Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsovalűemail.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Keresztút-gyűjtemény ======================================================================== Tartalomjegyzék Bevezetés A keresztútról (eredete, története, végzése) A keresztút (New Catholic Encyclopedia) A keresztút kialakulása és jelentôsége (Bánk József: Jézussal a keresztúton) A keresztút (Szent István Társulat, 1986) Keresztút, latinul Via Crucis (Liturgikus Lexikon) A keresztút állomásai A keresztúti állomások szentírási eredete Krisztus szenvedéstörténete és feltámadása a négy evangélium szerint Ószövetségi idézetek és utalások a szenvedéstörténetben (Jelenits István) Az emberi szenvedés keresztény értelmérôl (Salvifici Doloris című pápai körlevél) A kereszt szeretete (Kempis Tamás) A keresztúti ájtatossággal szerezhetô búcsú A Szent vagy, Uram! bűnbánati, nagyböjti és nagyheti énekei Himnuszok, versek Litánia Krisztus kínszenvedésérôl Források Keresztút megáldása Keresztút-váz Keresztúti elmélkedések A jobb lator keresztútja (írta Lénárd Ödön) A keresztút (írta Sík Sándor) A keresztúton... (írta Michel Quoist) A magyar keresztút Fatimában A meg nem születettek keresztútja A szent keresztút (a Szentírás szavaival és a római misekönyv imádságai alapján) A szent keresztút (írta Kárpi Ferenc) A Szent Keresztút (írta Prohászka Ottokár) ...És én, Uram? (írta Szunyogh Xavér Ferenc) Fiatalok keresztútja (írta: Boda László) Idôsek keresztútja (írta John van Bemmel) Keresztút (írta: Szedô Dénes) Keresztút (írta: Jelenits István) Keresztút (Szent István kiadó, 1986-ból) Keresztút az esztergomi Preorator szerint Keresztút gyermekeknek Keresztúti ájtatosság Keresztúti ájtatosság a tusnádfürdôi új templomban -- magánhasználatra (írta Incze Dénes) Magyar keresztút a Millecentenárium emlékére (írta Süle András) Mária keresztútja (írta Richard G. Furey, C.Ss.R.) Rövid keresztút (1918-ból) Rövid keresztút: Utad, Jézus, Veled járjuk Szent keresztútjárás (1915-bôl) Uram, követni akarlak (írta Thomas Merton) Vasfüggöny keresztút 1945--1965 (összeállította Dengl Miklós O.F.M.) Via Crucis. Az üldözöttek keresztútja (1955-ból) A keresztúti elmélkedések szerzôk szerint ======================================================================== A keresztúti elmélkedések szerzôk szerint Anonymus A magyar keresztút Fatimában Anonymus A meg nem születettek keresztútja Anonymus A szent keresztút (a Szentírás szavaival és a római misekönyv imádságai alapján) Anonymus Keresztút (Szent István kiadó, 1986- ból) Anonymus Keresztút az esztergomi Preorator szerint Anonymus Keresztút gyermekeknek Anonymus Keresztúti ájtatosság Anonymus Rövid keresztút (1918-ból) Anonymus Rövid keresztút: Utad, Jézus, Veled járjuk Anonymus Szent keresztútjárás (1915-bôl) Anonymus Via Crucis. Az üldözöttek keresztútja (1955-ból) Bemmel, John van Idôsek keresztútja Boda László Fiatalok keresztútja Dengl Miklós Vasfüggöny keresztút 1945--1965 Furey, Richard Mária keresztútja G., C.Ss.R. Incze Dénes Keresztúti ájtatosság a tusnádfürdôi új templomban -- magánhasználatra Jelenits István Keresztút Kárpi Ferenc A szent keresztút Lénárd Ödön A jobb lator keresztútja Merton, Thomas Uram, követni akarlak Prohászka Ottokár A Szent Keresztút Quoist, Michel A keresztúton... Sík Sándor A keresztút Süle András Magyar keresztút a Millecentenárium emlékére Szedô Dénes Keresztút Szunyogh Xavér ...És én, Uram? Ferenc ======================================================================== Bevezetés Ennek az elektronikus könyvnek a célja, hogy egy helyen, többféle keresztút-elmélkedést adjon a lelkipásztorok és hívek kezébe. Az itt összegyűjtött keresztutak sokféle megvilágításban, sokféle csoport számára beszélnek Krisztus szenvedésérôl. A program ezen kívül gazdag kiegészítô anyagot biztosít a keresztút kialakulásáról és történetérôl, az állomások szentírási eredetérôl, tartalmazza a négy passió-történetet, a Salvifici Doloris című pápai körlevet az emberi szenvedés keresztény értelmérôl, himnuszokat, énekeket, litániát Krisztus szenvedésérôl, tanulmányt a szenvedéstörténet ószövetségi utalásairól és végül azonnal felhasználható vázat ad keresztúti elmélkedések összeállításához. A programban jelenleg 26 keresztút szerepel, de számuk növekedni fog a jövôben újabb magyar kiadások és fordítások feldolgozásával. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban különféle keresztúti illusztráció-sorozatok is találhatók, amelyeket a szöveghez hasonlóan fel lehet használni. ======================================================================== Keresztút (New Catholic Encyclopedia) A keresztút az egyik legismertebb keresztény ájtatossági forma. Mai formájában 14 stációból (vagy állomásból) áll, amelyek Krisztus végsô szenvedését jelképezik. Minden stációnál a kegyeletet végzô hívô az Úr szenvedésén elmélkedik. A keresztútjárás a szentföldi zarándoklatokat eleveníti föl, amelyek során a zarándokok Krisztus szenvedésének helyeit keresték föl. Eredete, kezdeti története A szentföldi zarándoklatok már a kereszténység elsô századaiban megkezdôdtek -- Szent Jeromos és az elsô keresztény írók említik azokat. Eredete talán az a hagyomány, hogy a Boldogságos Szűz végigjárta Fia szenvedésének helyeit annak mennybemenetele után. Ezt Szent Brigittával közölte egy látomásban (lásd Adrichomius: Theatrum Terrae Sanctae et biblicarum historiarum cum tabulis geographicis [Köln 1590]). Krisztus passiójának tisztelete a XII., XIII. században széles körben elterjedt, miután a szentföldi kereszteslovagok hazatértük után emléktáblákat állítottak azokról a helyekrôl, amelyeket a harcok folyamán végigjártak. Ez a fajta passió-tisztelet a kis-Jeruzsálem nevet kapta. Palesztínán kívül a mai keresztúthoz hasonló, szervesen összetartozó állomásokat elôször Bolognában a San Stefano templomban állították föl már az V. században. A XV. századra a passióra emlékeztetô kegyhelyek együttese már általános volt. Cordovai Boldog Alvarez, O.P. a Cordova melletti kolostorban állított föl ilyen keresztutat. Az ágostonrendi Fabriano Péter és János is ugyanezt tette. A ferencesek antwerpeni rendházának temetôjében is állítottak fel keresztutat ugyanebben az idôben, sôt talán már a század elején -- ott az állomások a Szűz hét fájdalmának feleltek meg. Amikor a ferencesek 1342-ben átvették a szentföldi helyek felügyeletét, egyik céljuknak azon szent helyek és Krisztus szenvedése tiszteletének elterjesztését tették. Ez a tisztelet a keresztútban nyert kifejezést. Általánossá vált kolostoraikban, rendházaik kápolnájában, azokban a templomokban, ahol ôk szolgáltak -- és innen aztán világszerte elterjedt az összes plébániai templomra is. A XVIII. században a ferences Porto Mauriziói Szent Lénárd olyan lelkesen terjesztette a keresztúti ájtatosságot, hogy a keresztút prédikátorának nevezték el. Húsz év alatt, 1731 és 1751 között, 572 keresztutat állított föl. Az állomások számát, a keresztút felállításának helyét, körülményeit és az ájtatosság módját XII. Kelemen pápa szabályozta és egységesített az 1731-ben kiadott rendeletében. Az állomások száma és neve Kezdetben igen eltérô volt a keresztúti állomások száma és témája. Errôl tanúskodik William Wey angol zarándok, aki 1458-tól 1462- ig járta a Szentföldet. Ô volt az elsô, aki a stáció -- állomás, megálló hely -- kifejezést használta az ájtatossággal kapcsolatban. Az V. századi Bolognában 5, a XV. századi Antwerpenben 7 stáció volt. A keresztutak néha 20, 30 vagy még ennél is több állomásból álltak. Adrichomius 12 stációt tervezett, amely a ma használt 14 állomásnak elsô 12 stációja lett. A 14-es számot elôször a XVI. században említik a Benelux államok területén kiadott ájtatos könyvekben. A 14-es számot a könyvek írói választották, annak semmi köze nem volt a jeruzsálemi zarándokok gyakorlatához, mivel abban az idôben a török hatóságok nem engedélyezték semmilyen nyílt tiszteletét a szent helyeknek. A Szentszék döntése, amellyel 14-ben állapította meg a stációk számát, egyszerűen a hívek gyakorlatának elfogadása volt. A 14 állomás egy ideig nem volt kötelezô, például 1799-ben egy 11 stációból álló keresztutat engedélyezett a bécsi püspökség. A stációk témája, hasonlóan számukhoz, nagy változatosságot mutatott. A korai sokstációs keresztutaknak olyan helyek és események is részei voltak, amelyek csak nagyon lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódtak a passióhoz. Ilyen volt például a gyógyító víz medencéje, a Heródes háza, a Simon farizeus stációja. Krisztus eséseinek száma is váltakozott egy és hét között. Voltak olyan állomások, amelyek eleinte szerepeltek a keresztutakban, például az Ecce Homo jelenet, késôbb azonban már nem. A Veronika stáció azonban eleinte nem, hanem csak késôbb lett a keresztút része. A mai keresztút 14 állomása a következô: 1: Pilátus halálra ítéli Krisztust; 2: Krisztus magára veszi a keresztet; 3: Jézus elôször roskad le a kereszt alatt; 4: Jézus találkozik szentséges Anyjával; 5: Cirénei Simon segít az Úrnak; 6: Veronika letörli Jézus arcát; 7: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt; 8: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait; 9: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt; 10: Jézust megfosztják ruháitól; 11: Jézust keresztre feszítik; 12: Jézus meghal a keresztfán; 13: Jézust leveszik a keresztrôl; 14: Jézust sírba teszik. Egyes mai teológusok és liturgikusok úgy vélik, hogy Krisztus halála nem választható el föltámadásától és a keresztút sem pszichológiailag sem teológiailag nem teljes, ha Krisztus föltámadását nem foglalja magában. Ezért egy 15-ik állomást javasolnak a föltámadásról való elmélkedésre. Ez viszont se nem ajánlatos, se nem szükséges, mert a végsô állomást, Krisztus sírbatételét ki lehet terjeszteni a föltámadásról szóló gondolatokkal. Képek és ábrázolások A legelsô idôktôl kezdve művészi ábrázolásokkal mutatták be Krisztus szenvedésének mozzanatait. A szobrászok, festôk szinte egymással versenyezve hozták létre Krisztus szenvedését ábrázoló művészi alkotásaikat. Ezek a művészi megfogalmazások segítik a hívôket, hogy az eseményeket maguk elé képzeljék, és ezért szinte mindig velejárói a keresztutaknak -- az ájtatosság elvégzéséhez azonban nem szükségesek. A keresztúthoz elég 14 fakereszt, amelyet egy erre felhatalmazott pap megáld. Keresztutak felállítása A Szentszék elsô rendelkezései szerint keresztutat csak a ferencesekkel kapcsolatban álló templomokban állíthattak föl. Sôt elôször a hozzákötôdô búcsúkat is csak azok nyerhették el, akik valamilyen kapcsolatban voltak a renddel (pl. harmadrendiek). XIII. Benedek pápa késôbb kiterjesztette a búcsúkat olyan hívôkre is, akik nem függtek a ferences generálistól és maguk végezték el a keresztúti ájtatosságot (Inter plurima, 1726). XII. Kelemen aztán 1731-ben kiterjesztette az engedélyt olyan templomokra, kápolnákra, házakra is, amelyek nem tartoztak a ferences rendhez. Ezeken a helyeken is ugyanazokat a búcsúkat nyerhették a hívôk -- feltéve, hogy a keresztút szabályosan volt felállítva. Ugyanabban az évben XII. Kelemen egy másik rendelkezésében kimondta, hogy templomon kívül, a szabadban (sub dio) is lehet keresztutat állítani, ha az a templomnál kezdôdik és ott is végzôdik. A mai rendelkezések szerint keresztút állítható templomokban, kápolnákban, imaházakban, temetôkben, vallásos zarándokhelyeken és a szabadban is. Több száz éven keresztül a stációk sorrendje a mainak a fordítottja volt: a hívek a Kálváriától kezdve visszafelé vonultak Pilátus palotájáig vagy a Getszemáneti kertig. A mai sorrendet minden valószínűség szerint Porto Mauriziói Szent Lénárd határozta meg. Az állomások a templom bármelyik oldalán kezdôdhetnek, és úgy kell ôket elrendezni, hogy egyiktôl a másikig járni lehessen, illetve kelljen. XII. Kelemen pápa 1731-es rendelkezése szerint keresztutat csak a ferences generális alatt álló gyóntatópap állíthatott föl. Ma a következô személyek állíthatnak föl keresztutakat: bíboros, egyetlen áldással -- még magán kápolnában is (lásd CIC c.239.1n6); és püspök a megfelelô szertartás elvégzésével (CIC c.349.1n1). Ugyanezt tehetik a ferences rend generálisa, provinciálisai és helyi elöljárói. A helyi elöljárók megbízhatnak gyóntató papokat is. A keresztút felállításának szertartása megtalálható a Római Szertartáskönyvben. A keresztút megáldását ugyanott kell elvégezni, ahol a keresztutat felállítják. A szertartást végzô papnak nem kell a kereszteket a végleges helyükre tennie, és a kereszteket egyformán meg lehet áldani azok felállítása elôtt vagy után is. A szertartás után nem szükséges a keresztúti ájtatosság elvégzése, de a Római Szertartáskönyv azt ajánlja. A szertartás befejeztével a szertartást végzô pap aláírja a keresztút felállítását bizonyító dokumentumot. Ezt a dokumentumot a templom irattárában vagy, általánosabban, a templom sekrestyéjében kell ôrizni. Búcsúk A szentföldi zarándokok többféle búcsút nyerhettek. Mivel azonban kevés embernek adatott meg a zarándoklat lehetôsége, XI. Ince pápa 1686-ban engedélyezte a ferenceseknek a keresztutak felállítását templomaikban, és kimondta, hogy azokat a búcsúkat, amelyeket a Krisztus szenvedésének helyeit végiglátogató szentföldi zarándokok nyerhettek, azok a ferencesek vagy velük kapcsolatban állók is elnyerhetik, akik a keresztúti ájtatosságot saját templomukban végzik el. Ezt az engedélyt megerôsítette XII. Ince 1694-ben, XIII. Benedek pedig 1726-ban kiterjesztette minden hívôre. A ma hatályban lévô búcsúrendelkezéseket lásd a Búcsúk imakönyve című kiadványban. (Forrás: New Catholic Encyclopedia) ======================================================================== A keresztút kialakulása és jelentôsége (Bánk József) 1. A keresztút kialakulása A mai keresztútjárás az evangéliumokból ered. A legelsô keresztutat maga az Úr Jézus járta: A Via Dolorosán, a Szenvedés Útját az Utolsó Vacsora termétôl Annás és Kaifás háza mellett a Kálvária hegyig. Onnan a Szent Sírhoz, Pilátus palotája mellett a Getszemáni kertbe, az Olajfák hegyétôl a Kedron patakon át Sionig. Késôbb ezen az úton emlékköveket helyeztek el, majd kis kápolnákat is állítottak. A középkorban igen látogatott volt az ottani keresztút, fôleg a ferencesek vezetésével. Ôk ,,szent circulus''-nak, körjáratnak nevezték. Elvitték magukkal a szentföldi zarándokok Nyugat-Európába is e szép és lélekemelô ájtatosságot. Lübeckben már 1468-ban, a mi Mátyás királyunk idején külön ájtatosság volt ez, egyvégtében járták. Nemsokára emlékművekkel, szobrokkal juttatták a keresztúti ájtatosságot végzôk emlékezetébe Jézus szenvedésének útját. Ekkor hét stációra osztották a keresztutat, a római hét-stációs templom utánzására. E stációjárásnak Rómában nagyobb ünnepek elôtt -- nagyböjt, kántorböjtök idején -- bűnbánati jellege volt. Nem volt kapcsolata a keresztúti ájtatossággal. Más országokban még ennyi stáció sem volt. A betlehemi papság külön imakönyvet adott ki a keresztúti ájtatosságról 1518-ban, 14 stációt tartva szem elôtt. Világszerte elterjedt ez a 14 stációs ájtatosság, különösen Porto Maurizio-i Szent Lénárd római ferences tevékenysége folytán. Ô maga 576 keresztutat állított fel. (Itália ,,apostolának'' is nevezték.) (1676--1751) Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védôszentje lett. A keresztúti ájtatosságok szentbeszéd-sorozatát (Via crucis praedicata) elôször Porto Maurizio-i Szent Lénárd tartotta Firenzében a Monte alle Croci-n. Szent Lénárd legnagyobb sikere volt Rómában a Colosseumban 1750. december 27-én felállított keresztút, melyet mindmáig meg is tartanak, rendszerint a pápák vezetésével járja a hívô nép nagypénteken este, gyertyafényes hívôsereg jelenlétében. 2. A keresztút -- a léleképítés iskolája A keresztútnak mindig van mondanivalója az imádkozó számára. Egyszer az egyik állomás szól behatóbban a lélekhez, máskor a másik. A keresztútnak kettôs mondanivalója van számunkra. Egyrészt arra tanít, hogy intenzívebben átérezzük mindazt, amit Urunk értünk szenvedett. Vele megyünk és vele visszük keresztünket. Így világossá lesz elôttünk, mekkora Üdvözítônk szeretete, s mekkora a mi bűnünk. Elmélyül bánatunk is, s részesei leszünk egy mélyebb, bensôségesebb megtérésnek. Másrészt, megtanít bennünket az élet keresztjének viselésére. Fôleg arra, hogy sorsunk keresztjét Jézushoz hasonlóan viseljük. Az egyes állomásoknál saját életünkre ismerünk. Mindennapi életünk nehézségeit kapcsolatba hozza a mi Urunkkal. Erôt merítünk belôle, és felismerjük, hogy keresztünket ne csak viseljük, hanem meg is szenteljük. Különösen megrendítô Jézus keresztrefeszítése! Ô ekkor már nem tehet mást, mint a fára szegezve tűr. Ránk is jöhetnek olyan idôk, amikor már semmit sem tehetünk -- csupán ki kell tartanunk a jó Isten mellett néma küzdelemmel. Krisztus halála az isteni mindenható szeretet csodálatos üzenete: másokért szenvedni. A gabonaszem, amelynek meg kell halnia, hogy termést hozzon, arra figyelmeztet és tanít bennünket: a keresztrôl való levételnek, a szenvedésnek termést hozó értelme van. Végül a megnyílt sír vigasztal bennünket, hogy nagypéntekre húsvét következik a mi számunkra is! A keresztutak tehát az élet bajaira, szenvedéseire adnak eligazítást. A mindennapok hôsiességére, a hűségre és állhatatosságra még a kis dolgokban is. Segítséget nyújtanak abban is, hogy ,,mindennap felvegyük keresztünket'', és azt bátran viseljük. A keresztút az életnek és a szenvedésnek szent iskolája, amelyben minden napunk értelmét megtaláljuk. Erre szolgálnak a keresztúti ájtatosságok. A többféle változatból ki-ki szíve szerint tud választani -- akár egyéni, akár közösségi elmélkedéshez. 3. Hogyan végezzük a keresztutat? Nagyböjtben általában közösen végezzük a templomban, de lehet otthon is, magányosan. 1) Elôször az állomás nevét mondjuk, pl.: Jézus elesik a kereszt alatt... 2) Ezután térdhajtás közben mondjuk: Imádunk Krisztus és áldunk Téged, Mert szent kereszteddel megváltottad a világot! 3) Végül a keresztutak közül kiválasztunk egyet, és azt elmélkedve, lehetôleg hangosan (ha magányosan végezzük, akkor félhangosan) mondjuk. Ha közösen, a templomban végzik többen, elég, ha a pap megy állomásról állomásra. A hívek, lehetôleg felé fordulva, az imádságra felelnek, letérdelnek és felállnak. (Ha akusztikai vagy egyéb szempontok javallják, a pap az ambótól is elôimádkozhatja. 4) Végül a befejezés: Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk! -- Miatyánk... Üdvözlégy... Közben valamelyik nagyböjti ének egy-egy szakaszát is elénekelhetjük. Bevezetô ima: Útban a keresztút felé... Mindenható Örök Isten! Te elôre látod minden ember útját. Ezek az utak sokszor magasba meredô hegyeknek tűnnek. Az utakat keresztek szegélyezik, melyeket nekünk kell hordoznunk. Így válik életünk vándorútja keresztúttá -- odafenn azonban Te vársz reánk, mennyei Atyánk! Utunkra kísérôt adtál mellénk: egyszülött szent Fiadat, akit szeretsz. Ô egy lett közülünk, testvérünk lett. Ô maga megy elôttünk, nehéz keresztjét hordozva, mindhalálig engedelmesen. Saját keresztünkkel Ôt akarjuk követni, hogy általa szentelôdjék a mi keresztünk is. Atyánk! Halála által adj erôt nekünk az élethez! A kegyelmeket melyeket az Ô vére szerzett nekünk, fordítsd felénk: vándorok és betegek felé, az élôk és kedves megholtjaink felé, és mindazok felé, akik irántad való szeretetbôl jót tettek velünk. Vegye hát fel mindenki a maga keresztjét, és hordozza a hegyen fölfelé a mindenható Isten nevében. Amen. (Bánk József: Jézussal a keresztúton) ======================================================================== A keresztútról (Szent István Társulat) 1. Értelme Jézus keresztútja a megváltás isteni drámájának csúcspontjára vezet. Itt születik az új ember, újjáteremtve Isten tökéletes képmására Krisztusban: Ô a láthatatlan Isten képmása, benne teremtett mindent a mennyben és a földön. Ô az Egyháznak is feje és eredete, mint elsôszülött a holtak közül..., aki a kereszten a saját vérével szerzett békességet. (Kol 1,15-20) Feltámadása után az apostolok bátran hirdették, hogy a kereszt a gyôzelem és dicsôség útja, nem a vereség és nem a gyalázat jele. Krisztus keresztje mutatja az ember végsô gyôzelmét a szenvedés és halál felett. Az Atya akarata örökké boldog életünk a feltámadás dicsôségében, nem pedig a szenvedés és halál. Ezért tanított minket így imádkozni: Legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, úgy itt a földön is! Krisztus önként és szabadon vállalta a kereszthalált, hogy meggyôzzön minket üdvözítô szeretetérôl. Így mutatta meg, hogy valóban Isten Fia, ô az élet és halál feltétlen Ura, aki új életre tudja kelteni még az átszúrt szívvel elvérzett embert is. Világosan kijelentette: ,,Azért szeret engem az Atya, mert feláldozom életemet értetek. Senki sem veszi el tôlem, önként adom oda. Mert hatalmam van, hogy odaadjam életemet, és van hatalmam, hogy vissza is vegyem.'' (Jn 10,17-18) 2. Története A keresztút az a másfél kilométeres útszakasz, amelyen Jézus a keresztet hordozta. Ez az út a Templom jobboldalán álló Antónia-vártól haladt Jeruzsálem utcáin a nyugati városkapun át fel a Golgotára. Egy régi hagyomány szerint Mária, Jézus édesanyja gyakran végigjárta ezt az utat Fia feltámadása után, hogy így megemlékezzen szenvedésérôl. Néhány hű tanítvány kíséretében lassan és elgondolkodva ment az utolsó vacsora termétôl az Antónia-várhoz, onnan tovább a keresztúton fel a Golgotára és a sírbolthoz. Azután visszatértek ,,abba a terembe, ahol együtt szoktak lenni. Mindnyájan egy szívvel s lélekkel állhatatosan imádkoztak Jézus anyjával, Máriával együtt''. (Apcsel 1,13-14) Euszébiosz és Szent Ambrus püspökök a 4. században leírták, hogy Szent Ilona, Nagy Konstantin császár anyja, hogyan kerestette meg Jézus keresztjét és építtette fel az elsô templomot a Golgotán a 320- as években. Késôbb felállítottak néhány emléktáblát is a keresztút egyes helyein. A 15. században már 12 márványtábla vagy emlékmű állt a keresztút mentén Jeruzsálemben. Ezeket stációknak vagy állomásoknak nevezték. A zarándokok megálltak az emlékművek elôtt s egy kis szünetet tartottak az úton, hogy imádkozzanak és gondolkodjanak az eseményrôl, amely a felirat szerint ott történt. Az 1600-as években alakult ki a keresztút végleges formája a 14 stációval. A ferences P. Antonio Daza volt az elsô, aki leírta a stációk történetét a lelkigyakorlatos könyvében (Exercios espirituales, 1620). Elmélkedéseit az evangéliumi elbeszélésekre és hiteles egyházi hagyományokra építette. A keresztút tisztelete és gyakorlata ezután egyre jobban elterjedt a keresztény országokban. Mivel a legtöbb hívônek sohasem volt alkalma a Szentföldre zarándokolni, a nyugati városokban is kezdtek építeni keresztutakat a jeruzsálemi mintájára. A szabadtéri keresztutakon minden állomást egy-egy kis kápolna vagy emlékmű jelzett a megfelelô felirattal. A legnépesebb zarándokhelyeken, mint Lourdes- ban és Fatimában, embernagyságú szobrok ábrázolják az egyes stációk történetét. Ma már minden katolikus templomban van egy megszentelt keresztút. Az állomásokat 14 megszámozott kép, festmény vagy dombormű jelzi. Ezeket a stációkat a római rituáléban elôírt szertartással áldják meg. Az Anyaszentegyház teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik a keresztutat a kegyelem állapotában végzik. A keresztúttal járó búcsút nem csak magunknak nyerhetjük meg. Felajánlhatjuk egy olyan lélekért is, aki esetleg még a tisztítótűzben bűnhôdik a földi életében elkövetett bűnei miatt. Így sok lelket kiszabadíthatunk a tisztítótűzbôl, akik ezért biztosan hálásak lesznek és egyszer még nekünk is segíthetnek a másvilágon. Mindez az Egyház hagyományos tanítása. 3. Gyakorlata A keresztúthoz nincsenek elôírva meghatározott imák. A századok folyamán kialakult és jóváhagyott gyakorlat szerint mégis ajánlatos a következô módot követni: (1) Elôször felindítjuk a tökéletes bánatot: ,,Urunk, Jézus Krisztus. Te a mi vétkeinkért vállaltad a keresztút szenvedéseit. Teljes szívembôl bánom minden bűnömet, melyekkel Téged, végtelenül jó és szeretetre méltó Istenem, megbántottalak. Most követni akarlak a keresztúton, hogy kifejezzem ôszinte hálámat és szeretetemet irántad. Kérlek, fogadd ezt engesztelésül mind a saját vétkeimért, mind mások bűneiért. Add meg lelkem üdvösségére, vagy egy tisztítótűzben szenvedô lélek javára azt a búcsút, amit Egyházad által a keresztút végzôinek megengedtél. Amen.'' (2) Minden stáció elôtt térdet hajtunk s ezt mondjuk: Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged, mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! (3) Néhány percig szemléljük minden egyes stáció képét és elgondolkodunk az eseményrôl, ami ott történik. (4) Egy-egy stáció végén elmondunk egy Miatyánkot és Üdvözlégyet. Az egész keresztút végén ugyanezt imádkozzuk a pápa szándékára, aki Krisztus földi helytartója. Ezzel kifejezzük az Egyházzal való közösségünket és hűségünket. Ez is feltétele annak, hogy a teljes búcsút elnyerjük. Beteg és idôs emberek, vagy akiket súlyos okok akadályoznak, nem tudnak a templomba menni, hogy ott végezzék a megszentelt keresztutat. Pedig éppen ôk osztoznak legjobban a keresztet hordozó Jézus sorsában. Ezért az Egyház megkönnyítette számukra ezt a gyakorlatot s a búcsú elnyerését. Elég, ha egy feszületet vagy rózsafüzért tartanak a kezükben, amely erre a szándékra van megáldva, és így gondolatban követik Jézust a keresztúton. A keresztút valóban ,,lelkigyakorlat'': szemlélôdés, elmélkedés és imádság. Mintha ugyanabban az idôben személyesen jelen lennék, úgy nézek minden eseményt, látom magam elôtt az embereket és hallom hangjukat. A ,,kontemplatív'' vagyis szemlélôdô élet titka az egyidejűség. A múlt és jövô eseményei különös módon összefonódnak a jelen idôben, látjuk a legmélyebb összefüggéseket. Mekkora lelki öröm ez a világos- látás! Jézus élete tökéletesen ,,kontemplatív'' volt. Születésétôl kezdve állandóan a kereszt és feltámadás szemléletében élt. Ezt az istenemberi öntudatot sugározza minden szava és tette. Többször is részletesen beszélt jövô sorsáról, hogy felkészítse barátait a nehéz napokra. Tudta, hogy szenvedése óráiban már nem lesz sem ideje, sem ereje, hogy magyarázzon nekik. De akkor ôk emlékeznek majd minden korábbi szavára s tettére, és így lassan felfogják a kereszt és feltámadás misztériumát. Ha megfontoljuk ezt a tényt, megérthetjük, hogy a keresztút egyes állomásain valóban Jézus korábbi szavai visszhangzanak. Amikor Jézus szótlanul háromszor is összeroskad a keresztfa súlya alatt, ugyanaz ismétlôdik szívében, amit elôzô éjjel átélt az Olajfák hegyén. Most vonzó példájával mutatja azt a hitet és szeretetet, amelyet hirdetett. Ezt látjuk azokban a prófétai zsoltárokban is, amelyeknek egy-egy mondatát hangosan megismétli a kereszten. Gondolhatjuk, hogy ezeket a zsoltárokat akkor végig elmondja magában. Ô jól tudja, hogy minden beteljesedik. Hiszen ô maga volt az, akirôl a prófétákban működô Lélek ,,elôre hirdette a Krisztusra váró szenvedést és a rákövetkezô megdicsôülést'' (1Pt 1,11). Hasonlóképpen, amikor Szűz Máriának szótlanul kell néznie fia szenvedéseit, lelkében visszhangzanak az angyali üdvözlet és a gyermek Jézus szavai is, mindaz, amit azóta ,,szívében ôrzött'' (Lk 2,52). Jézus földi életének csúcspontja a kereszt volt. Szinte minden szava és tette ebben az áldozatban sűrűsödik. Ezért amikor a keresztutat így szemlélôdve végezzük, újra és újra eszünkbe jutnak korábbi szavai és tettei, melyeket ezen az úton egyre világosabban megértünk. (A keresztút, Szent István Társulat, 1986) ======================================================================== Keresztút, latinul Via Crucis (Liturgikus Lexikon) Népi áhítatgyakorlat, amely emlékezetbe idézi Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció: kereszt, mely mellé Jézus szenvedéseinek jeleneteit ábrázoló képet, domborművet helyeznek el) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektôl származik. Az 1700-as években terjedt el a keresztút templomi elhelyezése, falra helyezett 14 fakereszt és ábrázolások formájában. Az áhítatot az elôimádkozó (pap vagy hívô) vezeti, a közösséggel együtt állomásról állomásra haladva. Az Egyház búcsúkat is engedélyez, amelyeket akkor is elnyerhetünk, ha akadályoztatás esetében a stációk végigjárása helyett legalább fél órát Urunk szenvedésérôl elmélkedünk. Újabban 15. állomásként Jézus feltámadását is ábrázolják. A keresztutat megáldják. A szabadban álló, a helység közelében lévô dombra felvezetô keresztúti stációk népies neve kálvária. Rendszerint Golgota jelenet vagy szentsír kápolna áll a 14. stáció végén a dombtetôn. Ahol a körülmények megengedik, hasznos legalább a nagyböjtben, Nagypénteken ott végezni a keresztutat. A sokszor műemléki értéket képviselô kálváriákat a plébániáknak karban kell tartaniok. (Forrás: Verbényi István, Arató Miklós Orbán, Liturgikus Lexikon, Ecclesia, Budapest, 1989) ======================================================================== A keresztút állomásai I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet III. állomás: Jézus elôször roskad le a kereszt alatt IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával V. állomás: Cirénei Simon segít az Úrnak VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát VII. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt VIII. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait IX. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól XI. állomás: Jézust keresztre feszítik XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztrôl XIV. állomás: Jézust sírba teszik ======================================================================== A keresztút állomásai 1. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust 2. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet 3. állomás: Jézus elôször roskad le a kereszt alatt 4. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával 5. állomás: Cirénei Simon segít az Úrnak 6. állomás: Veronika letörli Jézus arcát 7. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt 8. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait 9. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt 10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól 11. állomás: Jézust keresztre feszítik 12. állomás: Jézus meghal a keresztfán 13. állomás: Jézust leveszik a keresztrôl 14. állomás: Jézust sírba teszik ======================================================================== A keresztút állomásainak szentírási eredete I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust Mt 27,11-31; Mk 15,1-15; Lk 23,1-25; Jn 18,28-19,16 Mt 27,11-31 27,11 ,,Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tôle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' ,,Te mondod'' -- felelte Jézus. 12 A fôpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. 13 Erre Pilátus így szólt hozzá: ,,Nem hallod, mi mindennel vádolnak?'' 14 De ô egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepôdött. 15 Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. 16 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 17 Pilátus kérdést intézett hozzájuk: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettô közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?'' 18 Tudta ugyanis, hogy csak irigységbôl adták kezére. 19 Míg ott ült ítélôszékében, a felesége üzenetet küldött neki: ,,Ne legyen közöd annak az igaz embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.'' 20 A fôpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. 21 A helytartó tehát föltette a kérdést: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettô közül?'' 22 ,,Barabást!'' -- kiáltották. Pilátus tovább kérdezte: ,,Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?'' Mind azt kiáltották: ,,Keresztre vele!'' 23 ,,Dehát mi rosszat tett?'' -- kérdezte. Annál inkább ordították: ,,Keresztre vele!'' 24 Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sôt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: ,,Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok -- mondta. Ti lássátok!'' 25 Erre az egész tömeg zúgta: ,,Vére rajtunk és fiainkon!'' 26 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. 27 A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyôrséget. 28 Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. 29 Tövisbôl koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak elôtte és így gúnyolták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' 30 Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. 31 Miután így csúfot űztek belôle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék. Mk 15,1-15 15,1 Reggel a fôpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész fôtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus megkérdezte: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' ,,Magad mondod'' -- válaszolta. 3 A fôpapok sok vádat felhoztak ellene. 4 Pilátus újra megkérdezte: ,,Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!'' 5 Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust. 6 Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tôle. 7 Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. 8 Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. 9 Pilátus megkérdezte: ,,Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?'' 10 Mert tudta, hogy a fôpapok csak irigységbôl adták kezére. 11 Ám a fôpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. 12 Pilátus ismét megkérdezte: ,,Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?'' 13 Azok újra ezt kiáltozták: ,,Keresztre vele!'' 14 Pilátus folytatta: ,,Mi rosszat tett?'' Azok annál hangosabban kiáltották: ,,Keresztre vele!'' 15 Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. Lk 23,1-25 23,1 Ezzel fölkerekedett az összeverôdött nép, és Pilátushoz kísérték. 2 Ott vádolni kezdték: ,,Azt tapasztaltuk -- mondták --, hogy tévútra vezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ô a Messiás király.'' 3 Pilátus megkérdezte tôle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' ,,Magad mondod'' -- felelte. 4 Pilátus erre kijelentette a fôpapoknak és a népnek: ,,Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek'' 5 De azok erôsködtek: ,,Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Judeáig.'' 6 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. 7 Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott. 8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felôle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. 9 Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre. 10 A fôpapok és írástudók is elmentek, és hevesen vádolták. 11 Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belôle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. 12 Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelôtt haragban voltak. 13 Pilátus ismét összehívta a fôpapokat, a véneket és a népet 14 s így szólt hozzájuk: ,,Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. 15 És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. 16 Megfenyítem hát és szabadon bocsátom.'' 17 Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot. 18 Az egész nép ezt ordította: ,,Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!'' 19 A városban lázadás tört ki és gyilkosság fordult elô, Barabás emiatt került börtönbe. 20 Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21 De tovább ordítoztak: ,,Keresztre! Keresztre vele!'' 22 Harmadszor is megkérdezte: ,,De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért kereszthalálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.'' 23 De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. 24 Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. 25 Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint. Jn 18,28-19,16 18,28 Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. 29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tôlükˇ ,,Mivel vádoljátok ezt az embert?'' 30 ,,Ha nem volna gonosztevô -- felelték --, nem hoztuk volna eléd.'' 31 Pilátus szabadkozott: ,,Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!'' De a zsidók nem tágítottak. Nekünk senkit sem szabad megölnünk.'' 32 Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg. 33 Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tôle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' 34 Jézus ezt felelte: ,,Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?'' 35 ,,Hát zsidó vagyok én?'' -- tört ki Pilátus. Saját néped és a fôpapok adtak kezemre. Mit tettél? 36 Jézus így válaszolt: ,,Az én országom nem ebbôl a világból való. Ha ebbôl a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.'' 37 Pilátus közbeszólt: ,,Tehát király vagy?'' Te mondod, hogy király vagyok -- mondta Jézus. Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.'' 38 Pilátus ezt mondta: ,,Mi az igazság?'' E szavakkal újra kiment a zsidókhoz és kijelentette: ,,Én nem találom semmiben bűnösnek. 39 De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?'' 40 Erre újra kiabálni kezdtek: ,,Ne ôt, hanem Barabást!'' Barabás rabló volt. 19,1 Erre Pilátus elôhozatta Jézust és megostoroztatta. 2 A katonák tövisbôl koszorút fontak, a fejére tették és bíborszínű köntöst adtak rá. 3 Aztán elé járultak és így gúnyolták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' Majd arcul ütötték. 4 Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: ,,Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek.'' 5 Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: ,,Íme, az ember!'' 6 Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: ,,Keresztre vele, keresztre vele!'' Pilátus ismét szabadkozott: ,,Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek.'' 7 De a zsidók nem tágítottak: ,,Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!'' 8 Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. 9 Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: ,,Honnan való vagy?'' Jézus nem válaszolt neki. 10 Pilátus kérdôre vonta: ,,Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?'' 11 Jézus csak ennyit mondott: ,,Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülrôl nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne.'' 12 Ettôl fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetôztek: ,,Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!'' 13 E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. 14 Húsvét elôkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: ,,Nézzétek, a királyotok!'' 15 De újra elkezdtek ordítani: ,,Halál rá! Halál rá, keresztre vele!'' Pilátus megkérdezte: ,,Keresztre feszíttessem a királyotokat?'' De a fôpapok tiltakoztak: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!'' 16 Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre. II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet Mt 27,31; Jn 19,17 Mt 27,31 27,31 Miután így csúfot űztek belôle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék. Jn 19,17 19,17 Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. III. állomás: Jézus elôször roskad le a kereszt alatt Ezt az eseményt közvetlenül nem találjuk meg az evangéliumokban, de valószínű, hogy a kínoktól meggyötört Krisztus többször is megtántorodott, illetve földre rogyott. Hasonló következtetést vonhatunk le abból a ténybôl is, hogy Cirenei Simonnak segítenie kellett a kereszt hordozásában. IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával Jn 19,25-27 19,25 Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. 26 Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: ,,Asszony, nézd, a fiad!'' 27 Aztán a tanítványhoz fordult: ,,Nézd, az anyád!'' Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány. V. állomás: Cirenei Simon segít az Úrnak Mt 27,32; Mk 15,21; Lk 23,26 Mt 27,32 27,32 Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Mk 15,21 15,21 Az egyik arra menô embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufus apját, aki éppen a mezôrôl jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Lk 23,26 23,26 Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezôrôl tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. A hagyomány szerint Cirenei Simon két fia (nevük: Alexander és Rufus - - lásd Mk 15,21) az elsô keresztények között volt. VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát Ezt az eseményt nem találjuk meg az evangéliumokban. A római Szent Péter Bazilikában ôriznek egy ereklyét, amit a 10--11. században azért tiszteltek, mert Krisztus arcának vonásait viselte. A szövetdarab még most is megvan, de ma már semmilyen kép nem látszik rajta. A Veronika névnek latin eredete van: vera icon, ami valódi képmást jelent, és a használat során Veronikává alakult. A keresztútban szereplô Veronikáról azt feltételezzük, hogy azonos a Szentírás vérfolyásos asszonyával, Szent Veronikával, akit Krisztus csodásan meggyógyított - - de erre nincs bizonyíték. VII. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt Ezt az eseményt közvetlenül nem találjuk meg az evangéliumokban, de valószínű, hogy a kínoktól meggyötört Krisztus többször is megtántorodott, illetve földre rogyott. Hasonló következtetést vonhatunk le abból a ténybôl is, hogy Cirenei Simonnak segítenie kellett a kereszt hordozásában. VIII. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait Lk 23,27--31; Mt 27,55--56; Mk15,40--41 Lk 23,27--31 23,27 Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. 28 Jézus hozzájuk fordult: ,,Jeruzsálem leányai -- mondta nekik --, ne engem sírassatok. Inkább magatokat sírassátok és gyermekeiteket, 29 mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddôk, akik nem szültek, nem szoptattak. 30 Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! 31 Mert ha a zöldellô fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?'' Mt 27,55--56 27,55 Messzirôl több asszony figyelte, mi történik, olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. 56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja. Mk15,40--41 15,40 Asszonyok is álltak ott, és messzirôl nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalóme. 41 Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. IX. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt Ezt az eseményt közvetlenül nem találjuk meg az evangéliumokban, de valószínű, hogy a kínoktól meggyötört Krisztus többször is megtántorodott, illetve földre rogyott. Hasonló következtetést vonhatunk le abból a ténybôl is, hogy Cirenei Simonnak segítenie kellett a kereszt hordozásában. X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól Jn 19,23-24 19,23 Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szôve. 24 Ezért megegyeztek egymás közt: ,,Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.'' Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek. XI. állomás: Jézust keresztre feszítik Mt 27,35--36; Mk 15,24--26; Lk 23,33; Jn 19,18--19 Mt 27,35--36 27,35 Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és ôrizték. 36 Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: 37 Ez Jézus, a zsidók királya. Mk 15,24--26 15,24 Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. 25 Három óra volt, amikor keresztre feszítették. 26 Az elítélésének okát jelzô táblára ezt írták: A zsidók királya. Lk 23,33 23, 33 Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevôket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jn 19,18--19 19,18 Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felôl, Jézust meg középen. 19 Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erôsíttette. Ez volt a felirat: ,,A názáreti Jézus, a zsidók királya!'' XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán Mt 27,50; Mk 15,37; Lk 23,46; Jn 19,30 Mt 27,50 27,50 Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét. Mk 15,37 15,37 Jézus hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét. Lk 23,46 23,46 Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'' E szavakkal kilehelte lelkét Jn 19,30 19,30 Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: ,,Beteljesedett!'' Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét. XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztrôl Mt 27,59; Mk 15,46; Lk 23,52--53; Jn 19,31-38 Mt 27,59 27,59 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte. Mk 15,46 15,46 Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztrôl, begöngyölte a gyolcsba. Lk 23,52--53 23,52 Ez elment Pilátushoz és elkérte Jézus testét. 53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte. Jn 19,38 19,38 Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. XIV. állomás: Jézust sírba teszik Mt 27,59-61; Mk 15,46--47; Lk 23,53-56; Jn 19,38 Mt 27,59-61 27,59 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60 s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített és elment. 61 Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. Mk 15,46-47 15,46 Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztrôl, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített. 47 Mária Magdolna és Mária, József anyja meg figyelték, hogy hová temette. Lk 23,53-56 23,53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki. 54 A készület napja volt, a szombat már beállóban. 55 A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. 56 Hazatérôben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték. Jn 19,39--42 19,39 Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. 40 Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. 41 Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. 42 Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust. ======================================================================== Krisztus szenvedéstörténete a négy evangélium szerint ======================================================================== Jézus szenvedéstörténete Szent Máté evangéliuma szerint 26. fejezet Elhatározzák Jézus halálát, Jézus megjövendöli szenvedését 1 Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz: 2 ,,Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják.'' 3 Akkor összegyűltek a fôpapok és a nép vénei Kaifás fôpap palotájában, 4 és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni. 5 Mindamellett megállapodtak: ,,Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt.'' A betániai vacsora 6 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, 7 odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. 8 Ennek láttán a tanítványok bosszankodtak: ,,Mire való ez a pazarlás? 9 Hisz jó pénzért el lehetett volna adni s az árát a szegények közt szétosztani.'' 10 Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: ,,Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem.'' 11 Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. 12 Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. 13 Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.'' Júdás árulása 14 Ekkor a tizenkettô közül az egyik, a karióti Júdás, elment a fôpapokhoz, 15 és ezt kérdezte tôlük: ,,Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?'' Azok harminc ezüstöt fizettek neki. 16 Attól kezdve már csak a kedvezô alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik. Az utolsó vacsora 17 A kovásztalan kenyér ünnepének elsô napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: ,,Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?'' 18 Így felelt: ,,Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az idôm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.'' 19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt. 20 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. 21 Vacsora közben megszólalt: ,,Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.'' 22 Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?'' 23 ,,Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el'' -- felelte. 24 ,,Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.'' 25 Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: ,,Csak nem én vagyok az, mester?'' ,,Magad mondtad'' -- válaszolta. 26 Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: ,,Vegyétek és egyétek, ez az én testem!'' 27 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: ,,Igyatok ebbôl mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. 29 Mondom nektek, mostantól nem iszom a szôlô termésébôl addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.'' Péter tagadásának megjövendölése 30 Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére. 31 Akkor Jézus mondta: ,,Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort és szétszélednek a nyájból a juhok. 32 De feltámadásom után majd elôttetek megyek Galileába.'' 33 Péter fogadkozott: ,,Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha.'' 34 Jézus csak ennyit mondott: ,,Bizony mondom neked, még az éjjel, mielôtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.'' 35 Péter erôsködött: ,,Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg.'' Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is. Jézus halálküzdelme 36 Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. ,,Üljetek le -- mondta tanítványainak --, én arrébb megyek és imádkozom.'' 37 Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el és gyötrôdni kezdett. 38 ,,Halálosan szomorú a lelkem -- mondta nekik. Maradjatok itt és virrasszatok velem!'' 39 Valamivel odébb ment és leborulva így imádkozott: ,,Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te.'' 40 Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta ôket. Szemére vetette Péternek: ,,Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? 41 Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erôtlen.'' 42 Másodszor is elment és így imádkozott: ,,Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint.'' 43 Mikor visszatért, megint alva találta ôket. 44 Erre otthagyta ôket, újra elment és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 45 Aztán visszament tanítványaihoz s így szólt: ,,Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják. 46 Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul.'' Jézus elfogatása 47 Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettô közül az egyik, s vele a fôpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. 48 Az áruló jelben egyezett meg velük. ,,Akit megcsókolok -- mondta --, ô az, fogjátok el!'' 49 Azzal mindjárt Jézushoz lépett. ,,Üdvözöllek, Mester!'' -- mondta és megcsókolta. 50 Jézus megkérdezte: ,,Barátom, miért jöttél?'' Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették. 51 Jézus kísérôi közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a fôpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. 52 Jézus rászólt: ,,Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Aki kardot ragad, az kard által vész el. 53 Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetném Atyámat s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet. 54 De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?'' 55 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: ,,Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. 56 Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek. Jézus Kaifás elôtt 57 Akik elfogták Jézust, Kaifás fôpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei. 58 Péter messzirôl követte, egészen a fôpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. 59 A fôpapok és az egész fôtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, 60 de nem találtak, jóllehet sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettô 61 s így vádaskodott: ,,Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni.'' 62 A fôpap erre felállt és megkérdezte: ,,Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?'' 63 Jézus hallgatott. A fôpap folytatta: ,,Esküvel kényszerítlek az élô Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?'' 64 ,,Magad mondtad -- felelte Jézus. ,,De mondom nektek, mostantól, látni fogjátok az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhôin.'' 65 A fôpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: ,,Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. 66 Mi a véleményetek?'' ,,Méltó a halálra!'' -- kiabálták. 67 Aztán szembeköpdösték és ököllel verték, mások arcul ütötték 68 és közben kérdezgették: ,,Találd ki, Messiás, ki ütött meg!'' Péter megtagadja Jézust 69 Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló és megszólította: ,,Te is a galileai Jézussal voltál.'' 70 De ô mindnyájuk hallatára tagadta: ,,Nem értem, mit beszélsz.'' 71 Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: ,,Ez is a názáreti Jézussal volt'' -- mondta a többieknek. 72 Megint tagadta, most már esküvel: ,,Nem ismerem azt az embert.'' 73 Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: ,,De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.'' 74 Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: ,,Nem ismerem azt az embert!'' Azon nyomban megszólalt a kakas. 75 Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: ,,Mielôtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.'' Kiment és keserves sírásra fakadt. 27. fejezet Jézus Pilátus elôtt 1 Amikor megvirradt, a fôpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják. 2 Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak. Júdás kétségbeesése 3 Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a fôpapoknak és a véneknek. 4 ,,Vétkeztem -- mondta --, elárultam az igaz vért.'' ,,Mi közünk hozzá?'' -- válaszolták. ,,A te dolgod!'' 5 Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. 6 A fôpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: ,,Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.'' 7 Tanácsot tartottak és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetônek. 8 Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezônek. 9 Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire, 10 s a fazekas telkéért adtam, ahogy az Úr parancsolta nekem. Pilátus ítélete 11 ,,Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tôle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' ,,Te mondod'' -- felelte Jézus. 12 A fôpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. 13 Erre Pilátus így szólt hozzá: ,,Nem hallod, mi mindennel vádolnak?'' 14 De ô egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepôdött. 15 Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. 16 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 17 Pilátus kérdést intézett hozzájuk: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettô közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?'' 18 Tudta ugyanis, hogy csak irigységbôl adták kezére. 19 Míg ott ült ítélôszékében, a felesége üzenetet küldött neki: ,,Ne legyen közöd annak az igaz embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.'' 20 A fôpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. 21 A helytartó tehát föltette a kérdést: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettô közül?'' 22 ,,Barabást!'' -- kiáltották. Pilátus tovább kérdezte: ,,Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?'' Mind azt kiáltották: ,,Keresztre vele!'' 23 ,,Dehát mi rosszat tett?'' -- kérdezte. Annál inkább ordították: ,,Keresztre vele!'' 24 Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sôt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: ,,Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok -- mondta. Ti lássátok!'' 25 Erre az egész tömeg zúgta: ,,Vére rajtunk és fiainkon!'' 26 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. Jézus kigúnyolása 27 A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyôrséget. 28 Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. 29 Tövisbôl koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak elôtte és így gúnyolták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' 30 Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. 31 Miután így csúfot űztek belôle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék. Jézus keresztre feszítése 32 Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33 Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. 34 Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. 35 Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és ôrizték. 36 Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: 37 Ez Jézus, a zsidók királya. 38 Vele együtt két gonosztevôt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39 Az arra menôk káromolták, s fejüket csóválva 40 mondogatták: ,,Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrôl!'' 41 Ugyanúgy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a fôpapok is: 42 ,,Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztrôl, s akkor hiszünk neki. 43 Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.'' 44 Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevôk is. Jézus halála 45 A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. 46 Kilenc óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: ,,Éli, Éli, lamma szabaktani?'' Vagyis: ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?'' 47 Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: ,,Illést hívja.'' 48 Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra és inni adott neki. 49 A többiek meg így beszéltek: ,,Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.'' 50 Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét. Csodák Jézus halálakor 51 Erre a templom függönye kettéhasadt, felülrôl egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, 52 sírok nyíltak meg és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53 Feltámadása után elôjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. 54 A százados és a többiek is, akik Jézust ôrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: ,,Ez valóban Isten Fia volt'' -- mondták. 55 Messzirôl több asszony figyelte, mi történik, olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. 56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja. Jézus temetése 57 Amikor már estére járt az idô, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. 58 Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. 59 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60 s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített és elment. 61 Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. 62 Másnap, a készület napjának elmúltával a fôpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál 63 és figyelmeztették: ,,Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. 64 Rendeld hát el, hogy harmadnapig ôrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az elôbbinél.'' 65 ,,Van ôrségetek -- válaszolta Pilátus --, menjetek, ôrizzétek magatok, ahogy csak tudjátok!'' 66 Erre elmentek, lepecsételték a követ, és ôrséget állítottak a sírhoz. 28. fejezet Jézus feltámadása 1 Szombat elmúltával, a hét elsô napjának hajnalán Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. 2 Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala leszállt az égbôl, odament, elhengerítette a követ és ráült. 3 Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. 4 Az ôrök remegtek tôle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. 5 Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: ,,Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. 6 Nincs itt. Feltámadt, ahogy elôre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! 7 Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból elôttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.'' Jézus megjelenik az asszonyoknak 8 Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. 9 Egyszerre csak Jézus jött velük szemben s így köszöntötte ôket: ,,Üdv nektek!'' Odafutottak, leborultak elôtte és átkarolták a lábát. 10 Jézus így szólt: ,,Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.'' Az ôrség kioktatása 11 ,,Még úton voltak, amikor néhány ôr bement a városba és jelentette a fôpapoknak a történteket. 12 Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak 13 és meghagyják nekik: ,,Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. 14 Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.'' 15 Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók közt. Az apostolok küldetése 16 A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte ôket. 17 ,,Amint meglátták, leborultak elôtte, bár néhányan kételkedtek. 18 Jézus odalépett hozzájuk és így szólt: ,,Én kaptam minden hatalmat égen és földön. 19 Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg ôket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, 20 és tanítsátok meg ôket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.'' ======================================================================== Krisztus szenvedéstörténete Szent Márk evangéliuma szerint 14. fejezet Elhatározzák Jézus halálát 1 Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe elôtt a fôpapok és írástudók arról tanácskoztak, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék. 2 Egy dologban megállapodtak: ,,Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!'' A betániai vacsora 3 Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte. 4 Némelyek bosszankodtak magukban: ,,Miért kell a kenetet így pazarolni? 5 Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt.'' És szemrehányást tettek az asszonynak. 6 Jézus azonban ezt mondta: ,,Hagyjátok. Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem? 7 Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem maradok mindig veletek. 8 Azt tette, ami telt tôle. Elôre megkente testemet a temetésre. 9 Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ô tettérôl is megemlékeznek.'' Júdás árulása 10 Iskarióti Júdás, egy a tizenkettô közül elment a fôpaphoz, hogy elárulja. 11 Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvezô alkalmat, hogy kezükre adhassa. Az utolsó vacsora elôkészítése 12 A kovásztalan kenyér elsô napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: ,,Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az elôkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?'' 13 Erre elküldte két tanítványát: ,,Menjetek a városba -- mondta. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivô emberrel. Szegôdjetek a nyomába, 14 aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom? 15 Ô majd mutat nektek egy étkezésre berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el.'' 16 A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát. Jézus bejelenti Júdás árulását 17 Amikor beesteledett, odament a tizenkettôvel. 18 Az asztalnál vacsora közben Jézus kijelentette: ,,Bizony mondom nektek, egyiketek elárul engem, egy, aki eszik velem.'' 19 Elszomorodtak és sorra kérdezték: ,,Csak nem én?'' 20 Így válaszolt: ,,Tizenkettôtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. 21 Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.'' Az oltáriszentség alapítása 22 Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: ,,Vegyétek, ez az én testem.'' 23 Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belôle. 24 Ô pedig így szólt: ,,Ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak. 25 Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szôlô termésébôl addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában.'' Péter tagadásának megjövendölése 26 Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák- hegyére. 27 Ott Jézus megmondta: ,,Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok. 28 De feltámadásom után majd elôttetek megyek Galileába.'' 29 Péter erôsködött: ,,Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem. 30 Jézus csak ennyit mondott: ,,Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielôtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz.'' 31 Erre még jobban fogadkozott: ,,Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg.'' Ugyanígy fogadkoztak a többiek is. Jézus halálküzdelme 32 Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: ,,Üljetek itt le, amíg imádkozom.'' 33 Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrôdni. 34 Majd így szólt hozzájuk: ,,Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!'' 35 Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. 36 Abba, Atyám! -- fohászkodott --, te mindent megtehetsz. Vedd el tôlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te.'' 37 Visszament hozzájuk, de alva találta ôket. Megszólította Pétert: ,,Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? 38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértés be ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.'' 39 Megint elvonult és elôbbi szavait ismételve tovább imádkozott. 40 Visszatérve újra alva találta ôket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek. 41 Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: ,,Még mindig alusztok és pihentek? 42 Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Nézzétek, ott jön az áruló!'' Jézus elfogatása 43 Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettô közül s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a fôpapok, írástudók és vének küldtek ki. 44 Az áruló így adott jelt: ,,Akit megcsókolok, ô az. Fogjátok el és vezessétek el biztos ôrizet alatt!'' 45 Odaérve rögtön Jézushoz lépett: ,,Mester'' -- szólt és megcsókolta. 46 Erre rátették kezüket és elfogták. 47 Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a fôpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét. 48 Jézus így szólt hozzájuk: ,,Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. 49 Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie.'' 50 Erre mindenki magára hagyta és elmenekült. 51 Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, 52 otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül futott. Jézus Kaifás elôtt 53 Jézust a fôpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a fôpapok, vének és írástudók. 54 Péter messzirôl követte, egészen be a fôpap udvarába. Ott az ôrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél. 55 A fôpapok és az egész fôtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. 56 Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett. 57 Ekkor néhányan felálltak s ezt a hamis tanúságot tették ellene: 58 ,,Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot és három nap alatt másikat építek, amely már nem emberi kéznek lesz alkotása.'' 59 De vallomásuk így sem vágott egybe. 60 Erre középre állt a fôpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: ,,Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?'' 61 De ô hallgatott és nem felelt semmit. A fôpap újra megkérdezte: ,,Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?'' 62 Jézus így válaszolt: ,,Én vagyok. Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható hatalmának jobbján és eljön az ég felhôin.'' 63 A fôpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: ,,Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?'' Mind méltónak ítélték a halálra. 65 Ekkor némelyek leköpdösték, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: ,,Találd el, ki az!'' Még az ôrség tagjai is arcul verték. Péter megtagadja Jézust 66 Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a fôpap egyik szolgálója. 67 Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: ,,Te is a názáreti Jézussal jártál.'' 68 De ô tagadta: ,,Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.'' Ezzel kiment az elôcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas. 69 A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: ,,Ez is közülük való.'' 70 Ô megint tagadta. Nemsokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: ,,Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.'' 71 Erre átkozódni és esküdözni kezdett: ,,Nem ismerem azt az embert, akirôl beszéltek.'' 72 A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: ,,Mielôtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg.'' És könnyekre fakadt. 15. fejezet Jézus Pilátus elôtt 1 Reggel a fôpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész fôtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus megkérdezte: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' ,,Magad mondod'' -- válaszolta. 3 A fôpapok sok vádat felhoztak ellene. 4 Pilátus újra megkérdezte: ,,Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!'' 5 Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust. 6 Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tôle. 7 Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. 8 Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. 9 Pilátus megkérdezte: ,,Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?'' 10 Mert tudta, hogy a fôpapok csak irigységbôl adták kezére. 11 Ám a fôpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. 12 Pilátus ismét megkérdezte: ,,Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?'' 13 Azok újra ezt kiáltozták: ,,Keresztre vele!'' 14 Pilátus folytatta: ,,Mi rosszat tett?'' Azok annál hangosabban kiáltották: ,,Keresztre vele!'' 15 Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. Jézus kigúnyolása 16 A katonák bekísérték a palota belsejébe, a pretoriumba, és egybehívták az egész helyôrséget. 17 Bíborba öltöztették, tövisbôl font koszorút tettek a fejére, 18 és így köszöntötték: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' 19 A fejét náddal verték, leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak elôtte. 20 Azután, hogy így kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját adták rá. A keresztre feszítés Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék. 21 Az egyik arra menô embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufus apját, aki éppen a mezôrôl jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 22 Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponyák hegyét jelenti. 23 Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el. 24 Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. 25 Három óra volt, amikor keresztre feszítették. 26 Az elítélésének okát jelzô táblára ezt írták: A zsidók királya. 27 Vele együtt két gonosztevôt is fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felôl. 28 Így beteljesedett az Írás: A gonoszok közé sorolták. 29 Az arra menôk káromolták, csóválták a fejüket s mondogatták: ,,Te, aki lerombolod a templomot és három nap alatt felépíted, 30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztrôl.'' 31 A fôpapok és írástudók szintén gúnyolódtak ilyen kijelentésekkel: ,,Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. 32 A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztrôl a szemünk láttára, s akkor hiszünk.'' Gyalázták azok is, akiket vele együtt fölfeszítettek. 33 Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. 34 Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: ,,Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?'' Ez annyit jelent: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el?'' 35 Az ott állók közül néhányan hallották és megjegyezték: ,,Illést hívja.'' 36 Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. ,,Hadd lássuk -- mondta --, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!'' 37 Jézus hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét. 38 A templom függönye ekkor kettéhasadt felülrôl egészen az aljáig. 39 Mikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: ,,Ez az ember valóban az Isten Fia volt.'' 40 Asszonyok is álltak ott, és messzirôl nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalóme. 41 Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Jézus temetése 42 Amikor esteledett -- elôkészület napja, azaz szombat elôtt való nap volt --, 43 jött egy elôkelô tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét. 44 Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban meghalt-e. 45 Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet. 46 Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztrôl, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített. 47 Mária Magdolna és Mária, József anyja meg figyelték, hogy hová temette. 16. fejezet Jézus feltámadása 1 Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. 2 A hét elsô napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. 3 Egymás közt így beszélgettek: ,,Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elôl?'' 4 De amikor odanéztek, látták, hogy a kô el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. 5 Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. 6 De az megszólította ôket: ,,Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek itt a hely ahová tették! 7 De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Elôttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.'' 8 Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erôt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmirôl. Jézus megjelenései 9 Miután a hét elsô napjának reggelén feltámadt, elôször Mária Magdolnának jelent meg, akibôl a hét ördögöt kiűzte. 10 Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. 11 Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. 12 Ezután idegen alakban megjelent kettônek közülük útközben, amikor vidékre mentek. 13 Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. 14 Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívüségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. Az apostolok küldetése 15 Aztán így szólt hozzájuk: ,,Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16 Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. 17 ,,Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, 18 kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.'' A mennybemenetel 19 Urunk Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, 20 ôk meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta. ======================================================================== Jézus szenvedéstörténete Szent Lukács evangéliuma szerint 22. fejezet Júdás árulása 1 Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét. 2 A fôpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptôl. 3 A sátán hatalmába kerítette a karióti Júdást, a tizenkettô közül az egyiket. 4 Elment, hogy megbeszélje a fôpapokkal meg a templomôrség vezetôivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni. 5 Ezek örömmel fogadták, és pénzt ígértek neki. 6 Megegyezett velük, és kereste a kedvezô alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik. Az utolsó vacsora elôkészítése 7 Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt. 8 Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: ,,Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük.'' 9 ,,Hol készítsük el?'' -- kérdezték. 10 ,,Menjetek a városba -- felelte --, ott találkoztok egy vizeskorsót vivô emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy, 11 s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: Hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem? 12 És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el. 13 Elmentek s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. Az Oltáriszentség alapítása 14 Amint elérkezett az óra, asztalhoz ült a tizenkét apostollal együtt. 15 Így szólt hozzájuk: ,,Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielôtt szenvedek. 16 Mondom nektek, többé nem eszem a húsvéti vacsorát, míg be nem teljesedik az Isten országában.'' 17 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: 18 ,,Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szôlô termésébôl addig, amíg el nem jön az Isten országa.'' 19 Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.'' 20 Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta: ,,Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. 21 De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. 22 Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja.'' 23 Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz. Tanítás az alázatosságról 24 Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. 25 Erre ezt mondta nekik: ,,A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevô úrnak hívatják magukat. 26 Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. 27 Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. 28 Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. 29 Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, 30 hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. Péter tagadásának megjövendölése 31 Simon, Simon, a sátán hatalmat kért magának fölöttetek, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. 32 De imádkoztam érted, nehogy meginogj a hitedben. Amikor megtérsz, te erôsíted majd meg testvéreidet. ,,Uram -- felelte --, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sôt még a halálba is kövesselek.'' 34 Ô azonban így válaszolt: ,,Péter, mondom neked, mielôtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.'' 35 Aztán tovább beszélt hozzájuk: ,,Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?'' ,,Semmiben -- felelték. 36 ,,Most azonban, --folytatta -- akinek van erszénye, vegye elô, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját és vegyen rajta kardot. 37 Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A Gonosztevôk közé számították. Sorsom beteljesedik.'' 38 ,,Uram -- mondták --, nézd van itt két kard!'' Erre csak annyit mondott: ,,Elég.'' Ima a Getszemáni kertben 39 Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák hegyére. A tanítványok is elkísérték. 40 Amikor odaért, kérte ôket: ,,Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek.'' 41 Aztán odébbment úgy egy kôhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: 42 Atyám, ha akarod kerüljön el ez a kehely. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied.'' 43 Megjelent neki az égbôl egy angyal és megerôsítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. 44 Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. 45 Aztán abbahagyta az imát és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. 46 Rájuk szólt: ,,Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!' Jézus elfogatása 47 Mielôtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettô közül. Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 48 Jézus megkérdezte: ,Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?'' 49 Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: ,,Uram kardot rántsunk ellenük?'' 50 Egyikük mindjárt le is sújtott a fôpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. 51 De Jézus leintette: ,,Hagyjátok, elég!'' Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította. 52 Az ellene kivonult fôpapoknak, a templomôrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: ,,Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal! 53 Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.'' Péter tagadása 54 Elfogták és a fôpap házába vitték. Péter messzirôl kísérte. 55 Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült. 56 Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: ,,Ez is vele volt.'' 57 De tagadta: ,,Asszony, nem is ismerem.'' 58 Nem sokkal ezután egy másik vette észre: ,,Te is közéjük tartozol'' -- szólt neki. Péter tiltakozott: ,,Ember, nem tartozom.'' 59 Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: ,,De igen, ez is vele volt, hiszen galileai.'' 60 ,,Ember -- tagadta újra Péter -- nem tudom, mit beszélsz.'' Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. 61 Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre, Péternek eszébe jutott, mit mondott az Úr: ,,Mielôtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.'' 62 Kiment és keserves sírásra fakadt. Jézus kicsúfolása 63 Az emberek, akik ôrizték, csúfot űztek belôle és bántalmazták. 64 Befödték a fejét és kérdezgették: ,,Találd el, ki ütött meg?'' 65 És mindenféle szitkokat szórtak rá. Jézus a fôtanács elôtt 66 Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a fôpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították. 67 ,,Ha te vagy a Messiás'' -- szólították fel --, mondd meg nekünk.'' Így válaszolt rá: ,,Ha megmondom is, nem hiszitek el. 68 Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. 69 De az Emberfia mostantól fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.'' 70 Erre egyszerre közbevágtak: ,,Tehát te vagy az Isten Fia?'' Ô pedig ezt mondta nekik: ,,Ti mondjátok, hogy én vagyok.'' 71 ,,Mi szükségünk van még tanúkra? -- mondták erre. Magunk hallottuk a saját szájából.'' 23. fejezet Jézus Pilátus elôtt 1 Ezzel fölkerekedett az összeverôdött nép, és Pilátushoz kísérték. 2 Ott vádolni kezdték: ,,Azt tapasztaltuk -- mondták --, hogy tévútra vezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ô a Messiás király.'' 3 Pilátus megkérdezte tôle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' ,,Magad mondod'' -- felelte. 4 Pilátus erre kijelentette a fôpapoknak és a népnek: ,,Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek'' 5 De azok erôsködtek: ,,Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Judeáig.'' Jézus Heródes Antipás elôtt 6 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. 7 Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott. 8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felôle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. 9 Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre. 10 A fôpapok és írástudók is elmentek, és hevesen vádolták. 11 Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belôle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. 12 Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelôtt haragban voltak. Jézus elítélése 13 Pilátus ismét összehívta a fôpapokat, a véneket és a népet 14 s így szólt hozzájuk: ,,Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. 15 És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. 16 Megfenyítem hát és szabadon bocsátom.'' 17 Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot. 18 Az egész nép ezt ordította: ,,Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!'' 19 A városban lázadás tört ki és gyilkosság fordult elô, Barabás emiatt került börtönbe. 20 Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21 De tovább ordítoztak: ,,Keresztre! Keresztre vele!'' 22 Harmadszor is megkérdezte: ,,De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért kereszthalálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.'' 23 De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. 24 Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. 25 Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint. A keresztút 26 Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezôrôl tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27 Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. 28 Jézus hozzájuk fordult: ,,Jeruzsálem leányai -- mondta nekik --, ne engem sírassatok. Inkább magatokat sírassátok és gyermekeiteket, 29 mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddôk, akik nem szültek, nem szoptattak. 30 Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! 31 Mert ha a zöldellô fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?'' Jézus a kereszten 32 Két kivégzésre ítélt gonosztevôt is vittek vele. 33 Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevôket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. 34 Jézus pedig mondta: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.'' Ruháján sorsot vetve megosztoztak. 35 A nép bámészkodott, a fôtanács tagjai gúnyolódtak: ,,Másokat megmentett -- mondták --, most mentse meg magát, ha ô a Messiás, az Isten választottja! 36 Gúnyt űztek belôle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: 37 ,,Ha te vagy a zsidók királya, segíts magadon!'' -- mondták. 38 Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók királya. 39 Az egyik fölfeszített gonosztevô káromolta: ,,Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.'' 40 A másik rászólt: ,,Nem félsz az Istentôl? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. 41 Mi legalább tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ez nem csinált semmit.'' 42 Aztán hozzá fordult: ,,Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljön uralmad.'' 43 Ezt válaszolta neki: ,,Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.'' Jézus halála 44 A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön s egészen a kilencedik óráig tartott. 45 A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. 46 Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'' E szavakkal kilehelte lelkét. 47 Amikor a százados a történteket látta, dicsôítette az Istent s azt mondta: ,,Ez az ember valóban igaz volt.'' 48 És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverôdött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. 49 Jézus ismerôsei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva nézték. Jézus temetése 50 Volt egy József nevű derék és igaz férfi, Judea Arimatea nevű városából származott és maga is várta az Isten országát. 51 Tagja volt a tanácsnak, de nem értett egyet a határozattal és az eljárással. 52 Ez elment Pilátushoz és elkérte Jézus testét. 53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki. 54 A készület napja volt, a szombat már beállóban. 55 A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. 56 Hazatérôben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték. 24. fejezet Jézus feltámadása 1 A hét elsô napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az elôkészített illatszereket is. 2 A kô el volt a sírtól hengerítve. 3 Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. 4 Még fel sem ocsúdtak meglepetésükbôl, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. 5 Ijedtükben a földre szegezôdött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: ,,Miért keresitek az élôt a halottak között? 6 Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: 7 ,,Az Emberfiának -- mondta -- a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.'' 8 Erre eszükbe jutottak e szavai. 9 A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. 10 Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, 11 de azok üres fecsegésnek tartották és nem hittek nekik. 12 Péter mégis menten a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament és igen elámult a történteken. ======================================================================== Jézus szenvedéstörténete Szent János evangéliuma szerint 18. fejezet Jézus elfogatása 1 Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. 2 Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. 3 Júdás kapott egy csapat katonát, a fôpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. 4 Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát és megszólította ôket: ,,Kit kerestek?'' 5 ,,A názáreti Jézust'' -- felelték. Jézus megmondta nekik: ,,Én vagyok.'' Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. 6 Amikor azt mondta: ,,Én vagyok'', meghátráltak és földre rogytak. 7 Jézus ezért újra megkérdezte: ,,Kit kerestek?'' ,,A názáreti Jézust'' -- felelték. 8 Erre Jézus így folytatta: ,,Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el.'' 9 Így beteljesedett, amit mondott: ,,Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.'' 10 Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a fôpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. 11 Jézus rászólt Péterre: ,,Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem!'' Jézus Annás és Kaifás elôtt 12 A csapat parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. 13 Elôször Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendôben Kaifás volt a fôpap, 14 ô adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: ,,Jobb, ha egy ember hal meg a népért.'' 15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerôse volt a fôpapnak, bejutott Jézussal a fôpap udvarára, 16 Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerôse volt a fôpapnak, kijött és szólt a kapuban ôrködô lánynak, és bevitte Pétert. 17 A kapunál ôrködô szolgáló megkérdezte: ,,Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?'' ,,Nem vagyok'' -- felelte. 18 A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni. 19 A fôpap a tanítványai és a tanítása felôl faggatta Jézust. 20 Jézus ezt felelte neki: ,,Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. 21 Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ôk tudják, mit tanítottam.'' 22 E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: ,,Így felelsz-e a fôpapnak?'' 23 Jézus csak ennyit mondott: ,,Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?'' 24 Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás fôpaphoz. 25 Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tôle: ,,Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?'' De tagadta: ,,Nem vagyok.'' 26 A fôpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: ,,De hisz ott láttalak vele a kertben.'' 27 Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas. Jézus Pilátus elôtt 28 Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. 29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tôlükˇ ,,Mivel vádoljátok ezt az embert?'' 30 ,,Ha nem volna gonosztevô -- felelték --, nem hoztuk volna eléd.'' 31 Pilátus szabadkozott: ,,Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!'' De a zsidók nem tágítottak. Nekünk senkit sem szabad megölnünk.'' 32 Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg. 33 Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tôle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' 34 Jézus ezt felelte: ,,Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?'' 35 ,,Hát zsidó vagyok én?'' -- tört ki Pilátus. Saját néped és a fôpapok adtak kezemre. Mit tettél? 36 Jézus így válaszolt: ,,Az én országom nem ebbôl a világból való. Ha ebbôl a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.'' 37 Pilátus közbeszólt: ,,Tehát király vagy?'' Te mondod, hogy király vagyok -- mondta Jézus. Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.'' 38 Pilátus ezt mondta: ,,Mi az igazság?'' E szavakkal újra kiment a zsidókhoz és kijelentette: ,,Én nem találom semmiben bűnösnek. 39 De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?'' 40 Erre újra kiabálni kezdtek: ,,Ne ôt, hanem Barabást!'' Barabás rabló volt. 19. fejezet 1 Erre Pilátus elôhozatta Jézust és megostoroztatta. 2 A katonák tövisbôl koszorút fontak, a fejére tették és bíborszínű köntöst adtak rá. 3 Aztán elé járultak és így gúnyolták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' Majd arcul ütötték. 4 Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: ,,Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek.'' 5 Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: ,,Íme, az ember!'' 6 Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: ,,Keresztre vele, keresztre vele!'' Pilátus ismét szabadkozott: ,,Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek.'' 7 De a zsidók nem tágítottak: ,,Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!'' 8 Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. 9 Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: ,,Honnan való vagy?'' Jézus nem válaszolt neki. 10 Pilátus kérdôre vonta: ,,Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?'' 11 Jézus csak ennyit mondott: ,,Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülrôl nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne.'' Jézus halálra ítélése 12 Ettôl fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetôztek: ,,Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!'' 13 E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. 14 Húsvét elôkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: ,,Nézzétek, a királyotok!'' 15 De újra elkezdtek ordítani: ,,Halál rá! Halál rá, keresztre vele!'' Pilátus megkérdezte: ,,Keresztre feszíttessem a királyotokat?'' De a fôpapok tiltakoztak: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!'' 16 Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre. A keresztre feszítés Ezzel átvették Jézust. 17 Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. 18 Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felôl, Jézust meg középen. 19 Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erôsíttette. Ez volt a felirat: ,,A názáreti Jézus, a zsidók királya!'' 20 A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. 21 A zsidó fôpapok azért kérték Pilátust: ,,Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.'' 22 De Pilátus azt felelte: ,,Amit írtam, azt megírtam!'' Sorsot vetnek Jézus ruhájára 23 Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szôve. 24 Ezért megegyeztek egymás közt: ,,Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.'' Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek. Jézus anyja 25 Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. 26 Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: ,,Asszony, nézd, a fiad!'' 27 Aztán a tanítványhoz fordult: ,,Nézd, az anyád!'' Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány. Jézus halála 28 Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: ,,Szomjazom!'' 29 Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. 30 Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: ,,Beteljesedett!'' Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét. Megnyitják Jézus oldalát 31 Az elôkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le ôket a keresztrôl, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. 32 El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. 33 Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem 34 az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belôle. 35 Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36 Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontját ne törjétek!'' 37 Vagy egy másik helyen: ,,Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.'' Jézus temetése 38 Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. 39 Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. 40 Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. 41 Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. 42 Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust. 20. fejezet Az üres sír 1 A hét elsô napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. 2 Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.'' 3 Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. 4 Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. 5 Benézett s látta a gyolcsot, de nem ment be. 6 Nem sokkal késôbb Péter is odaért, bement a sírba, s ô is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendôt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. 8 Most már a másik tanítvány is bement, aki elôször ért oda a sírhoz. Látta és hitt. 9 Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. 10 Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez. Jézus megjelenik Mária Magdolnának 11 Mária ott állt a sír elôtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. 12 Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtôl, a másik lábtól. 13 Megszólították: ,,Asszony, miért sírsz?'' ,,Mert elvitték Uramat -- felelte --, s nem tudom, hová tették.'' 14 ,,E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. 15 Jézus megkérdezte: ,,Asszony, miért sírsz? Kit keresel?'' Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: ,,Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.'' 16 Jézus most nevén szólította: ,,Mária!'' Erre megfordult, s csak ennyit mondott: ,,Rabboni'', ami annyit jelent, mint ,,Mester''. 17 Jézus ezt mondta neki: ,,Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.'' 18 Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: ,,Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.'' Jézus megjelenik a tanítványoknak 19 Amikor beesteledett, még a hét elsô napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte ôket: ,,Békesség nektek!'' 20 E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. 21 Jézus megismételte: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' 22 Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: ,,Vegyétek a Szentlelket! 23 Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.'' 24 A tizenkettô közül az egyik, Tamás vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. 25 A tanítványok elmondták: ,,Láttuk az Urat!'' De kételkedett: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.'' 26 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen és köszöntötte ôket: ,,Békesség nektek!'' 27 Aztán Tamáshoz fordult: ,,Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívô!'' 28 Tamás fölkiáltott: ,,Én Uram, és Istenem!'' 29 Jézus csak ennyit mondott: ,,Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.'' 30 Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai elôtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. 31 Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyetek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen benne. ======================================================================== Ószövetségi idézetek és utalások a szenvedéstörténetben Az Egyház nagypéntekre és húsvétra vonatkozó hitének valószínűleg az a legrégibb ránk maradt megfogalmazása, amelyet Szent Pál jegyzett föl az 1Kor 15,3-5-ben: ,,Krisztus meghalt bűneinkért az írások szerint, eltemették és föltámadt a harmadik napon az írások szerint, megjelent Kéfásnak majd a tizenkettônek...'' Ezt a mondatot nem maga Pál fogalmazta, hanem közismert s közhasználatban levô hitvallási formulaként idézte. Érdemes megfigyelnünk, hogy az események rögzítéséhez (,,meghalt, eltemették, föltámadt, megjelent'') már itt hozzákapcsolódott azok teológiai értelmezése is, mégpedig legszembeszökôbben két határozóval: az egyik a bűneinkért szó, amely Jézus halálának céljára, illetôleg eredményére utal, arra, hogy Jézus halálával megváltott minket a bűnbôl. A másik az ,,az írások szerint'' szókapcsolat, amely viszont azt tanúsítja, hogy ami Jézussal történt, az nem Isten szándékainak összeomlását, nem Isten vereségét jelenti, hanem épp ellenkezôleg azoknak végsô, váratlan beteljesedését. Ez az utóbbi gondolat az apostoli Egyház számára legalább olyan fontos volt, mint az elôbbi. Az Apostolok cselekedeteiben olvasható prédikációk, amelyekben valószínűleg az ôsegyház igehirdetésének történeti szempontból is megbízható emlékei maradtak ránk, a ,,bűneinkért'' gondolatot még nem juttatják érvényre, de azt hangsúlyozzák, hogy Jézus ,,Isten elôretudásának pontosan kicövekelt tervei szerint'' került azoknak kezébe, akik aztán halálra adták (2,23). ,,Isten elôre meghirdette minden prófétájának szája által, hogy az ô Krisztusa szenvedni fog, s (ezt a szándékát) így be is teljesítette'' (3,18). Ha erre gondolunk, jobban megértjük, miért van olyan sok ószövetségi idézet és utalás a szenvedéstörténetben, vagyis az evangéliumoknak azokban a szakaszaiban, amelyek Jézus elfogatását, kihallgatását, meghurcoltatását és megfeszíttetését beszélik el. Ezeket az idézeteket mi, huszadik századi olvasók sokszor csak terhes díszítô elemnek látjuk. Pedig a mai költô is távlatokat tud nyitni verse mögé hasonló idézet- s utalás-sorozattal. Olvassuk például Babits versét, A könnytelenek könnyeit: Szakadjatok ki, bús szavak! Sem élet, sem halál: egy ôrült nemzet eleven megnyílt sírjában áll. Már a versforma is a Szózatot idézi, de a tizenhét szakaszos költemény fontos szavakkal, szókapcsolatokkal újra és újra valóságosan ráfut Vörösmarty szövegére. S ez nem fölösleges dísz, ünnepélyesség, hanem Babits legfôbb költôi mondanivalójának kifejezôje. Ilyesféle a helyzet a szenvedéstörténet (s általában a Biblia) idézeteivel, utalásaival kapcsolatban is. Sôt a szenvedéstörténetben nemegyszer egyenest az látszik valószínűnek, hogy nem az idézeteket ,,hordták rá'' díszítô-értelmezô elemként egy már korábban meglevô passió-történetre, hanem megfordítva. Elôbb lehetett egy idézetgyűjtemény, amely egyszerűen fölsorolta az Ószövetségnek a szenvedô igazra, Isten-emberére vonatkozó néhány passzusát, s ezeket nem Jézus szenvedésének egyik vagy másik mozzanatára vonatkoztatta, hanem általában kijelentette róluk, hogy a nagycsütörtök estétôl nagypéntek délutánig tartó eseménysorban beteljesedtek. Csak késôbb építették föl a mai, folyamatos elbeszéléssé kerekedô passió-történetet; talán nem is mindig tényleges történeti emlékek alapján, hanem inkább ezeknek az idézeteknek sorozatából. Jézus szenvedését és halálát nem közvetlenül, hanem ezeknek az ószövetségi idézeteknek tükrében akarta át- meg átelmélkedni az apostoli Egyház, mert fôként az érdekelte, hogy mi történt nagypénteken, nem az, hogy hogyan játszódtak le ennek a világot fordító napnak eseményei. A szenvedô igazról szól például a 27. zsoltár, s így kezdôdik: ,,Világosságom és üdvösségem az Úr, kitôl félnék? Életem oltalmazója, kitôl rettegnék? Ha rámtörnek a gonoszok, hogy elveszítsenek, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak. És ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom.'' A 35. zsoltár elsô sorai pedig így hangzanak: ,,Szállj perbe, Uram, azokkal, akik velem vitáznak, gyôzd le azokat, akik ellenem harcolnak. Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj föl védelmemre. Vess lándzsát és dárdát üldözôim ellen. Mondd lelkemnek: Én vagyok üdvösséged! Vesszenek dicstelenül, akik életemre törnek, hátráljanak meg szégyenletesen, akik gonoszat forralnak ellenem.'' Ez a két zsoltárrészlet bizonyosan hatott annak a jelenetnek megfogalmazására, amelyben János Jézus elfogatását ábrázolja (18,1-9). Ha ezt összevetjük a szinoptikusoknál olvasható megfelelôjével, egyszeriben sajátos eltérésekre leszünk figyelmesek. Jánosnál ez a jelenet monumentálissá vált: Jézus ellen rómaiakból és zsidókból álló valóságos kis hadsereg vonul ki, amelynek Júdás nem is kalauza, hanem már-már vezére. Megérkezésükkor Jézus magához ragadja a kezdeményezést. Elôbb kérdez, aztán kinyilatkoztatja magát: ,,Én vagyok.'' Ez a bemutatkozás sokkal súlyosabb, mint gondolnánk: egész a Jahve névig villan, ô az ,,Aki Van''. S hogy valóban, arról az kezeskedik, hogy ez a bemutatkozó, kinyilatkoztató formula újra meg újra elôfordul a negyedik evangéliumban -- központban a 13,19-cel, amelyben a lábmosás után jelenti ki Jézus apostolainak: ,,Elôre megmondom, mielôtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy Én Vagyok.'' Magában az elfogatási jelenetben még egyszerű jelentkezésnek is tarthatnánk azt, amit Jézus kimond. De az ellene fölvonulók épp ennek a szónak hallatára ,,meghátráltak és a földre rogytak'', akárcsak a szorongatott igaz ellenségei a két idézett zsoltárrészben. Jézus most el is mehetne, de inkább ismétli a kérdést, a kijelentést, s fölszólítja a fegyvereseket, hogy ôt magát fogják el, de övéit engedjék szabadon. Ha azt gondolnánk, hogy a negyedik evangélium szerzôje ennek a jelenetnek megrajzolásakor mintegy helyesbíti a szinoptikusok beszámolóját, mondjuk, saját, pontosabb emlékei alapján, akkor aligha járnánk helyes nyomon. Épp az ószövetségi utalás árulja el, hogy János egyszerűen más vonatkozásrendszerbe állította be ezt a jelenetet, mint a szinoptikusok. Az isteni fönségben megnyilatkozó Üdvözítôvel szinte az egész hitetlen Kozmoszt állította szembe, azért volt szüksége a rómaiakra is. Ebben a képben aztán nincs helye a vérrel verejtékezô magányos órák vergôdô imádságának, amely mögött -- a szinoptikusoknál -- sajátos ószövetségi háttér áll: ,,Halálosan szomorú a lelkem'' (Mk 14,34 vö.: Zsolt 42,6 és Jón 4,9 a görögben: ,,jogosan szomorkodom mind a halálig''). Júdás csókjáról nem eshetik szó, hiszen Jézust nem kell keresni, egyértelműen kiválik apostolai közül. Elôkerül azonban itt is Simon Péter kardja, s egészen váratlanul a hozzá intézett figyelmeztetésben elôkerül a kehely-metafora is: ,,Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?'' (18,11). Ha megkérdeznék, hogy a két elfogatási jelenet közül melyik állhat közelebb a történelmi valósághoz, habozás nélkül a szinoptikusokéra szavaznánk. De valójában ez a kérdés nem egészen indokolt, s ez az ,,értékelés'' meglehetôsen félrevezetô. Az evangélisták itt sem arra törekedtek, hogy részleteiben megbízható beszámolót szerkesszenek a nagycsütörtök este eseményeirôl, hanem egyszerűen azt akarták szemünk elé állítani, hogy Jézus szenvedéstörténetében -- egészben véve -- azok az ószövetségi jövendölések teljesedtek be, amelyek a szenvedô igazról, Isten- emberérôl szólnak. Illetôleg még pontosabban: hogy Jézus szenvedése beleillik ezeknek a ,,passióknak'' sorába, beteljesedett benne az a ,,vonal'', amelyet maga az Ószövetség nem is föltétlenül tekintett prófetikus jellegűnek, s nem vonatkoztatott a Messiásra. János ért ahhoz, hogy már a szenvedés eseményein is átcsillantsa a megdicsôülés diadalfényét. Ezt teszi az elôbb elemzett elfogatási jelenetben is. Ez az ábrázolás aligha felel meg a történelmi valóságnak, de mégsem indokolatlan, hiszen a passióra húsvét következett, s ez a ,,diadalfény'' a húsvét ragyogásának elôvételezôje. Aki nem a részletek igazságát keresi, hanem az egészét, az megteheti, hogy már a Getszemániban úgy állítsa elénk Jézust, mint aki gyôzelmi útra indul. Miért érdemes mindezt tudnunk s újra meg újra meggondolnunk a szenvedéstörténet olvasása közben? Ma megszoktuk a direkt ábrázolást, a sajtó, a televízió, vagy akár a képzôművészet, a film meg az irodalom dokumentatív pontossággal szembesít az emberi fájdalommal, megaláztatással. A Szentírás nem erre törekszik. Nem mintha elborzadna a látványtól, vagy meg akarná kerülni a témát. Amint a misében megcsodálja Pilinszky János ,,a papok csillagmozgását, a ministránsok gyerekes fegyelmét... és a szépen hímzett ruhákat'', s azt mondja, hogy ,,a világnak talán legvéresebb drámáját egyedül ezzel a tiszta ellentmondással lehetséges fölidézni'', ugyanúgy a szenvedéstörténet is áttételekkel dolgozik, tiszteletbôl az esemény s az emberi szív fölfogó képessége iránt. A szenvedéstörténetet nem egyszeri, ,,szívszakasztó'' olvasmánynak szánták, hanem a hívô ember s az Egyház életét végigkísérô olvasnivalónak, amely épp tartózkodásában alkalmas arra, hogy akár naponta elôvegyük. Az sem érdektelen, hogy ez az elbeszélésmód eltéphetetlenül beleszövi Jézus szenvedéstörténetét az emberiség szenvedéstörténetébe. Emlékeztet arra, hogy Jézus a mi sebeinktôl sebesült, a mi halálunkat, keresztünket vállalta. Hiszen szenvedését, halálát olyan szavakkal lehet elmondani, amelyek eredetileg emberek kínjának, halálának elmondására szolgáltak. Nemcsak értünk halt meg, hanem velünk is, s ezzel a mi kínunkat, megtöretésünket is a megváltás eszközévé tette. (Jelenits István: Betű és lélek) ======================================================================== Salvifici Doloris (A szenvedés értelmérôl) II. János Pál pápa Salvifici Doloris kezdetű apostoli levele a Katolikus Egyház püspökeihez, papjaihoz, szerzetescsaládjaihoz ás hívôihez Az emberi szenvedés keresztény értelmérôl Fordította Mártonffy Marcell O.S.B. Szent István Társulat kiadása (1984, ISBN 963 360 376 5 VIII. kötet) I. Bevezetés 1. A szenvedés felfedezése 2. A szenvedés és az emberi természet 3. Az Egyház útja és a szenvedés 4. A szenvedés misztérium II. Az emberi szenvedés világa 5. A fizikai és az erkölcsi szenvedés 6. A szenvedés a Szentírásban 7. A szenvedés és a rossz 8. A személyes és kollektív szenvedés III. Mi a szenvedés értelme? 9. A szenvedés értelmének keresése: Jób 10. Jób barátainak válasza 11. Büntetés és próbatétel 12. A szenvedés és a megtérés 13. A szenvedés mélyebb értelme IV. Jézus Krisztusban a szeretet legyôzte a szenvedést 14. A szenvedés és a megváltás 15. Szabadulás a bűntôl és a haláltól 16. A szenvedés és Krisztus 17. Jövendölés a szenvedô Megváltóró 18. A jövendölés beteljesedése: Krisztus szenvedése V. Részesedésünk Krisztus szenvedésében 19. A szenvedés megváltást nyert 20. Részesedés Krisztus szenvdésében 21. A szenvedés misztériuma be van ágyazva a husvét misztériumába 23. Az erô a gyöngeségben 24. Szenvedés az Egyházért VI. A szenvedés Evangéliuma 25. Az üldözöttek szenvedése 26. A Krisztussal együtt szenvedôk 27. A szenvedôk erô forrásai VII. Az irgalmas szamaritánus 28. A felebarát szenvedése 29. Törôdés a szenvedôkkel 30. A szenvedés és a segítségnyújtás jótette VIII. Befejezés 31. A szenvedés természetfeletti érték Jegyzetek ======================================================================== Salvifici Doloris (A szenvedés értelmérôl) Tisztelendô Püspöktestvéreim! Krisztusban Kedves Testvéreim! Elsô rész Bevezetés A szenvedés felfedezése 1. Az üdvözítô szenvedés értelmét magyarázva Szent Pál ezt mondja: ,,Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedésébôl hiányzik, testének, az Egyháznak a javára''.[1] E szavak mintegy annak a hosszú útnak végén hangzanak el, amely az emberi történelemhez szorosan hozzátartozó, de Isten Igéjének fényével megvilágított szenvedéseken húzódik végig. A szavak a döntô felfedezés erejével hatnak, s e felfedezést öröm kíséri. Ezért írja az Apostol: ,,Örömmel szenvedek értetek''.[2] Az öröm a szenvedés értelmének feltárulásából fakad. A felismerés a legszemélyesebb módon Tarzuszi Pált, a szavak szerzôjét érinti, mégis minden emberre vonatkozik. Az Apostol megosztja velünk felfedezését, mert -- miként neki magának segítségére volt -- mindazokat, akikkel megosztja, a szenvedés üdvözítô értelmének belátására segítheti. A szenvedés és az emberi természet 2. A szenvedés témája -- épp üdvösségszerzô jelentôségénél fogva -- mélységesen összefügg az Egyház rendkívüli jubileumával, a megváltás évével.[3] Már ez a körülmény is világosan utal rá, milyen megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk a témának épp ebben az idôszakban. S ettôl eltekintve is mindenkit érintô kérdés, amely elkíséri az embert, a földrajzi szélesség vagy hosszúság bármely fokán él is. A szenvedés bizonyos értelemben együtt született világra az emberrel, fontos tehát, hogy újra meg újra foglalkozzunk vele. Ha Pál a Római levélben azt írta is, hogy ,,az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig'',[4] s ha az ember ismeri és átérzi is az ôt körülvevô élôvilág fájdalmait, mégis, amit mi a ,,szenvedés'' szóval jelölünk, kifejezetten az emberi természet lényegéhez tartozik. A szenvedés olyan mély, mint maga az ember, éppen mert feltárja az emberi mélységeket, sôt, valamiképpen túl is mutat rajtuk. Úgy véljük, a szenvedés az ember transzcendenciájához tartozik. Az ember ,,rendeltetése'' az, hogy számos területen meghaladja önmagát. Erre szól rejtett értelmű hivatása, e területek egyike a szenvedés. Az Egyház útja és a szenvedés 3. A szenvedés témája tehát különösen is igényli, hogy a megváltás évének összefüggésében szemléljük. Mindenekelôtt azért, mert a megváltás Krisztus keresztjében, azaz szenvedésében teljesedett be. S ugyanakkor a megváltás évében újra megfontoljuk a Redemptor Hominis enciklikában kifejezett igazságot: Krisztusban ,,minden ember az Egyház útjává lesz''.[5] Azt mondhatjuk, az ember mindenekelôtt akkor lesz az Egyház útjává, amikor életébe belép a szenvedés. Tudjuk, ez életének különbözô pillanataiban történik meg, számtalan módon, más- más mértékben. Mindenesetre a szenvedés -- ilyen vagy olyan formában - - elválaszthatatlan az ember földi életétôl. Mivel tehát az emberek földi életükben a szenvedés útját járják, az Egyháznak mindig -- s a megváltás évében talán különösen is -- ezen az úton kell találkoznia velük. Az Egyház Krisztus megváltó keresztjének misztériumából született. Az a feladata, hogy fôként a szenvedés útján keresse a találkozást az emberrel. Ebben a találkozásban ,,lesz az ember az Egyház útjává'', amely a legfontosabb utak egyike. A szenvedés misztérium 4. Ebbôl fakad a jelen -- a szenvedést szem elôtt tartó -- megfontolás is, épp a megváltás évében. Az emberi szenvedés együttérzést, tiszteletet, s a maga módján félelmet szül. A szenvedésben tehát sajátos, nagy misztériummal találjuk szemben magunkat. Ebbôl a minden emberi szenvedés iránt megnyilvánuló, különleges tiszteletbôl kell kiindulnia annak, amit itt lépésrôl lépésre kifejtünk, amit a szív mély szükségébôl s a hit követelményébôl fakadóan mondanunk kell. Mindenekelôtt e két mozgató erô közelít egymáshoz s találkozik egymással, amikor a szenvedés témáját tárgyaljuk. A szív szüksége tesz képessé arra, hogy legyôzzük a félelmet, s a hit követelménye -- amelyet többek közt Szent Pál imént idézett szavai is megfogalmaznak - - adja meg a szenvedés tartalmát. Ennek a hitnek nevében és erejében merjük érinteni azt, ami oly érinthetetlennek tűnik minden emberben: hiszen a szenvedô ember megközelíthetetlen titok marad. ======================================================================== Salvifici Doloris (A szenvedés értelmérôl) Második rész Az emberi szenvedés világa A fizikai és az erkölcsi szenvedés 5. A szenvedés a maga szubjektív vetületében, személyes tényként, az ember konkrét és megismételhetetlen belsô világába zárva kimondhatatlannak, közölhetetlennek tetszik. Mégis, ugyanakkor talán semmi nem igényli annyira, hogy szóljunk, elmélkedjünk róla, hogy nyílt problémának tekintsük, mint épp a szenvedés a maga ,,objektív valóságában''. Körülötte alapvetô kérdések tornyosulnak válaszra várva. Látjuk, nem csupán arról van itt szó, hogy leírjuk, mi a szenvedés. Más, a leírás szintjén túllépô kritériumok is szerepet játszanak. Ezekkel is számot kell vetnünk, amikor be akarunk hatolni az emberi szenvedés világába. Meglehet, az ember szenvedésének földjén a legismertebb területre az orvostudomány -- amely egyben a gyógyítás művészete -- vezet el. Ez képes legpontosabb azonosítására s egyben ellensúlyozására a ,,beavatkozás'' (a terápia) módszereivel. Ám ez csak egyetlen terület. Az emberi szenvedés sokkal tágabb, változatosabb, több irányba terjed ki. Az emberek különféleképp szenvednek, s ezek felismerésére az orvostudomány még legfejlettebb szakágaival együtt sem mindig képes. A szenvedés a betegségnél is szélesebb körű, összetettebb jelenség. Még mélyebbre gyökerezik, magának emberségünknek mélyére. Némi fogalmat a fizikai és az erkölcsi szenvedés megkülönböztetésével alkothatunk errôl. A különbségtétel alapja az emberi szenvedés kettôs területe. A testi és lelki összetevôre mutat rá, amelyek a legközvetlenebbül alá vannak vetve a szenvedésnek. Amennyiben bizonyos fokig rokon értelemben használjuk a ,,szenvedés'' és a ,,fájdalom'' szavakat: a fizikai szenvedés akkor jelenik meg, amikor valami módon ,,fáj a testünk'', míg az erkölcsi szenvedés ,,a lélek fájdalma''. Amikor errôl szólunk, spirituális természetű szenvedésre gondolunk, s nemcsak az erkölcsi vagy fizikai szenvedés lélektani kísérôjelenségeire. Az erkölcsi szenvedés tág területe és sokfélesége semmivel sem kisebb a fizikai fájdaloménál. Ugyanakkor talán a terápia kevésbé képes azonosítani és gyógyítani. A szenvedés a Szentírásban 6. A Szentírás a szenvedés nagy könyve. Elég, ha csupán néhány példát, helyzetet említünk az Ószövetségbôl, melyek a szenvedés, fôként az erkölcsi szenvedés jegyét viselik: halálveszély,[6] a gyermekek halála[7] -- különösen az elsôszülött és egyetlen fiúé[8] --, de ugyanígy az utódok hiánya,[9] vágyódás a haza után,[10] üldöztetés és ellenséges környezet,[11] a szenvedô ember kigúnyolása és kinevetése,[12] magány és elhagyatottság,[13] lelkifurdalás,[14] értetlenség afölött, miért megy jól a rosszak sora, és miért szenvednek az igazak,[15] a barátok és szomszédok hűtlensége és hálátlansága[16] s végül egy egész nemzet balsorsa.[17] Az Ószövetség az emberrôl mint pszichofizikai egészrôl szól, s az ,,erkölcsi'' szenvedéseket gyakran együtt szemléli azokkal a fájdalmakkal, amelyeket a test különbözô részei: a csontok,[18] a vesék,[19] a máj,[20] a belsô részek,[21] a szív[22] éreznek. Tagadhatatlan, hogy az erkölcsi szenvedéseknek szomatikus összetevôje is van, s hogy gyakorta kihatnak az egész test állapotára. A szenvedés és a rossz 7. Miként az idézett példákból látható, a Szentírás a különféleképpen átérzett fájdalmas helyzetek egész sorát vonultatja föl. E felsorolás persze nem meríti ki mindazt, amit a szenvedésrôl már elmondott s szüntelenül ismétel az egyes emberek élettörténetének -- íratlan -- könyve, s még inkább -- ennek fényénél -- az egész emberiség történelmének könyve. Azt mondhatnánk: az ember, ha valami rosszat tapasztal, mindig szenved; az Ószövetség szóhasználata szenvedés és rossz kapcsolatát magától értetôdôen azonosságnak fogja föl; nem is volt külön szava a ,,szenvedés'' jelölésére, hanem ,,rossznak'' mondott minden szenvedést.[23] Csak a görög nyelv, s vele az Újszövetség -- valamint az Ószövetség görög fordításai -- használja a pászkhó, 'úrrá lesz rajtam, érzést tapasztalok, szenvedek' igét. Ennek köszönhetô, hogy a szenvedés már nem azonosítható közvetlenül az (objektív) rosszal, hanem olyan helyzetre utal, amelyben az ember megtapasztalja a rosszat és e tapasztalat miatt szenvedi el a fájdalmat. Ennek természete egyszerre aktív és passzív (a patior igébôl). Metafizikai lényegét tekintve a szenvedés még akkor is passzív marad, ha az ember maga hívja ki, maga okozza a szenvedést. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a szenvedésben -- lélektani szempontból nézve -- nincs valami sajátos ,,aktivitás''. Mégpedig sokoldalú, szubjektív síkon különféleképp megnyilvánuló, fájdalmas, szomorú, csalódott, lesújtott vagy egyenesen kétségbeesett ,,aktivitás'', amely a szenvedés erôsségétôl, mélységétôl, valamint -- közvetett módon -- a szenvedô alany egész struktúrájától, sajátos érzékenységétôl függ. A szenvedés lélektani megjelenésének középpontjában a rossz megtapasztalása áll, ettôl szenved az ember. A szenvedés valósága tehát a rossz lényegére kérdez: mi a rossz? Ez a kérdés bizonyos értelemben elválaszthatatlan a szenvedés témájától. A keresztény válasz eltér attól, amit egynémely kulturális és vallási hagyomány ad. Ezek azt állítják, hogy a létezés rossz és meg kell szabadulni tôle. A kereszténység azt hirdeti, hogy a létezés alapvetôen jó, s vele együtt a létezôk is jók. Vallja a Teremtô jóságát s azt, hogy a teremtmények is jók. Az ember szenved ugyan a rossz miatt, de ez nem egyéb, mint a jó hiánya, korlátozott volta, eltorzulása. Úgy mondhatnánk: az ember azért szenved, mert nem részesül valamely jóban, bizonyos értelemben el van szakítva vagy önmagát fosztotta meg tôle. A legjobban akkor szenved, amikor -- a dolgok természetes rendje szerint -- része kellene, hogy legyen a jóban, s mégsincs. A keresztény gondolkodás a szenvedés valóságát a rosszal magyarázza. A rossz valamiképp mindig a lehetséges jóra utal. A személyes és kollektív szenvedés 8. Az emberi szenvedés sajátos, az emberrel szinte együtt létezô ,,világot'' alkot. A szenvedés világa, amely sok, sôt számtalan alanyra terjed ki, el van hintve az emberek között. Személyes szenvedéseik révén az emberek nemcsak kis részét képezik e ,,világnak'', hanem egyúttal bennük van, egyszeri módon személyükre korlátozódik ez a ,,világ''. De egybefonódik ezzel az emberek közti s a társadalmi kapcsolatok dimenziója is. A szenvedés világa mintegy önálló, zárt világ. A szenvedô emberek hasonlítanak egymásra: helyzetük rokonsága, közös, próbára tevô sorsuk révén, vagy mert mindnyájan megértésre és támogatásra szorulnak. S fôként a szüntelenül fölvetôdô kérdés miatt, amely a szenvedés értelmére irányul. Tehát, noha a szenvedés világa az egyes emberek közt oszlik el, egyedülálló kihívást is magában foglal, felhívást a közösségvállalásra és a szolidaritásra. Jelen elmélkedésünkben is ezt a kihívást igyekszünk szem elôtt tartani. Ha személyes s egyben kollektív jelentésével együtt gondolunk a szenvedés világára, lehetetlen nem észrevennünk azt a tényt, hogy az emberi létezés bizonyos idôszakaiban és területein e világ különös mértékben összesűrűsödik: így például természeti csapások, járványok, földindulások s különféle társadalmi katasztrófák esetében. Elég a rossz termésre s az ezzel járó -- vagy egyéb okból fellépô -- éhínségre gondolnunk. S végül: a háborúra. Errôl külön is szólnom kell. A két világháborúról, melyek közül az utóbbiban még nagyobb pusztítást végzett a halál, s még több emberi szenvedés halmozódott föl. Századunk második fele pedig -- mintegy jelen civilizációnk tévútjainak és vétségeinek arányában -- a nukleáris háború oly iszonyú fenyegetését hordozza magában, hogy korunkra nem gondolhatunk másként, mint a szenvedések minden eddigi mértéket túlszárnyaló felgyülemlésére, melynek következtében az emberiség elpusztíthatja önmagát. Úgy látszik, a szenvedés világa -- ahol a szenvedô alany végsô soron maga az ember -- korunkban talán minden más kort felülmúlóan ,,a világ szenvedésévé'' alakul át. Annak a világnak a szenvedésévé, amelyet az emberi munka eredményeként létrejött fejlôdés jobban átalakított, mint valaha, s egyúttal az ember tévedései és bűnei jobban veszélybe sodortak, mint valaha. ======================================================================== Salvifici Doloris (A szenvedés értelmérôl) Harmadik rész Mi a szenvedés értelme? Válaszkeresés A szenvedés értelmének keresése 9. Mind az egyes ember megtapasztalta összes szenvedés, mind a szenvedés egész világa mélyén elkerülhetetlenül vetôdik fel a kérdés: miért? Okát, indítékait, ugyanakkor célját, s végsôsoron értelmét kérdezzük. A kérdés nemcsak elkíséri az emberi szenvedést, hanem kifejezetten meghatározza emberi tartalmát: azt, amely által a szenvedés sajátosan emberi szenvedéssé válik. A fájdalom, különösen a fizikai, természetesen megszokott jelenség az állatvilágban is. De csak a szenvedô ember tudja, hogy szenved; csak ô kérdezi meg, miért. S emberként még keservesebben szenved, ha nem talál kielégítô választ. Nehéz kérdés ez, akárcsak a másik, vele rokon kérdés, az, amely a rosszra irányul. Miért van a rossz? Miért van rossz a világban? Amikor ezt kérdezzük, valamiképpen a szenvedésre is mindig rákérdezünk. Egyik is, másik is nehéz kérdés, ha ember teszi fel embernek, emberek embereknek; de akkor is, ha Istent kérdezi az ember. Az ember valójában nem a világnak szegezi kérdését -- noha a szenvedés sokszor a világból érkezik --, hanem Istennek, mint a világ Teremtôjének és Urának. Közismert, hogy e kérdezés során az ember számos csalódáshoz és konfliktushoz érkezik el Istennel való kapcsolatában. Az is megtörténik, hogy eljut magának Istennek a tagadásáig. Ugyanis, ha a világ létezése mintegy ráirányítja az ember lelki szemeit Isten létezésére, bölcsességére, hatalmára és nagyszerűségére -- a rossz és a szenvedés, olykor gyökeresen is, elhomályosítja ezt a képet, legtöbbször a bűntelen szenvedések s a bűnhôdés nélküli bűnök mindennapos drámájával. E körülmény tehát -- talán minden másnál jobban -- jelzi, mennyire fontos a szenvedés értelme után tudakozódnunk, s mily alaposan kell tárgyalnunk mind magát a kérdést, mind a rá adható lehetséges válaszokat. Jób barátainak válasza 10. Ezt a kérdést az ember szíve legmélyebb megrendülésével, döbbent és nyugtalan értelemmel is felteheti Istennek. Ô pedig várja és meghallgatja a kérdést, mint azt az ószövetségi kinyilatkoztatásban látjuk. A kérdés Jób könyvében fogalmazódott meg a legélesebben. Ismerjük ennek az igaz embernek történetét. Semmi bűnt sem követett el, mégis megszámlálhatatlan szenvedéseket kell kiállnia. Elveszíti vagyonát, fiait és lányait, s végül súlyosan megbetegszik. E rettentô helyzetben három régi ismerôse jelenik meg házában, s mindegyikük -- más és más szavakkal -- arról igyekszik meggyôzni, hogy mivel ilyen sokféle és szörnyű szenvedés sújtja, bizonyára elkövetett valami súlyos bűnt. A szenvedés -- mint mondják -- mindig a vétekért járó büntetés gyanánt jut osztályrészül az embernek. A tökéletesen igaz Isten küldi az emberre, okai az igazságosság rendjében keresendôk. Azt mondhatnók, régi barátai nemcsak meggyôzni kívánják Jóbot a rossz erkölcsi rendjénvalóságáról, hanem bizonyos értelemben önmaguk elôtt is igyekeznek megvédeni a szenvedés erkölcsi értelmét. Szemükben a szenvedés kizárólagos értelme a bűnért kiérdemelt büntetés lehet, tehát egyedül az igazságosság területére tartozik. Isten a jóért jóval, a rosszért rosszal fizet. Ezzel visszautalnak az Ószövetség egyéb írásaiban megfogalmazott tanításra, amely a szenvedést mint Istentôl kiszabott, az ember bűneiért járó büntetést mutatja be. A kinyilatkoztatás Istene olyannyira Törvényhozó és Bíró, amennyire semmilyen földi hatalom nem lehet. A kinyilatkoztatás Istene azonban mindenekelôtt Teremtô, akitôl minden létezô ered, s a létezôk teremtett lényegüknél fogva jók. Ezért amikor az ember tudatosan és szabadon megsérti ezt a jót, nem csupán a törvényt hágja át, hanem megsérti Istent is, aki az elsô Törvényhozó. Ez a törvényszegés bűn, mégpedig a szó pontos -- biblikus és teológiai -- értelmében. A bűnnek mint erkölcsi rossznak megfelelôje, a büntetés az erkölcsi rendet védi, ugyanabban a transzcendens értelemben, amelyben a Teremtô és legfôbb Törvényhozó e rendet megalkotta. Innen a vallásos hit egyik alapvetô igazsága is, amely hasonlóképp a kinyilatkoztatásra épít: Isten igaz bíró, aki jutalmazza a jót és bünteti a rosszat. ,,Igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, tetteid mind igazak, útjaid egyenesek és minden ítéleted igazságos... Bűneink miatt mindent igazságos ítélettel mértél ránk''.[24] Jób barátainak véleménye azt a meggyôzôdést tükrözi, amely az egész emberiség erkölcsi öntudatában is jelen van: az objektív erkölcsi rend büntetést követel a bűnre, a törvényszegésre és a gonosz tettre. A szenvedés innen nézve mint ,,igazolt rossz'' jelenik meg. Akik a szenvedést mint a bűn büntetését magyarázzák, azoknak meggyôzôdése az igazságosság rendjében talál támaszra, s ez megfelel annak a vélekedésnek, amit Jób egyik barátja mond ki: ,,Hányszor láttam: akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak''.[25] Büntetés és próbatétel 11. Ám Jób vitatja annak az elvnek igazságértékét, amely a szenvedést a bűnért járó büntetéssel azonosítja. Ezt saját tapasztalatára építve teheti, hiszen tudatában van annak, hogy nem érdemel ekkora büntetést. El is beszéli mindazt a jót, amit életében tett. Végül maga Isten feddi meg Jób barátait vádaskodásuk miatt. Elismeri, hogy Jób nem bűnös. Szenvedése -- az ártatlan szenvedése. Úgy kell elfogadni, mint titkot, amelynek emberi értelem nem képes a mélyére hatolni. Jób könyve nem támadja az igazságosságra épülô transzcendens erkölcsi rend alapjait, amelyet mind az ó-, mind az újszövetségi kinyilatkoztatás elénk tár. Ugyanakkor a könyv teljes szilárdsággal mutat rá arra, hogy e rend alapelvei nem alkalmazhatók kizárólagos és felületes módon. Igaz, hogy a szenvedésnek, ha bűnhöz kapcsolódik, büntetésértéke is van -- de nem igaz, hogy minden szenvedés bűn következménye és büntetés-jellegű. Az Ószövetségben ékes bizonyítéka ennek az igaz Jób alakja. A kinyilatkoztatás, Isten szava leplezetlen ôszinteséggel veti fel az ártatlanul, büntetlenül szenvedô ember problémáját. Jób nem büntetést kapott, semmi alapja sem lett volna annak, hogy bűnhôdnie kelljen, még akkor sem, ha rendkívül kemény próbát kellett kiállnia. A könyv bevezetésébôl kiderül, hogy Isten a Sátán kihívására engedte meg a megpróbáltatásokat. A Sátán ugyanis kétségbe vonta Jób igaz voltát az Úr elôtt: ,,Talán bizony ingyen olyan istenfélô az a Jób ?... Megáldottad keze munkáját, úgy, hogy birtoka egyre gyarapszik a földön. Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtôl szemben fog majd káromolni!''[26] S ha az Úr beleegyezik abba, hogy a szenvedéssel próbára tegye Jóbot, azért teszi, hogy megmutassa: Jób igaz ember. A szenvedés -- próbatétel. A kinyilatkoztatás végsô szava e témáról nem Jób könyve; ez valamiképp elôre meghirdeti Krisztus szenvedését. De önmagában is elegendô érv ahhoz, hogy a szenvedés értelmére irányuló kérdést ne kapcsoljuk össze fenntartás nélkül az igazságosságra alapozott erkölcsi renddel. Noha ennek a válasznak is megvan az alapvetô és transzcendens értelme és érvénye, az igaz Jób szenvedéséhez hasonló esetekben mégis elégtelennek bizonyul, sôt úgy tűnik, egyenesen leszűkíti és elszegényíti az igazságosságnak a kinyilatkoztatásban elénk tárt fogalmát. A szenvedés és a megtérés 12. Jób könyve kiélezett formában kérdez a szenvedés ,,miértjére''. Bemutatja, hogy az ártatlant is sújtja, de a problémát még nem oldja meg. Már az Ószövetségben is felismerhetô az a szándék, hogy túllépjen a szenvedés értelmét egyedül a bűn büntetésében látó felfogáson. Kifejezésre jut benne a szenvedés nevelô értéke is. Így tehát az Istentôl a választott népre mért szenvedésekben már irgalmának hívó szava is benne foglaltatik. Az irgalom azért egyengeti az utat, hogy megtérésre vezessen: ,,Ezek az üldözések népünknek nem csupán vesztére, hanem nevelésére is szolgálnak''.[27] Így kerül elôtérbe a büntetés személyes dimenziója. Eszerint a büntetésnek nemcsak az az értelme, hogy újabb rosszal fizessen a törvényszegés objektív bűnéért, hanem fôként az, hogy magában a szenvedô alanyban megteremtse a jóvátétel lehetôségét. A szenvedés rendkívül fontos szempontja ez. Mélyen gyökerezik már az egész ószövetségi kinyilatkoztatásban is, de legfôként az Újszövetségben. A szenvedésnek a megtérést kell szolgálnia: azt, hogy a jó helyreálljon a szenvedô alanyban, aki a bűnbánatra szólító hívásban felismerheti Isten irgalmát. A bűnbánat célja: elhagyni a rosszat, amely számos alakban ott lappang az emberben; s megszilárdítani a jót, akár önmagában, akár másokkal -- mindenekelôtt Istennel -- való kapcsolatában. A szenvedés mélyebb értelme 13. Ahhoz, hogy a szenvedés ,,miért''-jére adott igazi választ megérthessük, tekintetünket az isteni szeretet kinyilatkoztatása felé kell fordítanunk. Ez minden létezô végsô forrása. S egyben leggazdagabb forrása a szenvedés értelmének is, amely mindig titok marad. Tudatában vagyunk annak, hogy magyarázataink elégtelenek, nem tudjuk egészen megragadni a misztériumot. Krisztus utat nyit hozzá és felfedezteti velünk a szenvedés miértjét, ha képesek vagyunk megragadni az isteni szeretet mélységét. Ahhoz, hogy rátaláljunk a szenvedés mélyebb értelmére, Isten kinyilatkoztatott Igéjét kell követnünk. Ki kell tárulkoznunk a sokféle képességgel és adottsággal rendelkezô emberi személy felé. S fôként be kell fogadnunk a kinyilatkoztatás fényét. Nemcsak azért, mert benne jut kifejezésre az igazságosság transzcendens rendje, hanem azért is, mert e rendet szeretettel ragyogja be -- s e szeretet minden létezô legvégsô forrása. A Szeretet az a forrás, amelybôl a legteljesebben fakad a szenvedés értelmének kérdésére küldött felelet. Ezt a feleletet Isten Jézus Krisztus keresztjében adta meg az embernek. ======================================================================== Salvifici Doloris (A szenvedés értelmérôl) Negyedik rész Jézus Krisztusban a szeretet legyôzte a szenvedést A szenvedés és a megváltás 14. ,,Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen''.[28] Ezek a szavak, amelyeket Jézus a Nikodémussal folytatott beszélgetésben mond ki, Isten üdvözítô tettének középpontjába vezetnek el bennünket. Kifejezik a keresztény szoteriológiának, az üdvösség teológiájának lényegét is. Az üdvösség: megszabadulás a rossztól. Épp ezért áll mindig szoros kapcsolatban a szenvedés problémájával. A Nikodémushoz intézett szavak szerint Isten azért adja Fiát a ,,világnak'', hogy megszabadítsa az embert a rossztól, amely feltétlenül és elkerülhetetlenül magában foglalja a szenvedés távlatait. Ugyanakkor az ,,odaadja'' (,,Fiát adta oda'') szó arra is rámutat, hogy a szabadítást az egyszülött Fiúnak kell véghezvinnie, saját szenvedése árán. Ebben mutatkozik meg a szeretet, mind az egyszülött Fiú, mind az Atya végtelen szeretete: ô ezért ,,adja oda'' fiát. Ez a szeretet az emberért, a ,,világért'' van, vagyis üdvözítô szeretet. Ezt világosan kell látnunk, amikor közösen elgondolkodunk a problémán. Témánk merôben új dimenziójába lépünk át. Ez az új dimenzió különbözik attól, amely az igazságosság keretei közé szorította s bizonyos értelemben lezárta a szenvedés értelmének keresését. A megváltás dimenziójáról van szó. Már az Ószövetségben erre utalnak -- legalábbis a Vulgata szövege szerint -- az igaz Jób szavai: ,,Tudom jól, él ügyem szószólója (Vulgata: megváltóm), ô lép majd föl utoljára a földön. Hogyha fölébredek, maga mellé állít, s (az utolsó napon) meglátom még testembôl az Istent.''[29] Eddigi megfontolásaink elsôsorban és -- ha úgy vesszük -- kizárólag a szenvedés idôbeli megjelenési formáira összpontosultak (ezek közé tartoztak az igaz Jób szenvedései is). Ezzel szemben azok a szavak, amelyekkel Jézusnak Nikodémussal való beszélgetésében találkozunk, a szenvedés alapvetô, végsô értelmére vonatkoznak. Isten azért adja oda egyszülött Fiát, hogy az ember ,,el ne vesszen''. S az ,,el ne vesszen'' szavakat pontosan és egyértelműen egészítik ki a rákövetkezôk: ,,hanem örökké éljen''. Az ember akkor ,,hal meg'', ha elveszíti az ,,örök életet''. Az üdvösség ellentéte nem önmagában az ideigtartó szenvedés -- tehát nem bármilyen szenvedés --, hanem a végleges: az örök élet elvesztése, ha Isten elutasítja az embert, vagyis a kárhozat. Az egyszülött Fiú azért adatott az emberiségnek, hogy mindenekelôtt e végleges rossztól, a visszavonhatatlan szenvedéstôl védelmezze meg az embert. Üdvözítô küldetése abban áll, hogy a rosszat transzcendentális gyökerénél ragadja meg, hiszen ebbôl táplálkozva vonul végig az ember történelmén. E gyökerek a bűnben és a halálban fognak talajt, belôlük fakad az örök élet elvesztése. Az egyszülött Fiú azt a küldetést kapta, hogy legyôzze a bűnt és a halált. A bűnt halálig tartó engedelmességével, a halált feltámadásával gyôzi le. Szabadulás a bűntôl és a haláltól 15. Amikor azt mondjuk, hogy Krisztus, küldetését teljesítve, gyökereinél nyúl a rosszhoz, nemcsak a végleges, eszkatologikus rosszra gondolunk (hogy az ember ,,el ne vesszen, hanem örök élete legyen''), hanem -- legalábbis közvetett módon -- a rossz és a szenvedés idôbeli, történelmi vetületére is. A rossz ugyanis mindig összefügg a bűnnel és a halállal. S ha igen óvatosan kell is a konkrét bűnök következményének ítélnünk az ember szenvedését (épp az igaz Jób példája int erre), nem választhatjuk el az eredendô bűntôl, attól, amelyet János evangéliuma a ,,világ bűnének''[30] nevez, vagyis a személyes tettek és az emberi történelemben észlelhetô társadalmi folyamatok bűnös hátterétôl. Bár megengedhetetlen a közvetlen függés leszűkített kritériumát alkalmaznunk (miként azt Jób három barátja tette), mégsem mondhatunk le annak megállapításáról, hogy az emberi szenvedések mögött a bűnben való részesedés megannyi formája áll. Ugyanez a helyzet akkor, amikor a halálról van szó. Sokszor éppenséggel úgy várják az emberek, mint a jelen élet szenvedéseitôl való szabadulást. Ugyanakkor lehetetlen nem észrevennünk, hogy a halál a szenvedések pusztító munkájának végsô szintézise, mind a testi szervezetben, mind a pszichében. A halál azonban mindenekelôtt az ember egész pszichofizikai személyiségének széthullását jelenti. A lélek tovább él, a testtôl különválva létezik, míg a test fokozatos bomlásnak van kitéve, az Úristen szavai szerint, amelyek az ember földi történelme kezdetén elkövetett bűne után hangzanak el: ,,Por vagy és a porba térsz vissza''.[31] Ha tehát a halál nem jelent is szenvedést a szó idôhöz kötött értelmében, ha valamiképp minden szenvedésen túl következik be, mégis, a rossz, amelyet az ember megtapasztal általa, végleges és mindent áthat. Az egyszülött Fiú -- üdvözítô műve által -- megszabadítja az embert a bűntôl és a haláltól. Elôször is: eltörli a bűn uralmát az emberi életben, ahol az eredeti bűntôl kiindulva, a gonosz lélek hatására gyökeret vert; azután megadja az embernek azt a lehetôséget, hogy a megszentelô kegyelemben éljen. S a bűn fölött aratott gyôzelem következményeképp a halál uralmát is megszünteti, amikor feltámadásával utat nyit a testek eljövendô feltámadásának. Mindkettô lényegi feltétele az ,,örök életnek'', az Istennel egyesült ember végleges boldogságának. Az üdvözültek számára azt jelenti ez, hogy az eszkaton távlatában a szenvedés mindenestôl eltöröltetett. Krisztus üdvözítô művének következménye az, hogy az ember az örök élet és az életszentség reményével él a földön. S noha a bűn fölötti gyôzelem, amelyet Krisztus keresztje és feltámadása hozott el, nem szünteti meg az emberi élet ideigtartó szenvedéseit s nem szabadítja meg a szenvedéstôl az emberi létezés teljes történelmi dimenzióját, mégis új fényt, az üdvösség fényét veti erre a dimenzióra s minden szenvedésre. Ez az Evangélium, az Örömhír fénye. Ebben a ragyogó fényben tárul föl elôttünk az az igazság, amely a Nikodémussal folytatott beszélgetésben hangzik el: ,,Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda...''.[32] Ez az igazság alapjaiban változtatja meg az ember történelmének és földi helyzetének kereteit. A bűn ellenére -- amely belegyökerezett ebbe a történelembe, akár mint eredendô örökség, akár mint a ,,világ bűne'' s a személyes bűnök összessége -- az Atyaisten szerette egyszülött Fiát, azaz a jelenleg fennálló világban is szereti. S az idôben azután ugyanezzel a mindent felülmúló szeretettel ,,adja oda'' a Fiút, hogy az a rosszat gyökerénél ragadja meg, s üdvöthozóan lépjen be a szenvedés világába, amelynek az ember is részese. A szenvedés és Krisztus 16. Krisztus -- Izrael népe körében kifejtett messiási működése közben -- egyre közelebb került az emberi szenvedés világához. ,,Körüljárt és jót tett''.[33] Tevékenysége legfôképp a szenvedôkhöz szólt s azokhoz, akik segítségre vártak. Meggyógyította a betegeket, megvigasztalta a szomorkodókat, táplálta az éhezôket, embereket szabadított meg a süketségtôl, vakságtól, leprától, a démonoktól és különféle testi fogyatékosságoktól. Három ízben keltett életre halottat. Minden emberi szenvedés -- akár testi, akár lelki -- érzékenyen érintette, s közben tanított. Tanításának középpontjába a nyolc boldogságot állította, amely azokhoz az emberekhez szól, akiket az evilági életben a legkülönfélébb szenvedések tesznek próbára: a ,,lélekben szegényekhez'', a ,,megfáradtakhoz'' s azokhoz, ,,akik éhezik és szomjazzák az igazságot'', akiket ,,az igazságért üldöznek'', amikor Krisztusért gyalázzák és üldözik ôket s minden rosszat rájuk fognak -- Máté evangéliuma szerint.[34] Lukács kifejezetten említi azokat, akik ,,most éheznek''.[35] Krisztus elsôsorban azzal került közel az emberi szenvedés világához, hogy ô maga is vállalta a szenvedést. Nyilvános működése során nemcsak a fáradtságot, a hajléktalanságot, az értetlenséget tapasztalta meg -- még a hozzá legközelebb állók részérôl is --, hanem, mindezen túl, egyre áthatolhatatlanabbul fogta körül az ellenséges hangulat, s egyre nyilvánvalóbbá váltak az elpusztítására irányuló elôkészületek. Krisztus tudatában van ennek, és sokszor beszél tanítványainak a reá váró szenvedésekrôl és halálról: ,,Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a fôpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik és átadják a pogányoknak. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.''[36] Krisztus küldetésének teljes tudatában néz elébe szenvedésének és halálának, hisz küldetésének épp így kell teljesednie. Szenvedésével kell elérnie, hogy az ember ,,el ne vesszen, hanem örökké éljen''. Keresztjével kell leszállnia a rossz gyökeréig, amely az emberi történelembe, az emberi lélek mélyére nyúlik. Keresztjével kell véghezvinnie az üdvösség művét. És e műnek - - az örök Szeretet tervében -- megváltó szerepe van. Krisztus ezért szigorúan megfeddi Pétert, amikor az arra akarja rávenni, hogy ne gondoljon a szenvedéssel és a kereszthalállal.[37] S midôn a Getszemáni kertben elfogják és Péter karddal igyekszik védelmezni, Krisztus így szól hozzá: ,,Tedd vissza hüvelyébe kardodat... különben hogyan teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?''[38] S azt is mondja: ,,Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?''[39] Ez a válasz -- az evangélium különbözô pontjain vissza-visszatérô többi válasszal együtt -- rámutat arra, mennyire mélyen áthatotta Krisztust ama gondolat, amely már a Nikodémussal folytatott beszélgetésben is elhangzott: ,,Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen''.[40] Krisztus üdvözítô erejének tudatában halad szenvedése felé, engedelmeskedik Atyjának, de fôként abban a szeretetben azonosul Atyjával, amellyel az a világot és a világban élô embert szerette. Ezért írja késôbb Szent Pál: ,,Szeretett és feláldozta magát értem''.[41] Jövendölés a szenvedô Megváltóró 17. Az Írásoknak be kellett teljesedniök. Már az Ószövetségben sok messiási szövegrészlet utalt Isten eljövendô Fölkentjének szenvedésére. Valamennyi közül különösen megragadó az, amelyet általában a Jahve Szolgájáról szóló negyedik éneknek neveznek és Izajás könyvében található. A próféta, akit joggal neveznek az ,,ötödik evangélistának'', oly éles realizmussal festi meg a szenvedô Szolga képét, mintha saját testi és lelki szemével látta volna. Izajás verssorainak fényében Krisztus szenvedése szinte még kifejezôbbé, még megrendítôbbé válik, mint maguknak az evangélistáknak leírásában. Így jelenik meg elôttünk a fájdalmak igaz Férfia: ,,Nem volt szép, sem ékes, a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elôl iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis Istentôl megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ô sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ô vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.''[42] Van a szenvedô Szolgáról szóló énekben egy leírás, amelyben -- bizonyos értelemben -- részleteit tekintve is felismerhetôk Krisztus szenvedései: letartóztatása, megaláztatása, az arculütések, az elszenvedett köpések, a raboknak is kijáró méltóság semmibevevése, az igazságtalan ítélet, s azután a megostorozás, a töviskorona, a gúnyolódás, a keresztút, a megfeszítés, a haláltusa. A próféta szavaiban a szenvedés leírásánál is megdöbbentôbb Krisztus áldozatának mélysége. Ártatlanul bár, de magára vállalja minden ember szenvedését, mivel bűnüket veszi magára. ,,Az Úr az ô vállára rakta mindnyájunk gonoszságát'': a Megváltó szenvedésének igazi oka az ember bűne lesz, a maga egészében, azaz kiterjedésében és mélységében. Ha a szenvedés az elszenvedett rosszal ,,mérhetô'', akkor a próféta szavait figyelve megérthetjük annak a szenvedésnek és rossznak nagyságát, amely Krisztusra nehezedik. Mondhatjuk helyettesítô szenvedésnek is, de mindenekfölött ,,megváltó'' szenvedés. A próféciában megjelenô ,,fájdalmak Férfia'' valójában az az ,,Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét''.[43] Szenvedésével ezért töröltetnek el a bűnök, mert csak egyszülött Fiúként vehette magára ôket, azzal az Atya iránti szeretettel, amely legyôzi a minden bűn mélyén rejlô rosszat. Így mondhatnánk: az Isten s az emberiség közt fennálló kapcsolat lelki közegében megsemmisíti a rosszat, és helyét jóval tölti be. A megváltó szenvedés egyetlen alanyának kettôs természetéhez érkezünk itt. Aki szenvedéseivel és kereszthalálával végbeviszi a megváltás művét, nem más, mint maga az egyszülött Fiú, akit Isten ,,odaadott''. S ugyanakkor ez az Atyával egylényegű Fiú emberként szenved. Szenvedésének emberi dimenziói vannak és -- ez az emberiség történelmében páratlan! -- olyan mélysége és ereje, amely, jóllehet emberi, semmihez sem fogható mélység és erô lehet, mivel a szenvedô Ember maga az egyszülött Fiú: ,,Isten az Istentôl''. Ezért csak ô, az egyszülött Fiú képes teljes egészében átfogni az ember bűnében -- minden személyes bűnben s a ,,totális'' bűnben -- rejlô rosszat, úgy, ahogyan az az emberiség földi történelmében megjelenik. A jövendölés beteljesedése: Krisztus szenvedése 18. Elmondhatjuk, hogy a fenti megfontolások egyenes úton vezetnek el bennünket a Getszemáni kertbe és a Golgotára. Itt teljesedett be a szenvedô Szolgának Izajás könyvében található éneke. Mielôtt azonban ezt az utat megjárnánk, olvassuk el az ének soron következô verseit is, amelyek prófétai módon elôvételezik Getszemánit és a Golgotát. A szenvedô Szolga -- s ez igen lényeges lesz Krisztus szenvedésének elemzésekor -- egészen önként veszi magára a szenvedéseket, amelyekrôl ezt olvassuk: ,,Megkínozták, s ô alázattal elviselte, nem nyitotta ki száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója elôtt, ô sem nyitotta ki a száját. Erôszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törôdik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élôk földjébôl, és bűneink miatt halállal sújtották. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt szájában.''[44] Krisztus önként és ártatlanul szenved. Szenvedése magában foglalja azt a kérdést, amely bizonyos értelemben radikális módon jutott kifejezésre Jób könyvében. Krisztus azonban nemcsak magával viszi ugyanezt a kérdést (s teszi ezt még gyökeresebben, hiszen ô nemcsak ember, mint Jób, hanem Isten egyszülött Fia), hanem hordozza a kérdésre adható legtökéletesebb választ is. E válasz szinte magából a kérdésbôl következik. Krisztus nemcsak tanításával, az Evangéliummal felel a szenvedést s annak értelmét kutató kérdésre, hanem -- mindenekelôtt -- saját szenvedésével, amely szervesen és elválaszthatatlanul épül be az Örömhír tanításába. E tanításnak végsô, szintézisteremtô szava a ,,kereszt tanítása'', miként egy napon Szent Pál mondja majd:[45] A ,,kereszt tanítása'' egyszer s mindenkorra szóló valóságtartalommal tölti meg az ôsi próféciában megjelenô képet. Krisztus nyilvános tanítói tevékenységének számos helye, szövegrészlete tanúskodik arról, miként fogadja el kezdettôl fogva a szenvedést, amely az Atya akarata a világ üdvösségéért. A tanítás csúcspontjának azonban a Getszemáni kertben mondott imádság bizonyul. Szavainak -- ,,Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te'',[46] s tovább: ,,Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint''[47] -- gazdag mondanivalója van. Annak a szeretetnek igaz voltáról tanúskodnak, amelyet az egyszülött Fiú engedelmességével ajándékoz az Atyának. Ugyanakkor szenvedéseinek igazságát is tanúsítják. Krisztus Getszemáni kertben mondott imádságának szavai a szenvedés igazsága révén tanúsítják a szeretet igazságát. Krisztus szavai tökéletes egyszerűségükkel alapjaiban erôsítik meg a szenvedés emberi igazságát: a szenvedés mindannak a rossznak elviselése, amely elôtt összeborzad az ember. Az ember -- akárcsak Krisztus a Getszemáni kertben -- azt kéri: ,,kerüljön el''. Szavai egyszerre tanúskodnak a szenvedés semmihez sem hasonlítható mélységérôl és nagyságáról, amelyet csak az az Ember tapasztalhatott, aki maga az egyszülött Fiú. Arról a mélységrôl és intenzitásról árulkodnak, amelynek megértéséhez a fentebb idézett prófétai szavak segítenek hozzá. Persze nem tökéletes megértésükhöz (hiszen akkor be tudnánk hatolni a szenvedô Alany istenemberi misztériumába), de legalább annak a különbségnek (s egyben hasonlóságnak) felfogásához, amely minden lehetô emberi szenvedés és az Istenember szenvedése közt fennáll. A Getszemáni kert az a hely, ahol éppen ez a szenvedés -- a benne átélt rossznak a prófétai szavakban kifejezôdô teljes valóságával -- tárul fel, mintegy végleges módon, Krisztus lelki szemei elôtt. A Getszemániban elhangzottak után azután ott állnak a Golgotán kimondott szavak, amelyek elárulják az átélt kegyetlen szenvedésnek a világtörténelemben egyedülálló mélységét. Amikor Krisztus felkiált: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem'', szavai nemcsak azt az elhagyatottságot fejezik ki, amelyrôl az Ószövetségben többször is hallunk, különösen a zsoltárokban, s közülük is fôként a 22(21). zsoltárban, amelybôl az idézett szavak származnak. Azt mondhatjuk: ezek az elhagyatottságot panaszoló szavak Atya és Fiú elválaszthatatlan egységében születnek, mégpedig azért, mert az Atya ,,az ô vállára rakta mindnyájunk gonoszságát''.[48] Ennek kapcsán mondhatja Szent Pál: ,,Ô azt, aki bűnt nem ismert, 'bűnné' tette értünk''.[49] Krisztus a szörnyű teherrel együtt annak a rossznak teljességét is átérzi, amit a bűn -- az Istennek való hátatfordítás -- foglal magában. Az Atyához való fiúi ragaszkodásának isteni mélységében emberileg kifejezhetetlen mértékben éli át az Atyától eltávolodó, ôt elutasító, az Istennel szakító ember szenvedését. De épp e szenvedés útján viszi végbe a megváltás művét s mondhatja el, midôn haldoklik: ,,Beteljesedett''.[50] Hozzátehetjük azt is: betelt az Írás, végleg és ténylegesen valóra váltak a szenvedô Szolgáról szóló ének szavai: ,,Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel''.[51] Az emberi szenvedés Krisztus szenvedésében érte el tetôpontját. S ezzel egészen új dimenzióba, új létrendbe lépett át: egybenôtt a szeretettel, azzal a szeretettel, amelyrôl Nikodémusnak beszélt Krisztus, azzal a szeretettel, amely úgy teremti a jót, hogy még a rosszból is képes megteremteni, épp a szenvedés útján, miként a legfôbb jót, a világ megváltását is Krisztus keresztje hozta meg: belôle nyeri lendületét, újra meg újra. Krisztus keresztje forrássá lett, amelybôl az élô víz folyói fakadnak.[52] Benne kell újra felvetnünk a szenvedés értelmére irányuló kérdést, és mindvégig belôle kell kiolvasnunk a kérdésre küldött választ. ======================================================================== Salvifici Doloris (A szenvedés értelmérôl) Ötödik rész Részesedésünk krisztus szenvedésében A szenvedés megváltást nyert 19. Ugyancsak a Jahve Szolgájáról szóló, Izajás könyvében fellelhetô ének mutatja meg -- itt következô soraival -- a kérdés és a válasz irányát: ,,Ha odaadja életét engesztelô áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete és teljesül általa az Úr akarata. Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevôk közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta és közben imádkozott a bűnösökért.''[53] Krisztus szenvedésével együtt minden emberi szenvedés egyszerre új helyzetbe került. Mintha Jób is elôre megérezte volna ezt, midôn így szólt: ,,Tudom jól, él Megváltóm''.[54] S mintha ehhez az új helyzethez igazította volna saját szenvedését, amelynek teljes jelentése másként -- a megváltás nélkül -- sohasem világosodott volna meg számunkra. Krisztus keresztjében nemcsak beteljesedett a megváltás a szenvedés által, hanem maga az emberi szenvedés is megváltást nyert. Krisztus, anélkül, hogy ô maga bűnt követett volna el, magára vette ,,a bűn átkának'' teljességét. Ennek a rossznak megtapasztalása szabta meg Krisztus szenvedésének semmihez sem fogható mértékét. Ez a szenvedés lett a megváltás ára. Errôl szól a Jahve Szolgája-ének Izajásnál. S errôl vallanak majd az Újszövetség Krisztus vérével szerzett tanúi. Péter apostol elsô levelének szavai szerint: ,,Tudjátok, hogy nem veszendô ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán''.[55] S Pál apostol így ír majd a galatáknak: ,,föláldozta magát bűneinkért, hogy kiszabadítson minket ennek a világnak a gonoszságából''.[56] S a korintusiakhoz írt elsô levélben: ,,Nagy volt a váltságdíjatok. Dicsôítsétek meg tehát Istent testetekben.''[57] Az Újszövetség tanúi -- ezekkel s más szavakkal-- a Krisztus szenvedése árán véghezvitt megváltás nagyságáról szólnak. A Megváltó az ember helyett s az emberért szenvedett. Minden egyes ember részesül a megváltásban. S mindenki meghívást kapott arra is, hogy részt vállaljon a szenvedésbôl, amely által a megváltás végbement. Abban a szenvedésben való részesedésre hivatott, amely révén minden emberi szenvedés is megváltást nyert. Krisztus, midôn szenvedése által megváltotta az embert, vele együtt a szenvedést is a megváltás szintjére emelte. Így az emberek a maguk szenvedésével együtt Krisztus megváltó szenvedésébôl is részt kaphatnak. Részesedés Krisztus szenvdésében 20. Az Újszövetség szövegei sok helyütt szóhoz juttatják e felfogást. A korintusiaknak címzett második levelében így ír az Apostol: ,,Mindenfelôl szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk. Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön... Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust föltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt.''[58] Szent Pál különféle szenvedésekrôl szól, de fôként olyanokról, amilyenekben az elsô keresztények részesültek ,,Jézus miatt''. E szenvedések a levél címzettjei számára lehetôvé teszik, hogy részt vegyenek Krisztusnak szenvedése és halála által végbevitt megváltói művében. A kereszt és a halál tanítását pedig a feltámadás tanítása teszi teljessé. Az ember egészen új világosságra lel a feltámadásban, s ez a fény segítségére van, hogy utat vágjon magának a megaláztatások, kétségek, a reménytelenség és üldöztetés sűrű sötétjében. Ezért írja második korintusi levelében az Apostol: ,,Amilyen bôven kijut nekünk Krisztus szenvedéseibôl, olyan bôven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is''.[59] Másutt bátorító szavakkal fordul címzettjeihez: ,,Az Úr vezérelje szíveteket Isten szeretetére és krisztusi türelemre''.[60] A római levélben pedig így ír: ,,Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élô, szent, Istennek tetszô áldozatul. Ez legyen szellemetek hódolata''.[61] A Krisztus szenvedésében való részvétel az Apostol szavaiban mintegy kettôs irányulást kap. Ha az ember részt vesz Krisztus szenvedéseiben, ez azért lehetséges, mert Krisztus megnyitotta szenvedését az ember elôtt, mert megváltó szenvedésével bizonyos értelemben ô maga is részese lett minden ember szenvedésének. Amidôn az ember a hit által felismeri Krisztus megváltó szenvedését, egyúttal saját szenvedéseit is felfedezi benne, s ezek a hit által új tartalmat és jelentést kapnak számára. E felfedezés különösen is erôs szavakkal ajándékozza meg Szent Pált a Galata-levélben: ,,Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett és feláldozta magát értem''.[62] A szavak szerzôjének a hit által megadatik, hogy megismerje azt a szeretetet, amely a kereszt felé vezette Krisztust. S ha így, halálig szenvedve szeretett, szenvedéseivel és halálával él abban, akit így szeretett -- él az emberben, Pálban. S benne élve -- míg Pál, akinek a hitben tudása van róla, egyre nagyobb szeretettel válaszol szeretetére -- a kereszt által Krisztus különös mértékben kapcsolódik Pálhoz, az emberhez. Ez az egység ugyanitt, a Galatalevélben egyéb, nem kevésbé erôs szavakat is kimondat az Apostollal: ,,Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, s engem is a világnak.''[63] A szenvedés misztériuma be van ágyazva a husvét misztériumába 21. Krisztus keresztje oly áthatóan vetíti a megváltás fényét az ember életére s fôként szenvedésére, hogy a hit által a feltámadással együtt érkezik el az emberhez. A szenvedés misztériumát körülöleli a húsvéti misztérium. Krisztus szenvedésének tanúi egyben feltámadásának is tanúi. Pál írja: ,,hogy megismerjem ôt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljussak a halálból a feltámadásra is.''[64] S csakugyan: az Apostol elôbb a damaszkuszi úton Krisztus ,,feltámadásának erejét'' tapasztalta meg, s csak azután, a húsvét fényében utott el a ,,szenvedésében való részesedésig'', amelyrôl pl. a Galata-levélben beszél. Pál útja egyértelműen húsvéti út: a Krisztus keresztjében való részvétel a Feltámadott megtapasztalása útján következik be, azaz a feltámadásban való különleges részesedés által. Ezért jelenik meg oly gyakran az Apostolnak a szenvedésrôl szóló szavai között a dicsôség motívuma. Krisztus keresztje ennek a dicsôségnek a kezdetét jelenti. A kereszt és a feltámadás tanúi meg voltak gyôzôdve arról, hogy ,,sok szorongatás közepette kell bejutniok Isten országába''.[65] S Pál a tesszalonikaiaknak írva ezt mondja: ,,Dicsekszünk is veletek... állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette. Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének elôjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte.''[66] Így tehát a Krisztus szenvedéseiben való részvétel egyúttal az Isten országáért vállalt szenvedés is. Az igaz Isten szemével, az Ô ítélôszéke elôtt azok válnak méltóvá az Országra, akik részt vesznek Krisztus szenvedésében. S a maguk szenvedésével bizonyos értelemben visszaadják Krisztus halálának és szenvedésének végtelen árát, amely megváltásunknak is ára lett: ezen az áron szilárdult meg újra Isten országa az emberi történelemben, s lett földi életünk végsô távlata. Krisztus szenvedésével vezetett be minket ebbe az országba. S ugyancsak a szenvedés által érlelôdnek meg az ország építésére azok az emberek, akik bekapesolódtak Krisztus megváltói művének misztériumába. Isten országának távlataihoz fűzôdik annak a dicsôségnek reménye is, amelynek kezdete Krisztus keresztje. A feltámadásban nyilvánvalóvá lett az a dicsôség -- eszkatologikus dicsôség --, amelyet Krisztus keresztjén elhomályosított a végtelen szenvedés. Akik részt vesznek Krisztus szenvedéseiben, saját szenvedéseik által meghívást kaptak arra is, hogy dicsôségének részesei legyenek. Pál több helyütt is kifejti ezt. A rómaiaknak így ír: ,,Krisztusnak vagyunk társörökösei. Elôbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsôüljünk. De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetôk az eljövendô dicsôséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.''[67] A második korintusi levélben pedig ezt olvassuk: ,,A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsôség túláradó mértékét szerzi meg nekünk. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket.''[68] Szent Péter apostol a következô szavakkal fejezi ki ezt az igazságot elsô levelében: ,,Örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsôsége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek''.[69] A szenvedés és a dicsôség gondolatának szigorúan evangéliumi ismertetôjegyei vannak. Ezek a keresztre s a feltámadásra történô utalás során válnak világossá. A feltámadás mindenekelôtt a dicsôség kinyilvánulása lett, s ez megfelel Krisztus keresztre való felemeltetésének. Ha tehát a kereszt az emberek szemében azt jelentette, hogy Krisztus minden méltóságától megfosztatott, Isten szemében ugyanez Krisztus felemeltetése volt. Krisztus a kereszten érkezett el küldetése céljához, s valósította meg azt a maga teljességében. Az Atya akaratát teljesítve önmagát is megvalósította. Kinyilvánította erejét a gyengeségben és messiási nagyságát a megaláztatás közepette. Vajon nem ennek a nagyságnak bízonyítéka minden egyes szó, amelyet a Golgotán, halálküzdelme idején mondott -- s fôként azok a szavak, amelyek megfeszítôire vonatkoztak: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek''?[70] Akik részt vesznek Krisztus szenvedéseiben, azok elôtt a legmagasabbrendű példa kötelezô erejével állnak e szavak. A szenvedés meghívás is, amely arra szólítja az embert, hogy megmutassa erkölcsi nagyságát, lelki érettségét. Ennek adták tanúbizonyságát Krisztus vértanúinak és hitvallóinak nemzedékei, amelyek hűségesek maradtak az igéhez: ,,Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni''.[71] Krisztus feltámadása kinyilatkoztatta az ,,eljövendô világ dicsôségét'', s egyidejűleg megerôsítette a ,,kereszt dicsôségét'', azt a dicsôséget, amelyet Krisztus szenvedése magában foglal, s amely sokszor visszatükrözôdött s visszatükrözôdik ma is az ember szenvedésében mint lelki nagyságának kifejezôje. Errôl a dicsôségrôl nemcsak a hit vértanúi kell, hogy valljanak, hanem sok más ember élete is. Ôk, ha nem hisznek is Krisztusban, gyakran az igazságért s az igaz ügyért szenvednek s adják életüket. Az ô szenvedésükben különösen is megerôsítést nyer az ember nagy méltósága. Az erô a gyöngeségben 23. A szenvedés tehát mindig próbatétel -- olykor igen kemény próbatétel -- amelynek alá van vetve az egész emberiség. Szent Pál leveleinek lapjairól többször megszólít bennünket a gyöngeség és erô evangéliumi paradoxona, amelyet az Apostol maga is kitüntetett módon megtapasztalt, s amelyet vele együtt mindenki átérez, aki részt vesz Krisztus szenvedéseiben. Maga Pál így ír errôl második korintusi levelében: ,,A legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém''.[72] A második Timóteus-levélben ezt olvassuk: ,,Ezért szenvedtem ezt is, de nem szégyellem; mert tudom, kinek hittem''.[73] A filippi-levélben pedig egyenesen azt mondja: ,,Mindent elviselek abban, aki erôt ad''.[74] Azok tekintete elôtt, akik Krisztus szenvedésének részesei, ott áll a feltámadás húsvéti misztériuma, amelyben Krisztus -- elsô lépésként -- az emberi gyöngeség és tehetetlenség végsô határáig száll alá: ô maga ugyanis keresztre szögezve hal meg. S mivel e gyöngeségben egyúttal föl is emeltetik, a feltámadás erejével megerôsítve, azt jelenti ez, hogy minden emberi szenvedés gyöngeségét átjárhatja Isten hatalmas ereje, amely Krisztus keresztjében nyilvánul meg. Eszerint szenvedni annyit jelent, mint kiváltképp alkalmassá válni a felemeltetésre, kiváltképp nyitottá lenni Isten üdvözítô erôi elôtt, amelyeket Krisztusban kínál fel az emberiségnek. Benne Isten megerôsítette azt a szándékát, hogy elsôsorban a szenvedés -- az emberi gyöngeség és kiszolgáltatottság -- útján cselekedjék; s hogy épp ebben a gyöngeségben és kiszolgáltatottságban mutassa meg erejét. Ezzel magyarázható az is, amit Szent Péter elsô levele ajánl: ,,Ha pedig (az embernek) mint kereszténynek kell szenvednie, ne szégyellje, hanem dicsôítse meg az Istent ezzel a névvel''.[75] ,,A gyöngeségben megnyilvánuló erôbôl születni'' -- a rómaiakhoz írt levelében Pál apostol még bôvebben szól errôl, ti. hogy az ember a próbatétel és a gyötrelmek közepette lelkileg megújul; ezt a sajátos hivatást kapják azok, akik Krisztus szenvedésének részesei: ,,még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésbôl türelem fakad, a türelembôl kipróbált erény, a kipróbált erénybôl reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete''.[76] A szenvedés mintegy magában foglalja az erényre szólító különleges meghívást. Az ember feladata ennek az erénynek a gyakorlása. A kitartásról van szó, annak elviselésérôl, ami zaklatja, bántja az embert. Az az ember, aki képes erre, felszabadítja a reményt, amely ébren tartja benne azt a meggyôzôdést, hogy a szenvedés nem lesz úrrá rajta, nem fosztja meg emberi méltóságától, amely szoros kötelékkel kapcsolódik az élet értelmének tudatához. S íme, az értelem Isten szeretet-művével -- a Szentlélek legfôbb ajándékával - együtt láthatóvá válik. S ahogyan az ember fokozatosan részt vállal ebbôl a szeretetbôl, önmagára talál, még a szenvedés mélységeiben is: megtalálja ,,lelkét'', amelyet a szenvedés miatt ,,elveszettnek'' hitt.[77] Szenvedés az Egyházért 24. Az Apostol Krisztus szenvedéseinek részese. Tapasztalatai ennél is tovább mennek. A kolosszeiekhez írt levelében olvassuk azokat a szavakat, amelyek mintegy a szenvedéssel kapcsolatos lelki út utolsó szakaszát alkotják. Így ír Szent Pál: ,,Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedésébôl hiányzik, testének, az Egyháznak javára''.[78] S egy másik levelében ezt a kérdést intézi címzettjeihez: ,,Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja?''[79] A húsvéti misztériumban Krisztus egységre lép az Egyház közösségében élô emberrel. Az Egyház misztériuma abban mutatkozik meg, hogy már a keresztségben, ahol Krisztushoz hasonlóvá válunk, s késôbb Áldozatában -- azaz, szentségi síkon, az Eukarisztia révén -- az Egyház, lelki értelemben, fokozatosan épül Krisztus testévé. Ebben a testben Krisztus eggyé akar lenni minden emberrel, s kivált azokkal, akik szenvednek. A kolosszeieknek írt levél idézett szavai ennek a közösségnek semmihez sem fogható voltáról tanúskodnak. Tehát aki Krisztussal egyesülve szenved -- miként vele egyesülve viseli el ,,gyötrelmeit'' Szent Pál is --, nemcsak hogy Krisztusból meríti az erôt, amirôl az elôzôekben szóltunk, hanem ,,ki is egészíti szenvedésével'' azt, ,,ami Krisztus szenvedésébôl hiányzik''. Az evangéliumi keretben különös hangsúlyt kap a szenvedés teremtô jellegét hangoztató igazság. A világ megváltásának javát Krisztus szenvedése teremtette. Ez a jóság önmagában kimeríthetetlen és végtelen. Az ember nem képes hozzátenni semmit. Ugyanakkor viszont Krisztus testének, az Egyháznak misztériumában valamiképpen minden emberi szenvedés felé kitárta saját megváltó szenvedését. Amilyen mértékben részt vesz az ember Krisztus szenvedéseiben -- a világ bármely pontján, a történelem bármely korszakában --, olyan mértékben egészíti ki a maga módján azt a szenvedést, amelynek árán Krisztus megváltotta a világot. Azt jelentené ez, hogy a Krisztus által véghezvitt megváltás nem teljes? Korántsem. Csak annyit jelent, hogy a megváltás, amely az engesztelô szeretet erejében megvalósul, szüntelenül nyitva áll minden, az emberi szenvedésben kifejezôdô szeretet elôtt. Ebben a dimenzióban -- a szeretet dimenziójában -- a már teljes egészében végbement megváltás valamiképpen állandóan megvalósul. Krisztus tökéletes módon vitte végbe a megváltást, de nem zárta le. A megváltó szenvedésben, amely által a világ megváltása is megtörtént, Krisztus kezdettôl fogva kitárta önmagát, s szüntelenül kitárja minden emberi szenvedés elôtt. Igen, Krisztus megváltó szenvedésének lényegéhez az is hozzátartozik, hogy állandó kiegészülést követel. Krisztus így, a minden emberi szenvedés iránti nyitottságával vitte végbe, saját szenvedése árán, a világ megváltásának művét. E megváltás tehát -- ha Krisztus szenvedésével teljesen végbement is -- tovább él és fejlôdik az emberi történelemben. Krisztus testében, az Egyházban él és fejlôdik, s ebben a dimenzióban -- a Krisztussal való egyesülés erejében -- minden emberi szenvedés kiegészíti Krisztus szenvedését. Úgy egészíti ki, ahogyan az Egyház Krisztus megváltói művét is kiegészíti. Az Egyház misztériuma -- s az Egyház az a test, amely önmagában teljesíti ki Krisztus keresztre feszített és feltámadott testét -- egyúttal azt a teret is kijelöli, amelyben az emberi szenvedések kiegészítik Krisztus szenvedését. Csak az Egyháznak -- Krisztus idôben és térben folyamatosan bontakozó testének -- sugarában és dimenziójában gondolkodhatunk és beszélhetünk arról, ,,ami hiányzik'' Krisztus szenvedéseibôl. Az Apostol végtére is világosan kiemeli ezt, amikor annak kiegészítésérôl beszél, ami ,,Krisztus szenvedésébôl hiányzik, testének, az Egyháznak javára''. Épp az Egyház -- a megváltás végtelen erôforrásaiból merítô s a megváltást az emberiség életében tudatosító Egyház -- az a dimenzió, amelyben Krisztus megváltó szenvedését szüntelenül kiegészítheti az emberi szenvedés. Ebben válik érzékelhetôvé az Egyház isteni--emberi természete is. S úgy tűnik, a szenvedés valamiképpen részt kap e természet jellemzôibôl; ezért különös értéket képvisel az Egyház számára. Olyan értéket, amely elôtt az Egyház tisztelettel s a megváltás mély hitével hajol meg. S egyúttal azzal a mély hittel is, amellyel saját magában megragadja Krisztus testének kimondhatatlan misztériumát. ======================================================================== Salvifici Doloris (A szenvedés értelmérôl) Hatodik rész A szenvedés evangéliuma Az üldözöttek szenvedése 25. Krisztus keresztjének és feltámadásának tanúi a szenvedés sajátos evangéliumát közvetítették az Egyháznak és az emberiségnek. Ezt az Evangéliumot maga a Megváltó írta le elôször saját, szeretetbôl vállalt szenvedésével, hogy az ember ,,el ne vesszen, hanem örök élete legyen''.[80] Szenvedése -- tanításának élô igéjével együtt -- bôséges forrássá lett mindazok számára, akik -- tanítványainak és hitvallóinak elsô nemzedékében, majd mindazokban, akik a századok során követték ôket -- részesültek Jézus szenvedésébôl. S legfôképp: éppoly vigasztaló, mint evangéliumi és történeti szemmel helytálló dolog észrevennünk azt, hogy Krisztus közelében -- a legelsô és szemmel láthatóan kiemelt helyen, azaz mellette -- mindig ott áll Szent Anyja, hogy teljes életével tanúságot tegyen a szenvedés e sajátos Evangéliumáról. Benne a számos gyötrô szenvedés oly láncolattá fonódik össze, hogy nemcsak rendíthetetlen hitét bizonyítja, hanem azt is elmondhatjuk róla, hogy legalább annyira hozzá is járult a mindenek megváltásához. Valójában az angyallal folytatott titokzatos beszélgetéstôl kezdve átlátta azt az -- anyai küldetésében rejlô -- ,,rendeltetést'', hogy egyedi és megismételhetetlen módon kell osztoznia magának a Fiúnak a küldetésében. A feladat megerôsítése pedig nagyon hamar elérkezett, akár a Jézus betlehemi születése körüli eseményeket, akár az agg Simeon kifejezett elôrejelzését -- midôn az éles tôrrôl beszélt, amely átjárja majd Mária lelkét --, akár azokat a szorongásokat és nélkülözéseket tekintjük, amelyek a Heródes kegyetlen határozata által kiváltott Egyiptomba menekülés közben érték. S még inkább Fia rejtett és nyilvános életének eseményei után -- amelyekben kétségkívül páratlan érzékenységgel osztozott -- a Kálvárián érte el tetôpontját, emberi szempontból immár nehezen elképzelhetô fokon, a Boldogságos Szűz Mária szenvedése, amely, Jézusé mellett, titokzatos és természetfölötti mértékben termékenynek bizonyult az egyetemes üdvösség létrejöttében. Amikor fölment a Kálváriára, amikor ott ,,állt'' a kereszt tövében a szeretett tanítvánnyal együtt, egészen sajátos mértékben részesült Fiának megváltó halálában; miként a szavak is, amelyeket Fia ajkáról befogadhatott, mintegy ünnepélyes megbízást jelentettek arra az egyedülálló Evangéliumra, amelyet hívô közössége számára hirdetnie kellett. A Boldogságos Szűz Mária, aki jelenlétével tanúja, együttszenvedésével pedig részese volt Fia szenvedésének, példátlan módon gazdagította a szenvedés Evangéliumát, amelynek nem egy lapját Fiával együtt írta. Elôre igazolta a páli igét, amelyet fejtegetésünk elején idéztünk. Ôt illeti a lehetô legtöbb jog, hogy elmondhassa: ,,kiegészíti testében - - miként már megtette szívében -- azt, ami Krisztus szenvedésébôl hiányzik''. Krisztus felülmúlhatatlan példájának fényében -- amely egyedülálló mértékben tükrözôdik s válik láthatóvá Anyja életében -- a szenvedés Evangéliuma az apostolok tapasztalata révén kimeríthetetlen forrássá válik az Egyház történelmében egymást követô újabb és újabb nemzedékek számára. A szenvedés Evangéliuma nemcsak arról tanúskodik, hogy az Evangéliumban az Örömhír egyik témájaként jelen van a szenvedés is; hanem a szenvedés üdvözítô erejérôl és jelentôségérôl Krisztus messiási küldetésében s -- ennek folytatásaképp -- az Egyház küldetésében és hivatásában is. Krisztus nem kendôzte el hallgatói elôl a szenvedés szükségességét. Egészen egyértelműen mondotta: ,,Aki követni akar..., vegye vállára keresztjét minden nap''[81] -- s tanítványai elé olyan erkölcsi követelményeket állított, amelyeknek teljesítése csak azzal a feltétellel lehetséges, ha ,,megtagadják önmagukat''.[82] Az Isten országába vezetô út ,,szűk és szoros''. Krisztus ezt állítja szembe a ,,széles és tágas'' úttal, amely a ,,romlásba visz''.[83] Krisztus többször szólt arról is, hogy tanítványainak és hitvallóinak számos üldöztetésben lesz része. Így is történt. Nemcsak az Egyház életének elsô századaiban, a római uralom idején igazolódott be, hanem a történelem különbözô korszakaiban, a föld különbözô tájain is. S beigazolódik korunkban is. Idézzük ezzel kapcsolatban Krisztus néhány mondatát: ,,Elôbb kezet emelnek rátok és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülôk, testvérek, rokonok és barátok, s némelyek meghalnak közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekrôl. Ha kitartotok, megmentitek lelketeket.''[84] A szenvedés Evangéliuma számos helyen szól a ,,Krisztusért'', a ,,Krisztus miatt'' viselt szenvedésrôl, vagy magának Jézusnak, vagy apostolainak szavaival. A Mester nem rejti el tanítványai és követôi elôl az effajta szenvedések lehetôségét; sôt teljes ôszinteséggel nyilatkoztatja ki azt. Egyúttal rámutat ama természetfeletti erôkre is, amelyek a ,,nevéért'' viselt üldöztetések és gyötrelmek közepette kísérni fogják ôket. Ezek a szenvedések sajátos módon együtt fogják bizonyítani Krisztushoz való hasonlóságukat és vele való egységüket: ,,Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem elôbb gyűlölt, mint titeket...; mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ... Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.''[85] ,,Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyôztem a világot.''[86] A szenvedés Evangéliumának ez az elsô fejezete, amely a szenvedésekrôl, azaz a Krisztusért viselt gyötrelmekrôl szól, sajátos felhívást rejt magában, felhívást a bátorságra és erôslelkűségre, amelyet a feltámadás ékesen szóló tanúsága támaszt alá. Feltámadásával Krisztus egyszer s mindenkorra legyôzte a világot. Ám, mivel a feltámadás egybekapcsolódik a gyötrelemmel és a halállal, Krisztus szenvedésével gyôzte le a világot. Így a szenvedés sajátságos módon részévé válik a világon aratott gyôzelemnek, amely a feltámadásban lett nyilvánvalóvá. Krisztus feltámadott testében is megôrzi azokat a sebhelyeket, amelyeket a kereszt szögei ütöttek kezén, lábán és oldalán. Feltámadásával megmutatja a szenvedés gyôzelmes erejét, s ennek az erônek meggyôzôdését önti mindazok szívébe, akiket apostolaiul választott, s akiket szüntelenül kiválaszt és küld. Pál apostol késôbb így fogalmazott: ,,Az üldöztetésbôl mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban''.[87] A Krisztussal együtt szenvedôk 26. S ha a szenvedés Evangéliumának elsô nagy fejezetét azok írják meg, nemzedékeken át, akik üldözést szenvednek Krisztusért, ennek az Evangéliumnak egy másik nagy fejezete is bontakozóban van a történelemben. Megalkotásában mindazok részt vesznek, akik együtt szenvednek Krisztussal, midôn saját, emberi szenvedéseiket az üdvözítô szenvedéssel egyesítik. Bennük teljesedik be az, amit a szenvedés és a feltámadás elsô tanúi a Krisztus szenvedésében való részesedésrôl írtak és mondtak. Bennük válik teljessé a szenvedés Evangéliuma, s ugyanakkor mindenki valamiképp tovább is írja azt; írja és elkiáltja a világ felé, hirdeti saját környezete, kortársai számára. Századok, nemzedékek tapasztalták, hogy a szenvedésben sajátos erô lakozik, sajátos kegyelem, amely belsôleg Krisztushoz közelíti az embert. Sok szent ennek az erônek köszönheti belsô megtérését: így Assisi Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác és a többiek. E megtérés gyümölcse nem csupán az, hogy az ember felfedezi a szenvedés üdvözítô értelmét, hanem fôként az, hogy a szenvedésben egészen új emberré válik. Mintegy új mércére lel benne saját élete és hivatása számára. E fölfedezés különösen megerôsíti azt a lelki nagyságot, amely a testit messze felülmúlja az emberben. Minél orvosolhatatlanabbul beteg, teljes egészében legyöngült a test, minél élet- és cselekvésképtelenebb az ember, annál jobban megmutatkozik a belsô érettség és a lelki nagyság, amely megrendítô tanúságtétellé válik az egészséges, normális emberek számára. E belsô érettség és lelki nagyság -- amellyel az ember szenvedését viseli -- bizonyára a különleges megtérés és a megfeszített Megváltó kegyelmével való együttműködés gyümölcse. Ô maga az, aki Vigasztaló Szentlelke, az Igazság Lelke által az emberi szenvedések legmélyén működik. Ô alakítja át, ha szabad így mondanunk, a lelkiélet anyagát, midôn a szenvedô embernek önmaga mellett kínál helyet. Mint Mester és Lelkivezetô, ô oktatja szenvedô testvérét arra a csodálatos cserére, amely a megváltás misztériumának szívében valósul meg. A szenvedés önmagában nem egyéb, mint a rossz megtapasztalása. De Krisztus a visszavonhatatlan jó, az örök üdvösség alapjává tette. A kereszten átélt szenvedése révén Krisztus elhatolt a rossz -- azaz a bűn és a halál -- gyökeréig. Legyôzte a gonosz mesterkedését, a Teremtô elleni szüntelen lázadását. Krisztus fokozatosan feltárja s kibontja szenvedô testvérei elôtt Isten országának -- a Teremtôhöz visszatért, a bűn alól felszabadult, a szeretet üdvözítô erejében épülô országnak -- horizontját. S lassan, ám hatékonyan bevezeti a szenvedô embert ebbe a világba, az Atya országába, mégpedig valamiképpen szenvedése szívén át. A szenvedés ugyanis nem alakulhat át, nem változhatik külsô kegyelem hatására. Hanem csakis belülrôl. S Krisztus önnön üdvözítô szenvedésével ott lakik, semmihez sem foghatóan, minden emberi szenvedés mélyén. S ott Vigasztaló Szentlelke, az Igazság Lelke erejében cselekedhetik. Mi több: Szent Anyjának szívén át az isteni Megváltó minden szenvedô ember lelkéig el akar hatolni. Mária az, aki elsôként s a legtökéletesebben részesült a megváltásban. A haldokló Krisztus új -- lelki és egyetemes -- anyasággal ruházta fel Máriát, mintegy folytatásaképp annak az anyaságnak, amely a Szentlélek működése által Krisztus életét foganta. Minden ember anyjává tette, hogy a hit zarándokútján mindenki egységben maradjon vele s anyjával, egészen a keresztig. S hogy a kereszt erejében minden meggyógyított szenvedés az emberi gyöngeségbôl Isten hatalmas erejévé váljék. Ez a belsô folyamat azonban nem minden esetben játszódik le egyforma módon. Gyakran igen nehezen indul be s alakul ki. Sokszor már maga a kiindulópont is eltérô: más és más a készség, amelyet az emberek a szenvedésben tanúsítanak. Ugyanakkor feltételezhetjük, hogy csaknem mindenki jellegzetesen emberi tiltakozással és a saját ,,miért''-jével reagál a szenvedésre. Mindenki megkérdi magától a szenvedés értelmét, s a maga emberi szintjén választ is keres a kérdésre. S persze Istennek és Krisztusnak is gyakorta felteszi a kérdést. S lehetetlen, hogy észre ne vegye: az, akihez a kérdést intézi, maga is szenved, s a keresztrôl, saját szenvedésének középpontjából kíván feleletet adni. Ám olykor idôre, sôt hosszú idôre van szükség ahhoz, hogy e válasz lassan, bensôleg felfoghatóvá váljék. Krisztus ugyanis nem közvetlenül s nem elvontan felel a szenvedés értelmét feszegetô kérdésre. Az ember olyan mértékben hallja meg az üdvöt hozó választ, amilyen mértékben maga is részt vállal Krisztus szenvedéseibôl. A felelet, amely e részesedéssel érkezik meg, azaz a Mesterrel való belsô találkozás útján, sokkalta több, mint a szenvedés értelmét kutató kérdésre adott absztrakt válasz. Igen, Krisztus válasza elsôsorban meghívás. Hivatás. Krisztus nem elvont magyarázattal szolgál a szenvedés okát illetôen. Mindenekelôtt így szól: ,,Kövess engem. Jöjj és szenvedéseddel végy részt a világ üdvösségének művében, amely az én szenvedésemmel teljesedik be''. A szenvedés értelme akkor nyílik meg az ember elôtt, ha felveszi keresztjét és lélekben egyesül Krisztus keresztjével. Az ember nem emberi szinten, hanem Krisztus szenvedésének szintjén fedezi fel az értelmet. Ugyanakkor pedig a szenvedés üdvözítô értelme Krisztus szintjérôl alászáll az ember szintjére, s az ô személyhez szóló válaszává lesz. S az ember akkor megtalálja szenvedésében a belsô békét, mi több: a lelki örömöt. A szenvedôk erô forrásai 27. Errôl az örömrôl beszél az Apostol a kolosszeieknek írt levelében: ,,Örömmel szenvedek értetek''.[88] A szenvedés hiábavalóságának érzetén aratott gyôzelem örömforrássá válik, noha ez az érzés olykor igen erôsen jelentkezik az emberi szenvedésben. S nemcsak belülrôl emészti az embert, hanem mások számára is teherré teszi. Az ember úgy érzi: arra ítéltetett, hogy segítséget, támogatást fogadjon el a többiektôl, s ugyanakkor önmaga elôtt feleslegesnek érzi magát. A Krisztussal egyesült üdvözítô szenvedés értelmének felismerése átalakítja ezt a nyomasztó érzést. A Krisztus szenvedésében való részesedés hite azt a belsô bizonyosságot hordozza, hogy a szenvedô ember kiegészíti, ,,ami Krisztus szenvedéseibôl hiányzik''; s hogy ô is -- akárcsak Krisztus -- testvéreinek üdvösségét szolgálja vele a megváltás művének lelki dimenziójában. Tehát nem egyszerűen hasznos a többiek számára, hanem pótolhatatlan szolgálatot tesz. A Megváltó keresztjébôl szüntelenül növekvô Krisztustestben épp a Krisztus áldozatának szellemével áthatott szenvedés a világ üdvéhez szükséges javak semmivel sem helyettesíthetô szerzôje és közvetítôje. Elsôsorban ez készít utat az emberi lelket átalakító kegyelem számára, ez jeleníti meg az emberiség történelmében a megváltás erejét. A jó és a rossz szellemi erôinek ,,kozmikus'' harcában -- amelyet az efezusi levél említ[89] -- a Krisztus megváltó szenvedésével egyesült emberi szenvedések különleges módon támogatják a jó erôit, s utat nyitnak az üdvösségszerzô erôk gyôzelme elôtt. Az Egyház ezért a szenvedô Krisztus testvéreiben az ô természetfeletti erejének sokféle közvetítô alanyát látja. Hányszor folyamodnak hozzájuk az Egyház pásztorai, náluk keresve segítséget és támaszt! A szenvedés Evangéliuma folyamatosan íródik, s mindenkor e különös paradoxon szavaival szól hozzánk: az isteni erôforrások épp az emberi gyöngeség közepette fakadnak. Akik részt vállalnak Krisztus szenvedésébôl, saját szenvedéseikben a világ megváltásának végtelen kincsébôl ôriznek egy nekik szánt darabkát, s e kincset másokkal is megoszthatják. Minél jobban fenyegeti az embert a bűn, minél inkább átszövik mai világunkat a bűn szálai, annál sokatmondóbbá válik az emberi szenvedés. S annál inkább szükségét érzi az Egyház, hogy a világ üdvösségére fordítsa a szenvedés értékét. ======================================================================== Salvifici Doloris (A szenvedés értelmérôl) Hetedik rész Az irgalmas szamaritánus A felebarát szenvedése 28. A szenvedés Evangéliumához szervesen hozzátartozik az irgalmas szamaritánus példabeszéde. Krisztus ezzel a parabolával kívánt megfelelni a kérdésre: ,,Ki az én felebarátom?''[90] Tudniillik a három járókelô közül, akik a Jeruzsálembôl Jerikóba vezetô úton haladtak, ahol félholtan hevert a földön egy rablóktól megsebzett és kifosztott ember, épp a szamaritánus bizonyította, hogy valóban ,,felebarátja'' a szerencsétlennek. ,,Felebarátja'' -- azt is jelenti ez, hogy teljesítette a felebaráti szeretet parancsát. Az egyik járókelô pap, a másik levita volt. Mindkettô ,,látta és továbbment''. A szamaritánus ezzel szemben ,,meglátta és megesett rajta a szíve. Odament hozzá, bekötözte sebeit'', majd ,,elvitte egy fogadóba és ápolta''.[91] S amikor továbbindult, annak rendje és módja szerint a fogadósra bízta a szenvedô ember gondozását, vállalva az ezzel járó költségeket. Az irgalmas szamaritánus példabeszéde hozzátartozik a szenvedés Evangéliumához. Rámutat ugyanis arra, milyennek kell lennie szenvedô embertársunkkaI való kapcsolatunknak. Megengedhetetlen, hogy közömbösen ,,tovább menjünk''. ,,Meg kell állnunk'' mellette. Minden ember, aki megáll egy másik ember szenvedése mellett -- bárki legyen is az --, irgalmas szamaritánus. Ez a megállás nem kíváncsiságból történik. Rendelkezésre kell állnunk. Mintegy a szív belsô tettrekészségébôl fakadóan meg kell nyílnunk, s ennek érzelmileg is ki kell fejezôdnie. Irgalmas szamaritánus minden ember, aki érzékeny mások szenvedésére: az az ember, akinek ,,megesik a szíve'' mások szerenesétlenségén. Ha Krisztus, aki ismeri az emberi bensôt, hangsúlyozottan említi ezt a megindultságot, akkor fontosnak kell tekintenünk a másik ember szenvedése szempontjából. Ápolnunk kell tehát magunkban a szív érzékenységét, amely a másik iránti együttérzésünkrôl tanúskodik. Olykor ez az együttérzés marad a szenvedô ember iránti szeretetünk, a vele való közösségünk egyetlen vagy legfôbb kifejezôje. Krisztus példabeszédének irgalmas szamaritánusa persze nem puszta megindultságból vagy együttérzésbôl áll meg. Mindez ösztönzéssé válik számára, olyan tettekre, amelyek célja, hogy segítséget nyújtson a megsebzett embernek. Irgalmas szamaritánus végül is az, aki segítséget nyújt a szenvedésben, bármilyen természetű is az. S lehetôleg hatékony segítséget. Teljes szívével jelen van, de az anyagi eszközökkel sem takarékoskodik. Azt mondhatjuk: önmagát adja, saját ,,énjét'', s ezt az ,,ént'' kinyitja a másik ember felé. Az egész keresztény antropológia sarkalatos pontját érintjük ezzel. Az ember ,,teljesen csak akkor találhat önmagára, ha ôszinte ajándékul adja önmagát''.[92] Irgalmas szamaritánus az az ember, aki így képes átadni önmagát. Törôdés a szenvedôkkel 29. Az evangéliumi példabeszéd nyomán azt mondhatnánk, hogy a szenvedés sokféle formában van jelen emberi világunkban, s azért van jelen, hogy felszítsa az emberben a szeretetet, azaz saját ,,énünk'' érdekektôl mentes átadását a másik emberért, a szenvedôkért. Az emberi szenvedés világa, ha szabad így mondanunk, szakadatlanul egy másik világ -- az emberi szeretet világa -- után kiált. S az önzetlen szeretet, amely az ember szívében és cselekedeteiben megterem, bizonyos értelemben a szenvedésnek köszönhetô. Az alapvetô emberi szolidaritás, s még inkább: az embertárs szeretete nem engedi, hogy a ,,felebarát'' közömbösen elmenjen mások szenvedése mellett. ,,Meg kell állnia'', meg kell indulnia, miként az evangéliumi példabeszéd szamaritánusa tette. A példabeszéd önmagában mélyen keresztényi, de legalább olyan egyetemesen emberi igazságot fejez ki. Nem ok nélkül hívják a hétköznapok nyelvén szamaritánus cselekedetnek mindazt, ami a szenvedô emberek, a segítségre szorulók javára történik. E tevékenység a századok során szervezett, intézményes formákat is öltött, s a vele hivatásszerűen foglalkozók számára munkaterületet alkot. Vajon az orvos, az ápolónô s mások foglalkozása nem az ,,irgalmas szamaritánust'' idézi-e? Felismerhetô evangéliumi tartalmak miatt úgy gondoljuk, esetükben inkább hivatásról, mintsem egyszerűen szakmáról van szó. S azok az intézmények, amelyek évszázadokat átívelve ,,szamaritánusi'' szolgálatot végeztek, korunkban még fejlettebbek és szerteágazóbbak. E tény minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az ember egyre nagyobb figyelemmel és körültekintéssel áll meg szenvedô felebarátja mellett, s igyekszik annak szenvedését mind pontosabban megérteni és megelôzni. Szaktudása és képességei is megnövekedtek e téren. Ha mindezt szem elôtt tartjuk, elmondhatjuk, hogy a szamaritánusról szóló evangéliumi példabeszéd az erkölcsi kultúra s az egyetemes emberi civilizáció egyik lényegi meghatározója lett. S ha mindazokra az emberekre gondolunk, akik tudományukkal és képességeikkel sokrétűen szolgálják szenvedô embertársaikat, nem mulaszthatjuk el, hogy az elismerés és a hála szavaival forduljunk feléjük. E szavak mindazokhoz szólnak, akik önzetlenül végzik szolgálatukat szenvedô embertársaik javára, önként kötelezik el magukat az irgalmas szamaritánus módjára történô segítségnyújtásra, s erre fordítják hivatalos munkájuk mellett megmaradó minden idejüket és erejüket. Ezt az irgalmas szamaritánusként kifejtett spontán vagy karitatív tevékenységet hívhatjuk társadalmi munkának, de nevezhetjük apostolkodásnak is, amikor ôszinte evangéliumi megfontolásból vállalják, különösen ha az Egyház vagy más keresztény közösség kötelékében történik. Az irgalmas szamaritánusként végzett önkéntes tevékenység megfelelô környezetben vagy e célra létrehozott szervezetekben valósul meg. Az ilyen formában végzett működésnek nagy fontossága van, kivált ha jelentôsebb együttműködést vagy technikai eszközök használatát igényli. Nem kevésbé értékes az egyes emberek tevékenysége sem, fôként azok részérôl, akik szívesebben foglalkoznak olyan emberi szenvedésekkel, amelyek esetében csak nagyon személyes módon lehet segíteni. Végül a családi segítségnyújtás jelentheti mind a felebaráti szeretet cselekedeteit a családtagok irányában, mind a családok kölcsönös egymást-segítését. Nehéz felsorolni a ,,szamaritánusi'' tevékenység minden típusát, teljes terjedelmét az Egyházban és a társadalomban. Fel kell ismernünk, hogy nagyon sokféle lehet, s ki kell fejeznünk örömünket, mivel ezeknek köszönhetô, hogy az alapvetô erkölcsi értékek -- az emberi szolidaritás és a keresztény felebaráti szeretet -- a társadalmi élet és az emberi kapcsolatok keretéül szolgálhatnak. S a ,,szamaritánusként'' végzett munka harcterén művelôi a gyűlölet, az erôszak, a kegyetlenség, az ember megvetése vagy egyszerűen az ,,érzéketlenség'', azaz az embertárs és szenvedései iránt megnyilvánuló közöny ellen küzdenek. Rendkívül fontos, hogy a nevelés kiterjedjen az ezzel kapcsolatos viselkedésformákra is. A család, az iskola és más, neveléssel foglalkozó intézmények már a puszta emberiesség okán is kitartóan kell, hogy dolgozzanak az embertárs és szenvedése iránti érzékenység felébresztésén és kimunkálásán. Ennek az érzékenységnek vált jelképévé az Evangéliumban szereplô szamaritánus. Magától értetôdô, hogy az Egyháznak ugyanezt kell tennie, s -- amennyire csak lehetséges -- át kell, hogy hassák azok az indítékok, amelyeket Krisztus a példabeszédben s az Evangélium egészében megismertetett vele. Az irgalmas szamaritánus példabeszédének -- akárcsak az egész Evangéliumnak -- a mondanivalója elsôsorban ez: az embernek éreznie kell, személyre szóló meghívást kapott arra, hogy a szenvedésben tanúságot tegyen a szeretetrôl. Az intézmények igen fontosak, sôt nélkülözhetetlenek. Ugyanakkor önmagában egy intézmény sem pótolhatja az emberi szívet, az emberi együttérzést, az emberi szeretetet, az emberi kezdeményezést, ha a másik ember szenvedésével kell szembenéznünk. Vonatkozik ez a fizikai szenvedésekre, de még inkább érvényes akkor, amikor a sokféle erkölcsi szenvedésrôl van szó, s mindenekelôtt akkor, amikor a lélek szenved. A szenvedés és a segitségnyújtás jótette 30. Az irgalmas szamaritánus példabeszéde, amely -- mint mondottuk -- hozzátartozik a szenvedés Evangéliumához, vele együtt járja az Egyház és a kereszténység, az ember és az emberiség történelmének útját. Arról tanúskodik, hogy a szenvedés értelmének krisztusi kinyilatkoztatása semmiképp sem tekinthetô valamiféle passzív magatartásnak. Ellenkezôleg: az Evangélium tagadja a szenvedéssel szembeni passzivitást. Maga Krisztus különösen tevékeny e téren. Így valósítja meg küldetésének messiási programját. A próféta szavával: ,,Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr kegyelmének esztendeje''.[93] Krisztus túláradó bôséggel teljesíti messiási küldetését. Körüljár és ,,jót tesz''.[94] S jótettei közül azok a legkiemelkedôbbek, amelyek az emberi szenvedést enyhítik. Az irgalmas szamaritánus példabeszéde mélységes harmóniában van Krisztus magatartásával. E példabeszéd végül is -- lényegi tartalmánál fogva -- azok közt a megrendítô igék közt kap helyet, amelyek az utolsó ítéletrôl szólnak. Máté evangéliumának feljegyzése szerint: ,,Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétôl nektek készített országot! Éhes voltam és adtatok ennem. Szomjas voltam és adtatok innom. Idegen voltam és befogadtatok. Nem volt ruhám és felruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok. Börtönben voltam és fölkerestetek.''[95] Az igazaknak, akik megkérdik, mikor tették ezt épp vele, azt feleli az Emberfia: ,,Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek''.[96] S ellenkezô ítélet terheli azokat, akik másként cselekedtek: ,,Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek''.[97] Bizonyára folytatni lehetne azoknak a szenvedéseknek felsorolását, amelyekkel az emberi érzékenység, együttérzés, segítség találkozott -- vagy nem találkozott. Krisztus utolsó ítéletre vonatkozó kijelentéseinek elsô és második része egyértelműen mutat rá, milyen fontos -- minden ember örök életének távlatában -- az embertárs szenvedése mellett ,,megállni, együttérezni vele'', s végül segítséget nyújtani, miként az irgalmas szamaritánus tette. Krisztus messiási programjában, amely egyúttal Isten országának programja is, a szenvedés azért van jelen a világban, hogy felszítsa a szeretetet, megteremje az embertársi szeretet műveit, a ,,szeretet civilizációjává'' alakítsa át az egész emberi civilizációt. Ebben a szeretetben gyökeresen megvalósul s végleges dimenzióját ölti fel a szenvedés üdvözítô értelme. Krisztus szavai az utolsó ítéletrôl mindezt az Evangélium teljes egyszerűségével és tisztánlátásával értetik meg. A szeretetrôl, a szeretet cselekedeteirôl szóló szavak -- amely cselekedetek szoros kapcsolatban állnak az emberi szenvedéssel -- még egyszer lehetôvé teszik, hogy minden emberi szenvedés mélyén magának Krisztusnak megváltó szenvedésére ismerjünk. Krisztus ezt mondta: ,,velem tettétek''. Mindenkiben ô tapasztalja meg a szeretetet. Neki nyújtunk segítséget, amikor megkülönböztetés nélkül segítséget nyújtunk minden szenvedônek. Ô van jelen a szenvedôben, mivel üdvözítô szenvedése egyszer s mindenkorra feltárult minden emberi szenvedés elôtt. S minden szenvedô egyszer s mindenkorra meghívást kapott, hogy ,,Krisztus szenvedéseinek'' részese legyen.[98] Miként mindenkihez szól a hívás: ,,Egészítsétek ki saját szenvedéstekkel azt, ami Krisztus szenvedésébôl még hiányzik''.[99] Ugyanakkor Krisztus arra tanította az embert, hogy tegyen jót szenvedése által s tegyen jót azzal, aki szenved. E kettôs megközelítéssel a szenvedés értelmének legmélyét tárta fel. ======================================================================== Salvifici Doloris (A szenvedés értelmérôl) Nyolcadik rész Befejezés A szenvedés természetfeletti érték 31. Ez a szenvedés valóban természetfeletti s egyúttal emberi értelme. Természetfeletti, mivel a világ megváltásának isteni misztériumában gyökerezik, de legalább oly mélyen emberi is, mivel benne talál önmagára, emberségére, méltóságára az ember. A szenvedés kétségkívül hozzátartozik az ember misztériumához. Talán nem burkolja akkora titok, mint magát az embert: ez utóbbi misztérium különösen is áthatolhatatlan. A II. Vatikáni Zsinat így fejezte ki ezt az igazságot: ,,Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán... Krisztus, az új Ádám, az Atya misztériumának és szeretetének kinyilatkoztatásával megmutatja az embernek magát az embert, és feltárja elôtte nagyszerű hivatását''.[100] Ha e szavak vonatkoznak mindarra, ami az ember misztériumához tartozik, bizonyára különleges mértékben állnak az emberi szenvedésre. Épp ezen a ponton a legnélkülözhetetlenebb, hogy ,,az embernek megmutatkozzék maga az ember, és feltáruljon elôtte nagyszerű hivatása''. Az is megtörténik -- a tapasztalat bizonyítja -- , hogy ez a leleplezôdés rendkívül drámai módon megy végbe. Ha azonban teljes egészében megtörténik s fénnyé válik az ember életében, akkor e tapasztalat felettébb boldogító: ,,Krisztus által és Krisztusban derül világosság a szenvedés és a halál rejtélyére''.[101] Lezárjuk a szenvedésrôl szóló gondolataink sorát. Abban az évben vagyunk, amelyben az Egyház rendkívüli jubileumot ünnepel: a megváltás évfordulóját. A világ megváltásának misztériuma csodálatos módon a szenvedésben gyökerezik. A szenvedés pedig benne találja meg legfôbb, legbiztosabb értelmét. A megváltás évét különleges egységben szeretnénk átélni mindazokkal, akik szenvednek. Illô ezért, hogy a Kálvária keresztje alatt egybegyűljék minden Krisztusban hívô szenvedô ember; s fôként azok, akik a belé vetett, a Megfeszítettbe és Feltámadottba vetett hitük miatt szenvednek -- hogy szenvedéseik áldozati adománya siettesse annak az imádságnak teljesülését, amelyet maga a Megváltó mondott mindenek egységéért.[102] S ugyanitt találkozik minden jóakaratú ember is, mivel a kereszten az ,,ember Megváltójával'', a ,,fájdalmak Férfiával'' találkozhatik, aki magára vette minden idôk emberének fizikai és erkölcsi szenvedését. Találkoznak, hogy a szeretetben rátaláljanak fájdalmuk üdvözítô értelmére s minden kérdésük hiteles válaszára. Máriával, Krisztus Anyjával együtt, aki a kereszt tövében állt,[103] mi is megállunk a ma emberének minden keresztje mellett. Segítségül hívunk minden szentet, akik a századok során különleges mértékben vállaltak részt Krisztus szenvedéseibôl. Támogatásukat kérjük. S tôletek mindnyájatoktól, akik szenvedtek, kérjük támogatástokat. Igen, tôletek, gyöngéktôl kérjük: legyetek erôforrássá az Egyház és az emberiség számára. A jó és a rossz erôinek szörnyű harcában, amelynek látványa jelen világunkban elénk tárul, arasson gyôzelmet a ti szenvedéstek, Krisztus keresztjével egységben. Testvéreim, mindnyájatoknak apostoli áldásomat küldöm. Kelt Rómában, Szent Péternél, a Lourdes-i Szűzanya ünnepén, 1984. február 11-én, pápaságom hatodik évében. II. János Pál pápa ======================================================================== Salvifici Doloris (A szenvedés értelmérôl) Jegyzetek 1. Kol 1,24. 2. Kol1,24. 3. Az 1983-ban tartott rendkívülis szentévvel (ford. megj.). 4. Róm 8,22. 5. Vö. 14, 18, 2. 6. Amint azt Ezekiás átélte. Vö. Iz 38,1--3. 7. Amint Hágár tartott tôle (vö. Ter 15--16), amint Jákob képzelte (vö. Ter 37,33--35), amint Dávidnak meg kellett tapasztalnia (vö. 2Sám 19,1). 8. Amint Hanna, Tobit felesége tartott tôle (vö. Tób 10,1--7). Vö. még Jer 6,26; Ám 8,10; Zak 12,10. 9. Ezt a próbát kellett kiállnia Ábrámnak (vö. Ter 15,2), Ráhelnek (vö. Ter 30,1) vagy Hannának, Sámuel anyjának (vö. 1Sám 1,6--10). 10. Így a Babilonba száműzött panasza (vö. Zsolt 137). 11. Vö. Zsolt 22,17--21; Jer 18,18. 12. Vö. Jób 19,18; 30,1.9; Zsolt 22,7--9; 42,11; 46,16--17; Jer 20,7; Iz 53,3. 13. Vö. Zsolt 22,2--3; 31,13; 38,12; 88,9.19; Jer 20,7; Iz 53,3. 14. Vö. Zsolt 51,5; Iz 53,3--6; Zak 12,10. 15. Vö. Zsolt 73,3--14; Préd 4,1--3. 16. Vö. Jób 19,19; Zsolt 41,10; 55,13--15; Jer 20,10; Sir 37,1--6. 17. Vö. Zsolt 44,10--17; 77,3--11; 79,11; 89,51; Iz 22,4; Jer 4,8; 13,17; 14,17--18; Ez 9,8; 21,11--12; Dán 3,31--40; 9,16--19. 18. Pl. Iz 38,13; Jer 23,9; Zsolt 31,10--11; 42,10--11. 19. Zsolt 73,21; Jób 16,13; Siral 3,13. 20. Siral 2,11. 21. Iz 16,11; Jer 4,19; Jób 30,27; Siral 1,20. 22. 1Sám 1,8; Jer 4,19; 8,18; Siral 1,20--22; Zsolt 38,9.11. 23. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnünk kell arra, hogy a héber r" gyök a maga általánosságában a rosszat jelöli, szemben a jóval (tob), s nem tesz különbséget fizikai, pszichikai és etikai értelem közt. Fônévi alakban -- ra' és ra'a -- található meg, s különböztetés nélkül jelöli a rosszat önmagában, a rossz tettet és annak véghezvivôjét. Az igei alakok között az egyszerű qal alakon túl, amely a 'rossznak lenni' különféle jelentéseit hordozza, megtalálható a visszaható--szenvedô forma (niphal) -- 'elszenvedni a rosszat' -- és a kauzatív forma (hiphil) -- 'rosszat tenni valakivel". Mivel a görög pászkhó, 'szenvedek' alak igazi megfelelôje a héberben nincs meg, ez az ige is ritkán jelenik meg a Septuaginta- változatban. 24. Dán 3,27; Vö. Zsolt 19,10; 36,7; 48,12; 51,6; 99,4; 119,75; Mal 3,16--21; Mt 20,16; Mk 17,34; Jn 5,30; Róm 2,2. 25. Jób 4,8. 26. Jób 1,9--11. 27. 2Mak 6,12. 28. Jn 3,16. 29. Jób 19,25--26. 30. Jn 1,29. 31. Ter 3,19. 32. Jn 3,16. 33. ApCsel 10,38. 34. Vö. Mt 5,3--11. 35. Vö. Lk 6,21. 36. Mk 10,33--34. 37. Vö. Mt 16,238. 38. Mt 26,52.54. 39. Jn 18,11. 40. Jn 3,16. 41. Gal 2,20. 42. Iz 53,2--6. 43. Jn 1,29. 44. Iz 53,7--9. 45. Vö. 1Kor 1,18. 46. Mt 26,39. 47. Mt 26,42. 48. Iz 53,6. 49. 2Kor 5,21. 50. Jn 19,30. 51. Iz 53,10. 52. Vö. Jób 7,37--38. 53. Iz 53,10--12. 54. Jób 19,25. 55. 1Pt 1,18--19 56. Gal 1,4. 57. 1Kor 6,20. 58. 2Kor 4,8--10.14. 59. 2Kor 1,5. 60. 2Tesz 3,5. 61. Róm 12,1. 62. Gal 2,19--20. 63. Gal 6,14. 64. Fil 3,10--11. 65. ApCsel 14,22. 66. 2Tesz 1,4--5. 67. Róm 8,17--18. 68. 2Kor 4,17--18. 69. 1Pt 4,13. 70. Lk 23,34 71. Mt 10,28. 72. 2Kor 12,9. 73. 2Tim 1,12. 74. Fil 4,13. 75. 1Pt 4,16. 76. Róm 5,3--5. 77. Vö. Mk 8,35; Lk 9,24; Jn 12,25. 78. Kol 1,24. 79. 1Kor 6,15. 80. Jn 3,16. 81. Lk 9,23. 82. Vö. Lk 9,23. 83. Vö. Mt 7,13--14. 84. Lk 21,12--19. 85. Jn 15,18--21. 86. Jn 16,33. 87. 2Tim 3,12. 88. Kol 1,24. 89. Vö. Ef 6,12. 90. Lk 10,29. 91. Lk 10,33--34. 92. GS 24 93. Lk 4,18--19; Vö. Iz 61,1--2. 94. ApCsel 10,38. 95. Mt 25,34--36. 96. Mt 25,40. 97. Mt 25,45. 98. 1Pt 4,13. 99. Kol 1,24. 100. GS 22. 101. GS 22. 102. Vö. Jn 17,11.21--22. 103. Vö. Jn 19,25. ======================================================================== A kereszt szeretete (Kempis Tamás) A kereszt mindenkor kész és mindenütt vár reád. Meg nem szabadulhatsz tôle, akárhová futsz, mert akárhová mégy, magaddal viszed énedet és mindenütt magadra találsz. Tekints föl, tekints le, nézz kifelé, nézz befelé, mindenben keresztet találsz: és mindenütt béketűréssel kell lenned, ha belsô békében akarsz élni és az örök koronát megnyerni. Ha örömest hordozod a keresztet, az hordoz téged, és elvezet az óhajtott célra, ahol vége lesz a szenvedésnek, ámbár nem itt e földön. Ha kedvetlenül hordozod, terhet szerzel magadnak, csak bajodat szaporítod és szenvedned mégis kell. Ha egyik keresztet elveted, kétségkívül másikat találsz, talán nehezebbet. Azt hiszed, hogy elkerülöd, amit halandó soha el nem kerülhetett? Melyik szent volt e világon kereszt és küzdelem nélkül? Hiszen a mi Urunk Jézus Krisztus sem volt csak egy óráig is szenvedés és fájdalom nélkül, amíg élt. ,,Szenvednie kellett -- úgymond -- Krisztusnak és halottaiból föltámadnia és úgy menni be dicsôségébe.'' (Lk 24,26) Miképp keresel te más utat, mint ezt a királyi utat, a szent kereszt útját? Krisztus teljes élete kereszt volt és kínlódás és te nyugalom és öröm után jársz? Csalódol, hidd el, csalódol, ha egyebet keresel bajoknál és szenvedéseknél; mert ez az egész halandó élet tele van nyomorúsággal és körös-körül keresztekkel megrakva. S minél magasabb fokra jutott valaki a lelki életben, annál nehezebb keresztekre akad gyakran, mert számkivetésének kínja a szeretettel jobban növekszik. Aki azonban ily sokféleképp szenved, még sincs vigasztaló enyhülés nélkül; mert érzi, hogy keresztje békés elviselésébôl a legszebb gyümölcs terem számára. Mert mikor ezt kész szívvel vállára veszi, a szorongatás terhe az isteni vigasztalás reményévé változik. És minél inkább megtörik a test a szenvedésben, annál jobban gyarapszik a lélek a belsô kegyelem által. Sôt néha a szenvedést és viszontagságot annyira megkedveli és mivel megszerette a hasonlatosságot Krisztus keresztjével, úgy megedzôdött, hogy nem is kíván fájdalom és háborúság nélkül élni; mert azt hiszi, hogy annál kedvesebb Isten elôtt, minél többet és súlyosabbat szenvedhet érette. Ez nem az ember ereje, hanem Krisztus kegyelme, mely oly nagyot bír és munkál a gyarló testben, hogy amitôl természet szerint iszonyodik és menekül, azt nagy buzgón megragadja és megszereti. Nem embertôl telik az ki, hogy a keresztet viselje, a keresztet szeresse, testével keményen bánjék és zabolára fogja, hogy a tiszteletet kerülje, a gyalázatot örömest tűrje, magát megvesse és a maga megvetését kívánja, mindenfelé kárt és csapást kiálljon s e világon semminemű szerencsét ne kívánjon. Ha magadra tekintesz, magadtól nincs ilyenre képességed. De ha az Úrban bízol, erôt kapsz az égbôl, és le bírod a világot és a testet gyôzni. (Kempis Tamás: Krisztus követése, 2:12) ======================================================================== A keresztúti ájtatossággal szerezhetô búcsú Azok a hívek, akik keresztúti ájtatosságot végeznek, teljes búcsút nyerhetnek. A keresztúti ájtatossággal felelevenedik azoknak a fájdalmaknak emléke, amelyeket az isteni Megváltó szenvedett útközben Pilátus udvarától, ahol halálra ítélték, a Kálvária hegyéig, ahol üdvösségünkért meghalt a kereszten. A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges: 1. A keresztúti ájtatosságot szabályosan felállított keresztút állomásai elôtt kell végezni. 2. Általánosabb szokás szerint a keresztúti ájtatosság végzésekor 14 olvasmányt szoktak felolvasni, mindegyikhez szóbeli könyörgést csatolva. -- Az ájtatosság végzéséhez azonban elegendô az Úr Jézus szenvedésérôl és haláláról való áhítatos elmélkedés. Nem szükséges minden állomás titkáról külön elmélkedni. 3. A keresztutat járni kell, egyik állomástól a másikig. A keresztúti ájtatosság közös végzésénél, ha az összes jelenlevôk járása nem lehetséges zavar nélkül, elegendô, ha legalább az ájtatosság vezetôje járja a keresztutat, és a többiek a helyükön maradnak. 4. Az akadályozottak ugyanazt a búcsút elnyerhetik, ha az Úr Jézus szenvedésérôl és haláláról legalább fél órán át olvasnak és elmélkednek. (Forrás: A búcsúk imakönyve, III. rész: Búcsúval ellátott imák ás gyakorlatok, 30. fejezet) A búcsúkra vonatkozó részletes rendelkezéseket lásd A búcsúk imakönyve című programban, amely szintén része a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárnak. ======================================================================== A Szent vagy, Uram! bűnbánati, nagyböjti és nagyheti énekei Bűnbánati énekek 47. Violaszín gyászruhába (Miseének missióra, lelkigyakorlatokra) 48. Isten áldjon, tünde játék (Különösen farsang napokra) 49. Árva, bűnös lelkem reszket (Lelkigyakorlatokra, missióra) 50. Mintha köztünk Jézus járna (Az Oltáriszentségrôl, különösen farsang napokra) 51. Hamvazkodjál, hívô lélek (Hamvazószerdára) 52. Hallgasd meg...könyörgésünket (Könyörgô körmenetre) 53. Könyörülj, Istenem (Könyörgô körmenetre, missióra, lelkigyakorlatokra) 54. Mit bízik e világ (Különösen farsang napokra) 55. Kereszten haldokló kegyes Jézusom (Hamvazásra, farsangra, missióra, nagyböjtre) 243. Ments meg engem, Uram 246. Ó emberi gyarló nemzetség 262. Ne hagyj elesnem (Szükségben, inségben) Nagyböjti énekek 56. A Golgota-lépcsôn állok (Miseének) 57. Buzgó szívvel ünnepeljük (Miseének) 58. Bűnbánóknak menedéke (Miseének) 59. Bűnös lelkek (Miseének) 60. Hogyha hozzád járulunk (Miseének) 61. A fényes Isten-arcot 62. Ah! Jaj! Mit szemlélek 63. A keresztfához megyek 64. Az Atyának egy fiát 65. Áll a gyötrött Istenanyja 66. Bűnös lélek, sirasd, kérlek 67. Bágyad gyötrelmében 68. Hol vagy, édes Jézus 69. Jer, dícsérjük mindeneknek Atyját 70. Jézus, világ Megváltója 71. Keresztények, sírjatok 72. Keservesen siratja 73. Krisztus Anyja, Szűz Mária 74. Ó Jézus, Jézus 75. Ó szerencsés bűnös ember 76. Zengd, ó nyelv, a gyôzedelmet 224. Induljunk testvérek (Miseének) 229. Kezdôdik az ének (Miseének) 279. Imádjuk a testet és vért Nagyheti énekek 77. Megváltó királyunk (Virágvasárnapra) 78. Szívünk, lelkünk most kitárjuk (Keresztúti ének) 79. Áhítattal készülôdjünk (Miseének Nagycsütörtökre) 80. E szín alatt (Nagycsütörtökre) 81. Én nemzetem (Nagypéntekre) 82. Királyi zászló jár elôl (Nagypéntekre) 83. Mint a szarvas ér vizéhez (Nagyszombatra) ======================================================================== SZVU/47:Violaszín gyászruhába (Missióra, lelkigyakorlatokra) 1. Kezdetre Violaszín gyászruhába öltözik fel a lelkünk. Oltárodnak zsámolyánál bűnbánóan térdelünk. Szent Fiadnak értünk hullott drágalátos szent vére, Jámbor atyák intelme, szent beszédek kegyelme Váljék lelkünk üdvére. 2. Dicsôítésre Dicsôséged zengedezték a földre szállt angyalok, Amikor a bűnös földet átölelte szent karod. Ó, űzzed ki lelkünkbôl a nagyravágyás szellemét, És ezentúl mindenek: tűz, víz, ég, föld, tengerek Zengjék Isten szent nevét. 3. Evangéliumra Drága Jézus, égbôl hoztad szent vallásunk tanait. Égi, földi sorsunk felôl szent Bibliád megtanít. Jámbor atyák tanítása szívünkben most megfogan. Ha az ég bár béborul, élünk aztán jámborul, Hitünk szerint boldogan. 4. Hiszekegyre Tudjuk, hogy a hit kegyelmét Isten adja minekünk. Hit nélkül a kárhozatnak mélységében van helyünk. Add, Urunk, hogy e szent óra felélessze hitünket. Hitünk legyen a szikla, mellette szálljunk síkra S égbe vigye lelkünket. 5. Felajánlásra Tested, véred feláldoztad érettünk a kereszten, Omló véred bűneinktôl hogy tisztára feresszen. Megtisztítjuk most szívünket, elhagyjuk a bűnöket. És íme, felajánljuk, feléd lobog a lángjuk, Fogadd el a szívünket. 6. Szent, szent-re Harsanjon fel ajkunkon a ,,háromszor Szent'' dallama. Fellángol e szent napokban üdvösségünk hajnala. Már ezentúl angyalokkal egyesül az énekünk, Kereszted átkaroljuk, újult szívvel daloljuk: Szent vagy szent vagy Istenünk! ======================================================================== SZVU/48:Isten áldjon, tündejáték (Különösen farsangnapokra) 1. Isten áldjon tündejáték, Te világi élet. Tied voltam: megtagadlak, És lelkemnek élek. Serlegedben telt a kedvem És a földi kincsen, Megízleltem s megtanultam, Hogy igaz jód nincsen. 2. Tiszta mézzel csalogattál, Úgy esengtem érte! Epe volt a poharadban, Mikor ajkam érte. Csalfa hírrel hitegettél, Igértél nagyságot. Hiúságok hiúsága! Már szememmel látok. 3. Szívem immár magasabbra, Igazabbra éhez: Szállni vágy a gyönyörűség Örök kútfejéhez. Már elôttem Isten arca S ama boldog Ország. Már ezentúl annak élek. Világ, Isten hozzád! ======================================================================== SZVU/49:Árva, bűnös lelkem reszket (Lelkigyakorlatokra, missiókra) 1. Árva, bűnös lelkem reszket, Átkarolja szent kereszted. Édes Jézus, szíved értem Mennyi vért vesztett! 2. Tilos, gonosz úton jártam, Hívó szódra nem vigyáztam. Édes Jézus, Golgotáig Jártál utánam. 3. Tévedt bárány, gyönge, hűtlen: Bűn árjában elmerültem. Égi pásztor, szent szívednek Sokba kerültem. 4. Bűnöm szennyét úgy utálom, Karjaim csak feléd tárom. Jöjj el, édes, könyörülj meg Rossz báránykádon. 5. Szent öledre síró lélek: Karjaidba visszatérek. Ott maradok, néked élek, Amíg csak élek. 6. Jézus, édes jó szerelmem, Mily jó nálad megpihennem! Engedd szíved szent irgalmát Örökre zengnem. ======================================================================== SZVU/50:Mintha köztünk Jézus járna (Az Oltáriszentségrôl, különösen farsangnapokra) 1. Mintha köztünk Jézus járna, Elhallgat itt minden lárma. Néma csendben, áhítatban Örvendünk, mert az Úr itt van. 2. Mint kis gerle a fészkére, Védett, árnyas rejtekére, Mint a szarvas hűs forráshoz, Úgy vágyódunk oltárához. 3. Itt megenyhül, aki szenved. Aki fáradt, megpihenhet. Így szól Jézus a szívéhez: Én vagyok az örök élet. 4. A nagy világ ezt nem érti, Jézus szívét föl-fölvérzi. Szíve üres kéjért dobban: Szeressük mi annál jobban. 5. Édes Jézus, ó ne fájjon Az a sok bűn a világon. S ha a sok bűn rosszul esnék, Tekintsd szívünk hű szerelmét. ======================================================================== SZVU/51: Hamvazkodjál, hívô lélek (Hamvazószerdára) 1. Hamvazkodjál, hívô lélek, Mert porba tér ez az élet. Akármennyit örvendeznél, Ne feledd, hogy porból lettél. 2. Hamvazkodjál, te dúsgazdag: Mert javaid cserben hagynak. Évek szállnak, és maholnap Átadod mind földi pornak. 3. Hamvazkodjál, szegény ember, Viseld sorsod türelemmel: Hamu hull a gyötrelemre S irgalom a hű szívekre. 4. Örömeink mind elmúlnak, Könnyeink is porba hullnak. Boldogok, kik megjavulnak, Hamu szaván megindulnak. 5. Ó, ki tested meggyötörted S a Golgotán összetörted: Adj nekünk is töredelmet, Testünk ellen gyôzedelmet. 6. S ha majd egyszer sírba szálltunk, Testünk szerint porrá váltunk: Ôrizd porló csontjainkat S hamvainknak adj nyugalmat. 7. Kik testünket megtagadtuk, Add, hogy egyszer visszakapjuk, S átszellemült dicsôségben Szerethessünk fönt az égben! ======================================================================== SZVU/52:Hallgasd meg...könyörgésünket (Könyörgô körmenetre) 1. Hallgasd meg, hallgasd meg, Hallgasd meg, Uram, könyörgésünket! Engedj minékünk isteni kegyelmet. Mennybeli Atya Isten, Irgalmazz minékünk! 2. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Ki teremtettél a te szent képedre. Megváltó Fiú Isten, Irgalmazz minékünk! 3. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Kit megváltottál a te szent véreddel. Szentlélek Úristen, Irgalmazz minékünk! 4. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Kit megszenteltél te szent kegyelmeddel. Szentháromság egy Isten, Irgalmazz minékünk. 5. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Kit meg is ôriz szent gondviselésed, Jézus, az élô Isten fia, Irgalmazz minékünk! 6. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Ne haragudjál mireánk örökké. Jézus, az Atyának fényessége, Irgalmazz minékünk! 7. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Engedj minékünk az imához kedvet. Jézus az örök világosságnak fényessége, Irgalmazz minékünk! 8. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Bocsásd meg nékünk minden bűneinket. Jézus, a dicsôség királya, Irgalmazz minékünk! 9. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Engedd, betöltsük a te szent törvényed. Jézus, az igazságosság napja, Irgalmazz minékünk! 10. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! A kisértettôl óvd meg a lelkünket. Jézus, a boldogságos Szűz Máriának Fia, Irgalmazz minékünk! 11. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Adj szent malasztot kerülni a vétket. Szeretetreméltó Jézus, Irgalmazz minékünk! 12. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Adj híveidnek lelki békességet. Csodálatos Jézus, Irgalmazz minékünk! 13. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! A mennyországba vezérelj bennünket. Jézus, erôs Isten, Irgalmazz minékünk! 14. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Engedj minékünk jótékony esôket. Jézus, a jövô élet Atyja, Irgalmazz minékünk! 15. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Engedj minékünk szép tiszta idôket. Jézus, a nagy tanács Angyala, Irgalmazz minékünk! 16. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Égi háborútól óvd meg híveidet. Leghatalmasabb Jézus, Irgalmazz minékünk! 17. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! A jégesôtôl mentsd meg földeinket. Legtürelmesebb Jézus, Irgalmazz minékünk! 18. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Termékenységgel áldd meg szôleinket. Legengedelmesebb Jézus, Irgalmazz minékünk! 19. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! A tűzveszélytôl mentsd meg helységünket. Szelíd és alázatos szívű Jézus, Irgalmazz minékünk! 20. Irgalmazz, irgalmazz, Irgalmazz, Uram, a te népednek! Minden veszélytôl mentsd meg értékünket. Jézus, a szűzesség kedvelôje, Irgalmazz minékünk! ======================================================================== SZVU/53:Könyörülj, Istenem (Könyörgô körmenetekre, missiókra, lelkigyakorlatokra) 1. Könyörülj Istenem én bűnös lelkemen, Szánakozz immáron szomorú szívemen, Haragodnak mennykövét, éles, hegyes tôrét, Vedd vissza vétkeim büntetô vesszôjét. 2. Továbbá mosogasd bűnöktôl lelkemet. Tisztítsd meg, gyógyítsd meg sebektôl szívemet. Bűneimet megvallom, nyilván tapasztalom: Miattok nem lehet nyugságom, vígságom. 3. Vétkeim lelkemet mint kígyók, úgy marják, Mint éles tövisek, szívemet átjárják: Hová fussak színedtôl, fegyveres kezedtôl? Félek és rettegek nagy ítéletedtôl. 4. Istenem! egyedül ellened vétettem, Elôtted ellened gonoszt cselekedtem; Kegyelmes Úristenem! mi hasznod vesztemen? Irgalmazz s könyörülj én bűnös lelkemen. 5. El ne vess engemet isteni színedtôl, Meg ne fossz, könyörgök, a Te szent lelkedtôl. Tiszta szívet énbennem teremts, én Istenem! Ne tartsd fönn már tovább haragod ellenem. 6. Szabadíts ki immár a halál torkából, Ments ki már bűneim kemény rabságából, Hogy csak Néked élhessek, hozzád siethessek, Téged magasztalván, benned örvendhessek. 7. Nyisd meg, ó, ajkamat szent dícséretedre, Ébreszd föl szívemet hô szeretetedre; Csak Téged akarjalak, Téged óhajtsalak, Téged szeresselek, Téged kiáltsalak. 8. Tudom, hogy bűnbánó szíveket látogatsz És kiket ostorral gyakorta sujtogatsz, Azok Néked kedvesek, jóra érdemesek, Add, Uram Istenem! közülök lehessek. ======================================================================== SZVU/54:Mit bízik e világ (Különösen farsangnapokra) 1. Mit bízik e világ ô álnokságában, Kinek szerencséje vagyon elromlásban: Ô hatalmassága haszontalanságban, Miként agyagedény vagyon elromlásban. 2. Többet higgy a jégre feljegyzett betűknek, Hogysem mint e világ hízelkedésének; És ne higgy, mert megcsal, szép ígéretének, Mert soha nem talál bért reménységének. 3. Inkább lehet hinni hamis férfiaknak, Hogysem mint e világ árnyék hívságának, Testi és mulandó mutogatásának, Ártalmas és csalárd okoskodásának. 4. Hová lett Salamon ô bölcsességével? Avagy hol van Sámsom nagy erôsségével? Hol vagyon Absalon szép ékességével? Avagy hol Jonatás kedveskedésével? 5. Hová lett Julius hatalmasságával? Avagy a Dúsgazdag ô lakodalmával? Mondd meg, hol Tullius ékesszólásával? Vagy Aristoteles mély tudományával? 6. Ily nemes férfiak, ily fô nemzetségek, Ily nagy uraságok s fejedelemségek, Ily nagy birodalmak s ily nagy erôsségek Egy szempillantásban elmúlnak mindenek. 7. Jaj, rövid ünneplés e világ szépsége, Mint testnek árnyéka, csak olyan öröme; De örök boldogság örök elvesztése És sötét mélységre embernek vivése. 8. Ne mondd hát tiednek, ami elveszendô, Amit ad e világ, azt visszaveendô. Mennyei dolgokat légy hát keresendô: Ez boldog kereset, ez el nem veszendô. ======================================================================== SZVU/55:Kereszten haldokló kegyes Jézusom (Hamvazásra, farsangra, missióra, nagyböjtre) 1. Kereszten haldokló Kegyes Jézusom, Jövök, én tékozló, Hozzád, orvosom. Nagy bűnökkel telten Eléd térdepeltem, Én kegyes Jézusom Tisztítsd meg a lelkem. 2. Lábadnál, Jézusom, Vezekelni jó. Én gôgös homlokom A porba való. Most tudom, mit érek, Bűnös emberféreg, Most tudom: por vagyok És a porba térek. 3. Szórjad, ó Istenem, Fômre hamudat! Bánat és kegyelem Tisztaságot ad. Én vétkem, én vétkem, Én igen nagy vétkem Lábadnál levetem Töredelmességben. 4. Én kegyes Jézusom Tiéd vagyok én! Mennyei orvosom, Egyetlen remény. Csak egy, amit kérek: Majd ha porba térek, Lássa meg arcodat A megtisztult lélek. ======================================================================== SZVU/56:A Golgota-lépcsôn állok (Miseének) 1. Kezdetre A Golgota-lépcsôn állok, Vállamon a kereszt. Gyarló szolgád könyörgését, Uram, ó meg ne vesd! 2. Evangéliumra A keresztrôl hallom, Uram: ,,Velem léssz a mennyben!'' Az utolsó ítéleten Jobbra állíts engem. 3. Hiszekegyre Hiszem, Uram, hogy a kereszt A gyôzelem fája. Aki véled felvállalja: feltámadás várja. 4. Felajánlásra Mielôtt szent színed elé, Jézus, lépni mernék: Fogadd tôlem váltságdíjul Szenvedésed kelyhét. 5. Szent, szent-re Jézusom, a jó halál csak Átmenés a mennybe: Üdvözültek tiszta lelke Dícséreted zengje! 6. Úrfelmutatás után Ó hozsanna Néked, Jézus, Leszállt Isten-ember: Zengem én is ég tüzében Tisztuló szívemmel. 7. Áldozásra Nem vagyok bár méltó Hozzád, Mégis jöjj szívembe S ragadj engem föl magaddal, Jézusom, a mennybe! ======================================================================== SZVU/57:Buzgó szívvel ünnepeljük (Miseének) 1. Kezdetre Buzgó szívvel ünnepeljük Üdvözítônk kínjait, Szívtörôdve elkisérjük Golgotára lépteit. Ó kegyelmek fôkegyelme, Mely miránk, nagy bűnösökre, Vére által árad itt. 2. Kezdetre Ó nagy Isten, mind az ég, Föld megdicsôít tégedet, S minden, ami él azokban, Áldja nagy Fölségedet. De Fiadnak áldozatja Legfôképpen megmutatja Végtelen kegyelmedet. 3. Evangéliumra Tôled kapott szent iratból Tudjuk a törvényeket, Miket Jézus a világnak Élôszóval hirdetett. S melyek élte alkonyával, A keresztfán tűrt halállal Lettenek végrendelet. 4. Hiszekegyre Ó kegyelmes Üdvözítônk, Hisszük tanításidat, Melyeket megtartva, nékünk Isten áldást osztogat. Hisszük, mert a szent keresztfa S drága véred bizonyítja, Hogy nem csalhat meg szavad. 5. Felajánlásra Az áldozat az oltáron Most megújul csendben itt, Melyet értünk a keresztfán Jézus egykor végbevitt. Drága vére bô harmatja Mi lelkünket mosogatja, Amit a bűn elrútít. 6. Felajánlásra Üdvözítônk szenvedése Fájdalmunknak enyhe lett, Gyötrelmével, halálával Nyert ô nekünk életet. Ó Jézus, te vagy reményünk, Vigasztalónk, üdvösségünk, Te vagy édes mindenünk. 7. Szent, szent-re Zengje szívünk, zengje nyelvünk: Szent vagy édes Jézusunk! Mert te lettél a keresztfán A mi lelki orvosunk. Hajtsd szívünk a jóra, kérünk, Benned van csak egy reményünk, Hogy lakodba juthatunk. ======================================================================== SZVU/58:Bűnbánóknak menedéke (Miseének) 1. Kezdetre Bűnbánóknak menedéke! Trónusodhoz eljövünk, Ah! mert máshol nincs üdv s béke, Jézus, irgalmazz nekünk. 2. Kezdetre Szenvedésed drága árán Váltottad meg életünk, Ó! ne hagyj el minket árván, Jézus, kegyelmezz nekünk. 3. Hiszekegyre Hisszük, Uram, mindazt, amit Üdvünk végett hinni kell, Amit a Szentegyház tanít, Ebben élünk s halunk el. 4. Felajánlásra Kenyeret s bort áldozatul Felajánlván Teneked, Kérünk, add meg bô jutalmul Megtérésre szent kegyed. 5. Felajánlásra Jézus teste s vére által, Mit a kenyér s bor jelent, Add, hogy küzdvén a halállal Nyerjünk babért odafent. 6. Szent, szent-re Szent vagy, Uram! örökké szent, Mi megváltó Istenünk! Mit a szentek zengnek ott fent, Add nekünk is zengenünk. ======================================================================== SZVU/59:Bűnös lelkek (Miseének) 1. Kezdetre Bűnös lelkek, tisztulásra Szentmisére jöjjetek, Keresztúton elkisérni Azt, ki meghalt értetek. E nagyböjti szent idôben Bánat könnye hulljon bôven, Hogy megmossa lelketek. 2. Ezredeken harsog által A próféták szózata: Bízzatok, mert el fog jönni A fájdalmak Férfia. Ô hordozza terheinket, Átvállalja bűneinket, Meggyógyultok általa. 3. Evangéliumra Halljad bűnös, már a Jóhírt Ihlett ajkak hirdetik: Az idônek Isten szabta Teljessége bételik. Eljött már a tiszta Bárány, Ki elveszi vére árán A világnak bűneit. 4. Hiszekegyre Hallottátok, keresztények, Megváltótok tetteit, Megvalljátok tanítását, Mely örökre üdvözít. Ám kegyelmet vére úgy ad, Akkor nyílik mennybe utad, Hogyha benned él a hit. 5. Felajánlásra Krisztus vérén tört meg a bűn, És megtört a kárhozat. Krisztus vére az oltárról Újra most az égbe hat. Új szövetség tiszta papja Önmagát itt bemutatja. Ó egyetlen áldozat! 6. Szent, szent-re Szent az Isten, szent az Isten, Égnek-földnek Istene. Fölségének énekével Ég és föld és szív tele. De a megtért tiszta lélek Az irgalom Istenének Legkedvesebb éneke. ======================================================================== SZVU/60:Hogyha hozzád járulunk (Miseének) 1. Kezdetre Hogyha hozzád járulunk, Szemünk könnybe lábad, S úgy csókoljuk, ó Urunk, Drága keresztfádat, Amelyen kegyetlen kínozták szent tested, Amelyet szent kebled drága vére festett. 2. Evangéliumra Krisztusnak szent keresztje Gyôzedelmi zászlónk, Amellyel megszerezte Üdvünket Megváltónk. Hitünknek, üdvünknek drága szent jelvénye, Szent kereszt, te jelezd: mily nagy hitünk fénye. 3. Hiszekegyre Hisszük: égi székébôl Az Isten leszálla És egy szűznek méhébôl Testet vett magára. Keresztre szegezve kigúnyolni merték, Sebezték szent testét s szívét általverték. 4. Felajánlásra Ezt a sok kínt érettünk Kellett elszenvedned, Hogy nekünk, kik vétettünk, Megnyissad a mennyet. Hálánkat irántad csak azzal tudatjuk, Hogy e szent kenyeret és bort bemutatjuk. 5. Szent, szent-re Amikor szent lelkedet, Megváltónk, kiadtad, A világ megreszketett, Megrendült alattad. Föld és ég hirdették, hogy Te vagy, szent Isten, Akit áld és imád a világon minden. ======================================================================== SZVU/61:A fényes Isten-arcot 1. A fényes Istenarcot Vér s fájdalom fedi: Mint küzde szörnyű harcot, Hallgatva hirdeti. A fôn, mely égi bérre Százszorta érdemesb, Szúr vad tövis füzére, Így még dicsôbb, nemesb. 2. Ô Isten Egyszülötte, Mindenható király; S most gyôz a düh fellette, Csúfos halált kínál. Nincs benne semmi épség, Letört virág a test, S mégis mily égi szépség, Mit rózsa pírja fest. 3. Alázva, törten állok A szent kereszt alatt, E könny legyen a zálog, Mily hôn sirattalak! E könny szívem tanúja, Hogy már híven szeret, Ó vedd szívedbe újra, Itt adj örök helyet. ======================================================================== SZVU/62:Ah! Jaj! Mit szemlélek 1. Ah! Jaj! mit szemlélek, Én bűnös rút lélek E gyászsírban? Istenem, hogy megholt, Aki teremtett volt, Koporsóban Temettetett S kivitetett. Kínoztam, szegeztem, Fára feszítettem, Mert vétettem. 2. Zsidóknál keményebb, Sokkal kegyetlenebb, Bűnös vagyok, Mert én megesmérem: Amiket tett értem, Hogy mily nagyok! Én árultam, ostoroztam, Gyilkosan megöltem, Vajjon mért születtem, Teremtettem? 3. Itt fekszik rejtekben, Árnyék kenyér színben, Szent testében. Ide behozatott, Kôvel elzáratott Holt test képen. Sírj én szívem, hóhér szívem, Az ártatlan bárányt Vérengzô vad gyanánt Mért üldöztem? 4. Hogy szenvedj így értem, Ah, mivel érdemlem, Én Istenem? Hogy mennybôl földre szállj, Fölségedtôl megválj, Én Istenem! Csupán ezért, szerelmedért Alkotott férgedhez, Pártütô népedhez, Én Istenem! 5. Ó Jézus, mégse hagyj, Bár értem sírban vagy, Esedezem! Sebeid csókolom, Bűnömet megvallom És könnyezem. Ó én vétkem! Én nagy vétkem! Jobbulást igérek, Fogadom, megtérek, Segíts, kérlek! ======================================================================== SZVU/63:A keresztfához megyek 1. A keresztfához megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. S ott talállak, ó szűz Anya, Fájdalom közt bágyadozva, Tôr veré át lelkedet. 2. Mely gyötrelem volt neked Isteni szülöttedet Látni szegény jászolban. S midôn annyi ellenségek Romlására esküvének: Tôr veré át lelkedet. 3. De midôn ezek felett Láttad, mennyit szenvedett, Szenvedett az ártatlan; Láttad ôt a Kálvárián, Két lator közt a keresztfán: Kínodat ki mérje meg! 4. A nap elsötétedett, Ennyi kínt nem nézhetett! Borzadván rengett a föld. Sírt, kesergett, gyászolt minden Az egész nagy természetben; De gyötrelmed nagyobb volt. 5. Ezt, ó fájdalmas Anya! Mind értem tűrted vala, Értem háládatlanért! Ki Fiadat megvetettem, És keresztre feszítettem, Ó én kárhozat fia! 6. Most a lelkiismeret Életemnek átka lett, Istenem, hová legyek? Nincs lelkemnek csendessége, Rettent a bűn szörnyűsége, Jaj, kétségbe kell esnem! 7. Ah, de fülembe hata Szent Fiad e szózata: ,,Ím anyád, ó tanítvány!'' Tanítványa én is voltam, Míg a bűnre nem hajlottam, Ô engem is rád bízott. 8. Ne nézd bűnös-létemet, Hanem a szeretetet, Mely értem a fán vérzett. Fájdalmaid, ó szűz Anya, Indítsanak bűnbánatra, Hogy kegyelmet nyerhessek. ======================================================================== SZVU/64:Az Atyának egy fiát 1. Az Atyának egy Fiát, kit öröktôl nemzett, Éjfél után elfogák, igaz Isten-embert. 2. Messze futnak társai, elszakadva tôle, A zsidóság éktelen csúfot űz belôle. 3. Pilátushoz elvivék ôt hat óra tájban S hamis tanúk vádolák mint gonoszt, szavában. 4. Megkötözvén két kezét, csapdosák orcáját, Rútul összeköpdösék égderült világát. 5. Hogy kilenc volt, lárma lôn: ,,Csak feszítsd fel ôtet'', S a gonosz nép rá veres gúnyruhát terített. 6. Tövisekbôl koronát tettek szent fejére: Visz keresztet vállain büntetés helyére. 7. Volt tizenkét óra, hogy a keresztre vonták, S két lator közt keresztfán fel is állították. 8. Kínok miatt szomjazék, s ôk epét adának Annak, aki elvevé bűnét e világnak. 9. Halálra ment délután három óra tájban, ,,Fogadd, Atyám, lelkemet!'' mondta végszavában. 10. Pogány vitéz oldalát tôrrel átlyukasztá, Rengett a föld és a nap fényét elfogyasztá. 11. A keresztrôl levevék még aznap délestén, Benne életerejét istensége rejtvén. 12. Nézd, ó bűnös, így hal az, kiben élted támad, Sírj fölötte s törje meg szíved a bűnbánat. 13. Betakarták alkonyon sziklasír ölébe A szent testet, mely jövô életünk reménye. 14. A próféták szavai megvalósodának, Messiásban vártak ôk üdvöt a világnak. ======================================================================== SZVU/65:Áll a gyötrött Istenanyja 1. Áll a gyötrött Isten-anyja, Kín az arcát könnybe vonja. Úgy siratja szent Fiát, Úgy siratja szent Fiát. 2. Gyász a lelkét meggyötörte, Kín és bánat összetörte, Tôrnek éle járta át, Tôrnek éle járta át. 3. Ó mi nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága Egyszülött szent magzatán, Egyszülött szent magzatán. 4. Mennyit sírt és hogy kesergett, Látván azt a nagy keservet, Azt a nagy kínt szent Fián, Azt a nagy kínt szent Fián. 5. Ki ne sírna, melyik ember, Hogyha ennyi gyötrelemben Látja lankadozni ôt, Látja lankadozni ôt? 6. Ki ne sírna Máriával, Hogyha látja szent Fiával Szenvedni a szent Szülôt, Szenvedni a szent Szülôt? 7. Népét hogy megmossa szennytôl, Látta tenger gyötrelemtôl Roskadozni Jézusát, Roskadozni Jézusát. 8. Látta édes egy-szülöttét, Halálos nagy elepedtét, Látta, hogy halálra vált, Látta, hogy halálra vált. 9. Szeretetnek szent kútfôje, Fájdalomnak éles tôre Járjon át a lelkemen, Járjon át a lelkemen. 10. Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme. Segíts néki tetszenem, Segíts néki tetszenem! 11. Én szívembe jól bevéssed, Szűzanyám, nagy szenvedésed S az átvertnek sebeit, S az átvertnek sebeit. 12. Gyermekednek, a sebzettnek, Ki miattam szenvedett meg, Osszam meg gyötrelmeit, Osszam meg gyötrelmeit. 13. Add meg, kérlek, hogy míg élek, Együtt sírjak mindig véled S azzal, ki a fán eped, Azzal, ki a fán eped. 14. A keresztnél véled állni, Gyászban véled eggyé válni: Erre űz a szeretet, Erre űz a szeretet. 15. Dicsô Szűze szent szűzeknek, Hadd ízleljem kelyhedet meg. Add nékem fájdalmaid, Add nékem fájdalmaid. 16. Add tisztelnem, add viselnem, S nem felednem, holt Szerelmem, Krisztusomnak kínjait, Krisztusomnak kínjait. 17. Sebeivel sebesítsen, Szent mámorba részegítsen Buzgó vérével Fiad, Buzgó vérével Fiad. 18. Hogy ne jussak ama tűzbe, Védj meg engem, drága Szűz, te, Az ítélet ha riad, Az ítélet ha riad. 19. Krisztusom, ha jô halálom, Anyád szeme rám találjon És elhívjon engemet, És elhívjon engemet. 20. S hogyha testem porba tér meg, Lelkem akkor a nagy égnek Dicsôségét lelje meg, Dicsôségét lelje meg. ======================================================================== SZVU/66:Bűnös lélek, sirasd, kérlek 1. Bűnös lélek, sirasd, kérlek, Uradnak nagy kínját, Mert ártatlan, mint egy bárány Szenved a keresztfán. 2. Tekints, kérlek, szent sebére Édes Teremtôdnek, Melyet szenved, hogy lelkedet Adja üdvösségnek. 3. Bűneinkért ostorozzák Az ártatlan Bárányt; Tövisekkel koronázzák S kínozzák, egyaránt. 4. Kegyes Jézust, az ártatlant, Utcákon hordozzák, Kaifástól Pilátushoz Kötözve hurcolják. 5. Bűneinkért arcul verik, Pökdösik orcáját; Irgalmatlan megcsúfolják, Szaggatják szent haját. 6. Vérszomjasan kiáltozzák: Feszítsd, feszítsd meg ôt; Gyalázatos keresztfára Húzzák a jótevôt. 7. Kegyes Jézus! légy irgalmas Nékem bűneimért, Ki a magas szent keresztfán Ontottál értem vért. ======================================================================== SZVU/67:Bágyad gyötrelmében 1. Bágyad gyötrelmében a mártírok anyja, Hét fájdalom töre szívét által hatja. Ah, jaj, ha látnátok, Hívek, megszánnátok Krisztus édesanyját! 2. Szelíd galambformán zokog édes Fián, Hogy a kereszt fáján látja végsô órán. Ah, jaj, ha látnátok, Hívek, megszánnátok Krisztus édesanyját! 3. Ó keserves Anya, szűzességnek lánya, Általverte szíved Fiad nehéz kínja. Ah, jaj, ha látnátok, Hívek, megszánnátok Krisztus édesanyját! 4. Sok kínban ellankadt Jézus, keresztfádról Szólj már Szűzanyádhoz, ki hozzád sírván szól. Ah, jaj, ha látnátok, Hívek, megszánnátok Krisztus édesanyját! 5. Ó keresztény, tudd meg: lelked váltságáért Szenved szent Fiával, örök boldogságért. Ah, jaj, ha látnátok, Hívek, megszánnátok Krisztus édesanyját! 6. Hóhér zsidóságnál keményebb szívűnek Mondlak, hogyha nem sírsz fájdalmán a Szűznek. Ah, jaj, ha látnátok, Hívek, megszánnátok Krisztus édesanyját! 7. Sírjunk hát mindnyájan, és kövessük sírván, Úgy lészen mellettünk a halálos órán. Ah, jaj, ha látnátok, Hívek, megszánnátok Krisztus édesanyját! ======================================================================== SZVU/68:Hol vagy, édes Jézus 1. Hol vagy, édes Jézus, szerelmes szülöttem, Ki nélkül már a világon holtig árva lettem. 2. Hol vagy két szememnek tündöklô világa, Elepedett bús szívemnek csendes boldogsága? 3. Hol vagy én szívemnek buzgó kívánsága, Életemnek mézzel folyó kedves vigassága? 4. Mondjátok meg nékem, ó ti magas hegyek, Szülöttemet fölkeresni vajjon merre menjek? 5. Mutassatok útat, ó ti olajkertek, Hol megfogták szülöttemet: vele merre mentek? 6. Ti darabos, éles, hegyes, köves utak, Szent Fiamnak vércsöppei követekre hulltak. 7. Ó jaj, ez a szent vér szomorúság jele. Elômbe fú halálának immár fagyos szele. 8. Ó sírjatok vélem, jó asszony barátim, Kik tudjátok e világban az én árvaságim. 9. Megepedett szívem, ne hagyjatok, kérlek! Jaj, fogjatok, elalélok, sír bennem a lélek. 10. Enyhítsd kesergésed, siralmas Szűzanya, Mert szent Fiad harmadnapra feltámad, megmondta. 11. Nosza, tövén mink is a kereszt fájának Síránkozzunk szent halálán szerelmes Fiának. ======================================================================== SZVU/69:Jer, dícsérjük mindeneknek Atyját 1. Jer, dícsérjük mindeneknek Atyját, A szép Szűznek áldott szent magzatját, E világnak édes megváltóját, Bűnösöknek kegyes szószólóját. 2. Jer, tiszteljük áldott keresztfáját, Sötétségben fényeskedô fáklyát, Fagyos éjben melegítô lángot, Ellenségtôl elrejtô palánkot. 3. Jer, imádjuk szálkás, kemény fáján A megfeszült, feláldozott Bárányt, Kinek testét mi bűneink tépték, Ki elvette világ minden vétkét. 4. Jer, sirassuk tenger bűneinket, Ezekért várt örökös tűz minket, De védônk lett a bíró, ki büntet, S elégette adóslevelünket. 5. Jer hát, verjük bűnbánatos mellünk! Férgek vagyunk, néki mégis kellünk. Romok vagyunk, ô szeretett mégis, Ostorokig, keresztfáig, vérig. 6. Jer, fogadjuk éltünk jobbulását! Már ezután mindenek meglássák: Arról fogunk tanuságot tenni, Kinél jobban nem szeretett senki. ======================================================================== SZVU/70:Jézus, világ Megváltója 1. Jézus, világ Megváltója, Üdvözlégy, élet adója, Megfeszített Isten fia, Szent kereszted szívem hívja. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek. 2. Által szegve kezed, lábad, Átvert tested roskad, bágyad, Mezítelen tépett melled! Ó siratlak, ó ölellek! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek. 3. Virágoknak szép virága, Honnét orcád sárgasága? Hegyes tövis koronázott, Édes orcád vérrel ázott. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek. 4. Asszú földet harmatozván, Vérzel, vérzel a keresztfán. Úgy piroslik tested róla, Mint a most nyílt piros rózsa. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek. 5. Szent karjaid széjjeltárod, Tán az embereket várod, Kiken vérrel könyörültél, Betegekért betegültél. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek. 6. Ím én magam hozzád vettem, Magunk vagyunk, Uram, ketten, Szent fejedet hozzám hajtsad, Szóljon hozzám kékült ajkad. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek. 7. Piros forrás, nyílj meg nékem, Ez a mély seb menedékem! Ha illeti szomjas ajkam, Nincs ereje bűnnek rajtam. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek. 8. Fektess el e véres ágyon, Most szenvedni véled vágyom, Ha megmosdom e szent vérben, Fehérré lesz minden vétkem. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek. 9. Jézusom, ha jön a végnap, Ismerj engem magadénak, Homlokomon piros véred: Tied vagyok, úgy ítélj meg! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek. ======================================================================== SZVU/71:Keresztények, sírjatok 1. Keresztények sírjatok, Mélyen szomorkodjatok. Keseregjen minden szív, Aki Jézusához hív. 2. Nincsen abban irgalom, Hozzád buzgó fájdalom, Aki téged meg nem szán, Ó Jézus, a keresztfán. 3. Szent testednek sebeit, Vérrel folyó kékeit Aki látja és nem sír, Élô hittel az nem bír. 4. A kôsziklák repednek, Nap és hold sötétednek, Minden élô megindul, Csak a bűnös nem búsul. 5. Szállj szívedbe, sirasd meg Vétkeidet s fontold meg, Hogy az Isten Fia volt, Aki érted így megholt. ======================================================================== SZVU/72:Keservesen siratja 1. Keservesen siratja Mária fiát, Midôn látja halálra menni magzatát. Csordul könnye Máriának, Szíve szakad Szűzanyának Nagy bánatjában. Nincsen helye bús szívének, Nyugodalma sincs lelkének Nehéz kínjában. 2. Senki sincsen sorsosa nagy fájdalmának, Nincs segítô orvosa nehéz kínjának. Szűz Mária elfáradott, Egész teste elbágyadott Nagy bánatjában. Piros színe elhervadott, Áldott Anya ellankadott A nagy sírásban. 3. Merre vagytok Mária jóakarói? Merre vagytok bánatja igaz szánói? Bár jó szívvel ápolnátok, Gyenge karját megfognátok, Mert elfáradott; Rózsavízzel öntöznétek, Balzsamokkal illetnétek, Mert elbágyadott. 4. Ó, bár csak az én szívem hozzád mehetne, Hogy tégedet a földrôl felemelhetne. Bús gerlice formájára Itt maradott árvaságra A Szűz Mária. Mindenektôl elhagyatott, Szent Fiától megfosztatott A Jézus Anyja. 5. Ó kegyetlen nemzetek, kôszívű népek! Ezt a pogány vadságot hogy tehettétek? Szegényt úgy megkínoztátok, Mindhalálig bántottátok Az Isten Fiát. Bűnötöket elhagyjátok, Bűnbánattal sirassátok Az egek Urát! 6. Fogadj engem, Szűzanyám, igaz fiadnak, Hadd törlöm le könnyeit síró arcodnak! Ó Szűzanyám, véled járjak, Véled éljek, véled haljak, És Jézusoddal. Véled légyen szenvedésem, Halálom és temetésem, És szent Fiaddal. ======================================================================== SZVU/73:Krisztus Anyja, Szűz Mária 1. Krisztus Anyja, Szűz Mária, Keresztfánál sírván síra. S midôn látá, hogy szent Fia Gyötrelmében hervadozna, Keseregvén így szóla, Keseregvén így szóla. 2. Ó Istenem, hová legyek! Halál, hol vagy? Éltem vegyed! Szívem szakad gyötrelmemben, Pallost érzek én szívemben. Ó szerelmes Jézusom, Én megváltó Krisztusom! 3. Ki az, ki igy meggyalázott, Tövisekkel koronázott? Ki adott ily rút halálra, Ki szenteknek vagy példája, Angyaloknak királya, Mind a világ bírája. 4. Édes kedves szememfénye, Én életem egy reménye, Kit véremmel tápláltalak, E világért átadtalak, Krisztus, ember és Isten, Krisztus, ember és Isten. 5. Jaj keresztfa, be magas vagy! Szánj meg immár, sírni ne hagyj: Hajolj alá szent terheddel, Szép Jézusom ne vegyed el, Szívem drága örömit, Szívem drága örömit. 6. Drága fejed, lábak, kezek, Minden tagok mind sebesek, Megszaggatták te szent tested, A keresztfát vérrel fested, Ó mennyei nagy Szépség, Immár benned nincs épség! 7. Gyászba, fényes nap, öltözzél, Hold, homályba rejtekezzél, Fényességtek mert már nem él, Itt meghalt, ki mennyekben él. Világ, gyászba öltözzél, Világ, gyászba öltözzél. 8. Ordítsatok és sírjatok Velem minden földi vadak. Fájdalomtól hasadjatok, Hegyek, sziklák és kôfalak Szép Jézusom nagy kínján, Isten Fia halálán. ======================================================================== SZVU/74:Ó Jézus, Jézus 1. Ó Jézus, Jézus, ó lankadt Jézus, Istennek vérzô Fia! Tűrés példája, szentség formája, Ó lelkünk drága díja! 2. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus, Mennyeknek édessége! Hogy meghervadtál, jaj megfonnyadtál, Ó lelkek üdvössége! 3. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus, Ó hívek ékessége! Ártatlan tűrtél s minket megnyertél, Ó szívünk édessége! 4. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus, Mit tettél a világért! Véredet ontod, testedet rontod Ádámnak rossz magváért. 5. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus, Szent tested én kötöztem. Rút életemmel, rút beszédemmel Melledet általdöftem. 6. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus, Szent tested ó én vertem, Szeretvén vétket, rút részegséget, Eceted én kevertem. 7. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus, Szent véred én ontottam, Szent fejed szúrtam, kezeid fúrtam, Életed én rontottam. 8. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus, Szenvedek véled méltán. Kínodat szánom, vétkemet bánom, Kereszted mellett sírván. ======================================================================== SZVU/75:Ó szerencsés bűnös ember 1. Ó szerencsés bűnös ember! Néked támad életed, Jézus Krisztus meghal érted, Ó végtelen szeretet! Üdvözítôd lett Ô néked, Az életben hű vezéred, Áldozat lôn éretted. 2. Íme, nézzed koszorúját, Áldott fejét szurdalja, Nézzed, testét mily iszonyú Nagy fájdalom furdalja, Keze, lába s minden ere Gyötrelemmel s kínnal tele, Mindenét kín szaggatja. 3. Tövis közt a liliomot, Bűnös ember, szeressed, Atya Isten szent Fiáért Változtasd meg éltedet. Ó, ne bántsd ôt vétkeiddel, Erkölcstelen életeddel, Mert Ô a te Istened. ======================================================================== SZVU/76:Zengd, ó nyelv, a gyôzedelmet 1. Zengd, ó nyelv, a gyôzedelmet, Mely dicsô harc bére lett, S a keresztnek szent jelérôl Mondj dicsérô éneket: Ilyen hôsi áldozattal Csak a Krisztus gyôzhetett. 2. Szánta Isten, hogy a fáról Ôsszülôink ettenek, Hogy az átkos alma révén Csak halálra leltenek, S fát jelölt ki, mely a másik Fának átkát törje meg. 3. Üdvösségünk drága művét Rend kívánta, szent, örök, Hogy okosság nyerjen harcot Százfortélyú bűn fölött. Onnan jöjjön gyógyulás is, Hol sebet a bűn ütött. 4. Mikor hát a szent idônek Teljessége ránk köszönt, Küldetett az égi várból Ama drága Egyszülött, És a szűzi tiszta méhben Testruhába öltözött. 5. Sír a Kisded és a jászol Szűk ölében rejtezik, Szűzanyjának drága karja Rongyba rejti tagjait: És az Isten kezét-lábát Pólyarongyok kötözik. 6. Már a harminc év lepergett És a kör teljesre vált. A keresztet Üdvözítônk Szabad szívvel fogta át, És a Bárányt a keresztre Áldozatnak felvonák. 7. Epeital elepeszti, Vérzi testét szeg, tövis, Lándzsa forrást nyit Szívében, S ömlik drága vér és víz: Ez a szent hab mos fehérre Eget, tengert, földet is. 8. Hű keresztfa, minden fánál Százezerszer nemesebb: Virág, lomb, fa, drága termés Erdôn nem nô becsesebb. Édes Ág te, édes szeg te: De a terhed édesebb. 9. Hajtsd meg lombod, ó magas fa, Nyisd puhára ágaid, Bár merevnek és keménynek Születtél, most légy szelíd, És öleld át puha-lágyan Nagy királyod tagjait. 10. E világnak áldozatját Méltón csak te tarthatád, Hullámhányta életpályánk Révbe rajtad át talált. S mert a Bárány vére mosta, Le is gyôzte a halált. 11. A Háromság dicsôségét Énekeljék mindenek, Atyát, Fiút és a Lelket Egy dicséret zengje meg, És nevét a Három-Egynek Föld dicsérje és egek. ======================================================================== SZVU/77:Megváltó királyunk (Virágvasárnapra) 1. Megváltó királyunk elébe megyünk, Méltó tisztelettel Urunkhoz legyünk, Hozsannát kiáltson néki minden hív, Dícsérettel áldást mondjon nyelv és szív. 2. Így tisztelte Jézust a zsidó nemzet, Virágvasárnapján nagy gyülekezet, Elébe kimentek pálmaágakkal, Dícsérô énekkel és virágokkal. 3. Hogy a szent városhoz már közelgetett, És fényes pompával bévezettetett, Ruháját a népség földre teríté, És útját zöld ággal fölékesíté. 4. És örvendô szívvel kiáltozának: Hozsánna, hozsánna Dávid fiának! Áldott az, ki az Úr szent nevében jön! Áldják ôt a hívek most és örökkön. 5. A gyermekek kézbe pálmaágakat Vevén, dallal áldják szent királyukat. Ez az, ki népének jött váltságára, Minden földi ember boldogságára. 6. Ó Isten egyháza, Sion leánya, Ím jô mostan hozzád Isten Báránya, Húsvéti báránykép hozzánk látogat, Hogy érettünk lenne égô áldozat. 7. Áldás néked, édes Isten Báránya, Ki jössz e világnak megváltására, Dicsôség, dícséret, imádás legyen Néked földön, égen, örökkön. Amen. ======================================================================== SZVU/78:Szívünk, lelkünk most kitárjuk (Keresztúti ének) 1. Bevezetô ének Szívünk, lelkünk most kitárjuk, Utad, Jézus, veled járjuk. Kérünk, mélyen belevéssed Szíveinkbe szenvedésed. 2. 1. állomás Áll a gyilkos, nagy ítélet, Rajtunk immár igaz véred. Valahányszor szavam vétett, Pilátusod lettem néked. 3. 2. állomás Itt van már a kereszt fája, Hurcolnod kell Golgotára. Uram, én meg puhán, restül Vonakodom a kereszttül. 4. 3. állomás Botlik, roskad szegény tested, Nem bírja a nagy keresztet. Földre sujtód, jaj! én voltam, Ki oly sokszor elbotoltam. 5. 4. állomás Ó jaj, látod jönni szemben Édesanyád, gyötrelemben. Ó csak én is véle járnék Krisztus után, mint az árnyék. 6. 5. állomás Vinni terhed, segítségül, Itt van Simon Kirenébül. Bárcsak én is, bűnös lélek, Keresztemmel követnélek! 7. 6. állomás Jámbor asszony siet hozzád, Kendôjével törli orcád. Vajjon hát én, kôszívemmel, Mennyi könnyet törültem fel? 8. 7. állomás Földre roskadsz másodízben, Értem tűrô kegyes Isten. Hát én hányszor tántorultam! Bűneimbe visszahulltam! 9. 8. állomás Sírva jöttök ki elébe, Jeruzsálem asszonynépe. Jaj, rám is szól, ami rátok: ,,Magatokat sirassátok!'' 10. 9. állomás A keresztnek szörnyű terhe Harmadszor is földre ver le. Ested adjon szent kegyelmet, Hogy a bűnbôl talpra keljek. 11. 10. állomás Megcsúfoltak ruha nélkül, Borzad szájad vad epétül. Tisztes mérték, szent szemérem, Mindig, mindig maradj vélem! 12. 11. állomás Édes Jézus drága testét Véres fára fölszegezték. Mi egyetlen boldogságunk, Szent keresztfa, sírva áldunk. 13. 12. állomás Megváltásunk már betelve: Jézus lelkét kilehelte. Újra élek kegyelmébôl! Ki szakaszt el szerelmétôl?! 14. 13. állomás Keresztfádról már levesznek, Szent Szűz szívén pihen tested. Bár pihennél mindig nálam, Tiszta szívem templomában. 15. 14. állomás Már a szent test sírba téve Újon metszett szirt ölébe, Onnan kél fel harmadnapra, Halált, pokolt letiporja. 16. Záróének Uram, hiszek és remélek, Én szerelmem, néked élek. Szánom-bánom minden vétkem, Légy az enyém egykor égben. ======================================================================== SZVU/79:Áhítattal készülôdjünk (Miseének Nagycsütörtökre) 1. Kezdetre Áhítattal készülôdjünk, testvérek, Emlékére ama titkos estének, Hol a piros borbul Krisztus vére csordul S lesz a kenyér áldozata testének. 2. Dicsôítésre Dicsôség a magasságban Istennek, Jézus és a tanítványok így zengtek. A húsvéti ének Szállott fel az égnek, Zengje velük buzgó szava mindennek. 3. Evangéliumra Isten szavát hallotta az emberség, S áldozattal hódolt néki minden nép Boldogok, mi hittünk, Édes fiak lettünk S áldozatunk maga lett az Istenség. 4. Hiszekegyre Mondá Jézus az utolsó szent estén: ,,Vérem e bor, ez a kenyér én testem''. Hiszem, amit mondott, Aki hisz, az boldog, Hát még aki lakomáját élveztem! 5. Felajánlásra Áldozatul felajánlta szent testét, Emlékére apostolok ezt tették, Így akarta: tesszük, Drága testét vesszük, Neked, Uram, áldozatunk megtessék. 6. Felajánlásra Fogadd, Uram, kegyelemmel mívünket, Hozzáadjuk a kenyérhez szívünket; Alázatos hittel, Áldozatul vedd el, Odahajtjuk szent kebledre fejünket. 7. Szent, szent-re A mindenség ezer hangon egyet zeng: Szent az Isten, szent az Isten, szent, szent, szent! De a legszebb ének Az Atya szívének Szent Fiának áldozatja idelent. ======================================================================== SZVU/80:E szín alatt (Nagycsütörtökre) 1. E szín alatt itt a nagy jó, Emberszívvel kívánható. Égen, földön ami csak jó, Mind csak ettôl, ebbôl való. 2. Itt van Jézus fehér színben, Mint melegség a napfényben, Mint a tűz a forró szénben, Mint erô a mágneskôben. 3. A vacsorán kézbe vette A kenyeret s testté tette, Vérré a bort megszentelte, Ezt érettünk cselekedte. 4. És mondotta: ,,Ím vegyétek, Az én testem, ezt egyétek. Ti is ezt cselekedjétek, Emlékemet ôrizzétek.'' 5. Vette aztán a poharat, S papoknak lôn parancsolat: Tartsák fenn a szent titkokat. Így a Krisztus köztünk marad. 6. Azért most is igéjével, Élünk Krisztus erejével, Amint az Úr amaz éjjel. Az ô teste igaz étel. 7. Azért rejti valóságát, Rettenetes méltóságát, Hogy mutassa nagy jóságát, Édesgetô buzgóságát. 8. Mert ha csak egy szolgájára Nem nézhetnénk: angyalára, Hogy nézhetnénk Ômagára, A vakító napvilágra! 9. Azért ámbár nem nézheted, Sem száddal nem ízlelheted, Kezeddel sem érintheted: De igéje, elég neked. 10. Hidd el szavát Jézusodnak, Ígéretét te Uradnak, Így téssz nagy jót tenmagadnak, Így léssz kedves Krisztusodnak. ======================================================================== SZVU/81:Én nemzetem (Nagypéntekre) 1. Én nemzetem, zsidó népem, Te ellened mit vétettem? Tôled halált mért szenvedtem? Immár felelj meg énnekem. 2. Én tégedet Egyiptomból Kihoztalak nagy rabságból: Te engemet én hazámból Kivetél a szent városból. 3. Egyiptomból kimentedben Nyílást tettem a tengerben: Te mellemet megnyitottad, Piros vérem kiontottad. 4. A pusztában itattalak, És mannával tápláltalak: Te epével itattál meg És ecettel kínáltál meg. 5. Ellenséged én megvertem, A Fáraót elvesztettem: Te ostorral testem verted, Talpig vérbe elkeverted. 6. Én téged nagy méltóságra Emeltelek királyságra: Te tövissel koronáztál, Bársonyoddal megaláztál. 7. Én Kánaán dús földére Bevittelek nagy bôségre: Te Golgota zord hegyére Vittél engem szenvedésre. 8. Én szôlômbe ültettelek, Szép esôkkel öntöztelek: Jó gyümölcsöt nem termettél, Latrok közé feszítettél. 9. Én nemzetem, zsidó népem, Többet érted mit tehettem? Te ellened mit vétettem? Felelj immár meg énnekem. 10. De ne essél te kétségbe, Bánd meg bűnöd, szállj szívedbe, Könnyezz és térj Istenedhöz, Hozzám, te Üdvözítôdhöz. ======================================================================== SZVU/82:Királyi zászló jár elôl (Nagypéntekre) 1. Királyi zászló jár elôl, Keresztfa titka tündököl, Melyen az élet halni szállt S megtörte holta a halált. 2. Kegyetlen lándzsa verte át Gonosz vasával oldalát. S mely szennyet, vétket eltörölt: Belôle víz és vér ömölt. 3. Az ôsi jóslat itt betelt, Mit a hű Dávid énekelt: ,,Az Úr, halljátok nemzetek! Kereszten trónol köztetek.'' 4. Rajtad tündöklik, drága fa, Királyi vérnek bíbora. Ó választott jeles faág, Ki szent testét karoltad át! 5. Világ bűnének zálogát, Ó boldog ág, te hordozád, Az ellenség gonosz fejét Megváltónk rajtad zúzta szét. 6. Ó kereszt, áldunk, szent remény, A szenvedés ez ünnepén. Kérünk, kegyelmet adj nekünk, Add vétkünkért vezeklenünk. 7. Szentháromság, dicsérjenek, Üdvösség kútja, mindenek. Legyen gyôzelmünk, add meg ezt, A diadalmas szent kereszt. ======================================================================== SZVU/83:Mint a szarvas ér vizéhez (Nagyszombatra) 1. Mint a szarvas ér vizéhez, Lelkem Hozzád, égi Lény, Úgy sóhajt, úgy szomjaz, éhez, Vajh elérlek egykor én? Bús hívednek bánat árja Éjjel-nappal étke lett, Mert az álnok azt kiáltja, El nem érlek Tégedet. 2. Rád gondolva, árva lelkem Búbánatban ég, eped, Nem dallhatván hálatelten Templomodban éneked. Üdvözít az Isten engem, Bár ma Hermon hegy tövén Száz örvény közt, förgetegben Tenger kínnal küzdök én. 3. Napjaim mily jók valának Hogy megálda engemet! Hálám ott az üdv Urának Éjjel-nappal zenghetett. Kérve kérlek, óvj meg engem, Itt se hagyj el, ó vigyázz! Mért szorongat úgy az ellen, Mért környékez ennyi gyász? 4. Csontjaimat porba ontják, Összezúznak engemet! S gúnykacagva egyre mondják, Hol van a te Istened?! Mért vagy oly bús, árva lelkem, Mért szorongasz oly nagyon? Bízzál édes Istenedben, Lesz még víg dal ajkadon! ======================================================================== SZVU/224: Induljunk testvérek (Miseének) 1. Kezdetre Induljunk testvérek a Golgota hegyére, Jézusunk Megváltónk áldozati helyére. Az oltárnak Golgotáján Újra meghal most a Bárány. Új kegyelmet ad A nagy áldozat. 2. Dicsôítésre Istennek dicsôség ez a titkos áldozat. Embernek békesség egyedül csak itt fakad. Az angyali seregeknek, Kik látatlan itt lebegnek, Zengjük énekét: Nyitva most az ég! 3. Evangéliumra Bárányt és gerlicét, tiszta tömjénillatot Áldoztak Istennek régi jámbor századok. Krisztus a mi áldozatunk, Amelyet most bemutatunk, Kenyérszín alatt: Egy az áldozat. 4. Hiszekegyre Lélekben látjuk most a Golgota keresztjét, Kereszten haldokló kegyes Krisztus szent testét. Magát adta mihelyettünk, Hisszük: meghalt miérettünk. Mégis itt maradt: Örök áldozat. 5. Felajánlásra Most, Uram, lelkünket fölajánljuk teneked, Oltárod asztalán ezt a titkos kenyeret. Krisztus teste lesz belôle, Bűneinknek elvevôje, Mely megtöretett Rossz magunk helyett. 6. Felajánlásra Vedd, Uram, kelyhünkbôl ezt az áldott tiszta Bort, Vér lesz ez, élô vér, amely értünk kiomolt, Amikor a hegyes dárda Krisztus mellét általjárta. Uram, ez a vér Kegyelemre kér! 7. Szent, szent-re Zengje a mindenség: szent, szent, szent az Úristen. Szentségét vallottad Jézusunk a kereszten, Amikor szent véred adtad Engesztelô áldozatnak. Véled áldozunk, Édes Jézusunk! ======================================================================== SZVU/229: Kezdôdik az ének (Miseének) 1. Kezdetre Kezdôdik az ének Az Úr Fölségének. Kezdôdik a szent áldozat. Alázatos hittel Imánk hozzád sír fel. Ó Atyánk, kegyesen fogadd. Bűnbánó szívvel koldulunk: Könyörülj népeden, Urunk, Érte halt halált szent Fiad. 2. Dicsôítésre Isteni szent Fölség, Hála és dicsôség Tégedet illet egyedül. Trónod zsámolyára Száll szívünk imája Égbe, hol szent Fölséged ül. A szívünk Tehozzád eped. Köszönjük, hogy szent Gyermeked Küldted el békekövetül. 3. Evangéliumra Isten jó hírével Közibénk jövén el, Irgalmat prédikált nekünk. Minden rút hibánkat Lemossa a bánat, Istenhez visszatérhetünk. A kereszt üdvösség jele, Éljünk hát és haljunk Vele: Így mentjük meg az életünk. 4. Hiszekegyre Hiszünk az Atyában, Ég és föld Urában: Ô adott nékünk életet. Szent Fia, a Bárány, Drága vére árán Istenhez visszavezetett. Szentlélek a vigasztaló, Kiben a bűnnek meghaló Életünk újjászületett. 5. Felajánlásra A kereszt oltárán Jézus, égi Bárány, Atyjának föláldoztatott. Kenyér s bor színében Megújítja szépen Az áldott szent áldozatot. Ó Atyánk, kegyesen fogadd, Hintsd le ránk szent malasztodat S fordítsd el tôlünk haragod. 6. Felajánlásra Mi is a szívünket, Búnkat, örömünket Áldozzuk, ó Atyánk, Neked. Kezed áld, vagy büntet, Egész életünket Adtad, hát el is veheted. Jézusért bízva szenvedünk, Jézusé legyen életünk, Ki értünk fölfeszíttetett. 7. Szent, szent-re Szent vagy, Uram, szent, szent: Zengik a mennyben fent Ujjongó szentek, angyalok. Szent vagy, Uram, szent, szent: Bűnös földön itt lent Visszhangnak szállnak sóhajok. A kereszt áldja szent neved, Ôvele hódolnak Neked Emberi s angyali karok. ======================================================================== SZVU/243: Ments meg engem, Uram 1. Ments meg engem, Uram! az örök haláltól, Ama rettenetes napon minden bajtól; Midôn az ég és föld megfognak indulni, S eljössz a világot lángokban ítélni. 2. Reszket minden tagom, borzadok és félek, Földi pályát végzett szegény, bűnös lélek; Félek a naptól, mely vizsgálni fog s dúlni, Midôn az ég és föld meg fognak indulni. 3. Haragnak napja az, inség s veszély napja, Nagy nap, mely a bűnöst gyötrelemnek adja; Midôn te, ki mindig éltél és fogsz élni, Eljössz a világot lángokban ítélni. 4. Örök nyugodalmat adj, ó Uram, nékik, S örök világosság fényeskedjék nékik: Hogy szent trónod körül udvarolhassanak, S téged, boldogítót, örökké áldjanak. 5. Ments meg engem, Uram, az örök haláltól, Ama rettenetes napon minden bajtól; Midôn az ég és föld megfognak indulni, S eljösz a világot lángokban ítélni. ======================================================================== SZVU/246: Ó emberi gyarló nemzetség 1. Ó emberi gyarló nemzetség, Minden dolgod csak hívság, kétség, Miben bízol? Arany és ezüst Elenyészik majdan, mint a füst. Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál! 2. Nem látod-e annyi példában, Hogy a halál siet dolgában, A sok tisztség s nagy birodalom Elolvad majd, mint a hóhalom. Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál! 3. Kik a magas székeket ülik, Még a halált el nem kerülik. Meg nem ment a nagy királyi szék, Semmi nagyság, semmi tisztesség. Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál! 4. Légy erôs bár, nagy és hatalmas, Vagy mint Sámson, oly diadalmas, Vagy szép, mint a piros rózsaszál, Mit sem használ: mégis lekaszál. Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál! 5. Mit használ szép, aranyszín hajad, Kláris forma gyenge ajakad, Mit kristályos, fényes két szemed, Ha a sírba dugják holt fejed? Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál! 6. Hány mosolygó színes violák, Rubintoknál pirosabb orcák Bimbójukban vesztek tavaszon, Akik nyarat reméltek nagyon. Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál! 7. Gyenge szűzek, pávák, szép ifjak, Ne játsszatok, nemes úrfiak! Váratlan jô reátok a sor, Testetekbôl még ma válhat por. Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál! 8. Nincs e földön hosszú maradás, Fogadó ez, nem örök lakás. Láss dolgodhoz, míg az úton vagy, Ne játsszál, mert számadásod nagy! Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál! ======================================================================== SZVU/262: Ne hagyj elesnem (Szükségben, inségben) 1. Ne hagyj elesnem, felséges Isten, Keserűségemben, Te szent nevedért légy segítséggel, Ne essek kétségbe, Mert mindenfelôl, látod Úristen, Vagyok kísértésben. 2. Gyermekségemtôl fogvást, Úristen, Mindez ideiglen Téged hívtalak én segítségül Minden inségemben, Mostan sem lehet több bizodalmam Sem földön, sem mennyben. 3. Akármint hányjam, vessem elmémet, Felséges Úristen, Oly vígasztalást sehol nem lelek Keserűségemben, Ha nem tebenned, ó nagy Úristen, És szent kegyelmedben. 4. Nincs is énnékem több bizodalmam, Úristen, náladnál, Akármiképen cselekedj vélem, Csak ne haragudjál, Mint kegyes Atya fiad' dorgáld meg, Ó csak meg ne útálj. 5. Irgalmasságnak Ura, Istene És kegyes kútfeje, Kinek szemei e földre néztek, Nyomorult ügyemre, Hozzád kiáltok, légy segítségül Minden inségemben. 6. Add meg, Úristen, te szent nevedért Örök életemet, Töltsd be én rajtam szent Fiad által Tett ígéretedet, A Szentlélekkel koronázzad fel Én szegény fejemet. 7. Dícséret neked, Atya-Úristen A te szent Fiaddal, Áldassál tôlünk a Szentlélekkel, Mi vigasztalónkkal, Most és örökké imádunk téged Zengô énekszókkal. ======================================================================== SZVU/279: Imádjuk a testet és vért (Az Oltáriszentségrôl) 1. Imádjuk a testet és vért, Mely keresztfán vétkeinkért Áldozat lôn Istennek, Üdvösség az embernek. 2. Nézd a kínt, mit a keresztnél, Ó Szűzanyánk, elviseltél, S kérj Fiadtól minékünk Kegyelmet, hogy megtérjünk. 3. Máriának megajánla Minket Isten szent Báránya, A keresztrôl így szólván: Ím anyád, hű tanítvány! 4. Kérd, hogy a szent békességet Jézustól megnyerje néped: Magyarok Nagyasszonya, Kérj áldást a hazára. 5. Lelkünk Fiad szent testében Hogyha részt vesz, tiszta légyen, Mint te, midôn holtteste Letéteték kezedbe. 6. Életünkre s végóránkra Kérj áldást, ó Isten Anyja! Hogy példádat követve, Feljuthassunk egekbe. ======================================================================== Himnuszok, versek A Megfeszítetthez (Assisi Szent Klára) De Sancta Cruce Hymni -- A Szent Keresztrôl (Szent Bonaventura) De Sancta Cruce Sequentia -- A kereszt dícsérete (Szentviktori Ádám) Feria Sexta in parasceve -- Nagypénteki himnusz (Venantius Fortunatus) Megfeszített (Szárdisi Szent Melitó) Stabat Mater (Todi Jakab) Szent Keresztrôl -- Recordare Sanctae Crucis (Szent Bonaventura) Vexilla regis -- Királyi zászló(Venantius Fortunatus) ======================================================================== A Megfeszítetthez (Assisi Szent Klára, -- XIII. század) Dicséret és dicsôség Néked, szeretô urunk, Jézus Krisztus, Mesterünk! Oldalad szent Sebeit, -- mely ont imádandó Vért, -- s ahol ragyogva feltűnt nagy irgalmad, míg tárta a tátongó Seb-kaput véres vitézi dárda: -- esdelek, Te jóságos Jézus, -- ki megváltottál keresztségben ôsbűntűl, -- hogy most drága Véredér', -- melyet értünk szétöntél, -- védj bűntôl, -- mely gyôzni gyűl, -- s múlt-ma-jövô vészitűl... És keserű Holtodért, élô hitet adj nekem, erôs reményt, hű szívet, mely szakadton szeressen! Szeressek szívszakadtig, lelki tűzbeolvadtig! Jót cselekvôn helyt álljak, állhatattal szolgáljak! Mindörökre kedvedre legyek! szívnek Szerelme! Amen (Meskó Lajos fordítása) ======================================================================== De Sancta Cruce Hymni -- A Szent Keresztrôl (Szent Bonaventura -- XIII. század) I. I. In passione Domini, Urunk kínszenvedései, Qua datur salus homini, Mikben a föld üdvét leli, Sit nostrum refrigerium Adjanak nékünk frissülést, Et cordis desiderium. Szívünk vágyának enyhülést. Portemus in memoria Éljen szívünkben szüntelen Et poenas et opprobria E gyalázat, e gyötrelem, Christi, coronam spineam, A koronázó tövisek, Crucem, clavos et lanceam. Kereszt és lándzsa és szögek, Et plagas sacratissimas, És szentséges szent sebei. Omni laude dignissimas, Mily méltó ezt énekleni! Acetum, fel, arundinem, Ecet és epe italát Mortis amaritudinem. És ezt a keserű halált. Haec omnia nos satient Ez az igazi lakoma, Et dulciter inebrient, Ez szívünk édes mámora, Nos repleant virtutibus Lelkünk erénnyel töltse el Et gloriosis fructibus. S dicsöség gyümölcseivel. Te crucifixum colimus Ó megfeszített Jézusunk, Et toto corde poscimus, Egész szívvel fohászkodunk, Ut nos sanctorum coetibus Juttass mennyországodba el, Coniungas in caelestibus. A szentek seregeivel. Laus, honor Christo vendito Krisztusnak áldás, tisztelet, Et sine causa prodito, Kit eladott a gyülölet, Passo mortem pro populo Ki népeért halt kínhalált In aspero patibulo. Kereszt keserves kínpadán. II. II. Christum ducem, qui per crucem Krisztus Mestert, ki kereszten Redemit nos ab hostibus, Váltotta meg a híveket, Laudet coetus noster laetus, Boldog nyája vígan áldja, Exsultet caelum laudibus. Dalunk bezengje az eget. Poena fortis tuae mortis Nagy gyötrelme emberelme Et sanguinis effusio S szív keménységét törje meg, Corda terant, ut te quaerant, Hogy szeressen és kövessen, Iesu, nostra redemptio. Ó üdvözítô Szeretet! Per felices cicatrices, Amaz ostor, vaskarmostól Sputa, flagella, verbera, S boldogságos sebhelyeid Nobis grata sint collata Szerezzék meg minden népnek Aeterna Christi munera. Krisztus örök kegyelmeit. Nostrum tangat cor, ut plangat, Szívünk érje hulló vére, Tuorum sanguis vulnerum, Melyben tisztára mosdatál, In quo toti simus loti, Sírva áldjunk, úgy imádjunk, Conditor alme siderum. Ki csillagokat alkotál. Passionis tuae donis, Szenvedésed adjon édes Salvator, nos inebria, Szent részegséget minekünk. Qua fidelis dare velis Hívj el Hozzád, s a mennyorazág Beata nobis gaudia. Meghozza boldog örömünk. (Sík Sándor fordítása) ======================================================================== De Sancta Cruce Sequentia -- A kereszt dícsérete (Szentviktori Ádám -- XII. század) Laudes crucis attollamus A Keresztet ünnepeljük, Nos, qui crucis exsultamus A Keresztnek énekeljük Speciali gloria, Ujjongó dícséretét. Nam in cruce triumphamus, Kereszt a mi gyôzedelmünk Hostem ferum superamus Itt adatott letepernünk Vitali victoria. Ellenségünk erejét. Dulce melos tangat caelos, Édes ének szálljon égnek. Dulce lignum dulci dignum Édes fáját illôn áldják Credimus melodia. Édes szép melódiák. Voce vita non discordet, Akkor édes a zsolazsma, Cum vox vitam non remordet, Hogyha méltón visszhangozza Dulcis est, symphonia. Életünk is az imát. Servi crucis crucem laudent, Dícsérjék a szentkeresztet, Qui per crucem sibi gaudent Akik általa szereztek Vitae dari munera; Gazdagságos életet. O quam felix, quam praeclara Ó te üdvösséges oltár, Haec salutis fuit ara Mely tüzesen bíboroltál Rubens agni sanguine! A Báránynak véritôl! Dicant omnea et dicant singuli: Mondjuk együtt: Üdvözlégy drága fa, Ave, salus totius populi, Üdvösségünk szerelmes záloga, Arbor salutifera Áldjuk édes terhedet! Agni sine macula, Rajtad a Feláldozott Qui mundavit saecula Egy világot megmosott Ab antiquo crimine. Az ôsbűnnek szennyitôl. Haec est scala peccatorum, Lépcsô lett a szent keresztbül, Per quam Christus, rex caelorum, Krisztus vonz azon keresztűl Ad se traxit omnia; Magához mindeneket. Forma cuius hoc ostendit, Összefogott itt a Bárány Quod terrarum comprehendit A kerek föld négy határán Quattuor confinia. Minden emberszíveket. O crux, lignum triumphale, Kereszt, immár Isten hozzád, Mundi vera salus, vale, Gyôzedelem, világosság! Inter ligna nullum tale Nincs több ilyen virágos ág, Fronde, flore, germine. Ily koszorús földi tô. Medicina christiana, Keresztényi medicína, Salva sanos, aegros sana, Kórnak, épnek üdvös írja, Quod non valet vis humana, Nincsen amit meg ne bírna Fit in tuo nomine. Te nevedben a hivô. (Sík Sándor fordítása) ======================================================================== Feria Sexta in parasceve -- Nagypénteki himnusz (Venantius Fortunatus -- VI. század) Pange, lingua, gloriosi Gyôzedelmes harc babérját Lauream certaminis Boldog ajkam énekeld. Et super Crucis tropaeo Ünnepeld a szent keresztet, Dic triumphum nobilem, Mint nemes gyôzelmi jelt, Qualiter Redemptor orbis S a feláldozott Királyt, ki Immolatus vicerit. Sír ölébôl gyôzni kelt. De parentis protoplasti Ezt a fát az ôsszülôknek Fraude factor condolens, Alkotónk jelölte meg, Quando pomi noxialis Mert halált a végzetes fa Morsu in mortem corruit, Almájával ettenek: Ipse lignum tunc notavit Azt akarta, fának átkát Damna ligni ut solveret. Fának titka törje meg. Hoc opus nostrae salutis Ezt a dolgot megváltásunk Ordo depoposcerat, Rendje-módja rendelé: Multiformis proditoris Igy az álnok árulónak Ars ut artem falleret, Csel zavarja meg cselét, Et medelam ferret inde S honnan a seb mérge áradt, Hostis unde laeserat. Onnan kapja gyógyszerét. Quando venit ergo sacri Igy, mikor a szent idônek Plenitudo temporis, Teljessége már betölt, Missus est ab arce Patris Földre szállott Atyja mellôl Natus orbis Conditor A teremtô Egyszülött Atque ventre virginali És a szűzi méh ölében Carne amictus prodiit. Embertestbe öltözött. Vagit infans inter arcta Sirdogál a kisded Jézus, Conditus praesepia, Szűk a jászolágy neki. Membra pannis involuta Gyenge testét édesanyja Virgo Mater alligat, Rongy közé kötözgeti, Et Dei pedes manusque És az Isten keze-lábát Stricta cingit fascia. Pólyagöngyöleg fedi. Lustra sex qui iam peregit, Hatszor öt év hogy lemúlott, Tempus implens corporis S betöltötte idejét: Sponte libera Redemptor, Adta magát szenvedésre Passioni deditus, Önnön akaratakép, Agnus in Crucis levatur, És a Bárányt áldozatul Immolandus stipite. Keresztfára emelék. Felle potus ecce languet, Epe már meglankasztotta, Sputa, clavi, lancea Tüskék, szegek, lándzsa már Mite corpus perforarunt, Gyenge testét általverték: Unda manat et cruor, Víz folyt onnan s vérsugár. Terra, pontus, astra, mundus Földet, eget, tengereket Quo lavantur flumine. Tisztára mos ez az ár. Crux fidelis, inter omnes Hű keresztfa, nincsen még egy Arbor una nobilis, Ily nemes fa; sem bokor, Nulla talem silva profert Ilyen lombot, ily virágot Fronde, flore, germine: Erdô nem terem sehol. Dulce ferrum, dulce lignum Édes törzsök, édes ág te, Dulce pondus sustinet, Édes terhet hordozol. Flecte ramos arbor alta, Hajtsd meg ágaid, szikár fa, Tensa laxa viscera Könnyíts merev törzseden. Et rigor lentescat ille, Puhasággal végy erôt a Quem dedit nativitas, Szigorú természeten: Et superni membra Regis Tagjait a nagy királynak Tende miti stipite. Ugy karold szelídeden. Sola digna tu fuisti Csak te voltál hordni méltó Ferre mundi victimam, Üdvösségünk zálogát, Atque portum praeparare Rajtad ért, szent bárka, révet Arca mundo naufrago, A hajótörött világ, Quam sacer cruor perunxit Mert a Bárány drága vére Fusus agni corpore. Rólád permetez reánk. Sempiterna sit beatae A Boldog Szentháromságnak Trinitati gloria, Mindörökké tisztelet Aequa Patri Filioque, Atyát, Fiut, Vigasztalót Par decus Paraclito, Egyformán dícsérjetek, Unius trinique nomen Ama Háromságos-Egynek Laudet universitas. Nevét áldják mindenek. (Sík Sándor fordítása) ======================================================================== Megfeszített (Szárdisi Szent Melitó -- II. század) Ki fölfüggeszté mind a földet, Ô függ itt gyámoltalan! Ki megrögzíté egek boltját, itt leszögezve nem mozdulhat. Ki földhöz fűzte teremtményit, itt fára feszül leszögezve. A Minden Urát itt gyalázzák, az Istent magát meggyilkolják. Zsidók Királyát halni vitte maga az Ô zsidó népe. Óh vad gyilkosság, rémes bűntett. Az Úrral bánnak legvadabbul, mezítlen testét nem méltatják, hogy bámulóktól eltakarják. A Fények mind fordítják arcuk. A nappal éjjé kábult-torzult, hogy rejtse Ôt, ki fán kitéve függ látványul a Mindenségre. (Meskó Lajos fordítása) ======================================================================== Stabat Mater (Todi Jakab -- XIII. század) Stabat Mater dolorosa Áll a fájdalomnak anyja, Juxta crucem la crimosa, Kín az arcát könnybe vonja. Dum pendebat Filius. Úgy siratja szent Fiát. Cuius animam gementem, Gyász a lelkét meggyötörte, Contristatam et dolentem Kín és bánat összetörte, Pertransivit gladius. Tôrnek éle járta át. O quam tristis et afflicta Ó mi nagy volt ama drága Fuit illa benedicta Szűzanya szomorúsága, Mater unigeniti! Egyszülött szent magzatán! Quae moerebat et dolebat Mennyit sírt és hogy kesergett, Pia Mater, dum videbat Látván azt a nagy keservet, Nati poenas inclyti. Azt a nagy kínt szent Fián. Quis est homo, qui non fleret, Ki ne sírna, melyik ember, Matrem Christi si videret Hogyha ennyi gyötrelemben In tanto supplicio? Látja lankadozni ôt? Quis non posset contristari, Ki ne sírna Máriával, Christi Matrem contemplari Hogyha látja szent Fiával Dolentem cum Filio? Szenvedni a szent Szülôt! Pro peccatis suae gentis Népét hogy megmossa szennytôl, Vidit Jesum in tormentis Látta tenger gyötrelemtôl Et flagellis subditum. Roskadozni Jézusát. Vidit suum dulcem Natum Látta édes egy szüIöttét, Moriendo desolatum, Halálos nagy elepedtét, Dum emisit spiritum. Látta, hogy halálra vált. Eia Mater, fons amoris, Szeretetnek szent kútfôje, Me sentire vim doloris, Add, a fájdalomnak tôre Fac, ut tecum lugeam. Járjon át a lelkemen. Fac, ut ardeat cor meum Hogy szívemben lángra kelne In amando Christum Deum, Krisztusomnak szent szerelme. Ut sibi complaceam. Segíts neki tetszenem. Sancta Mater, istud agas, Esdek, hogy szívembe véssed, Crucifixi fige plagas Szűzanyám, nagy szenvedésed Cordi meo valide. S az Átvertnek sebeit. Tui nati vulnerati, Gyermekednek, a sebzettnek, Tam dignati pro me pati, Ki miattam szenvedett meg, Poenas mecum divide. Osszam meg gyötrelmeit. Fac me tecum pie flere, Add meg, kérlek, hogy mig élek, Crucifixo condolere Együtt sirjak mindig véled Donec ego vixero. S azzal, ki a fán eped. Iuxta Crucem tecum stare A keresztnél veled állni, Et me tibi sociare Gyászban veled eggyé válni: In planctu desidero. Erre űz a szeretet. Virgo virginum praeclara, Dicsô szűze szent szűzeknek, Mihi iam non sis amara, Hadd ízleljem kelyhedet meg: Fac me tecum plangere. Add nekem fájdalmaid: Fac, ut portem Christi mortem, Add tisztelnem, add viselnem, Passionis fac consortem S nem felednem: holt Szerelmem Et plagas recolere. Krisztusomnak kínjait. Fac me plagis vulnerari Sebeivel sebesítsen, Fac me cruce inebriari, Szent mámorba részegítsen Et cruore Filii. Buzgó vérével Fiad. Flammis ne urar succensus, Hogy ne jussak ama tűzbe, Per te, Virgo, sim defensus Védj meg engem, drága Szűz te, In die judicii. Ha az ítélet riad. Christe, cum sit hinc exire, Krisztusom, ha jô halálom, Da per matrem me venire Anyád szeme rám találjon, Ad palmam victoriae. És elhívjon engemet. Quando corpus morietur, S hogyha testem porba tér meg, Fac, ut animae donetur Lelkem akkor a nagy égnek Paradisi gloria. Amen. Dicsôségét lelje meg. (Sík Sándor fordítása) ======================================================================== Szent Keresztrôl -- Recordare Sanctae Crucis (Szent Bonaventura -- XIII. század) Emlékezzél Szent Keresztre! Életed folyton vezesse boldog, teljeshű úton! Szent Keresztre emlékezzél! Róla-benne elmélkedjél, egyre-mohón s nem-múlón! Hogyha pihensz, ha dolgozol, hogyha nevetsz, siránkozol, fájdalom ér vagy öröm, -- hogyha jársz-kelsz, ha érkezel, ha vigaszt lelsz, kínt érezel: Kereszt ott lesz szív-tövön! Kereszt minden törôdésben, durva sorba', üldözésben az egyetlen orvosság! Kereszt bajnak sok gyötrelmén: édesség a hívô elmén, igaz mentsvár, biztonság. Kereszt: mennyország ajtaja, át, szentek vonulnak rajta, mindent legyôztek benne! Kereszt gyógyszer e világra, véle Isten nagy jósága csodát művel megmentve! Kereszt lélek üdvössége, igaz, tündökletes fénye, édessége szívünknek. A boldognak élet-áldás, tökélyesnek kincses tárház, dicsôség, víg békület! Kereszt: erény tükre, példa, üdvön vezér örök célra, hívôk minden reménye. Kereszt mennybe jutók jele, dísz és vigasz; -- arra fele ösztönzô vágy szívmélybe'... Kereszt: drága díszű szálfa, megszentelt, Úr vérén ázva! Meghoz minden gyümölcsöt! Miktôl lelkek gyarapodnak, égi étken táplálódnak üdvözült szentek között. Ihless, tüzelj, Kereszt Hôse, Krisztus! holtod szívem' kösse: sírjak! -- míg sír nem temet. Véled vágyom megsebzôdni: fölvonzatni, átölelni Fádon: szívbôl epedek! (Meskó Lajos fordítása) ======================================================================== Vexilla regis -- Királyi zászló (Venantius Fortunatus -- VI. század) Vexilla regis prodeunt, Királyi zászló jár elôl, Fulget crucis mysterium, Keresztfa titka tündököl, Qua vita mortem pertulit Melyen az élet halni szállt Et morte vitam protulit. S megtörte holta a halált. Quae vulnerata lanceae Kegyetlen lándzsa verte át Mucrone diro, criminum Gonosz vasával oldalát. Ut nos lavaret sordibus, S mely szennyet, vétket eltörölt: Manavit unda et sanguine. Belôle víz és vér ömölt. Impleta sunt, quae concinit Az ôsi jóslat itt betelt, David fideli carmine Mit a hű Dávid énekelt: dicendo nationibus: ,,Az Úr -- halljátok, nemzetek! Regnavit a ligno Deus. Kereszten trónol köztetek''. Arbora decora et fulgida, Rajtad tündöklik, drága fa, Ornata regis purpura, Királyi vérnek bíbora. Electa digno stipite Ô választott jeles faág, Tam sancta membra tangere! Ki szent testét karoltad át! Beata, cuius brachiis Világ bűnének zálogát Pretium pependit saeculi, Te hordozád, te boldog ág. Statera facta corporis Az ellenség gonosz fejét Tulitque praedam tartari. Megváltónk rajtad zúzta szét. O crux, aves spes unica, Kereszt, üdvözlégy, egy remény, Hoc passionis tempore A szenvedés ez ünnepén. Piis adauge gratiam Kérünk, kegyelmet adj nekünk, Reisque dele crimina. Add vétkünkért vezeklenünk. Te, fons salutis, Trinitas, Szentháromság, dicsérjenek, Collaudet omnis spiritus; Üdvösség kútja, mindenek. Quibus crucis victoriam Legyen gyôzelmünk, add meg ezt, Largiris, adde praemium. Amen. A diadalmas szent kereszt. (Sík Sándor fordítása) ======================================================================== Litánia Krisztus kínszenvedésérôl Uram! irgalmazz nekünk! Krisztus kegyelmezz nekünk. Krisztus! hallgass minket. Krisztus! hallgass meg minket. Mennybeli Atya Isten! Irgalmazz minekünk. Megváltó Fiú Isten! Irgalmazz minekünk. Szentlélek Úr Isten! Irgalmazz minekünk. Szentháromság egy Isten! Irgalmazz minekünk. Jézus! ki érettük harmincz ezüst Irgalmazz minekünk. pénzen eladattál. Jézus! ki érettünk vérrel Irgalmazz minekünk. verítékeztél. Jézus! ki Júdas csók-jele által Irgalmazz minekünk. megfogattál. Jézus! ki mint gonosztevô Irgalmazz minekünk. megkötöztettél. Jézus, ki Annás fôpap elôtt Irgalmazz minekünk. arczúl verettél. Jézus! ki Pétertôl háromszor Irgalmazz minekünk. megtagadtattál. Jézus! ki Pilátus elôtt hamisan Irgalmazz minekünk. vádoltattál. Jézus! ki fehér ruhában Irgalmazz minekünk. Herodestôl megcsúfoltattál. Jézus! ki érettünk Irgalmazz minekünk. megostoroztattál. Jézus! ki érettünk Barabásnál Irgalmazz minekünk. alább becsültettél. Jézus! ki a zsidóktól keresztre Irgalmazz minekünk. kérettél. Jézus! ki kereszthalálra Irgalmazz minekünk. itéltettél. Jézus! ki érettünk a kereszt Irgalmazz minekünk. vitelével terheltettél. Jézus! ki érettünk a keresztfához Irgalmazz minekünk. szegeztettél. Jézus! ki érettünk a latrok Irgalmazz minekünk. között megfeszíttettél. Jézus! ki a gonosz latroktól Irgalmazz minekünk. káromoltattál. Jézus! ki érettünk eczettel és Irgalmazz minekünk. epével itattál. Jézus! ki érettünk a keresztfán Irgalmazz minekünk. nagy kínokban meghaltál. Jézus! ki érettünk lándzsával Irgalmazz minekünk. átverettél. Isten! Irgalmazz nekünk. Jézus! kegyelmezz nekünk. Isten! Irgalmazz nekünk. Jézus hallgass meg minket. Minden gonosztól. Ments meg minket Jézus. Minden bűntôl. Ments meg minket Jézus. Döghaláltól, éhségtôl és Ments meg minket Jézus. hadaktól. A te keserves, kínszenvedésed és Ments meg minket Jézus. halálod által. A te hét szavad által, melyeket a Ments meg minket Jézus. keresztfán mondottál. A te vérrel csepegô öt szent Ments meg minket Jézus. sebed által. A te szűz szent Anyád fájdalmai Ments meg minket Jézus. által. Mi bűnösök! Kérünk Jézus, hallgass meg minket. Hogy a te szenvedésednek és Kérünk Jézus, hallgass meg minket. halálodnak emlékezetét a mi szíveinkben megtartani méltóztassál. Hogy minket és minden keresztény Kérünk Jézus, hallgass meg minket. híveket a te kegyelmedben megtartani méltóztassál. Hogy nekünk igaz bűnbánatot, és Kérünk Jézus, hallgass meg minket. üdvösséges kimulást engedni méltóztassál. Hogy minden megholt hívek Kérünk Jézus, hallgass meg minket. lelkeinek; örök nyugodalmat adni méltóztassál. Isten Báránya! ki elveszed a Jézus! kegyelmezz minekünk. világ bűneit. Isten Báránya! ki elveszed a Jézus! hallgass meg minket. világ bűneit. Isten Báránya! ki elveszed a Jézus! irgalmazz minekünk. világ bűneit. Krisztus! hallgass minket. Krisztus! kegyelmezz minekünk. Uram! irgalmazz nekünk. Mi Atyánk stb. Üdvözlégy stb. Imádunk téged, Krisztus! és Mert a te szent kereszted által áldunk téged. megváltottad a világot. (Forrás: Tárkányi: Vezércsillag imakönyv) ======================================================================== Források A programban szereplô szentírási részletek a Biblia új, 1973-as fordításából valók (Szent István Társulat, 1982, ISBN 963 360 189 4). Salvifici Doloris, Az emberi szenvedés keresztény értelmérôl II. János Pál pápa körlevele, fordította Mártonffy Marcell O.S.B., magyarul kiadta a Szent István Társulat 1984-ben (ISBN 963 360 376 5,VIII. kötet) Keresztutak (az alábbi felsorolás a keresztutakat azok címe szerint tartalmazza): A jobb lator keresztútja (írta Lénárd Ödön, piarista) A Börtönpasztorációs Társaság egyik budapesti csoportjának kérésére 1996 ôszén, a szokásos havi összejövetelen az egyik budapesti templomban elmondott keresztút. Nyomtatásban megjelent a Jobb Lator, a Magyar Börtönpasztorációs Társaság lapjának 1997 július--augusztusi számában és Lénárd Ödön: Prózai révületek című könyvében. Itt közreadva a szerzô engedélyével. A keresztút (írta Sík Sándor) Megjelent a Dicsôség! Békesség! Imádságoskönyv, egyszersmind kalauz a keresztény életre, című imakönyvben, amelyet az Editorial Karpat kiadó nyomtatott 1957-ben Buenos Airesben. A keresztúton... (írta Michel Quoist) Közkézen forgó kéziratból. Fordítója Somogyi G. Gerô. A magyar keresztút Fatimában Összeállította P. Jeremiás Carlos ODC és P. Kondor Lajos SVD, kiadta a Calvário Húngaro, P-2496 Fátima Codex, egyházi jóváhagyással. Az engedély megszerzése folyamatban van. A meg nem születettek keresztútja Bánk József: Jézussal a keresztúton című könyvébôl, amelyet a Makróvilág Könyvkiadó jelentetett meg 1993-ban (ISBN 963 7979-042). A közlési engedélyt Bánk József érsek 1998. április 25-én megadta. A szent keresztút (a Szentírás szavaival és a római misekönyv imádságai alapján) Megjelent a Szent Anna R.K. Magyar Egyházközség (St. Ann's R.C. Hungarian Church, 4735 Chatsworth Street, Pittsburgh 7, PA, USA) által 1951-ben kiadott imakönyvben. A szent keresztút (írta Kárpi Ferenc) Megjelent az Istent imádjuk című imakönyvben, amelyet 1974-ben a Szent Imre Egyházközség (Cleveland, USA) adott ki. A Szent Keresztút (írta Prohászka Ottokár) Megjelent a Szentlélék hárfája, Prohászka-imakönyv-ben, 1943-ban a Szociális Missziótársulat kiadásában. ...És én, Uram? (írta Szunyogh Xavér Ferenc) Bánk József: Jézussal a keresztúton című könyvébôl, amelyet a Makróvilág Könyvkiadó jelentetett meg 1993-ban (ISBN 963 7979-042). A közlési engedélyt Bánk József érsek 1998. április 25-én megadta. Fiatalok keresztútja (írta: Boda László) Megjelent a Keresztény Szó kolozsvári katolikus lapban 1995. áprilisában. A közlési engedélyt az újság 1998. március 25-én megadta. Idôsek keresztútja (írta John van Bemmel) Az angol eredeti megjelent a Twenty-third Publications kiadásában, 1990-ben. Címe Stations of the Cross for Older Adults. A magyar fordítás és megjelentetés engedélyét a kiadó 1996. február 14-én adta meg a St. Stephen Magyar Church számára, amely a Szent István Magyar Plébánia Passaicban, az USA New Jersey államában. Keresztút (írta: Jelenits István) Megjelent Jelenits István Betű és lélek című könyvében 1978-ban, amelyet a Szent István Társulat adott ki (ISBN 963 360 090 1). Itt közreadva a szerzô engedélyével. Keresztút (írta: Szedô Dénes) Megjelent a Katolikus Magyarok Vasárnapja című amerikai magyar katolikus hetilapban 1992-ben. A közlési engedélyt a Katolikus Magyarok Vasárnapja Kiadó megadta. Keresztút (Szent István kiadó, 1986-ból) A keresztút című könyvbôl, amelyet a Szent István Társulat jelentetett meg 1986-ban (ISBN 963 360 265 9). Itt közreadva a kiadó engedélyével. Keresztút az esztergomi Preorator szerint Több imakönyvben megtalálható, például Hozsanna!, kiadta a Szent István Társulat 1991-ben (ISBN 963 360 670 5) Keresztút gyermekeknek Német eredetibôl, Szegheo Jenô fordításában és engedélyével. Megjelent a Hírhozó című elektronikus újságban (címe http://www.szikszi.hu/isk/gellert/hirhozo) az 1998-as nagyböjt idején. Keresztúti ájtatosság Megjelent a Katolikus Magyarok Vasárnapja kiadásában 1962-ben, az USA Ohio államában levô Youngstown városában. Keresztúti ájtatosság a tusnádfürdôi új templomban -- magánhasználatra Megjelent a Hírhozó című elektronikus újságban (címe http://www.szikszi.hu/isk/gellert/hirhozo) az 1998-os nagyböjt idején. Az engedély megszerzése folyamatban van. Magyar keresztút a Millecentenárium emlékére (írta Süle András) A Magyar keresztút a Millecentenárium emlékére című könyvbôl, amelyet a Szent István Társulat jelentetett meg 1996-ban (ISBN 963 360 844 9). Itt közreadva a kiadó engedélyével. Mária keresztútja (írta Richard G. Furey, C.Ss.R.) Az angol eredeti megjelent a Twenty-third Publications kiadásában, 1984-ben. Címe Mary's Way of the Cross. A magyar fordítás és megjelentetés engedélyét a kiadó 1996. február 14-én adta meg a St. Stephen Magyar Church számára, amely a Szent István Magyar Plébánia Passaicban, az USA New Jersey államában. Rövid keresztút -- magánhasználatra (1918-ból) A váci Kapisztrán Nyomdában 1918-ban megjelentetett egylapos keresztút szövege. Egyházi jóváhagyása: Nihil obstat. Robertus Hámon, censor No. 807. Imprimatur, Szatmár-Németi, die 27. Februarii 1918, TIBURS Episcopus Rövid keresztút: Utad, Jézus, Veled járjuk Megjelent a Katolikus Magyarok Vasárnapja című amerikai magyar katolikus hetilapban 1992. április 12-én. Szent keresztútjárás (1915-bôl) Egy 1915-ben Rózsa Kálmán és neje Rt. által Budapesten kiadott könyvbôl. Címe: Szent keresztútjárás, melyet a halálra ítéltetett, kereszttel terheltetett Jézus Krisztus Pilátus házától Kálvária hegyére végzett.. Az egyházi jóváhagyás: Nihil obstat. Dr. Franciscus Horváth, Praeses censorum dioecesanus Nr. 1283. Imprimatur. Strigonii, die 10. Martii 1915. Ludovicus Rajner, epis., vic. generalis Uram, követni akarlak (írta Thomas Merton) Megjelent A keresztfához megyek című könyvben, amelyet az Agapé Kiadó jelentetett meg 1995-ben (ISBN 963 8112 86 7). Vasfüggöny keresztút 1945--1965 (összeállította Dengl Miklós O.F.M.) A keresztutat az Amerikai Erdélyi Ferencesek (Youngstown, Ohio) adták ki 1965-ben. Az egyházi jóváhagyás: Nihil obstat: Nicholas G. Dengl O.F.M., censos deputatus Imprimatur: Emmet Michael Walsh D.D., Episcopus Youngstoniensis Via Crucis. Az üldözöttek keresztútja (1955-ból) A Vasárnapi levél nevű klagenfurti emigráns kiadó gondozásában jelent meg 1955-ben. Fordítója Marosi László tábori lelkész. Az egyházi jóváhagyás: Imprimatur. Érseki Ordinariátus, Bécs. Sz. 8905/54. 1954. dec. 19. A magyar kiadás részére: Imprimatur. Püspöki Ordinariatus-Gurk- Klagenfurt. Sz. 564/1955, 1955. márc. 1. ======================================================================== Keresztút -- Keresztúti keresztek, Stáció képek -- Megáldása (Megfelelô felhatalmazással!) Mindenható örök Isten! Te megengedted, hogy Jézus szenvedésérôl keresztutat állítsunk, hogy valahányszor keresztutat járunk, az ô példájának követésére buzduljunk. Kérünk, áldd + meg és szenteld meg a te Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus és az ô szent Anyja, Szűz Mária képeit. Add, hogy aki ezek elôtt a képek elôtt egyszülött Fiadhoz és az ô szűzi Édesanyjához fohászkodik, az ô érdemeikért elnyerje a jelen életben a te kegyelmedet, odaát pedig az örök dicsôség boldogságát. Ugyanazon Krisztus Urunk által. Ámen. A 14 kereszt megáldása Urunk, Jézus Krisztus, áldd + meg ezeket a kereszteket, mert szent kereszted által szabadítottad ki a világot a sátán uralma alól. Kínszenvedésed által gyôzted le a kísértôt, aki az elsô emberpárt a tiltott fa gyümölcsének vételével bűnre csábította. (Szenteltvízhintés) Az Atya, a + Fiú és a Szentlélek nevében legyenek megszentelve a keresztút állomásainak keresztjei. Akik ezek elôtt Urunk iránti szeretetbôl imádkozva leborulnak, testi-lelki javakat nyerjenek. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. (Forrás: Preorator -- elektronikus kiadás, szerzô: Péterffy István) ======================================================================== Keresztút-váz Ebben a részben a program vázat ad azoknak, akik keresztút-elmélkedést állítanak össze. A keresztút részei a következôk: állomás/stáció száma, fohászok (Imádunk téged…., Könyörülj rajtunk...), elmélkedés, ima (Miatyánk, Üdvözlégy) és az állomások közti ének (az esztergomi Preorator szerint). Az alábbi táblázatból kiválasztható a megfelelô váz az elôbb megadott részek bevonásával vagy kihagyásával. A sor végén levô számra kattintással a kiválasztott váz megjelenik, ami aztán átmásolható a felhasználó szövegszerkesztô programjába, ahol a keresztút végleges szövege összeállítható. ======================================================================== Keresztút-váz (1) Elôkészület Ének Szívünk, lelkünk most kitárjuk, útad Jézus, veled járjuk. Kérjük, mélyen belevéssed szíveinkbe szenvedésed. Elmélkedés Ének Áll a gyílkos, nagy ítélet, rajtunk immár igaz véred. Valahányszor szavam vétett, Pilátusod lettem néked. I. állomás Pilátus halálra ítéli Jézust P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Itt van már a kereszt fája, hurcolnod kell Golgotára. Uram, én meg puhán, restül vonakodom a kereszttül. II. állomás Jézus vállára veszi a keresztet P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Botlik, roskad szegény tested, nem bírja a nagy keresztet. Földre sujtód, jaj! én voltam, ki oly sokszor elbotoltam. III. állomás Jézus elôször esik el a kereszttel P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Ó jaj, látod jönni szemben édesanyád, gyötrelemben. Ó csak én is véle járnék Krisztus után, mint az árnyék. IV. állomás Jézus szent Anyjával találkozik P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Vinni terhed, segítségül, itt van Simon Kirenébôl. Bár csak én is, bűnös lélek, keresztemmel követnélek! V. állomás Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Jámbor asszony siet hozzád, kendôjével törli orcád. Vajjon hát én, kôszívemmel. mennyi könnyet töröltem fel? VI. állomás Veronika kendôt nyújt Jézusnak P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Földre roskadsz másodízben, értem tűrô kegyes Isten. Hát én hányszor tántorultam! bűneimbe visszahúltam! VII. állomás Jézus másodszor esik el a kereszttel P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Sírva jöttök ki elébe, Jeruzsálem asszonynépe. Jaj, rám is szól, ami rátok: ,,Magatokat sirassátok!'' VIII. állomás Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének A keresztnek szörnyű terhe harmadszor is földre ver le. Ested adjon szent kegyelmet, hogy a bűnbôl talpra keljek. IX. állomás Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Megcsúfoltak ruha nélkül, borzad szájad vad epétül, Tisztes mérték, szent szemérem, mindig, mindig maradj vélem! X. állomás Jézust megfosztják ruháitól P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Édes Jézus drága testét véres fára fölszegezték. Mi egyetlen boldogságunk, Szent keresztfa, sírva áldunk. XI. állomás Jézust a keresztre szegezik P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Megváltásunk már betelve: Jézus lelkét kilehelte. Újra élek kegyelmébôl! Ki szakaszt el szerelmétôl? XII. állomás Jézus meghal a kereszten P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Keresztfádról már levesznek, Szent Szűz szívén pihen tested, Bár pihennél mindig nálam, tiszta szívem templomában. XIII. állomás Jézus testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Már a szent test sírba téve újon metszett sír ölében, Onnan kél fel harmadnapra, Halált, pokolt letiporva. XIV. állomás Jézus holttestét sírba teszik P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Elmélkedés Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Uram, hiszek és remélek, Én szerelmem, neked élek. Szánom-bánom minden vétkem, Légy az enyém egykor égben. Befejezô ima ======================================================================== Szent keresztútjárás (1915-bôl) Szent keresztútjárás, melyet a halálra ítéltetett, kereszttel terheltetett Jézus Krisztus Pilátus házától Kálvária hegyére végzett Nincs más út az életre és az igaz belsô békességre, hanem csak a szent kereszt útja. Bevezetés: rövid elôadás, mint kellessék a szent keresztutat mind különösen, mind közönségesen gyakorolni 1. Aki a szent keresztutat kívánja gyakorolni, szívbeli bánatot s töredelmességet ébresszen magában elkövetett bűnei miatt, s fogadást tegyen, hogy magát meg fogja jobbítani. 2. Igaz szándoka legyen, hogy Jézus Krisztus kínszenvedése s az elôadott titkok fölött elmélkedni fog, miszerint az itt nyerhetô búcsúkban részesüljön. 3. Kérje az Istennek malasztját, hogy ezen emlékgyakorlást jól elvégezhesse, amint az alább tétetett készülô imádság magában foglalja, s azután menjen az egyik állomásról a másikra, azon észrevétellel, hogy ne csak szóval imádkozzék vagy az elôadott elmélkedést elolvassa, hanem amit ô imádkozott és olvasott, szívére vegye s a felett egy darab ideig elmélkedjen. A szent keresztútjárás elôtt mondandó ének 1. Álla a keserves anya Keresztfánál siralmába, Midôn függne szent Fia. 2. Kinek megepedett szívét, Töredelmes és bús lelkét, Hegyes tôr átaljárta. 3. Oh mely keseredett ügyben, Akkor vala gyötrelemben, Egyetlen-egynek anyja. 4. Vajjon van-e ki ne sírna, Krisztus anyját, hogy ha látja Ily nagy keserűségben. 5. S ki tűrhetné, hogy ne szánná E szűz anyát, hogy ha látná Fiával ily nagy kínban. 6. Az ô népének vétkeért Látta Jézusnak gyötrelmét És megostorozását. 7. Oh Szűz! szeretet forrása! Hogy fájdalmad lelkem lássa, Engedd kínod viseljem. 8. Oh szűz anya, ezt míveljed; Megfeszültnek belém rejtsed Mélységesen sebeit. 9. Megsebesült szent Fiadnak, Értem tűrô magzatodnak, Közöld velem kínjaid. 10. Engedd, hogy veled sírhassak, Szent Fiadon jajgathassak, Míg e világon élek. 11. Kereszt alatt veled álljak, Ottan társul fogadjalak, És teveled könnyezzek. 12. Krisztus halálának kínját, Kínszenvedésének súlyát, Viselhessem sebeit. 13. Sebeivel sebesíts meg, Keresztjével részegíts meg, Hogy kedvében lehessek. 14. Krisztus keresztje ôrizzen, Szent halála elkészítsen; Szent malasztja segéljen. 15. Midôn a test földdé lészen, Add, a lélek bemehessen Paradicsom fényébe. Kezdô imádság a fôoltárnál Ájtatos ének Ad notam: Urunk szenvedésérôl, stb. A fôoltárnál elöljáró vers Jézus szenvedésérôl bűnösök emlékezzünk, Fájdalmas szent anyjával halálra keseregjünk; Szánakodva és zokogva, Fohászkodva, szent keresztútra menjünk. Ajánló imádság Örök mindenható Isten! alázatos szívvel imádlak téged. Hiszek tebenned, örök igazság; reménylek tebenned, véghetetlen irgalmasság; szeretlek téged, minden szeretetre legméltóbb jóság. Ugyanazért bánom és siratom minden elkövetett vétkeimet, melyekkel tégedet, legfôbb Uramat, gyakran megbántottalak! Fogadom erôsen, hogy kegyelmed által megsegíttetvén, megjobbítom életemet. Tekints, kérlek, oh Istenem! szívemnek ezen töredelmes fájdalmára! Fordítsd el arcodat bűneimtôl és törüld el minden hamisságimat. Megvallom, hogy igen gonoszul cselekedtem; de emlékezzél meg, hogy atya vagy, éspedig szerelmes atya; és mint atya vedd kegyelmedbe a tékozló fiút, aki hozzád térvén bocsánatot kér sok bűneiért. Elkövetett bűneimnek elégtételéül íme felajánlom neked a te szerelmes Fiad kínszenvedését és halálának véghetetlen érdemét, melyet most szemlélni és tisztelni kívánok, s minden ígért kegyelmeket és búcsúkat megnyerni óhajtok, melyeket egyrészt lelkem üdvösségére, másrészt az elhagyatott purgatoriumbeli lelkek segítségére felajánlok. Tekints, Uram, alázatos szívemnek töredelmességére, és tedd hasznossá nekem ezen útnak ájtatos gyakorlatát, ez életben a te kegyelmednek, a másikban az örök dicsôségnek elnyerésére. Amen. I. állomásnál Jézus Pilátus által elítéltetik Menet közti ének Halálra ítéltetik Értünk az élet Ura, Hogy számtalan bűnünkért Ne essünk mi pokolra. Egek Ura Magát kínra, Rút halálra, Adja a keresztfára. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen elsô állomás jelenti Pilátus házát, hol a mi Üdvözítônk, minekutána kegyetlenül megostoroztatott, tövissel koronáztatott, Pilátustól gyalázatos halálra ítéltetett. Gondold meg itt szánakodó szívvel, keresztény lélek, a te Üdvözítôdnek azon nagy alázatosságát és békességes tűrését, mellyel vette a hamis bírónak ezen törvénytelen ítéletét, minden mentegetés, ellenmondás és háborodás nélkül, kész levén ily gyalázatos és keserves halált szenvedni, hogy téged, keresztény lélek, az örök átok alól felszabadítson; s ezzel oktatott téged, hogyan fogadd el te is a világnak és az embernek irántad való balítéleteit, rágalmazásait. Könyörgés Uram Jézus Krisztus, ki az én szerelmemért tömlöcöt, fogságot, töviskoronát s ostorozást, mint egy bűnös szenvedni és igazságtalan ítélet alá vettetni méltóztattál: alázatosan kérlek téged, töröld el az örök halálnak ítéletét, melyet sok bűneim érdemlettek, és tégy méltóvá engem, hogy halálom óráján tôled, kegyes ítélô bírómtól hallhassam: Jöjj el Atyámnak áldotta. Amen Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! II. állomásnál Jézus a nehéz keresztet vállaira veszi Menet közti ének Sebes gyenge vállára Nehéz keresztjét veszi, Örvend, hogy bűnterhétôl Lelkedet megmentheti. Ah enyhítsed, Könnyebbítsd, Ne terheljed Bűnnel Jézus keresztjét. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen második állomás jelenti azon helyet, hol a kegyetlen hóhérok a nehéz keresztet Üdvözítônk sebes vállaira tették. Gondold meg itt, ájtatos lélek, a sebekkel rakott, fájdalmaktól bágyadt Jézus mily nagy örömmel veszi vállára a keresztnek nehéz terhét és halálának eszközét, neked példát hagyván, hogyan viseljed az életnek keresztjét; és pirulj el, hogy a penitenciának és világi nyomorúságnak könnyű keresztjét, mely nem halálodnak, hanem örök életednek eszköze, nem akarod hordozni. Tégy fogadást jobbulásodról. Könyörgés Oh szerelmes Jézusom! ki énérettem a kereszt súlyos terhét örömest felvetted sebes vállaidra, segélj kegyelmeddel engem, hogy e rövid életnek keresztjeit mindaddig békével hordozzam, míglen azok által tehozzád a mennyei örömökbe eljutok. Amen Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! III. állomásnál Jézus elôször rogy össze a kereszt alatt Menet közti ének Sok kínzás miatt teste Erôtôl megfosztatik, A nehéz kereszt alatt Arccal a földre esik. Jaj nem szánják, Sôt kacagják, Lábbal rúgják, Mint barmot úgy rángatják. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen harmadik állomás jelenti, miképpen az áldott Jézus az ô szent vérének szűntelen való folyása miatt erôben megfogyatkozván, a kereszt terhe alatt elôször esett arccal a földre. Gondold meg itt, ájtatos lélek, az ô békességes tűrését, midôn sok rugdalásokra, ütésekre hallgat a te Urad Istened; se nem siránkozik, se nem panaszkodik, sôt csak egy ellenkezô szót sem szól az ôtet szidalmazó és bántalmazó hóhéroknak; midôn ellenben te nyavalyáidban, nyomorúságodban egészen türelmetlen vagy, panaszra, átkokra, káromkodásokra fakadsz. Oh tanulj a Krisztustól. Könyörgés Oh szerelmes Jézusom! ki nehéz kereszted terhe alatt, melyet bűneim súlyosítottak, elfáradván, földre leroskadtál, szentséges lábaidhoz leborulván, bocsánatért esedezem; szívembôl bánom, hogy keresztedet bűneimmel súlyosítottam, de eltökélem magamban, hogy ezentúl kegyelmed által segíttetvén, szántszándékkal meg nem bántlak és a te példádra akármely nyomorúságnak keresztjét örömest elviselem. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! IV. állomásnál Jézus szent anyjával találkozik Menet közti ének Jézus szívének kínja Nagyobb, hogy anyját látja; Máriának hegyes tôr A szívét általjárja, Hogy szent Fiát, Szelíd bárányt, Taszigálják, Ütik, verik, hurcolják. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen negyedik állomás jelenti nekünk, hogy a mi édes Üdvözítônk a kereszttel az ô keseredett anyjának elébe jön. Gondold meg itt, ájtatos lélek, mily nagy fájdalmára esett légyen Máriának, látván az ô ártatlan Fiát egészen vértôl elborítva és a kereszt terhe alatt hurcoltatni; azonban fontold meg azon szerelmes szókat, melyekkel ezen két keseredett lelkek, Jézus és Mária, egymással szólottak légyen, és pirulj el, hogy eddig se Jézus szenvedése, se Mária keserűsége nem indította szánakodásra kemény szívedet. Esedezz neki, hogy a végsô órádnak ütésekor neked is mint pártfogód elôdbe jöjjön. Könyörgés Oh Jézus! oh Mária! egymástól búcsúzó szívek! én vagyok a nagy és sokféle fájdalmitoknak oka; vajha én szívem érezné azokat. Oh fájdalmas Anya! oszd meg velem kínjaidat, hogy most veled szomorkodván, örök életre méltónak találtassam, s midôn lelkem testemtôl elválik, azt anyai karjaidba befogadjad. Amen Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! V. állomásnál Simon a kereszt vitelében segíti Jézust Menet közti ének Látván a gonosz zsidók, Hogy Jézus elfáradna, Kereszt viselésére Ereje már nem volna, Simont kérik, Kényszerítik, Fenyegetik, Hogy hurcolja keresztjét. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen ötödik állomás jelenti, hogy minekutána Üdvözítônk annyira elerôtlenedett volna, hogy már nem vihetné a keresztet, Simon Cireneust hajtották segítségére a zsidók, nem szánakozásból, hanem dühösségbôl, hogy Krisztust életben a Kálvária hegyére vihessék és két lator közt megfeszíthessék. Gondold meg itt, ájtatos lélek, mily nagy keserűsége volt légyen Jézusnak egyrészt az ô halálát szomjúhozó zsidóknak kegyetlensége, másrészt Cirenei Simonnak vonakodása a kereszt hordozásában; te is azon Simonnak ismerjed magadat, ki a reád bocsátott keresztet nem készakaratból, hanem csak kénytelenségbôl hordozod, ki Jézust nem akarod megsegíteni. Miért is utáld meg kegyetlenségedet. Könyörgés Oh szerelmes Jézusom! ki hozzám való szeretetbôl a keresztnek súlyos terhét a Kálvária hegyének útján hordozni és énáltalam a Cirenei Simonnak személyében megsegíttetni akartál, alázatosan kérlek, tégy engemet is kereszt-szeretôvé és társaddá, és adjad, hogy kereszteimet, bajaimat mindaddig jó kedvvel hordozzam, a te nyomdokidat kövessem, míglen tehozzád az örök életbe és dicsôségbe nem jutok. Amen Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! VI. állomásnál Veronika kendôjét nyújtja Jézusnak Menet közti ének Szörnyen megmocskolt képét Hogy Veronika látja, Szíve rajta megesvén, Kendôjét oda nyújtja. Képét reá Jézus nyomá, Visszaadá, Hogy szívében hordozná. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen hatodik állomás jelenti azon helyet, melyen a jószívű Veronika asszony a keresztet hordozó Krisztusnak vérbe borult szent orcáját látván, szánakodásból kézkendôjét odanyújtá neki, mellyel megtörülvén magát Jézus, az ô sebekkel rakott ábrázatjának eleven képét rajta hagyta. Gondold meg itt, ájtatos lélek, ezen asszonynak gyengéd ájtatosságát, és ellenben lásd a te szívednek keménységét, ki nem hogy szánakodnál a te Jézusodon, hanem inkább naponkint bemocskolod szent orcáját bűneiddel. Mondj azért ellene kegyetlenségednek. Könyörgés Oh lelkemnek szerelmes jegyese, Jézus! mit adhatok számtalan jótéteményeidért? Imhol szeretetnek kútfeje, oda nyújtom neked vétkes szívemet, mosogasd le drága szent véreddel szennyjét, írd belé eltörölhetetlenül kínszenvedésednek és halálodnak emlékezetét, hogy az erkölcsöknek útjára térjek s méltó lehessek valahára szent színedet látni és abban örökre gyönyörködni. Amen Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! VII. állomásnál Jézus másodszor rogy össze a kereszt alatt Menet közti ének Másodszor földre esik Arccal a szelíd bárány, Szent képét összetörvén, Foly a vér orrán, száján. Szent személye Teljes vérrel, Kékségekkel, Dagadozó sebekkel. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen hetedik állomás jelenti ama jeruzsálemi kaput, melyhez jutván édes Üdvözítônk, az ô nagy erôtlensége miatt másodszor esett arccal a földre, hol újólag verettetett, szidalmaztatott. Gondold meg itt, ájtatos lélek, hogy a te Istened és Üdvözítôd a fájdalmak nagy volta miatt arccal esvén a köves földre, nem hogy mindjárt felsegíttetett volna, hanem inkább rugdaltatott, taszigáltatott, és mintegy csúf a goromba néptôl kinevettetett. De tudd meg, hogy a te fennhéjázó kevélységed volt ezen szörnyű esésnek oka, azért alázd meg magadat, vágyódásidat, godolatidat. Könyörgés Oh szerelmes Jézusom! ki a te becsületednek oly nagy kisebbségével nyilván vitettél halálos büntetésre, és a te megkínzott testednek erôtlensége miatt másodszor is földre estél, megvallom, hogy az én sokszor megújított vétkeim nyomtak téged ismét a földre; de már erôsen eltökélem magamban, hogy többé nem vétkezem. Erôsítsd, oh Jézusom! ezen akaratomat, és gyámolíts kegyelmeddel engemet, hogy ezen feltett jószándékomat állhatatosan teljesíthessem. Amen Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! VIII. állomásnál Jézus találkozik Jeruzsálem síró hölgyeivel Menet közti ének Jeruzsálem leányit Vérbe borult szemekkel Látván, hogy rajta sírnak, Meginté ez igékkel: Ne sírjatok, Hogy így láttok, Magatokon S fiaitokon sírjatok. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen nyolcadik állomás jelenti azon helyet, hol keservesen siránkoztak a szánakodó ájtatos asszonyi személyek a szenvedô Jézus fölött, kiket ellenben ô nagy szeretettel vigasztal vala. Gondold meg itt, ájtatos lélek, a te Jézusodnak szeretetét, aki noha a szörnyű kínok miatt holt eleven volna, mindazáltal mintegy elfelejtkezvén a maga keserűségérôl, a siránkozó asszonyokat vigasztalta, midôn te csak egy könnyhullatást sem öntesz, nem szánakodol az éretted szenvedô Krisztuson. Vesd végét háládatlanságodnak és tanulj rajta szánakodni. Könyörgés Oh fájdalmas Jézusom! bocsásd meg szívemnek keménységét, hogy én eddiglen keserves kínszenvedéseddel kevesebbet gondoltam, mintsem ama szánakodó asszonyi személyek. Oh Uram! törd meg szívem keménységét, lágyítsd meg azt forró véreddel, s add, hogy forró könnyek harmatozzanak szemeimbôl, melyeket a te keserves kínszenvedésednek emlékére és bűneim bocsánatára feláldozom. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! IX. állomásnál Jézus harmadszor rogy össze a kereszt terhe alatt Menet közti ének Harmadszor földre esik Az elestek gyámola, Ki bűnt bűnre szaporít, Az ennek oka vala. Ah! ne újítsd, Ne szaporítsd, Ne súlyosítsd Bűnnel Jézus kínjait. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen kilencedik állomásnál lásd, keresztény lélek, minémű sorsban volt Krisztus, midôn a Kálvária hegyének tövéhez eljutott volna, ahol harmadszor is földre esett és új sebeket kapott. Gondold meg itt, éjtatos lélek, a sok bosszúságokat, rugdalásokat és veréseket, melyekkel a hóhérok Krisztust a felkelésre kényszerítették, csakhogy elevenen vihessék a hegyre és megfeszíthessék; de egyszersmind vedd észre ebbôl, mily szörnyű teher legyen a bűn, mely Üdvözítôdet oly sokszor a földre ejtette. Téged is szintén pokolra taszítottak volna gonoszságid, ha az ô kínszenvedésének és halálának érdeme meg nem tartott volna. Tanuld tehát kerülni a bűnt. Könyörgés Oh irgalmas Jézus! ezerszer köszönöm neked, hogy te engem bűneimben heverni s azok miatt a megérdemlett pokolba jutni nem hagytál; engedd, kérlek, hogy a te fájdalmas esésid legyenek nekem erôs ösztönim, melyekkel a jó erkölcsök gyakorlására felindíttatván, többé el ne essem, hanem a te szent malasztod által a jóban állandóul megmaradván, hozzád eljuthassak. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! X. állomásnál Jézus ruházatától megfosztatik Menet közti ének Sebeihez ragadott Ruháit lerángatják, Szolgák nagy dühösséggel Sebeit megújítják, Képtelenül Sebeibôl, Mindenfelôl Vér foly egész testébôl. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen tizedik állomás jelenti, hogy midôn szerelmes Üdvözítônk a Kálvária hegyére jutott, a dühös hóhérok által ruhájától újonnan megfosztatott. Gondold meg itt, ájtatos lélek, Üdvözítônknek nem csak ama nagy fájdalmait, melyeket szenvedett, midôn a dühös hóhérok testéhez ragadott ruháját lerángatták és behártyázott sebeit megújították, hanem azon szégyent is, midôn a tisztaságos Jézus annyi nép elôtt meztelen látta magát, s vigasztalás helyett epével és mirhával kevert borral itatták; a te titkos gyönyörködtetéseid valának azon keserű csöppek. Honnét szánakodjál keserűségén és siránkozzál. Könyörgés Uram Jézus Krisztus, ki, hogy az én lelkem mezítelenségét befednéd, ruhádtól megfosztatni és az egész népnék mezítelenen mutattatni kész voltál, alázatosan kérlek, oh jézusom! fossz meg engem minden rendetlen világi kívánságtól és utáltasd meg velem annak minden törvénytelen gyönyörűségeit, hogy így a te kínszenvedésednek keserűségét kóstolhassam. Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! XI. állomásnál Jézust a keresztre felszegeztetik Menet közti ének Sok kalapácsütéssel Kereszthez szegeztetik, Szörnyű nagy fájdalmával Keze kiterjesztetik; Ájul szíve, Nincsen színe, Szédül feje, Vérbe borult szent teste. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen tizenegyedik állomás jelenti azt a helyet, ahol a mi Üdvözítônk ruhájától egészen megfosztatván, a keresztre vonattatott és ahhoz szent anyja láttára vas szegekkel szegeztetett. Gondold meg itt, ájtatos lélek, a te Jézusodnak szörnyű fájdalmát, melyet szenvedett, midôn az irgalmatlan hóhérok szentséges kezeit s lábait erôszakosan a keresztre vonták, hogy a tompa vas szegekkel általlyukgatnák. Egyszersmind fontold meg a boldogságos Szűz Anyának azon keserűségét, melytôl elboríttatott, midôn ezen iszonyú kegyetlenséget szemlélte, s ezért fogj valahára te is a te testednek megfeszítéséhez. Könyörgés Oh kegyes Jézusom! ki a te hozzám való nagy szeretetedbôl a keresztre feszíttetni és ahhoz vas szegekkel szegeztetni kész valál, kérlek téged, hogy a te malasztoddal kezeimet és lábaimat megfeszítsem, és azokat többé az illetlen dolgokra ki ne nyújtsam, és így teveled megfeszíttetvén a földön, a te dicsôségedben részesülhessek a mennyben. Amen Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! XII. állomásnál Jézus kiadja lelkét a keresztfán Menet közti ének Függ már Jézus bűnödért, Keresztre megfeszítve, Ölelésedre mégis Keze ki van terjesztve; Szíve eped, Szava reked, Jaj mint reszket, Kínok közt meghal érted. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen tizenkettedik állomás jelenti a helyet, melyen a kereszt a megfeszített Krisztussal két lator között fölemeltetett. Gondold meg itt, ájtatos lélek, Krisztusnak nagy arca pirulását, midôn az egész nép láttára mezítelenen szemlélte magát a két lator közt; emeld fel lelki szemeidet és lássad azon szörnyű fájdalmait, melyeket érzett, midôn kezei, lábai tompa vas szegekkel általverettek; gondold meg végre, mily szeretetet mutatott mindenekhez; ellenségeiért könyörgött, a latornak paradicsomot ígért, szent anyját Jánosra bízta, végre lehajtván fejét, a te szerelmedbôl kiadta szent lelkét. Innét, ha valami érzékenység vagyon benned, szánakodjál a te Krisztusodon, és melledet vervén kérjed bűneidnek bocsánatját. Könyörgés Oh megfeszített jézusom! mivel jól tudom, hogy az én bűneim valának oka a te keserves kínszenvedésednek és halálodnak, azért bánom és siratom azokat töredelmes szívembôl, és kérem véghetetlen irgalmasságodat, bocsásd meg nekem azokat. Tekintsd eltévedt juhodra s térítsd az üdvösség útjára; ne hagyd elveszni lelkemet, hanem add, hogy ama vigasztaló szókat érdemeljem halálom óráján tôled hallani: Ma velem leszel a paradicsomban. Amen Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! XIII. állomásnál Jézus a keresztrôl levétetik Menet közti ének Fájdalomnak tengerébe Mária szíve merül, Látván, hogy Jézus teste Vér és seb mindenfelül; Ölben tartja, Csókolgatja, Nagy zokogva Halálán sír bánkódva. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen tizenharmadik állomás jelenti azon helyet, melyen Krisztus teste a keresztrôl levétetvén, szent anyja ölébe tétetett. Gondold meg itt, keresztény lélek, mily hegyes tôr járta által akkor anyai szívét! és ha iránta való szeretetednek egy szikrája vagyon még benned, engedd, hogy járja által azon tôr a te szívedet is, hogy így mindenkor elevenen érezze a fájdalmakat, melyeket kelle éreznie Mária szívének. Könyörgés Oh fájdalomnak s keserűségnek áldozatja, Szűz Mária! kérlek téged leborulva, hogy valamint itten szent Fiadnak holttestét anyai öledbe vetted, úgy az én lelkemet is halálom óráján anyai kegyességeddel fölkarold és szerelmes Fiadnak bemutasd. Amen Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! XIV. állomásnál Jézus koporsóba tétetik Menet közti ének Nagy kínnak hegyes tôre Sérti Mária szívét, Midôn a koporsóba Teszik szent Fia testét; Hol a kincse, Ott a szíve, Eltemetve, Zokog és sír érette. V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ezen tizenegyedik és utolsó állomás jelenti a mi Urunk Jézus Krisztusnak temetôhelyét. Gondold meg, keresztény lélek, mily nagy ájtatossággal temettetett el Krisztus áldott teste; sírtak az asszonyok, sírtak tanítványai, de mindenek fölött az ô szent anyja, kinek fájdalma határtalan vala, midôn már egészen megfosztva látta magát szerelmes fiának jelenlététôl, minemű fohászkodásokra fakadott, onnét elmenvén, hányszor tekintett vissza temetôjére, jelentvén, hogy oda volna téve az ô legszentebb záloga. Oh keresztény! szégyenülj meg, hogy ezen fájdalmas útban elengendôképpen nem szánakoztál a teéretted szenvedett és meghalt Krisztusodon. Könyörgés Oh kegyes Jézus! ki ezen fájdalmas utat egyedül a te jóságodból és hozzám való szeretetedbôl akartad elvégezni, imádom a te érettem meghalt s eltemettetett szentséges testedet, és alázatosan kérlek, engedd nekem mindazon véredért, melyet érettem kiontottál, és kínaidért, melyeket szenvedtél, hogy ezután a te keserves kínszenvedésednek emlékezete bennem soha ki ne haljon, hanem elevenen festve hordjam azt szívemben, és halálom óráján szent vérednek bô gyümölcsébôl részesüljek. Amen Miatyánk... Üdvözlégy... V. Könyörülj rajtunk, Uram! R. Könyörülj rajtunk! Befejezô imádság a fôoltárnál, midôn a szentség kitétetik Ének Érettünk megfeszült Jézus, Kérünk, hogy sebeidet Mutasd be szent Atyádnak, Bűnünkért szent nevedet, Hogy sebeid, Vércseppjeid, Szenvedésid, Legyenek örömünkre. Befejezô imádság Hálát adok neked; én Jézusom! irgalmadért, melyet a keresztúton nyujtál nekem; fogadd el azt keserves kínszenvedésednek s halálodnak tiszteletéül, bűneimnek s az ezekért érdemlett büntetéseknek bocsánatjául; nemkülönben a purgatoriumbeli lelkeknek segedelméül s vigasztalásául; kiváltképpen azoknak, kikért elôtted a szent keresztútnak búcsúi legkellemetesebbek. Kérlek, oh Jézusom! ne vesszen el bennem a te szent vérednek és halálodnak megbecsülhetetlen ára. Legyen teneked az Atyával és Szentlélekkel tisztelet, dicséret, dicsôség örökkön örökké. Amen Az áldás elôtt Itt jelen lenni hiszünk, S leborulva imádunk, Hozzánk nagy szerelmedért, Jézus, hálákat adunk. Oh jaj szánjuk, Bűnünk bánjuk, Meg nem bántunk, Szent áldásodat várjuk. Itt áldás adatik a Szentséggel, és mindjárt az áldás után ismét újonnan: Oh jaj szánjuk, Bűnünk bánjuk, Meg nem bántunk, Szent áldásodat rajtunk. AMEN ======================================================================== Keresztút az esztergomi Preorator szerint Elôkészület (A bevezetô és kísérô ének a SZVU 78. éneke) Ének Szívünk, lelkünk most kitárjuk, útad Jézus, veled járjuk. Kérjük, mélyen belevéssed szíveinkbe szenvedésed. Ima Isteni Üdvözítônk, mi bűnösök vétkeztünk, és te szenvedtél ártatlanul a keresztúton és a kereszten. Ide juttattak vétkeink. Töredelmes szívvel szánjuk és bánjuk életünk minden bűnét, amelyekkel téged, legnagyobb jótevônket hálátlanul megbántottunk. Hogy szeretetünket megmutassuk és vétkeinkért engeszteljünk, követünk keresztutadon. Add meg lelkünk üdvösségére és a tisztítótűzben szenvedô testvéreink segítségére Anyaszentegyházadnak a keresztút járására engedélyezett búcsúit. Ámen. Ének Áll a gyílkos, nagy ítélet, rajtunk immár igaz véred. Valahányszor szavam vétett, Pilátusod lettem néked. I. állomás Pilátus halálra ítéli Jézust P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Akkor kezükbe adá ôt Pilátus, hogy megfeszítsék.'' (Jn 19,16) Pilátus háromszor jelentette ki Jézus ártatlanságát, és mégis halálra adja az Isten-embert. Az Isten Báránya némán fogadja a halálos ítéletet, és készséges szívvel megy értünk és helyettünk a halálba. -- Uram, ha most megítélnél, ártatlannak találnál minket? De ha hiba nélkül lennénk is, add, hogy mindig türelmesen viseljük példád szerint az igazságtalan megítéléseket. Add meg azt is, hogy szavainkra mindig vigyázzunk. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Itt van már a kereszt fája, hurcolnod kell Golgotára. Uram, én meg puhán, restül vonakodom a kereszttül. II. állomás Jézus vállára veszi a keresztet P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Krisztus Urunk ,,keresztjét hordozván kiment a Golgotára.'' (Jn 19,17) Mezítláb, töviskoszorúval, vállán a súlyos kereszttel megkezdi keresztútját és behinti azt könnyeivel, szent vérével. Add Uram, hogy készséges szeretettel és türelemmel hordozzuk mindennapi keresztünket. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Botlik, roskad szegény tested, nem bírja a nagy keresztet. Földre sujtód, jaj! én voltam, ki oly sokszor elbotoltam. III. állomás Jézus elôször esik el a kereszttel P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Betegségeinket ô hordozta, s fájdalmainkat ô viselte.'' (Iz 53,4) Kimerült, agyongyötört Üdvözítônk nem bírja el bűneink rettenetes súlyát. A földre roskad, de újra fölkel és tovább járja értünk a keresztutat. Mélységes bánattal siratjuk a magunk elestét, elkövetett bűneinket. Bocsásd meg azokat, Uram! Ezentúl kitartunk melletted, ha kell, a halál árán is. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Ó jaj, látod jönni szemben édesanyád, gyötrelemben. Ó csak én is véle járnék Krisztus után, mint az árnyék. IV. állomás Jézus szent Anyjával találkozik P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Ó, mily nagy volt ama drága szűzanya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán.'' (Stabat Mater) Milyen szívszaggató fájdalom az Anyának így látni szent Fiát! És milyen keserű gyötrelem a Fiúnak édesanyja szenvedése. Uram tedd fogékonnyá szívünket mások szenvedése iránt. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Vinni terhed, segítségül, itt van Simon Kirenébôl. Bár csak én is, bűnös lélek, keresztemmel követnélek! V. állomás Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki éppen a mezôrôl tartott hazafelé. Rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.'' (Lk 23,26) Cirenei Simon eleinte kényszerűségbôl vitte Jézus keresztjét, de amint az elgyötört Úr Jézusra tekint, elfogja a részvét. Azontúl szíves akarattal és szeretettel hordozza Krisztus keresztjét. Mily nagy kitüntetés számunkra, Üdvözítônk, hogy mindennapi kis keresztjeinket veled együtt hordhatjuk. Örömest osztozunk keresztedben és meggyaláztatásodban. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Jámbor asszony siet hozzád, kendôjével törli orcád. Vajjon hát én, kôszívemmel. mennyi könnyet töröltem fel? VI. állomás Veronika kendôt nyújt Jézusnak P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak.'' (Lk 23,27) A durva katonák és a csôcselék dühével bátran dacolva, Veronika isteni Mestere elé lép, kendôt nyújt neki, hogy letörölhesse arcát és enyhíthesse gyötrelmeit. Ezt a részvevô jóakaratot és hűséget kívánja tôlünk is az igaz szeretet. Nem is törôdünk többé mások hitetlenségével, gúnyolódásaival vagy fenyegetéseivel, hanem hűek maradunk, Uram, hozzád és Egyházadhoz. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Földre roskadsz másodízben, értem tűrô kegyes Isten. Hát én hányszor tántorultam! bűneimbe visszahúltam! VII. állomás Jézus másodszor esik el a kereszttel P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,A mi gonoszságainkért sebezték meg, a mi bűneinkért töretett össze.'' (Iz 53,5) Mert bűneinkbe folyton visszaesünk, másodszor is leroskadsz, Uram, a kereszt terhe alatt. Add, hogy állhatatlanságunk szégyenét jóvátegyük, hűségesek legyünk hozzád, és jó feltételeinket a sírig megtartsuk. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Sírva jöttök ki elébe, Jeruzsálem asszonynépe. Jaj, rám is szól, ami rátok: ,,Magatokat sirassátok!'' VIII. állomás Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Hozzájuk fordulván Jézus, mondá: Jeruzsálem leányai! ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek felett.'' (Lk 23,28) Mily nagy okunk van nekünk is, hogy magunkon és lelkünk elhanyagolt állapotán sírjunk. Sokszor milyen könnyen elaltattuk lelkiismeretünk szavát. Add Uram, hogy komoly szavad mindig alapos önvizsgálatra indítson minket. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének A keresztnek szörnyű terhe harmadszor is földre ver le. Ested adjon szent kegyelmet, hogy a bűnbôl talpra keljek. IX. állomás Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Erôm, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.'' (Zsolt 21,16) Az Úr Jézus lihegve, lélekszakadva harmadszor is leroskad, mert mi oly szánalmas állhatatlansággal, bukdácsolva járunk a megismert igazságok útján, és oly szégyenletesen ragaszkodunk vétkes szokásainkhoz. Mily hôsiesség és kitartó szeretet van az Úrban. Végsô erôfeszítéssel tart a Golgotára! A véres kereszt legyen intô jelünk: bűnt soha többé el ne kövessünk! Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Megcsúfoltak ruha nélkül, borzad szájad vad epétül, Tisztes mérték, szent szemérem, mindig, mindig maradj vélem! X. állomás Jézust megfosztják ruháitól P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Szétosztották egymás között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.'' (Zsolt 21,19) ,,Enni nekem epét adtak, szomjúságomban ecettel itattak.'' (Zsolt 68,22) A háromszor szent és szemérmes Jézust hiúságunk és könnyelműségünk vetkôzteti le. Epével és ecettel az evésben és ivásban való ínyencségünk és mértéktelenségünk itatja Üdvözítônket. Uram, nem prédáljuk el többé égi ruhánkat, a megszentelô kegyelmet. Mezítelenséged kínjaira kérünk, öltöztesd fel lelkünket erényeid szépségébe. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Édes Jézus drága testét véres fára fölszegezték. Mi egyetlen boldogságunk, Szent keresztfa, sírva áldunk. XI. állomás Jézust a keresztre szegezik P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Királyi zászló jár elôl, keresztfa titka tündököl, melyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált.'' (Vexilla regis) Ég és föld között felmagasztalva függ a Megfeszített. Karját ölelésre tárja. Ajkát a megbocsátás szavára nyitja: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.'' (Lk 23,24) Lándzsával átdöfött Szíve sebét menedékül adja, hogy kísértésekben, veszedelmekben mindig oda siessünk. Uram, keresztre feszítésed a mi művünk volt. A jövôben könnyeidben és véredben megtisztult lelkünk szívesen vállalja a szenvedést veled és érted. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Megváltásunk már betelve: Jézus lelkét kilehelte. Újra élek kegyelmébôl! Ki szakaszt el szerelmétôl? XII. állomás Jézus meghal a kereszten P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Jézus így szólt: Beteljesedett! Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.'' (Jn 19,30) Beteljesedett a nagy keresztáldozat, megváltottál, Isten gyermekei és az örök boldogság örökösei vagyunk. Halálod, Uram azt hirdeti, hogy nagy volt a lelkünk ára. Add, hogy mindig mint pótolhatatlan kincsünket gondozzuk. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Keresztfádról már levesznek, Szent Szűz szívén pihen tested, Bár pihennél mindig nálam, tiszta szívem templomában. XIII. állomás Jézus testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Szűzanyám, esengve kérlek, hathatósan vésd szívembe, Szent Fiadnak sebeit.'' (Stabat Mater) Jézus szent testét leveszik a keresztrôl, és fájdalmas Anyja fogadja ölébe. A Szent Szűz tartja, imádja szent Fiát; nézi, csókolja sebeit. Az ô szíve az égô mécs a kereszt tövén. Fájdalmas égi Anyánkról sohasem feledkezünk el; az ô karjaiban kívánunk majdan meghalni. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Már a szent test sírba téve újon metszett sír ölében, Onnan kél fel harmadnapra, Halált, pokolt letiporva. XIV. állomás Jézus holttestét sírba teszik P. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Azon a helyen, ahol keresztrefeszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, melybe senkit sem temettek. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.'' (Jn 19,41- 42) A sziklafalba vájt új sírba fektetik az Urat, tündöklô gyolcsba takarják. Minta tiszta sír az Úr testét, úgy fogadjuk tiszta szívünkbe az Urat, amikor a szentáldozásban hozzánk tér. Úgy is akarunk mindig élni, hogy tetteinkbôl lássák: Jézus lakik szívünkben. Miatyánk..., Üdvözlégy... P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Ének Uram, hiszek és remélek, Én szerelmem, neked élek. Szánom-bánom minden vétkem, Légy az enyém egykor égben. Befejezô ima Tekints le, kérünk Uram, családodra, amelyért a mi Urunk Jézus Krisztus nem tétovázott magát a bűnösök kezére adni, és a kereszt gyötrelmét elvállalni! Kérve kérünk Urunk, Jézus Krisztus, legyen erônk keserves kínszenvedésed; az védjen, ôrizzen és oltalmazzon meg minket. Hulló szent véred legyen minden vétkünk tisztogatója és elégtétele. Halálod legyen örök dicsôségünk. Ámen. ======================================================================== A magyar keresztút Fatimában Lelki bevezetô A fatimai Szűzanya hívott téged erre a keresztútra, amely a kis pásztorok útján épült föl. Ez a keresztút meg akarja veled éreztetni újra, hogy Jézus a keresztet szeretetbôl vette magára és minden kor minden emberének a szenvedését viselte el, tehát a tiédet is. Megtanít arra, hogy hogyan válaszolj Jézusnak. Minden testi és lelki fájdalmadat, a legkisebbtôl a legnagyobbig, ajándékká kell tenned az Ô számára, hogy 20 évszázad után benned is folytassa szenvedését a világ megváltásáért. Jézus, amikor fölkiáltott: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?'' a szenvedés tetôfokára jutott, és ebben átérzi elszakadását az Atyától, amely a bűnös lélek állapotát jelenti. Jézus lelke elhagyatottságában átélte a bűnös és Istentôl elszakadt emberiség fájdalmát, megérezte a legnagyobb fájdalmat, amelyet valaha is érezhetett egy olyan ember, aki személyesen egyesül az Istenséggel, ember, aki Isten volt. Mi mindnyájan jelen voltunk Benne. Isten azt akarta, hogy Jézus, mint fô, foglalja össze az egész emberiséget, vagyis Titokzatos Testében Ô legyen a Fô, mi pedig a tagok. Ha egy napon úgy érzed, hogy nem kellesz senkinek, hasznavehetetlen lettél, félig megbénult, gyógyíthatatlan betegség szakadt rád, és nem mutatkozik számodra kiút, jusson eszedbe a keresztet hordozó, megfeszített, elhagyott Jézus. Az a Jézus minden nehézségben eléd lép: jusson eszedbe, hogy Ôt kell átölelned. Egyesítsd szenvedésedet az övével és hagyd folyni véredet az emberiség javára. Örömet és békét találsz benne, ha látod, hogy egy kicsit hasonló leszel hozzá, ha egyesítheted fájdalmadat az övével és fölajánlhatod az Atyának. Ez a megfeszített Jézus azonban nemcsak személyes bajaidban jelenik meg, hanem másokéban is. Megtalálod a szegényekben, megtalálod a betegekben, a magányosokban, az útvesztettekben, az elkeseredettekben; mindenütt, ahol fájdalom van. Ezekben kell tehát szeretned Istent teljes szívedbôl és minden erôdbôl. A 20. század második felében Isten olyan keresztényeket akar, akik a letörtekben, az útvesztettekben, minden bűnösben szeretik a keresztrefeszített és elhagyott Jézust. Az Isten olyan keresztényeket kíván, akik nem kritikával és ítéletekkel akarják orvosolni a világ sebeit, hanem az Isten kezébôl elfogadott kereszt iránti szeretettel akarnak a megváltás eszközeivé lenni. Kötelezd el magad ma ezen a keresztúton a megfeszítettségre, a meghalásra, mint ahogy a kis pásztorok tették, hogy összhangban maradj Isten rád vonatkozó tervével, és ne a saját akaratodat, hanem Isten akaratát akard teljesíteni. Hogyan végezzük a keresztutat? Különbözô módon tudunk elmélkedni a keresztúton Jézus szenvedéseirôl, amint az evangélisták ezt nagyrészt leírták. E könyvecske segíteni akar ebben az ájtatosságban. Végezheted ezt egyedül vagy másokkal, s nemcsak Fatimában, hanem bárhol, ahol van keresztút, vagy saját otthonodban is. Úgy végezzük az ájtatosságot minden állomásnál, hogy: Elôször az állomás címét mondjuk, például: Elsô állomás: Jézust halálra ítélik. Másodszor: térdet hajtunk, közben ezt imádkozzuk: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Harmadszor: olvasmány a Szentírásból. Negyedszer: elmélkedés, amint a stációnál található. De ezt más módon is lehet végezni, vagy egyszerűen csöndben az állomás titkát szemléljük. Ötödször, Könyörülj rajtunk Urunk! befejezéskén Könyörülj rajtunk! t: Az egyes állomások között lehet valamilyen nagyböjti éneket énekelni, vagy Miatyánkot, Üdvözlégyet imádkozni, vagy például egy fohászt: ,,Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket,'' az angyal imáját: ,,Istenem, hiszek Tebenned és imádlak Téged...''. Különösen a XII. állomásnál ajánljuk az angyal imáját: ,,Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek, mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, aki jelen van a föld összes tabernákulumában, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és közömbösségekért, amelyekkel megbántják. Szentséges Szívének és Mária Szeplôtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért.'' I. állomás Jézust halálra ítélik Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: ,,Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg végre, hogy semmi vétket nem találok benne''. Jézus akkor töviskoronával és bíborköpenyben kijött eléjük. Pilátus rámutatott ,,Íme, az ember!'' Láttára a fôpapok és a szolgák nagy kiáltozásba törtek ki: ,,Keresztre vele, keresztre vele!'' (Jn 19,4-6) Pilátus látta, hogy semmire se megy, sôt még nagyobb zajongás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép elôtt: ,,Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában -- szólt --, a ti dolgotok''. Erre az egész nép így kiáltott: ,,Vére rajtunk és fiainkon!'' (Mt 27,24-25) Azt írja a történelem, hogy kétezer évvel ezelôtt megjelent egy ember, akit Jézusnak hívtak. Hasonlított a többiekhez, egyszerű és szegény családból származott, úgy ismerték, mint az ács fiát. Anyját Máriának hívták. Magatartása egészen más volt, mint a többi emberé. Isten törvényérôl szólt, de azt más módon magyarázta. A középpontba állította az embert. Magatartása és életmódja az emberek között hamarosan föltűnt. Ha ezt tovább folytatja, akkor a társadalom alapjai és felépítménye meginog. A biztonsági szervek már nem érezték magukat biztonságban. Jézus nem közönséges ember. Ô a megtestesült Ige, az új Ember, hogy bemutassa magának az embernek az új ember arcát. Törvényszék elé viszik, Pilátus elôtt áll. Habár ô nem talál benne semmi vétket, mégis a bűnösök kezére adja és az ártatlant halálra ítéli. Gyakran elítélünk másokat, hogy nyugodtabb legyen az életünk. Vagy elítéljük az ártatlanokat azok elôtt, akik hibásak, a hallgatásba menekülünk, ahelyett, hogy küzdenénk, hogy mások tekintettel legyenek az emberi jogokra. II. állomás Jézus vállára veszi a keresztet Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék. (Mk 15,15) Miután csúfot űztek belôle, levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék. (Mk 15,20) Ô keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahegyre, melynek héber neve Golgota (Jn 19,17) Az ítélet elhangzott. Jézus vállára teszik a keresztet. Jézus keresztje nem csak két darab fa. Valami mélyebb valóságnak a külsô jele. A mi betegségünk, a mi fájdalmunk, a mi bűneink. A keresztnek sok neve van: erôszakosság, éhség, igazságtalanság, árulás, önkényuralom, az egyik családtag vagy barát halála, egy rossz hír, a gyermek otthagyja szüleit, valaki kábítószer áldozata lesz, vagy prostitúcióba, alkohol vonzásába kerül, testi-szellemi fogyatékosságok mutatkoznak rajta. Ha kilépünk az utcára és halljuk az emberek beszédét, a buszon, az orvosi rendelôben vagy a szórakozóhelyeken, kézzelfoghatóvá lesz a tény, hogy az embereket különbözô nagyságú és mindenféle formájú kereszt terheli. Ez az a kereszt, amit Jézus Krisztus magára vesz: a mi keresztjeink. S mivel Ô önkéntesen magára vette keresztjeinket, a megbocsátás és irgalom keresztjévé változtatta át. Ha Krisztust keresed kereszt nélkül, megtalálod a keresztet Krisztus nélkül. De a kereszt Krisztus nélkül összenyom és letör. Ha azt akarod, hogy a te kereszted az üdvösségre vezessen, hallgass Jézus fölszólítására: aki engem követni akar, tagadja meg magát és kövessen engem. III. állomás Jézus elôször esik el a kereszttel Jézus máskor így szólt a néphez: ,,Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap és kövessen engem. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt.'' (Lk 9,23-24) ,,Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tôlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Az én igám édes, az én terhem könnyű.'' (Mt 29,30) A kereszt, amit Jézus vesz magára, az emberi fájdalom és szenvedés jele és szentsége. Jézusban összefut minden ember fájdalma és szenvedése. Az egész emberiség gyötrelme, ezrek és milliók keresztjének elviselhetetlen súlya esik Jézus testére. Nincs fájdalom, könny, szenvedés, amit ne ismerne; még a legelrejtettebb és legismeretlenebb ember sem idegen számára. Hány embert súlyt a föld porába az öregek otthonában, a kórházakban, a börtönökben annak a keresztnek a súlya, amit magányosságnak hívnak. Hányan kerültek az élet peremére. Ezt a keresztet is magára vette Jézus. A gyötrelmes éjszaka után, amely a szörnyű ostorozást követte, ellenálló képessége határához jut és földre esik. Egyedül érzi magát a tömegben, amikor a világ fájdalmát hordozza. Azért, mert az emberek bűneit hordozza. Csakhogy az emberek bűneit magára vegye! Jézus elesése nem fizikai és nem erkölcsi esés. Mindenben hozzánk hasonló lett, kivéve a bűnt. Jézus azért roskad a földre, hogy fölemelje az embert, amikor elesik a kísértésben. Jézus elesik, hogy minket fölemeljen. IV. állomás Jézus találkozik Szent Anyjával Simeon karjába vette a gyermek Jézust és e szavakkal áldotta az Istent: ,,Bocsásd el most szolgádat, Uram, békességben...'' És így szólt anyjához, Máriához: ,,Soknak romlására és föltámadására lesz ô Izraelben: jel, amelynek ellene szegülnek s a te lelkedet is tôr járja át, hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.'' (Lk 2,28-35) Az evangéliumok nem számolnak be Jézusnak Szent Anyjával való találkozásáról. De ez egészen természetes. Mária ott volt a Kálvária hegyén Jézus keresztje alatt. Ô is végigment szent Fiával a keresztúton. Milyen volt Jézus találkozása Szent Anyjával? Nem tudjuk, de elképzelhetjük. A fájdalom találkozása ez. Hol vannak most a sánták, a vakok, a süketek, a némák, a leprások, akiket meggyógyított? Hol vannak azok, akiket Jézus anyjának és nôvéreinek nevezett? Valamennyien elmenekültek. Csak az igazi Anya marad ott. Ô kíséri, de nem lázong. Az angyali üdvözletre adott igenlô válasza most erre is képesíti. Nincs szava. Csak Jézus Krisztust szemléli! Mária, a csend és az elmerülô tekintet Asszonya! Jézus mindent megértett. Vannak pillanatok az életben, amikor a csend többet mond, mint a szó. Ez most ilyen pillanat. Ez az állomás is megismétlôdik. Talán testileg vagy lelkileg fogyatékos fiad van? A gyermeked alkoholista, kábítószer élvezô, börtönben van vagy nem is tudsz róla? A férjed vagy gyermeked magas lázzal fekszik vagy karjaidban haldoklik? Ne lázongj! Tekints Máriára! Ô a mi Anyánk is. Ha elkísérte Jézusát a keresztúton, téged is elkísér. Fatimában azt ígérte: Szívem lesz a te menedéked. V. állomás Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. (Mt 24,32) Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedésébôl, Testének, az Egyháznak javára. (Kol 1,24) Cirenei Simont kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét. De ezt nem részvétbôl tették, hanem mert féltek, hogy a halálra ítélt nem jut el élve a Kálváriáig. Ha szenvedni látunk valakit, nem szükséges a fölszólítás a segítségre. A segélykérelem magától értetôdô. Sokakhoz szólt ez a kérés: valamennyien megtagadták ezt a segítséget. Egy szegény embert kellett kényszeríteni, amikor fáradtan tért vissza a mezôrôl. Tapasztalatból tudjuk, hogy a szenvedés idején mit jelent a résztvevô magatartás, a jó szó, a segítség. Jól esik, ha mások segítenek, de vajon én segítek-e másokon? Jézus tovább szenved testvéreinkben. Halljad fölhívását: ,,Vegyétek magatokra igámat'' (Mt 11,29). Most valóban titokzatos Krisztus szenvedése. Isten maga lép be az emberi szenvedésbe, magára veszi, hordozza a vállán, de ugyanakkor másokat is képesít arra, hogy az Ô szenvedésének legyenek részesei, és segítsenek neki a kereszt hordozásában. Nincs megváltás, ha nem segítünk másokon. Az ember akkor ember, ha másokon segít, különösen ha azokat segíti, akik már nem képesek magukon segíteni. Az ember akkor ember, ha segíti akármelyik halálra ítéltet, szenvedjen akár éhségben, igazságtalanságban, magányban, reménytelenségben, meggyalázásban, betegségben, bizonytalanságban. VI. állomás Veronika a kendôjét nyújtja Jézusnak Derék asszonyt ki talál... Az erô érzete veszi körül, vidáman néz a jövendô elé... Sok asszony megmutatta milyen derék, de te fölülmúlod ôket, mind valamennyit! (Péld 31,10.25.29) Nem volt sem szép, sem ékes, a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elôl iszonyattal takarjuk el arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. (Iz 53,2-3) Veronikának a közbelépése nem kényszer volt. Önmagától lép a nagy tömeg közé, mert meghatotta Jézus szenvedése. Kendôjével megtisztítja azt az arcot, amely csupa verejték és vér. Vannak, akik ki akarják iktatni a keresztútból Veronikának ezt a tettét, mivel az evangéliumokban nem olvasunk errôl. Ki tudna ilyen elhatározást jóváhagyni? Ha Krisztus a szenvedés hosszú útján nem találna senkit, akinek a szíve megesik rajta, és nem lenne képes Veronika magatartására, akkor mi emberek valamennyien szégyenkezhetnénk. Akkor a világ két különbözô vadállat képét mutatná be: azokét, akik lesnek az áldozatra, és akik félelmükben és érzéketlenségükben nézik ezt a tettet. Hála Isten, létezett ez az asszony az ô kendôjével. Létezett, mert vannak olyanok, akik mások kegyetlen sorsa láttán képesek megtörni az általános közömbösséget, testvérük szenvedését megosztják, enyhítik a szegényeknek az éhségét, szállást adnak az utasoknak, meglátogatják a betegeket, jó szóval és hittel erôsítik azokat, akik elveszítették mindenüket. VII. állomás Jézus másodszor esik el a kereszttel Isten fai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösei is. Elôbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsôüljünk. (Róm 8,16-17) Sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába. (ApCsel 14,22) Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetôk az eljövendô dicsôséghez, amely nyilvánvalóvá lesz rajtunk. (Róm 8,18) Fordítsd el arcod bűneimtôl, s töröld el minden gonoszságomat. (Zsolt 51,11) Ez a második elesése Jézusnak ugyanúgy, mint az elsô és a harmadik, nem olvasható az evangéliumokban. A keresztények ájtatosságának gyümölcsei ezek, amely a hagyományban gyökerezik. Jézus elesését úgy mutatjuk be, hogy ezek a mi eleséseinket jelképezik. Amikor valaki elesik, ez általában mások hibájából történik. Jézus elesik a mi elesésünk miatt. Elesik másodszor, mert sokan elesnek, ugyanis az elsô elesés után gyöngébbek lesznek. Jézus elesik, mert mi is elesünk. Jézus elesik, hogy minket fölemeljen. A világ tele van olyanokkal, akik elestek és újra fölkeltek. Sokan vannak, akik elestek, de a földön maradtak. Gyakran jót tesz az elesés. Ezek az elesések a nyomorúság és a gyöngeség jelei, és ezek gyakoriak életünkben. Az ilyenek elismerik, hogy a saját erejükbôl semmire sem képesek. ,,Nélkülem semmit sem tehettek'', mondja maga Jézus. Fogadd el eleséseidet, nyomorúságodat és gyöngeségedet, bízzál az Úrban és add át magad Neki teljesen, mert Isten ereje a gyöngeségben mutatkozik meg. VIII. állomás Jézus megvigasztalja a jeruzsálemi asszonyokat Nagy tömeg követte, köztük az asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: ,,Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, inkább magatok és gyermekeitek miatt... Ha így tesztek zöldelô fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak!'' (Lk 23,27.31) De nézd, te az igaz szívben leled örömöd, taníts meg hát a bölcsesség titkára! (Zsolt 51,8) Azok az erôs emberek, akik látták csodáit, akik nyilvánosan kijelentették, hogy készek vele a halálba menni, elfutottak. Megjelenik az asszonyok kis csoportja, amely magatartásával és könnyeivel siratja azt a bűnt, amelyet ezzel az Emberrel elkövetnek. Jézus hozzájuk intézi szavait: ,,Ne miattam sírjatok, hanem inkább magatok és fiaitok miatt!'' Könnyű megsiratni egy ártatlant, de fontos, hogy a bűnösök miatt sírjunk. Ha egy jó emberrel ezt teszik, mi történik majd a rosszal? Úgy látszik Jézus szavaiban egy vád rejtôzik, nemcsak a jeruzsálemi asszonyok könnyeivel kapcsolatban, hanem velünk kapcsolatban is. Gyakran sírunk a kereszt elôtt, vagy amikor Jézus szenvedésének titkairól elmélkedünk, de nem sírunk bűneink és a világ bűnei miatt. ,,Ne miattam sírjatok, hanem inkább magatok és fiaitok miatt!'' Sírjatok a bűnök miatt, te apa és anya amit elkövettetek a házaséletben, amelyet ártatlan gyermekek temetôjévé tettetek. Sírjatok fiaitok miatt, akiktôl elvettétek a jogot, hogy az életre megszülethessenek. Sírjatok fiaitok miatt, akik otthagyták az atyai házat, és az alkohol, a kábítószer és a szex élvezetébe merültek, mert otthon nem találtak megértést, szeretetet és bizalmat. Tekintsünk csak saját magunkba és sirassuk a saját bűneinket! IX. állomás Jézus harmadszor esik el Ô, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlôségét olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember, megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta, és minden mást fölülmúló nevet adott neki: Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsôségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. (Fil 2,6-11) Akkor utat mutatok majd a tévelygôknek és megtérnek hozzád a bűnösök. (Zsolt 51,15) Péter háromszor tagadta meg. Az ismételt bűnök Jézust ismét a föld porába kényszerítik. Elesik újra, hogy te újra fölemelkedj! Két gonosztevô megfizet a gonoszságáért, Jézus vezekel mindenki bűneiért. Ha egy diadalmenet lenne, mindannyian harcolnánk az elsô helyekért. De ilyen menetnél mint ez, mindenki hátra marad. Ôk a bűnösök, mi tiszteletre méltó emberek vagyunk... Mossuk a kezünket és nem vesszük észre, hogy gyakran úgy teszünk, mint Pilátus... Senki nem lesz fölmentve a szigorú ítélet alól. Mások vállára tesszük a bűnösség ítéletét, közben Jézus a saját vállait adja valamennyi bűnös helyett. Szívesen ítélkezünk mások fölött, Krisztus pedig a fájdalmak útján magára veszi mindenki bűnét és kéri az Atyát: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek''. Nem számítanak a megmosott kezek, de azok igen, amelyek mellüket verik és mondják: Irgalmazz, Uram, nekem bűnösnek! X. állomás Jézust megfosztják ruháitól Jézus keresztrefeszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét... Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szôve. Megbeszélték egymás közt: ,,Ne hasítsuk el, vessünk rá sorsot, kié legyen.'' Így teljesedett be az Írás: ,,Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.'' (Jn 19,23-24) Jézus... így szólt: ,,Szomjazom!'' Izsópra tűztek egy ecettel itatott szivacsot és szájához emelték. (Jn 19,28-29) Olyan jelenet elôtt állunk, amely mélyen megráz bennünket. Szinte lázadozunk bensônkben. Jézustól már mindent elvettek, elvették jóhírét és jogát, hogy védekezzék. Még volt valamije, a ruhája, amely a testét fedte. Végül ettôl is megfosztották. Szégyenletes dolog! De gondolkodjunk csak! Nem követtünk el hasonló szégyenletes dolgot? Biztonságban érezzük magunkat, hogy nem tettünk ugyanúgy, mint ezek a katonák? Az Isteni Ige emberré lett és kinyilvánítja a legszentebb valóságot: az emberi személy szent lény. Minden ember lakássá válik. A keresztény világban az egyetlen szent hely az ember, mivel Isten élô temploma. És mi soha nem szégyenítettük meg, soha nem szentségtelenítettük meg ezt a lakást? Nem történt meg soha, hogy megfosztottuk az embert méltóságától, szabadságától, hírnevétôl, bizalmától? De ne tiporjuk lábbal ezt a szent helyet! Nem törôdtünk ezzel és a szent helyet lábbal tiportuk. Könnyelműen ítéltünk meg másokat, titkát nem ôriztük, megsértettük bensô érzését, nem vettük észre, hogy ez az ember ruhátlan lett azáltal, hogy titkát fölfedtük, ôt megszentségtelenítettük. XI. állomás Jézust keresztre feszítik A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. Az elítélésének okát jelzô táblára ezt írták: ,,A zsidók királya.'' Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, a másikat baljára. Így beteljesedett az Írás szava: ,,És gonosztevôként bántak vele.'' (Mt 15,25-28) Sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.'' (Iz 53,12) Kezemet és lábamat átszúrták és a halál porába fektettek. (Zsolt 22,17) Nem két fadarab a kereszt. A két akaratot jelképezi, amely egymást keresztezi. Különbözô kívánságok, különbözô fölfogások, helyzetek, amelyek nekünk nem tetszenek. Kereszt az emberek akarata, amely elválaszt bennünket Isten akaratától. Az emberek akarata, amely keresztezi Isten akaratát. Egyesek élete, amely elválasztja mások életétôl. S Jézus magára vette azt az életet, magára vette a mi keresztjeinket és mint ember az Isten akaratával egyesíti az ô emberi akaratát. ,,Engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.'' Mivel Ádám, az ember, saját akarata és kényelme szerint akart élni, nemet mondott és a halálba ment. Krisztus, az új Ádám, igent mondott a halálig, és így visszanyerte számunkra az életet. Nekünk is megvannak a keresztjeink. A mi akaratunk gyakran nem Isten akarata, hanem mások akarata. A mi kívánságaink nem egyeznek mások kívánságaival. Összeütközünk. Fáj, szenvedünk, aggódunk, egyszóval itt a kereszt. Fogadjuk el Isten akaratát, mondjunk ellent saját hajlamainknak, mondjunk igent a halálig, ha szükséges, és keresztünk átváltozik életté számunkra és mások számára. XII. állomás Jézus meghal a kereszten Az egyik fölfeszített gonosztevô káromolta... A másik ellenben feddô szavakkal rászólt... Aztán Hozzá fordult: ,,Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba jutsz.'' Erre Ô így felelt: ,,Bizony, mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.'' (Lk 23,39-43) Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: ,,Asszony, nézd, ô a te fiad!'' Aztán a tanítványhoz fordult: ,,Nézd, ô a te anyád.'' (Jn 19,26-27) Jézus akkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'' Ezekkel a szavakkal kilehelte lelkét. (Lk 23,46) Ez Jézus életének és művének legfôbb pillanata. Szenvedése itt éri el csúcspontját. Övéihez jött, és az övéi nem fogadták be. Miközben a halállal küszködött, nevettek rajta. Megvetették az emberek, elhagyta Atyja és fölkiáltott: ,,Atyám, miért hagytál el engem?'' és éppen ebben a pillanatban, amikor ég és föld között a kereszten függött, megvetették az emberek és érezte, hogy az Atya elhagyta, szeretete a legvégsôkig ment el: ,,Atyám, a Te kezedbe ajánlom lelkemet.'' Jézus az ég és föld között függött, hogy megvalósítsa megváltó művét. Egyik kezét az embereknek, másikat Istennek nyújtja és ettôl a pillanattól kezdve Isten és az ember átölelték egymást. Ez Jézus műve. Minden beteljesedett. Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. És ahelyett, hogy értük adnánk életünket, gyakran elvesszük az ô életüket. Vannak keresztények, akik nem szeretnek, és ami rosszabb: keresztények, akik gyűlölik egymást. Ahogy Szent János mondja: ,,Aki gyűlöli testvérét, az gyilkos, és abban nincs meg Isten szeretete.'' XIII. állomás Jézust anyja ölébe fektetik Egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melybôl azonnal vér és víz folyt ki... Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontot ne törjetek benne!'' És más helyen: ,,Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak.'' Arimateai József, aki... csak titokban volt Jézus tanítványa, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Mire az elment, és levette Jézus testét... Fogták Jézus testét és fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. (Jn 19,34-40) A Te anyád nem hiányozhatott a Kálvária csúcsáról. Nagy titok volt ez, Máriának jelen kellett lennie. Mielôtt meghaltál, elhangzottak vigasztaló szavaid Hozzá és hozzánk: ,,Asszony, íme a te Fiad... Íme, a te anyád.'' Mária a mi Anyánk, az egyház Anyja. Ô Jézus megváltó művében egészen különös helyet foglal el. Senki nem juthat el Hozzá Mária nélkül, Máriához sem juthatunk el Jézus nélkül. Fatima az a hely, ahol Mária kinyilvánította anyai küldetését. Jézus és Mária Szíve bensôségesen egyesült. Mária küzd Fia tiszteletéért: ,,Ne bántsák meg többé Istent, a mi Urunkat, akit már annyira megbántottak.'' És a Fiú kéri Máriának, Édesanyjának tiszteletét: ,,Ha engem befogadnak... Legyen gondjuk arra, hogy engeszteljék Mária Szeplôtelen Szívét.'' Aki ezt az ájtatosságot gyakorolja, annak Jézus azt mondja: ,,Megígérem az üdvösséget, és ezek a lelkek Isten különös szeretetében részesülnek.'' Hallgassuk meg mennyei Atyánkkal azokat a szavakat, amelyeket a Szűzanya Luciához intézett: ,,Nem, leányom, téged soha nem hagylak el. Szeplôtelen Szívem lesz a te menedéked és utad, amely Istenhez vezet.'' XIV. állomás Jézust sírba helyezik Aztán... egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit se temettek. (Lk 23,53) Nem akarjuk testvérek, hogy az elhunytak felôl tájékozatlanok legyetek, mint a többiek, akiknek nincs reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és föltámadott, akkor Isten azokat is, akik Jézusban hunytak el, vele együtt föltámasztja. A parancsszóra, a fôangyal kiáltására, Isten harsonazengésére az Úr maga száll le a mennybôl, s elôször a Krisztusban elhunytak támadnak föl. Aztán mi, élôk,... elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így mindenkor az Úrral leszünk. (1Tesz 4,13-17) Jézus meghalt. Jézus hagyta, hogy eltemessék. Így akarta. Ô maga mondta: ,,Ha a mag, amelyet a földbe vetnek, nem hal meg, nem hoz termést.'' Új civilizációnak, új társadalomnak kellett megszületnie. A vetômag meghozhatja a százszoros termést, ezért hagyja magát eltemetni. De mi temettük így el, és a legszégyenletesebb az, hogy ezt tovább is megtesszük. Eltemetjük testvéreinket, de a helyzetet súlyosbítja az, hogy közben ôk még élnek. Élve temetjük el ôket. Hány embert megsemmisítettünk, mivel jóhírnevét és becsületét vesszük el, mert mi nem akarunk meghalni, azért gôgünkben, önzésünkben, önszeretetünkben, inkább eltemetünk másokat. Aki szabadon odaadja életét, az újból megtalálja. Ha meg akarod nyerni életedet, akkor veszítsd el azt. Ha föl akarsz támadni, akkor temesd el önelégültségedet és ne temess el másokat. Ha a mag, amelyet a földbe vetnek, nem hal meg, egyedül marad. XV. állomás Jézus feltámad, alleluja Szombat elmúltával, a hét elsô napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr Angyala leszállt az égbôl, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám és ruhája, mint a hó. Az ôrök tôle való félelmükben halálra rémültek. Az angyal így szólt az asszonyokhoz: ,,Ne féljetek. Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott. Most siessetek és vigyétek hírül tanítványainak: Föltámadt halottaiból és elôttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. Ezzel mindent elmondtam.'' Csak 37 óráig volt Jézus a sírban. A három nap és három éj ugyancsak összeszorult. Jézus földi élete s a végtelen örökkévalóság közt ez a sötét mesgye vonul. De azt is hogy keskenyítette. Korán reggel támadt föl. Ô a mi hajnalunk, Ô a mi ünnepünk, minden vasárnap ünnepe. Ô a mi feltámadásunk példaképe is. Három nappal elôtte ellepte a halálos szomorúság, ma végig árad rajta az öröm. Ô a gyôztes. Ô lesz majd a mi pálmánk is, mert mi is majd Vele támadunk fel, hiszen megszerezte számunkra a békét a mennyei Atyával és ezzel kinyílt számunkra is az ég kapuja. ======================================================================== Fiatalok keresztútja (írta: Boda László) I. Halálra ítélik Pilátus? Kicsoda Pilátus? Mellékszereplô. Statiszta. Már nincs is a képen. Csak odagondoljuk, amint mossa a kezét és átpasszolja a felelôsséget a népre. Itt már csak Jézust látjuk. Vele szemben a csôcselék, amely a legellentétesebb politikai célokra is felhasználható, ha ígérnek neki. Zavaros kiáltozásuk visszhangzik a történelemben: ,,Feszítsd meg ôt!'' Krisztus pedig áll a Politikai Hatalom és az ellene lázítottak ítélete elôtt. Elôttünk. Áll, megostorozott testtel, kiszolgáltatottan, gúnypalástba öltöztetve, mégis fönsége ragyogásában. Elítélve is mindenki fölé magasodik. S az ítélet kimondói, a történelmi milliók tömege, kiáltásaival, fölemelt ökleivel eltörpül és összezsugorodik színe elôtt. Egy milliók miatt... II. Vállaira veszi a keresztet A küzdelmet már megvívta az olajfákhegyi magányban, egészen elhagyatva. Most valóságra váltja az Igent. Vállaira veszi a keresztet. Az erôsek alázatával vállalja küldetését. Tudja, mit tesz, és tudja, miért teszi. Megváltásunkért... Hogy miért éppen ezt az utat választotta, az a mindenható Isten titka. És az emberi sors titka. A kereszt szenvedéseink jelképe lett. És ô ebben is szolidaritást vállalt velünk. Mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve. Fiatal éveim sem mentesek a szenvedés próbájától. Hogy mikor rakja az élet vállamra a keresztet, nem tudom. Azt sem tudom, milyen formában. Betegség? Csalódás? Sikertelenség? Magány? Az érzékeim tiltakoznak ellene. Csak a kellemeset fogadnák el. A sikerélményt. Van olyan fiatal, aki összeroppan ebben a találkozásban. Könnyebb annak, aki a te nyomodban jár. Te azt mondtad: ,,Aki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét és kövessen.'' Te mutatod az utat ebben is. Te magad vagy az Út, az Igazság és az Élet. Veled és utánad könnyebben viselem a magam keresztjét. III. Elôször esik el a kereszttel A kereszt ledönti hordozóját. S az úton, a porban, a szétszórt köveken ottmaradnak az ártatlanul kiontott vér nyomai... Az elsô elbukás... Istenem, micsoda keserű élmény, amikor az ember bűnös szokásainak rabja lesz! Szent Ágoston vall errôl. Hiszen még megtérése után is nehéz volt azokat legyôznie, annyira beleivódtak. ,,Ingadoztam... Nagyobb ereje volt rajta a silányabb, de ránkszakadt szokásnak, semmint a jobb, de még szokatlan vágynak...'' Balassi Bálint is így könyörög: ,,Bocsásd meg, Úristen, ifjúságom sok vétkét...'' Legszívósabb ilyenkor az érzékiség kísértése. Boldogságot ígér, de csak kielégülést ad, és szégyent. Ady Endre annyira rabja lett testi vágyainak, hogy egész életét tönkretette. Ô fogalmazta meg emlékezetesen nyilvános bűnbánatát: ,,Átkozom gerjedelmem, az elsôt, amely vágyat adott, az elsô szennyes gondolatot...'' Jézus tántorogva feláll a keresztúton. Nekem is talpra kell állnom, ha elesem. Megváltó szava engem is megérint, amikor padlón vagyok: ,,Ifjú, mondom neked, kelj föl!'' IV. Anyjával találkozik Milyen jó, ha életünk kanyargós útján, sikertelenségeinkben, csalódásainkban, vergôdéseinkben és tévelygéseinkben mi is találkozunk, vagy újra találkozunk anyánkkal. Jézus anyjával is, égi édesanyánkkal, meg a földivel is, akinek életünket köszönhetjük. Anyánkkal, aki nem csupán testében hordott minket, hanem aki a lelkében is hordozza fiait és lányait, ha egy kicsit is megérdemli ezt a nevet ,,Édesanya''. Ha messzire elszakadtunk tôle, akkor is magunkon érezzük féltô tekintetét. Amíg ô velünk van, amíg ô imádkozik értünk, és amíg mi hűségesek maradunk hozzá, addig nem veszhetünk el egészen. Erre olyan tanúnk van, mint Szent Ágoston. Neki mondta Ambrus püspök az emlékezetes szavakat: ,,Nem veszhet el ennyi könny gyermeke...'' Nem veszett el. A legnagyobb megtérôk egyike lett. És tudta, hogy ebben mennyit köszönhet Isten kegyelme mellett édesanyjának, Szent Mónikának. A tékozló fiúk és lányok nem csupán apjuktól, anyjuktól is elszakadnak. De hazatalálva újra találkoznak vele. Ilyenkor tudjuk meg, kihez váltunk hűtlenné. V. Cirénei Simon Munkából jön, és váratlanul éri ôt, hogy egy ismeretlen elítélt keresztjét kényszerítik rá. A rómaiak joga ez. Elôször talán arra gondol: ,,hagyjatok békén! Magam is fáradt vagyok. És mi közöm ehhez az idegenhez?'' Aztán rátekint, és egyszerre megért mindent. Erôs vállát engedelmesen odahajtja a kereszt gerendája alá. Alakja szinte átfényesedik... Segíteni akarok én is rászoruló embertársaimon. Túl akarom lépni az önzés, a kényelemszeretet, a kicsinyesség korlátait, hogy az erô, a szeretet, az evangéliumi tágasság járjon át. Emlékezz a fiúra, aki egy idôs asszony kezébôl átvette a nehezen cipelt kosarat és vitte helyette. Gondolj a fiatal katonára, aki védelmére kelt az ittasoktól zaklatott fiatalasszonynak. Emlékezz az árvízkárosultak leomlott otthonait építeni kész fiatalokra, a szeretet önkénteseire. ...Nem azért vagy erôs, hogy megtámadd a gyengébbet. Ez a ragadozók törvénye. Azért vagy erôs, hogy segítsd és megvédd a gyöngébbet. Felismerted már a segítséget kérô szemében Jézus tekintetét? Még nem késô. VI. Veronika Fehér kendôjét nyújtja Jézusnak, hogy letörölje arcáról a vért és a verejtéket... De nemcsak ô. Arca, mozdulatai, ahogy a kendôt nyújtja, egyszerre idézi Évát, Mártát, Katalint, Zsuzsannát, Krisztinát, meg a többi lányt, asszonyt... Vajon mit mondana egy mai lány egy mai fiúnak, amikor együtt nézik ezt a találkozást? ,,Látod, én nem csak a testem ajándékát hozom. Én letörlöm majd arcodról a vért, és letörlöm a verejtéket... De kérlek, vigyázz rám! Vigyáz rám fôleg most, a fiatal évek veszedelmes tavaszában... És védj meg, ha bántani akarnak. Védj meg, még a magam gyöngeségétôl is. Ne vádolj, hogy nem vagyok olyan tökéletes amilyennek szeretnél. Ti sem vagytok olyanok... Ti fiúk, a holnap férfiai, ti formáltok bennünket. Tudod ugye, hogy felelôsek vagytok értünk? Értetek veszünk föl pózokat és játszunk szerepeket, amiket nem biztos hogy szeretünk... Veletek emelkedünk a magasba, vagy alacsonyodunk le a föld poránál is mélyebbre... Nézd meg ezen a képen Veronikát! És ne felejtsd el, hogy más ajándékaim is vannak, mint a testem. Segíts hát nekem, hogy én is segíteni tudjak neked. Mert én kötözöm be sebeidet, amikor kórházba visznek. Testi, lelki fájdalmadban én állok melletted. Én virrasztok ágyadnál, amikor beteg vagy. Én teszem forró homlokodra hűsítô ujjaimat. Én... Veronika, Éva, Márta, Katalin, Zsuzsanna, Krisztina...'' VII. Másodszor esik el a keresztúton Újra leroskad a földre. Újra találkozik arca a porral és a kövekkel. Mögötte pedig, vagy kétoldalt, az emberi sokaságban ott vannak a közönyösök... Mit érdekli ôket mindaz, ami vele történik. Törôdnek is ôk mások fájdalmával, gondjaival, szenvedésével... ,,Vajon ôrzôje vagyok-e én öcsémnek?'' ,,Mi közünk hozzá, te lássad...'', ,,Nem izgat'', ,,nem érdekel'', ,,az ô baja''... Hányszor halljuk a bibliai közönyösök és felelôtlen fiatalok ajkáról. ,,Nézd meg az arcokat, és közben kérdezd meg magadtól: érdekel téged egyáltalán mások baja? Gondolsz néha arra, hogy neked mennyi mindened megvan, ami másoknak nem jutott? Eszedbe jutnak a cserbenhagyásos gázolás vétkesei, akik csak saját bôrüket mentik? Gondolsz-e az afrikai éhezôkre, amikor morogsz a koszt miatt? Eszedbe jutnak néha az otthontalan fiatalok? VIII. Találkozik a síró asszonyokkal ,,Magatokat s fiaitokat sirassátok'' -- ezt mondja nekik Jézus. Szeretet és komolyság van ebben a figyelmeztetésben. Mert nem csak áldozatos lelkű anyák vannak. Akadnak olyanok is, akik magukra hagyják vagy elkényeztetik gyermekeiket. Anyák, sirassátok fiaitokat és lányaitokat, akik talán miattatok jutottak oda, ahova jutottak, amikor letértek az igaz útról... Sirassátok hát magatokat és fiaitokat, lányaitokat, ha rossz nevelésetek gyümölcse beérik. De én se hárítsam a felelôsséget szüleimre, nevelôimre. ,,Figyelmeztessen ajkadon a szó, magamon is van siratnivaló...'' IX. Harmadszor esik el a kereszt súlya alatt Harmadszor esik el. Harmadszor jelöli meg a földet arca vérével, kezei vérével, útjelzôként a Golgota hegyére. Fölötte pedig ütésre készen emelkedik az ököl, hogy lesújtson, ha a fölöttes úgy rendeli. A nézôközönség megoszlik, mint a történelemben. Itt már eldôlt, ki hova tartozik. Nincsenek semlegesek. Veled vagy ellened! Itt már nem lehet tartózkodni a szavazástól. Közönyöm is állásfoglalás. Van, aki legszívesebben fogadást kötne: vajon képes-e még fölállni? Van, aki megrendül. Van, aki csak a látványt méltányolja az egészben. A katarzis találkozik az egzotikummal. Te érints meg, ha közönyöm felelôtlen nézôvé tenne, amikor az ember elesettségével találkozom. Nem maradhatok meg kívülállónak, el-nem-kötelezett érdeklôdônek, akinek csupán szeméig jut el a dráma és nem a szívéig. Nem akarok annak a nézônek színvonalára süllyedni, aki az autóversenyeken csak a karambolt várja. Mert anélkül ,,nem érdekes az egész''... Szolidaritást vállalok veled. Keresztutadat veled járom. Legalább lélekben. X. Megfosztják ruháitól Elviseli értünk a ruhátlanság szégyenét is... Emlékezzetek a bűnözô fiatalok bandáinak rémtetteire! A tôrbe csalt lányok sikolyára... Emlékezzetek húgaitokra és nôvéreitekre, akiket körülfogott az Erôszak iszonyata. A védtelen lányokra, akik reménytelen helyzetükben rémülten keresték a kiutat, és zokogva könyörögtek az égô tekintetek gyűrűjében. De nem volt számukra irgalom... Emlékezzetek a háborúkban elvadult katonakezekre és a ruháiktól megfosztottakra... XI. Keresztre szegezik Ott látható, elterülve a földön, majdnem egyenlôvé téve a földdel. Fekvôhelye a keresztfa két gerendája... Az emberi Durvaság pedig fölébe magasodik. Római zsoldos? Vagy a lágerek gyakorlott kezű hóhéra? Mindegy. A kiszolgáltatottak fölé tornyosuló Könyörtelenség veszi kezébe a szöget és a kalapácsot. Kihúzza magát, mert mögötte áll a Hatalom, amelynek ô engedelmes szolgája. Kihúzza magát, mert tudja, hogy igazságtalan ítélet végrehajtója, és ezt valamivel ellensúlyozni kell. Mert érzi, hogy mérhetetlenül alatta van annak, akit most a kezére adtak. Jó színben van. Az izmai fejlettek. Eszünkbe juttatja azt a fiatalembert, aki nyaralásból jövet egészséges barnára volt lesülve. Szájából pedig dôlt a káromkodás. Ez a kalapács és ezek a szegek az ô kezébe is beillettek volna. Hallom az ütéseket. Látom a kibuggyanó vért, a fájdalomtól összeránduló ujjakat. XII. Meghal a kereszten ,,Beteljesedett'' -- halljuk még utolsó szavait. Beteljesedett megváltásunk műve... Lecsukló feje mintha a végsô Igent mondaná ki... Nekünk pedig eszünkbe kell, hogy jusson, hogy nem csupán cselekvéssel, szenvedéssel is lehet nagyot alkotni. Teilhard de Chardin szavai hatolnak a szívünkbe: ,,Isten már a szenvedéseinket is átalakította azáltal, hogy érzékelhetô módon állította beteljesülésünk szolgálatába...'' A szenvedés tehát teljesebbé teheti életemet. A halál pedig lehet megváltó halál, mint a történelem vértanúié. Ha csupán a szórakozások kellenek, ha csak azt fogadom el az élettôl, ami kellemes, ami sikerélményt nyújt, ha süketté és vakká válok a megváltó szenvedés, a kereszt titka elôtt, még nem léptem a felnôttek útjára. Még nem vagyok méltó, hogy kereszténynek nevezzenek... XIII. Leveszik a keresztrôl Édesanyja karjaiban van újra, mint egykor, Betlehemben. De mennyire más ez a találkozás Anya és Fia halálon túli szövetsége... Az anyai szív virrasztó szeretete halott fia mellett, ahogy ôt holtában is karjaiban tartja... Pietŕ... A kegyelet jelenléte. Sokan megörökítették. De a legemlékezetesebb: Michelangelo márványszobra a Szent Péter bazilikában. Azt sugallja, milyen erôs az Örök Anya szeretete: Máriáé, aki halott Fiát tartja kezében. S milyen fájdalmas emlék, hogy egyszer egy ôrült kalapácsa ennek a szobornak arcába sújtott, a Szent elleni emberi merénylet jelképeként, Istennel az anyákat is gyalázó káromkodás szimbólumaként XIV. Eltemetik Férfiak és nôk virrasztó kegyelete hajol fölé... Talán Arimateai József vagy Nikodémus, Magdolna vagy ,,a másik Mária''. Nem ez a fontos... A Kegyelet van itt. Azoké, akik holtában is bíznak benne és kitartanak mellette, mikor a többiek reményvesztetten hazafelé indulnak. Sírkamra... Temetés... Ez volna hát az Ô megváltó életének befejezése? Ez lenne a keresztút végállomása?... Nem. A XV. állomást tulajdonképpen nem volna szabad elhagyni. Mert az az igazi Végállomás. Pilinszky verssorai hitelesen vallanak errôl. ,,Mert megölhették hitvány zsoldosok és megszűnhetett dobogni szíve -- Harmadnapra legyôzte a halált. ET RESURREXIT TERTIA DIAE.'' ======================================================================== Keresztút gyermekeknek Ha jó emberekkel találkozol, megtapasztalod, milyen jó, ha szeretnek. Csodálatos dolog gyermeknek lenni! Kérdezted már egyszer is magadtól: honnan ez a szeretet? Mi, emberek ezt nem az utcán találtuk valahol vagy a kereskedônél vásároltuk. A szeretetet ajándékba kaptuk. Az Isten maga az, aki önmagát -- különösképpen Jézusban -- nekünk ajándékozza. Csodálatos dolog Isten gyermekének lenni! Jézus keresztútja Isten irántunk való szeretetének a megvallása. Ez a szeretet határtalan, megszakítás nélküli, halálig tartó! 1. Jézust halálra ítélik Pilátus úgy érzi, hatalma van Jézus felett is. Valójában semmiféle hatalma sincs: tehetetlen! Úgy véli, katonákkal kell védenie magát Jézussal szemben. Jézus kinyújtja kezeit -- nem hogy a rosszat rosszal viszonozza; Pilátust is szeretetével akarja megajándékozni. De annak szíve mégis zárva marad. Jézust, magát a szeretetet, halálra ítélik. Jézus halála áldozat, irántunk való szeretetének áldozata! V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét áldozza barátaiért. R: Mi Jézus barátai vagyunk, akikért életét áldozta. Imádság: Urunk, Jézus Krisztus, megmaradunk szeretetedben, ha Isten gyermekeiként élünk. Úgy akarunk egymással jót tenni és egymásnak kölcsönösen örömet szerezni, mint ahogy Istenünk, mennyei Atyánk akarja. Kérünk, segíts minket, hogy egymást egyre jobban szeressük. Ámen. 2. Jézus vállára veszi a keresztet Jézus viszi a keresztet. Nem az övét, hanem a mi keresztünket. Az emberek bűnei nyomják vállát. De az isteni szeretetnek semmilyen kereszt sem nehéz. Jézus tekintete az útra irányul. Nehéz út, de az üdvösség útja! V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. R: Mindnyájan jók szeretnénk lenni. Jézussal mi is az Atyának akarjuk ajándékozni magunkat. Imádság: Urunk, Jézus Krisztus, nem tudnánk bűneinket hordozni, ha te nem vetted volna azokat magadra. Adj nekünk erôt, hogy a szenvedésben türelmesek és a nehézségekben bizakodóak legyünk. Ámen. 3. Jézus elôször esik el a kereszttel A kereszt, melyet az emberek az Úrra tettek, túl nehéz. Bűneink terhe Jézust most a földre nyomja. Senki sincs, aki önként segítene? Ebben az órában senki. Mi sem. Milyen jó volna most egy pillanatra megpihenni! De nem teheti: a szeretet arra készteti, hogy újra felkeljen s továbbmenjen az úton. V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok: én legyôztem a világot. R: Gonoszság van mindenfelé. Jézus azonban megmutatta, hogyan gyôzi le a rosszat a szeretet. Imádság: Urunk, Jézus Krisztus, mi gyakran a könnyebbik utat választjuk, mégha bajba visz is. Ha elesünk, az mindig a bűnbe való visszaesés. Aki veled jár, annak nem kényelmes az élete, de gazdag a szeretetben. Segíts minket, veled járnunk! Ámen. 4. Jézus anyjával találkozik Jézusnak kedves, jóságos mamája volt. Hűségesen követi itt is az út szélérôl, nem veszti egy pillanatra sem szem elôl. Kiterjesztett karjaival ezt akarja gyermekének mondani: ,,Nézd, itt vagyok veled, melletted. Nem hagylak el!''... És Jézus szenved, mert szeretett anyjának pillantását nem tudta elkerülni. V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: Aki Atyám akaratát teszi, az az én jó anyám. R: Értjük, Urunk. Ha mi is, mint édesanyád, észrevesszük a szükséget magunk körül és segítünk, akkor teljesítjük Isten akaratát. Imádság: Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük neked, hogy kívánságodra édesanyád mindnyájunknak édesanyja lett. Ô, aki téged úgy szeret, a szeretet és hűség élô példája lett számunkra. Ámen. 5. Cirenei Simon segít a keresztet hordozni Végre, valaki segít! De nem részvétbôl... Simont odakényszerítették. Milyen segítség az ilyen? Csak tessék-lássék. Jézus engedi, hogy segítsen, és így Simon lépésrôl lépésre megtapasztalhatja a kereszt titkát. Simon Jézust soha többé nem felejtheti már el! V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. R: Minden alkalommal, ha jót teszünk és segítünk, örömmel tölt el szereteted! Imádság: Urunk, Jézus Krisztus, általában elfordulunk más bajának láttán. De oly sok a bajbajutott ember az életben: zsákutcába jutottak, tanácstalanok, segítségre várók... talán csak egy jó szóra várnak, vagy csak egy mosolyra. Engedd felismernünk, hogy minden szenvedô emberben te közelítesz hozzánk és aki segít nekik, neked is segít keresztedet hordozni. Ámen. 6. Veronika kendôt nyújt Jézusnak Talán Veronika egy fa mögött megbújva várakozott. Most, hogy Jézus fájdalomtól megtört arcát látja, bátran elôlép s odanyújtja neki kendôjét. A szeretetnek ez a mozdulata enyhíti Jézus szenvedését... és Veronika mostantól kezdve magában hordozza Jézus arcát! V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: Szeressétek egymást! Ahogy én szerettelek titeket, úgy kell nektek is egymást szeretnetek. R: Arról ismerik majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást. Imádság: Urunk, Jézus Krisztus, csak a szeretet képes a világban a szükséget enyhíteni és a gonoszt megfékezni. Akik szeretnek, Isten jóságát ránk, gyermekeire visszatükrözik. Vésd, kérünk, arcodat szívünkbe, hogy az éltessen és megszenteljen bennünket. Ámen. 7. Jézus másodszor esik el a kereszttel Nem a hosszú, meredek út, hanem az emberek mindig visszatérô bűne az, amely Jézust kimeríti. A kereszt egyre nehezebb. Az Úr ismét a földön fekszik. Mindenki feszülten várakozik. Él még? Fel fog még kelni? Igen! Az isteni szeretet mindig megújul! V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: Bocsássatok meg egymásnak, miként nektek is megbocsátanak. R: Bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek. Imádság: Urunk, Jézus Krisztus, gyakran gyengék vagyunk és nehezen bocsátunk meg. Mivel nem tesszük meg mindig, amit tennünk kellene, elszomorodunk és elfelejtjük az örömöt. Segíts beléd elcsendesednünk, hogy szereteteddel töltekezve megerôsödjünk az újrakezdéshez. Ámen. 8. Jézus síró asszonyokkal találkozik Aki most az Úrra néz, kicsordul a könnye. Ezért nem meglepô, hogy az asszonyok, akikkel találkozik, átérzik fájdalmát és részvétet éreznek iránta. Mégis Jézus visszautasítja együttérzésüket: ne rajtam siránkozzatok, hanem a bűnökön, melyek mindenütt szenvedést okoznak. V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: Nézzétek az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. R: Urunk, irgalmazz nekünk! Imádság: A világban lévô sokféle baj gyakran fölháborít és sírásra késztet bennünket. Mégis, Urunk, te nem akarsz hamis részvétet és felszínes együttérzést. Az senkin sem segít. Ajándékozz nekünk jóságos szívet és segítôkész kezeket, hogy kitörjünk a gonoszság körébôl, jót tegyünk és szeretetet ajándékozzunk. Ámen. 9. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt A keresztút elveszi Jézus végsô erejét is. Megtört és tehetetlen. Most Jézus szó szerint a porban fekszik! Mivel már nem képes felkelni, katonák jönnek, hogy ütlegeikkel magához térítsék. Csak még egy lépést! Aztán fenn van a Kálvárián. V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: Jó annak, aki a gyengéknek és a szegényeknek gondját viseli. R: A bajból az Úr megszabadítja. Imádság: Urunk, Jézus Krisztus, sokan törnek ránk olyanok, akik már képtelenek magukon segíteni. Hozzád hasonlóan a porban fekszenek. Jóllehet ismerjük bajukat, mégcsak ujjunkat sem nyújtjuk feléjük. Segíts, hogy ma ne kerüljük el a bajbajutottat és segítsünk rajta. Ámen. 10. Jézust megfosztják ruháitól Akit halálra ítéltek, elvesztette életét és mindenét. Így tépik le a durva katonák az Úrról köntösét. És mialatt lemeztelenedik és szegénysége teljessé válik, az Atya dicsôséggel ruházza föl. V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: Jézus így imádkozik: ,,Atyám, azt akarom, hogy mindazok, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok. R: Hogy meglássák dicsôségemet, amelyet te adtál nekem, mivel a világ kezdete elôtt szerettél engem.'' Imádság: Urunk, Jézus Krisztus, ha nem ügyelünk rá, oly könnyen megvetjük az embereket, eltékozoljuk a természet kincseit és bűneinkkel eljátsszuk szabadságunkat. Ajándékozz meg bennünket a jó tanács Lelkével, amely megmutatja a helyes irányt és segít életünket megváltoztatni. Ámen. 11. Jézust keresztre szegezik Jézus a keresztre van szögezve. Aki a béke útját járta és jót tett mindenkivel, azt keresztre feszítették: kezeit és lábait a fához szögezték. Arca már csupa fájdalom. Jézust odaszögezték, azonban karjait szeretete szélesre tárja. V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát tegye. R: Atyám, legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Imádság: Urunk, Jézus Krisztus, gyakran minket is leszögez a gonosz: saját kívánságainkkal, vágyainkkal és gondjainkkal foglalkozunk csak. Irigységünk, szeszélyeink, rosszindulatunk, keményszívűségünk elzárja a testvéreink felé vezetô utat. Tégy képessé Urunk, hogy szabadságodat, amely minden bilincstôl meg akar szabadítani bennünket, befogadjuk. Ámen. 12. Jézus meghal a kereszten A bűn iszonyatos műve beteljesedett. De nem a gonoszság gyôzött, hanem a szeretet! A legnagyobb megalázottságában jut el Jézus a legmagasabbra: ,,Ha felemeltetem a földrôl, mindent magamhoz vonzok.'' Amikor Jézus a katonákra néz, a bűnös emberiségre tekint, pillantásában már benne van a kiengesztelôdés Istennel. A kereszt alatt Máriában találjuk meg azt a szeretetet, amely Jézushoz vezet. Jézus Atyjának ajánlja magát és meghal. JÉZUS AZ ÚR -- A MEGVÁLTÓ -- A SZABADÍTÓ V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: A mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében dicsekedjünk! R: Benne van üdvösségünk, föltámadásunk és életünk. Általa vagyunk megváltva és megszabadítva. Imádság: Urunk, Jézus Krisztus, szereteted és kereszthalálod által a gonosztól megszabadítottál minket és örök élettel ajándékoztál meg minket. Hálásak vagyunk ezért neked! Segíts nekünk szereteted művét itt a földön folytatni, hogy minket is az Atyának ajánlhass. Ámen. 13. Jézus testét leveszik a keresztrôl és anyja ölébe helyezik Mária nem hagyta el Jézust: szeretetével végigjárta vele fájdalmas útját a keserves befejezésig. Csak most, miután a borzalmas mű beteljesedett, veheti ismét karjaiba fiát a fájdalmas anya. V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: Örüljetek, ha a szenvedés Jézussal összekapcsol benneteket. R: Mert majd ujjongtok, ha eljön dicsôségében. Imádság: Szentséges szűz Mária, édesanyánk, mivel a szenvedésben oly szorosan Jézushoz kapcsolódtál, megérted az emberi fájdalmakat és nem hagysz magára senkit sem, aki szükség keresztjét hordozza. Ezért bizalommal kérünk: ,,Asszonyunk, szűz Mária, Istenek szent anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján.'' Ámen. 14. Jézust sírba teszik Hit nélkül kialszik minden remény az életben. Fellép a halálos dermedtség, hogy már csak a szeretet végsô mozdulatára marad erô: Jézust a sírhoz cipelni. Mégis Isten hatalmából ebben a halálban a feltámadás már valóság. Már csak idô kérdése! JÉZUS LEGYÔZTE A HALÁLT! JÉZUS ÉL! V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged. R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. V: Ha a búzamag nem hull a földbe és nem hal meg, egymaga marad. R: De ha földbe hull és meghal, sok termést hoz. Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! Hiszünk benned és útmutatásod szerint keressük az életet. Részesíts bennünket feltámadásodban! Tégy bizonyossá abban, amit Pál apostol magáról mond: ,,Számomra Krisztus az élet és a halál nyereség!'' Ámen. Jézus feltámadása Isten válasza a bűnökre, a szenvedésre és a halálra. JÉZUS ÉL! Az Oltáriszentségben jelen van közöttünk. Urunk, Jézus Krisztus, szeretnénk irántunk való nagy szeretetedrôl megemlékezni és elgondolkodni. Vasárnap hetente megemlékezünk feltámadásodról és ünnepélyesen mondjuk: HALÁLODAT HIRDETJÜK, URUNK, ÉS HITTEL VALLJUK FÖLTÁMADÁSODAT, AMÍG EL NEM JÖSSZ. ======================================================================== Idôsek keresztútja (írta John van Bemmel) Mert éppenúgy kínálja áldását a vénkor, mint a boldog ifjúság: Ahogy sötétül alkonyat, ég csillagokkal megtelik, miket nem lát a nap. (Henry Wadsworth Longfellow) Kezdô imádság Istenem, a Te Fiad nem öregedett meg, így nem taníthat minket az öregedésrôl. Vagy mégis? Mit taníthat Jézus megváltó halála -- korai halála -- az elôre haladott korról, egyedül létrôl, köszvényrôl, romló látásról, emelkedô árakról, alacsony nyugdíjról és a bizonytalanságok áradatáról, amelyek minden évben magasabbra csapnak fölöttünk? Annak ellenére, hogy Jézus nem öregedett meg, utolsó órái fontos és megrendítô tanulsággal szolgálnak nekem. Szenvedése és halála -- melyekrôl ezekben a stációkban megemlékezünk -- mindenek elôtt arról beszél, hogy az élet teljességét nem annak hosszával, hanem intenzitásával és minôségével mérjük. Azért imádkozom most ezeket a stációkat, Istenem, mert hiszem, hogy Jézus meg fogja világosítani nekem, hogy mit jelent hittel és türelemmel, lelki energiával és igazi bölcsességgel, jókedvvel és nagylelkűséggel, optimizmussal és kitartó reménnyel megöregedni. Mint ahogy Ábrahám és Sára, Zakariás és Erzsébet példája mutatja, az öregség nemcsak a hanyatlás, hanem a beteljesülés és további küzdelmek kora is. Életem minden napjában Jézus kínszenvedésébôl és halálából fogok vigaszt meríteni. Ámen. I. állomás Pilátus halálra ítéli Jézust Pilátus ítélete mélységes sebet ütött Jézus lelkén: kereszt általi halál, a közönséges bűnözôk sorsa. Mindössze néhány órával korábban, a Getszemáneti kert magányában, Jézus feltétel nélkül alávetette magát az Atya akaratának. ,,Ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!'' (Lk 22,42) Félelemmel telve, de nyugodtan vette tudomásul az ítéletet, amivel beteljesítette küldetését. Elmélkedés Sok ember úgy tekinti az öregkort, mint valami büntetést, de úgy érzi, hogy még mindig a kisebbik rossz a másik lehetôséghez képest. Az öregedést nem könnyű elfogadni, fôleg ha nem az élet természetes velejárójának, hanem végleges használhatatlanságra és abszurditásra való ítéletnek tekintik. Nem tudják, hogy minden teremtmény -- legyen az csillag, hattyú vagy éppen kígyó -- születik, felnô, megöregszik és meghal. Nem úgy nézik az öregkort, mint a további gazdagodás lehetôségét, hanem mint az élet olyan kellemetlen szakaszát, amit el kell tűrniük. Könyörgés Istenem, kegyelmed nyissa föl szememet, hogy meglássam az öregkor igazi értelmét. Fogadjam el jókedvvel mint természetes állapotot, a bölcsességben és kegyelemben való növekedés lehetôségét, ne pedig vétkeimért rám mért büntetést. Ámen. II. állomás Jézus vállára veszi a keresztet A Getszemáneti kertben átélt félelem valósággá válik, ahogy Jézus sebzô vállaira teszik a keresztfát. Ami eddig csak félelem volt, az most valódi fájdalom. E teher ugyanakkor jelzi a keresztre feszítés elkerülhetetlenségét is. A Jézus jövendô sorsával kapcsolatos minden elôérzet a következô néhány óra folyamán rideg valósággá válik. Jézus ellenkezés nélkül fogadja keresztre feszítésének minden lépését. Szeretettôl és fájdalomtól feszülô szíve mindenkit befogad, aki követi Ôt a Kálvária felé vezetô úton. Elmélkedés Jézussal ellentétben, mi nem életünk egy meghatározott pontján lépünk az öregkorba. Az élettempó lassulása, az erôsebb szemüveg, a különféle testi fájdalmak, a barátok és a függetlenség elvesztése nem hirtelen, hanem fokozatosan történik és kinek-kinek több vagy kevesebb megpróbáltatással jár. Ezért igen fontos, hogy éveink múlásával elménk és szívünk készen álljon az öregkor velejáróira: az elégedettség és az öröm mellett a szívfájdalmakat és a szenvedéseket is el tudjuk fogadni. Az öregkor bölcsessége segít, hogy bizalommal tekintsünk a jövôre. Könyörgés Istenem, Jézus nevében add meg nekem a kegyelmet, hogy elfogadjam koromat. Segíts, hogy megértsem öreg éveim rendeltetését, hogy szembe tudjak nézni helyzetemmel és a lehetô legjobban használjam ôket. Könyörületes Atyám, ezek az évek jelentik az utat, melyet számomra kijelöltél, hogy Hozzád juthassak. Ámen. III. állomás Jézus elôször esik el a kereszttel Valahányszor a meggyengült, fáradt Jézus porba esését látjuk, mindig a keresztfa súlyára, az esés fájdalmára, az újabb sebekre gondolunk. Valójában az esés utáni felállás volt a sokkal nehezebb és fájdalmasabb. A katonák parancsai, ostorcsapásai egyedül nem voltak elegek ahhoz, hogy Jézus föl tudja venni keresztjét, és folytassa útját a Kálvária felé; saját lelki ereje és elszántsága kellet ahhoz. Elmélkedés Nem sok ember képes elôrehaladott éveit a megújulás és az alkotás idejének tekinteni, inkább a testi-lelki összeomlás éveinek. Valójában annak ellenére, hogy az öregek gyakran ,,eleshetnek'', sok alkalmuk van arra, hogy ,,újra felálljanak'' és folytassák tevékeny életüket. Az ember nem nyughat bele, hogy idôsebb korban már semmi jelentékeny nem történhet az életében. Egyik nap sem lehet olyan, hogy majd csak ,,eltelik'' valahogy. Mindennap valami újba pillanthatunk be, személyes kapcsolatokat alakíthatunk ki, alkotó tevékenységet folytathatunk, bölcsességünket gyarapíthatjuk, lelkiségünket gazdagíthatjuk. Könyörgés Istenem, add, hogy kegyelmed által szabaduljak kedvtelenségemtôl, ami sokszor eluralkodik rajtam. Segíts, hogy minden napot, mit még adsz, hálás várakozással és megújulással éljek meg, hogy Veled szeressek, alkossak, elmélkedjem, társalogjak és tanuljak. Ámen. IV. állomás Jézus szent anyjával találkozik Az a szívszorító pillanat, amikor Mária szeme találkozik a fiáéval, Jézus szenvedésének része. Mária nemsokára fia halálát fogja siratni, de ez a pillanat most Krisztus bánata. Egyik követôje elárulta, egy másik megtagadta, a többi pedig -- épp amikor legnagyobb szüksége volt -- elhagyta Ôt. Jézus egyedül maradt, csak Mária és János tartott ki mellette. Elmélkedés Tudjuk, hogy az öregség egyik legszomorúbb része hozzátartozóink elvesztése és az azt követô magányosság. Meghalnak szüleink, házastársunk, testvéreink, talán még gyerekeink is -- ami tán a legkegyetlenebb veszteség, mivel olyan váratlan és ,,természetellenes'' -- aztán barátaink és ismerôseink. Emlékeink egyre fontosabbakká válnak és napjaink egyre nagyobb részét töltik ki, ahogy -- már csak ezen a módon -- próbálunk ragaszkodni szeretteinkhez. Vannak idôk, amikor csak Isten jelenléte ad vigasztalást és a remény, amit Mórus Tamás így fejez ki lányának: ,,Majd találkozunk a mennyei boldogságban.'' Könyörgés Istenem, tudom, hogy Te velem vagy, amikor szenvedek a magánytól, mint ahogy Jézussal is ott voltál amikor kínszenvedésében egyedül maradt. Erôsíts meg engem abban a tudatban, hogy Te hű vagy hozzám és velem vagy mindörökké. Ámen. V. állomás Cirenei Simon viszi Jézus keresztjét ,,Miért éppen én?'' -- hallotta Jézus a tömegbôl jövô tiltakozás bosszús szavait. Fájdalmai közepette nem is figyelt rájuk, csak amikor a katonák odavezették Simont. Akkor megértette ôket. A szűk utcán arrajáró Simont elôször a falhoz szorították, hogy utat biztosítsanak a tántorgó Jézusnak és az Ôt kísérô katonáknak. Aztán az egyik katona kényszerítette Simont, hogy az elítéltet segítse. ,,Miért éppén engem választottak erre a megaláztatásra? Miért nem valaki mást? Ez nem igazságos!'' -- tiltakozott Simon. Jézus megértette, mi játszódott le Simonban, amikor az vállára vette a keresztet. Elmélkedés A saját balszerencsénk elleni ágálás nem szűnik éveink múlásával. Megnövekedett élettapasztalatunk és bölcsességünk ellenére is felháborodással kérdezzük: ,,Miért éppen én?'' -- amikor eltörjük csípônkent vagy hályogos lesz szemünk. Szegény Simonnak több oka volt a panaszkodásra: ôt véletlenül választották ki a tömegbôl. A legtöbb problémánk az öregkor természetes velejárója. De még akkor is, amikor teljesen véletlennek tűnnek és azt kérdezgetjük: ,,Miért éppen én?'', akkor is le kell küzdenünk ôket, és el kell viselni az elviselhetetlent, ha ez a sorsunk. Jézus nagyon jól ismeri érzéseinket, amikor tiltakozni akarunk: ,,Ez nem méltányos!'' Könyörgés A Te vigaszodért imádkozom, Istenem! Vigasztalj meg bánatomban, csalódottságomban, fôleg pedig akkor, amikor fájdalmamat igazságtalannak érzem és ,,ok nélkül'' kell szenvednem. Ôszintén szólva, nem tudom, mi mást tehetsz értem, mint azt, hogy eltöltesz engem közelséged bátorító érzésével. Ámen. VI. állomás Veronika kendôt nyújt Jézusnak Nem sok barátja maradt Jézussal csütörtök esti elfogatása után. Hol vannak azok, akik pár napja még ünnepelték Ôt és pálmaágakat szórtak lába elé? Amikor könnyebb -- és biztonságosabb -- volt Jézust fel nem ismerni és nem törôdni Vele, Veronika kivált a tömegbôl és letörölte Jézus arcát. Kendôje hűsítette, vagy csípte Jézus felsebzett bôrét? Akárhogy is, Jézus Veronika könyörületes szívét látta, és hálás volt érte. Elmélkedés Az ember másokra utaltsága életkorával együtt nô. Az idôsebbek egyre több segítséget kapnak: elsegítik ôket az orvoshoz, meglátogatják ôket, szükségleteikrôl érdeklôdnek, olvasnivalót visznek nekik, stb. A gyerekek, rokonok, szomszédok egyre inkább az öregek gondozóivá válnak. Néha a gyerekek válnak szülôkké és áldozatos lélekkel gondozzák szüleiket. Az öregek nem minden segítô kezet fogadnak örömmel, és nem is minden segítség igazi segítség. De milyen jól esik elfogadni vagy éppen barátságosan, a másik megbántása nélkül visszautasítani a felajánlott segítséget és tapintatosan, de nyíltan beszélni szükségleteinkrôl. Jézushoz hasonlóan, nekünk is segítô embertársunk szívét kell látnunk. Könyörgés Istenem, egész életemben azt tanultam, hogyan adjak, nem azt, hogyan kapjak. Öreg koromban most talán azt kell megtanulnom, hogyan tudjam a segítséget jó szívvel elfogadni. Nyisd meg a szívemet ne csak a Te ajándékaid felé, hanem azok ajándékai -- és jószándéka -- felé is, akik engem ápolnak és gondoznak. Ámen. VII. állomás Jézus másodszor esik el a kereszttel Milyen természetes lenne, ha Jézus elmerülne saját szenvedésében és úrrá lenne Rajta félelme, amikor másodszor is elesik a kereszt súlya alatt az utca csôdületében! ,,Kit érdekel Cirenei Simon, Veronika -- akik segítettek nekem, de még saját anyám is? Csak a fájdalomra és a magamra maradottság szívszaggató érzésére tudok most gondolni.'' Minden lépéssel és botlással nô Jézus kísértése, hogy csak Ô a fontos, csak Ôneki van igazán fájdalma és problémája. Elmélkedés Milyen természetes -- és mennyire emberi -- csak magunkkal foglalkozni, amikor tudatunkat problémáink és testi fájdalmaink töltik be. El vagyunk foglalva fájós derekunkkal vagy magányosságunkkal, és elmulasztjuk meglátogatni most megözvegyült ismerôsünket. Duzzogunk egy unoka nyers megjegyzésén, és elfelejtkezünk a szomszéddal tervezett bevásárlásról. Mindig gondolnunk kell arra, hogy a mások bánatával és fájdalmával való törôdésünk segít kilépni a saját szenvedésünk szűk világából. Öreg éveink terhét enyhítjük, ha mások terhébôl is veszünk magunkra. Gondolt Jézus másokra is saját szenvedései közepette? Könyörgés Istenem, sose foglalkozzam annyira csak a magam problémáival, hogy vak és érzéketlen legyek a mások bajai iránt. Segíts, hogy könyörületes legyek a szükségben levôkhöz, ahogy Jézus tette kínszenvedése idején is. Ámen. VIII. állomás Jézus szól a siránkozó asszonyokhoz Néhány asszony követte a botladozó, kínlódó Jézust, ahogy a menet lassan haladt a Kálvária felé. Hivatásos siratóasszonyok voltak. Az elítéltet próbálták vigasztalni, és -- ahogy a hagyomány tartja -- kábító italt is kínáltak Neki, hogy tompítsák a keresztrefeszítés fájdalmait. Jézus elfogadta vigasztaló szavaikat, de -- feltételezzük -- az italt nem. Mennyire kifejezi az a pohár e menet iszonyatos célját! Még a Krisztus vállaira nehezedô keresztfánál is jobban szimbolizálja a közeledô keresztrefeszítést, az elkerülhetetlen véget. Elmélkedés Nem akarjuk-e elhitetni magunkkal, hogy bizonyos kellemetlen események nem fognak bekövetkezni? Vagy hogy olyan távoliak, hogy nem is válhatnak valóra? A fiatal halhatatlannak hiszi magát, nem is gondol arra, hogy megöregedhet... mindaddig, amíg az évek során valami történik -- talán valami egészen jelentéktelen esemény -- ami ráébreszti a rideg valóságra: az öregedés és halál minden élet velejárója. Nincs kivétel. Egy elejtett megjegyzés az ôsz hajszálak gyarapodásáról, a rendôrök feltűnô fiatalsága, az egykor könnyedén végzett tevékenységek megnehezedése... Valami történik, és ami eddig lehetetlennek tűnt, most már valóság: öregszünk. Ezzel szembe kell néznünk, mikor életünkben elérjük ezt a fordulópontot, és Jézushoz hasonlóan folytatnunk kell utunkat a végcélunk felé. Könyörgés Istenem, add, hogy kegyelmedbôl lelkesedéssel fogadjam el az öregedés tényét. Az én ,,kábítószerem'' a te közelséged legyen, hogy öreg éveimet szeretettel, türelemmel és tevékenyen élhessem végig. Ámen. IX. állomás Jézus harmadszor esik el a kereszttel Már a keresztrefeszítés helyén, testileg és lelkileg egyaránt kimerülten, Jézus újra elesik. A földön fekve még megpihenhet egy pillanatig mielôtt újra föl kell állnia és szembe kell néznie a kalapáccsal és a szögekkel. Gondol-e most Jézus azokra az esetekre, amikor szintén fel kellett állnia bukások, csalódások után, amikor kísértést érzett, hogy küldetését feladja? Gondol-e a kihagyott lehetôségekre? Bánja-e a kimondatlan szavakat? Sajnálja-e azokat, akik nem hallgattak szavaira? A múlt most már nem számít. Jézus föláll újra, hogy szembenézzen a jelennel. Elmélkedés Az idôsek látják múltjuk minden hibáját. Nemcsak a bűnöket, hanem minden ballépést is: a rosszul választott karriert, az elhibázott házasságot, az elhamarkodott üzleti döntést, a megszakadt kapcsolatokat, a bántó szavakat, a megvalósulatlan elhatározásokat. De visszatekintve az évtizedekre, mit számítanak azok a tévedések, hibák? Mi értelme van ma már ezeken töprengeni, tépelôdni és a fejünket csóválni? ,,Bárcsak...!'' Meg kell ezeket a hibákat bocsátanunk magunknak egész hátralevô életünkre. Ki kell szabadítanunk magunkat a múltunkból, és a jelennel kell törôdnünk. Gondolhatunk a ,,bárcsakokra'', de nem szabad, hogy elemésszenek minket. Könyörgés Istenem, tudom, hogy Te megbocsátod bűneimet. Kegyelmed által segíts, hogy én is megbocsássam azokat magamnak és túltegyem magam az egész életemet végigkísérô hibáimon. Segíts, hogy elszakadjak múltamtól, és Jézus mintájára, az elôttem álló feladatokkal foglalkozzam: a te akaratodat teljesítsem a hátralevô életem minden napján. Ámen. X. állomás Jézust megfosztják ruháitól Jézustól elveszik utolsó földi ,,értékeit'' is. A városkapunál fekvô alacsony dombon ott áll Jézus a világ elôtt ruhátlanul, ahogy a katonák leveszik Róla köpenyét, hogy a keresztrefeszítéshez elôkészítsék. Ereje elhagyta, elvesztette szabadságát, tanítványait, most pedig még ruháját is elveszik. Igaz, hogy most már annyija sincs, hogy testét betakarja, de megôrzi higgadtságát és méltóságát. Kínzása és megalázása közepette tisztán látjuk, hogy az igazi értéke és méltósága abból származik, hogy ki Ô és nem abból, hogy mije van. Elmélkedés Öreg korunkban, amikor nyugdíjunk alig emelkedik -- viszont a lakbér, élelmiszer, utazás, orvosi költségek igen --, bizonyára érezzük a pénzszűke gyötrelmeit, és nagyra értékeljük az anyagi biztonságot. Tisztességes lakásra, elegendô élelemre, kis szórakozásra, megbízható orvosi ellátásra és valami kis tartalékra van szükségünk, de ha elgondolkodunk azon, hogy Jézusnak semmije sem maradt, rá kell döbbennünk, hogy a mi értékünket sem az szabja meg, mink van, hanem, hogy milyen emberek vagyunk. Ahogy megtanulunk kevesebbôl is ,,kijönni'', talán megértjük miért használták a rómaiak a poggyászukra az ,,impedimenta'' (elôrejutást gátló) kifejezést. Amit birtoklunk, annak segítenie kell célunk elérésében, nem akadályoznia. Könyörgés Istenem, add kegyelmedet, hogy földi javaim Hozzád segítsenek és ne akadályozzanak mint valami fölösleges poggyász. Mint Jézus, ruhátlanul állok Elôtted, és te látod valódi énemet függetlenül földi javaimtól. Ámen XI. állomás Jézust keresztre feszítik Jézus testét -- két bűnözôével együtt -- délben szögezték keresztre. A kín, a szomjúság, a vérveszteség és a fuldoklás közepette Jézusnak hallania kellett hóhérainak gúnyolódását: ,,Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja.'' (Mt 27,43) Elmélkedés Egy Isten szeretetébe vetett hittel eltöltött élet után is gyakran gondoljuk, hogy Isten majd meg fog minket szabadítani a veszteségektôl és fájdalmaktól, amik az öreg kor elkerülhetetlen velejárói. Azt várjuk Istentôl, legalábbis burkoltan, hogy kíméljen meg bennünket a barátok elvesztésétôl, egészségünk romlásától, a társaság hiányától, a mellôztetéstôl. Most sem könnyebb megértenünk, mint fiatal korunkban, hogy Isten végül is meg fog minket menteni, de nem ezektôl a veszteségektôl és fájdalmaktól, hanem éppen ezek által. Isten velünk marad ahogy öregszünk, de nem fog megkímélni bennünket az öregedés természetes hatásaitól. Jézussal együtt bízunk, hogy az Atya velünk lesz, ahogy a keresztünkön függünk, és a végén magához ölel bennünket. Könyörgés Istenem, bízom Benned, hogy velem leszel gyöngülô éveimben ugyanúgy, ahogy Jézussal is ott voltál a kereszten. Segítsen kegyelmed, hogy hátralevô éveimet úgy éljem, mintha minden rajtam, de úgy higgyek és imádkozzam, mintha minden Rajtad múlna. Ámen. XII. állomás Jézus meghal a kereszten Jézus földi élete megszakadt a keresztfán. Mit gondolhatott Mária és a többiek, amikor Jézus megadta magát az elkerülhetetlennek? Ez a pillanat Jézus szeretettel teli, hithű, fegyelmezett, tiszta, önfeláldozó életének a vége volt. Mi lett volna, ha Krisztus nem most halt volna meg, hanem még tanított, gyógyított és szeretett volna ötven évig, és aztán feszítették volna keresztre? Bizonyára Mária, a tanítványok és a mi életünk is sokkal gazdagabb lett volna. Mi lett volna?... De fogadjuk el azt, amit Isten rendelt. Elmélkedés Ismerôseink halála mindig nagy hatással van ránk: szegényebbek leszünk miatta. A veszteség még súlyosabb, ha munkatársunk, barátunk vagy családtagunk távozik el. Ahogy öregszünk, egyre többet veszítünk el azok közül, akik körülöttünk élnek és életünket betöltik. ,,Ha a férjem (feleségem, testvérem, barátom) nem halt volna meg...!'' Nem akarjuk elfogadni halálukat, és ezzel magyarázzuk balsorsunkat. A világunk egyre szűkebbé és magányosabbá válik és csak a hitünk segít, hogy elfogadjuk Isten számunkra készített tervét. Könyörgés Köszönöm Neked, Istenem, akiket adtál nekem, hogy gazdagabbá tegyék életemet. Részesíts abban a kegyelemben, hogy el tudjam fogadni a távozásukat. Igaz, hogy én magam szegényebb lettem halálukkal, de örülök, hogy Veled lehetnek, és szeretettel emlékszem rájuk. Ámen. XIII. állomás Jézus testét leveszik a keresztrôl ,,Bevégeztetett'' -- mondta Jézus a kereszten. Most holtan nyugszik Mária karjaiban. Ezt a drámai képet örökítette meg és tette halhatatlanná evangéliumában Sz János és késôbb márvány Pietŕjában Michelangelo. Jézus élete végetért. Isten földi megtestesítôje volt három évtizedig kortársai számára, az azóta eltelt évszázadokban pedig milliók számára. Ahogy Ô mondta: ,,Aki engem lát, látja az Atyát is.'' (Jn 14,9) Jézus mintaszerű életével mindannyiunk életét befolyásolta, és áldott hatását itt hagyta a világra mindörökké. Elmélkedés Mindnyájan vágyunk arra, hogy hasznosak legyünk még idôsebb éveinkben is. Sôt, ahogy a rendelkezésünkre álló idô egyre rövidül, még hevesebb a vágyunk, hogy hasznos dolgokat vigyünk végbe. De szívünk mélyén szeretnénk azt is hinni, hogy életünk egészen az elejétôl fogva hasznos és gyümölcsözô volt, hogy jó hatással voltunk másokra, hogy általunk több most a szeretet a világban, és hogy -- bizonyos fokig -- mi is az emberi élet mintaképe lettünk. Az a legfontosabb, hogy amikor eljön az idô és azt kell mondanunk: ,,bevégeztetett'', akkor visszanézve egész életünkre, helyeslôn bólinthassunk rá. Könyörgés Istenem, köszönöm, hogy a Te eszközöd lehettem, és életem során valami jót cselekedhettem. Add, hogy kegyelmedbôl továbbra is használhassam elmémet, erômet, tehetségemet és vágyaimat a Te céljaid szerint. Ámen. XIV. állomás Jézus holttestét sírba teszik Jézus holttestét levették a Kálvária keresztjérôl, és egy sziklába vájt sírba helyezték. A segítôk között volt Nikodémusz, a farizeus, aki néhány évvel azelôtt egy este titkon beszélgetett Jézussal tanításáról és csodáiról. Jézus beszélt ,,mennybe való felemelkedésérôl'' (Jn 3,13). Értette Nikodémusz, hogy az kapcsolatban van Krisztus keresztre való ,,felemelkedésével''? Jézus élettelen testét nézvén visszaemlékezett-e arra, hogy Jézus beszélt a feltámadásról? Hitte-e most Nikodémusz, hogy az valóban bekövetkezhet? Elmélkedés Ahogy öregszünk, felismerjük saját halandóságunk tényét. Még ha nem is gondolunk állandóan a halálra, fokozatosan elfogadjuk. Jézus holttestét nézzük, mint Nikodémusz, és kérdezzük: Új életre kelt-e Jézus? Az Ô feltámadásában gyökerezô hitünk nemcsak saját halálunkat fogadja el, hanem várja föltámadásunkat is. Mi is ,,felemeltetünk'' a keresztre, a mindennapi kudarcok, elválások, csalódások keresztjére, de hisszük, hogy Jézussal együtt mi is új életre támadunk. A végsô gyôzelembe vetett hitünk elhomályosítja hátralevô éveink minden örömét és bánatát. Könyörgés Istenem, töltsd meg létemet a Hozzád-tartozás hitével. Add, hogy kegyelmedbôl a hit embere lehessek. Higgyek abban, hogy Te már most, életemben is, állandóan velem vagy, és aztán a Krisztussal együtt elszenvedett halálomban és az Általa elnyert feltámadás dicsôségében örökké velem maradsz. Ámen. Záróima Istenem, járom saját keresztutamat a Tôled kapott éveimmel. Add, hogy kegyelmedbôl minden egyes nap a további szeretet és tevékenység forrása legyen, és add, hogy érezzem a Te jelenlétedet, amikor rámnehezedik az öregedés súlya. Részesíts kegyelmedben, hogy szívem nyitva álljon a Te -- számomra néha ismeretlen -- utaid felé, és fölülemelkedjem mostani és egykori hibáimon. Add, hogy kegyelmedbôl megértsem: Te nem földi javaim alapján ítélsz, hanem, hogy milyen ember vagyok. Engedd meglátnom, kegyelmed által, hogy hátralevô éveim gazdagságát hitem erôssége biztosítja. Istenem, add Jézus kínszenvedése és halála által a fölismerést, hogy mind a gyarapodás, mind a fogyás, melyet utolsó éveimben megélek, Hozzád fog vezetni. Tudom és hiszem, hogy Jézushoz hasonlóan saját keresztutam meg fogja hozni feltámadásomat és életem Veled való örök beteljesülését. Ámen ======================================================================== Keresztúti ájtatosság a tusnádfürdôi új templomban -- magánhasználatra (írta Incze Dénes) Bevezetés Már a templomépítés viszontagságai alatt többször elmélkedtem ezen imaszövegekrôl. Akkor is és ma is idôszerűnek tartom. A képeket Imets László csíkszeredai művész készítette a templomépítés idején. Ez a 15 fametszet, amelynek elsô példánya van a templomban, nagy művészi érték is egyben, s számos kül- és belföldi méltatásban részesült. Tulajdonképpen a keresztjét hordozó Krisztus a kereszt útját járó székelység sorsát is ábrázolja. Ez a keresztút eltér az eddigiektôl. Hiszen benne van a teljes fájdalmas rózsafüzér; ugyanakkor kimaradtak belôle azok a stációk, amelyek a szentírásból nem bizonyíthatók, pl. Veronika; s olyanokkal van kibôvítve, amelyek a keresztútból hiányoztak, mint pl. a jobb lator, Mária a kereszt alatt stb. A többszöri elesést összevontam egy stációra, hiszen a Szent Hagyomány szól róla. A keresztút imaszövegének végén idézôjelben található mondat magától a művésztôl származik. Mélysége és szépsége is megérdemli, hogy mi is elmélkedjünk róla. Különben is a vázát a Szolgálat c. papi folyóirat egyik számában találhatjuk meg, amely a 15. állomásként Jézus feltámadását hozza. Így nyer értelmet és kiteljesedést Jézus Keresztútja. Tusnádfürdô, 1984. Incze Dénes plébános Jóváhagyás A keresztúti ájtatosság 15 stációjának mindegyike a maga témájával az Egyház hagyományos gyakorlata. A gyakorlaton túl ilyen sorrenddel, jelenetekkel készültek a különbözô művészek illusztrációi is. Természetesen régebb és az új idôkben is voltak a régi sorrendet követô, de új szövegváltozatokat tartalmazó keresztúti ájtatosságok, amelyek imakönyvekben is megjelentek. Ami a keresztút szövegét illeti, az nagyon változatos, élénk, korszerű és lélekhez tapadó. Igen jelentôs dolog, hogy új templomában nemcsak a művészi környezetre, de az ott elhangzó tárgy és beszédmódjára kiterjedô a figyelme. A legszebb dolgok régebb sem az okmányok tengerében élô központiaktól származtak, hanem a hívekkel együtt elmélkedô papoktól, szerzetesektôl. ha ez a mű 10 esztendô alatt éri el a tökéletességet, akkor is értéket fog jelenteni. Magán úton való használatát ,,nem kizárólagosan'' engedélyezem. Gyulafehérvár, 1989. január 10-én Dr. Jakab Antal sk. megyéspüspök Elôkészítô ima Tudom, Uram, hogy a keresztúton egy teljesen elgyengült, mindenkitôl megcsúfolt ember indul el a Golgotára, a te Szent Fiad, aki példát adott a kereszthordozásra. Önként vállalt szenvedése megváltott minket, s ugyanakkor megerôsítenek saját életünk kálváriás útjain. Mennyei Atyánk! Sokszor elfog a csüggedés: van-e valami értelme kereszthordozásainknak? Add, hogy Jézus megtanítson arra, hogy mi is ezáltal szenteljük csak meg önmagunkat. Szenvedésekkel engesztelhetünk ki téged, Uram! Jézusom! E szent keresztút alatt lábad véres nyomaiba akarunk lépni. Akkor meglátjuk önmagunk gyengeségeit és bűnös voltunk. Megtanulunk magunk helyett az Atya szeretetében bízni, s szívünkbe költözik az alázatos nagy szeretet Szentséges Szíved iránt. Ámen. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! I. állomás Jézus vérrel verejtékezik az Olajfák hegyén Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Jézus megváltó szenvedése e hegyen kezdôdik el. Ide menekül az utolsó vacsora után tanítványaival. Imájukat kéri: ,,Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. Azután egy kissé tovább ment és így imádkozik: Atyám, ha lehetséges, múljék el tôlem ez a pohár, de ne az én akaratom legyen, hanem a tied! Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.'' (Lk 22,39-44) Könyörögjünk! Jézusom, félsz a közeledô nagypéntek borzalmaitól, mert mindentudások nyomán elôre látod, hogy sokakért hiába halsz meg. Félsz a testi szenvedéstôl is. Fáj, hogy apostolaid alszanak, s nem kapsz vigasztalást. Egyedül az Atya az, aki angyalt küld hozzád. Jézusom! Taníts meg engem is Isten akaratában megnyugodva szenvedni: elhagyatottságban, magányomban, betegségeim között, ellenséges testvérek között élve. Amikor félreértenek, mellôznek, lenéznek, nyelvükkel vagy viselkedésükkel megbántanak. Erôsítsen meg a te vérrel való verejtékezésed valahányszor az Atya akaratáról van szó életemben. Add, Uram, hogy megértsük, csak úgy maradhatunk hűek hozzád, ha mindhalálig és mindig csak imádkozunk. Akkor sohasem veszünk el. S te magad maradsz egyetlen vigasztalásunk getszemáni éjszakáinkon. ,,Veled virrasztok, Uram!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! II. állomás Jézust elárulják és elfogják Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! ,,Még beszélt alvó apostolaihoz, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettô közül. Jézushoz lépett és megcsókolta. Jézus erre megkérdezte: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? Akkor elfogták és a fôpap házába kísérték.'' (Lk 22,54) Könyörögjünk! Jézusom, mily undor foghatott el, amikor az áruló ellenségeid kezére játszott téged. Róla mondtad: ,,Jobb lett volna, ha meg sem születik!'' Mégis milyen jó vagy hozzá, barátodnak nevezed. Meg akarod minden áron menteni ôt. Ez az óra nemcsak a sötétség, hanem a szeretet legszebb órája is. Példát adtál nekem is a megbocsátásra. Péternek mondottad: Ha kell hetvenszer hétszer... Add Uram, hogy lelkesítsen engem is a te példád. Hogy magam is ôszintén, jó szívvel bocsássak meg júdásaimnak. Ôrizzél meg engem a pénz túlságos szeretetétôl és a kapzsiságtól. Ôrizzél meg engem, a te tékozló gyermekedet a végsô megátalkodás veszedelmétôl. ,,Veled megyek, Uram!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! III. állomás Jézust megostorozzák Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! ,,Akkor Pilátus elfogatta és megostoroztatta Jézust.'' (Jn 19,1) Gúnytárgya volt a pogány katonáknak. Ártatlannak tart a helytartó s mégis megfenyít. Mily nagyok lehettek szenvedéseid. Hiszen akit egyszer a rómaiak megostoroztak, az elveszítette egész életére egészségét, becsületét. Gyáva az az elöljáró, aki csak ehhez hasonló módot talál a hűséges és becsületes alattvaló megmentésére. Könyörögjünk! Uram Jézus Krisztus! Alázattal imádom vérbe borult szent Testedet! Kifröccsenô szent Véredet! Krisztus Teste, üdvözíts engem! Krisztus Vére, szentelj meg engem! Moss tisztára engem! Add, hogy mindig méltón fogadjalak téged az én szívembe a szentáldozás boldogságában. Engesztelni akarom összetört testedet az érzékiség, a testi vágyak és szenvedélyek bűneiért. Add, Uram, hogy felismerjem: a mi elkényeztetett és az érzékiség bűneibe öltöztetett testünkért te nagy árat fizettél Pilátus pincéjében. ,,Veled szenvedek, Uram!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! IV. állomás Jézust tövissel megkoronázzák Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! ,,A katonák tövisekbôl koronát fontak, a fejére tették és bíbor színű köpenyt adtak rá. Majd eléje járultak és így gúnyolták: Üdvözlégy, zsidók királya!'' (Jn 19,2-3) Könyörögjünk! Isteni Üdvözítôm! Imádom és megcsókolom szent Arcodat, amelyet leköpdöstek a katonák, majd arcul vertek. Pedig ez a szent Arc az angyalok gyönyörűsége, Édesanyádnak a legdrágább kincse volt. Az angyalok seregéhez csatlakozva engesztellek én is. Szent, szent, szent a Seregek Ura, Istene! Hiába éktelenítettek el töviskoronával, terítettek rád bíborpalástot, Király vagy te mindörökre! Országodnak nem lesz vége. Hiszem, Uram, hogy az ítélet napján megdicsôült szent Arcod majd felettem is felragyog, aki oly sokszor megbántottalak bűneimmel. ,,Veled jövök, Uram!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! V. állomás Jézust a fôpapok és Pilátus halálra ítélik Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! ,,Jézust Kaifás fôpaphoz vitték. Ott voltak az írástudók és a nép vénei. Hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék. Végül a fôpap felkiáltott: Mit ítéltek? Azok így kiáltottak: Méltó a halálra!'' (Mt 26,57-66) Ezt tette Pilátus is veled a megostorozás után. Megostorozva mutat meg a zsidóknak: ,,Íme a ti királyotok! De azok tovább kiáltoztak: El vele! Keresztre vele! Erre átadta ôt, hogy keresztre feszítsék.'' (Jn 19,13.15.16) Könyörögjünk! Jézusom, két fôpap és egy idegen uralkodó ítél halálra. Pedig ártatlan voltál. Rágalmak és hazugságok, hamis tanúk alapján. Nem akarok soha gyáva ítélôje lenni azoknak, akiket reám bíztál, mert ellenszenvesek, vagy nem szeretem ôket. Ôrizzél meg a megalkuvástól az ártatlanok és a te ügyed rovására. Ôrizzél meg az elhamarkodott ítéletektôl. A dolgok olyan bonyolultak s csak te ismered az emberi szív titkát. Add, hogy hozzád hasonlóan én is hallgatni tudjak, ha igazságtalanul megítélnek, vádolnak vagy rágalmaznak. Vagy, ha az én életemben is fellépnek a hamis tanúk. ,,Melléd állok, Uram!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! VI. állomás Jézus vállaira veszi a keresztet Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! ,,Miután csúfot űztek belôle, levették róla a bíbort és saját ruháját adták rá. Ô keresztjét hordozva kiment a Koponyák hegyére, melyet héberül Golgotának neveznek.'' (Mk 15,20 Jn 19,17) Jézusom, mezítláb, idesanyád köntösében, véres és sebes karokkal, töviskoronás fejjel, remegô lábakkal fogadod a keresztet. Ez volt akkor a szégyen fája, hogy te haláloddal a megváltás drága zálogává változtasd. Hogy megremeghetett e percben a szíved: hiszen ezért a pillanatért jöttél a világra. Imádjuk mi is szent keresztedet, mert ezzel váltottad meg a lelkünket. Büszke akarok lenni, hogy én a keresztben és a kereszt tanításában hiszek, mert keresztény vagyok. Könyörögjünk! Jézusom, a mindennapi élet reám is kereszteket rak. Fiatalon vagy öregen, egészségesen vagy betegen is végezni kell a mindennapi kötelességeket. Hiszem, hogy munkánk és hivatásunk Isten akarata. Add, hogy mi is minden reggel szívünkhöz öleljük keresztjeinket. Ôrizzél meg a kereszt elleni zúgolódástól. Add, hogy csendes kereszthordozásunkkal mi is némi kis elégtételt nyújtsunk a Mennyei Atyának és testünkben kiegészítsük még azt, ami Jézus szenvedésébôl hiányzik az Egyház javára. (Kol 1,24) ,,Követlek, Uram'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! VII. állomás Jézus többször elesik a Keresztúton Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Dávid királlyal imádkozhattad te is, Uram: ,,A mélységbôl kiáltok, Uram, hozzád, Istenem, hallgass a szómra. Figyelj imádságomra kegyes szívvel, amikor bocsánatodért sírok. Ha feljegyzed vétkeinket és számot jössz tartani, Istenem, ki bír elôtted akkoron megállani?'' (129. zsoltár) Könyörögjünk! Jézusom, a Szent Hagyomány tanítja, hogy keresztutad keserves volt. A fájdalmas olvasó negyedik titka pedig rámutat: ,,Aki érettünk a nehéz keresztet hordozta.'' S a többit rábízza szeretetünk találékonyságára, hogy keressük és kutassuk mi is: milyen lehetett számodra a kereszt útja. Nem háromszor, hanem többször is belezuhantál a porba. Uram, eleséseid által nyisd fel szemeinket a bűn utálatossága iránt. Nagy volt a lelkünk ára, a véres keresztút a megmondhatója. Földrezuhanásaid eszembe juttatják régi botlásaimat. Az én zuhanásaimat. Amikor szándékosan kerestem a bűn szakadékait. S hányszor rántottam ide magammal aztán másokat. Bocsásd meg Jézusom idegen bűneimet. Azokat, amelyekért lelkiismeret furdalás gyötör, azokat, amelyeket miattam követtek el. Jézusom, szabadíts meg a fájó múlt emlékeitôl. Add, hogy egy jó szentgyónásban magam is újra feltámadjak. ,,Melléd roskadok, Uram!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! VIII. állomás Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszt hordozásában Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! ,,Miután csúfot űztek belôle, elvezették, hogy keresztre feszítsék. Kényszerítettek egy arra menôt, cirenei Simont, Sándor és Rufusz apját, aki éppen a mezôrôl jött, hogy vigye a keresztet.'' (Mk 15,20- 21) Könyörögjünk! Cirenei Simon is fáradtan siet haza a napi munka után a megérdemelt pihenésre. Akkor találkozik össze, Jézusom, veled. Kezdetben vonakodik átvenni keresztedet, késôbb nem bánja meg e szívességet. Megtér egész családjával. Jézusom, szabadíts meg engem is a mentegetôzés, a fáradtság és idegesség önzéseitôl. Mert fáradt vagy beteg vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki körülöttem forogjon, reám legyen tekintettel, engem szolgáljon. Fáradtan is, megöregedve is szolgálnom, szeretnem és segítenem kell felebarátaimat. És megköszönöm szívbôl most neked az én keresztjeimet is cipelô Simonokat, barátaimat, jótevôimet és vigasztalóimat. Én is mindenkiben a te szenvedô Arcodat akarom felismerni. Nem rakhatok keresztet reájuk. ,,Neked segítek, Uram!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! IX. állomás Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! ,,Nagy tömeg követte ôt a keresztúton, közöttük az asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. Jézus e szavakkal fordult hozzájuk: Jeruzsálem leányai, ne rajtam sírjatok, hanem inkább magatok és gyermekeitek miatt!'' (Lk 23,27) Könyörögjünk! Jézusom, a te rövid földi életedet is bearanyozták a hűséges és tisztességes nôi lelkek, akik gondoztak, anyagilag támogattak s vagyonukat is rád költötték. És a keresztúton is melléd állnak, megsiratnak, mert egyebet nem tehetnek. Milyen jól eshetett ez neked. De megrázóan inted ôket: a kereszténységben nem elég csak könnyeket hullatni, hanem át kell alakulni és meg kell javulni. Magatokat sirassátok, s talán elzüllött férjedet, vallástalan gyermekeidet. Add meg, Uram, nekem is a könnyek adományát, az ôszinte bűnbánatét. És áldd meg mindazon nôi lelkeket, akik jó szívvel szolgálnak, szeretnek és segítenek engem. ,,Magunkért sírok, Uram!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! X. állomás Jézust megfosztják ruháitól és felfeszítik Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! ,,Ruháit a katonák osztották el. De mivel köntöse varratlan volt, megbeszélték, hogy nem hasítják el, hanem kisorsolják. Így teljesedett be az írás: Elosztották ruháimat maguk között, köntösömre sorost vetettek.'' (Jn 19,23-24) Könyörögjünk! Mily fájdalmaid lehettek, amikor lázas, sebes testedrôl letépik ruháid. Mily szégyenkezés foghatott el, amikor ott álltál mezítelenül, szégyenkezve a röhögô és kíváncsi szemek elôtt. Hiába keresed a barátokat, mindenki elmaradt tôled. Hóhérok és vadállatok vesznek körül és erkölcstelen szavakkal illetnek. Majd rálöknek a keresztre. Átszegezik kezed és lábad. Kimondhatatlan kínjaidban is néma vagy, hogy példa maradj. Jézusom, lemeztelenítésed az én művem is, mert valahányszor levetem magamról a szégyent, s elveszítem a megszentelô kegyelem ruháját, téged gyalázlak meg. Bocsásd meg, hogy civilizált barbárok vagyunk, akiknek a szellem és lélek felöltöztetése, ápolása sokszor nem is fontos, csak a rothadásra szánt testnek tisztességtelen és szemérmetlen cicomázása. Uram, szégyelljük magunkat a szellem kultúrájának csôdje miatt. Engesztelôdj meg, ne utálj meg minket, oly gyakori szemérmetlenségeinkért. Átszúrt végtagjaid engem is magadhoz vonzanak, hogy szívedre ölelj. Taníts meg némán tűrni és szenvedni. Ne kürtöljem ki bajaim a világnak. S ha legnagyobb erkölcsi megszégyenítés ér: becsületemet, jó híremet tépik le rólam, vagy megrágalmaznak, ó, akkor add, hogy megértsem: akkor hasonlítok tehozzád leginkább. ,,Én mindenkinek megbocsátok!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! XI. állomás Jézus megbocsát a jobb latornak Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! A kereszten a latrok is káromolnak. ,,De késôbb az egyik elhallgatott. Majd feddô szavakkal így szólt a másikhoz: Nem félsz az Istentôl? Mi ugyan tetteink jogos, méltó büntetését szenvedjük, de ez semmi rosszat nem tett. Majd hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba jutsz! Erre ô így felelt: Bizony mondom neked, hogy még ma velem leszel a paradicsomban!'' (Lk 23,39-43) Könyörögjünk! Jézusom, életed utolsó perceiben is a bűnöst keresed, mert értük jöttél a világra. S megtalálod itt is a kereszt oltárán az eltévedt bárányt, hogy még aznap megmutasd neki az örök dicsôséget. A bűnbánó élet szent és nagy jutalmát. Magaddal viszed megváltott lelkét a mennyországba, mint keserves kínszenvedésed legdrágább gyümölcsét. Jézusom, hiszek abban, hogy minden hitványságom ellenére is majd engem is megtalálsz, bármilyen messzire tévedtem is el tôled. Hiszem, hogy felemelsz, bármilyen mélyre süllyedtem a bűnök mocsarában. Hiszem, hogy egykor földi életem végén bevezetsz majd a mennyországba. Légy irgalmas nekem is, az örök tékozló gyermekednek. Add meg a jó halál kegyelmét, az utolsó óra szentségi nagy kegyelmeivel. Add, hogy öreg, beteg szeretteimhez is idejében papot hívjak. ,,Uram, emlékezzél meg rólunk!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! XII. állomás Jézus találkozik fájdalmas anyjával a kereszt alatt Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! ,,Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária, aki Kleofás felesége volt és a magdalai Mária. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a szeretett tanítvány, így szólt anyjához: Asszony, nézd, ô a te fiad! Majd a tanítványhoz fordult: Íme a te anyád!'' (Jn 19,25- 27) Könyörögjünk! Jézusom, szenvedésed értékes hagyatéka mindannyiunk számára Édesanyád. Az az asszony, aki nincs veled a dicsôségben, de megtaláljuk ôt a szent kereszt alatt. Együtt van Fiával a szenvedésben. Áll, mint hôs asszony. Nem rendez szívrepesztô jelenteket, vagy összeeséseket. Nem hibáztat és nem átkoz senkit. Áll kegyelemben öltözötten, alázatosan, nagy fegyelemben. Édesanyám, Mária! Vértanúk Fájdalmas Asszonya! Tisztellek és szeretlek, mint a nagypéntek fájdalmas óráinak legdrágább isteni adománya. Engesztelni akarlak Szentfiaddal, a reád és reá szórt undok káromkodásokért. Boldogasszony Anyánk, régi nagy pátrónánk! Engeszteld meg Istent egyéni és népünk bűneiért! Ôrizd meg testi-lelki életünket. Vezess minket biztonságba. Ne feledd el keresztútját járó, könnyeit hullató, védtelen fiaidat. Esd ki számunkra a végsô állhatatosságot, hogy az ôsi szent hittôl soha el ne szakadjunk. Jézusom, anyádat nekünk adtad, ne feledj el minket! ,,Testvéred vagyok, Uram!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! XIII. állomás Jézus meghal a keresztfán Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! ,,Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. Ezért, hogy az írás valóra váljék, így szólt: Szomjazom! Volt ott egy ecettel teli edény. Izsópra tűztek egy szivacsot ecettel és szájához emelték. Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: Beteljesedett! Azután lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.'' (Jn 19,28-30) Könyörögjünk! Ott függ Jézus a kereszten három órán át. Ellenségei gúnyolják és káromolják. Iszonyú kínokat szenved minden tagjában. Tetôtôl talpig sebek borítják. És akkor is, az utolsó pillanatig szeretett engem: karját kitárja, hogy átkaroljon, fejét lehajtja, hogy megcsókoljon, szíve tárva áll, hogy befogadjon. És mit adtam én neked, Jézusom? Harminchárom évvel ezelôtt közénk jöttél s barlangba szorultál. Körülnéztél: s Egyiptomba futottál. Egyszer indultam eléd pálmaágakkal s te sírtál. Egyszer bíztad magadat rám s én Barabást választottam. Egyszer akartam koszorút kötni neked, s tövisbôl kötöttem. Egyszer figyeltem fel, hogy anyád is van, s Fájdalmas Anya lett belôle. Egyszer kértél inni s ecetet nyújtottam. Ó, ki hitte volna, hogy ez legyen a sorsod. Pedig te a megtestesült jóság voltál és engedelmes a Mennyei Atyának a kereszthalálig. Jézusom, a szentkereszt alatt alázatosan kérlek: ajándékozzál meg az engedelmesség lelkületével. S ha nehéz is meghajolnom néha szüleim, hitvestársam, püspököm, lelkipásztorom akarata elôtt, a te szent kereszted adjon erôt. Mert azon te is hôsiesen engedelmeskedtél az Atyának. És akkor voltál te a legkedvesebb Ôelôtte. S ha földi életem magányában, lelki szárazságaiban érzem, hogy már imádkozni sem tudok, add, hogy ne felejtsem el: Isten akkor is velem van. S aki szenved azért, hogy nem tud imádkozni, az már imádkozik. Lisieux-i Szt. Terézzel mondom én is: Én nem bántam meg, hogy odaadtam magam a Szeretetnek! ,,Veled áldozom magam, Uram!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! XIV. állomás Jézust leveszik a keresztrôl és eltemetik Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! ,,Mikor már estére járt az idô, Arimateai József bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta és sziklába vájt új sírba helyezte. A sír elé nagy követ gördített.'' (Mt 27,57-61) Könyörögjünk! Élettelen holttestedet kapta vissza a Szűzanya. Ez volt a legnagyobb fájdalma Máriának. Mert nincs megrázóbb kép a Pietŕnál. Add, Jézusom, hogy mikor kegyelettel nézek Fájdalmas Anyádra, rádöbbenjek arra is, hogy én is örök gyermeke vagyok földi édesanyámnak. S mikor lélekben vagy valóságban megcsókoljuk áldott kezét, csak abból a nagy szeretetbôl próbálunk valamicskét visszaadni, amellyel minket annyira szeretett. Szüleink voltak az a drága kincsünk, akik Isten után itt a földön hűségesen és ôszintén szerettek. Add, hogy életükben megbecsüljem, holtuk után imádkozzam értük. Tudom, Uram, hogy egykor majd én is meghalok. S ami most fáj, elmúlik és véget ér. Amikor a te fáradt vándor gyermeked is hazatér. Ó, szóljál hozzám te is akkor: Jöjj, szenvedtél, szerettél. Az én passióm folytatódott benned. ,,Anyám, segíts remélni!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! XV. állomás Jézus dicsôségesen feltámad halottaiból Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! ,,Szombat elmúltával Mária Magdolna és a másik Mária, valamint Szalome, illatszerekkel indulnak Jézus sírjához. Amikor odaértek, látták, hogy a sírkövet már elhengerítették. Erre bementek a sírba és látták, hogy ott egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek, de az így bátorította ôket: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Nincs itt, feltámadott!'' (Mk 16,1-7) Könyörögjünk! Jézusom, azt hitték ellenségeid, hogy temetéseddel a te ügyed örökre befejezôdött. Pedig csak húsvét vasárnap hajnaláig pihent átszúrt szíved. Feltámadásod volt a te legnagyobb csodád, záloga annak, hogy mi is feltámadunk. Feltámadásod remény földi zarándok egyházadnak, hogy végül is megdicsôíted a te Jegyesedet. Mert nagypéntekre húsvét hajnala következik. A keresztút gyötrelmei csak feltámadásod fényében nyernek igazolást és kiteljesedést. Én is feltámadok az örök életre. Táplálj engem az Oltáriszentséggel gyakran a szentáldozásban, hogy minden méltatlanságom ellenére is, az angyalok kenyerével megerôsödve én is eljussak holtom után az Isten hegyére, a Hórebre. ,,Én Uram, én Istenem!'' Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Befejezés Hála neked, Jézusom, hogy ezt a szent keresztutat ma imádkozhattam. Hála a bánat és az együttérzés, az engesztelés kegyelméért, amit ezen órában adtál. Add, hogy ezentúl még jobban ragaszkodjunk hozzád, aki szeretetbôl értünk minden szenvedést vállaltál. Add, hogy kövessük példádat a keresztjeink naponkénti hordozásában! Édesanyám, Mária! Szent Ôrzôangyalom! Védôszentjeim! Álljatok mellettünk földi küzdelmeinkben és kísértéseinkben, hogy mi is méltók legyünk Krisztus ígéreteire. Ámen. ======================================================================== Keresztút (írta: Jelenits István) 1. Jézust halálra ítélik Nemcsak a halált vállalta értünk, hanem az elítéltetést is. A fôpap istenkáromlónak mondja. A nép, amelybôl származott, megtagadja, és a gyilkos Barabbást választja helyette. A római helytartó mossa a kezét, de politikai meggondolásból mégis kimondja rá a halálos ítéletet. Ô ártatlanságának tudatában szótlanul áll bírái elôtt. Nem sértôdött, nem burkolózik gôgbe. A tömeg kiáltozásából, Kaifás és Pilátus szavából az Atya akaratát igyekszik kiolvasni. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ô áll elôttem mindenkiben, akit ártatlanul elítélnek az emberek. És én próbálok-e függetlenedni az emberek véleményétôl, ha mások megítélésérôl esik szó? Viszont igyekszem-e sértôdés nélkül, szelíden fogadni, ha engem bírálnak? Keresem-e az ügyetlen, vagy bár igaztalan emberi szóban az Atya útmutatását? 2. Jézus vállára veszi a keresztet A meggörnyedô emberi test nem olyan, mint a mérleg. Nem kilóra méri a rárakott terheket. Könnyen emeli azt, amit jókedvvel cipel, sokszorosan nehéz neki az értelmetlen teher. Mi volna keservesebb a kereszthordozásnál? Krisztus akarta látni a láthatatlant: hogy értelmük van ezeknek a botorkáló, utolsó lépéseknek is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ma is így hangzik a szava: Aki követni akar, vegye föl minden nap a keresztjét, és úgy kövessen. Meglátom-e ôt a keresztje alatt roskadozóban? És elfogadom-e -- naponta -- a magam keresztjét? 3. Jézus elesik a kereszt alatt Nem az erôsek, a hôsök, hanem a gyöngék halálával akart meghalni. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. A gyöngeségben is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ôt akarom látni mindenkiben, aki megszégyenül mellettem testi gyöngesége vagy szellemi képességeinek fogyatékossága miatt. Igyekszem segíteni rajta, gyöngéden, mégis erôsen. A magam gyöngeségét pedig próbálom úgy fogadni, ahogyan ô az elsô elesést. Türelmesen, fölháborodás nélkül, szinte derűsen. 4. Jézus találkozik édesanyjával Máriának Jézus szenvedése fáj, Jézusnak most mindennél jobban az, hogy Máriának szomorúságot kell okoznia. A társadalom kitaszította magából, de vele osztoznia kell a legnehezebben is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. A szeretet és a szenvedés titka ma is egymásba fonódik. Tudom-e tisztelni ezeket az egyéni élet szűk határait fölpattantó erôket? Aggódó édesanyámat, barátaim szüleinek fiúkat-féltô szeretetét? 5. Cirénei Simont kényszerítik, hogy segítsen Jézusnak Tanítványai elfutottak mellôle. Péter háromszor meg is tagadta. Egy vadidegen ember segítségére szorul. Az is csak kénytelenségbôl veti vállát a keresztje alá. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Akkor van hozzám legközelebb, amikor legjobban szorongat elhagyatottságom fájdalma és szégyene. Ilyenkor az, aki mégis segítségemre siet, bizonyosan az ô követe. 6. Veronika kendôjét nyújtja Jézusnak Milyen ügyetlen, alkalmatlan segítség! De Jézus elfogadja és bôkezűen megjutalmazza ezt az asszonyi leleményt, bátorságot. Megtörülközik s a kendôn véres arcának mását ajándékozza Veronikának. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Kifosztottan is elég gazdag ahhoz, hogy megjutalmazzon minden szeretetbôl fakadó cselekedetet, szikrányi bátorságot, villanásnyi leleményt. Nem engedem, hogy legyôzzön a rossz, az ,,úgyis hiába'' egykedvűsége. Nekem kell jóval legyôznöm a rosszat. 7. Jézus másodszor is elesik a kereszt alatt Meg kell szoknia, hogy botladozva jár, hogy meg-megcsuklik a térde. Szeme-szája porral teli, s amikor tájékozódni próbál, kavargó lábakat lát mindenfelé. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ráismerek-e az öregekben, akiket porba ránt a betegség s a kor? Vagy úgy gondolom, hogy aki elesett, az megérdemli a sorsát? Figyelmes vagyok-e az elesett iránt, vagy csak bosszankodom, hogy láb alatt van? A szenvedô Jézus szemlélete részvétre és tevékeny, segítô szeretetre nevel. 8. Találkozik a síró asszonyokkal Mária részvétét elfogadta, Veronika figyelmességét gazdagon megjutalmazta. Az asszonyok sopánkodását azonban visszautasítja. ,,Jeruzsálem leányai, magatokat sirassátok!'' (Lk 23,28) Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. A teste megtört a kereszt alatt, s a szíve nem keményedett meg. De el se lágyult. A részvétet elfogadta, de szánalomra nem szorul. Tôlem se levegôverdesô nagy szavakat vár, inkább azt, hogy komolyan magamba nézzek. 9. A harmadik esés Az utolsó lépések a legnehezebbek. Micsoda ,,finis'' ez, milyen nehéz újra fölállni, összeszedni a test és a lélek legvégsô, maradék erejét! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Tôlünk sem azt kérdezi, hányszor botlottunk el. A hűségünket kéri számon, hogy tudtunk-e fölállni. Hagyja, hogy átéljük a legvégsô szorongást, erônk fogytán, amikor mégis nekivágunk. 10. Jézust megfosztják ruháitól Nem a ruha teszi az embert. De Jézust mégis emberségének utolsó védô páncéljából akarják kiforgatni, amikor levetkôztetik. Nem viselt soha gazdag, pompás ruhát. De varratlan köntösét Mária szôtte. Épp ezért tépik le róla. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Amint csupasz testtel megáll az emberek elôtt, senkinek sincs kedve ahhoz, hogy kinevesse. Megérzem-e én is, hogy minden okkal vagy ok nélkül megszégyenített emberben az ô méltóságos meztelensége tárul elém? 11. Jézust rászögezik a keresztre Mi következhet ezután? Nehéz volt lépni, elbukni meg fölállni, de a mozdulatlanság még rémítôbb. Elernyednek az izmok, elernyed lassan az akarat is. Végtelennek látszó órák kezdôdnek most -- s az a másik út, amelyet egy helyben, mozdulatlanul és csak egyetlen egyszer jár végig minden ember, de egyszer végig kell járnia mindenkinek. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Úgy szabad, hogy keresztre szögezteti magát. Elnémul, hogy a fájdalom mindenki számára érthetô nyelvén tegye szóvá Isten üzenetét. ,,Ha fölemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.'' (Jn 12,32) 12. Jézus meghal a kereszten Kiáltva halt meg: gyözelemkiáltással. Azóta a halál -- a mi halálunk is -- kapu, amely az Atyára nyílik. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Értünk halt meg, pedig az igaz emberért is alig hal meg valaki, mi meg bűnösök vagyunk. Térdeljünk le néhány másodpercre ezzel a gondolattal! 13. Jézus testét leveszik a keresztrôl Mária nem jajveszékel. Ô az Úr csöndes szolgálóleánya. Szótlan fájdalommal öleli magához a testet, tapogatja végig a hűlô sebhelyeket. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Aki legközelebb van hozzá, azt tünteti ki azzal, hogy szenvedésének és halálának titkába avatja. 14. Jézust eltemetik Hasonlóvá lett hozzánk a szenvedésben és a halálban, de sírja a húsvéti öröm tanúja lesz. A sürgölôdô barátok, akik óvatos árnyként valahonnan most mégis elôkerülnek, nem sejtik, hogy harmadnap mire virradnak majd. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Mióta ô Istenre nyíló kapuvá tette a halált, azóta minden emberi szenvedés a megváltás eszköze lehet. Azóta minden könnyes arcon földereng a húsvéti öröm ígérete is. Köszönjük, Urunk, hogy végigvezettél szenvedéseid állomásain. Add, hogy minden bajunkban a Te keresztutadon tudhassuk magunkat, és a mi életünk útja is a föltámadás dicsôségébe vezessen. Aki élsz és uralkodol mindörökké. Amen ======================================================================== A jobb lator keresztútja (írta Lénárd Ödön) A Börtönpasztorációs Társaság egyik budapesti csoportjának kérésére 1996 ôszén, a szokásos havi összejövetelen az egyik budapesti templomban elmondott keresztút. Nyomtatásban megjelent a Jobb Lator, a Magyar Börtönpasztorációs Társaság lapjának 1997 július--augusztusi számában. Bevezetés Egy rövid verssel kezdeném: ,,Ki nyitja meg aszú szemeimben a könnyek forrását, hogy átsírjalak ti tenger napok, ti fáradt éjszakák. Mert könnyek közt is mosolyogva sírnék Elôtted, ha érted esnék mindig, mivel csak hosszan gyötörnek. Ha csak a sátán vágná körmeit belém s nem lett volna mind testvér, kin felbuckóztam én.'' 1. Jézust halálra ítélik Ez is utal arra, hogy ítélni ne ítélj! Az evangéliumnak egyik legkevésbé megtartott parancsa, hogy ne ítéljetek! Az Úristen tudja, hogy mi lakik a szívünkben. Voltam együtt fiatal, elítélt gyerekkel, aki nyilas volt, mert elhitte, hogy azok egy jobb világot hoznak. Semmi köze nem volt semmi rosszhoz. Voltam együtt fiatal kommunistával, aki szintén azt hitte, hogy ezek is egy jobb világot hoznak, de ôbenne semmi rossz nem volt. És van Szent Ágostonnak egy halhatatlan mondása: ,,Az Úristennek nagyon sok ellensége van a barátai között, és nagyon sok barátja van az ellenségei között!'' S nem az a fontos, hogy a másik ember -- akár a másik keresztény -- akár én magam az Úristen barátjának, vagy ellenségének tartom magam, hanem hogy végül Ô kinek, minek fog tartani engem? 2. Jézus vállára veszi a keresztet Az átlagember és az átlagkeresztény is olvassa az evangéliumot, hallgatja, elmélkedik rajta úgy, mint egy történeten. Hogy kétezer évvel ezelôtt volt valaki, aki Jézus volt, Megváltó volt, akit az Úristen küldött, s akit az emberek keresztre feszítettek. Olvassuk, mint egy tényt. És tény is, de csak ,,is''. A tény mögött legtöbbször nem látjuk meg a lelket. Azt gondoljuk, hogy Krisztust keresztre feszítették, mert az akkori római igazságszolgáltatás a keresztet használta fel az ítélet végrehajtására. És ez igaz is. De, hogy Krisztust keresztre feszítették, annak nem ez a végsô, teljes oka. A végsô, teljes ok az, hogy nekünk is -- újra és újra -- keresztre kell feszülnünk. Mindennapjaink, óráink keresztjére, hol kevesebbszer, hol többször különbözô keresztjére, a világ nagy keresztjére, a mindennapok történeteinek a keresztjére, szomszédaink, embertársaink keresztjére, betegségeink és szenvedéseink, saját magunk összevissza személyiségének a keresztjére. Krisztus azért feszült rá a keresztre, azért vállalta el a keresztet, hogy példát adjon, hogy segítsen, hogy mindezt el lehet viselni és lehet rajta üdvözülni. Krisztus nem egyszerűen egy elvi keresztrefeszítést vállalt valamikor; nem egy gyakorlati keresztre feszítésen ment keresztül egyszer; Krisztus minden nap, minden percben, az egész földön keresztre feszül bennünk, mindnyájunkban, akik megértjük és szeretjük Ôt. És ha nem feszülünk Vele együtt minden nap és minden órában, a magunk helyén és a magunk módján, akkor nem vagyunk az Övéi! Ahogy Péternek mondja, mikor Péter nem akarja, hogy megmossa a lábát: ha nem feszülsz velem minden pillanatban keresztre, nem tartozol hozzám. 3. Jézus elôször esik el a kereszt alatt Krisztus elbukik és mi elbukunk Ôbenne. És Ô elbukik mibennünk. Nem egyszerűen a Golgotán bukik el akár elôször, akár másodszor, harmadszor... pillanatonként bukik el bennünk. És ezt meg kell értenünk, hogyha hozzá tartozunk: nem tudunk Nélküle semmit sem csinálni. Lehet, hogy vétkezünk -- Ô nem vétkezik bennünk -- de magunkkal rántjuk abba az összevisszaságba, amit a bűn jelent bennünk. Abba az összevisszaságba, ami a lopás, a rablás, a házas hűtlenség, végsô fokon a börtönbe magunkkal rántjuk és szenvedtetjük a mi bukásunkat Ôvele. És akárhányszor kibeszéljük a bukásunkat! Börtönben voltam tanúja egy beszélgetésnek. Két rab veszekszik egymással valami miatt. Durván, erôszakosan. Én csak hallgattam. Egy harmadik szól a durvábbikhoz, hogy te, így azért mégse... És az úgy vág vissza: én ôszinte ember vagyok, nekem ami a szívemen, az a számon... Még erényt csinál a bukásából, a bűnébôl. Nem az a baj, hogy az van a száján, ami a szívében. Az a baj, ami a szívében van! Legyen a szívében minden rendben, és akkor rendben lesz a szájában is. Mert akárhányszor az elesésünk nem csak azt jelenti, hogy elkövettünk valamit; azt is jelenti, hogy megmagyarázzuk, amit elkövettünk. Hogy ártatlannak valljuk magunkat. Az a Krisztus, aki nem volt bűnös, nem hangoztatta az ártatlanságát! 4. Jézus anyjával találkozik Jézus találkozik az Édesanyjával. És hány ember van a földön, aki sose találkozott az édesanyjával. Hány ember van, aki elpusztult, mielôtt szó lehetett volna arról, hogy az édesanyjával találkozzék. Hány ember van, aki megszületett ugyan, de az édesanyja, a szülei elvetették maguktól. Hány ember van, akit nem vetettek el, de a társadalom kirekesztette. És hány ember van, aki tönkrement a maga gyöngeségében. Az Úristen az embert a szüleivel gondolta el. És Krisztus még a halálba menve is találkozik az édesanyjával. És mindazok, akik itt a földön nem találkoztak, nem megfelelôen találkoztak, hűtlenül találkoztak az édesanyjukkal, azoknak csak egy mentsváruk és egy lehetôségük van az életben, hogy a Golgotán, a maguk golgotáján találkozzanak mindnyájunk édesanyjával, a Szűzanyával és Rajta keresztül mindnyájunk Megváltójával, az Ô Fiával, Krisztussal, Aki Mária révén mindnyájunk testvére is. 5. Cirenei Simon segít Jézusnak Van egy olyan keresztény legenda, hogy Cirenei Simon az elsô pillanatban egyáltalán nem lelkesedett a feladatért. Azért, hogy egy vadidegen és a látszat szerint halálraítélt bűnös helyett vigye a keresztet, hiszen semmi köze az egészhez. Aki munka után haza akar menni, enni, jóllakni és lepihenni. És csak Krisztus láttán, az arca láttán dolgozódik fel lassan öntudatlanul benne az egész helyzet, és lassan ô maga is beleáll az egészbe. Az ôskeresztények a két fiát a legelsô keresztények között tartották már számon. És az ember megkérdezhetné magától: voltál már egyáltalán az életben Cirenei Simon? Nem húzódsz-e félre kicsi és nagy dolgokban? Nem keresed-e -- csak egy vendégségben -- a legpuhább, legkényelmesebb széket azonnal? Egy tálban a legnagyobb húst? Egy italban a legízesebbet? Az egyszerű, hétköznapi dolgokban azt, ami nem terhes, ami a legkönnyebb, ami a legegyszerűbb, legmagátólértetôdôbb? Hány nemzedéken keresztül tanulhattuk meg mi már azt, hogy minek kell lennünk Krisztus mellett: Cirenei Simonnak! És legalább, amikor szembenézünk ezzel az állomással, szálljon belénk az az elhatározás, hogy nem hogy terhet, nem hogy kifejezetten Krisztus terhét, de minden embertestvérünknek a terhét, gonoszoknak, általunk nem ismert rablóknak, bárkinek a terhét mi is ne hordozzuk, legalább lélekben, imádságban, szeretetben, odaadásban. Ha Krisztussal együtt nem is válthatjuk meg a világot, de Cirenei Simonnal együtt hordozhatjuk Krisztus keresztjét, és jaj nekünk, ha nem hordozzuk és azon keresztül nem vállaljuk Krisztus testvérségét. 6. Veronika megtörli Jézus arcát Lehet, hogy valaki azt mondja magában: könnyű volt Cirenei Simonnak, földművelô, nagy, erôs ember volt. De én öreg vagyok, én beteg vagyok, gyönge vagyok; én szorulnék segítségre, engem kellene hordoznotok, nemhogy én hordozzak bárkit, bármit, a világ terhét, mint ahogy Krisztus hordozta. És a Cirenei Simon után akkor jön Veronika, a gyönge asszony, aki pontosan ugyanúgy nem tudja a Földet a vállán vinni, mint a legendák Atlasza. De azt kell felismerni bennük, hogy a szeretô segítség nem jelenti azt, hogy én föltétlenül mázsákat cipeljek a vállamon. Szeret az is, aki letörli azt a verejtékezô arcot, amelyet a következô percben úgyis újra elönt a verejték. És ez mégis könnyebbség Neki. De zsebkendômnek se kell lenni, hogy letöröljem! Oda se férhessek a tömegben! De ha megértô, szeretô szemmel végigsimítom az arcát, a szem sugara többet ér, mint a kendô. És ha vak vagyok, és szemem sincs, csak az odagondolás, a másik nyomorúságának a szívemben hordozása is ér annyit, mint Veronika kendôje. Ér annyit, mint Cirenei Simonnak a kereszthordozása. És ebben a világban különösen, amelyiket az jellemez, ,,kaparj kurta, neked is lesz''. Az a jellemzô, hogy nem törôdünk egymással, az a jellemzô, hogy csak magamnak, csak magamnak, csak magamnak! Csak az én zsebembe, kezembe, házamba, udvaromba, bárhova. Észre sem veszem a másikat. Pedig ha csak a szemem sugarával tudnám végigsimítani a másik törôdött arcát...! 7. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt És ha csak kétszer esik el? Hatmilliárd ember él a földön, ha mindenki csak kétszer esik el, az még mindig csak 12 milliárd. És a bűneink ennél sokkal nagyobb áradata tölti el a földet. És nem is az dönti el, hogy elesünk vagy nem esünk, az dönti el, hogy ha elesünk, föl tudunk- e kelni. Hány van, aki fekve marad, aki megszokja a sarat és jól érzi magát a sárban, ami puha, dagad, ragad. Nem számolunk vele, hogy mindnyájan az Úristen irgalmából élünk. Éppen azért, mert annyiszor esünk el. Van, aki tudja ezt, van aki nem, de mindenképpen az Isten irgalmából élünk. És azért sem szabad elítélni, sem tovább beletaposni a sárba a másikat, sem elmenni mellette, mondani, hogy úgy sem számít, ez már elveszett ember. Lehet, hogy emberi szemmel elveszett, akkor is megélhet az Isten irgalmából. Lehet, hogy én emberi szemmel nem vagyok elveszett, de akkor is pontosan ugyanúgy az Úristen irgalmából élek, mint az a másik ember, akirôl ítélkeztem. Mindnyájan az Úr irgalmából élünk minden elesésünk után és minden elesésünk dacára, akár tudjuk, akár nem, akár hisszük, akár nem, akár valljuk, akár nem, akár verjük a mellünket, hogy mi vigyázunk magunkra, akár verjük a mellünket azzal, hogy bocsáss meg nekünk, mert minden elesésünkbôl csak a Te irgalmad kelt föl bennünket. 8. Jézus Jeruzsálem asszonyaival találkozik A Gyűjtôben történt 1948 karácsony estéjén. Az emberek sokszor gyorsan legyintenek azon, hogy jó, siránkozó asszonyok, nem megy tôlük a világ se elôre, se hátra. Akkor az egyik ártatlan elítélt cellája úgy volt elhelyezve, hogy annak az ablaka a börtönfalon túl kinézett a börtön területén kívülre, ahol akkor egy olyan rekettyés, bokros, cserjés terület terült el. És ennek a férfinak az asszonya karácsonynak korán sötétedô délutánján kiment arra a cserjés helyre, elôvett egy karácsonyfa-gyertyát, föltűzte az egyik bokorgally tetejére, meggyújtotta és odaállt mellé. A férje tudta, hogy ott lesz, és az ablakból nézte a gyertyát és mellette az asszonyát. A gyertya leégett. Akkor az asszony meggyújtotta a második gyertyát. A második is leégett. Meggyújtotta róla a harmadikat. Késô estig tartott ennek az asszonynak a virrasztása a férje mellett. Egészen addig, amíg valami gyanút nem fogott valaki az ôrségben, a férje észrevette az ablakból, hogy mozognak a ház körül, és intett az asszonynak, és akkor az eltűnt onnan csendben. Mindig vannak jeruzsálemi asszonyok. Krisztus nem hiába viszi a keresztet. Mindig találkozik asszonyokkal, lelkekkel, akik részvéttel kísérik. Vigyázzunk rá, hogy köztük legyünk! 9. Jézus harmadszor esik el Az emberek között van egy olyan szólás, hogy a hitetlen és a hívô között az a különbség, hogy a hitetlen bűnözik, a hívô, éppen azért, mert hívô, nem. Mindnyájan tudjuk önmagunkról, hogy ez nem áll. A hívônek is vannak bűnei, a komoly, bensôséges hívônek is vannak bűnei, és nem is egy és nem is kettô az élete folyamán, és mégis nagy különbség van a ténylegesen hitetlen és a valóban hívô között. Csak másutt van ez a különbség. Pontosan abban, hogy a hitetlen elköveti a bűnét és utána letagadja, vagy másra hárítja át, vagy megideologizálja. A hívô ember beismeri, rendezi az Úristen elôtt és újra kezdi az életét. Krisztus háromszor esett el, jelképezve a mi összes eleséseinket. Ha mi csak háromszor esnénk el, ha csak harmincháromszor, ha csak háromszáz-harmincháromszor! Talán bántónak hangzik, de mégis igaz: nem az eleséseink számítanak. Az Úristen tudja, hogy elesünk, azért küldi a Megváltót. Azt is mondhatnánk, úgy is mondhatnánk, hogy nem az eleséseinket tartja számon, hanem a fölkeléseinket. Nem azt, hogy hányadszor hibázunk, esünk el, hanem a legutolsó elesés után, a tízmilliomodik elesés után is fölkelünk-e tízmillió-egyedszer? Fölkelünk-e mindig, ahogy Krisztus is fölkelt? A három jelképes szám a magyarban. De csak jelképes! Azt jelenti, hogy mindig föl kell kelni, nem lehet elkeseredni, nem lehet belenyugodni, nem lehet beleragadni semmibe, mindig föl kell kelni: börtönbôl, kétségbeesésbôl, lopásból, hazugságból, káromkodásból, verekedésbôl, bármibôl. Mindig föl kell kelni, mindig föl kell kelni! 10. Jézust megfosztják ruháitól A kinyilatkoztatásban is elhangzik, hogy semmit sem hoztunk erre a világra és semmit sem viszünk magunkkal. De ez az Isten terve. Ez más, mint ami itt történik, és ami végig a világtörténelemben történik. A világtörténelem a fosztogatás történelme. Van-e itt valaki ebben a teremben, egyetlenegy lélek is, akit az életútján soha semmitôl meg nem fosztottak? És ha az elmúlt évtizedekben valakit nem fosztottak meg anyagiaktól, nem fosztottak meg lelkiektôl, szellemiektôl, de szerencsésebb korokban is, van-e a földnek olyan pontja, ahol nem abból áll az élet, hogy fosztogatnak? A történelem a fosztogatás története. Talán csak az a különbség, hogy akkor, amikor mi a ruháitól megfosztott Krisztus elé kerülünk, akkor a fosztogatók, vagy a kifosztottak csoportjába fogunk-e kerülni? 11. Jézust a keresztre szegezik A keresztrefeszítés ténye is mutatja, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy eljött a jószívű második Isteni Személy az Emberkrisztus képében és megváltotta a világot. Nem egyszerűen egy krisztusi eseményrôl van szó. Tetszik, nem tetszik, ott van az egész világ a keresztfán. Ott van a jobb lator, ott van a bal lator. Mind a kettô lator, mint mindnyájan, de az egyik legalább tudja és valahogy iparkodik kievickélni ebbôl. A másik vagy nem tudja, vagy tudja, de nem akarja, és nem iparkodik mindenképpen kievickélni belôle. Tôled függ, hogy lázadsz-e, vagy elfogadod. Úgy, ahogy Krisztus mondja a getszemáni kertben, hogy Atyám, ha lehetséges, múljék el ez a pohár, de ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Tudjuk-e a jobb lator oldalára állva mi is azt mondani, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied? Igaz, naponta újra és újra keresztre feszülünk a bűneink révén, keresztre feszülünk az egész világon. De ez a világ két részre oszlik Krisztus körül: a jobb lator oldalára és a bal lator oldalára. A rászorulók oldalára. Melyik oldalra fogunk állni? 12. Jézus meghal a kereszten Régen, Krisztus korában kimondták a halálos ítéletet, ma sok helyen nincs halálos ítélet. Ahol van, országonként pár tucat, ha van. És emberek, földet átfogó egyesületek harcolnak azért, hogy még a fogalmát is töröljék el a halálos ítéletnek. Amellett ma a halálos ítéleteket nem mondják ki. Csinálják. Törvény és kimondás nélkül. Csak ebben a kis országban az elmúlt évtizedben 5 millió halálos ítéletet hajtottak végre, mielôtt az illetô egyáltalán megszületett volna. Hát mennyit a világon? Hollandiában már végrehajtanak halálos ítéleteket - - kimondás nélkül -- öregeken, akik terhesek a fiatalok számára, mert zavarják szórakozásukat. És mennyit hajtanak végre a világon? Mennyit úgy, hogy az illetô tud róla? És mennyit úgy, hogy az illetô sem tud róla? Mennyi halálos ítéletet hajtanak végre hadseregek által egymás ellen? Akiknek a fegyvereket, -- esetleg mindkét félnek -- ugyanaz a gyár szállítja. Az egyiknek ilyen pénzért, a másiknak olyan pénzért. Nem kötéllel hajtják végre, nem fôbelövéssel hajtják végre, de végrehajtják. És nem mozdul meg az embereknek a lelkiismerete. A második világháború után írta Mécs László azt a versét, amit azóta sem publikáltak, amelynek az elsô sora így hangzik, hogy meggyilkoltak 50 milliónyi embert és senki nem megy érte gyónni. Nahát azóta tudjuk, hogy többet gyilkoltak meg, mint 50 millió embert. De azóta sem megy érte, ment érte senki gyónni és a ki nem mondott, de végrehajtott halálos ítéleteket ma sem gyónja meg senki. 13. Jézust leveszik a keresztrôl, s anyja ölébe teszik Az, hogy mindnyájan, naponta, óránként, újra és újra keresztre feszítjük Krisztust, csak úgy lehetséges, ha közben ismételten le is vesszük a keresztrôl. De hogyan veszed le a keresztrôl? Csöndben, a Golgota-járás tanulságait levonva, az életet újrakezdve. Ha a betegség keresztjétôl, ha egy hűtlenné vált gyerek keresztjérôl, ha a börtön keresztjérôl, bármilyen keresztrôl vesszük le, tanulunk-e belôle? Amikor fölfeszítenek a keresztre, tudhatjuk, hogy le fognak venni. Minden keresztrefeszítettet le lehet venni. De hogyan? Értéktelen holttestként, vagy olyan drágaságként, olyan mégtöbbé váltként, mint ahogy Krisztus testét levették. Többek lettünk-e azáltal, hogyha már egyszer keresztre feszítettek, hogy levesznek bennünket, vagy nem? Az Úristen kegyelmének szeretetében, vagy a hozzátartozóink szeretetében, de levesznek. Azért vesznek le, mert remélik, hogy kincset vesznek le. Értéket, többélettet vesznek le. 14. Jézust sírba fektetik Azt mondják, hogy a jeges Szibériában, a gulagok helyén, Sztálin 50 milliónyi kivégzettje pihen a fagyott földben. Ha a fizika nem változik meg, a világ végéig épségben maradnak, mert abban a mindig átfagyott földben nem pusztulnak el a testek. A halott teste sem pusztul el mindig. De amikor sírba kerül, akár Szibériában, akár másutt, biztos, hogy az ugyancsak sírba tett Krisztussal találkozik. A sírban együtt vagyunk Vele! Találkozunk vele, mellettem nyugszik. Hogy érzem magam, hogy érzi Ô magát énmellettem, hogyan találkozom az eltemetett Krisztussal akkor, amikor engem temetnek el? Mert az eltemetés típusos, átfogó jelensége az egész emberi nemnek, az egész történelemnek. Egyszer mindegyikünket el fognak temetni. És az eltemetett ember az eltemetett Krisztussal találkozik. 15. Legyôzheted a halált! A két világháború között ebben a csonka országban még élt egy európai elit, amit ma már hiába keresünk. Egy szellemi, emberi elit. Ennek egyik határainkon túl is ismert tagja a képzôművésznek indult, aztán mégis régésszé és historikussá lett László Gyula. Nemrég jelent meg egy kötete, Ex Libris a címe, egy régész élete, amelyik csak apró karcolatokat hoz önmagától és másoktól az ô életében. Ezeket a karcolatokat azonban egy képsorozat illusztrálja, amely képsorozat az ô európai műveltségére és kereszténységére jellemzô. Vagy húsz képbôl áll, ami végigkíséri az életét. És ezen a húsz képen mindenütt ott van valamilyen formában Veronika kendôje. Amikor kisgyerekként alszik, elrepül fölötte az ôrangyal és mintegy az álmát röpteti el a becsukott szemei elôtt, ami Veronika kendôjén a keresztre feszített Krisztus arca. Amikor fiatal emberként ül a szobájában könyvek között, az ablak függönye: Veronika kendôje. Amikor felnôttként átéli Budapest ostromát, a beszakadt háztetô két oszlopa között, mint egy felakasztott rongy, ott van Veronika kendôje. Mikor az édesapja kiterített holtteste fölött áll, ott is az édesapja angyala fekteti rá a szemfedôt az apára, ami Veronika kendôje. És az utolsó kép -- hiszen László Gyula velem kb. egyidôs, tehát tudatában van annak, hogy a halál felé megy, tudatában van annak, hogy az élet valójában mögötte van, úgyhogy a kép egyik oldalán megy ô, és vele szembe jön a halál. És ô saját arca elé tartja Veronika kendôjét. A szenvedô, a megváltó Krisztus arcát. Mert az embernek a saját arca: a bűneinek, a gyöngeségeinek, emberi törékenységének, lemaradásának, a halálnak az arca. Aki le akarja gyôzni a halált, aki föl akar állni, az a halál közeledtével csak Krisztus arcát tarthatja a saját arca elôtt. Csak Krisztus arcával tudja legyôzni a halált! Egyedül Krisztus arca az, a megkínzott, bennünket megváltott Krisztus-arc az, ami védelem és várfal köztünk és a végsô halál között. Befejezés Egy verssel fejezem még be ezt a keresztutat. A 129. zsoltárra írták. Börtönmélybôl könyörögve kiáltok fel Hozzád, hogy bírnám ki, ha bűnöm itt is nyilvántartanád? Irgalmad, hajnalod irgalmát, ó, be várom, mint kinn az ôr, ki topogva fázik az éjjeli váltáson. Könyörület csak Nálad van, de ott, ugye bôven, kiáltok hát, mélyeimbe egyre süllyedôben. ======================================================================== Mária keresztútja (írta Richard G. Furey, C.Ss.R.) Bevezetés Nem keresztút-e minden ember élete? Nincs-e minden élet tele szenvedéssel, botlással, fájdalommal, elutasítással, ítélettel, halállal, temetéssel... és feltámadással? Évszázados katolikus hagyomány a keresztúti elmélkedés, hogy életformánkká váljon. Mária, Jézus édesanyja járta az elsô keresztutat. Ez a keresztút Mária keresztútja, a stációkat az ô nézôpontjából próbálja visszaadni. Mária szemén keresztül látjuk Jézust, ahogy közeledik a Kálvária felé. Azután saját életünkre próbáljuk vonatkoztatni útját. Nem az itt leírt szavakon és mondatokon van a hangsúly, hanem hogy minél mélyebben elmerüljünk Krisztus szenvedésében, hogy e lelki utazás végén megértsük, mit tett értünk Krisztus, és növekedjék szeretetünk iránta és felebarátaink iránt. ,,Imádunk Krisztus és áldunk, mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.'' Andrew Costello atya, C.Ss.R. I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust Péntek kora reggel láttam fiamat. Akkor láttam elôször azóta, mióta elfogták. Sebzett, vérzô testének látványa mint fájdalom tôre merült szívembe és elindította könnyeimet. És akkor Pilátus, bírói székébôl megkérdezte a tömeget, hogy miért akarják fiamat halálra ítélni. Körülöttem mindenki azt kiabálta: ,,Feszítsd meg.'' Könyörögni akartam nekik, hogy ne tegyék, de tudtam, hogy ennek így kell történnie. Álltam mozdulatlan és sírtam magamban. * Úr Jézus, nehéz elképzelnem is azt a kínt, amit édesanyád érzett elítélésedkor. De mit gondolok ma, amikor haragszom valakire?... ,,Feszítsd meg!'' És amikor megszólok másokat?... ,,Feszítsd meg!'' Nem indítja-e meg ez is a gyötrelem könnyeit édesanyád és a Te szemedben? Bocsáss meg nekem Jézusom. II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet Összeszedve maradék erômet, a tömeggel a tér bejáratához mentem. Egy kapu vágódott ki és a fiam vánszorgott át rajta. Háta mögött ôrök mentek. Két ember nehéz fakeresztet vonszolt oda és fiam vállára rakták, azután lökdösve megindították Ôt az úton. Fájdalmam elviselhetetlenné vált. El akartam venni keresztjét és magam vinni. De tudtam, hogy ennek így kell történnie. Szótlanul mentem tovább. * Úr Jézus, kérlek bocsáss meg meg nekem, amikor még én is növeltem kereszted súlyát azzal, hogy közömbös voltam felebarátom fájdalmával és magányával szemben. Bocsáss meg nekem, amikor másokról pletykáltam, meg amikor szándékosan elkerültem azokat, akik közeledni próbáltak hozzám. Segíts, hogy hasonló legyek Máriához mások keresztjének könnyítésével. III. állomás: Jézus elôször roskad le a kereszt alatt Közelrôl követtem fiamat, ahogy a Kálvária felé vánszorgott. Semmi sem lehetett volna fájdalmasabb számomra, mint látni Ôt így szenvedni. Láttam, ahogy a kereszt fája belevésôdött a vállába. A szívem majd megszakadt, amikor arccal a földre esett és a súlyos kereszt a hátára zuhant. Azt hittem, hogy a fiam meghalt. Egész testemben remegtem. Aztán az ôr belerúgott, Ô lassan felemelkedett, és vonszolta tovább keresztjét, de a katonák továbbra is ostorozták. Saját testemmel akartam védelmezni, de tudtam, hogy ennek így kellett történnie. Követtem Ôt és sírtam magamban. * Uram, hányszor láttalak elesni, de Máriával ellentétben, magadra hagytalak. Hányszor láttam embereket hibázni és csak nevettem rajtuk. Hányszor lettem dühös, indulatos csak azért, mert valaki nem úgy cselekedett, ahogy én akartam! Mária Veled volt és támogatott Téged egész szenvedéssel teli utadon. Segíts, hogy én is így támogassak másokat. Uram, irgalmazz nekem. IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával Valahogy átverekedtem magam a tömegen és a fiam mellé kerültem. Odaszóltam Neki a nagy zajongásban. Megállt, tekintetünk találkozott. Az egyénben a gyötrelem, az övében a fájdalom és zavarodottság könnyei. Tehetetlennek éreztem magam, de akkor szemei ezt mondták: ,,Bátorság! Ennek így kell történnie.'' És tovább cipelte keresztjét. Tudtam, hogy igaza van, és mentem utána, magamban imádkozva. * Úr Jézus, bocsáss meg, amikor tekintetünk oly sokszor találkozott és én elfordultam Tôled. Bocsáss meg, hogy amikor nem az én számíze szerint mentek a dolgok, éreztettem mindenkivel. Bocsáss meg, amikor apró kellemetlenségek megállítottak vagy elkedvetlenítettek, és nem hallottam meg hívásodat. Igen Uram, tekintetünk sokszor találkozott már, de eredmény nélkül. V. állomás: Cirénei Simon segít az Úrnak Fiam arcán teljes tehetetlenséget láttam, ahogy próbálta vinni iszonyú terhét. Roskadozott a kereszt alatt. Minden fájdalmát éreztem a saját szívemben, és azt akartam, hogy mielôbb fejezôdjön be a szenvedése. Ekkor mozgolódás támadt Jézus körül. A katonák egy tiltakozó embert vezettek elô a tömegbôl és kényszerítették, hogy vigye a kereszt végét, hogy könnyítsen fiam terhén. Az ember nem értette, hogy miért kell ezt tennie, de én már tudtam, és csendben követtem ôket. * Úr Jézus, sokszor megtagadtam Tôled segítségemet. Szavaidban kételkedô, önzô személy voltam. Ne hagyd, hogy olyan legyek, mint Simon, hanem olyan, mint édesanyád, Mária, aki mindig engedelmesen és csöndesen követett Téged. VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát Jézus közelében maradtam, és láttam, hogy egy asszony félrelökte az ôrt, levette kendôjét és megtörölte fiam verejtékezô, vérzô arcát. Az ôr azonnal visszarántotta. Az asszony tekintetével kérdezte: ,,Miért nem enyhíthetem szenvedését?'' Én már tudtam miért, és csöndben, hittel mentem tovább. * Uram, az az asszony mindenét odaadta Neked, hogy segítsen. Én viszont többet akarok kapni, mint adni. Nap mint nap hány alkalmam lenne adni Neked másokon keresztül -- de én nem teszem. Megváltóm, ne hagyd a miért-et kérdeznem megint, hanem segíts, hogy mindenemet Neked adjam. VII. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt Fiam megint elesett és belém hasított a fájdalom arra gondolván, hogy meghalhat. Oda akartam menni hozzá, de a katona nem engedett. Valahogy felállt és lassan megindult újra. Nagy gyötrelem volt látni, ahogy fiam elesett, aztán felállt és tovább vánszorgott. De mivel tudtam, hogy ennek így kell történnie, szótlanul mentem tovább. * Uram, mindenki közül Mária volt a leghűségesebb követôd. Sosem bizonytalanodott el, még irdatlan fájdalma közepette sem. Bűneim miatt sokszor elfordultam Tôled és elhagytalak, sôt másokat is eltérítettem Tôled. Bocsánatodért könyörgöm, Uram. VIII. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait Pár lépésre voltam Jézustól, amikor megállt az asszonyok elôtt, akik sajnálták és siratták. Mondta nekik, hogy ne ejtsenek érte könnyeket. Amikor lett volna alkalmuk Messiásként elfogadni Ôt, mint sokan mások, elvetették Ôt. Azt mondta, hogy inkább magukért sírjanak, azok a könnyek majd meghozzák megtérésüket. Az asszonyok nem látták az összefüggést Jézus halála és beszéde között. Én igen, és ahogy ment tovább, csendben követtem Ôt. * Megváltóm, hányszor tettem már én is ugyanazt, amit ezek az asszonyok: észrevettem mások hibáit és sajnálkoztam rajtuk, a magaméit pedig milyen kevésszer vettem észre és kértem értük a bocsánatodat. Uram, Te ezeknek az asszonyoknak a példáján keresztül tanítottál engem. Bocsáss meg nekem vakságomért! IX. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt Jézus harmadik eleste még nagyobb gyötrelem volt számomra. Nemcsak mert sziklás földre esett, hanem mert már majdnem elérte a dombtetôt, ahol keresztre feszítés várta. A katonák kiabáltak, durván bántak Vele, az utolsó métereken szinte vonszolták már. Szívem elszorult, amikor elképzeltem, hogy mi fog ezután történni Jézussal. De tudtam, hogy ennek így kell lennie és kapaszkodtam felfelé a dombon, csöndben követve Ôt. * Szeretô Jézusom, tudom hányszor próbáltam segíteni másokon és hányszor visszakoztam, amikor kényelmetlenné vagy fáradságossá vált a segítés. Ürügyeket találtam ki a magam mentségére. Add Uram, hogy édesanyádhoz, Máriához váljak hasonlóvá, és sose húzzam vissza segítô kezemet, amikor másoknak szüksége van rám. X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól Mikor fiam végre megszabadult a kereszt súlyától, azt gondoltam, hogy egy kicsit megpihenhet. De az ôrök tépni kezdték ruháját vérfedte testérôl. Fiamat ilyen fájdalomban látni elviselhetetlen volt. Mégis, -- mivel tudtam, hogy ennek így kellett történnie, -- csak álltam ott és csöndben sírtam. * Uram, én is téptem le ruhádat, az én saját módszeremmel. Felelôtlen beszédemmel mások nevét beszennyeztem és elôítéletemmel megfosztottam másokat emberi méltóságuktól. Jézusom, oly sok módon bántottalak Téged másoknak okozott fájdalmakkal. Segíts meg, hogy embertársaimban Téged láthassalak. XI. állomás: Jézust keresztre feszítik Jézust a keresztre vetették és Ô szinte önkéntesen odanyújtotta magát, hogy odaszegezzék. Éreztem szívemben a fájdalmat, amikor kezét és lábát átszaggatta a szög. Aztán felállították a keresztet. Íme, ott volt az én szeretett fiam megvetve, földi életet utolsó, kínszenvedéses pillanataiban. De tudtam, hogy ennek be kell következnie, és csak álltam ott és magamban imádkoztam. * Uram, mily fájdalmat viseltél el értem. És mily szenvedésen ment édesanyád keresztül, mikor egyetlen fia végtelen szeretetébôl érettünk meghalt. Mégis mindketten azonnal megbocsátanak, ahogy megbánjuk bűneinket. Segíts Uram, hogy elforduljak bűneimtôl. XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán Van-e nagyobb fájdalom egy anya számára, mint saját fia halálát látnia?! Én, aki világra hoztam és felneveltem a világ Megváltóját, tehetetlenül álltam keresztje tövében, mikor feje lehanyatlott és meghalt! Fiam földi kínja bevégeztetett, de enyém most érte el tetôfokát. Igen, ennek így kellett történnie és én ezt elfogadtam -- álltam ott és hangtalan gyászoltam Ôt. * Jézusom, kegyelmezz nekem azokért a rosszakért, amelyeket bűneim okoztak Neked és embertársaimnak. Köszönöm szereteted e nagy tettét. Azt mondtad, hogy az igazi szeretet életünk feláldozása barátainkért. Add, hogy mindig a barátod lehessek. Taníts meg hogy másokért éljek és Téged el ne hagyjalak. XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztrôl A tömeg már elvonult és a lárma elült. Jézus egy barátjával álltam ott mozdulatlan és néztem fel Megváltónk, fiam holttestére. Aztán két ember levette testét a keresztrôl és a karjaimba helyezték. Leírhatatlan fájdalom járta át lelkemet. Ugyanakkor örömet is éreztem. Fiam élete kegyetlen véget ért, de ez nekünk, embereknek életet hozott. Tudtam, hogy ennek így kellett történnie és magamban imádkoztam. * Uram, kínszenvedésed véget ért. Mégis én meghosszabbítom, amikor Veled szemben a bűnt választom. Én is részese vagyok keresztre feszítésednek, ezért teljes szívembôl esdeklek bocsánatodért. Segíts, hogy életem méltó legyen Hozzád és Édesanyádhoz. XIV. állomás: Jézust sírba teszik Jézus testét a sírhelyhez vittük és ott magam helyeztem el. Közben magamban sirattam Ôt és örvendeztem Érte. Még egyszer ránéztem szeretett fiamra, aztán mentem... A sírt bezárták és mielôtt végleg eljöttem, arra gondoltam, hogy ennek be kellett teljesülnie számodra... Csöndben, hittel fogok várni. * Igen Uram, ennek így kellett történnie és egyedül azért, mert Te szeretsz engem. Tôlem csak annyit kérsz, hogy igazi keresztény életet éljek. Sose mondtad, hogy az könnyű lesz. De erôs leszek, hogy bűneimet leküzdjem és csak egyedül Neked éljek felebarátaimon keresztül. XV. állomás: Jézus feltámad Fiam értünk felajánlott áldozatáért a legnagyobb hálával tartozhatok csak. Mégis leírhatatlan ürességet éreztem, amikor szeretett fiam nélkül kellett élnem. Két nap múltán azonban az az üresség hihetetlen boldogsággal töltôdött meg -- Jézus föltámadt! Megváltónk új életre nyitott utat. Ez az, aminek be kellett következnie, mert az Ô kifogyhatatlan szeretete a legtöbbet adta nekünk. Örökké fogok örülni -- de már nem némán, nem magamban... * Köszönöm Neked, Megváltóm! Köszönöm a Te végtelen szeretetedet, amely kiemel engem bűnösségembôl. Megpróbálom életemet megjobbítani. Segíts, hogy mindig emlékezzek a Te szeretetedre! Mária, a föltámadt Megváltónk édesanyja, taníts olyanná lennem, mint Te és mások iránti szeretetemmel viszonozzam az Ô szeretetét! ======================================================================== A Szent Keresztút (írta Prohászka Ottokár) A földön járó Úr Jézus szelleme az áldozat szelleme volt. Szemei elôtt lebegett küldetése, érezte a nagy terhet, mert vitte a világ bűneit, s e nagy föladathoz megfelelô lelkület járta át szívét: ,,Keresztséggel kell megkereszteltetnem, és mint szorongattatom, míg be nem végeztetik'' (Lk 12,56). Szívszorongva jár az Úr. Beszél kenyérrôl, melyet mások nem látnak, kelyhérôl, melyet innia kell; mint áldozati bárány jár, kinek torkára van szegezve a kés; érzi s fölajánlja magát. Szíve ez a tüzes gyökér, mely már-már kivirágzik öt piros rózsában; lelke pedig kifeszíti szárnyait, hogy árnyékával oltalmazza a bűnös földet addig is, míg engesztelô vérével meghinti göröngyét. Ó édes szent, nemes, könnyes lelke Krisztusnak... Nyomdokaidban akarunk járni! Elsô állomás Jézust halálra ítélik Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Az Úr türelmének ékesszóló kifejezése az Ô néma ajka. Ez a csend hangos, ez a némaság kiált; Pilátus bámulja. Ez a ,,vir potens sermone'' [szavaiban erôs férfi] önmagát nem védi; pedig sürgetné Atyja dicsôsége, önmagának igazolása, botrányok megakasztása. De minek szólna ajka, mikor kiált egyénisége, ártatlansága? Minek a vad orkán ellen kiáltani szóval, s a buta erôszak ellen küzdeni hanggal? Hagyta maga fölött eltombolni az árt, s meghajolt alatta földig, mint a mezei virág a szélben. Erôszakkal szemben a lélek gyôzelme a türelem, vagyis a fölségnek önmagába vonulása. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! És a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Második állomás Jézus vállára veszi a keresztet Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Mezítláb, töviskoszorúval a fején, vállán a kereszttel teszi meg Jézus az utat, melyet keresztútnak hívunk. Ezt az utat behintette könnyeivel, vérével; ez úton járt az üdv, a hit, a szánalom, a szeretet. Ez úton csúszott térden a kereszténység; véres nefelejts nôtt ki Jézus minden könny- és vércseppjébôl. 1900 év óta jár ez úton az áhítat; izzó légáram csapja meg az arcát; itt állomást tart, nem tud elôre menni, gyökeret ver lába; tizennégyszer megáll, s elgondolja: mit tett, mit szenvedett értem az Úr! Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Harmadik állomás Jézus elôször roskad le a kereszt alatt Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Jézus szemeiben ez az út ,,királyi út''; igaz, hogy az áldozatoknak, de egyszersmind a felszabadításnak útja. Látja lélekben a romlás útjait, látja a predesztináció sötét titkait, és elindul nagylelkűen megváltani az embert. Az odaadás, a készség, a végleges megfeszülés indulataival jár ez az elgyötört ember; Isten várát be kell vennie, az emberi elfogultság, s ösztönösség falait le kell törnie; a kereszt zászlaját a világ fokára kell tűznie, azért megy, tántorog, elesik s újra felkel, s újra indul lelkünk Ura és Királya. Ó, gyalázatba, kínba, gyöngeségbe merült Jézusom, mibe került Neked szabadságom! Hogy vívtál, hogy küzdtél, mert szerettél! Küzdeni és áldozni, ha kell, vérezni akarok érted -- kitartok Melletted ,,usque ad sanguinem'' [egészen a vérontásig]. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Negyedik állomás Jézus édesanyjával találkozik Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Az Úr Jézus a maga szenvedését és halálát nem vésette kôbe, fába; leírták ugyan néhány sorral az Evangéliumban, de az ugyancsak kevés; hanem igen, belenyomta a szívekbe, s a leghívebb s a legmélyebb, s a legremeklôbb s ugyancsak szenvedéses lenyomatát a Szent Szűz szíve ôrizte. Szent sebeit, kékségeit, fájdalmait s fohászait a kereszténység vigaszára a Szent Szűz szívére bízta. Itt vannak eltéve, itt sértetlenül megôrizve, s aki a fájdalmas anya szívébe tud hatolni, az ott megtalálja a maga szomorú fölségében Krisztus élô, s folyton sajgó kínszenvedését. Így kell hordoznom nekem is Uram szenvedését szívemben. Nem, nem felejthetem. S ez a szenvedés ôrzi annak a tôrrel átdöfött szeráfnak is képét, ki a kereszt alatt áll, s azt mondják róla: ,,az ô anyja''. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Ötödik állomás Cyrenei Simon átveszi a keresztet Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Az Úr útja tipikus út, a keresztviselés útja. Keresztet visel mindenki, de kevesen járnak a királyi keresztúton, melyet Jézus érzelmei avatnak ilyenné. A latrok is a keresztúton járnak, a bôsz tömeg is azt tapossa, de nem mennek rajta a megilletôdés és penitencia szellemében; keresztet hordanak a világ pogány útjain. Cyrenei Simon is csak kényszerülve viszi a keresztet, de aztán beletörôdik, s részvéttel, szeretettel a szenvedô Jézus iránt megy rajta. Ez a mi típusunk. Természet szerint iszonyodunk a kereszttôl, de az események rákényszerítenek. Ó, vigyük Jézus keresztjét, vagyis vigyük keresztünket Jézus érzelmeivel; vigyük bűneinkért, vigyük másokért, vigyük Krisztust utánozva, akkor vad, bôsz, profán tömeg közt is, hitetlenek és elkeseredettek közt is járva keresztünkkel, Krisztus királyi keresztútján járunk. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Hatodik állomás Veronika kendôjével letörli Jézus verítékét Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Ecce homo! Íme, mennyire alázta meg magát, ember lett, sôt szenvedô, elkínzott ember lett! Nézzünk arcába, melyet a szenvedô Úr Jézus az Ô résztvevô szolgálójának, Szent Veronikának kendôjébe nyomott emlékül s hálából. Verjen gyökeret lábunk; nem moccanhatunk, hisz az Ô vérét taposnók; nézzünk fel Hozzá az imádás, a borzalom, a viszontszeretet viharos érzelmeivel. Ez az arc beleég lelkünkbe; ez a szenvedés és szeretet áthasítja szívünket. Ah, Uram, Édes Uram, hogy éppen így jöttél, így tekintettél reám, a szeretetnek ez önfeledésével. Te édes, fölséges, imádandó ember! Hogy tárod ki szánakozó szívednek világát, Te édes szamaritánus! Ah, Uram, nagy a Te érdemed! A Te arcod az Isten kegyelmének, mértékének és erejének szimbóluma! Semmi sem állhat ellent Neki! Mindenki nyerhet már bármily nagy kegyelmet. Ami tövis volt, abból virág lehet; ami rongy volt, királyi palást lehet; ami seb volt, tiszta szépség lehet Krisztus keze által. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Hetedik állomás Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Mily alázattal, mennyi önmegtöréssel jár az Úr Jézus a keresztúton, a penitencia útján! Ily testi-lelki önmegtagadással kell nekünk is bűneinkért eleget tennünk. Kell! A bűnös léleknek nincs más ruhája, mellyel meztelenségét takarja, mint a penitencia. A penitencia lelki, belsô érzület, de okvetlenül van külsô megnyilatkozása, s az a szenvedés a bűnért. Krisztus megmutatta, s a krisztusi lelkek mind így értették. Két eszközt ismerünk az elégtételre: itt a földön Jézus vérét, a túlvilágban a tüzet. Vér, mely sajgó sebekbôl csepeg, mely ostorcsapások alatt hull, mely szúró tövisek alól gyöngyözik... és tűz, az a lángpallos, az a nyíl, lángnyelv, mely behat a lélekbe is, s megveszi rajta a bűn elégtételét. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Nyolcadik állomás Jézus szól a síró asszonyokhoz Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Jézus tanítványainak körében kitűnnek az asszonyok; gondozták a Mestert, megosztották vele vagyonukat. Többen közülük kísérik a Mestert, függnek ajkán s lelkén. Jeruzsálem leányai siratják keresztútján, s fölfeszíttetésekor is az asszonyok egyetlen hívei, kik e borzalmat távolról nézik. Mily vigasztaló mindez a Mesterre; de Ô, ki végtelenül szereti a viszontszeretôket, önmagukra, lelkükre, üdvükre irányítja figyelmüket, mintha mondaná: Úgy sirassatok, azzal a szeretettel, melytôl magatok szebbek, nemesebbek, kitűnôbbek lesztek. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Kilencedik állomás Jézus harmadszor roskad le a kereszt alatt Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Jézus pihegve, lélekszakadva, háromszor térdrerogyva, s arcraborulva, a húsvéti ünnepre Jeruzsálembe csôdült zsidóságnak szemei elôtt vonul fel a Kálváriára. Ez az Ô stílusa. Csendben, éjjel jött, senki sem vett róla tudomást Betlehemben, és az angyalok maroknyi szegény népet küldenek jászolához; most pedig saját gyalázatát a zsidóság vallási és nemzeti ünnepével azonosítja. Akkor éjfélkor jött, és barlangba rejtôzött. Most délben jön, s a hegy tetején mutatkozik be! Ó, Jézus, hogy tudtál Te megsemmisülni! Hogy nem kértél, s nem igényeltél a világtól semmit! Hogy taposod egymagad emberi gondolatoktól eltérôen a Te utaidat! Ez nem gyöngeség, hanem erô; nem szolgaság, hanem fölény. Az alázat és megalázódás csak akkor érték, ha erôbôl való, s ha erô eszközli; az alázat nem passzivitás, nem élettelenség! Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Tizedik állomás Jézust megfosztják ruháitól és epével itatják Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Levetkôztetik Jézust, ki mélyen megszégyenülve, véres mezítelenségében jelenik meg a világ elôtt. Ez a mezítelenség, mely telítve van lélekkel, fájdalommal s erôvel, senkiben sem tesz kárt. E nélkül azonban rendesen ösztönös hatalom az, mely megzavar és pusztít. Késôbb elosztják ruháit, sorsot vetnek köntösére; hiszen Neki azokra már nem lesz szüksége! Mily kegyetlen fosztogatása a szegény szenvedônek! Jézus ezt látja, hallja; édesanyja nézi... Ó ti szegény számkivetettjei az emberi szívtelenségnek! Jézusom, ne bántsa szemedet lelki mezítelenségem; nem akarok kivetkôzni sem erénybôl, sem kegyelembôl, de még a kegyeletbôl sem. Nem prédálom el gyöngyeimet, nem vetek sorsot királyi palástomra. Sôt felöltözködöm Beléd, ezt akarja apostolod; ,,öltsétek fel Krisztust'', erényét, szellemét. Mezítelenséged kínjaira kérlek, öltöztesd fel lelkemet erôbe és szépségbe! Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Tizenegyedik állomás Jézust keresztre szegezik Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Azután felemelték az átok fáján dühüknek áldozatát, azt a ronggyá tépett szent testet, a kínszenvedô Jézust, az átok és káromlás céltábláját. Átkozott, ki a fán függ... visszhangzott a tömegben. Permetezô négy sebét kitárta Krisztus az érzéketlen világra; véres sugarakat lövelt belôlük, hogy stigmatizálja a szíveket. Végigtekintett bágyadt szemével a gyűlölség és elvakultság viharzó tengerén; könnybelábadt szeme, elhomályosult körötte a világ, megfürösztve látta könnyeiben!... Ott állok magamban... az Isten végtelen szeretetének igézetében; lelkemet elfogja a könyörület, s az imádás mély érzése, szemembe könny gyűl, lehajtanám fejemet, de a kereszt vonz, késztet, hogy nézzek Rá, mert ,,Rám néznek és sírnak'', -- ígéri. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Tizenkettedik állomás Jézus meghal a kereszten Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Mit adtunk Neked, Uram, Neked, kit szeretnünk és imádnunk kellett volna? Eljöttél, s barlangba szorultál; körülnéztél s Egyiptomba futottál; álruhában járó faragó ács voltál. Egyszer indultunk Eléd pálmaágakkal, s Te sírtál. Egyszer bíztad Magad ránk, s Barabbást választottuk. Egyszer akartunk koszorút kötni Neked, tövisból kötöttük. Egy arcképedet vettük, s az ,,Ecce homo'' arca maradt ránk. Egyszer tűnt föl, hogy anyád is van, s íme, fájdalmas anya lett belôle. Egyszer kértél inni, s ecetet nyújtottunk. Ó, ki hitte volna, hogy ez legyen köztünk sorsod, hogy ilyen legyen utad? S most függsz itt, mint megfagyott imádság, mint megkövült kiáltó szó. Kitárt karokkal, s nyílt ajakkal kiáltasz irgalomért. Sok hegyen imádkoztál, de e hegyen végzett imád az örök ,,interpellatio'' kiáltása. A végtelen nagy Isten bús haragjának éjjelében megfagyott ajkadon a fohász. Nagy, szent az az Úr, ki önfiának sem kegyelmezett!... Mily rémséges fölségben hirdeti ezt a kereszt! Emberek, féljétek az Istent, s szeressétek Krisztust! Ezt kiáltja Ô felétek, kiáltja a végkimerülésig. Ó, ha valamikor, hát ma halljátok meg szavát; esd, hogy kíméljétek s becsüljétek meg lelketeket! Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Tizenharmadik állomás Jézus testét leveszik a keresztrôl Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Egy tekintetet vetek a Kálvária nagypéntek-esti jelenetére. Leereszkedik az est árnya; a tömeg részint mellét verve, részint megrögzôdve eloszlik, fáradt fájdalom borong a természeten, s a 33 év elôtti karácsonyéj utolsó akkordjaként halkan suttog az egyetlen Krisztushívô léleknek imája. A Szent Szűz tartja, s imádja fiát. Nézi, csókolja sebeit. Az ô szíve az égô mécs a szent kereszt tövén. A hit s a krisztusi szeretet mind az ô szívébe szorult. János s Magdolna bánata csak emberi: a Szent Szűzé krisztusi. Érzelmei a szent kereszténység: hit, áhítat, hála, bánat, fájdalom, tisztaság, vértanúság; ez érzelmekkel csókolja s imádja Krisztust. Salve Mater dolorosa, Martirumque prima rosa, Virginumque lilium... [Üdvözlégy, Te fájdalmas Szűz, Mártíroknak elseje, Szűzeknek liliomja] Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Tizennegyedik állomás Jézust sírba teszik Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. A sziklafalba vájt új sírba fektetik az Urat; tündöklô gyolcsba takarják, 100 font mirha- és aloé-vegyítékre ágyazva! Szent Pál akarja, hogy haljunk meg: temetkezzünk el az Úrral a világ számára. A mi sírunk Jézus átszegezett szíve, érzelmeinkbôl van szôve gyolcsunk, s az önmegtagadás mirhája megóv a rothadástól. Így lesz elrejtve, s biztosítva életünk Istenben. De a sziklasír körül lelki szemeimmel látom a betlehemi angyalokat, kik ezt a szent éjt itt néma dicséretben és imádásban töltik, glória helyett gratiát suttognak. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken! Hálaadó ima Uram Jézus Krisztus, ki minket megváltottál, mert szerettél, s veszni nem engedtél, imádunk s áldunk Téged. Alázatos forró hálával nézünk föl keresztedre, s szívünkbe vésôdik vonagló tested, fájdalmas arcod, szomjas ajkad, könnyes szemed, s szemünket keresô tekinteted. Nem bírnók el ez áldozatos s szomjas tekintetet, ha mélységesen nem bánnók bűneinket, s ha viszont nem szeretnénk Téged igazán. Pihentesd hát rajtunk tekinteted s lelkedet! Neked akarunk tetszeni, szolgálni, s szolgálatodban híven kitartani. Köszönjük a bánat, a megilletôdés, a hála s engesztelés kegyelmét, melyet a keresztúton vettünk. Add, hogy az alázatos, hű szeretet érzelmeivel s a megváltottak szent örömével járjuk életünk útját, s eljussunk Hozzád! Amen. ======================================================================== A keresztúton... (írta Michel Quoist) Ma sincs vége Krisztus haláltusájának. Amikor az emberek körülöttünk ma is szenvednek és meghalnak, rajtuk keresztül, szenvedéseik által ma is Ô ajánlja fel magát az Atyának a Világ megmentéséért. Mert a Keresztút az Élet útja is. Egy kereszténynek soha sem szabad errôl elfeledkeznie. 1. állomás Pilátus halálra ítéli Krisztust ,,Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem kiváló beszéddel, vagy bölcsességgel léptem fel, hogy hirdessem Isten tanúságtételét. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettrôl. Gyöngeségem tudatában elfogódva s nagy izgalommal mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem bizony nem az emberi bölcsesség megegyezô szavaiból állt, hanem a lélek és az erô bizonyításából, hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon.'' (1Kor 2,1-5) Uram, már késô, hogy a hallgatást válasszad: túl sokat mondtál; késô, hogy elhagyd magad, túl sokat harcoltál. Nem tudtál higgadt, ésszerű maradni; túlzásba vitted az ügyed védelmét. Mindennek tehát el kellett jönnie... Viperák fajzatának nevezted a köztiszteletben álló urakat. Azzal vádoltad ôket, hogy fényes külsô mögött a szívük csak sötét sírgödör. A fekélyekkel borított leprást megcsókoltad, A megvetett idegenekkel szóba elegyedtél, Nyilvános bűnösök asztalához ültél és azt mondtad, az utcalányok is lehetnek elsôk a te országodban. Jól érezted magad a szegények, a rongyosok és a nyomorékok társaságában is. Az írástudók szabályait nem mindig tartottad meg. Magad akartad magyarázni a Törvényt és egyetlen parancsra szűkítetted azt: A SZERETET! Most bosszút állnak Rajtad. Ellened szövetkeznek. Feljelentettek a Törvényes Hatóságoknál és megindult az eljárás Ellened. + Jól tudom, Uram, hogy engem is elítélnek majd ha úgy akarok élni, amint Te éltél. Félek. Már most is újjal mutatnak rám. Egyesek mosolyognak rajtam, mások tréfát űznek velem. Néhányan botránkoznak fölöttem, s a barátaim közül máris sokan készülnek, hogy eláruljanak. Félek, hogy megrekedek a félúton. Hogy végül mégis az emberi bölcsességre, okosságra hallgatok majd. Amely azt súgja, hogy óvatosan kell haladni az úton: mindent talán nem is kell szószerint érteni; jobb egyezkedni a körülményekkel. De mégis: Tudom, Uram, hogy neked van igazad! Segíts a küzdelemben, Segíts jól felelnem, Segíts, hogy éljem hűséggel evangéliumodat! Mindvégig, Az esztelenségig. A Kereszt esztelenségéig... 2. állomás Krisztus magára veszi a keresztet ,,Máskor így szólt a néphez: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét, megmenti azt.'' (Lk 9,23-24) Íme Uram, íme a Kereszted. A te Kereszted... Mintha valóban csak a tiéd lenne...! Nem volt kereszted. A miénket jöttél keresni e földre és életednek útján, szenvedésed hosszú útján, egyenként a vállaidra vetted a Világ minden bűnét. Most járj. Roskadozz. Szenvedj. De járj! A keresztet hordozni kell. + Csöndesen, némán haladsz, Uram. Igaz tehát, hogy van ideje a szónak és van ideje a hallgatásnak is? Igaz, Uram, hogy ideje van a harcnak és ideje van a békességnek is, hogy csendben hordjuk önmagunk és a Világ minden bűnét? Jobb szeretnék harcolni, Uram, a te Kereszteddel; de nehéz azt hordani és minél tovább megyek és látom a világ ezernyi vétkét, annál nehezebb a vállamon a kereszt. Értesd meg velem, Uram, hogy a leglelkesebb tett is apró semmiség csak, ha nem des megváltás jegyében történik. És mert Te kívántad úgy, hogy keresztutam ilyen hosszú legyen, Segíts kérlek minden reggel, hogy hűséggel útrakeljek... 3. állomás Jézus elôször roskad le a kereszt alatt ,,Amikor Jézus a galileai tenger mellett járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, hálót vetnek a vízbe. Jézus fölszólította ôket: Jöjjetek utánam! És emberhalászokká teszlek titeket. Ôk mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak Hozzá.'' (Mk 1,16-17) ,,Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelybôl, amelybôl én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Készek vagyunk, felelték...'' (Mk 10,38-39) ''Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. Üljetek le itt, amíg én imádkozom, mondotta tanítványainak. Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrôdni kezdett. Halálosan szomorú az én lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok... Visszament, de alva találta ôket. Erre rászólt Péterre: Simon, alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem?...'' (Mk 14,32-38) + Elesett. Ingadozott, mint egy ittas és aztán csak elvágódott. Porba hullott, íme az Isten... + Bizalommal én is nyomodba indultam -- s íme, elestem. Azt hittem pedig, hogy magamat mindörökre néked adtam, de az út egy szűk mesgyéjén szép virágot láttam. Elhagytalak. S elhagytam a nehézzé vált nagy keresztet. Leléptem az útról s néhány fonnyadt virággal a kezemben, várok. Mások is mennek az úton, Uram, gyötrôdve, megtörve. Újabb keresztek készülnek és újabb hátak görnyedeznek. De én nem leszek többé jelen a rossz elleni harcban, hogy társaim terhét segítsem tovább hordani. Az út szélére álltam... + Adj erôt, Uram, hogy ne csak nyomodba lépjek, de ki is tartsak az utadon, Hogy elkerüljem a gyarló botlások csapdáját, és soha el ne hagyjam hűtlenül építô-udvarod, hol a jövô Világ készül!... 4. állomás Jézus találkozik szentséges Anyjával ''Simeon megáldotta ôket és így szólt (a Gyermek anyjához) Máriához: Sokak romlására és föltámadására lesz Ô Izraelben: Jel, amelynek ellenszegülnek és a te lelkedet is tôr járja át! -- hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.'' (Lk 2,33-35) + Szívem sajdul, Uram, szegény anyád láttán. Mögötted megy, Téged követ, És járja az emberiség hosszú keresztútját. Névtelenül halad a tömeg sorában, de a tekintete csak terajtad pihen. Nem idegen néki sem a sóhajtásod, sem vérzô sebed, sem a mozdulatod, sem a katonák reád mért ütése... Szenvedésed látja, Szenvedésed érzi. Meg nem közelíthet, Meg nem érinthet, Hozzád sem szólhat, S a Világot mégis ô menti meg Véled... + Az emberek közt élve kísérem ôket a Nagy Keresztúton, S a bűnök terhe alatt majd összeroppanok. Képtelennek érzem magam e sürgôs világmentésre. Túl nehéz, túl romlott lett az és nap mint nap csak újabb bajra, rosszra, igaztalan szennyre lelek a váratlan útfordulók mentén. + Állítsd elém, Uram, jó anyádat, Máriát, Akit sokan szintén feleslegesnek véltek, de kit Isten a nagy átok megtörésére rendelt. Adj erôt, úgy járjak az emberek közt, hogy meglássam, megismerjem bajukat és bűneiket, Hogy a szemem soha be ne hunyjam, És a szívem soha be ne zárjam; hogy a Világ ezer baját elfogadjam, elvállaljam, szenvedjek és engeszteljek. Mint Szent Anyád, Mária. 5. állomás Cirénei Simon segít az Úrnak ,,Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. Kényszerítettek egy arramenôt, kyrenai Simont, Sándor és Rufusz atyját, aki éppen a mezôrôl jött, hogy vigye a keresztet.'' (Mk 15,20-21) ,,Viseljétek el egymást gyöngéit, így teljesítitek Krisztus törvényeit... Vizsgálja meg mindenki saját tetteit s tartsa meg dicsekvését önmagának, ahelyett, hogy mások elé tárná. Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordania.'' (Gal 6,2-5) + Ballagott az úton. És munkába fogták. Ismeretlen utas, senki fia volt csak. Segítségét, Uram, mégis elfogadtad. Nem kívántad, hogy a tette szívbôl jöjjön, mint fellobbanó, nagylelkű hű barátnak áldozatos vállalása a kimerült és megcsúfolt testvér iránt. Parancsszóra, kényszerbôl megrettenve jött csak ez az ember. S elfogadtad. Tehetetlen szegény ember segít Téged, Mindenhatót. Mert élni akartál az ember földi segélyével is. Rászorulok én is, Uram, mások erejére. Hosszú és rögös az emberek útja, ha csak egyedül járjuk azt. Elhárítom a karokat, melyek felém tárulnak. Egyedül akarok tenni mindent, Egyedül harcolni És egyedül gyôzni. Bár mellettem halad talán egy jóbarát, egy hűséges hitves, egy szeretô testvér, egy jószándékú szomszéd vagy egy derék kartárs. Te állítottad mellém ôket és én mégis sokszor feléjük se nézek. Pedig a Világot csak közösen tudjuk megmenteni egy nap!... 6. állomás Veronika letörli Jézus arcát ,,Üldözést szenvedtünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk, testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.'' (2Kor 4,9-10) ,,Ma még csak tükörben, homályosan látunk, de akkor majd színrôl- színre. (1Kor 13,12) + Hosszan nézett, figyelt, Uram. Szenvedte a szenvedésed. És nem bírta tovább tétlenül. Áttörte az ôrök sorfalát és kendôjével letörölte verejtékes arcodat. Vérrel festett arcvonásod a kendôjén hagytad? Lehetséges, A szívében? Ez már biztos!... + Sokáig kell figyelmesen, önfeledten néznem és szemlélnem Téged. És csodálnom, mint csodálja édes bátyját is az öccs. Mert ha hasonlítani akarok Hozzád, meg kell figyelnem minden rezzenésed. Ha engeded, olyan szeretnék lenni, mint Te vagy, Uram, hiszen ha a barát barátját igazán szereti, eggyé válik a lelkük is... Ám én sokszor gondtalanul megyék el a színed elôtt s ha megállok s Reád nézek, rámborul az unalom, S társaimnak az Arcodról csak szomorú, hamis vagy torz képet adok. Bocsáss meg, hogy a szemem fénye megtört és nem látják benne ragyogásod. Bocsáss meg, hogy csak gyönyört les, keres testem és nem jelzi jelenléted. Bocsáss meg, hogy szívem terhelt, s benne nincs hely szent szeretetednek. Uram, mégis arra kérlek, térj be hozzám! Tárva-nyitva már az ajtóm... 7. állomás Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt ,,Mivel a vôlegény késett, valamennyi elálmosodott, és elaludt.'' (Mt 25,5) ,,Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között... Virrasszatok tehát szüntelenül és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami következik és hogy megálljatok az Emberfia elôtt.'' (Lk 21,34-36) + Uram, nem bírod tovább. Íme: újra elestél. De ezúttal már nem csak a kereszt súlya tört meg, hanem a növekvô fáradtság és a kínos kimerültség. Az egyre ismétlôdô szenvedés eltompítja az akaratot. + Lelkiismeretem veszedelmes altatói, Uram, a bűneim. Olyan könnyű megszokni a rosszat: Nagylelkűség hiánya itt, Kis hűtlenség amott, Újabb vigyázatlanság távolabb... Tisztánlátásom így csökken. Nem figyelek így többé az akadályokra, s azt sem veszem észre, hogy más is jár a közös úton, A füleim bedugulnak, nem hallom már többé társaim panaszos szavát, S a puszta földön ébredek magamra, távol ösvényedtôl, amelyet számomra vágtál. + Könyörögve kérlek, Uram, ôrizz meg engem fiatal erômben S távolítsd el tôlem a szokás hatalmát, amely elaltat s végül megöl... 8. állomás Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait ,,Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? Hogy mondhatod felebarátodnak: Testvér, hadd vegyem ki szemedbôl a szálkát! -- holott tulajdon szemedben nem látod meg a gerendát. Képmutató! Vesd ki elôbb a magad szemébôl a gerendát és csak aztán törôdjél azzal, hogy kivedd a szálkát felebarátod szemébôl.'' (Lk 6,41-42) + Sírnak az asszonyok, Zokognak. Van miért sírniuk, hiszen csak Rá kell nézni, hogy lássák, mit tettek Vele... Segíteni nem tudván, tehetetlen állnak; És csak sírnak, sírnak szánalomból... Uram, láttad ôket, láttad és hallottad: ,,Sirassátok elôbb saját bűneiteket...'' + Szenvedésed fölött, Uram, s a világ romlásán én is tudok súlyos könnyeket hullatni. De bűneim siratni?... Ez bizony más kérdés!... És mennyivel könnyebb Búsan elborongni mások vétke fölött. Jól tudom ezt! Hiszen bírói székem színe elôtt minden áldott nap az egész világ elvonul már lassan. Bűnös felelôst is találtam eleget: politikát, rozzant lakást, munkát, filmet, alkoholt vagy gazdasági krízist, semmittevô lézengôket, keresztényt is, -- sôt még értelmetlen is érthetetlen papokat is... S véges-végül: Mindenkit... Csak magamat nem!... Uram, értesd meg ma velem is, hogy bűnös vagyok. 9. állomás Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt ,,Jézus csak ennyit mondott: Bizony mondom nektek, még ez éjjel, mielôtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg Engem.'' (Mt 26,34) ,,Péter elszomorodott, hogy harmadszor is kérdezte: szeretsz engem? És csak annyit mondott: Uram, Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek Téged.'' (Jn 21,17) + Újra elesett. Nem mozdul többé, mindhiába ütik-verik a katonák. Halott vagy már, Uram? Nem, csak erôd van fogytán. Szívfájdító aggodalom perce ez. Fel kell állni és elindulni újra, tüstént, úgy ahogy vagy, szegény Uram, s menni, menni... egyet lépve, kettôt lépve... és így tovább... Harmadszor estél a földre, de már közül a Golgota magasához! + Újra elestél. Én is egyre visszaesek. S oda föl, tán sose érek. Néha magam is ezt mondom, Uram, -- bocsáss meg ma érte! pedig ott fent vársz rám, hogy megpróbáld bizodalmam. Ha csüggedek, úgy elveszek. De küzdök, mentve leszek. Mert harmadszor estél földre, -- de már közel a Golgota magasához!... 10. állomás Jézust megfosztják ruháitól ,,Eljött az óra, amikor megdicsôül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz.'' (Jn 12,23-24) + Nem maradt másod, csak köntösöd, Uram; Ragaszkodtál hozzá, hiszen Anyád szôtte. És már ezt is soknak találták... Egyetlen dolog szükséges csak, Uram: a Te Kereszted. Ezúttal minden korlát leomlott már kettônk között. Felkészülhettek végre a misztikus nászra, Tragikus jegyesek, hogy a világot megmentsétek. + Ezenképpen Uram, nekem is el kell hagynom parádés ruháim, amelyek gátolnak életemben és elrejtenek szemed elôl; Az utolsó tulajdont is el kell dobnom, mert elfojtja bennem is az ént és elkülönít a többiektôl. Ezenképpen Uram, lassacskán mindent halálnak kell adnom, mindent életembôl, ami nem a puszta hűség szent akaratodhoz. Nem szívlelem Uram, nem, hogy szüntelen meg kell halnom. Sokat kívánsz tôlem Uram, sokat! Adok, -- és Te újra csak követelsz! Úgy szeretnék megôrizni néhány apróságot, Néhány semmiséget, amely még a bôrömhöz tapad, s amelytôl megválni olyan bús, nehéz... Ám, ha mindent megkívántál, Uram, végy el tôlem mindent! Tépd le rólam, tépd le utolsó ruhámat is! Mert tudom, hogy meg kell halnunk, hogy az Életet elnyerhessük, Amint a magnak is el kell pusztulnia, hogy arany kalásznak adjon életet... 11. állomás Jézust keresztre feszítik ,,Krisztussal keresztre vagyok feszítve. Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának a hitében élek, aki szeretett engem és önmagát adta értünk.'' (Gal 2,20) + Tested teljes hosszával fekszel a keresztre, Uram. Íme: Jól van így. Nem vitás és nem kétes: számodra készült! Teljes egészében elfoglalod s hogy még jobban eggyé lehess vele, megengeded, hogy nagy gonddal rászegezzenek. Jól végzett munka ez, Uram, lelkiismeretes. Kínos pontossággal úgy illesz a keresztre, mint gondosan mért, csiszolt és faragott munka egy mérnöki rajzra. Igen: szükséged volt erre a szorgos pontosságra. Most: Ne mozdulj többé!... + Ezenképpen kell nekem is testem, szívem s lelkem összeszednem. És teljes valómban a kereszten függnöm már e perctôl fogva. Szenvedésem fáját nem én választom meg. Készen áll keresztem, méretemre szabva. Minden nap minden percében te állítod elém s el kell fogadnom. De, Uram, jól tudod, nem könnyű az mindig. S oly rövid e perc is; nincs idô a kérdést hosszan mérlegelni. De másutt, Uram, ugyan hogyan találnék Rád, Amikor Te itt vársz?... És közös erôvel csak itt menthetjük meg majd testvéreinket!... 12. állomás Jézus meghal a keresztfán ,,Szolgai alakot felvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.'' (Fil 2,7-8) ,,Arról ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk. Tehát nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért.'' (1Jn 3,16) + Még egy pár óra. Még egy pár perc. Még egy pár pillanat. + Harminchárom évig tartott, Harminchárom év múlt el, perc perc után. Így éltél példát adva. Most már nem menekülhetsz, itt vagy, életed és utad végén. Határon kívül vagy, az űrben lebegsz. Lépned kell. Az önátadás utolsó lépése kell még. Az élet utolsó lépése kell még, amelyik a halálba vezet. Vonakodsz! A haláltusa három órája hosszú. Hosszabb, mint az élet három órája. Hosszabb, mint az élet harminchárom éve. Uram, határoznod kell, minden készen áll. Legalábbis látszólag. Mozdulatlanul fekszel a kereszten. Minden más ténykedés számára sikerült meghalnod, hogy átölelhesd a keresztbe szegezett fát, amit erre a célra teremtettél. De az élet kering ebben a felfüggesztett testben. Rajta, halj mg halandó hús, hogy elkezdhesd az örök életet. Az élet egymás után tűnik el a test tagjaiból. Menekülni haláltól űzve, ebbe a szívbe, mely még dobog. Felmérhetetlen szív. Kicsorduló szív. Szív, mely olyan nehéz, mint egy világ. A bűnöknek és nyomorúságoknak világa, melyet hordoz. Uram, még egy erôfeszítést. Az emberiség van itt, aki anélkül, hogy tudná, várja a Megváltó kiáltását. Testvéreid vannak itt, akiknek szükségük van Rád. Az Atya lehajol, s már tárja karjait feléd. + Uram, ments meg minket! Válts meg minket. Nézzétek! Megragadta az egyetlent, ami még élô volt benne. Megragadta nehézzé vált szívét és Lassan Kínosan, Egyedül ég és föld között, Egyedül e kegyetlen éjszakában, Bolondul, A szeretet bolondjaként odaadta életét. A világ bűnei feltörtek, Egészen a szája pereméig és egy kiáltásban MINDENT odaadott. ,,Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet!'' + Krisztus meghalt értünk. Uram, segíts, hogy Érted haljak. Uram, segíts, hogy értük haljak. 13. állomás Jézust leveszik a keresztrôl ,,Anyja így szólt Hozzá: Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, Atyánk és én bánkódva kerestünk. Miért kerestetek? -- kérdezte. Nem tudjátok, hogy Atyám házában kell lennem?'' (Lk 2,48-49) + Munkád bevégeztetett. És eszközeidre nincs többé szükség. Leszállhatsz és megpihenhetsz. Rászolgáltál. Lassan siklasz le, mint aki munkától fáradtan álomba merül. Anyád karjai várnak. ,,Ó mivé lettél? Eszméletlen halott vagy a fáradtságtól. Az Atya talán nem is kérte Tôled mindezt.'' De Te békén pihensz. Nyugodt és kisimult vonásaidon, mint az örömnek tiszta sugara, tiszta lelkiismeretednek visszfénye látszik. Igaz, fájdalmat okoztál Anyádnak, de Ô büszke Rád. ,,Aludj gyermekem, anyád virraszt fölötted.'' + Esténként így alszom el én is, napi munkám után. Pedig sokszor milyen állapotba juttatom magam. De fájdalom, nem mindig az Atya szolgálatában fáradtam el és szennyezôdtem be. Mária mindezek ellenére virrasztasz-e fölöttem éjszakánként? Tisztátalanságtól nehéz a testem, de szívem bocsánatért esdekel. Ne felejtsd el, hogy Te a bűnösök menedéke vagy. Szűz Mária, Isten Anyja, könyörögj érettem, szegény bűnösért. Eszközöld ki Fiad érdemei által a kegyelmet számomra, hogy soha el ne aludjak anélkül, hogy Atyánktól bocsánatot kérjek. De így minden este békén pihenve karjaidban, megtanulom hogyan kell meghalni. 14. állomás Jézust sírba teszik ,,Testemben kiegészítettem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedésébôl, Testének, az Egyháznak javára.'' (Kol 1,24) ,,Amilyen bôven részesedtünk Krisztus szenvedéseiben, olyan bôven árad ránk Krisztus által a vigasztalás.'' (2Kor 1,5) + Ne beszéljünk többet errôl. Mindenki hazamehet. Eltemették és a követ a helyére tették. A család sí, a barátok tanácstalanok. Ez alkalommal minden véget ért... + Uram, semmi sem ért véget! ,,Haláltusád az idôk végezetéig fog tartani.'' Tudom. Az emberek egymás után vándorolnak a keresztúton. Feltámadások csak az utolsó ítéletkor teljesedik be. Úton vagyok, mindenbôl részesedem majd másokkal együtt. Az idôben együtt osztjuk meg másokkal a terhet, amit magadra vettél, hogy megisteníts. Ez az én reményem, Uram és széttéphetetlen bizalmam. Apró cseprô szenvedéseim minden részecskéjét is átélted, átváltoztattad, megváltásod végtelen kegyelmével. Ha az út kemény és egyhangú, Ha a sírba vezet is. Tudom, hogy a sír másik oldalán dicsôségesen vársz rám. Uram, segíts, hogy utamat hűségesen járjam végig az emberek között, a nekem szánt helyen. Elsôsorban is segíts, hogy vándorló testvéreimben Téged felismerjelek és segítsek Neked. Mert keresztutad hideg képe elôtt sírni hazugság lenne, ha életutadon nem követnélek. ======================================================================== Rövid keresztút -- magánhasználatra (1918-ból) Elôkészítési ima Oh felfeszített édes Üdvözítôm, íme a szent keresztutat akarom járni. Ez örömmel tölti el Szent Szívedet, az én lelkemet pedig töredelemmel, vigasztalással és szent búcsúkkal gazdagítja. Az elsô teljes búcsút a magam részére óhajtom megnyerni, a többit a tisztítóhelyen szenvedô lelkekért ajánlom fel. Segíts, hogy ájtatosan és töredelemmel járjak stációról, stációra. Szívembôl bánom minden bűnömet, mert ezekkel téged, legjobb Atyámat és Jótevômet, a legfôbb, a legszeretetreméltóbb Jóságot megbántottalak. Oh Jézusom bocsáss meg! Amen. I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust Oh Jézus, aki irántam való szeretetbôl készséggel fogadtad a halálos ítéletet, add meg azt a kegyelmet, hogy egykor a halált szeretettel és béketűréssel fogadjam kezedbôl. II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet Oh Jézus, aki készségesen vetted válladra a keresztet, add, hogy keresztemet, szenvedéseimet erôs lélekkel viselhessem mindhalálig. III. állomás: Jézus elôször roskad le a kereszt alatt Oh Jézus, aki a kereszt súlya alatt összeroskadtál, bocsásd meg kegyesen, ha emberi gyöngeségbűl bűnbe esem. IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával Oh Jézus, akit szeretô édesanyád megvigasztalt, add, hogy ô legyen vigasztalóm és segítôm életemben és halálomban. V. állomás: Cirenei Simon segít az Úrnak Oh Jézus, aki Cirenei Simonban támaszra találtál a bajban, adj nekem igazi, nemes barátokat, akik sem bajban, sem halálban el ne hagyjanak. VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát Oh Jézus, aki szent arcod képmását Veronika kendôjén hagytad, vésd mélyen lelkembe szent vonásaidat. VII. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt Oh Jézus, aki a kereszt súlya alatt másodszor is földre estél, légy irgalmas, ha elôbbi vétkeimbe visszaesem. VIII. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait Óh Jézus, aki a siránkozó asszonyokat oly szeretettel vigasztaltad, vigasztald és támogasd az élet minden körülményeiben barátaimat és ellenségeimet. IX. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt Oh Jézus, aki a keresztúton harmadszor is elestél és újra felemelkedtél, emelj fel engem mindannyiszor, valahányszor az égbe vezetô meredek úton elcsüggedek. X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól Oh Jézus, akit ruháidtól megfosztottak, ne engedd, hogy valaha elveszítsem a megszentelô kegyelem ruháját. XI. állomás: Jézust keresztre feszítik Oh Jézus, akit a leggyötrelmesebb kínok között keresztre feszítettek, add, hogy én is készségesen függjek az önmegtagadás és bűnbánat keresztjén. XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán Oh Jézus, aki magadat érettem és az egész világért feláldoztad, add, hogy neked halljak s az egész örökkévalóságon át Tied maradjak. XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztrôl Oh Jézus, akinek holtteste a Szűz Anya ölében nyugodott, engedd, hogy szívemben mindig tiszta nyugvóhelyet találhass a szentáldozásnál. XIV. állomás: Jézust sírba teszik Oh Jézus, aki a sírban nyugodtál és húsvétkor dicsôségesen feltámadtál, add, hogy egykor én is megdicsôülve keljek fel síromból az örökkétartó húsvét ünnepére. Keresztrefeszített Jézus könyörülj rajtunk! És a tisztítóhelyen szenvedô lelkeken. Amen. Befejezô ima Jézusom, vedd e keresztúti ájtatosságomat viszontszeretetem csekély bizonyítéka gyanánt. Add az elsô teljes búcsút nekem, a többit a purgatoriumban szenvedô szegény lelkeknek. Oh Jézus, engedd, hogy szent kereszted és kereszthalálod ne legyen reám nézve hiábavaló. Vezess engem kereszted útján Hozzád az égbe! Amen. ======================================================================== Rövid keresztút: Utad, Jézus, Veled járjuk A keresztút végzésénél a lényeg az Üdvözítô szenvedése fölött való elmélkedés, de közben sem szóbeli ima, sem ének, sem térdhajtás nem szükséges, csupán elmélkedni kell. Ezen a nagyböjti héten próbáljunk idôt szakítani e rövid keresztúti ájtatosságra: lélekben járjuk a szentföldi stációkat, meg-megállva gondolatban a szent helyeken és köszönjük meg, hogy Jézus értünk vállalt szenvedése és halála nem volt hiábavaló, mert vele együtt mi is fel akarunk támadni a régi emberségünk bűneibôl, hibáiból, és már csak Jézussal és Jézusnak akarunk élni... úgy mint férfiak, nôk, gyermekek, munkások, értelmiségiek, hívôk, papok, szerzetesek, szerzetesnôk, egészségesek és betegek, fiatalok és öregek, magyarok és keresztények... és ezáltal Krisztus szeretetét akarjuk viszonozni. (Egy Miatyánk minden állomás után) Kezdô imádság Ó, felfeszített Üdvözítôm, a szent keresztutat akarom járni! Szívembôl szánom és bánom minden bűnömet, mert azokkal téged, aki a legjobb és legszeretetreméltóbb jóság vagy, bántottalak meg. Ó, Jézusom, bocsáss meg nekem! 1. állomás -- Az ítélet Ó, Jézus, aki magadat irántam való szeretetbôl halálra ítélni engedted, add nekem ama kegyelmet, hogy egykoron szeretetben és türelemben vegyem a halált a te kezedbôl! 2. állomás -- A kereszt Ó, Jézus, aki a nehéz keresztet kész szívesen vetted föl, segíts meg, hogy keresztemet türelemmel viseljem! 3. állomás -- Az elsô esés Ó, Jézus, aki a kereszt alatt összerogytál, bocsáss meg kegyesen, ha emberi gyarlóságból bűnbe esem! 4. állomás -- A találkozás Ó, Jézus, akit megvigasztalt szeretô Anyád, add édesanyádat vigasztalómul és segítômül életben és halálban! 5. állomás -- A cirenei Ó, Jézus, aki cirenei Simonban támaszt nyertél szükségedben, adj nekem igazi nemes barátokat, akik szükségemben és halálomban nem hagynak el! 6. állomás -- Veronika Ó, Jézus, aki Veronika kendôjében lenyomtad arcodat, vésd mélyen kínszenvedésed emlékét szívembe, lelkembe! 7. állomás -- A második esés Ó, Jézus, aki másodszor esel a földre a kereszt súlya alatt, add malasztodat, hogy elôzô bűneimbe soha többé vissza ne essem! 8. állomás -- Az asszonyok Ó, Jézus, aki olyan szeretettel vigasztaltad a síró asszonyokat, vigasztalj meg engem is az élet minden körülményei között! 9. állomás -- A harmadik esés Ó, Jézus, aki harmadik esésed után is felegyenesedtél keresztutadon, add, hogy soha többé ne vétkezzem, hanem mindvégig állhatatos maradjak a jóban! 10. állomás -- A vetkôztetés Ó, Jézus, akit megfosztottak ruháidtól, ne engedd meg, hogy a megszentelô kegyelem ruhája valaha elraboltassék tôlem! 11. állomás -- Keresztre feszítés Ó, Jézus, aki gyötrelmes kínok között keresztre szegeztetted magadat, add, hogy én is készségesen szegeztessem magamat az önmeggyôzôdés és bűnbánat keresztjére! 12. állomás -- Kereszthalál Ó, Jézus, aki magadat a keresztfán érettem és az egész világért föláldoztad, add, hogy neked éljek és haljak, és a tied maradjak mindörökre! 13. állomás -- A levétel Ó, Jézus, aki halottként szűz Anyád ölében akartál pihenni, tedd meg, hogy a szentáldozáskor bennem mindig tiszta szívet találj nyugvóhelyül! 14. állomás -- A sír Ó, Jézus, aki a sírban nyugodtál, hogy abból húsvét ünnepén dicsôségesen elôjöjj, add, hogy egykoron síromból dicsôségesen föltámadjak az örök húsvét ünnepére! Befejezô imádság Ó, Jézusom, vedd ezt a szent keresztúti ájtatosságomat viszontszeretetem csekély bizonyságaként! Ó, Jézus, tedd, hogy a te keresztutad és kereszthalálod ne legyen hiábavaló reám nézve! Vezess engem keresztutamon hozzád, a mennybe. Ámen. Nyomdokaidban akarunk járni! ======================================================================== A keresztút (írta Sík Sándor) Bevezetô imádság Jézus, isteni Üdvözítôm és Megváltóm, én bűnös, vétkeztem, s te, az igaz, vérzô sebekkel függsz értem a kereszten! A bűnös szabad, s az ártatlant megkötözik. Jézusom, ide juttattak vétkeim. Én követtem el a gonoszságot, s rajtad bosszulják meg. Jézusom, ne engedd, hogy szenvedésed számomra kárba vesszen! Bocsáss meg nekem, szegény bűnösnek! Szívbôl bánom minden bűnömet, mert velük téged, a legfôbb és legszeretetreméltóbb jót, oly súlyosan megbántottalak! Ígérem, hogy malasztod segítségével megjavítom életemet. Uram, kegyelmezz és engedd Magdolnával hallanom ama vigasztaló szavakat: ,,Megbocsáttatnak sok bűneid, mert igen szerettél.'' 1. állomás Jézust halálra ítélik ,,Akkor kezükbe adá ôt, hogy megfeszíttessék.'' (Jn 19,16) -- Elítélik ôt, az ártatlanságot. -- Én érdemeltem ezt az ítéletet. -- Pilátus kijelenti, hogy nem talál benne bűnt, mégis halálra adja. -- Mily figyelmeztetés számomra, hogy vigyázzak szavaimra: meg ne bántsak, gyanúsítsak, rágalmazzak mást ártatlanul. 2. állomás Jézus vállára veszi a keresztet ,,A keresztet hordozván, kiméne azon helyre, mely agykoponya helyének mondatik.'' (Jn 19,17) -- Jézus magára veszi a súlyos keresztet, -- a mi terhünket, -- türelemmel, megadással. -- Aki követni akarja, az tagadja meg magát és vegye fel keresztjét. -- Türelemmel, megadással akarom viselni keresztemet, vagyis minden szenvedést, kellemetlenséget, ami ér. 3. állomás Jézus elôször roskad le a kereszt alatt ,,Bizonyára a mi betegségünket ô viselte és fájdalmainkat ô hordozta.'' (Iz 53,4) -- A kimerült, agyongyötört Jézus nem bírja el a szörnyű terhet: bűneink súlya alatt a földre roskad. -- Az ô szemléletébôl kell mélységes bánatot meríteni, hogy megsirassam a magam elestét: bűneimet. 4. állomás Jézus édesanyjával találkozik ,,Ó mi nagy volt ama drága -- Szűzanya szomorúsága -- Egyszülött szent magzatán.'' (Stabat Máter) -- Minô szívszaggató fájdalom az anyának így látni szeretett gyermekét! -- Minô keserű fájdalom a fiúnak édesanyja szenvedése! Ez a látvány tegye szívünket fogékonnyá a mások szenvedése iránt. Keltsen bennünk résztvevô szeretetet és a másokon való segítés eleven vágyát. 5. állomás Cyrenei Simon átveszi a keresztet ,,Megfogának bizonyos cyrenei Simont, és rátevék a keresztet, hogy Jézus után vigye.'' (Lk 23,26) -- Simont úgy kényszerítették, hogy vigye a keresztet, de amint meglátja az Úr Jézus elgyötört arcát, elfogja a részvét és szíves akarattal, önként vállalja terhét. -- Rám is százféle szenvedést, kellemetlenséget kényszerít az élet. Az Úr jézus iránti szeretetbôl, szabad akarattal, önként akarok vállalni mindent, és az ô nyomán akarok járni keresztemmel. 6. állomás Veronika letörli kendôjével Jézus verítékét ,,Követé pedig ôt nagy népsereg sok asszonnyal.'' (Lk 23,27) -- A csôcselék dühével bátran dacolva lép Veronika édes Mestere elé, hogy enyhítse gyötrelmeit. -- Ezt kívánja tôlem is az igaz szeretet. Nem akarok törôdni másik hitetlenségével, gúnyolódásával, még fenyegetésével sem: én hű maradok Jézusomhoz, és az ô szent jegyeséhez, az Egyházhoz; imádsággal, szentséglátogatással, bízó hittel és szíve szerinti élettel fogom vigasztalni a másoktól elszenvedett fájdalmakért. 7. állomás Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt ,,Megsebesíttetett a mi gonoszságainkért, megroncsoltatott bűneinkért.'' (Iz 53,5) Másodszor is leroskad bűneim terhe alatt. -- Az én gyengeségem, az én gyávaságom okozta ezt: aki újra meg újra visszaesem egyszer meggyónt bűneimbe. -- Állhatatos és erôs leszek az én Jézusom iránti szeretetbôl! 8. állomás Jézus szól a síró asszonyokhoz ,,Jézus pedig hozzájuk fordulván, mondá: Jeruzsálem leányai! ne sírjatok énrajtam, hanem sírjatok magatokon és fiaitokon.'' (Lk 23,28) -- Mily nagy okom van nekem is, hogy magamon, lelkem elhanyagolt állapotán sírjak! Mily könnyen elaltatom lelkiismeretem szavát, mily könnyen feledem lelkem koldus voltát. -- Az Úr Jézus komoly szava indítson alapos lelkiismeretvizsgálatra! 9. állomás Jézus harmadszor roskad le a kereszt alatt ,,Erôm elszáradt, mint a cserépdarab. -- És nyelvem ínyemhez tapadt. - - Halálos porba vertél engemet.'' (Zsolt 21,16) -- Újra és újra leroskad az Úr: mivel én olyan szánalmasan, bukdácsolva járok a megismert igazság útján. Olyan szégyenletesen ragaszkodom bűnös szokásaimhoz! A véres kereszt legyen intôjelem: Inkább meghalni, de bűnt soha többé! 10. állomás Jézust megfosztják ruháitól és epével itatják ,,Elosztották ruhám maguk között. Sorsot vetettek köntösöm fölött.'' (Zsolt 21,19) -- ,,Eledelül epét adtak. -- Szomjúságomban ecettel itattak.'' (Zsolt 68,22) -- Ruházkodásban való hiúságom és könnyelműségem, evésivásban való kényességem: az vitte ennyire az Urat. -- A kereszt alatt komolyságot és fegyelmet tanulok. 11. állomás Jézust keresztre szegezik ,,Fennen ragyog király jel, -- Keresztnek titka ünnepel. -- Melyen az Élet halni szállt, -- S megtörte holta a halált.'' (Vexilla regis) Énértem halt meg az Úr, a végtelen Isten, énérettem, semmiért. Feledhetném ezt valaha?! Homlokomon és szívemben a kereszt! ,,Ki szakaszt el tehát minket Krisztus szeretetétôl?'' (Róm 8,35) 12. állomás Jézus meghal a kereszten ,,Mondá: Beteljesedett! És lehajtván fejét, kiadá lelkét.'' (Jn 19,30) -- Beteljesedett a nagy áldozat! Meg vagyok váltva, Isten fia vagyok és az örök boldogság várományosa. Imádunk téged Jézus, és áldunk, mert szent kereszteddel megváltottad a világot. 13. állomás Jézus testét leveszik a keresztrôl ,,Esdek, hogy szívembe véssed -- Szűzanyám, nagy szenvedésed, -- S az Átvertnek sebeit.'' (Stabat Mater) -- A szent testet leveszik a keresztrôl és a fájdalmas Istenanya fogadja karjaiba. Ott találom meg az Urat ônála! Sohasem fogok elfeledkezni az Úr Jézus édesanyjáról, az én édes anyámról: a Boldogságos Szűzrôl. 14. állomás Jézust sírba teszik ,,Vala pedig azon helyen, hol ôt megfeszíttetett, egy kert és a kertben egy új sírbolt, melybe még senki sem tétetett vala. Oda tevék Jézust.'' (Jn 19,41-42) -- Mint az új, tiszta sír az Úr testét, úgy kell tiszta szívembe fogadnom nekem is az Urat. Hozzám jön a szentáldozásban, az én szívemben akar lakást. Úgy akarok élni, hogy tetteimben meglássék mindig: Jézus lakik szívemben. ======================================================================== Magyar keresztút a Millecentenárium emlékére (írta Süle András) Bevezetés Évezredek-ötvözte népünk a Kelet távoli tájairól eljutott a Kárpátok- övezte, Isten-áldotta hazába. Sajátos, hosszú vándorlása során már a keresztény hit által is érintett kultúrájával szervezte meg új, végleges hazáját és alkotott államot ezen a más népek által soha egységes állammá, hazává nem szervezett földön, a népek keresztútján. Szentek ültették lelkébe, tették vállára a Keresztet, mint jelet, de - - történelmünk tanúsága szerint -- életformát is. A Kereszt, Krisztus jele határozta meg hivatását, hogy áldozatok végtelen sorával híd legyen Kelet és Nyugat között, hogy végveszedelme és szörnyű áldozatai árán is védelmezôje legyen saját életének, s annak a nyugati keresztény világnak, amely oly sokszor lett Pilátus módjára szégyenteljes árulója, sôt lelketlen és igazságtalan bírája. Keresztet hordoztunk hát hittel, kitartással, de keresztet ácsoltunk magunknak is oktalanságból, s viseltük -- és viseljük most is -- a széthúzás terheit, sebeit, bűneink következményeit. Isten szeretetét és végtelen irgalmát a Kereszt titka és megváltó kegyelme sugározza felénk, s ha megértjük és cselekvôen elfogadjuk, akkor üdvösségünk útjává lesz. ,,Ave Crux, spes unica!'' --, Üdvözlégy, Kereszt, egyedüli reményünk, életünk és mindennapi feltámadásunk bűneinkbôl, halálos sebeinkbôl! Ez a Magyar Keresztút üzenete, a felragyogó misztérium, hazánk, népünk jövôje, reménysége. Dr. Ákos Géza a Szent István Társulat igazgatója I. állomás Jézust halálra ítélik Jézust teljes királyi ,,díszben'' állították Pilátus elé. A mindenkori igazságszolgáltatás gyalázatos megcsúfolása Pilátus ítélete: Nincs semmi bűne! De kezükbe adá Ôt, hogy megfeszítsék. Nincs kegyelem. Aki mindenkinek kegyelmezett, annak a számára nincs kegyelem: Ki érti ezt? Jézus az utolsó szó jogán -- hallgat. Elmondott már mindent, amit el kellett mondania. Nem méltatja szóra a hitványságot, a jellemtelenséget, az igazságtalanságot. Népünk, hazánk is mily sokszor állt Jézushoz hasonlóan megcsúfolva, tövissel koronázva, megbilincselve a történelem ítélôszéke elôtt. Verôlegényektôl összeverve, mocskos szájaktól leköpdösve. Bűnös nemzetnek kiáltanak ki bennünket, mert mint a kis népeket, belehajszolták a biztos pusztulásba, háborúkba, a Don- kanyarba, ahol tízezrével haltak meg véreink. És amíg a ,,gyôzôknek'', hóhérainknak állítottunk drága emlékműveket és koszorúztuk azokat, addig a hóban-télben megfagyott magyarok, akik hazájuk védelmében mentek oda, ahová hajtották ôket, egy fejfát sem kaptak és csak fasiszta kutyák voltak. Mintha bizony jókedvükben mentek volna megfagyni, meghalni! Jézus keresztjénél sem a szeget verô legények voltak a legbűnösebbek, hanem azok, akik kezükbe adták a kalapácsot és a vasszegeket. A mi magyarjainknak is idegen hatalmak adták a fegyvert a kezükbe. Trianonban meg sem hallgatták a magyar küldötteket. Nélkülünk és fejünk felett ítélkeztek. Amint Jézus perében is elôre elhatározták, hogy meg kell halnia, úgy határozták el a mi országunk szétszakítását is. De még nincs vége a történelemnek! Egyszer majd Jézus és Pilátus helyet fognak cserélni és kiderül, hogy ki volt méltó a halálra: Jézus-e vagy Pilátus; magyar népünk-e vagy igazságtalan bíráink? Sokszor halálra ítéltek bennünket a történelem folyamán és sokszor megácsolták a magyarság és kereszténység akasztófáját. Vádolják és gyalázzák határainkon kívüli magyar testvéreinket is, de ott állnak mellettünk védôszentjeink: égi édesanyánk, a Boldogasszony, szentté avatott és még szentté nem avatott magyarok, férfiak és nôk, világiak és a szerzetesek. A koncepciós perekben halálra ítélt, ki nem végzett és kivégzett magyar véreink, akik a 301-es parcellában nyugosznak, most már virágos sírok alatt, de sokáig csak dögként eltemetve, névtelen és jeltelen sírokban. Egyszer majd ôk is elmondják védôbeszédüket az utolsó szó jogán. Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védô kart Tengerén kínjának II. állomás Jézus vállára veszi a keresztet Szent István a hagyomány szerint kettôs keresztet kapott a pápától. Ez azt jelenti, hogy apostoli királynak tekintette, aki népét bekapcsolja majd a nyugati keresztény közösségbe. A kettôs kereszt azt is jelentheti, hogy két keresztet kell hordanunk: a magyarság és a kereszténység keresztjét is. Történelmünk folyamán sokszor nehéz volt magyarnak és kereszténynek is lenni. A török hódoltság idején nádasban kellett bujdosni annak, aki magyar és keresztény akart maradni. Bűn és kereszt volt 1848-ban magyarul beszélni és érezni. Bitófa várt legjobbjainkra, akik szabadon akartak élni és halni. Bűn volt 1945 után kereszténynek, egyáltalán vallásosnak lenni. Az ateizmus, az egyházüldözés, az egyház híveinek lelki megnyomorítása volt a keresztünk, amelyet fel kellett vállalnunk. Júdások és a lelki renegátok lettek magyarságunk és kereszténységünk üldözôi, megrontói. Világiaknak és papoknak vállalni kellett az egyházüldözés legnehezebb és legmegalázóbb keresztjét is. Ateisták és lelki nihilisták ütötték-verték, rugdosták fôpapjainkat, papjainkat és legjobb, legbátrabb híveinket. 1956-ban ,,bűnös'' volt szabadságharcunk és leverve azt ezrek kerültek a bitófára és fegyverek elé. Nehéz keresztek hordozásának nehéz idôi voltak azok. DE VÁLLALTUK és vittük. Nem lett mindenki áruló és nem bújt el mindenki a magyarság és kereszténység keresztje elôl. Elmúltak ezek az idôk is. Jöttek és vannak újabb keresztjeink: a szegénység, a munkanélküliség, a létért való küzdelem keresztje. Saját honfitársaink -- ha ugyan annak nevezhetjük ôket -- rakják vállunkra a mai idôk keresztjeit. Amíg néhány ezren az aranyborjú körül táncolnak, addig sok ezer és százezer magyarnak hideg lakásban kell nyomorognia, kenyéren és ha nem is vízen -- egy csésze tejen élni. Bánk bán Tiborcával panaszkodhatunk: ,,...ki írja fel keserves könnyeinket? ...Ó a magyar se gondol már oly sokat velünk, ha a zsebe tele van -- hisz a természet, a szegényt maga arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és -- meghaljon. ...aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.'' (Katona József: Bánk bán -- Tiborc panasza) Jézus vállára veszi keresztjét és mi is, abban a reményben, hogy az Ô szeretetével s segítségével bírjuk azt hordani. Ének: SZVU 294. ének, 1. versszak Ah, hol vagy magyarok Tündöklô csillaga, Ki voltál valaha Országunk istápja? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben Te elôtted sírván. III. állomás Jézus elôször esik el a kereszttel Jézus csetlik-botlik a keresztúton és el is esik. Vannak, akik kárörömmel gyönyörködnek Jézus bukásán és kevesen vannak, akik megrendülve látják és oda szaladnának segíteni, de nem lehet. Jézus felbukik, mert mi egyéni életünkben is, de nemzeti életünkben is bukdácsolunk. Nehéz a kereszt, mert az emberiség bűneinek súlya terheli meg. Mi magyarok is bôven raktunk és rakunk terhet Jézus vállára. Ott van a durva, trágár, káromkodó beszéd, amelybôl nem hiányzik Isten szent neve sem, benne van a felfeszített Krisztus is, bemocskoljuk a szánkat az Oltáriszentség gyalázásával is. A földi édesanya, de a Szűzanya szent nevei sem maradnak ki belôle. Folyik a durva beszéd a szánkból, mint azoknak a hóhéroknak, akik Jézust hajtják, szidják és verik a keresztúton. Ránk is sütötték a szégyenletes bélyeget: káromkodó nemzet vagyunk. Sajnos, mint sok más rosszban, ebben is élen járunk. Szomorú elsôség. Ha nem húzott a ló, ha nem indult az autó motorja, ha megvágtuk a kezünket, ha valaki megsértett bennünket, Istent szidtuk, az égieket emlegettük trágár szavak kíséretében. Mennyi bűn, amit Jézus keresztjére raktunk és rakunk most is. Hát valóban ezt érdemelte Jézus? Ez jár Neki azért, mert szeretett bennünket, elhozta közénk a szeretetet, a békét, élete szép tanítását és példáját? Ezt érdemelte azért, mert életét áldozta értünk és mert oly sok viszály közt védte, szerette nemzetünket, mert Édesanyját adta nekünk édesanyául? Zuhanjunk oda a kereszt súlya alatt elesett és porban fetrengô Jézus mellé és verjük mellünket a vámossal: Istenem, Jézusom! Légy irgalmas hozzánk szegény bűnösökhöz. Bocsánatért esdeklünk káromkodó testvéreink nevében is. Ígérjük, hogy nem mocskoljuk be többé szánkat káromkodással és nem hangzik többé káromkodás az ég felé magyar földrôl. Vezekelni akarunk! Édesapák vigyázzatok! Ne rontsátok meg gyermekeiteket! Ne felejtsétek Jézus szavait: Jaj annak, aki egyet is megbotránkoztat a kicsinyek közül. Káromkodás helyett imára, szép, tisztességes beszédre tanítsátok gyermekeiteket. Felelni fogtok értük! Ének: SZVU 284. ének, 3. versszak Nyisd fel az egeket Sok kiáltásunkra, Anyai palástod Fordítsd oltalmunkra. Magyarországról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról! IV. állomás Jézus találkozik Édesanyjával Az Úr Jézusnak nagy vigaszt jelentett Édesanyjával való találkozása. Biztatás és erô volt a kereszt továbbhurcolásához. Két szív fájdalmas és vigasztaló találkozása és ölelkezése. A jóságos édesanya nemcsak életet ad, hanem szeretetet és erôt is keresztet hordozó gyermekeinek. Az édesanyai könnyek gyermekei nem veszhetnek el. Testi-lelki sebeinket csak ô érti meg és ô ápolja szeretetével. Boldog az a gyermek, akinek ilyen édesanyja van. Kereszthordozó népünknek is szüksége van édesanyára. Milyen boldogok lehetünk, hogy nekünk adott az Ég Szt. István királyunk által. Ahogy Jézus halálában lett a Szűzanya égi édesanyánk, úgy lett a mi édesanyánk is Szt. István királyunk halálában. Amikor István közeledni érezte halálát, magához hívatta az ország egyházi és világi vezetôit és az ô jelenlétükben a Szűzanya kezébe tette le hazánk sorsát. Azóta Mária országa vagyunk. Errôl azonban sokszor elfeledkezünk. Pedig keresztet hordozó népünknek szüksége van a gyermekét szenvedésében és hűtlenségében is szeretô édesanyára. Népünk legjobb gyermekei tudták ezt és tudják ma is. Ezért létesült annyi búcsújáróhely, ahová elzarándokolunk, hogy élet- keresztutunkon találkozzunk égi édesanyánkkal és kisírjuk magunkat ölében és kérjük: ,,Szállj közénk és sírj Te is velünk. Vigasztald és mentsd meg nemzetünk.'' A mi Édesanyánk a könnyezô Mária. Igen, mert mindig több oka volt felettünk sírni, mint nekünk örülni. Több oka volt és van hazánk sorsa felett könnyezni, mint örülni, hisz nemcsak a múltat és a jelent, de megszenvedtük a jövôt is. Van miért sírni a Magyarok Nagyasszonyának. Családjaink széthullanak, gyermekeink a szenvedélyek polipkarjaiba kerülnek, az anyák teste is koporsó lesz és nem bölcsô. Az anyák csak szülôk és nem édesanyák lesznek, mert hagyják gyermekeiket elkallódni. Ôk maguk is sokszor szenvedélyek áldozataivá válnak és nem a szép élet példájával tündöklô édesanyák. Kérjük a Szűzanyát, hogy adjon nekünk szent idesanyákat, hogy újból szent nemzet és Mária országa legyünk. Ó Nagyasszony nemzetünk reménye! Rád szegezzük könnytelt szemeink. Veszni indult István öröksége, Szép kertjének ôs erényei. Szállj közénk és sírj Te is velünk! Vigasztald és mentsd meg nemzetünk! V. állomás Cirenei Simon segít Jézusnak A keresztúton csak egy ember volt, aki segített a tántorgó és már alig- alig lihegô Jézusnak: Cirenei Simon. Ôt is kényszerítették. Hol vannak, akiken segített Jézus, akiknek meggyógyította béna karját és lábát? Hol van valaki a tömegbôl, akit Jézus kenyérrel táplált, aki kihordta hozzá betegeit? Hazánk is de sokat roskadozott a szenvedések és népek keresztútján. Hol vannak, akiknek életét, anyagi és szellemi javait védték a mi hôseink és katonáink a tatárok, a törökök, az oroszok ellen? Ki segít most? Ki sajnál most bennünket? A kôszegi vár falán van egy tábla, amelyre ez van írva: ,,A Nyugat, amelyet életünkkel és vérünkkel védtünk, Trianonnal fizetett.'' Jól megfizetett. Hazánk háromnegyed részét ellenségeinknek adták, akik azóta is utálják és gyűlölik népünket és határainkon kívül élô testvéreinket a föld színérôl is eltörölni igyekeznek. És ezt a ,,hálás'' Nyugat tétlenül nézi. Egy valaki volt, aki odaállt mindig mellénk a keresztúton, hogy segítsen, és ez Róma, a Szentszék, a pápák voltak. Ôk anyagilag is, de erkölcsileg is szenvedô népünk segítségére siettek. Küldték a pénzt és a hadsereget a török ellen Nándorfehérvárnál és Budánál, a Jézus és Mária nevével harcoló katonáknak és Mária kongregációs ifjaknak. VIII. Kelemen pápa mindent megtett, hogy Magyarországot felszabadítsa a töröktôl. Másfél millió forintot küldött, valamint 3 alkalommal egy- egy hadsereget. VIII. Kelemenig a pápák összesen 7 millió aranyat küldtek hazánk megsegítésére. Mohácsnál több ezer pápai katona esett el. Sajnos Európa, amelyért véreztünk, nézte a pápák erôfeszítéseit. XI. Ince pápa 4 és fél milliót küldött Magyarország felszabadítására. Neki köszönhetjük Buda felszabadítását 1686-ban. Küldték Kapisztrán Jánost, hogy segítse Hunyadi Jánost megszabadítani hazánkat és Nyugatot a mindent elpusztító töröktôl. Hogy ezeket ne felejtsük, a déli harangszó figyelmeztet bennünket és a világot. Ezenkívül csak egy pápa-szoborra, XI. Incét ábrázoló szoborra -- a várban -- telt hálából. A szobor felirata: ,,Magyarország megmentôje''. A pápaság és a most is sokat kritizált és ócsárolt Egyház volt az, aki Cirenei Simonunk lett. Nem kényszerbôl, hanem részvétbôl, mint az irgalmas szamaritánus. És mindezek után mi vagyunk a bűnös nemzet. Ha bűn, hogy szerettük hazánkat és védtük Nyugatot, akkor bűnösök vagyunk. A földi segítségen kívül segítettek az égiek is: a Magyarok Nagyasszonya és a magyar szentek. Hálából velük sem sokat törôdünk és nem követjük szent életük példáját. Volt, amikor a szentek nevét töröltük a falu- és utcatáblákról. Ének: SZVU 275. ének, 1. versszak Hol szent Péter sírba téve És Rómának dobog szíve, Ezrek ajkán, ezer nyelven Hô ima zeng édesdeden: Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját! VI. állomás Veronika kendôt nyújt Jézusnak Veronika szeretetgesztusa engesztelés volt azokért a bűnökért, amelyekkel megaláztuk Jézus arcát, vérbe-könnybe borítottuk. Nekünk magyaroknak is van Veronikánk, aki engesztelte Istent bűneinkért, amelyek miatt ránk szakad a tatárveszedelem. A mi Veronikánk Árpádházi Szent Margit volt. Az ô tiszta élete, lélekkendôje törölte le Jézus arcáról a sarat, szennyet, vért és könnyet, amivel mi mocskoltuk Jézus arcát. Ezért volt hozzánk irgalmas az Úr és megszabadította hazánkat a tatárveszedelemtôl. Szt. Margit a nagyböjtben olvasgatta Jézus szenvedésének történetét és közben átérezve Jézus szenvedéseit -- sírt. Margit lelki életének központjában a szenvedô Jézus állt. Ezért tudott éjjeleket átimádkozni, a legalantasabb munkát végezni és fogadalmaiban hűségesen megmaradni. Lelkében hordozta Krisztus töviskoronás képét. A legenda szerint, amikor meghalt, a körülötte állók ezt az égi hangot hallották: A Bárány meghalt. Igen, Ô volt a mi Istent-engesztelô bárányunk. Adna a jó Isten hozzá hasonló lelkületű, engesztelô lelki bárányokat. Kérdezzem meg magamat: én nem tudnék az lenni? Sok bűn és mocsok szennyezi most is Isten arcát és a magyar lelkeket, akikért és amikért engesztelnünk kell, hogy Isten legyen irgalmas hozzánk és ne zúdítson ránk országpusztító veszedelmet. Tartsatok bűnbánatot -- hangzik a Jézusi szózat --, különben mindnyájan elvesztek. Meg kell térnünk, amíg nem késô! Talán a mai idôknek is megvannak a névtelen, Istent engesztelô bárányai, akikért Isten még irgalmas hozzánk. Könyörülj rajtunk Urunk! -- Könyörülj rajtunk! Ének: SZVU 293. ének, 3. versszak Szent Erzsébetbôl hôs szeretet árad. Margit imái vezekelve szállnak. Minket hiába, Uram, ne sirasson Áldott Boldogasszony! VII. állomás Jézus másodszor esik el a kereszttel Az Úr ismét elesik. Nem csoda. Az egész világ lelki szörnyűsége terheli meg a keresztet. Rajta vannak a mi bűneink is. Mi magyarok is rátesszük Jézus vállára bűnbugyrainkat. Egyik nagy és szégyenletes bugyrunk az élet ellen elkövetett bűneink. Sajnos, ebben is a világ élvonalában vagyunk. Nem kell ide háború, fertôzô betegségek, természeti csapások. Elpusztítjuk mi magunk is magunkat. Pénz, dolce vita, édes élet, szórakozás, sex, szabad szerelem minden mennyiségben. Család, gyermek, édesanyai hivatás, életadás, hűség, szeretet, áldozat a nemzetért, egyházért, családért, gyermekért -- az nem! Kételkedés nélkül hiszünk a Sátánnak: ha nem engedelmeskedtek Istennek, ha nem törôdtök a tízparancsolattal, boldogok lesztek. Nem tanultunk a paradicsomi ember tragédiájából. A hazugságot Isteni szankciók követték: kiűzetés az édenbôl, verejték, szenvedés és halál, por és hamu. És mindezek a keresztbe vetett hit nélkül a poklot jelentik. Itt csak a kereszt segíthet, illetve a rajta függô Krisztus. Amíg nem késô, roskadjunk oda az összeroskadt Krisztus mellé és fogadjuk meg, hogy nem nyúlunk hóhér- és Heródes-kézzel az élethez többé, amit pedig tettünk, azt jóvátesszük. Azt mondja az Úr Jézus: amit egynek a legkisebbek közül tettetek, azt nekem tettétek. A magzatnál kisebb ember nincs. Amit neki teszünk, Krisztusnak tesszük. Ha engedjük megszületni, Krisztus születik általa a világra. Ha megöljük, Krisztust öljük meg, mert Ô azonosította magát az emberrel, függetlenül attól, hogy az az édesanya testében van vagy kívül van-e? Az életet Isten adja. Egyedül neki van joga azt elvenni. Minden magzathalál egy néma sikoly. Ezt nem lehet elnémítani, csak bűnbánattal és a jövôben az élet elfogadásával. Ne hallgassatok a lelkiismeretlen genetikusok, a pszichológusok, az orvosok, a közgazdászok ördögi hangjaira: a nem kívánt terhességet meg kell szakítani. Ezt meg lehet tenni, de testi-lelki következményeit nem lehet megszüntetni. Ezekért felelni kell, mint olyan bűnökért, amelyek Krisztus keresztjét is terhelik, olyannyira, hogy összeroskad alatta. Ének: SZVU 58. ének, 1. versszak Bűnbánóknak menedéke! Trónusodhoz eljövünk, Ah! mert máshol nincs üdv s béke, Jézus, irgalmazz nekünk. VIII. állomás Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat Jézus a rajta siránkozó asszonyokat nem vigasztalja, hanem súlyos felelôsségükre figyelmezteti ôket: sirassák magukat és gyermekeiket. Azok az anyák, akik elhanyagolták gyermekeik nevelését, súlyosan vétkeztek és vétkeznek, mert minden szülônek kötelessége a gyermek nevelése. Ezt tudták Jézus szülei és meg is tették. Milyen sokszor panaszkodnak a szülôk gyermekeik viselkedése miatt: tiszteletlenek, durvák, engedetlenek. Arra azonban nem gondolnak vagy nem merik bevallani, hogy mindezeknek sokszor vagy legtöbbször ôk az okai. Mit várjunk azoktól az anyáktól, akik káromkodók, italozók, templomkerülôk, akiknek a gyerek csak büdös kölyök és akiktôl imádság helyett trágárkodást tanul a gyermek. Ezután még csodálkoznak is, hogy a gyerekbôl csavargó, tolvaj lesz. A háború elôtt kötelezô volt a hitoktatás. Maguk a szülôk is nagyrészt vallásos emberek voltak. Voltak hitbuzgalmi egyesületek: Mária kongregáció, cserkészet, szívgárda, Kalot, Kalász, Credo és még sok más egyesület, amelyek segítették a szülôket a gyermekek vallásos nevelésében. Az ateizmus azonban szétvert mindent és a szülôk nagyon sokan félelembôl, érdekbôl, gyávaságból elhagyták a gyermekek vallásos nevelését. Renegátok, árulók, az istentelen rendszer kiszolgálói lettek. És most itt az eredmény. Italozik, kábítószerezik, diszkóban ôrjöng az ifjúság nagy része. A szülônek csak egy joga van: minél több pénzt adni a szórakozásra és nem beleszólni az életükbe. Van miért sírni a szülôknek: van miért keresztet hordozni az Úr Jézusnak. Szt. István és a Szűzanya országában nincs már kötelezô hitoktatás és sajnos az egyházi vezetés is beleegyezik ebbe. Ezt hívjuk vallásszabadságnak. Neveletlen és bűnözô ifjúság, az utcasarkon magukat áruló kiskorú lányok, kiskorú fiúkkal és lányokkal való kereskedelem, műveletlen, tanulatlan ifjúság. Ez a modern vallásszabadság és az egyház és állam szétválasztása. ,,Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely, ha elvész, Róma megdôl s rabigába görnyed.'' (Berzsenyi Dániel) A gyermekek lelkét a szülôk kezébôl kéri számon az Isten. A bűn rabigájában görnyed ifjúságunk. Az abortuszon kívül is van miért sírni a magyar anyáknak és asszonyoknak. A nôi becsület devalválódott. Bárcsak megszívlelnénk Jézus keresztúti drámai intelmeit: Ne rajtam, magatokon sírjatok. Mert, ha ez történik az élô fával, mi lesz a sorsa a száraznak! Ének: SZVU 294. ének, 3. versszak Virágos kert vala Híres Pannónia, Mely kertet öntöze Híven Szűz Mária. Katolikus hitnek Bô volt szép virága, Be megsötétedett Örvendetes napja! IX. állomás Jézus harmadszor esik el a kereszttel Vannak még bűnbugyraink, amelyeket Jézus keresztjére akasztunk és amelyek alatt Jézus rogyadozik és elesik. Íme, a magyar átok: a pártoskodás. Sajnos, sokszor az apostolokhoz hasonlóan azon versengünk: ki lesz a nagyobb, ki legyen a vezér, kinek legyen nagyobb címe, rangja és fizetése? Ennek köszönhetjük, hogy országunk sorsának intézésében a kisebbik rész juttatott nekünk keresztényeknek és úgy táncoltatnak bennünket emberi jogainkban, ahogy akarnak. Jézus ellenségei össze tudtak fogni Jézus ellen. Jól meg tudták szervezni a keresztre feszítés drámáját. Jézus halálában egyetértett mindenki, de Jézus mellett nem állt ki senki. Mit tegyek Jézussal, kérdezte Pilátus? És egy emberként zúg a tömeg: keresztre vele! A hôsködô apostolok szétfutottak. Inkább meghalunk, mint elhagyjunk -- mondták az utolsó vacsorán. És most hol vannak? Áruló is akadt köztük. Mit adtok nekem? Kérdezte Júdás. Pénzért Jézus is eladó. De sokszor megismétlôdött ez történelmünk utóbbi évtizedeiben! Bôrüket, állásukat féltve sokan eladták Jézust: felhagytak a hitük gyakorlásával, gyermekeiket kivették a hitoktatásból, elmaradt a templom, a szentmise, az esküvô, az elsôáldozás, a bérmálás. Az ártatlan és hazájához hű fôpapok, papok igazságtalan elítéléséhez hozzájárultunk. Szóban-írásban követelték megbüntetésüket. Méltó a halálra, kiabálták Jézusra. Nem ez ismétlôdött meg az egyház, a papság és a bátor világi emberek ellen indított koncepciós perekben? Így köszöntük meg Jézusnak, a Szűzanyának, magyar szentjeinknek az ezeréves pártfogást. Így haldokolt Mária országa az ateista hódoltság idejében. És nem tanultunk gyászos közelmúltunkból. Most is széthúzunk, pártoskodunk és kérdezzük: Ki lesz nagyobb közülünk? Az, aki kicsi tud maradni, mint Jézus, aki alázatos, engedelmes tud maradni. Aki nem érdekbôl, hanem lelke mélyébôl tud ember, magyar és keresztény lenni és önzetlenül szolgálni a népet. Ének: Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar Bölcsôd az s majdan sírod is, mely ápol és eltakar, A nagy világon e kívül, nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze. Itt élned s halnod kell. X. állomás Jézust megfosztják ruháitól Jézustól, aki mindenét, életét is odaadta értünk, mi elveszünk mindent. Még utolsó ruhadarabját is, amelyre a kereszt alatt szórakozásból sorsot vetnek. Aki arra tanított bennünket, hogy az éhezôknek ételt, a szomjazóknak italt, a ruhátlanoknak ruhát adjunk, az most nem kap egy korty vizet a kereszten és attól most elvesszük köntösét is. Aki a madárnak fészket, az állatoknak búvó-, nyugvóhelyet adott, az most lemeztelenítve áll keresztre szegezésre várva gúnynak, kacagásnak, otromba röhejnek kitéve. Igaz amit Szt. Pál mondott: kiüresítette Önmagát és magát megalázva engedelmes lett a halálig, a kereszthalálig. Jézus mezítelensége engesztelés századunk és Magyarországunk azon szégyenéért, hogy sok ezren rongyokban járnak, emberi méltóságukat megszégyenítve aluljárókban és utcasarkokon koldulnak, kukákban turkálnak. Lehet, hogy alkoholért, de már nincs más lehetôségük. Nincs lakásuk, télvíz idején szabadban alusznak és fagynak meg. Ugyanakkor sok ezren becsületesen-e vagy nem, dúskálnak a földi javakban, rohangálnak a legújabb és legdrágább autókon. Ezekben a szerencsétlen, útszélre sodródott emberekben Jézust aláztuk, Jézust éheztettük, Jézust ültettük utcaszélre, Jézust kényszerítettük a ,,vigaszt'' nyújtó alkohol fogyasztására. Ezek nyomorult családjaiban és gyermekeiben Jézus éhezik és lesz a szenvedélyek rabja. Ide illik Tompa Mihály verse: ...pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve, széthull nemzetünk. Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk: A kidôlt fában ôrlô szú lakik. Honfi honfira vádaskodik. Akik erre a sorsra jutottak, vigasztalódjanak Jézusban és szenvedésében, akik pedig ide juttatták ôket, gondoljanak jézus szavaira: Nekem nem adtatok ennem, engem tettetek ki éhesen és rongyosan az utcára. Ezekért felelni fog valaki vagy valakik. Gondolunk határainkon kívül élô és magyarságukért megalázott és hátrányos helyzetbe kényszerített testvéreinkre is. Nemzetiségi és emberségi jogaiktól megfosztott testvéreinkben Jézust fosztották meg emberi méltóságától is. Ének: Székely himnusz Ki tudja merre, merre visz a végzet Göröngyös úton sötét éjjelen. Vezesd még egyszer gyôzelemre néped, Csaba királyfi csillagösvényen. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcában, zajló tengeren. Fejünk az ár jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk. XI. állomás Jézust keresztre feszítik Ábelnek meg kellett halnia, mert áldozata kevesebb volt Isten elôtt, mint Káiné. Az irigységtôl véres lett a testvérkéz. Jézusnak is meg kell halnia, mert a fôpapok és írástudók irigyelték, hogy Jézust szeretik az emberek. Mindenki utána megy! -- mondták irigykedve. Jézus elítélésekor nem mentek be Pilátus házába mondván, hogy meg ne fertôztessenek. Az megfertôzte volna ôket, hogy beteszik a lábukat a pogány ember házába, de attól nem érezték magukat megfertôzve, hogy egy embert, ha nem ismerték is el istenembernek, de mégiscsak egy ártatlan embert -- megöletnek. Micsoda nagyképűség és önámítás! Íme az elsô holokauszt. Ezért a nagypéntek délutánért nagyon megfizetett Jézus népe. Jeruzsálem pusztulásakor százával feszítik ôket keresztre, jelen századunkban pedig ezrével küldték ôket internálótáborokba és gázkamrákba. Szívbôl elítéljük ezeket az embertelenségeket. Nem lehet büntetlenül az isteni törvényeket, -- mint a Ne ölj! is -- semmibe venni. Mi magyarok is megfizettünk és fizetünk most is, hogy embertársainkban átszegeztük Jézus kezét és lábát. Jézus vezekel gyilkosságainkért. Embertelenségeinkért fizettünk mi is a szibériai táborokban, ahol éheztek, nyomorogtak és meghaltak magyar testvéreink. Jó volna gondolni a tôkéseknek, gyárosoknak, bankároknak és minden igazságtalan törvényt meghozóknak és megszavazóknak, hogy ôk is bűnhôdni fognak a mai szegény ember nyomorgatásáért, nyúzásáért, azért hogy sokan éheznek, nélkülöznek abban a hazában, amelyben mindig megtermett a magyar rónákon a mindennapi kenyér. Bűn lett magyarnak és kereszténynek lenni ebben az országban, amely országot Szt. István szervezett meg és amely ország a Magyarok Nagyasszonya tulajdona. Gyávaságunkkal, közönyösségünkkel, hitünk érdekbôl való feladásával, most is átszegezzük Jézus kezét és lábát. Átszegeztük a mindennapi kenyeret adó Jézusi kezeket. Ne csodálkozzunk hát, hogy néha nélkülöznünk kell. Átszegeztük az utánunk járó, otthonainkba betérô és vigaszt hozó Jézus lábait. Ezért is kell sokszor nagyon magányosnak érezni magunkat. Ének: SZVU 53. ének 1. versszak Könyörülj Istenem én bűnös lelkemen, Szánakozz immáron szomorú szívemen. Haragodnak mennykövét, éles hegyes tôrét, Vedd vissza vétkeim büntetô vesszôjét. XII. állomás Jézus meghal a kereszten Jézus kezén-lábán átszegezve 3 óráig élve függ a kereszten. Az utolsó és döntô küzdelemben lelkünkért Jézus és a sátán között. Istenem! Istenem, miért hagytál el engem? És Jézus gyôz: Befejeztem! Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet! A kereszt alatt állt a Szűzanya, Szt. János apostol és Bűnbánó Magdolna. De ott látom állni a magyar szenteket, mint Jézus testôreit, hogy senki ne tudja elrabolni tôlünk a Golgotát. Golgotát járó nép voltunk és vagyunk: Talán ezért van az, hogy minden városban, faluban van Golgota, van keresztút, hálából, hogy ezerszáz éve járhatjuk Jézussal a szenvedések útját. Ha a faluban vagy városban nincs is Golgota, minden katolikus templomban van keresztút, amelyet a nagyböjt péntekein végigjár Jézus hitében, szeretetében és magyarságában megmaradt hű népe. Az Árpádházi szenteken kívül ott a kereszt mellett állnak ôrséget korunk szentjei és vértanúi, élükön Mindszenty bíborossal, mellette és körülötte a magyar poklokat megjárt világi hívekkel és papokkal Apor Vilmos és Márton Áron püspökökkel, a forradalomban életüket feláldozó fiatalokkal! Drága szent hely nekünk a Golgota, amelyet Jézus vére és szeretete szentelt meg, de azért is, mert itt lett mindenki anyja és a mi édesanyánk is a Szűzanya. Ezért is egyik legrégibb és legkedvesebb nagyböjti zarándok-énekünk: ,,A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek.'' Koldusboton, törött mankón is idejövünk búcsút járni, mert testvértelen, baráttalan nép vagyunk. Bűnösek ugyan, de nem jobban, mint más nemzetek, megbűnhôdtük már a múltat és jövendôt is. Itt a kereszt tövében megfogadjuk, hogy nem hagyjuk elrabolni a Golgotát, a Golgota nagy Halottját és Fájdalmas Édesanyját magyar földünkrôl és magyar szívünkbôl! Temetôink sírjain is ott a kereszt bizonyítékul, hogy a Golgota népe voltunk és vagyunk. Isten öt igazáért nem pusztította volna el Szodomát. Reméljük, hogy hazánkban is van és lesz mindig legalább öt vagy több igaz magyar, akikért Isten megkegyelmez népünknek. A magyar ember, amikor elzarándokol a Szűzanya kegyhelyeire, mindig felkeresi és végigjárja a keresztutat is. Nekünk a kettô: a keresztút és Szűzanya egyet jelent, mert együtt járjuk magyar sorsunk keresztútját, Golgotáját a fájdalmas Anyával, népünk szeretô Édesanyjával, az értünk könnyezô Máriával. És most térdre magyar testvéreim és imádkozzunk! És Ti is velünk édes Hazánk védôszentjei és a többi ismert és névtelen régi és mai magyar szentjeink, hogy hitünktôl és hazánktól semmi és senki ne tudjon elszakítani. Se élet, se halál. Itt a Golgota tövében esküszünk, hogy soha árulók nem leszünk. Ámen. Ének: SZVU 63. ének 1. versszak A keresztfához megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. S ott talállak, ó szűz Anya, Fájdalom közt bágyadozva, Tôr veré át lelkedet. XIII. állomás Jézust leveszik a keresztrôl Jézus agyonkínzott és holt testét leveszik a keresztrôl és a legméltóbb ravatalra, a Szűzanya ölébe helyezik. A Szűzanya, aki egykor a kis Jézust pólyákba takarta és jászolyba fektette, most gyászruhában, könnyeibe, csókjaiba, ölelô karjaiba takarja és ölébe fekteti Ôt. Itt piheni ki embertelenségeink okozta szenvedéseit. A Magyarok Nagyasszonyának is de sokszor kellett ölébe venni és siratgatni megkínzott népünket! A Magyarok Nagyasszonya többször volt Piétánk, mind dicsôséges Nagyasszonyunk. A mi Máriánk a Könnyezô Mária. Többször kellett sírnia a bűneink és hűtlenségeink és szenvedéseink miatt, mint örvendezni jó sorsunkon. Mi magyarok földi és égi édesanyát szeretô és tisztelô nép voltunk. Sajnos már nincs így. Vannak Jézushoz, a Szűzanyához, saját családjukhoz és gyermekeikhez is hűtlen anyák, akik anyák, de nem édesanyák. Csavargó, italozó, kábítószer-élvezô, autófosztogató, utcasarkon álló lányok, az utcán és nyilvános tereken ízléstelenül szeretkezô fiúk és lányok, százával csellengô fiatalok. Hol van édesanyátok? Nem hiányoztok otthon, nem kelletek senkinek a bűnön kívül? Vagy édesanyátok sem különb, mint ti vagytok? Lehet, hogy ôk kergettek ki benneteket a lakásból, hogy nyugodtan szeretkezzenek és italozzanak? Mi lesz az édesanyai szeretet nélkül felnôtt és felnövô ifjúsággal? Mit adtok tovább gyermekeiteknek, amikor nektek sincs semmitek? Lelkileg kifosztottak vagytok? Oh, Nagyasszony, nemzetünk reménye. Rád szegezzük könnytelt szemeink. Veszni indult István öröksége, Szt. Imre öröksége, a tiszta ifjúság, Szt. Erzsébet öröksége, a szegények szeretete, Szt. Margit öröksége a tiszta nôifjúság, Szt. László öröksége, a lovagiasság, a nôk és édesanyák nagyrabecsülése, Szt. Gellért öröksége, a vezeklés és vértanúság. Oh, Nagyasszony szállj közénk és add vissza népünk kereszténységét, családjaink, társadalmi életünk tisztaságát, hogy ne csak a fájdalom, hanem az öröm könnyei is ott csillogjanak szemeidben. Mutasd meg, hogy anyánk vagy, mutasd meg, hogy régi nagy Patrónánk, Magyarok Nagyasszonya vagy. Ének: SZVU 290. ének, 5. versszak Viharon, vészen át Íme, felzúg Hozzád Nyomorunk jelszava: Segítsd meg nemzeted, Háborgó tengerek Csillaga, Mária! XIV. állomás Jézust eltemetik Jézust eltemetik. Most már elômerészkedtek a férfiak is. A ravatalról, a Szűzanya ölébôl óvatosan, csendben leveszik Jézus véres, fáradt testét, megmossák, betakarják és sírba teszik. Van minden, ami Jézus temetéséhez kell: nagy kô, ôrök, pecsét. Most már nem kell félni, hogy fellázítja a népet. Most már nem fognak utána menni. Most már nem fog csodákat tenni, halottakat feltámasztani. Most már nem fogja megszégyeníteni a fôpapokat és írástudókat és nem fogja ôket megleckéztetni. Vége mindennek -- gondolják. Csak a vasárnap hajnal ne jönne, mert azt mondta, hogy harmadnapra fel fog támadni. Hátha megtörténik? Hátha igaz lesz? Minden esetre számítva van pénz is, hogy az ôrök elhíreszteljék: az apostolok ellopták. A pénz és a hazugság elérte célját, mert elterjedt a zsidók között, hogy Jézus testét ellopták. Ezt inkább elhitték, mint azt, hogy a csodatevô Jézus, a halottakat feltámasztó Jézus maga is feltámadt. Népünket, nemzetünket, magyarságunkat és hitünket is sokszor eltemették már. Voltak nagy temetôink, mint a muhi puszta és mohácsi mezô. Sokszor meghúzták felettünk a lélekharangot. Lerombolták Budát, városainkat és falvainkat. Megásták sírunkat 1849-ben, 1921-ben, 1956- ban. Azt mondta egy ,,nagy'' ember: a magyar egyház felszámolása csak vagonkérdés. Aki mondta, már rég por és hamu, sírfülkéje betörve és bemocskolva, az Egyház pedig feltámadt és folytatja működését ott, ahol abbahagyta. Volt úgy, hogy elnémították a török fölötti diadalt hirdetô déli harangszót és most ismét szól. Volt, amikor el kellett dugni Máriát, és nemzeti színű zászlóinkat és most ismét lengeti azokat a szél. Volt, amikor menekülni kellett saját hazájából Szt. István jobbjának és a Szent Koronának, most ismét itthon vannak és ôrködnek felettünk. Határainkon kívül élô testvéreinket is szeretnék örökre eltemetni, rájuk hengerítve a feledés kövét, de hisszük és reméljük, hogy a sírásók már rég por és hamu lesznek, de megkínzott és halálra ítélt testvéreinknek megszólalnak majd a húsvéti harangok. Hiszek egy Istenben -- Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország és a Magyar Egyház Lelki feltámadásában. Ámen. Ének: SZVU 293. ének, 1. versszak Isten Hazánkért térdelünk Elôdbe. Rút bűneinket jóságoddal född be. Szent Magyaroknak tiszta lelkét nézzed. Érdemét idézzed! Befejezés Csodaszarvast kergetô nép voltunk. Így jutottunk ebbe, a hol tejjel- mézzel, hol könnyel-vérrel folyó Kánaánba, édes magyar hazánkba. A magyarok nyilai és a századok fegyverei szerezték meg ezt a hazát, de a Kereszt és Nagyasszonyunk, a Szűzanya tartotta meg annyi balszerencse közt és oly sok viszály közepette. Most sincs másban reménységünk csak a Kereszt és Kereszt tövében sorsunkat ölében tartó, Fájdalmas Anyában, aki hatalmas szószólónk volt Szent Fiánál a letűnt századok alatt és csak így maradhattunk meg tengernyi ellenség között is kereszténynek és magyarnak. Szent Kereszt! Leborulunk elôtted és mély tisztelettel meghajtjuk lobogóinkat és rimánkodunk: Isten áldd meg a magyart. Nem kívánunk jókedvet és bôséget, csak Irántad és Szent Anyád iránti szeretetet és hűséget. Csak erôt és kegyelmet kérünk, hogy koldusbotunkat és mankóinkat és nyomorúságos életünk bugyrait tovább tudjuk cipelni, amíg el nem jutunk igazi és örök hazánkba, amelyet nem a csodaszarvas kergetése, hanem a leölt Bárány vére szerzett meg számunkra. Úr Jézus! Golgotai véres kezeddel áldd meg jószándékainkat, elhatározásainkat, hogy igaz keresztényként akarunk élni és halni. Keresztedhez kötözzük népünket és szívünket, hogy semmiféle kincs és hatalom, semmiféle sátáni kísértés ne tudjon bennünket és népünket Tôled elszakítani. Szűzanyánk! Magyarok Nagyasszonya! Nyújtsd ki mennybôl ó Szent Anyánk kezedet, öleld magadhoz meghajszolt és megszenvedett népedet. Ígérjük, hogy búcsújáró nép maradunk, felkeresünk kegyhelyeiden erôt, kegyelmet meríteni, vigasztalódni és Isten akaratában megnyugodott lélekkel járni a keresztutat, hogy eljussunk abba a hazába, ahol az egykor vérbe öltözött Krisztust fénybe öltözve, Égi Édesanyánkat, a könnyezô Szűzanyát pedig a szemében örömkönnyektôl csillogva látjuk. Ámen. Himnusz Isten áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bôséggel. Nyújts feléje védôkart, Ha küzd ellenséggel. Balsors, akit régen tép, Hozz reá víg esztendôt, Megbűnhôdte már e nép A múltat s jövendôt. ======================================================================== Keresztút (Szent István kiadó, 1986-ból) 1. állomás Jézust halálra ítélik Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Jeremiás prófétától: Olyan lettem, mint a szelíd bárány, melyet vágóáldozatra visznek. És nem tudtam, hogy kigondolták felôlem tervüket: ,,Vágjuk ki a fát erejének teljében, irtsuk ki gyökerestül az élôk földjébôl és nevére se emlékezzenek többé!'' (Jer 11,19-20) Az evangéliumból: Akkor Pilátus, látván, hogy semmire sem megy, s hogy egyre nagyobb lesz a tömeg, vizet hozatott, megmosta kezét a nép elôtt és azt mondta: ,,Én ártatlan vagyok ennek az igaznak vérétôl, ti lássátok''. És a nép így válaszolt neki: ,,Az ô vére mirajtunk és a mi fiainkon!'' Pilátus akkor átadta nekik Jézust, hogy megfeszítsék ôt. (Mt 27,24-26) Könyörögjünk! Tekints le, kérünk, Urunk, házad népére, melyért a mi Urunk Jézus Krisztus nem habozott magát az ártóknak kezébe adni, és a keresztnek kínzóeszközét magára venni. Ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: Áll a gyötrött Isten-anyja, Kín az arcát könnybe vonja. Úgy siratja szent Fiát, Úgy siratja szent Fiát. 2. állomás Jézus vállára veszi a keresztet. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Izaiás prófétától: Hallgassatok rám, szigetek, figyeljetek rám távoli népek! Az Úr mondta nekem: ,,A szolgám vagy te, benned fogok megdicsôülni!'' És én mondtam: ,,Hiába fáradoztam, oktalanul és hasztalan emésztettem föl erôimet. Mindazonáltal ítéletem az Úrnál van, és jutalmam az én Istenemnél.'' És annyira megbecsült az Úr, hogy ezt mondta: ,,A nemzetek világosságául adlak téged, hogy üdvösségem elérjen mindenhová a föld végsô határáig.'' (Iz 49,1- 6) Az evangéliumból: Jézus a keresztjét hordozva kiment a Kálvária nevű helyre, melyet héberül Golgotának, azaz Koponyahelynek neveztek. (Jn 19,17) Könyörögjünk! Mindenható örök Isten, kinek akaratából a mi Megváltónk emberré lett és vállalta a kereszthalált, hogy megtanítson minket az alázatra, kérünk, engedd, hogy követni tudjuk Ôt és részünk lehessen föltámadásában is. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: Gyász a lelkét meggyötörte, Kín és bánat összetörte, Törnek éle járta át, Törnek éle járta át. 3. állomás Jézus elôször esik el a kereszt súlya alatt Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Izaiás prófétától: Ezeket mondja az Úr a lélekben megalázottnak, a nép körében megvetettnek, akit a hatalmasok szolgának néztek: "Királyok kelnek föl elôtted trónjukról, és fejedelmek borulnak le elôtted az Úr miatt, aki hűséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott téged. A nép szövetségévé teszlek, hogy föltámaszd az országot és szétoszd az örökséget!'' (Iz 49,7-8) Szent Pál korintusiakhoz írt levelébôl: Kedvemet lelem a nélkülözésben, az üldözésben és a szorongatásban, melyeket Krisztus szeretetéért viselek. Mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erôs. (2Kor 12,10) Könyörögjünk! Istenünk, ki Fiad elesettségében fölemelted az elesett világot, vigasztald híveidet, szabadíts meg minket a második haláltól, és tégy méltóvá az örök boldogságra. Krisztus, a mi Urunk által. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: Ó mily nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága Egyszülött szent magzatán, Egyszülött szent magzatán. 4. állomás Jézus találkozik Édesanyjával Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Izaiás prófétától: Sokan álmélkodnak rajta, mert annyira elcsúfították, hogy szinte nincs is emberi külseje és emberi arca. Felnövekedett az Úr színe elôtt, mint gyönge vesszô, mint hajtás a szomjas földbôl. Nem volt szépsége, sem ékessége, hogy csodáljuk, nem volt tekintélye, hogy becsüljük ôt. (Iz 52,14; 53, 2-3) Szent Lukács evangéliumából: Az agg Simeon megjövendölte Máriának, Jézus Anyjának: "Sokaknak romlására és sokaknak föltámadására lesz Ô Izraelben. Jel lesz, amelynek ellene mondanak, s a te lelkedet is tôr járja át, hogy kinyilvánuljon sok ' szívnek gondolata". C2, 3ans) Könyörögjünk! Urunk, Jézus Krisztus! Kínszenvedésed idején Simeon jövendölése szerint a fájdalom tôre valóban átjárta Szűz Anyád szívét. Megemlékezve az ô lelki vértanúságáról könyörögve kérünk, segíts minket, hogy szenvedésed ne legyen haszontalan számunkra. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: Mennyit sírt és hogy kesergett Látván azt a nagy keservet, Azt a nagy kínt szent Fián, Azt a nagy kínt szent Fián. 5. állomás Cirenei Simon segíti vinni Jézus keresztjét Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Jeremiás siralmaiból: Én vagyok az a férfi, kit Isten haragjának vesszeje ínséggel sújtott. Hajtott engem, és sötétségbe és nem világosságra vezetett. Elzárta utaimat négyszögű kövekkel és ösvényeimet fölforgatta. Betöltött engem keserűséggel és ürömmel részegített. (Siral 3,1-2.9.15) Az evangéliumból: Jézus így szólt tanítványaihoz: ,,Aki nem veszi föl a keresztjét minden nap és nem jön utánam, nem méltó hozzám.'' Miután Jézus vállára tették a keresztet, elvezették, hogy megfeszítsék. Miközben kifelé mentek a városból, találkoztak egy arra menô emberrel, Cirenei Simonnal. A katonák ôt kényszerítették, hogy vigye a keresztet Jézus után. (Lk 14,27, Mt 27,32) Könyörögjünk! Istenünk, tekints jóságosan a te népedre, engesztelôdj meg irántunk, és térítsd hozzád lázadó akaratunkat. Krisztus, a mi Urunk által. Amen Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: Ki ne sírna, melyik ember, Hogyha ennyi gyötrelemben Látja lankadozni ôt, Látja lankadozni ôt? 6. állomás Veronika megtörli Jézus arcát Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Izaiás prófétától: Kicsoda ez, aki vérpiros ruhában jön? -- Én, aki igazságot szólok, ki szabadulást ígérek és van hatalmam megszabadítani! Miért piros hát a ruhád, és miért olyan a köntösöd, mint aki piros szôlôt taposott a présben? -- A vér festette meg ruhámat, attól lett foltos köntösöm, mert enyéim megváltásának ideje elérkezett. (Iz 63,1-3) Az evangéliumból: Jézus így szólt: Aki csak egy pohár vizet ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma. (Mt 10,42) Könyörögjünk! Istenünk, Oltalmazónk! Fordulj felénk és nézz a te Krisztusod arcára, aki az egész emberiség üdvösségéért föláldozta magát, s veled él és uralkodik mindörökkön örökké. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: Ki ne sírna Máriával, Hogyha látja szent Fiával Szenvedni a szent Szülôt, Szenvedni a szent Szülôt? 7. állomás Jézus másodszor esik el Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Izaiás prófétától: Elhagyott engem az Úr és megfeledkezett rólam! -- Vajon megfeledkezhet-e az asszony a csecsemôjérôl, hogy ne könyörüljön méhének magzatán? De még ha meg is feledkeznék róla, én terólad el nem feledkezem. Mert én vagyok az Úr, és nem szégyenülnek meg, akik bennem bíznak! (Iz 49,14-15) Az Evangéliumból: Jézus igy imádkozott: Atyám, neked minden lehetséges! Távoztasd el tôlem ezt a kelyhet! Mindazonáltal ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te! (Mt 26,42) Könyörögjünk! Kérünk, Istenünk, irgalmazz a te népednek, és a szorongatásban, mellyel megpróbálsz minket, adj nekünk enyhülést. Krisztus, a mi Urunk által. Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: Népét hogy megmossa szennytôl, Látta tenger gyötrelemtôl Roskadozni Jézusát, Roskadozni Jézusát. 8. állomás Jézus találkozik a síró asszonyokkal Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Zakariás prófétától: Ezt mondja az Úr: Azokban a napokban kiárasztom majd Dávid házára és Jeruzsálem lakóira a kegyelem és az imádság lelkét. És föltekintenek arra, akit átszegeztek, és siratni fogják, miként az egyszülöttet siratják, és bánkódnak fölötte, miként az elsôszülöttet gyászolják. (Zak 12,10-11) Az Evangéliumból: Jézus így szólt a síró asszonyokhoz: ,,Jeruzsálem leányai, miattam ne sírjatok. De sírjatok magatok és fiaitok miatt! Mert íme napok jönnek, amikor majd azt mondjátok: Boldogok a magtalanok, akik nem szültek és nem szoptattak! Akkor majd kezdik mondani a hegyeknek: Omoljatok ránk! -- és a halmoknak: Takarjatok el! Mert ha így tesznek a zöldellô fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?! (Lk 23, 27-31) Könyörögjünk! Istenünk, ki irgalmas vagy azokhoz, akik hisznek benned, add kérünk, hogy megsirassuk bűneinket és kiérdemeljük vigasztalásod kegyelmét. Krisztus, a mi Urunk által. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: Látta édes egyszülöttét, Halálos nagy elepedtét, Látta, hogy halálra vált, Látta, hogy halálra vált. 9. állomás Jézus harmadszor esik el Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Jeremiás Siralmaiból: Ó, ti mind, akik általmentek az úton, nézzétek és lássátok, van-e az enyémhez hasonló fájdalom, melyet az Úr készített nekem, mellyel haragjának napján megfenyített? Tüzet küldött a magaságból és csontjaimba bocsátotta, elhagyottá tett és egész nap keserűség borít. Népem minden bűnét a vállamra rakta. Elgyengítette erômet, hogy ne tudjak fölemelkedni. (Siral 1,12- 14) Az Evangéliumból: Jézus így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test gyönge. Ezután újra így imádkozott: ,,Atyám, ha nem múlhat el ez a kehely anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod!'' (Mt 26,38- 39.41 ) Könyörögjünk! Istenünk, fordítsd felénk irgalmas szemedet, és add, hogy bűneinkért bocsánatot nyerve szabad szívvel szolgáljunk neked. Krisztus, a mi Urunk által. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: Szeretetnek szent kútfôje, Fájdalomnak éles tôre Járjon át a lelkemen, Járjon át a lelkemen. 10. állomás Jézust megfosztják ruháitól Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Báruk prófétától: Levetettem a békesség hosszú ruháját és vezeklô szôrruhát öltöttem magamra. Kiáltok az Örökkévalóhoz, hogy szabadítson meg ellenségeim kezébôl! (Bár 84,20-21) Az Evangéliumból: A katonák elosztották maguk között Jézus ruháit, minden katonának egy részt. Fogták a köntösét is, de a köntös varratlan volt, egy darabban szôve fölülrôl az aljáig. A katonák azt mondták egymásnak: ,,Ne szaggassuk el, hanem vessünk rá sorsot, kié legyen.'' Így teljesedett be az Írás: ,,Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.'' (Jn 19,23-24) Könyörögjünk! Istenünk, Fiad szenvedésével megszabadítottál minket az örök haláltól. Kérünk, segíts, hogy méltó választ adjunk e nagy kegyelemre, és a te erôddel szentek lehessünk. Krisztus a mi Urunk által. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme. Segíts néki tetszenem, Segíts néki tetszenem! 11. állomás Jézust keresztre feszítik Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Izaiás prófétától: Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért. Az Úr pedig reá rakta mindannyiunk gonoszságát. Feláldoztatott, mert ô maga akarta, és nem nyitotta meg a száját. Az én népem bűneiért sebezték halálra. (Iz 53,6-8) Az Evangéliumból: Amikor megérkeztek a Golgota nevű helyre, mirhával kevert bort adtak Jézusnak inni, de ô megízlelvén nem akarta azt meginni. Azután keresztre feszítették ôt és a gonosztevôket is, egyiket jobbról, a másikat balról. Így teljesedett be a próféta jövendölése: ,,Gonosztevôk közé számították''. Jézus akkor fölkiáltott: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!'' Pilátus táblát íratott és a keresztre tétette: ,,Názáreti Jézus, a zsidók királya''. (Mk 16,22-28) Könyörögjünk! Istenünk, védelmezd a szent kereszttel népedet minden ellenséges támadástól, hogy méltón szolgálhassunk neked. Krisztus, a mi Urunk által. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének Én szívembe jól bevéssed, Szűzanyám, nagy szenvedésed S az átvertnek sebeit, S az átvertnek sebeit. 12. állomás Jézus meghal a kereszten Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! A 21. zsoltárból: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Messze van szabadulásom jajgatásom szavától. Kutyák falkája vett körül, gonosztevôk gyülekezete lepett el engem. Átlyuggatták kezeimet és lábaimat és megszámlálták minden csontomat. Az Evangéliumból: A kilencedik óra táján Jézus hangos szóval felkiáltott: ,,Éli! Éli! Lamma szabaktani?'' vagyis: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?'' Ennek hallatára néhányan az ott állók közül megjegyezték: ,,Ez Illést hívja''. Ezután Jézus, mivel tudta, hogy minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: ,,Szomjazom!'' Volt ott egy ecettel teli edény. Egy az ott lévôk közül gyorsan odafutott, ecetbe mártott egy szivacsot, és nádszálra tűzve inni adott neki. A többiek pedig mondták: ,,Lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?'' Mikor tehát Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: ,,Beteljesedett!'' E szavakkal lehajtotta fejét és kilehelte lelkét. (Mt 28,45-50) Könyörögjünk! Istenünk, tekints a te népedre, mely áhítattal emlékezik Fiad szenvedésére és halálára. Áraszd el áldásoddal, irgalmaddal és vigasztalásoddal. Krisztus, a mi Urunk által. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: Gyermekednek, a sebzettnek, Ki miattam szenvedett meg, Osszam meg gyötrelmeit, Osszam meg gyötrelmeit. 13. állomás Jézust leveszik a keresztrôl Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Izaiás prófétától: Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, a betegség ismerôje. És mi elrejtettük elôle arcunkat, lenézett volt, nem becsültük semmire. Valójában a mi betegségeinket viselte és a mi fájdalmainkat hordozta. (Iz 53,3) Az Evangéliumból: A zsidók, mivel a húsvéti készület napja volt, hogy a testek ne maradjanak szombaton a kereszten, kérték Pilátust, töresse meg lábszárcsontjukat, és vétesse le ôket a keresztrôl. Jöttek tehát a katonák és eltörték a lábszárát elôbb az egyiknek, majd a másiknak azok közül, kiket Jézussal együtt feszítettek keresztre. Amikor Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el a lábszárát, hanem a katonák közül az egyik lándzsával átszúrta az oldalát, melybôl azonnal vér és víz folyt ki. (Jn 19,31-34) Könyörögjünk! Úristen, aki nem akarod halálunkat, hanem azt akarod, hogy megtérjünk és éljünk, tekints gyarló szolgáidra, hogy nagy irgalmasságodért bűneink bocsánatát és a halálig tartó állhatatosságot elnyerjük. Krisztus, a mi Urunk által. Amen Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: Add meg, kérlek, hogy míg élek, Együtt sírjak mindig véled S azzal, ki a fán eped. Azzal, ki a fán eped. 14. állomás Jézust sírba helyezik Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot! Izaiás prófétától: Gonosztevôk között temették el, és a gazdagok között van az ô sírja, mert nem követett el gonoszságot, sem hamisság nem volt a szájában. És miután odaadta életét engesztelésül, hosszúéletű ivadékot lát és az Úr akarata az ô keze által teljesül. Lelkének küzdelméért meglátja majd a világosságot és betelik vele. (Iz 53,8-11) Az Evangéliumból: Ezek után Arimateai József elment Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus csodálkozott, hogy Jézus már meghalt. Hívatta a századost és megkérdezte tôle, valóban meghalt-e már. És miután a századostól megtudta, hogy valóban meghalt, odaadta a testet Józsefnek. Az elment és levette Jézus testét a keresztrôl. Odajött Nikodémus is, és hozott magával száz font mirha és áloé keveréket. Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás. Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, melybe még senkit sem temettek. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt abba helyezték Jézust. Nagy követ hengerítettek a sír bejárata elé, és elmentek. (Mk 15,42-47, Jn 20,38-42) Könyörögjünk! Mindenható irgalmas Isten, ki szent Fiad szenvedésével és halálával megváltottál minket, kérünk, ôrizd bennünk irgalmad művét, hogy akik részesednek a megváltás misztériumában, hozzá méltón éljenek. Krisztus, a mi Urunk által. Amen. Miatyánk... Üdvözlégy... Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Ének: A keresztnél véled állni, Gyászban véled eggyé válni: Erre űz a szeretet, Erre űz a szeretet. ======================================================================== A szent keresztút (a Szentírás szavaival és a római misekönyv imádságai alapján) Elôszó A keresztény hívek minden idôben a legszentebb kegyelettel emlékeztek meg a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedésérôl, hogy ezzel, egyrészt engeszteljék a bűnökkel megbántott Istent, másrészt pedig, hogy a földi élet szenvedéseinek elviselésére erôt kapjanak abból a végtelen kegyelmi kincstárból, amit az Úr Jézus szenvedésével gyüjtött számunkra. Ennek az emlékezésnek egyik leghatásosabb módja az Úr Jézus szenvedése helyeinek meglátogatása. Mivel azonban ez legtöbb hívô számára lehetetlen, az Egyháztól jóváhagyott és az Úr szenvedésének állomásait megjelenítô képeket, vagy szobrokat állítottak a katolikus hívek templomokban, vagy a szabad természetben, hogy ez állomásokat végigjárva több bensôséggel tudjanak elmélkedni az Úr Jézus szenvedésérôl. Az így végzett keresztútjárást az Egyház nemcsak jóváhagyta, hanem még különbözô búcsúkkal is ellátta. Így ez az ájtatosság nemcsak a bűnbánat kegyelmét és a jó Istennel való kiengesztelôdést szerzi meg számunkra, hanem megszabadít bennünket és azokat a tisztítóhelyen szenvedô szeretteinket, akikért a keresztutat fölajánljuk, az ideigtartó bűntetéstôl is. Az itt következô keresztút elmélkedései és imádságai a legszentebbek: a Szentlélek Istentôl sugalmazott Szentírás szavai és az Anyaszentegyház majdnem kétezeréves imakönyvének, a misekönyvnek imádsagai. Mindkettô milliókat segített az életszentségért folytatott harcban és mindkettô segítségével milliók jutottak el oda, ahova mindnyájan törekszünk, ,,ahol halál nem lesz többé, sem jajkiáltás, sem fájdalom'' (Jel 21,4). Abba az örök hazába, ahol az emberek ,,nem éheznek és nem szomjaznak többé, és nem éri ôket többé nap, sem bármiféle forróság... és Isten letöröl szemünkrôl minden könnyet'' (Jel 7,16-17). Az oltár elôtt Ajánljuk föl a szent keresztutat... Pap: Az Istent, ki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érette, jöjjetek, imádjuk! Hívek: Jöjjetek, imádjuk az Urat és boruljunk le Istenünk elôtt! Teremjük a bánat méltó gyümölcseit, mert teremtett és megváltott minket! Pap: Uram, nyisd meg ajkunkat! Hívek: És szánk hirdeti a Te dicsôségedet! Pap: Dicsôség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek! Hívek: Miképpen kezdetben vala most és mindörökön örökké. Amen! Pap: Az Istent, ki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta irette, jöjjetek, imádjuk! Hívek: Amen. I. állomás Pilátus halálra ítéli Krisztust Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: Mikor pedig reggel lett, a papi fejedelmek és a nép vénei tanácsot ültek Jézus ellen, hogy Ôt halálra adják. És megkötözve átadták Poncius Pilátus helytartónak. Pilátus tehát leült az ítélôszékbe, s bár kezét mosva megvallotta: ,,én semmi vétket nem találok ebben az emberben'' -- mégis kezükbe adta Jézust, hogy megfeszítsék. Halálra adta az élet Urát, ki az Atya jobbjáról jön majd el nagy hatalommal és dicsôséggel, megítélni eleveneket és holtakat. Hívek: Könyörögjünk! Uram, Jézus Krisztus, Te az Atya akaratára az égbôl a földre szálltál és bűneink bocsánatára véredet ontottad, hallgasd meg alázatos könyörgésünket és engedd, hogy az ítélet napján jobbodon állhassunk, és méltók legyünk hallani szavaidat: Jöjjetek Atyám áldottai! Ki élsz és uralkodol, mindörökön örökké. Amen! Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! II. állomás Krisztus magára veszi a keresztet Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: Jézus tehát magára vette a keresztet és megindult a koponyahelyre, melyet héberül Golgotának mondanak. -- Emberi természete megrettent a szenvedéstôl. Az Olajfák Hegyén vért verítékezett, s kérte a mennyei Atyát, ha lehetséges, múljék el tôle a szenvedés kelyhe anélkül, hogy kiürítse. De hozzátette: ,,ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied!'' -- Azért jött, hogy az Atya akaratát cselekedje. Így megalázta magát, s engedelmes lett egész a halálig, mégpedig a kereszthalálig! Hívek: Könyörögjünk! Uram, Te azt mondottad: Az én igám édes és az én terhem könnyű. Add, hogy úgy hordjuk ezt az igát és ezt a terhet, hogy kegyelmedet kiérdemelhessük! Ki élsz és uralkodol mindörökön örökké. Amen! Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! III. állomás Jézus elôször roskad le a kereszt alatt Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: A keresztet hordozó Krisztus összeroskadt a Golgotára vezetô úton. Emberi testét megtörte a virrasztás, a halálfélelem, Judás árulása. Mint valami latorra, úgy törtek rá kardokkal és dorongokkal az Olajfák Hegyén. Az éj leple alatt hurcolták Annás és Kaifás fôpapok elé, hamis tanúságokkal vádolták, arcul ütötték, leköpdösték, s szemét bekötve ütlegelték. Heródes faggatta, Pilátus, a nép kivánságára, halálra adta. Megostorozták, bíborba öltöztették, tövissel koronázták, megcsúfolták az Isten Fiát. A kimerült testnek nehéz volt a kereszt, az ártatlan léleknek bűneink súlya! Hívek: Könyörögjünk! Ôrizz meg minket, Uram, állandó oltalmaddal és mivel az ember a halál zsákmánya oly gyönge, hogy támogatásod nélkül elesik azért ne szünj meg soha segítségeddel megvédeni minden veszedelemtôl és vezess az üdvösség útján elesés nélkül. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen! Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! IV. állomás Jézus találkozik szentséges Anyjával Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: Az agg Simeon jövendölése alapjan Szűz Mária lelkét sokszor járta át a szenvedés tôre. Betlehemi istállóbarlang szegénységében született meg az Úr Jézus. Egyiptomba kellett menekülniök a gyilkos Heródes elôl. Mikor kilépve a názáreti munkásotthonból az evangéliumot hirdette, sokszor éhezett, szomjazott, elfáradt és nem volt, hová fejét lehajtsa. S a Szűz Anya csak távolról követhette a Megváltó lépteit. Fájdalmas Anyává azonban a Golgotára vezetô úton lett, midôn halálraszántan, üldözôk kezében, kereszt alatt roskadozva látta szent Fiát. De állt a fájdalmas Anya még a kereszt tövében is, mert Isten akaratát mindig így fogadta: ,,Legyen nekem a Te Iged szerint!'' Hívek: Könyörögjünk! Kérünk Téged, Úr Jézus Krisztus, add, hogy irgalmasságod elôtt most és halálunk óráján a Boldogságos Szent Szűz legyen a mi közbenjárónk, kinek szívét szenvedésed alkalmával a fájdalom tôre járta át. Ki élsz és uralkodol mindörökön örökké. Amen! Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! V. állomás Cirénei Simon segít az Úrnak Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: ,,Én pedig, ha felemeltetem a földrôl, mindeneket magamhoz vonzok'' -- mondotta az Úr Jézus, jelezve, hogy a leggyalázatosabb halállal, a kereszten kell meghalnia. A kereszt véres áldozatával engesztelte ki helyettünk az eredeti bűnnel és személyes bűneinkkel megbántott mennyei Atyát. -- Mikor a zsidók látták teste megtörtségét, nehogy kiszenvedjen a fölfeszítés elôtt, megfogtak egy bizonyos Simon nevű embert, Cirénéból valót, ki a mezôrôl jött, s rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. Hívek: Könyörögjünk! Isten, kit a bűn megbánt a bűnbánat pedig kiengesztel, tekints kegyesen néped alázatos könyörgésére és haragod ostorát, melyet bűneinkért megérdemeltünk, fordítsd el tôlünk. Ki élsz és uralkodol mindörökön örökké. Amen! Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! VI. állomás Veronika letörli Jézus arcát Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: Mikor az Úr Jézus a Tábor hegyén átváltozott isteni dicsôségébe, arca ragyogott, mint a nap. A Golgotára vezetô úton, mikor Veronika törölte le kendôjével a szenvedô Megváltó arcát, olyan volt, amilyennek a próféta jövendölte: ,,Láttuk Ôt, s jaj nekünk! Nincs neki színe, sem ékessége; néztük Ôt, s nem volt tekintete, hogy megkívántuk volna Ôt, a megutáltat s legutolsót az emberek között! A fájdalmak férfiát, a betegséggel megbélyegzettet, ki elôtt az emberek iszonyattal elfödik arcukat, mert nem tudnak rátekinteni.'' -- Pedig a mi gyengeségünket viselte és a mi fájdalmainkat hordozta! Hívek: Könyörögjünk! Isten, ki magad képére és hasonlatosságára teremtettél minket, ragyogtasd arcod fölöttünk és könyörülj rajtunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen! Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! VII. állomás Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: ,,Jöjj és kövess engem!'' -- hívta tanítványait az Úr Jézus. De a kereszthordozás közben magára maradt. Tanítványai szerte futottak. Judás harminc ezüst pénzért csókkal árulta el. Péter, mielôtt a kakas kétszer megszólalt, háromszor tagadta meg. A nép, akivel csak jót cselekedett, Pilátus palotája elôtt gyűlölettel kiabálta: ,,El vele, feszítsd meg Ôt!'' A kereszthordozás közben csak közömbös, pogány római katonák és ellenséges zsidók vették körül. Pedig a kereszt alatt roskadozó Úr is követésre hív: ,,Ki követni akar, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen engem!'' Hívek: Könyörögjünk! Isten, ki Fiadnak megalázódása által a lesujtott világot fölemelted, hallgasd meg híveid könyörgését, hogy kegyelmeddel a jólétben alázatosak, a bajban pedig bizalommal teljesek lehessünk! Ki élsz és uralkodol mindörökön örökké. Amen! Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! VIII. állomás Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: Jézust a nép és az asszonyok nagy sokasága követte, kik siránkoztak és jajgattak fölötte. Hozzájuk fordult Jézus és mondta: ,,Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek fölött!'' -- Tartsatok bűnbánatot! hirdette a Megváltó útját egyengetô Keresztelô. Péter apostol Krisztus megtagadása után ,,sírt keservesen'', s megtisztult a bánat könnyeiben. A bűneit sirató és könnyeivel szentséges lábát öntözô Magdolnáról pedig azt mondta az Úr Jézus: ,,Megbocsátatnak az ô sok bűnei, mert nagyon szeretett!'' Hívek: Könyörögjünk! Isten, ki inkább irgalmadat, mint haragodat mutatod azok iránt, kik benned remélnek, add, hogy méltón megsirassuk elkövetett bűneinket és így vigasztalásod édes kegyelmeinek mindig részesei lehessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! IX. állomás Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: Krisztus szenvedett érettünk, példát hagyva nekünk, hogy az Ô nyomdokait kövessük. Aki bűnt nem tett, sem álnokság ajkán nem volt, ki midôn szidalmazták, nem szidalmazott, midôn szenvedett, nem fenyegetôzött, hanem átadta magát az Ôt igazságtalanul elítélôknek. Ki a mi bűneinket viselte, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk! Hívek: Könyörögjünk! Mindenható örök Isten, ki az emberi nem számára az alázatosság követendô példájaként megengedted, hogy Üdvözítônk testet öltsön és kereszthalált haljon, engedd meg kegyesen, hogy az Ô béketűrését követhessük, és így feltámadásának részesei lehessünk. Ki élsz és uralkodol mindörökön örökké. Amen! Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! X. állomás Jézust megfosztják ruháitól Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: Mikor elérkeztek arra a helyre, melyet Golgotának mondanak, epével vegyített bort adtak neki inni. De megízlelvén azt, nem akart inni belôle. Ezután megfosztották ruháitól és megosztoztak rajtuk sorsot vetvén, hogy beteljesüljön, amit a proféta jövendölt. -- Az Úr Jézus ruhától való megfosztása emlékeztessen bennünket testünk bűneire és egyben Szent Pál szavaira: ,,Az éjtszaka elôre haladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük le tehát a sötétség cselekedeteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Mint nappal, járjunk tisztességben, nem tobzódásban és részegeskedésben, nem paráznaságban és kicsapongásokban, nem cívódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust!'' Hívek: Könyörögjünk! Uram, vetkôztesd ki belôlünk a régi embert cselekedeteivel és szokásaival együtt, és öltöztess minket új emberré, kit Isten alkotott a maga képére szentségben, igazságban és valóságban! Ki élsz és uralkodol mindörökön örökké. Amen! Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! XI. állomás Jézust keresztre feszítik Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: És megfeszítettek Ôt és vele a latrokat, egyiket jobb, a másikat bal felôl. -- Durva szegek a keresztfához feszítették az Úr Jézus gyermekeket áldó, kenyeret szaporító, betegeket gyógyító, állandóan jót tevô kezét. Ajkával folytatta még megváltói munkáját. Zsoltárimával fordult a mennyei Atyához: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?'' Ellenségeiért imádkozott: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!'' Bűnt bocsátott meg, s a megtérô latornak megígérte: ,,Ma még velem leszel a Paradicsomban.'' -- S édesanyánkká tette saját édesanyját, a kereszt alatt álló Fájdalmas Anyát! Hívek: Könyörögjünk! Isten, ki az embert csodálatosan teremtetted és még csodálatosabban megváltottad, add, kérünk, hogy a bűn csábításainak eltökélt akarattal ellentálljunk, és így az vrökkétartó örömökre eljuthassunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen! Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! XII. állomás Jézus meghal a keresztfán Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: Mikor pedig 12 óra lett, sötétség borult az egész földre 3 óráig. És Jézus nagy szóval kiáltva mondta: ,,Atyám a Te kezedbe ajánlom lelkemet!'' S ezt mondva lehajtotta fejét és kiadta lelkét. -- A nap elsötétedett. A templom kárpitja közepén kettéhasadt. A föld megindult. A kôsziklák megrepedtek. A sírok megnyiltak és sok halott földtámadt. -- A pogány római katonák igen megfélemlettek, a százados pedig megvallotta: ,,Valóban Isten fia volf ez az ember!'' Hívek: Könyörögjünk! Mindenható és végtelen szelídségű Istenünk, ki a szomjazó népnek a kôsziklából az élô vizek forrását fakasztottad, fakaszd a mi szívünk keménységébôl a a bánat igaz könnyeit, hogy bűneinket megsirathassuk és irgalmadból bocsánatot nyerhessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen! Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! XIII. állomás Jézust leveszik a keresztrôl Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: A zsidók pedig, mivel a húsvéti elôkészület napja volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg a felfeszítettek csontjait, és vegyék le ôket. Mentek tehát a katonák, és az elsônek megtörték csontjait, és a másiknak is, kit megfeszítettek Ôvele. Mikor pedig Jézushoz értek, látva, hogy már meghalt, nem törték meg csontjait, hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melybôl vér és víz jött ki. Ezek után pedig arimathiai József, aki tanítványa volt Jézusnak, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus ezt megengedte. Elment tehát és levette Jézus testét a keresztrôl. Hívek: Könyörögjünk! Kérünk Uram öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az Ô kínszenvedése és keresztje által a föltámadás dicsôségébe vitessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen! Miatyánk -- Üdvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! XIV. állomás Jézust sírba teszik Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged! Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: Jött pedig Nikodémus, ki elôször éjjel ment Jézushoz, illatos keneteket hozván. S vették Jézus testét, és tiszta gyolcsruhákba göngyölték, fűszerek közé, ahogy a zsidóknál szokás temetni. Volt pedig azon a helyen, hol Ôt fölfeszítették, egy kert, s a kertben egy kôsziklába vágott új sírbolt, melyben még senki nem feküdt. Azért odatették Jézust. Hívek: Könyörögjük! Mindenható, irgalmas Isten, ki szent Fiad halála által az emberi nemnek az üdvösség gyógyszerét és az örök élet ajándékát nyújtottad, tekints kegyesen szolgáidra és éltesd az általad teremtett lelkeket, hogy halálunk óráján szent angyalod a bűn szennye nélkül vezessen bennünket Eléd. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen! Miatyánk -- Üvözlégy Pap: Könyörülj rajtunk, Uram! Hívek: Könyörülj rajtunk! Az oltár elôtt Pap: Mi pedig dicsekedjünk a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, kiben üdvösségünk, életünk és föltámadásunk van, ki által megváltattunk és megszabadultunk! Hívek: Tekints le, kérünk Urunk, családodra, melyért a mi Urunk Jézus Krisztus nem vonakodott magát a gonoszok kezébe átadni és a kereszt kínját vállalni! Pap: Krisztus meghalt értünk és föltámadott! Hívek: Hogy akik élünk, többé ne magunknak éljünk, hanem Neki, ki értünk meghalt és föltámadott! Pap: Dicsôség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek! Hívek: Miképpen kezdetben vala most és mindörökön örökké. Amen! Pap: Mi pedig dicsekedjünk a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, kiben üdvösségünk, életünk és föltámadasunk van, ki által megváltattunk és megszabadultunk! Amen! Szentségi áldásra O Salutaris Hostia, Quae coeli pandis ostium: Bella premunt hostilia, Da robur, fer auxilium. Uni trinoque Domino, Sit sempiterna gloria, Qui vitam sine termino Nobis donet in patria. Amen. Tantum ergo Sacramentum Veneremur cernui: Et antiquum documentum Novo cedat ritui: Praestet fides supplementum Sensuum defectui. Genitori Genitoque Laus et jubilatio. Salus, honor, virtus quoque Sit et benedictio: Procedenti ab utroque Compar sit laudatio. Amen. Pap: Panem de coelo praestitisti eis. Hívek: Omne delectamentum in se habentem. Pap: Oremus! Deus, qui nobis sub Sacramento mirabili passionis tuae memoriam reliquisti, tribue quaesumus, ita nos corporis et sanguinis tui sacra mysteria venerari, ut redemptionis tuae fructum in nobis jugiter sentiamus. Qui vivis et regnas in saecula, saeculorum. Hívek: Amen. Áldás után (Hetvened vasárnaptól Húsvétig) Parce Domine, parce populo tuo, ne in aeternum irascaris nobis. Laudate Dominum omnes gentes; laudate eum omnes populi, Quoniam confirmata est super nos misericordia eius, et veritas Domini manet in aeternum. Gloria Patri et Filio, et Spiritui Sancto, Sicut erat in principio et nunc et semper, et in saecula saeculorum. Amen. Parce Domine, parce populo tuo, ne in aeternum irascaris nobis. U. I. O. G. D. ======================================================================== Via Crucis. Az üldözöttek keresztútja (1955-ból) Bevezetés 1954 szeptemberében Mária Zellben az osztrák katolikus ifjúság fogadalmat tett, hogy a vasfüggöny mögötti országok üldözött Egyházáért sokat fog imádkozni. Minden egyházmegye pártfogásába vett egy-egy rabországot. A pártfogás így oszlik meg: Bécs -- Lengyelország Eisenstadt (Vasvár) -- Magyarország St. Pölten -- Csehszlovákia Gurk-Klagenfurt -- Jugoszlávia, Albánia Seckau-Graz -- Románia, Bulgária Linz -- Litvánia, Lett- és Észtország Salzburg -- Keletnémetország Innsbruck -- Kína Feldkirch -- Oroszország Ezen fogadalomból született e keresztút. Barátaim! Lelkem mélyéig meghatódtam, mikor e könyvecske szövegét gépeltem. Megrendített Egyházunk általános és az egész világra kiterjedô üldöztetése. Az egymást követô napi események elhomályosítják a valódi tényeket s ehhez járul még a színtelen vagy ellenséges sajtó mély hallgatása az Egyház ügyével szemben. Öles hasábokat csak egyes színésznôk válásairól hoznak, de nem az egyes rabországok váltságairól... Maradhatunk-e közömbösek? S ha Burgenland ifjúsága sokat akar Magyarországért imádkozni, akkor mi, akik ma is aggódunk édes Hazánkért, kimaradhatunk-e az imádkozók eme seregébôl? Imáinkat és áldozatvállalásunkat követeli Hazánk, Népünk és Egyházunk! Végezzük e keresztutat a közösségben, vagy ha nem, akkor egymagunkban, akár pedig otthon. Védjen és oltalmazzon továbbra is mindnyájunkat a Magyarok Nagyasszonya és esdje ki Szent Fiánál, hogy újra szabad legyen szeretett Hazánk! aláírás Elôkészület Pap: A keresztfához megyek / Mert máshol nem lelhetek / Nyugodalmat lelkemnek. / S ott talállak, ó Szűz Anya / Fájdalom közt bágyadozva, / Tôr veré át lelkedet. Pap: Urunk Jézus Krisztus, lélekben végig akarunk kísérni a Te szent Keresztutadon és Veled lenni azokban a kínszenvedésekben, melyeket tagjaidban, a ma üldözött Egyházban tovább szenvedsz. Végigkísérünk azokon az országokon -- mint megannyi Stáción -- ahol elnémították az Egyházat. Elindulunk Veled e fájdalmas úton Albániából, -- mely oly közel van a kereszténység fôvárosához -- elindulunk Északnak és Keletnek, és azután kísérünk Téged egészen a messze-messze Keletig. Fülünkbe cseng az Úr figyelmeztetése: ,,Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg; Engem elôbb gyűlölt nálatok. Ha a világból volnátok, a világ, mint övéit szeretne titeket. De mivel nem vagytok e világból valók -- hiszen kiválasztottalak titeket e világból -- gyűlöl titeket e világ. Emlékezzetek vissza a tôlem kapott tanításra: nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.'' ''Boldogok vagytok, ha gyűlölnek az emberek, ha kiközösítenek és szidalmaznak titeket, ha rossz hírbe hoznak az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, jutalmatok nagy lesz a mennyben.'' Mind: Uram Jézus Krisztus, / Te, aki elôttünk jártál a szenvedések útján / apostolod által arra intesz minket, / hogy a mi kis keresztjeinket / egészítsük ki azon fájdalmak megérzése által, / melyeket Tested, az Egyház tagjai üldözése által / ma is nap mint nap szenved. Adj, Uram, üldözött testvéreinknek hôsiességet és türelmet, / hogy hosszú keresztútjukon kövessenek Téged, / add, hogy a Te közelségednek vigasza / minden viszontagságban bátorítsa ôket. / Veled gyôzzenek és a Te országodba eljussanak. / Amen I. állomás Jézust halálra ítélik Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Gondoljunk az Egyház szenvedésére Albániában. Úgy látszik mintha az Egyház itt pusztulásra és halálra lenne ítélve. Pásztoraiktól teljesen megfosztották. Négy püspököt borzalmasan halálra kínoztak -- az egyetlen még életben maradt agg pulati püspök börtönben van. Sok papot és szerzetest vadállati kegyetlenséggel meggyilkoltak, a még életben hagyottak bebörtönözték, kiutasították vagy internálták. A híveknek nincs többé szabad vallásgyakorlatuk. Reménytelennek látszó helyzetüket csak fokozza az akadálynélküli vallásellenes propaganda és az, hogy nélkülözik papjaik vezetését, a legszükségesebb Szentségek vigasztaló és erôsítô erejét. Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. A dallam: F G A A A A A C bH A G bH G A bH A G F. vagy: fá szó lá lá lá lá lá dó tisz lá szó tisz szó lá tisz lá szó fá. Miden hang nyolcados, kivéve a két sor utolsó két hangját, amely negyedes. Kö (F) nyö (G) rülj (A) U (A) ram (A), kö (A) nyö (A) rülj (C) né (bH) pe (A) den (G), Kit megváltottál (bH) drá (G) ga (A) Szent (bH) Vé (A) re (G) den. (F) Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához, kérjük fogadja imáinkat úgy, mintha azok az ô albániai kegyhelyérôl szállanának, azokról a szent helyekrôl, melyeket nem látogathatnak többé a hívek. Mind: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához az üldözött Egyház összes Fôpapjaiért. Imádkozzunk Máriához a Legfôbb pap édesanyjához. Mind: Üdvözlégy... II. állomás Jézus vállára veszi a nehéz keresztet Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Horvátországban és Szlovéniában nehéz keresztet raktak az Egyház vállaira. A kommunista állam minden eszközzel üldözi az Egyházat. Papok és püspökök védtelenül ki vannak téve a kommunista önkénynek. A katolikus lakosságot sok helyen már a háború alatt meggyötörték, -- ma majdnem pásztorok nélkül állanak. A püspökök -- köztük Stepinac bíboros -- ártatlanul elítélve, a papok közül sokat megöltek, deportáltak vagy mint egyszerű katonákat katonai szolgálatra hívtak be. Sok plébánia elárvult így. A még működô papokat mindenképp állami papi egyesületekbe akarják kényszeríteni, hogy így a pápától és a püspököktôl elválasszák ôket. Gyermekek és ifjak sokszor azért kapnak súlyos büntetést tanítóiktól, mert a vasárnapi szentmisén részt vesznek. Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához, kérjük ôt fogadja imáinkat úgy, mintha azok bistricai kegyhelyekrôl szállanának. Mind: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Pap: Imádkozzunk az üldözött Egyház összes papjaiért és egyházi személyeiért, imádkozzunk a Szűz Anyához a Legfôbb pap édesanyjához. Mind: Üdvözlégy... III. állomás Jézus elôször esik el a kereszttel Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Bulgáriában a kis diaspora Egyház az igen erôs állami nyomáskeresztje alatt egészen összeroskadt. Bossilkoff püspököt halálra ítélték, Romanoff püspök a fogságban halt meg. A papok jó részét orosz munkatáborokba vitték. Az ifjúság nevelése kizárólag állami monopólium. Az Egyház nem végezhet karitatív munkát. Az állam diktált ,,Egyház-Törvény'' teljesen megkötötte és hallgatásra kényszerítette az Egyházat. Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához, kérjük ôt fogadja imáinkat úgy, mintha azok az ô bulgáriai fôkegyhelyérôl, Sweta Bogoroditzaról szállanának. Mind: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Pap: Imádkozzunk az Erôs Asszonyhoz, Máriához, azokért, akik a papság soraiból az üldözések alatt talán gyengék lettek és elestek. Mind: Üdvözlégy... IV. állomás Jézust édesanyjával találkozik Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Magyarországon az Egyház sorsát legjobban jellemzi Mindszenty bíboros és az ô könnyezô édesanyja. 1948-ban a magyar Mária-év alkalmával a hercegprímás gyönyörű Mária ünnepségek keretében, népét Máriának, Magyarország Nagyasszonyának ajánlotta. Nem sokkal utána, Szent István vértanú ünnepén a bíborost elfogták. Épp akkor, amint szeretett édesanyjától búcsút vett. Röviddel elôtte kiadott pásztorlevelében szinte megérzi sorsát, amikor így ír: ,,Ki kell jelentenem, hogy elôdeim közül senki sem állott ennyire eszközök hijjával, mint én. Annyi célzatosan megszôtt, százszorosan megcáfolt, de konokul továbbhirdetett valótlanság nem tajtékzott a 78 esztergomi elôdöm közül együttvéve, mint körülöttem. Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója reám a nagy világon legárvább népem történelmi szolgálata. nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. Nem vádolom vádlóimat. Imádkozom az igazság és szeretet világáért, azokért is, akik Mesterem szavai szerint nem tudják, mit cselekszenek. Szívbôl megbocsátok nekik.'' Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához, kérjük ôt Máriapócsi kegyhelyérôl a haldokló magyar Szent Király, Szent István szavaival: Mind: ,,Menny Királynôje, / Nagyasszony, Országunk Királynôje, / a Te Szent Kezeidbe, / a Te oltalmadba ajánlom az Egyházat, / a pártoskodó országot, / egész népemet. / Nagyasszonyunk / légy Te Úrnônk és Védelmezônk. Pap: Imádkozzunk Szűz Máriához, a Fájdalmas Anyához, hogy segítse meg a keleti világban élô és szenvedô édesanyákat. Mind: Üdvözlégy... Mind: Nagyasszonyunk, Hazánk reménye Bús nemzeted, zokogva esd. Nyújtsd irgalom jobbod feléje Botlásiért, óh meg ne vesd. Mi lesz belôlünk, hogy ha elhagysz, Bús árvaságunk sírba hervaszt. Minden reményünk csak Te vagy, Szent Szűz Anyánk, Szent Szűz Anyánk, Óh el ne hagy. V. állomás Cyrenei Simon segít Jézusnak a keresztet vinni Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Csehországban és Szlovákiában élô 10 millió katolikusnak csak imáinkkal és áldozatainkkal segíthetünk keresztjük viselését. Mind jobban és jobban kibontakozik a támadás a látható Egyház ellen. A Szentatya követét kiutasították. A Rómához hű püspököket elválasztották nyájuktól. A papok ezreit deportálták vagy bebörtönözték. A szerzeteseket koncentrációs táborokba vitték és a legnehezebb munkába állították. Az iskolákat államosították, a hitoktatást marxi nevelés váltotta fel, a katolikus sajtót likvidálták, az Egyházat minden anyagi eszközeitôl megfosztották és a klérust anyagi téren teljesen az államnak rendelték alá. Különösen sokat szenvednek a katolikus Szlovákok -- 100 püspökbôl négyet deportáltak és 15 különféle koncentrációs táborban van. Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához, kérjük ôt a Mária-Schein és Mária-Tal- i kegyhelyrôl. Mind: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Pap: Imádkozzunk az égi Atyához az apákért, kik a Keleti országokban élnek. Mind: Miatyánk... VI. állomás Veronika letörli kendôjével Jézus arcát Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Romániában az Úr Szenvedô arca van rányomva az Egyház Életére. A másfélmilliós görög katolikust csalással és terrorral bekebelezték az orosz ortodox egyházba. Elrabolták az összes templomokat. Hosszabb ellenállás után teljesen elnyomták a latin szertartású katolikusokat is. Ôk most veszéllyel teli katakomba életet élnek. A püspököket bebörtönözték vagy megölték. 2300 papból 700 van börtönben, több százat megöltek vagy elűztek. Akik még vannak, olyanok, mint a rabmadár és életük egyetlen perce sincs biztonságban. Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához, és kérjük ôt a mi Mária-Radna-i kegyhelyünkrôl. Mind: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához a Keleti népek szenvedô leányaiért. Mind: Üdvözlégy... VII. állomás Jézus másodszor esik el a kereszt alatt Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Kelet-Németországban másodszor roskad össze az Egyház az üldözés súlyos keresztje alatt. A hat egyházmegye 4 millió katolikusa már az összeomlás és elhurcolás alatt rengeteget szenvedett. A kommunista állam túltett elôdje módszerein. A gazdasági élet, a katolikus sajtó, a szervezkedési lehetôség, a karitatív munka, a vallásoktatás, az ifjúság és a nép vallásos vezetése jobban meg van bénítva, mint valaha. És félô, hogy még ennél is nehezebb idôk jönnek az Egyházra. Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához a felsôsziléziai Annaberg és a keletporoszországi Heiligelinde kegyhelyekrôl. Mind: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Pap: Imádkozzunk a Keleti országok ifjaiért, hogy hitüket és erkölcsüket a sok üldözés és kísértés meg ne törje, hanem még inkább erôsítse. Mind: Üdvözlégy... VIII. állomás Jézust találkozik a síró asszonyokkal Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: A nagy lengyel Egyház helyzete mind siralmasabb és siralmasabb állapotot mutat. Az istentelen kormányzat egyrészt új templomok építésével és a romokban levôk helyreállításával igyekszik magának megnyerni a népet, másrészt a nemzeti érzést próbálja kijátszani és vadul uszít a Szentatya, a Rómához hű püspökök és minden igaz katolikus ellen. Minden eszközzel állam-egyházat akarnak létesíteni. Ebben a harcban -- egy pontos statisztika szerint -- 1953 közepéig 5407 világi papot, 6071 szerzetest öltek meg, zártak be vagy űztek el. Kaczmarek püspököt 12 évi börtönre ítélték, a többi püspök fogságban van, vagy teljes mértékben akadályozzák hivataluk gyakorlásában. Wyszinski bíborost is elhurcolták. A katolikus világiakat is próbálják minden eszközzel elnémítani. Igen nehéz millió és millió katolikus szülô helyzete, mert gyermekeiket istentelen iskolába és ifjúsági szervezetekbe kényszerítik. Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához, kérjük ôt fogadja imáinkat, mintha az ô lengyelországi kegyhelyérôl , Censtochováról szállanának. Mind: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Pap: Imádkozzunk a keleti országok gyermekeiért a Szűz Anyához, kinek mindnyájan gyermekei vagyunk. Mind: Üdvözlégy... Mind: (ének:) Isten, ki lengyel hont sok számos éven Övezted fénnyel és dicsô karoddal Megvédted ôt számtalan veszélyben S ô bátran küzdött az ostromló bajjal ||: Szent oltárodnál térdre hullva kérünk Szabad hazánkat, óh add vissza nékünk. :|| IX. állomás Jézust harmadszor esik el a kereszt alatt Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Litvániában, Lettországban, Észtországban harmadszor roskad össze az Egyház az üldözések alatt. Nagy volt már a veszteség az 1940-es elsô kommunista megszállás alatt. A totális háború kétszer pusztította végig az országot és ezt tetézte az egyházellenes nemzeti szocialista megszállás. De a borzalmas terror a második kommunista megszállással szakadt csak igazán a balti államok Egyházára és népére. Hogy minden ellenállást már eleve megtörjenek, a legóvatosabb becslések szerint is, ezen országok a legjobbjai közül 900.000-et hurcoltak el. Tizenegy fôpásztorból hármat megölte, nyolc nyom nélkül eltűnt. A hívek ma csak pincékben, mocsarak közt, erdôkben elrejtôzve gyakorolják vallásukat. Litvánia 1200 templomából csak 60 istentiszteletek céljaira. A többi vagy romokban hever, vagy mozi, tánclokál és hasonló célokra igénybe véve megszentségtelenítve áll. A kommunisták azon dolgoznak, hogy a 700 éves balti népeket is teljesen megsemmisítsék. Litvániában a teljesen lerombolt Mária kegyhely, Ostra Brama szinte szimbólum a balti államok sorsára: ,,Ó mindazok, akik átmentek az úton figyeljetek föl és nézzétek van-e oly nagy fájdalom, mint az én fájdalmam.'' Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához az ô teljesen romokban álló litván kegyhelyérôl, Ostra Bramából. Mind: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Pap: Imádkozzunk azokért, akik eltértek az Úr útjáról és azokért, akik veszélyben vannak, hogy az üldözések miatt megtagadják hitüket. Imádkozzunk az Irgalmasság Anyjához és a Hitvallók Királynôjéhez. Mind: Üdvözlégy Mennyország Királynéja, Irgalmasság Anyja, élet édesség, Reménység, üdvözlégy. Hozzád kiáltunk Évának számkivetett fiai, hozzád sóhajtunk a siralom völgyébôl. Azért Szószólónk fordítsd reánk irgalmas szemeidet s Jézust, méhednek áldott gyümölcsét nekünk ez élet után mutasd meg. Óh irgalmas, óh kegyes, óh édes Szűz Mária! Mind: Üdvözlégy... X. állomás Jézust megfosztják ruháitól Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Ukrajnában a Rómához hű Egyházat minden életlehetôségétôl megfosztották, látható alakban nem mutatkozhat. Kelet-Ukrajnában már a második világháború közötti idôben teljesen elnyomták az Egyházat. Moszkva 1948-ban kihirdette, hogy az egykor Lengyelországhoz tartozó Nyugat-Ukrajnában, sôt a ruthéneknél is feloszlott a görög katolikus Egyház. Ez 300 pap, 9 püspök, 9 szerzetesrend, 4 szeminárium liquidálását jelentette. A 6 millió nagy részben a Szent Székhez hű lakosságot halálra vagy számkivetésre ítélték. Egy hatalmi szóval összehívott Synodus proklamálta az egyház egyesülését Moszkvával. Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához az ô legnagyobb ukrajnai kegyhelyérôl, Kievbôl. Mind: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Pap: Imádkozzunk mindazokért, akik a keleti országokban börtönben vagy internáló táborokban vannak. Mind: Emlékezzél meg, ó legkegyelmesebb szűz Anya, Mária, hogy még sohasem lehetett hallani, hogy te valakit gyámoltalanul magára hagytál volna, aki oltalmadat kérte és pártfogásodért hozzád folyamodott. Én is hasonló bizalommal lelkesítve, hozzád sóhajtok, ó szüzek Szüze! angyalok királynéja, a mi Urunk, Jézus Krisztus Anyja! Hozzád tekintek fel, ó vezércsillaga e zajos élettengernek! Én, nyomorult bűnös, sírva és zokogva lábaidhoz borulok. Ne vesd meg könyörgésemet ó hatalmas Asszonya a világnak és Anyja az örök Igének, hanem fordítsd reám figyelmedet és hallgasd meg kérésemet e siralom völgyében, most és fôképp halálom óráján, ó irgalmas, ó kegyes, ó édes szűz Mária. Amen XI. állomás Jézust keresztre feszítik Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Oroszországban az Egyház már régen a kereszten függ. Valamikor Oroszországban 7 millió katolikus volt, 5 egyházmegyében. Mogilew egész Szibériával a világegyház legnagyobb egyházmegyéje volt. 1939-ben már egyetlen püspök sem volt hivatalában, kettôt közülük tarkólövéssel végeztek ki. Összesen 2 papot hagytak meg. A vértanúk százai, kik papjaikat a halálba követték fényesen igazolják az orosz katolikus Egyház hôsiességét. Az ortodox egyház ezzel szemben egész hierarchiájával a kommunizmus megvetett eszközévé alacsonyodott le. Sok egyszerű hívôben csodálatos-sejtett módon tovább él a kereszténység, sôt nem egy kommunista nevelésben részesült ifjú ezer és ezer akadályon át megtalálja az utat Krisztus tanításához és keresztjéhez. Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához az ô egyetlen oroszországi kegyhelyérôl, a Kremlbôl. Mind: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Pap: Imádkozzunk azokért, akik a keleti országokban embertelen kínzásoknak vannak kitéve. Imádkozzunk Máriához a Kereszten Szenvedô édesanyjához. Mind: Üdvözlégy Mária, tengernek csillaga, Mindenkor Szűz Anya, mennyország kapuja. Téged kérünk, hallgass minket, Szent Fiadnak ajánlj minket, Ó szép Szűz Mária! XII. állomás Jézus meghal a kereszten Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Gondoljunk arra, hogy Kínában, Észak-Koreában és Indokínában az ifjú Egyház mennyi szép jelét adta a vértanúságnak, pedig a régi és új pogányság sötétsége veszi körül. A 4 millió katolikust, kik 20 egyháztartományban 79 suffraganpüspökségben és 38 prefektúrában élnek a vörös diktatúra véresen üldözi. A népet mesterségesen felizgatják a püspökök és papok ellen és mindenüktôl megfosztva népbíróságoknak szolgáltatják ki ôket. A bennszülött papok és hívek a vértanúságig hűek Krisztushoz és helytartójához, a Szentatyához. Indokínában a most nemrég dúlt háborúban kommunista bandák szörnyű kegyetlenséggel egész katolikus falvakat mészároltak le. A gyermekeket, asszonyokat, öregeket is. Elhagyva mindenüket, százezrek menekülnek, hogy a legdrágábbat, hitüket megtarthassák. Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához az ô Sanghai melletti kegyhelyérôl Zose-bôl. Mind: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Pap: Imádkozzuk el a vértanúkkal a Hiszekegyet a keleti országok elhagyott haldoklóiért, hogy vérük gyôzelmesen pecsételje meg a Hiszekegyet. Mind: Hiszekegy... XIII. állomás Jézus testét leveszik a keresztrôl és a Szűz Anya ölébe teszik Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Az Anyaszentegyház ölében az Szívén fekszik a sebekkel teli test. ott fekszik az egész elnémított Egyház: a számos kereszthordozó is keresztre feszített -- egyesek évek óta, mások mint Oroszország, évtizedek óta fekszik így megfeszítve. A világ egyik fele ma mind ilyen kereszthordozókkal van tele. Ott van az Egyház szívén millió és millió ember szenvedése, ott vannak a gyengék és erôsek, ott vannak testi szükségleteikkel és lelki gyötrelmeikkel, kételyeikkel és lelkiismereti furdalásaikkal; halálfélelmükkel, tanácstalanságukkal és elhagyatottságukkal. Jaj, ha mi szeretet nélküliek, közömbösek vagyunk és nem törôdünk hittestvéreink szenvedéseivel. jaj, ha ôk elhagyatottságukban feladják a reményt. A kereszténység és minden emberiesség elôvédje összeomlik akkor. Amíg a mi kezünk imára kulcsolódik és kész vagyunk áldozatokra, a mi imára kulcsolt kezünk -- mint egykor Mózes karja -- Isten erejével gyôzelmesen vezetheti a harcot az Egyház és emberiség érdekében. Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Tegyük imáinkat a Fájdalmas Anya ölébe és Szívébe. Imádkozzunk az Egyházért és az Egyház üldözôiért. Mind: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Pap: Imádkozzunk a Szűz Anyához az üldözött Egyház összes Fôpapjaiért. Imádkozzunk Máriához a Legfôbb pap édesanyjához. Mind: Üdvözlégy... XIV. állomás Jézus testét sírba helyezik Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Mind: Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Az Úr erôsen ôrzött sírjához mennyire hasonlít a népek nagy börtöne, azok az országok, ahol elnémították az Egyházat. Sírbatett, bebörtönzött Egyház. -- És mégis, a keresztény sírok szent reményeket és halhatatlanságot rejtenek. A sírok és börtönök mélyén az Egyház új életet vesz észre ,,a vértanúk vére a kereszténység magja''. Krisztus hű tanúi a ma üldözöttek; Ô mondta, mikor önmagát és rólunk így jövendölte: ,,Ha a búzaszem nem kerül a földbe és nem pusztul el, egyedül marad, ha azonban elpusztul, százszoros termést hoz.'' Ezért a mostani, minden idôk legnagyobb egyházüldözése meg fogja hozni az Egyház és az emberiség számára a legszebb gyümölcsöket. Pap: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Mind: (énekelve) Könyörülj Uram, könyörülj népeden, Kit megváltottál drága Szent Véreden. Pap: Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja Mind: Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire. Pap: Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, adj az elnémított Egyháznak hűséget Hozzád, hűséget földi helytartódhoz, a pápához, kin mint sziklára épített Egyházad, melyet a pokol kapui meg nem ingathatnak, és add, hogy az elnémított Egyház szenvedése meghozza százszoros gyümölcseit. Mind: Mi is, / akiket ekkora sereg hitvalló vesz körül / vessünk el minden terhet, / különösen a csábító bűnt / és fussuk meg kitartással / az elôttünk levô küzdôteret. / Tekintsünk föl a hit szerzôjére / és bevégzôjére, Jézusra, / aki a fölkínált öröm helyett / a kereszthalált szenvedte el, anélkül, / hogy a gyalázattal törôdött volna / s most Isten trónjának jobbján ül / az egész örökkévalóságon át. Amen (Zsid 12,1) Befejezô ének Mely gyötrelem volt neked Isteni szülöttedet látni szegény jászolban. S midôn annyi ellenségek. Romlására esküvének: Tôr veré át lelkedet. Litánia a keleti országok szentjeihez Uram irgalmazz minden kereszténynek és Uram irgalmazz! minden embernek, kik a keleti országokban élnek. Krisztus irgalmazz mindazoknak, kik ott Krisztus irgalmazz! börtönökben és internáló táborokban vannak. Uram irgalmazz minden elnyomottnak és Uram irgalmazz! üldözöttnek. Mennybéli Atya Isten Irgalmazz nekik! Megváltó Fiú Isten Irgalmazz nekik! Szentháromság egy Isten Irgalmazz nekik! Szentséges Szűz Mária Könyörögj érettünk! Isten Anyja, kit a szláv népek különösen Könyörögj érettünk! szeretnek és tisztelnek Censtochau és más keleti kegyhelyek Könyörögj érettünk! csodálatos Segítô Asszonya Szent József az Egyház védôje Könyörögj érettünk! Szent Bazil a keleti szerzetesrendeknek Könyörögj érettünk! pátriárkája Szent Chrysostomus a keleti liturgia atyja Könyörögj érettünk! Dalmáciai Szent Jeromos a Szentírás Könyörögj érettünk! tanítója Szent Cyrill és Methód a szláv népek Könyörögjetek érettünk! tanítója Szent István, Magyarország apostoli királya Könyörögj érettünk! Szent László a keresztes hadak vezére Könyörögj érettünk! Szent Imre az ifjúság védôszentje Könyörögj érettünk! Szent Gellért a magyarországi kereszténység Könyörögj érettünk! dicsô vértanúja Magyarországi Szent Erzsébet, a jótékonyság Könyörögj érettünk! angyala Szent Vencel cseh herceg és vértanú Könyörögj érettünk! Szent Hedvig Szilézia és Lengyelhon Könyörögj érettünk! hercegnôje Szent Kázmér Litvánia királyi patronusa Könyörögj érettünk! A keleti országok minden szent tanítói és Könyörögjetek érettünk! fejedelmei Szent Szaniszló püspök, kit az oltár elôtt Könyörögj érettünk! gyilkoltak meg Szent Jozafát püspök, a keleti Egyház Könyörögj érettünk! uniójának vértanúja Nepomuki Szent János a szentségi hallgatás Könyörögj érettünk! vértanúja Bobola Szent András, kit Lengyelhonban Könyörögj érettünk! öltek meg a hitért A keleti országok összes régi és új Könyörögjetek érettünk! vértanúi Szent Hofbauer Kelemen Mária Varsó és Bécs Könyörögj érettünk! apostola Kanci Szent János Krakkóban a szegények Könyörögj érettünk! atyja Szent Hyazinth, a poroszok, lengyelek, Könyörögj érettünk! oroszok és tatárok apostola Xavéri Szent Ferenc a messze Kelet apostola Könyörögj érettünk! Kostka Szent Szaniszló a keleti ifjúság Könyörögj érettünk! virága A keleti népek összes szentjei és boldogjai Könyörögjetek érettünk! Isten Báránya, ki elveszed a keleti világ Irgalmazz nekünk! bűneit Isten Báránya, ki elveszed a nyugati világ Hallgass meg minket! bűneit Uram irgalmazz a keleti országok püspökei, Uram irgalmazz! papjai és szerzeteseinek! Uram irgalmazz a keleti országok Uram irgalmazz! gyermekeinek és ifjainak! Uram irgalmazz a keleti országok apáinak, Uram irgalmazz! anyáinak, férfiainak és asszonyainak! Imádkozzunk! Uram, mi menedékünk, tekints le ránk és oltalmazz minket azon veszedelemtôl, melyeket a modern pogányságtól jelent és add, hogy minden forradalomtól megszabadulva szabadon szolgálhassunk Neked, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen ======================================================================== Keresztúti ájtatosság Elôszó A keresztút az Egyház legszentebb és legtöbb búcsúval ellátott ájtatosságai közé tartozik. Jézus isteni Szívét örömmel, a hívek szívét bűnbánattal és vigasztalással tölti el, a búcsúk felajánlásával pedig a tisztítótűzben szenvedô lelkeken segít. Végzésével megnyerhetjük mindazokat a teljes és részleges búcsúkat, amelyek a jeruzsálemi keresztút látogatásával nyerhetôk. A búcsúk megnyeréséhez szükséges: 1. Hogy kegyelem állapotában legyünk. Azért célszerű elôször is a tökéletes bánatot felindítanunk. A búcsúk megnyerésének feltétele, hogy a szentségekhez (gyónás és áldozás) járuljunk, legalább egy hónapon belül. 2. Hogy sorban egymásután végiglátogassuk a templomban felállított keresztúti állomásokat, tehát valóban járjunk egyiktôl a másikig. 3. Hogy Jézus szenvedésérôl elmélkedjünk. Nem okvetlenül szükséges, de mindenestre nagyon hasznos az állomásoknál legalább egy Miatyánkot elmondanunk. Látogassuk meg a keresztutat minél gyakrabban, nagyböjtön kívül is az egész év folyamán. Magánúton, egymagunkban való végzése csak néhány percnyi ideig tart. Járjuk végig a keresztutat Krisztus Urunkkal. Egyik állomásról a másikra, szemlélve a stációs képeket, véssük lelkünkbe, amit azok szemlélete nekünk mond. Portu Mauriciói Szent Lénárd, ferences misszionárius, aki egymaga 572 keresztutat szentelt meg, gyakran szokta mondani: a keresztúti ájtatosság elég arra, hogy nemcsak egy lelket, de egy egész plébániát szentté tegyen. Hozzátehetjük még azt is, hogy a keresztúti ájtatosság végzése nagyban csökkenti a tisztítótűzben szenvedô lelkek gyötrelmeit. Végezzük azért gyakran és buzgólkodjunk terjesztésében. Betegek és akik a templomban felállított keresztúti állomásokat nem tudják végigjárni, otthonukban is elvégezhetik ezt az ájtatosságot. Keresztúti búcsúval ellátott kereszt elôtt, végezzünk el 20 Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsôséget. Ebbôl tizennégyet a stációkért, hatot pedig a Szentatya szándékára ajánljunk fel és ugyanazon búcsúkban részesülünk, mintha a templomban végeztük volna el a keresztutat. Súlyos betegek, akik nem tudják elmondani ezt sem, teljes búcsút nyerhetnek, ha a keresztúti feszületet megcsókolják, vagy legalább rátekintenek és töredelmes szívvel mondják: ,,Kérünk Téged, jöjj szolgáid segítségére, kiket drága szent véreddel megváltottál.'' ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem,'' (Mt 16,24) -- mondja az Úr Jézus. Hűségesen kövessük Krisztust a keresztúton. Imádkozzuk a keresztutat! Elôkészületi imádság Isteni Üdvözítônk, mi bűnösök vétkeztünk, és te szenvedtél ártatlanul a keresztfán. Ide juttattak vétkeink. Töredelmes szívvel bánjuk életünk minden bűnét, amelyekkel Téged, legnagyobb jótevônket, hálátlanul megbántottunk. Hogy szeretetünket megmutassuk és vétkeinkért megkérleljünk, követünk keresztutadon. Add meg lelkünk üdvösségére és a tisztítóhelyen szenvedô lelkek segítségére Anyaszentegyházadnak a keresztút járására engedélyezett búcsúit. Amen. I. állomás Pilátus halálra ítéli Jézust Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Akkor kezükbe adá Ôt Pilátus, hogy megfeszítsék.'' (Jn 19,16) Pilátus háromszor jelenti ki Jézus ártatlanságát és mégis halálra adja az Istenembert. Az isteni Bárány némán fogadja a halálos ítéletet és készséges szívvel megy értünk és helyettünk a halálba. Uram, ha most megítélnél, ártatlannak találnál-e minket? De ha hiba nélkül lennénk is, add, hogy mindig türelmesen viseljük az igazságtalan megítéléseket. Add meg azt is, hogy szavainkra mindig vigyázzunk. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. II. állomás Jézus vállára veszi a keresztet Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Krisztus Urunk ,,keresztjét hordozván kiment a Golgotára.'' (Jn 19,17) Mezítláb, töviskoszorúval, vállán a súlyos kereszttel megkezdi keresztútját és behinti azt könnyeivel, szent vérével. Add, Uram, hogy készséges szívvel, szeretettel és türelemmel hordozzuk mindennapi keresztünket. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. III. állomás Jézus elôször esik el a kereszttel Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Betegségeinket Ô hordozta, s fájdalmainkat Ô viselte.'' (Iz 53,4) Kimerült, agyongyötört Üdvözítônk nem bírja el bűneink rettenetes súlyát. A földre roskad, de újra felkel, és tovább járja értünk a keresztutat. Mélységes bánattal siratjuk a magunk elestét, elkövetett bűneinket. Bocsásd meg azokat, Uram. Ezentúl kitartunk Melletted, ha kell, a halál árán is. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség. Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. IV. állomás Jézus szent Anyjával találkozik Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Ó, mily nagy volt ama drága szűz Anya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán.'' (Stabat Mater) Minô szívszaggató fájdalom az Anyának így látni szent Fiát. És minô keserű gyötrelem a Fiúnak édesanyja szenvedése. Uram, tedd fogékonnyá szívünket mások szenvedése iránt. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség. Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. V. állomás Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Megfogának bizonyos Simont, Cirenébôl valót, és rátevék a keresztet, hogy vigye Jézus után.'' (Lk 23,26) Cirenei Simon eleinte csak kényszerűségbôl viszi a keresztet, de amint az elgyötört Úr Jézusra tekint, elfogja a részvét. Azontúl szíves akarattal és szeretettel hordozza Krisztus keresztjét. Mily nagy kitüntetés számunkra, Üdvözítônk, hogy mindennapi kis keresztjeinket Veled együtt hordhatjuk. Örömest osztozunk keresztedben és meggyaláztatásodban. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség. Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. VI. állomás Veronika kendôt nyújt Jézusnak Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Követé Ôt a nép és az asszonyok nagy sokasága.'' (Lk 23,27) A durva katonák és a csôcselék dühével bátran dacolva, Veronika isteni Mestere elé lép, kendôt nyújt neki, hogy letörölhesse arcát és enyhíthesse gyötrelmeit. Ezt a résztvevô jóakaratot és hűséget kívánja tôlünk is az igaz szeretet. Nem is törôdünk többé mások hitetlenségével, gúnyolódásaival vagy fenyegetéseivel, hanem hűek maradunk, Uram hozzád és Egyházadhoz. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség. Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. VII. állomás Jézus másodszor esik el a kereszttel Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,A mi gonoszságainkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért töretett össze.'' (Iz 53,5) Mert bűneinkbe folyton visszaesünk, másodszor is leroskadsz Uram, a kereszt terhe alatt. Add, hogy állhatatlanságunk szégyenét jóvátegyük, hűségesek legyünk hozzád és jó feltételeinket a sírig megtartsuk. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség. Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. VIII. állomás Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Hozzájuk fordulván Jézus, mondá: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek felett.'' (Lk 23,28) Mily nagy okunk van nekünk is, hogy magunkon és lelkünk elhanyagolt állapotán sírjunk. Sokszor milyen könnyen elaltattuk lelkiismeretünk szavát. Add Uram, hogy komoly szavad mindig alapos önvizsgálatra indítson minket. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség. Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. IX. állomás Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Erôm, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.'' (Zsolt 21,16) Az Úr Jézus pihegve, lélekszakadva harmadszor is leroskad, mert mi oly szánalmas állhatatlansággal, bukdácsolva járunk a megismert igazságok útján és oly szégyenletesen ragaszkodunk vétkes szokásainkhoz. Mily hôsiesség és kitartó szeretet van az Úrban. Végsô erôfeszítéssel tart a Golgotára. A véres kereszt legyen intô jelünk: Inkább meghalunk, de bűnt soha többé el nem követünk. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség. Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. X. állomás Jézust megfosztják ruháitól Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Szétosztották egymás között ruháimat és köntösömre sorsot vetettek.'' (Zsolt 21, 19) ,,Enni nekem epét adtak, szomjúságomban ecettel itattak.'' (Zsolt 68,22) A háromszor szent és szemérmes Jézust hiúságunk és könnyelműségünk vetkôzteti le. Epével és ecettel az evésben és ivásban való ínyencségünk és mértéktelenségünk itatja Üdvözítônket. Uram, nem prédáljuk el többé égi ruhánkat, a megszentelô kegyelmet. Mezítelenséged kínjaira kérünk, öltöztesd fel lelkünket erényeid szépségébe. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség. Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. XI. állomás Jézust a keresztre szegezik Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Fennen ragyog királyi jel, keresztnek titka ünnepel, amelyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált.'' (Vexilla Regis) Ég és föld között felmagasztalva függ a Megfeszített. Karját ölelésre tárja. Ajkát a megbocsátás szavára nyitja. ,,Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. (Lk 23,34) Lándzsával átdöfött Szíve sebét menedékül adja, hogy kísértésekben, veszedelmekben mindig oda siessünk. Uram, keresztrefeszítésed a mi művünk volt. A jövôben, könnyeidben és véredben megtisztult lelkünk szívesen vállalja a szenvedést veled és érted. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség. Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. XII. állomás Jézus meghal a kereszten Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Jézus mondá: Beteljesedett. És lehajtván fejét, kiadá lelkét.'' (Jn 19,30.) Beteljesedett a nagy keresztáldozat, megváltottál. Isten gyermekei és az örök boldogság örökösei vagyunk. Halálod Uram, azt hirdeti, hogy nagy volt a lelkünk ára. Add, hogy mindig mint pótolhatatlan kincsünket gondozzuk. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség. Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. XIII. állomás Jézus testét leveszik a keresztrôl és Fájdalmas Anyja ölébe fektetik Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Szűzanyám, esengve kérlek, hathatósan vésd szívembe, Szent Fiadnak sebeit.'' (Stabat Mater) Jézus szent testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja fogadja ölébe. A Szent Szűz tartja, imádja szent Fiát; nézi, csókolja sebeit. Az ô szíve az égô mécs a kereszt tövén. Fájdalmas égi Anyánkról sohasem feledkezünk el; az ô karjaiban kívánunk majdan meghalni. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség. Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. XIV. állomás Jézus holttestét sírba teszik Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. ,,Volt pedig azon a helyen, ahol Ôt megfeszítették, egy kert és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Azért oda tették Jézust.'' (Jn 19,41-42) A sziklafalba vájt új sírba fektetik az Urat, tündöklô gyolcsba takarják. Mint a tiszta sír az Úr testét, úgy fogadjuk tiszta szívünkbe az Urat, amikor a szentáldozásban hozzánk tér. Úgy is akarunk mindig élni, hogy tetteinkbôl lássák: Jézus lakik szívünkben. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsôség. Pap: Könyörülj rajtunk Uram. Hívek: Könyörülj rajtunk. Befejezô ima Tekints le, kérünk Uram, családodra, amelyért a mi Urunk Jézus Krisztus nem tétovázott magát a bűnösök kezére adni, és a kereszt gyötrelmét elvállalni! Kérve kérünk, Urunk Jézus Krisztus, legyen erônk keserves kínszenvedésed: az védjen, ôrizzen és oltalmazzon meg minket. Szent sebeid legyenek az étel és ital, amely táplál és gyönyörködtet. Hulló szent véred legyen minden vétkünk tisztogatója és elégtétele. Halálod legyen örök dicsôségünk. Amen. ======================================================================== Keresztút (írta Szedô Dénes) I. Mosakodni hasztalan: Urad áll itt szótalan. II. Élet fáját ölelem: erôs, mint a szerelem. III. Kereszt súlya malomkô: földi ember esendô. IV. Szeretô szív valahány, egytôl egyik mind anyám. V. Gyönge karral gyámolíts, igaz szívvel felüdíts. VI. Vérben ázott arcomat jegykendôül elfogadd. VII. Másodízben bukom el. Terhem elnyom s fölemel. VIII. Élô fába fejsze vág, mit remél a száraz ág? IX. Hegytetôn, hol nincsen út, elnyúlt testem ingyen út. X. Miért csupán az ingem kell? Ölts magadra engem fel. XI. Vasszögekkel veretem. Aki gyűlöl, szeretem. XII. Föld is, ég is elhagyott, két lator közt lankadok. XIII. Megfeszített Istened szép szelíden ölbe vedd! XIV. Földbe tér a búzaszem: kicsírázik csöndesen. ======================================================================== A meg nem születettek keresztútja Elsô állomás Jézust halálra ítélik Ártatlanul halálra ítélve! Krisztusnál azt állították, hogy a római császár ellen támadt. Valójában a farizeusoknak és követôiknek volt az útjában, mert nem felelt meg elképzelésüknek. Ôk egy politikai Messiást vártak, és Jézus zavarta a lelkiismeretüket, életmódjukat kárhoztatva... És ma? Milyen sok az ártatlanul halálraítélt -- a meg nem született, a nem kívánt gyermek! Csökkentenék a jólétet, zavarnák a szabad életet, lemondásokat kívánnának... És mi? Közbelépünk-e az ártatlan életekért, melyek nem tudják megvédeni magukat, vagy belépünk azok kórusába, kik azt ordítják: Halál rájuk!? Második állomás Jézus vállára veszi a keresztet A gyermek öröm és boldogság -- de sokszor kereszt, teher is, mert lemondást kíván. Nem mehetünk el egy mulatságra, nem vehetünk új autót, nem tehetünk külföldi utazást. A gyermek áldozatokat kíván: idôben, pénzben, kényelemben, szórakozásban... Türelmet és tapintatot kíván, és szeretetet -- betegségében és botlásaiban is... És mi? Készen vagyunk-e hordozni a keresztet akkor is, ha a gyermekért kell tennünk? Vagy hajlamosak vagyunk inkább a kényelmes, fáradság nélküli kereszténységre, száműzve belôle a keresztet, mint azt ma oly sokan hirdetik? Harmadik állomás Jézus elôször esik el a kereszttel Ennél az állomásnál gondoljunk arra, hogy milyen esendô teremtmények vagyunk. Gyengeségünkben sokszor hibát követünk el, és bűnbe esünk... Imádkozzunk különösen a bűnbe esett nôkért, az anyaság elé nézô leányokért, akik félelmükben a szégyentôl, a kicsúfolástól és megaláztatástól, inkább a magzatgyilkosságot választják... És mi? Hogyan viselkedünk velük szemben? Megvetôen, mint a farizeusok -- vagy megbocsátásra és segítésre készen? A bűnt nem szabad lekicsinyelnünk, de kövessük Jézus szavát: ,,Aki bűn nélkül való, az vesse rá az elsô követ!'' Negyedik állomás Jézus édesanyjával találkozik Mária sejtette már az agg Simeon jövendölése óta: ,,...a te lelkedet is tôr járja át...'' -- megsejtette ezt a nehéz órát. Együtt szenved szent Fiával. Gondoljunk azokra a nôkre, akik egyszer a terhességmegszakítás bűnébe estek, és egy egész életen át annak káros testi következményeit viselik, és szenvednek lelkileg bűnük tudatától. Ötödik állomás Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet Az erôs katonák megszégyenítônek tartották, hogy Jézusnak segítsenek. Simont is kényszeríteni kellett rá. Ám, amikor Jézussal együtt vitte a keresztet, rádöbbent, hogy ennél nagyobb megtiszteltetés nincs a világon! A terhességmegszakítás mellett felhozzák az anyagi nehézségeket, a kis lakásokat, a környezet csúfolódását, ha több a gyermek a családban... Mi is mindnyájan a környezethez tartozunk. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot: vajon készek vagyunk-e segíteni a gyermekes családokat anyagi nehézségeikben? Vagy minden gondoskodást az államra hárítunk? Ha szobákat adunk ki, befogadunk-e gyermekes családot? Védelmére kelünk-e a sokgyermekes családoknak a rosszallókkal, a gúnyolódókkal szemben? Hatodik állomás Veronika letörli Jézus arcát Veronika látja Jézus szenvedését. Nem törôdik azzal, hogy mit gondolnak az emberek -- lelkiismeretét követve, az Úr segítségére siet. Sok orvos és ápolónô a halállal fenyegetett ,,meg nem születettek'' védelmére kel, és nem hajlandó a magzatelhajtásban közreműkôdni. Felemeljük-e szavunkat mellettük? Küzdünk-e azért, hogy emiatt hátrányos helyzetbe ne kerüljenek, és igyekszünk-e a leendô anya környezetét jobb belátásra bírni? Hetedik állomás Jézus másodszor esik el a kereszttel Urunk másodszor hullik a földre a nehéz kereszt súlya alatt. Az Olajfák hegyén vérrel verejtékezve elôre látta a fájdalmak útját, de vállalta azt: ,,Atyám, ahogy Te akarod!'' Sok asszony súlyos testi-lelki megrázkódtatást szenved a terhesség elsô hónapjai alatt, és ez szabad elhatározásukat, ítélôképességüket erôsen csökkenti, befolyásolja. Álljunk mellettük ezekben a nehéz napokban, nehogy elhamarkodott tettüket késôbb egész életükben bánják! Ajánljuk ôket a szenvedô Jézus és édesanyja, Mária oltalmába, aki az angyal szavára készségesen kimondta a ,,legyen''- t... Nyolcadik állomás Jézus szól a síró asszonyokhoz Az Úr elhárítja magától a síró asszonyok szánakozását. Önmagukat sirassák inkább és gyermekeiket... mert önszeretetükben nem fogadják el az ,,Úr áldását'', a gyermekáldást, és még büszkélkednek is azzal, hogy nem hagyták ôket megszületni. Azonban Jézus azokra a gyermekekre is gondol, akik ugyan megszülettek, de zilált családi életben, vagy elvált szülôk között kallódnak, súlyos lelki sérüléseket szenvedve. Milyen magatartást tanúsítunk velük szemben? -- Ha mást nem tehetünk, legalább imádkozzunk értük. Kilencedik állomás Jézus harmadszor esik el a kereszttel Az Úr harmadszor zuhan a földre a mi bűneink súlya alatt... Gondoljunk most azokra, akik a szex mámorában élnek, akik lelkiismeretüket elhallgattatva, csak a gyönyört keresik, elfeledve Isten szándékát... Imádkozzunk Urunkhoz jó házasságokért, tisztaéletű fiatalságért, és azért, hogy megszűnjön a szemérmetlen viselkedés a nyilvános életben, hogy ne öljék ki a szeméremérzést már a kisiskolásokból is. Tizedik állomás Jézust megfosztják ruháitól Urunk sebekkel borított testérôl leszaggatják a ruhát, hogy mezítelenül a keresztre szegezhessék. Korunk bizony igyekszik a jót keresztre feszíteni, és mindent lemezteleníteni... Imádkoznunk kell világunkért, testvéreinkért és nôvéreinkért, akiknek elrabolták jóhírét, becsületes nevét rágalmakkal mocskolták... És azokért a nôkért is, akik önmaguk szaggatják szét lelkiismeretüket, magukat a bűnnek adva. Segítsünk a bajbajutott nôknek, hogy a rájuk erôszakolt, nem kívánt gyermektôl ne terhességmegszakítással igyekezzenek szabadulni. Tizenegyedik állomás Jézust a keresztre szegezik Gondoljunk azokra az anyákra, akiknek beteg, testi vagy lelki nyomorék gyermekük születik... Isten teremtette ezeket is -- ha néha ezt mi nem is értjük. Ôk azonban alkalmat adnak emberszeretetünk és áldozatvállalásunk gyakorlására anyával és gyermekével szemben egyaránt. Gondoljunk azokra is, akik egész életükben mások gondozására és segítségére szorulnak... Tizenkettedik állomás Jézus meghal a kereszten Jézus elszenvedte a halált, a gonosztevôk halálát a keresztfán -- érettünk. Tiszteljük és segítsük a hôsies anyákat, akik minden nehézséggel, veszéllyel dacolva, súlyos körülmények között is -- esetleg a halállal is szembenézve -- életet adnak gyermeküknek! Imádkozzunk értük, és kérjük a Szűzanya pártfogását, hogy ne kelljen életükkel fizetniük gyermekükért... Kísérjük imáinkkal az orvosok munkáját, hogy minden szülôanyát megmenthessenek az életnek. Tizenharmadik állomás Jézus testét leveszik a keresztrôl Szomorúan veszik le Jézus testét a keresztrôl, és a fájdalmas Anya ölébe helyezik. Gyászoljuk mi is a sok gyilkosságot, a meg nem születetteket, ami napjainkban világszerte folyik, és amihez képest kicsinység Heródes gyermekgyilkoltatása Betlehemben... A tömeg, amely ,,feszítsd meg''-et kiáltással küldte Jézust a halálba -- ma az anyaméhben bontakozó életre kiáltja: ,,Öld meg ôt!'' Tizennegyedik állomás Jézust sírba teszik Az Úr testét tisztelettudóan helyezték a sírba, ahol békében nyugodott feltámadásáig. A meggyilkolt, kioperált embriók egyes országokban kísérleti célokra lesznek felhasználva, sôt ilyen célra mesterségesen még életben is tartják ôket! Másutt -- még élve -- tűzbe, vagy a szemétbe vetik ôket... Az Istentôl való elfordulás milyen mélyre süllyeszti az embert! Az emberi méltóságról megfeledkezve, csak egy kísérletezgetésre felhasználható anyagot látnak egy megindult életben! ======================================================================== ...És én, Uram? (írta Szunyogh Xavér Ferenc) Bevezetés Az Úr Jézus áll elôttem -- maga az én Uram és az én Istenem... Maga küzd, maga szenved, hogy lelkemben felkeltse a megszentelôdéshez szükséges lelki készséget... Nem vonakodik... nem borzad vissza... a legnagyobb szenvedést is elviseli... És én? Elutasíthatnám ezt a keresztet, amely oly kicsiny és könnyű, azzal összemérve, melyet az Úr hordozott!? Elutasíthatnám a keresztet, mely megôrzi az embert a bukástól, segít kötelességeim teljesítésében, amikor maga az Üdvözítô ad példát...?! Nem lennék-e gyáva... hálátlan... esztelen... nem hiányozna-e belôlem minden szeretet az én Üdvözítôm iránt?! Elsô állomás Jézust halálra ítélik Nem lenne hatalmuk felette, ha Ô maga nem akarta volna. De Jézus teljesen aláveti magát az Atya akaratának. És én? -- Én is átadom magamat fenntartás nélkül, teljesen... a nehézségekben is! Krisztust ártatlanul ítélik el, de hallgat... És én? Én sem fogok a szükségesnél jobban törôdni az emberek ítéletével, még ha elítélnek is! Pilátus tudja, hogy az Úr ártatlan, és mégis elítéli könnyelműen. És én? Én nem ítélek könnyelműen? Nem gyanúsítok? Nem rágalmazok másokat? Második állomás Jézus vállára veszi a keresztet Jézus örömmel veszi magára helyettünk a keresztet... És én? Én is örömmel fogadok el az Atya kezébôl minden keresztet. Jézus tudta, hogy a keresztbôl fakad üdvösségünk. És én? Imádkozom, hogy tudjak hinni keresztem jó eredményében. Jézus tanításával példát akar adni: ,,Aki engem akar követni, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem...'' És én? Felveszem keresztemet és megyek utána. Harmadik állomás Jézus elôször esik el a kereszttel Jézus, a Mindenható, a föld porában! -- És én? Büszkélkedhetem-e? Szégyenlem hiúságomat és nagyravágyásomat, mert miattuk kellett az én Uramnak megalázkodnia. Mily nyersek az elesett iránt a zsidók! Szidják, gúnyolják, verik... És én? Megértô leszek az elesettek iránt és gyámolítom ôket. Bűneim nyomják a földre az Urat! -- És én? Bűnbánatot akarok tartani! Negyedik állomás Jézus édesanyjával találkozik Gyermek még anyját úgy nem szerette, mint Jézus... És mégis csak egy pillanatra áll meg, azután folytatja keresztútját. -- És én? Nem engedem magamat én sem emberi tekintetbôl és természetes szeretetbôl eltántorítani az Úr útjáról. Mária szívébe véste szent Fia sebeit... És én? Kérem az Urat, hogy sebeivel stigmatizálja lelkemet. Mennyit szenved kölcsönösen a két szeretô szív! Hogy átérzik egymás fájdalmát! -- És én? Kérem az Urat, hogy ez a példa keltse fel bennem a résztvevô szeretetet és a másokon való segítés eleven vágyát. Ötödik állomás Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet Az isteni akarat megnyilatkozása ez, mely kívánja az ember közreműködését Krisztus mellett... És én? ,,Én betöltöm testemben Krisztus szenvedéseinek mintegy elmaradott részét az Ô testéért, ami az Egyház.'' (Kol 1,24) Simon haragos, közömbös, csak a kényszerítésnek enged. Jézus egyedül van most is... És én? Hányszor találok szenvedéseimben csak közömbös embereket -- vagy kárörvendôket... Az Úr segítségében bízom ilyenkor egyedül. Késôbb Simont is átjárja a részvét, s önként vállalja terhét... És én? Én is -- ha eleinte zúgolódva és elégedetlenkedve vettem is fel keresztemet, most leteszem ezt a lelkületet, és készséges lélekkel akarom tovább hordani keresztemet. Hatodik állomás Veronika letörli Jézus arcát Az üldözött és elhagyatott Jézus nem megy el egy szegény jó lélek elôtt figyelmetlenül. Megáll, hogy kedvére legyen... És én? Én se fogok bajaimban tüskés lélekké, érzéketlenné válni, önzôvé lenni. Ügyelek másokra, és ha nekem rossz kedvem van, nem rontom el mások örömét. Jézus ezért a csekély szolgálatért is nagy jutalmat ad... És én? Én is szeretném észrevenni a szeretet legkisebb megnyilatkozását, és hálás akarok lenni érte. A csôcselék dühöng és gúnyolja Veronikát, de ô nem törôdik ezzel... És én? Én sem akarok törôdni mások hitetlenségével, gúnyolódásával, sôt fenyegetésével sem, ha Krisztusnak és az Ô szent jegyesének, az Egyháznak szolgálatára lehetek. Hetedik állomás Jézus másodszor esik el a kereszttel Ilyen az emberi segítség... Nem sokat ér, mert csak ímmel-ámmal végzik. -- És én? Én is csak ilyen vagyok. Segíts Uram, hogy más tudjak lenni! Jézus felkel magától, mert tudja, hogy éppen ez a szenvedés szolgál az emberek üdvösségére... És én? Ó, bárcsak érteném, mily nagy dolog másokért szenvedni! Felajánlom szenvedéseimet azokért, akiket szeretek, felajánlom az emberekért, a társadalom bajaiért, hazámért, Egyházamért... Mennyivel könnyebb így a szenvedés! Az én bűneim nyomják másodszor Jézust a földre, a bűneim, melyekbe újra és újra visszaesem... És én? Kérem az Úr kegyelmét, hogy erôs fogadásomat megtarthassam, és állhatatos, erôs, kitartó lehessek! Nyolcadik állomás Jézus szól a síró asszonyokhoz Jézus nagy szívének szép tanújele. Ennyi szenvedés között a sírás- jajgatás miatt, nem lesz -- mint mások -- türelmetlenné... És én? Én is szeretnék minden körülmények -- még a nehézségek -- között is türelmes lenni embertársaimhoz. Most sem magára gondol az Úr, hanem hivatására, és oktatja ôket... És én? Én is szeretnék elsôsorban másokra és a kötelességeimre gondolni. Bármilyen hangulatban vagyok is, kötelességemet tovább végzem. Jézus arra tanít, hogy ha mégis magunkra gondolunk, akkor elôször bűneinkre gondoljunk... És én? Én úgy futok bűneimtôl, oly könnyen elaltatom lelkiismeretemet, oly könnyen feledem lelkem koldusállapotát! Komoly lelkiismeret-vizsgálatot tartok... Kilencedik állomás Jézus harmadszor esik el a kereszttel Nem a kereszt -- a bűnök terhe nyomja le az Urat. -- És én? Én nem tudom átérezni a bűn iszonyú voltát, hiszen akkor jobban irtóznám tôle... Földreroskadó Jézusom, taníts meg rá! De Jézus nem maradt lenn. Újra felkel, és kitart a végsôkig! -- És én? Én is újra meg újra fel akarok kelni! Ki akarok tartani a bűn ellen való küzdelemben, számtalan bukásom ellenére is; a végsôkig! Meg akarom tanulni, hogy földi életünk folytonos felkelés és újrakezdés... Jézus ismételten való földre roskadása intô jel a visszaesô bűnösök számára. -- És én? Vajon én nem tartozom-e közéjük? Nincs-e valamilyen bűnös szokásom, mely újra és újra bukásba sodor? Szakítok vele! Tizedik állomás Jézust megfosztják ruháitól Hogy Jézus áldozata teljes legyen, megfosztják mindenétôl. Így lett teljes az Ô áldozata. -- És én? Én is szeretnék egyesülni az Úr áldozatával! Segíts Uram, kivetkôzni magamat teljesen a teremtményekhez és önmagamhoz való ragaszkodásomból! Ruházkodásomban és ételben-italban való mértéktelenségem juttatta ide az Urat. -- És én? Erre gondolva, tudnék-e továbbra is hiú és kényes lenni? A kereszt alatt komolyságot és fegyelmet tanulok. Ruháitól megfosztva, a megbecstelenítést is elszenvedte a szűzies Úr, türelmesen. És én? Én is el akarom viselni, ha az emberek félreismernek, megrágalmaznak, becsületemtôl megfosztanak. Az Úr példájából merítek erôt. Arra gondolok, hogy az Úr ismeri az igazságot, és kellô idôben igazolni fog. Tizenegyedik állomás Jézust a keresztre szegezik Krisztus irántunk való szeretetének mily felséges kinyilatkoztatása! ,,Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért...'' (Jn 15,13) -- És én? Felszítom szeretetemet... ,,Ki szakíthat el tehát minket Krisztus szeretetétôl?'' (Róm 8,35) Jézus szeretete áldozatos volt. -- És az enyém? Tudok-e én is áldozatosan szeretni? Megteszem azt az áldozatot, amit most kíván tôlem az Úr? Bűnös szenvedélyeink kovácsolták Krisztus szögeit... -- És én? Lemondok a... bűnös szenvedélyemrôl! Tizenkettedik állomás Jézus meghal a kereszten Meghalt az Úr, mert így kívánta Isten igazságossága... És én? Gondolok- e Isten igazságosságára? Nem felejtem el a kereszt tanítását, hogy az Úr igazságos bíró, aki egyszülött Fiának sem kegyelmez, és félelemmel munkálkodom lelkem üdvösségén. Majd feltámad a bizonyosság nagy tudata: ,,Beteljesedett!'' (Jn 19,30) -- a megváltás műve. Egy csepp vér a keresztrôl lemossa minden bűnömet. -- És én? Hálát adok ezért, azután imádom Krisztus keresztjét -- és jobban odatapadok a kereszthez, üdvösségem zálogához. A keresztségben Krisztus keresztjével jelöltek meg homlokomon, hogy megvalljam hitemet. -- És én? Megteszem-e? Megvallom-e tetteimben, hogy a ,,keresztre feszített'' híve vagyok? Tizenharmadik állomás Jézus testét leveszik a keresztrôl A szent Test ott fekszik édesanyja ölében. -- És én? Nem feledkezem meg soha a boldogságos Szűzrôl, mert Nála mindig megtalálom az Úr Jézust. Ha nem volna még elég erôs bánatom, nézem az Istenanya nagy fájdalmát, és kell siratnom a bűnt, mely ily nagy fájdalmat okozott... Mily készséggel végzik a szeretô szívek Jézus testével az utolsó szolgálatot! -- És én? Én is úgy teljesítem a mai napon is kötelességeimet, mintha az utolsó szolgálatot tenném ezzel az Úrnak? Tizennegyedik állomás Jézust sírba teszik Látszatra vége mindennek, hiábavaló lett Krisztus élete... De jött a húsvét hajnala, jött a feltámadás! -- És én? Én sem csüggedek, ha látszatra hiábavaló minden jó törekvésem, hanem hiszek a jónak gyôzelmében, hiszek a legnagyobb sötétség közepette is a feltámadásban! A keresztségben mi is meghaltunk, és eltemettettünk Krisztussal a halálra, s azután majd feltámadunk az életre. -- És én? Eltemetem a régi embert bűneivel, és egyre jobban ellene mondok a Sátánnak és a világ pompájának, hogy Krisztussal élhessek, és az erényekben gyarapodhassak... A szentáldozásban szívembe száll az Úr. Olyannak kell lennie szívemnek, mint egy új, tiszta sírnak. -- És úgy akarok élni, hogy tetteimben mindig visszatükrözôdjék: Jézus lakik a szívemben! ======================================================================== A szent keresztút (írta Kárpi Ferenc) Bevezetés Ebben a keresztúti ájtatosságban a szentírásból az idézet kétféle: egyik az esemény elmondása a négy evangélista szerint, a másik mindegyik állomáshoz elmélkedésre egy alkalmas szöveg. Itt a szentírásból teljesen és bôségesen idéztem azzal a szándékkal, hogy aki az ájtatosságot végezni fogja, tetszése szerint választhasson a szövegek közül! Ez vonatkozik mind a magányosan, mind a közösen végzett ájtatosságra. Jézus jeruzsálemi keresztútjának nevezetesebb pontjain jelenleg templomok és egyéb emlékek figyelmeztetik a zarándokokat az ott történt eseményekre. Ezért minden esedékes állomásnál utólag belefoglaltam jegyzetszerűen az esedékes állomás földrajzi fekvését (lásd Helyszín) Ezt azért is tettem, hogy a zarándokoknak a szenthelyek fölkereséséhez segítségükre legyek. A szerzô Kárpi Ferenc Elôkészületi imák Imádság a szent keresztrôl Szent Kereszt! Krisztus Király trónusa! Szent Kereszt! Keresztények reménysége! Szent Kereszt! Szomorúak vigasztalója! Kísértések elűzôje! Szent Kereszt! Szegények segítôje! Gazdagok figyelmeztetôje! Szent Kereszt! Alázatosak felemelôje! Elbizakodottak megalázója! Szent Kereszt! Ifjak nevelôje! Felnôttek koronája! Elaggottak vágyó reménykedése! Szent Kereszt! Légy küzdelmeink erôsítôje, amikor a bűn ellen küzdünk. Légy küzdelmeink örök jutalmának tanúja, amikor az ítéletkor feltűnsz az égen. Amen. (Tóth Tihamér püspöktôl) Könyörögjünk Uram, megszánlak Téged! A Te szegénységed legyen az én szegénységem! A Te fájdalmaid az én javulásom forrása! A Te töviskoronád már két szívet fonjon össze: az enyémet és a Tiédet! Az én életem kemény országútját tegye termôfölddé a Te könnyed, véred! Az én szívem fagyát olvassza fel a Te tüzes szerelmed! Hiszen Uram, amikor Te szenvedtél, az én lelkem lett tisztább. Amikor Te merültél el a tengernyi kínba, én menekültem a kárhozattól. Amikor Te meghaltál értem, én akkor kezdtem élni. Amen. (Tóth Tihamér püspöktôl) I. állomás Pilátus halálra ítéli Jézust P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szövegét választásunk szerint olvashatjuk: Mt 27,26: Pilátus akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék. Mk 15,15: Pilátus kedvére akart tenni a népnek, és kedvükért szabadon bocsátotta Barabást. Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék. Lk 23,24--25: Pilátus erre úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. Így szabadon bocsátotta azt, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta nekik. Jn 19,16: Erre kiszolgáltatta nekik Jézust, hogy keresztre feszítsék. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem, hogy megmentsem. János 12,47. Elmélkedés Annak ellenére, hogy Pilátus három esetben is kijelenti Jézus ártatlanságát, mégis kimondja rá a halálos ítéletet, majd átadja ôt poroszlóinak. Ima Emberiség Megváltója! Ott álltál akkor Pilátus elôtt, mint ahogy azóta is állsz az egész emberiség elôtt: Az emberi életnek gyújtópontja vagy, és veled minden embernek valamiképp számolnia kell. Uram, nekem Istenem és mindenem vagy. Osztozni akarok szenvedésedben, hogy dicsôségedbôl is részt kaphassak. Mikor majd egykoron Te ülsz az ítélôszékben, ne bírám légy, hanem üdvözítôm. Amen. P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín (jegyzet az állomások földrajzi fekvésérôl) Krisztus Urunk életének nagyobb része és halála Palesztina területén történt, és működésének központja Jeruzsálem volt. Az elsô állomás színhelye: Pilátus háza és így Jézus Krisztus elítéltetésének helye az Antoniáról elnevezett udvar: görögül ,,Lithostrotos''. Az eredeti kövezett udvar a jelenlegi alatt van. II. állomás Jézus vállára veszi a keresztet P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Mt 27,31: Miután így csúfot űztek belôle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. Mk 15,20: És miután kigúnyolták, a bíborruhát levetették róla, majd ráadták saját ruháit és kivezették, hogy keresztre feszítsék. Jn 19,16--17: Erre átvették ôt és elvezették. Jézus keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahegyre, melynek héber neve Golgota. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) Aki fel nem veszi keresztjét, s nem követ engem, nem méltó hozzám. Máté 10,38 Elmélkedés A keresztet, a szégyen fáját, a kínhalál eszközét hóhérok lökik Jézus vállára. Így kerül az a keresztúti események elôterébe és változik át az igaz -- s egyben dicsôséges -- hit diadalmas jelvényévé. Ugyanakkor megmarad az emberi szenvedés szimbólumának is. Ima Óh isteni Megváltóm! Láthatatlan keresztem hasonlít a tiédhez. Gyötrelmeim, fájdalmaim, bánatom, feszültség és kétség és minden, ami testemben, lelkemben szenvedést okoz, része annak. Áhítattal tekintek újból és újból a Te keresztedre, s megújítom azt a tiszteletet, amely lelkemet eltölti arra a gondolatra, hogy azt Te én érettem hordoztad. Tisztán látom, hogy ha Téged követni akarlak, nekem is kereszthordozónak kell lennem. Amen. P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín Húsz lépésre az elsô állomástól: közvetlen az út szélére épített kápolna mutatja a helyet. III. állomás Jézus elôször esik el a kereszttel P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Az állomás története szent hagyományokon alapszik, a Szentírásban nincs említve. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) ,,Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.'' (2Kor 4-9) Elmélkedés Jézus szemeiben mégis ez az út ,,királyi út''; igaz, hogy áldozatnak, de egyszersmind a fölszabadításnak útja. Látja lélekben a romlás útjait, látja a praedestinatio sötét titkait, és elindul nagylelkűen megváltani az embert. Az odaadás, a készség, a végleges megfeszülés indulataival jár ez az elgyötört ember. Isten várát be kell vennie, az emberi elfogultság s ösztönösség falait le kell törnie; a kereszt zászlaját a világ fokára kell tűznie, azért megy, tántorog, leesik s újra felkel s újra indul lelkünk Ura és Királya. (Prohászka Ottokár püspöktôl) Ima ó, gyalázatba, kínba, gyöngeségbe merült Jézusom, mibe került neked szabadságom! Hogy vívtál, hogy küzdtél, mert szerettél! Küzdeni és áldozni, ha kell vérezni akarok érted... kitartok melletted ,,usque ad sanguinem'' (vérontásig ). Amen. P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín Két keskeny út, a Via Dolorosa és Salamon király út találkozásánál. IV. állomás Jézus szent anyjával találkozik P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Jn 19,25--27: Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: ,,Asszony, nézd, a fiad!'' Aztán a tanítványhoz fordult: ,,Nézd, az anyád!'' Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem és anyám (Mk 3,35). Elmélkedés Szűz Mária részt vesz szent fia szenvedésében midôn a Kálváriához vezetô fájdalmas úton találkoznak. ,,Az anyák érzik legélénkebben fiaik baját. Fiaiknak szomorúsága, legkisebb betegsége jobban fáj nekik, mint magának a gyermeknek. Hát a Szűzanya finom lelke vajon mit érezhetett! (Tóth Tihamér) ,,Mivel vesselek össze? Mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya? Mivel mondjalak egyenlônek, hogy megvigasztaljalak? Sionnak szűz leánya? Mert nagy mint a tenger a romlásod. (Siral 2,13) Ima Jézusom, add, hogy mint Szűz Mária, én is hozzád közel juthassak, megváltó szenvedésedet én is értékeljem. ,,Emlékezzél meg, ó kegyes Szűzanya, Mária, hogy sohasem lehetett hallani, hogy te valakit magára hagytál volna, aki oltalmadat kérte és segítségért hozzád folyamodott.'' Amen. P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín Negyven lépéssel följebb a Salamon király úton, az örmény templom kapujánál. V. állomás Cirenei Simon viszi Jézus keresztjét P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Mt 27,32: Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét. Mk 15--21: Egy arra menô embert, cirenei Simont, Sándor és Rufusz atyját, ki éppen arra jött a mezôrôl, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Lk 23,26: És miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, ki a mezôrôl jött és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) Bizony mondom néktek, amikor jót tettetek valakivel, akár a legkisebb testvéremmel is, azt velem tettétek (Mt 25,40). Elmélkedés Igen kérdéses, hogyan vélekedik Simon, amikor a kereszt hordozására kényszerítik. Vajon megszégyenítônek tartja ô ezt a szolgálatot? Pedig ha tudná, hogy milyen nagy megtiszteltetés éri, amikor e szent keresztet kezébe veheti. Sokszor talán én sem tudom azt teljes mértékben felfogni, hogy mit jelent kereszténynek lenni, mit jelent magamra keresztet vetni! Ez egy állandó kötelezettségnek a jele, Jézus példájának követésére. Ima Szenvedô Jézusom, add, hogy szerte a világon mindenütt hívô férfiak és nôk felszentelt pásztoraidat sokféle szolgálatukban kisegíteni igyekezzenek. Hogy mindazt, amit az anyaszentegyházad érdekében tesznek, készséggel és tiszta szándékkal, annak a tudatában tegyék, hogy azt neked teszik. Amen. P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín Cirenei Simon kápolnája, a Via Dolorosa és Salamon Király út keresztezésénél. VI. állomás Veronika kendôt nyújt Jézusnak P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Az állomás története szent hagyományokon alapszik, a Szentírásban nincs említve. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) Fordítsa feléd arcát az Úr, és adjon neked békességet! (4Mz 6,26) Elmélkedés ,,Nincs rajta szépség vagy ragyogás -- megvetett, utolsó az emberek között! A fájdalmak embere, aki jól ismeri kínjainkat. Arcát elrejtette, mint aki megvetésre méltó.'' (Iz 53,2--3) A próféta szava Jézusban beteljesedik még mielôtt Veronika meglátja az Üdvözítô vérverejtékes arcát és gyolcskendôvel kezében áttör a tömegen. Ima Uram Jézus, hogyan szolgálhatlak Téged? Segíts arra, hogy a Te arcodat lássam a küzdô és szenvedô embertársam arcában, nehogy megfeledkezzem szenvedésedrôl és áldozati szent oltárodról. Add Uram, hogy mindenhol a föld kerekségén, olyan asszonyok, mint Veronika, kikben él a résztvevô hűség, önkéntes szolgálatukkal a templomok szentélyeit szépségben és tisztaságban fenntartsák. Amen. P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín A Via Dolorosa úton, elôre kb. 80 lépésre. Veronika asszonyról elnevezett templom jelzi. VII. állomás Jézus másodszor esik el a kereszttel P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Az állomás története szent hagyományokon alapszik, a Szentírásban nincs említve. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) Bízzatok! Én legyôztem a világot. (Jn 16,33) Elmélkedés Clairvaux-i Szent Bernát azt mondja, hogy Jézus szenvedése és megaláztatása nem egyezik isteni méltóságával. Valóban erôtlenség jele az, hogy Jézus másodszor is a földre esik, de ez nem változtat isteni hatalmán és fönségén. Szent Pál apostol felvilágosít: ,,Ô a felkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül, hogy a gyalázattal törôdött volna.'' (Zsid 12,2) Így Jézus Urunk példát ad nekünk arra, hogy készek legyünk elviselni mind az életünknek mélységbe taszító csapásait, mind a felemelô örömeit. Ima ,,Urunk Jézus, taníts meg minket arra, hogy mikor a remény lelkesít, józanok maradjunk és a keserű elhagyatottságban kétségbe ne essünk.'' (Newman Henrik bíborostól). A Kálváriához vezetô utadon, Ó Uram, van mikor erôs és biztos a lépésed, és van mikor oly gyönge és botló, hogy már többé nem bír el Téged. Éppen emiatt hiszem, hogy bármi is történik velem az életutamon, Uram, Te ott velem vagy. Segíts jólétemben, hogy el ne bizakodjam, és a megpróbáltatásban, hogy kétségbe ne essek. Amen. P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín A Via Dolorosa és Tariq-Bab el-Amoud utak keresztezésénél, ahol a Kálváriához vezetô út kissé emelkedik. Az emlékkápolna neve: Ítélet Oszlopa. VIII. állomás Jézus szól a siránkozó asszonyokhoz P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Lk 23,27--31: Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. Jézus hozzájuk fordult és így szólt: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, de sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt, mert jönnek majd a napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok és az asszonyok, kik nem szültek és nem szoptattak. Majd akkor azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! és a domboknak: takarjatok el minket! Ha így tesznek a zöldelô fával, az elszáradtnak mi lesz a sorsa? A Szentírásból idézet (elmélkedésre) Hogy ti mind, kik úton jártok, lássátok, s figyeljetek: van-e kín, mint milyet az Úr kezétôl én szenvedek (Siral 1,12) Elmélkedés Jézus a siránkozó asszonyokhoz fordul és így szól hozzájuk: ,,Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, de sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt.'' Mennyire nekünk is, a mai kor embereinek szól Jézus intelme! A számtalan súlyos botrány, gonoszság, erkölcstelenség zülleszti a társadalmi életünket. Jézus az egyedüli mentségünk. ,,Ave spes unica.'' Öregek és ifjak, asszonyok és leányok üdvözítôje és gyógyító vezére csakis Jézus lehet. Ima A durva és terhes keresztfától fordulj felém is, Ó Uram és vigasztalj meg engem, ahogy megvigasztaltad azokat akik részvéttel kísértek szenvedéseid útján. Urunk Jézus, emeld fel szent kezedet és áldd meg, vigasztald és lelkesítsd azokat, akik a tudatlanság vagy az istentelenség áldozatai lettek. Ó Uram, töltsd el örömmel és bátorítsd azokat, akiknek a mindennapi életük oly nehéz és zarándokútjuk oly terhes ebben a sötét siralom völgyében. Amen. P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín Ahol a Kálvária már igen meredek kezd lenni. A görögkeleti templomot építették oda. IX. állomás Jézus harmadszor esik el P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Az állomás története szent hagyományokon alapszik, a Szentírásban nincs említve. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) Pedig ô a mi betegségeinket hordozta, a mi fájdalmainkat viselte (Iz 53,4). Elmélkedés Jézus tanítja: ,,legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes'' (Mt 5,48). Mégis a szenvedés útján megalázott, törékeny ember, harmadszor is földre roskad. Ilyen nyomorúságra engedi magát jutni, hogy az élet legnyomorultabb emberével és mélyre lesüllyedt bűnössel is találkozhasson. Így a bűnös ember az Ô bôséges kegyelmének erejével felkelhessen és elindulhasson az Istenhez vezetô úton. Ima Urunk Jézus, ôrizd meg Egyházadat a botrányok szennyétôl. A világ a Te hűséges követôid után leselkedik. A világra az is jellemzô, hogy éppen arra az emberre támad legszívesebben, aki tehozzád ragaszkodik és szent egyházadat vallja édesanyjának. Ó Uram, add, hogy botrányt soha ne kövessek el. A Te drága szenvedésed által, bűneimbôl és gyarlóságaimból újra meg újra megtisztuljak. Így az én életem csak Terólad tanúskodjon az embertársaim között. Amen. P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín A kopt templom kapujánál: emlékoszlop örökíti meg. X. állomás Jézust megfosztják ruháitól P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Mt 27,35: Azután keresztre feszítették és sorshúzással megosztoztak ruháin. Mk 15,24: Majd keresztre feszítették, és ruháin megosztoztak sorsot húzva, hogy kinek mi jusson. Jn 19,24: A katonák így szóltak egymás között: Ne vagdaljuk el azt, hanem vessünk rá sorsot, kié legyen! Így teljesedett be az Írás: ,,S elosztották ruháimat maguk között és köntösömre sorsot vetettek.'' A katonák így is tettek. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) Így hát, mikor József a bátyjaihoz ért, azok lehúzták róla hosszú tarka köntösét (1Mz 37,23) Elmélkedés Izrael fia, József elôképe az ószövetségi történetekben Jézus Urunk szenvedéseinek: Józsefet testvérei elárulják, eladják, rágalmazzák és köntösétôl is megfosztják; Jézussal is így bánnak azok, akiket testvéreinek hív. József a végén megmenti testvéreit az éhhaláltól. Jézus pedig minden embert megvált az örök haláltól. Ima Dicsôség Királya, Urunk Jézus, Téged a mennyei dicsôség fénye ragyog körül, Tôled nyerte fényességét a nap! Te ruháztad a mezôk virágait és az ég madarait; méltán díszíthettek volna Téged a föld legdrágább ékességei, de íme megfosztanak ruháidtól is, és saját véredbe fagyva láttunk, mint egykor József vértôl piroslott köntösét. Amen. (Virág Ferenc püspöktôl) P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín A Kálvária hegyen áll a Szent Sír templom. A X., XI., XII. és XIII. állomás a templomon belül van. XI. állomás Jézust keresztre szegezik P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Mt 27,38: Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Lk 23,33. Mikor arra a helyre értek, melynek koponyahely volt a neve, keresztre feszítették Jézust is, ugyanígy a gonosztevôket is, egyiket jobbról, a másikat balról. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) Miért támadnak kétkedô gondolatok szívetekben? Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. (Lk 34,38--39) Elmélkedés Jézus a mennyei dicsôségébôl jön a földre miközénk. Három évig jár köztünk jót tévén. Ôt, aki számtalanszor emeli fel kezét áldani, gyógyítani és vigasztalni, most földre taszítják kegyetlen emberek a lábát átlyuggatják és a csodatevô kezét keresztül szegezik. Ó milyen döbbentô nagy az ellentét a szörnyű keresztre feszítés és Jézus fönséges személye között! Ima Ó Uram, mibe kerültem neked s hogy gondoztál engem! Most, amikor öntudatára ébredek végtelen szeretetednek, csak a hôsies viszonzás útja nyílik meg számomra! Viszonzás a halálig! Amen. (Prohászka Ottokár püspöktôl) P. Keresztrefeszített Jézus! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín A templom szentélyéhez közel, Jézus keresztrefeszítésérôl elnevezett római katolikus kápolna. XII. állomás Jézus meghal a kereszten P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Mt 27,50: Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét. Mk 15,37: Jézus hangosan fölkiáltott, és kilehelte lelkét. Lk 23,46: Jézus akkor felkiáltott nagy szóval: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. És ezekkel a szavakkal kilehelte lelkét. Jn 19,30: Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: Beteljesedett! És lehajtva fejét, kiadta lelkét. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) Mikor még erôtlenek voltunk, Krisztus meghalt a bűnösökért, hogy megváltson minket (Róm 5,6). A felfeszített Jézus hét szava 1. Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek. (Lk 23,34) 2. Bizony mondom néked, ma velem leszel az égben. (Lk 23,43) 3. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a szeretett tanítvány, így szólt anyjához: Asszony, íme a te fiad! Ezután tanítványához fordult és így szólt neki: Íme a te anyád! (Jn 19,26--27) 4. Eli, Eli, lamma szabaktani? Ez magyarul így hangzik: Én Istenem, miért hagytál él engem? (Mt 27,46) 5. Szomjazom! (Jn 19,28) 6. Beteljesedett! (Jn 19,30) 7. Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. (Lk 23,46) Elmélkedés ...A megfeszített Jézus egész alakja tele van szeretettel. Karjai kitárva, hogy átöleljen; szíve nyitva, hogy befogadjon téged! -- Mily nagy szeretet! Jézus meghal a kereszten, hogy a bűnös ember az örök haláltól megmeneküljön.'' (Zadravecz István O.F.M. püspök) ,,Jézus a szenvedésbôl boldogságba, a koponyák hegyérôl örök dicsôségbe, sötétségbôl éjt nem ismerô világosságba, halálból virágos tavaszba lép. Nincs a világon ellentét nagyobb, mint a Kálvária s Krisztusnak elköltözött lelke közt. Ez ellentéteket hordja magában a hívô, bízó lélek, s hordja úgy, hogy egyszer kiegyenlíti azokat. Ez az ô gyôzelme.'' (Prohászka Ottokár püspöktôl) Ima a feszület elôtt Íme jóságos, édes Jézusom, térdre borulok szent színed elôtt és lelkem egész buzgóságával kérlek és könyörgök hozzád, kegyeskedjél az én szívembe önteni a hit, remény és szeretet élô érzelmeit, bűneim fölött igaz bánatot és azoknak jóvátételére elszánt erôs akaratot. Megilletôdéssel és szívbeli fájdalommal veszem fontolóra öt szent sebedet és elmélkedem fölöttük, szemem elôtt tartva, amit már Dávid próféta mondott rólad, jóságos Jézus: ,,Átlyukasztották kezemet és lábamat, megszámlálták minden csontomat.'' P. Keresztrefeszített Jézus! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín Ugyanarra a kôre épített oltár jelzi azt a helyet, ahol a keresztfa állott. XIII. állomás Jézus testét leveszik a keresztrôl P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Mk 15,6: Ô pedig gyolcsleplet vásárolt, majd levette Jézust a keresztrôl. Lk 23,53: Ô bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Aztán levette, lepelbe takarta. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) És a te lelkedet is tôr járja át, -- hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése (Lk 2,35). Elmélkedés Boldogságos Szűzanya siratja Szent Fia halálát. Testét karjaiban tartja. Halott ugyan a test, de ebben a percben az ég és a föld legdrágább kincse. Itt most együtt látjuk mindazt, amit az Isten végtelenül nagy szeretete ránk pazarol, és amitôl az ember visszariad. A halál borzalma, valamint a szeretet és irgalom képe tárul szemeink elé. Ima Istenem, mivel az kétségtelen, hogy Te engem szeretsz, ezért én igyekszem könyörületesnek lenni embertársaimmal szemben. Fájdalmas Szűzanyám, Mária, szenvedésed példája világosan tanít engem arra, hogy az Isten szeretete nem hagy el engem, bármilyen szenvedés vagy fájdalom is ér itt a földön. Egyedül csak a bűn választhat el engem az Isten szeretetétôl. Légy közbenjáróm fiadnál, Mária, és segíts, hogy az Isten szeretetében mindig megmaradjak. Amen. P. Könyörülj rajtunk, Uram! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín Ugyanaz, mint az elôzô állomásnál. XIV. állomás Jézus holttestét sírba teszik P. Imádunk Krisztus és áldunk! H. Mert szent kereszted által megváltottad a világot! A Szentírás szerint Mt 27,59--60: József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta. Majd saját új sírboltjába helyezte, amit kôsziklába vágatott. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment. Mk 15,46: A gyolcslepelbe göngyölte, és a sziklába vágott sírba tette. Lk 23,53: És szikla-sírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek. Jn 19,41: Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sír volt, amelybe még senkit sem temettek. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt odahozták Jézust. A Szentírásból idézet (elmélkedésre) Én vagyok az Élô: halott voltam, és íme mégis élek örökkön-örökké (Jel 1,17). Elmélkedés Jézus életének rövid alkonya nem boríthat végleges sötétségbe minket, mert az Ô temetését a ragyogó hajnalban, életének diadalmas gyôzelme követi. Szent Pál figyelmeztet, hogy mind halálához, mind feltámadásához csatlakoztunk. ,,A keresztségben vele együtt eltemetkeztünk a halálba, és amint Krisztus feltámadt a halálból és részt vesz az Atya dicsôségében, úgy Ôbenne nekünk is új életet kell kezdenünk.'' (Róm 6,3--4) Ima Uram Jézus, add, hogy a világ rossz példája, a gonosz lélek incselkedése és rosszra való hajlandóságom ellenére is megmaradhassak kegyelmedben. Add nekem békességedet, hogy benned mindig nyugodalmam legyen. Ha akarod, osztozom fájdalmadban és gyalázatodban is, hogy soha semmi el ne válasszon Tôled. Imádlak Jézusom, sírod csendjében. Amen. (Wittmann G. M. püspöktôl) P. Keresztrefeszített Jézus! H. Könyörülj rajtunk! Helyszín A Szent Sír; a nagy templomba épített kis kápolna. Ima a keresztút elvégzése után A Te néped, Urunk, Szent Fiad halálát saját feltámadása reményében ünnepelte. Kérünk, áradjon rá bôséges áldásod, nyerjen bocsánatot, részesüljön vigasztalásban, szent hite növekedjék és jusson el az örök üdvösségre. Krisztus, a mi Urunk által. Amen. vagy: Könyörögjünk! Mindenható örök Isten, te Jézus Krisztusnak áldott halálával és föltámadásával megváltottál minket: folytasd bennünk irgalmad művét, hogy ebben a szent misztériumban részesedve, neked szentelt áldozat legyen egész életünk. Krisztus, a mi Urunk által. Amen ======================================================================== Uram, követni akarlak (írta Thomas Merton) Mielôtt elkezdenénk a keresztutat, gondol arra, hogy Krisztus jelen van, s hogy ô valóban végigjárta ezt az utat! Minden állomásnál képzeld magad elé elôször magát az eseményt! Azután elmélkedj rajta, majd olvasd el a rá vonatkozó szöveget! A saját szavaiddal történô elmélkedésre azonban több gondot fordíts, mert mindig értékesebb a kötött szövegnél. Így kell a szenvedést megbékélten fogadni: Úgy szenvedj, hogy a szenvedésrôl alkotott elméletedet ne erôszakold rá másokra, testi szenvedésedbôl ne teremts életfilozófiát, ne nevezd ki magad vértanúnak, ne számítsd ki bátorságod árát, ne vesd meg az együttérzést, de ne is keresd túlságosan! Mint mindenben, a szenvedésben is ôszintének kell lennünk. El kell ismernünk, hogy fáj a szenvedés, de ezt nem szükséges kimondanunk. Jó, ha észrevesszük, hogy nem tudunk türelmesen szenvedni, gyöngeségünket azonban bizonyos hôsiességgel kell elfogadnunk. Mindig nehéz kínjainkkal úgy megbirkóznunk, hogy szenvedésünknek értéke legyen. Még nehezebb, ha emberi segítségre nem számíthatunk. Jó, ha szenvedéseinkben nem törekszünk utánzásra, s kevélységbôl nem öltünk magunkra olyan magatartást, amelyhez nem tudunk hűek maradni. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy sokkal nehezebb huzamosabb ideig tűrni a könnyebb szenvedés egyhangúságát, mint a heves fájdalom gyorsan enyhülô rohamát. Mindkét esetben az amiatti szégyenünket a legnehezebb elviselnünk, hogy mindinkább semminek látszunk, s hogy magunknak és barátainknak nagyrabecsülését elveszítjük. Készségesen el kell fogadnunk azt a keserű igazságot, hogy végül terhére lehetünk azoknak, akik szeretnek bennünket. De ezt is vállalnunk kell. Elvetettségünk és hasznavehetetlenségünk Isten kegyelmében való tökéletes elfogadása gazdaggá tesz minket is, másokat is. Hôsies szeretet kell ahhoz, hogy elfogadjuk mások gondoskodását, amikor már tejesen képtelenek vagyunk önmagunkat eltartani. Addig nem tudunk jól szenvedni, amíg nem Krisztust látjuk mindenben: a szenvedésben is, a rajtunk segítôk szeretetében is. Elôkészületi ima Uram, ebben az órában gondolatban követni akarlak keresztutadon. Annak idején te magad szenvedted végig ezt az utat -- mennyei Atyád iránti engedelmességbôl és irántam való szeretetbôl. A legnagyobb gyötrelmet vállaltad magadra, hogy bűneimért vezekelj, és a világot megváltsd. Engedd, hogy szenvedésed állomásain hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetért! Világosíts meg, hogy hibáimat fölismerjem, és leküzdjem ôket. Szent keresztutad, amelyen most követni szándékozlak, legyen számomra az önfeláldozás és a megszentelés iskolája! Olyan út, amely megtanít arra, hogyan válhatok a megváltás nagy művének munkatársává. Mária, szenvedésekben erôs Édesanyád legyen a kísérôm! Oldalán bátran járom szenvedéseidnek útját. I. állomás Jézust halálra ítélik Pilátus az emberektôl való félelmében igazságtalanul ítél. Jézus hallgat, elfogadja az ítéletet. Szíve legmélyét érinti, de belenyugszik. Sokszor milyen nehéz a hallgatás, amikor úgy érzed, igazad van. Hogy háborogsz, ha néha csak egy szóval is megbántanak! Uram, taníts meg engem hallgatni, ha igazságtalanság ér, hogy irántad való szeretetbôl elviseljem a fájdalmat! Nem akarok azonnal felfortyanni, hanem uralkodni fogok magamon. Elég lesz majd Pilátus ítéletére gondolnom. És ha mégis szólnom kell, csak a szeretet hangján fogok beszélni. II. állomás Jézus vállára veszi a keresztet Az Üdvözítô önként hajol le nehéz keresztjéért. Tudja, hogy ezzel a nehéz kereszttel szabadít meg téged. Ezért olyan határozott, ezért szorítja magához oly erôsen. Hogy jajveszékelsz, hacsak egy kis keresztet is el kell viselned: könnyebb betegséget, minden igyekezeted ellenére bekövetkezô sikertelenséget, félreismerést! Tárd ki te is karodat, vedd válladra a keresztet, és az Üdvözítôvel együtt hordozd a magad és felebarátaid üdvözülésére! Uram, adj erôt, hogy a szenvedést, amelyet te küldesz rám, vonakodás nélkül, kitartóan és örömmel viseljem! Mutasd meg, milyen önkéntes áldozatot hozzak, amellyel neked örömet szerezhetek, és általa új emberré válhatok. III. állomás Jézus elôször roskad le a kereszt alatt A teher nehéz, az Üdvözítô lassan kimerül. Az út köveire rogy, s a kereszt rázuhan. Új erôt gyűjt mégis, és talpra áll. Rád gondol, és bűneidre, amelyekért vezekelni akar. Uram, összeestél a kereszt alatt, amelyet én raktam válladra. Most látom, milyen borzalmas dolog a bűn, hogy miattam ekkora szenvedést vállaltál. Add, Uram, kegyelmedet, hogy a kísértésnek, míg nem késô, bátran ellenálljak, s kerüljem a bűnre vezetô alkalmakat! Hiszen az én bűneim nyomtak le téged az út porába. IV. állomás Jézus találkozik édesanyjával Mária követte Fiát, s anyai szíve mélyéig együtt szenvedett vele a keresztúton. Így érkezett el az a pillanat, amikor fájdalmas tekintetük találkozott. Mária szívét a fájdalmak tôre járta át, s ezért érti meg ô a te szenvedéseidet is. Sötét gondok kínoznak, vagy halálos bűn terhe nyomaszt? Fordulj ôhozzá, a szomorúak vigasztalójához, a bűnösök menedékéhez! Ô odavezet Fiához, a szenvedô Megváltóhoz. Uram, szenvedésed óráiban vigasztalást találtál Édesanyád tekintetében. Milyen jólesô érzés megértô emberekre lelni! Édesanyáddal való találkozásod által taníts meg arra, hogy én is megértô, tapintatos legyek embertársaimhoz, fôként szüleimhez, testvéreimhez, barátaimhoz, ha szenvedni látom ôket! V. állomás Cirenei Simon átveszi a keresztet Az Üdvözítô oly gyenge, hogy a zsidók attól félnek, már a Kálváriához vezetô úton meg fog halni. Ezért kényszerítik az éppen arra haladó Simont, fogja és vigye egy darabon Krisztus Urunk keresztjét. Simon habozik, de vállára veszi az Úr terhét. Ezért jutalmul megkapta késôbb a hit kegyelmének ajándékát. Íme, így jutalmazza meg az Úr azokat, akik önként segítenek a szenvedôkön! Minden megkínzott, agyongyötört, elfáradt ember szemébôl a kereszthordozó Krisztus tekint rád. Segíts rajta, ahogy tôled telik! Uram, nyisd fel szememet, hogy észrevegyem magam körül az emberek szenvedését! Ne haladjak el sorsuk mellett vakon, hanem erômhöz mérten enyhítsek keresztjük terhén! Ha sokat nem tudok is tenni, de amennyi tôlem telik, örömmel megtegyem. VI. állomás Veronika letörli kendôjével Jézus verítékét Veronika csekély szolgálatot tett az Üdvözítô szenvedéseinek enyhítésére. Ezért örökbe kapta kendôjén az Úr arcának képmását. Ilyen az Úr: ha a legkevesebbet is ajándékozzuk neki, magát adja viszonzásul. A legnagyobb szenvedésben is hálás volt a legkisebb jótéteményért. Olykor tán könnyedén elfogadsz egy-egy adományt, de az ajándékozóra kevés figyelmet fordítasz. Pedig milyen kis fáradságodba kerülne egy köszönô szó! Uram, te nagyon fontosat mutattál meg nekem: az igazi hála erényét. Uram, add, hogy elsôsorban irántad töltsön el szívbôl jövô mély hálaérzet, mert végsô soron a te kezedbôl kapok mindent, én magamtól semmire se mennék! Hálával akarok gondolni azokra is, akik jót tesznek velem, akik közvetítik adományaidat. Sugározd rám szent arcod vonásait! VII. állomás Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt A kereszt mind nehezebb lesz, az Üdvözítô egyre fáradtabb és gyengébb. Már alig botorkál, újra földre zuhan. A maga erejébôl kell ismét talpra állnia, a szolgák ütéseitôl, gyalázkodásaitól kísérve. Az Üdvözítô most azokért a bűneidért szenved, amelyeket újra meg újra elkövetsz, amelyektôl oly nehezen tudsz megválni: legfôbb hibáidért. Uram, vétkeim oly erôvel nehezednek rád, hogy ismét a földre nyomnak. Nehezen szabadulok tôlük, újra meg újra elkövetem ôket. Adj erôt az igaz elhatározáshoz, hogy végérvényesen tudjak szakítani a bűnnel, amelybe oly gyakran visszaesem! VIII. állomás Jézus szól a síró asszonyokhoz Az asszonyok megrendülnek a szenvedô Jézus láttán. Pedig jobban tennék, ha hívô lélekkel követnék ôt. Erre már nem tudják rászánni magukat. Az Üdvözítô így szól hozzájuk: Ne engem sirassatok, hanem magatokat sirassátok és gyermekeiteket! Ezzel rá akart mutatni arra, mily nagy jelentôsége van a tettnek, s mily kevés a sajnálkozásnak. Add, Uram, hogy az emberek szóbeszédével nem törôdve, alázatos tettekkel kövesselek! Ne engedd, hogy a kishitűség és a csüggedés erôt vegyen rajtam, ha lanyhul bennem a lelkesedés lendülete! Sôt, éppen ilyenkor akarok neked tettekkel, különösen kötelességeim teljesítésével szolgálni. IX. állomás Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt Az emelkedô mind meredekebb. Elérkezett az utolsó útszakasz. Az Üdvözítô szeme elôtt feltűnik a hely, ahol hamarosan keresztre fogják feszíteni. Ekkor merül ki és rogy össze harmadszor is. Minél nagyobbak az emberek bűnei, annál gyötrôbbek az Úr szenvedései. Most a megrögzött bűnösökért vezekel. Számukra is ki akarja tárni a mennyek kapuját. Imáidban gyakran emlékezz meg ezekrôl a szegények legszegényebbjeirôl, akik mellékösvényen tévelyegnek, holott elôttük áll az Isten országába vezetô út! Uram, harmadszori összeroskadásod által könyörülj azokon, akik elvakultságukban elfordulnak tôled, hogy szent szenvedésed gyümölcse ne vesszen kárba az ô számukra sem! X. állomás Jézust megfosztják ruháitól Megkezdôdnek az elôkészületek Jézus keresztre feszítéséhez: sebekkel borított, lázas testérôl lerángatják ruháit. Mily keserűség tölthette el az Üdvözítôt! De érted elviseli. Neked akar erôt adni ahhoz, hogy testedet megôrizhesd tisztán, szentül. Vezekel az emberekért, akikben nincs szemérem, akiknek nem szent az emberi test. Uram, még ruháidtól is megfosztottak. A szemérmedet sértô pôreséggel is vezekelsz. Tarts távol testemtôl minden bűnös gerjedelmet! Taníts meg arra, hogy testemben a Szentlélek templomát tiszteljem, s megvédjen minden megszentségtelenítéstôl! Mindig a szellem és a te kegyelmed munkálkodjon benne! Kerülni fogom a kényelemhez való túlzott ragaszkodást. A te kedvedért kész vagyok a lemondásra: megtagadok magamtól olyasmit, ami testemnek kedves, kellemes. Segíts ebben, Uram! XI. állomás Jézust a keresztre szegezik Most a legszörnyűbb következik számára: a hóhérok keresztre szegezik testét. Krisztus kínjai kimondhatatlanok. Pedig hányszor találhatott volna a maga számára nyugalmas helyet a meghaláshoz. Most egyedül kell megküzdenie azzal a keserűséggel, hogy ki van szolgáltatva durva lelkű emberek kénye-kedvének! Így adott példát, hogy te is készségesen vállald, ha a szenvedést társtalanul, magányosan kell elviselned. Uram, mindenedet elvették. Most elhagyatva fekszel a keresztfán... Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni! Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled, megfeszített Üdvözítômmel együtt akarom gyötrelmemet elviselni s fölajánlani a magam és mások bűneiért. XII. állomás Jézus meghal a keresztfán Az Úr most hozza legvégsô áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetôz: három, kínokkal teli órán át viaskodik a halállal. S ekkor kiadja lelkét. Utolsó szavai a mennybe szállnak, az Atyához, akinek akaratát most teljesítette. Az engedetlenség által jött az eredeti bűn a világra, s most az engedelmesség által jön el az emberek üdvössége. Ennél világosabban és határozottabban nem tudta volna az Üdvözítô kinyilvánítani és tudtodra adni, hogy miért követel tôled engedelmességet, amely a te megszentelésedre szolgál. Engedelmeskedj, és megszabadulsz minden szenvedélytôl! Uram, kereszted lábánál állhatatosan kérlek, ajándékozz meg engem az ôszinte és derűs engedelmesség lelkületével! S ha nehéz meghajolnom, pillantsak szent keresztedre, s jusson eszembe a te gyermeki engedelmességed mennyei Atyád iránt. Engedelmeskedni akarok a te parancsaidnak, egyházadéinak, püspökeid, papjaid parancsainak. Azáltal akarok örömet szerezni szüleimnek, elöljáróimnak, hogy az ô parancsaikat is pontosan és hűen megtartom. Fogadd el engedelmességemnek ezt az áldozatát, és egyesítsd kereszthalálodnak, megváltásod művének gyümölcseivel! XIII. állomás Jézus testét leveszik a keresztrôl Mária a szíve mélyéig átérezte az Úr szenvedését. Most legelsô gondja, hogy Fia számára méltó nyughelyet keressen. Ekkor jön Arimateai József, leveszi Jézus testét a keresztrôl, és Mária ölébe helyezi. Mária még egyszer anyai karjai között tarthatja Üdvözítôjét. Szája nem nyílik szóra, de szíve most is azt mondja: Lásd, én az Úr szolgálólánya vagyok, legyen nekem a te szavad szerint! Ez az Isten akaratában való igazi megnyugvás. Uram, ha hitem erôsebb volna, nem lennék oly türelmetlen. Mária a benned való hitbôl merítette nyugalmát. Hadd tanuljak tôle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám! Nem morogva, panaszkodva akarom parancsaidat fogadni, hanem szívesen, türelemmel, kitartással igyekszem teljesíteni akaratodat. XIV. állomás Jézust a sírba teszik Csak néhány hűséges híve viszi az Úr testét a sírhoz. Csend van, fájdalmas némaság. Szomorú ez a menet, de a béke lebeg fölötte. Az áldozat befejezôdött, nemsokára itt a húsvét. Eljön egyszer az a nap, amikor téged is sírodhoz kísérnek, amikor számodra is vége lesz a kemény harc idejének. Ne félj ettôl a naptól! Ha végigjártad az élet keresztútját az Üdvözítôvel, ô megragyogtatja elôtted a húsvéti hajnal boldogító fényességét! Uram, most vége keserű szenvedésednek! Itt nyugszol a sírban. De hamarosan felvirrad dicsôséged napja, amikor a bűn, a halál és a pokol fölött aratott gyôzelmed nyilvánvaló lesz. Az én keresztutam végén is boldog örökkévalóság vár a mennyben, amelyet te ajándékozol nekem. Erôsíts meg, hogy tartsak ki ezen az úton, amelyen te haladsz elôttem kereszteddel, s a zászlót, amelyen királyságod felségjelvénye, a szent kereszt tündököl, soha cserbe ne hagyjam! ======================================================================== Vasfüggöny keresztút 1945--1965 (összeállította Dengl Miklós O.F.M.) Fatima szellemében Krisztus Urunk irtózatos halálkínok és szenvedések közepette, a kereszten vergôdve imádkozott megkínzóiért a mennyei Atyjához: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek'' (Lk 23,24). A Vasfüggöny Keresztúton Krisztus példáját akarjuk követni. A Vasfüggöny Keresztút a szabadföldön élô magyarok imahadjárata lesz azokért a testvérekért, akik még ma is a kommunista zsarnokság elnyomatása alatt, a vasfüggönyök mögött szenvednek. Alkalmat ad arra is, hogy minden résztvevôje a szabadföldön a maga szenvedéseit felajánlja az elnyomók fegyvereseivel körülvett magyar testvérekért, sôt továbbmenve Fatima szellemében, imahadjárat az elnyomottak s elnyomók megtéréséért. Valamennyiünkért imádkozott és meghalt Krisztus Urunk a keresztfán. Krisztus Urunk senkinek sem akarja a vesztét, hanem mindenkinek a megtérését és üdvösségét. A katakombák keresztényéitôl a huszadik század kereszténységéig Krisztus Urunk akaratának elfogadásában, minden embertársunk iránti szeretetben van a mi erônk. A keresztények sohasem fegyverekkel gyôzedelmeskedtek, hanem mindig Krisztus Urunk szeretetének követésével. És Krisztus gyôz! Pap: Teremtô Atyánk, hozzád emeljük gyermeki szíveinket. Nagy szorongattatásból kiáltunk hozzád. Az emberi szenvedést mérhetetlenné tették! Nép: Hallgass meg, világ Teremtô Ura és enyhíts meg minket! Pap: A Föld, amelyet teremtettél, mindent megad, amire szükségünk van, mégis testvéreink, fivéreink és nôvéreink, éheznek és nyomorognak szerte a távoli világban, olyan körülmények között, amelyek méltatlanok az általad teremtett emberhez. Nép: Emlékezzél meg róluk, Megváltó Urunk! Pap: A háború külsô nyomait befedték, a romokat elegyengették és a sebeket behegesztették, de véreznek a vasfüggönyök, a titkosan készülôdô uralomvágy nem enged, még mindig leskelôdik ránk és nem tudhatjuk, mi lesz a sorsunk! Nép: Ments meg minket, Urunk! Pap: A nyugalom és biztonság nem tért vissza a világra. Ellenben nô a félelem és a rettegés. Országok és népek, a mi országunk és népünk is, szétszaggatott állapotban pusztul és a boldog egyesülés napjának még reménysugarát sem láthatjuk. Nép: Adj nekünk békét, Urunk! Pap: Káromolják nevedet, az Igét megcsúfolják, a hit ellen harcot kezdenek, teremtményed és gyermeked, az ember, nyomorúságban, szorongattatásban bánkódik. Nép: Szabadítsd meg a Te néped, Urunk! Pap: Az emberi szívet elsorvasztják, a szeretetet anyaggal mérik, bálvánnyá tették a hast, a pénzt és a sikert. A lázas emberi szellem szenzációkat hajhász, élvezetekbe hanyatlik és a kényelem lustaságában ernyed el. Nép: Ébressz fel minket, Teremtô Urunk! Pap: A hívôt gonoszul megkísértik, kétségbe ejtik, osztályokba vetik, megrostálják, kisebbítik, hogy megtagadjon Téged és hitehagyottá tegyék. Nép: Uram, irgalmazz nekünk! Pap: A Te néped, az Egyház, is szenved a történelem terhe alatt. A régi és az új bálványimádás, a kapzsiság és a hatalom imádása miatt, -- de saját bűneink és mulasztásaink miatt is, -- szívtelenségünk és kicsinyhitűségünk miatt. És amiatt, hogy kevés a mi népünkbôl való apostol és igehirdetô pap. Nép: Téríts haza minket, Uram! Pap: Tudjuk azonban, Urunk, hogy Te sohasem hagytál el minket. Elküldötted hozzánk Egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust. Urunk Jézus, aki elôttünk hordozod az emberi vétek és szenvedés keresztjét és aki megfeszítve is gyôzelmeskedtél, engedd, hogy hűségesek lehessünk és követhessünk Téged a keresztúton, nehéz földi vándorlásainkban, mert így nyerhetjük el a gyôzelem pálmáját, mivel Te élsz és uralkodsz most és mindörökké. Nép: Amen. 1. állomás Jézust halálra ítélik (Az elítéltek stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Eléd hozzuk, Urunk Jézus, azoknak a testvéreinknek a keresztjét, akik a vasfüggöny mögött uralkodó igazságtalanság ítéletét szenvedik el, akik a gonoszság által megfogattak és még mindig rabságban vannak. De eléd hozzuk azoknak a rossz lelkiismeretét is, akik a gonoszság ítéletét kimondták felettük. (Csend) Mind: Mikor csak mondtam: ,,Ingadoz a lábam!'' jóságodban, Uram, segélyt találtam. Lelkem a gondok telje közepett Vigasztalásodon örvendezett. A romlottság székéhez szegôdöl-e, Uram, Mely a törvénynek örvén nyomort vet untalan? A jók lelkére rájalesnek, Ártatlan véren ítélkeznek. Ám nékem az Úr lett a váram, Isten, én biztos sziklaszálom. (Zsolt 93,18--22) Pap: Hozzád kiáltunk, Krisztus! Légy most is az ártatlanok védelmezôje. Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: Uram, Téged is halálra ítéltek igazságtalanul. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! 2. állomás Jézus vállára veszi a keresztet (Az elszakítottak stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Eléd hozzuk, Urunk Jézus, azoknak a szerelmetes testvéreinknek a keresztjét, akiket kegyetlenül elszakítottak és elválasztottak egymástól és tôlünk. De eléd hozzuk az önzés, önelégültség és jóra való restség nehéz páncélját is, amelyet annyian viselnek, testvéreikkel mit sem törôdve. (Csend) Mind: De én nem ember, én féreg vagyok, Az emberek gyaláznak és nevetnek, A nép közül kivetnek. Gúnyoló szóval illet, aki lát, Fejet csóvál, elvonja ajakát. ,,Az Úrban bízott, hát segítse meg! Szerette, hát most szabadítsa meg!'' (Zsolt 21,7--9) Pap: Hozzád kiáltunk Krisztus, akit a nép közül kivetettek. Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: Az egész világ gyötrô terhét magadra vetted és felvitted a Golgotára. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! 3. állomás Jézus elôször esik el a kereszt terhe alatt (Az elárultak és eladottak stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Eléd hozzuk mindazoknak a keresztjét, akiket a történelem során, miként ma a mi testvéreinket, elárultak, a hatalom zsarnokainak feljelentettek, kénye-kedvére kiszolgáltattak. De eléd hozzuk a hatalom csatlósainak, feljelentôinek, pribékjeinek a rossz lelkiismeretét is. (Csend) Mind: Ébredj Uram, miért szunnyadni néked? Ébredj, ne vesd el mindörökre néped. Orcád elôlünk mérthogy rejted? Gyötrelmeinket mért felejted? Lelkünk porig aláztatott, Testünk a föld porába ragadott. Kelj föl Uram, jöjj és segíts meg, Kegyességedben szabadíts meg! (Zsolt 43,24--27) Pap: Hozzád kiáltunk, Krisztus Urunk, mert Te vagy az elárultak és eladottak megváltója. Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: A Te elestedet is Judás árulása okozta. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! 4. állomás Jézus találkozik fájdalmas anyjával (Az elnémított Egyház stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Édesanyánk, az Anyaszentegyház, keresztjét is elédbe hozzuk, Krisztus Urunk, azt a fájdalmát, amit szenvedô fiai fölött érez. De azoknak a keresztjét is, akik elhagyták, pedig fiai és leányai voltak. (Csend) Mind: Te vontál engem ki az anyaméhbôl, Istápolóm vagy anyám emlejétôl. Az anyaöltôl rád hagytam magam, Azóta te vagy Istenem, Uram. Ne távozzál, mert itt a gyötrelem, És nincsen, aki segítsen nekem. (Zsolt 21,10--12) Pap: Hozzád kiáltunk sírva, Krisztus Urunk, mert Te vagy szenvedô édesanyánk, az elnémított Egyház, egyetlen vigasza és erôsítôje. Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: Krisztus Urunk, aki láttad édesanyád szenvedését. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! 5. állomás Cirenei Simon segíti Jézust a kereszt hordozásában (A bátrak és gyávák stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Íme, Urunk, eléd hozzuk azoknak a keresztjét, akik elszenvedik a gonosz hatalom erôszakát és elviselik annak gyilkos terhét. De azoknak a keresztjét is, akik a gonosz hatalom elôl gyáván kitérnek és a döntés és áldozat elôl menekülni akarnak. (Csend) Mind: Mivelhogy bűneimet meg nem vallottam, Csontjaim megavultak Mind egésznapi sóhajtozásomban. Mert éjjel-nappal rámnehezedett A te kezed, És kiszáradt bennem az élet nedve, Mint nyári nagymelegben. Megvallottam neked botlásomat, Nem titkoltam el hamisságomat. Mondtam: Megvallom bűneimet az Úrnak, Te pedig elengedted én adósságomat. (Zsolt 31,3--5) Pap: Hozzád könyörgünk, Krisztus Urunk, mert Te hordozod a mi keresztünket is. Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: Az emberiséget kereszted alá hívod. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! 6. állomás Veronika kendôjét nyújtja Jézusnak (A hontalanok stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Eléd hozzuk, Úr Jézus, azoknak a keresztjét, akik hontalan testvéreikért aggódva szenvednek. De azoknak a rossz lelkiismeretét is elédbe hozzuk, akikben nincs emberi érzés, részvét és könyörület. (Csend) Mind: Boldog, akinek a szűkölködôre Gondja vagyon. Segítségére lesz annak az Úr A rossz napon. Megtartja ôt az Úr és élteti, Hogy minden föld boldognak hirdeti. Ellensége vágyára nem hagyod. Mellette léssz Uram a sorvadásnak ágyán, Betegágy-fektét jóra fordítod. Pap: Sírva kiáltunk hozzád, aki a szenvedésben magános hontalanná lettél és mások könyörületére szorultál. Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: Nem feledted el Veronika könyörülô, jó szívét. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk. 7. állomás Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt (A megkínzottak stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Urunk Jézus, eléd hozzuk azoknak a keresztjét, akiket a földi életben ütlegeltek, börtönökben megkínoztak és tönkre tettek. De azoknak a rossz lelkiismeretét is, akik mindezt elkövették. (Csend) Mind: Ments meg, Uram a gonoszok kezébül, Az erôszaktól szabadíts meg, mely lépteimet elgáncsolni készül. Tôrt vetnek titkon nekem a kevélyek. Hálót vetnek az út felén, Fogót feszítenek elém. Szólok az Úrhoz: Istenem te vagy! Halld meg Uram kiáltó szavamat. Te vagy, Uram, bástyám, nyugvóhelyem, Te övezed sisakkal a harc napján fejem. (Zsolt 139,5--8) Pap: Hozzád könyörgünk, Urunk Krisztus, aki az elfogottak, arcul vertek és megkínzottak megváltója vagy. Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: Hozzád könyörgünk, Krisztus, akit miattunk porba löktek és kigúnyoltak. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! 8. állomás Jézus találkozik a síró asszonyokkal (A bánkódók stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Eléd hozzuk, Urunk Jézus, azoknak a keresztjét is, akik a megpróbáltatás idején Téged megtagadtak és most reményüket elveszítve bánkódnak. De sírva mutatunk a mi bűneinkre is, mert mi is mulasztásokat követtünk el hitünkben. (Csend) Mind: Építs meg minket újra, Istenünk, Ragyogjon ránk az arcod s mi szabadok leszünk. Seregek Ura, Istene, Ha néped esd, meddig léssz ellene? Könnyek kenyerét enni késztetéd, Innia könnyek csordult serlegét. Szomszédaink vetélye-tárgya lettünk, Gúnyolódik az ellenség felettünk. Építs meg minket újra, Istenünk, Ragyogjon ránk az arcod s mi szabadok leszünk. (Zsolt. 79,4--8) Pap: Hozzád kiáltunk: ,,Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!'' (Mk 9,24) Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: Mert Te, Uram, megbátorítod azt, aki bűnei fölött bánkódik. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! 9. állomás Jézus harmadszor esik el a kereszt terhe alatt (A kétségbeesettek stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Eléd hozzuk ezt a félelmetes keresztet is, azoknak a keresztjét, akik kétségbeesésben elesve haltak meg. De azoknak rossz lelkiismeretét is, akik másokat kétségbeesésbe kergettek. (Csend) Mind: Isten, üdvösségemnek Istene, Hozzád kiáltok minden éjszakán. Bocsássad színed elé kiáltásom; Halld meg, Uram, esdô imám. Mert fájdalommal lelkem színig teljes És a pokol közelget életemhez. Azok közé számítanak, Kik a gödörbe szállanak. Olyan lettem, mint akibôl Az életerô már elköltözött. Lelkem már-már a halottak között. Mint sújtottak, kik a sírban feküsznek, Kikrôl már nálad nincs emlékezet, Akiket elbocsátott már kezed. Mélységes mély örvénybe szállék, Elnyelt az éj és a halálos árnyék. Megnehezült énrajtam haragod, Minden hullámod fejemre csapott. Tehetsz Uram a holtakon csodákat? Avagy dicsérni téged felkelnek-e az árnyak? (Zsolt 87,2-11) Pap: Kérünk, könyörögve kérünk, Úr Krisztus, aki a gyengék és a szívükben halálra sebzettek megváltója vagy. Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: Urunk, háromszor estél el a kereszt súlya alatt és mégis fel tudtál emelkedni. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! 10. állomás Jézust megfosztják ruhájától (A megszégyenültek stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Hozzuk magunkkal eléd a szégyen keresztjét, azoknak a keresztjét, akiket megszégyenítettek, megkárosítottak méhükben, akiket kiszolgáltattak és akiket megfosztottak gyümölcseiktôl. De azoknak a keresztjét is, akik magukat eladták és megkárosításra kiszolgáltatták. (Csend) Mind: Ismered Uram pironságom, Én szégyenem, gyalázatom, Elôtted van minden szorongatóm. Szívem a szégyen beteggé csigázta, Szánakozót hiába vártam, Vigasztalót kerestem s nem találtam. És élelmemül epét adtak, Szomjúságomban ecettel itattak. (Zsolt 68,20--22) Pap: Zokogva hívunk, Uram, aki a megfosztott meddôknek és meggyalázottaknak vigasztalója vagy. Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: Urunk Jézus, aki magad is elszenvedted a mezítelenség szégyenét. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! 11. állomás Jézust keresztre feszítik (A halálfélelem stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot! Pap: Eléd hurcoljuk, Teremtô Urunk, a halálfélelem keresztjét, az emberiség rettegését és a mi nemzetünk, a magyar nép magárahagyottságát, árvaságát és halálfélelmét is. De hozzuk azoknak a rossz lelkiismeretét is, akik a rettegést és halálfélelmet felkeltik. (Csend) Mind: Körülvett engem sok erôs tulok, Megkörnyeztek kövér básáni bivalyok. Rám tátva mindnek ragadozó szája, Üvöltözô oroszlánok módjára. Mint elfolyó víz, úgy öntettem el, Csontjaim szertehullanak, Olvadt viaszképp omlik szívem el. Erôm kiszáradt, mint cserépdarab, És nyelvem ínyemhez ragadt, Halál porába vertél engemet. Ebek falkája oldalog körül, Gonosztevôk zsinatja vesz körül, Általverték kezemet, lábamat És megszámlálták minden csontomat, És kínjaimon magukat mulatják. Elosztották ruhám maguk között, Sorsot vetettek köntösöm fölött. (Zsolt 21,14--19) Pap: Könyörülj rajtunk, halandó embereken és a halálra küldött árva magyar népen, Te, aki magadra maradtál az ég és föld között. Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: Krisztus Urunk, akit Isten és ember magára hagyott a kereszten. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! 12. állomás Jézus meghal a keresztfán (A bűn és bűnhôdés stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Eléd hozzuk, Urunk, a bűn és bűnhôdés keresztjét. De a bűn és bűnhôdés háborúságának a keresztjét, a fájdalom, a gyötrelem és a halál keresztjét is: az emberi nyomorúságnak minden keresztjét. (Csend) Mind: Isten, te minket elvetettél, Szerteszórtál és haragszol ránk. Uram, fordulj már vissza hozzánk! Uram megráztad földedet S meghasítottad: inog immár -- Gyógyítsd meg a töréseket! Népednek kemény dolgokat mutattál, A tántorgásnak borával itattál. Zászlót adtál azoknak, akik tégedet félnek, Rontó nyíl elöl menedéknek, Hogy akiket szeretsz, megszabaduljanak. Hallgass meg és terjeszd ránk jobbodat! (Zsolt 59,3--7) Pap: Hozzád könyörgünk, Uram, aki bűnösökért ,,bűnné'' lettél. Nép: Könyörülj testvéreinken Pap: Könyörülô Urunk, aki a halálig hűséges voltál. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! 13. állomás Jézust leveszik a keresztrôl (Az édesanyák stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: Eléd hozzuk, Úr Jézus, az édesanyák keresztjét, akiktôl az igazságtalan hatalom olyan mérhetetlen áldozatokat követelt. De eléd hozzuk az Anyaszentegyház szomorúságát is, amelyet bűnös fiai és leányai okoznak. (Csend) Mind: Ó, ti mindnyáján, kik jártok-keltek az úton, Nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam... Mivel vesselek össze? Mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya? Mivel mondjalak egyenlônek, hogy megvigasztaljalak, Sionnak szűz leánya? Mert nagy, mint a tenger, a te romlásod, Ki gyógyíthatna meg téged? (Sir 1,12;2,13) Pap: Érted kiáltunk, Urunk Krisztus, aki ismered az édesanyák szenvedését. Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: Fájdalmas Anyád ölében nyugodtál! Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! 14. állomás Jézust eltemetik (A feltámadást várók stációja) Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged. Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot. Pap: A legnagyobb sírással emeljük eléd annak a fájdalomnak a keresztjét, amit azokért viselünk el, akiket szerettünk, de akiket eltüntettek közülünk, akiket elhurcoltak és soha vissza nem tértek, akiket csak sirathatunk, de sohasem temethetünk. Az ô szenvedéseik keresztjében egyesülünk és megváltó keresztedben reménykedünk. (Csend) Mind: Szemem elôtt az Úr mindenkoron, Nem inghatok meg: ô áll jobbomon. Hát szívem örvend, nyelvem énekel És testem is békében nyugszik el. Pokolnak lelkem mert nem engeded, Nem hagyod rothadásra szentedet. Az élet utját mutatod meg nékem És eltöltesz orcád elôtt örömmel S jobbodon örök lesz gyönyörűségem. (Zsolt 15,8--11) Pap: Imádunk, Urunk Krisztus, aki idegen sírban nyugodtál. Nép: Könyörülj testvéreinken! Pap: Urunk, aki az örök életre hívtál mindannyiunkat. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Szent vagy Uram; az erô és élet Istene. Nép: Irgalmazz nekünk! Pap: Imádkozzunk minden népekért, mi a rabnépek fiai, ahogyan az Úr tanított imádkozni: Nép: Miatyánk... Pap: Köszöntsük a fájdalmas és dicsôséges Szűzanyát, Magyarország Pátrónáját, akinek Szent István király felajánlotta a magyar népet és országát: Nép: Üdvözlégy Mária... Pap: Valljuk meg hitünket Jézus Krisztusban, aki üdvösségünkért emberré lett, kereszthalált szenvedett, feltámadott és uralkodik mindörökké és minket is új életre támaszt. Nép: Hiszekegy... Pap: Mi szenvedôk és bűnbánók megtanultuk életünk nehéz útján, hogy a világ nem adhat békességet, mert csak a megváltó keresztben van békesség. Csak a kereszt adhat erôt, amikor elgyengülünk és csak a kereszt világít, amikor eltévedünk. Éppen ezért mi a kereszt társadalmát akarjuk felépíteni a mi népünknek és minden népnek. Mi újból megtalált otthonainkba és barátaink otthonaiba, de ellenfeleink otthonába is a kereszt fényét akarjuk bevinni, mert ez adja meg a béke világosságát és a szabadság melegét és a lélek nyugalmát. Ennek a keresztnek a jegyében áldalak meg titeket, hogy vigyétek szét a világba szenvedéseitek és a magyar keresztút tanulságait (a pap áldást oszt): Az Atyának és Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében. Amen.