatát. 2. Tekintsenek vissza az eddigi találkozókra és mondják el egymásnak, hogy mit jelentettek a csoportos megbeszélések ezen alkalmakkor. Ha szentmisét terveznek a lelkigyakorlatok lezárásául: A hitrôl való beszélgetéseikbôl mit lehetne a szentmisén felhasználni? Minden gondolatot külön papírra írjanak: --> a bűnbánati imához rózsaszín papírra, --> a könyörgésekhez zöldre, --> a hálaadáshoz sárgára. (6) Tervezés A visszajelzésekbôl (A szerzô közlése) A résztvevôk több mint 80%-a úgy nyilatkozott, hogy a hétköznapi lelkigyakorlatok befejezése után is rendszeresen fognak partnerbeszélgetéseket folytatni. A következôkben konkrét kérdések nélküli vélemény-nyilvánításokból közlünk idézeteket: * Nagy meglepetés volt, amikor fölfedeztük, hogy mennyire kevés idôt szántunk korábban a közös személyes ügyek megbeszélésére. * Megtapasztaltuk, milyen fontos, hogy a hétköznapi problémákon és a gyerekekkel kapcsolatos gondokon túl legyen személyes ,,szabad terünk'' a társunkkal. * Fölfedeztük társunk bizonyos magatartásainak mélyebb mozgatórugóit. * Házasságunk a lelkigyakorlatok segítségével fordulóponthoz érkezett. * Az utóbbi hónapokban figyelmesebbek és türelmesebbek lettünk egymáshoz. * A lelkigyakorlat számunkra felért egy átvilágítással. * Most világosabban fölismerjük házasságunk, közös életünk szépségét és a nehézségeket is tisztábban észleljük. * Isten vált középpontunkká és most nyitottabbak vagyunk egymáshoz. * Most megpróbálunk úgy közeledni egymáshoz, mintha Jézussal találkoznánk. * A lelkigyakorlat hitünk elmélyítését szolgálta. * A párbeszélgetések révén nagyobb betekintést nyertünk társunk belsô világába. * Most nemcsak egymást tudjuk jobban elfogadni, hanem a gyerekeket is. * A beszélgetés szabályai és a havonkénti találkozók indításai révén sikerült olyan légkört kialakítani, amelyben mi ketten vagyunk fontosak. * A lelkigyakorlat megerôsítette kapcsolatunkat. * A csoportbeszélgetések ébresztették bennünk azt a vágyat, hogy létrehozzunk egy családi kört. Nagy hatást tett ránk, hogy csoporttársaink nyitottak voltak a beszélgetésekben; nemcsak elméleti viták, hanem személyes megnyilatkozások is elhangzottak. * Az a rendszeresség és tudatosság, amellyel idôt szánunk egymásra (még ha emiatt le is kell mondani valamirôl) -- megerôsítette kapcsolatunkat egymással és Istennel. Ez belsô nyugalmat és kiegyensúlyozottságot ad. * Mivel jobb a kapcsolat közöttünk, Istennel való kapcsolatunk is javult. * Az elmúlt hónapokban megtapasztaltuk azt, hogy el is tudjuk egymást engedni. Most nyugodtan tudunk a problémákról beszélni, és felismertük, hogy milyen károsak az azonnali negatív kommentárok. * Ezekben a hónapokban házasságunk jónéhány nehézségét elôször ismertük föl és beszéltük meg. * A nehéz dolgokat is könnyebben el tudjuk fogadni: mindenben Isten közelségét érezzük. * A többiekkel folytatott gondolatcsere bôvítette látásmódunkat és lehetôvé tette, hogy kijavítsuk a téves irányokat. * A konfliktusmegoldás egy érettebb formáját találtuk meg. * Minél inkább megértjük egymást, annál inkább megtapasztaljuk Isten közelségét. * Megkönnyebbülés volt számunkra, hogy a csoportbeszélgetésekben kiderült, kívülrôl jónak látszó házasságokban is vannak problémák.