Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 778-4263 e-mail: felso@home.com A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.katolikus.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Újszövetségi Szentírás Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat A Káldi-féle szentírásfordítás nyelvében megújítva, javítva a Neovulgáta alapján Bevezetôk és magyarázatok: Die Heilige Schrift Eleonore Beck magyarázataival A kiadást Jakubinyi György lektori véleménye alapján a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke engedélyezte Engedély száma: 586/1996 Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Elôszó A négy evangélium -- Bevezetés Evangélium Szent Máté szerint Mt Evangélium Szent Márk szerint Mk Evangélium Szent Lukács szerint Lk Evangélium Szent János szerint Jn Az Apostolok cselekedetei ApCsel Szent Pál apostol levelei A rómaiaknak írt levél Róm Elsô levél a korintusiaknak 1Kor Második levél a korintusiaknak 2Kor Levél a galatáknak Gal Levél az efezusiaknak Ef Levél a filippieknek Fil Levél a kolosszeieknek Kol Elsô levél a tesszalonikieknek 1Tessz Második levél a tesszalonikieknek 2Tessz Elsô levél Timóteusnak 1Tim Második levél Timóteusnak 2Tim Levél Títusznak Tit Levél Filemonnak Filem Levél a zsidóknak Zsid Katolikus levelek Szent Jakab levele Jak Szent Péter első levele 1Pét Szent Péter második levele 2Pét Szent János első levele 1Ján Szent János második levele 2Ján Szent János harmadik levele 3Ján Szent Júdás levele Jud János jelenései Jel A Káldi-Neovulgáta fordítás A jelen szentíráskiadás készítôi A Szentírás egyéni olvasása Ima Az ószövetségi idézetek helyének megjelölésénél használt rövidítés: G = a görög szöveg (Hetvenes fordítás) szerint Egyéb rövidítések: # párhuzamos helyek k következô vers(ek) p párhuzamos hely(ek) v. vers(ek) ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az újszövetségi Szentírás elektronikus változata. A teljes Szentírást 1999-ben jelentette meg a Szent Jeromos Bibliatársulat az ISBN 963 85272 3 4 azonosítóval (második kiadás). Az elektronikus változat Tarjányi Béla professzor, a Társulat elnökének engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Társulat tulajdonában marad. A program navigálása A Tartalomjegyzékben a kívánt könyvre kattintva lehet a könyvet ,,kinyitni''. A nyitott könyv elôször mindig a Bevezetést mutatja. A következô (elôzô) fejezetekre vagy a ,,>>'' ( ,,<<'' ) gombbal, vagy a fejezet számát viselô gomb kattintásával lehet eljutni. Az aktuális fejezet gombja mindig eltérô a többitôl, ezzel is jelezve az éppen olvasott fejezetet. Minden fejezet jobb felsô sarkában látható a ,,Jegyzet'' nevű gomb, amire kattintva a fejezet végi lábjegyzetre ugrik a program. Ha a fejezethez nem fűzôdik jegyzet, a gomb elszürkül és hatástalan. A menü ,,Tartalomjegyzék'' nevű gombja mindig az éppen nyitott könyv Bevezetéjôre viszi vissza az olvasót. Ha az egész Szentírás fô Tartalomjegyzékére kívánunk visszajutni (vagyis egy másik könyvre), akkor ugorjunk vissza az aktuális könyv Bevezetôjére, ahol a fejléc jobb oldalán található ,,Összes könyv'' feliratú gomb megnyomásával mehetünk vissza a fô Tartalomjegyzékre. Onnan aztán a kívánt könyvre kattinthatunk. Az azonos elrendezést megtartandó, a program ,,1''-es fejezetszámot ír a fejezet nélküli szentírási könyvek címrészébe is (ezek Levél Filemonnak, Szent János második levele, Szent János harmadik levele és Szent Júdás levele). ======================================================================== Elôszó >>Sokszor és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz a próféták által, végül Fia által szólt hozzánk...<< (vö. Zsid 1,1). Szólt hozzánk, hogy eligazítson világa rendjében, ahová ô küldött minket, ahol munkálkodnunk kell boldogulásunkon és éretté kell válnunk az üdvösségre. Isten igéje része lett ennek a világnak, az emberi történelemnek, forrása minden elôrehaladásnak. Isten az ô szavát népére bízta, hogy megôrizze, és nemzedékrôl- nemzedékre továbbadja a föld határáig, az idôk végezetéig. Igénybe vette az emberi ismeret megôrzésének és továbbadásának emberi eszközét, az írást is. Így Isten szava a Bibliában az emberi műveltség részévé, az emberiség szellemi örökségévé lett. A Bibliát régen írták. >>Az Írásnak azonban egyetlen isteni üzenete sem származik emberi megismerésbôl, hanem a Szentlélektôl sugalmazva szóltak és írtak az Istentôl kiválasztott emberek<< (vö. 2 Pét 1,21). Ezért a Bibliában Isten könyvét látjuk, hozzánk intézett levelét olvassuk (Szt. Ágoston). A Biblia középpontjában Isten emberré lett Igéje, Jézus Krisztus áll. Általa értjük meg az ôt elôkészítô Ószövetség könyveit, és az ô Evangéliumát ôrzi az Újszövetség. Kimeríthetetlen kútfeje volt és marad minden értékes és teljességre vezetô emberi életnek. Boldog az az ember, aki rátalál, és az a nép, amely belôle él. Hála Istennek, keresi az egész világ. Hazánk és népünk is ragaszkodik hozzá. A Biblia része az emberiség elôrehaladásának. Tudjuk, hogy ma már nem beszélt, régi nyelveken írták. A mienktôl eltérô korok szellemi örökségét, könyvei íróinak emberi sajátságait meg is találjuk benne. Ezért röviddel kezdetei után már más nyelvekre fordították. A nyelvek és az emberi műveltség alakulása miatt ma is újra és újra fordítják a világ egyre több nyelvére. Minden fordítás egyben értelmezés is. Az új fordítások, Isten mindenkor érvényes szavát tolmácsolva, érvényesítik az új idôk, a megújuló emberi kultúrák igényeit, minden jóakaratú ember számára. A Biblia legelterjedtebb elsô teljes latin nyelvű fordítása, a >>Vulgáta<< Szent Jeromosnak, a Biblia tudósának nevéhez fűzôdik. Az ô fordítása nyomán készültek az elsô magyar fordítások is, többek között Káldi György katolikus fordítása 1607-ben. Ennek új magyar átdolgozása kerül most kezünkbe. Figyelembe veszi az 1986-ban megjelent Neovulgáta kiadását, és az eredeti nyelvű bibliai szövegeket. Alkalmazkodik a mai magyar nyelvhez, de megôrzi Isten szavának mindnyájunk által jól ismert kifejezéseit. Tartalmazza Jézus Krisztus Egyházában, a kinyilatkoztatás teljességét ôrzô, eligazító magyarázatokat. -- Köszönet érte mindazoknak, akik kiadására vállalkoztak. Munkájuk járuljon hozzá a keresztény magyar élet megújulásához. Szolgálja az új magyar Biblia-kiadvány minden Istent keresô ember földi és örök boldogulását. -- A régiek is olvasták, hogy >>minden Istentôl sugalmazott Írás alkalmas a tanításra, ... hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen<< (2 Tim 3,16-17). -- A Biblia új fordítását olvasva igazolódjék bennünk is az apostol szava. 1996-ban, Szentírás vasárnapján. Seregély István egri érsek a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke ======================================================================== A négy evangélium -- Bevezetés A húsvét utáni jézusi közösség -- abban az idôben, amikor Pál hirdeti az evangéliumot és levelekben rögzíti a keresztény tanítást -- megôrzi, formába önti és írásba foglalja az Úrra való emlékezést. Az ôsi közösség több nyelven, formában és kifejezôeszközzel beszél Jézusról, ôrzi és vigyázza üzenetét: feljegyzik Jézus szavait; összegyűjtik csodatetteit; összeszedik az emlékeket a kinyilatkoztató Jézusról, aki a jövôt fedi fel tanítványai elôtt (apokaliptika), és kezdettôl fogva beszél szenvedésérôl, haláláról és feltámadásáról; részint mint a bűneinkért elszenvedett halálról (Mt, Mk, Jn), részint mint az Izrael által való elutasítás történetérôl, amely tovább folytatódik a hithirdetôk elutasításában (Lk). A hagyománynak ezek a Jézusra vonatkozó formái az evangéliumok ( = jó hír, örömhír vagy örömre derítô üzenet), az evangéliumok könyvei pedig nem mások, mint ennek az Evangéliumnak írásos foglalatai egy könyvben. Az Újszövetségben ránk maradt négy evangélium csak Szent Pál halála után, Kr. u. 70 és 100 között keletkezett. Azért jöttek létre, hogy a Jézusra vonatkozó hagyományt megvédjék a szóbeliség torzításaitól, s hogy normaként és útmutatásul szolgáljanak az Egyház számára, amely kezdettôl fogva nem egy földrajzilag körülhatárolt területen él. A könyveket író férfiak a második és harmadik generáció keresztényei. Könyveiket a késôbbi hagyomány hamarosan olyan tanítványok nevével kapcsolja össze, akiknek az ôsi közösségben rangja és neve volt, hogy így is óvja az Egyház szent iratainak tekintélyét és hitelességét. Elsôként Márk gyűjti össze és rendezi az evangéliumi hagyományokat (lásd a bevezetôt, 1138. o.). Művét -- amely üzenetet és értelmezett életleírást egyesít magában -- ô nevezi >>evangéliumnak<< (Mk1,1), s ezzel új jelentést ad ennek a szónak. Máté és Lukács ismeri Márk könyvét; fel is használják azt saját szempontjaiknak megfelelôen (lásd az 1103. ill. 1160. oldalon található bevezetôket). 'k emellett birtokában vannak Jézus mondásai gyűjteményének is, amelynek létezésére a két említett evangélium szövegének megegyezéseibôl következtethetünk. Ezt Beszédgyűjteménynek (Logia-forrásnak; rövidítve Q, a német Quelle szóból) nevezzük. Ezenfelül mind Máté, mind Lukács saját hagyományanyaghoz (hagyomány, amit csak egy evangélista jegyez fel) is visszanyúl. A három elsô evangélium mindegyike a saját teológiai nyelvén szól, de közös alaphagyományról tanúskodnak. A három könyv hasonló felépítésű; olvashatók egymással párhuzamosan, összehasonlító módon. Ezért >>szinoptikus<< evangéliumoknak hívjuk ôket (szinopszis: együtt- látás, egybevetés). A negyedik evangélista a jézusi hagyomány egy másik ágáról tanúskodik, amely szintén a Krisztusról szóló tanúságtétellé vált (lásd bevezetônket az 1197. oldalon). Könyve -- a négy közül utolsóként -- olyan közösségekben jön létre, amelyek látszólag nem ismerik a többi evangélium által közvetített hagyományt. E közösségeknek saját nyelvük van, a Krisztusról szóló tanúságtételükhöz saját formát találtak. 'k is ôriznek saját hagyományokat, talán a csodákról is ôriznek egy gyűjteményt, amelyeknek jel-voltát hangsúlyozzák. A Jézus Krisztusról szóló örömhír négyszeresen ránk hagyományozott tanúsítása -- az Egyház szentírási kánonjába való felvétel által -- >>egy evangéliummá<<, hitünk normájává lett. ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- Bevezetés Az elsô evangélium -- a négy közül legbôvebb és bizonyára legismertebb -- Kr. u. 80 körül keletkezett Szíriában. Általában feltételezik, hogy Máté neve mögött egy egykori zsidó tanító rejtôzik. Amikor írni kezdett, Pál már több mint tíz éve meghalt; a Templom és Jeruzsálem elpusztult; az ottani közösségek már nem képezhettek központot. Nemcsak a zsidóság, hanem a keresztény közösségek számára is a fejlôdés új szakasza kezdôdött. A zsidóságnak át kellett gondolnia saját hitének központi magvát; ennek ôrei a farizeusok lettek. A kereszténység már korán meghozta a pogány-misszió szempontjából fontos döntést (apostoli zsinat, Kr. u. 48-49, vö. Csel 15,23-29). A zsidó- keresztény közösségek kisebbségben voltak a virágzó pogány-keresztény központokhoz képest (pl. Antióchia). -- Vita tárgyát képezi, hogy Máté zsidó-keresztény vagy pogány-keresztény közösség részére írta evangéliumát. Az biztos, hogy teológiája nem tagadja meg zsidó gyökereit. Jézust csak az Ószövetség felôl tudja megérteni. Tud a feszültségrôl a Szentírás régi és új értelmezése között, a vallásosság régi és új módja, a régi és az új életstílus között. De ismeri és Jézustól kiindulva újraértelmezi az apokaliptikus végidô-várás nyelvi képeit s a Messiás utáni heves vágyat is, amely a zsidóságban a két háború (Kr. u. 66-70. és 132-135.) között fellángolt. A régebbi s egyúttal rövidebb Márk-evangéliummal való összehasonlítás megmutatja, ahogyan Máté megérti Jézust, rajta keresztül pedig a keresztény közösséget és a keresztény életet. Márktól eltérôen (lásd az 1138. oldal) Máté számára eleve világos, hogy Jézus Dávid fia, az Izrael népének megígért Messiás. Márktól eltérôen Máté visszanyúl az ószövetségi írásokhoz és belôlük mondja meg, hogy kicsoda Jézus és mit jelent (beszélhetünk emlékeztetô és a beteljesedést igazoló idézetekrôl) a tanítása. Máté nagy vonalakban átveszi Márk evangéliumának felépítését (Galileától mint Jézus tanításának és működésének színterétôl Jeruzsálemig, a szenvedés és a feltámadás helyéig), de ô a Márk által csak lazán egymás mellé helyezett perikópákat összefűzi egymással. A Beszédgyűjteménybôl (Q; lásd az 1102. oldalt) átvett hagyományanyagot összefüggô tömbökben illeszti be evangéliumába (pl. a Hegyi Beszéd, Mt 5-7), ezenfölül rendelkezik saját hagyományanyaggal is, amelyik egyetlen másik evangéliumban sem fordul elô. Máté evangéliuma a közösség hitének és életének könyve. Márk csoda- elbeszéléseit gyakran lerövidíti; arra törekszik, hogy az egyszeri történésbôl kihámozza az általánosat, a tanítást, hogy a hitet Jézus történetéhez kösse, és ezzel kötelezô mércét állítson fel a keresztény élet számára. Jézust tanítóként mutatja be, és a tanítványok is arra kapnak megbízatást, hogy tanítsanak és tegyenek tanítvánnyá minden embert. Ezzel hozzák létre Isten új, igaz népét, vagyis egy olyan népet, amely Isten akarata szerint él, az egymással megvalósított összehangolt szeretet által, amelyik aztán kiállja az ítéletet és elnyeri az üdvösséget, melynek záloga Jézus. Máté kétszer adja a keresztény közösségnek az ekklészia, egyház megtisztelô nevet (16,18; 18,17), de nem idealizálja az Egyházat. Tudja, hogy vannak keresztények, akik szégyent hoznak arra, akinek a nevét viselik. Magából az evangéliumból semmit nem tudunk meg arról, aki írta. Az a hagyomány, amely ezt az evangéliumot Máté nevéhez kapcsolja, alkalmasint a 9,9-ben meghívott vámosra hivatkozik, aki szerepel az apostolok névsorában is (10,3). Papiász hierapoliszi püspök szerint (kb. Kr. u. 130) Máté héber nyelven összeállította Jézus szavait, amelyeket mindenki saját képességei szerint ad tovább. A püspöknek ez a megjegyzése nem csak a négy evangélium különbözôségének elismerését mutatja, hanem az igyekezetet is, hogy figyelembe vegye azokat a népi hagyományokat, amelyek az evangéliumokat tanítványok neveihez kötik, hogy így az Egyház szent könyveit minél szorosabban Jézushoz kapcsolják. ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 1. fejezet EL'TÖRTÉNET: 1,2-2,23 Jézus családfája 1 Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. 2 Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; 3 Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; 4 Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; 5 Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. 6 Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétôl; 7 Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. 8 Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; 9 Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; 10 Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; 11 Jozija pedig nemzette Joakint és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. 12 A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; 13 Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; 14 Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; 15 Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. 16 Jákob pedig nemzette Józsefet. ' volt a férje Máriának, akitôl született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. 17 Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstôl Krisztusig tizennégy nemzedék. Jézus születése 18 Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielôtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektôl. 19 József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta ôt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. 20 Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: >>József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami ôbenne fogantatott, a Szentlélektôl van. 21 Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ô szabadítja meg népét bűneitôl.<< 22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: 23 >>Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni<< {Iz 7,14}. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. 24 József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, 25 de nem ismerte meg ôt, amíg az meg nem szülte a fiút; és a Jézus nevet adta neki. ____________________ * 1 A Jézus név jelentése: Isten megszabadít. A >>Krisztus<< (görög) és héber megfelelôje, a >>Messiás<< azt jelenti: fölkent, fölszentelt. Ezzel a megjelöléssel illették az eljövendô szabadítót, de a prófétai szövegek és az ószövetségi ígéretek a Dávid fia és az Ábrahám fia kifejezéseket is használták. * 16 Máté a zsidó szokásnak megfelelôen József családfáját adja meg; nôi családfákat nem volt szokás rögzíteni. A családfa így is tanúsítja, hogy Krisztus Dávid fia, mert Mária is szükségszerűen Dávid leszármazottja volt, ha eljegyezhették Józseffel; Máriának is el kell mennie Betlehembe, hogy ott iratkozzék fel a népszámláláson (Jeromos). ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 2. fejezet A napkeleti bölcsek hódolata 1 Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletrôl bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, 2 és megkérdezték: >>Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.<< 3 Amikor Heródes király meghallotta ezt, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. 4 Azután összegyűjtötte a nép minden fôpapját és írástudóját, és tudakozódott tôlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. 5 Azok ezt felelték neki: >>A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által: 6 'És te Betlehem, Júda földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belôled támad majd a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek'<< {Mik 5,1-3; 2 Sám 5,2}. 7 Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tôlük a csillag megjelenésének idejét. 8 Azután elküldte ôket Betlehembe ezekkel a szavakkal: >>Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felôl, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.<< 9 Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, elôttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. 10 Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. 11 Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. 12 Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. Menekülés Egyiptomba 13 Miután ôk elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: >>Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje ôt.<< 14 Erre ô fölkelt, éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. 15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: >>Egyiptomból hívtam ki fiamat<< {Óz 11,1}. A betlehemi gyermekgyilkosság 16 Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestôl lefelé, annak az idônek megfelelôen, amelyet megtudakolt a bölcsektôl. 17 Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott: 18 'Hang hallatszik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé' {Jer 31,15}. Visszatérés Egyiptomból 19 Amikor Heródes bevégezte életét, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban 20 és így szólt: >>Kelj föl, vedd magad mellé a kisgyermeket és anyját, és menj Izrael földjére. Meghaltak ugyanis, akik a gyermek életére törtek.<< 21 ' fölkelt, maga mellé vette a kisgyermeket és annak anyját, és bement Izrael földjére. 22 Mivel meghallotta, hogy Arkelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes helyett, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, eltávozott Galilea vidékeire. 23 Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy így beteljesedjék, amit a próféták mondtak: >>Názáretinek fogják hívni.<< ____________________ * 4 A fôpapok a 24 papi család fejei. Az írástudóknak nagy tekintélyük volt. 'k oktatták és magyarázták a mózesi törvényt a zsinagógákban. ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 3. fejezet JÉZUS MŰKÖDÉSÉNEK EL'ZMÉNYEI: 3,1-4,11 Keresztelô János 1 Azokban a napokban megjelent Keresztelô János, és hirdette Júdea pusztájában: 2 >>Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.<< 3 ' az, akirôl Izajás próféta beszél: >>A pusztában kiáltónak szava: 'Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit'<< {Iz 40,3}. 4 Jánosnak teveszôrbôl volt az öltözete és bôröv a csípôje körül, az étele pedig sáska volt és vadméz. 5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke. 6 Megkeresztelte ôket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket. 7 Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: >>Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendô haragtól? 8 Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. 9 És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: 'Ábrahám a mi atyánk'. Mert mondom nektek, hogy ezekbôl a kövekbôl is képes az Isten gyermekeket támasztani Ábrahámnak. 10 A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. 11 Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erôsebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. ' Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. 12 Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.<< Jézus megkeresztelkedése 13 Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje ôt. 14 De János igyekezett visszatartani: >>Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?<< 15 Jézus azonban ezt válaszolta neki: >>Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.<< Akkor engedett neki. 16 Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízbôl, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. 17 És íme, egy hang hangzott az égbôl: >>Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik<< {Iz 42,1}. ____________________ * 1-6 # Mk 1,2-6; Lk 3,3-6 * 2 Térjetek meg: az eredeti szövegben a szó teljes belsô átalakulást, a gondolkodás és akarat gyökeres megváltoztatását jelenti, aminek következtében az ember külsô magatartása is teljesen átalakul. Mennyek országa: az eredetiben szó szerint: az egek uralma. Az egek az Isten szó helyett áll; a zsidók Isten iránti tiszteletbôl még az Isten szó használatát is kerülték. Máté evangéliumában gyakori. A kifejezés tehát ezt jelenti: Isten országa, Isten uralma. * 7-10 # Lk 3,7-9 * 7 Farizeus: elkülönült. A farizeusok a zsidóság körében mélyebb vallási, egyben nacionalista és törvényhű irányzatot képviseltek. Jellemzô vonásuk volt, hogy a mózesi törvényt lelkiismeretesen betartották, és gyakran túlontúl ragaszkodtak saját szóbeli hagyományaikhoz, amelyeket néha magánál a törvénynél is fontosabbnak tartottak. Szaddúceusok: a nevük valószínűleg Szádokra vezethetô vissza. Politikailag megalkuvók, a törvény megtartása tekintetében liberálisak voltak. Nem hittek a lélek halhatatlanságában, rokonszenveztek a materialista elképzelésekkel és a hellenista kultúrával. * 11-12 # Mk 1,7k; Lk 3,15-17 * 13-17 # Mk 1,9-11; Lk 3,21k ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 4. fejezet Jézus megkísértése 1 Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2 Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3 Odajött hozzá a kísértô és ezt mondta neki: >>Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.<< 4 De ô ezt válaszolta: >>Írva van: 'Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik'<< {MTörv 8,3}. 5 Akkor magával vitte ôt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára 6 és azt mondta neki: >>Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van: 'Angyalainak parancsolt felôled: a kezükön hordoznak téged, hogy kôbe ne üssed lábadat'<< {Zsolt 91,11-12}. 7 Jézus ezt mondta neki: >>Az is írva van: 'Ne kísértsd az Urat, Istenedet'<< {MTörv 6,16}. 8 Azután magával vitte ôt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsôségét, 9 majd azt mondta neki: >>Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.<< 10 Jézus azt felelte neki: >>Távozz, Sátán! Mert írva van: 'Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj'<< {MTörv 5,9; 6,13}. 11 Akkor elhagyta ôt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki. JÉZUS GALILEAI MŰKÖDÉSE: 4,12-18,35 Jézus tanítani kezd Galileában 12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. 13 Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, 14 hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: 15 >>Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; 16 a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk<< {Iz 8,23; 9,1}. 17 Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: >>Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.<< Az elsô tanítványok meghívása 18 Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. 19 Azt mondta nekik: >>Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!<< 20 Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték ôt. 21 Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És ôket is hívta. 22 Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték ôt. Az elsô fellépés hatása 23 Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között. 24 Elterjedt a híre egész Szíriában, és odavitték hozzá mindazokat, akik rosszul voltak, akiket különféle betegségek és kínok gyötörtek, az ördögtôl megszállottakat, holdkórosokat és a bénákat, ô pedig meggyógyította ôket. 25 Nagy tömeg követte ôt Galileából és a Tízvárosból, Jeruzsálembôl, Júdeából és a Jordánon túlról. ____________________ * 1-11 # Mk 1,12k; Lk 4,1-13 * 12-17 # Mk 1,14k; Lk 4,14k * 18-22 # Mk 1,16-20; Lk 5,1-11; Jn 1,35-51 * 23-25 # Mk 3,7-12; Lk 6,17-19 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 5. fejezet A Hegyi Beszéd: tanítás Isten Országáról 1 A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, 2 ô pedig szólásra nyitva ajkát így tanította ôket: A Nyolc Boldogság 3 >>Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 4 Boldogok, akik sírnak, mert ôk vigasztalást nyernek. 5 Boldogok a szelídek, mert ôk öröklik a földet. 6 Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ôk kielégülést nyernek. 7 Boldogok az irgalmasok, mert ôk irgalmat nyernek. 8 Boldogok a tisztaszívűek, mert ôk meglátják Istent. 9 Boldogok a békeszerzôk, mert ôket Isten fiainak fogják hívni. 10 Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. 11 Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. 12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik elôttetek voltak. A föld sója, a világ világossága 13 Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják, és eltapossák az emberek. 14 Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. 15 Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. 16 Úgy világítson a ti világosságotok az emberek elôtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsôítsék Atyátokat, aki a mennyekben van. A törvény és a próféták 17 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. 18 Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszôcske sem marad el a törvénybôl, amíg minden be nem teljesedik. 19 Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. 20 Mert mondom nektek: ha a ti igazvoltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. A harag és a megbékélés 21 Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: 'Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre' {Kiv 20,13}. 22 Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: 'Oktalan', méltó a fôtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: 'Bolond', méltó a gyehenna tüzére. 23 Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: 24 hagyd ott az adományodat az oltár elôtt, és elôször menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj és ajánld föl adományodat. 25 Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. 26 Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért. A házasságtörés 27 Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: 'Ne törj házasságot!' {Kiv 20,14} 28 Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja ôt, már házasságot tört vele a szívében. 29 Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. 30 És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson. A válás 31 Azt is mondták: 'Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet' {MTörv 24,1}. 32 Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét -- kivéve a paráznaság esetét --, házasságtörôvé teszi, és aki elbocsátott nôvel összeházasodik, házasságot tör. Az eskü 33 Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: 'Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amit esküvel ígértél!' {Lev 19,12} 34 Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, 35 se a földre, mert az az ô lábainak zsámolya {Iz 66,1}, se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa {Zsolt 48,3}. 36 A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 37 Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van. A bosszú 38 Hallottátok, hogy azt mondták: 'Szemet szemért, és fogat fogért' {Kiv 21,24}. 39 Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. 40 És aki el akarja perelni tôled az ingedet, engedd át neki a köpenyedet is; 41 s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettôre. 42 Aki kér tôled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tôled, el ne fordulj. Az ellenségszeretet 43 Hallottátok, hogy azt mondták: 'Szeresd felebarátodat {Lev 19,18} és gyűlöld ellenségedet.' 44 Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözôitekért, 45 hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ô fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esôt ad igazaknak és gonoszoknak. 46Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? 47 És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? 48 Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes. ____________________ * 1 A Hegyi Beszéd a keresztény tanítás összefoglalása; a Nyolc Boldogság felsorolja annak feltételeit, hogy Krisztus országába jussunk. * 1-12 # Lk 6,20-26 * 3 A lélekben szegények azok, akik önként szegények, és azok, akik belsôleg szabadok minden gazdagságtól; ezenkívül azok, akik az Ószövetség számos helyének szellemében alázatosak és egyedül Istenben bíznak. * 13 # Mk 9,50; Lk 14,34k * 22 Jézus úgy szólal meg itt, mint legfôbb törvényhozó. Nem csak a szélsôséget (ne ölj) tiltja, hanem azt, ami ehhez vezet: a haragot, a sértést, a rágalmazást, stb. * 25-26 # Lk 12,58k * 32 # Lk 16,18 * 39-42 # Lk 6,29k * 43-48 # Lk 6,27k.32-36 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 6. fejezet Az alamizsnálkodás 1 ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek elôtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. 2 Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad elôtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsôítsék ôket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. 3 Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, 4 hogy adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Az imádság: Miatyánk 5 Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. 6 Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. 7 Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bôbeszédűségükért nyernek meghallgatást. 8 Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielôtt még kérnétek ôt. 9 Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; 10 jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. 11 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; 12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek; 13 és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól. 14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok. 15 De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat. A böjt 16 Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. 'k ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek elôtt. Bizony, mondom nektek: ôk megkapták már jutalmukat. 17 Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. 18 Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. A hamis és igaz kincsek 19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. 20 Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. 21 Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. 22 A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, 23 de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévô fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség! 24 Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. A gondok és a bizalom 25 Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? 26 Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja ôket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? 27 Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? 28 És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezôk liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; 29 mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsôsége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 30 Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? 31 Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: 'Mit együnk?', vagy: 'Mit igyunk?', vagy: 'Mibe öltözködjünk?' 32 Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. 33 Ti keressétek elôször az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja. ____________________ * 9-13 # Lk 11,2-4 * 13 Kísértés: próbatétel (gyöngeségünk tudatában kérjük ezt: ne tégy bennünket próbára). * 14-15 # Mk 11,25 * 19-21 # Lk 12,33k * 22-23 # Lk 11,34-36 * 24 # Lk 16,13 * 25-33 # Lk 12,22-31 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 7. fejezet Az ítélkezés 1 Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. 2 Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. 3 Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát? 4 Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedbôl a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben? 5 Képmutató! Vesd ki elôbb a magad szemébôl a gerendát, akkor fogsz majd látni, hogy kivehesd a szálkát testvéred szemébôl! A szent dolgok 6 Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket. Bizalom az imádságban 7 Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. 8 Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetônek ajtót nyitnak. 9 Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tôle, követ ad neki? 10 Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? 11 Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik ôt? Aranyszabály 12 Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták. A két út 13 A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. 14 S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják! A hamis próféták 15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. 16 A gyümölcseikrôl ismeritek fel ôket. Vajon szednek-e a tövisrôl szôlôt, vagy a bogáncsról fügét? 17 Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. 18 A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. 19 Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. 20 Tehát a gyümölcseikrôl ismeritek fel ôket. 21 Nem mindenki, aki azt mondja nekem: 'Uram, Uram!', megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. 22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: 'Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?' 23 Akkor majd kijelentem nekik: 'Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tôlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!' {Zsolt 6,9G} A sziklára épített ház 24 Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. 25 Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dôlt össze, mert az alapjait sziklára rakták. 26 Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette. 27 Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedôlt, és nagy lett a romlása. A Hegyi Beszéd hatása 28 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, a néptömegek le voltak nyűgözve a tanításától, 29 mert úgy tanította ôket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az ô írástudóik. ____________________ * 1-2 # Mk 4,24k; Lk 6,37k * 3-5 # Lk 6,41k * 7-11 # Lk 11,9-13 * 12 # Lk 6,31 * 16-20 # Lk 6,43k * 21 # Lk 6,46 * 22-23 # Lk 13,25-27 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 8. fejezet Messiási tettek: 8,1-9,34 A leprás meggyógyítása 1 Amikor pedig lejött a hegyrôl, nagy tömeg követte ôt. 2 És íme, odajött egy leprás, leborult elôtte és azt mondta: >>Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!<< 3 Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette ôt, és így szólt: >>Akarom, tisztulj meg!<< Erre az mindjárt megtisztult a leprától. 4 Ekkor Jézus azt mondta neki: >>Vigyázz, senkinek se szólj errôl, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak {Lev 13,49} és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.<< A kafarnaumi százados 5 Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte ôt: 6 >>Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.<< 7 Azt mondta neki: >>Megyek és meggyógyítom.<< 8 De a százados így válaszolt: >>Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. 9 Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: 'Menj!', elmegy, vagy a másiknak: 'Gyere!', odajön, a szolgámnak pedig: 'Tedd ezt!', megteszi.<< 10 Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követôinek: >>Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. 11 Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletrôl és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. 12 Az ország fiait pedig kivetik a külsô sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!<< 13 Ezután Jézus így szólt a századoshoz: >>Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.<< És meggyógyult a szolgája abban az órában. Péter anyósának meggyógyítása 14 Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. 15 Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki. Megszállottak és betegek gyógyítása 16 Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtôl megszállottat. Kiűzte szavával a lelkeket, azokat pedig, akiknek valami bajuk volt, meggyógyította, 17 hogy így beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: '' a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta' {Iz 53,4}. Jézus követése 18 A körülötte levô tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. 19 Akkor odajött hozzá egy írástudó és azt mondta neki: >>Mester, követlek téged, ahová csak mész.<< 20 Jézus azt felelte neki: >>A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.<< 21 A tanítványai közül egy másik azt kérte tôle: >>Uram, engedd meg nekem, hogy elôbb elmenjek, és eltemessem az apámat.<< 22 De Jézus azt felelte neki: >>Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat.<< A vihar lecsendesítése 23 Amikor beszállt a bárkába, követték ôt a tanítványai. 24 És íme, olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. ' pedig aludt. 25 Odajöttek és felkeltették: >>Uram, ments meg, elveszünk!<< 26 ' azt mondta nekik: >>Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?<< Majd fölkelt, rászólt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. 27 Az emberek pedig elcsodálkoztak és így szóltak: >>Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?<< A gadarai megszállottak meggyógyítása 28 Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni. 29 S azok íme, így kiáltottak: >>Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idô elôtt gyötörj minket?<< 30 Messze tôlük egy nagy disznócsorda legelészett. 31 Az ördögök kérlelték ôt: >>Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.<< 32 Azt mondta nekik: >>Menjetek.<< Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekrôl a tengerbe, és megfulladtak a vízben. 33 A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is. 34 És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták ôt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból. ____________________ * 1-4 # Mk 1,40-45; Lk 5,12-14 * 5-10.13 # Lk 7,1-10; Jn 4,46b-53 * 11-12 # Lk 13,18k * 14-15 # Mk 1,29-31; Lk 4,38k * 16-17 # Mk 1,32-34; Lk 4,40k * 19-22 # Lk 9,57-60 * 20 Emberfia: a Messiás egyik megjelölése (Dán 7,13). Nem akart politikai Messiás lenni, nem erôvel akart uralkodni. Inkább Emberfiának nevezte magát, aki azért jött, >>hogy szolgáljon és életét adja váltságul sokakért<< (Mk 10,45). * 23-27 # Mk 4,35-41; Lk 8,22-25 * 28-34 # Mk 5,1-17; Lk 8,26-37 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 9. fejezet Egy béna meggyógyítása 1 Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába. 2 Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvô bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: >>Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.<< 3 Erre egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: >>Ez káromkodik.<< 4 Jézus látta gondolataikat és így szólt: >>Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben? 5 Ugyan mi könnyebb, azt mondani: 'Bocsánatot nyertek bűneid', vagy azt mondani: 'Kelj föl és járj'? 6 Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- s ekkor a bénához fordult --: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!<< 7 Az fölkelt és hazament. 8 Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsôítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. Máté meghívása 9 Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: >>Kövess engem!<< Az fölkelt és követte ôt. 10 Történt pedig, hogy amikor asztalhoz telepedett a házban, sok vámos és bűnös jött, és asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival együtt. 11 Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: >>Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?<< 12 ' meghallotta ezt és így szólt: >>Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. 13 Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: 'Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot' {Óz 6,6}. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.<< Kérdés a böjtrôl 14 Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: >>Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?<< 15 Jézus így felelt nekik: >>Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vôlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tôlük a vôlegényt, akkor majd böjtölnek. 16 Senki sem varr régi ruhára nyers szövetbôl foltot; mert kiszakad a folt a ruhából, és a szakadás még nagyobb lesz. 17 Új bort sem töltenek régi tömlôkbe, mert különben a tömlôk szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlôk is tönkremennek. Az új bort új tömlôkbe töltik, így mind a kettô megmarad.<< Egy elöljáró lányának feltámasztása és egy beteg asszony meggyógyítása 18 Amíg ezeket mondta nekik, odajött egy elöljáró, leborult elôtte és azt mondta: >>A lányom most halt meg, de gyere, tedd rá a kezedet és élni fog.<< 19 Jézus fölkelt és követte ôt a tanítványaival. 20 Ekkor egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét. 21 Azt gondolta magában: >>Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.<< 22 Jézus megfordult, meglátta ôt és azt mondta neki: >>Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.<< És abban az órában meggyógyult az asszony. 23 Amikor Jézus bement az elöljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így szólt: 24 >>Távozzatok! Nem halt meg a kislány, csak alszik.<< De azok kinevették. 25 Mikor kiküldték a tömeget, ô bement, megfogta a lány kezét, és a kislány fölkelt. 26 Ennek a híre elterjedt azon az egész vidéken. Két vak meggyógyítása 27 Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte ôt és így kiáltozott: >>Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!<< 28 Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tôlük: >>Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?<< Azok ezt válaszolták neki: >>Igen, Uram!<< 29 Erre ô megérintette a szemüket és így szólt: >>Legyen nektek hitetek szerint.<< 30 Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: >>Vigyázzatok, senki meg ne tudja!<< 31 De ôk, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken. Egy néma meggyógyítása 32 Amikor ezek elmentek, íme, odahoztak hozzá egy néma megszállottat. 33 Kiűzte belôle az ördögöt, és a néma megszólalt. A tömeg elcsodálkozott: >>Soha nem történt még ilyen Izraelben!<< 34 A farizeusok pedig azt mondták: >>Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.<< Az apostolok oktatása: 9,35-11,1 A nagy aratás 35 Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. 36 Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok {Ez 34,5}. 37 Erre így szólt tanítványaihoz: >>Az aratni való sok, de a munkás kevés. 38 Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.<< ____________________ * 1-8 # Mk 2,1-12; Lk 5,17-26 * 9-13 # Mk 2,13-17; Lk 5,27-32 Máté a párhuzamos helyeken Lévi néven szerepel. * 14-17 # Mk 2,18-22; Lk 5,33-38 * 18-26 # Mk 5,21-43; Lk 8,40-56 * 32-34 # Lk 11,14k * 35 # Mk 6,6; Lk 8,1 * 36 # Mk 6,34 * 37-38 # Lk 10,2 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 10. fejezet A Tizenkettô kiválasztása 1 Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. 2 A tizenkét apostol nevei pedig ezek: az elsô Simon, akit Péternek neveznek, és András, a testvére, 3 Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Máté, Jakab, Alfeus fia, Tádé, 4 a kánaáni Simon, és az iskarióti Júdás, aki el is árulta ôt. Utasítások a küldöttek számára 5 Ezt a tizenkettôt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: >>A pogányokhoz vezetô útra ne térjetek le, és szamaritánus városba ne lépjetek be! 6 Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! 7 Menjetek és hirdessétek: 'Elközelgett a mennyek országa!' 8 Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! 9 Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, 10 sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére. 11 Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok nála, amíg tovább nem mentek. 12 Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! 13 Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok. 14 Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát. 15 Bizony, mondom nektek: kíméletesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak. Felhívás a bátor hitvallásra 16 Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok. 17 De óvakodjatok az emberektôl! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. 18 Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek elôttük és a pogányok elôtt. 19 Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok elôre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. 20 Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok. 21 Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják ôket. 22 Gyűlöletesek lesztek mindenki elôtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül. 23 Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba. Mert bizony, mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia. 24 Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga uránál. 25 Elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebulnak nevezték, mennyivel inkább a házanépét? 26 Ne féljetek tehát tôlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne leplezôdne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. 27 Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetôkrôl. 28 Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. 29 Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. 30 Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. 31 Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti a verebeknél! 32 Mindazt, aki megvall engem az emberek elôtt, én is megvallom Atyám elôtt, aki a mennyekben van. 33 De azt, aki megtagad engem az emberek elôtt, én is megtagadom Atyám elôtt, aki a mennyekben van. 34 Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot. 35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával: 36 saját házanépe lesz az ember ellensége {Mik 7,6}. 37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. 38 Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. 39 Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt. Jutalom a tanítványok befogadásáért 40 Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. 41 Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. 42 És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.<< ____________________ * 1 # Mk 6,7; Lk 9,1 * 1-4 # Mk 3,13-19; Lk 6,12-16 * 2 Péter: mindig elsôként említik, mert elsôséggel rendelkezik. Arra a kérdésre, hogy Jézus miért választott ki éppen tizenkét apostolt a tanítványok közül, Pál apostolt követve ezt válaszolhatjuk: az Ószövetség elôképe volt az Újszövetségnek. Ha tehát a választott nép tizenkét pátriárkától származott, akkor Isten új népét is tizenkét apostolnak kell vezetnie. * 5-15 # Mk 6,8-11; Lk 9,2-5 * 16 # Lk 10,3 * 17-22 # 24,9-14; Mk 13,9-13; Lk 21,12-19 * 19-20 # Lk 12,11k * 26-33 # Lk 12,2-9 * 34- 36 # Lk 12,51-53 * 37-38 # Lk 14,26k * 42 # Mk 9,41 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 11. fejezet 1 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban. A döntés idôszaka: 11,2-12,50 Keresztelô János kérdése 2 Amikor János a börtönben Krisztus tetteirôl hallott, elküldte hozzá tanítványait 3 és megkérdezte tôle: >>Te vagy-e az Eljövendô, vagy mást várjunk?<< 4 Jézus ezt válaszolta nekik: >>Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: 5 A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot {Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1}. 6 Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.<< Jézus Keresztelô Jánosról 7 Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: >>Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltôl lengetett nádat? 8 Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak. 9 Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. 10 ' az, akirôl írva van: 'Íme, elküldöm küldöttemet színed elôtt, aki elkészíti elôtted utadat' {Kiv 23,20; Mal 3,1}. 11 Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelô Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb ônála. 12 A mennyek országa Keresztelô János napjaitól mostanáig erôszakot szenved, és az erôszakosak ragadják el azt. 13 Az összes próféta és a törvény Jánosig errôl jövendölt; 14 és ha el akarjátok ôt fogadni: igen, ô Illés, aki eljön. 15 Akinek van füle, hallja meg. 16 Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek, 17 és mondják: 'Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.' 18 Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: 'Ördöge van!' 19 Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: 'Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!' De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.<< Ítélet a hitetlen városok fölött 20 Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg: 21 >>Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek nálatok történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen megtértek volna, zsákruhában és hamuban. 22 De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetôbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. 23 És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! {Iz 14,13.15} Mert ha a csodák, amelyek nálad történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. 24 De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetôbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.<< Jézus dicsôíti az Atyát 25 Abban az idôben így szólt Jézus: >>Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elôl, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. 26 Igen, Atyám, így tetszett ez neked! 27 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. A könnyű teher 28 Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. 29 Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tôlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű -- és nyugalmat találtok lelketeknek {Jer 6,16}. 30 Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.<< ____________________ * 2-6 # Lk 7,18-23 * 7-19 # Lk 7,24-35 * 20-24 # Lk 10,12-15 * 25- 27 # Lk 10,21k ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 12. fejezet Kalászszedés szombaton 1 Abban az idôben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni. 2 A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: >>Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.<< 3 ' azt felelte nekik: >>Nem olvastátok {1 Sám 21,2-7}, mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ô és akik vele voltak? 4 Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levôknek, csak egyedül a papoknak? 5 Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek? 6 Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. 7 Ha megértettétek volna, mi jelent ez: 'Irgalmat akarok és nem áldozatot' {Óz 6,6}, nem ítéltétek volna el a vétleneket. 8 Mert az Emberfia ura a szombatnak.<< A béna meggyógyítása 9 Mikor onnan továbbment, bement a zsinagógájukba. 10 Íme, volt ott egy elszáradt kezű ember. Hogy megvádolhassák ôt, megkérdezték tôle: >>Szabad-e szombaton gyógyítani?<< 11 ' azonban ezt felelte nekik: >>Ki az az ember köztetek, akinek ha egyetlen juha van és szombaton beleesik egy gödörbe, nem fogja meg és nem húzza ki azt? 12 Pedig mennyivel több az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.<< 13 Ezután így szólt az emberhez: >>Nyújtsd ki a kezedet!<< Az kinyújtotta, és meggyógyult, olyan egészséges lett, mint a másik. 14 A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék el ôt. Jézus, az Isten szolgája 15 Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte ôt, és ô mindegyiküket meggyógyította, 16 de szigorúan meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel kilétét, 17 hogy beteljesedjék az ige, amit Izajás próféta mondott: 18 >>Íme, a szolgám, akit választottam, a kedvencem, akiben lelkem tetszését találta. Ráadom a Lelkemet, és ô ítéletet hirdet a nemzeteknek. 19 Nem vitázik és nem kiált, senki sem hallja a tereken a hangját. 20 A megroppant nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg gyôzelemre nem viszi az ítéletet. 21 Az ô nevében reménykednek a nemzetek {Iz 42,1-4}. Jézus önigazolása 22 Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat. ' meggyógyította, s a néma beszélt és látott. 23 Az egész tömeg csodálkozott és így szólt: >>Csak nem ez a Dávid fia?<< 24 A farizeusok ennek hallatára azt mondták: >>Nem űzheti ez ki az ördögöket, csak az ördögök fejedelme, Belzebub által.<< 25 Mivel ismerte gondolataikat, így szólt hozzájuk: >>Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház, amely meghasonlik önmagával, fönn nem marad. 26 Ha a sátán kiűzi a sátánt, meghasonlott önmagával; hogyan maradhatna fenn az ô országa? 27 Ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Így ôk maguk lesznek a ti bíráitok. 28 De ha én az Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok Isten országa. 29 Vagy hogyan mehet be valaki az erôsnek a házába, hogy elragadja a holmiját, ha elôbb meg nem kötözi az erôset? Csak úgy tudja kirabolni a házát. 30 Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór. 31 Ezért mondom nektek: Az emberek minden bűne és káromlása bocsánatot nyer, de ha valaki a Lelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. 32 Ha valaki az Emberfia ellen mond valamit, az bocsánatot nyer, de ha valaki a Szentlélek ellen szól, az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem az eljövendôben. A fa és gyümölcsei 33 Vagy jó a fa, és a gyümölcsei is jók; vagy rossz a fa, és a gyümölcsei is rosszak. A fát ugyanis a gyümölcsérôl lehet megismerni. 34 Viperák fajzatai! Hogyan tudnátok jó dolgokat mondani, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bôségébôl szól a száj. 35 A jó ember a jó kincsébôl jó dolgokat ad elô; a gonosz ember pedig gonosz kincsébôl gonosz dolgokat ad elô. 36 Mondom nektek: Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján. 37 Mert szavaid alapján mentenek fel, vagy szavaid alapján ítélnek el.<< Jézus nem ad jelet 38 Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: >>Mester, szeretnénk tôled egy jelet látni.<< 39 ' azt válaszolta nekik: >>A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. 40 Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel {Jón 2,1}, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel. 41 A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ôk megtértek Jónás igehirdetésére {Jón 3,5}; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás. 42 Dél királynôje {1 Kir 10,1-10} föl fog támadni az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogja ítélni azt, mert ô eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt, mint Salamon. A tisztátalan lelkekrôl 43 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbôl, víz nélküli helyeken jár és megnyugvást keres, de nem talál. 44 Akkor azt mondja: 'Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve. 45 Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az elôzônél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.<< Jézus igazi testvérei 46 Miközben beszélt a tömegekhez, íme, anyja és testvérei megálltak kint és kérték, hogy beszélhessenek vele. 47 Valaki szólt neki: >>Íme, anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled.<< 48 ' ezt felelte annak, aki szólt neki: >>Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?<< 49 Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: >>Íme, az én anyám és testvéreim. 50 Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nôvérem és anyám.<< ____________________ * 1-8 # Mk 2,23-28; Lk 6,1-5 * 4 Kitett kenyereknek nevezték azt a tizenkét kenyeret, amelyeknek a Szent Sátorban mindig ott kellett lenniük egy arany asztalkán. Ezeket csak a papok fogyaszthatták el. Dávid a tiltó törvény alól nem kiválósága vagy prófétai sugallat által mentesült, hanem a szükséghelyzet miatt, mint az apostolok. * 6 A templomnál is nagyobb van itt: Jézus nagyobb a templomnál. Mivel Jézus korában a földön semmit sem tekintettek nagyobbnak a templomnál, állítása azt jelentette, hogy isteni tekintélyt és méltóságot tulajdonít magának ill. küldetésének. * 9-14 # Mk 3,1-6; Lk 6,6-11 * 15-16 # Mk 3,7-12; Lk 6,17-19 * 22-23 # Lk 11,14 * 24-30 # Mk 3,22-27; Lk 11,15.17-23 * 31-32 # Mk 3,28-30; Lk 12,10 * 31-32 A Szentlélek elleni bűn a megismert igazság tagadása. Ez aligha nyerhet bocsánatot, mert magában rejti az akarat megrögzöttségét és a megbocsátás feltételeinek hiányát. >>Isten kész visszafogadni a bűnöst, aki megbánja tettét, de a farizeusok nem akarják megbánni bűneiket, így nincsenek abban a helyzetben, hogy bocsánatot nyerjenek. A Jézus elleni bűnre van mentség, mert nem látta meg benne szükségszerűen, hogy ô az Isten Fia. De tetteinek valódiságát és azok isteni eredetét tagadni Isten megtagadását jelentette.<< (Szt. Garofalo) * 33-35 # Lk 6,43-45 * 38-42 # Mk 8,11k; Lk 11,16.29-32 * 43-45 # Lk 11,24-26 * 46-50 # Mk 3,31-35; Lk 8,19-21 * 46-49 A történet tanulsága, hogy semmiféle rokoni kötelék nem távolíthat el bennünket Istentôl. Keleti szokás szerint testvéreknek nevezték az unokatestvéreket és más közeli rokonokat is. Jézus igazi testvérei azonban azok, akik Isten akaratát teljesítik, vele egyesülnek a szeretet és a kegyelem kötelékében; ez egyben részesedés is az ô isteni természetébôl, ennek következménye az istengyermekség. ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 13. fejezet Tanítás az Isten Országáról: 13,1-53 13 Példabeszéd a magvetôrôl 1 Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. 2 Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ezért beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt. 3 Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: >>Íme, kiment a magvetô vetni. 4 Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. 5 Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. 6 De amikor a nap felkelt, megperzselôdtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. 7 Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnôttek és elfojtották ôket. 8 Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat. 9 Akinek van füle, hallja meg!<< A példabeszédek értelme és célja 10 Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tôle: >>Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?<< 11 ' ezt válaszolta nekik: >>Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. 12 Akinek ugyanis van, annak még adnak és bôvelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. 13 Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek. 14 Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: 'Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok. 15 Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam ôket' {Iz 6,9-10}. 16 A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. 17 Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta. A magvetôrôl szóló példabeszéd magyarázata 18 Halljátok hát, hogy mit jelent a magvetô példabeszéde: 19 Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. 20 A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, 21 de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. 22 A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. 23 A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.<< Példabeszéd a búzáról és a konkolyról 24 Más példabeszédet is mondott nekik: >>Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. 25 Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. 26 Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, elôtűnt a konkoly is. 27 Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: >>Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?<< 28 Azt felelte nekik: >>Ellenséges ember cselekedte ezt.<< A szolgák erre megkérdezték tôle: >>Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belôle?<< 29 ' azonban azt felelte: >>Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. 30 Hagyjátok együtt felnôni mindkettôt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: 'Gyűjtsétek elôször össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.'<< Példabeszéd a mustármagról 31 Egy másik példabeszédet is mondott nekik: >>Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe. 32 Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnô, nagyobb lesz más veteményeknél. Fa lesz belôle, úgyhogy jönnek az ég madarai, és az ágai közt fészkelnek<< {Dán 4,8k.18}. Példabeszéd a kovászról 33 Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: >>Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merônyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.<< A példabeszédek értelme 34 Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik, 35 hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: >>Példabeszédekre nyitom ajkamat, kijelentem a világ alapítása óta elrejtett dolgokat<< {Zsolt 78,2}. A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata 36 Akkor elbocsátotta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: >>Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévô konkolyról!<< 37 ' azt felelte nekik: >>Aki a jó magot veti, az az Emberfia. 38 A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. 39 Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. 40 Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: 41 az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ô országában minden botrányt, és azokat, akik gonoszságot cselekszenek, 42 és bedobják ôket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. 43 Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg! Példabeszédek a kincsrôl és a gyöngyrôl 44 Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. 45 Hasonló a mennyek országa a kereskedô emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. 46 Amikor talált egy sokat érô gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt. Példabeszéd a hálóról 47 Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott. 48 Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. 49 Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól 50 és bedobják ôket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. A régi és az új 51 Megértettétek mindezeket?<< Azt felelték neki: >>Igen.<< 52 ' pedig azt mondta nekik: >>Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseibôl újat és régit hoz elô.<< 53 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan. Újabb messiási tettek; a tanítványok oktatása: 13,54-17,27 Visszautasítás Názáretben 54 Azután elment a saját falujába, és tanította ôket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: >>Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? 55 Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? 56 Nincs itt nálunk minden nôvére? Honnan vette hát mindezt?<< 57 És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: >>Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.<< 58 Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt. ____________________ * 1-9 # Mk 4,1-9; Lk 8,4-8 * 3 Példabeszéd vagy parabola: olyan elbeszélés, amely hétköznapi dolgok ill. események elmondásával valójában mélyebb igazságokról beszél. A magvetôrôl szóló példabeszéd tanítása az, hogy az evangélium hirdetésének sorsa és gyümölcse nagy mértékben függ a hallgatók személyes hozzáállásától. * 10-17 # Mk 4,10-12; Lk 8,9k * 13-15 Amikor tanított, Jézusnak biztosan nem az volt a célja, hogy ne értsék meg; ez esetben elég lett volna, ha meg sem szólal. Mivel azonban félô volt, hogy félreértik, olyan szavakat használt, amelyek az igazságot csak sejteni engedték. Így azok, akik egészen meg akarták érteni ôt, megkérdezhették, és ô nyíltan elmondta nekik az igazságot; azok viszont, akik rosszakaratúan hallgatták ôt, nem kérdezték szavainak értelmét, és megmaradtak vakságukban. * 16-17 # Lk 10,23k * 18-23 # Mk 4,13-20; Lk 8,11-15 * 25 Ez a példabeszéd azt tanítja, hogy az Egyházba is beférkôznek a gonoszok. A keresztény igazságok mellé az ellenség elhinti a tévtanítók és az igazság tagadóinak tévedéseit. * 31-32 # Mk 4,30-32; Lk 13,18k * 33 # Lk 13,20k * 34 # Mk 4,33k * 54-58 # Mk 6,1-6a; Lk 4,16-30 * 54-58 # Mk 6,1-6a; Lk 4,16-30 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 14. fejezet Heródes véleménye Jézusról 1 Abban az idôben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak, 2 és azt mondta szolgáinak: >>Ez Keresztelô János. ' támadt föl a halálból, ezért működnek benne a csodatevô erôk.<< Keresztelô János lefejezése 3 Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége. 4 János ugyanis azt mondta neki: >>Nincs megengedve neked, hogy ô a tiéd legyen.<< 5 Meg akarta ôt ölni, de félt a néptôl, mert prófétának tartották ôt. 6 Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya kiállt középre és táncolt. Tetszett ez Heródesnek, 7 ezért esküvel megígérte, hogy megadja neki, bármit kér is tôle. 8 Mivel az anyja már elôre kioktatta, így szólt: >>Add ide nekem egy tálon Keresztelô János fejét.<< 9 A király elszomorodott, de az eskü és az asztalnál ülôk miatt megparancsolta, hogy adják oda neki. 10 Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben. 11 A fejét odavitték egy tálon és átadták a lánynak, az meg odavitte anyjának. 12 A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették ôt, aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak. Az elsô kenyérszaporítás 13 Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek errôl és követték ôt gyalog a városokból. 14 Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította a köztük lévô betegeket. 15 Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: >>Sivár ez a hely és az idô is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.<< 16 Jézus azonban azt mondta nekik: >>Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.<< 17 Azok ezt felelték neki: >>Nincs itt másunk, csak öt kenyér és két hal.<< 18 Azt mondta nekik: >>Hozzátok ide azokat.<< 19 Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. 20 Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral. 21 Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva. Jézus a vízen jár 22 Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek elôtte a túlpartra, amíg ô elbocsátja a tömeget. 23 Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. 24 A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták- vetették a hullámok, mert ellenszél volt. 25 Éjjel pedig, a negyedik ôrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. 26 Amikor a tanítványok meglátták ôt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: >>Kísértet!<<, és félelmükben kiáltozni kezdtek. 27 Jézus azonban mindjárt szólt nekik: >>Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!<< 28 Péter így válaszolt neki: >>Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.<< 29 ' azt mondta: >>Gyere!<< Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. 30 Mikor azonban látta az erôs szelet, megijedt, és amint merülni kezdett, felkiáltott: >>Uram! Ments meg engem!<< 31 Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta ôt és azt mondta neki: >>Te kishitű! Miért kételkedtél?<< 32 Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. 33 Akik a bárkában voltak, leborultak elôtte, és azt mondták: >>Valóban Isten Fia vagy!<< Gyógyítások Genezáret földjén 34 Átkelve a tavon Genezáret földjére jutottak. 35 Amikor annak a helynek a lakosai felismerték ôt, üzentek az egész környékre, odahoztak hozzá minden beteget, 36 és kérték ôt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak. ____________________ * 1-2 # Mk 6,14-16; Lk 9,7-9 * 3-12 # Mk 6,17-29; Lk 3,19k * 13-21 # Mk 6,31-44; Lk 9,10-17; Jn 6,1-13 * 22-33 # Mk 6,45-52; Jn 6,15-21. * 24 Egy stádium ('stadion') kb. 180 m. * 25 A zsidók, a görögök és a rómaiak az éjszakát négy részre osztották. Ezt a négy idôszakot ôrváltásoknak nevezték, mert az éjszakai ôrség ennek megfelelôen váltotta egymást. Az elsô ôrváltás naplementekor kezdôdött, a negyedik napfelkeltekor végzôdött. A négy ôrváltás neve: este, éjfél, kakaskukorékolás, hajnal. Egyébként a nappalt is négy részre osztották, amelyek mindegyike három óráig tartott. * 34-36 # Mk 6,53-56 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 15. fejezet A tisztaságról és a tisztátalanságról 1 Akkor odajöttek Jézushoz a farizeusok és írástudók Jeruzsálembôl és azt mondták: 2 >>Miért vetik el tanítványaid az ôsök hagyományát? Hisz nem mossák meg a kezüket, amikor kenyeret esznek.<< 3 ' ezt felelte nekik: >>Ti pedig miért szegitek meg Isten parancsát a ti hagyományotok miatt? Isten ugyanis azt mondta: 4 'Tiszteld atyádat és anyádat!' és: 'Aki apját vagy anyját gyalázza, haljon meg' {Kiv 20,12; 21,17}. 5 Ti pedig azt mondjátok: 'Ha valaki így szól apjához vagy anyjához: fogadalmi ajándék az, ami tôlem neked járna, 6 annak nem kell apját támogatnia.' Érvénytelenítettétek az Isten szavát hagyományotok miatt. 7 Képmutatók! Helyesen jövendölt rólatok Izajás: 8 'Ez a nép ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tôlem. 9 Hiába tisztelnek engem, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak'<< {Iz 29,13}. 10 Ezután magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: >>Halljátok és értsétek meg: 11 Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a szájába, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.<< 12 Akkor odamentek a tanítványai, és azt mondták neki: >>Ugye tudod, hogy a farizeusok megbotránkoztak annak hallatára, amit mondtál?<< 13 ' így válaszolt: >>Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, gyökerestôl ki fognak tépni. 14 Hagyjátok ôket: vakoknak vak vezetôi ôk. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten gödörbe esnek.<< 15 Péter akkor ezt mondta neki: >>Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!<< 16 ' ezt felelte: >>Még mindig értetlenek vagytok ti is? 17 Nem értitek, hogy mindaz, ami bemegy a szájba, a gyomorba kerül, aztán meg az árnyékszékbe dobják? 18 Az azonban, ami a szájból kijön, a szívbôl származik, és ez teszi tisztátalanná az embert. 19 Mert a szívbôl származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások. 20 Ezek teszik tisztátalanná az embert. Az pedig, hogy valaki mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert. A pogány asszony lányának meggyógyítása 21 Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. 22 És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékrôl jött, így kiáltott hozzá: >>Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy ördög.<< 23 ' azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: >>Küldd el ôt, mert kiabál utánunk!<< 24 Ekkor így szólt: >>Nem kaptam küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.<< 25 Az asszony mégis odament, leborult elôtte és kérte: >>Uram, segíts rajtam!<< 26 Erre így válaszolt: >>Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.<< 27 De az asszony csak folytatta: >>Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.<< 28 Erre Jézus így szólt hozzá: >>Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!<< És abban az órában meggyógyult a lánya. Betegek gyógyítása 29 Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült. 30 Nagy tömeg jött oda hozzá: voltak velük sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették ôket a lábaihoz, ô pedig meggyógyította ôket. 31 A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a nyomorékokat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét. A második kenyérszaporítás 32 Jézus pedig magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: >>Megesik a szívem a tömegen, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom ôket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.<< 33 A tanítványok ezt felelték neki: >>Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?<< 34 Jézus megkérdezte tôlük: >>Hány kenyeretek van?<< Azt felelték: >>Hét, és néhány apró halunk.<< 35 Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre. 36 Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. 37 Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral. 38 Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva. 39 Miután elbocsátotta a tömeget, beszállt a hajóba és Magadán vidékére ment. ____________________ * 1-20 # Mk 7,1-23 * 21-28 # Mk 7,24-30 * 32-39 # Mk 8,1-10 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 16. fejezet Jézus nem ad jelet 1 Odamentek hozzá a farizeusok és a szaddúceusok, hogy próbára tegyék. Kérték ôt, hogy mutasson nekik égi jelet. 2 ' így válaszolt nekik: >>Amikor beesteledik, azt mondjátok: 'Jó idô lesz, mert vöröslik az ég.' 3 Hajnalban pedig: 'Ma vihar lesz, mert vöröslik és borús az ég.' Az ég arculatát tehát meg tudjátok ítélni, az idôk jeleit azonban nem tudjátok! 4 A gonosz és házasságtörô nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.<< Ezzel otthagyta ôket és elment. Óvás a farizeusoktól és a szaddúceusoktól 5 Amikor tanítványai átmentek a másik partra, elfelejtettek kenyeret vinni. 6 Jézus így szólt hozzájuk: >>Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szaddúceusok kovászától!<< 7 Azok erre így tanakodtak egymás közt: >>Nem hoztunk kenyeret!<< 8 Jézus, aki tudta ezt, megkérdezte tôlük: >>Kishitűek, miért tanakodtok magatok közt azon, hogy nincs kenyeretek? 9 Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és hogy hány kosárral szedtetek fel? 10 És a négyezer ember hét kenyerére, hogy hány kosárral szedtetek fel? 11 Miért nem értitek meg, hogy nem a kenyerekrôl beszéltem nektek! A farizeusok és a szaddúceusok kovászától ôrizkedjetek!<< 12 Ekkor felfogták, hogy nem arra gondolt, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szaddúceusok tanításától. Péter hitvallása; Jézus válasza 13 Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: >>Kinek tartják az emberek az Emberfiát?<< 14 'k ezt felelték: >>Egyesek Keresztelô Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.<< 15 Erre megkérdezte ôket: >>És ti kinek tartotok engem?<< 16 Simon Péter válaszolt: >>Te vagy a Krisztus, az élô Isten Fia.<< 17 Jézus azt felelte neki: >>Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. 18 Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kôsziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erôt rajta. 19 Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.<< 20 Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ô a Krisztus. A szenvedés és a feltámadás elsô megjövendölése 21 Ettôl az idôtôl kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektôl, fôpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. 22 Péter erre félrehívta ôt, és kezdte lebeszélni: >>Távol legyen ez tôled, Uram! Ez nem történhet meg veled.<< 23 ' azonban megfordult, és azt mondta Péternek: >>Távozz elôlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törôdsz, hanem az emberekével!<< Jézus követése; az önmegtagadás 24 Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: >>Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. 25 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. 26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? 27 Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsôségében, és akkor megfizet majd mindenkinek tettei szerint {Zsolt 62,13}. 28 Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ô országában.<< ____________________ * 1-4 # Mk 8,11-13 * 5-12 # Mk 8,14-21 * 13-20 # Mk 8,27-30; Lk 9,18-21 * 21-23 # Mk 8,31-33; Lk 9,22 * 24-28 # Mk 8,34-9,1; Lk 9,23-27 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 17. fejezet Jézus színeváltozása 1 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte ôket külön egy magas hegyre, 2 és színében elváltozott elôttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. 3 És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. 4 Péter ekkor azt mondta Jézusnak: >>Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.<< 5 Még beszélt, amikor íme, fényes felhô árnyékolta be ôket, s a felhôbôl egy hang szólt: >>Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, ôt hallgassátok<< {Iz 42,1; MTörv 18,15}. 6 Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. 7 Jézus odament, megérintette ôket és azt mondta: >>Keljetek föl, és ne féljetek!<< 8 Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. 9 Amint lejöttek a hegyrôl, Jézus megparancsolta nekik: >>Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halálból föl nem támad.<< Illés eljövetele 10 Ezután a tanítványok megkérdezték tôle: >>Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek elôbb el kell jönnie?<< 11 ' ezt felelte: >>Illés valóban eljön, és helyreállít mindent {Mal 3,23-24}, 12 De mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel ôt, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Éppígy az Emberfia is szenvedni fog miattuk.<< 13 Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelô Jánosról beszélt nekik. Egy holdkóros meggyógyítása 14 Amikor visszaértek a tömeghez, odajött hozzá egy ember, térdreesett elôtte 15 és azt mondta: >>Uram! Könyörülj a fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved. Sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe. 16 Odavittem ôt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.<< 17 Jézus ezt felelte: >>Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok ôt ide hozzám!<< 18 Jézus ráparancsolt, az ördög kiment belôle, és a gyermek meggyógyult abban az órában. 19 Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: >>Mi miért nem tudtuk kiűzni?<< 20 Azt felelte nekik: >>A kishitűségetek miatt. Mert bizony, mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, 'menj innen oda', elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.<< (21) A szenvedés és a feltámadás második megjövendölése 22 Amikor Galileában összegyűltek, Jézus azt mondta nekik: >>Az Emberfiát át fogják adni az emberek kezébe, 23 megölik ôt, de harmadnapon föl fog támadni.<< Erre nagyon elszomorodtak. A templomadó 24 Amikor Kafarnaumba érkeztek, odamentek Péterhez azok, akik a két drachmát szedik, és azt mondták neki: >>A ti Mesteretek nem fizeti meg a két drachmát?<< 25 Azt felelte: >>De igen!<< Amikor hazaért, Jézus már megelôzte ôt és azt mondta neki: >>Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktôl szednek vámot vagy adót: a fiaiktól, vagy az idegenektôl?<< 26 ' azt felelte: >>Az idegenektôl.<< Jézus erre így szólt: >>Akkor tehát a fiak mentesek. 27 De hogy ne botránkoztassuk meg ôket, menj a tengerhez, vesd ki a horgot, és fogd ki az elsôként kapó halat. Nyisd ki a száját, s találni fogsz benne egy sztatért. Fogd azt és add oda nekik értem és érted.<< ____________________ * 1-9 # Mk 9,2-10; Lk 9,28-36 * 10-13 # Mk 9,11-13 * 14-21 # Mk 9,14-29; Lk 9,37-42 A 21.v. a Vulgáta többlete volt. * 22-23 # Mk 9,30-32. Lk 9,43b-45 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 18. fejezet A tanítványok közössége: 18,1-35 A tanítványok vetélkedése 1 Abban az órában a tanítványok odajöttek Jézushoz és azt mondták: >>Ki a legnagyobb a mennyek országában?<< 2 Erre ô odahívott egy kisgyereket, közéjük állította 3 és így szólt: >>Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. 4 Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. 5 És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be. Óvás a botránkoztatástól 6 Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék. 7 Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik. 8 Ha a kezed vagy a lábad megbotránkoztat téged, vágd le és dobd el magadtól! Jobb neked nyomorékon vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre kerülnöd. 9 És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és dobd el magadtól! Jobb neked fél szemmel az életre bemenned, mint két szemmel a gyehenna tüzére kerülnöd. 10 Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a mennyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van. (11) Példabeszéd az elveszett juhról 12 Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet? 13 Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. 14 Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül. A testvér megintése 15 Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd ôt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. 16 Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni {MTörv 19,15}. 17 Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedô. 18 Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is. 19 És bizony, mondom nektek: ha a földön ketten egyetértésben kérnek valamit, bármi legyen is az, megkapják Atyámtól, aki a mennyben van. 20 Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.<< A megbocsátás 21 Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: >>Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?<< 22 Jézus azt felelte neki: >>Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer {Ter 4,24}. Példabeszéd a könyörtelen szolgáról 23 Ezért hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. 24 Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. 25 Mivel nem volt mibôl megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el ôt, a feleségét, a gyerekeit, és mindenét, amije csak van, és úgy fizessen. 26 A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: 'Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.' 27 Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát ôt, és még az adósságot is elengedte neki. 28 Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta ôt, fojtogatta és követelte: 'Add meg, amivel tartozol.' 29 A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: 'Légy türelemmel irántam, és megadom neked.' 30 Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette ôt, amíg megadja a tartozását. 31 Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. 32 Akkor az úr magához hívta ôt és azt mondta neki: 'Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. 33 Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?' 34 És az úr haragjában átadta ôt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. 35 Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívbôl meg nem bocsát a testvérének.<< ____________________ * 1-5 # Mk 9,33-37; Lk 9,46-48 * 6-9 # Mk 9,42-48; Lk 17,1k * 12- 14 # Lk 15,4-7 * 22 A hét a Szentírásban sokat, teljességet jelent. A hét sokszorosa itt azt jelenti: mindig. * 24 Tízezer talentum: mesésen nagy összeg, szinte fölösleges átszámítani modern értékre. Jézus ezzel azt akarja kifejezni, hogy milyen óriási különbség van a kétféle tartozás között. ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 19. fejezet JÉZUS MŰKÖDÉSE JÚDEÁBAN ÉS JERUZSÁLEMBEN: 19,1-25,46 Úton Jeruzsálem felé: 19,1-20,34 Jézus elindul Júdeába 1 Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra. 2 Nagy tömeg követte ôt, és ott meggyógyította ôket. A válásról és a nôtlenségrôl 3 Akkor odamentek hozzá a farizeusok, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tôle: >>El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?<< 4 ' ezt felelte: >>Nem olvastátok, hogy Aki kezdettôl fogva teremtett, 'férfinak és nônek alkotta ôket'? {Ter 1,27} És így szólt: 5 'Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettô egy testté lesz' {Ter 2,24}. 6 Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.<< 7 Erre azt mondták neki: >>Miért parancsolta hát Mózes, hogy válólevelet kell adni {MTörv 24,1} és úgy kell elbocsátani?<< 8 Azt válaszolta nekik: >>Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt. 9 Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét -- hacsak nem paráznaság miatt --, és mást vesz el, házasságot tör.<< 10 Tanítványai erre azt mondták neki: >>Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.<< 11 ' azt felelte nekik: >>Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott. 12 Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhébôl így születtek; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg.<< A gyermekek megáldása 13 Akkor kisgyermekeket vittek oda hozzá, hogy tegye rájuk a kezét és imát mondjon, de a tanítványok megszidták ôket. 14 Jézus azonban azt mondta: >>Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok ôket, mert ilyeneké a mennyek országa.<< 15 Rájuk tette a kezét, és továbbment onnan. A gazdagságról és Jézus követésérôl 16 Ekkor íme, valaki odament hozzá és azt mondta: >>Mester! Mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?<< 17 ' azt válaszolta neki: >>Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyvalaki a jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat.<< 18 Az megkérdezte: >>Melyeket?<< Jézus ezt felelte: >>Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, 19 tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat<< {Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20; Lev 19,18}. 20 Az ifjú erre azt mondta neki: >>Mindezeket megtartottam, mi hiányzik még nekem?<< 21 Erre Jézus így szólt hozzá: >>Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben. Azután jöjj, kövess engem.<< 22 E szó hallatára az ifjú szomorúan elment, mert nagy vagyona volt. 23 Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: >>Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába. 24 S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.<< 25 Ennek hallatára a tanítványok nagyon elcsodálkoztak és megkérdezték: >>Akkor hát ki üdvözülhet?<< 26 Jézus rájuk tekintett és így szólt: >>Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges<< {Ter 18,14; Jób 42,2}. 27 Ekkor megszólalt Péter és azt mondta neki: >>Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?<< 28 Jézus azt felelte nekik: >>Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsôsége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét. 29 És mindenki, aki elhagyta házát, fivéreit vagy nôvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni. 30 Sokan lesznek elsôkbôl utolsók, és utolsókból elsôk. ____________________ * 1-2 # Mk 10,1; Lk 9,51 * 3-9 # Mk 10,2-12 * 13-15 # Mk 10,13-16; Lk 18,15-17 * 16-30 # Mk 10,17-31; Lk 18,18-30 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 20. fejezet Példabeszéd a szôlôsgazdáról 1 Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szôlôjébe. 2 Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte ôket a szôlôjébe. 3 Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat ott ácsorogni tétlenül a piactéren. 4 Azt mondta nekik: 'Menjetek ki ti is a szôlôbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.' 5 Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. 6 Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: 'Miért álltok itt egész nap tétlenül?' 7 Azt felelték neki: >>Mert senki sem fogadott fel minket.' Erre azt mondta nekik: 'Menjetek ki ti is a szôlôbe.' 8 Amikor beesteledett, a szôlô ura így szólt intézôjéhez: 'Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsôkig.' 9 Jöttek azok, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt. 10 Mikor az elsôk sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ôk is csak egy-egy dénárt kaptak. 11 Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: 12 'Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted ôket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.' 13 ' azonban így válaszolt az egyiküknek: 'Barátom! Nem vagyok hozzád igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? 14 Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15 Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?' 16 Így lesznek az utolsókból elsôk és az elsôkbôl utolsók.<< A szenvedés és a feltámadás harmadik megjövendölése 17 Jézus ezután fölment Jeruzsálembe. Útközben külön magához hívta a tizenkét tanítványt, és azt mondta nekik: 18 >>Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a fôpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik ôt, 19 és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad.<< Az uralkodásról és a szolgálatról 20 Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult elôtte, hogy kérjen tôle valamit. 21 Jézus megkérdezte: >>Mit kívánsz?<< Az így válaszolt: >>Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.<< 22 Jézus ezt válaszolta: >>Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelybôl, amelybôl én inni fogok?<< Azt felelték neki: >>Tudunk!<< 23 ' erre azt mondta nekik: >>A kelyhembôl ugyan inni fogtok, de nem az én dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön. Az azoké lesz, akiknek Atyám készítette.<< 24 Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. 25 Jézus azonban magához hívta ôket, és így szólt: >>Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 26 Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok, 27 és aki elsô akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. 28 Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ô szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.<< A két jerikói vak meggyógyítása 29 Amikor kimentek Jerikóból, nagy tömeg követte ôt. 30 És íme, ott ült az út mellett két vak. Amint meghallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: >>Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!<< 31 A tömeg rájuk parancsolt, hogy hallgassanak, de azok még hangosabban kiáltották: >>Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!<< 32 Jézus megállt, odahívta ôket és így szólt: >>Mit akartok, hogy tegyek veletek?<< 33 Azok azt felelték neki: >>Uram! Hogy megnyíljon a szemünk.<< 34 Jézusnak megesett rajtuk a szíve és megérintette a szemüket. Azonnal látni kezdtek és követték ôt. ____________________ * 17-19 # Mk 10,32-34; Lk 18,31-34 * 20-23 # Mk 10,35-40 * 24-28 # Mk 10,41-45; Lk 22,24-27 * 29-34 # Mk 10,46-52; Lk 18,35-43 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 21. fejezet Viták a jeruzsálemi ellenfelekkel: 21,1-23,39 Bevonulás Jeruzsálembe 1 Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz az Olajfák hegyén, Jézus elôre küldött két tanítványt. 2 Azt mondta nekik: >>Menjetek be az elôttetek lévô faluba. Mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám. 3 Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni ôket. 4 Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az ige, amit a próféta mondott: 5 Mondjátok Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád; szelíd ô, s szamárháton ül, szamárcsikón, teherhordó állat fián<< {Iz 62,11; Zak 9,9}. 6 A tanítványok elmentek és megtették, amit Jézus parancsolt nekik. 7 Odavezették a szamarat és a csikót, rájuk tették ruháikat, ô pedig felült rájuk. 8 A hatalmas tömeg pedig leterítette ruháit az útra, mások meg ágakat vagdostak a fákról és az útra szórták. 9 A tömeg, amely elôtte ment és akik követték, így kiáltoztak: >>Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! {Zsolt 118,26} Hozsanna a magasságban!<< 10 Amikor bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult. Azt kérdezték: >>Kicsoda ez?<< 11 A tömeg így felelt: >>Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretbôl.<< A templom megtisztítása 12 Jézus bement a templomba és kiűzte onnan mindazokat, akik adtak-vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig fölborította. 13 Azt mondta nekik: >>Írva van: 'Az én házamat az imádság házának fogják hívni', ti pedig rablók barlangjává teszitek azt<< {Iz 56,7; Jer 7,11}. 14 A templomban vakok és sánták jöttek hozzá, s ô meggyógyította ôket. 15 Amikor a fôpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket művelt, és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: >>Hozsanna Dávid Fiának!<<, méltatlankodni kezdtek. 16 Azt mondták neki: >>Hallod, hogy mit beszélnek ezek?<< Jézus azt felelte nekik: >>Igen. De sohasem olvastátok: 'Kisgyerekek és csecsemôk ajkáról készítettél magadnak dicséretet?'<< {Zsolt 8,3} 17 Aztán otthagyta ôket, kiment a városon kívülre Betániába, és ott maradt. A fügefa megátkozása 18 Kora reggel, amikor visszatért a városba, megéhezett. 19 Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Azt mondta neki: >>Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!<< Erre a fügefa azonnal kiszáradt. 20 Ennek láttán a tanítványok elcsodálkoztak és megkérdezték: >>Miért száradt ki a fügefa hirtelen?<< 21 Jézus azt felelte nekik: >>Bizony, mondom nektek: ha volna hitetek és nem kételkednétek, nemcsak a fügefával tehetnétek meg ezt, hanem ha azt mondanátok ennek a hegynek: 'Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe', megtörténne. 22 Mindazt, amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok.<< Kérdés Jézus hatalmáról 23 Amikor bement a templomba és tanított, odajöttek hozzá a fôpapok és a nép vénei. Megkérdezték tôle: >>Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?<< 24 Jézus így válaszolt nekik: >>Kérdeznék tôletek én is egy dolgot. Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. 25 János keresztsége honnan volt? A mennybôl vagy az emberektôl?<< Azok így tanakodtak egymás közt: 26 >>Ha azt mondjuk: 'a mennybôl', azt mondja majd nekünk: 'Akkor miért nem hittetek neki?' Ha pedig azt mondjuk: 'az emberektôl', félünk a néptôl, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.<< 27 Azt felelték tehát Jézusnak: >>Nem tudjuk.<< Erre ô azt mondta nekik: >>Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.<< Példabeszéd a két fiúról 28 >>Vajon errôl mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsôhöz és így szólt: 'Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szôlôben!' 29 Az így válaszolt: 'Nem akarok', de késôbb meggondolta magát és kiment. 30 Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: 'Igenis, Uram!' De nem ment ki. 31 A kettô közül melyik tette meg az apa akaratát?<< Azt felelték: >>Az elsô.<< Erre Jézus azt mondta nekik: >>Bizony, mondom nektek: a vámszedôk és az utcanôk elôbb mennek be Isten országába, mint ti. 32 Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján -- és nem hittetek neki. A vámszedôk és az utcanôk azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat késôbb, hogy higgyetek neki. Példabeszéd a gonosz szôlôművesekrôl 33 Hallgassatok meg egy másik példabeszédet. Volt egy gazda: szôlôt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített {Iz 5,1-2}. Aztán kiadta azt bérlôknek, és idegen földre utazott. 34 Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlôkhöz, hogy szedjék be a termését. 35 A bérlôk azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. 36 Ekkor ismét küldött más szolgákat, az elôzôknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. 37 Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: 'A fiamat majd tiszteletben tartják.' 38 De a bérlôk, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: 'Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.' 39 Megragadták ôt, kidobták a szôlôn kívülre és megölték. 40 Amikor tehát eljön a szôlô ura, mit fog tenni ezekkel a bérlôkkel?<< 41 Azt felelték neki: >>A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szôlôt pedig más bérlôknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.<< 42 Jézus ekkor azt mondta nekik: >>Sohasem olvastátok az Írásokban: 'A kô, amelyet az építôk elvetettek, szegletkôvé lett; az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben'? {Zsolt 118,22-23} 43 Ezért mondom nektek, hogy elveszik tôletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit. 44 Aki ráesik erre a kôre, összezúzza magát, akire pedig ez ráesik, azt szét fogja zúzni.<< 45 Példabeszédeit hallva a fôpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél. 46 Ekkor el akarták ôt fogni, de féltek a tömegtôl, mert az emberek prófétának tartották ôt. ____________________ * 1-11 # Mk 11,1-11; Lk 19,28-40; Jn 12,12-19 * 12-17 # Mk 11,15-19; Lk 19,45-48; Jn 2,13-16 * 18-19 # Mk 11,12-14 * 20-22 # Mk 11,20-25 * 23-27 # Mk 11,27-33; Lk 20,1-8 * 33-46 # Mk 12,1-12; Lk 20,9-19 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 22. fejezet Példabeszéd a királyi menyegzôrôl 1 Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: 2 >>Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzôt készített fiának. 3 Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzôre, de azok nem akartak eljönni. 4 Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: >>Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzôre. 5 De azok nem törôdtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, 6 a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték. 7 Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. 8 Azután azt mondta a szolgáinak: >>A menyegzô ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9 Menjetek hát ki a bekötô utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzôre.<< 10 A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzôs ház megtelt vendégekkel. 11 Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülôket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzôs ruhába öltözve. 12 Azt mondta neki: >>Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzôs ruha nélkül?<< Az nem szólt semmit. 13 Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: >>Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki ôt a külsô sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! 14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.<< Kérdés az adóról 15 Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják ôt tôrbe szóval. 16 Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: >>Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törôdsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. 17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?<< 18 Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: >>Miért kísértetek engem, ti képmutatók! 19 Mutassátok meg nekem az adópénzt!<< Azok odahoztak neki egy dénárt. 20 Ekkor megkérdezte tôlük: >>Kié ez a kép és a felirat?<< 21 Azt felelték neki: >>A császáré.<< Erre azt mondta nekik: >>Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.<< 22 Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták ôt és elmentek. Kérdés a halottak feltámadásáról 23 Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték ôt: 24 >>Mester! Mózes azt mondta: 'Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének' {MTörv 25,5k; Ter 38,8}. 25 Nos, volt nálunk hét testvér. Az elsô megnôsült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére. 26 Hasonlóan a második és a harmadik is, sôt, mind a hét. 27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is. 28 A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.<< 29 Jézus így válaszolt nekik: >>Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Mrásokat, sem az Isten hatalmát. 30 A feltámadottak ugyanis nem nôsülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. 31 Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek: 32 'Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?' {Kiv 3,6} ' nem a halottak Istene, hanem az élôké.<< 33 Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán. Kérdés a fôparancsról 34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, 35 és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tôle: 36 >>Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?<< 37 ' azt felelte neki: >>'Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes elmédbôl' {MTörv 6,5}. 38 Ez a legnagyobb, az elsô parancs. 39 A második hasonló ehhez: 'Szeresd felebarátodat, mint önmagadat' {Lev 19,18}. 40 Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.<< Kérdés a Messiásról 41 Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte ôket: 42 >>Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ô?<< Azt felelték neki: >>Dávidé.<< 43 Erre megkérdezte tôlük: >>Akkor Dávid miért hívja ôt a Lélek által Úrnak, amikor így szól: 44 'Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felôl foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet' {Zsolt 110,1}. 45 Ha tehát Dávid Úrnak hívja ôt, hogyan lehet az ô fia?<< 46 Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte ôt többé kérdezni. ____________________ * 1-10 # Lk 14,15-24 * 11-14 A menyegzôs ruha nyilvánvalóan allegória: csak a király veszi észre, hogy nincs az emberen. Azt jelenti, hogy hiányzik az emberbôl a megfelelô lelki felkészültség az Isten országába való bejutáshoz: hiányzik belôle Isten szeretete és a megszentelô kegyelem. * 15-22 # Mk 12,13-17; Lk 20,20-26 * 23-33 # Mk 12,18-27; Lk 20,27-38 * 34-40 # Mk 12,28-31; Lk 10,25-28 * 41- 45 # Mk 12,35-37a; Lk 20,41-44 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 23. fejezet Az írástudók és farizeusok 1 Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: 2 >>Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. 3 Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg -- de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ôk, de nem teszik. 4 Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ôk maguk egy ujjukkal sem hajlandók megmozdítani azokat. 5 Minden tettüket azért teszik, hogy lássák ôket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. 6 Szeretik a fôhelyeket a lakomákon, az elsô helyeket a zsinagógákban, 7 a köszöntéseket a fôtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják ôket. 8 Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. 9 Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. 10 Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. 11 Aki közületek a legnagyobb, legyen a szolgátok. 12 Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják. 13 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek elôtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni. (14) 15 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérôt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek. 16 Jaj nektek, vak vezetôk, akik azt mondjátok: 'Ha valaki megesküszik a templomra, az semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez.' 17 Ti ostobák és vakok! Mi a nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? 18 És azt mondjátok: 'Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levô ajándékra esküszik, az kötelez.' 19 Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20 Hiszen aki az oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van. 21 S aki a templomra esküszik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik. 22 Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül. 23 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köménybôl, de elhanyagoljátok a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni. 24 Vak vezetôk, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek. 25 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal. 26 Te vak farizeus! Tisztítsd meg elôbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen! 27 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlítotok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülrôl szépnek látszanak, de belül tele vannak a holtak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. 28 Így ti is kívülrôl ugyan igaznak látszotok az emberek elôtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonosszággal. 29 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, és feldíszítitek az igazak sírjait, 30 s azt mondjátok: 'Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérében.' 31 De ti magatok tanúsítjátok, hogy fiai vagytok azoknak, akik a prófétákat megölték. 32 Ti is betöltitek atyáitok mértékét! 33 Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétôl? 34 Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Közülük egyeseket megöltök majd és keresztre feszítetek, másokat megostoroztok zsinagógáitokban és üldöztök városról-városra. 35 Így rátok száll minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön az igaz Ábel vérétôl Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között. 36 Bizony, mondom nektek: rászáll mindez erre a nemzedékre. Jeruzsálem megintése 37 Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk a szárnyai alatt összegyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! 38 Íme, elhagyott puszta lesz a házatok! {Zsolt 69,26} 39 Mert mondom nektek: Nem láttok engem mostantól, amíg azt nem mondjátok: 'Áldott, aki az Úr nevében jön!'<< {Zsolt 118,26} ____________________ * 1-36 # Mk 12,37b-40; Lk 20,45-47; 11,39-52 * 10 Mester: lelki vezetô, tanító. Krisztus az út, az igazság és az élet, ô a keresztények egyedüli Mestere. Mindenki más csak részesül ebbôl, és az ô nevében végzi feladatát. * 14 A Vulgáta kiegészítése: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert fölemésztitek az özvegyek házát, hosszú imádságokat mondván; ezért súlyosabb ítélet alá estek. (A Mk 12,40-bôl átvett kiegészítés.) * 16-22 # 5,34-37 * 37-39 # Lk 13,34k ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 24. fejezet Tanítás a végsô idôrôl: 24,1-25,46 A templom pusztulásáról 1 Jézus kijött a templomból és elindult. Tanítványai odamentek hozzá, hogy megmutassák neki a templom épületeit. 2 Ekkor így szólt hozzájuk: >>Ugye, látjátok ezeket mind? Bizony, mondom nektek: Nem marad itt kô kövön, ami el ne pusztulna.<< A csapások kezdete 3 Mikor az Olajfák hegyén leült, a tanítványok külön odamentek hozzá és kérték: >>Mondd meg nekünk, mikor történnek ezek? És mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?<< 4 Jézus azt válaszolta nekik: >>Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. 5 Mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fognak vezetni. 6 Harcokról és háborús hírekrôl fogtok majd hallani. Vigyázzatok majd, meg ne rémüljetek. Ennek be kell következni {Dán 2,28}, de ez még nem a vég. 7 Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés. 8 De mindez csak a fájdalmak kezdete lesz. 9 Akkor majd gyötrelmeknek vetnek alá benneteket és megölnek titeket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet elôtt az én nevemért. 10 Sokan megbotránkoznak majd, elárulják és gyűlölni fogják egymást. 11 Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek. 12 Mivel megsokasodik a gonoszság, sokak szeretete kihűl majd. 13 De aki kitart mindvégig, az üdvözül. 14 Az országnak ezt az örömhírét pedig hirdetni fogják az egész világon, tanúságot tesznek róla minden nép elôtt -- és akkor eljön majd a vég. A pusztulás 15 Amikor tehát látjátok, hogy a pusztító gyalázat, amelyrôl Dániel próféta beszélt {Dán 9,27}, ott áll a szent helyen -- aki olvassa, értse meg! --, 16 akkor azok, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. 17 Aki a tetôn van, ne szálljon le, hogy elvigyen valamit a házából, 18 aki pedig a mezôn, ne térjen vissza, hogy elvigye a köntösét! 19 Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! 20 Imádkozzatok azért, hogy menekülésetek ne télen, és ne szombaton legyen. 21 Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétôl mostanáig, és nem is lesz többé {Dán 12,1; Jo 2,2}. 22 Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élôlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat. 23 Akkor, ha valaki azt mondja nektek: 'Íme, itt a Krisztus', vagy 'ott', ne higgyétek. 24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. 25 Íme, elôre megmondtam nektek. 26 Ha tehát azt mondják nektek: 'Íme, a pusztában van', ne menjetek ki; 'íme, a belsô szobákban', ne higgyétek. 27 Mert amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. 28 Ahol ugyanis a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk. Az Emberfia eljövetele 29 E napok szorongattatásai után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az igrôl {Iz 13,10}, s az ég erôi megrendülnek. 30 Aztán feltűnik az égen az Emberfia jele, s akkor mellét veri majd a föld minden népe {Zak 12,10.12}. Látni fogják az Emberfiát, amint eljön az ég felhôin hatalommal és nagy dicsôséggel {Dán 7,13}. 31 Elküldi angyalait nagy harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a négy égtáj felôl {Zak 2,10}, az ég egyik szélétôl a másik végéig. Végidôre vonatkozó intelmek 32 Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. 33 Így ti is, amikor mindezeket meglátjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. 34 Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. 35 Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. 36 Azt a napot azonban és azt az órát senki sem ismeri: sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak egyedül az Atya. 37 Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. 38 Mert amint a vízözön elôtti napokban csak ettek és ittak, nôsültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába {Ter 7,7}, 39 és nem is sejtették, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is. 40 Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 41 S ha két asszony ôröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Az éberségrôl 42 Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. 43 Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik ôrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába. 44 Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia. Példabeszéd a hűséges és a gonosz szolgáról 45 Mit gondolsz, ki az a megbízható és értelmes szolga, akit az úr házanépe fölé állít, hogy adja ki nekik az ételt kellô idôben? 46 Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál. 47 Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli ôt. 48 De ha az a gonosz szolga azt mondja szívében: 'Késik jönni az én uram', 49 és elkezdi verni szolgatársait, eszik és iszik a részegekkel: 50 megjön majd az ura annak a szolgának azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja. 51 Elkergeti ôt, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! ____________________ * 1-2 # Mk 13,1k; Lk 21,5k * 3 Jézus itt Jeruzsálem pusztulásáról és a világ végérôl beszél, Jeruzsálem pusztulását elôképként használva. Meglehetôsen nehéz meghatározni, hogy mely kijelentések vonatkoznak a szent város pusztulására, és melyek a világ végére. * 3-14 # Mk 13,3- 13; Lk 21,7-19 * 15-28 # Mk 13,14-23; Lk 21,20-24 * 29-31 # Mk 13,24-27; Lk 21,25-28 * 32-36 # Mk 13,28-32; Lk 21,29-33 * 37-42 # Mk 13,35; Lk 17,26-36 * 43-44 # Lk 12,39k * 45-51 # Lk 12,42-46 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 25. fejezet Példabeszéd az okos és balga szüzekrôl 1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vôlegény elé. 2 Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. 3 Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. 4 Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. 5 Mivel a vôlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. 6 Éjfélkor aztán kiáltás támadt: 'Itt a vôlegény, gyertek ki elébe!' 7 Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. 8 Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: 'Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.' 9 Az okosak ezt válaszolták: 'Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.' 10 Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vôlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzôre. Az ajtót bezárták. 11 Késôbb megjött a többi szűz is. Azt mondták: 'Uram, uram! Nyiss ki nekünk!' 12 De ô így válaszolt: 'Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.' 13 Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát. Példabeszéd a befektetett pénzrôl 14 Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. 15 Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettôt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön 16 elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és szerzett másik ötöt. 17 Éppígy az is, aki kettôt kapott, szerzett másik kettôt. 18 Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét. 19 Sok idô múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. 20 Elôállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: 'Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.' 21 Az ura azt mondta neki: 'Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.' 22 Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: 'Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.' 23 Az ura azt mondta neki: 'Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.' 24 Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: 'Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. 25 Mivel féltem tôled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!' 26 Az ura azt válaszolta neki: 'Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. 27 Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. 28 Vegyétek hát el tôle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29 Mert mindannak, akinek van, még adnak és bôvelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. 30 A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külsô sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!' Az utolsó ítélet 31 Amikor az Emberfia eljön dicsôségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan {MTörv 33,2}, akkor leül majd dicsôséges trónjára. 32 Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ô pedig elválasztja ôket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktôl. 33 A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. 34 Akkor a király így szól a jobbja felôl állóknak: 'Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. 35 Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, 36 mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.' 37 Akkor az igazak megkérdezik majd tôle: 'Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? 38 Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? 39 Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?' 40 A király így válaszol majd nekik: 'Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.' 41 Ezután a balján levôknek ezt fogja mondani: 'Távozzatok tôlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ô angyalainak készült. 42 Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, 43 idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.' 44 Erre azok is megkérdezik: 'Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?' 45 Akkor ô így felel majd nekik: 'Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.' 46 És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.<< ____________________ * 14-30 # Lk 19,11-27 * 15 Talentumok: Isten országának ránk bízott örömhíre. Ezzel a példázattal Jézus arról beszél, hogy milyen kitartóan és lankadatlan figyelemmel kell felkészülnünk arra a napra, amikor eljön, hogy elszámoltasson bennünket, mit tettünk a megismert evangéliummal. ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 26. fejezet JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA: 26,1-28,20 A fôtanács határozata 1 Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: 2 >>Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.<< 3 Akkor a fôpapok és a nép vénei összegyűltek a fôpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak. 4 Megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. 5 De azt mondták: >>Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!<< A betániai megkenés 6 Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában, 7 odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben igen drága kenet volt nála, és kiöntötte azt Jézus fejére, miközben ô az asztalnál ült. 8 Ennek láttán a tanítványok így méltatlankodtak: >>Mire jó ez a pazarlás? 9 Hisz sokért el lehetett volna ezt adni és odaadni a szegényeknek.<< 10 Jézus észrevette ezt és azt mondta nekik: >>Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. 11 Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. 12 Amikor ô kiöntötte ezt a kenetet a testemre, a temetésemre tette. 13 Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ô emlékezetére elbeszélik majd azt is, amit tett.<< Júdás árulása 14 Ekkor egy a tizenkettô közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a fôpapokhoz 15 és azt mondta nekik: >>Mit adtok nekem, ha átadom ôt nektek?<< Azok megígértek neki harminc ezüstöt {Zak 11,12}. 16 Attól fogva kereste a kedvezô alkalmat, hogy elárulja ôt. A húsvéti vacsora elôkészítése 17 A kovásztalan kenyerek elsô napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: >>Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?<< 18 ' azt felelte: >>Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: 'A Mester üzeni: Az idôm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.'<< 19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. A húsvéti vacsora 20 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettôvel. 21 Miközben ettek, így szólt: >>Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.<< 22 Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni: >>Csak nem én vagyok az, Uram?<< 23 ' így válaszolt: >>Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.<< 25 Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta ôt: >>Csak nem én vagyok az, Rabbi?<< ' azt felelte neki: >>Te mondtad.<< 26 Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: >>Vegyétek és egyétek, ez az én testem.<< 27 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: >>Igyatok ebbôl mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, az új szövetségé {Kiv 24,8; Jer 31,31}, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29 Mondom nektek: mostantól nem iszom a szôlônek ebbôl a termésébôl addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.<< Jézus kimegy az Olajfák hegyére 30 Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. 31 Akkor Jézus azt mondta nekik: >>Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: 'Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai' {Zak 13,7}. 32 De miután feltámadtam, elôttetek megyek Galileába.<< 33 Erre Péter megszólalt és azt mondta neki: >>Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.<< 34 Jézus azt felelte neki: >>Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielôtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem.<< 35 Péter erre így fogadkozott: >>Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg téged.<< Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan. Jézus imája a Getszemáni kertben 36 Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: >>üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom.<< 37 Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrôdni. 38 Akkor azt mondta nekik: >>Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.<< 39 Egy kissé elôbbre ment, arcra borult és így imádkozott: >>Atyám, ha lehetséges, múljék el tôlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.<< 40 Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta ôket. Azt mondta Péternek: >>Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? 41 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erôtlen.<< 42 Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: >>Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.<< 43 Megint visszatért, és újra alva találta ôket, mert a szemük elnehezedett. 44 Erre otthagyta ôket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal. 45 Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: >>Aludjatok már és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. 46 Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.<< Jézust elfogják 47 Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettô közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a fôpapoktól és a nép véneitôl. 48 Aki elárulta ôt, jelt adott nekik: >>Akit megcsókolok, ô az, fogjátok el!<< 49 Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: >>üdvözlégy, Mester!<< És megcsókolta. 50 Jézus így szólt hozzá: >>Barátom, ezért jöttél!<< Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták ôt. 51 És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a fôpap szolgájára, és levágta a fülét. 52 Jézus erre azt mondta neki: >>Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. 53 Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió angyalt? 54 De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?<< 55 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: >>Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.<< 56 Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták ôt és elfutottak. Jézus a fôtanács elôtt 57 Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a fôpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek. 58 Péter pedig messzirôl követte ôt a fôpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét. 59 A fôpapok pedig, és az egész fôtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, 60 de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül elôállt kettô 61 és így szólt: >>Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem.<< 62 Ekkor a fôpap fölkelt és azt mondta neki: >>Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened?<< 63 De Jézus csak hallgatott. A fôpap erre így szólt hozzá: >>Megesketlek téged az élô Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?<< 64 Jézus azt felelte neki: >>Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhôin<< {Dán 7,13; Zsolt 110,1}. 65 Ekkor a fôpap megszaggatta ruháit és így szólt: >>Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást. 66 Mit gondoltok?<< Azok ezt felelték: >>Méltó a halálra!<< 67 Azután az arcába köptek, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték 68 és azt mondták: >>Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged?<< Péter tagadása 69 Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: >>Te is a galileai Jézussal voltál!<< 70 ' azonban mindenki elôtt letagadta ezt: >>Nem tudom, mit beszélsz.<< 71 Amikor kiment a kapuba, meglátta ôt egy másik, és így szólt az ott lévôkhöz: >>Ez is a Názáreti Jézussal volt!<< 72 ' ismét esküvel tagadta: >>Nem ismerem azt az embert!<< 73 Kis idô múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: >>Biztosan te is közülük vagy, hiszen a kiejtésed is elárul téged.<< 74 Erre ô elkezdett átkozódni és esküdözni: >>Nem ismerem azt az embert.<< Akkor mindjárt megszólalt a kakas. 75 Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta: >>Mielôtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.<< Kiment onnan és keserves sírásra fakadt. ____________________ * 1-5 # Mk 14,1k; Lk 22,1k; Jn 11,47-53 * 6-13 # Mk 14,3-9; Lk 7,36- 50; Jn 12,1-8 * 14-16 # Mk 14,10k; Lk 22,3-6 * 17-19 # Mk 14,12-16; Lk 22,7-13 * 20-29 # Mk 14,17-25; Lk 22,14-23 * 20-25 # Jn 13,2.21- 30 * 26-28 # 1 Kor 11,23-25 * 30-35 # Mk 14,26-31 * 36-46 # Mk 14,32-42; Lk 22,39-46 * 47-56 # Mk 14,43-50; Lk 22,47-53; Jn 18,3-12 * 57-68 # Mk 14,53-65; Lk 22,54k.66-71; Jn 18,12-24 * 69-75 # Mk 14,66-72; Lk 22,56-62; Jn 18,15-18.25-27 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 27. fejezet Jézust átadják Pilátusnak 1 Amikor megvirradt, a fôpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják ôt. 2 Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak. Júdás halála 3 Amikor Júdás, aki elárulta ôt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a fôpapoknak és véneknek. 4 Azt mondta: >>Vétkeztem, elárultam az igaz vért.<< Azok azt felelték: >>Mi közünk hozzá? A te dolgod!<< 5 Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát. 6 A fôpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: >>Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja.<< 7 Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetônek. 8 Ezért hívják azt a földet Vérmezônek mind a mai napig. 9 Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: >>Fogták a harminc ezüstöt -- ez volt az ára, ennyire becsülték ôt Izrael fiai --, 10 és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem<< {Zak 11,12-13; Jer 18,2-3; 32,8-9}. Jézus Pilátus elôtt 11 Jézus pedig ott állt a helytartó elôtt. A helytartó megkérdezte tôle: >>Te vagy a zsidók királya?<< Jézus azt felelte: >>Te mondod.<< 12 Amikor a fôpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt. 13 Akkor Pilátus azt mondta neki: >>Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?<< 14 ' azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen. 15 ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek. 16 Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak. 17 Pilátus összehívta ôket és megkérdezte tôlük: >>Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?<< 18 Tudta ugyanis, hogy irigységbôl adták ôt a kezébe. 19 Miközben az ítélôszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: >>Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.<< 20 De a fôpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. 21 A helytartó tehát megkérdezte tôlük: >>Melyiket akarjátok, hogy a kettô közül elbocsássam nektek?<< Azok azt felelték: >>Barabást!<< 22 Pilátus erre azt kérdezte: >>És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?<< 23 Azok mindnyájan ezt felelték: >>Keresztre vele!<< ' újra megkérdezte: >>De hát mi rosszat tett?<< Azok erre még hangosabban kiáltoztak: >>Keresztre vele!<< 24 Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sôt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg elôtt és így szólt: >>Én ártatlan vagyok ennek a vérétôl. Ti lássátok!<< 25 Az egész nép azt felelte: >>Az ô vére rajtunk és gyermekeinken!<< 26 Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. Jézus kigúnyolása 27 Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. 28 Levetkôztették, vörös katonaköpenyt adtak rá, 29 tövisekbôl koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva elôtte így gúnyolták: >>üdvözlégy, zsidók királya!<< 30 Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték. 31 Miután így gúnyt űztek belôle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék. A keresztrefeszítés 32 Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 33 Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent, 34 epével kevert bort adtak neki inni {Zsolt 69,22}. Amikor megízlelte, nem akart belôle inni. 35 Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin {Zsolt 22,19}. 36 Azután leültek és ott ôrizték ôt. 37 A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: >>Ez Jézus, a Zsidók Királya<<. 38 Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39 Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták {Zsolt 22,8}, 40 és ezt mondták: >>Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrôl!<< 41 Ugyanígy a fôpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42 >>Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ô, szálljon le most a keresztrôl, és hiszünk neki! 43 Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! {Zsolt 22,9} Hiszen azt mondta: 'Az Isten Fia vagyok'.<< 44 Így gyalázták ôt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre. Jézus halála 45 A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. 46 A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: >>Élí, Élí, lemá szabaktáni?<<, azaz: >>Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?<< {Zsolt 22,2} 47 Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: >>Ez Illést hívja.<< 48 Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki {Zsolt 69,22}. 49 A többiek pedig így szóltak: >>Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?<< 50 Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét. 51 És íme, a templom függönye kettészakadt felülrôl az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, 52 a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste. 53 Föltámadása után elôjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54 A százados pedig, és akik vele együtt ôrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: >>Ez valóban Isten Fia volt.<< 55 Volt ott sok asszony is, akik messzirôl figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. 56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja. Jézus temetése 57 Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58 Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 59 József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, 60 és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment. 61 Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben. A sír ôrzése 62 Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a fôpapok és a farizeusok 63 és azt mondták: >>Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: 'Három nap múlva föltámadok.' 64 Parancsold meg tehát, hogy ôrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: 'Feltámadt a halálból'. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az elôzônél!<< 65 Pilátus azt felelte nekik: >>Van ôrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.<< 66 Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és ôrséggel biztosították maguknak a sírt. ____________________ * 1-2 # Mk 15,1; Lk 23,1; Jn 18,28 * 11-26 # Mk 15,2-15; Lk 23,2- 5.13-25; Jn 18,29-19,1 * 27-31 # Mk 15,16-20a; Jn 19,2k * 31b-44 # Mk 15,20b-32; Lk 23,26.33-43; Jn 19,16b-27 * 45-56 # Mk 15,33-41; Lk 23,44-49; Jn 19,28-30 * 45 Hatodik óra: déli tizenkettô; kilencedik óra: délután 3. Az egész földön: Jeruzsálemben és környékén, ahol mindez megtörtént. * 46 A kiáltás értésünkre adja, hogy milyen fájdalmas volt Jézus haláltusája. A kiáltást mindenesetre a 21. zsoltár fényében kell értelmeznünk, ahonnan az idézet származik: ez a zsoltár kérést és bizalmat kifejezô imádság. Az Atya annyiban hagyta el Jézust, hogy ôt halálos ellenségei kezébe engedte jutni, nem sietett látványosan a segítségére, hogy tanúskodjék a Jézus által mondottak igazáról. Az Atya tanúságtevô közbelépése Jézus feltámasztása lesz. * 57-61 # Mk 15,42-47; Lk 23,50-56; Jn 19,38-42 ======================================================================== Evangélium Szent Máté szerint -- 28. fejezet Az angyal híradása az üres sírnál 1 A szombat befejeztével, abban az órában, amely a hét elsô napjára virrad, Mária Magdolna és a másik Mária elment megnézni a sírt. 2 És íme, nagy földrengés támadt: az Úr angyala leszállt az égbôl, odament, elhengerítette a követ és ráült. 3 Olyan volt a megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó. 4 Az ôrök megrettentek tôle való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek. 5 Az angyal megszólalt és azt mondta az asszonyoknak: >>Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek. 6 Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. 7 Menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak: >>Föltámadt a halálból, és elôttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok ôt! Íme, megmondtam nektek!<< 8 Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. Jézus megjelenik az asszonyoknak 9 íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: >>üdv nektek!<< 'k pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak elôtte. 10 Akkor Jézus azt mondta nekik: >>Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.<< A fôpapok csalása 11 Amikor elmentek, az ôrségbôl néhányan a városba mentek és hírül vittek a fôpapoknak mindent, ami történt. 12 Erre azok összegyűltek a vénekkel, tanácsot tartottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak, 13 és azt mondták nekik: >>Mondjátok azt: 'A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták ôt, amíg mi aludtunk.' 14 Ha a helytartó meghallja ezt, mi majd meggyôzzük ôt, és kimentünk titeket.<< 15 Azok átvették a pénzt és úgy tettek, ahogy kioktatták ôket.<< Ez a szóbeszéd el van terjedve a zsidóknál mind a mai napig. A tanítványok küldetése 16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte ôket. 17 Amikor meglátták ôt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek. 18 Jézus odament és azt mondta nekik: >>Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. 19 Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg ôket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, 20 és tanítsátok meg ôket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!<< ____________________ * 1-8 # Mk 16,1-8; Lk 24,1-12; Jn 20,1-13 * 9-10 # Jn 20,14-18 * 17 Feltámadása után Jézus tízszer jelent meg: az asszonyoknak a sírnál és miközben visszatértek, Péternek, az emmauszi tanítványoknak, Jeruzsálemben többeknek, az apostoloknak Tamás távollétében, a Tizenegynek Tamással együtt, Tibériás tavánál, egy hegyen Galileában, egyszer étkezéskor, végül a mennybemenetel alkalmával. De, miként János mondja, nem írtak le mindent, ami megtörtént. Pál apostol említést tesz olyan megjelenésekrôl is, amelyekrôl az evangéliumok nem beszélnek (1 Kor 15,5-8). * 19 A missziós küldetés, amelyet az apostolok kaptak, atszállt utódaikra, a püspökökre is: >>A püspökök, mint az apostolok utódai, tôle kapták küldetésüket, hogy tanítsanak minden népet, hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek, és így mindenki elérje az üdvösséget a hit, a keresztség, valamint a parancsolatok teljesítése által<< (Lumen Gentium, 24). ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- Bevezetés Márknak köszönhetjük a négy evangélium közül a legrégebbit és legrövidebbet. Könyvét >>evangélium<<-nak nevezi, azaz örömhírnek, amely mindenkinek szól. Ennek a hírnek csak egyetlen tárgya van: Jézus Krisztus, az Isten Fia (l. 1,1). 'tôle, ôvele és ôáltala élnek a húsvét utáni idô keresztény közösségei. Mindegyik a saját módján kifejezve ôrzi az emlékezést Jézus szavaira és tetteire, ünnepli halálát és feltámadását. Márk szerint is a szenvedés és húsvét hagyománya képezi a keresztény hit lényegét: Jézus Istennél van, s a közösség a Feltámadott jelenlétében él. Ennek a közösségnek akarja elmondani Márk az evangéliumával, hogyan került sor a szenvedésre és a feltámadásra. Jézusnak Isten által alkotott >>történetét<< tanúsítja; számára nem annyira fontos, hogy tankönyvet vagy életszabályokat írjon a keresztény közösségnek (lásd a Máté szerinti evangéliumhoz írt bevezetônket, 1103. old.) Márk folyamatos elbeszélést akar alkotni. A rendelkezésére álló kisebb gyűjteményeket egy földrajzi keretbe elhelyezve (Galileától Jeruzsálemig) újraértelmezi azokat a kereszt és a feltámadás szemszögébôl. A Jézus nyilvános működésérôl szóló hagyományt egy évnél rövidebb idôbe tömöríti bele, s ezzel azt akarja megértetni, hogy Jézussal beköszöntött a világba Isten végidôbeli uralma. Így minden >>Jézus története<< egyúttal >>Evangélium Jézus Krisztusról<<. Ez a kettôs jelentés csak akkor juthat kifejezésre, ha a hagyományokat Márk saját felfogása szerint egybeszerkeszti. Eljárásmódját talán a csodákra vonatkozó hagyományok példáján tudjuk jól bemutatni. Ahhoz kétség sem férhet, hogy Jézus betegeket gyógyított, Isten erejével cselekedett. A hellenista közösségek ôrzik ezeknek a csodáknak és tetteknek az emlékét; különleges értelmüket abban látják, hogy Jézus isteni hatalmának bizonyítékai. A közösség ezekbôl a megtörtént tettekbôl ismerheti fel újra meg újra, hogy Jézus isteni ember, Isten Fia. Márk nem tudja és nem akarja átvenni ezt a felfogást. Számára nyilvánvaló, hogy csak a kereszt és húsvét alapján lesz világossá, kicsoda Jézus; a keresztény hit csak a húsvét által válik lehetségessé. Ezért Márk az átvett hagyományt saját teológiája szerint átformálja: átveszi a csoda- elbeszéléseket, nem tagadja, hogy Jézus által Isten cselekszik, de a gyógyulásokhoz hozzáfűzi a hallgatás parancsát: az érintettek nem beszélhetnek a velük történtekrôl, még a tisztátalan lelkek sem, akik Jézusban felismerik az erôsebbet, aki elôl ki kell térniük. A hallgatási parancs nem csupán a túlzottan csodákra alapozó hit ellen való védekezés: azt akarja világossá tenni, hogy kizárólag a csodákból nem tudhatjuk meg, ki is Jézus. Márk megírja, hogy Jézus kezdettôl fogva tanítványokat gyűjtött maga köré (vö. 1,16-20). A tanítványok Vele vannak, de Márk ismételten hangsúlyozza azt, ami szinte érthetetlen: nem értik meg Jézust, nem hisznek. Márk szerint Jézus maga elsôsorban nem láthatóan megjelent Isten Fiaként, hanem szenvedô Emberfiaként értelmezi önmagát. Példázatokban és burkoltan beszél, hogy megôrizze titkát. Csak a feltámadás után nyílik meg a hívôk szeme: felismerik, mit jelentenek a csodák, mi a hasonlatok értelme; képessé lesznek arra, hogy türelemmel, figyelmesen és hűséggel járják a követés ztját. A keresztény hagyomány az evangéliumot a Jeruzsálembôl való János Márk nevéhez köti, akit az ôsegyház elôbb Pál, késôbb pedig Péter munkatársaként ismert (lásd pl. Csel 12,12; Kol 4,10; Filem 24). Papiász hierapoliszi püspök (Kr. u. 130 körül) Márkot -- esetleg 1 Pét 5,13 alapján -- Péter tolmácsának mondja, aki az Úr szavait és tetteit emlékezetbôl írta le, pontosan, de természetesen nem idôrendi sorrendben. Alexandriai Kelemen óta (kb. Kr. u. 200) él egy olyan hagyomány, hogy Márk Rómában írta evangéliumát. Vita tárgyát képezi azonban, hogy maga az evangélium nem inkább Szíriát mutatja-e a keletkezés helyének. Az biztos, hogy Márk Kr. u. 70 körül írt, pogányok és pogány-keresztények számára. ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 1. fejezet JÉZUS MŰKÖDÉSÉNEK EL'KÉSZÍTÉSE: 1,1-13 Keresztelô János 1 Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. 2 Amint meg van írva Izajás prófétánál: >>Íme, elküldöm küldöttemet színed elôtt, aki elkészíti utadat {Mal 3,1; Kiv 23,20}; 3 a pusztában kiáltónak szava: 'Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit'<< {Iz 40,3}, 4 János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. 5 Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte ôket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket. 6 János öltözete teveszôrbôl volt, és bôröv a csípôje körül, sáskákat és vadmézet evett. 7 Így prédikált: >>Utánam jön, aki erôsebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját. 8 Én vízzel kereszteltelek titeket, ô pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni.<< Jézus megkeresztelése 9 Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretbôl, és János megkeresztelte ôt a Jordánban. 10 Amint feljött a vízbôl, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá. 11 Az égbôl szózat hangzott: >>Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik<< {Iz 42,1}. Jézus megkísértése 12 Ezután a Lélek azonnal elragadta ôt a pusztába. 13 A pusztában volt negyven napig; a sátán kísértette. A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki. JÉZUS GALILEAI MŰKÖDÉSE: 1,14-8,26 Igehirdetés Galileában 14 Miután János átadatott, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. 15 Azt mondta: >>Betelt az idô, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.<< Az elsô tanítványok meghívása 16 Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. 17 Jézus azt mondta nekik: >>Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!<< 18 'k azonnal elhagyták hálóikat, és követték ôt. 19 Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ôk is a hálóikat javították a hajóban, 20 és azonnal hívta ôket. Azok pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték ôt. Jézus a kafarnaumi zsinagógában 21 Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. 22 Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította ôket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az mrástudók. 23 Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: 24 >>Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!<< 25 Jézus megparancsolta neki: >>Némulj el, és menj ki belôle.<< 26 A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta ôt, majd hangosan kiáltva kiment belôle. 27 Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: >>Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki.<< 28 Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén. Péter anyósának meggyógyítása 29 Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. 30 Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak miatta. 31 Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik. Megszállottak és betegek gyógyítása 32 Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: 33 az egész város odagyűlt az ajtóhoz. 34 Meggyógyított sok, különféle bajokban sínylôdô beteget, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta ôket szóhoz jutni, mert azok ismerték ôt. Jézus Galileában tanít 35 Másnap korán hajnalban fölkelt, kiment, és elment egy elhagyatott helyre, hogy ott imádkozzék. 36 Simon, és akik vele voltak, utána mentek. 37 Amikor megtalálták, azt mondták neki: >>Mindenki téged keres.<< 38 Azt felelte: >>Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.<< 39 És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött. A leprás meggyógyítása 40 Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: >>Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.<< 41 Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s azt mondta neki: >>Akarom, tisztulj meg!<< 42 Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. 43 Erélyesen ráparancsolt, és azonnal elküldte ôt e szavakkal: 44 >>Vigyázz, senkinek se szólj errôl; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak {Lev 13,49}, és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.<< 45 De az, mihelyt elment, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelôl. ____________________ * 1-8 # Mt 3,1-6.11; Lk 3,3-6.15k * 9-11 # Mt 3,13-17; Lk 3,21k * 12-13 # Mt 4,1k.11; Lk 4,1k * 14-15 # Mt 4,12.17; Lk 4,14k * 16- 20 # Mt 4,18-22 * 21-28 # Lk 4,31-37 * 21 Az evangélista itt csodák elbeszélésébe kezd, mert így tudja legvilágosabban bemutatni, hogy isteni hatalommal rendelkezik az, aki a saját nevében csodatetteket képes művelni. * 29-31 # Mt 8,14k; Lk 4,38k * 32-34 # Mt 8,16; Lk 4,40k * 35-39 # Lk 4,42-44 * 35 Jézus nem csak tevékenykedett és prédikált: életét átszôtte az állandó és buzgó imádság. Ezen keresztül szüntelen kapcsolatban állt az Atyával, s innen merítette a kapott küldetéshez szükséges kegyelmeket. * 39 # Mt 4,23 * 40-45 # Mt 8,2- 4; Lk 5,12-16 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 2. fejezet A béna meggyógyítása 1 Néhány nap múlva újra bement Kafarnaumba, 2 és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. 3 Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. 4 Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ô volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. 5 A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: >>Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.<< 6 Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: 7 >>Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?<< 8 Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: >>Miért gondoljátok ezeket szívetekben? 9 Mi könnyebb, azt mondani a bénának: 'Bocsánatot nyertek bűneid', vagy azt mondani: 'Kelj föl, vedd ágyadat és járj'? 10 Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- ekkor a bénához fordult: -- 11 Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!<< 12 Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsôítették az Istent. Ezt mondták: >>Ilyet még nem láttunk soha.<< Lévi meghívása. Lakoma a vámosokkal 13 Ezután megint kiment a tenger mellé. Az egész tömeg hozzá sereglett, és tanította ôket. 14 Amint továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és megszólította: >>Kövess engem!<< Az fölkelt, és követte ôt. 15 Mikor késôbb asztalhoz ült ennek a házában, sok vámos és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; sokan voltak ugyanis, akik követték ôt. 16 Az írástudók és a farizeusok, azt látva, hogy a bűnösökkel és vámosokkal eszik, megkérdezték tanítványait: >>Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?<< 17 Jézus meghallotta és azt mondta nekik: >>Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.<< Kérdés a böjtrôl 18 János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték Jézustól: >>Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?<< 19 Jézus így felelt: >>Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vôlegény? Amíg náluk van a vôlegény, nem böjtölhetnek. 20 Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tôlük a vôlegényt: akkor majd böjtölnek, azon a napon. 21 Senki sem varr régi ruhára nyers szövetbôl foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. 22 Senki sem tölt új bort régi tömlôkbe, különben a bor szétszakítja a tömlôket, és kiömlik, s a tömlôk is tönkremennek. Az új bor új tömlôkbe való.<< Kalászszedés szombaton 23 Történt ismét, hogy amikor szombaton a vetések közt járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. 24 A farizeusok azt mondták neki: >>Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad.<< 25 ' így felelt nekik: >>Sohasem olvastátok, mit cselekedett Dávid {1 Sám 21,2-7}, amikor szükséget szenvedett, és éhezett ô, és akik vele voltak? 26 Hogyan ment be az Isten házába Abjatár fôpap idejében, és evett a kitett kenyerekbôl, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott a vele lévôknek is?<< 27 Aztán hozzátette: >>A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért. 28 Ezért az Emberfia ura a szombatnak is.<< ____________________ * 1-12 # Mt 9,1-8; Lk 5,17-26 * 4 Megbontották a ház fedelét: a palesztínai házak teteje nádból, faágakból készült teraszszerű borítás volt, amelyen könnyű volt nyílást bontani. A tetôteraszra rendszerint könnyen fel lehetett jutni egy külsô lépcsôn. * 13-17 # Mt 9,9-13; Lk 5,27-32 * 18-22 # Mt 9,14-17; Lk 5,33-38 * 23-28 # Mt 12,1-8; Lk 6,1-5 Tévesen Abjatár Achimelek helyett. ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 3. fejezet A béna meggyógyítása szombaton 1 Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. 2 Lesték ôt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. 3 Akkor ô ezt mondta a béna kezű embernek: >>Állj középre.<< 4 Aztán megkérdezte tôlük: >>Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?<< Azok csak hallgattak. 5 ' erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: >>Nyújtsd ki a kezedet!<< Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 6 A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el ôt. Jézus és a tömeg 7 Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte ôt Galileából, Júdeából, 8 Jeruzsálembôl, Idúmeából. Sôt a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékérôl is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. 9 Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák ôt. 10 Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék. 11 A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak elôtte és így kiáltoztak: 12 >>Te vagy az Isten Fia.<< ' azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét. A tizenkettô kiválasztása 13 Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ô akart, és azok odamentek hozzá. 14 Létrehozta a Tizenkettôt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje ôket igét hirdetni. 15 Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. 16 Ezt a tizenkettôt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; 17 ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; 18 és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, 19 és az iskarióti Júdást, aki elárulta ôt. Jézus és hozzátartozói 20 Amint hazaértek, ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még kenyeret sem ehettek. 21 Mikor hozzátartozói ezt meghallották, elmentek, hogy erôvel hazavigyék ôt, mert azt mondták: >>Megháborodott.<< Jézus önigazolása 22 Az írástudók, akik Jeruzsálembôl jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 23 Ekkor összehívta ôket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: >>Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt? 24 Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn. 25 És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat fenn. 26 Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van. 27 Senki nem mehet be az erôsnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha elôbb meg nem kötözi az erôst, csak akkor tudja kirabolni a házát. 28 Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak; 29 de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.<< 30 Mert azt mondták: >>Tisztátalan lélek van benne.<< Jézus igazi rokonai 31 Ekkor az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták ôt. 32 A körülötte ülô tömegbôl szóltak is neki: >>Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!<< 33 ' így felelt nekik: >>Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?<< 34 Aztán végighordozva tekintetét a körülötte ülôkön, így szólt: >>Íme, az én anyám és testvéreim. 35 Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nôvérem és anyám.<< ____________________ * 1-6 # Mt 12,9-14; Lk 6,6-11 * 7-12 # Mt 4,23-25; 12,15k; Lk 6,17- 19 * 13-19 # Mt 10,1-4; Lk 6,12-16 * 16 A vers eleje (>>ezt a tizenkettôt választotta ki<<) a Neovulgátából és több kódexbôl hiányzik. * 22-30 # Mt 12,24-29.31k; Lk 11,15-22 * 28-29 # Lk 12,10 * 31-35 # Mt 12,46-50; Lk 8,19-21 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 4. fejezet Az Isten Országáról szóló példabeszédek: 4,1-33 Példabeszéd a magvetôrôl 1 Késôbb ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ô pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt. 2 Példabeszédekben sok mindenre tanította ôket: 3 >>Halljátok! Íme, kiment a magvetô vetni. 4 Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. 5 Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben, 6 de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. 7 Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnôttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. 8 A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnôttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.<< 9 Majd ezt mondta: >>Akinek van füle a hallásra, hallja meg.<< A példabeszédek értelme és célja 10 Mikor egyedül maradt, a vele lévôk és a tizenkettô megkérdezte ôt a példabeszéd felôl. 11 Ezt mondta nekik: >>Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el, 12 hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bűneik bocsánatot nyerjenek<< {Iz 6,9-10}. A magvetôrôl szóló példabeszéd magyarázata 13 Majd így folytatta: >>Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet? 14 A magvetô az igét veti. 15 Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott. 16 Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, 17 de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak. 18 Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják, 19 de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti ôket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad. 20 A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.<< Az ige meghallása 21 Aztán így szólt hozzájuk: >>Vajon arra való a lámpa, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék? 22 Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. 23 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!<< 24 Majd így folytatta: >>Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sôt ráadást is adnak nektek. 25 Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.<< Példabeszéd a vetés növekedésérôl 26 Ezután így szólt: >>Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. 27 Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. 28 Mert a föld magától termi meg elôször a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. 29 Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás<< {Jo 4,13}. Példabeszéd a mustármagról 30 Majd így szólt: >>Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? 31 Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; 32 de ha elvetették, felnô és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai {Dán 4,8k.18}.<< A beszéd befejezése 33 Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni. 34 Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket. Jézus tettei és szavai: 4,35-8,26 A vihar lecsendesítése 35 Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: >>Menjünk át a túlsó partra!<< 36 Erre azok elbocsátották a tömeget, ôt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte ôket. 37 Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. 38 ' pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették, s ezt mondták neki: >>Mester! Nem törôdsz vele, hogy elveszünk?<< 39 ' fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: >>Csendesedj és némulj el!<< Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. 40 Azután hozzájuk fordult: >>Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?<< 41 Erre nagy félelem fogta el ôket, és azt kérdezgették egymástól: >>Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?<< ____________________ * 1-9 # Mt 13,1-9; Lk 8,4-8 * 10-12 # Mt 13,10-17; Lk 8,9k * 13-20 # Mt 13,18-23; Lk 8,11-15 * 21-25 # Lk 8,16-18 * 30-32 # Mt 13,31k; Lk 13,18k * 33-34 # Mt 13,34 * 35-41 # Mt 8,18.23-27; Lk 8,22-25 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 5. fejezet A gerázai megszállott meggyógyítása 1 Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. 2 Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt 3 és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. 4 Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta ôt megfékezni. 5 Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. 6 Amikor messzirôl meglátta Jézust, odafutott, leborult elôtte, 7 és nagy hangon kiáltotta: >>Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!<< 8 ' ugyanis azt mondta neki: >>Tisztátalan lélek, menj ki az emberbôl!<< 9 Ekkor megkérdezte tôle: >>Mi a neved?<< Az így válaszolt neki: >>Légió a nevem, mert sokan vagyunk.<< 10 És könyörögve kérte ôt, hogy ne űzze ki arról a vidékrôl. 11 Volt ott a hegy körül a legelôn egy nagy disznócsorda. 12 Az ördögök azt kérték tôle: >>Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.<< 13 Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekrôl a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. 14 Akik legeltették ôket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. 15 Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtôl megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el ôket. 16 A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. 17 Ezért kérni kezdték ôt, hogy távozzék el a határukból. 18 Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte ôt, hogy vele mehessen. 19 De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: >>Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!<< 20 Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott. Jairus lányának feltámasztása és egy beteg asszony meggyógyítása 21 Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ô a tó partján volt. 22 Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta ôt, a lábaihoz borult, 23 és így esedezett hozzá: >>A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!<< 24 El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. 25 Egy asszony, aki tizenkét esztendô óta vérfolyásos volt, 26 és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, 27 amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. 28 Azt gondolta: >>Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.<< 29 Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétôl. 30 De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erô ment ki belôle, a tömeghez fordult és megkérdezte: >>Ki érintette meg a ruhámat?<< 31 Tanítványai azt felelték neki: >>Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?<< 32 Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. 33 Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve elôjött, leborult elôtte, és ôszintén elmondott neki mindent. 34 ' pedig ezt mondta neki: >>Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.<< 35 Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: >>A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?<< 36 Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga- elöljáróhoz: >>Ne félj, csak higgy!<< 37 Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. 38 Odaérkeztek a zsinagóga elöljáró házához, ahol látta a tolongást, s a hevesen sírókat és jajgatókat. 39 Bement, és azt mondta nekik: >>Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.<< 40 De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévôket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41 Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: >>Talíta, kúmi!<< -- ami azt jelenti: >>Kislány, mondom neked, kelj fel!<< -- 42 A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendôs volt ugyanis. Mindenki nagyon csodálkozott. 43 ' pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni. ____________________ * 1-20 # Mt 8,28-34; Lk 8,26-39 * 21-43 # Mt 9,18-26; Lk 8,40-56 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 6. fejezet Jézust elutasítják saját falujában 1 Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték. 2 Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: >>Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által? 3 Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ô nôvérei vannak itt nálunk?<< És megbotránkoztak benne. 4 Jézus pedig azt mondta nekik: >>Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonai között és a házában.<< 5 Nem is tudott egy csodát sem tenni ott, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. 6 És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. A tizenkettô küldetése 7 Aztán magához hívta a tizenkettôt, és elkezdte ôket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. 8 Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. 9 Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. 10 Azt mondta nekik: >>Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. 11 Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.<< 12 Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. 13 Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak. Vélemények Jézusról 14 Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: >>Keresztelô János támadt fel a halálból, azért működnek benne a csodatévô erôk.<< 15 Mások pedig így szóltak: >>Illés ô.<< Ismét mások azt mondták: >>Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.<< 16 Ezeket hallva Heródes így szólt: >>János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.<< Keresztelô János lefejezése 17 Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette ôt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ô feleségül vette. 18 János ugyanis azt mondta Heródesnek: >>Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.<< 19 Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta ôt ölni, de nem volt képes rá. 20 Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, ôt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta. 21 Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea elôkelôségeinek, 22 bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: >>Kérj tôlem, amit csak akarsz, és megadom neked.<< 23 Meg is esküdött neki, hogy: >>Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!<< {Eszt 5,3}. 24 Az kiment és megkérdezte anyjától: >>Mit kérjek?<< Az így szólt: >>Keresztelô János fejét.<< 25 Erre nagy sietve bement a királyhoz és elôadta kérelmét: >>Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelô János fejét.<< 26 A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. 27 Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, 28 elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. 29 Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték. A tanítványok visszatérése 30 Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. 31 ' ekkor azt mondta nekik: >>Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.<< Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. 32 Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Az elsô kenyérszaporítás 33 Sokan látták azonban ôket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelôzték ôket. 34 Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok {Ez 34,5}, és sok mindenre kezdte ôket tanítani. 35 Amikor az óra már késôre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: >>Sivár ez a hely és az idô késôre jár. 36 Bocsásd el ôket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.<< 37 ' azonban ezt felelte nekik: >>Adjatok nekik ti enni.<< Azok így válaszoltak: >>Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?<< 38 Erre megkérdezte tôlük: >>Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.<< Mikor megszámolták, azt mondták: >>Öt darab, és két halunk.<< 39 ' megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön. 40 Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével. 41 Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, áldás mondott, és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között. 42 Mindnyájan ettek és jóllaktak. 43 A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg. 44 Akik ettek a kenyerekbôl, ötezren voltak, csak a férfiak. Jézus a vízen jár 45 Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek elôre a túlpartra, Betszaidába, amíg ô elbocsátja a tömeget. 46 Miután elküldte ôket, felment a hegyre imádkozni. 47 Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ô meg egymaga a szárazon. 48 Látta ôket küszködni az evezéssel -- mert ellenkezô szelük volt. Az éjszaka negyedik ôrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni. 49 Azok pedig látva ôt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak, 50 mert mindnyájan látták ôt, és zavarba estek. De ô mindjárt megszólította ôket, és azt mondta nekik: >>Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!<< 51 Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. 'k erre még jobban álmélkodtak magukban. 52 Nem okultak ugyanis a kenyerekbôl, s a szívük még érzéketlen volt. Gyógyítások Genezáret földjén 53 Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. 54 De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték ôt, 55 és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van. 56 Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték ôt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették ôt, meggyógyultak. ____________________ * 1-6 # Mt 13,54-58; Lk 4,16-30 * 6b-13 # Mt 9,35; 10,1.5-14; Lk 9,1- 6 * 14-16 # Mt 14,1k; Lk 9,7-9 * 17-29 # Mt 14,3-12; Lk 3,19k * 30- 31 # Lk 9,10; 10,17 * 32-44 # Mt 14,13-21; Lk 9,10-17; Jn 6,1-13 * 45-52 # Mt 14,22-33; Jn 6,16-21 * 53-56 # Mt 14,34-36 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 7. fejezet A tisztaságról és a tisztátalanságról 1 Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálembôl jött. 2 Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak. 3 A farizeusok ugyanis, és általában a zsidók, hacsak kezüket egy maréknyi vízzel meg nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományát. 4 Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem mosdanak; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását. 5 Megkérdezték tehát ôt a farizeusok és írástudók: >>Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?<< 6 ' ezt felelte nekik: >>Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: 'Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tôlem. 7 Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak' {Iz 29,13}. 8 Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományát tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.<< 9 Majd így folytatta: >>Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok. 10 Mózes ugyanis azt mondta: 'Tiszteld atyádat és anyádat'; és: 'Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg' {Kiv 20,12; 21,17}. 11 Ti pedig azt mondjátok: 'Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tôlem neked járna', 12 azontúl már nem engeditek, hogy valamit tegyen az apjáért vagy anyjáért, 13 s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért, melyet tovább adtok; és sok más effélét cselekszetek.<< 14 Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: >>Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: 15 Semmi, ami kívülrôl megy be az emberbe, nem teheti ôt tisztátalanná, hanem ami az emberbôl kijön, az szennyezi be az embert. 16 Akinek füle van a hallásra, hallja meg.<< 17 Amikor bement a házba a tömeg elôl, megkérdezték ôt tanítványai a példabeszéd értelmérôl. 18 Így válaszolt nekik: >>Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülrôl megy be az emberbe, nem szennyezheti be ôt, 19 mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig az árnyékszékre kerül?<< Ezzel megtisztított minden ételt. 20 >>Hanem, amint mondtam, ami az emberbôl kijön, az teszi tisztátalanná az embert. 21 Mert belülrôl, az emberek szívébôl erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok, 22 hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. 23 Mindez a rossz belülrôl származik, és tisztátalanná teszi az embert.<< A pogány asszony lányának meggyógyítása 24 Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott titokban. 25 Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult. 26 Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte ôt, hogy űzze ki lányából az ördögöt. 27 ' azt mondta neki: >>Hadd lakjanak jól elôször a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.<< 28 De az asszony folytatta: >>Uram! A kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!<< 29 Erre ô azt felelte neki: >>Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.<< 30 Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belôle. A süketnéma meggyógyítása 31 Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékérôl. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. 32 Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték ôt, hogy tegye rá a kezét. 33 Félrevitte ôt külön a tömegtôl, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, 34 majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: >>Effeta!<<, azaz >>Nyílj meg!<< 35 Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt. 36 Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. 37 Szerfölött csodálkoztak és mondták: >>Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!<< ____________________ * 1-23 # Mt 15,1-20 * 3-4 Az evangélista olvasói számára, akik korábban pogányok voltak, ismerteti a zsidó szokásokat, hogy jobban megértsék, miért tesz Jézus szemrehányást az írástudóknak és farizeusoknak. * 11 A korbán ajándékot, Istennek szentelt adományt jelent. A farizeusok szerint az ilyen fogadalmi ajándékok (jogilag) Isten lakóhelyének, a jeruzsálemi templomnak a tulajdonát képezték. Elôfordult, hogy hálátlan gyermekek, akik nem akarták biztosítani idôs, rászorult szüleik számára a köteles támogatást, minden vagyonukat szent adománynak nyilvánították, s így azt nem volt szabad többé közönséges emberek támogatására fordítani. Így az írástudók által kieszelt elôírás alkalmazásával megkerülték azt a természeti és isteni törvényt, hogy a szülôket tisztelni kell. * 24-30 # Mt 15,21-28 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 8. fejezet A második kenyérszaporítás 1 Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: 2 >>Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. 3 Ha étlen bocsátom haza ôket, ellankadnak az úton, mert egyesek messzirôl jöttek közülük.<< 4 Tanítványai azt felelték neki: >>Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?<< 5 ' pedig megkérdezte ôket: >>Hány kenyeretek van?<< Azok azt felelték: >>Hét.<< 6 Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették. 7 Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8 Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze. 9 Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta ôket. Jézus nem ad jelet 10 ' pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment. 11 Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették ôt, égi jelet kérve tôle. 12 Ekkor lelke mélyébôl felsóhajtott és azt mondta: >>Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.<< 13 Azután otthagyta ôket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra. Óvás a farizeusoktól és Heródestôl 14 Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban. 15 Ekkor így intette ôket: >>Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.<< 16 Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: >>Nincsen kenyerünk.<< 17 Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: >>Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek? 18 Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? {Jer 5,21} Nem emlékeztek arra, 19 hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?<< Azt felelték neki: >>Tizenkettôt.<< 20 >>És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?<< Azt felelték neki: >>Hetet.<< 21 Erre így szólt hozzájuk: >>Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?<< A betszaidai vak meggyógyítása 22 Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték ôt, hogy érintse meg. 23 ' kézen fogta a vakot, kivezette a helységbôl, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tôle, hogy lát-e valamit. 24 Az föltekintett és azt mondta: >>Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.<< 25 Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent. 26 S ô ezzel küldte ôt haza: >>A faluba ne menj be!<< A JERUZSÁLEMBE VEZET' ÚT: 8,27-10,52 Péter vallomása 27 Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: >>Kinek tartanak engem az emberek?<< 28 'k azt felelték neki: >>Keresztelô Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.<< 29 Erre megkérdezte ôket: >>És ti kinek tartotok engem?<< Péter felelt neki: >>Te vagy a Krisztus.<< 30 ' ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. Elsô jövendölés a szenvedésrôl és a feltámadásról 31 Ezután elkezdte ôket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a fôpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. 32 Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta ôt, és kezdte lebeszélni. 33 De ô megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: >>Távozz elôlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törôdsz, hanem az emberekével.<< Jézus követése; az önmegtagadás 34 Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: >>Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. 35 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. 36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? 37 Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért? 38 Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörô és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsôségében a szent angyalokkal.<< ____________________ * 1-10 # Mt 15,32-39 * 11-13 # Mt 16,1-4 * 14-21 # Mt 16,5-12 * 27-30 # Mt 16,13-20; Lk 9,18-22 * 31-33 # Mt 16,21-23; Lk 9,22 * 34-9,1 # Mt 16,24-28; Lk 9,23-27 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 9. fejezet 1 Ezután így folytatta: >>Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal.<< Jézus színeváltozása 2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, ôket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott elôttük. 3 A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle ruhafestô a földön nem tudná megfehéríteni. 4 Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek. 5 Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: >>Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.<< 6 Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve. 7 Erre felhô szállt alá, beborította ôket, és a felhôbôl szózat hallatszott: >>Ez az én szeretett Fiam, ôt hallgassátok<< {Iz 42,1; MTörv 18,15}. 8 Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát. 9 Amikor jöttek lefelé a hegyrôl, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. 10 'k a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: 'feltámad a halálból'. Illés eljövetele 11 Aztán megkérdezték tôle: >>Miért mondják a farizeusok és az írástudók, hogy Illésnek elôbb el kell jönnie?<< 12 ' így felelt nekik: >>Illés, amikor eljön, elôször helyreállít mindent {Mal 3,23-24}. Akkor az Emberfiáról miért van megírva, hogy sokat kell szenvednie és gyalázatot kell tűrnie? 13 Mondom azonban nektek, hogy Illés már eljött, és azt cselekedték vele, amit akartak, amint írva volt felôle.<< Egy megszállott ifjú meggyógyítása 14 Amikor visszaértek a tanítványokhoz, nagy tömeget láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. 15 Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak, majd odasiettek hozzá és köszöntötték ôt. 16 Jézus megkérdezte ôket: >>Mirôl vitatkoztok egymással?<< 17 A tömegbôl valaki ezt felelte: >>Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van, 18 mindenütt megragadja ôt, a földhöz vágja, ô pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.<< 19 ' így szólt hozzájuk: >>Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok ôt ide!<< 20 Erre odavitték hozzá. Amint a gyermek meglátta ôt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és fetrengett. 21 ' megkérdezte az apját: >>Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett?<< Az ezt válaszolta: >>Gyermekkora óta. 22 Sokszor tűzbe és vízbe vetette ôt, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk.<< 23 Jézus így szólt hozzá: >>'Ha valamit tehetsz'? Minden lehetséges annak, aki hisz!<< 24 A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: >>Hiszek! Segíts hitetlenségemen!<< 25 Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: >>Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belôle, és többé bele ne menj!<< 26 Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-vissza rángatva ôt, kiment belôle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt. 27 Jézus pedig kézenfogva fölemelte ôt; az pedig fölkelt. 28 Mikor aztán bement a házba, külön megkérdezték ôt a tanítványai: >>Mi miért nem tudtuk kiűzni?<< 29 Azt felelte nekik: >>Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádság által.<< Második jövendölés a szenvedésrôl és a feltámadásról 30 Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ô azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. 31 Oktatta ugyanis tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik ôt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. 32 Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték ôt megkérdezni. A tanítványok vetélkedése 33 Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte ôket: >>Mirôl beszélgettetek az úton?<< 34 Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. 35 Ekkor leült, odahívta a tizenkettôt, és azt mondta nekik: >>Ha valaki elsô akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.<< 36 Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: 37 >>Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.<< Az idegen csodatevô 38 Ekkor János azt mondta neki: >>Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.<< 39 Jézus azt felelte: >>Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. 40 Hiszen aki nincs ellenünk, velünk van. 41 Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát. Óvás a megbotránkoztatástól 42 Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. 43 Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre. (44) 45 Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint ha két lábaddal együtt a gyehennára vetnek. (46) 47 Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehennára vetnek, 48 ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik {Iz 66,24}. A sóról 49 Mindenkit tűzzel fognak megsózni. 50 Jó a só; de ha a só ízetlenné válik, mivel adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és legyen békesség köztetek.<< ____________________ * 2-10 # Mt 17,1-9; Lk 9,28-36 * 11-13 # Mt 17,10-13 * 14-29 # Mt 17,14-21; Lk 9,37-42 * 30-32 # Mt 17,22k; Lk 9,43b-45 * 32 Az apostolok nem tudják megérteni, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a Messiás szenvedését és a messiási dicsôséget. A dicsôséges Messiásra vonatkozó elképzeléseiket késôbb a Szentlélek megvilágosító kegyelme által adták fel, s végre felismerték a szenvedés megváltó erejét. * 33- 37 # Mt 18,1-5; Lk 9,46-48 * 38-40 # Lk 9,49k * 42-48 # Mt 18,6-9; Lk 17,1k * 45-48: A Vulgátában a 44. és a 46. vers is úgy hangzott, mint a 48. vers: >>ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük el nem alszik<<. A görög eredetibôl mindkettô hiányzik. * 50 # Mt 5,13; Lk 14,34k ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 10. fejezet Jézus Júdeába megy 1 Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ô pedig szokása szerint ismét tanította ôket. A válásról 2 A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tôle: >>Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?<< 3 ' így felelt nekik: >>Mit parancsolt nektek Mózes?<< 4 Erre azt mondták: >>Mózes megengedte, hogy válólevet írjunk és elbocsássuk<< {MTörv 24,1}. 5 Erre Jézus azt válaszolta nekik: >>A ti keményszívűségetek miatt írta nektek e parancsot. 6 A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nôvé alkotta ôket {Ter 1,27}. 7 Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, 8 és a kettô egy testté lesz {Ter 2,24}. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. 9 Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!<< 10 Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték ôt errôl a dologról. 11 Azt felelte nekik: >>Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. 12 És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.<< A gyermekek megáldása 13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg ôket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták ôket. 14 Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: >>Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok ôket, mert ilyeneké az Isten országa. 15 Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.<< 16 Azután karjaiba vette ôket, rájuk tette a kezét, és megáldotta ôket. A gazdagságról és Jézus követésérôl 17 Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett elôtte és megkérdezte: >>Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?<< 18 Jézus erre azt mondta neki: >>Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. 19 Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!<< {Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20} 20 Az illetô azt felelte neki: >>Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.<< 21 Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte ôt, és azt mondta neki: >>Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!<< 22 Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. 23 Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: >>Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!<< 24 A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: >>Gyermekeim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába bejutni! 25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.<< 26 Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: >>Akkor hát ki üdvözülhet?<< 27 Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: >>Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges<< {Ter 18,14; Jób 42,2}. 28 Ekkor megszólalt Péter: >>Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged!<< 29 Jézus azt felelte: >>Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nôvéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, 30 százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nôvéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendô világban pedig az örök életet. 31 Sokan lesznek elsôkbôl utolsók, és utolsókból elsôk.<< Harmadik jövendölés a szenvedésrôl és a feltámadásról 32 Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus elôttük haladt. Az emberek megcsodálták, tanítványai pedig aggódva követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettôt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: 33 >>Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a fôpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik ôt, és átadják a pogányoknak. 34 Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.<< Az uralkodásról és a szolgálatról 35 Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: >>Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.<< 36 ' megkérdezte tôlük: >>Mit akartok, hogy megtegyek nektek?<< 37 Azt felelték: >>Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsôségedben.<< 38 Jézus erre azt mondta nekik: >>Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelybôl, amelybôl én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?<< 39 'k azt felelték neki: >>Meg tudunk.<< Ekkor Jézus azt mondta nekik: >>A kehelybôl, amelybôl én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. 40 De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.<< 41 Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. 42 Jézus azonban magához hívta ôket, és azt mondta nekik: >>Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 43 Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok; 44 aki pedig elsô akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. 45 Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ô szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.<< A jerikói vak meggyógyítása 46 Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. 47 Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: >>Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!<< 48 Sokan leintették ôt, hogy hallgasson. ' azonban annál jobban kiáltozott: >>Dávid Fia! Könyörülj rajtam!<< 49 Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják ôt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: >>Bízzál! Kelj föl, hív téged!<< 50 Mire az ledobta a felsô ruháját, felugrott és odament hozzá. 51 Jézus megszólította és megkérdezte: >>Mit akarsz, mit cselekedjek neked?<< A vak azt felelte neki: >>Mester! Hogy lássak!<< 52 Jézus erre azt mondta neki: >>Menj, a hited meggyógyított téged.<< Erre azonnal látni kezdett, és követte ôt az úton. ____________________ * 1 # Mt 19,1k; Lk 9,51 * 2-9 # Mt 19,3-9 * 11 # Mt 5,32; Lk 16,18 * 13-16 # Mt 19,13-15; Lk 18,15-17 * 17-31 # Mt 19,16-30; Lk 18,18- 30 * 24-26 A tanítványok csodálkoztak, mert a vallásos zsidók meggyôzôdése szerint a gazdagság Isten áldása. * 30 A százannyi, amit Jézus ígér, elsôsorban belsô örömet és békét jelent, emellett azonban Jézus beszél az üldözésekrôl is, amelyeket a választottaknak el kell viselniük mindenkor, a világ végéig. Jézus követôi esetében az üldözés is Isten ajándéka, ezáltal lesznek hasonlókká Mesterükhöz. * 32-34 # Mt 20,17-19; Lk 18,31-33 * 35-40 # Mt 20,20-23 * 46-52 # Mt 20,29- 34; Lk 18,35-43 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 11. fejezet JÉZUS UTOLSÓ NAPJAI JERUZSÁLEMBEN: 11,1-13,37 Bevonulás Jeruzsálembe 1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betániához, az Olajfák hegyénél elôre küldött kettôt a tanítványai közül. 2 Azt mondta nekik: >>Menjetek be ebbe a helységbe, amelyik elôttetek van, és mindjárt, amint bementek, egy szamarat találtok megkötve, amelyen még ember nem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide. 3 Ha pedig valaki megkérdezi tôletek, miért teszitek ezt, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és azonnal elengedi ide.<< 4 Azok elmentek, megtalálták a szamarat az ajtóhoz kötve, kinn a keresztúton, és eloldották. 5 Az ott állók közül egyesek azt mondták nekik: >>Miért oldjátok el a szamarat?<< 6 'k azt felelték, amit Jézus parancsolt nekik, erre elengedték azokat. 7 A szamarat elvitték Jézushoz. Ráterítették ruháikat, ô pedig felült rá. 8 Sokan az útra terítették ruhájukat, mások meg lombokat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9 Akik elôtte mentek és akik követték, így kiáltoztak: >>Hozsanna!Áldott, aki az Úr nevében jön! {Zsolt 118,26} 10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely íme, eljön! Hozsanna a magasságban!<< 11 ' pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már estére járt az idô, kiment Betániába a tizenkettôvel. A fügefa megátkozása 12 Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett. 13 Meglátott messzirôl egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. 14 Erre megszólalt, és azt mondta neki: >>Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!<< A tanítványai hallották ezt. A templom megtisztítása 15 Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta, 16 s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren. 17 Azután így tanította ôket: >>Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? {Iz 56,7} Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.<< {Jer 7,11} 18 Mikor a fôpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el ôt. Féltek ugyanis tôle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán. 19 Amikor beesteledett, kiment a városból. A hitrôl 20 Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tôbôl kiszáradt. 21 Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: >>Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.<< 22 Jézus ezt felelte nekik: >>Higgyetek Istenben! 23 Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: 'Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!', és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. 24 Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meglesz nektek. 25 Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket. (26) Kérdés Jézus hatalmáról 27 Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odamentek hozzá a fôpapok, az írástudók és a vének, 28 és azt mondták neki: >>Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?<< 29 Jézus így felelt nekik: >>Kérdezek tôletek én is egy dolgot. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. 30 János keresztsége a mennybôl volt vagy az emberektôl? Feleljetek nekem!<< 31 Azok így tanakodtak egymás közt: >>Ha azt mondjuk, a mennybôl, azt mondja majd: akkor miért nem hittetek neki? 32 Ha pedig azt mondjuk: 'Az emberektôl'?<< Féltek a néptôl, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. 33 Azt felelték tehát Jézusnak: >>Nem tudjuk.<< Jézus erre azt mondta nekik: >>Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.<< ____________________ * 1-11 # Mt 21,1-10; Lk 19,28-38; Jn 12,12-19 * 12-14 # Mt 21,18k * 15-19 # Mt 21,12k; Lk 19,45-48; Jn 2,13-16 * 20-25 # Mt 21,20-22 * 25 A Vulgátában szereplô 26. vers (Mert ha ti nem bocsátotok meg, nektek sem bocsátja meg bűneiteket Atyátok, aki a mennyekben van) hiányzik a korai görög kódexekbôl. Valószínűleg a Mt 6,15-bôl vett kiegészítés. * 27-33 # Mt 21,23-27; Lk 20,1-8 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 12. fejezet Példabeszéd a gonosz szôlôművesekrôl 1 Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: >>Egy ember szôlôt ültetett, kerítést készített köréje, présgödröt ásott, és tornyot épített {Iz 5,1-2}. Aztán kiadta azt bérlôknek, és idegen földre utazott. 2 Amikor elérkezett az ideje, elküldött egy szolgát a bérlôkhöz, hogy hozzon tôlük a szôlô termésébôl. 3 Azok megragadták a szolgát, megverték, és üres kézzel bocsátották el. 4 Erre másik szolgát küldött hozzájuk; ennek még a fejét is betörték, és gyalázattal illették. 5 Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték, azután még másokat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték. 6 Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: 'A fiamat tiszteletben fogják tartani.' 7 A bérlôk azonban így szóltak egymáshoz: 'Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!' 8 Megragadták, megölték és kidobták a szôlôn kívülre. 9 Mit fog ezután tenni a szôlô ura? Eljön, megöli a bérlôket, a szôlôt pedig másoknak adja. 10 Vagy nem olvastátok az Írást: 'A kô, amelyet az építôk elvetettek, szegletkôvé lett; 11 az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben'?<< {Zsolt 118,22-23} 12 Ekkor el akarták ôt fogni, de féltek a tömegtôl. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Otthagyták hát ôt, és elmentek. Kérdés az adóról 13 Késôbb odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják ôt beszédében. 14 Odajöttek, azt mondták neki: >>Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját az igazság szerint tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?<< 15 ' azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: >>Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!<< 16 Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tôlük: >>Kié ez a kép és a felirat?<< Azt felelték neki: >>A császáré.<< 17 Erre Jézus azt mondta nekik: >>Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.<< És csodálkoztak rajta. Kérdés a halottak feltámadásáról 18 Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték ôt: 19 >>Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének {MTörv 25,5-6; Ter 38,8}. 20 Volt egyszer hét testvér. Az elsô feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. 21 Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik. 22 Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is. 23 A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.<< 24 Jézus azt felelte nekik: >>Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! 25 Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. 26 A halottak felôl pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: 'Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?' {Kiv 3,6} 27 ' nem a halottak Istene, hanem az élôké. Így tehát nagyon tévedtek.<< Kérdés a fôparancsról 28 Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta ôket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte ôt: >>Melyik a legelsô az összes parancs közül?<< 29 Jézus így felelt neki: >>Az összes parancs közül a legelsô ez: 'Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! 30 Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl, teljes elmédbôl és minden erôdbôl!' Ez az elsô parancsolat {MTörv 6,4-5}. 31 A második pedig ez: 'Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!' {Lev 19,18}. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.<< 32 Az írástudó ekkor azt mondta neki: >>Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; 33 és hogy ôt szeretni teljes szívbôl és teljes értelembôl és teljes lélekbôl és teljes erôbôl, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat -- többet ér minden égô és egyéb áldozatnál.<< 34 Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: >>Nem vagy messze az Isten országától.<< Ezután senki sem merte ôt többé kérdezni. Kérdés a Messiásról 35 Jézus azonban, amikor a templomban tanított, megkérdezte: >>Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid Fia? 36 Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: 'Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felôl foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet' {Zsolt 110,1}. 37 Ha maga Dávid Urának nevezi ôt, akkor hogyan lehet a fia?<< S a hatalmas tömeg szívesen hallgatta ôt. Az írástudók megfeddése 38 ' pedig tanítás közben ezt mondta nekik: >>Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni, 39 a zsinagógákban az elsô helyeken ülni, a lakomákon pedig a fôhelyeken. 40 Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg!<< Az özvegyasszony adománya 41 Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és figyelte, hogyan dob a tömeg pénzt a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be. 42 Aztán jött egy szegény özvegy, és bedobott két fillért, ami egy krajcár. 43 Akkor odahívta tanítványait, és azt mondta nekik: >>Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindazoknál, akik pénzt dobtak a kincstárba. 44 Mert azok mind abból adtak, amiben bôvelkedtek, ez pedig az ô szegénységébôl bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését.<< ____________________ * 1-12 # Mt 21,33-46; Lk 20,9-19 * 13-17 # Mt 22,15-22; Lk 20,20-26 * 18-27 # Mt 22,23-33; Lk 20,27-38 * 28-34 # Mt 22,34-40; Lk 10,25- 28 * 35-37a # Mt 22,41-45; Lk 20,41-44 * 37b-40 # Mt 23,1.5-7.14; Lk 20,46k * 41-44 # Lk 21,1-4 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 13. fejezet Tanítás a végidôrôl: 13,1-37 A templom pusztulása 1 Amikor a templomból kiment, az egyik tanítványa ezt mondta neki: >>Mester! Nézd, milyen kövek, és micsoda épületek!<< 2 Jézus azt felelte neki: >>Látod-e mindezeket a hatalmas építményeket? Nem marad itt kô kövön, amelyet le ne rombolnának. A csapások kezdete 3 Ezután az Olajfák hegyén leült a templommal szemben. Péter és Jakab, János és András külön megkérdezték tôle: 4 >>Mondd el nekünk, mikor történnek ezek, és mi lesz a jele annak, amikor mindez teljesedni készül?<< 5 Jézus így válaszolt nekik: >>Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. 6 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják, hogy én vagyok, és sokakat félrevezetnek. 7 Amikor pedig harcokról és háborús hírekrôl hallotok, ne rémüljetek meg. Ennek be kell következni {Dán 2,28}, de ez még nem a vég. 8 Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen; itt is, ott is földrengések lesznek és éhínség. Ez a gyötrelmek kezdete. 9 Ti azonban vigyázzatok magatokra. Átadnak majd benneteket a törvényszékeknek, megvernek a zsinagógákban, helytartók és királyok elé állítanak benneteket énérettem, hogy tanúságot tegyetek elôttük. 10 Elôbb azonban minden nemzet számára hirdetni kell az evangéliumot. 11 Amikor bíróság elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok elôre, hogy mit beszéljetek. Mondjátok azt, ami abban az órában megadatik nektek. Hiszen nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. 12 Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét, az apa a fiát; a gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják ôket. 13 Gyűlöletesek lesztek mindenki elôtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül. A szenvedések tetôfoka 14 Amikor látjátok, hogy a pusztító gyalázat {Dán 9,27} ott áll, ahol nem kellene -- aki olvassa, értse meg --, akkor azok, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe! 15 Aki pedig a tetôn van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy elvigyen valamit a házából, 16 aki pedig a mezôn van, ne térjen vissza, hogy elvigye a köntösét! 17 Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! 18 Imádkozzatok azért, hogy mindez ne télen történjék! 19 Mert olyan szorongattatás napjai lesznek ezek, amilyen még nem volt mostanáig a világ kezdetétôl, amit Isten teremtett, és nem is lesz többé {Dán 12,1; Jo 2,2}. 20 És ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élôlény sem; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidíti azokat a napokat. 21 Akkor, ha valaki azt mondja nektek: 'Íme, itt a Krisztus, íme, amott', ne higgyétek. 22 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. 23 Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent elôre megmondtam nektek. Az Emberfia eljövetele 24 Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, 25 a csillagok lehullanak az égrôl {Iz 13,10}, és az erôk, amelyek az egekben vannak, megrendülnek. 26 Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhôkben, nagy hatalommal és dicsôséggel {Dán 7,13}. 27 Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felôl {Zak 2,10}, a föld végétôl az ég határáig. A végidôre vonatkozó intelmek 28 Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29 Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. 30 Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. 31 Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. 32 Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya. 33 Vigyázzatok tehát, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idô! 34 Mint az ember, aki idegenbe készült: mikor elhagyta házát, hatalmat adott szolgáinak, mindenkinek a maga dolgában, az ajtónállónak pedig megparancsolta, hogy ébren legyen. 35 Legyetek tehát éberek; nem tudjátok ugyanis, mikor jön el a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel; 36 hogy amikor váratlanul eljön, alva ne találjon benneteket. 37 S amit nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Legyetek éberek!<< ____________________ * 1-2 # Mt 24,1k; Lk 21,5k * 3-13 # Mt 24,3-14; Lk 21, 7-9 * 14-23 # Mt 24,15-28; Lk 21,20-24; 17,23 * 24-27 # Mt 24,29-31; Lk 21,25-28 * 28-32 # Mt 24,32-36; Lk 21,29-33 * 32 Jézus, aki egy személyben Isten és ember volt, az Atyához hasonlóan jól tudta, hogy mikor jön el az a nap. Itt azonban mint Isten küldötte beszél, s mint küldöttnek, nem feladata nyilvánosságra hozni a kérdéses idôpontot; ezért mondja, hogy nem ismeri azt a napot. Nem ismeri, abban az értelemben, hogy nyilvánosságra nem hozhatja. A fontos nem az, hogy az idôpontot ismerjük, hanem hogy készen álljunk. * 33-37 # Mt 24,42; 25,13-30; Lk 12,39-46 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 14. fejezet JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA: 14,1-16,20 A fôtanács határozata 1 Két nappal ezután volt a húsvéti vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A fôpapok és az írástudók azon tanakodtak, miképpen fogják el ôt csellel, és hogyan öljék meg. 2 Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között. A betániai megkenés 3 Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi, drága nárduszolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére öntötte. 4 Voltak, akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek maguk között: >>Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet? 5 Ezt az olajat el lehetett volna adni több, mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek!<< És megharagudtak az asszonyra. 6 Jézus azonban így szólt: >>Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. 7 Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek. 8 ' megtette azt, ami tôle telt: elôre megkente testemet a temetésre. 9 Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, elbeszélik majd azt is, amit ô tett, az ô emlékezetére.<< Júdás árulása 10 Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettô közül az egyik, elment a fôpapokhoz, hogy kiszolgáltassa ôt nekik. 11 Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. ' pedig kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa ôt. A húsvéti vacsora elôkészítése 12 A kovásztalan kenyerek elsô napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tôle: >>Mit akarsz, hová menjünk elôkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?<< 13 Akkor elküldött kettôt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: >>Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek ôt, 14 és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: 'Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?' 15 Mutatni fog nektek egy nagy ebédlôt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.<< 16 Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. A húsvéti vacsora 17 Amikor beesteledett, odaérkezett a tizenkettôvel. 18 Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: >>Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem<< {Zsolt 41,10}. 19 Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tôle: >>Csak nem én vagyok az, Uram?<< 20 ' azt felelte nekik: >>A tizenkettô közül az egyik, aki velem egyszerre márt a tálból. 21 Az Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!<< 22 Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: >>Vegyétek, ez az én testem.<< 23 Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belôle mindnyájan. 24 ' pedig így szólt: >>Ez az én vérem, az új szövetségé {Kiv 24,8; Jer 31,31}, amely sokakért kiontatik. 25 Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szôlônek ebbôl a termésébôl addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.<< Jézus kimegy az Olajfák hegyére 26 Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. 27 Jézus azt mondta nekik: >>Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: 'Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok' {Zak 13,7}. 28 De miután feltámadtam, elôttetek megyek Galileába.<< 29 Péter erre azt mondta neki: >>Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!<< 30 Jézus azt felelte neki: >>Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielôtt a kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem.<< 31 ' még erôsebben fogadkozott: >>Még ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem tagadlak meg téged!<< Ugyanígy beszéltek a többiek is valamennyien. Jézus imája a Getszemáni kertben 32 Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak: >>üljetek le itt, amíg imádkozom.<< 33 Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrôdni. 34 Azt mondta nekik: >>Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.<< 35 Egy kissé elôbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tôle ez az óra. 36 Ezt mondta: >>Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tôlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.<< 37 Ezután visszajött, és alva találta ôket. Így szólt Péterhez: >>Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát? 38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erôtlen.<< 39 Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal. 40 Megint visszatért, és alva találta ôket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki. 41 Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: >>Aludjatok már és nyugodjatok! Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. 42 Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.<< Jézust elfogják 43 Még beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettô közül, és vele nagy tömeg kardokkal és botokkal a fôpapoktól, írástudóktól és a vénektôl. 44 Aki elárulta ôt, jelt adott nekik: >>Akit megcsókolok, ô az, fogjátok meg, és jól vigyázva vigyétek el.<< 45 Amint odaért, mindjárt odalépett hozzá, és így szólt: >>Rabbi!<< És megcsókolta ôt. 46 Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták ôt. 47 Az ott lévôk közül az egyik kardot rántott, rásújtott a fôpap szolgájára, és levágta a fülét. 48 Jézus így szólt hozzájuk: >>Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. 49 Mindennap veletek voltam, tanítottam a templomban, mégsem fogtatok el. Az írásoknak azonban be kell teljesedniük.<< 50 A tanítványai ekkor elhagyták ôt, és mindnyájan elfutottak. 51 Egy ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál gyolcsingben. Elkapták, 52 de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfutott tôlük. Jézus a fôtanács elôtt 53 Jézust a fôpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden fôpap, írástudó és vén. 54 Péter pedig messzirôl követte ôt, be egészen a fôpap palotájáig, és a szolgákkal a tűznél leülve melegedett. 55 A fôpapok pedig, és az egész fôtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak. 56 Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de vallomásaik nem egyeztek egymással. 57 Végül néhányan felálltak, és hamis tanúvallomást tettek ellene ezekkel a szavakkal: 58 >>Hallottuk, hogy ez azt mondta: 'Lebontom ezt a kéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz alkotott'.<< 59 De a vallomásuk így sem volt megegyezô. 60 Ekkor a fôpap középre állt, és megkérdezte Jézust: >>Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?<< 61 ' csak hallgatott, és semmit sem felelt. A fôpap újra megkérdezte ôt: >>Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?<< 62 Jézus azt felelte neki: >>Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhôiben<< {Dán 7,13; Zsolt 110,1}. 63 Ekkor a fôpap megszaggatta ruháit, és így szólt: >>Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?<< Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték ôt. 65 Ezután egyesek elkezdték ôt leköpdösni, betakarták az arcát, ököllel verték, és azt mondták neki: >>Prófétálj!<< S a szolgák is arcul verték ôt. Péter tagadása 66 Eközben Péter lent volt az udvarban. Odajött a fôpap egyik szolgálója, 67 látta Pétert melegedni, szemügyre vette ôt, és azt mondta: >>Te is a Názáreti Jézussal voltál!<< 68 ' azonban letagadta: >>Nem ismerem ôt, és azt sem értem, mit mondasz.<< Aztán kiment az elôcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas. 69 A szolgáló megint meglátta ôt, újra mondogatni kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok közül való. 70 ' megint csak letagadta. Kis idô múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: >>Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.<< 71 ' pedig átkozódni kezdett és esküdözni: >>Nem ismerem azt az embert, akirôl beszéltek!<< 72 Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: >>Mielôtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.<< És sírni kezdett. ____________________ * 1-2 # Mt 26,3-5; Lk 22,1k * 3-9 # Mt 26,6-13; Lk 7,36-50; Jn 12,1- 8 * 10-11 # Mt 26,14-16; Lk 22,3-6 * 12-16 # Mt 26,17-19; Lk 22,7- 13 * 17-25 # Mt 26,20-29; Lk 22,14-23 * 17-21 # Jn 13,2.21-26 * 22- 24 # 1 Kor 11,23k * 26-31 # Mt 26,30-35 * 32-42 # Mt 26,36-46; Lk 22,39-46 * 43-50 # Mt 26,47-56; Lk 22,47-53; Jn 18,3-12 * 53-65 # Mt 26,57-68; Lk 22,54k.66-71; Jn 18,13-24 * 66-72 # Mt 26,69-75; Lk 22,56-62; Jn 18,17.25-27 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 15. fejezet Kihallgatás Pilátus elôtt 1 A fôpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész fôtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus megkérdezte ôt: >>Te vagy-e a zsidók királya?<< ' azt felelte neki: >>Te mondod.<< 3 A fôpapok sok mindennel vádolták ôt. 4 Pilátus ezért újra megkérdezte ôt: >>Semmit sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!<< 5 De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen. 6 ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek. 7 Volt akkor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el. 8 Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik. 9 Pilátus azt felelte nekik: >>Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?<< 10 Tudta ugyanis, hogy a fôpapok irigységbôl adták ôt a kezébe. 11 A fôpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik. 12 Pilátus újra megkérdezte tôlük: >>Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?<< 13 Azok újra csak azt kiáltozták: >>Feszítsd meg ôt!<< 14 Pilátus megkérdezte ôket: >>De hát mi rosszat tett?<< Azok erre még hangosabban kiáltoztak: >>Feszítsd meg ôt!<< 15 Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre. Jézus kigúnyolása 16 Ekkor a katonák bevitték ôt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. 17 Felöltöztették bíborruhába, tövisbôl koronát fontak és a fejére tették, 18 azután elkezdték ôt így köszöntgetni: >>üdvözlégy, Zsidók Királya!<< 19 Majd náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak elôtte. 20 Miután csúfot űztek belôle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és kivitték, hogy keresztre feszítsék. A keresztrefeszítés 21 Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezôrôl jövet éppen arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 22 Kivitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy 'Koponyahely'. 23 Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el. 24 Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk {Zsolt 22,19}, hogy ki mit kapjon. 25 A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették. 26 Fel volt írva az ítélet oka: >>A zsidók királya.<< 27 Megfeszítettek vele két rablót is, az egyiket jobbról, a másikat balról. 29 Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták ôt {Zsolt 22,8}, s ezt mondták: >>Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, 30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztrôl!<< 31 Ugyanígy a fôpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták egymásnak: >>Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni! 32 A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztrôl, hogy lássuk és higgyünk!<< Gyalázták ôt azok is, akiket vele együtt feszítettek keresztre. Jézus halála 33 A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig. 34 A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: >>Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?<< Ez azt jelenti: >>Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?<< {Zsolt 22,2} 35 Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: >>Íme, Illést hívja.<< 36 Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki {Zsolt 69,22}, és így szólt: >>Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye ôt!<< 37 Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét. 38 Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülrôl egészen az aljáig. 39 Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: >>Ez az ember valóban Isten Fia volt.<< 40 Asszonyok is voltak, akik messzirôl figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme, 41 akik, amikor még Galileában járt, követték ôt és szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Jézus temetése 42 Mikor beesteledett -- mivel a készület napja, azaz szombat elôtti nap volt --, 43 odajött az arimateai József, egy elôkelô tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 44 Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. 45 Amikor a századostól megbizonyosodott errôl, Józsefnek ajándékozta a testet. 46 József pedig gyolcsot vásárolt, levette ôt, és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sziklába vágott sírba helyezte, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített. 47 Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték. ____________________ * 1-15 # Mt 27,1k.11-26; Lk 22,66; 23,1-4.17-25; Jn 18,29-19,1 * 16- 20a # Mt 27,27-31a; Jn 19,2k * 21-32 # Mt 27,31b-44; Lk 23,26-38; Jn 19,16b-27 * 33-41 # Mt 27,45-56; Lk 23,44-49; Jn 19,28-30 * 42-47 # Mt 27,57-61; Lk 23,50-56; Jn 19,38-42 ======================================================================== Evangélium Szent Márk szerint -- 16. fejezet Az angyal híradása az üres sírnál 1 Mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék Jézust. 2 A hét elsô napján korán reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. 3 Azt kérdezték egymástól: >>Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?<< 4 Amikor azonban körülnéztek, azt látták, hogy a kô már el van hengerítve. Igen nagy volt ugyanis. 5 Bementek a sírboltba. Jobbkéz felôl egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémültek. 6 De az így szólt hozzájuk: >>Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették ôt. 7 Menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek: >>Elôttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok ôt, amint megmondta nektek.<< 8 Azok kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el ôket, és nem mondtak senkinek semmit, mert féltek. A Feltámadott megjelenései 9 Amikor a hét elsô napján reggel feltámadt, elôször Mária Magdolnának jelent meg, akibôl hét ördögöt űzött ki. 10 Az elment és hírül vitte azoknak, akik korábban vele voltak, most pedig gyászoltak és siránkoztak. 11 Mikor meghallották tôle, hogy él és hogy ô látta, nem hitték el. 12 Ezek után elváltozott alakban megmutatta magát kettônek közülük útközben, amikor vidékre mentek. 13 'k is elmentek és hírt adtak a többieknek, de nekik sem hittek. 14 Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik ôt feltámadása után látták. 15 Azután ezt mondta nekik: >>Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16 Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. 17 Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, 18 kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.<< 19 Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felôl {2 Kir 2,3.11; Zsolt 110,1}. 20 Azok pedig elmentek és hirdették az igét mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, s a tanítást az azt kísérô csodajelekkel megerôsítette. ____________________ * 1-8 # Mt 28,1-8; Lk 24,1-12; Jn 20,1-13 * 9-20 # Mt 28,9k.16-20; Lk 24,13-51; Jn 20,11-23 Ez a rész hiányzik a meglévô régebbi kódexekbôl. ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- Bevezetés Az evangélisták közül egyedül Lukács számol be -- elôszavában -- könyvének létrejöttérôl és céljáról. ' maga, aki harmadik generációból való pogánykeresztény, gyűjti a Jézusra vonatkozó hagyományokat (Kr. u. 80 és 90 között, Kis-Ázsiában vagy Görögországban). Nemcsak az elfeledéstôl és a torzításoktól akarja megvédeni ôket, hanem rendezett, összefüggô beszámolót készít, amely bizonyítja, hogy ezek a hagyományok megbízható alapot nyújtanak mindazoknak a hite számára, akikkel a misszió gyarapítja a keresztény közösséget. Lukács a forrásait illetôen Mátéhoz hasonló helyzetben van; mindketten ismerik a Márk-evangéliumot, mindketten ismerik és használják a Beszédgyűjteményt (l. az 1102. oldalt) és mindketten ismernek -- egymásétól eltérô -- külön hagyományokat. De már futólagos összehasonlításuk is mutatja, hogy a két evangélista eltérô módon értékeli és használja nyersanyagát: Máté szinte az egész Márk- evangéliumot átveszi, Lukács viszont a felét elhagyja; Lukács evangéliumának egyharmada saját hagyományanyag, amely azáltal, hogy Lukács a könyvébe bevette, hivatalos jézusi hagyománnyá lett. Lukács könyve könnyebben megnyílik elôttünk, ha magunk elé állítjuk azokat az alapvetô felfogásbeli jellegzetességeket, amelyek jól felismerhetôk az evangélista írásaiból (a szerzô tovább folytatja evangéliumát az Apostolok cselekedeteiben; lásd az 1225. oldalt). Lukács Jézus életét és működését az isteni történelemnek -- amelyet világ- és hittörténelemként élünk meg -- egy fejezeteként fogja fel: Jézus megkeresztelkedéséig Isten Lelke a próféták által működött, sorukban Keresztelô Szent János az utolsó. A Jordánban való keresztségtôl a mennybemenetelig Jézus Krisztus által működik a Lélek; Pünkösd óta a keresztények által a Lélek a világban él. Lukács tehát eleve számol az Egyház korszakával: csak ebben a tágabb keretben képes Jézust megérteni és róla tanúságot tenni. Jézust már születése elôtt úgy hirdetik meg, mint akit a Lélek nemzett, aki az eljövendô megmentô. Ameddig ô >>isteni emberként<< a világban működik, a sátán elveszíti hatalmát (Lk 4,13-22,3). Jézus Isten tetteit cselekszi. Ezt Lukács például azzal a móddal teszi nyilvánvalóvá, amellyel a csodák elbeszéléseit feldolgozza. Míg Máté a márki tanúbizonyságokat lerövidíti, példává formálja és párbeszédekkel köti össze, addig Lukács fokozza és hangsúlyozza a csodás elemet. Jól megfontolja, hogy mit mond Jézusról és milyennek mutatja be 't. Amit Márk könyvében megütközést keltônek vagy félreérthetônek talál, azt kihagyja (pl. Mk 3,20k) vagy megváltoztatja (l. Mk 15,34 és Lk 23,46). Lukács úgy mutatja be Jézust, mint aki az Atyától jön és az emberek körében működik, hogy azután visszatérjen az Atyához és elküldje övéinek a Szentlelket. Ennek a felfogásnak a keretébe nem illeszkedik bele törés nélkül az a tény, hogy Jézust elutasították, hogy szenvedett és meghalt. Lukács saját magyarázatot talál Jézus szenvedésére és halálára. Elismeri, hogy Jézus halálának oka az emberek által mondott >>nem<<. De ezt a >>nem<<-et végsô fokon csak >>tudatlanságból<< mondhatták ki (l. Csel 3,17); így kell tehát Jézusnak szenvednie, feltámadnia és a mennybe távoznia, hogy onnan lehetôvé tegye és megnyissa az Egyház korszakát, a misszió idôszakát. Vagyis ez Isten terve, amit már a próféták megjövendöltek (l. 24,45- 46). Lukács semmit nem mond arról, hogy Jézus az életét sokakért váltságdíjul adja (Mk 10,45); a szenvedô Urat vértanúként értelmezi (példakép az övéi számára), a keresztet állomásnak tekinti, a halált pedig átmenetnek a megdicsôüléshez. Csak a Megdicsôült megbízásából hirdetik >>a bűnök bocsánatát<< (Csel 13,38). Ami Jézus újra-eljövetelét illeti, mint az üdvtörténet végét és célját, ez a kérdés Lukácsnál alig játszik szerepet. Az evangéliumban és az Apostolok cselekedeteiben négyszer hangzik el a kérdés, hogy >>Mikor...<< (Lk 17,20; 19,11-27; 21,7-36; Csel 1,6-8). Válaszul Jézus utal arra, hogy Isten országa közöttünk van; ez most a tanúságtétel ideje, amikor a tanítványok a rájuk bízott javakkal gazdálkodhatnak, ez a végsô cél, Isten terveinek végsô beteljesülése; Lukács számára az egész teremtés megváltása kevésbé fontos. Az Egyház korszakában éljük meg az egyén megváltásának és Istenhez való megérkezésének valóságát. Lukács szerint ez a cél határozza meg a keresztények életét a világban, és csakis Jézus lehet ennek az életnek a mércéje. Lukács úgy mutatja be Jézust, mint példaadóan vallásos embert, aki imádkozik és övéit imádkozni tanítja; ô a szegényekért és bűnösökért jött, s -- ahol csak lehet -- a velük való közösséget keresi. Betér a farizeusok házaiba, ami Máténál alig volna elképzelhetô (l. Lk 7,36; 11,37; 14,1); közösségébe asszonyokat is bevesz. A kereszténynek Jézustól kell megtanulnia (s ezt Lukács igen fontosnak tartja), hogyan foglaljon állást a szegények és gazdagok szociális kérdésében; Jézussal és Jézus által tudja az életét mint az ômellette való kitartást, és célját, mint a Megdicsôülttel való közösséget értelmezni (l. 22,28-30). Lukács a világtörténelmet nem tekinti a világ fokozódó ellenszegülése, az Antikrisztus hatalma történetének, amelyben a keresztények csak imádkozni tudnak, hogy: >>Jöjj el, Uram Jézus!<< (Jel 22,20). Szerinte a világ az Egyház missziós területét és missziós küldetését jelenti. Műve nem véletlenül végzôdik ezzel a mondattal: >>Hirdette az Isten országát, bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról<< (Csel 28,31). ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 1. fejezet EL'SZÓ: 1,1-4 1 Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket, 2 amint elôadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, 3 jónak láttam én is, miután mindennek elejétôl fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, 4 hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak. AZ EL'TÖRTÉNET: 1,5-2,52 Keresztelô János születésének hírüladása 5 Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. 6 Mindketten igazak voltak Isten elôtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint. 7 De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten elôhaladott korban voltak. 8 Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten elôtt, 9 s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, 10 miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. 11 Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. 12 Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. 13 Az angyal ezt mondta neki: >>Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni {Ter 17,19}. 14 Örömöd és vigasságod lesz ô, és sokan örülnek majd születésén. 15 Mert nagy lesz az Úr elôtt; bort és részegítô italt nem iszik {Szám 6,3; Bír 13,4}, és már anyja méhétôl fogva betelik Szentlélekkel. 16 Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. 17 Illés szellemével és erejével fog elôtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa {Mal 3,23-24}, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.<< 18 Ekkor Zakariás megkérdezte: >>Hogyan gyôzôdjem meg errôl? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is elôrehaladott már napjaiban.<< 19 Az angyal ezt felelte neki: >>Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe elôtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked. 20 De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.<< 21 Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22 Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ô pedig intett nekik és néma maradt. 23 Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. 24 E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtôzött öt hónapig, mondván: 25 >>Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek elôtt.<< Jézus születésének hírüladása 26 Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, 27 egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. 28 Bement hozzá az angyal, és így szólt: >>üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.<< 29 't zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. 30 Az angyal pedig folytatta: >>Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31 Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni {Iz 7,14}. 32 Nagy lesz ô, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33 és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége<< {2 Sám 7,13; Iz 9,6}. 34 Mária erre így szólt az angyalhoz: >>Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?<< 35 Az angyal ezt felelte neki: >>A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tôled születik, Isten Fiának fogják hívni. 36 Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ô, akit magtalannak hívtak, 37 mert Istennek semmi sem lehetetlen<< {Ter 18,14; Jób 42,2}. 38 Mária erre így szólt: >>Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.<< És eltávozott tôle az angyal. Mária látogatása Erzsébetnél 39 Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. 40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41 És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. 42 Hangosan felkiáltott: >>Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! 43 De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? 44 Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. 45 És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.<< 46 Mária erre így szólt: >>Magasztalja lelkem az Urat, 47 és szívem ujjong megváltó Istenemben {Hab 3,18}, 48 mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát {1 Sám 1,11}. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék {Ter 30,13}, 49 mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, {MTörv 10,21} és Szent az ô Neve {Zsolt 111,9}. 50 Irgalma nemzedékrôl nemzedékre azokra száll, akik ôt félik {Zsolt 103,13.17}. 51 Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedôket {Zsolt 89,11}. 52 Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt {Zsolt 147,6}. 53 Éhezôket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat {Zsolt 107,9}. 54 Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról {Iz 41,8-9; Zsolt 98,3}, 55 amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre<< {Ter 17,7}. 56 És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába. Keresztelô János születése 57 Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. 58 Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele. 59 Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevérôl Zakariásnak akarták nevezni. 60 De az anyja így szólt: >>Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.<< 61 Erre azt mondták: >>De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.<< 62 Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja ôt nevezni. 63 ' pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: >>János a neve.<< Mindnyájan elcsodálkoztak. 64 Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent. 65 Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. 66 Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: >>Mi lesz ebbôl a gyermekbôl?<< Mert az Úr keze volt vele. 67 Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt: 68 >>Áldott az Úr, Izrael Istene {Zsolt 41,14}, mert meglátogatta és megváltotta az ô népét {Zsolt 111,9}. 69 Az üdvösség jelét támasztotta nekünk, Dávidnak, az ô szolgájának házában {Zsolt 18,3; 132,17}, 70 amint megmondta szentjeinek ajkával, ôsidôktôl fogva prófétái által. 71 Megmentett minket ellenségeinktôl, és mindazok kezébôl, akik gyűlölnek minket {Zsolt 106,10}; 72 hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségérôl, 73 az eskürôl, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk {Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42 }, 74 hogy ellenségeink kezébôl megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban színe elôtt életünknek minden napján. 76 Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe elôtt fogsz járni, hogy elôkészítsd az ô útját {Mal 3,1}, 77 és népét az üdvösség ismeretére tanítsd, bűneik bocsánatára, 78 Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelô, 79 hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek {Iz 9,1; 42,7}, s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa<< {Iz 59,8}. 80 A gyermek pedig növekedett és erôsödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben. ____________________ * 1-4 Lukács a görög történetírókhoz hasonlóan ajánlással kezdi elbeszélését. Ebben említést tesz arról is, hogy milyen alaposan utánajárt az elbeszélt dolgoknak. -- Teofil: személye ismeretlen számunkra. Mivel a név jelentése >>istenszeretô<<, vonatkozhat minden keresztényre. * 8-10 A jeruzsálemi templomban naponta sorshúzással döntötték el, hogy ki végezze az egyes papi teendôket. Ezen a napon Zakariás végezheti a legfontosabb szertartást, a tömjénáldozatot az illatáldozat oltárán. A nép eközben kint várakozott az áldásra, amelyet a szertartás befejeztével a pap adott (Szám 6,24-26). * 27 Mária is Dávid házából származott, nem csak József (vö. 1,32). -- Mária: gyakori név a zsidóknál, jelentésérôl sok könyvet írtak már. A legvalószínűbb jelentések: (Istentôl) Szeretett és Úrnô. * 28-29 Az angyal nagy tisztelettel és csodálattal szólítja meg Máriát, aki által megvalósul a Szentháromság legcsodálatosabb kegyelme. Üdvözlô szavai érzékeltetik, hogy emberi teremtménnyel milyen szép, nemes és nagy dolog történhet. Ezt az üdvözlést egészíti ki Erzsébet (42. v.), s ezeket ismételjük az >>Üdvözlégy Máriá<<-ban. ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 2. fejezet Jézus születése 1 Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. 2 Ez az elsô összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta. 3 El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. 4 Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségébôl való volt, 5 hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. 6 Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, 7 és megszülte elsôszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. 8 Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és ôrizték nyájukat az éjszakában. 9 Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta ôket. Nagy félelem vett erôt rajtuk. 10 Az angyal ezt mondta nekik: >>Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. 11 Ma született nektek az üdvözítô, az Úr Krisztus, Dávid városában. 12 Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.<< 13 Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: 14 >>Dicsôség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!<< 15 És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tôlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: >>Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk.<< 16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvô kisdedet. 17 Amikor meglátták ôket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felôl hallottak. 18 És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amirôl a pásztorok beszéltek nekik. 19 Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében. 20 A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik. Simeon és Anna tanúsága Jézusról 21 Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielôtt anyja méhében fogantatott. 22 Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték ôt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23 amint az Úr törvényében írva van: >>Minden elsôszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve<< {Kiv 13,2.12}, 24 és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: >>Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát<< {Lev 12,8}. 25 Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélô férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. 27 Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, 28 karjaiba vette ôt, és Istent magasztalva így szólt: 29 >>Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, 30 mert látták szemeim üdvösségedet {Iz 40,5}, 31 melyet minden nép színe elôtt készítettél {Iz 52,10}, 32 világosságul a nemzetek megvilágosítására {Iz 42,6; 49,6} és dicsôségére népednek, Izraelnek<< {Iz 46,13}. 33 Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. 34 Simeon megáldotta ôket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: >>Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ô Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak 35 -- és a te lelkedet tôr járja át --, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.<< 36 Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzsébôl. Nagyon elôre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; 37 nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. 38 ' is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. 39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedett és erôsödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. A tizenkét éves Jézus a templomban 41 A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére. 42 Mikor azután tizenkét esztendôs lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérôben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei. 44 Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték ôt a rokonok és az ismerôsök között. 45 Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. 46 És történt, hogy három nap múlva megtalálták ôt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte ôket. 47 Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein. 48 Mikor meglátták ôt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: >>Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.<< 49 ' pedig ezt felelte nekik: >>Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?<< 50 De ôk nem értették meg, amit nekik mondott. 51 Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megôrizte szívében mindezeket a szavakat. 52 Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek elôtt {1 Sám 2,26}. ____________________ * 27 Szülei: József nevelôapja Jézusnak, Mária pedig test szerinti anyja. Amint ez a zsidóknál ilyen esetben is szokás volt, az evangélista Józsefet és Máriát Jézus szüleinek nevezi, miután már világosan elbeszélte, hogy Jézus Máriától szűzen született (1,34-35). ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 3. fejezet JÉZUS MŰKÖDÉSÉNEK EL'ZMÉNYEI: 3,1-4,13 Keresztelô János 1 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes fejedelme, Fülöp, a testvére Itúrea és Trachonitisz tartomány negyedes fejedelme, és Lizániász Abilína negyedes fejedelme, 2 Annás és Kaifás fôpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. 3 S ô elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, 4 amint írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében: >>A pusztában kiáltónak szava: 'Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! 5 Minden völgyet betöltenek, minden hegyet és halmot elhordanak; ami görbe, egyenes lesz, a göröngyös pedig sima úttá: 6 és meglátja minden test Isten üdvösségét'<< {Iz 40,3-5}. 7 Így szólt tehát a sokasághoz, amely kiment, hogy megkeresztelkedjen nála: >>Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendô haragtól? 8 Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcseit, és ne mondogassátok magatokban: 'Ábrahám a mi atyánk'. Mert mondom nektek: Isten képes ezekbôl a kövekbôl is fiakat támasztani Ábrahámnak. 9 A fejsze már a fák gyökerén fekszik. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.<< 10 Ekkor megkérdezte ôt a tömeg: >>Mit cselekedjünk tehát?<< 11 ' ezt felelte nekik: >>Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.<< 12 Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tôle: >>Mester! Mit cselekedjünk?<< 13 ' ezt válaszolta nekik: >>Semmit ne követeljetek azon felül, ami elô van írva nektek.<< 14 Megkérdezték ôt a katonák is: >>Hát mi mit cselekedjünk?<< Azt mondta nekik: >>Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.<< 15 A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felôl, vajon nem ô-e a Krisztus. 16 János így szólt mindnyájukhoz: >>Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erôsebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. ' Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. 17 Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.<< 18 Még sok egyébre is intette a népet, és hirdette nekik az evangéliumot. 19 Heródes pedig, a negyedes fejedelem, akit megrótt Heródiásért, testvérének feleségéért, és minden gonoszságért, amelyet Heródes cselekedett, 20 mindezeket még azzal is tetézte, hogy Jánost börtönbe záratta. Jézus megkeresztelkedése 21 Történt pedig, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, 22 és mint egy galamb, testi alakban leszállt rá a Szentlélek, s ez a szózat hangzott az égbôl: >>Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem<< {Iz 42,1}. Jézus családfája 23 Jézus, amikor tanítani kezdett, mintegy harminc esztendôs volt. A fia volt, amint vélték, Józsefnek, ô pedig Hélié, ô Mattáté, 24 ô Lévié, ô Melkié, ô Jannájé, ô Józsefé, 25 ô Mattitjáé, ô Ámoszé, ô Náhumé, ô Heszlié, ô Naggájé, 26 ô Maáté, ô Mattitjáé, ô Simié, ô Jószehé, ô Jódáé, 27 ô Johanané, ô Reszáé, ô Zerubbábelé, ô Sealtielé, ô Nérié, 28 ô Melkié, ô Addié, ô Koszámé, ô Elmadámé, ô Héré, 29 ô Józsuéé, ô Eliézeré, ô Jórimé, ô Mattáté, ô Lévié, 30 ô Simeoné, ô Júdáé, ô Józsefé, ô Jónámé, ô Eljakimé, 31 ô Meleáé, ô Mennáé, ô Mattatáé, ô Nátáné, ô Dávidé, 32 ô Izájé, ô Obedé, ô Boózé, ô Szálmoné, ô Nahsoné, 33 ô Aminádábé, ô Adminé, ô Arámé, ô Ezroné, ô Fáreszé, ô Júdáé, 34 ô Jákobé, ô Izsáké, ô Ábrahámé, ô Terahé, ô Náhoré, 35 ô Szerugé, ô Regué, ô Pelegé, ô Héberé, ô Selahé, 36 ô Kenané, ô Arfaxádé, ô Szemé, ô Noéé, ô Lámeké, 37 ô Matuzsálemé, ô Hénoké, ô Járedé, ô Mahalalélé, ô Kenané, 38 ô Énósé, ô Szeté, ô Ádámé, ô Istené. ____________________ * 3-6 # Mt 3,1-6; Mk 1,2-6 * 7-9 # Mt 3,7-10 * 15-17 # Mt 3,11k; Mk 1,7k * 19-20 # Mt 14,3k; Mk 6,17k * 21-22 # Mt 3,13-17; Mk 1,9- 11 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 4. fejezet Jézus megkísértése 1 Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte 2 negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit, s ezek elteltével megéhezett. 3 Ekkor az ördög ezt mondta neki: >>Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kônek, hogy változzék kenyérré.<< 4 Jézus ezt felelte neki: >>Írva van: 'Nemcsak kenyérrel él az ember'<< {MTörv 8,3}. 5 Majd felvitte ôt egy magas hegyre, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, 6 és így szólt az ördög: >>Mindezt a hatalmat és ennek dicsôségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; 7 ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.<< 8 Jézus ezt válaszolta neki: >>Írva van: 'Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj'<< {MTörv 5,9; 6,13}. 9 Azután Jeruzsálembe vitte ôt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: >>Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat. 10 Mert írva van: 'Angyalainak parancsol felôled, hogy ôrizzenek téged', 11 és 'kezükön hordoznak téged, hogy kôbe ne üssed lábadat'<< {Zsolt 91,11-12}. 12 Jézus ezt felelte neki: >>De azt is mondták: 'Ne kísértsd Uradat, Istenedet'<< {MTörv 6,16}. 13 Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta ôt egy idôre. JÉZUS GALILEAI MŰKÖDÉSE: 4,14-9,50 Igehirdetés Galileában 14 Jézus pedig a Lélek erejében visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken. 15 Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsôítette. Jézust elutasítják saját városában 16 Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. 17 Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor szétnyitotta a tekercset, arra a helyre talált, ahol ez van írva: 18 >>Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, 19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét<< {Iz 61,1-2; 29,18; 58,6}. 20 Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegezôdött. 21 ' pedig elkezdett hozzájuk beszélni: >>Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.<< 22 Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kegyelem igéin, amelyek ajkáról fakadtak. Aztán így szóltak: >>Nem József fia ez?<< 23 ' ezt felelte nekik: >>Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: 'Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.'<< 24 Majd mgy folytatta: >>Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. 25 Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; 26 mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz {1 Kir 17,8-16}. 27 És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán<< {2 Kir 5,1- 27}. 28 Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. 29 Fölkeltek, kihurcolták ôt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. 30 ' azonban áthaladt köztük és eltávozott. Egy megszállott meggyógyítása 31 Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította ôket szombaton. 32 Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. 33 Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: 34 >>Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.<< 35 Jézus azonban megparancsolta neki: >>Némulj el, és menj ki belôle!<< Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belôle, és semmit sem ártott neki. 36 Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: >>Milyen beszéd ez? Hatalommal és erôvel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?<< 37 És a híre elterjedt a környék minden részében. Péter anyósának meggyógyítása 38 Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték ôt az érdekében. 39 ' pedig odaállt, föléhajolt, és parancsolt a láznak, mire az elhagyta. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik. Megszállottak és betegek meggyógyítása 40 Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedô betegeik voltak, odavitték hozzá ôket, és ô mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította ôket. 41 Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: >>Te vagy az Isten Fia.<< De ô rájuk parancsolt, nem hagyta ôket beszélni, mert tudták, hogy ô a Krisztus. Jézus elhagyja Kafarnaumot 42 Amikor megvirradt, kiment és visszavonult egy elhagyatott helyre. A tömeg azonban kereste. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tôlük. 43 De ô azt mondta nekik: >>Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országa örömhírét, mert ezért küldtek.<< 44 És tanított Júdea zsinagógáiban. ____________________ * 1-13 # Mt 4,1-11; Mk 1,12k * 14-15 # Mt 4,12.17; Mk 1,14k * 16- 30 # Mt 13,54-58; Mk 6,1-6a * 31-37 # Mk 1,21-28 * 38-39 # Mt 8,14k; Mk 1,29-31 * 40-41 # Mt 8,16; Mk 1,32-34 * 42-44 # Mk 1,35- 39 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 5. fejezet Az elsô tanítványok meghívása 1 Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ô a Genezáret tava mellett állt. 2 Látott a tó mellett két hajót állni; a halászok kiszálltak belôlük, és mosták a hálóikat. 3 Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte ôt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget. 4 Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: >>Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz!<< 5 Simon ezt felelte neki: >>Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.<< 6 És miután ezt megtette, a halaknak oly bô sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. 7 Intettek tehát a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. 8 Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: >>Menj el tôlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!<< 9 Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el ôt és mindazokat, akik vele voltak, 10 hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: >>Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.<< 11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték ôt. A leprás meggyógyítása 12 És történt, hogy amikor egy városban volt, íme, volt ott egy leprás férfi. Amikor meglátta Jézust, arcra borult, és ezekkel a szavakkal kérlelte ôt: >>Uram! Ha akarod, te megtisztíthatsz engem.<< 13 ' pedig kezét kinyújtva megérintette, és szólt: >>Akarom, tisztulj meg!<< Azonnal eltávozott róla a lepra. 14 Erre ô meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon, hanem >>menj, mutasd meg magadat a papnak, és mutass be áldozatot tisztulásodért, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.<< 15 De a híre annál jobban elterjedt. Sok ember gyűlt össze, hogy hallják ôt, és meggyógyuljanak betegségeikbôl. 16 ' azonban visszavonult a pusztába, és ott imádkozott. A béna meggyógyítása 17 És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálembôl jöttek. Az Úr ereje vele volt, hogy gyógyítson. 18 És íme, néhány férfi egy hordágyon fekvô bénát hozott. Be akarták vinni és eléje helyezni. 19 Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetôre, s a tetôn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. 20 ' pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: >>Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.<< 21 Az írástudók és farizeusok erre gonolkodni kezdtek: >>Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?<< 22 Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: >>Mit gondoltok szívetekben? 23 Mi könnyebb, azt mondani: 'Bocsánatot nyertek bűneid', vagy azt mondani: 'Kelj fel, és járj'? 24 Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- így szólt a bénához: -- Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.<< 25 Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. 26 Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsôítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: >>Ma csodálatos dolgokat láttunk.<< Lévi meghívása. Lakoma a vámosokkal 27 Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: >>Kövess engem!<< 28 Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte ôt. 29 Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. 30 A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: >>Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?<< 31 Jézus ezt válaszolta nekik: >>Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. 32 Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.<< Kérdés a böjtrôl 33 Azok pedig így szóltak hozzá: >>János tanítványai sokat böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek és isznak.<< 34 Ezt válaszolta nekik: >>Böjtre tudjátok-e fogni a násznépet, amíg velük van a vôlegény? 35 Eljönnek azonban azok a napok, amikor elveszik tôlük a vôlegényt; akkor majd böjtölnek, azokban a napokban.<< 36 És példázatot is mondott nekik: >>Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy azt ócska ruhára varrja; különben az újat is elszakítja, és az ócskához sem való az új folt. 37 És senki sem tölt új bort régi tömlôkbe; mert különben az új bor szétszakítja a tömlôket, és kifolyik az is, meg a tömlôk is tönkremennek. 38 Az új bort új tömlôkbe kell tölteni. 39 És senki, aki óbort ivott, újat nem kíván, mert azt mondja: 'Jobb az ó'.<< ____________________ * 12-16 # Mt 8,2-4; Mk 1,40-45 * 17-26 # Mt 9,1-8; Mk 2,1-12 * 21 A farizeusok már itt halállal fenyegetik Jézust a törvényre való utalással, amely szerint aki Istent káromolja, annak meg kell halnia. Jézus viszont olyan hatalmat tulajdonít magának, amellyel a zsidók szerint egyedül Isten rendelkezik: a bűnök megbocsátásának hatalmát. * 27-32 # Mt 9,9-13; Mk 2,13-17 * 31-32 Jézus szavaiban irónia rejtôzik, fôleg a válasz második részében: a farizeusok ugyanis igazaknak tartották magukat. Úgy látszik azonban, hogy a gúnyt nem veszik észre, ahhoz túlságosan el vannak telve magukkal. * 33-38 # Mt 9,14-17; Mk 2,18-22 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 6. fejezet Kalászszedés szombaton 1 Történt pedig, hogy szombaton, amikor a vetések közt járt, tanítványai tépdesték a kalászokat, és kezeikkel kimorzsolva megették. 2 A farizeusok közül egyesek azt mondták: >>Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?<< 3 Jézus ezt felelte nekik: >>Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor éhezett, ô és akik vele voltak {1 Sám 21,2-7}? 4 Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, evett, és a vele levôknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak?<< 5 Aztán hozzátette: >>Az Emberfia ura a szombatnak.<< A béna meggyógyítása szombaton 6 Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt. 7 Az írástudók és a farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. 8 ' azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a elszáradt kezű emberhez: >>Kelj föl és állj a középre!<< Az fölkelt és odaállt. 9 Azután Jézus ezt mondta nekik: >>Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?<< 10 Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: >>Nyújtsd ki a kezedet!<< Az megtette, és meggyógyult a keze. 11 Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal. A tizenkettô kiválasztása 12 Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. 13 Amikor megvirradt, magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettôt. Ezeket elnevezte apostoloknak: 14 Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, 15 Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, 16 Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett. Jézus és a tömeg 17 Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálembôl, Tírusz és Szidon tengermellékérôl, 18 akik eljöttek, hogy hallgassák ôt és meggyógyuljanak betegségeikbôl. Akiket pedig tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. 19 Az egész tömeg érinteni akarta ôt, mert erô áradt ki belôle, és meggyógyította mindnyájukat. Jézus beszédeinek gyűjteménye 6,20-49 Boldogságok és Jajok 20 Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt: >>Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. 21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. 22 Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. 23 Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal. 24 De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat! 25 Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok! 26 Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal! Az ellenségszeretet 27 Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. 28 Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. 29 Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a köntösödet elveszi, ne tagadd meg az ingedet sem. 30 Adj mindenkinek, aki kér tôled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd. 31 Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. 32 Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik ôket szeretik. 33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. 34 És ha azoknak adtok kölcsön, akiktôl remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. 35 Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ô jóságos a hálátlanokhoz és gonoszokhoz is. 36 Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Az ítélkezés 37 Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni! 38 Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe! Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek!<< 39 Hasonlatot is mondott nekik: >>Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe? 40 Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere. 41 Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? 42 És hogyan mondhatod testvérednek: 'Testvér, hadd vegyem ki szemedbôl a szálkát', a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki elôbb a magad szemébôl a gerendát, és majd látni fogsz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szemébôl! Az igaz vallásosság 43 Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt terem. 44 Mert minden fát gyümölcsérôl ismerünk meg. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szôlôt. 45 A jó ember jót hoz elô szívének jó kincsébôl, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elô; mert a szív bôségébôl szól a száj. 46 Miért mondjátok nekem: 'Uram! Uram!', ha nem cselekszitek, amiket mondok? A sziklára épített ház 47 Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallgatja szavaimat és megcselekszi azokat. 48 Hasonló a házépítô emberhez, aki mélyre leásott és az alapot kôsziklára rakta. Amikor aztán jött az árvíz, nekiesett a háznak a folyó árja, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. 49 Aki pedig hallgatja, de nem cselekszi, hasonló ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül, a földre építette. Amikor nekirontott az ár, mindjárt összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása.<< ____________________ * 1-5 # Mt 12,1-8; Mk 2,23-28 * 6-11 # Mt 12,9-14; Mk 3,1-6 * 12- 16 # Mt 10,1-4; Mk 3,13-19 * 15 >>Zelóták<<: szó szerint >>buzgók<<, a törvény megtartásáért fegyveresen küzdöttek, vö. 1 Makk 2,26. * 17- 19 # Mt 4,23-25; 12,15k; Mk 3,7-12 * 27-36 # Mt 5,38-48 * 43-45 # Mt 7,16-21; 12,33-35 * 47-49 # Mt 7,24-27 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 7. fejezet Jelek és mondások: 7,1-9,50 A kafarnaumi százados 1 Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte, bement Kafarnaumba. 2 Egy százados egyik szolgája pedig, aki annak nagyon kedves volt, halálos betegen feküdt. 3 Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte ôt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját. 4 Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon könyörögtek: >>Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, 5 mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ô építtette nekünk.<< 6 Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait, ezekkel a szavakkal: >>Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. 7 Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. 8 Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, s katonák vannak alattam; és ha azt mondom az egyiknek: 'Menj', elmegy; vagy a másiknak: 'Gyere', odajön; és a szolgámnak: 'Tedd ezt', megteszi.<< 9 Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az ôt követô sokasághoz: >>Mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!<< 10 A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a szolgát. A naimi ifjú feltámasztása 11 Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy népsokaság. 12 Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte. 13 Amikor meglátta ôt az Úr, megesett rajta a szíve, és ezt mondta neki: >>Ne sírj!<< 14 Majd odament, és megérintette a hordágyat. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: >>Ifjú! Mondom neked: kelj föl!<< 15 A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta ôt anyjának {1 Kir 17,23}. 16 Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsôítették Istent: >>Nagy próféta támadt közöttünk!<< És: >>Isten meglátogatta az ô népét!<<. 17 Az eset híre elterjedt egész Júdeában, és mindenütt a környéken. Keresztelô János kérdése 18 Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. 19 János erre magához hívott tanítványai közül kettôt, és elküldte ôket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: >>Te vagy-e az Eljövendô, vagy mást várjunk?<< 20 Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: >>Keresztelô János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: 'Te vagy-e az Eljövendô, vagy mást várjunk?'<< 21 Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétôl, szenvedésétôl és a gonosz lelkektôl, és sok vaknak visszaadta a szeme világát. 22 Ezt felelte nekik: >>Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot {Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1}. 23 Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.<< Jézus Keresztelô Jánosról 24 Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: >>Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltôl lengetett nádat? 25 Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhában és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. 26 Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. 27 ' az, akirôl írva van: 'Íme, elküldöm angyalomat színed elôtt, aki elkészíti elôtted utadat' {Kiv 23,20; Mal 3,1}. 28 Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Keresztelô Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála. 29 Az egész sokaság, amely ôt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. 30 De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az ô keresztségét. 31 Ugyan kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Kihez hasonlók ôk? 32 Hasonlók a piacon üldögélô gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymásnak: 'Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem sírtatok!' 33 Mert eljött Keresztelô János, kenyeret nem eszik és bort nem iszik, és azt mondjátok: 'Ördöge van!' 34 Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: 'Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!' 35 De a bölcsességet igazolja annak minden fia.<< Jézus és a bűnös asszony 36 Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett. 37 És íme, egy bűnös asszony a városból, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. 38 Megállt hátul a lábainál, sírva fakadt, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta a lábait, és megkente a kenettel. 39 Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: >>Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki ôt érinti, vagyis hogy bűnös.<< 40 Jézus ezt válaszolta neki: >>Simon! Mondanék neked valamit.<< Az így szólt: >>Mester, szólj!<< 41 >>Két adósa volt egy hitelezônek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. 42 Nem lévén nekik mibôl megfizetni, elengedte mind a kettônek. Melyik fogja ôt közülük jobban szeretni?<< 43 Simon ezt felelte: >>Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.<< ' pedig ezt mondta neki: >>Helyesen ítéltél.<< 44 Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: >>Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg. 45 Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. 46 Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. 47 Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.<< 48 Aztán így szólt az asszonyhoz: >>Bocsánatot nyertek bűneid.<< 49 Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: >>Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?<< 50 ' pedig így szólt az asszonyhoz: >>A hited megmentett téged; menj békével.<< ____________________ * 1-8 Máténál ebben a történetben maga a százados megy oda Jézushoz. Szem elôtt kell azonban tartanunk a Keleten általános felfogást ill. beszédmódot, mely a tetteket nem a cselekvônek, hanem a tettek elrendelôjének tulajdonítja. A küldöttek csak azt mondják, amit a százados parancsolt, így az üzenet is tôle származik, a hit is ôbenne van meg. * 1-10 # Mt 8,5-13; Jn 4,46-53 * 18-23 # Mt 11,2-6 * 18- 23 János azoktól a tanítványoktól értesült Jézus tetteirôl, akik bebörtönzése után is kitartottak mellette. 'ket kérte meg, hogy kérdését közvetítsék, nem mintha maga kételkedett volna Jézus Messiás- voltában, hanem hogy hallhassák magának Jézusnak a vallomását. * 24- 35 # Mt 11,7-19 * 36-50 # Mt 26,6-13; Mk 14,3-9; Jn 12,3-8 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 8. fejezet Asszonyok Jézus kíséretében 1 Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettô, 2 és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektôl és a betegségekbôl: Mária, akit Magdolnának hívnak, akibôl hét ördög ment ki, 3 és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették ôt vagyonukból. Példabeszéd a magvetôrôl 4 Mikor pedig nagy tömeg gyűlt egybe, és a városokból özönlöttek hozzá, a következô példabeszédet mondta: 5 >>Kiment a magvetô magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt eltaposták, és az ég madarai felszedegették. 6 A másik sziklára esett. Ez kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége. 7 A másik a tövisek közé esett. A tövisek is felnôttek vele, és elfojtották. 8 De egy másik a jó földbe estek. Kikelt és százszoros termést hozott.<< Amikor ezt elmondta, felkiáltott: >>Akinek van füle a hallásra, hallja meg!<< A példabeszédek értelme és célja 9 Tanítványai megkérdezték ôt, hogy mit jelent ez a példabeszéd. 10 ' ezt mondta nekik: >>Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek {Iz 6,9}. A magvetôrôl szóló példabeszéd magyarázata 11 Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje. 12 Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét szívükbôl, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. 13 A kôsziklára hullott magok azok, akik, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak. 14 A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei késôbb elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek. 15 Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan. Az ige meghallása 16 Senki, aki lámpát gyújt, nem borítja azt le egy edénnyel, sem ágy alá nem rejti, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. 17 Mert semmi nincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék és napfényre ne kerülne. 18 Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amirôl azt gondolja, hogy az övé.<< Jézus igazi rokonai 19 Odajöttek hozzá az anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt. 20 Szóltak neki: >>Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.<< 21 ' azonban ezt felelte nekik: >>Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.<< A vihar lecsendesítése 22 Történt pedig egy napon, hogy beszállt egy bárkába tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: >>Keljünk át a tó túlsó partjára!<< Elindultak. 23 Amíg hajóztak, ô elaludt. Közben heves szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek és veszélyben voltak. 24 Ekkor odamentek hozzá és felébresztették: >>Mester, Mester! Elveszünk!<< ' pedig felkelt, parancsolt a szélnek és a víz hullámainak, mire azok megszűntek és lecsendesedtek. 25 Aztán így szólt hozzájuk: >>Hol van a ti hitetek?<< Azok pedig félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: >>Ki ez, hogy még a szélnek és tengernek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?<< A gerázai megszállott meggyógyítása 26 Azután kikötöttek a gerázaiak földjén, amely Galileával átellenben van. 27 Amint kilépett a partra, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördögök voltak, és már régóta nem vett magára ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. 28 Amikor meglátta Jézust, leborult elôtte, és hangosan fölkiáltott: >>Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!<< 29 Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberbôl. Ugyanis már jó ideje hatalmába kerítette, láncokkal volt megkötözve, és bilincsekben ôrizték, de elszaggatta a kötelékeket, s az ördög a pusztába űzte. 30 Jézus ekkor megkérdezte: >>Mi a neved?<< Azt felelte: >>Légió<<, mert sok ördög szállta meg. 31 Arra kérték, ne azt parancsolja, hogy a mélységbe menjenek. 32 Volt ott egy nagy disznócsorda, a hegyen legelészett. Kérték ôt, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik. 33 Az ördögök erre kimentek, megszállták a disznókat, mire a csorda lerohant a meredeken a tóba, és belefúlt. 34 A kondások, látva, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba. 35 Az emberek kimentek, hogy lássák a történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akit az ördögök elhagytak, felöltözve és ép ésszel, amint ott ült Jézus lábainál, és félelem fogta el ôket. 36 Azok pedig, akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az, akit az ördög zaklatott. 37 Ekkor a gerázaiak földjének egész lakossága arra kérte ôt, hogy távozzék el tôlük; mert nagy félelem vett erôt rajtuk. ' pedig bárkába szállt és visszatért. 38 Az a férfi pedig, akibôl kimentek az ördögök, megkérte, hogy vele lehessen. De Jézus elküldte ôt ezekkel a szavakkal: 39 >>Térj csak vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Isten.<< Az be is járta az egész várost, és hirdette, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus. Jairus lányának feltámasztása és egy beteg asszony meggyógyítása 40 Amikor Jézus visszatért, tömeg fogadta ôt, mert mindnyájan vártak rá. 41 És íme, jött egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte ôt, hogy jöjjön a házába, 42 mert egyetlen lánya, aki mintegy tizenkét esztendôs volt, haldoklik. Amíg ment, majdnem agyonnyomta ôt a tömeg. 43 Közben egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett, és az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani, 44 odament hozzá hátulról, és megérintette a ruhája szegélyét. Rögtön megállt a vérfolyása. 45 Jézus így szólt: >>Ki érintett meg engem?<< Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt: >>Mester! A tömeg szorongat és lökdös téged.<< 46 Jézus ezt felelte: >>Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erô ment ki belôlem.<< 47 Ekkor az asszony látta, hogy nem maradt titokban. Remegve jött elô, a lábai elé borult, és bevallotta az egész nép elôtt, hogy miért érintette meg ôt, és hogy hogyan gyógyult meg azonnal. 48 ' erre azt mondta neki: >>Leányom! A hited meggyógyított téged! Menj békével!<< 49 Még beszélt, amikor odajött valaki a zsinagóga vezetôjének házából, és azt mondta: >>A lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!<< 50 Jézus azonban, amikor meghallotta ezt, így szólt hozzá: >>Ne félj, csak higgy, és megmenekül!<< 51 Mikor pedig a házba érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a lány apjának és anyjának. 52 Mindnyájan sírtak és jajgattak a leány miatt. ' így szólt hozzájuk: >>Ne sírjatok! Nem halt meg a leány, csak alszik.<< 53 Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54 De ô megfogta a lány kezét, és hangosan felkiáltott: >>Kislány, kelj föl.<< 55 Erre visszatért a lány lelke, és rögtön fölkelt. Ekkor szólt, hogy adjanak neki enni. 56 A szülei nagyon elcsodálkoztak; ô pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt. ____________________ * 4-8 # Mt 13,1-9; Mk 4,1-9 * 9-10 # Mt 13,10-17; Mk 4,10-12 * 11- 15 # Mt 13,18-23; Mk 4,13-20 * 16-18 # Mk 4,21-25 * 19-21 # Mt 12,46-50; Mk 3,31-35 * 22-25 # Mt 8,18.23-27; Mk 4,35-41 * 26-39 # Mt 8,28-34; Mk 5,1-20 * 40-56 # Mt 9,18-26; Mk 5,21-43 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 9. fejezet A tizenkettô küldetése 1 Ezután összehívta a tizenkét apostolt, erôt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására. 2 Majd elküldte ôket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. 3 Azt mondta nekik: >>Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két ingetek se legyen! 4 Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább! 5 Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még lábatok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!<< 6 Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt. Vélemények Jézusról 7 Heródes negyedes fejedelem hallott mindenrôl, ami történt, és zavarban volt, mivel egyesek azt mondták: 8 >>János támadt fel a halálból<<, némelyek pedig, hogy >>Illés jelent meg<<, mások meg: >>a régi próféták közül támadt fel valamelyik<<. 9 Ekkor Heródes azt mondta: >>Jánost lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akirôl ilyeneket hallok?<< És látni akarta ôt. A tanítványok visszatérése; a kenyérszaporítás 10 Az apostolok visszatértek, és elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek. Azután velük együtt elvonult külön egy Betszaidának nevezett város közelébe. 11 Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. ' magához engedte ôket, beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította. 12 A nap azonban már lemenôben volt, ezért a tizenkettô odament hozzá, és azt mondták neki: >>Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt pusztaságban vagyunk.<< 13 ' azonban azt mondta nekik: >>Ti adjatok nekik enni!<< Azok ezt felelték: >>Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.<< 14 A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: >>Telepítsétek le ôket ötvenes csoportokban!<< 15 Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. 16 Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek. 17 Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután fölszedték, amit meghagytak: tizenkét kosár kenyérdarabot. Péter vallomása; Jézus elsô jövendölése a szenvedésrôl és a feltámadásról 18 Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte ôket: >>Kinek tart engem a tömeg?<< 19 'k ezt felelték: >>Egyesek Keresztelô Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig azt tartják, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.<< 20 Azután megkérdezte tôlük: >>Hát ti kinek tartotok engem?<< Simon Péter válaszolt: >>Az Isten Krisztusának.<< 21 ' pedig rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el, és így szólt: 22 >>Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.<< Jézus követése; az önmegtagadás 23 Azután mindenkihez szólt: >>Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. 24 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. 25 Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall? 26 Mert aki szégyell engem és az én igéimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsôségében. 27 Igazán mondom nektek: vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják Isten országát.<< Jézus színeváltozása 28 Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni. 29 Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó. 30 És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, 31 akik dicsôségben megjelentek, és beszéltek az ô eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni. 32 Pétert és a vele lévôket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsôségét, és a két férfit, akik ott álltak vele. 33 És történt, hogy amikor eltávoztak tôle, Péter ezt mondta Jézusnak: >>Mester! Jó nekünk itt lenni! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!<< Nem tudta ugyanis, hogy mit mond. 34 Amíg ezeket mondta, felhô szállt le, és elborította ôket. Amint a felhôbe jutottak, félelem fogta el ôket. 35 A felhôbôl szózat hallatszott: >>Ez az én választott Fiam, ôt hallgassátok<< {MTörv 18,15; Iz 42,1}. 36 Mikor a szózat elhangzott, Jézus ismét egyedül volt. 'k pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak. Egy megszállott ifjú meggyógyítása 37 Történt pedig a következô napon, hogy amint lementek a hegyrôl, nagy tömeg közeledett feléjük. 38 És íme, a tömegbôl felkiáltott egy férfi: >>Mester! Kérlek, tekints egyetlen fiamra, hiszen csak ô van nekem! 39 Íme, egy lélek ragadja meg ôt, és hirtelen felkiált; úgy rángatja, hogy tajtékzik tôle, s ritkán hagy fel a gyötrésével. 40 Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.<< 41 Jézus ezt felelte: >>Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek és meddig tűrjelek titeket? Vezesd ide a fiadat!<< 42 Alighogy elôjött, odacsapta ôt az ördög, és össze-vissza rángatta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta apjának. 43 Ekkor mindnyájan elcsodálkoztak Isten nagyságán. Második jövendölés a szenvedésrôl és a feltámadásról Mivel mindannyian csodálkoztak azon, amit tett, ô így szólt tanítványaihoz: 44 >>Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfiát az emberek kezébe adják.<< 45 'k azonban nem értették ezt a beszédet. El volt rejtve elôlük, hogy fel ne fogják, de nem merték ôt kérdezni e beszéd felôl. A tanítványok vetélkedése 46 Azután felmerült köztük a kérdés, hogy ki a nagyobb közülük. 47 Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, 48 és azt mondta nekik: >>Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb.<< Az idegen csodatevô 49 Ekkor János így szólt: >>Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.<< 50 Jézus azt felelte neki: >>Ne tiltsátok meg; mert aki nincs ellenetek, veletek van.<< A JERUZSÁLEMBE VEZET' ÚTON: 9,51-19,27 Az igaz tanítványok: 9,51-13,21 A szamaritánusok ellenségeskedése 51 Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 52 Követeket küldött maga elôtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki. 53 Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. 54 Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: >>Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égbôl, és eméssze meg ôket?<< {1 Kir 1,10}.55 De ô hozzájuk fordulva megfeddte ôket, 56 és elmentek egy másik faluba. Jézus követése 57 Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: >>Követlek téged, bárhová mész!<< 58 Jézus azt felelte neki: >>A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.<< 59 Egy másiknak ezt mondta: >>Kövess engem!<< Az így felelt: >>Uram! Engedd meg, hogy elôbb elmenjek, és eltemessem apámat!<< 60 Jézus ezt válaszolta neki: >>Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!<< 61 Egy másik is mondta: >>Uram! követlek; de engedd meg, hogy elôbb búcsút vegyek házam népétôl!<< 62 Jézus azt felelte neki: >>Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.<< ____________________ * 1-6 # Mt 10,1.5-14; Mk 6,7-13<< * 7-9 # Mt 14,1k; Mk 6,14-16 * 10- 17 # Mt 14,13-21; Mk 6,30-44; Jn 6,1-13 * 18-22 # Mt 16,13-21; Mk 8,27-31 * 23-27 # Mt 16,24-28; Mk 8,34-9,1 * 25 >>Igen, elhangzott a figyelmeztetés, hogy mi haszna van belôle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de önmagát elveszíti. Az új föld várásának mégsem szabad csökkentenie, hanem inkább fokoznia kell a szorgoskodást, hogy szebb legyen a föld, hiszen itt van növekedôben az új emberi család közössége, amely némiképp már sejteti az eljövendô világ körvonalait. Ezek szerint a földi haladást gondosan meg kell ugyan különböztetnünk Krisztus országának növekedésétôl, ez a haladás mégis sokat jelent az Isten országa szempontjából.<< (GS, 39) * 28-36 # Mt 17,1-9; Mk 9,2-8 * 37-43a # Mt 17,14-21; Mk 9,14-29 * 43b-45 # Mt 17,22k; Mk 9,30-32 * 46-48 # Mt 18,1-5; Mk 9,33-37 * 49-50 # Mk 9,38-41 * 57-60 # Mt 8,18-22 * 57-62 Jézus három szava jelzi azt a három feltételt, amelynek meg kell felelnie annak, aki ôt követi: szabaddá lenni a kényelmes életfeltételektôl, feladni az aggodalmaskodást, és szívünkben elsô helyre tenni ôt. Csak így lehet valaki alkalmas Isten országának szolgálatára. ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 10. fejezet A hetvenkét tanítvány küldetése 1 Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettôt, és elküldte ôket kettesével maga elôtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. 2 Azt mondta nekik: >>Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. 3 Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. 4 Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. 5 Ha valamelyik házba bementek, elôször ezt mondjátok: 'Békesség e háznak!' 6 Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. 7 Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. 8 Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. 9 Gyógyítsátok meg az ott lévô betegeket, és mondjátok nekik: 'Elközelgett hozzátok az Isten országa.' 10 Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: 11 'Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.' 12 Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak. Ítélet a hitetlen városok fölött 13 Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. 14 De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek. 15 És te, Kafarnaum! Vajon az égig fogsz emelkedni? Az alvilágba süllyedsz! {Iz 14,13.15} 16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.<< A tanítványok jutalma 17 Amikor a hetvenkettô visszatért, örömmel mondták: >>Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!<< 18 ' azt felelte nekik: >>Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égbôl. 19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. 20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyekben.<< Jézus hálát ad az Atyának 21 Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: >>Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elôl, és feltártad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. 22 Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.<< A tanítványok boldogsága 23 Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: >>Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. 24 Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.<< Az irgalmas szamaritánus 25 Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: >>Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?<< 26 ' ezt válaszolta neki: >>Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?<< 27 Az így felelt: >>Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbôl és teljes lelkedbôl, minden erôdbôl és egész elmédbôl {MTörv 6,5}; felebarátodat pedig, mint önmagadat<< {Lev 19,18}. 28 Erre ô így szólt: >>Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.<< 29 De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: >>De ki az én felebarátom?<< 30 Jézus akkor így kezdett beszélni: >>Egy ember Jeruzsálembôl Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. 32 Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta ôt, elment mellette. 33 Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve. 34 Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. 35 Másnap elôvett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: 'Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.' 36 Mit gondolsz, e három közül melyik lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?<< 37 Az így felelt: >>Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.<< Jézus erre azt mondta neki: >>Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!<< Mária és Márta 38 Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta ôt házába. 39 Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, 40 Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: >>Uram! Nem törôdsz vele, hogy a húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!<< 41 Az Úr ezt válaszolta neki: >>Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törôdsz, 42 pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.<< ____________________ * 2 # Mt 9,37k * 13-15 # Mt 11,20-24 * 21-22 # Mt 11,25-27 * 23- 24 # Mt 13,16k * 25-28 # Mt 22,35-40; Mk 12,28-31 * 38-42 # Jn 11,1; 12,1-3 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 11. fejezet Az Úr imádsága 1 Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: >>Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.<< 2 Erre azt válaszolta nekik: >>Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! 3 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, 4 és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezônek, és ne vígy minket kísértésbe.<< Példabeszéd a könyörgô barátról 5 Azután így szólt hozzájuk: >>Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: 'Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret, 6 mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki'; 7 a másik viszont belülrôl ezt feleli: 'Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!' 8 Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Bizalom az imádságban 9 Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. 10 Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetônek ajtót nyitnak. 11 Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? 12 Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? 13 Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tôle!<< Jézus önigazolása 14 Egyszer kiűzött egy ördögöt, amely néma volt. Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt, a tömeg pedig elcsodálkozott. 15 De közülük néhányan így szóltak: >>Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.<< 16 Mások pedig égi jelet kértek tôle, hogy kísértsék. 17 ' azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: >>Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. 18 Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ô országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. 19 De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? 'k lesznek tehát a ti bíráitok. 20 De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett hozzátok az Isten országa. 21 Amikor az erôs fegyverrel ôrzi a házát, biztonságban van a vagyona. 22 De ha nála erôsebb jön, legyôzi ôt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. 23 Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór. A tisztátalan lelkekrôl 24 Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbôl, víz nélküli helyeken jár, és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: 'Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem'. 25 Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. 26 Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az elôzônél.<< Isten szavának hallgatóiról 27 Történt pedig, hogy amikor ezeket mondta, a tömegbôl felkiáltott egy asszony: >>Boldog a méh, amely hordozott, és az emlôk, amelyeket szoptál!<< 28 Erre ô azt mondta: >>Inkább azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!<< Jézus nem ad jelet 29 Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: >>Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. 30 Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. 31 Dél királynôje {1 Kir 10,1-10} felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli ôket, mert ô eljött a föld szélérôl, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. 32 A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ôk Jónás szavára bűnbánatot tartottak {Jón 3,5}; és íme, nagyobb van itt Jónásnál. A világosságról és a szemrôl 33 Senki sem gyújt lámpát azért, hogy elrejtse, vagy a véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. 34 Tested világa a szemed: ha a szemed jó, az egész tested világos; ha pedig rossz, a tested is sötét. 35 Vigyázz tehát, hogy a világosság, amely benned van, sötétség ne legyen. 36 Ha tehát tested egészen világos, nincs benne semmi sötétség, egészen világos lesz, mint amikor a lámpa ragyogásával megvilágít téged.<< A farizeusok és írástudók megfeddése 37 Miközben beszélt, egy farizeus megkérte, hogy ebédeljen nála. ' bement hozzá, és asztalhoz ült. 38 A farizeus pedig megütközött magában, amikor látta, hogy evés elôtt nem mosott kezet. 39 Ekkor az Úr azt mondta neki: >>Ti farizeusok ugye megtisztítjátok a pohár és tányér külsejét? A bensôtök azonban tele van rablással és gonoszsággal. 40 Esztelenek! Aki a külsôt alkotta, nem az alkotta a bensôt is? 41 Ami bennetek van, abból adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta lesz számotokra. 42 De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteménybôl, de elhanyagoljátok Isten ítéletét és szeretetét. Ezeket meg kellene tenni, és amazokat sem elhanyagolni. 43 Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a fôhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon. 44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.<< 45 Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: >>Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.<< 46 ' ezt felelte neki: >>Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket. 47 Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték ôket. 48 Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték ôket, ti pedig a sírjaikat építitek. 49 Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek, 50 hogy számon lehessen kérni e nemzedéktôl minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétôl, 51 Ábel vérétôl Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettôl a nemzedéktôl. 52 Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenôket is megakadályozzátok.<< 53 Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenrôl kezdték ôt faggatni. 54 Azt lesték, hogy beszédeiben valamin rajtakapják. ____________________ * 1-4 # Mt 6,9-13 * 9-13 # Mt 7,7-11 * 12 Nem lehetetlen, hogy Jézus azért használ ilyen paradox képet, hogy a hallgatók figyelmét jobban felkeltse, és megkönnyítse gondolatainak megértését. * 14-23 # Mt 12,22-30; Mk 3,22-27 * 24-26 # Mt 12,43-45 * 28 Jézus nem utasítja vissza édesanyját, csak azt fejezi ki, hogy még az anyasága sem használt volna neki semmit, ha nem lett volna jó és hűséges (Aranyszájú Szt. János). Máriát dicsérjük nagy méltósága miatt, de méginkább kiváló példaadásáért Isten akaratának elfogadásában. * 29- 32 # Mt 12,38-42; Mk 8,11k * 34-36 # Mt 6,22k * 39-52 # Mt 23,1-36 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 12. fejezet Óvás a farizeusok képmutatásától 1 Amikor olyan nagy tömeg gyűlt össze körülötte, hogy csaknem legázolták egymást, elôször csak a tanítványaihoz kezdett beszélni: >>Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. 2 Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna. 3 Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belsô szobában fülbe súgtatok, a háztetôkrôl fogják hirdetni. Ne féljetek! 4 Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de semmi többet nem tehetnek. 5 Megmondom én nektek, kitôl féljetek: Féljetek attól, akinek, miután megölt, hatalma van a kárhozatra vetni. Igen, mondom nektek: tôle féljetek. 6 Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyrôl sem közülük. 7 Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: sokkal értékesebbek vagytok ti akárhány verébnél. 8 Mondom pedig nektek: Aki megvall engem az emberek elôtt, azt az Emberfia is megvallja majd Isten angyalai elôtt. 9 Aki pedig megtagad engem az emberek elôtt, azt ô is megtagadja majd Isten angyalai elôtt. 10 Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer; de aki a Szentlelket káromolja, annak nincs bocsánat. 11 Mikor pedig a zsinagógába, elöljárók és hatóságok elé hurcolnak benneteket, ne aggódjatok azon, hogy hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, 12 mert a Szentlélek megtanít benneteket abban az órában, hogy mit kell mondanotok.<< Példázat a gazdag hamis biztonságáról 13 Valaki megszólította a tömegbôl: >>Mester! Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!<< 14 ' azt felelte neki: >>Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?<< 15 Aztán így szólt hozzájuk: >>Vigyázzatok és ôrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bôvelkedéstôl függ az ember élete.<< 16 Példabeszédet is mondott nekik: >>Egy gazdag embernek a földje bôséges termést hozott. 17 Akkor így gondolkozott magában: 'Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.' 18 Majd azt mondta: 'Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. 19 Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendôre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!' 20 Isten azonban így szólt hozzá: 'Esztelen! Még az éjjel számon kérik tôled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?' 21 Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.<< A gondok és a bizalom 22 Majd így szólt tanítványaihoz: >>Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit egyetek, se a testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. 23 Az élet több az eledelnél, és a test a ruházatnál. 24 Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem aratnak, nincs kamrájuk, sem magtáruk, és az Isten táplálja ôket. Mennyivel többet értek ti akárhány madárnál! 25 Aggodalmaskodásával ki adhat közületek az életéhez akár egy arasznyit is? 26 Ha tehát a legkisebb dologra sem vagytok képesek, a többi miatt miért aggódtok? 27 Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fonnak és nem szônek; mégis, mondom nektek: Salamon teljes dicsôségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül. 28 Ha pedig a mezô füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ne keressétek tehát, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok, 30 mert ezeket a pogányok keresik a világban. Atyátok azonban tudja, hogy szükségetek van ezekre. 31 Ti keressétek csak az ô országát, és mindezt megkapjátok hozzá. 32 Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. Az igazi kincsrôl 33 Adjátok el, amitek van, és adjátok oda adomány gyanánt; készítsetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, és a moly meg nem rágja. 34 Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. Példabeszéd a hűséges és a gonosz szolgáról 35 Legyen a csípôtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. 36 Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzôrôl, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. 37 Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti ôket, aztán megy, és kiszolgálja ôket. 38 S ha a második ôrváltáskor vagy a harmadik ôrváltáskor jön, és így találja ôket, boldogok azok a szolgák. 39 Azt is fontoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. 40 Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.<< 41 Péter ekkor megkérdezte: >>Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?<< 42 Az Úr így válaszolt: >>Mit gondolsz, ki az a hű és okos intézô, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelembôl? 43 Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. 44 Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli ôt. 45 De ha ez a szolga azt mondja magában: 'Késik az én uram', és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, 46 megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Elkergeti ôt, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47 Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, és nem készült vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. 48 Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni. Döntés Jézus mellett 49 Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! 50 Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik! 51 Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. 52 Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettô ellen, és ketten három ellen. 53 Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával<< {Mik 7,6}. Az idôk jelei 54 Ezután a tömeghez is szólt: >>Amikor látjátok, hogy nyugatról felhô támad, mindjárt azt mondjátok: 'Jön az esô', és úgy is lesz; 55 amikor délrôl fúj a szél, azt mondjátok: 'Forróság lesz', és meglesz. 56 Képmutatók! Az ég és föld jeleibôl tudtok következtetni, ezt az idôt miért nem tudjátok hát megítélni? 57 Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazságos? A kiengesztelôdésrôl 58 Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz mész, útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíróhoz hurcoljon, s a bíró átadjon a börtönôrnek, a börtönôr pedig tömlöcbe vessen. 59 Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted.<< ____________________ * 2-3 # Mt 10,26k * 4-12 # Mt 10,28-33 * 10 # Mt 12,32; Mk 3,29 * 11 # Mt 10,19; Mk 13,11 * 22-31 # Mt 6,25-33 * 33-34 # Mt 6,19- 21 * 39-46 # Mt 24,43-51; Mk 13,33-37 * 49-53 # Mt 10,34-36 * 58- 59 # Mt 5,25k ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 13. fejezet Felhívás a megtérésre 1 Éppen abban az idôben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. 2 ' ezt felelte nekik: >>Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? 3 Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. 4 Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádôlt a torony, és megölte ôket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? 5 Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.<< 6 Aztán ezt a példabeszédet mondta: >>Egy embernek volt egy fügefa a szôlôjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. 7 Ezért így szólt az intézôjéhez: 'Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?' 8 De az így felelt neki: 'Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, 9 hátha gyümölcsöt hoz jövôre; ha pedig nem, akkor vágd ki.'<< Egy asszony meggyógyítása szombaton 10 Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. 11 És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve lakott a betegség lelke. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. 12 Amikor Jézus meglátta, odahívta, és azt mondta neki: >>Asszony! Megszabadultál betegségedtôl.<< 13 Rátette a kezét, mire az rögtön felegyenesedett, és dicsôítette Istent. 14 Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: >>Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!<< 15 Az Úr ezt felelte neki: >>Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni? 16 Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettôl a köteléktôl?<< 17 Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett. Példabeszéd a mustármagról 18 Akkor így szólt: >>Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam? 19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek<< {Dán 4,8k.18}. Példabeszéd a kovászról 20 Aztán így folytatta: >>Mihez hasonlítsam Isten országát? 21 Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérô lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.<< Isten országának új rendjérôl 13,22-19,27 A szűk és a zárt kapuk 22 Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. 23 Közben valaki megkérdezte tôle: >>Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?<< ' ezt felelte nekik: 24 >>Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. 25 Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: 'Uram! Nyisd ki nekünk!' ' ezt feleli majd nektek: 'Nem tudom, honnan valók vagytok.' 26 Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: 'Elôtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.' 27 ' erre azt feleli nektek: 'Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tôlem mindnyájan, ti gonosztevôk!' {Zsolt 6,9} 28 Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. 29 Jönnek majd napkeletrôl és napnyugatról, északról és délrôl, és letelepszenek az Isten országában. 30 Mert íme, vannak utolsók, akikbôl elsôk lesznek, és vannak elsôk, akikbôl utolsók lesznek.<< Jézus elhagyja Galileát 31 Még abban az órában odajött hozzá néhány farizeus, és azt mondta neki: >>Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.<< 32 ' azt mondta nekik: >>Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap befejezem. 33 De ma, holnap és a következô napon úton kell lennem; mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. Jeruzsálem megfeddése 34 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de ti nem akartátok. 35 Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, nem láttok engem, amíg el nem jön az idô, amikor majd ezt mondjátok: 'Áldott, aki az Úr nevében jön'<< {Zsolt 118,26}. ____________________ * 18-19 # Mt 13,31k; Mk 4,30-32 * 20-21 # Mt 13,33 * 34-35 # Mt 23,37-39 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 14. fejezet Egy vízkóros ember meggyógyítása szombaton 1 Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezetô farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték ôt. 2 Ott egy vízkóros ember került elébe. 3 Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: >>Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?<< 4 Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta. 5 Aztán így szólt hozzájuk: >>Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?<< 6 Erre nem tudtak mit felelni. A szerénységrôl 7 A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az elsô helyeket. Ezt mondta nekik: 8 >>Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az elsô helyre. Nehogy elôforduljon, hogy ha nálad elôkelôbbet is meghívtak volna, 9 odajöjjön az, aki téged és ôt is meghívta, és azt mondja neked: 'Add át a helyedet!' És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. 10 Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: 'Barátom! Menj följebb!' Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg elôtt. 11 Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.<< A vendéglátásról 12 Annak pedig, aki ôt meghívta, ezt mondta: >>Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked. 13 Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. 14 Így boldog leszel, mert ôk nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat. Példabeszéd az ünnepi lakomáról 15 Az egyik vendég ennek hallatára így szólt hozzá: >>Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!<< 16 ' pedig ezt válaszolta: >>Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott. 17 A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: 'Jöjjetek, mert már minden el van készítve!' 18 De azok közül sorra mindegyik kezdte magát kimenteni. Az elsô azt mondta neki: 'Földet vettem, el kell mennem megnézni; kérlek, ments ki engem!' 19 A másik meg azt mondta: 'Öt pár ökröt vettem, megyek kipróbálni ôket; kérlek, ments ki engem!' 20 Egy másik azt mondta: 'Most nôsültem, azért nem mehetek!' 21 Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda megharagudott, és ezt mondta szolgájának: 'Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!' 22 A szolga jelentette: 'Uram! Megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.' 23 Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: 'Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam.' 24 Mondom azonban nektek, hogy azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a lakomámat.<< Jézus követésének feltételei 25 Nagy népsokaság ment vele, ô pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: 26 >>Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nôvéreit, sôt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom. 27 És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. 28 Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le elôbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e mibôl befejezni? 29 Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje ôt: 30 'Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.' 31 Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le elôbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? 32 Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van. 33 Így tehát aki közületek nem mond le mindenrôl, amije van, nem lehet az én tanítványom. 34 Jó a só; de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? 35 Sem a földre, sem a szemétdombra nem való, hanem hogy kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!<< ____________________ * 8 A fôhely középen volt, és a házigazdát illette. A további helyek annál elôkelôbbek voltak, minél közelebb voltak a fôhelyhez. A példabeszéd alázatosságra ösztönöz. Nem arra tanít, hogy az utolsó helyeket keresve vívjuk ki mások tiszteletét, hanem arra, hogy ne keressük az emberi megtiszteltetést. * 15-24 # Mt 22,1-10 * 26-27 # Mt 10,37-39 >>Gyűlöli<<: kevésbé szereti (hebraizmus; Jézus anyanyelvében nem volt középfok). * 28-32 A torony és a király hasonlatával Jézus arra tanít, hogy aki ôt követni akarja, annak minden mástól szabaddá kell lennie. Jézus nem elégszik meg a szívünk egyik felével. * 34-35 # Mt 5,13; Mk 9,50 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 15. fejezet Példabeszéd az elveszett bárányról 1 A vámosok és bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák. 2 A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: >>Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.<< 3 Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: 4 >>Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? 5 Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, 6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: 'Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!' 7 Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérô bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. Példabeszéd az elveszett drachmáról 8 Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri- e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? 9 Ha pedig megtalálta, összehívja barátnôit és szomszédait, hogy elmondja nekik: 'Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!' 10 Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalainak színe elôtt egy megtérô bűnös miatt.<< Példabeszéd az apa két fiáról 11 Azután így szólt: >>Egy embernek volt két fia. 12 A fiatalabb azt mondta apjának: 'Apám! Add ki nekem az örökség rám esô részét!' Erre szétosztotta köztük vagyonát. 13 Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. 14 Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. 15 Erre elment és elszegôdött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy ôrizze a disznókat. 16 Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. 17 Ekkor magába szállt, és azt mondta: 'Apámnak hány bérese bôvelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. 18 Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! 19 Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!' 20 Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messzirôl meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. 21 A fiú így szólt hozzá: 'Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.' 22 Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: 'Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! 23 Azután hozzátok elô a hízlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, 24 mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.' Aztán elkezdtek vigadozni. 25 Az idôsebb fiú pedig a mezôn volt, és amikor hazatérôben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. 26 Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. 27 Az így válaszolt neki: 'Megjött az öcséd, és apád levágta a hízlalt borjút, mivel egészségben kapta ôt vissza.' 28 Erre ô megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. 29 ' azonban ezt mondta apjának: 'Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30 De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nôkre költötte, levágattad neki a hízlalt borjút.' 31 ' azonban azt mondta neki: 'Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. 32 De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.'<< ____________________ * 4-7 # Mt 18,12-14 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 16. fejezet Példabeszéd az okos intézôrôl 1 A tanítványoknak pedig ezt mondta: >>Egy gazdag embernek volt egy intézôje. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2 Erre magához hívatta és azt mondta neki: 'Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézôm!' 3 Az intézô ezt mondta magában: Mitévô legyek, hisz uram elveszi tôlem az intézôséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. 4 Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, miután elmozdított az intézôségbôl. 5 Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsôtôl: 'Mennyivel tartozol uramnak?' 6 Az így felelt: 'Száz korsó olajjal.' Erre azt mondta neki: 'Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!' 7 Azután megkérdezte a másikat: 'Hát te mennyivel tartozol?' Az így válaszolt: 'Száz véka búzával.' Erre azt mondta neki: 'Fogd adósleveledet, és írj nyolcvanat!' 8 Az Úr megdicsérte a hamis intézôt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. A vagyon helyes használatáról 9 Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. 10 Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben gonosz, az a nagyban is gonosz. 11 Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? 12 És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? 13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.<< A farizeusok elmarasztalása 14 Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták ôt. 15 Ekkor azt mondta nekik: >>Ti ugyan igaznak mutatjátok magatokat az emberek elôtt, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek elôtt magasztos, az az Isten elôtt utálatos. A Törvényrôl és a válásról 16 A törvény és a próféták Jánosig tartottak; azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erôszakkal igyekszik oda. 17 Könnyebben múlik el ég és föld, mint hogy a törvénybôl egy vesszô is elvesszen. 18 Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétôl elbocsátott asszonyt vesz el, az is házasságot tör. Példázat a gazdag emberrôl és a szegény Lázárról 19 Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. 20 Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja elôtt, tele fekéllyel. 21 Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. 22 Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23 Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messzirôl Ábrahámot, és a keblén Lázárt. 24 Ekkor felkiáltott neki: 'Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!' 25 Ábrahám ezt felelte neki: 'Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ô most itt vigasztalódik, te pedig gyötrôdsz. 26 Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.' 27 Erre az így szólt: 'Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el ôt apám házába, 28 mert öt testvérem van. Tegyen elôttük tanúságot, nehogy ôk is ide jussanak, e gyötrelmek helyére.' 29 Ábrahám ezt válaszolta: 'Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!' 30 Az erre így könyörgött: 'Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.' 31 Erre ô azt felelte: 'Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!'<< ____________________ * 8 Az úr nem a csalást, hanem az okosságot dicséri. * 9 A mammont (vagyont) Jézus hamisnak nevezi, mert az embert rabbá teheti, és a fösvénység és bírvágy gyakran igazságtalanságok forrása. Ebben a versben fogalmazódik meg az elôzô kijelentések tanulsága: ha az anyagi javak által örök érdemeket szerzünk, akkor használjuk azokat megfelelôen. * 13 # Mt 6,24 * 13 Vö. 15,26 jegyz. * 16 A mondat vége (mely így érthetô: >>és oda mindenki sürgetô meghívást kap<<) hiányzik a legrégebbi kéziratból (Sínai kódex, 4. sz.) * 18 # Mt 5,32; 19,9; Mk 10,11k. ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 17. fejezet Óvás a botránkoztatóktól 1 Azután így szólt tanítványaihoz: >>Lehetetlen, hogy botrányok elô ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. 2 Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. 3 Vigyázzatok magatokra! A megbocsátásról Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! 4 Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: 'Bánom!' -- bocsáss meg neki.<< A hit erejérôl 5 Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: >>Növeld bennünk a hitet!<< 6 Az Úr ezt felelte: >>Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: 'Szakadj ki tövestôl és verj gyökeret a tengerben!', engedelmeskedni fog nektek. Példabeszéd a haszontalan szolgáról 7 Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezôrôl: 'Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?' 8 Nem azt mondja-e neki inkább: 'Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is'? 9 Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? 10 Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: 'Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!'<< A tíz leprás 11 Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. 12 Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban, 13 és hangosan kiáltoztak: >>Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!<< 14 Amikor meglátta ôket, azt mondta: >>Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!<< {Lev 13,49}. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. 15 Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, 16 és Jézus lábai elôtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. 17 Jézus pedig így szólt: >>Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? 18 Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsôítse Istent, csak ez az idegen?<< 19 Aztán így szólt hozzá: >>Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.<< Isten országának eljövetelérôl 20 Amikor a farizeusok megkérdezték tôle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: >>Az Isten országa nem jön el szembetűnô módon. 21 Nem fogják azt mondani: 'íme itt van,' vagy 'amott'. Mert az Isten országa köztetek van.<< Az Emberfia eljövetelérôl 22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: >>Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. 23 Ha azt mondják majd nektek: 'Íme, itt van', 'íme, ott van'; ne menjetek el és ne fussatok oda. 24 Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétôl a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ô napján. 25 De elôbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék. 26 Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. 27 Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába {Ter 7,7}. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. 28 És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. 29 Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkô esett az égbôl és elpusztított mindenkit {Ter 19,24}. 30 Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. 31 Aki azon a napon a háztetôn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezôn lesz, ne térjen vissza. 32 Emlékezzetek Lót feleségére. 33 Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt. 34 Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 35 Két asszony ôröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 36 Ketten lesznek a mezôn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.<< 37 Erre megkérdezték tôle: >>Hol lesz ez, Uram?<< ' azt felelte nekik: >>Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.<< ____________________ * 1-2 # Mt 18,6k; Mk 9,42 * 21 A zsidók meg voltak gyôzôdve arról, hogy Isten országának eljövetelét látványos jelek és csodák fogják megelôzni és követni. Jézus ezzel szemben azt mondja, hogy Isten országa az ô idejében már jelen van a földön, már ott van az emberek között, hiszen az evangélium hirdetése már alakítja az emberek életét. ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 18. fejezet Példabeszéd az istentelen bíróról és az özvegyasszonyról 1 Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. 2 Így szólt: >>Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentôl nem félt és embertôl nem tartott. 3 Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: 'Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!' 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: 'Bár Istentôl nem félek, és embertôl nem tartok, 5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.'<< 6 Azután így szólt az Úr: >>Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? 7 Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel- nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja ôket? 8 Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?<< Példabeszéd a farizeusról és a vámosról 9 Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ôk igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: 10 >>Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: 'Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörô, mint ez a vámos is. 12 Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenembôl.' 13 A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: 'Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!' 14 Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.<< A gyermekek megáldása 15 Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg ôket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik. 16 Jézus azonban magához hívta ôket, és így szólt: >>Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok ôket, mert ilyeneké az Isten országa. 17 Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.<< A gazdagságról és Jézus követésérôl 18 Egy elôkelô ember megkérdezte tôle: >>Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?<< 19 Jézus ezt mondta neki: >>Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. 20 Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat<< {Kiv 20,12; MTörv 5,2-16}. 21 Az így felelt: >>Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.<< 22 Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: >>Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!<< 23 Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24 Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: >>Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok! 25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.<< 26 Akik hallották, megkérdezték: >>Hát akkor ki |dvözülhet?<< 27 Ezt felelte nekik: >>Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges<< {Ter 18,14; Jób 42,2}. 28 Ekkor Péter megszólalt: >>Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.<< 29 ' azt mondta nekik: >>Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért 30 anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendô világban pedig az örök életet.<< Harmadik jövendölés a szenvedésrôl és a feltámadásról 31 Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettôt, és azt mondta nekik: >>Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. 32 A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik; 33 aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.<< 34 'k azonban semmit sem értettek ebbôl. Rejtve maradt elôttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat. A jerikói vak meggyógyítása 35 Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. 36 Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. 37 Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. 38 Erre felkiáltott: >>Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!<< 39 Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ô annál jobban kiáltozott: >>Dávid fia! Könyörülj rajtam!<< 40 Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék ôt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tôle: 41 >>Mit akarsz, mit cselekedjem veled?<< Az így szólt: >>Uram! Hogy lássak!<< 42 Jézus azt mondta neki: >>Láss! A hited megmentett téged.<< 43 Azonnal látott is, és követte ôt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsôítette Istent. ____________________ * 15-17 # Mt 19,13-15; Mk 10,13-16 * 18-30 # Mt 19,18-30; Mk 10,17- 31 * 31-34 # Mt 20,17-19; Mk 10,32-34 * 35-43 # Mt 20,29-34; Mk 10,46-52 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 19. fejezet Jézus a vámos Zakeus házában 1 Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. 2 Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, 3 szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. 4 Elôre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa ôt, mert arra kellett elmennie. 5 Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta ôt, és ezt mondta neki: >>Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.<< 6 Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. 7 Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: >>Bűnös embernél száll meg!<< 8 Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: >>Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.>> 9 Jézus azt mondta neki: >>Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ô is Ábrahám fia. 10 Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.<< Példabeszéd a kiosztott pénzrôl 11 Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa. 12 Így szólt hozzájuk: >>Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen. 13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: 'Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!' 14 Alattvalói azonban gyűlölték ôt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: 'Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!' 15 ' azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. 16 Jött az elsô, és azt mondta: 'Uram, a mínád tíz mínát hozott.' 17 Erre azt mondta neki: 'Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.' 18 Jött a második is, és így szólt: 'Uram, a mínád öt mínát nyert.' 19 Ennek is azt mondta: 'Uralkodj öt város felett.' 20 Aztán jött a következô, és így szólt: 'Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendômben, 21 mert féltem tôled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.' 22 Azt mondta neki: 'A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. 23 Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?' 24 Majd így szólt az ott állókhoz: 'Vegyétek el tôle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.' 25 Azok így szóltak: 'Uram, annak már tíz mínája van.' 26 Mondom nektek: 'Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. 27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem elôtt!'<< UTOLSÓ NAPOK JERUZSÁLEMBEN: 19,28-21,38 Viták Jeruzsálemben: 19,28-21,4 Bevonulás Jeruzsálembe 28 Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé. 29 Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát 30 ezekkel a szavakkal: >>Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. 31 Ha pedig valaki megkérdezi tôletek: 'Miért oldjátok el?' -- mondjátok neki: 'Az Úrnak szüksége van rá.'<< 32 A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik. 33 Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tôlük: >>Miért oldjátok el a szamárcsikót?<< 34 'k azt felelték: >>Az Úrnak szüksége van rá.<< 35 És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust. 36 Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat. 37 Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtôjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak. 38 Ezt mondták: >>Áldott a király, aki az Úr nevében jön! {Zsolt 118,26} Békesség a mennyben és dicsôség a magasságban!<< 39 A tömegbôl néhány farizeus azt mondta neki: >>Mester, intsd meg tanítványaidat!<< 40 ' azonban ezt felelte nekik: >>Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!<< Jeruzsálem pusztulásáról 41 Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt: 42 >>Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elôl. 43 Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelôl. 44 Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.<< A templom megtisztítása 45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat. 46 Ezt mondta nekik: >>Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek<< {Iz 56,7; Jer 7,11}. 47 Mindennap tanított a templomban. A fôpapok, az írástudók és a nép vezetôi az életére törtek, 48 de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta. ____________________ * 11-27 # Mt 25,14-30 * 12-13 A példabeszéd egésze utal arra az idôre is, amikor Krisztus fölment a mennybe, és az általa hozott értékeket emberekre bízta. A példabeszédben szereplô ember Krisztus, a szolgák mi vagyunk, a mínák a kegyelmi ajándékok. A történet kifejezésre juttatja azt is, hogy Jézus visszatérése nem fog hamar bekövetkezni. Tanítványainak az ô távollétében, vagyis a jelen világban arra kell törekedniük, hogy az Istentôl kapott ajándékokat gyümölcsözôen felhasználják. A gyümölcsök alapján fogják megítélni ôket. * 28-40 # Mt 21,1-9; Mk 11,1-10; Jn 12,12-19 * 45-46 # Mt 21,12k; Mk 11,15- 17; Jn 2,13-16 * 47-48 # Mk 11,18 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 20. fejezet Jézus hatalmának eredete 1 Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a fôpapok és az írástudók a vénekkel együtt, 2 és így szóltak hozzá: >>Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?<< 3 ' így válaszolt nekik: >>Én is kérdezek tôletek valamit: Mondjátok meg nekem, 4 János keresztsége a mennybôl való volt- e vagy az emberektôl?<< 5 Azok így tanakodtak egymás között: >>Ha azt mondjuk: 'A mennybôl volt', azt fogja felelni: 'Miért nem hittetek hát neki?' 6 Ha pedig azt mondjuk: 'Az emberektôl', akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van gyôzôdve, hogy János próféta.<< 7 Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való. 8 Erre Jézus azt mondta nekik: >>Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.<< Példabeszéd a gonosz szôlôművesekrôl 9 A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: >>Egy ember szôlôt ültetett. Kiadta bérbe a szôlôműveseknek, azután elutazott hosszabb idôre. 10 Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szôlôművesekhez, hogy a szôlô termésébôl adják oda neki a ráesô részt. De a szôlômunkások megverték, és üres kézzel elkergették. 11 Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették. 12 Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták. 13 Akkor a szôlô ura így szólt: 'Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; ôt talán megbecsülik.' 14 A szôlôművesek azonban, amikor meglátták ôt, így tanakodtak maguk között: 'Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!' 15 Aztán kidobták ôt a szôlôbôl és megölték. Mit tesz velük ezután a szôlô ura? 16 Odamegy és elpusztítja azokat a szôlôműveseket, a szôlôt pedig másoknak adja.<< Amikor meghallották ezt, így szóltak: >>Távol legyen tôlünk!<< 17 ' azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: >>Mit jelent hát az, ami írva van: 'A kô, amelyet az építôk elvetettek, szegletkôvé lett'? {Zsolt 118,22} 18 Mindaz, aki erre a kôre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.<< 19 Abban az órában a fôpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptôl; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Kérdés az adóról 20 Hogy szemmel tartsák ôt, megfigyelôket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák ôt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák. 21 Ezek megkérdezték tôle: >>Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját. 22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?<< 23 ' észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik: 24 >>Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?<< Azt felelték neki: >>A császáré.<< 25 Erre azt mondta nekik: >>Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.<< 26 Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép elôtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak. Kérdés a halottak feltámadásáról 27 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték ôt: 28 >>Mester, Mózes elôírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének {MTörv 25,5-6; Ter 38,8}. 29 Volt hét testvér. Az elsô megnôsült, aztán meghalt gyermek nélkül. 30 Elôbb a második, 31 majd a harmadik vette feleségül ôt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. 32 Végül meghalt az asszony is. 33 A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.<< 34 Jézus ezt felelte nekik: >>E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. 35 Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, 36 hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai. 37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat 'Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének' {Kiv 3,6} mondta. 38 Isten pedig nem a holtaké, hanem az élôké, hiszen mindenki érte él.<< 39 Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: >>Mester! Helyesen feleltél.<< 40 És többé nem mertek kérdezni tôle semmit. Kérdés a Messiásról 41 Ekkor ô kérdezte meg tôlük: >>Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának, 42 amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: 'Így szólt az Úr az én Uramhoz: ülj az én jobbomra, 43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!' {Zsolt 110,1} 44 Dávid tehát Urának hívja ôt. Hogyan lehet akkor az ô fia?<< Az írástudók ellen 45 Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak: 46 >>Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik ôket a tereken, meg az elsô üléseket a zsinagógákban, és a fôhelyeket a lakomákon. 47 Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.<< ____________________ * 1-8 # Mt 21,23-27; Mk 11,27-33 * 9-18 Ebben a példabeszédben Jézus arról beszél, hogy Isten elmarasztalja Izraelt: a zsidók nem csak visszautasították, üldözték és legyilkolták Isten küldötteit, hanem az ô Fiával is szembeszegültek és keresztrefeszítették ôt. Ezzel kint rekedtek az Isten országából. Mégis, ahogyan Pál mondja, az ô elmarasztalásuk nem örökre szól: egy napon majd tömegesen csatlakoznak az egyházhoz (vö. Róm 11,25-32). * 9-19 # Mt 21,33-46; Mk 12,1-12 * 20-26 # Mt 22,15-22; Mk 12,13-17 * 27-38 # Mt 22,23-33; Mk 12,18- 27 * 41-44 # Mt 22.41-45; Mk 12,35-37a * 45-47 # Mt 23,1.5-7.14; Mk 12,37b-40 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 21. fejezet Az özvegyasszony adománya 1 Aztán föltekintett, és látta, hogy a gazdagok hogyan dobják adományaikat a templom kincstárába. 2 Látott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott be. 3 Akkor így szólt: >>Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél. 4 Mert azok mindnyájan a fölöslegükbôl adtak adományokat; ô pedig a maga szegénységébôl odaadta mindenét, amije csak volt: egész megélhetését.<< Beszédek a végidôrôl: 21,5-38 A templom pusztulása 5 Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ô így szólt: 6 >>Jönnek majd napok, amikor mindezekbôl, amit itt láttok, nem marad kô kövön, amelyet le ne rombolnának.<< A csapások kezdete 7 Erre megkérdezték ôt: >>Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz elôtte a jel?<< 8 ' pedig így szólt: >>Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idô'; de ti ne menjetek utánuk. 9 Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek elôbb meg kell történniük {Dán 2,28}; de ez még nem a vég.<< 10 Azután ezt mondta nekik: >>Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. 11 Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentô tünemények és nagy égi jelek. 12 Mindezek elôtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. 13 Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. 14 Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok elôre, mi módon védekezzetek. 15 Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. 16 Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. 17 Gyűlöletesek lesztek mindenki elôtt az én nevemért, 18 de egy hajszál sem vész el a fejetekrôl. 19 Állhatatossággal fogjátok megôrizni lelketeket. Jeruzsálem pusztulása 20 Amikor pedig látjátok, hogy seregek veszik körül Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy elközelgett a pusztulása. 21 Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. Az ottlévôk költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne menjenek oda. 22 Mert a bosszúállás napjai ezek {MTörv 32,35}, hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva. 23 Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön és harag ezen a népen. 24 Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják ôket minden néphez, Jeruzsálemet pedig legázolják a pogányok {Zak 12,3}, míg be nem telik a nemzetek ideje. Az Emberfia eljövetele 25 Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. 26 Az emberek megdermednek a rémülettôl, és annak várásától, ami a világmindenséggel történik, mert az egek erôi megrendülnek. 27 Akkor meglátják az Emberfiát, amint eljön felhôben, nagy hatalommal és dicsôséggel {Dán 7,13}. 28 Mikor pedig ezek elkezdôdnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.<< A végidôre vonatkozó intelmek 29 Példabeszédet is mondott nekik: >>Nézzétek a fügefát és a többi fát. 30 Amikor kifakadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár. 31 Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. 32 Bizony, mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. 33 Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. 34 Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. 35 Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. 36 Virrasszatok tehát, és minden idôben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia elôtt.<< Jézus tanít a templomban 37 Nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment, és azon a hegyen idôzött, amelyet Olajfák hegyének hívnak. 38 De már kora reggel odament hozzá az egész nép a templomba, hogy hallgassa ôt. ____________________ * 1-4 # Mk 12,41-44 * 5-6 # Mt 24,1k; Mk 13,1k * 7-9 # Mt 10,17- 22; 24,3-14; Mk 13,3-13 * 20-24 # Mt 24,15-22; Mk 13,14-20 * 25-28 # Mt 24,29-31; Mk 13,24-27 * 29-33 # Mt 24,32-35; Mk 13,28-32 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 22. fejezet JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA: 22,1-24,53 A fôtanács határozata 1 Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának hívnak. 2 A fôpapok és írástudók keresték a módját, hogy hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptôl. Júdás árulása 3 Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, s aki egyike volt a tizenkettônek. 4 Elment és megbeszélte a fôpapokkal és a templomôrség vezetôivel, hogy hogyan adja ôt a kezükbe. 5 Azok megörültek, és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki. 6 ' kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja ôt, amikor nincs jelen a tömeg. A húsvéti vacsora elôkészítése 7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. 8 Jézus elküldte Pétert és Jánost: >>Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!<< 9 Azok megkérdezték: >>Hol akarod, hogy elkészítsük?<< 10 Azt felelte nekik: >>Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek ôt abba a házba, ahova bemegy, 11 és mondjátok meg a házigazdának: 'A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?' 12 ' mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el.<< 13 Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. A húsvéti vacsora 14 Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt, 15 és azt mondta nekik: >>Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielôtt szenvednék. 16 Mert mondom nektek: többé nem eszem belôle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.<< 17 Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: >>Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között. 18 Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szôlô termésébôl, amíg el nem jön az Isten országa.<< 19 Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: >>Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!<< 20 Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: >>Ez a kehely az új szövetség {Kiv 24,8; Jer 31,31} az én véremben, amely értetek kiontatik. 21 De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon. 22 Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja ôt!<< 23 Erre ôk kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi? Az uralkodásról és szolgálatról 24 Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. 25 Erre azt mondta nekik: >>A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevôknek hívatják magukat. 26 Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. 27 Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. 28 Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, 29 ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám, 30 hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Péter tagadásának és bűnbánatának megjövendölése 31 Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, 32 de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerôsítsd testvéreidet.<< 33 ' erre azt mondta neki: >>Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!<< 34 De Jézus azt felelte: >>Mondom neked, Péter: mielôtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.<< A döntés órája 35 Aztán azt mondta nekik: >>Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?<< 36 'k azt felelték: >>Semmiben.<< Majd így folytatta: >>Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felsô ruháját, és vegyen kardot. 37 Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: 'A gonosztevôk közé számították' {Iz 53,12}. Mert ami rólam szól, az beteljesedik.<< 38 Erre ôk így szóltak: >>Uram, íme, itt van két kard.<< ' pedig azt mondta nekik: >>Elég!<< Jézus imája az Olajfák hegyén 39 Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték ôt a tanítványok is. 40 Amikor odaért, azt mondta nekik: >>Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!<< 41 Majd mintegy kôhajításnyira eltávolodott tôlük, és térdre borulva így imádkozott: 42 >>Atyám! Ha akarod, vedd el tôlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.<< 43 Ekkor megjelent neki egy angyal az égbôl, és megerôsítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. 44 A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. 45 Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta ôket. 46 Azt mondta nekik: >>Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!<< Jézust elfogják 47 Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette ôket, egy a tizenkettô közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja. 48 Jézus azonban azt mondta neki: >>Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?<< 49 Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: >>Uram, közéjük vágjunk karddal?<< 50 Egyikük rá is csapott a fôpap egyik szolgájára, és levágta a jobb fülét. 51 De Jézus azt felelte: >>Hagyjátok, elég!<< Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította. 52 Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a fôpapoknak, a templomôrség tisztjeinek és a véneknek: >>Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal. 53 Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.<< Péter tagadása 54 Megragadták tehát ôt, és a fôpap házába vitték. Péter pedig messzirôl követte. 55 Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült. 56 Egy szolgáló meglátta, hogy ô is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: >>Ez is vele volt!<< 57 De ô tagadta: >>Asszony, nem ismerem ôt!<< 58 Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: >>Te is közülük való vagy.<< Péter azt felelte: >>Ember! Nem vagyok!<< 59 Körülbelül egy óra múltán ismét erôsítgette egy másik: >>Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.<< 60 Péter erre így szólt: >>Ember! Nem tudom, mit beszélsz!<< És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas. 61 Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: >>Mielôtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.<< 62 Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett. Az ôrség kigúnyolja Jézust 63 A férfiak pedig, akik ôrizték, gúnyolták és verték ôt. 64 Letakarták az arcát, és azt kérdezték tôle: >>Prófétálj! Ki ütött meg téged?<< 65 És egyéb szidalmakkal is illették. Jézus a fôtanács elôtt 66 Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a fôpapok meg az írástudók, és fôtanácsuk elé vitték. Így szóltak: >>Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!<< 67 ' azt felelte nekik: >>Ha megmondom nektek, nem hiszitek el; 68 ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek. 69 De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni<< {Dán 7,13; Zsolt 110,1}. 70 Erre mindnyájan azt mondták: >>Tehát te vagy az Isten Fia?<< Jézus azt felelte nekik: >>Ti mondjátok, hogy én vagyok.<< 71 Azok erre így szóltak: >>Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.<< ____________________ * 1-2 # Mt 26,3-5; Mk 14,1k * 3-6 # Mt 26,14-16; Mk 14,10k * 7-13 # Mt 26,17-19; Mk 14,12-16 * 14-23 # Mt 26,20-29; Mk 14,17-25; * 19- 20 # 1 Kor 11,23-25 Jézus saját testévé és vérévé változtatja a kenyeret és a bort, s megalapítja a papi rendet ezekkel a szavakkal: >>Ezt tegyétek az én emlékezetemre.<< * 21-23 # Jn 13,2.21-26 * 24- 27 # Mt 20,24-28; Mk 10,41-45 * 29-33 # Mt 24,32-35; Mk 13,28-32 * 31-34 # Jn 13,36-38 * 32 Jézus imádsága kétségtelenül meghallgatásra talált: Péter hite nem rendült meg, sôt, az ô hite az egész egyház számára erôforrás; miután megbánta, amit tett, ô erôsít meg másokat hitükben. * 39-46 # Mt 26,30.36-46; Mk 14,26.32-42 * 44 A vérizzadás, orvosi nevén diapedézis, rendkívüli lelkiállapotban (pl. rémület) fordulhat elô. Lukács, mint orvos, külön is figyelt erre. A 43-44. versek hiányoznak a két legrégebbi kódexbôl. * 47-53 # Mt 26,47-56; Mk 14,43-50; Jn 18,3-11 * 54-62 # Mt 26,57k.69-75; Mk 14,53k.66-72; Jn 18,12-18.25-27 * 63-65 # Mt 26,67; Mk 14,65 * 66- 71 # Mt 27,1; 26,57.63-65; Mk 15,1; 14,53.61-64; Jn 18,19-24 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 23. fejezet Jézus Pilátus elôtt 1 Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz. 2 Ott így kezdték vádolni: >>Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy ô a Messiás király.<< 3 Pilátus megkérdezte tôle: >>Te vagy a zsidók királya?<< ' azt felelte: >>Te mondod.<< 4 Pilátus erre kijelentette a fôpapoknak és a tömegnek: >>Semmi vétket sem találok ebben az emberben.<< 5 De azok erôsködtek, és azt mondták: >>Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.<< Heródes kigúnyolja Jézust 6 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e. 7 Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. 8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna ôt látni, mert hallott felôle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz. 9 Hosszasan kérdezgette, ô azonban semmit sem felelt. 10 A fôpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. 11 Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette ôt, csúfot űzött belôle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. 12 Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, elôtte ugyanis haragban voltak egymással. Pilátus ítélete 13 Pilátus pedig összehívta a fôpapokat, a nép vezetôit és a népet, 14 s azt mondta nekik: >>Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam elôttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok. 15 Sôt Heródes sem, mert visszaküldte ôt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlô dolgot nem követett el. 16 Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.<< (17) 18 Erre valamennyien fölkiáltottak: >>Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!<< 19 't valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt. 20 Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21 De azok kiáltoztak: >>Feszítsd meg, feszítsd meg ôt!<< 22 ' azonban harmadszor is szólt hozzájuk: >>De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlô dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.<< 23 De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erôsödött. 24 Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. 25 Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. A keresztrefeszítés 26 Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenébôl valót, aki a mezôrôl jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27 Nagy népsokaság követte ôt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. 28 Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: >>Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok! 29 Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: 'Boldogok a meddôk, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlôk, amelyek nem szoptattak!' 30 Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: 'Szakadjatok ránk!' És a halmoknak: 'Takarjatok el minket!' {Óz 10,8} 31 Mert ha a zöldellô fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?<< 32 Vele együtt vittek két gonosztevôt is, hogy kivégezzék. 33 Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették ôt ott, és vele a gonosztevôket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. 34 Jézus ekkor így szólt: >>Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.<< A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk {Zsolt 22,19}. 35 A nép bámészkodva állt ott, a fôemberek pedig így gúnyolták ôt {Zsolt 22,8}: >>Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ô a Krisztus, az Isten választottja!<< 36 A katonák is gúnyolták ôt. Odamentek, ecettel kínálták, 37 és azt mondták: >>Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!<< 38 Felirat is volt fölötte: >>Ez a zsidók királya.<< 39 A megfeszített gonosztevôk közül az egyik szidalmazta: >>Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!<< 40 De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: >>Nem félsz Istentôl? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! 41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.<< 42 Aztán így szólt: >>Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.<< 43 ' azt felelte neki: >>Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!<< Jézus halála 44 A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig. 45 A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. 46 Jézus ekkor hangosan felkiáltott: >>Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!<< {Zsolt 31,6} E szavakkal kilehelte a lelkét. 47 Amikor a százados látta, ami történt, dicsôítette Istent, és így szólt: >>Ez az ember valóban igaz volt.<< 48 Az egész sokaság, amely összeverôdött, a történtek láttán mellét verve hazatért. 49 Jézus minden ismerôse, és az asszonyok, akik Galileából követték ôt, távolabb állva figyelték mindezt {Zsolt 38,12}. Jézus temetése 50 Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a fôtanács tagja, 51 aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. 52 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt. 54 A készület napja volt, és közeledett a szombat. 55 Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét. 56 Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték. ____________________ * 1-5 # Mt 27,2.11-14; Mk 15,1-5; Jn 18,28-38 * 17 Ez a vers a Vulgáta többlete volt: Az ünnepnapon ugyanis szabadon kellett nekik bocsátani valakit. * 18-25 # Mt 27,20-26; Mk 15,11-15; Jn 18,38-19,1 * 26-43 # Mt 27,31b-44; Mk 15,20b-32; Jn 19,16b-27.29 * 44-49 # Mt 27,45-56; Mk 15,33-41; Jn 19,28-30 * 50-56 # Mt 27,57-61; Mk 15,42- 47; Jn 19,38-42 ======================================================================== Evangélium Szent Lukács szerint -- 24. fejezet Az angyal híradása az üres sírnál 1 A hét elsô napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek. 2 A követ a sírtól elhengerítve találták. 3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. 4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában. 5 Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: >>Miért keresitek az élôt a holtak között? 6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt: 7 'Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.'<< 8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai. 9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek. 10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévô többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak. 11 'k azonban képzelôdésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik. 12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament. Találkozás a Feltámadottal az emmauszi úton 13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtôl hatvan stádium távolságra volt, 14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. 16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. 17 Megszólította ôket: >>Mirôl beszélgettek egymással útközben?<< 'k szomorúan megálltak. 18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: >>Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?<< 19 ' megkérdezte tôlük: >>Micsoda?<< Azt felelték: >>A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép elôtt. 20 Hogy hogyan adták ôt a fôpapok és fôembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg ôt. 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ô fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, 23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. 24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de ôt magát nem látták.<< 25 Erre ô azt mondta nekik: >>Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! 26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsôségébe?<< 27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. 28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De marasztalták: >>Maradj velünk, mert esteledik, és lemenôben van már a nap!<< Bement hát, hogy velük maradjon. 30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. 31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ô eltűnt a szemük elôl. 32 'k pedig így szóltak egymáshoz: >>Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta elôttünk az Írásokat?<< 33 Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levôket. 34 Azok elmondták: >>Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!<< 35 Erre ôk is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel ôt a kenyértöréskor. A Feltámadott megjelenése Jeruzsálemben 36 Amíg ezekrôl beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: >>Békesség nektek!<< 37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. 38 De ô megkérdezte tôlük: >>Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? 39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.<< 40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát. 41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: >>Van itt valami ennivalótok?<< 42 Erre adtak neki egy darab sült halat. 43 Elvette, és a szemük láttára evett belôle. 44 Azután így szólt hozzájuk: >>Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.<< 45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. 46 Azt mondta nekik: >>Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból. 47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtôl kezdve minden népnek. 48 Ti tanúi vagytok ezeknek. 49 Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erô benneteket a magasságból.<< 50 Ezután kivezette ôket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta ôket. 51 Áldás közben eltávozott tôlük, és fölvitetett a mennybe. 52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. 53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent. ____________________ * 1-12 # Mt 28,1-8; Mk 16,1-8; Jn 20,1-13 * 36-53 # Mk 16,14-19; Jn 20,19-23 * 44 >>Az ószövetségi üdvrend fô feladata az volt, hogy elôkészítse és prófétailag hirdesse, különféle elôképekben jelezze Krisztusnak, minden ember Megváltójának és a messiási országnak eljövetelét. Az Ószövetség könyvei a krisztusi üdvösséget megelôzô körülményeknek megfelelôen mindenkinek bemutatják: ki az Isten és ki az ember, s hogyan bánik az igazságos és irgalmas Isten az emberekkel<< (DV 15). * 49 Az Atya ígérete a Szentlélek (vö. Jn 15,26); az ô eljövetelérôl és munkásságáról fog beszélni az evangélista az Apostolok cselekedeteiben. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- Bevezetés A szerzô -- János evangéliumát számos újkori szentíráskutató elvitatja János apostoltól, és János tanítványai egyikének tulajdonítja (pl. annak a bizonyos János presbiternek, akirôl egy helyen Papiász beszél, vö. Euszébiosz, ET 3,39,3-4). János szerzôsége ellen a következô érveket hozzák fel: az evangélium mély krisztológiája nem származhat szemtanútól; elbeszélésmódja és anyaga teljesen eltér a szinoptikus evangéliumokétól; János apostol Jakabbal együtt már 44-ben vértanúhalált halt (egy 5. sz.-i feljegyzés szerint Papiász állítólag ezt írta); az apostol nem írhatta a 21. fejezetet (a saját halálával kapcsolatban): stb. -- Ma mégis egyre többen vannak, akik ezeket az érveket nem tartják meggyôzôeknek. Figyelemreméltóak viszont az ún. belsô érvek (magából az evangéliumból): János apostol neve és a Zebedeus fiai kifejezés egyetlen egyszer sem szerepel az evangéliumban, csak a ,,szeretett tanítvány'' megjelölés; János apostol alakja és élményei elôtérben állnak a negyedik evangéliumban; idô- és helymegjelölései néhol meglepôen pontosak; számos apró megjegyzés szemtanú-íróra vall (pl. a szamariai asszony ottfelejti a korsóját, 4,28). Úgy látszik tehát, hogy a viták, bizonytalanságok ellenére János apostolt tekinthetjük az evangélium szerzôjének. Az evangélium az elsô század legutolsó éveiben készült. Nagyon gyorsan elterjedt a keresztények körében, hisz másolataiból két igen régi töredéket is ismerünk (Ryland-papírusz, 125 körül; Egerton-papírusz, Kr. u. 1.sz. elsô fele). Az evangélium egysége -- A házasságtörô asszonyról szóló rész (7,53-8,11) hiányzik a legrégibb kéziratokból és több régi fordításból. A görög egyházi írók csak a 11. sz. óta ismerik. A nyugati egyházból kiindulva terjedt el az ún. nyugati szövegforma hatására (legfontosabb ismert képviselôje az 5. sz.-i D kódex). Biztosan nem János írta, de lehet eredeti jézusi emlék. -- A víz felkavarodásáról szóló rész (a Betezda-fürdôi gyógyításnál, 5,3b-4) ugyancsak hiányzik a legmegbízhatóbb kódexekbôl. Eredetileg lapszéli jegyzet lehetett, amelyet késôbb beírtak a szövegbe (kiegészítés a 3-4. sz.-ból). -- 21. fejezet: Jézus megjelenései Galileában. -- Minden kézirat tartalmazza, tehát az evangéliumhoz kezdettôl fogva hozzátartozott, a könyv ezzel együtt terjedt el. Valószínű azonban, hogy nem János apostol írta, hanem halála után valamely tanítványa, mert 1. az evangéliumnak a 20. fejezet végén is van egy befejezése; 2. ez a rész arra a kérdésre ad választ, hogy hogyan halhatott meg az a János apostol, akirôl úgy hírlett, hogy megéri Jézus második eljövetelét. Az evangélium felépítése, tartalma: Ige-himnusz (1,1-18) -- I. rész (1,19-12,50): Jézus kinyilatkoztatja magát a világnak -- II. rész (13,1-20,31): Jézus visszatér az Atyához -- Utószó (21,1-25): Találkozások a Feltámadottal Galileában. Az evangélium himnusszal kezdôdik, amely költôi lendületű összefogalását adja a legalapvetôbb témának: Jézus Isten egyszülött Fia, maga is Isten. Az evangélium egyetlen ördögűzésrôl sem számol be; a szinoptikusoknál elbeszélt 29 csoda közül Jánosnál csak a kenyérszaporítás és a vízben járás szerepel; ugyanakkor 6 saját csoda- elbeszélést közöl. Ezeknek a csodáknak egészen mély, jelképes értelmük van, és gyakran kiindulópontjai egy hosszabb, Jézusról szóló tanításnak (vakonszületett: Jézus a világ világossága; kenyérszaporítás: Jézus az élet kenyere; Lázár feltámasztása: Jézus a feltámadás és az élet; vö. Kánai menyegzô ,,kinyilatkoztatta dicsôségét''; csodálatos halfogás: ,,Legeltesd juhaimat''). -- Az elbeszélések nem szabályosak, mint a szinoptikusoknál: az elbeszélô szabadon, a tanítói célzatnak megfelelôen számol be az eseményekrôl. Jézus beszédei logikusan felépített teológiai gondolatmenetet tükröznek; több tudatosan megszerkesztett párbeszédet is találunk, ahol a beszélgetôtárs (többnyire értetlen) megjegyzései segítik elô a gondolatmenet kifejtését (szamariai asszony, Nikodémus; ez utóbbi a beszélgetés második részében nyomtalanul eltűnik); Jézus nem példabeszédekben beszél többé, hanem tökéletesen felépített allegóriákban (igazi szôlôtô, jó Pásztor). A negyedik evangélista számára Jézus az Atyával és a Szentlélekkel teljesen egyenrangú, örök isteni személy. Ezt a hitet és meggyôzôdést vallja az evangélista művének szinte minden sorával, és errôl (vagyis önmagáról, saját isteni méltóságáról és küldetésérôl, a benne és általa feltáruló új életrôl) beszél Jézus is, akárhányszor megszólal (az örömhírrôl, Isten országáról itt nincs szó többé). János szerint Jézus az Ige, aki már ,,kezdetben'' is (=öröktôl fogva) létezett Istennél, és maga is Isten volt (1,1-2). Keresztelô János is hirdeti, hogy Jézus az Isten Fia (ezt a Szentlélek a Keresztelônek elôre tudomására hozta). Jézus már elsô csodájával kinyilatkoztatta isteni dicsôségét tanítványai elôtt, és tanítványai hittek benne (2,11). Jézus elmondja önmagáról, hogy ô az Isten ,,egyszülött Fia'' (3,16-18), akit Isten a világba küldött (3,17.34; 5,37; 6,40; stb.). Tanítványaitól búcsúzva így szól: ,,Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához'' (16,28). János evangélista szerint a nyilvános működés idején Jézus minden tettén keresztül az ô isteni dicsôsége ragyogott, az a dicsôség, amelyben része volt az Atyánál, mielôtt a világ lett (17,5). Különösen szép és egyben meglepô az, ahogyan az evangélista Jézus szenvedését és kereszthalálát beleilleszti Jézusnak, a második isteni személynek a képébe. János egyszerűen egyenlôségjelet tesz Jézus kereszthalála és megdicsôülése (=istenségének kinyilvánulása) között. Szenvedése elôtt Jézus így szól: Eljött az óra, amikor megdicsôül az Emberfia! (12,23). -- Majd így imádkozik: Most dicsôíts meg engem, Atyám, azzal a dicsôséggel, amelyben részem volt nálad, mielôtt a világ lett! (17,5). -- Kereszthaláláról úgy beszél, mint felmagasztalásáról: Amint Mózes felemelte (hüpszószen) a kígyót a pusztában, úgy kell felmagasztaltatnia (hüpszóténaj) az Emberfiának is (3,14). -- A kereszten fog majd kiderülni, hogy kicsoda ô: Amikor felmagasztaljátok az Emberfiát, meg fogjátok tudni, hogy ÉN VAGYOK! (8,28). De a kereszt által nem csak Jézus dicsôsége nyilvánul meg, hanem az Atyáé is: Most megdicsôült az Emberfia, és az Isten is megdicsôült benne (13,31). Megdicsôült, mert a kereszt ezt hirdeti: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (3,16). ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 1. fejezet EL'SZÓ: 1,1-18 1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2 ' volt kezdetben Istennél. 3 Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. 4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5 A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl. 6 Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. 7 Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. 8 Nem ô volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. 9 Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. 10 A világban volt, a világ ôáltala lett, de a világ nem ismerte fel ôt. 11 A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. 12 Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ô nevében, 13 akik nem a vérbôl, sem a test ösztönébôl, sem a férfi akaratából, hanem Istenbôl születtek. 14 Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ô dicsôségét, mint az Atya egyszülöttének dicsôségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. 15 János tanúságot tesz róla, és hirdeti: >>' az, akirôl ezt mondtam: Aki utánam jön, megelôz engem, mert elôbb volt, mint én.<< 16 Mi mindnyájan az ô teljességébôl kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva. 17 Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. 18 Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ô nyilatkoztatta ki. JÉZUS NYILVÁNOS MŰKÖDÉSE: 1,19-12,50 Jézust igazoló jelek és csodák; a működés kezdete: 1,19-4,54 Keresztelô János vallomása 19 Ez János tanúsága, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálembôl hozzá, hogy megkérdezzék ôt: >>Ki vagy te?<< 20 ' megvallotta, és nem tagadta, és megvallotta: >>Nem én vagyok a Krisztus.<< 21 Erre megkérdezték tôle: >>Mi vagy tehát? Illés vagy?<< ' azt válaszolta: >>Nem vagyok.<< >>A próféta vagy?<< Azt felelte: >>Nem.<< 22 Akkor azt mondták neki: >>Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?<< 23 ' azt felelte: >>A pusztában kiáltó szava vagyok: 'Tegyétek egyenessé az Úr útját' {Iz 40,3}, amint Izajás próféta mondta.<< 24 A küldöttek a farizeusok közül voltak. 25 Ezért tovább kérdezték: >>Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?<< 26 János ezt felelte nekik: >>Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. 27 ' az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó.<< 28 Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. Keresztelô János tanúságtétele 29 Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: >>Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 30 ' az, akirôl mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelôz engem, mert elôbb volt, mint én. 31 Én nem ismertem ôt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy ôt megismertessem Izraellel.<< 32 János tanúságot tett és azt mondta: >>Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égbôl és rajta maradt. 33 Nem ismertem ôt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: 'Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ô az, aki Szentlélekkel keresztel.' 34 Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ô az Isten Fia.<< Az elsô tanítványok 35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. 36 Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: >>Íme, az Isten Báránya.<< 37 A két tanítvány hallotta szavait, és követték Jézust. 38 Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tôlük: >>Mit kerestek?<< Azt felelték neki: >>Rabbi -- ami Mestert jelent --, hol laksz?<< 39 ' azt mondta nekik: >>Gyertek és meglátjátok.<< Elmentek tehát, és meglátták, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt. 40 A kettô közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték ôt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. 41 ' elsôként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: >>Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!<< 42 És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: >>Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.<< Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla). 43 Másnap, amikor Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel. Azt mondta neki: >>Kövess engem!<< 44 Fülöp Betszaidából való volt, András és Péter városából. 45 Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: >>Megtaláltuk azt, akirôl Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretbôl.<< 46 Natanael erre megjegyezte: >>Jöhet valami jó Názáretbôl?<< Fülöp azt felelte neki: >>Gyere és lásd!<< 47 Amikor Jézus meglátta a közeledô Natanaelt, azt mondta róla: >>Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.<< 48 Natanael megkérdezte: >>Honnan ismersz engem?<< Jézus azt felelte: >>Mielôtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.<< 49 Natanael azt válaszolta: >>Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!<< 50 Jézus erre így szólt: >>Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.<< 51 Aztán hozzátette: >>Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.<< ____________________ * 1-14 Kezdetben (vö. Ter 1,1) azt jelenti: minden dolgot megelôzôen. Ige: a görög eredetiben Logosz, jelentése szó, értelem, gondolat. Az Ige örök, az Atyaistentôl különbözô isteni személy, az élet forrása. Jézus Krisztus istenségét egyértelműen megfogalmazzák a következô szavak: az Ige testté lett. Ez egyben kifejezi azt is, hogy az Igében, azaz Jézus Krisztusban az isteni és az emberi természet egy személyben áll fenn. * 14 Test: nem az Ige (Isten) változott testté, hanem ô, miközben megtartotta eredeti mivoltát, felvette a szolgaság alakját. Amint az emberi gondolat sem veszíti el szellemi voltát, ha szóban megfogalmazzák, úgy az Ige is, amikor megtestesült, megtartotta isteni természetét. * 19 A zsidók: János nem a zsidó népet, hanem a zsidóság korabeli vezetôit érti alatta. * 20-23 Keresztelô János alázattal beszél saját küldetésérôl: nem ô a várt Messiás, ô nem is Illés, sem >>a Próféta<<, akirôl Mózes beszélt (MTörv 18,15). ' csak az elôfutár hangja, amely elôkészíti annak az útját, akit várnak az emberek. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 2. fejezet Csodajel a kánai menyegzôn 1 Harmadnapon menyegzô volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja, 2 és Jézus is hivatalos volt a menyegzôre tanítványaival együtt. 3 Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: >>Nincs boruk!<< 4 Jézus azt felelte neki: >>Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!<< 5 Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: >>Tegyetek meg mindent, amit mond!<< 6 A zsidók tisztulására volt ott hat kôedény, egyenként két vagy három mérôs. 7 Jézus azt mondta nekik: >>Töltsétek meg az edényeket vízzel!<< Színig töltötték ôket. 8 Ekkor így szólt hozzájuk: >>Most merítsetek, és vigyetek belôle a násznagynak!<< Azok vittek neki. 9 Amint a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való -- de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták --, odahívta a vôlegényt, 10 és azt mondta neki: >>Minden ember a jó bort adja elôször, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!<< 11 Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsôségét, és tanítványai hittek benne. 12 Azután lement Kafarnaumba, ô és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott maradtak néhány napig. A kereskedôk kiűzése a templomból 13 Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. 14 A templomban ökör-, juh- és galambkereskedôket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. 15 Akkor kötelekbôl ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. 16 A galambárusoknak pedig azt mondta: >>Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!<< 17 Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: >>Emészt engem a buzgóság házadért<< {Zsolt 69,10}. 18 A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tôle: >>Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?<< 19 Jézus azt felelte nekik: >>Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!<< 20 A zsidók erre így szóltak: >>Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?<< 21 De ô a saját testének templomáról mondta ezt. 22 Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott. Jézus Húsvétkor Jeruzsálemben 23 Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ô nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt. 24 De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert 25 nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberrôl; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben. ____________________ * 18-19 A zsidók tudni akarják, hogy kitôl kapott felhatalmazást, hogy intézkedjék az Isten házában. Jézus azt válaszolja, hogy hatalmának bizonyítékaként saját feltámadása fog szolgálni, miután testének templomát lerombolták ütlegeléseikkel és a keresztrefeszítéssel. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 3. fejezet Beszélgetés Nikodémussal 1 Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik fôembere. 2 Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: >>Rabbi, tudjuk, hogy Istentôl jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.<< 3 Jézus azt felelte neki: >>Bizony, bizony mondom neked: ha valaki felülrôl nem születik, nem láthatja meg Isten országát.<< 4 Nikodémus megkérdezte: >>Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?<< 5 Jézus azt válaszolta: >>Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízbôl és Szentlélekbôl, nem mehet be Isten országába. 6 Ami a testbôl született, az test, és ami a Lélekbôl született, az lélek. 7 Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges felülrôl megszületnetek. 8 A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektôl született.<< 9 Nikodémus megkérdezte: >>De miképpen történhet meg mindez?<< 10 Jézus azt felelte neki: >>Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket? 11 Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el. 12 Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek? 13 Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennybôl jött le: az Emberfia. 14 Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, 15 hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen ôbenne.<< Jézus küldetésének célja 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki ôbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17 Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. 18 Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. 19 Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. 20 Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; 21 de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat. Keresztelô János és Jézus 22 Ezek után Jézus Júdea földjére ment tanítványaival. Ott tartózkodott velük, és keresztelt. 23 János szintén keresztelt Enonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 24 Akkor ugyanis János még nem volt börtönbe vetve. 25 Vita támadt tehát János tanítványai és egy zsidó között a tisztulás felôl. 26 Odamentek Jánoshoz, és azt mondták neki: >>Rabbi, az, aki veled volt a Jordánon túl, akirôl tanúságot tettél, íme, ô is keresztel, és mindenki hozzá megy.<< 27 János azt felelte: >>Az ember semmit sem szerezhet, hacsak a mennybôl nem adatott neki. 28 Ti magatok vagytok a tanúim, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem az vagyok, akit ôelôtte küldtek. 29 Akié a menyasszony, az a vôlegény; a vôlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja ôt, ujjongva örül a vôlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett. 30 Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.<< 31 Aki felülrôl jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földrôl való, az földi, és földi módon beszél. Aki a mennybôl jön, feljebb való mindenkinél. 32 Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el. 33 Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó. 34 Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ô ugyanis a Lelket nem mértékkel adja. 35 Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ô kezébe adott. 36 Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta. ____________________ * 1 Nikodémus a fôtanács tagja volt. A hagyomány úgy tartja, hogy késôbb keresztény lett, a fôtanács megfosztotta tagságától és száműzte Jeruzsálembôl. Az evangéliumban ô és Arimateai József temeti el Jézust. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 4. fejezet Beszélgetés a szamariai asszonnyal 1 Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János 2 -- bár Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai --, 3 elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. 4 Át kellett mennie Szamarián. 5 Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. 6 Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. 7 Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: >>Adj innom!<< 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. 9 A szamariai asszony erre azt mondta neki: >>Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tôlem, aki szamariai asszony vagyok?<< Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. 10 Jézus azt felelte: >>Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: 'adj innom', talán te kérted volna ôt, és ô élô vizet adott volna neked.<< 11 Az asszony így szólt: >>Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élô vizet? 12 Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelybôl ô maga, fiai és jószágai is ittak?<< 13 Jézus azt felelte: >>Mindaz, aki ebbôl a vízbôl iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízbôl iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellô vízforrás lesz benne.<< 15 Erre az asszony így szólt: >>Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!<< 16 Jézus ezt felelte neki: >>Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!<< 17 Az asszony erre kijelentette: >>Nincs férjem.<< Jézus ezt válaszolta: >>Jól mondtad: 'Nincs férjem'. 18 Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem férjed. Ezt helyesen mondtad.<< 19 Az asszony ekkor így szólt: >>Uram, látom, hogy próféta vagy. 20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol ôt imádni kell.<< 21 Jézus azt felelte neki: >>Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. 22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. 23 De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. 24 Az Isten lélek, és akik ôt imádják, Lélekben és igazságban kell ôt imádniuk.<< 25 Az asszony erre megjegyezte: >>Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ô eljön, kijelent majd nekünk mindent.<< 26 Jézus azt válaszolta neki: >>Én vagyok az, aki veled beszélek.<< Jézus és a szamariaiak 27 Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: >>Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?<< 28 Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: 29 >>Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ô a Krisztus?<< 30 Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá. 31 Eközben a tanítványok kérték ôt: >>Rabbi, egyél!<< 32 ' azt felelte nekik: >>Van nekem ennivalóm, amirôl ti nem tudtok.<< 33 A tanítványok egymást kérdezgették: >>Talán enni hozott neki valaki?<< 34 Jézus pedig így folytatta: >>Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ô művét. 35 Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra. 36 Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vetô az aratóval. 37 Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. 38 Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.<< 39 Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: >>Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.<< 40 Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték ôt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. 41 Ekkor már sokkal többen hittek az ô tanítása miatt. 42 Az asszonynak pedig azt mondták: >>Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ô valóban a világ üdvözítôje.<< Gyógyítás Galileában 43 Két nap múlva eltávozott onnan Galileába. 44 Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában, 45 mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták ôt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen, mert ôk is fölmentek az ünnepre. 46 Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Volt egy királyi tisztviselô, akinek a fia beteg volt Kafarnaumban. 47 Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte ôt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt. 48 Erre Jézus azt mondta neki: >>Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!<< 49 A királyi tisztviselô erre azt felelte: >>Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!<< 50 Jézus azt mondta neki: >>Menj, a fiad él!<< Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment. 51 Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él. 52 Megtudakolta tôlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték neki: >>Tegnap a hetedik órában hagyta el ôt a láz.<< 53 Így megértette az apa, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus azt mondta neki: >>A fiad él.<< És hitt ô és egész házanépe. 54 Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment. ____________________ * 10 Az élô víz, amirôl Jézus beszél, nem egyszerű víz, hanem az igazság és a kegyelem. Ez az, amely örökre oltja az ember szomját (14. v.). * 19 Amikor hányatott életérôl esik szó, az asszony más irányba tereli a beszélgetést: fölvet egy vitatott vallási problémát. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 5. fejezet Jézus kinyilatkoztatja magát a világ elôtt: 5,1-12,50 A béna meggyógyítása szombaton 1 Ezek után volt a zsidók ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe. 2 Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdô, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. 3 Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága. (4) 5 Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendô óta beteg volt. 6 Mikor Jézus meglátta ôt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idô óta van így, megkérdezte tôle: >>Akarsz-e meggyógyulni?<< 7 A beteg azt felelte: >>Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be elôttem.<< 8 Jézus azt mondta neki: >>Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!<< 9 Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett. Azon a napon pedig szombat volt. 10 Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: >>Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.<< 11 Azt felelte nekik: >>Aki meggyógyított engem, ô mondta nekem: 'Vedd ágyadat, és járj.'<< 12 Erre megkérdezték tôle: >>Ki az az ember, aki neked azt mondta: 'Vedd ágyadat és járj'?<< 13 A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levô tömegbôl. 14 Késôbb Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: >>Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.<< 15 Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította ôt. 16 A zsidók pedig üldözni kezdték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette. 17 Jézus azt felelte nekik: >>Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.<< 18 Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlôvé tette magát az Istennel. Az Atya tanúságtétele Jézusról 19 Jézus azt felelte nekik: >>Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ô tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. 20 Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. 21 Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar. 22 Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, 23 hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki ôt küldte. 24 Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre. 25 Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. 26 Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, 27 és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ô az Emberfia. 28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ô szavát, 29 és elôjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. 30 Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. 31 Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes. 32 Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz. 33 Ti Jánost kérdeztétek, és ô tanúságot tett az igazságról. 34 Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. 35 ' égô és világító lámpás volt, és ti egy ideig örvendezni akartatok az ô fényében. 36 Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a tettek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felôlem, hogy az Atya küldött engem. 37 Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ô hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok, 38 és az ô igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ô küldött. 39 Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam; 40 ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. 41 Emberektôl nem fogadok el dicsôséget. 42 Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete. 43 Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok. 44 Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsôséget, de azt a dicsôséget, amely egyedül Istentôl van, nem keresitek? 45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek. 46 Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ô énrólam írt. 47 Ha pedig az ô írásainak nem hisztek, hogyan hisztek majd az én igéimnek?<< ____________________ * 4 A régebbi kéziratokból hiányzik a Vulgáta 4. verse: >>Mert az Úr angyala idônként leszállt a tóba és felkavarta a vizet, s aki a víz felzavarása után elôször ment bele a tóba, meggyógyult, akármilyen betegségben sínylôdött.<< * 17 Amikor Jézus Istent Atyjának mondja, akit ô tetteiben követ, nyilvánosan kifejezésre juttatja saját istenségét és az Atyával való, természet szerinti egyenlôségét. A zsidók meg is értik, amit mond, ezért akarják megkövezni, mint istenkáromlót. * 31-39 Az én tanúságon nem érvényes: Jézus válaszol a zsidóknak arra a ki nem mondott kifogására, hogy senki sem lehet egyszerre tanú, bíró és peres fél egy adott ügyben. Ezután viszont bebizonyítja, hogy tanúságtétele mégis maradéktalanul érvényes, mert négyszeresen is megerôsítést nyer: Keresztelô János által, a csodatettek által, az Atya és az Írások által. A zsidók azonban ennek ellenére sem hisznek benne, mert elvakítja ôket saját meggyôzôdésük (40- 47. v.). ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 6. fejezet Kenyérszaporítás Tibériás tavánál 1 Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment. 2 Nagy sokaság követte ôt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken művelt. 3 Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. 4 Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. 5 Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptôl: >>Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?<< 6 Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye ôt, mert ô maga tudta, mit akar tenni. 7 Fülöp azt felelte neki: >>Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.<< 8 A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: 9 >>Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?<< 10 Jézus erre azt mondta: >>Telepítsétek le az embereket!<< Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát; a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. 11 Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak. 12 Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: >>Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!<< 13 Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezôk után, tizenkét kosarat töltöttek meg. 14 Az emberek pedig, látva a csodajelet, amelyet művelt, azt mondták: >>Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!<< 15 Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül. Jézus a vízen jár 16 Miután beesteledett, tanítványai lementek a tengerre. 17 Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk. 18 Mivel nagy szél támadt, a tenger háborgott. 19 Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek. 20 ' pedig így szólt hozzájuk: >>Én vagyok, ne féljetek!<< 21 Fel akarták ôt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, ahová tartottak. Tanítás a mennyei kenyérrôl 22 Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. 23 Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. 24 Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. 25 Amikor megtalálták ôt a tengeren túl, azt mondták neki: >>Rabbi, mikor jöttél ide?<< 26 Jézus azt felelte: >>Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekbôl és jóllaktatok. 27 Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendô, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. 't ugyanis az Atyaisten jelölte meg.<< 28 Erre azt kérdezték tôle: >>Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?<< 29 Jézus azt felelte: >>Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ô küldött.<< 30 Erre megkérdezték tôle: >>Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? 31 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: 'A mennybôl adott nekik kenyeret enni'<< {Kiv 16,4}. 32 Jézus ezt válaszolta: >>Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennybôl való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennybôl való kenyeret. 33 Mert az Isten kenyere az, amely a mennybôl szállott le, és életet ad a világnak.<< 34 Ekkor azt mondták neki: >>Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!<< 35 Jézus azt felelte nekik: >>Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. 36 De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. 37 Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, 38 mert nem azért szálltam le a mennybôl, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. 39 Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. 40 Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom ôt az utolsó napon.<< 41 A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: >>Én vagyok a kenyér, aki a mennybôl szálltam alá<<, 42 és azt mondták: >>Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: 'A mennybôl szálltam alá'?<< 43 Jézus azt válaszolta nekik: >>Ne zúgolódjatok egymás közt! 44 Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom ôt az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétáknál: 'Mindnyájan Isten tanítványai lesznek' {Iz 54,13}. Mindaz, aki az Atyát hallgatta és elfogadta tanítását, hozzám jön. 46 Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentôl való. 47 Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. 48 Én vagyok az élet kenyere. 49 Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. 50 Ez a mennybôl alászállott kenyér, hogy aki ebbôl eszik, ne haljon meg. 51 Én vagyok az élô kenyér, amely a mennybôl szállt alá. Ha valaki ebbôl a kenyérbôl eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. 52 Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: >>Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?<< 53 Jézus azt felelte nekik: >>Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ô vérét, nem lesz élet tibennetek. 54 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom ôt az utolsó napon. 55 Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. 56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én ôbenne. 57 Amint engem küldött az élô Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. 58 Ez az a kenyér, amely a mennybôl szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. 59 Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított. A tanítványok elbizonytalanodása 60 Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: >>Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?<< 61 Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: >>Megbotránkoztat ez titeket? 62 Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelôtt volt? 63 A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet. 64 De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.<< Mert Jézus kezdettôl fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja ôt elárulni. 65 Majd hozzátette: >>Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.<< 66 Ettôl fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. 67 Jézus azért így szólt a tizenkettôhöz: >>Talán ti is el akartok menni?<< 68 Simon Péter azt felelte: >>Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid. 69 Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.<< 70 Jézus azt felelte nekik: >>Nem tizenkettôt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög.<< 71 Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettô közül. ____________________ * 1-13 # Mt 14,13-21; Mk 6,33-44; Lk 9,12-17 * 16-21 # Mt 14,22-33; Mk 6,45-52 * 26-37 Jézus értelemszerűen hivatkozik az elôzô napi csodára, hogy hallgatói ne keressenek más kenyeret, mint amit ô ad. Az egyszerű kenyérrôl azonban áttér a lelki kenyérre, amely nem más, mint ô maga: az ô teste és vére. Az igazi mennyei kenyér nem a manna volt, amellyel Isten a pusztában táplálta a népet, hanem az, amelyet Isten az új választott népnek ad. * 32 A kenyér, amelyet az Atya ad az embereknek, maga Jézus. Ezt azonban Jézus csak fokozatosan tárja fel. Elôször azt mondja, hogy ô a kenyér (35. v.), aztán azt, hogy a kenyér az ô teste (51. v.), végül kimondja, hogy ez a kenyér az ô teste és vére (53. v.). ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 7. fejezet Jézus kinyilatkoztatja magát Jeruzsálemben: 7,1-52 Jézus kerüli a nyilvánosságot 1 Ezek után Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték. 2 Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. 3 Testvérei ekkor azt mondták neki: >>Menj el innen, eredj Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet, amelyeket művelsz! 4 Hiszen senki sem cselekszik titokban, aki nyilvánosságra akar jutni. Ha ezeket teszed, mutasd meg magad a világnak!<< 5 Mert még testvérei sem hittek benne. 6 Jézus azt felelte nekik: >>Az én idôm még nincs itt, de számotokra az idô mindenkor alkalmas. 7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én tanúskodom arról, hogy a tettei gonoszak. 8 Ti csak menjetek fel az ünnepre, én nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én idôm még nem telt be.<< 9 Ezeket mondta, és ô maga Galileában maradt. 10 Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ô is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban. 11 A zsidók keresték ôt az ünnepen, és azt kérdezték: >>Hol van ô?<< 12 A nép között sok mindent beszéltek róla. Egyesek azt mondták: >>Jó ember az!<< Mások ellenben: >>Nem, hanem félrevezeti a népet.<< 13 Mindamellett senki sem beszélt róla nyíltan a zsidóktól való félelem miatt. Jézus tanít a templomban 14 Mikor már az ünnep közepe volt, Jézus fölment a templomba és tanított. 15 A zsidók csodálkoztak, s ezt mondták: >>Honnan ismeri ez az Írásokat, holott nem tanulta?<< 16 Jézus azt felelte nekik: >>Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött. 17 Ha valaki kész az ô akaratát megtenni, felismeri a tanításról, hogy az az Istentôl való-e, vagy én magamtól szólok-e. 18 Aki önmagától beszél, az a maga dicsôségét keresi, aki pedig küldôjének dicsôségét keresi, az igazmondó, és nincs benne hamisság. 19 Nem Mózes adta nektek a törvényt? És senki közületek nem cselekszi a törvényt. Miért akartok engem megölni?<< 20 A nép azt felelte: >>Ördögöd van! Ki akar téged megölni?<< 21 Jézus azt mondta nekik: >>Egyetlen dolgot tettem, és mindnyájan megütköztök. 22 A körülmetélést Mózes adta nektek -- bár az nem is Mózestôl való, hanem az atyáktól --, és szombaton körülmetélitek az embert. 23 Ha valaki körülmetélkedhet szombaton anélkül, hogy Mózes törvényén csorba esnék, miért acsarkodtok rám azért, hogy az egész embert meggyógyítottam szombaton? 24 Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!<< A nép találgatása Jézus kilétérôl 25 A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: >>Nem ô az, akit halálra keresnek? 26 Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a fôemberek valóban fölismerték, hogy ô a Krisztus? 27 Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.<< 28 Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: >>Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek. 29 Én ismerem ôt, mert tôle vagyok, és ô küldött engem.<< 30 Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ô órája. 31 A népbôl azonban sokan hittek benne és azt mondták: >>A Krisztus, amikor eljön, vajon több csodajelet fog-e tenni, mint amit ô tett?<< A fôtanács vitája Jézusról 32 Meghallották a farizeusok, hogy a nép ilyeneket suttog felôle, ezért a fôpapok és a farizeusok szolgákat küldtek, hogy elfogják ôt. 33 Akkor Jézus így szólt: >>Még egy kevés ideig veletek vagyok, aztán elmegyek ahhoz, aki küldött engem. 34 Keresni fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.<< 35 A zsidók ezért azt mondták egymás közt: >>Hová akar ez menni, hogy nem találjuk ôt? Csak nem akar a görögök közé a szórványba menni és a görögöket tanítani? 36 Miféle beszéd ez, amelyet mondott: 'Keresni fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek'?<< Az élô víz 37 Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus megállt és felkiáltott: >>Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, 38 aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élôvíz folyói fakadnak majd belôle.<< 39 Ezt a Lélekrôl mondta, amelyet a benne hívôk meg fognak kapni. A Lélek ugyanis még nem volt megadva, mert Jézus még nem dicsôült meg. 40 Akik a népbôl ezeket a szavakat hallották, azt mondták: >>Ez valóban a próféta!<< 41 Mások így szóltak: >>Ez a Krisztus!<< Némelyek pedig megjegyezték: >>Csak nem Galileából jön a Krisztus? 42 Nem ezt mondta az Írás: 'Dávid utódaiból és Betlehem helységbôl jön a Krisztus {2 Sám 7,12-16; Mik 5,1}, ahonnan Dávid származott?'<< 43 És a sokaságban szakadás támadt miatta. 44 Közülük egyesek el akarták ôt fogni, de senki sem emelt rá kezet. 45 A szolgák visszamentek a fôpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: >>Miért nem hoztátok el?<< 46 A szolgák azt felelték: >>Soha ember így nem beszélt!<< 47 Erre a farizeusok így válaszoltak: >>Talán bizony titeket is félrevezetett? 48 Vajon a fôemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? 49 De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.<< 50 Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, és közülük való volt, azt mondta nekik: 51 >>Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielôtt kihallgatták volna ôt, és meg nem tudták, mit cselekedett?<< 52 Azok azt felelték neki: >>Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!<< 53 Azután mindegyikük visszatért saját házába. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 8. fejezet Jézus és a házasságtörô asszony 1 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. 2 Korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította ôket. 3 Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították, 4 és azt mondták Jézusnak: >>Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. 5 Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit mondasz?<< 6 Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák. Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre. 7 Amikor azok tovább faggatták ôt, fölegyenesedett, és azt mondta nekik: >>Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá elôször követ.<< 8 Aztán újra lehajolt, és írt a földre. 9 Azok pedig ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a véneken, s ô egyedül maradt a középen álló asszonnyal. 10 Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: >>Asszony, hol vannak ôk? Senki sem ítélt el téged?<< 11 Az erre így szólt: >>Senki, Uram!<< Jézus ekkor azt mondta neki: >>Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!<< Jézus vitái a zsidókkal: 8,12-59 Jézus tanúsága önmagáról 12 Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: >>Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.<< 13 Erre a farizeusok azt mondták neki: >>Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságtételed tehát nem igaz.<< 14 Jézus azt felelte nekik: >>Ha én önmagamról teszek is tanúságot, igaz az én tanúságom, mert tudom, hogy honnan jöttem, és hová megyek. Ti azonban nem tudjátok, hogy honnan jövök vagy hová megyek. 15 Ti test szerint ítéltek, én viszont nem ítélek meg senkit. 16 Ha pedig ítélek, igaz az én ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és az, aki küldött engem, az Atya. 17 Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz. 18 Én vagyok az, aki tanúságot teszek magamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki engem küldött, az Atya.<< 19 Erre megkérdezték: >>Hol van a te Atyád?<< Jézus azt felelte: >>Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, talán Atyámat is ismernétek.<< 20 Ezeket a szavakat mondta a kincstárban, amikor a templomban tanított. Senki sem fogta el ôt, mert még nem jött el az ô órája. Jézus származása és küldetése 21 Majd ismét szólt hozzájuk: >>Elmegyek, és keresni fogtok, de meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.<< 22 A zsidók erre azt mondták: >>Csak nem öli meg magát, s azért mondja: 'Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek'?<< 23 ' azt felelte nekik: >>Ti innen alulról vagytok, én meg felülrôl vagyok. Ti ebbôl a világból vagytok, én azonban nem vagyok ebbôl a világból. 24 Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.<< 25 Erre azt kérdezték: >>Ki vagy te?<< Jézus azt felelte: >>Az, amit mindig is mondtam nektek. 26 Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igazmondó, és én azt mondom el a világnak, amit tôle hallottam.<< 27 Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik. 28 Ezért Jézus így szólt: >>Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem. 29 És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert mindenkor azt teszem, ami kedves neki.<< 30 Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne. Ábrahám igaz gyermekei 31 Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: >>Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, 32 megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.<< 33 Azok azt felelték neki: >>Ábrahám utódai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk. Hogyan mondod hát te, hogy 'szabadok lesztek'?<< 34 Jézus így szólt: >>Bizony, bizony mondom nektek: Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolga. 35 De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké. 36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. 37 Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert a tanításom nem hatol belétek. 38 Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.<< 39 Azt felelték neki: >>A mi atyánk Ábrahám!<< Jézus azt mondta nekik: >>Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek. 40 De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Istentôl hallottam; ezt Ábrahám nem tette. 41 Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek.<< Erre azt mondták neki: >>Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten!<< 42 Jézus így szólt hozzájuk: >>Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentôl származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ô küldött engem. 43 Miért nem értitek a beszédemet? Mert nem tudjátok hallgatni az igémet. 44 Ti az ördög- atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. ' gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja. 45 Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem. 46 Ki vádolhat engem közületek bűnnel? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem? 47 Aki Istentôl van, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentôl.<< Jézus és Ábrahám 48 A zsidók azt felelték: >>Vajon nem helyesen mondjuk, hogy szamaritánus vagy és ördögöd van?<< 49 Jézus azt felelte: >>Nincs nekem ördögöm, csak tisztelem Atyámat, és ti gyalázattal illettek engem. 50 Én azonban nem keresem a magam dicsôségét; van, aki keresi azt, és ítéletet mond. 51 Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.<< 52 Azt mondták erre a zsidók: >>Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: 'Ha valaki a tanításomat megtartja, nem ízleli meg a halált sohasem.' 53 Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?<< 54 Jézus azt felelte: >>Ha én dicsôítem magamat, az én dicsôségem semmi. Atyám az, aki megdicsôít engem, akirôl ti azt mondjátok: 'Istenünk', 55 pedig nem ismeritek ôt. Én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem ôt, hozzátok hasonló hazug lennék. De én ismerem ôt, és a tanítását megtartom. 56 Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett.<< 57 A zsidók erre azt mondták neki: >>Még ötven esztendôs sem vagy, és láttad Ábrahámot?<< 58 Jézus azt felelte nekik: >>Bizony, bizony mondom nektek: Mielôtt Ábrahám lett volna, én vagyok.<< 59 Ekkor köveket ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtôzött, és kiment a templomból. ____________________ * 7 Ez a megoldás nagyon jellemzô Jézusra: jogszabályok helyett a való életet nézi. * 24 Én vagyok: Jézus többször is megismétli (8,28.58; 13,19) ezt a kijelentést, amely kifejezi Jézus istenségét. Ezt a kifejezést használta Isten is, amikor kinyilvánította saját természetét és mindenhatóságát (Kiv 3,14; MTörv 32,39). * 56 Az én napom: a rabbinikus irodalom szerint az Emberfia napjai azonosak a Messiás napjaival. Nehéz azonban pontosabban meghatározni, hogy Jézus mire gondolt itt. Talán arra, hogy Ábrahám is látomásban látta ôt, mint Mózes és Illés (Lk 9,30). ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 9. fejezet A vak meggyógyítása. Vita a zsidókkal: 9,1-41 A vak meggyógyítása 1 Amikor továbbment, látott egy vakon született embert. 2 Tanítványai megkérdezték ôt: >>Mester, ki vétkezett, ô vagy a szülei, hogy vakon született?<< 3 Jézus azt felelte: >>Sem ô nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne. 4 Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.<< 6 Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, 7 és azt mondta neki: >>Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!<< Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. 8 Ezért a szomszédok és akik azelôtt látták ôt mint koldust, azt kérdezték: >>Nem ô az, aki itt ült és koldult?<< Egyesek azt mondták: >>' az.<< 9 Mások így szóltak: >>Nem, csak hasonlít rá.<< ' azonban kijelentette: >>Én vagyok az.<< 10 Erre megkérdezték tôle: >>Hogyan nyíltak meg a szemeid?<< 11 Azt felelte: >>Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: 'Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg.' Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.<< 12 Azok megkérdezték tôle: >>Hol van ô?<< ' azt felelte: >>Nem tudom.<< 13 Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki elôbb vak volt. 14 Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt. 15 Ismét megkérdezték tehát tôle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szemevilágát. ' azt felelte: >>Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok.<< 16 Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: >>Nem Istentôl való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!<< Mások azt mondták: >>Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen csodajeleket?<< És szakadás támadt köztük. 17 Erre ismét megkérdezték a vaktól: >>Te mit gondolsz róla, hisz megnyitotta szemeidet?<< ' pedig azt felelte: >>Próféta!<< 18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elô nem hívták a most már ép szemű ember szüleit. 19 Megkérdezték ôket: >>A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?<< 20 A szülei azt felelték: >>Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. 21 De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek ôt, megvan a kora, majd ô beszél magáról.<< Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja ôt, ki kell zárni a zsinagógából. 23 Ezért mondták a szülei: >>Megvan a kora, ôt kérdezzétek.<< 24 Másodszor is elôhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: >>Adj dicsôséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.<< 25 ' azt felelte: >>Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.<< 26 Erre megkérdezték tôle: >>Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?<< 27 Az azt felelte nekik: >>Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?<< 28 Erre megátkozták ôt, és azt mondták: >>Te vagy az ô tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. 29 Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.<< 30 Az ember erre azt felelte: >>Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet. 31 Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélô, és megteszi az ô akaratát, azt meghallgatja. 32 Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. 33 Ha ô nem Istentôl való volna, nem tehetett volna semmit.<< 34 Azok azt felelték neki: >>Mindenestôl bűnben születtél, és te oktatsz minket?<< És kidobták ôt. Jézus kinyilatkoztatja magát a meggyógyultnak 35 Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tôle: >>Hiszel-e az Emberfiában?<< 36 Az így felelt: >>Ki az, Uram, hogy higgyek benne?<< 37 Jézus azt mondta neki: >>Hiszen láttad ôt: ô az, aki veled beszél.<< 38 Erre az így szólt: >>Hiszek Uram!<< És leborult elôtte. 39 Akkor Jézus ezt mondta: >>Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.<< 40 A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: >>Csak nem vagyunk mi is vakok?<< 41 Jézus ezt válaszolta: >>Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: 'Látunk.' Ezért megmarad a bűnötök.<< ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 10. fejezet Hasonlatok a pásztorról és a juhokról: 10,1-39 Példabeszéd az akolról 1 >>Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. 2 Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3 Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti ôket. 4 Miután valamennyi sajátját kiengedi, elôttük megy, a juhok pedig követik ôt, mert ismerik a hangját. 5 Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tôle, mert az idegenek hangját nem ismerik.<< 6 Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ôk nem értették, mit mondott. 7 Jézus ekkor ismét szólt: >>Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhok ajtaja. 8 Mindnyájan, akik elôttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelôre talál. 10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bôségben legyen. Jézus a jó Pásztor 11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12 A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut -- a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat --, 13 mert béres, és nem törôdik a juhokkal. 14 Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, 15 amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért. 16 Más juhaim is vannak, amelyek nem ebbôl az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor. 17 Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. 18 Senki sem veszi el tôlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.<< 19 Ismét szakadás lett a zsidók között emiatt a beszéd miatt. 20 Sokan közülük azt mondták ugyanis: >>Ördöge van, és megháborodott! Minek hallgatjátok?<< 21 Mások azt mondták: >>Ezek nem egy ördöngösnek a szavai. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?<< 22 Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt. 23 Jézus a templomban járt, Salamon tornácában. 24 A zsidók körülvették ôt, és azt mondták neki: >>Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!<< 25 Jézus azt felelte nekik: >>Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, 26 de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. 27 Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem ôket, ôk pedig követnek engem, 28 és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el ôket a kezembôl. 29 Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezébôl. 30 Én és az Atya egy vagyunk.<< 31 Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. 32 Jézus azt mondta nekik: >>Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?<< 33 A zsidók azt felelték: >>Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.<< 34 Jézus azt felelte nekik: >>Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: 'Én azt mondtam: Ti istenek vagytok'? {Zsolt 82,6} 35 Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt -- márpedig az Írás érvényét nem veszti --, 36 miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: 'Káromkodsz!', mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? 37 Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, 38 de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.<< 39 Erre ismét el akarták ôt fogni, de kisiklott a kezük közül. Lázár feltámasztása és a csoda következményei: 10,40-11,57 Jézus a Jordán túlpartján 40 Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János elôször keresztelt, és ott maradt. 41 Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: >>János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt. 42 És ott sokan hittek benne. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 11. fejezet Lázár halálának híradása 1 Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nôvérének, Mártának a falujában. 2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ô testvére, Lázár volt beteg. 3 A nôvérek üzentek érte: >>Uram, íme, akit szeretsz, beteg.<< 4 Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: >>Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsôségére, hogy megdicsôüljön általa az Isten Fia.<< 5 Jézus szerette Mártát, meg a nôvérét, és Lázárt. 6 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt, 7 azután így szólt a tanítványokhoz: >>Menjünk ismét Júdeába.<< 8 A tanítványok azt mondták neki: >>Rabbi, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?<< 9 Jézus azt felelte: >>Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát. 10 Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.<< 11 Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: >>A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem ôt az álomból.<< 12 A tanítványok erre azt mondták: >>Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.<< 13 Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél. 14 Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: >>Lázár meghalt, 15 és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!<< 16 Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: >>Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!<< Lázár feltámasztása 17 Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban van. 18 Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. 19 Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják ôket testvérük miatt. 20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. 21 Márta akkor így szólt Jézushoz: >>Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22 De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentôl, Isten megadja neked.<< 23 Jézus azt felelte neki: >>Testvéred fel fog támadni.<< 24 Márta így szólt hozzá: >>Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.<< 25 Jézus azt mondta neki: >>Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, 26 és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?<< 27 Márta azt felelte neki: >>Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.<< 28 Miután ezt mondta, elment és hívta a nôvérét, Máriát, és odasúgta neki: >>A Mester itt van és hív téged.<< 29 Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett. 30 Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment. 31 A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és ôt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: >>A sírhoz megy, hogy ott sírjon.<< 32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta ôt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: >>Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.<< 33 Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkezô zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. 34 Megkérdezte: >>Hová tettétek ôt?<< Azt felelték neki: >>Uram, jöjj és lásd!<< 35 Jézus könnyezett. 36 Erre a zsidók azt mondták: >>Íme, mennyire szerette ôt!<< 37 De voltak köztük, akik így szóltak: >>', aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?<< 38 Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kôvel volt befedve. 39 Jézus így szólt: >>Vegyétek el a követ!<< Márta, a megholt nôvére azt mondta neki: >>Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!<< 40 Jézus azt felelte neki: >>Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsôségét?<< 41 A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: >>Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42 Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.<< 43 Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: >>Lázár, jöjj ki!<< 44 S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendô födte. Jézus azt mondta nekik: >>Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!<< A fôtanács halálos ítélete; a fôpap prófétai szava 45 Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne. 46 De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus miket cselekedett. 47 Erre a fôpapok és a farizeusok összehívták a fôtanácsot, és azt mondták: >>Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. 48 Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tôlünk földünket és népünket.<< 49 Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendôben fôpap volt, azt mondta nekik: >>Ti nem tudtok semmit, 50 s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!<< 51 Ezt pedig nem magától mondta, hanem, fôpap lévén abban az esztendôben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, 52 és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse. 53 Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik ôt. Jézus kerüli a nyilvánosságot 54 Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt. 55 Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékrôl sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét elôtt, hogy megszenteljék magukat. 56 Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: >>Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?<< 57 A fôpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják ôt. ____________________ * 9-10 Az zsidók a nappalt napfelkeltétôl naplementéig 12 órára osztották. Jézus itt azt fejezi ki, hogy amíg számára nappal van, azaz amíg tart az idô, melyet az Atya meghatározott számára, addig senki sem árthat neki. Erre csak akkor lesz lehetôség, amikor elérkezik a sötétségnek, a szenvedésnek az ideje. Akkor ellenségei bármit megtehetnek vele. Tudja tehát, hogy most még nincs oka a félelemre. * 50-51 Kaifás az államérdeket fejezi ki, embertelen kegyetlenséggel. Isten azonban, aki más esetekben a fôpap közvetítésével is kifejezhette akaratát, most a gyűlölet diktálta szavak által adja tudtul, hogy Jézus meg fog halni az emberek megváltásáért. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 12. fejezet Jézus útja Jeruzsálembe az utolsó Húsvét alkalmával: 12,1-50 A betániai megkenés 1 Húsvét elôtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból. 2 Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. 3 Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. 4 Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: 5 >>Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?<< 6 Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. 7 Jézus ekkor így szólt: >>Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt. 8 Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.<< 9 A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból. 10 A fôpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, 11 mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban. Bevonulás Jeruzsálembe 12 Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott: >>Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön {Zsolt 118,26}, és Izrael királya!<< 14 Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva: 15 >>Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön szamárcsikón ülve!<< {Zak 9,9} 16 Tanítványai eleinte nem értették ezt, de amikor Jézus megdicsôült, visszaemlékeztek arra, hogy azt tették vele, ami meg volt róla írva. 17 Tanúskodott tehát róla a sokaság, amely vele volt, amikor elôhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta ôt a halálból. 18 A sokaság éppen azért ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelet művelte. 19 A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: >>Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!<< Jézus utolsó nyilvános beszédei; a döntô órák 20 Azok között, akik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is. 21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték ôt: >>Uram, látni szeretnénk Jézust!<< 22 Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak. 23 Jézus ezt felelte nekik: >>Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsôüljön. 24 Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. 25 Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megôrzi azt az örök életre. 26 Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. 27 Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettôl az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. 28 Atyám, dicsôítsd meg nevedet!<< Erre szózat hangzott az égbôl: >>Már megdicsôítettem, és újra meg fogom dicsôíteni.<< 29 Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: >>Angyal beszélt hozzá.<< 30 Jézus azt felelte: >>Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. 31 Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. 32 Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földrôl, mindent magamhoz vonzok.<< 33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. 34 A tömeg megjegyezte: >>Mi azt hallottuk a törvénybôl, hogy a Krisztus örökké megmarad. Miért mondod tehát: 'Az Emberfiát fel kell magasztalni?' Ki az az Emberfia?<< 35 Jézus azt felelte nekik: >>Már csak kevés ideig van nálatok a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson benneteket. Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy. 36 Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.<< Ezeket mondta Jézus, aztán elment és elrejtôzött elôlük. A hitetlenség oka 37 Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne, 38 hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, aki ezeket mondta: >>Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karja kinek nyilvánult meg?<< {Iz 53,1} 39 Nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta: 40 >>Vakká tette a szemüket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam ôket<< {Iz 6,9-10}. 41 Ezeket mondta Izajás, mert látta az ô dicsôségét és róla beszélt. 42 Mégis, még a fôemberek közül is sokan hittek ôbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják ôket a zsinagógából. 43 Mert jobban szerették az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsôségét. Felszólítás a döntésre 44 Jézus pedig hangját felemelve így szólt: >>Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. 45 És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. 46 Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. 47 Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. 48 Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el ôt az utolsó napon. 49 Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ô parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. 50 Tudom, hogy az ô parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.<< ____________________ * 1-8 # Mt 26,6-13; Mk 14,3-9 * 12-19 # Mt 21,1-9; Mk 11,1-10; Lk 19,28-38 * 24 A búzaszem maga Jézus. Neki kell meghalnia és felemeltetnie a földrôl a keresztrefeszítés által (32. v.), hogy magához vonzhassa a megváltásra váró pogányokat is. Az Atya akarata volt ugyanis, hogy Jézus az emberiség üdvösségét a kereszthalál által valósítsa meg. * 39 Gyakran mondjuk: >>nem tudok<<, ahelyett, hogy azt mondanánk, >>nem akarok<<, például szenvedni. Az evangélista is ilyen értelemben használja a szót. A zsidók nem tudtak hinni, mert felfogásuk elvakult és megrögzött volt, hisz rendre ellenszegültek Isten akaratának, semmibe vették azokat a bizonyítékokat, amelyekkel Jézus szolgált tanításának alátámasztására. Így az ô hitük hiánya vétkes volt. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 13. fejezet JÉZUS ELBÚCSÚZIK TANÍTVÁNYAITÓL: 13,1-17,26 A búcsúvacsora: 13,1-14,31 A lábmosás 1 A Húsvét ünnepe elôtt Jézus tudta, hogy eljött az ô órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette ôket. 2 A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja ôt, 3 Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentôl jött el és Istenhez megy, 4 fölkelt a vacsorától, letette felsôruháit, fogott egy kendôt és maga elé kötötte. 5 Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a derekára kötött kendôvel. 6 Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: >>Uram, te mosod meg az én lábamat?<< 7 Jézus azt felelte neki: >>Amit teszek, azt te most nem érted, de majd késôbb meg fogod érteni.<< 8 Péter erre így szólt: >>Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!<< Jézus azt felelte neki: >>Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.<< 9 Akkor Simon Péter ezt mondta: >>Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!<< 10 Jézus azt felelte: >>Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.<< 11 Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja ôt, azért mondta: >>Nem vagytok tiszták mindnyájan.<< 12 Miután megmosta a lábukat és fölvette felsôruháit, újra leült, és azt mondta nekik: >>Tudjátok-e, mit tettem veletek? 13 Ti úgy hívtok engem: 'Mester' és 'Úr', és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16 Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki ôt küldte. 17 Miután ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek. 18 Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket választottam. De az Írásnak be kell teljesednie: 'Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem' {Zsolt 41,10}. 19 Már most megmondom nektek, mielôtt megtörténik, hogy mikor bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. 20 Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.<< 21 Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: >>Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.<< 22 A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kirôl mondja. 23 Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézushoz egészen közel foglalt helyet. 24 Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg: >>Ki az, akirôl beszél?<< 25 Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tôle: >>Uram, ki az?<< 26 Jézus azt felelte: >>Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.<< Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. 27 Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: >>Amit teszel, tedd meg gyorsan!<< 28 Az asztaltársak közül senki sem irtette, miért mondta ezt neki. 29 Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: >>Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!<<, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. 30 ' pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. Az új parancs 31 Miután kiment, Jézus így szólt: >>Most dicsôült meg az Emberfia, és Isten megdicsôült benne. 32 Ha Isten megdicsôült benne, Isten is megdicsôíti ôt önmagában, hamarosan megdicsôíti. 33 Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. 34 Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. 35 Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.<< Péter tagadásának megjövendölése 36 Ekkor Simon Péter megszólalt: >>Uram, hová mégy?<< Jézus azt felelte: >>Ahova én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de késôbb követni fogsz engem.<< 37 Péter megkérdezte: >>Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet is odaadnám érted!<< 38 Jézus azt felelte: >>Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. ____________________ * 14-15 Jézus nem azt mondja követendônek, hogy megmosta az apostolok lábát, hanem azt az alázatot és szeretetet, amellyel méltóságát félretéve azok körül végzett szolgai munkát, akik kevesebbek voltak nála. Vegyük észre, hogy e szolgálata kapcsán milyen világosan rámutat ismételten saját méltóságára és tekintélyére, mint Mester és Úr. Ez az egyetlen alkalom, hogy ezt mondja magáról. * 21-30 # Mt 26,21-25; Mk 14,18-21; Lk 22,21-23 * 31-32 Jézus látja már, hogy közel a kereszt, amelyen megdicsôíti az Atyát, és a megváltásban visszavezeti hozzá az embereket. A maga részérôl az Atya is meg fogja dicsôíteni a Fiút, mint embert is, amikor feltámasztja a halálból és saját jobbjára ülteti. * 37-38 # Mt 26,33-35; Mk 14,29-31; Lk 22,31-34 ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 14. fejezet Jézus az Atyához vezetô út 1 Ne nyugtalankodjék szívetek. Hisztek Istenben, és bennem is higgyetek. 2 Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? 3 És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 4 Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek.<< 5 Tamás erre azt mondta neki: >>Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?<< 6 Jézus azt felelte neki: >>Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. 7 Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok ôt.<< 8 Ekkor Fülöp kérte ôt: >>Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!<< 9 Jézus így válaszolt neki: >>Annyi idô óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát látta. Hogyan mondhatod hát: 'Mutasd meg nekünk az Atyát'? 10 Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ô cselekszi a tetteit. 11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tettekért higgyetek. 12 Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sôt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. 13 Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsôüljön a Fiúban. 14 Ha valamit kértek tôlem az én nevemben, megteszem azt. A Szentlélek elküldésének ígérete 15 Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. 16 Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 17 az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri ôt. De ti megismeritek ôt, mert nálatok marad és bennetek lesz. 18 Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok. 19 Még egy kis idô, és a világ többé már nem lát engem. De ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20 Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem, és én tibennetek. 21 Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.<< 22 Ekkor megszólalt Júdás, nem az iskarióti: >>Uram, miért van az, hogy nekünk akarod magadat kinyilatkoztatni, és nem a világnak?<< 23 Jézus azt felelte neki: >>Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja ôt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. 24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg igéimet. Az ige pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. 25 Ezeket mondtam nektek, amíg veletek voltam. 26 A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. 27 Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen. 28 Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. 29 Megmondtam nektek már most, mielôtt megtörténne, hogy amikor bekövetkezik, higgyetek. 30 Most már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme; felettem ugyan nincs hatalma, 31 de hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy teszek, ahogy az Atya meghagyta nekem: keljetek föl, menjünk innen. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 15. fejezet Jézus tanítja az apostolokat: 15,1-17,33 Példabeszéd a szôlôtôrôl és a szôlôvesszôkrôl 1 Én vagyok az igazi szôlôtô, Atyám pedig a szôlôműves. 2 Minden szôlôvesszôt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termôt megtisztít, hogy többet teremjen. 3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. 4 Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szôlôvesszô nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szôlôtôn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. 5 Én vagyok a szôlôtô, ti pedig a szôlôvesszôk. Aki bennem marad, és én ôbenne, az bô termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. 6 Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szôlôvesszôt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. 7 Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. 8 Azáltal dicsôül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek. 9 Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. 10 Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ô szeretetében. 11 Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen. 12 Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. 13 Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. 14 Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. 15 Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. 16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 17 Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást! A világ gyűlölete a tanítványok iránt 18 Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem elôbb gyűlölt nálatok. 19 Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ. 20 Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd. 21 Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. 22 Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna nekik, nem volna vétkük, de most nincs mentségük a bűneikre. 23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. 24 Ha nem műveltem volna közöttük olyan tetteket, amilyeneket senki más nem művelt, nem volna bűnük. De most láttak, s mégis gyűlöltek engem is, Atyámat is. 25 Be kellett teljesednie a mondásnak, amely meg van írva a törvényükben: 'Ok nélkül gyűlöltek engem' {Zsolt 35,19}. 26 Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ô majd tanúságot tesz rólam; 27 de ti is tanúságot tesztek majd, mert kezdettôl fogva velem vagytok. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 16. fejezet 1 Azért mondtam nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok. 2 Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sôt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. 3 Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. 4 Mindezt pedig azért mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert veletek voltam. A Szentlélek működése 5 Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki közületek nem kérdi tôlem: 'Hová mégy?' 6 Hanem, mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíveteket. 7 De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm ôt hozzátok. 8 ', amikor eljön, meggyôzi a világot a bűnrôl, az igazságosságról és az ítéletrôl: 9 vagyis a bűnrôl, hogy nem hisznek bennem; 10 az igazságosságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; 11 és az ítéletrôl, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett. 12 Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. 13 Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ô elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendô dolgokat hirdeti nektek. 14 ' majd megdicsôít engem, mert az enyémbôl vesz, és kijelenti azt nektek. 15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémbôl vesz, és kijelenti azt nektek. Az elválás fájdalma, a viszontlátás öröme 16 Még egy kis idô, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idô, és látni fogtok engem.<< 17 Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: >>Mi az, amit mond nekünk: 'Egy kis idô, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idô, és látni fogtok engem', és: 'Az Atyához megyek'?<< 18 Aztán megjegyezték: >>Mi az, amit mond: 'egy kis idô'? Nem értjük, mit beszél!<< 19 Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: >>Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: 'Egy kis idô, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idô, és látni fogtok engem'? 20 Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul. 21 Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ô órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra. 22 Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tôletek senki. 23 S azon a napon már semmit sem kérdeztek tôlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24 Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Szorongatás és béke 25 Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. 26 Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, 27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentôl jöttem. 28 Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.<< 29 Tanítványai erre azt mondták: >>Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. 30 Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentôl jöttél.<< 31 Jézus azt felelte nekik: >>Most hiszitek? 32 Íme, eljön az óra, sôt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyôztem a világot.<< ____________________ * 8-11 A Szentlélek az apostolok tanítása által meg fogja gyôzni a világot a bűnrôl, amelyet elkövetett a Messiás visszautasításával; az igazságról, mert a feltámadás és a mennybemenetel által megmutatkozik Jézus dicsôsége, szentsége és tetteinek értéke; az ítéletrôl, mert nyilvánvalóvá válik, hogy a világ fejedelme, a sátán Jézus halála által vereséget szenvedett és megfutamodott; így a Lélek megmutatja, hogy a világnak erre a tettére nincs mentsége (Aranyszájú Szt. János). ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 17. fejezet Jézus imája az Atyához: 17,1-26 Jézus az Atyához fordul 1 Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így szólt: >>Atyám, eljött az óra: dicsôítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsôítsen téged, 2 ahogy hatalommal ruháztad fel ôt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. 3 Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. 4 Én megdicsôítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. 5 Most te dicsôíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsôséggel, amely az enyém volt nálad, mielôtt a világ lett. 6 Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. 'k a tieid voltak, és nekem adtad ôket, s ôk megtartották a te szavadat. 7 Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tôled van, 8 mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ôk elfogadták, és valóban felismerték, hogy tôled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Jézus könyörög a tanítványokért 9 Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ôk a tieid. 10 Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsôültem bennük. 11 Én már nem vagyok a világban, de ôk a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg ôket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. 12 Amíg velük voltam, megtartottam ôket nevedben, akiket nekem adtál. Megôriztem ôket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. 13 Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. 14 Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte ôket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. 15 Nem azt kérem, hogy vedd el ôket a világból, hanem hogy óvd meg ôket a gonosztól. 16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17 Szenteld meg ôket az igazságban. A te igéd igazság. 18 Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem ôket én is a világba. 19 Értük szentelem magam, hogy ôk is meg legyenek szentelve az igazságban. Jézus könyörög a hívôkért 20 De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ô szavuk által hinni fognak bennem, 21 hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ôk is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. 22 Azt a dicsôséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. 23 Én ôbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek. Ismerje meg ebbôl a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted ôket, mint ahogy engem szerettél. 24 Atyám, azt akarom, hogy ôk is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsôségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése elôtt. 25 Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ôk is megismerték, hogy te küldtél engem. 26 Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én ôbennük.<< ____________________ * 1 Jézus fôpapi imájának nevezzük ezt az imát, mert ezzel veszi kezdetét Jézus áldozata, amely néhány óra múltán a kereszten végzôdik. * 9 Jézus imádkozik az apostolokért és a tanítványokért, de nem imádkozik azért a világért, amely a sötétség befolyása alatt áll, távol az ô szellemétôl és tanításától. A világ alatt tehát azokat kell érteni, akik bűnös szokások szerint, az igazsággal ellentétes rendszerben élnek. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 18. fejezet JÉZUS MEGDICS'ÜLÉSE: 18,1-20,29 Jézus szenvedése, halála: 18,1-19,42 Jézus elfogása 1 Miután Jézus ezeket elmondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra, ahol volt egy kert; oda ment be ô és a tanítványai. 2 Ismerte azt a helyet Júdás is, aki elárulta ôt, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. 3 Júdás tehát, miután magához vett egy szakasz katonát, s a fôpapoktól és a farizeusoktól poroszlókat, odament lámpásokkal, fáklyákkal és fegyverekkel. 4 Jézus pedig, aki tudott mindent, ami várt rá, eléjük ment, és megkérdezte tôlük: >>Kit kerestek?<< 5 Azt felelték neki: >>A Názáreti Jézust.<< ' azt mondta nekik: >>Én vagyok.<< Ott állt velük Júdás is, aki elárulta ôt. 6 Amikor azt mondta nekik: >>Én vagyok<<, meghátráltak és a földre estek. 7 Erre ismét megkérdezte ôket: >>Kit kerestek?<< Azok pedig azt mondták: >>A Názáreti Jézust.<< 8 Jézus megismételte: >>Mondtam nektek: Én vagyok! Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!<< 9 Be kellett teljesednie az igének, amelyet mondott: >>Akiket nekem adtál, azok közül senkit sem vesztettem el.<< 10 Mivel Simon Péternek volt egy kardja, kirántotta azt, lesújtott a fôpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve Malkusz volt. 11 Jézus erre azt mondta Péternek: >>Tedd a hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki a poharat, amelyet az Atya nekem adott?<< Kihallgatás Annás elôtt; Péter tagadása 12 Ekkor a szakasz, a parancsnok és a zsidók poroszlói elfogták Jézust, és megkötözték ôt. 13 Elôször Annáshoz vitték, ô ugyanis apósa volt Kaifásnak, aki fôpap volt abban az esztendôben. 14 Kaifás volt az, aki azt a tanácsot adta a zsidóknak: >>Jobb, ha egy ember hal meg a népért<<. 15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerôse volt a fôpapnak, és bement Jézussal a fôpap udvarába, 16 Péter pedig az ajtón kívül állt. Kiment tehát az a másik tanítvány, aki ismerôse volt a fôpapnak, szólt az ajtónálló szolgálónak, és bevezette Pétert. 17 Akkor az ajtónálló szolgáló azt mondta Péternek: >>Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül való?<< ' azt felelte: >>Nem vagyok!<< 18 Ott álltak a szolgák és poroszlók, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt velük, és melegedett. 19 A fôpap eközben tanítványairól és tanításáról kérdezte Jézust. 20 Jézus azt felelte neki: >>Én nyíltan beszéltem a világnak, mindig a zsinagógában tanítottam és a templomban, ahova a zsidók mindnyájan összegyűlnek, és titokban semmit sem mondtam. 21 Miért kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik. Íme, ôk tudják, mit mondtam.<< 22 Amikor ezeket mondta, az ott álló poroszlók egyike arculütötte Jézust, és így szólt: >>Így felelsz a fôpapnak?<< 23 Jézus azt felelte neki: >>Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?<< 24 Akkor Annás elküldte ôt megkötözve Kaifás fôpaphoz. 25 Simon Péter pedig ott állt és melegedett. Egyesek azt mondták neki: >>Ugye te is az ô tanítványai közül való vagy?<< ' azonban letagadta: >>Nem vagyok!<< 26 A fôpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: >>Nem téged láttalak vele a kertben?<< 27 Péter pedig ismét tagadta, és nyomban megszólalt a kakas. Kihallgatás Pilátus elôtt; az ítélet 28 Jézust Kaifástól a helytartóságra vezették. Kora reggel volt. 'k nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti bárányt. 29 Ezért Pilátus ment ki hozzájuk, és megkérdezte: >>Miféle vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?<< 30 Azt felelték neki: >>Ha nem volna gonosztevô, nem adtuk volna ôt a kezedbe.<< 31 Erre Pilátus azt mondta nekik: >>Vegyétek át ti ôt, és ítéljétek el a törvényetek szerint.<< A zsidók azt felelték neki: >>Nekünk senkit sem szabad megölnünk.<< 32 Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni. 33 Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hívatta Jézust, és megkérdezte ôt: >>Te vagy-e a zsidók királya?<< 34 Jézus azt felelte: >>Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?<< 35 Pilátus ezt válaszolta: >>Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a fôpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?<< 36 Jézus azt felelte: >>Az én országom nem ebbôl a világból való. Ha az én országom ebbôl a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.<< 37 Pilátus erre megkérdezte: >>Tehát király vagy te?<< Jézus azt felelte: >>Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.<< 38 Pilátus erre így szólt: >>Mi az igazság?<< Majd e szavak után ismét kiment a zsidókhoz, és azt mondta nekik: >>Én semmi vétket sem találok ôbenne. 39 Szokás pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsássak nektek valakit. Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?<< 40 Erre ismét így kiáltoztak: >>Ne ezt, hanem Barabást!<< Barabás pedig rabló volt. ____________________ * 1k # Mt 26,30-36; Mk 14,26-32; Lk 22,39 * 3-11 # Mt 26,47-56; Mk 14,43-50; Lk 22,47-53 * 15-27 # Mt 26,58.69-75; Mk 14,54.66-72; Lk 22,54-62 * 28-38a # Mt 27,2.11-26; Mk, 15,1-15; Lk 23,1-7.13-25 * 29 Pilátus szabályszerű perben szándékozott ítéletet hozni Jézus ügyében, de ez nem sikerült neki: a zajongás, a fôpapok és a farizeusok által szított tömegmegmozdulás megakadályozták ôt ebben. Pilátust végül megfélemlíti az a vád is, hogy >>ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja<< (19,12). Ezért enged az igazságtalan követelésnek, és halálra ítéli Jézust, aki az ô szemében ártatlan álmodozó. * 36 Nem azt mondja, >>nem ez a világ<<, hanem azt, hogy >>nem ebbôl a világból való<<. Ezzel azt fejezi ki, hogy országa nem evilági, nem anyagi és idôbeli, mint a földi uralkodóké. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 19. fejezet 1 Akkor Pilátus elvezettette Jézust és megostoroztatta. 2 A katonák pedig koronát fontak tövisbôl, a fejére tették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. 3 Aztán eléje járultak, és azt mondogatták: >>üdvözlégy, zsidók királya!<< És arculverték ôt. 4 Pilátus újra kiment, és azt mondta nekik: >>Íme, kihozom ôt nektek, hogy megtudjátok, hogy semmi vétket sem találok benne.<< 5 Akkor kijött Jézus, töviskoronával, bíborköpenyben. ' pedig azt mondta nekik: >>Íme, az ember!<< 6 Amikor a fôpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek: >>Feszítsd meg, feszítsd meg!>> Pilátus így szólt: >>Vegyétek át ti ôt, és feszítsétek keresztre, mert én nem találok vétket benne.<< 7 De a zsidók így szóltak: >>Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!<< 8 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, még jobban megijedt. 9 Újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: >>Honnan való vagy te?<< Jézus azonban nem adott neki feleletet. 10 Ezért Pilátus azt mondta neki: >>Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek?<< 11 Jézus azt felelte: >>Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülrôl nem adatott volna neked. Ezért annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bűne.<< 12 Ettôl fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa ôt. De a zsidók így kiáltoztak: >>Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.<< 13 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak neveznek, héberül meg Gabbatának. 14 A húsvét készületnapja volt akkor, körülbelül a hatodik óra. Így szólt a zsidókhoz: >>Íme, a ti királyotok!<< 15 De azok így kiáltoztak: >>El vele, el vele, feszítsd meg ôt!<< Pilátus megkérdezte tôlük: >>A királyotokat feszítsem meg?<< A fôpapok azt felelték: >>Nincs királyunk, csak császárunk!<< 16 Akkor aztán kezükbe adta ôt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust. Jézus kereszthalála 17 ' pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek. 18 Ott keresztre feszítették ôt, és vele másik kettôt kétfelôl, Jézust pedig középen. 19 Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a keresztre helyeztette. Ez volt ráírva: >>A Názáreti Jézus, a zsidók királya.<< 20 Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, latinul és görögül volt írva. 21 A zsidók fôpapjai ezért arra kérték Pilátust: >>Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: 'A zsidók királya vagyok'!<< 22 Pilátus azt felelte: >>Amit írtam, azt megírtam!<< 23 A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülrôl egy darabban szôve. 24 Ezért azt mondták egymásnak: >>Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen!<< Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól: >>Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek<< {Zsolt 22,19}. A katonák tehát ezt tették. 25 Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. 26 Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: >>Asszony, íme, a te fiad!<< 27 Azután azt mondta a tanítványnak: >>Íme, a te anyád!<< És attól az órától magához vette ôt a tanítvány. 28 Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: >>Szomjazom!<< 29 Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. 30 Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: >>Beteljesedett!<< És fejét lehajtva kilehelte lelkét. Jézus temetése 31 A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le ôket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt. 32 Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát elôször az egyik vele együtt keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak. 33 Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ô már meghalt, nem törték meg a lábszárát, 34 hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelybôl azonnal vér és víz jött ki. 35 Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ô tanúsága. ' tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36 Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: >>Csontját ne törjék össze<< {Kiv 12,46; Zsolt 34,21}. 37 Egy másik Írás pedig azt mondja: >>Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak<< {Zak 12,10}. 38 Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a testet. 39 Eljött Nikodémus is, aki elôször éjszaka ment hozzá, s mirha- és áloé-keveréket hozott, körülbelül száz fontot. 40 Fogták tehát Jézus testét, és a fűszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás. 41 Azon a helyen, ahol felfeszítették ôt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. 42 Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust. ____________________ * 1-7 # Mt 27,27-31; Mk 15,16-20 * 16b-22 # Mt 27,31.33.37-38; Mk 15,20.22.25-27; Lk 23,33.38 * 23-24 # Mt 27,35; Mk 15,24; Lk 23,34 * 25-27 # Mt 27,55k; Mk 15,40k; Lk 23,49 Mária is gazdagodott hitében, és osztozott Fia sorsában egészen a keresztig. Isten terve volt ez is, hogy anyai lelkének keserves fájdalmával részese legyen egyszülött Fia áldozatának, szeretô és tudatos társa legyen az Áldozatnak, akinek ô adott életet. Nem csoda hát, ha halála perceiben Jézus az ott álló szeretett tanítványnak anyjául ajándékozza ôt ezekkel a szavakkal: >>Íme, a te anyád<<. * 28-30 # Mt 27,48-50; Mk 15,36k; Lk 23,44-49 * 38-42 # Mt 27,57-60; Mk 15,42-46; Lk 23,50-54 ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 20. fejezet Jézus feltámadása: 20,1-29 Az üres sír felfedezése 1 Mária Magdolna a hét elsô napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kô el van mozdítva a sírbolttól. 2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: >>Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!<< 3 Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. 4 Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsôként ért a sírhoz. 5 Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. 6 Azután odaért Simon Péter is, aki követte ôt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat 7 és a kendôt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összegöngyölve. 8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elôször érkezett a sírhoz; látta és hitt. 9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból. 10 A tanítványok ezután ismét hazamentek. Jézus megjelenik Mária Magdolnának 11 Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, behajolt a sírboltba. 12 Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtôl, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. 13 Azok megkérdezték tôle: >>Asszony, miért sírsz?<< ' azt felelte nekik: >>Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!<< 14 Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. 15 Jézus megkérdezte tôle: >>Asszony, miért sírsz? Kit keresel?<< ' pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: >>Uram, ha te vitted el ôt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!<< 16 Ekkor Jézus megszólította ôt: >>Mária!<< Erre ô megfordult, és héberül így szólt: >>Rabbóní!<<, ami azt jelenti: Mester. 17 Jézus így szólt hozzá: >>Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.<< 18 Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: >>Láttam az Urat!<<, és hogy ezeket mondta neki. Jézus megjelenik a tanítványoknak 19 Mikor azon a napon, a hét elsô napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: >>Békesség nektek!<< 20 Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. 21 Aztán újra szólt hozzájuk: >>Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.<< 22 S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: >>Vegyétek a Szentlelket! 23 Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.<< Jézus és Tamás 24 Tamás pedig, egy a tizenkettô közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. 25 A többi tanítvány elmondta neki: >>Láttuk az Urat!<< ' azonban így szólt: >>Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!<< 26 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött -- bár az ajtó zárva volt --, megállt középen, és így szólt: >>Békesség nektek!<< 27 Azután azt mondta Tamásnak: >>Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívô!<< 28 Tamás azt felelte: >>Én Uram és én Istenem!<< 29 Jézus erre azt mondta neki: >>Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.<< UTÓSZÓ: 20,30-31 30 Jézus még sok egyéb csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. 31 Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ô nevében életetek legyen. ____________________ * 1-10 # Mt 28,1-8; Mk 16,1-8; Lk 24,1-12 * 9 Az Írás is, Jézus is elôre jelezte a feltámadást, de az apostolok akkor még nem nyerték el a megfelelô világosságot, hogy megértsék az Írásokat és Istennek ezt a titkát. * 11-18 # Mt 28,9k; Mk 16,9-11 * 19-23 # Mk 16,14-18; Lk 24,36-39 * 22-23 Az apostolok megkapták a bűnbocsátó hatalmat; Jézus a bűnök megbocsátásának hatalmát a bűnbánók belsô készségének függvényében adja. ======================================================================== Evangélium Szent János szerint -- 21. fejezet AZ EVANGÉLIUM KIEGÉSZÍTÉSE: 21,1-25 A Feltámadott megjelenik a tónál 1 Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg: 2 Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettô a tanítványai közül. 3 Simon Péter azt mondta nekik: >>Megyek halászni.<< Azok azt felelték: >>Megyünk veled mi is.<< Elindultak tehát, és beszálltak a bárkába, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. 4 Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az. 5 Jézus azt mondta nekik: >>Fiaim, nincs valami ennivalótok?<< Azt felelték: >>Nincsen!<< 6 ' ekkor azt mondta nekik: >>Vessétek a hálót a bárka jobb oldalára, és találni fogtok!<< Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt. 7 Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: >>Az Úr az!<< Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert neki volt vetkôzve, és a tengerbe vetette magát. 8 A többi tanítvány pedig a bárkával jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és húzták maguk után a halakkal telt hálót. 9 Amikor partra szálltak, égô parazsat pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret. 10 Jézus azt mondta nekik: >>Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!<< 11 Erre Simon Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. 12 Jézus azt mondta nekik: >>Gyertek, egyetek!<< A tanítványok közül senki sem merte ôt megkérdezni: >>Ki vagy te?<< Tudták ugyanis, hogy az Úr az. 13 Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is. 14 Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt a halálból. A Feltámadott szavai Péterhez 15 Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: >>Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?<< ' azt felelte: >>Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!<< Erre azt mondta neki: >>Legeltesd bárányaimat!<< 16 Majd másodszor is megkérdezte: >>Simon, János fia, szeretsz-e engem?<< Azt felelte: >>Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!<< Erre azt mondta neki: >>Legeltesd juhaimat!<< 17 Aztán harmadszor is megkérdezte: >>Simon, János fia, szeretsz-e engem?<< Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte ôt: >>Szeretsz-e engem?<<, és azt felelte: >>Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!<< Ekkor így szólt: >>Legeltesd juhaimat! 18 Bizony, bizony mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Amikor azonban megöregszel, kiterjeszted kezeidet; más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.<< 19 Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsôíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: >>Kövess engem!<< 20 Amint Péter hátrafordult, látta, hogy jön utána az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán közel hajolt Jézushoz, és megkérdezte: >>Uram, ki az, aki téged elárul?<< 21 Amikor tehát Péter meglátta ôt, megkérdezte Jézustól: >>Uram, és ô?<< 22 Jézus azt felelte neki: >>Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törôdsz vele? Te kövess engem!<< 23 Ezért a testvérek között elterjedt a szóbeszéd, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki: >>Nem hal meg<<, hanem: >>Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törôdsz vele?<< Befejezô megjegyzések az Evangéliumhoz 24 Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz mindezekrôl, és aki ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ô tanúsága. 25 Van még sok egyéb is, amit Jézus tett, s ha azokat egyenként mind megírnák, úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene. ____________________ * 15-17 >>Legeltesd az én bárányaimat<<: ezekkel a szavakkal Jézus megadja Péternek mind a tisztelet, mind a joghatóság szerinti elsôbbséget nem csak a hívek, hanem a pásztorok felett is: a pásztorok pásztorává teszi ôt. Miután Péter kifejezte szeretetét, rábízza a szeretet szolgálatát is. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- Bevezetés Lukács második könyvét nem sokkal az evangélium után írta; ugyanannak az alapfelfogásnak, ugyanannak a teológiának alapján érthetjük meg (lásd az 1160. oldalt). Az Apostolok cselekedetei az elsô fejezettôl kezdve >>az Egyház történetérôl<< tudósít; csakis Pünkösddel, a Lélek ajándékozásával kezdôdhet. Azok a tanítványok, akiket Lukács már az evangéliumban a kiválasztottak csoportjaként mutat be (például kihagy mindent, ami a hitetlenségükre utalna, míg ezt Márk a saját teológiai célja érdekében túlhangsúlyozza; l. az 1138. oldalt), csak most lesznek alkalmasak arra, hogy amit Jézus életének tanúiként megéltek -- a Jordántól a mennybemenetelig --, azt gyakorlati hithirdetésre váltsák át, megszervezzék és szentesítsék a missziós tevékenységet. Jézus keresztjének és halálának teológiáját Lukács már az evangéliumban egy életmód gyakorlatának és etikájának alapjává tette. Amint az Apostolok cselekedetei bemutatja, a tapasztalat nyilvánvalóvá teszi, hogy ez az életmód beválik. Tanítványnak lenni azt jelenti: a kereszt útját járni; de ugyanakkor jelenti: megélni az evangélium gyôzelmi menetét, a keresztény igehirdetés sikerét, az Úr csodatettekben megnyilvánuló hatalmát. Lukács maga nem szemtanú. Összegyűjti a beszámolókat és hagyományokat, amelyek egyes személyekkel és helyekkel kapcsolatosak (pl. a Jeruzsálemre, Péterre, Istvánra, Antióchiára, Pálra vonatkozó hagyományokat), majd ezeket történetté illeszti össze, amely természetesen nem mindig folytatódik törés nélkül. A Krisztusról való tanúságtétel érdekében jeleneteket és párbeszédeket szerkeszt; prédikációkat és védôbeszédeket fogalmaz, amelyek a Krisztusról szóló igehirdetés hogyan- s mikéntjérôl tanúskodnak. A misszió kezdetei -- minden Jeruzsálemben kezdôdik. Ott hal meg Jézus, ott temetik el és ott támad fel, majd találkozik tanítványaival; onnan megy a mennybe. Ott hirdetik elôször az apostolok a Szentlélek erejével a Feltámadottat. Ott hallgatnak Péter szavára. Ott alakul meg az elsô krisztusi közösség (Csel 1-5. fej.). Az ôsi közösség Jeruzsálemben éri el elsô sikereit, de ott tapasztalja meg elôször az ellenállást és üldöztetést is. A Jeruzsálembôl elüldözött misszionáriusok viszik el az evangéliumot Júdeába és Szamariába (Csel 6- 12. fej.). Kis és szórványos kezdetekbôl fejlôdik ki a pogány-misszió. Az Apostolok cselekedeteinek második része (13-28. fej.) a nemzetek apostoláról, Pálról és az ô működésérôl szól. Lukács nem tudott vagy nem akart hivatkozni Pál leveleire s azoknak az apostol beszédeire és működésére vonatkozó adataira. Három útvonalban sorolja fel azoknak a közösségeknek a neveit, amelyek alapításukat Pálra vezetik vissza. A nemzetek apostolának működését meghatározott vázlat szerint mutatja be, amelyben siker és kudarc váltja egymást: Pál minden új helyen elôször a zsidókhoz fordul a zsinagógában, az ô hitüket szeretné megnyerni. Kezdeti egyetértés után elkezdôdik és egyre növekszik a zsidó közösség ellenállása. Pálnak gyakran menekülve kell elhagynia a várost, és új működési helyet kell keresnie. Így szolgálja az evangélium elutasítása egyben annak terjedését is. Az Apostolok cselekedeteiben Pál -- fôleg a zsidósághoz való alapvetô viszonya tekintetében -- másként jelenik meg elôttünk, mint a leveleiben. Lukács ábrázolása szerint Pál a feltámadásban való közös hitbôl indul ki, amiben zsidók és keresztények egyetértenek. Mindvégig azt képviseli, hogy a zsidóság és a kereszténység nem zárja ki egymást. És ha az Apostolok cselekedeteiben a >>zsidók<< mégis a kereszténység ellenségeiként jelennek meg, akkor e mögött az ábrázolás mögött Lukácsnak egy politikai célját láthatjuk: szeretné elnyerni az új mozgalom iránt a római hatóságok megértését. Biztosítani akarja a kereszténység számára a hivatalosan engedélyezett vallásként (religio licita) való elismerést. Ezért a keresztényeket jó, államhoz hű polgárokként mutatja be; ezért ábrázolja igazságosnak és lojálisnak a római hatóságokat; ezért írja a meg nem értést és az ellenkezést egyoldalúan >>a zsidók<< terhére. A közösség kezdetei -- Lukács bemutatja az ideális ôskeresztény közösséget, amely egész bizonyosan valóban ilyen volt; de nem hallgatja el azokat a feszültségeket és problémákat, amelyeket ennek a közösségnek meg kell oldania, miközben választ keres arra a kérdésre, hogy mit is jelent keresztényként élni. Az elsô keresztények zsidók voltak; keresztényként is egészen zsidók maradtak, akik számára teljesedett az ígéret: Jézus a Megváltó, az Egyház az ' népe. Ez az öntudat feltétlenül ismételten ellentétre vezet a környezetükkel: az apostolokat letartóztatják, védekezniük kell; a misszionáriusokat üldözik, feljelentik. Ez az öntudat azonban a közösségen belül is vitákra vezet: a hellenista keresztények úgy érzik, hogy elhanyagolják ôket; a hellenista diákonusoknak menekülniük kell Jeruzsálembôl, az apostolok maradhatnak. Sejteni lehet, hogy feszültség van Péter és Jakab között, aki felváltja Pétert a jeruzsálemi keresztény közösség vezetésében; érezhetô a feszültség Pál és Jeruzsálem viszonyában is. A pogányok körében folyó misszió szükségessé teszi a zsidóságtól való elhatárolódást és elválást. A legnehezebb kérdés, amit ebben az elsô idôszakban a vezetôknek el kellett döntenie, Pál működéséhez kötôdik: az Ószövetség és a zsidó hagyomány által kialakított életmód kötelezô megtartása, vagy >>a törvénytôl való szabadság<< elhatározása, ami egyúttal a saját, önálló identitás létrehozása is (Csel 15. fej.). A hittapasztalat tanúsága -- Az Apostolok cselekedetei a Bibliának egyetlen olyan könyve, amely összefüggôen leírja a húsvét utáni közösség történetét. Több az apostolok és az ô jelentôs tetteik történeténél; több mint missziók története vagy élettörténet. Lukács mint hívô, mint keresztény úgy ír, hogy az olvasó azonosulhasson vele, hogy az egyháztörténelem elsô fejezetének mintaképében meglássa azt, hogyan cselekszik Isten mindenkor az Egyházban. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 1. fejezet Az Apostolok cselekedetei EL'SZÓ: 1,1-3 1 Az elsô könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettôl fogva 2 addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. 3 Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik. A JERUZSÁLEMI EGYHÁZ: 1,4-8,3 A Feltámadott utolsó rendelkezései 4 Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálembôl, hanem várjanak az Atya ígéretére: >>Azt hallottátok tôlem, 5 hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.<< 6 Erre az egybegyűltek megkérdezték tôle: >>Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?<< 7 ' azonban azt mondta nekik: >>Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az idôket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. 8 A rátok lejövô Szentlélek azonban erôvel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.<< Jézus mennybemenetele 9 Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhô takarta el a szemük elôl. 10 S miközben nézték ôt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. 11 Így szóltak: >>Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellôletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.<< Az imádkozó közösség 12 Ekkor visszatértek Jeruzsálembe a hegyrôl, amelyet Olajfák hegyének hívnak, s amely Jeruzsálem mellett egy szombatnapi járásra van. 13 Amikor beértek, felmentek a felsô terembe, ahol idôzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab testvére. 14 Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt. Mátyás apostollá választása 15 Azokban a napokban felállt Péter a testvérek között -- mintegy százhúsz emberbôl álló sokaság volt együtt --, és így szólt: 16 >>Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetôjérôl, akik elfogták Jézust. 17 ' közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. 18 Telket szerzett azonban a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát, kettérepedt és minden bele kiomlott. 19 Errôl tudomást szerzett Jeruzsálem minden lakója, úgyhogy azt a telket az ô nyelvükön Hakeldamának, azaz Vérmezônek hívják. 20 Meg van ugyanis írva a Zsoltárok könyvében: 'Lakóhelyük váljék pusztasággá, s ne legyen, aki benne lakik' {Zsolt 69,26}, és: 'Elöljárói tisztségét kapja meg más' {Zsolt 109,8}. 21 Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden idôben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt- kelt, 22 kezdve János keresztségétôl addig a napig, amelyen felvétetett tôlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ô feltámadásának tanúja legyen.<< 23 Kijelöltek tehát kettôt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. 24 Majd így imádkoztak: >>Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettô közül az egyiket, akit kiválasztottál, 25 hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az ôt illetô helyre.<< 26 Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak. ____________________ * 13 A zsidó házak teteje vízszintes volt, mellvéddel körülvéve. A tetôteret gyakran be is fedték, így alakult ki az emeleti terem. Ez a hely igen alkalmas volt közös imák végzésére és ünnepi étkezésekre. Mivel a görög eredetiben a megjelölés elôtt névelô is van (>>az<< emeleti terem), minden bizonnyal a közösség tagjai által jól ismert helyrôl volt szó. Feltehetôen ugyanitt volt az utolsó vacsora is. * 15 Péter természetszerűen gyakorolja az elsôséget: ô beszél mindannyiuk nevében. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 2. fejezet Az elsô pünkösd 1 Mikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. 2 Hirtelen zaj támadt az égbôl, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. 4 Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. 5 Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetbôl való istenfélô zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. 6 A zaj hallatára tömeg verôdött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni ôket. 7 Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: >>Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? 8 Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? 9 Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, 10 Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, 11 zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.<< 12 Mindnyájan álmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: >>Vajon mi ez?<< 13 Mások azonban gúnyolódva azt mondták: >>Tele vannak édes borral!<< Péter pünkösdi beszéde 14 Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: >>Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! 15 Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van, 16 hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott: 17 'És ez lesz az utolsó napokban -- mondja az Úr --, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek. 18 Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak. 19 Csodákat fogok tenni odafönn az égen és jeleket lenn a földön, vért, tüzet és füstpárát. 20 A nap sötétséggé fog változni, a hold pedig vérré, mielôtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. 21 És ez fog történni: mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül' {Jo 3,1-5}. 22 Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt elôttetek erôkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, 23 ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és elôretudása szerint átadatott. 24 Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta ôt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák, 25 mert Dávid róla mondja: 'Magam elôtt látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ô, hogy meg ne inogjak. 26 Ezért örvend a szívem, és ujjong a nyelvem, sôt testem is békében nyugszik el, 27 mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson. 28 Megmutatod nekem az élet útját, és színed elôtt örömmel töltesz el engem' {Zsolt 16,8-11}. 29 Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ôsatyáról! ' meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van nálunk. 30 Mivel azonban ô próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ô utódaiból ül majd valaki a trónjára {Zsolt 132,11; 2 Sám 7,12-13}, 31 a jövôbe látva Krisztus feltámadásáról beszélt: hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste nem lát rothadást {Zsolt 16,10}. 32 Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. 33 Miután tehát Isten jobbja felmagasztalta ôt, és akit az Atya neki megígért, a Szentlelket, kiárasztotta -- akit ti láttok és hallotok. 34 Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ô azt mondja: 'Szólt az Úr az én Uramnak: Jobbom felôl foglalj helyet, 35 amíg én ellenségeidet lábad zsámolyává teszem' {Zsolt 110,1}. 36 Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette ôt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!<< Az elsô megtérések 37 Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: >>Mit tegyünk, férfiak, testvérek?<< 38 Péter azt felelte nekik: >>Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. 39 Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak {Iz 57,19}, de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.<< 40 Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította ôket: >>Mentsétek meg magatokat ettôl a gonosz nemzedéktôl!<< 41 Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk. 42 'k pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban. A fiatal keresztény közösség élete 43 Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel történt az apostolok által. 44 A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt. 45 Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. 46 Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. 47 Dicsérték Istent, és az egész nép szerette ôket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendôk számát. ____________________ * 1 Pünkösd volt a zsidók második legnagyobb ünnepe. A szó görög eredetű, jelentése >>ötvenedik<<, mert ezt az ünnepet a pászka-ünnep (húsvét) után az ötvenedik napon ülték, hálaadásul az elsô termésért. Az aratás ünnepe volt, és annak emléknapja, hogy Isten a Sínai hegyen kihirdette törvényét. * 4 Egyesek szerint az apostolok saját nyelvükön beszéltek, és csodálatos módon mindenki megértette ôket; mások szerint megadatott nekik, hogy idegen nyelveken szóljanak. Nem tudjuk tehát biztosan, hogy pontosan miben állt a nyelvek adománya (Mk 16,17; 1 Kor 14,2). * 22 Jézus, aki Isten is, ember is volt, külsôleg emberként jelent meg a földön, de isteni tetteivel megmutatta istenségét. * 36 Jézus Úr és Messiás volt megtestesülésének pillanatától, de ennek kinyilvánulása és kézzelfogható bizonyítása, valamint az ô trónraemelése a feltámadásban valósult meg. * 38 Már ekkor is a három isteni Személy nevében kereszteltek, de a keresztséget ekkor még Jézus nevében való keresztségnek nevezték, hogy megkülönböztessék azt János keresztségétôl. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 3. fejezet A béna meggyógyítása a templomban 1 Péter és János pedig felmentek a templomba a kilencórai imádság idején. 2 Ekkor egy férfit vittek arra, aki születésétôl fogva béna volt. Naponta odatették a templomnak az úgynevezett Ékes-kapujához, hogy a templomba jövôktôl alamizsnát kérjen. 3 Amikor Pétert és Jánost meglátta, amint a templomba készültek bemenni, könyörgött, hogy alamizsnát kapjon. 4 Péter Jánossal együtt reátekintett, és azt mondta: >>Nézz ránk!<< 5 Erre az rájuk nézett, remélve, hogy kap tôlük valamit. 6 Péter azonban így szólt: >>Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!<< 7 Azzal megfogta jobb kezénél, és fölemelte. Erre annak azonnal erô szállt a lábába és talpába, 8 úgyhogy felugrott, állt és járt-kelt. Bement velük a templomba, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. 9 Az egész nép látta, hogy jár, és Istent magasztalja. 10 Ráismertek, hogy ô az, aki alamizsnáért üldögélt a templom Ékes-kapujánál. Elteltek csodálkozással, és magukon kívül voltak amiatt, ami vele történt. Péter beszéde a templomtéren 11 Mivel nem tágított Péter és János mellôl, az egész nép csodálkozva futott hozzájuk az úgynevezett Salamon- csarnokba. 12 Amikor Péter látta ezt, így szólt a néphez: >>Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen és miért ámultok rajtunk, mintha a magunk erejébôl vagy hatalmából tettük volna, hogy ez jár? 13 Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, a mi atyáink Istene {Kiv 3,6} megdicsôítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe elôtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja ôt. 14 Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul 15 az élet szerzôjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta ôt a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk. 16 Az ô neve adott erôt a nevében való hit által ennek az embernek, akit ti láttok és ismertek, s a tôle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára. 17 Tudom azonban, testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint ahogy a ti elöljáróitok is. 18 Isten azonban ily módon teljesítette, amit minden prófétájának ajka által elôre hirdetett, hogy az ô Krisztusa szenvedni fog. 19 Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, 20 s hogy az enyhülés idôi eljöjjenek az Úr színétôl, és elküldje azt, akit hirdettek nektek, Jézus Krisztust. 21 't ugyan az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának az idejéig, amelyrôl Isten szólt századok óta szent prófétáinak ajka által. 22 Mózes ugyanis megmondta, hogy 'Uratok, Istenetek hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül, ôt hallgassátok mindenben, amit mond majd nektek {MTörv 18,15.18}. 23 Az történik ugyanis, hogy mindenkit, aki nem hallgatja ezt a prófétát, kiirtanak a nép közül' {Lev 23,29; MTörv 18,19}. 24 A próféták, akik szóltak Sámueltôl kezdve és azután, mind hirdették ezeket a napokat. 25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor Ábrahámnak azt mondta: 'A te utódodban nyer aldást a föld minden nemzetsége' {Ter 12,3; 22,18}. 26 Isten elsôsorban számotokra támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, és így mindenki megtérjen gonoszságából.<< ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 4. fejezet Péter és János a fôtanács elôtt 1 Amíg ôk a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomôrség parancsnoka és a szaddúceusok. 2 Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban. 3 Kezet emeltek tehát rájuk, és ôrizetbe vették ôket másnapig, mert már esteledett. 4 De azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az ötezret. 5 Történt pedig másnap, hogy a vezetôembereik, a vének és az írástudók összegyűltek Jeruzsálemben, 6 velük Annás fôpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a fôpapi nemzetségbôl. 7 Miután középre állították ôket, megkérdezték: >>Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?<< 8 Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: >>Népünk vezetôi és ti vének, halljátok! 9 Ti ma felelôsségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges. 10 Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: ôáltala áll ez itt elôttetek egészségesen. 11 Ez az a kô, amelyet ti, az építôk, elvetettetek, s amely szegletkô lett {Zsolt 118,22}; 12 és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.<< 13 Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak. 14 Mivel azonban látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmiben sem mondhattak ellent. 15 Megparancsolták tehát nekik, hogy menjenek ki a gyűlésbôl, azután így tanakodtak egymás között: 16 >>Mitévôk legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója elôtt ismeretes csodajelet műveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk. 17 Nehogy azonban még tovább terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg ôket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se ennek a nevében.<< 18 Azután beszólították ôket, és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében. 19 Péter és János azonban azt felelték nekik: >>Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe elôtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre! 20 Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!<< 21 Azok erre újra megfenyegették, majd elbocsátották ôket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék ôket, a nép miatt, mert mindenki dicsôítette Istent azért, ami az emberrel történt. 22 Hiszen több, mint negyven éves volt az, akivel a gyógyulásnak ez a csodajele történt. Az ôsegyház imája a bátorságért 23 Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a fôpapok és a vének. 24 Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: >>Urunk, te vagy az, aki alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van' {Zsolt 146,6; Kiv 20,11}, 25 aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek altal azt mondtad: 'Miért acsarkodnak a nemzetek s terveznek hiúságokat a népek? 26 A föld királyai felkeltek, egybegyűltek mind a fejedelmek az Úr ellen s az ô Fölkentje ellen' {Zsolt 2,1-2}. 27 Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, 28 hogy végrehajtsák, amirôl kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék. 29 Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet. 30 Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.<< 31 Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét. A vagyonközösség 32 A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve- lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. 33 Az apostolok pedig nagy erôvel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bôséges volt a kegyelem mindnyájukban. 34 Nem is volt közöttük senki szűkölködô, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták, 35 és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt. 36 Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta -- ennek jelentése: Vigasztalás fia --, 37 mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig elhozta, és letette az apostolok lábához. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 5. fejezet Ananiás és Szafira csalása 1 Egy bizonyos Ananiás nevű férfi is a feleségével, Szafirával együtt földet adott el, 2 de a felesége tudtával csalárdul megtartott valamit a föld árából, s csak egy részt hozott el és tett az apostolok lábához. 3 Péter azonban így szólt: >>Ananiás, miért ejtette a sátán kísértésbe a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és csalárdul visszatarts a föld árátból? 4 Ha megmaradt volna, magadnak maradt volna, és magad rendelkeznél azzal, amit eladtál. Miért vetemedett hát szíved erre a dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!<< 5 Amint Ananiás ezeket a szavakat hallotta, összeesett és meghalt. Erre nagy félelem fogta el mindazokat, akik ezt hallották. 6 Az ifjak pedig felkeltek, felemelték, kivitték és eltemették. 7 Körülbelül három óra múlva belépett a felesége, aki nem tudta, hogy mi történt. 8 Péter megkérdezte tôle: >>Mondd nekem, asszony, csakugyan annyiért adtátok el a földet?<< Az így felelt: >>Igen, annyiért.<< 9 Erre Péter azt mondta neki: >>Mire volt jó megegyeznetek abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, akik eltemették férjedet, az ajtónál állnak, s téged is kivisznek.<< 10 Nyomban összeesett a lábainál és meghalt. Az ifjak pedig beléptek, halva találták, erre kivitték és eltemették a férje mellé. 11 Ekkor nagy félelem fogta el az egész egyházat és mindazokat, akik ezeket hallották. Jelek és csodák az apostolok által 12 Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában. 13 Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép nagyra becsülte ôket. 14 Az Úrban hívô férfiak és nôk sokasága egyre növekedett. 15 A betegeket kivitték az utcákra, hordágyakra és ágyakra rakták ôket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket, s megszabaduljanak betegségeiktôl. 16 Sôt, Jeruzsálem szomszédos városainak néptömege is odaáradt, hozták a betegeket és a tisztátalan lelkektôl megszállottakat, s ezek mind meggyógyultak. Péter letartóztatása és szabadulása 17 Felállt ekkor a fôpap, és mindnyájan, akik vele tartottak -- vagyis a szaddúceusok pártja --, elteltek irigységgel. 18 Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették ôket. 19 Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette ôket, és azt mondta: 20 >>Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást errôl az életrôl.<< 21 Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Péter a fôtanács elôtt Mikor megérkezett a fôpap és akik vele voltak, összehívták a fôtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elôvezessék ôket. 22 De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott ôket. Visszatértek tehát és jelentették: 23 >>A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az ôrök is ott álltak az ajtók elôtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.<< 24 E szavak hallatára a templomôrség parancsnoka és a fôpapok megdöbbentek azon, ami történt. 25 Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: >>Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.<< 26 Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erôszak alkalmazása nélkül elhozta ôket, mert féltek a néptôl, hogy megkövezi ôket. 27 Majd odahozták és a fôtanács elé állították ôket. A fôpap a szemükre vetette: 28 >>Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ô nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.<< 29 Erre Péter és az apostolok azt felelték: >>Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. 30 Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. 31 Isten fejedelemmé és üdvözítôvé emelte ôt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. 32 Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.<< 33 Mikor ezt hallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik ôket. 34 Ekkor azonban egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép elôtt tiszteletben álló törvénytudó volt, felállt a fôtanácsban és rövid idôre kiküldte az embereket. 35 Azután beszédet intézett hozzájuk: >>Izraelita férfiak, vigyázzatok magatokra, mit tesztek ezekkel az emberekkel! 36 Mert a közelmúltban fellépett Teudás, azt mondta önmagáról, hogy ô nagy valaki, és szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá. 't megölték, azokat pedig, akik hittek neki, mind szétszórták és semmivé lettek. 37 'utána az összeírás napjaiban fellépett Galileai Júdás, és magához csábította a népet. ' is elpusztult, s akik egyetértettek vele, azokat mind szétszórták. 38 Ennélfogva én most is azt mondom nektek: hagyjátok magukra ezeket az embereket és engedjétek el ôket, mert ha ez a terv vagy mű emberektôl van, elenyészik. 39 Ha azonban Istentôl van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok.<< Igazat adtak neki. 40 Azután elôhívták az apostolokat, megverették ôket, és meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották ôket. 41 Azok pedig örvendezve eltávoztak a fôtanácsból, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. 42 Nem is szűntek meg naponta a templomban és házaknál tanítani és hirdetni Krisztus Jézust. ____________________ * 3-4 Az apostoloknak hazudni egyet jelentett a Szentléleknek való hazugsággal, hiszen általuk a Lélek szólt és cselekedett. Ananiás hazudott, amikor azt színlelte, hogy a teljes árat átadta, pedig egy részét megtartotta. * 4 A szemrehányás módjából nyilvánvaló, hogy nem volt kötelezô az anyagi javakról való lemondás, csak önként vállalt szeretetmegnyilvánulás. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 6. fejezet A hét diákonus kiválasztása 1 Azokban a napokban a tanítványok számának megszaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi kiszolgálásnál. 2 A tizenkettô egybehívta tehát a tanítványok sokaságát, és így szóltak: >>Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. 3 Azért testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jó hírű, Szentlélekkel és bölcsességgel teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a feladatot. 4 Mi meg majd az imádsággal és az ige szolgálatával foglalkozunk.<< 5 Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, akit eltöltött a hit és a Szentlélek, továbbá Fülöpöt, Prohóroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. 6 Ezeket az apostolok elé állították, és ôk imádság közben rájuk tették kezüket. 7 Az Úr igéje pedig terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megszaporodott Jeruzsálemben, sôt a papoknak is nagy tömege hódolt meg a hitnek. István letartóztatása 8 István pedig, telve kegyelemmel és erôvel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. 9 Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekrôl, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. 10 Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt. 11 Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: >>Hallottuk ôt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.<< 12 Ilymódon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután összecsôdülve megragadták ôt és a fôtanács elé vitték. 13 Sôt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: >>Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. 14 Hallottuk ugyanis ôt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.<< 15 Akik a fôtanácsban ültek, mind ôt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét. ____________________ * 3 Válasszatok ki: az apostolok azt kérik, hogy maguk a hívek válasszák ki a megfelelô embereket, ôk csak a feltételeket szabják meg. A választottakat azután ôk ruházzák fel a megfelelô hatalommal és megbízással (6. v.). * 6 Itt szerepel elôször a kézrátétel, mint a hatalomátadás (felszentelés) szertartása. Az apostolok kézrátétellel és imával adják át a megfelelô hatalmat és a szolgálathoz szükséges kegyelmet azoknak, akiket a közösség kiválasztott. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 7. fejezet István beszéde 1 A fôpap erre megkérdezte tôle: >>Csakugyan így áll a dolog?<< 2 ' pedig azt felelte: >>Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsôség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midôn Mezopotámiában tartózkodott, és mielôtt Háránba költözött. 3 Így szólt hozzá: 'Menj ki földedrôl és rokonságodból, s jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked' {Ter 12,1}. 4 Erre elhagyta a káldeaiak országát, és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után áthozta ôt erre a földre, amelyen ti laktok most. 5 Nem adott ugyan belôle neki talpalatnyi örökséget sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódainak ôutána {Ter 12,7}, bár nem volt még fia. 6 Isten ezt mondta neki: 'Az ô utóda hontalanként fog lakni idegen földön, szolgaságba hajtják és nyomorgatják ôket négyszáz esztendeig. 7 De én -- mondja az Úr -- megítélem a nemzetet, amelynek szolgái lesznek, azután majd kivonulnak és szolgálni fognak nekem ezen a helyen' {Ter 15,13-14; Kiv 3,12}. 8 Egyben megkötötte vele a körülmetélés szövetségét. Ábrahámnak így lett a fia Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáké pedig Jákob, Jákobé meg a tizenkét pátriárka. 9 A pátriárkák irigységbôl eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt {Ter 37,11.28; 39,2}, 10 s kiragadta ôt minden viszontagságából. Kegyelmet s bölcsességet adott neki a fáraónak, Egyiptom királyának a színe elôtt, úgyhogy az megtette ôt kormányzónak Egyiptom fölé és a tulajdon egész háza fölé {Ter 39,21; 41,37-44; Zsolt 105,21}. 11 Akkoriban éhínség és nagy nyomorúság sújtotta egész Egyiptomot és Kánaánt, s atyáink nem találtak élelmet. 12 Mikor azonban Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte atyáinkat elsô ízben; 13 a második alkalommal a testvérei megismerték Józsefet, és a fáraó elôtt kitudódott a származása. 14 József erre érte küldött és elhivatta atyját, Jákobot és egész rokonságát, hetvenöt lelket. 15 Jákob tehát lement Egyiptomba, s aztán ô és atyáink meghaltak. 16 Átvitték ôket Szíchembe, és eltemették a sírba, amelyet Ábrahám vett meg ezüstpénzen a szichemi Hámor fiaitól {Ter 23,26-27}. 17 Mikor azonban elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten Ábrahámnak adott, a nép gyarapodott és sokasodott Egyiptomban, 18 amíg másik király nem támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. 19 Ez álnok módon bánt a népünkkel. Azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemôiket, hogy életben ne maradjanak. 20 Abban az idôben született Mózes, akit Isten kedvelt. Három hónapig apja házában táplálták. 21 Mikor azután kitették, a fáraó lánya felvette, és felnevelte saját fia gyanánt. 22 Mózes így oktatást kapott az egyiptomiak minden bölcsességében, és hatalmas lett szavaiban és tetteiben. 23 Mikor pedig betöltötte negyvenedik évét, feltette szívében, hogy meglátogatja a testvéreit, Izrael fiait. 24 Amikor meglátta, hogy egyikük méltatlanságot szenved, a védelmére kelt, és bosszút állt az igazságtalanságot szenvedôért azzal, hogy megölte az egyiptomit. 25 Azt hitte ugyanis, hogy testvérei megértik, hogy Isten az ô keze által ad nekik szabadulást, ám azok nem értették meg. 26 Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek, és békítgette ôket: 'Férfiak, ti testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?' 27 De az, aki bántalmazta felebarátját, eltaszította ôt, és így szólt: 'Ki tett téged följebbvalóvá és bíróvá fölénk? 28 Csak nem akarsz megölni, ahogy megölted tegnap az egyiptomit?' 29 Mikor Mózes meghallotta ezt a beszédet, elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született {Kiv 2,15}. 30 Negyven esztendô eltelte után Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki a csipkebokor lángoló tüzében {Kiv 3,2-3}. 31 Mózes látta, és csodálkozott a látványon. Amint azonban odament, hogy megnézze, az Úr szólt hozzá: 32 'Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene' {Kiv 3,6}. Mózes erre megrettent, és nem merte megnézni. 33 Az Úr pedig azt mondta neki: 'Oldd le lábad saruját, mert a hely, amelyen állsz, szent föld. 34 Jól láttam Egyiptomban élô népem nyomorúságát, hallottam sóhajtozásukat, azért szálltam le, hogy megszabadítsam ôket. Jöjj tehát, elküldlek Egyiptomba' {Kiv 3,5.7-10}. 35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor azt mondták: 'Ki rendelt téged följebbvalóvá és bíróvá?' {Kiv 2,14}, Isten vezérül és szabadítóul küldte az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban. 36 ' hozta ki ôket, közben csodákat és jeleket művelt Egyiptom földjén, majd a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven át. 37 Ez az a Mózes, aki megmondta Izrael fiainak: 'Prófétát támaszt nektek Isten testvéreitek közül, hozzám hasonlót' {MTörv 18,15}. 38 ' volt az, aki a pusztai közösségbôl kapcsolatban állt az angyallal, aki Sína hegyén szólt hozzá és atyáinkhoz; ô vette át az élet igéit, hogy nekünk adja. 39 Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem eltaszították, és szívük visszavágyott Egyiptomba. 40 Azért azt mondták Áronnak: 'Készíts nekünk isteneket, vezessenek bennünket ôk, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjérôl!' {Kiv 32,1} 41 És borjúképmást készítettek azokban a napokban, áldozatot mutattak be a bálványnak, és örömük telt önkezük alkotásaiban. 42 Ezért Isten elfordult tôlük, és hagyta ôket, hogy szolgáljanak az ég seregeinek, amint meg van írva a próféták könyvében: 'Vajon mutattatok-e be nekem áldozati állatokat és áldozatokat negyven éven át a pusztában, Izrael háza? 43 Inkább befogadtátok Molok sátrát és isteneteknek, Refánnak csillagát, a bálványképeket, amelyeket készítettetek, hogy imádjátok ôket. Ezért Babilonon túlra viszlek majd el titeket' {Ám 5,25-27}. 44 A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában, amint Isten elrendelte nekik, aki Mózeshez szólt, hogy készítse el azt a látott minta szerint. 45 Ezt atyáink átvették, s be is vitték Józsuéval a pogányok birodalmába, akiket Isten kiűzött atyáink elôl, Dávid napjaiig. 46 ' kegyelmet talált Istennél, és könyörgött, hogy hajlékot emelhessen Jákob Istenének. 47 Végül csak Salamon épített neki házat. 48 Ámde a Magasságbeli nem lakik kezek alkotásaiban, amint a próféta mondja: 49 'Az ég az én trónusom, a föld pedig lábaim zsámolya. Miféle házat építenétek nekem -- mondja az Úr --, vagy hol lenne az én nyugodalmam helye? 50 Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?' {Iz 66,1-2} 51 Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is. 52 Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték ôket, akik annak az Igaznak eljövetelérôl jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek, 53 ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok.<< István megkövezése 54 Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. 55 ' azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsôségét, és Jézust Isten jobbja felôl állni. 56 Megszólalt: >>Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felôl.<< 57 Erre ôk fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak. 58 Azután kihurcolták ôt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. 59 Amikor megkövezték Istvánt, az így könyörögött: >>Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!<< 60 Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: >>Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!<< Amint ezt kimondta, elszenderült az Úrban. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 8. fejezet 1 Saul pedig egyetértett azzal, hogy megöljék ôt. Üldözés és szétszórattatás Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában. 2 Istvánt pedig istenfélô férfiak eltemették, és nagyon megsiratták. 3 Saul meg pusztította az egyházat, sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s ôrizetbe vetette ôket. A JÚDEAI ÉS A SZAMARIAI EGYHÁZ: 8,4-12,23 Fülöp, Szamaria hittérítôje 4 Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljártak, és hirdették az Isten igéjét. 5 Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust. 6 Tömegesen és egyetértôen figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. 7 Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult. 8 Nagy öröm támadt abban a városban. 9 Volt azonban a városban egy Simon nevű férfi, aki azelôtt varázslással foglalkozott, és elámította Szamaria népét, azt állítva, hogy ô rendkívüli valaki. 10 Nagyok és kicsik, mindenki egyaránt hallgatott rá, s azt mondták: >>Az Isten ereje ô, akit Nagynak hívnak.<< 11 És követték ôt, mert jó ideje ámította ôket varázslataival. 12 Amikor azonban hittek Fülöpnek, aki hirdette az örömhírt Isten országáról, a férfiak és az asszonyok megkeresztelkedtek Jézus Krisztus nevében. 13 Sôt, maga Simon is hitt, és megkeresztelkedése után Fülöphöz szegôdött. Mikor látta, hogy jelek és igen nagy csodák is történnek, álmélkodva csodálkozott. Péter és János Szamariában 14 Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15 Amint odaérkeztek, imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket, 16 mert az még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében. 17 Ekkor rájuk tették kezüket, és azok elnyerték a Szentlelket. 18 Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel megadják a Szentlelket, pénzt kínált nekik, 19 és azt mondta: >>Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, megkapja a Szentlelket!<< 20 Péter azonban így szólt hozzá: >>Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni! 21 Sem részed nincs ebben, sem jussod nincs hozzá, mert a szíved nem igaz Isten elôtt. 22 Térj meg tehát ebbôl a gonoszságodból, s kérd Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen! 23 Mert azt látom, hogy a keserűség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy.<< 24 Erre Simon azt felelte: >>Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se érjen engem abból, amit mondtatok!<< 25 'k pedig, miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben a szamariaiak sok helységének hirdették az evangéliumot. Az etióp férfi megkeresztelése 26 Ezek után az Úr angyala így szólt Fülöphöz: >>Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálembôl Gázába visz le!<< 27 Az fölkelt tehát, és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynôjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelôje, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, 28 visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. 29 Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: >>Menj oda, és szegôdj ahhoz a kocsihoz!<< 30 Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: >>Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?<< 31 Az így felelt: >>Hogyan érteném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?<< Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. 32 Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt: >>Mint a bárány, amelyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírója elôtt elnémul, nem nyitotta ki száját. 33 Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet. A sorsával ki törôdik? Hisz életét elvették e földön<< {Iz 53,7-8}. 34 Erre az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: >>Kérlek, kirôl mondja ezt a próféta, önmagáról vagy valaki másról?<< 35 Ekkor Fülöp megnyitotta száját, s ebbôl az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint haladtak az úton, egy vízhez értek. Erre az udvari tiszt így szólt: >>Íme a víz; mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?<< (37) 38 Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte ôt. 39 Mikor a vízbôl feljöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta ôt többé, s örvendezve folytatta útját. 40 Fülöp pedig Asdódban termett, körüljárt, és hirdette az evangéliumot, amíg Cézáreába nem érkezett. ____________________ * 3 Saul: a késôbbi Pál apostol ekkor még hévvel üldözi a keresztényeket: a Fôtanács szolgálatában áll, annak megbízásából fogdossa össze a keresztényeket. * 32 Izajás (53,7-8) Isten Szolgáját a bárányhoz hasonlítja, amelyet leölésre visznek, mégsem nyitja ki a száját. Jézus sem szegült szembe azzal, aki elítélte: az ítéletben felismerte Isten akaratát. * 37 A vers hiányzik a görög szövegbôl. Szövege, amely valószínűleg ôsi keresztelési hitvallást ôrzött meg, a Vulgátában így hangzott: Fülöp azt felelte: >>Ha hiszel teljes szívedbôl, szabad.<< Az így szólt: >>Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.<< ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 9. fejezet Saul megtérése 1 Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettôl lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a fôpaphoz, 2 és levelet kért tôle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nôket, akiket ott talál ennek a tannak a követôi közül. 3 De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égbôl. 4 Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt mondta neki: >>Saul, Saul, miért üldözöl engem?<< 5 Erre ô megkérdezte: >>Ki vagy te, Uram?<< Az így felelt: >>Én vagyok Jézus, akit te üldözöl! 6 De kelj föl és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.<< 7 A férfiak, akik kísérték, csodálkozva álltak. Hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit sem. 8 Saul pedig fölkelt a földrôl, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba. 9 Ott volt három napig, nem látott, nem evett, nem ivott semmit. 10 Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: >>Ananiás!<< ' pedig így felelt: >>Itt vagyok, Uram!<< 11 Az Úr így folytatta: >>Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, 12 és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje.<< 13 Ananiás azonban azt felelte: >>Uram, sokaktól hallottam errôl a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. 14 Itt meg felhatalmazása van a fôpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.<< 15 De az Úr azt mondta neki: >>Csak menj, mert kiválasztott edényem ô nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai elôtt. 16 Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.<< 17 Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: >>Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.<< 18 Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeirôl, és visszanyerte a szeme világát. Fölkelt és megkeresztelkedett, 19 azután ételt vett magához és megerôsödött. Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak. 20 Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ô az Isten Fia. 21 Mindazok pedig, akik hallgatták, csodálkoztak és megjegyezték: >>Nem ez az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívták, és ide is azért jött, hogy megkötözve elhurcolja ôket a fôpapokhoz?<< 22 Saul azonban mind nagyobb erôvel lépett fel, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, és bizonyította elôttük, hogy Jézus a Krisztus. Saul menekülése Damaszkuszból 23 Jó néhány nap múlva a zsidók megállapodtak, hogy megölik ôt. 24 De Saul tudomást szerzett ármánykodásukról. Azok még a kapukat is ôrizték éjjel-nappal, hogy megöljék ôt. 25 A tanítványok azonban éjjel fogták ôt, és kimenekítették a falon át, leeresztve ôt egy kosárban. 26 Mikor így Jeruzsálembe érkezett, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindnyájan féltek tôle, mert nem hitték, hogy tanítvány. 27 Barnabás azonban maga mellé vette, elvezette az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, hogyan látta meg az Urat útközben, hogyan beszélt vele, és hogy milyen bátran tevékenykedett Damaszkuszban Jézus nevében. 28 Velük volt, járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran tevékenykedett az Úr nevében. 29 Beszélt a pogányokhoz is, és vitatkozott a görögökkel, de azok az életére törtek. 30 Mikor a testvérek értesültek errôl, lekísérték ôt Cézáreába, és elküldték Tarzusba. 31 Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával. A pogányok felvétele az egyházba: 9,32-12,5 Péter Liddában és Joppéban 32 Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. 33 Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. 34 Péter így szólt hozzá: >>Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!<< Erre ô azonnal fölkelt. 35 Lidda és Száron lakói mind látták ôt, és megtértek az Úrhoz. 36 Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. 37 Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felsô teremben. 38 Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: >>Ne késlekedj hozzánk jönni!<< 39 Péter erre útrakelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették ôt a felsô terembe. Az özvegyek mind körülvették ôt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt. 40 Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: >>Tabíta, kelj föl!<< Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült. 41 ' pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik ôt, hogy él. 42 Híre ment ennek egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. 43 Történt ezután, hogy sok napon át ott maradt Joppéban egy bizonyos Simon tímárnál. ____________________ * 2 Damaszkusz: ôsrégi, híres város, már Ábrahám is ismerte (Ter 14,15). Jeruzsálemtôl északra mintegy 200 km távolságban található. Jelentôs számú zsidó is élt a város zsidó negyedében, saját önkormányzattal és saját vallási és közigazgatási törvényei szerint. Pál azért indul Damaszkuszba a Fôtanács megbízásából, hogy ott is elfogja a Jézusban hívô zsidókat. Az apostol megtérésének helyszínét Damaszkusz kapujától mintegy ötszáz lépésre helyezik. Az Egyenes utca ma is a város fôutcája: átszeli az egész várost. * 4 Üldözöl: amit Pál a keresztényekkel tesz, azt Jézus úgy tekinti, mintha ôvele tenné. Ez az elsô jelzés Pál számára, hogy mit jelent a Titokzatos Test. A Vulgáta többlete: >>Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod.<< * 36 Dorkász magyarul gazellát jelent. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 10. fejezet Kornéliusz százados látomása Cézáreában 1 Volt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az Itáliainak nevezett zászlóalj századosa. 2 Egész házanépével együtt vallásos és istenfélô ember volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, és szüntelenül imádkozott az Istenhez. 3 Egyszer, a nap kilencedik órája körül látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bejött hozzá, és azt mondta neki: >>Kornéliusz!<< 4 ' rátekintett, és megrémülve azt mondta: >>Mi az, Uram?<< Erre az így szólt: >>Imádságaid és alamizsnáid felszálltak Isten színe elé, és ô megemlékezett rólad. 5 Azért küldj most férfiakat Joppéba, és hivass ide egy bizonyos Simont, akit Péternek is hívnak. 6 Ez egy bizonyos Simon tímárnál szállt meg, akinek a háza a tenger mellett van. ' majd megmondja neked, mit kell tenned.<< 7 Amikor eltávozott az angyal, aki szólt hozzá, odahívta két szolgáját és beosztottjai közül egy istenfélô katonát. 8 Mindent elmondott nekik, és elküldte ôket Joppéba. Péter látomása Joppéban 9 Másnap pedig, miközben ôk úton voltak és a városhoz közeledtek, hat óra tájban Péter felment a ház tetejére imádkozni. 10 Közben megéhezett, és enni akart. Amíg készítettek neki, elragadtatásba esett. 11 Nyitva látta az eget, és egy edény ereszkedett alá, olyan mint egy nagy lepedô, amelyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre. 12 Mindenféle négylábú, földi csúszómászó és égi madár volt benne. 13 Egy hang így szólt hozzá: >>Kelj fel Péter, öld meg és edd!<< 14 De Péter azt mondta: >>Távol legyen tôlem, Uram, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset és tisztátalant!<< 15 De a hang újból, másodszor is szólt hozzá: >>Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd tisztátalannak!<< 16 Ez háromszor megismétlôdött, aztán az edény hirtelen felemelkedett az égbe. 17 Amíg Péter azon tűnôdött magában, hogy mit jelent a látomás, amit látott, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, megkeresték Simon házát. Megálltak az ajtónál, 18 bekiáltottak és tudakolták, vajon Simon, akit Péternek is hívnak, ott szállt-e meg? 19 Péternek pedig, amíg a látomásról tűnôdött, azt mondta a Lélek: >>Három férfi keres téged. 20 Kelj fel tehát, eredj le, és menj el velük habozás nélkül, mert én küldtem ôket.<< 21 Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt: >>Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?<< 22 Ezek azt felelték: >>Kornéliusz százados, az igaz és istenfélô férfi, aki mellett az egész zsidó nép tanúságot tesz, egy szent angyaltól parancsot kapott, hogy hivasson téged a házába, és hallgassa tôled az igéket.<< 23 Erre bevezette és vendégül látta ôket. Kornéliusz megkeresztelése Másnap pedig fölkelt és elindult velük. Néhányan a joppéi testvérek közül elkísérték. 24 A következô napon megérkezett Cézáreába. Kornéliusz már várta ôket. Összehívta rokonait és bizalmas barátait. 25 És történt, hogy amikor Péter belépett, Kornéliusz elébe jött, és a lábaihoz borulva hódolt neki. 26 Péter azonban fölemelte ôt és így szólt: >>Kelj föl, én magam is ember vagyok!<< 27 Azután beszédbe elegyedett vele, betért hozzá, és sokakat talált összegyűlve. 28 Ezeknek azt mondta: >>Tudjátok ti is, hogy a zsidó ember mennyire visszariad attól, hogy idegennel barátkozzon, vagy hogy belépjen a házába. De Isten értésemre adta, hogy senkit se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak. 29 Azért ellenkezés nélkül eljöttem a meghívásra. Kérdezem tehát: Mi okból hívtatok engem?<< 30 Kornéliusz erre azt mondta: >>Ebben az órában éppen négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt elém fehér ruhában. 31 Azt mondta: 'Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten színe elôtt. 32 Küldj azért Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak. Simon tímár házában szállt meg a tenger mellett.' 33 Mindjárt hozzád küldtem tehát, és te jól tetted, hogy eljöttél. Íme, most mindnyájan itt vagyunk elôtted, hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr parancsolt neked.<< 34 Akkor Péter beszélni kezdett: >>Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, 35 ellenkezôleg, kedves elôtte bármelyik nép fia, aki féli ôt és igazságot cselekszik. 36 Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindennek az Ura. 37 Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; 38 hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erôvel a Názáretbôl való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt. 39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ô a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Fára függesztve megölték ôt. 40 De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen, 41 nem az egész népnek, hanem Isten által elôre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután a halálból feltámadt. 42 Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ô az, akit Isten az élôk és a holtak bírájává rendelt. 43 Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ô neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.<< 44 Miközben Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik az igét hallgatták. 45 A körülmetéltségbôl származó hívek, akik Péterrel jöttek oda, elcsodálkoztak, hogy a Szentlélek kegyelme a pogányokra is kiáradt. 46 Hallották ugyanis ôket nyelveken beszélni és magasztalni Istent. 47 Ekkor Péter azt mondta: >>Vajon megtagadhatjuk-e a keresztség vizét azoktól, akik a Szentlelket éppúgy elnyerték, mint mi?<< 48 Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg ôket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték ôt, hogy maradjon náluk néhány napig. ____________________ * 28 Nem a mózesi törvény, hanem csak a zsidó hagyomány tiltotta a pogányokkal való kapcsolatot. * 34 Isten nem személyválogató: mindenki, aki lelkiismeretére hallgatva teszi a jót, kedves az ô számára. Ha tehát valaki nem is vallja az igaz hitet, Isten, aki mindenkit üdvözíteni akar, általunk ismeretlen módon el fogja azt vezetni az üdvösségre, hiszen bár tudatosan és látható módon nem tartozik az Egyházhoz, lélekben igen. Itt azonban Péter csak arról beszél, hogy Isten válogatás nélkül mindenkit hív Egyházába: zsidót és pogányt egyaránt. * 45 A zsidók úgy hitték, hogy a pogányok csak a mózesi törvény elfogadása után juthatnak Isten országába, ezért csodálkoznak itt, hogy ôk is megkapták a Szentlélek ajándékát. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 11. fejezet Péter beszámol a jeruzsálemi közösségnek 1 Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. 2 Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe, a körülmetéltségbôl valók nekitámadtak, 3 és azt mondták: >>Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!<< 4 Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket: 5 >>Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedô, a négy sarkánál fogva az égbôl, úgyhogy egészen elém ért. 6 Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszómászókat és égi szárnyasokat láttam. 7 Szózatot is hallottam, amely felszólított: 'Kelj föl Péter, öld meg és edd!' 8 Én azonban azt mondtam: 'Távol legyen tôlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!' 9 Erre másodszor is megszólalt a szózat az égbôl: 'Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.' 10 Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe. 11 Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték ôket hozzám. 12 Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. 13 ' elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: 'Küldj Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak; 14 ô olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad.' 15 Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. 16 Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: 'János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni' {1,5; Lk 3,16}. 17 Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?<< 18 Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: >>Tehát a pogányoknak is megadta Isten az életadó bűnbánatot!<< Az antióchiai egyház létrejötte 19 Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elôl szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. 20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. 21 Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz. 22 Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. 23 Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, 24 mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. 25 Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. 26 Egy álló esztendôn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték elôször a tanítványokat keresztényeknek. Az Antióchiai egyház adománya 27 Azokban a napokban próféták jöttek le Jeruzsálembôl Antióchiába, 28 és az egyikük, név szerint Agabusz, felállt, és a Lélek által kijelentette, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. 29 A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küldeni fog valamit a Júdeában lakó testvérek megsegítésére, mindenki tehetsége szerint. 30 Ezt meg is tették, és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által. ____________________ * 2 Nem a többi apostol tesz Péternek szemrehányást, hanem azok a körülmetéltségbôl való zsidókeresztények, akik a mózesi törvényt a keresztények számára is kötelezônek tartották. 'k a megtért pogányokat is kötelezni akarták a törvény betartására. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 12. fejezet Jakab kivégzése és Péter letartóztatása 1 Ugyanebben az idôben Heródes király felemelte kezét, hogy az egyházból néhány emberre lesújtson. 2 Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét. 3 Mivel pedig látta, hogy a zsidóknak tetszik ez, még tovább ment, és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. 4 Miután elfogatta ôt, börtönbe vetette, és ôrizetbe adta négy, egyenként négyszemélyes katonai ôrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. 5 Pétert tehát a börtönben ôrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez. Péter csodálatos szabadulása 6 Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elôvezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettôs lánccal megbilincselve, az ôrök pedig az ajtó elôtt ôrizték a börtönt. 7 De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: >>Kelj fel gyorsan!<< Erre a láncok lehullottak a kezérôl. 8 Az angyal pedig azt mondta neki: >>Övezd fel magad és vedd fel saruidat!<< ' megtette, az angyal pedig azt mondta neki: >>Vedd magadra a ruhádat, és kövess engem!<< 9 Péter az angyal nyomában kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte, látomása van. 10 Miután átmentek az elsô és a második ôrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt elôttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellôle. 11 Péter pedig magához térve azt mondta: >>Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezébôl és mindabból, amire a zsidó nép számított.<< 12 Ezt elgondolva, Máriának, a Márknak is nevezett János anyjának a házához ment, ahol sokan voltak egybegyűlve, és imádkoztak. 13 Mikor zörgetett a tornác ajtaján, egy Rodé nevű szolgáló jött ki, hogy megtudja, ki az. 14 Amint felismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki az ajtót, hanem befutott és jelentette, hogy Péter áll az ajtó elôtt. 15 Azok azonban rászóltak: >>Elment az eszed!<< De ô erôsítgette, hogy bizony úgy van. Mire azok azt mondták: >>Az angyala az.<< 16 Péter pedig egyre csak zörgetett. Mikor azután végre ajtót nyitottak, meglátták ôt, és elcsodálkoztak. 17 Miután intett a kezével, hogy hallgassanak, elbeszélte, hogyan hozta ki ôt az Úr a börtönbôl. Végül azt mondta: >>Vigyétek hírül ezeket Jakabnak és a testvéreknek!<< Azután útra kelt, és eltávozott más helyre. 18 Mikor pedig megvirradt, nem csekély zavarodás támadt a katonák között, hogy mi lett Péterrel. Heródes Agrippa halála 19 Heródes pedig, miután kereste ôt és nem találta, vallatta az ôröket, azután elvitette ôket, majd lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott. 20 Akkoriban neheztelt a tírusziakra és a szidoniakra. Ezek azonban közös akarattal eljöttek hozzá, s miután Blasztuszt, a király kamarását megnyerték maguknak, békét kértek, mert a vidékük tôle szerezte élelmét. 21 A kitűzött napon azután Heródes királyi ruhába vltözve ítélôszékébe ült, és beszédet intézett hozzájuk. 22 A nép pedig felkiáltott: >>Isten szavai ezek és nem emberé!<< 23 De azonnal lesújtott rá az Isten angyala, mert nem hárította Istenre a tiszteletet. Férgek emésztették el, úgy halt meg. Barnabás és Saul visszatér Antióchiába 24 Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. Barnabás és Saul visszatértek Jeruzsálembôl, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akit Márknak is neveznek, magukhoz vették. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 13. fejezet A NÉPEK ÉS NEMZETEK EGYHÁZA: 13,1-28,31 Barnabás és Saul küldetése 1 Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére és Saul. 2 Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: >>Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam ôket!<< 3 Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították ôket. Pál elsô missziós útja: 13,4-14,28 Antióchiából Cipruson át Pergébe 4 'k tehát a Szentlélektôl küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig Ciprusba hajóztak. 5 Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is a szolgálatukban volt. 6 Amikor bejárták Páfoszig az egész szigetet, találtak egy Barjézus nevű zsidó férfit, aki varázsló és hamis próféta volt. 7 Szergiusz Paulusz prokonzullal, egy bölcs férfival volt, aki magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta Isten igéjét. 8 Elimász azonban, a varázsló -- a neve ugyanis ezt jelenti --, akadékoskodott, s igyekezett eltéríteni a helytartót a hittôl. 9 De Saul, akit Pálnak is neveznek, Szentlélekkel eltelve ránézett, 10 és így szólt: >>Te minden csalárdsággal és álnoksággal teljes ördögfia, minden igazságosságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úr egyenes útjait megrontani? 11 Íme, ezért az Úr keze most rajtad van, megvakulsz, s egy ideig nem látod a napvilágot.<< Rögtön homály és sötétség szakadt rá, és körbe járva kereste, hogy valaki kezét nyújtsa neki. 12 Erre a prokonzul hitt, mivel látta, hogy mi történt, és csodálkozott az Úr tanításán. 13 Azután Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tôlük és visszatért Jeruzsálembe. Barnabás és Pál működése a pizídiai Antióchiában 14 'k pedig átmentek Pergén, s a pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek. 15 A törvénybôl és a prófétákból való felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az üzenettel: >>Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára, mondjátok el!<< 16 Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: >>Izraelita férfiak, és ti istenfélôk, halljátok! 17 Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette ôket onnan, 18 és negyven esztendeig tűrte viselkedésüket a pusztában, 19 majd Kánaán földjén hét népet elpusztított, és sorsolással felosztotta nekik azoknak a földjét {Kiv 6,1.6; 16,35; Szám 14,34; MTörv 7,1}, 20 mintegy négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig. 21 Ettôl fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendôre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzsébôl való férfit. 22 Ennek elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: 'Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat' {Zsolt 89,21; 1 Sám 13,14; Iz 44,28}. 23 Az ô ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítôjét, Jézust, 24 akinek eljövetele elôtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének {Lk 3,3}. 25 Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: 'Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.' 26 Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévô istenfélôk! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett. 27 Mert Jeruzsálem lakói és a vezetôik nem ismerték el ôt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak. 28 Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták Pilátustól. 29 Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla, levették ôt a fáról, és sírba helyezték. 30 De Isten feltámasztotta ôt a halálból, 31 és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép elôtt. 32 Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek, 33 mert azt Isten nekünk, az ô fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban: 'Fiam vagy te, ma nemzettelek téged' {Zsolt 2,7}. 34 Hogy pedig feltámasztotta a halálból, és hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg: 'Nektek adom a Dávidnak ígért biztos kegyelmet' {Iz 55,3}. 35 Éppen ezért mondja másutt is: 'Nem engeded, hogy Szented romlást lásson' {Zsolt 16,10}. 36 Dávid ugyanis, miután a maga idejében Isten akaratát szolgálta, elszenderült, atyái mellé tették, s meglátta a romlást. 37 De az, akit Isten a halálból feltámasztott, nem látott romlást. 38 Vegyétek tehát tudomásul férfiak, testvérek, hogy ôáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és hogy mindattól, amitôl Mózes törvénye által meg nem igazulhattatok, 39 ôáltala mindenki megigazul, aki hisz. 40 ügyeljetek azért, hogy be ne teljesedjen rajtatok, amit a próféta mondott: 41 'Lássátok, ti önteltek, csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert napjaitokban egy művet valósítok meg, olyan művet, amelyet el sem hinnétek, ha valaki mondaná nektek'<< {Hab 1,5}. 42 Amikor azután kimentek, kérlelték ôket, hogy a következô szombaton is magyarázzák nekik ezeket a dolgokat. 43 Sôt, amikor a zsinagóga szétoszlott, a zsidók és az istenfélô jövevények közül sokan követték Pált és Barnabást, ôk pedig biztatták és bátorították ôket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében. 44 A következô szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten igéjét. 45 Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta ôket a féltékenység, s káromlások között ellentmondtak annak, amit Pál mondott. 46 Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: >>Elôször nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, 47 mert így parancsolta nekünk az Úr: 'A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végsô határáig'<< {Iz 49,6}. 48 Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. 49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. 50 A zsidók azonban felizgatták a vallásos és elôkelô asszonyokat, s a város elsô embereit. üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték ôket határukból. 51 Ezek lerázták ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba. 52 A tanítványok pedig elteltek örömmel és a Szentlélekkel. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 14. fejezet Ikóniumban, Lisztrában és Derbében 1 Ikóniumban pedig az történt, hogy mindnyájan bementek a zsidók zsinagógájába és beszéltek, úgyhogy a zsidók és görögök nagy sokasága hívô lett. 2 Akik azonban a zsidók közül nem hittek, felizgatták és felbôszítették a pogányok lelkét a testvérek ellen. 3 Mégis ott maradtak azért jó ideig, és bizakodva fáradoztak az Úrban, aki tanúságot tett kegyelmének igéje mellett; megengedte ugyanis, hogy jelek és csodák történjenek a kezük által. 4 A város lakossága azonban megoszlott. Egyesek ugyanis a zsidókkal, mások viszont az apostolokkal tartottak. 5 Mikor pedig a pogányok és a zsidók a fôembereikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmazásokkal illessék, sôt megkövezzék ôket, 6 és ôk értesültek errôl, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe, és körös-körül az egész tartományba. 7 Mindenütt hirdették az evangéliumot. 8 Volt Lisztrában egy bénalábú ember, aki születésétôl fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. 9 Hallgatta Pált, amikor beszélt. Pál rátekintett, s mivel látta, hogy hisz a gyógyulásában, 10 fennhangon azt mondta: >>Állj fel egyenesen, a lábaidra!<< Az felugrott és járkált. 11 Amikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven felkiáltott: >>Az istenek emberi alakot öltöttek, s leszálltak hozzánk!<< 12 Barnabást elnevezték Jupiternek, Pált meg Merkurnak, mert ô vitte a szót. 13 A város elôtt lévô Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat hozott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni. 14 Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé, 15 és ezt mondták: >>Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektôl a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élô Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van {Kiv 20,11}. 16 A letűnt idôkben megengedte minden pogánynak, hogy a saját útján járjon, 17 de önmagát sem hagyta tanúságtétel nélkül, mert jót cselekedett az égbôl: esôt, termékeny idôket adott, betöltötte szívünket eledellel és örömmel.<< 18 Bár ezeket mondták, alig tudták lecsillapítani a tömeget, hogy ne mutasson be nekik áldozatot. 19 Antióchiából és Ikóniumból azonban utánuk jött néhány zsidó. Felbujtották a tömeget, és megkövezték Pált. Azután kivonszolták a városon kívülre, abban a hitben, hogy meghalt. 20 De amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással útra kelt Derbébe. Visszatérés Szíriába 21 Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. 22 Útközben megerôsítették a tanítványok lelkét, és intették ôket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába. 23 S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották ôket, akiben hittek. 24 Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak. 25 Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, 26 onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították ôket a most elvégzett munkára. 27 Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak. 28 Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványokkal. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 15. fejezet Az apostoli zsinat Jeruzsálemben: 15,1-35 Az antióchiai vita 1 Eközben néhányan azok közül, akik lejöttek Júdeából, így tanították a testvéreket: >>Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.<< 2 Mivel pedig Pál és Barnabás nagyon felháborodtak ezen, elhatározták, hogy Pál, Barnabás és még néhányan a többiek közül menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez ennek a kérdésnek az ügyében. 3 Az egyház elkísérte ôket, ôk pedig átmentek Fönícián és Szamarián. Elbeszélték a pogányok megtérését, nagy örömet szerezve az összes testvérnek. 4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek fogadták ôket, ôk pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat művelt velük az Isten. 5 De egyesek, akik a farizeusok felekezetébôl lettek hívôk, elôálltak, és azt mondták, hogy azoknak is körül kell metélkedniük, és nekik is meg kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét. Az apostolok és presbiterek tanácskozása 6 Emiatt az apostolok és a presbiterek összegyűltek, hogy megvizsgálják ezt a kérdést. 7 Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, Péter felállt, és így szólt hozzájuk: >>Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy Isten a régmúlt napoktól fogva kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium igéjét és hívôk legyenek. 8 És Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert nekik éppúgy megadta a Szentlelket, mint nekünk. 9 Nem tett semmi különbséget köztünk és közöttük, amikor a hit által megtisztította szívüket. 10 Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni? 11 Ellenkezôleg, mi hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, amint ôk is.<< 12 Erre az egész sokaság elhallgatott, aztán meghallgatta Barnabást és Pált, akik elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt Isten a pogányok között általuk. 13 Miután ôk elhallgattak, Jakab szólalt meg: >>Férfiak, testvérek, hallgassatok meg engem! 14 Simon elbeszélte, hogyan és mi módon történt Isten látogatása elsô ízben azért, hogy a pogányok közül támasszon népet az ô nevének. 15 Ezzel egyeznek a próféták mondásai is, amint meg van írva: 16 'Ezután majd visszatérek, és felállítom Dávidnak leomlott hajlékát, kijavítom falainak repedéseit, és ami romba dôlt, megújítom, 17 hogy keresse az Urat a többi ember és minden nép, amely segítségül hívta nevemet -- így szól az Úr, és meg is teszi azt', {Ám 9,11-12} 18 ami ismert volt öröktôl fogva. -- 19 Ennélfogva úgy gondolom, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül megtérnek Istenhez, 20 hanem meg kell írni nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértôl. 21 Mert akik Mózest hirdetik, a régi idôktôl fogva ott vannak minden városban a zsinagógákban, és minden szombaton felolvassák azt.<< A zsinat határozatai 22 Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást -- ôk a testvérek között vezetôk voltak --, 23 és kezük által ezt az írást küldték: >>üdvözlet az apostoloktól és a presbiter testvérektôl a pogányokból lett testvéreknek, akik Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában vannak! 24 Mivel hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tôlünk megbízást nem kaptak, 25 jónak láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal, 26 ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért. 27 Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élôszóval is tudtotokra adják. 28 Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok, csak azt, ami szükséges: 29 hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértôl, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól. Ha ezektôl ôrizkedtek, jól teszitek. Jó egészséget!<< A határozatok kihirdetése Antióchiában 30 Azok tehát, miután elbocsátották ôket, lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet. 31 Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak. 32 Júdás és Szilás pedig, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel vigasztalták a testvéreket és megerôsítették ôket. 33 Miután pedig egy ideig itt idôztek, a testvérek visszabocsátották ôket békében azokhoz, akik küldték ôket. (34) 35 Pál és Barnabás is Antióchiában idôztek. Tanítottak a többiekkel együtt, és hirdették az Úr igéjét. Pál második missziós útja: 15,36-18,22 Pál és Barnabás útjai elválnak 36 Néhány nap múlva azonban Pál így szólt Barnabáshoz: >>Menjünk vissza, és városról városra mindenütt, ahol hirdettük az Úr igéjét, látogassuk meg a testvéreket, hogy vannak.<< 37 Barnabás magával akarta vinni Jánost, akit Márknak is hívnak. 38 Pál azonban kérte ôt, hogy ne kelljen visszafogadni azt, aki elvált tôlük Pamfíliától kezdve, s nem ment velük a munkába. 39 Így nézeteltérés támadt köztük, és különváltak egymástól. Barnabás Ciprusba hajózott, miután maga mellé vette Márkot. 40 Pál viszont Szilást választotta, és útra kelt, miközben a testvérek ôt Isten kegyelmébe ajánlották. 41 Bejárta Szíriát és Cilíciát, megerôsítette az egyházakat, és megparancsolta, hogy tartsák meg az apostolok és a presbiterek rendelkezéseit. ____________________ * 1 Számos egykori zsidó és farizeus elment Antióchiába, hogy érvényesítsék az ott megtért pogányokkal szemben a zsidók elôjogait. Ezek az ún. zsidózók, akik a mózesi törvény betartását követelték, a kereszténységet egy zsidó szekta szintjére degradálták volna, ezért létében fenyegették az Egyházat. Az ô akadékoskodásuk következtében kellett összehívni az apostoli zsinatot. Jeruzsálemben. A kereszténység itt szakadt el végérvényesen a zsinagógától, miután leszögezték, hogy a Krisztus által megvalósult megváltás elegendô az üdvösséghez. Az említett irányzat azonban tovább élt, Pál apostolnak egész működése során sokat kellett szenvednie ezektôl a zsidózóktól. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 16. fejezet Pál Likaóniában 1 Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívôvé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia. 2 A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla. 3 Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. 4 Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak. 5 Így az egyházak megerôsödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra. Kis-Ázsián át Troászba 6 Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét. 7 Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte ôket. 8 Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba. 9 Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: >>Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!<< 10 Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. Pál működése Filippiben 11 Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutottunk, másnap Neápoliszba, 12 innen pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az elsô telepes város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk. 13 Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az imahely. Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyűltek. 14 A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélô bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott. 15 Miután ô és házanépe megkeresztelkedett, így könyörgött: >>Ha úgy ítéltek meg, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam.<< És erôvel rá is vett minket. 16 Történt pedig, hogy amikor az imádságra mentünk, egy jósoló szellemtôl megszállott lánnyal találkoztunk, aki jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. 17 Ez nyomon követte Pált és minket, és így kiáltozott: >>Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.<< 18 Több napon át így tett. Pált bántotta ez, azért hátrafordult, és azt mondta a léleknek: >>Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belôle.<< Ki is ment belôle abban az órában. 19 Mikor azonban a gazdái látták, hogy oda van a reményük a bevételre, megragadták Pált és Szilást, és elvitték a piacra az elöljárókhoz. 20 A bírák elé állították ôket, és így szóltak: >>Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban, 21 és olyan életmódot hirdetnek, amelyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekedetben követnünk, mivel rómaiak vagyunk.<< 22 A nép is összecsôdült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat, és megvesszôztették ôket. 23 Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették ôket. Az ôrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan ôrizze ôket. 24 Miután ilyen parancsot kapott, a belsô tömlöcbe vitte ôket, a lábukat pedig kalodába zárta. 25 Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták ôket. 26 Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt, és mindnyájuk bilincsei leoldódtak. 27 Amikor a börtönôr felriadt és azt látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját, és meg akarta magát ölni abban a hitben, hogy a foglyok megszöktek. 28 Pál azonban fennhangon így kiáltott: >>Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk!<< 29 Az erre világosságot kért, beljebb ment, és remegve borult Pál és Szilás lábához. 30 Azután kivezette ôket és így szólt: >>Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?<< 31 Azok azt felelték: >>Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe.<< 32 Aztán hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak. 33 ' pedig még abban az éjjeli órában elvitte ôket, megmosta sebeiket, s mindjárt megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan. 34 Aztán bevezette ôket otthonába, asztalt terített nekik, és örvendezett házanépével együtt, hogy híve lett Istennek. 35 Miután megvirradt, a bírák elküldték a törvényszolgákat ezzel az üzenettel: >>Bocsásd el azokat az embereket!<< 36 A börtönôr pedig elvitte Pálnak az üzenetet: >>A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak el titeket. Most tehát menjetek ki, és távozzatok békével!<< 37 Pál azonban azt mondta neki: >>Mielôtt elítéltek volna minket, nyilvánosan megvesszôztek és börtönbe vetettek, noha római polgárok vagyunk, s most titokban kiutasítanak? Azt már nem! Jöjjenek ide, és ôk maguk vezessenek ki minket!<< 38 A törvényszolgák pedig hírül vitték ezeket a szavakat a bíráknak. Azok megijedtek, amikor meghallották, hogy római polgárok. 39 Eljöttek tehát és megkövették, majd kivezették ôket, és kérték, hogy távozzanak a városból. 40 Amikor kijöttek a börtönbôl, betértek Lídiához. Miután látták a testvéreket, és megvigasztalták ôket, útra keltek. ____________________ * 3 Pál körülmetéltette Timóteust, hogy a zsidókkal való viták során társa lehessen. A körülmetélés már nem volt kötelezô, de tilos sem. Mindenesetre, amikor a zsidózók azt követelték, hogy Títuszt is metéltesse körül a mózesi elôírások értelmében, Pál ezt határozottan visszautasította (Gal 2,3). * 10 A szerzô váratlanul többes szám elsô személyben folytatja elbeszélését (>>mi-részek<<). Ez sokak szerint annak a jele, hogy Lukács, az Apostolok cselekedeteinek szerzôje ekkor csatlakozott Pálhoz. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 17. fejezet Pál Tesszalonikiben és Béreában 1 Ezután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, majd Tesszalonikibe érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. 2 Pál szokás szerint bement hozzájuk, és három szombaton át magyarázta nekik az Írást. 3 Kifejtette és kimutatta, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, a halálból fel kellett támadnia, és hogy >>ez a Jézus az a Krisztus, akit én hirdetek nektek.<< 4 Némelyikük hitt, és csatlakozott Pálhoz és Sziláshoz, az istenfélô pogányokból szintén nagy sokaság, és nem kevesen az elôkelô asszonyok közül. 5 A zsidók azonban féltékenykedtek. Maguk mellé vettek a csôcselékbôl néhány gonosz embert. Csôdületet támasztottak, és izgalomba hozták a várost, majd Jázon házánál csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák ôket a nép közé. 6 Mivel azonban nem találták meg ôket, Jázont és néhány testvért vonszolták a város elöljárói elé, s közben így kiáltoztak: >>Ide is eljöttek ezek, akik felkavarják a világot. 7 Jázon meg befogadta ôket, pedig ezek mindnyájan a császár rendeletei ellen cselekszenek. Azt mondják ugyanis, hogy másvalaki, hogy Jézus a király!<< 8 Fel is bôszítették a népet és a város elöljáróit, akik ezt végighallgatták. 9 Mégis szabadon bocsátották ôket, miután Jázon és a többiek kezeskedtek értük. 10 A testvérek pedig mindjárt éjjel elküldték Pált és Szilást Béreába, ahol megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába. 11 Ezek már nemesebb lelkűek voltak, mint a tesszalonikiek. Be is fogadták az igét lelkesen, és nap-nap után kutatták az Írásban, vajon ezek a dolgok valóban így vannak-e. 12 Közülük sokan hívôk lettek, sôt még az elôkelô pogány asszonyok és férfiak közül is számosan. 13 Amikor azonban Tesszalonikiben a zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdette az Isten igéjét, ide is eljöttek, felizgatták és fellázították a tömeget. 14 Erre a testvérek azonnal útra bocsátották Pált, hogy eljusson a tengerig: Szilás és Timóteus azonban ott maradtak. 15 Akik elkísérték Pált, elvezették ôt Athénig, aztán elutaztak, miután parancsot kaptak tôle Szilás és Timóteus számára, hogy mihamarabb menjenek hozzá. Pál Athénben 16 Amíg Pál Athénben várt rájuk, a lelke megrendült a bálványimádásba merült város láttán. 17 Vitatkozott a zsidókkal és az istenfélôkkel a zsinagógában, s a köztéren is nap-nap után azokkal, akik ott voltak. 18 Némelyik epikureus és sztoikus bölcselô vitába ereszkedett vele. Egyesek azt kérdezték: >>Mit akar mondani ez a szószaporító?<< Mások viszont: >>Új istenek hirdetôjének látszik<< -- mert Jézust és a feltámadást hirdette nekik. 19 Aztán megragadták, és az Areopáguszra vitték ezekkel a szavakkal: >>Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20 Mert valami újszerűt mondogatsz a fülünkbe, tudni akarjuk tehát, vajon mik ezek.<< 21 Ugyanis az összes athéni és az ott lévô jövevények semmi egyébbel nem foglalkoztak, mint azzal, hogy valami újat mondjanak vagy halljanak. 22 Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt: >>Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak látlak titeket. 23 Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: 'Az ismeretlen istennek.' Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek. 24 Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent -- mivel ô a mennynek és a földnek ura --, nem lakik kézzel épített templomokban. 25 ' nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ô ad mindennek életet, leheletet és mindent. 26 Az ô műve, hogy az egytôl származó egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget. ' szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és határait, 27 hogy keressék Istent, hátha megérzik ôt és megtalálják -- bár nincs messze egyikünktôl sem. 28 Hiszen ôbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költôtök meg is mondta: 'Az ô gyermekei vagyunk.' 29 Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló aranyhoz, ezüsthöz, kôhöz, a művészet és az emberi gondolat alkotásához. 30 Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt, 31 mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságban {Zsolt 96,13} egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki elôtt, mikor feltámasztotta a halálból.<< 32 Mikor a holtak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások meg azt mondták: >>Errôl majd még egyszer meghallgatunk téged.<< 33 Ezzel Pál eltávozott körükbôl. 34 De néhány férfi csatlakozott hozzá és hívô lett, köztük Areopagita Dénes, valamint egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 18. fejezet Pál Korintusban 1 Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba. 2 Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából -- mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából --, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk. 3 Mivel ugyanaz volt a mesterségük - - sátorkészítôk voltak --, náluk maradt és dolgozott. 4 Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyôzni a zsidókat és a görögöket. 5 Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. 6 Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: >>A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.<< 7 Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélô férfinak a házába. Az illetô háza a zsinagóga mellé épült. 8 Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sôt, a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek. 9 Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: >>Ne félj, csak beszélj és ne hallgass, 10 mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van nekem ebben a városban.<< 11 Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét. 12 Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzula, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra. Odavitték az ítélôszékhez, 13 és azt mondták: >>Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket!<< 14 Mielôtt azonban Pál szóra nyitotta volna száját, Gallió így szólt a zsidókhoz: >>Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak rendje s módja szerint, ha csakugyan valami törvénytelenségrôl vagy nagyon gonosz bűntettrôl volna szó. 15 De ha tanításról, nevekrôl és a ti törvényetekrôl folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok bíró lenni.<< 16 S elűzte ôket az ítélôszéktôl. 17 Erre mindnyájan megragadták Szosztenészt, a zsinagóga elöljáróját, és megverték az ítélôszék elôtt, de Gallió ezzel sem törôdött semmit. Pál Efezuson át visszatér Antióchiába 18 Pál pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektôl. Miután Kenkreában megnyíratta a fejét -- fogadalma volt ugyanis --, elhajózott Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is. 19 Efezusba érkezve elvált tôlük. Bement a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal. 20 Bár az ottaniak kérték, hogy huzamosabb ideig maradjon, nem állt rá, 21 hanem búcsút vett tôlük ezekkel a szavakkal: >>Újra visszatérek hozzátok, ha Isten akarja.<< Ezzel útra kelt Efezusból. 22 Lement Cézáreába, onnan felment, köszöntötte az egyházat, aztán lement Antióchiába. Pál harmadik missziós útja: 18,23-21,17 23 Miután itt töltött egy bizonyos idôt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és Frígiát, s minden tanítványt megerôsített. Apolló missziós tevékenysége Efezusban 24 Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. 25 Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségérôl tudott. 26 Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották ôt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját. 27 Mikor aztán Akhájába készült menni, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be ôt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek, 28 mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság elôtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus. ____________________ * 3 A sátort kecske- vagy teveszôrbôl készítették; durva szôttes volt ez, akkori közismert nevén kilíkion (latinosan cilícium), mert Kilíkiából terjedt el. Pál jól értett ehhez a mesterséghez, hiszen a kilíkiai Tarzusból származott, és mint leendô írástudónak, a tanulmányok mellett kötelezô volt elsajátítania egy kézműves mesterséget is, hogy ezzel keresse kenyerét, ne a tanítással. * 18 Pál tanúsítani akarta, hogy a zsidó szokásokhoz hű maradt, ezért tette le az idôleges nazíreátusi fogadalmat. Ez azt jelentette, hogy tartózkodnia kellett a bortól, és haját nem vágathatta le, amíg a fogadalommal ígért áldozatot be nem mutatta Jeruzsálemben. -- Kenkrea: Korintus égei- tengeri kikötôje. * 22 Cézáreából tett egy kitérôt Jeruzsálembe, majd visszatért Antióchiába, ahonnan elindult. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 19. fejezet Pál János-tanítványokkal találkozik 1 Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felsô tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. 2 Ezeknek azt mondta: >>Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívôk lettetek?<< Azok azonban azt felelték neki: >>Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.<< 3 ' erre megkérdezte: >>Hogyan vagytok hát megkeresztelve?<< Azok így feleltek: >>János keresztségével.<< 4 Erre Pál azt mondta: >>János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.<< 5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. 6 Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ôk pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. 7 Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak. Pál efezusi működése 8 Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyôzôen vitatkozott Isten országáról. 9 Mivel azonban egyesek megátalkodtak és nem hittek, sôt gyalázták az Úr útját a sokaság elôtt, eltávozott tôlük. Különhívta a tanítványokat és nap mint nap egy bizonyos Tirannosznak az iskolájában mondott beszédet. 10 Ez két esztendeig tartott, így mindazok, akik Ázsiában laktak, zsidók és pogányok, hallották az Úr igéjét. Pál csodatette Efezusban 11 Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál keze által. 12 Elvitték kendôit és kötényeit, amelyeket viselt, és a betegekre tették, mire azok meggyógyultak, és a gonosz lelkek kimentek belôlük. 13 Egyes kóbor zsidó ördögűzôk is megkísérelték, hogy az Úr Jézusnak a nevét hívják segítségül azokra, akikben gonosz lelkek voltak. Azt mondogatták: >>Parancsolok nektek Jézus által, akit Pál hirdet!<< 14 Egy zsidó fôpapnak, Szkévának hét fia tette ezt. 15 A gonosz lélek azonban így felelt nekik: >>Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?<< 16 Aztán az ember, akiben a gonosz lélek volt, rájuk vetette magát, a hatalmába kerítette ôket, s úgy megmutatta nekik az erejét, hogy ruhátlanul és sebesülten menekültek ki abból a házból. 17 Ezt aztán megtudta Efezus valamennyi zsidó és pogány lakója, mire félelem fogta el mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét. 18 A hívek közül is sokan eljöttek, bevallották és elmondták tetteiket. 19 Azok közül pedig, akik a rendkívüli dolgokat hajhászták, sokan összehordták a könyveket, és mindenki szeme láttára elégették. Megbecsülték azok értékét is, és úgy találták, hogy az értékük ötvenezer ezüst. 20 Így tehát az Úr igéje rendkívüli módon gyarapodott és megerôsödött. Az ezüstműves lázadása 21 Amikor mindezek megtörténtek, Pál a Lélek által elhatározta, hogy átmegy Makedónián és Akháján, s elmegy Jeruzsálembe. Azt gondolta ugyanis: >>Ha ott már voltam, Rómát is meg kell látogatnom.<< 22 Elôreküldött tehát Makedóniába kettôt azok közül, akik szolgáltak neki, Timóteust és Erasztoszt, maga pedig egy ideig még Ázsiában maradt. 23 Abban az idôben azonban nem kis háborúság támadt az Úr útja miatt. 24 Egy Demetriosz nevű ezüstműves ugyanis Diana-templomocskákat készített ezüstbôl, és jókora keresethez juttatta a kézműveseket. 25 Ezeket és a hasonló foglalkozású iparosokat összehívta, s azt mondta nekik: >>Emberek! Jól tudjátok, hogy ebbôl a mesterségbôl származik a keresetünk. 26 De látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában nagy tömegeket térít el rábeszéléssel. Azt mondja, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálnak. 27 Így azonban nem csak a mi foglalkozásunk sodródik veszélybe és válik érdektelenné, hanem a nagy Dianának a templomát is semmibe fogják venni, s annak fölsége is meg fog inogni, akit egész Ázsia és a föld kereksége tisztel.<< 28 Mikor ezeket a szavakat meghallották, harag töltötte el ôket, és felkiáltottak: >>Nagy az efezusiak Dianája!<< 29 Kavarodás töltötte be a várost, és egy akarattal a körszínházba rohantak. Odahurcolták a makedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál társait. 30 Ekkor Pál be akart menni a nép közé, de a tanítványok nem engedték. 31 Néhányan az ázsiai fôtisztviselôk közül is, akik barátai voltak, elküldtek hozzá és kérték, hogy ne menjen a színházba. 32 Ott mindenki mást kiabált, mert a népgyűlés meg volt zavarodva, s többen azt sem tudták, hogy mi okból gyűltek össze. 33 Végül elôhozták a tömegbôl Alexandert, akit a zsidók elôretuszkoltak. Alexander pedig csendet intett a kezével, mert fel akarta világosítani a népet. 34 Amikor azonban felismerték, hogy zsidó, egyszerre mindnyájan lármázni kezdtek, és vagy két órán át így kiáltoztak: >>Nagy az efezusiak Dianája!<< 35 Végre a jegyzô lecsendesítette a tömeget, és így szólt: >>Efezusi férfiak! Van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa tiszteli a nagy Dianát, Jupiter magzatát? 36 Mivel ez nem kétséges, meg kell nyugodnotok, és semmit sem kell meggondolatlanul cselekednetek. 37 Idehoztátok ugyanis ezeket az embereket, akik sem nem szentségtörôk, sem a ti istennôtöket nem káromolták. 38 Ha tehát Demetriosznak és a többi kézművesnek panaszuk van valaki ellen -- miután tartanak törvénynapokat és vannak prokonzulok --, emeljenek panaszt egymás ellen. 39 Ha pedig másféle vitás ügyetek van, a törvényes népgyűlésen el lehet intézni. 40 Mert még abba a veszélybe kerülünk, hogy bevádolnak a mai zendülés miatt -- hiszen semmi okunk sincs erre a csôdületre --, hogy számot adjunk róla.<< Ezt mondta, azután feloszlatta a gyűlést. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 20. fejezet Pál Makedóniában és Akhájában 1 A zavargás megszűntével Pál magához hívta a tanítványokat, buzdította ôket, azután elbúcsúzott, és útra kelt, hogy Makedóniába menjen. 2 Miután bejárta azokat a területeket, többször is beszélt és intette ôket, elment Görögországba, 3 és ott töltött három hónapot. Amikor Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szôttek ellene. Ezért úgy határozott, hogy Makedónián át tér vissza. 4 A béreai Szopatér, Pirrosz fia volt a kísérôje, a tesszalonikiek közül pedig Arisztarchosz és Szekundusz, továbbá a derbéi Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tichikusz és Trofimusz. 5 'k elmentek elôre, és megvártak minket Troászban. 6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippibôl, és öt nap múlva értük utol ôket Troászban, ahol hét napot töltöttünk. Pál elbúcsúzik a troászi hívektôl 7 A hét elsô napján azután, amikor egybegyűltünk a kenyérszegésre, Pál beszélni kezdett nekik. Mivel másnap útra akart kelni, a beszédet egészen éjfélig nyújtotta. 8 A felsô teremben, ahol egybegyűltünk, volt lámpa bôven. 9 Közben egy Eutíchosz nevű fiút, aki az ablakban ült és mély álomba merült, mert Pál hosszan beszélt, az álom elnyomta, leesett a harmadik emeletrôl, és holtan szedték fel. 10 Pál lement hozzá, ráborult, átkarolta, és így szólt: >>Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van!<< 11 Aztán felment, megszegte a kenyeret és evett, s beszélt még jó sokáig, egészen virradatig, akkor kelt útra. 12 A fiút pedig élve hozták oda, és teljesen megvigasztalódtak. Troászból Milétoszba 13 Mi pedig hajóra szálltunk, és Asszoszba hajóztunk, hogy ott felvegyük Pált. Így rendelkezett ugyanis, mert ô maga szárazon akarta megtenni az utat. 14 Amikor aztán összetalálkozott velünk Asszoszban, felvettük ôt, és Mitilénébe mentünk. 15 Innen elhajóztunk, s másnap Khiosz elé értünk. A következô nap Szamoszon kötöttünk ki, majd a rákövetkezô napon megérkeztünk Milétoszba. 16 Pál ugyanis úgy határozott, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen idôznie Ázsiában. Sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napján már Jeruzsálemben legyen. Pál búcsúbeszéde Milétoszban 17 Milétoszból beüzent tehát Efezusba, és hívatta az egyház presbitereit. 18 Amikor azok odaértek és együtt voltak, így szólt hozzájuk: >>Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem elsô napjától fogva hogyan voltam veletek az egész idô alatt. 19 Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyhullatás és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. 20 Semmi hasznosat el nem hagytam, mindent hirdettem nektek, tanítottalak titeket nyilvánosan és házanként. 21 Tanúságot tettem mind a zsidók, mind a pogányok elôtt az Istenhez való megtérésrôl és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett hitrôl. 22 És most íme, lélekben megkötözve elmegyek Jeruzsálembe, és nem tudom, mi minden vár ott rám. 23 Csak azt tudom, amit a Szentlélek minden városban értésemre ad, hogy bilincsek és szorongatások várnak rám Jeruzsálemben. 24 De nem félek ezektôl. Az életemet sem tartom értékesebbnek, mint magamat, csak elvégezhessem pályafutásomat, az ige szolgálatát, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról. 25 Azt is tudom már, hogy közületek, akik között jártam, s akiknek hirdettem Isten országát, többé senki sem fogja látni arcomat. 26 Azért szentül állítom ma nektek, hogy nem szárad rajtam senkinek a vére sem. 27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Isten maradéktalan akaratát. 28 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. 29 Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. 30 Sôt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. 31 'rködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket. 32 Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ô kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára. 33 Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. 34 Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak. 35 Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ô mondta: 'Nagyobb boldogság adni, mint kapni.'<< 36 Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal. 37 Azok pedig mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták ôt. 38 Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték ôt a hajóra. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 21. fejezet Pál útja Jeruzsálembe 1 Amikor azután elváltunk tôlük, kihajóztunk, és egyenes irányban haladva Kószba értünk, másnap Rodoszba, onnan pedig Patarába. 2 Amikor találtunk egy Föníciába menô hajót, beszálltunk és továbbhajóztunk. 3 Mikor feltűnt elôttünk Ciprus, azt bal felôl haladva elhagytuk, aztán Szíriába hajóztunk, és eljutottunk Tíruszba, mert a hajó ott készült kirakni a rakományt. 4 Miután a tanítványokat megtaláltuk, ott maradtunk hét napig. 'k a Lélek által azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 5 Néhány nap elteltével mégis elindultunk és továbbmentünk. 'k pedig mindannyian elkísértek bennünket feleségeikkel és gyermekeikkel, kikísértek a városból, és a parton letérdelve imádkoztunk. 6 Miután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ôk pedig visszatértek övéikhez. 7 A hajóút befejezéseként lementünk Tíruszból Ptolemaiszba. Köszöntöttük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk. 8 Másnap továbbmentünk, és Cézáreába érkeztünk. Itt betértünk Fülöp evangélista házába, és megszálltunk nála, aki a hét közül az egyik volt. 9 Négy hajadon leánya volt, s ezek prófétáltak. 10 Amíg mi néhány napig idôztünk, egy Agabusz nevű próféta érkezett oda Júdeából. 11 Odajött hozzánk, fogta Pál övét, megkötözte vele a saját lábát és kezét, és így szólt: >>A Szentlélek ezeket mondja: Azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik meg Jeruzsálemben, és átadják a pogányok kezébe.<< 12 Mikor ezt meghallottuk, mi is kértük ôt, meg az ottaniak is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13 De Pál így felelt: >>Mit csináltok, miért sírtok és szomorítjátok a szívemet? Hiszen én kész vagyok az Úr Jézus nevéért nemcsak arra, hogy megkötözzenek, hanem hogy meg is haljak Jeruzsálemben.<< 14 S mivel nem tudtuk lebeszélni ôt, megnyugodtunk, és így szóltunk: >>Legyen meg az Úr akarata!<< 15 E napok után tehát útnak eredtünk, és felmentünk Jeruzsálembe. 16 Cézáreából a tanítványok közül is velünk tartottak néhányan. Magukkal hozták Mnázont, egy Ciprusról való régi tanítványt, hogy nála szálljunk meg. 17 Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek szívesen fogadtak minket. Pál letartóztatása és fogsága: 21,18-28,31 Pál Jakabnál; Pál fogadalma 18 Másnap Pál velünk együtt bement Jakabhoz, és a presbiterek is mindnyájan összegyűltek. 19 Miután köszöntötte ôket, részletesen elmondta, mit művelt Isten a pogányok között az ô szolgálata által. 20 Azok pedig, miután meghallgatták, dicsôítették Istent, neki pedig azt mondták: >>Nézd, testvér, sok ezren vannak a zsidók között, akik hívôk lettek, de azért mind féltékenyen tartják a törvényt. 21 Rólad azonban azt hallották, hogy a Mózestôl való elpártolásra tanítod azokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak. Azt mondod nekik, hogy nem kell sem a fiaikat körülmetéltetniük, sem a szokásokat követniük. 22 Mi tehát a teendô? Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csôdüljön, ha meghallják, hogy megjöttél. 23 Tedd meg tehát azt, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vettek magukra. 24 Vedd ôket magad mellé, szentelôdj meg velük, fizess helyettük, hogy megnyiratkozzanak. Akkor mindenki tudni fogja, hogy nem igaz, amit rólad hallottak; ellenkezôleg, te is megtartod a törvényt, és aszerint élsz. 25 Ami pedig azokat illeti, akik a pogányok közül lettek hívôk, mi megírtuk végzésünket, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértôl, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól.<< 26 Erre Pál maga mellé vette a férfiakat, másnap tisztulást végzett, velük együtt bement a templomba, és bejelentette, hogy a tisztulás napjai letelnek, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot. Pál letartóztatása 27 Mikor azonban a hét nap lassan már letelt, az Ázsiából való zsidók meglátták ôt a templomban, fölizgatták az egész népet, és elfogták ôt. 28 Közben ezt kiáltozták: >>Izraelita férfiak! Segítsetek! Ez az az ember, aki a nép, a törvény és ez ellen a hely ellen tanít mindenkit mindenütt, sôt még pogányokat is behozott a templomba, és megfertôzte ezt a szent helyet!<< 29 Vele látták ugyanis az efezusi Trofimoszt a városban, s róla gondolták, hogy Pál bevitte a templomba. 30 Meg is mozdult az egész város. A nép összecsôdült, megragadták Pált, és kihurcolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták. 31 Mikor már azon voltak, hogy megöljék ôt, az a hír jutott el a helyôrség ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem zavargásban tört ki. 32 Az mindjárt katonákat és századosokat vett maga mellé, és lesietett hozzájuk. Azok pedig, amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését. 33 Ekkor az ezredes odalépett, megfogta ôt, és megkötöztette két lánccal. Aztán megkérdezte, hogy kicsoda ez, és mit tett. 34 De a tömegbôl az egyik ember ezt, másik azt kiabált, s mivel pontosan nem tudott tájékozódni a zajongás miatt, a várba vitette ôt. 35 Amikor azonban a lépcsôkhöz jutott, történt, hogy a nép erôszakossága miatt a katonáknak már vinniük kellett. 36 A népsokaság ugyanis utána tódult, és azt kiáltozta: >>Öld meg ôt!<< 37 Amikor már a várba készültek bevezetni Pált, ô így szólt az ezredeshez: >>Szabad-e valamit mondanom neked?<< Az megkérdezte: >>Te tudsz görögül? 38 Nem te vagy az az egyiptomi, nem te keltettél a napokban zavargást, s kivezettél a pusztába négyezer szikárius férfit?<< 39 Pál azonban azt mondta neki: >>Én zsidó ember vagyok a cilíciai Tarzusból, annak az ismert városnak vagyok a polgára. Kérlek azonban, engedd meg nekem, hogy szóljak a néphez!<< 40 Mikor az megadta az engedélyt, Pál a lépcsôkön állva intett a népnek a kezével. Erre nagy csendesség lett. ' pedig megszólalt zsidó nyelven, és ezt mondta: ____________________ * 21 Ez rágalom volt, hiszen Pál, bár meggyôzôdése volt, hogy az üdvösséget nem a mózesi törvény betartása, hanem Krisztus kegyelme által nyerjük el, mégsem kötelezte a zsidókat soha arra, hogy hagyjanak fel a törvény betartásával. Jakab nyilván nem hitte el azokat a rágalmakat, amelyek elterjedtek Pálról; javaslata arra szolgált, hogy Pál tisztázhassa magát és a dolog rendezôdjék. * 23 A nazíreátusi fogadalomról van szó (Szám 6,1-21). A nazír, miután egy ideig tartózkodott a bortól és a tisztátalan dolgoktól, a templomba ment, hogy áldozatot mutasson be. Ha szegény volt, gazdag támogatókat keresett, hogy fizessék az áldozat költségeit. Pálnak azt ajánlják, hogy vállalja magára a kérdéses nazírok támogatását, így bizonyítsa be a törvény iránti hűségét. Pál megfogadja a tanácsot. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 22. fejezet Pál beszéde 1 >>Férfiak, testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek tárok.<< 2 Amint meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még csendesebbek lettek. 3 ' pedig így szólt: >>Zsidó ember vagyok, a cilíciai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábánál. Az atyák törvényének szigorúsága szerint nyertem oktatást, a törvény buzgó követôje voltam, amint ti is azok vagytok ma mindnyájan. 4 Ezt az utat pedig halálra üldöztem, megkötöztem és ôrizetbe adtam férfiakat és nôket. 5 Ezt a fôpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tôlük leveleket is, úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék ôket. 6 Történt azonban, hogy útközben, amikor Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen nagy világosság áradt rám az égbôl. 7 Leestem a földre, és szózatot hallottam, amely azt mondta nekem: 'Saul, Saul miért üldözöl engem?' 8 Én pedig így feleltem: 'Uram, ki vagy?' ' azt válaszolta: 'Én vagyok a Názáreti Jézus, akit te üldözöl.' 9 Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak szavát, aki velem beszélt. 10 Erre én megkérdeztem: 'Mit tegyek, Uram?' Az Úr pedig azt mondta nekem: 'Kelj fel, és menj Damaszkuszba. Ott megmondják majd neked mindazt, amit tenned kell.' 11 Mivel azonban a ragyogó fény következtében nem láttam, a kísérôk kézenfogva vezettek, s így értem Damaszkuszba. 12 Egy bizonyos Ananiás nevű férfi, aki félte Istent a törvény szerint, s akirôl az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel vannak, 13 felkeresett, és mellém állva azt mondta nekem: 'Saul testvér, láss!' Abban a pillanatban megláttam ôt. 14 ' pedig így folytatta: 'Atyáink Istene elôre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, és szavait a saját szájából halld. 15 Tanúskodni fogsz mellette minden ember elôtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál. 16 Most pedig miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az ' nevét!' 17 Amikor késôbb visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, lelki elragadtatásba estem. 18 Láttam ôt, s ô azt mondta nekem: 'Siess, menj ki gyorsan Jeruzsálembôl, mert nem fogadják el a rólam szóló tanúságtételedet!' 19 Erre megkérdeztem: 'Uram, hisz tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe zárattam, és a zsinagógákban megverettem a benned hívôket. 20 Amikor pedig Istvánnak, a te tanúdnak vérét ontották, ott álltam, helyeseltem azt, és ôriztem gyilkosainak ruháját.' 21 De ô azt mondta nekem: 'Menj el, mert én elküldlek téged messzire, a pogányok közé.'<< Pál és a római ezredes 22 Amíg ezeket elmondta, hallgatták ôt, de ekkor hangosan kiáltozni kezdtek: >>Veszítsd el az ilyen embert a földrôl, nem élhet tovább!<< 23 Mivel egyre csak lármáztak, köntöseiket eldobálták, és port szórtak a levegôbe, 24 az ezredes megparancsolta, hogy vezessék be a várba, ostorozzák meg, vessék kínvallatás alá, mert meg akarta tudni, hogy miért kiabálnak úgy ellene. 25 Mikor azonban szíjakkal lekötötték, Pál megkérdezte a mellette álló századost: >>Szabad nektek római polgárt megostorozni, mielôtt elítélték volna?<< 26 A százados, aki ezt hallotta, odament az ezredeshez, és jelentést tett neki: >>Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár.<< 27 Erre az ezredes odament hozzá, és azt mondta neki: >>Mondd meg nekem, valóban római polgár vagy?<< ' azt felelte: >>Igen.<< 28 Az ezredes erre azt mondta: >>Én sok pénzért jutottam ehhez a polgársághoz.<< Mire Pál azt mondta: >>Én pedig abban születtem.<< 29 Erre nyomban félreálltak, akik kínvallatására készültek. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette ôt. Pál a fôtanács elôtt 30 Másnap aztán tüzetesebben meg akarta tudakolni, hogy a zsidók mivel vádolják. Eloldoztatta ôt, összehívta a papokat és az egész fôtanácsot, azután elôvezette Pált, és eléjük állította. ____________________ * 6 A 9. fejezetben Lukács által adott leírás részletesebb, de Pál itt szolgál még néhány kiegészítéssel, amelyek megerôsíthetik a hallgatókban az esemény hihetôségét. Látomása délben volt; Ananiás beszéde hosszabb (14-16. v.), nem csak szózatot hall, hanem látja is Jézust (18. v.). Ezek a kis különbségek kézzelfoghatóbbá teszik az eseményt. * 28 Pál római pogár volt, nem születési helye miatt (Tarzus római kolónia volt), hanem mert szülei római pogárjoggal rendelkeztek. Hogy hogyan jutottak hozzá, azt nem tudjuk. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 23. fejezet 1 Pál a fôtanács felé fordult, és így szólt: >>Férfiak, testvérek! Mind a mai napig maradéktalanul jó lelkiismerettel jártam az Úr elôtt.<< 2 Ananiás fôpap erre megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék ôt szájon. 3 Pál ekkor így szólt hozzá: >>Megver téged Isten, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint ítélkezz rajtam, és a törvény ellenére parancsot adsz, hogy megüssenek!<< 4 Az ottállók azt mondták: >>Az Isten fôpapját szidalmazod?<< 5 Pál azonban így szólt: >>Nem tudtam, testvérek, hogy ô a fôpap. Hiszen meg van írva: 'Ne átkozd néped fejedelmét!'<< {Kiv 22,27} 6 Mivel Pál tudta, hogy egyrészük a szaddúceusok közül, a többi pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a fôtanácsban: >>Férfiak, testvérek! Farizeus vagyok, és farizeusok fia! A reménység és a holtak feltámadása miatt állok törvény elôtt.<< 7 Mihelyt kimondta ezt, nézeteltérés támadt a farizeusok és a szaddúceusok között, és a sokaság megoszlott. 8 A szaddúceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mindkettôt vallják. 9 Lett erre nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis néhányan felálltak, és harciasan kijelentették: >>Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! Lehet, hogy lélek, vagy angyal szólt hozzá.<< 10 Mivel a vita elfajult, az ezredes attól tartott, hogy szétszaggatják Pált. Kiadta tehát a parancsot, hogy a katonák jöjjenek le, ragadják ki közülük, és vigyék a várba. 11 A következô éjszakán pedig megállt mellette az Úr, és azt mondta neki: >>Légy állhatatos, mert amint tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.<< A zsidók összeesküvése Pál ellen 12 Amikor megvirradt, a zsidók közül néhányan összefogtak, és fogadalmat tettek. Azt mondták, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, amíg Pált meg nem ölik. 13 Negyvennél többen voltak a férfiak, akik így összeesküdtek. 14 Elmentek a fôpapokhoz és a vénekhez, és azt mondták nekik: >>Fogadalommal köteleztük magunkat, hogy addig semmit sem ízlelünk meg, amíg Pált meg nem öljük. 15 Most tehát jelentsétek be a fôtanáccsal együtt az ezredesnek, hogy hozassa ôt elétek, mintha valami biztosabbat akarnátok róla megtudni; mi pedig készen állunk, hogy mielôtt ideérne, megöljük.<< 16 Pál nôvérének a fia azonban értesült a cselszövésrôl. Odament tehát, bement a várba, és tudtára adta Pálnak. 17 Pál pedig magához hivatott egyet a századosok közül, és azt mondta neki: >>Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelenteni valója van számára!<< 18 Az maga mellé vette, elvezette az ezredeshez, és így szólt: >>A fogoly Pál megkért, hogy vezessem hozzád ezt az ifjút, mert valami mondanivalója van számodra.<< 19 Az ezredes megfogta a kezét, félrevonult vele, és megkérdezte: >>Milyen jelentenivalód van számomra?<< 20 Az pedig elmondta: >>A zsidók megállapodtak abban, hogy megkérnek téged, vezettesd Pált a holnapi napon a fôtanácsba, mintha valami biztosabbat akarnának megtudni róla. 21 De te ne higgy nekik, mert közülük negyvennél több férfi lesben áll ellene; ezek fogadalommal kötelezték magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik ôt. Készen is állnak már, és várják ígéretedet.<< Pált Cézáreába viszik 22 Az ezredes erre elbocsátotta az ifjút, s megparancsolta neki, ne mondja el senkinek, hogy >>ezeket tudtul adtad nekem<<. 23 Azután hívatott két századost, és azt mondta nekik: >>Éjjeli három órától kezdve tartsatok készenlétben hetven lovast és kétszáz dárdást, hogy Cézáreába menjenek. 24 Szereljetek fel hátasállatokat is<<, hogy Pált felültessék és épségben elvigyék Félix helytartóhoz. 25 Aztán levelet írt. Ez állt benne: 26 >>Klaudiusz Líziász Félixnek, a kegyelmes helytartónak. üdv neked! 27 A zsidók elfogták ezt a férfit, és meg akarták ölni, amikor katonasággal közbeléptem és kimentettem, mert megtudtam, hogy római. 28 Azzal a szándékkal, hogy megtudjam a vádat, amelyet ellene felhoznak, bevittem ôt a fôtanácsukba. 29 Úgy láttam, hogy törvényüknek vitás kérdései miatt vádolják, de semmi bűne sincs, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne. 30 Mivel azt is jelentették nekem, hogy cselt szôttek ellene, elküldtem ôt hozzád, s a vádlóknak is értésükre adtam, hogy hozzád folyamodjanak. Jó egészséget!<< 31 A katonák tehát parancsuk értelmében magukhoz vették Pált, s az éj folyamán elvitték Antipatriszba. 32 Másnap a lovasokat útra bocsátották, hogy továbbmenjenek vele, ôk pedig visszatértek a várba. 33 Azok pedig, amikor eljutottak Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és Pált is eléje állították. 34 Amikor az elolvasta a levelet, megkérdezte, hogy melyik tartományból való. Mikor megtudta, hogy cilíciai, 35 azt mondta: >>Majd kihallgatlak, amikor vádlóid is megjönnek.<< Végül megparancsolta, hogy tartsák ôrizetben Heródes székházában. ____________________ * 6 Mivel Pál nem tudja meggyôzni a felajzott ellenfeleket, ügyes húzással megosztja ôket, mondván, hogy a feltámadás hite miatt vádolják; ebben csak a farizeusok hisznek. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 24. fejezet Pál Félix római helytartó elôtt 1 Öt nap múlva Ananiás fôpap lement néhány vénnel és egy bizonyos Tertullusz nevű ügyvéddel, s jelentkeztek a helytartó elôtt Pál ellen. 2 Miután Pált elôhívták, Tertullusz elkezdte elôadni a vádat: >>Igazi békében élünk alattad, és gondoskodásod folytán sok dologban javulás állt be, 3 azt mindig és mindenütt teljes hálával fogadjuk, kegyelmes Félix. 4 Hogy azonban hosszasabban föl ne tartsalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint. 5 Úgy találtuk, hogy ez az ember veszedelmet terjeszt és lázadásokat szít az összes zsidó között az egész földkerekségen, és élére áll a názáretiek eretneksége által keltett lázadásnak. 6 Sôt a templomot is meg akarta szentségteleníteni, ezért elfogtuk. (7) 8 Ha törvényt ülsz, magad is megtudhatod tôle mindazt, amivel mi vádoljuk ôt.<< 9 A zsidók is megerôsítették ezt, és bizonygatták, hogy mindez így van. 10 Pál azonban, miután a helytartó intett neki, hogy beszéljen, ezt válaszolta: >>Mivel tudom, hogy sok esztendeje bírája vagy ennek a népnek, jó lélekkel felelek meg magamért. 11 Meggyôzôdhetsz ugyanis, hogy nincs több, mint tizenkét napja, amikor feljöttem Jeruzsálembe imádkozni. 12 Nem látott engem senki vitatkozni vagy népcsôdületet támasztani, sem a templomban, sem a zsinagógákban, 13 sem a városban. Nem is tudják elôtted bebizonyítani, amikkel most vádolnak engem. 14 Azt azonban megvallom elôtted, hogy az Atyának, az én Istenemnek szolgálok, azt a felekezetet követve, amelyet ôk eretnekségnek mondanak, s hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban. 15 Reménységem van az Istenben, amit ôk maguk is várnak, hogy az igazak és a gonoszok föltámadnak. 16 Ennélfogva magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem feddhetetlen legyen mindenkor Isten és az emberek elôtt. 17 Több esztendô eltelte után azonban megérkeztem, hogy adományt hozzak népemnek, áldozzak és fogadalmakat teljesítsek. 18 Ez alkalomból találtak engem megtisztulásom után a templomban, de nem sokasággal, és nem is zavargás közepette. 19 Az a néhány Ázsiából való zsidó, akiknek meg kellett volna elôtted jelenniük és vádat emelniük, ha panaszuk van ellenem, 20 vagy akár ezek itt maguk is, csak mondják meg, hogy találtak-e bennem valami gonoszságot, amikor a fôtanács elôtt álltam. 21 Legfeljebb abban az egy mondásban, melyet hangosan hirdettem, mikor köztük álltam, hogy >>a holtak feltámadása miatt állok ma ítélôszéketek elôtt.<< 22 De Félix elhalasztotta ügyüket, mert jól ismerte ezt az utat, s azt mondta: >>Majd ha Líziász ezredes lejön, meghallgatlak benneteket.<< 23 A századosnak pedig megparancsolta, hogy tartsa ôt ôrizetben, hagyja nyugton, és ne akadályozzon meg senkit sem övéi közül, hogy a szolgálatára legyen. 24 Néhány nap múlva Félix odajött Druzillával, a feleségével, aki zsidó nô volt. Hívatta Pált, és meghallgatta ôt a Krisztus Jézusban való hitrôl. 25 Amikor azonban ô az igazságosság, a tisztaság és a jövendô ítélet kérdését kezdte fejtegetni, Félix ijedten közbeszólt: >>Most egyelôre menj; alkalmas idôben majd hívatlak.<< 26 Ezenkívül azt is remélte, hogy Pál majd lefizeti, ezért gyakran hívatta, és elbeszélgetett vele. 27 Két év elteltével azonban Félix utóda Porciusz Fesztusz lett. Mivel Félix a zsidók kedvében akart járni, Pált fogságban hagyta. ____________________ * 6-7 A 6. vers folytatása, a 7. v., valamint a 8. vers eleje a Vulgáta többlete volt: >>hogy ítélkezzünk felette a magunk törvénye szerint. Líziász ezredes azonban közbelépett, s nagy karhatalommal kiragadta ôt kezünkbôl, egyben megparancsolta, hogy hozzád jöjjenek, akik vádat emelnek ellene.<< * 10 Miután a rend helyreállt, Pál tisztázza magát a rendzavarás (11-15. v.), a szektaalapítás (14-16. v.) és a templomgyalázás vádja alól (17-19. v.). ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 25. fejezet Pál Fesztusz helytartó elôtt; a császárhoz fellebbez 1 Amikor Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. 2 A fôpapok és a zsidók fôemberei eléje járultak, és Pál ellen kérelmet terjesztettek elô. 3 Azt a kegyet kérték az ô kárára, hogy hozassa fel ôt Jeruzsálembe. Azt a cselt tervelték ki ugyanis, hogy útközben megölik. 4 Fesztusz azonban azt válaszolta, hogy Pált Cézáreában ôrizteti, maga pedig hamarosan elutazik. 5 >>Akik tehát közületek hatalommal vannak felruházva -- mondta --, jöjjenek le velem, és emeljenek vádat ellene, ha valami gonoszság van abban a férfiban.<< 6 Még vagy nyolc-tíz napig tartózkodott köztük, aztán lement Cézáreába. Másnap törvényt ült, s elôvezettette Pált. 7 Amikor odahozták ôt, a zsidók, akik lejöttek Jeruzsálembôl, körülállták, és sok, súlyos vádat hoztak fel ellene. Bizonyítani azonban nem tudták, 8 mert Pál elôadta a védekezését: >>Én sem a zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen nem vétettem semmit.<< 9 De Fesztusz kedvében akart járni a zsidóknak, azért ezt válaszolta Pálnak: >>Akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, hogy ezek ott ítéljenek meg téged az én jelenlétemben?<< 10 Pál azonban azt mondta: >>A császár ítélôszéke elôtt állok, ott kell ítélni felettem. A zsidók ellen semmit sem vétettem, amint magad is igen jól tudod. 11 Mert ha ártottam volna, vagy valami halálra méltó dolgot tettem, kész vagyok meghalni; ha azonban semmi alapja sincs mindannak, amivel ezek vádolnak, senki sem szolgáltathat ki engem nekik. A császárhoz fellebbezek!<< 12 Erre Fesztusz értekezett tanácsosaival, és így szólt: >>A császárhoz fellebbeztél, a császárhoz fogsz menni.<< Pál Fesztusz helytartó és Agrippa király elôtt 13 Néhány nap múlva Agrippa király és Bereniké lejöttek Cézáreába, hogy Fesztuszt üdvözöljék. 14 Mikor már több napja ott idôztek, Fesztusz említést tett a királynak Pálról: >>Félix itthagyott egy fogoly férfit, 15 akinek dolgában a zsidók fôpapjai és vénei hozzám fordultak, amikor Jeruzsálemben voltam, és követelték az elítélését. 16 Azt feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokásuk, hogy elítéljenek valakit, amíg a vádlottat nem szembesítették vádlóival, és lehetôséget nem adtak neki az önvédelemre, hogy a bűntettek alól tisztázza magát. 17 Amikor ennek következtében minden késedelem nélkül idegyűltek, másnap az ítélôszékbe ültem, és elôvezettettem azt a férfit. 18 A vádlók elôálltak, de nem hozakodtak elô semmi olyasmivel, amibôl én gonoszat gyanítottam volna, 19 csak holmi vitás kérdéseik voltak ellene a vallásuk dolgában, és valami meghalt Jézust illetôen, akirôl Pál azt erôsítgette, hogy él. 20 Mivel pedig én nem igazodom el az efféle kérdésben, azt mondtam, hogy akar-e felmenni Jeruzsálembe, hogy ezek ott ítélkezzenek felette. 21 Pál azonban fellebbezett, hogy a császár ítélkezzen fölötte, ôrizetben tartottam, amíg el nem küldöm a császárhoz.<< 22 Erre Agrippa azt mondta Fesztusznak: >>Magam szeretném meghallgatni ezt az embert.<< >>Holnap -- válaszolta -- majd meghallod.<< 23 A következô napon Agrippa és Bereniké nagy pompával eljöttek, és bementek a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város elôkelô polgáraival. Fesztusz parancsára elôvezették Pált. 24 Ekkor Fesztusz mgy szólt: >>Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, akik velünk itt jelen vagytok! Íme, látjátok ôt, aki miatt a zsidók egész sokasága megkeresett engem Jeruzsálemben, követelôzve és lármázva, hogy nem szabad tovább élnie. 25 Én azonban úgy találtam, hogy nem követett el semmit sem, ami miatt halált érdemelne. Mivel ô a császárhoz fellebbezett, úgy határoztam, hogy odaküldöm. 26 Nincsen semmi, ami bizonyosat írhatnék róla uramnak. Ezért hoztam ôt elétek, kiváltképpen teeléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténte után tudjak mit írni. 27 Mert nem látom ésszerűnek, hogy elküldjem a foglyot, és ne jelentsem az ellene emelt vádakat.<< ____________________ * 10 Pálnak mint római polgárnak joga volt fellebbeznie a császárhoz, aki ekkor (Kr. u. 60) Néró volt. Azért él ezzel a lehetôséggel, hogy nehogy alattomosan megöljék. Így kikerül az alsóbb római bírói testületek joghatósága alól; Rómába kell vinni, hogy a császár ítélkezzék felette. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 26. fejezet 1 Agrippa erre azt mondta Pálnak: >>Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében.<< Ekkor Pál kitárta kezét, és elkezdte elôadni védekezését: 2 >>Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy jelenlétedben védekezem ma mindaz ellen, amivel a zsidók vádolnak. 3 Fôként pedig azért, mert te ismered a zsidóknál levô összes szokást és vitás kérdést. Azért kérlek, hallgass meg türelmesen. 4 A zsidók mindnyájan ismerik ugyanis életemet ifjúságomtól kezdve, amely elejétôl fogva népem körében folyt le Jeruzsálemben. 5 Tudják rólam korábbról, kezdettôl fogva -- ha hajlandók lennének tanúskodni --, hogy vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. 6 Most mégis itt állok, ítélkezésnek alávetve, mert reménykedem abban az ígéretben, amelyet Isten tett atyáinknak, 7 s amelyre tizenkét törzsünk éjjel-nappal szolgálva reméli, hogy eljut. E reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király. 8 Mi hihetetlent találtok abban, hogy Isten a halottakat feltámasztja? 9 Korábban magam is azt tartottam, hogy nagy ellenségként kell eljárnom a Názáreti Jézus neve ellen, 10 s ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A szentek közül sokat zárattam börtönökbe, miután a fôpapoktól felhatalmazást nyertem. Amikor pedig megölték ôket, a hozzájárulásomat adtam. 11 Zsinagógáról zsinagógára járva sok esetben megkínoztam ôket, így akartam ôket káromlásra kényszeríteni. S aztán, egyre jobban dühöngve ellenük, idegen városokban is üldöztem ôket. 12 Amikor ilyen szándékkal a fôpapok felhatalmazásával és engedélyével Damaszkuszba mentem, 13 útközben egyszer déltájban azt láttam, király, hogy az égbôl a nap fényénél ragyogóbb világosság ragyogott körül engem, s azokat, akik velem voltak. 14 Mindannyian leestünk a földre, s ekkor szózatot hallottam, amely héber nyelven így szólt hozzám: 'Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod!' 15 Erre megkérdeztem: 'Ki vagy, Uram?' Az Úr ekkor így szólt: 'Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 16 De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgájává és tanújává tegyelek azoknak a dolgoknak, amiket láttál, és amelyek végett még meg fogok jelenni neked. 17 Ezért kimentelek téged a népbôl és a pogányok közül, akik közé most küldlek, 18 hogy megnyisd szemüket, s hogy a sötétségbôl a világosságra, és a sátán hatalmából Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnök bocsánatát, és az örökrészt a szentek között a bennem való hit által.' 19 Mindezek következtében, Agrippa király, nem kételkedtem a mennyei látomásban. 20 Elôször a Damaszkuszban levôknek, aztán Jeruzsálemben és Júdea egész tartományában, végül a pogányoknak hirdettem, hogy tartsanak bűnbánatot, és térjenek Istenhez, végezzék a bűnbánat méltó cselekedeteit. 21 Emiatt fogtak el a zsidók, amikor a templomban voltam, és meg akartak ölni. 22 De Isten oltalma megsegített, és a mai napig helytálltam mint tanú, kicsi és nagy elôtt. Nem mondok semmit sem azokon kívül, amikrôl Mózes és a próféták beszéltek, mint eljövendô dolgokról: 23 hogy Krisztus szenvedni fog, elsô lesz a halottak föltámadásában, és világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.<< 24 Mikor ezeket szólva elôadta védekezését, Fesztusz jó hangosan azt mondta: >>Esztelen vagy Pál, a sok tudomány esztelenségbe kerget téged!<< 25 Pál pedig: >>Nem vagyok én esztelen, kegyelmes Fesztusz, hanem az igazság és a józanság szavait mondom. 26 A király ugyanis, akihez éppen ezért bátran beszélek, tud ezekrôl. Úgy gondolom, ezek közül semmi sem ismeretlen elôtte, hiszen ezekbôl semmi sem történt holmi zugban. 27 Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel!<< 28 Erre Agrippa így szólt Pálhoz: >>Kevésen múlik, hogy meggyôzz, és keresztény legyek.<< 29 Pál pedig: >>Kérem Istentôl, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem azok is mindnyájan, akik ma hallanak, olyanok legyenek, amilyen én is vagyok, leszámítva ezeket a köteleket.<< 30 Erre a király, a helytartó, Bereniké és akik mellettük ültek, felkeltek. 31 Távozás közben így beszélgettek egymással: >>Ez az ember semmit sem tett, ami halált vagy bilincseket érdemelne.<< 32 Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: >>Ezt az embert el lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.<< ____________________ * 11 Ezekkel a részletekkel arról igyekszik meggyôzni Agrippát, hogy ô csak a csodáknak és a nyilvánvaló igazságnak engedett, amikor üldözôbôl apostol lett. * 12 A megtérés leírása a 9,3-19-ben és a 22,5-16-ban is megtalálható. Ezek közül az elsô a legteljesebb, a másik kettôben olyan részletek is vannak, amelyeket Pál az adott körülmények között szükségesnek talált elmondani. Elbeszélése során mindig figyelembe veszi az adott helyzetet és a hallgatóságot. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 27. fejezet A fogoly apostol útja Rómába 1 Miután a határozat úgy szólt, hogy hajón elviszik ôt Itáliába, Pált a többi fogollyal együtt átadták az Auguszta-zászlóalj Júliusz nevű századosának. 2 Felszálltunk tehát egy adramittiumi hajóra, s útnak indultunk, megkezdve a hajózást az ázsiai helységek felé. A Tesszalonikibôl való makedóniai Arisztarchosz is velünk tartott. 3 Másnap elérkeztünk Szidonba. Júliusz emberségesen bánt Pállal. Megengedte neki, hogy felkeresse barátait, s gondoskodjék magáról. 4 Amikor onnan elindultunk, Ciprus alá hajóztunk, mert a szelek éppen szembe fújtak. 5 Áthajózva Cilícia és Pamfília tengerén, elérkeztünk a líkiai Mírába. 6 Mivel a százados talált ott egy Itáliába induló alexandriai hajót, arra szállított át minket. 7 Miután hajónk több napon át lassan haladt elôre, nagy nehezen eljutottunk Knídosz elé, de mert a szél gátolt bennünket, Szalmóné táján áthajóztunk Kréta alá. 8 Nagy nehezen haladtunk mellette, s elérkeztünk egy Jókikötô nevű helyhez Lászea város közelében. 9 Mivel az idô igen elôre haladt, és a hajózás nem volt már biztonságos, hisz a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette ôket 10 ezekkel a szavakkal: >>Férfiak, látom, hogy a hajózás nemcsak a rakománynak és a hajónak, hanem az életünknek is gyötrelmére és nagy kárára kezd lenni.<< 11 A százados azonban inkább hitt a kormányosnak és a kapitánynak, mint Pál szavainak. 12 S mivel a kikötô sem volt alkalmas a telelésre, a többség megállapodott abban a tervben, hogy elhajóznak onnan. Ha csak lehetséges, elérik Fônixet, és ott telelnek a krétai kikötôben, amely a délnyugati és északnyugati szélirányra tekint. 13 Mivel a déli szél gyengén fújt, és úgy gondolták, hogy kitarthatnak szándékuk mellett, felszedték hát a horgonyt, és tovább haladtak szorosan Kréta mellett. A tengeri vihar 14 De röviddel ezután rájuk tört onnan az Északkeletinek nevezett orkán. 15 Mivel elkapta a hajót, és nem tudtunk a szél ellen haladni, elsodródtunk, átengedve a hajót a szélrohamoknak. 16 Amikor elszáguldottunk egy Kauda nevű kis sziget alatt, alig tudtuk megmenteni a csónakot. 17 Mikor végre sikerült azt felhúzni, védôintézkedéseket alkalmaztak: átkötötték a hajót, és mivel attól tartottak, hogy a Szirtiszhez csapódnak, lebocsátották a lassítót, és így haladtak tovább. 18 A hatalmas vihar úgy hányt-vetett bennünket, hogy másnap kidobálták a rakományt. 19 Harmadnap pedig a hajó felszereléseit dobálták ki saját kezükkel. 20 S mert több napon át sem a nap, sem a csillagok nem tűntek fel, és a rémséges vihar folyton dühöngött, odalett már minden reményünk, hogy megmenekülünk. 21 Mikor már sokat éheztek, Pál közéjük állt, és így szólt: >>Férfiak, rám kellett volna hallgatnotok, nem kellett volna elindulni Kréta alól, s nem szenvednénk ezt a veszôdséget és kárt. 22 De most is arra biztatlak titeket, legyen a lelketek bizakodó, mert egy ember sem fog közületek elveszni, egyedül a hajó. 23 Ezen az éjszakán ugyanis megállt mellettem Isten angyala -- én az övé vagyok és neki szolgálok - -, 24 s azt mondta: 'Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod; íme, Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled hajóznak!' 25 Azért férfiak, legyetek bizakodó lelkűek, mert én elhiszem Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondta. 26 Ki kell vetôdnünk valamelyik szigetre.<< Hajótörés egy szigetnél 27 Amikor már a tizennegyedik éjszaka is beállt, amióta az Adrián hajóztunk, éjféltájban a hajósok azt gyanították, hogy valamiféle föld tűnik fel elôttük. 28 Erre lebocsátották a mélységmérôt, és húsz ölet mértek. Majd kicsit továbbhaladva onnan már tizenöt ölet mértek. 29 Ezért attól tartva, hogy sziklás helyekbe ütközünk, leeresztettek négy vasmacskát a hajó faráról, és aggódva várták, hogy kivilágosodjon. 30 Közben a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Azzal az ürüggyel, hogy a hajó orráról horgonyokat vetnek ki, leeresztették a csónakot. 31 Ekkor Pál azt mondta a századosnak és a katonáknak: >>Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg.<< 32 Erre a katonák elvágták a csónak köteleit és hagyták kiesni. 33 Amikor világosodni kezdett, Pál kérte mindnyájukat, hogy vegyenek magukhoz eledelt. Ezt mondta nekik: >>Ma tizennegyedik napja, hogy vártok, étlen vagytok, és semmit sem vesztek magatokhoz. 34 Azért arra kérlek titeket, vegyetek táplálékot magatokhoz, ez a javatokra lesz. Egyikteknek sem vész el egy hajaszála sem a fejérôl.<< 35 Miután ezt elmondta, fogta a kenyeret, s mindnyájuk szeme láttára hálát adott Istennek. Aztán megtörte azt, és elkezdett enni. 36 Erre mindnyájan megnyugodtak, és ôk is vettek magukhoz eledelt. 37 Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. 38 Amikor jóllaktak az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonát a tengerbe dobták. 39 Bár ekkorra megvirradt már, a szárazföldet nem ismerték fel, de észrevettek egy öblöt, amelynek lejtôs partja volt. Azt gondolták, hogy erre futtatják ki a hajót, ha tudják. 40 Miután a horgonyokat eloldották és a tengerbe dobták, meglazították a kormányrudak köteleit is, majd felvonták a vezérvitorlát a szél fújásának az irányában, így igyekeztek a part felé. 41 Amikor végül egy földnyelvhez jutottak, ráhajtották erre a hajót. A hajóorr megakadt ugyan, és mozdulatlan maradt, de a hátsó rész kezdett szétesni a hullámverés ereje miatt. 42 A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valamelyik kiússzon és megszökjön. 43 A százados azonban meg akarta menteni Pált, ezért megtiltotta, hogy ezt megtegyék. Megparancsolta tehát, hogy azok bocsátkozzanak le elsôként, akik úszni tudnak. Jussanak ki és menjenek ki a szárazra. 44 A többieket pedig kivitték, kit deszkákon, kit a hajó roncsain. Így történt azután, hogy minden ember kimenekült a partra. ======================================================================== Az Apostolok cselekedetei -- 28. fejezet Áttelelés a szigeten 1 Megmenekülésünk után tudtuk meg, hogy a szigetet Máltának hívják. 2 A barbárok nem csekély emberséget tanúsítottak irántunk: tüzeket raktak, és gondoskodtak mindannyiunkról a ránk szakadt esôben és hidegben. 3 Amikor azonban Pál összeszedett egy csomó rôzsét és rárakta a tűzre, egy vipera mászott elô a melegtôl, és rávetette magát a kezére. 4 A barbárok meglátták a kezén lógó állatot, és azt mondogatták egymásnak: >>Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerbôl, de a bosszú nem hagyja életben.<< 5 De ô lerázta a kígyót a tűzbe, és nem lett semmi baja. 6 Pedig azok azt hitték, hogy felpuffad, nyomban lerogy és meghal. Vártak is erre jó ideig, s amikor látták, hogy semmi baj sem érte, mást gondoltak: azt mondták, hogy isten. 7 Azon a vidéken a sziget Publiusz nevű fôemberének voltak birtokai. Ez befogadott minket, és három napig jól tartott bennünket. 8 Publiusz apja éppen akkor lázban és vérhasban gyötrôdve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, aztán rátette a kezét, és meggyógyította. 9 Ez után az eset után a szigetrôl minden beteg eljött hozzá, és mind meggyógyult. 10 Ezek nagy tisztelettel vettek körül minket, s amikor hajóra szálltunk, elhalmoztak bennünket a szükséges dolgokkal. Hajóút Rómába 11 Három hónap múlva aztán elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, s a >>Dioszkuroszok<< jelvényét viselte. 12 Eljutottunk Szirakúzába, és ott maradtunk három napig. 13 Onnan körbehajózva Régiumba értünk. Mivel másnap déli szél támadt, a rákövetkezô napon Puteoliba érkeztünk. 14 Itt testvéreket találtunk, akik kértek minket, hogy maradjunk náluk hét napig, s csak aztán mentünk Rómába. 15 A testvérek meghallották ezt, és elénk jöttek onnan a Fórum Appii-ig és Tresz Tabernéig. Mikor Pál meglátta ôket, hálát adott Istennek, és bízni kezdett. A népek apostola Rómába érkezik és tanít 16 Mikor aztán megérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy magánházban lakjon katonai ôrizet mellett. 17 Harmadnapra összehívta a zsidók fôembereit. Amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: >>Testvérek, férfiak, nem tettem ugyan semmit sem a nép vagy az ôsi szokás ellen, mégis megkötözve adtak át Jeruzsálemben a rómaiak kezébe. 18 Miután vizsgálatot tartottak ügyemben, el akartak bocsátani, hisz nincs semmi fôbenjáró vétkem. 19 Mivel azonban a zsidók tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Nem azért, mintha vádolnám valamivel nemzetemet. 20 Emiatt kértem, hogy lássalak titeket és beszéljek veletek. Ezek a kötelek ugyanis Izrael reménysége miatt vesznek körül engem.<< 21 Azok azt válaszolták neki: >>Semmilyen levelet nem kaptunk rólad Júdeából, és az idejövô testvérek egyike sem hozott hírt vagy mondott rólad valami rosszat. 22 Kérünk, hadd halljuk tôled, hogyan gondolkozol. Tudjuk ugyanis errôl a felekezetrôl, hogy mindenütt ellenzésre talál.<< 23 Megállapodtak tehát vele egy napban, s akkor igen sokan eljöttek hozzá a szállásra. ' pedig magyarázott nekik, és tanúságot tett Isten országáról. Reggeltôl estig igyekezett ôket Mózes törvényébôl és a prófétákból meggyôzni Jézusról. 24 Egyesek hittek szavainak, mások viszont nem hittek. 25 Mivel nem értettek egyet egymás között, szétszéledtek, Pál pedig ezt a mondást idézte nekik: >>Jól mondta a Szentlélek atyáinknak Izajás próféta által: 26 'Menj el ehhez a néphez és mondd nekik: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. 27 Mert megkeményedett ennek a népnek a szíve, és fülükkel nehezen hallanak, a szemüket eltakarják, nehogy lássanak a szemükkel, s halljanak a fülükkel, nehogy értsenek a szívükkel, s megtérjenek, és meggyógyítsam ôket' {Iz 6,9-10}. 28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy Istennek ez az üdvözítô szándéka a pogányoknak szól, azok majd meghallgatják!<< (29) 30 ' pedig két álló esztendeig ott maradt bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik hozzá betértek. 31 Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról. ____________________ * 16 A nem fôbenjáró bűnösök kiváltsága volt az ún. szabad ôrizet. Ez azt jelentette, hogy egyik karját ôrének karjához kötötték egy kötéllel. Mivel ôrei váltották egymást, Pálnak gyakran adódik lehetôsége arra, hogy az evangéliumot számos római alkalmazottnak hirdesse (Filem 1,10-11). A szabad ôrizet alatt lévô foglyok -- az ôrrel együtt -- saját otthonukban vagy barátaiknál lakhattak. * 27 Pál itt az Iz 6,9-10-et idézi. Erre a helyre többször is hivatkozik az Újszövetség, hogy kiemelje a zsidók megrögzöttségét, és alátámassza Jézus Krisztus igazságát (vö. Mt 13,14p; Róm 11,8; stb.). * 28 A zsidókhoz intézett buzdítás befejezése, amely az izajási szövegre támaszkodik, igen találóan zárja Pál apostolnak az Apostolok cselekedeteiben olvasható beszédeinek sorát. Ezekben Pál úgy mutatja be önmagát, mint akinek legfôbb feladata, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. Ebben a befejezô beszédben Pál feltárja Isten üdvözítô tervét -- ezt máshol Isten titkának nevezi --, azt ti., hogy Isten minden népet üdvözíteni akar, az üdvösség nem egyedül a zsidók kiváltsága. * 29 A vers a Vulgáta többlete volt: >>Miután mindezt elmondta, a zsidók eltávoztak tôle, maguk között nagyban vitatkozva.<< * 31 Pál minden alkalmat és lehetôséget felhasznál arra, hogy hirdesse Isten országát, amely elérkezett Jézus eljövetelével, tanításával és tetteivel: a szenvedéssel és a feltámadással. Nincs tehát okunk arra, hogy más, újabb üdvözítô eseményekre várjunk a földön; feladatunk, hogy elfogadjuk a Jézus Krisztusban elérkezett megváltást. Pál kétévi fogság után feltehetôen kiszabadult, és újabb missziós utakra indult. Valószínűleg járt Hispániában is; elment Krétára, bejárta az Égei- tenger környékét. Végül ismét fogságba került (második római fogság), és 67-ben lefejezték (római polgárt nem volt szabad keresztre feszíteni). ŰK Szent Pál apostol levelei A keresztény misszió kezdetei elválaszthatatlanul összekapcsolódnak Pál nevével és személyével. ' az elsô keresztény évszázad ötvenes éveiben közösségeket alapít messze Palesztínán kívül, és igehirdetésével létrehozza azok önértelmezésének és hitének teológiai alapjait. Pál a Krisztus-eseményt átülteti az igehirdetésbe. Az elbeszélô teológiából levonja a megfelelô következtetéseket, és hittételekké alakítja át azokat. Ezeknek a hittételeknek érvényességérôl vitát folytat a zsidó irányultságú ôskeresztény közösséggel, és megalapít egy olyan keresztény teológiát, amely -- a benne foglalt új ellenére -- hű marad ószövetségi gyökereihez. Pál apostol személyi körülményei, életének és működésének színhelyei tekintetében azokra az adatokra kell hagyatkoznunk, amelyek leveleiben és az Apostolok cselekedeteiben találhatók. Ezeket az adatokat nem egyeztették egymással, és nem is egyeznek pontosan mindenben (vessük össze pl. a Csel 15. fejezetét a Gal 2,1-10-ben leírtakkal); mégis viszonylag hű képet nyújtanak: Pál Tarzusban született szórványban élô zsidó családban, s apjához hasonlóan a tarzusi polgárság mellett a római polgárok jogaival is rendelkezett. Családja Benjamin törzsébôl való volt, s így ô a Benjamin házából való Saul király nevét viselte; emellett volt latin neve is: Paulusz (>>a kicsiny<<). Megtanulta a sátorkészítés mesterségét, és felkészült arra, hogy farizeusi beállítottságú zsidó tanítómesterként (rabbiként) működjék. Mind felkészülése, mind saját, törvényhez hű vallásossága alapján csakis elutasíthatta a krisztusi közösségeket, amelyekkel a zsinagógákban találkozott. Damaszkusz kapuja elôtt (kb. Kr. u. 33-35 között) történt meg a fordulat Pál életében, amelyrôl az Apostolok cselekedetei és Pál levelei többszörösen is tanúskodnak: felismerte és elfogadta Jézus Krisztust, a Feltámadottat. Pál Damaszkusztól fogva tartotta magát meghívott apostolnak; ez a meghívás legitimálja, igazolja apostol voltát. A megtérést követô elsô évekre vonatkozólag az Újszövetség csak utalásszerű támpontokat tartalmaz. Pál Damaszkuszban és környékén működik; értesülünk elsô jeruzsálemi útjáról, amikor kapcsolatot keres Péterrel; Antióchiában csatlakozik a liberálisabb hellenista közösséghez. Onnan indul (az Apostolok cselekedetei szerint) Barnabással együtt >>elsô missziós útjára<<. Késôbb Antióchiában felmerül az az alapvetô kérdés, hogy vajon -- a törvény erkölcsi parancsain kívül, amelyeket természetesen átvesznek mind a zsidóságból, mind a pogányok közül származó keresztények -- kötelezô érvényűek-e a rituális parancsok is (többek között a körülmetélés). Ez a kérdés teszi szükségessé >>az apostoli zsinatot<< (Kr. u. 48-49-ben). Némi vita után a jeruzsálemi ôskeresztény közösség elismeri az antióchiai gyakorlatot; ezzel szabaddá válik az út a pogányok körében folytatott misszió kibôvítésére. Az apostoli zsinat határozatai ellentétet keltenek az antióchiai közösségen belül, amely zsidó-keresztényekbôl és pogány- keresztényekbôl áll (l. Gal 2,11-15). Ezután Pál munkatársaival (elsôsorban Szilással és Timóteussal) együtt >>missziós utakat<< tesz, hogy vándor-igehirdetôként közösségeket alapítson, amelyekkel -- mint hitünk közvetítôje -- késôbb is kapcsolatban marad. E nagy feladatra alig néhány év áll rendelkezésre a Kr. u. 58-59-ben történt fogságba vetéséig. Pál azonban fogolyként is síkraszáll Krisztus ügyéért mindig, amikor csak teheti. Kr. u. 64-ben vagy 67-ben végzik ki Rómában. Pál működése nyomán már kezdettôl fogva problémák merülnek fel az Egyházban, amely ekkor keresi végleges alakját, szervezetét. Milyen tekintély alapján prédikál és hirdeti az igét Pál? Milyen viszonyban vannak az általa alapított közösségek a jeruzsálemi irányzatú ôskereszténységgel? És nem lehet hatalmi szóval egyszer s mindenkorra megoldani a rituális elôírások kötelezô voltának kérdését sem (hiszen ezek nem csak külsôdleges alakítói a zsidók életének és önértelmezésének). Pál misszionáriusként sajátos viszonyban van közösségeivel. Megalapítja ôket, hosszabb vagy rövidebb ideig ott működik városukban vagy a környékén, majd tovább megy (az Apostolok cselekedetei szerint többnyire külsô kényszer hatására). De nem Pál az egyetlen ôskeresztény vándor-igehirdetô. Közösségeibe más tanítók is érkeznek, és -- amint azt a levelekbôl láthatjuk -- Krisztust más felfogás szerint hirdetik (egy részük gnosztikus, egy részük pogány, legtöbbjük azonban erôsen zsidó beállítottsággal). Pál a leveleiben folytatja tovább a közösségeihez intézett tanító szavait; helyesbít, harcol e közösségek hitéért. Ezekbôl a levelekbôl ismerjük a Szent Pál által hirdetett evangéliumot, és belôlük ismerjük meg magát Pál apostolt is. Az Újszövetség tizennégy levelet kapcsol az ô nevéhez (köztük a legelsô újszövetségi írásokat). Nem egy olyan levéltárban maradtak ránk, amely összegyűjtötte Pál teljes levelezését, hanem mindegyiknek saját története van (lásd az egyes levelekhez írt magyarázatokat). Egy részük az apostol levele, eredeti formában. Egy másik részük úgy jöhetett létre, hogy az áthagyományozás során az egy-egy közösséghez írt levelek részleteit egyetlen irattá egyesítették (lásd pl. a Filippieknek írt levél elôtt olvasható magyarázatot az 1313. oldalon). A levelek egy része Pál tanítványaitól származik, akik a pogányok apostola nevében és tekintélyével írnak, hogy tanítómesterüket és a kereszténységet az ô elgondolása szellemében megvédjék, és hogy tanítsanak. Némelyik irat csak formai szempontból >>levél<<, valójában inkább értekezés vagy prédikáció (lásd magyarázatunkat a Zsidóknak írt levélhez, 1336. o.). Szent Pál levelei nemcsak a pogányok apostolának életét és munkásságát tárják fel elôttünk; hiteles mintát mutatnak be a hitrôl és a Krisztus-esemény hirdetésérôl. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- Bevezetés A római keresztényeknek szóló levél (amelyet Pál talán a Kr. u. 57. év elején Korintusban írt) különleges helyet foglal el az apostol levelei között. Ezt a közösséget nem Pál alapította; nem ô hitüknek felelôs kialakítója. Még soha nem járt náluk, és a közösség konkrét problémáival kapcsolatban csak általánosságban tud állást foglalni. A közösség néhány tagját ismeri, ezeket levele végén (a 16. fejezetben) név szerint említi. És Pál mégis éppen ehhez a közösséghez írja az ismert írásai közül legalapvetôbb teológiai összefoglaló művét. Végsô fokon nem világosak az okok, amelyek erre késztették. Lehetséges, hogy Pál önmaga számára akarja tisztázni saját álláspontját a zsidókkal folytatott vitájában, akik szakadárként elítélik, és a zsidóból lett keresztényekkel, akik az Evangéliummal kapcsolatos felfogását bírálják. A pogányságból csatlakozott keresztényeket be akarják olvasztani, annak minden gyakorlati következményével együtt, egy megújított Izraelbe. Az is lehet, hogy Pál -- számítva arra, hogy a római közösség tudhat valamit errôl a személye körül kialakult vitáról -- le akarja szerelni az ily módon lehetséges elôítéleteket és félreértéseket. Egy fôként pogánykeresztényekbôl álló közösségnek Pál elmagyarázza, hogy ô mint a pogányok apostola miként látja a Krisztus- eseményt a kiválasztottság történetének egészében. Levelének elsô részében (1-8. fejezet) felveti azt a nehéz kérdést, hogy a bűnbeesett ember miként nyerheti el az >>igaz állapotot<<, vagyis az Istenhez való helyes viszonyt. A zsidó népnek van erre felelete; azt védelmezi és aszerint él. Ezt a feleletet a >>törvény<< vezérszóval jelölhetjük, és ezen értjük a mózesi törvényeket (1-5 Móz) az írástudók kötelezôvé tett magyarázataival együtt. Aki >>a törvény tetteit<< cselekszi, az helyes viszonyban van Istennel. Pál az alapoktól elindulva érvel; Jézus Krisztusból indul ki, és az egész emberiséget tartja szem elôtt. A zsidók és pogányok egyaránt, mint emberek lényegüknél fogva a bűn rabságában élnek. Saját erejükbôl nem képesek igazzá tenni magukat Isten elôtt. Most azonban, amikor Isten Jézus Krisztusban ismét kinyilatkoztatta magát, megváltozott a helyzet. Isten -- a törvénytôl függetlenül -- mindenkinek, aki hisz, felajánlja az igaz állapotot, a hozzá való helyes viszonyt. A megkereszteltek részesednek az új emberségben: megszabadulva a törvénytôl, a bűntôl és a haláltól, Krisztus közösségében élhetnek. Ezután a zsidó Pál számára még fennmarad a saját népének sorsára vonatkozó kérdés (9-11. fejezet). Isten kiválasztotta Izraelt, és nem vonja vissza ezt a kiválasztást, bár Izrael nem ismeri fel és nem is ismeri el Jézus Krisztust. Sôt, ez az elutasítás is mély értelmet kap: megnyitja az Istenhez vezetô utat a pogányok számára. S a végén -- ez az Isten tervének titka -- Izrael is a megmentettek Istennel való közösségéhez fog tartozni. A harmadik, befejezô részben (12-15. fejezet) Pál állást foglal a keresztényként való élet kérdéseiben. A római keresztényekhez írt levél inkább érvelô fejtegetés. Pál összefoglalást nyújt; olyan témákat és kérdéseket vesz elô újra, amelyeket már a korábbi leveleiben (különösen a Galatáknak írt levélben) megtárgyalt. A szabadságért síkraszállva igyekszik megfogalmazni Jézus Krisztus evangéliumának központi tanítását és következményeit. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 1. fejezet CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS: 1,1-7 1 Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára -- 2 amelyet Isten elôre megígért a szent iratokban prófétái által 3 Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról, aki testileg Dávid nemzetségébôl született, 4 de akit a szentség Lelke szerint, a halálból való föltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt; 5 s aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk minden néphez, hogy engedelmeskedjenek a hit által az ô nevének dicsôségére 6 -- ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai --, 7 Isten összes szeretteinek, akik Rómában vannak, a meghívott szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentôl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Hálaadás; a levél témája: 1,8-17 8 Elôször is hálát adok Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert az egész világon magasztalják a ti hiteteket. 9 Tanúm az Isten, akinek szolgálok lelkemmel Fiának evangéliumában, hogy hogyan emlékezem meg rólatok szüntelenül, 10 s mindenkor könyörgök imádságaimban azért, hogy Isten akaratából végre-valahára sikerüljön valahogyan eljutnom hozzátok. 11 Hiszen vágyódom az után, hogy lássalak titeket, és juttassak nektek némi lelki kegyelmet, hogy megerôsítselek benneteket, 12 és hogy közöttetek tartózkodva közösen megvigasztalódjunk egymás hite, a tiétek és az enyém által. 13 Nem akarom, testvérek, hogy ne tudjátok, milyen sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, és hogy elérjek valami eredményt köztetek is, mint ahogy a többi népnél, de mindezideig gátolva voltam. 14 Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak; 15 ezért, ami engem illet, megvan bennem a készség, hogy hirdessem az evangéliumot nektek is, rómaiaknak. 16 Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az mindenkinek az üdvösségére, aki hisz, elsôsorban a zsidónak, aztán a görögnek. 17 Mert Isten igazsága nyilvánul meg benne, amely a hitbôl hitre vezet, amint írva van: >>Az igaz a hitbôl él<< {Hab 2,4}. AZ EMBEREK MEGMENTÉSE: 1,18-8,39 A bűnök és azok büntetése: 1,18-3,20 Isten haragja az emberi gonoszságok miatt 18 Isten haragja megnyilvánul az égbôl azoknak az embereknek minden gonoszsága és igazságtalansága fölött, akik igazságtalansággal elfojtják az isteni igazságot. 19 Amit ugyanis tudni lehet Istenrôl, azt világosan ismerik, mert Isten kinyilvánította nekik. 20 Hiszen azt, ami láthatatlan benne: örök erejét, valamint istenségét tapasztalni lehet a világ teremtése óta, mert az értelem a teremtmények révén felismeri. Éppen ezért nincs mentség számukra, 21 mivel ôk, bár megismerték Istent, nem dicsôítették ôt mint Istent, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre. 22 Bölcseknek mondogatták magukat, és esztelenek lettek, 23 fölcserélték a halhatatlan Isten dicsôségét halandó embereknek, sôt madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával. 24 Ezért Isten átadta ôket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket, 25 mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtôt, aki áldott mindörökké. Ámen. 26 Ezért Isten átadta ôket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természet szerint való szokást azzal, amely a természet ellen van. 27 Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természet szerint való együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; el is vették eltévelyedésük megfelelô bérét. 28 Ahogy ôk nem törekedtek arra, hogy ragaszkodjanak Isten ismeretéhez, úgy Isten is ráhagyta ôket romlott értelmükre, hadd tegyék azt, ami nem való; 29 hiszen telve vannak mindenféle igazságtalansággal, rosszasággal, paráznasággal, kapzsisággal, romlottsággal, telve irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, csalással, gonoszlelkűséggel; árulkodók ôk, 30 és rágalmazók, Isten elôtt gyűlöletesek, gyalázkodók, kevélyek, kérkedôk, fortélyos gazok, a szülôkkel szemben engedetlenek, 31 ostobák, megbízhatatlanok, szívtelenek, szószegôk, könyörtelenek. 32 Jóllehet megismerték Isten törvényét, hogy akik ilyeneket tesznek, méltók a halálra, mégis, nemcsak megteszik, hanem az így cselekvôkkel egyet is értenek. ____________________ * 1 Jézus Krisztus szolgája: szó szerint >>rabszolgája<<, mert teljesen neki szenteli az életét, minden energiáját. -- Meghívott: itt -- és több más helyen is (6-7. v.; 8,28; 1 Kor 1,24) -- a hitre kapott meghívást jelenti. * 4 Isten Fiául rendelt: a feltámadásban. Jézus, mint ember, ekkor kapta meg a megszentelô hatalmat, ami Isten Fiának legfôbb sajátja. * 14 Barbár: a korabeli felfogásnak megfelelôen Pál két csoportra osztja az emberiséget: kultúrnépekre (görögök, rómaiak) és barbárokra (az összes többi nép). * 17 Hitbôl hitre: a kifejezés értelme talán ez: >>A megigazulás egész folyamata a hitbe van ágyazva, kizárólag a hit keretei között valósulhat meg<< (U. Vanni S.J.). ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 2. fejezet Az ember Isten ítélôszéke elôtt 1 Nincs tehát mentség számodra, bárki légy, te ember, aki ítélkezel; mert azzal, hogy mást elítélsz, önmagadat ítéled el, hiszen te, aki ítélkezel, hasonlókat teszel. 2 Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik ilyeneket tesznek. 3 Vagy azt gondolod, te ember, hogy megmenekülsz Isten ítélete elôl, amikor azt teszed, amiért elítélsz másokat, akik ilyeneket tesznek? 4 Vagy megveted jóságának, türelmének és hosszantűrésének gazdagságát, s nem fogod fel, hogy Isten jósága bűnbánatra vezet? 5 Pedig konokságod és megátalkodott szíved által haragot halmozol magadra, a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete megnyilvánul, 6 s ô majd megfizet mindenkinek tettei szerint {Zsolt 62,13}: 7 örök élettel azoknak, akik a jócselekedetben való kitartásukkal dicsôséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, 8 haraggal és bosszúval a viszálykodóknak és azoknak, akik nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a gonoszságnak hisznek. 9 Gyötrelem és kín lesz az minden embernek, aki gonoszat tesz, elsôsorban a zsidónak, aztán a görögnek; 10 viszont dicsôség, tisztesség és béke mindenkinek, aki jót cselekszik, elsôsorban a zsidónak, aztán a görögnek. 11 Mert Istennél nincs személyválogatás. A pogányok és a törvény 12 Mindazok ugyanis, akik törvény nélkül vannak és vétkeztek, elvesznek a törvény nélkül is; mindazokat pedig, akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítélik el, 13 mert nem a törvény hallgatói igazak Isten elôtt, hanem a törvény megtartói nyernek megigazulást. 14 Ugyanis a pogányok, holott törvényük nincsen, a természettôl vezérelve megteszik mindazt, ami a törvényben van, s noha törvényük nincsen, ôk maguk a törvény maguknak, 15 és így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva. Lelkiismeretük tesz nekik errôl tanúságot, és a gondolataik, amelyek hol vádolják ôket, hol pedig felmentik 16 azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint. A zsidók és a törvény 17 Ha tehát zsidó a neved, s megnyugvást találsz a törvényben, és dicsekvésed az Isten, 18 ismered az akaratát, felismered a hasznosabbat, mert a törvény által oktatást nyertél, 19 és azt hiszed, hogy a vakoknak vezetôje, a sötétségben levôk világossága, 20 az oktalanok oktatója, a kisdedek nevelôje vagy, aki megkaptad a törvényben a tudás és az igazság formáját; 21 nos tehát te, aki mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki másnak hirdeted, hogy nem szabad lopni, te lopsz? 22 Aki azt mondod, hogy nem szabad paráználkodni, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrablást követsz el? 23 Aki kérkedsz a törvénnyel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent? 24 >>Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között<<, amint írva van {Iz 52,5}. 25 A körülmetélkedés használ ugyan, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt áthágod, körülmetéltséged körülmetéletlenséggé válik. 26 Ha viszont a körülmetéletlen megtartja a törvény igazságait, nem számít körülmetéltségnek a körülmetéletlensége? 27 S az, aki a természet szerint körülmetéletlen, ha teljesíti a törvényt, megítél majd téged, aki az Írás és a körülmetéltség mellett törvényszegô vagy. 28 Mert nem az a zsidó, aki külsôleg az, és nem az a körülmetéltség, ami kívül, a testen látható, 29 hanem az a zsidó, aki bensejében az. Ez a szív körülmetéltsége a lélek szerint és nem a betű szerint; az, aki nem az emberektôl nyer dicséretet, hanem Istentôl. ____________________ * 1 Te ember: zsidó embert tart szem elôtt. Pál kidomborítja a kortárs- zsidók felelôsségét, hiszen ôk a természeti törvényen kívül az Isten által adott mózesi törvényt is ismerik. * 12 Mózesi törvény nélkül: a pogányok. A törvény alatt: a zsidók. Isten nem a gondolat, hanem a cselekedet alapján ítél, amely a lelkiismeretbôl fakad; a lelkiismeretet és a cselekedeteket a törvénynek kell alakítania: a pogányok esetében a természeti törvénynek, a zsidók esetében a mózesi törvénynek. * 26-29 A körülmetélést Ábrahám és leszármazottai azért kapták, hogy jele legyen a választott néphez való tartozásuknak. Ez a külsô jel azonban nem elegendô ahhoz, hogy valaki Isten népének tagja legyen; ehhez Isten akaratának megvalósítása szükséges. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 3. fejezet Isten hűséges az emberi bűnök ellenére 1 Mi elônye van tehát a zsidónak? Vagy mi haszna a körülmetélkedésnek? 2 Sok, minden tekintetben. Éspedig elôször az, hogy Isten rájuk bízta igéit. 3 De ha közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége nem szünteti-e meg Isten hűségét? Bizony nem! 4 Ellenkezôleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug {Zsolt 116,11}, amint meg van írva: >>Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és gyôztes légy, mikor perbe szállnak veled<< {Zsolt 51,6}. 5 De mit mondjunk arra, ha a mi igaztalanságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Nem igazságtalan-e Isten, amikor haragjával sújt? -- Emberi módon szólok. 6 Semmiképpen sem. Különben hogyan ítélné meg Isten ezt a világot? 7 De ha Isten igazsága az én hazugságom révén bôvelkedik az ô dicsôségére, akkor miért sújt engem az ítélet, mint bűnöst? 8 És miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belôle, amivel rágalmaznak is minket egyesek, s ránk fogják, hogy mi így beszélünk? Ezek kárhoztatása igazságos. 9 Hogyan áll tehát a dolog? Különbek vagyunk-e náluk? Semmiképpen sem. Az imént bizonyítottuk be, hogy a zsidók és a görögök mind a bűn alatt vannak, 10 amint írva van: >>Nincs egy igaz ember sem; 11 nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent; 12 mindnyájan eltévedtek, s egyaránt haszontalanok lettek, nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem {Préd 7,20; Zsolt 14,1-3}. 13 A torkuk tátongó sír, nyelvüket álnokul forgatják {Zsolt 5,10}, kígyók mérge van az ajkuk alatt {Zsolt 140,4}. 14 Átkozódással és keserűséggel van tele a szájuk {Zsolt 10,7}. 15 Lábuk gyors a vérontásra. 16 Csapás és szerencsétlenség van útjaikon, 17 s a békesség útját nem ismerik {Iz 59,7-8}, 18 Isten félelme nincs a szemük elôtt<< {Zsolt 36,2}. 19 Mi pedig tudjuk, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, s így minden száj némuljon el, és az egész világ kerüljön Isten ítélete alá! 20 Mert nincs az az ember, aki megigazul elôtte a törvény tettei által {Zsolt 143,2}. A bűn megismerése is a törvény által van. Igazság és új élet: 3,21-8,39 Krisztus keresztje: az új igazságosság alapja 21 Most azonban Isten igazsága nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytôl. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla. 22 Isten igazságát ugyanis a Jézus Krisztusban való hit által nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. 23 Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsôségét, 24 s így megigazulnak ingyen az ô kegyelmébôl a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, 25 akit Isten rendelt hit által való engesztelésül az ô vére által, hogy így kimutassa a maga igazságát, miután eltűrte az elôzô idô bűneit 26 Isten béketűrésével, hogy kimutassa -- mondom -- a maga igazságát a mostani idôben, s hogy ô maga igaz legyen, s igazzá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitébôl való. 27 Hol van tehát a dicsekvésed? Semmivé lett. Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által. 28 Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül. 29 Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is! 30 Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitbôl, és a körülmetéletlent a hit által. 31 Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogyis! Ellenkezôleg: megerôsítjük a törvényt. ____________________ * 2 Isten igéi: a Szentírás egésze, amely bemutatja az üdvtörténetet a Teremtés könyvének ígéreteitôl a próféták által adott ígéretekig. * 31 Megerôsítjük a törvényt: a törvénybôl még akkor sem származhatott megigazulás, ha betartották, mert a megigazulás Isten ajándéka. Mindenesetre, ha a törvényt betartották, ahogyan kellett, vagyis az ígéreteket adó Isten iránti engedelmességbôl, akkor mégis értékes volt. Isten ugyanis, bár a megigazulást nem a törvények betartásáért adja meg, megadja a hit miatt, amellyel a törvényt fogadják és teljesítik. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 4. fejezet A hit értéke: Ábrahám példája 1 Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el ô? 2 Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Istennél. 3 Mert mit mond az Írás? >>Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul tudatott be neki<< {Ter 15,6}. 4 Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelembôl számítják be, hanem a tartozás kiegyenlítéseként. 5 Annak ellenben, aki nem visz végbe tetteket, hanem hisz abban, aki megigazulttá teszi a bűnöst, annak a hitét számítják be megigazulásul Isten kegyelmének végzése szerint. 6 Mint ahogy Dávid is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nélkül: 7 >>Boldogok, akiknek megbocsátották gonoszságait és elfedték bűneit. 8 Boldog az a férfi, akinek az Úr nem számítja be bűneit<< {Zsolt 32,1-2}. 9 De vajon ez a boldogság csak a körülmetélteket illeti meg, vagy a körülmetéletleneket is? Hiszen azt mondjuk, hogy >>a hitet számították be Ábrahámnak megigazulásul<< {Ter 15,6}. 10 Nos hát, hogyan számították be? Körülmetélt, vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony, nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek. 11 A körülmetélés jelét úgy kapta, mint a hitbôl való, a körülmetéletlenségben elnyert megigazulás pecsétjét {Ter 17,10-11}, hogy atyja legyen mindenkinek, aki hisz, bár körülmetéletlen, s a megigazulást nekik is beszámítsák, 12 és hogy atyjuk legyen a körülmetélteknek is; nemcsak azoknak, akik a körülmetéltségbôl valók, hanem azoknak is, akik követik Ábrahám atyánknak a körülmetéletlenség állapotában tanúsított hitének nyomdokait. 13 Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahámnak és utódainak nem a törvény közvetítésével adták, hanem a hitbôl való megigazulás alapján. 14 Ha az örökösök azok, akik a törvénybôl valók, akkor a hit hiábavaló, és az ígéret semmis. 15 Hisz a törvény haragot szül. Ahol ugyanis nincs törvény, ott törvényszegés sincs. 16 Azért hitbôl, hogy minden kegyelembôl legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvénybôl vannak, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitébôl vannak, aki mindnyájunknak atyja 17 Isten elôtt, amint meg van írva: >>sok nemzet atyjává rendeltelek<< {Ter 17,5}. ' hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki nevet ad a nemlétezôknek, hogy létezzenek. 18 ' reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondatott neki: >>Annyi lesz a te utódod<< {Ter 15,5}. 19 És nem gyengült meg a hitben, holott már majdnem százesztendôs volt, nem gondolt sem életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére, 20 és Isten ígéretével szemben sem kételkedett hitetlenkedéssel, hanem megerôsödött hitében, s megadta a tiszteletet Istennek 21 abban a teljes meggyôzôdésben, hogy van hatalma megtenni, amit ígért. 22 És ezt számították be neki megigazulásul {Ter 15,6}. 23 De nemcsak róla írták meg azt, hogy beszámították neki, 24 hanem rólunk is, akiknek beszámítják, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halálból Jézust, a mi Urunkat, 25 aki bűneinkért atadatott, és megigazulásunkért feltámadt. ____________________ * 1-5 Ábrahám: Ábrahám nem a mózesi törvény betartása által vált igazzá, hanem azért, mert hitt Isten ígéretének. A bizonyítás meglehetôsen komplikált, hasonlít a korabeli rabbinista érveléshez. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 5. fejezet A hívôk reménye 1 Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitbôl, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. 2 'általa megnyílt számunkra az út a hit által a kegyelemhez, amelyben kitartunk, és dicsekszünk Isten dicsôségének reménysége alapján. 3 Sôt dicsekszünk még a szorongatásokban is, tudva, hogy a szorongatás türelmet eredményez, 4 a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt, 5 a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. 6 Krisztus ugyanis akkor, amikor még erôtlenek voltunk, a meghatározott idôben, meghalt a gonoszokért. 7 Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. 8 Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az idôben, amikor még bűnösök voltunk, 9 Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ô vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket a haragtól. 10 Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelôdhettünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelôdöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ô élete által. 11 Sôt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelôdést. A régi és az új ember 12 Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. 13 Bűn ugyanis volt a világon a törvény elôtt is, de a bűnt nem számítják be, ha nincs törvény. 14 A halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek hasonló törvényszegéssel, mint Ádám, aki elôképe az Eljövendônek. 15 De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bôségesebben kiáradt sokakra. 16 Az ajándékkal pedig nem úgy van, mint annak az egy bűnösnek a tettével; mert az egy miatt való ítélet a kárhozatra visz, a kegyelem azonban sok vétekbôl a megigazulásra vezet. 17 Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bôségét. 18 Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt. 19 Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által. 20 A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, 21 hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által. ____________________ * 1 Pál itt az ember jelenlegi állapotát tartja szem elôtt, mint aki Jézus megváltó műve által elnyerte a megigazulást. A megigazulás elsô gyümölcse a béke Istennel. * 12 Mindenki vétkezett: az eredeti bűnre vonatkozó hittétel világos megfogalmazása. Pál azonban nem csak az eredeti bűnre gondol itt, hanem a személyes bűnökre is, amelyet minden ember elkövet. A bűnrôl úgy beszél, mint megszemélyesített gonosz erôrôl, amely Ádám bűnével megjelent a világban, és ami által az ember elszakad Istentôl, szembefordul vele, és amelynek következménye a halál: nem csak a testi halál, hanem a lelki, örök halál is. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 6. fejezet A megkereszteltek közössége Krisztussal 1 Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál bôségesebb legyen? 2 Semmi esetre sem. Mert mi, akik meghaltunk a bűnnek, hogyan éljünk továbbra is benne? 3 Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ô halálára keresztelkedtünk meg? 4 Eltemettek tehát vele együtt a halálba a keresztség által, hogy amint az Atya dicsôsége feltámasztotta Krisztust a halálból, éppúgy mi is új életet éljünk. 5 Ha ugyanis hasonlókká lettünk hozzá halálának hasonlóságában, úgy majd a feltámadásában is egy leszünk vele. 6 Hisz tudjuk: a régi embert bennünk azért feszítették meg vele együtt, hogy a bűn teste elpusztuljon, s ne szolgáljunk többé a bűnnek. 7 Mert aki meghalt, az felszabadult a bűn alól. 8 Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Krisztussal együtt élni is fogunk, 9 mert tudjuk, hogy Krisztus, miután feltámadt a halálból, már nem hal meg, s a halál többé nem uralkodik rajta. 10 Mert halála egyszer s mindenkorra való halál volt a bűnnek; az élete azonban élet az Istennek. 11 Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. 12 Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak, 13 de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halálból életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek! 14 Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt. A keresztények bűntôl való szabadsága 15 Mi következik tehát ebbôl? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Isten ments! 16 Nem tudjátok, hogy ha odaadjátok magatokat szolgák gyanánt engedelmességre annak, akinek engedelmeskedtek, a szolgái vagytok: vagy a bűné a halálra, vagy az engedelmességé a megigazulásra? 17 Hála legyen azonban Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívbôl engedelmesek lettetek annak a tanításnak, amelynek Isten átadott titeket, 18 s így megszabadultatok a bűntôl, és az igazság szolgái lettetek. 19 Emberi módon fejezem ki magam testetek gyarlósága miatt. Ahogyan ugyanis egykor átadtátok tagjaitokat a tisztátalanság és a gonoszság szolgálatában a gonoszságra, úgy adjátok most az igazság szolgálatára a megszentelôdés végett! 20 Mert amíg a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok ugyan az igazsággal szemben, 21 de milyen gyümölcsét kaptátok akkor ennek? Most szégyenkeztek miattuk, mert halál a végük. 22 Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelôdésre, aminek a vége az örök élet. 23 Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelme azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 7. fejezet A keresztények törvénytôl való szabadsága 1 Vagy talán nem tudjátok, testvérek -- hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt --, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? 2 A férjes asszonyt törvény köti életben levô férjéhez, de ha a férj meghal, felszabadul a férfi törvénye alól. 3 Házasságtörônek mondják, ha más férfié lesz, amíg a férj él; ha azonban a férj meghalt, szabad lesz férje törvényétôl, és már nem válik házasságtörôvé, ha más férfié lesz. 4 Éppígy ti is, testvérek, meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy másé legyetek, azé, aki a halálból feltámadt, s így gyümölcsöt teremjünk Istennek. 5 Amíg ugyanis a test szerint éltünk, a törvény folytán a bűnök szenvedélyei működtek tagjainkban, s azok a halálnak hoztak gyümölcsöt. 6 Most azonban, miután meghaltunk annak, ami minket fogva tartott, felszabadultunk a törvény alól, hogy új lélekben szolgáljunk, és nem az elavult betű szerint. A gonoszság ereje: a törvény, a bűnök és a halál 7 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a törvény bűn? Isten ments! De a bűnt nem ismertem, csak a törvény által, s a kívánságot sem ismertem volna, ha a törvény nem mondaná: >>Ne kívánd!<< {Kiv 20,17}. 8 De a bűn, mivel a parancs által alkalmat kapott, felkeltett bennem minden kívánságot; törvény nélkül ugyanis halott a bűn. 9 Valamikor én is törvény nélkül éltem, de amikor a parancs megérkezett, a bűn életre kelt, 10 én pedig meghaltam, és a parancs, amelynek életet kellett volna adnia nekem, számomra halálthozónak bizonyult. 11 Mert a bűn, amely a parancs által alkalmat nyert, megcsalt engem, és megölt általa. 12 Így tehát a törvény szent, a parancs is szent, igaz és jó. 13 Az lett hát a halálom, ami jó? Egyáltalán nem. Hanem a bűn, hogy bűnnek mutatkozzék, halálomat okozta olyasmivel, ami jó, és a bűn így még bűnösebb lett a parancs által. 14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bűnnek. 15 Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. 16 De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó. 17 Így már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. 18 Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tudom. 19 Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. 20 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik. 21 Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel; 22 mert belsô emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében, 23 de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van. 24 Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétôl? 25 Isten kegyelme, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének. ____________________ * 1 Mindenki, aki él, ki van szolgáltatva a halálnak; a megtért zsidók meghaltak a mózesi törvénynek, annak többé nincsenek alávetve. * 5- 6 >>A keresztény ember, akit a Lélek éltet, Krisztusban szabaddá lett nem csak a mózesi törvénytôl, hanem a törvénytôl általában, vagyis minden olyan törvénytôl, amely külsôleg kötelezi az embert, és mégsem válik erkölcs nélküli emberré<< (J. Vicentin). * 7 Ne kívánd: a zsidók szerint ez volt minden bűn forrása; a pogányokat így hívták: >>azok, akik kívánnak<<. * 9 Én...: Ez az >>én<< vonatkozhat Ádámra is, mielôtt az Éden-kertben megkapta volna Isten parancsát. Ekkor még boldog volt Ádám, de amikor a parancs elhangzott, a sátán kihasználta ezt, felkeltette benne a kívánságot, és rávette a törvényszegésre. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 8. fejezet A keresztények élete a Lélekben 1 Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak. 2 Mert a Krisztus Jézusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétôl. 3 Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek, mert a test erôtlenné tette, azt Isten -- aki elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűn testéhez hasonló testben --, elkárhoztatta a bűnt a testben, 4 hogy a törvény rendelése beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem lélek szerint. 5 A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a lélek embere pedig a lelkiekre törekszik. 6 Mert a test törekvése a halál, a lélek törekvése pedig élet és béke, 7 mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. 8 Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten elôtt. 9 Ti azonban nem testi, hanem lelki emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé. 10 Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás által. 11 S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, akkor ', aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. 12 Ennélfogva, testvérek, nem vagyunk a test lekötelezettjei, hogy a test szerint éljünk. 13 Ha ugyanis a test szerint éltek, meghaltok, de ha a lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. 14 Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15 Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: >>Abba, Atyánk!<< 16 Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. 17 Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsôüljünk. A világ megváltásának reménye 18 Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhetô össze a jövendô dicsôséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk. 19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. 20 Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával. 21 Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsôségének szabadságára. 22 Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. 23 De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensônkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. 24 üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel. 26 Hasonlóképpen a Lélek is segítségnükre van erôtlenségünkben, mert nem tudjuk, miképpen kell kérnünk, amit kérünk; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. 27 Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy melyek a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint. 28 Tudjuk, hogy az Istent szeretôknek minden javukra válik, azoknak, akik az ô végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek. 29 Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ô elsôszülött legyen a sok testvér között. 30 Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsôítette. A hívôk bizonyossága 31 Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk? 32 ', aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? 33 Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Isten az, aki a megigazulást adja; 34 ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közbenjár értünk? 35 Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétôl? Nyomorúság vagy szorongatás? Éhség, mezítelenség, veszedelem, üldözés vagy kard? 36 Amint írva van: >>Miattad gyilkolnak minket naphosszat, olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat<< {Zsolt 44,23}. 37 De mindezeken gyôzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. 38 Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendôk, sem erôk, 39 sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétôl, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. ____________________ * 2 Az élet lelkének törvénye: zsidó felfogás szerint a törvény, mint Isten akaratának kifejezése, a megigazulás eszköze. A bűntôl való szabadulást tehát nem tudták elképzelni törvény nélkül, amelyet be kell tartani. Az élet lelkének törvénye viszont a szeretet törvénye, melyet Jézus adott. * 3 Isten Fia eljött és magára vette testünket. A bűntôl azonban mentes volt; a bűn tehát, amelyet magára vett, nem a test bűne (nem az ô személyes bűne). Mivel a testet magára vette, azzal olyan szoros kapcsolatban áll, hogy amikor áldozatként meghal bűneink miatt, meg tud bennünket szabadítani bűneinktôl. Isten elkárhoztatja (megsemmisíti) erkölcsi halálunkat Krisztus testében. * 19-20 A teremtett világ, amelynek ura az ember, megalázott helyzetbe került Ádám elmarasztalásával; Isten ítélete az egész világot sújtja. A világ alá van vetve a hiábavalóságnak: a pusztító erôknek, a halál törvényének, az állandó átalakulásnak. Ezért várja Isten fiainak megnyilvánulását, amely a világ végén következik be. * 22-24 A testnek és léleknek ez a megváltása és megdicsôülése, amelyet az egész világ vár, most még csak a reményben létezik, s türelmesen várunk rá. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 9. fejezet IZRAEL VÉGS' MEGSZABADÍTÁSA: 9,1-11,36 Pál és Izrael 1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben, 2 hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen. 3 Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, 4 az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsôség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. 5 Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki mindenek fölött álló, örökké áldott Isten. Ámen. Isten biztos ígérete 6 Az nem lehet azonban, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltôl származik; 7 és nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert az ô leszármazottjai; hanem: >>Izsák utódait hívják majd a te utódodnak<< {Ter 21,12}. 8 Más szóval: nem azok gyermekei Istennek, akik a test gyermekei, hanem az ígéret gyermekei, azok számítanak utódnak. 9 Az ígéret ugyanis így hangzik: >>Ez idô tájban eljövök, és Sárának fia lesz<< {Ter 18,10}. 10 Ezt nemcsak az ô esete mutatja, hanem Rebekáé is, aki egytôl, Izsák atyánktól foganta fiait, 11 mert mielôtt még megszülettek volna, s akár jót, akár rosszat tettek volna -- azért, hogy az Isten szabad választása megmaradjon --, 12 nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából ezt a kijelentést kapták: >>a nagyobb lesz a kisebbnek a szolgája<< {Ter 25,23}, 13 amint írva van: >>Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem<< {Mal 1,2-3}. Isten szabadsága és irgalma 14 Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részérôl? Egyáltalán nem. 15 Hiszen megmondta Mózesnek: >>Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok<< {Kiv 33,19}. 16 Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülô Istenen. 17 Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: >>Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte hirdessék<< {Kiv 9,16}. 18 Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar. 19 Azt mondod majd nekem erre: >>Akkor miért büntet mégis? Hiszen ki állhat ellen az ô akaratának?<< 20 Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a formálójától {Iz 29,16}: >>Miért alkottál engem ilyennek?<< 21 Nincs-e a fazekasnak hatalma az agyag fölött, hogy ugyanazon anyagból az egyik edényt tisztes célra készítse, a másikat dicstelenre? 22 Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? 23 És nem azért, hogy megismertesse dicsôségének gazdagságát az irgalmasság eszközein, amelyeket dicsôségre készített, 24 amilyenek mi vagyunk, akiket meghívott nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is? 25 Ahogy Ózeásnál mondja: >>Aki nem népem, azt népemnek fogom hívni, és a nem kedveltet kedveltnek<< {Óz 2,25k}. 26 És akkor ez lesz: >>Azon a helyen, ahol azt mondták nekik: 'Ti nem vagytok népem', ott az élô Isten fiainak hívják majd ôket<< {Óz 2,1}. 27 Izajás pedig fennen hirdeti Izraelrôl: >>Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül. 28 Szavát ugyanis beteljesíti és sietve végrehajtja az Úr a földön<< {Iz 10,22-23}. 29 Amint elôre megmondta Izajás: >>Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, úgy jártunk volna, mint Szodoma, és olyanok lettünk volna, mint Gomorra<< {Iz 1,9}. Izrael buzgalma tévútra vezet 30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem jártak a megigazulás útján, elnyerték a megigazulást, mégpedig a hitbôl való megigazulást. 31 Izrael ellenben törekedett a megigazulás törvényére, mégsem jutott el a megigazulás törvényére. 32 Miért? Mert nem a hit, hanem a tettek által akarta azt elérni. Megbotlottak a botlás kövében, 33 amint írva van: >>Íme, Sionban leteszem a botlás kövét és a botrány szikláját, és senki sem szégyenül meg, aki hisz benne<< {Iz 28,16}. ____________________ * 3 Távol Krisztustól: Pál tudja, hogy ez elképzelhetetlen, hiszen Isten nem fogadhatja el a személyes üdvösségrôl való lemondást. Az apostol erôsen túloz, hogy érzékeltesse zsidó testvérei iránti mélységes szeretetét. * 13 Pál megmagyarázza az izraelitáknak, hogy a nekik szóló ígéretek átszálltak a pogányokra, mint egykor az Ézsaunak adott ígéret Jákobra. Gyűlöltem: héber kifejezésmód. Jelentése: kevésbé szerettem. * 19 Az ellenvetés helyénvalónak tűnik, mégis inkább akadékoskodást fejez ki, mint ôszinte aggodalmat. Pál érzi, hogy nem könnyű egyértelmű választ adni erre az ellenvetésre. Miközben érzékelteti, hogy az ember szabad és tetteiért felelôs Isten elôtt, megadja az egyetlen lehetséges egyenes választ: hivatkozik a legfôbb rendre, az Isten transzcendenciájára, amelyet mi soha át nem láthatunk. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 10. fejezet 1 Testvérek! Szívembôl kívánom és könyörgök Istenhez az ô üdvösségükért. 2 Mert tanúságot teszek mellettük, hogy megvan bennük a buzgóság Istenért, de ez a nem ismerôk buzgósága. 3 Nem ismerték el ugyanis az Istentôl való megigazulást, s a magukét igyekeztek helyébe állítani; nem vetették alá magukat az Istentôl való megigazulásnak. 4 Pedig Krisztus a törvény vége, mindenkinek a megigazulására, aki hisz. Megváltó örömhír mindenki számára 5 Mózes ugyanis azt írja a törvénybôl eredô megigazulásról: >>Az ember, aki teljesíti azt, élni fog általa<< {Lev 18,5}. 6 A hitbôl eredô megigazulásról pedig így szól: >>Ne mondd szívedben: Ki megy föl az égbe?<< {MTörv 30,12} -- tudniillik, hogy Krisztust lehozza. 7 Vagy: >>Ki száll le az alvilágba?<< {Zsolt 107,26} -- tudniillik, hogy Krisztust a halálból visszahívja. 8 Az Írás viszont mit mond? >>Közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben<< {MTörv 30,14}, tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk. 9 Ha tehát a száddal vallod, hogy >>Jézus az Úr!<<, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta ôt a halálból, üdvözülsz. 10 A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. 11 Az Írás ugyanis azt mondja: >>Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül << {Iz 28,16}. 12 Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bôkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják ôt. 13 Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül {Jo 3,5}. 14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akirôl nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse? 15 S hogyan hirdessék, ha nem küldték ôket? Amint meg van írva: >>Milyen gyönyörűségesek azok lábai, akik a jó hírt hirdetik!<< {Iz 52,7} Izrael engedetlensége 16 De nem mindnyájan fogadták engedelmességgel az evangéliumot. Azért mondja Izajás: >>Uram, ki hitt annak, amit hallott tôlünk?<< {Iz 53,1} 17 Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által. 18 De kérdem én: Talán nem hallották? Sôt, ellenkezôleg: >>Hangjuk elhatott az egész földre, s beszédük a földkerekség határaira<< {Zsolt 19,5}. 19 Vagy kérdem én: Talán Izrael nem értette meg? Mózes mondja elôször: >>Versengésre indítalak benneteket azok ellen, akik 'nem népem', és haragra ingerellek titeket az oktalan nép ellen<< {MTörv 32,21 G}. 20 Izajás bátran kimondja: >>Megtaláltak engem, akik nem kerestek, és kinyilvánítottam magam azoknak, akik nem kutattak utánam<< {Iz 65,1}. 21 Izraelhez azonban így szól: >>Kitártam kezemet egész nap a hitetlen és ellenszegülô nép felé<< {Iz 65,2}. ____________________ * 4-13 Az egész Ószövetség Krisztusra irányul. ' üdvözíti mindazokat, akik hisznek. Ezért annak, aki üdvözülni akar, ôhozzá kell csatlakoznia, az ô tanítása szerint kell élnie. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 11. fejezet Isten népe és a kiválasztott >>maradék<< 1 Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ô népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzsébôl. 2 Isten nem taszította el népét {Zsolt 94,14}, amelyet eleve magáénak ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésrôl, hogyan tesz panaszt Istennél Izrael ellen? 3 >>Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek<< {1 Kir 19,10}. 4 És mit mond neki az isteni válasz? >>Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Baál elôtt<< {1 Kir 19,18}. 5 Éppígy a jelenben is van maradék a kegyelembôl való kiválasztás alapján. 6 De ha kegyelembôl, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem. 7 Hogyan is van tehát? Amit Izrael keres, azt nem érte el. A választottak elérték ugyan, a többiek azonban megvakultak, 8 amint meg van írva: >>Isten a kábulat lelkét adta nekik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind a mai napig<< {Iz 6,9-10; MTörv 29,3}. 9 Dávid is azt mondja: >>Asztaluk váljék számukra tôrré és csapdává, botránkozássá és megtorlássá! 10 Szemük homályosodjék el, hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen!<< {Zsolt 69,23} 11 Azt kérdem mármost: Vajon úgy botlottak-e meg, hogy végleg elessenek? Semmiképpen sem. Ellenkezôleg, az ô vétkükbôl üdvösség támadt a pogányoknak azért, hogy ôket versengésre serkentse. 12 Ha pedig már a vétkük is nyereség a világnak, és mulasztásuk gazdagodás a pogányoknak, mennyivel inkább az lesz a beteljesedésük! Hasonlat az olajfáról 13 Nektek, pogányoknak azonban azt mondom: Amennyiben én a pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat megbecsülöm, 14 hátha versengésre serkenthetem véreimet, és üdvözítek közülük egyeseket. 15 Mert ha elvettetésük a világ megengesztelése, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból? 16 Ha a termés zsengéje szent, a belôle készült tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. 17 Ha egyik-másik ág le is törött, téged pedig vadolajfa létedre beoltottak közéjük, s így részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, 18 ne kérkedj az ágak ellenében. Ha kérkedsz, tudd meg, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19 Mondhatnád ugyan: >>Letörték az ágakat, hogy engem beoltsanak.<< 20 Igen, ôk a hitetlenség következtében törtek le, te azonban a hit által állsz; ne légy tehát fennhéjázó, hanem félj. 21 Mert ha Isten nem kegyelmezett meg a természetes ágaknak, neked sem fog megkegyelmezni! 22 Lásd meg tehát Isten jó voltát és szigorúságát! Azok iránt, akik elestek, a szigorúságát, irántad pedig Isten jóvoltát, ha megmaradsz a jóságban -- máskülönben téged is le fognak metszeni. 23 De ha felhagynak hitetlenségükkel, ôket is beoltják, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa ôket. 24 Ha ugyanis téged kivágtak a természetes vadolajfából, és beoltottak a természet rendjén kívül a nemes olajfába, mennyivel inkább be fogják oltani saját olajfájukba azokat, akik a természet szerint oda tartoznak? Izrael végsô megmentése 25 Nem akarom, testvérek, hogy saját bölcsességetekre hagyatkozzatok, és meg ne ismerjétek azt a titkot, hogy a vakság Izraelnek csak egy részében következett be, addig, amíg a pogányok összessége be nem lép, 26 s így majd egész Izrael üdvözül, amint meg van írva: >>Eljön a Szabadító Sionból, és elfordítja Jákobtól a gonoszságot {Iz 59,20-21 G}. 27 S ez lesz velük a szövetségem, amikor elveszem a bűneiket<< {Jer 31,33-34}. 28 'k az evangéliumot tekintve ellenségek ugyan a ti javatokra; a kiválasztottságot tekintve azonban igen kedvesek az ôsök kedvéért. 29 Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását. 30 Hiszen ahogyan egykor ti nem hallgattatok Isten szavára, most azonban irgalmasságot nyertetek az ô engedetlenségük miatt: 31 ugyanúgy ôk most engedetlenek az irántatok megnyilvánult irgalmasság miatt, hogy azután ôk is irgalmasságot nyerjenek. 32 Isten ugyanis mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön. 33 Milyen nagy Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire megfoghatatlanok az ô ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ô útjai! 34 Mert ki ismerte az Úr gondolatát? Vagy ki volt az ô tanácsadója? 35 Vagy ki adott elôbb neki, hogy vissza kellene fizetnie? {Iz 40,13-14} 36 Mert minden belôle, általa és érte van. Dicsôség neki mindörökké! Ámen. ____________________ * 3 Isten megtartja ígéreteit: ha a választott nép visszautasítja magatartásával az üdvösséget, Isten kiválasztja tervei megvalósításához a >>maradék<<-ot, amelyrôl az egykori próféták ismételten említést tesznek. * 25 Izraelnek a másik, választott része már most részesül a megváltásban; miután a pogányok megtérnek, Izrael egésze is hinni fog. Pál Istentôl kapta ezt a kinyilatkoztatást, s ezt itt nyilvánosságra hozza. * 32 Meglehetôsen erôs megfogalmazás (vö. Gal 3,22). Isten azt akarja, hogy mindenki megtapasztalja: saját erejébôl képtelen a bűnöktôl és azok következményeitôl megszabadulni. Ezután siet az ember segítségére a maga irgalmával. Így az ember megértheti, hogy kitôl származik az üdvösség, és áldani fogja Istent. Bezárt: hagyta, hogy megtapasztalja a bűnnek való kiszolgáltatottságot. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 12. fejezet A HÍVEK ÉLETE: 12,1-15,13 A közösség és az adományok 1 Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élô, szent, Istennek tetszô áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. 2 Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes. 3 Azt mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki se gondoljon magáról a kelleténél többet; hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki. 4 Amint ugyanis egy testben sok testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek, 5 ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Különbözô adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelôen: ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint; 7 ha szolgálat, akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson; 8 aki buzdít, buzdítson; aki adakozik, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, buzgóságban, aki irgalmasságot gyakorol, vidámságban. Felhívás a Lélekben való életre 9 A szeretet legyen tettetés nélkül! Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz! 10 Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengôk, 11 az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! 12 Legyetek örvendezôk a reménységben, béketűrôk a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, 13 résztvevôk a szentek bajaiban; gyakoroljátok a vendégszeretetet! 14 Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! 15 Örüljetek az örvendezôkkel, és sírjatok a sírókkal! 16 Ugyanazzal az érzéssel legyetek egymás iránt: nem nagyravágyók, hanem együttérzôk az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében {Péld 3,7}! 17 Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! A jóra törekedjetek minden ember elôtt! {Péld 3,4 G}. 18 Amennyiben rajtatok áll, lehetôség szerint éljetek békében minden emberrel! 19 Ne tegyetek a magatok ügyében igazságot, kedveseim, hanem adjatok helyet az isteni haragnak, mert meg van írva: >>Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek<< {MTörv 32,35} -- mondja az Úr. 20 Hanem, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert ha ezt teszed, eleven parazsat gyűjtesz a fejére {Péld 25,21-22}. 21 Ne hagyd, hogy a rossz legyôzzön téged; te gyôzd le a rosszat jóval! ____________________ * 1 Ésszerű: Istennek olyan tisztelete, amely értelmes voltunknak megfelel. Értelmünket a Teremtôtôl kaptuk, istentiszteletünket ezért egész értelmes valónkkal ki kell fejeznünk: értelmünkkel, akaratunkkal, külsô cselekedeteinkkel, egész életünkkel. * 20 A szemita megfogalmazás értelme: hadd legyen ellenséged feje vörös, mint az izzó parázs, a szégyentôl: szégyenítse meg a szereteted, s bánja meg a gonoszságot, amit veled tett. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 13. fejezet A keresztény ember és a politikai hatalom 1 Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak! Nincs ugyanis hatalom, csak Istentôl; amelyek pedig vannak, azokat Isten rendelte. 2 Aki tehát ellene szegül a felsôbbségnek, szembeszáll Isten rendelésével. Az ellenszegülôk pedig önmagukat vetik ítélet alá. 3 Mert a fejedelmek a jótettet nem büntetik, csak a rosszat. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a felsôbbségtôl? Tedd a jót, és dicséretet nyersz tôle, 4 mert ô Isten szolgája a javadra. De ha rosszat tettél, félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot; szolgája ugyanis Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik. 5 Eszerint tehát szükséges, hogy alávessétek magatokat, nemcsak a büntetô harag, hanem a lelkiismeret miatt is. 6 És az adókat is fizessétek, mert Istenért végzik a szolgálatot, amikor ezért szolgálnak. 7 Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok; akinek adóval, annak az adót, akinek illetékkel, annak az illetéket, akinek félelemmel, annak a félelmet, akinek tisztelettel, annak a tiszteletet! A legfontosabb parancs 8 Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek, mert aki embertársát szereti, teljesítette a törvényt. 9 Azt ugyanis, hogy ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, ne kívánd meg a másét {Kiv 20,13-17; MTörv 5,17-21}, és ami egyéb parancs még van, újra egybefoglalja ez az egy ige: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat {Lev 19,18}. 10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény teljesítése tehát a szeretet. 11 Annál is inkább, mivel ismeritek az idôt, hogy itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Most ugyanis az üdvösség közelebb van már hozzánk, mint amikor hívôk lettünk. 12 Az éjszaka elôrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit. 13 Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, 14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban! ____________________ * 1 Az 1-7. versekben Pál arról beszél, hogy a tekintélynek alá kell vetnünk magunkat. Pál ezt a kötelezettséget visszavezeti az Isten iránti engedelmességre, anélkül azonban, hogy felvetné és megoldaná a tekintélyekkel kapcsolatban fölmerülô problémákat. Tulajdonképpen visszás dolog az, ha ember embernek engedelmeskedik, hisz mindketten egyformán emberek; Istennek engedelmeskedni azonban nemes és szent dolog, még közvetve is, amikor az ô tekintélyét legitim közvetítôk hordozzák. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 14. fejezet >>Erôsek<< és >>gyengék<< a közösségben 1 Karoljátok fel szeretettel azt, aki gyönge a hitben, de anélkül, hogy vitatkoznátok az eltérô felfogásokról. 2 Van, aki hiszi, hogy mindent szabad ennie; aki pedig gyönge, az növényekkel táplálkozik. 3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Hiszen Isten magáévá fogadta ôt. 4 Ki vagy te, hogy kárhoztasd más szolgáját? Urának áll vagy bukik; bizonyára állni fog, mert Istennek van hatalma, hogy fenntartsa. 5 Van, aki különbséget tesz nap és nap között, más meg egyformán ítél meg minden napot: legyen mindegyik határozott a maga meggyôzôdésében. 6 Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg; s aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való tekintetbôl nem eszik -- s ô is hálát ad Istennek. 7 Hiszen egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának; 8 amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk. 9 Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy a holtaknak is, az élôknek is Ura legyen. 10 Miért ítéled meg hát testvéredet? És te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Krisztus ítélôszéke elé. 11 Mert írva van: >>Életemre mondom -- mondja az Úr --, minden térd meghajlik elôttem, és minden nyelv magasztalja Istent<< {Iz 49,18; 45,23}. 12 Így tehát mindegyikünk magáról ad majd számot Istennek. 13 Ezért ne ítéljük el többé egymást, hanem inkább arra határozzátok el magatokat, hogy ne okozzatok a testvérnek megütközést vagy megbotránkozást! 14 Tudom, és meggyôzôdésem az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában; csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. 15 De ha a testvéred elszomorodik az ételed miatt, akkor már nem a szeretetnek megfelelôen jársz el. Ne veszítsd el ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt! 16 Ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek! 17 Isten országa ugyanis nem étel és nem ital, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben. 18 Aki ebben szolgál Krisztusnak, kedves az Isten elôtt, és dicséretes az emberek elôtt. 19 Azért tehát arra törekedjünk, ami békességre és egymás épülésére szolgál. 20 Ne rontsd le az étel miatt Isten művét! Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak az embernek, aki botránkozással eszi. 21 Jobb, ha nem eszel húst és nem iszol bort, sem egyebet nem teszel, ami miatt testvéred megütközik. 22 A meggyôzôdésed maradjon a tied Isten elôtt! Boldog, aki nem ítéli el magát azzal, amire elhatározza magát. 23 Akinek azonban kétségei vannak, és mégis eszik, ítéletet von magára, mert cselekvése nem származik meggyôzôdésbôl. Bűn tehát mindaz, ami nem történik hitbôl eredô meggyôzôdésbôl. ____________________ * 1-12 A hitben erôsek a pogányok, mert hittek, gyöngék a zsidók, mert hittek ugyan, de nehezen szakadnak el a mózesi törvény elôírásaitól, és mások magatartását bírálják; egyedül Krisztusra tartozik az ítélkezés (6-8.v.). * 14 Cselekedeteink döntô, gyakorlati szabálya a lelkiismeret. Ha tilt vagy parancsol, követni kell, mert különben vétkezünk. Ha megenged vagy javasol, követhetjük, de nem vagyunk erre kötelezve. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 15. fejezet Felhívás az egyetértésre a közösségben 1 Nekünk azonban, akik erôsek vagyunk, kötelességünk, hogy elviseljük az erôtlenek gyengeségeit, és ne a magunk kedvét keressük. 2 Mindegyiktek igyekezzen keresni felebarátjának kedvét, javát és épülését! 3 Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét, hanem amint meg van írva: >>Szidalmazóid szidalmai rám hullottak<< {Zsolt 69,10}. 4 Márpedig mindazt, amit elôre megírtak, okulásunkra írták meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból származó béketűrés és vigasztalás által. 5 A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek, 6 hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsôítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját! 7 Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsôségére! 8 Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a zsidók szolgája lett, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket; 9 a pogányok azonban irgalmasságáért dicsôítik Istent, amint meg van írva: >>Ezért magasztallak, Uram, a pogányok között, és zengek dalt nevednek<< {Zsolt 18,50}. 10 Azt mondja továbbá: >>Pogányok, örvendezzetek az ô népével együtt<< {MTörv 32,43 G}. 11 Majd pedig: >>Nemzetek, dicsérjétek mindnyájan az Urat! Magasztalja ôt minden nép!<< {Zsolt 117,1} 12 Izajás továbbá azt mondja: >>Jesszének sarja lesz, aki felkel, hogy uralkodjék a népeken, benne reménykednek a nemzetek<< {Iz 11,1.10 G}. 13 A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, hogy a remény bôségben legyen bennetek a Szentlélek erejébôl! A levél befejezése: 15,14-16,27 Pál útitervei 14 Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok gyôzôdve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bôvében vagytok az ismeretnek, és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. 15 Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem, 16 hogy Krisztus Jézus szolgája legyek a pogányok között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát végezzem, s így a pogányok kedves, és a Szentlélek által megszentelt áldozattá legyenek. 17 Van tehát mivel dicsekednem Krisztus Jézusban Isten elôtt. 18 Természetesen csak arról merek beszélni, amit Krisztus vitt általam végbe a pogányok megtérítésére szóval és tettel: 19 a jelek és csodák erejével, a Lélek erejével, amíg Jeruzsálemtôl messze körbejárva Illíriáig teljesítettem Krisztus evangéliumának hirdetését. 20 Így tehát becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek, 21 hanem amint meg van írva: >>Akiknek nem hirdették, meglátják, s akik nem hallották, megértik<< {Iz 52,15}. 22 Ez akadályozott meg igen sokszor abban, hogy hozzátok menjek. 23 Mivel azonban most már nincs helyem ezeken a tájakon, s már sok év óta vágyódom hozzátok menni, 24 amikor majd útra kelek Hispániába, remélem, hogy átmenôben meglátlak titeket, s ti elkísértek majd oda, miután körötökben kissé felüdültem. 25 Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatában. 26 Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára. 27 Jónak látták, de tartoznak is nekik. Mert ha a pogányok részesei lettek az ô lelki javaiknak, kötelességük a testiekben nekik szolgálni. 28 Amikor tehát ezt elvégeztem és kezükbe tettem ennek a gyűjtésnek a gyümölcsét, utamba ejtve titeket, elmegyek Hispániába. 29 Tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus evangéliuma áldásának bôségével megyek. Az apostol imát kér 30 Kérlek tehát titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szentlélek szeretetére, segítsetek engem imádságaitokban. Kérjétek Istent értem, 31 hogy megmeneküljek a hitetlenektôl, akik Júdeában vannak, és Jeruzsálem érdekében való szolgálatom kedves legyen a szenteknek, 32 s így azután Isten akaratából örömmel menjek hozzátok, és megpihenhessek nálatok. 33 A békesség Istene legyen veletek, mindnyájatokkal! Ámen. ======================================================================== A rómaiaknak írt levél -- 16. fejezet Üdvözlések és intelmek 1 Ajánlom nektek Fôbe testvérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll. 2 Fogadjátok ôt az Úrban, ahogyan a szentekhez illik! Legyetek segítségére, bármiben van is szüksége rátok, mert ô is sokaknak segítségére volt, nekem magamnak is. 3 Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban! 4 'k életüket kockáztatták az én életemért; nemcsak én vagyok hálás nekik, hanem a pogányok minden egyháza is. 5 Köszöntsétek a házukban levô közösséget is! Köszöntsétek az én kedves Epenétuszomat, aki Ázsiának zsengéje Krisztusban! 6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek! 7 Köszöntsétek Andronikoszt és Júniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik elôbb lettek Krisztusban hívôk, mint én. 8 Köszöntsétek Ampliátuszt, aki nekem igen kedves az Úrban! 9 Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztus Jézusban, és az én kedves Sztakhiszomat! 10 Köszöntsétek Apellészt, aki helytállt Krisztusért! Köszöntsétek az Arisztobulosz házához tartozókat! 11 Köszöntsétek rokonomat, Heródiont! Köszöntsétek a Narcisszusz házához tartozókat, akik hisznek az Úrban! 12 Köszöntsétek Trifénát és Trifózát, akik munkálkodnak az Úrban! Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrban! 13 Köszöntsétek Rúfuszt, a kiválasztottat az Úrban, valamint anyját, aki nekem is az! 14 Köszöntsétek Aszinkritoszt, Flegont, Hermát, Patrobászt, Hermászt és a testvéreket, akik velük vannak! 15 Köszöntsétek Filologoszt és Júliászt, Néreuszt és nôvérét, meg Olimpiászt, valamint az összes szentet, akik velük vannak! 16 Köszöntsétek egymást szent csókkal! Krisztus minden egyháza köszönt titeket. 17 Kérlek azonban titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik egyenetlenséget és botránkozást okoznak -- ellentétben azzal a tanítással, melyet tanultatok. Kerüljétek ôket! 18 Az ilyenek ugyanis nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak. Szenteskedô beszéddel és hízelgô szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét. 19 A ti engedelmességetek híre ugyanis mindenhová eljutott; örömem is telik bennetek. Akarom azonban, hogy bölcsek legyetek a jóra és együgyűek a rosszra. 20 A békesség Istene tiporja össze hamarosan lábatok alatt a sátánt! Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak kegyelme legyen veletek! 21 Köszönt titeket Timóteus, a munkatársam, továbbá Lúciusz, Jázon, Szoszipatrosz, a rokonaim. 22 Köszöntlek titeket az Úrban én, Terciusz is, aki írtam a levelet. 23 Köszönt titeket Gájusz, aki házigazdám nekem és az egész egyháznak. Köszönt titeket Erasztusz, a város vagyonkezelôje és Kvartusz testvér. Istendicsôítés 25 Annak pedig, akinek van hatalma arra, hogy megerôsítsen titeket evangéliumomban és a Jézus Krisztusról szóló tanításban, s annak a titoknak a kinyilatkoztatásában, amelyre az örök idôk során hallgatás borult, 26 de amely most az örök Isten parancsára a próféták iratai által a hitnek való engedelmesség végett nyilvánvalóvá lett, s így minden nemzet elôtt ismeretes, 27 az egyedül bölcs Istennek, Jézus Krisztus által, tisztelet és dicsôség örökkön- örökké. Ámen. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- Bevezetés Az Apostolok cselekedeteibôl ismerjük a korintusi keresztény közösség születését. Pál Athénbôl, ahol nem sikerült közösséget alakítania, a Kr. u. 50. vagy 51. év ôszén elôször egyedül érkezik Korintusba (lásd Csel 18,1-18). Akvilánál és Priszcillánál lakik és dolgozik. Tulajdonképpen csak Timóteus és Títusz megérkezése után kezdôdik a misszió ebben a világvárosban, amelyben sokféle népcsoport él saját vallása szerint, sok a szegény és kevés a gazdag. A keresztény misszionáriusok igehirdetése eredménnyel jár, fôleg a szegények körében. Kialakul egy fôként pogánykeresztényekbôl álló közösség. Körülbelül másfél év múlva Pál továbbmegy, de kapcsolatban marad a közösséggel: küldöttek jönnek és mennek, levelek és válaszlevelek követik egymást. Abba a két levélbe, amely ebbôl a levelezésbôl ránk maradt, más (elveszett) levelek egyes szövegrészleteit is beillesztették, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy egybegyűjtsék alapító apostoluk lényeges útmutatásait. Az elsô levelet Pál Efezusból írta Kr. u. 53 és 55 között. Jól látható belôle, hogy Pál elutazása óta a közösség megváltozott, s az is, hogy milyen irányban. A városban működni kezdtek más hithirdetôk is: így a zsidó-keresztény Apolló, valamint olyan misszionáriusok, akik Péterre hivatkoznak és - a merev zsidó-keresztény irányzatot képviselve -- magukat >>apostoloknak<< nevezik, de Páltól elvitatják ugyanezt a rangot. Csoportok alakulnak ki a közösségen belül. Kifejlôdik egy saját (pneumatikus) lelkiség. Olyan alapelvekre hivatkoznak, mint például: >>Minden meg van engedve<<, vagy: >>A halottak nem támadnak fel<<. Pál értesül a fejleményekrôl, kérdéseket intéznek hozzá. Tudja, hogy felelôs a közösségért, és állást foglal. Harcol a közösség egységéért, saját apostolságának elismeréséért, és mindenekelôtt a helyesen értelmezett keresztény életért. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1-3 1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér, 2 Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, minden helyen, náluk és nálunk. 3 Kegyelem nektek és békesség Istentôl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Hálaadás: 1,4-9 4 Szüntelenül hálát adok Istenemnek értetek Isten kegyelméért, amely megadatott nektek Krisztus Jézusban, 5 hogy mindenben gazdagok lettetek ôbenne, minden igében és minden ismeretben. 6 Mert Krisztus tanúbizonysága megerôsödött bennetek, 7 úgyhogy semmiféle kegyelmi adománynak sem vagytok híjával, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, 8 aki meg is erôsít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 9 Hűséges az Isten, aki által meghívást nyertetek Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe. Pártoskodás a közösségben: 1,10-4,21 Intés az egységre 10 Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban. 11 Azt a hírt kaptam ugyanis felôletek, testvéreim, Klóé házanépétôl, hogy viszálykodások vannak köztetek. 12 Arról beszélek, hogy közületek mindenki ilyeneket mond: >>Én Pálé vagyok<<, >>Én Apollóé<<, >>Én Kéfásé<<, >>Én pedig Krisztusé<<. 13 Talán részekre oszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették meg értetek, vagy Pál nevében vagytok megkeresztelve? 14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, 15 nehogy valaki azt mondhassa, hogy az én nevemben vagytok megkeresztelve. 16 Még Sztefanász házanépét is megkereszteltem; ezenkívül nem tudom, hogy másvalakit megkereszteltem volna. 17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse. A kereszt örömhíre 18 Mert a kereszt igéje azoknak, akik elvesznek, oktalanság ugyan, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Isten ereje. 19 Mert írva van: >>Elpusztítom a bölcsek bölcsességét, és az okosak okosságát megsemmisítem<< {Iz 29,14}. 20 Hol van a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak kutatója? Nemde oktalansággá tette Isten a világ bölcsességét? 21 Mivel ugyanis a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy az igehirdetés oktalansága altal üdvözítse a hívôket. 22 Mert a zsidók jeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, 23 mi azonban a keresztrefeszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság; 24 maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége, 25 mert Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erôsebb az embereknél. 26 Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az elôkelô; 27 hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erôseket. 28 Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, 29 hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe elôtt. 30 Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentôl bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelôdésünkké és megváltásunkká lett, 31 hogy amint írva van: >>Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék<< {Jer 9,22k}. ____________________ * 17 Az apostoloknak -- nem csak Pálnak -- az volt az elsôrendű feladata, hogy imádkozzanak és hirdessék az evangéliumot. Az emberek megtéréséhez más, emberi hozzájárulásra nincs szükség: a keresztben és az evangéliumban elegendô erô van ahhoz, hogy megváltoztassa az emberek szívét. * 26 Az elsô keresztények között valószínűleg elég kevés volt az iskolázott és a világi elôkelôség. Isten az evangéliumot elsôsorban azoknak ajánlotta fel, akik anyagiakban és tudományban szegények voltak, így is tanúsítva, hogy a hit ingyenes ajándék, és senki nem dicsekedhet saját gazdagságával ôelôtte. * 30 Krisztus a bölcsesség, amely beavat bennünket Isten titkaiba; az emberek számára, akik hisznek, igazsággá és megszentelôdéssé lesz, mert megszabadít a bűntôl, megajádékoz a Szentlélek ajándékaival, és vére által részesít a megváltás teljességében. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 2. fejezet Pál, az isteni bölcsesség hirdetôje 1 Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. 2 Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettrôl. 3 Gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok. 4 Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyôzô szavaiból állt, hanem a Lélek és az erô bizonyságából, 5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. 6 Bölcsességet pedig a tökéletesek közt hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét, sem ennek a világnak pusztulásra ítélt fejedelmeiét; 7 hanem Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, amelyet Isten öröktôl fogva elôre elrendelt a mi dicsôségünkre. 8 Ezt senki sem ismerte fel ennek a világnak a fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsôség Urát. 9 Hanem amint írva van: >>Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik ôt<< {Iz 64,3}. 10 Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. 11 Mert ki ismeri az emberek közül az ember bensô dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne van? Éppúgy Isten bensô dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. 12 Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem azt a Lelket, amely Istentôl van, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. 13 Ezt hirdetjük is, de nem az emberi bölcsesség által, hanem a Lélek által tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket mérve. 14 Az érzéki ember azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni, hiszen lelki módon kell azt megítélni. 15 A lelki ember pedig mindent megítél, ôt azonban senki sem ítéli meg. 16 Mert ki ismeri az Úr gondolatait, hogy oktathatná ôt? {Iz 40,13} Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak. ____________________ * 14-15 Az érzéki ember, aki a kegyelem segítsége nélkül, csupán természetes adottságai szerint éli életét, nem értheti meg Isten természetfölötti bölcsességét. Lelki ember viszont az, aki Isten kegyelmében él, és gondolataiban, cselekedeteiben a Lélek vezetésére bízza magát. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 3. fejezet Az apostol felelôssége és munkatársai 1 Én azonban, testvérek, nem beszélhettem nektek mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban. 2 Tejet adtam nektek inni, nem szilárd eledelt, mert még nem bírtátok volna el. Sôt még most sem bírjátok el, 3 mert még testiek vagytok. Mert amikor köztetek féltékenység és viszály van, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e emberi módon? 4 Amikor ugyanis azt mondja az egyik: >>Én Pálé vagyok<<, a másik pedig: >>Én Apollóé<<, vajon nem vagytok-e emberiek? 5 Vajon mi Apolló? Mi Pál? Szolgák, akik hitre vezettek titeket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr megadta nekik. 6 Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. 7 Tehát sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. 8 Aki ültet, és aki öntöz, mind egy; mindegyikük a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint. 9 Mert Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 10 Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építômester, alapot vetettem; más pedig arra épít. De mindenki ügyeljen, hogyan épít rá. 11 Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat. 12 Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít, 13 mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az Úr napja megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája. 14 Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer. 15 Az, akinek munkája elég, kárt vall; ô maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által. 16 Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? 17 Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az. 18 Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen. 19 Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten elôtt. Írva van ugyanis: >>Megfogja a bölcseket ravaszságukban<< {Jób 5,13}. 20 Továbbá: >>Az Úr tudja a bölcsek gondolatairól, hogy hiábavalók<< {Zsolt 94,11}. 21 Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek, 22 akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendôk: minden a tietek, 23 ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené. ____________________ * 3 Testiek vagytok: a korintusiaknak, akik hallgatták Pál tanítását, elôre kellett volna haladniuk Krisztus ismeretében és követésében. 'k azonban hagyták magukat elragadni szenvedélyeik és önzésük által, féltékenykedéseik és viszálykodásaik által, annyira, hogy szakadás támadt közöttük. Mindez lelki szegénységük ékes bizonyítéka. * 8 Az evangélium munkásai mindnyájan egyek, hiszen mindannyian ugyanannak a nagy Építésznek a munkatársai, aki Isten épületét, az egyházat építi. Nem lehet tehát ôket rangsorolni, nem szabad közöttük válogatni és bármelyikük személyéhez ragaszkodni; az általuk adott tanítást kell elfogadni. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 4. fejezet 1 Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézôire. 2 Márpedig az intézôtôl azt kívánják, hogy hűséges legyen. 3 Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sôt magam sem ítélem meg magamat. 4 Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem. 5 Tehát ne mondjatok ítéletet idô elôtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentôl. 6 Ezt pedig, testvérek, értetek alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: >>Ne többet annál, ami írva van!<< Senki se fuvalkodjék fel kérkedve az egyikükkel a másikkal szemben. 7 Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? 8 Már jóllaktatok, már gazdagok lettetek. Nélkülünk uralomra jutottatok; bárcsak valóban uralomra jutottatok volna, hogy mi is uralkodhatnánk veletek együtt! 9 Mert úgy gondolom, hogy Isten minket apostolokat az utolsó helyre állított, mint halálra szántakat, mert látványossága lettünk a világnak, az angyaloknak is, s az embereknek is. 10 Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erôsek; ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. 11 Mind ez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk, nincs otthonunk, 12 és saját kezünkkel dolgozva fáradozunk. Ha átkoznak minket, mi áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, mi eltűrjük; 13 ha gyaláznak minket, mi jó szóval felelünk; szinte salakja lettünk a világnak, mindennek a söpredékévé mind ez ideig. 14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek. 15 Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, atyátok nincs sok, hiszen Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet. 16 Kérlek tehát titeket: legyetek az én követôim! Egy közelgô látogatás hírüladása 17 Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki kedves és hűséges fiam az Úrban; ô majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztusban, úgy, ahogy mindenütt, minden egyházban tanítok. 18 Mintha nem szándékoznék hozzátok menni, úgy felfuvalkodtak némelyek. 19 Pedig elmegyek hozzátok hamarosan, ha az Úr akarja; s akkor megismerem majd a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. 20 Mert nem beszédbôl áll az Isten országa, hanem erôbôl. 21 Mit akartok? Vesszôvel menjek hozzátok, vagy szeretettel és a szelídség lelkületével? ____________________ * 4-15 A ige hirdetôit nagy tisztelet illeti meg, mert Isten munkatársai. Szolgái, szó szerint: rabszolgái ôk ennek a fáradságos munkának; intézôi, szó szerint: adminisztrátorai, gondnokai az evangélium ügyének. Amit adnak, nem az övék, hanem Istentôl származik. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 5. fejezet Visszaélések a közösségben: 5,1-6,20 A vérfertôzés esete 1 Az a hír járja felôletek, hogy paráznaság van köztetek, és pedig olyan paráznaság, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki az apjának feleségével él. 2 És ti még fel vagytok fuvalkodva, ahelyett, hogy inkább szomorkodnátok, és eltávolítanátok magatok közül azt, aki ezt a dolgot tette. 3 Én, aki ugyan test szerint távol, de lélek szerint jelen vagyok, már ítéletet mondtam mint jelenlevô arról, aki így tett. 4 A mi Urunk Jézus nevében fonódjék egybe a ti lelketek és az enyém, és a mi Urunk Jézus hatalmával 5 adjuk át az ilyet a sátánnak, testének vesztére, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján. 6 Dicsekvéstek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? 7 El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, hisz valójában kovásztalanok vagytok! Mert húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták. 8 üljünk tehát ünnepet, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkűség és az igazság kovásztalanságával. 9 Levelemben megírtam már nektek: Ne érintkezzetek a paráznákkal. 10 Nem általában ennek a világnak paráznáival vagy kapzsijaival, rablóival vagy bálványimádóival; mert akkor ki kellene mennetek a világból. 11 Most viszont azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi, bálványimádó vagy átkozódó, részeges vagy rabló; az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt. 12 Mert talán rám tartozik, hogy a kívüllevôk felett ítélkezem? Nem azok fölött ítélkeztek-e ti is, akik belül vannak? 13 A kívüllevôket pedig Isten fogja megítélni. Vessétek ki a gonoszt magatok közül! {MTörv 17,7} ____________________ * 6-7 Pál, mivel számunkra minden nap Húsvét van, hiszen Krisztus minden nap feláldozza magát a szentmisében, felhasználja ezt a tényt arra, hogy buzdítsa a híveket: tartózkodjanak az olyan cselekedetektôl, melyeknek kovásza a bűn. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 6. fejezet A keresztények peres ügyei 1 Hogyan merészel közületek bárki, ha peres ügye van a másikkal szemben, a hitetleneknél keresni igazságot és nem a szenteknél? 2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek fogják a világot megítélni? Ha pedig ti fogjátok megítélni a világot, talán méltatlanok vagytok arra, hogy jelentéktelen dolgokban ítélkezzetek? 3 Nem tudjátok, hogy angyalok fölött fogunk ítélkezni? Mennyivel inkább világi dolgok fölött! 4 Amikor tehát világi dolgokban pereskedtek, azokat teszitek meg bírónak, akik az egyházban semmit sem számítanak? 5 Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat! Ennyire nincs köztetek egyetlen bölcs ember sem, aki ítéletet tudna mondani testvérei ügyében? 6 Testvér a testvérével pereskedik, és pedig hitetlenek elôtt? 7 Egyáltalában már az is hiba nálatok, hogy peres ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást? 8 Sôt, ti idéztek elô igazságtalanságot és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek! 9 Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem részesülnek Isten országában? Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörôk, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, 10 sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában. 11 Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de megmosakodtatok, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által. Az erkölcstelenségek és a keresztény szabadság 12 >>Minden szabad nekem!<< Csakhogy nem minden használ. >>Minden szabad nekem!<< Csakhogy én ne legyek semminek a rabszolgája. 13 >>Az étel a gyomorért van, s a gyomor az ételért!<< De Isten ezt is, azt is megsemmisíti. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. 14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és minket is fel fog támasztani hatalmával. 15 Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? Elszakítsam tehát Krisztus tagját, és parázna nô tagjává tegyem? Isten mentsen! 16 Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nôvel egyesül, egy testté lesz vele? Mert -- amint az Írás mondja -- >>ketten egy testté lesznek<< {Ter 2,24}. 17 Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ôvele. 18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van; aki azonban paráználkodik, az a saját teste ellen vétkezik. 19 Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentôl kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi? 20 Mert nagy volt a ti váltságdíjatok! Dicsôítsétek meg tehát Istent testetekben. ____________________ * 4 Akik az egyházban semmit sem számítanak: ironikus megfogalmazás. Nagy dolog, ha valaki tud evilági dolgokban helyesen ítélkezni, de ha valaki keresztény, az ennél sokkal nagyobb. * 13-15 Három dolognak kell visszatartania bennünket a tisztátalanságtól: a test a Teremtô Isten tulajdona; a test fel fog támadni; testünkkel együtt Krisztus tagjai vagyunk. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 7. fejezet Állapotbeli kötelességek: 7,1-40 A keresztény házasság 1 Ami pedig azt illeti, amirôl írtatok nekem, azt felelem: jó az embernek asszonyt nem illetni. 2 A paráznaság miatt azonban minden férfinak legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje. 3 A férj adja meg a feleségnek amivel tartozik, hasonlóképpen a feleség is férjének. 4 Az asszonynak nincs hatalma teste fölött, hanem a férfinak; hasonlóképpen a férfinak sincs hatalma teste fölött, hanem az asszonynak. 5 Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy idôre, hogy az imádságnak éljetek; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket amiatt, hogy nem tudjátok magatokat megtartóztatni. 6 Ezt pedig úgy mondom, mint engedményt, nem mint parancsot. 7 Mert azt szeretném, ha mindenki olyan lenne, mint én magam, de mindenkinek saját ajándéka van Istentôl: az egyiknek ilyen, a másiknak meg olyan. Nôtlenség, házasság, válás 8 A nôtleneknek és az özvegyeknek pedig ezt mondom: Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 9 De ha meg nem tartóztatják magukat, lépjenek házasságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni. 10 Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétôl el ne váljon 11 -- ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével --, és a férfi se bocsássa el a feleségét. 12 A többieknek viszont én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és az kész vele lakni, ne bocsássa el; 13 és ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az kész vele lakni, ne hagyja el a férjét. 14 Mert a hitetlen férj megszentelôdik a felesége által, és a hitetlen asszony megszentelôdik a férje által. Különben fiaitok tisztátalanok volnának, pedig szentek. 15 Ha azonban a hitetlen fél elválik, váljék csak el. Mert a testvér vagy a nôvér ilyen esetben nincs szolgaságra kötelezve, hiszen békességre hívott meg minket az Isten. 16 Mert honnan tudod, te asszony, hogy megmentheted a férjedet? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy megmentheted a feleségedet? Isten hívása és a meghívottak életállapota 17 Egyébként éljen mindenki úgy, ahogy az Úr megadta neki, amint Isten meghívta. Ezt tanítom minden egyházban. 18 Mint körülmetélt kapta valaki a meghívást? Ne tüntesse el körülmetéltségét! Körülmetéletlenül kapta valaki a meghívást? Ne metéltesse magát körül! 19 A körülmetéltség semmi, és a körülmetéletlenség is semmi, egyedül csak Isten parancsainak megtartása fontos. 20 Mindenki maradjon meg ugyanabban a hivatásban, amelyben meghívást kapott. 21 Mint rabszolga kaptad a meghívást? Ne törôdj vele; és ha szabaddá is válhatnál, inkább ezt használd fel. 22 Mert aki mint rabszolga kapott hivatást az Úrban, az az Úr szabadosa; hasonlóképpen, aki mint szabad ember kapott hivatást, az Krisztus rabszolgája. 23 Nagy volt a ti váltságdíjatok! Ne legyetek emberek szolgái! 24 Mindenki maradjon meg abban a hivatásban Isten elôtt, amelyben meghívást kapott. Az újraházasodás kérdése 25 A szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemeljek. 26 Azt tartom tehát jónak a közelálló szükség miatt, hogy jó az embernek így maradnia. 27 Feleséghez vagy kötve? Ne keresd az elválást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. 28 Ha feleséget veszel, nem vétkeztél; és ha a szűz férjhez megy, nem vétkezett. Azonban az ilyeneknek testi gyötrelmük lesz, én pedig meg akarlak kímélni benneteket. 29 Azt mondom tehát, testvérek: Az idô rövid. Ezután azok is, akiknek feleségük van, legyenek olyanok, mintha nem volna, 30 és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mintha nem örvendeznének, akik vásárolnak, mintha nem volna tulajdonuk, 31 és akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének vele; mert elmúlik ennek a világnak a formája. 32 Én pedig azt szeretném, ha gond nélkül lennétek. Akinek nincs felesége, arra gondol, ami az Úré, hogy hogyan tetsszék az Úrnak. 33 Akinek pedig felesége van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék feleségének, 34 tehát meg van osztva. Férj nélkül az asszony is, a szűz is arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen; aki azonban férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék a férjének. 35 Ezt pedig a ti érdeketekben mondom, nem azért, hogy csapdát állítsak nektek, hanem hogy tisztességesen éljetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. 36 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy szégyenkeznie kell hajadon leánya miatt, mert eljárt felette az idô, és meg kell történnie, tegye hát meg, amit akar. Nem vétkezik; kössenek csak házasságot. 37 De aki erôsen elhatározta szívében, és nem kényszeríti ôt a szükség, hanem hatalma lévén saját akarata fölött, azt tette fel szívében, hogy megôrzi hajadon leányát, jól teszi. 38 Tehát aki férjhez adja hajadon leányát, az is jól teszi; de aki nem adja férjhez, az még jobban teszi. 39 Az asszony le van kötve, amíg férje él; de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. 40 Véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha magában marad. Hiszem, hogy bennem is Isten Lelke van. ____________________ * 1 A korintusiak kérdéseket intéztek az apostolhoz több, gyakorlati dologra vonatkozóan. Pál itt részletesen ír mindegyik témáról: a házasságról, 7,1; a szüzességrôl, 7,25; a bálványoknak áldozott hús fogyasztásáról, 8,1; a Szentlélek ajándékairól, 12,1. Az apostol válaszai gyakorlatiak és határozottak. * 12-16 A keresztény hagyomány ezt a lehetôséget páli kiváltságnak nevezi (privilegium paulinum): ha az egyik házasfél kereszténnyé lesz, s a pogány fél nem akar tovább vele maradni, a keresztény fél elválhat, sôt másik házasságot is köthet. Ha azonban a pogány fél a keresztény házastársával akar maradni, a házasság érvényben marad. * 21 Pál nem hagyja jóvá a rabszolgaság intézményét, csak azt mondja, hogy a szolgaság nem lehet akadálya az örök életnek. Használd fel helyzetedet, hogy Krisztusról tanúságot tegyél. * 36-38 Ez a gondolatmenet nehezen érthetô. Nem jelenti azt, hogy a szülô azt teheti lányával, amit akar. Lehet, hogy az ún. védô házasságról van szó, amely a régi keresztények között szokásban volt: a lányokat férjhez adták valamely keresztény ifjúhoz, hogy megvédjék a pogány környezet veszélyeitôl. Ez azonban csak feltételezés. Mindenesetre megfigyelhetjük, hogy Pál mindkét állapotot jónak tartja, a házasságot is, a szüzességet is, az utóbbit azonban értékesebbnek tekinti, mert ez az Úrnak való teljesebb önátadásra adhat lehetôséget. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 8. fejezet Pogány áldozatok, keresztény szentségek és istentisztelet: 8,1-11,34 A keresztény szabadság 1 Ami pedig a bálványoknak áldozott húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 2 Ha valaki úgy véli, hogy valamilyen ismeretre tett szert, még nem ismerte fel, hogyan kell megismernie. 3 De ha valaki szereti Istent, azt már megismerte Isten. 4 Ami tehát a bálványoknak áldozott hús fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs más Isten, csak egy. 5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, amint sok isten van és sok úr, 6 nekünk mégis egy Istenünk van, az Atya, akitôl minden van, s akiért mi is vagyunk; és egy Urunk van, Jézus Krisztus, aki által minden van, s aki által mi is vagyunk. 7 De nem mindenkinek van ismerete; egyesek mindmáig bálványokhoz szokva, a húst, mint bálványáldozatot eszik, és lelkiismeretük, mivel gyönge, beszennyezôdik. 8 Pedig az étel nem tesz minket kedvesebbé Isten elôtt; ha nem eszünk, nem fogunk hiányt szenvedni, s ha eszünk, nem fogunk bôvelkedni. 9 Vigyázzatok azonban, hogy a ti szabadságotok ne legyen valamiképpen a gyengék botránkozására. 10 Mert ha valaki azt, akinek ismerete van, a bálványtemplomban látja az asztalnál, annak a lelkiismerete, mert gyönge, felbátorodik a bálványhús evésére. 11 Így a te ismereted miatt elvész gyönge testvéred, akiért Krisztus meghalt! 12 Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek, és megsértitek az ô gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. 13 Ezért ha étel botránkoztatja meg testvéremet, inkább nem eszem húst sohasem, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 9. fejezet Az apostol példája 1 Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e Jézust, a mi Urunkat? Nem az én művem vagytok-e ti az Úrban? 2 Ha másoknak nem is volnék apostola, nektek bizony az vagyok; mert az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. 3 Ez az én védekezésem azok elôtt, akik kérdôre vonnak engem. 4 Vajon nincs jogunk enni és inni? 5 Vajon nincs jogunk asszonytestvért magunkkal vinni, mint a többi apostol, az Úr testvérei és Kéfás? 6 Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk? 7 Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szôlôt, és nem eszik annak gyümölcsébôl? Vagy ki legeltet nyájat, és nem élvezi a nyáj tejét? 8 Vajon emberi módon mondom ezeket? Nem ugyanezt mondja a törvény is? 9 Mert írva van Mózes törvényében: >>Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!<< {MTörv 25,4} Vajon az ökrökre van gondja Istennek? 10 Nem inkább miértünk mondja ezt? Bizony, értünk írták meg ezt, hogy aki szánt, reménységben szántson, és aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy része lesz a termésben. 11 Ha mi lelki javakat vetettünk nektek, nagy dolog-e, ha anyagi javaitokat aratjuk? 12 Ha mások részesülnek a ti javaitokból, miért nem sokkal inkább mi? De nem éltünk ezzel a hatalommal, hanem mindent eltűrünk, hogy akadályt ne állítsunk Krisztus evangéliuma elé. 13 Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a szentélybôl származó dolgokat eszik? És akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek? 14 Éppen így rendelte az Úr is azok számára, akik az evangéliumot hirdetik, hogy az evangéliumból éljenek. 15 Én azonban ezek közül semmivel sem éltem. De nem azért írtam ezt, hogy ezután így legyen, mert jobb meghalnom, semhogy valaki üressé tegye az én dicsekvésemet. 16 Mert ha hirdetem az evangéliumot, nincs miért dicsekednem, hiszen kényszer alatt vagyok. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! 17 Mert ha szabad akarattal teszem ezt, jutalmam van; ha pedig kénytelen-kelletlen, csak ügyintézô vagyok. 18 Mi tehát az én jutalmam? Hogy az evangéliumot hirdetve ingyen adjam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumból eredô hatalmammal. 19 Mert én, bár mindenkitôl független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg. 20 A zsidóknak olyan lettem, mint zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; azoknak, akik a törvény alatt vannak, mintha a törvény alatt volnék -- bár én magam nem vagyok a törvény alatt --, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megnyerjem; 21 azoknak, akik a törvény nélkül voltak, mintha a törvény nélkül volnék -- bár nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye alatt élek --, hogy megnyerjem azokat, akik a törvény nélkül voltak. 22 A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. 23 Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. 24 Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! 25 Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentôl tartózkodik: ôk azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant. 26 Futok tehát, és nem csak vaktában; mérem az ökölcsapásokat, s nem csak úgy, a levegôbe csapkodva; 27 hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek. ____________________ * 5 Az apostolok kíséretében jámbor asszonyok is voltak, akik szolgálatukra lehettek, például pogány asszonyokkal való kapcsolatfelvétel esetében, vagy nôk keresztelésénél. * 12 Pál saját kezével kereste kenyerét (Csel 18,3): részben azért, hogy ne legyen terhére a fiatal keresztény közösségeknek, részben pedig, hogy példát adjon a szorgalmas munkára. Ez akkor nagyon idôszerű volt, mert a munkát szabad emberhez méltatlannak tartották. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 10. fejezet Izrael történelme, mint figyelmeztetés 1 Nem akarom, hogy figyelmen kívül hagyjátok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhô alatt voltak, és mindnyájan átvonultak a tengeren, 2 és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózes által a felhôben és a tengerben. 3 Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, 4 és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, ittak ugyanis az ôket követô lelki sziklából: a szikla pedig Krisztus volt. 5 De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek, hiszen elpusztultak a pusztában {Szám 14,16}. 6 Ez pedig számunkra elôképként történt, hogy mi ne kívánjuk meg a rosszat, mint ahogy ôk megkívánták. 7 Se bálványimádók ne legyetek, mint egyesek azok közül, amint írva van: >>Leült a nép enni és inni, és fölkeltek játszani<< {Kiv 32,6}. 8 És ne paráználkodjunk, ahogy egyesek paráználkodtak azok közül, és egy nap huszonháromezren pusztultak el {Szám 25,1.9}. 9 Krisztust se kísértsük, mint egyesek azok közül kísértették, és elvesztek a kígyók által {Szám 21,5}. 10 Zúgolódni se zúgolódjatok, mint egyesek zúgolódtak azok közül, és elvesztek a pusztító által {Szám 14,2.36}. 11 Mindezek elôképként történtek velük, és azért írták le, hogy okuljunk belôlük mi, akikhez az idôk vége elközelgett. 12 Aki tehát azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. 13 Emberi erôt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten hűséges, és nem engedni meg, hogy erôtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást is megadja, hogy elviselhessétek. A bálványimádás és a pogány áldozatok 14 Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást. 15 Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez; ítéljétek meg ti magatok, amit mondok: 16 Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? 17 Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérbôl részesülünk. 18 Tekintsétek a test szerint való Izraelt: akik az áldozatokat eszik, ugye közösségben vannak az oltárral? 19 Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványoknak áldozott hús vagy a bálvány ér valamit? 20 Dehogy! De amit a pogányok áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek {Zsolt 106,37}. Nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. 21 Nem ihatjátok az Úr kelyhét és az démonok kelyhét. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és a démonok asztalának. 22 Ingereljük talán féltékenységre az Urat? {Mal 1,7; MTörv 32,21} Talán erôsebbek vagyunk nála? 23 >>Minden szabad<<, de nem minden használ. >>Minden szabad<<, de nem minden szolgál épülésre. 24 Senki se keresse a magáét, hanem azt, ami a másé. 25 Mindent, ami a húspiacon eladásra kerül, egyetek meg, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. 26 Mert az Úré a föld és annak teljessége {Zsolt 24,1}. 27 Ha valaki a hitetlenek közül meghív titeket és el akartok menni, mindent egyetek meg, amit elétek tesznek, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. 28 De ha valaki azt mondja nektek: >>Ez a bálványok áldozatából való<<, ne egyétek meg amiatt, aki szóvá tette, és a lelkiismeret miatt; 29 nem a te lelkiismeretedet irtem ezen, hanem a másikét. Miért ítélje meg az én szabadságomat másnak a lelkiismerete? 30 Ha én hálaadással étkezem, miért káromoljon engem valaki azért, amiért hálát adok? 31 Tehát akár esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten dicsôségére tegyetek. 32 Ne adjatok okot a botránkozásra se zsidóknak, se görögöknek, se Isten egyházának, 33 mint ahogy én is mindenben mindenkinek kedvében járok, nem azt keresve, ami nekem hasznos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek. ____________________ * 25-28 Húspiac: ma hentes vagy mészárszék. A bálványoknak feláldozott állatok húsát is kimérték, ha a papság vagy az áldozatbemutató nem tudta elfogyasztani. Pál szerint jobb lemondani saját jogainkról ill. szabadságunkról, mint bárkit is megbotránkoztatni azok közül, akiket Krisztus megváltott. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 11. fejezet Asszonyok az istentiszteleten 1 Legyetek a követôim, amint én Krisztus követôje vagyok. 2 Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a hagyományokat, úgy, ahogy átadtam nektek. 3 Szeretném azonban, ha tudnátok, hogy minden férfinek feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. 4 Minden férfi, aki fedett fôvel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére; 5 viszont minden asszony, aki fedetlen fôvel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére: mert ez ugyanaz, mintha megnyírták volna. 6 Ha az asszony nem fedi be a fejét, vágassa le a haját; ha viszont szégyenletes dolog az asszonynak, hogy a haját levágassa vagy leborotváltassa, fedje csak be fejét. 7 A férfinak nem kell befednie fejét, mert ô Isten képmása és dicsôsége, az asszony azonban a férfi dicsôsége. 8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból {Ter 2,22}; 9 és nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. 10 Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt. 11 Igaz azonban, hogy az Úrban sem asszony nincs férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 12 Mert amint az asszony a férfiból lett, úgy a férfi is az asszony által születik, mégis, minden Istentôl van. 13 Ítéljétek meg ti magatok: illik-e asszonynak fedetlen fôvel imádkozni Istenhez? 14 Nem tanít-e titeket maga a természet is arra, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik, 15 ha pedig az asszony növeszt hosszú hajat, dicsôségére szolgál? Mert a haj fátyol gyanánt adatott neki. 16 Ha pedig valaki vitatkozni kíván, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházainak. Az Úr vacsorájának helyes megünneplése 17 A következô intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérhetem, hogy nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze. 18 Mert elôször is úgy hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem. 19 Mert szükséges, hogy megosztottság is legyen köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek. 20 Mikor azonban egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése, 21 mert étkezés közben mindenki a saját vacsoráját veszi elô, és az egyik éhezik, a másik pedig dôzsöl. 22 Vajon nincsen házatok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek! 23 Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, 24 hálát adott, megtörte, és így szólt: >>Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!<< 25 A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: >>Ez a kehely az új szövetség {Jer 31,31} az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!<< 26 Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. 27 Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. 28 Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék a kenyérbôl és igyék a kehelybôl, 29 mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza. 30 Ezért van köztetek sok beteg és erôtlen, és sokan meghaltak. 31 Ha ellenben megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. 32 Amikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal. 33 Ezért, testvéreim, amikor egybegyűltök az étkezésre, várjátok meg egymást. 34 Ha valaki éhes, egyen odahaza, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit pedig majd akkor rendezem el, ha odamegyek. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 12. fejezet A Lélek adományai és a keresztények élete: 12,1-14,40 Egy a Lélek -- sokféle az adomány 1 A lelki adományokra nézve pedig, testvérek, nem akarom, hogy tudatlanok legyetek. 2 Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, kényszernek engedve mentetek a néma bálványokhoz. 3 Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: >>Átkozott legyen Jézus!<<, és senki sem mondhatja: >>Jézus az Úr<<, csakis a Szentlélek által. 4 A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. 5 A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. 6 És az erômegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. 7 A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. 8 Egyik a bölcsesség szavait kapja a Lélek által, a másik a tudományét ugyanattól a Lélektôl. 9 Más valaki a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, ismét más a gyógyítások adományát az egy Lélek által, 10 vagy csodatévô hatalmat, prófétálást, a szellemek megítélését, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését. 11 Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, mindenkinek úgy adva részt, ahogy akarja. Egy a Test -- sok a tagja 12 Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. 13 Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. 14 Mert a test sem egy tag, hanem sok. 15 Ha azt mondaná a láb: >>Nem vagyok kéz, nem vagyok a test része<<, vajon akkor nem lenne a test része? 16 És ha azt mondaná a fül: >>Nem vagyok szem, nem vagyok a test része>>, vajon akkor nem lenne a test része? 17 Ha az egész test szem volna, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás volna, hol lenne a szaglás? 18 Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta. 19 Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20 Márpedig sok ugyan a tag, de a test egy. 21 Nem mondhatja a szem a kéznek: >>Nincs rád szükségem!<<, sem a fej a lábaknak: >>Nincs rátok szükségem!<< 22 Sôt azok, amelyek a test gyöngébb tagjainak látszanak, sokkal inkább szükségesek, 23 és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül. Amelyek tisztességtelen tagjaink, azoknak nagyobb tisztességük van, 24 tisztességes tagjainknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért alkotta úgy a testet, hogy amelyik tagnak nem volt, annak nagyobb tisztességet adott, 25 hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. 26 Ha tehát az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag. 27 Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai. 28 Az egyházban Isten egyeseket elôször is apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká; másoknak csodatevô erôt adott, vagy a gyógyítás, segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát. 29 Vajon mindnyájan apostolok? Vajon mindnyájan próféták? Vajon mindnyájan tanítók? Vajon mindnyájan csodatevôk? 30 Vajon mindnyájuknak megvan a gyógyítás adománya? Vajon mindnyájan szólnak nyelveken? Vajon mindnyájan értelmezik azt? 31 Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra! Emellett még egy mindennél kiválóbb utat is mutatok nektek. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 13. fejezet Magasabbrendű adományok: a szeretet-himnusz 1 Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengô érc vagy pengô cimbalom. 2 Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. 3 Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedhessem: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem. 4 A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, 5 nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra, 6 nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; 7 mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. 8 A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. 9 Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; 10 amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. 11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók. 12 Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színrôl színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok. 13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 14. fejezet A prófétálás és a nyelveken szólás adománya 1 Törekedjetek a szeretetre, keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok. 2 Aki ugyanis nyelveken szól, nem embereknek beszél, hanem Istennek; senki sem érti, hanem a Lélek által beszél titkos dolgokat. 3 Aki pedig prófétál, embereknek beszél, az ô épülésükre, buzdításukra és vigasztalásukra. 4 Aki nyelveken szól, önmaga épülésére szolgál; aki azonban prófétál, az egyházat építi. 5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy az egyház épüljön. 6 Így tehát, testvérek, ha hozzátok érkezve nyelveken szólnék, mit használnék nektek, ha nem szólnék hozzátok kinyilatkoztatással vagy ismerettel, prófétálással vagy tanítással? 7 Hiszen az élettelen hangszerek is, mint a fuvola vagy a citera, ha nem adnak különbözô hangokat, hogyan lehet felismerni a fuvolázást vagy a citerázást? 8 És ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog harcra készülôdni? 9 Így ti is, ha a nyelveken való szólás során világos beszédet nem mondotok, hogyan fogják megérteni, hogy mit beszéltek? Csak a levegôbe beszéltek. 10 Olyan sokféle nyelv van ezen a világon, és egy sem érthetetlen. 11 Ha tehát nem ismerem a szónak a jelentését, idegen leszek annak, aki beszél, és a beszélô is idegen lesz számomra. 12 Így ti is, mivel lelki adományokra törekedtek, azon legyetek, hogy az egyház épülésére gazdagodjatok. 13 Éppen ezért, aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy meg is magyarázza. 14 Mert ha nyelveken imádkozom, a lelkem imádkozik, az értelmem viszont gyümölcstelen. 15 Mi következik ebbôl? Imádkozzam lélekben, de imádkozzam értelemmel is; énekeljek lélekben, de énekeljek értelemmel is. 16 Különben, ha csak lélekben mondasz hálaadást, az ott levô avatatlan miképpen mondja rá hálaadásodra az >>Ámen<<-t, ha nem tudja, hogy mit beszélsz? 17 Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül rajta. 18 Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken; 19 de az egyházban inkább akarok öt szót mondani értelmesen, hogy másokat is oktassak, mint tízezer szót nyelveken. 20 Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyermekek, legyetek inkább a gonoszságban gyermekek; értelem dolgában viszont legyetek érettek. 21 Írva van a törvényben: >>Idegen nyelveken és idegenek ajkával szólok majd ehhez a néphez, de még így sem hallgatnak rám<< {Iz 28,11k} -- mondja az Úr. 22 Tehát a nyelveken való szólás nem a hívek számára szolgál jelül, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívôknek. 23 Ha tehát összegyűlik az egész egyház, és mindnyájan nyelveken szólnak, ha avatatlanok vagy hitetlenek lépnek be, vajon nem azt mondják-e, hogy ôrjöngtök? 24 Ha azonban valamennyien prófétálnak, és belép egy hitetlen vagy avatatlan, annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megítéli, 25 szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és megvallja: >>Valóban közöttetek van Isten<< {Iz 45,14; Zak 8,23}. Az istentisztelet egysége és rendje 26 Mi következik tehát ebbôl, testvérek? Amikor egybegyűltök, és mindenkinek van zsoltára, van tanítása, van kinyilatkoztatása, van nyelvadománya, van értelmezése: minden a ti épülésetekre történjék. 27 Ha nyelveken szól valaki, kettô vagy legfeljebb három szóljon, mégpedig egymás után, egy pedig értelmezze. 28 Ha nincs, aki értelmez, akkor hallgasson az egyházban: szóljon önmagának és Istennek. 29 A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, a többiek pedig ítéljék meg. 30 Mikor pedig valaki más ottlévô nyer kinyilatkoztatást, az elôbbi hallgasson el. 31 Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan buzdítást nyerjenek. 32 A prófétaság lelke aláveti magát a prófétáknak. 33 Mert Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé. Miként a szentek összes egyházában, 34 az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniuk; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja. 35 Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak az összejövetelen beszélni. 36 Vajon tôletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? 37 Aki prófétának vagy lelki embernek tartja magát, értse meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa. 38 Ha pedig valaki nem ismeri el, akkor ôt sem fogják elismerni. 39 Ezért tehát, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, és ne akadályozzátok meg a nyelveken való szólást sem. 40 De minden tisztességesen és rendben történjék. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 15. fejezet Krisztus és a keresztények feltámadása: 15,1-58 Krisztus feltámadása és az üdvösség 1 Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. 2 Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívôkké. 3 Mert mindenekelôtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, 4 eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. 5 Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettônek. 6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. 7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8 Mindnyájuk után pedig mint félresikerültnek, megjelent nekem is. 9 Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. 10 De Isten kegyelmébôl vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sôt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt. 11 Tehát akár én, akár ôk, így hirdetjük, és ti így lettetek hívôkké. 12 Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy a halálból feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása? 13 Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel! 14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is. 15 Sôt, Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert tanúságot tettünk Isten ellen, hogy feltámasztotta Krisztust, pedig nem is támasztotta fel, ha a halottak valóban nem támadnak fel. 16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. 17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok. 18 Sôt, akkor azok is, akik Krisztusban elszenderültek, elvesztek. 19 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél. 20 Krisztus azonban feltámadt a halálból, mint az elszenderültek zsengéje. 21 Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is. 22 Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. 23 Mindenki a maga rendje szerint: elsôként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ô eljövetelekor. 24 Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erôt. 25 Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti {Zsolt 110,1}. 26 Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg, 27 mert mindent lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: >>Minden alá van vetve<< {Zsolt 8,7}, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. 28 Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben. 29 Hisz különben mit csinálnak azok, akik megkeresztelkednek a halottakért? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednének meg értük? 30 Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek minden órában? 31 Nap mint nap meghalok, olyan igaz ez, testvérek, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. 32 Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor csak >>együnk és igyunk, mert holnap meghalunk<< {Iz 22,13}. 33 Ne engedjétek magatokat félrevezetni: >>A gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöt.<< 34 Józanodjatok ki teljesen, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat! Az üdvösség beteljesedése a feltámadásban 35 Azt mondhatná azonban valaki: >>Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek majd elô?<< 36 Balga! Amit vetsz, nem kel életre, ha elôbb meg nem hal. 37 És amikor vetsz, nem a leendô testet veted el, hanem a puszta magot, például a búzáét vagy másét. 38 Isten pedig testet ad annak, amint akarja, mégpedig minden egyes magnak tulajdon testet. 39 Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, és más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. 40 És vannak égi testek és földi testek, de más az égiek fényessége, és más a földieké. 41 Más a fényessége a napnak, más a fényessége a holdnak, és más a fényessége a csillagoknak. Mindegyik csillag különbözik fényességben a másik csillagtól. 42 Így van a halottak feltámadása is: romlandóságban vetik el, romolhatatlanságban támad fel; 43 szégyenben vetik el, dicsôségben támad fel; gyöngeségben vetik el, erôben támad fel; 44 érzéki testet vetnek el, lelki test támad fel. Ha van érzéki test, van lelki test is. 45 Ezt mondja az Írás is: >>Ádám, az elsô ember élô lénnyé lett<< {Ter 2,7}, az utolsó Ádám pedig éltetô lélekké. 46 De nem a lelki az elsô, hanem az érzéki, csak azután a lelki. 47 Az elsô ember a földbôl való, földi {Ter 2,7}, a második ember a mennybôl való. 48 Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. 49 És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is. 50 Mondom pedig, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem fogja örökölni a romolhatatlanságot. 51 Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni: 52 hirtelen, egy szempillantás alatt, a végsô harsonaszóra, mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. 53 Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie. 54 Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba, akkor beteljesedik az ige, amely írva van: >>Elnyelte a halált a diadal {Iz 25,8}. 55 Halál, hol a te gyôzelmed? Halál, hol a te fullánkod?<< {Óz 13,14} 56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 57 De hála Istennek, aki megadta nekünk a gyôzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által. 58 Tehát, szeretett testvéreim, legyetek állhatatosak, rendíthetetlenek, tegyetek mindig többet az Úrért, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban. ____________________ * 12 Jézus a Titokzatos Test feje, lehetetlen tehát hinni az ô feltámadásában anélkül, hogy saját feltámadásunkban ne hinnénk. Lehetetlen hinni olyan élô Fejben, melynek tagjai örök halálra vannak szánva. * 14 Ha tagadjuk Krisztus feltámadását, a hit elveszíti alapját, hisz mind Krisztus (Mt 12,39-40; Jn 2,19-22), mind az apostolok (Csel 1,22; 2,32; 4,10) Krisztus feltámadását tekintik a feltámadás legfôbb bizonyítékának. Krisztus feltámadása nélkül csalóka ábránd lenne a megváltás is, annak minden gyümölcsével együtt. * 20 Krisztus feltámadt: Pál szerint ez az alapja a keresztény életszemléletnek, ma is, a jövôben is. ======================================================================== Elsô levél a korintusiaknak -- 16. fejezet A levél befejezése: 16,1-24 Gyűjtés a jeruzsálemi hívek számára 1 Ami pedig a szentek javára való gyűjtést illeti, ti is úgy tegyetek, amint azt Galácia egyházainak elrendeltem. 2 A hét elsô napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami neki tetszik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor megérkezem. 3 Amikor aztán ott leszek, azokat, akiket ajánlani fogtok, majd elküldöm levéllel, hogy szeretetadományotokat elvigyék Jeruzsálembe. 4 Ha pedig érdemes lesz, hogy én is elmenjek, velem fognak jönni. Az apostol tervei 5 Hozzátok pedig akkor megyek, ha már bejártam Makedóniát, mert Makedónián keresztül utazom. 6 Talán ott is maradok nálatok, vagy a telet is ott töltöm, hogy ti is adjatok nekem kíséretet, bármerre is megyek majd. 7 Mert nem akarlak titeket most csak úgy átmenôben látni, remélem ugyanis, hogy egy ideig nálatok maradok, ha az Úr megengedi. 8 Efezusban pedig pünkösdig maradok. 9 Nagy és tágas kapu nyílt meg ugyanis elôttem, de sok az ellenség is. 10 Amikor odaérkezik Timóteus, legyetek azon, hogy félelem nélkül legyen nálatok, mert az Úr dolgában munkálkodik, amint én is. 11 Tehát senki se vesse meg ôt, hanem kísérjétek el ôt békével, hogy hozzám jöjjön, mert várom ôt a testvérekkel együtt. 12 Ami pedig Apolló testvért illeti, nagyon kértem ôt, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, de semmiképp sem akart most elmenni; el fog azonban menni, mihelyt ideje lesz. Végsô intelmek és köszöntések 13 Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erôsek {Józs 1,7}. 14 Minden, amit tesztek, szeretetben történjék. 15 Kérlek titeket, testvérek: ismeritek Sztefanász házanépét, hogy ôk Achájának zsengéi, és hogy magukat a szentek szolgálatára szentelték; 16 ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, aki velük együtt munkálkodik és fárad. 17 Örülök Sztefanász, Fortunátusz és Achaikusz ittlétének, mert távollétetekben ôk pótoltak titeket, 18 hiszen felüdítették mind az én lelkemet, mind a tieteket. Tartsátok tehát az ilyeneket tiszteletben. 19 Köszöntenek titeket Ázsia egyházai. Sokszor köszöntenek benneteket az Úrban Akvila és Priszcilla a házukban lévô közösséggel együtt. 20 Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal. 21 Én, Pál, sajátkezűleg írom a köszöntést. 22 Aki nem szereti az Urat, legyen kitaszított! Marana tha! 23 Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek! 24 Szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban. ____________________ * 22 Marana tha: arám kifejezés, jelentése >>Urunk, jöjj el!<< vagy >>Urunk eljött<<. 'skeresztény hitvallás-forma. ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- Bevezetés Lásd a Pál leveleihez írt bevezetô magyarázatot az 1261-2. oldalon! -- A Korintusiaknak írt második levelet nem könnyű megérteni. A szöveg felépítése látszólag nem logikus; a hangvétel változó; a szóba kerülô események -- úgy látszik -- nincsenek közvetlen kapcsolatban egymással, ha a ránk maradt levél sorrendjében haladunk. A szentírástudósok megpróbálták feltárni az események hátterét és lehetséges sorrendjét. Az ilyen kísérlettel járó összes bizonytalansági tényezôvel együtt nagyjából a következô helyzetkép tárul elénk: A korintusi közösségben olyan tanítók lépnek fel, akik vitatják Pál apostoli hivatalát és jogát. A közösség tagjai elbizonytalanodnak: csatlakoznak az új tanítókhoz. Pál errôl a fejleményrôl Timóteustól értesül, aki Korintusból Efezusba érkezik. Az apostol nem akar lemondani az általa alapított közösségrôl. Títuszt küldi Korintusba, hogy álljon ki az érdekében, és hogy fejezze be a megkezdett adománygyűjtést. Títusz visz magával egy írást is, amelyben Pál arról ad számot, hogyan értelmezi saját apostoli hivatalát (l. 2,14-16; 7,2- 4; 9. fejezet). Títusznak nem sikerül helyreállítani az apostol tekintélyét Korintusban. Visszautazik Efezusba és jelentést tesz. Ekkor határozza el Pál, hogy egy >>közbensô látogatást<< tesz Korintusban. Ennek során viták folynak: elvitatják Páltól azt a jogot, hogy önálló igehirdetôként lépjen fel, kétségbe vonják becsületességét az adományok vonatkozásában, bírálják személyes fellépését. Sôt, sor kerül egy olyan incidensre is, amikor valaki a közösség tagjai közül provokálja és megsérti Pált. ' elhagyja Korintust, de nem szakítja meg a közösséggel való kapcsolatát. Megírja az ún. >>könnyek levelét<< (vö. 2,3-4; 7,8.12 és a 10,1-13,10); ezt a levelet ismét Títusz viszi el mint küldött. Ebben a levélben Pál hevesen vitatkozik ellenfeleivel. Türelmetlenül várja a híreket Títusztól, akivel megbeszélte, hogy Troászban találkoznak. Végül eléje utazik, Makedóniában találkozik Títusszal, és megtudja, hogy ezúttal sikerült békésen lezárni a vitát. Pál Títuszt egy újabb levéllel küldi vissza Korintusba (>>a kibékülés levele<<; l. 1,1-2,13; 7,15-16; 8. fejezet). Ezzel együtt Pál közbenjár azért a személyért, aki megsértette (2,6-8.10), és igyekszik tisztázni a még megmaradt félreértéseket. E látogatás alkalmával kell befejeznie Títusznak a félbeszakadt gyűjtést is Jeruzsálem számára. Ilyen rekonstrukció után a Korintusiaknak írt második levél tükrében belelátunk egy vitába és kibékülésbe egy ôskeresztény közösség és alapító apostola között. Az a szerkesztô, aki ennek az összeütközésnek a dokumentumait összegyűjtötte, arra törekedett, hogy megôrizze a népek apostolának azokat az írásait és tanításait, amelyek az egyedi közösségen túl is érvényesek. Az egyes levélrészeket kiragadta eseti összefüggésükbôl, és inkább tárgyuk szerint csoportosította ôket: Pál vitába száll ellenfeleivel; megvédi saját apostoli hivatalát (1-7. fejezet). Felszólít a jeruzsálemi közösség számára való gyűjtésre (8-9. fejezet). Az ellenfelekkel való vita során egészen személyesen mérlegre teszi Krisztus szolgálatában folyó életét (10-13. fejezet). ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1-2 1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának, valamint az összes szenteknek, akik egész Achájában vannak. 2 Kegyelem nektek és békesség Istentôl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Az apostol szenvedései és vigasztalása: 1,3-11 3 Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, 4 aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongattatásban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten minket is megvigasztal. 5 Mert amint bôven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bôven van részünk Krisztus által a vigasztalásban is. 6 Ha szorongatást szenvedünk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha pedig vigasztalásban van részünk, az is a ti megvigasztalásotokért van, amely erôt ad ugyanazoknak a szenvedéseknek az elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk. 7 Szilárd a reménységünk titeket illetôen, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy társaink lesztek a vigasztalásban is. 8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok, testvérek, a mi szorongattatásunkról, amelyben Ázsiában volt részünk. Módfelett, erônkön felül próbára tettek minket, úgyhogy még az életünk felôl is kétségeink voltak. 9 Sôt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat. 10 ' megszabadított és megszabadít minket az ilyen halálos veszedelembôl, és ôbenne bízunk, hogy ezután is meg fog szabadítani, 11 ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imáitokkal, hogy a kegyelmi adományokért, amelyeket sokan eszközöltek ki számunkra, sokan adjanak hálát értünk. A félreértések tisztázása: 1,12-2,11 Az apostol lelkiismeretessége 12 Mert ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy egyszerű módon és istenfélô ôszinteséggel, nem testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmével jártunk a világon, kiváltképpen nálatok. 13 Hiszen nem írunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek -- remélem, hogy teljesen meg fogjátok érteni, 14 mint ahogy részben már meg is értettetek minket --, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, ugyanúgy, ahogy ti is a miénk, a mi Urunk Jézus napján. Pál útitervének megváltozása 15 Ezzel a bizalommal akartam hozzátok menni a múltkor, hogy másodízben legyen részetek a kegyelemben, 16 és aztán tôletek átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába. 17 Amikor tehát ezt akartam, vajon könnyelmű voltam? Vagy amit tervezek, azt test szerint tervezem, úgyhogy nálam az >>igen, igen<< egyben >>nem, nem<< is? 18 Isten hűségére mondom, hogy beszédünkben, amelyet hozzátok intéztünk, nincs: >>igen<< is meg >>nem<< is. 19 Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt >>igen<< is meg >>nem<< is, hanem az >>igen<< valósult meg benne. 20 Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind >>igen>> lett ôbenne. Ezért az >>ámen<< is általa hangzik fel tôlünk Isten dicsôségére. 21 Aki pedig megerôsít minket veletek együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten, 22 és ô az, aki pecsétjével megjelölt minket, s a Lélek zálogát adta szívünkbe. 23 Istent hívom tanúnak magam mellett, hogy irántatok való kíméletbôl nem mentem el eddig Korintusba. Mert nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötök segítôi vagyunk, hiszen a hitben erôsen álltok. ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 2. fejezet 1 Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok. 2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megörvendeztet engem, ha az nem, akit én megszomorítok? 3 És arról a dologról is azért írtam nektek, hogy amikor majd odamegyek, ne érjen engem szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meggyôzôdésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme. 4 Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsôsorban irántatok. Intés a szelídségre 5 Ha nekem valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne túlozzak, mindnyájatokat. 6 Elég az ilyennek az a büntetés, amely a többség részérôl érte. 7 Most pedig, éppen ellenkezôleg, inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a nagyon mély bánat valamiképpen el ne eméssze ôt. 8 Éppen ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. 9 Hiszen azért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket, és megtudjam, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e? 10 Akinek pedig ti megbocsátotok valamit, annak én is megbocsátok; mert én is, amikor megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, azt értetek tettem Krisztus színe elôtt, 11 hogy be ne hálózzon minket a sátán, mert nem ismeretlenek elôttünk az ô szándékai. Az apostoli szolgálat dicsôsége és szükségszerűsége: 2,12-5,10 Az apostol Krisztus ismeretét terjeszti 12 Amikor Troászba érkeztem Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár a kapu nyitva volt elôttem az Úrban, 13 nem volt nyugalma lelkemnek, mert nem találtam ott Títusz testvéremet, azért búcsút vettem tôlük, és Makedóniába mentem. 14 De hála legyen Istennek, aki mindig diadalra segít minket Krisztusban, és az ô ismeretének jó illatát minden helyen elterjeszti általunk! 15 Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istenért azok közt, akik üdvözülnek, és azok közt is, akik elvesznek. 16 Ezeknek a halál illata a halálra, azoknak pedig az élet illata az életre. De ki alkalmas erre? 17 Mert mi nem vagyunk olyanok, mint igen sokan, akik meghamisítják Isten igéjét, hanem ôszintén, mintegy Istenbôl beszélünk, Isten elôtt, Krisztusban. ____________________ Nem mindig könnyű megérteni Pál gondolatait, mert nem ismerjük az események hátterét. * 5 >>Ha nekem valaki<<: Pált valaki súlyosan megsértette, de vele együtt megsértette a korintusiakat is. Valószínűleg nyíltan nekitámadt Pálnak, kétségbevonta apostoli tekintélyét. Biztos, hogy Pál itt nem arra az esetre gondol, amikora valaki botrányosan viselkedett Korintusban (1 Kor 5). ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 3. fejezet Az apostol a közösséget szolgálja 1 S most kezdjük-e újra ajánlani magunkat? Talán nekünk is szükségünk van, mint egyeseknek, hozzátok szóló vagy tôletek való ajánló levelekre? 2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, ismeri és olvassa azt minden ember. 3 Mert nyilvánvaló veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem tintával, hanem az élô Isten Lelkével írva, nem kôtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira {Kiv 24,12; Ez 11,19}. Szolgálat betű szerint és Lélek szerint 4 Isten iránt ilyen bizalmunk Krisztus által van. 5 Nem mintha magunktól, mintegy saját erônkbôl képesek lennénk bármit is kigondolni, ellenkezôleg: a mi képességünk Istentôl van. 6 ' tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké: mert a betű öl, a Lélek pedig éltet. 7 Ha már a halálnak a betűkkel, kövekre írt szolgálata dicsôséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes arcára arcának mulandó dicsôsége miatt, 8 hogyne lenne még dicsôségesebb a Lélek szolgálata? 9 Mert ha már a kárhoztatás szolgálata dicsôséges, sokkal dicsôségesebb az igazság szolgálata. 10 Sôt, ami ott dicsôséges volt, ezen túláradó dicsôség miatt már nem is dicsôséges. 11 Mert ha a mulandó dicsôséges, sokkal dicsôségesebb a maradandó. 12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk, 13 nem pedig úgy, mint Mózes, aki leplet helyezett arcára {Kiv 34,33.35}, hogy Izrael fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó. 14 De értelmük eltompult. Hisz mind a mai napig, amikor az Ószövetséget olvassák, ott van ugyanaz a lepel, nincs levéve, mert az csak Krisztusban tűnik el. 15 Sôt, mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel takarja szívüket. 16 De amikor megtérnek az Úrhoz, elvétetik majd a lepel {Kiv 34,34}. 17 Mert az Úr Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18 Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsôségét {Kiv 16,7}, ugyanarra a képmásra változunk át dicsôségrôl dicsôségre az Úr Lelke által. ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 4. fejezet 1 Mivel tehát ilyen szolgálatunk van, miután irgalmasságot nyertünk, nem csüggedünk el, 2 hanem lemondunk a gyalázatos alattomosságról, nem járunk álnokságban, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten elôtt. 3 Ha a mi evangéliumunk mégis el van takarva, azok elôtt van eltakarva, akik elvesznek, 4 akikben ennek a világnak az istene elvakította a hitetlen értelmet, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsôségérôl szóló evangélium fénye ne ragyogjon fel számukra. 5 Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat; önmagunkat pedig mint a ti szolgátokat Jézusért. 6 Mert Isten, aki azt mondta: >>A sötétségbôl világosság ragyogjon fel<<, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsôségének ismerete Jézus Krisztus arcán. Az apostol közössége Krisztussal a szenvedésben 7 Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erôt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak. 8 Mindenfelôl szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; 9 üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; 10 állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. 11 Mert minket, akik élünk, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. 12 Bennünk tehát a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet. 13 Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amirôl írva van: >>Hittem, azért szóltam<< {Zsolt 116,10G}, mi is hiszünk, és ezért beszélünk. 14 Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. 15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bôséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsôségére. 16 Éppen ezért nem csüggedünk el, sôt, még ha a mi külsô emberünk romlásnak indul is, a belsô emberünk mégis napról napra megújul. 17 Ez a mi mostani, könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsôségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk, 18 ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert ami látható, az ideigvaló, ami pedig láthatatlan, az örökkévaló. ____________________ * 5 Kifejezô megfogalmazása az apostoli munkának és az Egyház szerepének a világban. * 10-11 Az apostolok gyöngesége, szemben az apostoli munka tárgyának nagyszerűségével, jól tükrözi Jézus hatalmát, aki meghalt és feltámadt, és aki most küldötteiben folytatja művét, hatalmával és kegyelmével megererôsítve ôket. ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 5. fejezet Az apostol reménye 1 Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentôl kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. 2 Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, 3 hogy ha le kell majd vetkôznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk. 4 Mert amíg ebben a sátorban vagyunk, roskadozva sóhajtozunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkôztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így azt, ami halandó, elnyelje az élet. 5 Aki pedig felkészített erre bennünket, Isten az, aki a Lélek zálogát adta nekünk. 6 Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben élünk, távol járunk az Úrtól, 7 mert hitben járunk, és nem szemlélésben. 8 De bizakodunk, s jobban szeretnénk kiköltözni a testbôl, és elérkezni az Úrhoz. 9 Ezért igyekszünk is neki tetszeni, akár nála vagyunk, akár távol élünk tôle. 10 Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélôszéke elôtt, hogy mindenki elvegye a bérét, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében. Az apostolt a szolgálata igazolja: 5,11-6,10 A kiengesztelôdés szolgálata 11 Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, az embereket igyekszünk meggyôzni, Isten elôtt azonban nyíltan állunk. Remélem pedig, hogy a ti lelkiismeretetek elôtt is nyíltan állunk. 12 Nem ajánljuk magunkat nektek újra, hanem alkalmat adunk nektek, hogy velünk dicsekedjetek azokkal szemben, akik a külsô szerint dicsekszenek, és nem a szív szerint. 13 Mert ha magunkon kívül vagyunk, az az Istenért történik; ha eszünknél vagyunk, az pedig értetek van. 14 Krisztus szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; 15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 16 Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most már nem úgy ismerjük. 17 Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek. 18 Mindez pedig Istentôl van, aki Krisztus által kiengesztelt minket önmagával, és nekünk adta a kiengesztelés szolgálatát. 19 Mert Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte magával a világot, úgy, hogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a kiengesztelés igéjét. 20 Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelôdjetek ki Istennel! 21 ' azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ôáltala. ____________________ * 8 Mindannyian szeretnénk szenvedés és halál nélkül az örök boldogságba jutni. Pál is vágyakozott erre, mivel azonban ez nem lehetséges, a ránk váró dicsôség gondolata segít bennünket megbékélni a gondolattal, hogy halandó testünket le kell vetnünk ahhoz, hogy örökké az Úrral legyünk. * 21 Isten szeretete azáltal éri el csúcspontját, hogy egyszülött Fia a bűnös ember helyébe lép, magára veszi az ember bűneit és jóvátételt ad azokért. Így teszi lehetôvé az ember számára nemcsak az újjászületést, hanem az Istennel való barátságot és az istenfiúságot is. Bűnné tette: úgy bánt vele, mintha ô lenne bűnös, hogy helyreálljon az isteni igazságosság rendje. ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 6. fejezet Az apostoli szenvedés dicsôsége 1 Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. 2 Mert ô mondja: >>A nekem tetszô idôben meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítlek téged<< {Iz 49,8}. Íme, most van a kellô idô, íme, most van az üdvösség napja! 3 Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, 4 hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, 5 verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, 6 tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, 7 az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, 8 dicsôségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók; 9 mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; 10 mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezôk; mint szűkölködôk, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan. Kibékülés a korintusiakkal: 6,11-7,16 Buzdítás és figyelmeztetés 11 A szánk megnyílt felétek, korintusiak, s a szívünk kitárult. 12 Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben szűk a hely. 13 Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket! 14 Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között? 15 Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívônek a hitetlenhez? 16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élô Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: >>Köztük fogok lakni és közöttük járni, az ô Istenük leszek, és ôk az én népem lesznek {Lev 26,11k}. 17 Menjetek ki tehát közülük, váljatok külön -- mondja az Úr --, s ne érintsetek tisztátalant! {Iz 52,11} Akkor magamhoz fogadlak majd titeket, 18 és én atyátok leszek, ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek {Szof 3,20G; Jer 31,9; Iz 43,6}, mondja a mindenható Úr<< {Ám 3,13G; 2Makk 1,24}. ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 7. fejezet 1 Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a lélek minden szennyétôl, és tegyük teljessé megszentelôdésünket Isten félelmében. 2 Fogadjatok be minket szívetekbe! Senkit nem bántottunk meg, senkit nem döntöttünk romlásba, senkit nem csaltunk meg. 3 Nem kárhoztatásotokra mondom ezt; hiszen az elôbb mondtam, hogy a szívünkben vagytok, úgyhogy együtt halunk, és együtt élünk. 4 Nagy a bizalmam bennetek, nagyon dicsekszem veletek; telve vagyok vigasztalással, nagyon bôséges az én örömöm minden szorongatásunk mellett. Títusz küldetése 5 Mert amikor Makedóniába érkeztünk, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféle szorongatást szenvedtünk: kívül harcok, belül félelem. 6 De Isten, aki megvigasztalja a megalázottakat, megvigasztalt minket Títusz megérkezésével; 7 sôt nemcsak az ô megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel megvigasztalódott köztetek, mert elbeszélte nekünk vágyódásotokat, sírásotokat, buzgólkodásotokat érettem, úgyhogy még jobban megörültem. 8 Mert ha meg is szomorítottalak titeket levelemmel, nem bánom; de ha meg is bántam volna -- mivel látom, hogy az a levél, bár ideig- óráig, megszomorított titeket --, 9 most örülök, nem azért, mert megszomorodtatok, hanem azért, mert bűnbánatra szolgált a szomorúságotok. Isten szerint szomorodtatok meg, úgyhogy semmiben se szenvedtetek kárt miattunk. 10 Mert az Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez az üdvösségre; a világ szomorúsága azonban halált szerez. 11 S íme, éppen ez a ti Isten szerint való szomorúságotok milyen nagy buzgóságot ébresztett bennetek, sôt mentegetôzést, méltatlankodást, félelmet, vágyódást, buzgólkodást és a vétkes megbüntetését! Mindenben megmutattátok, hogy ti ártatlanok vagytok a dologban. 12 Tehát, ha írtam is nektek, nem a sértô miatt tettem, és nem is a sértett miatt, hanem hogy kinyilvánuljon Isten elôtt a buzgóságtok, amelyet irányunkban tanúsítotok. 13 Ezért vigasztalódtunk meg. De vigasztalódásunkban még jobban megörültünk Títusz öröme miatt, hogy lelkét mindnyájan felüdítettétek, 14 és ha valamivel dicsekedtem neki veletek kapcsolatban, nem vallottam szégyent, hanem ahogyan nektek mindent az igazság szerint mondtunk, úgy a mi Títusz elôtt való dicsekvésünk is igaznak bizonyult. 15 És ô még jobb szívvel van irántatok, amikor megemlékezik mindnyájatok engedelmességérôl, ahogyan félelemmel és rettegéssel fogadtátok ôt. 16 Örülök, hogy mindenben bizalommal lehetek hozzátok. ____________________ * 2-16 Ez a fejezet, amely a levél elsô részét lezárja, arra ösztönzi a korintusiakat, hogy borítsanak fátylat a múltra, ne gondoljanak arra többé. A probléma rendezôdött, a megbántást kiengesztelte a megbánás, a béke helyreállt. Pál számít olvasóinak hűségére: csak tovább, elôre, tekintetüket az égre vetve! Sok jót kell még tenni, kitartóan kell szeretni. Az apostol csak utal a múltra, hogy jelezze, nem kell azzal többé sokat törôdni, hiszen Isten képes volt a rosszból nagyobb jót támasztani: ôszinte megbánást és a jóvátétel vágyát. ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 8. fejezet Felhívás az adakozásra: 8,1-24 A makedóniai keresztények példája 1 Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak, 2 hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bôséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükbôl megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága. 3 Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sôt erejükön felül is önként adakoztak, 4 és kérvén-kérve igyekeztek meggyôzni minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végzett szolgálatban. 5 És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda elôször az Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint. A gyűjtés befejezése Korintusban 6 Ezért arra kértük Títuszt, hogy amint már megkezdte, fejezze is be nálatok ezt a jótékonyságot. 7 Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tôlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. 8 Nem parancsképpen mondom ezt, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek ôszinteségét próbára tegyem. 9 Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ô szegénysége által ti gazdagok legyetek. 10 Tanácsot viszont adok ebben az ügyben, mert ez hasznotokra van nektek, akik tavaly óta elkezdtetek cselekedni, méghozzá saját akaratotokból. 11 Most tehát a cselekvést is hajtsátok végre, hogy amilyen készséges az akarat, olyan legyen a végrehajtás is abból, amitek van. 12 Mert ha az akarat készséges, aszerint kedves az, amije valakinek van, nem aszerint, amije nincs. 13 Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlôség szerint: 14 most a ti bôségetek pótolja azoknak szűkölködését, hogy az ô bôségük is pótolja majd a ti szűkölködéseteket; hogy egyenlôség legyen, ahogy írva van: 15 >>Aki sokat gyűjtött, nem bôvelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött<< {Kiv 16,18}. A munkatársak buzgalma és önzetlensége 16 Hála legyen Istennek, aki ugyanezt a buzgóságot adta értetek Títusz szívébe, 17 mert elfogadta a felkérést, sôt, mivel buzgósága nagy volt, önszántából ment el hozzátok. 18 Vele küldtük azt a testvért is, aki az evangélium hirdetéséért minden egyházban elismerésnek örvend, 19 sôt mi több, akit az egyházak kísérônkké is rendeltek ebben a jótékonyságban, melyet az Úr dicsôségére és elszántságunk megmutatására szolgálunk. 20 Így kívánjuk elkerülni azt, hogy valaki megrágalmazhasson minket ezen bôséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva, 21 mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr elôtt, hanem az emberek elôtt is {Péld 3,4G}. 22 Velük együtt elküldtük azt a testvérünket is, akinek buzgó voltát sok dologban gyakran kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizalommal. 23 Ami Títuszt illeti: ô az én társam és segítôm közöttetek, a testvéreink pedig az egyházak küldöttei, Krisztus dicsôsége. 24 Mutassátok meg tehát irántuk szereteteteknek és rólatok való dicsekvésünknek bizonyságát az egyházak színe elôtt. ____________________ A 8. és a 9. fejezet azzal a jótékonysági gyűjtéssel foglalkozik, amelyet Pál készült megszervezni az általa alapított közösségekben: adományokat gyűjtött a jeruzsálemi hívek számára. Érdekes megfigyelni, hogy Pál sohasem alkalmazza a hétköznap, s a talán megalázó >>gyűjtés<< megjelölést, ehelyett ilyen szavakat használ: kegyelem, szolgálat, bôség, áldás, közösködés. Ezzel is jelzi ennek a szeretetszolgálatnak a természetfölötti értékét. ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 9. fejezet Újabb felhívás az adakozásra: 9,1-15 A megbízottak ajánlása 1 A szentek javára való szolgálatról fölösleges nektek írnom; 2 hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem is veletek a makedónok elôtt, hogy Akhája készen áll a múlt esztendô óta, és a ti buzgóságotok igen sokakat föllelkesített. 3 Mindamellett elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekvésünk ebben az ügyben alaptalannak bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen legyetek. 4 És ha a makedónok eljönnek velem, és titeket készületlenül találnak, szégyent ne valljunk mi -- hogy ne is mondjam: ti -- ebben a dologban. 5 Azért szükségesnek tartottam megkérni a testvéreket, hogy menjenek elôre hozzátok, és készítsék elô a megígért adományt, hogy az úgy legyen készen, mint bô áldás, nem mint szűk alamizsna. Az adakozók dicsérete 6 Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bôven vet, bôven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségbôl, mert Isten a jókedvű adakozót szereti {Péld 22,8G}. 8 Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bôven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bôven teljék minden jótéteményre, 9 amint írva van: >>Bôven adott a szegényeknek; igazsága fennmarad örökkön-örökké<< {Zsolt 112,9}. 10 Aki pedig magot ad a magvetônek, és kenyeret nyújt eledelül {Iz 55,10}, megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét {Óz 10,12G}. 11 Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, amely általunk hálaadást eredményez Isten iránt. 12 Mert ennek a szolgálatnak a teljesítése nemcsak azt pótolja, ami a szenteknek hiányzik, hanem sokakat hálaadásra is késztet Isten iránt. 13 Ennek a szolgálatnak a próbája folytán ugyanis dicsôítik majd Istent azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumát valljátok, és azért az ôszinte közösségvállalásért, amelyet irántuk és mindenki iránt tanúsítotok. 14 Imádkoznak is értetek és vágyódnak utánatok, mivel Isten kegyelme bôségesen áradt ki rátok. 15 Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért! ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 10. fejezet A támadások visszautasítása: 10,1-18 Az ellenfelek vádjai 1 Krisztus szelídségére és szerénységére kérlek titeket, én Pál, aki szemtôl szemben ugyan alázatos vagyok köztetek, távollétemben azonban bátor vagyok veletek szemben: 2 kérlek benneteket, hogy amikor majd nálatok leszek, ne kelljen bátornak lennem, olyan határozottsággal, amellyel, úgy gondolom, bátor lehetek egyesekkel szemben, akik úgy vélekednek rólunk, mintha mi a test szerint járnánk. 3 Mert noha a testben járunk, nem a test szerint harcolunk. 4 Mert a mi harci fegyvereink nem test szerint valók, hanem Isten által erôsek az erôsségek lerombolására. Harcunkkal leromboljuk a terveket, 5 és minden magasságot, amely Isten ismerete ellen fölemelkedik, és fogságba ejtünk minden értelmet, Krisztus iránt való engedelmességre. 6 Készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmességetek. 7 Nézzétek azt, ami a szemetek elôtt van! Ha valaki azzal biztatja magát, hogy Krisztusé, gondolja meg magában azt is, hogy amint ô Krisztusé, úgy mi is. 8 Mert még ha kissé többet is találnék dicsekedni hatalmunkkal, amelyet az Úr a ti építésetekre, s nem romlásotokra adott, nem vallanék szégyent. 9 De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy csak rémisztgetlek titeket a levelekkel. 10 Mert >>a levelek ugyan -- mondják -- súlyosak és erôsek, a testi megjelenése azonban erôtlen, és a beszéde gyarló.<< 11 Gondoljon az ilyen arra, hogy amilyenek távollétünkben vagyunk leveleinkben, szóval, olyanok leszünk ottlétünkkor is, tettel. Az apostol nem önmagát ajánlja 12 Mert mi nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják; de oktalanul viselkednek, hiszen önmagukhoz mérik és önmagukhoz hasonlítják magukat. 13 Mi azonban nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem annak a hatáskörnek a mértéke szerint, melyet Isten jelölt ki számunkra, hogy hozzátok is eljussunk. 14 Mert mi nem terjeszkedünk ki rátok, mintha nem jutottunk volna el hozzátok, hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával. 15 Nem dicsekszünk mértéktelenül mások munkájával, de megvan a reményünk, hogy ha hitetek növekedni fog, bôséges megbecsülésben lesz részünk köztetek saját hatáskörünkben. 16 Akkor a rajtatok túl levô területeken is hirdetni fogjuk az evangéliumot, anélkül, hogy idegen hatáskörben a már elvégzett munkával dicsekednénk. 17 Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék {Jer 9,22k}; 18 mert nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl. ____________________ * 1 Ironizálva megismétli a vádakat, amelyekkel ellenfelei illették ôt. Az elôzô fejezetek barátságos hangneme után itt ismét védekezni kezd, meglepô hévvel, lehengerlô érvekkel cáfolja kérlelhetetlen ellenfeleinek, a zsidózóknak a vádjait. A levél befejezése elôtt egyszer s mindenkorra el akarja hallgattatni vádlóit, hogy végre békében hagyják a fiatal egyházat. Én, Pál: a levél most kezdôdô részének személyes jellegét emeli ki. Szelídségét gyávaságnak vélték: ám legyen, tud ô keményen is fellépni, tud erôs kézzel büntetni is. ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 11. fejezet Az apostol munkája: 11,1-12,13 Az apostol önzetlensége 1 Bárcsak eltűrnétek tôlem egy kis ostobaságot! Sôt viseljetek el engem is! 2 Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis titeket egy férfinek, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz. 3 De félek, hogy amint a kígyó félrevezette Évát álnokságával, úgy a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránti ôszinte és tiszta odaadástól. 4 Mert ha valaki jön, és más Krisztust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, mint amit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt igen jól eltűritek. 5 Pedig azt hiszem, semmivel sem tettem kevesebbet a fô-fô apostoloknál, 6 mert ha járatlan vagyok is a beszédben, az ismeretben nem, hiszen azt minden tekintetben mindenki elôtt megmutattam nektek. 7 Vagy talán bűnt követtem el akkor, amikor önmagamat megaláztam, hogy titeket fölmagasztaljalak, mivel Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek? 8 Más egyházakat fosztottam ki, támogatást fogadtam el tôlük, hogy titeket szolgálhassalak. 9 Amikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam a terhére, mert ami hiányzott nekem, azt pótolták a Makedóniából jött testvérek, és mindenben vigyáztam, hogy terhetekre ne legyek, és vigyázni is fogok. 10 Krisztus bennem levô igazságára mondom, hogy ezt a dicsôséget nem lehet megtagadni tôlem Akhája vidékein. 11 Miért? Azért, mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója! 12 De amit teszek, tenni is fogom, hogy elvegyem az alkalmat azoktól, akik alkalmat keresnek, hogy abban, amivel dicsekszenek, olyanoknak bizonyuljanak, mint mi. 13 Mert az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak tettetik magukat. 14 S ez nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. 15 Nem nagy dolog tehát, ha az ô szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat. Végük megfelel majd a cselekedeteiknek. >>Balga beszédek<<: 11,16-12,13 Az apostol szenvedései és fáradalmai 16 Újra mondom tehát, ne tartson senki ostobának. De ha mégis, fogadjatok el engem akár mint ostobát, hadd dicsekedjem én is egy kissé. 17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy ostobaságból, ha ezekkel a dolgokkal dicsekszem. 18 Mivel sokan dicsekszenek test szerint, most én is dicsekedni fogok. 19 Ti ugyanis örömest eltűritek az ostobákat, hiszen bölcsek vagytok. 20 Mert elviselitek, ha valaki szolgaságra vet benneteket, ha valaki elnyel, ha valaki hatalmába kerít, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver. 21 Szégyenkezve mondom, hisz mintha mi gyöngék lettünk volna ebben a tekintetben. De azzal, amivel valaki dicsekedni mer -- ostobaságból mondom --, én is merek. 22 Zsidók ôk? Én is! Izraeliták ôk? Én is! Ábrahám ivadékai ôk? Én is! 23 Krisztus szolgái ôk? Mint oktalan mondom, én még inkább: számtalan fáradság, igen sokszor fogság, módfelett való verések, gyakori halálveszély által. 24 A zsidóktól öt mzben kaptam egy híján negyven ütést. 25 Háromszor szenvedtem megvesszôzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, egy nap és egy éjjel a mély tengeren hányódtam. 26 Gyakran voltam úton, veszélyben folyóvizeken, veszélyben rablók között, veszélyben saját népem körében, veszélyben a pogányok között, veszélyben városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben hamis testvérek között, 27 fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28 Ezek mellett ott van még a naponkénti zaklatásom, s az összes egyház gondja. 29 Ki erôtlen, hogy én ne lennék erôtlen? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? 30 Ha dicsekedni kell, gyöngeségemmel dicsekszem. 31 Isten, a mi Urunk Jézus Atyja, aki áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom. 32 Damaszkuszban Aretász király helytartója ôriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogjon, 33 és az ablakon keresztül, kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem meg a kezébôl. ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 12. fejezet Az apostol >>dicsekvése<< és gyöngesége 1 Ha már dicsekednem kell -- bár semmit sem használ -- áttérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira is. 2 Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelôtt -- testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja -- elragadtatott a harmadik égig. 3 S tudom, hogy ugyanez az ember -- testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja -- 4 elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. 5 Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal viszont nem dicsekszem, csak gyöngeségeimmel. 6 Pedig ha dicsekedni akarnék, akkor sem lennék ostoba, hiszen igazságot mondanék, de tartózkodom ettôl, nehogy valaki többre becsüljön annál, amit bennem lát vagy amit tôlem hall 7 a kinyilatkoztatások nagysága miatt. Ezért, hogy el ne bízzam magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen. 8 Háromszor kértem emiatt az Urat, hogy távozzék az tôlem; 9 de ô azt mondta nekem: >>Elég neked az én kegyelmem, mert az erô a gyöngeségben lesz teljessé.<< Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. 10 Ezért telik kedvem a Krisztusért való erôtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erôs. 11 Ostobává lettem, ti kényszerítettetek rá. Mert nektek kellett volna engem ajánlanotok, ugyanis semmivel sem voltam kisebb azoknál, akik fölötte nagy apostolok -- bár semmi sem vagyok; 12 de az én apostoli mivoltom jelei a végtelen türelemben, jelekben, csodákban és hatalmi tettekben nyilvánultak meg közöttetek. 13 Mert miben kaptatok kevesebbet a többi egyházaknál, hacsak nem abban, hogy én magam nem voltam a terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! Pál látogatásának hírüladása: 12,14-13,10 Az apostol gondjai és célja 14 Íme, most harmadszor készülök hozzátok menni, de nem leszek a terhetekre. Mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket, hiszen nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülôknek, hanem a szülôk a gyermekeknek. 15 Én pedig igen szívesen áldozok, sôt magam is áldozattá leszek a ti lelketekért. Ha én ennyire szeretlek titeket, kevesebb szeretetre találnék nálatok? 16 Ám legyen, én nem voltam terhetekre, mivel azonban ravasz vagyok, csellel fogtalak meg titeket. 17 Behálóztalak-e titeket küldötteim bármelyike által? 18 Megkértem Títuszt, és vele elküldtem azt a testvért. Behálózott-e titeket Títusz? Nem jártunk-e ugyanazon lélek szerint? S nem ugyanazon az úton? Félelmek és aggodalmak 19 Régóta azt gondoljátok már, hogy mentegetôzünk elôttetek? Isten elôtt, Krisztusban beszélünk. Mindez pedig, szeretteim, a ti épülésetekre szolgál. 20 Mert félek, hogy amikor majd odaérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy versengés, irigység, indulatosság, egyenetlenkedés, rágalom, fondorkodás, felfuvalkodottság, pártoskodás lesz köztetek, 21 úgyhogy amikor odaérkezem, az én Istenem ismét megaláz engem nálatok, és meg kell majd siratnom sokakat azok közül, akik régebben vétkeztek, és nem tartottak bűnbánatot a tisztátalanság, paráznaság és szemérmetlenség miatt, amelyet elkövettek. ____________________ * 2 Harmadik ég: a mennyország. Egy ember: ô maga, Pál. Tizennégy évvel ezelôtt: Pál a levelet 57 végén vagy 58 elején írja, tehát az elragadtatás Kr. u. 44-ben volt. Ezt megelôzôen Pál hosszabb idôre visszavonult Kilíkiába; Barnabás ekkor ment érte Tarzusba, hogy magával vigye ôt térítô útjára. * 14 Most harmadszor: Pál elôször hosszabb ideig tanított Korintusban (Csel 18), késôbb egyszer röviden meglátogatta a közösséget (2 Kor 2,1), ekkor történt a sértés, az apostol visszautasítása. Most is tart attól, hogy a híveket nem buzgóságban, Isten és egymás szeretetében fogja találni, hanem személyeskedések és intrikák közepette. ======================================================================== Második levél a korintusiaknak -- 13. fejezet Apostoli teljhatalommal végzett munka 1 Íme, ezúttal harmadszor megyek hozzátok: >>Két vagy három tanú vallomása döntsön el minden ügyet<< {MTörv 19,15}. 2 Elôre megmondtam, és most elôre kijelentem, ahogy második ottlétemkor, most a távollétemben is azoknak, akik régebben vétkeztek, és a többieknek is, hogy ha ismét odamegyek, nem fogok kegyelmezni. 3 Hiszen annak bizonyítékát keresitek, hogy belôlem Krisztus szól, aki veletek szemben nem erôtlen, hanem erôs köztetek. 4 Mert bár erôtlenségbôl megfeszítették, Isten erejébôl él. Mi is erôtlenek vagyunk benne, de élni fogunk vele együtt Isten erejébôl értetek. 5 Önmagatokat vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e; önmagatokat tegyétek próbára. Vagy nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. 6 Azt azonban remélem felismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát. 7 Kérjük Istent, hogy semmi gonoszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltnak látsszunk, hanem hogy ti megtegyétek a jót, mi pedig hadd látsszunk ki nem próbáltnak. 8 Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. 9 Sôt örülünk, amikor mi erôtlenek vagyunk, ti pedig erôsek vagytok; könyörgünk is a ti tökéletességetekért. 10 Azért írom mindezt távollétemben, hogy ha jelen leszek, ne járjak el keményen azzal a hatalommal, melyet az Úr nekem építésre adott, és nem rombolásra. Zárszó és áldás: 13,11-13 11 Egyébként, testvérek, örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértôk, éljetek békességben, s a szeretet és békesség Istene veletek lesz. 12 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Üdvözölnek titeket a szentek mindnyájan. 13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! ======================================================================== Levél a galatáknak -- Bevezetés A >>második missziós út<< során Pál, Szilás és Timóteus Európa felé tartva áthaladnak a galaták által lakott vidéken Kis-Ázsia belsejében (vö. 1,2). Meg kell szakítaniuk útjukat, valószínűleg Pál megbetegedése miatt. Hirdetni kezdik az evangéliumot a galatáknak, és pogány-keresztény közösségeket alapítanak Galáciában (kb. Kr. u. 50- ben). Késôbb Pál még egyszer felkeresi ezeket a közösségeket és >>lelket önt valamennyi tanítványba<< (Csel 18,23). Egy idô múlva értesül e közösségek életének új fejleményeirôl, és (kb. Kr. u. 55-ben) Efezusból küldi el nekik a ránk maradt levelet. A háttérben álló okokat kiolvashatjuk a levél szövegébôl: a galáciai közösségekben misszionáriusok lépnek fel, akik rossz hírbe hozzák nem csak az evangéliumot és a keresztény önértelmezést, hanem Pál személyét is. Az ôskeresztény közösségnek ezek a zsidó-keresztény irányzatú képviselôi még a kereszténységhez való tartozást is teljesen elvitatják a galatáktól, hacsak nem fogadják el a törvény rituális elôírásait, nem metéltetik körül magukat és nem tartanak meg bizonyos ünnepnapokat, mindenekelôtt a szombatot. Ezeknek a tanítóknak a kritikája nem csak a galáciai keresztény gyakorlatot érinti, hanem elsôsorban e közösségek alapítóját. A szóban forgó misszionáriusok vitatják Pál apostoli jogát és igehirdetésének törvényességét. Ezzel nem várt hatást érnek el a galáciai közösségekben, hiszen ezek pogány- keresztényekbôl állnak. Pál felismeri a veszélyt, és vitába száll a támadókkal. Levelének elsô részében elkötelezettként számot ad hivatásáról és a jeruzsálemi ôskeresztény közösséghez való viszonyáról egészen az apostoli zsinatig. Megbízását magától Krisztustól kapta; az apostoli zsinat elismerte ôt és evangéliumát. Igaz, hogy összeütközésbe került Péterrel és Barnabással Antióchiában, Pál azonban a továbbiakban a zsidó- keresztények képviselôitôl függetlenül hirdeti az igét és végzi misszióját. Ennek a háttérnek az ismeretében a galáciai misszionáriusok fellépését olyan próbálkozásnak tekinthetjük, amely a jeruzsálemi irányzat tekintélyét kívánta érvényre juttatni a Pál által alapított közösségekben. A levél fô részében Pál egy teológiai kérdést tárgyal, amely a vázolt ellentét hátterében áll. A keresztények (mégpedig mind a zsidó-, mind a pogány-keresztények) számára a Jézus Krisztusban való hitnek van döntô szerepe. A hit által -- és csakis azáltal -- jutnak helyes viszonyba Istennel. A >>törvény tettei<< nem teszik igazzá az embert. Érthetetlen volna, ha a galaták feladnák a hit üdvözítô útját, visszatérnének a törvény útjára, és ezzel elárulnák a szabadságot, amit Krisztus az övéinek megszerzett. Pál a Galatáknak írt levélben evangéliumának alapelveit foglalja írásba és védi meg a konkrét közösségek hitéért folytatott küzdelemben. Ugyanezeket alaposabban kifejti a Rómaiaknak írt levélben, amely bizonyos fokban hasonlít a Galatáknak írt levélhez. ======================================================================== Levél a galatáknak -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1-5 1 Pál, aki nem emberektôl, nem ember által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által, aki feltámasztotta ôt a halálól, 2 és a velem levô testvérek mindnyájan, Galácia egyházainak. 3 Kegyelem nektek és békesség Istentôl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól, 4 aki feláldozta önmagát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen gonosz világból, Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint, 5 akinek dicsôség mindörökkön örökké! Ámen. A levél megírásának oka: 1,6-9 6 Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, 7 holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. 8 De még ha mi, vagy akár az égbôl egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! 9 Ahogy azelôtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen! Pál apostoli tisztsége: 1,10-2,10 Az apostol meghívása 10 Vajon embereket akarok most megnyerni, vagy Istent? Embereknek igyekszem-e tetszeni? De ha az embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája! 11 Tudtotokra adom ugyanis, testvérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; 12 mert én nem embertôl kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. 13 Hallottátok ti is, hogyan viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát, és pusztítottam azt. 14 Felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetembôl, nagyobb buzgósággal követve ôseim hagyományait. 15 Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétôl fogva {Iz 49,1} kiválasztott, és kegyelme által meghívott, 16 hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem ôt a pogányok között, egyáltalán nem törôdtem testtel és vérrel, 17 Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elôdeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. 18 Három év múlva azután felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. 19 Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. 20 Amit pedig írok nektek, íme, Isten elôtt mondom, hogy nem hazudom. 21 Azután Szíria és Kilikia vidékeire mentem. 22 Júdea egyházai számára, amelyek Krisztusban vannak, személyesen nem is voltam ismert. 23 Csak azt hallották felôlem: >>Az, aki minket egykor üldözött, most hirdeti a hitet, amelyet valaha pusztított<<, 24 és dicsôítették miattam az Istent. ____________________ * 1 Pál, mivel kétségbevonják apostoli mivoltát, mindjárt kezdetben hangsúlyozza, hogy apostoli meghívását az Atyaisten akaratából Krisztustól kapta, tehát ugyanolyan apostol, mint a Tizenkettô. * 4 Ebben a levélben rövid a köszöntés, s már ez is tükrözi, hogy a hívek hite milyen nagy veszélynek van kitéve. Már itt hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus feláldozta önmagát értünk. ======================================================================== Levél a galatáknak -- 2. fejezet Az apostoli zsinat Jeruzsálemben 1 Tizennégy esztendô múlva azután ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással, s magammal vittem Títuszt is. 2 Kinyilatkoztatástól indítva mentem föl, és megtárgyaltam velük az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek, azokkal külön is, akik tekintélyesek voltak, nehogy hiábavaló legyen, ahogy futok vagy ahogy futottam. 3 De még a velem levô Títuszt sem kényszerítették a körülmetélésre, bár görög volt. 4 Ami pedig a belopódzott hamis testvéreket illeti, akik befurakodtak, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban való szabadságunkat, s így minket szolgaságba taszítsanak, 5 ezeknek egy pillanatig sem engedtük magunkat alávetni, hogy az evangélium igazsága megmaradjon nálatok. 6 Azok pedig, akik tekintélyesek voltak -- hogy milyenek voltak valamikor, az nem tartozik rám; Isten nem nézi az ember személyét --, azok a tekintélyesek engem semmivel sem terheltek meg. 7 Sôt inkább, amikor látták, hogy rám van bízva a körülmetéletlenek evangéliuma, mint ahogy Péterre a körülmetélteké 8 -- mert aki erôt adott Péternek a körülmetéltek apostolságára, nekem is erôt adott a pogányok között --, 9 és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között apostolkodjunk, ôk pedig a körülmetéltek között. 10 Csak legyen gondunk a szegényekre, amit én törekedtem is megtenni. A hitbôl fakadó igazságosság: 2,11-4,7 Törvénynek való engedelmesség vagy hit 11 Amikor azonban Kéfás Antióchiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mert méltó volt a feddésre. 12 Mielôtt ugyanis Jakabtól odaérkeztek volna néhányan, mindig együtt étkezett a pogányokkal; de amikor azok odaérkeztek, visszavonult, és különvált tôlük, mert félt azoktól, akik a körülmetélésbôl valók voltak. 13 Képmutatását követte a többi zsidó is, úgyhogy Barnabást is belevitték a színlelésbe. 14 De amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen az evangélium igazsága szerint, mindnyájuk elôtt azt mondtam Kéfásnak: >>Ha te zsidó létedre pogány módon élsz és nem zsidó módon, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?<< 15 Mi természet szerint zsidók vagyunk, és nem a pogányok közül való bűnösök. 16 Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteibôl igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite, és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteibôl egy ember sem igazul meg. 17 Hogyha mi, akik Krisztusban megigazulást keresünk, magunk is bűnösöknek bizonyulunk, vajon akkor Krisztus a bűn szolgája? Semmi esetre sem! 18 Mert ha ismét felépítem azt, amit leromboltam, önmagamat teszem törvényszegôvé. 19 Mert a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: 20 élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21 Nem érvénytelenítem Isten kegyelmét, mert ha a megigazulás a törvény által van, akkor Krisztus hiába halt meg. ____________________ * 17 Ha a mózesi törvény még érvényben volna, elhagyása bűn lenne; tehát aki az üdvösséget Krisztus által keresi, bűnös dolgot cselekedne. Ez képtelenség, tehát képtelenség a kiindulás is. * 18 Törvényszegôvé: ha felépítem, amit leromboltam, vagyis ha visszatérek a törvényhez, amit elhagytam, elismerem, hogy hibáztam. Péter tulajdonképpen ezt tette, amikor nem állt ki meggyôzôdése mellett (12.v.). ======================================================================== Levél a galatáknak -- 3. fejezet A galatáknak szóló felhívás 1 Ó, esztelen galaták! Ki babonázott meg titeket, miután a szemetek elé tártuk a megfeszített Jézus Krisztust? 2 Csak azt akarom tôletek megtudni: a törvény cselekedetei alapján kaptátok-e meg a Lelket, vagy az igehirdetés hívô hallgatása által? 3 Ennyire oktalanok vagytok? Amit a Lélekkel kezdtetek, most a testtel fejezitek be? 4 Hiába éltetek át oly sok mindent? Akkor bizony hiába! 5 Aki tehát a Lelket adja nektek és csodákat művel köztetek, a törvény cselekedetei, vagy az igehirdetés hívô hallgatása alapján teszi- e ezt? Ábrahám hite és az áldás ígérete 6 Meg van ugyanis írva: >>Ábrahám hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált<< {Ter 15,6}. 7 Értsétek meg tehát, hogy akik a hitbôl valók, azok Ábrahám fiai. 8 Mivel pedig az Írás elôre látta, hogy Isten a hit által ad megigazulást a pogányoknak, elôre hirdette Ábrahámnak: >>Tebenned nyer áldást minden nemzet<< {Ter 12,3}. 9 Így tehát akik hitbôl valók, azok nyernek áldást a hívô Ábrahámmal. 10 Mert mindazok, akik a törvény cselekedetei szerint élnek, átok alatt vannak. Írva van ugyanis: >>Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindabban, aminek teljesítése elô van írva a törvény könyvében<< {MTörv 27,26}. 11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten elôtt, nyilvánvaló, mert >>az igaz hitbôl él<< {Hab 2,4}. 12 A törvény pedig nem hitbôl van, hanem >>aki teljesíti, élni fog általa<< {Lev 18,5}. 13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, mert írva van: >>Átkozott mindaz, aki a fán függ<< {MTörv 21,23}. 14 Ez azért történt, hogy Ábrahám áldása Krisztus Jézusban a pogányokra is rászálljon, és hogy a Lélek ígéretét megkapjuk a hit által. 15 Testvérek, emberi módon szólok. Még az ember érvényes végrendeletét sem érvénytelenítheti senki, és nem egészítheti ki. 16 Nos, az ígéretek Ábrahámnak és utódjának szóltak. Nem azt mondja az Írás: >>és utódainak<<, mint soknak, hanem mint egynek: >>és a te utódodnak<< {Ter 22,17}, aki a Krisztus. 17 Azt mondom tehát: az Isten által megerôsített végrendeletet a négyszázharminc évvel késôbb adott törvény nem teszi érvénytelenné, hogy megszüntesse az ígéretet. 18 Mert ha a törvénybôl származna az örökség, akkor már nem az ígéretbôl; Ábrahámnak pedig Isten ígéret által adta ajándékát. A törvény üdvtörténeti szerepe 19 Mi tehát a törvény? A bűnök miatt hozták, amíg el nem jön az utód, akinek az ígéret szól. Angyalok által hirdették ki, közvetítô útján. 20 A közvetítô azonban nem egy személy közvetítôje, Isten pedig egy. 21 A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van? Semmi esetre sem! Mert ha olyan törvényt adtak volna, amely éltetni képes, valóban a törvénybôl lenne a megigazulás. 22 De az Írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígéretet Jézus Krisztus hite által nyerjék el a hívôk. 23 Amíg a hit el nem érkezett, a törvény ôrizete alatt voltunk, egybefogva a hit számára, amely majd kinyilatkoztatást nyer. 24 Ennélfogva a törvény nevelônk volt Krisztusra, hogy a hit által igazuljunk meg. 25 Amikor azonban elérkezett a hit, már nem vagyunk a nevelô alatt. Hit és istengyermekség 26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. 27 Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra: 28 nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nô; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban. 29 Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai, s az ígéret szerint való örökösök. ____________________ * 1-5 Pál hivatkozik a galaták személyes tapasztalatára: mi által nyerték el a Szentlélek ajándékait? A törvény megtartása által, vagy a hit által? A választ nem adja meg, mert a galaták nagyon is tudták, mi az igazság: amikor megkeresztelkedtek, a Szentlélek megnyilvánult bennük, hatékonyan működni kezdett bennük és közöttük. * 10 Hogy Pált megértsük, azt is szem elôtt kell tartanunk, amit nem mond ki, ti. hogy a törvény elôírásait nem lehet megtartani kegyelmi segítség nélkül, amit nem a törvény ad. A gondolatmenet részletesebben olvasható a Róm 3,1-7,25-ben. * 19 Pál kiemeli a törvény alárendelt szerepét. A Sínai hegynél elhangzott ígéretek és fenyegetések egy szerzôdéshez kötôdtek, amelyet Isten a néppel kötött. Mindkét fél részérôl közvetítô is volt: Isten részérôl az angyalok, a nép részérôl Mózes; a szerzôdés kölcsönös kötelezettségeket tartalmazott, az ígéretek feltételesek voltak. Az Ábrahámmal kötött szövetségnél viszont közvetítôk nem voltak, s Isten feltételekhez sem kötötte ígéretét. Ennek beteljesedése nem függ tehát a nép hűségétôl, csak Isten hűségétôl, amely megingathatatlan. Így tehát az Ábrahámnak tett ígéret magasabb rendű és szilárdabb a mózesi törvénynél és a hozzá kapcsolódó ígéreteknél. ======================================================================== Levél a galatáknak -- 4. fejezet 1 Mondom pedig: Amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, bár mindennek ura, 2 hanem gyámok és gondviselôk alatt van az apjától elôre meghatározott idôig. 3 Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk. 4 De amikor elérkezett az idôk teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, 5 hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. 6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: >>Abba, Atya!<< 7 Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által. A keresztény szabadság: 4,8-6,10 Óvás a régi szolgaságba való visszaeséstôl 8 Azelôtt ugyan, mivel Istent nem ismertétek, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; 9 de most, amikor megismertétek Istent, sôt ismertek vagytok Isten elôtt, hogyan fordultok ismét az erôtlen és szegényes elemekhez, hogy azoknak újból szolgáljatok? 10 Napokat tartotok meg és hónapokat, idôket és esztendôket! 11 Féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam köztetek. 12 Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti; kérve-kérlek titeket, testvérek! Semmivel sem bántottatok meg. 13 Hiszen tudjátok, hogy a test erôtlenségében hirdettem nektek elôször az evangéliumot; 14 és azt, ami kísértésetekre szolgálhatott testemben, nem vetettétek meg, és meg sem utáltátok, hanem úgy fogadtatok engem, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. 15 Hol van tehát a boldogságotok? Mert tanúsítom rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok volna és nekem adtátok volna. 16 Tehát ellenségetek lettem, mert igazat mondok nektek? 17 Nem jó szándékkal buzgólkodnak körülöttetek, hanem el akarnak tôlem szakítani titeket, hogy mellettük buzgólkodjatok. 18 Jó dolog mindenkor buzgólkodnotok a jóban, nemcsak akkor, amikor jelen vagyok köztetek, 19 fiacskáim, akiket fájdalommal szülök újra, míg Krisztus kialakul bennetek! 20 Szeretnék most nálatok lenni, és más hangon beszélni, mert bizonytalan vagyok miattatok. Az Írás tanúsága 21 Mondjátok meg nekem, akik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok a törvényt? 22 Mert írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól {Ter 16,15; 21,2-3}. 23 De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán. 24 Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sínai hegyrôl valót, amely szolgaságra szül, ez Hágár. 25 Hágár voltaképpen az Arábiában levô Sínai hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él. 26 A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk. 27 Mert írva van: >>Örülj, te magtalan, aki nem szülsz; ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz, mert több a fia az elhagyottnak, mint annak, akinek férje van<< {Iz 54,1}. 28 Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok. 29 De amint akkor az, aki test szerint született, üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. 30 De mit mond az Írás? >>Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem fog örökölni a szabad asszony fiával<< {Ter 21,10}. 31 Tehát, testvérek, nem a szolgálónak vagyunk fiai, hanem a szabad asszonynak. ======================================================================== Levél a galatáknak -- 5. fejezet Szabadság vagy szolgaság 1 Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját. 2 Íme én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. 3 Újra tanúságot teszek minden ember elôtt, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. 4 Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvényben keresitek a megigazulást, kiestetek a kegyelembôl. 5 Mert mi a Lélek által, hitbôl várjuk a megigazulás reményét. 6 Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a hit, amely a szeretet által munkálkodik. 7 Jól futottatok; ki akadályozott meg benneteket, hogy engedelmeskedjetek az igazságnak? 8 Ez a hitegetés nem attól van, aki meghívott titeket. 9 Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. 10 Bízom bennetek az Úrban, hogy nem fogtok másképp vélekedni. Aki pedig megzavar titeket, viselni fogja az ítéletet, akárki legyen is az. 11 Én pedig, testvérek, ha még most is a körülmetélkedést hirdetem, miért szenvedek még mindig üldözést? Akkor megszűnt a kereszt botránya. 12 Bárcsak csonkítanák is meg magukat azok, akik titeket megzavarnak! A szeretet, mint a Lélek gyümölcse 13 Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak! 14 Mert az egész törvény egy mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: >>Szeresd felebarátodat, mint önmagadat<< {Lev 19,18}. 15 De ha egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást el ne emésszétek! 16 Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! 17 Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. 18 Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt. 19 A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, 20 bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, 21 irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekrôl elôre mondom nektek, mint elôbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát. 22 A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, 23 szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény. 24 Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt. 25 Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek szerint! 26 Ne vágyódjunk a hiú dicsôség után, egymást ingerelve, egymásra irigykedve! ======================================================================== Levél a galatáknak -- 6. fejezet Krisztus törvénye 1 Testvérek, ha valakit valamilyen bűnben tetten is érnek, ti, akik lelkiek vagytok, oktassátok az ilyet a szelídség szellemében; de ügyelj magadra, nehogy te is kísértésbe ess. 2 Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét. 3 Mert ha valaki valaminek tartja magát, holott semmi, félrevezeti önmagát. 4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csak önmagára nézve lesz dicsekednivalója, és nem másra nézve. 5 Mert mindenki a maga terhét fogja hordozni. 6 Aki pedig az igében oktatást nyer, részesítse oktatóját minden jóban. 7 Ne vezessétek félre magatokat: Istent nem lehet kijátszani. Mert amit az ember vet, azt fogja aratni is; 8 hiszen aki testének vet, a testbôl arat majd romlást, aki pedig a Léleknek vet, a Lélekbôl arat majd örök életet. 9 Ne fáradjunk bele a jótettekbe, mert ha el nem lankadunk, annak idején majd aratni is fogunk. 10 Tehát amíg idônk van, tegyünk jót mindenkivel, fôképpen pedig hittestvéreinkkel. Zárszó és áldás: 6,11-18 11 Nézzétek csak, milyen nagy betűkkel írok nektek saját kezemmel! 12 Akik test szerint akarnak tetszeni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne szenvedjenek üldözést. 13 Mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt; csak azért akarják, hogy körülmetélkedjetek, hogy testetekkel dicsekedjenek. 14 Tôlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki által a világ meg van feszítve számomra, és én a világnak. 15 Mert sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény. 16 És mindazokra, akik ezt a szabályt követik, békesség és irgalom, és Istennek Izraeljére! 17 Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert Jézus jegyeit viselem testemen. 18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen. ======================================================================== Levél az efezusiaknak -- Bevezetés Az Efezusiaknak írt levél (hasonlóan a Zsidókhoz írt levélhez, l. az 1336. oldalt) ünnepi szentbeszéd. Ezt >>az Egyházról, mint Krisztus testérôl<< szóló kinyilatkoztató beszédet csak a bevezetô és a befejezô versek (1,1-2 és 6,21-24) próbálják levél formájába öltöztetni. Az irat nem meghatározott címzettekhez szól, bár a megszólítás az efezusiakat nevezi meg (vö. 1,1-2). A levélben hiába keresünk konkrét indítékot. Így talán a leghelyesebb, ha a (kisázsiai) pogánykeresztényekhez írt általános körlevélként fogjuk fel. A szerzô ismeri és használja a liturgia stílusát, felvesz a szövegbe himnuszokat, liturgikus veretű felszólításokat és intelmeket, amelyek a megtérôk és keresztelkedôk katekézisébôl származhatnak. A >>levél<< egyik különleges problémája a Kolosszeieknek írt levéllel való kapcsolata, amellyel mind a témája, mind a nyelvezete sok tekintetben közös. Lehetséges, hogy mindkét levél szerzôje ugyanabból a hagyományból merít, csak eltérô módon önti azt formába, s így akkor a két levél között nincs közvetlen összefüggés. De az is elképzelhetô, hogy az Efezusi levél szerzôje -- egy zsidókeresztény, aki késôbb Pál tanítványa lett -- ismeri a Kolosszei levelet, azt részben átveszi, részben szabadon átdolgozza (Kr. u. 90 körül). A megírás helyeként általában Efezust jelölik meg. Lásd a Filippieknek írt levélhez írt bevezetônket az 1313. oldalon! A szerzô teológiai programját és a >>levél<< hátterét egyrészt a Kolosszei levéllel való összehasonlításból, másrészt magából az Efezusi levélbôl deríthetjük ki. A Kolosszeieknek írt levéltôl eltérôen az Efezusi levél nem vitatkozik hamis tanítókkal; az a jellegzetes teológiai stílus, amellyel az elôbbi a gnosztikus-zsidó eretnekség ellen harcol, itt olyan eszközzé válik, amely >>az Egyház egységérôl<< szóló tanítást mutatja be. A Kolosszei levélben Krisztus úgy jelenik meg, mint fej, amelynek teste a világmindenség; ebbôl adódik a >>fejedelemségek és hatalmasságok<< alávetése. Az Efezusi levélben is Krisztus a fej, teste a zsidókból és pogányokból létrejött Egyház, a megváltottak közössége, amelyen ' uralkodik. Az Egyház fejeként ' egyúttal a világ feje is. A zsidókból és pogányokból alakult Egyház az >>apostolok és próféták<< alapjára épül (2,20; 3,5); emellett ott van Pál, a maga apostoli tekintélyével, akit a levél a pogányokhoz küldött egyetlen és hiteles misszionáriusként mutat be (3,1-13) és példaképül állít az olvasók elé. A szerzô célja az lehet, hogy egységbe hívja a sok pogánykeresztény közösséget, amelyek Szent Pál missziójától és hagyományától függetlenül jöttek létre, és keveset tudnak Pál teológiájának zsidókeresztény gyökereirôl; lehetséges, hogy egy tanítvány védelmezi tanítómesterének tekintélyét. A levél szerzôje feltételezi, hogy a keresztények már nem várnak az Úr visszatérésére. Új önértelmezést találtak: Az Egyház Krisztus testeként él a földön; ' mint fej a mennyben van; tagjait magához fogja vonni. Ennek megfelelôen alakul a végidôvárás képe is. A zsidó elképzelést, amely idôbeli keretekben fejezi ki magát (>>régi<< és >>új<< világ) egyre jobban elfedi a hellenista jellegű elképzelés, amely a térbeli keret fogalmait használja (>>fent<< és >>lent<<). Ezért Krisztusról sem mint a megváltás forrásáról, hanem mint közvetítôjérôl beszélnek. ', mint a fejedelemségek és hatalmasságok uralkodója, a mennyben trónol; ' az Egyház feje, amely általa él. A megkeresztelteket kiragadta >>a sötétség hatalmából<<; ôk össze vannak kötve Krisztussal és felnônek Hozzá. ======================================================================== Levél az efezusiaknak -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1-2 1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, az Efezusban lévô szenteknek és a Krisztus Jézusban hívôknek. 2 Kegyelem nektek és békesség Istentôl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Isten üdvözítô terve: 1,3-2,22 Isten üdvözítô tervének magasztalása 3 Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. 4 Mert kiválasztott minket ôbenne a világ megteremtése elôtt, hogy szentek és szeplôtelenek legyünk elôtte a szeretetben. 5 Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, 6 és magasztaljuk dicsôséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7 Benne van számunkra a megváltás az ô vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelôen, 8 amelyet igen bôségesen juttatott nekünk minden bölcsességgel és ismerettel. 9 Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint, amelyet elhatározott benne 10 az idôk teljességének megvalósításáról: hogy Krisztusban, mint Fôben, újra összefogjon mindent, ami az égben és ami a földön van. 11 Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, 12 hogy magasztaljuk az ô dicsôségét, mi, akik már azelôtt is reméltünk Krisztusban. 13 Benne ti is hallottátok az igazság igéjét, hittetek is neki, és megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, 14 aki foglalója örökségünknek, amíg Isten teljesen meg nem váltja tulajdonát dicsôségének magasztalására. Imádság Krisztus fenségének megismeréséért 15 Ezért én is, miután hallottam az Úr Jézusban való hitetekrôl és az összes szent iránti szeretetetekrôl, 16 nem szűnök meg hálát adni értetek, megemlékezve rólatok imádságaimban, 17 hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsôség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek ôt. 18 Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsôséges öröksége a szentek számára, 19 és milyen mérhetetlenül nagy az ô hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát 20 Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta a halálból és jobbjára {Zsolt 110,1} állította a mennyekben, 21 minden fejedelemség és hatalmasság, erô és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendôben is. 22 Mindent a lába alá vetett {Zsolt 8,7}, s megtette ôt mindenek fölött álló fônek az egyházban, 23 amely az ô teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt. ____________________ * 10 Az idôk teljessége: amikor elteltek az Isten által meghatározott korszakok. Krisztusban mint fôben összefogni mindent: az itt szereplô ritka görög szó jelentése szó szerint >>egy fô alatt újra egyesíteni<< mindent. Tulajdonképpen errôl szól az egész levél: Krisztus fôsége alatt újjászületik és új egységet alkot az egész világ, zsidók és pogányok, hogy mindannyian Istenhez térjenek. * 22-23 A Krisztus Titokzatos Testérôl szóló csodálatos tanítás olvasható itt. Annak teljessége: az Egyházat mondhatjuk Krisztus teljességének, mert Krisztus általa öleli magához a világot, általa valósítja meg megváltó művét a világban. A mindent mindenben kifejezés a korlátok nélküli teljességet akarja kifejezni. ======================================================================== Levél az efezusiaknak -- 2. fejezet Isten a halálból az életre vezet 1 Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 2 amelyekben éltetek egykor ennek a világnak szokása szerint, a levegôben uralkodó fejedelemnek engedelmeskedve, annak a léleknek, amely most a hitetlenség fiaiban működik. 3 Egykor mi is mindnyájan ezek között éltünk, mikor követtük testünk vágyait, és teljesítettük a test és az érzékek kívánságait. Természetünknél fogva a harag fiai voltunk, akárcsak a többiek. 4 De Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetébôl, mellyel szeretett minket, 5 noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett -- az ô kegyelmébôl üdvözültetek --, 6 vele együtt feltámasztott, és az égiek közé helyezett el Jézus Krisztus által, 7 hogy megmutassa a jövendô idôkben kegyelmének bôséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban. 8 Mert kegyelembôl üdvözültetek a hit által. Ez nem tôletek van, hanem Isten ajándéka: 9 nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. 10 Hiszen az ô műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten elôre elkészített, hogy bennük éljünk. Egység a zsidókkal és a pogányokkal Krisztusban 11 Tartsátok tehát eszetekben, hogy egykor pogányok voltatok testi származás szerint, és körülmetéletleneknek neveztek titeket azok, akik a testen kézzel végzett körülmetélkedésrôl kapják a nevüket. 12 Akkoriban Krisztus nélkül éltetek, idegenek voltatok Izrael közösségétôl, kívül álltatok az ígéret szövetségein, remény nélkül és Isten nélkül éltetek ezen a világon. 13 Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok, közel jutottatok Krisztus vére által. 14 Mert ô a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévô válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében. 15 A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerzô, a kettôt egy új emberré teremtse önmagában, 16 és mindkettôt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában. 17 Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollévôk voltatok, s békét a közel lévôknek {Iz 57,19}; 18 mert általa van mindkettônknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához. 19 Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, 20 az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. 21 Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. 22 Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben. ____________________ * 5-6 Kegyelmi életünk a Jézussal való egységbôl fakad: Krisztussal egy, titokzatos testet alkotunk, s így már elôre birtokoljuk a mennyet, hiszen ahol a Fô, oda tartoznak a tagok is. Az 5. versben folytatódik az 1-2. versekben elkezdett gondolat: akik halottak voltunk, elnyertük az életet. ======================================================================== Levél az efezusiaknak -- 3. fejezet Az apostol és a közösség: 3,1-21 Pál a pogányok apostola 1 Ezért vagyok én, Pál, Krisztus Jézus foglya értetek, pogányokért. 2 Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra, 3 vagyis azt, hogy kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, ahogyan már fentebb röviden megírtam. 4 Ha elolvassátok, megérthetitek belôle, hogy megismertem Krisztus titkát, 5 amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai elôtt, úgy ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak: 6 azt ugyanis, hogy a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígéretben az evangélium által. 7 Ennek lettem én szolgája Isten kegyelmének adományából, melyet nekem juttatott hathatós ereje szerint. 8 Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül ez a kegyelem: hirdetni a pogányoknak Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, 9 és felvilágosítani mindenkit, miként vált valóra a titok, amely öröktôl fogva el volt rejtve a mindent teremtô Istenben, 10 hogy most kinyilvánuljon Isten sokrétű bölcsessége a mennyei fejedelemségeknek és hatalmasságoknak az egyház útján. 11 Ez volt az ô örök végzése, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban valósított meg, 12 akiben bizalmunk van, és biztonságos utunk a benne való hit által. 13 Ezért kérlek titeket, ne csüggedjetek el az értetek viselt megpróbáltatásaim miatt. Ez dicsôségetekre fog szolgálni. Könyörgés az egyházért 14 Ezért hajtom meg térdemet az Atya elôtt, 15 akitôl minden nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön: 16 Adja meg nektek dicsôségének gazdagsága szerint, hogy megerôsödjetek bensô emberré az ô Lelke által, 17 hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva 18 fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, hogy mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, 19 és megismerhessétek Krisztus szeretetét is, amely minden ismeretet meghalad, s beteljetek Isten egész teljességével. 20 Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erônél fogva mindent megtehet bôségesen azon túl is, amit mi kérünk vagy megértünk, 21 dicsôség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké! Ámen. ____________________ * 6 Isten misztériumának nyílt kifejezése: miután lehullottak a védôfalak és korlátok, amelyekkel Isten a választott népet körülvette, hogy megôrizze tisztán a nekik adott kinyilatkoztatást, most minden nép meghívást kap, hogy velük együtt részesüljön az egyetlen megváltásban, amelyet Krisztus hozott az emberiségnek. * 18-19 A szélesség...: a négy kifejezés egy tárgy méreteinek meghatározására szolgál; itt valószínűleg Krisztus szeretetére vonatkozik, amelyrôl a 19. v. beszél. ======================================================================== Levél az efezusiaknak -- 4. fejezet Különbözô intelmek: 4,1-6,20 Felhívás az egységre 1 Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, 2 teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. 3 Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. 4 Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. 5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. 6 Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van. Az egyházat építô kegyelmi adományok 7 A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. 8 Ezért mondja az Írás: >>Felment a magasba, foglyokat vitt magával, s ajándékokat adott az embereknek.<< {Zsolt 68,19} 9 Az pedig, hogy >>felment<<, mi mást jelent, mint hogy le is szállt a föld alsó részeire? 10 Aki leszállt, ugyanaz, mint aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent. 11 ' tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, 12 hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, 13 amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége; 14 hogy ne legyünk már ingatag gyermekek, és ne vessen minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtô álnoksággal. 15 Ellenkezôleg, járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenben nôjünk fel ôhozzá, Krisztushoz, aki a fej. 16 Általa az egész test, az összekötô ízek segítségével egybefogva és összetartva, minden egyes rész sajátos tevékenységével gondoskodik saját növekedésérôl, hogy felépüljön a szeretetben. A régi és az új ember 17 Azt mondom tehát, és kérve kérlek titeket az Úrban, hogy most már ne éljetek úgy, ahogy a pogányok élnek, akik hiúságokon jártatják az eszüket. 18 Sötétség borult az értelmükre, az istenes élettôl elidegenedtek a bennük levô tudatlanság miatt, amely szívük megátalkodottságának következménye. 19 Érzéketlenné váltak, átadták magukat a fajtalanságnak, és haszonlesésbôl mindenféle tisztátalan tettet elkövetnek. 20 Ti azonban nem így tanultátok Krisztustól, 21 ha valóban ôt hallottátok és róla kaptatok oktatást, annak az igazságnak megfelelôen, amely Jézusban van: 22 vessétek le a korábbi életmód szerint való régi embert, aki romlásba rohan a megtévesztô kívánságok miatt; 23 újuljatok meg gondolkodástok szellemében, 24 és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére {Ter 1.26} igazságban és valódi szentségben teremtetett. Kötelességek a felebaráttal szemben 25 Éppen ezért szakítsatok a hazugsággal, és mindenki mondjon igazat felebarátjának {Zak 8,16}, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. 26 Ha haragszotok is, ne vétkezzetek {Zsolt 4,5 G}; a nap ne nyugodjék le haragotok fölött, 27 és ne adjatok helyet az ördögnek. 28 Aki lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját kezével szerezzen javakat, hogy legyen mibôl adnia a szűkölködônek. 29 Semmiféle gonosz beszéd ne kerüljön ki szátokból, csak olyan, amely, ahol szükséges, alkalmas az építésre, hogy kegyelmet közöljön a hallgatókkal. 30 Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára. 31 Minden keserűség és harag, indulat, szóváltás és szitkozódás legyen távol tôletek minden gonoszsággal együtt. 32 Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. ======================================================================== Levél az efezusiaknak -- 5. fejezet 1 Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját, 2 s éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jó illatú áldozatul Istennek. Út a sötétségbôl a világosságra 3 Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy kapzsiság szóba se jöjjön köztetek, mint ahogy ez a szentekhez illik, 4 sem ocsmányság, sem ostoba vagy kétértelmű beszéd, ami illetlen, hanem inkább a hálaadás. 5 Értsétek már meg, és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, vagy bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában. 6 Senki se vezessen félre benneteket üres fecsegéssel, hiszen ilyenek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. 7 Ne legyetek tehát bűneik részesei. 8 Mert valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei 9 -- a világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság --, 10 keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. 11 Ne vegyetek részt a sötétség meddô cselekedeteiben, sôt inkább korholjátok azokat. 12 Mert amiket ôk titokban tesznek, még kimondani is szégyen. 13 Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, világosság derül, 14 s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. Innen a mondás: >>Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból, és Krisztus rád ragyog!<< 15 Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek, ne mint esztelenek, 16 hanem mint bölcsek. Jól használjátok fel az idôt, mert rossz napokat élünk! 17 Ne legyetek tehát ostobák, hanem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata! 18 Ne részegedjetek le bortól, mert abból erkölcstelenség fakad, inkább teljetek el Lélekkel! 19 Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket zengjetek, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak! 20 Adjatok hálát mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának! A keresztény család 21 Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében! 22 Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, 23 mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ô a test üdvözítôje. 24 De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek. 25 Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte, 26 hogy a víz fürdôjében az ige által megtisztítva megszentelje, 27 és dicsôvé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplôtlen. 28 Ugyanígy a férfiak is úgy szeressék feleségüket, mint önnön testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti. 29 Hiszen soha, senki sem gyűlöli a testét, hanem táplálja és ápolja, akárcsak Krisztus az egyházat, 30 mert tagjai vagyunk az ô testének. 31 >>Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek<< {Ter 2,24}. 32 Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom! 33 Tehát mindegyiktek úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét. ____________________ * 23-32 >>Ezek a versek párhuzamba állítják a házasságot és Krisztusnak az egyházzal való kapcsolatát. A két dolog kölcsönösen megvilágítja egymást: Krisztust az egyház jegyesének nevezhetjük, mert ô az egyház feje és úgy szereti az egyházat, mint saját testét (így van ez a házastársak esetében is); ez egyben az emberek házastársi kapcsolata számára is eszményi mintaképül szolgál<< (P. Benoit). ======================================================================== Levél az efezusiaknak -- 6. fejezet 1 Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van az rendjén. 2 >>Tiszteld apádat és anyádat<< {Kiv 20,12}; ez az elsô, ígérettel egybekötött parancs: 3 >>hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön<< {MTörv 5,16}. 4 És ti apák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hanem neveljétek ôket fegyelemben és az Úr intelmével! 5 Szolgák, engedelmeskedjetek test szerinti uraitoknak félelemmel és remegéssel szívetek egyszerűségében, akárcsak Krisztusnak! 6 Ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek tetszését keresnétek, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát! 7 Készséges akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek, s nem embereknek! 8 Tudjátok, hogy mindenki, aki valami jót tesz, annak jutalmát megkapja majd az Úrtól, akár szolga, akár szabad. 9 Ti pedig, gazdák, ugyanezt tegyétek velük, hagyjátok a fenyegetôzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is Uratok van az égben, s nála nincs személyválogatás. Felhívás a küzdelemre 10 Végezetül pedig: erôsödjetek meg az Úrban és az ô hathatós erejében! 11 Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! 12 Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévô szellemei ellen. 13 Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. 14 Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazsággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! {Iz 59,17} 15 Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. 16 Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. 17 Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. 18 Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s ôbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, 19 és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát, 20 aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran, amint kötelességem. Zárszó és áldás: 6,21-24 21 Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, mit művelek, Tichikusz, a szeretett testvér és hűséges szolga az Úrban, mindent el fog nektek mondani. 22 Éppen azért küldtem ôt hozzátok, hogy megtudjátok, mi van velünk, s megvigasztalja szíveteket. 23 Békesség a testvéreknek, és hittel párosult szeretet az Atyaistentôl és az Úr Jézus Krisztustól! 24 Kegyelem mindazoknak, akik meg nem fogyatkozó szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust! ======================================================================== Levél a filippieknek -- Bevezetés Augusztusz császár (Kr. e. 31-Kr. u. 14) a makedóniai Filippi várost római gyarmattá (colonia) nyilvánítja. Ettôl kezdve élnek ott kiszolgált katonák és római parasztok; önkormányzattal bír, polgárai ugyanolyan elôjogokat élveznek, mint az anyaország, Itália (pl. adómentesség). >>Második missziós útja<< során Pál Szilással és Timóteussal együtt érkezik Filippibe, s ott megalapítja (Kr. u. 50 körül) az elsô európai keresztény közösséget. A befolyásos és jómódú Lídia áttérése után a misszionáriusok az ô házában találnak támaszra és vendéglátásra. Mégis rövidesen ellentétbe kerülnek a római hatóságokkal, és kiutasítják ôket a városból (l. Csel 16,11-40). Pál ezután is különös bensôséggel kötôdik ehhez az elsô európai közösséghez; nekik megengedi, hogy anyagilag támogassák (l. 4,15 és 2 Kor 11,8-9). Hozzájuk írja fogságából (kb. Kr. u. 55-ben) a ránk maradt levelet. Kérdezhetjük, hogy melyik fogságára céloz Pál (l. 1,13). Sem Róma (l. Csel 28,16-31), sem Cézárea (l. Csel 23-26. fej.) nem illik a levélben feltételezett helyzethez: egyikük sem teszi lehetôvé a gyors kapcsolatot és érintkezést. Ezért feltételezhetjük Pálnak egy (az Apostolok cselekedeteiben nem említett) efezusi fogságát, hiszen ô maga is több fogságáról beszél (l. 2 Kor 6,5; 11,23). Erre a fogságra való közvetett utalást olvashatunk ki 1 Kor 15,32-bôl és 2 Kor 1,8-10-bôl. Ebben a levélben Pál különbözô témákat érint: Válaszol -- mégpedig nem csak felszínesen -- a filippieknek az ô hogylétére vonatkozó kérdésére. Megköszöni a közösség által küldött támogatást. Állást foglal a hamis tanítókkal szemben. A különbözô témák lazán kapcsolódnak egymáshoz. Kérdés, hogy vajon a ránk maradt levél a filippiekhez írt különbözô levelek részleteit egyesíti magában, vagy a stílus és a hangulat eltérései a levél spontán, személyes jellegébôl fakadnak. ======================================================================== Levél a filippieknek -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1-2 1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben az elöljárókkal és a diákonusokkal együtt. 2 Kegyelem nektek és békesség Istentôl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Az apostol és az ô evangéliuma: 1,3-26 Hálaadás és könyörgés 3 Valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek, 4 és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, 5 mivel részt vesztek az evangélium szolgálatában az elsô naptól kezdve mindmáig. 6 Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig. 7 Illô is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az evangélium védelmezésében és megerôsítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek. 8 Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. 9 Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék megismerésben és teljes megértésben, 10 hogy meg tudjátok ítélni, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, 11 telve az igazságnak Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsôségére és dicséretére. Pál, az örömhír hirdetôje 12 Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy jelen körülményeim inkább hasznára vannak az evangéliumnak, 13 mert az egész császári testôrségben és máshol is ismeretes lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem, 14 és az Úrban való testvérek többsége bilincseimbôl bizalmat merítve bátrabban, félelem nélkül meri hirdetni az igét. 15 Némelyek ugyan irigységbôl és versengésbôl, mások azonban jóakaratból hirdetik Krisztust. 16 Ezek szeretetbôl, mert tudják, hogy az evangélium védelméért vagyok itt; 17 azok meg versengésbôl, nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, s azt hiszik, hogy lelki kínt okoznak bilincseimben. 18 De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár hátsó gondolattal, akár ôszinte szándékkal. Én örülök neki. Sôt, ezután is örülni fogok, 19 mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik {Jób 13,16 G} imádságotok és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. 20 Ez az én várakozásom és reménységem, hogy semmiben sem szégyenülök meg, ellenkezôleg, teljes a bizalmam, hogy mint mindig, úgy most is megdicsôül Krisztus az én testemben, akár élet, akár halál által. 21 Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. 22 De ha tovább kell élnem a testben, akkor ez számomra gyümölcsözô munkát jelent, és nem tudom, mit válasszak. 23 A kettô között vívódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne, 24 tiértetek viszont szükségesebb, hogy a testben maradjak. 25 Mivel meg vagyok errôl gyôzôdve, tudom, hogy maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti elôrehaladásotok érdekében, és hitbôl fakadó örömötökre, 26 hogy még inkább dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban, amikor újból elmegyek hozzátok. Felhívás az egyetértésre 27 Ezért tehát éljetek is méltón Krisztus evangéliumához, hogy akár elmegyek és meglátlak benneteket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy egy Lélekben vagytok, egyetértôen együtt küzdötök az evangélium hitéért, 28 és egyáltalán nem rettentek meg az ellenfelektôl. Ez számukra a kárhozatnak, számotokra pedig az üdvösségnek a jele, mégpedig Istentôl. 29 Mert Krisztusért ti nem csak azt a kegyelmet kaptátok, hogy higgyetek benne, hanem hogy szenvedjetek is érte, 30 hiszen ti is ugyanazt a harcot vívjátok, amelyet nálam láttatok, és amelyet most felôlem hallotok. ____________________ * 20 A keresztény, aki a keresztségben és Krisztus Testének vétele által egyesül Jézussal, testben és lélekben Krisztushoz tartozik. Így mindaz, ami a testet sújtja -- szenvedés, fogság vagy betegség --, titokzatos módon magának Krisztusnak a szenvedése, az ô dicsôségét szolgálja. ======================================================================== Levél a filippieknek -- 2. fejezet 1 Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetbôl fakadó intelem, a lelki közösség, az együttérzés és a könyörület, 2 tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértôk vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek, és együttérezve ugyanarra törekedtek. 3 Ne tegyetek semmit versengésbôl, sem hiú dicsôségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a másikat maga fölött állónak. 4 Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem elôtt, hanem a másokét is. Krisztus példája 5 Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, 6 aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlôségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, 7 hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. 8 Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért Isten felmagasztalta ôt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, 10 hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, 11 és minden nyelv vallja {Iz 45,23}, hogy >>Jézus Krisztus az Úr!<< az Atyaisten dicsôségére. Az apostol aggodalma a közösség üdvösségéért 12 Így tehát, kedveseim, amint mindig is engedelmesek voltatok, munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel, nemcsak úgy, ahogy jelenlétemben tettétek, hanem még sokkal inkább most, a távollétemben. 13 Mert Isten az, aki bennetek az akarást és a véghezvitelt egyaránt műveli jóakarata szerint. 14 Tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül, 15 hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között {MTörv 32,5}, akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben. 16 Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy meglegyen a dicsôségem Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam eredménytelenül {Iz 65,23 G}. 17 Sôt, ha a hitetek áldozatán és szolgálatán felül még véremet is kiontják italáldozatul, örülök és együtt örvendezem mindnyájatokkal. 18 Hasonlóképpen ti is örüljetek, és velem együtt örvendezzetek. Az apostol tervei: 2,19-30 19 Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan hozzátok küldhetem, hogy én is megnyugodjam, ha értesülök dolgaitokról. 20 Senkim sincs ugyanis, aki lélekben annyira hozzám hasonló volna és olyan ôszintén szívén viselné ügyeteket. 21 Hiszen mindenki a maga dolgával törôdik, és nem Jézus Krisztuséval. 22 Megbízhatóságát ismeritek, hiszen mint a gyermek apjának, úgy végezte velem a szolgálatot az evangéliumért. 23 Remélem tehát, hogy elküldhetem ôt, mihelyt látom, hogy merre fordulnak ügyeim. 24 Sôt, bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan el tudok menni. 25 Szükségesnek tartottam, hogy Epafroditosz testvért, társamat a munkában és a küzdelemben, aki mint a ti küldöttetek, szükségemben szolgálatomra volt, hozzátok küldjem, 26 mert kívánkozott mindnyájatok után, és bánkódott azon, hogy hírét hallottátok betegségének. 27 Bizony, halálosan beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, nehogy bánatra bánat érjen. 28 Annál gyorsabban küldtem tehát ôt, hogy újból örüljetek, ha viszontlátjátok, és ne bánkódjam én sem. 29 Fogadjátok tehát ôt az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyen férfiakat! 30 Hiszen ô Krisztus ügye miatt került közel a halálhoz, s kockára tette életét, hogy pótolja az irányomban végzett szolgálatban azt, amit ti nem teljesíthettetek. ____________________ * 5 Jézus szeretetének legcsodálatosabb megnyilvánulása az volt, hogy mindenrôl lemondott, hogy bennünket üdvözíthessen. * 6-11 Krisztus Isten volt, mielôtt emberré lett volna; a megtestesülésben pedig -- istenségét megtartva -- felvette a szolga alakját. Megtehette volna, hogy az Atyáéval azonos isteni mivoltát érvényre juttassa, ô azonban inkább az engedelmességet vállalta a kereszthalálig, hogy példát adjon nekünk az alázatra és az engedelmességre. ======================================================================== Levél a filippieknek -- 3. fejezet A keresztények élete, az apostol példája: 3,1-4,9 Állhatatosság a hitben 1 Egyébiránt, testvéreim, örvendezzetek az Úrban. Nekem nem terhes, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket viszont megerôsít. 2 Ügyeljetek a kutyákra, ügyeljetek a rossz munkásokra, ügyeljetek a megcsonkítottakra! 3 Mert a körülmetéltek mi vagyunk, akik Isten Lelke által szolgálunk, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, s bizalmunkat nem a testbe helyezzük. 4 Nekem lehetne ugyan bizalmam a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy bizakodhat a testben, én még inkább: 5 a nyolcadik napon körülmetéltek, Izrael nemzetébôl, Benjamin törzsébôl származom, héber a héberek közül, a törvény megtartásában farizeus, 6 buzgóságból az egyház üldözôje, a törvény szerinti igazság dolgában kifogástalan. Vágyakozás a Krisztussal való teljes közösségre 7 De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. 8 Sôt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. 'érte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem, 9 és hogy én ôbenne legyek, nem a saját megigazulásom alapján, amely a törvénybôl származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitébôl való, vagyis amely Istentôl van a hit révén. 10 Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, 11 hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra. 12 Nem mintha már kezemben tartanám, vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem. 13 Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam, de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami elôttem van. 14 Így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülrôl adott Krisztus Jézusban. 15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, gondolkodjunk így mindnyájan; ha pedig valamiben másképp gondolkoztok, Isten azt is feltárja majd elôttetek. 16 Amire azonban már eljutottunk, aszerint éljünk. 17 Legyetek követôim, testvérek, és figyeljetek azokra, akik úgy élnek, ahogy példát adtunk nektek. 18 Mert sokan élnek úgy -- sokszor mondtam nektek, és most is sírva mondom --, mint Krisztus keresztjének ellenségei. 19 Végük a pusztulás, istenük a hasuk, dicsekvésük az, ami a szégyenük, s a figyelmük földi dolgokra irányul. 20 A mi hazánk azonban a mennyekben van, ahonnan mint üdvözítôt várjuk az Úr Jézus Krisztust. 21 ' átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi az ô dicsôséges testéhez, azzal az erôvel, amellyel hatalma alá vethet mindent. ____________________ * 11 A halálból való feltámadás: nem az egyetemes feltámadásra vonatkozik, hanem az igazak feltámadására, melynek során az igazakat Isten elkülöníti a gonoszoktól, akik lélekben holtak, és elvezeti ôket az igazi, örök életre, a Jézus Krisztussal való végsô egyesülésre. * 13 Az apostol még nem érte el a célt, azaz a keresztény tökéletességet, de állandóan törekszik arra, hogy Krisztus közelségébe jusson. ======================================================================== Levél a filippieknek -- 4. fejezet A keresztény állhatatosság 1 Azért tehát, szeretett és hôn óhajtott testvéreim, örömöm és koronám, így tartsatok ki az Úrban, szeretteim! 2 Evódiát nagyon kérem, és Szintichét is kérve-kérem, hogy értsenek egyet az Úrban. 3 Téged is felkérlek, igazi munkatársam, légy azok segítségére, akik velem együtt küzdöttek az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal, akiknek a neve benne van az élet könyvében {Zsolt 69,29}. 4 Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! 5 Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van! 6 Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! 7 Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megôrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban. 8 Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos. 9 Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tôlem: azt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene. Az apostol hálája: 4,10-20 10 Igazán megörültem az Úrban, hogy végre-valahára megint annyira erôre kaptatok, hogy rólam gondoskodhattok. Korábban is gondoskodtatok volna, de nem volt rá módotok. 11 Nem az ínség mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van. 12 Tudok szűkölködni és tudok bôvelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bôvelkedni és nélkülözni is. 13 Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erôt ad. 14 Mégis jól tettétek, hogy társaim lettetek nyomorúságomban. 15 Ti is tudjátok, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Makedóniából útnak indultam, egy egyház sem lépett velem az adás és viszonzás kapcsolatára, egyedül csak ti. 16 Már Tesszalonikibe is küldtetek néha-néha valamit a szükségleteimre. 17 Nem mintha adományra vágynék, hanem mert annak gyümölcsét áhítom, amelyet bôségesen írnak majd a javatokra. 18 Átvettem mindent, és bôvelkedem; el vagyok látva, amióta megkaptam Epafroditosztól, amit küldtetek, mint kellemes illatot, kedves és Istennek tetszô áldozatot. 19 Az én Istenem kielégíti majd minden szükségteket gazdagsága szerint dicsôséggel Krisztus Jézusban. 20 Istennek és a mi Atyánknak dicsôség mindörökkön- örökké! Ámen. Befejezés: köszöntések és áldás: 4,21-23 21 Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban. A testvérek, akik velem vannak, köszöntenek titeket. 22 A szentek mindnyájan, különösen a császár házából valók, köszöntenek titeket. 23 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Ámen. ======================================================================== Levél a kolosszeieknek -- Bevezetés Kolossze Pál idejében kis város volt Frígia délnyugati részén, a Lükosz folyó felsô folyása mentén (ahol jelentôsebb szomszédvárosa volt Laodícea és Hierapolisz). A városkát Kr. u. 61 körül földrengés pusztította el. A lükosz-völgybeli városokba Epafrász, Pál tanítványa vitte meg Krisztus örömhírét, és ô alapított közösségeket; maga Pál soha nem járt ezen a vidéken. Ezek a közösségek -- miként a többiek is -- hamarosan szembekerülnek egy zsidó-gnosztikus jellegű tévtanítással. A levél ennek a vitának a keretei között válik érthetôvé. Emlékezteti a keresztényeket azokra a hitbeli szabályokra és hitvallásformákra, amelyeket apostoli tanításként kaptak. Érveket sorol fel, amelyeknek alapján megítélhetik az új tanítókat és az általuk képviselt vallási magatartást. Maga a levél nyelvezetében és kérdésfelvetésében is eltér Pál többi levelétôl, így igen sokan vitatják szerzôségének kérdését. Egyesek felteszik, hogy Pál maga írta a levelet, de viszonylag késôn, amikor fogságban volt Cézáreában (Kr. u. 57-59-ben; l. Csel 23,33- 26,32), vagy Rómában (Kr. u. 59-60-ban; l. Csel 28,16-31). Mások úgy gondolják, hogy az iratot Pál egyik tanítványa írta az apostol halála után (Kr. u. 70 táján), s azért használta az apostol nevét és tekintélyét, hogy így hatásosabban léphessen fel a hamis tanítók ellen (akik csak közvetett apostoli tekintélyre hivatkoznak). E két felfogás közt középutat képvisel egy harmadik lehetôség, amely mellett nyomós érvek szólnak. Eszerint a levelet Pál életében írta egy munkatársa (talán Timóteus?), nem sokkal a Filemonhoz írt levél után (l. 1335. old.) Efezusban (Kr. u. 54-56-ban; l. magyarázatunkat a Filippieknek írt levélhez). Ez a feltevés nemcsak a levél teológiai és nyelvi egyedülállóságát magyarázza meg, hanem a szerzô jártasságát is Szent Pál gondolataiban és munkatársi köre tekintetében. ======================================================================== Levél a kolosszeieknek -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1-2 1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér 2 a Kolosszében élô szent és hívô testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Istentôl, a mi Atyánktól! Isten üdvözítô terve: 1,3-23 Hálaadás a közösségért 3 Hálát adunk Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk, 4 mivel hallottunk hitetekrôl Krisztus Jézusban, és a szeretetrôl, amelyet az összes szent iránt tanúsítotok, 5 azért a reménységért, amely készen áll számotokra a mennyben, s amelyrôl már hallottatok az evangélium igaz igéjében. 6 Ez eljutott hozzátok, és ahogy az egész világon gyümölcsöt hoz és növekszik, úgy nálatok is, attól a naptól kezdve, amelyen a maga igazságában hallottátok és megismertétek Isten kegyelmét. 7 Így tanultátok azt Epafrásztól, a mi szeretett szolgatársunktól, aki Krisztus hűséges szolgája értünk. 8 ' értesített minket Lélekbôl fakadó szeretetetekrôl is. Könyörgés a közösségért 9 Ezért mi is, attól a naptól kezdve, hogy ezt hallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy az ô akaratának az ismerete teljes legyen bennetek, minden lelki bölcsességgel és megértéssel együtt, 10 és az Úrhoz méltóan éljetek, mindenben az ô tetszése szerint, hogy minden jócselekedetben gyümölcsöt hozzatok, és gyarapodjatok Isten ismeretében. 11 Erôsítsen meg titeket dicsôségének hatalmából minden erôvel, hogy végig kitartsatok, és béketűrôk legyetek. Dicsôítô ének Krisztusról, az Atya képmásáról 12 Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban. 13 Kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fiának országába. 14 Benne van a mi megváltásunk, a bűnök bocsánata. 15 ' a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsôszülöttje, 16 mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden ôáltala és ôérte teremtetett. 17 ' elôbb van mindennél, és minden benne áll fenn. 18 ' a testnek, az egyháznak a feje; ô a kezdet, az elsôszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsôség mindenben. 19 Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, 20 és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével. A közösség bátorítása 21 Titeket is, akik egykor idegenek és ellenséges érzületűek voltatok a gonosz tettek miatt, 22 kiengesztelt most az ô emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, szeplôtelenül és feddhetetlenül állítson önmaga elé. 23 Maradjatok meg ezért a hitben szilárdan és állhatatosan, ne tántorodjatok el az evangélium reménységétôl, amelyet hallottatok, amelyet minden teremtménynek hirdettek az ég alatt, s amelynek én, Pál, a szolgája lettem. Az apostol és a közösség: 1,24- 2,23 Az egyház minden ember szolgálatában 24 Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseibôl, testének, az egyháznak javára, 25 amelynek én szolgája lettem az Istentôl értetek kapott tisztségnél fogva, hogy teljesen érvényt szerezzek Isten igéjének, 26 a titoknak, amely századok és nemzedékek óta el volt rejtve, de amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek. 27 Velük akarta Isten megismertetni ennek a titoknak dicsôséges gazdagságát a pogányok között. Ez a titok pedig nem más, mint a bennetek lévô Krisztus, a dicsôség reménye. 28 Mi ôt hirdetjük, amikor minden embert intünk és tanítunk teljes bölcsességgel, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. 29 Ezért fáradozom és küzdök az ô erejének segítségével, amely hatékonyan működik bennem. ____________________ * 19-20 Mivel Jézus személyében együtt van az Ige emberi és isteni természete, benne megtalálható az isteni lényeg teljessége és minden természetfölötti adomány. Jézus Krisztus fölötte áll minden teremtménynek, nincs tehát senki és semmi ôhozzá mérhetô sem a természeti, sem a kegyelmi rendben. ======================================================================== Levél a kolosszeieknek -- 2. fejezet A közösség hite 1 Azt akarom, hogy tudjátok meg, hogyan küzdök értetek, a laodíceaiakért, és mindazokért, akik nem látták szemtôl- szembe személyemet, 2 hogy a szívük megvigasztalódjék, és szeretetben összeforrva eljussanak a megértés teljességének minden gazdagságára, Isten titkának, Krisztusnak ismeretére, 3 akiben a bölcsesség és a tudomány minden kincse rejlik. 4 Ezt azért mondom, hogy senki félre ne vezessen titeket tetszetôs beszéddel. 5 Mert ha testileg távol vagyok is, lelkileg veletek vagyok, és örülök, amikor látom köztetek a rendet és a Krisztusban való hiteteknek a szilárdságát. 6 Ezért tehát, ahogyan elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne, 7 gyökerezzetek meg ôbenne, és épüljetek rá! Erôsödjetek meg a hitben, ahogyan tanultátok, és legyen bôséges a hálaadásotok! Óvás a tévtanítóktól 8 Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. 9 Mert ôbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában, 10 és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje. 11 Benne körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, 12 amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki ôt feltámasztotta a halálból. 13 Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. 14 Rendelkezéseivel az adóslevelet, mely vádolt minket és ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte; 15 lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette ôket, és diadalmaskodott rajtuk. 16 Senki ne ítéljen el tehát titeket étel vagy ital dolgában, sem az ünnepnapra, újholdra vagy szombatra vonatkozó dolgokban. 17 Ezek csak árnyékai a jövendô dolgoknak, a valóság azonban Krisztusé. 18 Jutalomra méltatlanoknak ne mondjon titeket az olyan ember, aki tetszeleg magának az alázatoskodásban és az angyalok tiszteletében, aki látomásai miatt felfuvalkodik, alaptalanul elbizakodik érzékies lelkületében, 19 és nem ragaszkodik a Fôhöz, aki az illesztések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet, hogy megvalósítsa abban az Isten szerint való növekedést. 20 Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vesztek magatokra szabályokat, mintha a világban élnétek: 21 >>Ne nyúlj hozzá, ne ízleld, ne érintsd!<< 22 Hiszen ezek mind arra valók, hogy a használat folytán elpusztuljanak. Csak emberi parancsokról és tanításokról van szó {Iz 29,13 G}. 23 A bölcsesség látszatát keltik az önkényes istentisztelettel, az alázatoskodással és a test sanyargatásával, de nincs bennük semmi érték; csak az érzéki test kielégítésére szolgálnak ____________________ * 2 Isten titka (misztériuma) az, hogy a Krisztusba való beépülés által minden ember meghívást nyer az üdvösségre és a mennyei dicsôségre. Pált nagy öröm tölti el azért, hogy meghívást kapott ennek az irgalmas isteni tervnek a hirdetésére. * 14 Az adóslevelet, mely ellenünk szólt: tartozásunk, adósságunk volt Isten igazságosságával szemben, mert Isten törvényeit -- a pozitív és természeti törvényeket -- nem tartottuk meg. Ezt az adósságot, amely egyenértékű volt a kárhozattal sújtó ítélettel -- Isten eltörölte, mintegy felszegezte a keresztre, amelyen meghalt értünk a Megváltó. ======================================================================== Levél a kolosszeieknek -- 3. fejezet Figyelmeztetések a megkereszteltek számára: 3,1-4,6 A régi és az új ember 1 Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve {Zsolt 110,1}. 2 Az odafent való dolgokkal törôdjetek, ne a földiekkel. 3 Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. 4 Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsôségben. 5 Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. 6 Miattuk érkezik el Isten haragja a hitetlenség fiaira. 7 Ti is ezeket műveltétek egykor, amikor köztük éltetek. 8 Most azonban vessétek el magatoktól mindezeket: a haragot, az indulatosságot, a rosszakaratot, szátokból a káromlást és a rút beszédet. 9 Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, 10 és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtôjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. 11 Itt nincs már többé görög és zsidó, nincs körülmetéltség és körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus. 12 Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést! 13 Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen! Ahogy az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is! 14 Mindezek fölött pedig: öltsétek magatokra a szeretetet, amely a tökéletesség köteléke! 15 S Krisztus békéje, amelyre meghívást kaptatok egy testben, uralkodjék a szívetekben! Legyetek hálásak! 16 Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást! Hálaadással szívetekben énekeljetek Istennek zsoltárokat, szent dalokat és énekeket! 17 Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa! Állapotbeli kötelességek 18 Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban! 19 Férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek kemények irántuk! 20 Gyermekek, fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak! 21 Apák, ne keltsétek fel a haragot gyermekeitekben, hogy kedvüket ne veszítsék! 22 Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben test szerinti uraitoknak, de ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek kedvét keresnétek, hanem egyenes szívvel az Úr félelmében! 23 Bármit tesztek, szívbôl tegyétek, mintha az Úrnak, és nem embereknek tennétek! 24 Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól megkapjátok jutalmul az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok; 25 mert aki igazságtalanságot követ el, visszakapja, amit igaztalanul cselekedett: ebben nincs személyválogatás. ======================================================================== Levél a kolosszeieknek -- 4. fejezet 1 Urak, adjátok meg a szolgáknak azt, ami jogos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben! Általános intelmek 2 Az imádságban legyetek állhatatosak, legyetek abban éberek, hálaadással! 3 Imádkozzatok értünk is, hogy Isten tárja fel elôttünk az ajtót a beszédhez, Krisztus titkának hirdetéséhez, amely miatt bilincsekbe is vertek, 4 hogy úgy ismertessem meg azt, mint ahogy róla szólnom kell. 5 Bölcsen viselkedjetek a kívülállók elôtt, használjátok fel a kedvezô alkalmat! Jól értékesítsétek az idôt! 6 Beszédetek legyen mindig kedves, sóval ízesített, hogy tudjátok, miképpen kell kinek-kinek megfelelnetek! Befejezés: személyes közlések és köszöntések: 4,7-18 7 Az én sorsomról mindent elmond majd nektek Tichikusz, a szeretett testvér, a hűséges szolga és szolgatársam az Úrban. 8 Éppen azért küldtem ôt hozzátok, hogy megismerjétek helyzetünket, és megvigasztalja szíveteket. 9 Vele megy Onezimosz, a kedves és hű testvér is, aki közületek való. 'k mindenrôl értesítenek majd titeket, ami itt történik. 10 Köszönt titeket Arisztarchosz fogolytársam, és Márk, Barnabás unokaöccse, akirôl utasításokat kaptatok -- ha hozzátok megy, fogadjátok be --, 11 valamint Jézus is, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csak ôk munkatársaim Isten országának hirdetésében, s a vigasztalásomra is voltak. 12 Köszönt titeket a közületek való Epafrász, Krisztus Jézus szolgája, aki mindig küzd értetek az imádságban, hogy tökéletesen és szilárd meggyôzôdéssel álljatok helyt mindabban, ami Isten akarata. 13 Tanúskodom róla, hogy sokat fáradozik értetek, és azokért, akik Laodíceában és Hierapoliszban vannak. 14 Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos, és Démász. 15 Köszöntsétek a Laodíceában lévô testvéreket, Nimfát és a közösséget, amely a házában van! 16 Ha ezt a levelet nálatok már felolvasták, gondoskodjatok róla, hogy a laodíceaiak egyházában is felolvassák, a laodíceaiakét pedig ti olvassátok el! 17 Mondjátok meg Archipposznak: >>Légy rajta, hogy teljesítsd a szolgálatot, amelyet kaptál az Úrban!<< 18 A köszöntést magam, Pál, saját kezemmel írom. Emlékezzetek meg bilincseimrôl! Kegyelem veletek! ======================================================================== Elsô levél a tesszalonikieknek -- Bevezetés Pál >>második missziós útja<< során érkezik Tesszalonikibe vándor- igehirdetôként. Keres és talál is rá váró feladatot. Beszél a zsinagógában, egyeseket követôül nyer meg, de ellenzôi is támadnak, akiknek sikerül elűzniük ôt a városból (l. Csel 17,1-9). Rövidesen szorongatás éri a közösséget is. Hitük ellenáll a külsô gyanúsításoknak és üldöztetésnek, de problémák adódnak és viták támadnak a közösségen belül is. Pál tudomást szerez a nehézségekrôl, és szeretne visszatérni Tesszalonikibe. Nem tudjuk, hogy ebben ki vagy mi akadályozza. Így Timóteust küldi el, majd az ô visszatérte után (kb. Kr. u. 50-51-ben), valószínűleg Korintusban, megírja elsô levelét (amely az Újszövetség legkorábban keletkezett írása) a tesszaloniki közösséghez. Ehhez szorosan kapcsolódik a Tesszalonikieknek írt második levél is. Pál a levélben részletesen ír a címzett közösséghez való viszonyáról. Ezután rátér a tesszaloniki keresztényeket foglalkoztató kérdésre. Ez nem más, mint az Úr újraeljövetelének várása és a meghalt keresztények sorsa. Pál megmagyarázza -- kortársainak ugyanúgy, mint nekünk --, hogy mit jelent egy, a halálon túl is tartó ígéret várakozásában élni. ======================================================================== Elsô levél a tesszalonikieknek -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1 1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség! Az apostol és a közösség: 1,2- 3,13 A tesszalonikiek környezetük példaképei 2 Hálát adunk Istennek mindnyájatokért mindenkor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelenül 3 gondolunk Istenünk és Atyánk elôtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre. 4 Tudjuk, Istentôl szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok. 5 Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erôvel és Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben. 6 Ti pedig a mi követôink lettetek, és az Úréi, elfogadtátok az igét sok szorongatás közt, a Szentlélek örömével. 7 Így példaképpé lettetek minden hívô számára Makedóniában és Akhájában. 8 Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tôletek haladt tovább, nem csak Makedóniában és Akhájában. Istenbe vetett hitetek eljutott mindenhová, úgyhogy szükségtelen is arról beszélnünk. 9 Hiszen mindenki beszéli rólunk, hogy hogyan érkeztünk hozzátok, és hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élô, igaz Istennek szolgáljatok, 10 és várjátok a mennybôl Fiát, akit feltámasztott a halálból, Jézust, aki megment minket a jövendô haragtól. ======================================================================== Elsô levél a tesszalonikieknek -- 2. fejezet Visszatekintés az apostol elsô látogatására 1 Magatok is tudjátok, testvérek, hogy hozzátok való érkezésünk nem volt hiábavaló. 2 Ellenkezôleg, noha elôbb, mint tudjátok, szenvedések és bántalmak értek minket Filippiben, mégis, Istenben bízva, a nagy gondok között is hirdettük nektek Isten evangéliumát. 3 Mert a mi igehirdetésünk nem tévedésbôl fakad, sem tisztátalanságból, és nem történik álnoksággal, 4 hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten megpróbált és igazolt, hogy ránk bízza az evangéliumot. Nem mint olyanok, akik az emberek tetszését keresik, hanem Istenét, aki vizsgálja szívünket {Jer 11,20}. 5 Egyáltalán nem szokásunk a hízelgô beszéd, amint tudjátok, sem a kapzsiság alkalmának keresése -- Isten a tanúnk erre. 6 Az emberek elismerését sem kerestük, sem a tiéteket, sem másokét. 7 Bár rátok támaszkodhattunk volna, mint Krisztus apostolai, mégis úgy voltunk köztetek, mint kicsinyek, úgy, ahogyan a dajka gondozza a gyermekeit. 8 Ragaszkodtunk hozzátok, és szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is, mert nagyon megkedveltünk titeket. 9 Emlékeztek ugyanis, testvérek, munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel- nappal dolgoztunk, és úgy hirdettük nálatok Isten evangéliumát, hogy ne legyünk közületek senkinek sem a terhére. 10 Ti tanúi vagytok ennek, és Isten is, hogy milyen szent, igaz és feddhetetlen módon éltünk értetek, akik hívôk lettetek. 11 Hasonlóképpen azt is tudjátok, hogy amint az apa inti a gyermekeit, mindegyikteket 12 úgy intettünk és vigasztaltunk, s kérve-kértünk, hogy viselkedjetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki országába és dicsôségére hív titeket. A közösség elfogadta az evangéliumot 13 Szüntelenül hálát adunk tehát Istennek, hogy ti, akik Isten igéjének hirdetését tôlünk hallottátok, azt nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát, hanem mint ami az valójában: mint Isten igéjét, amely bennetek is munkálkodik, akik hisztek. 14 Mert ti, testvéreim, hasonló sorsra jutottatok, mint Isten egyházai, amelyek Júdeában vannak Krisztus Jézusban, mert ti ugyanazt szenvedtétek el fajtestvéreitektôl, amit ôk is a zsidóktól, 15 akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, s minket is üldöztek. Istennek nem telik kedve bennük. 'k ellenséges érzületűek minden ember iránt, 16 és megtiltják nekünk, hogy a pogányokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek. Így mindenkor betöltik bűneik mértékét {Ter 15,16; Dán 8,23}, és Isten haragja utol is érte ôket mindvégig. Az elmaradt látogatás 17 Testvérek, mi rövid idôre elszakadtunk ugyan tôletek és egymás látásától, de nem a szívünkkel! Ezért nagy vágyódásunkban annál jobban igyekeztünk arra, hogy színrôl színre lássunk titeket. 18 El akartunk ugyanis menni hozzátok, kiváltképpen én, Pál, egyszer is, másszor is, de a sátán megakadályozott. 19 Mert ki a mi reménységünk, örömünk, vagy dicsôségünk koszorúja? Nem ti, a mi Urunk Jézus elôtt, amikor eljön? 20 Igen, ti vagytok a mi dicsôségünk és örömünk! ____________________ * 16 Az emberi méltóság elleni bűn, ha a pogányokat megakadályozzuk abban, hogy elnyerjék az Evangélium vigaszát. Ezzel a vétséggel tetézik bűneiket a zsidózók, végleg kihíva maguk ellen Isten haragját. * 17 Elszakadtunk: jól érzékelteti Pál apostol atyai szeretetét a hitben gyermekei iránt. Mint a gyermekeitôl elszakított apának vagy anyának a gyermekek, úgy hiányoznak Pálnak a hívek, és vágyva vágyik arra, hogy ismét magához ölelhesse ôket. ======================================================================== Elsô levél a tesszalonikieknek -- 3. fejezet Timóteus elküldése 1 Mivel tovább már nem állhattuk meg, jónak láttuk, hogy magunkra maradjunk Athénben, 2 és elküldtük Timóteust, a testvérünket, Isten szolgáját Krisztus evangéliumában, hogy hiteteket szolgálja, megerôsítsen és buzdítson titeket, 3 hogy senki meg ne tántorodjék ezekben a szorongatásokban. Hiszen tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. 4 Meg is mondtuk elôre, amikor nálatok voltunk, hogy szorongatásokat fogunk elszenvedni, mint ahogy meg is történt, s tudtok is róla. 5 Azért nem állhattam meg tovább, s elküldtem, hogy értesüljek hitetekrôl, hogy nem kísértett-e meg titeket a kísértô, és nem vész-e kárba a munkánk. Az apostol örömét leli a közösségben 6 Most viszont, amikor Timóteus visszatért tôletek hozzánk, és hírt hozott hitetekrôl és szeretetetekrôl, s arról, hogy mindig örömmel emlékeztek ránk, és látni kívántok minket, ahogy mi is titeket. 7 Ezért vigasztalást találtunk bennetek és a ti hitetekben, testvérek, minden ínségünk és szorongatásunk ellenére is, 8 mivel mi akkor éledünk fel, ha ti állhatatosak vagytok az Úrban. 9 Mivel is róhatnánk le hálánkat értetek Istennél a bôséges örömért, mellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk elôtt? 10 Éjjel-nappal igen buzgón esedezünk, hogy meglássuk arcotokat, és pótoljuk azt, ami hiányos még a hitetekben. Áldás 11 A mi Istenünk és Atyánk, és Urunk Jézus Krisztus vezesse utunkat hozzátok! 12 Titeket pedig gyarapítson, és tegyen gazdaggá a szeretetben egymás és mindenki iránt, ahogyan mi szeretünk titeket, 13 s így szívetek erôs legyen, feddhetetlen és szent Istenünk és Atyánk elôtt, amikor Urunk, Jézus eljön minden szentjével. Ámen. ======================================================================== Elsô levél a tesszalonikieknek -- 4. fejezet Intelmek a keresztények számára: 4,1-5,22 Felhívás az életszentségre 1 Egyébként, testvérek, az Úr Jézusban kérünk és intünk titeket arra, amit tôlünk tanultatok, hogy hogyan kell élnetek és Isten kedvében járnotok. Éljetek is úgy, hogy elôrehaladásotok mind nagyobb legyen. 2 Hiszen ismeritek a parancsokat, amelyeket az Úr Jézus által adunk nektek. 3 Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelôdésetek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól; 4 hogy mindegyiktek meg tudja ôrizni a testét szentségben és tisztességben, 5 nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent {Jer 10,25}. 6 És senki se károsítsa meg, s ne csalja meg semmilyen ügyletben a testvérét, mert az Úr bosszút áll mindezért, mint ahogy már régebben megmondtuk nektek és bebizonyítottuk. 7 Isten ugyanis nem tisztátalanságra hívott meg minket, hanem szentségre. 8 Azért, aki megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is nektek ajándékozta {Ez 36,27}. 9 A testvéri szeretetrôl nem szükséges írnom nektek, mert magatok tanultátok Istentôl, hogy szeressétek egymást. 10 Hiszen gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. Kérünk azonban titeket, testvérek, hogy ebben gyarapodjatok még, 11 és igyekezzetek békében élni, dolgaitokat végezni, saját kezetekkel dolgozni, mint ahogy megparancsoltuk nektek, 12 hogy viselkedjetek tisztességesen a kívül lévôkkel, és senkire se szoruljatok rá. A keresztény remény 13 Testvérek, nem akarunk titeket, tudatlanságban hagyni azokról, akik elhunytak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. 14 Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elô fogja vezetni vele együtt azokat is, akik Jézusban hunytak el. 15 Az Úr igéje alapján azt mondjuk ugyanis nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem elôzzük meg azokat, akik elhunytak. 16 Mert a parancsszóra, a fôangyal hangjára és Isten harsonájának szavára az Úr maga leszáll az égbôl, és elôször a Krisztusban elhunytak támadnak fel, 17 azután mi, az élôk, a megmaradtak, velük együtt elragadtatunk a felhôkön az égbe az Úr elé, s így mindenkor az Úrral leszünk. 18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel. ____________________ * 4 Testét: a saját testét vagy a feleségét; az eredeti szöveg mindkettôt jelentheti (szó szerint: >>edényét<<). A keresztény ember számára ez(ek midegyike) szent, mert Krisztusnak van szentelve, s a Titokzatos Test tagja. ======================================================================== Elsô levél a tesszalonikieknek -- 5. fejezet Felszólítás a készenlétre az Úr napja elôtt 1 Az idôrôl és az óráról azonban, testvérek, szükségtelen írnom nektek. 2 Hiszen magatok is igen jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3 Amikor azt mondják: >>Békesség és biztonság<<, éppen akkor szakad rájuk hirtelen a veszedelem, mint a várandós asszonyra a fájdalom, és nem menekülnek meg. 4 De ti, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg titeket. 5 Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 6 Ne is aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! 7 Az alvók éjjel alszanak, a részegek éjjel részegednek le. 8 Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok, és öltsük fel a hit és szeretet páncélját, sisak gyanánt pedig az üdvösség reményét {Iz 59,17; Bölcs 5,18-19}. 9 Mert Isten nem haragra rendelt, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk, Jézus Krisztus által, 10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, ôvele éljünk. 11 Vigasztaljátok tehát egymást, és legyetek egymás épülésére, mint ahogy meg is teszitek. Tanácsok a közösségi élettel kapcsolatban 12 Kérünk ezenkívül titeket, testvérek, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket. 13 Munkájukért legyetek irántuk különösen nagy szeretettel! Éljetek békességben egymással! 14 Kérünk továbbá titeket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a félénk szívűeket, gyámolítsátok a gyengéket, legyetek türelmesek mindenki iránt! 15 Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor szolgáljátok egymás és mindenki javát! 16 Mindig örüljetek! 17 Szüntelenül imádkozzatok! 18 Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. 19 A Lelket ki ne oltsátok! 20 A prófétai beszédet meg ne vessétek! 21 Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg! 22 Mindenfajta rossztól óvakodjatok! Befejezés: áldás és köszöntés: 5,23- 28 23 A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére. 24 Aki hív titeket, hűséges, tehát meg is valósítja. 25 Testvérek, imádkozzatok értünk. 26 Köszöntsetek minden testvért szent csókkal. 27 Parancsolom az Úr nevében, hogy ezt a levelet olvassák fel az összes testvérnek. 28 Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Ámen. ======================================================================== Második levél a tesszalonikieknek -- Bevezetés A Tesszalonikieknek írt második levél ugyanazokhoz a címzettekhez szól, mint az elsô. És -- bár megváltozott körülmények között -- azonos kérdésben foglal állást. A közösség az Úr rövid idôn belül való visszatértét várja; de >>az utolsó nap<< várat magára. Ekkor új, kiélezett helyzet áll elô: csoportok képzôdnek, s ezek olyan mozgalmat keltenek életre, amelyben az üldöztetést és zaklatást (l. 1,4) a végsô idô jeleként fogják fel. Hamis tanítók azt a véleményt hirdetik, hogy beköszöntött az Úr napja, megkezdôdött a végsô idô. Keresztény prófétákra és Pálra hivatkoznak. A közösségen nyugtalanság és bizonytalanság lesz úrrá. Egyesek abbahagyják a munkát; várakoznak, és közben hagyják, hogy mások gondoskodjanak róluk; a rendet felborulás fenyegeti. Ebben a helyzetben érkeznek a közösséghez a levél útmutatásai és intelmei. Egyes érvek amellett szólnak, hogy ezt a levelet nem maga Pál írta (kb. Kr. u. 52-ben Korintusból), hanem egy késôbbi tanítványa. ' akarta megvédeni a Pál által alapított közösség hitét és Pál igehirdetését a félreértéstôl és hamis magyarázattól. Ezért ír Pál nevében, az ô tekintélyével. ======================================================================== Második levél a tesszalonikieknek -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1-2 1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban él. 2 Kegyelem és békesség nektek Istentôl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Az apostol aggódik a közösségért: 1,3-12 A tesszalonikiek szorongattatása és Isten igazságos ítélete 3 Mindig hálaadással tartozunk Istennek értetek, testvérek, méghozzá méltán, mert a hitetek komolyan erôsödik, és az egymás iránti szeretet mindnyájatokban gyarapszik, 4 annyira, hogy dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban, béketűrésetekkel és hitetekkel, amellyel minden üldözést és viszontagságot elviseltek. 5 Isten igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten országára, ha meg is szenvedtek érte. 6 Mert Istennél éppen az az igazság, hogy szorongatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak, 7 és nyugalommal velünk együtt nektek, a szorongatottaknak, amikor az Úr Jézus megjelenik az égbôl hatalmának angyalaival, 8 tűz lángjában, és bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, s nem engedelmeskednek Urunk, Jézus evangéliumának. 9 Ezeket a kárhozatban örök büntetéssel sújtja az Úr színe és hatalmának dicsôsége {Iz 2,10.19.21}, 10 amikor eljön azon a napon, hogy megdicsôüljön szentjeiben, és megcsodálják mindazokban, akik hittek; nálatok ugyanis hitelre talált a tanúságtételünk. Az apostol könyörgése 11 Ezért imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket meghívására. Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erôteljes munkájának, 12 hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsôüljön bennetek, és ti is ôbenne, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelmébôl. ======================================================================== Második levél a tesszalonikieknek -- 2. fejezet A keresztény remény és az Úr napja: 2,1-17 A végidô jelei 1 Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a hozzá való gyülekezésünk dolgában kérünk titeket, testvérek, 2 ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tôlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna. 3 Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert elôbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, 4 aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna. 5 Nem emlékeztek rá, hogy amikor még nálatok voltam, megmondtam ezt nektek? 6 És azt is tudjátok, mi tartja vissza most, amíg meg nem jelenik majd a maga idejében. 7 A gonoszság titka ugyanis már munkálkodik, csakhogy azt, aki most még visszatartja, elôbb el kell távolítani az útból. 8 Akkor majd megjelenik az a gonosz, akit az Úr Jézus elpusztít szájának leheletével {Iz 11,4}, és megsemmisít eljövetelének fényességével. 9 Az érkezését pedig -- a sátán hatalmából -- mindenféle hamis erômegnyilvánulás, jel és csoda kíséri, 10 és mindenféle csábítás a gonoszságra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. 11 Ezért bocsátja rájuk Isten a megtévesztés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak, 12 és ítélet alá essenek mindannyian, akik nem hittek az igazságnak, hanem beleegyeztek a gonoszságba. A hívek bátorítása 13 Nekünk pedig mindenkor hálát kell adnunk Istennek értetek, testvérek, akiket Isten szeret, azért, mert Isten kiválasztott titeket elsô zsengéül az üdvösségre a Lélek megszentelése és az igazság hite által. 14 Meg is hívott titeket erre evangéliumunk által, hogy elnyerjétek Urunk Jézus Krisztus dicsôségét. 15 Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak, és ôrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár élôszó, akár levelünk útján tanultatok. Apostoli áldás 16 Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, 17 bátorítsa és erôsítse meg szíveteket minden jótettben és beszédben. ____________________ * 2-12 Az Úr napja: a világ vége, az utolsó ítélet napja. Ezzel kapcsolatban az apostol hangsúlyozza, hogy tévednek, akik szerint ez már igen közel van. Pál elmondja, hogy ezt megelôzôen még két dolognak be kell következnie: megvalósul a keresztény nemzetek nagy elpártolása és megjelenik a világban a bűn embere, az Antikrisztus, aki nem ismeri el Istent Istennek, s Isten helyébe akar lépni. * 3-7 Ma már nehéz megértenünk ezt a részt, mert olyan korábbi tanításra hivatkozik, amelyet mi nem ismerünk, emellett olyan végidei képeket és kifejezéseket használ, amelyek jelentése számunkra nem világos, ráadásul mindez prófétai beszéd is. A lényeg azonban érthetô: Pál hangsúlyozza, hogy Jézus eljövetele még nincs közel, mert a közeledtét jelzô jelek még nem láthatók a világban. ======================================================================== Második levél a tesszalonikieknek -- 3. fejezet Útmutatások a közösség számára: 3,1-15 Az apostol imát kér a közösségtôl 1 Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje, amint nálatok is, terjedjen és dicsôségre jusson, 2 s megszabaduljunk az alkalmatlan és gonosz emberektôl, mert a hit nem mindenkié. 3 Az Úr azonban hűséges: ô megerôsít titeket és megóv a gonosztól. 4 Ami titeket illet, bizalmunk van az Úrban, hogy megteszitek és meg fogjátok tenni, amit parancsolunk. 5 Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére! A naplopók rendreutasítása 6 Ugyanakkor Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértôl, aki rendetlenül él, és nem a szerint a hagyomány szerint, amelyet tôlünk kapott. 7 Jól tudjátok, miként kell minket követni, éspedig abban, hogy nem voltunk köztetek izgágák, 8 nem ettük ingyen senki kenyerét, hanem megdolgoztunk érte, fáradsággal, éjjel-nappal munkálkodva, hogy ne legyünk terhére egyikteknek sem. 9 Nem mintha nem lett volna jogunk hozzá, hanem hogy magunkat követendô példakép gyanánt állítsuk elétek. 10 Amikor ugyanis még nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11 Hallottuk azonban, hogy egyesek izgágán élnek köztetek, nem dolgoznak semmit, és hiábavalóságokkal töltik idejüket. 12 Az ilyeneknek meghagyjuk, és könyörgünk nekik az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy csöndben munkálkodva, a saját kenyerüket egyék. Általános intelmek 13 Ti pedig testvérek, ne hagyjatok fel a jócselekedetekkel! 14 Ha valaki nem engedelmeskedik levélben megírt szavunknak, azt tartsátok számon, és kerüljétek a társaságát, hadd szégyellje magát. 15 De azért ne tekintsétek ellenségnek, hanem úgy feddjétek meg, mint testvért. Befejezés: 3,16-18 16 A békesség Ura adjon nektek örök békességet mindenhol! Az Úr legyen mindnyájatokkal! 17 Én Pál, a saját kezemmel írom az üdvözlést. Minden levelemben ez az ismertetô jel. Így írok. 18 A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen. ____________________ * 6-13 Rendetlenül él: Pál azt akarja mondani, hogy tétlenül, lustálkodva. Mondanivalóját saját példájával világítja meg: ô sem vonta ki magát a munka rendje alól, amely mindenkire vonatkozik, ti. hogy senki ne egye ingyen mások kenyerét. ======================================================================== Elsô levél Timóteusnak -- Bevezetés A lelkipásztori levelek -- A Timóteusnak írt két levél és a Títusznak írt levél címzettjei nem közösségek, hanem közösségvezetôk (latinul >>pastores<<, pásztorok); ezért hívjuk ezeket a leveleket >>lelkipásztori leveleknek<<. A három levél tartalmilag és célját tekintve összetartozik. Tükrözôdik bennük a korai keresztény közösségek szervezete és problémaköre. Az elsô hithirdetés idején már túl vagyunk; az evangélium tanítása >>kerek egésszé<< vált, amit ismernek, amihez igazodhatnak és amit védelmeznek. Kialakul a közösségek rendje, a felelôsök hivatalátadásának szabálya, a hitvallások és a keresztségi fogadalom formái, megszületnek az egyházi énekek. A közösségek önmagukat szervezik, a vezetôi hivatalok megvonják egymás közt felelôsségi területük határait. Az Egyház intézménnyé lesz -- nem csupán azért, hogy az állam és a társadalom is elismerje. A külsô szorításnak ellen tudnak állni; a hitükért való szenvedés hozzátartozik a Krisztus- követés útjához, a vértanúság eszménykép a vallásosak számára. Az igazi problémák, amelyek megkívánják az intézményesedést, a közösségeken belül állnak elô: új tanítások és tanítók jelennek meg, tévtanok és tévtanítók bukkannak fel és folytatnak missziót a maguk módján. Nyugtalanságot keltenek, bizonytalan helyzetet teremtenek. Hogy a keresztény közösség képes legyen ezekkel eredményesen szembenézni, és elkerülje a szétforgácsolódást, határozottan ki kell mondani, mi tartozik kötelezôen a keresztény közösség hitéhez, milyen rendet kell tiszteletben tartani, és hogy szükség van a tekintélyre. Ebben a helyzetben keletkeznek a lelkipásztori levelek. Feltüntetett küldôjük Pál, címzettjük két férfi, akiket az ô munkatársaiként ismerünk. Mégis nagyon nehéz ezeket a leveleket Pál életének idejébe és életpályájába beilleszteni. Elképzelhetô lenne, hogy a római fogságból való esetleges szabadon bocsátása után írta ôket (viszont l. Csel. 28,30-31 tudósítását). De feltehetô-e, hogy a közösségekben olyan gyorsan átalakultak a viszonyok? Mivel magyarázható a levelek sajátos nyelvezete és különleges tematikája, ami nyilvánvalóan egy késôbbi kor problémáinak felel meg? Egyes szentíráskutatók ilyen okok miatt jutottak arra a feltevésre, hogy a lelkipásztori levelek nem magától Páltól származnak, hanem egyik tanítványa írta ôket. Alapul veszi tanítómesterének utasításait, saját korának tényleges egyházi gyakorlatát, és szabályokat dolgoz ki a hit megôrzésére és a közösség vezetésére. Ezek a szabályok fenyegetô helyzetekben (az I. század végén) irányelvül szolgálhatnak. Ha ez igaz, akkor Pálnak ez a tanítványa -- abban a korban egyáltalán nem szokatlanul -- tanítását Pál neve alatt adja közre, írásában az apostol tekintélyét használja. Így biztosítja a kapcsolatot a késôbbi közösség és annak elsô misszionáriusa között, hiszen ô mint apostol, akinek a hitüket köszönhetik, a közösség számára mindenkor tekintély és példakép marad. Timóteus apja pogány, anyja zsidókeresztény volt. Pállal való találkozása révén lett kereszténnyé. Pál -- hogy elkerülje a zsidók megbotránkoztatását -- körülmetéltette Timóteust (l. Csel 16,1-3). Kr. u. 50-tôl kezdve Timóteus Pál kísérôje és munkatársa; néhány levélben társ-küldôként szerepel. A hagyomány szerint ô lett Efezus elsô püspöke. A neki címzett lelkipásztori levél a közösségi élet rendjérôl és a közösség hitének a hamis tanítástól való megóvásáról szól. ======================================================================== Elsô levél Timóteusnak -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1-2 1 Pál, Istennek, a mi Üdvözítônknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeletébôl Jézus Krisztus apostola 2 Timóteusnak, kedves fiának a hitben. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentôl és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Alapvetô igazságok: 1,3-20 A hitet hűségesen kell tanítani 3 Amikor elindultam Makedóniába, arra kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg egyeseknek, hogy ne tanítsanak másként, 4 ne foglalkozzanak mesékkel és vég nélküli nemzetségtáblákkal, amelyek inkább szôrszálhasogatáshoz vezetnek, mint az Isten szerint való rendhez, amely hiten alapszik. 5 A parancs célja a tiszta szívbôl, a jó lelkiismeretbôl és a tettetés nélküli hitbôl származó szeretet. 6 Az illetôk eltértek mindettôl, és üres fecsegésre adták a fejüket. 7 A törvény tanítói akarnak lenni, pedig nem is értik, amit mondanak és bizonygatnak. A törvényt megfelelôen kell alkalmazni 8 Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha a törvénynek megfelelôen alkalmazzák: 9 tudva, hogy az igazra nem vonatkozik törvény, hanem csak a gonoszokra, engedetlenekre, istentelenekre, bűnösökre, vétkesekre, szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilkosokra, gyilkosokra, 10 paráznákra, férfiakkal fajtalankodókra, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvôkre, és arra, ami ezeken kívül még ellenkezik az egészséges tanítással, 11 a boldog Isten dicsôségének rám bízott evangéliuma szerint. Hálaadás az apostol meghívásáért 12 Hálát adok annak, aki erôt adott nekem, Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy megbízhatónak ítélt, és erre a szolgálatra rendelt engem, 13 aki azelôtt káromló, üldözô és gyalázkodó voltam, de irgalmat találtam, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 14 Sôt, valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme, a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel együtt. 15 Igaz beszéd ez, s teljes hitelt érdemlô: azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket. Ezek között az elsô én vagyok. 16 De éppen azért találtam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus rajtam, az elsôn mutassa meg egész hosszantűrését, okulásul azoknak, akik hinni fognak benne az örök életre. 17 Tisztesség és dicsôség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan Királyának, az egy Istennek, mindörökkön örökké! Ámen! Timóteus felelôssége 18 Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, Timóteus fiam, hivatkozva a rád vonatkozó, egykori jövendölésekre, hogy azokban bízva harcold a jó harcot, 19 s tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, s így hajótörést szenvedtek a hitben. 20 Ezek közé tartozik Himéneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak. ____________________ * 5 Timóteus feladata nem csak az volt, hogy a tévtanítókkal szembeszálljon, hanem az is, hogy a közösségben segítse érvényre jutni a szeretetet, minden üres széthúzás ellentétét. ======================================================================== Elsô levél Timóteusnak -- 2. fejezet A helyes rend a közösségben: 2,1-6,19 Imádság mindenkiért 1 Mindenekelôtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért: 2 a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel. 3 Ez jó és kedves a mi Üdvözítô Istenünk elôtt, 4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. 5 Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítô is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus, 6 aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében. 7 Emiatt rendelt ô engem hírnökké s apostollá -- igazat mondok, nem hazudom --, a pogányok tanítójává hitben és igazságban. Férfiak és asszonyok 8 Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt tisztán emeljék fel kezüket imádságra, harag és viszálykodás nélkül. 9 Hasonlóképpen elvárom, hogy az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmesen és józanul ékesítsék magukat, nem bodorított hajjal, arannyal, gyönggyel és drága ruhával, 10 hanem, amint az az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jócselekedetekkel. 11 Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. 12 Nem engedem, hogy az asszony tanítson, és a férfi fölé kerekedjék: maradjon csak csendben. 13 Mert Ádámot alkották elôször, Évát azután, 14 és nem Ádámot szedték rá; az asszonyt azonban rászedték, és engedetlenségbe esett. 15 Gyermekek szülése által fog üdvözülni, ha megmarad a hitben, a szeretetben, a szentségben és a józanságban. ____________________ * 6 Jézus, a közvetítô, odaadta önmagát: az embernek, mint Isten, és Istennek, mint áldozat-ember, -- úgy, amint ezt Isten elôre meghatározta akkorra, amikor az idô beteljesedik. * 15 Az asszony elsôdleges feladata, hogy továbbadja az életet és nevelje a gyermekeket. Lehet, hogy Pál ezt azért mondja, mert voltak, akik bűnösnek tartották a házaséletet (vö. 4,3). ======================================================================== Elsô levél Timóteusnak -- 3. fejezet A püspök 1 Igaz beszéd ez: aki püspökségre vágyik, derék dolgot kíván. 2 Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nôsült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, vendégszeretônek, tanításra alkalmasnak kell lennie. 3 Nem iszákosnak és verekedônek, hanem szelídnek, nem viszálykodónak és kapzsinak, hanem olyannak, 4 aki házát jól vezeti, fiait engedelmességben és mindenképpen tisztességben tartja, 5 hiszen aki a maga házát nem tudja vezetni, hogy tudná gondját viselni Isten egyházának? 6 Ne legyen újonnan megkeresztelt ember, nehogy felfuvalkodjék, és ugyanaz az ítélet érje, mint az ördögöt. 7 A kívül levôktôl is jó tanúságot kell kapnia, nehogy gyalázatba és az ördög kelepcéjébe essék. A diákonus 8 A diákonusok hasonlóképpen tisztességes emberek legyenek, nem kettôs nyelvűek, nem a sok bor hívei, nem rút haszonlesôk; 9 olyanok, akik tiszta lelkiismerettel ôrzik magukban a hit titkát. 10 Elôször ezeket is próba alá kell vetni, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok. 11 Az asszonyok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, nem megszólók, józanok, és mindenben megbízhatóak. 12 A diákonusok egyszer nôsült férfiak legyenek, olyanok, akik gyermekeiket és házukat jól vezetik. 13 Mert akik szolgálatukat jól végzik, szép rangot és a Krisztus Jézusban való hitben nagy bizalmat szereznek maguknak. Az egyház, Isten igazságának oszlopa 14 Azért írom ezeket neked -- bár remélem, hogy hamarosan hozzád jutok --, 15 hogy ha késlekedném is, tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élô Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja. 16 Márpedig nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely testben kinyilvánította magát, a Lélek által igazolást nyert, bemutatták az angyaloknak, a pogányok között hirdették, világszerte hittek benne, s fölment a dicsôségbe. ____________________ * 1 A püspökség: a görög kifejezés felügyelôt jelent; itt még nem kell a mai értelemben vett püspöki méltóságra gondolni. Ebben a korban ez az egyházi feladatkör még csupán egy volt a többi között, az istentiszteleti rend felügyeletét foglalta magában, vagy más, hasonló szervezô tevékenységet jelentett. Mivel inkább szolgálatot jelentett, sokak számára kevésbé volt vonzó, mint a karizmák: a prófétálás, a tanítás, a nyelveken szólás. Pál dicséri azt, aki ezt a szolgálatot akarja végezni. ======================================================================== Elsô levél Timóteusnak -- 4. fejezet Óvás a tévtanítóktól 1 A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó idôkben egyesek elszakadnak a hittôl, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, 2 azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. 3 Akik azt mondják, hogy tilos a házasság, hogy tartózkodni kell egyes ételektôl, holott azokat azért teremtette Isten, hogy hálát adva élvezzék ôket a hívek, azok, akik megismerték az igazságot. 4 Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendô, amit hálaadással vesz magához az ember, 5 mert szentté lesz Isten igéje és az imádság által. A helyes értékrend 6 Ha ezt tárod a testvérek elé, Krisztus Jézus jó szolgája leszel. A hitnek és annak az igaz tanításnak igéivel táplálkozol, amelynek követôje lettél. 7 Hagyd a képtelen és vénasszonyos meséket, a jámborságban gyakorold magadat. 8 Mert a test edzése kevés dologra jó: a jámborság azonban mindenre hasznos, mert hordozza a jelen és a jövendô élet ígéretét. 9 Igaz beszéd ez, és minden hitelre méltó! 10 Hiszen azért fáradozunk és azért szidalmaznak minket, mert remélünk az élô Istenben, aki Üdvözítôje minden embernek, különösen a híveknek. 11 Ezt parancsold, ezt tanítsd! Utasítások Timóteusnak 12 Senki meg ne vessen téged ifjú korod miatt, de légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban. 13 Amíg odamegyek, fordíts gondot a felolvasásra, az intésre és a tanításra. 14 Ne hanyagold el a benned levô kegyelmet, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál. 15 Ezekre a dolgokra legyen gondod, ezeknek szenteld magad, hogy haladásod nyilvánvaló legyen mindenki elôtt. 16 Vigyázz magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed, üdvözíted magadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged. ======================================================================== Elsô levél Timóteusnak -- 5. fejezet 1 Az öreget ne korhold, hanem intsd, mint atyádat; a fiatalabbakat mint testvéreidet, 2 az idôs asszonyokat, mint anyádat, a fiatalabb nôket, mint lánytestvéreidet, teljes tisztasággal. Az özvegyek rendje és feladata 3 Az özvegyasszonyokat, ha igazán özvegyek, tiszteld. 4 Ha pedig valamelyik özvegyasszonynak fiai vagy unokái vannak, tanulják meg elsôsorban a maguk házát vezetni és szüleik szolgálatára lenni, mert ez kedves dolog Isten elôtt. 5 Az az özvegy pedig, aki igazán özvegy és elhagyatott, bízzék Istenben, s tartson ki éjjel-nappal az imádságban és a könyörgésben, 6 mert az, aki érzéki, élô halott. 7 Ezt parancsold hát nekik, hogy feddhetetlenek legyenek. 8 Aki pedig övéinek, fôképpen házanépének gondját nem viseli, megtagadta a hitet, s rosszabb a hitetlennél. 9 Az özvegyek sorába csak olyant kell választani, aki legalább hatvanéves, aki csak egyetlen férfi felesége volt, 10 s akinek jótetteirôl tanúskodnak; aki gyermeket nevelt, vendégszeretô volt, a szentek lábát mosta, és segített a nyomorúságban sínylôdôkön; aki minden jócselekedetet gyakorolt. 11 A fiatalabb özvegyeket utasítsd vissza, mert ha Krisztus ellenére átadják magukat az érzékiségnek és férjhez akarnak menni, 12 akkor büntetést vonnak magukra, mert az elsô hűséget megszegték, 13 ezenkívül kerülik a munkát, megszokják, hogy házról házra járogassanak, éspedig nemcsak a munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyanokat beszélve, amiket nem kellene. 14 Azért tehát azt akarom, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessék a háztartást, és ne adjanak alkalmat az ellenfélnek a gyalázkodásra. 15 Néhányan már visszaszegôdtek a sátánhoz! 16 Ha valamelyik hívô asszonynak özvegyei vannak, lássa el ôket, ne terheljék azok az egyházközséget, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse. A presbiterek 17 A tisztüket jól végzô presbitereket kétszeres tiszteletre tartsák méltóknak, fôképpen azokat, akik az igehirdetést és a tanítást végzik, 18 mert azt mondja az Írás: >>A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját<< {MTörv 25,4}, és: >>Méltó a munkás a maga bérére<< {Mt 10,10}. 19 Presbiter ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú vallomása alapján {MTörv 19,15}. 20 A vétkeseket valamennyiük elôtt fedd meg, hogy a többiek is elrettenjenek. 21 Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra, a választott angyalokra, tartsd be ezt elôítélet nélkül, és részrehajlásból ne tégy semmit sem. 22 A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. 'rizd meg magadat tisztán. Különbözô intelmek 23 Ezután ne csak vizet igyál, hanem élj egy kis borral is a gyomrod és gyakori gyengélkedéseid miatt. 24 Egyes emberek bűnei nyilvánvalók már az ítélet elôtt is, másokéi csak az után; 25 éppígy nyilvánvalók a jótettek is; ezekkel más a helyzet, ezek nem maradhatnak elrejtve. ____________________ * 11 Ha ugyanis megfeledkeznek arról, hogy Istennek vannak szentelve, kiteszik magukat a kárhozat veszélyének: nem azért, mert nem maradnak hűségesek elhunyt férjükhöz, hanem mert hűtlenekké válnak a szentelésben kapott kegyelemhez. ======================================================================== Elsô levél Timóteusnak -- 6. fejezet A szolgák 1 Akik járomba vannak fogva, a rabszolgák, tartsák urukat minden tiszteletre méltónak, hogy azok ne káromolják az Úr nevét és a tanítást. 2 Akiknek hívô uruk van, ne vegyék ôket kevésbé komolyan, azzal az ürüggyel, hogy azok testvérek, sôt éppen azért szolgáljanak nekik jobban, mert hívôk, a szeretet és a jótétemények részesei. Óvás a tévtanítástól és a kapzsiságtól Ezeket tanítsd, ezekre ints! 3 Aki másként tanít, s nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez és az istenfélelemmel összhangban levô tanításhoz, 4 az önhitt, nem tud semmit, a szôrszálhasogatás és a szócséplés betege, ebbôl pedig irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszakaratú gyanúsítás fakad, 5 a megbomlott elméjű, az igazságtól megfosztott, az istenfélelmet jövedelmi forrásnak tekintô emberek torzsalkodása. 6 Az istenfélelem természetesen igen elônyös, ha megelégedés kíséri. 7 Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, és el sem vihetünk semmit. 8 Ha tehát van ennivalónk és ruházatunk, elégedjünk meg azzal. 9 Mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, kelepcébe, sok haszontalan és káros kívánságba, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embert. 10 Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jó néhányan, akik hozzá szegôdtek, eltévelyedtek a hittôl, és sok gyötrelmet okoztak maguknak. Timóteus buzdítása 11 De te, Isten embere, menekülj ezektôl a dolgoktól: igazságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj. 12 Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú elôtt letetted az igaz hitvallást. 13 Megparancsolom neked Isten elôtt, aki mindenkit éltet, és Krisztus Jézus elôtt, aki Poncius Pilátus alatt tanúságot tett ugyanarról az igaz hitvallásról: 14 tartsd meg a parancsot szeplôtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig, 15 amelyet meg fog mutatni annak idején a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya, az urak Ura, 16 aki egyedül birtokolja a halhatatlanságot, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki ember nem látott és nem láthat, akinek dicsôség és örök hatalom! Ámen! A gazdagok lelki gondozása 17 E világ gazdagjainak hagyd meg, hogy ne legyenek fennhéjázók, ne bizakodjanak a csalóka gazdagságban, hanem az élô Istenben, aki bôségesen megad nekünk mindent, amire szükségünk van; 18 hogy legyenek jótékonyak, jócselekedetekben gazdagok, szívesen adakozzanak, osztogassanak, 19 és gyűjtsenek maguknak gazdag, jó alapot a jövendôre, hogy elnyerjék az igaz életet. Befejezés: figyelmeztetés és köszöntés: 6,20-21 20 Timóteus! 'rizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos >>ismeret<< ellenvetéseit, 21 amelyet némelyek elfogadtak, és a hittôl elszakadtak. Kegyelem veletek! Ámen! ======================================================================== Második levél Timóteusnak -- Bevezetés Lásd általános bevezetônket az 1326. oldalon. -- A Timóteusnak írt második levél személyesebb hangvételű, mint az elsô. Szerzôjének valószínűleg közlések és feljegyzések állnak rendelkezésére Pál életének utolsó éveirôl. Felhasználja ezeket a hagyományokat, és így szóba hozhatja az apostol személyes tapasztalatait. A levélben Pál fogolyként jelenik meg, akit övéi magára hagytak, aki hűséggel kitart a szenvedésben, és ebben példaképe minden késôbbi hívônek. Ezt a levelet >>Pál végrendeletének<< nevezhetnénk. ======================================================================== Második levél Timóteusnak -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1-2 1 Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola 2 Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentôl, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Timóteus bátorítása: 1,3-18 Az apostol hálaadása 3 Hálát adok Istennek -- akinek, miként ôseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok --, szüntelenül, amikor éjjel- nappal megemlékezem rólad imádságaimban. 4 Ilyenkor -- könnyeidre gondolva -- úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel, 5 mert eszembe jut a benned levô képmutatás nélküli hit, amely elôbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, tebenned is megvan. Timóteus figyelmeztetése 6 Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. 7 Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erôét, a szeretetét és a józanságét. 8 Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki ôérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. 9 ' megmentett és szent hívással meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme által, amelyet örök idôk elôtt adott nekünk Krisztus Jézusban. 10 Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítônknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyôzte, az életet pedig és a halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által. 11 Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója. 12 Ezt is emiatt szenvedem, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, s biztos vagyok abban, hogy ô meg tudja ôrizni rábízott kincsemet addig a napig. 13 Tartsd hát magadat a tôlem hallott egészséges igékhez, legyenek azok a példaképeid hittel és szeretettel Krisztus Jézusban! 14 'rizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik! Az ellenfelek magatartása és az apostol öröme 15 Hiszen tudod, hogy az ázsiaiak valamennyien cserben hagytak, köztük Figelosz és Hermogenész is. 16 Könyörüljön az Úr Oneziforosz házán: sokszor felüdített engem, és bilincseim miatt nem szégyenkezett, 17 hanem amikor Rómába jött, szorgalmasan keresett, és meg is talált. 18 Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat leljen az Úr elôtt azon a napon! Hogy milyen szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod legjobban. ____________________ * 6-10 Az apostol buzdító szavai bensôségesek, telve aggodalommal. Isten kegyelméhez társulnia kell az emberi erôfeszítéseknek; s Pál tudatában van annak, hogy Timóteus milyen fiatal még. Tudja, hogy munkája folyamán sok, nehéz megpróbáltatás vár tanítványára, ezért aggódik annyira. A szent hívás az, amely a keresztény életre szólít. Isten örök idôktôl eltervezte ezt, míg végül kinyilvánította Jézus Krisztus megtestesülése által. ======================================================================== Második levél Timóteusnak -- 2. fejezet Lelkipásztori útmutatások: 2,1-4,8 Krisztus áldozatos szolgálata 1 Fiam, légy tehát erôs a Jézus Krisztusban levô kegyelem által, 2 és amit tôlem számos tanú által megerôsítve hallottál, bízd azt hűséges, mások tanítására is alkalmas emberekre. 3 Fáradozz, mint Krisztus Jézus jó katonája. 4 Aki Istenért harcol, nem bocsátkozik világi dolgokba, hanem annak akar tetszeni, akihez szegôdött. 5 Hiszen a versenyzô is csak akkor nyer koszorút, ha szabályszerűen versenyez. 6 A termésbôl elsôsorban a fáradozó földművest illeti a részesedés. 7 Értsd meg, amit mondok, akkor az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts! 8 Gondolj Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, aki feltámadt a halálból, mint ahogy hirdeti az én evangéliumom, 9 amelyért a bilincseket is beleértve úgy szenvedek, mint egy gonosztevô. De Isten igéje nincs megbilincselve. 10 Mindent elviselek tehát a választottakért, hogy ôk is elnyerjék a Krisztus Jézusban levô üdvösséget, az örök dicsôséggel együtt. 11 Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; 12 ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk ôt, ô is megtagad minket, 13 de ha hűtlenek leszünk, ô hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. Helyes magatartás a tévtanítókkal szemben 14 Erre figyelmeztess, kérve kérj mindenkit Istenre. Szóvitát ne folytass; nem jó az semmire, csak a hallgatóság romlására. 15 Azon légy tehát, hogy derék embernek bizonyulj az Úr elôtt, olyan munkásnak, aki meg nem szégyenül, s aki helyesen munkálja az igazság igéjét. 16 A világi, üres fecsegéseket viszont kerüld, mert azok általában istentelenséghez vezetnek. 17 Az ilyen emberek fecsegése úgy terjed, mint a rákfene. Ezek közül való Himéneosz és Filétosz is, 18 akik eltévelyedtek az igazságtól, azt állítva, hogy a feltámadás már megtörtént -- és jó néhány ember hitét feldúlták. 19 De a szilárd alap, amelyet Isten lefektetett, rendületlenül áll, és ez a pecsétje: >>Ismeri az Úr az övéit<< {Szám 16,5}, továbbá: >>Hagyjon fel a gonoszsággal mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül!<< 20 De egy nagy házban nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és agyagból valók is; az elôbbiek tisztességes, az utóbbiak pedig közönséges célokra. 21 Aki magát az utóbbiaktól tisztán tartja, az tisztességes célra való, szent, az Úr számára hasznos, minden jó dologra alkalmas edény lesz. 22 Kerüld az ifjúkor vágyait! Igazságra, hitre, reményre, szeretetre és békességre törekedj azokkal, akik tiszta szívvel hívják segítségül az Urat. 23 Az oktalan és zabolátlan szôrszálhasogatásokat kerüld, tudva, hogy viszályokat szülnek. 24 Márpedig az Úr szolgájának nem veszekednie kell, hanem mindenkihez jóságosnak, tanításra alkalmasnak és béketűrônek kell lennie. 25 Azokat pedig, akik ellenszegülnek neki, szelídséggel meg kell feddenie, hátha egyszer töredelmet ad nekik is Isten az igazság megismerésére, 26 és magukhoz térnek az ördög kelepcéjébôl, aki fogva tartja ôket a maga kedvére. ____________________ * 10 Krisztus elégtételt adott mindenki helyett, de az üdvözítô tervnek megfelelôen Isten azt akarja, hogy az üdvösség szolgái és munkatársai ne csak az evangélium hirdetésével, hanem saját szenvedéseikkel is részt vállaljanak az emberiség megváltásában. A szöveg magában rejti a szentek egységének hittételét. * 20 Nem szabad csodálkozni azon, ha az egyházban a szentek (= arany) és jók (= ezüst) mellett rosszak is vannak. A szétválasztás az utolsó ítéleten fog megtörténni. ======================================================================== Második levél Timóteusnak -- 3. fejezet Az emberek magatartása a végsô idôkben 1 Azt pedig tudnod kell, hogy az utolsó napokban veszedelmes idôk következnek. 2 Az emberek önzôk lesznek, kapzsik, kérkedôk, kevélyek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, gonoszok, 3 szeretetlenek, békétlenkedôk, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, rosszakarók, 4 árulók, vakmerôk, felfuvalkodottak; inkább fogják szeretni a gyönyört, mint Istent. 5 A vallásosság látszatát viselni fogják ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld! 6 Ezek közül valók ugyanis azok, akik beosonnak a házakba, és rabul ejtenek bűnökkel terhelt, különbözô vágyaktól hajtott asszonyokat, azokat, 7 akik mindig tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak. 8 Ahogy Jannész és Jambrész ellene szegültek Mózesnek, úgy szegülnek ellene ezek is az igazságnak, mert bomlott elméjű, megbízhatatlan hitű emberek. 9 De sokra nem jutnak ezzel: ostobaságuk éppúgy nyilvánvalóvá lesz mindenki elôtt, mint ahogy azoké is az lett. Timóteus feladata 10 Te követted tanításomat, életmódomat, elhatározásomat, hitemet, béketűrésemet, szeretetemet, türelmemet, 11 üldöztetéseimet, szenvedéseimet. Mi minden történt velem Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában, milyen üldözéseket álltam ki! És mindezekbôl kiszabadított engem az Úr! 12 De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni! 13 A gonosz emberek és a csalók viszont a gonoszságban haladnak elôre: tévelyegnek, és tévelygésbe vezetnek. 14 Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amirôl meggyôzôdtél! Hiszen tudod, kitôl tanultad, 15 és gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked. 16 Minden Istentôl sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságban való oktatásra, 17 hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen. ____________________ * 8 Jannész és Jambrész két egyiptomi varázsló volt, akik szembeszálltak Mózessel, amikor a fáraótól népe szabadságát kérte. * 15 Szent Írások: az Ószövetség szent könyvei, sugalmazott írások, Isten szavát tartalmazzák. Ahhoz azonban, hogy belôlük üdvösségre szóló, igazi bölcsességet nyerjünk, Krisztusba vetett hittel kell olvasnunk azokat, mert mindezek az írások ôrá, a Megváltóra mutatnak. ======================================================================== Második levél Timóteusnak -- 4. fejezet Buzdítás a rendületlen erôfeszítésre 1 Kérve kérlek Isten színe elôtt, és Krisztus Jézus elôtt, aki ítélni fog élôket és holtakat, az ô eljövetele és országa által: 2 hirdesd az igét, állj elô vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal. 3 Lesz ugyanis idô, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; 4 elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. 5 Te vigyázz, viseld el a szenvedéseket mindenben, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat. 6 Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. 7 A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. 8 Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sôt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ô eljövetelét. Személyes közlések és kérések: 4,9-18 9 Siess, jöjj hozzám mielôbb! 10 Démász ugyanis elhagyott a világ szeretete miatt, és elment Tesszalonikibe, Kreszcensz Galáciába, Títusz pedig Dalmáciába. 11 Egyedül Lukács van velem. Márkot is vedd magadhoz, és hívd el: jó hasznát tudom venni a szolgálatban. 12 Tichikuszt elküldtem Efezusba. 13 A köpenyemet, amelyet Troászban Karpusznál hagytam, arra jöttödben hozd magaddal, úgyszintén a könyveket is, de legfôképpen a pergameneket. 14 A rézműves Alexander sok rosszat tett velem; az Úr majd megfizet neki tettei szerint {Zsolt 62,13; 28,4}. 15 Te is óvakodj tôle, nagyon ellene szegült ugyanis szavainknak. 16 Elsô védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott -- ne tudassék be nekik! 17 De az Úr mellém állt, és erôt adott nekem, hogy az igehirdetés befejezôdjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából {Zsolt 22,22}. 18 Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsôség neki mindörökkön örökké! Ámen! Befejezés: Köszöntések és áldás: 4,19-22 19 Köszöntsd Priszkát és Akvilát, azonkívül Oneziforosz házát. 20 Erasztusz Korintusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam, betegen. 21 Siess, hogy még a tél elôtt ideérj! Köszönt Eubulosz, Pudensz, Línusz, Klaudia és az összes testvér! 22 Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek! Ámen. ======================================================================== Levél Títusznak -- Bevezetés Lásd magyarázatunkat az 1326. oldalon. -- A Títusznak írt levél sok mindenben hasonlít a Timóteusnak írt elsô levélhez. Miként ott, úgy ebben a levélben is az Egyház helyes rendjérôl, a téves tanítással való összeütközésrôl és a keresztény élet zsinórmértékérôl van szó. Títusz, aki pogányból lett keresztény, Timóteushoz hasonlóan Pál munkatársa. Elkíséri az apostoli zsinatra (l. Gal 2,1-3); késôbb Pál megbízásából közvetít a korintusi közösség egymással viszálykodó csoportjai között (l. 2 Kor 7,13; 8,6.16.23). Levelünkben (1,5) a szerzô a krétai egyház felelôs tisztségviselôjeként szól hozzá; a hagyomány szerint ott püspökként működött. ======================================================================== Levél Títusznak -- 1. fejezet Apostoli vallomás, címzés és köszöntés: 1,1-4 1 Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse, 2 az örök élet reményében, amelyet örök idôk elôtt megígért Isten, aki nem hazudik, 3 s aki a meghatározott idôben ki is nyilvánította szavát az igehirdetés által, amelyet Üdvözítô Istenünk rendelete rám bízott: 4 Títusznak, a közös hit révén szeretett fiának. Kegyelem és békesség az Atyaistentôl és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítônktôl! Títusz feladatai: 1,5-3,11 Az alkalmas elöljárók kiválasztása 5 Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy ami hátramaradt, elvégezd, és városról városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked: 6feddhetetlent, egyszer nôsültet, akinek a fiai hívôk, nem kicsapongók vagy engedetlenek. 7 A püspöknek ugyanis, mint Isten intézôjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedônek, nem rút haszonlesônek, 8 inkább vendégszeretônek, jóakaratúnak, józannak, igaznak, szentnek, önmegtartóztatónak, 9 aki helytáll a hiteles tanítás megbízható végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen inteni is, és azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni. Harc a tévtanítók ellen 10 Van ugyanis sok engedetlenkedô, üres fecsegést folytató, csaló ember is, fôképp a körülmetéltek körébôl. 11 Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak egész házakat, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene. 12 Közülük az egyik, az ô tulajdon prófétájuk azt mondta: >>A krétaiak örök hazugok, gonosz bestiák, lusta haspókok.<< 13 Ez a tanúságtétel igaz. Éppen azért fedd meg ôket keményen, hogy egészségesek legyenek a hitben, 14 ne hallgassanak zsidó mesékre, és olyan emberek parancsaira, akik hátat fordítottak az igazságnak. 15 A tisztáknak minden tiszta; a tisztátalanoknak és a hitetleneknek viszont semmi sem tiszta, mert szennyes az elméjük is, a lelkiismeretük is. 16 Azt hangoztatják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatosak, hűtlenek, és minden jótettre alkalmatlanok. ____________________ * 4 Títuszt Pál térítette a keresztény hitre. * 5 A presbiterek püspökök (egyházi elöljárók) és papok, de a kifejezés még nem méltóságot vagy tisztséget jelöl elsôsorban, hanem a szó eredeti jelentésének megfelelôen inkább életkort (szó szerint: vének). ======================================================================== Levél Títusznak -- 2. fejezet Állapotbeli kötelességek 1 Te azonban azt hirdesd, ami a józan tanításnak megfelel. 2 Az idôseknek azt, hogy legyenek józanok, tisztességesek, megfontoltak a hitben, a szeretetben és a türelemben. 3 Az idôs asszonyok hasonlóképpen szent magaviseletűek legyenek, nem rágalmazók, nem a sok bor rabjai, hanem tanítsanak a jóra, 4 oktassák a fiatal asszonyokat arra, hogy férjüket szeressék, gyermekeiket kedveljék. 5 Legyenek ezenkívül megfontoltak, tiszták, háziasak, jóságosak, férjüknek engedelmesek, hogy ne káromolják miattuk Isten igéjét. 6 Az ifjakat ugyanígy buzdítsd, hogy józanok legyenek. 7 Mindenekelôtt te magad légy példakép a jótettekben; a tanításban feddhetetlen és komoly. 8 A szavad legyen józan, megcáfolhatatlan, hogy az ellenfél megszégyenüljön, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. 9 A rabszolgákat intsd, hogy vessék alá magukat uruknak, keressék mindenben azok kedvét, ne vitatkozzanak, 10 ne hűtlenkedjenek, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy mindenben díszére váljanak Üdvözítô Istenünk tanításának. Kegyelem és a keresztény élet 11 Megjelent ugyanis Üdvözítô Istenünk kegyelme minden embernek, 12 és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. Éljünk józanul, igazként, istenfélelemmel ezen a világon, 13 és várjuk a boldog reménységet, a nagy Isten és Üdvözítônk, Jézus Krisztus dicsôségének eljövetelét. 14 ' önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket jótettekre törekvô, tulajdon népévé {Ez 37,23; Kiv 19,5}. 15 Ezt hirdesd, erre buzdíts, és így figyelmeztess teljes határozottsággal. Senki meg ne vessen téged! ======================================================================== Levél Títusznak -- 3. fejezet A megkereszteltek szociális kötelességei 1 Figyelmeztesd ôket, hogy a fejedelmeknek és a hatóságoknak vessék alá magukat, hogy engedelmeskedjenek, legyenek minden jótettre készek, 2 senkit se szidalmazzanak, ne veszekedjenek. Legyenek szerények, tanúsítsanak minden ember iránt mindig szelídséget. 3 Hiszen valamikor mi magunk is oktalanok, hűtlenek és tévelygôk voltunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengôdtünk, gyűlöletesek és gyűlölködôk voltunk. 4 Mikor azonban Üdvözítô Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, 5 megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ô irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtô és megújító fürdôje által, 6 akit bôségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítônk által, 7 hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek. 8 Igaz beszéd ez, és azt akarom, hogy erôsítsd meg bennük ezt, hogy akik hisznek Istenben, igyekezzenek elöljárni a jócselekedetekben. Jó ez és hasznos az emberek számára. Óvás a tévtanítóktól 9 Az oktalan szôrszálhasogatásokat, nemzetségtáblákat, veszekedéseket és a törvényrôl való vitákat ellenben kerüld, mert azok haszontalan és hiábavaló dolgok. 10 Az eretnek embert egy-két intés után kerüld, 11 tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját maga ítéli el önmagát. Befejezés: személyes közlések és köszöntések: 3,12-15 12 Mihelyt hozzád küldöm Artemászt vagy Tichikuszt, siess, gyere hozzám Nikopoliszba! Úgy határoztam ugyanis, hogy ott töltöm a telet. 13 A törvénytanító Zénászt, valamint Apollót gondosan ellátva küldd tovább, hogy ne legyen hiányuk semmiben. 14 De a mieink is tanulják meg, hogy jótettekkel járjanak elöl, ahol szükséges, hogy ne legyenek gyümölcstelenek. 15 Köszöntenek a velem levôk mindnyájan. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben! Kegyelem legyen mindnyájatokkal! Ámen. ======================================================================== Levél Filemonnak -- Bevezetés A Filemonnak írt levélben nem a keresztény teológia és igehirdetés elméleti kérdéseirôl, hanem azok gyakorlati megvalósításáról van szó. Onezimosz, egy pogány rabszolga megszökött urától. Találkozik a fogságban lévô Pállal, valószínűleg Efezusban (lásd magyarázatunkat a Filippieknek írt levélhez), és maga is keresztény lesz. Pál menlevelet ír a szökevény számára, és visszaküldi (kb. Kr. u. 55-ben) keresztény gazdájához, Filemonhoz (Kolosszébe?). Mai szemlélettel megkérdezhetjük, hogy vajon Pál, a keresztény szabadság apostola miért jutott erre a döntésre, és miért kívánja egy keresztény hittestvérétôl, hogy rabszolga maradjon. Pál döntése más alapokra épít: Onezimoszt nem rabszolgaként, hanem mint testvért küldi vissza Filemonhoz, aki -- mint ô maga is -- az Úr mielôbbi eljöttét várja (l. 1 Kor 7,17-24). Maga a levél semmit nem mond arról, hogyan fogadta azt Filemon, de ha hihetünk a Kolosszei levélnek (l. Kol 4,9), Onezimoszt utóbb Pál környezetében találjuk. A hagyomány szerint késôbb Efezus püspöke volt. ======================================================================== Levél Filemonnak Címzés és köszöntés: 1-3 1 Pál, aki fogoly Krisztus Jézusért, valamint Timóteus testvér Filemonnak, szeretett munkatársunknak, 2 Appia nôvérünknek, Archipposz küzdôtársunknak, és a házadban levô közösségnek. 3 Kegyelem és békesség nektek Istentôl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Az apostol hálaimája: 4-7 4 Hálát adok Istenemnek, és mindenkor megemlékezem rólad imádságaimban -- 5 hiszen hallottam szeretetedrôl és hitedrôl, amellyel az Úr Jézus és az összes szent iránt viseltetsz --, 6 hogy hited által a közösség nyilvánvalóvá váljék minden olyan jócselekedet megismerése által, amely köztünk Krisztusban végbemegy. 7 Nagy örömöm telik és vigasztalódom szeretetedben, hogy felüdült a szentek szíve általad, Testvér! Közbenjárás Onezimoszért: 8-20 8 Ezért, bár Krisztusba vetett nagy bizalmamnál fogva meg is parancsolhatnám neked azt, aminek meg kell lennie, 9 a szeretetnél fogva azonban inkább kérlek én, amint vagyok, az öreg Pál, aki most fogoly is Krisztus Jézusban. 10 Fiamért, Onezimoszért könyörgök, akit bilincseimben nemzettem, 11 aki egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasznos. 12 Visszaküldtem hozzád, mint a saját szívemet. 13 Szerettem volna magamnál tartani, hogy az evangéliumért szenvedett bilincseimben helyetted szolgáljon nekem, 14 de elhatározásod nélkül semmit sem akartam tenni, hogy jótéteményed ne kényszerbôl, hanem önként szülessék. 15 Talán éppen azért távozott el tôled egy idôre, hogy visszakapd ôt mindörökre, 16 már nem mint rabszolgát, hanem többet: mint szolgát, mint szeretett testvért. Nekem nagyon is az ô, de mennyivel inkább neked: test szerint is, s az Úr szerint is. 17 Azért, ha társadnak tartasz, fogadd úgy, mint engem. 18 Ha pedig valamivel megkárosított vagy tartozik, nekem tudd be: 19 -- én, Pál sajátkezűleg írom -- én térítem meg. Bár -- hadd ne mondjam neked -- te önmagaddal is nekem tartozol. 20 Bizony, Testvér! Hasznodat akarom venni az Úrban, enyhítsd meg hát szívemet Krisztusban! Köszöntések és áldás: 21-25 21 Engedelmességedben bízva írtam neked: tudom, te többet is fogsz tenni annál, amit kérek. 22 Ezenkívül készíts nekem szállást is; remélem ugyanis, hogy imádságaitokra ajándékul visszakaptok engem. 23 Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, 24 valamint Márk, Arisztarchosz, Démász és Lukács, a munkatársaim. 25 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Ámen. ____________________ * 1 Filemon egy gazdag keresztény volt Kolosszében; Pálnak jó barátja is Onezimosz gazdája. Onezimosz valószínűleg ki is rabolta ôt, amikor megszökött tôle. * 16 Pál alapjaiban támadja a rabszolgaság intézményét, amikor hangsúlyozza Krisztus szavát: ti mindannyian testvérek vagytok. Aki Krisztusban él, nem rabszolga, s nem is szabad többé (Gal 3,28). Test szerint: azon természetes kötelékek alapján, amelyek a rabszolgát urához fűzik. A természetes indítékok mellett most már más, magasabb oka is van Filemonnak arra, hogy szeresse Onezimoszt: a rabszolga megtért, Krisztusban testvére lett urának, tagja ugyanannak a Testnek, amelyhez Filemon is tartozik, hozzá hasonlóan részese az üdvösségnek az Úr szerint. Pál nem kéri kifejezetten, hogy Filemon szabadítsa fel Onezimoszt, de burkoltan igen. ======================================================================== Levél a zsidóknak -- Bevezetés Aki hozzákezd ennek a >>levélnek<< az olvasásához, az már az elsô mondatnál észreveszi a többi újszövetségi levelektôl való eltéréseket: hiányzik a megszólítás és a levél küldôje; az írásnak a bibliai levelek közé való sorolását csupán a (késôbb hozzáírt) befejezés (13,18-25) indokolja. A >>Zsidóknak írt levél<< lényegében (szóbeli vagy írott) teológiai értekezés. Egy zsidókeresztény írástudó -- aki késôbb Pálnak volt tanítványa -- a zsidó származású keresztényekhez szól (kb. Kr. u. 85-95-ben). Ez magyarázza a késôbb föléírt címet: >>A Zsidóknak<<. A férfi, akinek szavait halljuk, a zsidó teológia és vallásosság szellemében gondolkodik és érvel. Az Ószövetséget a korabeli zsidó módszerek szerint értelmezi. Ezért a bizonyításait gyakran nehezen értjük meg. Alapjában véve azt akarja elmondani hallgatóinak és olvasóinak, hogy mit jelent a megdicsôült Úr az ô kereszténységük és a mi keresztényi létünk számára. Az ószövetségi tapasztalatokból és szokásokból indul ki: Izrael népe az Istennel való szövetség tudatában él. E szövetség közvetítôje volt Mózes. Hisznek abban, és tapasztalatból tudják, hogy Isten jelen van népében és népével. A sátorban és késôbb a templomban ünneplik az Urat, áldozatot mutatnak be neki. A papság, elsôsorban a fôpap szolgál neki, aki -- a Krisztus elôtti utolsó évszázadokban -- egyre inkább Isten és a nép közti közvetítôvé lett. A kiengesztelôdés ünnepén évente ô mutatta be az áldozatot saját bűneiért és egy másik áldozatot az egész nép bűneiért, s ezzel ismét helyreállította a közösséget Isten és a nép között. Abban a korban, amikor Jeruzsálem városa és temploma romokban hever (Kr. u. 70-tôl), amikor nincs többé fôpap, aki az áldozatot bemutathatná és az embereket Istennel kiengesztelhetné, csak a vágyakozás él Jeruzsálem iránt, közvetítés és kiengesztelôdés iránt. A zsidókeresztényeknek is csak emlékeiben él a templom pompája, az áldozatbemutatás és a papság. A Zsidóknak írt levél szerzôje magáévá teszi a zsidó vallásosságnak ezeket a hagyományait és tapasztalatait. A földi istentiszteletbôl, a földi közvetítôktôl és papságtól kiindulva -- amint ezeket az Ószövetség bemutatja és a zsidó közösség megéli -- megrajzolja a mennyei beteljesedést: Jézus Krisztus, a megdicsôült Úr az Új Szövetség közvetítôje. ' az örök fôpap; önmagát adta értünk áldozatul, s a mennyben, Isten világában kiengesztelôdést szerez azoknak, akik a földön élnek. A Zsidóknak írt levél tehát Jézus halálát a zsidó engesztelô áldozat szellemében értelmezi: ' önmagát áldozta fel, kiengesztelést szerzett mindenkinek, egyszer s mindenkorra. Isten új népe, az Egyház, amelyet Krisztus nyert meg magának, úton van Isten világa felé. Hinni azt jelenti: együtt haladni az úton lévôk közösségével. Minden elmaradás, minden elcsüggedés bűn és visszaesés. Ezért küzdeni kell az elfáradás ellen, kölcsönösen erôsítve egymást a reményben, nem tévesztve a célt szemünk elôl. És ez a cél nem egy földi, hanem a mennyei város: részesedés Isten szombati nyugalmában. ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 1. fejezet A Fiú, mint az isteni ígéret beteljesedése: 1,1-4,13 A Fiú és az angyalok 1 Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, 2 ezekben a végsô napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, 3 s aki -- mivel az ô dicsôségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével --, miután a bűnöktôl megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban {Zsolt 110,1}. 4 Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. 5 Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: >>Fiam vagy te, én ma szültelek téged<< {Zsolt 2,7}? És ismét: >>Én Atyja leszek, ô pedig a fiam lesz?<< {2 Sám 7,14} 6 Amikor pedig újra bevezeti elsôszülöttjét a földkerekségre, így szól: >>És imádja ôt Isten minden angyala!<< {MTörv 32,43G} 7 Az angyalokat illetôleg ugyanígy szól: >>Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává<< {Zsolt 104,4G}. 8 Fiához pedig: >>A te trónod, Isten, örökkön-örökké áll; országod jogara az igazság jogara. 9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett<< {Zsolt 45,7-8G}. 10 És: >>Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei. 11 Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak, 12 összegöngyölöd ôket, mint a ruhát, és elváltoznak; te azonban ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak<< {Zsolt 102,26-28}. 13 Angyalai közül melyiknek mondta valaha is: >>Jobbom felôl foglalj helyet, míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet<< {Zsolt 110,1}? 14 'k ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték ôket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget? ____________________ * 1-14 Isten, a kinyilatkoztatás forrása, fokozatosan közölte titkait a pátriárkákkal és a prófétákkal, majd kinyilatkoztatta önmagát, saját bensô titkait és az üdvösség és isteni irgalom tervét Fiának, Jézusnak a személye, tanítása és élete által. Jézus tehát az Atyaisten dicsôségének fénye és lényegének képmása, mert ô mutatja meg nekünk Isten gazdagságát. * 3 Jézus nagyságát fejezik ki és foglalják össze az ószövetségi idézetek: Isten Fia, Teremtô, Kinyilatkoztató, Üdvözítô. ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 2. fejezet Isten tanúsága a Fiúról 1 Ezért még inkább meg kell tartanunk mindazt, amit hallottunk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. 2 Mert ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését, 3 hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törôdünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerôsítették számunkra, 4 és velük együtt Isten is tanúságot tett róla jelekkel és csodákkal, akarata szerint sokféle erômegnyilvánulással és a Szentlélek közléseivel. A Fiú leereszkedése és felmagasztalása 5 Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendô világot, amelyrôl beszélünk. 6 Sôt, az egyik helyen valaki tanúságot is tett errôl: >>Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az ember fia, hogy meglátogatod? 7 Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál; dicsôséggel és tisztelettel koronáztad, 8 és mindent a lábai alá vetettél<< {Zsolt 8,5-7}. Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. 9 Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsôséggel és tisztelettel koronázta {Zsolt 8,5-7G}, hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. 10 Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsôségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzôjét szenvedés által vezesse el a teljességre. 11 Mert aki megszentel és akik megszentelôdnek, egytôl vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli ôket testvéreinek nevezni, 12 amikor így szól: >>Hirdetem nevedet testvéreim elôtt; a közösségben dicsérni foglak téged<< {Zsolt 22,23}. 13 És ismét: >>Bízni fogok ôbenne<< {Iz 8,17}. És ismét: >>Íme, én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott<< {Iz 8,18 G}. 14 Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ô maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, 15 és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. 16 Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel {Iz 41,8-9}. 17 Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez {Zsolt 22,23}, hogy irgalmas legyen, és hűséges fôpap Isten elôtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. 18 Mivel ô maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek. ____________________ * 10 Illett: a helyettesítô szenvedés titka tárul fel: Jézus Krisztus helyettesít bennünket, és helyrehozza a bűnök által felborult rendet. Isten az emberek megmentésének ezt a módját választotta, és irgalmának ez felelt meg leginkább, s az ô igazságossága sem szenvedett csorbát. ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 3. fejezet A Fiú és Mózes 1 Ezért tehát, szent testvérek, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek a mi hitvallásunk követére és fôpapjára, Jézusra, 2 aki hűséges ahhoz, aki ôt megbízta, mint ahogy az volt Mózes is az ô egész házában {Szám 12,7G}. 3 Mert annyival nagyobb dicsôségre tartották méltónak Mózesnél, amennyivel nagyobb tisztelete van a háznál annak, aki azt alkotta. 4 Mert minden háznak van építômestere; aki pedig a mindenséget teremtette, az az Isten. 5 De míg Mózes hűséges volt az ô egész házában mint szolga, mint tanúja mindannak, amit hirdetni kellett, 6 addig Krisztus, mint Fiú, a saját háza fölött áll {Szám 12,7G}. Ez a ház mi vagyunk, ha a bizalmat és a dicsôséges reménységet mindvégig szilárdan megtartjuk. Isten szava, mint ítélet 7 Ezért -- amint a Szentlélek mondja: >>Ma, amikor meghalljátok az ô szavát, 8 meg ne keményítsétek szíveteket, mint a megkeseredésben, a kísértés napján a pusztában, 9 ahol atyáitok megkísértettek engem a próbatételben noha látták cselekedeteimet 10 negyven éven át! Megharagudtam ezért arra a nemzedékre, és így szóltam: Mindig csak tévelyegnek szívükben! 'k azonban nem ismerték fel az én útjaimat. 11 Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!<< {Zsolt 95,7-11} 12 Vigyázzatok, testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élô Istentôl! 13 Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, amíg azt nem mondják: >>ma<<, nehogy megkeményítsen valakit is közületek a bűn csalárdsága. 14 Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak akkor, ha az általa vetett alapon mindvégig erôsen kitartunk, 15 amíg azt nem mondják: >>Ma, amikor meghalljátok az ô szavát, meg ne keményítsétek szíveteket, mint abban a megkeseredésben!<< 16 Mert egyesek, amikor ezt hallották, elkeserítették Istent; de nem mindnyájan, akik Mózes alatt Egyiptomból kivonultak. 17 Kikre haragudott negyven esztendeig? Nem azokra, akik vétkeztek, s akiknek a holtteste elhullott a pusztában? {Szám 14,29} 18 Kiknek esküdött meg, hogy nem fognak bemenni az ô nyugalmába {Zsolt 95,11}, ha nem azoknak, akik hitetlenek voltak? 19 S látjuk is, hogy nem mehettek be a hitetlenség miatt. ____________________ * 1 Apostol, küldött: Jézust Isten küldte az emberekhez, hogy hirdesse nekik az üdvösséget. Fôpap: ô a fôpapja az általa alapított keresztény vallásnak. * 2 Isten házában, az Egyházban Jézus a Fiú; Mózes viszont, bármennyire hűséges volt is, csak szolga volt Isten népe körében. Jézus tehát nagyobb Mózesnél, miként az építész is nagyobb a háznál, amelyet épített. ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 4. fejezet Isten szava, mint ígéret 1 Mivel tehát még hátravan az ô nyugalmába való bemenetelünk ígérete, féljünk attól, hogy közületek bárkit is késôn jöttnek találjanak {Zsolt 95,11}! 2 Mert a jó hírt kinyilatkoztatta nekünk ugyanúgy, mint nekik; de nekik nem szolgált javukra a hallott beszéd, mert nem egyesült a hit mindazzal, amit hallottak. 3 Hiszen csak akkor megyünk be a nyugalomba, ha hiszünk, ahogy megmondta: >>Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!<< {Zsolt 95,11} -- akkor tudniillik, amikor a világ teremtésének művei befejezôdtek. 4 Mert egy helyen így szól a hetedik napról: >>És Isten nyugalomban töltötte a hetedik napot, nem alkotott<< {Ter 2,2G}. 5 Ugyanígy ezen a helyen is: >>Nem mennek be az én nyugalmamba!<< {Zsolt 95,11} 6 Mivel tehát még hátravan, hogy egyesek bemenjenek abba, viszont azok, akiknek elôször hírül adták, nem mentek be az engedetlenség miatt, 7 ismét meghatároz egy napot: >>Ma<< -- mondja Dávid által, annyi idô után, mint fentebb mondja: >>Ma, amikor meghalljátok az ô szavát, meg ne keményítsétek szíveteket<< {Zsolt 95,7}. 8 Mert ha Józsue megszerezte volna nekik a nyugalmat, sohasem beszélt volna ezután más napról. 9 Eszerint a szombati nyugalom Isten népe számára van fenntartva. 10 Mert aki bement az ô nyugalmába, maga is megnyugodott tetteitôl, mint Isten az övéitôl. 11 Törekedjünk tehát bemenni abba a nyugalomba {Zsolt 95,11}, nehogy valaki az engedetlenségnek ugyanazt a példáját kövesse. 12 Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velôknek elágazásaihoz, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. 13 Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe elôtt, sôt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme elôtt, akinek elszámolással tartozunk. Krisztus, az új szövetség igaz és tökéletes fôpapja: 4,14-10,18 A fôpapi tisztség 14 Mivel tehát olyan kiváló fôpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. 15 Mert nem olyan fôpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. 16 Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas idôben való segítségre. ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 5. fejezet 1 Mert minden fôpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy Isten elé vigye ügyeiket, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2 Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygôk iránt, mert ô maga is körül van véve gyöngeséggel, 3 s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért. 4 Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. 5 Így Krisztus sem önmagát dicsôítette meg, hogy fôpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki: >>Fiam vagy te, ma szültelek téged<< {Zsolt 2,7}. 6 És ahogy más helyen is mondja: >>Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint<< {Zsolt 110,4}. 7 ', testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta ôt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. 8 Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; 9 és amikor eljutott a beteljesedéshez, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki {Iz 45, 17G}, 10 mivel Isten fôpapnak nevezte ôt Melkizedek rendje szerint {Zsolt 110,4}. A közösség gyöngesége 11 Sok mindent kell errôl mondanunk, és nehéz is megmagyarázni, mert késedelmesek lettetek a hallásra; 12 mert ez idô szerint már tanítóknak kellene lennetek, de ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket Isten tanításának elemi dolgaira; olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre. 13 Mert mindaz, aki tejet kap, tapasztalatlan az igazság tanításában, mivel még csecsemô; 14 a tökéleteseknek pedig a szilárd étel való, azoknak, akik a gyakorlás által kifejlesztették érzékeiket, hogy megkülönböztessék a jót és a rosszat. ____________________ * 10 Melkizedek papsága megelôzte Áronét és nagyobb volt annál, mert Jézus Krisztusban örökre fennmaradt; Áron papsága viszont csak idôleges volt: Krisztusig tartott. ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 6. fejezet 1 Így tehát, mellôzve Krisztus tanításának elemeit, a tökéletesebb dolgokra térünk át, s nem rakjuk le újra az alapot a holt cselekedetekbôl való megtérésrôl és az Istenben való hitrôl, 2 a keresztségek tanításáról, valamint a kézföltételrôl, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletrôl. 3 Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi. 4 Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben, 5 és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendô világ erôit, 6 azután mégis elestek, hogy ismét megújuljanak a bűnbánatra. 'k ugyanis újra megfeszítik Isten Fiát, amennyire rajtuk áll, és csúfot űznek belôle. 7 Mert az a föld, amely beissza a gyakran hulló esôt, és alkalmas növényt terem azoknak, akik művelik, Istentôl áldást nyer; 8 az viszont, amelyik tövist és bojtorjánt terem {Ter 3,18}, megvetésre méltó, átok fenyegeti, s a sorsa a tűzben való megégettetés. 9 De tôletek, szeretteim, jobbat remélünk, és azt, ami közelebb van az üdvösséghez, bár így beszélünk. 10 Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék művetekrôl és a szeretetrôl, amelyet az ô nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. 11 Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt a készséget tanúsítsa mindvégig, míg a remény be nem teljesedik, 12 s hogy ne legyetek restek, hanem azok követôi, akik a hit és a béketűrés által örökösei az ígéreteknek. Az ígéret, mely meg nem hiúsul 13 Mert amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött: 14 >>Bizony, áldván áldalak téged és sokasítván megsokasítalak.<< {Ter 22,16-17} 15 Az pedig türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet. 16 Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk vége a megerôsítô eskü. 17 Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát, 18 hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik törekszünk az elénk tárt remény elnyerésére. 19 Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig {Lev 16,2}, 20 ahová mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus, aki Melkizedek rendje szerint fôpap lett mindörökké {Zsolt 110,4}. ____________________ * 4-6 Valószínűleg azt jelenti, hogy azok, akik megvilágosodtak (a keresztségben) és megízlelték a mennyei ajándékot (az Eucharisztiát), kimerítettek minden Krisztus által nyújtott lehetôséget. Ha ezeket elvetették és hitszegôvé váltak, nincs már számukra más, újabb lehetôség, hogy ismét részesüljenek a megváltásban. Ez nem annak az Istennek a tehetetlensége, aki az emberi szabadságot alkotta; maga a hitszegô hozza magát abba a lehetetlen helyzetbe, hogy nem hisz többé az egy Krisztusban, aki ôt megmenthetné. Isten ugyanis egyetlen Üdvözítôt rendelt az egész emberi nem számára (vö. Csel 4,12). ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 7. fejezet Krisztus és az Ószövetség papjai: 7,1-8,13 Melkizedek és a leviták 1 Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor az a királyok legyôzése után visszatért, megáldotta ôt. 2 Ábrahám tizedet adott neki mindenbôl. A neve elôszöris azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya {Ter 14,17-20}, azaz a békesség királya; 3 apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonlóvá lett Isten Fiához, és pap marad mindörökké {Zsolt 110,4}. 4 Nézzétek tehát, milyen nagy az, akinek a zsákmány legjavából Ábrahám pátriárka tizedet is adott {Ter 14,20}! 5 Azoknak, akik Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsuk van arra, hogy a törvény szerint tizedet szedjenek a néptôl, azaz testvéreiktôl, noha azok is Ábrahám testébôl származtak; 6 az viszont, akinek eredetét nem is tôle számítják, tizedet szedett Ábrahámtól, és megáldotta azt, akié az ígéretek voltak {Ter 14,20}. 7 Márpedig nem kétséges, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. 8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott viszont az, akirôl a tanúság szól, hogy él. 9 Úgy is lehet mondani, hogy Ábrahám által Lévi is, aki beszedi a tizedet, megfizette a tizedet; 10 mert még atyjának testében volt, amikor Melkizedek kiment eléje {Ter 14,17}. Krisztus és a leviták 11 Ha tehát a teljességet a leviták papsága jelentette volna -- a nép ugyanis általa kapta a törvényt --, mi szükség lett volna arra, hogy Melkizedek rendje szerint más pap támadjon {Zsolt 110,4}, aki nem Áron rendje szerint való? 12 Mert ha megváltozik a papság, szükséges, hogy a törvény is megváltozzék. 13 Akirôl ugyanis mindezt mondták, más törzsbôl való, amelybôl senki sem szolgált az oltárnál. 14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából származott, s erre a törzsre vonatkozóan papokról semmit sem mondott Mózes. 15 Ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkizedekhez hasonlóan más pap támad, 16 aki nem a testi parancs törvénye szerint lett azzá, hanem az örök élet ereje szerint. 17 Mert így szól a tanúságtétel: >>Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint<< {Zsolt 110,4}. 18 Egy korábbi törvény megszüntetése annak erôtlensége és használhatatlansága miatt történik. 19 A törvény nem is vezetett el senkit a tökéletességre, csak bevezetése volt egy jobb reménynek, amely által Istenhez közeledünk. 20 S amennyiben ez nem eskü nélkül történt -- mások ugyan eskü nélkül lettek papokká, 21 ez pedig annak esküje által, aki így szólt hozzá: >>Megesküdött az Úr és nem bánta meg: Te pap vagy mindörökké<< {Zsolt 110,4} --, 22 annyiban jobb szövetségnek lett kezese Jézus. 23 S míg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg, 24 neki, mivel örökre megmarad {Zsolt 110,4}, örökkévaló a papsága. 25 Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon. Krisztus, a tökéletes fôpap 26 Illô volt ugyanis, hogy ilyen fôpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplôtlen, a bűnösöktôl elkülönített, és fölségesebb az egeknél; 27 akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap elôször a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ô ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta. 28 A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút {Zsolt 2,7; 110,4}. ____________________ A hetedik fejezet képezi a Zsidóknak írt levél középpontját: bemutatja Melkizedek papságát, mely magasabbrendű az ároni papságnál; Jézus Melkizedek papságának beteljesítôje, nem a legális zsidó papság folytatója. * 1-2 Melkizedek: szinte látomás-szerű, titokzatos ószövetségi alak. Mind neve alapján (az igazságosság királya, a béke királya), mind Ábrahámmal való kapcsolata miatt kifejezô elôképe Krisztusnak, aki valóban a béke királya, akirôl még inkább el lehet mondani, hogy apa nélkül, anya nélkül, ôsök nélkül jelent meg és gyakorolja örök papságát. * 27 Egyszer s mindenkorra: Krisztus egyetlen áldozata áll az üdvösség művének középpontjában. Korábban elôkészítették és ígérték, aztán megvalósult, most számunkra a kegyelem és a remény forrása. Érvényes mindig, mindenki számára. Soha nem fog megismétlôdni. Megújul mindennap, amikor gyümölcseibôl merítenek a rászorulók. Mindörökre az egyetlen reménye marad az üdvösségre vágyóknak, nemzedékrôl nemzedékre az eljövendô századokban. ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 8. fejezet Krisztus, az új szövetség közvetítôje 1 Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan fôpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben {Zsolt 110,1}, 2 mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített {Szám 24,6G}. 3 Mivel minden fôpapot az ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutat. 4 Ha ô a földön volna, nem is volna pap, mert ezek a törvény szerint mutatnak be áldozatokat, 5 az égi dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten Mózesnek megmondta, mikor a sátrat készítette: >>Nézd -- mondta --, készíts mindent arra a mintára, amelyet neked a hegyen megmutattam!<< {Kiv 25,40} 6 ' azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítôje, amely kiválóbb ígéreteken alapul. 7 Mert ha az az elsô kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra. 8 Ezért inti ôket, és mondja: >>Íme, jönnek napok -- mondja az Úr --, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával, 9 nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem ôket Egyiptom földjérôl. Mivel ôk nem maradtak meg szövetségemben, én is megvetettem ôket -- mondja az Úr. -- 10 Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után -- mondja az Úr: -- Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ôk pedig az én népem lesznek. 11 Akkor senki sem fogja majd tanítani a felebarátját, és senki sem mondja a testvérének: 'Ismerd meg az Urat!', mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtôl a legnagyobbig; 12 s én megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem<< {Jer 31,31-34}. 13 Amikor >>új<<-ról beszélt, az elôzôt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez. ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 9. fejezet Krisztus és az ószövetségi áldozatok: 9,1-10,18 Az Ószövetség istentisztelete 1 Voltak ugyan az elôbbinek is istentiszteleti törvényei és evilági szentélye, 2 hiszen felállították a sátrat, az elsôt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek. 3 A második kárpit mögött pedig az a sátor van, amelyet szentek szentjének neveznek, 4 amelyben az arany tömjénezô és a szövetség szekrénye volt, minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirágzott vesszôje, és a szövetség táblái. 5 Fölötte a dicsôség kerubjai voltak, amelyek beárnyékozták a fedelet; minderrôl nem szükséges most egyenként beszélni. 6 Mivel pedig ezek így voltak elrendezve, az elsô sátorba ugyan mindig beléptek a papok, hogy elvégezzék az áldozat szolgálatát; 7 a másodikba azonban már csak évenként egyszer, egyedül a fôpap, és soha nem a vér nélkül, amelyet bemutat önmaga és a nép tévedéseiért. 8 Ezzel azt akarta jelezni a Szentlélek, hogy a szentélybe vezetô út addig nem volt látható, amíg az elsô sátor fennállt. 9 Ez jelképe a mai idôknek is, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé, 10 hiszen ezek csak ételbôl, italból és különbözô mosakodásokból, azaz testi elôírásokból álltak; ezek a beteljesülés idejéig voltak rendelve. Krisztus egyszeri áldozata 11 Krisztus azonban mint a jövendô javak fôpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebbôl a világból való sátoron át, 12 nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. 13 Mert ha bakok és bikák vére, és az üszôk elhintett hamva {Szám 19,9.17} a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, 14 mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplôtlen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektôl, és az élô Istennek szolgáljunk! 15 Így tehát egy új szövetség közvetítôje: ô, aki halálával megszabadított az elsô szövetség alatt történt törvényszegésektôl, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökség ígéretét. 16 Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkezô halála. 17 A végrendelet csak halál esetén jogerôs, addig még nem érvényes, amíg él a végrendelkezô. 18 Így az elsôt sem avatták fel vér nélkül, 19 hiszen Mózes is, miután felolvasta a törvény minden parancsát az egész népnek, fogta a borjak és bakok vérét, és vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát, a tekercset és az egész népet, 20 közben ezt mondta: >>Ez a szövetség vére, amelyet Isten rendelt számotokra<< {Kiv 24,8}. 21 A sátrat is és az istentisztelet minden eszközét hasonlóképpen meghintette vérrel. 22 A törvény szerint ugyanis majdnem minden dolog vérrel tisztul meg, vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. 23 Szükséges volt tehát, hogy az égi dolgok képmásait ilyenekkel tisztítsák meg; magukat az égi dolgokat pedig ezeknél nemesebb aldozatokkal. 24 Mert Krisztus nem kézzel alkotott szentélybe lépett be, amely a valóságnak csak jelképe, hanem magába az égbe, hogy most Isten színe elôtt megjelenjék értünk; 25 nem is azért, hogy gyakran föláldozza önmagát, mint ahogy a fôpap évrôl-évre bemegy a szentélybe idegen vérrel; 26 különben gyakran kellett volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idôk teljességében, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. 27 És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és utána következik az ítélet, 28 úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye {Iz 53,12}; másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az ôt várók üdvösségére. ____________________ * 2 A szerzô sátorról beszél, utalva arra sátorra, amelyet Mózes állított fel a pusztában, és amely késôbb mintául szolgált a templom építése során. A Szent Sátor leírása a Kiv 25-26. fejezetekben található, a salamoni templomról pedig az 1 Kir 6-ban olvashatunk. A legszentebb részt a templomban is sátornak hívták, és két részre osztotta egy függöny, amely mögé egyedül a fôpap léphetett az engesztelés napján. Ez a függöny hasadt ketté Jézus halálának pillanatában (Mt 27,51). ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 10. fejezet Tökéletes kiengesztelôdés Istennel 1 Mivel tehát a törvényben a jövendô javaknak csak az árnyéka van meg, nem a dolgok valóságos formája, ugyanazokkal az áldozatokkal, melyeket évrôl-évre szünet nélkül bemutatnak, sohasem teheti tökéletesekké azokat, akik bemutatják. 2 Nemde felhagytak volna az áldozatok bemutatásával, ha az áldozatok bemutatói egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem volna többé bűntudatuk? 3 De éppen ezek az áldozatok emlékeztetik ôket minden évben bűneikre. 4 Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. 5 Ezért mondta, amikor a világba jött: >>Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; 6 az égô- és engesztelô áldozatok nem tetszettek neked. 7 Akkor azt mondtam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy megteszem, Istenem, a te akaratodat.<< 8 Elôször azt mondja: az >>áldozatokat és ajándékokat, az égô- és engesztelô áldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked<<, amelyeket a törvény szerint mutatnak be. 9 Aztán azt mondta: >>Íme eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat<< {Zsolt 40,7-9G}. Megszünteti az elsôt, hogy a helyébe a következôt állítsa. 10 Ezzel az akarattal szenteltek meg minket Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által. 11 Mert minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket; 12 ô pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké trónol Isten jobbján, 13 arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék {Zsolt 110,1}. 14 Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket. 15 Tanúságot tesz nekünk errôl a Szentlélek is, mert miután így szólt: 16 >>Ez pedig az a szövetség, amelyet kötni fogok velük azok után a napok után -- mondja az Úr --, a szívükbe adom törvényeimet, elméjükbe írom azokat {Jer 31,33G}, 17 és bűneikre s gonoszságaikra többé már nem emlékezem<< {Jer 31,34G}. 18 Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat. A hit útja: 10,19-13,19 A hit megvallása 19 Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe, 20 amelyet nekünk mint új és élô utat a függönyön azaz a saját testén keresztül megnyitott, 21 és mivel van fôpapunk Isten háza fölött, 22 járuljunk hozzá igaz szívvel a hit teljességében, hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettôl, és mossuk le testünket tiszta vízzel. 23 Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett -- mert hűséges az, aki az ígéreteket tette --, 24 és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk, 25 ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni. Óvás az elpártolástól 26 Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért, 27 csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve, amely megemészti az ellenszegülôket {Iz 26,11}. 28 Ha valaki Mózes törvényét megveti, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia {MTörv 17,6}. 29 Mennyivel súlyosabb büntetésre tartjátok méltónak azt, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét megszentségteleníti {Kiv 24,8}, s a kegyelem Lelkét, amely által megszentelôdött, kigúnyolja? 30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: >>Enyém a bosszú, én majd megfizetek!<< És ismét: >>Mert az Úr ítéletet tart népe felett<< {MTörv 32,35-36}. 31 Rettenetes dolog az élô Isten kezébe esni! Figyelmeztetés a kitartásra 32 Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, amikor, miután megvilágosodtatok, a szenvedések kemény küzdelmét álltátok ki, 33 s részint gyalázásokban és szorongatásokban látványul szolgáltatok, részint pedig azoknak, akikkel így bántak, társai lettetek. 34 Mert részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudva, hogy jobb és maradandó javatok van. 35 Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma. 36 Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet. 37 Mert még egy kis idô {Iz 26,20}, s az, aki eljövendô, eljön és nem késik {Hab 2,3G}. 38 Az én igazam a hit által élni fog; de ha meghátrál, a lelkem nem leli benne kedvét {Hab 2,4G}. 39 Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére. ____________________ * 19-20 Amint a templomban a Szentek Szentjébe a Szentély függönyén keresztül lehetett bejutni, úgy kellett a Megváltó testét is átszúrni a kereszten. Az emberiség számára így lett Krisztus az új és élô út, amelyen keresztül eljuthatunk Istenhez. Ez az út nem csak átjáró, hanem eszköz is, Krisztus áldozatának eszköze. Számunkra pedig üdvösségünk útja, ha Krisztussal a hitben egyesülünk és egyedül az ô érdemeiben bízunk, nem saját tetteinkben. ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 11. fejezet Az ôsatyák hite: 11,1-12,3 Az ôsatyák 1 A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. 2 A régiek errôl tettek tanúságot. 3 A hit által ismerjük meg, hogy a világot Isten igéje alkotta, s a nem látható dolgokból lett mindaz, ami látható. 4 Mivel hitt, azért mutatott be Ábel nemesebb áldozatot Istennek, mint Káin {Ter 4,4}, így bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ô ajándékai mellett; s hite által még holta után is beszél. 5 Mivel hitt, azért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten elragadta ôt. Elragadtatása elôtt ugyanis bizonyságot nyert, hogy Istennek tetszô volt. 6 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni {Ter 5,24G}, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ô van, és megjutalmazza az ôt keresôket. 7 Mivel hitt, azért épített Noé isteni félelemmel bárkát családja megmentésére, miután kinyilatkoztatást kapott a még nem látható dolgokról, {Ter 6,13-22}; s hite által elítélte a világot, és az igazságosság örököse lett, amely hitbôl fakad. A pátriárkák 8 Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött {Ter 12,1.4}, bár nem tudta, hová megy. 9 Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva {Ter 26,3} Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; 10 várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építôje és alkotója. 11 Mivel hitt, azért nyert még a meddô Sára is erôt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. 12 Ezért származtak egy embertôl -- és pedig egy ereje vesztettôl -- olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van {Ter 22,17}. 13 'k mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy elnyerték volna az ígéreteket. Csak messzirôl szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. 14 Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. 15 Ha ugyanarra gondoltak volna, amelybôl kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni, 16 ôk azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli ôket, amikor ôt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik. 17 Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét {Ter 22,1-2}, aki az ígéreteket kapta, 18 mikor azt mondták neki: >>Izsák utódait hívják majd utódaidnak<< {Ter 21, 12G}. 19 Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát -- elôképül -- vissza is nyerte. 20 Mivel hitt az eljövendô dolgokban, azért áldotta meg Izsák is Jákobot és Ézsaut. 21 Mivel hitt, azért áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádkozva borult rá botjának végére {Ter 47,31G}. 22 Mivel hitt, azért emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kivonulásáról, és rendelkezett csontjairól. A hit többi tanúja 23 Mivel hittek, azért rejtegették szülei az újszülött Mózest három hónapig, mikor látták, hogy szép a gyermek {Kiv 2,2}, és nem féltek a király parancsától. 24 Mivel hitt, azért tagadta meg Mózes, amikor felnôtt, hogy a fáraó leányának fia. 25 Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, mint hogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze. 26 Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát {Zsolt 89,51-52}, mert a jutalomra tekintett. 27 Mivel hitt, azért hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától; mintegy látva a Láthatatlant, állhatatos maradt. 28 Mivel hitt, azért ünnepelte a húsvétot és a vérrel való meghintést {Kiv 12,11.13.22-23}, hogy ne érintse ôket az, aki az elsôszülötteket megölte. 29 Mivel hittek, azért mentek át a Vörös-tengeren mint szárazföldön; mikor ezt az egyiptomiak is megkísérelték, elnyelte ôket. 30 Mivel a nép hitt, azért omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták azt. 31 Mivel hitt, azért nem veszett el a hitetlenekkel a parázna Ráháb, aki békével befogadta a kémeket. 32 És kit említsek még? Kifogynék az idôbôl, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftérôl, Dávidról, Sámuelrôl és a prófétákról, 33 akik, mivel hittek, legyôztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétôl, felgyógyultak betegségükbôl, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; 35 így nyerték vissza asszonyok feltámadás által halottaikat. Egyeseket kínpadra vontak, mégsem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek, 36 mások meg gúnyt és megvesszôzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; 37 megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték ôket, szerte bujdostak juhok és kecskék bôrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva. 38 Akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben. 39 És mindezek, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem nyerték el az ígéretet, 40 mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ôk nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre. ____________________ * 1 A hitet alapnak mondja a szerzô, vagy azért, mert reményünk ezen alapszik, vagy pedig azért, mert jelenvalóvá teszi a jövendô dolgokat, amelyekre figyelmünket irányítja. Ugyanakkor bizonyíték is, mert az igazságról biztosít bennünket, hiszen Isten nem hazudhat, s ha valamit Isten mondott, az igaz. * 26 Krisztus gyalázata: már Mózes is részesülni akart Krisztus szenvedésébôl. Más fordítás szerint Mózes a választott nép sorsában akart osztozni. * 33-38 Utalás a zsidóság hitvallóira és vértanúira. ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 12. fejezet 1 Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhôje vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környezô bűnt, kitartással fussuk végig az elôttünk álló küzdôpályát. 2 Tekintsünk fel a hit szerzôjére és bevégzôjére, Jézusra, aki az elôtte levô öröm helyett keresztet szenvedett, nem törôdve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül {Zsolt 110,1}. 3 Gondoljatok tehát ôrá, aki a bűnösök részérôl maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el --, hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek. Befejezô Intelmek: 12,4- 13,19 A fenyítés az atyai szeretet jele 4 Mert még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban, 5 és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: >>Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet, 6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz minden gyermeket, akit magához fogad<< {Péld 3,11-12G}. 7 A fegyelemért szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg? 8 Ha kimaradtatok a fenyítésbôl, amelyben mindenki részesült, akkor korcsok vagytok és nem fiak! 9 Ezenkívül ha a testi apáink megfenyítettek minket, és féltünk tôlük, vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10 Mert apáink kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket, ô pedig azért, ami segítségünkre van, hogy az ô szentségében részesedjünk. 11 A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Késôbb azonban azoknak, akik általa megedzôdtek, az igazságosság békeszerzô gyümölcsét adja. 12 Ezért tehát feszítsétek ki lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket {Iz 35,3}, 13 és lábatokat szoktassátok egyenes járásra {Péld 4,26G}, hogy a béna tag ne ficamodjon ki, hanem gyógyuljon meg! Óvás a könnyelműségtôl 14 Békességre törekedjetek mindenkivel {Zsolt 34,15}, és megszentelôdésre, mert enélkül senki sem fogja meglátni Istent. 15 Ügyeljetek arra, hogy senki se hanyagolja el Isten kegyelmét, nehogy a keserűségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart okozzon {MTörv 29,17G}, és így sokan megfertôzôdjenek. 16 Senki se legyen parázna, és a szent dolgokat se vesse meg, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsôszülöttségét {Ter 25,33}. 17 Mert tudjátok, hogy azután is, amikor örökölni akarta az áldást, és könnyek között kérte azt, elvetették, mert nem találta helyét a megbánásnak. A helyes istenfélelem 18 Ti ugyanis nem érinthetô hegyhez járultatok, nem lángoló tűzhöz és forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, 19 harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige {Kiv 19,16- 19; MTörv 4,11}, 20 mert nem viselhették el azt, ami parancsba volt adva: >>Még ha oktalan állat érinti is a hegyet, kövezzék meg<< {Kiv 19,13}; 21 s a látvány is olyan rettenetes volt, hogy Mózes így szólt: >>Megrémültem és reszketek<< {MTörv 9,19}. 22 Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élô Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, 23 az elsôszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, 24 az új szövetség közvetítôjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hangosabban kiált, mint Ábelé. 25 Vigyázzatok tehát, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennybôl szól hozzánk! 26 Az ô szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz: >>Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is<< {Agg 2,6G}. 27 Ez a >>Még egyszer<< annak a megváltozására utal, ami megrendül, mert teremtmény --, hogy megmaradjon az, ami rendíthetetlen. 28 Mivel tehát rendíthetetlen országot nyertünk, ôrizzük meg a kegyelmet, hogy általa Istennek tetszô módon, félelemmel és tisztelettel szolgáljunk, 29 mert emésztô tűz a mi Istenünk {MTörv 4,24}. ======================================================================== Levél a zsidóknak -- 13. fejezet Felhívás az igaz keresztény életre 1 A testvéri szeretet maradjon meg bennetek! 2 Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetrôl, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra. 3 Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha ti is velük együtt foglyok volnátok, és azokról, akiket nyomorgatnak, mint akik magatok is testben vagytok. 4 Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplôtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörôket megítéli Isten. 5 Legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való, elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ô mondta: >>Nem hagylak el, s nem távozom el tôled<< {MTörv 31,6.8}, 6 ezért bizalommal mondhatjuk: >>Az Úr az én segítôm, nem félek, ember mit is tehetne ellenem?<< {Zsolt 118,6G} 7 Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették, nézzétek életük végét, és kövessétek hitüket! 8 Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké. 9 Sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni; mert legjobb, ha a szívet kegyelemmel erôsítjük meg, nem ételekkel, amelyek nem használnak az azokkal élôknek. 10 Van oltárunk, amelyrôl nem ehetnek azok, akik a sátornak szolgálnak. 11 Mert amelyik állat vérét a fôpap a bűnért a szentélybe viszi, annak testét a táboron kívül égetik el {Lev 16,27}. 12 Ezért Jézus is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett. 13 Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, s hordozzuk az ô gyalázatát. 14 Hiszen nincs itt maradandó városunk: az eljövendôt keressük. 15 Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát {Zsolt 50,14}, azaz ajkunk gyümölcsét {Óz 14,3}, amely az ô nevét magasztalja. 16 A jótékonyságról pedig és az adakozásról ne feledkezzetek meg, mert ilyen áldozatok tetszenek Istennek. 17 Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy ôrködnek ôk fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra. 18 Imádkozzatok értünk, hiszen bízunk abban, hogy tiszta a lelkiismeretünk, mert mindenben jól akarunk eljárni. 19 Annál inkább kérlek titeket, tegyetek így, hogy mielôbb visszakapjatok. Befejezés: áldások és köszöntések: 13,20-25 20 A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézust {Iz 63,11; Zak 9,11; Iz 55,3}, a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében, 21 tegyen tökéletesekké titeket minden jóban, hogy megtegyétek az ô akaratát. Azt munkálja bennünk, ami elôtte kedves, Jézus Krisztus által, akié a dicsôség örökkön-örökké! Ámen. 22 Kérlek titeket, testvérek, vegyétek jó néven az intés igéjét; mert röviden írtam nektek. 23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Ha nemsokára eljön, meg foglak vele látogatni benneteket. 24 Üdvözöljétek összes elöljáróitokat és minden szentet! Üdvözölnek titeket az itáliai testvérek! 25 Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen. ____________________ * 11-12 Az engesztelés napján (Lev 16,27) a fôpap a feláldozott állatok vérével meghintette a Szentek Szentjét. A kivonulás idôszakában az áldozatok tetemét a táboron kívül, a templom felépülése után pedig Jeruzsálem falain kívül elégették. Mindez elôképe volt Krisztus áldozatának, amely a Kálvária-hegyen, a kapun kívül, Jeruzsálem falain kívül valósult meg. ŰK Katolikus levelek Azt a hét újszövetségi levelet, amelyeket a hagyomány nem köt Pál nevéhez, >>katolikus<<, azaz általános, egyetemesen érvényes leveleknek hívjuk (Jak, 1-2 Pét, 1-3 Jn, Júd). Nem egy meghatározott közösséghez szólnak, hanem a széles egyházi nyilvánossághoz. Találunk bennük felszólításokat és intelmeket, állásfoglalásokat az élet és a hit kérdéseiben, óvásokat a téves tanításoktól, s azok megítélését. Ezek a levelek, egy olyan idôszakban, amikor belülrôl merül fel a hit kérdése, a keresztényeket ismét a kezdetekre emlékeztetik, és újból az apostoli hagyomány mögé állítják. A helyzet, amelyhez szólnak, az elsô század végének egyházi állapota. Valamennyi levél az elsô keresztény generációból való férfiak nevét viseli: Jakabot, Pétert és Jánost >>oszlopoknak<< tekintették az ôskeresztény közösségben (Gal 2,9); Júdás Jakab testvéreként mutatkozik be. A tudományos bibliamagyarázók már régen felismerték, hogy ezek a megnevezések így nem helyesek. Azt állítják, hogy a levelek a >>pszeudoepigráf irodalom<< körébe tartoznak. Ezen olyan írásokat értenek, amelyeket a szerzôjük másnak a neve alatt ír. Más szerzô nevének választását a levelekben megszólaló ôskeresztény tanítók szándékával magyarázhatjuk meg. Arról van ugyanis szó, hogy egy késôbbi kor keresztényeit az eredeti hagyományra kell emlékeztetni, az apostolok által szavatolt tanítás mellé kell elkötelezni, meg kell védeni az igazságot, tovább kell adni a hitet. Ezért saját személyük egy olyan férfi neve mögé lép vissza, aki ezt a hamisítatlan kereszténységet garantálja. ======================================================================== Szent Jakab levele -- Bevezetés Azt a hét újszövetségi levelet, amelyeket a hagyomány nem köt Pál nevéhez, >>katolikus<<, azaz általános, egyetemesen érvényes leveleknek hívjuk (Jak, 1-2 Pét, 1-3 Jn, Júd). Nem egy meghatározott közösséghez szólnak, hanem a széles egyházi nyilvánossághoz. Találunk bennük felszólításokat és intelmeket, állásfoglalásokat az élet és a hit kérdéseiben, óvásokat a téves tanításoktól, s azok megítélését. Ezek a levelek, egy olyan idôszakban, amikor belülrôl merül fel a hit kérdése, a keresztényeket ismét a kezdetekre emlékeztetik, és újból az apostoli hagyomány mögé állítják. A helyzet, amelyhez szólnak, az elsô század végének egyházi állapota. Valamennyi levél az elsô keresztény generációból való férfiak nevét viseli: Jakabot, Pétert és Jánost >>oszlopoknak<< tekintették az ôskeresztény közösségben (Gal 2,9); Júdás Jakab testvéreként mutatkozik be. A tudományos bibliamagyarázók már régen felismerték, hogy ezek a megnevezések így nem helyesek. Azt állítják, hogy a levelek a >>pszeudoepigráf irodalom<< körébe tartoznak. Ezen olyan írásokat értenek, amelyeket a szerzôjük másnak a neve alatt ír. Más szerzô nevének választását a levelekben megszólaló ôskeresztény tanítók szándékával magyarázhatjuk meg. Arról van ugyanis szó, hogy egy késôbbi kor keresztényeit az eredeti hagyományra kell emlékeztetni, az apostolok által szavatolt tanítás mellé kell elkötelezni, meg kell védeni az igazságot, tovább kell adni a hitet. Ezért saját személyük egy olyan férfi neve mögé lép vissza, aki ezt a hamisítatlan kereszténységet garantálja. Jakab >>levele<< szoros értelemben véve nem levél, hanem inkább tanító irat. A szerzô -- egy hellenista műveltségű zsidókeresztény -- valószínűleg azok körébôl való, akik közel álltak Jakabhoz, >>az Úr testvéréhez<< (vö. Mt 12,46-50), aki késôbb a jeruzsálemi közösség vezetôje volt. Az írás az I. század vége felé keletkezett. Felszólításokat és intelmeket tartalmaz laza egymásutánban, amelyek a hit gyakorlatát, a keresztény erkölcs követését akarják segíteni. Jakab következetes etikát képvisel, s azt teológiai alapra helyezi: Isten szava, a fentrôl származó bölcsesség képessé teszi a keresztényt arra, hogy tökéletességre törekedjék. Az ember tettei csak akkor válnak >>igazzá<<, ha az Ige vezeti azokat. Amikor Jakab arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember nem a puszta hit által válik igazzá, hanem ehhez a cselekedetei is szükségesek (l. 2,24), akkor csak látszólag áll ellentétben Pállal, aki a hit igazzá tevô hatását hangsúlyozza (l. Róm 3,28); hiszen Pál is tudja, hogy a hitnek >>a szeretetben kell kiteljesednie<< (l. Gal 5,6). A Jakab által hirdetett etika az Úr eljöveteléig terjedô >>közbensô idôre<< érvényes. Ez a célpont határozza meg a keresztény életet. Jakab közösségi etikát képvisel, állást foglal a szociális kérdésekben, és nyomatékosan figyelmezteti a keresztényeket, hogy felelôsek egymásért. ======================================================================== Szent Jakab levele -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1 1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élô tizenkét nemzetségnek! A próbatételek értelme és lényege: 1,2-18 2 Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, 3 hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása béketűrést szerez. 4 A béketűrés pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek. 5 Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentôl, aki mindenkinek bôven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. 6 De ne kételkedve, hanem hittel kérje, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol. 7 Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól. 8 Minden útján állhatatlan a kettôs lelkű ember. 9 A szegény sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy felemelték, 10 a gazdag viszont azzal, hogy megalázták, mert el fog tűnni, mint a fű virága. 11 Fölkelt ugyanis a nap perzselô hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ô útján. 12 Boldog az a férfi, aki a kísértést kiállja, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az ôt szeretôknek megígért. 13 Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy >>Isten kísért<<, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ô sem kísért senkit. 14 Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. 15 A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz. 16 Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim! 17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülrôl, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. 18 Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ô teremtésének. Figyelmeztetések és intelmek: 1,19- 5,12 Az Ige igaz hallgatói 19 Szeretett testvéreim, ti is tudjátok! Legyen minden ember gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra, s késedelmes a haragra! 20 Mert haragjában nem azt teszi az ember, ami Isten elôtt igazságos. 21 Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. 22 Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva. 23 Mert ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli; 24 ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. 25 Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által. 26 Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi a nyelvét, hanem megcsalja saját szívét, annak hiábavaló a vallásossága. 27 Mert ez a tiszta és szeplôtlen vallásosság az Isten és Atya elôtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongattatásukban, és önmagunkat szeplôtelenül megôrizni ettôl a világtól. ____________________ * 2 A levél gyakorlati célja kezdettôl fogva nyilvánvaló. Az üdvözlés után mindjárt rátér a gyakorlati tanácsokra. A jelen élet megpróbáltatásaiban és nehézségeiben a keresztényeknek az öröm forrását kell látniuk, hiszen ezek alkalmat adnak arra, hogy megmutassák Istennek hűségüket és szeretetüket. ======================================================================== Szent Jakab levele -- 2. fejezet Magatartás a gazdagokkal és a szegényekkel 1 Testvéreim, a mi dicsôséges Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek legyen mentes minden személyválogatástól. 2 Mert ha belép a ti közösségetekbe egy ember aranygyűrűvel, fényes öltözetben, és belép egy szegény is rongyos ruhában, 3 s ti arra figyeltek, aki drága ruhába van öltözve, és azt mondjátok neki: >>Foglalj itt helyet kényelmesen<<, a szegénynek pedig azt mondjátok: >>Te csak állj meg ott vagy ülj a lábam zsámolya elé<<, 4 vajon nem ítélkeztek-e magatokban, s nem lettetek-e gonosz felfogású bírákká? 5 Halljátok, szeretett testvéreim! Nem a szegényeket választotta ki Isten ezen a világon, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei annak az országnak, melyet azoknak ígért, akik ôt szeretik? 6 Ti pedig tiszteletlenséggel illettétek a szegényt. Nem a gazdagok nyomnak el titeket, s hurcolnak benneteket a törvény elé? 7 Nem ôk káromolják azt a nagy nevet, amelyrôl el vagytok nevezve? 8 Ha teljesítitek a királyi törvényt az Írás szerint: >>Szeresd felebarátodat, mint önmagadat<< {Lev 19,18}, jól teszitek. 9 De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, s a törvény ítél el titeket, mert megszegtétek azt. 10 Aki ugyanis megtartja az egész törvényt, de egy ellen vét, valamennyiben vétkes lett. 11 Hiszen aki azt mondta: >>Ne törj házasságot!<< {Kiv 20,14}, azt is mondta: >>Ne ölj!<< {Kiv 20,13} Ha tehát nem törsz házasságot, de ölsz, megszegted a törvényt. 12 Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, hogy titeket a szabadság törvénye által fognak megítélni. 13 Mert irgalom nélkül ítélet vár arra, aki nem cselekszik irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten. A hit és tettek viszonya 14 Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e ôt? 15 Ha pedig egy testvér vagy nôvér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, 16 valaki pedig közületek azt mondja neki: >>Menj békében, melegedjél és lakjál jól!<< -- de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? 17 Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. 18 De azt mondja valaki: >>Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.<< Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekbôl a hitemet. 19 Hiszed, hogy egy az Isten -- és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt -- és mégis remegnek! 20 Akarod azonban tudni, ó balga ember, hogy a hit tettek nélkül halott? 21 Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei által igazult meg, feláldozva fiát, Izsákot az oltáron? {Ter 22,9} 22 Láthatod, hogy a hite közreműködött a tetteinél, és a hite a tettek által lett tökéletessé. 23 Így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: >>Ábrahám hitt Istennek, ezt igazságul tudták be neki<< {Ter 15,6}, és Isten barátjának nevezték {Iz 41,8}. 24 Látjátok, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által. 25 Hasonlóképpen a parázna Ráháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor befogadta a kémeket, és más úton bocsátotta el ôket? {Józs 2,1-11} 26 Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül. ____________________ * 14 Jakab tanítása nem ellenkezik Páléval (Róm 1,17; 3,20), mert Pál nem egyszerűen a jócselekedetekrôl beszél, hanem a mózesi törvény megtartásáról. Pál azt fejti ki, hogy aki a mózesi törvényben úgy bízik, mintha azok teljesítésével kiérdemelné az üdvösséget, az téved. Az üdvösséget egyedül Krisztustól remélhetjük, s hozzá a hit által kapcsolódunk. Egyébként Pál is többször hangsúlyozza, hogy a hit jócselekedetek nélkül értéktelen, és csak akkor üdvözít, ha a szeretet élteti (1 Kor 13,2). Leveleiben lépten-nyomon olyan részek fordulnak elô, ahol a keresztény erények gyakorlására buzdít. * 20 Jakab kiegészíti Pál tanítását és magyarázza azt: Pálnál a hit a jótettek forrása, Jakab pedig rámutat, hogy a jótettek a hit gyümölcsei. ======================================================================== Szent Jakab levele -- 3. fejezet A nyelv hatalma 1 Ne akarjatok sokan tanítók lenni, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy így súlyosabb ítéletet veszünk magunkra. 2 Mert sok mindenben vétünk mindnyájan. Ha valaki a szavában nem hibázik, az tökéletes ember, s az ilyen féken tudja tartani egész testét is. 3 Ha ugyanis a lovaknak zablát teszünk a szájába, hogy engedelmeskedjenek nekünk, az egész testüket kormányozzuk. 4 Lám, a hajókat is, bár nagyok, és erôs szelek hajtják ôket, a kis kormánnyal oda irányítják, ahová a kormányos akarata vezeti. 5 Így a nyelv is kicsi testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Íme, egy csekély tűz milyen nagy erdôt gyújt fel! 6 A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Testrészeink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész testünket, s a pokoltól lángra lobbanva egész életünk folyamát lángra gyullasztja. 7 Mert minden vadállat és madár, kígyó és egyéb állat természetét meg lehet szelídíteni, és meg is szelídíti az ember, 8 a nyelvet azonban az emberek közül senki sem szelídítheti meg. Nyughatatlan rossz az, telve halálos méreggel. 9 Azzal áldjuk az Istent és az Atyát, és azzal átkozzuk az embereket, akiket Isten a saját képére teremtett {Ter 1,26k}. 10 Egyazon szájból ered az áldás és az átok. Testvéreim, ennek nem kellene így lennie. 11 Vajon a forrás bocsát-e ki ugyanabból a nyílásból édes és keserű vizet? 12 Vajon teremhet-e, testvéreim, a fügefa szôlôt, vagy a szôlô fügét? Így a sós forrás sem adhat édes vizet. A felülrôl származó bölcsesség 13 Ki a bölcs és képzett közületek? Az ilyen mutassa fel az igaz élet tetteit bölcs szelídségben. 14 De ha keserű irigység van bennetek, és viszálykodás a szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok, meghazudtolva az igazságot. 15 Mert az ilyen nem felülrôl jövô bölcsesség, hanem földi, érzéki, ördögi. 16 Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott állhatatlanság is, és minden rossz cselekedet. 17 Az a bölcsesség pedig, amely felülrôl származik, elôször is szemérmes, azután békeszeretô, szerény, engedékeny, telve van irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s nincs benne tettetés. 18 Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el a békeszeretôk. ======================================================================== Szent Jakab levele -- 4. fejezet Óvás a széthúzástól és az evilági gondolkodástól 1 Honnan a háborúság és a civakodás köztetek? Nemde bensôtökbôl, a kívánságaitokból, amelyek tagjaitokban háborognak? 2 Csak kívántok, s nem kaptok semmit, öldököltök és versengtek, s nem szereztek semmit. Civakodtok és tusakodtok, és nincs semmitek -- azért, mert nem kértek. 3 Kértek és nem kaptok -- mert rosszul kértek: azért, hogy kívánságaitokra fordítsátok. 4 Ti házasságtörôk! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellensége az Istennek? Aki tehát ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek. 5 Vagy azt gondoljátok, hogy hiába mondja az Írás: >>Féltékenyen vágyakozik a Lélek, amely bennünk lakik<>Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad<< {Péld 3,34G}. 7 Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tôletek. 8 Közeledjetek Istenhez, és ô közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, ti kettôs lelkűek! 9 Keseregjetek, szomorkodjatok és siránkozzatok, nevetésetek forduljon gyászra, és örömötök szomorkodásra. 10 Alázkodjatok meg az Úr színe elôtt, és ô felmagasztal titeket. 11 Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim! Aki rágalmazza testvérét vagy aki megítéli testvérét, a törvényt rágalmazza és a törvényt ítéli el. Ha pedig elítéled a törvényt, nem vagy a törvény követôje, hanem bírája. 12 Egy törvényhozó és bíró van, az, aki megmenthet és elveszíthet. Te pedig ki vagy, hogy felebarátodat megítéled? Óvás a magabiztosságtól 13 Rajta hát, akik így szóltok: >>Ma vagy holnap elmegyünk ebbe és ebbe a városba, s ott töltünk egy esztendôt, kereskedünk és nyerészkedünk<< -- 14 pedig azt sem tudjátok, mi lesz veletek holnap. Pára vagytok, amely kevés ideig látszik, aztán elenyészik. 15 Ahelyett, hogy azt mondanátok: >>Ha az Úr akarja, és ha élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni.<< 16 Ti most dicsekedtek büszkeségetekben -- pedig minden ilyen dicsekvés rossz. 17 Aki tehát tudna jót tenni és nem tesz, az vétkezik. ======================================================================== Szent Jakab levele -- 5. fejezet Figyelmeztetés a keményszívű gazdagok számára 1 Rajta hát, gazdagok! Sírjatok, jajveszékeljetek a nyomorúságok miatt, amelyek rátok következnek! 2 Gazdagságotok elpusztult, ruháitokat megemésztette a moly. 3 Aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, a rozsdája tanúskodni fog ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Még az utolsó napokban is gyűjtögettetek! 4 Íme, a munkások bére, akik mezôiteket learatták, s amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe. 5 Lakmároztatok a földön, és bujaságban hizlaltátok szíveteket a leölés napjára! 6 Elítéltétek és megöltétek az igazat, s ô nem állt ellen nektek! Figyelmeztetés a kitartásra 7 Legyetek tehát béketűrôk, testvéreim, az Úr eljöveteléig! Íme, a földművelô is várja a föld drága terményét, türelmesen várakozik, amíg a korai és a késôi esôt megkapja. {MTörv 11,14}. 8 Legyetek ti is türelmesek, és erôsítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van! 9 Ne panaszkodjatok, testvérek, egymás ellen, hogy meg ne ítéljenek benneteket! Íme, a bíró az ajtó elôtt áll! 10 A szenvedésben és béketűrésben legyenek példaképeitek, testvérek, azok a próféták, akik az Úr nevében szóltak! 11 Íme, boldognak mondjuk ôket, mert kitartottak. Hallottatok Jób béketűrésérôl, és láttátok a végét, melyet az Úr adott, mert irgalmas az Úr, és könyörületes {Zsolt 103,8}. Óvás az esküdözéstôl 12 Mindenekelôtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek sem az égre, sem a földre, és semmi egyébre sem! Legyen a ti >>igen<<-etek igen, a >>nem<<-etek nem, hogy ne essetek ítélet alá! A bizalomteli imádság ereje: 5,13-18 13 Szomorkodik valaki közületek? Imádkozzék! Jó hangulatban van? Énekeljen zsoltárokat! 14 Beteg valaki köztetek? Hívassa el az egyház presbitereit, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg ôt olajjal az Úr nevében! 15 A hitbôl fakadó imádság megszabadítja a beteget, és az Úr megkönnyebbíti ôt, ha pedig bűnökben van, bocsánatot nyer. 16 Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember állhatatos könyörgése. 17 Illés hozzánk hasonló, szenvedô ember volt, s amikor könyörögve könyörgött, hogy ne essék esô a földre, nem is esett három évig és hat hónapig. 18 Aztán ismét imádkozott, és az ég esôt adott, s a föld megadta termését {1 Kir 17-18}. Felelôsség a testvérekért: 5,19-20 19 Testvéreim! Ha valaki közületek eltéved az igazságtól, és valaki megtéríti ôt, 20 tudja meg, hogy aki a bűnöst visszatéríti téves útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, és betakarja bűneinek sokaságát {Péld 10,12}. ____________________ * 15 A Trentói zsinat szerint ez a rész (14-15.v.) a Szentkenet szentségére vonatkozik: meghatározza a Szentkenet anyagát (olajjal való megkenés), formáját (ima a betegért), kiszolgáltatóját (pap keni meg a beteget) és hatását (bűnök bocsánata, testi gyógyulás). ======================================================================== Szent Péter elsô levele -- Bevezetés Lásd a bevezetôt az 1348. oldalon! -- Péter elsô levelében az ôsegyháznak egy pásztorlevele maradt ránk. Maga a szöveg közli a szerzôt és a címzetteket. Eszerint a levél küldôje Péter apostol, címzettként pedig több kisázsiai római tartomány szerepel (1,1). A levelet >>Babilonban<< (5,13) -- ami Róma fedôneve -- Szilvánusz írta (5,12), akit az Apostolok cselekedeteibôl ismerünk, mint az ôsi jeruzsálemi közösség egyik vezetôjét és Szent Pál kísérôjét (l. Csel 15. fej.). Vitatkoznak arról, hogy vajon írhatta-e ezt a levelet Szent Péter (ill. >>titkára<<) Rómában, vértanúhalála elôtt (Kr. u. 64-ben vagy 67- ben). Péter zsidókeresztény volt. Az említett kisázsiai tartományok viszont Pál missziós területéhez tartoznak, ezeken a helyeken ô alapított közösségeket. Hogyan képzelhetô el egy >>tartomány<< a levél címzettjeként? Elfogadhatjuk-e azt, hogy a közösségek már Szent Péter életében olyan szilárd szervezeti rendben éltek, mint ahogy ezt a levél feltételezi? Továbbá: az egész levélben azt olvassuk, hogy a keresztényeket a társadalom és a környezet kereszténységükért lenézi, sôt üldözi. Keltezhetjük-e ezt az üldözési állapotot ilyen korai idôre? Néró császár életében bizonyára nem lehet szó minden területre kiterjedô üldözésrôl (l. 5,9). -- Több dolgot megmagyaráz, ha feltesszük, hogy a levelet egy kisázsiai közösség elöljárója (presbitere, >>öregje<<) írta (l. 5,1), aki átélte a Rómából kiinduló üldöztetést, és elmondja a közösségeinek, hogyan lehet azokban helytállni, és minek kell tekinteni ôket. Pétert állítja közösségei elé, aki Rómában vértanúvá lett, hogy tudatosítsa bennük: a helyzetük nem egyedülálló, a szenvedés hagyománya rájuk is vonatkozik. Megmondja a nemkeresztény társadalomban élô keresztényeknek, hogyan viselkedjenek az állami és társadalmi rendszerekkel szemben, hogyan tudják a lenézést, megkárosítást, üldözést nem csupán elviselni, hanem Krisztus követésének realitásaként tekinteni. ======================================================================== Szent Péter elsô levele -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1-2 1 Péter, Jézus Krisztus apostola, a szórványban élô, választott jövevényeknek Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában, 2 az Atyaisten elôretudása szerint, a Lélektôl eredô megszentelésben, hogy Jézus Krisztusnak engedelmeskedjenek, és az ô vére hintse meg ôket. A kegyelem és béke gyarapodjék bennetek! A hit célja és útja: 1,3-2,10 A hit célja 3 Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élô reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, 4 romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van tartva számotokra. 5 Isten ereje a hit által megôriz titeket az üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó idôben kinyilvánuljon. 6 Ennek örülni fogtok, ha most szomorkodnotok kell is egy kissé a különféle kísértésekben, 7 hogy hitetek próbája a romlandó aranynál -- melyet tűz által próbálnak meg -- sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsôségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, 8 akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsôült örömmel, 9 elérve hitetek célját, lelketek üdvösségét. 10 Ezt az üdvösséget vizsgálták és kutatták a próféták, akik a bennetek megvalósuló kegyelemrôl jövendöltek, 11 kutatva, hogy melyik vagy milyen idôre mutat bennük Krisztus Lelke, aki elôre megjövendölte a Krisztusra váró szenvedéseket és a rájuk következô dicsôséget. 12 Tudomásukra adták, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgáltak mindazzal, amit most az evangélium hirdetôi feltárnak nektek, miután az égbôl elküldetett a Szentlélek; ennek szemlélésére vágynak az angyalok is. A hit útja 13 Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; 14 mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, 15 hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek, 16 mert írva van: >>Szentek legyetek, mert én szent vagyok!<< {Lev 19,2} 17 És ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedete szerint, járjatok félelemmel zarándokságotok idején, 18 tudva, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból {Iz 52,3}, 19 hanem a szeplôtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, 20 akit az Atya ugyan a világ alkotása elôtt szemelt ki, de az utolsó idôben jelentett ki tiértetek. 21 Általa hisztek Istenben, aki ôt feltámasztotta a halálból, és dicsôséget adott neki, hogy Istenben legyen a hitetek és reményetek. 22 Tisztítsátok meg tehát lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt testvéri szeretetben. Figyelmesebben, szívbôl szeressétek egymást, 23 újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból Isten élô és örökké megmaradó igéje által, 24 mert minden test olyan, mint a fű, s minden dicsôsége, mint a fű virága: elszárad a fű, és lehull a virága, 25 az Úr igéje azonban örökre megmarad {Iz 40,6-8G}. Ez pedig az az ig, amelyet hirdettek nektek. ____________________ * 2 Az Atya kiválaszt, a Fiú megvált, a Szentlélek megszentel: ezt a három isteni tevékenységet a Szentháromság egy-egy személyének tulajdonítjuk elsôsorban, de nem kizárólagosan. Csak a Fiúról mondjuk azonban, hogy megtestesült, szenvedett és meghalt értünk. ======================================================================== Szent Péter elsô levele -- 2. fejezet Jézus Krisztus, az élô kô 1 Vessetek le hát minden gonoszságot, minden álnokságot és képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, 2 és mint a most született kisdedek, hamisítatlan szellemi tej után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre, 3 miután megízleltétek, milyen édes az Úr {Zsolt 34,9}. 4 Járuljatok hozzá, mint élô kôhöz, akit az emberek elvetettek ugyan, de Isten kiválasztott és megtisztelt {Iz 28,16G}. 5 Ti is, mint élô kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. 6 Azért áll az Írásban: >>Íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban; aki hisz benne, meg nem szégyenül<< {Iz 28,16G}. 7 Ez nektek, hívôknek, tisztesség, a nem hívôknek pedig >>ez az a kô, amelyet az építôk elvetettek, és mégis szegletkôvé lett<< {Zsolt 118,22}. 8 Ezenkívül >>a botlás köve és a botrány sziklája<< {Iz 8,14} mindazoknak, akik megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték ôket. 9 Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit {Kiv 19,5kG; Iz 43,20k}, aki a sötétségbôl meghívott titeket az ô csodálatos világosságára, 10 akik egykor >>nem nép<< voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelôtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek {Óz 1,6.9; 2,3}. Keresztény élet a családban és a társadalomban: 2,11-4,11 A keresztény a társadalomban 11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és zarándokokat, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. 12 Tanúsítsatok jó magatartást a pogányok között, hogy éppen abban, amiben mint gonosztevôket megrágalmaznak, a jócselekedetek láttán, dicsôítsék Istent a látogatás napján. 13 Engedelmesek legyetek tehát minden emberi teremtménynek az Úrért, akár a királynak, mint legfelsôbbnek, 14 akár a helytartóknak, mint akiket ô a gonosztevôk büntetésére, a jóknak pedig dicséretére küldött. 15 Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedve elnémítsátok az oktalan emberek tudatlanságát; 16 mint szabadok, és nem mint olyanok, akik a szabadságot a gonoszság palástjául használjátok, hanem mint Isten szolgái. 17 Mindenkit becsüljetek, a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. Szolgák Krisztus követésében 18 Szolgák, engedelmeskedjetek uraitoknak teljes félelemmel, ne csak a jóknak és szelídeknek, hanem a szigorúaknak is. 19 Mert kegyelem az, ha valaki Isten iránti lelkiismeretességbôl igazságtalanul szenvedve tűri a viszontagságokat. 20 Hiszen miféle dicsôség az, ha vétkeztek, és azért viselitek el a pofonokat? De ha jót cselekedtetek, és békével tűrtök, ez kedves Isten elôtt. 21 Hiszen erre vagytok hivatva, mert példát hagyva nektek, Krisztus is szenvedett értetek, hogy az ô nyomdokait kövessétek. 22 ', aki bűnt nem cselekedett, s álnokságot sem találtak szájában {Iz 53,9}, 23 aki, mikor szidalmazták, maga nem szidalmazott, mikor szenvedett, nem fenyegetôzött, hanem rábízta magát az igazságos Bíróra; 24 aki a mi bűneinket maga elviselte testében a fán, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk; az ô sebe által gyógyultatok meg. 25 Mert olyanok voltatok, mint a tévelygô juhok {Iz 53,5k}, de most megtértetek lelketek pásztorához és felügyelôjéhez. ======================================================================== Szent Péter elsô levele -- 3. fejezet Asszonyok és férjek 1 Ugyanígy az asszonyok is legyenek engedelmesek férjüknek, hogy ha egyesek nem hisznek is az igének, az asszonyok magaviselete beszéd nélkül is megnyerje ôket, 2 mikor látják istenfélô, tiszta életeteket. 3 Ne a külsô hajdísz, az arany viselése vagy fényes ruha legyen az ékességük, 4 hanem ami a szívben rejtôzô, múlhatatlan ékszer: a szerény és nyugodt természet. Ez értékes Isten szemében. 5 Hiszen egykor így ékesítették fel magukat a szent és Istenben bízó asszonyok is, engedelmeskedve saját férjüknek, 6 mint ahogy Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezve ôt, akinek ti leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmi viszontagságtól nem féltek. 7 De ti is, férfiak, legyetek megértôek asszonyaitokkal, becsüljétek meg ôket, mint a gyengébb asszonyi nemet, és mint társörököseiteket a kegyelembôl való életben, hogy imádságotoknak ne legyen akadálya. Felhívás az egyetértésre 8 Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértôk, együttérzôk, szeressétek a testvériséget, legyetek irgalmasok, alázatosak! 9 Ne viszonozzátok a rosszat rosszal, sem a szidalmat szidalommal, inkább mondjatok áldást; hisz arra vagytok hivatva, hogy áldás legyen az örökrészetek. 10 >>Mert aki az életet szeretni akarja, és jó napokat szeretne látni, fékezze nyelvét a rossztól, és szája ne szóljon álnokságot. 11 Forduljon el a gonosztól, és tegyen jót; keresse a békét, és kövesse azt. 12 Mert az Úr szemei az igazakon nyugszanak, és fülei hallgatnak könyörgéseikre; de az Úr tekintete haragos a gonosztevôk felé<< {Zsolt 34,13-17}. Helyes magatartás a világban 13 Ki árthat nektek, ha a jónak buzgó követôi lesztek? 14 De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok. Az ettôl való rettegés ne félemlítsen meg, és meg ne zavarodjatok, 15 hanem ôrizzétek szentül szívetekben az Úr Krisztust {Iz 8,12k}. Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévô reménység okát kérdezi tôletek. 16 De ezt szelídséggel és félelemmel, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik rágalmazzák buzgó életeteket Krisztusban, szégyent valljanak abban, amivel titeket gyaláznak. 17 Jobb ugyanis -- ha Isten úgy akarja -- jót cselekedve szenvedni, mint rosszat cselekedve. 18 Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy titeket Istenhez vezessen. Test szerint megölték ugyan, de a Lélek életre keltette. 19 'benne ment el, hogy azoknak a lelkeknek is hirdesse a megváltást, akik a börtönben voltak, 20 akik egykor hitetlenek voltak, amikor Isten türelmesen várt Noé napjaiban, míg a bárka épült, amelyben kevés, összesen nyolc lélek menekült meg a víz által. 21 Ennek felel meg most a keresztség, amely titeket most megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint a jó lelkiismeret kérése Istentôl Jézus Krisztus feltámadása alapján, 22 aki az Isten jobbján van, miután felment a mennybe, és uralma alá vetette az angyalokat és hatalmasságokat és erôket. ======================================================================== Szent Péter elsô levele -- 4. fejezet 1 Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanezzel a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenved, megszűnik vétkezni, 2 hogy már ne az emberi vágyaknak, hanem Isten akaratának éljen a testben még hátralevô idôben. 3 Mert elég, hogy az elmúlt idôt a pogányok akarata szerint töltöttétek, akik érzékiségben, tobzódásban, részegeskedésben, lakmározásban, ivásban és a bálványok tiltott tiszteletében élnek. 4 Most meg csodálkoznak, hogy nem tartotok velük ugyanezen érzékiség undokságában, és káromolnak titeket. 5 De számot fognak adni annak, aki készen áll ítélni eleveneket és holtakat. 6 Mert azért hirdették az evangéliumot a megholtaknak is, hogy bár testben, emberek módjára ítélték meg ôket, Lélek által azonban Isten szerint éljenek. 7 Közel van mindennek a vége. Legyetek tehát okosak, és virrasszatok imádságokban! 8 Mindenekelôtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül, mert a szeretet sok bűnt eltakar {Péld 10,12}! 9 Legyetek vendégszeretôk egymás iránt zúgolódás nélkül! 10 Mindegyiktek, ahogy kapta a kegyelmet, úgy adja tovább másnak is, mint jó intézôi az Isten sokféle kegyelmének. 11 Ha valaki beszél, mintegy Isten szavaival beszéljen; ha valaki szolgálatot tesz, mintha azzal az erôvel tenné, amelyet Isten oszt ki, hogy mindenben Isten dicsôsége valósuljon meg Jézus Krisztus által, akinek dicsôség és hatalom mindörökkön örökké! Ámen. Befejezô intelmek: 4,12-5,11 A kitartás próbája 12 Szeretteim, ne lepôdjetek meg azokon a perzselô szorongatásokon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. 13 Inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy amikor dicsôsége kinyilvánul, vigadozva örvendezzetek. 14 Ha szidalmaznak titeket Krisztus nevéért, boldogok lesztek, mert a dicsôség és Isten Lelke nyugszik rajtatok {Iz 11,2}. 15 Közületek senkit se azért érjen szenvedés, mert gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevô, vagy a máséra áhítozik. 16 Ha pedig mint keresztény szenved, ne szégyellje, hanem dicsôítse Istent ebben a névben. 17 Itt az ideje ugyanis, hogy megkezdôdjék az ítélet Isten házán. Ha pedig rajtunk kezdôdik, mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek Isten evangéliumának? 18 >>Ha az igaz is alig üdvözül, mivé lesz az istentelen és a bűnös?<< {Péld 11,31G} 19 Ezért azok is, akik Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges Teremtônek jótetteik által. ======================================================================== Szent Péter elsô levele -- 5. fejezet A pásztor és a nyáj 1 A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem -- mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ô dicsôségének is részese, amely a jövôben ki fog nyilvánulni: -- 2 legeltessétek Isten nyáját, amelyet rátok bíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűségbôl, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésbôl, hanem buzgóságból; 3 nem uralkodva a választottak fölött, hanem szívbôl, mint a nyájnak példaképei. 4 S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsôség hervadhatatlan koronáját. 5 Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek az idôsebbeknek! Mindnyájan öltsétek magatokra az alázatosságot, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad {Péld 3,34G}. 6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7 Bízzátok rá minden aggodalmatokat {Zsolt 55,23}, mert gondja van rátok. 8 Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. 9 Erôs hittel álljatok neki ellen, tudjátok ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés vár testvéreitekre is, akik ezen a világon vannak. 10 Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott titeket az ô örök dicsôségére Jézus Krisztus által, maga fog minket -- miután kissé szenvedtünk -- tökéletesíteni, megerôsíteni, megszilárdítani és megalapozni. 11 Neki legyen dicsôség és uralom mindörökkön örökké! Ámen. Befejezés: köszöntések és áldás: 5,12-14 12 Szilvánusz, a hű testvér által -- úgy gondolom -- röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket, és tanúságot téve arról, hogy Isten igaz kegyelme az, amelyben éltek. 13 Üdvözöl titeket a veletek együtt kiválasztott egyház Babilonban, és Márk, a fiam. 14 Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok! Ámen. ======================================================================== Szent Péter második levele -- Bevezetés Lásd a magyarázatot az 1348. oldalon! -- A Péter apostol neve alatt ránk maradt második levelet a szerzô szándéka szerint végrendeletként kell olvasnunk, amelyet az apostol közeli halála tudatában írt (l. 1,13-15). Ez a végrendelet nem Jézus Krisztus halálának és feltámadásának nagy hitigazságaival foglalkozik; egy meghatározott helyzethez és egy adott problémához kapcsolódik. Az Egyház hitbeli válságba jutott. A tévtanítók -- akiknek érvelésére az ellenérvekbôl következtethetünk -- a keresztények jövôt illetô várakozásait kétségbe vonják, nevetségessé teszik, és így a hívôket elbizonytalanítják. A szerzô a Péter tekintélyét felhasználó írásával az >>utolsó dolgokra<< vonatkozó keresztény tanítást akarja védelmezni, a keresztény remény alapját és értelmét kívánja megmutatni. Emlékezteti a keresztényeket arra, hogy Isten mindennel megajándékozta ôket, ami egy emberi és Istennek tetszô élethez szükséges, és arra buzdítja ôket, hogy ezeket az adományokat bontakoztassák ki. Vitába száll a tévtanítók állításaival, és ennek során érveket vesz át Júdás levelébôl (l. 1365. o.). Így a levél betekintést nyújt az ôsegyház egy válságos pillanatába, egyúttal olyan megoldást is mutat, amely nem csak az akkori helyzetre vonatkozik. ======================================================================== Szent Péter második levele -- 1. fejezet Címzés és köszöntés: 1,1-2 1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlô hitben részesültek a mi Istenünknek és az üdvözítô Jézus Krisztusnak igazsága által. 2 Kegyelem és békesség töltsön el benneteket Isten és a mi Urunk Jézus ismeretében! Az áthagyományozott igazság: 1,3-21 Hit és élet 3 Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk ôáltala, aki minket saját dicsôségével és erejével meghívott. 4 Általa nekünk ajándékozta a rendkívül nagy és értékes ígéreteket, hogy ezek által részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a világban uralkodó vágyak romlottságától. 5 Fordítsátok tehát ti is minden gondotokat arra, hogy hitetekkel szolgáljátok az erényt, az erénnyel a tudományt, 6 a tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketűrést, 7 a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvéri szeretetet, a testvéri szeretettel pedig a felebaráti szeretetet. 8 Mert ha ezek megvannak, és bôven vannak meg bennetek, nem tesznek titeket üresekké, sem meddôkké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében. 9 Akiben viszont nincsenek meg ezek, az vak és rövidlátó, s megfeledkezett a régi bűneibôl való megtisztulásáról. 10 Ezért annál inkább legyetek rajta, testvérek, hogy biztossá tegyétek hivatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, soha nem fogtok elbotolni. 11 Így ugyanis tágas bejárat nyílik nektek a mi Urunk és üdvözítô Jézus Krisztusunk örök országába. A próféták és apostolok tanúsága 12 Ennélfogva azon vagyok, hogy ezekre mindig figyelmeztesselek benneteket, jóllehet jártasak és erôsek vagytok az elnyert igazságban. 13 Helyesnek tartom ugyanis, hogy amíg ebben a sátorban vagyok, figyelmeztesselek és serkentselek benneteket, 14 mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta. 15 De rajta leszek, hogy ezekrôl halálom után is gyakran megemlékezzetek. 16 Mert nem mesterségesen kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ô nagyságának. 17 Mikor ugyanis az Atyaistentôl tiszteletet és dicsôséget nyert, ez a szózat hangzott hozzá a magasztos dicsôségbôl: >>Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!<< 18 Mi hallottuk ezt az égbôl jövô szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen. 19 És súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben. 20 Mindenekelôtt azt kell megértenetek, hogy az Írás egyetlen jövendölése sem származik egyéni értelmezésbôl. 21 Mert sohasem emberi akaratból származott a jövendölés, hanem Isten szent emberei a Szentlélektôl sugalmazva szóltak. ======================================================================== Szent Péter második levele -- 2. fejezet Óvás a tévtanítóktól: 2,1-22 A hamis tanítók fellépése 1 Voltak azonban a nép körében hamis próféták is, mint ahogy közöttetek is lesznek hazug tanítók, akik veszedelmes tévtanokat terjesztenek, s azt, aki megváltotta ôket, az Urat, megtagadják, gyors romlást zúdítva magukra. 2 Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. 3 Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. Fenyegetô ítélet a tévtanítók ellen 4 Hiszen Isten még a vétkezô angyaloknak sem kegyelmezett, hanem a pokol bilincseibe zárva a mélységbe taszította ôket, hogy ott gyötörjék és fogva tartsák ôket az ítéletre. 5 És nem kegyelmezett a régi világnak sem, csak Noét, az igazság hirdetôjét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelenek világára rázúdította a vízözönt. 6 Szodoma és Gomorra városát is hamuvá égette, pusztulással büntette, példát állítva azoknak, akik gonoszul fognak cselekedni; 7 a szorongatott igaz Lótot pedig az elvetemültek bántalmaitól és azok fajtalan életmódjától megszabadította, 8 mert ô, szemben azzal, amit látott és hallott, igaz maradt, bár azok között lakott, akik napról napra gonosz cselekedetekkel gyötörték igaz lelkét. 9 Az Úr meg tudja szabadítani a kísértésbôl az istenfélôket, a gonoszokat pedig az ítélet napjára megôrizni, hogy bűnhôdjenek. 10 Legfôképpen azokat, akik a tisztátalanság kívánságában a test után járnak, s a felsôbbséget megvetik. A tévtanítók útja Ezek vakmerôk, önhittek, nem félnek a dicsô dolgokat káromolni, 11 jóllehet az angyalok, akik erejüket és hatalmukat tekintve nagyobbak, nem hoznak egymás ellen káromló ítéletet. 12 Ezek azonban, mint a természet szerint befogásra és leölésre való oktalan állatok, káromolják mindazt, amit nem értenek. De el fognak veszni saját romlottságukban. 13 Elnyerik a gonoszság jutalmát mindazok, akik gyönyörűségnek tartják a naponkénti vigadozást. Gyönyörben szétfolyó piszok- és szennyfoltok ôk, akik lakomáikon kéjelegnek nálatok. 14 Szemük sugárzik a házasságtöréstôl és a szüntelen vétektôl. Elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük kapzsiságra van begyakorolva. Az átok fiai ôk, 15 akik elhagyták az egyenes utat, és eltévedtek. Követték Beor fiának, Bálámnak útját, aki jobban szerette a gonoszság bérét, 16 de meg is bűnhôdött vétkéért: a teherhordó néma állat emberi hangon megszólalt, és megakadályozta a próféta esztelenségét. 17 Víz nélküli források ôk, forgószéltôl kergetett fellegek, -- a legfeketébb sötétség vár rájuk! 18 Mert hiábavalóságokat beszélnek kevélyen, és buja testi kívánságokra csábítják azokat, akik alig menekültek meg a tévelygésben élôktôl. 19 Szabadságot ígérnek nekik, holott ôk maguk a romlottság szolgái, mert akit valaki legyôz, annak szolgája is lesz. 20 Ha tehát azok, akik a mi Urunk és üdvözítô Jézus Krisztusunk megismerése által megmenekültek a világ förtelmeitôl, de újból elmerülnek ezekben, és vereséget szenvednek, ez utóbbi állapotuk rosszabb az elôbbinél. 21 Jobb lett volna nekik az igazság útját meg sem ismerni, mint annak megismerése után eltérni a nekik adott szent parancstól. 22 Beteljesedik ugyanis rajtuk az igaz közmondás: >>Visszatér a kutya ahhoz, amit kihányt<< {Péld 26,11}, és: >>Visszafeküdt a disznó a pocsolyába, amelyben hempergett<<. ======================================================================== Szent Péter második levele -- 3. fejezet Krisztus eljövetelérôl: 3,1-16 Az eljövetel bizonyossága 1 Íme, szeretteim, ezt a második levelet írom nektek, amelyben figyelmeztetéssel fölébresztem becsületes lelketeket, 2 hogy emlékezzetek azokra a dolgokra, amelyeket a szent próféták elôre megmondtak, valamint az Úrnak és Üdvözítônek az apostolok által hirdetett parancsaira. 3 Elôször is tudnotok kell, hogy az utolsó napokban csalárdságban járó gúnyolódók fognak jönni, akik saját kívánságaik szerint élnek, 4 és azt mondják: >>Hol van az ô eljövetelének ígérete?<< Mert amióta elhunytak az atyák, minden úgy maradt, ahogy volt a teremtés kezdetétôl. 5 De ezek nem akarnak tudni arról, hogy elôször az ég lett, azután föld, amely Isten szava által a vízbôl lett és a vízben volt. 6 E kettô által pusztult el az akkori világ, amikor a víz elárasztotta. 7 A mostani eget és a földet ugyanaz az Ige ôrizte meg a tűzre, az ítélet és az istentelen emberek pusztulásának napjára. Az eljövetel késlekedése 8 Egy valami pedig semmiképpen se kerülje el figyelmeteket, szeretteim: Egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap. 9 Az Úr nem késik ígéretével, ahogy egyesek gondolják. Türelemmel kezel bennünket, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindnyájan megtérjenek a bűnbánatra. 10 Az Úr napja úgy jön el, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hôségtôl elolvadnak, a föld pedig, és a rajta levô teremtmények, elégnek. 11 Ha tehát mindezek el fognak pusztulni, vajon milyeneknek kell lennetek a szent életben és buzgóságban nektek, 12 akik várjátok és epedve óhajtjátok Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétôl elolvadnak? 13 Mi azonban -- az ô ígérete szerint -- új eget és új földet várunk {Iz 65,17}, ahol igazság lakik. A páli levelek tanúsága 14 Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplôtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben. 15 Tekintsétek a mi Urunk hosszantűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint. 16 Szól is ezekrôl minden levelében. Bizonyos dolgokat nehéz ugyan megérteni bennük -- ezeket a tudatlanok és állhatatlanok meghamisítják, mint ahogy a többi Írásokat is, a saját vesztükre. Befejezés: Kérés és istendicsôítés: 3,17-18 17 Ti tehát, szeretteim, miután mindezt elôre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. 18 Sôt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítô Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsôség most és az örökkévalóság napján! Ámen. ____________________ * 4 Az atyák nem az ószövetségi pátriárkák, hanem az elsô keresztény nemzedék. 'k meghaltak anélkül, hogy Krisztus eljövetelét megérték volna. A tévtanítók erre alapozva kétségbe vonják a keresztény hit alapigazságait, s azt hirdetik, hogy hiábavaló a reményünk a jóvátételben. * 7-13 Kifejezései és stílusa alapján ez a rész a végidôleírások közé sorolható (eszkatológia). A szerzô ezt a formát választva igyekszik meggyôzni azokat, akiket megtévesztenek a világ javai. A keresztények, akik várják Krisztus dicsôséges eljövetelét és a vele való találkozás boldog pillanatát, a katasztrófákat inkább örömmel fogadják, mert az átalakulás kezdetét látják bennük. ======================================================================== Szent János elsô levele -- Bevezetés Szent János elsô levele inkább teológiai szózat, mint levél. Nem a küldô és a címzettek megadásával kezdôdik, hanem dicsôítéssel, a végén pedig intelmet találunk. Az írás egyes közösségekhez szól, amelyeket név szerint nem sorol fel. Ezekben a közösségekben tévtanítók léptek fel, akik azt állítják, hogy Isten Fia nem lett valóban emberré. Cáfolatként a szerzô a keresztény hitvallással válaszol: Jézus a Krisztus, a Messiás, az Isten Fia. De amennyire fontos Jézusnak, Isten emberré lett Fiának megvallása, ugyanannyira lényeges a keresztény ember számára a helyes viselkedés. Errôl lehet felismerni hitét, Istenhez való tartozását. Így ebben az írásműben egymást követik a Krisztusra vonatkozó helyes tanítást tartalmazó fejezetek és az intelmek annak az egyetlen parancsnak a teljesítésére, amely eldönti, hogy valaki keresztény-e. A levél nyelvezete és szóképei nagyon hasonlítanak a János- evangéliuméhoz; valószínűleg kevéssel az után (az I. század végén) írták. Szerzôje Szent János tanítványai közé tartozik. ======================================================================== Szent János elsô levele -- 1. fejezet Elôszó: az élet igéje: 1,1-4 1 Ami kezdettôl volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a kezünk tapintott az élet Igéjérôl 2 -- mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk --, 3 amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ô Fiával, Jézus Krisztussal. 4 Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen. Isten közösségében élni: 1,5-2,17 Isten jelenléte 5 Ez az üzenet, amelyet tôle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. 6 Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. 7 Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ô is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ô Fiának vére megtisztít minket minden bűntôl. Krisztus és a bűnök 8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. 9 Ha megvalljuk bűneinket, ô hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. 10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük ôt, és az ô igéje nincs bennünk. ____________________ * 3 Vö. Jn 17,21. Itt olvashatjuk a levél mondanivalójának lényegét: a keresztény ember arra kapott meghívást, hogy Isten életét élje, amelyet Krisztus közvetít számára. * 6 Isten él bennünk, mint az élet forrása. Mivel Isten fény, igazságosság és szeretet, nekünk is, akikben ô él, a fény, az igazságosság és szeretet életét kell élnünk, megtartva Isten parancsait, elsôsorban a testvéri szeretet parancsát. ======================================================================== Szent János elsô levele -- 2. fejezet 1 Gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. 2 ' az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. Az igaz istenismeret 3 Abból tudjuk meg, hogy ismerjük ôt, ha megtartjuk parancsait. 4 Aki azt mondja: >>Ismerem ôt<<, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. 5 Aki azonban megtartja az ô igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, ebbôl tudjuk meg, hogy ôbenne vagyunk. 6 Aki azt mondja, hogy ôbenne marad, annak úgy is kell élnie, ahogyan ô élt. Az új parancs 7 Szeretteim! Nem új parancsot írok nektek, hanem régi parancsot, amelyet kezdettôl fogva ismertek. A régi parancs az ige, amelyet hallottatok. 8 De új parancsot is írok nektek, s ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már. 9 Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van. 10 Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nem okozza testvére bukását. 11 De aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, a sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét. Krisztus és a világ 12 Írok nektek, gyermekeim, mert bocsánatot nyernek bűneitek az ô nevéért. 13 Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettôl fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyôztétek a gonoszt. 14 Írtam nektek, kisdedek, mert megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettôl van. Írtam nektek, fiatalok: erôsek vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és a gonoszt legyôztétek. 15 Ne szeressétek a világot, sem azt, ami ebben a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, 16 mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. 17 Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. A hit megôrzése: 2,18- 3,24 A tévtanítók fellépése 18 Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, támadt is már sok antikrisztus. Ebbôl tudjuk, hogy itt az utolsó óra. 19 Közülünk jöttek elô, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. 20 Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindnyájan tudjátok ezt. 21 Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból. 22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az Antikrisztus az, ô tagadja az Atyát és a Fiút. 23 Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé. 24 Amit kezdettôl fogva hallottatok, maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettôl fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. 25 Ez az ígéret, amelyet ô ígért nekünk: az örök élet. 26 Mindezt azokkal kapcsolatban írtam nektek, akik félrevezetnek titeket. 27 A kenet, amelyet tôle nyertetek, megvan bennetek, és bennetek is marad, így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Amire az ô kenete tanít titeket, az igaz és nem hazugság. Amint ô tanított titeket, maradjatok ôbenne! Figyelmeztetés a hűségre 28 Igen, gyermekeim, maradjatok ôbenne, hogy amikor meg fog jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyenüljünk általa, amikor eljön. 29 Ha tudjátok, hogy ô igaz, akkor azt is tudjátok, hogy mindaz, aki igazat cselekszik, tôle született. ____________________ * 13 A gonosz a sátán, a kísértô. Jézus azonban eljött, legyôzte a sátánt, és nekünk is megadja a kegyelmet, hogy legyôzzük. Ha Jézus bennünk van, megadja nekünk a fényt is, hogy felismerjük a sátán cselvetéseit; s megkapjuk tôle az erôt is, hogy gyôzzünk fölötte. ======================================================================== Szent János elsô levele -- 3. fejezet Az istengyermekség ajándéka 1 Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert ôt sem ismeri. 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk ôt, amint van. 3 Mindaz, aki ezt reméli tôle, megszenteli magát, mint ahogy ô is szent. 4 Mindaz, aki bűnt cselekszik, gonoszságot is elkövet, mert a bűn gonoszság. 5 És tudjátok, hogy ô azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn. 6 Mindaz, aki benne marad, nem vétkezik, és mindaz, aki vétkezik, nem látta és nem ismerte ôt. 7 Gyermekeim, senki meg ne csaljon titeket! Aki igazat cselekszik, az igaz, mint ahogy ô is igaz. 8 Aki bűnt cselekszik, az ördögtôl van, mert az ördög kezdettôl fogva vétkezik. Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa. 9 Mindaz, aki Istentôl született, bűnt nem cselekszik, mert Isten magja van benne, és nem vétkezhet, mert Istentôl született. 10 Errôl lehet megismerni, hogy kik az Isten gyermekei és kik az ördög gyermekei. Mindaz, aki nem igazat cselekszik, és aki nem szereti testvérét, nem Istentôl van. Felszólítás a testvéri szeretetre 11 Mert az az üzenet, amelyet kezdettôl fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. 12 Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és megölte testvérét. S miért ölte meg? Azért, mert az ô tettei gonoszak voltak, a testvérének tettei pedig igazak. 13 Ne csodálkozzatok, testvérek, ha a világ gyűlöl titeket. 14 Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad. 15 Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmaradna benne. 16 Abból ismertük meg a szeretetet, hogy ô életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. 17 Aki birtokolja a világ javait, és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja elôle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? 18 Gyermekeim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! Az istengyermeki bizalom 19 Errôl ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ô színe elôtt meg fog nyugodni a szívünk. 20 Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent. 21 Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez, 22 és bármit kérünk, megkapjuk tôle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves elôtte. 23 És az ô parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. 24 Aki megtartja parancsait, Istenben marad, és az Isten is ôbenne. Hogy pedig ô bennünk marad, azt a Lélektôl tudjuk meg, amelyet nekünk adott. ____________________ * 6 Mindaz, aki benne marad Istenben a szeretet által, nem vétkezik, mert aki szeret, nem bántja azt, akit szeret. Mindez nem zárja ki az esendôségünkbôl eredô vétségeket; ezek nem annyira Istent sértik, inkább alázatosságra ösztönöznek. * 9 A megszentelô kegyelem az éltetô isteni mag, ebbôl fakad a hit, a remény és a szeretet; gyümölcse pedig az örök dicsôség. ======================================================================== Szent János elsô levele -- 4. fejezet A hit mint az életre vezetô út: 4,1-5,12 A lelkek megkülönböztetésérôl 1 Szeretteim! Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentôl vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba. 2 Errôl ismerhetjük meg Isten Lelkét: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben eljött, Istentôl van. 3 És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentôl van. Az Antikrisztusé az, akirôl hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van. 4 Ti Istentôl vagytok, gyermekeim, azokat pedig legyôztétek, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. 5 'k ebbôl a világból valók, azért e szerint a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. 6 Mi Istentôl vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentôl, nem hallgat ránk. Errôl ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét. Isten a szeretet 7 Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentôl van. Mindaz, aki szeret, Istentôl született, és ismeri Istent. 8 Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. 9 Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. 10 Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ô szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért. 11 Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást! 12 Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes bennünk. 13 Abból ismerjük meg, hogy benne maradunk, és ô mibennünk, hogy a Lelkébôl adott nekünk. 14 Mi pedig láttuk, és tanúságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte Fiát, mint a világ üdvözítôjét. 15 Aki vallja, hogy >>Jézus az Isten Fia<<, abban Isten benne marad, és ô Istenben. 16 Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket. Félelem és szeretet Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten ôbenne. 17 Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz bizalmunk. Mert amilyen ô, olyanok vagyunk mi is ezen a világon. 18 A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben. 19 Szeressünk tehát, mert Isten elôbb szeretett minket. 20 Ha valaki azt mondja: >>Szeretem Istent<<, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21 Az a parancsunk tôle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. ======================================================================== Szent János elsô levele -- 5. fejezet A hit: gyôzelem a világ felett 1 Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentôl született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tôle született. 2 Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. 3 Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ô parancsai nem nehezek. 4 Mert minden, ami Istentôl született, legyôzi a világot. Ez az a gyôzelem, amely legyôzi a világot: a mi hitünk. 5 Ki más gyôzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? 6 ' az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik, ugyanis a Lélek igazság. 7 Mert hárman vannak, akik tanúskodnak: 8 a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy. Isten tanúságtétele 9 Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, Isten tanúsága nagyobb. S Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett az ô Fiáról. 10 Aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza Isten tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugnak tartja ôt, mert nem hisz abban a tanúságban, amelyet Isten tett az ô Fiáról. 11 A tanúság pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk. És ez az élet az ô Fiában van. 12 Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete; aki nem mondhatja magáénak Isten Fiát, annak nincs élete. Befejezô intelmek: bűnök és az örök élet: 5,13-21 13 Ezeket azért írom nektek, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében, örök életetek van. 14 Abban rejlik a mi iránta való bizalmunk, hogy bármit kérünk az ô akarata szerint, meghallgat minket. 15 S ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk is tôle, azt is tudjuk, hogy már a miénk, amit kértünk. 16 Ha valaki látja, hogy a testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, imádkozzon érte, és Isten életet fog adni annak, aki nem halálosan vétkezett. Van halált okozó bűn is; nem errôl mondom, hogy valaki könyörögjön érte. 17 Minden gonoszság bűn, de van halált nem okozó bűn is. 18 Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentôl született, nem vétkezik, mert az Istentôl való születés megôrzi ôt, s a gonosz meg nem érinti. 19 Tudjuk, hogy mi Istentôl vagyunk, ez az egész világ pedig gonoszságban fetreng. 20 S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük azt, aki Igaz. Mi ôbenne vagyunk, aki igaz: az ô Fiában, Jézus Krisztusban. ' az igaz Isten és az örök élet. 21 Gyermekeim, ôrizkedjetek a bálványoktól! Ámen. ____________________ * 7-8 A Vulgáta kiegészítése volt (7. v. vége, 8. v. eleje): >>a mennyben: az Atya, az Ige, és a Szentlélek; és ez a három egy. (8) És hárman vannak, akik tanúságot tesznek a földön:<< * 16 Halálos bűn, szó szerint a bűn, mely halálra vezet: az elpártolás, a hittagadás bűne. János nem mondja, hogy ne imádkozzunk a hittagadókért, csak azt érezteti, hogy az értük való imádság meghallgatásának szinte leküzdhetetlen akadálya a hittagadó megátalkodottsága. Isten rendkívüli közbelépésére volna szükség ahhoz, hogy az illetô megtérjen. ======================================================================== Szent János második levele -- Bevezetés Ez a második írás, amely János leveleként maradt ránk, stílusa és terjedelme tekintetében is valódi levél. Küldôje önmagát görögül presbiternek mondja, ami azt jelenti: >>legöregebb<<, vagy >>öreg<<. Ezzel utal arra a tekintélyre, amellyel ismert tanítóként vagy keresztény közösségi vezetôként rendelkezik. ' János tanítványi köréhez tartozik. Levele tartalmilag igen közel áll Szent János elsô leveléhez. ' is arra figyelmezteti a közösséget, hogy tettekkel szeressenek; és ô is óvja ôket a hamis tanítóktól. ======================================================================== Szent János második levele Címzés és köszöntés: 1-3 1 A presbiter a kiválasztott úrnônek és gyermekeinek, akiket igazán szeretek; s nem egyedül én, hanem azok is mindnyájan, akik megismerték az igazságot, 2 az igazság révén, amely megmarad bennünk, és velünk lesz örökké. 3 Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atyaistentôl és Jézus Krisztustól, az Atyának Fiától igazságban és szeretetben! Élet az igazságban: 4-6 4 Igen örültem, hogy gyermekeid között olyanokat találtam, akik igazságban járnak, amint parancsot kaptunk az Atyától. 5 Most pedig kérlek téged, úrnôm, nem mintha új parancsot írnék neked, hanem azt, ami megvolt nálunk kezdettôl fogva, hogy szeressük egymást. 6 A szeretet az, ha az ô parancsai szerint járunk. Mert az a parancs, hogy amit kezdettôl fogva hallottátok, aszerint járjatok. A tévtanítók elutasítása: 7-11 7 Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus. 8 Vigyázzatok magatokra! El ne veszítsétek, amit fáradozásotokkal elértetek, hogy teljes jutalmat kapjatok! 9 Ha valaki túllép ezen, és nem marad meg Krisztus tanításában, akkor Isten sem az övé. Ha azonban valaki megmarad a tanításban, akkor az Atya is és a Fiú is az övé. 10 Ha valaki hozzátok jön, és nem ezt a tanítást hozza magával, ne fogadjátok be ôt házatokba, még azt se mondjátok neki: >>Üdv neked!<<. 11 Mert aki azt mondja neki: >>Üdv neked!<<, az részes az ô gonosz cselekedeteiben. Befejezô köszöntések: 12-13 12 Még több írnivalóm is volna nektek, de nem akartam papíron és tintával, mert remélem, eljutok hozzátok, és szemtôl szembe beszélhetek veletek, hogy örömünk teljes legyen. 13 Üdvözölnek téged kiválasztott nôvéred gyermekei! ======================================================================== Szent János harmadik levele -- Bevezetés A János neve alatt ránk maradt harmadik levél írója is mint presbiter, azaz >>öreg<< vagy >>legöregebb<< mutatkozik be. Ez a személyes levél egy egyéb forrásból nem ismert Gájusznak szól, aki bizonyára közösségének tekintéllyel bíró tagja volt. A levél révén betekintést nyerünk egy ôskeresztény közösség viszonyaiba és tekintélyi rendszerébe: a tekintéllyel rendelkezô legöregebb panaszt tesz Gájusznál, a közösség egyik tagjánál egy közösségi vezetô, Diotrefész ellen. Nem derül ki, hogy ez az ellentét melyik közösségben állt elô. Bizonyosan nem abban, amelyhez János második levele szól. ======================================================================== Szent János harmadik levele Címzés és köszöntés: 1-4 1 A presbiter a kedves Gájusznak, akit igazán szeretek. 2 Kedvesem! Azon imádkozom, hogy mindenben szerencsésen járj, és egészséges légy, mint ahogy lelked is jó állapotban van. 3 Nagyon örültem, amikor a testvérek megérkeztek, és tanúságot tettek igazságodról, arról, hogy igazságban jársz. 4 Nincs annál nagyobb öröm számomra, mint amikor hallom, hogy a gyermekeim igazságban járnak. A hithirdetôk bátorítása: 5-8 5 Kedvesem! Hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekkért, méghozzá idegenekért teszel. 6 'k tanúságot tettek szeretetedrôl az egyház színe elôtt, és jól teszed, ha az úton gondoskodsz róluk, amint ez méltó Istenhez. 7 Hiszen az ô nevéért keltek útra, és semmit sem fogadnak el a pogányoktól. 8 Nekünk kell tehát az ilyeneket támogatnunk, hogy segítôtársai legyünk az igazságnak. Diotrefész rendreutasítása: 9-10 9 Írtam valamit az egyháznak, de az, aki szereti közöttük az elsô helyet elfoglalni, Diotrefész, nem fogad be minket. 10 Ezért, ha majd elmegyek, megfeddem ôt azért, amit tesz. Gonosz szavakat fecseg ellenünk, és mintha még ez sem volna neki elég, nem fogadja be a testvéreket. Azoknak pedig, akik be akarják fogadni ôket, megtiltja, sôt, kiutasítja ôket az egyházból. Tanúság Demeterrôl: 11-12 11 Kedvesem! Ne kövesd a rosszat, hanem azt, ami jó! Aki jót cselekszik, az Istenbôl van; aki rosszat cselekszik, nem látta Istent. 12 Demeterrôl mindnyájan tanúságot tesznek, maga az igazság is, sôt, mi is tanúságot teszünk róla, és te tudod, hogy a mi tanúságunk igaz. Befejezô köszöntések: 13-14 13 Sok írnivalóm volna még neked, de nem akartam neked tintával és tollal írni. 14 Remélem ugyanis, hogy hamarosan meglátlak, s akkor szemtôl szembe fogunk beszélni. Békesség neked! Üdvözölnek barátaid! Üdvözöld barátainkat név szerint! ____________________ Rövid írásában János megdicsér egy bizonyos Gájuszt vendégszeretetéért, és óvatosságra inti ôt egy bizonyos Diotrefésszel kapcsolatban. ======================================================================== Szent Júdás levele -- Bevezetés E levél szerzôje >>Jakab testvéreként<< mutatkozik be, és itt bizonyára Jakabra, >>az Úr testvérére<< hivatkozik (vö. Mt 12,46-50 és Mk 6,3). Ezzel az Úr testvéreinek, fôként Jakabnak a tekintélyét igényli a maga számára. Mint zsidókeresztény ismeri az Ószövetséget, sôt jártas a zsidó hagyomány Biblián kívüli írásaiban, s ezeket idézi is, anélkül, hogy megkülönböztetné ôket az Ószövetségtôl. Egy röpiratszerű kiáltványt ír, amelyben hamis tanítóktól és elhajlóktól óvja a keresztényeket, olyanoktól, akik mint keresztények úgy gondolják, hogy az ember meg van mentve, függetlenül attól, hogy milyen életet él. Ezek a tévtanítók külön kinyilatkoztatásokra hivatkoznak, és így aláássák Krisztus tekintélyét; megvetik az égi hatalmakat. Pontosan nem tudjuk, milyen irányzathoz tartoztak a hamis tanítók, akiket a levél pellengérre állít. Lefesti jellemüket, és vitába száll velük. Felszólítja a közösségeket, hogy tartsák magukat az igaz hithez, az áthagyományozott tanításhoz, és ezek mellett álljanak is ki. Maga az Újszövetség tanúsítja, hogy ez a kiáltvány eljutott a keresztény közösségekhez; Szent Péter második levelének szerzôje ugyanis nyilvánvalóan Júdás írásából merít. Ez azt jelenti, hogy Júdás levele a második Péter-levél elôtt íródott. ======================================================================== Szent Júdás levele Címzés és köszöntés 1 Júdás, Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, azoknak, akiket az Atyaisten szeret, Jézus Krisztusnak megtartott és meghívott. 2 Irgalom, béke és szeretet bôségesen adassék nektek! Óvás a tévtanítóktól 3 Szeretteim, mivel ôszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkrôl írjak nektek, szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek. 4 Mert alattomban bejöttek közénk bizonyos emberek, akik régóta ki vannak jelölve az ítéletre. Istentelenek, akik Istenünk kegyelmét érzékiségre fordítják, és az egyedül uralkodót, a mi Urunkat, Jézus Krisztust tagadják. Fenyegetô ítélet a tévtanítók ellen 5 Figyelmeztetni akarlak titeket -- bár mindezt jól tudjátok --, hogy az Úr, miután kiszabadította a népet Egyiptom földjérôl, késôbb azokat, akik nem hittek, elpusztította. 6 Az angyalokat pedig, akik nem ôrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja. 7 Ugyanígy Szodoma és Gomorra is, és a szomszédos városok, amelyek paráznák voltak, és más test után jártak, elszenvedték az örök tűz büntetését, és intô példaként állnak elôttünk. A tévtanítók útja 8 Ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertôzik a testet, a felsôbbséget megvetik, a dicsôítendôket pedig káromolják. 9 Pedig Mihály fôangyal, amikor az ördöggel vitatkozott és viaskodott Mózes teste miatt, nem mert káromló ítéletet kimondani ellene, hanem azt mondta: >>Büntessen meg téged az Úr!<< {Zak 3,2} 10 Ezek pedig gyalázzák mindazt, amit nem értenek. Amit viszont a természet szerint, mint az oktalan állatok, tudnak, azáltal romlásba jutnak. 11 Jaj nekik, mert Kain útján járnak, és Bálám tévedése, a nyereség után törik magukat, és mint Kóré a lázadásban, elvesznek. 12 Szégyenfoltok ezek a lakomáitokon, tartózkodás nélkül lakmároznak, és önmagukat hizlalják; esôtlen felhôk, amelyeket a szelek ide-oda kergetnek, ôszi, terméketlen, kétszer kiveszett, gyökerestül kitépett fák, 13 vad tengeri hullámok, amelyek saját gyalázatukat tajtékozzák, bolygó csillagok, amelyekre a sötétség vihara vár örökké. 14 Ezekrôl jövendölt Hénok, Ádám után a hetedik, amikor így szólt: >>Íme, jön az Úr ezernyi szentjével, 15 minden fölött ítéletet tart, és megfenyíti az összes istentelent minden gonoszságért, amelyet gonoszul véghezvittek; és minden durva beszédért, amelyet az istentelen bűnösök ellene szóltak.<< 16 Izgága elégedetlenkedôk ezek, akik saját kívánságaik útján járnak; a szájuk kevélységet beszél, és haszonlesésbôl hízelegnek az embereknek. Felhívás a hűségre 17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg az igékrôl, amelyeket elôre megmondtak a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolai. 18 Megmondták nektek, hogy >>az utolsó idôben gúnyolódók jönnek, akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben.<< {2 Pét 3,3} 19 Ezek azok, akik elkülönülnek, érzékiek, a Lélek nélkül valók. 20 Ti ellenben, szeretteim, épüljetek rá legszentebb hitetekre, imádkozzatok a Szentlélekben, 21 ôrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, s várjátok a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre! 22 Ezeket ítéljétek el és fenyítsétek meg; 23 amazokat viszont mentsétek meg, ragadjátok ki ôket a tűzbôl! A többieken pedig könyörüljetek félelemmel! Még a bűnös által viselt ruhát is gyűlöljétek! Befejezés 24 Annak pedig, akinek van hatalma bűn nélkül megôrizni titeket, s a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelekor szeplôtelenül és boldog örömmel az ô dicsôségének színe elé állítani, 25 a mi egyedül üdvözítô Istenünknek, Urunk Jézus Krisztus által, legyen dicsôség és magasztalás, uralkodás és hatalom minden idô elôtt, most és mindörökkön- örökké! Ámen. ____________________ * 1 Júdás-Tádé apostol (Mt 13,55; Mk 6,3), az ifjabb Jakabnak a testvére, aki késôbb Jeruzsálem püspöke volt. * 10 Mivel nem vezeti ôket a Lélek, semmibe veszik a természetfölötti igazságokat, lelkiismeretük természet szerint való, így nem juthatnak el a hitbôl fakadó megismerésre. * 12-13 Színes, szemléletes leírás a tévelygôkrôl. A keresztények jól teszik, ha nem közösködnek velük, különben a rájuk váró büntetésben is részük lesz. ======================================================================== János jelenései -- Bevezetés János, egy harmadik generációbeli próféta, akit a világias Kis- Ázsia egyházában karizmatikus tekintélyként ismertek és tiszteltek, keresztény próféciát ír a végsô idôkrôl. A Kr. u. I. század utolsó éveiben azt mondja el az egyházközségeknek, hogy hogyan értelmezzék jelenlegi helyzetüket és hogyan álljanak helyt. János látja a közösségek külsô és belsô fenyegetettségét. A hit ellankad, hamis tanítók lépnek fel a közösségekben. De valódi a külsô veszély is: a római császárok -- eltérô következetességgel -- el akarják fogadtatni a császárkultuszt, hogy azzal ideológiai egységbe foglalják a birodalomban létezô vallások sokaságát. (A zsidóság a saját részére megtalálta a kompromisszumot : a zsinagógákban az istentiszteletek rendjébe beiktattak egy kérô imádságot a császárért.) Ettôl a perctôl elôre látható az összeütközés a császárság (ill. az állam) és a keresztények között, mivel a kereszténység önálló, a zsinagógától elvált csoportként lép fel. János a már megtapasztalt és a még hátralévô üldöztetésben a hit legnagyobb és legutolsó fenyegetését látja. Ezért keresztény hittestvéreinek kulcsot szeretne adni a jelen megértéséhez. Ezt a jelent nem az üdvtörténeti múlt irányából közelíti meg és magyarázza, hanem a felôl a végleges jövô felôl, amelyet Isten fog megvalósítani. Ez a jövô ad alapot és értelmet a hit vértanúságig menô megvallásának. Nem János az elsô, aki ilyen módon érvel; ô benne él az apokaliptikus mozgalom hagyományában (vö. Dán 7,1-12,13). Az apokaliptika nyelvét, képeit és szimbolikáját (számok, allegóriák, színek) és ábrázolási módját (látomások és audíciók, azaz hallás- élmények) használja. Az elsô olvasók közvetlenül megértették ezt a nekünk idegen világot. Számunkra minden képet külön meg kell magyarázni. Elsô segítség az lehet, ha azokat a hittételeket gondoljuk végig, amelyeket az apokaliptikus szerzôk indokolnak és szemléltetnek: Isten a teremtett mindenség Ura, egy olyan teremtésé, amelyben (az ' engedélyével) istenellenes erôk is működnek; létezik >>jó<< és >>gonosz<<, >>fény<< és >>sötétség<< (dualizmus). A teremtett világ a saját erejébôl képtelen befejezni a benne támadt harcot, beteljesíteni a történelmet. Isten -- miként a teremtés hajnalán -- még egyszer bele fog nyúlni a világba, megsemmisíti az istenellenes erôket, felállítja egyeduralmát Izrael, (a megújított teremtés) fölött. Ennek a várakozásnak a keretébe illeszkednek a kijelentések az ember végsô sorsáról, akit ugyancsak érintenek a végidôk szorongattatásai. János próféta felhasználja mindezeket a hagyományokat, amelyek a szavak és képek tekintetében az Ószövetségre (fôként a Prófétákra) támaszkodnak. Játszik a szövegekkel, jelentéseket kölcsönöz nekik, utal rájuk, s ezáltal megteremt egy új, keresztény apokalipszist. A kiindulópont Jánosnál egészen más, mint az Ószövetség apokaliptikus alkotásaiban. János a jelenbôl kiindulva ír, amelyben -- Krisztus feltámadásával és megdicsôülésével -- már elkezdôdött a végsô idô; az égiek gyôzelmi éneket zenghetnek, mert >>a mennyben<< már megtörtént a döntés. Ennek az idôn kívüli és idô feletti döntésnek hatása van az idôre is; errôl beszél az a történet, és ezt mutatják azok a feltáró látomások, amelyekben a próféta részesül a megdicsôült Krisztustól. A látnok nem folyamatosan mondja el a végsô történéseket. A látomások (három hétrészes sorozatban) egymásra torlódnak; részleteket tárnak elénk, tükrözve azt a kísérletet, hogy az idô felettit és idôn kívülit idôn belüli módon ábrázolják, s emellett magukba olvasszák és keresztény módon értelmezzék azokat az elemeket, amelyeket az apokaliptikus mozgalom hite hozzákapcsol ezekhez az eseményekhez. A Jelenések könyvét, a Szentírás utolsó és a >>legbiblikusabb<< írását nem köthetjük történelmi vagy politikai konkrétumokhoz, és nem értelmezhetjük ezek szerint, sôt ez az írás végeredményben kivonja magát a pusztán racionális megközelítés (megértés) alól. Hívô ember írta hívek számára, hogy megerôsítse azoknak a hitét, akik a végidô elôtt állnak. ======================================================================== János jelenései -- 1. fejezet Elôszó: 1,1-3 1 Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak megmutassa mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie {Dán 2,28-29}. Elküldte angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak, 2 aki tanúságot tett Isten igéjérôl és Jézus Krisztus tanúbizonyságáról, mindarról, amit látott. 3 Boldog az, aki olvassa és aki hallja ennek a jövendölésnek igéit, és megtartja mindazt, ami abban meg van írva, mert az idô közel van! Bevezetés: 1,4-8 4 János a hét egyháznak, amely Ázsiában van. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt {Kiv 3,14G} és aki eljövendô; és a hét szellemtôl, akik az ô trónja elôtt vannak; 5 és Jézus Krisztustól, aki hűséges tanú, elsôszülötte a halottaknak, és fejedelme a föld királyainak {Zsolt 89,38. 28}; aki szeretett minket és megmosott bennünket bűneinktôl {Zsolt 130,8} a saját vére által, 6 és Istennek és Atyjának királyságává és papjává tett minket {Kiv 19,6}; övé a dicsôség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen. 7 Íme, a felhôkön jön {Dán 7,13}, és látni fogja ôt minden szem, és akik ôt átszúrták. Mellüket veri majd miatta a föld összes népe {Zak 12,10}. Igen! Ámen. 8 Én vagyok az Alfa és az Ómega, mondja az Úr, az Isten, aki van {Kiv 3,14G}, és aki volt, és aki eljövendô: a Mindenható. LEVELEK A HÉT EGYHÁZNAK: 1,9-3,22 János megbízatása 9 Én, János, a ti testvéretek és társatok a szorongattatásban, a királyságban és a Jézusban való béketűrésben, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéjéért és Jézus tanúbizonyságáért. 10 Elragadtatásba estem az Úr napján, és hátam mögött olyan nagy hangot hallottam, mint a harsonáé, 11 amely így szólt: >>Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak, amely Ázsiában van, Efezusban, Szmirnában, Pergamonban, Tiatírában, Szárdeszben, Filadelfiában és Laodíceában!<< 12 Megfordultam, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt; és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13 és a hét arany gyertyatartó között az Emberfiához hasonlót, bokáig érô ruhába öltözve, és a mellén arany övvel körülövezve {Dán 7,13; Ez 9,2.11G; Dán 10,5}. 14 A feje és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, és mint a hó, és a szeme olyan, mint a tűz lángja. 15 Lába hasonló volt a kemencében izzó sárgarézhez {Dán 7,9; 10,6}, és a hangja, mint a nagy vizek zúgása {Ez 1,24}. 16 Jobbjában hét csillagot tartott, és a szájából kétélű kard állt ki. Az arca olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap. 17 Amikor megláttam ôt, a lába elé hullottam, mint egy halott. A jobbját rámtette, és azt mondta: >>Ne félj! Én vagyok az elsô és az utolsó {Iz 44,2.6}, 18 az élô, bár halott voltam; de íme élek örökkön- örökké; nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai. 19 Írd föl tehát, amiket láttál, és amik vannak, és amiknek ezek után kell megtörténniük {Dán 2,29}! 20 A hét csillag titka, amelyet a jobbomban láttál, és a hét arany gyertyatartó: a hét csillag a hét egyház angyala; és a hét gyertyatartó a hét egyház. ____________________ * 4 A hét egyház (11.v.) Ázsia római tartományban volt (a mai Törökország nyugati része), Efezus volt a tartományi székhely. -- A könyvben gyakoriak a feltáró irodalom képei és kifejezôeszközei. Hét angyalról szó van Tóbiás könyvében is (12,15); a Jel 4,5-ben a hét lámpás ôket jelképezi; késôbb hét harsonát kapnak (8,2). ======================================================================== János jelenései -- 2. fejezet Az efezusi egyháznak 1 Az efezusi egyház angyalának írd meg: Így szól, aki a hét csillagot tartja a jobbjában, aki a hét arany gyertyatartó között jár: 2 Ismerem cselekedeteidet, fáradozásodat és béketűrésedet, és hogy nem szenvedheted a gonoszokat; hogy próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugnak találtad ôket. 3 Béketűrô vagy, és szenvedtél az én nevemért, és nem fáradtál el. 4 De kifogásom van ellened: az, hogy elhagytad elsô szeretetedet. 5 Emlékezz tehát arra, honnan estél ki, tarts bűnbánatot, és tedd azt, amit korábban tettél; mert különben föllépek ellened, és elmozdítom gyertyatartódat helyérôl, ha nem tartasz bűnbánatot. 6 De az megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök. 7 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A gyôztesnek enni adok az élet fájáról, mely Istenemnek paradicsomában van {Ter 2,9; Ez 31,8}! A szmirnai egyháznak 8 A szmirnai egyház angyalának írd meg: Így szól az elsô és az utolsó {Iz 44,6}, aki halott volt és él: 9 Ismerem szorongatásodat és szegénységedet -- noha gazdag vagy --, és káromolnak azok, akik zsidónak mondják magukat, holott nem azok, hanem a sátán zsinagógája. 10 Ne félj semmit azoktól, amiket szenvedni fogsz! Íme, az ördög közületek egyeseket börtönbe fog vetni, hogy próbára tegye ôket, és szorongatásotok lesz tíz napig {Dán 1,12.14}. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. 11 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: Aki gyôzni fog, azt nem sebzi meg a második halál! A pergamoni egyháznak 12 A pergamoni egyház angyalának írd meg: Így szól, akié a kétélű kard: 13 Tudom, hol laksz: ott, ahol a sátán székhelye van; és kitartasz nevem mellett, és nem tagadtad meg hitedet még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, az én tanúmat, az én hívemet megölték nálatok, ahol a sátán lakik. 14 De van ellened némi kifogásom is, hogy vannak ott nálad követôi Bálám tanításának, aki arra tanította Bálákot, hogy tôrbe csalja Izrael fiait, hogy áldozati húsból lakmározzanak és paráználkodjanak {Szám 31,16; 25,1-2G}. 15 Így nálad is vannak olyanok, akik a nikolaiták tanításának követôi. 16 Tarts tehát bűnbánatot te is, különben csakhamar föllépek ellened, és harcba szállok azokkal szám kardjával. 17 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A gyôztesnek elrejtett mannát adok, és egy kis fehér követ adok neki, a kis kôre írva pedig új nevet {Iz 62,2}, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja. A tiatírai egyháznak 18 A tiatírai egyház angyalának írd meg: Így szól az Isten Fia, akinek a szeme olyan, mint a tűz lángja, és a lába hasonló a sárgarézhez {Dán 10,5-6}: 19 Ismerem műveidet, hitedet, szeretetedet, szolgálatodat és béketűrésedet, és utóbbi tetteidet, amelyek számosabbak az elôbbieknél. 20 De van ellened egy kifogásom, hogy megengeded Jezabel asszonynak, aki magát prófétanônek mondja, hogy tanítson, és elcsábítsa szolgáimat, hogy paráználkodjanak és egyenek a bálványáldozatokból {Szám 31,16; 25,1-2G}. 21 Idôt adtam neki, hogy bűnbánatot tartson, de nem akar bűnbánatot tartani paráznasága fölött. 22 Íme, ágyba döntöm ôt, és akik vele házasságtörést követnek el, igen nagy szorongatásban lesznek, ha bűnbánatot nem tartanak tetteik miatt. 23 Fiait halállal ölöm meg, és megtudja minden egyház, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója {Zsolt 7,10}, és megfizetek közületek mindenkinek tettei szerint {Zsolt 62,13}. 24 Nektek pedig azt mondom, és a többieknek, akik Tiatírában vagytok, akik nem követik ezt a tanítást, és akik nem ismerték a sátán mélységeit, mint mondják: Nem rakok rátok más terhet! 25 Azonban amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök! 26 Aki pedig gyôz és mindvégig megtartja cselekedeteimet, annak hatalmat adok a nemzetek fölött, 27 hogy vasvesszôvel kormányozza azokat, és összetörjenek, mint a cserépedény {Zsolt 2,8-9G}, 28 amint én is megkaptam Atyámtól, és neki adom a hajnalcsillagot. 29 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! ____________________ * 1 Az egyház angyala a közösség vezetôje, püspöke, aki felelôs az adott egyház életéért. * 17 Jelképes kifejezések: elrejtett manna -- az örök boldogság >>étele<<; kis fehér kô -- bajvívásban a gyôztes egy követ kapott, amelyet átadott a bíróságnak, a fekete kô viszont elmarasztaló ítéletet jelentett. Innen eredhet a kép, s azt jelenti, hogy Jézus a gyôzelem jelét adja a hűségeseknek, mely feljogosítja ôket, hogy bejussanak az örök életre. * 24 A sátán mélységei: Jezabel és követôi azt hirdették magukról, hogy Isten titkait, Isten mélységeit ismerik. János szerint az ô tanításuk és magatartásuk nem Istennek, hanem a sátánnak a mélységeibôl fakadnak. ======================================================================== János jelenései -- 3. fejezet A szárdeszi egyháznak 1 A szárdeszi egyház angyalának írd meg: Így szól, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Ismerem cselekedeteidet, hogy van neved, hogy élsz, de halott vagy! 2 Légy éber, és erôsítsd meg a többieket, akik közel vannak a halálhoz, mert műveidet nem találom teljesnek Istenem elôtt. 3 Emlékezz tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad, tartsd meg azt, és tarts bűnbánatot. Ha pedig nem leszel éber, úgy érkezem hozzád, mint a tolvaj, és nem fogod tudni, melyik órában jövök hozzád. 4 De van néhány neved Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat, és velem fognak járni fehérben, mert megérdemlik. 5 Aki gyôz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvébôl {Zsolt 69,29}, és megvallom nevét Atyám és angyalai elôtt. 6 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! A filadelfiai egyháznak 7 A filadelfiai egyház angyalának írd meg: Így szól a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van; aki ha valamit megnyit, azt senki sem zárja be; ha valamit bezár, azt senki sem nyitja ki {Iz 22,22}: 8 Ismerem cselekedeteidet. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, melyet senki sem zárhat be. Bár kevés az erôd, mégis megtartottad igémet, és nem tagadtad meg nevemet. 9 Íme, odaadok egyeseket a sátán zsinagógájából, akik zsidóknak mondják magukat, holott nem azok, hanem hazudnak; íme, megteszem, hogy eljöjjenek és lábadhoz boruljanak {Iz 60,14}, és megtudják, hogy szeretlek téged. 10 Mivel megôrizted béketűrésem igéjét, én is megôrizlek téged a megpróbáltatás órájától, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit. 11 Íme, csakhamar eljövök! Tartsd meg, amid van, hogy senki se vegye el koronádat! 12 Aki gyôz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és nem megy ki többé, és ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét {Ez 48,35}, az új Jeruzsálemét, amely leszállt az égbôl Istenemtôl, és saját, új nevemet {Iz 62,2}. 13 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! A laodíceai egyháznak 14 A laodíceai egyház angyalának írd meg: Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje {Zsolt 89,38; Péld 14,5; 8,22G}: 15 Ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál vagy meleg! 16 De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból. 17 Mert azt mondod: 'Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van {Óz 12,9}, nem szorulok rá semmire', és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen. 18 Tanácsolom neked, hogy végy tôlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; öltözz fehér ruhába, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s kend be szemed szemkenôccsel, hogy láss. 19 Mert akiket szeretek {Péld 3,12}, azokat korholom és megfenyítem; buzdulj tehát föl, és tarts bűnbánatot. 20 Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ô énvelem. 21 Aki gyôz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is gyôztem, és Atyámmal ülök az ô trónján. 22 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!<< ____________________ * 8 Nyitott ajtó: az evangélium hirdetésének kedvezô lehetôsége. Filadelfia nem volt ugyan jelentôs egyház, de helyzeténél fogva az evangélium közvetítôje lehetett a frígiai fennsík települései felé. ======================================================================== János jelenései -- 4. fejezet BEVEZET' ÉGI LÁTOMÁSOK: 4,1-5,14 Hódolat Isten trónja elôtt 1 Ezek után látomásom volt, és íme, ajtó nyílt meg az égben, és az elsô hang, amelyet mint harsonát hallottam velem beszélni, így szólt: >>Jöjj fel ide {Kiv 19,16}, és megmutatom neked mindazt, aminek ezek után történnie kell!<< {Dán 2,29} 2 Azonnal elragadtatásba estem, és íme, királyi szék volt elhelyezve az égben, és a királyi széken ült valaki. 3 Az ott ülônek tekintete hasonló volt a jáspishoz és a karneolhoz; szivárvány volt a királyi szék körül, hasonló a smaragd színéhez {Iz 6,1; Ez 1,26-28}. 4 A királyi szék körül huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. 5 A királyi székbôl villámok, zúgás és mennydörgések törtek elô {Kiv 19,16G}. Hét fáklya égett a trón elôtt: Isten hét szelleme. 6 A királyi szék elôtt mintegy üvegtenger volt, kristályhoz hasonló, és a királyi szék közepén, és a királyi szék körül négy élôlény {Ez 1,5.18}, elöl és hátul tele szemekkel. 7 Az elsô élôlény oroszlánhoz volt hasonló, a második élôlény bikához volt hasonló, a harmadik élôlénynek emberéhez hasonló arca volt, és a negyedik élôlény repülô sashoz hasonlított {Ez 1,10}. 8 A négy élôlény mindegyikének hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel {Iz 6,2; Ez 1,18G}. Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: >>Szent, szent, szent az Úr {Iz 6,3}, a mindenható Isten, aki volt és aki van {Kiv 3,14G} és aki eljövendô!<< 9 Mikor ezek az élôlények dicsôséget, tiszteletet és áldást mondtak a trónon ülônek, az örökkön-örökké élônek, 10 a huszonnégy vén leborult a trónon ülô elôtt, imádta az örökkön-örökké élôt {Iz 6,1; Dán 6,27}, letette koronáját a trón elôtt, és így szólt: 11 >>Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tied legyen a dicsôség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és a te akaratod által jöttek létre a teremtmények!<< ____________________ * 1 Itt kezdôdik a bevezetô látomás leírása, mely megelôzi az ötféle hetes jelkép bemutatását. Krisztus hangja hívja ismét a látnokot, hogy figyelje az eseményeket. A bevezetô látomásban Isten hatalmat ad a Báránynak, hogy fellépjen a pogány üldözôkkel szemben: mindez a harag napját (6,17) készíti elô. * 3 Isten alakját csak fények érzékeltetik, a leírás nem emberképű (antropomorf). ======================================================================== János jelenései -- 5. fejezet A lepecsételt könyv és a Bárány 1 A trónon ülô jobbjában láttam egy belül és kívül teleírt könyvet, amely hét pecséttel volt lepecsételve {Iz 6,1; 29,11; Ez 2,9-10}. 2 Láttam egy erôs angyalt, aki hangosan hirdette: >>Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje annak pecsétjeit?<< 3 És senki sem volt képes arra, hogy felnyissa a könyvet vagy abba beletekintsen, sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt. 4 Nagyon sírtam, mert senkit sem találtak méltónak, hogy a könyvet felnyissa vagy hogy abba beletekintsen. 5 Erre a vének közül az egyik így szólt hozzám: >>Ne sírj! Íme, gyôzött az oroszlán Júda törzsébôl, Dávid sarja {Ter 49,9; Iz 11,10}, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak hét pecsétjét!<< 6 Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élôlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve {Iz 53,7}. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme {Zak 4,10}. 7 Odament, és átvette a trónon ülô jobbjából a könyvet {Iz 6,1}. 8 Amikor átvette a könyvet, a négy élôlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány elôtt; mindegyiküknek hárfája és arany csészéje volt, tele illatszerekkel, amelyek a szentek imádságai. 9 Új éneket énekeltek, amely így hangzott {Zsolt 33,3}: >>Méltó vagy, Uram, hogy elvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek, minden törzsbôl, nyelvbôl, népbôl és nemzetbôl, 10 és Istenünk királyságává és papjaivá tetted ôket, és uralkodni fognak a föld felett!<< 11 Sok angyalt láttam, és hallottam szavukat a trón körül, s az élôlényekét és a vénekét, és számuk ezernyi ezer volt {Dán 7,10}, 12 akik hangosan azt kiáltották: >>Méltó a Bárány, akit megöltek {Iz 53,7}, hogy övé legyen a hatalom és gazdagság, a bölcsesség, az erô, a tisztelet, a dicsôség és az áldás!<< 13 Minden teremtményt, amely az égben van, a földön és a föld alatt, és amely a tengeren és a tengerben van, mindezeket hallottam, amint azt mondták: >>A trónon ülônek {Iz 6,1} és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsôség és hatalom, örökkön-örökké!<< 14 A négy élôlény azt felelte: >>Ámen!<< A huszonnégy vén arcra borult és imádta az örökkön-örökké élôt. ____________________ * 6 A Bárány Jézus. A szarvak a mindenhatóságot jelzik, a szemek a mindentudást, a szellemek a parancsokat végrehajtó szolgákat. Szenvedésének nyomai láthatók rajta (mintegy megölve), de áll, hiszen él, miután feltámadt. ======================================================================== János jelenései -- 6. fejezet A HÉT ANGYAL ÉS A HÉT HARSONA: 6,1- 11,19 Az elsô hat pecsét 1 Láttam, amint a Bárány felnyitott egyet a hét pecsét közül; és hallottam az egyiket a négy élôlény közül, amint mennydörgésszerű hangon így szólt: >>Jöjj!<< 2 És láttam egy fehér lovat {Zak 1,8; 6,3.6}, a lovon ülônek íj volt a kezében, és megkoronázták, ô pedig diadalmasan kivonult, hogy gyôzzön. 3 Amikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam a második élôlényt, amint így szólt: >>Jöjj, és lásd!<< 4 Kijött egy másik, tűzvörös ló {Zak 1,8; 6,2}, és a rajta ülônek megengedték, hogy elvegye a békét a földrôl, és hogy egymást öldössék. Egy nagy kardot adtak neki. 5 Amikor a harmadik pecsétet fölnyitotta, hallottam a harmadik élôlényt, amint így szólt: >>Jöjj, és lásd!<< Íme, egy fekete ló {Zak 6,2.6}; és a rajta ülônek kezében mérleg volt. 6 A négy élôlény között egy hang hallatszott, amely így szólt: >>Két mérô gabona egy tizesért, és háromszor két mérô árpa egy tizesért; de a bort és az olajat ne bántsd!<< 7 Amikor a negyedik pecsétet fölnyitotta, hallottam a negyedik élôlény szavát, amint így szólt: >>Jöjj, és lásd!<< 8 Íme, egy sárga ló; és a rajta ülô neve Halál, és az alvilág {Óz 13,14} követte ôt. Hatalom adatott neki a föld negyed része fölött, hogy öljön karddal, éhínséggel, halállal {Jer 14,12}, és a föld vadállataival. 9 Amikor az ötödik pecsétet fölnyitotta, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten igéjéért és tanúbizonyságukért megöltek. 10 Hangosan kiáltottak: >>Uram, te szent és igaz, meddig nem mondasz ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?<< {Zak 1,12; MTörv 32,43} 11 Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek nyugton, míg teljessé nem lesz szolgatársaiknak és testvéreiknek száma, akiket kell, hogy ugyanúgy megöljenek, mint ôket. 12 Láttam, amint a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme, nagy földrengés támadt. A nap olyan fekete lett, mint a szôrzsák {Iz 50,3G}, és az egész hold olyan lett, mint a vér {Jo 3,4}. 13 A csillagok lehullottak az égrôl a földre, ahogy a fügefa lehullatja éretlen fügéit {Iz 34,4G}, amikor nagy szél rázza. 14 Az ég visszahúzódott, mint az összegöngyölt könyvtekercs {Iz 34,4G}, és minden hegy és sziget kimozdult a helyébôl. 15 A föld királyai, a fejedelmek {Zsolt 2,2}, a hadvezérek, a gazdagok és az erôsek: minden szolga és szabad ember a hegyek barlangjaiba és kôsziklái közé rejtôzött {Iz 2,10}, 16 és azt mondták a hegyeknek és a kôszikláknak: >>Omoljatok ránk {Óz 10,8}, és rejtsetek el minket a trónon ülô elôl {Iz 6,1} és a Bárány haragja elôl! 17 Mert elérkezett az ô haragjuk nagy napja, és ki képes megállni azon?<< {Jo 2,11} ======================================================================== János jelenései -- 7. fejezet Isten szolgáinak megjelölése 1 Ezután négy angyalt láttam, akik a föld négy sarkán álltak, és akik feltartóztatták a földnek négy szelét, hogy ne fújjanak sem a földön, sem a tengeren, és egyetlen fára sem. 2 Akkor láttam, hogy napkelet felôl egy másik angyal száll fel, akinél az élô Isten pecsétje volt, és hangosan azt kiáltotta a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: 3 >>Ne ártsatok a földnek és a tengernek, sem a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!<< 4 Hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezer megjelölt, Izrael fiainak valamennyi törzsébôl. 5 Júda törzsébôl tizenkétezer megjelölt; Rúben törzsébôl tizenkétezer; Gád törzsébôl tizenkétezer; 6 Áser törzsébôl tizenkétezer; Neftali törzsébôl tizenkétezer; Manassze törzsébôl tizenkétezer; 7 Simeon törzsébôl tizenkétezer; Lévi törzsébôl tizenkétezer; Isszakár törzsébôl tizenkétezer; 8 Zebulon törzsébôl tizenkétezer; József törzsébôl tizenkétezer; Benjamin törzsébôl tizenkétezer. 9 Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetbôl, néptörzsbôl, népbôl és nyelvbôl a trón elôtt és a Bárány elôtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, 10 és hangosan azt kiáltották: >>Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül {Iz 6,1}, és a Báránynak!<< 11 Ekkor az összes angyal körülfogta a trónt, a véneket és a négy élôlényt, és a trón elôtt arcra borulva imádta Istent: 12 >>Ámen! Áldás és dicsôség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erôsség a mi Istenünknek, örökkön-örökké! Ámen.<< 13 Ekkor a vének közül megszólalt az egyik, és azt kérdezte tôlem: >>Kik ezek, akik hosszú fehér ruhába vannak öltözve, és honnan jöttek?<< 14 Azt mondtam neki: >>Uram, te tudod!<< Erre ô azt mondta nekem: >>Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében {Dán 12,1; Ter 49,11}. 15 Ezért vannak Isten trónja elôtt, és éjjel-nappal szolgálnak neki templomában; és aki a trónon ül {Iz 6,1}, fölöttük lakik. 16 Nem éheznek és nem szomjaznak többé, nem éri ôket többé a nap, sem bármiféle forróság {Iz 49,10}, 17 mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti ôket {Zsolt 23,1-2; Jer 2,13}, és Isten letöröl szemükrôl minden könnyet<< {Iz 25,8}. ======================================================================== János jelenései -- 8. fejezet A hetedik pecsét és a hetedik angyal 1 Amint a hetedik pecsétet felnyitotta, csend lett az égben mintegy félóráig. 2 Láttam a hét angyalt, akik Isten elôtt állnak, és hét harsonát adtak nekik. 3 Aztán egy másik angyal jött, és megállt az oltár elôtt arany tömjénezôvel. Sok jó illatszert adtak neki, hogy mindegyik szent imádságából tegyen az arany oltárra, amely Isten trónja elôtt áll. 4 A jó illatszerek füstje fölszállt a szentek imádságából, az angyal kezébôl Isten elôtt. 5 Az angyal fogta a tömjénezôt, tett bele az oltár tüzébôl {Lev 16,12}, és ledobta a földre. Akkor mennydörgés, zúgás, villámlás {Kiv 19,16G} és nagy földrengés támadt. Az elsô négy harsona 6 A hét angyal, akiknél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát. 7 Az elsô angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégesô és tűz támadt, és a földre hullott. A föld harmadrésze megégett, a fák harmadrésze elhamvadt, és minden zöldellô fűszál kiégett. 8 A második angyal megfújta a harsonát. Valami tűzzel égô nagy hegy {Jer 51,25G} zuhant a tengerbe, és a tenger harmadrésze vérré változott {Kiv 7,21-22}. 9 Ekkor meghalt a tengerben élô teremtmények harmadrésze, és a hajók harmadrésze elpusztult. 10 A harmadik angyal megfújta a harsonát, és egy nagy csillag hullott le az égbôl, égve, mint a fáklya, beleesett a folyók harmadrészébe és a vizek forrásaiba. 11 A csillag neve: Üröm. A vizek harmadrésze ürömmé változott, és számos ember meghalt a vizektôl, mert keserűek lettek. 12 A negyedik angyal megfújta a harsonát, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadrészét és a csillagok harmadrészét, hogy harmadrészük elsötétüljön, és a nappal harmadrésze ne ragyogjon, és az éjjelé hasonlóképpen. 13 Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas repült át az égen, és hangosan így kiáltott: >>Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a másik három angyal további harsonázása miatt, akik ezután fogják megfújni a harsonát!<< ____________________ * 11 Üröm: a név jelzi az isteni büntetés keserűségét. Az üröm közismert volt az ókorban, mint a legkeserűbb növény. Mérgezônek is tartották (a keserű ízt általában összekapcsolták a mérgekkel). Ezért hal meg itt is számos ember a vizektôl. ======================================================================== János jelenései -- 9. fejezet Az ötödik harsona 1 Az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy egy csillag esett le az égbôl a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa. 2 Megnyitotta a mélység kútját, és fölszállt a kút füstje, mint egy nagy kemence füstje {Kiv 19,18}, erre elsötétült a nap és a levegô a kút füstjétôl. 3 A kút füstjébôl sáskák jöttek ki a földre {Kiv 10,12}, és olyan hatalom adatott nekik, amilyen hatalma a föld skorpióinak van. 4 Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, egyetlen zöldellô növényt és egyetlen fát sem {Kiv 10,15}, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs rajta Isten jele {Ez 9,4}. 5 Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg ôket, csak kínozzák ôket öt hónapig, és kínjuk olyan, mint ahogy a skorpió kínoz, ha megsebzi az embert. 6 Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált {Jób 3,21}, de nem találják meg, és vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog elôlük. 7 A sáskák alakja harcrakész lovakhoz hasonlított, és fejükön mintegy aranyhoz hasonló korona volt. Az arcuk olyan volt, mint az emberek arca. 8 A hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, és fogaik, mint az oroszlánok fogai. 9 A mellvértjük olyan volt, mint a vaspáncél, és a szárnyuk zúgása, mint a harcba száguldó nagyszámú lovas szekér zúgása {Jo 2,5}. 10 A skorpióéhoz hasonló farkuk volt, és fullánk volt a farkukban, ebben pedig hatalom, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. 11 A mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddón, görögül Apollión. 12 Az egyik jaj elmúlt, de íme, még két jaj jött ezek után. A hatodik harsona 13 A hatodik angyal megfújta a harsonát, és egy hangot hallottam az Isten szeme elôtt álló arany oltár szarvai közül, 14 amely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a harsona volt: >>Oldozd el a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónál {Ter 15,18} meg vannak kötözve!<< 15 Eloldozták a négy angyalt, akik készen voltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendôre, hogy megöljék az emberek harmadrészét. 16 A lovas sereg száma húszezerszer tízezer; hallottam a számukat. 17 Így láttam a lovakat a látomásban, és akik rajtuk ültek, azoknak tüzes, kék és kénkô-színű mellvértjük volt, és a lovak feje oroszlánfejhez hasonlított. A szájukból tűz, füst és kénkô tört elô. 18 Ettôl a három csapástól elpusztult az emberek harmadrésze, a tűztôl, a füsttôl és a kénkôtôl, amely a szájukból elôtört. 19 Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk a kígyóhoz hasonló, feje van és azzal ártanak. 20 A többi ember, aki nem halt meg ezekben a csapásokban, mégsem tartott bűnbánatot kezének tettei miatt {Iz 17,8}, hogy ne imádja a gonosz lelkeket és az aranyból, ezüstbôl, rézbôl, kôbôl és fából való bálványokat, amelyek nem tudnak látni, sem hallani, sem járni {Zsolt 106,37; Dán 5,4.23; Zsolt 115,4-7}. 21 Nem tartottak bűnbánatot gyilkosságaik fölött, sem varázslataik, sem paráznaságuk, sem lopásaik fölött. ____________________ * 1 Egy csillag: egy hűtlen angyal. * 11 A mélység: az alvilág, ahol a korabeli elképzelések szerint a bukott angyalokat fogságban tartották. A név jelentése: pusztító. ======================================================================== János jelenései -- 10. fejezet Az angyalok és a könyv 1 Azután egy másik, erôs angyalt láttam leszállni az égbôl, felhôvel körülvéve, s a fején szivárvány volt. Arca olyan volt, mint a nap, lába pedig, mint a tűzoszlop. 2 A kezében nyitott könyvet tartott, a jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre, 3 és olyan hangosan kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít {Ám 3,8}. Amikor kiáltott, megszólalt a hét mennydörgés hangja. 4 Mikor pedig a hét mennydörgés hangja megszólalt, írni akartam, de egy hangot hallottam az égbôl, amely így szólt hozzám: >>Pecsételd le {Dán 12,4}, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le!<< 5 Ekkor az angyal, akit állni láttam a tenger és a föld felett, fölemelte jobbját az ég felé, 6 és megesküdött az örökkön-örökké élôre, aki az eget teremtette, és mindazt, ami azon van, és a földet, és mindazt, ami rajta van, és a tengert és mindazt, ami benne van {Dán 12,7; Neh 9,6}, hogy >>idô nem lesz többé, 7 hanem a hetedik angyal harsonázásának napjaiban, amikor az kezdi megfújni a harsonát, beteljesedik Isten titka, mint ahogy ezt a jó hírt kinyilatkoztatta szolgái, a próféták által.<< 8 Ekkor hangot hallottam az égbôl, amint újból szólt hozzám, és azt mondta: >>Menj, és vedd át a nyitott könyvet a tenger és a föld felett álló angyal kezébôl!<< 9 Elmentem az angyalhoz, és mondtam neki, hogy adja nekem a könyvet. ' azt felelte nekem: >>Fogd és edd meg. Keserűvé fogja tenni a gyomrodat, de a szádban olyan édes lesz, mint a méz.<< 10 Elvettem a könyvet az angyal kezébôl, megettem, és a számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett {Ez 2,8; 3,1-3}. 11 Ekkor azt mondták nekem: >>Ismét jövendölnöd kell a nemzeteknek és népeknek és nyelveknek {Dán 3,4} és számos királynak!<< ____________________ * 7 Isten titka: az Egyház felmagasztalása, miután az Egyház ellenségei megsemmisültek. * 9-10 Megettem: írott szövegek lenyelése (vö. Jer 15,16; Ez 3,13) azt fejezi ki, hogy az írásban foglaltakat az illetônek teljes mértékben magáévá kell tennie, akár örömteli, akár félelmetes és fájdalmas az. Ez a könyv édes, mert az Egyház gyôzelmérôl ír, de keserű is, mert számtalan üldözést és sok szenvedést is ígér. ======================================================================== János jelenései -- 11. fejezet A templom megmérése; a két próféta tanúsága 1 Akkor mérôvesszôhöz hasonló nádszálat adtak, és azt mondták: >>Kelj föl, mérd meg Isten templomát, az oltárt és a benne imádkozókat! 2 De a templomon kívül levô tornácot hagyd ki, és ne mérd meg, mert azt átadták azoknak a nemzeteknek, amelyek a szent várost negyvenkét hónapig taposni fogják {Iz 63,18}. 3 Meg fogom hagyni két tanúmnak, hogy ezerkétszázhatvan napig jövendöljenek, szôrzsákba öltözve.<< 4 'k a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura elôtt állnak {Zak 4,3.11-14}. 5 Ha valaki ártani akar nekik, tűz tör elô a szájukból, és megemészti ellenségeiket. Ha valaki bántani akarja ôket, akkor azt meg kell ölni. 6 Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essen az esô {1 Kir 17,1} jövendölésük napjaiban, és hatalmuk van a vizek fölött, hogy vérré változtassák azokat {Kiv 7,17}, és mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor csak akarják {1 Sám 4,8}. 7 Amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységbôl fölszálló fenevad háborút indít ellenük, legyôzi {Dán 7,3.7.21} és megöli ôket. 8 A holttestük annak a nagy városnak az utcáján fog heverni, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és ahol Urukat is megfeszítették. 9 A törzsekbôl, népekbôl, nyelvekbôl és nemzetekbôl sokan fogják látni holttestüket három és fél napon keresztül, és holttestüket nem engedik sírba tenni. 10 A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak. 11 De három és fél nap múlva Istentôl az élet lelke száll beléjük {Ez 37,10}. Lábukra állnak, és nagy félelem fogja el azokat, akik látják ôket {Ter 15,12}. 12 Ekkor egy hatalmas hangot hallanak az égbôl, amely azt mondja nekik: >>Szálljatok fel ide!<< {Kiv 19,24} Erre fölszállnak az égbe a felhôben, ellenségeik pedig látják ôket {2 Kir 2,11}. 13 Abban az órában nagy földrengés támad, és a város tizedrésze összeomlik {Ez 38,19-20}. A földrengésben név szerint hétezer ember veszti életét. A többiek megrettennek, és dicsôítik az ég Istenét. 14 A második jaj elmúlt, de íme, csakhamar eljön a harmadik jaj! A hetedik harsona 15 A hetedik angyal megfújta a harsonát, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: >>A mi Urunké és az ô Krisztusáé lett ennek a világnak az uralma, és uralkodni fog örökkön- örökké! Ámen.<< 16 Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten elôtt ülnek székeiken, arcra borultak, és imádták Istent: 17 >>Hálát adunk neked, mindenható Úristen, aki vagy, és aki voltál, mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz {Zsolt 99,1}. 18 A nemzetek ugyan haragudtak, de eljött a te haragod {Zsolt 2,5}, és az idô, hogy a halottakat megítéljék, és megadják a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és azoknak, akik nevedet félik, a kicsinyeknek és a nagyoknak {Zsolt 115,13}, és hogy kiirtsák azokat, akik megrontották a földet.<< 19 Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában {1 Kir 8,6}; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégesô támadt {Kiv 19,16G; 9,24}. ____________________ * 8 A nagy város Róma. Szodomának az erkölcstelensége miatt, Egyiptomnak pedig a keresztények üldözése miatt lehet nevezni. Az ahol Urukat is megfeszítették (= Jeruzsálem) viszont már képzavar, talán késôbbi kiegészítés a szövegben. ======================================================================== János jelenései -- 12. fejezet A SÁTÁN HARCA ISTEN NÉPE ELLEN: 12,1-14,5 Az Asszony és a sárkány 1 Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. 2 Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstôl gyötrôdve kiáltozott. 3 Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt {Dán 7,7}, és a hét fején hét királyi korona. 4 A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta ôket {Dán 8,10}. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát. 5 Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszôvel fogja kormányozni az összes nemzetet {Iz 66,7; Zsolt 2,9G}. De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. 6 Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentôl elkészített helye volt, hogy ott táplálják ôt ezerkétszázhatvan napig. A sárkány bukása 7 Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal {Dán 10,13.20}. A sárkány és angyalai harcoltak, 8 de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. 9 Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az ôskígyót, akit ördögnek és sátánnak {Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6} hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. 10 Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: >>Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erô és a királyság, a hatalom pedig az ô Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk elôtt. 11 'k pedig legyôzték ôt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig. 12 Örvendezzetek tehát, egek {Iz 44,23}, és akik bennük laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!<< A sárkány harca az asszony ellen 13 Miután a sárkány látta, hogy letaszították a földre, üldözte az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. 14 Ekkor az asszony két nagy sasszárnyat kapott, hogy a pusztaságba repüljön a saját helyére, hogy ott táplálják egy ideig és idôkig és fél ideig {Dán 7,25}, távol a kígyótól. 15 Ekkor a kígyó akkora vizárat bocsátott a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodortassa ôt a folyóval. 16 De a föld megsegítette az asszonyt, megnyitotta száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány bocsátott ki a szájából. 17 Ekkor a sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és elment, hogy harcra keljen a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják Isten parancsait, és akiknél Jézus tanúságtétele van. 18 Aztán megállt a tenger fövenyén. ____________________ * 1 Az asszony a Szűzanya, Krisztusnak, az egyháznak s a hívôknek az anyja. Ezért az itt használt kép sok részletét szokás Máriára és az Egyházra is alkalmazni: a csillagok Mária erényei ill. az egyház apostolai; lába alatt a hold azt jelzi, hogy Mária ill. az Egyház fölötte áll a változó dolgoknak. Az Egyháztól, Krisztus jegyesétôl a sok üldözés ellenére Istennek számtalan gyermeke születik. Mária szülte a Fôt, s együttműködik a tagok születésében is. Az Egyház a szentségek által szüli Isten gyermekeit, s a kegyelmek osztásában Mária közreműködik. * 5 A fiúgyermek Jézus, emberi teste szerint is, Isten új népének fejeként is. Elragadták Isten trónjához: a megváltás művének beteljesítése és a sátán legyôzése után fölvétetett a mennybe. ======================================================================== János jelenései -- 13. fejezet A két fenevad 1 Ekkor láttam, hogy egy fenevad száll föl a tengerbôl, melynek hét feje {Dán 7,3.7} és tíz szarva volt, és szarvain tíz királyi korona, fejein pedig a káromlás nevei. 2 A fenevad, amelyet láttam, hasonló volt a párduchoz, a lábai mint a medve lábai, a szája mint az oroszlán szája {Dán 7,4-6}, és a sárkány neki adta erejét és nagy hatalmát. 3 Láttam, hogy a fejei közül az egyik szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálkozva követte a fenevadat. 4 Imádták a sárkányt, aki hatalmat adott a fenevadnak, és imádták a fenevadat, és így szóltak: >>Ki hasonló a fenevadhoz, és ki harcolhatna vele?<< 5 Nagy dolgokat és káromlást beszélô szájat adtak neki {Dán 7,8.25}, és hatalmat kapott a cselekvésre negyvenkét hónapig. 6 Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és hajlékát és az ég lakóit. 7 Megadatott neki, hogy harcoljon a szentekkel, és legyôzze ôket {Dán 7,21}. Hatalmat kapott minden törzs és nép és nyelv és nemzet fölött. 8 És imádni fogja ôt a föld minden lakója, akiknek a neve nincs beírva a megölt Báránynak életkönyvébe {Dán 12,1} a világ kezdete óta. 9 Akinek van füle, hallja meg! 10 Akinek fogságba kell mennie, az fogságba megy, akinek kard által kell meghalnia, azt karddal kell megölni {Jer 15,2}. -- Ez a szentek béketűrése és hite. -- 11 Ekkor láttam, hogy egy másik fenevad száll fel a szárazföldbôl, amelynek két szarva volt, hasonlók a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány. 12 Ez gyakorolja az elsô fenevad teljes hatalmát az ô nevében, és rábírja a földet és a föld lakóit, hogy imádják az elsô fenevadat, amelynek a halálos sebe meggyógyult. 13 Nagy jeleket művelt, s még azt is megtette, hogy tűz szálljon le az égbôl az emberek szeme láttára. 14 Elcsábítja a föld lakóit a jelekkel, amelyekre hatalmat kapott, hogy megtegye a fenevad elôtt, s azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsék el annak a fenevadnak a képmását, amelynek kard által ejtett sebe van, de életben maradt. 15 Hatalmat kapott, hogy lelket adjon a fenevad képmásának, és hogy megszólaljon a fenevad képmása, és megölethesse azokat, akik nem imádják a fenevad képmását {Dán 3,5-6}. 16 Megteszi, hogy minden kicsiny és nagy, gazdag és szegény, szabad és szolga bélyeget viseljen a jobb kezén vagy a homlokán; 17 és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét vagy nevét, vagy nevének számát. 18 -- Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát; mert ember száma az, és a száma hatszázhatvanhat. -- ____________________ * 11 A fenevadak Isten ügyével szemben ellenséges politikai hatalmak képei. Tanításukkal félrevezetik a világot. A leírás részleteit valószínűleg nem kell konkrét történelmi alakokkal azonosítani, inkább a történelem egészére vonatkozik, melynek során az emberiség hajlamos megfeledkezni Istenrôl. ======================================================================== János jelenései -- 14. fejezet A bárány és kísérete 1 Ekkor íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva {Ez 9,4} az ô neve és az ô Atyjának neve. 2 Egy hangot halottam az égbôl, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és mint a mennydörgés {Ez 1,24}, s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké. 3 Új éneket énekeltek a trón elôtt, a négy élôlény és a vének elôtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földrôl. 4 Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, amerre csak megy; ôk megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak, 5 és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplôtelenül állnak Isten trónja elôtt. AZ ÍTÉLET: 14,6-20,15 Az ítélet kihirdetése 6 Ekkor láttam egy másik angyalt repülni az ég zenitjén, akinél örök evangélium volt, hogy hirdesse az evangéliumot a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, 7 hangos szóval: >>Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok ôt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!<< {Kiv 20,11} 8 Ezt egy másik angyal követte, aki ezt mondta: >>Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet!<< {Jer 51,7-8} 9 Egy harmadik angyal követte ôket, hangosan kiáltva: >>Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére, 10 az is inni fog Isten haragjának borából {Iz 51,17}, amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében {Jer 25,15}, és gyötrôdni fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány elôtt. 11 Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön-örökké {Iz 34,9-10}, és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki fölveszi nevének bélyegét.<< 12 -- Ez a szentek béketűrése, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét. -- 13 Egy hangot hallottam az égbôl, amely ezt mondta nekem: >>Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól; mert cselekedeteik követik ôket!<< Az aratás órája 14 Ekkor íme, fehér felhôt láttam, és a felhôn az Emberfiához hasonló ült {Dán 7,13}, akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló. 15 Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhôn ülônek: >>Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön!<< {Jo 4,13} 16 És a felhôn ülô nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet. 17 Ekkor egy másik angyal jött ki az égben levô templomból, neki szintén éles sarlója volt. 18 Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: >>Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szôlôjének gyümölcseit, mert megértek szôlôfürtjei!<< {Jo 4,13} 19 Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szôlôjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta. 20 Megtaposták a borprést a városon kívül {Iz 63,3}, és vér jött ki a présbôl a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira. ____________________ * 3-4 A száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva: a Bárány környezete, a hűségesek csoportja. Hűséges maradékról több bibliai hely is beszél, így például az 1 Kir 19,18 (hétezer ember, akik nem hajtottak térdet a bálványok elôtt), 2 Kir 19,30-31 (akik hűségük miatt megmenekültek). Szűzi mivoltukat itt valószínűleg képletesen kell érteni (tiszták: mentesek a bálványimádástól). Az egész szövegrész alaptémája a bálványimádás és az Istenhez való hűség kérdése. ======================================================================== János jelenései -- 15. fejezet Az utolsó hét csapás kihirdetése 1 Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja. 2 Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyôzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival, 3 és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: >>Nagyok és csodálatosak a te műveid {Zsolt 92,5}, Uram, mindenható Isten! Igazságosak és igazak a te útjaid {Zsolt 139,14}, nemzetek Királya! 4 Ki ne félne téged, Uram, és ki ne magasztalná nevedet? Mert egyedül te vagy szent {Zsolt 99,3}, hisz minden nemzet eljön és leborul színed elôtt {Zsolt 86,9}, mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek!<< 5 Ezek után láttam, hogy íme, megnyílik a tanúbizonyság hajlékának temploma az égben {Kiv 40,34G}, 6 és hét angyal jött ki a templomból, akiknél a hét csapás volt {Lev 26,21 G}, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, a mellük körül pedig aranyövvel övezve {Dán 10,5}. 7 A négy élôlény egyike a hét angyalnak hét aranycsészét adott, telve az örökkön- örökké élô Isten haragjával. 8 És a templom megtelt füsttel Isten felségétôl és hatalmától, és senki sem mehetett be a templomba {Kiv 40,34-35}, amíg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása {Lev 26,21}. ____________________ * 1 A hetedik jel a hét csapás; a hetedik pecsét és a hetedik harsona az átmenetet képezik. ======================================================================== János jelenései -- 16. fejezet A hét angyal a harag csészéivel 1 Ekkor egy erôs hangot hallottam a templomból, amely így szólt a hét angyalhoz: >>Menjetek, és öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!<< {Szof 3,8} 2 Elment az elsô, és kiöntötte csészéjét a földre, erre fájdalmas és igen veszélyes fekély támadt az embereken {MTörv 28,35}, akik a vadállat bélyegét viselték, és azokon, akik az ô képét imádták. 3 És a második angyal is kiöntötte csészéjét a tengerbe, és az vérré változott, mint a halotté, és minden élôlény elpusztult a tengerben {Kiv 7,17-18}. 4 És a harmadik is kiöntötte csészéjét a folyókba és a vízforrásokba, és azok vérré változtak {Kiv 7,19}. 5 Hallottam a vizek angyalát, amint azt mondta: >>Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál, szent {Zsolt 119,137; Kiv 3,14G}, mert így ítéltél, 6 mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni {Zsolt 79,3; Iz 49,26G}. Valóban megérdemelték!<< 7 És egy másikat is hallottam az oltár felôl szólni: >>Úgy van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid!<< {Zsolt 19,10} 8 És a negyedik angyal is kiöntötte csészéjét a napra, erre annak megadatott, hogy forrósággal gyötörje az embereket, és tűzzel. 9 És az embereket égette a nagy forróság, s káromolták Isten nevét, akinek hatalma van a csapások fölött, s mégsem tartottak bűnbánatot, hogy ôt megdicsôítsék. 10 És az ötödik angyal is kiöntötte csészéjét a fenevad trónjára. Erre annak országa elsötétült {Kiv 10,21-22}, és nyelvüket harapdálták fájdalmukban. 11 Káromolták az ég Istenét fájdalmaik és sebeik miatt; de nem tartottak bűnbánatot tetteik miatt. 12 És a hatodik angyal is kiöntötte csészéjét abba a nagy folyamba, az Eufráteszbe, s kiszárította annak vizét {Ter 15,18; Jer 50,38}, hogy út készüljön a Napkeletrôl jövô királyoknak. 13 És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és az álpróféta szájából három tisztátalan szellem jön ki, mintha békák lennének, 14 mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek, és a föld összes királyaihoz mennek, hogy összegyűjtsék ôket a harcra a mindenható Isten nagy napjára. 15 -- Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és ôrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét! 16 És egybegyűjti ôket arra a helyre, amelyet héberül Harmageddónnak neveznek. -- 17 És a hetedik angyal is kiöntötte csészéjét a levegôbe, és harsány hang hallatszott a templomból {Iz 66,6}, a tróntól: >>Megtörtént!<< 18 És villámlások, zúgás és mennydörgések {Kiv 19,16} támadtak, és akkora földrengés lett, amekkora még nem volt {Dán 12,1}, amióta ember van a földön, olyan földrengés, olyan hatalmas! 19 A nagy város három részre szakadt, a nemzetek városai leomlottak, és Isten megemlékezett a nagy Babilonról {Dán 4,27}, hogy bosszúálló haragja borának kelyhét adja neki {Iz 51,17}. 20 Eltűnt minden sziget, és a hegyek sem látszottak sehol. 21 Hatalmas, mázsányi jégesô {Kiv 9,24} hullott le az égbôl az emberekre, s az emberek káromolták Istent a jégesô csapása miatt, mert az igen nagy volt. ____________________ * 1 A hét csésze csoportosítása is kifejezô: a négyes szám a világ száma, a hármas az Istené. A csapások utalnak az egyiptomi csapásokra is; számuk (hét = teljesség) jelzi súlyosságukat, egyben azt is, hogy a büntetések ezzel lezárulnak. ======================================================================== János jelenései -- 17. fejezet A parázna Babilon 1 A hét angyal közül az egyik odajött, és így szólt hozzám: >>Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna asszony kárhozatát, aki a nagy vizek fölött ül {Jer 51,13}, 2 akivel a föld királyai paráználkodtak {Iz 23,17}, és akinek paráznasága borától megrészegültek a föld lakói!<< 3 És lélekben elvitt engem a pusztaságba: egy asszonyt láttam skarlátvörös fenevadon ülni, amely tele volt a káromlás neveivel, és hét feje és tíz szarva volt {Dán 7,7}. 4 Az asszony pedig bíborba és karmazsinba volt öltözve, felékesítve arannyal és drágakôvel és gyöngyökkel. Kezében arany serleget {Jer 51,7} tartott, telve utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságával. 5 A homlokára ez a név, ez a titok volt írva: >>A nagy Babilon {Dán 4,27}, a paráznaságoknak és a föld utálatosságainak anyja!<< 6 És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétôl és Jézus vértanúinak vérétôl. Mikor ôt láttam, nagyon csodálkoztam. 7 Az angyal azt kérdezte tôlem: >>Miért csodálkozol? Megmagyarázom én neked az asszony titkát és a fenevadét, amely ôt hordozza, amelynek hét feje és tíz szarva van! 8 A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs. Fel fog szállni a mélységbôl {Dán 7,3}, és a vesztébe jut; a föld lakói pedig csodálkozni fognak -- azok, akiknek a neve nincs beírva az élet könyvébe a világ teremtése óta {Dán 12,1} --, amikor látják a fenevadat, amely volt és nincs. 9 -- Ennek ez a bölcs értelme: A hét fej hét hegy, amelyeken az asszony ül; és hét király. 10 Öt már elesett, az egyik még van, a másik pedig még nem jött el. Amikor eljön, csak rövid ideig lesz maradása. 11 És a vadállat, amely volt és nincs, az maga a nyolcadik, és a hétbôl való, és vesztébe jut. 12 És a tíz szarv, amelyet láttál, tíz király {Dán 7,24}, akik még nem jutottak uralomra, de mint királyok hatalmat nyernek egy órára a fenevad után. 13 Ezeknek egy a szándékuk, és erejüket és hatalmukat a fenevadnak adják át. 14 Harcolni fognak a Bárány ellen, de a Bárány legyôzi ôket, mert ô az uraknak Ura és a királyoknak Királya {MTörv 10,17}; akik pedig vele vannak, azok hivatottak, választottak és hűségesek.<< 15 Majd azt mondta nekem: >>A vizek, amelyeket láttál {Jer 51,13}, ahol a parázna asszony ül, a népek, törzsek és nemzetek és nyelvek {Dán 3,4}. 16 A tíz szarv pedig, amelyet a fenevadon láttál, meggyűlöli a parázna asszonyt. Elpusztítják, meztelenné teszik, megeszik a húsát, és tűzzel megégetik. 17 Mert Isten adta szívükbe, hogy azt tegyék, ami a fenevad elôtt kedves, hogy országukat a fenevadnak adják, míg beteljesednek Isten igéi. 18 Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyai fölött uralkodik<< {Zsolt 2,2}. ____________________ * 3 Ez az asszony sem nem Róma, sem Babilon, hanem a keresztényellenes világ megszemélyesítése. Talán itt is (mint az evangéliumban: Jeruzsálem pusztulása és a világ vége) összefonódik két látnoki kép: Rómának (a Római Birodalomnak) a bukása és a világ vége. Embertelen császáraival, erkölcsi romlásával Róma bukása jelképe és ígérete lesz annak, ami az egész világgal történik, amikor eljön a vég. ======================================================================== János jelenései -- 18. fejezet Babilon bukásának kihirdetése 1 Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égbôl, akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsôségétôl {Ez 43,2}. 2 Hangos szóval így kiáltott: >>Elesett, elesett a nagy Babilon {Iz 21,9}, ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakásává. 3 Mert féktelen paráznasága borából ivott minden nemzet; s a föld királyai paráználkodtak vele {Jer 51,7; Iz 23,17}, a föld kereskedôi az ô gyönyörűségeinek bôségébôl lettek gazdagokká!<< 4 Aztán egy másik hangot hallottam az égbôl, amely így szólt: >>Menjetek ki onnan, én népem, hogy részesei ne legyetek az ô gonoszságainak, és ne legyen részetek az ôt érô csapásokban, 5 mert bűnei az égig hatoltak {Jer 51,9}, és Isten megemlékezett gonoszságairól. 6 Fizessetek neki vissza, mint ahogy ô is megfizetett nektek, és kétszeresen viszonozzátok cselekedeteit; a pohárba, amelybe ô töltött, töltsetek neki kétannyit! 7 Amennyire dicsôítette önmagát és gyönyörűségben volt, annyi gyötrelmet és gyászt adjatok neki, mert így szól szívében: 'Mint királyné, ülök a trónon, és nem vagyok özvegy {Iz 47,7-8}, gyászt nem fogok látni!' 8 Ezért egy napon jönnek rá a csapások {Iz 47,9}, a halál, gyász és éhség, és tűz fogja megégetni; mert erôs az Isten {Jer 50,34}, aki ôt megítéli!<< Siralom Babilon pusztulása felett 9 Sírni és gyászolni fognak fölötte a föld királyai, akik paráználkodtak vele, és gyönyörűségekben éltek {Ez 27,31-33; Iz 23,17}, amikor látják majd füstjét, amint ég. 10 Elhúzódnak tôle, félve gyötrelmeitôl, és így szólnak: >>Jaj, jaj, az a nagy város! Babilon, az erôs város! {Dán 4,27} Mert egy óra alatt eljött a te ítéleted!<< 11 A föld kereskedôi sírni és gyászolni fognak fölötte {Ez 27,31.36}, mert senki sem veszi meg többé áruikat: 12 arany és ezüst árut, drágakövet, gyöngyöt, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, semmiféle tujafát, sem elefántcsont-edényt, és egyetlen drágakôbôl, rézbôl, vasból és márványból való edényt sem, 13 sem a fahéjat és illatszereket, kenetet, tömjént, bort, olajat, lisztlángot, búzát, barmokat, juhokat, lovakat, kocsikat, rabszolgákat és emberi személyeket. 14 A lelked számára kívánatos gyümölcsök eltávoztak tôled, és minden kövérség és kiválóság elveszett tôled, és többé már nem találják meg! 15 Mindazok, akik ezekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak, megállnak tôle távol, gyötrelmeitôl félve, sírva és gyászolva {Ez 27,31.36}, 16 és így szólnak: >>Jaj, jaj, az a nagy város, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött, arannyal, drágakôvel és gyöngyökkel ékes volt, 17 és egy óra alatt odalett ennyi gazdagság!<< Minden hajókormányos és minden tavon járó csónakos, a hajósok, és akik a tengeren járnak {Ez 27,27}, megállnak távol, 18 és így kiáltanak, amikor látják égésének helyét: >>Melyik város volt hasonló ehhez a nagy városhoz?<< 19 Majd port hintenek fejükre, és sírva és gyászolva így kiáltanak {Ez 26,19}: >>Jaj, jaj, az a nagy város, amelynek kincseibôl meggazdagodtak mindnyájan, akiknek hajóik voltak a tengeren, az ô kincseibôl; és egy óra alatt elpusztult! 20 Örvendezz fölötte ó ég {Iz 44,23}, és ti, szent apostolok és próféták, mert Isten kimondta fölötte az ítéletet értetek!<< {MTörv 32,43G} 21 Egy erôs angyal követ vett föl, olyat, mint egy nagy malomkô, a tengerbe dobta, és ezt mondta: >>Ilyen erôvel döntik le Babilont, azt a nagy várost, és többé már nem találják meg! {Jer 51,63-64; Dán 4,27; Ez 26,21} 22 A hárfások, zenészek és fuvolások hangja és harsona nem hangzik fel többé benned; semmiféle művészet mestere nem található többé benned, és malom zörgése nem hallatszik többé benned; 23 és lámpavilág nem fénylik többé benned, és a vôlegénynek és menyasszonynak szava {Jer 25,10} nem hangzik fel többé benned, mert kereskedôid a föld fejedelmei voltak, s a te varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet {Iz 23,8; 47,9}; 24 benne található a próféták és szentek vére, és mindazoké, akiket megöltek a földön.<< ======================================================================== János jelenései -- 19. fejezet Örvendezés a mennyben 1 Ezek után mintha nagy sokaság hangját hallottam volna az égben: >>Alleluja! Üdv, dicsôség és hatalom a mi Istenünknek, 2 mert igazak és igazságosak az ô ítéletei {Zsolt 19,10}, mert ítéletet mondott a nagy parázna asszony fölött, aki paráznaságával megrontotta a földet, és számon kérte szolgáinak vérét a kezébôl!<< {2 Kir 9,7} 3 Azután pedig ezt mondták: >>Alleluja! És a füstje felszáll örökkön-örökké!<< {Iz 34,10} 4 Ekkor a huszonnégy vén és a négy élôlény arcra borult, és imádták a trónján ülô Istent {Iz 6,1}: >>Ámen! Alleluja!<< 5 A trón felôl pedig egy hang szólt: >>Mondjatok dicséretet Istenünknek mindnyájan, ti szolgái, és akik ôt félitek, kicsinyek és nagyok!<< {Zsolt 115,13} 6 Aztán mintha nagy sereg hangját hallottam volna, olyat, mint a nagy vizek zúgása {Ez 1,24}, és mint a mennydörgés: >>Alleluja! Mert uralkodik az Úr {Zsolt 93,1}, a mi Istenünk, a Mindenható! 7 Örvendezzünk és vigadjunk {Zsolt 118,24}, és adjuk meg neki a dicsôséget, mert eljött a Bárány menyegzôje és a jegyese felkészült! 8 Megadatott neki, hogy ragyogó és fehér gyolcsba öltözzék; a gyolcs ugyanis a szentek igaz cselekedetei.<< 9 Ekkor így szólt hozzám: >>Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzôs lakomájára!<< Majd ezt mondta nekem: >>Ezek Isten igaz igéi.<< 10 Ekkor a lábához borultam, hogy imádjam ôt, de ô így szólt hozzám: >>Vigyázz, ne tedd ezt, mert a te szolgatársad vagyok, és testvéreidé, akiknél Jézus tanúságtétele van. Istent imádd, mert Jézus tanúságtétele a jövendölés lelke.<< Gyôzelem a vadállat és prófétái felett 11 Ekkor láttam a megnyílt eget {Ez 1,1}, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve {Zsolt 96,13}, és igazságosan ítél és harcol. 12 A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja {Dán 10,6}, és a fején számos korona. Olyan neve van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. 13 Vértôl ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje. 14 Az égi seregek követték ôt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. 15 Szájából kétélű kard nyúlt ki {Iz 49,2}, hogy azzal verje meg a nemzeteket. ' fogja kormányozni ôket vasvesszôvel, és ô tapossa {Zsolt 2,9G; Iz 63,2-3} a mindenható Isten bosszuló haragjának szôlôprését. 16 A ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura! {Dán 2,47; MTörv 10,17} 17 Aztán láttam egy angyalt a napban állni, aki hangosan így kiáltott minden madárnak, amely az ég zenitjén repült: >>Jöjjetek és gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára, 18 hogy királyok húsát egyétek, és vezérek húsát, és erôsek húsát, és lovak húsát, és azokét, akik rajtuk ülnek {Ez 39,4.17-20}, és valamennyi szabad embernek és szolgának és kicsinynek és nagynak a húsát!<< 19 Láttam, hogy a vadállat és a föld királyai {Zsolt 2,2} és a seregeik egybegyűltek, hogy harcra keljenek a lovon ülôvel és seregével. 20 De a fenevad fogságba esett, és vele együtt az álpróféta, aki a jeleket művelte a színe elôtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettôt elevenen a kénkôvel égô tüzes tóba vetették. 21 A többieket pedig megölte a lovon ülô kardja, amely a szájából áll ki. A madarak mind jóllaktak a húsukból {Ez 39,17.20}. ======================================================================== János jelenései -- 20. fejezet Az ezeréves uralom 1 Ekkor láttam, hogy egy angyal száll le az égbôl, akinél a mélység kulcsa volt, és kezében egy nagy lánc. 2 Megragadta a sárkányt, az ôskígyót, aki az ördög és a sátán {Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6}, és megkötözte ôt ezer esztendôre. 3 Levetette ôt a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy ne csábítsa el többé a nemzeteket, amíg el nem múlik az ezer esztendô. Azután el kell oldozni, de csak rövid idôre. 4 Majd székeket láttam, és azoknak a lelkei foglaltak helyet rajtuk {Dán 7,9.22G}, és kaptak ítélô hatalmat, akiknek fejüket vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem bélyegét nem vették homlokukra vagy kezükre, és éltek és uralkodtak Krisztussal ezer esztendeig. 5 A többi halott nem éled föl, amíg el nem telik az ezer esztendô. Ez az elsô feltámadás. 6 Boldog és szent az, akinek része van az elsô feltámadásban! Ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és uralkodnak vele ezer esztendeig. Végsô gyôzelem a sátán felett 7 Amikor majd eltelik az ezer esztendô, eloldozzák börtönében a sátánt. 8 Kijön, és elcsábítja a föld négy szegletén lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, egybegyűjti ôket a harcra; a számuk annyi, mint a tenger fövenye. 9 Felvonulnak a föld minden táján {Hab 1,6G}, és bekerítik a szentek táborát és a szeretett várost. De tűz száll le Istentôl az égbôl, és megemészti ôket {2 Kir 1,10}, 10 és az ördögöt, aki elcsábította ôket. A tüzes és kénköves tóba vetik {Ez 38,22}, ahol a fenevadat és az álprófétát gyötrik éjjel- nappal, örökkön-örökké. Ítélet a holtak felett 11 Aztán láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülôt {Iz 6,1}, akinek tekintetétôl menekült a föld {Zsolt 114,3.7} és az ég, és nem volt hely számukra {Dán 2,35G}. 12 És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsik a trón elôtt állnak, és a könyveket kinyitották. Egy másik könyvet is kinyitottak, amely az élet könyve {Dán 7,10; Zsolt 69,29}. A halottakat megítélték azokból, amik tetteiknek megfelelôen a könyvbe voltak írva. 13 A tenger visszaadta a halottakat, akik benne voltak, és a halál és az alvilág {Óz 13,14} visszaadták a halottakat, akik náluk voltak, és mindegyiket megítélték tettei szerint. 14 A halált és az alvilágot {Zsolt 28,4; Óz 13,14} egy tüzes tóba vetették: ez a második halál. 15 Aki nem volt beírva az élet könyvébe {Dán 12,1}, azt a tüzes tóba vetették. ____________________ * 1-2 Itt folytatódik a sárkány története, amely a 12. fejezetben kezdôdött. A sátán tevékenységét ezer évig akadályozzák (az ezer év jelképes kerek szám, azt az idôszakot jelzi, amely Jézus feltámadásától a végsô idôk kezdetéig tart). Ezt követôen a sátán egy rövid ideig szabad kezet kap, majd végleg kitaszítják. * 6 Krisztus feltámadása és második eljövetele között mindazok, akik szembeszegülnek a sátánnal, részesülnek az elsô feltámadásban, vagyis lelkük az égbe jut, míg a >>fenevad<< követôinek sorsa az idôleges és az örök halál. Az ezer esztendô után következik be a második feltámadás, mely a szentek számára a test és lélek együttes dicsôségét fogja jelenteni, a gonoszok számára pedig a test és a lélek halálát a pokol örök kínjai között. * 8 Góg és Magóg (Ez 38-39) személyesíti meg az összes egyházellenes nemzetet; a végsô nagy ütközet Harmageddónnál lesz (16,16; a név jelentése: Megiddó hegye). ======================================================================== János jelenései -- 21. fejezet ISTEN ÚJ ORSZÁGA: 21,1-22,5 Isten lakása az emberek között 1 Ekkor új eget és új földet láttam {Iz 65,17}, mert az elsô ég és az elsô föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. 2 Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet {Iz 52,1} Istentôl leszállni az égbôl, mint a férjének felékesített menyasszonyt {Iz 61,10}. 3 Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felôl azt mondta: >>Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ôk az ô népe lesznek. Maga a velük levô Isten lesz az ô Istenük {Ez 37,26-27}. 4 Isten letöröl majd a szemükrôl minden könnyet {Iz 25,8}, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás {Iz 35,10}, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsôk elmúltak.<< 5 A trónon ülô így szólt: >>Íme, megújítok mindent!<< {Iz 6,1; 43,19G} És azt mondta nekem: >>Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak.<< 6 Aztán azt mondta nekem: >>Beteljesedett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából {Iz 55,1; Zak 14,8}. 7 Minden azé lesz, aki gyôzni fog. Én Istene leszek, ô pedig az én fiam lesz {2 Sám 7,14}. 8 De a gyáváknak és a hitetleneknek, az elátkozottaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkôvel égô tóban lesz {Ez 38,22}. Ez a második halál.<< Az új Jeruzsálem 9 Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, akiknél az utolsó hét csapással teli csésze volt {Lev 26,21G}, és így szólt hozzám: >>Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét!<< 10 Lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre {Ez 40,2}, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet {Iz 52,1}, amely a mennybôl szállt alá Istentôl, 11 ahol Isten fényessége volt, és amelynek világossága hasonló volt a drágakôhöz, a kristálytiszta jáspishoz. 12 Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak írva, amelyek Izrael fiainak tizenkét törzsének nevei {Ez 48,31; Kiv 28,21}. 13 Keletrôl három kapu, és északról három kapu, és délrôl három kapu, és nyugatról három kapu {Ez 48,31-35}. 14 A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. 15 Aki velem beszélt, arany mérônádat tartott a kezében {Ez 40,3}, hogy megmérje a várost, s annak kapuit és falát. 16 A város négyszögű területen épült {Ez 43,16}, és hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost az aranynáddal: tizenkétezer stádium. A hossza, a magassága és a szélessége egyforma volt. 17 Megmérte a falait is: száznegyvennégy könyök, az ember, vagyis az angyal mértéke szerint. 18 A falának anyaga jáspiskô volt; maga a város pedig színarany, tiszta üveghez hasonló. 19 A város falának alapkövei {Iz 54,11-12} minden drágakôvel ékesek. Az elsô alapkô jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, 20 az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. 21 A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy, és egy-egy kapu egy-egy drágagyöngybôl áll. A város utcája színarany, mint az átlátszó üveg. 22 Templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten a temploma, és a Bárány. 23 A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten fényessége világítja meg azt {Iz 60,1.19}, és lámpása a Bárány. 24 A nemzetek az ô világosságában járnak, s dicsôségüket hozzá viszik a föld királyai. 25 Kapuit nem zárják be egész nap, mert éjszaka nem lesz ott. 26 Odaviszik a nemzetek dicsôségét és gazdagságát {Iz 60,3.11}. 27 Nem lépnek be oda tisztátalanok, sem azok, akik undokságot és hazugságot követnek el, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. ____________________ * 1 Az embernek a bűn elkövetése által bekövetkezett megszégyenülése megalázta az egész látható világot, s azt is alávetette az átoknak (Ter 3,17); az ember megdicsôülése viszont a világot is meg fogja újítani és a világ is részesül a választottak romolhatatlanságából. * 18-21 Mivel az égi város szépségét emberi szavakkal lehetetlen leírni, János az akkor ismert drágakövek neveit használja fel, hogy amennyire lehet, érzékeltesse azt a szépséget, amelyet ember el sem tud képzelni. * 22- 23 Az új Jeruzsálemben nem lesz templom, nem lesz szükség sem égitestekre, sem lámpákra, mert maga Isten és a Bárány lesznek a város temploma és világossága. Ez a kép azt fejezi ki, hogy a választottak mindenkor Isten boldogító jelenlétében fognak élni, Istent látni fogják úgy, amint van, és ez boldoggá fogja ôket tenni. ======================================================================== János jelenései -- 22. fejezet 1 Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, és Isten és a Bárány királyi székébôl fakadt {Zak 14,8}. 2 Utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak {Ez 47,12; Ter 2,9}, 3 Nem lesz többé átok a városon, hanem Isten és a Bárány királyi széke áll benne, és szolgái szolgálnak neki. 4 Látni fogják az ô arcát {Zsolt 17,15}, és homlokukon lesz az ô neve. 5 Nem lesz többé éjszaka, és nem lesz szükségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világosítja meg ôket, és uralkodni fognak örökkön-örökké {Dán 7,18}. A látnok tanúsága és befejezô intelme: 22,6-21 6 Akkor így szólt hozzám: >>Ezek az igék valóban hitelesek és igazak, és az Úr, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek rövidesen meg kell történnie {Dán 2,28}. 7 Íme, hamarosan eljövök {Zak 2,14}. Boldog, aki megtartja e könyv jövendölésének igéit!<< 8 Én vagyok, János, aki hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába elôtt, aki nekem ezeket megmutatta, hogy imádjam. 9 De ô azt mondta nekem: >>Vigyázz, ne tedd! Hiszen én a szolgatársad vagyok, és testvéreidé, a prófétáké, és azoké, akik megtartják e könyv jövendölésének igéit. Az Istent imádd!<< 10 Majd így szólt: >>Ne pecsételd le e könyv jövendölésének igéit, mert az idô közel van! 11 Aki árt, ám csak ártson továbbra is, és aki szennyes, legyen még szennyesebb, de aki igaz, legyen még igazabb, és a szent legyen még szentebb! 12 Íme, hamarosan eljövök {Zak 2,14}, és jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek tettei szerint {Iz 40,10G; Zsolt 28,4}. 13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, az elsô és az utolsó {Iz 44,6}, a kezdet és a vég. 14 Boldogok, akik megmossák ruhájukat a Bárány vérében, hogy hatalmuk legyen az élet fája fölött, és a kapukon át bemenjenek a városba! 15 Ki innen az ebekkel, a varázslókkal, a paráznákkal, a gyilkosokkal, a bálványimádókkal, és mindenkivel, aki a hazugságot szereti és cselekszi! 16 Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy elôttetek tanúságot tegyen ezekrôl az egyházakban. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag!<< 17 A Lélek és a menyasszony így szól: >>Jöjj el!<< És aki hallja, az is mondja: >>Jöjj el!<< {Iz 55,1} Aki szomjazik, jöjjön; és aki akarja, merítsen ingyen az élet vizébôl! {Zak 14,8} 18 Mert tanúságot teszek mindenki elôtt, aki hallja e könyv jövendölésének igéit: Ha valaki hozzátesz ezekhez valamit, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. 19 És ha valaki elvesz valamit {MTörv 4,2; 29,20} e könyv jövendölésének igéibôl, attól Isten elveszi osztályrészét az élet fájából {Ter 2,9}, a szent városból, és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. 20 Aki tanúságot tesz mindezekrôl, így szól: >>Bizony, hamarosan eljövök.<< >>Ámen. Jöjj el, Uram Jézus!<< 21 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájatokkal! Ámen. ____________________ * 1-2 Az Ez 47,1-12-ben szinte ugyanezt a leírást találhatjuk. Az élet vizének folyója az örök élet jelképe, amelyet a választottak elnyertek és ami tökéletesen boldoggá teszi ôket. Az élet fája, amely évente tizenkétszer terem, jelzi az ôsi, emberi vágy beteljesedését (vö. Ter 3,22), az örökké tartó és megújuló életet. * 3-5 Nem lesz többé átok: a föld (Édenkert) átok alá esett az elsô bűn miatt (Ter 3,17); az Ígéret földje is az izraeliták engedetlensége miatt (vö. Bír 2,1-5); a mennyei Jeruzsálemben viszont minden tiszta és szent lesz. * 11 Isten nem akadályoz meg senkit abban, hogy vétkezzen, de a büntetés kemény lesz. Isten tervét az ember magatartása nem hiúsíthatja meg. Ez a vers ki akarja fejteni az elôzôekben mondottaknak azt az értelmezését, hogy Krisztus érkezése már egészen közel van, s így nem várhatjuk azt tétlenül. Az angyal hangsúlyozza, hogy van még idô, s a gonosz, aki nem akar megtérni, még további bűnöket is elkövethet, az igaz pedig újabb jótettekkel ékesítheti erényeinek koronáját, s ez növelni fogja dicsôségét az új Jeruzsálemben. * 12 Hamarosan eljövök: érthetjük a Krisztussal való egyéni találkozásra (halál), de a világ végére is, hiszen az örökkévalósághoz képest bármilyen hosszú idô a földön -- csak egy pillanat. Ezek Jézus Krisztus szavai, s tartalmazzák azt a burkolt ígéretet, hogy mindenkinek megfizet tettei szerint. ======================================================================== A Káldi-Neovulgáta fordítás ,,Akkora erô és hatékonyság van az Isten Igéjében, hogy támasz és életerô az Egyháznak, a hit ereje az Egyház gyermekeinek, táplálék a léleknek, tiszta és el nem apadó forrása a lelki életnek'' [DV 21]. ,,Krisztus hívei elôtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz'' [DV 22]. -- ,,Legyen tehát a Szentírás tanulmányozása, mintegy a szent teológia lelke. Az Ige szolgálata, mely lényegében a lelkipásztori prédikációban, a katekézisben és a keresztény oktatásban áll -- az utóbbiban a liturgikus homília elôkelô helyet foglal el --, szintén a Szentírás igéjében találja meg a maga üdvös táplálékát és egészséges erejét'' [DV 24]. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 131-132. A Szent Jeromos Bibliatársulat gondozásában megjelent új magyar Bibliának a kis formátum és az olcsóság mellett jelentôs tartalmi értékei is vannak. Ezek közül a legfontosabb, hogy az ún. Neovulgáta szövegét követi. Az alábbiakban röviden ismertetjük a Vulgáta és a Neovulgáta bibliakiadások történetét és jelentôségét. 1) A latin bibliafordítás története A kereszténység történetében igen hamar készültek latin fordítások (Vetus Latina, Itala) a görög nyelvű Biblia (Szeptuaginta, LXX) alapján. Ezek meglétét és széleskörű használatát Tertullianus és a mártírakták igazolják már a második században. Akkoriban ezeket a fordításokat (mind a görög, mind a latin változatokat) nevezték vulgata- nak, vagyis >>elterjedt<<, >>népszerű<< Bibliának. A latin bibliafordítások történetében meghatározó személyiség Szent Jeromos, a zseniális bibliatudós és fordító. Sok tekintetben elôfutára volt a modern bibliatudománynak, kutatta a bibliai helyek, nevek eredetét, a Biblián kívüli ókori forrásokat. A legforradalmibb újítása mégis az volt, hogy a görög szöveg helyett az eredeti héberbôl fordította le az Ószövetség nagy részét. Római tartózkodása alatt (Kr. u. 382-385) készítette el az evangéliumok latin szövegének revízióját, s ezt a kiadást Damasus pápának ajánlotta. A pápa elfogadta ezt az ajánlást, ami a Szent Jeromos-féle revíziónak igen nagy tekintélyt kölcsönzött. Ez a tekintély késôbb kiterjedt Szent Jeromos többi fordítására is. Betlehembe települése után elôször a zsoltárok latin szövegét javította (387-389). Így jött létre az ún. Psalterium Gallicanum. A név onnan ered, hogy ez a revideált szöveg Galliában terjedt el elôször széles körben. Késôbb Szent Jeromos készített egy önálló fordítást is teljesen a héber szöveg alapján (Psalterium iuxta Hebraeos), ez azonban a liturgia hagyományhoz való ragaszkodása folytán sohasem vált elterjedtté. Ezek után elkészítette Szent Jeromos az Ószövetség könyveinek fordítását a héber szöveg alapján (390-407), kivéve a Bölcsesség, Sírák fia, 1-2 Makkabeusok és Báruk könyveit, valamint Jeremiás levelét. Tóbiás és Judit könyvét saját bevallása szerint igen felületesen fordította (egy nap alatt). Az Újszövetségbôl az evangéliumokon kívül egyetlen más könyvet sem fordított le. A VII-IX. században az addigi többkötetes Bibliák (biblio-theca) helyett az egykötetes (pandectes) kezd elterjedni. Alcuin és Theodulf bibliái más revíziókkal szemben Szent Jeromos fordításait részesítették elônyben. Amelyik szentírási könyvnél nem volt Szent Jeromos-féle fordítás, ott valamelyik régebbi latin szöveget választották. Ezeknek a bibliáknak továbbfejlesztett kiadása volt a Biblia Parisiensia, a Párizsi Egyetem tanárainak nagyszerű kiadása Stephanus Langton fejezet- beosztásával a XIII. század elejérôl, mely általánosan elfogadottá vált az egész nyugati egyházban. Ezekbôl a Bibliákból gyakran hiányzott Báruk könyve, szerepelt viszont 3-4 Ezdrás és Manassze imája. A Tridenti Zsinat által kiadott Biblia (1592, Syxto-Clementina) a Párizsi Bibliát követi, de természetesen a Tridenti kánon szerint hozza a szent könyveket (3-4 Ezdrás és Manassze imája a függelékbe kerül). Ezt az egyház által általánosan használt nagy tekintélyű Bibliát hívják a XVI. század óta Vulgata-nak. A II. Vatikáni Zsinat az egyház sok alapvetô dokumentumát megújította, így megjelent az új Egyházi Törvénykönyv, az új zsolozsmáskönyv, új liturgikus könyvek. Ennek a zsinati megújulásnak egyik igen fontos gyümölcse az új hivatalos bibliakiadás, a Neovulgáta. A Sacrosanctum concilium (a zsinat liturgiáról szóló konstitúciója) 91. pontjának megfelelôen VI. Pál pápa 1965-ben külön bizottságot hozott létre ennek a Bibliának a kiadására elôbb Augustinus Bea bíboros, majd Edward Schick érsek vezetésével. 1969-ben készült el a zsoltárok fordítása, mely az új zsolozsmáskönyv alapját képezte, 1971-ben az Újszövetség, 1977-ben pedig az Ószövetség. Az idôközben az egész világról érkezett visszajelzések, módosítási javaslatok alapján 1979- ben adták ki egy kötetben a Neovulgáta ún. editio typica-ját. Ez a Katolikus Egyház jelenlegi hivatalos Bibliája, ezt kell használni a liturgiában, és erre kell alapulnia az egyes népnyelvű bibliafordításoknak is (Scripturarum Thesaurus kezdetű apostoli konstitúció, mellyel II. János Pál pápa a Neovulgátát promulgálta, 1979. ápr. 25.). 2) A Neovulgáta fordítási elvei A fordítás kettôs alapelvet tartott szem elôtt. Egyrészt figyelembe kívánta venni az eddigi latin fordításokat is, elsôsorban Szent Jeromos fordításait, hogy így az egyházi hagyomány folytonossága megmaradjon, a tanítóhivatal bibliai idézetei, az egyházatyák bibliamagyarázatai érthetôek legyenek. Amennyiben a Szent Jeromos-féle fordítás vagy a Vetus Latina híven tükrözte az eredeti szöveget, az változtatás nélkül megmaradt. Másrészt viszont az új bibliakiadás figyelembe kívánta venni a bibliatudomány idôközben végbement fejlôdését, a héber nyelv és gondolatvilág, és az eredeti szövegek mélyebb ismeretét is. Az új bibliakiadás héber alapszövege az Ószövetség esetében a Biblia Hebraica Stuttgartensia (Stuttgart, 1967) volt. Az Újszövetségnél a United Bible Society által kiadott The Greek New Testament (ed. K. Aland, M. Black, C. M. Martini, B. Metzger, A Wickgren, 1966 1), a jelenleg legtekintélyesebb szövegkiadás szolgált vezérfonalul. Ezek mellett az eredeti szöveg más fontos tanúit, a görög fordítást (LXX), a szír fordítást, a kumráni tekercseket (különösen Izajás könyve esetében) is figyelembe vették. Ahol a Szent Jeromos-féle fordítás vagy a régebbi latin fordítások eltértek az eredeti szövegtôl, vagy azt kevésbé szerencsésen adták vissza, ott az eredeti szöveg alapján korrigálták ôket. Különösen igaz ez az Újszövetségre, fôként azokra a részekre, amelyeket Szent Jeromos nem fordított le, s ahol ennek következtében sok homályos vagy kissé helytelen megfogalmazás is szerepelt az eddigi Vulgátában. Az Újszövetség latin szövegével az új fordítók a lehetô legközelebb kívántak kerülni az eredeti görög szöveghez, igen gyakran eltávolodva az eddigi fordításoktól. Szövegkritikai szempontból az Újszövetség esetében az E. Nestle és K. Aland-féle kiadást követték (Novum Testamentum Graece, 1963 25), azokat az eseteket kivéve, amikor a K. Aland által (zárójellel) bizonytalannak jelzett szavak vagy mondatok a Vulgátában szerepeltek. Ilyen esetekben ezt a hosszabb szövegváltozatot (zárójel nélkül) hozza a Neovulgáta is (pl. Mk 1,1-nél). Különös figyelmet szentelt a bizottság a messiási jövendöléseknek, ahol az eddigi latin fordítások igen sok keresztény értelmezést és kiegészítést betoldottak az eredeti szövegbe. Ezeket a betoldásokat kihúzták, hogy így a kinyilatkoztatás fejlôdése nyilvánvalóbb legyen. A Neovulgáta megôrizte azokat a semitizmusokat, melyek nem értelemzavaróak, s amelyek a keresztény latinságnak (és több modern nyelvnek is) immár részét képezik (pl. >>egek egei<<, >>énekek éneke<<, >>Isten, tökéletes az ' útja<<, a gazdag jelentéstartalmú >>és<<, a megerôsítô szóként használt >>mert<<, a múlt idô használata általános érvényű állításokban, stb.). Törekedtek a szimmetrikus szerkezetek (ún. chiazmus-ok) és a gondolatritmus (parallelismus membrorum) visszaadására. A neveket illetôen törekedtek az egyöntetűségre, elônyben részesítve a leghasználatosabb és a görög fordítást alapul vevô formákat. A versek számozása az Ószövetségben a hébert követi (ahol van héber szöveg). Újítás az eddigi Vulgáta-kiadásokkal szemben, hogy Tóbiás és Judit könyve esetében a Szent Jeromos által >>egy nap alatt<< elkészített s csak hozzávetôleges fordítástól teljesen elszakadva a Vetus Latina-t és az eredeti szövegeket alapul véve új fordítás készült. A Zsoltárok könyvénél továbbra is a Psalterium Gallicanum volt a kiindulási pont, de a bizottság igen sok helyen javította az eddig használt szöveget. Sírák fia könyve kapcsán még nem tisztázott, hogy a két görög szövegváltozat, a különbözô héber töredékek (a Kairói Genizából, Maszadából, Kumránból), a szír és a latin fordítás közül melyik áll a legközelebb az eredeti szöveghez. A latin szöveget alapul véve az eltéréseknél itt esetenként döntött a bizottság a különbözô szövegváltozatok között. A Neovulgáta így egy (ökumenikus alapon összehívott) szakbizottság évtizedes munkájának és a világegyházból érkezô visszajelzéseknek eredményeként >>egyfajta alap, melyre az igen szeretett klérus biblikus tanulmányai is támaszkodhatnak, fôként ott, ahol nincsenek megfelelô szakkönyvtárak és a megfelelô tanulmányok elvégzése több akadályba ütközik.<< (Allocutio, 1977. dec. 22.; Osservatore Romano, 1977. dec. 23.). Igen szerencsés ötvözete a katolikus bibliafordítás legjobb hagyományainak és a modern bibliatudománynak. A Szent Jeromos Bibliatársulat gondozásában kiadásra kerülô új katolikus Biblia, a Káldi-Neovulgáta bibliafordítás ugyanezekkel az irányelvekkel készül. Magyar alapszövegként az eddigi legjobban sikerült katolikus bibliafordítást, a Káldi-féle szöveget veszi alapul. Ezen a Vulgátát igen pontosan követô és szép, veretes magyarsággal megírt szövegen csak akkor változtat, ha az az eredeti szövegektôl eltér, vagy azokat helytelenül értelmezi, mindig szem elôtt tartva a Neovulgáta szövegét, illetve azokban az esetekben, amikor a magyar nyelv idôközbeni fejlôdése ezt megkívánja. Az új katolikus Biblia ezzel beáll a magyar bibliafordítások legjobb hagyományába, egyúttal azonban a modern bibliakutatás eredményeit is figyelembe veszi. Székely János Az egyetemes világrendben, a dolgok természetében Isten törvényeket helyezett el, és törvényeit szóban is megfogalmazta, írásban is rögzítette. Ezért mindazok, akik a Szentírást kutatják, tanítják és hirdetik, s az olyan intézmények, amelyek összegyűjtik a Szentírás művelôit, apostolait, hogy Isten törvényeinek megismerését és megvalósítását elômozdítsák, az emberi haladás munkásai, s az emberiség jótevôi. Seregély István egri érseknek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökének a Bibliatársulat fennállásának 5. évfordulója alkalmából elhangzott pohárköszöntôjébôl, részlet ======================================================================== A jelen szentíráskiadás készítôi a Káldi-féle szentírásfordítás felhasználásával készítette a Szent Jeromos Bibliatársulat Bibliafordító Munkaközössége: Fodor György (12 Kispróféta), Gyürki László (Ezdrás, Nehemiás, Tóbiás, Judit és Eszter k.), Kocsis Imre (János ev.), Kránitz Mihály (Lukács ev.), Mátéffy Balázs (Zsoltárok k.), Szabó Mária (Izajás és Jeremiás k.), Székely János (Mózes 1. k., Máté ev.), Takács Gyula (Mózes 1. k.), Nemeshegyi Péter S.J. (4 evang., 1-3 Ján), Tarjányi Béla és Vágvölgyi Éva. A német Családi Bibliából a bibliai könyvek bevezetéseit Székely István, az alcímeket Zsuppán Mónika, a jegyzeteket Székely János, Tarjányi Béla és Vágvölgyi Éva fordították. A Káldi-szöveget számítógépre vitte Puskás Ilona és Puskás Mária. A szöveg nyomdai elôkészítését Balthazár Zsoltné, Dorner Márta, Fábián Attila, Gelley Anna, Mészáros Endréné, Nagy Erika és Opálény Izabella végezték. Közreműködtek: Gyimóthyné Ádám Éva, Gyorgyovich Miklós, Kárpáti Sándor, Magos Gyöngyvér, Vermes Zoltán -- valamint a P.P.K.E. Hittudományi Karának hallgatói: Bedecs Péter, Berta Ilona, Bodnár Angelika, Böröczky Katalin, Czigányik Zsolt, Fejes Ottó ofm, Gömbös Katalin, Görföl Tibor, Gréczi Zoltán, Holló András, Horváth Janka, Hugyecz János, Kércsi Renáta, Király Edina, Labancz Zsolt, Láda Eszter, Láng Viktória, Luterán Ildikó, Major Szidónia, Mayer Ildikó, Papp Norbert, Pethes Gábor, Schrauf Ágnes, Spitzmüller Péter, Szalados Réka, Szemán Judit, Szikora Tünde, Tencz Károly, Vámos Lídia, Váradi Imola, Vázsonyi Mónika, Vízvárdy Rita, Zára Mónika. A Szent Jeromos Bibliatársulat ôszinte köszönetét fejezi ki Seregély István egri érsek, Balás Béla megyéspüspök és Ternyák Csaba püspök uraknak azért a hathatós támogatásért, amellyel a Szent Jeromos Bibliatársulat Bibliafordító Munkaközösségének munkáját elôsegítették, és így ennek a bibliakiadásnak megvalósulását lehetôvé tették. ======================================================================== A Szentírás egyéni olvasása ,,Az Egyház sürgetôen és nyomatékosan buzdít miden keresztényt (...), hogy a Szentírás gyakori olvasása révén jusson el >>Jézus Krisztusnak fönséges ismeretére<<'' (Fil 3,8). ,,A Szentírás nem ismerése ugyanis Krisztus nem ismerése'' (Szent Jeromos) [DV 25]. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 133 Ahhoz, hogy gyümölcsôzô módon magunkévá tegyük a Szentírás üzenetét, hasznos segítséget nyújt számunkra a következô szempontok betartása: 1. Imádkozva olvassunk -- A Szentírásban maga Isten szól az emberhez. Éppen ezért tudatosítsuk a szentírásolvasás elején, hogy Isten jelen van tevékenységünkben. Ima révén a szentírásolvasás Istennel való beszélgetéssé lesz. 2. Lassan, elmélkedve és figyelmesen olvassunk -- A Biblia egyes részei már ismertek számunkra, és ezért olvashatjuk felületesen azokat. Más részek pedig kevésbé ismertek, és olvasásuk nehézséget jelenthet számunkra. Mindenképpen jobban megértjük a szöveget, ha figyeljük, kirôl van szó, milyen cselekmény zajlik, hol történik az esemény, milyen problémát taglal, stb. Éppen ezért a szentírásolvasás során ne takarékoskodjunk az idôvel. 3. Krisztust keressük a szövegben -- A Szentírás olvasásánál mindenekelôtt az a fontos, hogy Istent, Krisztust keressük a szövegben. Aki figyelmesen olvassa, a Biblia minden oldalán talál üzenetet Istenrôl és Jézus Krisztusról is. 4. Életünket szemléljük a Biblia fényében -- Isten szava megvilágító, útbaigazító fénnyé lesz életünk számára, ha a szentírási szöveget mint tükröt használjuk, amelyben saját életünket szemléljük, és életünk számára utasításokat keresünk. 5. Válasszunk jelmondatot -- A következô nap vagy hét számára az olvasott szövegbôl válasszunk ki jelmondatként egy szót, mondatot vagy gondolatot. Ez segíteni fog minket abban, hogy a Szentírás szavait jobban megértsük, és életünket hitünk szerint alakítsuk. 6. Végezetül imában köszönjük meg Istennek, hogy táplált minket az ô szavával, és kérjük segítségét, hogy igéjének fényében tudjunk élni. W. Egger nyomán összeállította Nagy József, Gyulafehérvár. ======================================================================== Ima Urunk, Jézus Krisztus, te azt mondtad tanítványaidnak: >>Már nem mondalak titeket szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.<< Kérlek, add, hogy a Szentírás olvasása által egyre jobban megismerjelek Téged, felismerjem az Atya szeretetét és rám vonatkozó akaratát, s a te barátoddá és társaddá válva testvéreim számára a Te fényed, erôd és jóságod közvetítôje lehessek a világban. Szűz Mária, aki a testté lett Igét örömmel befogadtad, imádkozz értem, hogy Isten Szavát megértsem, és olyan szeretettel fogadjam lelkembe, amilyen szeretettel te Jézust a szíved alatt hordoztad és a világnak ajándékoztad. Amen.