Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== A.-M. Carré (szerk.): Ki nekem Jézus Krisztus Az eredeti francia mű címe: Pour vous qui est Jésus-Christ? Fordította: Sántha Máté Egyházi engedéllyel Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Bevezetés I. Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele (72 tanúságtétel) 1. Ô jobban tudja nálam 2. Kihez mennénk? 3. Megtaláltam-e? 4. A názáreti kézműves 5. A repülôgépek 6. Nekem kell újra megtalálnom 7. A konyhai feszület 8. Hiányzik az életembôl ... 9. Értelem az értelmetlenségben 10. A bôvebb élet 11. Hogy higgyek 12. Mindannyiukat meggyógyította 13. Az Olajfák hegye 14. Az eltört pohár 15. Tanúskodom 16. Az elsô tekintet 17. Lehet-e magyarázni a Szeretetet? 18. Nem keresnél ... 19. Zsidó testvéreimért 20. A legfélelmetesebb gongütés 21. Nyom nélkül ... 22. Mindaz, ami én nem vagyok 23. Roppant kényelmetlen ember 24. A szellem állandó forradalma 25. Minden vagy semmi 26. Mária Magdolna 27. Cyrenei Simon 28. Mint a százados 29. Emmausz 30. Kiáltottam 31. Akkora a hordereje ... 32. Uram, irgalmazz! 33. A Titokzatos Testben 34. Mi az ô Testét alkotjuk 35. Pasteur Jézusa 36. A nép fia 37. Égô lámpa 38. ,,Találkoztam'' Vele 39. Az a vércsepp 40. Az ô Egyháza 41. Utána születtem 42. Még élek 43. Már nem én élek 44. Az út, az igazság és az élet 45. Az Egyház konkretizálja ôt 46. A fiam ... 47. Ember 48. A láthatatlan Isten képmása 49. Szenvedése folytatódik 50. Szabadon 51. Addig a napig, amikor ... 52. Kapcsolatok 53. Vele azonosulni 54. Az egyedüli forrás 55. Milyen lenne az ember 56. Szelíd és alázatos szívű 57. Inkább magam, mint önmagam 58. Minden 59. Tíz évig kételkedtem 60. Szeret? 61. ,,Bűnné lett'' 62. Az Atya felé 63. Nekünk biafraiaknak? 64. Arcának emléke 65. Mindenkinek más és más 66. A boldogság szinonimája 67. A jövendô Ember 68. Új Ádám 69. Amilyennek az Isten akarta 70. Az Emberiség, amely fölemeli fejét 71. A kérdés 72. Egy szóval II. Nekem szól ez a kérdés 1. Marcel Achard 2. René Andrieu 3. Dominique Aucleres 4. Jean-Louis Barrault 5. Alain Bombard 6. Étienne Borne 7. Wernher von Braun 8. Raymond-L. Bruckberger 9. Robert Buron 10. Gisele Casadesus 11. Georges Casalis 12. Jean Cau 13. Gilbert Cesbron 14. Marc Chagall 15. Maurice Chevalier 16. Maurice Chevit 17. André Chouraqui 18. Eugene Claudius-Petit 19. H. G. Clouzot 20. Yves Congar 21. Ludmila Cserina 22. M. Demonque 23. Michel Etcheverry 24. René Etiemble 25. A. Fabre-Luce 26. Jean Ferniot 27. Louis de Funes 28. Roger Garaudy 29. Sylviane Gervois 30. Jean Guitton 31. Paul Guth 32. Jacques Isorni 33. Lanza del Vasto 34. Giorgio La Pira 35. Patrice de La Tour de Pin 36. Fernand Ledoux 37. Léger bíboros 38. Denise Legrix 39. Francoise Mallet-Joris 40. Elisabeth és Robert Maluy 41. Renée Massip 42. Jacques Massu 43. Olivier Messiaen 44. Edmond Michelet + 45. Marc Oraison 46. Francois Perroux 47. Henri Queffélec 48. Joseph Robert 49. André Roussin 50. Arthur Rubinstein 51. Pierre-Henri Simon 52. Siné 53. Suenens bíboros 54. Carmen Tessier 55. André Turcat 56. Hans Urs von Balthasar 57. Claude Winter 58. lannis Xenakis 59. Léon Zitrone III. Számot adni hitemrôl (Tíz mai kérdés a ,,Kicsoda Jézus?'' kérdés tárgykörébôl) 1. Létezett valóban Jézus? (Michel Bouttier) 2. Igazán hozzánk hasonló ember-e Jézus? (J. Loew) 3. Valóban föltámadott-e Jézus? (Claude Geffré) 4. Kiszínezték-e az apostolok a valóságot? (X. Léon-Dufour) 5. Mit nyilatkoztat ki nekünk Krisztus Istenrôl? (B.-M. Chevignard) 6. Miért a kereszt? (Marcel Massard) 7. Kell-e ,,mítosztalanítani'' Jézus Krisztust? (F. Refoulé) 8. A Jézus alapította vallás ,,egy vallás a többi között''? (P.-A. Liégé) 9. Politizált-e Jézus? (M. D. Chenu) 10. Jézus: emlék vagy jelenlét? (Gérard Bessiere) IV. Én vagyok (Amit Jézus önmagáról mondott és amit apostolai mondtak róla) (Bibliai hivatkozások jegyzéke) Függelék Ki nekem Jézus? A Vigilia körkérdése 1. Bálint Endre 2. Bárdos Lajos 3. Dr. Benedek István 4. Bulla Elma 5. Gyöngyössy Imre 6. Györkös Lajos 7. Gyurkovics Tibor 8. Heller Ágnes 9. Ignácz Rózsa 10. Kondor Béla 11. Kovács Sándor püspök 12. Lengyel József 13. Dr. Magyar Imre 14. Dr. Majerszky Klára 15. Mécs László 16. Mensáros László 17. Nemes Nagy Ágnes 18. Ottlik Géza 19. Öveges József 20. Szalóczi Pelbárt 21. Szántó Piroska 22. Szekendy Ferenc 23. Tolnay Klári 24. Vas István 25. Weöres Sándor ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1972-ben jelent meg a Prugg Verlag kiadásában. Az elektronikus változat a Jézus Társasága magyarországi tartományfônökének az engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Jézus Társasága Magyarországi Tartományáé. ======================================================================== Bevezetés ,,Hát ti mit mondotok, ki vagyok?'' Jézusnak ez a tanítványaihoz intézett kérdése szüntelenül visszhangzik húsz századon át. Hozzánk is elér. Felszólítás minden embernek, ma inkább, mint valaha. Igen, kicsoda nekem Jézus? Elsô indításunk az, hogy hallgassunk, hogy elmélyedjünk -- talán örömünkben, talán kicsit zavartan, olyan súlyos következményekkel terhes ez a kérdés. Létünk legmélyébe nyúl, olyan választásra késztet, amely sok minden kötelezettséggel jár. De nem térhetünk ki elôle, hiszen ez a legsúlyosabb kérdés. Azok a férfiak és nôk, akiknek a válaszait ebben a könyvben összegyűjtöttük, becsületesen megértették ezt. A könyv második részében írók, művészek, tudósok, politikusok írásait közöljük; az elsô részben mindenfajta környezetbôl és hivatásból való ifjak és felnôttek feleletei közül választottunk ki hetvenkettôt. Mindnyájuknak ezt az egyetlen kérdést tettük fel: ,,Kicsoda önnek Jézus Krisztus?'' Többen közülük nem osztják a keresztények Jézusba vetett hitét. Kertelés nélkül meg is mondják ezt. Nekik is megadtuk a szót, mert dialógus csak úgy lehetséges, ha mindenki meghallgatja a másikat. Ez a gyűjtemény két körkérdés eredménye. Az egyiket a ,,Fętes et Saisons'' folyóirat (243. sz. 1970. március és 250. sz. 1970 december), a másikat a ,,La Vie Catholique'' c. hetilap tette föl nemrég -- úgy gondoljuk, igen gazdag eredménnyel. Minden egyes levél személyes ízű, átgondolt. Vannak köztük megrendítôk. Egyetlen kiáltás hangzik felénk ezekrôl a lapokról: ,,Jézus -- igen, szeretem ôt!'' Egyik olvasó ezzel, a másik amazzal a levéllel fogja magát többé- kevésbé bensô rokonságban érezni; hol egyetért, hol más lesz a véleménye. De mindegyik elmélkedésre indít, mindegyik arra késztet, hogy újféleképpen, mélyebben, követelôbben tegyük fel magunknak ugyanazt a kérdést: ,,Ki nekem Jézus Krisztus?'' És ki ne érezné, ki ne sejtené, ki ne ismerné föl világosan a sok tanúságtételen át egy Élô titokzatos jelenlétét? A.-M. Carré OP Csak örülhetek a magyar fordítás tervének. Testvéri köszöntésem és jókívánságaim országuknak, amelyet két ízben is fölkereshettem 1939- ben. (P. Carré levelébôl a fordítási engedély megadásakor, 1971. okt. 14.) ======================================================================== 1. Ô jobban tudja nálam Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Ki nekem Jézus Krisztus? Neki kellene válaszolnia, mert Ô jobban tudja nálam, mit is jelent valójában nekem ... Az a valaki ô, aki ellen sokszor harcolok, akivel szembeszegülök, visszautasításokkal, sôt hirtelen pálfordulásokkal -- és mégis szenvedélyesen védelmezem, és néha szeretem. Miért? Ô tudja egyedül! Legtöbbször észre sem veszem, de ô küzd bennem a sötétség, a kétségbeesés, a magányosság, a leghevesebb ellentmondások, a halálfélelem ellen -- és végül is ô lesz az erôsebb. ... Alapjában véve ez nekem Jézus Krisztus: ez az ,,arcátlan'' gyôzelem: az életé a halálon, a világosságé a sötétségen, minél kétségbeesettebb a helyzet, annál inkább! Orvostanhallgató, Párizs ======================================================================== 2. Kihez mennénk? Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Számomra Jézus Krisztus Az, aki elôttünk járt az éjszakában: beleegyezett, hogy megossza emberségünket az Olajfák kertjének haláltusájában és a Kereszt végsô elhagyatottságában. Ez a szörnyű kiáltás, amely keresztülhatolt a századokon és ma is visszhangzik szívünkben, ez a talányos kiáltás néha megremegtet. Igen, Isten valóban olyan lett, mint én! Csakhogy hiszek a meglepô újságban. Tudom, hogy az Úr feltámadott. Azért amikor a szédületnek, a kételkedésnek és a gyanakvásnak ebben az idejében Reá gondolok, önkéntelenül is Péter szava merül fel a szívemben és tolul az ajkamra: ,,Kihez mennénk, Uram?'' Mert a világot izgalomban tartó tanok és ideológiák zajongásában semmi biztosat nem látok. Csak Nála vannak az igazság igéi. Egyedül Ô adja nekem az Életet ... P. C. 47 éves hivatalnok, Párizs ======================================================================== 3. Megtaláltam-e? Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Nagyon nehéz kérdés! Néhány percnyi elmélkedés nem elég a válaszra. Keresem Jézust Krisztust, mint annyi más keresztény és nem- keresztény. Megtaláltam-e? Fogalmam sincs róla. Ô tudja, hogy vagyok, Ô ismer engem, én meg csak elvontan ismerem ôt, ez megnehezíti a párbeszédet. Azt hiszem, imáimban Istenhez fordulok, de nem az ember Jézus Krisztushoz. Az Evangéliumban viszont az embert látom, a hosszúhajú, kicsit hippi-forma fiút -- de vajon azonos-e a kettô? 16 éves iskoláslány, Reims ======================================================================== 4. A názáreti kézműves Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Nem tudnám egy szóval meghatározni, mit jelent nekem Jézus Krisztus. Mert Ô egyszerre Isten, mindazzal a tisztelettel, amit ez magával hoz, és mégis a legjobb és leghívebb barátom, mindazzal az érzelemmel, ami a barátságot jellemzi. Mesterember vagyok, három gyermek apja. Hivatásbeli és családi életem minden lényeges pontja Krisztussal van kapcsolatban. Ha gyakran tökéletlen vagyok bennük, az éppen azért van, mert Krisztussal való egységem is tökéletlen az én hanyagságom, az én hibám miatt. De néha munka közben egész könnyen elképzelem Krisztus jelenlétét, amint jön, hogy barátságosan eltrécseljen velem a műhelyemben. Egyszerre úgy, mint a názáreti kézműves a maga teljes egyszerűségével, a palesztinai falvak prédikátora a maga tanításával, és a feltámadott húsvéti Krisztus a maga hatalmával. M. C. kézműves ======================================================================== 5. A repülôgépek Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus nekem az, aki föláldozta magát az emberekért. Ô egyesíti a föld lakóit: azt mondta nekik, hogy tekintsék egymást testvéreknek, értsék meg egymást. Ô teremtette a természetet, mindenfajta állatot, fôleg a madarakat, amelyek lehetôvé tették az embernek, hogy utánozza ôket és repülôgépeket csináljon. Számomra is nagy titok Ô. Azt kérem tôle, hogy segítsen meg az iskolában, adjon bátorságot; imádkozom hozzá minden este és kérem, mentse meg azokat, akik az életüket a kórházi ágyon töltik, kérem, hogy szüntesse meg a háborút az emberek között, bocsásson meg azoknak, akik rosszat tettek ... O. R., 12 éves iskolás ======================================================================== 6. Nekem kell újra megtalálnom Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Kicsoda nekem Jézus Krisztus? Nehéz a válasz. Hiszen mi lenne az életem Krisztus nélkül? Látszólag semmi sem változna meg, vagyis a cselekedeteim semmiben sem különböznek egy nem keresztény asszony cselekedeteitôl. Azt hiszem, Krisztus nekem útbaigazítás. Ô élt elsônek teljes és igaz viszonyban Atyjával, az Istennel és a többi emberrel. Nem másolhatom. Az én életem, az én helyzetem semmiben sem közös az övével. De az a dolgom, hogy újra megtaláljam ezt a helyes viszonyt Isten, a többiek és önmagam között. Mert tudom, hogy Krisztusban megvolt, és Ômiatta most már mindörökre lehetséges a mi számunkra is. O. W., Strassburg ======================================================================== 7. A konyhai feszület Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Kérdésükre: Kicsoda önnek Jézus Krisztus? -- azt felelném: mindennapos útitársam. Minden reggel, a konyhai feszület elôtt, Ô segít, hogy ,,megmarkoljam'' ezt az új napot, ezt az istenadta jó vagy rossz napot. Ô a Jóbarát, kínos napjaink bizalmasa. Hozzá könyörgünk a nehézségek között. Nem az ô testét vesszük-e az Eucharisztiában? Isten mindig egy kicsit irreálisnak tűnik nekünk, pedig hát a fia úgy élt a világban, mint mi. Ha elsôsorban a Fiúhoz fordulunk, nem fordulunk-e ugyanakkor az Atyához is? Hiszen Isten három különbözô személy ugyanabban az egy Istenben. Minthogy él kell fogadnunk a keresztet, és Jézus maga is magára vette ezt, csak természetes, hogy Hozzá érezzük közelebb magunkat. Nincs érettségim, de egész egyszerűen azt mondanám önöknek, hogy teljes szívembôl szeretem Jézus Krisztust. M. R., Észak-Franciaország ======================================================================== 8. Hiányzik az életembôl ... Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus, te vagy az a nagyszerű haver, aki eljöttél, hogy üdvözíts minket, és arra emlékeztessél, hogy Isten az Atyánk. Mi lennék én nélküled, aki minden napom barátja vagy, a legboldogabbaké éppúgy, mint a legsötétebbeké. Veled semmi sem középszerű, minden csupa világosság és öröm. Hiszek Jézus Krisztusban, hiszem, hogy Isten a szeretet, a világ üdvözítôje. Hitem lelkes, fiatal és teljes. És Krisztus mégis hiányzik az életembôl, semmi köze Hozzá. Sivár diákélet, minden felsôbbrendű érdeklôdés nélkül; az ember mulat a cimborákkal, hogy megfeledkezzék üres életérôl. Nyoma sincs igazi barátságnak. Vége az ideálnak, szép és nagy eszméknek, vége a nemeslelkűségnek, az emberi melegségnek! Be vagyunk zárva a mindennapba és korlátaiba ... Mindebbôl szörnyűségesen hiányzik az isteni -- amit látok, annak semmi köze az Evangéliumhoz ... Csak a középszerűségemet tudom hozzávegyíteni a misén a kenyérhez és a borhoz. Közösségbe lépek az egész világgal, és zsebredugott kézzel, egyedül jövök haza -- micsoda képmutatás! Hazugság minden, talán csak ez az egy könyörgés nem: Uram, irgalmazz! Ó Krisztus, kegyelmezz! Milyen pocsék is az élet Szeretet nélkül! Én nem írok nagy frázisokat, szép gondolatokat, erre képtelen vagyok. Egyszerűen felelek a kérdésre: kicsoda önnek Jézus Krisztus? Egyben feltárom a problémámat is. No persze, erre mindenki fütyül, hisz nem vagyok beteg, nem hagyott el a férjem ... hiszen nem ismerem a szenvedést. ,,Ugyan már, hisz neked mindened megvan, hogy boldog légy'' -- mondják ... Bűn boldognak lenni 1970-ben! De nagyon szeretném, ha valaki beszélne errôl a témáról, vagy felelne nekem. C. T. 19 éves egyetemi hallgatónô, Clermont ======================================================================== 9. Értelem az értelmetlenségben Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Ki nekem Jézus Krisztus? Megértem, hogy azok, akik Krisztust nem ismerik, azt mondják: értelmetlen az élet. Valóban értelmetlen. Számomra csakis Ô ad neki értelmet. Az ô szava az Evangéliumban minden ,,élettudományunk''', mint Madeleine Delbręl mondaná. Ô ,,tanít meg bennünket élni'', igazán élni. És igazán nem tudom, miféle tudásra tarthat igényt az, aki ezt nem tudja. Hét gyermekem van, köztük egy négyéves mongoloid kislány. Állítom, hogy az Evangélium olvasása közben értettem meg, milyen üzenet hordozói voltak ezek a gyermekek, hogyan tanítottak meg élni a valódi szegénység és egyben a szolidaritás szavát. Emellett még sok más fölfedezésem is volt. Hiszen ha Krisztus ,,személy'' lett valakinek, hogyan mondhatná el néhány szóban mindazt, amit együtt éltek át? Párizs-külvárosi családanya ======================================================================== 10. A bôvebb élet Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Azt hiszem, nekem mint családanyának Krisztus mindenekelôtt az élet adója. Négy gyermekem van, és minden szülésnél elkápráztatott az élet csodája. Azt hiszem, sohasem szűnnék meg ámuldozni rajta. Ez hát a Krisztus: ez a mindig új, mindig megújuló, reménységtôl túlcsorduló élet. ,,Én vagyok az élet. Én adom nektek az életet. Azt akarom, hogy bôvebb életetek legyen.'' Ha jobban áthatna bennünket ez a meggyôzôdés ... De azt is tudom, hogy nincs születés türelem, várakozás, elszakadás, sôt bizonyos szenvedés nélkül -- és azt mondom: ebben a Krisztus adta életben hűséges hittel kell hinnem, de teljességében csak a végén fogom megismerni, vagyis a keresés, a sötétség, a kétely, az egyhangúság, az elszakadás hosszú idôszaka után. Csak a bizonyosság tartós, és az ebbôl fakadó Remény. B.-né, Ville-d' Avray ======================================================================== 11. Hogy higgyek Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Több mint 65 éve kerülgetem; visszataszítanak a bigottság, a fanatizmus megnyilvánulásai ... és a dicshimnuszok. Kényszerítem magam, hogy ,,gyakoroljam'' a vallást, abban reménykedve, hogy egy napon majd elérek az igazi hithez. Lehetetlen, hogy ô Isten legyen, olyannyira ember! Lehetetlen, még lehetetlenebb, hogy ne legyen Isten -- annyival nagyobb az embernél! Ha csak ember, akkor a kijelentéseibôl elviselhetetlen gôg árad ... és mégis elmerülnek, belefúlnak valami emberfölötti és tökéletes alázatosságba. Ez talán már maga az Istennek abszolút egyszerűsége. Addig is, míg többet tudok, ezt ismételgetem hát: ,,Nem adatott az ég alatt más név az embereknek, amely által üdvözüljenek ...'' R. P., 74 éves, Rhône ======================================================================== 12. Mindannyiukat meggyógyította Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Az a Valaki ô, aki végigjárva Galilea városait és falvait, meggyógyította a bűnösöket, a gyöngéket és a betegeket. ,,Mindannyiukat meggyógyította.'' Ez volt megváltói küldetésének a jele: azért jött a világba, hogy eltörölje a szolgaságot, minden ránk törô démon rabságát; a testvériséget hirdette, a békét és az igazságot. Ô, aki ,,elôbb volt Ábrahámnál'', minden idôk és minden ország embereinek megadta a szabadság lehetôségét. A szabadság tetôfoka pedig a szentség, az egyetlen emberhez méltó állapot, hiszen ez teszi az embert Isten hasonmásává. V.-né, gimn. igazgatónô ======================================================================== 13. Az Olajfák hegye Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Krisztus? Persze, ismerem értelmileg, mint mindenki más, de ez nekem nem elég. Múlt évben kezdtem tanítani, mint felekezeti iskolai tanár a középiskola 5. és 6. osztályában. Egy fizikailag és lelkileg kimerítô iskolaév után (minden este hazamentem és reggel 5 órakor keltem, hogy vonatra üljek) azzal töltöttem a szünidôt, hogy három tábort és egy gyermeknyaraltatást vezettem. Mikor ráadásul még egy kis táborba akartak elküldeni, nem bírtam tovább: igen komoly depresszió jelei mutatkoztak rajtam. Négy hónapi betegszabadságot kaptam, és -- Isten utjai titokzatosak -- ez az egészségi megpróbáltatás tette lehetôvé, hogy találkozzam Jézus Krisztussal. Magányom, lelki szenvedésem és gyötrelmeim mélyén elôször fölfedeztem az olajfákhegyi Krisztust, aztán megértettem ... és minden láncszem összekapcsolódott. Azóta a betegségem értelmet kapott, belenyugodtam, hogy kezeltessem magam és magam is segítségére legyek az orvosnak -- Érte. Mert már nem voltam egyedül, ô velem szenvedett. Minden nap jobban elmélyített. Rájöttem: mindaz, amit eddig csináltam, csak hiábavalóság, mert alapjában véve elvoltam Nélküle. Az egyházközségben ugyan sok felelôs tisztséget viseltem és környezetem jóravaló, vallásos lánynak ismer (most ez megremegtet). Most megértettem, hogy ha eddig nem voltam igazán boldog, hát azért nem, mert egyedül akartam intézni az életemet. Jézus Krisztusnak és Atyjának egy-két órát engedélyeztem hetenként, de nem voltak jelen az életemben. Mi több: amikor egy többé-kevésbé sikerült gyűléstôl kifáradva, vagy egy tábor után hazatértem, a szüleimnek kellett elviselni rosszkedvem kitöréseit ... és kevéssel ezelôtt megértettem, hogy számukra eddig csak Krisztus ellen tanúskodtam. Jézus Krisztus: találkoztam vele, és most már mindennap, életem minden pillanatában találkozom. Ô ad értelmet minden eseménynek, legyen az szerencsés vagy szerencsétlen. Ô fedte föl nekem lassacskán az Atyát, szeretetének az emberekre vonatkozó tervét; ezt az Atyát, aki mindegyikünkre külön-külön figyel, s fáradhatatlanul szeret, hálátlanságaink és hibáink ellenére. Jézus most a vezetôm egész nap, minden reggel az ô kezébe teszem az enyémet és arra kérem: ne eresszen, ha kedvem támadna elkószálni. Ha az ember az egész napot együtt tölti valakivel, akkor biztosan mintaképévé választja, gyorsan barátságot köt vele ... Jézus ilyen nekem -- és tudom, hogy Ô nem fog elhagyni soha ... Ô mindent megért és segít elviselni mindent, mert Ô maga is mindent elviselt. Egyszóval Jézus Krisztus az életem értelme. Érte dolgozom, Érte énekelek, Érte nevetek, Érte áldozom fel magam, hogy megépítsem a testvéri világot -- Ôvele; és ha kell, kiállók harcolni is Érte. M., tanárnô ======================================================================== 14. Az eltört pohár Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus nekem Az, akivel úgy kilencéves koromban személyesen találkoztam. Úgy történt, hogy egy eltört poharat dobtam a szemétre, és közben egy kicsit megvágtam a kezem. Ebben a pillanatban eszembe villant, mit mondott ,,a Nôvér'' elôtte való nap a hittanórán: mi is szerethetjük Jézust úgy, mint a nagy szentek, ha ezer apró, közönséges dolgot ajánlunk föl neki, például hogy nem sírunk, nem panaszkodunk, ha valami bajunk van ... És én megpróbáltam, hogy ne sírjak és szeretetbôl felajánljam ezt a kis fájdalmat. Azt hiszem, ez az elsô élmény volt Jézus Krisztussal való barátságom kiindulópontja. Ez a barátság vitt arra, hogy vállaljam a szerzetesi életet, ez tart meg benne ma is, amikor annyi minden kérdésessé válik és erôs megrázkódtatásoknak vagyunk kitéve. Perui missziós nôvér ======================================================================== 15. Tanúskodom Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Az én számomra Jézus Krisztus, a visszautasítás vagy tudatlanság évei után, elôször személyes felszólítás volt: egy Jelenlét diszkrét, de szuverén megnyilatkozása. Ez a Jelenlét zörgetett, hogy nyissak ajtót, és bár tiszteletben tartotta szabadságomat, titokzatosan fölülemelkedett rajtam mindenfelôl. Életemnek ebben a döntô pillanatában így hangzott a felszólítás: ,,Oltalmamba veszlek és megmentelek, ha szeretsz.'' Arra a másik szóra emlékeztetett: ,,Péter, szeretsz-e engem?'' Tanúsítom, hogy azóta soha meg nem hazudtolta ezt a felszólítást, sem ezt az ígéretet. P. A. orvos, Párizs ======================================================================== 16. Az elsô tekintet Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus énnekem: ébredéskor az elsô ámuló tekintet, amelyet a kelô napban fürdô tengerre vetek; Jézus Krisztus: az elvégzendô munka, hogy az otthon mindig megtalálja napi ritmusát; Jézus Krisztus: az Evangéliumnak reggel olvasott lapja, visszhangja ringatva járja át az egész napot; Jézus Krisztus: ô a baráti fogadtatás azoknak, akiket szeretek és azoknak, akiket kevésbé szeretek, azoknak, akik örömet szereznek és azoknak, akik bosszantanak, azoknak, akik megértenek és azoknak, akik nem értenek meg. Jézus Krisztus: gyermekeim mosolya, az étel, amelyet eléjük teszek, a házi feladat, amelyet megmutatnak és a leckefelmondás. Jézus Krisztus: mikor eljön az este, a biztonság ô, hogy Atyám az Isten, és hogy végül is minden rendben van. R.-né, Algir ======================================================================== 17. Lehet-e magyarázni a Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Szeretetet? ,,Kicsoda önnek Jézus Krisztus?'' Ennél félelmesebb és megoldhatatlanabb kérdést nem tehetnének föl nekem. Erre a kérdésre nem lehet átfogó, egységes feleletet adni, csak morzsákat, töredékeket, hogy próbáljuk egy kicsit megvilágítani ezt a misztériumot, ezt a jelenlétet, ezt a tekintetet, ezt az egyedülálló szót az emberek történelmében. Kilenc hónapja tértem meg gyermekségem hitéhez. De Krisztus még radikális és harcos ateizmusom korában is mindig az az ember volt, aki a legjobban elbűvölt, az, aki mindig kérdésessé tett számomra mindent, aki nem hagyott elaludni, kényszerített, hogy mozogjak, hogy szeressek, hogy gyengeségem mértéke szerint szolgálni próbáljak. Látják, locsogok-fecsegek -- de lehet-e másképp? Egész egyszerűen: Krisztus nekem egyszerre radikálisan, mindenestül emberi ember, és ugyanakkor hatalmas és titokzatos lény. De mindenekfölött -- ma is eleven barát, akit jobban szeretek, mint sajátmagamat. Egyszóval: nagy testvér, aki gyöngédséget és tiszteletet kelt; reá való tekintettel az ember szünet nélkül küzd önmaga ellen, hogy ne veszítse el elôtte a becsületét. Elég filozófiát végeztem ahhoz, hogy szép és jól átgondolt dolgokat tudjak mondani önöknek. De Jézus nem tézistárgy. Ô ,,a Szeretet''! Lehet-e magyarázni a Szeretetet? Tudom: nem feleltem meg a kérdésre. De ha valaki szeret valakit, azt nem tudja meghatározni, a szavak szűk és kényelmetlen kelepcéjébe zárni. M. G., Észak-Franciaország ======================================================================== 18. Nem keresnél ... Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Egy éven át egy falba ütköztem. Isten a másik oldalon volt! ... Kiutat kellett találni. Olvasmányok, elmélkedések, baráti viták az iskolában, semmi sem hatott rám. Kétségbeejtô állapot volt. Ugyanaz a naiv kérés tért egyre vissza, azt mormoltam a csendben és magányban, alázatosan, vagy lázadón: ,,Istenem, ha vagy, add ezt tudtomra!'' És megjött a vakítóan világos, magától értetôdô felelet, egy közönséges hétköznapon, valamivel 1943 húsvétja elôtt. Pascalt olvastam újra, s ekkor egy mondat elém ugrott a szövegbôl: ,,Vigasztalódj: nem keresnél, ha már meg nem találtál volna.'' Ez az öröm felejthetetlen marad. Igen: Krisztus jött el rést törni a falba. Néhány hónap múlva fölvettem a keresztséget egy ciszterci apátságban, s azóta is visszatérek idônként oda. Azóta, bár néha elhagyom, vagy nem veszek róla tudomást -- Krisztus ez marad nekem: az a Barát, az a Vezetô, akivel immár huszonhét éve találkoztam. C.-né, Sceaux ======================================================================== 19. Zsidó testvéreimért Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus életem értelme, nélküle egészen értelmetlen 'lenne. Mindig kerestem, anélkül, hogy tudtam volna: vezet maga felé az ô ösvényein. Ön mutatta meg ôt nekem, Atyám, amikor a Gurs-i koncentrációs tábor nyomorúságából kikerültem, és akkor tudtam meg abszolút bizonyossággal, hogy ô az Istenember, hogy ô él, hogy magára veszi, szeretetével járja át a legaljasabb lezüllést és a legmegalázóbb nyomorúságot, hogy ott volt Buchenwaldban, Auschwitzban megkínzott zsidó testvéreivel (mint ahogy, tudom, ma átéli Brazíliában dominikánus és más testvéreink szenvedését) -- és ugyanakkor tudtam, hogy ô az abszolút szépség, tisztaság, szeretet. Azóta szenvedélyesen szeretem. Jézus Krisztus nekem az öröm, a béke, a bizonyosság a sötétségben, a világosság, amelynek erejében túlélhetjük a sötét órákat. Ô a barát. (Nem csekélység, hogy Jézust mondhatjuk barátunknak!) De ugyanakkor heves vágy kel bennem, hogy túllépjek önmagamon és így közelebb jussak hozzá, s ezzel együtt szinte állandó lelkifurdalás, hogy nem érek el idáig, hiszen az írás tudtunkra adja: a langyosakat ,,kiköpi a szájából''. Jézus Krisztus? Nagyon egyszerű: éppen olyan kevéssé tudok nélküle élni, mint ahogy nem tudok levegô nélkül lélegzeni. Szeretnék hozzátenni még valamit azoknak a zsidó testvéreimnek a számára, akik a ,,Fętes et Saisons'' szép albumában válaszoltak az ön kérdésére: Sohasem éreztem olyan teljesen mélységes zsidó odatartozásomat Ábrahám fajtájához, Jézus Krisztus fajtájához, mint amióta feleltem hívására. Sokkal-sokkal inkább, jobban mondva sokkal- sokkal tudatosabban állítom ezt az odatartozást, mint azelôtt. Soha semmi körülmények között nem kellett megtagadnom -- és ezt kevés zsidó akarja elhinni. Chouraqui úrnak szeretném megmondani, hogy válaszának egész elsô bekezdését (lásd 60. o.) magaménak vallhatnám: pontosan ez tartott vissza legtovább, hogy elinduljak a már megsejtett úton. Egészen addig a napig, amikor megértettem, hogy a keresztények -- sajnos -- nem okvetlenül azonosak Krisztussal ... Mély meggyôzôdésem, hogy Jézus Krisztussal nem csak a keresztény vallásban lehet találkozni. De mégis ez az a kiváltságos ,,hely'', ahol, hála a kenyértörésnek, a találkozás bensôségesebb, elevenebb, és ugyanakkor követelményei is nagyobbak. (Természetesen nem azonosítom Jézust az Egyházzal, az Egyház nem sokkal több nekem, mint eszköz, találkozóhely, gyakran ... kereszt! de inkább meghalnék, semmint visszautasítsam ezt a keresztet ...) C. L. Drôme ======================================================================== 20. A legfélelmetesebb gongütés Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Nekem Jézus Krisztus a legvarázslatosabb, legszeretetreméltóbb és legszeretettebb lény. Az, aki önzetlenül, halálosan szeret, és akit ugyanígy szeretünk viszont, egészen odáig, hogy neki szenteljük teljes életünket, mint ahogy feltámadása óta millió és millió ember tette. Jézus Krisztus mindenestül az nekem, akirôl Szent János beszél evangéliumának prológusában: a legfélelmetesebb gongütés, amely valaha is felhangzott a világ lármájában és nyüzsgésében: ,,Kezdetben volt az Ige ...'' Minden semmivé foszlik az ilyen szavak elôtt: ennél megragadóbbat le nem írtak. Jézus Krisztus számomra az, aki a legkevesebb szóval mindent elmondott, teljes egyszerűséggel, isteni egyszerűséggel. Ezek a szavak soha el nem múlnak, miközben minden más elkopik és feledésbe merül. Átalakító, szíveket megfordító erejük van, és az örök életre szökellô vízforrások. Jézus Krisztus segít hinnem a láthatatlan Istenben, mert ô tökéletes képmása. Amikor kétely kísért meg Isten-hitemben, csak Jézus feleletére kell emlékeznem, amelyet az utolsó vacsora utáni beszédben Fülöpnek adott: ,,Fülöp, aki engem lát, látja az Atyát is!'' M. R., Vence ======================================================================== 21. Nyom nélkül ... Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele A vizet borrá változtatta, és a szôlôművelôk ferde szemmel kezdtek nézni rá. Föltámasztott egy halottat, és az örökösök csaknem belehaltak mérgükbe. Talpra állított egy bénát, és az lopásra adta magát, hogy megéljen, mert nem kapott több alamizsnát. Vízbe fullasztott egy disznókondát, és a tönkrement tulajdonos felakasztotta magát. Annyi halat terelt a hálókba, hogy szétszakadtak, és a halászok hiába fáradoztak. Kiszárított egy fügefát, amely nagynehezen felnôtt, és amelyen már ízes gyümölcsök kezdtek érni. A megszállókkal való kollaborációra bátorított. A gyerekek megszöktek az iskolából, hogy eljöjjenek meghallgatni, és a sikeres vizsgázók száma állandóan fogyott. Kiűzte a kereskedôket a templomból, és az addig virágzó város kereskedelme hanyatlani kezdett. Amikor azt mondta: ,,Isten fia vagyok'', egyesek ugyan nem zúgolódtak, de csak azért, mert nagyon messze voltak és nem jól hallották. Végül is keresztre szegezték, hogy békességük legyen. Három nap múlva feltámadott. Az emberek morogtak: ,,Már megint Ô!'' Nagynehezen megértette, és nyom nélkül eltűnt. Mondjátok, nem jön vissza? Nem jön vissza? M. D. ======================================================================== 22. Mindaz, ami én nem vagyok Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Az evangéliumok Krisztusával szemközt úgy érzem, teljesen felszínes vagyok, megrakva üres szavakkal: aprócska semmi. Ô pedig mindaz, ami én nem vagyok: tiszta szeretet, tisztalátás, másvilági erô, imádásra méltó. De ez a távolság Közte és köztünk, és az Istent övezô hallgatás hamar szorongást okoz. Ha nem lenne a Kenyér egyszerű íze, hogy megnyugtasson, elviselhetetlennek találnám ezt a várakozást az alagútban. 34 éves családanya, Elzász ======================================================================== 23. Roppant kényelmetlen ember Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Krisztus olyan ember volt, aki kereszten halt meg, mert kontesztált a megállapodott és intézményesített értékek ellen. Amit mondott, ahogyan élt, az beletartozik egy adott politikai, gazdasági és ideológiai környezetbe. Ettôl nem választhatjuk el, különben ellentétbe kerülünk üzenetével. Nagyon félek, hogy más környezetben Krisztus egészen másképpen viselkedett volna. Meghalt értünk a farizeusok, fôpapok, szadduceusok kezétôl, mert kétségbe vonta egész létüket. Hogyan halna meg, ha ma élne? Nem olyan beszédek tartása miatt, amelyek idôszámításunk kezdetén voltak felforgatók: hanem úgy beszélne, hogy a hatalmon lévôk küldenek a halálba, mint roppant kényelmetlen embert, azok, akik visszaélnek a hatalommal a maguk hasznára és a nép érdekei ellenében. Nem a maguk hasznára aknázták-e ki a Törvényt a farizeusok, a zsidó nép érdekei ellen? Krisztus ember az emberek közt. Az emberekért élt. Ha hirdetni akarjuk a ,,jóhírt'', azt emberek által tehetjük, nem pedig lapos teológiai tételekkel, szűk spiritualizmussal, íme a probléma: hogyan higgyünk Krisztusban és Istenben anélkül, hogy hinnénk a küzdelemben az emberért, az igazságért, a békéért, az embertestvériségért? Az, aki ezért az eszményért él, közelebb van Krisztushoz, mint a másik, aki ,,gyakorló keresztény'', de önzô, individualista módon él, mint a mi fogyasztó társadalmunk olyan jól mutatja. Krisztus nem kontesztált volna-e ez ellen a társadalom ellen? Hiszen ez a mi korunk aranyborjúja és új istensége. Krisztus nem mint színpadi hôs halt meg, elôre megírt drámában, hanem az életben, azért, mert megbotránkoztatott, sértett, kérdôre vont, szeretett. Rajtunk a sor, hogy kövessük -- senkisem nagyobb, mint mestere. M. W., Tarbes ======================================================================== 24. A szellem állandó forradalma Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele ,,Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.'' És ez a Szeretet egy világnyi különbséget jelent aközött, hogy alamizsnát osztunk -- vagy szeretetet adunk.[1] Krisztus nem olyan forradalmár, aki felforgat egy politikai, gazdasági rendszert. Ô valamennyit felforgatja: Ô ,,a szellem állandó forradalmát'' csinálja, és ilyen értelemben Ô a legnagyobb forradalmár. Krisztus nem olyan filozófus, aki okfejtésekkel akar meggyôzni. Bizonyítékok? Az élete. Kihívása Ô az emberi szellemnek, mert azt mondta: ,,Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot'', és azt is: ,,Békét hagyok nektek, az én békémet adom nektek.'' Ha itt ellentmondás van, akkor azért van, mert Krisztus életet hagy ránk, követendô utat, azt pedig nem lehet rendszerbe foglalni: az élet kibújik a kategóriákból és osztályozásokból. A Szeretet nem foglalható egyenletbe. A szeretet nevében megcsókolhatok egy Mária Magdolnát, leültethetem a csavargót az elnök asztalához, elvehetem egy király gyémántjait, hogy az éhezôknek adjam. Isten Krisztus által egy szintre ereszkedett velünk, hogy mi egy szintre emelkedjünk vele. Mit törôdöm azzal, hogy illuzionizmussal vádolnak, hogy hitemet ,,a nép ópiumának'', vagy ,,kollektív neurózisnak'' nevezik, mit számít, hogy azt állítják: Jézus nem az Isten fia, az Evangélium mítosz, Isten csak mentôöv! ,,Boldogok azok, akiket üldöznek az én nevemben.'' Még talán azt is mondják, hogy Krisztus mazochizmusra tanít -- fütyülök rá, mint mondanak, mit nem, mert Ô itt van, ezt tudom, és azt akarom, hogy mások is megtudják. C. H., 19 éves egyetemi hallgatónô ____________________ 1 A franciában szójátékkal: fairé la charité et vivre la charité. ======================================================================== 25. Minden vagy semmi Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus nekem: minden vagy semmi. Minden: vagyis az Abszolútum, aki végre leereszkedik hozzám. Már-már belefúlva a relatív, kétértelmű és tökéletlen dolgokba, elárasztva megoldhatatlan problémáktól, felháborodva az emberek hihetetlen képtelenségén arra, hogy közösségben éljenek, Krisztus felé fordulok. Ô a megoldás; Ô a szeretetet hozza, és átalakul a föld színe: ha Atyjuk van, az emberek fölfedezik egymásban a testvért; megvalósul a Teremtés második fázisa, és mindennek reménye van az üdvösségre. Vagy pedig semmi Ô: egy filozófus, egy vallásalapító, egy hôs, egy misztikus, egy szent, kiemelkedô ember a legjobbak között, egyszóval semmi: egy szélhámos annyi más után! Igazán nincs szükségünk eggyel több emberre, akármilyen szép is volt. Mit kezdjek egy szép nagy fénycsóvával a sötét égen, ha az nem a világosság? Nekem, az Egyházzal, Jézus Krisztus minden. P. M. pap, Gironde ======================================================================== 26. Mária Magdolna Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Számomra Jézus Krisztus az, aki ezt a kérdést teszi föl nekem: ,,Mit kellett volna tennem érted, amit nem tettem meg?'' Mint Mária Magdolna a sírnál, én is csak azt mondhatom: ,,Én Uram és én Istenem!'' P.-né, Savoya ======================================================================== 27. Cyrenei Simon Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele 18 éves koromban tértem meg, férjhezmentem egy húszéves keresztényhez, két gyermekem van, ezeket három operáció után kellett vállalnom ... Kicsoda nekem Jézus Krisztus? A próbatétel idején, hat évig (miközben nem tudtam: hajlandó-e egy napon az Úr megadni nekem az anyaság örömét), az a barát volt, akivel mindent megosztottam, elfogadva mindent: gondokat, operációkat, szenvedéseket, mindazt, amit ez magával hoz, nem sokat gondolkodva az adott pillanatban, szívemben Cyrenei Simon gondolatával ... Neki ajánlottam ezeket a gyakran fekve töltött órákat, hogy az legyen belôlük, amit Ô akar ... és aztán megérkeztek a gyerekek. Az egyik két nappal 53 pünkösdje elôtt, a másik pedig két nappal 55 augusztus 15-e után. A Szent Szűznek szenteltem magamat. Kicsoda Jézus Krisztus? Az, aki nélkül nem tudok meglenni a nehéz órákban, mikor elmerültem a kétségbeesésbe ezek miatt a szülések miatt, és még azután is ... Az, hogy egy kereszténnyel köt házasságot az ember, nem mindig biztosíték rá, hogy a másik tiszteletben is fogja tartani a házasságot. ,,Ô'' gyakran segítségemre volt, hogy túljussak a szenvedésen. Még ha nem is mindig sikerült kimondani a ,,megbocsátok'' szót, erôlködtem, hogy annak értelmében cselekedjem. Ô ,,az Út''. Barátja, Lázár halálának példáján és az Olajfák kertjében (,,Atyám, ha lehetséges, múljék el tôlem ez a pohár ... '') megmutatja nekünk, hogy a szenvedés nem könnyű. Jézus Krisztus emberi természetet vett fel, hogy hordozza minden szenvedésünket és segítsen nekünk, próbálva megértetni, hogyan fogadjuk el és hogyan viseljük. A csodák, amelyeket végbevitt, életadó jelek ... Kifejezôi annak a mindennapos küzdelemnek is, amelyet napról-napra igyekeznünk kell vállalni: ,,Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.'' A mindennapos erô. Mindegyikünknek felajánlja azt a lehetôséget, hogy segítsünk vinni a keresztjét, mozgósít, hogy apostolai legyünk a harcban, elôször önmagunkban, mert, jaj! bűneink nagyon is gyakran eltakarják szeretô arcát, azután az igazságtalanságok ellen: annyi a szenvedés a környezetünkben, a világban ... Ki nekem Jézus Krisztus? Az, Aki kinyilatkoztatta nekem, hogy az életet csak adás és viszonzás módján, csak osztozással, csak barátságban lehet élni. Szeretet az Isten: ezt nyilatkoztatja ki nekünk Jézus minden csodajelével. Mert Nélküle még sötétben lennénk. Világosságával mindennap szétoszlatja bennünk a sötétséget és segít ... Az én válaszom az, hogy próbálom megtenni, ami tôlem telik, hogy képességeimhez mérten Cyrenei Simon legyek ... De ha azt akarják tudni, mit gondolok Jézus Krisztusról abban a tekintetben, hogy Ô maga kicsoda számomra: Istennek Fia ô, aki eljött az emberek közé, hogy megújítsa a visszautasított szövetséget. A Szeretet, akit az Atya kinyilatkoztatott az embereknek, összekötôjel Isten és az emberek között. Azért jött, hogy beteljesítse a Törvényt: ,,Szeresd Istenedet teljes szívedbôl és felebarátodat mint tenmagadat.'' Számomra Ô az emberek közé jött Isten; persze emberi természetet vett föl, de kezdettôl fogva isteni természete van ... Isten. Templomainkban túlságosan gyakran halljuk: Jézus emberi; túlságosan megfeledkezünk isteni természetérôl ... Keresztje a legnagyobb botrány ... megtehette volna, hogy nem fogadja el, de szeretetbôl ,,adja Életét''. A Szeretet egy sorba helyezte a latrokkal, az ô oldalukra ... nekik jutott osztályrészül, hogy közelrôl láthatták -- egyikük még aznap este Vele volt a paradicsomban ... mert Urának ismerte el a saját szíve mélyén ... Még azt gondolom Jézus Krisztusról, hogy Ô mindenben elsôsorban ,,a szívet'' nézi ... P.-né ======================================================================== 28. Mint a százados Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Csak majdnem negyvenéves fejjel találkoztam ,,belül'' igazán Krisztussal. Odáig tudtam, mert tanultam a katekizmusban, hogy Jézus Krisztus a Fiúisten, aki emberré lett, de ez az igazság pusztán értelmi és elméleti maradt bennem. Krisztus kívülem volt, messze, mint egy meglehetôsen elérhetetlen erkölcsi ideál, szép példa, amelyet csak távolról lehet követni. Lassan- lassan mind élénkebb vágy született bennem, hogy jobban megismerjem Ôt. És hogy egész teljességében kinyilatkoztassa magát, keresni kezdtem, mozgósítva magamban a vágyódó szeretet minden szellemi erejét. Egész életem akkor Krisztusra és az ô megismerésére összpontosult. Ettôl a pillanattól kezdve Ô már nemcsak húsz évszázad történelmének ködébe tűnt személyiség volt. Ma is élô Személlyé vált, akinek egyenesen hozzám van köze, és akit olyannak fogadok el a szívemben, amilyennek az Evangéliumban mutatkozik be, vagyis Mesternek, Barátnak, Testvérnek, Igazságnak, Útnak, Életnek. Úgy jelent meg elôttem, mint a Közvetítô, a híd ember és Isten között. Ettôl a találkozástól kezdve úgy éltem tovább, mint addig, de belülrôl az egész életem átalakult, átváltozott. Az egészet egy fénysáv keretezi be. Úgy tűnik, az élet csupa értelem és komoly dolog. Mindennek célja van. Biztonságban és békében érzem magam, mert tudom, hogy teljesen Reá hagyatkozhatunk, hogy ha tanítását követjük, sohasem csalódunk. Bízom Benne, hogy beteljesíti egész rendeltetésemet a maga teljességében. Mint a Krisztus kivégzésével megbízott százados a Kálvárián, én is meg vagyok gyôzôdve: ,,valóban, ez az ember Isten Fia''. A. C., fogász ======================================================================== 29. Emmausz Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Nekem Krisztus mindenekelôtt az a Krisztus, aki az emmauszi tanítványok mellett haladt. ,,Mezítelen voltam és felruháztatok engem.'' ,,Amit a legkisebbnek tettetek az enyéim közül, nekem tettétek.'' Krisztus a felebarátom. Könnyű ezt mondani, és nem is valami eredeti gondolat. De talán nehezebb eljutni odáig, hogy gôg és hamis hiúság nélkül elmondhassuk, mint az emmauszi tanítványok: ,,Én is fölismertem ôt.'' Fiatal tanár, Tours ======================================================================== 30. Kiáltottam Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Többször voltam az elmegyógyintézet lakója, a legkínosabb megrázkódtatásokat és a leggyötrelmesebb helyzeteket kellett elviselnem. A fájdalom tetôfokán, abban a pillanatban, amikor az önmagukból kivetkôzött ápolók öklükkel fenyegettek, felkiáltottam: ,,Jézus Krisztus!'' Ma, amikor teljesen meggyógyultam, világos elôttem, hogyan kell hálálkodnom neki, könyörögnöm hozzá és tisztelnem ôt. Ezt az Istent, aki elfogadta, hogy teljesen átélje az emberi állapot különféle oldalait, s ezzel mindannyiunknak erôt ad, hogy reméljünk, és hogy a kín hirtelen ránk törô pillanatában kiejthessük az ô nevét -- a szeretet nevét. F. G., Párizs ======================================================================== 31. Akkora a hordereje ... Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Évekbe tellett, míg fölfedeztem Jézus Krisztus arcát. (Valójában ez a fölfedezés sohasem fejezôdik be.) Az, amit hitetlen vagy lanyha keresztény barátaim képzeltek el az ,,Isten'' és ,,Jézus Krisztus'' szavak mögött, olyan színtelen volt, olyan ostoba, annyira cinkosa az igazságtalanságnak, annyira méltatlan az Abszolúthoz, hogy elvette a kedvemet a kereséstôl. Milyen csoda árán ragad ki végül is Isten mindezekbôl a karikatúrákból, amelyeket úgy állítanak elénk, mintha Ô maga lennének? Minthogy a véletlen ,,érvényes'' tanúkkal hozott össze (fôleg írásban: Leprince-Riguet, Claudel, Mounier ...), néha megfutamodtam ez elôl a találkozás elôl. Túlságosan szép ez, ha igaz -- és rettegtem, hogy rászednek. Most Krisztus istensége számomra történelmi bizonyosság, amely feltámadásán alapul. Ha az apostolok nem látták volna viszont élve, sohasem evickéltek volna ki csalódásukból, másik Messiást vártak volna, nem ilyen szánalmasat. És mégis: ennek az eseménynek olyan hordereje van egész életünkre, hogy helyet hagy a hit aktusának. Ha az 1 + 1 = 2 ténye fölforgatná egész egzisztenciánkat, szüntelenül kiragadna önzésembôl, pihenés nélkül mozgósítana mások javáért, akkor egész biztosan élénk kételyeim lennének az aritmetikának ezen a pontján. Jézus Krisztusban a Szeretet nyilatkoztatta ki magát. Csoda-e hát, hogy csak a szeretet ismeri föl? Jézus Krisztusban Isten jött el megerôsíteni azt, amit lelkiismeretünkbe plántált, Isten jött el megmondani nekünk, hogy legmélyebb ösztönünk nem csalt meg. A testvériség, az igazság, a szeretet álmai -- igaz hát, hogy mindez nem puszta ábrándkép! ... Bizony ez túlságosan szép ahhoz, hogy könnyen lehetne hinni benne. Igazából akkor lehet benne hinni, ha éljük. (,,Aki igazságot cselekszik, az a világosságra jön.'') Jézus Krisztus arra szólít föl, hogy sohase nyugodjam bele mások bajába. Szünet nélkül ösztökél: tegyem jobbá a világot, hogy az emberek necsak élhessenek, de meg is találják életük értelmét. Egyes nagy humanisták már talán elmondták nekem ezeket a dolgokat. De egyikük sem tudott átlendíteni a vágyból a tettekbe. Ha nem lenne valami Szeretetforrás, hogy szünet nélkül sürgessen: szeressem azokat, akiket még nem, vagy rosszul szeretek, hogyne szűkíteném le ezt a programot az én szegényes korlátaim közé? Állandóan rész-szeretetbe hullanék vissza. Valami nevetséges jót kívánnék mások számára, mikor pedig magára Istenre szomjaznak. M. M., Savigny ======================================================================== 32. Uram, irgalmazz! Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele 19 éves vagyok, egyetemi hallgatónô. Jézus Krisztusban engem az ragad meg, hogy nem úgy határozza meg magát elôttem, mint aki hasznos, aki valamire való. Nem! Ô az egyedüli, akinek félelmetes valóságát egyszerűen elfogadom. Egy ember, és ez az ember Isten fia. Ez minden, de micsoda szép szeretettörténet bontakozik ki belôle! Isten szeretetéé, amelyet sohasem fogok tudni megragadni a maga teljességében. De mert azt hiszem egy kicsit már találkoztam Veled -- Uram, irgalmazz! 19 éves egyetemi hallgatónô ======================================================================== 33. A Titokzatos Testben Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele A katolikus Egyházhoz tartozom és gyakorló keresztény vagyok keresztségem óta, tehát amióta élek, de -- és ez ma ugyancsak ellentmondásosnak tűnik elôttem -- csak három éve ,,találkoztam'' Krisztussal, sok tapogatózás, habozás, belsô lázadások, stb. után. Ez a bensô megtérés egy mondat nyomán ment végbe, amely véletlenül ütötte meg a fülemet egy társalgás során. Ez az olyannyira meggondolkoztató mondat így hangzott: ,,Krisztus titokzatos Testben támadt fel, és feltámadása magában foglalja az egész emberiséget.'' Igazság tétetett, minden ember meg van váltva! Akkor Szent Pálnak, P. Teilhardnak és sok másnak ez a Krisztusa valósággá, jelenlétté vált számomra, valakivé, aki betölti életemet. Az Egyszülött Fiú, Istennek testté lett Igéje, az emberi értékeket is az örökkévalóságba tágította. És életem értelmet kapott, az űr csordultig telt. Ha vannak is még sötét hangulataim, nem érzem többé azt a mélységes elégedetlenséget, amely teljesen levert, mert ha az ember hisz az Evangéliumban, akkor a követélményei szerint is fog élni. P. B., 36 éves, Québec ======================================================================== 34. Mi az ô Testét alkotjuk Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Ki nekem Jézus Krisztus? Elôször is az egyedüli közöttünk, aki szabad választása szerint születhetett, élhetett, halhatott meg. Néha fellázadok az ellen, hogy hálát adjak Istennek ,,az életért, amelyet nekünk ad'', és arra gondolok: végre is azt választottam volna-e magamnak, hogy éljek? És kérem ôt: segítsen, hogy szeressem magam. Jézus az, amik mi a bűn nélkül lennénk: Isten dicsôsége. És milyen jó látni, hogy van ilyen: egy bűnnélküli ember, egy olyan ember, aki szeret. Jézus kötelék is Isten és miközöttünk: ô látta Istent, ô az Istennel van, Isten; szemlélhetem ôt és általa (egy-egy pillanatra) igazán élvezem annak gyönyörűségét, hogy együtt vagyok Istennel. Szigorú pillanatokban megrémít, annyi mindent kíván tôlem. De szeretem, ahogy tudom. Gyakran mondják nekem: ,,Te ezt hiszed, te azt gondolod ... '', de nincs egészen úgy. Vagy jobbnak gondolnak, mint amilyen vagyok. Ilyenkor tudom: ô mindenestül ismer, jobban, mint én önmagamat, és csak az ô tekintete elôtt érzem valódinak magam. Annál inkább, mert ô azt látja bennem, ,,ami elveszett'', értem is jött, szeret engem. Nekem Jézus az a valaki, aki tudja, hogy a világ, az öregséggel, elszakadásokkal, betegségekkel, halállal -- elviselhetetlen. Jó, hogy így gondolkozik, mert meghalt, hogy legyôzze mindezt és hogy nekünk adja a Lelket, mint ... ,,motort''. Húszéves koromban az a bizonyosság hatott elhatározóan hitemre, hogy minden ember, akár keresztény, akár nem, mi emberek együtt alkotjuk az ô Titokzatos Testét. És ha nem hinném, hogy titokzatos módon Krisztus van keresztrefeszítve és szenved mindegyikünk emberségében, örök jelenben, amely talán az elsô bűn óta tart -- akkor nem tudnám ,,megbocsátani Istennek'' mindezt a rosszat. Magától értetôdik: azt is hiszem, hogy Jézus szüntelenül fel is támad velünk. De ez idelenn nehezebb ügy, mert a szenvedés szembeötlô, de a belôle fakadó jó elrejtôzik. Kérem ôt, segítsen meglátnom ezt a jót. Hogy befejezzem: hiszem, hogy Jézus Isten szeretete irántunk, szeret minket és elvezet Istenhez; örömem telik abban, hogy érzem, együtt haladok Isten egész népével, elgondolom: különbségeinkkel kiegészítjük egymást, és hogy akármilyen kicsik is tetteim, felajánlásaim, imáim, másokért, velük együtt és Krisztus által vihetem végbe mindezt. C.-né, Vincennes ======================================================================== 35. Pasteur Jézusa Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Énnekem Krisztus Pasteurnek, az egyszerű embernek és ... Péternek a Krisztusa: ,,Te vagy a Messiás, az élô Isten fia.'' A Szeretet titka ez, amelyet az akadémikusok vagy a teológusok túlságosan ködös frázisaikkal nem tudtak és nem is fognak tudni megmagyarázni. F. C, kereskedô, Toulouse ======================================================================== 36. A nép fia Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Már hosszú ideje mondhatnám szakadatlanul kerestem, kicsoda Jézus Krisztus; így aztán gyermekségem és ifjúságom Krisztusa, akit igen kevéssé ismertem, mert idegen, hozzáférhetetlen volt a számomra, lassankint kitörlôdött a lelkembôl, hogy helyet engedjen a nép igazi fiának, akit elôször szüleinek, mindenekfölött anyjának szeretete, tanácsai és példája, azután alacsony sorsa, nehéz és megalázó élete lassan átalakított és mélységesen emberivé tett. J. N., Brest ======================================================================== 37. Égô lámpa Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Pogányul neveltek, bár ,,elvégeztem elsôáldozásomat'' (formaság, úgy mint annyi más!). A serdülôkor szükségképpen kiűzte belôlem Isten, Jézus vásári képét. Ateista lettem, a kommunizmus érdekelt. 24 éves koromban Jézus hirtelen betört az életembe egy olvasmányon át ... Elképedve, feldúlva, nem merve, nem is tudva hinni benne, meglátom, ki a Krisztus. Falom az evangéliumokat, belém hatolnak, elárasztanak, hihetetlen meleget, örömöt öntenek a szívembe ... Letérdelek és kérem a Hitet. -- Néhány hónap múlva már hittem Jézus Krisztusban, az emberré lett és feltámadott Istenfiában. Ennek már 13 éve, és Krisztus folyvást az életem középpontjában van, mint az égô lámpa. Teljesen átalakított. Azt kívánja tôlem, hogy egyszerűen szeressek és az Ô arcát lássam mindazokban, akikkel találkozom, mindazokban, akik szenvednek. B.-né, Lyon ======================================================================== 38. ,,Találkoztam'' Vele Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Számomra Jézus Krisztus mindenekelôtt személy. Személyt mondok, nem ,,személyiséget''. Egy személyiségrôl lehet beszélni (a történészek nem is állhatják meg enélkül), de hogyan beszéljünk egy személyrôl, akit csak közvetlen megismeréssel, személytôl személyig ható viszonnyal = Szeretettel lehet elérni? Ezt nem lehet magyarázni, ezt átéljük, minden pillanatban újra. A szavak tökéletesen tehetetlenek: a valóság közölhetetlen. Csak annyit tudok mondani, hogy kicsi gyerekkorom óta ismerem Jézust, de találkozni, a szó szoros és legmegrendítôbb értelmében, serdülôkorom folyamán találkoztunk, az én saját damaszkuszi utamon. Tekintete, amelybôl a Szeretet teljessége sugárzik, mindörökre hatalmába kerített, s azóta minden más lett. (,,A hályog leesett a szemérôl.'') Nélküle ugyan milyen szeretettel szeretném a férjemet, a gyerekeimet, az embereket? Nélküle érthetetlen lenne a világ; és az élet formátlan, színtelen, csak kétségbeejtô és tűrhetetlen üresség. A.-né ======================================================================== 39. Az a vércsepp Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus -- ahogyan Pascal emlékeztet rá -- mindenekelôtt az, aki énértem ontotta ezt a vércseppet, és így egészében értelmet, létjogosultságot és létet ad ennek az ,,én''-nek, lehetségessé és igazolttá teszi a szeretetet iránta -- hiszen enélkül nincs igazi szeretet mások iránt. Jézus Krisztus az, aki érettem áthatolt a szenvedés tüzén, égô áldozatul ajánlva fel magát, hogy ez az ,,én'' legyen, és hogy megértsem: abszolút szükségszerűséggel meg kell ismételnem a fájdalmaknak ezt az útját a másikért, teérted. Az így fölvetett kérdés új értelmet kap: többé már nem arról van szó, hogy tudjam: ki nekem Jézus Krisztus szubjektíve, személy szerint, hanem hogy úgy gondoljak rá, mint énem alapjára, forrására és létokára. Íme ez ,,nekem'' Jézus Krisztus. Életem során Krisztus többféle arcot öltött számomra. Ez a sokféle kép, köztük elôszeretettel esztétikai jellegűek -- festôiek, zeneiek, irodalmiak, sôt filmbeliek -- néha lelkifurdalást szerzett, kegyeletlennek tűnt. Ma azt hiszem, hogy ez a különféleség nem hogy nem volt baj, hanem inkább bizonyítéka annak, hogy Krisztus egészen más és végtelenül több, mint ezek az arcok és ezek a képek -- hisz ezek emberiek, nagyon is emberiek -- és mégis, ugyanakkor ezek az arcok nagyon is az övéi, hiszen ô az Ember. Hogy Jézus az ô vérét érettem ontotta, ez olyan hihetetlen ajándék, hogy néha megfeledkezem a távolságról, amely elválaszt Tôle: ,,Domine, non sum dignus ... exi a me Domine.'' De mert Jézus Krisztus túl van a képein, nem engedi meg, hogy kedvemre válasszam szelíd vagy szigorú, derűsen független vagy zordonan távoli arcát, és kitér ez elôl az ,,én'' elôl, amely oly kevéssé méltó Hozzá, bár annyira függ Tôle ... ,,Noli me tangere'', mondja a szeretetnek ez az Istene. J. L, tanár ======================================================================== 40. Az ô Egyháza Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus nekem Az, aki vár, aki hív. Isten Igéje, az Igazság, túl kétségeimen, túl a létemet övezô csenden. Ô az az igazság, amely mindig megmarad, akkor is, ha nehéz csatlakozni hozzá, éppenúgy, mint ahogy akkor is jelen van az Oltáriszentségben, amikor nehéz fölismernem benne. Mások az oldalán járhatnak, érezhetik jelenlétét: én nem bízom a szubjektivitásban. Én csak azt tudom, hogy egész biztosan minden alkalommal jelen van ott, ahol Egyháza összegyűl az áldozat megünneplésében, vagy az imádságban. Számomra Krisztus elválaszthatatlan az Egyháztól; benne növekszik -- nem hatalomban, hiszen annak teljessége már megvan benne, nem is szeretetben hiszen annak Ô az elve és a forrása, de sugárzásban, dicsôségben. Történelmi begyökerezôdésében jelenik meg elôttem teljes valósággal, és meg vagyok gyôzôdve róla, hogy nincs mit tartania bármilyen mítosztalanítástól: Ô járt-kelt, beszélt, megosztotta kenyerét kora embereivel, de ugyanakkor föllebbentette a fátylat az Atyával való titokzatos bensôségérôl, sôt még többet is tett: utolsó imádságának kifejezhetetlen dialógusában megmutatta a követendô utat, hogy ennek az Atyának bizalmas gyermekei lehessünk. Jézus Krisztus az, akire mindenestül rábízhatjuk magunkat, mert Ô mindent meg tud osztani velünk, még kétségbeesésünket is teljesen megérti, hiszen ismeri a halál minden borzalmát. Ô éjszakánk világossága, a szentségi életben kapott erô és jelenlét, ugyanakkor éppenúgy jelen van Egyháza cselekvésének látható határain kívül is mindabban, ami másoknál szép, jó, igaz. De idôbelileg a legtökéletesebben a papban válik jelenvalóvá: személyében Krisztus bocsát meg nekem, Ô változtatja át a kenyeret és bort, amit felajánlok. Ô a halál legyôzôje, aki feltámadott a történelemben és a történelmen kívül, ô az üdvösség és az egység kovásza, amely megdagasztja a világot és elindítja önmaga felé. Jézus Krisztus Az, akit megkapok ebben a falat kenyérben -- az egész örökkévalóság Istene, a teremtô Isten, a mindenható Isten. Emberré kellett lennie, hogy lehetségessé váljék számunkra ez az osztozás életében. Eszméljünk rá néha erre, ejtsen zavarba, és fedezzük fel ezeken a sorokon át, hogy akit megkereszteltek Krisztusban, azt az Úr mélységesen megragadta. M. B., tanár, 34 éves ======================================================================== 41. Utána születtem Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Számomra Krisztus a kapocs Isten között és köztem. Boldog vagyok, hogy utána születtem, mert nem tudom, szerettem volna-e az Istent Ônélküle. Tudva, hogy nagyon tökéletlen vagyok, félelmemben becsuktam volna a szememet Isten elôtt, bezártam volna a szívemet, lemondtam volna róla, elhagytam volna ... Most azonban keresem Azt, aki meghallgat, megért, megbocsát, segít és megajándékoz. Jézus az én üdvözítôm. L. B., tanítónô, Toulon ======================================================================== 42. Még élek Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Krisztus nekem a nagy élô, napjaim nagy barátja. Én benne vagyok, ô énbennem. Neki köszönhetem, hogy még élek. Olyan nagy erkölcsi és fizikai megpróbáltatásokon mentem keresztül, hogy ha nem hiszek benne, öngyilkos lettem volna. 50 éves vagyok, családanya, munkásnô, egy a szegények és kicsinyek közül, akiknek Isten sok olyasmit kinyilatkoztatott, amit elrejt a nagyok és gazdagok elôtt. A hit ajándék, nem lehet tudományosan kiokoskodni. Hála Krisztusnak, sohasem féltem a haláltól. Ajtó az, amely a Világosságra nyílik. B.-né ======================================================================== 43. Már nem én élek Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Ki nekem Jézus Krisztus? Mit jelent? Mit ád? Mindenekelôtt Az, aki eljövetelével fenekestül felforgatott mindent az életemben. Zsenge gyerekkoromtól ismertem, 16 éves koromig szerzetesinternátusban, mélyen keresztény módon neveltek. A szerzetesi hivatás gondolata is fölmerült bennem -- mégsem találkoztam Vele. Sôt néhány évig szinte elfeledtem. Aztán egy nap hirtelen, nem tudom hogyan, eljött, hogy nekem adja magát, hogy átalakítson, és minden megváltozott. Egész életemet Vele élem. Semmi sem lehetséges immár Nélküle. Én már semmi sem vagyok, semmit sem tehetek Nélküle: hinni, szeretni, remélni, bízni, ráhagyatkozni kifogyhatatlan Szeretetére -- mindenekfölött azon dolgozni, hogy emberibbé építsük ezt a világot. Ô az én hűséges útitársam, aki mindig itt van, aki fenntart, megerôsít, megvilágosít, látja a legkisebb gyengeségeket is és fölemel, amikor elesem. Egyszóval: a leghívebb barát, aki nem csal meg. ,,Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem.'' Határtalanul átélem Szent Pál e mondásának értelmét. Krisztus nem a felhôkben van, hanem mibennünk, és mi Ôbenne; ott van mindazokban, akiket megközelítek, akiket megtanítottam nézni, hallgatni, kitalálni, szeretni úgy mint Ô, úgy, ahogy Ô mutatta meg nekünk, úgy, ahogy Ô kérte tôlünk. Rettenetesen sokat követel meg tôlünk, de végtelenül csodálatos dolog élni Ôáltala, Ôvele, Ôbenne. ,,Én vagyok az út, az igazság, az élet.'' Megmutatta utamat, a velejáró minden nehézséggel, szenvedéssel. Az, akit Ô kézenfogott, a Kereszt útján halad. Nem ígért nekem könnyű életutat, hanem utam végén az életet. ,,Ha valaki szeret engem, vegye fel keresztjét és kövessen.'' B.-né, világi apostol ======================================================================== 44. Az út, az igazság és az élet Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Zsenge gyermekkorom óta hívô vagyok, Krisztus számomra Isten Fia, az emberré lett Isten, a szeretet, a reménység, a bocsánat és a türelem Istene mindenki iránt. Meghalt a kereszten és ezzel a cselekedetével megváltott minden embert. Hiszem ezt, olyan erôsen, ahogy csak tudom, de ez nem ismerteti meg velem tapasztalatilag a Krisztust. Jézus Krisztus mondta el egyedül mindenki között: ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet.'' Biztos vagyok benne, hogy azért a néhány kísérletért, amellyel igyekeztem gyakorlatba vinni át szeretetének törvényét, azért a kevésért, amit meglátnom adott, életem végén találkozni fogok vele, és akkor majd felelhetek a kérdésükre. Jelenleg csak biztos meggyôzôdésem, hogy ô az Igazságot mondta, és amit én mondhatnék róla, az csak szentimentalizmus lenne és emberségem méreteire szűkítené le Jézus Krisztust, megint csak gyufaszálakra vagdosva keresztjét. E.-né, Aubervilliers ======================================================================== 45. Az Egyház konkretizálja ôt Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Nekem Jézus Krisztus olyasvalaki, aki beavatkozik az életembe és megváltoztatja az értelmét. Életemben Ô csakugyan élô és jelenvaló személy. Találkozom vele, közelébe kerülök mindennap, a családomban, útközben, a vállalatnál, ahol dolgozom. A többiek megismertetik velem ôt és bevezetnek gondolkodásmódjába, örök idôszerűségében mutatják be az evangéliumot, mert mindig vannak emmauszi zarándokok, mindig akad egy vakonszületett, egy százados, egy szamariai asszony, egy Zakeus, egy Mária Magdolna, mellettem és bennem; és mindig itt van hathatós erejével a Krisztus, aki meghallgat, gondjaiba vesz, segít, megbocsát, szeret ... Jézus Krisztus ott van az életemben, de nem egyedül. Jézus Krisztus az Egyház, mert az Egyház konkretizálja ôt a szememben, ezért nem kell azt hinnem, hogy egyedül vagyok. Része vagyok ennek a sokaságnak, amely állandóan menetel a pusztában, néha éjszakában, de elôre megy. Az Egyház mindazoknak a gyülekezete, akik hisznek Benne és egyesülnek, hogy közösen valósítsák meg az Atya akaratát. B.-né, párizsi külvárosból ======================================================================== 46. A fiam ... Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Kishivatalnok vagyok, férjes asszony, csak egy gyermekem van, gyengeelméjű. Fiam 25 éves, otthon tartjuk. Mondhatom önnek, Atyám, ha nem hittem volna Krisztusban, minden napom és minden pillanatom barátjában, gyermekemmel együtt megöltem volna magam. Nézzék el nekem, ha nincs elég bátorságom. D.-né, Saône-et-Loire ======================================================================== 47. Ember Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus mindenekelôtt ember volt, és én egyáltalán nem próbálom kapcsolatba hozni Istennel. Nekem az számít, hogy emberségében létezett, hogy emberként élt, ami föltételez minden hibát, minden bűnt, minden megaláztatást, minden kísértést. De ô felül tudott kerekedni mindezen, ezért a példaképem, a pártfogóm. Mindennap igyekszem megismerni, milyen volt az élete, hogy gyönge eszközeim arányában követni próbáljam. 22 éves földműves, Doubs ======================================================================== 48. A láthatatlan Isten képmása Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus énnekem -- mint Szent Pál mondja egyik levelében -- a láthatatlan Istennek látható képmása, vagyis Isten jóságának, Isten irgalmának képmása; egyszóval: Isten szeretetéé, úgy is mondhatnánk, a Szeretet-Istené. Maga Krisztus mondotta apostolainak: ,,Ha ismertek engem, ismeritek az Atyát.'' Krisztus isteni oldala mellett ott az emberi is. Néha haragra gerjed, kiűzi az árusokat a templomból. A Getszemániban mintha az emberi gyöngeség árnyéka vetôdnék rá alakjára. Krisztusban mind a két véglet megvan: az Atyjától kapott isteni mindenhatóság, és a teljes emberi gyöngeség. Istennek ez a példaadó és méltó Fia az emberekért van. Ô minden lelkiélet irányítója, vagy legalábbis annak kellene lennie. Hozzá kell igazodnunk: ,,Mit tett volna Krisztus a helyemben?'' Tehát Krisztus az emberek vezére. Nem kíván rendkívüli dolgokat, de kívánja, hogy rendkívüli módon tegyük a mindennapiakat. Vele együtt mindannyian ugyanannak az Atyának gyermekei vagyunk. Van- e szebb, mint Krisztus testvérének tudni magunkat? Így igazán átjár annak tudata, hogy Krisztus vezérem, támaszom és célom. Életem értelme kell hogy legyen. Jól tudom: az ô erejébôl vagyok erôs, az ô örömébôl örvendezô, az ô életébôl élek. Így válik Krisztus valósággá a kereszténységben. H. S., egyetemi hallgatónô, Felsô-Rajnavidék ======================================================================== 49. Szenvedése folytatódik Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele ... Amikor magára vállalta annak kényszerűségét, hogy az emberek szükségképpen tökéletlen nyelvén fejezze ki magát, ezzel magára vette a félreértés súlyos kockázatát is. Csak egy példa a sok közül: ,,Ne álljatok ellen a gonosznak'' -- ha elôre látta volna, hogyan alkalmazzák mostanában ezt a parancsot akkor, amikor nem kellene, és megfordítva: hogyan nem alkalmazzák akkor, amikor kellene, bizonyára másképpen fejezte volna ki magát. Az exegéták ugyancsak soká fáradozhatnak még, mire helyesen értjük majd üzenetét. Krisztus szenvedése ma is folytatódik, inkább mint valaha, csak más formában. Gondoljunk nagyon merészet és tételezzük fel, hogy 1970-ben visszatér. Állíthatjuk-e, hogy nem ugyanaz lenne megint a sorsa (a részletektôl eltekintve)? De legalábbis állítom, hogy magatartását a hitetlenek nagy többsége éppúgy helytelenítené, mint a hívôk nagy többsége. A ,,világ'' feloldhatatlan kétértelműsége számomra még meglepôbb misztérium, mint Krisztus misztériuma. M. M., Guingamp ======================================================================== 50. Szabadon Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Úgy szeret Ô engem, mint sok más embert: mindegyiket a maga egyéni mivoltában, a maga különbözôségében, bűneink ellenére ugyanolyan mélyen. Ismer engem. Szeret és vár. Vágyakozik utánam. Krisztus nem azért szeret, hogy tömjénezzem. Magamért szeret, azért, hogy megossza velem azt, ami az övé: az Életet, a Boldogságot. Csak kicsit nyilvánítja ki magát, hogy ne kötelezzen le. Tiszteli a szabadságomat, boldogságom elérésénél is jobban. Azt akarja, hogy szabadon, tehát önként kívánjam boldogságomat. Nekem Krisztus Barát, de olyan, akivel szemben az ember nem enged meg magának bizalmaskodást, mert Isten, sem valami szélsôséges és nem helyénvaló szeretetmegnyilvánulást, mert az ember sohasem biztos benne, ,,ténylegesen'' szereti-e Istent. És minthogy Isten, Krisztus fenekestül ismeri szívünket, nincs mód komédiázni, hacsak valaki nem sajátmagának akar játszani. Mint barátomnak beszélek Krisztusnak mindazokról, akiket szeretek, Ô meghallgatja mindazt, amit mondok, és nem felejt el semmit. Krisztus emberi, megértô, bár nem mindig helyesel, mert a legfôbb Javunkat akarja, és nemcsak a javunkat. Az ô feleletei: életünk eseményei, az emberek, akikkel találkozunk, a gyász, a betegségek, az örömök, a sikerek, a kitáruló szívek. Minden. Krisztus az a valaki, aki úgy szeret engem, mint soha senkisem fog, aki megtanít úgy szeretni, ahogyan Ô szeret. Festôművész, 22 éves ======================================================================== 51. Addig a napig, amikor ... Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Születésemkor szüleim megkereszteltettek. Bérmálásig jártam hittanra. Utána kételkedtem: van-e Isten? ... Múltak az évek. Megelégedtem azzal, hogy ott vagyok a misén és évenként egyszer megáldozom, mert ez kötelezô volt, -- hogy ne éljek bűnben. Egészen addig a napig, amikor fölfedeztem Jézus Krisztust, aki meghalt és feltámadt. Igazi találkozás volt ez a ma is élô Jézus Krisztussal, az Istenemberrel. Szívem egészen lángra gyúlt, mint az apostoloké, akik együtt mentek az úton Jézussal anélkül, hogy fölismerték volna. Valóságos megtérés következett be és átalakította életemet: hogy mostantól már Vele éljek és elvigyem ôt másoknak. Teréz ======================================================================== 52. Kapcsolatok Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus nekem fokozatosan fedte föl magát. Mindig hittem Istenben Jézus Krisztus által, az Egyházban. De Jézus Krisztussal való kapcsolatom csak akkor vált személyessé, amikor az életemben igazi kapcsolatokat szôttem: rokonszenvet, barátságot, szerelmet. Gyakran állapítottam meg kölcsönhatást önmagámmal és másokkal, meg Jézus Krisztussal szemben való magatartásom között. Ha barátságom vagy szerelmem nem igazi, nehezen találom meg a jelenlevô és cselekvô Jézus Krisztust. Nem maradok ebben a nyomott állapotban. Imádkozom, elmélkedem és cselekszem. Igyekszem helyreállítani az igazságot magamban és kapcsolataimban. Újból Jézus Krisztushoz szegôdöm a bűnbánat szentségében. Ember vagyok, tehát mindig újra kell kezdenem. Isten kegyelme Jézus Krisztus által az Egyházban minden alkalommal megelôz és megerôsít. De van egy pont, ahol elakadok: és ez Jézus Krisztushoz mint Isten Fiához való viszonyom. Bizonyos nehézségembe kerül imádni ôt, még ha az életbôl vagy az Evangéliumból indulok is ki. Különben akkor is nehezen ismerem ôt fel és nehezen fedezem föl működését, ha igazságtalanságot szenvedek el vagy észlelek, ha megtapasztalom a szegénységet, ha látom, mennyi ember nem ismeri élete értelmét. Benne szenvedek, és nem értem. De hiszem, hogy egy napon Benne ezt is meg fogom érteni. A Kereszt mindig a Világosságra visz. M. B., Saint-Genis Laval ======================================================================== 53. Vele azonosulni Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus Az, akiben én vagyok. Ô szeretett engem elôször és mindvégig; tetézve betölti minden igaz vágyam; kicsinnyé lesz, hogy eljöjjön hozzám, hogy gyengeségemet, nyomorúságomat hatalommá, Isten hatalmává alakítsa. Szeretnék Vele azonosulni. Kinyilatkoztatja magát nekem egy szegényben, egy betegben, egy megalázottban, abban, akit nem szeretnek, aki magános. De az Ô arcát hordja az ébredô gyermek is, a szerelmes jegyespár, valaki, aki érzi, hogy megértik, az világlik fel a reménysugarakban, amelyeket mintha látnék fáradt arcokon ... Krisztus sötét utakon vezet, de szeretetével az igazi Világosság felé von. Nevelônô, 24 éves ======================================================================== 54. Az egyedüli forrás Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus egyedüli célom a földön. Mindaz, amit teszek, Érte van, mert jobban szeretem ôt mindennél. Két éve még nem ismertem, nem találkoztam vele. Igaz, Isten volt a számomra, de messzebb nem láttam. Mindaz, amit a hittanórán vagy a templomban hallottam, csak elment a fülem mellett. Nem éreztem szükségét, hogy szeressek. Azután egy napon találkoztam Vele. Azt az örömet lehetetlen leírni, olyan csodálatos. Lassan-lassan éreztem, hogy átalakultam, a szívem legmélyén. Megtanultam, hogy más szemmel nézzek a többiekre, hogy ugyanazzal a Szeretettel szeressem ôket. Egyesek persze azt mondják: ,,Hogy mondhatod, hogy szereted Jézust, hisz sose láttad?'' Látni talán nem láttam, de érzem magamban. Amikor igazán szeretek valakit, mindannak a rossznak ellenére, amit talán csinál velem, nagyon érzem, hogy ez a Szeretet nem belôlem való, nem is a földrôl, hanem sokkal magasabbról. Mert finomabb, tisztább, és csak boldogságot hoz, még a szenvedésben is. Jézus Krisztus énnekem minden. Mikor szeretek valakit, Jézust szeretem a szeretett személyen át. Mit bánom, hogy küzdenem, szenvednem, sírnom kell, ha tudom, hogy az Úr szeret egy kicsikét. Mikor szenvedek, nem magamra gondolok, hanem Ôrá, aki annyit szenvedett, mert szeretett minket. Akkor azt mondom neki, hogy az én szenvedéseim semmik az övéhez képest, és örömest fogadom ôket. Találkoztam Vele, megszerettem, és nem akarok többé elszakadni Tôle, mert szomjazom a Szeretetére, mindennap erôsebben. Ô az egyedüli forrás, ahol szomjamat oltani akarom, ahol egészen elolthatom. Mondhatnék még többet is, de nem gyôzném teleírni a lapokat. Olyan szép az Úr szerelme, hogy nem tudja az ember, hogyan írja le. Y., 16 éves gimnazista lány ======================================================================== 55. Milyen lenne az ember Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Ki nekem Jézus Krisztus? Isten, ha hiszünk is benne, távoli valaki. Ô az Ismeretlen. Jézus Krisztus Isten, de emberré lett Isten, tehát reális, emberségünknek megérinthetô valaki. Nekem Jézus Krisztus nemcsak az, aki eljött megváltani bennünket. Hanem mindenekfölött példakép, akit Atyja hozzánk küldött. Mintaképe annak, milyen lenne az ember, ha igazán közösségben lenne Istennel: eszményi ember, csupa szeretet, megértés és odaadás testvérei iránt. Ha követnénk ezt a mintaképet, ha gyakorlatba vinnénk át a szeretetrôl szóló tanítását, milyen csodálatos társadalmat alkothatnánk! Jézus Krisztus világosság is: megvilágítja mérhetetlen kétségbeesésem éjszakáját annak halála után, aki életem társa és szerelme volt. Jézus föltámasztotta önmagát és ezzel foghatóvá tette saját feltámadásunk reményét. Nem mondotta-e: ,,Aki bennem hisz, élni fog és én feltámasztom az utolsó napon?'' Hogy is élhetnék, ha nem élne bennem -- hála Jézus Krisztusnak -- ez a mérhetetlen remény? M.-né, Brive ======================================================================== 56. Szelíd és alázatos szívű Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus a Krisztus, az élô Isten Fia, maga az Isten. Ô a szelíd és alázatos szívű. Ô, aki mindhalálig szeretett bennünket, üldöz szeretetével, amikor elhagyjuk, felénk tárja karját, amikor eláruljuk. Útitársunk, aki fenntart, ha botladozunk, fölemel, ha elesünk, megvigasztal, ha sírunk. Hűséges borát, akire mindent rábízhatunk, akitôl mindent várhatunk. Életünk reménye, mert legyôzte a halált. Kicsoda Krisztus? ... a szeretet, semmi más, mint Szeretet! C.-né, Brétigny ======================================================================== 57. Inkább magam, mint önmagam Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Isten: Szeretet. Számomra Krisztus Szent János csodálatos elsô levele, a Búcsúbeszéd, a Boldogságok. Krisztus: Michel Quoist imái, amelyek bevilágították 15 évemet. Krisztus: az a kemény kenyér és az a bor, amelyet a hétfô esti diákösszejövetelen megosztunk. Krisztus a metró koldusa. Krisztus az a fáradtságtól imbolygó, toprongyos fellah, akit a tanyásgazda brutálisan ütlegelt. A szemembe nézett -- és én nem csináltam semmit. Krisztus a barátom, Jean-Marc, aki meghalt. Krisztus a testvérem, Philippe, aki meghalt. Krisztus: a hozzám közelállók, akik lassan megölik magukat. Krisztus a barátom, a cimborám, aki maga az életöröm. Krisztus az a tiszta tekintetű lány, aki el akar menni a Harmadik Világba. Krisztus: bizonyos szakprofok -- akiket megvetek. Krisztus: egy hegyi séta, erdôkben, kék tavak partján, Cerdagne napja alatt, miközben az ajkon hálaima fakad. Krisztus a munkám, amit szeretek. Krisztus a rám mosolygó ismeretlen. Taizé kis román temploma és a fiatalok nemzetközi találkozója. Ô az életem -- amely még nem elég tartalmas. Én még nem találtam meg Krisztust. Gyakran mondom: ,,Uram, add, hogy találkozzam veled'', és nyomban utána: ,,félek''. ,,Fájdalmas az élô Isten kezébe esni.'' És mégis, Krisztus, te inkább magam vagy, mint önmagam. Bemard ======================================================================== 58. Minden Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Kicsoda önnek Jézus Krisztus? Ha egy szóval kellene felelni, azt mondanám: Minden! Isten ô, és Isten Fia. Atyja és az emberek iránti szeretetbôl akarta teljesíteni öröktôl fogva Atyja akaratát, ezért fogadta el az idôben az emberi állapotot, a passió szenvedéseit és a kereszthalált, hogy megváltson minket, kiengeszteljen Atyjával és megnyissa nekünk az eget. Eljött, hogy értelmet adjon szenvedéseinknek, megmutatva, hogy ha egyesítjük ezeket az övével, megváltó értéket adhatunk nekik, nemcsak vétkeink váltságára, hanem a világ üdvösségére is. Névtelen ======================================================================== 59. Tíz évig kételkedtem Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Nagy zavarba hoz a válasz kérdésükre: ,,Kicsoda önnek Jézus Krisztus?'' De nem maradhatok részvétlen, nem hallgathatok. Nekem, aki 30 éves, háromgyermekes családanya vagyok, Krisztus a Megváltóm. Az idén váltott meg. Egy gyermekkori barátnômben találkoztam Vele, aki apáca lett. Arról pedig, hogy Krisztus jelen van másokban, kilencéves fiam hite gyôzött meg, aki most volt elsôáldozó. Jézus Krisztus a bocsánat, az egyszerűség, a béke. De olyan barátság is, amely nem hagy nyugton ... Igényes, bár teljesen szabadon hagy bennünket. Ô az erô, a világosság. Igen. Ô itt van! Jelenléte az Oltáriszentségben hasonlíthatatlan öröm ... Biztos vagyok benne, hogy ô él. Én, aki tíz évig kételkedtem és hátat fordítottam neki, egész idô alatt nem volt egy baráti, egy szeretô gondolatom a számára ... azt hittem, boldogságomat, örömömet az anyagi biztonságban, a házasságtörésben és mindenféle tervben találom ... Én szegény asszony, aki voltam! B.-né, Gers ======================================================================== 60. Szeret? Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Engedjék meg, hogy megôrizzem névtelenségemet. Ilyen embernek Krisztusról beszélni nagy merészség. De egyenes kérdésre egyenes válasz. Elmondom hát, kicsoda nekem Jézus Krisztus. Helyzetem és állapotom szánalmas, kétszeresen is emberi roncs vagyok: homoszexuális és ráadásul szkizofréniás. Sokáig kezeltek elmekórházakban, és minthogy csak férfiakhoz vonzódom, egyedül vagyok, nagyon egyedül, bár anyám gyöngéd szeretettel vesz körül. Nem tudom még eléggé értékelni ezt, 33 évem ellenére. Így kétszeresen bilincsbe verve úgy merek nézni Krisztusra, mint szabadítóra, nagy testvérre, egészséges, normális barátra, aki nem pirulna amiatt, hogy a társaságomban van, vagy abban mutatkozik. Gyakran van szükségem Rá, az ô Szeretetére. De visszaesem bűneimbe; egyidôre fölkelek, aztán megint visszaesem, megint fölkelek, stb. A magam módján szeretem a Szent Szüzet is: mindig csak Szent Bernát imáját mondom hozzá. Azt remélem, hogy egy napon igazán megtalálom Krisztust és soká-soká magamnál tarthatom. Szeret? Annyira vágyom rá ... Köszönöm a kérdésüket -- belekápráztam. Névtelen ======================================================================== 61. ,,Bűnné lett'' Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Az ember élete mindig illúziók kábulata, vagy mélységes kétségbeesés. De van Jézus Krisztus, és amikor egyszerre érzem magányomat és vétkességemet, azért, amit teszek és amit mulasztok, a magam bűnösségét és bűnrészességemet az egész világgal -- ilyenkor, éppen ilyenkor, kétségbeesésem mélyén szabadulást és földi feltámadást élek meg az imában: felajánlom Istennek Jézus Krisztus által mindazt, ami vagyok, énem javát és söpredékét, válogatás nélkül, és az embereket mindenestül és így az egység tényezôje vagyok. Nincs vajúdás fájdalmak nélkül, az örök egységé sem -- Ô adott rá példát. ,,Ô bűnné lett, hogy a bűnt eltörölje'': ezért azt akarom, hogy az, ami bennem és másokban a legrosszabb, legyen hozzájárulás az örök egységhez Ôbenne. És csak Pascal e szavait ismételhetem: ,,Sebeimet az övéi mellé kell tennem, csatlakoznom Hozzá, és Ô, a Megváltó majd engem is megvált'', hozzáteszem: mindnyájunkat megvált. Ô az Élet, és ez nem légbôl kapott szó, elvont kifejezés: ha nem ismerném Jézus Krisztust, lelkem szomorúsága már megölt volna. A. C, 18 éves egyetemi hallgatónô, Párizs ======================================================================== 62. Az Atya felé Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Te vagy a világ világossága, az az ember, aki szeret bennünket, aki imádkozik értünk, aki megbocsát nekünk, ha bűnt követünk el. Te fogadsz majd a mennyben, amikor földi életünk végetér. Te vagy az, akinek mindenünket köszönhetjük egy örökkévalóságon át. Eljöttél és az emberek között lakoztál, hogy segítsd ôket, hogy jobban megismerjenek és jobban szeressenek. Eljössz a földre, hogy elôkészíts bennünket Isten országára. Megismerteted magadat az emberekkel, hogy elvezesd ôket az Atya felé. II. o. középiskolás, Jura ======================================================================== 63. Nekünk biafraiaknak? Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Ez a kérdés egyszerre nagyon egyszerű és nagyon bonyolult. Kicsoda Jézus Krisztus -- nekünk, biafraiaknak? Fôleg nehéz ezt európaiaknak megmagyarázni. Mert ôk biztosak benne, hogy tudják, kicsoda Ô, sôt azt is el kell ismernünk, hogy ôk hozták el hozzánk. Köszönjük is nekik. ... Kicsoda nekünk Jézus? Igen egyszerű. A nigériaiak között vannak, akik azt mondják: hisznek Jézusban, és hozzáteszik: a biafraiak (de inkább úgy mondják: az ibók) olyan emberek, akiket Ojukwu megcsalt. Megvertük ôket, de nem kell mind megölni, ne kövessünk el törzsgyilkosságot. Egyesek közülük még élelmiszert is osztogatnak, nem követnek el erôszakot az asszonyokon, rendet tartanak, de nem rúgnak túl sokszor fenékbe (bocsánat a kifejezésért). Azt is mondják, hogy egyes európaiak élelmiszert adnak a nigériai Vöröskeresztnek, vagyis M. Ogunnak, vagy az ország papjainak. Mi erre azt mondjuk: íme ez nekünk a Krisztus. Az európaiak, akik úgy látszik nagyon intelligensek, azt mondják: a ti elgondolástok Krisztusról nagyon sommás és antropomorf. Igaz, állítólag intelligensek vagyunk, de nincs mit csinálni, nem látunk messzebbre. De hiszünk az imádságban, mert ez, ez egészen tisztán Jézus. Például egy kis francia falucska plébánosa beleegyezett, hogy mondjon egy misét Nigéria békéjéért. Nem volt túlságosan kedvére, de minthogy nem rossz szívű, végül is engedett. Köszönjük, plébános úr -- mondtuk. És 50 ember imádkozott a templomban, sok derék ember, akinek köszönetet mondunk. M. K. ======================================================================== 64. Arcának emléke Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Részemrôl képtelen lennék megmondani, kicsoda Ô, de talán inkább meg tudom mondani, mit tesz Ô mindegyikünkben, mit tett értem. Azoknak a körülményeknek a segítségével, amelyekkel földi vándorútunk során találkozunk, állandóan vési bennünk istengyermeki arcunkat, vagyis az Atyához vezet. Amint ön olyan jól írta: ,,eredetünk emlékeztetôt adott velünk''. Arcának emlékét ébresztgeti fáradhatatlanul bennünk, vagy inkább egyedülálló mintaként állítja állandóan emlékezetünk elé. És az ember megérti, hogy egy karikaturista mint karikaturista azt mondja: ,,nem ismerem'', ha arra gondol, hogy az Evangélium küzdelem mindenféle karikatúra ellen. (Vö. 84. o.) Mária mennybevitelérôl nevezett kis nôvér ======================================================================== 65. Mindenkinek más és más Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Azt gondolom, Krisztus mindannyiunk számára más és más, és csak látásunk, élményeink valamiféle szintézise közelítheti meg azt, ami Ô. Én szegény kis asszonyka vagyok, nincs nagy eszem, se műveltségem, a tizenegyedik órában tértem meg, sok szenvedés és keresés után. Semmi vagyok, de szeretett semmi, és éppen Krisztus szereti ezt a semmit. M.-né ======================================================================== 66. A boldogság szinonimája Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Azt hiszem, egy fiatalnak, mint én, Jézus Krisztus mindenekelôtt, mindenek ellenére, a boldogság szinonimája. Ô az, aki boldoggá tesz minket, nem boldogabbá másoknál, de boldogokká másokért ... Nekem ma szükségletem, hogy belebocsátkozzam a kalandba Krisztussal. Álszemérem nélkül még azt is hozzátenném, hogy sok fiatal keresztény számára, akit ismerek, Jézus Krisztus elválaszthatatlan Máriától ... G. L, irodalomszakos egyetemi hallgató ======================================================================== 67. A jövendô Ember Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele A homo sapiens még nem régi fajta, nem érte még el igazi kifejlôdését. Túlságosan közel van az állathoz, amelybôl származik, erre vall viselkedése is. Amikor visszafelé kutatunk az idôben, nem találjuk a társadalmi kinövéseitôl megszabadult ,,emberi természetet'' (J. - J. Rousseau), hanem egyszerűen az ,,állati természethez'' közeledünk. Az ,,emberi'' természet még a jövôben van, létre kell hoznunk; ki kell találnunk ennek a magatartásnak a részleteit, amelyek nincsenek eleve megadva. Az Ember még nem létezik, egyetlen példányát sem láttuk. Kivéve egyetlenegyet: Jézus Krisztust. Minden erkölcstanunk egyetlen kérdésre felel: ,,Milyen emberek legyünk?'' Jézus Krisztus meghozza a feleletet saját személyében: ,,Íme az Ember''. Szavai és tettei csak Személyének kommentárjai. Ô elmondhatja: ,,Én vagyok az Igazság, én vagyok az Út.'' Ô az Emberfia, az a ,,fiú'', aki kutatása végén születik meg az embernek. Ezt a kutatást Isten atyai csodálattal bátorítja és ösztökéli, mióta csak megteremtette az elsô ködfoltokat. Amikor a jövendô Embert kutatjuk, ez a keresésünk Jézus Krisztus szemléletébôl és a Vele folytatott párbeszédbôl táplálkozik. Még csodái is egyszerűen az Ember hatalmának megnyilvánulása: ,,Még sokkal nagyobb jeleket fogtok tenni, mint én''. Ha igazán emberek lennénk, ugyanolyan hatalmunk lenne a szeleken és a tengeren, a betegségen, a halálon, az emberi szív keménységén, az ,,ördögökön'', mint Neki. X. B. mérnök, Párizs ======================================================================== 68. Új Ádám Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus nekem, hívônek, Isten, aki az embernek kinyilatkoztatja magát, emberré lesz, hogy közölje velem istenségét. Nélküle lehetetlen megismernem Istent: ,,Én vagyok az Út, az Igazság, az Élet''. Jézus Krisztus nekem az új Ádám, az Isten képmására újjáteremtett Ember. Az igazi Ember, aki Atyjának hívja az Istent, aki valóságos Fiú, az Istentôl született és mindenben egyenlô Atyjával. Kanadai szerzetesnô ======================================================================== 69. Amilyennek az Isten akarta Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus: az elsô ,,minôségi ugrás''. A befejezett ember tökéletes példája, úgy, amilyennek az Isten akarta. Az emberiség jelenleg még ide-oda hányódik állati eredete és a magasabb lelkiség felé hívó felszólítás között. Feléje kiáltunk, de még nagyon földhöz ragadtak vagyunk. Mint a vedlô kígyónak, nehezünkre esik kibújni régi bôrünkbôl, innét minden baj, innét az ellentmondások. Minden Feléje visz bennünket. Ô a királyi út Isten felé. G. M. fogorvos, Oise ======================================================================== 70. Az Emberiség, amely fölemeli Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele fejét Minden este fölteszem magamnak ezt a kérdést. Így: ,,Ma ki volt nekem Jézus Krisztus?'' Számomra a lényeg az, hogy látok férfiakat és nôket, akik már régóta fölismertek az ember Jézusban egy félelmetes Valakit. Ô eleven jelenlét volt mindazoknak, akikkel találkozott, szenvedélyes híve az igazságnak, dinamikus erôt adó, megistenítô ébredést hozott létre. Egyszóval olyan Valaki ô, aki talpraállította az embereket, arccal a szeretet, béke és igazság jegyében álló jövendô felé, kedvet öntött beléjük, hogy feléje meneteljenek és erôt is, hogy megalkossák ezt a jövôt. Most ez a látható ember nincs többé. Meghalt! ,,Feltámadott!'' Nem látom. Nem találkozom vele. De látom működését azokban a férfiakban és nôkben, akik hozzálátnak, hogy megalkossák ezt az új világot. A minden szinten folyó mély változásoknak ebben a korszakában úgy érzem, ezerféleképpen szól Ô hozzám! Találkozom férfiakkal és asszonyokkal, akik követelik a Szeretetet, a Békét, az Igazságot, a tiszteletet, az osztozást, a szabadságot. Leggyakrabban olyan férfiakban és nôkben találkozom vele, akik -- ki szeretnének emelkedni elidegenítô nyomorúságukból, -- reménytelen helyzetükben remélnek, -- a hálátlanság és gyűlölet ellenére tovább szeretnek, -- bár bennük is ott fúr a megosztó önzés, az egységet keresik. Igen! találkozom vele mindazokban, akiket dinamikus lendület lelkesít, hogy megépítsék az Országot. Nekem Jézus Krisztus mindez együtt. Egy szóban: az Emberiség, amely fölemeli a fejét! Munkáspap (szerzetes), Savoya ======================================================================== 71. A kérdés Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus 1970 éves kérdôjel. Végeérhetetlen kérdés, mindaddig nem szűnik meg üldözni szellemünket és szívünket, zaklatni értelmünket, amíg vissza nem tér. És miért? Mert ô az a Valaki, akit egykor az ellentmondás jelének neveztek. Nem lehet hát, hogy ne nyugtalanítson, ne forgasson fel. Jézus Krisztus a paradoxon kellôs közepébe vet. És ez egyszerre ösztönzi és zavarja kutatásunkat ... Jézus Krisztus: a szavak teljes biztonsága (az Ige), s ugyanakkor a gesztusok tökéletes egyszerűsége ... ... Mi mindannyian többé-kevésbé engedünk annak a naiv kísértésnek, hogy meg akarjuk érteni az Istent; tehát le kell kicsinyítenünk, a magunk túlságosan utilitarisztikus, az ingyenességgel kevéssé törôdô méreteire. Pedig Jézus Krisztus az Ingyenesség, a Diszkréció, az Egyszerűség! Alapjában véve nem ez magyarázza-e meg azt a szédületet, azt a félelmet Istentôl, Jézustól, amelyet sok emberben megtalálok és amelynek -- megvallom -- magam is áldozata vagyok? Miért ez a félelem? Szemben állunk valakivel, aki mindenestül elképesztô, zavarbaejtô, hallgatagon követelô. Olyannyira új ez a Valaki, hogy logikus, ha elfog a pánik bennünket, akik biztonságot, bebiztosítottságot, kényelmet és vigasztalást keresünk. ,,Hát ti mit mondotok, ki vagyok?'' Ez az a bizalmi kérdés, amely örökké felénk hangzik ... Az ô feleletével: ,,Én vagyok, ne féljetek!'' Misszionárius, Madagaszkár ======================================================================== 72. Egy szóval Jézus Krisztus: ,,Találkoztam'' vele Jézus Krisztus énnekem? Egyetlen szó: Szeretet. P. G., egyetemi hallgató ======================================================================== 1. Marcel Achard a Francia Akadémia tagja Nekem szól ez a kérdés Jehova, a zsidók Istene, a bosszú Istene volt. Egész életünk sem lenne elég megköszönni Jézusnak, hogy a bosszú helyébe elhozta a kegyelmet, a bocsánatot és a szeretetet. ======================================================================== 2. René Andrieu a Humanité fôszerkesztôje Nekem szól ez a kérdés Íme rövid válaszom. Remélem, nem fogja sérteni az ôszinte keresztényeket, hiszen nekem is fontos, hogy a szívükre hassak. Jézus Krisztus nekem ember, aki az emberek között az emberért harcolt. Nem több, de -- és az én szememben ez nagyon sok -- nem is kevesebb. Tanításából, amint azt a kereszténység elsô idejének igehirdetése áthagyományozta, én azt tartom meg, ami benne különlegesen emberi: az emberek egyenlôségének és testvériségének nagy követelését egy olyan történelmi pillanatban, amikor éppen vérbefojtották Spartacus forradalmát (ôt is keresztrefeszítették), és a rabszolgák a keresztény üzenetben vélik megtalálni szabadulásuk ígéretét. Egyeseknek Krisztus nagyon is az alázat és a belenyugvás példaképe, a kisemmizettek ihletôje a ,,mennyek országában'' megígért boldogság várásában. Bocsássanak meg, ha én az igaz ember szimbólumát látom benne, aki azért harcol, azért áldozza föl magát, hogy több boldogságot hozzon a földre -- a földre, amely az emberé. Emiatt, meg azért is, mert az ôskereszténységet lelkesítô vágy -- úgy tűnik nekem -- ma is eleven az ôszinte keresztények szívében, meggyôzôdésem, hogy egy igazi kommunistát és egy igazi keresztényt semmi lényeges nem választ el -- vagy nem kellene hogy elválasszon -- a világgal szemben tanúsított magatartásában. Akkor sem, ha az egyik hisz a mennyországban, a másik pedig nem. ======================================================================== 3. Dominique Aucleres újságírónô Nekem szól ez a kérdés Megvallom, zavarban vagyok. Bennem nincs meg sem az egyszerű ember hite, sem az ökumenikus szellem. Mi hát nekem Jézus Krisztus? Az, aki miatt remélek, aki miatt tűrök, aki miatt gyerekeket mertem a világra hozni -- akiknek maguknak is gyerekeik vannak. A kétkedés pillanataiban elképzelem, hogy megérkezve a túlvilágra, amely puszta illúzió volt, azt mondanám a nemlétezô Krisztusnak: ,,Köszönöm, Istenem, hogy katolikus lehettem, csodajó volt ...'' ======================================================================== 4. Jean-Louis Barrault színész Nekem szól ez a kérdés ,,Kicsoda önnek Krisztus?'' Villámló kérdés! egyszeriben elvakít. Fekete folt kavarog tôle az ember szeme elôtt, mint ha a napba nézünk. Félelmetes ütés! úgy remegteti meg az idegeket, mint az íj idegét. Kiáltozzunk? Sírjunk? Örömünkben? Fájdalmunkban? Arcraboruljunk? Elterüljünk a földön? Lapuljunk rá egészen? Ha a Krisztus megjelenne nekem, azt hiszem meghalnék ... Beléje halnék! Nem miatta, hiszen ô maga a Szeretet. Nem miattam, hiszen ô ismer engem, és tudja, hogy végre is nem vagyok rossz fickó. Hanem azért, mert a fényforrás bizonyára éget; mert egy ilyen mágneses kisülés a levegôbe fújja a mi olcsó üveggyöngy-valónkat. Biztosan nincs igazam. Nem vagyok elég egyszerű. De van rá mentségem. Már az emberi szeretet is, ha mély, fáj nekem -- tapasztalatból tudom. A Szépség fáj. Az Élet? Nem tudom másképpen a vérmérsékletemhez igazítani, mint a Halál prizmáján keresztül ... újjáteremtve. Egy napon, a Tábor hegyére vezetô ösvényen, találkoztam egy kis szamárral, amely ,,tűsarkú'' cipellôjében hegyesen lépkedett a kavicsok között. Az a puszta gondolat, hogy Krisztus ott lebeg kettônk körül, könnyekre fakasztott. Tehát kívülrôl, vagyis Végtelensége felôl látva, jelenléte elviselhetetlen nekem. Amikor nem lesz már testem, örömest fogom szemlélni. De belülrôl nézve, vagyis végtelen kicsiségében, már mint ,,bennem'': az egészen más. Ô itt van. Hogy mi ô nekem, azt az élet legkisebb részleteinek egy-egy fordulata nyilvánítja ki. Amikor ellenállhatatlan ösztönzés ébred bennünk, hogy odaadjuk magunkat; amikor lendület sodor és vágy; amikor lényünk kiválasztja a szeretet, az osztozás, a közösségvállalás belsô nedvét; amikor az Akarat megfeszülve segíti azt, ami vagyunk, azt, amit teszünk, hogy egy ici-picivel többre menjünk; amikor a szemlélôdés, elbűvölve az élet minden képzeletet meghaladó Jelenlététôl: egy fától, egy kutya tekintetétôl, a fű zizegésétôl, az öblök zöldes világosságától (mikor a folyam élôvize habozva ömlik bele -- élet vagy halál? -- az Óceán szentjeinek közösségébe), a nappal és az éjszaka, vagy az éjszaka és a nappal kétes határvonalától -- halál vagy élet? -- igen, amikor ez a szemlélôdés az örökké valósággal kapcsol össze; amikor megittasodunk annak kimondhatatlan orgiájában, hogy magunkévá tegyünk minden dolgot, minden hivatást, minden örömet, minden nyomorúságot, amit az élet elénk hoz; amikor a tunyaságot és az önzést legyűri a hév; amikor valamit az értelmünkkel ,,megragadni'' annyit tesz, mint ,,megragadtatni magunkat'' ... igen, amikor megvan a teljes odaadás, önmagunk szenvedélyes beleömlése a többiekbe, hogy befogadjuk ôket: ez Ô. Soha sincs semmi kérnivalóm tôle, ezt arcátlanságnak érzem; csak az a dolgom, hogy megköszönjem neki, hogy vagyok, hogy születtem, és hogy minden pillanatban, énem legjobb felével újjászületek. Nem bánom, hogy nem használom ki jobban; túl sokan használták föl már bűneik oltalmazására. ,,Istenem -- ilyen ezeknek az imája alapjában véve --, teljesítsd, amit az ördög ígért nekem!'' Kicsoda hát ô nekem? A tökéletes ember. Amint P. Teilhard mondja: az egyetemes Tudat ómegapontja. A Fejlôdés Lelke. Megérdemli tehát, hogy Isten legyen. És ha csak ember lenne is, a többi emberhez viszonyítva azt mondanám: ,,Ki mond jobbat? ki cselekszik jobban?'' Kelet és Nyugat szintézise ô. Kiengesztelôdés. Az egységbe simuló teljes Emberiség. Baudelaire mondja valahol prózai költeményeiben: ,,És nyugodni térek, büszkén arra, hogy éltem és szenvedtem másokban.'' Nem Ô-e ez már, végtelen kicsiben? A Krisztus? önmagának önkéntes áldozata, szeretetbôl, amely mindenben és mindenkor újraéled ... ======================================================================== 5. Alain Bombard biológus, magányos hajós Nekem szól ez a kérdés Nagyon egyszerű ez, Atyám. Körülbelül 15 éves koromig Jézus Krisztus nem létezett számomra. Tizenötéves koromban úgy éreztem: menedékem ô, hogy keressem az Urat, és azt hittem, megtaláltam. Mikor húszéves lettem, már semmit sem jelentett. Aztán 28 éves fejjel elindultam egyedül a tengerre. Jézus Krisztus soha el nem hagyott. Ô volt az egyedüli támasz, amely soha meg nem csal. Helyeselt és segített. Általa értettem meg, hogy mindig szeretni kell minden embert (feketét, fehéret, sárgát, stb.), és hiszem, hogy ha nem volna ott az oldalunkon mindig, vesztébe rohanna az emberiség. De minthogy Ô itt van, megmenekülünk. És Ô itt van. Azt hiszem, nem fejezhetném ki bizonyosságomat világosabban. Használja fel tetszése szerint. Köszönöm, hogy gondolt rám, testvérem. Utóirat. Hozzáteszem, hogy az egyházakban nem hiszek. ======================================================================== 6. Etienne Borne egyetemi tanár Nekem szól ez a kérdés Zavar a kérdésben az ,,önnek'' kitétel. Igazán nehéz megmagyaráznom, hogyan hiszek én Jézus Krisztusban. Nem mintha vonakodnék nyilvánosan megvallani, hanem mert az a -- példásnak semmiképpen sem mondható -- mód, ahogyan én próbálom elgondolni és élni a Jézus Krisztusba vetett hitet, lekicsinyíti azt nehézségeim és homályos pontjaim, kérdéseim és kutatásaim középszerűségére. Már pedig félek, hogy mindez vég nélkül fog tartani mindaddig, amíg egy ilyen világban élek, ahol -- mint Pascal mondta -- mindig túlságosan sokat látunk a tagadáshoz és nem eleget a biztonsághoz. Tudom: nagy a távolság e között az akarati és küzdô, aggodalmas és kérdezôsködô hit, meg az Egyháznak Krisztus misztériumába vetett hite között. Utóbbi a szabály és a követelmény. Legjobb óráimban bizakodom abban, hogy Isten jósága talán kitölti ezt a távolságot. De ez a kegyelem maga is a hit tárgya, és ez csak megkettôzi a bonyodalmakat, amelyek között nehezen találok magamra. Nagykeservesen papírra vetettem ezt a néhány sort, de tudom elôre, milyen kiábrándító és kevéssé érdekes a hit dolgairól a csak pszichológiai jellegű tanúságtétel. Eltekintve ettôl a gyűlöletes ,,nekem''-tôl, a Jézus Krisztusba vetett hitnek szerintem az az ereje - - és itt ellene mondok a haladott keresztények divatos filozófiájának, amely a hitet ellentétbe állítja a vallással --, hogy ez a hit a vallásnak olyan eszméjét valósítja meg, amely minden lelkiismeretbe bele van vésve, és amely várja -- jogot nem formálhat rá, de szenvedélyes és fájdalmasan tehetetlen várakozással várja Isten emberré válását és ugyanakkor az ember megistenülését. Az Egyház állítása szerint Jézus Krisztus feltámadása a felelet erre a várakozásra. És én hiszek, hinni akarok az Egyháznak ebben a hitében. ======================================================================== 7. Wernher von Braun a NASA (észak-amerikai Nekem szól ez a kérdés atomkutató központ) helyettes igazgatója Az ember sohasem volt olyan közel ahhoz, hogy feleletet találjon Poncius Pilátus kérdésére: ,,Mi az igazság?'', mint a tudomány útján. Én személy szerint hiszek az igazság végsô gyôzelmében. Hiszem, hogy abban a mértékben, ahogyan mindig jobban hatalmunkba kerítjük a természetet, nemcsak hogy általánosan elfogadott tudományos fölfedezésekre fogunk bukkanni, hanem ugyanakkor az emberi magatartás általánosan elfogadott szabályaira és mintáira is. A XIX. század materialistái és örököseik, a XX. századi marxisták azt mondják nekünk: a teremtés növekvô tudományos megismerése lehetôvé teszi, hogy mellôzzük a Teremtôbe vetett hitet. De mindezidáig minden új felelet új kérdéseket vetett föl. Minél jobban megértjük az atomszerkezet bonyolultságát, az élet természetét, vagy a naprendszerek mozgását, annál több okot találunk, hogy bámulatba essünk az isteni teremtés ragyogása elôtt. De istenigényünk nemcsak félelmen alapul. Az embernek úgy van szüksége hitre, akárcsak kenyérre, vízre, vagy levegôre. Ha a világ minden tudománya megvan bennünk, akkor is szükségünk van arra, hogy higgyünk Istenben. Rászorulunk erre a hitre akkor, amikor önmagunkba vetett hitünk a végére jár. ======================================================================== 8. Raymond-L. Bruckberger, domonkos Nekem szól ez a kérdés Az ember számoszlopokat irkál. Nem tudja, hogy figyelik. Az ember számol. Számolja a pénzt, a kitüntetéseket, a választói szavazatokat, számolja az ügyfeleket, az embereket, a nôket, a foglyokat, a birkákat, a versenylovakat. Egyszerre egy kéz nehezedik a válladra. Számonkérik a lelkedet. Tudom: ugyanaz kéri számon a lelkemet, akitôl tudom, hogy van lelkem. Ettôl az embertôl vagyok ember; életemben és fényemben megvetem azt, ami nem tôle jön, vagy nem hozzá tér vissza. Szeretném, hogy minden más hűség -- amit az élet hozott magával számomra, vagy amit én vállaltam el -- mind ebbe az alapvetô hűségbe olvadjon bele, vagy pedig szakadjon vége. Nem tudnék bárkinek, vagy bárminek az emberre lenni: barátnak, asszonynak, mesternek, egyháznak, pártnak. Minden olyan kötelék, amelyet ô megszentel, megszabadít; minden olyan, amelyet ô nem helyesel, bilincs nekem. Íme közel kétezer éve annak, hogy Ô élt. És mégis állandóan jelen van itt mellettem, mindenre kiterjedô, bensôséges, egészen beburkoló jelenléttel. Sohasem hiányzik mellôlem, belôlem ez a jelenlét; amikor fogat mosok, vagy vonaton ülök, akkor is ugyanúgy gondolok rá, mint a templomban. Viszont soha-soha nem álmodom Róla. Ô ellentéte az álomnak. És még amikor olyat teszek is, amit nem helyesel, akkor is rajtam nyugszik a szeme: ,,Tibi soli peccavi et malum coram te feci.'' Csatamezôk, börtönök, kórházak? Ô ott volt. Ô mindig ott van, amikor mindenki elpucol körülöttem. Vajon a múltam, a neveltetésem, az erkölcsi felfogásom, a kultúrám, a kifejezésmódom alkalmas lesz-e a jövendô idônek? Talán a világ végén vagyunk, a káosz küszöbén? Ez a zavaros lárma, amelyet hallunk, a mindent eltiporni készülô barbárok menetelése-e, vagy egy új, szebb világépítmény elsô alapvetése? Alapjában véve nem számít nekem. Az egyedüli bizonyosság: ô itt volt tegnap, itt lesz holnap is. Kiszámíthatatlanul, de hűségesen. És mindannyiunkat a szeretet mérlegén fognak megítélni, az ô szeretetének mérlegén. Micsoda esély -- az egyedüli! A szeretet mindig meghamisítja az egyensúlyt. Minden elítél -- mégis, hála a szeretet hamis súlyának, át fogok jutni az ítéleten. ======================================================================== 9. Robert Buron volt miniszter Nekem szól ez a kérdés Mit feleljek önöknek? Amikor tizenkét évvel ezelôtt Isten felôl kérdeztek meg, ezt feleltem: ,,Nekem mindenekelôtt zenei háttér, amely tevékenységemet kíséri, legtöbbször tudattalanul, néha nagyon is tudatosan, -- általában így van ez a zenei háttér tudomásulvételével olyan embernél, aki zenei környezetben dolgozik, él, vagy zeneileg gondolkodik. ,,Krisztusról nem mondhatom el ugyanezt. Ôt személynek érzem, nem úgy, mint az Atyát (a pszichoanalitikusok azt fogják mondani: ez azt bizonyítja, hogy baj van az Oedipus-komplexumommal, mint különben Krisztusnál is, de nem gyôznek meg). Számomra ,,Krisztus a világ legszebb történetének szerzôje és fôszereplôje egyszemélyben''. Henri Labout ,,Biologie et Structures'' c. művében azt mondja, hogy a struktúrák esztétikájának az Evangélium a kulcsa. Osztom ezt a megérzést. Krisztus az én szememben újjáteremtette az életet, új értelmet adott neki, és ezt lényegileg harmonikusnak, esztétikusnak, ujjongó kivirágzásnak érzem. Talán agnosztikus keresztény vagyok -- legalábbis ezt hányták a szememre a szakértô domonkos atyák. Ha így van, elfogadom magam ilyennek. De nem mint filozófus, még kevésbé mint teológus állítom, hogy keresztény vagyok, hanem mint élôlény, akit lebilincselt az, amit ma modellnek nevezünk. ======================================================================== 10. Gisele Casadesus a Comédie-Francaise Nekem szól ez a kérdés színésznôje Legidôsebb kislányom, Natália (akkor hét éves volt) egy nap hirtelen ezt kérdezte tôlem: ,,Mi protestánsok miért nem imádkozunk Szűz Máriához?'' Megmagyaráztam neki ,,az angyali üdvözletet'', és hogy mi miért nem adunk különleges tiszteletet Máriának, aztán hozzátettem: ,,Szeretnünk kell ôt, mert elfogadta azt a mérhetetlen megtiszteltetést, hogy az Úr hordozójává választották ki.'' Kislányom akkor kitörô csodálattal felkiáltott: ,,Micsoda szerencséje volt! Velem nem történnék ilyen!'' Egyszerre arra gondoltam, hogy nekem is, és mindig is -- gyöngeségeim ellenére -- ,,olyan szerencsém volt, hogy hordozhattam Jézus Krisztust'', úgy, ahogyan tudtam. Tudom, hogy Ô itt van, jelen van a szívemben, bármit csinálok, bárhová megyek, a világosságban és örömben, a kétkedésben vagy sötétségben. Ki ne ismerné azokat a gyönge pillanatokat, amikor olyan nehéz elfogadni ôt mint emberré lett Istent? De minden körülmények között tudom, hogy az ô Igéje, amelyet naponta olvasok, reménységem alapja, hegy Ô az Út, az Igazság és az Élet, hogy velünk van a világ végezetéig. ,,Tudom, kiben hittem.'' Tudom végül, hogy Jézus: Szeretet, Isten és a felebarát szeretete. De magyarázzuk-e a Szeretetet? ======================================================================== 11. Georges Casalis a párizsi protestáns teol. Nekem szól ez a kérdés fakultás professzora A Názáreti Jézus azért az a döntô szembesülés, az a viszonyítási pont, ahová szüntelenül vissza kell térnünk, mert mindenki másnál jobban ôrajta lehet fölmérni: mi az ember. Ennek a szabad, testvéri és önzetlen lénynek a tükrében mindenekelôtt fölfedezem, hogy tele vagyok saját magammal, erôszakos és becsvágyó. Látom, hogyan önt életet mindazokba, akikkel találkozik, nem hajlandó elôítéletekkel és kategóriákban látni ôket, egyszerre meglepô és egészen természetes módon szól hozzájuk, teljesen megbízik bennük és a maximumot követeli be rajtuk, -- és akkor az ellentét erejénél fogva megértem, milyen a halandók viszonya, s hogyan járul hozzá az én mindennapos viselkedésem, állásfoglalásaim és gettószellemem ahhoz, hogy kiúttalan pokolba zárjon másokat. Minden kialakult hatalommal és felfordulással szemben való szuverén függetlenségében és kritikus, világos szemléletében megtalálom gyávaságomnak, konformizmusomnak, a rosszba és a szerencsétlenségbe való belenyugvásomnak elítélését. Amikor visszautasítja mások szenvedését és halálát, viszont elfogadja saját szenvedését és saját halálát, mint az emberek megszabadításáért vívott küzdelmek árát, ez ráeszméltet, milyen közömbös vagyok minden iránt, ami nem vág húsomba, vagy nem szúr szíven ... Röviden: minden nappal jobban fölmérem, mit akart mondani az apostol a Római levélnek abban a rettenetes passzusában (Róm 5,12-21), amelyet a fordítók ökumenikus bizottsága olyan alaposan tanulmányozott: ezzel a Jézussal szemben, aki valami egészen újat hoz a világba, az ember új arcát és az élet mindenkire szétáradó teljességét, mindenki más -- én is -- az ,,ádámi'' emberiség képviselôje (ez itt szimbolikus közös nevezô), akinek megátalkodott gôgje halált hoz a sokaságra. Örömöm, életemnek értelme az a bizonyosság, hogy ennek a Jézusnak a jelenléte a történelemben átlendítette a világot halálnak-eljegyzett mivoltából az igazság és a kiengesztelôdés reményébe. Hatékony szolidaritása a szegényekkel, a foglyokkal és az elnyomottakkal egymagában fölforgatta mindenfajta kizsákmányolás alapját; véglegesen elítélte és leleplezte mind. Megnyitotta elôttünk a béke útját. Az emberiségbe való begyökerezése a szabadság és élet jövendôje felé vezet bennünket. Szava, ma éppenúgy mint kétezer évvel ezelôtt, felforgat bennünket, és megszüli bennünk a felelôs emberi közösséget, az építô, egymásért-való létet. Ennek a soha el nem hallgattatható Igének állandó jelenléte, hozzánk intézett szünet nélküli felszólítása adja meg az élet értelmét, és sejteti meg minden pillanatban a világ átalakulását és kiérését. Mindazokkal, akik a karácsonyt az emberiség új születéseként üdvözlik, és mindazokkal, akik -- anélkül, hogy ismernék Krisztust -- testvéreik felszabadításán dolgoznak, közösen munkáljuk és reméljük az Ember eljövetelét, abban a bizonyosságban, hogy a történelem végsô szava nem a halálé, hanem az életé. ======================================================================== 12. Jean Cau író Nekem szól ez a kérdés ,,Kicsoda önnek Jézus Krisztus?'' Azt hiszem, ez a legnehezebb kérdés, amelyet valaha is föltettek nekem. Elsô ösztönös indításom az volt, hogy ezt feleljem rá: nekem szól ez a kérdés. Vegyék kérem a szót eredeti értelmében: ez a kérdés ,,rám tekint''[2] Amióta csak az eszemet tudom, tekintetem Jézus Krisztuson nyugszik, és ô rám tekint. Mi fakad ebbôl a kölcsönös nézésbôl, mi kering tekintetünk ívén? A Béke és az aggodalom. Kicsoda nekem Jézus Krisztus? Kedvem van választ csinálni a kérdésbôl és azt mondani önnek, hogy Jézus Krisztus csakugyan nekem, értem van. Kedvem van gyermeknek lenni, aki habozva áll valami bámulatba ejtô dolog elôtt, és akihez egy hang így szól: ,,De igen, érted van ...'' De gyermek vagyok-e? A kételkedés zérója és a hit végtelenje között, igen, tudom: Jézus Krisztus az én számomra van, -- de micsoda távolságban? Nap mint nap fölmérem ezt, Atyám. Köszönöm, hogy föltette nekem ezt a kérdést. ____________________ 2 Szójáték: a francia ,,regarder'' ige jelentése: néz, ránéz, a ,,me regarde'' kifejezésé: köze van hozzám. ======================================================================== 13. Gilbert Cesbron író Nekem szól ez a kérdés A ,,fájdalmak embere'' vagyok és a részvété; leginkább a harmadik boldogság az enyém: ,,Boldogok, akik sírnak.'' Hogyan fogadjuk el, hogy a szeretet jegyében létrejött teremtés a rosszba, a szenvedésbe, a félelembe, az igazságtalanságba, az erôszakba, a halálba torzul? Valami történt, de micsoda? Azok a magyarázatok, amelyeket errôl nyújtanak, nem elégítenek ki engem. De hát az ateista tudósok megengedik a titkok létezését tudományukban, mi pedig visszautasítanánk ôket ezen a területen? ,,Nekünk ugyanis a misztériumok csak ideiglenesek -- mondják. -- Egy napon majd tudni fogunk ...'' Ezt felelem nekik: Egy napon majd én is tudni fogok. Szeretet az Isten; és életem lefolyása Jánosnak ebbe a másik szavába illik bele: ,,Találkoztunk a Szeretettel és hittünk Benne.'' Találkozni a Szeretettel, -- ez a kegyelem; hinni Benne: ez a hit. Nem békés és bebiztosított. Hasonlók vagyunk az emmauszi úton ballagó tanítványokhoz, bizonytalanok, boldogtalanok. De míg hanyatlóban van a nap, egy harmadik társ csatlakozik hozzánk, és mindent megmagyaráz. ======================================================================== 14. Marc Chagall festô Nekem szól ez a kérdés Kell-e mondanom, hogy a legnagyobb figyelemmel hallgatom, olvasom önt? Nagyjelentôségű kérdésére -- ezt a kérdést évezredek óta mindig újra fölvetik -- nehéz megtalálnom a válasz szavait. De azt, amit azóta érzek, amióta ecsetet tartok a kezemben, meg lehet látni a műveimben, ha ugyan sikerült világosan kifejeznem magam. Biztos vagyok benne, hogy megérti kérdésére adott feleletemet. ======================================================================== 15. Maurice Chevalier Nekem szól ez a kérdés Egyszerűsítô hitemben Jézus Krisztust összekapcsolom Istennel. Mindig megteszek mindent, ami tôlem telik, hogy keresztényként viselkedjem. Csak akkor tudok kedvemre imádkozni, ha egyedül vagyok egy templomban. Bízom benne, hogy az utolsó ítélet napján Isten elismeri: hibáim ellenére jóakaratú emberként éltem a földön. ======================================================================== 16. Maurice Chevit színész Nekem szól ez a kérdés Jézus Az, aki fölébresztette bennem a felebarát szeretetének olthatatlan szomját, még mielôtt tudnám, hogy a második parancsolat hasonló az elsôhöz, még mielôtt nevén tudnám nevezni Atyját, még mielôtt megtanulnám mondani: ,,Mi Atyánk'', még mielôtt tudnám, hogy ô a Szeretet. Jézus az a nem mindennapian eleven Valaki, aki az Evangéliumok lapjain várt, és folyvást vár. Jézust kérem, hogy segítsen ,,látni a láthatatlant'', segítsen meglátni, hogyan munkálkodik állandó teremtésének művén. Kérem, segítsen meg bennünket mindennapi feladatunkban: hogy minden egyes teremtményét elvezessük Isten gyermekeinek szabadságára. Jézus nekem Az, aki elmondotta a Boldogságokat, és élte is ôket. Az Ô, akinek az én tökéletlen és gyenge hitem el meri ismételni: ,,Kihez menjünk, Uram? Az örök élet igéi nálad vannak.'' ======================================================================== 17. André Chouraqui volt jeruzsálemi Nekem szól ez a kérdés polgármesterhelyettes Húsz sorban elmondani, kicsoda Jézus Krisztus? Mért ne foglalnánk akkor össze a Bibliát is húsz sorban valami ,,Reader's Digest'' számára? De minthogy felelni kell, hát tessék. A keresztényeknek: Isten. Nem minden kereszténynek; Krisztus istensége minden idôben megosztotta a kereszténységet. Kevés dogmát védelmeztek vagy támadtak olyan hevesen, mint ezt. És Krisztus képe mindig a saját világosságához mérten tükrözôdik vissza az egyes ember lelkiismeretében. A zsidóknak, számkivetésük századai alatt, a Megfeszített egyben a Megfeszítô is volt. -- Krisztus nevében hozták az antiszemita törvényeket, Krisztus nevében diszkriminálták, üldözték, ütlegelték annyiszor, gyilkolták annyi inkvizíció máglyáján Izraelt. Krisztus nevében -- de törvénye ellen -- faragták a keresztények az istengyilkosság gyilkos és ôrült legendáját. És a náci hóhérok egy ezer évnél is régebben kereszténnyé lett nép tagjai voltak. Jézus kötôjel Izrael és a pogányok között -- éppen annyira egyesít, mint amennyire elválaszt. Igaz, bölcs, próféta: egy ,,bolond'' Izrael ,,bolondjai'' közül, abban a mértékben, ahogyan minden igaz prófétálás a bolondsággal határos, mert elítéli bölcsességünket. Központi zsidó, mondta Martin Buber. Egyedülálló zsidó, ezt mindenki láthatja. Egyedülálló lényegében és sorsában. Egyedülálló alkotásában és jelenlétében. Egyedülálló sugárzóerejében és abban az ellentmondásban, amelyet kovászként a nemzetek húsába ojtott. És ebben, szenvedése, kálváriája, bolond igazság- és szeretetigénye által, azonos népének igazság- és szeretetkövetelésével. Misztérium -- így szeretik tanítani a keresztény teológusok. És a zsidó teológusok hallgatással felelnek. Hiszen húsz sor még sok is arra, hogy egy misztériumról beszéljünk. Vagy pedig az ember nem tudja, mirôl beszél. Egész szívbôl az Öné! ======================================================================== 18. Eugene Claudius-Petit képviselô, volt Nekem szól ez a kérdés miniszter Hogy lehessen elmondani húsz sorban, kicsoda Jézus Krisztus? Hisz mindaz, amit eljövetele óta írtak Róla, nem vetette végét az emberek kérdezgetésének. Ô az élet, a feltámadás és az élet; az újrakezdés és a folytonosság és a végtelen állandóság; ô a forrás, ahonnan meríthetünk: mindig itt buzog, mindig rendelkezésére áll annak, aki inni akar belôle. Általa hatolt és hatol el ma is az Isten szava mindazok fülébe, akik be akarják fogadni. De milyen rosszul csinálják! Ez a mindmáig nem ismert, elhanyagolt, félreismert, eltorzított üzenet nem merül ki az idô múlásával, ellenkezôleg: az idô múlásával mindig újszerűbben cseng, még idôszerűbb, még hasznosabb, még nélkülözhetetlenebb. Paradoxon ez, vagy nyilvánvaló szükség? A mi rövidlejáratú eredményességet követelô korunkban, ebben az olyan hideg, s anyagiasságában néha szörnyűségesen cinikus korban, Jézus Krisztus a Boldogságokat hozza nekünk. És ez a gyönge, szelíd és alázatos ember rémületes kudarccal fejezi be az emberi sors megtapasztalását, legalábbis kortársainak közvetlen ítélete szerint, akik nem tudták elképzelni diadalát a halálon. Számunkra ez a Lélek diadala is: ez a Lélek vezéreli a világot és nyilvánítja ki Krisztust, még akkor is -- talán leginkább akkor --, amikor az emberek azt hiszik, eltemették ôt az erkölcsök, a politikai és gazdasági rendszerek materializmusába. ,,Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot ...'' Mert az ô szava, Isten szava, ma is világosságot vet minden cselekedetünkre. Jelenléte nem álom. Betölti életünket, ez az élet tôle veszi értelmét. Amikor ránk tör a kétség, utunkba tudja küldeni azt az embert, aki elmondja a kellô szavakat, aki testvéri tekintetével és kézszorításával közli magát és közösséget vállal velünk. Tudjunk kapni ... és megosztani örömet és bánatot. Ô Élet, Szeretet és Teremtés. Úgy van közöttünk, mint az emmauszi vándorokkal volt. Fel tudjuk-e ismerni ôt ebben a találkozásban másokkal, az egymásra nézésben, a megosztott érzelmekben, ha nem is mindent lehet kifejezni? Ô tesz bennünket készségessé mások iránt, azok iránt, akik kérdéseket tesznek föl nekünk, vitára hívnak ki. Leszünk-e eléggé egyszerűek, eléggé igazak ahhoz, hogy szeressük mások életét, mások szabadságát, mások jólétét és méltóságát? Jézus kívánja ezt tôlünk: nem vezet megtevésére könnyű utakon, de meghagyja nekünk a Reményt. ======================================================================== 19. H.-G. Clouzot filmrendezô Nekem szól ez a kérdés Félek, hogy nem tudok húsz sorban válaszolni önnek, mert nem beszélhetünk Krisztusról anélkül, hogy ne beszéljünk az Atyáról. Olyan rövidre fogom, amennyire csak lehet. Krisztus nélkül Istennek két összeegyeztethetetlen arca volna számomra: egy vakító, amelyet a világ nagyságából és szépségébôl olvashatunk ki, amelyet kinyilatkoztat a sejt szerkezete éppenúgy, mint az egész kozmoszé; de egy éjszakai arca is: a metafizikai rossz sötétje, amelyet az állatok szenvedése és az ember nyomorúsága, fiziológiai, pszichológiai, szociális, lelki nyomora nyilvánít ki (az eredeti bűn mítosza nem magyaráz meg semmit). Jézus átvonulása a földön nem oldja meg a dilemmát, de segít elfogadni. Azzal, hogy elfogadja a rosszat, aláveti magát neki, túlhalad rajta, sôt a büntetésbôl a Szeretet aktusát hozza ki, megszégyeníti csekély hitemet és követésére hív. (Próbálgatom ... nyomorúságosan ...) Hogy Ô Isten egyszülött Fia-e, az más dolog. Nehezen képzelek el egy olyan mindenható Istent, aki fenntartja kinyilatkoztatását a fehér fajnak, és az emberiség legnagyobb részét tévelyegni engedi reá hivatkozó próféták nyomán, legyen az akár Buddha, akár Mohamed. De végre is a Korán, minden szépsége ellenére, nyomába sem léphet az én szememben az Evangéliumoknak, és amikor Istenhez imádkozom, Krisztushoz fordulok. Isten arculatairól beszéltem, de elfeledtem a legegyszerűbbet, a legelvontabbat és legkonkrétabbat, a mindennapokét: a Kenyérét és a Borét. ======================================================================== 20. Yves Congar dominikánus Nekem szól ez a kérdés Ugyancsak késôn jutottam el odáig, hogy megadjam Jézus Krisztusnak azt a középponti helyet, amelyet ma elfoglal gondolkodásomban és életemben. Mint fiatal szeminaristát, fiatal szerzetest inkább ,,Isten'' ragadott meg. Emlékszem, tanulmányi éveim alatt megdöbbenve hallottam, hogy noviciustársam, Maydieu testvér azt mondja: Számomra Jézus Krisztus minden. Ma, negyven évi papság, negyvenöt évi szerzetesélet után, miután sokat elmélkedtem és prédikáltam, azt hiszem, valami szentpáli stílusú magatartást közelítettem meg, amelyrôl hiába kérdeznék: teocentrikus-e, avagy krisztocentrikus. ,,Isten'' mindenestül az elsô, de ô ,,a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja'': így van ez dogmatikus elgondolásomban és imádságomban, ha ugyan merhetek ilyen nagy szavakat használni olyan dolgokra, amelyek nálam nagyon is középszerűek. De ha az életemrôl van szó, úgy ahogyan élni próbálom az emberek között, velük és értük, akkor annak Jézus Krisztus a világossága, a melege és Szentlelke által a mozgatója. Mindennap hívást intéz hozzám. Mindennap megakadályozza, hogy megálljak: Evangéliuma és példája kiragad abból az ösztönös igyekezetbôl, amely önmagamhoz, szokásaimhoz, önzésemhez bilincselne. Arra kérem, gyakoroljon irgalmasságot velem és ne hagyjon sajátmagamra, önzô nyugalmam rabságára. És igaznak vallom Ibn Arabi mondását: ,,Gyógyíthatatlan az az ember, akinek a betegsége Jézus.'' ======================================================================== 21. Ludmila Cserina táncművésznô Nekem szól ez a kérdés Azt hiszem, ha ezt a kérdést az elôzô századok során tették volna fel, a válasz ugyanúgy hangzott volna. De ma inkább elmondhatjuk, mint valaha: ,,Jézus Krisztus'' a mi korunk embere. ======================================================================== 22. M. Demonque vállalatvezetô Nekem szól ez a kérdés Keresztény vagyok és egy iparvállalat vezetôje. Nálam arról van szó, hogy olyan szoros és mély kapcsolatot találjak, amelynek segítségével össze tudjam egyeztetni bensôleg a hitemet és a társadalmi és hivatásbeli feladatomat, hiszen az egyik majdnem ugyanolyan lényeges az életemben, mint a másik. Mint vállalatvezetô résztveszek a tudományos és technikai civilizáció megalkotásában, amely folyamatosan felborítja a világ rendjét. Amikor több mint ötven éve a katekizmust tanultam, azt mondták nekem, hogy Isten a maga képére alkotta a világot, vagyis majdnem tökéletesnek. Az égnek, a csillagoknak, a virágoknak a szemlélete elég volt, hogy egyszeriben meggyôzzön a világ csaknem-tökéletes voltáról és Isten létérôl. Legalábbis akkor így értelmezték a Genezis elsô fejezetét, és ez a téma bôségesen visszatért az apologetikus prédikációkban. Harminc évvel késôbb fölfedeztem, hogy egy igen nagy keresztény filozófus, Maurice Blondel, elsônek merte kimondani: Isten egy még alig megkezdett világot adott át az embereknek, és rájuk bízta a befejezését. Barátjával, Teilhard de Chardinnal, szélesre tárta így az Egyház odáig gondosan zárt kapuit az evolúció elmélete elôtt. Ha valami kételyem lett volna abban a tekintetben, hogy Isten szemében hivatásbeli tevékenységemnek mélységes jelentôsége van, Maurice Blondel megnyugtatott: istenakarta küldetésre köteleztem el magam. Mindamellett ma meg kell vallanom, hogy ez a tudományos és technikai civilizáció, amelynek a megalkotásában résztveszek, sok tekintetben nyugtalanít. Látom, hogyan terjeszti ki fokozatosan befolyását messze túl az anyagi világon, hogy megragadja az egész embert. A racionalizmus, a túlnépesedés, a biológia, a humán tudományok, a pszichiátria, a pszichoanalízis már-már látszólag a vak végzet vonalát rajzolják meg az ember számára. Nem írta-e 1967-ben egy Nobel-díjas amerikai biológus, hogy huszonöt év múlva a biológus hatalmában fogja tartani az ember genetikus meghatározását? Itt apellálok én a hitemre, hogy megpróbáljam összeegyeztetni a Blondelnek köszönt tegnapi megnyugtató elégedettséget ezzel a nap-nap után növekvô újfajta aggodalommal ... Ezt az összeegyeztetést Krisztusban végzem el, akirôl azt mondanám: ô az én ,,nélkülözhetetlen életelemem''. Miközben mélyen belenövök hivatásos életembe és intenzíven élem, az az érzésem, közelebbrôl veszek részt Krisztus megtestesülésében. Miközben állandóan kérdôre vonom magamat az aggasztó problémák miatt, a világ megalkotásában viselt saját felelôsségemet illetôen, az a benyomásom: közelebbrôl veszek részt Krisztus megfeszítésének mérhetetlen gyötrelmében. Persze jól tudom, hogy ez a kettôs, s végsô soron egyetlen törekvés ugyancsak langyos, ugyancsak halovány, és kétségtelenül kevés az érdeme Isten szeme elôtt. De elég átéreznem, és ez máris szinte folyvást megújítja egész valómat, minden pillanatban képessé tesz további erôfeszítésre, további kérdések fölvetésére. Krisztus, az én nélkülözhetetlen életelemem, akit olyan gyakran elárulok sok más szinten, végül is ebben a találkozásban kerül legközelebb hozzám. ======================================================================== 23. Michel Etcheverry a Comédie-Francaise Nekem szól ez a kérdés törzstagja Hogyan feleljek ôszintén és röviden a kérdésére, mikor ezt a kérdést hosszú évek óta teszem föl magamnak és nem találtam meg a feleletet -- egyesegyedül azért, mert nem vagyok ún. ,,gyakorló'' keresztény. Lényeges kérdés: nehéz egy mondattal, nehéz szavakkal válaszolni rá. Szerettem volna azt felelni önöknek: ,,minden''. De milyen nehéz ez! Keresés van bennem, igen. Habozás, nem tudom miért. Elutasítás semmiesetre sem. ======================================================================== 24. René Etiemble professzor a Sorbonne-on Nekem szól ez a kérdés Sem a tizennyolc éves koromig kapott hitoktatás (ebbôl hét évig egy olyan paptól, akit műveltségéért és jóságáért szerettem), sem a tomizmus, amelyet Roland Dalbies (különben igen tiszteletreméltó ember) tömött belém, sôt még P. Garrigou-Lagrange Istenrôl szóló értekezése sem adta meg nekem a hitet Jézus Krisztus történetiségében (pedig ebbôl az értekezésbôl még ma is könyv nélkül, vagy kis híján úgy tudom a szabadságra vonatkozó agnosztikus ellenvetések cáfolatát). Azok a levelek, amelyeket karácsonyra ,,Kisjézus, Mennyország'' címzéssel írattak velem, családunk egy pap tagjának korlátoltsága, aki hatéves koromban egyértelműen a vérpadnak szánt, mert boldogult apám óhaja szerint laikus iskolába kezdtem járni, a királypárti vidék gyalázatos élete -- mindez inkább gyűlöletre késztetett. Amikor Rimbaud úgy állította elém Krisztust, mint ,,az energiák örök tolvaját'', egyidôre elfelejtettem azokat az örömöket, amelyeket a különben fárasztó misehallgatás alatt az Evangéliumok ismételt olvasása szerzett: az író reagált rá bennem, semmi kétség ... Most, hogy eljátszottam kisded játékaimat, és miután kísérleteztem a marxizmussal, a buddhizmussal, a konfucianizmussal, egy többé-kevésbé taoizáló epikureizmus derűjére hajlok, Jézus Krisztusban -- mint valamikor -- az ember egyik legszebb mítoszát ünnepelhetem, olyan szépet, hogy csak tisztelni tudom. Ô az, akit minden ortodoxia elítél; az eretnek; Istennek, vagy a semminek a bolondja (nem fontos, melyiké), de -- és ez a fontos -- az, aki az emberséget a szeretetre, a szabadságra, a költészetre akarta alapozni: egyszóval az én felfogásom szerinti szürrealizmus és humanizmus legjobbja. Az a barátság, amely a feszülethez, nyomorúságos fajunk jelképéhez fűz, arra kötelez, hogy visszautasítsam az egyházakban szokásos használatát, azt, amit Róma, meg a többiek csinálnak vele. Mindamellett most már hajlandó vagyok elismerni, hogy még az egyházakban is élnek és meghalnak olyan értékes emberek, akik megérdemelnék az ,,üdvözülést''. ======================================================================== 25. A. Fabre-Luce író Nekem szól ez a kérdés Nekem Jézus Krisztus mindenekelôtt -- ahogyan valaki mondta -- ,,a legelôbb az élôk között''. Olyan jelenlét, amelyet mindenki érezhet lelke mélyén. Olyan Személy, akinek továbbélése egyszerre ránk kényszeríti magát és mitôlünk függ. Mert a mi dolgunk, hogy életben tartsuk azáltal, hogy biztosítjuk hűségünkrôl, és ennek a hűségnek korunknak megfelelô kifejezést igyekszünk adni. Jézusnak az Evangéliumban látható magatartása annak állandó gondját jelzi, hogy a szeretet szellemét a sokféle konkrét élethelyzetre alkalmazza. Úgy tűnik nekem, elvont fogalmakba annyira belegabalyodott korunknak nagyon is szüksége van erre a leckére. Jézus inkább példakép, mint törvény. Ezen a példán ihletôdve mindig túl tudunk jutni a betűn, hogy megtaláljuk a szellemet. Ezt a munkát minden nemzedéknek újból el kellene végeznie, mert a politikai vagy társadalmi szabályokat egy idô múlva mindig az elmeszesedés fenyegeti. Az eredeti forrásból kell tartalékolnunk a bennünk parázsló entuziazmus erejét. Nem szabad ezt kialudni hagynunk, azt sem engedhetjük, hogy részleges, kérészéletű dolgok szolgálata nyelje el. Az ,,entuziazmus'' szót használtam az imént. Ha görög gyökerére gondolunk (theosz), benne van a felelet arra a kérdésre, amelyet Jézus tett föl: ,,Hát ti mit mondotok, ki vagyok?'' ======================================================================== 26. Jean Ferniot újságíró Nekem szól ez a kérdés Sokáig hittem, hogy Jézus Krisztus Isten fia, maga az Isten. Most már nem vagyok olyan biztos benne. De nem számít. Ember soha úgy nem beszélt és nem szeretett, mint ô. Azt mondta nekünk, hogy ott van mindegyikünkben. De ezt sehogy sem tudom elhinni. ======================================================================== 27. Louis de Funes színész Nekem szól ez a kérdés Jézus Krisztus nekem gyermekkorom és serdülôkorom sugárzó társa volt. Most pedig, és mindenkorra, családi és hivatásos életem sugárzó társa. Köszönöm, Atyám, hogy alkalmat adott gondolatom közlésére. ======================================================================== 28. Roger Garaudy professzor Nekem szól ez a kérdés Körülbelül Tibérius uralkodása alatt, senkisem tudja pontosan, hol és mikor, egy ismeretlen nevű személyiség rést tört az emberek látóhatárán. Kétségtelen, hogy sem filozófus, sem néptribun nem volt, de olyan módon kellett élnie, hogy egész élete azt juttatta kifejezésre: mindegyikünk, minden pillanatban új jövôt kezdhet. Népi elbeszélôk tízével, talán százával adták elô ezt a jóhírt. Mi hármat vagy négyet ismerünk ezekbôl. Döbbenetes benyomásukat olyan képekkel fejezték ki, amilyeneket az egyszerű emberek, a megalázottak, a megbántottak, a megsebzettek használnak, amikor arról álmodnak, hogy minden lehetségessé vált: a vak lát, a sánta jár, a pusztában kiéhezettek kenyeret kapnak, a prostituált ráébred arra, hogy nô, a halott gyermek életre kel. Hogy a jó hírt fenntartás nélkül elharsoghassa, feltámadásával kellett meghirdetnie, hogy minden korlátot legyôzött, a legnagyobbat is: a halált. Ez vagy az a tudós vitathatja életének ezt vagy azt a tényét, de ez mit sem változtat azon a bizonyosságon, amely átalakítja az életet. Tűz gyulladt ki. És lángja igazolja azt a szikrát, azt az elsô lángocskát, amibôl megszületett. Ez a parázs kezdetben a szegényemberek toborzója volt, különben az ,,establishment'', Nérótól Diocletianusig, nem üldözte volna annyira. Ebben az emberben minden bizonnyal harcos, felforgató szeretet lakozott, különben nem végezte volna elsônek a kereszten. Odáig miden bölcsesség a sorson elmélkedett, az értelemmel összetévesztett szükségszerűségen. Ô, a sors ellenlábasa, megmutatta ostobaságukat. Ô szabadság volt, teremtés, élet. Elvette a történelem ,,végzet''-jellegét. Beteljesítette a szabadság nagy ébredésének hôseitôl és vértanúitól származó ígéreteket. Nemcsak Izaiás reménységeit vagy Ezekiel dühét. Prométeusz kiszabadult láncaiból, Antigoné a falból. Ezek a láncok és ezek a falak, a végzet mitikus képei, porrá omlottak elôtte. Minden isten elpusztult, és megkezdôdött az ember. Olyan volt ez, mint az ember új születése. Nézem mindennek a szimbólumát, ezt a keresztet, és álmodozom mindazokról, akik tágították a rést: Keresztes Jánosról, aki megtanít bennünket, hogyan fedezhetjük fel a mindent, ha nincs semmink; Karl Marxról, aki megmutatta nekünk hogy lehet megváltoztatni a világot; Van Goghról, és mindazokról, akik tudatossá tették bennünk: az ember túlságosan nagy ahhoz, hogy elég lehessen önmagának. Ti, orgazdái a Konstantin-elrabolta nagy reménynek, adjátok Ôt nekünk! Élete és halála a mienk is, mindazoké, akiknek a szemében értelme van. Mindannyiunké, akik megtanultuk tôle, hogy az ember teremtônek van teremtve. Teremtô hatalom, isteni tulajdonsága az embernek! Számomra ez az áldozati adomány, és ez valóságosan jelen van mindig, amikor valami új van születôben az ember teljesebb kialakítására, a legbolondabb szeretetbôl vagy a tudományos fölfedezésbôl, egy költeménybôl, vagy a forradalomból. ======================================================================== 29. Sylviane Gervois munkásnô, kétgyermekes Nekem szól ez a kérdés anya, egyikük csökkent képességű Aligha fog tetszeni önöknek, mégis megmondom: számomra Jézus Krisztus kezdettôl fogva félelem tárgya volt, igen gyakran gyötrô aggodalomé, ahogy összevetettem emberi gyöngeségemet Isten rémületes ítéletével. Szerettem ôt, vagy azt mondtam, hogy szeretem, de nem volt igaz. Féltem tôle, igyekeztem kiűzni az emlékezetembôl, hogy elfelejtsem. Megakadályozta, hogy önmagam legyek, mert önmagamnak lenni annyi, mint gyöngének, tehát sebezhetônek lenni. Sohasem éreztem méltónak magam arra, hogy higgyek benne. Meg kellett tartanom olyan ígéreteket, amelyeket teljes ôszinteséggel tettem, de utána erômön felülieknek bizonyultak; és minél kevésbé tartottam meg ezeket az ígéreteket, annál jobban eltávolodtam Istentôl. Szégyelltem magam. Miközben távolodtam Istentôl, föllélegeztem, kikapcsolódtam, és rövid idô óta el is fogadtam magam. Így aztán elkezdtem gondolkodni, elôször sajátmagamon, aztán a világon, testvéreim gyöngeségén, olyan emberekén, akiket szeretek, és azon végeztem, hogy még jobban szeretem ôket és figyelem ôket. Sohasem tudtam másokat hallgatni. Azt gondolom, sokkal többet jelent nekem, ha nézem ôket. Fontosabb az, ahogyan élnek, mint az, amit mondanak. És idôrôl-idôre fölismertem bennük Istent. Minél gyöngébbnek láttam valakit, annál inkább kedvem volt szeretni. Akkor értettem meg: ha én, szegény emberi lény is szeretem az embereket, és talán éppen gyöngeségük miatt, mért adta volna Isten Fiát a világnak, ha nem értünk, szegény bűnösökért? Azóta nem utasítom vissza többé. Nem követem valami jól a parancsait, de tudom, hogy szeret, és már nem félek Tôle. Félhet-e valaki a szeretettôl, mikor ez a szeretet olyan nagy, és egyenesen értünk jött a földre? Barátság -- Szeretet. ======================================================================== 30. Jean Guitton a Francia Akadémia tagja Nekem szól ez a kérdés Bennem Jézus Krisztusnak mintegy két képe, kétféle jelenléte él. Az egyik gyermekkori, különösen ,,elsôáldozási'': bensôséges találkozás volt ez, mindig emlékezni fogok rá. És Jézus Krisztus mintegy lelkiismeretem lelkiismerete volt. Aztán, elérkezve a kritikus korhoz, amikor az elsô kép kérdésessé vált, sok tanulmányt végeztem, kutattam a homály mestereit (Renan, Loisy, Couchoud) és a világosságéit (Pouget, Lagrange). Szünet nélkül elmélkedtem és meg vagyok gyôzôdve arról, hogy a kritika nem hogy Jézus misztériumának megtagadására vinne, inkább segít tagadni a tagadást és biztosabbnak, tisztábbnak tünteti fel az értelem számára ezt a misztériumot, így hát életem estéjén az elsô kép nem törlôdött ki belôlem, hanem megtartja bensôségét, csak még valóságosabb és még bizonyosabb. ======================================================================== 31. Paul Guth író Nekem szól ez a kérdés Büntetést szabott rám, Atyám: húsz sort követtetett el velem. Hát íme itt van! Pedig nem vétettem ön ellen, fôleg hálátlansággal vagy feledéssel nem. Születésemtôl fogva buzgó katolikus voltam (nagyapám, egyszerű Bigorre-i paraszt, akinek csak két tehene és egy kutyája volt, Bernadette Subirous-nak volt unokaöccse). Bevallom, kérdése kezdetben bosszantott. ,,Kicsoda? ...'' Jézus Krisztus nem valaki, nem egy személyiség. Végtelenül több: Ô minden, Ô Isten. Személyazonosságot tulajdonítani neki, mint amit a rendôrség a hasonló nevű igazolványom tanúsít nekünk, szegény halandóknak, annyit tesz, mint emberi állapotunkba alacsonyítani le és szentségtörést követni el. És önnek mégis igaza van: Ô akart így lealacsonyodni, egészen odáig, hogy neki is megvolt a személyazonossági igazolványa, keresztje fölé szegezve: I. N. R. I. Számomra Jézus Krisztus az az Isten, aki mi lehetnénk, akit mindennap keresztrefeszítünk magunkban és másokban az önzésünkkel, kegyetlenségünkkel, fanatizmusunkkal!, materializmusunkkal, örökké idôszerű Isten, akit olyan egyszerű lenne imádni, mint ahogy valamikor a hittanórán megtanítottak, ha nem váltunk volna olyan bonyolultakká, olyan gôgösekké és olyan ostobákká. Az ifjúi Isten szelíd, selymes szakállával, aki eltávolodik tôlünk, ha -- a magunk hibájából, mert kevés bennünk az alázatosság és a szeretet -- olyanok leszünk, mint a veszett kutyák, amelyekkel semmit sem lehet kezdeni, csak lelôni ôket. ======================================================================== 32. Jacques Isorni párizsi törvényszéki ügyvéd Nekem szól ez a kérdés Szerény véleményem szerint Jézus Krisztus, a Szűz szülötte, az, akit az emberek elítéltek, mert az embereket szolgálta. Elítéltetése és keresztje körül ott mered fel megoldatlanul az emberiség minden mást magába foglaló, lényeges problémája: az igazságtalanságé. Elítéltetése és keresztje által beigazolódik -- bárki bármit is mondjon --, hogy lehetetlen az Isten diktálta kötelességeket összeegyeztetni a Cézártól megköveteltekkel. Ez csak úgy megy, ha beleegyezünk a mindennapos kompromisszumba: ez az egyedüli módja annak, hogy létezhessünk a kényszer, a szerencsétlenségek és a reménység világában. Szerény véleményem szerint Jézus azért jött, hogy benne alakot ölthessen az alaktalan Isten, aki ugyan megteremtette a földet, de nem ismerte, mert nem szenvedte a mi szenvedésünket. ======================================================================== 33. Lanza del Vasto Nekem szól ez a kérdés Nekem, éppenúgy mint minden kereszténynek, Jézus Krisztus az élô Isten fia, az ô igéjében megtestesült igazság, üdvözítôje azoknak, akik hisznek benne és szeretik az ô szörnyűséges, keresztrefeszítô szeretetét. Azért jött, hogy hirdesse a szabadító parancsolatokat: Legyetek szegények. Legyetek erôszak-nélküliek. Legyetek irgalmasok. Legyetek tisztaszívűek. Munkálkodjatok a békéért. És hagyjátok magatokat üldözni az igazságért. Így lépjetek be aztán a Mennyek Országába. ======================================================================== 34. Giorgio La Pira professzor, volt firenzei Nekem szól ez a kérdés polgármester Jézus Krisztus -- és az Egyház, amely meghosszabbítja működését a századok folyamán és minden nép között -- alapvetô bizonyosságokat ad nekem; ezek (különösen a mi korunkban, ebben a kozmikus, nukleáris, demografikus, kontesztáló korban) irányítják az életet és értelmet adnak neki. Feltámadása biztosít, hogy az emberi állapot minden lehetséges változása ellenére vannak mindörökre változhatatlan értékek: -- a személy belsô sorsa (a kegyelem elsôsége és az Istennel bensôleg egyesült lélek mindenekfölötti fontossága), -- az Egyház struktúrája és sorsa, -- a népek egyetemes történelmének ,,irányítása'' (már itt a földön) a béke, a fejlôdés, az egység felé: ,,miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is''. Ez a hármas irányulás megingathatatlan, és gyökerük méltán van a feltámadott Krisztusban, az emberiség egyetemes történelmének ,,ómega- pontjában''. ======================================================================== 35. Patrice de la Tour du Pin Nekem szól ez a kérdés Válaszomat csak magához Jézus Krisztushoz intézett szóval mondhatnám el, a kérés, a hálaadás, vagy a dicsôítés felkiáltásával. Minden más nem az én szavam lenne, nem eleven szavam. Az emberségnek ebben a burkában, amelyben senki sem látta az Atyát, egyszerre ismerem fel a feláldozott magot, az Egyház jegyesét és a világvégi egyetemes Krisztust; és még sokkal közelebbrôl azt az életet, amely bennem él és kiált, azt az életet, amely a többiekben él és kiált. És te, Jézus, te vagy a Szeretet, aki az emberiségbôl megalkotod az eucharisztikus Embert. ======================================================================== 36. Fernand Ledoux színész Nekem szól ez a kérdés Nagyon szegénynek és korlátoltnak érzem magam: hogy határozzam meg, kicsoda nekem Jézus Krisztus? Íme mély alázattal ez a gyönge írás. Ô Istenségének teljességében és Emberségének szentségében létezik. Misztérium és Realitás. Szeretet. Béke és Világosság. Igaz és résztvevô. Életünk sötétjében, nyomorúságaink, árulásaink, gyengeségeink ellenére, nem szűnik meg hívogatni, hogy kövessük, megvilágítja és megnyitja nekünk az utat, amely az Életre vezet -- arra az életre, ahol nincs többé halál. Irgalom a bűnösnek és a botcsinálta írónak. ======================================================================== 37. Léger bíboros, Yaoundé (Kamerun), Nekem szól ez a kérdés Montréal volt püspöke Merész kérdés. A modern embernek több mint fölösleges és haszontalan. A ,,botrány és bolondság'', amelyrôl Szent Pál beszél, mindig aktuális. És mégis ez a ,,Név'' marad az egyedüli, ,,amelyben üdvözölnünk kell'' (ApCsel 4,12). Ez azt jelenti, hogy Jézusban Isten kinyilatkoztatta nekünk irgalma végsô tervének bôségét. De azt is -- és ez is fôbenjáró fontosságú ránk nézve --, hogy Jézusban Isten a mi testünkben nyilvánította ki az ember nagyságát. Nélküle soha meg nem ismertük volna saját méltóságunk ,,mélységét, szélességét, magasságát''. Benne megszabadultunk mindenféle rabszolgaságtól. Benne a halál, az egész emberiség végzetes sorsa, a véget nem érô világosság felé vezetô ösvény ajtajává vált. Nélküle olyan asztronauta leszek, akit ottfeledtek a Viharok tengerének egyik kráterében ... De ennek a szabadságnak elnyeréséért Jézus, Isten létére, magára vette a bűn és halál keserves szolgaságát. Charles de Foucauld sokáig szemlélte Jézust ebben a lealacsonyodásában. Ô olyan jól értett hozzá, hogy elfoglalja az utolsó helyet, hogy senki emberfia nem tudja elragadni tôle. Itt szeretem nézni Jézus Krisztust. Itt éri el Ôt hitem teljes kifosztottságban, és ezért nem tudja ezt a hitet elragadni tôlem senki emberfia ... ======================================================================== 38. Denise Legrix az ,,Ilyennek születtem'' Nekem szól ez a kérdés szerzôje, festôművésznô Számomra Jézus Krisztus a legjobb Barát, aki közöttünk él, együtt mindegyikünkkel, abban a mértékben, ahogyan vágyakozunk találkozni, elbeszélgetni Vele. Ez nem ,,mítosz''. Egyszerre Embernek, Testvérnek és Úrnak látom, aki mindig itt van, jelen van, feszülô élet és szeretet, csorduló gyöngédség, ha szólok hozzá. Nem kimérten fordulok feléje: Barátom ô, figyel a sóhajomra, de a mosolyomra is. Szereti a bizakodó örömet, a vidámságot, mindig kész meghallgatni ... bár nem mindig helyesel. Válasza olykor több-kevesebb csend után érkezik, de végül is mindig jobbat és többet hoz, mint amit kértem, vagy reméltem. Igen, számomra Jézus Krisztus valósággal itt él köztünk, diszkréten, figyelmesen, mindenkinek hozzáférhetôen. ======================================================================== 39. Francoise Mallet-Joris Goncourt-díjas írónô Nekem szól ez a kérdés Nekem -- talán azért, mert én írok -- Jézus Krisztus mindenekelôtt olyan ember, aki beszél. Beszél a legegyszerűbb szavakkal, a legbanálisabb hasonlatokkal, mindenkinek megközelíthetôen, és így fejezi ki a legmélyebb, olykor a legtitokzatosabb igazságokat. Ember, aki beszél, Isten, aki arra méltatja a szót, hogy éljen vele, hogy benne lakozzék. És mert ilyen végtelen jelentést ad a korlátolt, nagyon is egyszerű szavaknak, azért Jézus Krisztus énnekem mintája annak: mekkora jelentôséget hordoznak legkisebb szavaink, legapróbb gesztusaink is, akármilyen szűkkörűeknek is tűnjenek elôttünk az adott pillanatban. Azáltal, hogy legköznapibb életünk ilyen értelmet kap, részesei leszünk a megtestesülés titkának. És ez a megtestesülés adja meg az élet egységét, ha látszólag néha következetlen, szétszórt, sôt eredménytelen is. Számomra Jézus Krisztus megtestesülése az a kötôanyag, amely egyesíti az igazán keresztény élet minden vágyakozását, minden kötelezettségét, és mindvégig élteti ezt az életet. ======================================================================== 40. Elisabeth és Robert Maluy és tizenkét Nekem szól ez a kérdés gyermekük Jézus Krisztus minekünk: mindenekelôtt a gyermekeink, mert bennük szólongat állandóan, hogy felülmúljuk önmagunkat. Szerelmünknek vannak sötét napjai -- és nekünk kell a világosságuknak lennünk. Nem hunyhatjuk be a szemünket Biafra, Vietnam, vagy 68 májusa elôtt. Nem lehet nem törôdnünk azok igazságszomjával, akikkel együtt dolgozunk, vagy azzal, hogy milyen társadalomban kell élniök. Mi is felelôsek vagyunk azért, mennyire nyilatkozik meg bennük Jézus Krisztus. El vagyunk kötelezve, családilag, szakszervezetileg, politikailag, egyetemesen: kötelesek vagyunk elismerni Jézus Krisztust. Minden felvirradó nap, minden csengetés, minden dolgozótárs felszólítás, hogy szeressünk, hogy szeressenek, hogy megosszuk a küzdelmeket, az örömöket, a reményeket. Jézus Krisztus itt van! -- mert egyre többen vagyunk. ======================================================================== 41. Renée Massip író Nekem szól ez a kérdés Jézus Isten Fia. Azért szülte, hogy megmentse az emberi nemet, akár akarja, akár nem. Jézus által talál vissza az emberiség Istenhez (szeretnék szabatosabb kifejezést találni, amely kifejezze mélységes Istenhez tartozásunkat, sôt tapadásunkat). Isten halad az emberiség élén, köztünk pedig, élve, Istenben már örök életre támadva, itt van Jézus. Az öröklétbe növeszti bele mindennapi életünket. Számomra jelen van ebben az életben, és ugyanígy jelen lehet mindenki számára. Irgalmasságáról ismerem meg. Sohasem ítél, én ítélem meg magamat jelenlétének fényénél. Ismeri bennem azt is, amit magam sem ismerek, s tekintetére bizalommal hagyom rá lelkem mélyét. Van hangja is: ez a hang hirdeti a Boldogságokat a Tibériás partján, és hallgatása a per folyamán még kiáltóbb, mint szavai. Ezt mondja -- és én végtelen gyöngédséggel és megnyugvással hallgatom: ,,Ne félj, te kisded nyáj''. (Szívem lángolásából, miközben e sorokat írom, máris tudom, hogy emmauszi vándor vagyok, s vissza kell térnem Jeruzsálembe, hogy elmondjam: él a Krisztus.) ======================================================================== 42. Jacques Massu tábornok Nekem szól ez a kérdés November 17-1 levele Strassburgból visszatérve került kezembe. A város felszabadulásának 25. évfordulóját ünnepelte. Mint ,,Ledére katonája'' válaszolnék kérdésére, ha -- folytatva elzászi elmélkedésünket -- nagyrabecsült vezérünk erejét az Istenember inspirációjának tulajdonítom. Valóban, ha Leclerc lelkiismeretünk mélyén ma is vezetônk és életszabályunk, ez azért van, mert befolyása a változó körülményektôl független, mély bizonyosságból fakad, sôt maguknak ezeknek a körülményeknek is irányt és értelmet ad. Jézus Krisztus megteremtette az értékek világát, ahová egyrészünknek biztos bejárása van, ahová egyre visszatérünk, hogy megrostáljuk a sokféle eseményt, helyreállítsuk az arányokat, gyakoroljuk ítélô- és választóképességünket. Egyedüli Mintaképem Ô. Gyermekségemtôl rám nyomta bélyegét. Bárcsak többször lettem volna méltó hozzá! ======================================================================== 43. Olivier Messiaen zeneszerzô, ornitológus, Nekem szól ez a kérdés az Institut tagja Jézus Krisztus a mi mintánk, Jézus Krisztus a mi utunk. Jézus Krisztus Isten megtestesült Fia, Jézus Krisztus Isten. Élete, halála, feltámadása, dicsôséges visszatérése az egyedüli valamirevaló események az emberek történelmében ezen a Föld nevű bolygón. A szenvedélyes tudományos kutatás e napjaiban álmodozhatik az ember vég nélkül, gondolatban túlhaladhat kis naprendszerünkön és föltételezheti, hogy más csillagokon lakott világok vannak, más értelmes lényekkel, akik még várnak a Megváltóra, vagy már, akárcsak mi, élvezték a megváltás jótéteményét. Mégis a Föld bolygójának jutott osztályrészéül a páratlan ajándék: az Ige megtestesülése, a láthatatlan betörése a láthatóba, az öröké az idôbe. Hogy kijussunk ebbôl az otthonos térbôl és idôbôl, hogy elérjünk a feltámadásig és egy más dimenziókba tartozó új életig, ahhoz kétségtelenül át kell mennünk a szenvedésen és a halálon. De nincs-e meg már a dicsôség látomásának valami elôíze azokban, akik -- az Átváltoztatás szavaira felelve -- hitük minden erejével így kiálthatnak: ,,Én Uram és én Istenem!'' ======================================================================== 44. Edmond Michelet + Nekem szól ez a kérdés Jézus Krisztus az, akinek keresztényi nevemet köszönhetem. Illik, hogy ne mutassuk magunkat túlságosan méltatlannak erre a névre. Ó, de messze vagyunk a triumfalizmus idejétôl! Ma nincs szó arról, hogy kijelentsük: a Jézus Krisztushoz tartozás ,,dicsôségünk''. Hanem több alázattal azon igyekszünk, hogy ne keltsük a szánalom, vagy a méltatlankodás mosolyát azokban a jóakaratú emberekben, akik igazi tanúságtételt várnak tôlünk. Tôlünk, akik oktalanul, vagy vakmerôén eltökéltük, hogy Jézus Krisztust választjuk mintánkul. Jézus Krisztus tehát számomra az egyedüli mintakép. Reá hivatkozunk a csüggedés, a megalázás, a szorongás legkeservesebb pillanataiban, és azt mondjuk magunknak, hogy ekkor hasonlítunk legjobban rá. Csak futólag jegyezném meg és tudva, mirôl beszélek: ô az, akinek valóságos jelenlétét az Eucharisztiában sokan érezték át kivételes körülmények között, úgy, hogy lehetetlen szóba foglalni. Jézus Krisztus végül számomra az, akinek csak halvány visszfénye lehet mindaz, aki utánozni próbálja. Egyikük, az egyik legtökéletesebb, P. Foucauld, azt mondta, hogy Ô ,,a lehetetlen Mestere''. Ez fölment attól, hogy többet mondjak róla, hiszen gyakorlatilag válaszol minden más kérdésre. ======================================================================== 45. Marc Oraison orvos, teológiai doktor Nekem szól ez a kérdés Ennek az omladozó civilizációnak aggasztó drámájában ez az egyetlen számottevô kérdés. Így felelnék rá: Számomra Jézus Krisztus elôször is olyan ember, mint a többi, ott, ahol a többi, a lehetô legkevésbé feltűnô és ,,nem szakrális''. Lassan- lassan rájövünk, hogy ugyanakkor ,,mást'' is kifejezésre juttat, mint a pusztán emberit: mondjuk úgy, hogy a mindennél elôbb létezô, diadalmas Szeretetet. Megöli a halált. A Szeretet szava ô, jelenlétét a maga valójában páratlan módon halála után is érzékeljük. Ezért szerették meg az emmauszi tanítványok Krisztust, ezért voltak készek túllépni önmaguk határain, ezért hittek benne, ezért vették észre, hogy Ô van ott, a halottaiból feltámadott ... A Jézus Krisztusba vetett hit minden kategóriát és minden kultúrát túlhalad. Felülemelkedik az idôn, értelmet adva neki. Legkonkrétabb, legelevenebb, ha úgy tetszik legpiszkosabb valóságunkban formál át ... Sokkal több Ô, mint ,,Barát'': Ô az, aki ,,kikristályosítja'' az emberiséget igazi rendeltetése felé. Jézus viszi végbe, hogy mindannyian ,,a Krisztus'' vagyunk ... ======================================================================== 46. Francois Perroux a Collége de France Nekem szól ez a kérdés professzora Számomra (66 évemmel) a kérdés nagyon ebbôl a korból (1970) valónak hangzik. Ha életünk tavaszán nekünk tették volna föl, úgy találtuk volna, nem veszi eléggé figyelembe azt a szemérmet, amelyet -- sok mással együtt - - a mély ôszinteség bizonyságának tekintettünk. Még talán ifjúi biztonsággal vissza is vágtunk volna: ,,Majd tettekkel felelünk. Válasz gyanánt egész életünket akarjuk elkötelezni ...'' Lefolyt ez az élet, végére jár, és nem adta meg azt a kifogástalan, rendíthetetlen, megcáfolhatatlan feleletet, amelyet húszéves fejjel óhajtottunk. Ma alázatosságra-fanyalodott ôszinteségünk egyedüli bizonysága a szenvedések hosszú sora, és az a keserű fájdalom, hogy nem szenvedtünk eleget Krisztus oldalán. Most, hogy a halál közelében tanúskodni szólítanak, elôször is, hogy világos, szabatos, határozott feleletet adjak, meg akarom ismételni azt, amit akkor is pontosan így mondtam volna -- akkor, amikor énekelve indultam neki a titokzatos útnak: ,,Hiszek ... Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban, ki fogantaték Szentlélektôl, születék Szűz Máriától, kínzaték Poncius Pilátus alatt, megfeszítteték, meghala és eltemetteték, szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada ... Ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felôl, onnan lészen eljövendô ítélni eleveneket és holtakat ...'' Hiszem, hogy Ô Isten, egy Isten az Atyával és a katolikus Egyházat ,,megelevenítô'' Lélekkel. Hiszem, Általa és Benne, ,,szenteknek egyességét, testnek feltámadását és az örök életet.'' A szentek egyességét feleségemnek, Eveline Francois Perroux Coste-nak egy evangéliumába írt lapszéli jegyzete határozta meg számomra, és kapcsolta bensôségesen össze Krisztus fôpapi imájával: ,, ... hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én ôbennük''. Elnézést, hogy emlékezetbôl idézek olyan szövegeket, amelyek nincsenek a szemem elôtt, hanem a szívemben, a szívemnél is mélyebben. Egy barátom, akinek megvallottam, hogy meglep ez a fölösleges vagy kétes értékű kérdés, azt mondta, hogy nem értettem meg ... Arról van szó, hogy elmondjam, mi Jézus Krisztus nekem ... egzisztenciálisan. A minap még arra tanítottak minket, hogy vessünk meg egy bizonyos öntetszelgést, nevetséges kis romanticizmust, a nyilvános gyónás stílusát, amely nem mindig tud ment maradni a cinizmustól, a titkos hiúságtól, vagy annak be nem vallott gondjától, hogy ,,egy kis jót tegyen'' maga körül. Sebaj! igyekszem megérteni a baráti kitanítást, hogy mit is kellene mondani próbálnom. Jézus Krisztus jelenlétérôl egy bensôséges, kitartó, szüntelen dialógus tanúskodik, ami alól senkisem kivétel, és amit a megkereszteltnek tudtára is adtak. Ez a dialógus majdnem képtelenség, hiszen az egyik tényezôje az Ige, amely sohasem hazudik, a másik pedig a mi saját szavunk, amelyet állandóan átjár a társadalmi hazugság, a többé-kevésbé akaratlan személyes hazugság, az idô múlásában meglapuló hazugság, amely erejét veszi minden szavunknak, kegyetlen leleplezéssel. De hát akkor -- mondhatnánk -- ez nem dialógus ... De igen. Még hozzá az egyedüli teljes közlést hordozó dialógus, mert a mi szavunk csak a hazugság nélküli Szó világánál és melegénél válik emberivé ... Jézus Krisztus a Dialógus egyedüli Mestere. Ô biztosítja legfelsô mértékét: életét adja, hogy magáénak ismerjen és meggyôzzön egy barátot. Íme mindegyikünk története. És mindenki története, az egyetemes történelem? Semmi maradandót nem látok benne, még egy bolond álom rémképét, még egy eloszló lidércnyomás undorát sem, ha értelmi elvonatkoztatással próbálom Jézus Krisztustól függetlenül nézni, ,,elvonatkoztatva'' Tôle, ,,Nélküle''. Tehát az egyetemes történelmet Krisztussal kell kezdeni? Persze hogy nem! De én nem tudom kiejteni ezeket a szavakat: egy nép története, a történelem, anélkül, hogy ne gondolnék a végtelen emberré-válására, az örökkévalónak az idôbe ereszkedésére, ami az én számomra az Isten megtestesülése. Még hozzá sem fogtam, hogy elmondjam: kicsoda nekem Jézus Krisztus. De legalább azt, amit éppen papírra vetettem, próbáltam a halállal szemközt és Krisztus jelenlétében megfogalmazni. ======================================================================== 47. Henri Queffélec író Nekem szól ez a kérdés Számomra természetesen az emberré lett Isten Ô, akirôl az Evangélium számol be, rövid élettörténetével és azzal a sok-sok csodálatos mondással, amelyek kutatásának sohasem értek végére. Ugyanezzel a biztonsággal egész lényemet beburkoló forró barátságnak is érzem. Ez gátolt meg, hogy valaha is elaludjam, a kétely zsákmányául essem. Ez az idôsebb testvér, aki láthatatlan marad, mintha próbálná eltitkolni tökéletességét, de itt van, szüntelenül, betöltve a teret. Ô az, aki a legnagyobb szenvedések között mégis kicsiholta belôlem az örömet és a lelkierôt, és a legsivárabb magányban helyreállította a közlekedést, vagy a közösséget mindenkivel. ... Sokszor egészen közel jött, anélkül, hogy nevén neveztem volna. Gondoltam, hogy talán ô az, de nem mertem határozottan állítani. Egy gyermeknek vagy egy barátnak, egy rokonnak, egy papnak, vagy apácának, egy idegennek, egy betegnek a szemében, a gesztusában. Szavakban, bizalmas vallomásokban, amelyek váratlanul jutottak osztályrészemül egy társalgás során. Még azokban a kétségbeesett mondatokban is, ahol még megvolt az akarat a hídépítésre, vagy egyszerűen az a törekvés, hogy az illetô megértse önmagát. Igen, tudom, hogy megtörtem vele a kenyeret hajóhidakon, Bretagne dünáin, Afrika és Amerika hajlékaiban, plébániákon és kolostorokban, párizsi kórházakban ... Legalábbis kétszer közvetlenül felismertem a hangját, a világért való szenvedésének hangját. Akkor volt ez, amikor hallottam, hogy egy operált lázálmában vadul nyögi: szomjazom. ======================================================================== 48. Joseph Robert dominikánus, munkáspap Nekem szól ez a kérdés Kicsoda hát nekem Jézus Krisztus? Képtelenség felelni! De az is édes öröm, hogy egyszer eldadogjam azt, amit annyi változó évszakon át, annyi lépcsôn leszaladva és fölmenve, sohasem szűntem meg látni, amint bennem van és sürget. Jézus Krisztus mindenekelôtt környezet volt és marad számomra: mindig érzékeny voltam a környezet iránt, és ma érzékenyebb, mint valaha! Ezt a környezetet megtaláltam mindig és mindenütt: a nyomorúságban és az ünnepi örömben, a táborokban és a műhelyekben. És biztos vagyok benne, hogy nem belôlem származott, hogy nem egyedül én teremtettem. Jézus Krisztust élônek látom, és felismerem, tevékenyen és rejtôzve, a testvériség minden ösvényén és minden környezetében. Az a bizonyosság, amely ma Hozzá kapcsol, számtalan testvér szilárd reménységén és édes barátságán kovácsolódott ki. Jézus Krisztus kulcs: az egyedüli kiútja, az egyedüli összefüggése annak, ami -- tôle függetlenül tekintve -- mindenfelôl kicsúszik a kezünkbôl. Gyakran megesett, hogy semmit sem értettem meg abból, ami történt velem: láttam SS-eket, amint meggyilkoltak kis zsidó gyerekeket. Még kevésbé értem meg ma azt, ami az ôrültül civilizált világon történik, ami létrehozta Biafrát, Vietnamot, ami ezer borzalmat és ezerféle ,,fogságot'' produkál, nem feledkezve meg a legközelebbiekrôl: a nyomortanyákról és a műhelyekrôl. De bizonyosan semmit sem értenék meg a történelembôl, ha nem tudnám, hogy Jézus Krisztus óta, Ômiatta, elôfordul ártatlanok meggyilkolása, és hogy Ô is ilyen volt: meggyilkolt Ártatlan. Nélküle a szegény és az ártatlan elveszett, torzszülött és áldozat. És a történelem kilátástalan. Ô általa -- de nem tudom, hogyan -- minden nyomorúságra világosság vetôdik, mint valami rejtett napból. És maga mellé gyűjti a napalm-bomba ártatlan áldozatait, mind: hogy felüdítse ôket. Maga mellé gyűjti, ,,mintegy tűz által'' a hóhérokat is, akik mi vagyunk, igen, valamennyien. Jézus Krisztus nekem egy szomjúság, egy kiáltás. Az a hangos kiáltás, amely egy napon a Kereszten szakadt fel, és immár semmi el nem némíthatja. Éjjel-nappal hallom ezt a kiáltást, a félholt Emberét, akit a gonosztevôk, vagy ... a rendôrök kínoznak. Legyen az sírás, zúgolódás, vagy meggyilkolt emberek végsô kiáltása: Jézus kiált, és felém kiált. Ebben biztos vagyok. Ritkán beszélek róla. De Tôle azt is megtanultam: nem kell okvetlenül személy szerint azonosítanunk ahhoz, hogy fölismerjük és hogy fölismerjen bennünket. Jézus Krisztus ma mintegy az éjszakában felüvöltô tűzjelzô szirma, amely kitép az ágyból. És futni indít, zihálva, üres kézzel, a szerencsétlenül jártak felé. Jézus: az ô kiáltásuk. Jézus Krisztus énnekem: a mi konvergenciánk. ======================================================================== 49. André Roussin drámaíró Nekem szól ez a kérdés Minthogy ez a körkérdés személyes megnyilatkozást kíván, föl kel fedni a kártyákat. Sajnos olyan emberéi azok, aki kételkedik Krisztus istenségében, amirôl beszélnem kell, -- vagyis egy hitetlené. Ilyenformán Krisztus az én számomra a Beavatott, a misztikus legmagasabb példája marad, állandó kapcsolatban a Lélekkel (az Atyával). Alakja, legendája, mártíriuma olyasvalakivé teszi, akihez minden imádság fordulhat, mert senkisem jutott messzebbre az egyetemes szeretet ismeretében, önmaga odaadásának példájában a világ javáért, az erôszakmentességben, a kisemberek tiszteletében, egyszóval mindabban, amit az ember az emberség nevében rendszerrôl-rendszerre örökösen meghonosítani igyekszik. Végül Krisztus egy olyan gondolat forradalmi, kikerülhetetlen erejét képviseli, amely magában hordja az elnyomott tömegek felszabadításának elvét és a nyomorultak hatalomra jutását. Krisztus gondolata, Krisztus tanítása soha nem volt aktuálisabb, mint ma, amikor tagadják és támadják. Hívô és nemhívô soha inkább meg nem találhatja benne ugyanazt az életforrást. ======================================================================== 50. Arthur Rubinstein zongoraművész Nekem szól ez a kérdés Azt hiszen, föltettek már nekem ilyen kérdést Jeruzsálemben, a Siralmak Fala elôtt forgatott filmemben. Nagyon jól emlékszem, mit akartam felelni és mit feleltem, de nem hiszen, hogy a vásznon teljesen és pontosan adták vissza a gondolatomat. Megmondom tehát néhány sorban, amit gondolok. Számomra Jézus Krisztus mindig a legcsodálatosabb, legfelsô, eszményi lény volt, akit az emberiség létrehozott, és az is marad. Mint zsidónak egyetlen büszkeségem, hogy a fajtájából való vagyok. Léte, szavai, áldozata és hite minden idôk legnemesebb ajándékát nyújtotta a világnak: a szeretetét, -- a felebarát, a szegény iránti szeretetet, a könyörületet, az alázatosságot, egyszóval mindazt az érzelmet, amely megnemesíti az embert. De meggyôzôdésem szerint nem foghatjuk fel ôt úgy, mint nem e világból való lényt, mint Istent. Az én szememben ez megfosztaná magasztos vértanúságától, hiszen Isten nem teheti fogható példává magát anélkül, hogy igazi mártíromságot szenvedjen el. Így hát inkább úgy szeretem, úgy imádom, mint a legnagyobb Embert. ======================================================================== 51. Pierre-Henri Simon a Francia Akadémia tagja Nekem szól ez a kérdés Becsületesen vizsgálva Jézus Krisztus a keresztény gondolat záróköve. Az ember nem attól keresztény, hogy emberszeretô, vagy hogy az Evangélium olvasása közben bizonyos szívbeli megindulást, vagy szellemi kielégülést érez. Az ember akkor keresztény, ha úgy imádkozik Krisztushoz, mint a Megtestesülés, a Passió és a Feltámadás Istenéhez. Nem gondolom, hogy az értelemnek és a tudománynak hatalmában lenne ránk tukmálni Krisztus történeti személyiségének létezését: egy belsôbb és titokzatosabb intuíció érezteti meg velünk parancsolóan jelenlétét; talán mint melegséget, mint jelet, ahogyan az emmauszi vándorokkal történt. Azok a nehézségek és kételyek, amelyeket a tudós exegézis ültet el, mindig meg fognak törni egyeseknél ezen az egzisztenciális élményen. Különben semmit sem tudok, ami szilárdabban megalapozná a krisztológiát, mint Pascal híres mondata: ,,Isten ismerete a saját nyomorúságunk ismerete nélkül gôgössé tesz. Nyomorúságunk ismerete Isten ismerete nélkül kétségbeejt. Jézus Krisztus ismerete a középút, mert benne Istent is és saját nyomorúságunkat is megtaláljuk.'' ======================================================================== 52. Siné karikaturista Nekem szól ez a kérdés Jézus Krisztus? ... Nem ismerem! ======================================================================== 53. Suenens bíboros, Malines-Bruxelles érseke Nekem szól ez a kérdés Mi keresztények elôször is az Egyházzal találkoztunk. Az Egyház nyilvánította ki nekünk Jézust, és Jézus nyilatkoztatja ki nekünk az Atyát. Ezen az úton haladunk folyamatosan. Számunkra Krisztus úgy jelenik meg, mint aki velünk él, él az Egyháznak ebben az életében húsz század óta, életet lehel belé, létrehozza a szentségnek mindazt a virágzását, amelyet az Egyház egész hosszú történetének fény- és árnyjátéka elénk tár. De a világosság több annál, hogysem kételkedhetnénk benne. Ha az Úr kegyelmével, a hit szemével, készségesen, teljes alázattal nézem az egészet, Krisztust, aki ma Egyházában is tovább él, akkor látom mindazt a gyümölcsöt, ami ebbôl fakadt. A fát gyümölcseirôl ismerni fel. Csendesen haladok a lefelé tartó folyó mentén, visszafelé, a forrás irányában: amikor találkozom Krisztussal az ô evangéliumában, ugyanazt a felfedezô folyamatot csinálom végig, amit annakidején az apostolok. Megkap, hogy ember még nem beszélt úgy, mint ez az ember. Megkap az az egészen rendkívüli bölcsesség, amellyel beszél nekünk Istenrôl, mint aki beleszületett ebbe a titokba, ebbe a dicsôségbe. Transzcendenciáról van itt szó, és ez lassan-lassan kibontakozik Krisztusnak ebbôl a fizionómiájából. Folyamatosan látom Krisztust a jövendölések szemével az Evangéliumban; látom a történelmen át, a szentekben. Látok csodákat az evangéliumban, de látok Lourdes-ban is, végig az Egyház történetében. Számomra ez folyamatosság, és ez a teljes Krisztus, akit az Egyházban élünk át. ,,Véleményem szerint Krisztus és az Egyház egészen ugyanaz'' -- mondta Jeanne d'Arc. Ebben az egységben látom én felragyogni a transzcendencia jelét. Valaki itt felülemelkedik és uralkodik múlton, jelenen és jövôn. Az a Krisztus, aki az evangéliumban teljes egyszerűséggel ezt mondja: ,,Amit ez az asszony az imént csinált velem, mikor megmosta a lábamat, el fogják beszélni a világ végezetéig.'' Halljuk a jövendöléseket mind: ,,Boldognak hirdet engem minden nemzedék'' -- mondta Miasszonyunk. Olyan jövendölést hall az ember itt, amely keresztülhangzik a századokon, és nem emberi. Amikor Lourdes-ról és a csodákról beszélek, számomra nem annyira a fizikai csodák a legfeltűnôbbek, hanem azok a lelki megrázkódtatások, megtérések, amelyeket Lourdes-ban minden gyóntató bizonyíthat, tanúsíthat. Krisztus eleven, megtapasztalt jelenléte van itt. A nehézség az, hogyan fordítsuk ôt le formulákra és mondatokra, olyan teljes és olyan mélységes az az élmény, amelyet az Egyház átél és mi is átélünk. Olyan ez, mint ha egy gyerektôl azt kérdeznék: miért szereted édesanyádat? mondj nekem öt okot ... Éppenígy én is egy kicsit zavarban lennék, hogyan fogalmazzam meg ezt öt érvben. Teljes, átélt tapasztalat ez, és a Szentlélek teljessége, amint munkálkodik az Egyházban. ======================================================================== 54. Carmen Tessier a France-Soir fôszerkesztôje Nekem szól ez a kérdés Amikor minden abszurdnak tűnik, amikor gyötör az aggodalom, amikor a végtelen benyomása (idôben és térben) facsarja az idegeimet, amikor érzem Isten nyilvánvaló jelenlétét, de képtelen vagyok érintkezni Vele, akkor odafordulok -- de szószerint odafordulok a feszülethez (mindig van egy a kezemügyében). Megérintem Krisztus testét, de csakugyan megérintem Krisztus elôttem lévô ábrázolásának fáját, ezüstjét vagy bronzát. (Ujjaim nyomokat hagytak rajta. Babona!) Azt mondom magamnak: nem lehet, hogy Ô semmiért szenvedett és halt meg. Azt mondom, hogy Ô az összekötô kapcsom mindazzal, ami vonz, vagy elrémít. Hogy ô az Isten Fia. ======================================================================== 55. André Turcat próbarepülôs Nekem szól ez a kérdés Elôször is keresztény vagyok-e, Krisztus tanítványa? Nem merem elmondani. Inkább a Krisztus keresztény bennem. Ô ragad meg engem, és én csak palástja szegélyét érintem, mert hiszek Benne, jobban, mint bárki és bármi másban. Ô az, aki nem tesz erôszakot a szíveken, és semmi kétség: ôbenne van a mi örömünk. Sokáig azt képzeljük, hogy akarat dolga tisztelni a törvényt. Ez nem valami szívvidító. És az ember megfeneklik. Aztán észreveszi, hogy ha Feléje fordul, ha Ôt hallgatja az írásokon, a Zsinaton át, akkor kezdi megszeretni Ôt, vagy inkább Ô eléri bennünk, hogy megszeressük, néha -- nem mindig, az túl szép lenne -- jobban, mint a magunk önzô vagy tévelygô ösvényét. És akkor nincs szükség magyarázkodásra, kerülgetésre vagy mentegetôzésre Ôelôtte, hiszen ismer minket, bennünk lakik és békességet ad. Igen, benne van a mi örömünk. ======================================================================== 56. Hans Urs von Balthasar Nekem szól ez a kérdés Kicsoda nekem Jézus Krisztus? Az egyetlen ember a világtörténelemben, aki magának merte igényelni azt, amit Isten követelt meg sajátmagának az ószövetségben, ezért bolondnak és megszállottnak (Mk 3) tartották, és keresztrefeszítették. Valóban, a bölcshöz diszkréció való, és a prófétának így illik beszélnie: ,,Az Úr szava'', de nem így: ,,Én pedig mondom nektek''. Már most az Atyaisten igazolta ennek az igénynek az érvényességét azzal, hogy feltámasztotta Jézust. Ettôl fogva kibontakozott a keresztény dogmatika kezdetleges magva: Szeretet az Isten; az immanens Szentháromság kinyilatkoztatja magát a történelemben cselekvô Szentháromságban, tudniillik mint annak az Istennek ortopraxisa, aki kiszolgáltatja Fiát az Istentôl való elhagyatottságnak és a halottak birodalmában való tartózkodásnak. Íme Istennek lehetô legmagasabb elképzelése: Ôbenne (Hegel szerint) összeesik az azonosság (Isten minden, Ô az örök élet) és a nem-azonosság (Isten meghalt, abban a mértékben, amennyiben azonosult az Istentôl való távolsággal); annyira élô (annyira szeretet), hogy megengedheti magának, hogy meghaljon. Nincs vallás, nincs filozófiai rendszer, amely hasonló dolgot mert volna elgondolni vagy hirdetni Istenrôl, az emberrôl és a világról. Ezért marad a kereszténység páratlan valóság: nem egy eszmén nyugszik, hanem egy tényen -- Jézus Krisztuson, aki az Istennel való egyenlôség igénylésének, a keresztnek és a feltámadásnak az egységében szétrobbanthatatlan atom marad. Ettôl a ténytôl függ az a lehetôségünk, hogy merjük úgy megközelíteni a létet, mint szeretetet, és minden létezôt úgy, mint szeretetreméltót, -- olyan elgondolás, amelyre a világ képe máskülönben igazán nem inspirálna. ======================================================================== 57. Claude Winter a Comédie-Francaise tagja Nekem szól ez a kérdés Jézus Krisztus az emberré lett Isten. Jézus Krisztus a Világosság, a Jelenlét, a kiapadhatatlan Forrás, ahonnan minden bátorságunkat merítjük, ahol lecsillapodik minden nyugtalanság és aggodalom. Evangéliumát olvasva az embernek mindig az a benyomása, hogy egy-egy szó egyenesen neki szól, felel egy kérdésére vagy kételyére. Élete olyan példája a szeretetnek, hogy az ember szégyelli kicsinyes hitványságait, önzését. És mindenekfölött: Vele nincs többé magány, sohasem volt többé ez óta a szó óta: ,,És Én veletek vagyok mindennap, az idôk végezetéig.'' ======================================================================== 58. Iannis Xenakis zeneszerzô Nekem szól ez a kérdés Kérdése tetszik nekem, mert arra kényszeríti az embereket, hogy vállalják a felelôsséget gondolataikért, ha ugyan vannak. Valóban, talán ez az ember ,,abszolút'' fegyvere, az egyedüli: ez a felelôsség. A nagy aszkéták, beavatottak, démiurgoszok, próféták, gondolkodók megmutatták ezt az egyes korokban. Jézus Krisztus is, ez az ô legnagyobb érdeme, amennyiben létezett. Jézus Krisztus ma egy csomó zavaros történelmi, ideológiai, erkölcsi és vallási nézet cégére, tehát kényszerítô fegyver, amely legmélyében rontja meg a lelkiismeretet, olyanformán, mint például a tévé; a gondolat és a megismerés torzító szűrôje, ideértve a ,,kinyilatkoztatás'' általi megismerést is; az archaikus civilizáció haldokló vallásainak ósdi tévedése, amely vallások már régóta képtelenek megmutatni az embernek az élet értelmét. A jelenlegi planetáris felfordulás tanít meg erre, minthogy mai ,,civilizációink'' se nem zsidók, se nem keresztények -- a kettô különben csak ugyanannak a misztifikációnak egyenértékű kifejezése. ======================================================================== 59. Léon Zitrone újságíró Nekem szól ez a kérdés Nagyon meglep, hogy azt kérdi tôlem, kicsoda nekem Jézus Krisztus. Azt gondolom: mindenekelôtt rendkívüli szónok volt. Hogy az ô korában annyi embert meggyôzzön, a legkülönbözôbb társadalmi osztályokból, fôleg minthogy se nem görögül, se nem héberül, se nem latinul, hanem arámi nyelven prédikált, ehhez igazán bírnia kellett a szó ajándékát. Azt gondolom továbbá, hogy Jézus zseniális látnok volt; megértette, hogy a pogányság hamis istenei egy napon ledôlnek, és az Embernek más hitre lesz szüksége. Jézus századokra elôre látott. Harmadszor: Krisztus roppant bátor ember volt; egész szenvedése ezt bizonyítja. Ereje végsô határáig küzdött. El tudta viselni a fizikai fájdalmat. A német megszállás folyamán sok olyan embert ismertünk, akirôl az ember nem tudta: hôsök-e, vagy potenciális árulók. Azt hiszem, a fájdalom, legalábbis a fájdalomnak való ellenállás elsôdleges tényezôje volt magatartásuknak. Bámulom azokat, akik ellen tudnak állni a fizikai szenvedéseknek. Jézus ezek közül való volt. Összefoglalva, a tulajdonságok csodálatos együttese volt meg benne: tudott beszélni, tudott meggyôzni, tudott szenvedni, tudott elôrelátni. De észre fogja venni, Atyám, hogy csak emberi tulajdonságokat hozok fel; nem lenne helyénvaló, hogy ,,isteni'' tulajdonságairól beszéljek. Kevéssé ismerem a vallásokat, és sohasem tanulmányoztam alaposan a problémát. ======================================================================== 1. Létezett-e valóban Jézus? Számot adni hitemrôl A kérdés végighúzódik a századokon, újra meg újra fölelevenedve hívôk és hitetlenek között, más-más alakban, de lényegében egyformán. Elôször vallási jellegű volt: ,,Egy isten teste nem lehet olyan, mint a tied; az nem úgy táplálkozik, mint te; nem olyan a hangja, mint a tied; a te testedben folydogáló vér hasonlíthat-e ahhoz, ami egy isten ereiben folyik? Micsoda Isten fia az, akit Atyja nem tudott megmenteni a leggyalázatosabb kivégzéstôl!'' 180 táján Celsus filozófus így foglalja össze azt a tűrhetetlen botrányt, amelyet Isten embersége okoz mind az ateistáknak, mind jó csomó kereszténynek. Egyesek közülük azt állítják, hogy Isten fia csak látszólag ember, látszólag élt, látszólag halt meg. Éles fordulatot vett a kérdés a tudományos szempontból: mítosz Jézus, avagy történelem? Életérôl kevés a nemkeresztény dokumentum; ez több történészt arra a gondolatra késztetett, hogy Jézus a hívô buzgóság terméke. Lehet-e tudni -- nemcsak hinni --, hogy élt? A XIX. század folyamán nagy vita zajlott le, és vagy negyven évvel ezelôtt ideiglenesen azzal a végkövetkeztetéssel zárult, hogy Jézus csakugyan létezett. De ma új kérdés merül fel, filozófiai téren: Mi az a történelmi lét? Két napja egy egyetemi hallgató ezt mondta nekem: ,,A történelem nem az, ami elmúlt és aminek már semmi köze hozzám, hanem az, amit elmondanak és ünnepelnek; nekem tehát nem az számít, hogy Jézus létezett-e, hanem az, amit az ô nevében hirdetnek.'' És bizonyos értelemben igaza van. Jézus nem hagyott ránk emléket, írást. Csak néhány tanítványt hagyott hátra maga után. Nélkülük lehetetlen megismerni ôt. Soha senki sem mellôzheti az evangéliumokat, ezeket az elkötelezett tanúságtételeket (nem pedig életrajzokat). De nem értem meg üzenetüket, amely hitem forrása, ha nem figyelek arra, amit közölni akarnak velem. Nem egy elvont eszmét, ellenkezôleg: az örömhírt: Isten a Názáreti Jézus emberségében egészen odaadta magát nekünk. Jézus éhes volt, beszélt, emberi vér csörgedezett ereiben, kísértést szenvedett, gyalázatos kereszthalált halt. Ez korszakalkotó. Ez történelmünk része mindörökre, és a világ emiatt már sohasem lesz olyan, mint azelôtt. Michel Bouttier protestáns lelkész ======================================================================== 2. Igazán hozzánk hasonló ember-e Jézus? Számot adni hitemrôl ,,Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza.'' Ezt a nagyszerű mondatot Jézus azért ejtette ki, hogy megszentelje férfi és nô elválaszthatatlan egységét, de nélkülözhetetlen vezetônk magának Jézus személyének megközelítésében is. Isten emberré lett, ,,az Ige testté lett'', és minden vasárnap elismételjük: ,,Megtestesült Szűz Máriától és emberré lett.'' Hiszem-e ezt? Mit akar ez mondani? Egy mai hitetlennek igen egyszerű a dolog: Jézus ember, nagy ember, az egyik legnagyobb, talán valamennyi között a legnagyobb, kétségtelenül akkora, hogy tanítványai a halála után Istennek, Isten Fiának minôsítették. De minket, akik valóban Istennek tudjuk ôt: ,,Isten az Istentôl, valóságos Isten a valóságos Istentôl, az Atyával egylényegű'', az ellenkezô véglet fenyeget: nem járunk végére valóságos emberségének. Istensége megsemmisíti bennünk emberségét. Nemcsak mi csinálunk így: az elsô eretnekségek, a dokétáké, Jézusnak csupán látszólagos emberséget tulajdonítottak. Nem vagyunk-e mi is dokéták, anélkül, hogy tudnánk? Persze látjuk, amint embermódra cselekszik, ez a ,,Jézus (emberi neve), akit Krisztusnak mondanak'' (isteni címe), mint Szent Máté írja (1,16). Éhes, szomjas, alszik, megosztja legmindennapibb kényelmetlenségeinket. De nem ez a dolog mélye. Az evangélisták nyomatékosan hangsúlyozzák érzékenységét; ez az érzékenység eleven és mindig friss; ,,részvétre indul'' a leprás elôtt, aki könyörög hozzá, és miután meggyógyította, mégis nyersen kell bánnia vele, hogy elmenetelre bírja; ,,szánakozik a pásztor nélküli tömegen''. Ismeri a csalódást, ,,lesújtja a szívek keménysége'', ,,megdöbben'' a názáreti emberek ,,csekély hitén'', ,,csodálkozik'' a százados hitén. Haragra gerjed, amikor megpirongatják a kisgyermekeket, és karjába zárja ôket. ,,Rátekint a gazdag fiatalemberre és megszereti'', és majd ,,Péterre is rátekint'' az árulás után. Gyöngéd kifejezésekkel szól a szenvedôkhöz: a paralitikusnak azt mondja: ,,fiam'', ,,gyermekem'', így is fordíthatnánk: ,,kicsim''; a vérfolyása miatt szégyenkezô asszonynak, aki ,,fél és remeg'': ,,leányom''. Nem kényszeredett szeretet ez. Megtörténik vele, hogy bolondnak tartják; az összevisszaság láttán, amely körülveszi, közeli rokonai azt gondolják, hogy ,,az ács, Mária fia ... elvesztette az eszét''; családtagjai nyugtalankodnak ép elméje miatt. De még tovább megy: annyira megosztja emberségünket, ,,mindenben hasonlóvá válva testvéreihez'', mint Szent Pál mondja (Zsid 3,17), hogy ismeri a megzavarodást, a félelmet, a gyötrôdést. Nézzük ôt barátja, Lázár sírja elôtt. A szemtanú Szent János írja le a jelenetet: ,,Mikor Jézus látta, hogy Mária sír, s a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és megindultán kérdezte ... Jézus könnyezett ... Ismét megrendült bensejében ...'' (Jn 11,32-38) A Passió drámája összecsap feje fölött: Pálmavasárnap, Jeruzsálemet, az Isten városát látva, ,,sírt fölötte''. És négy nap múlva elkezdôdik a Getszemáni haláltusája, ahol ,,remegni kezdett és szenvedni'', ,,szomorúság és gyötrôdés fogta el'', ,,halálosan szomorú''. E szövegek elôtt, ha ,,igazán'' hiszünk Krisztus emberségében, azt kell kérdeznünk magunktól: ,,Csakugyan idáig akart elmenni az Isten? És mert nem merünk szembenézni az emberségnek ezzel az olyan messzemenô misztériumával, szívesen elképzeljük, hogy Jézusnak volt menekvése fölfelé: minthogy ô Isten is, bizonyára volt benne egy fájdalommentes zóna. És, mint P. Guillet mondja, ,,kétemeletes Jézust'' szerkesztünk, aki, ha az elsôn túlságosan rossz dolga van, fölmegy bezárkózni a másodikra ... Csakugyan mérsékelte-e a passió kínjait isteni mivolta? Nem: Jézus nem hasonlít azokhoz a repülôkhöz, amelyek elég magasra szállnak az égboltozaton ahhoz, hogy mindig teljes napfényben fürödjenek, emberségünk vihara és dere fölött. Ha Jézus, mint Isten, az isteni világosságban él, ez egyáltalán nem vonja el ôt emberségétôl, ellenkezôleg: éleslátóbbá teszi. Úgy ismeri a rosszat, ahogyan Isten ismeri abszolút világosságában, és önkéntes helyettesítéssel -- nem személyes vétek miatt -- a bűnös emberek állapotát éli, a mienket, az enyémet ... Szent Pál majd így mondja: ,,Átokká lett érettünk.'' Jézusnak ez a látása vezetett az ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?'' felkiáltáshoz, a vérizzadáshoz, halálának ,,nagy igen''-jéhez. A mi Istenünk mindenestül emberré lett. Életre váltotta Izaiás jövendölését: ,,Megvetett, legutolsó az emberek között, a fájdalmak embere, a szenvedés ismerôje, mint azok, akik elôtt elfátyolozzák az arcot, megvetették és nem becsülték. Valóban, a mi fájdalmainkat hordozta.'' Nem, Jézus nem szökött meg fölfelé emberségébôl, és ha egy pillanatra ,,nem volt már emberi külseje'', hát azért, mert a szenvedés ,,vetkôztette ki alakjából'' (Iz 52,14). J. Loew ======================================================================== 3. Valóban föltámadott-e Jézus? Számot adni hitemrôl ,,Ha Jézus nem támadt föl, hiábavaló a mi hitünk.'' Az Egyház hagyománya az elsô keresztény nemzedéktôl fogva magára ismert Szent Pálnak ebben a felkiáltásában. De ma egész problémánk lényege az, hogy hogyan értelmezzük a Credónak ezt a központi igazságát: ,,Jézus föltámadott halottaiból''. Azt jelenti-e ez, hogy igazán föltámadt, vagyis mindörökre él testével együtt, nem pedig csak egyszerű lelki továbbéléssel? Vagy a ,,föltámadás'' kifejezés csak szólásmód, ,,interpretáció'', annak a teljesen egyedülálló élménynek a jelzésére, amellyel az apostolok átélték maguk között Jézus állandó jelenlétét? Egyszóval: a föltámadás Krisztusnak Egyházában való állandó aktív jelenlétét kifejezô szókép-e, vagy pedig valóságos eseményt jelez Krisztus személyes sorsában, új fejleményt kereszthalálához viszonyítva? Ugyancsak nehezen értjük meg, hogyan lehet a föltámadás valóságos esemény, nem pedig egy élmény értelmezése, minthogy ez az esemény nem tartozik a történelmi ismeret birodalmába. És mégis: az Újszövetség tanulmányozása ebbe az irányba mutat. Maga a föltámadás, vagyis az az aktus, amellyel Isten megdicsôíti Jézust, hozzáférhetetlen; az evangéliumi elbeszélések nem említik, hogy a föltámadó Jézust valaki szemmel kísérte volna. A föltámadás titkát csak hittel érhetem el. De azért Krisztus föltámadása nem teljesen utolérhetetlen a történelmi kutatásnak sem. A föltámadásba vetett hitem az apostolok és Szent Pál történelmi tapasztalatára támaszkodik, valamint annak a tanúbizonyságnak szilárd tényére, amelyet az ôskeresztény igehirdetés tett Jézus föltámadásáról. Ez a tény megmagyarázhatatlan marad, ha Jézus kereszthalála után nem történt valami döntô dolog. A halottak világvégi föltámadása ugyan otthonos gondolat volt a zsidók számára, Jézusnak az általános föltámadástól független föltámadása azonban tökéletesen újszerű volt, és semmi összefüggésben nem állt az apostolok lelkiállapotával a kálvária tragikus kimenetele után. Az elsô keresztény igehirdetés, amelyben az apostolok tanúságot tesznek arról, hogy Jézus ,,megjelent'' halála után, elgondolhatatlan a húsvéti tapasztalat nélkül. Az evangéliumi elbeszélések figyelmes tanulmányozása nem tűri meg, hogy a negyvennapos jelenéseket a jeleket követelô hit önkényes alkotásainak tekintsük. Az apostolok inkább meglepett és félénk tanúi egy ,,Christophania''-nak, amely megzavarja ôket. Soha nem fogjuk megtudni ezeknek a jelenéseknek pontos természetét. Nem a közönséges látható események rendjében helyezkednek el, mégis igazi tapasztalatok, amelyek tanúskodnak a föltámadott Krisztus titokzatos valóságáról. Az apostolok fölismerik a keresztrefeszített Názáreti Jézust. De ugyanakkor hittel szegôdnek a föltámadott Úrhoz. Itt látszik meg a teljes különbség a földi életét újrakezdô Jézus (ha lett volna ilyen) és a föltámadott Krisztus, a ,,halottak elsôszülöttje'' között, aki legyôzte a halált. Éppen ezért a jelenések, bár megalapozzák az apostolok hitét, nem demonstratív bizonyítékok. A hitre apellálnak, nem tapasztalati megállapításokra. Az üres sír hagyománya -- bármilyen viták folynak is ma történeti értékérôl -- nem ugyanolyan teológiai jelentôségű, mint a jelenéseké. Az evangéliumi elbeszéléseket olvasva nem úgy látszik, mintha az üres sír fölfedezése szülte volna a feltámadás hitét. Az üres sír csupán negatív jele a föltámadásnak, egész hordereje csak a jelenések világánál tűnik ki. Igaz ugyan, hogy az üres sír gondolata megengedi a föltámadásba vetett hitünk fogható kifejezését. De megvan az a veszélye, hogy még túlságosan képzeleti módon állítjuk magunk elé, mint egy holttest visszatérését az életbe, ahogyan ez Lázár esetében történt. Tehát hogy a föltámadásba vetett hitünk valóságos jelentôségét megragadjuk, meg kell értenünk a kettô közötti egész távolságot: egyik oldalon Krisztus föltámadása, mint az Isten Lelkének végleges gyôzelme a bűn teste fölött, másik oldalon a föltámadás csodája, mint egy életét visszanyerô holttesté. A föltámadott Krisztus sokkal több, mint az újra élô Názáreti Jézus: a megdicsôült Úr ô, lelki és testi dimenzióinak teljes dicsôségében. Semmit sem tudunk Krisztus megdicsôült testének természetérôl. De ha Jézus nem támadott föl valósággal, vagyis ha nem él mindörökre mint föltámadott, akkor hiábavaló a mi hitünk, és nem ment végbe a gyôzelem a halálon. Akkor Krisztus csak fönséges példa. Nem az a csodálatos energia, amely átformálja az emberek szívét és megváltoztatja a történelem folyását. ,,De Krisztus föltámadt halottaiból, zsengéje az elszenderülteknek.'' Claude Geffré ======================================================================== 4. Kiszínezték-e az apostolok a valóságot? Számot adni hitemrôl Elôször is azzal a kérdéssel felelnék: miért vetik föl ezt a kérdést? Mert ez az aggodalom már eredetében hibás lehet. Talán nem abból a jogos gondból származik, hogy értelmesen magunkévá tegyük Jézus üzenetét, hanem abból, hogy értelemmel igazoljuk hitünket: akkor pedig a hit már nem hit. Vagy születhetik abból a jámbor kívánságból is, hogy megérintsük, lássuk a Názáreti Jézus imádásraméltó személyét. Ez a kívánság azonban összezavarja egymással az élô Urat és a múltban élô embert. Nem arról van szó, hogy gondolatunkkal és képzeletünkkel feltámasszunk egy halottat, hanem arról, hogy meghalljam azt a kérdést, amelyet a földön élt és halottaiból feltámadott Krisztus hozzám intéz. Végül aggodalmunk nem-helyénvaló kíváncsiságból is eredhet, amely Jézus ,,ipsissima verba'' kijelentéseit tekinti hitelesnek, nagyobb értékűnek, mintha ezek fontosabbak volnának, mint a születô Egyháztól ránkhagyományozott és módosított szavak, mintha arról lenne szó, hogy eltávolítsuk a kereszténységbôl azokat az üledékeket, amelyeket az ôsi hagyomány rakott volna rá, és így napfényre hozzuk a Názáreti Jézus alakját; végül mintha minden kereszténynek exegétának kellene lennie ahhoz, hogy felfogja az Isten Igéjét. Így hát a kérdés helyébe egy másik kerül: Ismerjük-e igazán Jézus Krisztust, miután csak az apostolok tanúságán keresztül ismerjük? Tiszta szándékot tételezve föl a kérdezôben, mindenekelôtt egy negatív választ adok: az evangéliumok kijelentései nem ellenkeznek a vele kapcsolatos tudományok (régészet, nyelvészet) legújabb eredményeivel ... És a pozitív felelet? Az evangéliumokat abban a perspektívában kell olvasni, amelyben íródtak. A felületes megfigyelônek úgy tűnik, hogy a vízbe merített bot törött: nem ismeri annak a környezetnek ,,deformáló'' hatását, amelyben látja. Az evangéliumoknál nincs szó deformálásról, hanem az emlékek, vagy a megvilágosítás átformáló hatásáról. A húsvéti esemény világánál a tanítványok megértették az elmúlt idô eseményeit. Olvasóik szolgálatában aktualizálták az elmúlt idôt, és így ma nekem a jelenben hangzik föl a valaha föltett kérdés: ,,És ti mit mondotok, ki vagyok?'' Xavier Léon-Dufour ======================================================================== 5. Mit nyilatkoztat ki nekünk Krisztus Istenrôl? Számot adni hitemrôl Gyakran megjegyezték, hogy az igaz Isten egyszerre úgy nyilatkozik meg, mint mindenekfölötti, megnevezhetetlen, és mint szívünk legmélyének Istene. Szent Isten ô, térdet hajtunk elôtte. Közeli Isten, olyan közeli, hogy minden pillanatban megtalálhatjuk önmagunk legtitkosabb mélyén. Pontosan ezt a két vonást ,,teljesíti be'' Jézus, még hozzá olyan csodálatosan, hogy szívünk soha így nem remélhette volna. Krisztussal Isten most már közöttünk van. Igaz, megmarad annak a szent Istennek, akit soha senkisem látott, de ugyanakkor, kimondhatatlan irgalmában, ô az a Szeretet is, aki szolgává lett és mindvégig szeretett bennünket. Jézus egész küldetése az, hogy ilyennek nyilatkoztassa ki Isten Nevét, úgyhogy ez a szentséges Név lassankint szívünk lélegzetvételévé váljék. Akkor szenteltetik meg a neve, akkor jön el az országa. ,,Megismertettem velük Nevedet és meg is fogom ismertetni'' (Jn 17,26). Krisztus egész tanításán, egész életén szemmelláthatólag az a Másik uralkodik, akit Atyjának hív, és akinek megismerésére tanít bennünket. Tanít mindenekelôtt szavaival. Hagyhatjuk, hogy tanítson, vele együtt ismételgethetjük azokat a szavakat, amelyek az Atya nevét nyilatkoztatják ki, ahol minden csendesen szívünkbe csepegô kérés Istenünknek egy-egy vonását rajzolja meg: az ô szentségét, az ô országát, az ô akaratát, a kenyeret, amelyet szívesen ad gyermekeinek, bocsánatát, a megszabadítást a gonosztól. Így lesz belôlünk lassan- lassan keresztény. Jézus életével is megismerteti velünk az Atyát. Emberségében azt akarta nekünk bemutatni, milyen az az ember, aki Istenért él, aki Istennek szentje. Igaz, úgy látjuk Krisztust, amint értünk él, de egyetlen pillanatra sem látjuk, hogy odahagyná az Istent. Krisztus tehát tanításával és életével mindenekelôtt Istenrôl beszél nekünk, a szent Istenrôl. De ugyanakkor, s egészen megragadó módon, rávezet bennünket arra a felismerésre, hogy Isten szeret minket. ,,Aki engem látott, látta az Atyát.'' Nézzük Krisztust, és meg fogjuk látni benne Isten Szeretetének földi arcát. Csak két vonását emeljük itt ki. Miután Isten szeret minket, megalázkodik, anélkül, hogy lealacsonyodnék. Olyan vonása ez Arcának, amelyen minden szent hosszan elmélkedett; ez térítette meg lassacskán ôket. Minden szent szemlélte ôt, amint ,,fölkel az asztaltól, leteszi köpenyét, kendôt köt maga elé és megmossa tanítványai lábát'' (Jn 13,4). Tudni akarjátok, ki az a szent, felhôkben rejtôzô Isten? Nézzétek a tanítványai lábát mosó Krisztust. Ott van Ô egész nagyságában, ott tanítja az embernek a szabadító Igazság egyedüli útját, ahol egyszerre mutatja meg nekünk Isten igazi arcát és minden dolognak igazi arcát: azt az igazságot, amelynek a lényege: szolgává lenni szeretetbôl. És másrészt minthogy Isten az, aki szeret, ez a szeretet a végsôkig megy. Bizonyos, hogy nem tudjuk okokkal megmagyarázni a Kereszt titkát. De azért mindig ahhoz a szóhoz kell eljutnunk, amellyel Szent János magyarázza a passiót: ,,A húsvét ünnepe elôtt, tudván Jézus, hogy eljött az az óra, amelyben vissza kell térnie ebbôl a világból az Atyához, mivel szerette övéit, akik ebben a világban maradtak, mindvégig szerette ôket'' (Jn 13,1). Nincs olyan keresztény, aki olykor- olykor ne érezné a sürgetést, hogy ,,elveszítse magát'' a szeretetben. Is ennek a rendkívüli és mindennapi szeretet-mozdulatnak a forrása mindig a Krisztusra vetett tekintet. ,,Aki engem látott, látta az Atyát.'' Bernard-M. Chevignard ======================================================================== 6. Miért a kereszt? Számot adni hitemrôl Másokat igazán szeretni végsô soron annyit tesz, mint elfogadni önmagunk elveszítését. A hiteles szeretetben ott a halál íze, lemondásra, áldozatra visz. Ez az emberiség tapasztalatának állandó ténye. Minden elkötelezett ember fölfedezi a maga útján ma vagy holnap, ha mindenekelôtt testvérei javát keresi. A családapa és családanya, ha emberré akarja nevelni gyermekeit, évek során át éli az önmegtagadás, az önmagáról való elfeledkezés életét; kötelességük ez, el kell fogadniok. Meghalni önmagunknak, hogy a másik éljen: úgy látszik ez a szeretet mélységes törvénye. Könnyű leírni ezt, sokkal nehezebb elfogadni átélt valóságát. Az ellentmondás jelében áll, ellentmond a mindegyikünk szívébe írt siker- és boldogságszenvedélynek. Miért jár együtt a szeretet és a halál? miért ez a szokatlan szövetség, amely egyaránt sérti józan eszünket és érzékenységünket? Vajon nem a kivirágzás, az öröm, a béke szimbóluma-e alapvetôen a szeretet? Elsô pillantásra bizony igaz, hogy a kereszt ellenünkre van, embertelen, ôrültség, veszedelmes utópia, ostobaság! Sok ember szemében a kudarc, a megsemmisülés jeleként szerepel. A kereszténység elveszi tôlünk ezt a csupa-fájdalom látást, amely eltorzítja az embert, megsemmisíti eleven erejét, az élete keretéül szolgáló világ megalkotására való képességét. A kereszt kezdetben úgy jelenik meg, mint akadálya annak a szenvedélynek, hogy éljünk, hogy kezünkbe vegyük emberi sorsunkat. Jézus Krisztus arra szólít, hogy sokkal mélyebben fogjuk fel emberi életünket. Azt nyilatkoztatja ki az embernek, hogy csak úgy lehet önmaga, ha kivetkôzik önmagából, lemond önmagáról, kilép önközpontúságából. ,,Aki meg akarja menteni életét, elveszti azt, de aki elveszti életét énérettem, megtalálja azt'' (Mk 8,35). Az Evangélium e néhány szava a szeretet logikáját fejezi ki, és Jézus Krisztus lelkiismeretét szüntelenül ez vezette. Tudatában volt: élhetne úgy is, hogy sikeres ember legyen, hogy uralma alá hajtsa a világot, lábához igázza, megszerezze minden gazdagságát. Tudatában volt hatalmának: ez a pusztai kísértés lényege. És mégis hatalomvágy nélkül fordult az emberek felé. Fölléphetett volna diadalmas gyôzôként -- nem így lépett föl. Valami alapvetôbb hűség visszatartotta. Vállalta önmaga elveszítését, mert az egyedüli hatalom, amelyet az emberek elé akart tárni, a szeretet hatalma volt, annak az embernek a hatalma, aki igazán le tud mondani önmagáról, ki tud vetkôzni önakaratából, teljesen meg tud nyílni mindenki másnak, másokért élô ember tud lenni, mint Bonhoeffer lelkész mondta. ,,Az Emberfia nem azért jött, hogy kiszolgálják, hanem hogy ô szolgáljon és életét adja váltságul sokakért'' (Mk 10,45). Jézus öntudatának titka ennek az egész evangéliumot bevilágító magatartásnak a mélyén rejlik. Ha úgy jelenik meg, mint másokért élô ember -- a szegényekért, a betegekért, a bűnösökért, a társadalom kivetettjeiért --, ha végül úgy jelenik meg az emberiség szemében, mint maga a Szeretet jele, akkor ez azért van, mert ô lényének gyökeréig a Másért való ember, lényének középpontja teljesen kívül van önmagán. Valóban rendelkezésére áll mindenkinek, végtelenül közel van mindenkihez, mert mindabban, amit tesz és mond, semmi sincs a maga akaratából. Tiszta a hatalom, a kisajátítás, a birtoklás vágyától. Egyetlen alapvetô viszony embere: az Atyjához való viszonyé. Ezért lehet a mindenirányú kapcsolatok embere embertestvérei között. Az Istennek mondott ,,igen'' embere ô az áldozatban, önmaga teljes odaadásában, a halál kifosztottságában. ,,Atyám, nem amit én akarok, hanem amit te akarsz''. Jézus Krisztus Isten igazi szeretete szerint él és hal meg, megvalósítja a szeretetnek azt az abszolút mértékét, amelyrôl az emberiség szüntelenül álmodik. Ô Isten igazi gyermeke, életébe nem csúszik be egyetlen ,,nem'', egyetlen visszautasítás sem. Ezzel megvált bennünket minden bűntôl, minden emberi állapotunkhoz tapadó ellentmondástól; mi ugyanis nagyon nehezen tudjuk felmérni és elvállalni a szeretet árát. Elmegy a végsôkig a szeretetnek mondott ,,igen'' követelményeiben. Így kiengesztel bennünket önmagunkkal, és ugyanakkor Istennel. Jézus Krisztus keresztje emberségünk lényegében lejátszódott döntô tapasztalat: benne találta meg a szeretet egyedülálló és végleges kifejezését. Szeretet és halál ugyanegy aktusban egyesül, hogy hirdesse az embernek: sikerének titka egész lényének ,,átmenete'' az Atyába, a Szeretet teljességébe. Sikerének ''titka Jézus Krisztus húsvétja. Marcel Massard ======================================================================== 7. Kell-e ,,mítosztalanítani'' Jézus Krisztust? Számot adni hitemrôl Amikor a feltámadt Krisztus megjelent a tanítványoknak, egyesek közülük -- mint Lukács és Máté evangélista elmondja nekünk -- kételkedtek. Miben? Bizonyára nem a megjelenô látomásban -- az vitathatatlan volt --, de azt kérdezték maguktól: vajon az a Jézus jelent-e meg nekik, akivel két évig éltek és akit láttak a keresztre szegezve? A tanítványoknak ez a kételye igen sok kortársunkban ma is megvan. Bizonyára nem vonják kétségbe magát a Názáreti Jézus létét -- ezt jószándékú ember nem vitathatja --, de lehetetlennek tűnik elôttük, hogy a Názáreti Jézus az is, akit az Egyház hirdet: a Krisztus, Isten Fia, az Úr, az emberek Megváltója. Ez a dicsôséges, mindenható Krisztus -- gondolják -- csak mitikus alak, a naiv hit kivetülése egy hozzánk teljesen hasonló emberre, így hát fölteszik magukban, hogy ismét megtalálják Jézus emberi személyiségét, kiszabadítva abból a mitikus beágyazottságból, amelybe a keresztény hagyomány zárta. Röviden: a ránk, modern emberekre váró feladat az lenne, hogy ,,mítosztalanítsuk'' Jézus Krisztust, vagyis megfosszuk az ember Jézust mindattól a mennyei, dicsôséges címtôl, amelyet az elsô hívôk tulajdonítottak neki. Akkor Jézus bizonyára mint egyszerű ember jelennék meg elôttünk, de személyisége még így is olyan erôs, olyan kivételes marad, hogy mindmáig példakép, felhívás a számunkra. Jézus az emberiség nagy hôsei közé tartozik, mint mondjuk Szókratész, Buddha, Marx, stb., akik új látóhatárt nyitottak meg az embereknek, segítettek nekik, hogy fölfedezzék saját nagyságukat, szabadságukat, szolidaritásukat. Kérdés: amikor az Egyház Jézust Isten Fiának, Úrnak, Megváltónak nyilvánítja, ,,mítoszt'' csinál-e belôle, vagy valóságos ,,misztériumát'' hirdeti? Az Egyház tanítása valóban a hit döntése elé állít bennünket. Mert az az állítás, hogy Jézus Isten Fia, a hit állítása. Nem tudjuk észokokkal bebizonyítani. Csak hinni tudunk annak, aki a tanítványoknak megjelenve így szólt hozzájuk: ,,Miért kételkedtek szívetekben? Lássátok kezemet és lábamat: bizony én vagyok'' (Lk 24,38- 39). F. Refoulé ======================================================================== 8. A Jézus alapította vallás ,,egy vallás Számot adni hitemrôl a többi között''? Azok között az emberek között, akiknek emlékét megôrzi a történelem, ott sorakoznak a vallásalapítók. Találkoztak olyan ihletett emberek, akik mélyrehatóan megértették, hogy Isten -- vagy az Istenség -- lényege szerint a Kikerülhetetlen. Ezek az emberek különbözô kulturális környezetekben értelmezték az emberi sors titokzatos összefüggéseit az ,,odaát''-tal. Tanítványok csoportosultak köréjük, megosztották hitüket, szertartásaikat, erkölcsi követeléseiket, fölismerve bennük azokat a kezdeményezôket, akikben vallásos szükségleteik visszhangra találtak. Ilyen kezdeményezô-e Jézus? Egy vallásalapító a többi között, egy vallásé a többi közül? Ha elfogadjuk ezt a kérdést -- ami, úgy tetszik, nem is kérdéses --, az annyit jelent, hogy az összehasonlító vallástörténet útjára jutunk: párhuzamokat vonunk Jézus vallása és a vallásosság más megnyilvánulásai között, összehasonlíthatjuk egyik alapítót a másikkal, egyik hitet a másikkal, egyik rítust a másikkal, egyik valláserkölcsöt a másikkal, egyik lelkiséget a másikkal, összehasonlíthatjuk ,,Krisztus vallásának'' kulturális termékenységét más vallásokéval. Igen valószínű, hogy sokféle módon meg lehet így állapítani Jézusnak és az ô ,,vallásának'' felsôbbrendűségét: nagyobb benne az Isten iránti érzék tisztasága és mélysége, teljesebb a babona és a mágia visszautasítása, érettebb a Mester iránti elkötelezettség követelése, gazdagabbak az igazságkeresô embernek adott feleletek. De meg kell vallanom: amikor Jézus Krisztusba vetett hitemrôl adok számot, engem nem elégít ki, hogy a legtökéletesebb vallás alapítójának ismerjem el. Különben is ki biztosít, hogy nem lép föl majdan egy még tökéletesebb vallásalapító? Még az sem elégítene ki, ha az abszolút tökéletes vallás alapítóját ismerném föl benne. Amit ô hitem számára jelent, az nem merül ki egy új vallási jelenség megalkotásában ... Jézus Krisztusban én az emberek között megnyilatkozó Isten végsô kezdeményezését ismerem föl, amely lehetôvé teszi az embernek történelme végsô értelmezését. Azt a kimeríthetetlen Eseményt fedezem föl benne, amely az egyedülvaló Istenrôl beszél nekem, arról az Istenrôl, aki a végsôkig beteljesíti egész teremtésének szavát. Egy abszolút, minden emberre vonatkozó jövô örömhírét fogadom Benne. Amikor Jézus Krisztus tanítványa leszek, vele az emberi történelem abszolút súlypontja húz magához. Nem lesz több hozzá hasonló: Isten immár sem meg nem kettôzheti ôt, sem ellene nem mondhat, sem messzebbre el nem mehet, mint ôbenne. Ezért beszélek inkább Jézus evangéliumáról, vagy a Jézus-eseményrôl, mint Jézus vallásáról: Jézus vallása csak egy része az evangéliumnak. Hiteket, rítusokat, intézményeket össze lehet hasonlítani -- a Jézus- esemény azonban összehasonlíthatatlan, egész teljességében összefoglal mindent Isten végsô szavában, Jézusban, akiben minden beteljesedik. P.-A. Liégé ======================================================================== 9. Politizált-e Jézus? Számot adni hitemrôl Megint csak ebbe a kétesértékű és kétértelműségében kompromittáló szóba botlunk: politizálni. A keresztények -- elég szerencsétlenül -- több mint egy évszázada belebotlanak. Már Lacordaire ,,elkötelezett'' ember volt, és támadták érte. És Krisztus? Van-e ,,evangéliumi politika''? Fiatalságomban többé-kevésbé ez az axióma irányította az emberek viselkedését és lelkiismeretét: a keresztény nem politizál. A keresztények egysége politikán túli és politikán fölüli; ôk nem szennyezik be a kezüket. A politika megoszt, a vallás egyesít. Ennek igazolására evangéliumi hivatkozásokhoz folyamodtak. Tanították a látszólag világos megkülönböztetést a sorsára hagyott evilági ország és Isten lelki országa között. Így mondta Krisztus is: Az én országom nem e világból való -- az a császáré. Ma már fölmérjük ennek a kettéosztásnak a hibás voltát, amelyet a zavaros idôk magyaráznak. Mai egyházlátásunk lényegéhez tartozik, hogy az Egyháznak a világba kell merülnie ahhoz, hogy Egyház legyen. És éppen az Evangélium újjáéledése az Egyházban kezd ,,politikai tudatot'' adni a keresztényeknek. Hogy emberek legyenek. Hogy hűségesek legyenek Krisztushoz. Hogy építsék az Országot. Jól jegyezzük meg mind a kettôt: Krisztus nem ,,politizált'', de ,,elkötelezett'' volt. Semmi politika: nem tanított ,,szociális tanokat'' a különbözô gazdasági rendszerekrôl, amelyek Palesztina területén keveredtek egymással, a római imperializmustól az agrárpatronátusig. Visszautasította azt, hogy a polgári igazságszolgáltatás ügyeibe avatkozzék. Elkülönült a zsidó teokráciától. Evangéliuma nem ad ,,modelleket''. És mégsem független semmi az ô messiási vállalkozásától. A megszabadítás, amit beteljesít, egyaránt érinti a testet és a lelket, az üzleti ügyeket és a szerelmet, a munkát és a szemlélôdést, a rendôröket és a prostituáltakat -- ha nem így van, akkor misztifikáció az egész. A törvényen kívüliek otthon vannak az ô Országában, a jogászok botránkozására, és a politikusok rémületére. Ami kibújna a megistenülés alól, az a rothadás zsákmányává lenne. Mindenütt, ahol humanizáció van, lehetséges a divinizáció. Az is igaz, hogy a világnak ez a megújulása nem politikai messzianizmussal történik: ilyen lenne a fennálló rend szenttéavatása és a keresztény forradalom egyaránt. Egyik sem álcázhatja magát Krisztus pártfogásával. Isten Országát keressük és az ô igazságát. Ez a művelet a politikai elemzés közvetítésével folyik, de ezt az elemzést értelmem és tapasztalataim alapján kell végeznem; nem vezethetek le belôle magatartási szabályokat és megoldásokat. A politikának és a közgazdaságnak megvannak a saját autonóm törvényei. Tehát nincs elôre megállapított rendszer vagy technika. De az ember csak akkor találja meg és műveli hatékonyan a megfelelôt, ha hatalmába kerítette a prófétai igény, ha nem szabadulhat a béke gondolatától, amelyet meg kell teremteni, a nyomorúságétól, amelyet el kell törölni, az igazságosságétól, amelyet az igazi szeretet által kell megvalósítani. Ezekre kötelezte el magát Krisztus, kérlelhetetlenül, föltétlenül. M. D. Chenu ======================================================================== 10. Jézus: emlék vagy jelenlét? Számot adni hitemrôl Jézus ... közel kétezer éve! És ezt a nevet ma is szüntelenül ismétlik, mint az emberiség kimeríthetetlen titkát. Pedig hogy lejáratta, elárulta, eltorzította a történelem keresztútja! Mekkora a távolság az Evangélium fényforrása és minden rákövetkezô között! ,,Jézus Isten Országát hirdette -- és az Egyház jött'' (Loisy). De az Egyház mégsem szűnt meg ôrizni és átadni ezt az Evangéliumot, még akkor sem, amikor uralomvágyának igazolásával bélyegezte meg, vagy elzárva tartotta ... és a különös könyvecske mindig elevenen élt benne, mint ,,keserűség a gyomornak és mézcsepp a szájnak'': hányszor csapott ki a kenyeret, csodákat, királyt keresô tömegre újból a világosság, az élesztô, a tűz! Mi lett volna az Egyház nélkül abból a néhány lapból, amelyet annyit másoltak, amelyen annyit elmélkedtek: a Boldogságokból, a tékozló fiú históriájából, a magvetés parabolájából, a passió józan és érdes elbeszélésébôl? De csak egy könyv továbbadásáról van-e szó nemzedékrôl-nemzedékre, a történelem hullámainak árapályában? Jézusnak ma is van aktualitása: amikor az emberek összegyűlnek, hogy átéljék boldog életének és halálának ,,emlékezetét'' és megünnepeljék egyetemes jelenlétét minden olyan emberi gesztusban, amely ad és elfogad, elveszíti és megnyeri az életet. Az Úrnak az idôk végezetéig megült vacsoráján az emberek egész élete adja meg a törékeny, szimbolikus valóságok emberi súlyát. Jézus tetteit és szavait kezdettôl fogva emlékezetben tartották a közösségekben; a testvéri érintkezésben megtapasztalták Krisztust. Ezek az emberek paradox módon egyaránt ünnepelték távollétét és jelenlétét, testben élt napjainak emlékezetét és második eljövetelét, visszatérésének eleven városát. Diadal volt ez a múló idôn, mert Isten szíve az emberek szívén dobog. Mert Krisztus belsô lendülete feszítve járja át az egész életet. Jézus döbbenetes közelsége, Lelkének termékeny felvirradása mindenütt ott van a világban, mindazoknál, akik próbálnak ,,igazságban cselekedni''. De vannak emberek, akik ennek a jelenlétnek kinyilatkoztató, eleven jelét ülik meg: ,,Ott, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én Nevemben, Én vagyok ott köztük.'' Isten tapintatos kegyelme úgy akarta, hogy szava, teste mindig az emberségbôl származzék, onnét csírázzék ki. Jézust nem hirdetné könyv, ha nem lettek volna emberek, akik kölcsönösen tudtuladták egymásnak a Jóhírt, megosztották egymással, együtt játszották isteni játékát. Nem élne ott egy könyv lapjain, ha nem lettek volna emberek, akik fölelevenítik jelenlétét, felajánlkoznak Lelkének, hogy mint fiak és testvérek élnek az Atya színe elôtt. Jézust a részesedés aktusa ruházza föl emberséggel. Ez a részesedés - - amelyet az ember Istentôl kap, hogy teljes létté fejlessze -- ad Jézusnak nem szűnô emberi életet. Az Eucharisztia lakomája ezt az ,,egyetemes részesedést'' ünnepli, amelynek legmagasabb és legjelentôsebb aktusát Krisztus élte át. Azért Ô a titka és a tartalma, az emléke és a jövôje, a radikális ereje itt és most. Minden emberi hely Jézus helye lett; de egyeseket asztalához hívott meg, hogy testvériesen ünnepelje velük Isten ajándékát a maga egyetemes kiterjedésében. Ennek a felénk táruló cselekvô jelenlétnek az intenzitása minden felületes valóságot áttör: az emberek Isten lakomájánál ülnek. A kenyér és a bor, de a víz is, az olaj, a kölcsönös beleegyezés, egy megbocsátó szó, egy ének ... megannyi egészen egyszerű gesztus isteni energiák hordozója lesz. Igaz, a szédületes egyszerűségnek ezeket a pillanatait olykor eltakarja a jogi formalizmus, a ritualizmus, vagy a középszerűség. Megannyi fátyol Jézus arcán! De akadnak emberek, akik szünet nélkül ismétlik, egészen az öntudatlan megszokásig, a roppant szót: ,,Íme az Ember'' -- és az Arc újból megjelenik. Az emberi óceán kavargó hullámaiba vetve, Jézus a történelem óráiban tovább éli haláltusáját, hálaadását, fájdalmas és jósághintô útját. Az Egyház hűségének és árulásainak varrásnélküli köntöse alatt teste és vére, igéje a törékeny és dicsôséges emberség útját járja. Jézus emberkezeket hív arra, hogy megtörjék a kenyeret Emmausz minden útján: és felcsillan elôttünk meghitt jelenléte, amikor az éjszaka árnya látszólag már-már mindent beborít. Gérard Bessiére ======================================================================== Én vagyok -- Amit Jézus önmagáról mondott és amit apostolai mondtak róla -- Bibliai hivatkozások jegyzéke ALFA ÉS ÓMEGA -- Én vagyok az Alfa és az ómega, az Elsô és az Utolsó, a Kezdet és a Vég: Jel 22,13. Vö. még Jel 21,6 és 1,8. A TEST FEJE -- Ô a Testnek, vagyis az Egyháznak a feje: Kol 1,18. -- Vö. Ef 1,22 és 1Kor 12,12. AZ ATYA KÉPMÁSA -- Ô a láthatatlan Istennek képmása: Kol 1,15. -- Vö Róm 8,29. -- Isten dicsôségének kisugárzása és lényegének képmása: Zsid 1,3. -- Aki engem látott, látta az Atyát: Jn 14,9. AZ ATYÁTÓL JÖTT -- Kijöttem az Atyától és beléptem a világba: Jn 16,28. -- Vö. Jn 17,8 és 1,1. -- Én fölülrôl vagyok: Jn 8,23. -- Azért szálltam le a mennybôl, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött: Jn 6,38. -- Az Atya és én egy vagyunk: Jn 10,30. AZ EMBERFIA -- Az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania: Mt 8,20. -- Vö. Mt 24,30 és Jn 9,32, valamint Dán 7,13. BÖLCSESSÉG -- Krisztus Isten Bölcsessége: 1Kor 1,24. -- Vö. uo. 1,30 és Jn 6,35. DÁVID FIA -- Hozsanna Dávid Fiának: Mt 21,9. -- L. még Mt 23,42 és 9,27, Lk 2,4. ELSÔSZÜLÖTT -- Ô minden teremtmény Elsôszülötte ... Elsôszülött a halottak közül: Kol 1,15 és 1,18. -- Vö. Róm 8,29. EMMÁNUEL -- Íme a Szűz méhében fogan és fiút szül. Neve pedig Emmánuel lesz, ami annyit jelent: Velünk az Isten: Mt 1,23 (Iz 7,14-et idézve). ÉLET -- Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, ha meghalt is, élni fog: Jn 11,25. -- Én élek és ti is élni fogtok: Jn 14,19. -- Vö. Jn 17,2. -- Amint én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az majd énáltalam él: Jn 6,57. -- Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet: Jn 14,6. -- Ôbenne élet volt, s ez az élet volt az emberek világossága: Jn 1,4. -- Vö. Jn 3,35. -- Ti az élet szerzôjét megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk: ApCsel 3,15. -- Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem: Gal 2,20. ÉLET KENYERE -- Én vagyok az élet kenyere: Jn 6,35. -- Én vagyok az élô kenyér, mely a mennybôl szállott le. Aki ebbôl a kenyérbôl eszik, örökké él, s ez a kenyér, melyet én adok nektek, az én testem (húsom) a világ életéért: Jn 6,51. -- Vö. János egész 6. fejezetét. -- Jézus vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s tanítványainak nyújtotta e szavakkal: Vegyétek, egyétek: Ez az én testem. Mt 26,26. -- Vö. 1Kor 11,23 és 10,16. ÉN VAGYOK -- Ha nem hiszitek, hogy Én vagyok ... Jn 8,24. -- Vö. Kiv 3,14. -- Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, megtudjátok, hogy Én vagyok: Jn 8,27. -- Mielôtt Ábrahám lett volna, Én vagyok: Jn 8,58. FELTÁMADÁS -- Én vagyok a Feltámadás. Aki hisz bennem, ha meghalt is, élni fog: Jn 11,25. -- Vö. Jn 3,16 és 3,35; Jn 6,40 és 6,54. -- ... megölik és harmadnapra feltámad: Mt 17,23. -- Vö. Mt 16,21 és Lk 24,7. -- Miért keresitek az élôt a holtak között? Feltámadott: Lk 24,5-6. -- Ô, aki Jézust feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti: Róm 8,11. -- Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, ennek mi mind tanúi vagyunk: ApCsel 2,32. -- Krisztus föltámadt a halálból. Amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel: 1Kor 15,20 és 22. -- Benne temetkeztetek el a keresztségben és benne támadtatok fel: Kol 2,12. FIÚ (ISTENÉ) -- Ha Isten fia vagy ... Mt 4,3. -- Te vagy Krisztus, az élô Isten Fia: Mt 16,16. -- Vö. Jn 10,36 és 11,4. -- Tehát te vagy az Isten Fia? -- Én vagyok: Lk 22,70. FIÚ (JÓZSEFÉ) -- Nem József fia-e ez? Lk 4,22. -- Vö. Lk 3,23 és Mt 1,16. FIÚ (MÁRIÁÉ) -- Ne félj, Mária ... fiat fogansz: Lk 1,30-32. -- Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született: Gal 4,4. IGAZSÁG -- Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet: Jn 14,6. -- Én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra: Jn 18,37. -- Ti életemre törtök, aki pedig az igazságot hirdettem nektek, melyet Istentôl hallottam: Jn 8,40. -- Mi láttuk az ô dicsôségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsôségét, aki tele van kegyelemmel és igazsággal: Jn 1,14. -- Vö. még 1Jn 3,19. IGE (SZÓ) -- Az Ige testté lett: Jn 1,14. -- Vö. Jn 1,1, valamint Jel 19,13. -- Isten Fia által szólt hozzánk: Zsid 1,2. -- Vö. Jn 3,11. ISTEN BÁRÁNYA -- Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét: Jn 1,29. -- Ahogy a bárány nem ad hangot nyírója elôtt: ApCsel 8,32 (idézet Iz 53,7-bôl). -- Láttam: ott áll a Bárány, mintha leölték volna (= a feláldozott Jézus): Jel 5,6. ITT VAGYOK -- Ahol ketten vagy hárman az én nevemben összegyűlnek, ott vagyok közöttük: Mt 18,20. KICSINYEK -- Amit egynek e legkisebb testvéreim közül tettetek, nekem tettétek: Mt 25,40. KIRÁLY -- Hol van a zsidók most született királya? Mt 2,2. -- ... erôszakkal királlyá akarták kikiáltani: Jn 6,15. -- Hozsanna, Izrael királya! Jn 12,13. -- Az én országom nem a világból való. -- Tehát király vagy! -- Te mondod, király vagyok: Jn 18,36-37. -- Én nektek adom az országot, hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban: Lk 22,29-30. -- Vö. Mt 4,17. -- Öltözetén ez a név volt felírva: Királyok Királya, uralkodók Ura. Jel 19,16. KÖZVETÍTÔ -- Ô új szövetség közvetítôje: Zsid 9,15. -- Vö. Zsid 8,6. -- A törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által valósult meg: Jn 1,17. KRISZTUS -- Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr: Lk 2,11. -- Vö. Lk 2,26. -- Megtaláltuk a Messiást (ami annyit jelent, mint Krisztus): Jn 1,41. -- Hát ti mit mondotok, ki vagyok? Simon Péter erre így válaszolt: Te vagy Krisztus, az élô Isten Fia. Mt 16,16. -- Vö. Jn 11,27. -- A Messiás, azaz a Krisztus ... Én vagyok az, aki veled beszélek: Jn 4,25. -- Te vagy-e a Messiás, az áldott (Isten) Fia? Jézus így válaszolt: Én vagyok: Mk 14,61. -- Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak? Lk 24,26. KÜLDÖTT -- Én nem magamtól jöttem, hanem ô (az Atya) küldött engem: Jn 8,42. -- Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született: Gal 4,4. -- Aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött: Mt 10,40. -- Aki engem lát, azt látja, aki engem küldött: Jn 12,44. -- Amint az Atya küldött engem, én is úgy küldelek titeket: Jn 20,21. MEGVÁLTÓ -- Az Emberfia azért jött, hogy váltságul adja életét sokakért: Mt 20,28. A megváltás Jézus Krisztusban teljesült be: Róm 3,24. -- Vö. Iz 41,14. -- Ez az én vérem, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára: Mt 26,28. MESSIÁS -- A Messiás ... én vagyok, aki veled beszélek: Jn 4,25. -- Vö. Jn 1,41 és 1,33; lásd mindenekelôtt Kiv 30,22. MESTER -- Ti engem Mesternek hívtok ... az vagyok: Jn 13,13. -- Vö. Mt 11,27. NAP -- A Kelô Nap látogatása: Lk 1,78. -- Arca fénylett, mint a nap: Mt 17,2. -- Vö. 19. zsoltár. NÁZÁRET -- József vette a gyermeket és anyját és letelepedett egy Názáret nevű városban: Mt 2,23. -- Jöhet-e valami jó Názáretbôl? Jn 1,46. -- Vö. Jn 7,27 és 7,40-52. PAP -- Hitvallásunk fôpapja, Jézus: Zsid 3,1. -- Minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges fôpap legyen: Zsid 2,17. -- Olyan kiváló fôpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, Isten Fia: Zsid 4,14. -- Annak ellenére, hogy ô volt a Fiú, a szenvedésbôl engedelmességet tanult; örök üdvösség szerzôje lett: Zsid 5,8. PÁSZTOR -- Én vagyok a jó pásztor ... Jn 10,11. -- Vö. Ez 34,1. PRÓFÉTA -- Az emberek szerint (Jézus) egy a próféták közül: Mt 16,14. -- A prófétát csak hazájában és házában nem tisztelik: Mt 13,57. -- Ez valóban az a Próféta, akinek el kell jönnie a világra: Jn 6,14. SZELÍD ÉS ALÁZATOS -- Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok ... Szelíd vagyok és alázatos szívű: Mt 11,28. SZENT -- Távozz tôlem Uram, mert bűnös vagyok! Lk 5,8. -- Te vagy az Isten Szentje! Mk 1,24. -- Ti megtagadtátok a Szentet és az Igazat: ApCsel 3,14. SZOLGA -- Íme az én szolgám, akit kiválasztottam: Mt 12,18. -- Vö. Iz 42,1, továbbá Lk 4,18. -- Az Emberfia nem azért jött, hogy kiszolgáltassa magát, hanem hogy szolgáljon: Mt 20,28. -- Kiüresítette magát, szolgai alakot öltött: Fil 2,7. -- Isten megdicsôítette szolgáját, Jézust: ApCsel 3,13. -- Vö. Iz 52,13 -- 53,12. SZÔLÔTÔ -- Én vagyok az igazi szôlôtô és Atyám a szôlôműves: Jn 15,1. TESTTÉ LETT (EMBERRÉ LETT) -- Az Ige testté lett: Jn 1,14. -- Kiüresítette magát, szolgai alakot öltött és hasonlóvá lett az emberekhez: Fil 2,7. ÚJ EMBER (ÚJ ÁDÁM) -- Amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel: 1Kor 15,22. -- Vö. még 15,45, Róm 5,12-17, Ef 2,15. ÚT -- Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senkisem jut az Atyához, csak énáltalam: Jn 14,6. ÜDVÖZÍTÔ -- Jézusnak (= Isten üdvözít) nevezed, mert népét ô szabadítja meg bűneitôl: Mt 1,21. -- Üdvözítô született nektek: Lk 2,11. -- Valóban ô a világ üdvözítôje: Jn 4,42. -- Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot: Jn 12,47. -- Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülnünk kellene: ApCsel 4,12. VILÁGOSSÁG -- Én vagyok a világ Világossága: Jn 8,12. ____________________ Amikor Jézus Fülöp Cezáreája vidékére ért, megkérdezte tanítványait e szavakkal: ,,Kinek tartják az emberek az Emberfiát?'' Így válaszoltak: ,,Egyesek Keresztelô Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások Jeremiásnak vagy egynek a próféták közül.'' Most hozzájuk fordult: ,,Hát ti mit mondotok, ki vagyok?'' Simon Péter erre így válaszolt: ,,Te vagy Krisztus, az élô Isten fia.'' Szent Máté 16. fejezete ____________________ A nekünk szegezôdô kérdés pontosan ugyanaz, mint amit Jézus vetett föl apostolainak: ,,Hát ti mit mondotok az Emberfiáról?'' Ugyanezt a kérdést teszem föl én is nektek. A ti lelketeknek is égetô is sürgetô-e az evangélium? És ti mit mondotok Jézusról? Milyen a személye, milyen a természete? Az ember nyomban a katekizmushoz folyamodik és eszébe jut, hogy ,,Jézus Istennek Fia, aki emberré lett''. De tudjuk-e valóban, mit jelent ez? Továbbmenve: ha Jézus az emberré lett Isten, ami a csodák csodája, mi lehet akkor az én számomra? Milyen viszony van közte és köztem? Csakugyan foglalkoznom kell-e vele? Találkozom-e vele életemnek útján? Hozzákapcsolódott-e sorsomhoz? Még ez sem elég. Ha megkérdezném pontosan a mi korunk embereit: Mit tartotok ti Jézusról? Minek tekintitek? Mondjátok meg nekem: Kicsoda az Úr? Ki ez a Jézus, akit annyi század óta folyvást prédikálunk, abban a meggyôzôdésben, hogy életünknél is szükségesebb ôt hirdetni a lelkeknek? Kicsoda Jézus? VI. Pál, Róma, 1965. március 14. ======================================================================== Függelék: Ki nekem Jézus? -- A Vigilia körkérdése Jézus személyisége minden kor emberét foglalkoztatta. Hatása ma is élô és észlelhetô, senki sem lehet közömbös iránta. A Vigilia szerkesztôsége ezért körkérdéssel fordult -- világnézetre való tekintet nélkül -- a magyar szellemi élet jeles képviselôihez, mit jelent nekik Jézus. Az adott feleletekbôl kiderül, hogy alakja nemcsak a hívônek jelent sokat, aki hitének mesterét, Megváltóját látja benne, hanem a nem-hívônek is, aki mint történelemformáló személyiséget, az egyetemes emberi kultúra kiemelkedô értékét tartja számon. A beérkezett válaszokat névsorban közöljük. (H.B.) (Megjelent: Vigilia 35(1970) 853-862.) ======================================================================== 1. Bálint Endre festôművész Ki nekem Jézus? -- Rónay György szegezte nekem a kérdést a Nemzeti Galériában, egy pompás egyházművészeti kiállítás bemutatója után, lefelé menet a lépcsôn ... Azután elbúcsúztunk, és arra gondoltam, valami ,,csodának'' kellene történni, hogy én erre a kérdésre igazul válaszoljak. Jézus testi mivolta képzeletemet valójában nem foglalkoztatta, vagyis -- ahogy mondják -- a ,,történelmi Jézus'' bennem sohasem vált plasztikussá. Személye (akit két évezred sem tudott deformálni hamis akaratok, álságos ferdítések segítségével) Formát öltött, és most ennek a Formának lettünk elragadtatott szemlélôi. Persze nem csak most és nem csak mi, de mindazok, akik a katakombák puritán díszítéseit annak idején készítették, és akik a gótikus katedrálisok szobraiban az örökkévalóságot álmodták, és akiket Sasettától Michelangelóig olyan erô járt át, hogy maguk is ,,csodálatos halászokká'' lettek. Számomra a barcelonai Katalán Múzeum elsô nyolc-tíz terme és szinte az egész Cluny múzeum, de a sixtusi kápolna mennyezete is ugyanannak a dolognak tanúságtétele: a Hit formateremtô erejét példázza. Ez a kereszténység érdeme, amely Jézust helyezte mindenek elé ... Ami engem illet, ,,csodaváró'' voltam és az is maradtam; hogyan is ne hinnék annak, aki csodákra képes. Különben miért is festettem meg annak idején a Csodálatos halászat című képemet? Szeretetre éheztem és nem hittem, hogy tizenkét évvel késôbb még élni fogok és azon gondolkozni, mit is jelent nekem Jézus? Talán a szeretet és a csodák kimeríthetetlen forrását, és még inkább a szeretet csodáját és a csodák szeretetét. ======================================================================== 2. Bárdos Lajos zeneszerzô Ki nekem Jézus? -- Hogy kicsoda? Gyermekkoromban nem több, mint az izgalommal várt karácsony. Gyertyafény, indián könyv, kisvonat. Nagydiák éveimben: kamaszos fölénnyel lefitymált ,,legenda''. Azután katonasor, háború, felnôtt élet, -- és lassanként bizonyossággá vált a számomra, hogy ô csakugyan az, aminek magát mondotta: út, igazság, élet. Út. Tudom, merre járjak, tudom, merre haladjak. Senki nem mondta, hogy a helyes út sima és kényelmes. Meredek és göröngyös az. De a sziklamászó is ezt keresi. És ahogy halad fölfelé, egyre szebb a kilátás, egyre fönségesebb az érzés. És ha vissza-visszacsúszik az ember az út nehezein, ki ad erôt az újra- meg újrakezdéshez? Ô. Igazság. Nincsen szava, amelyik tévesnek bizonyult volna. Pedig ugyancsak cifra évtizedeket ért meg az én hetvenéves nemzedékem. De minden fordulatban, minden forgatagban bevált szavainak igaza. Soha semmi bajom nem lett abból -- de másnak sem! --, hogy például megfogadtam legfôbb szavát is: szeresd felebarátodat! De sokszor nem volt ez könnyű! Gáncsokat, vádaskodásokat nem visszabosszulni, hanem baráti kéznyújtással elfeledetté tenni ... Ki adott ehhez erôt? Ô. Élet. A szó határtalanságából most csak a teljességet idézem. Zöldfülű siheder koromban együtt fújtam a fújókkal: micsoda abszurdum! Egyszer azt mondja: békét, máskor: kardot. Dehát az élet pontosan ilyen. Telve ellentmondásokkal, szélsôségekkel. Igenis, óhajtjuk a békét, de ha kell, fegyvert ragadunk feldúlói ellen. És az a sok egyéb fekete-fehér, igen-nem? Bánkódjunk-e folyton vagy vigadjunk? Nem vagy- vagy, hanem is-is: nagypéntek is van, és húsvét is. A férfi magánya, vagy a házasság boldogsága? Nem vagy-vagy, hanem is-is: szerzetesnek lenni éppoly fennkölt életeszmény, mint ahogy a házasság szentség. (Amihez megint csak Ô ad erôt.) Van pap-fiam is, és vannak családos gyermekeim is. Mindegyik boldog az ô életállapotában. És én sokszorosan boldog általuk. És Ô általa, aki út, igazság, élet. Vagyis az igaz életre vezetô út. ======================================================================== 3. Dr. Benedek István író, pszichológus Ki nekem Jézus? -- Három kérdésükre a válaszom: 1. Lehet-e pozitív példa Jézus emberi arculata? Lehet. Emlékeztetem önöket Benedek Elek nagyapám életmottójára: Jézus tanítványa voltam, Gyermekekhez lehajoltam, A szívemhez fölemeltem, Szeretetre így neveltem. 2. Mondhat-e ma az embereknek valami jelentôset és követendôt? Mondhatna. De kétezer éve azt tapasztaljuk, hiába mond. Csak kivételes egyének követik. Semmivel annyian és annyira vissza nem éltek a történelem során, mint Krisztus tanításával, még az egyházak is. 3. Lelkileg gyógyír-e vagy csak bénító balzsam? Nem értem a kérdést. Balzsam és gyógyír ugyanaz, nem bénít. Jézus sem bénít. Talán a lelki fájdalmat bénítja a hit, a bizakodás valami emberfelettiben, a szó enyhítés, belenyugvás értelmében. Ennyiben balzsam és gyógyír. Betegséget nem gyógyít, de segít elviselni. ======================================================================== 4. Bulla Elma színművésznô, a Vígszínház tagja Ki nekem Jézus? Errôl a kérdésrôl mindig is sokan és sokat beszéltek. Igaz, a krisztusi törvények olyan magasrendűek, hogy szinte alig közelíthetôk meg, talán azért is beszélünk róluk annyit. Pedig az volna a jó, ha nem beszélnénk, cselekednénk e törvényektôl vezettetve. Ez mindennél többet jelentene és értelmet is adna nekik -- mai érvénnyel. ======================================================================== 5. Gyöngyössy Imre filmrendezô Ki nekem Jézus? -- Laikus módján vettem kezembe a Bibliát, és egyre inkább megkísértett az a herezis, még saját filmemmel, a Virágvasárnappal is vitatkozva, hogy két hôse van, a szónak filológiai értelmében is. Vagy legalábbis úgy, hogy két vizionáló alteregó ez az egyetlen hôs. Az egyik az abszolút megbékélést hirdeti, a másik pedig ugyanekkor harcot hirdet. Az egyik -- ha úgy tetszik -- olyan harcot, hogy azt mondja: szállj szembe a testvéreddel is, ha szükség van rá, ami úgy is megfogalmazható, hogy irtsd ki a gonoszt, irtsd ki a rosszat. A másik hôs viszont azt mondja, hogy az állhatatosságod a szeretetben erôsebb, mint a kard. Ez az igen-igen szélsôséges, majdnem önmagának ellentmondó hôs azonban mégiscsak egy -- ha úgy tetszik -- irodalmilag is, ezért a világirodalom egyik legzseniálisabb személyisége. Kár, hogy ma alakja a napi harcokban elvész vagy elhomályosodik, mert nemcsak kultikusan ihletô. Mint személyiség, azok számára is nagy ihlet-forrás, akik nem hisznek benne. Két olyan magatartásformát tartalmaz, aminek a világon ma is napi érvénye van. ======================================================================== 6. Györkös Lajos rev., a Buddhisták Világszövetsége Ki nekem Jézus? Magyarországi Regionális Központjának vezetôje -- A kereszténység megalapítójának személye -- aki egyúttal a keresztény hívôk vallási életének centrális alakja is --, messze túlnôtte az általa megalkotott életmű kereteit. Személyének hatása korszakokat formáló, alakító és meghatározó erôvé vált. Követôinek száma, akár a múltat nézzük, akár a jelent vizsgáljuk is, tagadhatatlanul az elsô világvallássá teszi a kereszténységet. Jézus Krisztus neve, korunkban már nem ismeretlen -- a kereszténységtôl alapjaiban különbözô -- más vallásrendszerek követôi számára sem. A buddhista vallás mérhetetlenül toleráns és türelmes. Az intelligens buddhista nem tekinti és nem állítja be saját vallását, mint az egyedül üdvözítôt, hanem elismeri és vallja, hogy a megváltáshoz más vallásrendszerek segítségével is el lehet jutni, feltéve, ha az azt követô ôszintén éli is a saját vallását. A Buddha tanításában központi helyet foglal el a szeretet és az irgalom gyakorlása. E két erény fontossága szinte egyetemes jelleget ölt, mert az emberi létformán túl kiterjed az állatok, ,,fiatalabb testvéreink'' világára is. A buddhizmus két nagy iskolája -- az ún. északi és déli buddhizmus -- közül az elsô kifejezetten, a másik pedig általában éppen a Bodhisattvat állítja követôi elé ideálnak, azt az emberi létformát elért lényt, aki, ámbár szellemi fejlôdése folytán már a megváltás küszöbéhez érkezett, maga is Buddhává válhatna s ezzel kilépve a létesülés körforgásából, önmaga számára végleg megszüntethetné a szenvedést, szeretettôl és irgalomtól tökéletesen áthatva önként lemond saját megváltásáról, új testet-öltéseket vállal, hogy a többi lényt is hozzásegítse a szenvedéstôl való megváltáshoz. Ha az elôbb elmondottak alapján nézzük Jézusnak, a názáreti Mesternek tanítását és ehhez hozzávesszük személyes életpéldáját is, úgy lehetetlen meg nem látnunk azokban a Boddhisattvat jellemzô ismérveket. Itt elegendô kell, hogy legyen, ha csupán a szeretetrôl szóló tanításaira emlékeztetünk és eszünkbe jut az egész emberiség megváltásáért hozott golgotai kereszthalál. Vajon van-e, lehet-e nagyobb szeretet annál, mint aki saját életét képes adni barátaiért, az egész szenvedô emberiségért? Vajon van-e, lehet-e nagyobb szeretet és irgalom annál, mint aki az ôt üldözôket annyira sajnálja, hogy megsiratja? Vajon nem Jézus mondta-e: ,,Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is''? Továbbá: ,,Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözôitekért''? A sajátosan buddhista tanítás szerint: ,,Gyűlölködés a gyűlölködést meg nem szünteti, a gyűlölködést csak a szeretet szüntetheti meg.'' A názáreti Jézus szavai, ha másként fogalmazva is, de lényegét illetôen ugyanezt az igazságot kiáltják oda az egész világnak. A buddhisták szemében Jézus Krisztus -- Bodhisattva. Éppen a szeretet és irgalom egész lényét átható erénye, annak tökéletes fokon való gyakorlása teszi ôt azzá. És ez a szeretet és irgalom, amely -- felfogásuk és útjaik ellenére is -- mindkét vallásrendszert egyformán jellemez, teszi mind a keresztények, mind a buddhisták számára lehetôvé a kölcsönös megértést és a korunkban oly nagyon szükséges közeledést. Korunkban, egy olyan korszakban, amely a megértésen kívül talán semmit sem nélkülöz jobban, mint éppen a szeretetet és irgalmat. ======================================================================== 7. Gyurkovics Tibor költô Ki nekem Jézus? -- Zavarban vagyok. Az ember nem nézi az anyját a fürdôben. Profánnak tartom a kérdést. Nos, a vallomás. Mindenrôl kérdeznek mostanában. A mini-szoknyáról, a Bio Tomi mosószerrôl, a non-figuratív festészetrôl, a nemi életemrôl ... vagy a Manson család kegyetlenkedéseirôl. A szociológusok úgy gondolják, ez jó módszer. Hát így hova rejtsem Ôt? Mindig nagyon kíváncsi voltam Jézusra. Konkrétan, a szemgödrére, körmeire, térdére. Milyen volt -- mindenestôl. Ahogy feküdt, összefogta a ruháját, nevetett, a fogai. Már tizenöt éves koromban novellát írtam róla -- külsôleg. Egy padon ült. Miért, miért? Miért ennyire? Most, mikor megtudtam a kérdést, mintha a pofámba ütöttek volna. Remélem, a papság is így van vele. Aztán látom, ahogy kapkodnak az emberek, hogy fölidézzék, összefoglalják, mint hôst, fenomént. Bajnokot. Gondolkodót, forradalmárt. Könyvek után nyúlnak, talán igényesebb filozófiai lexikonban is megnézik, hogy elhelyezzék a történelemben, regényekben. Nem önmagukban. A kereszténység leglényege a személyesség. A kereszténység nem világnézet, nem a gondolkodás magasiskolája, nem is valami kiolvasható filozófiai rendszer, erkölcsi szabályzat. Ó, nem. Jézus. A kapcsolat. A társ. Az emberi megosztottság a legnagyobb teher. Bukásunk és fölemelkedésünk egybemosott szennye. Gonoszságunk és tisztaságunk keveréke. Mint valami rossz likôr. Jézus kiválaszt minket -- önmagunkból. Ô csak tiszta, csak emelkedés -- micsoda egyoldalúság, micsoda hiány! Ebbe a hiányba kapaszkodhatunk, ebbe az embertelenségbe. A kisded Jézussal sosem tudtam mit kezdeni. Jézus férfiú. Az erôsebb nemhez tartozó. Titkosan és felületesen érezhetô ez a nôk odaáramlása révén is. Nem véletlen. De hozzá nem vezet út az erôsség irányában. Csak semleges, csak férfiatlan, csak gyönge út. Amilyen Ô. A Krisztus Jézussal való kapcsolat szerelmes kapcsolat. Nem véletlen, hogy ,,égi jegyes'', ,,isteni vôlegény'', ,,szerelmes Jézusom.'' Nem baráti, barátságos kapcsolat -- az odaadás kapcsolata. Emberfeletti szerelem. Ne felejtsük el. A képzôművészetekben olyan szép arca van. Gyakorló gyógyító koromban mindig nagy vitában álltam orvoskollégáimmal. Freudisták voltak, javarészt. Tudatosítottak, felszabadítottak, ön-felszabadítottak, gátlástalanítottak. Én tovább akartam jutni. Az alázatig. Mikor magától fölszáll a lélek. Az elfogadásig, a katharzisig. Jézusig. Pitinek éreztem orvosaink ügyködését, szabadon-asszociáltatásaikat. Úgy láttam, praktika, taktika. Szent Pál azt írja a filippibeliekhez: ,,Nem bízunk a testben.'' Fokozhatnám: a lélekben sem. Pedig fehérköpenyeseink okosak voltak, képzettek, jó szándékúak, humanisták. De mi a humanizmus Jézushoz képest? Szenvedni tudni kell. Mert van rossz szenvedés is. Jól kell tudni szenvedni, tisztára. Csak Jézus tud. Ezt nevezik megváltásnak. Mint egy ember. Haja van, füle, kitárt karja, izomkötegei. Nevet, beszél, végigmegy a gangon, bármikor beállíthat hozzánk. Bárcsak egyszer beállítana. ======================================================================== 8. Heller Ágnes filozófus Ki nekem Jézus? -- A kereszténység Jézus-képe -- a maga tiszta formájában -- a nembeli individuum alakja. Olyan individuum ô, aki magában hordozza, megtestesíti az emberiség nembeli lényegét. Innen ered, hogy a Jézus- alak vonzó ereje messze meghaladja azoknak a körét, akik ,,hisznek benne''. A vallás alkotta meg, de alakjának jelentôsége messze túlnyúlik a vallás hatókörén. Egy istenség természetesen nem lehet úgy individualitás, hogy distanciálja magát a saját partikularitásától. A Jézus-mítosz ezt a problémát oly módon oldja meg, hogy Jézust a tiszta nembeliség reprezentánsává teszi, Jézusnak nincs partikularitása. Ez egyáltalán nem ,,természetes''. A zsidók nagyon is partikulárisak: bosszúállók, irigyek. Az ember képmására alkotott istenségek istene többnyire magát ,,féltékeny istennek'' nevezi; Létó irigységbôl nyilazza le Niobé gyermekeit. Jézusban azonban nincs se irigység, se féltékenység, se bosszú. Ugyanakkor -- mint a nembeliség reprezentánsa, mint az ,,ember fia'' -- messzemenôen egyéni. Egyéni a viszonya korához, a korban érvényes törvényekhez, illetve szokásokhoz; egyénien alkalmazza az érvényesnek vallott isteni, erkölcsi törvényeket (l. a házasságtörô asszony, a gazdag ifjú, Magdolna történetét). Egyéni végül a halála is; halála az ô halála, saját sorsához tartozik. (Az egyénített nembeliség teszi különben alakját a műalkotások kiapadhatatlan forrásává is.) A Jézus-mítosz természetesen nem mentette meg a kereszténységet attól, hogy a vallási elidegenedés tipikus reprezentánsa legyen. De létrehozta azt a paradoxont, hogy a kereszténység mint kodifikált vallás mindig lappangó ellentétben állt az eredeti Jézus-mítosszal. (Szépen rajzolja ezt meg Dosztojevszkij a nagy inkvizítor történetében.) A kereszténység sokszoros megújulási képessége a változó társadalmi szituációkban, osztályharcokban azonban nem utolsósorban onnan eredt, hogy az új irányzatok, új törekvések mindig ,,visszatérhettek'' az eredeti Jézus-legendához, hogy annak fôalakját szembeállítsák a de facto uralkodó kereszténységgel. ======================================================================== 9. Ignácz Rózsa írónô Ki nekem Jézus? -- Még nem jártam iskolába. Tizenkét éves kisnéném nem Piroska és a farkast mesélte. Az Olajfák hegyét mondta, a szamár hátán lovagolót és a Koponyák hegyét. Nagyhéten, feketepénteken ha róla olvasva a jobboldali lator szavaiig érkezem ma is, majdnem éppen úgy, de még keservesebben, ha emberek elôl szégyenemben elrejtve is, hogyan tudhatnám kérkedés nélkül beleírni ebbe a vallómondatba az állítmányt? Hitvallás lehetne tiszta lelkiismerettel leírni: akkor ôt sirattam, most úgy és azért kell sírnom, ahogyan Jeruzsálem leányait utasította. Kétkedésekkel kísértem magamat ma is. Hányszor hittem, hogy legyôztem. Megtértem. Visszaestem. Hányszor? ,,Ateista'' mindössze hetekig voltam, tizennégy éves kiskamasz koromban Renan könyvének hatására, de annak is csak az elsô fele ingatott meg; második része, melyben mindennél ékesebben akarta bizonygatni hôse csakis ember voltát, fokozódó ellenhatást keltett. Hogy ô Isten volt, azt éppen ennek a könyvnek ellenhatására kezdtem tudni. Hogy ma is és mindörökre az, azt intellektualizmussal kacérkodó dühös ifjúságomban éreztem elôször, úgy tizennyolc évesen, mikor a nagy stiliszta, Nietzsche szavaitól bűvölôdtem. Egy ideig. Míg el nem kiáltotta a legbizonyíthatatlanabb, leglogikátlanabb állítását: ,,Isten meghalt!'' Ekkor hirtelen valaminô -- talán egy kis túlzással antivoltairianizmusnak nevezhetô -- ,,tételt'' növesztettem magamnak, olyast, hogy: az ember teremtette Isten persze hogy meghalhat. De hol teremtett valamit is az ember? Ócska dolog a deisták moralizálása, hogy ,,ha Isten nem volna, ki kellene találni''. Ember nem talál ki semmit, legfennebb megtalál, felfedez, összerak, kiszúr valamit, ami adva van a mindenségben. Természetes, hogy különbözô korok különbözô intellektusú, hitű, tudatfokú embere más és más Istent fedez fel magának, jól-rosszul. Az mind utalhat arra az Abszolútumra, aki Ô. Ilyeténképp bölcselkedtem. De hitem gyenge lábon állott. Aztán -- megint csak vallani kellene. De hogyan is? Családi szerencsétlenségek nyomán keletkezett, két hónapig tartó nagy betegségem egyik krízisekor -- láttam. Nem a Nietzsche reklamálta szenvedés-hozót, nem a ,,ha nem volna, ki kellene találni'' moralistát, ó, nem a Renan jóságos tanító bácsiját. Imaginatíve fogadtam-e hát magamhoz? Gyermekkorban elfészkelt, fehéringes ábrázolásai szövôdtek-e át ábrázolhatatlan, mégis érzékelhetô fénnyé? Láttam. Jó volt. Gyógyultam. Tilos volt környezetemnek megmondania, hogy nagy betegségem alatt meghalt édesanyám, el is temették már. Megmondta. Boldogan sírtam, minden szememet ellepô könnyel boldogabban. ,,Imhol a te anyád'' -- mondta János apostolnak. Nekem is? Én református vagyok. Ha felekezetieskedni akarnék, akkor a ,,semper reformare'' értelmébe kapaszkodva azt korrigálnám most, hogy: reformanda vagyok. A protestáns szót, annak ma negatív kicsengése miatt leginkább elvetném magamtól. Apám, egykori protestáns lelkipásztor tiszteletet érdemlô emléke miatt nem vetem el, igaz papnak ismerhettem meg. Úgy fordult, hogy sok, különbözô felekezettel találkozhattam, keresztyénekkel, magukat annak tartókkal, keresztényekkel; kereszténységgel álarcoskodókkal, igaznak látszókkal. Ismerek számos szektát is. Foglalkoztam kereszténység elôtti és az utáni vallások történeteivel, vallásfilozófiákkal is. Volt közöttük visszataszító, vonzó, túlon túl propagáló, erôszakosan térítô, példamutató is. Isten megment tôle, hiszem, hogy valaminô eklektikus vallást gyártsak magamnak, egyénien összeválogatva ebbôl azt, abból amazt. Az Imitatio Christi gyarlóságomnak gyötrelmesen nehéz. Hogy ,,mind az egész teremtett világgal egyetemben nyögj, küzdj, harcolj, a Fiúság lelkének elnyeréséért epedj'' feladata felmérhetetlenül nagy. De bárhogy -- mindig lássam és segítségével emberrangú emberségre jussak. ======================================================================== 10. Kondor Béla festôművész Ki nekem Jézus? -- Jézus tanait nem lehet követni. Mert olyan akadályt állít, hogy a mindenkori emberi viszonyok között azt csak egy magányos farkas -- amelyik nem harap méghozzá, ugorhatná át. De a magányos farkasok sorsa a puskalövés, vagy az éhhalál. Még a keresztre feszítés is kegyelemteljesnek tűnik, mert emberi kegyetlenkedések közepette szégyenít meg. Mindezt az evangéliumok bizonytalan alapján lehet tudni, és Jézus biztos sorsát a 12 (!) ostoba tanítvány bizonytalankodása csak aláhúzza. Idétlenkedésük természetes. Azt gondolom, hogy az egyházak -- mint a gyôztes forradalmak a maguk korában -- nem teljesíthetik Jézus kinyilatkoztatásait, hanem szervezetek a javából, hiszen gyakorlati céljaik vannak. Végül -- azt is lehet hinni, hogy az evangéliumi Jézus soha nem létezett, minthogy eddig a tudósok igen sok Krisztust bizonyítottak ellentevésként. Ez nem változtat azon az álomképen, ami az emberek sorsának jobbítására törekvô fejekben mindig és ma is világít. A Jézus-szimbólum a történelemtôl függetlenül igaz, mint a népmesék, a költemények, és ha egy ilyen vágású ember mai életünket figyelné, nem helyeselne, és joggal. Nem lett változás, csak elperegtek az évszázadok. A bibliai Jézus nem is változtatni akart, hanem ôsi tanokat -- melyek a közkézen elvesztették fényüket és ezzel együtt érvényüket is, helyreállítani. Természetes, hogy utolérte a társadalom bosszúja, méghozzá azok képében, akik a szentségekbôl hivatalt csináltak maguknak. Mindenesetre, akik ebben a mítoszban úgy hisznek, ahogy a katekizmus kívánja, boldogok, mert reményük van. Én nem tartozom ezek közé. De azért képes vagyok a szeretetre. ======================================================================== 11. Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök Ki nekem Jézus? -- Nem tagadom és megvallom, hogy a Vigilia igen tisztelt szerkesztôjének megtisztelô kérése, amelyben arra a kérdésre kér tôlem választ: ki nekem Jézus, mélyen meghatott. Valamit éreztem abból az aggódásból, amelyet Szent Pál érzett, amikor a korinthusiak elôtt saját küldetését igazolta (1Kor 2,1-4). Kora bölcsességével ellentétben bevallottan is nem kis félelemmel Jézust hirdeti. ,,Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak botrány, a pogányoknak meg oktalanság. De a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége'' (1Kor 1,23-24). Ha szívbôl akarok felelni a feltett kérdésre, egyszerű szavakkal, amelyek Assziszi Szent Ferenc ajkát hagyták el, azt tudom felelni: Jézus az Istenem és Mindenem! Ez talán túl egyszerűnek és kevésnek látszik? Akkor sem tudok mást mondani, mint amit Szent Pál apostol vallott: Krisztus ,,Istentôl bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelôdésünkké és megváltásunkká lett'' (1Kor 1,30). Ebben benne van mindaz, amit hiszek rendíthetetlenül, ami éltet, ami egészen betölti életemet és szorosan egybekapcsolja Jézussal. Ô az én bölcsességem. Az emberi lélek hatalmas erôvel vágyakozik az igazság után, ami biztonságot, világosságot ad neki. Az igazság keresésében, megismerésében, hittel való elfogadásában Jézus az én bölcsességem. Evangéliuma az élet minden mozzanatával kapcsolódik, és elvezet a legparányibb földi jelenségtôl a mennyei Atyához. Aki Jézust látja, az a mennyei Atyát látja (Jn 14,9). Jézus az én megigazulásom. Hiszem és tudom, hogy a keresztség szentségében meghaltam a régi embernek és Jézusban újjászülött emberként új életre támadtam. Jézus él bennem. De ez a kezdet. Ô az én megszentelôdésem. Kell fejlôdés, kell növekedés, hogy én is mondjam Szent Pál hitvallását: Élek én, de már nem én. Krisztus él énbennem'' (Gal 2,20). Ez nem más, mint lelki életem fejlôdése egészen addig, amíg minél tökéletesebben sugárzik belôlem Jézus. Jézus a megváltásom. Ô életem értelme, célja és megváltása a földi létben és a földi lét után, amikor a kegyelem gazdagságában találkozhatom Vele. Hiszem, vallom és tartom Don Columba Marmion maredsousi apáttal, hogy mindenütt és mindenben Krisztust találom. Ô az Alfa és Omega. Egy hosszú élet viharain, küzdelmein, megpróbáltatásain keresztül is hittel, hűséggel és szeretettel vallom, hogy Jézus az én Uram és Istenem (Jn 20,28). ======================================================================== 12. Lengyel József író Ki nekem Jézus? -- Jézus számomra homoiusziosz. A homousziosz és homoiusziosz közt nem egy betű különbségérôl van szó -- mint ahogy Madách Tragédiájában olvassuk --, hanem arról az alapkérdésrôl, mely az egész gondolkodást, cselekvést, társadalmi struktúrát, embert, emberiséget és emberséget összeköt és elválaszt. Hatása máig is, mindenben érzôdik. Számomra -- ez válaszom és választásom -- Jézus nem Istenember, hanem Emberisten. ======================================================================== 13. Dr. Magyar Imre egyetemi tanár, az I. sz. Ki nekem Jézus? Belgyógyászati Klinika igazgató fôorvosa -- Szívesen válaszolok a kérdésre, de csupán röviden és gondolkodás nélkül, mert az elmúlt években Jézus problémája egyáltalában nem foglalkoztatott, és mostanában sajnos nincs lehetôségem elmerülni ilyen kérdésekben. Meg kell mondanom, hogy kisgyermek korom óta sem vallásos, sem hívô nem vagyok, de természetesen tisztelem mindenkinek a hitét és vallását is. Jézus számomra elsôsorban igaz ember, próféta, szociális igazságok felismerôje, tömegek ki nem mondott gondolatainak megfogalmazója és hirdetôje, olyan eszmék terjesztôje, melyek évszázadokra befolyásolják a világ sorsát. A szeretet eszméjének minden elôdjénél tágabb értelmezôje. Követendô példa kitartásában, eszméinek szilárdságában, rendíthetetlenségében, igaz hitében, nem követendô példa abban, hogy az adott emberiségre támaszkodott, mely tiszta és világos -- de legfeljebb néhány kiválasztott számára követhetô -- tanításainak megértésére és elsajátítására nem volt, és elôreláthatólag sohasem lesz alkalmas. Ez az emberiség nagy tanítók ellenére rosszra fordítja a jót, hamisra az igazat és gyűlöletre vagy közönyösségre a szeretetet. Jézusnak, éppúgy, mint az elôtte élt és utána következett prófétáknak, nem sikerült megváltoztatni a tömegek alapvetô tulajdonságait. A reménytelen küzdelem azonban mindig nemes és magasztos, még akkor is, ha tudjuk, hogy ahol Jézus van, ott Golgota is van. De mindenkor érdemes küzdeni, csak annyiért is, hogy valamennyire megközelítsük a célt, ha el nem is érhetjük soha. Ha lehántom Jézus alakjáról a misztikumot, megmarad a nagyszerű, követésre mindenképpen méltó ember. Emberi mivolta különösen plasztikusan rajzolódik ki elôttem két jelenetben. Egyik a kufárok dühös és korbácsos kiűzése a templomból. A másik kétségbeesett sóhaja a kereszten: Istenem, mért hagytál el engem? ======================================================================== 14. Dr. Majerszky Klára ideg-elmeorvos, idegsebész, Ki nekem Jézus? az orvostudományok kandidátusa, az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet osztályvezetô fôorvosa -- Jézus Krisztus számomra a humanista emberideál, amilyennek lenni kell! Amilyennek lenni kellene ... Meghatározó jegyei elsôsorban a szeretet és megbocsátás, jóság és jószívűség, másokon segítô, másokat megértô áldozatos szeretet: ,,kharitas''. De ez a látszólag szelíd lélek, emberi gyöngeségeket, sôt bűnöket megbocsátó humanista kemény és hajlíthatatlan tudott lenni, mikor elveirôl, magasabb meggyôzôdésérôl volt szó, sôt vállalta a mártírhalált is értük. Híres nyugalma, fegyelmezettsége -- gondolom, szándékosan -- hagyta el, mikor úgy látta, számára a legszentebbet: az ,,Isten hajlékát'' gyalázzák meg, és korbáccsal kergette ki a kufárokat a templomból. Igen, tudott ,,harcos humanista'' lenni, ha a pillanat úgy kívánta, de tartósan negatív érzelmekre képtelen volt, hiányzott szótárából ez a szó: ,,gyűlölet''. Sokszor eszembe jutott ez az elmúlt évtizedekben. Ô nem úgy gondolta a ,,világ megváltását'', azaz a modus vivendit, hogy ,,gyűlölettel radírozzuk ki'' ellenfeleinket, hanem a szeretetet, megbocsátást, türelmet -- mondhatnám a nagystílű megegyezést, a ,,békés egymás mellett élést'' -- ajánlotta egyedül lehetséges életmódként. Hű volt önmagához, ezt az életmódot vállalta mindvégig, bár környezete és ellenfelei nem az ô játékszabályai szerint játszottak: rosszindulatúan hazudtak, rágalmaztak, hamisan ítélkeztek. Hát valahogy ez nekem Jézus: a tiszta humanista meggyôzôdéshez, önzetlen, becsületes magatartáshoz halálig való töretlen ragaszkodás. Miért és mire jó ez a magatartás? Mert ,,másként nem tehetek'', mert a ,,belsô törvény'', a ,,categoricus imperativus'' így parancsolja. Minél többen gondolkoznának és élnének így a világban, annál inkább elképzelhetô lenne az emberi alaptermészettel olyannyira ellenkezô ,,világbéke'' megvalósulása! Tudom, sokan úgy vélik, mindez nagyon szép, de talán kissé naiv, ,,nem e világra való'' gondolat, hiszen az életben a gátlástalan törtetôk eltiporják a becsületes humanistákat -- ez mindig így volt és így lesz. Lehetséges. Mégis, úgy gondolom, hogy az életnek nevezett évtizedeket csak magasabb etikai síkon érdemes leélni -- a ,,krisztusi etika'' síkján. Ennél magasabb rendűt nem találtam, pedig nem is vagyok istenhívô! Az erre való törekvés, az önvizsgálat, önkritika megteremti az egyén belsô összhangját, a derűs békét, mely elviselhetôvé, sôt gyakran széppé teszi az életet -- bármilyenek legyenek is a tôlünk nem függô, külsô körülmények. ======================================================================== 15. Mécs László költô Ki nekem Jézus? -- Mikor én világra jöttem, elôször édesanyám kezdte öntudatosítani igen primitíven bennem a Hôst, Krisztust. Utána édesapám, a felekezeti kántortanító, kezében a kiskatekizmussal, mikor százhúsz szlovák gyereket tanított magyarul egyetlen teremben egyszerre. Itt már az a názáreti Jézus is öntudatosodott lelkemben, aki sírt Jeruzsálem pusztulása felett. Kassán, a premontrei tanárok gimnáziumában, a felsôbb osztályokban már egyre jobban a Világmegváltó öntudatosodott bennem, aki sírt is Jeruzsálem pusztulása felett, de azt a parancsot is adta a halászokból lett tanítványainak: ,,Vegyétek a Szentlelket s elmenvén tanítsatok minden nemzeteket.'' Mikor verseket kezdtem írni, minden versírás elôtt imádkoztam Hozzá. Mikor a Petôfi-centenárium óta a magyar géniusz a pódiumra rendelt: Csehszlovákiában, Erdélyben, Magyarországon, majd' minden szereplésem elôtt gyóntam; Párizsban, Namurben, Lille-ben stb. ugyanígy, hogy dacára a látszólagos világias költôi hangnak és témának: mindig Ô írjon, beszéljen belôlem -- a Hôs, akit nem szabad meghalni engedni magunkban: Jézus Krisztus. Nem voltam szentté avatva! Voltak ifjúkori bűneim is: mocsarak között jártam, de mindég Ô volt az Út, az Igazság és az Élet -- sem a Tudomány, sem a Költészet, sem a Művészet. Ô! Mindenki látta holdfényben a Balaton ,,aranyhídját'', vagy a Fertô tó aranyhídját; én ezen az Úton-Hídon jártam, s mindég hallottam a fülemilék dalát, bár ezer béka csúfondárosan brekegett. Ma is ezen a legbiztosabb Úton, ezen az Aranyhídon járok hetvenöt éves koromban s várom, mikor érek Haza, Hozzá a Túlsó partra, s mikor mondja nekem is a többi Vándorokkal együtt: ,,Jöjjetek, Atyám áldottjai ...'' ======================================================================== 16. Mensáros László színművész, a Madách Színház tagja Ki nekem Jézus? -- Azt hiszem, nem használnék semmit az ügynek, ha nem ôszintén válaszolnék, hanem szép és bölcs szavakkal megkerülném a kérdés lényegét. Az igazság ugyanis az, hogy bár hívô katolikus vagyok, hosszú idô óta nem foglalkoztatott ez a kérdés. Jézust elsôsorban nem csak történelmi személynek vagy szimbólumnak tartom, hanem egy állandóan bennünk és velünk élô valóságnak, aki megváltja az emberben lévô -- sajnos sokszor nagyon is elhanyagolt -- jobbik ént, s ebben ôszintén szólva az én közreműködésem még nem mondható kielégítônek. Köszönöm, hogy a kérdés föltevésével lelkiismeretemet fölrázták, még akkor is, ha a továbbiakban ez természetesen konfliktusokat okozna bennem. ======================================================================== 17. Nemes Nagy Ágnes költô, műfordító Ki nekem Jézus? -- Természetes, ôsi mozdulat az, ahogyan az ember ôsi isteneit földi formába zárja. Szemet ad nekik, hogy lássanak, arcot ad nekik, hogy lássuk ôket. De ezek az ôsi istenek nem jártak meg egy nagy utat. A kezdet útjelzôi ôk, s nem ismerik azt az ívet, amely az emberi gondolkodás, az idô lépcsôfokain a földitôl, a fizikaitól az elvontig vezet -- és vissza. Ezen az úton mi, emberek -- úgy érzem -- megtudtunk valamit. Elsô tudomásunk, magyarázat-keresésünk, filozófiánk bizonyára a sokistenhit volt, második lépésünk az egyistenhit felé vezetett, talán Ekhnátonnal, a vallásújító fáraóval. Harmadik lépésünk pedig az absztrakció lépcsôfokain a mózesi volt, a láthatatlan Isten megjelenése a tudatban, mint egy végtelenbe veszô lépcsôsor már ,,modellálhatatlan'' tetején. De itt nem ér véget a történet. Az ív visszahajlik, ,,valaki a lépcsôn leszáll'' -- ahogy Victor Hugó írja. Jézus története nekem a megtestesülés története. Végsô absztrakciónk, végsô vágyaink, képzeletet túllépô képzeteink formába öltözése. Akárcsak a művészet örökös gyötrôdése, hogy a megfoghatatlannak formát találjon. Milyen formát? Emberi formát. A korlátlan helyett korlátozottat, a végtelen helyett személyeset, törékenyet, halandót. Jézus törékenysége -- talán ez az, ami legmélyebben érint. Lehet-e többet láttatni, lehet-e többet mondani az idôben, ,,Isten versének ritmusában'', mint emberi formán át a határtalant? A Jézus-kép elôttem a végtelen eszme kézfogása múlandóságunkkal. ======================================================================== 18. Ottlik Géza író Ki nekem Jézus? -- Ha jól értettem, s a kérdés nem az, hogy mit jelent Jézus a világnak, az emberiségnek, az elmúlt és eljövendô évezredeknek, hanem hogy nekem, személyesen, budapesti lakosnak kicsodám Ô, akkor könnyű válaszolni rá. Uram és Megváltóm. Miként arra a kérdésre is van felelet, van szó, hogy például ki volt nekem egy kecskeméti születésű Szabó Erzsébet, Ottlik Gézáné. Anyám. Fölöttem pedig a csillagos ég. De hogy mit jelent nekem a csillagos ég, anyám vagy Jézus, ezen sem elmélkedni nem szoktam, sem válaszolni nem tudok rá. Nem is tartozik másra, bizalmas magánügye kettônknek, nekem és a csillagos égnek. Az emberi nyelv eddigi jelentéskészlete, összetételének szabályai, gondolkodásunk meglévô fogalmi felszerelése nem teszi lehetôvé, hogy ilyen -- nyelven- inneni és nyelven-túli, intuitíve megragadható -- tartalmakat kifejezzünk. A legfontosabb dolgokról nem tudunk beszélni, vagyis gondolkozni sem. Létezésünk alapjai -- a hallgatás mélyén -- sértetlenül ôriznek ép, teljes tartalmakat. A nyelv fel tudja bontani roppant összetettségüket részjelentésekre, érzelmi, indulati, etikai, esztétikai, gondolati, akarati jelentésekre. Ezek az értelmezések mind csonkák, hamisak. Az író a nyelvet nem ebben az értelmezô, felbontó funkciójában használja, hanem éppen ellenkezôleg, mondhatnánk visszaélve a nyelvtan szerkezetével és a szavak jelentés-rendszerével, versében, regényében a világ eredeti épségét és teljességét igyekszik visszaállítani. És ha ez egyáltalán sikerül neki, csak a szövegébe beáramló hallgatásokkal sikerülhet. Ha pedig nincs benne a művemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük -- a vers nem a csillagokról szól, nem Jézusról, nem a költô anyjáról--, hanem valóságosan. Ha Ô nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe, -- ha másként nem, hát mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra, -- akkor nem is hoztunk létre semmit. ======================================================================== 19. Öveges József fizikus Ki nekem Jézus? -- Dicsértessék az Úr Jézus, akin botránkoztak farizeusok és írástudók. Dicsértessék az aranyszandálos elôkelôségek között mezítlábos Jézus. Dicsértessék Jézus, az Isten Fia, aki nem rabszolgáktól cipelt, drágakövekkel kirakott hordszéken, hanem kölcsönszamár hátán haladt virágesôs úton a hozsannázó nép között. Dicsérjük Jézust, aki nem vetett gyilkos követ a házasságtörô asszonyra, hanem kimentette a törvényesen felhatalmazott, hóhéri kötelességük teljesítésére készülô embertestvérei közül. Dicsérjük Jézust, aki az ôt háromszor megtagadó Péterre bízta a mennyország kulcsait. Dicsérjük Jézust, az Isten Fiát, aki meglátogatta a megvetett vámost és szállást vett nála. Kövessük Jézust, adjuk meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. Kövessük Jézust, viselkedjünk töviskoszorúzva is mint Istenfiak. Segíts Jézus, hogy megnevelhessük a farizeusokat, feleslegessé tehessük a hóhérokat és jó szándékukat valóra válthassák a pilátusok. Keresztre feszített Jézus, jöjjön el a Te országod, ahol egymást szeretô, boldog emberiség bírja ezt a gyönyörű Földet és él bôséges gyümölcseivel. ======================================================================== 20. Szalóczi Pelbárt lelkész Ki nekem Jézus? -- ,,Is'' kötôszóval kezdhetem csak a felkérésre adott választ. Nagyot, szépet, okosat írtak sokat Jézusról. Ami itt következik, mintegy folytatásként, az is beletartozik egy teljesebb Jézus-képbe. Ki nekem Jézus? Az, aki ,,szeretett engem, és föláldozta magát értem'' (Gal 2,20). Sôt ,,elôbb szeretett'' (Jn 4,19). Nincs kivétel! Mindenkit szeretett, és mindenkiért feláldozta magát. A szeretet és áldozat egy tövön fakad. Vállalta a keresztet, ,,a kereszt botrányát'' (Gal 5,12). Kereszthalálát gyöngeségnek tekintették, s ,,gyöngeségében ugyan megfeszítették, de Isten erejébôl él'' (2Kor 13,4). Oly erôs, hogy ezt a gyöngeséget is megengedhette magának, vállalhatta. Ereje megnyilvánult abban is, hogy a kereszten váltott meg. Megszabadított az eredeti bűntôl, feláldozást ad személyes bűneimtôl. Van bűn és rossz a mai világban is, de ez az áldozat minden indokoltnak vélt pesszimizmus tövisét kihúzta. Minden rossz valami jónak árnyéka. Ahol rossz van, hatalmasabban dolgozik a jó (G. Greene). Ez a jó nem rejtôzik el, csak én fordíthatom el elôle gondolataimat, érdeklôdésemet. Ha a teljesség igénye irányít, mindig megtalálom Jézust. Ô nemcsak szíve mélyébôl sugárzó szavakkal vallotta meg szeretetét, hanem élete odaadásával is. Ennél nagyobb szeretet és áldozat nincs (Jn 15,13). Ez a szeretetbôl sarjadó áldozat mutatja meg: mi lennék Jézus nélkül, s mi lehetek, hová juthatok általa. A keresztáldozat nyitotta meg az eget, az örök boldogságot. Ez a mindenen elömlô jó hír, evangélium tartalmának hatása. Vállalta, hogy gyengeségérôl olvashassunk az Írásban más vonatkozásban is. Izaiás jövendölése teljesedett: ,,Gyengeségünket magára vette'' (Mt 8,17). ,,Ôrá is gyöngeség nehezedik'' (Zsid 5,2). De ha az egész Jézust nézem, megbizonyosodik elôttem, hogy ebben a gyengeségben erô nyilvánul meg (2Kor 12,9). ,,Gyöngesége erôsebb az embereknél'' (1Kor 1,21). Csak az igazán erôs meri mutatni gyöngeségét. E gyöngeség mögött van végtelen gyöngédség és szeretet. Egyetlen mondat minden magyarázat, fejtegetés helyett elég válasz a miértre: Ô ,,nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel'' (Zsid 4,15). Vállalta azt az áldozatot is -- s ez is erejét igazolja --, hogy sikertelenségeit, kudarcait nem rejtette el, följegyeztette. Nem úgy irányította tevékenységét, hogy mindenben csak az eredményesség világítson. Az Oltáriszentség megígérése után a ,,kemény beszéd'' miatt tanítványai zúgolódtak, s ,,ettôl fogva tanítványai közül sokan (!) visszahúzódtak, és többé nem jártak vele együtt'' (Jn 6,66). ''Hányszor (!) volt, hogy össze akartam gyűjteni gyermekeidet ..., de te nem akartad'' (Lk 13,34). ,,A romlás fia'' elveszett (Jn 17,12). Így akar nevelni, hogy le ne törjön a sikertelenség, a kudarcot is számítsuk be életünkbe és munkánkba. Meg arra is, hogy nem a kudarcé az utolsó szó! Nem! Hanem az áldozatos szereteté, a Jézus erejébôl biztosított gyôzelemé! Mennyire feltárja ez Jézus nagyságát és erejét! Azt, amit belénk akar árasztani, mert szeret minket és föláldozza magát értünk. Lehet-e mást mondani Jézusnak ezekrôl a vonásairól, mint Szent Ágostont ismételni: Fecit et hoc caritas! Ez is a szeretet műve. Csak egy másik kötôszóval fejezhetô be ez a gondolatmenet: a Jézussal foglalkozó folytassa magában: Ez is ... ,,és'' ... ======================================================================== 21. Szántó Piroska festôművész Ki nekem Jézus? -- Errôl még soha senkinek nem beszéltem, még magamban sem fogalmaztam meg, hogy mit jelent nekem. Mihelyt szavakba akarom foglalni, arcátlannak érzem magamat, mert minden szó pontatlannak, kevésnek, üresnek, mindenképpen a lényeg csökkentésének tűnik. Azok, akiknek az írás vagy a szó a kifejezésmódjuk, megtehetik. Vagy a bölcsek, vagy a szentek. De én csak egy festô vagyok, aki ábrázolásának a módját keresem. Mert még azt is szerénytelenségnek érezném, ha Krisztust magát próbálnám lefesteni, ezért találtam meg a magyar feszületeket, a magyar arcú és testű Krisztusokat. Mert ezekben benne van az az ember is, aki a feszületet faragta vagy festette, és én is, aki nézem és megfestem. És néha azt remélem, hogy annak, amit iránta vagy ôbelôle érzek, egy kis töredékét talán sikerül megfogalmaznom a képeimen. ======================================================================== 22. Szekendy Ferenc teológiai hallgató, a Központi Ki nekem Jézus? Szeminárium növendéke -- A felelet igen könnyű, de egyben nagyon nehéz is. Mindent. Élô személy, aki velem van. A szentírás olvasása közben találkoztam Vele: ,,Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért ...'' (Jn 15,13). Ô mindegyikünkkel akar találkozni, mindegyikünknek egyedül kell találkozni Vele. Furcsa és zavarba ejtô ez a találkozás, mint ahogyan furcsa és zavarba ejtô maga Krisztus is. Egy közülünk és mégis egészen más. Mások az eszméi, más a gondolkozása, más az életmódja, mások a módszerei, mások az ítéletei. És mégis mindenkinél jobban a miénk. Ezért marad eszményképe minden kor emberének. Benne az Isten ajándékozta, az Isten tárta fel magát nekünk: ,,Arról ismertük meg az Isten szeretetét, hogy életét adta értünk'' (1Jn 3,16). Benne az Isten vállalt el minket, embereket. Benne maga az Isten mutatta meg, hogy miért és hogyan érdemes élni. Hogy érdemes embernek lenni. Szeretett engem, és önmagát adta értem. Példakép? Nem, annál sokkal több. Ô az az Út, amelyen járva ember, teljes ember lehetek. Ôérte szép ez a világ. Ômiatta érdemes szeretni az embereket. Nélküle nem lennék boldog. Ôróla nem elég beszélni, érte élni kell. Most látom csak, milyen dadogás ez az egész, amit mondtam róla. Fellini Nyolc és fél című filmjének zárójelenete jut az eszembe. A film fôszereplôje, Guido már megértett mindent. De el akarja mondani ezt a boldogságot, ezt az érzést a többieknek is, mindenkinek. De nem talál szavakat, és látszólag összefüggéstelen szavak tolulnak az ajkára: ,,Igen, igen, így igaz. Megértettem, hiszen olyan egyszerű. A mindenki az annyi ... mintha mindenki együtt. Én, ti ... Úristen, hogyan magyarázzam meg? Csak annyi kell, hogy nem lefékezni, nem ellenállni! Olyan egyszerű.'' ======================================================================== 23. Tolnay Klári színművésznô, a Madách Színház tagja Ki nekem Jézus? -- A kérdés számomra túlságosan frivolnak tűnik. Zavarba hoz: hogyan lehet a választ úgy megfogalmazni, hogy pontosan fedje azt, amit ôrzök és élek magamban. Ezért csak néhány szót tudok mondani, de mögötte világok vannak, vízesések és szakadékok, Északi-sark és Egyenlítô. Jézus a titkom, erôm, bűntudatom, kegyelmem és feltámadásom. ======================================================================== 24. Vas István költô, műfordító Ki nekem Jézus? -- Gyermekkoromban semmit sem tudtam Jézusról. És elôbb lettem marxista, mint keresztény. Marxistának egyébként meg is maradtam a világ dolgainak, vagyis a társadalomnak, az általam is végigélt történelemnek a megítélésében. Jézust megismerni aránylag késôn kezdtem, huszonkét éves koromban. Attól fogva tudom, hogy Jézus élete a legnagyobb dolog, ami az emberiséggel történt. Attól fogva életem minden fontos eseményében és gondolatában jelen volt. Velem kapcsolatban sokszor emlegetik, mint valamilyen polgári rendellenességet, a személyes költészetet, és általában a személyiséget. Mindebben sok a félreértés. Az én szememben mindennek, ami személyiség, Jézus személye ad értelmet, jogosultságot, reményt. Én azért lehetek én, mert Jézus Ô volt. Élni azért nem szégyen az embernek, mert Jézus élt. És szenvedni csak azért nem gyalázat, mert Krisztus kínhalált halt. ======================================================================== 25. Weöres Sándor költô, műfordító Ki nekem Jézus? -- Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik -- és ô létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban. Fütyülök rá, hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák a verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jó akaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez.