Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (201)338-4736 Fax: (201)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Liguori Szent Alfonz: Megegyezés Isten akaratával fordította Dombi Márk S. O. Cist. Korda R.T. Budapest, 1941. Nihil obstat. Nr. 595/1941. Dr. Emilius Naszályi S. O. Cist. censor Imprimatur. Vendelirius Endrédy abbas de Zirc. Nihil obstat. P. Joannes Hemm S.J. censor dioecesanus. Nr. 4770/1941. Imprimatur. Strigonii, die 11. Julii 1941. Dr. Michael Török vicarius generalis subst. ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata I. Isten akaratát teljesíteni: ez az életszentség alapja, forrása. II. Krisztus és az Ô szentjeinek állandó tanítása: keresni és megtenni mindig Isten akaratát. III. Egyesülni Isten akaratával: Isten akarata és az én akaratom egy legyen. A szenvedésben is meg kell találni az Isten akaratát és mint ilyent elfogadni. IV. Az életszentség titka: azt akarni, amit Isten akar, hiszen a léleknek az a legjobb, amit Teremtôje akar. Isten ugyanis mindig a legjobbat akarja. V. A szentek, ismertek és kevésbé ismertek, példája ugyanarra tanít: Isten akaratának magunkévá tétele egyben elfogadása a legszentebbnek: Isten akarata mindig szent! VI. Az legyen tehát állandó kérésünk, hogy ,,teljesüljön bennünk az Isten akarata''. Még akkor is, ha ez szenvedést, megpróbáltatást jelent az egyén számára. Kérnünk kell Istent, hogy adja meg a kegyelmet, hogy felismerve teljesíthessük mindig az Ô akaratát. VII. Egyesülni Isten akaratával: (a) elfogadni az élet mindennapi terheit; (b) elfogadni az én életem nehézségeit; (c) elfogadni saját fogyatékosságainkat (ezek talán – elfogadva – éppen javunkat szolgálják); (d) elfogadni a szenvedést is, megnyugodva Isten akaratában. VIII. A legjobb szolgálatunk Istennek, ha elfogadjuk szent akaratát, betegségben, szenvedésben is. Türelmesen viselni a szenvedést: elfogadni az isteni akaratot. IX. Lássuk meg Isten szeretetét az életünkben minket érô csapásokban is. Talán a legszörnyűbb büntetéstôl, a pokoltól szabadítanak meg ezek. -- A lelki szárazságban is lássuk meg a velünk törôdô Isten szeretetét. A lelki szárazság próbatétel is, de kell, hogy buzgóságra is ösztönözze a lelket. X. Legyünk állhatatosak imádságainkban, még ha azokban sem vigasztalást sem megnyugvást nem találunk. A kitartó ima erényes. Az ima közbeni kísértések se gyengítsék kitartó szándékunkat. XI. Halálunk idejét és módját is teljesen bízzuk Istenre. Egyesülve ebben is Isten akaratával -- ez a legjobb elôkészület a halálra. Földi életünk még most távol tart Isten színelátásától. XII. Ne panaszkodjunk jelen életkörülményeink miatt: ha elfogadjuk azt amit az élet ad, amit elöljáróink, lelkiatyánk elvárnak tôlünk, az Isten felé vezetô úton haladunk. Legyen válaszunk mindig: ,,Úgy van, Atyám, mert így tetszett neked.'' (Mt 11,26) vagy az Úr imádságának szavai: ,,Legyen meg a te akaratod...'' ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyvet a Korda Kiadó jelentette meg 1941-ben Budapesten. A szöveget Endre Csaba és P. Bocsa József, Sch. P. vitte számítógépbe. ======================================================================== I. Isten akaratának teljesítése az életszentség alapja, forrása Egész tökéletességünk abban áll, hogy szeressük a mi legszeretetreméltóbb Istenünket: ,,A szeretet a tökéletesség köteléke.'' (Kol 3,14) Az Isten iránt való szeretetnek egész tökéletessége pedig abban áll, hogy akaratunkat egyesítsük az ô legszentebb akaratával. A szeretetnek az a fô hatása, mondja Areopagita Szent Dénes, hogy egyesíti azok akaratát, kik egymást szeretik, úgyhogy azután már egy és ugyanaz lesz az akaratuk (De Div. Nom. c. 4). És azért minél jobban egyesül valaki az isteni akarattal, annál nagyabb lesz a szeretete. Isten ugyan kedvét találja az önmegtagadásban, elmélkedésben, szentáldozásban, a felebaráti szeretet cselekedeteiben; de mikor? Ha ezek az ô akarata szerint történnek. Ha azonban figyelmen kívül hagyjuk Isten akaratát, akkor nemcsak hogy nem fogadja kegyesen, hanem még utálja és bünteti is ôket. Ha két szolga közül az egyik egész nap pihenés nélkül dolgozik, de mindent a maga módja szerint akar tenni, a másik ellenben kevesebbet fárad, de mindenben engedelmeskedik: Uruk bizonyára ezt a másodikat fogja szeretni és nem az elsôt. Hogy szolgálnának a mi cselekedeteink Isten dicsôségére, ha nem történnek az ô tetszése szerint? Az Úr nem áldozatokat akar, mondja a Próféta Saulnak, hanem engedelmességet az ô kívánságaival szemben: ,,Vajon az Úr egészen elégô és vágóáldozatokat kíván-e és nem azt-e inkább, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? A bálványozás bűnével ér föl az ellenszegülés.'' (1Kir 15,22--23) Az az ember, aki Isten akaratára való tekintet nélkül a maga akarata szerint akar cselekedni, a bálványimádásnak egy nemét követi el, mivel akkor Isten akaratának imádása helyett bizonyos módon a maga akaratát imádja. Az tehát a legnagyabb dicsôség, amit mi Istennek adhatunk, ha mindenben az ô szent akaratát teljesítjük. Édes Megváltónk, aki azért jött a földre, hagy megszilárdítsa Isten dicsôségét, fôképpen erre tanított bennünket saját példájával. Íme, Szent Pál szerint beszél Atyjához: ,,Áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig alkottál nekem. Akkor mondám: Íme, jövök! hogy cselekedjem, Isten a te akaratodat.'' (Zsid 10,5--7) Nem kellettek neked azok az áldozatok, melyeket az emberek bemutattak; hanem azt akartad, hogy föláldozzam neked testemet, melyet nekem adtál: íme, kész vagyok megtenni a te akaratodat. És újra meg újra kijelentette, hogy nem azért jött a földre, hogy a maga akaratát, hanem egyedül azért, hogy Atyja akaratát teljesítse: ,,Leszállottam mennybôl, nem hogy az én akaratomat cselekedjem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.'' (Jn 6,38) S azt a szeretetet, mellyel Atyja iránt viseltetett, éppen azáltal akarta kijelenteni a világnak, hogy engedelmeskedett az ô akaratának, mikor ôt áldozatul kívánta a kereszten az emberek üdvösségéért. Ezt a gondolatot fejezte ki a kertben, midôn szembement ellenségeivel, kik azért jöttek, hogy elfogják és a halálba vezessék: ,,Hogy megismerje a világ, hogy szeretem az Atyát és amint parancsot adott nekem az Atya, zgy cselekszem. Keljetek föl, menjünk el innét.'' (Jn 14,31) S arról ismeri meg, mondatta, hogy ki az ô testvére, ha valaki teljesíti Isten akaratát: ,,Aki Atyám akaratát cselekszi, az az én atyámfia.'' (Mt 12,50) ======================================================================== II. Krisztus és szentjeinek tanítása: mindig keresni és megtenni Isten akaratát A szentek mindnyájan arra fordították legfôbb gondjukat, hogy Isten akaratát teljesítsék, jól tudván, hogy ebben áll a lélek egész tökéletessége. Boldog Suzo Henrik azt mondotta: Isten nem azt akarja, hagy bôvelkedjünk világosságban, hanem azt, hogy mindenben alávessük magunkat az ô akaratának. És Szent Terézia: Mindaz, amire törekednie kell annak, aki magát az imádságban gyakorolja, nem más, mint hogy egyesítse saját akaratát az isteni akarattal s legyen meggyôzôdve, hogy ebben áll a legnagyobb tökéletesség. Aki ezt kiváló mértékben gyakorolja, nagy ajándékot kap Istentôl, folyton elôbbre halad a bensô életben. Boldog Soncino Stefánia, Szent Domonkos-rendi apáca, midôn egy nap látomásban a mennyországba vitetett, néhány elhunyt személyt, kiket egykor ismert, a szeráfok között pillantott meg s azt a fölvilágosítást kapta, hogy a dicsôség ily magas fakára azért emelkedtek, mert a földön teljesen egyesültek Isten akaratával. És az elôbb említett Boldog Suzo Henrik magáról szólva azt mondotta: Inkább akarok a föld leghitványabb férge lenni Isten akaratával, mint szeráf a magaméval. Ezen a földön a menny boldog lakóitól kell megtanulnunk, miképp szeressük Istent. A tiszta és tökéletes szeretet, mellyel a boldog lelkek az égben Isten iránt viseltetnek, az ô akaratával való tökéletes egyesülésben nyilvánul. Ha a szeráfok Isten akaratának ismernék meg azt, hogy az egész örökkévalóságon át a tengerpartok fövényének fölhalmozásával s a kertek füveinek tépdesésével foglalkozzanak, szívesen s teljes gyönyörűséggel tennék meg, Továbbá, ha Isten értésükre adná, hogy menjenek égni a pokol tüzébe, haladéktalanul levetnék magukat abba a mélységbe, hogy az isteni akaratot teljesítsék. Jézus Krisztus is arra tanított bennünket, hagy ezért imádkozzunk, tudniillik, hogy Isten akaratát teljesítsük a földön, amint a szentek teljesítik a mennyben: ,,Legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen a földön is.'' (Mt 6,10) Az Úr Dávidot szíve szerint való férfiúnak nevezte, mert Dávid mindenben teljesítette az ô akaratát: ,,Találtam szívem szerint való férfiút, ki megcselekszi minden akaratomat.'' (ApCsel 13,22). Dávid mindig kész volt arra, hogy Isten akaratát teljesítse, amint maga gyakran megvallotta: ,,Kész az én szívem, Isten! kész az én szívem.'' (Zsolt 107,2) S másért nem esedezett az Úrhoz, mint azért, hogy tanítsa meg ôt akaratának teljesítésére: ,,Taníts meg engem akaratodat cselekednem.'' (Zsolt 142,10) Az isteni akarattal való tökéletes egyesülésnek egyetlen indulata elég arra, hogy szentté tegyen bennünket. Íme, mialatt Saul az Egyházat üldözi, Jézus Krisztus megvilágítja és megtéríti ôt. S mit tesz, mit mond Saul? Nem tesz mást, mint fölajánlja magát az ô akarata teljesítésére: Uram! mit akarsz, hogy cselekedjem? És lám, az Úr választott edénynek, a nemzetek apostolának nevezi ôt: ,,Nekem választott edényem ô, hogy hordozza nevemet a pogányok elôtt.'' (ApCsel 9,15) Aki ugyanis akaratát Istennek adja, az neki adja mindenét; aki neki adja holmiját alamizsnával, vérét önmaga ostorozásával, életét böjttel, az csak egy részt ad Istennek abból, amije van; de aki neki ajándékozza akaratát, az mindent odaajándékozott s így szólhat hozzá: Uram, szegény vagyok, de neked ajándékozom mindazt, amim van; s neked adván akaratomat, már nincs egyebem, amit odaadhatnék. De éppen ez minden, amit Istenünk tôlünk kíván: ,,Add nekem, fiam, a te szívedet.'' (Péld 23,26) Fiam, mondja az Úr mindegyikünknek, add nekem szívedet, azaz akaratodat. ,,Semmi mást, hála Istennek, -- mondja Szent Ágoston -- nem tudunk neki fölajánlani, mint hogy azt mondjuk: a tied legyek.'' Igen, semmi kedvesebb dolgot sem nyújthatunk Istennek, mint ha így szólunk hozzá: Uram, a tied akarunk lenni, neked ajándékozzuk egész akaratunkat, engedd megértenünk, amit kívánsz tôlünk, s mi azt megtesszük. ======================================================================== III. Egyesülni Isten akaratával. A szenvedés is Isten akarata Ha tehát teljesen kedvében akarunk járni Isten szívének, törekedjünk mindenben az ô isteni akaratához alkalmazkodni s nemcsak alkalmazkodni, hanem egyesülni is vele mindabban, amit Isten rendel. Az alkalmazkodás azt hozza magával, hogy akaratunkat Isten akaratához fűzzük, de az egyesülés többet jelent: azt, hogy az isteni akaratból s a magunk akaratából egyet alkotunk úgy, hogy nem akarunk mást, mint amit Isten akar s egyedül Isten akarata a mi akaratunk, Ez a tökéletesség teljessége, amely után folyton vágyakoznunk kell; ez legyen célja minden tettünknek, minden vágyunknak, elmélkedésünknek és imádságunknak. Erre nézve kell segítségül hívnunk minden szent pártfogónkat, ôrzôangyalunkat, mindenekfölött Isten anyját, Máriát, aki azért volt a legtökéletesebb az összes szentek között, mert a legtökéletesebben karolta át mindig Isten akaratát. De a dolog veleje abban van, hogy Isten akaratát szíves-örömest fogadjuk mindenben, ami csak velünk történik, akár megfelel az vágyainknak, akár ellenkezik velük. Abban, ami jól esik, még bűnösök is könnyen tudnak egyesülni az isteni akarattal; de a szentek egyesülnek vele oly dolgokban is, melyek ellenükre vannak s nem tetszenek az önszeretetnek. Ebben látszik meg Isten iránt való szeretetünk tökéletessége. Azért mondotta tiszteletreméltó [azóta boldoggá avatták] Avila János: ,,Többet ér egy áldott legyen az Isten a balsorsban, mint ezer hálaadás akkor, mikor dolgunk jól megy.'' Egyesülnünk kell továbbá Isten akaratával nemcsak azokban a kedvezôtlen dolgokban, melyek közvetlenül Istentôl származnak, aminôk a betegség, lelki elhagyatottság, szegénység, rokonok halála és más hasonlók, hanem azokban is, melyek az emberek révén érnek bennünket, aminô például a megvetés, gyalázat, igazságtalanság, lopás s mindennemű üldözés. E tekintetben meg kell értenünk, hogy amikor valaki megsért bennünket hírnevűnkben, becsületünkben, javainkban, jóllehet az Úr nem akarja az illetôknek a bűnét, mindazonáltal akarja a mi megalázásunkat, a mi szegénységünket, a mi önmegtagadásunkat. Kétségbevonhatatlan hitigazság, hogy mindaz, ami a világon történik, Isten akaratából történik. ,,Én, az Úr, ki világosságot hozok elé és sötétséget teremtek, békességet szerzek és rosszat idézek elé.'' (Sz 45,7) Istentôl jô minden jó és minden rossz, azaz minden ránk nézve kedvezôtlen dolog, melyeket mi hibásan nevezünk rosszaknak, mert valóságban jók, ha az ô kezébôl fogadjuk ôket. ,,Jön-e a városra veszedelem, melyet az Úr nem küldött?'' -- mondotta Ámosz próféta (3,6). S már elôbb mondotta a Bölcs: ,,A jó és rossz, az élet és halál az Istentôl vannak.'' (Sir 11,14) Igaz, amint azt elôbb mondottam, hogy amikor egy ember téged igazságtalanul megsért, Isten nem akarja az ô bűnét és nem működik közre az ô akaratának gonoszságával, hanem csupán ahhoz a külsô cselekedethez nyújtja általánosságban közreműködését, amellyel téged megüt, megrabol vagy megsért. Úgyhogy azt a sérelmet, amelyet szenvedsz, az Isten bizonyosan akarja, s az ô kezébôl jön rád. Azért mondja az Úr Dávidnak, hogy ô a szerzôje azoknak a sértéseknek, amelyeket Absolon követett el ellene, úgyannyira, hogy még feleségeit is szemeláttára elragadta tôle, éspedig bűneinek büntetésül: ,,Íme, gonoszat támasztok rád a te házadból és elveszem feleségeidet szemed elôtt és felebarátodnak adom.'' (2Kir 12,11) Azért mondotta a zsidóknak is, akikre gonoszságaik büntetéséül az asszírokat küldötte, hogy kifosszák és elpusztítsák ôket: ,,Asszur haragom vesszeje, parancsot adok neki, hogy vegyen zsákmányt és ragadjon prédát.'' (Sz 10,5--6). Ehhez Szent Ágoston a következô magyarázatot fűzi: Az ô gonoszságuk mintegy az Isten bárdja lett (17. zsoltárhoz). Isten az asszírok gonoszságát használta föl mint valamely fejszét a zsidók megbüntetésére. S maga az Úr Jézus is azt mondatta Szent Péternek, hogy az ô szenvedése és halála nem csupán az emberektôl származik, hanem egyszersmind Atyjától is: ,,A poharat, melyet nekem Atyám adott, ne igyam-e meg?'' (Jn 18,11) Mikor Jóbhoz hírhozó érkezett (kiben az ördögöt gyanítják) s jelentette neki, hogy a szabeusok elrabolták mindenét, fiait megölték, mit válaszolt a Szent? ,,Az Úr adta, az Úr elvette.'' (1,21) Nem mondotta, hogy az Úr adta nekem fiaimat, javaimat és a szabeusok elragadták tôlem, hanem: az Úr adta nekem ôket, az Úr vette el ôket, mert jól tudta, hogy az a veszteség Isten akarata volt. Azért hozzátette: ,,Amint az Úrnak tetszik, úgy lôn; legyen áldott az Úr neve.'' (Uo.) Nem úgy kell tehát tekintenünk a bajokat, melyek bennünket érnek, mintha véletlenül vagy az emberek bűne által történtek volna, hanem legyen szilárd meggyôzôdésünk, hogy ami csak velünk történik, minden az Isten akaratából történik. ,,Mindaz, ami itt a mi akaratunk ellen történik, tudd meg, hogy nem történik másképp, csakis az Isten akarata folytán.'' (Szent Ágoston a 148. zsoltárhoz) Epilektusz és Atho, Krisztus Jézus boldog vértanúi, mikor a zsarnok kínpadra vonta, vaskampókkal tépte és égfô fáklyákkal perzselte ôket, egyre csak azt mondogatták: Uram, történjék velünk a te akaratod. És a vesztôhelyre érkezve, magas hangon kiáltották: Légy áldott, örök Isten, mert mindenben a te akaratod történt velünk. ======================================================================== IV. Az életszentség titka: azt akarni, amit Isten akar Cezárius beszéli (Lib. 10. c. 6.), hogy egy szerzetes, jóllehet külsôleg semmiben sem különbözött a többiektôl, mégis a szentségnek oly fokára jutott, hogy csupán ruhájának érintésével meggyógyította a betegeket. Elöljárója ezen csodálkozva, egy napon megkérdezte tôle, hogyan művel ily csodákat, noha életmódja nem tökéletesebb a többiekénél. A szerzetes azt válaszolta, hogy ô maga is csodálkozik rajta és nem tudja az okát. De hát micsoda áhítatgyakorlatot végzel? - - kérdezte az apát. -- A jó szerzetes erre azt felelte, hogy semmit vagy nagyon keveset tett, csupán arra volt mindig nagy gondja, hogy csak azt akarja, amit Isten akar; s az Úr megadta neki azt a kegyelmet, hogy akaratát mindig teljesen ráhagyja Isten akaratára. A szerencse, mondotta, nem emel föl s a szerencsétlenség nem ver le, mert mindent Isten kezébôl fogadok s arra a célra irányul minden imádságom, hogy az ô akarata tökéletesen teljesüljön bennem. És az a kár se bántott, kérdezte az elöljáró, melyet a minap okozott az a bizonyos ellenségünk, aki fölgyújtatta birtokunkat, hol gabonánk és állataink voltak s ezáltal kenyerünktôl fosztott meg bennünket? Nem, atyám, felelte, hanem ellenkezôleg, hálát adtam Istennek, amint hasonló esetekben tenni szoktam, tudván, hogy Isten mindent az ô dicsôségére s a mi nagyobb javunkra tesz vagy enged meg, s épp ezért mindig meg vagyok elégedve mindennel, ami történik. -- Midôn az apát ezt hallotta és látta abban a lélekben a tökéletes megegyezést Isten akaratával, többé nem csodálkozott rajta, hogy oly nagy csodákat tesz. Aki így cselekszik, az nemcsak szentté lesz, hanem már a földön szakadatlan békét élvez. Nagy Alfonz, Aragónia királya, a legbölcsebb fejedelem, egy napon kérdeztetvén, hogy mely embert tartja legszerencsésebbnek ezen a világon, így válaszolt: Azt, aki magát az Isten akaratára hagyja és mindent, akár kedvezô, akár kedvezôtlen is az, az ô kezébôl fogad. ,,Az Istent szeretôknek minden javukra szolgál.'' (Róm 8,28) Azok, kik Istent szeretik, mindig megelégedetten élnek, mert minden gyönyörűségük az, hogy még a kedvezôtlen dolgokban is Isten akaratát teljesítik, és így maguk a bajok megelégedésükre szolgálnak abban a gondolatban, hogy ôket elfogadva kedvére tesznek az ô szeretett Uruknak. ,,Nem szomorítja meg az igazat, akármi történjék is vele.'' (Péld 12,21) És valóban, mi elégíthet ki valakit jobban, mintha látja, hogy beteljesült mindaz, amit akar? Márpedig, ha valaki nem akar mást, csak amit Isten akar, minthogy a világon minden -- a bűnt kivéve -- Isten akaratából származik, természetszerűleg mindig az történik, amit az illetô akar. Az atyák életében szó van egy polgárról, kinek földje mindig több termést hozott, mint másoké. S midôn kérdezték tôle, hogy honnan van ez, azt válaszolta, hogy nincs benne semmi csodálni való, mert neki mindig olyan idôjárása van, aminôt ô akar. Hogyan? Hát úgy, felelte, hogy én nem akarok más idôt, csakis olyant, aminôt Isten akar, s amint én azt akarom, amit Isten akar, úgy ô megadja nekem azt a termést, amelyet én akarok. A megnyugvó lelkek, mondja Szalvianusz, ha megaláztatnak, ezt akarják; ha szegénységet szenvednek, szegények akarnak lenni; egyszóval akarják mindazt, ami velük történik és azért boldogok ebben az életben. Megalázottak? Ezt akarják. Szegények? Gyönyörűségük telik a szegénységben. Tehát boldogoknak kell ôket mondanunk. Jön a hideg, a meleg, az esô s a szél, s az, aki egyesülve van Isten akaratával, azt mondja: akarom, hogy hideg legyen, hogy meleg legyen, hogy szél fújjon, hogy esô essék, mert Isten is ezt akarja. Szegénység, üldözés, betegség éri, halála jön; s mindezekre csak ez a szava: Szegény, üldözött, beteg akarok lenni s a halált is akarom, mert az Isten is ezt akarja. Ez az a szép szabadság, amelyet Isten fiai élveznek s amely többet ér minden uralkodásnál s a föld minden királyságánál. Ez az a nagy békesség, amely a szentek osztályrésze s amely felülhalad minden értelmet. (Fil 4,7) Felülmúlja az érzékek minden gyönyörét, minden mulatságot, lakomát, dicsôséget s a világ minden más örömét. Ezek ugyanis csak az érzékeket izgatják s csupán azokban a pillanatokban, amelyekben élvezik ôket; de mivelhogy üresek és mulandók, nem elégítik ki a lelket, amely az igazi megelégedettség székhelye, hanem inkább gyötrelmet okoznak neki. Azért kiált föl fájdalmasan Salamon, miután teljesen kiélvezte az effajta világi gyönyöröket: ,,De ez is hiúság és a lélek gyötrelme.'' (Péld 1,14) ,,A bolond, mondja a Szentlélek, mint a hold, változik, a bölcs a bölcsességben marad, mint a nap.'' (Sir 27,12) A bolond, azaz a bűnös, változékony, mint a hold, mely ma nô, holnap fogy; ma nevetni látod ôt, holnap pedig sírni; ma szelíd, holnap pedig dühös, mint a tigris. S mitôl van ez? Mert megelégedettsége a szerencsétôl vagy szerencsétlenségtôl függ, amely ôt éri s azért változik ô is, mint ahogyan változnak körülményei. De az igaz, mint a nap, mindig egyformán derült, bármi történjék is vele; mert az ô megelégedettségének alapja, hogy Isten akaratával egyesül, s azért zavartalan békességnek örvend. ,,És a földön békesség a jóakaratú embereknek'' (Lk 2,15) -- mondotta az angyal a pásztoroknak. És kik ezek a jóakaratú emberek, ha nem azok, kik mindig egyesülve vannak Isten akaratával, amely a legnagyobb mértékben jó és tökéletes? ,,Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.'' Igen, mert Isten nem akar mást, mint a legjobbat, a legtökéletesebbet. ======================================================================== V. Isten akarata mindig szent A szentek azáltal, hogy Isten akaratával egyesültek, már e földön a paradicsom elôízét élvezték. A régi atyák -- mondja Szent Dorotheusz -- nagy békességben éltek, mivelhogy mindent Isten kezébôl fogadtak. Pazzi Szent Mária Magdolna, mikor kiejteni hallotta e szót; ,,Isten akarata'', oly nagy vigasztalást érzett, hogy a szeretet elragadtatásában egészen magánkívül lett. Igaz, nem hiányzanak a fájdalmak, melyeket kedvezôtlen dolgok okoznak, s melyeket érzékiségünk kénytelen érezni; de az csak az alsó részben történik, a lélek felsôbb részében azonban béke és nyugalom uralkodik, minthogy az akarat egyesülve van Isten akaratával. ,,Örömeteket senki sem veszi el tôletek -- mondotta az Üdvözítô apostolainak. -- Örömetek teljes legyen.'' (Jn 16,22.24). Aki folyton egyesülve van az isteni akarattal, annak teljes és szakadatlan öröme van, teljes, mert -- mint föntebb mondottuk -- mindene megvan, amit akar; szakadatlan, mert ezt az örömet senki sem veheti el tôlünk, minthogy senki sem akadályozhatja meg, hogy az történjék, amit Isten akar. Tauler János beszéli magáról, hogy sok éven át kérte az Urat, hagy küldjön neki valakit, aki ôt az igazi lelki életre megtanítja. S íme, egy napon szót hall, mely azt mondja neki: Menj ebbe és ebbe a templomba s ott megtalálod azt, amit kértél. Elmegyen tehát a templomba s ott a kapuban egy nyomorult, mezítlábas, tetôtôl talpig rongyos koldust talál. Üdvözli ôt: Jó napot, barátom. A szegény válaszol: Uram én nem emlékszem, hogy valaha rossz napom lett volna. Tauler folytatja: Az Isten adjon neked boldog életet. Amaz pedig így felel: De hisz én nem voltam soha boldogtalan. S azután hozzátette: Halld, atyám, nem hiába mondtam én, hogy még sohase volt rossz napom. Mert amikor éhezem, dicsérem az Istent; mikor esô vagy hó esik, áldom ôt; ha valaki megvet, elűz magától, vagy másvalami nyomorúság ér, mindig dicsôítem érte Istenemet. Azt mondtam azután, hogy sohase voltam boldogtalan; s ez igaz is. Mert hozzá vagyok szokva, hogy mindazt fönntartás nélkül akarjam, amit Isten akar; azért mindazt, ami velem történik, -- akár édes, akár keserű -- örömmel fogadom az ô kezébôl, mint olyat, ami rám nézve legjobb. S ez az én boldogságom. És ha Isten -- viszonzá Tauler -- el akarna kárhoztatni, mit szólnál hozzá? Ha Isten azt akarná, válaszolt a koldus, akkor én alázatossággal és szeretettel átkarolnám az én Uramat és oly erôsen tartanám, hogy ha a poklokra akarna taszítani, kénytelen volna velem jönni s így aztán édesebb lenne nekem, hogy vele vagyok a pokolban, mintha nála nélkül a menny minden gyönyörűségét bírnám. S aztán hol találtad meg az Istent? -- kérdezte tôle Tauler. -- Ott találtam meg ôt, -- felelte a koldus -- ahol elhagytam a teremtményeket. Ki vagy hát te? S a szegény így válaszolt: Király vagyok. S hol a királyságod? Lelkemben, hol mindent rendben tartok s a szenvedélyek engedelmeskednek az észnek, az ész pedig az Istennek. Végül azt kérdezte tôle Tauler, hogy mi segítette ôt erre a nagy tökéletességre. A hallgatagság, válaszolta a koldus; hallgattam az emberek elôtt, hogy beszéljek Istennel, s az egyesülés az én Urammal, melyben megtaláltam és megtalálom békességemet. Egyszóval azáltal volt ilyen ez a szegény ember, hogy egyesült az isteni akarattal; s szegénységében bizonyára gazdagabb volt, mint a föld minden uralkodója és szenvedéseiben boldogabb, mint az összes világi emberek az ô élvezeteikben. Ó, mily nagy azoknak balgasága, kik ellenkeznek az isteni akarattal; mennyi nehézséget kell eltűrniök, minthogy senki sem akadályozhatja meg, hogy Isten rendelései teljesedésbe ne menjenek. ,,Ki állhatna ellen az Ô akaratának?'' (Róm 9,19) Hozzá még gyümölcs nélkül kell tűrniök, sôt nagyobb büntetéseket vonnak magukra a jövô életben és nagyobb nyugtalanságot ezen a világon. ,,Ki állott ellene és volt békessége?'' (Jób 9,4) Kiáltson bár az a beteg fájdalmaiban, ahogy akar; szálljon pörbe az Istennel az a szegény a maga nyomorúságában s dühöngjön, káromkodjék, amennyire csak tetszik neki, mit ér el vele, hacsak nem azt, hogy baját megkétszerezi? ,,Mit keresel, szegény ember, mikor jó dolgokat keresel, mondja Szent Ágoston, keresd azt az egy jót, amelyben benne van minden jó.'' Mit keresel szegény ember, Isteneden kívül? Találd meg az Istent, egyesülj vele, simulj hozzá szorosan akaratoddal s boldogan élsz mindig itt és az örök életben egyaránt. ======================================================================== VI. Állandó kérésünk: ,,teljesüljön bennünk az Isten akarata'' És végre is, mit akar Istenünk, ha nem a mi javunkat? Kit találhatnánk, aki jobban szeret bennünket Istennél? Nem akar ô mást, mint azt, hogy necsak senki el ne vesszen, hanem mindenki üdvözüljön és mindenki szentté legyen. ,,Nem akarván, hogy valaki elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatra térjen.'' (2Pt 3,9) ,,Az Isten akarata a ti megszentelôdéstek.'' (1Tessz 4,3) Isten dicsôségét helyezte a mi javunkba. Minthogy ugyanis természeténél fogva végtelen jóság, mint Szent Leó mondja: Isten, kinek természete a jóság s a jóság természeténél fogva kiáradni kíván: Istennek legfôbb vágya az, hogy a maga javainak s a maga boldogságának részeseivé tegye a lelkeket. S ha megpróbáltatásokat küld reánk az életben, azok is mind csak a mi javunkért vannak. ,,Minden javokra szolgál.'' (Róm 8,28) Még a büntetések is, mondja Szent Judit, nem romlásunkra jönnek Istentôl, hanem azért, hogy megjavuljunk és üdvözüljünk. ,,Jobbulásunkra és nem vesztünkre lenni higgyük.'' (Jud 8,27) Az Úr jóakaratával vesz körül bennünket, hogy megmentsen az örökkévaló bajoktól. ,,Uram! jóvoltoddal, mint pajzzsal környékeztél minket.'' (Zsolt 5,13) Nemcsak áthajtja üdvösségünket, hanem gondoskodik is róla. ,,Az Úr gondoskodik felôlem.'' (Zsolt 39,18) Mit tagadna meg tôlünk az az Isten, -- mondja Szent Pál -- aki még saját fiát is nekünk adta? ,,Ki még tulajdon fiának sem kedvezett, hanem mindnyájunkért adta ôt, hogyne ajándékozott volna ôvele nekünk mindeneket is?'' (Róm 8,32) Ezzel a bizalommal kell tehát Isten rendelkezéseire hagyatkoznunk, melyek mind a mi javunkra vannak. Mondjuk mindig minden dologban, ami bennünket ér: ,,E miatt békességben alszom és megnyugszom, mert te, Uram, kiváltképpen megerôsítettél engem a reménységben.'' (Zsolt 4,9) Bízzuk tehát magunkat egészen az ô kezére, mert neki bizonyára gondja lesz ránk: ,,Minden szorgoskodástokat ôrája bízván, mert neki gondja van rátok.'' (1Pt 5,7) Gondoljunk tehát Istenre, az ô akaratának teljesítésére, hogy ô is ránk, a mi javunkra gondoljon. Leányom, mondotta az Úr Sziénai Szent Katalinnak, gondolj rám és én mindig rád fogok gondolni. Mondjuk gyakran a szent Jegyessel: ,,Az én szerelmesem az enyém és én az övé.'' (Én 2,16) Az én szerelmesem az én javamra gondol s én sem gondolok másra, mint arra, hogy neki kedvét keressem s egyesüljek mindenben az ô szent akaratával. Szent Nílus apát azt mondotta, hogy nem kell az Urat arra kérnünk, hogy teljesítse azt, amit mi akarunk, hanem arra, hogy teljesüljön bennünk az ô akarata. S mikor bajok érnek bennünket, fogadjuk azokat mindig Isten kezébôl, nemcsak türelemmel, hanem örömmel az apostolok példájára, akik ,,örvendezve menének a gyülekezet elôl, mivelhogy méltókká lettek Jézus nevéért gyalázatot szenvedni.'' (ApCsel 5,41) S mi okozhatna nagyobb megnyugvást egy léleknek, akire valamiféle nyomorúság nehezedik, mint ha tudja, hogy annak szíves, készséges elviselésével a lehetô legnagyobb mértékben kedvében jár Istennek? A lelki élet mesterei azt mondják, hogy Isten szívesen veszi ugyan, hogy bizonyos lelkek szenvedni óhajtanak az ô kedvéért, mindazonáltal jobban tetszik neki azoknak közömbössége, akik sem örülni, sem szenvedni nem akarnak, hanem egészen belenyugosznak az ô szent akaratába és nem kívánnak mást, mint teljesíteni azt, amit ô akar. Ha tehát, jámbor lélek, Istennek tetszeni s e földön megelégedett életet akarsz élni, egyesülj mindig és mindenben az isteni akarattal. Gondold meg, hogy rendetlen és keserű életed minden bűne onnan származott, mert eltávoztál Isten akaratától. Mostantól kezdve tehát karold át Istennek tetszését és mondd mindabban, ami veled történik: ,,Úgy van, Atyám! mert így tetszett neked.'' (Mt 11,26) Így történjék, Uram, mert ez a te tetszésed. Midôn érzed, hogy valamely kedvezôtlen esemény megzavar, gondolj arra, hogy az Úrtól jött és mondd: Így akarja Isten, és aztán légy nyugodt. ,,Elnémultam és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted.'' (Zsolt 38,10) Uram, minthogy te cselekedted, én nem szólok, hanem elfogadom. Erre a szándékra kell irányítanod minden gondolatodat és imádságodat, vagyis légy rajta az elmélkedésben, szentáldozáskor s az Oltáriszentség látogatásakor mindig kérd az Istent, hogy adja meg a kegyelmet, hogy az ô akaratát teljesíthesd. És ajánld föl magadat folyvást, mondván: Íme, itt vagyok, Istenem, tedd velem és mindenemmel azt, amit akarsz. Ez volt Szent Terézia állandó gyakorlata; napjában legalább ötvenszer fölajánlotta magát Istennek, hogy rendelkezzék vele úgy, amint neki tetszik. Ó, mily boldog leszel, olvasóm, ha mindig így cselekszel! Kétségtelenül szentté leszel s életed megelégedett s halálod még boldogabb lesz. Midôn valaki a másvilágra költözik, minden reményünk, melyet üdvözülése felôl táplálunk, azon alapszik, hogy megadással láttuk-e ôt meghalni vagy nem. Ha te, amint életedben mindent örömmel fogadtál az Isten kezébôl, a halált is éppoly szívesen karolod át, hogy teljesítsd az ô isteni akaratát, bizonyára üdvözülni fogsz és szentként halsz meg. Hagyatkozzunk tehát mindenben annak az Úrnak tetszésére, aki legbölcsebb létére tudja, mi a legjobb ránk nézve; s minthogy kimondhatatlanul szeret, -- hisz életét adta irántunk való szeretetbôl -- akarja is azt, ami ránk nézve a legjobb. Legyünk tehát abban a biztos meggyôzôdésben, mondja Szent Vazul, hogy Isten hasonlíthatatlanul jobban gondoskodik a mi javunkról, mintsem azt mi magunk tenni vagy óhajtani tudnók. ======================================================================== VII. Egyesülés Isten akaratával Lássuk mármost a gyakorlatban, hogy mily dolgokban kell egyesülnünk az Isten akaratával. Elôször egyesülnünk kell vele azokban a természeti dolgokban, melyek kívülrôl érnek bennünket, mint például mikor nagy a meleg, nagy a hideg, esik az esô, éhség, dögvész van és más hasonló esetekben. Óvakodjunk azt mondani: Mily elviselhetetlen a hôség! Mily borzasztó a hideg! Mily kellemetlenség! Mily szerencsétlenség! Mily rossz idôjárás! -- és más oly kifejezéseket, melyek az Isten akaratával való ellenkezésre mutatnak. Nekünk mindent úgy kell akarnunk, amint van, mert Isten az, aki mindent elrendez. Borgias Szent Ferenc egyszer éjnek idején érkezett Társaságának egyik házába. Esett a hó és ô eközben többször zörgetett; mivel azonban az atyák aludtak, senki sem nyitott neki ajtót. Mikor aztán megvirradt, nagyon bánkódtak azon, hogy ôt a szabadban oly soká megvárakoztatták. De a Szent azt mondta, hogy azalatt az idô alatt nagy vigasztalást talált abban a gondolatban, hogy Isten az, aki azokat a hópelyheket rászórja. Másodszor egyesülnünk kell Isten akaratával azokban, amik bennünk mennek végbe; például abban, hogy eltűrjük az éhséget, szomjúságot, lelki elhagyatottságot, gyalázatot. Mindenben egyre csak azt kell mondanunk: Alkoss és ronts, Uram! én meg vagyok elégedve és csak azt akarom, amit te akarsz. És P. Rodriguez szerint így kell válaszolnunk azon képzelt esetekre vonatkozólag is, aminôket néha az ördög támaszt elménkben, hogy bűnös beleegyezést csikarjon ki tôlünk vagy legalábbis nyugtalanítson bennünket: Ha valaki ezt mondaná neked, vagy ha azt tenné veled, te mit mondanál, mit tennél? Válaszoljunk mindig így: Azt mondanám és azt tenném, amit Isten akar. És ilymódon megmenekülünk minden hibától és alkalmatlankodástól. Harmadszor. Ha valami testi és lelki természetes fogyatkozásunk van, pl. rossz emlékezetünk, lassú fölfogásunk, kevés ügyességünk, nyomorék tagunk, gyönge egészségünk, ne panaszkodjunk miatta. Mivel érdemeltük és miért volna Isten arra kötelezve, hogy nekünk kiváló értelmet, jobb testalkatot adjon? Nem teremthetett volna-e bennünket oktalan állatnak? Nem hagyhatott volna-e bennünket semmiségünkben? Aki ajándékban részesül, állapíthat-e meg föltételeket? Köszönjük meg inkább neki azt, amit tisztán jóságból adott, s elégedjünk meg vele úgy, ahogyan adta. Ki tudja, vajon nem lenne-e vesztünkre, ha nagyobb tehetségünk, jobb egészségünk s tetszetôsebb arcunk volna! Hánynak szolgált alkalmul tehetsége és tudománya arra, hogy elbízván magát és megvetvén másokat, elkárhozzék, minthogy ennek a veszélynek könnyebben ki van téve az, aki tudományban és tehetségben másakat felülmúl. A szépség, testi erô hány másnak volt alkalom arra, hogy ezer bűnbe rohanjon! Ellenben hányan lettek szentté s hányan üdvözültek, mert szegények, betegek vagy csúnyák voltak! S hogyha gazdagok, egészségesek és szép ábrázatúak lettek volna, elkárhoznak! Elégedjünk meg tehát azzal, amit Isten adott: ,,Egy a szükséges.'' (Lk 10,42) Nem szükséges a szépség, nem az egészség, nem az éles ész, csak egy a szükséges, hogy üdvözüljünk. Negyedszer. Különösen meg kell nyugodnunk a testi betegségekben, örömmel kell ôket átkarolnunk, éspedig olymódon s akkor, amint Isten akarja. Kötelességünk ugyan fölhasználni a rendes gyógyszereket, mert Isten ezt is akarja, de ha azok nem segítenek, egyesüljünk Isten akaratával, ami többet használ nekünk az egészségnél. Uram, mondjuk ilyenkor, én nem akarok se meggyógyulni, se beteg lenni, egyedül azt akarom, amit te akarsz. Bizonyára nagyobb erény, ha betegségben nem panaszkodunk a fájdalmakról; de mikor ezek nagyon gyötörnek bennünket, nem követünk el hibát, ha föltárjuk ôket barátaink elôtt, sôt kérjük az Urat, hogy szabadítson meg tôlük bennünket. Értem a nagy fájdalmakat; minthogy viszont némelyek sokat hibáznak abban, hogy minden közönséges fájdalom vagy kellemetlenség esetén azt akarnák, hogy az egész világ részvéttel legyen irántuk és ott siránkozzék körülöttük. Egyébként maga Jézus Krisztus is, midôn közel látta magát keserves kínszenvedéséhez, közölte gyötrelmét tanítványaival: ,,Szomorú az én lelkem mindhalálig'' (Mt 26,38), és kérte örökkévaló Atyját, hogy szabadítsa meg tôlük: ,,Atyám, ha lehetséges, múljék el e pohár tôlem.'' (U.o. 39.) De maga Jézus tanított meg bennünket arra, mit kell tennünk az effajta imádságok után; azt tudniillik, hogy mindjárt nyugodjunk bele Isten akaratába és mondjuk: ,,Mindazonáltal nem amint én akarom, hanem amint te.'' (U.o.) ======================================================================== VIII. A szenvedés türelmes viselése: az isteni akarat elfogadása Minô balgák azok, akik azt mondják, hogy az egészséget nem azért kívánják, hogy ne szenvedjenek, hanem azért, hogy jobban szolgálhassanak az Úrnak a szabályok megtartásával, a szerzetnek tett szolgálatukkal, templombajárással, áldozással, a bűnbánat cselekedeteivel, tanulással s azáltal, hogy gyóntatással és prédikálással a lelkek üdvének munkálására szentelik magukat. De azt kérdem tôled, jámbor lélek, mondd meg nekem, miért kívánod megtenni ezen dolgokat? Hogy kedvében járj az Istennek? És ugyan mit keresel, mikor biztos vagy a felôl, hogy Istennek tetszése nem az, hogy imádkozzál, áldozzál, bűnbánati cselekedeteket végezz, tanulj vagy prédikálj, hanem az, hogy tűrd békességgel azokat a betegségeket, azokat a fájdalmakat, melyeket ô reád bocsát? Egyesítsd akkor fájdalmaidat Jézus Krisztus fájdalmaival. De nekem nem tetszik, mondod, hagy beteg lévén, haszontalan vagyok s terhére válok a szerzetnek, a háznak. De amiképpen te megnyugszol Isten akaratában, hinned kell, hogy elöljáróid szintén megnyugosznak, mivel látják, hogy nem saját renyheséged folytán, hanem Isten akaratából okozod a háznak ezt a terhet. Különben is ezek a vágyak és panaszok nem az Isten iránt való szeretetbôl származnak, hanem az önszeretetbôl, mely mindig ürügyeket keres, hogy Isten akaratától eltávozzék. Kedvében akarunk járni Istennek. Mondjuk csak akkor, amikor ágyhoz szögezve látjuk magunkat, mondjuk az Úrnak ezt a kis fohászt: Legyen meg a te akaratod; és ismételjük ezt folyton, százszor meg ezerszer, mert ezzel magával jobban kedvében járunk Istennek, mint minden önmegtagadásunkkal és áhítatgyakorlatainkkal, melyeket végezni tudunk. Nincs jobb mód arra, hogy Istennek szolgáljunk, mint ha örömmel karoljuk át az ô akaratát. Boldog Avila atya ezt írta egyszer egy beteg papnak: ,,Barátom, ne járjon az eszed azon, hogy mit tennél, ha egészséges volnál, hanem elégedjél meg azzal, hogy beteg vagy, ameddig Istennek tetszik. Ha Isten akaratát keresed, miért tartod kívánatosabbnak, hogy egészséges ember légy, mint azt, hogy beteg.'' S bizonyára jól mondotta; mert hisz nem a mi cselekedeteink dicsôítik Istent, hanem megnyugvásunk és egyesülésünk az ô szent akaratával. Azért mondotta még Szalézi Szent Ferenc, hogy jobban szolgálunk Istennek szenvedéssel, mint munkálkodással. Sokszor nincsenek kéznél az orvosok, az orvosságok, vagy esetleg az orvos nem ismeri föl betegségünket; szükséges, hogy ebben is egyesüljünk az isteni akarattal, amely a mi javunkra rendeli ezt. Egy emberrôl beszélik, aki nagy tisztelôje volt a canterbury-i Szent Tamásnak, hogy betegségében a Szent sírjához ment, hogy egészségét visszanyerje. Meggyógyulva tért vissza hazájába, de aztán így beszélt magában: De ha a betegség jobban segít engem üdvösségem elnyerésében, akkor mire szolgál nekem ez az egészség? Ezzel a gondolattal visszatért a sírhoz, kérte a Szentet, hogy eszközölje ki Istentôl azt, ami hasznosabb neki örök üdvössége tekintetében. Ennek megtörténtével visszaesett a betegségbe s teljesen meg volt elégedve, mert biztosra vette, hogy Isten az ô javára rendelkezett így. Hasonlóképpen beszéli Surius, hogy egy vak Szent Vedasztusz püspök közbenjárására visszanyerte szeme világát; de azután imádkozott, hogy ha ez a látás nem válik lelkének javára, térjen vissza vaksága. S imádsága után vakká lett, mint azelôtt volt. Mikor tehát betegek vagyunk, az a legjobb, ha nem kívánjuk sem a betegséget, sem az egészséget, hanem Isten akaratára hagyatkozunk, hogy rendelkezzék velünk, amint neki tetszik. De ha mégis kívánjuk az egészséget, kérjük legalább mindig megadással és föltételesen, ha tudniillik a testi egészség megfelel lelkünk üdvösségének. Máskülönben hibás lesz az ilyen imádság és nem talál meghallgatásra, mert az Úr nem hallgatja meg az imádságot, melybôl hiányzik a megadás. A betegség idejét én a lelkek próbakövének nevezem, mert itt válik el, hány karátos, milyen értékű az erény, melynek egy lélek birtokában van. Ha nem nyugtalankodik, hanem engedelmeskedik az orvosoknak, az elöljáróknak, békén van s egészen belenyugszik Isten akaratába, ez annak a jele, hogy mély gyökeret vert benne az erény. De mit szóljunk az olyan betegrôl, aki panaszkodik s azt mondja, hogy hanyagul szolgálják ki; hogy fájdalmai elviselhetetlenek, hogy nem talál orvosságot, mely segítene rajta; hogy az orvas tudatlan; sôt néha Istennel is pörbe áll, hogy keze megnehezült fölötte. Szent Bonaventura beszéli Szent Ferenc életében, hogy mikor a Szentet egy alkalommal borzasztó fájdalmak gyötörték, egyik nagyon egyszerű szerzetes így szólt hozzá: ,,Atyám, kérd Istent, hogy kissé enyhébben bánjon veled, mert úgy látszik, hogy keze nagyon súlyosan nehezedik rád.'' Ezt hallván Szent Ferenc fölkiáltott és így felelt neki; ,,Halld! Ha nem tudnám, hogy az, amit mondtál, együgyűségedbôl származik, nem akarnálak többé látni sem, mivelhogy gáncsolni merted Isten ítéleteit.'' Ezt mondván, jóllehet nagyon gyenge volt és a betegség kimerítette erejét, az ágyból a földre vetette magát, megcsókolta azt és így szólt: ,,Uram, köszönöm neked mindazt a fájdalmat, melyet reám bocsátottál. Kérlek, bocsáss reám még többet, ha úgy tetszik neked. Az én örömem az, hogy gyötörsz és nem kímélsz engem; mert a te akaratod teljesítése a legnagyobb vigasztalás, mely ebben az életben érhet.'' Ide kell számítanunk azt a csapást is, mely néha olyan személyek elvesztése folytán ér bennünket, akik anyagi vagy pedig lelki elômenetelünk szempontjából hasznunkra lennének. ======================================================================== IX. Lássuk meg Isten szeretetét az életünkben minket érô csapásokban is Jámbor lelkek gyakran nagy hibákat követnek el ebben a tekintetben, mert nem nyugosznak bele Isten intézkedéseibe. A mi megszentelôdésünknek nem a lelkiatyáktól, hanem Istentôl kell származnia. Isten akarata természetesen az, hogy lelki életünk irányításába lelkivezetôkre támaszkodjunk, ha ô ad nekünk ilyeneket; de ha megvonja tôlünk ôket, akkor azt akarja, hogy ezzel is megelégedjünk és gyarapodjék az ô jóságába vetett bizalmunk s azt mondjuk ilyenkor: Uram, te adtad nekem ezt a segítséget s most elvetted tôlem; teljesüljön mindig a te akaratod. Most tehát pótold te és taníts meg arra, mit kell tennem, hogy neked szolgáljak. Végül így kell elfogadnunk Isten kezébôl minden keresztet, melyet ránk bocsát. De azt mondhatnád, hogy igen sok baj tulajdonképpen büntetés, mellyel Isten sújt bennünket ebben az életben, nem pedig kegyelem és jótétemény. Helyes; ha megbántottuk ôt, eleget kell tennünk az isteni igazságosságnak vagy ezen vagy a másvilágon. Azért mindnyájunknak azt kell mondanunk Szent Ágostonnal: ,,Itt égess, itt vágj, itt ne kímélj, hogy örökre megkímélj.'' És Szent Jóbbal: ,,Ez legyen vigasztalásom, hogy nyomorgatván engem a fájdalommal, ne kíméljen'' (6,10). Annak, aki megérdemelte a poklot, nagy vigasztalást kell éreznie, midôn látja, hogy Isten itt bünteti ôt; mert ez nagy reménnyel töltheti el, hogy Isten meg akarja ôt szabadítani az örök büntetéstôl. Mondjuk tehát Isten büntetései alkalmával azt, amit Héli pap mondott: ,,Ô az Úr, ami jó az ô szemei elôtt, cselekedje meg.'' (1Kir 3,18) Továbbá bele kell nyugodnunk lelki vigasztalanságunkba is. Szokása az Úrnak, hogy mikor valaki a lelki életre adja magát, elhalmozza ôt vigasztalásaival, hogy elszoktassa a világ örömeitôl, de mikor már látja, hogy lélekben megerôsödött, visszavonja kezét, hogy kipróbálja szeretetét és lássa, vajon szolgálja és szereti-e ôt itt a földön érezhetô örömök jutalma nélkül is. ,,Amíg élünk, mondja Szent Terézia, nem abban áll érdemünk, hogy Isten nagyobb fokú élvezetét szerezzük meg a magunk számára, hanem abban, hogy az ô akaratát teljesítsük.'' És egy más helyen: ,,Isten szeretete nem gyöngéd érzelmekben áll, hanem abban, hogy erôsséggel és alázatossággal szolgáljunk neki.'' És másutt: ,,Szárazsággal és kísértésekkel teszi próbára az Úr azokat, akik ôt szeretik.'' Köszönje meg tehát az Úrnak a lélek, ha kedveskedésekkel dédelgeti ôt; de nem szabad türelmetlenkednie, ha elhagyatottságban látja magát. Nagyon föl kell hívnunk a figyelmet erre a pontra, mert sok balga lélek száraznak látván magát, azt hiszi, hogy Isten elhagyta ôt, vagy hogy a lelki élet nem neki való s azért abbahagyja az imádságot és elveszti mindazt, amit tett. Nincs alkalmasabb idô arra, hogy az Isten akaratában való megnyugvást gyakoroljuk, mint a lelki szárazság ideje. Nem mondom én azt, hogy nem érzel fájdalmat annak láttára, hogy Istennek érezhetô jelenléte elhagyott, lehetetlen, hogy ne érezzük ezt a szenvedést s ne panaszkodjék a lélek, mikor maga Üdvözítônk is panaszkodott a kereszten: ,,Én Istenem! én Istenem, miért hagytál el engem?'' (Mt 27,46) De fájdalma közepett mindig teljesen meg kell nyugodnia Isten akaratában. A szentek mind tapasztalták ezt a lelki vigasztalanságot és elhagyatottságot. Mily keménysége a szívnek, mondotta Szent Bernát, amit érzek! Nem ízlik többé az olvasás, nincs kedvemre többé az elmélkedés, az imádság. A szentek osztályrésze többnyire a szárazság volt, nem pedig az érezhetô vigasztalások. Ezeket az Úr csak ritkán nyújtja, éspedig talán éppen a gyöngébb lelkeknek azért, hogy a tökéletesség útján meg ne állapodjanak; a gyönyöröket, melyek jutalmul szolgálnak, a paradicsomban készíti számunkra. Ez a föld az érdemszerzés helye, hol szenvedésekkel gyűjtünk érdemeket; a jutalmazásnak, az örvendezésnek helye a mennyország. Azért is nem az örvendezéssel egybekötött érezhetô buzgóság, hanem a szenvedéssel kapcsolt lelki buzgóság az, amit a szentek ezen a földön óhajtottak és kerestek. Boldog Avila János mondotta (Audi fil. c. 26): ,,Ó, mennyivel jobb szárazságban és kísértések közt élni Isten akaratával, mint szemlélôdésben a nélkül!'' De erre azt mondod: Ha tudnám, hogy ez a vigasztalanság Istentôl jön, nyugodt lennék, azonban ami engem gyötör és nyugtalanít, az az a félelem, hogy az én hibámból származik és lanyhaságomnak büntetése. Helyes, félre tehát a lanyhasággal és tanúsíts több buzgalmat. Hát talán azért, mert homályban vagy, nyugtalankodni akarsz, abba akarod hagyni az imádságot és így megkétszerezni bajodat? Ám legyen: érjen a szárazság büntetésképpen. Dehát ezt a büntetést nem Isten küldi rád? Fogadd tehát büntetésképpen, melyet nagyon megérdemelsz s karold át szorosan az isteni akaratot. Nem mondod-e, hogy megérdemled a poklot? Talán megérdemled, hogy Isten vigasztalásban részesítsen? Félre az ilyen gondolatokkal! Elégedjél meg azzal, ahogy Isten bánik veled, folytasd az imádságot, a megkezdett utat s mostantól kezdve csak attól félj, hogy panaszaid csekély alázatosságból s az isteni akaratban való csekély megnyugvásból származnak. Mikor egy lélek imádsághoz fog, nagyobb hasznot nem meríthet, mint ha egyesül Isten akaratával. Nyugodj meg tehát és mondd: Uram, a te kezedbôl elfogadom ezt a nehézséget s elfogadom addig, ameddig neked tetszik; ha azt akarod, hogy az egész örökkévalóságon át így gyötrôdjem, azzal is meg leszek elégedve. És így az imádság, jóllehet nehezedre esik, nagyobb javadra válik, mint minden édes vigasztalás. ======================================================================== X. Legyünk állhatatosak imádságainkban! A kitartó ima erényes De gondoljuk meg azt is, hogy a szárazság nem mindig büntetés, hanem néha Isten rendelése a mi nagyobb elômenetelünkre és arra, hogy megtartson bennünket az alázatosságban. Hogy Szent Pál el ne bizakodjék a kapott ajándékok miatt, az Úr megengedte, hogy tisztátalan kísértések gyötörjék. ,,Hogy a kijelentések nagysága kevéllyé ne tegyen, adatott nekem az én testem ösztöne, a sátán küldöttje, hogy zaklasson engem.'' (2Kor 12,7) Aki édességek között végzi imádságát, nem tesz nagy dolgot. ,,Van barát, ki csak asztaltárs és nem marad meg a szükség napján.'' (Sir 6,10). Nem tekinted barátodnak azt, aki csupán asztalodhoz ül veled, hanem azt, aki saját haszna nélkül segítségedre van szükségedben. Mikor homályt és vigasztalanságot küld ránk Isten, akkor próbálja meg az ô igazi barátait. Palladiuszt nagyban kínozta az unalom imádság alatt; fölkereste tehát Szent Makárt és ez azt mondta neki: ,,Ha gondolatod arra ösztönöz, hogy hagyd abba az imádságot, így szólj neki: Én Jézus Krisztus iránt való szeretetbôl megelégszem azzal, hogy itt vagyok s ôrzöm ennek a cellának a falait.'' Ez tehát a felelet, ha kísértést érzel az imádság abbahagyására, mert úgy tetszik, hogy csak az idôt lopod vele. Mondd ilyenkor: Itt vagyok, hogy Istennek kedvét tegyem. Szalézi Szent Ferenc azt mondta, hogy ha imádság közben egyebet sem tennénk a szórakoztató gondolatok és kísértések elűzésénél, imádságunk mégis jó volna. Sôt Tauler azt mondja, hogy annak, aki állhatatos a szárazsággal végzett imádságban, Isten nagyobb kegyelmet ad, mint ha sokat imádkozott volna nagy, érezhetô áhítattal. P. Rodriguez beszél egy valakirôl, aki azt mondta, hogy negyven év alatt sohasem érzett semmi vigasztalást az imádságban, de azokon a napokon, melyeken elvégezte, szilárdnak érezte magát az erényben, ellenben azon a napon, amelyen elhagyta, oly gyöngeséget tapasztalt, hogy alkalmatlanná tette ôt minden jóra. Szent Bonaventura és Gerson azt mondja, hogy sokan jobban szolgálnak Istennek, ha híjával vannak az óhajtott összeszedettségnek, mint ha megvolna bennük, mert így gondosabban élnek és jobban megalázkodnak, máskülönben talán elbíznák magukat s lanyhábbak lennének, azt gondolván, hogy már megtalálták azt, amit kerestek. S amit a szárazságról mondtam, az áll még a kísértésekrôl is. Igyekeznünk kell elkerülni a kísértéseket; de ha Isten akarja és megengedi, hogy kísértéseink legyenek a hit, tisztaság és más erény ellen, nem kell panaszkodnunk, hanem e tekintetben is bele kell nyugodnunk Isten akaratába. Szent Pálnak, aki tisztátalan kísértéstôl való megszabadulásért imádkozott, az Úr azt válaszolta: ,,Elég neked az én kegyelmem.'' Ha tehát azt látjuk, hagy Isten nem hallgat meg bennünket s nem szabadít meg valamely alkalmatlan kísértéstôl, mondjuk mi is hasonlóképpen: Uram, tedd és engedd meg azt, ami neked tetszik, legyen elég nekem a te kegyelmed; de légy segítségemre, hogy azt soha el ne veszítsem. Nem a kísértés, hanem a kísértésbe való beleegyezés foszt meg bennünket az isteni kegyelemtôl. A kísértések, ha elűzzük ôket, jobban megôriznek bennünket az alázatosságban, több érdemet szereznek számunkra, arra ösztönöznek, hogy gyakrabban folyamodjunk Istenhez és így távolabb tartanak bennünket attól, hogy ôt megértsük s jobban egyesítenek az ô szent szeretetével. ======================================================================== XI. Egyesülés Isten akaratával a legjobb elôkészület a halálra Végül szükséges, hogy halálunk tekintetében is egyesüljünk Isten akaratával, éspedig mind az idôt illetôleg, amikor, mind a módot, ahogyan Isten ránk fogja bocsátani. Szent Gertrúd egy napon egy kis dombra ment föl, de megcsúszott és leesett egy völgybe. Késôbb kérdezték tôle társai, vajon nem félt-e, hogy szentségek nélkül hal meg. A Szent így válaszolt; ,,Nagyon óhajtom ugyan, hogy szentségekkel ellátva múljak ki, de nagyabb gondom van Isten akaratára; mert azt tartom, hogy a lehetô legjobb elôkészület a halálra, ha alávetjük magunkat annak, amit Isten akar. Azért én azon halálnemet óhajtom, bárminô lesz is, melyet az én Uram jónak lát rám bocsátani.'' Szent Gergely beszéli Dialógusaiban, hogy a vandálok halálra ítéltek egy bizonyos Santolus nevű papot, azután ráhagyták, hogy maga válassza meg, micsoda halálnemet akar. A szent ember azonban vonakodott a választástól, hanem azt mondta: Isten kezében vagyok s elfogadom azt a halált, melyet az ô megengedése folytán tôletek el kell szenvednem s nem akarok mást, mint azt. Ez a megadás annyira megtetszett az Úrnak, hogy miután azok a gonoszok ôt fejvesztésre ítélték, föltartóztatta a hóhér kezét; s ezen a csodán annyira megindultak, hogy megkegyelmeztek neki. A módot illetôleg tehát azt kell ránk nézve a legjobb halálnak tartani, amelyet Isten szánt nekünk. Üdvözíts bennünket, Uram! mondjuk mindig, ha a halálra gondolunk, s aztán adj olyan halált, aminô neked tetszik. Éppígy kell egyesülnünk Isten akaratával halálunk idejére nézve is. Mi más a föld, mint börtön, ahol szenvedések közt élünk s abban a veszedelemben forgunk, hogy minden pillanatban elveszítjük Istent. Ez adta Dávid ajkára a fohászt: ,,Vidd ki a tömlöcbôl lelkemet.'' (Zsolt 141,8) Ez a félelem okozta, hogy egy Szent Terézia a halál után sóhajtozott s óraütést hallván, egészen megvigasztalódott abban a gondolatban, hogy életébôl elmúlt egy óra, egy órája annak a veszedelemnek, hogy Istent elvesztheti. P. Avila azt mondta, hogy mindenkinek, aki legalább közepesen el van készülve, kívánnia kellene a halált, minthogy abban a veszedelemben élünk, hogy elveszíthetjük az isteni kegyelmet. Mi drágább, mi biztosabb, mint jó halállal biztosítani magunkat a felôl, hogy nem veszíthetjük el többé Istenünk kegyelmét? De hát én, mondod erre, még nem tettem semmit, még nem szereztem semmit lelkem számára. De ha Isten azt akarja, hogy most fejezd be életedet, mit tennél azután, ha Isten akarata ellenére élnél? S ki tudja, vajon olyan halállal halnál-e meg akkor, aminôt most remélhetsz? Ki tudja, vajon nem változnék-e meg akaratod, nem esnél-e bűnbe s nem kárhoznál-e el? És ha más nem történnék is, életben maradva nem élhetünk bűnök, legalább bocsánatos bűnök nélkül. ,,Miért kívánjuk tehát az életet, kiált föl Szent Bernát, melyben minél tovább élünk, annál többet vétkezünk.'' (Med. c. 8.) Bizonyos, hogy inkább magára vonja Isten nemtetszését egyetlen bocsánatos bűn, mint amennyire tetszenek neki azok a jócselekedetek, melyeket végezhetünk. Azt mondom továbbá, hogy aki kevésbé óhajtja a paradicsomot, az az Isten iránt való kevés szeretetének adja jelét. Aki szeret, az óhajtja a szeretett személy jelenlétét; de mi nem láthatjuk Istent, ha el nem hagyjuk a földet; azért a szentek mind vágyakoztak a halál után, hogy szeretett Uruknak látására jussanak. Szent Ágoston így sóhajtott: ,,Ó, csak haljak meg, hogy meglássalak!'' Szent Pál: ,,Kívánok elválni és Krisztussal lenni.'' (Fil 1,23). Éppígy Dávid: ,,Mikor jutok el s jelenek meg az Isten színe elôtt?'' (Zsolt 41,3) Hasonlóképpen mind az Istent szeretô lelkek. Egy író beszéli, hogy egyszer egy lovag vadászni ment az erdôbe s ott egy embert hallott gyönyörűségesen énekelni. Továbbmegy s egy már félig elrothadt bélpoklost talál. Kérdezi tôle, hogy vajon ô énekelt-e. Igen, uram, válaszolt, én énekeltem. És hogy tudsz énekelni s hogy lehetsz megelégedett ily nagy fájdalmak között, melyek kioltják életedet? A bélpoklos erre így válaszolt: Isten között ás közöttem nincs már semmi más, mint ez a sárfal, az én testem; s ha ez az akadály megszűnt, Istenem élvezetére jutok. S látván azt, hogy naponkint szakadozik, örülök és énekelek. ======================================================================== XII. Ne panaszkodjunk jelen életkörülményeink miatt Végezetül még a kegyelem és dicsôség fokára nézve is egyesülnünk kell Isten akaratával. Igaz, nagyra kell becsülnünk azt, ami Isten dicsôségére vonatkozik, de még jobban az ô szent akaratát; óhajtanunk kell, hogy ôt a szeráfoknál is jobban szeressük, de aztán ne akarjuk a szeretetnek más fokát, mint azt, mellyel az Úr szándékozik bennünket megajándékozni. P. M. Avila azt mondja: ,,Nem hiszem, hogy volna szent, aki nem akart volna jobb lenni annál, ami volt; de ez nem rabolta el békességüket, mert nem a saját kívánságukért óhajtották ezt, hanem Istenért, kinek ajándékával meg voltak elégedve, még ha kevesebbet adott volna is nekik, azt tartván igaz szeretetnek, ha inkább megelégszenek azzal, amit Isten nekik adott, mint hogy többet kívánjanak. Ezzel, P. Rodriguez magyarázata szerint, azt akarja mondani, hogy bár serénynek kell lennünk tökéletességünk munkálásában, amennyire csak tôlünk telik és nem szabad mentegetnünk lanyhaságunkat, restségünket, mint ahogy némelyek tesznek, mondván: Istennek kell ezt megadnia, én nem bírok többet; mindazonáltal, ha aztán hibáztunk, nem szabad elveszítenünk a békességet s a megegyezést Isten akaratával, aki ezt a hibát megengedte s nem szabad elkedvetlenednünk. Ellenkezôleg, keljünk föl azonnal a hibából, megalázkodva indítsunk bánatot magunkban, kérjünk az Úrtól nagyobb segítséget, azután folytassuk utunkat. Hasonlóképen, bár óhajtjuk, hogy az égben a szeráfok karába jussunk, nem azért, hogy nagyobb legyen dicsôségünk, hanem azért, hogy nagyobb dicsôségére legyünk Istennek s jobban szerethessük ôt; de mégis bele kell nyugodnunk Isten akaratába s meg kell elégednünk azzal a fokkal, melyet irgalmánál fogva nekünk adni méltóztatik. Igen nagy hiba lenne továbbá, ha a természetfölötti imádságnak, név szerint az elragadtatásoknak, látomásoknak és kinyilatkoztatásoknak ajándékai után vágyakoznánk. Sôt a lelki tanítók azt mondják, hogy még azoknak a lelkeknek is, akiket Isten efféle ajándékokkal tüntetett ki, kérniök kell Istent, hogy fossza meg ôket tôlük, hogy a tiszta hit útján szerethessék ôt; mert ez a legbiztosabb. Sokan jutottak el a tökéletességre ezek nélkül a természetfölötti kegyelmek nélkül, minthogy a lelket szentségre csak az erények segítik; különösen pedig a megegyezés Isten akaratával. És ha Isten nem akar bennünket a tökéletesség és dicsôség magas fokára emelni, egyesüljünk teljesen az ô szent akaratával s kérjük ôt, hogy legalább irgalmasságából üdvözítsen bennünket. S ha így teszünk, nem csekély lesz a jutalom, melyben részesíteni fog bennünket a mi jóságos Urunk, aki mindennél jobban szereti a megnyugvó lelkeket. Egyszóval mindazt, ami velünk történik, ami ránk vár, tekintsük az Isten kezébôl származónak. És minden cselekedetünket irányítsuk arra az egy célra, hogy Isten akaratát teljesítsük s egyedül azért tegyük ôket, mert Isten akarja. S hogy e tekintetben biztosabban haladjunk, szükséges, hogy a külsô dolgokban elöljáróink, a belsôket illetôleg pedig lelkivezetôink irányításától függjünk, hogy tôlük tudjuk meg, mit akar tôlünk Isten; s higgyünk rendületlenül Jézus Krisztus szavaiban, aki azt mondta; ,,Aki titeket hallgat, engem hallgat.'' (Lk 10,16) Mindenekfölött igyekezzünk Istennek azon az úton szolgálni, amelyen Isten maga akarja, hogy szolgáljunk neki. Azért mondom ezt, hogy elkerüljük némelyeknek önámítását, akik az idôt ilyféle tűnôdésekkel vesztegetik el: Ha pusztában élhetnék, ha kolostorba léphetnék, ha e házon kívül máshova mehetnék, távol ezektôl a rokonoktól vagy társaktól, akkor szentté lehetnék, ilyen meg olyan bűnbánati cselekedeteket végeznék, ennyit meg annyit imádkoznám. Azt mondják: lennék, végeznék, de közben kedvetlenül viselik azt a keresztet, melyet Isten rájuk bocsátott, egyszóval nem haladnak azon az úton, amelyen Isten akarja, s nem lesznek szentté, sôt a rossz állapotból még rosszabba jutnak. Ezek a vágyak néha ördögi kísértések, mivelhogy nem Isten akarata szerint valók; azért űzzük el ôket és törekedjünk buzgón arra, hogy egyedül azon az úton szolgáljunk az Úrnak, amelyre ô vezetett bennünket. Ha az ô akaratát teljesítjük, bizonyosan szentté leszünk minden állapotban, melybe ô helyez bennünket. Ebbôl a célból ismételgessük a Szentírás némely olyan helyét, amely arra hív föl bennünket, hogy egyesüljünk mindig jobban Isten akaratával. ,,Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?'' Istenem, mondd meg, mit kívánsz tôlem, mert én mindazt meg akarom tenni. ,,Tied vagyok én, szabadíts meg engem.'' (Zsolt 118,94) Nem vagyok többé a magamé, hanem a tied vagyok. Uram, tégy velem azt, amit akarsz. Különösen, mikor valami súlyosabb baj ér bennünket, például rokonaink halála, javaink elvesztése és más hasonló dolgok, mondjuk ily esetekben mindig; ,,Úgy van, Atyám! mert így tetszett neked.'' (Mt 11,26) Igen, Istenem és Atyám, történjék így, mert ez a te tetszésed. Mindenekfölött kedves legyen elôttünk az az imádság, melyre Jézus Krisztus tanított bennünket: ,,Legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen a földön is.'' Génuai Szent Katalinnak azt mondá az Úr, hogy valahányszor a Miatyánkot mondja, álljon meg különösen e szavaknál s kérje ôt, hogy szent akarata teljesüljön benne azzal a tökéletességgel, amellyel azt a szentek a mennyországban teljesítik. Tegyünk mi is hasonlóképpen s akkor bizonyosan szentekké leszünk. Szeressük és magasztaljuk mindig Isten akaratát és a Boldogságos, szeplôtelen Szűz Máriát.