Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Jean-Yves Leloup A ,,hészükhaszta'' imamód az Áthosz-hegyi Szeráfim atya tanítása szerint Fordították: Jézus Kistestvérei Szakmai lektor: Richárd Andrea Nyelvi lektor: Holczer József Sch.P. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Bevezetés Elmélkedj úgy, mint egy hegy! Elmélkedj úgy, mint a pipacs! Elmélkedj úgy, mint az óceán! Elmélkedj úgy, mint egy madár! Elmélkedj úgy, mint Ábrahám! Elmélkedj úgy, mint Jézus! Most menj! ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv a Korda Kiadó gondozásában jelent meg 1998-ben az ISBN 963 9097 18 7 azonosítóval. Az elektronikus változat a Jézus Kistestvérei engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Jézus Kistestvéreié. A könyv szövegét Udvardy Tamás vitte számítógépbe. ======================================================================== Bevezetés Mielôtt a fiatal francia filozófus megérkezett Áthosz-hegyre, már olvasott néhány könyvet a keleti (ortodox) lelkiségrôl, közte a Szív imájáról szóló kis Filokália könyvet és egy orosz zarándok elbeszéléseit. Ezek inkább lenyűgözték, minthogy meggyôzték. Párizsban részt vett egy liturgián a Grue utcában, amely felébresztette benne a vágyat, hogy görögországi vakációja alatt néhány napot az Áthosz-hegyen töltsön azért, hogy kicsit többet tudjon az imáról és a hészükhasztok imamódjáról. Ezek a csendben élô emberek a ,,hészükhiát'', azaz, a belsô békét keresik. Túl hosszú lenne elmesélni, hogyan találkozott Szeráfim atyával, aki a Szent Panteleimon-monostor közelében lakott; elég, ha annyit mondunk, hogy a fiatal filozófus kicsit fáradt volt. Úgy találta, hogy a szerzetesek nincsenek azon a magaslaton, amelyrôl a könyvek írtak.. Azt is mondjuk el, hogy noha már több írást olvasott az elmélkedésrôl és az imádságról, igazából még nem imádkozott és nem gyakorolt valami sajátos elmélkedést. Szíve mélyén nem egy errôl szóló újabb elôadásra vágyott, hanem ,,bevezetésre'', amely lehetôvé tenné számára, hogy ne hallomásból, hanem belülrôl, tapasztalatból ismerje meg, mit jelent imádkozni. Szeráfin atyáról egymásnak ellentmondó hírek keringtek a szerzetesi közösségben. Némelyek azzal vádolták, hogy néhány centiméterrel a föld felett jár; mások azzal, hogy kiabál, ismét mások tanulatlan parasztnak tartották; végül voltak, akik azt mondták róla, hogy igazi, Szentlélek ihlette sztarec, aki képes arra, hogy hasznos tanácsokat adjon és a szívekben olvasson. Amikor valaki remeteségének kapujába ért, Szeráfim atyának az volt a szokása, hogy a legilletlenebb módon, tetôtôl talpig végigmérte az érkezôt öt hosszú percen át, anélkül, hogy egy szót is szólt volna hozzá. Azok, akiket nem késztetett menekülésre az efféle vizsgálódás, hallhatták a szerzetes kemény diagnózisát: -- Nem szállt az állánál lejjebb. -- Magáról ne is beszéljünk. Még be sem lépett. -- Nem igaz, ez csodálatos! A térdéig ereszkedett. Természetesen arról beszélt, hogy milyen mélységekben van jelen a Szentlélek az emberben. Néha a fejben, ritkábban a szívben vagy még lejjebb. Az ember szentségét aszerint ítélte meg, hogy a Lélek milyen fokban testesült meg benne. Tökéletes, átalakult ember az volt számára, akiben teljes egészében, tetôtôl talpig a Szentlélek lakott. ,,Ilyet csak egyszer láttam Sziluan sztarecnél -- mondta --. Ô valóban Isten embere volt, tele alázattal és fenséggel.'' A fiatal filozófus még nem volt ebben az állapotban; a Szentlélek megállt, vagy inkább csak az álláig talált utat benne. Amikor arra kérte Szerafim atyát, hogy beszéljen neki a szív imájáról és az Evagriosz Pontikosz szerinti tiszta imádságról, Szerafim atya kiabálni kezdett. Ám a fiatalember nem veszítette el a bátorságát. Kitartott... erre Szerafim atya azt mondta neki: -- Mielôtt a szív imájáról beszélnék, tanulj meg úgy elmélkedni, mint az a hegy ... -- és egy hatalmas sziklára mutatott. -- Kérdezd meg ôt, hogyan imádkozik. Azután gyere vissza hozzám. ======================================================================== Elmélkedj úgy, mint egy hegy! Így kezdôdött el a fiatal filozófus igazi bevezetése a hészükhaszta imamódba. Az elsô útbaigazítás, amit kapott, stabilitásra, a jó alapok lerakására vonatkozott. Csakugyan az elsô tanács, amit az ember az elmélkedésre vágyónak adhat, nem lelki, hanem testi jellegű: ,,Ülj le! Ülj úgy, mint a hegy, azaz légy nehéz, legyen súlyos a jelenléted!'' Az elsô napokban a fiatal embernek nagyon nehéz volt így mozdulatlanul maradnia, keresztbe tett lábakkal, a medencecsont kissé följebb, mint a térdek (ezt a testtartást találta a legstabilabbnak). Egy reggel aztán valóban megérezte, mit jelent úgy elmélkedni, mint egy hegy. Ült teljes súlyával, mozdulatlanul. Egy volt a heggyel, csendesen a Nap alatt. Idôérzéke teljesen megváltozott. A hegyeknek más az idejük, a ritmusuk. Amikor az ember úgy ül, mint egy hegy, elôtte van az örökkévalóság. Ez a helyes magatartása annak, aki rá akar hangolódni az elmélkedésre: tudja, hogy mögötte, benne és elôtte van az örökkévalóság. Egy templom építéséhez elôször kôre volt szükség; a szikla rendíthetetlen szilárdságára azután Isten megépíthette egyházát, az ember testét pedig templomává tette. Így értelmezte az evangélium szavait: Te Péter vagy és én erre a kôsziklára fogom építeni egyházamat. ..(Mt 16,18) Több héten át így maradt. A legnehezebb az volt számára, hogy órákat töltsön el ,,semmittevéssel''. Újra meg kellett tanulnia létezni, egyszerűen csak lenni cél és ok nélkül. Úgy elmélkedni, mint egy hegy -- azt jelenti, hogy maga a Lét elmélkedik, a Lét a maga egyszerűségében, megelôzve minden gondolatot, élvezetet, szenvedést. Szerafim atya mindennap meglátogatta, és megosztotta vele paradicsomát, és néhány olajbogyóját. E nagyon egyszerű étkezés ellenére úgy tűnt, hízott a fiatalember. Járása nyugodtabb lett. Mintha a hegy a testébe költözött volna. Tudott mindenre idôt hagyni, befogadni az évszakokat, csendes és nyugodt maradt, mint a föld, amely néha kemény és száraz, néha viszont olyan, mint az aratásra váró domboldal. Úgy elmélkedett, mint egy hegy, ez gondolatainak ritmusát is megváltoztatta. Megtanult ítélkezés nélkül ,,látni'', mintha megadná a létezés jogát mindannak, ami a hegyen nô. Egyik nap történt, hogy zarándokok szerzetesnek hitték. Nagy hatással volt rájuk jelenlétének súlya és áldást kértek tôle. A fiatalember semmit sem felelt, megingathatatlan volt, mint kô. Amikor ezt aznap este Szarafim atya megtudta, ütlegelni kezdte... A fiatal ember nyögött. -- Azt hittem, olyan ostoba lettél, mint egy útszéli kavics. A hészükhaszta elmélkedésnek megvannak gyökerei, azaz a hegy szilárdsága, de célja nem az, hogy halott rönkké, hanem hogy élô emberré tegyen. Karjánál fogva a kert végébe vezette a fiatalembert, ahol a gaz között néhány virágot lehetett látni. -- Most már ne úgy elmélkedj, mint egy terméketlen hegy! Tanulj meg úgy elmélkedni, mint a pipacs, de azért ne felejtsd el a hegyet sem! ======================================================================== Elmélkedj úgy, mint a pipacs! Így tanul meg a fiatalember kivirulni. Az elmélkedés elôször egy jó alap, ezt tanította neki a hegy. Az elmélkedés ,,irányulás'' is, erre oktatta most a pipacs: forduljon a Nap felé, fordítsa lénye legmélyét a fény felé, egész erejével, vérével, erre vágyakozzon. A szépre, a fényre figyelésben néha úgy elpirult, akár a pipacs. Mintha ez a szép fény rátekintett, rámosolygott és valami illatot várt volna tôle. Még egy dolgot tanult a pipacstól: a virágnak ahhoz, hogy megmaradhasson ebben az irányban, egyenes szárra van szüksége; így ô is kezdte egyenesen tartani a gerincét. Ez némi nehézséget is okozott neki, mert a Filokáliában azt olvasta, hogy a szerzetesnek enyhén meghajolva kell tartania magát -- néha még a fájdalom árán is -- tekintetével a szív és a legbensô felé fordulva. Magyarázatot kért Szerafim atyától. A sztarec huncutul nézett: -- Ez régen az erôsek miatt volt így. Tele voltak energiával, ezért emlékeztetni kellett ôket az emberi lét alázatoságára. Egyáltalán nem volt kárukra, ha meghajoltak egy kicsit az elmélkedés ideje alatt... Neked viszont inkább energiára van szükséged. Az elmélkedés ideje alatt tehát egyenesedj ki, légy éber, fordulj a fény felé, de ne légy gôgös. Egyébként, ha jól megfigyeled a pipacsot, nemcsak avval tanít, hogy egyenes a szára, hanem avval is, hogy hajlékony a szél fuvallataira és nagyon alázatos. A pipacs tanította mulandóságával és törékenységével is. Meg kellett tanulnia kivirágozni, de elhervadni is. A fiatalember mos már jobban értette a próféta szavait. Minden test csak fű, és minden szépsége olyan, mint a mezô virága. Elszárad a fű, elhervad a virág, ... Íme, a nemzetek olyanok, mint vízcsepp a vödrön, és mint porszem a mérlegserpenyôn, annyit érnek;... amikor még el sem ültették, el sem vetették ôket, és még gyökeret sem vert törzsük a földben, máris rájuk fúj, és kiszáradnak, és a szélvész, mint a pelyvát, elsodorja ôket. (Iz 40,6-7.15.24) A hegy az örökkévalóságot éreztette vele, a pipacs az idô törékenységére tanította. Elmélkedni azt jelenti, hogy az ember egy jól irányított, igaz pillanat mulandóságában megismeri az Örökkévalót. Virágzik, amíg virágoznia kell; szeret, amíg szeretnie kell; önzetlenül, miért nélkül, mert valójában ,,kiért''? Miért virágoznak a pipacsok? Így tanult meg cél és haszon nélkül elmélkedni, a létezés öröméért és a fény szeretetéért. ,,A szeretetnek önmagában van a jutalma'' -- mondta Szent Bernát. ,,A rózsa azért virágzik, mert miért nélkül virágzik -- mondta Angelus Silesius. ,,A hegy virágzik a pipacsban -- gondolta a fiatalember. -- Az egész világ elmélkedik bennem. Bár örömtôl pirulna egész életemben, amely csupán egy pillanat.'' Ez a gondolat bizonyára túl messzire vitt. Szeráfim atya kicsit megrázta filozófusunkat, majd újból kézen fogta. Kis meredek úton egészen a tengerpartig vitte egy kis kietlen öbölbe. -- Ne kérôdzz többet a pipacsok értelmén, mint egy tehén... Legyen tengerész a szíved. Tanulj meg úgy elmélkedni, mint az óceán. ======================================================================== Elmélkedj úgy, mint az óceán! A fiatalember közelebb ment a tengerhez. Már megtalálta a jó alapot és a helyes irányt. Testtartása megfelelô volt. Mi hiányzott még neki? Mire taníthatta a hullámok moraja? Feltámadt a szél. A tenger apálya-dagálya egyre hatalmasabb lett, az óceánra emlékeztette. Igaz, az öreg szerzetes azt tanácsolta neki, hogy úgy elmélkedjen, mint az óceán, ne pedig úgy, mint a tenger. Honnét tudhatta, hogy a fiatalember régebben -- fôleg éjjel -- hosszú órákat töltött az Atlanti-óceán partján, és már tudta annak művészetét, hogyan vegye fel lélegzése a hullámok nagy lélegzésének ritmusát. Belélegzek, kilélegzek... azután belélegeznek, kilélegeznek Hagyom, hogy hordozzon a lehelet, mint ahogy az embert hordozzák a hullámok. Így viszi a deszkát is az óceán lélegzésének ritmusa. Régebben ez néha szinte az öntudatvesztés határára sodorta. De a vízcsepp, amely akkor elenyészett a tengerben, most megôrizte formáját, tudatát. Testtartásának köszönhette ezt? A földbe kapaszkodó gyökereinek? Nem ragadta többé el lélegzésének mély ritmusa. A vízcsepp megôrizte önazonosságát, mégis tudott egy lenni az óceánnal. Így tanulta meg a fiatalember, hogy elmélkedni azt jelenti: mélyen lélegzik és hagyja, hogy saját lélegzetének apálya-dagálya legyen. Azt is megtanulta, hogy bár a felszínen hullámzik a víz, az óceán mélye nyugalomban marad. A gondolatok jönnek-mennek, felkavarnak minket, de lényünk mélye mozdulatlan. Az elmélkedés önmagunk hullámaiból indul, s amikor már nem ér le a lábunk, gyökeret ereszthetünk az óceán mélyén. Mindez nap nap után egyre jobban élt benne és eszébe juttatta egy költô gondolatát, ami nagy hatással volt rá serdülôkorában: ,,A létezés olyan, mint a szüntelenül hullámzó tenger. Az átlagember ebbôl a tengerbôl csak a hullámokat érzékeli. Vedd észre, hogy a tenger mélyérôl számtalan hullám tör a felszínre, ugyanakkor a tenger rejtve marad a hullámokban''. A fiatalember számára a tenger most már kevésbé ,,maradt rejtve a hullámokban'', sokkal nyilvánvalóbbnak tűnt a dolgok közötti egység, és mindez nem rombolta le a sokféleséget. Nem kellet már szembeállítani az alapot és a formát, a láthatót és a láthatatlant, midez az élet egyetlen óceánját alkotta. Leheletének mélyén talán már a Ruah, a Pneuma, Isten nagy lehelete volt? -- Mindaz, aki figyelmesen hallgatja saját lélegzését, nincs messze Istentôl -- mondta az öreg Szerafim. -- Figyeld meg, ki van kilélegzésed végén, ki van belélegzésed forrásánál. Valóban volt ott néhány másodpercnyi csend, sokkal mélyebb, mint a hullámok apálya-dagálya, valami, ami hordozza az óceánt. ======================================================================== Elmélkedj úgy, mint egy madár! A jó alap, a fény felé fordulás, az óceán lélegzése még nem a ,,hészükhaszta'' imamód -- mondta neki Szerafim atya. -- Most meg kell tanulnod úgy elmélkedni, mint egy madár. Elvitte ôt a remeteségéhez közel esô kis cellába, ahol két gerlice élt. A két kis állat turbékolása elôször kedvesnek tűnt, de hamarosan idegesítette a fiatal filozófust. Mindig azt a pillanatot választották ki, hogy kedves szavakat turbékoljanak egymásnak, amikor ô aludni akart. Megkérdezte az öreg szerzetest, mit jelent ez az egész komédia és sokáig fog-e még tartani. A hegy, az óceán, a pipacs még csak hagyján (bár el lehetne tűnôdni, vajon mi van ebben keresztényi), de hogy a szerzetes most ilyen epekedô szárnyasokat ajánljon neki elmélkedése mesteréül, na hát ebbôl elege volt! Szerafim atya elmagyarázta neki, hogy az Ószövetségben az elmélkedést olyan szavak fejezik ki, amelyeknek gyökere a ,,haga'', amit görögül a mélété-meletan, latinul a meditari-meditatio szóval adtak vissza. A szótô eredeti jelentése: ,,félhangon mormolni''. Ezt a szót használták az állatok kiáltására is: pl. az oroszlán ordít (Iz 31,4), a fecskefióka csipog, a galamb nyögdécsel (Iz 38,14), a medve dörmög. -- Áthosz hegyen nincsenek medvék. Ezért vezettelek ide a gerlicékhez, a tanítás viszont ugyanaz. A torkoddal kell elmélkedned nemcsak azért, hogy befogadd a leheletet, hanem azért is, hogy éjjel- nappal Isten nevét mormold. Amikor boldog vagy, anélkül hogy odafigyelnél, dudorászol, néha jelentések nélküli szavakat mormolsz, és ez egyszerű örömmel, derűvel tölti el egész testedet. Amikor elmélkedsz, mormolsz, mint a gerle és hagyod, hogy feltörjön belôled a szív éneke, mint ahogy már megtanultad, hogyan engedd felszállni magadban a virág illatát... Amikor elmélkedsz, énekelve veszel levegôt. Egyelôre ne tölts most idôt azzal, hogy a jelentésén gondolkozol; azt javasolom, hogy csak ismételd, mormold, dudorászd a ,,Kyrie eleison, Kyrie eleison''-t, ami minden Áthosz-hegyi szerzetes szívében ott él. Ez nem nagyon tetszett a fiatal filozófusnak. Otthon esküvôi vagy temetési misén hallotta ezt a könyörgést: ,Uram, irgalmazz!'' Szerafim atya elmosolyodott: -- Igen, ez az egyik jelentése, de van több más is, például: ,,Uram, küldd el Lelkedet!'', ,,Legyen felettem és mindnyájunk felett a te gyengédséged!'', ,,Áldott legyen a te Neved!'' stb., de ne törekedj túlzottan arra, hogy megértsd ezt a könyörgést, magától feltárul majd neked. Most csak légy fogékony és figyelmes arra a rezgésre, amit testedben, szívedben éleszt. Próbáld békésen összhangba hozni lélegzésed ritmusával. Amikor gondolatok gyötörnek, nyugodtan térj vissza ehhez a könyörgéshez, lélegezz mélyebben, tartsd magad egyenesen és mozdulatlanul, akkor megismered a ,,hészükhia'' kezdetét, a békét, amelyet Isten bôségesen ad mindazoknak, akik szeretik Ôt. Néhány nap alatt hozzászokott a ,,Kyrie eleison''-hoz. Úgy kísérte, ahogy a méheket a zümmögés, amikor a mézet csinálják. Nem mindig ismételgette ajakkal. A zümmögés egyre bensôbb, a rezgés egyre mélyebb lett. A ,,Kyrie eleison'' -- aminek már nem gondolt értelmére - - néha ismeretlen csendbe vezette ôt, és úgy érezte magát, mint Tamás apostol, miután felfedezte a feltámadt Krisztust. ,,Kyrie eleison!'' Én Uram, én Istenem! Isten nevének segítségül hívása nyomán lassacskán nagy tisztelet támadt benne minden létezôvel szemben. Ugyanakkor tele volt imádattal az iránt, aki ott rejtôzik minden létezés gyökerénél. Szerafim atya ekkor így szólt hozzá: Most már nem vagy messze attól, hogy úgy elmélkedj, mint egy ember. Meg kell tanítanom téged Ábrahám elmélkedésére. ======================================================================== Elmélkedj úgy, mint Ábrahám! Az öreg sztarec tanítása mindeddig természetes elemekbôl állt, gyógykezelésszerű volt. Alexandriai Philon tanúsága szerint a szerzetesek régen gyógyítással foglalkoztak. Elsôdleges szerepük -- még mielôtt megvilágosodásra vezették volna az embert --, az volt, hogy meggyógyítsák a természetet, s ezzel a legjobb állapotba hozták ahhoz, hogy képes legyen befogadni a kegyelmet. A kegyelem nincs ellentmondásban a természettel, helyreállítja és kiteljesíti azt. Ezt tette az öreg a fiatal filozófussal: olyan módszert tanított neki, amelyet némelyek ,,teljesen természetesnek'' nevezhetnének. A hegy, a pipacs, az óceán, a madár, megannyi természeti elem, amelyek arra emlékeztetik az embert, hogy mielôtt továbblépne, foglalja össze a különbözô létezési szinteket, illetve a makrokozmoszt alkotó különbözô csoportokat, az ásványvilágot, a növényvilágot, az állatvilágot... Az ember sokszor elveszítette a kapcsolatot a kozmosszal, a sziklával, az állatokkal, s ez rossz közérzetet, betegséget, bizonytalanságot, szorongást idéz elô benne. ,,Túl soknak'', idegennek érzi magát, a világban. Az elmélkedés azt jelenti, hogy az ember bekapcsolódik a világegyetem elmélkedésébe és dicséretébe, mert ,,mindezek a dolgok már elôttünk imádkoznak'', mondják az atyák. Az emberben ébred öntudatra a világ imája. Az ember nevezi meg mindazt, amit a teremtmények még csak gügyögnek. Ábrahám elmélkedésével új, magasabb tudatba lépünk, amit hitnek nevezünk. A hit az értelem és a szív csatlakozása ahhoz a ,,Te''- hez, aki benne van, áttetszik minden létezô többszörös tegezôdésében. Ez Ábrahám tapasztalata és elmélkedése: a csillagok susogása mögött több van, mint a csillagok, egy nehezen megnevezhetô Jelenlét, aminek mégis számtalan neve van. Több a világegyetemnél, mégsem érthetô meg azon kívül. Isten és a természet között ugyanaz a különbség, mint a kék ég és a kék szem között. Ábrahám minden kékségen túl ezt a tekintetet kereste... Miután megtanulta a jó alapokat, a gyökereket, a fény felé fordulást, az óceánok békés lélegzését, a belsô éneket, a fiatalember a szív éledésére kapott meghívást. Hirtelen ráébredt arra, hogy ô valaki. A szív sajátossága az, hogy mindent megszemélyesít, így az Abszolútumot is, minden létezô és lélegzô forrását. Megnevezi, ,,én Istenemnek, én Teremtômnek'' hívja, jelenlétében jár. Ábrahám számára az elmélkedés azt jelenti, hogy fenntartja a kapcsolatot az isteni jelenléttel, annak legkülönbözôbb megjelenési formáiban. Ez a fajta elmélkedési mód behatol a mindennapi élet konkrét részleteibe. Látjuk Ábrahámot Mamre tölgyesénél, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra nyílásában üldögélt (Ter 18,1). Fogad három idegent, akikrôl kiderül, hogy Isten küldöttei. -- Akkor elmélkedsz úgy, mint Ábrahám, -- mondta Szerafim atya --, ha gyakorlod a vendéglátást, a szomjazónak adsz egy pohár vizet. Ne távolodj el a csendtôl, a forráshoz visz közelebb. Ha úgy elmélkedsz; mint Ábrahám, nemcsak a békét és a fényt éleszted fel magadban, hanem az emberek iránti szeretetet is. Szerafim atya felolvasta a fiatalembernek a Teremtés könyvének egy ismert részletét, ami Ábrahám közbenjárásáról szól. Ábrahám ott volt JAHVE, a Van-Volt-Lesz elôtt. Közelebb lépett és így szólt: Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt? Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, s nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi? (Ter 18, 23-24) Ábrahámnak fokozatosan csökkentenie kellett az igazak számát, hogy Szodomát ne rombolja le az Úr. Ne haragudj, Uram, hogy még egyszer szólok: Hátha csak tíz lesz? (Ter 18,32) Aki úgy elmélkedik, mint Ábrahám, az közbenjár az emberek életéért, s bár ismeri romlottságukat, mégsem veszíti el a reményt Isten irgalmasságában. Az ilyen elmélkedés mindig és mindenhol megszabadítja a lelket az ítélettôl, a büntetéstôl, bármilyen borzalmakat is lát. Bűnbocsánatot és áldást kér. -- Ábrahám elmélkedése még messzebbre is vezet. -- Szerafim atya torkából nehezen jött ki a szó, mintha meg akarta volna kímélni a fiatalembert egy tapasztalattól, amelyen neki is át kellett esnie, és amire visszaemlékezve alig észrevehetôen megremegett: -- Egészen az áldozatig mehet... Idézte a Teremtés könyvének egy másik részletét, amelyben Ábrahám kész feláldozni saját fiát, Izsákot. -- Minden az Istené -- folytatta mormolva Szerafim atya. -- Minden tôle, általa és érte van. Ha úgy elmélkedsz, mint Ábrahám, eljutsz oda, hogy teljesen lemondj önmagadról és a számodra legkedvesebb dolgokról. Keresd azt, amihez a leginkább ragaszkodsz, amivel azonosítod énedet... Ábrahám számára ez az egyetlen fia volt. Ha képes vagy erre az odaadásra, a teljes ráhagyatkozásra, a végtelen bizalomra, akkor abban, aki minden értelmet, józan észt felülmúl, mindent százszorosan kapsz vissza. Isten majd gondoskodik (Ter 22,8). Aki úgy elmélkedik, mint Ábrahám, annak szívében és tudatában nincs más, csak Isten. Amikor Ábrahám fölment a hegyre, csak a fiára gondolt. Amikor lejött, csak Istenre. Aki áthalad az áldozat csúcsán, az felfedezi, hogy semmi sem az ,,én''-é, minden Istené. Ez az ego halála és a valódi ,,én'' felfedezése. Úgy elmélkedni, mint Ábrahám, azt jelenti, hogy az ember hitben csatlakozik ahhoz, aki a világegyetem fölé emelkedik, gyakorolja a vendéglátást, közbenjár minden ember üdvösségéért. Elfeledkezik önmagáról, szakít még jogos ragaszkodásaival is, hogy felfedezze önmagát, rokonait, az egész világegyetemet, amiben benne lakozik végtelen jelenléte ,,Annak, aki van''. ======================================================================== Elmélkedj úgy, mint Jézus! Szerafim atya egyre tapintatosabbnak mutatkozott. Érezte a fejlôdést, amit a fiatalember az elmélkedésben, imában tett. Többször rajtakapta ôt, amint könnyekben úszó arccal úgy elmélkedett, mint Ábrahám, közbenjárt az emberekért. ,,Istenem, irgalmasságom, mi lesz a bűnösökkel?'' Egyik nap a fiatalember jött oda hozzá és azt kérdezte tôle: -- Atya, miért nem beszél nekem sohasem Jézusról? Milyen volt az ô imája, az ô elmélkedése? A liturgiában, a szentbeszédekben csak róla beszélnek. A Filokáliában azt írják, hogy a szív imájában az ô nevét kell hívni. Ön miért nem mond róla semmit? Szerafim atya megindultnak látszott. Mintha a fiatalember valami illetlen dolgot kérdezett volna, mintha saját titkát kellett volna feltárnia. Minél nagyobb a kinyilatkoztatás, amit kap az ember, annál alázatosabbnak kell lennie, hogy átadja. Bizonyára nem érezte magát elég alázatosnak: -- Erre csak a Szentlélek tud téged megtanítani. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni (Lk 10,22). Fiúvá kell lenned, hogy úgy imádkozz, mint egy fiú és hogy ugyanolyan bensôséges kapcsolatod legyen azzal, akit Jézus Atyjának és a mi Atyánknak hív, mint neki. Ez pedig a Szentlélek műve. Ô emlékeztet majd téged mindarra, amit Jézus mondott. Az evangélium élô lesz benned és megtanít úgy imádkozni, ahogy kell. A fiatalember erôsködött: -- Mondjon nekem még valamit! Az öreg rámosolygott. -- Most jobban tenném, ha kiabálnék. De te még ezt is a szentség jelének tartanád. Jobb, ha elmondom neked a dolgokat egyszerűen. A jézusi elmélkedés összefoglalja az összes elmélkedési formát, amelyet eddig átadtam neked. Jézus a kozmikus ember. Tudott úgy elmélkedni, mint a hegy, a pipacs, az óceán, a galamb. Tudott úgy is elmélkedni, mint Ábrahám. Szíve határtalan volt, még ellenségeit, hóhérait is szerette: Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek (Lk 23,34). Gyakorolta a vendégszeretetet azok iránt, akiket betegnek, bűnösöknek, bénáknak , prostituáltaknak, kollaboránsoknak hívnak... Mikor leszállt az éjszaka, visszahúzódott, hogy titokban imádkozzék, és mint egy gyermek, mormolta: ,,Abba'', ami ,,papát'' jelent. Számodra persze nevetségesnek tűnhet, hogy a transzcendens, végtelen, megnevezhetetlen, mindenek fölött álló Istent ,,papának'' hívd! Majdnem komikus, mégis ez volt Jézus imája, és ebben az egyszerű szóban mindent kimondott. Az ég és a föld rettenetesen közel került egymáshoz. Isten és ember eggyé lett... Talán ahhoz, hogy az ember ezt megértse, az kell, hogy az éjszakában ,,papának'' hívják egyszer. De az is lehet, hogy az apa és az anya bensôséges kapcsolata a gyerekükkel ma már semmit sem jelent. Talán rossz ez a kép?... Ezért nem akartam neked semmit sem mondani, sem képet adni. Meg akarom várni, hogy a Szentlélek ültesse beléd azokat az érzelmeket és ismereteket, amelyek Jézus Krisztusban voltak és hogy ez az ,,Abba'' ne az ajkaidról, hanem a szívedbôl jöjjön. Azon a napon kezded majd megérteni, mi is a hészükhasztok imája és elmélkedése. ======================================================================== Most menj! A fiatalember néhány hónapot még az Áthosz-hegyen maradt. Jézus imája szakadékokba, néha bizonyos ,,ôrültség'' határára sodorta. Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem -- mondhatta volna Szent Pállal (Gal 2,20). Az alázatosság, a közbenjárás, a vágy ôrülete volt ez, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság teljes ismeretére (???). Szeretetté, tűzzé vált. Az égô csipkebokor már nem jelkép volt számára, hanem valóság: Égett, de nem égett el. (vö. Kiv 2,3) Idônként furcsa fényjelenségek látszottak testén. Némelyek azt mondták, látták vízen járni vagy mozdulatlanul ülni harminc centiméterrel a föld fölött... Ez alkalommal Szerafim atya már kiabálni kezdett. -- Ebbôl elég! Most menj! Kérte, hogy hagyja el Áthoszt, menjen haza, majd meglátja, mi marad a szép hészükhaszta elmélkedéseibôl. A fiatalember elment. Visszatért Franciaországba. Az emberek inkább soványnak látták és semmi lelkit nem találtak piszkos szakállában és elhanyagolt külsejében... A városi élet azonban nem feledtette el vele sztarecének tanítását. Amikor nagyon nyugtalannak érezte magát, mivel soha semmire nem volt ideje, leült, mint egy hegy, egy kávéház teraszán. Amikor gôgöt, hiúságot tapasztalt magában, visszaemlékezett a pipacsra -- ,,minden virág elhervad'' --, szíve újra a fény felé fordult, amely nem múlik el. Amikor szomorúság, harag, csömör kerítette hatalmába a lelkét, könnyedén lélegzett, mint az óceán. Isten leheletében újra lélegzethez jutott, segítségül hívta nevét és mormolta: ,,Kyrie eleison!'' Amikor látta az emberek szenvedését, gonoszságát és saját tehetetlenségét, hogy megváltoztassa a dolgokat, visszaemlékezett Ábrahám elmélkedésére. Amikor rágalmazták és gyalázatos dolgokat mondtak róla, örült, hogy Krisztussal elmélkedhetett... Külsôleg ugyanolyan ember volt, mint bárki más. Nem törekedett arra, hogy ,,szentnek'' látszódjék. Még azt is elfelejtette, hogy a hészükhaszta imát gyakorolja; egyszerűen megpróbálta pillanatról pillanatra szeretni Istent és a jelenlétében élni.