Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== David L. Fleming SJ Lelkigyakorlatok Szent Ignáccal A Lelkigyakorlatok egy mai értelmezése Kézikönyv a szentignáci szöveghez Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék - Részletes A könyv elektronikus változata Szent Ignáctól rész A szerzô elôszava Elôszó a magyar kiadáshoz A ,,Krisztus Lelke'' imádság Néhány elôzetes segítség -- bevezetésképpen [1] A. A lelkigyakorlatozónak B. A lelkigyakorlat kísérôjének [2] Lelkigyakorlatok [21] Elôfeltétel [22] ELSÔ HÉT A kiindulási alap (fundamentum): tény és gyakorlati [23] megvalósítás Elsô gyakorlat [45] Második gyakorlat [55] Harmadik gyakorlat [62] Negyedik gyakorlat [64] Ötödik gyakorlat [65] Egy-két megjegyzés az elsô hét folyamatához [72] Segítség az imádkozáshoz A. Összeszedettség [73] B. Testhelyzet [76] C. Visszatekintés [77] D. Környezet [79] E. Önmegtagadás 1. Általános leírás [82] 2. A külsô önmegtagadás célja [87] 3. A külsô önmegtagadás formái [83] F. Lelkiismeret-vizsgálat és gyónás [24] MÁSODIK HÉT Krisztus Király és az ô hívása [91] Javaslatok [99] Elsô nap, elsô szemlélôdés: A megtestesülés [101] Második szemlélôdés: Jézus születése [110] Harmadik szemlélôdés [118] Negyedik szemlélôdés [120] Ötödik szemlélôdés [121] További utasítások [127] Második nap [132] Harmadik nap [134] Bevezetés a különbözô életállapotok megfontolásához [135] Negyedik nap Elmélkedés: Két vezér, két stratégia [136] Három embertípus [149] Ötödik nap [158] További utasítások [159] Hatodiktól tizenkettedik napig [161] További utasítások [162] Az alázatosság három módja [165] Bevezetés életállapot vagy életmód választásához [169] A dolgok, amelyekrôl választást tehetünk [170] Három alkalmas idô a helyesen lefolytatott és megfelelôen [175] végzett életállapot- vagy életmódválasztásra A. A jó és helyes választás elsô módszere [178] B. A jó és helyes választás második módszere [184] Néhány utasítás a már választott életállapotban vagy [189] életmódban való megújuláshoz vagy újra elkötelezôdéshez HARMADIK HÉT Elsô nap, elsô szemlélôdés: Az utolsó vacsora [190] Második szemlélôdés: Jézus gyötrelme a Getszemáni kertben [200] További utasítások [204] Másodiktól hatodik napig [208] Hetedik nap [208] Az étkezésre vonatkozó irányelvek [210] NEGYEDIK HÉT Elsô nap, elsô szemlélôdés: Jézus megjelenik Máriának [218] További utasítások [226] Szemlélôdés Isten szeretetérôl [230] Háromféle imamód A. Az elsô imamód [238] B. A második imamód [249] C. A harmadik imamód [258] Szentírási szövegek A. ,,A kiindulási alap (fundamentum): tény és gyakorlati megvalósítás'' témájához B. Az elsô hét-hez C. Urunk életének misztériumai: Második hét [261] Harmadik hét [289] Negyedik hét [299] Irányelvek a ,,megfontolt megkülönböztetéshez'' (lelkek megkülönböztetése) Elôzetes megjegyzés [313] I. RÉSZ: Fôleg az elsô hét-en követendô irányelvek [313] A. Két alapelv [314] B. Gyakorlati tanácsok különösen azok számára, akiknek feltett szándékuk, hogy életüket megváltoztassák és jót tegyenek Lelki vigasz meghatározása [316] Lelki vigasztalanság meghatározása [317] Négy irányelv vigasztalanság esetében [318] Két irányelv lelki vigasz esetében [323] Három szemléletes hasonlat a gonosz lélekrôl [325] II. RÉSZ: Különösen a második hétre alkalmas irányelvek [328] A. Általános alapelv [329] B. Gyakorlati elvek a lelki vigasszal kapcsolatosan [330] Forrásainak megjelölése Hamis vigaszok [332] Vigasz és lelki haladás [335] Krisztusi értékrenden alapuló irányelvek a vagyon és az [337] anyagi javak megosztásához Néhány megjegyzés az aggályossággal kapcsolatosan [345] Irányelvek ahhoz, hogy a mai Egyház gondolkodásmódját, [352] értékrendjét magunkévá tegyük Index ======================================================================== Tartalomjegyzék - Összevont A könyv elektronikus változata Szent Ignáctól A szerzô elôszava Elôszó a magyar kiadáshoz A ,,Krisztus Lelke'' imádság Lelkigyakorlatok Elôfeltétel Elsô hét Egy-két megjegyzés az elsô hét folyamatához Második hét Harmadik hét Negyedik hét Háromféle imamód Szentírási szövegek Irányelvek a ,,megfontolt megkülönböztetéshez'' (lelkek megkülönböztetése) I. rész: Fôleg az elsô hét-en követendô irányelvek II. rész: Különösen a második hétre alkalmas irányelvek Krisztusi értékrenden alapuló irányelvek a vagyon és az anyagi javak megosztásához Néhány megjegyzés az aggályossággal kapcsolatosan Irányelvek ahhoz, hogy a mai Egyház gondolkodásmódját, értékrendjét magunkévá tegyük Index ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1999-ban jelent meg a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya kiadásában, ISBN azonosítója 963 8014 21 0. Az elektronikus változat a Jézus Társasága magyarországi tartományfônökének az engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Jézus Társasága Magyarországi Tartományáé. A Szent Ignác Lelkigyakorlatok szögletes zárójelben megadott számozását, amelyet a nyomtatott könyv a lapszélen közöl, a program a megfelelô rész elôtti külön sorban adja meg. ======================================================================== Szent Ignáctól 1522-ben a spanyolországi Manresa mellett, mely a Caradoner folyó túlpartján, a Monserrat magaslatával szemben fekszik, Szent Ignác intenzív misztikus megvilágosításokat kapott Istentôl; nagyrészt ezekbôl erednek Lelkigyakorlatai (Önéletrajz, 28-30 pont). Ezekben a Gyakorlatokban Ignác azt fejtette ki a saját módján, amit századokkal korábban Szent Ágoston így fogalmazott: ,,Nagy vagy Uram és igen-igen méltó minden dicséretre... Te ébreszted föl bennünk magasztalásod örömét, mert magadért teremtettél bennünket, és nyugtalan a szívünk, még meg nem nyugszik benned.'' (Vallomások I.1.) ======================================================================== A szerzô elôszava Ez a könyvecske segítségül szeretne szolgálni Szent Ignác Lelkigyakorlataihoz. Eszköz kíván lenni a széles körben ismert, de nehéz szöveg könnyebb és gyorsabb megértéséhez korunk embere számára, különösen is azoknak, akik személyesen irányított lelkigyakorlatokban elôször használják ezt. Az elmúlt négyszáz év egyházi hagyományában a jezsuiták alapítójának Lelkigyakorlatai klasszikus lelkigyakorlatos kézikönyvként szolgált. A lelkiélet klasszikusait -- éppen természetüknél fogva -- nem arra szánták, hogy újraírják ôket, vagy azokon valamit változtassanak. Mégis, a könyv 1548-as elsô kiadásától kezdve, a századok folyamán jelentôs segédkönyvek készültek a Lelkigyakorlatok megértéséhez és gyakorlati alkalmazásához. Ignác életében és a halála utáni elsô ötven évben különbözô magyarázatokat írtak a Lelkigyakorlatok szövegéhez, amelyek elsôdlegesen a Lelkigyakorlatok kísérésének tényleges gyakorlatát tartották szem elôtt, és ,,Direktórium''-oknak nevezték ôket. 1599-ben a Jézus Társasága általános rendfônöke, Claudio Aquaviva atya közreadta a Lelkigyakorlatok hivatalos Direktóriumát. Hamarosan megjelentek más típusú magyarázatok is: egyesek a szöveget teológiailag magyarázták, mások inkább gyakorlati jellegűek voltak, egyes egyházi lelkiségi mozgalmak és ájtatosságok használatára. A közelmúltban olyan lelkigyakorlatos kézikönyveket írtak, amelyekben prédikált lelkigyakorlatok elôadásait nyomtatták ki, így inspirálván más lelkigyakorlat-kísérôket, és segítvén más lelkigyakorlatozókat. Ezek a könyvek a Lelkigyakorlatok bizonyos fokú megértését tették lehetôvé, és egyes esetekben írásbeli irányítást is nyújtottak azok számára, akik saját egyéni lelkigyakorlatukhoz használták fel ôket. Napjainkban a személyesen kísért lelkigyakorlatok népszerűsége visszavezette a lelkigyakorlat-kísérôket és a lelkigyakorlatozókat az eredeti szűkszavú ignáci szöveghez. Ez stílusbeli egyszerűsége ellenére kifejezéseiben, elképzeléseinek megfogalmazásában, terminológiájában, sôt világképében is nehézségeket hordoz, mivel Ignác világszemlélete sokkal középkoribb a miénknél. A mai lelkigyakorlat-kísérô és lelkigyakorlatozó gyakran az ignáci szöveg értelmezésével tölti azt az idôt, amit jobb lenne magára a lelkigyakorlat végzésére fordítani. Azt hiszem, az jelenthet segítséget a mai embernek, ha megkíséreljük megôrizni az ignáci szöveg szűkszavúságát, de úgy juttatjuk kifejezésre, hogy ne tűnjön olyan félelmetesen nehéznek sem napjaink lelkigyakorlat-kísérôje, sem lelkigyakorlatozója számára. Remélem, e könyvben a kísérô az ignáci szöveg olyan új megfogalmazására talál, amely a megértés új mélységeit világítja és nyitja meg számára. Az is a vágyam, hogy egy olyan értelmezést tudjak nyújtani, amit a lelkigyakorlat kísérôje terminológiájában kevésbé megközelíthetetlennek, magyarázataiban kevésbé tekervényesnek talál, amikor a lelkigyakorlatozó kezébe akarja adni a szöveget. Másszóval, úgy akarom bemutatni a szöveget, hogy könnyen használható és érthetô legyen a mai ember számára, ahogyan Ignác szövege is az volt az ô kortársai számára. Ezért adtam munkámnak ,,A Lelkigyakorlatok egy mai értelmezése'' címet. Nem fordításról van szó, mivel nem küszködöm a spanyol vagy latin változat tolmácsolásával. Bár idônként kibôvítettem és átcsoportosítottam a szöveget, nem akarom, hogy munkámat az ignáci szöveg kommentárjának vagy pótlékának tekintsék; ez inkább Ignác saját szövegének egyfajta értelmezési módja. Az is célom volt, hogy a könyv legyen kicsi és olcsó, könnyen használható sokak számára, akik ma végeznek személyesen irányított lelkigyakorlatot vagy mindennapok lelkigyakorlatát (az Ignác által a tizenkilencedik megjegyzésben ajánlott módon (Lelkigyakorlatok [19]). Örülök és hálás vagyok azért, hogy olyan sok lelkigyakorlat- kísérô és lelkigyakorlatozó találta hasznosnak a Lelkigyakorlatoknak ezt az ,,értelmezését''. Megtiszteltetésnek tartom, hogy új módon oszthatom meg a mai emberekkel ennek a klasszikus lelkiségi műnek a gazdagságát. Áldja meg Szent Ignác erôfeszítéseinket Jézus kicsit bensôségesebb megismerésére, kicsit közelebbi követésére. David L. Fleming SJ 1980. Vízkeresztjén ======================================================================== Elôszó a magyar kiadáshoz Kedves barátom, Nemes Ödön SJ atya megkért, hogy írjak egy rövid elôszót könyvem magyar kiadásához. Loyolai Szent Ignác nagyon vágyott arra, hogy Lelkigyakorlatai a keresztény élet megújulását szolgálják korának Egyházában. Remélem, ugyanez fog történni a magyar Egyház életében most, az üldöztetés és elnyomatás oly sok éve után. Bárcsak Isten kegyes szemmel nézné erre irányuló törekvéseinket! David L. Fleming SJ 1997. november 6-án ======================================================================== A ,,Krisztus lelke'' imádság Jézus, árassz el teljességeddel! Tested és véred legyen ételem és italom! Szenvedésed és halálod legyen erôm és életem! Jézus, Te velem vagy, így mindent megkaptam. Kereszted árnyéka legyen keresett menedékem. Ne engedd, hogy elfussak felajánlott szereteted elôl, És ôrizz meg a gonosz hatalmától! Mindennapi kis halálaimat ragyogja be szereteted fénye! Hívj engem állandóan, amíg el nem érkezik az a nap, Amikor szentjeiddel örökké dicsôíthetlek téged! Ámen. ======================================================================== [1] Néhány elôzetes segítség -- bevezetésképpen (a Lelkigyakorlatok [1-20] értelmezése alapján[1]) Ezeknek a megjegyzéseknek az a céljuk, hogy a lelkigyakorlatokat jobban megértessék, és mind a lelkigyakorlatot végzônek, mind a lelkigyakorlat kísérôjének segítségére legyenek. A. A lelkigyakorlatozónak 1. A ,,lelkigyakorlatok'' kifejezés magába foglalja az Istennel való kapcsolatteremtésünk minden módját, így az elmélkedést, szemlélôdést, szóbeli imát, ájtatosságokat, lelkiismeret-vizsgálatot és így tovább. Ismerjük a testgyakorlatok széles körét, mint a gyaloglást, kocogást; a játékokat, mint a teniszezést, kézilabdázást, golfozást, vagy éppen a különféle gyakorlatokban megnyilvánuló jógát és az izometriás tornát. Ezek a testgyakorlatok az izmok rugalmasságának biztosítására, a vérkeringés és légzés javítására, általában véve a test általános jó egészségének biztosítására szolgálnak. Így az is, amit lelkigyakorlatnak hívunk, azt célozza, hogy növelje nyitottságunkat a Lélek működése iránt, segítsen fényt deríteni bűnösségünk sötétségeire és belsô bűnös hajlamainkra, és erôsítsen, támogasson minket abban, hogy egyre hűségesebben válaszoljunk Isten szeretetére. [3] 2. A Lelkigyakorlatok során néha sokat gondolkodunk és boncolgatunk. Máskor sokkal inkább azt tapasztaljuk, hogy fölmelegszik a szívünk, és nem foglalkozunk értelmi megfontolásokkal. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig imáról van szó, legyen az elmélkedô vagy fôleg az érzelmekre támaszkodó, ezért mindig törekednünk kell az Isten elôtti mély tisztelet fenntartására. [5] 3. A Lelkigyakorlatokat elkezdô személy részére a nyitottság és nagylelkűség a legfontosabb. Mint lelkigyakorlatozónak az az egyetlen reményem és vágyam, hogy tudjam valóban Isten rendelkezésére bocsátani magam, és így minden módon egyedül azt keresni, hogyan válaszoljak arra a szeretetre, amely kezdetben megteremtett, és most mindenre kiterjedô törôdéssel és gondoskodással körülölel engem. [20] 4. Ha valóban be akarunk kapcsolódni ezeknek a Lelkigyakorlatoknak a folyamatába, rendszerint az a leghasznosabb, ha kivonulunk megszokott körülményeinkbôl -- barátaink és családunk körébôl, tennivalóink és szórakozásaink, megszokott otthoni és munkahelyi körülményeink közül egyaránt. Ebbôl az elkülönülésbôl sok elôny származik, pl.: (1) ha így elhatároztam, hogy egyre jobban válaszolok Isten szeretetére, bárhová is fog ez vezetni az életemben, akkor megtalálom majd azt a fajta nyugalmat, amelyben Istennek az életemben való működése mindennél jobban nyilvánvalóvá válik; (2) figyelmem nem oszlik meg a sok gond között, hanem inkább egyetlen gondja Is- ten vezetésének követése lesz; (3) hasonlóan, ezidô alatt szeretetem is egyedül Isten felé fordul, és mindennél erôteljesebb és bensôségesebb válaszadásra leszek képes, mert tudom, hogy Isten ezt kívánja tôlem. [4] 5. A Lelkigyakorlat felépítése eléggé egyszerű. Alapvetôen négy részbôl áll, ezeket hetek-nek hívjuk, bár bennük a napok száma nem meghatározott. Az elsô hét Isten szeretetének és mindannyiunk bűnei által történô visszautasításának témájával foglalkozik. A második hét Jézus életére összpontosít, a kezdetektôl nyilvános működésének befejezéséig. A harmadik hét tárgya Jézus életének nagyon sajátos idôszaka: szenvedése és halála. A negyedik hét a feltámadt Krisztusra és az ô gyôzelmében megújult világra tekint. Azt, hogy mikor lehet átlépünk az egyik hét-bôl a másikba, az határozza meg, hogy mikor kapjuk meg a kért kegyelmeket Istentôl. Egyesek hamarabb tudnak behatolni abba a misztériumba, amelyikkel foglalkoznak, mint mások. Az Isten kegyelme és az egyes embereknek a kegyelemmel való együttműködése alapján a lelkigyakorlat kísérôje határozza meg, hogy a hét idôtartamát meg kell-e rövidíteni vagy hosszabbítani. Mindamellett megjegyezzük, hogy a teljes Lelkigyakorlatot kb. 30 nap alatt kellene elvégezni. [11] 6. Amikor lelkigyakorlatozóként az elsô hét gyakorlatait végzem, kíváncsiságból ne foglalkozzam a következô hetek témáival, mert ez menekülés az adott téma teljes odafigyeléssel történô megfontolása elôl. A Lelkigyakorlat minden szakaszában úgy mélyedjek el, mintha Istennek adott válaszom egész teljessége az éppen adott témában lenne. [12] 7. A Lelkigyakorlatok alatt, -- hacsak nem kapok más irányítást, -- egy teljes órát fordítsak minden egyes, a kísérôm által javasolt imaidôre. Amikor kísértést érzek arra, hogy megrövidítsem az órát, ismerjem fel, mire irányul a kísértés. Az elsô lépést jelenti afelé, hogy visszavegyem Istentôl teljes odaajándékozottságomat. Ilyenkor a szokásos idôn túl hosszabbítsam meg néhány perccel az imaidôt. [13] 8. Amikor örömömet lelem az imában, könnyen lehetséges, hogy kísértést érzek az imaidô meghosszabbítására, azután hamarosan azon kapom magam, hogy inkább az Isten vigasztalásait keresem, és nem magát Istent. Ilyenkor az elôírt egy óra megtartása megvéd attól, hogy tudat alatt önmagamat keressem még az imában is. Amikor az imát száraznak és egyenesen terhesnek találom, feltétlenül töltsem a teljes órát az Úrra való várakozásban. Így próbálok válaszolni az állandóan felém áradó isteni kegyelemre. [16] 9. Ha rendezetlen egy személyhez, egy munkához vagy álláshoz, egy bizonyos lakóhelyhez, egy bizonyos városhoz, országhoz, stb. való ragaszkodásom, tegyem ezt az Úr elé, és kérjem kitartóan, adja meg a rendezetlenségtôl való szabadulás kegyelmét. Mindenekelôtt arra vágyom, hogy képes legyek szabadon válaszolni Istennek, és így -- Isten kegyelmének fénye és ereje által -- megtaláljam a helyes viszonyulást az emberekhez, helyekhez és dolgokhoz. [17] 10. Legyek tudatában, hogy a kísérôm, még ha pap is, nem szükségszerűen a gyóntatóm. A kísérô számára nem lényeges, hogy ismerje múltbeli bűneimet vagy akár jelen bűnös állapotomat. Ugyanakkor, ha megpróbálok nyíltan beszélni kísértéseimrôl és félelmeimrôl, az Istentôl kapott vigasztalásokról és világosságról, a bensômben történô különbözô megmozdulásokról, ez nagy elônyt jelent az irányított lelkigyakorlatban. Így a kísérô idônként felvilágosíthat, és hozzá tudja igazítani a Lelkigyakorlat folyamatát az én elôrehaladásom útjához, amelyen Isten vezet és én válaszolok neki. A köztem és a Lelkigyakorlat kísérôje közötti nyíltság nélkül nem lehet a Lelkigyakorlatot annyira hozzám alkalmazni és rám összpontosítani, hogy elvezessen arra a növekedésre, amely lehetséges lenne számomra. B. A lelkigyakorlat kísérôjének [2] 1. A kísérônek a szerepe segítô szerep. Segítek azzal, hogy elmagyarázok különbözô imamódokat, hogy anyagot javasolok imádságos megfontolásra, és nem akadályozom Isten működését a lelkigyakorlatozóban azzal, hogy ráerôszakolom saját szentírási és teológiai magyarázataimat. A Lelkigyakorlat mindenekelôtt az Isten és a lelkigyakorlatozó közötti meghitt kapcsolat ideje, és a lelkigyakorlatozót sokkal jobban fogja segíteni az Isten kegyelmébôl fakadó megvilágosítás és szeretet, mint az én lelkigyakorlat-kísérôi szónoklásom és csillogásom. [6] 2. Számítsak rá, hogy a lelkigyakorlatozó egy hét lefolyása alatt különbözô belsô megmozdulásokat fog tapasztalni. Amikor azt állítja, hogy semmi sem történik az imában, kérdezzem meg, hogyan végzi, mikor imádkozik, hol imádkozik, és általában hogyan tölti el a napot. Néha jelentéktelennek tűnô cselekedet vagy esemény befolyásolhatja az egész napi vagy több napi imádság menetét. Ez ismét egy olyan terület, ahol kísérôként nagy segítséget nyújthatok olyanfajta kérdezéssel, amely felfedheti, hogy mi akadályozza az Isten iránti nyitottságot. [7] 3. Amikor a lelkigyakorlatozó kísértés vagy vigasztalanság idejét éli, legyek megértô meghallgatója és gyengéd támasza. Legjobb képességem szerint segítsek rávilágítani azokra az utakra, amelyeken a gonosz erôi megpróbálják ôt megakadályozni, hogy képes legyen válaszolni Istennek. Emlékeztessem arra, Isten ezekben az idôkben is folyamatosan mellette áll, hogy kegyelmével megerôsítse és megvilágosítsa. [8] 4. Amint a lelkigyakorlatozó kezd tudatában lenni belsô megmozdulásainak, akár vigasznak, akár vigasztalanságnak, állapítsam meg, mikor lehet hasznos számára a további módszerek elmagyarázása a megmozdulások eredetének megkülönböztetésére. Így a lelkigyakorlatozó képes lesz meglátni, hogyan válaszoljon Istennek. [9] 5. Az elsô hét belsô megmozdulásainak megkülönböztetésére vonatkozó utasítások különböznek a második és további hetekre vonatkozóktól. Ezért legyek óvatos, és csak azt mutassam be és magyarázzam el, ami közvetlenül hasznos a lelkigyakorlatozónak, ott, ahol jelenleg van a lelkigyakorlatában. Máskülönben zűrzavart eredményezhetnek azok a közlések, amelyeket segítségnek szántam. [10] 6. Az elsô héten gyakran elôfordul, hogy a lelkigyakorlatozó a reményvesztettség vagy elutasítás kísértésébe esik. Ennek oka lehet Isten elôtti méltatlanságának gondolata, vagy mert látja, mibe kerül az, ha válaszol Isten szeretetére. Kísértés forrása lehet a félelem is: mit gondolnak vagy mondanak róla az emberek. Ilyenkor hasznos elmagyaráznom az elsô hétre vonatkozó ,,Irányelveket a szellemek megkülönböztetéséhez'' [314-327]. Ezzel szemben a második héten a lelkigyakorlatozó olyan kísértésekkel szembesül, amelyek valamilyen valóságos vagy látszólagos jó vonzóerejébôl és varázsából származnak. Ekkor hasznosabbnak fogom találni a második hétre vonatkozó ,,Irányelveket a szellemek megkülönböztetéséhez'' [328-336]. [14] 7. Legyek óvatos, amikor a lelkigyakorlatozót vigasz vagy buzgóság annyira fellelkesítette, hogy nagy terveket szô, vagy valamilyen fogadalmat akar tenni. Bár kísérôként tisztelem az idealizmusát, a vele való együttműködés során viszont tudnom kell mérlegelni Isten adományait és a személyiség természetes adottságait, jellemét és intelligenciáját. [15] 8. A lelkigyakorlatozó számára mindig biztosítanom kell az egyensúlyt, a jókedv és az elkedvetlenedés idején egyaránt. Sohasem szabad sürgetnem valamilyen döntést, -- pl. szerzetbe lépésre, ezzel vagy azzal a személlyel való házasságkötésre, vagy szegénységi fogadalom letételére vonatkozóan. Mint kísérônek mindig arra kell törekednem, hogy a lelkigyakorlatozóban segítsem Isten kegyelmi működését. Így Isten fénye és szeretete lelkesítse ôt minden életállapottal kapcsolatos lehetséges döntésben és elhatározásban. Mindig emlékezzem arra, hogy Isten nemcsak Teremtô, hanem valójában Ô a lelkigyakorlatozó irányítója; én magam sohase képezzem akadályát egy ilyen bensôséges kapcsolatnak. [18] 9. Kísérôként az a szerepem, hogy a Lelkigyakorlatokat hozzáigazítsam minden egyes lelkigyakorlatozóhoz, tekintetbe véve korukat és érettségüket, műveltségüket, képességeiket és adottságaikat is. Határozzam meg, hogy fizikai erô vagy természetes adottság hiánya miatt mely gyakorlatok bizonyulhatnak hasznavehetetlennek vagy egyenesen ártalmasnak a lelkigyakorlatozó számára, és éppen így azt is, mely gyakorlatok lehetnek hasznosak és talán erôpróbák egy sajátos tulajdonságú és adottságú lelkigyakorlatozó számára. Gyakran azt vehetem észre, hogy a lelkigyakorlatozónak -- életének adott szakaszában -- nincs képessége, és néha vágya sem, hogy tovább menjen az elsô hét gyakorlatainál. Ezért ítéljem meg azt is, hogy az adott lelkigyakorlatozónak hasznos lenne-e a teljes Lelkigyakorlat. Mivel a Lelkigyakorlat nem mindenki számára való, legyek tudatában annak, hogy sokan nem lesznek képesek jól végezni a gyakorlatokat, talán természetes adottságaik hiánya miatt, talán személyiségük miatt, vagy azért, mert Isten nem a Lelkigyakorlat módszerén keresztül vonzza ôket. [19] 10. Lehetséges, hogy egy lelkigyakorlatozónak megvan a tehetsége és a felkészültsége a teljes Lelkigyakorlat elvégzésére, de a lelkigyakorlat egész tartama alatt folytatnia kell szokásos elfoglaltságait, és normális életkörülményei között marad. Kísérôként a lelkigyakorlatozóval együtt határozzam meg azt az idôtartamot, amelyet képes minden nap imára fordítani, és ennek megfelelôen osszam fel az anyagot. Ha a lelkigyakorlatozó naponta másfél órát tud biztosítani a különbözô gyakorlatokra, akkor fel lehet osztani az anyagot úgy, hogy haladjon elôre apránként az egész Lelkigyakorlat végzésében. Például, az elsô hét elsô gyakorlatában a bűn minden egyes példája egy-egy napra való imádságos megfontolás anyagául adható. Urunk életének misztériumai esetében is hasznos lehet egymás utáni három vagy négy napon át visszatérni ugyanahhoz a misztériumhoz. ======================================================================== [21] Lelkigyakorlatok Ezek a gyakorlatok úgy épülnek fel, hogy valódi lelki szabadságra vezessenek el minket. Ezt a lelki szabadságot úgy érjük el, hogy fokozatosan rendet teremtünk az értékrendünkben. Ha ez megtörténik, akkor választásainkban vagy elhatározásainkban nem fog rendezetlen ragaszkodás vagy rendezetlen szeretet uralkodni rajtunk. ======================================================================== [22] Elôfeltétel A lelkigyakorlatozó és a kísérô közötti jó viszony kifejlôdéséhez és a lelkigyakorlatban a folyamatos haladásához nélkülözhetetlen a kölcsönös tisztelet. Ez különösen is igaz a szentírási és teológiai témák bemutatása területén. A lelkigyakorlatozó és a kísérô mindig jóindulatúan értelmezze azt, amit a másiktól hallott. Ha úgy tűnik, hogy félreértésrôl van szó, keresztény megértéssel tisztázzuk azt. Ha úgy látszik, hogy valóságos tévedés áll fenn, akkor is a lehetô legjobb értelmezést adjuk, hogy így kifejlôdhessen a helyesebb megértés. ======================================================================== Elsô hét [23] A kiindulási alap (fundamentum): tény és gyakorlati megvalósítás Isten szabadon teremtett minket, hogy ebben az életben megismerhessük, szerethessük és szolgálhassuk ôt, és örökre boldogok legyünk vele. Megteremtésünkkel Istennek az a szándéka, hogy a szeretet és szolgálat feleletét váltsa ki belôlünk itt a földön, és így elérhessük célunkat, az örök boldogságot ôvele a mennyben. Ezen a világon minden Isten ajándéka. Értünk teremtett mindent, hogy teremtményein keresztül jobban megismerhessük, biztosabban szerethessük és hűségesebben szolgálhassuk ôt. Ennek következtében, Istennek ezeket az adományait annyiban kell értékelnünk és használnunk, amennyiben segítenek minket a szeretetbôl fakadó szolgálat és az Istennel való egység célja felé. Amennyiben valamely teremtmények akadályozzák haladásunkat célunk felé, el kell hagynunk azokat. A mindennapi életben a teremtményekkel kapcsolatban ne legyünk részrehajlóak, és amikor megvan a választási lehetôségünk, ne tegyünk elhatározásokat addig, ameddig nem világos, hogy mi lenne a jobb választás. Választásainkban ne az vezéreljen, hogy természetes hajlamaink szerint mit kedvelünk vagy nem kedvelünk. Még olyan kérdésekben sem, mint amilyen az egészség vagy betegség, gazdagság vagy szegénység, keleten vagy nyugaton való élet, ilyen vagy olyan foglalkozás választásának kérdése. Inkább az legyen egyetlen vágyunk és egyetlen választásunk, amely jobban elvezet ahhoz a célhoz, amelyre Isten teremtett minket. MEGJEGYZÉS: Ezt a megfontolást a Lelkigyakorlat elsô napjaiban a lelkigyakorlatozó naponta olvassa el néhányszor. Nyilvánvaló, hogy ezek a szavak az üdvösségrôl szóló alapvetô keresztény tanítást fejezik ki általános megfogalmazásban. Ezen idôszak alatt a lelkigyakorlatozó imája jól irányítható olyan szentírási szövegekkel, amelyek a Fundamentumban található fogalmakat világítják és erôsítik meg (ld. ajánlott SZENTÍRÁSI SZÖVEGEK, A 1-13. a [261]-nél). [45] Elsô gyakorlat [46] ELÔKÉSZÜLET: Mindig szánok arra egy pillanatot, hogy emlékezetembe idézzem azt a tiszteletteljes magatartást, amellyel az Istennel töltött kiváltságos idônek tartozom. Megvizsgálom a mai gondolataimat és szavaimat, mit tettem és mi történt velem. Kérem, hogy Isten fordítsa mindezt dicsôítésére és szolgálatára. Megjegyzés: Ez az elôkészítô ima minden egyes imaidô kezdetére vonatkozik, mert nemcsak nyomatékosabbá teszi folyamatos kérésemet, amellyel a tisztelet ajándékát kérem Istentôl, hanem emlékezetembe idézi azt is, mennyire szükséges folyamatosan könyörögnöm azért, hogy kegyelmeivel egész napom egyre jobban egyedül benne összpontosuljon és rendezôdjön egységbe. [48] KEGYELEM: Fontos, hogy ôszintén kimondjam, hogy a jelen helyzetnek, témának és a Lelkigyakorlat alatti sajátos hozzáállásomnak megfelelôen mely területen van szükségem Isten kegyelmére. Ez a kegyelemkérés szolgálhat arra is, hogy megnyíljak Isten felé, és engedjem, hogy belépjen életem egy bizonyos területére. [47] Az elsô gyakorlatban az Isten elôtti szégyenkezés érzésének ajándékát kérem. Megfontolom egyetlen bűn hatását, összehasonlítva azt saját bűnös életemmel. Amikor ezeket a bűnnel foglalkozó gyakorlatokat elkezdem, hasznos lehet, ha összekötözöttnek, tehetetlennek, kivetettnek képzelem el magamat. [50] A KERET[2]: (1) az angyalok, akik lázadtak Isten ellen Az angyalok bűne Isten szeretetének elsô visszautasítása a teremtett világban. Teológiai és lelki értelemben az angyalok bűne szemlélteti az ,,én'' Isten elé helyezésének radikális választását, ami a bűn lényege; bemutatja a borzasztó, de szükségszerű következményét annak is, ha visszautasítjuk életünk és szeretetünk valódi forrását. Az angyalok olyan tiszta szellemi lények, akik mély ismerettel és dönteni tudással rendelkeznek, és akiknek a szeretete állandóan tökéletesedik. Isten valamilyen módon az elé a választási lehetôség elé állította ôket, amelyet megad minden személynek, akit szeretetbôl alkotott: vajon szabadon döntünk-e az élet és szeretet mellett, amelyet felajánl nekünk? Voltak angyalok, akik azt választották, hogy elutasítják az Ô szabadon felajánlott szeretetét és a Vele való örök életet. Kizárván magukat Istenbôl, a kegyelmi életet Isten halálos gyűlöletére cserélték, és ezzel azonnal a maguk választotta pokolba jutottak. Elgondolkodom e bűn fölött. Engedem, hogy döntése erôsen szíven üssön, azután arra a sok visszautasításra tekintek, melyekkel én utasítottam el Isten szeretetét. [51] A KERET: (2) Ádám és Éva bűne A bibliai beszámolóban, amely arról szól, hogyan lépett világunkba a bűn az elsô ember idejétôl fogva, újból bemutatást nyer Isten szeretetének nagyon világos és határozott visszautasítása. Ádám és Éva olyanok akartak lenni, mint az Isten, ezért -- a leírás szerint -- ettek a jó és rossz tudás (=tapasztalat) fájának tiltott gyümölcsébôl. Mindketten megpróbálnak menekülni a választással járó felelôsség elôl, mindegyikük valaki vagy valami másra próbálja hárítani a felelôsséget. Ennek az egyetlen bűnnek nemcsak az lett a hatása, hogy az egész emberiség elveszítette az Isten életében való sajátos osztozás kegyelmét, hanem ebbôl fakadt a gonoszságnak az a folyamatos áradata is, melyet az ember embertársai és a természet ellen elkövet. Megfontolom a férfi és nô elsô bűnének hatását önmagukra és összes leszármazottjukra. Engedem, hogy a rossznak a romboló hatása teljesen jelenvalóvá legyen elôttem. Ha egyetlen bűn ekkora pusztítást okoz, mit mondjak saját bűnösségemrôl?! [52] A KERET: (3) egy ember, aki a pokolba kerül Bárkinek megvan a lehetôsége arra, hogy Isten szeretetére végleges ,,nem''-mel válaszoljon, és ezt a ,,nem''-et megerôsítse még halálakor is. Azzal a ,,nem''-mel, amelyet egy ember Istennek kimondott, önmagát választotta, és ezért az ellentétét mindannak a szeretetnek és életerônek, amely egyedül Istenbôl forrásozhat. Mindörökre a pokol halálára ítélte magát. Hogyan mérhetem fel azoknak a ,,nem''-eknek a számát, amelyeket eddig Istennek mondtam? Mit mondhatok Istennek önmagamról? [53] IMABESZÉLGETÉS: A kereszten függô Urunk, Jézus Krisztus elé térdelek. Beszélgetek vele arról, ahogyan szeretetbôl megteremt, azután szeretetbôl emberré lesz. Annyira kiüresíti önmagát, hogy az örök életbôl kilép meghalni, ide az idôbe. Meghal, méghozzá a kereszten. Az Atya iránti szeretetbôl fakadó engedelmesség készteti arra, hogy meghaljon a bűneimért. Önmagamra tekintve felteszem a következô kérdéseket, és engedem, hogy a kérdések egészen áthassák létemet: -- A múltban milyen feleletet adtam Krisztusnak? -- Hogyan felelek Krisztusnak most? -- Milyen feleletet kellene adnom Krisztusnak? Ahogy felnézek a kereszten függô Jézusra, mélyen átérzem mindazt, amire Isten ráirányítja a figyelmemet. Egy Miatyánkkal befejezem. [55] Második gyakorlat ELÔKÉSZÜLET: Idôt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ô egyre nagyobb szolgálatára és dicsôítésére. KEGYELEM: Ebben a második gyakorlatban a növekedô és erôs, kegyelmébôl akár a könnyeket megindító bánat ajándékát kérem Istentôl az összes bűnöm miatt. [56] A KERET: Látom magamat összekötözött, tehetetlen, kivetett bűnösként a szeretô Isten és a teremtésben adott összes ajándéka elôtt. [57] Nagy általánosságban, -- nem részletezve, mint a lelkiismeret- vizsgálatban, -- hagyjam, hogy elvonuljon elôttem összes bűnöm és bűnös hajlandóságom, amely ifjúságomtól fogva eddig a pillanatig átjárta az életemet. Engedem, hogy egész létemmel érezzem a súlyát mindannak a rossznak, amely belôlem származik. [58] Hogy még szélesebb perspektívát nyerjek bűnösségemrôl, eltöprengek azon, hogy belôlem, -- aki csak egy vagyok az emberek milliói közül -- milyen sok gonoszság, gyűlölet és halál eredhet és terjedhet tovább. Mihez hasonlíthatom magam: -- az élet folyójának vizét szennyezô kanálishoz?, az egész világot bejáró fertôzô betegséghez, mely figyelmeztetés nélkül megtámadja a világot és embertársaimat? Érzem a súlyát és borzalmasságát bűnös tetteim következményeinek. [59] Isten elôtt vagyok, és nézem az ellentétet: Istent, az élet forrását, és magamat, a halál elôidézôjét; Istent, a szeretet forrását, és magamat, összes kicsinyes féltékenységemmel és gyűlöletemmel; Istent, akitôl minden jó adomány származik, és magamat, aki sóvárgok az emberek elismerésére és meg akarom nyerni mások tetszését és jóindulatát. [60] Az engem körülvevô világra tekintek. Minden együttműködik annak érdekében, hogy folyamatosan életet és erôt adjon nekem: a levegô, a nap melege, a világosság és sötétség, a föld terményei, az emberi kéz munkája mind segít és életben tart engem. Azokra az emberekre gondolok, akik imádkoztak értem és szeretnek engem. A szentek egész közösségének része van üdvösségemben, aktívan dolgoznak azon, hogy segítségemre legyenek. Akárhová nézek, egyre jobban megdöbbenek, látván azt a sok jót, ami felém árad, bennem pedig még annyi a rosszra hajlás. [61] IMABESZÉLGETÉS: Hogyan tudok válaszolni Istennek, aki olyan jó hozzám, és eláraszt a teremtés minden ajándékával? Mindössze hálát adok, csodálkozva megbocsátó szeretetén, amellyel folyamatosan életet ad nekem, egészen a mostani pillanatig. Kegyelmével meg akarom változtatni életemet. Egy Miatyánkkal befejezem. [62] Harmadik gyakorlat ELÔKÉSZÜLET: A szokásos módon idôt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ô egyre nagyobb szolgálatára és dicsôítésére. KEGYELEM: Amint a második gyakorlatban tettem, tovább könyörgök Urunkhoz a növekvô és erôs, kegyelmébôl akár könnyekre indító bánat ajándékáért az összes bűnöm miatt. A KERET: Új anyag helyett térjek vissza azokhoz a gondolatokhoz és érzésekhez, amelyek erôteljes hatással voltak rám az elsô és második gyakorlat során. Tekintsek vissza imámra, amelyben nagyobb vigaszt vagy vigasztalanságot tapasztaltam, vagy ahol általában mélyebb belsô megmozdulásokat éreztem. Az ismétlés arra való, hogy engedje Isten működését tovább mélyedni a szívemben a már átimádkozott anyaggal kapcsolatban. A megfontolások kapcsán ajánlatos háromszoros imabeszélgetést folytatni, hogy kifejezzem vágyam erôsségét a bánat isteni ajándéka után. IMABESZÉLGETÉS: [63] (a) Elôször Máriához, Anyánkhoz megyek, hogy Fiától és Urától kérjen számomra három kegyelmet: 1. Mély megtapasztalását annak, hogy mit is jelent a bűn az életemben, és eszközölje ki számomra a bűnös tetteim fölötti utálat érzését. 2. Megértését annak a rendezetlenségnek, amely a bűn és bűnös hajlamaim következménye az életemben, hogy így kezdjem felismerni, hogyan javíthatom meg és hozhatom rendbe az életemet. 3. Éleslátást a Krisztussal szembenálló világban, hogy így kivethessem magamból mindazt, ami világias és hiábavaló. Azután elmondok egy Üdvözlégyet vagy Emlékezzél meg-et, vagy valami hasonlót. (b) Máriával együtt Jézushoz megyek, hogy eszközölje ki a kért kegyelmeket számomra az Atyától. Azután elmondom a ,,Krisztus Lelké''- t, vagy valami más Jézushoz intézett imát. (c) Végül Jézussal és Máriával az Atyához megyek. Ugyanezeket a kéréseket az Atya elé terjesztem, hogy ô, minden jó adomány megadója, teljesítse azokat. Azután egy Miatyánkkal befejezem. [64] Negyedik gyakorlat Ez a gyakorlat is ismétlés; lehet összefoglalásnak vagy áttekintésnek is hívni. Mivel az ima anyaga nem változik, a gyakorlatnak az a célja, hogy az értelmem egyre kevésbé legyen aktív, és ennek következtében a szívem kerüljön egyre jobban a középpontba. Az imában egyrészrôl talán kevésbé leszek aktív, másrészrôl viszont Isten kegyelmét intenzívebben fogom érezni. Az Istennel való kapcsolatom tovább mélyül, és konkrétabb lesz a ,,háromszoros imabeszélgetés''-sel. [65] Ötödik gyakorlat[3] ELÔKÉSZÜLET: A szokásos módon idôt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ô egyre nagyobb szolgálatára és dicsôítésére. KEGYELEM: Kérem, hogy át tudjam érezni a kárhozottaknak a veszteségük miatti fájdalmát, és így, ha valaha nem is látnám magam elôtt Isten szeretô jóságát, legalább az ilyen elkárhozástól való félelem tartson vissza a bűn elkövetésétôl. [66, 67, 68, 69, 70] A KERET: egy tapasztalat a pokolról Szent Pál beszél arról, hogy létünkkel képesek vagyunk megragadni Krisztus szeretetének szélességét és hosszúságát, magasságát és mélységét, és megtapasztalhatjuk ezt a szeretetet, mely minden ismeretet meghalad (Ef 3,18-19). Ennek ellentéteképpen megpróbálom megtapasztalni a pokol szélességét és hosszúságát, mélységét és magasságát; -- a kétségbeesést, szembesülve egy olyan kereszttel, amelyen nincs senki; szembesülést egy Isten nélküli világgal, amelyben az élet teljesen kiüresedett, gyűlölettel és önzéssel teljesen áthatott. Létem teljességét belevetem ennek a tapasztalatnak a megelevenítésébe. Engedem, hogy tovább mélyüljön, amit elôzô imáimban kaptam: a bűn minden szörnyűsége -- elborító özönvízként -- átfollyon fölöttem. Talán ez a legpasszívabb imatapasztalat. Nem kell új gondolatokkal foglalkoznom, sem valami újat elképzelnem, sokkal inkább a bűnnek a teljes megtapasztalása ez, amelyben az elôzô imáimban elmerültem. Belsô érzékeim passzivitására hagyatkozom: látom, szagolom, hallom, tapintom, ízlelem a bűn szörnyűségét. Így megelevenedhet számomra az Istennel való szembeszállás mindent átható rettenetessége. [71] IMABESZÉLGETÉS: Mihelyt engedtem, hogy mélyen belém hatoljon ennek a tapasztalatnak a szörnyűsége, beszélgetni kezdek róla Krisztus Urunkkal. Beszélgetek vele az összes emberrôl, aki valaha élt, -- azokról, akik az Ô eljövetele elôtt éltek, és akik szándékosan magukba zárkózva az egész örökkévalóságra a poklot választották; azokról, akik saját hazájában vele jártak-keltek és visszautasították szeretetre szóló meghívását; azokról, akik a szeretetre szóló meghívás visszautasításában még most is kitartanak, és a maguk választotta pokolba zárva maradnak. Megköszönöm Jézusnak, hogy nem engedte, hogy meghaljak, és ezeknek a csoportoknak valamelyikébe kerüljek. Hálát adok, amiért mindezidáig ilyen irgalmasnak mutatkozott irányomban. Azután egy Miatyánkkal befejezem. ======================================================================== [72] Egy-két megjegyzés az elsô hét folyamatához Az eddig leírt gyakorlatok bemutatják az elsô hét folyamatát. Általában naponta ötször egy órát szentelünk imádságra. Az elsô és második gyakorlatban új imaanyagról van szó. A fennmaradó három imaidô a gondolatokat kevésbé vegye igénybe, egyszerűbb és csendesebb legyen, és egyre jobban mélyüljön el az, amirôl imádkozunk. Az utolsó vagy ötödik imaidô (hagyományosan az ,,érzékek alkalmazásá''-nak hívják) nem arra szolgál, hogy új ismereteket szerezzünk; arra való, hogy engedjem magamon még egyszer átfolyni egyetlen összefoglaló és összesítô tapasztalatban mindazt, amit elôzô imaidôimben megtapasztaltam, és amelyrôl még egyszer beszélek Istennel. Az elsô hét egy tipikus napján használhatjuk az öt gyakorlatot, úgy ahogy van. A hét minden napja folyatódhat pontosan ugyanezeknek a gyakorlatoknak az ismétlésével. Az is egy lehetôség, hogy különbözô szentírási szövegeket használunk, hogy Isten igéje világítsa meg a gyakorlatokban szerzett tapasztalatot. Ebben az esetben lehet úgy megválasztani a szentírási szövegeket, hogy két vagy három napig az elsô vagy második gyakorlat élménye járja át az egész napot. Az mindenképpen fontos, hogy a nap és a hét felépítésének célja világos legyen. Minden nap kezdôdjön kettônél nem több szentírási anyag bemutatásával. A következô ismétlésekkel engedjük az imát egyszerűbbé, nyugodtabbá válni, és adjunk több szerepet az anyag átélésének. Ugyanígy az egész elsô héten is egy hasonló folyamat jön létre, amelyben az elsô napok aktivitása, a gondolatok és érzések váltakozása lecsendesül, és a hét vége felé közeledve a mély bánat, a kegyelem elfogadása, és az üdvözítô Isten iránti hála megtapasztalásává alakul. Az egész elsô hét arra szolgál, hogy a lelkigyakorlatozó beépítse keresztény életébe a megtérés tapasztalatát: ,,Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban''. Arra is van lehetôség, hogy más anyagokat vegyünk bele az elsô hét megfontolásának tematikájába, ha ez hasznos az adott lelkigyakorlatozó számára. A halálnak vagy az ítéletnek a témáját is lehet ajánlani az elsô hétre javasolt gyakorlatokhoz hasonlóan. Ez történhet szentírási szövegekkel is. A lelkigyakorlatozó elôrehaladása a lelkigyakorlat folyamatában az egyedüli norma arra, hogy kap-e további, hasonló témájú gyakorlatokat. Az elsô hét folyamán naponta öt gyakorlatot javaslunk, de a lelkigyakorlatozó kora, egészségi állapota és adott körülményei indokolttá tehetik négy vagy kevesebb gyakorlat alkalmazását. Ha öt gyakorlatot végzünk, akkor a lelkigyakorlatos nap szokásos felépítése az éjféli elsô imaidôvel kezdôdik. Az ,,éjfél'' nem tényleges idôpontot jelent, inkább azt jelzi, hogy az imaidô a mély alvás kezdetének megtapasztalása után legyen, amely sok ember számára az alvásidô második-harmadik órájában érkezik el. Ez az az idô, amikor a test és az értelem ellazult és nyugodt, így az imaidô nagyon gyümölcsözô lehet. Az éjszakai felkelés nem jelenti az alvásidô megrövidítését, a lelkigyakorlatozó késôbben kelhet. A másik négy imaidô könnyen elhelyezhetô a nap folyamán. [73-90] Segítség az imádkozáshoz Ezeknek az utasításoknak az a céljuk, hogy segítsenek az imában készségesebbé és nyitottabbá válni Isten bennünk való működésére. [73] A. Összeszedettség Egész napom segítsen az imádsághoz. Vannak a nap folyamán bizonyos pillanatok, amelyeket különösen is fel lehet használni ennek megvalósításához. 1. Amikor lefekszem, röviden emlékezetembe idézem a következô napi imám témáját. Kérem Isten áldását holnapi erôfeszítéseimre. [74] 2. Amikor felkelek, ne hagyjam gondolataimat vaktában kóborolni, hanem újra visszaemlékezem az egész napi imára vonatkozó utasításra, és kérem, hogy Isten a nap folyamán segítsen. Amennyire csak lehet, az öltözködés közben is megmaradok ebben az összeszedettségben. [75] 3. Amint az elsô gyakorlat és az utána következô gyakorlatok leírásánál megjegyeztük, minden egyes imaidô kezdetén az a leghasznosabb, ha tudatomba idézem, mit is készülök tenni, és kinek a jelenlétében vagyok. Tegyem ezt nagyon röviden, megalapozva így a tiszteletnek és önátadásnak azt az érzését, amelynek át kell járnia imaidômet. [54] 4. Minden ima az imabeszélgetésben (,,kollokvium''-ban) összpontosul. A ,,kollokvium'' kifejezés a meghitt beszélgetést jelenti az Atya között és énközöttem, a Fiú között és énközöttem, Mária vagy egy szent között és énközöttem. Ez az imabeszélgetés akkor történik, amikor a lehetô legjobban elmélyültem az imádságban. Ilyenkor azt fogom tapasztalni, hogy Isten Lelke indításának megfelelôen beszélek vagy figyelek, -- néha bűnösként, más alkalommal szerelmesként vagy barátként stb. Az imabeszélgetésnek nincs meghatározott helye az ima folyamatában; akkor történik, amikor a kegyelem erre indít. Fontos, hogy az ima végét világosan meghatározzam, pl. a Miatyánk, vagy valamilyen ehhez hasonló kötött imádság elmondásával. B. Testhelyzet [76] 1. Az imát szinte minden testhelyzetben végezhetjük. Bizonyos testhelyzetek egyesek számára hasznosabbak, mint mások számára, ahogyan bizonyos testhelyzetek egyik imaidôben hasznosabbak, mint egy másikban. A velük kapcsolatos fontos szempont az a feltétel, hogy nyugodt, de figyelmes; tiszteletteljes, de nem feszült lehessek. Így a térdelés, ülés, állás, földre borulás mind lehetséges testhelyzet az imádsághoz. Azt azonban vegyem figyelembe, hogy bizonyos testhelyzet zavaró lehet mások számára. Például a földre borulás egy templomban vagy nyilvános kápolnában felhívhatja rám a figyelmet, és ezért nem alkalmazható. Az a testhelyzet sem jó, amely fájdalmat okoz, és ezért változtatásra szorul az egy óra hosszúságú ima idején. Az ima alatt felvett testhelyzetet ne használjuk önmegtagadásra. 2. Ha a felvett testhelyzetben jól megy az imádság, ne változtassak könnyedén rajta, mivel újabb külsô nyugtalanság vagy változtatás megzavarhatja az ima belsô csendességét. A térdelés, ülés és állás változtatása az ima elmélyítésére és az intenzív könyörgés kifejezésére lehet hasznos. C. Visszatekintés [77] 1. Miután az imaidô befejezôdött, tekintsek vissza arra, ami az elmúlt egy órában történt. Nem annyira arra, hogy milyen gondolataim voltak, hanem inkább a vigasz, vigasztalanság, félelem, aggódás, unalom stb. megmozdulásaira, és talán egy kicsit az elszórakozásaimra, különösen akkor, ha azok hosszantartóak és zavaróak voltak. Megköszönöm Istennek a kegyelmeit, és bocsánatot kérek az imaidô alatti hanyagságaimért. Általában jó, ha valamilyen hely- vagy testhelyzet-változtatással jelezzük a különbséget az imára való visszatekintés és maga az imaidô között. A visszatekintés történjen rövid idôn belül az ima után. 2. Körülbelül 15 percet töltsek ilyen visszatekintéssel. Nagyon hasznos lehet, ha visszatekintésemet lejegyzem, különösen azt, ami jobban megmozgatott, így könnyebben tudom megbeszélni a kísérômmel, hogyan haladtam imaidôrôl imaidôre az elmúlt napon. D. Környezet Minden, ami körülvesz, és a saját viselkedésem is, hozzájárulhat a Lelkigyakorlat imádságos légkörének kialakulásához, vagy csökkentheti azt. A következô néhány területre fordítsak különös figyelmet: [79] 1. Az elsô hét gyakorlatai folyamán a sötét és fénytelen környezetben töltött imaidôk segítik a bűn és a gonosz misztériumába való mélyebb behatolást, -- ezért sötéten tartom a szobámat, kihasználom egy kápolna vagy templom homályát stb. Általában véve ezen a héten korlátozzam mozgásaimat, kerüljem a napsütés kellemességét és a természet szépségét. Ez segít figyelmemet a bűn sötétségére és utálatosságára összpontosítani. Ehhez hasonló dolgokat a továbbiakban is felhasználok, hogy hangulatom megfelelôen illeszkedjék annak a hétnek imáihoz, amelyikben éppen vagyok. [78] 2. Fontos számomra az elsô hét alatt, hogy figyelmem maradjon napközben is az adott témánál, és ne keressek tudat alatt menekülési utakat, ne könnyítsek a bűn nyomasztó érzésén, amely kialakulóban van bennem. Ne idôzzek el olyan dolgoknál, amelyek örömöt és élvezetet jelentenek számomra, -- sem barátaimnál, elfoglaltságaimnál, zenénél, ételeknél, sem bármi másnál. Inkább az élet komoly oldalára összpontosítsam a figyelmemet. [80] Ugyanezen okból ne próbáljak alkalmakat keresni a nevetésre, tudván azt, hogy a nevetés milyen gyakran menekülési kísérlet lehet egy helyzet kellemetlensége elôl. [81] Hasznos lehet szemem bizonyos fokú megfékezése -- mindig azzal a szándékkal, hogy mindent az imára összpontosítsak. E. Önmegtagadás [82] 1. Általános leírás A önmegtagadásnak mindig az Istennek szeretetbôl adott válaszomat kell kifejeznie. Kétfajta önmegtagadás van: belsô és külsô. A belsô önmegtagadás a fontosabb; ez az a kegyelem, amit az elsô hét folyamán keresünk. Ez a bűneim miatt érzett bánatban és a megjavulás határozott szándékában áll, és különösen az Isten szolgálatában egyre teljesebb szívvel adott, szeretetbôl fakadó válaszként nyilvánul meg. A belsô önmegtagadás egyik kifejezése a gyónás, ami Jézussal való szentségi találkozásra vezet. A belsô önmegtagadás kegyelmébôl forrásozik a helyesen végzett külsô önmegtagadás. Megtagadok magamtól valamit, vagy valamilyen pozitív tettet hajtok végre, azért, hogy foghatóvá tegyem bánatomat és jó elhatározásomat Isten és felebarát iránti szeretetem terén elkövetett mulasztásaim miatt. Vannak idôszakok, amikor külsô önmegtagadásom nem a már elnyert kegyelembôl fakad, hanem inkább azért vállalok magamra valamit, hogy világossá tegyem vágyamat, és kérjem a belsô önmegtagadás ajándékát. Utóbbi esetben nagyon pontosan kell követnem kísérôm tanácsát. A tanács azért fontos, mivel egyesek számára több, mások számára kevesebb önmegtagadás a jobb. Amikor egy sajátos kegyelmet kérek, és úgy tűnik, hogy még nem kaptam meg, akkor a kísérômmel való megbeszélés alapján egyes napokon végzek valamiféle önmegtagadást, másokon nem. Ebben az idôben nagyon fontos a kísérô tanácsa, mivel könnyen becsaphatom magamat azzal, hogy azt gondolom, önmegtagadásommal ráerôszakolhatom Istenre az akaratomat, vagy, még általánosabban, hogy én vagyok az, aki önmegtagadásommal ki tudom érdemelni ezt a kegyelmet. Azért is kell kísérômet önmegtagadásaimról tájékoztatnom, mert mindig megvan a lehetôsége az önbecsapásnak: (a) akár arra vagyok túlságosan hajlamos, hogy mindenféle kifogásokat felhasználva megpróbáljak elmenekülni valamilyen önmegtagadás elôl, mint pl. ,,ez középkori'', ,,nem vagyok elég erôs'', ,,ez nem nekem való'' stb. jelszavakkal; (b) akár nem megfelelôen gyakorlom a önmegtagadást: túl sokat próbálok böjtölni, vagy túl sokat virrasztok, vagy megpróbálok magamra vállalni bizonyos kényelmetlenségeket, amelyeknek imám látja kárát, vagy ezekkel fokozatosan annyira legyengítem magamat, hogy nem vagyok képes végezni a Lelkigyakorlatot. Isten, aki nálam sokkal jobban ismeri természetemet, kísérômmel együttműködve megadhatja a kegyelmet, hogy megtaláljam, milyen önmegtagadás felel meg nekem, és melyik a legalkalmasabb idô valamilyen önmegtagadásra. Amint az ima idején a testhelyzetet, úgy a önmegtagadás végzését vagy nem végzését se változtassam, ha Isten kegyelme folyamatosan egyre mélyebbre vezet a Lelkigyakorlatokba. Így a Lelkigyakorlat bizonyos idôszakaiban a önmegtagadás kívánatosnak látszik, míg más idôszakokban zavarhatja imámat. Minden esetben elengedhetetlen a kísérô tanácsa. 2. A külsô önmegtagadás célja A külsô önmegtagadás idônkénti végzésének három fô célja van: [87] (a) A hagyományos elgondolás szerint az önmegtagadás elégtételt ad a múltbeli bűnökért. Gyakran tapasztaljuk, hogy valóban van testünk, hogy ,,a lélek kész, de a test erôtlen''. Ezt különösen gyakran megéljük a bűnös múltunkkal kapcsolatban. Azért végzünk testi (külsô) önmegtagadást, hogy harmóniába hozzuk belsônket és külsônket, szembenézzünk a bűn okozta sebeinkkel és mindazzal, amit a bűn okozott életünkben. [88] (b) Ugyancsak fontos külsô önmegtagadás vállalása azért, hogy érezhetôen emlékeztessem magamat arra, hogy rendet kell teremtenem az életemben. Különösen is azokon a területeken kell végeznem önmegtagadást, ahol alig vagy egyáltalán nem volt rend az életemben. Isten kegyelmeivel ez az önmegtagadás, életem rendezése, elôre mutat emberi szabadságom növekedésének irányába. [89] (c) A Lelkigyakorlatra közvetlenebbül vonatkozik, hogy azért végzek valamilyen külsô önmegtagadást, mert nagyon komolyan vágyom Istennek egy meghatározott kegyelmére vagy ajándékára, és létem egész teljességét bele akarom vonni ebbe a kérésbe. Gyakran akkor, amikor megkapok valamilyen kegyelmet, például a bűneim miatti mély bánat ajándékát az elsô héten, vagy a Krisztus gyötrelmében való részvétel ajándékát a harmadik héten, indíttatást érzek az önmegtagadásra, hogy így teljesebben behatoljak a misztériumba, amirôl imádkozom. 3. A külsô önmegtagadás formái A külsô önmegtagadásnak három fô formája van: [83] (a) Étkezés: Ha a fölöslegesrôl mondunk le, az nem önmegtagadás, hanem mértékletesség. Akkor végzünk önmegtagadást, ha valami olyat tagadunk meg magunktól, ami helyénvaló és jó nekünk. Soha ne mondjunk le olyan ételekrôl, amelyek szükségesek számunkra, mivel ezzel tönkre tehetjük önmegtagadásunk igazi célját, azt, hogy jobban tudjunk válaszolni Isten kegyelmére a Lelkigyakorlat imái során. Ha önmegtagadásunk bármilyen fizikai károsodást vagy betegséget eredményez, akkor egyértelmű, hogy ez a önmegtagadás nem megfelelô nekünk. [84] (b) Alvás: Ha lemondunk arról a fölöslegrôl, amelyben önmagunk kényeztetése és puhányság van, az nem önmegtagadás. Akkor végzünk önmegtagadást, ha valami olyat szüntetünk meg alvási szokásunkban, ami helyénvaló és jó nekünk. Mihelyt túl álmosnak érezzük magunkat az imához, vagy végül betegséget eredményez, akkor tudjuk, hogy túlléptük a megfelelô önmegtagadás határait. Az embereknek nagyon különbözô az alvásigényük, mindig meg kell próbálnunk eleget aludni, hogy képesek legyünk teljes szívvel dolgozni Isten szolgálatában. [85] (c) Testi önmegtagadások: A hitüket komolyan megélni akaró emberek között mindig sokan gyakoroltak testi önmegtagadást: szôrcsuhát viseltek, kötéllel ostorozták magukat, vagy valamiféle tompa hegyű láncot viseltek a derekuk, karjuk vagy lábuk körül. Ezek a keresztény hagyományból származó önmegtagadási formák felhívják a figyelmünket arra, hogy ma is mennyire fontos megtalálni a testi önmegtagadás nekünk megfelelô formáit. [86] Az nyilvánvaló, hogy a testi önmegtagadásnak nem az a célja, hogy sebeket vagy betegséget okozzon, hanem inkább azért vállalom önként a fájdalmat vagy kényelmetlenséget, mert a szeretet indít erre, és mert meg akarom mutatni magamnak is és Istennek is, hogy nagyon vágyom az ô kegyelmére. [24, 25, 26, 90] F. Lelkiismeret-vizsgálat és gyónás 1. Bár a Lelkigyakorlat már önmagában is a belsô visszatekintés ideje, gyakran hasznos egy rövid idôt elkülöníteni, -- körülbelül a nap közepén és lefekvés elôtt a nap végén, -- egy maghatározott visszatekintésre: hogyan is töltöttem a napot. A Lelkigyakorlat alatt ennek a lelkiismeret-vizsgálatnak nem annyira a bűnökre, tökéletlenségekre, gyengeségekre való visszatekintés a célja, hanem inkább arra, hogyan használtam fel mindazt, ami segít a Lelkigyakorlat végzésében: testhelyzetet, összeszedettséget, környezetet stb. Mindez segíti a Lelkigyakorlat tapasztalatának életembe való belegyökereztetését, és egész lényemnek Istenhez fordulását. Mivel a hetek és a héten belül az egyes napok beépítése az életembe nagyon különbözô követelményeket állít fel, ügyelnem kell a visszatekintésben mindazokra a kisebb gyakorlati segédeszközökre is, amelyek segítenek a Lelkigyakorlat légkörének megtartásában. [27, 28, 29, 30, 31] 2. Több lelkigyakorlatozó számára nagyon hasznos lehet feljegyzéseket vezetni errôl a részletekbe menô visszatekintésrôl mind a déli és esti idôszak összehasonlítása, mind a héten belüli, napról napra haladó fejlôdés szempontjából. Vannak, akik az írásban való rögzítést túlságosan gépiesnek találják, és nem húznak hasznot belôle. Egy gyakorlati módszer alkalmazása mindig attól függ, segíti-e a lelkigyakorlatozó elôrehaladását vagy sem. [32] 3. A kisebb gyakorlati segédeszközökre való visszatekintés (részleges lelkiismeret-vizsgálat) formája lehet ugyanaz az imamód, amelyet az egész napra való visszatekintésnél (általános lelkiismeret- vizsgálatnál) használunk. Ez a visszatekintés hasznos egy vagy több nap számbavételére, a szentgyónásra való elôkészületre is. Öt pontból áll: [43] (a) hálaadás Urunknak, Istenünknek mindazért a kegyelemért, amit adott; (b) a Szentlélek megvilágosító segítségének kérése, hogy úgy lássam a bűneimet, az elmúlt idôt, ahogyan ô látja; (c) visszatérés a nap vagy az utolsó gyónásom óta eltelt idô eseményeihez; bűnösségem meglátása gondolatokban, szavakban és cselekedetekben, legyen az akár mulasztás, akár cselekedet; a bűnös magatartásra való hajlamoknak és azok gyökereinek felkutatása; (d) bánatom kifejezése és annak kérése, hogy Isten megbocsátó szeretete gyógyítson meg engem; (e) imádság Isten kegyelméért, hogy adjon erôt életem megjavításához. [44] 4. Ahogy mélyen belemegyünk az elsô hét gyakorlataiba, általában kifejlôdik a vágyakozás a bűnbánat szentségére. Biztassunk is a szentgyónás elvégzésére. A Lelkigyakorlatok alatt jó megfontolni egy általános gyónás elônyeit: (a) Bár nem kötelességem általános gyónást végezni, mégis, amikor hagyom, hogy bűnösségem egész terhe rám nehezedjen, nagyobb bánattal tárom az Úr elé az összes bűnt és romlottságot, amely olyan mélyen beépült személyiségembe. (b) Az imán keresztül jobban belátom bűneimet és annak szomorú következményeit. Mivel a Lelkigyakorlat kegyelme elvezetett ehhez a mélyebb felismeréshez és bánathoz, nagyobb buzgósággal és nyitottsággal találkozom Krisztus gyógyító erejével a bűnbánat szentségében. (c) Valamikor az elsô hét vége felé jó elvégezni egy ilyen -- akár általános, akár nem általános -- gyónást. Ne végezzem ezt elsietve, vagy csak azért, mert bűneim nyugtalanítanak. Fogadjam el önmagamat bűnösként, akinek mindig szüksége van a gyökeres gyógyulásra, és aki elismeri, hogy Isten az egyedüli Üdvözítôje. Így jutok el ahhoz az igen fontos tapasztalathoz, hogy Isten ingyen szeret engem, hogy én ,,szeretett bűnös'' vagyok. ======================================================================== Második hét [91] Krisztus Király és az ô hívása ELÔKÉSZÜLET: A szokásos módon idôt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét; és kérem azt, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ô egyre nagyobb szolgálatára és dicsôítésére. KEGYELEM: Kérem Urunktól, hogy képes legyek meghallani hívását, és hogy készséges és hajlandó legyek megtenni azt, amit ô kíván. A KERET: Ennek a megfontolásnak két része van. Az elsô bevezet a fontosabb második részbe. [92] 1. Az elsô részben olyan helyzetben képzelem el magam, amilyennel a tündérmesékben találkozunk. Magam elôtt látok egy vezéregyéniséget, akit maga Urunk Istenünk választott ki a feladatra. Valamennyi jóakaratú férfit, nôt és gyermeket vonz, és figyelnek rá. [93] Mindenki lelkesedik azért, hogy kövesse hívását, mert ennek a vezérnek minden embert megszólító beszéde valahogyan így hangzik: ,,Le akarok gyôzni minden betegséget, minden szegénységet, minden tudatlanságot, minden elnyomást és rabszolgaságot, -- röviden: az emberiség minden ellenségét. Aki csatlakozni akar hozzám ebben a vállalkozásban, annak meg kell elégednie ugyanolyan étellel, itallal, ruhával stb., amilyen az enyém. Velem kell dolgoznia nappal és velem kell virrasztania éjjel, hogy amint osztozott velem munkámban, késôbb majd osztozzon gyôzelmemben is.'' Ha egy vonzó és lelkesítô vezér, aki ennyire Isten embere, ilyen felhívást tesz, melyik ember utasíthatná vissza meghívását? Hogyan ne akarna mindenki részt venni egy ilyen erôpróbáló és nemes kalandban? [95] 2. A második részben Jézus Krisztusra, a mi Urunkra és hívására irányítom a figyelmemet. Ha egy emberi vezérnek ilyen hatása lehet ránk, mennyivel nagyobb akkor a vonzereje az Istenembernek, Jézus Krisztusnak, Vezérünknek és Királyunknak! Hívása az egész emberiséghez szól, mégis minden embert egyéni, sajátos módon hív. Ez a felhívása: ,,Az az akaratom, hogy meghódítsam az egész világot, legyôzzem a bűnt, a gyűlöletet és a halált -- legyôzzek mindent, ami elválasztja az emberiséget Istentôl. Aki csatlakozni akar hozzám ebben a küldetésben, ebben a munkában, annak késznek kell lennie velem együtt dolgozni, hogy így, a szenvedésemben való követés által, követhessen a dicsôségemben is''. [96] Isten meghívására és a gyôzelem ígéretének birtokában hogyan ne adná magát minden józanul gondolkodó ember Jézusnak és az ô művének a szolgálatára? [97] Azok az emberek, akik nagylelkűek és tűzbe hozza ôket a buzgóság Jézus Krisztusnak, az örök Királynak és Mindenek Urának követésére, nemcsak teljesen fel akarják ajánlani magukat egy ilyen küldetésre és munkára, hanem szembe akarnak szállni mindazzal, ami akadályozza ôket Jézus Krisztus radikális követésében. Ôk ilyen módon fejezik ki felajánlásukat: [98] ,,Minden teremtmény örök Ura és Királya, alázatosan jövök eléd. Anyád, Mária és összes szentjeid támogatásának tudatában kegyelmed arra indít, hogy felajánljam magamat neked és művednek. Mélyen vágyom arra, hogy veled legyek minden rossznak, minden gyalázatnak és minden szegénységnek az elfogadásában ténylegesen és lelki értelemben egyaránt, szándékosan ezt választom, ha ez nagyobb szolgálatodra és dicsôségedre van. Ha te, Uram és Királyom, erre szeretnél meghívni és kiválasztani, akkor végy és fogadj el engem ilyen életmódra.'' JAVASLATOK [99] 1. A fenti gyakorlatot a nap folyamán két imaidôben fontoljam meg. A nap többi részében nincsenek kötött imaidôk. [100] 2. A második hét folyamán és a késôbbiekben hasznos lehet valamilyen klasszikus lelki műnek vagy szentek életének az olvasása. Néha a Szentírást is lehet használni, bár nem ajánlatos az evangéliumokat olvasni, mivel Urunk életének és szolgálatának bizonyos misztériumai olyan további visszhangot válthatnak ki belôlünk, amelyek nem csengnek egybe azzal, ahol a Lelkigyakorlat elôírt imaidôiben vagyunk. A kísérô és a lelkigyakorlatozó együtt határozzák meg az olvasmányokat, így az olvasmányok harmóniában lesznek a Lelkigyakorlat folyamatával. [101] Elsô nap, elsô szemlélôdés A megtestesülés ELÔKÉSZÜLET: A szokásos módon idôt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem azt, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ô egyre nagyobb dicsôítésére és szolgálatára. [104] KEGYELEM: Kérem a kegyelmet, hogy Jézust bensôségesebben megismerjem, jobban szeressem és szorosabban kövessem. Elôzetes megjegyzés: A következô leírás bemutat egy imamódot, melyet ,,szemlélôdés''-nek neveznek. A szavakkal történô leírás merevnek és mechanikusnak hangzik. Ne felejtsük el, hogy az Istenhez forduló imádság az, ami életre kelti a holt betűket. [102,103,106,107,108] A KERET: Megpróbálom beleélni magamat Isten szentháromságos életébe, és nézni a világot az ô szemükkel: céltalan, kétségbeesett, egymást gyűlölô és gyilkoló embereket, betegeket és haldoklókat, öregeket és fiatalokat, gazdagokat és szegényeket, boldogokat és szomorúakat, a most születôket és azokat, akiket most temetnek. Kitárul elôttük ez a szomorú valóság; látják, hogy eljött az idô a világ kezdetétôl fogva elrejtett üdvözítô tervük kinyilvánítására. Ez a háttere a Szentírásban (Lk 1,26-38) található angyali üdvözlet jelenetének. Próbálom Isten szemével nézni Máriát, a fiatal lányt, amint az angyal köszönti. Engedem, hogy hasson rám ez a kép. Próbálok teljesen jelen lenni a színhelyen, hallom a kérdéseket, látom az arc és a szemek kifejezéseit, nézem a gesztusokat és mozdulatokat, amelyek olyan sokat árulnak el a jelenlévô személyrôl. Megfigyelem, hogyan munkálkodik a szentháromságos Isten -- milyen egyszerűen és csendesen. A világ megy tovább; úgy látszik, hogy nem vesz tudomást arról a mérhetetlen változásról és megújulásról, amely most kezdôdött. Hallom Mária válaszának teljességét, melyet Urának és Istenének ad. [109] IMABESZÉLGETÉS: Amint úgy érzem, hogy elmélyedtem a megtestesülés titkában, maradhatok csak Máriával, vagy Urunkkal, aki éppen most lett emberré értem. Talán ôszintén ki szeretném mondani örömömet, köszönetemet, csodálatomat vagy dicsôítésemet. A kapott világosságnak megfelelôen kérem a kegyelemet, hogy megismerjem Jézust, Uramat, és egyre jobban vonzódjam hozzá. Az imaidôt egy Miatyánkkal fejezem be. [110] Második szemlélôdés Jézus születése ELÔKÉSZÜLET: A szokásos módon idôt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ô egyre nagyobb szolgálatára és dicsôítésére. [113] KEGYELEM: Továbbra is kérem a kegyelmet, hogy Jézust bensôségesebben megismerjem, jobban szeressem és szorosabban kövessem. [111,112,114,115,116] A KERET: Jézus születésének jól ismert története lehetôvé teszi, hogy könnyen átéljem ezt a misztériumot, ott legyek a születés helyén, és együtt legyek a jelenlévô személyekkel. Ilyen módon, vagy ahogy a legjobb nekem, próbálom beleélni magam az ottani helyzetbe, és beszélgetek a jelenlévôkkel. Isten kegyelme tehet képessé arra, hogy belépjek ennek az éjszakának a mélységes csöndjébe, lássam ezt a nagyon emberi kisbabát és mindazt a csodát, ami a hit szemével látható. Nézzem, ahogyan Mária és József egymással viselkednek, csodáljam Istennek adott válaszukat. Ennek a misztériumnak ezen és ehhez hasonló aspektusai bizonyos mértékig feltárulhatnak elôttem. Figyeljek fel azokra a nehézségekre, amelyek már most annyira részei a világba testesült Jézus életének: a betlehemi utazás szenvedéseire, a szálláskeresés küzdelmeire, a szegénységre, éhségre, szomjúságra, melegre és hidegre, a megtapasztalt sérelmekre, amelyekkel az Emmánuel, a ,,Velünk-az-Isten'' már érkezésekor találkozott. Mindezt azért vállalta, hogy meghalhasson értem a kereszten. [117] IMABESZÉLGETÉS: Azoknak a különbözô szempontoknak megfelelôen, amelyek az ima alatt a középpontba kerültek, beszélgetek Máriával, Józseffel, Jézussal, az Atyával. Kérdéseket teszek fel, feleleteket kapok, és egész lényemmel, minden tehetségemmel választ akarok adni mindarra, ami a szemlélôdésben meghívást jelentett nekem. Talán keveset beszélek, mert a szemlélôdésnek ez a módja gyakran inkább az együttlétben, mint szavakban áll. Az imát egy Miatyánkkal fejezem be. [118] Harmadik szemlélôdés Ez az ima az elsô és második gyakorlat megismétlése. A tiszteletteljes elôkészület és napom felajánlása, valamint a kegyelemkérés után az elsô vagy második, vagy mindkét szemlélôdés anyagát használom fel. Visszatérhetek az egyik misztériumhoz, mint pl. a megtestesüléshez; vagy engedhetem ebben a harmadik szemlélôdésben az eredeti elsô két imát egybe folyni. Az ilyen ismétlés során mindig fontos, hogy visszatérjek oda, ahol jobban megértettem valamit, erôsebb vigaszt vagy vigasztalanságot tapasztaltam. Mivel egy ilyenfajta ,,ismétlés'' nagyon egyszerű imamód, a hangsúly egyre jobban az imabeszélgetésben adott személyes válaszomra helyezôdik. Soha ne feledkezzem meg az ima befejezésérôl egy Miatyánkkal. [119] Ebben és az összes következô ,,ismétlés''-ben azt a szokásos módszert követjük, amit az elsô héten elmagyaráztunk. A téma változik, de az ,,ismétlés''-nek ugyanaz a módszere folytatódik tovább. [120] Negyedik szemlélôdés Ebben a szemlélôdô imában a föntebb leírt ismétlés mélyül el. Így a szemlélôdés még jobban egyszerűsödik, és személyesebben adok választ a Krisztus életének misztériumában kapott meghívásra. [121] Ötödik szemlélôdés Hagyományosan a szemlélôdô imának ezt a formáját az ,,érzékek alkalmazásá''-nak hívják, mert a belsô érzékek alkalmazásán alapul. [122,123,124,125] Az elôkészületi ima és a szokásos kegyelemkérés után napomnak ez az utolsó imaórája arra való, hogy ,,elengedjem magamat'', teljesen elmerüljek Krisztus életének abban a misztériumában, amivel ma foglalkoztam. Ahogyan az elsô hét folyamán próbáltam belépni a pokol megtapasztalásába, ugyanúgy itt sem az a lényeg, hogy új gondolatokkal foglalkozzam vagy új módszerekkel próbáljak behatolni a misztériumba. Inkább az a szándékom, hogy mindazokra a tapasztalatokra, belsô megmozdulásokra építsek, amelyek egész napi imádságaim részei voltak. Hasonló módon, mint ahogyan külsôleg passzívan érzékelek a látáson, szagláson, halláson, ízlelésen és tapintáson keresztül, átadva magamat ezeknek az érzéseknek, ugyanúgy itt is a belsô érzékeken keresztül tapasztalom meg még mélyebben Krisztus életének azon a napon a szemlélôdésben már többször ismételt misztériumát. [126] IMABESZÉLGETÉS: Úgy válaszolok a szemlélôdésben kapott meghívásokra, ahogyan Isten kegyelme indít. Egy Miatyánkkal fejezem be. TOVÁBBI UTASÍTÁSOK [127] 1. Fontos rámutatni, hogy ennek és a következô hetek-nek a folyamán csak olyan misztériumról olvassak, amely szemlélôdésem tárgya. Ne olvassak másról, hogy így az egyik misztériumról való szemlélôdés ne ütközzön egy másikkal. [128] 2. Egy imanap ajánlott rendje: Az elsô szemlélôdés a megtestesülésrôl ,,éjfélkor'' legyen, (azaz, az alvás kezdete után 2-3 órával), a második korán reggel, a harmadik délelôtt, a negyedik délután, az ötödik pedig este. Az imanap rendjének jelentôsége van a lelkigyakorlatozó egész életének rendezési folyamatában, ami a Lelkigyakorlatok célja. [129] 3. A második héten felmerülhet az imaidôk számbeli módosításának igénye. Függetlenül attól, hogy a lelkigyakorlatozó öreg vagy fiatal, gyenge vagy erôs alkatú, az elsô hét nagyon gyakran fárasztó tapasztalatot jelent. Ezért gyakran jobb, ha nem használjuk az éjszakai elmélkedési idôt, hanem akár a négy, akár az öt lehetséges imaórát a nap folyamán osztjuk el. [130] 4. Nyilvánvaló, hogy bizonyos módosításokat kell alkalmazni az imákhoz adott eddigi segítségek területén is. Különösen fontos, hogy amint felébredek, rögtön emlékezetembe idézem az erre a napra vonatkozó utasításokat, a Jézus Krisztus bensôségesebb megismerésében való növekedés vágyával, hogy így jobban szeressem és szolgáljam ôt. További segítség lesz, ha a nap folyamán különbözô idôpontokban visszaemlékezem Krisztus Urunk életének misztériumaira, a megtestesüléstôl kezdve addig a misztériumig, amelyet jelenleg szemlélek. Használom a sötétséget és világosságot, a kápolnát vagy a szobámat, kimegyek a szabadba, amennyiben úgy látom, hogy ez jól megfelel annak a misztériumnak, amelyet szemlélek. Annyiban végzek önmegtagadást, amennyiben az segít az adott misztérium szemléléséhez. Van olyan misztérium, amelyik önmegtagadásra hív, van amelyik nem. Az legyen az alapbeállítottságom, hogy továbbra is nagyon gondosan figyelek az imához adott összes segítôeszközre, melyek a Lelkigyakorlat folyamatát és elôrehaladását segítik. [131] 5. A nap elsô imaórájára való elôkészülethez hasonlóan kezdek a nap minden imaórájához, a következôk szerint: még mielôtt elkezdeném az imát, emlékezetembe idézem, ki elôtt fogok megjelenni. Elvégzem a szokásos tiszteletteljes elôkészületet, röviden felelevenítem a szemlélôdés témáját, azután nyitott szívvel várakozom Isten ajándékára. [132] Második nap A második napon az elsô és második imaórában a templomban való bemutatást (ld.: 35. pont a [268]-nál), és az egyiptomi menekülést (ld.: 36. pont a [269] alatt) szemlélem, két ,,ismétlés'', és az ,,érzékek alkalmazásá''-val kiegészítve vagy azt magába foglalva, amint az elsô napon volt. [133] Megjegyzés: Amint elôzôleg kifejtettük, a lelkigyakorlatozó erejétôl és jószándékától függetlenül néha hasznos valamit változtatni a második hét elsô részében annak érdekében, hogy jobban elérje azt, amire vágyik. Így például az elsô szemlélôdést végezhetjük reggel, felkeléskor. Azután egy másodikat késôbb, a délelôtt folyamán, egy harmadikat délután, az utolsót pedig este. [134] Harmadik nap A harmadik napon a szemlélôdés anyaga a gyermek Jézus szüleinek való engedelmessége (ld.: 38. pont a [271] alatt), és a gyermek Jézus megtalálása a templomban (ld.: 39. pont a [272] alatt). Szokás szerint követi a két ,,ismétlés'', az ,,érzékek alkalmazásá''-val kiegészítve vagy azt magában foglalva. [135] BEVEZETÉS A KÜLÖNBÖZÔ ÉLETÁLLAPOTOK MEGFONTOLÁSÁHOZ Jézus rejtett életének misztériumait olyan szempontból is kutathatjuk, hogy milyen életállapotok megfontolásához nyújtanak segítséget. Krisztus szüleinek való engedelmességében, a názáreti hétköznapi életben a keresztény családi életállapotot szemlélhetjük. Ezzel szemben, amikor a tizenkét éves Jézus, apja és anyja megdöbbenésére a jeruzsálemi templomban, az Atya házában marad, már az Isten és az emberek kizárólagos szolgálatára való meghívást látjuk. Mialatt folytatom Jézus életének szemlélését, kezdjem megvizsgálni magamat, és kérdezzem meg, szeretô gondviselésében milyen életállapotra vagy életstílusra akar vezetni engem. Ehhez bevezetésként a következô gyakorlatban fontoljam meg egyrészrôl azt a módszert, ahogyan Krisztus Urunk vonzza az embereket, másrészrôl pedig a gonosz léleknek módszerét, ahogyan rabszolgává tesz bennünket. Ezzel egyidôben elkezdhetem annak megfontolását, hogyan készüljek elô a növekedésre abban az életállapotban, amelynek választására Urunk, Istenünk indítani fog engem. Negyedik nap [136] Elmélkedés: KÉT VEZÉR, KÉT STRATÉGIA Megfigyeljük Krisztust, Vezérünket és Urunkat, Istenünket és Testvérünket, és megfigyeljük a Sátánt, a személyes ellenséget, aki minden rosszat összesűrít az emberiség szorongatásának érdekében. ELÔKÉSZÜLET: A szokásos módon idôt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét; és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ô egyre nagyobb dicsôítésére és szolgálatára. [139] KEGYELEM: Azt az ajándékot kérem, hogy legyek képes felismerni a Sátán megtévesztéseit, és hogy tudjak védekezni ellenük; kérem a Jézus Krisztusban, Uramban és Istenemben bemutatott igaz élet megismerését, és a kegyelmet, hogy így éljem életemet. A KERET: Ez a megfontolás két részbôl áll: az elsô rávilágít a fontosabb másodikra, és utasítást ad hozzá. [137,138,140,141,142] 1. A Sátán személyében egyesített gonosz erôk szembesítenek magának a gonosznak a rendkívüli erejével és elnyomó hatalmával. A világban szerzett tapasztalataimra alapozva, fontoljam meg, hogyan veri szét a gonoszság a nemzetek közötti kapcsolatokat és hogyan bontja meg egy nemzeten belül az emberek közötti egységet. Sem nemzet, sem város, sem életállapot, sem egyén nem marad sértetlen. Megpróbálom megérteni a Sátán stratégiáját, ahogyan elgondolása szerint megkísérli állandóan szolgaságba vetni az embereket és a világot. Az emberek folytonosan tapasztalják, hogy kísérti ôket a gazdagság vágya, és ha már van valamijük, keresik és elfogadják a világ tiszteletét és megbecsülését. Ebbôl a tiszteletbôl ered a téves önazonosság és a hamis önértékelés, amelyben a kevélység gyökerezik. A stratégia egyszerű: gazdagság (,,ez az enyém''), tisztelet (,,nézzetek rám,,), kevélység (,,ÉN ... VAGYOK''). E három lépésen át a gonosz elvezet minket minden más bűnre. [143,144,145,146] 2. Most nézzek Jézusra, aki ,,út''-nak, ,,igazság''-nak és ,,élet''-nek nevezi magát. Megfigyelem, milyen finoman de kitartóan intézi Jézus a felhívását különféle életállapotban lévô követôihez, és küldi ôket, hogy terjesszék örömhírét feltétel nélkül minden embernek, életállapotaiktól függetlenül. Jézus olyan stratégiát alkalmaz, amely éppen ellenkezôje a Sátánénak. Így szól követôihöz és barátaihoz: ,,Próbáljatok meg segíteni az embereknek, ne tegyétek ôket szolgává, és ne nyomorgassátok ôket''. Jézus ezt a módszert ajánlja: ,,Tegyétek az embereknek vonzóvá az igazi lelki szegénységet, és ha az tetszésére van Istennek, és annak választására hívja ôket, akkor a ténylegesen szegény életet is''. A szegénység el fogja vezetni ôket arra, hogy elfogadják a világ sértéseit és megvetését, sôt, vágyjanak rá. Az eredmény a valóban alázatos élet lesz. Jézus stratégiája egyszerű: ha Isten kitüntet a szegénység ajándékával, akkor vagyok gazdag; szegényen nincs hatalmam sem és megvetett vagyok, lenéz a világ; ha semmim sincs, egyetlen vagyonom Krisztus, és számomra ez jelenti a valóban igaz voltot, mert alázatosságomban teljesen megélem teremtményi mivoltomat és Krisztusban való megváltottságomat. Ezen a három lépésen keresztül Jézus és apostolai elvezetik az embereket az összes többi erényre. [147] IMABESZÉLGETÉS: Mivel fontos, hogy valamennyire megértsem ennek a két vezérnek és stratégiáiknak ellentétes erejét, intenzív imában megszólítom Máriát, Krisztust és az Atyát, kegyelmeket kérek tôlük. (a) Elôször Miasszonyunkhoz megyek, kérem ôt, eszközölje ki számomra Fiától azt a kegyelmi ajándékot, hogy apostola lehessek, követve ôt a legnagyobb lelki szegénységben, és ha Istennek tetszésére lenne és akarna kiválasztani és elfogadni engem, akkor a tényleges szegénységben is. Kérem, hogy képes legyek elviselni a sértéseket és a világ megvetését, mind jobban utánozva így Krisztust, az én Uramat, feltéve, hogy úgy szenvedhetek, hogy ez mások részérôl nem bűn és nem sérti Istent. Azután elmondok egy Üdvözlégyet vagy egy Emlékezzél meg- et. (b) Mária társaságában ugyanezekkel a kérésekkel fordulok Fiához, hogy Jézus eszközölje ki nekem ezeket a kegyelmeket és ajándékokat az Atyától. Azután elmondom a ,,Krisztus lelké''-t, vagy valamilyen más, ehhez hasonló Jézushoz szóló imát. (c) Végül az Atyához megyek, Jézus és Mária vezet hozzá. Újra ugyanezekkel a kérésekkel fordulok az Atyához, hogy ô, minden jó adomány forrása, adja meg nekem ezeket a kegyelmeket. Azután egy Miatyánkkal befejezem. [148] Megjegyzés: Ezt a gyakorlatot naponta háromszor vagy négyszer végezzük. Ugyanez a három imabeszélgetés -- Miasszonyunkkal, Fiával és az Atyával -- zárja az összes gyakorlatot, ugyanígy a ,,három embertípus''-ról szólót is ([149-156]), amelyik a nap utolsó (negyedik vagy ötödik) imájaként következik. [149] HÁROM EMBERTÍPUS Ez az elmélkedés még a negyedik naphoz tartozik, hogy szabadságra segítsen az Isten hívásának megfelelô választásomban. ELÔKÉSZÜLET: A szokásos módon idôt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ô egyre nagyobb dicsôítésére és szolgálatára. [152] KEGYELEM: Kérem, hogy elég szabad legyek bármilyen választásra, amelyet Isten kegyelmének vezetése sajátosan nekem szóló hivatásként mutat meg. [150,151] A KERET: Ezt az imát három embertípus megfontolására szentelem. Mindegyikük jó nagy vagyonhoz jutott, -- nem mindig a legtisztább szándékkal, néha egészen önzôen. Alapvetôen jó emberek, Istent akarják szolgálni, akár annyira is, hogy ha ez a vagyon útjában lenne üdvösségüknek, szeretnének megszabadulni tôle. [153] 1. Az elsô típus -- ,,sok beszéd, semmi cselekvés'' Ez az ember állandóan arról beszél, hogy szeretné megszüntetni a függôségét mindazoktól a dolgoktól, amelyeket birtokol, és amelyek láthatóan útjában állnak annak, hogy fenntartások nélkül Istennek adja az életét. Beszél lelke üdvösségének fontosságáról, de halála napjáig túlságosan lefoglalja a vagyona ahhoz, hogy bármilyen lépést is tegyen Isten szolgálata érdekében. [154] 2. A második típus -- ,,mindent megtesz, csak az egy szükségeset nem'' Ez az ember szeretne szabad lenni minden ragaszkodástól, amely gátolja Istennel való helyes viszonyát. De inkább akar keményen dolgozni vagy böjtölni vagy többet imádkozni, -- valójában bármi mást tenni, mint szembesülni azzal a problémával, amelyrôl úgy érzi, hogy hátráltatja Istennel való kapcsolatát. Cselekvései azt mutatják, mintha alkudozna Istennel, megpróbálja lekenyerezni ôt. Így, bár sok jó dolgot tesz, állandóan elfut a valódi probléma megoldása elôl. [155] 3. A harmadik típus -- ,,az én vágyam az, hogy megtegyem a Te akaratodat'' Ez az ember teljes erejével arra törekszik, hogy szabad legyen ragaszkodásaitól, ne hajoljon el egyik irányba sem: sem a megszerzett vagyona megtartása, sem feladása irányába. Kész arra, hogy elinduljon abba az irányba, amerre az Isten hívja. Bármelyik irány látszik jobbnak Urunk, Istenünk szolgálata és dicsôsége szempontjából, az az ô minden vágya és választása. Nem tesz erôfeszítést sem annak érdekében, hogy megtartsa vagyonát, sem annak érdekében, hogy tovább adja, egyedül Urunk, Istenünk szolgálata és dicsôítése a tettének Istentôl származó indítéka. Végeredményben az Isten kegyelme indítja arra, hogy semmi másra ne vágyódjon, csak Isten teljesebb szolgálatára. Ez az egyetlen motívuma megszerzett vagyona megtartásában vagy meg nem tartásában is. [156] IMABESZÉLGETÉS: Ugyanazt a három imabeszélgetést végzem, amelyik a ,,Két vezér, két stratégia'' elmélkedésnél van. [157] Megjegyzés: A Lelkigyakorlatnak ebben az idôszakában, amikor felfedezzük ragaszkodásainkat, amelyek szemben állnak a valóságos szegénységgel, vagy idegenkedésünket a szegénységtôl, vagy azt, hogy nem vagyunk részrehajlás nélküliek a szegénység és gazdagság tekintetében, hasznos, ha imádságban Jézushoz jövünk és könyörgünk azért, hogy válasszon ki minket arra, hogy valóságos szegénységben szolgáljuk ôt. Esedezzünk ezért kitartással -- de mindig azt akarva, ami Isten akarata számunkra. [158] Ötödik nap Szemlélôdés arról, hogy János a Jordánban megkereszteli Urunkat (ld.: 40. pont a [273] alatt). TOVÁBBI UTASÍTÁSOK [159] 1. Az ötödik naptól ajánlatos, hogy csak egy szentírási szakasszal foglalkozzunk egész napi imádságunkban. Mivel a Lelkigyakorlatok elsôdleges célja az életállapot- vagy életmódválasztás, a megfontolásra szánt új anyag mennyiségbeli korlátozásával az a szándékunk, hogy ne foglalkoztasson sok gondolat. Így ezeken a napokon megvan a lehetôség arra, hogy a lelkigyakorlatozók szabadidejükben mérlegelhessék életállapotuk lehetôségeit, próbálják megérteni, Isten mire akarja vezetni ôket jövendô életükben. Ezért jó, ha a kísérô az ima anyagát egyszerűvé teszi, és nem terheli a lelkigyakorlatozót sokféle elmélkedéssel. Mégis fontos, hogy a lelkigyakorlatozó változatlanul naponta négyszer vagy ötször imádkozzon a megadott egy misztériumról a szokásos ismétlésekkel. Ez segíti ôt az ,,érzékek alkalmazásán'' keresztül a misztérium mélyebb, egyszerűbb átéléséhez. Jó azt is emlékezetbe idézni, hogy bár a Lelkigyakorlatnak ebben az idôszakában az imádság leegyszerűsítésérôl beszélünk, mégis a leggondosabban végezzük el a tiszteletteljes elôkészületet és egész napunk felajánlását Istennek, a sajátos kegyelem kérését és az ,,imabeszélgetés'' meghitt párbeszédét. Mivel a Lelkigyakorlatnak ebben a szakaszában intenzíven keressük Isten akaratát és a mi válaszunkat, a háromszoros imabeszélgetés -- megszólítva Máriát, Krisztust és az Atyát -- maradjon szokásos része ezeknek az imáknak. [160] 2. A délben és lefekvés elôtt végzett visszatekintés középpontjában továbbra is a nap gyakorlataival kapcsolatos hibák és hanyagságok álljanak, különös tekintettel az imádságokhoz ajánlott segítségekre és segédeszközökre. [161] Hatodik nap Szemlélôdés Krisztus Urunk pusztai megkísértésérôl (ld.: 41. pont [274] alatt). Hetedik nap Szemlélôdés Jézusnak az apostolokhoz intézett meghívásáról (ld.: 42. pont [275] alatt). Nyolcadik nap Szemlélôdés a Nyolc boldogságról (ld.: 45. pont [278] alatt). Kilencedik nap Szemlélôdés Krisztus vízen járásáról (ld.: 47. pont [280] alatt). Tizedik nap Szemlélôdés Jézus templombeli prédikálásáról (ld.: 55. pont [288] alatt). Tizenegyedik nap Szemlélôdés Lázár feltámasztásáról (ld.: 52. pont [285] alatt). Tizenkettedik nap Szemlélôdés a dicsôséges jeruzsálemi bevonulásról (ld.: 54. pont [287] alatt). TOVÁBBI UTASÍTÁSOK [162] 1. A második hét napjainak száma -- az elsôéhez hasonlóan -- nem meghatározott. A lelkigyakorlatozó haladása szerint, -- különös tekintettel a választásra, amelyet tisztázni próbál -- a kísérô meghosszabbíthatja vagy megrövidítheti a hetet. A hét meghosszabbítása esetén a kísérô javasolhat más misztériumokat Jézus gyermekkorából az evangéliumok beszámolói alapján, amilyen pl. Mária látogatása Erzsébetnél, a betlehemi pásztorok, a gyermek Jézus körülmetélése és a napkeleti bölcsek útja és hódolata. Ha viszont a kísérô a hét rövidítését látja jónak, kihagyhat néhányat az ajánlott történetekbôl. Függetlenül attól, hogy a második hét hány misztériumot ölel fel, ezek csak arra szolgálnak, hogy egy olyan imamódba vezessék be a lelkigyakorlatozót, amely folyamatosan egyre mélyebben egyesíti ôt Krisztus Urunk életével. [163] 2. Ha a lelkigyakorlatozó életállapot- vagy életmódválasztást próbál tisztázni, ennek a megfontolásnak az ideje az ötödik nap-pal kezdôdik. Ekkor szemléli a lelkigyakorlatozó Urunk megkeresztelkedését a Jordánnál, aki ezzel meghatározza nyilvános életének irányát. [164] 3. Mielôtt elkezdem életállapot- vagy életmódválasztásom megfontolását, nagyon hasznos egy kis ideig elgondolkodnom a következôkben ismertetett ,,alázatosság három módjá''-n. Ezeket idôrôl idôre gondoljam át az imaidôn kívül az ötödik naptól kezdôdôen. Talán a megfontolás egy-két napja után érzem, hogy vágyódom arra a kegyelemre, hogy a lehetô legjobban ki tudjam fejezni Jézus Krisztus, Uram és Istenem iránti szeretetemet és neki való önátadásomat. Ezt az intenzív vágyamat a ,,három imabeszélgetés''-sel fejezem ki. AZ ALÁZATOSSÁG HÁROM MÓDJA Az alázatosság abban áll, hogy elfogadom Jézus Krisztust az emberi lét teljességeként. Alázatosnak lenni azt jelenti, hogy a lehetô leghűségesebben élem az igazságot: azt, hogy Krisztus hasonlatosságára vagyok teremtve, hogy az ô húsvéti misztériuma szerint kell élnem az életemet, és annak beteljesülése olyan mértékben történik meg, amilyen mértékben Krisztus magához vonz engem. A következô leírás egyfajta összefoglalást ad az alázatosság széles skálájának három területérôl, ahogyan azt a valóságban megélik az emberek. [165] 1. Az alázatosság elsô módja. Ez a mód az igazságnak azt a megélését jelenti, amely az üdvösséghez szükséges, így a skála egyik szélét képezi. Nem akarok semmi olyat tenni, ami elszakítana Istentôl, akkor sem, ha engem tennének az egész világ urává, vagy akkor sem, ha ezzel megmenthetném földi életemet. Tudom, a súlyos bűn ebben az értelemben azt jelenti, hogy elhibázom személyes létem teljes értelmét, azt, hogy megváltott teremtmény vagyok, és az a rendeltetésem, hogy örökre szeretetben éljek Istennel, Teremtômmel és Urammal. [166] 2. Az alázatosság második módja. Ez tökéletesebb mód az elsônél, így valahol a skála közepe táján található. Életem azon a szilárd tényen alapul, hogy az emberi lét valósága a maga teljességében Jézus Krisztusban látható. Amint az ô életének motiváló ereje a ,,Jövök, Istenem, hogy megtegyem a te akaratodat'', úgy az én életemben is a választás egyetlen valós alapelve Atyám akaratának keresése és megtétele. Ezzel a magatartással úgy érzem, hogy egyensúlyban tudom tartani inkább a gazdagságra, mint a szegénységre, inkább a tiszteletre, mint a gyalázatra, inkább a hosszú, mint a rövid életre irányuló vágyaimat. Nem akarok elfordulni Istentôl kis dolgokban sem, mivel minden vágyam az, hogy minél hűségesebben válaszoljak hívására. [167] 3. Az alázatosság harmadik módja. Ez a mód a skála másik szélén van, mivel egy nagyobb kegyelmi ajándék felfogását és a szerinte való cselekvést igényli. Lényege a következô: annyira szeretném, hogy Krisztus életének az igazsága legyen az én életemnek is az igazsága, hogy a kegyelem által indíttatva szeretetet és vágyat érzek a szegénység iránt, azért, hogy a szegény Krisztussal legyek; szeretetet és vágyat érzek a sértések iránt, azért, hogy közelebb legyek Krisztushoz az emberektôl való visszautasítottságában; szeretetet és vágyat érzek arra, hogy inkább értéktelennek és bolondnak tartsanak Krisztusért, mintsem bölcsnek és okosnak tiszteljenek a világ mértéke szerint. A kegyelem arra indít, hogy a lehetô legbensôségesebb egységben legyek Krisztussal, így az ô tapasztalatai tükrözôdnek az enyémekben is. Ebben találom meg örömömet. [168] Megjegyzés: Miután egy ideig fontolgattam az alázatosság harmadik módját, és vágyom arra, hogy jobban haladjak az alázatosságnak ezen harmadik módja felé, sokat fog segíteni a fentebb már elmagyarázott három imabeszélgetés. Könyörögjek Urunkhoz, hogy válasszon ki -- természetesen csak akkor, ha ez Isten nagyobb dicsôségére és tiszteletére van, -- az alázatosság harmadik módjának adományára, hogy így életem jobban valósítsa Jézusnak, Istenemnek és Uramnak életét. [169] BEVEZETÉS ÉLETÁLLAPOT VAGY ÉLETMÓD VÁLASZTÁSÁHOZ Egy választás megtételében vagy egy döntés meghozatalában csak egy dolog igazán fontos, -- keresni és megtalálni azt, amire Isten hív életemnek ezen a pontján. Tudom, hogy ô hűségesen hív engem; magának teremtett, és üdvösségem ezen a szereteten alapul. Minden választásomnak életem ezen adott irányához kell hűségesnek lennie. Amikor fontolóra veszem azokat a dolgokat, amelyekben gyakran választok, nyilvánvalóvá válik, hogy milyen könnyen megfeledkezem egy olyan egyszerű igazságról, mint amilyen az egész életem rendeltetése és célja. Sokan például a házasságot választják, ami egy eszköz, és csak másodsorban veszik figyelembe Urunk Istenünk szolgálatát a házasságban, pedig minden embernek az a rendeltetése és célja, hogy megtegye Isten akaratát. Sokan azt választják, hogy sok pénzt szerezzenek és sikeresek legyenek, és csak ezután azt, hogy ezzel Istent szolgálhassák. Ugyanígy vannak a hatalomra, népszerűségre... törekvéssel is. Ezek az emberek olyan magatartásról tesznek tanúságot, amely Istent a második helyre teszi; azt akarják, hogy Isten helye az életükben csak saját rendezetlen ragaszkodásuk után következzék. Más szóval, összekeverik a célnak és a célhoz vezetô eszköznek a sorrendjét. Gyakran azt teszik az utolsó helyre, amit elsôként és mindenekelôtt kellene keresniük. Azután jó, ha emlékezetembe idézem, hogy egész életcélom az Isten szolgálatának a keresése legyen, bármilyen módon is hívjon engem. Világosan magam elôtt tartva Uram és Istenem szolgálatának vágyát, elkezdhetem keresni a megházasodás vagy meg nem házasodás, üzleti élet vagy egyszerű, igénytelen élet és hasonlók választásának lehetôségét, mivel mindezek csupán eszközök a cél megvalósításához. Csak az Isten szolgálatára és az én üdvösségemre vezetô isteni kegyelem indíttatására akarom választani az ilyen eszközöknek a használatát vagy mellôzését. [170] A DOLGOK, AMELYEKRÔL VÁLASZTÁST TEHETÜNK Ezeknek a megállapításoknak az a céljuk, hogy alapismereteket nyújtsanak azokról a dolgokról, amelyekben nagyon fontosak a döntések. Négy pontból és egy megjegyzésbôl állnak. 1. Amikor választunk vagy döntést hozunk, nem gondolunk olyan választásra, amely bűnt foglal magában, hanem olyan választási lehetôségeket fontolunk meg, amelyek katolikus Egyházunkban törvényesek és jók, nem pedig azzal szembenállók vagy rosszak. [171] 2. Vannak olyan választások, amelyek életre szóló elkötelezôdést jelentenek, mint a házasság, papság és szerzetesi élet. Vannak más választások, amelyek megváltoztathatók. Ilyen egy sikeres üzleti vagy orvosi karrierre törekvés, vagy egy bizonyos életstílus szerinti élet mellett való döntés. [172] 3. Ha már elköteleztük magunkat az egész életre, meggyôzôdésünk az legyen, hogy az egyetlen még szükséges választásunk abban áll, hogy önmagunkat teljes szívvel belevetjük ebbe az életállapotba. A következôket szem elôtt kell tartani: ha nyilvánvalóvá válik, hogy a döntés vagy választás nem úgy történt, ahogyan kellett volna, és volt benne bizonyos rendezetlen ragaszkodás, elôször is meg kell ezt bánnunk, azután pedig meg kell kísérelnünk javítani, s amennyire lehetséges, helyre hozni. Az újraértékelésnek ebben a folyamatában fontos szerepet kell játszania szakemberek vagy olyan barátaink segítségének, akik objektívek tudnak lenni, valamint a törvényes elöljárói tekintéllyel rendelkezô személyeknek is. Nincs értelme azt mondanunk, hogy Isten hívásának közvetlen szerepe volt egy olyan választásban, amelyet rendezetlen ragaszkodásból tettünk. Az Istentôl eredô hívás nem a valóság helytelen ismeretétôl, érzéki felindultságtól vagy rendezetlen szeretettôl származik. [173] 4. Amikor olyan dolog foglalkoztat, amelyet megváltoztathatunk, nincs okunk aggodalomra vagy egészségtelen önelemzésre, ha úgy látszik, hogy elôzôleg megfelelô és rendezett döntést hoztunk. Egyetlen vágyunk az legyen, hogy választott életmódunkban megtaláljuk a folyamatos növekedésünkhöz vezetô utat. [174] Megjegyzés: Ha megváltoztatható dolgokban hoztunk rossz döntést, próbáljunk helyes választást gyakorolni, akár fenntarthatjuk ezzel elôzô életmódunkat, akár változtatnunk kell rajta, hiszen minden választásunkban Isten dicsôsége és szolgálata a vágyunk, hogy így tovább munkálkodhassék általunk embertársaink és a világ javára. [175] HÁROM ALKALMAS IDÔ A HELYESEN LEFOLYTATOTT ÉS MEGFELELÔEN VÉGZETT ÉLETÁLLAPOT VAGY ÉLETMÓD VÁLASZTÁSÁRA Elôzetes megjegyzés: Az itt használt ,,idô'' kifejezés belsô állapotok, irányulások megjelölésére szolgál. 1. Elsô idô. Olyan belsô irányultságnak a megtapasztalása ez, amelyik félreérthetelen világossággal jelentkezik. Gondoljunk a drámai változásra Szent Pálban a damaszkuszi úton, amikor minden tétovázás nélkül válaszolt annak a Jézusnak, akit korábban üldözött. Máté meghívásának rövid evangéliumi leírásában hasonló példát láthatunk. Amikor Isten meghívása ilyen félreérthetetlenül és világosan vonz egy irányba, nagy készséget érzünk, ezért ez a döntésre legalkalmasabb idô. [176] 2. Második idô. Gyakran megtapasztalunk olyan idôszakokat, amikor váltakozik a bizonyosság és a kételkedés, a felüdítô erôsség és elerôtlenítô gyengeség, a vigasz és vigasztalanság állapota. Tulajdonképpen ez nagyon kiváltságos idô, mivel a ,,szellemek megkülönböztetése'' (belsô irányulások megkülönböztetése) az, amely szükséges ahhoz, hogy megértsük, amit Isten létünk legmélyén mond nekünk. Sok világosságot nyerhetünk és sok mindent megérthetünk a vigasz és vigasztalanság megtapasztalásából, így ez az idô is kitűnô arra, hogy helyes döntést hozzunk. [177] 3. Harmadik idô. Az is elôfordul, hogy -- saját hibánkon kívül -- semmi sem történik bennünk. Nyugodtak vagyunk, sem Isten vigaszának békéjét, sem az Ô hiányából fakadó vigasztalanságot nem érezzük. Ilyenkor elég tisztán tudunk gondolkodni, és felismerjük a nem Istentôl származó indíttatásokat. Ezt az idôt saját gondolkodási folyamatunknak nevezhetnénk. Idézzük emlékezetünkbe a korábbi megfontolást a célról és az eszközökrôl, (ld. fentebb a [169]-nél), így a belsô megmozdulások megkülönböztetése mindig olyan választás összefüggésében marad, amely Isten nagyobb szolgálatára és így a mi üdvösségünkre vezet. A ,,harmadik idô'' logikus gondolkodó képességünk szabad és békés használatán alapul. [178] Ha nem az ,,elsô'' vagy ,,második idô''-ben leírt körülmények között választunk, ahhoz, hogy az nyugodtan és észszerűen történjen, kétfajta módszer nyújthat segítséget: A. A jó és helyes választás elsô módszere: [179] 1. Világosan értelmem elé helyezem, mi az, amirôl dönteni akarok. 2. Próbáljak meg egyensúlyban lévô mérleghez hasonlóan nem elhajlani egyik irányba sem. A célom mindig világosan elôttem van, de választásom tárgyával kapcsolatosan, amennyire csak tudok, szabad akarok lenni. [180] 3. Imádkozzam, hogy Urunk, Istenünk világosítson meg és indítson a dicséretére és dicsôségére vezetô útra. Azután használjam értelmi képességemet a dolog figyelmes mérlegelésére, és kíséreljek meg olyan döntésre jutni, amely egybecseng Isten akaratának érvényesítésével az életemben. [181] 4. Soroljam fel és mérlegeljem a különbözô elônyöket és hátrányokat, amelyek tervezett döntésembôl számomra származnak. Ennek gyakorlati megvalósításához elôször negatív formában fogalmazom meg a választási lehetôséget. Pl.: ,,Nem vállalom el azt a munkát'', vagy ,,Nem változtatom meg a jelen helyzetet''. Ennek a lehetôségnek a hátrányait és az elônyeit leírom külön lapokra. A második lépésben pozitíven fogalmazok. Pl: ,,Elvállalom azt a munkát'', vagy ,,Változtatok a jelen helyzeten''. Ennek a lehetôségnek is leírom a hátrányait és az elônyeit. [182] 5. Fontoljam meg, melyik lehetôség tűnik észszerűbbnek. Akkor a súlyosabb indítékoknak megfelelôen fogok dönteni, és nem önzô vagy érzéki, rendezetlen hajlandóságomból eredôen. [183] 6. Miután döntésre jutottam, újra Istenhez fordulok és kérem, ha ez nagyobb szolgálatára és dicsôítésére szolgál, akkor fogadja el, erôsítse meg választásomat, és adja meg kegyelmét, hogy az ,,elsô vagy második idô'' állapotába jussak. [184] B. A jó és helyes választás második módszere: 1. Mivel életemet Isten szeretetének kell motiválnia, vizsgáljam meg, vajon egyedül Uram és Teremtôm miatt ragaszkodom-e többé vagy kevésbé választásom tárgyához. [185] 2. Elképzelek valakit, akivel korábban soha nem találkoztam, de aki segítségemet kéri abban, hogy tudjon jobban válaszolni Isten hozzá intézett hívására. Elgondolom, mit mondanék neki, azután megfogadom a tanácsot, amit olyan szívesen adtam másnak, akinek a legjobbat akarom. [186] 3. Ha halálom pillanatában lennék, és így birtokolnám annak a pillanatnak a szabadságát és világosságát, mi lenne az a döntés, amit most meg akarnék hozni? Ezen éleslátással vezettetve, ennek megfelelôen teszem meg jelen elhatározásomat. [187] 4. Látom magamat, amint életem végén Krisztus, az én Bíróm elôtt állok, és arról az elhatározásról beszélgetek vele, amit életemnek ebben a pillanatában hoztam. Azt választom most, amelyrôl úgy érzem, hogy az ítélet napján, amikor ezt Krisztusnak bemutatom, boldogságot és örömöt fog jelenteni nekem. [188] Megjegyzés: Akkor is, ha a fent vázolt két módszernek valamelyikét követtem döntésemben, fölajánlom azt Istennek, és kérem Ôt, hogy ha ez nagyobb szolgálatára és dicsôítésére szolgál, fogadja el, erôsítse meg döntésemet, és adja meg kegyelmét, hogy az ,,elsô vagy második idô'' állapotába jussak. [189] NÉHÁNY UTASÍTÁS A MÁR VÁLASZTOTT ÉLETÁLLAPOTBAN VAGY ÉLETMÓDBAN VALÓ MEGÚJULÁSHOZ VAGY ÚJRA ELKÖTELEZÔDÉSHEZ A Lelkigyakorlatban gyakran úgy tapasztalom, hogy nem annyira egy új elhatározásnak, hanem inkább egy már meghozott választás életre váltásának a kérdésével szembesülök. Ez éppen úgy igaz lehet az olyan állandó életállapotra, mint a házasság, szerzetesség vagy papság, mint az olyan változtatható életmódra, amilyet egy bizonyos foglalkozás vagy állás jelent. A Lelkigyakorlat folyamán hasznos lehet számba venni, hogyan élek azokkal az eszközökkel, amelyeket Isten folyamatos hívására adott feleletemül választottam. Elhatározásomban tűnjön ki Isten és a felebarát szolgálata és szeretete. Erôsödjék állásfoglalásom, újonnan meglátott hozzáállásom, és keressem azokat a módokat, amelyekkel jobban tudom élni Krisztus életét a saját környezetemben és saját körülményeim között. Hiszen haladásom -- Krisztusban való életem megvalósítása -- önszeretetemnek, a magam akaratának és saját érdekeimnek a feladásával lesz arányban. ======================================================================== Harmadik hét [190] Elsô nap, elsô szemlélôdés: Az utolsó vacsora ELÔKÉSZÜLET: A szokásos módon idôt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet egyre nagyobb dicsôítésére és szolgálatára. [193] KEGYELEM: Azt az ajándékot kérem Istentôl, hogy engedjen részesülni a fájdalomban és gyalázatban, amikor együtt vagyok Krisztussal az értem viselt, bűneim okozta szenvedésében. [191,192,194,195,196,197] A KERET: Ebben a szemlélôdésben az a célom, hogy amennyire csak lehet, részese legyek a húsvéti vacsora (pászkavacsora) elôkészületeinek és annak az egész eseménynek, amelyet utolsó vacsorának nevezünk. Ez többet jelent a jelenet elképzelésénél, vagy a szavakban megfogalmazott beszámoló elolvasásánál. Megpróbálom hallani, hogyan hangzottak el a szavak, megkísérelem látni az arckifejezéseket, és olyan nagyfokú tudatossággal vagyok jelen, amennyire csak tudok, hogy így részese legyek a misztériumnak, amelyrôl szemlélôdöm. Az evangélium beszámolói tudósítanak az elôkészületekrôl, a vacsoráról, a lábmosásról, ahogyan Jézus az Eukarisztiában Testét és Vérét adja apostolainak, és az utolsó hozzájuk intézett szavairól. Még fontosabb azonban az, hogy ezen a harmadik héten tegyek még nagyobb erôfeszítéseket azért, hogy együtt szenvedjek Krisztussal minden gyötrôdésében, küzdelmében, szenvedésében, és abban, amit Ô megtapasztal. A szenvedéstörténet idején fordítsak különös figyelmet arra, hogyan rejtôzik el az istenség, és így Jézus mennyire teljesen emberi és tehetetlen. Azért teszem mindezt, hogy tudatosuljon bennem Krisztus irántam való végtelen szeretete. Annyira szeret, hogy visszautasításaim és bűneim miatt mindent önként szenved el. Megdöbbenve a végtelen szeretet kiáradásán, kérem a kegyelmet, hogy tudjam ezt a szeretetet befogadni és magamévá tenni. Lassan megszületik bennem a vágy arra, hogy Jézust még jobban szeressem, és sorsközösséget vállaljak szenvedô embertársaimmal. Jézussal folytatott imabeszélgetésemben megkérdezem: Mit tehetek én válaszképpen Ôérte? [198,199] IMABESZÉLGETÉS: Jézussal, Urammal és Megváltómmal beszélgetek, és vele vagyok mindenben, ami történik. Az imát egy Miatyánkkal fejezem be. Megjegyzés: A szenvedéstörténetrôl való szemlélôdések folyamán létrejövô bensôségesség miatt jó lehet visszatekinteni az ,,imabeszélgetés''-nek nevezett idô néhány szempontjára. Amint emberi helyzetekben egy betegrôl való gondoskodás vagy egy haldokló szolgálata során a jelenlétünk gyakran fontosabb, mint akadozó szavaink vagy félszeg cselekedeteink, ugyanígy ebben az idôszakban imádságbeli válaszunkat bármilyen szónál vagy tettnél jobban kifejezi, ha Krisztussal vagyunk a szenvedése során. Korábban a imabeszélgetést barátok közötti bensôséges beszélgetésként írtuk le. Most kiterjesztjük a ,,beszélgetést'' arra is, hogy minél jobban átérezzük mindazt, amit Jézus érez. Amennyire lehetséges, éljük át szenvedésének legmélyebb valóságát: szeretetének határtalan megnyilvánulását. Ez teszi lehetôvé számunkra, hogy mindenben ott legyünk Jézussal. Az imabeszélgetés közben természetesen szeretnénk kiönteni a szívünket Krisztus Urunk elôtt: nehézségeinket, keményszívűségünket, vigasztalásainkat, kísértéseinket, félelmeinket. Amikor nagyon megtelik a szívünk, amikor nagyon kérünk valamit, könyörgésünk legjobb formája a ,,három imabeszélgetés'' lesz. Ne felejtsük el, hogy Krisztus szenvedésével szembesülve imádkoznunk kell azért az ajándékért is, hogy akarjuk megtapasztalni a szenvedést Krisztussal. Ez a kérés történhet a ,,három embertípus''-ról szóló elmélkedés után a [157] megjegyzésben ajánlott módon. [200] Második szemlélôdés: Jézus gyötrelme a Getszemáni kertben ELÔKÉSZÜLET: A szokásos módon idôt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ô egyre nagyobb szolgálatára és dicsôítésére. [203] KEGYELEM: Tovább imádkozom azért az ajándékért, hogy tudjak szomorúságot érezni a szomorkodó Krisztussal, gyötrôdni Krisztus gyötrelmével, és akár könnyeket és mély fájdalmat is megtapasztalni mindazon szenvedések miatt, amelyeket Krisztus értem viselt el. Kérem, hogy minél jobban megtapasztalhassam Krisztus szeretetét. [201,202] A KERET: Az Evangéliumok részletezik az eseményt: Krisztus és tanítványai az utolsó vacsora termét elhagyva a Getszemáni kert felé mennek. Ott Jézus magával viszi Pétert, Jakabot és Jánost, és félrevonul imádkozni. Akkora lelki megrendülést tapasztal meg, hogy verejtéke vércseppekké válik. Alvó tanítványait felébreszti, szembe találja magát a sokasággal, Júdás csókja nyomán felismerik, és elvezetik Annás házába. Törekszem olyan teljes mértékben részese lenni az eseményeknek, amennyire csak lehetséges. [204] TOVÁBBI UTASÍTÁSOK 1. A második szemlélôdés, amint minden további is, az elsô -- az utolsó vacsorával foglalkozó -- szemlélôdésnél leírt magyarázat alapján történik. A harmadik hét folyamán minden nap két szentírási szakaszról elmélkedünk, így a szokásos ismétlések elvégzése elvezet az utolsó imaidôhöz, az ,,érzékek alkalmazásá''-hoz. [205] 2. A lelkigyakorlatozó korától, egészségi állapotától és helyzetétôl függôen napi öt gyakorlat ajánlatos, de sajátos körülmények között kevesebb is célravezetôbb lehet. [206] 3. A harmadik héten újra módosítani kell néhány imára vonatkozó utasítást. Mivel az imám témája Krisztus szenvedése, a felkelés és öltözködés ideje alatt arra törekszem, hogy szomorú és együttérzô legyek Krisztus Urunk nagy szomorúsága és szenvedése miatt. A nap folyamán figyelek arra, hogy ne hozzak elô kellemes gondolatokat, legyenek bár jók és szentek, mint pl. a feltámadás és a megdicsôült élet gondolatai. Inkább próbáljak megmaradni egy bizonyos szomorú és együttszenvedô magatartásnál, gyakran emlékezetembe idézve a kínokat, kimerültséget és szenvedést, amelyeket Krisztus Urunk elviselt születésétôl fogva szenvedésének addig a sajátos misztériumáig, amelyet most szemlélek. [207] Ahhoz hasonlóan, ahogyan az elmúlt héten tettem, a napra való visszatekintésemben különösen is arra figyelek, hogy gyakorlataimban, imáimban mennyire tartottam be az ehhez a héthez adott utasításokat. [208] Második nap 1. Szemlélôdés azokról az eseményekrôl, amelyek a Getszemáni kerttôl Annás házáig történtek (ld.: 58. pont [291]). 2. Szemlélôdés azokról az eseményekrôl, amelyek Annás házától Kaifás házáig történtek (ld.: 59. pont [292]). Legyenek meg a szokásos ismétlések, a nap utolsó imaidejével, az ,,érzékek alkalmazásá''-val. Harmadik nap 1. Szemlélôdés azokról az eseményekrôl, amelyek Kaifás házától Pilátus házáig történtek (ld.: 60. pont [293]). 2. Szemlélôdés azokról az eseményekrôl, amelyek Pilátus házától Heródes palotájáig történtek (ld.: 61. pont [294] alatt). Azután ismétlések és az ,,érzékek alkalmazása'' a [204] pontban adott megjegyzés szerint. Negyedik nap 1. Szemlélôdés azokról az eseményekrôl, amelyek Heródes palotájától Pilátus házáig történtek (ld.: 62. pont [295]). 2. Szemlélôdés a Pilátusnál történt eseményekrôl (ld.: 62. pont [295]). Az elôzôekben leírtakkal megegyezô eljárással végezzük az ismétléseket és az ,,érzékek alkalmazását''. Ötödik nap 1. Szemlélôdés azokról az eseményekrôl, amelyek Pilátus házától a keresztrefeszítésig történtek (ld.: 63. pont [296]). 2. Szemlélôdés azokról az eseményekrôl, amelyek a kereszt fölállításától Jézus haláláig történtek (ld.: 64. pont [297]). Ezt követik a szokásos ismétlések az ,,érzékek alkalmazásával''. Hatodik nap 1. Szemlélôdés azokról az eseményekrôl, amelyek Krisztusnak a keresztrôl való levételétôl a temetéséig történtek (ld.: 65.pont [298]). 2. Szemlélôdés azokról az eseményekrôl, amelyek a temetés után történtek, beleértve a szenvedô Szűz Mária várakozását is. Szokásosan következnek az ismétlések az ,,érzékek alkalmazásá''-val. Hetedik nap 1. Szemlélôdés Krisztus teljes szenvedéstörténetérôl. 2. Ismétlés Krisztus egész szenvedéstörténetérôl. A meghatározott imák helyett egész nap engedem, hogy Krisztus halálának hatása átjárja létemet és a körülöttem lévô világot. Fontolóra veszem Miasszonyunk vigasztalanságát, nagy fájdalmát, és ugyanígy a tanítványokét is. [209] Megjegyzés: Ha több idôt szeretnénk tölteni Krisztus szenvedéstörténetével, a misztériumokat például így csoportosíthatjuk: egy imaidôben csak az utolsó vacsorát fontoljuk meg, azután egy másikban azt, hogy Krisztus megmossa apostolai lábát, a következôben az Eukarisztia alapítását, és végül Krisztus búcsúbeszédét. A Krisztus szenvedéstörténetét alkotó többi misztériumot is hasonlóan feloszthatjuk. Miután néhány napon így szemlélôdtünk Krisztus szenvedéstörténetérôl, megvan a lehetôsége, hogy visszatérjünk annak egyes részleteire. Pl. egy teljes napot szánhatunk a szenvedéstörténet elsô felére, és egy másikat a második felére, és egy zárónapot az egészre. Ha viszont kevesebb idôt szeretnénk a szenvedéstörténettel tölteni, minden egyes imában különbözô misztériumot szemléljünk, kihagyva az összes ismétlést és az ,,érzékek alkalmazását,,. Miután ilyen módon befejeztük a szemlélôdést a szenvedéstörténetrôl, tölthetünk még egy napot azzal, hogy engedjük, Krisztus szenvedése a maga teljes erejével átjárja a napunkat. Mindig a Lelkigyakorlatban való haladás az irányadó szempont. [210] AZ ÉTKEZÉSRE VONATKOZÓ IRÁNYELVEK,[4] hogy rendet teremtsünk életünkben ezen a téren Elôzetes megjegyzés: Amint a második és harmadik hét gyakorlatain keresztül növekedni kezdek Jézus Krisztusnak az ismeretében és a vele való egységben, világos, hogy ennek abban kell megnyilvánulnia, hogy a krisztusi értékek átjárják egész létemet és minden tevékenységemet. Például elgondolkozom azon, hogy mindennapi életemben mit és mennyit eszem, és ezen a téren mennyire teljes krisztuskövetésem. Amint Szent Pál mondja: ,,akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsôségére'' (1 Kor 10,31). A következô irányelvek életem minden területére érvényesek. Ahhoz, hogy így életem valamennyi területén jobban tudjam követni Jézust, rendet kell teremtenem az életemben. Csak így tudok elôre haladni az Ô útján. Szent Pál szavaival: ,,bármit tesztek, tegyétek szívbôl'' (Kol 3,23). Ilyen irányelvek segítségével már most elkezdhetem életre váltani azt az újrarendezési folyamatot, amelyik a Lelkigyakorlat alatt kezdett megvalósulni bennem. Várakozással nézek a Lelkigyakorlat utáni idôre is, amikor ezeknek az irányelveknek életem szerves részeivé kell válniuk. [214] A. Általános alapelv 1. Miközben eszem, gondoljak arra, hogy Krisztus és apostolai ülnek az asztalnál. Próbáljak meg olyan teljesen részese lenni Krisztus jelenlétének, hogy érzékeljem, hogyan eszik és iszik Jézus, hogyan beszélget és viselkedik az étkezés alatt. Amikor a gyakorlat közben elképzelem a föntieket, azt fogom tapasztalni, hogy többé nem maga az étkezés lesz a figyelmem középpontjában. Ennek eredményeképpen nagyobb rendezettségre fogok jutni az étkezésben, talán abban is, hogy mit eszem, és abban is, hogy hogyan viselkedem étkezés közben. [210] B. Gyakorlati alkalmazás 2. Életem megfelelô rendezése szempontjából kevésbé tűnik problémásnak, amikor a kenyérrôl vagy az egyszerű ételekrôl van szó. [211] 3. Nagyobb óvatosság szükséges, amikor az ital területét veszem fontolóra. Akármi is az ital -- sör, szódavíz, kávé, tej, bor stb. -- fontoljam meg, mi a hasznos és így követendô helyes mérték, és mi lehet ártalmas és így kerülendô mértéktelenség számomra. [212] 4. Amikor fontolóra veszem a számomra hozzáférhetô ételek széles skáláját, jobban tudatosítanom kell, hogy melyek azok, amelyeket én különösen is kedvelek, mert itt nagyobb szükség van a mértéktartásra. Annak érdekében, hogy elkerüljem a rendezetlenséget az étkezésben, két módon gyakorolhatok önmegtartóztatást: (a) a szükséges tápanyagot inkább egyszerű ételekkel veszem magamhoz; (b) a drága, különleges és ízletes ételeket csak módjával fogyasztom. [213] 5. Fontos, hogy étkezési szokásaimban megtaláljam a helyes mértéket. Vigyázok arra, hogy meg ne betegedjem, ha egy ilyen középmérték megtalálása érdekében csökkentem a táplálékot. Két okból is hasznos egy ilyen középmérték megkeresése: (a) Az étkezésemmel kapcsolatos elvek meghatározása olyan hozzáállást biztosít, amely nyomán gyakran fogok több világosságot, vigaszt és isteni eredetű megmozdulásokat tapasztalni magamban. Ezek a tapasztalatok megerôsítenek étkezésem ilyen szabályozásában; (b) Ha észreveszem, hogy a meghatározott középmérték az étkezésemben azt eredményezi, hogy képtelen vagyok jól végezni a Lelkigyakorlatokat, könnyebben tudom azt módosítani annak érdekében, hogy a jövôben meglegyen a szükséges erôm és egészségem a mindennapi élethez és tevékenységhez. [215] C. Sajátos magatartásformák 6. Fontos, hogy ne éhségem puszta kielégítésére összpontosuljon figyelmem. Erre segíthet étkezési idô alatt a szentek életérôl vagy az apostolkodásról szóló könyv felolvasására való odafigyelés. A zene is segíthet elmélkedô, nyugodt környezetet biztosítani az étkezéshez. [216] 7. Ha étkezéskor figyelmem csak magára a táplálékra irányul, étvágyam magával ragadhat. Arra is rájöhetek, hogy olyan sietve kapom be az ételt, hogy azzal nem Krisztus viselkedésérôl tanúskodom étkezésemben. Mind az étel mennyiségét, mind az étkezés módját illetôen Krisztusban kell elrendeznem az életem. [217] 8. Ha elôzetesen megtervezem az étkezéseimet, sokkal könnyebb rendet teremteni étkezési szokásaimban. Például nagyon hasznos, ha ebéd vagy vacsora után vagy egy olyan idôszakban, amikor nem vágyakozom az étel után, meghatározom, mennyit fogok enni a következô étkezéskor. Azután az étkezésnek az idején ne haladjam meg az általam meghatározott mértéket, akármilyen erôs kísértésem is legyen. Inkább, ha úgy érzem, hogy étvágyam arra indít, hogy többet egyem, akkor egyem még kevesebbet annál, mint amennyit elôre meghatároztam. ======================================================================== Negyedik hét [218] Elsô nap, elsô szemlélôdés: Krisztus Urunk megjelenik Máriának ELÔKÉSZÜLET: A szokásos módon idôt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az ô egyre nagyobb szolgálatára és dicsôítésére. [221] KEGYELEM: Könyörgök az ajándékért, hogy képes legyek részt venni Jézus örömében és vigasztalásában feltámadásának gyôzelme miatt. [219, 220, 222, 223, 224] A KERET: A szokásos módon megpróbálok annyira jelen lenni a szemlélôdés színhelyén, amennyire csak tudok. Bár ennek a szemlélôdésnek nincs szentírási háttere, könnyen el lehet képzelni, Jézus mennyire meg akarja osztani feltámadásának örömét Édesanyjával, aki mellette állt szenvedésében. Engedem, hogy átjárja a létemet ennek a találkozásnak az öröme és szeretete. Figyeljem meg, hogy -- a szenvedéstörténettel ellentétben -- mennyire Krisztus istensége ragyog át személyén, egész megjelenésén. Az a béke és öröm, amit meg akar osztani velem, csak Isten ajándéka lehet. Fontos számomra annak megtapasztalása, hogy Krisztus ugyanúgy vigasztal minden egyes alkalommal, amikor feltámadása után megjelenik, amint most, jelen életemben vigasztal engem. Ez az alapja annak a hívô tisztánlátásnak, ami életemet igazi keresztény reménnyel tölti el. [225] IMABESZÉLGETÉS: A szemlélôdés alatt megtapasztaltaknak megfelelôen engedjem, hogy feleletem egy vagy több személyre, vagy a háromszoros módon Szűz Máriára, Krisztusra és az Atyára irányuljon. Minden esetben egy Miatyánkkal zárom le az imádságot. TOVÁBBI UTASÍTÁSOK [226] 1. A negyedik hét összes szemlélôdésében -- a feltámadás misztériumain át a mennybemenetellel bezáróan -- a szokásos eljárásmódot kövessük, ahogy a korábbi héten tettük. A hét lerövidítése vagy meghosszabbítása könnyen megoldható a különbözô misztériumok kiválasztásával vagy felosztásával. Az irányadó szempont a szenvedéstörténet hetében bemutatott szabadság legyen. [227] 2. Általában véve ezen a héten a vigasztalás légkörének megtartása érdekében jobb, ha nincs több naponta négy imaóránál, bár a szemlélôdés tárgya lehet három szentírási szakasz. Ennek megfelelôen az elsô ima reggel van, felkeléskor, a második délelôtt, a harmadik valamikor délután, a negyedik pedig, amelyik általában az ,,érzékek alkalmazása'', este. Ez a negyedik ima az elôzô három szemlélôdésbôl kiindulva arra összpontosul, ahol a lelkigyakorlatozó erôsebb megmozdulást, nagyobb vigasztalást tapasztalt. [228] 3. Amikor engedem, hogy a szentírási szakasz adja imádságom keretét, annak bizonyos elemei központi szerepet kapnak. Így figyelmem nem fog másra terelôdni, és esetleges elszórakozásaim ellenére sem fog csökkenni az Úrral való kapcsolat intenzitása. Az egy-két pontra való odafigyelés ébren tartja bennem ennek a hétnek vigasztalással teli légkörét. [229] 4. A negyedik héten, annak érdekében, hogy az egész nap imádságos legyen, némileg módosítok a ,,kiegészítô utasítások''-on. Amint fölkelek, felidézem az öröm légkörét, amely átjárja ezt a hetet, és röviden átismételem a misztériumot, amelyrôl szemlélôdni fogok. A nap folyamán próbálok megmaradni a feltámadt Jézusból kiáradó boldogság és lelki öröm hangulatában. Így bármilyen környezet -- napsütés, meleg idôjárás vagy fehér hótakaró; minden természeti szépség -- a vigasz légkörét erôsíti meg bennem. Magától értetôdô, hogy ebben az idôben az önmegtagadás nincs összhangban a hét hangulatával, így minden dologban csak a szokásos mértéktartásra és mértékletességre van szükség. [230] SZEMLÉLÔDÉS ISTEN SZERETETÉRÔL Bevezetésképpen két megállapítást kell tennünk: (1) az elsô az, hogy a szeretetnek inkább cselekedetekben, mint szavakban kell megmutatkoznia; [231] (2) a második az, hogy a szeretet a kölcsönös megosztásban áll. Például, aki szeret, az megosztja azzal, akit szeret, tehetségét vagy tulajdonát, amivel rendelkezik vagy amibôl adhat; így tesz az is, aki szeretetet kap, azzal, aki szereti ôt. Ugyanígy az, akinek tudása van, megosztja azzal, akinek nincs, és ez így van a tisztelet, gazdagság stb. tekintetében is. A szeretet mindig kölcsönös elfogadás és adás. ELÔKÉSZÜLET: Szokásos módon idôt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ô egyre nagyobb dicsôítésére és szolgálatára. [232] Itt különösen is hasznos lehet, ha elképzelem, hogy Isten és az összes szentjei elôtt állok, akik imádkoznak értem. [233] KEGYELEM: Könyörgök az ajándékért, hogy bensôségesen megismerjem mindazt, amit Isten megoszt velem, és szeretetében értem tesz. Hálatelt szívvel, szeretetemben és szolgálatomban én is ilyen teljességgel szeretnék válaszolni neki. A KERET: Négy pont képezi imám anyagát: [234] 1. Isten ajándékai számomra. Isten szeretetbôl teremtett engem, és ez a szeretet teljesen ingyenes. Annyira szeret engem, hogy ha én el is távolodom tôle, Ô továbbra is Üdvözítôm és Megváltóm marad. Az összes természetes képességem és adományom, a keresztség, az Eukarisztia és a rám árasztott sajátos kegyelmek ajándékai mind azt jelzik, Urunk, Istenünk mennyire megosztja velem az életét. Az az életem vigasza, hogy tudom és tapasztalom, ki vagyok Isten számára az Ô kegyelmébôl. Mit szeretnék felajánlani annak, aki ennyire szeret? Szeretettôl indíttatva, szívem mélyébôl kifejezem szeretetemet a következô szavakkal: VEDD ÉS FOGADD EL Vedd, Uram, és fogadd el teljes szabadságomat, emlékezetemet, értelmemet és egész akaratomat, mindazt, amim van és amivel rendelkezem. Te adtad nekem mindezt. Neked, Uram, visszaadom. Minden a tiéd, tégy vele, amit akarsz. Csak szeretetedet és kegyelmedet add, ez elég nekem. [235] 2. Isten önmagát ajándékozza nekem. Isten nem csak ajándékokat ad nekem, hanem szó szerint önmagát adja. Ô nem csak az az Ige, akiben minden teremtetett, hanem az az Ige is, aki megtestesült és velünk lakik. Nekem adja önmagát, így Teste és Vére életem ételévé és italává válik. Kiárasztja rám Lelkét, ezért tudok így kiáltani: ,,Abba''. Isten olyan nagyon szeret, hogy szó szerint Isten lakóhelyévé és templomává válok. Mindnyájunkat állandóan újjáteremt, és így Isten dicsôségévé leszünk. Szeretettôl indíttatva úgy érezhetem, hogy legjobban a VEDD ÉS FOGADD EL szavaival tudnám kifejezni szeretetemet. [236] 3. Isten fáradozik értem. Isten olyan nagyon szeret, hogy részese lett életem küzdelmeinek. Agyaggal dolgozó fazekashoz, gyermeket szülô anyához, vagy halott csontokba életet öntô hatalmas erôhöz hasonlóan munkálkodik azon, hogy megossza életét és szeretetét velem. Fáradozásában elment egészen a kereszthalálig, hogy így világra hozza az újjászületett, feltámadt életet. Mélyen megindulva újra kifejezem szeretetemet a VEDD ÉS FOGADD EL szavaival. [237] 4. Isten, mint Ajándékozó és Ajándék. Isten szeretete úgy ragyog le rám, mint a nap fénysugarai, olyan pazarlóan, ahogyan egy forrás árasztja vizét egy vég nélkül áradó folyóba. Amint látom a napot sugaraiban, és látom a forrást a folyó vizében, ugyanígy látom Istent önmagát minden rám árasztott ajándékában. Isten gyönyörűségét és örömét leli abban, hogy együtt van az emberekkel, -- együtt van velem. Úgy árasztja rám szeretetét, hogy mindig teljesebb és gazdagítóbb életre hív. Mit adhatnék egy ilyen nagylelkű Ajándékozónak? Újra fölajánlom szeretetemet a VEDD ÉS FOGADD EL szavaival. Egy Miatyánkkal fejezem be az imádkozást. Megjegyzés: Az Isten szeretetérôl szóló ,,szemlélôdés''-nek különféle formái lehetnek. Ez a szemlélôdés biztosíthatja az imádság anyagát a negyedik hét utolsó napján vagy napjain, és így lezárhatja az egész Lelkigyakorlatot. A szemlélôdésnek mind a négy pontját fel lehet használni egy-egy imaórában. Azután az ismétlésekben tovább egyszerűsödhet. A szemlélôdés egyik vagy másik pontja biztosíthatja az egész napi imaanyagot, a szokásos ismétlések alkalmazásával. Egy másik módja ennek a szemlélôdésnek az lehet, hogy az egészet, vagy pontjai közül egyet választunk a negyedik hét minden napján az utolsó imaórában, a szokásos ,,érzékek alkalmazásá''-nak helyén. A Lelkigyakorlat végén tölthetünk egy egész napot a szemlélôdés teljes anyagával, azzal a módszerrel, ahogyan a harmadik héten a teljes szenvedéstörténetre tekintettünk vissza. Azt, hogy melyik módszert alkalmazzuk, az határozza meg, melyik segíti elô a lelkigyakorlatozó számára a Lelkigyakorlat eredményes befejezését. ======================================================================== [238] Háromféle imamód Elôzetes megjegyzés. Loyolai Szent Ignác nagyon vágyott arra, hogy segítse az embereket imaéletük folyamatos fejlôdésében. Röviden körvonalaz néhány imamódot, amelyeket akkor alkalmazunk, ha nincsen kéznél szentírási szöveg, ha fáradtak vagyunk vagy utazunk, vagy amikor saját képességeinkre vagyunk hagyatva. Bár vannak sokkal részletesebb értekezések az imáról, Ignác egyszerű utasításai még ma is hasznosak lehetnek számunkra. A. AZ ELSÔ IMAMÓD Az elsô módszer a tízparancsolat vagy a hét fôbűn vagy a lélek három képessége vagy a test öt érzéke témájával foglalkozik. Magyarázza az imára való elôkészületet és az ima elkezdését, de magát az imát nem próbálja szabályokkal irányítani. I. A tízparancsolatról [239] ELÔKÉSZÜLET: Mielôtt elkezdenénk az imát, egy kis idôt töltünk -- akár ülve, akár állva -- lazítással. Jó, ha ezidô alatt emlékezetünkbe idézzük, mit is szándékozunk tenni. Ez az elôkészület fontos az összes imamód elôtt. [240] KEGYELEM: Ezután ôszintén megfogalmazzuk, hogy Urunk és Istenünk mely sajátos kegyelmére van szükségünk. Könyörgünk, hogy felismerhessük, miként mulasztottunk a tízparancsolat megtartásában, és hogy képesek legyünk annak jobb megértésére, hogy jobban életre tudjuk váltani azt, Isten nagyobb dicsôségére és dicséretére. [241] A MÓDSZER: Az elsô imamód szerint jó megfontolni azt, mennyire voltunk hűségesek az elsô parancsolat megtartásában. Azalatt a rövid idô alatt, amíg figyelmünket az elsô parancsolatra összpontosítjuk, tudatosulhatnak mulasztásaink, így bocsánatot kérünk miattuk Istentôl. Mielôtt tovább mennénk a következô parancsolatra, elmondunk egy Miatyánkot. Ugyanilyen módon fogunk hozzá minden egyes parancsolat megfontolásához és megimádkozásához. [242] 1. megjegyzés. Ha úgy találjuk, hogy egy bizonyos parancsolat tekintetében nem mulasztottunk, gyorsabban menjünk tovább a következô megfontolására. De ha úgy érezzük, hogy egy bizonyos parancsolat központi szerepet játszik keresztény életünkben, szükségünk lehet arra, hogy több idôt töltsünk a megfontolásával. Ez az eljárásmód akkor is hasznos, amikor a hét fôbűn az anyaga elmélkedésünknek. [243] 2. megjegyzés. Amikor átgondoltuk az összes parancsolatot, bocsánatot kértünk és könyörögtünk a kegyelemért, hogy a jövôben jobban rendezni tudjuk életünket, meghitt beszélgetésben elidôzünk Urunkkal, Istenünkkel. Elmondjuk, ami az eszünkbe jut és a szívünkbôl felfakad azzal a témával kapcsolatban, amit imádságunkban megfontoltunk. [244] II. A hét fôbűnrôl: (kevélység, harag, irigység, bujaság, torkosság, fösvénység, tunyaság) A MÓDSZER: Ugyanolyan módon járhatunk el, ahogyan a tízparancsolat tekintetében tettük. Egy kezdeti lazítás és az elôkészületi ima után, amelyben kértük a kegyelmet, amire vágyunk, elkezdjük a hét fôbűn megfontolását. Ellentétben a parancsolatokkal, amelyeket hűségesen meg kell tartanunk, most azokra a bűnökre és viselkedési módokra tekintünk vissza, amelyeket kerülnünk kell. Rövid idôt töltünk minden egyes bűn meggondolásával, bocsánatot kérünk a hibákért, és elmondunk egy Miatyánkot. Végezetül meghitt imával fordulunk Urunkhoz, Istenünkhöz. [245] Megjegyzés: Azért, hogy eredményesebben belebocsátkozzunk a hét fôbűn megfontolásába, tekintsük át az ezekkel ellentétes hét erényt is. Imádkozzunk azért, hogy növekedjünk ezekben az erényekben, és mindig hűségesebben tartsuk meg azokat. [246] III. A lélek három képességérôl (emlékezet, értelem, akarat) A MÓDSZER: A harmadik terület, amit javasolunk ehhez az imamódhoz, a lélek három képességének megfontolása. Újra ugyanazt az eljárásmódot követjük: rövid idô az ellazulásra és összeszedettségre, azután elôkészületi ima a kegyelemért, amire vágyunk, magának az anyagnak a megfontolása a könyörgés, hálaadás, dicsôítés vagy bocsánatkérés idejével, és az imaidô befejezése bensôséges imával az Úrhoz. [247] IV. A test öt érzékérôl (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás) A MÓDSZER: Az ötödik terület, amit ehhez az imamódhoz ajánlunk, az öt érzékünkrôl tartott megfontolás. Az ima módszere ugyanaz, csak a megfontolás anyaga változik. [248] Megjegyzés: Mivel érzékeink alkalmazásában Krisztus Urunkat szeretnénk utánozni, kezdhetjük azzal, hogy az elôkészületi idôben alázatosan Urunk, Istenünk elé helyezkedünk. Az egyes érzékek megfontolása után egy Üdvözlégyet vagy egy Miatyánkot mondunk el. Azt is kívánhatjuk imádságunkban, hogy Miasszonyunkat utánozhassuk érzékeink használatában. Elôkészületi idônkben helyezkedjünk elé, és könyörögjünk, hogy eszközölje ki számunkra ezt a nagy kegyelmet Fiától és Urától. Miután minden érzékrôl elvégeztük a megfontolást, elmondunk egy Üdvözlégyet. [249] B. A MÁSODIK IMAMÓD A második imamód egy hagyományos kötött ima egyes szavainak jelentése fölötti szemlélôdés. [250] ELÔKÉSZÜLET: Mindig szentelünk idôt arra, hogy lazítsunk és meggondoljuk, mit is készülünk tenni. [251] KEGYELEM: Az elôkészületi imában, amelyben a sajátos kegyelmet kérjük, azt a személyt szólítjuk meg, akihez az a hagyományos ima szól, amit megfontolunk. [252] A MÓDSZER: Ezen imamód magyarázatára vegyük példának a Miatyánkot. Testhelyzetünk az ima alatt lehet térdelés vagy ülés, bármi, ami úgy látszik, hogy jobban elôsegíti az imát és jobban megfelel áhítatunknak. Ügyeljünk arra, hogy ebben az imamódban figyelmünk összeszedett maradjon. Ha segít, tartsuk csukva szemünket vagy rögzítsük tekintetünket egy meghatározott helyen vagy tárgyon. Amikor elkezdjük a megfontolást, kimondjuk: ,,Atyánk''. Engedjük, hogy ez a szó olyan hosszú ideig bennünk maradjon, ameddig ízlelni tudjuk és vigasz fakad belôle számunkra. Hasonlóan teszünk a Miatyánk minden szavával, vagy valamelyik más imáéval, amelyet ezzel a módszerrel akarunk imádkozni. [253] 1. szabály. Töltsük ki az imaidôt egy kiválasztott imádság szavainak megfontolásával , azután zárjuk le az Üdvözlégy, a Hiszekegy, a Krisztus Lelke vagy a Mennyországnak Királynéja elimádkozásával, magunkban, esetleg hangosan, a szokásos módon. [254] 2. szabály. Amikor azt vesszük észre, hogy a Miatyánk imádságnak egy vagy két szava teljesen betölt minket ízével és vigasztalásával, ne siessünk tovább. Inkább maradjunk ott, ahol áhítatot érzünk, akár az egész imaidôt ilyen módon töltve el. Amikor az imaidô végére értünk, elmondjuk a Miatyánk maradék részét a szokásos módon. [255] 3. szabály. Akár egy teljes imaórát is eltölthetünk a Miatyánk egy vagy két szavával. Ha egymást követô napokon szeretnénk így imádkozni, akkor azokat a szavakat, amelyeket korábban átimádkoztunk, mondhatjuk a szokásos módon, és a következô szónál újrakezdhetjük a szemlélôdést eszerint a második módszer szerint. [256] 1. megjegyzés: Eltölthetünk néhány napot a Miatyánknak ilyen módszer szerinti imádkozásával. Azután szemlélôdhetünk az Üdvözlégy Mária szavain, majd folytassuk más hagyományos imádságokkal. Ez az imamód segítség lehet imaéletünkben. [257] 2. megjegyzés: Amikor ezt a második imamódot használjuk, az imaidô végén forduljunk ahhoz a személyhez, akit megszólítottunk, amikor a kegyelmet kértük, és röviden könyörögjünk most még buzgóbban azokért az erényekért vagy kegyelmekért, amelyekre érzésünk szerint a legnagyobb szükségünk van. [258] C. A HARMADIK IMAMÓD A harmadik imamód egy ritmikus imamódszer. ELÔKÉSZÜLET: Szokásos módon idôt szánunk az ellazulásra és annak meggondolására, mit is készülünk tenni. KEGYELEM: Az elôkészület során ahhoz a személyhez könyörgünk a sajátos kegyelemért, akihez szól az a bizonyos szóbeli ima, amelyet most felhasználunk. A MÓDSZER: A harmadik imamódot a következôképpen írhatjuk le. Olyan ellazultak vagyunk, hogy be- és kilégzésünk lelassul, de egyenletes marad. Ha a Miatyánkot mondjuk, egy be- és kilégzésnyi idô alatt egyetlen szót ejtünk ki. A következô légzéssel kimondjuk vagy felidézzük a következô szót. Be- és kilégzésünk idôtartama alatt fôként a szó jelentésére vagy a megszólított személyre vagy saját szükségletünkre vagy Isten és az ô szentjeinek szentsége és a mi bűnösségünk közötti különbségre tekintünk. Így haladunk szóról szóra a Miatyánkban. Hogy kitöltsük az imára szánt idôt, ezután más imákat is elmondhatunk a szokásos módon, mint például az Üdvözlégy Máriát, a Krisztus Lelkét, a Hiszekegyet és a Mennyországnak Királynéját. [259] 1. szabály. Ha egy másik napon, vagy ugyanazon a napon egy más idôpontban még eszerint a harmadik imamód szerint akarunk imádkozni, használhatjuk az egyház összes hagyományos szóbeli imáját. Haladjunk ismét szóról szóra, légzésünk ritmusában. [260] 2. szabály. Ha úgy látjuk, hogy van idônk és jól megy nekünk ez a harmadik imamód, akkor az elôször választott ima végére jutva rátérhetünk egy másikra, és folytathatjuk így az egész imaidôt, mindig minden egyes megfontolt imádság alatt fenntartva légzésünk ugyanazon ritmusát. ======================================================================== [261] Szentírási szövegek El~zetes megjegyzés: Bár Loyolai Szent Ignác nem javasolt semmiféle szentírási szöveget a kiindulási alap megfontolásának idejére, s~t, az els~ hét elmélkedéseinek idejére sem, az általános gyakorlat azt mutatja, hogy ennek az anyagnak átimádkozásához is hasznos lehet a Szentírás használata. Ajánlunk néhány szöveget a Lelkigyakorlatnak ehhez a részéhez is, Ignácnak a második, harmadik és negyedik hétre szóló ajánlásainak módja szerint. A javasolt szövegeket mindig a lelkigyakorlatozó szükségleteit és a kísér~ képességeit figyelembe véve használjuk vagy nem használjuk fel. A szövegek között lehet választani, a norma mindig az, hogy mi segíti el~ a lelkigyakorlatozó el~rehaladását. A második, harmadik és negyedik hétre adott alábbi szövegeket maga Szent Ignác javasolta. A. A ,,KIINDULÁSI ALAP''-HOZ AJÁNLOTT SZENTÍRÁSI SZÖVEGEK: 1. AZ EMBER TEREMTMÉNY 103. zsoltár Központi téma: hogyan viszonyul Isten az emberiséghez Megjegyzés: a zsoltárimádkozáshoz számos módszert használhatunk: (1) nagyon lassan olvassuk végig a zsoltárt, imádságunk kifejezéseként; vagy (2) engedjük, hogy az egész imaid~ alatt bizonyos sorai vagy mondatai kössék le a figyelmünket; vagy (3) az imaid~ tartama alatt többször, elmélkedve végigolvassuk az egész zsoltárt. 2. ISTEN A TEREMT` 104. zsoltár Központi téma: Az Isten nagysága. 3. AZ ÚR A MI ISTENÜNK 105. zsoltár Központi téma: Isten h@séges az emberiséghez. 4. HÁLAADÁS ISTENNEK 136. zsoltár Központi téma: mély értelm@ refrénszer@ felelet minden Istenr~l szóló gondolatra -- ,,mivel irgalma örökké tart''. 5. AZ EMBER TEREMTÉSE Teremtés könyve 1,1-2,4 Központi téma: amit Isten teremtett, az mind jó, a teremtés középpontjában a férfi és a n~ áll 6. AZ IGE A TEREMTÉSBEN János 1,1-14 Központi téma: Isten Igéje minden élet központja és forrása. 7. ISTEN KÖZELSÉGE 139. zsoltár Központi téma: milyen jól ismer engem Isten, és milyen közel van hozzám. 8. ISTEN HOZZÁNK INTÉZETT MEGHÍVÁSA Izajás 55 Központi téma: milyen szabadon és milyen hatékonyan hív Isten. 9. ISTEN HAJLÉKA AZ EMBEREK KÖZÖTT Jelenések könyve 21,1-18 Központi téma: Isten mindig velünk van ezen az ,,új föld''-ön. 10. KRISZTUS, MINT MINDEN ÉLET FORRÁSA Kolosszei levél 1,15-23 Központi téma: Jézus Krisztus a teremtés középpontja és a mi életünk középpontja. 11. SZABADNAK KELL LENNÜNK, HOGY IGAZÁN VÁLASZOLNI TUDJUNK ISTENNEK Teremtés könyve 12,1-9 és Teremtés könyve 22,1-18 Központi téma: Ábrahám hisz Isten vezetésében. 12. SZABADNAK KELL LENNÜNK, HOGY IGAZÁN VÁLASZOLNI TUDJUNK ISTENNEK Apostolok cselekedetei 9,1-19 Központi téma: Saul átengedi magát Krisztus vezetésének 13. SZABADNAK KELL LENNÜNK, HOGY IGAZÁN VÁLASZOLNI TUDJUNK ISTENNEK Márk 10,17-31 Központi téma: Szabadok vagyunk abban, hogy Isten hívására válaszolunk-e vagy nem, de ennek ára van B. AZ ELS` HÉTHEZ AJÁNLOTT SZENTÍRÁSI SZÖVEGEK: 14. AZ EMBER ELS` B$NE Teremtés könyve 3,1-19 Központi téma: egyetlen b@n is mennyire pusztító és mekkora hatása van 15. A B$N TÖRTÉNETE 106. zsoltár Központi téma: milyen sokszor utasítják vissza az emberek a szeret~ Istent. 16. ISTEN ELUTASÍTÁSA -- AZ ÉLET ELUTASÍTÁSA Máté 13,4-23 Központi téma: A magot, amelyet Isten vetett belénk, gondozni kell, különben elpusztul. 17. A B$N BEISMERÉSE 2 Sámuel 12,1-15 Központi téma: milyen vak tud lenni az ember saját cselekedeteinek megítélésében. 18. A B$N MEGTAPASZTALÁSA Római levél 7,13-23 Központi téma: milyen mély hatással van ránk a b@n. 19. SZEMÉLYES FELEL`SSÉG A B$NÉRT Ezekiel 18,1-32 Központi téma: ,,én'' vagyok a felel~s választásaimért. 20. AZ ISTEN EL`TT MEGVALLOTT B$N Izajás 59,1-21 Központi téma: mint b@nös, jövök Istenem elé. 21. SZERETETT B$NÖS VAGYOK 1 János 1,5-2,17 Központi téma: b@nös is és megváltott is vagyok 22. MEGBOCSÁTÁS Máté 18,21-35 Központi téma: Isten megbocsátása megkívánja, hogy én is megbocsássak. 23. ÍTÉLET Máté 25,31-46 Központi téma: Isten irgalma az én irgalmasságom mércéje. 24. ÍTÉLET Máté 7,1-23 Központi téma: Isten ítélete egész életemet figyelembe veszi. 25. EGY B$NÖS IMÁDSÁGA 38. zsoltár Központi téma: Istenhez kiáltok szükségemben. 26. B$NBÁNÓ IMA 51. zsoltár Központi téma: Kérem Isten irgalmát. 27. MEGHALNI A B$NNEK Római levél 6 Központi téma: a b@n lehet~sége fennáll, de én Krisztust választom. 28. LÁZÁR FÖLTÁMASZTÁSA János 11,1-44 Központi téma: Krisztus föltámasztja a halottat. C. ,,MÁSODIK HÉT'': URUNK ÉLETÉNEK MISZTÉRIUMAI [262] 29. AZ ANGYALI ÜDVÖZLET Lukács 1,26-38 Központi téma: Isten hívására Mária válaszol. [263] 30. MIASSZONYUNK LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL Lukács 1,39-56 Központi téma: Mária örvendezik annak, hogy Krisztust hordozza. [264] 31. KRISZTUS URUNK SZÜLETÉSE Lukács 2,1-14 Központi téma: Egyszer@en, csendben, hosszasan szemlélhetem az emberré lett Istent. [265] 32. A PÁSZTOROK Lukács 2,8-20 Központi téma: hogyan hat az emberekre a jó hír. [266] 33. A KÖRÜLMETÉLÉS Lukács 2,21 Központi téma: milyen sokat jelent a Jézus név. [267] 34. A NAPKELETI BÖLCSEK Máté 2,1-12 Központi téma: mekkora hitük van a napkeleti bölcseknek. [268] 35. A GYERMEK JÉZUS BEMUTATÁSA A TEMPLOMBAN Lukács 2,22-39 Központi téma: Mária, Jézus, Simeon és Anna mutatják a hit útját. [269] 36. MENEKÜLÉS EGYIPTOMBA Máté 2,13-18 Központi téma: az isteni gondviselés megnyilvánulása [270] 37. VISSZATÉRÉS EGYIPTOMBÓL Máté 2,19-23 Központi téma: az egyszer@ emberi döntésekben is munkálkodik Isten. [271] 38. KRISZTUS URUNK ÉLETE TIZENKÉT ÉVES KORÁTÓL HARMINC ÉVES KORÁIG Lukács 2,51-52 Központi téma: mennyire emberi Jézus rejtett élete. [272] 39. JÉZUS TIZENKÉT ÉVES KORÁBAN FÖLMEGY A TEMPLOMBA Lukács 2,41-50 Központi téma: Jézusban él a sajátos hívatás tudata. [273] 40. KRISZTUS MEGKERESZTELKEDÉSE Máté 3,13-17 Központi téma: Az Atya világosan tanúságot tesz Jézusról. [274] 41. KRISZTUS MEGKÍSÉRTÉSE Lukács 4,1-13; Máté 4,1-11 Központi téma: Krisztus hivatásában jelen van a kísértés valósága. [275] 42. AZ APOSTOLOK MEGHÍVÁSA János 1,35-51; Lukács 5,1-11; Máté 4,18-22; Máté 9,9; Márk 1,16-20 Központi téma: Jézus egyeseknek különös hivatást ad. [276] 43. JÉZUS ELS` CSODÁJA GALILEÁBAN, A KÁNAI MENYEGZ`N János 2,1-11 Központi téma: Jézus válaszol Mária hitére. [277] 44. KRISZTUS KI$ZI A KERESKED`KET A TEMPLOMBÓL János 2,13-22 Központi téma: Jézus buzgósága Atyja akaratának teljesítésében. [278] 45. A HEGYI BESZÉD Máté 5 Központi téma: Krisztus bemutatja stratégiáját. [279] 46. KRISZTUS LECSENDESÍTI A VIHART Máté 8,23-27 Központi téma: Krisztus kinyilvánítja Isten erejét. [280] 47. KRISZTUS A VÍZEN JÁR Máté 14,22-33 Központi téma: Krisztus egyre nagyobb hitet kér. [281] 48. KRISZTUS ELKÜLDI AZ APOSTOLOKAT, HOGY HIRDESSÉK AZ IGÉT Máté 10,1-16 Központi téma: Jézus megosztja küldetését. [282] 49. MAGDOLNA MEGTÉRÉSE Lukács 7,36-50 Központi téma: Jézus világosan kijelenti, hogy a szeretet a megtérés útja. [283] 50. KRISZTUS ÖT EZER EMBERNEK AD ENNI Máté 14,13-21 Központi téma: Jézus kinyilvánítja gondoskodását minden ember iránt. [284] 51. A SZÍNEVÁLTOZÁS Máté 17,1-9 Központi téma: Jézus istentapasztalata. [285] 52. LÁZÁR FÖLTÁMASZTÁSA János 11,1-45 Központi téma: Jézus világossá teszi, hogy ~ a Feltámadás és az Élet. [286] 53. A BETÁNIAI VACSORA Máté 26,6-10 Központi téma: Jézus elfogadja a szeretet megnyilvánulását. [287] 54. VIRÁGVASÁRNAP Máté 21,1-17 Központi téma: Jézus Királyként és Messiásként vonul be Jeruzsálembe. [288] 55. JÉZUS TANÍT A TEMPLOMBAN Lukács 19,47-48 Központi téma: Jézus h@séges marad küldetéséhez. D. HARMADIK HÉT -- URUNK ÉLETÉNEK MISZTÉRIUMAI [289] 56. AZ UTOLSÓ VACSORA Máté 26,20-30; János 13,1-30 Központi téma: Jézus úgy szolgál, hogy teljesen odaadja önmagát. [290] 57. AZ UTOLSÓ VACSORÁTÓL A GETSZEMÁNI KERTIG Máté 26,30-46; Márk 14,32-44 Központi téma: Jézus csak az Atyja akaratát keresi. [291] 58. A GETSZEMÁNI KERTT`L ANNÁS HÁZÁIG Máté 26,47-58; Lukács 22,47-57; Márk 14,44-54 és 66-68 Központi téma: Jézus kínszenvedése. [292] 59. ANNÁS HÁZÁTÓL KAIFÁS HÁZÁIG Máté 26; Márk 14; Lukács 22; János 18 Központi téma: Jézus kínszenvedése. [293] 60. KAIFÁS HÁZÁTÓL PILÁTUS HÁZÁIG Máté 27; Lukács 23; Márk 15 Központi téma: Jézus kínszenvedése. [294] 61. PILÁTUS HÁZÁTÓL HERÓDES HÁZÁIG Lukács 23,6-11 Központi téma: Jézus kínszenvedése [295] 62. HERÓDES HÁZÁTÓL PILÁTUS HÁZÁIG Máté 27; Lukács 23; Márk 15; János 19 Központi téma: Jézus kínszenvedése. [296] 63. PILÁTUS HÁZÁTÓL A KERESZTIG János 19,13-22 Központi téma: Jézus kínszenvedése. [297] 64. JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN János 19,23-27; Máté 27,35-52; Márk 15,24-38; Lukács 23,34-46 Központi téma: Jézus a legvégs~kig teljesíti az Atya akaratát. [298] 65. A KERESZTT`L A SÍRIG János 19,23-27; Máté 27,35-52; Márk 15,24-38; Lukács 23,34-46 Központi téma: megtapasztaljuk, mit jelent Jézust elveszíteni: ürességet és várakozást. E. NEGYEDIK HÉT -- URUNK ÉLETÉNEK MISZTÉRIUMAI [299] 66. KRISZTUS URUNK FELTÁMADÁSA -- AZ ELS` MEGJELENÉS Nincs szentírási szöveg Központi téma: Jézus a vigasztaló szerepében látogatja meg anyját, Máriát. [300] 67. A MÁSODIK MEGJELENÉS Márk 16,1-11 Központi téma: ,,Feltámadt''. [301] 68. A HARMADIK MEGJELENÉS Máté 28 Központi téma: Jézus a vigasztaló. [302] 69. A NEGYEDIK MEGJELENÉS Lukács 24,9-12 és 33-34 Központi téma: milyen csodálatos Urunk föltámadása. [303] 70. AZ ÖTÖDIK MEGJELENÉS Lukács 24 Központi téma: Jézus a vigasztaló. [304] 71. A HATODIK MEGJELENÉS János 20,19-23 Központi téma: Jézus az életadó. [305] 72. A HETEDIK MEGJELENÉS János 20,24-29 Központi téma: ,,Hittél, mert láttál... Boldogok akik nem látnak, mégis hisznek''. [306] 73. A NYOLCADIK MEGJELENÉS János 21,1-17 Központi téma: Jézus a vigasztaló. [307] 74. A KILENCEDIK MEGJELENÉS Máté 28,16-20 Központi téma: Krisztus szétküldi követ~it a világba. [308] 75. A TIZEDIK MEGJELENÉS 1 Korintusi levél 15,6 Központi téma: Krisztus a vigasztaló. [309] 76. A TIZENEGYEDIK MEGJELENÉS 1 Korintusi levél 15,7 Központi téma: Krisztus a vigasztaló. [310] 77. A TIZENKETTEDIK MEGJELENÉS: MEGJELENÉS ARIMATEAI JÓZSEFNEK Nincs szentírási szöveg Központi téma: Krisztus a vigasztaló. [311] 78. A TIZENHARMADIK MEGJELENÉS 1 Korintusi levél 15,8 Központi téma: Krisztus a vigasztaló. [312] 79. KRISZTUS URUNK MENNYBEMENETELE Apostolok cselekedetei 1,1-12 Központi téma: Krisztus mindig jelen van, és Krisztus újra el fog jönni. ======================================================================== [313-336] Irányelvek a ,,megfontolt megkülönböztetés''-hez (lelkek megkülönböztetése) Elôzetes megjegyzés: A ,,jó és rossz lelkek'' kifejezés használatáról. (Belsô megmozdulásaink és irányulásaink megkülönböztetésérôl.) A ,,lelkek megkülönböztetése'' a keresztény lelkiségtörténet sokat használt kifejezése. A ,,jó és rossz lelkek'' működése eredményezi az egyes emberben a ,,szív vagy a lélek megmozdulásait'', a ,,belsô indíttatásokat'', ,,egy bizonyos impulzust az ember életében'', ,,valamilyen elhatározás vagy cselekvés irányulása melletti vagy azzal szembeni állásfoglalást'' stb. A ,,jó'' és ,,rossz'' kifejezéseket a ,,lelkek''- re alkalmazva elsôsorban egy megmozdulás vagy érzés eredetének vagy okának megjelölésére szokták használni. Mindamellett, azt tapasztaljuk, hogy a jó lelkek helyes cél felé, jó irányba vezetik az embert. A rossz lelkek rossz utasításokat sugallnak, sôt, néha egy helytelen cél megvalósítása érdekében olyanokat, melyek elsô látásra jónak tűnnek. Bár ezeknek a megmozdulásoknak a fontossága abban az irányultságban van, amelyet az életünknek adnak, fontos felismernünk eredetüket. Van olyan irányulás is, amely csak látszólag mutat jó irányba. Ezek felismerése különösen is fontos, mert mindig megvan a félrevezetés lehetôsége. A modern pszichológia megérezteti velünk, hogy az emberi indítékok nagyon összetettek. Az emberi motivációk bonyolultságához az is hozzáadódik, hogy mi, keresztények, egy olyan hitvilágban élünk, amely elismeri a Sátán által képviselt gonosz felmérhetetlen erejét, és a jónak még titokzatosabb hatalmát, amely Istenben és szentjeinek közösségében összpontosul. Így hasznosnak találhatjuk a [32]-ban leírt hagyományos ignáci felosztás átdolgozott és kibôvített vázlatát, amikor megkísérelünk eligazítást adni ezeknek a lelkeknek nem csupán az irányultságáról, hanem arról is, hogy mik lelki megmozdulásainknak a forrásai: Jó és rossz lelki megmozdulások származhatnak (1) saját bensônkbôl, vagy (2) rajtunk kívülrôl, (a) embertársainktól, vagy (b) az emberinél nagyobb hatalomtól. Bár megváltott bűnösökként megvallhatjuk, hogy jó és rossz megmozdulások egyaránt származnak belôlünk, mégis meglepôdve állunk mind a jó, mind a gonosz elôtt, amely belôlünk, emberi lények szívébôl ered. Hasonlóan, mint Szent Pál a rómaiakhoz írt levelének hetedik fejezetében írja, szenvedünk a megosztottságtól, amit legbensônkben érzünk. Általában kényelmesebbnek érezzük, ha valaki vagy valami rajtunk kívülit okolhatunk a rosszért. Már az elsô emberpár bűnét is így rajzolja meg a Teremtés könyvének harmadik fejezete, ahol Ádám megpróbálja Évára hárítani a felelôsséget, Éva pedig a kígyóra. Anélkül, hogy bármi módon kisebbítenénk az emberi akarat rosszra való hajlandóságát, tapasztalati és szentírási alapokon nyugvó bizonyosságunk van egy gonosz hatalomról, amely nagyobb bármilyen emberi személynél vagy személyek csoportjánál. Amint embertársaink képesek rossz irányba befolyásolni választásainkat és tetteinket, ugyanígy a gonosznak egy ,,emberinél nagyobb'' hatalma is romboló és iletet irtó befolyással rendelkezik, mert képes csábítani és rabul ejteni minket. Ezzel ellentétben azt is tapasztalatból tudjuk, hogy bár embertársaink is tudnak jó irányba befolyásolni minket, a Szentírásból ismerjük a jónak egy másik hatalmát is, amely magától Istentôl eredôen közvetlenül beavatkozik életünkbe. A szentek is, akik elôttünk jártak, folyamatosan közbenjárnak értünk. A lelkek megkülönböztetésére vonatkozó irányelvek segítséget akarnak nyújtani abban, hogy mindennapi életünkben képesek legyünk minél korábban felismerni bizonyos belsô megmozdulások és érzések irányát. A korai felismerés segít abban, hogy azokat már a forrásuknál képesek legyünk követni vagy elutasítani. ======================================================================== [313-327] I. rész: Különösen az elsô héten követendô irányelvek Az alábbiakban bemutatunk bizonyos szabályokat, amelyek hasznosak lehetnek az ember ,,szívében'' történô különbözô belsô megmozdulások megértésében. Isten kegyelmével képesek vagyunk felismerni azokat amelyek jók, és így megengedjük, hogy irányt adjanak életünknek. Azokat viszont, amelyek rosszak, elutasítjuk és elfordulunk tôlük. Az ebben az elsô részben szereplô szabályok inkább a Lelkigyakorlatok elsô hetéhez kapcsolódó lelki tapasztalatokra vonatkoznak. A. Két alapelv [314] 1. Amikor bűnös életet élünk, vagy akár életünknek csak egyetlen területérôl is kizárjuk Istent, a gonosz lélek lusta önelégültséget szokott kelteni, vagy még nagyobb élvezetekkel járó, még elragadóbb jövôt tár elénk. Megtölti képzeletünket mindenféle érzéki örömmel, és így nem is áll szándékunkban és nem is vágyunk arra, hogy megváltoztassuk életünk rossz irányát. A jóra indító lélek éppen ellentétes módszert használ. Megpróbálja beláttatni velünk, milyen abszurd irányt vett életünk. Idôrôl idôre nyugtalanságot ébreszt bennünk, amit lelkiismeretfurdalásnak vagy bűntudatnak nevezhetünk. [315] 2. Amikor feltett szándékunk, hogy helyes és jó életet éljünk, és arra törekszünk, hogy kövessük Isten vezetését az életünkben, a lelkek eljárásmódja éppen ellentétes a fent leírtakkal. A gonosz lélek elénk tárja a jó élettel járó összes problémát és nehézséget. Megpróbál hamis szomorúságot kelteni azok miatt a dolgok miatt, amelyek kimaradnak majd életünkbôl. Aggodalmat kelt állhatatosságunk felôl, és felidézi gyengeségünket. Számtalan akadályt tár elénk az Úr útján való haladásra vonatkozóan, próbál elbátortalanítani és csalással elijeszteni bennünket a krisztusi életben való növekedéstôl. A jóra indító lélek viszont erôsít és bátorít, vigasztal és lelkesít, békét hoz és néha szilárd elhatározásra indít. A jó életvezetés örömöt és vidámságot ad, és az akadályok nem tűnnek olyan félelmetesnek, hogy ne tudnánk szembesülni velük, és legyôzni ôket. A jóra indító lélek így segíti a helyes úton járó ember növekedését az Úrban. B. Gyakorlati tanácsok különösen azok számára, akiknek feltett szándékuk, hogy életüket megváltoztassák és jót tegyenek. Mindenekelôtt két szakkifejezést kell világosan meghatároznunk: [316] 3. LELKI VIGASZ. Ez a kifejezés azt a lelkiállapotot jelöli: (a) amikor úgy érezzük, hogy annyira lángolunk Isten szeretetétôl, hogy senki és semmi nem téríthet el bennünket attól, hogy a szeretetben önmagunkat teljesen Istennek ajándékozzuk. Mindent és mindenkit Istennel való vsszefüggésben kezdünk látni, -- Vele, aki mindenek Teremtôje és Ura; (b) amikor akár könnyekig menôen szomorúak vagyunk Istenhez való hűtlenségünk miatt, de egyúttal hálásan ismerjük fel ôt Üdvözítônkként. Akkor van ilyen vigasztalásban részünk, amikor mélyen felismerjük bűnösségünket az elôtt az Isten elôtt, aki szeret minket. Akkor is tapasztalhatunk lelki vigaszt, amikor Krisztus szenvedését szemlélve látjuk, hogy mennyire szereti Atyját és embertársait; vagy amikor bármilyen más ok arra vezet minket, hogy Istent mindennél jobban dicsérjük, szolgáljuk és hálásak legyünk neki; (c) amikor úgy érezzük, hogy a hit, remény és szeretet élete megerôsödött bennünk és felbátorított minket, amikor Isten szolgálatának az öröme áll az életünkben a legelsô helyen. Hitünk, reményünk és szeretetünk minden növekedésében találhatunk vigaszt. Mélységes béke tölti el a szívünket, mert azt tapasztaljuk, hogy ,,Atyánk házában vagyunk''. [317] 4. LELKI VIGASZTALANSÁG. Ez a kifejezés azt a lelkiállapotot jelöli: (a) amikor úgy érezzük, hogy bizonyos lelki zűrzavar kelepcéjébe estünk, vagy súlyos sötétség és teher nyomaszt minket; (b) amikor megtapasztaljuk a hit, remény és szeretet hiányát, az imádság vagy más lelki tevékenység iránti ellenállást, és terhünkre esik Istent tovább szolgálni; (c) amikor éppen ellentétes hatást tapasztalunk azzal, amit lelki vigaszként leírtunk. Lelki vigasztalanságot tapasztalunk, amikor észre vesszük, hogy az engedetlenség, kétségbeesés és önzés kerít hatalmába. Ezek a tapasztalatok teljesen ellentétesek azokkal az Isten dicséretében és szolgálatában tapasztalt belsô megmozdulásokkal, melyek a vigasz idején élnek bennünk. A lelki vigasztalanság kezelésével kapcsolatos négy irányelv a következô: [318] 5. Amikor vigasztalanság nyomaszt bennünket, ne próbáljunk megváltoztatni korábbi döntéseket, és új elhatározásokat se tegyünk. A vigasztalanságban a gonosz lélek próbálja akadályozni vagy megváltoztatni életünk jó irányba haladását. Ha rá hallgatunk, meghiúsíthatjuk Isten szeretô vezetését, amelyik jobban segít elôre haladni az üdvösség útján. Vigasztalanság idején tehát szilárdan tartsuk magunkat ahhoz az elhatározáshoz, amelyet a vigasztalanság ránk törése elôtti idôben hoztunk. [319] 6. Bár vigasztalanság idején ne próbáljunk meg új elhatározásokat tenni, ne is helyezzük magunkat kényelembe, semmit sem téve. Fontos, hogy harcoljunk az ellen, ami kisebbé tesz minket annál, mint aminek lennünk kellene. Próbáljuk meg intenzívebbé tenni imádságunkat, végezzünk valamilyen önmegtagadást, és vizsgáljuk meg alaposabban önmagunkat és hitéletünket. [320] 7. Vigasztalanságban gyakran úgy érezzük, mintha Isten magunkra hagyott volna bennünket. Hitünkkel azonban tudjuk, hogy kegyelmének erejével és hatalmával mindig velünk van. A vigasztalanságban kevésbé vagyunk tudatában gondoskodásának és törôdésének. Szeretetének sem segítségét, sem édességét nem tapasztaljuk, és nem érzünk magunkban buzgóságot és erôt. Hitünk egészen legyengül. [321] 8. Vigasztalanság idején fontos a türelem, amely képes enyhíteni a vigasztalanság idôszakának csalódottságát, szárazságát vagy ürességét, és így lehetôvé teszi, hogy egy kicsit kevésbé fájdalmasan éljük át. Próbáljuk tudatosítani, hogy mindennek megvan a maga ideje: a múltban volt részünk vigasztalásban, és a jövôben is meg fog vele ajándékozni Isten. Türelem jellemezze még azokat az erôfeszítéseinket is, amelyeket a kínzó vigasztalanság elleni küzdelmünkben vállaltunk magunkra. [322] 9. Három fontos ok, ami miatt vigasztalanságban szenvedünk: (1) saját hibánk, mert nem tettük meg a tôlünk telhetôt hitéletünkben. Lanyhákká és lustákká váltunk, és lelkiéletünk sekélyessége idézte elô a vigasztalanság megtapasztalását; (2) megpróbáltatás idôszaka, amelyet azért nem akadályoz meg Isten, hogy világos legyen elôttünk: vajon ôt szeretjük-e vagy csak adományait; vajon a sötétségben és szárazságban is hajlandók vagyunk-e követni hívását, ahogyan azt a világosságban és vigaszban tettük; (3) annak az ideje, amikor Isten engedi megtapasztalni szegénységünket és gyengeségünket. Tisztábban látjuk, hogy a vigasz szabadon adott ajándéka nem olyan dolog, amit szabályozhatunk, kiérdemelhetünk vagy teljesen birtokolhatunk. Két irányelv a lelki vigasszal kapcsolatban: [323] 10. Amikor vigasz idôszakának örvendünk, legyünk elôrelátóak és gyűjtsünk erôt egy ilyen idôszakból, felkészülve arra az idôre, amikor majd nem érzünk vigasztalást. [324] 11. A vigasz ideje szolgáljon a valódi alázatosságban való növekedésre. Hálával tudatosíthatjuk az ajándékokat, amelyeket kaptunk, és felismerhetjük Isten kegyelmének teljes ingyenességét. Jó megjegyeznünk, milyen nehezen boldogulunk, amikor a vigasz elmúlik. Másrészrôl, ha vigasztalanság gyötör minket, találjunk némi vigasztalást annak tudatában, hogy Isten kegyelme mindig elegendô az Úr útjának követéséhez. A gonosz lélek működésének módjai: [325] 12. A gonosz lélek gyakran úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett gyerek. Ha határozott vagyok vele szemben, feladja követelôzô magatartását. De ha engedékeny vagyok, vagy bármilyen gyengeséget mutatok, a gyerek toporzékolással vagy hízelgéssel mindenképpen kiköveteli a magáét. Ezért kell határozottan eljárnunk, amikor életünkben a gonosz lélekkel találkozunk. [326] 13. A gonosz lélek viselkedését álnok szeretôéhez is lehet hasonlítani. Az álnok szeretô önzô céljaira használ fel másokat, tárgyként vagy játékszerként kezeli ôket -- saját kényekedve szerint. Azt sugallja, hogy ,,meghitt kapcsolatuk'' maradjon titokban, mert fél, hogy kitudódik kétszínűsége. Erre indít a gonosz lélek is, hogy sugallatait és kísértéseit titokban tartsuk. Ezért nekünk úgy kell eljárnunk, hogy az ilyen sugallatokat és kísértéseket napvilágra hozzuk gyóntatónk, kísérônk vagy elöljárónk elôtt. [327] 14. A gonosz lélek éles eszű hadvezérhez hasonlóan is működhet, aki gondosan megtervezi a támadást a védelem gyenge pontjainál. Tudja, hogy a gyengeségnek két fajtája van: (a) a törékenység és felkészületlenség gyengesége, és (b) az önelégültség, azaz a kevélység gyengesége. A gonosz lélek egyaránt támad mindkét gyenge pontunknál. A gyengeség elsô fajtája kevésbé veszélyes, abban könnyebben beismerjük a bajunkat és könnyebben kiáltunk az Úrhoz segítségért. A második fajtája sokkal veszélyesebb és pusztítóbb hatással van ránk, így ez a gonosz lélek kedveltebb taktikája. ======================================================================== [328] II. rész: Különösen a második hétre alkalmas irányelvek A következô megállapítások célja is az, hogy segítségünkre legyenek azoknak a belsô megmozdulásoknak megértésében, amelyekkel a Szentlélek útján való járás közben találkozunk. Ezek az irányelvek a finomabb, nehezebben felismerhetô belsô megmozdulásokra vonatkoznak, mivel egy jó úton járó embernek az lehet a benyomása, hogy életében minden belsô megmozdulás Istenre és a Lélek útján való fejlôdésére irányul. Ezek a szabályok különösen akkor hasznosak, amikor az ember olyan megmozdulásokat tapasztal, amelyek fôleg a Lelkigyakorlat második hetében vagy késôbb jelennek meg. A. Általános alapelv [329] 1. Amikor az életünkben az Úr hívását akarjuk követni, azt érezzük, hogy a jóra indító lélek igyekszik támogatni, bátorítani, és gyakran örömmel tölti el a szívünket, hogy könnyebb legyen elôre haladni a jóban. A gonosz lélek általában azon van, hogy éppen ellenkezô reakciót váltson ki. Körmönfont módon elégedetlenséget kelt bennünk igyekezetünkkel kapcsolatosan, kétségeket ébreszt, és aggodalmat kelt Isten szeretete és istenkapcsolatunk iránt, vagy önteltté, kevéllyé akar tenni a jóra való törekvéseink miatt. B. Gyakorlati elvek a lelki vigasszal kapcsolatosan Honnan ered a lelki vigasztalás? [330] 2. Ismerjük azt a tapasztalatot, amikor bizonyos gondolatok, teljesítmények vagy események nagy vigaszt idéznek elô az életünkben. Ismerjük emberek hatását is, akiknek már maga a jelenléte vagy a velük való beszélgetés is örömöt tud adni. De vigaszunkat akkor tulajdoníthatjuk közvetlenül Isten érintésének, amikor nincs gondolat, nincs esemény, nincs személy -- általában nincsen semmi ok -- ami egy ilyen megmozdulás forrása lehetne. ,,Isten megérintett!'' , ,,Megízleltem Istent!''. Ilyen és hasonló szavak fejezhetik ki Istennek ezt a sajátos működését az életünkben. Az ilyen ,,ízlelésnek'' vagy ,,érintésnek'' a gyönyörűséget és örömöt okozó hatása az, amit könnyebben meg tudunk ragadni és tudunk róla beszélni. Azonban legyünk tudatában, hogy -- noha Istent magát nem tudjuk megragadni, -- Ô minden vigaszunk közvetlen forrása. [331] 3. Amikor a vigasznak oka van, akár bizonyos gondolatokból, teljesítményekbôl vagy eseményekbôl származik, akár inkább bizonyos személyektôl, akik hatással vannak ránk, akkor ebben mind a jó, mind a rossz léleknek lehet szerepe. Egyrészrôl, a jóra indító lélek azért idéz elô vigasztalást, hogy Krisztusban való életünket erôsítse és fejlôdésében gyorsítsa. Másrészrôl, a gonosz lélek azért kelt jó érzéseket, hogy figyelmünket rossz dolgokra tereljük, önzôbb indítékokat kövessünk, vagy hogy saját akaratunkat tartsuk minden másnál elôbbre valónak. Észrevétlenül és lassan végbemegy a változás, és csak a végén válik nyilvánvalóvá, hogy rossz irányba terelôdtünk. Hogyan lehet felismerni egy hamis, látszólagos vigaszt? [332] 4. A jó életvezetésre törekvô embernek a gonosz lélek rendszerint a világosság angyalának alakjában tűnik fel. Például úgy érezzük, hogy jámbor gondolatok vagy szent vágyak lelkesítenek minket, és egy kis idô múltával azon kapjuk magunkat, hogy öntelten gondolkodunk magunkról, és önzôk vagyunk vágyainkban. [333] 5. Úgy válhatunk képessé a ,,megfontolt megkülönböztetés''-re, ha gondosan megvizsgáljuk tapasztalatainkat. Visszatekintve gondolataink vagy cselekedeteink folyamatára úgy látjuk, hogy azok a kezdetétôl a végéig az Úr felé irányultak, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a jóra indító lélek irányított minket. De ha azok a gondolataink vagy cselekedeteink, amelyek jól kezdôdtek, idô közben önközpontúvá váltak, vagy eltérítettek minket Istenhez vezetô utunkról, valószínű, hogy a gonosz lélek rossz irányba terelte a jó kezdetet, és az bizonyára rosszul fog végzôdni. Világossá válhat, hogy egy eredetileg jó irányba mutató folyamat lelki elgyöngüléshez, vagy akár vigasztalansághoz és összezavarodottsághoz is vezethet. A vigasztalanság jelei világosan mutatják a gonosz lélek befolyását. [334] 6. Amikor észre vesszük, hogy a gonosz lélek becsapott bennünket bizonyos gondolat kibontakozása vagy cselekedet folyamata alatt, gondosan tekintsünk vissza valamennyi szakaszra, amelyen keresztül mentünk. Kezdve onnan, ahol világos lett a gonosz befolyása, visszafelé egészen addig, ahol kezdetkor még biztosan a jószándék vezetett. Egy ilyen visszatekintés segítségével azt fogjuk elérni, hogy gyorsabban tudjuk majd rajta kapni magunkat, amikor a gonosz lélek megtévesztése vezet bennünket, így a jövôben képesek leszünk jobban vigyázni magunkra. Végül négy meglátás, amely a lelkiéletben való fejlôdéssel járó vigaszra vonatkozik: [335] 7. Amikor haladunk elôre a lelkiéletben, a jóra indító lélek munkálkodása nagyon finom, szelíd és gyakran örömteli. Ahhoz lehetne hasonlítani, mint mikor egy vízcsepp ráesik egy szivacsra és átitatja azt. Amikor a gonosz lélek megpróbálja megszakítani a jóban való elôhaladásunkat, munkálkodása erôszakos, nyugtalanító és zavart keltô. Ahhoz lehetne hasonlítani, ahogyan a vízesés rázuhan a messze alatta fekvô sziklára. Azoknál az embereknél, akiknek élete a rossztól a még rosszabb felé tart, a fenti leírásnak éppen az ellenkezôje igaz. Ennek oka az, hogy ellentétes erôk ellentétes módon hatnak ránk. Más szóval, amikor a jó vagy a gonosz lélek úgy találja, hogy valóban az övé a szívünk, olyan csendesen lép be, mint ahogyan az ember a saját otthonába lép. Ezzel ellentétben, a gonosz lélek nagy nyugtalanságot és zajt okoz, amikor egy jóra törekvô ember szívébe próbál belépni. [336] 8. Amikor a vigasz megtapasztalása közvetlenül Istentôl ered, akkor nincs semmi veszélye a félrevezetésnek. Bár egy ilyen tapasztalatban örömöt és békét találunk, a jóra törekvô ember nagyon gondosan különböztesse meg a ,,magától-az-Istentôl-kapott-vigasz'' tényleges pillanatát attól, ami ezt követi: a szív lángolásától, amely bizonyos ideig melengetô, felüdítô és örömteli tapasztalatot jelent. Gyakran megtörténik, hogy ebben az Istentôl kapott vigasztalást követô idôszakban olyan tervekrôl kezdünk gondolkodni, vagy olyan elhatározásokat teszünk, amelyeket nem lehet annyira közvetlenül Istennek tulajdonítani, mint a kezdeti Istentôl kapott vigasztalás tapasztalatát. A kapott vigaszt nem a gondolati síkon tapasztaljuk. Mivel ilyenkor a vigasz idôszakának összképébe belép az emberi gondolkodás és más hatások is, mielôtt bármilyen elhatározást vagy tervet elfogadnánk, hozzá kell látnunk az elôzô irányelvek szerint gondosan megkülönböztetni a jó és gonosz lelkek befolyását. ======================================================================== [337] Krisztusi értékrenden alapuló irányelvek a vagyon és az anyagi javak megosztásához Elôzetes megjegyzés: Loyolai Szent Ignác ezeket az irányelveket a lelkigyakorlatozók egy olyan sajátos csoportjának írta segítségül, akik korának keresztény társadalmában a legfontosabb szerepet játszották. Ezek az emberek egyházi javadalmak vagy meghatározott örökség birtokában bizonyos fokig felelôsek voltak a szegényekért és szükséget szenvedôkért. Hivataluk vagy szolgálatuk következtében a keresztény karitász területén meghatározott elkötelezettségük volt. Bár Ignác alapelveihez a történelmi ösztönzést az alamizsnaosztás sajátos feladata adta, mégis hasznosnak találhatjuk az általa ajánlott irányelveket saját javainknak korunk szükséget szenvedôivel való krisztusi értékrenden alapuló megosztásához. Saját vagyonunk és anyagi forrásaink megosztásában a következô irányelvek lehetnek hasznosak: [344] 1. Elôször a magunk szükségleteirôl és életmódunkról gondolkodjunk. Próbáljunk meg szerényen élni, a lehetô legjobban leegyszerűsítve életstílusunkat, és tudatosabban takarékoskodva a természeti kincsek felhasználásában. Próbáljuk meg életünkben azt a viselkedésformát és életmódot tükrözni, amelyet Jézus Krisztusban, példaképünkben, vezérünkben és Urunkban látunk. Történelmi példa erre a harmadik karthágói zsinat, amelyen jelen volt Szent Ágoston. Ez a zsinat hozta azt a határozatot, hogy a püspök, -- Fôpapunk, Krisztus magatartása szerint, -- váljék a keresztény élet példaképévé az egyszerű életstílus megtartásával, különösen javainak birtoklása tekintetében. Hasonló módon, minden keresztény férfi és nô tegye magáévá életstílusában ezt a fajta egyszerűséget, hivatalának és társadalmi helyzetének megfelelôen. A tiszteletre méltó hagyomány úgy tartja, hogy Szűz Mária szülei, Szent Joachim és Szent Anna a javaikat három részre osztották. Az elsô részt a szegényeknek adták, a másodikat a templom fenntartására és szolgálatára szentelték, a harmadik részbôl pedig saját magukat tartották fenn. [338] Amikor vagyonomnak olyan megosztásáról gondolkodom, amelyet a velem valamiféle természetes kapcsolatban lévôk javára tennék, mint pl. családtagjaim, barátaim vagy azon személyek javára, akik különös helyet foglalnak el a szívemben, bizonyos feltételeket jól meg kell fontolnom. Ezek közül néhányat már említettünk, amikor az életállapot vagy életmód választását vettük fontolóra (ld. a [169] alatt). 1. Annak a szeretetnek, amely arra indít, hogy megosszam vagyonomat azokkal, akik iránt szeretettel viseltetem, Urunk, Istenünk iránti szeretetemben kell gyökereznie. Istenszeretetem indítson és ösztönözzön gondoskodásom és szeretetem kifejezésére vagyonom megosztásában. Tudatosítsam, hogy mélyebb isteni indítás az alapja a természetes érzéseimbôl és viszonyaimból eredô ösztönzésnek. Isten a forrása annak, hogy ezeket az embereket egyre teljesebben vagyok képes szeretni. [339] 2. Annak érdekében, hogy jobban fenntartsak egy bizonyos tárgyilagosságot olyan egyének tekintetében, akiket kedvelek, és akikkel meg akarom osztani azt, amim van, képzeletben kapcsolatba lépek egy személlyel, akit sohasem láttam vagy ismertem. Ennek az illetônek bizonyos mértékig kötelessége tulajdonának megosztása. Azt kívánom neki, hogy életmódjának megfelelôen a lehetô legjobban legyen képes megosztani vagyonát. Amikor megfontolom, hogy mit tanácsolnék neki, milyen mértékben ossza meg vagyonát az Úr szeretetétôl indíttatva, felfedezem a mértéket önmagam számára. Kövessem ezt! Ha örömmel tölt el annak az embernek eljárásmódja, a mérték, amit ô követ, megtalálom a számomra megfelelô helyes mértéket vagyonom megosztására. [340] 3. A másik segítség a tárgyilagosság elérésére azokkal szemben, akiket kedvelek, és akikkel meg akarom osztani, amim van, saját halálom megfontolásában rejlik. Ha elképzelem magamat a halálom óráján, jobban tudom mérlegelni, hogy visszatekintve életemre, milyen normát, mértéket szeretnék akkor beteljesülve látni a keresztény szeretet kötelezettségeinek területén. Ezt a normát akarom most magamévá tenni és betartani javaim megosztásában. [341] 4. Segítség az is, ha elképzelem magamat, amint halálom után az Úr elôtt állok: hogyan szeretnék beszámolni az Úrnak kötelezettségeim teljesítésérôl? Ugyanazt a cselekvésmódot, amelyrôl azt szeretném, hogy akkor igaz legyen, most magamévá teszem és életre váltom vagyonom megosztásában. [342] Az elôzô négy kritérium segítségemre szolgálhat, amikor természetes belsô hajlandóságom és érzelmeim indítanak arra, hogy megosszam, amim van. Ezen szempontok alapján vizsgáljam meg, mennyire vagyok szabad rendezetlen ragaszkodásaimtól. Ne kezdjek javaim megosztásába, amíg nem érzem szabadnak magam. Vagyonom megosztásának folyamata alatt is figyeljek arra, hogy mennyire vagyok szabad rendezetlen ragaszkodásaimtól. [343] Abban az esetben, amikor hivatali vagy állapotbeli kötelezettségembôl fakad pénz vagy anyagi javak elosztása, világosan kell látnom, hogy valóban Isten akarata szerint végzem-e ezt. Ennek a feladatnak vállalásában az a veszély rejtôzhet, hogy eljárásmódommal az anyagi javak elosztását saját társadalmi felemelkedésemre, jólétemre és kiváltságok megszerzésére használom. Tartsam szem elôtt a már megadott ismérveket annak érdekében, hogy jobban eleget tehessek Istentôl kapott kötelezettségemnek. ======================================================================== [345-351] Néhány megjegyzés az aggályossággal kapcsolatosan Loyolai Szent Ignácnak megtérése korai, manresai idôszakában (1522-1523) komoly szenvedéseket okozott az aggályosság. Az aggályossággal kapcsolatos megjegyzései bizonyára egyaránt származnak saját tapasztalatából és másokon való segíteni akarásából. A modern pszichológia és pasztorálpszichológia fényében van bizonyos naivitás ezekben a megjegyzésekben. Talán Ignác bizonytalan kifejezése (,,megjegyzések'') is jelzi ezeknek az észrevételeknek kevésbé meghatározó jellegét. Bár származhat még ma is némi segítség Szent Ignác ,,megjegyzései''-bôl, úgy tűnt, nem szükséges átírni ezeket a mai kor nyelvére. A következô megállapításaim azonban talán mégis segítséget jelenthetnek. 1. Az aggályosság hagyományos megközelítése, mely Szent Ignác Megjegyzéseiben mutatkozik, a probléma gyors azonosítása volt egy megpróbáltatással, amely a gonosztól ered, vagy egy Istentôl származó sajátos próbatétellel az Ô céljai érdekében. Ma a modern pszichológia és pszichiátria segítségével a legtapasztaltabb lelkivezetôk is egyetérthetnek azzal, hogy az aggályosság problémája ennél sokkal összetettebb dolog. 2. Egészen a legutóbbi idôkig a gyóntatókat gyakran biztatták arra, hogy ôk döntsenek az aggályos személy helyett lelkiismereti problémákban. Jelenleg az az általános vélemény, hogy az aggályosságot nem lehet csak lelkiismeretbeli betegségnek tekinteni. Sok esetben, amikor aggályoktól szenvedünk, tudjuk, hogy objektíve mi a jó vagy a rossz, így lelkiismeretünk egészen jól működik. Ekkor a valódi, bénító probléma érzelmi területen van, és meggátol minket abban, hogy lelkiismeretünk helyes meglátásait nyugodtan alkalmazzuk önmagunkra. 3. Az aggályok általában a félelem érzelmében gyökereznek, egy általános aggodalmaskodásban a jó életvezetés felôl, vagy egy rögzült szorongásban az élet egyik területén, mint pl. a szexualitás terén. A neurotikus kényszerességbôl fakadó aggályok szintén különbözô formákat ölthetnek; -- lehet ez általánosságban a törvény betű szerinti betartásának kényszere, vagy lehet kényszeresség az erkölcsi értelemben vett tökéletesség egy kis területén. 4. Az olyan aggályosság esetében, amely inkább érzelmeinkben, mint ítélôképességünkben gyökerezik, a segítô beszélgetésben (counseling) tapasztalt személy segítségére van szükségünk. Ilyen segítséggel elkezdhetjük feltárni érzelmi zavarunk gyökereit, és hozzá látunk az aggályosság tapasztalatainak feldolgozásához és integrálásához. Akut esetben pszichológus vagy pszichiáter segítségére van szükség. 5. A lelki irodalom egy másfajta jelenségre is felhívja a figyelmünket. Lelkiéletünk fejlôdése során lelkiismeretünk egyre érzékenyebbé válhat. Ha keresztény hitünket a biztonság és bizonyosság egyfajta felületes szintjén éltük, egy erôs vallásos tapasztalat felráz bennünket ebbôl az önelégültségbôl. A bizonyosságnak és az ítélôképesség szilárdságának idôleges hiánya, amely mélyebb vallásos tapasztalatból ered, nem aggályosság. Ellenkezôleg, a növekedés jelének tarthatjuk, - olyan idôszaknak, amikor gondos vezetésre van szükségünk ahhoz, hogy növekedjünk Isten hívására adott válaszunkban. Vágyakozunk arra, hogy túllépjünk lelkiismeretünk frissen felismert homályosságán és tompaságán, követve a minket sarkalló szeretet új érzékenységét. 6. Mind az igazi aggályosság esetében, mind lelkiismeretünk Istentôl származó érzékenysége esetében a gyóntató vagy lelkivezetô támogatása, türelme és bátorítása szükséges. 7. Az aggályosság tapasztalata más, nyilvánvalóan ártalmas vagy személyiségromboló tapasztalathoz hasonlóan is beépülhet az életünkbe. Azonban ha integrálódott, folytatódik lelki növekedésünk és érésünk, lelkiismeretünk nagyobb érzékenységére tehetünk szert. ======================================================================== [352] Irányelvek ahhoz, hogy a mai egyház gondolkodásmódját, értékrendjét magunkévá tegyük Elôzetes megjegyzés: Loyolai Szent Ignácnak meggyôzôdése volt, hogy mindazok, akik elvégzik a harminc napos Lelkigyakorlatot, aktívabb és jelentôsebb szerepet akarnak vállalni az Egyház életében. Korának, a 16. századi Egyháznak zűrzavara közepette tudatában volt annak, hogy milyen nehéz fenntartani a kiérett egyensúlyt, a tiszta fejű ítélôképességet, valamint a hagyomány és a változás iránt egyaránt fennálló szeretô tiszteletet. Az általa javasolt irányelvek arra valók, hogy a lelkigyakorlatozó -- az étkezésre vagy a ,,lelkek megkülönböztetésére vonatkozó irányelvek''-hez hasonlóan -- tegye magáévá ôket. Így a lelkigyakorlatozó könnyebben jut el a felelôsségteljes döntésre és cselekvésre a mindennapi életben. Bár Ignác megállapításai az ô korának egyházában zajló események fényében születtek, megjegyzéseinek elemei maradandó értéket jelentenek a mi magatartásunk számára is. A következô megállapítások arra szolgálnak, hogy segítségünkre legyenek az igazi és szeretetteljes érzékenység kifejlôdésében, hogy jelenkori Egyházunkban katolikus módon gondolkodjunk, érezzünk és cselekedjünk. [353] 1. Amikor az Egyházban törvényes hatóság beszél, nyitott szívvel hallgassuk meg, és legyünk készek inkább kedvezôen válaszolni, mintsem elutasítóan kritizálni. [354] 2. Dicsérjük és becsüljük nagyra az Egyházban a szentségi életet, különösen is bátorítva a személyesebb és gyakoribb részvételre az Eukarisztia ünneplésében és a kiengesztelôdés szentségében. [355] 3. Dicsérjük és becsüljük nagyra az Egyházban az imaéletet, különösen is azt, amely az Eukarisztia ünnepléseként és a zsolozsma nyilvános reggeli és esti dicséreteként fejlôdött ki. [356] 4. Dicsérjünk és tartsunk nagyra minden Istentôl kapott hivatást az Egyházban, -- a házasságot, a megszentelt élet különbözô formáit, a papi és a szerzetesi életet. [357] 5. Dicsérjük a szerzetesi fogadalmakat, a szegény, szűz és engedelmes életet, mint Isten meghívásának különös jelét az Ô Országába, amelynek értékrendje ellentétes a világias értékrenddel. [358] 6. Legyünk szeretô tisztelettel mindazon férfiak és nôk iránt, akik elôttünk jártak és a szentek közösségét alkotják, különösen azok iránt, akiket az Egyház segítôinkként ismert fel itt és most zajló életünk küzdelmeiben. Támogatásukért folyamodó imáinkkal és különbözô ájtatosságainkkal azt a misztériumot váltjuk életre, hogy mindannyian a szentek közösségét alkotjuk, és hogy minden tag folyamatosan kapcsolatban van az összes többivel. [359] 7. Tiszteljük a bűnbánatra, önmegtagadásra szóló keresztény meghívást, és tartsuk meg szabadon az egyházi évben elôírt vnmegtagadási és böjti napokat. Mindennapi életünkben személyesen is keressük kereszthordozásunk módját Krisztus-követésünkben. [360] 8. Mutassunk tiszteletet a templomok iránt, valamint a szobrok, festmények és díszítmények iránt, amelyek azok ékesítésére és a mi istendicséretünk segítségére szolgálnak. [361] 9. Az Egyházban a törvények és szabályok arra vannak, hogy segítsék Krisztus Testének intézményes életét. Ezért tartsuk megfelelô tiszteletben az ilyen törvényeket, és teljes szívvel tartsuk meg ôket az egész Test javának érdekében. [362] 10. Legyünk inkább készségesek vezetôink támogatására és a velük való egyetértésre mind személyes magatartásuk, mind utasításaik terén, mintsem arra, hogy hibát találjunk bennük. A nyilvános kritizálás és jellemük becsmérelése csak nagyobb elégedetlenséget és megosztottságot okoz közöttünk. A rossz, ártalmas, igazságtalan vagy botrányos helyzet orvoslásában inkább az a helyes lépés, ha olyan személy elé terjesztjük a problémát, aki tud valamit tenni annak megoldása érdekében. [363] 11. Dicsérjük és tiszteljük Egyházunkban a teológusok munkáját, különösen azokét, akik a pozitív és skolasztikus tanokat hagyták ránk örökül. Néhányan, -- mint pl. Szent Jeromos, Szent Ágoston és Szent Gergely, -- úgy adták nekünk teológiai elmélkedéseiket, hogy azok Isten nagyobb szeretetére és szolgálatára indítanak bennünket. Napjainkban is ír néhány teológus ilyen módon. Mások, -- mint pl. Aquinói Szent Tamás, Szent Bonaventúra és Lombard Péter, -- dogmákat magyaráztak meg annak érdekében, hogy analógiák segítségével tisztázzák a keresztény misztériumokat, és leleplezzék a téves és félrevezetô elgondolásokat. Folytatja ezt a folyamatot néhány mai teológus, és az ô írásaik gyakran nehezebbek és kevésbé vonzóak az elsô csoportban említettekénél. Az elmélkedô Egyház számára mindkét fajta teológus fontos. A modern teológusok elônyösebb helyzetben vannak, mert Isten kegyelmétôl indíttatva és megvilágosítva nem csupán a korábban élt emberek és a szentírástudományok gazdag fejlôdésének öröksége áll rendelkezésükre, hanem a hivatalos Egyház tanításának teljes hagyománya is, ahogyan az egyházi zsinatok, rendeletek és konstitúciók ezidáig összegezték azt. [364] 12. Idônként úgy teszünk, mintha mi fedeztük volna fel elôször a kereszténységet és az igazi szentséget. Hajlamosak vagyunk eltúlozni a mai Egyház egy rendkívüli alakjának szerepét vagy bizonyos gyakorlatokban kifejezésre jutó életszentségét. El kell kerülnünk az olyan összehasonlításokat, amelyek megkísérelnek múltbeli emberek és hagyományok rovására felmagasztalni jelenkori vezetôket és gyakorlatokat. [365] 13. Hisszük, hogy Krisztus Urunk maradandóan megosztotta Lelkét az Egyházzal. A Lélek jelen van az egész Egyházban és vezetôiben. A Lélek irányít mindenkit, vezetése folyamatosan hat minden hívôre. Bár lehetnek olyan dolgok, amelyeket egyénileg idônként nem látunk át és nem tudunk felfogni, az Egyház adott néhány útmutatást ezzel kapcsolatosan annak érdekében, hogy segítsen keresztény életünkben. Az Egyház által meghatározott dogmák tévedhetetlenségének területén le kell mondanunk saját egyéni megítélésünkrôl. Legyünk készebbek egyéni véleményünk korlátoltságának elismerésére, mint arra, hogy lenézzük a Lélek működésének fényét a valóban katolikusnak mondott Egyház hagyományában és közösségi éleslátásában. [366] 14. Mindig is nehéz lesz megfelelôen közölni Isten üdvözítô akaratát. Az, hogy Isten minden embert üdvözíteni akar, kinyilatkoztatás. Azt is hisszük, hogy az embernek megvan a szabadsága arra, hogy határozottan visszautasítsa Istent. Legyünk óvatosak, amikor errôl gondolkodunk és beszélünk, ne kezdjük el tagadni keresztény hitünk e két lényeges megállapításának egyikét sem. [367] 15. Mivel Isten kegyelmének segítségével egész életünk folyamán munkálkodnunk kell üdvösségünkön, a következô két végletet kell elkerülnünk. Amikor a kétségbeesésig pesszimisták vagyunk úgy teszünk, mintha nem lennénk képesek szabadon cselekedni vagy változtatni, és így tagadjuk mindazt az Istentôl kapott ajándékot, amelyet személyes szabadságunk jelent, mind pedig annak a kegyelemnek az erejét, amellyel együtt kell működnünk. Ha pedig önhittek vagyunk, akkor úgy teszünk, mintha mi magunk, csupán saját erôfeszítéseink által képesek lennénk megváltozni, növekedni és tökéletessé válni, és Isten és az ô kegyelme mellékes lenne az üdvösségünk szempontjából. [368] 16. A fentebb mondottakban mindig ott van annak veszélye, hogy túlzottan hangsúlyozzunk az Istenbe vetett hit fontosságát, és így semmibe vesszük a felebarátra és a világra irányuló aktív szeretet megélésének szükségességét. [369] 17. Hasonlóan a kegyelem erejét is túlbecsülhetjük annyira, hogy így elhanyagoljuk az emberi eszközök felhasználását az anyagi, lelki és szellemi rossz kiküszöböléséhez. Nem szabad elmenekülnünk szabadságunk megélésének felelôsségétôl és attól, hogy éljünk a növekedésünkre és fejlôdésünkre adott különbözô eszközökkel, amelyeket Isten a mai világban ad nekünk. [370] 18. Ma különösen hangsúlyozzuk, hogy keresztény életünkben a szeretet motívációja központi helyet foglaljon el. Mégis, annyira eltúlozhatjuk a szeretet nyelvezetét, hogy így semmibe vesszük a helyes értelemben vett keresztény félelem értékét -- az Úr félelmét, amely elismeri Istent Istennek. A keresztény félelem azt jelenti, hogy Isten gyermeke fél attól, hogy megsérti szeretô Atyját. Keresztény életünk gyakorlati megvalósításában el kell ismernünk és használnunk kell azokat a különbözô motiváló tényezôket, amelyek növekedésünk és fejlôdésünk irányába vezetnek. ======================================================================== A könyv négy lábjegyzete: [1] A szögletes zárójelbe tett számok, pl. [3] e könyvben mindvégig azoknak a szakaszoknak a számozására vonatkoznak, melyek Loyolai Szent Ignácnak elôször 1548-ban publikált Lelkigyakorlatainak legmodernebb kiadásaiban találhatóak. Elôször az 1928-as torinói kiadásban egészítették ki ezekkel a számokkal Ignác szövegét, a tájékozódás megkönnyítése céljából. Fleming atya e mai értelmezésében a kiemelt számok Ignác könyvére vonatkoznak, a normál típusúak pedig a Lelkigyakorlaton belüli gyakorlatokra. [2] A továbbiakban a ,,keret'' kifejezés a képzeletünkben kialakított, elmélkedésünk vagy szemlélôdésünk tárgya szerinti helyszínt, keretet, körülményt jelenti. [3] Ezt a gyakorlatot csak azoknak lehet ajánlani, akik valóban megtapasztalták az Isten feltétel nélküli, ingyenes szeretetét és irgalmát. Akikrôl úgy gondolja a Lelkigyakorlat kísérôje, hogy nem merítenének hasznot ebbôl a gyakorlatból, azoknak ne ajánlja [18], mert nem bűnbánat, hanem Istentôl való elfordulás is bekövetkezhet. [4] Ezeket az irányelveket nemcsak az étkezésre, hanem más különösen kedvelt szórakozásra is lehet alkalmazni. Pl.: mit és milyen mértékben nézzek a televízióban, mennyit sportoljak, milyen hobbira mennyi idôt fordítsak, mire és mennyi pénzt költsek. ======================================================================== Index Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvéhez Kattintson a számra vagy a keresett témára! -- A -- Ádám , ~ b@ne [51] adottságok, az ~-ok meghatározzák, mely gyakorlatokat [18] alkalmazzuk aggályok, aggályosság, az ~-ra vonatkozó szabályok [345] akarat, az ~ alkalmazása az elmélkedésben [50] -- az ~-i tevékenységben nagyobb tisztelettel legyünk [3] alamizsnaosztás [337] alapigazság [23] alázatosság, az ~ három módja [164] -- hogyan érjük el [146] -- Krisztus ajánlja az ~-ot [146] -- vigasz állapotában [324] állapotok, bevezet~ a különböz~ ~-ok megfontolásához [135] alvás, vezeklés az ~-ban [84] angyal, a Sátán a világosság ~-ának alakjában [332] -- ~-ok b@ne [50] -- ld. Sátán -- B -- bátorság, ~ a Lelkigyakorlatok kezdetén [5] -- ~ vigasztalanság idején [324] binárius, (emberpár) elmélkedés a három ~-ról [149] böjt, dicsérjük a ~-ökre vonatkozó rendeleteket [359] búcsú, dicsérjük a ~-kat [358] b@n, angyalok ~-e, Ádám ~-e, egyéni ~ [50] -- az imádkozás, ima els~ módja a hét f~b@nr~l [244] -- elmélkedés a személyes ~-r~l [55] -- gyakorlatok az els~, második és harmadik ~-r~l [45] -- halálos és bocsánatos ~ [32] -- C -- cél, a Lelkigyakorlatok ~-ja [21] -- az ember ~-jának megfontolása alamizsnaosztásban [338] -- tekintetbe kell venni életünk megújításában [189] -- tekintetbe kell venni választáskor [177] cselekedetek, hogyan beszéljünk a ~-r~l [368] -- D -- doktor, a pozitív és skolasztikus teológia doktorai [363] -- E -- Egyház, dicsérjük az ~ minden parancsát [361] -- ~-i hatóságok intézkedéseinek engedelmeskedjünk [32] -- szabályok, hogy igaz érzülettel legyünk a küzd~ ~-ban, az [352] Egyház gondolkodásának magunkévá tétele -- ugyanaz a szellem, Lélek, Krisztusban és az ~-ban [365] éjfél, megjegyzések az ~-i elmélkedésre vonatkozóan [88] -- a második hét-en néha jobb elhagyni az ~-i elmélkedést [129] elalvás, mire gondoljunk ~ el~tt [73] ellenszenv, mit tegyünk a szegénységgel szemben érzett [157] ~ esetén el~feltétel [22] el~gyakorlat, els~ ~, hogyan végezzük [47] -- második ~, mit kérjek [48] -- az els~ hét utáni hetek-ben [104] el~készít~ ima, minden elmélkedés el~tt [48] -- szokásos ~ [101] ember, az ~ célja [23] emlékezet, az ~ alkalmazása az elmélkedésben [50] ének, dicsérjük az ~-eket [355] ereklye, dicsérjük a szentek ~-jéit [358] értelem, az ~ alkalmazása az elmélkedésben [50] érzékek, (bels~) érzékek, az ~ alkalmazása [121] -- az imádkozás els~ módja [247] eskü, megengedett ~ fajtái [32] étel, ~ mennyisége, min~sége [212] étkezés, ~-re vonatkozó szabályok [210] Evangéliumok az els~ hetet követ~ hetek-ben [100] evés, vezeklés az ~-ben [83] -- F -- félelem, gyermeki és alázatos ~ [370] feljebbvaló, (elöljáró), ~-ink rendelkezéseit helyeseljük [362] fogadalom, dicsérjük a ~-akat [357] -- mi lehet a ~ tárgya [357] -- óvatosság a Lelkigyakorlatok ideje alatt a ~-ak terén [15] fundamentum (kiindulási alap) [23] -- G -- gazdagság, ~ kísértése [142] gondolat, a b@n ~-a [32] -- ~-ok a harmadik hét-en [206] -- ~-ok a második hét-en [130], [131] -- ~-ok a negyedik hét-en [229] -- ~-ok ébredéskor az elmélkedéshez [74] -- feleljenek meg a ~-ok a gyakorlatok tárgyának [78] gyakorlat, hogyan adja el~ a vezet~ [2] -- lelki~ alkalmazása a lelkigyakorlatozóhoz [18] -- lelki~ jelentése [1] -- ~ megrövidítése vagy meghosszabbítása a harmadik hét-en [209] -- ne foglalkozzon a következ~kkel [11] -- teljes órát szánjunk rá [12] -- vigasztalanságban egy óránál hosszabb [13] -- ~-ok elosztása a ''három binárius'' után [159] -- ~-ok elosztása a második hét-en [128] -- ~-ok felosztása harminc napra [4] -- ~-ok száma a harmadik hét-en [205] -- ~-ok száma a negyedik hét-en [227] -- ~-ok száma a választás el~tt [129] gyalázat, ~-ok Krisztusért való elfogadása [146] gyertyák, dicsérjük a templomokban meggyújtott ~-at [358] gyónás, általános ~ [44] -- dicsérjük a ~-t [354] -- H -- hajlam, a szegénységgel szemben [157] -- rendetlen ~ az alamizsnaosztásban [343] -- rendetlen ~ eltávolítása [1] -- rendetlen ~, hiányzik bel~le az isteni hivatás [172] -- rendetlen ~, tegyünk ellene [13] hajnal, ~-i elmélkedés a második kiegészít~ utasításnál [88] halál, ~ megfontolása alamizsnaosztásban [340] -- ~ megfontolása a választás második módjánál [186] házasélet [356] hét, a Lelkigyakorlatok hetei [4] -- els~ ~ célja [4] -- els~ ~ tárgya [4] -- második ~ [101] -- második ~ meghosszabbítása vagy megrövidítése [162] -- második ~ misztériumai [262] -- második ~ tárgya [4] -- harmadik ~ [190] -- harmadik ~ misztériumai [289] -- harmadik ~ módszere [190] -- harmadik ~ tárgya [4] -- - negyedik ~ [218] -- negyedik ~ misztériumai [299] -- negyedik ~ módszere [227] -- negyedik ~ tárgya [4] hiábavaló, ~ szavak [32] hívás, Istent~l jöv~ ~ mindig tiszta és átlátszó [172] -- I -- ima, dicsérjük a különböz~ ~-formákat [355] imabeszélgetés, a pokolról [71] -- az irgalom ~-e a második gyakorlat végén [61] -- hármas ~ [156] -- hármas ~ a ,,három binárius'' után [159] -- hármas ~ a ,,két zászló'' kapcsán [147] -- hármas ~ az ,,alázatosság három módja'' után [168] -- hármas ~ az els~ hét-en [62] -- ~ Krisztus királyságáról [98] -- ~ mibenléte [54] imádkozás, az ~ három módja [238] -- az ~ els~ módja [238] -- az ~ második módja [249] -- az ~ harmadik módja [258] indifferencia, szabadon, részrehajlás nélkül [23] ismétlés [118] -- ~ a harmadik hét-en [204] -- hogyan végezzük az ~-t [62] Isten, önmagam összehasonlítása mindazzal, ami ` [53] ital, az ivásra vonatkozó szabályok [211] ítélet, mely választás lesz örömömre az ~ napján [187] ítélet napja, az ~ megfontolása az alamizsnaosztásban [341] -- J -- jelenlét, Isten ~-e, elmélkedés el~tt [75] jó, mit tegyünk, amikor a ~-nak látszata alatt ér kísértés [10] -- K -- kántorböjt, dicsérjük a ~-öket [359] kegyelem, hogyan beszéljünk a ~-r~l [369] kenyér, étkezési szabályok [210] kép, dicsérjük a szent ~-eket [360] képesség, hogyan használjuk a három ~-et [50] képzettség, meghatározza, mely gyakorlatokat alkalmazzuk [18] keresztes bullák, dicsérjük a ~-at [358] kevélység kísértése [142] kiegészít~ utasítások, a gyakorlatokhoz [73] -- a részleges lelkiismeret-vizsgálathozt [24] -- pontos betartása [6] -- változások a második hét-en [130], [131] -- változások a harmadik hét-en [206] -- változások a negyedik hét-en [229] kísértés, mit tegyünk er~s ~-ek esetén [9] közömbösség [23] Krisztus bemutatása [143] -- háromszoros imabeszélgetés ~-sal az els~ hét-en [63] -- ~ Királysága [91] -- ,,Krisztus követése'' olvasása az els~ hét után [100] -- ,,Krisztus Lelke'', háromszoros imabeszélgetés az els~ hét-en [63] -- ~, mint ember, imabeszélgetés ~-sal [147] -- ~ utánzása az étkezésben [214] -- L -- lefekvés [73] lelkiismeret-vizsgálat, általános ~ [32] -- részleges ~ [24] -- részleges ~ az els~ és a többi héten [90] -- részleges ~ a harmadik héten [259] -- részleges ~ tárgya [160] Lucifer (gonosz lélek) bemutatása [140] -- M -- magány, ~-ba vonulás követelménye [20] Mária, áldott sz@z, háromszoros imabeszélgetés ~-val az els~ [63] hét-en -- imabeszélgetés ~-val [147] -- Krisztus megjelenik ~-nak [218] -- ~ utánzása [248] meghatározás, a Lelkigyakorlatok ~-a [1] megjegyzések [1] megmozdulások, lelki ~-ok a gyakorlatok alatt [6] -- megkülönböztetése [313] -- mikor magyarázzuk el a ~-ok megkülönböztetésének szabályait [8] -- mit tegyünk, ha a jónak látszata alatt ér kísértés [10] megtartóztatás [359] megtartóztató élet, dicsérjük a ~-et [356] megtestesülés [101] megvetés, Krisztus követéséért [146] megújítás, hogyan újítsuk meg életünket és [189] állapotunkat megvilágosodás útja, elmagyarázandó szabályok [10] mértékletesség a negyedik hét-en [229] misztériumok [261] -- N -- nagyböjt, dicsérjük a ~-öt [359] nagylelk@ség a Lelkigyakorlatok elkezdésekor [3] nevetés, mikor ne engedjük meg a ~-t [80] -- O -- Oltáriszentség vétele, dicsérjük az ~-t [354] olvasás, maradjon az adott id~szak tárgyánál [127] -- Ö -- önszeretet, a haladás az ~ elhagyásával mérhet~ [189] összefoglalás, az elmélkedés ~-a [64] -- P -- pokol, elmélkedés a ~-ról [65] pontok, hogyan adjuk ~ket [2] -- a második hét-en [106] -- a harmadik hét-en [190] -- a negyedik hét-en [222] -- el~zetes megállapítása, kit@zése [228] predesztináció, (eleve elrendelés), hogyan beszéljünk a ~-ról [367] -- R -- ritmus, az imádkozás harmadik módja [258] -- S -- Sátán, küzd a vigasz ellen [331] -- m@ködése a lélekben [345] -- támadása a gyenge oldalon [327] stációs templom, (zarándoklat), dicsérjük a ~-okat [358] -- SZ -- szabad akarat, ne vegyük semmibe a kegyelem mellett [369] szegénység, Krisztus követésében [146] -- mit tegyünk a ~-gel szemben érzett ellenkezés esetén [157] lelkek megkülönböztetésének szabályai [313] -- mikor kell elmagyarázni [8] szemek megfékezése [81] szentáldozás az els~ hét végén [44] szentek, a múlt szentjeivel összehasonlítások [364] -- ~ életének megfontolása [215] -- ~ életének olvasása az els~ hét után [100] szentmise, ~ a Lelkigyakorlatok alatt [20] -- dicsérjük a ~-n való részvételt [355] szeretet, a ~ a kölcsönös közlésben áll [231] -- szemlél~dés a ~ elnyerésér~l [230] szerzetesrendek, dicsérjük a ~-eket [356] színhely kialakításának módja [47] szó, b@n a szavak által [32] születés, Urunk ~-e [110] szüzesség, dicsérjük a ~-et [356] -- T -- templom, a negyedik kiegészít~ utasítást sohase alkalmazzuk ~-ban [88] -- dicsérjük a ~-ok díszítményeit és épületeit [360] teremtmények, a ~ célja [23] test, ~-i vezeklés [85] testtartás az elmélkedés közben [76] tisztelet, az akarati tevékenységben nagyobb ~-tel legyünk [3] -- hiú ~ kísértése [144] tisztulás útja, elmagyarázandó szabályok [10] titok, kerüljük a titkolózást vigasztalanság idején [326] tízparancsolat, az imádkozás els~ módja a ~-ról [238] tökéletesség, dicsérjük a magasabb ~-re irányuló fogadalmat [357] tudomány, dicsérjük a pozitív és skolasztikus ~-t [363] türelem gyakorlása vigasztalanság idején [321] -- V -- választás, a ~ tárgya [170] -- bevezetés a ~-hoz [135], [169] -- módjai [178] -- mikor kerülnek sorra a ~-ok [163] -- néha újra meg kell tenni [174] -- ~-ra alkalmas ,,id~k'' [175] vecsernye a Lelkigyakorlatok alatt [20] ,,Vedd, Uram, és fogadd el'' [234] vezeklés, a második hét-en [130] -- a negyedik hét-en [229] -- dicsérjük a ~-eket [359] -- fajtái és célja [82] vezérelv [23] vezet~, (kísér~), hogyan adja a gyakorlatokat [2] -- feladata, ha nem támadnak a lelkigyakorlatozóban megmozdulások [6] -- ne befolyásoljon ígérettel vagy életállapottal kapcsolatosan [15] -- tájékozódik a lelki megmozdulásokról [17] vigasz, a lelki ~ leírása [316] -- el~zetes ok nélkül [330] -- felkészülés ~-ra vigasztalanság idején [7] -- ha nem támad a gyakorlatok során [6] -- hogyan viselkedjünk ~ idején [323] -- mikor magyarázzuk el a lelkek megkülönböztetésének [9] irányelveit ~-ban vigasztalanság, ha nem támad ~ a gyakorlatok során [6] -- hogyan vezessük a lelkigyakorlatozót ~ idején [7] -- hogyan viselkedjünk ~ idején [322] -- lelki ~ leírása [317] -- mikor magyarázzuk el a lelkek megkülönböztetésének [8] irányelveit ~-ban -- okai [322] vigasztalás szolgálata, Krisztus gyakorolja [224] vigília, dicsérjük a ~-böjtöket [359] világosság, fosszam meg magam a ~-tól a második hét-en [79] -- használjam fel a negyedik hét-en [229] -- hogyan használjuk a második hét-en [130] visszatekintés a gyakorlatra [77] visszavonultság a Lelkigyakorlatok alatt [20] -- Z -- zarándoklat, dicsérjük a ~-okat [358] zászló, elmélkedés a ,,Két zászló''-ról [136] -- ZS -- zsolozsma, dicsérjük a ~-t [355] zsoltár, dicsérjük a ~-okat [355]