Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Lepold Antal Csernoch János Emlékezés Nagymagyarország utolsó hercegprímására Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata A szerzô elôszava Csernoch János életrajzi adatai I. Szakolcától Esztergomig Csernoch János esztergomi kanonok és országgyűlési képviselô Csernoch János, csanádi püspök Csernoch János, kalocsai érsek II. A bíboros hercegprímás Csernoch János, hercegprímás Csernoch János, bíboros Egyházkormányzati és politikai gondok A trianoni Magyarország prímása Utolsó évek G. E.: Lepold Antal (életrajzi áttekintés) Képek Csernoch János Lepold Antal ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv szöveghű elektronikus változata. A könyv 1963-ban jelent meg az Opus Mystici Corporis kiadásában. Az elektronikus változat Valentiny Géza prelátus úr, az Opus Mystici Corporis vezetôje, engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog az Opus Mystici Corporis tulajdonában van. A program tartalmazza Csernoch Jánosról és a szerzôrôl, Lepold Antalról, készült festményt illetve fényképet alacsony, képernyô felbontásban. A program csak 256 színű képernyôbeállítás mellett tudja a képeket hitelesen mutatni, ha ennél kevesebb szín van definiálva, a képek torzítva jelennek meg. Ebben az esetben állítsa át a képernyôt legalább 256 színre és indítsa újra a programot. ======================================================================== Elôszó 1911-1913 Csernoch János kalocsai érsek szertartója, 1913--27 Esztergomban Csernoch János esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása udvari papja voltam titkári, kancellári majd oldalkanonoki minôségben. Nagy történeti sorsfordulatok után 1946-ban Mindszenty József hercegprímás Bécsbe küldött a Pázmáneum kormányzására. Magyarországtól, a feledhetetlen Esztergomtól távol, Bécsben sokat gondoltam a súlyos idôkre, amikor a kalocsai majd esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása szolgálatában közeli tanúja voltam Magyarország utolsó néhány esztendejében és az interregnum idején a kiváló fôpap lelki küzdelmeinek. Az emlékezésre vagyok utalva, mert az írott adatok vagy elvesztek, vagy hozzáférhetetlenek. Amit megírtam, kegyeletbôl írtam Csernoch János hercegprímás iránt, akinek az esztergomi székesegyházban levô síremlékére a magyar törvényhozás ezt íratta: ,,Az égben visszakéri, amit a földön megmenteni nem tudott''. Bécs, 1963 Húsvétján Dr. Lepold Antal ======================================================================== Csernoch János életrajzi adatai Született 1852. jún. 18. Pappá szentelték 1874. nov. 18. Káplán 1874--1879 Esztergomban teológiai fôiskolai tanár 1879--1880. Érseki irodában 1880--1893 Esztergomi kanonok 1890 Országgyűlési képviselô 1901--1908 Csanádi püspök 1908--1911 Kalocsai érsek 1911--1912 Hercegprímás 1913-1927 Bíboros 1914 Aranymiséje 1924 Meghalt 1927. júl. 25. ======================================================================== Csernoch János, esztergomi kanonok és országgyűlési képviselô 1900--1904 években a budapesti központi papnövelde növendéke voltam. A magyar képviselôház karzatáról volt alkalmam Csernoch János esztergomi kanonokot, a szakolcai kerület néppárti képviselôjét látni és hallgatni.[*] A középtermetű, izmos egyházi férfiúnak biztos föllépése, elôkelô nyugodtsága, beszédének tárgyilagossága és találó érvelése már akkor föltűnt. Kiejtése elárulta felvidéki származását. Mi fiatal teológusok akkor klasszikus szónoklati fogalmaink szerint nem tartottuk ôt szónoknak. Hiányzott nála a nyelv zengése, az érzelmek hullámzása, a költôi szemléletesség, a hangskála, amit Apponyi Albert, Ugron Gábor és Prohászka Ottokár beszédeinél annyira megcsodáltunk. De már nem volt titok elôttünk, hogy az egyszerű és hidegen logikus elôadásnak bizonyos körülmények között a szónoklatnál nagyobb a jogosultsága és hatása. Számottevô közéleti férfiaktól hallottuk, hogy Csernoch János a Néppárt legügyesebb politikusa, tekintély az Országház összes pártjai elôtt, legalkalmasabb közvetítô a Néppárt és a kormány között. A Néppárthoz tartozott annak egyházpolitikai programja miatt. Egyébként azonban sohasem helyeselte a merev ellenzékiséget. A magyar egyházpolitikai törvények elôkészítése és tárgyalása idején Csernoch János még az esztergomi fôegyházmegyei hivatal vezetôje volt. Mint ilyen természetesen hűen a kánonjog álláspontján állt. A magyar kormány csak abban a kérdésben mutatkozott hajlandónak az Egyház véleményét meghallgatni és figyelembe venni, vajon a polgári házasság mely formája kevésbé sérelmes az Egyházra. Csernoch János nem tette magáévá Aschenbrier Antal, akkor a budapesti egyetem hittudományi fakultásán az egyházjog tanára, véleményét, hogy a kötelezô polgári házasság lelkipásztori szempontból a többi formáknál kevésbé veszélyes. A magyar püspöki kar és az apostoli Szentszék között folyó tárgyalásnál Csernoch Jánosnak, az esztergomi iroda igazgatójának alig jutott szerep. Ezért azután a fôegyházmegyei hivataltól meg is vált és az egyházpolitikai törvények revízióját követelô politika aktív híve lett. Csernoch 14 éven át szolgált Simor János prímás udvarában. Simornak erôs egyénisége szuggesztív hatással volt rá. Egész életében nemcsak megôrizte kegyeletét Simor iránt, hanem utánozta ôt egészen apró részletekig. Megérthetô tehát, hogy Simor halála és az utód kérdése mélyen beleszántott lelkébe. Simor után Hidassy Kornél szombathelyi püspök és Samassa János egri érsek voltak a valószínű jelöltek a prímási székre. Mivel azonban a király és a kormány közt a jelöltek egyikében sem jöhetett létre megegyezés, váratlanul Vaszary Kolos pannonhalmi fôapátra esett a választás. Csernoch ismerte Vaszaryt még esztergomi tanár korából. Nem tartozott azok közé, akik nyíltan elégedetlenek voltak a választással. Inkább nagy megnyugvással és örömmel fogadta azt, mert fölszabadult az aggódásból, hogy esetleg Samassa jöhet. Csernoch tovább is szolgált Vaszary alatt mint kancellár. Az érseki irodából való visszavonulásának nem volt személyi éle. Téves tehát az a késôbb elterjedt hiedelem, amely Csernochot Vaszary prímással szemben az ellenzék egyik vezérének tartotta és késôbb a lemondását követelô hangulat egyik szítójának. Csernoch visszavonulása után egyáltalán nem avatkozott az esztergomi egyházkormányzati ügyekbe. Sôt mióta az általa nagyon tisztelt és vele politikailag is rokonszenvezô Rajner Lajos püspök kormányozta mint általános helynök az egyházmegyét, semmiféle oka nem lehetett az elégedetlenségre. Mégis ez a téves hiedelem volt az oka, hogy 1912-ben, amikor Vaszary Kolos lemondására került a sor, ô lélektani akadálynak tartotta, hogy ô a hercegprímási széken Vaszary utódja lehessen. ____________________ * Csernoch János a nyitramegyei Szakolca városban született 1852. június 18-án szlovákajkú jómódú földműves szülôktôl. Az elemit és az alsó gimnáziumot szülôvárosában végezte német és szlovák nyelven, a felsô gimnáziumot Esztergomban magyarul. A teológiát a bécsi egyetemen hallgatta négy évig mint a Pazmaneum és egy évig mint az Augustineum növendéke. 1874. nov. 18-án szentelték pappá. Elsô szentmiséjét Bécsben a Landstrasse-i Erzsébet-apácák templomában mutatta be. Káplán volt Felsôradoson és Budapesten a Krisztina- és Terézvárosban. 1879--1880-ig Esztergomban a teológiai fôiskolán tanított, azután az esztergomi érseki irodában szolgált 1893-ig. Simor János 1890-ben kinevezte az esztergomi fôkáptalan tagjává. 1901--1908-ig országgyűlési képviselô volt. Anyai nagybátyja Nagyszombaton kanonok volt. Vakációit többször itt töltötte, ebben a nagymúltú és elszlovákosodott magyar városban. Szerette szülôföldjét, népét, nyelvét, de magasra ívelô pályáján soha sem tapasztalta, hogy szlovák származása akadályt jelentett volna útján egészen a hercegprímási méltóságig. Hű magyar hazafiságában senki sem kételkedett. Példája fényes bizonyítéka a magyar nemzet elôkelô politikai szellemének. ======================================================================== Csernoch János, csanádi püspök Az 1905. évi országgyűlési választásokkor az ellenzéki pártok nyerték el a többséget. Koalíciós kormány alakult Wekerle Sándor miniszterelnök vezetése alatt. Apponyi Albert gróf lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Apponyi az üresedésben lévô szatmári püspökségre Csernoch Jánost akarta jelölni, de ez akkor betegségére hivatkozva kérte, hogy személyétôl eltekintsenek. Amikor azonban Csernoch betegségébôl fölépült, Apponyi a királynál ôt a csanádi püspökségre hozta javaslatba. A király ki is nevezte. A csanádi püspökségen Csernoch Jánosra nagy feladatok vártak. Az Apostoli Szentszék az új püspöknek részletes utasításokat küldött. Csernoch igyekezett finom tapintattal és hajlíthatatlan eréllyel a Szentszék várakozásának eleget tenni. Az 1908--11 tartó rövid püspöksége alatt a nagykiterjedésű és számos nem-katolikus nép által lakott egyházmegyét megreformálta és benne a lelki életet felvirágoztatta. Az aránylag szerény javadalmú püspökség jövedelmeit és az esztergomi kanonok-korában megtakarított vagyonának nagy részét egyházi célokra fordította. A papság, a világi hatóságok, a hívek és a másvallásúak ôszintén szerették nyájas modora, közlékenysége, kormányzati bölcsessége miatt. Csanádi püspök korában országgyűlési képviselô maradt és csak 1910-ben az országgyűlés feloszlatása és az új választások után foglalta el helyét a fôrendiházban. A koalíciós kormány lemondása után miniszterelnökké kinevezett Khuen- Héderváry Károly Csernoch János püspök útján tárgyalt a néppárttal, amelynek támogatását akarta megnyerni. Hajlandó volt a néppártot 30 kerületben mandátumhoz segíteni. Csernoch a katolikus néppártnak ilyennemű megerôsödését egyházi szempontból is örömmel látta volna. Politikai éleslátása a Néppárt részére az ellenzéki oldalon az új választásoknál sikert nem remélt, mert ismerte a megváltozott magyar közvéleményt. Azért igyekezett a pártot a miniszterelnök tervének megnyerni. Törekvése azonban nem vezetett célhoz. Erre a Néppárttal szemben bizonyos fokig elidegenedett. Nem vállalta, hogy a Fôrendiházban ôt a néppárti fegyelem alá helyezzék, amit püspöki állásával egyébként is összeférhetetlennek tartott. Az országban tapasztalható nagy politikai hangulatváltozás és gróf Zichy János kiválása a Néppártból arra az álláspontra vitte Csernoch Jánost, hogy az 1910. évi választásoknál az Egyház érdekét a katolikus választók úgy védik meg legelônyösebben, ha azt a képviselô jelöltet támogatják, aki magát nyíltan a katolikus Egyház jogainak védelmére kötelezi. Az országban akkor igen elterjedt Katolikus Népszövetség helyi szervezetei követeltek is az egyes kerületekben a jelöltektôl ilyen nyilatkozatot. A hatvanhetes alapon álló kormánypárt óriási többséget ért el és a katolikus szempontból megbízható férfiak akkora száma foglalt benne helyet, hogy az új országgyűlés tartama alatt politikai radikalizmustól tartani nem kellett. Héderváry miniszterelnök és Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter a csanádi püspök diplomáciai képességeit vették igénybe, hogy a tervezett görögkatolikus püspökség régóta vajúdó ügye végre megvalósuljon. Az új püspökség részére nyíltan a magyar liturgiai nyelvet kérték, amiért is az apostoli Szentszéknél nagy nehézségek merültek fel. Csernoch János Rómába utazott és rövid tárgyalás után elérte X. Pius pápánál a hajdúdorogi püspökség engedélyezését. A siker titka az volt, hogy Csernoch az ószláv liturgiai nyelv helyett egyelôre a görög liturgiai nyelvet kérte. Tudta ugyanis, hogy a gyakorlat úgyis a magyar nyelv használatához vezet. 1910 ôszén meghalt Városy Gyula kalocsai érsek, a szentéletű, kiváló fôpap és igen eredményes történetkutató. A kalocsai fôkáptalan Csernoch János csanádi püspököt kérte fel a temetés végzésére. E sorok írója akkor került elôször személyes érintkezésbe Csernoch Jánossal. Mint a kalocsai fôegyházmegyei iroda tagja megbízást kaptam szolgálattételre a csanádi püspök mellett Kalocsán tartózkodása idejére. Megcsodáltam a kiváló fôpap rendkívüli kedvességét, közlékenységét, fesztelenségét. Viszont ôt rendkívül meglepte az ôszinte gyász Városy Gyula érsek temetésénél. Saját vallomása szerint fôpapok temetésénél ilyet még nem látott. Dicsérte az én fiúi kegyeletemet is a boldogult érsek iránt. A kalocsai széküresedés idején mindenféle más jósolgatások ellenére erôsen hittük, hogy Városy Gyula utóda Csernoch János lesz. Vaszary Kolos betegeskedése miatt a püspökkari országos ügyek intézése nagyrészt a kalocsai érsekre hárult és így erre a székre olyan fôpap volt kívánatos, aki az országos katolikus kérdéseket alaposan ismeri és kiváló egyházkormányzói és tárgyalási készségeket mutatott. A csanádi püspök saját egyházmegyéjében ugyan fontos missziót teljesített és csak rövid idô óta ült Szent Gellért székén. Igen jól is érezte magát Temesvárott. A magyar püspöki székhelyek között éppen Temesvár volt a legnagyobb lendületű város. Csernoch tehát egyáltalán nem óhajtott Kalocsára, ebbe a kis vidéki városba költözni. Csernoch egész késôbbi élete folyamán a legnagyobb szeretettel emlékezett Temesvárra, ahonnan volt hívei, kezdve a híres Telbisz polgármesterrel igen sűrűn látogatták ôt. Igen kedves embere maradt mindvégig temesvári egykori titkára Pacha Ágoston, a késôbbi temesvári püspök. Az osztrák-magyar monarchián belül és az európai hatalmak közt is jelentkezô feszültségek miatt a magyar országgyűlésre nagy föladatok vártak. A király és a magyar kormány a magyar püspöki kar élére politikai tapasztalatokkal rendelkezô embert keresett. ======================================================================== Csernoch János, kalocsai érsek A magyar király 1911 áprilisában Csernoch János csanádi püspököt kalocsai érsekké nevezte ki. Kalocsán az új érsek Városy Gyula után egyházfegyelmileg és gazdaságilag teljesen rendezett viszonyokat talált, amit ô sokszor dicsérôleg elismert. Kleiner Lajos általános helynök bölcsességében teljesen megbízott. Segédpüspökévé a papnevelde fiatal rektorát, Horváth Gyôzôt választotta. Idejét erôsen igénybe vették az országos egyházi ügyek. Vaszary bíboros hosszú betegsége idején kialakult az a gyakorlat, hogy a magyar püspöki kar a kalocsai érsek elnökletével elôzetes gyűlést tartott, és ezen az ügyeket megtárgyalták s a határozati javaslatokat elkészítették. Azután a gyöngélkedô hercegprímás elnöklete alatt tartottak második gyűlést, amelyen a javaslatokat felolvasták és határozatokká emelték. Így a kalocsai érsek intézte a magyar egyházpolitikai és püspökkari ügyeket. 1911 óta a magyar tekintélyes sajtóorgánumokban tervszerűnek látszó és ismétlôdô cikkek jelentek meg, amelyek Vaszary Kolos bíboros visszavonultsága és állandó betegeskedése miatt az agg fôpapnak lemondását sürgették. A hangulat elôkészítése úgy látszik felsôbb irányításra történt. 1912- ben volt Bécsben az eucharisztikus világkongresszus. Ez alkalommal a magyar püspöki kar Csernoch János kalocsai érsek vezetésével tisztelgett Ferenc József királynál. A király elôször az idegen fôpapokat fogadta, azután az osztrákokat és végül a magyarokat. Az idegenek között és az osztrákok között is több volt a bíboros. A magyarok között egyetlen bíboros nem volt. Ferenc József igen nagy súlyt fektetett a kongresszus minél fényesebb megünneplésére. Miután a kalocsai érsek néhány szóval üdvözölte Ôfelségét, a király egész idegesen megkérdezte, hol van Vaszary. A kalocsai érsek válaszolta, hogy az beteg és öreg. A király erre azt válaszolta, hogy ez az állapot tovább nem tartható, Vaszarynak le kell mondania. ,,Megkérjük a Szentséges Atyát, szólítsa fel ôt lemondásra.'' A királynak ez a kijelentése természetesen nem volt nyilvánosságra hozható. Így a közvélemény nem volt tisztában a mozgató erôvel, mikor Vaszary Kolos bíboros X. Pius pápának a kívánságára 1913. január 1. kezdetű hatállyal a hercegprímási méltóságról lemondott. A balkánháború, a délszláv igények a monarchia ellen, az angol- francia-orosz szövetség komoly háborús veszedelmet jelentettek. Sürgôs szükséggé vált a monarchia korszerű fölszerelése. A magyar parlamentben azonban a véderô-javaslat elfogadása nagy nehézségekbe ütközött. Az ellenzék az alkalmat ki akarta használni nemzeti vívmányok kieszközlésére. Csernoch János régi pártja, a Néppárt, teljes hevességgel vett részt a véget érni nem akaró obstrukcióban. Mikor a házelnök 1912. június 4- én a véderô-javaslat elfogadását a házszabályok állítólagos sérelmével keresztülvitte, s a javaslat a fôrendiház elé került, a kalocsai érseket Ôfelsége külön kihallgatáson fogadta s a javaslat fontosságát kiemelte. Csernoch János a fôrendiházban a kúria elnökének és alelnökének beszéde után a javaslat mellett szólalt fel, amelyet azután a fôrendiház óriási többséggel megszavazott. A képviselôház ellenzékének néhány hevesebb tagja igyekezett azután az érsek magatartását úgy magyarázni, hogy érdemeket akar szerezni a prímásságra. Pedig Csernoch a külpolitikai helyzet alapos ismerete mellett mint a magyar püspöki kar véleményének is szószolója egyszerűen hazafias kötelességét teljesítette. Politikai alapelve volt a 67-es kiegyezéshez való hűség. Minden támadást a hatvanhetes alap ellen Magyarország létérdekei elleni támadásnak tartott. A monarchia garantálta Magyarország területi integritását a már nem is alattomban lappangó nemzetiségi bomlasztó veszedelemmel szemben. Kalocsán az érseki iroda gyakorlata szerint a kancellár mutatta be az érseknek az összes fogalmazványokat. Így a többi udvari papnak ritkán nyílt alkalma hivatalos ügyben az érsekkel tárgyalni. Véletlenül jutottam elôször egyenesen az érsektôl fontos megbízáshoz. Utazás elôtt állt és valami miatt hivatott. A többi közt mondotta: a képviselôházban valaki megtámadta a vallás- és közoktatásügyi minisztert, mert az állami iskolákban megengedi a katolikus hitoktatóknak Mária- Kongregációk szervezését. Ez ellen tiltakozni kellene. Irnék ebben az ügyben sürgôsen körlevelet, de most nem érek rá. Minden mellékgondolat nélkül válaszoltam: ha kegyelmes uram parancsolja, megírjuk mi azt magunk az irodában. Erre ô rám nézett és megkérdezte: megírja talán maga? Akár én magam, válaszoltam. Helyes. Mire hazajövök, a fogalmazvány ott feküdjön az asztalomon! Mikor útjáról visszatért, az asztalán megtalálta az írást. Elolvasta, rögtön hivatott engem, megkérdezte: Ezt tényleg maga írta? Igenis én -- válaszoltam. Ô megdicsért: Hallja, ez igen jó. Azonnal vigye a nyomdába. Ettôl az idôtôl kezdve igen sok fontos ügyben kaptam fogalmazásra megbízást. Csernoch János ezentúl különös bizalmával tüntetett ki. Mikor hivatalos helyrôl felmerült a terv, hogy ô legyen a lemondott Vaszary Kolos hercegprímás utóda, súlyos aggodalmak gyötörték. Abban a hitben élt eddig, hogy Vaszary utóda csakis Majláth Gusztáv erdélyi püspök lehet. Miután csak másfél éve ült Kalocsa érseki székén, teljesen lehetetlennek gondolta újabb áthelyeztetését. Zichy János akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter minden érveléssel és kéréssel szemben Csernoch János jelöltségét támogatta. A királynak is határozott akarata volt, hogy Csernoch János kerüljön a hercegprímási székre. Néhány nappal kinevezésének publikálása elôtt bizalmasan közölte velem, hogy Esztergomba kell mennie. Rövidesen megjelenik a hivatalos lapban a kinevezés. Megkérdezte tôlem, nem volnék-e hajlandó vele Esztergomba menni. Ô 1913. január 1-ig még kalocsai érsek lesz. Engem a kalocsai fôegyházmegyébôl még január 1. elôtt elbocsátana és január 1. után felvenne az esztergomi fôegyházmegyébe. Esztergomban Vaszary 22 éves uralma alatt egész generáció nôtt fel, amely kegyelettel és hálával van iránta. Ezeket fájdalmasan érinti majd Vaszary lemondása. Azért neki eleinte ott igen kényes helyzete lesz. Szeretné, ha én ott vele lennék. Ez az ajánlat engem annyira meglepett, hogy alig tudtam szóhoz jutni. Engedelmet kértem pár napi gondolkodásra. Természetesnek találta ezt a kérelmet. Az idô sürgetett. Senkitôl tanácsot nem kérhettem. Határoznom kellett. Két nap múlva már értesítettek, hogy Csernoch János hercegprímássá kinevezése a reggeli lapokban megjelenik. Felmentem az érsekhez. Megköszöntem a hozzám való bizalmát és bejelentettem, hogy kegyes ajánlatát hálásan elfogadom. Erre ô a fiókjából kivette a leveleket és sürgönyöket, amelyekben beavatott helyekrôl már gratuláltak neki. Elsiettem Kleiner Lajos kalocsai általános érseki helytartóhoz és bocsánatot kértem, amiért az érsek úr felszólítására a kalocsai fôegyházmegyébôl elbocsátásomat és az esztergomi fôegyházmegyébe felvételemet kértem. A vikárius úr megnyugtatott, hogy a kalocsai fôegyházmegye nem tekinti hűtlenségnek a lépésemet, mert a hercegprímás mellett a szolgálat országos egyházi szolgálat, és abban a kalocsai fôegyházmegye is érdekelt. Biztosított, hogy Kalocsa mindig szívesen visszavesz, ha valamikor azt kérném. Rajner Lajos püspök, esztergomi általános elnök is biztosított: Esztergomban szívesen látnak. Ismerik Csernoch Jánost és tudják, hogy Csernoch választott engem és nem én ôt. Csernoch János polgári egyszerűsége a régi barokk udvartartás sok maradványát leépítette Kalocsán, ami ott nem mindenkinek tetszett. Azonban az érsek közvetlen modorával, biztos ítélôképességével és igazságosságával Kalocsán rövidesen megnyerte papjai és hívei szeretetét. Mikor 1912. december 27-én Kalocsától búcsút vett, a papok és hívek óriási tömege meghatóan mutatta meleg ragaszkodását. ======================================================================== Csernoch János, hercegprímás Az új prímás úgy határozott, hogy székfoglalására január 1-én nem megy Esztergomba. Rajner Lajos általános érseki helyettest megbízta, hogy január 1-én vegye át az ô nevében a kormányzást. Ô február 2-ig Budapesten marad, ahol a Vaszary Kolos hercegprímás lemondásával kapcsolatos tárgyalásokat folytatja. Budapesten sok közéleti férfiúval való érintkezés után igen lehangolódott és a lemondás gondolatával foglalkozott. Rakovszky István a Néppárt akkori vezetôje támadó cikket írt ellene a Budapesti Hirlapban, mintha része volna abban az akcióban, amely Vaszary lemondását sürgette és mintha a hercegprímási kinevezés Csernoch János politikai érdemeinek jutalmazása lett volna. Ôfelsége a király akkor éppen Budán tartózkodott. Csernoch a királynak levelet írt. A levelet nekem adta, hogy Daruváry Géza magyar királyi kabinetirodai fônöknek elvigyem. Daruváry megkérdezte tôlem, tudom-e mi van a levélben. Megmondtam: a prímás tudtommal lemondási szándékát jelenti Ôfelségének. A király már másnap reggel fogadta Zichy János kultuszminisztert és vele azt üzente Csernoch Jánosnak, hogy minden nehézség ellenére az a visszavonhatatlan királyi akarata, hogy Csernoch maradjon hercegprímás és hozzátette: a Szentatya akarata szerint is történt a kinevezés. Az új prímás és Vaszary bíboros megbízottainak tárgyalásai után a király megállapította Vaszary bíboros részesedését a hercegprímási javadalomban. A budai prímási palota Vaszary bíboros használatában maradt, aki azonban lemondása után haláláig nem jött többé Balatonfüredrôl Budára. Vaszary prímás mellett maradt mindvégig az esztergomi fôegyházmegye segédpüspöke Kohl Medárd püspök. Csernoch prímás a budai Szent Imre kollégium házában lakott budapesti tartózkodása idején. Hanauer István, a budai Szent Imre kollégium igazgatója és elöljáró társai nagy figyelemmel igyekeztek a hercegprímás tartózkodását az ideiglenes lakásban kellemessé tenni. Andor György esztergomi kanonok és kultuszminiszteri tanácsos ugyanabban a házban lakott. Teljes mértékben bírta az új prímás bizalmát. Nagyban elôsegítette a prímásváltozással kapcsolatos kérdések gyors és sima megoldását. A számtalan látogató közt feltűnô volt Rakovszky István megjelenése, aki igen bántóan írt régi politikai fegyvertársáról, Csernoch prímásról. A prímás a beszélgetés folyamán egyetlen szóval nem említette ezt a támadást, mintha nem is tudna róla. Ez az eset is bizonyította a prímásnak azt a ritka nemes erényét, hogy személyes támadásokat utógondolat nélkül tudott megbocsátani, amit hosszú szolgálatom idején számtalanszor volt alkalmam megcsodálni. Ôfelsége a király kitüntetô kegyességgel fogadta az elsô audiencián az új prímást. ,,Azért neveztem ki Önt -- mondotta a király -- mert olyannak ismerem, aki éberségével kellô idôben fogja a katolikus egyház jogait és szabadságát fenyegetô veszedelmeket felismerni és azokat kellô tapintattal elhárítani. Nem kapaszkodik a király palástjába, amikor az alkotmányos uralkodó már nem tehet semmit. Én az egyháznak hűséges fia vagyok és ismerem az egyház legfôbb kegyurának kötelességeit. Az alkotmány keretein belül kellô idôben és módon megteszem, amit lehet, és készségesen fogadok minden kérelmet és információt. Nem a változó politikusok jelentik a legnagyobb veszedelmet, hanem az élethossziglan kinevezett oktatók és nevelôk, akik a tanszabadsággal visszaélve az építô és fenntartó erôket gyengítik és rombolják. Azért elvárom Öntôl, hogy a tanszékek betöltésénél legyen éber figyelemmel és idején érvényesítse befolyását, szükség esetén nekem is tegyen jelentést.'' Csernoch mint hosszú idôn át volt országgyűlési képviselô baráti viszonyban volt Magyarország akkori politikusaival és könnyen teljesítette a királynak azt az óhaját, hogy az egyházpolitikai ügyeket az illetékes hazai emberekkel tárgyalja meg és biztosítsa a békés egyetértést és kölcsönös támogatást. Ferenc József életében nem is volt olyan eset, amikor Csernoch kénytelen lett volna a király személyes beavatkozását igénybe venni. A király ezért igen hálás volt és különös jóindulatát a prímás iránt minden alkalommal kimutatta. Valahányszor a prímás a királynál megjelent, az audiencia mindig soká tartott, és a király bámulatos nyíltsággal nyilatkozott elôtte az aktuális kérdésekrôl és legbensôbb ügyeirôl. A prímás minden audiencia után csodálattal beszélt a király bámulatos informáltságáról, lelkiismeretességérôl, bölcsességérôl és finom úri tapintatáról. A király sohasem nevezett meg személyeket, akik neki valami tanácsot adtak. Állásban lévô személyeket mások elôtt nem kritizált, illetve róluk rosszat nem mondott. Saját magáról csak annyit mondott, hogy a jó Isten tudja, -- s talán a történelem is meg fogja állapítani -- hogy ô mindig jót akart, a legcsábítóbb körülmények között is mindig a becsület útján maradt, bár mások éppen ezért tudtak vele szemben elônyt szerezni. Kora ifjúságától nem volt emberi élete. De önként vállalta a nehéz és felelôsségteljes állásban a magányos és zárkózott életet. A tekintélyt kell képviselnie annak minden erkölcsi kötelességével. Nem egyéni hatalma vitte rá, hanem a komoly megfontolás és kötelességtudás. Sokaknak nehéz ezt megérteni. A király az egyetlen, aki érzi, milyen sok önmegtagadásba kerül az élete. A katolikus egyház ügyeit mindig különös érdeklôdéssel kísérte a király. Nemcsak a kinevezéseknél járt el nagy gondossággal, hanem a magyar katolikus vallásalapról szóló évi jelentéseket is apró részletekig elolvasta és megjegyzéseivel ellátta. Esztergomban a prímás a fôegyházmegyei hatósági hivatalban és a prímási uradalom tisztviselôkarában alig tett változtatást. Kalocsáról csak Hajdú Istvánt hozta magával, mint jószágigazgatót és engem, mint titkárt. Rajner Lajos maradt az általános elnök, Jedlicska Pál a nagyszombati helytartó, Csárszky István kancellár, Breyer István elsôtitkár, és Drahos János iktató és levéltáros. A folyó ügyek elintézését inkább a helytartónak engedte át. Magának fontosabb egyházmegyei és prímási ügyeket tartott fenn, bár a napi postát elôtte bontották s így mindenrôl tudomása volt. Tanácsokat a referenseknek nem adott. Akarta, hogy azok önállóan alkossanak ítéletet. Csak a fogalmazványok bemutatásakor nyilatkozott. Bár sok és jó munkát követelt, tárgyilagosságával és elismerésével megkönnyítette a munkát. Folyton lázasan dolgozó elméje naponkint annyi iniciativával lepte meg referenseit, hogy a tôle kapott feladatok meghaladták a posta által felvetett ügyeket. Nagy gyakorlata és biztos ítélôképessége a legkényesebb kérdéseket is szinte játszva oldotta meg. Büszke volt emlékezôtehetségére. Feledékenységet nem igen bocsátott meg dorgálás nélkül. Hivatalos embereivel hivatalos órák alatt általában kimért és szigorú volt. Gyengébb idegzetű referensek félelemmel mentek be hozzá, amíg nem tapasztalták, hogy a hivatalos póz mögött jóságos és minden érdemet bôven elismerô fôpásztor rejlik. Délelôtt 9--11 óra között csak hivatalos referenseket fogadott, 11--13 óra között a látogatókat. 13 órakor az ebéd gyorsan lefolyt, délután 16 órakor aláírás, azután séta. Azután mindvégig visszavonultan dolgozott. A vacsorát mindig dolgozószobájában fogyasztotta el. Vasárnap délután fogadta társaságban bizalmas barátait és ismerôseit. A kihallgatások idején minden jelentkezôt fogadott. Elôzetesen az összes jelentkezôkrôl jelentést kapott. Hogy idôt kíméljen, mindenkit állva fogadott. Mindenkit meghallgatott és választ is adott. Mindenki ragyogó arccal jött ki tôle. Papokat -- ha vidékrôl jöttek -- minden idôben hozzá kellett engedni. Rendkívül fárasztó napok után, ha a prímás már le is feküdt, az udvari papok soha nem utasíthattak el senkit. Kötelesek voltak a prímásnak jelenteni, ha a pap okvetlenül beszélni akart vele. ======================================================================== Csernoch János, bíboros Az elsô püspökkari gyűlésen Csernoch János hercegprímás még nem volt bíboros. Viszont a veszprémi püspök Homig Károly már bíboros volt. Magyarországon a püspöki kar vezetôje mindig a prímás volt. Azonban a bíboros a prímást rangban megelôzte. Azért a prímás az asztalközépen Hornignak kívánt helyet adni. Hornig ezt a megtiszteltetést nem fogadta el. Kívánta, hogy a prímás üljön középen az elnöki helyre, mert a magyar püspöki kar feje mindig a prímás, még akkor is, ha nem bíboros. Csernoch a plenáris üléseken tárgyalandó ügyeket elôzetesen alaposan tanulmányozta és mindig kész javaslattal bocsátotta döntés alá. Hogy a jegyzôkönyvek hűségesen tartalmazzák a tárgyalást és a határozatokat, a prímás engedélyt kért és kapott, hogy esztergomi irodájának egyik általa kijelölt tagja jelen lehessen a püspökkari üléseken. Így nekem jutott az a szerencse, hogy Csernoch János prímássága idején a püspöki kar gyűlésein jelen lehettem és nagy idôkben annyi kiváló fôpapnak bölcs hozzászólásait hallgathattam a legfontosabb magyar egyházi ügyekben. Soha egyetlen hang, vagy mozzanat nem volt méltatlan a magas testület méltóságához. Bámulatos elôkelôség, tárgyilagosság, egyetértés, a bizonyítékok elôtt meghajlás volt tapasztalható. Boldogok lehetnének az országok, ha ügyeiket mindenütt ilyen komoly testületek intéznék. Esztergomban eleinte még folyt a suttogás Vaszary prímás lemondásának okairól, a volt és a mostani prímás híveirôl és elleneseirôl. Egyik esperes a prímás elôtt is azzal dicsekedett, hogy ô mindig Csernoch párti volt. Erre a prímás erélyesen rendreutasította ôt és több papnak a színe elôtt egyszer és mindenkorra tiltakozott minden pártoskodás ellen. A felelôtlen híresztelések elhallgattatásához nagyban hozzájárult gróf Zichy János a prímásváltozás körülményeinek koronatanúja. Amikor X. Pius pápa Csernoch Jánost bíborossá kreálta, a magyar országgyűlés két házának tagjai Esztergomban tisztelegtek az új bíboros elôtt. Az ünnepi beszédet gróf Zichy János tartotta. Üdvözlô beszédében kijelentette, hogy Csernoch János minden lehetôt elkövetett a hercegprímási méltóság elhárítására és csak a Szentatya és a király határozott parancsára vállalta azt. A bíborosi birétumot Monsignore Nardone hozta Rómából, a zucchettot egy pápai nemesi testôr. Ez utóbbit Esztergomban vette át a prímás. A birétumot azonban Nardone Bécsbe vitte Ôfelségének, mert a monarchiában a birétumot az uralkodó tette a bíbornokok fejére. Ôfelsége ez esetben Ferenc Ferdinánd trónörököst bízta meg a birétum átadásával. Az audiencia a királynál az átadás elôtti napra volt kitűzve. Mivel az a hír járta, hogy Ôfelsége nem nézi jó szemmel, ha a közéleti férfiak a trónörököshöz járnak, a prímás nem akart a királyi audiencia elôtt a trónörökösnél látogatást tenni. Ámde amint a prímás egy nappal a királyi audiencia elôtt Bécsbe érkezett, a trónörökös kabinetfônöke Bardoff tábornok tudatta telefonon a Pázmáneumba, ahol a prímás megszállt, hogy a trónörökös úr még aznap délután 4 órára várja ôt. A telefonjelentést én vettem át. Tudtam ugyan, hogy a prímás csak másnap délután akart elmenni a trónörököshöz, mégis a trónörökös kifejezett óhajának ellentmondani nézetem szerint nem lehetett a prímás akarata, azért azt válaszoltam, hogy ôeminenciája a kitűzött idôben meg fog jelenni a Belvederben. Amikor ezt a prímásnak jelentettem, szörnyű szidást kellett lenyelnem, bár utólag a prímás is elismerte, mennyire helyes volt, hogy ôt e kényes ügyben tény elé állítottam és félreértéseknek elejét vettem. Délután a prímás minden feltűnés nélkül sétálva ment a Belvederbe, ahol a trónörökös másfél óráig tartó kihallgatáson fogadta. A trónörökös heves természetével szemrehányásnak is beillô kérdéssel kezdte: Miért nem tudnak a magyarok a románokkal megegyezni? A prímás csanádi püspök korából közvetlen tapasztalat alapján ismerte a románokat és azok aspirációit. Higgadtan ecsetelte a helyzetet, rámutatva a megoldás lehetôségeire és veszedelmeire, valamint az osztrák parlament példájából levonható tanulságokra. Némileg megnyugodtan más témára tért át a trónörökös. Tiltakozott a híresztelés ellen, mintha ô ellensége volna a magyaroknak. Neki mint a monarchia jövendô uralkodójának egyforma szeretettel és gondviseléssel kell viseltetnie a monarchia összes népei iránt. A monarchia területén lévô népeknek kölcsönösen tekintettel kell lenniök egymás szükségleteire. Magyarország elsôsorban agrárország. Ezen elônye mellett nem méltányos olyan ipart teremtenie, amelynek nyersanyagai nem találhatók az ország területén és amely elveszi a kenyeret olyan vidékektôl, amelyek egyedül az iparból tudnak megélni. A prímás biztosította a trónörököst, hogy a magyaroknál belátásra számíthat ebben a kérdésben. Hiszen a mezôgazdasági ipar kifejlesztése még hosszú ideig foglalkoztatja az országot és így más iparban figyelemmel lehet más vidékek különleges gazdasági helyzetére. Mivel a trónörökös a beszélgetés folyamán sokszor hivatkozott informátoraira, a prímásnak feltűnt, hogy ismert nemzetiségi politikusokra alig hivatkozott, hanem annál inkább Luegerre és környezetére, a német császárra és annak tanácsadóira. Az a homályos sejtése támadt a prímásnak, hogy a trónörökösnek a nemzetiségek felé mutatkozó érdeklôdése talán más célok elleplezésére szolgál. Feltámadt a kérdés, nem gondolnak-e erre a nemzetiségek vezetôi is. Végül már igen barátságos volt a trónörökös. Feleségét is bemutatta és kijelentette, életének legszerencsésebb lépése volt, hogy ezt az asszonyt feleségül vette. A birétum átadása a bécsi udvari kápolnában, az egész udvar jelenlétében, fényes keretben történt. Az udvari ebéden feltűnt, hogy a trónörökös majdnem állandóan a prímással társalgott. Ebéd elôtt a trónörökös a Burgban a prímás kísérôit, Turi Bélát és engem együttesen fogadott. Esztergomi emlékeirôl beszélt. Heves természetének elôttünk is jelét adta, mikor az ablakon át egy a Michaeler-Platzon épülô házra nézett, öklével rácsapott az asztalra és azt mondta: Ha én császár volnék, ennek a háznak a felépítését nem engedtem volna meg. A trónörökös hajdani betegségének alig volt nyoma, legfeljebb a tompán szóló, egyébként erôs hangja. Egészséges, daliás férfi benyomását keltette. A prímás nem találkozott többé a trónörökössel. A szarajevói merénylet után Bécsben részt vett az udvari kápolnában a beszentelésen. Ôfelsége a beszentelés alatt az új trónörökös párral együtt az oratóriumban volt látható. Hivatalos emberekkel a merénylet esetleges következményeirôl a gyász miatt akkor szó nem esett. A háborút megelôzô tárgyalásokról a prímásnak semmiféle tudomása nem volt. A hadüzenetrôl is utólag értesült. Az utolsó pillanatig nem hitt komolyan a háború kitörésében. A király öregsége, hagyományos hadi balszerencséje, a nemzetiségi torzsalkodások, Magyarországnak a kiegyezés óta rövid tartamú nemzeti fejlôdése és gazdasági erôsödése mind a békét javallották. A liberalizmus alkonyodása után az egyház békés szabadságot remélhetett. 1905-ben a magyar szabadelvű párt bukása után az egyházpolitikai harcok emlékei is elhalványodtak. A magyar liberalizmus hívei egyébként is nagyon különböztek a külföldön tapasztalható radikális irányoktól. Nagyrészt távol álltak a radikalizmustól. Az egyház tehát aggodalommal fogadhatta a háborút. Háború mindig radikalizmushoz, társadalmi forrongásokhoz vezet. A prímás a kiegyezés, a dualizmus meggyôzôdéses híve volt. Félt, hogy a balszerencse meghozhatja ennek az alapnak megbontását, esetleg az ország területi integritásának megcsonkítását. A prímás Bajcson tartózkodott, amikor a hadüzenetrôl a hírt és a fôrendiház ülésére a meghívást megkapta. Azután természetesen a háború egész tartama alatt a nemzet erejének fokozására, a betegek, özvegyek és árvák vigasztalására fordította minden erejét. Amúgy is szerény életnívóját még jobban leszállította. Kórházat és kórházvonatot állított. Jövedelmét jótékonyságra és hadikölcsön jegyzésre fordította. A kórházakat látogatta és a románok kivételével minden katonával a saját anyanyelvén tudott beszélni. A magyar, német és olasz nyelven kívül a szláv nyelvek minden vállfaját beszélte. Tökéletes latin tudását általában megcsodálták. 1914. augusztus 20-án Budán a Szent István körmenet után átnyújtottam a bíborosnak Mery del Val bíboros államtitkár táviratát: X. Pius pápa meghalt. * * * A Konklávéba, a pápaválasztásra utazás lehetôsége kérdéses volt. Csakhamar közölték azonban a prímással, hogy a király a monarchia összes bíborosainak Rómába utazását kívánja és számukra külön vonatot rendelt. Csernoch prímást az elutazás elôtt még magához rendelte. Ôfelsége Bécsben közölte a prímással, hogy ô meghajlik X. Pius pápa rendelete elôtt, amely a vétójogot eltörli. Ô nem is kíván senki ellen vétót bejelenteni. Elvárja azonban a monarchia bíborosaitól, hogy a monarchia érdekeire tekintettel legyenek. A különvonattal Bécsbôl a hercegprímáson kívül Piffl Frigyes bécsi érsek és Skrbensky prágai érsek is utaztak. Csernoch és Piffl érsek tanácskoztak útközben. Skrbensky állandóan a fülkéjébe zárkózott. Hornig Károly bíboros veszprémi püspök más úton utazott. Vele csak Rómában találkozott a prímás, aki Rómában a Via San Basilio 8. szám alatt lakó keresztes nôvéreknél vett szállást és onnan járt be a Vatikánba három napon át az elhunyt X. Pius pápáért tartott rekviemekre. Elsô nap még a régi hagyományok szerint két feketelovas hintón, libériás kocsissal, de azután már mindig autó-taxin. Sétáját este gyalog tette. Pedig már elsô napon találkozott a Pincion egy kocsiból kiszálló bíborossal, aki figyelmeztette, hogy bíborosnak az utcákon nem szabad gyalog járni. Ô azonban ezt nem vette figyelembe. Más idegen bíborosok sem riadtak vissza a gyalog járástól és az autó- taxi használatától. Feltűnô volt, hogy az olasz katonaság idegen bíborosoknak fegyverbelépéssel tisztelgett, míg az olasz bíborosoknak ezt a tiszteletet nem adta meg. Csernoch kezdettôl fogva a pápaságra legkilátásosabb jelöltnek Della Chiesa bolognai érseket tartotta. Ezt a nézetét közölte is az ismerôs bíborosokkal, akikkel a Konklávé elôtt találkozott. Legtöbbén egyetértettek vele. Sokan mások azonban lehetetlennek tartották ezt a kombinációt. Az olasz laikus közvélemény Maffi pisai érsekre tippelt. Amint a bíborosok vonatja már olasz területen haladt, az állomásokon küldöttségek jelentkeztek s a vonatban a bíborosok elôtt kifejezték az óhajtásukat, hogy pápává Maffi kardinálist válasszák meg. Csernoch mindig diplomatikus választ adott. A tüntetés Maffi mellett megerôsítette ôt abban a hitben, hogy Maffiról alig lehet komoly szó. Már Rómához közelebb esô állomásokon inkább Ferrata vagy Serafini bíborosok választását kívánták. Ezen a nézeten volt Schönburg gróf osztrák-magyar vatikáni követ is. A rekviemek után három napon át a bíborosok közös tanácskozásra gyűltek össze a Vatikánban, ahol a curia hivatalnokai a sürgôs ügyeket referálták. Csernoch többször felszólalt és kitűnô latin nyelvével általános feltűnést keltett. Sok barátja akadt. Különösen Mercier malines-i érsek tüntette ki barátságával, akivel azután egész római tartózkodása alatt sokat volt együtt, azután pedig sűrűn levelezett. A bíborosok közt már akkor megnyilvánult az az óhaj, hogy a Vatikán keresse a megegyezést az olasz kormánnyal. Csernoch római tartózkodása alatt alkalmat talált, hogy az olasz kormány tagjával beszéljen és ennek megmagyarázza, hogy milyen elônye származnék Olaszországnak a pápával való becsületes kiegyezésbôl. A miniszter megnyugtatta a prímást, hogy az olasz kormány teljes mértékben érzi a megegyezés szükségességét. Kellô idôben készségesen megfontol minden javaslatot. Lélektani akadályok alig szerepelnek többé. Tudatában van a kormány, hogy a pápaság erkölcsi erejét és az olasz népre háramló nimbuszát meg kell becsülnie. Elhangzott a bíboros részérôl az az óhaj is, hogy a pápai kúria nemzetközibbé váljék. Az utolsó rekviem után délután 4 órakor volt a bevonulás a Vatikánba, tíz nappal a pápa halála után. Amerikából a bíboros nem tudott megérkezni. A tíz napi idôköz a pápa halála és a konklávé kezdete közt nem volt elégséges. Azért ezt az idôközt késôbb meg is hosszabbították. Este a bíborosok lilaszínű talárban, karingben és lila mantelettában a Sixtina kápolnába vonultak Veni sancte-re. A kíséret a Sala Regia és Ducaleben várta be az ájtatosság végét. Esküt kellett tenniük a titoktartásra a bíborosokat kísérô papoknak és laikusoknak. A világiak saját anyanyelvükön esküdtek. Megbízásból nekem kellett a magyarokat esketnem, összesen négyet. Amint a bíborosok kivonultak a Sixtinából, mindegyikhez csatlakozott egy-egy nemes testôr, aki a bíborost a neki kijelölt lakosztályba kísérte. Csernoch az elhunyt pápa magánlakosztályából kapott két szobát, egyet a saját, egyet a titkár és az inas használatára. A Vatikánnak a konklávé részére szánt része a folyosókon épített erôs deszkafalakkal volt elválasztva. Minden bíboros két papot és egy világit tarthatott kíséretül. Estefelé megtörtént az igazoltatás és a konklávé lezárása. Fáklyákat vivô testôrök kíséretében felvonult a Camerlango és a konklávé marsallja. Mindenkit igazoltattak. Azután elhangzott az ,,Extra omnes.'' A Camerlango az egyetlen kifelé nyíló ajtót azután lezárta és a kulcsot magához vette. Étkezésre a bíborosoknak közös teremben terítettek, de kívánságra a bíborost saját szobájában is kiszolgálták. A papok a konyha mellett egy földszinti teremben önmagukat szolgálták ki, utánuk a világiak szintén ugyanabban a teremben. Az orvosi és gyógyszertári szolgálatot irgalmas barátok, a sekrestyei szolgálatot minoriták látták el. Mivel a Damasus-udvar a konklávé területéhez tartozott, ott szabad idôben lehetett tartózkodni. Naponkint négy szavazást rendelt el a pápaválasztásról szóló törvény. Három napon át eredménytelenül folytak a szavazások. Délelôtt kilenc órakor és délután négy órakor vonultak a bíborosok a Sixtina-kápolnába. A két szavazás végén mindig megjelent a kéményen a fekete füst. A várakozás izgalmas órái alatt a veszprémi titkárral, a müncheni és a kölni érsek titkáraival, valamint Migone bolognai titkárral társalogtam. Ez utóbbi Della Chiesa bíboros titkára volt, nagy izgalommal várta a választás eredményét. Mint mondotta, az ô urát már Bolognától búcsúzáskor mint jövendô pápát üdvözölték. A postát cenzúrázták ugyan, de pontosan megkaptuk az újságokat és a leveleket. A hadszíntérrôl eléggé kedvezô hírek érkeztek. Így a hangulat elég derűs volt. Viszont a francia bíborosokon és a belga érseken erôs lehangoltság volt észlelhetô. Az olaszok a Vatikánban örültek az osztrákok sikereinek. Künn a városban azonban az olaszok fütyüléssel fogadták az osztrák és német gyôzelmek hírét. Csernoch prímás szobájában mindig nagy volt a forgalom. Mi, a kíséret tagjai nem tudtunk természetesen semmit arról, amire a titoktartás kötelezettsége kiterjedt. Végül a negyedik nap délelôtt a második szavazás után nem jöttek ki a bíborosok a szokott idôben. Tetôpontra szállt az izgalom. Világos volt, hogy megtörtént a döntés. Feszülten figyeltük a kéményt. Megjelent a fehér füst. Kilátást fedeztünk fel a balkonra, ahonnan az eredményt hirdetik. Della Volpe camerlango, a diakonus bíborosok dékánja kihirdette: Habemus papam, Cardinalem Della Chiesa, qui sibi nomen imposuit Benedictus XV. A Sixtina kápolnából kiszólt egy pápai szertartó: Migone titkár jöjjön be. Migone a boldogságtól szinte megzavarodott és nekem kellett ôt magához téríteni, hogy nem álom, amit hallott. Azután elkiáltotta magát: Evviva il Papa Benedetto XV, és rohant a Sixtina felé. Ment az új pápát öltöztetni. Délután már mint szolgálattevô kamarás fogadott engem. A bíborosok az eredményes választás után szobáikba vonultak és levetve a lilaszínű ruhát, bíborba öltöztek és azután a Sixtina kápolnában hosszú uszályaikat megeresztve hosszú vonalban vonultak az új pápa elé hódolatra. Csernoch prímás már a konklávé elején megmondotta Della Chiesa bíborosnak, hogy ô lesz a pápa. Most az elsô hódolatnál így szólt a pápához: Ecce praedixi Vobis. A pápa azt felelte: Vere propheta es tu. A hódolat után a menet a Sixtinából a Sala Regian át a Sala delle Benedizioni felé vonult. Elôl párosával a papok, azután a kardinálisok, végül a pápa. A választás eredményét váró nép a Szent Péter térrôl azóta betódult a Szent Péter templomba s azt zsúfolásig megtöltötte. Amint az új pápát megpillantották, orkánszerű éljenzés tört ki. Mivel a konklávé zárlata is megszűnt, úgy külsôk, mint a Vatikán alkalmazottai tömegesen jöttek az új pápa üdvözlése végett a Sala delle Benedizioni óriási termébe, hogy a pápa és kísérete nem tudtak áldás után kifelé menni. Hartmann kölni érsek vette át a vezényszót a nagy zavarban és rövidesen sikerült a Szentatyát a tömegbôl kiszabadítania. Elsônek Gibbson baltimori érseket fogadta az új pápa, aki csak a választás végére érkezett Amerikából. Utána Csernoch Jánost fogadta, akivel közölte, hogy a pápa-koronázás után mielôbb konsistoriumot fog tartani és a bíborosoknak átadja a kalapot, akik azt még nem kapták meg. A háború miatt ugyanis nehéz lett volna rövidesen mégegyszer Rómába utazni. Csernoch és a vele egyidôben kinevezett bíborosok ugyanis a választás elôtt még nem kapták meg a bíborosi kalapot. Csekélységemnek is kijutott a ritka kegyelem, hogy egy pillanatra letérdelhettem az új pápa elôtt és kezet csókolhattam. A pápa megsimogatta a fejemet és megáldotta a kegytárgyakat, amelyek nálam voltak. A Vatikánból való kivonulás után a prímás több napon keresztül a római nevezetességeket tekintette meg. Résztvett a pápai koronázáson és a konzisztóriumon átvette a bíborosi kalapot. Búcsúkihallgatáskor a pápa hosszan tárgyalt a prímással. Akkor már fordult a hadiszerencse. Hazafelé már mély aggódás, a hosszúra nyúló háború minden borzalmának elôérzete nyomta a szíveket. ======================================================================== Egyházkormányzati és politikai gondok Rómában tartózkodása idején értesült a prímás a Szentszék tervérôl, hogy a magyarországi ferencesrendnél történt reform mintájára a magyarországi tanítórendeknél is reformot akarnak keresztülvinni. A prímás nagy aggodalommal hallotta ezt a tervet, mert túl gyors és szigorú beavatkozás komolyan fenyegethette a rendeket és a magyar középiskolai tanítást. Azért a prímás halasztást kért és maga vállalkozott a terv keresztülvitelére. Összehívta a rendfônököket, a piarista, a bencés, a cisztercita és a premontrei rend fônökeit és atyai szeretettel kérte ôket, hogy a rendeken belül indítsák meg a reformot tapintatosan. A rendfônökök megértéssel fogadták a jóakaratú figyelmeztetést. Meg is indult igen-igen nagy eredménnyel a reform. Nemcsak nem fogyott a létszám, hanem megerôsödtek a rendek és újabb iskolákat is tudtak átvenni. Eddig Budapesten mindössze három katolikus fiú-középiskola működött: a piarista gimnázium, a Rákócziánum és a Ferenc József királyi katolikus gimnázium. A prímás óhajára a ciszterciták a Lágymányoson, a bencések a Józsefvárosban nyitottak új gimnáziumot. Nagy gondja volt a prímásnak a gyors iramban fejlôdô fôváros plébániáinak szaporítása. Segítségül hívta a szerzeteket. A ciszterciták és a dominikánusok rövidesen át is vették egy-egy új plébánia vezetését. Nagyobb arányban csak a háború után sikerült azután számos plébániát alapítani, amikor a városi patronátus kérdése már akadályt nem állított, sôt a kommunizmus leküzdése után a fôváros keresztény vezetôsége az új plébániák patronátusát is átvette, az új egyházközségek pedig az egyházi adóval járultak hozzá fenntartásához. Mészáros János budapesti helytartó az egyházközségek létesítése és új plébániák felállítása terén nagy érdemeket szerzett. Csernoch prímás mindjárt érseksége elején a székesfôváros lelki gondozását tette legfontosabb feladatává. A polgármestereket és az összes tanácsosokat személyesen meglátogatta és segítségüket kikérte. Bárczy István polgármester önmagát Budapest utolsó keresztény polgármesterének nevezte. A fôvárosi intelligencia jelentékeny részben elhidegült az egyházzal szemben. Az elsô világháború elôtt senki sem gondolta volna, hogy rövid idô múlva Budapest lesz a katolikus egyház egyik legerôsebb fellegvára és az egész ország példaképe. A katolikus autonómia 1848 óta folyton napirenden tartott kérdés maradt. A két alkotmányozó gyűlés határozatai nem nyerhették el a Szentszék jóváhagyását. Egyetlen megoldás kínálkozott. A szervezésnek az egyházközséggel való megkezdése. Sikerült az egyházközségi szervezetnek olyan szabályt alkotni, amely egyetlen pontban sem ellenkezett az egyházjoggal. Egyes egyházmegyéken belül egyházmegyei szervezetek is nehézség nélkül létesültek. Azonban az egyházmegyéken túl terjedô központosító szervezetek alig voltak megvalósíthatók. * * * Vaszary Kolos lemondott hercegprímás 1915. szeptember 3-án meghalt Balatonfüreden. A prímás távirati értesítést kapott. A temetés végzésére nem ôt, hanem Hornig Károly bíborost kérték fel. A budai prímási palota Vaszary bíboros halála után Csernoch prímás használatába ment át. Kellô átalakítás és tatarozás után a prímás a Szent Imre kollégium bérházából átköltözött a prímási palotába. Wekerle Sándor, Magyarországnak több ízben miniszterelnöke és pénzügyminisztere, Csernoch János bensô barátja azt tervezte, hogy a hercegprímás részére épüljön a Mátyás templom mellett fekvô üres téren új székház. Az új székház felépítéséhez hozzájárulna a prímáson kívül a magyar kat. vallásalap és a fôváros is. Az állam átvenné a mostani prímási palotát az üres telekért, amely az állam tulajdona. A házban helyet kapnának a püspöki kar és más katolikus szervezetek, valamint a Mátyás-templomi plébánia. Az új palota tervét is elkészítették. Sajnos a közben kitört háború ezt a tervet véglegesen levette a napirendrôl. Csernoch prímás sokat tartózkodott Budapesten, de ott állandó háztartást nem vezetett. Ott tartózkodása idejére mindig az esztergomi háztartás alkalmazottai utaztak le Budára. Budán a prímás mindig egyedül étkezett. Ha vendégeket hívott, akkor vendéglôs tálalt az ebédlôben. Püspökkari konferenciák alkalmával közös ebéd Csernoch prímás idején nem volt. A háború kitöréséig Csernoch évente három hetet töltött Karlsbadban. De a háború idején soha nem ment szabadságra. Bérmautakat sem tett. Idejét a háborús nyomor enyhítése, a betegek látogatása, a békelehetôségek tanulmányozása, a háború továbbterjedésének megakadályozása teljesen elfoglalták. A királyi udvarral és a kormánnyal állandóan összeköttetésben állt és készségesen segített, amiben állásánál fogva lehetett. Már Rómában tapasztalta, hogy Olaszország beavatkozása komolyan fenyeget. A Vatikánnal egyetértésben vállalkozott személyes közbenjárásra felségénél, hogy Olaszországot visszatartsák a háborús beavatkozástól. Pacelli Jenô, a késôbbi XII. Pius pápa is járt ebben az ügyben Csernoch prímásnál. Románia királya kormányának ellenállása miatt nem teljesíthette a monarchiával kötött szerzôdését. Románia felôl is fenyegetett a támadás. Ebben az ügyben is felhasználták Csernoch János közvetítését. Ô ismerte Tisza István miniszterelnök álláspontját, amely röviden így szólt: Románia semmi körülmények közt nem megy velünk. Ellenünk se jön, ameddig bennünket erôsebbnek tart. De ellenünk jön, amint úgy véli, hogy mi vagyunk a gyengébbek. Kár minden elôzetes áldozatért. Mások mindig többet ígérhetnek, mint mi. Amikor Románia megüzente a háborút és néhány nap alatt elözönlötte Erdély jó részét, a prímás sietett Budapestre. A Nyugati pályaudvaron Lachnitt állomásfônök közölte a prímással, hogy Falkenhayn tábornok a váróteremben van. Ha a prímás óhajtja, beszélhet vele. Falkenhayn megnyugtatta a prímást, hogy minden a mi tervünk szerint folyik. Készakarva engedtük a románokat a helyig, ahová most érkeztek. Csapdába mentek. Néhány nap múlva nagy dolgok történnek. A beszélgetés után a prímás megnyugodottnak látszott s néhány nap múlva tényleg megérkezett a hír a románok megsemmisítô vereségérôl. Nem emlékszem, hogy a prímás egyébként valamelyik vezénylô tábornokkal találkozott volna. Csak Pflanzer-Baltin látogatta meg ôt Esztergomban, rövid udvariassági vizit kapcsán. Ferenc József királynál az utolsó audiencián 10 nappal a halála elôtt volt. Mikor Csernoch a király Ôfelsége szobájába lépett, a király nem volt ott, csak néhány pillanat múlva a szomszéd szobából jött. Bocsánatot kért a várakoztatásért. ,,Öreg vagyok és az orvos rendelte, hogy ebben az idôben egy pohár tejet igyam'', mondotta. A király érezte már gyengeségét és a vég közeledését. Köszönetet mondott a prímásnak hűséges szolgálatáért, kérte az egyház imádságát. Megható bizalmassággal beszélt nehéz és sorscsapásoktól sújtott életérôl. Elôre látta, hogy birodalmára nehéz idôk jönnek. Meghalt 1916. november 21- én. Ôfelsége halála hírét Jankovich Béla kultuszminiszter telefonálta meg Esztergomba. Még aznap este megfogalmaztam a fôegyházmegyei körlevél számára a nekrológot és megtettem a kapcsolatos intézkedéseket. Bécsben a prímás hosszasan imádkozott a király ravatalánál és résztvett a temetésen. Különös megbeszélések a gyász miatt nem voltak. * * * IV. Károly királyt a prímás trónörökös korában egyszer látta, amikor ez feleségével Esztergomot meglátogatta. Erôs katolikus meggyôzôdését ismerte a vele folytatott beszélgetés és mások elbeszélése alapján. Éppen ez a vallásos lelkület indította az új királyt, hogy magát mielôbb megkoronáztassa, mert az egyházi felkenéstôl és koronázástól Isten különös kegyelmét várta. A magyar királyi kormány a királykoronázás elôkészítésére és a program részletes kidolgozására rendezô bizottságot nevezett ki, amelynek az egyház részérôl én is tagja voltam. Magyarországon a koronázás joga a nádort és a hercegprímást illeti. A nádori méltóságot 1848 óta nem töltötték be. 1867-ben Ferenc József koronázása elôtt a magyar országgyűlés az akkori miniszterelnököt, gróf Andrássy Gyulát választotta nádorhelyettessé. Ilyen elôzmény után 1916-ban IV. Károly király koronázás elôtt Tisza miniszterelnök igényelte, hogy az országgyűlés ôt válassza nádorhelyettessé. A politikai ellenzék a közvéleménybe vetette, hogy csak katolikus ember koronázhat, mert a koronázás egyházi ténykedés. Tisza református. Az egyház nem engedheti meg a részvételt az egyházi szertartásban, mert ez communicatio in sacris volna. Ausztriában még több politikai ellenfele volt Tiszának, mint Magyarországon. Ott különösen kihasználták az állítólagos egyházi tilalmat, hogy a magyar miniszterelnököt megbuktassák. A vita természetesen elhallatszott a királyi családig, sôt Rómába is. Tisza István lemondása a miniszterelnökségrôl a háború idején súlyos politikai zavarokat és felekezetközi nyugtalanságot okozna. Csernoch hercegprímás ekkor igen kínos kérdés elé került. Protestáns nádorok azelôtt is voltak Magyarországon. II. Mátyás király koronázása elôtt közvetlenül volt nádorválasztás. Miután a katolikusok és a protestánsok közt megállapodás jött létre, hogy felváltva választanak katolikus majd protestáns nádort, akkor protestáns volt a soron. Gróf Forgách Ferenc akkori hercegprímás elsônek szavazott a protestáns Illésházyra. Pedig jól tudta, hogy a nádorválasztás után koronázás lesz és a protestáns nádor koronázni fog. Forgách az ellenreformáció kemény harcosa volt. Mégis a nádor koronázó szerepében communicatio in sacrist nem látott. A prímást késô este értesítették a miniszterelnökségrôl, hogy másnap reggel különvonat várja Párkányban, ezzel sürgôsen utazzék Bécsbe és jelentkezzék a királynál audienciára. Gróf Klebelsberg Kúnó, akkori államtitkár a miniszterelnökségen, tudatta a prímással, hogy a király a véleményét akarja meghallgatni, van-e egyházi részrôl kifogás a nem-katolikus nádorhelyettesnek a szereplése ellen a koronázásnál. A tanácskozásra, vagy az Apostoli Szentszék megkérdezésére idô nem volt. Magának a prímásnak kellett az adandó tanácsért az egész felelôsséget vállalnia. Elhatározta, hogy álláspontját írásba foglalja és a Szentatyával és a királlyal is közli. Katona István Historia Critica Regni Hungariae művének egy kötetét vitte magával, mikor reggel a várakozó vonatba szállt. Útközben a Szentatya részére latinul és a király részére magyarul lediktálta nekem, amit a Szentatyának és a királynak jelenteni fog. Bécsben a magyar király személye körüli minisztérium egyik megbízható tisztviselôje legépelte még az audiencia elôtt a két szöveget. A király a Burgban lakott. Amint a prímás a király lakosztályának várótermébe lépett, azt a politikai és katonai világ számos elôkelôségével telten találta. Berchtold Lipót külügyminiszter is jelen volt. Evvel a prímás néhány szót váltott. Mások is szerettek volna a prímással beszélni és véleményét hallani, mert ezt az audienciát döntô fontosságúnak tartották a jövô politikai fejleményekre. Azonban a prímás kitért minden nyilatkozat elôl. Remélték, hogy talán az audiencia után fog a prímás nyilatkozni. Azért megvárták az audiencia végét s közben élénken tárgyalták az ügyet. Többnyire abban a reményben, hogy ez az audiencia buktatja meg Tisza Istvánt. Amint a prímás kijött a király szobájából, szótlanul a kijárat felé sietett és egyetlen szót sem szólt az elôszobai urakhoz, akik ezt a viselkedést nagyon zokon vették. Utólag a prímás nekem elmondotta az audiencia lefolyását. A király egyedül volt a teremben. Mondta, hogy többen igyekeztek vele elhitetni, hogy Tisza nem viselheti a koronázásnál a nádor szerepét, mert a koronázás az egyház szertartása szerint történik. Hallani akarja a magyar legfôbb egyházi méltóság véleményét. Tisza István elbocsátása a jelen körülmények közt semmiképpen sem kívánatos. Azonban az egyház tilalmát megszegni sem szeretné. Erre a prímás átnyújtotta a királynak írott véleményét és kijelentette, hogy ezért a véleményért az Apostoli Szentszék elôtt is vállalja a felelôsséget. A király elolvasta a neki szóló magyar szöveget és azután a pápának szóló latin írást is. Megjegyezte, hogy a latint egész jól érti. A király nagy megnyugvással és örömmel vette tudomásul a prímás álláspontját és rögtön kijelentette, hogy Tisza István nádorhelyettessé választása ellen a legkisebb kifogást sem fogja emelni. Azután a király a koronázás részletei felôl érdeklôdött és a legújabb eseményekrôl is beszélt. Közben megnyílt a szomszédos szoba ajtaja, belépett Zita királyné, aki természetesen kíváncsian várta a tanácskozás eredményét. A király közölte vele a prímásnak azt a véleményét, hogy a nádor szereplése a koronázásnál nem communicatio in sacris, hanem politikai aktus, a magyar nemzet képviselete. Hazafelé utaztunkban Hazai Samu honvédelmi miniszter kísérte a prímást, aki azonban semmi nyilatkozatot nem tett, mert a királynak adott tanács akkor még nem volt nyilvánosság elé való. Amikor a prímás Tisza István miniszterelnökkel találkozott, ez csak annyit kérdezett a prímástól: Széna, vagy szalma? A prímás azt válaszolta: Széna. Kezetráztak. Köszönöm barátom, mondotta Tisza. Soha nem felejtem el ezt a szolgálatodat. Amíg Tisza Istvánnak szava lesz az országban, a katolikus egyház hajaszála nem fog meggörbülni. Legyünk a magyar ügyben egyek, mint Pázmány és Rákóczi voltak. Rómából a prímás felterjesztésére válasz nem jött, amit a prímás különben nem is kért. Azonban a pápai nuncius részt vett a koronázáson, mint a pápa képviselôje. A koronázás fôpróbáján részt vettek a király és a királyné is. A prímás akkor megmutatta a királyi párnak a koronázásra készült új kelyhet, amelyet Zutt Richárd ötvöstanár tervezett. Azonkívül megmutatta az Esztergomból hozott koronázási kincseket: a miseruhát, a XIV. századból származó mitrát, az eskükeresztet, az apostoli keresztet és az olajtartót. A koronázás elôestéjén a budai királyi palota tróntermében átadta a magyar országgyűlés két háza a királynak a hitlevelet. Ennek átadásával kapcsolatos hódoló beszéd elmondására Csernoch prímás kapott megbízást. A beszéd szövegének minden szava átesett az országgyűlés kritikáján. Elmondása Csernoch tehetségét különösen is próbára tette. A király környezete ugyanis elfelejtette a király válaszának szövegét elhozni, csak Csernoch beszéde közben vették ezt észre. Tisza István miniszterelnök odasúgta a prímásnak: Beszélj tovább, amíg a királynak a választ elhozzák. Csernoch ügyesen beszélt tovább, úgy hogy a zavart alig vették észre. A koronázás szertartásánál a prímás a szolgálattevô egyházi férfiakat a következôképpen válogatta össze: Hivatalból szolgálatot tett a prímáson kívül Várady Árpád kalocsai érsek, mint archipresbyter, Bauer Antal zágrábi érsek, mint diakonus, Szmrecsányi Lajos egri érsek, mint subdiakonus, Hornig Károly veszprémi püspök, mint a királyné kancellárja és a királynét házi koronával koronázó fôpap. Azonkívül résztvettek az asszisztenciában: Glattfelder Gyula a csanádi püspök, mint szertartó, Karácsonyi János a híres történetíró, Koperniczky Ferenc pozsonyi prépost, Túri Béla, Pacha Ágoston, Erdôsi Károly, Csárszky István, Révay Tibor, Drahos János és gróf Pongrácz Frigyes. Én infulista voltam. A gyöngyökkel és drágakövekkel díszített nehéz infuláról sok dísz vált le. Azokat gondosan összegyűjtöttem. A szônyegrôl felszedtem egy nagyobb drágakövet, abban a hitben, hogy az is az infuláról való. Késôbb kiderült, hogy a koronáról hiányzott egy kô. Koronázás után a királyi eskütételnél még jelen voltam, de a menetben a kardvágás dombjához már nem vehettem részt, mert ôriznem és Esztergomba visszaszállítanom kellett az esztergomi fôszékesegyházi kincstár nagy történelmi értékeit, a koronázásra használt kincseket. A Mátyás templomban a koronázás alkalmára a szentélyben alkalmazott óriási körcsillár közvetlenül a templom kiürülése után nagy robajjal leesett. Sokan baljóslatnak tekintették, hogy a koronáról leesett egy kô, lehullott a hatalmas körcsillár, amely néhány percnyi idôvel elôbb kimondhatatlan szerencsétlenséget okozott volna, és hogy a nagyon is bô korona a kipárnázás és az állszíj dacára is megingott a király fején. Alig érkeztem haza Esztergomba, Budáról koronaôr jött futárként és jelentette, hogy a koronáról letört drágakô talán nálam lehet, mert megfigyelték, hogy én a szertartás alatt valamit a szônyegrôl felszedtem. Átadtam a követ. Kiderült, hogy tényleg ez a kô hiányzott a koronáról. 1916-ban a koronázásnál nem fejtették ki azt a fényt, mint 1867-ben. Rövidebb volt a díszmenet a templomtól az eskühelyhez és a kardvágás dombjához. Az egyháziak közül csak az apostoli keresztet vivô Walter Gyula prelátus lovagolt a király elôtt. A szertartás után az ebéd csak jelképes volt. Magyarországon sokan zokon vették, hogy a király és a királyné mindjárt koronázás után elutaztak Budapestrôl, pedig ezt a háborús viszonyok követelték. A királynak sürgôsen a fôhadiszállásra kellett mennie. * * * Az 1917. év a központi hatalmaknak a hadszíntéren nagy sikereket hozott. Összeomlott az orosz hadsereg, megkötötték a bresztlitovszki békét, az olasz hadsereget megverték. Nyugaton a németek tartották állásaikat. IV. Károly király mégis ismételt békeajánlatokat tett, úgy az ellenségnél, mint a fegyvertársánál. A háborús nélkülözések és áldozatok miatt szenvedô nép tehát csak hálával nézhette a király törekvéseit. Azonban úgy a mindenáron gyôzni akarók, mint a háború ellenségei egyaránt elégedetlenek voltak és mérgezték a közhangulatot. Nyíltan és alattomban bírálgatták, hibáztatták és rágalmazták a királyt és a királynét. Úgy a Habsburg-család egyes tagjai, mint a magyar kormányférfiak kérték a prímást, hogy keresse az alkalmat a találkozásra a királlyal és mondja el mindazokat a kritikákat és híreszteléseket, amelyeket jószándékúak és már jelentkezô forradalmi elemek is hangoztatnak. A prímás nem szívesen vállalkozott ilyen szerepre. Nem is volt hajlandó audienciát kérni a nagyon is elfoglalt, többnyire a fôhadiszálláson tartózkodó királytól. Úgy látszik Izabella fôhercegasszony, Frigyes fôherceg neje, közvetítése folytán jött azután 1918 elején meghívó a királytól Laxenburgba. A prímás az akkori közlekedési állapotok miatt csak a bécsi magyar minisztériumtól kapott autón tudott a kitűzött idôben Laxenburgba megérkezni. A legnagyobb csodálkozására ott azzal fogadták, hogy a király elutazott és csak este jön vissza. Várni kellett egész estig. A király megérkezése után rögtön fogadta a prímást és vele igen hosszan tárgyalt. Akkor volt folyamatban a király által kezdeményezett utolsó békeajánlat tárgyalása, amelyet a király sógorai, a királyné fivérei, közvetítettek. A király bízott a béke megkötésének közeli lehetôségében. Egyébként tudomása volt mindazokról a vádakról, amelyeket gonosz nyelvek ellene és a királyné ellen terjesztettek és azokat meggyôzôen megcáfolta. Ez az esti audiencia vigasztalást, reménységet hozott a prímásnak -- még egyszer a monarchia fennállása idején. A prímás akarta látni az ô szülôvárosát, a Nyitra megyei Szakolcát. Bár a háború folyamán bérmautakra nem ment, kivételesen mégis kitűzte a bérmálást Szakolcán. Ebben a városban értesült a megdöbbentô eseményrôl, hogy a bolgárok feladták a szaloniki frontot. Az ország helyzete kezdett katasztrofálissá válni. A cseh határhoz közel fekvô város plébánosa elszomorító fejleményekrôl értesítette a prímást. Ez a plébános késôbben nagy szerepet játszott a csehszlovák politikában. Egyébként azonban ôszintén ragaszkodó híve volt a prímásnak és feltárta a prímásnak mindazt az aknamunkát, ami a csehek részérôl a monarchia felosztása és Magyarország megcsonkítása céljából folyt. Bármennyire megbízhatóknak is látszottak az információk, a prímás nem vesztette el bizalmát. De attól az idôtôl kezdve azután fáradhatatlanul írta és küldte -- különösen Mercier bíboros útján -- a memorandumokat, amelyekben a monarchia fenntartásának és Magyarország területi integritásának szükségességét bizonyította. * * * A hadihelyzet napról-napra rosszabbodott. Az egymást felváltó magyar kormányok már alig jelentettek hatalmat. Nyíltan jelentkeztek a mindenáron békét akarók. Károlyi Mihály nyíltan az Entente emberének vallotta magát és, mint miniszterelnök, teljesen balra vitte az országot. A prímásnak ugyan még sikerült vele beszélnie, de tapasztalnia kellett, hogy Károlyit az áramlat már tovább vitte, mint maga akarta. A közvélemény teljesen megzavarodott. Sok konzervatív ember is azt kezdte hangoztatni, hogy Károlyit kell támogatni. Még az esztergomi érseki irodában is felszólítottak minket, hogy lépjünk be a Károlyi pártba. Én az ilyen tanácsot határozottan elutasítottam. A papok közül is egyesek megszédültek. Papi tanácsot alkottak, amely nem hirdetett ugyan tévtanokat, de a papi álláshoz méltatlan követelésekkel lépett fel. Ezek elôl mereven elzárkóztam. Névleg is megnevezett papok viselkedését a sajtóban is elítéltem. Csernoch prímás bölcsessége ezekben a nehéz idôkben nyilvánult meg. Minden sértést elôkelôen tűrt. Szelíd és kedves volt a legvadabbakkal szemben is. Atyailag intette, de nem fenyegette önmagukról megfeledkezett papjait. Így sikerült neki megakadályoznia, hogy tömeges elpártolások, kilépések ne történjenek. Szerencsésen átvezette az egyházat a veszélyes idôkön. Mellette készségesen vállaltam a bűnbak szerepét, mint aki a prímást reakciósan befolyásolja. A prímás utolsó látogatása a Károlyi kormány vallásügyi miniszterénél, Vass Jánosnál, a parlament épületében volt. Ez a miniszter közölte a prímással, hogy a Károlyi kormány átadta a hatalmat a kommunistáknak. Szörnyen sötéten látta a jövôt. Letérdelt a prímás elôtt. Áldását kérte magára és családjára. A prímás hazasietett Esztergomba és megtette a még lehetséges óvintézkedéseket. Esztergomban a vármegye fôispánja -- Majláth István -- maga vállalta a kommunista direktórium elnökségét. Elôttem azzal védekezett, hogy nem tehetett mást, mert különben kezdôdik a vérontás. Soha nem látott emberek jelentek meg a nyílt színen. Lakást és élelmet követeltek. Éjjel és nappal döngött a palota kapuja. A portás nem mert nyitni, mindig engem hívott a kapuhoz. Betódultak és fosztogattak, de embert nem bántottak. Még nem romlott annyira a magyar. Egyesek egészen tisztességesen és bizonyos hagyományos tisztelettel beszéltek. Csak úsztak az árral. Április 7-én késôn este megjelent Majláth István és közölte velem, hogy követelik az én elbocsátásomat a prímás környezetébôl. Ô kénytelen volna engem holnap letartóztatni, de reggelig nem tesz semmi intézkedést. Felhasználhatom az éjszakát a szökésre. Megkértem, jöjjön fel velem a prímáshoz és ismételje meg elôtte, amit nekem mondott. A prímás azt akarta, hogy a szökést válasszam. Megáldott. Egyik barátom vadászruhájában, ismerôs erdôtisztviselôvel átcsónakáztam a túlsó partra, az Ipolyon át Csehszlovákiába mentem. A csendôrség Ipolyságra szállított. Ott ismerôs pap volt a tót fôispán. Ez menlevelet adott Pozsonyig, Pozsonyban útlevelet kaptam, Brünnben osztrák vízumot, Bécsben jugoszláv vízumot. Utaztam Jugoszláviába, ahol szüleimnél töltöttem az idôt, egészen a kommunizmus bukásáig. Útközben Pozsonyban, Bécsben és Zágrábban magas állású férfiakkal is volt alkalmam beszélni. Felvetették a tervet, hogy a prímást Esztergomból ki lehetne hozatni. Én azonban azon a nézeten voltam, hogy a prímás nem fogadhat el ilyen ajánlatot. Jugoszláviában figyelhettem a magyarországi fejleményeket. Augusztus közepén a belgrádi parlamentbôl telefonált Evetovics János szerb képviselô, hogy Magyarországon a kommunista kormány megbukott. Elindultam Magyarország felé. Apatinból hajón jutottam Bajáig, amely akkor még szerb megszállás alatt volt. Budanovics Lajos bajai plébános és Petres János csávolyi plébános Baján a Templom-téren nagy csapat szerb tiszttel beszélgettek. A papok felismertek engem és bemutattak a tiszteknek, akik akkor a magyar politikai fordulat fölött lelkesen örvendeztek és segítségüket felajánlották. Ôk is szerettek volna akkor Pesten lenni. Kalocsáig kocsin utaztam. Itt Várady Árpád érsek úr kegyesen fogadott. Másnap az elsô vonat indult Budapestre, ezzel utaztunk. Csernoch János prímással Szent István napján találkoztam a központi szemináriumban. Budapesten megtudtam, hogy a prímást a kommunisták az én eltávozásom után a prímási palotából kilakoltatták és Machovich Gyula kanonoki házában helyezték el. Ugyanabban a házban hazafias érzésű magyar katonák is laktak, akik a prímást gondos figyelemmel ôrizték és megvédésére bármikor készek voltak. A prímás járhatott sétára. Postáját rendszeresen megkapta. Júliustól kezdve a kommunista elvtársak már keresték a prímás jóindulatát, mert érezték közeli vesztüket. A románokkal szemben elvesztett csata után az esztergomi nép már nyíltan fellázadt a kommunisták ellen. A vezéreket elverték, de senkit meg nem öltek. A prímást az elsô szabad vasárnapon óriási néptömeg kísérte a Bazilikába. Bár a prímás engem kitűntetô kegyességgel fogadott vissza, valaki a környezetébôl megsúgta nekem, hogy papi küldöttség járt a prímásnál a kommunizmus uralma alatt és kérte az én elbocsátásomat az érseki udvarból. A prímás állítólag olyan választ adott, hogy a dolgot megfontolja. Ezt a hírt azzal vettem tudomásul, hogy az elsô kínálkozó alkalommal fölajánlom a lemondásomat az érseki irodai igazgatói állásból. A prímás maga soha nem tett semmiféle célzást. Nem is tudtam meg soha, kik jártak a prímásnál. Nyugodtan elfoglaltam a hivatalomat és végeztem a kötelességemet. A prímás kíséretében voltam Budapesten, mikor ez a nagybeteg Kánter Károly esztergomi kanonokot és bazilikai plébánost a kórházban meglátogatta. Az orvosok Kánter állapotát igen súlyosnak tartották. A prímás feltette nekem a kérdést, ki lehetne a káptalan tagjai közül Kánter utóda a székesegyházi plébánián. Elsorolta az összes kanonokokat és nem talált köztük alkalmasat. Erre azt kérdeztem: én sem volnék alkalmas? A prímás eleinte méltatlankodott, hogy én talán nem akarom ôt tovább szolgálni? De kis idô múlva egészen nyugodtan mondotta: ,,Igaza van, Maga is lehet plébános, amellett mellettem maradhat, mint oldalkanonok és végezheti tovább azokat a teendôket, amelyeket Magára bízok.'' Hálásan megköszöntem jóságát és megígértem, hogy holtáig szolgálom minden erômmel. Így lettem plébános és oldalkanonok s az maradtam 1927. július 25-ig Csernoch prímás haláláig, mint a püspökkari ügyek, az egyházpolitikai és prímási ügyek referense. Útjaira többnyire én kísértem. ======================================================================== A trianoni Magyarország prímása A kommunizmus bukása után a magyar nép a nemzetgyűlésben csak nemzeti és keresztény érzelmű képviselôket választott. Késôbbi választások alkalmával bejutott ugyan az országgyűlésbe néhány szociáldemokrata és liberális, de a nagy többség Csernoch életében mindig határozottan keresztény és magyar nemzeti maradt. Belpolitikailag tehát az egyházat nem fenyegette veszély. Sôt a kormányok készségesen támogatták az egyházat. A nemzetgyűlés érvénytelennek nyilvánította az összes Károlyi-féle és kommunista törvényeket és rendeleteket. Visszaállította a magyar királyság régi alkotmányát és a király távolléte idejére kormányzó választását határozta el. Egyetlen kormányzójelölt Horthy Miklós ellentengernagy volt. Horthy református vallású, felesége, leányai és édesanyja katolikusok voltak. Különösnek látszott ugyan, hogy a 67%-ban katolikus ország református kormányzót kap. De Horthy a Szegeden toborzott magyar nemzeti hadsereg vezére volt és az egész ország bizalma mellette nyilatkozott. Oktalan lett volna katolikus részrôl hangulatot kelteni ellene. Csernoch prímás ezért passzív maradt. A protestánsok ugyan igen büszkék voltak a kormányzóra. Megnôttek az igényeik és ôket számarányuknál fogva meg nem illetô befolyást reméltek. Az 1918. évi októberi forradalomtól egészen az 1919. évi augusztus haváig a magyar nép megszenvedte a szélsôbal polgári és szociáldemokrata, majd 1919. március 21-tôl kommunista kormánynak a magyar nemzet ezer éves keresztény lelkülete és nemzeti önérzete ellen elkövetett bűneit, valamint a szociális jólétet jósoló ígéretek hamisságait. Azért teljes elszántsággal követelte a felszabadulás után az állami életben is a keresztény és nemzeti szellemet. Magyar történelmünk minden korszakában elsôrangú szerepet játszottak a magyar államban az esztergomi érsekek, az ország prímásai. Ez a történelmi méltóság nem süllyedt el a forradalom hullámaiban, hanem tovább élt. Nagy szerep jutott azért a hercegprímásnak a forradalmi romok eltakarításánál és az új magyar út kijelölésében. Mikor a román hadsereg 1919. évi gyôzelme után Magyarországot rövid idôre megszállta, a hercegprímás elôtt felvetette a román diplomácia Magyarország és Románia egyesítésének tervét. Csábítóan hangzottak az egyesülésnek várható elônyei. Az osztrák-magyar monarchiában és keleti szomszédságában a szláv és germán népek közt csak a magyar és román volt idegen és így jobban egymásra utalt. A román király katolikus. Katolikus a nép jelentékeny csoportja is. Nemzeti és népi érdeke is a románságnak a katolikus egyházhoz való közeledés. Hiszen a román népek katolikusok. Gazdaságilag és katonailag megerôsödnék a magyar és román ország, úgy hogy a Magyarországtól elszakítandó részek is visszaszerezhetôek lesznek. Magyarország kultúrája magasabb, mint Romániáé és így bizonyos elônye biztosítva van. Csernoch prímás a felvetett tervet tudomásul vette. Semmiféle állást nem foglalt. Csak megígérte, hogy a tervet közölni fogja a Friedrich István elnöklete alatt álló magyar kormánnyal. Mivel a gyôzô hatalmak a Friedrich kormányt nem akarták elismerni és a románokat az országból kiparancsolták, a fantasztikus terv lekerült a napirendrôl. A Magyar Nemzeti Múzeumot komoly veszedelem fenyegette. Már a múzeum elôtt állottak a szállító kocsik, hogy a múzeumi kincseket elszállítsák, mikor a múzeumi igazgató Csernoch János prímás közbenjárását kérte. A prímás rögtön felkereste az Amerikai Egyesült Államok illetékes képviselôjét, Bandholz tábornokot, és kérte pártfogását. Az amerikai tábornok azonnal lóra ült, a Nemzeti Múzeum elé lovagolt és a múzeum fosztogatását megtiltotta. 1919. október 23-án a párizsi ötös tanács Magyarországra küldte Sir George Clark angol diplomatát, hogy az állítólag egyensúlyát vesztett országban rendet csináljon. A gyôzô hatalmak féltették az országot jobboldali diktatúrától s azért követelték, hogy Magyarország politikája szociális irányt vegyen. Clark Magyarország tekintélyesebb politikai vezetôinek tanácsait kikérte. Kétszer is hosszan tárgyalt a hercegprímással. A prímás ráirányította Clark figyelmét Huszár Károlyra. Huszár Károly a katolikus Néppárt neves tagja volt, erôs katolikus meggyôzôdése mellett a szociális reformok komoly híve. Clark azután bejelentette a prímásnak, hogy Huszár Károly politikai felfogása nagyon megtetszett neki. Csak annak az aggódásának adott kifejezést, hogy Huszár talán túlságosan szocialista. Kijelentette egyébként, hogy a magyar kormány élére Huszár Károlyt fogja ajánlani. Mivel a várható békefeltételek mind világosabban ismertekké váltak, Csernoch prímás az Apostoli Szentszékhez, valamint a gyôzô hatalmak ismert politikusaihoz küldött igen sok memorandumban bizonyította a monarchia fennmaradásának és Magyarország területi épségének szükségességét. Különösen Mercier belga bíborost látta el a szükséges adatokkal, hogy a francia politikusoknál, akikhez közel állt, befolyását érvényesítse. Az esztergomi érseki levéltár tanúságot tesz Csernoch János munkájáról, amelyet a béketárgyalások elôtti idôben kifejtett. Nagy- Magyarország utolsó prímását soha nem vádolhatta a lelkiismerete és nem vádolhatja a történelem, hogy nem kísérelt meg mindent, amit csak tehetett, hogy a monarchia felosztását és Magyarország megcsonkítását megakadályozza. A békekötés elôtt több oldalról jöttek bizonyos biztatások és megnyugtatások, hogy a gyôzô hatalmak sok politikusa megértôen fogadta a nagy területi változtatásokat ellenzô érveket. Azonban a francia miniszterelnök ellenállásán megtört minden mérséklô törekvés. A békekötés után Csernoch János prímás élete állandó önemésztés és fekete gond volt. Valahányszor Esztergomban ablakából a Duna túlsó oldalára nézett, szeme könnybe lábadt és komor gondolatok gyötörték. Lesújtotta a tudat, hogy éppen az ô hercegprímássága idején osztották fel az országot és az ôsi esztergomi fôegyházmegyét. Erôs szervezete hosszú életet garantált, de a lelki kín mégis gyorsan hervasztotta. Az egyházpolitikában igyekezett Csernoch a magyar történelmi szellemet fenntartani. A kormányzóról szóló törvény tervezetét alaposan átvizsgálta, az elôadóval, Turi Béla képviselôvel sokat és hosszan tárgyalt. Több nemzetgyűlési képviselô kívánta ugyanis a kormányzó felhatalmazását, hogy a királyi fôkegyúri jogot is gyakorolja. Ez az állam és az egyház közt összeütközéshez vezetett volna. Pedig az ország fontos érdeke volt az Apostoli Szentszékkel a legjobb viszonyt ápolni és vele a diplomáciai viszonyt önálló magyar nunciatura felállításával megszilárdítani. Alapos felvilágosítás után sikerült a fôkegyúri jogot a kormányzó jogkörébôl kikapcsolni. Konkordátum nélkül is sikerült az államnak az egyházzal való viszonyát a történelmi magyar jog figyelembevételével, de az új helyzet alapján úgy elrendezni, hogy az egyházi és a világi hatalom a legjobb egyetértésben, egymást kölcsönösen támogatva a magyar egyházi életnek egészen kivételes felvirágzását tette lehetôvé. Magyarország a békekötés után is királyság maradt, de a király nem gyakorolhatta jogát. A kormányzó nem gyakorolhatta a fôkegyúri jogot. A magyar kormány nem volt hajlandó a fôkegyúri jog megszűntét elismerni. Azt a jogkört, amelyet a király állandó megbízásából a magyar királyi kormánynak vallás- és közoktatásügyi minisztere gyakorolt, továbbra is igényelte a kormány. Ami azonban a király uralkodása idején a király személyes döntésének volt fenntartva, az interregnum idején az egyház jogkörébe tartozott. Csernoch prímás a király távolléte idejére javaslatot dolgozott ki és terjesztett az Apostoli Szentszék elé, hogy a katolikus magyar vallásügyi miniszter az ideiglenesség tartama alatt az egyházi országos alapokat a püspöki kar és a felügyelôbizottság ellenôrzése mellett kezelhesse, az egyházi nagy javadalmakat és a katolikus iskolákat a megszokott keretben ellenôrizze, és hogy a magyar kormány a püspökségre a Szentszék által kinevezendô jelöltek felett politikai véleményt nyilváníthasson. A Szentszék hivatalosan nem válaszolt, de a gyakorlat ellen nem tiltakozott. A magyar kormány a püspökségre jelölô jogot nem kapott. És, ha néha mégis egy, vagy több személyt ajánlott, azt az Apostoli Szentszék nem tartozott figyelembe venni. Gasparri bíboros és Csernoch prímás között volt ugyan bizonyos nézeteltérés, de ezt a kölcsönös nagyrabecsülés nagyon is enyhítette. Gasparri bíboros Csernoch János halála után a Rómában tartott kánonjogászi kongresszuson nagy dicsérettel emlékezett meg Csernoch János kánonjogi tudásáról és bölcsességérôl. A kánonjogi kódex szerkesztése idején az egyes fôpásztorokhoz intézett kérdésekre Csernoch Jánostól mindig igen bölcs észrevételek érkeztek. Az esztergomi fôegyházmegyének Csehszlovákiához csatolt részét ideiglenesen még Esztergomból lehetett kormányozni. Mikor a cseh kormány követelte a Szentszéktôl az esztergomi érsek joghatóságának megszűntetését, Róma a prímás véleményét kikérte a kinevezendô adminisztrátor ügyében. Csernoch javaslatára nevezték ki Jantausch Pált. A békeszerzôdés a katolikus egyházi kérdéseket nem érintette, mert az egyháznak nemzetközi szervezete van s így hatáskörében alkalmazkodni tud a változásokhoz. Egyházi vagyoni kérdésekben az Apostoli Szentszék intézkedéseit és a kánonjog szabályait az egyes állami kormányok beavatkozása miatt nem lehetett végrehajtani. Így az esztergomi fôegyházmegye javadalmasai és a magyar jellegű alapítványok a Csehszlovákiába esett vagyon jövedelmeit nem kapták. E tárgyban Csernoch egész érseksége alatt folyt a vita. Per is folyt a nemzetközi bíróság elôtt. Azonban hivatalos úton eredményt nem lehetett elérni. Inkább magántárgyalás vezetett célhoz. A vallás- és tanulmányi alapok felügyelô bizottságát a király nevezte ki. Mikor ennek megbízatása lejárt, a magyar püspöki kar kívánságára a prímás vállalta az elnökséget. A tagokat a kultuszminiszter és a püspöki kar egyeztetése alapján nevezték ki. Gróf Klebelsberg Kúnó és Csernoch János között a legszívélyesebb barátság állott fenn. Klebelsberg államtitkár volt a kultuszminisztériumban, államtitkár a miniszterelnökségen, belügyminiszter és végül vallás- és közoktatásügyi miniszter. Igen sokat tett a magyar katolikus egyház és a magyar kultúra javára. József fôherceg és a prímás közt a viszony eléggé hűvös volt. Meghitt viszony állott fenn Frigyes fôherceg családjával, amíg Albrecht neve a király-kérdésben elôtérbe nem került és házasságai folytán lehetetlenné nem vált. Károly király értesülhetett a prímás elôtt megkísérelt román tervrôl a magyar-román personális unió ügyében és ezért részérôl bizonyos bizalmatlanság jelei mutatkoztak. Horthy kormányzót is gyanúsították a legitimitás kérdésében. * * * IV. Károly királynak elsô visszatérési kísérletérôl a prímásnak elôzetes tudomása nem volt. A király Magyarországon tartózkodása alatt nem lépett vele érintkezésbe. Horthy és a prímás közt komoly nézeteltérés soha nem volt. A kormányzó mindig hangoztatta, hogy ô azonnal leteszi a kormányzóságot és átadja a hatalmat a királynak, amint azt a külügyi helyzet megengedi. A prímás sem gondolt soha más megoldásra, mint a megkoronázott király visszatérésére, amikor az háborús veszély nélkül lehetséges. Károly király híveinek terveirôl 1921 folyamán a második bejövetele elôtt is csak sejtett valamit a prímás. A pesti domonkosok rendházában találkozott a prímás az egyházi ünnepség után Rakovszky Istvánnal. Rakovszky olyanféle nyilatkozatot tett, hogy neki a legközelebbi idôben nagy szerepe lesz és a prímásnak is szolgálatára lehet. Ez a nyilatkozat igen gyanúsnak tűnt fel a prímás elôtt. Rögtön arra gondolt, hogy a király visszahozatalát tervezik. Azért érintkezésbe lépett a pápai nunciussal. Megkérte, hogy intézzen a budapesti külföldi képviseletekhez kérdést, tudnak-e valamit a király visszatérésérôl és kormányaik álláspontjáról ebben a kérdésben. Mindenünnen az a válasz érkezett, hogy semmiféle értesítést, vagy utasítást nem kaptak. A prímás ekkor látogatást tett a kormányzónál, aki igen is tudott róla, hogy Magyarországból bíztatják a királyt a visszatérésre. Ugyanazért ô levelet írt a királynak és azt Gratz Gusztávnak adta személyes kézbesítés végett. E levélben kéri a királyt, ne hallgasson illetéktelen információkra. A mai helyzet alkalmatlan. A kis ántánt casus bellinek tekintené a király trónfoglalását és a nagy ántánt nekünk segítséget nem adna. Várjon a király. Az idô neki dolgozik. Horthy kérte a prímást, írjon ô is a királynak és igyekezzék annak a gyanúnak alaptalanságát jelenteni, hogy a kormány a király ellen dolgozik. A prímás írt is a királynak ily értelemben. Választ nem kapott. Nemsokára rá a király, és a királyné repülôgépen az ország területére érkezett. Rakovszky István, Andrássy Gyula és Gratz Gusztáv voltak kíséretükben. A prímás igen meglepôdött, de egyelôre semmit nem tett. Nyilvánvalóan elvesztette a király bizalmát, aki a tanácsa ellenére az országba jött. Mivel Gratz, Horthy levelének vivôje, maga is a király mellett volt, valaminek kellett történnie, amit sem Horthy, sem a prímás nem tudhatott. Budapesten Horthy, Bethlen, Bánffy Miklós, Kánya Kálmán látogatást tettek a prímásnál a helyzet megbeszélése végett. Elôadták, hogy ôk a király elhatározásának indokait nem ismerik. Rakovszky István telefonált Bethlennek és meghódolást követelt és mint a király által kinevezett kormány feje mutatkozott be. Bethlen kérdésére nem felelt, hanem fenyegetôzött. Erre a telefonbeszélgetés megszakadt. A kis ántánt képviselôi a kormány elôtt kijelentették, hogy a király hatalomba iktatása casus belli. A nagy ántánt semlegességet jelentett ugyan, de a kis ántántnak szabad kezet biztosított. Bevonulásra készen áll a jugoszláv hadsereg a határnál. Ellene nem védekezhetünk. Románia nem mozgósított. Csehszlovákiában a mozgósítás nem járt eredménnyel. Nem tudjuk, a királynak miféle garanciái vannak. Úgy Horthy, mint Bethlen kijelentették, hogy a király rendelkezésére áll a hatalom, ha Pestre jön és itt maradhat. Bethlen távozásakor fülem hallatára mondotta: Ebben a szituációban az okosság felmondja a szolgálatot. A legjobb semmit sem tenni. A nagy tanácstalanságban azután mások szervezték azt az illegális csapatot, amely Budaörsön a királynak ellenállt. Az ellenállás ugyan könnyen volt leküzdhetô a király kíséretében lévô magyar katonasággal, de a király nem engedte a fegyveres döntést. Így a legnagyobb veszélybe került a király. Horthy a zavar hallatára Siménfalvy ezredest küldte a helyszínre, hogy a király védelmére legyen. Siménfalvy azután Lehár és Ostenburg csapataival lefegyverezte a Budapestrôl összeverôdött tömeget, a királyt Tihanyba vezette és ôriztette. A magyar kormány Tihanyban nem tudott a királlyal érintkezésbe lépni, mert a király az odaküldött Kánya Kálmánt és Csáky grófot nem fogadta. Bethlen megkérte a prímást, utazzék Tihanyba és kérdezze meg a királytól, miért jött. A prímás vállalkozott az útra, de nem mint a kormány megbízottja, hanem mint az ország prímása. Budapesten különvonat állt elô. A prímást Bádoki Soós Károly vezérezredes és én kísértem. Tihanyban a parancsnokoló Siménfalvy ezredesnél, Kánya és Csáky gróf uraknál jelentkeztünk. Ezek tanácstalanok voltak. Nem tudták hogyan jelentsék be a prímást a királynak, mert az velük nem áll szóba. A bencés kolostor ostromlott vár benyomását tette. Minden kapunál, ablaknál és ajtónál ôrség állt. A prímást szobába kísérték. Én a folyosón, amelybôl a király és a királyné szobája nyílt, figyelô állást foglaltam el. Szembejött velem egy hölgy. Megszólítottam és közöltem vele, hogy a prímás érkezett meg és szeretne a királlyal beszélni. Boroviczényné volt, aki éppen a királynéhoz készült. Megígérte, hogy jelenteni fogja a prímást. Néhány perc múlva kijött és jelentette, hogy a király 11 órakor fogadja a prímást. Ezt közöltem a prímással, aki meghagyta nekem, hogy kíséreljem meg a más házban ôrzött Rakovszky, Andrássy és Gratz urakhoz jutni. Ô is odajön, ha az audiencia után még ideje lesz. Siménfalvy ezredes szívesen elkísért engem abba a házba, ahol a királyt kísérô urakat ôrizték. Közöltem velük a prímás üdvözletét és kérését, mondják meg nekem, amit a prímásnak üzenni akarnak, mert nem biztos, hogy ide tud jönni. Gratz Gusztáv határozottan válaszolt: Üzenjük a prímásnak, hogy az induláskor hittük, hogy megvannak a garanciák a sikerhez. Most már tudjuk, hogy tévedtünk. Ha tudtuk volna, amit most tudunk, nem indultunk volna. Azután Rakovszky és Andrássy üzenetet adtak át családjukhoz. Ezek közvetítését szívesen vállaltam. A prímás késôbb még beszélhetett az urakkal és részletesen megtudta tôlük is, amit különben már a király is elmondott neki, hogy a király sógora és öccse Briand francia külügyminiszter ígéretét nyerték, hogy a nagyhatalmak a király visszatérését nem ellenzik. Most azonban megtudták, hogy a kis ántánt idejekorán megtudta a király szándékát és szabad kezet kapott a cselekvésre. Ezért fenyegetnek háborúval, felvonultatják a jugoszláv hadsereget és Károly királyt békebontónak mondják. Kérésükre a nagy ántánt most a királyt ôrizetbe veszi, Magyarországot pedig kényszeríti a trónfosztás kimondására. Az uraknak az a véleményük, hogy Bethlennek vállalkoznia kell a trónfosztó javaslat benyújtására, mert különben Magyarországra baloldali kormányt kényszerítenek. A saját ügyükben megkérték a prímás közbenjárását, hogy ôk a fogságból kiszabaduljanak. A király délután mégegyszer fogadta a prímást, akinek írásos tiltakozást adott át a detronizálás ellen. Egyben kegyelmet kért a kíséretében lévô tisztek és politikusok számára. A prímás Tihanyból telefonált Bethlennek. Közölte vele a király kívánságait. Bethlen felhatalmazta a prímást, hogy Rakovszky, Andrássy és Gratz urakat a saját különvonatán hozhassa Budapestre. Megígérte azonkívül, hogy a királyért tett szolgálatáért senkinek a hajaszála sem fog meggörbülni. Rakovszky és Andrássy velünk utaztak Tihanyból, Gratz Tihanyban maradt. Polgárdi állomáson az állomásfônöknek átadtam egy levelet Andrássy ott várakozó rokonai számára. Tudattam velük, hogy Andrássy ezen a vonaton utazik Budapestre. Bántódása nem lesz. * * * XV. Benedek pápa életében Csernoch nagy tekintély volt a Vatikánban. Mikor Horthy tábori püspöknek Zadravetz ferencesrendi pátert kérte, Róma Zadravetzet Csernoch bíboros elôterjesztésére haladék nélkül kinevezte. A monarchia összeomlása után az önálló Magyarország Csernoch prímás közvetítésével minden nehézség nélkül felvehette a Vatikánnal a diplomáciai kapcsolatot. 1526 óta nem volt magyar nuncius. Most nuncius jött Budára és magyar követ ment a Vatikánba. Amíg a monarchia közös nunciusa Bécsben székelt, a magyar prímás, mint Magyarország elsô egyházi méltósága, jobban érvényesült, mert a nuncius a magyar egyházi ügyekben a prímás közvetítésére szorult. Lorenzo Schioppa az elsô magyar nuncius tapasztalatlan volt még, különösen nem ismerte a magyar prímási méltóság jogállását. A pécsi püspökség betöltésénél Róma jelöltjét úgy jelentette a magyar kormánynak, hogy a Szentatya az illetôt pécsi püspökké kinevezte, holott azt kellett volna jelentenie, hogy a Szentatya ezt a jelöltet pécsi püspökké akarja kinevezni. A magyar kormány politikai vétót jelentett be a jelölt ellen. Pedig komoly politikai kifogása nem volt. Csak precedenst akart teremteni, hogy a jövôben ilyen meglepetés ne érje. Róma elejtette a jelöltet. A nunciust is áthelyezték. Cesare Orsenigo, a második nuncius, XI. Pius pápa barátja, inkább jámbor pap volt, mint diplomata. Sok minden történt azután a prímás tudta nélkül és akarata ellenére. Elhalványult a prímásnak legatus natus történeti nimbusza. * * * XV. Benedek pápa halála után Csernoch ismét biztos látással rámutatott az új jelöltre. Mikor a pápa halálhíre megérkezett és én megjelentem nála, éppen a pápai évkönyvet tanulmányozta és avval fogadott: Meglátja, Ratti bíboros, a milánói érsek lesz a pápa. A milánói katolikus egyetem alapítása ismertté tette nevét az egész világon. A konklávéba pápaválasztásra Meszlényi Zoltán titkár kísérte Csernoch prímást. Meszlényi igen tehetséges, olaszul, franciául és németül beszélô fiatal pap volt. Hosszabb utakra ezentúl mindig ô kísérte a prímást. Budapestre azonban mindig engem vitt magával. ======================================================================== Utolsó évek Csernoch nem igen válogatta a szavait, mikor indulatba jött. Aki az erôsebb kiszólásai miatt megsértôdött, azt nem szívesen látta környezetében. Meszlényi sem volt könnyű ember, de Csernoch sokat eltűrt tôle, mert igen jól használhatta. Drahos János a harmadik udvari pap lett a prímás utolsó életéveiben a legkedveltebb hivatalos munkaerô. Nyugodt, bölcs, biztos ítéletű, tárgyilagos hivatalnok volt. Az esztergomi kanonoki stallumok üresedése idején mindig igen magas helyekrôl ajánlottak jelölteket. Csernoch csak két ízben volt kénytelen akarata ellenére ilyen ajánlásnak engedni. Egyébként azonban a kinevezéseknél mindig igazságosan döntött. Még a plébániák betöltésénél is az érseki irodától függetlenül határozott, mert ismerte összes papjait. A plébániákra pályázók névsorát néhány napig magánál tartotta. Azután aláhúzta a kinevezendô nevét és az iratot visszaadta az irodának. Segédlelkészek áthelyezésénél kész javaslatot várt az irodától. S ezt csekély változtatással mindig jóváhagyta. Csernoch János kitűnô fôpásztor, politikus, diplomata és gazda volt. Egyéni hajlama szerint inkább tudományos pályára ment volna. Mint teológiai tanár elemében érezte magát. Erre a foglalkozására mindig szívesen gondolt vissza. Érdeklôdött is mindig a teológiai irodalom iránt. De mióta Simor prímás ôt a teológiai tanszékrôl az érseki irodába hívta, az egyházi közigazgatás terén dolgozott 1893-ig. Azután a politika izgalmai kötötték le. Végül 21 évig a fôpásztori gondok terhét viselte. Kevés szabadidejét késô öregségéig mindig olvasással töltötte. Mint prímás érezte a francia nyelv hiányát, azért még megtanult franciául és a nyelvben annyira vitte, hogy nehézség nélkül tárgyalt franciául. Az olasz nyelvet fiatal korától beszélte. A művészet iránt különös érdeklôdést nem mutatott. Mikor Kalocsára jött, birtokában egyetlen művészeti tárgy sem volt. Mint prímás vett elôször nagyobb művészi festményt Fieber Henrik javaslatára. Megvette az esztergomi képtár részére a szent Péter kiszabadítását ábrázoló festményt, amelyet Domenico Tintoretto művének tartottak. Mikor késôbb komoly észrevételek hangzottak Tintoretto szerzôsége ellen, a kép kikerült a képtárból. Én vettem meg. Tôlem egy gyűjtô 12 más kép ellenében cserélte el. Ez a 12 kép volt az én képgyűjteményem alapja, amely 125 festmény mellett sok metszetet, különösen sok régi esztergomi látképet számlált. Mivel Simor János prímás alapította a fôszékesegyházi kincstárt, mint gyűjteményt, és egyúttal a prímási képtárat is, Csernoch a Simor iránt érzett kegyeletbôl szívén viselte ezeknek a gyűjteményeknek gondozását és fejlesztését. Már esztergomi érseki titkár koromban, tehát 1917 elôtt, rám bízta a képtár ôrzését. Miután fôszékesegyházi kanonok lettem, a kincstár, a fôszékesegyházi könyvtár és a káptalani levéltárak ôrzése is az én feladatom volt. Működésem legnagyobb eredménye volt Ipolyi Arnold műgyűjteményének és az Esztergomi Régészeti Társulat múzeumi tárgyainak megszerzése a prímási múzeum számára, amelyet azután Ipolyi végrendeletének megfelelôen Esztergomi Fôszékesegyházi Keresztény Múzeumnak neveztünk el. Csernoch prímás nagy örömmel és készséges támogatással segítette elô törekvéseimet. Elegendô helyiséget bocsátott rendelkezésemre a prímási palotában és biztosította a kellô nyilvánosságot. Igen sok új tárgyat tudtam venni és restauráltatni. Kizárólag Csernoch János érdeme, hogy özvegy San Marco hercegné, született Nákó Mileva grófnô, Bad Ischlben lévô gyűjteményét a Magyar Katolikus Vallásalapra hagyta, a vallásalap kezelôsége pedig a gyűjteményt az Esztergomi Fôszékesegyházi Keresztény Múzeumban helyezte el. A fôszékesegyházi kincstár és múzeum rendezésében és ismertetésében kiváló érdemeket szereztek: Dr. Gerevich Tibor egyetemi tanár és Csányi Károly műegyetemi tanár urak. A kincstár és a levéltárak kezelésében Dr. Zákonyi Mihály levéltáros volt szakértô munkatárs. Az Esztergomi Keresztény Múzeum lett Magyarország legértékesebb vidéki múzeuma, amely Esztergom kulturális értékét és idegenforgalmát nagyban emelte. Csernoch János prímás, mint gazda nagy szolgálatot tett az esztergomi érseki javadalomnak. Magyarország megcsonkítása folytán a hercegprímási uradalom mezôgazdasági birtokainak nagy része Csehszlovákiába esett. Magyarországon leginkább erdôbirtokok maradtak. Magasabb hegyekrôl a fát ôsi idôk óta nem termelték ki, mert a kitermelés és a leszállítás költsége meghaladta volna a fa árát. Legújabb idôben az ipar fejlôdése folytán a fa értéke jelentékenyen emelkedett. Kívánatossá vált a magas hegyekrôl is a fának leszállítása. Ezért Csernoch János folyó jövedelmeibôl keskenyvágányú vasutakat épített és azokat a hercegprímási javadalomnak ajándékozta. Végrendeletileg hagyatékát egyházi célokra hagyta. Csernoch János elsô szentmiséjét 1874-ben Bécsben a Landstrasse-i Erzsébet-apácák templomában mutatta be. Ötven éves papi jubileumát 1924-ben még jó egészségben érte meg. Aranymiséjét Esztergomban a székesegyházban mondotta. Ez alkalommal meghatóan nyilvánult a hívek szeretete az agg fôpásztor iránt. Óriási néptömeg körmenetileg kísérte a székesegyházba. A szentbeszédben a prímás megköszönte híveinek ragaszkodását és megkérte ôket, hogy amint most elkísérték a székesegyházba, úgy kísérjék fel még egyszer, amikor majd ô már nem megy velük vissza, hanem itt marad véglegesen a székesegyházban. Az Eucharisztikus Világkongresszust 1926-ban Chicagóban tartották. Mundelein bíboros, chicagói érsek, a magyar hercegprímást is meghívta a kongresszusra. A hercegprímás elfogadta ezt a meghívást. Nagy örömmel és bizalommal készült az útra, mert remélte, hogy Amerikában sok alkalma lesz az amerikai néppel a Magyarországgal történt igazságtalanságot megismertetni. Környezete azonban aggodalommal nézte a nagy vállalkozást, mert a betegség világos jelei mutatkoztak a 73 éves prímásnál. Amerikában az út izgalmai még feledtették a betegségét. A kongresszus után még beutazta az Egyesült Államok területén a nagyobb magyar katolikus hitközségeket. Az amerikai út után a még ismeretlen ôrlô betegség romboló munkáját világosan lehetett látni. Kezelôorvosai konzultálásra hívtak két orvosprofesszort, akik annak a gyanúnak adtak kifejezést, hogy a betegség aggkori tuberkulózis. Javallották, hogy a prímás töltse 1926- 27 telét az olasz Riviérán. A prímás igen nehezen határozta el magát erre az útra, de elfogadta az orvosok tanácsát és elutazott San Remóba. Ott az orvosok nem állapítottak meg semmiféle betegséget, hanem a hercegprímás állapotát egyszerűen aggkori gyengeségnek minôsítették. Állandó fekvést és pihenést ajánlottak. Így a prímás a délvidéki klíma hatását egyáltalán nem élvezhette. Nem is maradt az eredetileg szándékolt idôig San Remóban, hanem visszakívánkozott otthonába. Amint Budapestre érkezésekor megpillantottuk majdnem csonttá vált arcát, felismertük a helyzet teljes komolyságát. A prímás még felment a budai prímási palotába. Ott a kezelô orvos ajánlotta, hogy maradjon néhány napig Budapesten és pihenje ki az út fáradalmait. A prímás azonban mindenáron Esztergomba akart menni. Határozottan mondotta: ,,Esztergomban akarok meghalni. Hiába titkolják elôttem. Tudom, hogy halálosan beteg vagyok.'' Autón hazakísértük Esztergomba. Ez volt utolsó útja Budapest és Esztergom közt, amelyet életében annyiszor tett meg. A prímási palotában végsô erôlködéssel még gyalog ment fel a második emeletre. Szobájában azután még hosszabb ideig volt ágyon kívül. Minden után érdeklôdött, azonban az azelôtt annyira közlékeny prímás hallgatag lett és magába zárkózott. Soha nem panaszkodott, minden kérdésre csak azt felelte, hogy nem fáj neki semmi, csak nagyon gyenge. Amint beköszöntött a nyár, néhányszor levitette magát a kertbe. Lenn a kertben tudott még néhány lépést tenni, a széktôl a legközelebbi fáig. Mikor már ez sem sikerült, állandóan a szobában maradt. Az utolsó orvosi konzultálásnál megállapították, hogy májrák a gyengeség oka. Kohl Medárd püspök és Klinda Teofil esztergomi kanonok, Csernoch prímás barátai és kortársai megemlítették a súlyos beteg elôtt, hogy az esztergomi papság testületileg akar résztvenni a viatikum nyújtásánál és az utolsó kenet feladásánál. Csernoch örömmel vette a papság tisztelgését. Gyönyörű latinsággal búcsúbeszédet mondott az ágyból az elôtte térdelô papokhoz. Azután még hosszú napok múltak el, amikor vagy jobban volt, vagy pillanatok alatt fenyegetett a vég. Végre 1927. július 25-én reggel szólította ôt az Úr magához. Meszlényi Zoltán még misézett a szobában és megáldoztatta a prímást. Azután Nagy-Magyarország utolsó hercegprímása csendesen elszenderült. A magyar országgyűlés a vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára törvényben örökítette meg Csernoch János nevét és emlékszobor állítását határozta el. A szobrot Zala György szobrászművész készítette carrarai márványból. Felirata: ,,Az égben visszakéri, amit a földön megmenteni nem tudott.'' Az esztergomi bazilika kriptájában nyugszik a prímás. Felette a Szent István kápolnában áll a márványszobra, azon a helyen, ahol réges-régen még Géza fejedelem építette az elsô magyar templomot Szent István vértanú tiszteletére, s ahol késôbb oltárt emeltek Szent István király tiszteletére. ======================================================================== Lepold Antal 1880. január 22-én született a Bács megyei Szentfülöp községben. Elsô iskoláit szülôfalujában, középiskolai tanulmányait Kalocsán, a jezsuita atyák gimnáziumában, a teológiát a budapesti egyetemen végezte. 1904. június 29-én pappá szentelték. Két év lelkipásztori tevékenység után 1906-ban Kalocsára került, ahol székesegyházi szónok és érseki levéltáros volt. Késôbbi ordináriusa, Csernoch János kalocsai érsek 1913-ban Esztergomba nyert áthelyezést, s így Magyarország hercegprímása is lett. Az új prímás kedvelt munkatársát magával vitte új székhelyére. Esztergomban nemcsak a papi életpálya magas posztjai nyíltak meg Lepold Antal elôtt, hanem igen sok olyan történelmi jelentôségű eseménynek lett tanúja, ami keveseknek juthatott osztályrészül. Mint Csernoch János bíboros kísérôje ott volt 1914-ben a konklávén, amely XV. Benedek pápát választotta. Az osztrák-magyar monarchia felbomlása, a Duna-medence átrendezôdésekor személyes kapcsolatba került a Magyarország történelmét irányító személyiségek nagy részével. Csernoch prímás halála után fôképpen archeológiai kutatások és Esztergom város történetének tanulmányozása kötötték le figyelmét. Újjárendezte és bôvítette az esztergomi híres kincstárt és a Keresztény Múzeumot. Tudományos vizsgálódásainak eredményeképpen rábukkant az Árpádok királyi palotájára, amely a török háborúk során a föld alá került. Ô kezdeményezte és irányította az esztergomi ásatásokat (1934-- 1938) amelyeket a Műemlékek Országos Bizottsága végrehajtott. A második világháború után (1946) Mindszenty bíboros Lepold Antalt a bécsi Pázmáneum élére állította. Lepold Antal, akit Csernoch János hercegprímás 1917-ben az esztergomi fôkáptalan tagjává nevezett ki, ezáltal egyúttal hivatalból pápai prelátus (apostoli protonotárius) is lett. Aranymiséje alkalmából XII. Pius pápa személy szerint is megadta neki ezt a magas címet. (1954) Lepold Antal prelátus levelezô tagja a Magyar Tudományos Akadémiának (Esztergomi ásatások), a Szent István Akadémia, valamint a Wiener Katholische Akademie rendes tagja. Barátai és munkatársai éveken keresztül kérték Lepold prelátust, hogy hosszú életének kimagasló élményeit, amelyekrôl baráti körben gyakran elbeszélget, foglalja írásba késôbbi nemzedékek számára. Ezért szánta rá magát végül is Lepold prelátus, hogy megírja megemlékezéseit az általa annyira tisztelt és szeretett Csernoch János hercegprímásról. G. E.