Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Kézikönyv a Ferences Világi Rend életéhez Összeállította: Várnai Jakab OFM Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata I. rész: A Ferences Világi Rend Regulája Elôszó: Szent Ferenc buzdítása a bűnbánó testvérekhez és nôvérekhez I. fejezet: A Ferences Világi Rend (FVR) II. fejezet: Az életforma III. fejezet: A testvéri élet Jegyzetek Rövidítések II. rész: A Ferences Világi Rend ismertetése 1. Mi a ferences eszmény? 1.1 Élni az evangéliumot 1.2 Az egyház élô tagjai 1.3 Megtérés 1.4 Ima és elmélkedés 1.5 Mentesen minden birtoklási és uralkodási vágytól 1.6 Egy testvéribb és evangéliumibb világot építeni 1.7 A béke hordozói 1.8 Az öröm és remény hírnökei 2. Mi a ferences ,,család'' 2.1 Az egyes ágak és reguláik 2.2 A FVR kialakulása 3. Mi a világi hivatás? 3.1 A regula és a világi hivatás 3.1.1 Felfogások a világról 3.1.2 Világi mivolt, szekularizáció, szekularizmus 3.1.3 A Leó-féle regula 3.1.4 A huszadik század közösségi megújulási mozgalmai 3.1.5 A II. vatikáni zsinat és VI. Pál regulája 3.1.6 Az Evangelii Nuntiandi enciklika 3.1.7 Az új Kánonjogi Kódex 3.2 A harmadik rendek 3.2.1 Világi harmadik rendek az egyházban 3.2.2 A harmadik rendek a társadalomban 3.3 Világi rendek 3.3.1 Laikus csoportok, amelyek kapcsolatban vannak szerzetesi Intézményekkel 3.3.2 Harmadik rendek 4. Mi a világiak hivatása a ferences családban? 4.1 A FVR jellegzetességei 4.1.1 A megújult FVR 4.1.2 A világi ferencesek apostolkodási területei 4.1.3 A FVR szerepe a ferences mozgalomban 4.2 A régi és az új regula összehasonlítása 4.2.1 Felépítés: nem helyi, hanem nemzetközi alapon 4.2.2 Vezetôk: klerikusok helyett világiak 4.2.3 A tagok élete: az áhítatgyakorlatoktól az apostoli életig 4.2.4 Nyelvezet: szerzetesi helyett világi 4.3 A FVR jelenlegi mivolta és jogállása 4.3.1 A FVR az új regula tükrében 4.3.2 A FVR a kánoni törvénykönyvben 4.3.3 A FVR a szerzetesek konstitúcióiban A testvéri közösség tanácsának feladatai az 1978-as Regula alapján 1. A testvéri élet jellegzetességeit megvalósítani 2. Ôrizni és szavatolni a részvétel élénkségét 3. Erôsíteni a közösséget 5. fejezet: Az ,,assistentia spiritualis'' (lelki segítség) 5.1 A lelki segítség alapelvei 5.1.1 Meggyôzôdés a FVR-rel kapcsolatban 5.1.2 A meggyôzôdés kifejezése 5.2 Az asszisztencia problématerületei 5.2.1 Kizárólagosságra való törekvés 5.2.2 Uralkodás 5.2.3 Hiány 5.2.4 Életkor 5.2.5 Közöny 5.2.6 Költségek 5.3 Az asszisztens szerepe a világi közösség nevelésében 5.3.1 A II. Vatikáni Zsinat elôtt: 5.3.1.1 Felépítés: tekintélyfüggôség 5.3.1.2 Módszer: belenevelés 5.3.2 A II. Vatikáni Zsinat után: 5.3.2.1 Felépítés: személyes felelôsség 5.3.2.2 Közös felelôsség és egymástól függés 5.3.2.3 Párbeszéd 5.3.2.4 Szubszidiaritás 5.3.2.5 Kollegialitás 5.3.2.6 Új módszer: ,,elôhívás'' Jegyzetek ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az Agapé Kiadónál 1992-ben megjelent azonos című könyv (ISBN 963 8112 00 X) elektronikus változata. Az elektronikus kiadás engedélyét a Kapisztrán Ferences Provincia Tartományfônöke adta meg. A programot a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár elvei szerint korlátlanul lehet lelkipásztori célokra használni. Minden más jog a Kapisztrán Ferences Provincia tulajdonában marad. ======================================================================== A ferences világi rend regulája VI. Pál pápa, örök emlékezetül. A Szeráfi Pátriárka (Seraphicus Patriarcha), Szent Ferenc életében és dicsôséges halála után is nemcsak arra indított sokakat, hogy az általa alapított szerzetescsaládban szolgáljanak Istennek, hanem a hívek sokaságát is vonzotta arra, hogy elkötelezzék magukat teljes mértékben, ahogy csak világi életük lehetôvé teszi. Valóban, elôdünk, XI. Piusz szavaival: ,,úgy tűnik, hogy nem volt senki, akiben az Úr Krisztus képe és az evangéliumi életforma nagyobb hasonlósággal és kifejezôbben felragyogott volna, mint Ferencben. Ôt, aki a Nagy Király hírnökének nevezte magát, joggal mondták második Krisztusnak, mert személyével kortársai és az eljövendô századok elé Krisztus képét állította. Ezért él ma is szemünk elôtt, és élni fog az egész utókor számára'' (Rite Expletis kezdetű enciklikájából, 1926. április 30., AAS, [18] 1926, p. 154.). Ma is, amikor mindenütt a könnyelműség tanai ütik fel fejüket, és olyan törekvések erôsödnek meg, amelyek az embert eltávolítják Istentôl és a természetfeletti valóságoktól, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a ferences karizma igen élô marad az egyház és az egész emberi közösség javára. A négy ferences család tíz év alatt példás kutatással és közös munkával dolgozott Szent Ferenc Harmadik Rendje, vagy ahogy most nevezik, Szent Ferenc Világi Rendje új reguláján. Ezt a vállalkozást a mai idôk változásai és a II. vatikáni egyetemes zsinat ilyen irányú útmutatásai és biztatásai tették szükségessé. A munka végeztével a Ferences Rendek generálisai arra kértek minket, hogy hagyjuk jóvá az így összeállított regulát. Néhány elôdünk, s közülük legutóbb XIII. Leó példájára szívesen döntöttünk úgy, hogy kedvezô választ adjunk erre a kérésre. A Szerzetesek és Világi Intézmények Szent Kongregációjának -- mely gondosan megvizsgálta a jelenlegi szöveget -- véleményét kikértük, és mi magunk is figyelmesen mérlegeltünk mindent. Bízunk abban, hogy a csodálatos assisi ember által meghirdetett életprogram új lendületet kap ettôl és új virágzásnak indul. Érett megfontolás után és a tárgy teljes ismeretében ezen levelünkkel jóváhagyjuk és apostoli hatalmunknál fogva megerôsítjük Szent Ferenc Világi Rendjének ezt a reguláját, és megadjuk neki apostoli jóváhagyásunk hatályát, feltéve, ha a szöveg megfelel a Szerzetesek és Világi Intézmények Szent Kongregációjának levéltárában ôrzött eredeti szövegnek, melynek elsô szavai így szólnak: ,,a lelki családok között'', utolsó szavai pedig: ,,a Konstitúciókkal megegyezésben.'' Ugyanezen levelünkkel apostoli hatalmunknál fogva érvénytelenítjük az elôzô regulát, melyet egykor Szent Ferenc III. Rendje Regulájának neveztek. Azt akarjuk, hogy a jelen dokumentum tartós hatályú legyen és hogy mind a jelenben, mind a jövôben betartassék, minden ellenkezô körülmény ellenére. Kelt Rómában, Szent Péter sírjánál, apostoli pecsétünkkel hitelesítve 1978. június 24-én, pápaságunk 16. évében. + Jean Villot bíboros államtitkár Loco + Sigillii prot. 352241 (A.A.S. 70 [1978], 454-5.o.; Acta Ordinis F.M. nov.-dec. 1978. 362.363.o.) ======================================================================== Elôszó: Szent Ferenc buzdítása a bűnbánó testvérekhez és nôvérekhez Az Úr nevében! Akik bűnbánatot tartanak Mindazok, akik szeretik az Urat teljes szívbôl, teljes lélekkel és elmével és minden erôvel (vö. Mk 12,30) és úgy szeretik felebarátjukat mint önmagukat (vö. Mt 22,39); és gyűlölik testüket bűneikkel és vétkeikkel együtt; és magukhoz veszik a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét; és a bűnbánat méltó gyümölcseit hozzák: Ó milyen boldogok és áldottak azok a férfiak és nôk, amíg így cselekszenek és ezekben kitartanak, mert megnyugszik rajtuk az Úr lelke (vö.Iz 11,2) s lakóhelyet és szállást készít náluk magának (vö. Jn 14,23). És fiai lesznek a mennyei Atyának (vö. Mt 5,45), akinek cselekedeteit megteszik, jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak (vö. Mt 12,50). Jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesül a hívô lélek; testvérei akkor, mikor az Atyának akaratát teljesítjük, ki a mennyekben van (vö. Mt 12,50), s anyja akkor, mikor az isteni szeretet s tiszta és ôszinte lelkiismeret által szívünkben és testünkben hordozzuk ôt (vö. 1Kor 6,20) és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások elôtt világoskodnia, világra szüljük ôt (vö. Mt 5,16). Ó, mily dicsôséges, szent és felemelô dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! Ó mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! Ó mily szent, kedves, jólesô, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, mint a mi Urunk Jézus Krisztus, aki életét adta az ô juhaiért (vö. Jn 10,15), és imádkozott az Atyához, mondván: Szent Atyám, tartsd meg ôket a te nevedben (Jn 17,11), kiket nekem adtál a világban; tieid voltak és nekem adtad ôket (Jn 17,6). És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ôk valóban elfogadták és elhitték, hogy tôled jöttem ki, és felismerték, hogy te küldtél engem (Jn 17,8). Én ôértük könyörgök és nem a világért (vö. Jn 17,9). Áldd és szenteld meg ôket (Jn 17,17). És én értük szentelem magamat (vö. Jn 17,19). De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem (Jn 17,20), hogy ôk is eggyé legyenek szentelve (vö. Jn 17,19), amint mi is (Jn 17,11). És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ôk is velem legyenek, hogy lássák az én dicsôségemet (Jn 17,24) a te országodban (Mt 20,21). Amen. Akik nem tartanak bűnbánatot Mindazok a férfiak és nôk, akik nem bűnbánatban élnek és nem veszik magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét, hanem bűnt bűnre halmoznak, testük rossz kívánságai és vágyai után járnak, tett ígéreteiket elhanyagolják, testükkel a világnak, érzéki vágyaiknak s e világ múló gondjainak és aggodalmainak s ezen élet gondjainak élnek, az ördög kísértésének áldozatai és egyben fiai és cselekedeteinek utánzói (vö. Jn 8,41). Vakok ôk, mert nem látják az igazi világosságot, a mi Urunk Jézus Krisztust. Az ilyenekben nem lakozik lelki bölcsesség, mert nincs meg bennük az Isten Fia, az Atya igazi bölcsessége. Az ilyenekre áll az Írás szava: minden bölcsességük odalett (Zs 106,27) és átkozott, aki parancsaidtól eltér (Zs 118,21). Látják, világosan felismerik, tudják és cselekszik a rosszat és szántszándékkal elveszítik lelküket. Ti vakok, kiket ellenségeitek, azaz a test, a világ és az ördög rászedtek, lássátok be, hogy a testnek édes a bűn elkövetése, de keserű az Isten szolgálata, mert az Zr evangéliumi szava szerint minden vétek és bűn az emberi szívbôl jön és sarjad ki (vö. Mk 7,21.23). És sem ezen a világon, sem az eljövendôn semmit sem mondhattok a magatokénak. Mert vélitek ugyan, hogy a világ múló javait még soká élvezhetitek, de csalódtok, mert eljön a nap és az óra, melyre most nem gondoltok, s melynek jövetelét nem tudjátok és nem sejtitek; a test megbetegszik és a halál közeleg és így múlik ki keserű halállal. És bárhol, bármikor és bármilyen körülmények közt elégtétel nélkül, halálos bűnben hal meg az ember, -- már aki adhat- na, de nem ad elégtételt -- az ördög ragadja ki lelkét testébôl; mégpedig olyan szorongattatás és kínok közepett, hogy arról csak annak lehet fogalma, akinek része van benne. Minden vagyon és hatalom és tudomány, amirôl gondolták, hogy az övék (vö. Lk 8,18), elvétetik tôlük (Mk 4,25). Vagyonukat rokonaikra és barátaikra hagyják. Azok pedig elvették és szétosztották maguk közt s a végén mondták: ,,Átkozott legyen a lelke; többet is adhatott és szerezhetett volna számunkra, mint amennyit szerzett.'' Testét pedig megemésztik a férgek. Így tehát testüket és lelküket egyaránt elvesztik ebben a rövid életben, alászállnak a pokolba, hol vég nélkül gyötörtetnek. Mindazokat, akikhez ez a levél eljut, kérjük arra a szeretetre, amely az Isten, hogy fogadják isteni szeretettel és jóakarattal ezeket a mi Urunk Jézus Krisztus fent leírt illatos igéit és akik nem tudnak olvasni, gyakran olvastassák fel maguknak; és ôrizzék meg magukban szent közreműködéssel mindvégig, mert ezek lélek és élet (Jn 6,64). És azok, akik ezt nem teszik, azoknak számot kell adniuk az ítélet napján (vö. Mt 12,36) a mi Urunk Jézus Krisztus ítélôszéke elôtt (vö. Rm 14,10). ======================================================================== A Ferences Világi Rend (FVR) [1] 1. Az egyházban a Szentlélek által életre keltett lelki családok között [2], a ferences család magában foglalja Isten népének azon laikus, szerzetes és papi tagjait, akik felismerik magukban a Krisztus követésére szóló hivatást Assisi Szent Ferenc nyomdokain. [3] Különbözô formákban és módokon, de életközösségben és kölcsönös egymásrahatásban óhajtják megtestesíteni a Szeráfi Atya karizmáját ma az egyház életében és küldetésében [4]. 2. E családon belül sajátos helye van a Ferences Világi Rendnek, mely úgy mutatkozik be mint egy, az egész világon elterjedt, szervezett katolikus testvéri közösség, amely nyitva áll minden keresztény elôtt. Ennek a Rendnek testvérei és nôvérei a Szentlélektôl indíttatva saját világi állapotukban akarják megvalósítani a szeretet tökéletességét, és fogadalommal kötelezik el magukat arra, hogy az Evangélium szerint éljenek Szent Ferenc példájára és az egyház által elismert regula segítségével [5]. 3. Ennek a regulának az a célja, hogy a Ferences Világi Rendet a mai világ adottságain között az egyház igényeihez és elvárásaihoz igazítsa, mint ahogy ezt megtették folyamatosan az 1221-es ,,MEMORIALE PROPOSITI'' óta a különbözô regulák, melyeket IV. Miklós és XIII. Leó pápa hagytak jóvá. Ennek a regulának a magyarázata a Szentszékre tartozik, konkrét megvalósítása pedig az általános konstitúciókra és az egyes közösségek statutumaira. ======================================================================== Az életforma 4. A világi ferencesek regulája és életszabálya ez: megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát, követve Assisi Szent Ferenc példáját, aki Krisztust választotta az Istennel és az emberekkel való életének inspirálójául. [6] Krisztus -- az Atya szeretetének ajándéka -- az út, mely az Atyához vezet, Ô az igazság, melybe a Szentlélek vezet be minket, Ô maga az élet, s Ô azért jött, hogy ezt az életet bôven adja [7]. A világi ferencesek mindent megtesznek, hogy az Evangéliumot gyakran olvassák, és hogy az Evangélium igazságait az életbe ültessék át, mindennapi életüket pedig újra meg újra az Evangéliumhoz mérjék [8]. 5. Kutassák Krisztus eleven és hatékony jelenlétét testvéreikben, a Szentírásban, az egyházban és a liturgikus cselekményekben. Eucharisztikus életükben az a hit indítsa és vezesse ôket, mely szent Ferencet arra késztette, hogy ezeket írja: ,,Ebben a világban Isten Szent Fiából nem látok egyebet, mint az Ô Szent Testét és Vérét!'' 6. A keresztség által, melyben meghaltak és feltámadtak Krisztussal, az egyház élô tagjaivá lesznek, és fogadalmuk révén most még szorosabban kapcsolódnak hozzá. Krisztust életükkel és szavukkal hirdetve úgy járjanak az emberek között, mint küldetésének tanui és eszközei. Szent Ferenctôl indíttatva és vele együtt az egyház megújítására kaptak meghívást. Ezért elkötelezik magukat, hogy egységben élnek a pápával, a püspökökkel, a papokkal, a bizalom szellemétôl áthatott olyan dialógusban, mely nyitva áll apostoli kezdeményezésekre [9]. 7. Mint ,,bűnbánó testvérek és nôvérek'', [10] éppen hivatásuk értelmében, az Evangélium életerejétôl áthatva, gondolatvilágukat és cselekedeteiket Krisztuséhoz alakítják annak a gyökeres belsô változásnak az útján, melyet az Evangélium ,,megtérésnek'' nevez, és amelyet az emberi gyöngeség miatt naponta újra kell kezdeni [11]. A megújulás útján a kiengesztelôdés szentsége a Mennyei Atya irgalmának kiváltságos jele és ugyanakkor kegyelem forrása [12]. 8. Jézus az Atya igazi imádója, ezért példájára az imádságot és az elmélkedést tegyék életük és cselekedeteik lelkévé [13]. Vegyenek részt az egyház szentségi életében, fôleg az Eucharisztián újra átélve Krisztus életének titkait, és kapcsolódjanak be az egyház által ajánlott liturgikus imák valamelyikébe. 9. Ferenc különös szeretettel viseltetett Szűz Mária, az Úr alázatos szolgálóleánya iránt, aki mindig kész volt az Úr igéit befogadni és hívásait követni. Ô rendelte lelki családja oltalmazójául és szószólójául [14]. A világi ferencesek azzal fejezik ki az Úr Édesanyja iránt lángoló szeretetüket, hogy tökéletesen utánozzák készséges lelkületét és bizalommal, figyelmesen imádkoznak [15]. 10. Jézus megváltó engedelmességével egységben, aki akaratát Atyja kezébe helyezte, hűségesen töltsék be állapotuknak megfelelô kötelességeiket az élet különbözô körülményei között [16]. Kövessék a szegény és keresztrefeszített Krisztust, tanúságot téve róla még a nehézségek és üldözések közepette is [17]. 11. Krisztus az Atyában bízva maga és Édesanyja számára a szegény is alázatos életet választotta [18], ugyanakkor a teremtett világ iránt értékelô és tisztelô figyelmességet tanusított. A világi ferencesek igaz lelkülettel, ragaszkodás nélkül használják az ideigvaló dolgokat, amikor anyagi igényeiknek eleget tesznek, tudatában lévén, hogy az Evangélium szerint csak kezelôi a rájuk bízott javaknak Isten gyermekei javára. Így a nyolc boldogság szellemében, ,,vándorként és jövevényként'' az atyai ház felé vezetô úton igyekezzenek megtisztítani szívüket minden birtoklási és uralkodási vágytól [19]. 12. Mint az eljövendô világ tanúi, hivatásukhoz hűségesen azon legyenek, hogy a szív tisztaságát megszerezzék, hogy így szabadon szerethessék Istent és testvéreiket [20]. 13. Az Atya minden emberben Fia vonásait látja, aki elsôszülött a sok testvér között [21]. Ugyanígy a világi ferencesek alázatos szívvel és emberségesen fogadjanak minden embert, mint az Úr ajándékát [22] és Krisztus képe mását. A testvériség átérzése örvendezôkké teszi ôket, s képessé arra, hogy magukkal egyenlônek tekintsenek minden embert, fôleg a legkisebbeket, akik számára próbáljanak a Krisztus által megváltott teremtményekhez méltó életfeltételeket teremteni [23]. 14. Hivatásuk arra szólítja fel ôket, hogy minden jóakaratú emberrel együttműködve egy testvéribb és evangéliumibb világot építsenek, hogy eljöjjön Isten országa. Annak tudatában, hogy ,,aki Krisztust, a tökéletes embert követi, maga is egyre emberebbé válik'', gyakorolják feladataikat hozzáértéssel és a keresztény szolgálat szellemében [24]. 15. Egész életük, bátor egyéni és közösségi kezdeményezéseik által legyenek jelen és vegyenek részt az igazságosság elômozdításában, különösen a nyilvános élet területén és ne habozzanak ezért elkötelezni magukat konkrét, és hitükkel összeegyeztethetô formában [25]. 16. Úgy értékeljék a munkát, mint ajándékot és mint eszközt, mely által részt vehetnek a teremtésben, a megváltásban és az emberi közösség szolgálatában [26]. 17. Családjukban a békesség, a hűség és az élet tiszteletének ferences szelleme szerint éljenek arra törekedve, hogy mindezekben a Krisztusban már megújult világ jele legyenek [27]. Különösen a hitvesek, akik a házasság szentségének kegyelmeibôl élnek, tegyenek tanuságot a világban Krisztusnak egyháza iránti szeretetérôl. Minden gyermekük egyéni hivatására figyelve, nyitottan egyszerű keresztény nevelés által, örvendezve járják végig velük együtt az emberi és lelki fejlôdésük útjait [28]. 18. Tiszteljenek minden élô és élettelen teremtményt, mert azok ,,jelentést hordoznak a Fölséges Istenrôl'' [29]. Azon legyenek, hogy a velük való visszaélés kísértését elkerülve eljussanak az egyetemes testvériség ferences felfogására. 19. Mint a béke hordozói, érezzék kötelességüknek azt újra meg újra megteremteni. Keressék párbeszédben az egység és a testvéri egyetértés útjait, bízva az emberben élô isteni mag jelenlétében, valamint a szeretet és a megbocsátás átalakító hatalmában [30]. Mint a tökéletes boldogság hírnökei, minden körülmények között azon fáradozzanak, hogy másoknak örömet és reménységet adjanak [31]. A Feltámadt Krisztus adja meg nôvérünknek, a halálnak igazi értelmét; mint a Feltámadott tagjai, derűs lélekkel várják az Atyával való végleges találkozást [32]. ======================================================================== A testvéri élet 20. A Ferences Világi Rend különbözô szintű testvéri közösségekbôl áll: helyi, területi, nemzeti és nemzetközi csoportokból, mely testvéri közösségek mindegyike erkölcsi személynek számít az egyházon belül [33]. Az ebben a regulában és a konstitúciókban elôírt normák szerint kapcsolódnak egymáshoz és alkotnak egységet a különbözô szintű testvéri közösségek. 21. Különbözô szinteken a közösséget a tanács és a miniszter (vagy elnök) vezeti, akiket a fogadalmas tagok választanak a konstitúciók szerint [34]. Ez az egy idôre szóló megbízatás a közösség és minden egyes tag szolgálatát, a felelôsség vállalását és a rendelkezésre állást jelenti. A testvéri közösségek maguknak adnak belsô szerkezeti felépítést tagjaik és a vidék igényeihez igazodva, az illetékes tanács és a konstitúciók felügyelete, illetve irányítása mellett. 22. A helyi testvéri közösséget hivatalosan kell megalapítani, mely az egész Rend alapsejtje lesz, és látható jele az egyháznak, mely szeretet-közösség. Ez a közösség legyen a tagok számára kiváltságos helye az egyházias érzület elmélyítésének, és a ferences hivatás kibontakoztatásának, és legyen a világban való apostolkodásuk éltetôje [35]. 23. Aki felvételét kéri a Ferences Világi Rendbe, forduljon a helyi testvéri közösséghez. Az új testvérek felvétele a tanácsra tartozik [36]. A Rendbe való belépés lépcsôfokai: az initiatio (bevezetés), azután a legalább egyéves képzés ideje, majd fogadalomtétel a regula szerinti életre [37]. Ez a haladás és fejlôdés egyébként kell, hogy nyomot hagyjon az egész testvéri közösség életmódján is. Ami a fogadalomhoz megkívánt korhatárt és a Rendhez való tartozás külsô jelét illeti [38], a helyi statutumokban rögzített normákhoz tartsák magukat. A fogadalom természeténél fogva végleges [39]. Azok a testvérek és nôvérek, akik sajátos nehézségekkel küzdenek, testvéri párbeszédben tárgyalják meg ügyeiket a helyi közösség tanácsával. Ez a tanács az illetékes a közösség tagjainak felvételét, illetve elbocsájtását illetô minden kérdésben a konstitúciók elôírásai szerint [40]. 24. Hogy a Rend tagjai között megerôsödjék a közösség, a tanács rendszeresen szervezzen összejöveteleket és gyakori találkozásokat nemcsak a Világi Rend, hanem más ferences csoportok tagjaival is, fôleg az újabbakkal. Keresse a legmegfelelôbb eszközöket, hogy a tagok fejlesszék ferences és egyházi életüket, és egyre testvéribb életet élejenek [42]. Ez a communio (közösség) az elhunyt testvérekkel és nôvérekkel is fönnáll, az értük felajánlott imádságok által [42]. 25. A testvéri közösség életéhez, vagy az istentisztelethez, a karitatív és apostoli tevékenységhez szükséges mindenféle kiadásokhoz a testvérek és nôvérek anyagi lehetôségeiknek megfelelôen járuljanak hozzá. A helyi testvéri közösségek pedig vegyenek részt a különbözô szinten működô tanácsok kiadásaiban [43]. 26. Az egység és a kölcsönös felelôsség konkrét jeleként a meghatározott szintű tanácsok -- a konstitúciók szerint -- lelki segítésük céljából kérjenek alkalmas és felkészült szerzeteseket a négy ferences szerzetescsalád elöljáróitól, akikkel a Világi testvéri közösség évszázadok óta kapcsolatban van. Hogy elômozdítsák a hűséget a ferences karizmához és ehhez a regulához, és hogy a testvéri közösség élete nagyobb segítséghez jusson, a miniszter vagy elnök, tanácsával egyetértésben, kérjen az illetékes szerzetesi elöljárótól rendszeres lelkipásztori vizitációt [44], az illetékes szintű elöljárótól pedig testvéri vizitációt, a konstitúcióknak megfelelôen. És, ha valaki megtartja ezeket, a mennyben teljék be a Magasságbeli Atya áldásával, a földön pedig teljék be az ô szeretett Fiának áldásával, a Vigasztaló Szentlélekkel, az ég minden erejével és az összes szentekkel. (Szt. Ferenc áldása a Végrendeletbôl) ======================================================================== Jegyzetek a Ferences Világi Rend Regulájához 1 Más néven Ferences Világi Testvériség vagy Ferences Harmadik Rend (TOF). 2 LG 43 3 XII. Piusz beszéde a III. Rendiekhez 1956.VII.1. 4 AA 4m 5 702,1 kánon 6 vö. 1Cel 18;115 7 Jn 3,16; 14,6 8 AA 30h 9 VI. Pál beszéde a III. Rendiekhez 1971.V.19. III. 10 TOF I. regulája 11 LG 8; UR 4; Poenit., Praeamb. 12 PO 18,5 13 AA 4abc 14 2Cel 198 15 LG 67; AA4 16 LG 41 17 LG 42b 18 1LHív 5 19 Róm 8,17; LG 7;4 20 Int 16; 2LHív 70 21 Róm 8,29 22 2Cel 85; 2LHív 26; 1Reg 7,13 23 1Reg 9,3; Mt 25,40 24 LG 31; GS 93 25 AA 14 26 GS 67,2; 1Reg 7,4; 2Reg 5,1 27 XIII.Leó regulája II,8 28 LG 41e; AA 30bc 29 1Cel 80 30 XIII.Leó regulája II,9; 3Társ 14;58 31 Int 21; 1Reg 7,15 32 GS 78,1-2 33 687. kánon 34 697. kánon 35 XII. Piusz beszéde a III. Rendiekhez 1956.VII.1, 3 36 694. kánon 37 TOF I. regulája, 29-30 38 1Cel 22 39 TOF I. regulája, 31 40 696. kánon 41 697. kánon 42 TOF I. regulája, 23 43 TOF I. regulája, 30 44 TOF II. regulája, XVI.fej. ======================================================================== Rövidítések Zsinati dokumentumok AA = (Apostolicam Actuositatem) Határozat a világi hívek apostolkodásáról GS = (Gaudium et Spes) Lelkipásztori konstitúció az egyház és a mai világ viszonyáról LG = (Lumen Gentium) Dogmatikai konstitúció az egyházról PO = (Presbiterium Ordinis) Határozat a papi szolgálatról és életrôl UR = (Unitatis Redintegratio) Határozat az ökumenizmusról Szent Ferenc írásai és a ferences források 1Cel = Celanói Tamás elsô életrajza Szt. Ferencrôl 2Cel = Celanói Tamás második életrajza Szt. Ferencrôl 3Társ = (Legenda Trium Sociorum) A három társ legendája 1Reg = (Regula non Bullata) A meg nem erôsített regula 2Reg = (Regula Bullata) A megerôsített regula 2LHív = A hívôkhöz írt levél, 2. változat Int = Szent Ferenc Intelmei Fordították: Hidász Ferenc OFM és Várnai Jakab OFM, Esztergom, 1989. április 14. ======================================================================== A Ferences Világi Rend ismertetése Könyvünk a FVR regulájához két részben fűz kommentárt: ez az elsô rész a regula lelkiségét, eszményét, felfogását magyarázza, a második részben majd a regula szerinti élet begyakorlásához, a képzéshez adunk támpontokat. ======================================================================== 1. Mi a ferences eszmény? A ferences eszményt fr. Barsi Balázs OFM néhány gondolatával lehetne röviden összefoglalni. Ezek egyik elôadásából származnak, melyet 1989. február 3-án tartott Budapesten a magyarországi lelkiségi mozgalmak elsô országos konferenciáján: Mi a ferences lelkiség lényege? Elôször is egy új istenkép. Ferenc a ,,bôrén'' tapasztalja meg, hogy Isten Atya! Nem felülrôl lehajló feudális úr, nem a keresztes háborúk Istene, hanem alázatos. Ferenc megdöbbenve ismerte fel a Megtestesült Igében Grecciótól (Betlehem) az Alvernáig (Golgota), hogy Isten alázatos. Közösségét ez a látomás határozza meg. Az elöljárók szolgák, az alattvalók urak, de mind testvérek. Kora társadalmának és Egyházának egyoldalú piramis-képletét nem bírálja, nem lázad ellene, de a maga számára azt a hivatást kapja, hogy az Atya gyermekeként a magát kiüresítô Fiút kövesse a Lélek erejében. Ha valaki az mondja: testvér, akkor feltételezi, hogy van közös atya. Az ateista humanizmus alapján soha nem lehet egyetemesen testvéri világot alkotni, mert hogyan lennének az emberek testvérek, ha nincs Atyjuk. Tehát mi mind testvérek vagyunk. Ferenc nem akarta látni a fától az erdôt. A konkrét, elôtte álló testvér soha nem a közösség egyetlen százaléka, hanem csoda, szentséges titok. Egy ferences kutató kimutatta, hogy Ferenc összefoglaló értelemben soha nem használja a közösség szót, de még a fraternitas, ,,testvéri közösség'' szót sem, mint ahogy sokan megteszik, hogy aztán egy elvont fogalom nevében az egyént elfelejtsék. Anyai szeretettel, vagyis konkrét gondoskodással kell egymás felé fordulni. A testvéri kapcsolatokat a minoritas, vagyis a szolgáló szeretet jellemzi! Ferenc felfedezi, megérti, hogy Isten szeretetének a minores a kiváltságosai. Egyéb gondja sincs, mint hogy mindig lent maradjon, kicsi maradhasson és szolgálhasson, mert Istennek ,,úgy tetszett'', hogy a kicsiknek nyilatkoztassa ki az Evangéliumot. A minoritásnak csak egyik aspektusa a szegénység. Nem a leglényegesebb. A minoritás jelent alázatot, aktív teljes szolidaritást a marginalizáltakkal stb. Végül: új kapcsolat a teremtéssel. A mai ember egyoldalúan viszonyul a világhoz. Uralkodni akar rajta és meggondolatlanul kihasználja. Ferenc Isten egyetemes atyaságának és az Ige megtestesülésének komolyba vételével új kapcsolatba jutott a világgal: testvéri kapcsolatba. Mert a világ nem natura, és nem ,,adottság'', hanem teremtés: vagyis Isten ajándéka. A semmi fölött kimondott epiklézis által szentségi jele az Igének. Lássunk most néhány támpontot a ferences lelkiség kicsit bôvebb kifejtéséhez Genevičve Allaire és Jean-Pierre Rossi könyve alapján (Laikusok az egyházban -- Szt. Ferenc Világi Testvérisége'' 89-125. old.). 1.1 Élni az evangéliumot ,,A világi ferencesek regulája és élete ez: megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát, követve Assisi Szent Ferenc példáját.'' (FVR regula 4.) Szt. Ferenc világi testvéreinek és nôvéreinek életszabályát alapvetôen az a hatalmas vágy adja, hogy teljes életet éljenek. Nyitottan, ahogy egy virág fogadja a nap fényét és melegét. Élni! Minden nappal egészen szembenézni. Énekelni a hajnal hasadását, mint egy új világ hívását. Befogadni a gyöngédséget mindazok arcáról, akikkel találkozunk. Nem elégedni meg a szavakkal, hanem fölfedezni, hogy Isten leginkább a megvetettekben és elhagyottakban köt szövetséget az emberrel. Hirtelen vagy fokozatosan, de eljutsz a belsô meggyôzôdésre, akárcsak Szt. Ferenc, hogy az Evangélium egy élô személy: Jézus Krisztus, akitôl kedvet lehet kapni az élethez. Az Evangéliumot élni nemcsak azt jelenti, hogy hozzáigazítod életedet egy tanhoz, szabályhoz vagy törvényhez, mégha az isteni is, és nem is csak azt, hogy egy példaszerű életet utánzol, hanem hogy KÖVETED Jézus Krisztust, aki elôtted jár, és az élet teljessége felé vezet. Mozgalmas út. Elôre be nem látható útvonal. Naponta új teremtés. Az Evangéliumot élni: rátenni egész életedet történelmünk egy hallatlan eseményére, amelyrôl Szt. Márk evangélista tömören, de nagyszerűen tudósít: Jézus Galileába ment és ott hirdette Isten evangéliumát: ,,Beteljesedett az idô, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!'' Jézus Krisztusban a szeretet uralma valósul meg, ezért mindenkihez közel tud kerülni. Akárcsak Szt. Ferenc, testvérei és nôvérei is úgy tartják, hogy élni azt jelenti: megnyitni szívünket az Evangélium elôtt, Jézus elôtt, aki az élet fejedelme, forrása, teljessége. Szeretni, ahogy ô szeretett, hogy életünk legyen. Vesd össze az Evangéliummal arckifejezésedet, ítéleteidet, érzelmeidet, reagálásaidat, véleményeidet. Az Evangéliumtól odamész az élethez, az élettôl pedig az Evangéliumhoz, fáradhatatlanul. Az egész egyházzal együtt kitartasz a figyelemben a Szentlélek iránt, Krisztus jelenléte és működése iránt az emberi történelemben, kitalálod, felfedezed, hogyan akar napról napra köztünk élni. ,,Megtérésének kezdetén Ferenc egy idôre visszavonult a világtól és a kereskedéstôl, és azon volt, hogy Jézus Krisztust minél bensôségesebben a szívébe zárja.'' (1Cel 6) ,,És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt ô, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem.'' (Végr 14) ,,Halála elôtt Ferenc az ég felé tárta karjait, és magasztalta Krisztusát, mivel már minden terhétôl megszabadulva szabadon szárnyalhat feléje. Hogy pedig megmutassa, mindenben hű követôje Krisztusának, Istenének, ô is mindvégig szerette testvéreit és fiait, akiket kezdettôl fogva szeretettel ölelt magához. Ezért sorra magához szólította körülötte álló fiait, vigasztaló szavakkal enyhítette halálán érzett bánatukat, és atyai melegséggel Isten szeretésére buzdította ôket. Azután beszélt nekik a türelemrôl és a szegénység megtartásáról, fôleg pedig a szent Evangéliumnak mindenek fölé helyezésérôl.'' (2Cel 216) 1.2 Az egyház élô tagjai ,,A keresztség által, melyben meghaltak és feltámadtak Krisztussal, az egyház élô tagjaivá lesznek, és fogadalmuk révén most még szorosabban kapcsolódnak hozzá.'' (FVR regula 6.) A Lélek egyre inkább egyesíti s ugyanakkor sokszínűségben gazdagítja a hívôket az egyházban, amely nem ,,monolitikus'', hanem ,,szimfonikus''. A bôségnek ez a sokfélesége jól illusztrálja, hogyan fogta fel Szt. Ferenc az Anyaszentegyházat: az a kiváltságos hely, ahol lassan ki kell rajzolódnia az egyetemes testvériségnek, mely képes megélni a kommuniót, a testvéri egységet a különbözôségben. Szt. Ferenc, ez a karizmatikus újító, egész életén át megdöbbentô tisztelettel veti alá magát az egyháznak, amely szemében mindig az Isten Népe marad, minden gyöngesége ellenére. Itt hirdetik ugyanis Jézus Krisztus üdvösségét és itt hagyományozzák át az evangéliumot. Szilárdan ragaszkodik a maga eredeti karizmájához és az egyházhoz egyaránt. Még akkor is, ha ez a kettôs hűség néha megfeszíti. Hite képessé tette, hogy ezt az egyházat fönségével és nyomorúságaival, elnehezüléseivel és újjászületéseivel együtt elfogadja. Az egyház a közöttünk és általunk továbbélô Krisztus. Jelzi az Atya szeretetét az emberek iránt, és egybegyűjti mind a nemzeteket. Nekünk, akik az egyház tagjai vagyunk keresztségünk révén, -- össze kell forrnunk az Atya szeretetének üdvözítô tervével, -- ennek érdekében részt kell vállalnunk Krisztus szenvedésébôl övéi egységéért, hogy higgyjen a világ, -- táplálnunk kell az egyház életével és imájával való egységünket a szentségek és a liturgia által, -- nyitottnak és tettrekésznek kell lennünk az egyház és a világ igényeire; a Szentlélek vezetése alatt a magunk helyén konkrétan elkötelezni magunkat és merész kezdeményezéseket tenni, -- az apostoli lelkület tudatában, melyet Szt. Ferenctôl az ô családjában való részesedéssel örököltünk, sugároznunk kell magunk körül az ô szegény, egyszerű és örömteli szeretetét Krisztus iránt és az egyház szolgálatában. ,,A keresztre feszített Krisztus képe, amire még nem volt példa, festett ajkaival beszélni kezdett, és nevén szólítva magához intette ôt: ,,Ferenc -- mondotta --, menj és állítsd helyre hajlékomat, mert mint látod, romokban hever!'' … Utána serényen hozzálátott a parancs második felének teljesítéséhez is, és nekifogott a nagy munkának, templom restaurálásának. Mert ámbátor az isteni parancs szava az Egyházra vonatkozott, melyet Krisztus saját vérén szerzett, nem emelkedhetett egyszerre a legmagasabb fokra, hanem lépésrôl lépésre kellett az anyagtól a szellemhez emelkednie.'' (2Cel 11) ,,(A pápa úrnak ugyanis) úgy tetszett, mintha a lateráni bazilika összeomlani készülne; ekkor egy szerzetes, egy alacsony termetű és jelentéktelen emberke, nekivetette hátát, és megvédte a templomot az összedôléstôl. ,,Valóban, mondotta magában a pápa, ez az az ember, aki tevékenységével és tanításával fenn fogja tartani az egyházat.'' (2Cel 17) ,,Írd, hogy megáldom összes testvéreimet, a szerzetben élôket és az ezután következôket, egészen a világ végéig. Mivel azonban gyöngeségem és fájdalmaim miatt nem tudok beszélni, csak röviden, ebben a három mondatban adom tudtára akaratomat minden testvéremnek. Nevezetesen, hogy áldásom és végrendeletem emlékezetének jeléül mindig szeressék egymást; azután mindig szeressék és ôrizzék meg úrnônket, a szent szegénységet; és végül mindig legyenek hűségesek az Anyaszentegyház elöljárói és minden klerikusa iránt és legyenek az ô alattvalóik.'' (A Sienában készített végrendelet) 1.3 Megtérés ,,Gondolatvilágukat és cselekedeteiket Krisztuséhoz alakítják annak a gyökeres belsô változásnak az útján, melyet az Evangélium ‘megtérésnek’ nevez'' (FVR regula 6.) Az Evangélium szerinti élet szüntelenül újrakezdett megtérésre hív fel bennünket, mely önzésünket összedönti és új életre segít. Általa meghalunk magunknak, hogy újjászülessünk a Szentlélekben és Ôt hagyjuk működni magunkban. Ilyen átalakulást egyedül Isten tud végbevinni. Ô indítja akaratunkat, hogy cselekvôen elfogadjuk ezt a működést. Az adott helyzetek és a hétköznapi döntések útvesztôjében szüntelen alkalmat találsz erre az átalakulásra. Szt. Ferenc a leprásnak adott csókkal lépett a megtérés útjára: nekünk is át kell gondolnunk, milyenek emberi kapcsolataink, fôleg a leginkább semmibe vett és ellenszenves emberekkel. Megtérésünk úgy valósul meg, hogy ezeket a hétköznapi kapcsolatokat a szeretetben éljük meg.A legtöbben nem látjuk, mennyire szükségünk van a megtérésre. Nem ismerjük fel, melyek azok az eszmék, értékek, attitűdök vagy tettek, amelyekbôl meg kell térni, és melyek azok, amelyekhez meg kell térnünk. Segít a felismerésben, ha felfigyelünk azokra a gondolatokra, amelyek kiborítanak, felizgatnak. Ahelyett, hogy felháborodva rögtön elhessegetnénk azokat, gondoljuk inkább végig, vigyük be imádságunkba, és a Szentlélek vezetése által vegyük észre, mi bennük az igazság. És ekkor megkezdôdik a megtérés fájdalmas, de megszabadító és megváltó folyamata. Szívesen választott bűnbánati gyakorlatunk legyen annak a fáradtságnak az elfogadása, amit a munka, az apostoli tevékenység, az önzetlen szolgálat és a fájdalmas megpróbáltatások okoznak. Viszont gyöngeségünket is napról-napra megtapasztaljuk. Az Atya megbocsátása megôrzi bennünk a bátorságot, hogy végbevigyük az ô művét. Ennek a folyamatos megújulásnak kitüntetett jele a kiengesztelôdés szentsége. Ferenc megtérése egyetlen átalakulás, ami egy életformában teljesedik ki: az idôtlenségre nyitott szellem tudatos döntése az idôben élô testben válik valóra. Az újrakezdést Istentôl tanuljuk, aki szüntelenül újat teremt. Krisztus mennybemenetelével nem lépett ki a történelembôl. Most is új dolgokat teremt a Lélek által. A lelki életben: makacsul megújulni a tökéletes mértékre. ,,Ferenc -- mondotta szívében az Úr --, ha meg akarsz engem ismerni, a testi és hiábavaló dolgoktól fordulj a lelkiek felé, tanuld meg édesnek érezni a keserűt, és vesd meg magadat, mert akkor megfordul a dolgok rendje, és amit csak mondok neked, mind-mind tetszeni fog.'' És azonnal erôs ösztönzést érzett magában, hogy az isteni parancsnak eleget tegyen, és azon melegében hozzálátott a dolog kipróbálásához. Ferenc a világ összes szerencsétlenjei és nyomorékjai közt a leprásoktól irtózott legjobban. És, íme, egy napon, amikor Assisi határában lovagolt, éppen egy leprás jött vele szembe. Bár nagy undort és félelmet érzett magában, mégis, nehogy a kapott parancs és a tett eskü megszegôjének tűnjék fel, rögtön leszállott lováról, és odalépett hozzá, hogy megcsókolja. Mikor azután a leprás alamizsnát kérôleg feléje nyújtotta kezét, nemcsak pénzt adott neki, hanem csókot is nyomott a kezére. (2Cel 9) ,,Az Úr a következô módon mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogyan kezdjem el a bűnbánattartást: míg bűnökben éltem, nagyon keserves volt számomra a bélpoklosok látása. És maga az Úr vezérelt közéjük és én irgalmasságot cselekedtem velük. És amikor eltávoztam tôlük, az, ami elôbb keserves volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére. Utána egy kevés ideig még vártam; azután elhagytam a világot.'' (Végr 1-3) ,,Égett tehát a szertelen vágytól, hogy újra elölrôl kezdhesse a pályáját; szeretetének lángoló hevében és örvendezô reménykedésében azt tervezte, hogy végsô nyomorúságra jutott testét megint a régi szolgálat alá fogja. Ezért minden ápolás okozta akadályt elhárított magától, és minden emberi tekintetbôl következô ellenvetést elnémított. Mikor betegségére való utalással régi buzgalmának mérséklését ajánlották neki, ô ezt mondotta: ,,Testvérek, kezdjünk már szolgálni a mi Urunknak és Istenünknek, mert eddig édeskevés, jóformán semmi haladást nem tettünk.'' Egy pillanatra sem képzelte, hogy már célhoz ért, és mint a szent megújhodás terveinek fáradhatatlan szövögetôje, sohasem adta fel az újrakezdés reményét. Újra vissza akart térni a leprások ápolásához és az emberek megvetésének kereséséhez, amint azt hajdan tette. (1Cel 103) 1.4 Ima és elmélkedés Jézus az Atya igazi imádója, ezért példájára az imádságot és az elmélkedést tegyék életük és cselekedeteik lelkévé. (FVR regula 8.) Keresni Istent, a szeretet tüzét, az égô csipkebokrot a világ szívében és életünk mélyén. Megismerni ôt a szeretett, szemlélt, igéjében hallgatott és kimondott Jézus Krisztusban. Felismerni ôt jelenlétének nyomaiban és jeleiben az emberi élet valóságai között. Énekelni a reményt, mely ígéreteibôl fakad. Kitenni magunkat csöndben az ô jelenlétének, ahogy a virág a nap felé fordul. Imádkozni életünket és élni imánkat. Az Isten Fia, amikor Szűz Máriától megszületett, egészen a mi emberi állapotunk részese lett. Feltámadása után ô lett a ,,végsô'' ember, a Fô, akiben minden ember egyesül. Szemléled, hogyan élt Anyjával egyszerű életet az emberek között; hogyan tárta fel nekünk Isten szívét; hogyan szerette mindvégig testvéreit; hogyan maradt köztünk, mint élô. Imád abból fakad, hogy szereted és szemléled ezt az arcot. Így tanulod meg szeretni emberi hivatásodat, s érted meg annak fönségét. A keresztségi kegyelem hatása alatt Krisztus egész életeden át egyre mélyebbre von be az ô húsvéti titkába, összegyűjti népét, hogy felajánlja az Atyának. Ennek a kommuniónak az Eukharisztia szentsége a legkiválóbb jele. Keresztény életed eköré rendezôdik, napi utadon ez táplál, szeretetednek ez az állandó forrása. Ferenccel együtt felfedezed, hogy Isten egészen jó, minden jónak forrása, és te is szeretni akarod az Urat a szív alázatában és egyszerűségében, s imádni akarod ôt lélekben és igazságban. Idôt szakítasz minden nap az imádságra, pillanatokat szerzel napod során, hogy Istennel találkozhass… Az egész világ, benne saját életed fölajánlásával feltárod az Atyának a dicséretben és hálaadásban az emberek harcait, szenvedéseit, reményeit; a mindegyikünk szívében működô szeretetének csodáit. ,,Nagyon vigyázzunk tehát, testvéreim, valamennyien, nehogy valami jutalom, munka vagy segítés ürügyén elveszítsük, vagy az Úrtól elfordítsuk elménket és szívünket. Tehát szent szeretettel mely maga az Isten kérve kérem összes testvéreimet, a minisztereket éppúgy, mint a többieket, hogy elhárítva minden akadályt és félretéve minden gondot és aggódást, amennyire csak tudják, tiszta szívvel és tiszta lélekkel szolgálják, szeressék, imádják és tiszteljék az Úristent, mert ô mindenekfölött ezt kívánja tôlünk. Készítsünk tehát neki ott mindig hajlékot és tartózkodási helyet, mert ô a mindenható Úristen, Atya, Fiú és Szentlélek.'' (1Reg 22,25-27) ,,Sokszor anélkül, hogy ajkait mozgatta volna, magában imádkozott, és azzal, hogy külsô érzékeit befelé összpontosította, lelkét szinte az égig való szárnyalásra képesítette. Így minden tehetségét és érzését arra az egy dologra irányította, amit éppen kért az Úrtól, és nem is annyira imádkozó (embernek), mint inkább imádságnak látszott. (2Cel 95) 1.5 Mentesen minden birtoklási és uralkodási vágytól ,,Így a nyolc boldogság szellemében, ‘vándorként és jövevényként’ az atyai ház felé vezetô úton igyekezzenek megtisztítani szívüket minden birtoklási és uralkodási vágytól.'' (FVR regula 11.) Mivel szent Anyjával együtt Krisztus azt választotta, hogy érettünk szegénnyé legyen ezen a földön, vágyakozol követni ôt szegénységében, szeretni ôt a szegényekben, harcolva mindenféle nyomorúság ellen. Megtanulsz mindent Isten ajándékaként fogadni, hálás és szabad szívvel. Vigyázol, hogy semmit se tarts vissza önzôen magadnak, igyekszel visszaadni az Atyának mindazokat a javakat, amelyeket ô ad nekünk, megosztva azt testvéreiddel. Nem azt keresed, hogy uralkodj az embereken, sem hogy kiszolgálójuk légy, hanem a ,,szolga'' lelkületébe helyezed magad, az Úr példájára. Nem táplálsz magadban semmilyen felsôbbrendűségi érzést. Felismered, hogy az ember Isten tervében működik közre, amikor a földi (anyagi, tudományos, kulturális, szellemi) javakat használja. Ebbôl veszed ki részedet, ügyelve, hogy használd ezeket és ne a haszon legyen döntéseid mozgató rugója. Nem úgy viselkedsz, mint aki tulajdonos, hanem mint aki tisztelettel használja a rábízott javakat. Azon munkálkodsz, hogy ezek elosztása minél egyenlôbb legyen, s mindenkinek kibontakozására, fejlôdésére és szabadulására szolgáljanak. Teljes szolidaritást vállalsz embertársaiddal, akik a jelen világot építik, szem elôtt tartva, hogy így az eljövendô világot készítjük elô, ahol minden emberi várakozásunk betelik. Az evangéliumi szegénység által lelkedben megmaradsz zarándoknak, aki az Élôk Földje felé halad. Krisztus szenvedett és meghalt a világ életéért. Az ô nyomdokait akarod követni, s minden erôdbôl harcolsz a gonosz ellen. Magadra veszed mindazt a szenvedést, bukást, üldöztetést, ami az Evangéliumban gyökerezô döntéseidbôl fakad. Ferenc a minoritas szót választotta, a ,,szegény testvér'' helyett pedig a ,,kisebb testvér''-t, hogy értésünkre adja: itt nem az anyagi értelemben vett végletes szegénység forog kockán, hanem az alázat, a szív szegénysége, úgy, hogy az ember teljesen a mennyei Atya kezébe és testvérei szolgálatára adja magát. ,,Minden jót a fölséges és hatalmas Úristennek adjunk vissza, és ismerjük el, hogy minden jó az övé; neki adjunk hálát mindenért, akitôl minden jó származik. Legyen minden a fölséges és hatalmas, igaz és egyedülvaló Istené; neki adassék és ôt illesse minden tisztelet és tisztesség, minden dicséret és áldás, minden hálaadás és dicsôség, mert minden jó az övé és ô az egyedül jó.'' (1Reg 17,17-18) ,,A szegények atyja, a szegény Ferenc, mindenben a szegényekhez igazodott, és nehezen tudta elviselni, hogyha magánál szegényebb emberrel találkozott; természetesen nem hiú dicsôségvágyból, hanem kizárólag részvétbôl. És jóllehet egyetlen hitvány és durva öltözékkel is beérte, sokszor ezt is kész volt megosztani egy-egy szegénnyel. Hogy mint a szegények leggazdagabbja valahogyan segíteni tudjon a szegényeken, télvíz idején merô könyörületbôl elvárta evilág gazdagjaitól, hogy egy-egy köpennyel vagy bundával szolgáljanak neki. És mikor ezek örömest teljesítették, amit a boldogságos atya kívánt tôlük, rendszerint ezt mondotta nekik: Csak azzal a feltétellel fogadom el tôletek, hogy semmi körülmények közt nem kívánjátok vissza. Mihelyt azután szeme elé került az elsô szegény, túláradó örömmel kanyarította nyakába az ajándékba kapott ruhadarabot.'' (1Cel 76) 1.6 Egy testvéribb és evangéliumibb világot építeni ,,Hivatásuk arra szólítja fel ôket, hogy minden jóakaratú emberrel együttműködve egy testvéribb és evangéliumibb világot építsenek.'' (FVR regula, 14.) Minden emberben, akármilyen és akárhonnan is való, testvért ismersz fel, akit az Úr adott neked. Mindenkihez azzal a biztos tudattal lépsz oda, hogy tud adni valamit neked. Törekszel igazi tiszteletet tanúsítani az ember iránt, akármilyen is. A kölcsönösség és az osztozás alapján fogadod el és érzel iránta. Különösen figyelsz azokra, akiket mindenki kitagad és senki sem szeret. Megtanulod felfedezni a jót minden emberben és elámulsz rajta. A testvéri szeretet minden csíráját felfedezed és növekedni segíted a közösségekben, ahol élsz. Mindenkivel szövetségre lépsz, hogy testvéribb világot építs, nyíltan elfogadsz minden emberi szolidaritást és azokat keresztény módon vállalod. Minden jóakaratú emberrel dolgozol azon, hogy a népek megértsék egymást és egységre jussanak, harcolsz az egyetemes testvériség akadályai ellen: a javak igazságtalan elosztása, az elnyomás és igazságtalanság, a gyűlölet, az erôszak és a háború ellen. ,,Nem csoda, hogy akit a szeretet ereje a teremtmények testvérévé tett, azt Krisztus szeretete még szorosabb kötelékkel fűzte azokhoz, akik a Teremtô képmását viselték magukon. Azt szokta mondani, hogy a lelkek üdvözítésénél nincs semmi életbevágóbb feladat, és újra meg újra utalt arra, hogy Isten Egyszülött Fia egyedül a lelkekért kegyeskedett keresztre feszíttetni magát. Innét fakadt kitartása az imádságban, fáradhatatlansága a prédikálásban és túlzása a példaadásban. Nem tartotta volna magát Krisztus igazi barátjának, ha nem szerette volna a lelkeket, kiket Krisztus oly nagyon szeretett'' (2Cel 172) ,,Vajon ki viselte gondját alattvalóinak úgy, mint Ferenc? Állandóan az ég felé emelte karjait az igazi izraelitákért, és magáról egészen megfeledkezve kizárólag testvéreinek üdvösségére gondolt. Odaborult az isteni Felség lába elé, lelki áldozatot mutatott be fiaiért, és kikényszerítette Istentôl, hogy jót cselekedjék velük. Aggódó szeretettel viseltetett a kisded nyáj iránt, mely nyomába szegôdött, nehogy a világról való lemondása után a mennyországot is elveszítse. Úgy érezte, hogy kirekesztve marad a mennyei dicsôségbôl, ha a gondjaira bízottakat is, akiket lélek szerint nagyobb fájdalommal szült, mint annak idején anyjuk test szerint, el nem vezérli oda.'' (2Cel 174) 1.7 A béke hordozói ,,Mint a béke hordozói, érezzék kötelességüknek azt újra meg újra megteremteni. Keressék párbeszédben az egység és a testvéri egyetértés útjait, bízva az emberben élô isteni mag jelenlétében, valamint a szeretet és a megbocsátás átalakító hatalmában.'' (FVR regula, 19.) Mint Ferenc, te is tudod, hogy Isten arra hívott: vidd el az embereknek békéje üzenetét. Megoldást keresel a konfliktusokra, melyek szemed elôtt zajlanak. Kinyilvánítod, hogy a háború minden formája ellen vagy. Nem engeded magadat bezárni a kiút nélküli ellenségeskedésbe, hanem új megoldásokat keresel a párbeszédben és a szeretet erejében, vállalva az elkerülhetetlen ütközéseket. Tudatában annak, hogy az emberek közti feszültségek gyakran az igazságtalan életfeltételekbôl és az erôszak helyzeteibôl adódnak, a békéért való cselekvésedben elsô helyre teszed az ideigvaló dolgok mindenki számára igazságosabb rendjét. Hagyod, hogy Isten megtisztítsa szívedet a gôg, a rosszindulat, az erôszak minden formájától, s hogy betöltsön a Szentlélekkel, a béke forrásával. Így élhetsz egyetértésben, és így léphetsz oda tiszta szívvel az emberekhez, ami arra hívja fel ôket, hogy ôk is részt kérjenek a Béke Istenének életébôl, örömébôl, gyöngédségébôl és szeretetébôl. ,,Krisztus vitéz katonája, Ferenc, bejárta a városokat és falvakat, és nem az emberi bölcsesség meggyôzô szavaival, hanem tudással és a Lélek erejével hirdette Isten országát és prédikálta a békességet.'' (1Cel 36) ,,A Szentséges Szűz Mária, a mi Istenünk és Urunk Jézus Krisztus Anyja, és Szent Ferenc, vezérünk és atyánk közbenjárására világosítsa meg lelki szemünket és igazítsa lábunkat annak a békességnek az útjára, mely minden értelmet meghalad. Ezt a békét hirdette és hozta a mi Urunk Jézus Krisztus és ezt hirdette meg újra Szent Ferenc Atyánk is. Minden beszédének elején és végén a békérôl szólt, minden köszöntésében békét kívánt, szemlélôdésében mindig az elragadtatás békéjét áhította.'' (Szt. Bonaventura: A lélek zarándokútja Istenbe, Elôszó) ,,Boldogok a békességszerzôk, mert Isten fiainak hivatnak. Isten szolgája mindaddig nem láthatja, mennyi türelem és alázatosság lakozik benne, amíg minden kedve szerint történik. Amikor eljön az idô, hogy akiknek kedvében kellene járniok, ellenére cselekszenek, amennyi türelmet és alázatosságot mutat akkor, annyi lakozik benne és nem több.'' (Szt. Ferenc 13. Intelme) 1.8 Az öröm és remény hírnökei ,,Mint a tökéletes boldogság hírnökei, minden körülmények között azon fáradozzanak, hogy másoknak örömet és reménységet adjanak.'' (FVR regula, 19.) Ferenc egyik karizmája, hogy az Evangélium énekelni kezd ajkain. A nyugtatókat és drogokat szedô mai társadalom fülébe is szokatlan dallamokat ültet el. Habókos ez a koldus, aki a komor pápai udvar színe elôtt táncra perdül és dalra fakad? Nem, csak egy keresztény, aki éli, amit hisz. Nála énekszó lesz a Credóból, amit olyan gyakran mondunk szomorúan és egyhangúan. Ô felfedezi, hogy a kereszténységgel az öröm áradt szét a földön. Általa az Élô tör be közénk, aki a Húsvét hajnala óta új életet kínál elámult testvéreinek a lélekben, a békében, a megbocsátásban. Az öröm Isten ajándéka, a feltámadt Krisztus Lelkének gyümölcse. Ez tehát nem elégedett lelkialkat vagy jó emésztés kérdése. Nem olcsó szólás: ,,mindenki szép, mindenki jó!''. Ez annak tapasztalata, aki szeret és aki tudja hogy szeretik úgy, ahogy van; a hívôé, aki tudja hogy irgalomból megmentették és megszabadították a rossz és a halál sorsszerű végzetétôl. Az öröm az a tudat szívünk mélyén, hogy Isten gyöngédsége ott van mindenkinek az életében. Ez a bizonyosság a legkeményebb megpróbáltatásban is, hogy az élet és a szeretet végül is gyôz. Szt. Ferenc, testvérei és nôvérei is a húsvéti, ragyogó és örömteli Krisztusba vetik hitüket. Számukra Isten a forrása minden örömnek: ,,Te vagy az öröm, a mi reményünk és örömünk!'' A megnyílás Isten felé jelenthet-e mást, mint megnyílást az örömre? Isten ingyenes szeretetét ízlelik és ünneplik, így keresztények ôk. A világegyetem teremtésének, történetének, az emberi világ felszabadításának forrása nem más, mint a teremtô és megváltó Szeretet ingyenessége. Micsoda öröm tölt el, amikor ezt felfedezed! Ferencet is ez töltötte be. Szemébe néz a leprásoknak és szemébe néz Krisztusnak, s fölfedezi, hogy csak a szeretet éltet. Csak ez teszi az embert emberré, személlyé, az isteni élet részesévé, örvendezôvé. Ferenc testvérei és nôvérei befogadják Istennek ezt az ingyenes szeretetét, a szent Evangélium kincsét és Krisztus Lelkének ajándékait. Megértik, hogy a Boldogságok Krisztusát követni öröm. Szüntelenül hallják szavait: ,,Azért jöttem, hogy életük bôségben legyen. Ahogy az Atya szeretett engem, úgy szerettelek én is titeket. Azért mondom ezt, hogy az én örömöm legyen tibennetek, és örömötök teljes legyen'' (Jn 10,10; 15,9- 11). Ilyen örömhírt az ember nem tud magában tartani. Ferenc ma is küldi testvéreit és nôvéreit a mindennapok útjára, hogy éljék és hirdessék az Evangéliumot, mint örömhírt minden ember számára. A testvéri közösségek öröme Krisztusból fakad és Krisztushoz vezet. Öröm résztvenni Krisztus megváltó tetteiben és küzdelmében az ember teljes felszabadításáért. Öröm odamenni azokhoz, akik éhezik és szomjazzák a gyöngédséget, barátságot és igazságosságot. Hiszen ôk térítenek meg minket a szeretetre, vezetnek ki önmagunkból, hogy szeretetünk ingyenes legyen. Isten részt ad örömébôl: a teremtô szeretetbôl. Az evangéliumi öröm egy testvéri cselekedet. Hiszen meghívás a reményre és az életre. Testvéremnek, férjemnek, feleségemnek, gyermekeimnek, szomszédomnak, munkatársamnak szüksége van az én örömömre, hogy élhessen, ahogy nekem is az övékre. ,,Milyen szeretettôl lángolt Ferenc és testvérei, Krisztusnak ezek az új tanítványai! Mennyire szerették a testvéri életet! Amikor útközben találkoztak, mennyire fölébe kerekedett minden más érzésnek a lélek szerinti szeretet, amely egyedül képes megalapozni a testvéri közösséget! Megölelték egymást, együtt beszélgettek és nevettek, fesztelenül, jószándékkal, figyelmesen, kedvesen és higgadtan, egyesülve eszményükben, készen a fáradhatatlan szolgálatra.'' (1Cel 38) ,,Szentünk azt tartotta, hogy az ellenség ezer ármánya és cselvetése ellen legjobb gyógyszer a lelki öröm. Ezt szokta mondani: ,,Az ördög akkor örül legjobban, ha Isten szolgájában sikerül kioltania a lelki örömet. Állandóan port hord magával, melyet a lelkiismeret legkisebb résén is be tud csempészni, és homályba tudja vele vonni az ész világos látását és az élet tisztaságát egyaránt. De ha lelki öröm tölti el a szívet, akkor hiába ontja halálos mérgét a kígyó. Ha ellenben szomorúságra hajló, csüggeteg és levert a lélek, könnyen búskomorságba merül, vagy pedig hiú örömök keresésére tér át.'' Ezért a Szent különös igyekeztet fordított arra, hogy szíve mindig vidám maradjon, s megôrizze a lélek kenetét és az öröm olaját. A rosszkedv gonosz betegségétôl a lehetô legnagyobb gonddal óvakodott, és ha csak futólag is érezte közeledését, menten imádságba merült.'' (2Cel 125) ======================================================================== 2. Mi a ferences ,,család'' Megismerkedtünk Szent Ferenc sajátos lelki ajándékával: karizmájával. Ezt az ajándékot nem pusztán Ferenc kapta Istentôl. Ebben Isten ajándékozta meg egyházát. Ez az ajándék olyan gazdag, hogy csak egy egész család tudja teljes szépségében felmutatni. A történelem során Ferenc élménye, mint mag, a következô fában hajtott ki: elsô rend (kb. 35.000 fô) kisebb testvérek OFM kapucinusok OFMCap minoriták OFMConv második rend (18.000 fô) klarisszák kapucinus nôvérek Szabályozott Harmadik Rend (kb. 200.000 fô): Több mint 2000 férfi és nôi kongregáció Ferences Világi Rend (kb. 460.000 fô) 2.1 Az egyes ágak és reguláik Az elsô rendekhez közé valójában négy szervezeti egység, négy ,,rend'' tartozik: A kisebb testvérek (OFM), a minoriták (OFMConv) és a kapucinusok (OFMCap), valamint a Szabályozott Harmadik Rend (TOR). Az elsô három követi Szent Ferenc III. Honóriusz pápa által jóváhagyott Reguláját (Regula Bullata, 1223). A TOR férfi szerzetesek közösségeirôl alább szólunk. Szent Klára közösségét elôször Szent Ferenc személyes példája és az evangélium, majd néhány pápai regula szabályozta. Élete végén ô maga ír regulát, a Kisebb Testvérek regulája és a San Damianóban folytatott élet alapján. Bemutatja a rend bíboros protektorának, Raynaldus bíborosnak, akik 1252-ben jóváhagyja. Ô azonban többre vágyik. Amikor 1253 augusztusának elsô napjaiban IV. Ince pápa maga jön el meglátogatni ôt, összeszedi maradék erejét és kéri tôle a jóváhagyást az általa írt regulára. Az eredmény nem várat magára. Augusztus 9-én egy testvér elszalad San Damianóba, a végleges jóváhagyással a kezében. Másnap hajnalban Klára, bevégezve földi küldetését, elmegy és csatlakozik Krisztushoz és Ferenchez. 1893-ban felnyitják koporsóját, ahol a Szent testét takaró ruha redôi közt megtalálják a végleges regula eredeti példányát, melyet IV. Ince írt alá, s amelyet Klára halála elôestéjén kapott kézhez. A FVR részére VI. Pál hagy jóvá regulát 1978-ban. A Szabályozott Harmadik Rendek vezetôit is arra vezette zsinat útmutatása, hogy hozzálássanak az 1927-es Regula átdolgozásához. 1979- ben olyan fokú megegyezésre jutottak, hogy felállítottak egy nemzetközi bizottságot, amelynek a végleges szöveget 1982-re kellett elkészítenie. Három fontos feladata volt: a) visszatérés a rendalapító eredeti karizmájához, ami a TOR közösségek esetében mindig Szent Ferenc és egy késôbbi rendalapító; b) a Rend történetének újrafelfedezése; c) világméretű konzultáció, az egyes kongregációktól érkezô javaslatok alapján. A végsô ülésen majdnem 200 elöljáró volt jelen 1981. márciusában. Ez volt az elsô ilyen méretű közös találkozója a Szabályozott Harmadik Rend férfi és nôi kongregációinak. Eredménye a 9 fejezetbôl és 32 cikkelybôl álló regula, mely szinte teljes egészében Szt. Ferenc szavait használja fel. Figyelembe veszi férfi és nôi, aktív és kontemplatív kongregációk helyzetét. Megôrzi az elôzô regulák (1289, 1521, 1927) fontos alkotóelemeit. A Szabályozott Harmadik Rend -- az elnevezés a XV. sz-ból ered -- végül is a világ legnépesebb szerzetesrendje. Reguláját több mint 200 000-en követik mintegy 426 kongregációban. Kik alkotják tehát a ferences családot? A FVR regulája így határozza ezt meg: 1. Az egyházban a Szentlélek által életre keltett lelki családok között a ferences család magában foglalja Isten népének azon laikus, szerzetes és papi tagjait, akik felismerik magukban a Krisztus követésére szóló hivatást Assisi Szent Ferenc nyomdokain. Különbözô formákban és módokon, de életközösségben és kölcsönös egymásrahatásban óhajtják megtestesíteni a Szeráfi Atya karizmáját ma az egyház életében és küldetésében. 2. E családon belül sajátos helye van a FVR-nek, mely úgy mutatkozik be mint egy, az egész világon elterjedt, szervezett katolikus testvéri közösség, amely nyitva áll minden keresztény elôtt. Ennek a Rendnek testvérei és nôvérei a Szentlélektôl indíttatva saját világi állapotukban akarják megvalósítani a szeretet tökéletességét, és Fogadalommal kötelezik el magukat arra, hogy az Evangélium szerint éljenek Szent Ferenc példájára és az egyház által elismert regula segítségével. A Kisebb Testvérek Rendjének Általános Konstitúcióiból: 55. cikkely 1. A testvérek szívesen emlékezzenek arra, hogy Isten megadta Szent Ferencnek azt az ajándékot, hogy övéi mind, a kisebb testvérek és a ferences család más közösségei sokféle gyümölcsöt teremjenek és mutassanak fel. 2. Teljes erejükkel törekedjenek a testvérek táplálni és elômozdítani ennek a ferences karizmának a teljes kibontakozását mindazokban, akiket betölt Szent Ferenc lelkisége, és ragadják meg az alkalmat az együttműködésre, hogy segítséget nyújtsanak a kezdô közösségeknek. 56. cikkely 1. A testvérek ugyanazt a karizmát és a kölcsönös egymásra utaltságot elismerve, Szent Ferenc II. és III. rendjének nôvérei és testvérei iránt mindig figyelmes gondosságot és törôdést tanúsítsanak. 60. cikkely 2. A kisebb testvérek a FVR-et értékeljék, különös gonddal támogassák és szítsák föl az eleven kölcsönösséget és szolgálatot, hogy a hiteles ferences szellem méginkább átjárja, s terjesszék a világban, különösen a fiatalok között. 2.2 A FVR kialakulása Szt. Ferencnek egy forrongó történelmi korban mutatja meg az Úr, hogyan kell az Evangélium szerint élnie[1]. A XIII. századot egyes történészek ,,a laikusok százada'' néven emlegetik. A világiak számára hozzáférhetôvé válik a kultúra, a tudás, és megújuló hévvel kutatják az evangéliumi tökéletesség számukra járható útjait is. Szt. Ferenc harmadik rendjének közvetlen elôzményét azok a vallási társulások jelentik, amelyek nagy számban alakultak a XII. szd. végén családos és egyedül élô, városi és falusi emberekbôl. Velük újjáéledt az egyházban a ,,vita poenitentiae'', a bűnbánó élet mozgalma. A ,,poenitentia'' (bűnbánat) kifejezés a középkor szava a megtérésre. A pápa, III. Ince nyitott volt e mozgalom csoportjai iránt, és meglátta, milyen nagy a jelentôségük. Több ilyen csoportnak életmódot hagyott jóvá. 1201-ben indul el a Humiliates Harmadik Rendje. Ennek tagjai megmaradtak világi állapotukban, s jogilag függtek a mozgalom ,,Elsô Rend''-jének klerikusaitól. Vasárnaponként összegyűltek, egyikük tanítást adott a keresztény életrôl, de a hittételekrôl és a szentségekrôl soha. Vezetôjüket ministernek hívták. Szorgalmazták a katonai szolgálattól való tartózkodást. 1208-ban a Katolikus Szegények, 1212-ben pedig a ,,lombardiai szegények'' csoportját erôsíti meg a pápa. 1199-ben szentté avatja a penitens mozgalom egyik világi alakját, Homebon de Cremonát, aki alig két évvel azelôtt hunyt el. A humiliati név a századfordulón már eretnek felhangokat hordoz -- annál inkább figyelemre méltó a pápa támogatása. 1206-ban bekövetkezett megtérése óta Szt. Ferenc is a világi bűnbánók széleskörű mozgalmán belül keresi az evangéliumi tökéletességet. Az Úr megmutatja neki, ,,hogyan kezdje el a bűnbánattartást'', majd hozzáteszi: ,,Utána egy kevés ideig még vártam; azután elhagytam a világot''. Nem marad tehát otthon, hanem világi remeteként él. Két év múlva assisibéli polgárok csatlakoznak hozzá: ,,Példájára néhányan elkezdtek bűnbánatot tartani'' (Három Társ legendája /3S/ 27). Még egy fukar pap, Szilveszter is mellészegôdik, aki ,,félni kezdte Istent és bűnbánattartásba fogott saját házában'' (3S 31). Mint sok más korabeli remete, Ferenc is városról-városra járva prédikál, megtérésre buzdítva a környék lakóit. Egyéniségének hatása nem marad el. Szinte elbűvöli hallgatóit. Személyében visszhangra talál a kortársak minden törekvése, tapogatózása az Evangélium felé. Egyre több testvért ad mellé az Úr. Amikor kérdezik, honnan jöttek, egészen természetesen válaszolják: ,,Bűnbánók vagyunk Assisiból'' (Perugiai Anonymus 90). Közvetlen követôinek közösségét csak késôbb nevezi el a Kisebb Testvérek Rendjének. 1212-ben egy nemesi származású fiatal lány, Klára és néhány társa lép be Ferenc ,,iskolájába'' és kötelezi el magát a bűnbánó életre. Ôk lesznek a Szegény Úrnôk, a san damianói kolostor lakói, a ferences család második rendje. Kolostori életmódjuk révén a szerzetesi állapotba kerülnek át. Szt. Ferenc minden társadalmi réteget megérintett. Sokan otthonukban maradva követték felhívását az evangéliumi életre, ,,sicut continentes'', önmegtartóztatásban éltek tovább. Az életrajzok három dolgot egyértelműen tanúsítanak a harmadik rend kialakulásával kapcsolatban: -- élénken él mindenkiben a tudat, hogy a harmadik rend a ferences család szerves része, -- a harmadik rend életmódja Szt. Ferenctôl származik, -- és Szt. Ferenc ,,regulát adott'' nekik. Ez a ,,regula'' az 1221-es Memoriale Propositi. Nem sorolhatjuk Szt. Ferenc művei közé, mert végsô kidolgozása Hugolino bíboros munkája. Ferenc közvetett módon, alapgondolataiban határozta meg ezt a lelki útmutatást, melyet Spirai Julián így nevez: ,,documenta salutis'', üdvösségre vezetô irat. Több dologban hasonlít az elsô rend számára 1221-ben írt, ún. Meg nem erôsített Regulához (1Reg): egyszerű öltözködés, mérsékelt böjt, ,,egyék amit eléjük adnak'' (szemben a katarokkal, akik húst azért nem ettek, mert az bűnös testi érintkezésbôl származott), a zsolozsma, a minister elnevezés, a beteg testvérek gondozása, felhívás a megtérésre, ima a halottakért és a békéért. A harmadik rend elsô évtizedeitôl fogva egy érzékeny egyensúlyt kellett hogy fenntartson. A klerikusokkal való kapcsolatra szüksége volt, de független kellett hogy maradjon a gyámkodástól. Az önállóság viszont szektás tévedésekhez is vezethetett. 1284-ben, jogi rendezésre törekedve, F. Caro ferences vizitátor regulává szerkeszti át a Memoriale Propositit, IV. Miklós pápa pedig 1289-ben jóváhagyja azt, s ez érvényben is marad egészen XIII. Leó pápa 1883-as regulájáig. ======================================================================== 3. Mi a világi hivatás? Miután megnéztük a FVR ferences jellegét, vessünk most egy pillantást másik jellemzôjére: világi mivoltára. 3.1 A regula és a világi hivatás[2] 3.1.1 Felfogások a világról Szt. Ferenc int, hogy ôrizkedjünk a jelen világ szennyétôl. Az új regula 12. fejezete buzdítja a világiakat, hogy váljanak szabaddá Isten és testvéreik szeretetére. Szinte magyarázata ennek Ferenc 16. intelme: ,,Igazán tisztaszívűek azok, akik a földieket megvetik, az égieket keresik és nem szűnnek meg tiszta szívvel és lélekkel imádni és szemlélni az Urat, az élô és igaz Istent''. Szt. Ferenc gyakran kifejezi a világról alkotott negatív szemléletét. A Hívôkhöz írt levélben például így ír: ,,Mindazok, akik szeretik az Urat teljes szívbôl, teljes lélekkel és elmével és minden erôvel és úgy szeretik felebarátjukat mint önmagukat; és gyűlölik testüket bűneikkel és vétkeikkel együtt''. De nem úgy gondolkozik a világról, mint ami Istentôl teljesen idegen vagy ellenséges, hiszen a világ Isten teremtménye. Szt. Ferencrôl minden embernek egy pozitív, életigenlô, a világot elfogadó felfogás jut eszébe, talán sokszor túlságosan is felszínesen. Fôleg a természettel való új kapcsolata miatt gondolkodnak róla sokan úgy, mint egyfajta korai ,,zöld'' személyiségre, természetkedvelô bölcsre. Ferenc szemlélete sokkal mélyebb és kiegyensúlyozottabb ennél. Fokozatosan és szenvedések árán jött rá, hogy a világ nemcsak az Istennel való szembenállás, hanem az Istennel való barátság helye is, amelyben döntô szerepe van az embernek. Ô maga megszabadult az önzés szorításából és élvezte Isten gyermekeinek szabadságát. Ennek megfelelôen az ô világát a remény fénye töltötte be és magán viselte a feltámadt Megváltó jegyeit. Eljutott a világ pozitív szemléletére, az Istennel való kiengesztelôdés gyümölcseként. A regula 18. fejezete felhívja a világiakat, hogy ,,tiszteljenek minden élô és élettelen teremtményt, mert azok jelentést hordoznak a Fölséges Istenrôl'', és amint a 1Cel 80-ban olvassuk: Ferenc ,,nem gyôzte minden elemben és teremtményben dicsôíteni, magasztalni és áldani a mindenek Teremtôjét és Kormányzóját.'' A Teremtmények Dicséreténél, a Naphimnusznál pedig találhatunk-e pozitívabb szemléletet? Ha nem úgy tekintünk ,,erre a világra'', mint Isten teremtményére, akkor megengedjük, hogy elcsábítson. Ahhoz, hogy megújuljon a földi valóság a maga méltóságában, mint Isten teremtménye és az emberi életre szánt hely, a mi megtérésünkre van szükség. VI. Pál regulája megtérésre hív, mind az Evangélium, mind a világi élet felé. A megtérésre az Újszövetség a ,,metanoia'' kifejezést használja, amely belsô világunk alapvetô Isten felé fordulását jelenti. A középkorban a ,,bűnbánat'', a poenitentia jelentette a megtérést, így a mai regula 7. fejezetében a ,,bűnbánó testvérek és nôvérek'' kifejezés az 1221. évi regulára utal (1Reg). Manapság a ,,kiengesztelôdés'' (7. fej.) gyakran megfelel a bűnbánatnak. A megtérés modern megfelelôi az ,,átalakulás'', ,,megújulás'', tulajdonképpen a személy teljes belsô megújulásának kezdeti és folytonos formái (ld. Evangelii Nuntiandi). 3.1.2 Világi mivolt, szekularizáció, szekularizmus A Szentírásban a világi mivolt negatív és pozitív szemlélete egyaránt megtalálható. Negatívan Szt. János beszél errôl a világról, mint az Istennel szembenálló helyrôl, ahol a Sátán működik, hogy bűnre csábítsa az embereket. Azt írja: ,,Ne szeressétek a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szemek kívánsága, és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól'' (1Jn 2,15-16). XIII. Leó pápa erre a szentírási részre építette reguláját. Pozitív értelemben, ugyanez a Szt. János írja: ,,Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött'' (Jn 1,9). ,,Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte … Isten nem azért küldte fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ'' (Jn 3,16-17). VI. Pál pápa erre a részletre hivatkozik a regula 4. fejezetének jegyzetében. A világiság pozitív megjelenését világivá válásnak, szekularizációnak hívjuk, amelynek a modern nyelvhasználatban jó és rossz jelentése is van. Pozitív értelemben a világivá válás az emberi értékek és a természeti javak elismerése, bárhol is legyenek azok. Kapcsolatuk Istenhez, minden jó Teremtôjéhez, gyakran közvetett, mert a modern tudomány mindent természetes indokokkal magyaráz. A keresztények együtt élhetnek és dolgozhatnak a tudománnyal, világiként, mert hitünk ráébreszt arra, hogy ,,mindnyájan az ô teljességébôl merítettünk'' (Jn 1,16). Minden, ami tökéletesíti az embert, értékes; és Isten ismeretére és szeretetére vezet (vö. Gaudium et Spes zsinati dokumentum). Pozitív értelemben a világivá válás az Evangélium testet öltése az élet, a munka, a kultúra területén. Ez a megtestesülés misztériumának a kiterjedése, amelyben Krisztus egyesítette önmagában az emberit és istenit, fölemelte és átalakította az emberi lényt, és a látható világot a lélek világának szentségi jelévé tette. A keresztény világfelfogásban Jézus Krisztus játssza a meghatározó szerepet, akiben Isten végleg elfogadta a világot. Ennek az elfogadásnak a szentsége az egyház. Az elfogadás egy olyan isteni dialektika révén történt, illetve történik, amelyben az emberi természet nem szenved csorbát. Amikor Isten elfogadja a világot, nem asszimilálja azt, hanem mint tôle különbözôt fogadja el. Az elfogadással felszabadítja a világot, hogy az önmaga lehessen. Isten a világnak nem konkurrenciája, hanem garanciája. Ez az elfogadott világ lesz csak igazán világ, a maga legsajátabb lehetôségeivel, nem annak dacára, hanem éppen azért, mert a szeretô Isten felvette a Szentháromságon belüli életterébe. Isten transzcendenciája, világfelettisége együtt növekszik ,,deszcendenciájával'', azzal, hogy lehajol a világhoz. Nem szünteti meg azt a távolságot, amit a világ teremtettsége jelent, hanem éppen hogy láthatóvá teszi. A világ történelmi útja az Istentôl való elfogadottság jegyében tehát egyrészt a növekvô világiság, Istentôl való távolság irányában halad, másrészt viszont legyôzi a világnak Istentôl való bűnös távolságát. A világivá válás kifejezései az újjászületés, alkalmazás, és naprakészség. Ezek is részei a megtérésnek, amely magában foglalja a világi élet pozitív megélését is. A mai egyházban a világiság negatív megjelenése az elvilágiasodás, a szekularizmus, amely a természetfölötti tagadása. Szekularizáció, hit nélkül: ez a szekularizmus. Ez kizárja Istent az emberi dolgokból és a földi valóságból. Számára nincs érték a kereszténységben, egyházban, vallásban. Az elvilágiasodás áthatja a modern életet, még ha sokan ragaszkodnak is valamiféle tradicionális istenhithez, és még ha gyakorolják is a vallás hagyományos formáit. Gyakorlatilag semmitmondó tény lett Isten jelenléte a világban és az emberek életében, s Isten tettei iránt közömbösség és szkepticizmus tapasztalható. 3.1.3 A Leó-féle regula A XIII. Leó által jóváhagyott regula megértéséhez nemcsak a szöveget kell tanulmányoznunk, hanem az összefüggést is, amelyben keletkezett. Így érdemes összevetni a VI. Pál által jóváhagyott, jelenleg érvényben lévô regulával. A két regulának a világi mivoltról alkotott felfogása nagyon különbözô. Három részlet összehasonlítása rávilágít a különbségekre. A korábbi regula az I. rész 3. fejezetében ezt írja: ,,A tagoknak elôírás szerint viselniük kell a kis skapulárét és a kordát, ha nem teszik, megfosztják magukat a rend jogaitól és privilégiumaitól''. Ebben a tárgyban az új regula megfontoltan csak ennyit mond: ,,Ami a rendhez való tartozás külsô jelét illeti, azt a statutumok szabályozzák'' (23. fej.). A világiakról alkotott két eltérô teológia az alapja a kétféle regulának, és az határozza meg a világi öltözék eltérô megítélését. A Leó-féle regula II.8-ban ez áll: ,,Törekedjenek arra a mindennapi életükben, hogy jó példájuk követendô legyen mások számára, és támogassák a jámborságot és a jócselekedeteket. Ne engedjék, hogy olyan könyvek vagy kiadványok kerüljenek otthonukba, amelyek veszélyesek az erényes életre, vagy hogy ezeket a rájuk bízottak olvashassák''. Az új regula így ír: ,,Családjukban a békesség, a hűség és az élet tiszteletének ferences szelleme szerint éljenek, arra törekedve, hogy mindezekben a Krisztusban már megújult világ jele legyenek'' (17.). Kiemeljük a hangsúlybeli különbséget: elôíró és tiltó az 1883-as regulában, buzdító és igenlô az 1978-asban. XIII. Leó regulája a II.9-ben ezt írja: ,,Komolyan tartsák ébren a szeretet szellemét egymás és mások iránt. Törekedjenek mindig arra, hogy ahol csak lehet, csillapítsák a viszályt''. VI. Pál regulája a 19. fejezetben ezt írja: ,,Mint a béke hordozói… keressék párbeszédben az egység és a testvéri egyetértés útjait, bízva az emberben élô isteni mag jelenlétében, valamint a szeretet és a megbocsátás átalakító hatalmában''. Monológ jellemzi az eltörölt regulát, az új regula három ízben is párbeszédet említ. Azért teszem ezeket az összehasonlításokat, mert a FVR tagjai közül sokan még az új regula elôtt léptek be, és a világi mivoltról túlnyomórészt negatív a tapasztalatuk és hozzáállásuk. XIII. Leó regulájában a ,,világi'' a meg nem váltott világ, ami Istennel, az egyházzal és a vallással szemben áll. A világi ferencesek a XIX. század egyházában úgy élték meg a ,,világi'' világot, mint keserű ellenfelüket, amely a pápa Istentôl kapott hatalmát bitorolja és visszautasítja az egyházat. Ôk pedig annál inkább kapaszkodtak az egyházba és vallási gyakorlataikba. Belsô jámborság, személyes odaadás, áhítat és a világi létüktôl független, attól sokszor el is idegenedett lelki élet volt jellemzô rájuk. 1912-ben X. Piusz pápa megtiltotta ,,a harmadik rendi közösségeknek, hogy politikai és társadalmi kérdéseket érintsenek… vagy összejöveteleiken ezeket megbeszéljék''. Ugyanakkor kérte az egyes harmadik rendieket, hogy vállaljanak szociális tevékenységet. Az utána következô pápák felhívtak minden katolikust, hogy vegyenek részt a társadalmi problémák megoldásában. Noha akadt néha egy-két kivétel, a harmadik rendiek többsége a társadalmon kívül maradt, és távol tartotta magát a világtól. Lelkiségük a ,,világi''-nak a Szentírásban található negatív megítélésén alapult, amit erôsített az egyháznak a XIX. századi szekularizációs folyamatokkal szembeni elítélô magatartása és a védekezô, sôt felháborodott hozzáállása a kor eseményeihez: a pápai állam elvesztése, az egyházi birtokok kisajátítása, a felvilágosodás filozófiai irányzatai és az antiklerikalizmus. 3.1.4 A huszadik század közösségi megújulási mozgalmai A századforduló óta sok mozgalom virágzott az egyházban, melyek az egyetemes egyháznak a II. Vatikáni Zsinaton történt megújulását elôsegítették. Az egyház fokozatosan fölfedezi a világiak megfelelô szerepét a modern társadalmakban, és kifejlôdik a kortárs világra érvényes, evangéliumi ihletésű egyházi teológia. Sok világiban, egyháziak bátorításával, kiérlelôdött a házasság, a család, a munka, a világi apostolkodás lelkisége. Az ô magánjellegű karitatív tevékenységükbôl nôttek ki az egyház szociális szolgálatai. Mély imaéletük a megújult biblikus tanulmányokon és liturgián nôtt fel. Személyes apostoli kezdeményezéseik koordinált Actio Catholicává fejlôdtek ki (noha kezdetben ezt úgy értelmezték, mint ami az egyházi hierarchia apostoli küldetésébôl származik és teljesen tôle függ). Nem sok világi ferences vett részt ezekben a megújulási mozgalmakban. Voltak nagyszerű kivételek ugyan, de a túlnyomó többség elôtt ismeretlenek voltak a pozitív fejlemények az egyházban; a Tanács által bevezetett változások készületlenül érték ôket, s néhányan szembe is helyezkedtek azokkal, az iránt az egyház iránti lojalitásból, amelyben felnôttek és amelyet szerettek. Ragaszkodásuk istenképükhöz, az egyházhoz és a vallás megszokott formáihoz nem jelenti szükségszerűen az evangéliumi megtérést, amely magában foglalja a világi élethez (4.), a békéhez (19.) és az igazság érdekében a felebaráthoz (15.). való odafordulást is. Könnyű beszélni a megtérésrôl, de a megtérés megtapasztalása szenvedéssel jár. Ebben valamiképpen meghalunk önmagunk azon része számára, amelyhez nagyon ragaszkodunk, mert hozzászoktunk, mert értékes számunkra, mert a biztonságunkat látjuk benne, vagy mert egész önmagunkat vele azonosítjuk. Világi kereszténynek lenni a világban nem olyan állapot, amit pusztán el kell viselni. Nem negatív állapot. Ez Istentôl jövô hivatás, amit hálával kell fogadni, és teljesen meg kell élni. Ez Jézus Krisztustól kapott küldetés, amit végre kell hajtani. 3.1.5 A II. vatikáni zsinat és VI. Pál regulája VI. Pál regulája a II. Vatikáni Zsinat tanítását követi a világi mivolt természetérôl, méltóságáról, küldetésérôl, felelôsségérôl az egyházban és a világban. Ez a tanítás a világi mivolt pozitív megélését célozza, amely a Zsinat óta továbbfejlôdött a pápai enciklikákban, a püspöki szinodusokon és az új Kánonjogi Kódexben. A Lumen Gentium, az egyházról szóló dogmatikai konstitúció (31) a kulcs a ,,világi'' teológiai megértéséhez. A regula erre a 14. fejezet lábjegyzetében hivatkozik: A világiak azok a hívôk, akiket a keresztség ,,Krisztus testébe épített, Isten népének tagjaivá és Krisztus papi, prófétai és királyi tisztjének részeseivé tett. A világi hívôknek sajátos és megkülönböztetô vonása a világba tartozás. … Sajátos hivatásuk alapján a világiak dolga az, hogy az ideigvaló dolgok rendezése által keressék az Isten országát. A világban élnek, vagyis a világnak mindenféle feladatában és munkakörében, a családi és a társadalmi élet megszokott körülményei közt. Itt hívja ôket Isten, hogy szerepük a kovászé legyen: mintegy belülrôl szenteljék meg a világot… Különleges módon ôrájuk vár tehát az, hogy az evilági dolgokat, amelyekben benne élnek, mindenestôl úgy világítsák meg és úgy rendezzék, hogy e dolgok mindig Krisztus szerint menjenek végbe, fejlôdjenek és váljanak a Teremtô és a Megváltó dicsôségére.'' Ha tanulmányozzuk a regulának a zsinati dokumentumokra tett utalásait (ld. lábjegyzetek), a világi mivolt teológiájának rejtett kincsei kerülhetnek felszínre. Ezeket a zsinati helyeket érdemes egyenként kikeresni és közösen végigbeszélgetni! A zsinat nagy hangsúlyt helyezett bizonyos, lelkipásztori szempontból nagyon fontos gondolatokra, amelyek korábban kevésbé voltak nyilvánvalók az egyház tanításában és gyakorlatában. Ezeket a hangsúlyokat megtalálhatjuk a VI. Pál-féle regulában is, például: -- minden, ami létezik Isten teremtménye és az egyetemes család tagja (18.), -- minden egyes emberi lénynek személyes méltósága, szabadsága és jogai vannak. Ebben mind egyenlôek vagyunk (13.16.18.19.), -- minden ember hivatása az életszentségre szól (nemcsak a papoknak vagy a hívôknek, vagy a katolikusoknak, vagy a keresztényeknek) (1.7.10.), -- minden megkeresztelt ember, nemcsak a pap, osztozik Jézus Krisztus személyében és prófétai, papi és királyi tisztségében (1.6.), -- nemcsak a papok, hanem minden hívô vegyen részt a közös imádságban, teljes szívvel, tevékenyen és a közösséghez illôen (5.8.), -- a Zsinat bátorítja a nyílt párbeszédet minden szinten, püspökök, papok, és világiak párbeszédét maguk között és egymással (1.6.19.23.), -- a hatalmat a korábbinál sokkal szélesebbkörű képviseletre alapozva kell gyakorolni. Például a hatalmat gyakorlóktól elvárható, hogy figyelembe vegyék a rájuk bízottak gondolatait és kezdeményezéseit (21.23.26.), -- Isten a világiakat, csakúgy mint a papokat és a szerzeteseket, arra hívja, hogy vegyenek részt az egyház apostoli küldetésében (6.15.22.), -- Minden kereszténynek kötelessége itt és most egy jobb világért dolgozni. Azonban az emberi élet teljessége nem érhetô el ebben a világban, még a földi egyházban sem, bármennyivel is tesszük azt jobbá (11.12.14.16.19), A zsinat két fontos lelkipásztori szempontja nem szerepel közvetlenül a regulában, de néhány fejezetére rányomja bélyegét, például: -- az összes püspök, együtt, Róma püspökével egységben kormányozza az egyházat (6.), -- a katolikus egyház felismeri a Szentlélek erejét más keresztényekben is, egyénenként is, egyházalkotó közösségekben is (19.). 3.1.6 Az Evangelii Nuntiandi enciklika A zsinatnak a világiakról szóló teológiáját VI. Pál pápa tovább fejlesztette a ,,Az Evangéliumot hirdetni'' (Evangelii nuntiandi) kezdetű apostoli buzdításában. Nyilvánvaló, hogy az 1978-as regula szorosan követi szellemében ezt a buzdítást. Noha a regula nem hivatkozik erre a dokumentumra, a 14. és a 18. fejezetben ugyanazt a teológiát adja a világiakról, mint amit a buzdítás 70. pontja: ,,A világi hívôket saját hivatásuk beleállítja a világba, és a legkülönbözôbb munkaköröket töltik be. Ez a tény nekik is pótolhatatlan szerepet ad az evangelizációban. Elsôrangú és közvetlen feladatuk … hogy megragadjanak minden keresztény, evangéliumi lehetôséget, ami a világban még rejtetten, de már jelen van és működik. Evangelizáló munkájuk sajátos területe a rendkívül bonyolult politikai, társadalmi, gazdasági élet; a kultúra világa, a tudomány, a művészetek, a nemzetközi kapcsolatok, a tömegkultúra eszközei, de sok minden egyéb is, ami érinti az evangelizációt: a szerelem, a család, gyermekek és ifjak nevelése, a szakmai munka, a szenvedés… A világi hívôk közül minél többjüket tölti el az evangéliumi szellem, minél többen érzik át felelôsségüket és elkötelezettségüket, vállalnak részt saját adottságaik közt az apostoli munkában és hajlandók kibontakoztatni rejtett, elfojtott képességeiket, annál inkább szolgálják az Isten országának építését, a Jézus Krisztusban való üdvösséget, anélkül, hogy saját szakmai munkájuk hátrányt szenvedne, bemutatva azt a földi léten túlmutató távlatot, amelyet a világ gyakran nem is ismer.'' 3.1.7 Az új Kánonjogi Kódex A regula öt lábjegyzetét, amely az 1917. évi kánonjogi Kódexre hivatkozik, vonatkoztatni kell az új, 1983. évi kánonjogi Kódexre is. 687. kánont a 313. kánonnal vonatkoztatni, 694. kánont a 307. kánon, 1.-el vonatkoztatni, 696. kánon 308. kánon és a 316. kánon 2.-el vonatkoztatni, 697. kánon 309. kánonnal helyettesíteni, nincs helyettese a 702. kánon 1.-nak. 225. 1.: (,,A világi krisztushívôk kötelességei és jogai'') A világiaknak, akiket Isten mint minden krisztushívôt a keresztség és bérmálás által az apostoli munkára küld, általános kötelességük és joguk, hogy mind egyénileg, mind társulásokban azon dolgozzanak, hogy az üdvösség isteni hírét az egész világon minden ember megismerje és elfogadja; ez a kötelesség különösen olyan körülmények közt sürgetô, amikor az emberek az evangéliumot csakis általuk hallhatják, és Krisztust csakis általuk ismerhetik meg. 298. 1.: (,,A krisztushívôk társulásai'') Az egyházban vannak olyan, a megszentelt élet intézményeitôl és az apostoli élet társaságaitól különbözô társulások, amelyekben a krisztushívôk, akár klerikusok, akár világiak, akár klerikusok és világiak együtt közös tevékenységgel igyekeznek a tökéletesebb életre vagy a nyilvános istentisztelet, illetve a keresztény tanítás elômozdítására vagy más apostoli tevékenységre, tudniillik az evangélium hirdetésére, a vallásosság vagy a segítô szeretet gyakorlására és a világi élet keresztény szellemmel való átitatására. 303. (ugyanezen cím alatt) Azokat a társulásokat, amelyeknek tagjai a világban valamely szerzetesi intézmény szellemében, ugyanennek az intézménynek a felsôbb irányítása (altius moderamen) alatt apostoli életet élnek, és a keresztény tökéletességre törekszenek, harmadrendeknek nevezzük, vagy más megfelelô névvel illetjük. Különösen fontos számunkra a kánonban a társulások értelmezése és a FVR besorolása, miszerint ez a világiak nyilvános, egyetemes társulása (312.kánon 1.). 3.2 A harmadik rendek[3] A harmadik rendek története szorosan kapcsolódik azoknak a szerzetesrendeknek a történetéhez, amelybôl kinôttek. Földrajzi elterjedésük azonban szélesebb, mint az illetô szerzetesi intézményé. Valójában olyan teületeken is ott vannak és működnek a világi testvéri közösségek, ahol az illetô szerzetesi intézmény már nincs jelen, vagy soha nem is volt jelen. Taglétszámuk jelenleg körülbelül tízszerese a szerzetesi intézményekének. A harmadik rendek örömmel és nagy megújulási készséggel fogadták azt a tanbeli gazdagságot, amit a II. Vatikáni Zsinat a világiakról feltárt. A megújulás már a második világháború utáni években megkezdôdött a harmadik rendekben. A zsinat utáni idôszakban mindegyik harmadik rend átírta reguláját, szertartáskönyvét és belsô statutumait a zsinat útmutatásai és tanításai fényében. Ennek a megújulásnak mindenütt közös jellemzôje, hogy elismerik és elfogadják mindazt a felelôsséget, ami a világi hivatással, a világiak egyházban és társadalomban gyakorolt autonómiájával kapcsolatos. Ma a harmadik rendek sürgetô szükségét érzik, hogy az egyházi közösségbe és a társadalomba átvigyék annak a szerzetesi intézménynek a karizmáját, amelyhez kapcsolódnak. Azelôtt a harmadik rendek erôsen hajlottak arra, hogy magukat pusztán az illetô szerzetesi intézmény meghosszabbításának fogják fel. A világi harmadik rendek zsinat utáni megújulásának legszembetűnôbb vonása, hogy szeretnének nagyobb életerôvel az eredeti intézményen túl is működni. Másfelôl, egyre inkább tudatában vannak, hogy tanúságtételük és kezdeményezéseik során nem mint egyének, hanem mint testvéri közösség kell működniük. A személyes életszentségre szóló meghívást világi testvéri közösségükben érzik és élik. Négy történelmi tény figyelemre méltó: -- A harmadik rendek mindig hűségesek voltak az egyházhoz. -- Világi keresztény hivatásuk miatt rendelkezésre álltak a társadalomban, ha mások által nem vállalt fontos feladat merült fel. -- A világi harmadik rendekbôl sok szent és példás életű ember került ki. -- Sok virágzó szerzetesi kongregáció és világi intézmény a világi harmadik rendek tagjaival kezdôdött. 3.2.1 Világi harmadik rendek az egyházban Mindegyik szerzetesi intézménynek, amely az egyházban született és attól nyert jóváhagyást, megvan a maga eredeti karizmája. Ez konkrét keresztény válasz egy adott problémára, amit Isten gondviselô tervei révén a szerzetesi intézmény alapítója felfogott. A harmadik rendek annak kifejezôdései, hogy a szerzetesi intézmények által az egyházban és a világban megkezdett apostoli tevékenység terjed, szélesedik és beteljesül. A Lumen Gentium meghatározza a szerzetesi intézmények pótolhatatlan szerepét, amelyek tanúsága és működése elválaszthatatlanul hozzátartozik az egyház életéhez és szentségéhez. A személy olyan felszentelés révén tartozik a szerzetesi intézményhez, amely állandóan megújítja a keresztségi elkötelezettséget és átalakítja azt, a megélés intenzitása révén, az eljövendô feltámadás és a mennyei birodalom jelévé (44.). Mindegyik harmadik rend regulája és szertartáskönyve világosan kifejezi a keresztségi fogadás megújítását. Mivel a harmadik rendiek az Evangéliumot egyénenként és közösségben is hivatottak élni, s erre az egyes rendek karizmái szerint ígéretet is tesznek, ezért az egyház szentségét láthatóbbá kell tenniük. Tanúságot kell tenniük róla világi állapotukban, a maguk karizmáját a világi valóságok közepett megélve. A harmadik rendi testvéri közösségek annak gyümölcsei, hogy igazi kommunió, testvéri egység érlelôdik egy-egy helyi egyházi közösségben. A kommuniót példásan ápolják a hierarchiával és a maguk szerzetesi intézményével is, valamint egyik testvéri közösség a másikkal. Bár a világi harmadik rendek felajánlják együttműködésüket a hierarchiának, csak akkor tudnak működni, ha az elfogadja ôket. Kiválóan betölthetik a nem-fölszentelt szolgálatokat, melyekre egyre nagyobb szükség van. A helyi egyháznak azonban nyitottnak kell lennie a Lélek adományainak sokfélesége iránt, s így az iránt, amit egy-egy harmadik rend sajátosan nyújtani tud, kerülve a karizmák egymás elleni kijátszását, s inkább az egység szolgálata által értékelve mindent és megtartva a jót. A harmadik rendek testvéri közösségei legfôbb értéknek a szerzetesi intézmények alapvetô értékeit tartják (imádság, a megtérés munkálása, odaadás, szolgálat), így nagy szerepük lehet az emberi és lelki értékek felemelésében, elôsegítésében, segítve a hivatások ügyét is. Mindebben segíti ôket struktúráik rendkívüli egyszerűsége és rugalmasságuk az egyház életében felmerülô új gondok iránt. 3.2.2 A harmadik rendek a társadalomban Mindegyik harmadik rend regulája tartalmazza a testvéri közösség életének két fontos vonatkozását: a tagok figyelmes és elmélyült képzését, illetve azt az igényt, hogy ne csak az egyházi közösségben, hanem a társadalomban is tevékeny és hatékony elkötelezettséget vállaljanak. Tanúságtételük során a tagok három irányban fejlesztik ,,világi'' tevékenységüket: A keresztény értékrend ápolása, készség a szolgálatra, és odaadottság az evangelizációra. A keresztény értékrend ápolása történik: a) a családban, amely ki van téve a modern kultúra és civilizáció irányaiból fakadó veszélyeknek, b) a testvéri közösség tagjainak képzésében, követve az egyház útmutatásait és törekedve az illetô karizma kibontakoztatására, felkészítve ôket a mai világ veszélyeivel való szembenézésre, c) a munkában, ahol igazán eredetit nyújthatnak, hiszen a harmadik rendek a történelem során mindig is követték az idôk szavát; ezen a téren tanúságuk arra irányul, hogy humanizálják a munkát, és elhelyezzék Isten teremtô tervében, d) az emberi környezetben, amelyet szeretnének megôrizni. Így akarják követni a helyi egyházak irányvonalait és megszabadulni a kultúra és a hagyomány minden negatív elemétôl. A készség a szolgálatra egy felismerésbôl ered. Eszerint minden karizmához hozzá kell tartoznia annak a mozzanatnak, hogy az adott lelkiségi irányt valamilyen szolgálatra váltsuk át, amely kifejezi az egyes harmadik rendek hagyományát, ügyelve az egyház útmutatásaira. A harmadik rendek szeretnék ismerni az egyes püspöki konferenciák lelkipásztori terveit, sajátjukként akarják elfogadni, és szeretnék megvizsgálni, hogyan válthatják ôk is valóra azt a maguk rendjének vitalitásával. Az odaadottság az evangelizációra, illetve a missziós munkára a harmadik rendek megújulásának egyik legismertebb vetülete, még akkor is, ha a testvéri közösségek hajlanak arra, hogy a hozzájuk kapcsolódó szerzetesi intézmény tanúságtételének és tevékenységének pusztán meghosszabbításai legyenek. Az egyes harmadik rendek azzal az állandó törekvéssel végzik vallási gyakorlatukat, hogy a változhatatlan és alapvetô elemeket hozzáférhetôvé és érthetôvé tegyék a mai kultúrára jellemzô képek és nyelvi kifejezésmód által. A testvéri közösségek ezért is fogadnak szívesen minden társadalmi rétegbôl származó embert, hogy így a maguk karizmája új és új formában ragyogjon elô, a testvéri közösségtôl igazoltan és elfogadottan. 3.3 Világi rendek [4] 3.3.1 Laikus csoportok, amelyek kapcsolatban vannak szerzetesi intézményekkel A szerzetesek ma tudatában vannak, mennyire szükséges, hogy az egyház tagjai egyre szorosabban együtt dolgozzanak. Különösen a laikusokkal való együttműködés tűnik számunkra szerzetesi életünk egyik nagy feladatának és lehetôségének, és fontos fejlôdést jelenthet az egyház jövôjére nézve is. Látjuk, mennyire fontos, hogy megosszuk lelki karizmáinkat a világiakkal, amint nekik is igényük van a lelki irányításra, az apostolkodási valamilyen formájára és egy imádkozó és ôket támogató közösségre. Néhány szerzetesi családnak van szervezete a világiak számára. Néhány csoport évszázados, míg mások fiatalabb, sôt egészen friss alapításúak. Néhány csoport az apostoli munka önkéntes formáit emeli ki. Ezek a nagylelkű emberek gyakran megtalálhatók a miszsziókban, a szegények szolgálatában és a lelkigyakorlatos központok személyzetében. Néhányan közülük fontos szerepet játszanak az imádkozó és szolgáló közösségek vezetésében és aktivizálásában. Sokakat nemcsak az vonz a szerzetesekkel való társulásra, hogy szolgálhatnak, hanem életszentségre is vágynak a szerzetesi közösség lelkiségében és életében való osztozás által. A világiak egyes szerzetesi közösségekhez kapcsolódó közösségi életének új formái is vannak. Nagy éhség tapasztalható a hiteles keresztény lelkiség iránt, hitközösség iránt, az evangéliumi élet iránt, szemben a fogyasztói szemlélettel, a materializmussal, élvezethajszolással. Néhány szerzetesi közösségnek tulajdonképpen hasonló jellegű, világi lelkiségi vagy apostoli mozgalmak jelentették a kezdetét, és mi szerzetesek különösen tudjuk értékelni az életerôt és lelkesedést, amit ezek a régi és új mozgalmak hoznak, nemcsak az egész egyháznak, hanem a mi saját közösségünknek is. Ha mondhatjuk azt, hogy irányításért és bátorításért fordulnak hozzánk, méginkább igaz, hogy az a nagylelkűség, amellyel alapítóink lelkiségét megélik a világban, felhívás és bátorítás számunkra, hogy mi is megéljük azt, mint szerzetesek. 3.3.2 Harmadik rendek A keresztény élet néhány mestere nemcsak szerzetesi közösségeknek, hanem világi közösségeknek is adott inspirációt, mégpedig nem azért, hogy fél-kolostorivá váljanak, hanem hogy Istennek ugyanazt a mély megélését kínálja fel nekik is, mint ami a papok és szerzetesek számára elérhetô, de a világ kellôs közepén, és kifejezetten, mint világi embereknek: házaspároknak, szakembereknek, vagy a politikai élet személyiségeinek. Másrészt, ezek az emberek a világi lelkiségre és jelenlétre jellemzô formában kiterjesztették az egyház és a világ felé szerzetesi családjuk karizmáját. A harmadik vagy világi rendek szerkezete lehetôvé tette, hogy megôrizzék az alapító karizmáját, mivel társulnak egy szerzetesi családdal, amely irányítást és segítséget nyújt nekik. De a világi rend világosan elkülönül a szerzetesrendektôl, azokat kiegészíti, a vezetése világiak kezében van, akik lelkipásztorukkal egységben használják a maguk adományait az egyház építésére és a társadalom evangelizálására. Történelmileg nézve, a világi rendek segítették az egyház életben maradását az üldöztetések idején, vagy amikor kevés volt a pap. Sok erôs katolikus családnak jelentették a forrásait, amelyekben azután papi és szerzetesi életre szóló hivatások ébredtek. Jelentôs hatásuk fedezhetô fel a társadalmi rendben, az oktatásban, az egészségügyben, az igazságért, békéért és a kiengesztelôdésért folyó munkában. Legfôképpen pedig példát adtak az evangéliumi életszentségre az egyháznak a világ kellôs közepén élve. Sokan lettek közülük szentek és boldogok, és folyvást lesznek újabb jelöltek. A világi rendek ma is képesek arra, hogy újjáélesszék a világi lelkiséget, és az egyház misszióján belül a bekapcsolódásnak és az együttműködésnek új formáit tárják fel. Elfogadják a hierarchiát, csak bátorítást és segítséget kérnek. A világi rendek a II. Vatikáni Zsinat szellemében megújították szervezetüket és jogrendjüket; ez a megújítás kiemeli a világi hivatás méltóságát, jogukat és igényüket a felelôsségvállalásra, és az egyházban és a társadalomban folytatott tevékenységük jogos autonómiáját. Több, mint egy millióan vannak: meggyôzôdéses katolikusok az élet minden területérôl. Néhány országban ifjúsági csoportok is léteznek, amelyek az ösztönzést és a felépítést a harmadik rendektôl kapják. Remélem, hogy a Szinódus elismeri ezeknek a szervezeteknek és világi rendeknek az értékét, amelyeknek a világiak számára való lelkisége a klerikális közösségekkel való együttműködésben alakul és fejlôdik. Ez az elismerés bátorítást jelentene számukra, és annak a biztosítékát, hogy a püspökök és a papok is folyamatosan számítanak rájuk és lelkipásztori figyelmükkel kísérik ôket. ======================================================================== 4. Mi a világiak hivatása a ferences családban? 4.1 A FVR jellegzetességei[5] 4.1.1 A megújult FVR Az új regula szerint a világi ferences rend egyetlen rend. Nem oszlik négy ágra vagy családra, ámbár a helyi testvéri közösségnek kánonilag kapcsolatban kell lennie a négy elsô rend valamelyikével. A rendnek megvan a maga világi társasági struktúrája: helyi, regionális, országos és nemzetközi, függetlenül a ferences rendtartományoktól. A világi rend a maga kormányzatában autonóm, világi vezetôk vezetik, kiket meghatározott idôre választanak. Ezek tanácsot alakítanak minden szinten. Minden tanácsnak van egy asszisztense, akit egy elsô rend nevez ki. A FVR, mint a ferences család lényegi alkotórésze, ferences jellegét nem a kisebb testvérektôl vezeti le, hanem Szent Ferenc karizmájától a katolikus egyházban. Az új kánonjogi törvénykönyv a regulát néhány helyen pontosítja. A rend a világiak nemzetközi nyilvános társulása a Szentszék teljes joghatósága alatt. Ugyanez a Szentszék a rendet a helyi ferences miniszter provinciális, regionális és országos szintű provinciális és a négy miniszter generális altius moderamen-je alá helyezi. Három pontot kell hangsúlyozni: elôször az új regulának megfelelô képzés szükségességét; másodszor az életre szóló fogadalomtétel szükségességét a teljes tagsághoz; harmadszor az apostoli feladatok szükségességét a testvéri közösségekben és a világi ferencesek egyéni életében. 4.1.2 A világi ferencesek apostolkodási területei Követve Jézus és Ferenc példáját; akik ,,körüljártak jót cselekedve'', a ferences apostolkodás alapelvét így határozhatjuk meg: ,,Bármilyen emberi szükséget találtok, igyekezzetek azon segíteni.'' Fontosabb egy ferences számára, hogy különleges valaki legyen, minthogy valami különlegeset csináljon. Lényeges, hogy Krisztus és az Evangélium követôje legyen, ahogy Szent Ferenc. Hogy azzá legyen, ahhoz nem kell valami különlegeset tennie, de apostoli lelkületűnek kell lennie. Következésképpen nem tudok olyan specifikus apostolkodási területet meghatározni, amit a világi ferencesek világszerte ellátnak. Általában a világi ferenceseknek mindenhol sok apostoli feladatuk van, kezdve saját családjuktól az egyházközségig. Sajnos gyakran nem társítják az apostolkodót világi ferences mivoltával, ôk pedig nem mint ferencesek lépnek fel apostoli munkájukban. Tapasztalatom szerint ritkán van egy helyi testvéri közösségnek felismerhetô apostoli elkötelezettsége, melynek minden tag vagy a többség elkötelezi magát. Vannak kiugró példák, pl. Liszabonban többszáz éve néhány helyi testvéri közösség vezet egy kórházat. 4.1.3 A FVR szerepe a ferences mozgalomban Minden jogi dokumentumunk a négy elsô rendé is, valamint a FVR-é is világosan rámutat, hogy a fogadalmas világi ferences éppúgy ferences, mint a fogadalmas szerzetes, vagy a fogadalmas klarissza. A FVR tagjainak feladata, hogy teljesen éljék a világiak keresztény hivatását, ahogyan azt a II. Vatikáni Zsinat leírta, Szent Ferenc inspirálta, s a ferences szerzetesek elôsegítik. Az ilyen isteni gondviselésben való élet gyümölcse bizonyára a világiak megújult testülete lesz az egyházban és az élet minden területén: megújult katolikus családi életet, szerzetesi és papi hivatásokat fog eredményezni. Világos, hogy lényeges szerepet játszanak a ferences családban és az egész egyház újjáépítésében. 4.2 A régi és az új regula összehasonlítása[6] VI. Pál pápa a következôket írja az új regulát jóváhagyó levelében: ,,jóváhagyjuk és apostoli hatalmunknál fogva megerôsítjük Szent Ferenc Világi Rendjének ezt a reguláját … Ugyanezen levelünkkel apostoli hatalmunknál fogva érvénytelenítjük az elôzô regulát, melyet egykor Szent Ferenc III. Rendje Regulájának neveztek. Azt akarjuk, hogy a jelen dokumentum tartós hatályú legyen és hogy mind a jelenben, mind a jövôben betartassék, minden ellenkezô körülmény ellenére.'' Hasonlítsuk most össze az új regulát az elôzôvel. I. fejezet: A FVR 1. A ferences család 2. A Ferences Világi Rend mivolta és a fogadalom 3. A regula célja II. fejezet: Az életforma 4. Az evangéliumi élet 5. Krisztus jelenlétének keresése 6. Keresztség és megtérés 7. Bűnbánat és kiengesztelôdés 8. Imaélet és szentségi élet 9. Mária tisztelete 10. Engedelmesség 11. Szegénység 12. Tisztaság 13. Testvériség 14. A világ építése 15. Igazságosság 16. Munka 17. Család és nevelés 18. A teremtmények tisztelete 19. Béke, öröm és remény. III. fejezet: A testvéri élet 20. Felépítés 21. Tisztségek 22. A helyi közösség és alapítása 23. Felvétel és képzés 24. Élet a közösségben 25. Közös tevékenység 26. Az asszisztencia és a vizitációk XIII. Leó regulájának témái: I. fejezet: A felvétel, a próbaév és a fogadalom 1. Felvételi föltételek 2. Házas nôk 3. A rendi ruha 4. Újoncév és fogadalom II. fejezet: A fegyelmezett életmód 1. Egyszerűség a ruházatban 2. Világias szórakozások 3. Mértékletesség és asztali imádság 4. Rendi bôjt 5. Szentgyónás és áldozás 6. A rendi ima 7. Végrendelet 8. Jó példa és sajtó 9. Szeretet és egyetértés 10. A nyelv fékezése és a lelkiismeretvizsgálat 11. Szentmise és havi összejövetelek 12. Szeretetadományok 13. A beteg rendtagok gondozása 14. Gondoskodás az elhunytakról III. fejezet: A hivatalok, a látogatás és a szabály megtartása 1. A rendi hivatalok 2. A látogatás 3. A látogatók kinevezése 4. Kizárás 5. A szabály kötelezô ereje 6. Felmentés Sokatmondó a két tartalomjegyzék egybevetése. Az új regula gondot fordít arra, hogy tisztázza a FVR lényegét, alapvetô célját. A regulát nemcsak jogi elôírások gyűjteményének tekinti, hanem megfogalmazza az eszményt is, amely a tagokat mozgatja. Alkalmazkodik a világi élet feltételeihez. A FVR bemutatása után a keresztséghez méltó élet elemeirôl van szó (4-9. pontok). A ferences eszménybôl fakad az eukharisztia, a megtérés, a Krisztus-követés és az elmélyült imaélet kiemelése. Különösen fontos annak a kérdésnek a tisztázása az új regulában, hogy mit jelent a FVR számára a három klasszikus szerzetesi fogadalom. Ha a FVR nem szerzetesrend, akkor nem ez a három eszmény alkotja a fô gerincét az eszményének. Tagjai az ,,evangéliumi életre'' tesznek fogadalmat. Mégis, az engedelmesség, a szegénység és a tisztaság tágabb érvényű lelki valóságok, és ezért a világi hívô számára is kell azokat értelmezni. Ez történik a 10-12. pontokban. Az életforma bemutatása végén olyan területeket érint a regula, amelyek kifejezetten a világi hivatáshoz tartoznak (13-19.). A III. fejezetben a testvéri élet bemutatása jóval egyszerűbb, mint a régi regulában, hiszen a konkrét elôírások a Rituáléban és a Konstitúciókban, illetve Statutumokban találhatók. A régi regula azonnal az elôírásokkal kezdi. Hasonlítsuk most össze a két regulát a felépítés, a vezetôk, a tagok élete és a nyelvezet szempontjából. 4.2.1 Felépítés: nem helyi, hanem nemzetközi alapon Vannak, akik azt mondják, hogy a ferences szellem számít és ezért nem kell az idônket különféle struktúrákkal elvesztegetni. A struktúra azonban bizonyos szellemet testesít meg. A struktúra vagy hátráltatja az ôszinte hitet, vagy segít annak kifejezésében. Szellemünk, lelki életünk megújulása elkerülhetetlenül szükségessé teszi a struktúra megújítását. A Leó-féle szabályzat a harmadrendet csak helyi egyesüléseknek tekintette (I.3). XIII. Leó pápa számára a Ferences Harmadik Rend egy nem egészen pontosan meghatározott rend volt, mert tekintet nélkül arra, hogy mely rend szerzeteseihez kapcsolódtak az egyesülések, valamennyi helyi egyesülés ugyannak a szabályzatnak volt alávetve. A helyi egyesülések azonban kevés hasonlóságot mutattak, vagy egyáltalán nem hasonlítottak egymásra, és ez a megállapítás vonatkozott arra az esetre is, ha ugyanaz a szerzetesrend irányította ôket. Ritkán voltak kapcsolatban a többi, más szerzetesrend által irányított helyi egyesülésekkel. Úgy tűnt, hogy a szerzetesek szinte birtokolták az egyesüléseket, és Kapucinus Harmadrendrôl, Konventuális Harmadrendrôl stb. beszéltek. Gyakorlatilag, a Ferences Harmadrendet négy különbözô ágazatban vezették, három ágazat az elsô rendhez és egy a Szabályozott Harmadrendhez tartozott. Azokban az országokban, ahol a struktúrák a helyi szint fölé emelkedtek, provinciális struktúrák alakultak ki és ezek azon szerzetesrendek provinciáin alapultak, amelyek ott sok helyi egyesülést vezettek. A Leó-féle regula nem írt elô tartományi struktúrákat. A régi szabályzat szerint a szerzetesek mint tartományfônökök, gvardiánok és vizitátorok jelentek meg a regulában (III. 2-3). A vizitátoroknak évente legalább egyszer meg kellett vizsgálni, hogy betartják-e a regulát. A vizitátorokat az elsô rendbôl vagy a Szabályozott Harmadrendbôl kellett választani, és kérésre a provinciálisok vagy a helyi elöljárók bízták meg ôket. Laikusok nem lehettek vizitátorok (III. 3). VI. Pál regulája a FVR-et az ,,egész világon elterjedt, szervezett katolikus testvéri közösségnek'' tekinti (2.), amely különféle szintű helyi, regionális, országos és nemzetközi testvéri közösségekre van felosztva. A VI. Pál-féle FVR szigorúan egyetlen egy rendet alkot, amelynek a szerzetesektôl független, saját struktúrája van. Az új regula nem irányoz elô az elsô rendhez igazodó provinciai struktúrát a FVR részére, hanem inkább olyan regionális testvéri közösségnek tekinti, amely szükségszerűen interobedienciális: magába foglalja a terület valamennyi helyi testvéri közösségét, tekintet nélkül arra, hogy melyik szerzeteságtól kapják az asszisztenst. Ez az elrendezés szoros együttműködést tesz szükségessé a helyi testvéri közösségeket segítô egyes szerzetesrendek és tartományok között. A testvérek úgy szerepelnek a VI. Pál-féle regulában, mint a négy ferences szerzetesrend elöljárói, továbbá mint vizitátorok és lelki asszisztensek. A regula szándéka, hogy a testvéri közösségeket ,,alkalmas és felkészült szerzetesek'' segítsék lelkileg, akiket'' a négy ferences szerzetescsalád'' ad. A világi miniszter lelkipásztori látogatást is kér az illetékes szerzetesi elöljáróktól, valamint testvéri látogatást a magasabb szintű testvéri közösség miniszterétôl. Az utóbbi esetben a vizitátor egy laikus személy. 4.2.2 Vezetôk: klerikusok helyett világiak XIII. Leó regulájában a ferences pap úgy szerepelt, mint a Ferences Harmadik Rend vezetôje, bár a hivatalokat a világi tagok összejövetelén osztották ki (III,1), és a havi találkozókat a világi miniszter hívta össze (II,11). A gyóntató dönthette el, hogy egy házas asszonyt fel lehet-e venni férje beleegyezése nélkül (I,2). A szerzetesi vizitátort bízták meg a Rend felügyeletével és ô hívott össze minden tisztségviselôt és tagot egy találkozóra (III,2). Neki és a ferences szerzetesek elöljáróinak teljes hatalmuk volt, hogy valamelyik tagot felmentsék a regula bármilyen elôírása alól (III,6). Az elôzô regula nem tett említést lelki igazgatóról, s csak annyit mondott, hogy a tagok ,,szabályszerűen tegyenek fogadalmat'' (I,4). E regula értelmében azonban a szerzetes pap volt a helyi testvéri közösség lelki igazgatója, aki gyakran elnökölt az összejöveteleken, még ha volt is világi minisztere a testvéri közösségnek (II,11). Gyakran ô volt a pénztáros és a titkár is, bár ezeket világiaknak kellett volna ellátniuk. A lelki igazgató vette fel az új tagokat és fogadta el fogadalmukat, az akkori Rituálé elôírása szerint. VI. Pál regulájában ,,különbözô szinteken a közösséget a tanács és a miniszter (vagy elnök) vezeti, akiket a fogadalmas tagok választanak…'' (21.).A helyi testvéri közösség tanácsára tartozik ,,az új testvérek felvétele'' (23.). A nehézségekkel küzdô tagok ,,testvéri párbeszédben tárgyalják meg ügyeiket a helyi közösség tanácsával''. ,,Ez a tanács az illetékes a közösség tagjainak … elbocsátását illetô minden kérdésben'' (23.). ,,A tanács rendszeresen szervezzen vsszejöveteleket és gyakori találkozásokat'' (24.). A testvéri közösség minden szintjén a miniszter a tanács beleegyezésével kérjen rendszeres lelkipásztori és testvéri látogatást (26.). Az új regulában nincs hely lelki igazgató számára. Hangsúlyt kap a világiak és szerzetesek közös felelôssége a testvéri közösségek iránt minden szinten, ezért kell a tanácsnak ,,megfelelô és felkészült szerzeteseket'' kérnie ,,lelki segítségük céljából''. E regula szerint és az 1984-es Rituálé szerint a helyi testvéri közösség minisztere veszi fel az új tagokat és fogadja el fogadalmukat, máskülönben a fogadalom nem érvényes. 4.2.3 A tagok élete: az áhítatgyakorlatoktól az apostoli életig A régi regulában az eszményi ferences terciárius engedelmes és ájtatos volt. A felvétel egyik feltétele volt a teljes lojalitás a római egyházhoz és a Szentszékhez (I,1). Fogadalmukban azt ígérték, hogy engedelmeskednek az egyháznak (I,4). Szelíden kellett fogadniuk a vizitátor feddését, és nem volt szabad megtagadniuk a penitencia elvégzését (III,2). Az engedetlen tagokat, ha nem hódoltak be, el kellett bocsátani a Rendbôl (III,4). A regula felét az tette ki, hogy a terciárius életszabályát az áhítatgyakorlatok keretében írták elô. A II. Vatikáni Zsinat reformjai elôtt a liturgia csak a klérus számára tette lehetôvé a nyilvános és aktív részvételt. Ilyen összefüggésben a böjt és az önmegtartóztatás (II,4), a szentségek havi vétele (II,5), az officium divinum napi elmondása (II,6), a napi misehallgatás (II,11) és a megholt tagok temetésén való részvétel (II,14) fôleg egyéni áhítatgyakorlatok voltak a laikusok részérôl. Alig történt utalás az apostoli életben való részvételre: családi életükben jó példával kellett elöljárniuk és szorgalmazniuk kellett a jócselekedeteket (II,8); igyekezniük kellett a széthúzások megszüntetésére (II,9); segíteniük kellett a szegényebb tagokat (II,12) és látogatniuk a betegeket (II,13). A regula nem tágította ki az apostoli élet hatókörét családjuk és testvéri közösségük határain túl. Az új regulában az eszményi világi ferences nem kevésbé engedelmes és áhítatos, de megkívánják tôle, hogy több kezdeményezéssel éljen engedelmességében, és áhítatgyakorlatait a Szentírásra és az aktív résztvevôként végzett liturgiára alapozza. A világi ferencesek viszonya a ferences szerzetesekhez nem az alávetett engedelmesség, hanem az ,,életszerű kölcsönösség'' (1.). Viszonyuk a klérussal ,,egység a pápával, a püspökökkel, a papokkal, a bizalom szellemétôl áthatott olyan dialógusban, mely nyitva áll apostoli kezdeményezésekre'' (6.), ,,Jézus megváltó engedelmességével egységben, aki akaratát Atyja kezébe helyezte'' (10.). A Szentírásra alapozott lelkiség a mozgatója áhítatgyakorlataiknak. ,,Fogadalommal kötelezik el magukat arra, hogy az evangélium szerint éljenek'' (2.). ,,Regulájuk és életszabályuk ez: megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát, … mindent megtesznek, hogy az evangéliumot gyakran olvassák'' (4.). ,,Kutassák Krisztus eleven és hatékony jelenlétét testvéreikben, a Szentírásban, az egyházban és a liturgikus cselekményekben'' (5.). ,,A keresztség által, melyben meghaltak és feltámadtak Krisztussal, az egyház élô tagjaivá lesznek, és fogadalmuk révén most még szorosabban kapcsolódnak hozzá'' (6.). Az egyház szentségi életében a kiengesztelôdés szentsége (7.), a házasok esetében a házasság szentsége (8.), és fôleg az Eucharisztia által kell résztvenniük. Ne pusztán ,,végezzék a zsolozsmát'', hanem ,,kapcsolódjanak be az egyház által ajánlott liturgikus imák valamelyikébe'', ,,újra átélve Krisztus életének titkait'' (8.). Ezek az imák az új szertartáskönyv szerint a következôk lehetnek: a) A Reggeli Dicséret és a Vecsernye elimádkozása közösen vagy egyénileg. A testvéri közösség összejövetelein ajánlatos ezeket imádkozni. b) A helyi egyházban szokásos Kis zsolozsma. c) Szűz Mária Kis zsolozsmája. d) Szent Ferenc zsolozsmája az Úr misztériumairól (Officium Passionis). e) A tizenkét Miatyánk zsolozsmája. Gazdagítsuk rövid bibliai idézetekkel s alkalmazzuk az egyház imaóráihoz. Sokhelyütt szokásban van ez az imamód, mely a konkrét élethelyzetekben alkalmazható. Az új regula megmutatja a kreatív engedelmesség és a szentírási lelkiség szükségszerű következményeit. Hat cikkelyt szentel a testvéri közösségen túlnyúló apostoli életnek. Az apostoli tevékenységet szentírási fogalmakkal élve mutatja be: ,,egy testvéribb és evangéliumi világot építsenek, hogy eljöjjön Isten országa … a keresztény szolgálat szellemében'' (14.). A világi ferencesek mozdítsák elô mindenütt a békét és örömöt (19.), valamint az igazságosságot, ,,különösen a nyilvános élet területén'' (15.). Munkájuk apostoli életük része, ,,mely által részt vehetnek a teremtésben, a megváltásban és az emberi közösség szolgálatában'' (16.). Családjuk is ennek területe, ahol megvalósítják ,,a békesség, a hűség és az élet tiszteletének ferences szellemét'' (17.). A környezetvédelem a világi ferences apostoli élet kitüntetett területe (18.), ahol arra törekszenek, hogy a ,,visszaélés kísértését elkerülve eljussanak az egyetemes testvériség ferences felfogására'' (18.). 4.2.4 Nyelvezet: szerzetesi helyett világi Nyelvezetünk mindig hűen mutatja gondolkodásmódunkat, hitünket és értékeinket. A Leó-féle regula a Ferences Harmadik Rendhez szólt (I,1), melynek tagjait ,,terciáriusoknak'' nevezte, akik egy évet töltöttek a ,,noviciátusban'', majd ,,fogadalomra'' bocsátották ôket (I,4). Naponta ,,végezték'' az officium divinumot (II,6). Minden szakkifejezést a szerzetesi életbôl vettek át, ezért beszéltek novíciusokról, jelöltekrôl, novíciusmagiszterekrôl, III. rendi provinciákról és miniszter provinciálisokról. A gyakorlat követte a szóhasználatot. A terciáriusok fogadalmukkor szerzetesi nevet vettek fel, s továbbra is szerzetesi habitust viseltek, bár a Leó-féle regula ezt skapuláréval és kordával helyettesítette (I,3). Testvérnek és nôvérnek szólították egymást a világi életben. Férfiakat és nôket külön testvéri közösségekbe osztottak be, vagy találkozók alkalmával a templom két külön oldalán helyezkedtek el. Az új regula a Világi Ferences Rendnek szól (2.), melynek tagjait úgy emlegeti, mint világi ferenceseket (4.), akik a ,,bevezetés'', majd az ,,egyéves képzés'' után ,,fogadalmat'' tesznek (23.). ,,Bekapcsolódnak a liturgikus imába'' (8.). A szerzetesek részérôl ,,lelki segítségben'' részesülnek (26.). Ez a regula a szerzetesi élet kifejezéseit lefordítja a világi emberek számára megfelelô kifejezésekre. A jelentkezôket a neveléssel, képzéssel megbízott tisztségviselôk képzik. A FVR-nek területi testvéri közösségei vannak, amelyet a területi miniszterek és tanácsaik vezetnek. A gyakorlat követi a szóhasználatot. A tagok megtartják a keresztségben kapott nevüket és úgy szólítják egymást, mint más világi emberek. ,,Megkülönböztetô ferences jelet'' hordanak (23.), mint pl. jelvényt, utcai ruhájukon. Férj és feleség ugyanahhoz a testvéri közösséghez tartozhat és egészen természetes, hogy találkozók során egymás mellett ülnek. A XIII. Leó által leírt világi ferences életeszmény világosan különbözik a VI. Pálétól. Az eltörölt regulában az ,,engedelmesség'' (I,1) és a ,,jámborság'' (II,8) a kulcseszmények. Az új regulában is megmaradnak eszménynek, de megújított formában. Itt már a ,,dialógus'' és az ,,apostoli hatékonyság és teremtôkészség'' a kulcseszmények (6.). A testvéri közösségnek szüntelenül ügyelnie kell arra, hogy a megújított világi ferences eszmény útját járja. 4.3 A FVR jelenlegi mivolta és jogállása[7] 4.3.1 A FVR az új regula tükrében A világi ferences rend az új regula tükrében a következô: 1. Egyetlen rend, ,,minden katolikus testvéri közösség szerves egysége'' (2.), nincs négy ágra, vagy familiákra osztva, bár minden helyi társaság kánolilag összeköttetésben áll az egyik szerzetes renddel (26.). 2. Világi testvéri közösségekre alapozódik: ,,helyi, regionális, országos és nemzetközi testvéri közösségekre'' (20.), függetlenül a ferences provinciáktól. 3. Autonóm kormányzásában világi vezetôk serkentik és vezetik, kik a tanácsokat képezik minden szinten, és akiket meghatározott idôre választanak (21.). A konstitúciók szabják meg a tisztség idôtartamát. Minden tanácsban van egy asszisztens, akit valamelyik szerzetesrend jelöl ki (26.). 4. A ferences család lényeges része (1-2.), ferences jellege nem a szerzetesektôl, hanem Szent Ferenc karizmájától származik a katolikus egyházban (1.). 5. A tanácsokat minden szinten rendszeres testvéri látogatás keretében látogatja meg egy világi vezetô, vagy egy magasabb szintű küldött, s rendszeres pasztorális látogatás keretében egy ferences miniszter, vagy annak küldötte (26.). 4.3.2 A FVR a kánoni törvénykönyvben Az új kánonjogi törvénykönyv a harmadik rendet úgy határozza meg, hogy mint világiak nemzetközi, nyilvános társulását, mely nem tartozik sem a helyi püspök, sem egy ország püspökei, hanem a Szentszék alá (Can.312.1,1). A tagok apostoli életet élnek és keresztény tökéletességre törekszenek annak a szerzetesi intézménynek az altius moderamen-je alatt, melynek karizmáját osztják (Can.303.). Most nem akarjuk az altius moderament a különbözô modern nyelvekre lefordítani, mert jelentése néhány évi gyakorlat után jobban tisztázódik majd. Ha ,,teljes irányításnak'' fordítjuk, talán túl erôs. Már nem beszélünk ,,spirituális direktorról''. Ha ehelyett ,,felsôbb vezetésnek'' fordítjuk, talán túl gyenge. Jobb latinul hagyni és jelentését a gyakorlat folyamán pontosítani. Elôfordulhatnak jogi intervenciók a négy ferences rend legfôbb vezetôi részérôl, kik a legfelsô szinten felelôsek a FVR-ért a Szentszék és a világegyház elôtt. Garantálniuk kell, hogy ,,megôrzik a hit és erkölcs egységét, s hogy az egyházi fegyelmet nem sértik meg'' (Can.305.1). Elegendô okkal visszautasíthatják egy-egy választás jóváhagyását. Megtagadhatják valakinek a FVR egy testvéri közösségébe való fölvételét. A FVR a helyi miniszter provinciális, a regionális és országos provinciálisok és a négy nemzetközi rendfônök altius moderamen-je alatt áll. (A Can.305.1 alkalmazása a FVR-re.) 4.3.3 A FVR a szerzetesek konstitúcióiban A négy ferences férfi ág (OFM, OFMConv., OFMCap., és TOR), a FVR regula elôírásaival megegyezôen, ékesszólóan leszögezi a szerzetesek kötelességét, különösen a miniszterekét, hogy garantálják a folyamatos és megfelelô pasztorális és spirituális asszisztenciát a FVR-ben és rámutat ennek indokaira. Az egyház a ferences elsô rendek és a Szabályozott Harmadik Rend (TOR) gondozására bízta rá a FVR-t. A ferences szerzetesek (férfiak és nôk egyaránt) és a világi ferencesek között alapvetô kölcsönösség áll fenn, melyet még tovább kell fejleszteni, mivel ugyanahhoz a lelki családhoz tartoznak, mivel közös az eredetük, közös a karizmájuk, s mert hivatásuk, hogy egyenlôen tanúskodjanak az egyházban. Az általános konstitúciók, melyek a törvénykönyvön alapulnak, szintén jelzik a FVR asszisztencia szándékát és alapvetô vonásait (Ld. CCGG OFM 55-63.). Ezekben a dokumentumokban fektették le a FVR jellegét és igazi hivatását, valamint a világi ferencesek vezetôinek és tanácsainak hatáskörét és felelôsségét a FVR testvéri közösségek irányításában, Az asszisztencia szándéka, hogy elômozdítsa a FVR-tagok evangéliumi életét, garantálja hűségüket a ferences karizmához, együttműködjenek abban, hogy a FVR misszióját az egyházban és a társadalomban megvalósítsák, elômozdítsák az egységet a ferences családdal, a hűséget és egységet az egyházzal (a regula szellemével és a közös felelôsséggel összhangban). Ez kettôs szolgálat: 1. Az elsô rend és a TOR generálisai által gyakorolt altius moderamen, összhangban a régi hagyománnyal és az egyháztól kapott küldetéssel. 2. A testvéri közösségek és tanácsaik spirituális és apostoli buzdításának testvéri szolgálata (Vesd össze: Általános Konst. OFM 61; OFMConv., 133; OFMCap., 95; Ált.Alapsz. OFMConv., 53.). A testvéri közösség tanácsának feladatai az 1978-as Regula alapján[8] 1. A testvéri élet jellegzetességeit megvalósítani 1. Éleszteni a testvériség szellemét és valóságát különbözô szinteken (Reg. 20. p.): a/ evangéliumi alapon kialakítani és megvalósítani laikusok közösségét; b/ elôsegíteni a communio életszerű tapasztalatát, túllépve a klub vagy a baráti társaság szintjén. 2. Lelkesíteni és vezetni a testvéri életet (21a p.): a/ az egység alapjaként életet, inspirációt és motivációt kelteni; b/ a cselekvés elveként irányt, körvonalakat, szervezést és szolgálatkészséget nyújtani. 3. Felismerni a testvéri közösség szükségleteit, hozzásegíteni a közösséget, hogy maga fejezze ki igényeit (21b.): a/ felfedezni a testvéri közösség arculatát; b/ a jellegzetességeket, szerepeket ezeknek az igényeknek függvényében megfogalmazni. 4. A testvéri közösségen belül kifejleszteni az egyházias érzéket, az apostolkodás érzékét, a ferencesség iránti érzéket (22. p.): a/ konkréttá tenni a testvéri közösség szerepét az egyházon és a ferences családon belül; b/ érlelni a testvéri közösségben elvetett magot valamilyen apostoli, egyházi, ferences tevékenység elvégzésére. 2. Ôrizni és szavatolni a részvétel élénkségét 5. Megállapítani az újonnan jövôk hivatását és befogadni ôket a Rendbe (23a p.): p.): a/ megismerni a képzés alatt állókat és a Rendben való részvétel követelményeit; b/ tudni imádságban megállapítani egy-egy jelölt hivatását. 6. Felügyelni a képzési program fölött (23b p.): a/ kiválasztani, kiképezni és kipróbálni a nevelôket; b/ felfedezni és átvenni a legmegfelelôbb képzési formát, amely az elkötelezettséghez vezet. 7. Fenntartani a fogadalmasok elkötelezettségét (23c p.): a/ biztosítani a fogadalmasok számára egy fenntartó programot a közösségen belül; b/ biztosítani egy állandó lelki lendületet, hogy felismerjék és állandósítsák Isten jelenlétét életükben. 8. Segíteni a testvéri közösségnek azokat a tagjait, akik különleges nehézségekkel küzdenek (23d p.): a/ megteremteni a bizalom és párbeszéd légkörét, hogy ezek az emberek megnyíljanak; b/ vállalni a kezdeményezést, amikor ezek a gondok elôjönnek. 9. Elrendezni a közösségbôl való ideiglenes vagy tartós eltávolítást, ha szükséges (23e p.): a/ megismerni a körülményeket a visszalépés, elküldés vagy felmentés megadásához; b/ gyöngéden és nagylelkűen eljárni és felhasználni a magasabb szinthez való folyamodást. 3. Erôsíteni a közösséget 10. Elôkészíteni és megvalósítani a testvéri közösség rendszeres és gyakori találkozását (24a p.): a/ leírni és alkalmazni a találkozók anyagát és napirendjét: imádság, tanulás, munka, párbeszéd, kikapcsolódás; b/ megtartani a testvéri közösség tanácsának rendszeres összejöveteleit látni, ítélni, cselekedni. 11. Találkozni más ferences csoportokkal (24b p.): a/ kezdeményezni és meghívásokat elfogadni: lelki programok, közös tevékenység, közös szolgálatok; b/ aktívan és jól résztvenni a testvéri közösség magasabb fórumán. 12. A testvéri közösség folyamatos képzésének biztosítása (24cp.): a/ állandó programot fenntartani; b/ kialakítani a nevelés műhelyét: anyagok és nevelôk. 13. Gondoskodni a testvéri közösség és a felsôbb szintek anyagi szükségleteirôl (25. p.): a/ felbecsülni az energiákat, idôt és a lehetôségeket; b/ elôteremteni a testvéri élethez szükséges pénzt. 14. Biztosítani a tagok lelki jólétét és élénk közlekedést a ferences szerzetesekkel lelki asszisztencia révén (26b): a/ gondoskodni arról, hogy a testvéri közösség rendszeres vezetést kapjon, tanács, képzés és egyéb téren; b/ felvenni és ápolni a jó kapcsolatokat a ferences szerzetesekkel. 15. Ügyelni, hogy a ferences világi regulát helyesen, a ferences karizmához hűen éljék (26b p.): a/ jogszerűen kérni a lelkipásztori és testvéri látogatásokat; b/ a testvéri közösséget lelkileg, pszichológiailag és anyagilag felkészíteni a lelkipásztori és testvéri látogatásokra. ======================================================================== 5. fejezet: Az ,,assistentia spiritualis'' (lelki segítség) A FVR egyetlen egységes rend, melynek lelki segítését (assistentia spiritualis) az elsô rend négy rendfônökére bízta a Szentatya: kisebb testvérek (OFM), minoriták (OFMConv), kapucinusok (OFMCap) és a Szabályozott Harmadik Rend (TOR). A rendfônökök ezt a feladatukat egy-egy ún. assistens generalis, vagyis az egész rendért felelôs lelki segítô által töltik be; a FVR vezetôi nem ezek a segítôk, hanem az országos tanácsok által választott világiak. A lelki segítés fogalma megújult gondolkodást követel meg a kisebb testvérektôl is, amennyiben leszámol a világiak feletti gyámkodás és a helyi ferences rendház pusztán baráti közösségének gondolatával, és feladatul a ferences karizma hiteles megéléséhez való hozzásegítést tűzi ki. Az OFM assistens generalisa rendszeresen körleveleket ad ki az ilyen téren aktív rendtagok munkájának segítésére. A magyar ferencesek ezeknek a körleveleknek a szellemében kívánják a világi rendet segíteni a megújulásban. Az új regula és az új konstitúció alapján a világi ferencesek közössége a területükön élô Elsô Rend (OFM, stb.) miniszteréhez fordulnak lelki segítségért. A régi rendszerű harmadik rend a feloszlatás és üldöztetés miatt vagy nem működhetett, vagy elszakadt a ferences család egyetemességétôl. 5.1 A lelki segítség alapelvei[9] A lelki asszisztensnek rendes körülmények között ferences papnak vagy szerzetesnek kell lennie az elsô rendbôl. Ha nincs ilyen, ki lehet nevezni helyi asszisztensnek egy papot, szerzetest vagy szerzetesnôt egy másik ferences intézménybôl, illetve egy világi papot vagy diákónust, aki jó lenne, ha világi ferences lenne. Az asszisztensek bármilyen szinten szívesen vegyék a szerzetesek és szerzetesnôk együttműködését, azokét is, akik nem ferencesek a világi ferences rend szolgálatában, tiszteletben tartva eközben a kánonjogi törvényt és a FVR autonómiáját. A kisebb testvérek részérôl a világi ferences testvéri közösségeknek nyújtott lelki támogatást akkor kezdjük megérteni, ha, mint ferences szerzetesek, ún. alapvetô döntéssel (optio fundamentalis) állunk a világi ferencesek mellé. Ez az alapvetô döntés két dolgot foglal magában: 5.1.1 Meggyôzôdés a FVR-rel kapcsolatban A FVR szükséges a ferences karizma teljességéhez. A FVR egyenlôképpen, hitelesen és teljesen ferences csoport, melynek ugyanolyan történelme, lelkisége és küldetése van, mint a ferences szerzeteseknek, és ugyanolyan tartós elkötelezettséggel jár. A FVR: világiak egyházi és apostoli közössége, mely egy szerzetesi családhoz kapcsolódik, hogy valóra váltsa ugyanazt a lelkiséget, és hogy részt vegyen egy bizonyos eszményben és küldetésben. A FVR: az egyház által elismert társulás, mely jogi személyiséggel rendelkezik a testvéri közösség minden szintjén, melynek jogi identitása az elsô rendhez kapcsolódik, fenntartva bizonyos autonómiát az irányításban (saját miniszterek), a lelki életben, sajátosan világi megnyilvánulással, mindennapi tanúságtételével és apostolkodásával az egyházban és a világban. A FVR tagjai tevékeny részesei a ferences karizmának, az egyház építésének, Isten Országa kibontakoztatásának. Az elsô rendnek jogi természetű kötelessége van a FVR-del szemben, amit latinul altius moderamen-nek, felsôbb irányításnak mondunk, és amely a következô feladatokat jelenti: Az igaz katolikus hit és a ferences karizma elôsegítése és szavatolása a FVR-ben; gondoskodás arról, hogy a FVR tagjai teljesen és híven megkapják szerzetesi intézményünk szellemét; törekvés arra, hogy a FVR tagjainak lehetôségük legyen ferences életük és küldetésük valóra váltására világi életük területein; a FVR védelme, fejlesztése és támogatása. 5.1.2 A meggyôzôdés kifejezése Ez az alapvetô döntés a FVR mellett a lelki támogatásnak nevezett tevékenység révén nyer kifejezést és megvalósulást. A lelki támogatás elsôsorban egy meggyôzôdés a kisebb testvér szívében, hogy a világi ferencesek egyenlô és hiteles részesei a ferences karizmának, életnek és küldetésnek. Ezt a meggyôzôdést kifejezésre kell juttatni a képzés éveiben. Meg kell erôsíteni a fogadalmas évek során az elöljárók erôfeszítései és a közös élet révén: káptalanok, lelkigyakorlatok, buzdítások. Ápolni kell minden elképzelhetô közös program révén a világi ferencesek és a kisebb testvérek között. A lelki támogatás valós elkötelezettség is egy szerzetesi közösség részérôl, hogy egy világi ferences testvéri közösséggel összekapcsolja életét és így elmélyítse, ami a ferencesség e két kifejezôdésében közös: -- Imádság, istentisztelet, lelkigyakorlatok, különösen a ferences szerzetesi közösség nagyobb ünnepei alkalmával. -- Közös tevékenységek, közös étkezések, közös ünneplések. -- Egyeztetett erôfeszítések az evangelizáció terén, különösen a FVR regulája által jelzett öt területen: igazságosság, munka, család, környezetvédelem, béke. Végül, a lelki támogatás erôfeszítés a kisebb testvér részérôl, akit közössége kijelölt, hogy egy világi ferences testvéri közösségnek inspirációt, motivációt, lehetôségeket és szükséges ismereteket nyújtson, és az így valóra válthassa ferences életét és küldetését, egyházi jellegét és apostoli feladatait. Ennek elérésére a lelki asszisztens a következô területeken gyakorol lelkipásztori és testvéri szolgálatot: -- megteremti az egyházi közösséget, részesítve a világiakat az Eukharisztiában és Isten Igéjében, -- táplálja lelki életüket és elômozdítja apostoli életüket az igehirdetés, a tanítás, a személyes tanúságtétel és a lelkesítés egyéb formái által, -- formát ad az evangéliumi életre saját példájával és saját személyes elkötelezettségével a ferences hivatás iránt, -- segíti a tanácsot, hogy valóra váltsa felelôsségét a világi ferences testvéri közösség szolgálatában, lelkesítésében és vezetésében, részt vesz a testvéri közösség vezetésében, mint a tanács egyik tagja. -- kezdeményezôje és cselekvô részese a kezdeti vagy folyamatos képzésnek, azzal hogy példát ad, tanít és segít nevelni a testvéri közösség nevelôit. -- tanúja és eszköze és világi ferences testvéri közösség és a szerzetesi közösség közti élô egységnek és kölcsönös kapcsolatnak, -- közvetíti az információkat és a kezdeményezéseket a FVR és az Elsô Rend között, -- lehetôvé teszi a ferences szellem kifejlôdését a testvéri közösség minden megmozdulásában, -- prófétai szerepet tölt be: ösztönzi a testvéri közösség tagjait, hogy ferences, egyházi és apostoli elkötelezettségüket új és zj irányokban fejlesszék tovább. -- tanúskodik a jelöltek felvételénél és a fogadalmaknál, mint az egység látható jele az egyházban és a ferences családban. 5.2 Az asszisztencia problématerületei [10] 5.2.1 Kizárólagosságra való törekvés Az asszisztensnek ez a törekvése pártolja az elsô rend különbözô ágainak vagy közösségeinek érdekeit a FVR egységével szemben, akadályozza a belsô fejlôdést, vetélkedést, féltékenységet szül, veszélyezteti a testvériséget. Akire ez jellemzô, az a ferencesi mivoltot vagy az egyén engedelmességére, vagy csak a szerzetesi engedelmességre korlátozza. A harmadik rendieket a legjobb esetben csak kisegítô rendszernek vagy pedig felesleges tehernek tekinti. Kijavítása megkívánja a ferences család egységes szemléletét és tapasztalatát a katolikus egyházon belül és a ferences testvériség érzését a katolikus egyházon túl is. 5.2.2 Uralkodás Komoly akadály lehet a tekintélyelvi hozzáállás a laikusokhoz. A szerzetes eszerint ,,igazgató'' és nem asszisztens. Akire ez jellemzô, az nem érti a FVR autonómiáját. Úgy véli, hogy az asszisztencia is irányítás, gyámkodás. Az asszisztencia azonban a tekintély evangéliumi felfogását kívánja meg: jó példa és szolgálat. 5.2.3 Hiány A szerzetesek száma a legtöbb országban csökkenôben van. Ugyanakkor a FVR-nek kiváló lehetôségei vannak a terjedésre, de ezt korlátozza a szerzetes asszisztensek hiánya. Sôt, a FVR Konstitúciója azoknak az álláspontját tükrözi, akik az asszisztenciát a szerzetes papoknak és a világi papoknak akarják fenntartani, különösen a ferences szerzeteseknek, a ferences nôvérekre pedig csak ,,együttműködô'' szerepet osztanák ki. 5.2.4 Életkor Sok szerzetes rendtartomány átlagéletkora 55 év fölött van. Így a legtöbb szerzetest a II. Vatikáni Zsinat elôtt képezték, és nem igazodnak el a világi ferences regula mögött meghúzódó teológiában. A II. Vatikáni Zsinat szerint képzett szerzetesek számban kisebbségben vannak, s többségüknek fontos tennivalóik vannak rendtartományukban. A legtöbb országban kevés a papi és szerzetesi hivatás. A hivatásokat elômozdító apostolkodás ezért lényeges fennmaradásunk szempontjából. 5.2.5 Közöny Az elmúlt húsz évben sok szerzetes veszítette el ferences hivatását és identitását. Sokan mások úgy tapasztalták, hogy ferences karizmájuk és lelkületük gyengült. Ennek következtében úgy érzik, csak korlátozott mértékben tudnak a FVR-nek nyújtani valamit, mint lelki asszisztensek, és kerülik az abban való részvételt. A szerzetesek kezdeti és folyamatos képzésébe bele kell foglalni a ferences lelkiség elméleti és gyakorlati vonatkozásait, alkalmazva azokat nemcsak a szerzetesek, hanem a laikusok számára is. 5.2.6 Költségek Az 1978-as regula elôtt a legtöbb országban a harmadik rend csak helyi szinten létezett és a szerzetesek fedezték a költségek zömét, ezek nem voltak számottevôek. A harmadik rendiek ezt a helyzetet természetesnek vették, s mindent elkövettek, hogy ,,szegények'' legyenek, pl. az év végén odaadták megtakarított pénzüket. Az új regula a FVR-et helyi szintre építette és megszervezte a területi, országos és nemzetközi szinteket is. Ez súlyos utazási költségeket jelentett a látogatások alkalmával, illetve komoly publikációs költségeket az irodák fenntartására. A szerzeteseket és a világiakat tájékoztatni kell a költségekrôl, s meg kell egyezniük a költségek megosztásában és fedezésében. 5.3 Az asszisztens szerepe a világi közösség nevelésében[11] A FVR világi jellegét leginkább úgy lehet érvényre juttatni, hogy egy evangéliumi és apostoli közösséget nevelünk a helyi egyházban. A testvéri közösség nevelésében az asszisztens szerepe ma merôben más, mint volt akkor, amikor a szerzetes a testvéri közösség igazgatója volt. 5.3.1 A II. Vatikáni Zsinat elôtt: Akiket 1965 elôtt neveltek pappá, egy olyan jogrendszer elmélete és gyakorlata alapján nevelték, amely a trentói zsinatból (1545-1563) fejlôdött ki és amit az európai szemináriumokban mint pasztorális teológiát vezettek be. Eszerint a plébános volt a plébánia területén folyó lelkipásztori tevékenységért egyedül és teljes mértékben felelôs egyházi személy. Egyedül ôrá tartozott a lelkigondozás, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a plébánián mindenért ô volt a felelôs. 5.3.1.1 Felépítés: tekintélyfüggôség A fennálló lelkipásztori elméleteknek megfelelô felépítés arra adott módot a papoknak, hogy a gonosz világba merült lelkek gondozását végezze. A tekintély és a függôség volt az alapvetô viszony a pap és a nép között. A Harmadik Rendre alkalmazva, a lelki igazgatóra és a terciáriusokra súlyosan nehezedett az igazgató mély felelôssége üdvösségükért. Megtanulták jámboran várni, hogy az igazgató betöltse ôket az igaz tanítással. Amikor ugyanezek a világi hívôk ma az egyházban a tekintély helyzetében találják magukat, nem csoda, hogy nem tudnak megbirkózni az önmaguk irányításának felelôsségével, és csak a tekintély autoritárius gyakorlását ismerik. A tekintély/függôség szerkezete a monológ: a lelki igazgató beszélt/a terciáriusok figyeltek; ô volt a tanító/ôket tanították; ô parancsolt/ôk engedelmeskedtek; ô nyújtotta a lelki javakat és sokszor a rendház vendégszeretetét/ôk hálásan elfogadták és természetesnek tartották a vendégszeretetet. 5.3.1.2 Módszer: belenevelés A keresztény és ferences élet továbbvitelének legjobb módszere, amely megfelelt a tekintély/függôség viszonyra épülô szerkezetnek, a belenevelés volt. A módszer feltételezte, hogy a lelki igazgató mint Jézus Krisztus, az egyház, illetve Szent Ferenc és a rend hivatalos képviselôje, rendelkezik mindenféle lelki kincsekkel, amelyekben a harmadik rendet részesíti: a hittel, az igazsággal, a szentségekkel, a ferences kiváltságokkal, a gazdag búcsúkkal és az örök üdvösség biztosítékával. A harmadik rendieknek el kellett távolítaniuk minden akadályt az isteni kegyelem útjából, és nyitott edényként mindig készen kellett állniuk a befogadásra. A lelki igazgató feladata volt, hogy kiüresítse ôket a világiasságtól és megtöltse ôket az isteni kegyelemmel. Azoknak az igazgatóknak, akik magukat nem kímélve építették a Harmadik Rendet, meg kellett birkózniuk a FVR-dé alakulás terheivel is, amire a ferences család iránti szeretetük vitte ôket, de tanfolyamok és továbbképzések nem segítették a megújulásban. Könnyen megeshet, hogy néhány lelki asszisztens a legjobb szándékkal is még mindig a tekintélyfüggôség viszony keretében dolgozik, és a besulykolás katekétikai módszerét alkalmazza, pusztán azért, mert ebben a módszerben érzi egyedül otthon magát. Kevés ötven évnél fiatalabb lelki asszisztens van, legtöbbünket a II. Vatikáni Zsinat elôtt képeztek. A Szentlélek nagy ajándéka volt, hogy a zsinat akkor játszódott le, amikor; vagyis a világméretű forradalmi változások elôestéjén. Sokan közülünk azonban, önhibánkon kívül, zavarba jöttünk, mert képzésünk jó részét elsöpörték az új gondolatok, megközelítések és gyakorlatok. A skolasztikus filozófia átadta helyét a perszonalista filozófiának, a deduktív módszer az induktívnak, a tekintélyelvű irányítás a szolgálat szellemének az Evangélium alapján. Az igazgatói cím megváltoztatása önmagában nem pótolta az asszisztensi működéshez szükséges képzést. Lehet, hogy a fiatal szerzetesek, akik jártasak a perszonalista filozófiában, a biblikus teológiában, a kommunikációra és közösségépítésre is ható társadalomtudományokban, szerencsés módon jó ferences nevelést is kaptak. Ezek az emberek ma kulcsszerepet töltenek be tartományaikban, és kevesen kaphatóak a FVR-del való foglalkozásra. Ha meg akarunk felelni a világiak elvárásainak, mint ,,alkalmas és jól felkészült szerzetesek lelki gondozásuk céljából'' (26.), azt hiszem, nekünk szerzeteseknek nemcsak intellektuális felfrissülésre, de lelki megújulásra és tényleges megtérésre is szükségünk van, mint ferences szerzetesnek, mint tartománynak, mint rendnek és mint az egyházban élô ferences családnak. Várom a napot, amikor a FVR élvezni fogja azt az elsôbbséget az ferencesek apostolkodásában, amit az 1979-es nagykáptalan nyújtott számára. 5.3.2 A II. Vatikáni Zsinat után: Az egyház által a XIX. században alkalmazott struktúrákat és módszereket az egyházzal szembenállók klerikalizmusnak hívták. A II. Vatikáni Zsinat egyértelműen szakított a klerikalizmussal. Pozitív szemléletet tett magáévá a világi mivoltról, és rámutatott a szekularizálódás megfelelô kereteire, amelyeket a VI. Pál-féle regula be is fogadott (3.). Lehet, hogy mi, szerzetesek és világiak, még mindig ezek felépítésének kezdeti szakaszainál tartunk, és még csak tanuljuk használatukat. 5.3.2.1 Felépítés: személyes felelôsség Az összes új struktúra alapja minden megkeresztelt (6.) személyes felelôssége (14.), akár gyermek, fiatal (17.), vagy felnôtt. Nemcsak a pap viszi tovább Jézus Krisztus megváltó művét (16.), hanem minden megkeresztelt a maga tevékenységi körén belül (10.) felelôs azért, hogy felismerje azt a szolgálatot, amelyet Isten az egyházban és a világban rábízott (6.). Mindenki önmagában és a többiekkel együtt is megéli ezt a felelôsséget (15.): keresztény életet élve, reflektálva a hit tapasztalatára, megosztva másokkal a keresztény életet az apostoli munka által és életét imában Istennek ajánlva (8.). A keresztény egész életén át részt vesz családjával, plébániájával, közösségével együtt a döntések meghozatalában és kivitelezésében. A pap szerepe többé nem igazgatói vagy elnöki, hanem segítôi (26.). Bátorítja a világiak kezdeményezéseit (15.) és támogatja ôket a felelôsség vállalásában. 5.3.2.2 Közös felelôsség és egymástól függés A pap és hívei viszonyában a plébánia vagy a közösség minden ügyében, beleértve az anyagiakat is (25.) a híveknek a papi tekintélytôl való függését a közös felelôsségnek kellene felváltania. Minden felnôtt megkeresztelt személytôl elvárható, hogy megbízható legyen, amikor valamire megkérik, és ô is rászorul a többi felnôttre, laikusokra, szerzetesekre és papokra (1.), hogy szerves egységben valósítsák meg a testvéri közösség feladatait. 5.3.2.3 Párbeszéd A pap monológját a mindenkit meghallgató párbeszéd váltja föl. A párbeszéd alapja a személyes felelôsség, amelyet mindenki gyakorol (19.), s amely magába foglalja a kölcsönös meghallgatást és a beszédet is, de mindenki részérôl több meghallgatást, mint beszédet. Ezen az úton mindenkinek a tapasztalata, tudása és bölcsessége nyitva áll a Szentlélek vezetése elôtt, akinek működése ennélfogva nem korlátozódik egy ember bölcsességére (23.). Ma a hívôk többsége képzett, és sokan szakemberek egy területen. Képességeik együttvéve messze meghaladják a papét egyedül, vagy bármely laikusét önmagában. A párbeszéd növeli az apostoli hatékonyságot és kreativitást (6.). 5.3.2.4 Szubszidiaritás Minden megkereszteltnek megmarad a szabadsága, hogy érettségének megfelelôen elvégezhesse a rábízott feladatokat. Az egymás alá rendeltségnek ez a rendszere személyes kezdeményezést (15.) és felelôsségtudatot (21.) igényel. Ez felismeri, hogy minden keresztény rendelkezik a képességeinek és jogainak megfelelô döntési területtel. Egy felsôbb tekintély nem fog olyan feladatot elvégezni, amit egy alacsonyabb szintű hatóság is el tud végezni. Egy tanács például, amikor egy alacsonyabb szintű tanácsot ösztönöz, hogy végezze ez a reá háruló feladatot, a szubszidiaritást gyakorolja. Csak az a tanács folyamodjon magasabb szinthez, amely mindent megtett, de a problémát nem tudta megoldani. De ha az alacsonyabb szintű hatóság nem tudta megoldani a problémát, akkor a felsôbb szint vállalja a felelôsséget, és biztosítja, amire szükség van, pl. vizitációval (26.). Fordítva is, ha a felsôbb szint nem tudja elvégezni feladatát, az alsóbb szintnek kell gondoskodnia arról, hogy a szükségleteket kielégítsék, pl. felszólalási vagy fellebbezési jogukkal élve. 5.3.2.5 Kollegialitás Mindezek a struktúrák hozzájárulnak a kollegialitáshoz, ami nem más, mint minden megkeresztelt részvétele a döntéshozatalban. Az osztozás minden szinten erôsíti a ferences család és a keresztény közösség egységét. Saját fejlôdésének folyamata az egész közösséget foglalkoztatja (23.). 5.3.2.6 Új módszer: ,,elôhívás'' A keresztény és ferences élet megújulásának megfelelô módszere az elôhívás, amely feltételezi, hogy Isten nemcsak a papban mutatkozik meg, hanem jelen van egész népében (13.). Isten üdvössége egy már megtért ember és egy másik, általa vonzott személy párbeszédében valósítható meg. A lelki segítô, mint Szt. Ferenc, vonzza az embereket, azzal, hogy olyan, amilyen, és a legjobbat hozza ki belôlük. Mindenkiben elismeri a jót, mint magát Istent és ajándékait. Az egyház egy népben megtestesült kegyelem (5.). Istent kizárjuk népébôl, amikor átadjuk magunkat a negatív hozzáállásnak és a destruktív helyzeteknek. Isten a népe körében van az imájában, az önátadásban (19.) és más személyes megnyilvánulásokban és körülményekben, amelyek pozitívak, építôek és az emberek javát szolgálják (19.). Isten ösztönzi és vezeti ôket üdvösségük felé ebben a világban és azon túl is (12.). Mindnyájan fel kell, hogy ismerjük Isten jelenlétét az emberek között, elemeznünk kell az emberi helyzeteket és ezekben Isten akaratával együttműködve kell cselekednünk (10.). Ahelyett, hogy az embereket olyan edényeknek gondolnánk, amelyeket meg kell tisztítani a világ szennyétôl és a papnak fel kell töltenie isteni kegyelemmel, inkább tekintsük úgy ôket, mint akikben és akik között mindig is jelen van az Úr, ,,az isteni mag'' (19.), és hívja ôket, hogy legyenek öntudatosan és szabadon az ô népe. Ez a hitbôl fakadó emberkép olyan békességet ad, amelyet még az emberekben lakó legnagyobb rossz sem tud elvenni. A keresztény élet megújulása magában foglalja a pap és minden megkeresztelt megtérését (7.). Ez abban áll, hogy együttműködünk a világban és minden emberben jelenlévô Istennel, és segítjük az embereket, hogy személyes egységre léphessenek Jézus Krisztussal (4.) az ô egyházában (5.). ======================================================================== Jegyzetek a Ferences Világi Rend ismertetéséhez 1 Forrás: Engelbert Grau OFM elôadása az NSZK-beli asszisztensek találkozóján, Hofheimben, 1989. július 28-án; és Allaire Rossi: ,,Laikusok az egyházban Szt. Ferenc Világi Testvérisége'', 129-144. old. 2 Levél az Asszisztensekhez 19874. 3 Ágostonos, ágostonos rekollektus, kármelita, sarutlan kármelita, domonkos, fogolykiváltó, minimista, szervita, trinitárius harmadik rendek, szalézi együttműködôk, FVR. Részlet a tizenegy harmadik rend felszólalásából az 1987-es püspöki szinoduson, Levél az Asszisztensekhez 19881. 4 Fr. John Vaughn OFM miniszter generális felszólalása az 1987- es püspöki szinóduson mint a rendfônökök tanácsának elnöke, Levél az Asszisztenseknek 19874. 5 Rádióinterjú Carl Schaferrel (Levél az Asszisztensekhez, 19871 6 Carl Schafer, Levél az Asszisztensekhez, 19884 7 Levél az Asszisztensekhez, 19871 8 Levél az Asszisztensekhez, 1985/2 9 Levél az Asszisztensekhez, 19852 10 Carl Schafer, Levél az Asszisztensekhez, 19871 11 Levél az Asszisztensekhez, 19874