Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== OLáH DéNES: ERDéLYI KARáCSONY Nr. 2112-1999 Imprimatur. Albae-Iuliae, die 25. Nov. 1999 Dr. Georgius Jakubinyi Archiepiscopus Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata ELôSZó ,,... NEM REJTEM EL GAZDAGSáGáT.'' PáSZTORJáTéKOK Én fészket rakok Így is történhetett volna Erre, erre jó pásztorok Eljött a megígért Messiás! Melyiket a kilenc közül? Betlehemi bakter Egyedül a szívem enyém... Pásztortüzek fénye hívogatott ide ,,És azon az éjszakán megszületett Jézus''. Hogy mi ôt kövessük A napkeleti bölcsek Csillag támad Jákóbból Szülte a szűz szent Fiát... Kelj föl Jeruzsálem... Jöjj el már, a mi vigasztalásunkra Itt vagy már végre édes gyermek Gyermekek karácsonyi zsolozsmája Gyermekek hódolata a karácsonyi kisded elôtt Rövid pásztorjáték Vicei pásztorjáték Kisjelenet karácsonyra A kis Jézus jászolánál Angyalok éneke verte fel a csendet Kis karácsonyi misztériumjáték Megszületett immár...? Bibliai képek karácsony estéjére Üdvözlégy Messiás királyom! Lépj közelebb jó pásztor! Hódolat a betlehemi jászol elôtt Ne sírj kis Jézuska... Régi magyar betlehemes Betlehemi istállóban fény ragyog Üdvözlégy Megváltó királyunk ... Székely betlehemes játék Kérlek égi kisdedem... Karácsonyi Heródes-játék Indulj, indulj öreg pásztor Jézus születése A kis Jézus elsô gyôzelme A világ karácsonya 1973-ban Ezen a szent éjszakán... Betlehemi asszonyok A gyufaárus kislány Mit kétkedtek emberek? Ma megvalósult a prófétának szava Békét hozott a kis Jézus Szállást keres a szent család Jöjjetek velünk a jászolhoz Földre szállt a Messiás... ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv második kiadásának elektronikus változata. A könyv 2002-ben jelent meg a Don Bosco kiadó gondozásában, a kolozsvári Gloria Nyomda készítésében, az ISBN 963 9455 07 5 azonosítóval. Az elektronikus kiadás a szerzô engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más jog a szerzôé. ======================================================================== Elôszó Hogy mekkora értéket képviselnek ezek a kötetbe gyűjtött rövidebb- hosszabb elôadások, nem az én tisztem eldönteni. Lehet, hogy nem is értékek. De tény, hogy léteznek, újra és újra életre kelnek, alakulnak, változnak aszerint, hogy mit tart fontosnak kihangsúlyozni a gyerekekkel foglalkozó, ôket betanító lelkész, kántor, hitoktató, vagy világi munkatárs. S mert léteznek és újra meg újra életre kelnek, hatnak is. Hatásuk természetesen nem ér fel és nem is érhet fel az igehirdetés komolyságával, és a liturgia szentségével. Nem, mert egészen más a rendeltetése. Többévi folyamatos gyűjtés és közel egy év kemény szerkesztôi munkáját találja a kedves érdeklôdô ebben a kötetben. Munkám teljességéhez sokat segített az is, hogy Ft. Fábián Dénes kászonújfalvi, Ft. Gál Alajos gyulafehérvári, P. Leonard ofm. kolozsvári, Ft. Hajdó István gyergyószentmiklósi, Ft. Trucza Sándor gyergyószárhegyi, Ft. Kádár István kolozsmonostori atyák, valamint Dr. Marton József gyulafehérvári professzor úr rendelkezésemre bocsátották személyes gyűjteményeiket, melyekben sok-sok új anyagot találtam, illetve egy-egy pásztorjáték eléggé leromlott szövegének megtaláltam egy korábbi és jobb változatát. Ezúton mondok köszönetet nekik. Azt csak sajnálni tudom, hogy egyes vidékekrôl nem sikerült anyagot szereznem. Gondolom munkám még teljesebb és tartalmasabb lehetett volna. Vállalkozásom indítéka semmi más nem volt, mint szerény képességeim szerint paptestvéreim segítségére lenni. A kötet hiányosságait pedig kérem annak betudni, hogy ez életem elsô ilyen jellegű megmérettetése. Tévedni pedig csak azok szoktak, akik dolgoznak. Vállalom a kritikát. Külön köszönöm Ft. Jakubinyi György érsek úrnak, hogy engedélyezte a munka felvállalását, Ft. Tamás József segédpüspök úr ajánló sorait és bátorító szavait. Ugyancsak köszönetet mondok Ft. Csiszér Albert brassói, Ft. Hajdó István gyergyószentmiklósi és Ft. Csenkei Ágoston besztercei fôesperes úrnak a pénzbeli támogatásért, valamint Hoch Sándor igazgató úrnak a könyv kivitelezésében nyújtott baráti segítségért. Szívembôl kívánom, szerezzen az Erdélyi karácsony változatos és igen gazdag anyaga, sok-sok áldott karácsony-éjszakát minden jó szándékú testvéremnek bárhol is él kerek e világon. Kolozsvár, 1999. Adventjén Ôszinte barátsággal Oláh Dénes ======================================================================== ,,... NEM REJTEM EL GAZDAGSáGáT.'' Amikor ennek a kiadványnak tervezett megjelenésérôl hallottam, nemcsak az jutott eszembe, hogy egy nagyon jó segédeszközt kapnak kezükbe azok, akik nagy ünnepeinket, elsôsorban a Karácsonyt akarják élményszerűbbé tenni az itt szereplô pásztorjátékokkal, vallásos elôadásokkal, hanem a Szentírásnak azon szavai is, amelyeket az egyháztanítók zsolozsmájában olvasunk leginkább: ,,Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát.'' (Bölcsesség könyve 7, 13). Az igazi keresztény lelkület ugyanis: megosztani minden gazdagságot másokkal, hogy ôk is gazdagodjanak. A történelem folyamán megszületett népszokások, és népi ájtatosságok, ha nem is olyan kincsei az Egyháznak, mint a liturgia, mégis értékesnek találja azokat, és felkarolja. Paraliturgiának nevezte el tudományos módon ezeket, ami azt jelenti, hogy a liturgia melletti, liturgián kívüli, de a liturgiához hasonló cselekmények. A liturgia szó görög szóból származik, amely a nép érdekében végzett tevékenységet jelenti. Mai szóhasználatunkban az istentiszteletünket, liturgikus ünneplésünket értjük alatta. Így a szentmisét, a szentségek kiszolgáltatását, a Zsolozsma végzését, a szentelményeket és áldásokat, amelyeknek célja Isten dicsôítése és az ember megszentelése. A paraliturgikus cselekmények azért megbecsülendô ténykedések, mert a liturgiából nônek ki, alapjukat és ihletôjüket a liturgia és a liturgia célja képezi. Mindaddig pedig, amíg összhangban vannak az Egyház törvényeivel és elôírásaival, addig nincs bennük semmi kivetnivaló, sôt elôsegítik az Istennel való találkozást, élményt nyújtanak, segítik jobban átélni a liturgiát, megérteni hitünk igazságait. E kiadvány nyomán lelki szemeim elôtt megelevenednek különösen gyermekkorom szép karácsonyai és egyházi ünnepei. Annak ellenére, hogy akkor olyan idôk voltak, amelyben tűzzel-vassal harcoltak a vallás ellen, és minden vallásos megnyilvánulás jóformán a templom falai közé kényszerült, mégis azok a pásztorjátékok, elsôáldozási ünnepi műsorok, hittanévzáró programok legszebb emlékeim közé tartoznak. Adja a jó Isten, hogy ennek a kiadványnak közreadott vallásos darabjai, elôadásukban sok élményt szerezzenek nemcsak a gyermekeknek, de a felnôtteknek is. Csíkszereda, 1999. augusztus 17. Tamás József Segédpüspök ======================================================================== ÉN FéSZKET RAKOK Írta: OLÁH DÉNES Szereplôk: JÓZSEF SIMON MÁRIA ERZSÉBET ZAKARIÁS I.-IV. PÁSZTOR pásztorfiúk I.-III. EMBER járókelôk Betlehemben ÖREG, HÍRNÖK I. JELENET (egyszerű ácsműhely. József fúr, farag. Kopognak) JÓZSEF Szabad! SIMON (be) Béke veled! JÓZSEF Adjon az Úr Izrael reménye. (felnéz munkájából) Te vagy, Simon? Jöjj bennebb. Azonnal abbahagyom a munkát. Na, gyere beljebb. Úgy megálltál, mint egy cövek. (hozzámegy, átkarolja, hellyel kínálja) Mi szél hozott, Simon? Rég nem láttalak. SIMON Az eljegyzés óta én sem téged, József, s jöttem megnézni, hogy élsz-e még? JÓZSEF Ajjaj, de még mennyire, hogy élek. Élek én! Már hogyne élnék? Ha megfigyelted a fészekrakó fecskét -- milyen örömmel hordja a sarat, a töreket. Szinte nem is pihen. Fészket rakni valami fölséges, valami szent dolog. SIMON Igen a fészek -- én is erre vágyom, fészekre... de tudod -- JÓZSEF Ki vele, bátran, hisz nekünk nem volt titkunk egymás elôtt. SIMON Ez igaz. Most sincs. Nem titok ez, József. Nem. Mondd: beszélhetünk fészekrôl, otthonról, amikor a miénk nem sajátunk? JÓZSEF Nem értem! Mondtam már neked, menj rabbinak. Vagy talán -- mintha valamit értenék belôle?! (gondolkozik): vagy csak érzem? (bogozza a kérdést): Miénk... Nem sajátunk... miénk Izrael, Kánaán... értem. Miénk. Enyém. Tiéd... Értem. De nem sajátunk. SIMON Igen, nem sajátunk -- a rómaiaké. S ki tudja, még meddig lesz az övék. Vezérünk nincs, prófétánk nincs, csak bábu-papjaink vannak, akikkel a helytartóság még a saját bôrünket is lenyúzatja. Érted? Ezt jelenti: nem sajátunk. JÓZSEF Simon! -- egyáltalán a mi dolgunk ez? Én fészket rakok. A fecskét bántja-e, hogy a ház, az eresz nem tulajdona? Boldogsága csorbát szenved? Nem ugyanúgy csivitelnek? SIMON József, az állat nem ért, nem érez. (elkeseredetten) De nekünk érteni kell! S ha valami fáj, népem sorsa fáj. Fájnia kell! Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne fájjon. Mert papjainknak nem fáj, vezetôinknek nem fáj. Nem... Én nem bírom tovább: ide vezér kell! JÓZSEF Simon, Simon, túllépted hatáskörödet. Vajon nem könnyebb ítéletet mondani, mint cselekedni? Nem könnyebb hangoskodni, mint csendben Adonáj szavára figyelni? Vajon nem nyughatatlan szívünkért, izgága életmódunkért jöttek a csapások népünkre? Vajon nem csoportosan, vezér nélkül ment-e le népünk Egyiptomba, odahagyva Kánaánt, s amikor már azt is kezdtük elfelejteni, hogy kik vagyunk, küldte az Úr Mózest -- a béke emlékére --, hazahozni népünket. Nem kellene nagyobb teret engednünk Adonájnak? SIMON Úgy beszélsz, mint Hánánjá a múlt szombaton a zsinagógában. Szép beszéd, elismerem, de úgy érzem, nem férfias. József, a férfi a tettek embere. JÓZSEF Tettek?! (elneveti magát) Akkor az Úr tettei mik volnának? Tettek -- ezt nem értem. Tettek, mindig csak tettek. Mondd, hol marad a mindig küzdô, küszködô, önmagát alig cipelô ember? A tenni nem tudó ember? A tettek embere könnyű ember. Olyan, aki lerakta a szíve, a lelke súlyát, terhét és felszabadult a tettek szabadságára. Mondd, Simon, van-e Izraelben egyetlen ember is, aki ne roskadozna önmaga súlya alatt? SIMON Valóban kevés. JÓZSEF Mondd, ha egyszer le akarnánk rakni ezeket a terheket, ezeket a gyötrô kínokat magunkról, ki vállalkozhatna arra, hogy segítsen nekünk? S mondd, vajon nem kezdett-e beteljesedni Ámosz próféta szava: ,,Igen, jönnek napok -- mondja Jáhvé -- amikor együtt jár a szántóvetô és az arató, a sajtoló s a magvetô. Új bor fakad a hegyekbôl, patakzik minden halomból. Népemet, Izraelt helyre állítottam: fölépítik a rombadôlt városokat és bennük laknak, szôlôskerteket ültetnek és isszák borát, kerteket telepítenek és eszik gyümölcsét. (gondolkodik, mintha nem tudná tovább idézni a prófétát) Népemet, Izraelt helyreállítottam.'' -- Gondolkozz csak, Simon, ezeken! Ez nem az Úr tette lenne? SIMON Én eddig a kérdésig nem jutottam el. S még te nevezed magad egyszerű embernek? Többet tudsz... JÓZSEF (közbevág): Ne folytasd! Nem tudok én semmit -- csak érzem. Adonáj dolgait tudni nem lehet. SIMON Dehát az írástudók... JÓZSEF (közbevág): Ôk vezetôk. Mózes székében ülnek, hivatásukat teljesítik. Bevallom, nekem is az a véleményem, hogy bölcsek a szavakban, de az életrôl nem tudnak semmit. Az ég dolgairól akarnak elmélkedni, de nem veszik észre a földet. SIMON De mégis fél... JÓZSEF Hagyd! Ne bántsuk ôket! Adonáj dolgait nem tudom, csak érzem. S az érzést tanítani, továbbadni nem lehet. Népünk terheket hordoz -- nem a vállán, mert ez még tűrhetô volna -- a szívében. Terheket... érted? Simon, érted? (halkan) Szinte hallom a biztatást, a próféták szavát azon a mély, dörmögô hangon, ahogy egykor a jeruzsálemi rabbi olvasta itt nekünk a prófétákat. (elmélkedô pózt vesz fel) SIMON De József! JÓZSEF Hallgass! Hallgasd! SIMON József! (megfogja a vállát) JÓZSEF Pszt! (ujjával inti, hogy hallgasson) (A szín homályba borul. Magnószalagról jönnek a próféciák zenei aláfestéssel. Ám. 8, 11--12. Zsolt. 132, 11--12. Iz. 11, 1--4...) SIMON (megrázza Józsefet) József, József! Mi van veled? Megnémultál? Úgy áttüzesedett az arcod -- mi van veled? Beteg vagy? JÓZSEF Egy pillanat -- csak egy pillanatig -- kérlek, hallgass, hallgass! (Iz. 7, 10--12 -- a zene már sejteti, hogy valami történni fog). (közbe Józsefék elhagyták a színt és a függöny legördül. Zenei felfokozás és hangzik az angyali üdvözlet.) II. JELENET (Mária a szín közepére rohan és megáll, egy darabig némán) ANGYAL (be) Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Az Úr veled van. Áldottabb vagy te minden asszonynál. MÁRIA (ijedten kapja fel a fejét, gondolkozik, fél) ANGYAL Ne félj, Mária! Ne félj! Kegyelmet találtál Istennél. Fogansz és fiút szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz Ô: a Magasságbelinek Fia. Az Úr Isten neki adja Atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házában mindörökké és királyságának nem lesz vége. MÁRIA (ijedten néz körül) Hogyan fog ez történni, hiszen férfit még nem ismerek! ANGYAL (nyugtatóan) A Szentlélek száll rád, és a Magaságbeli ereje borít el. Ezért a születendô Szent is az Isten Fia lesz. Rokonod, Erzsébet is fiat fogant öregségében és már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetelen. MÁRIA Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint. (feláll, -- nem találja a helyét, leül, újra feláll. Egészen halkan ismételgeti): Íme, az Úrnak szolgáló leánya... (megismétli) Íme, legyen nekem, íme... Uram... íme, az álmaim, terveim, elképzeléseim, íme az életem, Uram... terveidben (folytatja munkáját, de nem megy. Újra feláll) Rokonom, Erzsébet -- fiút fogant és szülni fog? Szülni a néném? Istennél semmi sem lehetetlen. Istennél semmi sem lehetetlen. Meglátogatom... Úgy van, úgy van, megyek! Istennél semmi sem lehetetlen. III. JELENET (Zakariás és Erzsébet szobája. Erzsébet kicsi kézimalmon ôröl. Zakariás lép a szobába). ERZSÉBET Ma ismét csapatosan röpködtek a verebek. Az az érzésem, vendégünk lesz. Még jó, hogy a tegnap Illés és Jaknézis meghozták a szolgálatod bérét. Épp azt ôrölöm. Jó lisztnek mgérkezik. ZAKARIÁS (elmosolyodik, végignéz Erzsébeten, majd öregesen távozik. Nyomban visszarohan, megragadja felesége karját és húzza.) ERZSÉBET Mi bújt beléd, Zakariás? (Az még mindig húzza kifelé és integet). Baj van? (Zakariás a feleségét rázza. Közben az ajtóban megjelenik Mária és nézi a két öreget) MÁRIA Béke veletek! ERZSÉBET (felsikolt) Mária, Mária -- gyermekem! (átkarolja, megrendülten néz az arcába). Titok... Mondanom kell: Áldottabb vagy Te minden asszonynál és áldott a Te méhednek gyümölcse. (Zakariás kioson a színrôl). Érted, Mária? Érted?... Uram anyjaként jöttél hozzám, leányom. Érted? Hozzám... hozzánk. (elengedi) De itt tartóztatlak! Legalább négy napja vagy úton és még hellyel sem kínáltalak! (letelepednek) Tudod, leányom, Adonáj rámtekintett. Elvette szégyenemet. A hatodik hónapban vagyok. Köszöntésedre felujjongott szívem alatt a gyermek. MÁRIA (mosolyogva bólint) ERZSÉBET (kérdôen) Nem lepôdsz meg? MÁRIA Nem, néném, Istennél semmi sem lehetetlen. (halkan) Semmi sem lehetetlen. (szétnéz) De hová lett Zakariás? ERZSÉBET A szomszéd helyiségben van. Mióta megnémult, azonnal visszavonul, mihelyt valaki érkezik. MÁRIA (csodálkozva) Megnémult? Zakariás pap néma? ERZSÉBET Igen, néma. Megnémult. Most ne kérdezd, miért, majd elmondom egyszer, hisz egyhamar úgysem engedlek haza. MÁRIA És mit csinál ilyenkor a szomszéd szobában? ERZSÉBET Hallgat. Hallgat minket és sír. Sír... Sír a keserűségtôl. MÁRIA De hát apa lesz! Nem örül ennek? Isten dicsôségét a némák ajka is zengheti, kell hogy zengje! ERZSÉBET Igen, leányom -- és ô mégsem boldog. Legalább is úgy érezzük, hogy nem az. Szenved, sokat szenved. Pedig ezidáig csupán ez állott boldogságunk útjában. Te vagy igazán boldog, Mária, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked. Hitted... Te mondtad, Istennél semmi sem lehetetlen. Semmi... Igaz, semmi! MÁRIA Igen, hittem. Nem tehettem mást, néném. Pedig úgy megrohantak a kételyek, úgy gyötört a gondolat, hogyan fogom Józsefnek tudomására adni. Tudott arról, hogy tisztaságban akartam élni, -- elfogadta. Emlékszem, sugárzott a boldogságtól. Ô is így gondolta. Fészekrôl beszélt, mindig csak fészekrôl, vidám madarakról, meg az Úrról. Vidám szíve bolondos ábrándjait is képes lett volna odaadni Adonájnak. Gyötört a kétség -- hogyan közöljem vele? Még nem tud róla -- de már nincs aggodalmam... (misztikusan) Ne félj! Istennél semmi sem lehetetlen! Gyakran ismételgetem, s tudod, néném, ilyenkor úgy zsong a szívem, úgy tele van, szinte kérdezni akarom tôled is -- hallod? Hallod, néném? ERZSÉBET Igen, leányom, hallom. A szív éneke a leghangosabb. Hallom. (egészen halkan intonálódik a magyar Magnificat. Az ének alatt Mária térdre borul. Erzsébet a fejére teszi a kezét. Halvány fény. Ének közben lassan bejön Zakariás is, mert a Magnificat után következik az ô néma jelenete). (Dicsérjétek az Urat 251) Magasztalja lelkem az én Uramat. Örvendezve élek szárnyai alatt. Szolgálója lettem, lepillantott rám. Alázattal zengi dicséretét szám. Ami velem történt, nem volt soha még. Boldognak mond engem minden nemzedék. Nagyot művelt rajtam hatalmas keze. Jóságában százszor szent az Ô neve. Irgalma leárad, népünkre borul, Félelmünkre szállott, a szívünkre hullt. Hatalmas a karja, csak egyet suhint, A kevélykedôket széjjelszórja mind. Letöri a gôgöst képzelt magasán. Alázatos hívét áldja trónusán. Éhezôknek ételt tele kézzel ád, De a gazdagoktól zárja kapuját. Izrael dolgára örök gondja van. Szívén hordja népét nagy irgalmasan. Atyáinkhoz szólott ezredeken át, Ábrahám és magva ismerte szavát. (Zakariás a szín közepére áll. A gondokkal küzdô ember magatartását próbálja alakítani. Elmélkedése magnószalagról megy, amely természetesen az ô hangja). ZAKARIÁS Mindig csak ugyanaz a kép, ugyanaz a hang. Hitetlenségem színhelye, bűnöm önmarcangoló vádja. A hang. A hang! A hangot, ó Adonáj, hogy bírtam ki, hogy bírom újra hallani? Rettenetes! ANGYAL SZAVA (más hang): ,,Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet, fiat szül. Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ô, és sokan örülnek majd születésén. Nagy lesz az Úr elôtt. Bort és részegítô italt nem iszik és már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokat térít meg Istenünkhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színünk elôtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet... Én Gábor vagyok, az Isten színe elôtt állok, akit azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig. ZAKARIÁS Ó, Seregek Ura! Ó, háromszor szent Elohim! Nem tudom, nem tudom, hogyan történhetett, hogy én, aki a templom szolgája vagyok, cserben hagyjalak! Kétségbe vonjam szavadat! Ó, Uram, a Seol erôi vettek hatalmukba -- másképp nem történhetett. Boldogtalan szolgád vagyok, egész életemet tagadtam meg, mert kétkedtem és nem mondtam: Legyen a Te Igéd szerint! Megszégyenít engem ez a lány a hitével. Engem, a papot... Ô nem félt és nem reszketett, mint én. Boldog, tiszta hittel válaszolt angyalodnak, és Te csodát tettél vele. Méltó vagyok haragodra, méltó vagyok az örök némaságra -- de Te mégis irgalmas vagy hozzám. Ígéreted beváltod, mert Te Ábrahám, Izsák és Jákob könyörülô Istene vagy, aki véghezviszi akaratát. Most, miután méltán sújtott haragod -- némán is mondom: legyen a Te akaratod szerint. Vidd végbe szolgádon, amit elterveztél Izrael javára. Most hiszem, Seregek Ura, hogy a Te hatalmad végtelen, mely a kiszáradt asszonyi méhet is termékennyé teszed. Hiszem, Uram, hogy némaságomat is elveszed... Ó, irgalmazz nekem, Seregek Ura! (leborul) IV. JELENET (József ácsműhelye. A szín üres. József érkezik haza, kezében vizeskorsóval, majd munkához lát. Kis idô múlva felnéz munkájából. Az egész jelenet az önmagával küszködô, de ugyanakkor a dolgozó embert mutatja be.) JÓZSEF Nem igaz.. Ez nem lehet igaz...! (tovább dolgozik, újra megáll). De... talán... nem, nem, nem lehetséges! Nem! Máriáról ezt nem hiszem el! (tétovázik) De a kútnál miért súgtak össze mögöttünk az asszonyok?... Napjában egyszer találkozom vele estefelé ott a kútnál. Nem sokat beszél, csak mosolyogva merít és indul is. Az arca, arca, mintha... mintha... színt váltott volna? Nem, nem, nem igaz! Csak képzelôdöm. (újra dolgozik). De talán mégis. S ha igaz? -- Nem, nem, nem lehet igaz! Ezek csak rémek. Rémek, melyek a fészekrakásunkat akarják megbolygatni. (elrakja szerszámait, lefekvésre készülôdik). S ha igaz? Ments meg, Uram! S ha igaz, nem, nem! Én szeretem ôt, én hírbe nem hozom! Még holnap felkeresem és tisztázom a kérdést. Ó, Adonáj, mennynek és földnek hatalmas Ura, ne háborgasd meg ezt a fészket! (keresgél, ide is tekint, oda is tekint) Hová lett az imaszíjam? (gondolkodik). Már az eszem sincs a helyén. Hát persze! Este nem kell imaszíjat használni. (esti imát végez szövegbôl). ,,Dicsértessél örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki az álom köteleit veted a szememre, a szunnyadást pilláimra. Vajha jónak látnád örökkévaló Istenem, hogy lefektess békében, s fölkelts békében, és hogy ne ijesszenek engem képzeleteim, rossz álmok és vétkes gondolatok. Legyen ágyam szeplôtelen Elôtted. És világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam halálosan. Dicsértessél Örökkévaló, aki megvilágosítja az egész világot dicsôségével. Ámen.'' (elfújja a mécsest és lefekszik. A szín elsötétül és egy pár pillanat múlva halkan hangzik az angyal figyelmeztetése): ANGYAL ,,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektôl van áldott állapotban. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ô szabadítja meg népét bűneitôl.'' (pár pillanat múlva József megébred. Elôveszi az imaszíjakat és kezdi felkötözni, mialatt az utcáról kiabálás, lárma hallatszik. Harsány hang kiáltja): HÍRNÖK Helyet, helyet, helyet a császár hírnökének! Emberek, figyelem! A fölséges császár nevében szólok Izrael minden lakójához. (József megáll az imaszíjak felkötözésével, az ablakhoz rohan, majd visszajön a szín közepére és ott hallgatja a hirdetést): Augustus Octavianus, az istenek kegyébôl Róma császára, a földkerekség ura az egész birodalomban elrendeli, hogy népszámlálást tartsanak. Én, Quirinus, Szíria helytartója, aki a császár ôistenségétôl (a nép belezúg) arra kaptam parancsot, hogy a birodalom keleti tartományaiban a népszámlálást lebonyolítsam. -- Elrendelem, hogy mindenki haladéktalanul jelentkezzék a saját városában, vagyis törzsének székhelyén. A jegyesek, mivel népetek ôsi törvénye szerint új családnak számítanak -- úgy rendelkezem, hogy a férfijegyes városában jelentkezzenek. A rendelet a mai naptól érvénybe lépett. (halk moraj. Simon bejön) SIMON József! Hol voltál? Kerestelek a tömegben, sehol sem láttalak! JÓZSEF (szomorúan ránéz) Tömegben? SIMON Igaz, te sosem csatlakozol a tömeghez. Ezt tudhattam volna. De mi van veled? Olyan meggyötörtnek látszol?! JÓZSEF Most úgysem értenéd meg. De várj -- hogyan is áll a Tórában? Jákob atyánk -- béke emlékére -- Jabbok gázlójánál, Penuelnél tudod mit tett? Mi történt vele? SIMON (lelkesen) Színrôl-színre látta az Urat és életben maradt. Csak nem ez történt veled is? JÓZSEF (tiltakozik) Nem, nem szó sem lehet róla. De a csípômet valaki megérintette, s az fájdalmas. Valami dereng bennem. Csak még nem tudom, hogy mi lesz a vége. Egyet megértettem: nincs más dolgom, mint figyelni az élet eseményeit, s azokból megtudom, mit kíván tôlem Adonáj. Mit kíván? Nem tudom! Talán a százszor, ezerszer megálmodott, a várvavárt fészket? Igen, a csípômet érintette meg. Nem érted, Simon? Ne gyötörd magad! Én sem értem. Nem lényeges. Mi nem rendelkezünk önmagunkkal. (mosolyogva megrázza Simont) Jó, hogy jöttél, másképpen én kerestelek volna fel. Ma ketten házamba hozzuk Máriát. SIMON Ilyen egyszerűen? JÓZSEF Igen. Még ma. Aztán a szombat elmúltával indulunk Betlehembe. Kezdôdik az élet, Simon, az élet. Az élet Adonáj tenyerén. Gyerünk! V. JELENET (Betlehem utcáján. Emberek jönnek-mennek, terefere. Mária és József érkezik. Vállukon kis batyu. Félénkek. Lerí róluk, hogy idegenek). JÓZSEF Ide a batyura telepedj le, amíg szállás után nézek. (elmegy, Mária ül türelemmel). I. EMBER (hozzászól, Mária összerezzen) Mire vársz itt, asszony? MÁRIA A férjem szállást keresni ment. Rá várok. I. EMBER Szállást? Ma, itt Betlehemben? Napok óta már az istállók is foglaltak. Egyre csak jönnek az emberek. Vesd ki a reményt a szívedbôl. (kacagva) Szállást? (el. Két ember jön). II. EMBER Nem értem az egész hercehurcát. Idecsôdítik a vidéki népet a nyakunkra és nem gondoskodnak élelemrôl. Ezek a vidéki libák felélik még a fejünket is. III. EMBER De hát fizetnek! II. EMBER Köszönöm azt a fizetést. És végül mit érek a tele pénzeszacskóval, ha nem lesz mire költenem? III. EMBER Csak legalább, akik végeztek, indulnának haza. Itt lebzselnek, s az újak sem kapnak szállást. Félô, a csôcselékkel még baja lesz a helyôrségnek. II. EMBER (cinikusan) Vagy fordítva! Hej , de szeretném! III. EMBER Bánom is én, csak már lennénk túl rajta. No, de hallottad? II. EMBER Mi történt? Tudott valami új történni ebben az átkozott városban? III. EMBER Nem itt. A palotában. A tiránus, az idumeus palotájában. Újabban már a fiúk a kapósak. Egyet a király különösképpen megkedvelt. Mindenki ezt beszéli, kommentálja. II. EMBER (megbotránkozva) Förtelmes dolog -- ó, Adonáj. Adonáj, irgalmazz népünknek. III. EMBER Rémes. A palota kellene legyen a nép szeme elôtt a példa ebben a szörnyű idôben. Onnan kellene erôt, vigaszt merítenie a népnek, s helyette kénytelenek vagyunk elfordítani a szemünket, mert förtelmes dolgokat látunk. II. EMBER Nagyon lecsúsztunk, testvérem. Nagyon... A Tóra mintha nem volna divat. Hirdetik -- de hogyan? Úgy agyonmagyarázzák, hogy az ember képtelen benne Adonáj parancsára ismerni. De most igazán rászorulunk az útmutatásra. S mivel ez késik, a nép egyre mélyebbre süllyed. Ez a népszámlálás sem más, mint a Seol erôinek a megmozgatása. A törvény értelmében mit gondolsz, hány férfit és asszonyt kellene megkövezni nap-nap után? (Máriára mutat) Gondolod, ez a nôszemély is, ott a batyun ülve, a rendesek közé tartozik? Az életemért sem hiszem. Aki ilyenkor még az utcán kuporog nôszemély létére, arról egy ôszinte izraelitának nem is kell véleményt alkotnia. Lerí róla, hogy árulja magát. Gyere, menjünk, mert már forog a gyomrom ennyi förtelmes dolog láttán. (elmennek. József gondterhelten érkezik) MÁRIA Nincs? JÓZSEF Nincs. Mindenki megközelíthetetlen, minden tele van. Szülôvárosában az ember idegennek számít. Talán még ott (mutatja) megpróbálom. (elmegy. Két pásztor jön) I. PÁSZTOR Eddig Zakiék rekesztettek. Ma éjszaka legalább jót alszunk. II. PÁSZTOR Nemigen hiszem. Azt mondta az öreg, hogy ha csillagos lesz az éj, ha nem lesz vihar, a juhok kint maradnak a pusztában a forrás körül. I. PÁSZTOR Az elég baj. Egyszer akarok végre jót aludni, és akkor sem lehet. (Máriára mutatva) Né, ott egy asszony sír, vagy alszik? (hozzámennek) Leányom, mi lelt téged? Sírsz? MÁRIA Dehogy sírok, jóemberek, csak várok, és elfogott az álom. II. PÁSZTOR Vársz valakit? MÁRIA Igen a férjemet várom. Ma érkeztünk a népszámlálásra. A férjem egész délután szállásért loholt. Most is odavan. I. PÁSZTOR Az bajos. Szállást? A múlt éjszaka még az utcán is aludtak. MÁRIA Utcán? Jó emberek, ti nem tudtok valahol? I. PÁSZTOR Én nem! II. PÁSZTOR De várjál! Mi lenne, ha meghívnánk magunkhoz a barlangba. Mi úgyis kint alszunk a nyájnál. I. PÁSZTOR Ez a gyönge asszony odáig gyalogoljon? MÁRIA Szamárral jöttünk, emberek. Ha befogadnátok... Áh, éppen jön József, a férjem. Már inti is, hogy nem talált helyet. JÓZSEF Nincs. Sehol sincs. II. PÁSZTOR De van nálunk. Velünk jönnek. JÓZSEF Békesség nektek! Kik vagytok, jó emberek? I. PÁSZTOR Pásztorok vagyunk. A nyáj ma a szabad ég alatt alszik. Barlangunkban némi szalma, s talán parázs is akad a hamu alatt. Felszítjátok és reggelig valahogy eltelik. Na menjünk, mert még hosszú az út. (elindulnak. József kissé visszamarad) JÓZSEF Fészekrôl almodtam -- meleg fészekrôl. Betlehem rideg utcáján, a bezárt lakások, a bezárt szívek elôtt szertefoszlott az álom. Emberek -- ha nem volna rámbízva a nagy titok, a nagy feladat, hajnalig leülnék ide bezárt szívetek elé a földre és csontkeményre fagyva megvárnám a kapunyitást. A kapunyitást -- szívetek megnyitását. (elindul) VI. JELENET (Homály. Pásztorok alszanak a kialudt tűz körül. Kutyaugatás és báránybégetés hallatszik. Az elôbbi jelenet két pásztora érkezik a színre) I. PÁSZTOR (halkan) Ezek már alszanak is. Akár a világvége is jöhetne tôlük. II. PÁSZTOR Csendesebben, hadd aludjanak. (mocorgás) ÖREG Ti vagytok-e, fiaim? I. PÁSZTOR Mi vagyunk. Ilyen korán lefeküdtek? Már a tűz sem ég. ÖREG Nehéz napunk volt. A szürkületben kétszer is támadtak a vadak. II. PÁSZTOR Akkor miért nem rekesztették a barlangba éjszakára a nyájat? ÖREG Aztán a markunkban hordhattunk volna vizet nekik. Te Hénok, a legelemibb tudás is hiányzik belôled. Mire valók a kutyák? Mire való a furkósbot? Na, most már aludjatok. I. PÁSZTOR Apó, lent a barlangban vendégeket helyeztünk el. Nem kaptak szállást a városban. Gondoltuk, jót teszünk velük. A férfi ácsnak mondta magát. ÖREG Jól tettétek. Jáhvé szegényei csak egymáson segíthetnek. Szegények? II. PÁSZTOR Az nem is kifejezés. Két vállravetett batyuval, meg egy döglenivaló szamárral. Fiatalok. Az asszony gyermeket vár. Alig beszél, de olyan, -- olyan lenyűgözô, tisztességet parancsoló az egész megjelenése. Ha nem volnának azokban a rongyokban, meg mernék esküdni, királyi vér csörgedezik az ereikben. I. PÁSZTOR Én inkább a férfira mondanám ezt. De apó! Mondd, mire ismételgetik folyton a Tórát ismerô emberek azt a hálamondatot, hogy: dicsértessél örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki igazság szerint ítélsz? ÖREG Várj csak -- úgy na, igen -- igen, már tudom. Rossz hír, nagy csapás hallatára, vagy még akkor is, ha valaki képes elfogadni mindent Adonáj kezébôl. Mindent -- alkudozás nélkül. Igen, igen, erre is használják. EGYIK ALVÓ (felnyög) Ideje volna a zsuzsukolást befejezni. Aludjatok, vagy menjetek fejni. (lefekszenek. Teljes sötét, csend, majd egy nagy csattanás, s vele egyidôben teljes fény. A pásztorok ijedten egy irányba néznek) ANGYAL Ne féljetek, pásztorok! Nagy örömet hirdetek nektek! Nemcsak nektek, hanem az egész népnek. Ma született az Üdvözítô Dávid városában. Ô a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve. (a pásztorok féltérdre ereszkednek. Halkan hangzik a Dicsôség. Elhangzása után a pásztorok tanácstalanul nézik egymást). III. PÁSZTOR Ha száz évig nézzük egymást, akkor sem tudunk meg semmit a történtekbôl. Indulni kell. Gyertek! (elindulnak) VII. JELENET (A megszokott barlangjelenet. Mária és József vannak a színen) IV. PÁSZTOR Békességet, jó emberek! JÓZSEF Békességet -- jó ember. Fáradj bennebb! IV. PÁSZTOR Pásztor vagyok. Az éjszaka egy angyal tudtunkra adta, hogy itt Betlehem valamelyik barlangjában gyermek született. Gyermek, de nem akármilyen. Keresésére indultunk. Gondoltam, a saját barlangunknál kezdjük a keresést. (A jászol irányába néz, az arca felragyog): Úgy látom, jó helyen járok. (az ajtóhoz szalad) Hé, emberek! Hé, apó! Erre, erre gyertek! A mi barlangunkban született meg a Messiás. Talál a jel: barlang, pólyába takart és jászolba fektetett gyermek. Gyertek! (Mária és József egymásra néz. Közben a pásztorok lassan, bátortalanul beszotyognak a színre) MIND Békességet, békességet! (lehetôleg összevissza) I. PÁSZTOR Te, ezek a tegnapi vendégeink. Te hitted volna? (mondja P.II-nek, akivel lassan az elôtérbe jönnek) II. PÁSZTOR Nem megmondtam, hogy olyan méltóságteljes az asszony, mintha királyi vér csörgedezne ereiben? Te meg azt mondtad, hogy a férfi az. I. PÁSZTOR Ki gondolta volna, hisz olyan ágrólszakadtnak látszottak. Milyen szegényes a jászol, s az ács olyan magunkfajta embernek látszik. Szegény, a szegények barlangjában. (Kezével körülmutat) S ezt adtuk mi a közénk jött Messiásnak? Csak ezt tudtuk adni? Még ajándékot sem hoztunk. Ajándékot... ajándékot -- vagy mégis? Vagy elôre elfogadta a felajánlott bűzös istállót? S hogy itt született meg, az az Ô ajándéka volna a mi számunkra? Szinte értem -- vagy mégsem? JÓZSEF (melléje jön, megfogja a vállát): Barátom, nagy szavakat mondasz. Magunkfajta egyszerű emberek akkor tudunk csak ilyeneket mondani, ha Adonáj adja a gondolatokat számunkra. Érted? Csak az érti meg a titkot, a csodát, ezt az eseményt, aki valamit odatesz, odaáldoz a jászol elé. Érted, barátom? Tudom, hogy érted. Tudom, hisz ti két idegennek adtatok szállást. S ez a szállás az a valami, amit odaáldoztok a jászol elé. Mindenetek. Most már én is értem -- érzem a titkot, a csodát, de nem látom a jövôt. A kezdet nem kecsegtetô. Mindig meleg fészekrôl álmodoztam. Fészekrôl... a jászol elé rakom a fészket, egyetlen és legnagyobb álmomat. A jászol elé, hogy megértsem a titkot, a csodát. (leborul, majd ezt teszik a pásztorok is). VÉGE ======================================================================== ÍGY IS TöRTéNHETETT VOLNA (Horváth Levente: Mágus oratórium c. kéziratának felhasználásával) Írta: Oláh Dénes Szereplôk: UDVARMESTER JANCSIKA MÁRIA HERÓDES GÁBOR JÓZSEF KRÓNIKÁS MIHÁLY ERZSÉBET FÔBIZTOS MÓZSI ESZTER CSILLAGÁSZ ILLÉS RUTH KÖLTÔ TESTÔRÖK NOÉMI FILOZÓFUS I. GYEREK SÁRA FÔPAP II. GYEREK 1. SZÍN Heródes palotája Kihallgatási nap Az udvarmester rendezkedik a mindjárt érkezô király fogadására. UDVARMESTER Aztán mindenki mosolyog, csupa szem és fül. Megértettétek? MIND Megértettük. (Nyílik az ajtó és belép a király két testôrével.) UDVARMESTER Az új nap reggelén szívünk ragaszkodó szeretetével köszöntjük szeretett királyunkat, népünk büszkeségét, atyáink Istenének kedveltjét. Atyáink Istene fordítsa javadra éjszakai pihenésed. HERÓDES (morcosan) Ami éppen elmaradt... UDVARMESTER Uram, királyom tudhatják szolgáid mi zavarta meg álmodat? HERÓDES Alexander és Arisztobulosz hercegek, Mariamne királyné fiai. UDVARMESTER S a te fiaid, felség... HERÓDES Igen, a fiaim, a lázadó disznók! A fiaim! UDVARMESTER Mindig csak lázadás. Királyom, miért gyötrôdsz? Amióta feltalálták Az akasztófát, van erre orvosság. Hiszkija és Szikiás sorsára velük! HERÓDES Mondasz valamit, dehát mégis a fiaimról van szó... UDVARMESTER Felség, nem ismerek rád. Te valamikor olyan határozott tudtál lenni. Döntened kell. Nem engedheted, hogy alattvalóid csalódjanak benned. HERÓDES Krónikás! Ezt a rendeletet kérem kihagyni a krónikából. Az utókor csak nem tudhatja meg, hogy Nagy Heródes kivégeztette két fiát, még akkor sem, ha gazemberek voltak. KRÓNIKÁS Parancsodra, Uram, itt megszakítom a napi krónikát. HERÓDES Udvarmester! UDVARMESTER Parancsoljon az én szeretett királyom. HERÓDES Szeretett királyom...(kacag) Te is gyűlölsz, jól tudom, aljas talpnyaló, de szükségem van rád. Tehát figyelj: Holnap reggel Alexander és Arisztobulosz hercegek halálhíre fogadjon, de amikor fájdalmamban megszaggatom a ruhámat, könnyeket kérek, krokodil-könnyeket. S egy szívszaggató krónikát. KRÓNIKÁS és UDVARMESTER Úgy lesz, királyunk. HERÓDES A kivégzés módját rátok bízom. Botrány nem lehet. UDVARMESTER Vörös zsinórral fogom megfojtatni, fölség. HERÓDES Mondtam, rátok bízom. (Mindenki földig hajlik.) UDVARMESTER Felség, engedelmeddel elôterjesztem a kihallgatásra várók névsorát HERÓDES (unottan) Hallgatom... UDVARMESTER Elsô a nemzeti érdek! A tegnap délután jelentkezett Júdea fôbiztosa. Különös hírei és foglyai vannak. Itt van két pap a templomból, nem tudom, mit akarnak. Aztán három ismeretlen tudós Mezopotámiából. Nem voltak hajlandók közölni jövetelük célját. De téged akarnak látni mindenáron. HERÓDES Az utóbbiak nagyon izgatnak, dehát elsô a közbiztonság. A papok ráérnek. Addig is nem eszik az idegeimet folytonos szemrehányásaikkal. Ej, ha ôket is elintézhetném... Hívd a júdeai fôbiztost! UDVARMESTER Jiccák Ben Hiszkija Júdea Fôbiztosa Királyunk elé léphet. (Szétnyílnak a testôrök lándzsái és belép. Félszemű ember.) FÔBIZTOS (meghajlik) Felség! Jiccák Ben Hiszkija vagyok kegyelmedbôl Júdea tartomány közbiztonságának fômegbizottja. A közelmúltban lezajlott népszámlálásról összegyűjtött adataimat jöttem tudomásodra hozni. HERÓDES Na és hányan vagyunk? FÔBIZTOS Felség, nem erre szólt a megbizatásom. A nép hangulatát kellett megtudnom. HERÓDES És? FÔBIZTOS Felség, a nép rajongásig szeret...(Heródes felkacag) és hálás atyai Istenének, hogy alattvalód lehet. Keserűség tölti el a a szívét és szívbôl sajnálja betegségedet, mely annyi gyötrelmet okoz neked. Fél a gondolattól, hogy elveszíthet. HERÓDES Vagy elôre ujjong, és tapsol? Mondd, szolga, hol tanultál meg ilyen folyékonyan hazudni? FÔBIZTOS Felség, más híreim is vannak. HERÓDES Míg folytatnád a talpnyalást, kérem a végrendeletemet. Változtatni akarok rajta. Krónikás, tollbamondom! KRÓNIKÁS Írom, felség. HERÓDES (felállva) Elrendelem, hogy amikor látjátok végem közeledtét, a nép elôkelôit és papjait, a fôembereket és az átkozott farizeusokat a pár évvel ezelôtt építtetett cirkuszomba tereljétek, és halálom pillanatában nyilazzátok le. Tudom, örömmámor törne ki halálom hírére, de így legalább megsiratnak. Húgom, Szalome és férje örökségem fejében és átok terhe alatt kötelesek mindezt végrehajtani. (döbbent csend, majd tapsolni kezdenek) UDVARMESTER Mindig nagy voltál, Felség. Soká élj! HERÓDES Folytasd, Jiccák Ben Hiszkija. FÔBIZTOS Felség, van egy pár foglyom. Ebben az az izgalmas, hogy a kint ugyancsak kihallgatásra váró Tudós Bölcsek ittléte és foglyaim közt döbbenetes összefüggést találtam. HERÓDES Érdekel, hallgatom. FÔBIZTOS Ezek az emberek pásztorok. Valójában egy kitalált buta mesének az áldozatai, de tapasztalatom szerint a mesék veszélyesebbek a valódi történeteknél. Azt állítják: Betlehem környékén egy barlangban Messiáskirály született, akinek ôk már lerótták tiszteletüket, s akihez mindenkinek el kell mennie hódolatra. HERÓDES (cinikusan) Megyünk, hogyne mennénk, csak mit szól vajon hozzá Augustus császár. Én csak neki hódolhatok. (nevetni kezd, majd elkomolyodik, idegesen) Buta parasztmese! Téged nem meséket gyűjteni fizetünk, hanem információkat, pontos híreket várunk. FÔBIZTOS Igazad van, felség. De én mégis azt tanácsolom, a bölcsek kihallgatásánál tartsd magad a híreimhez. Maradj tudatlan és minden érdekeljen. HERÓDES Elmehetsz, és többé ne mesékkel gyere. Illetve itt maradsz. Hátha egy újabb mesét tanulhatsz a bölcsektôl. Udvarmester, hívasd az állítólagos bölcseket. UDVARMESTER Napkelet bölcsei Heródes király színe elé járulhatnak! (Bejönnek, meghajolnak és köszöngetés nélkül kezdik a mondókájukat) CSILLAGÁSZ Megérkeztünk. Összecsukódtak az utak, a szélrózsa szirmai. Jeruzsálemben vagyunk. Istenem, micsoda pompa. A város, a templom csak úgy ragyog. Ez a hely méltó ôhozzá. A Nagy Király városa. KÖLTÔ Úgy érkeztem ide, mint fuldokló, aki végre megtalálta a léket, a keresés csillagát. Mondjátok, jó helyen járok? FILOZÓFUS Most már tudom, hogy bármilyen messzirôl indulhatunk, a hitetlenség, a kételkedés úszószigetérôl is jöhetünk, megtaláljuk ôt. FÔBIZTOS (Heródeshez) Királyom, légy óvatos! HERÓDES Nem értem, mit locsogtok? Nem értem, mit akartok tôlem? CSILLAGÁSZ Csillagot láttunk napkeleten, felség. Döbbenetes égi jelet. A Jupiter bolygó, mely nem más, mint a világ uralkodóinak a csillaga, a Halak csillagképében erôsen megközelítette a zsidók csillagát, a Szaturnuszt. FILOZÓFUS Ebbôl egyértelmű a következtetés. Az ammuru országban -- Felség, ne vedd sértésnek -- így neveznek titeket Mezopotámiában, nagy király fog fellépni, aki igazságos lesz és maga lesz az ég békehirnöke. KÖLTÔ 12000 kilométer áll mögöttünk, Felség. Ne gondold, hogy agyrémeket kergetünk. Felség, vezess a gyermekhez, jártányi erônk még van, hódolni akarunk. HERÓDES Most még kevesebbet értek. Hívassátok a papokat, hátha ôk többet megértenek ebbôl az összevissza locsogásból. Ti addig kimehettek. (Jönnek a papok, dacosan, fejhajtás nélkül) HERÓDES (Dühösen az udvarmesternek) Idegeimre mennek a papok, ezek a dacos fajankók. Egy térdhajtást, de még egy fejbólintást sem tudtam elérni náluk. Pedig templomot építettem nekik, hogy legyen ahol hizlalják magukat. FÔPAP Felség, nap-nap után meghajlok a templomban a Szentek- Szentje elôtt, de földi ember elôtt nem tehetem. HERÓDES Majd én erre is megtanítalak! FÔPAP Felség, sürgôs beszélnivalóm van veled. HERÓDES Majd máskor. Most az ország érdeke azt kívánja, hogy hallgass és az Udvarmester kérdésére válaszolj. UDVARMESTER (a fôpaphoz) Ôsi hitünk szerint Messiáskirályt várunk. Feleljetek: Hol kell annak születnie? FÔPAP Messiáskirály? Távoli dolog az, felség. De Mikeás próféta Betlehemet jelölte meg a Messiás születési helyéül. Valahogy így írja a próféta: ,,Te Betlehem, Júda földje, Éppen nem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között Mert belôled származik majd a vezér, Aki népemet, Izraelt kormányozza.'' Igen, igen így írta. HERÓDES (dührohamot kapva) Messiás? Ha nem én vagyok az, más nem lehet. Nem tűröm, hogy más legyen az. Ha tudnám, hogy valamelyik fiam lenne az, azt is a halálba küldeném. FÔPAP De felség... HERÓDES Elég... A kihallgatás végetért! Elmehettek! Mindenki elmehet. (kiabálva) Takarodjatok a színem elôl, gazemberek, összeesküvôk, álnok kígyók... Takarodjatok. Majd megmutatom, mi lesz annak az állítólagos Messiásnak a sorsa. Míg Heródes Izrael királya, itt nem lesz más messiás rajtam kívül. (a papok, a fôbiztos kiindulnak) HERÓDES Jiccák Ben Hiszkija ittmarad! (Visszaszerzi nyugalmát) Jiccák Ben Hiszkija, a meséd kezd izgalmas lenni, folytassuk. Hívjátok vissza azokat a félkegyelmű mezopotámiaiakat. UDVARMESTER Napkelet bölcsei újra királyunk elé járulhatnak. HERÓDES (gúnyosan) Bölcsek? Ostoba hülyék -- de jöjjenek. (A bölcsek visszatérnek) HERÓDES És mikor jelent meg az állítólagos csillag? CSILLAGÁSZ Velünk jössz, király? Tudtam és mondtam a társaimnak is. Istenem, ezt az örömet. HERÓDES Most nem mehetek -- most más dolgaim vannak. FILOZÓFUS Pedig a felismerés kényszerítô erejű. Ok és okozat összefüggése következtetésre kényszerít. UDVARMESTER Ne fárasszátok királyunkat ömlengôs szövegeitekkel. Örüljetek, hogy a korona millió gondja mellett ezt a fél napot rátok pazarolja. KÖLTÔ Értem. Nekünk 12000 kilométer is kevés volt, csakhogy láthassuk, s neki egy pár múló óra sok. Idôpazarlás. Értem... HERÓDES (békülékenyen, ravaszkásan) De képviselhetnétek, bejelenthetnétek látogatásomat -- feltéve, ha valóban megtaláljátok. Király a királyhoz csak diplomáciai úton látogathat. KÖLTÔ Diplomácia. Üres formaságok, órás szövegek két értelmes és összefüggô szó nélkül. Ígéretek a beváltás leghalványabb akarása híján. Gyertek, barátaim, rossz helyen járunk. A szavak nem lesznek útbaigazítóink. Tragikus, hogy költôként éppen a szavakban kell csalódnom. CSILLAGÁSZ De a csillag nem csaphat be... gyertek! FILOZÓFUS A gondolkodónak is a csillagra kell néznie, különben eltéved a vélemények és kibúvó lehetôségek útvesztôiben. Volt szerencsém, felség. (elindul kifelé) HERÓDES De visszavárlak! Az én óhajom Izraelben parancs! KÖLTÔ (visszafordulva) Majd a csillag rákérdez a király óhajára is... (el) HERÓDES Ennyi locsogást életemben nem hallottam. Az Úrra mondom, felét sem értettem. FÔBIZTOS Felség...Én szenzációs összefüggéseket találtam. Ebbôl még összeesküvés is lehet. Intézkedj. HERÓDES (ásítva) Elfáradtam. Van még valaki mára? FÔBIZTOS Be akartam mutatni a foglyaimat. HERÓDES Börtönbe velük. FÔBIZTOS Kihallgatás nélkül? És gyermek is van velük. HERÓDES Igen, hogy felejtsenek, vagy ott dögöljenek meg! Befejeztem! Testôrség, kísérj a lakosztályomba! Udvarmester, ma senki sem zavarhat! (elvonul, mindnyájan meghajolnak) II. FELVONÁS: BÖRTÖNJELENET (a pásztorok Heródes börtönében vannak) JANCSIKA Édesapám, miért hoztak bennünket ide? GÁBOR Nem fogod te azt még fel, gyermekem. JANCSIKA De olyan hideg van... MIHÁLY A börtönöket nem szokták fűteni. JANCSIKA De Mózsi bácsi azt mondta, hogy csak a rablókat és gyilkosokat szokták a börtönbe zárni. MÓZSI Kicsi vagy te még ahhoz Jancsika, hogy fölfogd, mi mindenért jár börtön. JANCSIKA Én haza akarok menni...(sírva) Ki eteti meg Cukrit, a kis bárányomat? Csak az én kezembôl szokott enni. Édesanyám is sírni fog értem... (édesapjához bújik) GÁBOR Ne sírj, fiacskám. Édesanyáddal is meg a Cukrival is lesz valami. Légy erôs, mert még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Mondd el esti imádat és próbálj elaludni. JANCSIKA (letérdel, kitárja kezeit és imádkozik hangosan. A többiek megrendülve hallgatják) Kezed közé leteszem Elmúlt napom Istenem. Minden munkám, örömöm, Ami jó volt köszönöm. Ígérem, higy jó leszek, Ôrizd, Uram, gyermeked. MÓZSI Óh Uram, ha másért nem, a gyermek hitéért tekints le ránk. (Jancsika lefekszik és bundájával betakarózik, közben a börtönajtóban megjelenik a fôbiztos) FÔBIZTOS Meggondoltátok magatokat? ILLÉS Igen, uram. MÓZSI Illés, miket beszélsz, elment az eszed? ILLÉS Megjött. Nekem családom van és nem rohadhatok itt a börtönben. Gyermekeim vannak, föl kell nevelnem ôket. Biztos úr, én nem láttam semmit, én nem hallottam semmit. GÁBOR Illés, mit teszel, az ég szerelmére? Az Úr angyalának hangját, az angyalok Glóriáját kiveri füledbôl a börtönajtó zaja? Illés, látod, én a fiaimmal vagyok itt. A tieid legalább kint vannak. Atyáink Istene nem felejt el -- kérlek, maradj velünk... ILLÉS Nem, nem -- én megyek. Hátha csak képzelôdtem. Biztos úr, szabad vagyok? FÔBIZTOS (iratot ad át) Ahogy ígértem. Aki nem látott és nem hallott semmit, az szabad. Ezzel az irattal minden ôrségen átengednek. Elmehetsz. (el) (kint hallatszik az ajtócsattanás, a fôbiztos folytatja) Nos, uraim, beszéljenek, hogy is történt? Halljam... MÓZSI Fôbiztos úr, már többször végighallgattad, de újra elmondom, mert amióta hallottam, láttam és letérdepeltem jászla elôtt, úgy érzem, mondanom kell, még akkor is, ha valaki ártó szándékkal hallgatja. (a messzeségbe nézve elevenen kezd mesélni) Éjszaka volt, sejtelmes éjszaka. Mintha minden mondani akart volna valamit. A nyáj mellett voltunk kint a pusztán. Egyszer csak az Úr Angyala állott elôttünk, és dicsôsége beragyogott minket is. Nagyon megijedtünk, de ô bátorított: Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek. Ma született az Üdvözítô, Dávid városában. Ô a Messiás és az Úr. Ez a jele: (a fôbiztos itt közbevág, és ô folytatja a szöveget csúfondárosan) FÔBIZTOS ,,Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve'' MÓZSI Biztos úr, neked még a gúnyt is megfizetik, de én ha itt rohadok is mondom és folytatom: ,,Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dícséretet énekeltek az Istennek. Csodálatos volt. Mintha most is hallanám. Igen, hallom...(Fölcsendül a Dicsôség a mennyben az Istennek ének) Nem hallottad, biztos úr... én most is hallottam. Igen, talán ilyen. De százszorta elragadóbb volt. Folytasd, Gábor, én nem tudok tovább beszélni az élmény súlyától. GÁBOR Igen, és mi nem haboztunk. Nyomban elindultunk Betlehembe. És megtaláltuk Máriát, Józsefet és a jászolban fekvô Kisdedet. Azután hazatértünk, és elbeszéltük mindenkinek a hallottakat és látottakat, akivel csak találkoztunk. FÔBIZTOS Elámítottatok mindenkit. Felbujtogattátok Betlehem egész környékét. Félelmet vertetek az emberekbe. MIHÁLY Félelmet? Talán reményt, biztos úr. Reményt, mely nélkül élni lehetetlen. Reményt, melyhez nekünk is jogunk van. FÔBIZTOS (ordítva) Mesét, fantáziaszüleményt. De itt fogtok rohadni a mesétekkel együtt. MIHÁLY Ehhez neked valóban hatalmad van, biztos úr, de többet nem tehetsz. A Betlehemi mese, ahogy te mondod, nélkülünk is eljut rendeltetési helyére az emberekhez. Isten ügyét sem börtön, sem a magadfajta bérencek nem képesek megakadályozni. FÔBIZTOS (pofon üti Mihályt) Fogd be a pofád, büdös paraszt! Nem tudod, kivel beszélsz? MIHÁLY (dacosan) De igen! Egy nyomorult emberrel, akinek nincs bátorsága gondolkodni, ôszintén magába nézni, mert attól tart, halkabban fog csörögni gazdái pénzes erszénye. FÔBIZTOS (újabb pofon) Majd a szavaidért külön is lakolni fogsz. (Jancsira mutat) Kié az az alvó kölyök? GÁBOR Az én fiam, fôbiztos úr. FÔBIZTOS Ô is veletek volt? GÁBOR Igen uram, velünk volt. FÔBIZTOS (fölrázza) Ébredj fel, kölyök! JANCSIKA (álmosan törli a szemét) Édesapám, meg Mózsi bácsi meg a többiek Jancsinak szoktak szólítani... FÔBIZTOS A kölyök...Jancsika velem jön. JANCSIKA Hová megyünk, bácsi? FÔBIZTOS Majd meglátod... Oda, ahol az álmok és a mesék nem fertôznek. Ahol... JANCSIKA (apjába kapaszkodik) Én édesapámmal akarok maradni... FÔBIZTOS (édesdeden) Elmegyünk mégegyszer Betlehembe. Na jössz? JANCSIKA Bácsi, én téged nem ismerlek. Csak édesapámmal megyek. FÔBIZTOS Ôrség! Ôrség! Elvinni a gyermeket. További intézkedésig az ôrszobában tartjátok. TESTÔRÖK Igenis, fôbiztos úr. (Jancsikát eltoloncolják) FÔBIZTOS Ti pedig holnapig vagy felébredtek, vagy itt döglötök meg. MÓZSI Biztos úr, neked itt hatalmad van, de ne feledd: Ember még Isten dolgaiba úgy nem kontárkodott bele, hogy rá ne fizetett volna. Mi maradunk. Majd a Jászol fényébôl nekünk is jut némi meleg, s talán neked is, ki magadban hordozod a poklot és önmagad börtönében raboskodsz. Fôbiztos úr, majd az Úr, atyáink Istene igazságot szolgáltat. Mi benne bízunk. FÔBIZTOS (elrohantában) Itt döglötök meg, disznók. Ez az igazság. III. FELVONÁS Jelenet a jászolnál ERZSÉBET Hallottátok? Illést elengedték. ESZTER Bántották? RUTH Azt mondják, azóta ki nem jön a kunyhójából. NOÉMI Mit tehettek vele? SÁRA Mit tehetett, hogy elengedték? RUTH Biztos letagadott mindent. ERZSÉBET Ruth, nem vagy kissé merész a véleménynyilvánításban? (Kinti zaj, két gyerek ront be) I. GYEREK Újabb látogatók jönnek. Olyan különös emberek. Folyton az eget nézik, beszélnek, egy szó nem sok, annyit sem értek belôle. II. GYEREK Olyan turbánjuk van, mint a papoknak... I. GYEREK Púpostevéjük is van... II. GYEREK Egy félszemű is van köztük, de az nem nézte az eget, de olyan ronda pofája van... RUTH Elég legyen a szereplésbôl, gyerekek, lám már itt vannak a látogatók. CSILLAGÁSZ 12000 mérföldet tettünk meg hazánkból, Mezopotámiából Jeruzsálemig. Óh, micsoda csalódás volt. KÖLTÔ Én már fordulni akartam vissza, de volt egy sejtésem, talán... mégis... FILOZÓFUS Azt hittem, mindenki tudni fog a Messiásról. És íme, Izrael királya sem tudott... s csalódásomra, amikor a papok kiolvasták a könyvbôl, hogy Betlehemben kell szülessen a Messiás, sem ôk, sem a király nem jöttek velünk Betlehembe. CSILLAGÁSZ Mégiscsak jól vezetett a csillag. Igen, a csillag a Naphoz vezetett. FILOZÓFUS Én azt nem értem: azok a papok miért tanítanak az útról, ha nem járnak rajta? Ha az a gyermek a zsidók királya, miért nem Jeruzsálemben született? Ha Messiás, miért oly igénytelen? KÖLTÔ Elnézést, jó emberek, ugye még köszönni is elfelejtettünk? Béke veletek! MIND És a te lelkeddel. JÓZSEF Jöjjetek bennebb, jóemberek. Bár nem sokat értek abból, amit elmondtatok, de sejtem, hogy mi járatban vagytok. Íme, itt a gyermek és anyja, Mária. KÖLTÔ Az útjelzôk mögöttünk maradtak, nem tarottak velünk, ezt nem tudtuk megemészteni... de ennek ellenére úgy látom mégis célba értünk. FILOZÓFUS Itt ezen a helyen nincs többé bölcselkedés, filozofálgatás. JÓZSEF Atyáink úgy mondták, hogy az Úr útjai nem a mi útjaink, gondolatai nem a mi gondolataink. CSILLAGÁSZ Igazad van. Én utam végén letérdelek és átadom ajándékomat: a hit aranyát. (letérdel) FILOZÓFUS A tévelygô elme is leborul és az imádság tömjénillatát hinti a jászol fölé. (letérdel) KÖLTÔ Én mirhát hoztam. Miért? Magam sem tudom, de egy bensô hang azt súgta: Erre is szüksége lesz a Messiásnak. Itt van, jól tegyétek el... Az ô útjai nem a mi útjaink, az ô gondolatai nem a mi gondolataink. Ugye, így mondtad, József? JÓZSEF Igen, valóban így mondtam. MÁRIA Az angyali üdvözletkor én sem sokat értettem az egészbôl. Ám az alázatos hit megszülte az értés olyan fokát, ahol nincs többé okoskodás, csak imádat. (Jancsika lép a helyiségbe) JANCSIKA Békességet! MIND Békességet, Jancsika. ERZSÉBET Honnan jössz, gyermekem? Hol van édesapád? JANCSIKA (átöleli édesanyját) A börtönben, édesanyám. A király börtönében. RUTH Bántották, bántják ôket? ESZTER Van-e mit enniök? NOÉMI Illés bácsit miért engedték el? SÁRA Hogy találtál haza, Jancsika? JANCSIKA A népszámlálásról hazatérô Eleázár bácsira bízott engem édesapámék vallatója, egy félszemű vadember. (a fôbiztos szemmel láthatólag zavarban van) ERZSÉBET Bántottak, Jancsika? Bántott az a félszemű? JANCSIKA Nem, nem bántott, csak kölyöknek nevezett és olyan ronda volt a nézése. FILOZÓFUS Gyermek, miket beszélsz? Ha jól értem, valakik a börtönben vannak éspedig az újszülött Messiásért. ASSZONYOK Igen, az embereinket elhurcolták... RUTH Azóta nincs semmi hír felôlük, csak a most visszaéerkezô gyermek. FILOZÓFUS Istenem, milyen döbbenetes felismerés villant át az agyamon: Figyeljetek, így hangzik: A Messiásért áldozatot kell hozni. Van akinek a találkozás elôtt, másoknak pedig csak utána. De kibúvó lehetôség nincs. Némajelenet következik: JANCSIKA (odamegy a fôbiztoshoz, kerülgeti, mindenki felfigyel. Az köpenyét még jobban magára húzza, de Jancsika méginkább keresi a tekintetét) SÁRA Erzsébet, mi van a gyermekkel? Miért viselkedik ilyen különösen? ESZTER Jancsika, valami baj van? RUTH Erzsébet, vidd haza és fektesd le a gyermeket, fáradt lehet szegény. JANCSIKA (felsikolt) Ô az! Ô az! Fogjátok meg! Megismertem, ô az! (belekapaszkodik, rúgja, vágja, majd a fôbiztos ellöki magától. Jancsika a földön marad) JÓZSEF (melléje térdel) Mi történt, Jancsika? ERZSÉBET Beszélj, gyermekem, mi történt? JANCSIKA Ô az, ô az, egészen biztosan ô az, aki édesapámat és engem is a börtönbe vitt. Nem tévedek, ô az. CSILLAGÁSZ Gyermek, te tévedsz. Ez a férfi becsületes ember! Keresô, mint annyi más. Az úton szegôdött mellénk. Ô is a Messiást akarta látni... magunkkal hoztuk. KÖLTÔ Gyalog jött akár mi, és milyen forró vággyal... JANCSIKA Becsapott mindnyájatokat. Ez egy áruló. Apáékat a börtönbe záratta. Azóta is ott vannak. Engem kihozott és hazaküldött, de elôbb megígértette velem, hogy soha nem jövök el ide Betlehembe a Jézuskához, és soha senkinek sem beszélek róla. FÔBIZTOS (nyugalmat erôszakol magára) Uraim, a gyermek leleplezett. De ez engem nem hoz zavarba. Félelmet nem szül bennem. Ti itt hozzám nem nyúlhattok. Heródes királynak tudomása van ittlétemrôl. Csapatai Betlehem határában vannak az én életem biztosítására. Emberek... szamarak vagytok. Ostoba szamarak. Ebben az alvó porontyban csak a buta nép üres feje láthat Messiáskirályt. Emberek, ti vágyaitok áldozatai vagytok. Térjetek észhez. Menjetek haza. Felejtsétek el ezt az egész rosszul sikerült mesét. Ez javatokra szolgálhat... s talán megmentheti az ártatlan gyermek és annyi más gyermek életét. Heródes király nem szokott tréfálni... JÓZSEF Nem bánt itt téged senki, idegen. Bátran maradhatsz, vagy biztonságban elmehetsz. Amit pedig a Messiásról mondtál -- ha a te meggyôzôdésed, és nem kenyéradóidtól való félelmedben és függésed kényszere nyomására mondtad -- mindannyian tiszteletben tartjuk. A hitetlenség éppen olyan kötelezô erejű, mint a hit maga. Mind az én és mindannyiunk hite, akik itt a jászlat körülálljuk, megrendülve állunk. Adonáj, a Seregek Urának, Istenének a kegyelmébôl való. S mert ajándék, semmiképpen sem lehet mások, a te megítélésednek vagy megvetésednek az eszköze. Sôt, alázatra, megértésre és még fokozottabb szeretetre kötelez. A hit nem lehet szűkebb, sem kevesebb, sem türelmetlenebb a hitetlenségnél. Mindkettô a lélek legbensôbb állapota, amin vita vagy kritika nehezen változtathat. Túl érveken és ellenérveken, túl mindenfajta tapasztalaton, a kegyelem kiszolgáltatottjai vagyunk egytôl egyig, valamennyien. S amit a kegyelem működésébôl átláthatunk, az bennünket, hívôket egyedül szeretetre kötelez mindenki iránt. A többit bízzuk Istenre, aki maga az élô szeretet. Fôbiztos úr, én és itt mind hisszük, hogy ebben a gyermekben az Emmanuel jött el, ami azt jelenti: Velünk az Isten. S mi a gyermek színe elôtt az Egek Urának hódolunk. (Józseffel kezdve lassan mind térdre ereszkednek... a fôbiztos bizonytalankodik, majd dacosan kihúzza magát. Felcsendül az ének: Mostan kinyílt egy szép rózsavirág... vagy más. Az ének feleútján a fôbiztos eltávozik a színrôl.) VÉGE ======================================================================== ERRE, ERRE Jó PáSZTOROK Szereplôk: KRÓNIKÁS ÚR HANGJA IZSÁK ÁBRAHÁM ANGYAL MÁRIA JÓZSEF PÁSZTOROK PÉTER BOJTÁR ZAKI GAZSI MÓZSI ÖREG KRÓNIKÁS Még akkor történt, amikor ôsszüleink elkövették az elsô bűnt. Isten nagyon megbüntette az elsô emberpárt, de azt is megmutatta, hogy szereti még szófogadatlan gyermekeit is. Megígérte nekik, hogy majd egyszer minden jóra fordul. Mondta, hogy Évának gyermekei legyenek, és egyszer majd szülessék egy Gyermek, aki erôsebb lesz, mint a Sátán. Ô majd megbünteti a Sátánt és olyat tesz, hogy az többé nem csinálhat bajt. No, és ki az a megígért Gyermek? Jézus, a Megváltó. Majd, ha eljön ez az Istengyermek, kibékíti az eget a földdel, az embereket az Istennel, és akkor majd megint egészen közel lakhatnak hozzá, még sokkal szebb helyen, mint a Paradicsom volt: a mennyországban. (Ének: Az Úristen Ádám atyánknak... 1--2 szakasz) Dícsérjétek az Urat 10. Isten egyszer egy igaz embert választott ki a sok rossz közül. Ezt az embert Ábrahámnak hívták. Isten ôt rendelte választott népe ôsatyjává, hogy majd ebbôl a népbôl szülessen a Megváltó. Az Úr egy nap így szólt Ábrahámhoz: ÚR HANGJA Ábrahám, Ábrahám! Vedd egyetlen fiadat, Izsákot, akit szeretsz. Menj Morija földjére, s ott mutasd be égôáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked! KRÓNIKÁS És Ábrahám engedelmeskedett az Úrnak. Fájt a szíve egyetlen fiáért, de Istent mindennél jobban szerette. Fiával együtt elindult arra a helyre, amelyet az Úr megjelölt neki. I. KÉP (Ábrahám, Izsákkal együtt az elkészített oltárhoz megy. Izsák hátán fa. Az oltárhoz érve leteszik a fát.) IZSÁK Atyám! ÁBRAHÁM Igen, fiam! IZSÁK Lám, itt a fa, de mit áldozunk fel az Úrnak? ÁBRAHÁM Fiam, az Úr majd gondoskodik róla. (felrakják a fát az oltárra, majd Ábrahám letérdel, kezét az ég felé emelve imádkozik) Uram, Te tudod, mennyire szeretem egyetlen fiamat, Izsákot, akivel csak késô öregségemben ajándékoztál meg. Soha apa még nem féltette jobban gyermekét, mint én. Mégis meghajolok a Te akaratod és kívánságod elôtt. Te még a fiamnál is kedvesebb vagy a számomra. Uram, adj erôt hogy végre tudjam hajtani mindazt, amivel megbíztál! (feláll, fogja Izsákot, a kezét hátraköti, és felteszi az oltárra). IZSÁK (megértve mindent, megadóan kérdi): Engem, apám? ÁBRAHÁM (fájdalmasan): Igen, fiam! Az Úr akarta így! IZSÁK Hát akkor legyen meg az ô szent akarata! ÁBRAHÁM (kiveszi a kést övébôl, felnéz, majd remegô kézzel felemeli, hogy leszúrja Izsákot) ANGYAL (odaugrik hozzá és elkapja a kezét): Ne! Ne bántsd a fiút! Isten csak próbára akart tenni téged. Azt akarta tudni, hogy vajon egyetlen fiadnál is jobban szereted-e ôt? Mivel bebizonyítottad, hogy mindennél jobban szereted, ezért hallgasd meg az Úr ígéretét: megáld téged az Úr. Utódaidat megsokasítja, mint az ég csillagait, mint a tengerpart homokszemeit. Mivel hallgattál szavára, utódaid által származik az üdvösség minden ember számára. Utódaidból születik majd az emberiség Megváltója. ÁBRAHÁM (leveszi Izsákot az oltárról, kioldja köteleit) Fiam, boruljunk le és adjunk hálát az Istennek! ÁBRAHÁM, IZSÁK (leborulnak) Uram, hálát adunk Neked, mert ennyire szeretsz és pártolsz minket. Add, hogy mindig érezhessük segítségedet! KRÓNIKÁS Isten az idôk folyamán prófétákat választott ki magának és elküldte ôket Ábrahám utódaihoz, a választott néphez, hogy hirdessék a Megváltó eljövetelének közeledtét. Az Üdvözítôrôl jövendölô próféták közül kiemelkedik Izaiás, akinek ajkán így sír a vágyakozó ének: (Ének: Harmatozzatok...) És egyszer elérkezett az idôk teljessége. Az ígéretbôl, álomból és vágyból valóság lett. Názáret városában élt egy fiatal lány, aki Istennek szentelte életét. S az Úr elküldte hozzá angyalát, hogy megvigye az örömhírt. II. KÉP MÁRIA (elmerülve imádkozik) Fölséges Istenünk, kérünk, hallgasd meg néped könyörgését. Küldd el nekünk a Megváltót, hogy kiszabadítson minket a bűn és halál rabságából. Látod, Uram, már az egekig ér a mi segélykiáltásunk és nyomorúságunk. Könyörülj hát rajtunk, Istenünk! ANGYAL (az ima alatt belép, megáll Mária elôtt) Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. Áldottabb vagy te minden asszonynál! MÁRIA (zavartan ijedten kapja fel fejét és néz az angyalra) ANGYAL Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz is fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz Ô: a Magasságbelinek Fia. Ô fogja megváltani az embereket. MÁRIA Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek? ANGYAL A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendô szent is Isten Fia lesz. Istennél semmi sem lehetetlen. MÁRIA Az Úr szolgáló leánya vagyok. Legyen úgy, ahogyan Ô akarja. III. KÉP KRÓNIKÁS Abban az idôben Augustus, a hatalmas római császár rendeletet bocsátott ki, hogy számolják össze a birodalom lakóit. Mindenkinek abban a városban kellett jelentkeznie, ahonnan származott. Így Máriának és Józsefnek el kellett menniük Názáretbôl a júdeai Betlehembe, mivel Dávid király családjából származtak. De Betlehemben nem kaptak sehol szállást. Az emberek szíve kemény és kegyetlen volt. Nem akarták befogadni a szállást keresô Istent. József és Mária végülis egy barlang-istállóban talált szállást. Azon az éjszakán pásztorok virrasztottak a nyáj mellett. Vigyáztak, nehogy valami baja essék a nyájnak. PÁSZTOROK (öten: négy felnôtt és egy gyerek körben ülnek, subára heverednek, tarisznyájukat bontogatják, evéshez készülôdve. A bojtár néhány darab fából kicsi máglyát rak) PÉTER Ezt a Mózsit is jó lenne a halálért küldeni. BOJTÁR Miért, Péter bácsi? PÉTER Hát csak azért, fiam, mert amíg visszajönne vele, nagyon sokáig tartana, és így az emberek nyugodtan élhetnének. ZAKI Szó ami szó, már rég itt lehetne. Egy kicsit gyorsabban is szedhetné a lábát. BOJTÁR (aggódva) Jaj, talán csak nem támadta meg valami vad? GAZSI Ugyan, ugyan, hová gondolsz? Nem járnak errefelé nagyvadak. Fôleg ilyenkor. PÉTER Attól valóban nem kell tartanunk. Én inkább attól félek, hogy mi halunk itt éhen, mert nem hozza meg idejében a vacsorát. (belenéz a tarisznyájába) Most látom, hogy alig maradt valami az ebédtôl. Ez még a fél fogamra sem elég. ZAKI (szintén megnézi a tarisznyáját) Hát ettôl bizony az én állam is felkopik. GAZSI De hol ülhet ilyen sokáig? Mondtam én nektek, hogy ne ôt küldjük, hanem inkább a kisbojtárt. Ez fürgébb mozgású, hamarabb megjárta volna a várost. Azóta már itt lenne. Mi pedig most már teli hassal üldögélhetnénk itt, és hallgathatnánk öregapánk jóízű meséit. PÉTER Tyüh, a mindenit! No, csak jöjjön meg. Majd ellátom én a baját. Máskor majd elmegy a kedve a csavargástól. ZAKI Lehet, hogy leitta magát valamelyik koszos csapszékben, és most valamelyik bokor alatt horkol jóízűen. GAZSI Mi pedig várhatjuk itt korgó gyomorral. PÉTER (fenyegetôzve) No, csak jöjjön meg! Majd meglátja, mit kap tôlem! BOJTÁR (ártatlanul) Mit ad neki, Péter bácsi? PÉTER (dühösen) A kétméteres kampómat a háta közepére! BOJTÁR (csodálkozva) Szóval, hát megveri? PÉTER Meg is én, mint egy zsákot. ZAKI (heccelve) No, no! Félsz te tôle. Három olyannal is elbír, mint te vagy! PÉTER (legénykedve) Azt szeretném én látni! GAZSI (röhögve) Hát még megláthatod, ha nagyon kíváncsi vagy rá! ÖREG (rosszallóan) Ejnye, nyughassatok már! Majd csak megérkezik Mózsi is. Ki tudja, miért késlekedik. Lehet, hogy nem tud hamarább jönni. Lehet, hogy nem sikerült mindent beszereznie, amivel megbíztuk. Legyetek türelemmel! PÉTER Könnyű ezt mondani, de mi éhesek vagyunk, és minél elôbb enni szeretnénk! BOJTÁR (felugorva) Itt is van már! MÓZSI (jön, kezében táska) Jó estét, pásztortársak! MIND Neked is, Mózsi! PÉTER Csakhogy itt vagy már! GAZSI Azt hittük, sosem jössz már meg. MÓZSI Nem tudtam hamarabb jönni, mert... ZAKI (türelmetlenül félbeszakítja) Majd elmondod. Elôbb szedd elô, amit hoztál, mert mindjárt éhen pusztulunk. MÓZSI (letelepedve kibontja a csomagot) Itt van, egyetek! (a pásztorok vesznek a kitett élelembôl, falatoznak) ÖREG Egyél te is, fiam! MÓZSI Köszönöm, apó, de én ettem útközben. BOJTÁR Péter bácsi! PÉTER No, mi kell? BOJTÁR Mikor adja meg? PÉTER Mit, te? BOJTÁR Hát, amit Mózsi bácsinak ígért, ha megjön. PÉTER (emeli a kezét) Elhallgass, kölyök! Csak tréfáltam. ZAKI Tudjuk, tudjuk. Csak akkor vagy nagylegény, ha a másik nincs jelen. ÖREG No, ne veszekedjetek! Mózsi fiam, mondd hát el, miért késlekedtél ennyi ideig. MÓZSI (miközben a többiek esznek, mesélni kezd. A pásztorok figyelik) Az úgy volt, amint visszafelé jöttem a városból, az egyik bokorból keserves bégetést hallottam. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet az. Kíváncsian közelebb mentem, és mit gondoltok, mit láttam? BOJTÁR (kíváncsian) No, mit? MÓZSI Hát az én drága kis feketepettyes báránykámat. Tudjátok, hogy azt szeretem a legjobban. Ott volt szegény felakadva egy tövises bokorra. Úgy látszik, elkószált a nyájtól. Azt sem tudtam, hogyan szabadítsam meg. De szerencsére nálam volt az én rövidnyelű kisbaltám, és azzal aztán levágtam. BOJTÁR (rémülten) Jaj, csak nem a kisbárányt?! MÓZSI A szemed gödrét, te mamlasz. Dehogy a báránykámat! A tövises bokrot vágtam ki, te rövideszű! Jó sokat kínlódtam vele. De végülis sikerült. A báránykámat az ölembe vettem. Ha láttátok volna, hogy milyen boldog volt. Nyelvecskéjével hálásan nyalogatta az arcomat. Én is szeretettel simogattam meg és öleltem magamhoz. És visszahoztam a nyájhoz. Ezért késtem hát, pásztortársak. PÉTER (megbékélten) Jól van, no. Csakhogy megtaláltad a báránykádat. ÖREG Aztán mi hír a városban, Mózsi fiam? MÓZSI Jaj, apó, nagyon sok! Rengeteg idegen van a városban. Alig lehet mozdulni tôlük. Beszéltem egy értelmes-formájú emberrel. Az azt mondta, hogy a császár adta ki a parancsot, hogy mindenkit írjanak össze, számláljanak meg, aki csak a birodalomban él. Azért ez a nagy tolongás. ZAKI Vajon mit akarhat a császár? Talán csak nem háborúra készül? Mit gondol, apó? ÖREG Honnan tudjam én azt, fiam?! Nehéz a császárok észjárását kiismerni, terveiket kitalálni. Nem a mi dolgunk ez, fiam. Nekünk bíznunk kell abban, hogy Isten szeme vigyáz ránk és ôrködik felettünk. BOJTÁR (csodálkozva) És apó honnan tudja mindezt? ÖREG Fiam, ez benne van a régi írásokban. GAZSI Meséljen nekünk, apó! ÖREG Ezek nem mesék, fiaim. De elôbb fejezzük be az evést. (a pásztorok néhány pillanatig még esznek, majd mindent visszaraknak a tarisznyába. Utána leheverednek a subákra) PÉTER No, apó, kezdheti. ÖREG Hej, fiaim, fiaim, valamikor nagyon jó volt az embernek. Nem kellett ennyit küzdenie, szenvednie. Öröm volt az élete. Magával a fölséges Istennel élt jó barátságban. De egyszer történt valami. Egyszer valamit csúnyán elrontott. Ahogyan mi is elrontunk mindig valamit. Egyszer nemet mondott az Istennek. Bűnt követett el az ellen a jóságos Isten ellen, akitôl mindig csak jót kapott. És azóta kegyetlen az élet. ZAKI Bizony, bizony, ezt mindnyájan a saját bôrünkön érezhetjük. ÖREG De az Isten nem hagyta vigasz nélkül az embert. Megígérte, hogy egyszer elküldi hozzánk a Megváltót, aki majd megszabadít minket a bűn rabságából. BOJTÁR És mikor jön el a Megváltó, apóka? ÖREG Ki tudná azt megmondani, fiam?! BOJTÁR Vajon mi megérjük még azt? ÖREG Ezt csak a fölséges Isten tudja, fiaim. MÓZSI Hej, Istenem, Istenem, pedig milyen szép lenne, ha megérhetnénk. PÉTER Milyen nagyszerű lenne találkozni a Messiással! ÖREG Bizony, bizony, fiaim. Csudajó lenne! GAZSI (felnéz az égre) Uram, add, hogy megérhessük azt az idôt! BOJTÁR Talán, talán én még megérhetem, hiszen olyan fiatal vagyok. ZAKI (reménykedve) Hátha még mi is. ÖREG A fölséges Isten tervébe mi nem láthatunk bele. Csak Ô tudja egyedül, mikor lesz alkalmas az idô a Megváltó eljövetelére. PÉTER (ásítozva nyújtózkodik) Hű, de elálmosodtam. ÖREG Itt az ideje, hogy nyugovóra térjünk. A magunkfajta egyszerű pásztorembernek is szüksége van egy kis pihenésre. Igaz, nagyon éberen kell aludnunk, nehogy valami ragadozó megpocsékolja a nyájat. Aludjunk hát, fiaim! BOJTÁR És álmodjunk az eljövendô Megváltóról! (a pásztorok kényelmesen elhelyezkednek, majd elalszanak. Ének hallatszik: Betlehemi pusztán...) BOJTÁR (amint véget ér az ének, felpattan): Apó, apó, keljen fel! PÁSZTOROK (álmosan felülnek, tanácstalanul egymásra néznek, majd össze- vissza kérdezgetik): Mi az, mi van, mi történt? BOJTÁR (mentegetôzve) Én nem tudom, jó emberek, de olyan szép éneket hallottam, mint eddig még soha. PÉTER (dühösen) Biztosan csak a füled csengett, vagy legfeljebb álmodtad az egészet. ZAKI (szintén dühösen) Máskor jobban nyisd ki a füledet, vagy ne egyél annyit vacsorára, és nem fogsz ilyeneket álmodni! GAZSI (fenyegetôen) Ne zavargasd az álmainkat minden semmiségért, mert véletlenül csúful megjárod! BOJTÁR De én tisztán hallottam... MÓZSI No, ne fecsegj annyit! Feküdj le és aludj! (a pásztorok ismét lefekszenek. Alig szenderednek el, felcsendül az ének: Dicsôség mennyben az Istennek... Az ének alatt a pásztorok felülnek és ijedten néznek körül) ÖREG Lám, mégis igaza volt a gyereknek. De mit jelenthet az ének? ZAKI Nem tudom, apó. De nekem olyan örvendetes sejtelmeim vannak. PÉTER Nekem is. És a sejtéseim valóra is szoktak válni. ANGYAL (megáll a pásztorok elôtt. Azok megrémülve néznek rá) Ne féljetek, pásztorok! Nagy örömet hirdetek nektek. A jóságos Isten elküldte az emberek Megváltóját. PÁSZTOROK (összevissza kérdezik) Hol a Megváltó? ANGYAL Itt van a közelben egy barlangistállóban, pólyába takarva, jászolba fektetve. Örüljetek, pásztorok, mert ti vagytok az elsôk, akik megtudták a Megváltó születését. MÓZSI (felkiált) Pásztortársak, ne késlekedjünk! Induljunk azonnal, és köszöntsük a Messiást! PÁSZTOROK Úgy van, induljunk! ÖREG Megálljatok, fiaim! Üres kézzel csak nem mehetünk. Mit mondana a világ, ha csak úgy beállítanánk a legfôbb Királyhoz, és még ajándékot sem vinnénk neki? GAZSI Igaza van apónak. Vigyünk ajándékot! ZAKI Vigyünk, vigyünk. De mit?! PÁSZTOROK (erôsen törik a fejüket) MÓZSI (fejére üt) Megvan! Én elviszem a legkedvesebb bárányomat, a tarkaszôrűt, amelyet az este szabadítottam ki a bokorból. PÉTER Én egy meleg bekecset viszek. GAZSI Én egy puha, finom báránybôrt. ZAKI Én egy nagy darab ízletes sajtot. ÖREG Én a nagyapámtól örökölt cifra botommal ajándékozom meg. Hátha szüksége lesz erre is Ôszentkirályi Fölségének. BOJTÁR Én tiszta gyermekszívemmel ajándékozom meg. Annak a melegével takarom be. Tudom, nagyon fog örülni neki. ÖREG De hát induljunk, pásztortársak. Egy percet se késlekedjünk. Nem illik megvárakoztatnunk Ôszentkirályi Fölségét. MIND (lelkesen) Induljunk, induljunk! ANGYAL Erre, erre, jó pásztorok, csak utánam! (a pásztorok az angyallal az élükön elindulnak. Közben ének: Pásztorok, keljünk fel...) IV. KÉP (a pásztorok megérkeznek a jászolhoz, térdreborulnak) MIND Üdvözlégy, Megváltó királyunk, köszönjük, hogy eljöttél hozzánk. Vedd szívesen hódolatunkat, ajándékunkat, és segíts meg minket! (leteszik az ajándékot) BOJTÁR Bocsáss meg, kicsi Királyom. Nekem csak a tiszta, meleg gyermekszívem van. Azt hoztam el most Neked. Annak a szeretetével takarlak be, hogy meg ne fázz ebben a rideg világban. Fogadd hát el tôlem. MÁRIA (rámosolyog a gyerekre) Jól van, gyermekem. Ajándékod nagyon kedves isteni Fiamnak. Csak vigyázz, hogy szíved tisztaságát mindörökre megôrizzed. Ne feledd, szíved már nem a tied, hanem a Jézusé. Vigyázz hát rá nagyon-nagyon! És akkor szent Fiam is mindig vigyázni fog rátok! (Befejezésül valamilyen közismert karácsonyi ének). VÉGE ======================================================================== ELJöTT A MEGíGéRT MESSIáS! Szereplôk: KONFERÁLÓ EMBER KER. JÁNOS KÓRUS IZAIÁS MIKEÁS MALAKIÁS LÁNYOK FÔANGYAL MÁRIA JÓZSEF I.-III. ANGYAL PANKA I.-VI. PÁSZTOR BOJTÁR KÉT KISLÁNY GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR KONFERÁLÓ Az emberiség adventjének sötét éjszakájában, szívében a megváltás utáni vággyal bolyong Ádám, az örök ember. Szeme elôtt még ott lebeg a Paradicsom kapuját ôrzô angyal, kezében a tüzes karddal. Úttalan utakon, kietlen tájakon, meredek sziklák között a bűn szédítô mélységei fölött vezet útja. Lelkét véresre tépte a megismert rossznak és jónak küzdelme. Vállát az isteni átok súlya nyomja. Mióta cipeli botladozó léptekkel ezt a vállára nehezedô átoksúlyt? Azóta évezredek peregtek le már az idô homokóráján. EMBER Eljön-e hát végre az idôk teljessége? Eljön-e a megígért Messiás? Vagy talán az egész puszta ábránd? (leborul) KER. JÁNOS A pusztába kiáltónak ez a szava: készítsétek az Úr útját. Töltsetek fel minden völgyet. Legyen egyenessé az egyenetlen. Simává, ami göröngyös, hogy meglássa majd minden ember az Isten üdvösségét! Ének: Ébredj ember, mély álmodból...: Dicsérjétek az Urat 7. (Ének közben felemelkedik az Ember, elôre lép és felemeli karját) EMBER Hozzád emelem, Uram, a lelkemet. Tebenned bízom és nem szégyenülök meg! KÓRUS Évezredek hosszú során át bolyongtál, ó ember, a lélek éjszakájában és a bűnök sötétségében. De most emeld föl fejedet, mert elkövetkezett a megváltásod! Sohase felejtsd el, ó ember, hogy isteni fényre születtél és a sötétség már nem otthonod. KONFERÁLÓ Isten a próféták által is egyre vigasztalta, bátorította az embereket, hogy csak higgyenek, várjanak türelemmel, mert dereng már és mindig erôsebb lesz a fény. A halvány csillag fénye mind jobban felragyog, egyre jobban megvilágosodik az Eljövendô alakja, és mindig közelebb érkezik az idôk teljessége. Hallgassuk csak, mit mond Izaiás próféta: IZAIÁS Halljátok Isten szavát: ,,Íme, a Szűz méhében fogan és Fiút szül. Neve: Emmánuel, és ez azt jelenti: Velünk az Isten. A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot pillant meg. Fény támad azok számára, akik a halál árnyékában laknak.'' (egy kis angyal meggyújtja az elsô gyertyát) KÓRUS Hiszünk Tebenned, égi szent követ. Út, Igazság, Élet, Hittel vallunk Téged Istenünknek, Üdvözítônk! KONFERÁLÓ Mikeás próféta jóelôre azt is megmondta: hol fog megszületni a várt Megváltó. MIKEÁS Te Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda városai között, mégis belôled származik népemnek Megváltója.'' (a második gyertya meggyújtása) KÓRUS A próféták lelkei láttak szent jelenésekben, s Téged békességben vártak, édes Üdvözítônk. Íme, jön is már az elôhirnöke. Róla jövendöl Malakiás próféta. MALAKIÁS Íme, én elküldöm angyalomat színed elôtt, hogy elkészítse utadat és csakhamar eljön templomához az Úr, akit ti kerestek és vártok. (a harmadik gyertya meggyújtása) KÓRUS Mint forró sóhaj... 13/1,4 EMBER Harmatozzatok, égi magasok. Ontsátok felhôk, az igazat! Nyíljék meg a föld és teremje az Üdvözítôt (a próféták félkörben körülállják az Embert és ôk is megismétlikaz Ember után) KONFERÁLÓ A szelíd csillag fénye már bíborló hajnalpírba ment át, s az égen már felderengett az ígéret fénye. A vágytól csengô hangra a mindenség zúgja a visszhangot: MIND Jöjj el, Urunk, áldott Üdvözítônk, és segítsd árva népedet! (közben kivonulnak, csak a konferáló marad) KONFERÁLÓ És akkor hajnalpírban egy ragyogó jel tűnt fel az égen: egy Asszony, akinek öltözete a Nap volt, lába alatt a Hold, fején 12 csillagból korona. Eljött az erôs Asszony, az új Éva. Lelke tisztán ragyogott, a neve: Mária. (Mária jön) Íme, elérkezett az idôk teljessége. Isten kiválasztotta az isteni Gyermek édesanyját, Máriát, aki ezt az örömhírt Gábor fôangyaltól tudta meg, ahogyan ezt Lukács evangélista megírta: Lukács ev: ,,Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. A szüzet Máriának hívták és jegyese volt egy József nevű férfinak, aki Dávid családjából származott.'' (a negyedik gyertya meggyújtása) KÓRUS Elküldé az Úr angyalát... 7/2 LÁNYOK Názáretben élt egy lányka, Isten szelíd rózsaszálja. Gábor angyal szíves szóval Köszönti ôt és így szólal: Szűz Mária, tiszta szíved Isten elôtt kedvessé tett. Szeretettel arra kér meg, Szent Fiát te óvjad, védjed. FÔANGYAL Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled és áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. KONFERÁLÓ Mária meglepôdött és meg is ijedt, de a fôangyal megnyugtatta. FÔANGYAL Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz Ô, a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog mindörökké és királyságának nem lesz vége. MÁRIA Hogyan történik mindez? FÔANGYAL A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendô szent is az Isten Fia lesz. MÁRIA Az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerint. (Mária egyedül marad. Szívébôl dalban csordul ki az öröm): Magasztalja lelkem az én Uramat... JÓZSEF Mária, látom, hogy lépted napról-napra nehezebb lesz, az én szívem pedig súlyos aggodalomtól terhes. Augustus, a rómaiak hatalmas császára tudtunkra adta, hogy összeírást rendel el. Persze, tudni akarja, hogy mennyi adót vethet ki ránk. A kijelölt idôre mindenkinek szülôvárosában kell lennie. Mi Dávid házából és nemzetségébôl származunk. Betlehem a mi ôsi városunk. Oda kell elmennünk és összeírásra jelentkeznünk. Közeleg a kemény tél és az idô egyre rosszabb. Jól tudom, hogy édes gyümölcsöd hamarosan beérik. Mégis fel kell kerekednünk és el kell mennünk a messzi Betlehem városába. Ott szállás után kell néznünk, amely az összeírás alatt otthonunk lesz. Mária, jegyesem, féltelek téged. Hogyan bírod majd a megpróbáltatásokat? De mi mást tehetünk? El kell indulnunk. MÁRIA Jegyesem, József, ne aggodalmaskodjál! Bíznunk kell és meglátod, megsegít az Isten. Az Úr angyala minden félelmemet eloszlatta, és szívembe kegyes megnyugvás költözött. József, én nem félek. Mennyei Atyánkban bízva vállalom az utat, az ínséget, és várom a percet, amikor az Isten Fia az ölemben pihen. Lelkemben mély alázattal az Urat szolgálom, és tudom, hogy óvó szeme utunkat kíséri. JÓZSEF Induljunk, hát akkor, Isten nevében! MÁRIA Ôrizzen kegyelme mindörökké. Ámen. (kivonulnak a színrôl, miközben a kórus) KÓRUS Meglátogat minden tanyát, szállást keres a Szentcsalád. Halljátok meg, jó emberek, nyissátok meg szíveteket! Ti is kértek egyszer tanyát, ott, hol lakik a Szentcsalád Befogad majd a nagy égbe, ha ti is ôt szívetekbe. (József és Mária megérkeznek) JÓZSEF Miféle emberek laknak most itt Betlehem városában? Déltájban érkeztünk, most meg már lenyugszik a nap a hegyek mögé. MÁRIA Bizony, József, szomorú dolog ez. Egész délután kellett kopogtatni, könyörögni. Mindenütt csak elutasítás: tele van a házam... nem tudlak titeket már befogadni... JÓZSEF Hát igen! Végigjártuk Betlehem házait, utcáit, de kérésünk mindenütt zárt kapukra talált. MÁRIA (könyörögve) Istenem, olvaszd meg a jeget az emberi szíveken, mert érzem, hogy közeleg a perc, amikor Fiam a világra jön! JÓZSEF Nézd, Mária! Ott van egy istálló. Bizonyára pásztorok tanyája, akik éjszakára szabadban hagyják az állataikat. Ez a mi utolsó lehetôségünk. A pásztorok tanyáján kell nyughelyre lelnünk. Ezek közismerten jó emberek, nem dobják ki a vándorokat. MÁRIA Jegyesem, és gondviselôm, Józsefem! Hogyan hajthatnánk le a fejünket romos istállóban, ahol szennyes a szalma? JÓZSEF Keményszívű emberek lakják e várost, s én úgy hiszem, az Úr akarata, hogy szent Fia ne közöttük pillantsa meg a napvilágot. KÓRUS Szállj meg József Máriával, születendô Jézuskával, Lakjatok itt az éjjel, lakjatok itt az éjjel. Közeleg a boldog óra, József, ne térj nyugovóra! Kicsi Jézus kopogtat, megszületik maholnap. MÁRIA Érzem, eljött az óra. Kicsi fiam szíve dobban, egyre hevesebben dobban. Kérlek, József, virrassz mellettem! JÓZSEF Bereteszelem a kapukat, kizárom a dühöngô szelet, s várjuk Jézusunk eljövetelét. (teljes a sötétség, csak a gyertyák égnek; kihozzák a jászlat) KONFERÁLÓ Mély csend borult mindenre. Mélyen bent járt az idô az éjszakában, mikor égi trónusodtól, Urunk, mindenható Igéd leszállt közénk. Elérkezett a legcsodálatosabb, a legszentebb éjszaka: Isten Fia megszületett Betlehemben... KÓRUS Ó gyönyörű szép, titokzatos éj... JÓZSEF Mária, én úgy szégyellem magam, mert olyan szegényes itt minden. A takarónk nem elég, táplálékunk alig egy harapásnyi. A barlang sziklája rideg, a szalma meg szúrós. Hát csak ennyit, ilyen keveset adhatok drága Fiadnak, a mi Megváltónknak? MÁRIA Ne szégyelld magad, József. Nem hiányzik itt nekem az égvilágon semmi. Egy valami azonban nagyon aggaszt: megfázik ez a kicsi Gyermek. Segíts, kérlek, meg ti is segítsetek, hogy a jéghideg szívektôl megvédjem gyermekem! KÓRUS Mostan kinyílt egy szép rózsavirág... MC. 50. ANGYALOK Szűz Mária várja, várja, aludjon el Jézuskája. Átöleli szűz karjával, melengeti szép arcával. I. ANGYAL Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján, Örüljetek, örvendjetek, a kis Jézus megszületett. II. ANGYAL Jézus ágyán nincsen paplan, megfázik a kis ártatlan. A szemei könnyedeznek, a könnyei esedeznek. III. ANGYAL A kis Jézus aranyalma, boldogságos Szűz az anyja, Lábaival ringatgatja, két kezével ápolgatja. ANGYALOK Szűz Mária várja, várja, aludjon el Jézuskája. Átöleli szűz karjával, melengeti szép arcával. PANKA Leszállt a földre a legszebb éjjel, Sugárzó fény özönlött széjjel, Eljött közénk az ég királya, Kicsike karját felénk kitárja, -- Szívedet égô szívére várja. A Szent Szűz hangja altatja lágyan, Felcsendül a nagy éjszakában, S hogy a mennyország a földre szállott, Ô zengte a legszebb imádságot -- Szemére csókolt halk, édes álmot. Ének: Szűz Mária e világra nékünk szent Fiát hozá... 54/1. Dícsérjétek az Urat (jönnek a pásztorok, tüzet raknak, köréje fekszenek, közben folytatják az éneket: 54/2.) PANKA Felserkennek a pásztorok, a szívük hangosan dobog, Viszik nyájuk kisbárányát, jámbor szívük színaranyát, Kisded Jézus örömére. Én is sietve elmegyek, és elviszem a szívemet, Aranyalma kis Jézusnak, néki adom ajándéknak, Legyen övé mindörökre! (itt elindulnak a pásztorok, tesznek egy kört és éneklik): Ének: Pásztorok, pásztorok... 44/1,2.Dícsérjétek az Urat KONFERÁLÓ A pásztorok megérkeznek a betlehemi jászolhoz. Áhítattal állják körül és boldogan nézik a Megváltót. Felcsendül ajkukon az Újszülöttet dicsôítô ének: Ének: A kis Jézus megszületett... (a pásztorok körülállják a jászolt és nézik Jézust) BOJTÁR Ó, József, keltsd fel Jézust, szent Fiadat, mert minket az angyalok küldtek Hozzá. JÓZSEF Kelj fel, Jézusom, hiszen megérkeztek a pásztorok, akiket az angyalok küldtek a Te köszöntésedre. MÁRIA Fiam, itt vannak a pásztorok. Egyszerű emberek, de nagyon boldogok, hogy láthatnak. Fogadd köszöntésüket. I. PÁSZTOR Üdvözlégy, kis Jézus! Köszönjük, hogy eljöttél hozzánk és elhoztad számunkra az örömöt. Ajándékul fogadd el a subámat! II. PÁSZTOR Én nagyon szegény vagyok, csak ezt a botot adhatom Neked! III. PÁSZTOR Aki jászolban fekszik, annak nagyon jól fog a takaró. Fogadd hát el tôlem, Jézusom! IV. PÁSZTOR Jézusunk, Te a szívek királya leszel. Fogadd hát szívemet! V. PÁSZTOR A Te szavadra, Jézusunk, ott kell hagynunk a bűnt. Én ezért ezt a csengôt hozom Neked, hogy ezzel hívd az embereket! VI. PÁSZTOR Én olyan szegény vagyok, hogy egy meleg üdvözletnél többre nem futja. Fogadd el ezt kegyesen tôlem! FÔANGYAL Jó pásztorok, felkelhettek. Szavatok és ajándékotok kedves volt Jézus elôtt. Tartsatok ki a hitben, reményben és szeretetben. Hirdessétek mindenhol Jézus születését. Jutalmul a mennyországot kapjátok érte! Ének: Istengyermek, kit irgalmad... 39/1,2. Dícsérjétek az Urat FÔPÁSZTOR A mi feladatunk tehát, pásztortársaim, megvinni az örömhírt, hogy mindenki tudomást szerezzen errôl a nagy örömrôl. KONFERÁLÓ Miután befejezték köszöntôjüket a pásztorok, igen elcsodálkoztak azon, hogy Jézus, -- akié az egész föld, -- ilyen szegénységben született, és mégis boldogan mosolyog. -- A Fôangyal (itt elôrelép) észreveszi ezt és mintegy gondolatukat kitalálva így felel: FÔANGYAL Betlehem kicsiny barlangját választotta az Úr, s az emberszívek legszebbjét: a Szűzanya szent Szívét, hogy ott pihenjen zavartalanul. KONFERÁLÓ Mindenki boldog volt, aki csak ott volt. De most mi is örülünk, mert a mi szívünkben is karácsony lett, hiszen tiszta a szíve mindenkinek. JÓZSEF Istenem, köszönöm Néked, hogy megérhettem ezt a napot. De mintha ott idegenek jönnének? Vajon kik lehetnek és honnan jönnek? KÉT KISLÁNY Hosszú útról, messze földrôl, bölcsek jönnek napkeletrôl. Három király itt van máris: Gáspár, Menyhért, Boldizsár is. Az Úr Jézust úgy köszöntik, leborulnak mind a földig, Leteszik a kincsesládát, színaranyat, tömjént, mirhát. GÁSPÁR Üdvözlégy, ó drága Vendég, akit küldött a Kegyesség, Mindenkinek Alkotója, embereknek Megváltója. Vigadozzunk új fényednél, leborulunk szent szívednél, Szénád közé könnyet öntünk, kicsi Jézus, így köszöntünk! MENYHÉRT Földön már új napvilág van, dicsôség a magasságban! Angyal néki ezt kiáltja, néma csillag Ôt imádja. Mi is immár angyalokkal, tiszta szívű pásztorokkal, Jászlad elôtt áldunk Téged, ó adj nekünk békességet! BOLDIZSÁR Szűz Mária, vigadozz már, karodon ül Csillagod már. Áldanak a földi népek, és boldognak hívnak Téged. Födve Fiad arcocskája, de mi hittel nézünk rája. Add, hogy éltünk nagy óráján, láthassuk az ég oltárán! 3 KIRÁLY EGYÜTT De nagy öröm is dicsérnünk, jászolodban nézdegélnünk. Most az Isten közel hozzánk, gyermekszemmel mosolyog ránk. Ének: Fel nagy örömre, ma született... 45 -- Dícsérjétek az Urat KONFERÁLÓ A kis Jézus kicsi népe nagy ünnepet ünnepelt. A mennyei nagy Királynak dicséretet énekelt. Vele együtt örvendeztek, ünnepeltek a nagyok, Minden szemben felragyogtak fényes öröm-csillagok. Elhangzott a vers, az ének, az ünnepnek vége van, Most mindenki otthonába megy sietve, boldogan, Gyermekszíve ujjongása kísér minket ma haza. Jézus, add, hogy ki ne hűljön, minden házban tündököljön Szent örömnek csillaga. Így kívánunk mindenkinek szép karácsony ünnepet: Ölelje át szíveteket: hit, remény és szeretet! Ének: Mennybôl az angyal... 43/1--3. Dícsérjétek az Urat VÉGE ======================================================================== MELYIKET A KILENC KöZüL? (Jókai Mór után) Szereplôk: NARRÁTOR APA PANNIKA EDITKE SÁRIKA SÁNDOR JÁNOS FERENC PALIKA JÓZSI PETI ÚR NARRÁTOR Valamikor régen az egyik nagyvárosban élt egy szegény csizmadia, aki semmiképpen sem tudott a mesterségébôl meggazdagodni. Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna, hogy ezentúl ne viseljenek csizmát, nem is azért, mintha a városi tanács megparancsolta volna, hogy ezentúl a csizmákat fele áron kell adni. Munkát is jót csinált a jámbor, maguk a vevôk panaszkodtak, hogy nem bírják elszaggatni, amit ô megvarr. Volt is dolgoztatója elég, fizettek is becsülettel, és mégis János mester nem tudott zöldágra vergôdni, sôt nemegyszer közel volt hozzá, hogy akármiféle száraz ágat jónak találjon arra, hogy onnan nézegessen le. -- Hanem persze igaz keresztény ember volt, s keresztény ember nem akasztja fel magát, akármilyen szorongatott állapotban legyen is. Azért nem tudott tudniillik semmi gazdagságra jutni János mester, mert másfelôl az Isten olyan különösen megáldotta, hogy minden esztendôben született neki egy gyermeke, hol egy fiú, hol egy leány, és az olyan egészséges volt, mint a makk. És aztán a kilencedik gyermek születésekor meghalt a felesége. János mester egyedül maradt a kilenc gyermekkel a világon. Kettô, három iskolába járt, egyet-kettôt járni kellett tanítani, másikat ölben hordozni, kit etetni, kinek pépet fôzni, emezt öltöztetni, amazt megmosdatni és valamennyire keresni. Mikor cipôt kellett szabni, egyszerre kilenc cipôt! Mikor kenyeret kellett szelni, egyszerre kilenc karaj! Mikor ágyat kellett vetni, egyszerre az ajtótól az ablakig az egész szoba ágy, tömve, dugva apróbb-nagyobb, szöszke, barna emberforma fejekkel. No hála érte az Úr Istennek, még nincs is ok a panaszra: mind a kilenc egészséges, jó erkölcsű, szép is, jó is, épkézlábbal és gyomorral megáldva. Inkább kilenc darab kenyér, mint egy orvosságos üveg, inkább kilenc ágy egymás mellett, mint egy koporsó közötte. Az Úr Isten ôrizzen meg tôle minden érzékeny apát, anyát, még akinek nyolc marad is, ha egyet elvesznek belôle. Nem is volt János mester gyermekeinek semmiféle szándékuk a meghalásra, az már el volt végeztetve, hogy ôk mind a kilencen keresztül dolgozzák magukat az életen, s nem engedik át a helyüket senkinek. Nem ártott azoknak sem az esô, sem a hó, sem a száraz kenyér. Egy karácsony estén János mester a városban szaladgált. Kész munkát vitt haza a megrendelôknek és így próbált némi pénzecskéhez jutni. Már öreg este volt. Gyermekei türelmetlenül várták. Szín: (szoba, a kilenc gyermek különbözôképpen foglalatoskodik: olvas, játszik, varr, stb.) PANNIKA (körülnéz) Milyen késô van már, és apa még mindig nincs itthon. SÁNDOR Szegény apa, mennyit kell kínlódnia, hogy a betevô falatunk meglegyen. És mégis milyen nehezen sikerül. FERENC Bizony, bizony éjt nappallá téve kell robotolnia. EDITKE És szófogadatlanságunkkal mi is mennyi gondot, bosszúságot okozunk. JÁNOS Nem baj, csak legyek én egyszer nagy. JÓZSI És mi lesz akkor? JÁNOS Hát én majd megkímélem ôt a sok munkától, törôdéstôl. PANNIKA Rá is férne már szegényre egy kis kímélet, egy kis nyugalom, hiszen olyan nyúzott, olyan sovány. SÁNDOR Csak nehogy majd megfeledkezzünk róla, ha felnövünk. JÁNOS Ne félj te attól! EDITKE Hallhattátok, hogy apa hányszor szokott példázódni a gyermeki hálátlanságról. PALI De mi jó gyermekei vagyunk édesapánknak! FERENC És azok is akarunk maradni. SÁNDOR Szégyen is lenne, ha mi kilencen nem tudnánk gondtalan életet biztosítani édesapánknak öreg napjaira. PANNIKA Testvérkék, tegyünk erôs fogadást, hogy jó apánkat minden törôdéstôl megkíméljük! MIND (összefogózva) Fogadjuk, hogy édesapánkat mindig segítjük! SÁRIKA De én már olyan éhes vagyok. PETI Én egy kicsit már álmos is. PANNIKA (anyáskodva) Legyetek türelemmel, testvérkék, mindjárt megjön édesapánk, hiszen már nagyon rég, hogy elment. SÁRIKA Nekem egy olyan... olyan nagy-nagy babát ígért. PETI Nekem meg egy kicsi lovat. Olyan nyerítôset. SÁNDOR (nyugtatóan) Ha megígérte, hoz is biztosan. SÁRIKA De én már alig várom! PANNIKA Türelem, húgocskám, mindjárt itt is lesz. SÁRIKA (akaratosan) De én most akarom! PANNIKA Nézd csak, Sárika, milyen szép képek vannak ebben a könyvben. (nézegetik a könyvet, többen is köréjük gyűlnek) APA (be, táska a kezében) Szervusztok, gyermekeim! MIND (fôleg a kisebbek körülfogják) Csókolom, apa! SÁRIKA Mit hoztál? Mit hoztál? Hol a nagy-nagy babám? PETI Hát az én szépen nyerítô kiscsikóm? APA Várjatok csöppségek! Elôbb eszünk, aztán majd beszélgetünk a többirôl is. SÁRIKA (ugrálva) Jól van, jól van! Már úgyis olyan éhes voltam! Mondtam is. PETI Én meg már álmos voltam. Mondtam is. De már nem vagyok. APA (a táskából élelmet vesz elô, a nagyobb segítségével szétrakja az asztalon) Itt van, egyetek! (a nagyobbak adnak a kisebbeknek. Jóízűen falnak néhányat) EDITKE (tele szájjal) Milyen finom! PANNIKA Húgocskám, mire tanított apa? Amikor eszünk, nem beszélünk. EDITKE (panaszosan) Jó, de ha mindig elfelejtem. FERENC Hát máskor ne felejtsd el! (tréfásan megbarackolja) EDITKE (a kezére üt) Te! APA Nyughassatok! Egyetek szépen! MIND (még néhány pillanatig esznek, majd sorra abbahagyják) Köszönjük szépen! APA Egészségetekre, gyermekeim! (összecsomagolnak, a gyerekek várakozva néznek apjukra. Peti esetleg a táskába is belekukkint) PETI No, most kérem az én szépen nyerítô kiscsikómat! SÁRIKA Én pedig a nagy-nagy babámat! PALI Apa, nekem egy új nadrágot ígértél. JÓZSI Nekem pedig egy új meleg kabátot! APA (szomorúan néz gyermekeire) Tudom, gyerekek, hogy sok-sok szépet ígértem nektek ma estére, hiszen ma karácsony estéje van. Ünnep ez. Örvendetes nagy ünnep. Hiszen ma este jön le a földre az ég királya, hogy megvigasztalja az elesetteket, nyomorultakat. Ma este mi sem dolgozunk semmit, hanem örülünk és ünnepelünk! PETI Nem bánom, ünnepeljünk. De elôbb kérném a szépen nyerítô lovacskámat. SÁRIKA Én meg a nagy-nagy babámat! JÓZSI Én meg... APA (fájdalmasan) Nem felejtettem el, hogy melyikôtöknek mit ígértem, de tudjátok, hogy szegények vagyunk. És a szegénynek minden kicsi ajándék kedves és értékes. Én most nektek egy mindennél szebb ajándékot akarok adni. Olyat, ami nem romlik, nem törik el sosem. MIND (ugrálva) Jaj, de jó lesz! Jaj, de jó lesz! PALI Apukám, mutasd meg hamar azt az ajándékot. APA Várj, gyermekem! Ez az ajándék nem látható. JÓZSI (csalódottan) Óóó....! APA Nem látható, de nagyon értékes. Ez az ajándék ugyanis egy szép karácsonyi ének. Egy olyan ének, amelyet még én is az apámtól tanultam. Ô pedig szintén az apjától. Ez lesz az én karácsonyi ajándékom. Mert tudjátok, az igazi öröm nem a csillogó ruhákból, szép ajándékokból, hanem a tiszta szívbôl fakad. Ezért álljatok szépen sorba, és megtanítalak benneteket erre a szép, örömkeltô énekre. Ezzel köszöntjük a földreszálló Megváltót. MIND (apjuk és a nagyobbak segítségével felállnak kórusba) APA Na, idefigyeljetek! (kezdi) Fel, nagy örömre... (néhány próbálkozás után hibátlanul eléneklik) JÁNOS Apuka, ez valóban nagyon szép. APA (büszkén) No, látjátok! Ilyen szép ajándékot sem kap ma mindenki. Ti is csak azért kapjátok, mert szófogadó, jó gyermekek voltatok. SÁRIKA Apukám, énekeljük el még egyszer, nehogy elfelejtsem! APA (beleegyezôen) Nem bánom, gyermekeim. Hát akkor kezdjük! (az ének alatt lassan sötét lesz) NARRÁTOR Bizonyára a gyermekek énekének örülnek odafenn a mennyben. Hanem annál kevésbé örülnek odafenn az elsô emeleten. Ott egy gazdag, nôtlen úr lakik, egymaga kilenc szobában. Egyikben ül, a másikban alszik, a harmadikban pipázik, a negyedikben ebédel: ki tudná, mire használja a többit? Ennek sem felesége, sem gyermeke, hanem van annyi pénze, hogy maga sem tudja, mennyi. Ez a gazdag úr éppen nyolcadik szobájában ült az este, és azon gondolkodott, hogy miért nincs az ételnek íze? Miért nincs az újságokban semmi érdekes? Miért nincs e nagy szobákban elég levegô? Miért nincs a puha ágyban csendes álom? És akkor János mester földszinti szobájából elkezdett elôbb lassan, aztán mindig erôsebben hangzani fel hozzá az örömre ösztönzô ének. Eleinte nem akart rá ügyelni. Azt hitte, hogy majd csak vége szakad. Hanem, amikor már tízedszer is újra kezdték, nem állhatta tovább a dolgot. Összemorzsolta kialudt szivarját, és lesietett. (közben lassan világos lesz) ÚR (sebbel-lobbal be, a gyerekek ijedten hátrálnak) Kend János mester, a csizmadia, ugye? APA (készségesen, hajlongva) Igenis, szolgálatjára! Parancsol egy pár fényes cipôt? ÚR (legyint) Nem azért jöttem! De sok gyermeke van kendnek. APA Van biza, nagyságos uram. Sok száj, amikor evésre kerül a dolog. ÚR Még több száj, amikor énekelnek. Hallja kend, János mester: én kendet szerencsés emberré akarom tenni. Adjon nekem egyet ide a gyermekei közül, én azt fiammá fogadom, felneveltetem, eljár velem utazni külföldre, lesz belôle úr, a többieket is segítheti. APA Jaj, hogyne adnék, nagyságos uram! Hiszen szerencse ez, nagy- nagy szerencse egy ilyen szegény embernek. Még haló porában is áldani fogom nagy-nagy jóságáért. ÚR (türelmetlenül) No válasszon ki kend közülük hamar egyet! APA (maga köré gyűjti a gyermekeket) Ez a Sándorka. No, ezt nem adom. Ez jól tanul, ebbôl papnak kell lenni. A második: az leány. Leány nem kell a nagyságos úrnak. A Ferencke: ez már segít nekem a mesterségemben, e nélkül nem lehetek el. A Jánoska: lám, lám, ez meg a nevemre van keresztelve, nem adhatom oda. Ez a kis Józsi ez meg egészen az anyja formája, mintha csak ôt látnám, ez ne lenne többet a háznál? No, megint leány következik. Aztán itt van Palika. Ez volt anyjának a legkedvesebbje. Ó, szegény asszony, megfordulna a koporsójában, ha ezt idegennek adnám. No, ez a kettô meg még nagyon kicsiny, mit csinálna velük a nagyságos úr? ÚR (idegesen) Ej, mit mind vacakol annyit, jó ember? Intézze el gyorsan, mert mindjárt ránk virrad! APA No, porontyok, válasszatok magatok: melyiktek akar elmenni, nagy úr lenni, kocsiban járni? Álljon elô, aki akar! MIND (apjuk mögé húzódnak, belekapaszkodnak) APA (tehetetlenül) Nem lehet, nagyságos uram, nem lehet. Kérjen tôlem akármit a világon, de gyermekemet egyiket sem adhatom senkinek, ha már az Úr Isten nekem adta ôket. ÚR (kissé szánakozva) Nem megy mester uram, nem megy. De nincs semmi baj. (zsebébe nyúl) Fogja ezt a pénzt, legyen szerencsés vele. De egyet kikötök: ne lármázzanak, mert zavar az énekük! (a pénzt Apa kezébe nyomja, majd gyorsan el) APA (nézi egy darabig a pénzt, majd gyorsan a fiókba teszi) MIND (szeppenten, ijedten álldogálnak, sugdolóznak) SÁRIKA Apukám, már elfelejtettem az éneket. Taníts meg rá! SÁNDOR (megrántja) Nem hallottad? Nem szabad énekelni. JÓZSI De amikor olyan szép volt! PALI És olyan boldogok voltunk tôle. PANNIKA Nem láttad? Apa pénzt kapott, hogy ne énekeljünk! APA (idegesen jár fel s alá) Nem szabad... Nem szabad...! PETI Mit nem szabad? A szegény embernek már örülni sem szabad? APA (hirtelen elhatározással) Dehogynem! A szegénynek mindenét elvehetik, csak a szíve örömét nem! Jaj annak, aki ezt megpróbálja! (szinte kiabálva) Álljatok sorba és kezdjük! MIND (gyorsan elhelyezkednek, ének) ÚR (beront, ordítva) Hát mit mondtam én kendnek? Hát miért adtam én azt a rakás pénzt? Hogy mernek énekelni?! APA (kirántja a pénzt és visszaadja) Nagyságos uram, instállom alássan, vegye vissza a pénzt, hadd ne legyen az enyém, hadd énekeljek én, amikor nekem tetszik: mert az több minden kincsnél. ÚR (a pénzt zsebrevágja, és dühösen elrobog) APA No, gyermekeim, most aztán lehet énekelni. Örömmel, tiszta szívbôl! (ének... és közben lassan sötét lesz) NARRÁTOR Akié pedig volt az a nagy ház, nagy egyedül járt kilenc szobán keresztül, s gondolkozott magában, hogy vajon mi örülnivalót talál más ember ebben a nagy, unalmas világban... VÉGE ======================================================================== BETLEHEMI BAKTER Írta: Fábián Dénes Szereplôk: MÁRIA JÓZSEF I.-III. ANGYAL ILLÉS BAKTER PÁSZTOR GAZDA TAMÁS ÖREG P. GYURKA ANDRIS MISKA KATICA BÖSKE BARABÁS SIMON (Katica ételhordó fazékkal kezében énekel) KATICA Istenem, Istenem, segíts meg, oly bajos élni a szegénynek. Az én bátyám, Gyurka, Isten, ember tudja. Ô keres számunkra kenyeret... Hát bizony igaz is, hogy a szegény embernek igen nehéz a sorsa. Szegény édesanyámmal annyit törjük a fejünket, hogyan lehetne könnyebb?... De hiába (szemét törli)... Jobb sorsunkat édesapám elvitte a sírba... A mi jó Gyurkánk lett a kenyérkeresô, pedig még ô is kicsi legény ám. Kevés keresete van. Könnyen hazahozhatja a hátán. Mindössze kap: egy báránybôrsapkát... azután... egy viselt vén kabátot, itt is lyukas, ott is lyukas, de mi édesanyámmal úgy összeigazgatjuk, hogy a téli esô sem ver át rajta. Azután jár neki tíz tarisznya bab, hét sapka faggyú, húsz csomó túró, három birka oldal, no meg egy furkósbot. De nem ám a hátára. Áldott jó fiú az én bátyám, igazi szegényember. Az ebédje sokszor egy-két korty víz, néhány falat kenyér, rája megint jó vizecske, és úgy jóllakik tôle, mint a duda. Ma is babkását hoztam neki. Hús nincs rajta, az igaz, de azért igen- igen jó. (körülnéz) Hol is maradnak ezek a pásztorok? Utóbb még nem is éhesek. (balra tekint) Nini, jön Böske, ô is hozza az édesapjának az ételt. Jöjj csak, jöjj, majd elunom itt magamat. BÖSKE (ételhordó a kezében) No hála Istennek, már itt vagyok. Majd azt hittem, hogy elkések. Röpültem, mint a szél. A leves mind kilötyögött az edényembôl. KATICA (búsan) Az enyémbôl ugyan nem lötyögött ki a bab, nekünk húslevesre nemigen kerül. BÖSKE No-no, azért nem kell ám elkeseredni. Hoztam én Gyurkának is egy darab húst. Ma úgyis ünnep van, hadd örüljön neki. KATICA Köszönöm, te jó lélek, egészen jó kedvem lett. BÖSKE Úgy, úgy. Légy vidám, mint én, nem sokra ménsz ám azzal az örökös szomorkodással. Majd csak megsegít a jó Isten. Jöjj, inkább daloljunk egyet, nekem olyan jó kedvem van: (énekelnek, lassú mozg.) Enyhe szellô, száll a mezôn, lassan fújdogál Nyája mellett, pásztorgyermek heverészve vígan furulyál. Szomszédban megszólal egy tücsökhegedű Kis bárányka lába járja, és nyakában cseng a csengettyű. BÖSKE No látod, milyen jólesett ez a kis ugra-bugra! De nini, jönnek a pásztorok, hamar szedjük elô az eleséget. KATICA (leguggolva, jajgat) Jaj, jaj, az én babomat valamelyikünk felrúgta. Istenem, mit eszik most a Gyurka? BÖSKE No itt van, már megint pityereg. Ne jajgass, hanem szedjük fel hamar. Jó lesz ám azért, ha egy kicsit ropogós is. (szedik) Itt a hús is. (átadja) GAZDA, GYURKA, ANDRIS, MISKA (Gazda megáll jobbról, Gyurka átmegy Katicához, Andris Gyurka mögött, Miska a gazda mögött leülnek, falatoznak) GAZDA Itt vagytok, báránykáim? Van-e valami ennivaló? BÖSKE (odamegy atyjához) Van bizony, édesatyám, hanem talán már el is hűlt. GYURKA (Katicához) Hát nekem küldött valamit édesanyám? KATICA Itt van bátyám tessék. Jó étvágyat hozzá. (leülnek) GYURKA (örömmel) Ej, ej teringette. Még hús is van rajta. Hát ez honnét került rája? BÖSKE No csak nem kell olyan szörnyű kíváncsinak lenni. Fogyassza egészséggel. GYURKA Csend, te kis pörgettyű. GAZDA No, kislányom, van-e valami hír Betlehemben? BÖSKE Jaj, de van ám, édesapám. A héten az egész népet összedobolták a városházára. GYURKA Miért dobolták össze, kishúgom? KATICA Hát hogy népszámlálás lesz. Úgy rendelte el a császár, hogy mindenkinek abban a városban kell beiratkozni, ahonnét származott. MISKA Lesz itt akkor keveredés! KATICA Galileában már régebben kihirdették az összeírást. Három napja már Betlehem tele van idegenekkel, akik egy szobácskáért drága pénzt kínálnak. Istenem, csak volna egy kis szobánk, most kereshetnénk egy kis pénzt. GYURKA Ugyan, kishúgom, jó nekünk az a szegényes kamra is. Nem adnám palotáért, mikor benne van az én jó édesanyám. ANDRIS Biz az szent igaz, hogy kis helyen is sok jó ember elfér. MISKA És aztán Dávid király ivadékai nem jönnek ám egy koldus pásztorhoz. Azoknak emeletes ház, és puha ágy kell. Nem mint nekem. Én elalszom az árokban is, és kutyabajom sincs. Jó éjszakát... ANDRIS Már megint aluszol? Sose láttam ilyen álmos táskát, örökké csak alszik. MISKA Ugye, irigyled, hogy különb dolgom van, mint a nagyuraknak? ANDRIS Irigyli a bibic. Én sem szeretnék valami nagy úr lenni, azt sem tudnám mit csinálnék magammal. Így pedig?... Fütyülök a világra. MISKA De neked is fütyül ám a világ!...(elalszik) ANDRIS Nem fütyül biza! Éppen ma olyan széles kedvem van, mint ide Jeruzsálem. GAZDA Aztán mért van olyan széles kedved, hé? ANDRIS Isten tudja. Úgy érzem, hogy még ma valami történik velem. GAZDA No, ha olyan jó kedved van, hát eredj, nézd meg a nyájat, nem ólálkodik-e körülötte farkas? Tamás bátyádat meg küldd ide! ANDRIS (felkel) Jó, jó gazduram, majd odaütök én annak a farkasnak. (el) GAZDA (felkel) No, édes gyermekeim, szedjétek össze ezt a maradékot, aztán menjetek haza. Gyurka majd veletek megy. (Gyurkához) Eredj, fiam, tekints be a csárdába is, töltesd meg ezt a butykost. De lelkére kösd ám annak a csaposnak, nehogy valami lôrét küldjön. GYURKA Fölírassam-e? GAZDA Föl hát! Jól nézd meg, hány róvást csinál. BÖSKE Isten áldja, édesapám. KATICA Nyugodalmas jó éjszakát. (Gyurka, Katica, Böske el) GAZDA (utánuk) Tisztelem anyátokat! Vigyázzatok, valami bajotok ne legyen. Úgy aggódom miattuk. (Miskához) Hé, Miska!... Meg se mozdul... Ebbe ugyan bajos lelket verni. Kelj föl, te, mert felgyújtalak, te lustaság. Alig száll le az est, már alszik! És ezt bizony az ítéletnapi trombita sem kelti fel... No hát csak aludjál... legalább addig nem eszel!... Körülnézek én is, mit csinál a nyáj... (el) MISKA (felül, nyújtózkodik) Sohasem hagyják az embert aludni. Majd én mindig a nyájat ôrzöm! Csak lessék. Se enni, se aludni! Jó éjszakát! (Illés jön) ILLÉS (kezében dárda, oldalán butykos) Senki sincs a tanyán... Hát ez mi? (észreveszi Miskát) Te vagy? Ennek a fickónak a képes felét nemigen láttam! Valahányszor megfordulok itt a tanyán, ez mindig alszik. Minek él az ilyen ember a világon! No, hát csak aludjál te medve! Aludjál énhelyettem is, nekem úgyis kevés jut belôle. Nehéz mesterség is ez az enyém. Míg más ember végignyújtózkodva szundikál az ágyon, nekem, mint a jó kutyának, ébren kell lennem az egész hosszú éjszakán, hogy a más jószágát megoltalmazzam. (elôveszi a kulacsot, meghúzza) Meg is ôriztem Betlehem városát tizenöt esztendôn keresztül, de még ilyen nehéz szolgálatot nem ettem, mint mostanában, hogy ez az összeírkálás van. Nem is bírnám ki én ezt az örökös virrasztást, ha ez nem volna, ne. (megrázza a kulacsot, húz belôle egyet) E nélkül már régen rám kapálták volna a földet, mint a kerge birkára. (ismét elôveszi, füléhez teszi, rázza) Még kotyog? Kóstoljuk csak. Hej, Uram, Istenem, Elizeus próféta ezzel is megtehetné azt a csodát, hogy ne fogyjon ki soha. No, de gyerünk tovább. Hanem elôbb belefújok ennek a fülébe, legalább tudja megmondani, hogy itt jártam... (belefúj a kürtbe) Ezt a mennydörgés sem ébreszti fel. (Jön Tamás) TAMÁS Mit csinálsz, Illés szomszéd? ILLÉS Mit no? Ébresztgettem ezt a dögöt, de nem ébred ez föl, ha imádkozom is neki. TAMÁS Hadd aludjék a nyavalyás, úgysem sok hasznát veszi a gazda. ILLÉS Merre van a gazda? (Gazda jön) GAZDA Adj Isten, Illés, itt vagyok. Mi jó hozott erre? ILLÉS Hát már csak kiszabadultam erre felétek. Igen megkívántam a csendességet. Annyi zsidó van most Betlehemben, alig mozdulhat ott az ember. TAMÁS Mi történt a városban, talán csak nincs vásár? ILLÉS Hát nem hallottátok, hogy összeírás lesz? TAMÁS Nem én. GAZDA Valamit motyogtak itt az elôbb a gyermekek, de én bizony nemigen ügyeltem rá. ILLÉS Most van ám felfordulás Betlehemben. Talán az egész Zsidóország mind itt akar beíratkozni. Már nem lehet helyet kapni, annyi a nép. Van ott gazdag, koldus, becsületes és akasztófára való. TAMÁS Aztán mire lesz jó az az összeírás? Minek annyi népet összecsôdíteni? ILLÉS Tudja a kánya. Annyi szent, hogy még a csecsemôket is beírják. GAZDA Ilyenformán mi is belekerülünk az írásba. ILLÉS Bele hát. Nézzetek is utána. Nehogy valami bajotok legyen. Én pedig megyek. Nyugodalmas jó éjszakát... De nézzétek, két vidéki tart errefelé. TAMÁS A bizony, de ugyancsak sietnek. GAZDA Csakugyan, egy férfi és egy asszony. ILLÉS Sürgôs dolguk lehet, vagy valaki üldözi ôket. GAZDA Úgy látszik, idegenek. TAMÁS Nézzétek csak, az erdônél két férfi nagy gyorsan iramodik utánuk. ILLÉS Ej, a semmirevalók, megyek is, hogy segítsek rajtuk. (el) GAZDA Hej, de rossz világot élünk, egyik ember felfalná a másikat, mint az oktalan állat. TAMÁS De jó is gazduram, hogy nekem semmim sincs. Bezzeg senki sem állja el az én utamat, mert fél, hogy én találok tôle valamit kérni. (Illés, Mária, József jönnek) ILLÉS Jertek csak, ti szegények! (belépnek) Majd ezek a derék pásztorok megvédelmeznek titeket. JÓZSEF Védjetek meg, jóemberek, útonállók üldöznek. Már halálra vagyunk fáradva. GAZDA No hiszen jó helyre jönnek. Fogadom, megropogtatjuk a csontjaikat... Bújjatok be ide a fák mögé... Mi pedig álljunk lesbe, mert úgy látom, ide tartanak... (Miska felül, nyújtózkodik) ILLÉS No nézd azt a csámpást, most kell neki felébredni... (Barabás, Simon) BARABÁS Hová lehettek?... SIMON Egy gyerek áll itt. MISKA Mi? BARABÁS Láttál-e két embert erre elmenni? MISKA Mennyit? SIMON Két embert! Egy férfit, meg egy asszonyt. MISKA Hisz az már négy. BARABÁS Ugyan, üsd oldalba ezt a málét, ránk sem figyel...(Simon odaüt) MISKA (Barabásra támad) SIMON Üsd a földhöz... ILLÉS Hajrá, fogd meg! Zsiványok, rablók, kötelet nekik. (leteperik a földre. Tamás, Illés Simont... Gazda, Miska Barabást... aki elszabadul és elfut) Majd adok én nektek a becsületes emberek útját elállani... Ez megvan, hol a másik? GAZDA Kisiklott a kezembôl, amíg Miskát elvettem tôle. SIMON Ej, de rossz helyre jöttünk. ILLÉS De ügyetlenek vagytok... Éppen az a gaz Barabás menekült meg. Kelj fel, vitéz! Ugye, most kezembe kerültél? Milyen töredelmes pofája van. Hol vannak azok az idegenek? GAZDA Eredj, Tamás, hívd ide ôket, hadd lássák ezt a latrot! Nem szégyelled magad? MISKA Engem is fölébresztett. ILLÉS Hallgass, te mormota, mindjárt téged is hozzákötlek, s becsuklak a kóterba, ott aztán kialudhatod magadat. Fogd ezt a kötelet. TAMÁS Jöjjetek, már meg vannak kötözve. JÓZSEF Ez az egyik, de ketten voltak. MÁRIA Ne bántsátok, jó emberek, bocsássátok szabadon, hadd menjen Isten hírével. ILLÉS Hohó, még csak az kellene. Nemigen járnak ám ezek Isten hírével. Még az ábrázatja se jó. MÁRIA Mégis igen fájhat kezének az a kötelék. ILLÉS Bárcsak már a nyakán volna. GAZDA Hát ti honnét valók vagytok? JÓZSEF Názáretbôl jöttünk a beíratásra. Egész nap szállást kerestünk, de sehol nem fogadtak be minket. GAZDA Hol találkoztatok ezekkel a jómadarakkal? MÁRIA Mikor már minden háztól elutasítottak, a városon kívül akartunk menedéket keresni. Ott álltak elénk, hogy adjunk nekik pénzt. De mi nem adhatunk, mert nekünk sincs. Elôször tovább bocsátottak, majd utánunk eredtek, és fenyegettek. SIMON Nem szegények! Dávid nemzetségébôl valók. ILLÉS Fogd be a szádat, te! (oldalba üti) JÓZSEF Az igaz, hogy Dávid nemzetségébôl valók vagyunk, de azért aranyunk, ezüstünk nincs. Én szegény ács vagyok Názáretben, Józsefnek hívnak, ez meg itt jegyesem, Mária. ILLÉS Ó, ti szegények. Hát most hol húzódtok meg az éjszakára? MÁRIA Adjatok valami szállást, megáld érte az Isten. GAZDA Hát pompás szállást nem tudok adni, de ha az istállót elfogadjátok, szívesen beengedlek. ILLÉS Igaz, a teringette! Ott pompás széna is van. Ugye, jó lesz? JÓZSEF Köszönjük jóságodat, jó lesz bizony, csak megpihenhessünk valahol. Mária már igen el van fáradva. ILLÉS Szegény asszony, sajnállak, dehát az anyjuk, meg a gyermekek betegek, mind az ágyat nyomják. Abba a kórházba Isten ments, hogy bevigyelek. MÁRIA Meg leszünk mi elégedve, bármily szegényes hellyel is. S imádkozom Istenhez, hogy családod meggyógyuljon. ILLÉS No, az jó lesz, úgyis az imádság gyógyítja meg ôket. (elveszi Miskától a kötelet) Elôre, majd a cimborád is megkerül! MÁRIA Áldja meg Isten minden léptedet! MISKA Ahogyan itt látom, nem lehet aludni. Megyek a nyájhoz. TAMÁS Bizony jószívű ember ez az Illés, s mindig jókedvű, pedig az egész családja beteg. JÓZSEF Az Isten leginkább azokat látogatja, akiket szeret, hogy próbára tegye ôket. GAZDA Hej, uram Isten, ki is van a szegényember próbálva mindenfelôl. TAMÁS De hiszen nem is jól cselekszi azt az Isten, hogy csak mi, szegények szenvedünk. Mi két nap koplalunk, hogy a harmadikon jóllakhassunk. MÁRIA Hogy beszélhetsz így? Miért káromlod a jó Istent ilyen öreg létedre? Remélni, bízni kell, és Ô megsegít. TAMÁS Meg, meg! Majd, ha ránk kapálják a földet! JÓZSEF Mennyire el lehetsz keseredve te szegény ember, hogy egy csöpp bizalmad sincs a jó Istenben. Talán beteg vagy? TAMÁS Nem én! JÓZSEF Vagy nincs ruházatod? TAMÁS Kerül az is. JÓZSEF Hát talán éhezel? TAMÁS Ugyan, ne faggass! Nincs nekem semmi bajom, hála Istennek! GAZDA Ne kiabálj, öreg! Nézzétek, a szegény asszony elaludt, beszéljetek csendben. JÓZSEF No látod, magad sem tudod miért vagy elégedetlen, csak irigyled a gazdagok sorsát. Pedig te, az egyszerű pásztor boldogabb vagy, mint sok gazdag. Szabad vagy, mint az Isten madara, és nem aggódol azon, hogy mit eszel holnap, és mibôl ruházkodol, mert eltart és ellát az Isten. Lásd, én Dávid király nemzetségébôl való vagyok, és mégis zúgolódás nélkül fogom meg a szerszámot és keresem a mindennapi kenyeret, mert azt tartom, hogy a becsületes munka tisztesség. Aki nem dolgozik, ne is egyék. Amilyen sorsunk van, azon meg kell nyugodni. GAZDA Igazad van. Ha itt a földön békével és türelemmel szenvedünk, Isten megjutalmaz a síron túl. TAMÁS Meg, meg, csak lessed. Hisz a mennyország be van zárva, nem mehet oda be akkora lélek sem, mint a kisujjam. Ábrahám apánk, a pátriárkák és próféták ott üldögélnek a limbusban, várhatják, amíg megnyílik elôttük az ajtó. Azt csak a Messiás nyithatja ki. GAZDA Én pedig azt mondom neked, Tamás, hogy közel van a Messiás. JÓZSEF Valóban, a Messiás sokkal közelebb van, mint ahogy gondolnátok. Nem hallottatok a názáreti Szűzrôl? GAZDA, TAMÁS Nem! Beszéld el, mi történt vele? JÓZSEF Názáretben élt egy Szűz tisztaságban és szentségben. Dávid nemzetségébôl való. Amint egy este szegényes szobácskájában imádkozott, megjelent az Úr angyala. Mária megrémült, de az angyal ezekkel a szavakkal köszöntötte: ''Üdvözlégy, malaszttal teljes, áldott vagy te az asszonyok között!'' TAMÁS Ez aztán csodálatos eset. GAZDA Mondd csak, hogy volt tovább? JÓZSEF A szűz alig tudott szóhoz jutni a nagy félelemtôl, hanem az angyal bátorította: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz, fiat szülsz és nevét Jézusnak hívod. TAMÁS No már itt megáll az eszem. GAZDA Ne kotyogj mindig belé! JÓZSEF Az angyal így beszélt tovább: A Szentlélek száll tereád, a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged, azért a szent is, ki tôled születik, Isten Fiának hívatik. Nagy leszen Ô. Az Úr Isten átadja neki Dávid királyi székét és országolni fog mindörökké. GAZDA Teremtô szent Isten, még mit nem ér meg az ember! TAMÁS Ohó, mesének ez ugyan szép mese, de nem lehet ám igaz. GAZDA Már miért ne lehetne igaz? TAMÁS Azért, mert a próféták azt jövendölték, hogy a Messiás Betlehemben születik, nem pedig Názáretben. A szűz pedig Názáretben lakik. Ugye, van itt ész? GAZDA Az ám. Ejnye, pedig de megörvendtem. JÓZSEF Hát csak örvendezzék szíved, jó ember, mert a Messiás mégiscsak Betlehemben születik. TAMÁS Már csak azt szeretném tudni, hogyan? JÓZSEF Igen egyszerű. Az a Szűz Dávid nemzetségébôl való. Dávidnak meg egész nemzetsége Betlehembôl származott. A beíratásra tehát ide kellett jönnie. GAZDA Istenem, de csodálatosak a te útjaid. TAMÁS Ó, és én ezzel a nehéz eszemmel nem tudtam meggondolni. Bocsáss meg, nagy Isten! JÓZSEF Így hát örvendezzünk mindnyájan, mert a Messiást meg fogjuk látni. TAMÁS Ó Istenem, ha ezt nekem megengeded érnem, nem bánom, ha másnap mindjárt temetnek is. MÁRIA (felébred) Ó, hogy elaludtam. Ne vegyétek rossznéven, jóemberek, igen fáradt voltam. TAMÁS Dehogy vesszük rossznéven, húgom. Ma semmiért sem haragszom. Nyulat lehetne ma énvelem fogatni. GAZDA Az én szívem is tele van örömmel, köszönjük, hogy így megvigasztaltál minket. Íme, itt jön Illés. Ô majd nyugovóra vezet titeket. (Illés jön) ILLÉS No végre itt vagyok, helyeteket is elkészítettem, jó puha szénát hintettem a földre, elég meleg is van, barmok hálnak ott. Jöjjetek, elvezetlek. MÁRIA (pásztorokhoz) Köszönjük szíves jóságtokat, jó emberek. Adja Isten, hogy visszaszolgáltassuk. JÓZSEF Isten veletek! ILLÉS Nyugodalmas jó éjszakát! TAMÁS Hej, dehogy tudok én ma aludni, mindig a Messiás forog a fejemben. Alig férek ebben a vén bôrömben, olyan jó kedvem van, nótára kell gyújtanom. GAZDA Úgy, úgy csak mulass, öreg, majd én megtekintem a nyájat. TAMÁS (vidáman énekel) Fönn a csillag, csillog-villog, este van, este van. Oh a lekem, oh mi boldog, a szívem megdobban, Mert közelgett az idô, hogy jön az Üdvözítô, Drága kisdedecske, ici-pici hercegecske, akit szül szűz szülô. (Gyurka jön) GYURKA Kedves egészségére, urambátyám! TAMÁS Köszönöm, öcsém, honnét kerülsz ide? GYURKA Betlehemben voltam a ''Becsületes iccében'', gazduramnak egy kis szív-vidámítót hoztam. (hóna alól kiveszi a kulacsot) TAMÁS Tyuhaja, mutasd csak gyerek, azt a kulacsot. (kikapja a kezébôl) GYURKA (visszaveszi) Jaj, bátyám, megver engem a gazda... alig maradt benne valami. TAMÁS Már nem tehetek róla, fiam, nagyon ragadós, a számhoz ragadt. GYURKA Hogy bánom, miért is jöttem ide, megver a gazda. TAMÁS Ejnye te kölyök, nem is örvendesz, hogy egy öregemberért megverôdsz? Add csak még ide azt a kulacsot! GYURKA Hogyne, hogy a többit is megigya! TAMÁS Kitaláltad a szándékomat, ugye? Pusztulj innét, te birka! No nézd a tacskót, ilyen vén kópét akar kifigurázni. Korábban kelj föl, öcsém! Víg életem van énnékem, tyuhajnárom hej haj! Senkivel el nem cserélem, tyuhajnárom hej haj. Kerül a torokra néha borocska, Akkor aztán elfelejtem, tyuhajnárom hej haj, Hogy én szegény pásztor vagyok, tyuhajnárom hej haj! Ez aztán gyöngyélet... hol a botom... (megjelenik Simon és Barabás) Nete... ne... hát ezek mit keresnek itt? BARABÁS Az öregúr még itt van. SIMON Ez is segített a kötôféket rám húzni. BARABÁS Most ugyan visszaszolgáltatjuk neki. TAMÁS Mit dörmög ez a két börtöntöltelék? SIMON Adj Isten, kedves bátyámuram! BARABÁS Tetszik-e még ránk emlékezni? TAMÁS Nemtetszik! Kotródjatok elôlem, mert ha én becsuklak, ítéletnapig sem szabadultok! SIMON Milyen tréfás öregúr maga bátyám! TAMÁS Bátyád az ördög! Mit akartok itt? El akarjátok lopni a pusztát? BARABÁS Dehogy, csak a nyájat. TAMÁS Tyű, láncos-lobogós, hol a botom? BARABÁS Sose keresse, kár fáradozni. Majd mi Tamás bátyánkat egy kicsit lemadzagoljuk. (kötelet vesz elô) Addig kipihenheti magát, míg mi a nyájat megsétáltatjuk. Most a jó pecsenye ippen kelendô Betlehemben. TAMÁS (nekiront) Kell-e nektek? Megfojtalak, betyárok, hej, tolvajok, rablók. Vigyázz, mert agyonrúglak! SIMON Kösd meg a lábát! TAMÁS Hozzá ne nyúlj, mert kirúgom a fogadat! BARABÁS Milyen kedves az öreg. Készen van, gyerünk! SIMON Kölcsön kenyér visszajár. Ugye? Jó mulatást, jó egészséget! (elmennek) TAMÁS Ejnye, most szépen vagyok... (próbálkozik kiszabadulni) Jól összekötöztek ezek a latrok... úgy kell neked, vén szamár. Kellett neked a tánc... Most táncolj! Most fogd meg a nyulat! Hej, de megcsúfoltak ezek a lókötôk! Csak ne hullott volna ki a fogam! Úgy elrágnám ezt a kötelet, mint a hurkát... Ennek mind Illés az oka, miért nem csukta rá jobban a kotert arra a gaz Simonra. Csak hozná erre a szél, ugyancsak megdicsérném. (Illés jön) ILLÉS Adj Isten jó estét, cimbora! TAMÁS (mérgesen) Edd meg, ha jó! ILLÉS Mit dörmögsz, öreg? TAMÁS Volnál csak az én helyemben, te még morognál is. ILLÉS Miért van összetéve a kezed? TAMÁS (haraggal) Miért hát?... Imádkozom... ILLÉS Hát a lábad? TAMÁS Az is imádkozik! ILLÉS Mi bajod, öreg? TAMÁS Mibajom, mibajom! Azt hiszed, lebeszéled rólam ezt a madzagot? Égjen meg a kotered! ILLÉS Tyű, adta neki, ez ugyan le van kötözve! Hát aztán ki volt ilyen szíves hozzád? TAMÁS Az a gaz Barabás, meg Simon, úgy összecsomóztak, mint a hurkát. ILLÉS Lehetetlen. Simont magam zártam be. TAMÁS Nyeld le a kulcsodat! Barabás kiszabadította. ILLÉS Teringette, de röstellem a dolgot. TAMÁS Jobban röstellem én. Vén fejemre ilyen szégyent hozni, s még ha a birkáimat is elhajtották, akkor nézhetem a szomorú csillagokat. ILLÉS No, nem kell mindjárt úgy megijedni. Ébren vannak a többi pásztorok, égnek a pásztortüzek. (Gazda, Andris, Gyurka, Miska jönnek) GAZDA Nézzetek csak arra Betlehem felé, micsoda fényesség az ott! TAMÁS Az ám. Mennybéli Isten... GYURKA Egy csillag lógatja le a lábát az égbôl! ANDRIS No még ilyent nem láttam. GAZDA Ezt meg kell tudni, mi az! TAMÁS Halljátok, nem vagyok éppenséggel gyáva legény, de úgy érzem, mintha félnék. GAZDA Hallod, Tamás, a gyerekekkel megnézhetnéd a nyájat! TAMÁS Nem én! Eredj te! A gazda szeme legelteti a nyájat. GAZDA Ugyan, te vén szamár, mitôl félsz? TAMÁS Félni ugyan nem félek, hanem már vén csacsi vagyok, de még ilyent nem láttam. Ott van né, a fényesség közeledik felénk, jaj fussunk, fussunk! (Megjelennek az angyalok: Dicsôség mennyben az Istennek Békesség földön az embernek.) I. ANGYAL Pásztorok, ne féljetek, nagy örömet hirdetek Ezen boldog éjszaka földre szállt az ég ura II. ANGYAL Istállóban született, jászolkában szendereg. Ô a föld Messiása, jöjjetek el hozzája. III. ANGYAL Nem messze egy istálló, ott fekszik a Megváltó. Csillag vagyon felette, anyja virraszt mellette. II. ANGYAL Barmok lehelnek rája, mert hideg a pólyája Betlehembe jöjjetek, imádni a kisdedet. (el) GAZDA Ó, uram Istenem, de örvend a lelkem, hogy ezt a szent órát megengedted érnem. TAMÁS Hála az Istennek! Mindent elfelejtek, küzdést, fáradtságot, nyomort és ínséget... ILLÉS Talpra, készüljünk, menjünk el a Kisdedhez, ha már ideüzent értünk. GAZDA Jó, jó, a nyájat nem lehet egyedül hagyni... Gyerekek, ti itt maradtok, és vigyáztok a nyájra. ANDRIS De már édes gazduram, inkább itthagyom szolgálatomat, hanem a kis Jézushoz elmegyek, ha addig élek is. GYURKA Én pedig ezzel az álmos Miskával itthon nem maradok. GAZDA Te Tamás... Te már úgyis öreg vagy. TAMÁS Olyan nincs, nem rég születtem. GAZDA Úgyis nehezedre esik a járás. TAMÁS Micsoda? Versenyt futok akármelyikkel. GAZDA Hallod, mégis itthon maradhatnál. TAMÁS Hát ha nekem adod az egész nyájat, akkor sem maradok. Nem azért vénültem meg, hogy ezt a drága órát itthon kuksoljam. Úgyis a sír szélén állok, legalább életem estéjén lássak egy kis örömet. (törli a szemét) GAZDA (gondolkodik) Hát ha így áll a helyzet, bízzuk nyájunkat az Istenre, ha Ô minket hív, akkor megvédelmezi a nyájainkat... MIND Drága jó gazdánk! GAZDA No de azért a nagy örömben meg ne feledkezzünk egy kis ajándékot vinni az újszülöttnek... te pedig, Gyurka, hívjad gyorsan Katicát és Böskét. Tudjátok, pásztorok, én viszek egy bárányt. TAMÁS Én viszek egy bundát, hogy betakarjam Jézuskát. Oly hideg a jászolkája, meg ne fázzon kicsi lába. ANDRIS Elviszem a botomat, azzal jártam utamat. Aki Jézuskát megbántja, tudom, jól megsiratja. MISKA Álmos voltam, lusta voltam, csizmámat nem szaggattam. Azt most Jézuskának adom, mezítláb jobban futok. ILLÉS Én is megyek veletek, ajándék lesz életem. (Gyurka, Katica, Böske jönnek) GAZDA Jöjjetek csak gyorsan... Kis Jézusnak mit hoztatok? GYURKA Elviszem a süvegem, kettô is van belôle. Puha báránykának szôre, kicsi fejét melengesse. KATICA Meleg takarót hoztam, mert hideg az éjszaka. Kis Jézuska drága testét, a hideg meg ne bántsa. BÖSKE Tejet hoztam, édes mézet, tudom jó lesz, mert éhesek. GAZDA Látom már fiaim, üres kézzel, hogy nem megyünk, Istenünk segítségével és egy vidám énekkel induljunk hát Betlehembe. Betlehemben megszületett, kit megígért Istenünk, Örömhír ez szegénynek, nagy örömhír ez nekünk. Nosza rajta, vidám dalra keljetek, zengjetek, Az ég és föld szent Urának ajándékot vigyetek! BETLEHEMI SZÍN (Mária, József, Angyalok) ANGYALOK (ének) Szűz Mária, várja, várja, aludjék el Jézuskája Átöleli két karjával, melengeti szép arcával. MÁRIA Aludj, aludj, én szentségem, aludjál édes gyermekem, Aludj békében csendesen, fölötted ím, óvó kezem. Aludj, aludj rózsaszálam, harmat csillog minden ágon, Kicsiny tested könnyed, mégis tied lesz a menny s a föld is... Oh, jöjjetek jó angyalok, kis Jézusnak daloljatok Hidegtôl teste míg remeg, hadd játsszék lelke veletek. I. ANGYAL Jászolban az égi kisded, mosolygása békét hirdet. Pólyácskába van takarva, ôrzi, óvja édesanyja. II. ANGYAL Téged, Jézus, Isten fiát, angyal, ember, ég-föld imád, Mi is áldunk egek Ura, alleluja, alleluja. III. ANGYAL Jó emberek, vigadjatok, megértétek ím a napot, Mely a békét földre hozta, s lepelt borít az átokra. ANGYALOK (együtt) Született egy fehér bárány szent karácsony éjszakáján. Ezüst hangját gyere halljad, kicsi testét betakarjad. (Jönnek a pásztorok az elôbbi énekkel: Betlehemben megszületett...) I. ANGYAL Jó pásztorok, bátran, bátran jöjjetek a jászolkához, Itt a Bárány, Ô az, látod, mától fogva kiskirályod. PÁSZTOROK (a jászol elôtt térdelve) GAZDA Szerelmes Megváltónk, imádunk, imádunk Hatalmas Kisgyermek, Téged szívbôl áldunk! ILLÉS Kinek megérkeztét oly nehezen vártuk, Hozsanna, hozsanna, csakhogy köztünk látunk. TAMÁS Soha nem szűnünk meg szívünkbôl szeretni, És minden erônkbôl kedvedet keresni. GYURKA Amiben eddig rosszul cselekedtünk, Utáljuk, siratjuk minden ilyen tettünk. ANDRIS Bocsánatot kérünk, íme, térden állva, Kegyelmet remélünk, Királyok Királya. MISKA Bűnnel készakarva íme meg nem bántunk, Légy azért irgalmas, légy kegyes irántunk. KATICA Téged, jó Mária, szívünkbôl köszöntünk, Angyalok karával üdvözlégy közöttünk. Légy kegyes szószólónk, szent Fiadra kérünk, Most, és kiváltképpen hogyha eljön végünk. BÖSKE Végül Isten fia, arra is megkérünk, Testtôl és ördögtôl legyen békességünk. Mária Józseffel, ha sírba tér testünk, Mennyben szemlélhessünk, vígan dicsérhessünk. JÓZSEF Elôttetek íme, az Isten Báránya, Irgalom, kegyelem bôven vagyon nála, Minden bűnötöket Ô veszi magára, Örök üdvötöknek Ô lesz szintén ára. GAZDA Ó, édes Szűz, százszor áldott. MÁRIA Jó emberek, mit kívántok? GAZDA Kit ma szültél magzatodnak, Ki oly kicsiny, s mégis oly nagy, Szeretnônk mi kedveskedni, némi csekély ajándékkal. MÁRIA Aki mint ti, érte él-hal, az soha nem ad keveset. GAZDA Minden szavad telestele kegyességgel, nyájassággal, Bátran lépünk azért ide a jászolhoz, a kisded trónusához, S fölajánljuk, amit szántunk: Betlehemi hercegecske, hoztam Neked kis báránykát, Még most gyönge, de ha látnád, hogyan játszik, szökdell egyre, Milyen fürge, ugri-bugri, sose tudnál rája unni. Máskülönben szelíd állat, jó lesz ezért játszótársnak. Esztendôre meg a bôre egy kis téli bundácskának. ILLÉS Ajándékul életem, teszem lábaidhoz, adj erôt, hogy megvédhessem a rámbízottakat, hogy nyugalom és biztonság legyen Betlehem városában. TAMÁS Ó, fölséges Kis Királyom, neked íme odaadom ezt a kopott bundácskámat. Sokszor melengetett engem, most melegítsen téged. GYURKA Kisbáránynak bôrébôl sapkát hoztam, kisbaba. Hideg a tél, jó lesz ezért, kicsi fejed meg ne fázzék. ANDRIS Elhoztam a furkósbotom, a farkasok hátán megkopott. Szent József, vedd kezedbe, védelmezzed a Kisdedet. MISKA Sáros az út, fagyos, hideg, kicsi lábad meg ne fázzon, átadom a csizmácskámat. Megkopott a sarka kicsit, jó lesz azért korcsolyázni. KATICA Szép kis bimbó, égi kisded, tudnám, téged hogy mi illet, Puha párna, puha paplan, ez illetne, kis ártatlan, Ilyent viszont nem adhatok, mert én is szegény vagyok. Ezt a pokrócot édesanyám szôtte, sokat melengetett engem Ezentúl takarjon be Téged. BÖSKE Tejet hoztam, édes mézet, jó pogácsát, porhanyót. Fogadd áldott szűz Mária, tiszta szívbôl mind adom. MÁRIA Jóságtok ma kifogyhatatlan, Szívemnek édes balzsam, A kis Jézus ki itt pihen, megfizet mindent érte. PÁSZTOROK Mennybôl szállott szent Gyermek, Leborulunk elôtted, Imádunk és magasztalunk, Édes kisded Jézusunk. Hála néked, égi szeretet, Kiért lelkünk régen epedett, Hogy szűz méhbôl istállóba Jöttél értünk, menny Ura. Ismétlés Édes Jézus, drága Kisdedünk, Boldogságunk, minden örömünk, Dicsértessél és áldassál, Jászolban is nagy Király. Megszületett Jézus kicsi Betlehemben Nem királyi házban, hanem szegénységben, Szűk istálló szegény jászola Lett bölcsôje, földi trónusa. Ismétlés Felderül még üdvünk hajnala, Ô az Isten drága szent Fia. VÉGE ======================================================================== EGYEDüL A SZíVEM ENYéM ... 1988, Kászonjakabfalva Írta: Fábián Dénes Szereplôk: MÁRIA JÓZSEF GÁBOR ANGYAL I.-IV. ANGYAL ÖREG PÁSZTOR PÉTER GAZSI MÓZSI ZAKI BOJTÁR KRÓNIKÁS I. SZAVALÓ II. SZAVALÓ (ÉNEK) III. SZAVALÓ (ÉNEK) IV. SZAVALÓ I. KÉP ÉNEK Mint forró sóhaj, elhaló bús jaj, kél halk énekünk, Sötétben járunk, hajnalra várunk, jöjj el, Istenünk. (a kórus dúdolva ismétli az éneket, ezalatt az elbeszélô mondja lassan, érthetôen a következôt): KRÓNIKÁS Akkor történt, amikor ôsszüleink elkövették az elsô bűnt. Isten megbüntette ôket... de azt is megmutatta, hogy szereti teremtményeit. Megígérte nekik, hogy majd egyszer minden jóra fordul. Megígérte a gyermeket, aki majd erôsebb lesz, mint a Sátán. Megígérte a Megváltót, aki amikor eljön, kibékíti az eget a földdel, az embereket az Istennel. Isten a történelmi idôben egy igaz embert választott ki a sok rossz közül. Ezt az embert Ábrahámnak hívták. Isten ôt rendelte választott népe ôsatyjává, hogy majd ebbôl a népbôl szülessen a Megváltó. ÉNEK Jöjj, a bűn éget, jöjj, várunk Téged, Jézus, Istenünk, Isteni Gyermek, ó hozz kegyelmet, hozz békét nekünk. (a kórus dúdol) KRÓNIKÁS Isten az idôk folyamán prófétákat választott ki magának és elküldte ôket Ábrahám utódaihoz, a választott néphez, hogy hirdessék a Megváltó eljövetelének közeledtét. Az Üdvözítôrôl a jövendölô próféták közül különösen Izaiás szava mélyreható és biztató, akinek ajkán így sír a vágyakozó ének. ÉNEK Harmatozzatok, égi magasok, Téged vár epedve a halandók lelke. -- Jöjj el, édes Üdvözítônk... KRÓNIKÁS És egyszer elérkezett az idôk teljessége. Az ígéretbôl, álomból és vágyból valóság lett. Názáret városában élt egy fiatal lány, aki Istennek szentelte életét. S az Úr elküldte hozzá angyalát, hogy megvigye az örömhírt. II. KÉP MÁRIA (imádkozik) Fölséges Istenünk, kérünk, hallgassd meg néped könyörgését. Küldd el nekünk a Megváltót, hogy kiszabadítson minket a bűn és a halál rabságából. Látod, Uram, már az egekig ér a mi segélykiáltásunk és nyomorúságunk. Könyörülj hát rajtunk, Istenünk. GÁBOR ANGYAL (az ima alatt belép, megáll Mária elôtt) Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Az Úr veled van. Áldottabb vagy te minden asszonynál. Ne félj, Mária, kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz, és fiat szülsz, Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz Ô. A Magasságbelinek Fia. Ô fogja megváltani az embereket. MÁRIA Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek? GÁBOR ANGYAL A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít el, ezért a születendô szent is Isten Fia lesz. Istennél semmi sem lehetetlen. MÁRIA Az Úr szolgáló leánya vagyok, legyen úgy, ahogyan Ô akarja. (a szín változása alatt míg Mária kimegy és a pásztorok elfoglalják helyüket, a kórus énekelheti): ÉNEK Ó, nemes, ékes liliom, édes, gyönyörű rózsa, Mária, Ki szent malaszttal, mint gyöngyharmattal neveltettél, ó Mária... Az Isten kedvelt, s Fiának rendelt anyjául, ó Szűz Mária. III. KÉP (öt pásztor, a tűz körül ülnek, tarisznyájukat bontogatják, evéshez készülôdnek) KRÓNIKÁS Abban az idôben Augustus, a hatalmas római császár rendeletet bocsátott ki, hogy számolják össze a birodalom lakóit. Mindenkinek abban a városban kellett jelentkeznie, ahonnan származott. Így Máriának és Józsefnek el kellett menniük Názáretbôl a júdeai Betlehembe, mivelhogy Dávid király családjából származtak. De Betlehemben nem kaptak sehol szállást. Az emberek szíve kemény és kegyetlen volt. József és Mária végül is egy barlang-istállóban talált szállásra. Azon az éjszakán pásztorok virrasztottak a nyáj mellett. Ébren voltak, beszélgettek: PÉTER Ezt a Mózsit is jó lenne a halálért küldeni. BOJTÁR Miért, Péter bácsi? PÉTER Hát csak azért, fiam, mert amíg visszajönne vele, nagyon sokáig tartana, és így az emberek nyugodtan élhetnének ZAKI Szó ami szó, már rég itt lehetne. Egy kicsit gyorsabban is szedhetné a lábát. BOJTÁR Talán csak nem támadta meg valami vad? GAZSI Ugyan hová gondolsz? Nem járnak errefelé nagyvadak, fôleg ilyenkor. PÉTER Attól valóban nem kell tartanunk. Én inkább attól félek, hogy mi halunk itt éhen, mert nem hozza meg idejében a vacsorát. (belenéz a tarisznyájába) Most látom, hogy alig maradt valami az ebédtôl. Ez még a fél fogamra sem elég. ZAKI (szintén megnézi a tarisznyáját) Hát ettôl bizony az én állam is felkopik. GAZSI De hol ülhet ilyen sokáig? Mondtam én nektek, hogy ne ôt küldjük, hanem inkább a kisbojtárt. Ez fürgébb mozgású. Hamarabb megjárta volna a várost. Azóta már rég itt lenne, mi pedig most már teli hassal üldögélhetnénk itt, és hallgathatnánk öregapánk jóízű meséit. PÉTER Tyüh, a mindenit! No, csak jöjjön meg. Majd ellátom én a baját. Máskor majd elmegy a kedve a csavargástól... ZAKI Lehet, hogy leitta magát valamelyik koszos kocsmában, és most horkol jóízűen a sáncban. GAZSI Mi pedig várhatjuk itt korgó gyomorral. PÉTER (fenyegetôzve) No, csak jöjjön meg. Majd meglátja, mit kap tôlem. BOJTÁR Mit ad neki, Péter bácsi? PÉTER (dühösen) Kétméteres bogos pálcámat a háta közepére! BOJTÁR (csodálkozva) Szóval hát megveri? PÉTER Meg én, mint egy zsákot. ZAKI Nono, félsz te tôle. Három olyannal is elbír, mint te vagy. PÉTER Azt szeretném én látni! GAZSI Hát még megláthatod, ha nagyon kíváncsi vagy rá. ÖREG (rosszallóan) Ejnye, nyughassatok már! Majd csak megérkezik Mózsi is. Ki tudja, miért késlekedik. Lehet, hogy nem tud hamarább jönni. Lehet, hogy nem sikerült mindent beszereznie, amivel megbíztuk. Legyetek türelemmel. PÉTER Könnyű ezt mondani, de mi éhesek vagyunk, és minél elôbb enni szeretnénk. BOJTÁR (felugrik) Itt is van már! MÓZSI (jön, vállán tarisznya) Jó estét, pásztortársak! MIND Neked is, Mózsi. PÉTER Csakhogy itt vagy már! GAZSI Azt hittük, sosem jössz meg. MÓZSI Nem tudtam hamarabb jönni, mert... ZAKI (türelmetlenül félbeszakítja) Majd elmondod. Elôbb vedd elô, amit hoztál, mert mindjárt éhen pusztulunk. MÓZSI (letelepedve kibontja a csomagot) Itt van, egyetek! (a pásztorok vesznek és esznek) ÖREG Egyél te is, fiam! MÓZSI Köszönöm, apó, de én ettem útközben. BOJTÁR Péter bácsi! PÉTER No, mi kell? BOJTÁR Mikor adja meg? PÉTER Mit, te? BOJTÁR Hát amit Mózsi bácsinak ígért, ha megjön. PÉTER (emeli a kezét) Elhallgass, kölyök! Csak tréfáltam. GAZSI Tudjuk, tudjuk. Csak akkor vagy nagylegény, ha a másik nincs jelen. ÖREG Ne veszekedjetek... Mózsi fiam, mondd hát el, miért késlekedtél ennyi ideig. MÓZSI (miközben esznek, beszélni kezd) Az úgy volt, amint visszafelé jöttem a városból, az egyik bokorból keserves bégetést hallottam. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet az. Kíváncsian közelebb mentem, és mit gondoltok, mit láttam? BOJTÁR (kíváncsian) No, mit? MÓZSI Hát az én drága feketefoltos báránykámat. Tudjátok, hogy azt szeretem a legjobban. Ott volt szegény felakadva egy tövis bokorra. Úgy látszik, elkószált a nyájtól. Azt sem tudtam, hogyan szabadítsam meg. De szerencsére nálam volt az én rövidnyelű kisbaltám, és azzal aztán levágtam. BOJTÁR (rémülten) Jaj, csak nem a kisbárányt? MÓZSI A szemed gödre, te mamlasz! Dehogy a báránykámat! A tövises bokrot vágtam ki, te rövideszű. Jó sokat kínlódtam vele, de végülis sikerült. A báránykámat az ölembe vettem. Ha láttátok volna, hogy milyen boldog volt! Nyelvecskéjével hálásan nyalogatta az arcomat. Én is szeretettel simogattam meg, öleltem magamhoz, és vittem vissza a nyájhoz. Ezért késtem hát, pásztortársak. PÉTER (megbékélten) Jól van, no, csakhogy megtaláltad a báránykádat. ÖREG Aztán mi hír a városban, Mózsi fiam? MÓZSI Jaj, apó, nagyon sok. Rengeteg idegen van a városban, alig lehet mozdulni tôlük. Beszéltem egy értelmes emberrel. Az azt mondta: a császár adta ki a parancsot, hogy mindenkit írjanak össze, számláljanak meg, aki csak a birodalomban él. Azért ez a nagy tolongás. ZAKI Vajon mit akarhat a császár? Talán csak nem háborúra készül? Mit godol, apó? ÖREG Honnan tudjam én azt, fiam? Nehéz a császárok észjárását kiismerni, terveiket kitalálni. Nem a mi dolgunk ez, fiam. Nekünk bíznunk kell abban, hogy Isten szeme vigyáz ránk, és ôrködik felettünk. BOJTÁR És apó honnan tudja mindezt? ÖREG Fiam, ez benne van a régi írásokban. GAZSI Meséljen nekünk, apó! ÖREG Ezek nem mesék, fiaim. De elôbb fejezzük be az evést. (a maradékot a tarisznyába rakják, leheverednek a subára) PÉTER No, apó, kezdheti! ÖREG Hej, fiaim, fiaim... valamikor nagyon jó volt az embernek. Nem kellett ennyit küzdenie, szenvednie. Öröm volt az élete. Magával a fölséges Istennel élt jó barátságban. De egyszer történt valami. Egyszer valamit csúnyán elrontott. Ahogyan mi is elrontunk mindig valamit. Egyszer nemet mondott az Istennek. Bűnt követett el az ellen a jóságos Isten ellen, akitôl mindig csak jót kapott. És azóta kegyetlen az élet. ZAKI Bizony, bizony, ezt mindnyájan a saját bôrünkön érezzük. ÖREG De az Isten nem hagyta vigasz nélkül az embert. Megígérte, hogy egyszer elküldi hozzánk a Megváltót, aki majd megszabadít minket a bűn rabságából. BOJTÁR És mikor jön el ez a Megváltó, apóka? ÖREG Ki tudná azt megmondani, fiam? BOJTÁR Vajon mi megérjük még azt? ÖREG Ezt csak a fölséges Isten tudja, fiaim. MÓZSI Hej, Istenem, Istenem, pedig milyen szép lenne, ha megérhetnénk. PÉTER Milyen nagy dolog lenne találkozni a Mesiással. ÖREG Bizony, bizony, fiaim, nagyon jó lenne! GAZSI (felnéz az égre) Uram, add, hogy megérhessük azt az idôt! BOJTÁR Talán talán én még megérhetem, hiszen olyan fiatal vagyok. ZAKI Hátha még mi is. ÖREG A fölséges Isten tervébe mi nem láthatunk bele. Csak Ô tudja egyedül, mikor lesz alkalmas az idô a Megváltó eljövetelére. PÉTER (nyujtózkodik) De nagyon elálmosodtam. ÖREG Itt az ideje, hogy nyugovóra térjünk. Szükség van a pihenésre. Igaz, nagyon éberen kell aludnunk, nehogy valami ragadozó vad megtépázza a nyájat. Aludjunk hát, fiaim! BOJTÁR És álmodjunk az eljövendô Megváltóról. (subáikra ledôlnek... ének hallatszik) ÉNEK Vigasságos hangos, nagy örömünk támadt, megszületett Jézus a beteg világnak Felragyog immáron fényességes napja Isten irgalmának. Örvendez a Nap, Hold, csillagok vigadnak, ô nagy örömükben fényesen ragyognak, Hogy immár itt vagyon a mennyei váltság földi halandóknak. BOJTÁR (az ének végén felpattan) Apó, apó, pásztorok, pásztorok! ÖREG Mi az? Mi van? Mi történt? BOJTÁR Én nem tudom, pásztortársaim, de olyan szép éneket hallottam, mint eddig még soha. PÉTER (dühösen) Biztosan csak a füled csengett, vagy álmodtad az egészet. ZAKI Máskor jobban nyisd ki a füledet, vagy ne egyél annyit vacsorára, s nem fogsz ilyeneket álmodni. GAZSI Ne zavard a pihenésünket minden semmiségért, mert véletlenül csúful megjárod. BOJTÁR De én tisztán hallottam... MÓZSI No, ne fecsegj annyit, feküdj le és aludj! (lefekszenek...felcsendül az ének...) ÉNEK Fel, nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett, Mária karján égi a lény, isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, nézd a te édes Istenedet. (ének alatt felülnek és figyelnek) Nem ragyogó fény közt nyugoszik, bársonyos ágya nincs neki, Csak széna, szalma, koldusi hely, rá meleget a marha lehel, Egyszerű pásztor, térdeden állj, mert ez az égi, s földi Király. ÖREG Lám, mégis igaza volt a gyermeknek. De mit jelenthet ez az ének? ZAKI Nem tudom, apó. De nekem olyan örvendetes sejtelmeim vannak. PÉTER Nekem is. (négy angyal jelenik meg, énekelnek) ANGYALOK Ne féljetek, pásztorok, pásztorok, örömet hirdetek, Mert ma néktek született, ki megjövendöltetett. (betlehemi jelenet) MÁRIA (énekel) Aludj el, Fiacskám, rózsaszálam, Aludj el, violám, én zöld ágam, Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, Aludj, aludj... Aludj el, virágom, napom fénye, Életem egyetlen szép reménye, Örömest ringatlak... ANGYALOK Szűz Mária várja, várja, aludjon el Jézuskája, Átöleli szűz karjával, melengeti szép arcával. I. ANGYAL Karácsonynak éjszakáján Jézus születése napján, Örüljetek, örvendjetek, a kis Jézus megszületett. II. ANGYAL A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja, Lábaival ringatgatja, két kezével ápolgatja. III. ANGYAL Jézus ágyán nincsen paplan, megfázik a kis ártatlan, A szemei könnyel telve, szent Atyjához esedeznek. IV. ANGYAL Leszállt a földre a legszebb éjjel, Sugárzó fény özönlött széjjel, Eljött közénk az ég királya, Kicsinyke karját felénk kitárja, Szívedet égô szívére várja. JÓZSEF A szent Szűz hangja altató lágyan Felcsendül a nagy éjszakában, Hogy a mennyország földre szállott, Ô zengett legszebb imádságot, Szemére csókolt halk, édes álmot. ANGYALOK (együtt, ismétlik: Hogy a mennyország...) JÓZSEF Életem párja, szívem jegyese, úgy remeg a lelkem, belesajog a szívem, hogy Isten Fiának nem került jobb szállás egész Betlehemben. Ki az eget és földet teremtette, istálló jászola lett születési helye. Ki a nap melegét földre irányítja, könnyeit a barmok lehellete szárítja. MÁRIA Ne szomorkodj, József. Atyáink Istene így akarta! A világ Megváltója szülessék jászolba. Barmok lehellete melengesse testét, Angyalok éneke hirdesse érkeztét, Hogy ide jöjjön mindaz, aki várta Megérkezését a Megváltónak. PÁSZTOROK (jönnek énekelve) Vigasságos hangos...(lásd elôbb) Örvendez a Nap, Hold, csillagok vigadnak, Ô nagy örömükben fényesen ragyognak, Hogy immár itt vagyon a mennyei váltság Földi halandóknak (elfoglalják helyüket a betlehem elôtt) BOJTÁR Ó, József, keltsd fel Jézust, szent Fiadat, mert minket az angyalok küldtek Hozzá. JÓZSEF Kelj fel, Jézus, megérkeztek a pásztorok, akiket angyalok küldtek a te köszöntésedre. PÉTER Üdvözlégy, kis Jézuska. Köszönjük, hogy eljöttél hozzánk, s elhoztad számunkra az égi örömet... hideg van e rongyos istállóban... úgy gondoltam, az én subám, ha el is van szakadva, ha foltos is, megvéd a hidegtôl. Fogadd el tôlem, szívesen adom. Majd egykor Te is ölelj engem Magadhoz, s puha égi takaróddal takarj be engem. MÓZSI Én elhoztam báránykámat, tarkafoltos kis állatom. Úgy szerettem, dédelgettem, a szívemet adtam érte. Mennyit táncolt, ugra-bugrált, s ha elfáradt a szegény, vállaimra hajtotta buksi fejét. Játszódjatok most majd együtt, vidámítsa a Te szíved, S majd ha megnô, tejet-vajat ajándékozzon Neked. GAZSI Szolgálatom bérét hoztam, ezt a két szép báránybôrt, Cifra bunda lesz belôle, testednek jó melege. Takarjon be, melengessen a hideg istállóba, Hogy jól érezd magad nálunk, édességes Kisbaba. ZAKI Tejet hoztam tarisznyámban, nem akadt más hamarjában. Friss, meleg és tápláló, éppen neked való. Van még itten sajt és túró, ettôl lesz az arc viruló, Aki ezzel táplálkozik, két arcája pirosodik. Mind ezeket neked adom, ó Te áldott kisgyermek, Remélve, hogy majd egyszer, adsz boldog életet. BOJTÁR Kicsi Jézus, áldott gyermek, nekem sok fizetésem nincs, Erszényemben nincsen arany, tarisznyámban nincsen sajt. Egyedül a szívem enyém, de az tiszta, bűntelen, Ezt adom én oda néked, ez a legnagyobb kincsem. Áldalak, hogy megérhettem ezt az áldott szent estét. Légy oltalmam, védelmezôm, s üdvöt hozó szerencsém. ÖREG Én nagyapámtól örökölt cifra botomat ajándékozom neked, József. Az éjszaka hideg, sötét, ólálkodnak a farkasok, Rossz ember is akad elég, kinek kell a vagyonod. Üss közéjük, ne sajnáld e jó botot, ember, farkas érezze, Az újszülött Jézuskának, mindig akad védôje. Boldog vagyok nagyon-nagyon, hogy megérhettem ezt a napot... MÁRIA Köszönjük, jó pásztorok, amit a kis Jézusnak adtatok. Ô megjutalmaz, s megáld érte, boldog földi élettel, S a földi élet elteltével hosszú égi dicsôséggel. JÓZSEF Pásztorember, jó testvérek, áldott legyen a ti nevetek. Betlehem gôgös népe nem fogadott be minket. Így történt, hogy istállóban született az Isten gyermek. Jutalmul a szálláshelyért, ti lettetek az elsôk, kiknek Isten hírül adta szent Fiának születését. Véssétek a szívetekbe ezt az áldott szent napot... Megszületett a Messiás, s a világnak üdvöt hozott. ÉNEK A kis Jézus megszületett, örvendjünk, Elküldötte Ô szent Fiát Istenünk. Betlehemben fekszik rongyos jászolban Azért van olyan fényesség a városban. Eleibe térdepelünk mindnyájan, Örvendezve énekelünk vígságban, Dicséretet mondunk édesanyjának, Ajándékot adunk a kis Jézusnak. (ének alatt bejön égô gyertyával a kezében három szavaló... az Ady- verset éneklik) VÉGE ======================================================================== Pásztortüzek fénye hívogatott ide 1986, Kászonújfalu Írta: Fábián Dénes Szereplôk: MÁRIA JÓZSEF GÁBOR ANGYAL I.-IV. ANGYAL HERÓDES FICKÓ TUDÓS GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR ÖREG GYURI ANDRIS KICSI P. I., II. SZAVALÓ 1) SZAVALAT PÁSZTORJÁTÉK Gyermekkórus Mint forró sóhaj, elhaló bús jaj, kel halk énekünk, Sötétben járunk, hajnalra várunk, jöjj el, Istenünk. (most is) ASSZONYOK KARA A bűn úr, gyötör is, foszt is, sír a jó feléd, Mikor jössz végre, kitűzni égre gyôzelmed jelét. FÉRFIKÓRUS Jöjj, a bűn éget, jöjj, várunk Téged, Jézus, Istenünk, Isteni Gyermek, ó hozz kegyelmet, hozz nekünk békét. EGYÜTT Választott néped így sírt föl érted, nyűgve bús igát, Ôsszülôk lelke várta, epedte Isten egy Fiát. (az ének alatt az elôtérben Mária térdel) BESZÉLÔ Ez a fájdalmas panasz szállt a választott nép ajkáról az ég felé kétezer éven át. Milliók sóhaja, vágya ostromolta az eget: Jöjj el, édes Üdvözítônk, hozz szeretetet, üdvösséget, békét a földre. Isten meghallotta kérô gyermekei szavát. Názáret felett megnyílott az ég s Gábor fôangyal Isten üzenetével belépett egy csendes otthonba, s az ott imádkozó ifjú lányt, Máriát így köszöntötte: GÁBOR ANGYAL Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Az Úr veled van! MÁRIA Milyen köszöntés ez, Istennek angyala? GÁBOR ANGYAL Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél, fiat szülsz, édesanya leszel. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz Ô, a Magasságbelinek Fia. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, uralkodni fog Jákób házában mindörökké. Királyságának nem lesz vége soha. MÁRIA Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek! GÁBOR ANGYAL Szentlélek száll reád, s a Magasságbelinek ereje borít el. MÁRIA Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerint. (angyal el) Magasztalja, magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendezett az én lelkem az én üdvözítô Istenemben Mert megtekintette az Ô szolgájának alázatosságát, Mert íme, mostantól fogva boldognak mondanak engemet minden nemzetségek, Mert nagy dolgokat cselekedett nekem aki hatalmas és szent az Ô neve. Magasztalja, magasztalja az én lelkem az Urat... BESZÉLÔ Augustus római császár megparancsolta, hogy népszámlálást tartsanak. Ezért mindenkinek abba a városba vagy faluba kellett mennie, ahonnan származott. József és Mária Názáret városából eljöttek Betlehembe, hogy a törvény elôírásának eleget tegyenek... Így történt... (a pásztorok tűz mellett ülnek, beszélgetnek, énekelnek) PÁSZTORJELENET (pásztorok a tűz mellett beszélgetnek) GYURI (az öregpásztor fia) Öregapám maga sokat látott-hallott ma Betlehem városában, valamit a látottakról nekünk is mondhatna, hogy okosabbak legyünk. ÖREG Igazad van, fiam, valóban sokat láttam és hallottam. Annyi embert láttam Betlehemben, mint a tenger fövénye. S mert nemcsak a vendéglôben töltettem meg a kulacsaimat, elmentem biz’ én a templomba is, ahol csodás dolgokat hallottam. ANDRIS Aztán Öregbátyám, mit keres az a sok ember Betlehemben? ÖREG Bizony elôször én is csodálkoztam, Öcsém... Aztán kérdezôsködtem, s megtudtam mindennek az okát... KICSI P. Mit mondtak? ÖREG Hát bizony azt mondták, hogy a római császárt nagy kevélységében szörnyen bántja a kíváncsiság... Azt szeretné tudni, hányan laknak Zsidóországban. KICSI P. Ezt? ÖREG Bizony ezt! GYURI Egyszer majd csak elég lesz ennek a beretváltképű pogánynak. ANDRIS Jöjjön csak el egyszer a Messiás, tudom Isten úgy kiverjük ôket az országból, hogy a lábuk sem éri a földet. ÖREG Pedig hát a Messiás eljövetele sincs messze! A tömeg között hallgatóztam... igen-igen hangoztatják közelségét... A zsinagógában a papok ugyancsak nyugtalanok. Bizony valami van a levegôben! Mióta Rómából azt a jött-ment Heródest küldték a nyakunkra, nem tudjuk, mire virradunk! GYURI Aztán édesapám, ha az a Messiás eljön... milyen lesz a mi iletünk? ÖREG Hát fiam, Izaiás próféta jövendölése szerint ''akkor megnyílnak a vakok szemei, a süketek fülei tárva lesznek, akkor ugrál a sánta, mint a szarvas, és megoldódik a némák nyelve''. ANDRIS Istenem, de jó is lesz akkor! ÖREG A próféta nemcsak nekünk, hanem földjeinknek is jót jövendöl. Azt mondja: a Messiás idejében vizek fakadnak a pusztában és patakok a kiszáradt helyeken, a szomjazó föld, vizek forrásává lesz... GYURI Boldog idôk, csak megérhetnôk mi is! ÖREG Én úgy érzem, hogy megérjük... bízzunk, reméljünk... imádkozzunk. Ezt tették ôseink... ez a remény éltette ôket... Ôk ugyan nem érték meg a messiási idôket... lehet, mi sem fogjuk megérni... de a remény beteljesedése soha olyan közel nincs, mint most. KICSI P. Adja az Isten, hogy a próféta beszéljen magából, bátyám. De amíg az a Messiás eljön... jobb, ha lefekszem, s egyet alszom... ANDRIS Én is követem a példát... GYURI Hát ha alvásról van szó, lefekszem én is. Öregapám olyan szépeket mondott a messiási idôkrôl, gondolom álmaimban Ôt meglátom. ÖREG Aludjatok csak nyugodtan, fiaim... Az én öreg szívem úgy tele van a mai nap élményeivel... sok idô kell, amíg lecsillapodik. Szemeim pedig hozzá vannak szokva a virrasztáshoz. Ôrködök helyettetek is. (betakargatja ôket. Botjára támaszkodva énekel) Juhászim, pajtásim, de elaludtatok. Ennél a szép nyájnál, egyedül hagytatok. Juhászság, pásztorság, mezei tanyaság, Ez a szép gazdaság... Én is nyugovóra térek... Istenünk szeme vigyáz a nyájra. Ámen. SZÁLLÁST KERES A SZENT CSALÁD (A pásztorok a szent éjben a tűz mellett alszanak, a tűz pislákol... A templom hátsó bejáratán bevonul szent József, Mária szamarát vezetve. A kórus énekel) Szállást keres a szent család, nincsen aki meghallaná Nincsen aki befogadja Ôt, ki égnek s földnek Ura. MÁRIA, JÓZSEF Messze földrôl, Názáretbôl hazajöttünk Betlehembe Rokonaink meleg háza integet az éjszakában. MÁRIA Égi Atyám, Uram Isten, ne engedd hogy a hidegben Téli fagyban s az ég alatt szülessék meg Te Szent Fiad... JÓZSEF Imádkozz csak, jó Mária, vár rokonunk jó nagy háza, Befogadnak hajlékukba, gyermekednek lesz otthona. MÁRIA Kopogtass be ajtajukon, mert közeleg a fájdalom, Meleg szobát, s jó szíveket adjon Isten most énnékem. JÓZSEF (zörget a mellékbejárat ajtaján, mondja) Áldás, béke e házon, betlehemi jó rokonom, Engedjél be éjszakára, hogy pihenjünk valahára. ROKON Ki rázza a kilincset? Micsoda vad idegen? JÓZSEF Nem idegen, rokonság! Názáreti József, az ács! ROKON Rég bezártam kapumat, nem tudom már kinyitni. Hagyjál minket aludni. Mind felvered gyermekem, menj el innen, idegen! JÓZSEF De hideg az éjszaka, jegyesem, Mária megfázna. ROKON Fogadóban sok hely van, jöttmentek ott szállást kapnak. JÓZSEF Onnan jöttünk, de nem adtak, megpihenni nem hagytak. ROKON Ne vitatkozz énvelem, takarodj el, idegen! MÁRIA Hadd el, József, jöjj menjünk. Velünk lesz majd Istenünk. JÓZSEF Isten áldjon, rokonom... jól zárd be a kapudat. (énekli) Jó Istenünk, védelmezônk, angyalodat küldd el közénk, Hogy e sötét éjszakában utat mutasson szállásra... (pásztortűz felcsillan) Örvendj, Mária... találunk már szállásra... Nézd, a betlehemi pásztorok nyájaik mellett virrasztanak szegények, de biztosan befogadnak a tűz mellé... szaporázzuk meg lépéseinket, hogy minél elôbb odaérjünk... (énekelnek) Pásztortüzek csillogása, mi szívünknek boldogsága, Fáradt testünk puha ágya, reményünknek szent csillaga... (pásztorokhoz közel érnek... az öreg pásztor talpra ugrik, botját szorongatja... hangosan) ÖREG P. Hé, rabló, tolvaj... ki van ott a sötétben... pásztorok, talpra, ragadjátok kemény marokra a botot... (felszökdösnek... botjukat kézben fenyegetôen tartják) JÓZSEF Ne féljetek, jó emberek... József vagyok Názáretbôl jegyesemmel, Máriával. Nem találtunk szállást Betlehemben. Pásztortüzetek fénye hívogatott ide... csak annyi a kérésünk, hogy az éjszakára engedjétek meg, hogy jegyesemmel, Máriával itt megpihenhessünk. ÖREG P. (meglátja Máriát) Hinnye a láncos lobogósát! Ez az asszony ugyancsak el van fáradva... Gyuri fiam, gyorsan vezesd el ôket az istállónkba. Ott ami van, adj nekik. Ételt is... italt is... puhítsd fel a szénát. Ugye, jó lesz... jobbat úgysem tudunk adni, mert nekünk sincs. MÁRIA Isten fizesse, és jutalmazzon meg minden jóval, jóemberek. Imádkozom majd értetek Istenemhez... ANDRIS Hát az is jó lesz, jó asszony, mert ránk fér az imádság. KICSI P. Értem is imádkozzatok... MÁRIA Imádkozom érted is, kicsi pásztor. (elmennek) ÖREG P. No, ezek ugyan megjárták. Szívtelenek is az emberek. A szegény még szállásra sem talál. Jó, hogy idejöttek. Ugyan egy kissé megijesztettek, de legalább felébredtem. Megyek, megnézem a nyájat. ANDRIS Aranyos jó lélek... Bátyám, mi bizony még visszaheveredünk. (az öreg indul... fényesség... angyalok jönnek vele szembe) ANGYALI JELENÉS I. ANGYAL Dicsôség... (angyalok): Dicsôség... Pásztorok, igaz jó hírt hoztam tihozzátok, Azt a fényes csillagot ti ne csodáljátok, Hanem szaporán talpra, induljatok az útra, Imádni a kisdedet, ki az éjjel született. ÖREG P. Mi ez a szép ének, ilyent nem hallottam, pedig öreg vagyok, százesztendôs múltam. II. ANGYAL Jó pásztorok, a mennyországból, ma a kis Jézus földre szállott. Az, ki szegényes jászolban fekszik, küldött el hozzátok. Fázik szegény, nincs takarója. Szúrós, kemény a jászol szalmája. III. ANGYAL Az istálló nagyon hideg, jöjjetek el, jó pásztorok, Szívetek Ôt melegítse, karjaitok átölelje, ajkatok Ôt felköszöntse. GYURI Kedves, bátyja, hallja mit mond, eljött a Megváltó... IV. ANGYAL Igen, eljött és nem palotában, hanem egy istállóban. (angyalok) Az egek nagy Királyának a palotája Egy istálló, barmok szája meleg kályhája, Szalma az ágya, nincsen párnája, Kemény szalma gyönge testét jaj, hogy kínozza. KICSI P. Nagy örömnek napja virradt ma ránk, bátyja, közénk jött, itt van a föld Megváltója. ANGYALOK Jézus ágyán nincsen paplan, sír az ártatlan. Nincs palota, hanem nyugszik barmok jászlában. Könnyei hullnak a kis Jézusnak, Így kell szenvedni érettünk a Megváltónak. I. ANGYAL Jöjjetek, pásztorok, Jézuska vár rátok, születése helye a ti istállótok. (énekelnek és elmennek) Jöjjetek, pásztorok, diadalmaskodva, Jöjjetek, jöjjetek Betlehembe. Megszületett az angyalok Királya. Ó jöjjetek, imádjuk, ó jöjjetek, imádjuk, Ó jöjjetek, imádjuk az Urat... ÖREG P. Menjünk el, pásztorok, menjünk el szaporán, hogy lássuk meg hamar az ég és föld Királyát. Vigyünk ajándékot, ki-ki amit adhat, az édes Jézuska örülni fog annak. GYURI Én elviszem neki a kis bárányomat. ANDRIS Én meg neki adom jó meleg bundámat. KICSI P. Én furulyámat adom, mely szívem drága kincse... ÖREG P. Tejet, sajtot, vajat adok szüleinek... Induljunk végre zengô énekekkel. Messiásunk született, kiért lelkünk epedett. Jertek, magasztaljuk Ôt, lehullva színe elôtt. Örvendvén örvendjünk, mert kegyes Istenünk, Betlehemben született ma minekünk... (elmennek) HERÓDES KIRÁLY PALOTÁJA (trónszéken négyen hozzák Heródest. Elöl jön az udvari bolond Fickó) FICKÓ Mi lelt megint, Király komám. Úgy leengedted a fejedet, mintha csak az orrod vére folyna. Pedig ugye, komám, mi jobban szeretjük, ha más vére folyik. HERÓDES Hallgass, fickó! Gonosz álmom volt az éjjel, s te éppen azt kavarod fel bolond beszédeiddel. FICKÓ Gonosz álom? Hej-haj! Mondd el, hátha én abból még jót is tudnék kimagyarázni. HERÓDES Hallgas ide, Fickó! FICKÓ Hallgatlak. (odaül lábai elé) HERÓDES Azt álmodtam, hogy Jeruzsálem népe új összeesküvést szôtt ellenem, s én száz lázadónak leüttettem a fejét! FICKÓ Száz fej? Szép kerek szám, hanem abból mostanában úgysem lesz semmi. HERÓDES Az összeesküvésbôl? FICKÓ Abból talán lesz, hanem a fejvételbôl, abból semmi sem lesz. HERÓDES Aztán miért ne lenne?... FICKÓ Csak azért nem, mert ha nem tudnád, tegnap óta Jeruzsálemben minden ember fejét veszítette! HERÓDES Beszélj világosan, édes egy komám! FICKÓ Engedd meg, hogy én is elmondjam, milyen fönséges álmom volt nekem is az éjszaka. HERÓDES Bolond álom lehetett, de mondjad! FICKÓ Azt álmodtam, hogy téged, komám elvittek a bolondok házába, s helyetted engem választottak meg királynak. HERÓDES Mondtam, hogy bolond álom. FICKÓ Várj csak! Alig hogy beilleszkedtem a királyságba, s azt a csillogó abroncsot a fejemre húztam s az esôköpenyt a vállaimra tettem, jött a Messiás, s egyszerre vége lett az én királyságomnak! HERÓDES Messiás! (feláll, mellére üt) Én vagyok a Messiás! FICKÓ Hohó, komám! talán nem beszélnél olyan nagy hangon, ha tudnád, hogy tegnap óta miért veszítette el a fejét Jeruzsálem népe? HERÓDES Én vagyok Jeruzsálem, egész zsidóország feje! FICKÓ (nevetve) No hát akkor veszendôben ez a fej is! HERÓDES (mérgesen) Most már aztán elég a bolondságból! Ki azzal a tegnapi történettel, mert különben a kezedbe kerül a fejed. FICKÓ Ki parancsolja? Tee komám, vagy a király? HERÓDES A király! FICKÓ (meghajol) Akkor többé nem fejeskedem, mert a király, tudom, nem tűri a fejes embereket. HERÓDES Beszélj! FICKÓ A tegnap este óta az a hír járja Jeruzsálemben, hogy a jerikói országúton három idegen király közeledik Jeruzsálem felé, fényes kísérettel. Ha úgy sikerül, még ma beérkeznek Jeruzsálembe. HERÓDES Mit akarnak? FICKÓ Keresik az új királyt, a Messiást! HERÓDES Az új királyt? A Messiást? FICKÓ Ezt hiresztelik. Egész Jeruzsálem errôl beszél, errôl tanakodik, s emiatt nyugtalankodik. HERÓDES (felugrik, kiabál) A lázadók! Tömlöcbe velük! Vérpadra velük! FICKÓ Nyugodj meg, komám! Jó lesz bevárni a királyokat, s aztán egy csapásra két legyet ütsz! Úgyis ez a te rendes mesterséged. HERÓDES És a papok miként viselkednek? FICKÓ Az éjjel együtt volt a nagy tanács. Meghányták-vetették a dolgot, hogy mi igaz lehet ebben az ügyben. HERÓDES Az eredmény? FICKÓ A Fôpap egyelôre titokban tartja. (kintrôl zaj hallatszik) HERÓDES (hallgatózik) Mi az?... Milyen zaj?... FICKÓ (kinéz) Öszvérek, tevék, emberek. Királyok... ezek ôk! HERÓDES Hol az ôrség, katonáim! FICKÓ Ne félj, komám, ezek jámbor emberek, fegyvert sem látok a kezükben. ÉNEKKAR Hosszú útról, messze földrôl bölcsek jöttek napkeletrôl, Három király itt van máris, Gáspár, Menyhért, Boldizsár is. KIRÁLYOK (megjelennek) GÁSPÁR Napkeletrôl jöttünk Jákób országába, szép jel, a csillag volt vezérünk, egész világ látta. HERÓDES Térjetek be palotámba egy-két szóra, barátaim! MENYHÉRT Tizenhárom napig jártunk, jöttünk éjjel-nappal, utunk kerek négyszáz mérföld s véget ért e nappal. HERÓDES Térjetek be palotámba, pihenjetek meg egy kicsit. BOLDIZSÁR Nagy Heródes, nem megyünk be a te palotádba, csak ha ott van az új király, s hódolatunk várja. FICKÓ (elejükbe megy, hajlongva hívja) Jöjjetek csak, jóemberek, nagy kapukat tárunk. Idegennek még mindig van becsülete nálunk. Jöjjetek csak, nagy Heródes vendégei lesztek, ti is meg a cselédek is ingyen isztok-esztek! Addig a sok írástudó majd csak kitalálja, merre, hol van a zsidóknak újszülött Királya? HERÓDES (felállva fogadja) Kik vagytok? GÁSPÁR Nevem Gáspár. Király vagyok Káldeában. MENYHÉRT Menyhért vagyok, szerecsen király. BOLDIZSÁR Az én nevem Boldizsár, király vagyok Mídiában. HERÓDES Mi járatban vagytok? GÁSPÁR Kérdjük tôled, Heródes, hol van aki született, a zsidók újszülött királya? Mert láttuk csillagát keleten, s eljöttünk hódolni Neki. HERÓDES Csodálkozom ezen, jámbor férfiak, mert én nem tudok az új király, születésérôl semmit. A csillagok jelentését ki tárta fel nektek? MENYHÉRT Már ôseinktôl száll ránk a hagyomány, hogy Jákób nemzetségébôl csillag támad, vezérül az emberiségnek. HERÓDES Miért keresitek Jeruzsálemben az új királyt? BOLDIZSÁR Szép jelünk, a csodálatos csillag ide vezérelt bennünket. De ahogyan ideértünk, eltűnt a csillag is. Ezért keressük most nálad az új királyt. HERÓDES Jó helyen is keresitek. Itt a szent város. Itt vannak a zsidók szent könyvei. A könyvek bölcs magyarázói (kifelé kiált) Hillel, jöjj csak... hozzad a nagykönyvet... (megjelenik) Mit tudsz te az új király születésérôl? HILLEL (tudós, könyvtekercset bontogat) Parancsodra, ó fönséges király... a zsidók szent könyveibôl ezt olvastam az új királyról és születése helyérôl: ,,Te Betlehem, Júdea földje éppen nem vagy a legkisebb Júdea fôbbjei közül, mert belôled származik a vezér, ki népemet, Izraelt kormányozza.'' HERÓDES Hallottátok, jámbor férfiak? Amint hallottátok, aszerint cselekedjetek. Menjetek Betlehembe, kérdezôsködjetek szorgalmasan a gyermek felôl, és ha megtaláljátok, izenjétek meg nekem is, hogy én is elmenjek, köszöntsem ôt. GÁSPÁR Köszönjük szívességedet, nagy Heródes... Induljunk, testvérek az írások szerint Betlehembe. (elmennek) HERÓDES (dühösen öklét rázza a királyok felé) Adok én majd új királyt, vezért, Messiást... csak kerüljön a kezembe... szolgák, el innen! (elviszik) BETLEHEMI JELENET (Betlehemi barlang megvilágításban, József, Mária, angyalok) MÁRIA (énekel) Aludj el magzatom, napom fénye, Életem egyetlen szép reménye, örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, Aludj, aludj. ANGYALOK (éneklik) Jézus ágyán nincsen paplan, sír az ártatlan, Nincs palota, hanem nyugszik barmok jászlában. Könnyei hullnak a kis Jézusnak, Így kellett szenvedni értünk a Megváltónak. MÁRIA Magamhoz szorítlak, megcsókollak, Tégedet szívembél úgy imádlak, Örömest ringatlak... ANGYALOK Az egek nagy királyának a palotája Egy istálló, barmok szája meleg kályhája, Szalma az ágya, nincsen párnája Kemény szalma gyönge testét jaj, hogy kínozza. (Jönnek a pásztorok, kint már énekelnek) A kis Jézus megszületett, örvendjünk, Elküldötte Ô szent Fiát Istenünk. Betlehembe fekszik rongyos jászolban, Azért van oly fényesség a városban. ÖREG P. Pásztortársim, ilyent én még nem láttam, kigyúlt az istállónk szénája. JÓZSEF Jöjjetek közelebb, ti jóemberek... nézzétek Jézuskát, a ti vendégeteket... (pásztorok odamennek, nézelôdnek, letérdelnek) ÖREG P. (énekel) Üdvözlégy, kis Jézuska, üdvözlégy, Te kisbaba, Közénk szállt Isten Fia, népünknek Megváltója. GYURI Köszönjük, hogy mihozzánk Jöttél földre, kis Király, Hívásodat követtük, Jászolodhoz siettünk. ANDRIS Eljöttünk mi tieid, Tégedet köszönteni Életünket, vérünket Lábad elé helyezni. KICSI P. Kicsi vagyok, de tudom, Te vagy az én Pásztorom, Esztendôre nagy leszek, Életedet megvédem. MÁRIA Szeretett jó pásztorok, minden egyes szavatok Szívemnek ma édes balzsam. A Megváltó, ki itt pihen Megfizet mindent néktek. ÖREG P. Ó, jó Mária, s te József, s a jászolban fekvô Kisded, Arra kérünk meg titeket, amit hoztunk mi most néktek, Fogadjátok szívesen... JÓZSEF Elfogadjuk, jó pásztorok... ÖREG P. Édes kicsi kis Királyom, én már öreg ember vagyok, Sok tavaszt és telet láttam, sok birkának enni adtam, Ilyen öröm nem ért soha, testem, lelkem megnyugodhat. Tejet, vajat, finom sajtot adok neked, kis Királyom. GYURI Kis báránykát hoztam Neked, égbôl szállott kis gyermek. Legyen ô a játszótársad, örömeid bô forrása. ANDRIS Meleg bundát hoztam Neked, engem sokat melengetett, Kicsi tested ez betakarja, a hidegtôl oltalmazza. KICSI P. Furulyámat adom neked, más vagyonom nincs még nekem, Aki ebbe belefúj, fájó szíve felvidul. JÓZSEF A kis Jézus fizesse meg mindazt, amit adtatok, jó pásztorok. ANGYALOK Fel, nagy örömre, ma született Aki után a föld epedett. Mária karján, égi a lény, Isteni kisded szűznek ölén. Egyszerű pásztor térdeden állj, Mert ez az égi s földi Király. (Az ének alatt megjelenik a három király) GÁSPÁR (csodálkozva) Istálló, pásztorok, angyalok? Új király? Barátaim, az én eszem ezt fel nem fogja. BOLDIZSÁR Én mégis úgy érzem, feltaláltuk, akit kerestünk. MENYHÉRT Az én szívem is azt súgja, érte jártuk a nagy utat. ANGYALOK Nem ragyogó fény közt nyugoszik Bársonyos ágya nincs neki itt, Csak széna, szalma, koldusi hely, Rá meleget a marha lehel, Egyszerű pásztor, s fényes király, Ím ez az égi s földi Király. MÁRIA Jöjjetek csak, királyok, a kis Jézus szeretettel vár rátok. GÁSPÁR Királyunk, Krisztusunk, térdeinkre hullunk, s Téged úgy imádunk, Királyok királya, itt vagy ím közöttünk, Hatalmas kis Gyermek, szívünkbôl köszöntünk. MENYHÉRT Fölséges Úr Isten, itt vagy ím közöttünk, Ó, isteni Gyermek, szívünkbôl köszöntünk. BOLDIZSÁR Emberré lett Isten, itt vagy ím közöttünk, Ó, édes Megváltónk, szívünkbôl köszöntünk. GÁSPÁR Ó, szép Jézus, hogyha szabad, íme adok szín aranyat Mert Királyom vagy Te nékem, uralkodol égen-földön. Adjad, kérlek, hogy mint illik, szeresselek, örökké, mindig. Adjad azt is szeretetem, mint az arany, tiszta legyen. MENYHÉRT Ó, szép Jézus a jászolban, íme én meg tömjént hoztam, Mert Istenem vagy Te nékem, Kit imádnak földön-égen, Adjad, kérlek, hogy mint illik, imádjalak, most is, mindig, Adjad azt is imádságom, mint a tömjén, égbe szálljon. BOLDIZSÁR Ó, szép Jézus, gyönge gyermek, én mirhával jelentem meg, Mert Megváltónk vagy, ki szenved miérettünk sok keservet. Ezt jeleni ím, a mirha, prófétáknál meg van írva, Egyet kérek én is, engedd, békén tűrjem a keservet. MÁRIA Az ajándék kedves, drága, szent Fiacskám meghálálja, Vigyétek el messze hírét: akit vártak ôsatyáink, Kit ígértek prófétáink, Betlehemben megszületett, Az írás így teljesedett... MIND Megszületett Jézus kicsi Betlehemben, Nem királyi házban, hanem szegénységben, Szűk istálló szegény jászola Lett bölcsôje, földi trónusa. Földerült már üdvünk hajnala, Ô az Isten drága, szent Fia. A kis Jézus megszületett, örvendjünk... VÉGE ======================================================================== ,,És azon az éjszakán megszületett Jézus''. Hogy mi ôt kövessük Szereplôk: SZŰZ MÁRIA SZENT JÓZSEF RUBEN, pásztor LÉVI, pásztor SAUL, egy férfi SIMON, betlehemi gazdag polgár SÁMUEL, bojtár DÁNIEL, bojtár GÁD, egy gyermek CLAUDIUS, római katona LONGINUS, római katona I. ANGYAL, hírnök II. ANGYAL, hírnök ANGYALOK, legalább 4-5 SÁRA, pásztorné ANNA, pásztorleány MAGDOLNA RUTH ESZTER BETLEHEMI ASSZONYOK és még többen... Ez a karácsonyi pásztorjáték szeretné a karácsony szent, örömteli történetét úgy elmondani, hogy az ne csupán egy szent esemény felidézése legyen, hanem az embereket arra indítsa, hogy az ô szívükben Messiás-születés történjen. Egy 2000 éves történet csodás szépségében szeretne a XX. század emberéhez szólni, elmondani, hogy mi a karácsony aktualitása, mai értelme. Könnyen elôadható bármelyik templom szentélyében a sekrestyén keresztül. Semmi díszlet nem szükséges: elég a karácsonyi díszben álló szentély. Kellék csupán egy szokásos betlehemi csillag, amit a kántáló gyermekektôl kölcsön lehet kérni... egy nagyobb méretű baba, és egy maga gyártotta jászol vagy bölcsô. Szereplôk lelkes gyermekek vagy fiatalok. A szereplô gárda tetszés szerint szűkíthetô vagy növelhetô. Például Claudius, Longinus szerepét egy (egy névvel) is alakíthatja... I. és II. számú Angyal is lehet egy személy. De ha sok alkalmas szereplô van, akkor Rúben, Lévi, Sámuel szerepét is kettôbe lehet osztani (több gyermek örül, s könnyebb betanítani, csak akkor nagyobb térre van szükség.) Az énekek is csak utalások csupán: a helybeli ismert énekek helyettesíthetik. (ismét könnyebb betanítani) Ha van zeneértô, furulyán játszó gyermek, akkor még könnyebb... A zenekar lehet egy különálló csoport. Minél többen vesznek benne részt, annál több ember fog örülni... Így tehát a szöveg alakítható, formálható. A szerzô minden jogot megad erre mindenkinek. Mert a célja csak egy: megpróbálni így eljuttatni a Karácsony örömét minden emberhez... s karácsonyi felhívást minél több szívbe átültetni: Jézus születésének értelme, hogy KÖVESSÜK ÔT. A többi minden lényegtelen... I. SZÍN RUBEN Na, bojtárok! Rendben van-e minden a nyáj körül? SÁMUEL Igen, már csak egy hiányzik: a vacsora. LÉVI Ej, ej, Sámuel, te csak a hasadra gondolsz mindig. SÁMUEL Nem gondolok én a hasamra, hanem ô gondol mindig rám. Állandóan morog, zakatol, mint egy üres malom. RUBEN Na, nyugodj meg, a vacsora is megérkezik idejében, mint mindig. Nem fog elmaradni. DÁNIEL Ruben bácsi, amíg Sára megérkezik, tessék mondani egy olyan szép mesét, mint a tegnap. LÉVI Hányszor mondjam nektek, ezek nem mesék, hanem igaz történetek. SÁMUEL Azt tessék elmondani, amikor Dávid, aki éppen olyan bojtár volt, mint mi, legyôzte azt a nagy óriást... DÁNIEL Igen... igen... ez olyan szép. És azt, hogy hogyan lett belôle király. RUBEN Ma mást fogok elmondani. De ne feledjétek, hogy ez nem mese, hanem igaz történet. Akkor történt, amikor a szírek elfoglalták Jeruzsálemet... DÁNIEL Hát hogy tudták elfoglalni? Isten nem oltalmazta az ô szent városát? LÉVI Isten csak akkor oltalmazza és csak addig Jeruzsálemet, amíg az emberek, akik benne laknak, jók. RUBEN Bizony rosszak voltak Jeruzsálem lakói. Isten nem segítette ôket. S Holofernesz katonái nem csak a várost foglalták el, hanem a templomot is! SÁMUEL, DÁNIEL A templomot is? RUBEN Igen... és ki is rabolták azt. A szent tüzet az oltáron kioltották... a szent edényeket, meg mindent elvittek. SÁMUEL Hát a papok meg a leviták hol voltak? Miért engedték? Nem volt nekik kardjuk? RUBEN A papok meg a leviták a fôpappal az élen mind harcoltak s mind ott feküdtek halva vagy sebesülten a templom környékén. DÁNIEL A fôpap is meghalt. RUBEN József volt éppen akkor a fôpap. Szerencsére ô nem halt meg, csak súlyosan megsebesült. A katonák azt hitték, hogy meg van halva. Ezért ott hagyták. SÁMUEL És mit csinált a fôpap? LÉVI Hallgass már egy kicsit! Mindjárt megtudsz mindent. RUBEN Amint ott feküdt... egyszer csak magához jött. De olyan gyenge volt, meg olyan súlyos volt a sebe, hogy meg sem tudott mozdulni... SÁMUEL Akkor meg miért nem kezdett el kiabálni? RUBEN De nem volt ott senki, csak a halottak... SÁMUEL Tényleg. RUBEN A sötétben egyszer azt látja, hogy egy nagy fényesség közeledik... S egyszer ott áll elôtte egy hófehér ruhájú, tündöklô angyal. DÁNIEL És nem ijedt meg? RUBEN Dehogy nem, de meg sem tudott mozdulni. Az angyal azonban kedvesen így szólt hozzá: Ne félj, József, engem az Isten küldött, hogy meggyógyítsalak, mert rád szent feladat vár. SÁMUEL És meggyógyította? RUBEN Természetesen. Csak megérintette a sebeket s mindegyik azonnal begyógyult. DÁNIEL S mit mondott neki az angyal? RUBEN Azt, hogy neki helyre kell állítania a templomot... meg kell gyújtania újra a szent tüzet... mert nemsokára eljön a Messiás, a világ szabadítója... és ô ebben a templomban fogja az embereket tanítani. DÁNIEL Ruben bácsi, a Messiás mikor fog eljönni? LÉVI Azt nem tudja senki... de már biztos, hogy nem sokat kell várnunk... SÁMUEL És ha eljön, mit fog csinálni? LÉVI A próféták azt mondják, hogy meg fog tanítani minket minden szépre, jóra... és fôleg szeretni fog minden embert! DÁNIEL Minket is? Hiszen minket, szegény embereket nem szeret senki. RUBEN Azt nem tudom, hogy pontosan titeket szeretni fog-e vagy sem... de az biztos, hogy akik jók, azokat mind szeretni fogja... SÁMUEL Akkor biztos, hogy Dánielt nem fogja szeretni. DÁNIEL Miért pont engem? SÁMUEL Mert te rossz vagy! Ma is verekedtél velem! DÁNIEL Én verekedtem veled? Nem te csúfoltál engem? SÁMUEL Igen, de te kezdted. DÁNIEL Én... mindig neked jár a szád (neki akar menni) LÉVI Na látjátok, az ilyen mindig civakodó, másikat bántó embereket nem fogja szeretni a Messiás ha eljön. SÁMUEL Akkor inkább kibékülök Dániellel... DÁNIEL Én is inkább megbocsájtok neked, csak láthassam a Messiást... (Két római katona érkezik) CLAUDIUS Jó éjszakát, emberek! MIND Az Úr békéje legyen veletek. LONGINUS Még szerencse, hogy megtaláltunk titeket. Már régóta bolyongunk itt a sötétben... s bizony, a reggel is itt talált volna... RUBEN Miben tudnánk segíteni nektek, a császár katonáinak? Nézz ránk: mi csak egyszerű szegény, tudatlan pásztorok vagyunk. CLAUDIUS De most ti jobban tudtok segíteni, mint bárki más. Jeruzsálembôl jöttünk... Betlehembe kellett volna mennünk. De itt a dombok közt úgy eltévedtünk, hogy már azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk. LÉVI Na, ebben könnyen segíthetünk nektek... Betlehem itt van nem messze. Csak azért nem látjátok még, mert este és olyan sötét este van. Egyetlen csillag sem ragyog az égen... Még ilyen sötét éjszakát én sem láttam. LONGINUS Tehát ezen az úton kell, hogy tovább menjünk... és Betlehemben vagyunk... LÉVI Igen... SÁMUEL Találtok majd egy kutat, az Ráchel kútja. S onnan már látszik Betlehem. RUBEN De pihenjetek meg egy kicsit itt nálunk a tűz mellett. Ahogy nézlek, egy kicsit el vagytok fáradva. Ennivalónk nincs... de ha egy kicsit vártok, az is lesz... CLAUDIUS Na jó. Maradunk egy kicsit, ugye, LONGINUS? Itt Izraelben ritkán lehet találni olyan embereket, akik nem gyűlölnek minket... LÉVI Igen. Nem szeretjük a rómaiakat. De mi, szegény emberek itt kinn a pusztán megtanultuk, hogy nem minden római rossz és nem minden zsidó jó. Mindenütt vannak jók és rosszak. LONGINUS Ebben igazad van, öreg... Csak sajnos kevesen vannak itt, akik így gondolkodnak. Pedig hidd el, én se szívesen vagyok itt... SÁMUEL Hát honnan jöttetek? CLAUDIUS Mi rómaiak vagyunk. Nem messze Rómától van egy kis falu ... onnan jöttünk... és oda szeretnénk egyszer visszatérni... SÁRA Áldott legyen az Isten és az Ô szent neve! MIND Áldja Ôt minden az ég és föld alatt... SÁMUEL Juj de jó, hogy megérkeztetek... már azt gondoltam, a farkas ette meg a vacsorát helyettem. ANNA Te mindig éhes vagy... annyit eszel, és mégsem látszik rajtad. Olyan vagy, mint Tóbiás szamara: az is addig evett, míg éhen halt... DÁNIEL Jól mondtad, Anna... csak a két füle hiányzik még. SÁMUEL Te meg olyan vagy Dániellel együtt, mint a Tóbiás macskája, amely csak nyávogni tud, de az egeret már nem fogja meg, mert süket is, vak is, meg foga sincs. SÁRA Üljetek meg már magatoknak. Még most sem tudtok békében lenni... RUBEN Csak veszekedjenek... legalább több marad a vacsorából. LÉVI (a katonákhoz) Na, üljetek le. Nektek is jut egy kis kenyér. De még nem is mondtátok, miért siettek Betlehembe. Mi történt ott? CLAUDIUS Nem történt semmi különös. Csak a proconsul küldött, hogy ellenôrizzük, hogy hogyan halad az összeírás, hány embert írtak már össze. Sok helyrôl jelentették, hogy az emberek nem engedelmeskednek, vagy nem az igazat vallják be. SÁRA Itt nálunk annyi az idegen, akik az összeírásra jöttek, hogy soknak már szálláshely sem jutott. ANNA Vannak, akik a kamrákban, utcákon feküsznek, alusznak. A szálláshelyeken nincs már egy talpalatnyi szabad hely se. Sokan már az istállókba húzódtak meg. De még azért is fizetni kell. SÁMUEL Miért nem jönnek ide ki. Itt annyi üres barlang van... RUBEN Na, olyan éhes voltál... most egyél, s ne fecsegj annyit. Még kihűl a gyomrod. SAUL Áldott legyen az Isten és az Ô szent neve. MIND Áldja Ôt minden az ég és föld alatt... SAUL Bocsáss meg szomszéd, hogy ilyen késôn zavarlak. Dehát nagy bajban vagyok. Gondolom, hogy ti segíteni fogtok rajtunk. RUBEN Tudod, hogy amennyiben lehet, mindig s mindenkinek szívesen segítünk. De hát mit tudunk mi tenni? SAUL Ma este bekopogott hozzám ez az ismerôsöm Názáretbôl. Amikor arra járok, mindig az ô otthonában szoktam megpihenni... Nagyon rendes emberek. Mindenki ismeri arrafele: ô József, az ács. Jó emberek... JÓZSEF Ó, hadd ezt, Saul... egyedül csak az Istenrôl lehet elmondani, hogy jó. Mi mindannyian csak gyarló emberek vagyunk... SAUL Jó, jó, József... de te mindig jó voltál hozzám. LÉVI De hát miben segíthetünk? SAUL Nézzétek, bekopogott ma este hozzám, feleségével, aki gyermeket vár, hogy adjak nekik szállást... S most úgy szégyellem magam: nincs egyetlen üres hely se házamban. Ti tudjátok, hogy milyen örömmel segítek mindenkinek... Már én is az istállóba szorultam a családommal... DÁNIEL Saul bácsi, hát mi sem sokat segíthetünk, mert nekünk sincs szállásunk. Egész éjjel kint vagyunk a juhokkal. SÁMUEL Ha nekem lenne egy szobám, szívesen odaadnám, de mivel nincs, nem adhatom. SAUL Talán nálatok, Ruben... SÁRA Már nálunk is tele van minden sarok. Mi is kint az udvaron vagyunk. A városban pedig annyi az idegen, hogy még pénzért sem kapna az ember szállást. RUBEN Nézd, jó ember, egy éjszakát ti is kibírtok valahogy... s hátha holnap kerül valami. JÓZSEF Én nem is magamért aggódom, hanem hitvesemért. Ô is egy nagyon áldott jó asszony... de minden pillanatban elérkezhet az órája... a szülés pillanata... és akkor mit csinálok? Valami fedélre van szükségem. Ti tudjátok ezt a legjobban. CLAUDIUS Annyi elôkelô, gazdag zsidó lakik Betlehemben. Nem létezik, hogy valahol ne lenne egy kis hely... SAUL Ah, azok szóba sem állnak velünk. Még rosszabbak, mint az idegenek. ANNA Ruben bácsi, Sámuel mondta, hogy annyi üres barlang van itt. Nem lehetne egyet... SÁMUEL Hű, mennyi ész szorult ebbe a kis fejedbe! Tényleg... ott el lehetnének... LÉVI De hol van az eszetek? Ott is hideg van, fúj a szél. DÁNIEL Mi ismerünk egyet, amelyiken van ajtó. Azt mondják, hogy régen egy gazdag ember istállónak használta, ezért tett rá ajtót is. Aztán otthagyta, akkor meg egy szegény ember költözött bele. SÁMUEL Az kitakarította. Igaz, hogy a jászolt ott hagyta benne, de attól még sok hely van benne. DÁNIEL Ha viszünk be egy kis szénát, szalmát... az ajtót bezárják... ott olyan jól elaludhatnak, mint otthon. RUBEN Jár a szátok össze-vissza, azt sem tudjátok, mit fecsegtek. JÓZSEF Nézzétek, jó emberek, nekünk az is jó lenne, csak ki a gazdája, ki engedheti meg, hogy oda menjünk? LÉVI (megvakarja a fejét) Ennél könnyebbet is kérdezhetnél... mert az mióta én ismerem, mindig üres, gazdátlan. JÓZSEF Úgy ni, engedély nélkül mégsem mehetünk bele. Mit szólnának... RUBEN Na, okosok, mindenttudó bojtárok, most szóljatok! DÁNIEL, SÁMUEL (lógatják a fejüket) LÉVI Na, most megnémultatok? SÁMUEL Én tudom, kié... MIND Na, kié? SÁMUEL Senkié, s így senkitôl sem kell engedélyt kérni... ANNA Hogy te milyen okos vagy! JÓZSEF Nem, így nem mehetünk bele... nem akarok senkit megsérteni. Majd csak megsegít az Isten valahogy. Csak találok valahol egy kis fedelet a fejünk fölé... CLAUDIUS Mit mondasz... nem tudjátok, hogy kié? Mióta nem járt ott senki? RUBEN Van annak már vagy tíz esztendeje. CLAUDIUS Na akkor az már a császáré. A törvény szerint a gazdátlan jószág a császár tulajdona. LÉVI És ha a császár tulajdona? LONGINUS Akkor mi, a császár katonái azt engedhetünk be, annak adhatjuk, akinek akarjuk. RUBEN Ezt nem értem. CLAUDIUS Nézzétek: én elmegyek ezzel az emberrel oda. A császár nevében lefoglalom, ráteszem a császári pecsétet, és nektek megengedem, hogy oda költözzetek, s addig lakhattok abban, amíg akartok. A proconsulnak meg bejelentem, és akkor nem háborgathat titeket ott senki. Hátha még itt kell maradnotok egy pár napig. ANNA Nagyszerű! SÁMUEL Meglátod, milyen jó lesz. Még ablak is van rajta. A sarokba lehet tüzet is rakni benne. Mi sokat játszottunk ott. Már nem látszik, hogy valaha istálló volt. SAUL Én azt gondolom, ez lesz a legjobb... JÓZSEF Köszönöm nektek... Claudius, ha ezt így meg lehet tenni... hálásan köszönöm. CLAUDIUS Ne köszönd, ti is olyan jók vagytok hozzánk. DÁNIEL Ruben bácsi, ugye, hogy a Messiás ezeket a rómaiakat is szeretni fogja, hiszen ôk is jók. RUBEN Mit tudom én, honnan tudjam, én csak egy buta pásztor vagyok. SÁMUEL De azt tetszett mondani, hogy Ô majd a jókat szeretni fogja. RUBEN Hallgass már egyszer! SAUL Jó, hogy említettétek a Messiást. Betlehemben is mesélik összevissza, hogy már eljött, és harcba hívja Izraelt. JÓZSEF Nem, Ô még nem jött el, de már nincs sok idô hátra. És az sem igaz, hogy Ô harcra fogja hívni az embereket. Ô majd ha eljön, Ô szeretetre, megbocsájtásra, békére, jóságra fogja tanítani, hívni, segíteni az embereket. Úgy, ahogy Isaiás mondta. Ô a béke fejedelme, akiben az Úr lelke: a szeretet, jóság, megbocsájtás lelke él. LONGINUS Ó, milyen boldogok vagytok ti, zsidók! Ti vártok egy Istent, aki jó lesz, aki szeretni fog. Nekünk, rómaiaknak sok, nagyon sok istenünk van, de egy sem tud szeretni, egy sem jó, megbocsájtó. Ne haragudjatok, ha szinte el sem tudom hinni, hogy lesz valaha is ilyen isten. JÓZSEF Igen, a ti isteneitek nem tudnak szeretni, mert nem is igaz istenek. De ha eljön az Egyetlen, Igaz Isten, akkor Ô nem csak igazán szeretni fog minket, hanem megtanít minket, hogy majd mi is szeressük egymást. CLAUDIUS Talán sohasem jön el ez a pillanat. JÓZSEF Nem, ne gondold! Már nincs is olyan nagyon messze talán. SÁRA Jó ember, itt beszélünk összevissza mindenrôl, de senki sem kérdezte meg, ettetek-e ma valamit? Feleséged nem éhes-e? Hiszen nem csak szállást, de élelmet sem lehet kapni ma Betlehemben. JÓZSEF Hát... SÁRA Ne is mondd tovább. Ami megmaradt, szívesen adom nektek, legalább ennyivel segítsünk mi is. CLAUDIUS Na, Sámuel, gyere velem, mutasd meg, hogy hol van az a barlang, hogy ezek a fáradt emberek minél hamarabb pihenhessenek. LONGINUS, te egy kicsit vársz itt. (Sámuel, Claudius, József és Saul elmennek) SÁRA Lám-lám, mennyi rossz ember van. Senki nem akarta ezeket a jó embereket befogadni. És egy római katona segített. Meg is áldja ôt az Isten. LONGINUS Tudod, mi sem vagyunk olyan embertelenek, mint sokan mondják. Én nem is tudom, miért is haragszik egyik ember a másikra. Egyik nép miért nyomja el a másikat, hiszen mind egyforma emberek vagyunk. RUBEN Látod, ezt nem értem én sem. Miért más a gazdag, a szegény, okos vagy buta? Mindenki csak egyszer él, mindenki boldog akar lenni. Látod, mennyire hasonlítunk egymásra. Csak nem akarjuk észrevenni. A könnyek, a szenvedések igazságtalanságok mindenütt egyformák, közösek. És mindenki szabadulni szeretne tôlük. Mind egyformák vagyunk, csak nem akarjuk észrevenni. LÉVI Hadd el, Ruben, hátha másként lesz, ha eljön a Messiás! Ô majd legalább szeretni fog mindenkit. SÁMUEL Na, már rendben is van minden. CLAUDIUS Ó, szegény asszony már egészen beteg volt! Ahogy elnézem, már nem sok lehet hátra, de hogyan fogja ott a világra hozni a gyermekét. Semmi sincs elôkészítve. SÁMUEL Ruben bácsi, bevittem egy kis szénát meg szalmát, hogy ne feküdjenek a földön. RUBEN Azt jól tetted. SÁMUEL Na meg az egyik subát is odaadtam, hogy a néni betakarózzon vele. Ugye, nem baj? LÉVI Nem. Amit jól teszel, az semmi sem baj. Csak máskor is ilyen jó kellene, hogy legyél. LONGINUS Mit fognak azok ott egyedül csinálni abban a barlangban? SÁRA Légy nyugodt, én majd késôbb elnézek oda, Saul feleségével, Magdolnával, s meglátjuk, mit lehet majd tenni. RUBEN Úgy, úgy. De minél hamarabb, már én is kezdek nyugtalankodni. ANNA Ugye, én mehetek? DÁNIEL Gyermekeknek már ilyen késôn ágyban a helyük. ANNA És ti? SÁMUEL, DÁNIEL Mi már felnôttek vagyunk. DÁNIEL Nézz rám. SÁMUEL Én mindjárt olyan nagy vagyok, mint Lévi bácsi. ANNA Igen, ha ô leül a székre. SÁRA Na fejezd már be, Anna! Szedd össze a csomagot, és induljunk, mert még vissza kell jönnünk. LÉVI Majd késôbb mi is elnézünk arra. SÁRA Na, az Úr áldása és békéje maradjon veletek. MIND Veletek is. CLAUDIUS Milyen szép a ti köszöntéstek. Mondd, ti valóban csak egy Istenben hisztek? LÉVI Igen, aki Atyánkkal volt mindig. LONGINUS Akkor nem értem, hogy most miért hagyott el titeket, hiszen mi, rómaiak legyôztünk benneteket. RUBEN Nem hagyott el Ô most se minket, csak tudod, vétkeztünk ellene, és büntetô keze lesújtott ránk. De ha visszatérünk Hozzá, akkor újra megsegít minket. CLAUDIUS Milyen boldogok lehettek ti, hogy így tudtok a ti Istenetekben hinni! Mi, rómaiak tiszteljük még az Isteneket, de hinni nem hisz már bennük senki. Szeretni ôket, az meg már esztelenség. LÉVI De még nem is mondtátok, miért mentek Betlehembe? DÁNIEL Valami baj van? SÁMUEL Valakit meg akartok büntetni? Vagy talán elfogni? CLAUDIUS Nem. Akkor nem csak ketten jönnénk. LONGINUS Mi a szíriai helytartó megbízásából meg a fôpap engedélyével ellenôrizzük, hogy hogyan halad az összeírás. A már meglevôket meg összegyűjtjük, és Rómába küldjük. RUBEN Tehát a fôpap meg Heródes is tudnak a dologról? CLAUDIUS Nem csak tudnak, hanem engedélyezték is. Most ôk küldik a jelentést Quirinus helytartónak, aki majd Rómába továbbítja. (Hirtelen egy fény ragyog fel) SÁMUEL Mi volt ez? DÁNIEL Mit láttál? SÁMUEL Valami olyan hirtelen erôsen fénylett... LÉVI Talán elaludtál, s álmodtál... LONGINUS Nem, mert én is láttam valamit... RUBEN Ah, lehet, hogy csak villámlott az ég. Olyan sötét van, egy csillag sem ragyog. (Felragyog egy fénylô csillag) SÁMUEL és DÁNIEL Jaj, mi ez? (el akarnak bújni a pásztorok mögött) CLAUDIUS és LONGINUS (kirántják a kardot) Mit jelent ez? RUBEN (nézi, szemléli a csillagot Lévivel) Nézzétek, egy új csillag ragyog fel az égen! Ilyet... ilyen nagyot és fényeset még nem láttam! SÁMUEL Vajon mit akar jelenteni ez a csillag? LONGINUS Nálunk azt mondják, ha egy csillag lehull az égrôl, az bajt, csapást jelent. Nem jó jel ez. DÁNIEL De ez nem esik le, ez ott áll egy helyben. SÁMUEL Mintha a földre mutatna egy helyre. GÁD Láttátok? Jaj de félek! MIND (körbefogják) Mit? GÁD Ti nem láttátok azt az új csillagot az égen? SÁMUEL Nem látod? Még most is lehet látni. GÁD Jaj, végünk van! Simon, az öreg pásztor azt mondta: ez a világ végét jelenti. Siessetek összeterelni a nyájat, mert mindjárt jön a földrengés is! SÁMUEL és DÁNIEL Ruben bácsi, tényleg... RUBEN Ne ijedezzetek! Nem látjátok, hogy a csillag milyen szépen ragyog az égen? Ez nem jelent rosszat, inkább valami jót. GÁD Simon azt mondta... LÉVI Hadd már abba, ha itt a világ vége, akkor már úgyis mindegy! SIMON Jaj, jaj, végünk van! Ó, Isten, könyörülj rajtunk! LÉVI Mit sopánkodol? SIMON Hát nem látjátok? Ott van, ni! Mindjárt rá fog esni a földre, s minden elpusztul, minden! SÁMUEL Simon bácsi, hátha nem fog leesni? SIMON Még neked jár a szád? Ti vagytok a hibásak! Mindig mondtam, hogy egyszer megbüntet az Isten. DÁNIEL Hát mi nem csináltunk semmit! SIMON (a távolabb álló két római katonára mutat, akik nem figyelnek oda, hanem a csillagot nézik) Hát emiatt! Hogyan tudtok ilyen emberekkel szóba állni? Meg azt is láttam, hogy két idegent vittetek be a barlangba! Ki tudja, kik voltak? Ezek miatt sújt ránk, ártatlanokra is az Isten haragja. GÁD Én úgy félek! RUBEN Nincs igazad. Ezek a rómaiak is olyan emberek, mint mi. SIMON Mi? Még hogy olyan emberek? El kellene pusztítani mindegyiket, meg minden idegent! (megfenyegeti a rómaiakat) LÉVI Hogy beszélsz így? Nem is ismered ôket. SIMON Ha én tehetném, mindet ezzel (felemeli a botját) ütném! CLAUDIUS (hirtelen megfordul) Mit akartál mondani, jóember? SIMON Csak azt, ha valaki bántani merne titeket, nemes, kedves rómaiakat, akkor ezzel a bottal verném agyon ôket. LONGINUS (közelebb jön, a bojtárok vigyorognak) Igen, de ne fáradj! Van nekünk is kardunk, meg lándzsánk is. SIMON De titeket itt szeret mindenki. Amíg ti itt vagytok, addig mi békében élünk. CLAUDIUS Miért hazudol? SIMON Én? Én olyan boldog vagyok, ha...(hirtelen angyalok jelennek meg) SIMON Ugye, ugye mondtam? Jaj, végünk van! (térdre omlik) Irgalom, irgalom! (felugrik) Meneküljünk! RUBEN Hova menekülhetsz Isten elôl? SIMON Én futok! (elrohan) (Angyalok még többen jelennek meg, énekelnek: Dicsôség mennyben az Istennek..., majd félkört alkotva megállnak a remegô pásztorok elôtt) I. ANGYAL Ne féljetek, pásztorok! Örömhírt hozunk nektek, és az egész világnak. GÁD Nem akartok minket megbüntetni? II. ANGYAL Mi Isten örömhírének vagyunk a hordozói. A félelem, rettegés ideje elmúlt. Isten újra atyja akar lenni a világnak. SÁMUEL Halljátok, mit mond? II. ANGYAL Az a nép, amely eddig félelemben s remegésben élt, mostantól fogva békében, boldogságban, szeretetben fog élni. Isten nem felejtette el népét s gyermekeit. DÁNIEL Ti valóban Istentôl, a mennyországból jösztök? I. ANGYAL Mi Isten trónja mellett állunk és szüntelenül szolgáljuk Ôt. Isten üzenetét hozzuk nektek: ''Ma éjszaka megszületett a világ Megváltója, akit az Atya ígért nektek. Örüljetek, mert immár tiétek a boldogság, a béke, az Isten-szeretet.'' SÁMUEL, DÁNIEL, GÁD Hurrá, jaj, de jó! RUBEN Haszontalan kölykök! Nem tudtok megülni magatoknak! Úgy kiabáltok, hogy még elijesztitek innen Isten szent angyalait. II. ANGYAL Hagyd csak, hadd örvendjenek! Ma örülnie kell az egész földnek, minden embernek, hiszen ma született meg a világ Megváltója, a Messiás. SÁMUEL, DÁNIEL Hol van, hol született? I. ANGYAL Itt Betlehemben, Dávid városában, amint az írások elôre hirdették. SÁMUEL, DÁNIEL Menjünk, keressük meg! LÉVI Éppen ti meg mi, szegény pásztorok hiányzunk onnan! Vannak ott már nálunk sokkal elôkelôbbek, rangosabbak, okosabbak. De azért így is nagy öröm, s köszönjük a jó hírt. SÁMUEL, DÁNIEL Miért ne mehetnénk oda? Felvesszük a legjobb ruhánkat. RUBEN Hallgass már! II. ANGYAL Pedig mi éppen ezért jöttünk, hogy elmondjuk nektek: menjetek el a Messiás köszöntésére! Nincs nála senki. Nem is tudja senki. Ô titeket vár, szegény, de jó szívű, egyszerű, de tiszta lelkű embereket. Siessetek, ne késsetek ôt köszönteni! GÁD Én is veletek megyek! SÁMUEL Igen, de hol van a Messiás? Ki tudja, melyik palotában? I. ANGYAL Egy barlangistálló az Ô palotája, régi jászol az Ô trónja, a trónterme szalmával és szénával van borítva. És még ezt is tôletek kapta, mert mások semmit sem akartak neki adni. RUBEN (csodálkozva) Csak nem ott született a drága Megváltó? Ez nem lehet! II. ANGYAL De igen! A ti általatok felajánlott barlangistállóban. Ott vár titeket, siessetek! ANGYALOK KÓRUSA (elénekel egy megfelelô éneket) Fel, nagy örömre, ma született... vagy: Angyali glória... vagy: Messiásunk született... DÁNIEL (az angyalhoz) Mondd, szabad nekünk, hogy valami kis ajándékot vigyünk a Messiásnak? Nem fog érte haragudni? SÁMUEL (visszahúzza) Te, elment az eszed? Ô az Isten Fia! Mit tudsz te neki vinni? I. ANGYAL Sokat, nagyon sokat: tiszta szívetek szeretetét, imádatot, hódolatot, hitet. DÁNIEL De én még tudnék egy kis kenyeret, túrót, sajtot is, meg egy jó bundát. II. ANGYAL Ezt is elvihetitek, mert Ô ezeknek is örül. Meg mindennek, ami tiszta szívbôl fakad. (az angyalok elmennek) CLAUDIUS (eddig félrehúzódva, megdöbbenve, szótlanul álltak) Ó, milyen boldogok vagytok ti, a ti Istenetek valóban az egyetlen igazi Isten, aki nem csak büntetni, hanem szeretni is tud. LONGINUS Angyalt küld hozzátok, meghív titeket. Ha nem én látom ezt, magam sem hittem volna el soha. Még most is hevesebben ver a szívem az örömtôl. CLAUDIUS Na de menjünk, Longinus! Bár fájó szívvel hagylak itt titeket. Ilyen boldog még sohasem voltam, mint most. RUBEN Ne menjetek sehova, gyertek el ti is látni a csodát s imádni az Isten szent Fiát! CLAUDIUS, LONGINUS Mi, oda? Veletek? RUBEN Igen, hát az angyal nem meghívott titeket is? Azt mondta, Ô minden jó szívű, tiszta lelkű embert vár. És vajon nem ti segítettetek abban, hogy legalább egy barlang jusson neki? Gyertek velünk, meglátjátok, ott még szebb lesz! LÉVI Na, bojtárok, ne tátsátok itt a szátokat, szedjétek össze az ajándékokat, de szaporán! SÁMUEL, DÁNIEL, GÁD (kapkodva felkapnak egy tarisznyát) Mi már készen is vagyunk, indulhatunk! RUBEN Hű, ilyen hamar még soha nem készültetek el sehová. SÁMUEL De nem is mentünk még olyan helyre sohasem, mint most. (mind énekelve elindulnak. Lehet énekelni a Dicsérjétek az Urat 39 1,2,3 szakaszt, vagy más éneket) SIMON (berohan, elámul a boldog, éneklô embereken) Hát ti még megvagytok? Isten haragja nem pusztított el titeket? Azt gondoltam, hogy... De még ilyet!... RUBEN Látod, hogy mind megvagyunk, és még ráadásul nagyon boldogok is vagyunk. SIMON De hova indultok így feltarisznyázva? SÁMUEL Megyünk a Messiást köszönteni. SIMON Amint látom, nem ti mentek, hanem az eszetek ment el! Messiást köszönteni... DÁNIEL Igen, mert ma éjszaka megszületett a Messiás, s minket meghívott magához. SIMON Mit beszélnek ezek a kölykök itt összevissza? RUBEN Igen, Simon, akármilyen furcsán is hangzik, igazuk van. SIMON Neked is elment az eszed? Mind be vagytok csavarodva. LÉVI Ne csodálkozz, Simon! Mi sem hittük el, de Isten angyalai éppen ezért jöttek el hozzánk, hogy elmondják nekünk az örömhírt, és azt, hogy a Messiás vár minket. SIMON (nevetve) Ha-ha-ha... Éppen ilyen bugyuta pásztorokat, mint ti! Még ha engem hívott volna! De éppen titeket? Ha-ha-ha! Ilyen jól már rég nem nevettem. RUBEN Ne nevess, mert ha nem szaladsz el, akkor téged is meghívtak volna, úgy, amint meghívták a római katonákat is. SIMON Ôket is? (nevet) Most már értek akkor mindent! Ha-ha-ha! S nekem nem mondanátok meg, hogy melyik elôkelô házban, palotában született? Ha-ha-ha... SÁMUEL Nem palotában, hanem itt az egyik üres barlangban. SIMON (nevetve) Ha-ha-ha... a Messiás egy barlangban... Talán csak nem egy jászolban? Nagyon koldus lehet ez a Messiás, ha többre nem tellett neki, ha-ha-ha... LÉVI Miért csúfolódol ezen? Ha nem hiszed, akkor legalább ne csúfold azokat, akik hisznek! SIMON Hiszem, ha-ha-ha, hogyne hinném, hogy mind egy kicsit (s mutatja a kezével) hogy bezavarodtatok. De Gád, te nem mész sehova, itt maradsz, neked én parancsolok! GÁD Tessék elengedni, én is akarok menni, akarom látni a Messiást! SIMON Majd adok én neked koldus Messiást! Kiverem én a fejedbôl ezt a bolondságot. (megragadja a gyereket, az kapaszkodik) Micsoda, nem fogadsz szót? (felemeli a botot, hogy rásújtson) CLAUDIUS (megfogja a botot) Állj, ne próbáld megütni, mert akkor... LONGINUS A gyerek velünk jön, és te is jobban tennéd, ha nem gúnyolódnál, ha nem hinnél. Menjünk! (Énekelve elmennek. Lehet énekelni: Dicsérjétek az Urat 29 v. 30) SIMON (nevetve) Ha-ha-ha... a bolondok! Még hogy megszületett a Messiás, és hogy éppen ôket hívta, ha-ha-ha, még ha engem hívott volna, az más... de ezeket a rongyos pásztorokat... milyen bolond is ez a világ, ha-ha-ha. (hirtelen felnéz) De ni, a csillag még ott van! S pontosan a barlang felett ragyog! Ah! (legyint egyet) Csak jöjjön haza Gád, majd megtanítom én... (elmegy nevetve) II. SZÍN Középen a szembenlevô oldalon áll egy jászol, benne egy nagyobb baba. Jobbról-balról szűz Mária meg szent József, amint áhítattal nézik a jászolt, vagy ha nincs jászol, akkor Mária fogja kezében a bepólyált babát. Angyalok tetszés szerint lerendezve. A két fôangyal (akik már szerepeltek) a jászol közelében térdelnek. Közben halkan szól az ének (vagy az angyalok énekelnek, vagy a gyermekek a padból vagy magnóról. Például ilyesmi: Csendes éj... vagy Dicsérjétek az Urat 40-es kánonban énekelve, vagy a Cant: Fenyôgallyas kis Jézuska, vagy bármelyik csendes, halk karácsonyi ének... MÁRIA Ó, József, milyen szép és boldog a mai éjszaka! Csend, béke mindenütt... JÓZSEF Igen. Hiszen az Isten szállt le a földre. Kár, hogy az emberek nem is tudják, hogy mától fogva ôk milyen boldogok... MÁRIA Ne aggódj, József, mert biztos, hogy meg fogják tudni az örömhírt, és akkor eljönnek imádni Ôt. JÓZSEF Én mégis úgy érzem, hogy sokan nem fogják elfogadni, hogy ez a jászolban fekvô kis Gyermek az ígért és várt Megváltó... MÁRIA Nem baj az, József. Nézd, itt vannak az angyalok meg mi is. Imádjuk, szeressük mi Ôt azok helyett is akik nem hisznek benne, akik nem szeretik Ôt. ANGYALOK (Dicsérjétek az Urat 47 éneket) A szép szűz Mária szent Fiának, imígyen énekel kis Jézusnak: MÁRIA (folytatja egyedül) Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, aludj, aludj! (énekelheti a többi szakaszt egyedül, s az ismétlésnél: ''örömest ringatlak...'' az angyalok egész halkan zümmögnek) JÓZSEF Mintha emberek közeledtét, érkezését hallanám. Csak nem tudta meg a világ az örömhírt, s jönnek neki hódolni? MÁRIA József, Isten mindent megtehet. Felírhatja az égre, ha akarja... megsúghatja az emberek szívébe, ha neki úgy tetszik... vagy éppen elküldheti angyalát, hogy megtudják a nagy örömöt. JÓZSEF Kimegyek megnézni, honnan jön a zaj. (elmegy) JÓZSEF (visszajön) Egyszerű pásztorok járnak erre, bizonyára a nyájat ôrzik. De két római katona is van velük. Úgy féltelek téged, meg a gyermeket... MÁRIA József, aki az Istent szereti és szolgálja, annak nem szabad félni. Én most is csak azt mondom, amit akkor az angyalnak mondtam: Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a Te akaratod szerint. Erre a Gyermekre pedig nem mi vigyázunk, hanem az Isten... JÓZSEF Milyen nagy és erôt adó a te hited... MÁRIA Hogyne tudnék hinni abban az Istenben, aki úgy tud szeretni minket, hogy kis gyermek lesz értünk. Nézz, József, a jászolba: és látni fogod, hogy mennyire szeret minket az a mennyei Atya. JÓZSEF Köszönöm neked, Mária. Te mindig felemelsz, megerôsítettél... milyen jó melletted lennem! SÁMUEL (benéz, elcsodálkozik s kikiált) Tényleg itt van! Ó, de gyönyörű! Gyertek gyorsan! DÁNIEL (beszalad) Jaj, de szép! S az angyalok is itt vannak. RUBEN Csak jár a szátok, ordítoztok, mindjárt felköltitek a kis Jézust. De köszönni majd a gubám ujja fog. Mondhatom, rendes bojtárok vagytok! SÁMUEL Ruben bácsi, hogy kell a mennyországban köszönni? Ezt nem tetszett még megmondani... RUBEN (megvakarja a fejét) Azt én sem tudom. De itt így kell, ni! (odamegy a jászol elé, letérdel, leveszi a kucsmáját) Légy üdvözölve itt nálunk, drága kis Messiásunk! LÉVI De ne feledkezzünk meg e drága gyermek édesanyjáról sem: Légy áldva, ó legszentebb anya, ki nekünk ma az Isten fiát adtad! RUBEN S légy köszöntve te áldott férfi, ki e drága kincsek ôre, oltalmazója vagy! GÁD Ruben bácsi, hova tegyük az ajándékokat? RUBEN Add oda a kis Jézus édesanyjának! GÁD Ó, te jóságos néni! Mi csak szegény pásztorok vagyunk. Sok, nagy ajándékot ezért nem hozhatunk. De amink van, azt tiszta szívbôl adjuk. MÁRIA Köszönöm a kis Jézus nevében. Ô nagyon örül a ti ajándékotoknak, mert tiszta szívetek, drága kincs ez. (Bojtárok oda teszik az ajándékokat, a katonák távolabb állnak idegenül.) MÁRIA Jertek közelebb, jó emberek... CLAUDIUS Ó, te drága anya, mi nem vagyunk méltók erre a szent helyre be se lépni... Mi tisztátalanok, bűnösök, pogányok vagyunk... MÁRIA Ez a gyermek minden ember Megváltója... Ô nem nézi a nyelveket, nemzeteket, hanem csak a szíveket. LONGINUS De sajnos a mi szívünkhöz sok bűn, vér, rablás tapad. MÁRIA Látjátok, Ô éppen ezért jön, hogy a szíveket ezektôl a bűnöktôl, bilincsektôl megszabadítsa. Ô nem egy nép, hanem a bűnösök szabadítója lesz. Ahogyan a próféták megjövendölték: Benne nyernek szabadulást a rabok. CLAUDIUS Jó vagy... nagyon jó vagy, drága anya... LONGINUS (elôre megy s térdet hajt a jászol elôtt) Róma s az egész Birodalom nevében hajtom meg térdemet elôtted, drága gyermek! CLAUDIUS (mellé térdel) Én meg minden bűnös ember nevében térdelek le, s köszönöm meg, hogy eljöttél megváltásunkra. SÁMUEL (súg valamit Rubennek) RUBEN Ne nekem mondd, hanem kérdezd meg az édesanyját! SÁMUEL Szabad egy éneket elénekelnünk a kis Jézusnak? MÁRIA Miért ne? Bizonyára nagyon fog örülni. DÁNIEL Énekeljük el ezt ni: A kis Jézus megszületett... MIND (lehet hangszeres kísérettel, szólamra is) A kis Jézus megszületett... CLAUDIUS Mi sajnos semmi ajándékot nem tudunk neked adni, ó isteni Gyermek! Fogadd el azt az ígéretünket, hogy soha többet senkivel szemben nem leszünk igazságtalanok, s érted, ahol lehet, segíteni fogunk másoknak. MÁRIA Higgyétek el, ti a hozzátok hasonló emberek adják a legnagyobb ajándékot az Istennek. LONGINUS Sajnos mennünk kell: de szívünk örökre a tiéd marad, drága Megváltónk... (elmennek) RUBEN Nekünk is mennünk kell, mert vár a munka, de nemsokára visszatérünk még ide. SIMON (kintrôl hallszik a hangja) Merre vagy, te tekergô bojtár? Majd adok én neked nem engedelmeskedni! Azt hiszed, nem tudom, hogy ide bújtál, ebbe a rozoga barlangba? Megkaplak...(belép) s kitekerem a nyakad! De mi van itt? Mi ez a fény? RUBEN Itt van Ô... SIMON Ô... a Messiás... tényleg nem mese... (fejéhez kap) Ó, én nagy szamár! Most már elkéstem. Miért is voltam olyan buta... (sírni kezd, arcát kezébe temetve) GÁD Ne tessék sírni! A kis Jézus a római katonákat se zavarta el, pedig azok... SIMON Azok is jobbak voltak, mint én, mert hittek, csak én voltam az a szamár, aki nem akart látni meg hallani... MÁRIA Ne szomorkodj, jó ember! Ô reád is várt, téged is szeret s neked is szívesen megbocsájt. Térdelj csak szent trónja elé, s megszabadulsz minden terhedtôl. SIMON Segítsetek nekem elénekelni szívem nagy terhét, hogy bocsánatot nyerjek. MIND (éneklik Dicsérjétek az Urat 12/1.2.3. szakaszt, vagy más bűnbánati éneket. Majd lassan elmennek.) III. SZÍN MÁRIA Látod, József, milyen csodálatos új világ kezdôdik ma. JÓZSEF Igen. Ha Isten velünk van, akkor szebb, boldogabb s könnyebb minden. S ezentúl ez így lesz mindig. MÁRIA Nem tudom, József... De úgy érzem, hogy ennek a Gyermeknek még sokat kell azért szenvednie, hogy így legyen. De az biztos, hogy egyszer így lesz... SÁRA Itt kell legyenek valamelyik barlangban, ha meg nem fagytak szegények ebben a hideg szélben. RUTH Ebben a sötétben nem találjuk meg ôket. MAGDOLNA (még mindig kintrôl) Itt látszik valami fény, benézek hátha itt vannak. (belép, elmosolyodik, visszafordul) Gyertek be. Ó, mi van itt... (belépnek batyuval: Sára, Anna, Ruth, Eszter) ESZTER Jaj, de gyönyörű gyermek! MAGDOLNA Milyen szép a szeme, arca, haja... RUTH Milyen édesen mosolyog! MAGDOLNA Saul küldött minket, hogy talán segítenünk kell itt valamit... SÁRA Nem látod, vannak itt nálunk különb segítôk. S milyen béke, nyugalom, áhítat van itt... ESZTER Úgy érzem magam, mint a mennyországban... Ó, drága édesanya, megengeded, hogy megnézzük a gyermeket? MÁRIA Miért ne? Hiszen a tiétek... Isten nektek adta... Ô értetek jött el e világra. RUTH Ne haragudj, ha azt mondom, ezt nem értem. Hát nem a te gyermeked Ô? MÁRIA Ô az enyém, de nem csak az enyém. Ô Isten Fia is, aki csak tôlem... de hagyjuk ezt. Ô gyermekem, de ugyanakkor Uram is... tôlem született, de Ô az én Teremtôm is... Gyermekem, akit én is imádok... ESZTER Csak talán nem ô a...? MÁRIA Igen, ne félj kimondani: Ô a Messiás, akinek el kell jönnie... akit olyan régen várunk... aki majd megvált minket bűneinktôl. MIND (körültérdelik a jászolt) Ô a Messiás... az Isten szent Fia... SÁRA Ki hitte volna, hogy mi megérjük ezt a szent pillanatot? Mi látjuk a Messiást... MAGDOLNA Mindig hallottam az írásokból, hogy el fog jönni a Messiás... De a papok mindig azt mondták, hogy hatalmas lesz... uralkodni fog... büntetni... mindenkit le fog gyôzni... azt sohasem mondták, hogy ilyen jóságos, szeretetre méltó lesz. ESZTER Én mindig sejtettem, hogy ha Ô eljön, akkor minden másként lesz... De nem érzitek, amit én érzek itt a jászol mellett, hogy nekünk is meg kell változnunk? RUTH Igazad van. Ha az Isten így tud szeretni, akkor nekünk is jobban kellene szeretnünk... ANNA Édesanyám, én ezentúl mindig jó leszek. Mindent meg fogok tenni, amit parancsolsz. SÁRA Ó, Anna, mostantól fogva nem csak neked, mindenkinek jobbnak kell lennie. S jobbak is leszünk. MÁRIA Látod, József, már megkezdte a Messiás megváltani, átalakítani a világot. Milyen csodálatos, szép lesz az a világ, ahol Ô fog ragyogni... az Ô tanítása fog uralkodni. Milyen boldogok lesznek ott az emberek... MAGDOLNA Ó, drága édesanya, megengeded, hogy valami kis ajándékkal kedveskedjünk a drága Jézusnak? MÁRIA Ó, szeressétek Ôt nagyon s halmozzátok el mindig szívetek legszentebb s legtisztább szeretetével! RUTH Ezt a takarót hoztuk el neki, hogy ne fázzon, ne érezze a szalma keménységét. MÁRIA (kiveszi ölébe a gyermeket, leül egy lócára, az asszonyok melléje ülnek. Anna a lába elé, József meg áll a hátánál, s az angyalok félkörben állnak) Jó asszonyok, segítsetek elringatnom, elaltatnom isteni gyermekemet... (Dicsérjétek az Urat 46.) SÁRA (vagy egy másik) Midôn a szűz magzatát, sirdogáló kis Fiát, el akarja altatni, így énekel ô neki: MÁRIA Ó, napfény, ó, élet, ó, édes Jézus, ó, édes Jézus... MIND (megismétlik) Ó, napfény, ó, élet... MÁRIA Napom édes szép fénye... MIND Ó, napfény, ó, élet... (és így tovább a többi szakaszt) MÁRIA (a jászolba teszi a babát s közben énekli az utolsó szakaszt) Mihelyt kedved megértik, éneküket rákezdik. Aludj, kisded, ó aludj, jászolkádban csak aludj... MIND (Mária újra közibük ül) Ó, napfény, ó, élet... MÁRIA Látjátok, ezentúl így fogjuk együtt vigyázni, hallgatni, szeretni, szolgálni az Úr Jézust... MAGDOLNA Ó, mi nem vagyunk méltók veled együtt, drága Anya... MÁRIA Ó, én nem vagyok más, csak az Úr szolgáló leánya, aki abban is szolgálni akar, hogy segítse az embereket Jézust szeretni. RUTH Megengednéd, hogy úgy nagyon halkan elénekeljünk isteni gyermekednek egy éneket? MÁRIA Ó, miért ne? SÁRA Énekeljük el azt, hogy: Ó, Jézus szüzen született... (Dicsérjétek az Urat 38. vagy akármelyik szép karácsonyi éneket vagy kettôt is) (Lassan csendben átalakul a szín... visszatér az elsô, a pásztorokkal) IV. SZÍN (Ruben, Lévi, Sámuel, Dániel, Anna kint a tűz mellett) RUBEN Na, hittétek volna valaha, hogy ilyen szép élet lesz itt Betlehemben, kint a legelôn? LÉVI Azt hiszem, a mennyország sem lesz szebb. Mindennap látjuk a drága Messiást... hallgatjuk az édesanyja szép énekét... SÁMUEL S mi visszük Neki a tejet. S olyan édesen mosolyog... DÁNIEL Meg mi vigyázunk rá, hogy senki se bántsa. ANNA De ki akarná Ôt bántani? RUBEN Látjátok, még Simon is, hogy megváltozott. Nem veszekedik már... mindig köszön, mosolyog. S naponta többször is elmegy a barlangba. SÁMUEL A tegnap is láttam, amint új ajtót csináltatott, hogy meg ne fázzon a gyermek. DÁNIEL Saul bácsi is ott van minden nap. Józseffel mindig egyezkedik, hogy hagyják már ott a barlangot, s költözzenek az ô házába. De Simon bácsi mindig erôsködik, hogy akkor már ott van az ô háza: az szebb, nagyobb is. Ha kell, ô oda adja az egészet neki. Ott József még műhelyt is nyithat. Itt maradhat Betlehemben. SÁMUEL Akkor én beállok hozzá inasnak. RUBEN Teringette kölyke! Itthagynád a nyájat s inkább elmennél ácsnak? SÁMUEL Csak azért, hogy ott lehessek a kis Jézus mellett... LÉVI Igazatok van. Én is úgy tennék, ha nem lennék már ilyen öreg. ANNA Én meg vinnék nektek minden nap ennivalót, hogy lássam Ôt. SAUL Jó, hogy itt vagytok! De nagyon siettem! MIND Mi van? SAUL Valami nem tetszik nekem... kinn vagyok a nyájjal a dombtetôn, látom, hogy Jeruzsálem felôl katonák közelednek. De minden trombita meg zaj nélkül... csendben, mint a róka. Ezek valami rosszban sántikálnak. RUBEN De hát nincs semmi baj Betlehemben. SAUL De tudjátok, hogy mi a legfélelmetesebb? Hogy csak egy-két római katona van köztük. A többi Heródes katonája. S az a rókaképű, mindenre kész Malkus vezeti... RUBEN Csak nem tudta meg Heródes... (berohan Simon, Longinus, Claudius, Gád) SIMON Ruben, jó emberek, nagy baj van! Meg akarják ölni a Messiást! MIND Mit akarnak? CLAUDIUS Heródes megtudta, hogy az új király megszületett, s most dühöng, hogy megöli. Elküldte katonáit Betlehembe. LONGINUS Mi önként jelentkeztünk... de csak azért, hogy valahogy nektek hírt hozzunk. Míg a csapat kerüli a dombot, mi átvágtunk az erdôn. CLAUDIUS De gyorsan cselekedni kell! SAUL Rejtsük el ôket Betlehemben... CLAUDIUS Nem lehet. Heródes parancsa így szól: az egész városban minden két éven aluli gyermeket meg kell ölni. LÉVI Akkor hozzátok ide ki a mezôre, az erdôben majd eldugjuk... SIMON Harcolni fogok! Ha kell, az életem árán is, de megmentem! DÁNIEL, SÁMUEL Simon bácsi, itt vagyunk mi is. Mi is harcolni fogunk. RUBEN Ez szép tôletek... de ezzel nem sokra megyünk. A kis Jézust meg kell menteni, nem érte vagy vele meghalni. Ez nem sokat segít. Abban kell segíteni, hogy Ô életben maradjon. Siessetek a barlanghoz, hozzátok ide ôket. Majd elrejtjük mi úgy... meg ott, ahol Heródes egész pereputtya nem talál rá. Anna, te meg szaladj Betlehembe: mondd, hogy dugják el a gyerekeket! SÁMUEL Ruben bácsi... RUBEN Nyugalom, fiam, dugtam én már itt a pusztán sok embert. (Simon, Saul, katonák megérkeznek, mosolygó arccal) MIND Mi van? Elkéstetek? SIMON Nem. Heródes késett el... MIND Hogyan? CLAUDIUS A barlang már üres... Ôk meg már messze járnak. LÉVI Ezt nem értem. LONGINUS Egy angyal mondta nekünk, hogy József, miután az Isten figyelmeztette ôt egy angyal által, még éjszaka felkelt, a Gyermeket és anyját felültette egy szamárra, s elment. Senki sem tudja, hová... SIMON S az én örömöm azért olyan nagy, mert az a szamár az enyém volt, és egész Betlehemben az volt a legjobb s leggyorsabb szamár. Azt nem éri utol senki. RUBEN Hála Istennek, hogy megmenekültek! (nagyot sóhajt) CLAUDIUS Miért vagy szomorú? Örülnünk kell... RUBEN Igen... igen... én örülök is nagyon, de azért mégis fáj, hogy elment, s azt se tudjuk, hová... mert elmennék én oda is utána... De így ha meg is menekült, mi elvesztettük Ôt örökre... SIMON, SAUL Nem vesztettük el... MIND Hát hogy nem? SIMON Úgy, hogy azt mondta az angyal: nemsokára vissza fog jönni, s akkor már nem csak mi, hanem az egész Izrael, sôt, az egész világ fogja ismerni, szeretni s követni. SAUL Ne félj, akkor majd meghalljuk, hogy hol jár, s utána megyünk. SÁMUEL, DÁNIEL S mi is mehetünk? LÉVI Teringette bojtárja! Hát persze! Hát még most sem értitek? Ô azért született meg, azért lett ember, hogy minket tanítson, szeressen, tehát hogy mi Ôt mindig s mindenhova meg mindenben kövessük! Értitek már? Az lesz a szép, meg igazi karácsony! MIND (átölelik egymást) Mi meg mind együtt követni fogjuk Ôt! (Záróakkord: szent József, szűz Mária körül feláll az egész szereplô gárda s elénekelnek egy záróéneket, lehetôleg olyat, melyet a közönség is tud!) VÉGE ======================================================================== A napkeleti bölcsek (Misztériumjáték két felvonásban) Szereplôk: HERÓDES (nem annyira véreskezű zsarnok, mint inkább fölényes Übermensch, akit csak vad haragjában hagy el fölénye) HÁROM NAPKELETI BÖLCS (elôkelôen öltözve, de nem koronásan) TISZT KÉT VAGY TÖBB ALABÁRDOS KÉT KÜRTÖS KÉT TEREMÔR KÉT PAP Kívülrôl olykor gyermek és nôi hangok, esetleg tevenyerítés, és az intézkedô ôrök lármája. ELSÔ FELVONÁS Szín: Heródes király trónterme. Ha templomban adják elô, elég egy egyszerű fal, két ólomkeretes ablakkal. A két ablak között a trón. 1. 1. TEREMÔR Jelentettem már a királynak, Hogy itt miféle népek járnak. 2. TEREMÔR Hogyha a fáma jós susog, Napkeletrôl jött mágusok. 1. ÔR Ámbár mindenki mást kotyog, Tán királyok, tán táltosok. 2. ÔR Hát a királynak tudni kell. Ôt minden ilyen érdekel. 2. (Kintrôl rivalgás hallatszik. Nôi és gyermekhangok. Az egyik teremôr félig kinyitja az ablakot, így a zaj behallatszik.) NÔI HANG No né, hát ilyent meg ki látott? Mibe, hogy ezek nagy királyok? 1. GYERMEK Ni, micsoda szörnyű egy állat. Tán ezt nevezik elefántnak. 2. GYERMEK Hú, de mekkora az ormánya! Nem volna jó, ha szájon vágna. 1. GYERMEK Ni, ennek meg két púpja van, És a kantárja színarany. 2. GYERMEK Nini, az ott meg fekete, Nem mosakodott meg hat hete. 1. TEREMÔR (bentrôl kikiált) Mentek innen, csajvadék népség! Nézd csak! Még majdnem széjjeltépnék! NÔI HANG (kintrôl) Ide mennek, lám, a királyhoz. Az Heródes lesz, a komájok. ÔR (kintrôl) Ha még tovább is jár a szátok, Közétek vetem ezt a bárdot. Méltóztassanak, nagyurak. Félre, kíváncsi, kandi nôk, Hisz elálljátok az utat. Rendet tarunk mi némiképp. 1. TEREMÔR (benn) Erre tartanak, csakugyan. (ablakot becsukja) 2. TEREMÔR Persze, hiszen szigorúan Így hagyta meg ezt a király, S jaj, aki néki ellenáll. 3. (Két udvarnagy bevezeti a bölcseket) 1. UDVARNAGY Méltóztassanak, uraim. Nem tudom ugyan, mi a cím, Mely illeti nagyságtokat. 2. UDVARNAGY De látni, hogy elôkelôk. (Elhelyezkednek. Udvarnagyok a trón mellett jobbról-balról, a bölcsek mögöttük.) GÁSPÁR Tisztelgünk a király elôtt, Hiszen az ô földjére léptünk. MENYHÉRT No meg üzent is éppen értünk. BOLDIZSÁR Az illemre én is vigyázok. GÁSPÁR Tudósok volnánk, csillagászok. MENYHÉRT (átszellemülten) Ki a tudás vágyától égve Sokat néz a csillagos égre, Higgyétek el, tele lesz vággyal, Föld-nem-sejtette boldogsággal. Valami nagyot, szentet áhít. GÁSPÁR Nos, és ez hozott épp idáig. BOLDIZSÁR Mert a csillagok vallanak. Ó, mindenik egy-egy ajak, Mely égi titkokat susog. S akik nem hallják, koldusok. 1. UDVARNAGY Ugyan, ugyan három királyok, Vagy kik vagytok, nem is tudom. Én lábammal a földön állok, Balgák, kik az eget lesik. 2. UDVARNAGY Ki az égre néz, sárba esik. 1. UDVARNAGY Hehehe, így van. De reméljük, Nem sértjük meg rangos személyük. GÁSPÁR Erre nem is kell tán felelnünk. Csak más a szemünk, más a lelkünk. MENYHÉRT Mi eljöttünk, mert jönnünk kellett. 1. UDVARNAGY Itt a királyi trónus mellett Álljatok föl, itt ez a móres! Vigyázzunk, már jön nagy Heródes. 4. (Kürtszó. Bevonul Heródes kíséretével: elöl egy tiszt, mögötte két alabárdos, lehetnek az elôbbi teremôrök is, akik kimentek az udvarnagyok bevonulásakor. Jön egy pap, tekerccsel a kezében.) 1. UDVARNAGY Üdvözlégy, fölséges király! (mély hódolattal) Néped elôtted térden áll. HERÓDES (elhelyezkedik) El is várom, hogy meghódoljatok, Ti, palotában nyüzsgô kukacok. Kik élôsködtök királyi kegyen, Mind, mint a légy, falánk és szemtelen. (Udvarnagyok közelednének, hogy földre essenek) Ezegyszer most a lábcsók elmarad, Elôkelô vendégeink miatt. Kik vagytok ti, nyájas idegenek, Kik elbűvöltök sok kandi szemet, Úgy, hogy rólatok beszél most a város, S népszerűségtek enyémmel határos. Föllépéstek, látom, elôkelô. Ne féljetek hát, lépjetek elô! (Bölcsek elôlépnek, háromszor meghajolnak) GÁSPÁR Szolgálatodra, mágusok vagyunk. Az ég jelei között kutatunk. Mindegyikünk a mirhás Perzsia, A tömjént termô aranyhon fia. MENYHÉRT Éjszakákon, míg mások alszanak, Mi úgy fekszünk a homokban hanyatt, Csak bámuljuk a ködös Tejutat, És elkérdezzük, melyik mit mutat. BOLDIZSÁR Minket az égbolt bűvöl, delejez, És azt firtatjuk, melyik mit jelez. Áhítva lessük, hogy a mély azúr Mögül mit is közöl velünk az Úr. HERÓDES (legyint) Szép, szép, de nálunk szükség erre nincsen, Mert zsidóhonban én vagyok az Isten. S most rátok vetem kegyelmemnek fényét, Mondjátok el, utatok célját, végét. GÁSPÁR Nos, jött egy éj, nem párás, nem ködös, S föltűnt az égen egy szép üstökös, Nagy csóváját földünkre terítette. MENYHÉRT Mi csak néztünk ama fény-fergetegbe, Úgy vakította pislogó szemünk. BOLDIZSÁR Ó, mily hatalmas, nagy vagy, Istenünk! GÁSPÁR Aludtak akkor vackukban a népek, Csak mi láthattuk ezt a csodaszépet. BOLDIZSÁR S akkor szívünkben is fény gyulladott, S az szebben beszélt, mint a csillagok. Elménkben szent lôn már a bizonyosság, Hogy a fénykévék épp Ôt nyilatkozzák, Akirôl szólt a ti szent könyvetek. GÁSPÁR A Messiás tehát megszületett. HERÓDES A mi szent könyvünk? A szent Biblia? Amit beszéltek, merô szófia. GÁSPÁR (mélyen meghajolva) Megkövetem király fölségedet, De a Messiás már megszületett. A nagy Király, a szent Immánuel, Kit ôsidôktôl áhít Izrael. HERÓDES (némi gúnnyal) Hm. Ezt mondta a ti csillagtok? GÁSPÁR Meg amit Isten hozzá suttogott. HERÓDES (fölénnyel) Ugyan mire jók az ilyen sugalmak? Ilyet az ember azonnal elaltat. Csak ami kézzel megmarkolható, Csak azt mondja el a Mindenható. És hogy a csillagról szólt a Biblia? Arról népemnek kéne tudnia. GÁSPÁR Nekünk eszünkbe jutott ez a szó, Melyet egy helyt mond a Sugalmazó, Mikor szólott a prófétátok, Bálám, S az Úr igéje tört elô a száján. HERÓDES Szavamra! Ti megszégyeníttek minket. Így ismeritek a mi könyveinket? No, és mit mondott ama híres Bálám? GÁSPÁR Hogy vezetô sarjad egykor Jákób fáján, És Izraelben fényes csillag támad... PAP (közbevág, tudákosan) De azt is mondta, emlékszem szavára, Hogy az nem most lesz, csak egyszer, sokára. HERÓDES Nem vagyok tudós. Azonban bocsánat, Ha jól értem... (észbekap) No, de egy király Ilyen vitának úgy fölötte áll. (igen kegyesen) Ti tehát otthon csillagot lestek, És országunkban új királyt kerestek. BOLDIZSÁR Ôt kerestük, hév délben, éjszakában, Kis kunyhóban, királyi palotában, Erdôn-mezôn, a csillag volt vezérünk, S úgy örülünk, hogy végre ideértünk. GÁSPÁR Mert mindenkoron áhítjuk az Égit, S ha nem hallhatjuk lángoló igéit, Hát legalább kicsiségében lássuk, És itt keressük, hol keresnôk másutt? MENYHÉRT Hol is keresnôk, hogyha nem tenálad? Hisz ide hoznak mind az égi szálak. BOLDIZSÁR Csillag kigyúlt, és csillag kialudt. Kísértetes homályban vitt az út, De a malaszt és ama szent ige Fényt szórt a puszta ösvényeire. (Heródes nagyokat ásít, tüntetôleg) S elindultunk, vakmerô utasok, Szívünkben vágy, szemünkben csillagok... S a Biblia zengô igéivel Édesedett bennünk az égi jel. GÁSPÁR S a bizonyság: hogy megszületett, S megleljük majd az égi kisdedet, Kinek lelke már messzirôl sugalmaz... HERÓDES Ömlengéstek egy kissé már unalmas. Hát röviden. Azt nem mondta meg Szent könyvetek, hogy merre született? Lám, a tudástok akkor hát hiányos. Sok a próféta, de ez most nem számos. Valamelyikük megmondotta tán, Hogy az égtájnak melyik hajlatán Születik meg a fölséges ''utód''? Jöjjenek hát papok, írástudók, Hisz már magam is kíváncsi vagyok, Mért nem mondták meg ezt a csillagok? Küldjétek ide a bölcs Szádokot, Vagy valamelyik híres szónokot. PAP (mély meghajlással elôlép) Uram, király, nem kell itt messze menni, Ez a kérdés írástudónak semmi, Okfejtésem nem lesz nyakatekert, Íme, itt van nálam a könyvtekercs Prófétáinknak jóslataival, Közülük nem egy éppen róla vall. Meg is írta a jeles Mikeás, Hogy hol születik meg a Messiás. GÁSPÁR Ez az. Izgulok. Mondd meg hát hamar, Hisz e vágy minket oly régtôl zavar, Hogy elôtte meghajthassuk a térdünk, Ha nem is oldja meg sok-sok miértünk. HERÓDES (fölélénkülve) Mindjárt megtudod, hol leled királyod. Nos, öreg pap, szedd elô tudományod. PAP (rövidlátóan egy pontra bök) Mikeás mondja... itt, eme helyen, Hogy azért boldog a kis Betlehem, Mert ôbenne születik a vezér, Kinek hatalma föld végéig ér. GÁSPÁR Ó, Istenünk fölséges malasztja, Hogy övéit hiába nem szalasztja. BOLDIZSÁR Ó, Istenünknek drága nagy kegyelme, Hogy eltalál hozzá az igaz elme. MENYHÉRT S míg másoknak hallgattak a jelek, Nekünk a fény a lelkünk fénye lett. HERÓDES (udvaroncaival cinkosan összekacsintva) No, lássátok, most már csak egy-két mérföld, Odaértek és célotok bétölt. S ha megleltétek a kisdedet, Kérlek, hogy hozzám visszajöjjetek. Hadd mehessek és én is hadd imádjam, Hiszen hozzá vonz minden, minden vágyam. Hát induljatok, kedves jövevények, Éltessenek a legtisztább remények. (búcsút int) BÖLCSEK Hódolat néked, tisztelet és hála, Te, országodnak legdicsôbb királya. (mély meghajlással el) 5. HERÓDES Ki látott még három ilyen fantasztát? A fél világot balgán beutazzák, Mert csillaguk azt mondja: Messiás. Csóvás csillag volt, hunyt fény, semmi más. 1. UDVARNAGY Hát nem is bölcsek, az kilátszik. 2. UDVARNAGY Én is úgy érzem, hogy rege, Amit hajszolnak, és hiányzik Eszüknek egyik kereke. 1. UDVARNAGY Én sem láttam még három ilyen zöldet! 6. (Kinn hangok) SOKAN Itt jönnek, ni, a napkeleti bölcsek! STENTORI HANG Éljen a három csillaglátó táltos! NÔI HANG Az örömük az örömünkké vált most. MÁS HANG Ôk rátaláltak az új, jobb királyra! HANGOK Vivát, dicsôség! Áldás szálljon rája! STENTORI HANG Éljen a zsidóhon újszülött királya! Éljen, dicsôség! Áldás szálljon rája! NÉP (ütemesen) Éljen zsidóhon újszülött királya! 7. HERÓDES Mi az? Mit zúg ott kinn a tömeg? 1. UDVARNAGY Az okoz néki éppen örömet, Hogy áldhat téged, hatalmas király. 2. UDVARNAGY S minden áldása szent fejedre száll. NÉP (kinn, megérthetôbben, ütemesen) Éljen zsidóhon újszülött királya! Éljen, dicsôség, áldás szálljon rája! HERÓDES (fölényét vesztve, vak dühvel) S ti még itt álltok? Hol az eszetek? Hát miért tartlak, kutyák, titeket? Lóduljatok karddal és kelevézzel, S verjétek e gaz népet szerte széjjel! Fojtsátok ezt a durva lármát vérbe, Kényszerítsetek minden lábat térdre! (ôrjöngve) Vért akarok látni: vért akarok! Vér mossa le csak a gyalázatot. (tiszt, alabárdosok, ôrök el, kintrôl hangok) KATONÁK Rajta! Üsd, verd! Kotródtok menten félre! HANGOK A NÉPBÔL Ó, jaj, talált, csorog a fejem vére! KATONÁK Nesze neked, hálátlan csôcselék! HANGOK A NÉPBÔL Jaj, eltipornak! Istenem! Elég... (a zaj lassan halkul, Heródes visszarogy trónjára) HERÓDES A düh sápaszt el. Gyomrom is remeg. De megôrzöm szokott fölényemet. KATONÁK (kint) Ni, hogy kotródik az a híres népség... Egy pár halott, s máris üres a térség. HERÓDES (küzd nyugalmáért) Ez a düh bennem mindent fölborít. E hálátlanság, ez fölháborít. Hát nem én vagyok Izraelnek nagyja, E nyomorult kis ország édesatyja? Ha bölcseségem, taktikám nem volna, Elnyelte volna rég az éhes Róma. 1. UDVARNAGY Bizony, fölség, nagy a te érdemed, És mindörökre fényes a neved. (kinn csend) HERÓDES No, majd adok én nékik új királyt! Mi ez? Hát éljent senki sem kiált? 8. (katonák, tisztek, stb. vissza) TISZT Uram, király, mindenható szavad Érvényesült. A térség már szabad. Mert hatalmadtól mindenki remeg És félve-szeretve áldja nagy neved. HERÓDES Csak féljenek, untig elég nekem. A szeretet? Eh, azt elengedem. Mit is mondtak ama papiruszok? (paphoz) Hová mentek azok a mágusok? PAP (tudálékos fejtegetésbe kezd. Heródes unja.) Megszületik a gyermek Betlehemben. Tudósaink meg is egyeznek ebben, De arról már nem szól a szent ige, Hogy vajon éppen most születik-e? Bölcsen mondtad azt nagyságos királyom, A csóvás csillag csak fantazma, álom. Bár azt mondja a tudós Azael, Hogy ô kissé másképp gondolja el, Viszont ama betlehemi királyon Éppen Dávidot érti a bölcs Jázon. HERÓDES (mosolyogva) Jól van, papom, ebbôl elég volt ennyi. (tiszthez) Te meg szolgám, Betlehembe fogsz menni. Veled megyen tizenkét nyalka ember, Kiket nôi könny és sírás le nem ver. Éj évadján menjetek házról-házra, S borítsatok minden családot gyászba! Megöltök ottan minden csecsemôt, Már ha fiú. Hagyhatjátok a nôt. Egyetlen fiút ki ne hagyjatok, Mert különben fôtökkel játszotok. Megmutatom, hogy nem lesz trónviszály. Megértettétek? TISZT (tiszteleg) Igenis, király! (el) 9. (Egy pap nagy sebbel beront) 2. PAP Bocsáss meg, uram, hogy csak így berontok, Jelentenem kell ezt a csoda dolgot: A csillag... a csóvás... az üstökös...! Áttört minden felhôt, párát, ködöt, Belepte már a templom udvarát, Betlehemre veti sugarát. Az ablakon át meg is láthatod. (nagyobb fény) HERÓDES (dölyffel) E csillag már eleget untatott. Nem nekem való már az égre néznem... Azt a kisdedet pedig -- elintézem. (katonákhoz) Csak vágjátok el hát a nyakukat, A csillag majd úgyis utat mutat. Fújjátok meg fennen a harsonát, Rajta, indulj, menjetek, katonák! (kürtszó, Heródes büszkén kivonul, csak a 2. Pap marad benn, kitárja karját) 2. PAP Ó, szörnyűség, üzennek az egek, S Istennel dacol ez a szörnyeteg! De süssetek csak, csóvás csillagok! Fényetek jóknak, s rosszaknak ragyog. Egyikbe hitet fogtok tündökölni, Másik elindul fényetekben -- ölni. Látnak jók, rosszak, kicsinyek, nagyok -- Süssetek hát, tragikus csillagok! (vége az elsô résznek) MÁSODIK FELVONÁS Szín: lehet ugyanaz a fal, mint az elsô részben, trónus helyett egyszerű ülôpárnákkal, bölcsôvel. Mária és József foglalatoskodnak, útra készülnek, miután a Gyermeket bemutatták a templomban. 1. JÓZSEF Fáradt vagy, ugye, nagyon fáradt. Tekintetedbôl gond, bú árad. Kissé fárasztó volt az út A templomtól a városig. Látom, térded roskadozik, És ajkad olykor megremeg S mindent elárul bús szemed, Mely álmodozva elmereng. MÁRIA Így tesz, akinek szíve reng, Igenis sok volt ma a lárma, S a zsivajnak súlyos a járma. A kufárok vad zsivaja, A szekereknek robaja, Nem mondom, fáraszt, csendre vágyom. A csend, a csend az én világom. JÓZSEF Csak a csendnek van igaza. Várjunk, holnap megyünk haza. Názáretben megvár a munka, Ily fáradtan ne keljünk útra. MÁRIA Fáradtság? Ó, az semmi se. Csak ama szónak tövise, Amit mondott az öregember, Az tölt el súlyos sejtelemmel, Bennem azóta vészhang kongat, A szívem körül úgy szorongat, Hogy menjünk innen mielôbb. Itt a vész az ajtónk elôtt. JÓZSEF Ah, te töprengsz a szavakon, Miket szólt az agg Simeon? MÁRIA (boldogan emlékezve) Szép volt a templom tág tere, Színes márványkövezete, Szép volt lemondást nem mutatni, Jézuskát csendben odaadni, De jött Simeon, s amit mondott, Attól borongok és szorongok. JÓZSEF Az én szívem is didereg, Ha rágondolok, az öreg Furcsákat beszélt, az igaz, De ládd, abban sok a vigasz, Hogy amirôl szólt, az a tôr, Szívedre évek múlva tör. S elég a napnak a baja... MÁRIA Gondolod? (enyhülve) Ez az óhaja, Ez a reménye a szívemnek. És ha gôgicsél ez a gyermek, Gondjaim mind elszenderednek. (szerelmesen néz a gyermek felé) Aludj, kis szentem, mennyországom! Egyetlen erôm, boldogságom. Gondoktól mentô orvosságom, Kicsiny kacsód, pajzsom és várom. JÓZSEF No ugye, ez a kis jövevény, Öröm, vigasz, erô, remény. MÁRIA De aztán ama rémes tôrnek Emlékei csak reám törnek. A jós szavak, mint barna árnyak Jönnek, s a bajok, jaj nem várnak. Szívemben intésként hatolnak. Menjünk haza, ne késôbb, holnap! JÓZSEF Engem is izgat a dolog. Kedvedért mindjárt pakolok. 2. (Utcalárma behallatszik, hangok) 1. HANG Nézzétek ezt a csillagot, Fényes nappal van, és ragyog. 2. HANG S mily káprázatosan, mi szépen Hasít vonalat az égen. 3. HANG De ni! Kik jönnek? Vándorok. 4. HANG Mulya, ki most is ácsorog. Gyerünk, lobogtassuk a kendôt, Amerre lesznek elmenendôk, Hiszen nagy urak, tán királyok... 1. HANG Az ám, ily lovat vajh, ki látott? 2. HANG Nem ló az, te. Az a neve, Hogy dromedár, másképp: teve. 3. HANG De nicsak! A csillag megállott, Odamennek, ni, a királyok. 4. HANG No, de hogy pont egy kulipintyó Elôtt áll meg a fényes hintó! Meg az a nyerges dromedár... (esetleg tevenyerítés, szekérzörgés. Nagy fény támad a szobában is) 1. HANG És a csillag ahogy megáll, Ráborítja szép üstökét. 3. JÓZSEF A zaj, ládd, itt is utolér. De hova lett a félsötét? Ó, mily csoda! Úgy tűnik nékem, Hogy száz nap is ragyog az égen... 4. (bevonulnak a napkeleti bölcsek) GÁSPÁR (mély meghajlással) Alázattal jelentkezünk, Kik egy nagy Királyt keresünk. MENYHÉRT Messzi országból jöttünk erre, A kis, a nagy királyt keresve. Otthon megláttuk csillagát, S lelkünket úgy hatotta át A külsô, meg a lelki fény, Hogy buzdultunk üzenetén. BOLDIZSÁR Mert semmi azt már nem marasztja, Kit megmozdít az Úr malasztja. GÁSPÁR Az ég küldött kíséretet, És egy üstökös vezetett, S mit nem mondott az égi jel, Arra embertudás felelt. MENYHÉRT Heródes udvara is intett, Hogy erre vegyük lépteinket. MÁRIA Heródes? (aggodalmasan) GÁSPÁR Igen, ô is jön, hogy imádja Azt, aki néki is királya. MÁRIA Heródes? Ó, én rosszat érzek. MENYHÉRT Pedig ô -- vagy a kíséret -- Mondta, hogy a királyt keresve, Csak ide jöjjünk, Betlehembe. GÁSPÁR És most itt állunk hódolattal, (meghajolva mélyen) És mélységes mély áhítattal, És elmondjuk újra meg újra, Hogy áldunk Téged leborulva. (letérdel) MENYHÉRT Megköszönjük, hogy végre itt vagy, S mikor a világ már-már megfagy, Te eljöttél, hogy fölmelengesd S hazavezesd mind, ki feléd esd. BOLDIZSÁR És megköszönjük meghatottan, Hogy csillagod jelent meg ottan, Hol mennyre nézô lelkek vártak. GÁSPÁR Te ôket is szívedbe zártad, Akik egy más akolból voltak. Csillagfényed ránk mosolyogtad, Mert azt mondta nékünk a csillag: ''Én, a Messiás, várlak, hívlak.'' JÓZSEF Vannak csodák földön és égen, Ész csillog a gyermek szemében. Úgy néz, mint ki mindent megért, És máris szívet ád szívért. Kis híja már, hogy meg nem szólal. BOLDIZSÁR Hisz máris oktat, bár nem szóval, Ez a tisztaság kis szemében Azt mondja, hogy közel az éden, Szinte érezzük illatát... GÁSPÁR Igen. Engem is az hat át, S azzal is oktat, ó de mint! Ahogy így bölcsen rám tekint. MENYHÉRT S mily egyszerű az égi lény! Nem övezi királyi fény. BOLDIZSÁR Ó, mert a fénylô paloták Nem értik az égi csodát. Elmerülve a földi fénybe Nem néznek már vágyva az égre. GÁSPÁR Ezt választá: a szegénységet. Ó, mert a kincsek kötelékek, Nyűgök ôk csak a szívek szárnyán, S mint mostohától kivert gyermek, Diderg a szív miattuk árván. BOLDIZSÁR Sejtem szándékod, égi Gyermek: Ez a szegényes egyszerűség Lélekkel mérve: mélység, hűség. 5. (két pajkos gyerek benyit, egyik kikiált) 1. GYEREK Gyerekek, én bekukucskálok, Mit csinálnak itt a királyok. Ej, nincs itt semmi, csak szegénység, Ifiasszony... mellette vénség. Meg egy pici pólyásgyerek. 2. GYEREK Nincs itt mit látni, emberek. (el) 6. GÁSPÁR Hogy királyomnak valljalak, Ím, hoztam egy kis aranyat. Ezt is csak jelképként hozom, Hiszen adóval tartozom. E tudattal vagyok tele, Legyen e kincs ennek jele, Hogy Téged, áldott égi gyermek, Én királyomnak elismerlek. (letérdel, megcsókolja a kis lábát) MENYHÉRT S hódoljon Néked ez a tömjén, Mely ott termett hazámnak földjén, Most csak itt nyugszik darabokban, De hogyha egyszer lángralobban, A menny felé száll illatozva, Örvénylô, ezüst gomolyokban, S azt hirdeti: szálljon a lélek, Testét legyôzve Istenéhez. (letérdelve csók) BOLDIZSÁR Sejtelmeim szorongva tiltják Megmondani, hogy mért mirhát Áldozok én a kis királynak, Hisz a jövô rémei fájnak, S ma még örüljünk, hogy a Gyermek Mosolya hull, mint égi permet Aszályos lelkünk humuszára. Mindenért hála, hála hála! (letérdel, csók) MÁRIA Hát veled is balsejtelem Játszogat, épp úgy mint velem? BOLDIZSÁR Ó, hisz minden gyermek felett Lebegnek vad kérdôjelek. MÁRIA És mind megnyugszik bölcsen, szépen Isten jó meleg tenyerében. GÁSPÁR Nos, hát láttuk a kisdedet, S áldjuk Istent, hogy csillagával Bennünket ide vezetett. Most hát hegyen és völgyön által Megyünk hetedhét ország ellen, De elôször Jeruzsálembe, Megállani illô és jó lesz, Ott vár bennünket nagy Heródes. Megjelentjük, hogy valahára Rátaláltunk az új királyra. Hisz azt sugallja illem, szellem. VÉGE ======================================================================== Csillag támad Jákóbból (Karácsonyi misztérium-játék 4 képben) Szereplôk: LÉGIKISASSZONY GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR SZOLGA SZELINA KIKIÁLTÓ PÁSZTOR HERÓDES RUBEN ANNÁS MINISTR. (SZOLGA) MÁRIA JÓZSEF ÖREG PÁSZTOR PÁSZTOROK ANGYALOK GÁBOR ANGYAL LÉGIKISASSZONY (bejön, kezében térkép és felszolgáló tálca. Tálcát leteszi, rajta cukorka, ital, kibontja a térképet.) Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Hölgyeim és Uraim és kedves Gyermekek! Szeretettel köszöntelek benneteket a Cegléd-Szentföld repülôjárat gépén. Mint minden repülôgépen, indulás elôtt itt is vissza kell állítani az óránkat az illetô hely, ahová érkezünk, idejére, órájára. Itt azonban nem órákat, nem napokat, heteket, hónapokat, hanem évszázadokat kell visszaszámolnunk az idô óráján. Kereken 1999 évet. A történet ugyanis, amit majd látunk, és a hely is, ahová érkezünk, ennyivel elôbbiek. Most pedig nézzük meg a térképen, hová is iparkodunk? Útvonalunk a következô lesz: Elsô állomásunk messze keleten Babilon ôsi városa. Ott állt a híres Etemenanki torony, a csillagvizsgáló mágusok és jósok hétemeletes tornya, ahonnan az égi jeleket figyelték. Második megálló innét délnyugatra visszafelé a zsidó fôváros: Jeruzsálem, ahol akkor a világ hetedik csodája, a hatalmas templom állott, és mellette Sion hegyénél Jeruzsálem fejedelmének, Heródes királynak a palotája. E város elôtt landolunk, majd egy réten egy szép oázisnál fel is frissíthetitek magatokat egy pásztorkunyhónál egy kis friss tejjel vagy joghurttal. Betérünk majd a városba is, a királyi palotába. És végül az utolsó állomás Betlehem lesz, ahol a világ Megváltója, Jézus Krisztus született. Pilótánk már jelt adott, bekapcsolta a motort. A védôöveket kérnénk felcsatolni. Indulunk, jó szórakozást kívánunk mindnyájatoknak! (Zene, ami a repülôgép startját szimbolizálja, a légikisasszony oldalt félreáll és néhány szem cukrot ad a gyerekeknek.) I. FELVONÁS A babiloni torony tetején. Gáspár és Menyhért bölcsek jönnek, lassan meg-megállva. GÁSPÁR Jaj, de elfáradtam, míg felértem ide, a babiloni torony hetedik emeletére... MENYHÉRT Ne csodálkozz ezen, mesterem, hiszen ez a torony nyolcvan méterrel fekszik a város felett. GÁSPÁR Tudod, Menyhért, én fiatal korom óta itt töltöm az éjszakákat, mert innen jól lehet figyelni a csillagokat. MENYHÉRT Innét a sors-döntések sors-kamrájából? GÁSPÁR Magammal hoztam egy könyvtekercset a zsidók könyvtárából. Tórának hívják, de a görögök Bibliának, százkönyvnek nevezik. Az én szemem fáradt, olvassuk együtt: ,,Csillag támad Jákobból És királyi pálca kél Izraelbôl. Megveri Moáb fejedelmeit, Elpusztítja Isten országának ellenségeit És Jákob sarja uralkodni fog.'' (Num. 24,16-19.) MENYHÉRT Gáspár mester, te bölcs vagy. Közel állsz az éghez. Mondd meg nekem, milyen az Isten? GÁSPÁR Istent nem láthatod meg testi szemmel. Ô lélek. De biztosan küld majd valakit, aki elmondja, milyen az Isten. De maradjunk csendben, álljunk félre, hangokat hallok. SZOLGA Erre, erre, jó uram, Boldizsár. Ez itt már a babiloni torony teteje. Innét nézik Babilon tudósai az ég titkait, csillagait. Te is széjjelnézhetsz, hátha meglátod a csillagot, mely minket Indiából idáig vezetett. BOLDIZSÁR Menni, menni, állandóan menni, és mindig elôre. Céltalanul. Érdemes ez? Ha nem érezném lelkemben a hívást, hiába fénylene fel ismét és ismét elôttem az üstökös. De nézd, megint megjelent. Nem maradhatunk, indulnunk kell tovább... (kigyúl a fény a színpad sarkában) GÁSPÁR Álljatok meg, kik vagytok? Honnan jöttök? Hová mentek? BOLDIZSÁR Boldizsár, indiai fejedelem vagyok, és tudós mágus. Láttam egy csodálatos csillagot, mely valami nagy király közeledtét hirdeti, és elindultam, hogy hódoljak neki. GÁSPÁR és MENYHÉRT Mi is veled megyünk, csak elköszönünk mieinktôl. MENYHÉRT Éppen itt jön Szelina. SZELINA Merre vagytok, jó uram? Hoztam egy kis takarót, meg vacsorát nektek, hogy meg ne fázzatok a torony tetején itt éjszaka. MENYHÉRT Köszönöm, jó Szelina. Éppen jók lesznek ezek a dolgok az útra. SZELINA Miféle útról beszélsz? Szólj, mirôl van szó? MENYHÉRT Fáj mondanom, Szelina, de nekünk indulnunk kell a csillag után. Te pedig vigyázz a házra, édes szüleinkre, mindenre. Ha megtaláltuk a Messiás-királyt, majd visszatérünk... SZELINA Jaj nekem, ó jaj nekem... egyedül maradok. Ez a keleti asszonyok sorsa... De ha benneteket az Isten hív, hát menjetek! Ô majd gondoskodik rólatok, és rólunk is. Vigyázzatok a sivatagban, az ellenséges földeken... Isten veletek! GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR Vigyázunk, Szelina, ég veled! ÉNEK ,,Harmatozzatok, égi magasok, Téged vár epedve az emberek lelke, Jöjj el édes Üdvözítônk! Mert az emberek ott tévelygenek, Hol Te égi fényed útján nem vezérled Ôket, édes Üdvözítônk.'' II. FELVONÁS Az oázisban. KIKIÁLTÓ Jó ideje, hogy itt voltam... közel fél év telt el, mert lelkemben vándoroltam a három bölcsekkel. Átkeltünk a folyam vizén a gyors Eufráton, s megmásztuk a Libanont is a keleti hágón. Ott fent fagyos gyökereket rágcsáltak tevéink, de itt lent az oázisban már nem hó fehérlik, hanem dús rét selymes zöldje s göndörszôrű nyájak, de adjuk át a szót ismét a három királynak. PÁSZTOR Milyen jó itt élni, Isten szabad ege alatt! Egész nap mást sem teszek, csak gondolkodom és imádkozom. Na meg a nyájra vigyázok, mert a gazdám, Heródes király nagyon kegyetlen ember... Jaj lenne nekem, ha a farkasok elhurcolnák a nyájat. De figyeljetek csak -- ott emberek közelednek teveháton... Katonák is vannak velük. Most leszálltak a tevéikrôl. Erre jönnek... Ugyan, mit akarnak? SZOLGA Jó estét, pásztor! Mondd, melyik város fénye látszik a távolból? PÁSZTOR Szép jó estét nektek! A várost Jeruzsálemnek hívják, és a mi népünk fôvárosa. Ott áll Sion hegyén az igaz Isten temploma. Annak esti fényét látjátok. Hajnalra odaérhettek. De vigyázzatok, mert ott a szigorú Heródes király az úr. Ha rosszul szóltok, a fejetekbe kerül. MENYHÉRT Pedig mi az új királyt keressük, vele akarunk beszélni. PÁSZTOR Új királlyal? Hogyan gondoljátok? Heródes két szép fiát is megfojtották álmukban, csakhogy ô maradhasson uralkodó. Ne menjetek hozzá! BOLDIZSÁR Mi égi jelet kaptunk Istentôl, és ha meg kell halnunk, akkor sem térünk le annak a hitnek útjáról, amit Ô adott nekünk. PÁSZTOR Járjatok hát szerencsével, imádkozom értetek. GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR Isten veled, derék pásztor! (Énekelve elindulnak: Isten gyermek, kit irgalmad közénk lehozott... dallamára énekelhetô): Napkeleten éjszakában új csillag támad Utat mutat Megváltónkhoz három királynak. Messzirôl jött karaván: Gáspár, Menyhért, Boldizsár Sejtitek-e, Heródesnél rátok hogy mi vár?... Hosszú, nehéz vándorlástok talán célhoz ér, Jézus maga kárpótol majd mindenért, Szeretettel vár reátok, biztos Reá találtok, Ha továbbra is a hitnek szent útján jártok... (Míg a hátteret kicserélik, bejön a kikiáltó és szól): KIKIÁLTÓ Magasan jár a nap Jeruzsálem felett, Heródes várában most jelzik a delet. Trónján ül a kényúr, mellette egy néger, Friss levegôt hajt rá nagy legyezôjével. III. FELVONÁS Heródes trónterme. HERÓDES (bejön és trónjára ül, kezében papírtekercs. Egy néger fiú mellette áll és legyezi.) Na, nézzük, milyen jelentések érkeztek ma a határszélekrôl? (olvas) A berber törzsek megint lázadoznak... Szamaria megtagadta az adófizetést a rómaiak megbízottjától, azaz tôlem. Azt mondják, hogy... RUBEN (beront az ajtón, katonaruhában, mélyen meghajol és mondja) Uram, felséges uram! Nagy megtiszteltetés éri házadat. Békés királyok érkeztek napkeletrôl. Tevéken jöttek. Ajándékot hoztak a zsidók királyának. Kérik, hogy tiszteleghessenek elôtted. HERÓDES Királyok? És ezt nekem az utolsó pillanatban kell megtudnom! Se hírmondó, se futár! RUBEN Sajnos, felség, a keleti határszélen a berber törzsek fellázadtak, a déli részeken a Negev-sivatagnál pedig rabló banditák fosztogatnak... Hírmondók így nemigen járnak. Beengedhetem ôket? HERÓDES Ilyen hirtelen? Nem bánom, jöjjenek! RUBEN (ajtót nyit) Íme, napkelet bölcs királyai: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. GÁSPÁR, MENYHÉRT ÉS BOLDIZSÁR (meghajolnak) Légy üdvözölve, Heródes! HERÓDES Ti is legyetek üdvözölve, bölcsek! Mi járatban vagytok? GÁSPÁR Uram, úgy tudjuk, hogy egy régi jövendölés teljesedett be a te országodban, Zsidóországban. Új király született... MENYHÉRT A ti könyvetekbôl tudjuk ezt, Heródes, a Bibliából, ahol az van írva, hogy egy új csillag jelzi majd a Messiás megérkezését. BOLDIZSÁR Ez a király Szabadító lesz, és legyôzi majd a gonoszokat. HERÓDES Új király... Szabadító... legyôzi a gonoszt... nem tudok róla. MIND Pedig mi láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk imádni Ôt. HERÓDES Én nem ismerem jól a Bibliát, de Annás fôpapnak és társainak ismerniök kell. Ruben, hozasd el velük a messiási tekercseket! RUBEN Parancsodra, felség! (elmegy) GÁSPÁR Köszönjük, Heródes, hogy utána jársz a dolognak. (Annás és szolgája jönnek, kezükben tekercsek, meghajolnak) HERÓDES Íme, elôttünk a fôpap. Íme, vendégeink: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Ôk messze keletrôl jöttek, és azt kérdezik, hogy melyik városban kell a Messiás-királynak születnie. Látták csillagát napkeleten, és eljöttek imádni Ôt. ANNÁS Üdvözlégy, Heródes és üdvözölve legyetek, napkeleti bölcsek! Íme, a messiási tekercs, melybôl megtudjuk Isten ígéretét. MINISTR. Íme, Annás rabbi, nézd, majd én tartom! ANNÁS ,,Az Úr megesküdött Dávidnak igazában, és nem fog attól eltérni. Tested gyümölcsébôl ültetek a te trónodra. Vesszô fog sarjadni Jesszének törzsébôl, és virág az ô gyökerébôl. Akkor felnyílnak a vakok szemei és a süketek füle megnyílik. Akkor ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és megnyílik a némák ajka...'' (Beat ének következik, idevágó, vidám... utána) ANNÁS ,,És te, Betlehem, Júda földje, éppen nem vagy a legkisebb Júda városai közül, mert belôled származik a Vezér, aki népemet, Izraelt kormányozni fogja...'' HERÓDES Szóval Betlehemben születik ez a félelmetes, új király, csodálatos király. Jó ezt tudni. Köszönöm, nemeslekű fôpap, a felvilágosítást. Ti pedig, napkeleti bölcsek, azonnal induljatok dél felé, Betlehem városkájába. Ide teveháton kétórányira van. És ha megtaláltátok a Kisdedet, jöjjetek vissza, mondjátok el nekem is, hogy én is elmenjek Ôt imádni. GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR Köszönjük, Heródes a te szívességedet. Ha megtaláltuk a Messiást, majd visszatérünk. Ég áldjon! (énekelnek: Istengyermek, kit irgalmad... dallamára) Napkeleten éjszakában új csillag támad Utat mutat Megváltónkhoz három királynak. Messzirôl jött karaván, Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Messiástok Betlehemben szeretettel vár... (elmennek) HERÓDES Szóval Betlehemben születik az új király. Ott a lázadás fészke. Jó ezt tudni. Ruben, hűséges testôrparancsnokom! RUBEN Igenis, uram! HERÓDES Ha rövid idôn belül nem jönnek a bölcsek, akkor ötszáz katonát veszel magad mellé. Százzal körülveszed a várost, száz bemegy, elállja az utcákat és kapukat. Százzal pedig házról-házra jársz, és minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket megöltök. RUBEN Igenis, uram. Úgy lesz, ahogy parancsolod. ÉNEK (Istengyermek ... dallamára) Jeruzsálem fejedelme, gonosz Heródes, Parancsot ad katonáknak, Jézust öljék meg. Mi lesz Veled, Jézuska, édes pici kisbaba? Fejed fölé emelkedik Heródes kardja... KIKIÁLTÓ Utunk utolsó állomásához érkeztünk, Betlehembe. Amíg kicserélik a színfalakat, én elmondom nektek, hogy Szűz Mária és Szent József hogyan vigyázott a barlangistállóban a kis Jézus álmaira. De bocsássatok meg, már itt is vannak, és én megyek. Kedves mindnyájatoknak élményeket, karácsonyi örömöket kívánok! IV. FELVONÁS Betlehemben. SZENT JÓZSEF Aludjatok, Mária, majd én vigyázok rátok. SZŰZ MÁRIA Hogyan tudnék én aludni, mikor a világ Megváltóját ölelem karomban, szívemre. (Énekel a Stille Nacht dallamára) Csendes éj, kegyteli, éj, Szunnyad már minden lény, Csak a Szent Pár virraszt ébren, Égi Kisded, pihenj szépen, Mennyei álmok ölén, mennyei álmok ölén. Csendes éj, kegyteli éj, Mint ömöl égi fény, Távol s közel angyali dal, Kisded Jézusnak nagy diadal, Áldjuk Ôt kis jászolán, áldjuk Ôt kis jászolán! (Gábor angyal jön s mellette két angyal áll, énekelnek ôk is) ÉNEK (francia karácsonyi dal) Aranyszárnyú angyal száll a földre le, Ragyog mint a hajnal Isten hirnöke. Alleluja, hozsanna, Glória! Üdvözlégy, kis Jézus, Isten egy Fia! (Sok angyal jön, énekelnek: ,,Mennybôl az angyal, lejött hozzátok...'' 3. versszak) SZŰZ MÁRIA Édes kicsi Jézusom, eljöttek Hozzád a Te angyalaid. Köszöntenek Téged. Hadd énekeljek én is az én Jézusomnak! Énekel: (Kodály gyűjtés) Betlehem, Betlehem, a te határidba Érkezett Mária rongyos istállóba, Egy angyal, egy angyal újságot hirdetett: Betlehem városába kis Jézus született. (A pásztorok eddig oldalt feküdtek a földön, most az öreg pásztor felül és megszólal) ÖREG PÁSZTOR Jaj, de szépet láttam, pásztorok, keljetek fel, hadd mesélem el nektek! PÁSZTOROK Mi is szépet láttunk, hadd meséljük el neked! ANGYALOK Nem mese ez, jó pásztorok, hanem valóság. PÁSZTOROK Kik vagytok, égi szellemek, és mit kívántok tôlünk? ANGYALOK ÉNEKELNEK (Kodály gyűjtés) Pásztorok, ne féljetek, utánunk siessetek, Betlehembe menjetek s ott lészen helyetek, Mert most éjféltájban Barmok jászolában Üdvözítônk született. PÁSZTOROK Hallottátok? Nem álom, amit láttunk, hanem valóság. Most mit tegyünk? ANGYALOK ÉNEKELNEK (Kodály gyűjtés) Siessetek, pásztorok, pásztorok! Repüljetek, angyalok, muzsikát indítsatok, Csendesen, ékesen, jöjj el, Jézus, én szívembe, Jöjj el Jézus, szerelmem. Üdvözítônk az éjjel, az éjjel, Eljött hozzánk szent fénnyel, szent fénnyel, Üstökösnek fényével. Csendesen, ékesen, jöjj el Jézus, én szívem! Jöjj el Jézus, szerelmem! ÖREG PÁSZTOR Nosza, pajtás, keljünk fel, Betlehembe menjünk el! PÁSZTOROK (énekelnek) Nosza, pajtás, keljünk fel, Betlehembe menjünk el! Már az angyal itt vagyon, muzsikát indít nagyon. Hallottátok, öregapánk mit mondott! Induljunk el, de vigyünk valami ajándékot is a kis Jézusnak és édesanyjának. (énekelve indulnak) Nosza rajta, jó pásztorok, gyerünk a városba, Szép csendesen, fel ne keltsük Jézust a jászolba. Úgy, úgy, úgy -- úgy, úgy, úgy. Édes kis Jézus, aludj! ÖREG PÁSZTOR Eljöttünk hozzád, édes kicsi Jézus, és elédbe helyezzük szívünket. PÁSZTOROK Kérünk, áldj meg minket! ÖREG PÁSZTOR Eljöttünk hozzád, kicsi Jézus, és elédbe helyezzük kéréseinket, kérünk, hallgass meg minket! PÁSZTOROK Kérünk, hallgass meg minket! ÖREG PÁSZTOR Ígérjük neked, kicsi Jézus, hogy mindig szeretünk Téged! PÁSZTOROK Mindig szeretünk Téged! (Énekelve): Isten gyermek, kit irgalmad közénk lehozott, Angyaloknak énekével néked áldozok. Terjeszd fölém kezedet, hogy az Istenszeretet Töltse el ma szívem, lelkem jászolod tövén. (Napkeleti bölcsek jönnek, velük a szolga is.) ÉNEK Napkeleten, éjszakában új csillag támad, Utat mutat Megváltónkhoz három királynak. Messzirôl jött karaván, Gáspár, Menyhért, Boldizsár Betlehemben Jézuskának minden jót kíván. Gáspár mondja: vedd, királyom, ezt az aranyat, Menyhért mondja: tömjén füstje ég felé halad, Istent illet illata. -- Boldizsárnak ez szava: Mirhám legyen orvosságod, fájdalmak Fia. (Istengyermek, kit irgalmad... dallamára éneklik) HÁROM BÖLCS EGYÜTT Hódolunk elôtted, édes kicsi Megváltónk. Fogadd el ajándékainkat. Tiéd a dicséret, dicsôség és áldás mindörökké! SZŰZ MÁRIA Köszönjük nektek, napkeleti bölcsek, Jézus nevében a nagy áldozatot, mit érte hoztatok. Dicsérje Ôt ég és föld! ÉNEK Dicsôség mennyben az Istennek... (2. versszak) GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR Most pedig visszamegyünk Heródeshez, és ôt is elhívjuk, hogy imádja Jézust, az új királyt! GÁBOR ANGYAL Ne tegyétek, bölcsek! Más úton térjetek inkább vissza hazátokba, mert Heródes a gyermek életére tör. Látjátok, angyaltársaim, Heródes katonái már elindultak Jeruzsálembôl Betlehem felé, hogy megöljék a két év alatti fiúcskákat. Más úton térjetek a határ felé, és vissza hazátokba. GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR Köszönjük, Gábor angyal. Más úton indulunk haza, és otthon, ha kell, életünket adjuk Megváltónkért. ÉNEK (Istengyermek dallamára...) Jeruzsálem fejedelme, gonosz Heródes, Parancsot ad katonáknak, Jézust öljék meg. Elmennek a katonák, Jézust már nem találják, Angyal szóra Egyiptomba fut a Szent Család. GÁBOR ANGYAL Jézus él, és országának nem lesz vége! MIND Jézus él, és országának nem lesz vége! ÉNEK Fel nagy örömre, megszületett, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a lény, Isteni kisded szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb. Nem ragyogó fény közt nyugszik, Bársonyos ágya nincs neki itt. Csak ez a szalma, koldusi hely, Rá meleget a pára lehel. Egyszerű pásztor, térdeden állj, Mert ez az égi s földi király! (Gárdonyi Géza szerzete) A misztérium-játékban szereplô énekek kottáját -- Kodály-gyűjtés -- kívánatra megküldi Zsedely Gyula plébános 2700 Cegléd Széchenyi u. 75. VÉGE ======================================================================== Szülte a szűz szent Fiát ... (karácsonyi játék) Szereplôk: SZŰZ MÁRIA CSILLAGOT VIVÔ ANGYAL SZENT JÓZSEF GÁSPÁR FÔANGYAL MENYHÉRT ANGYALOK (10--15) BOLDIZSÁR, KIRÁLYOK ÖREG PÁSZTOR 3 SZOLGA 1. PÁSZTOR 3 ZENÉSZ 2. PÁSZTOR KÍSÉRÔ KATONÁK 3. PÁSZTOR HERÓDES 4. PÁSZTOR FÔPAP 5. PÁSZTOR 1. KATONA 6. PÁSZTOR KATONÁK 1. KISBOJTÁR SZAVALÓKÓRUS, VAGY EGY SZAVALÓ 2. KISBOJTÁR 3. KISBOJTÁR 1. JELENET (Mária és József kivonulnak a szentélybe és a plénumon, az oltár közepe elôtt Mária a néppel szemben leül. József Mária jobb oldalán áll. Mária ölében a kis Jézus. Ugyanekkor vonulnak ki a szavalókórus tagjai, vagy a prológust elmondó fiú.) PROLÓGUS 1999 éve már, hogy földre lépett az égi király, hogy megszületett a világ Ura, Jézus Krisztus, az Isten egy Fia. Augustus volt a római császár, Heródes pedig a zsidók királya, zsidók és pogányok sóvárogva várták, mikor jön el a világ Megváltója. Nagy Augustus császár törvénybe tétette, ,,Ez a rendeletem, -- hirnökök, vigyétek, -- nagy birodalmamban, széles földön szerte, számláltassék össze minden élô lélek.'' Hirnökök siettek szét a nagyvilágba, hirdették szerte a császár parancsát: mindenki menjen saját városába, s írassa be nevét és egész családját. Zsidóország földjén egy kicsiny városban, Názáretben egy ács, szent József lakott Tiszta jegyesével, szép szűz Máriával, kit Isten Fiának anyjává választott. Dávid király, Isten kedveltje volt ôsük, kitôl Isten a Megváltót akarta, Dávid király vérébôl volt a vérük, akinek Betlehem volt ôsi városa. Teljesíteni kellett a császár parancsát, Isten akarata így fog teljesedni! Betlehembe vitte József Szűz Máriát, mert a Megváltónak itt kellett születni. József és Mária Betlehembe értek, de jaj, nem kaptak szállást a városban, hideg téli éjben, utcán dideregtek, míg helyet nem leltek egy barlang-istállóban. Zárva volt az ajtó az emberek házán, megnyílt nekik az állatok tanyája. Itt született meg a titkok éjszakáján Isten Fia, Jézus, a bűnös világra. Most pedig gyerekek, jól figyeljetek! Nyissátok ki gyorsan szemetek, fületek! Megjelenik nektek ájtatos játékban ami akkor történt Betlehem városában. 1999 éve már, hogy megszületett a várva-várt király, hogy szent karácsony titkos éjszakája boldogságot hozott a világra! (A szavalókórus, vagy a fiú el) ANGYALOK (rejtetten énekelnek): Szülte a Szűz szent Fiát, örvendezzünk, Liliomot rózsaág, lelkendezzünk. Kisded atya nélkül, Néki szünet nélkül Glóriát zengedezzünk. (Az angyalok megismétlik: Kisded atya nélkül... egyre halkabban éneklik, a végefelé már dúdolásba mennek át.) MÁRIA Repülj, szellô, lágyan, lágyan, Ringasd, ringasd lábam, lábam, Aludjál, álmodjál, Aludjál, álmodjál, Édes kincsem, kis virágom, álmodjál. (Mária ismétli, s az angyalok az ismétlést Máriával együtt halkan éneklik.) Aludjál, álmodjál, -- aludjál, álmodjál, Édes kincsem, kis virágom, álmodjál. 2. JELENET (A szentély rácsa elôtt pásztortűz, az elôzô ének alatt a pásztorok halkan kivonulnak, és körülállják a tüzet és az öreg pásztort, aki a nép felé fordulva áll.) 1. PÁSZTOR Olyan különös a mai éjszaka. 2. PÁSZTOR Bizony, én is különösnek találom. Még a levegô is mintha illattal lenne tele. 3. PÁSZTOR A mezô sohasem volt még ilyen selymes, de még a csillagok is jobban ragyognak. 4. PÁSZTOR Hallgassatok csak... Mintha a szél is énekelne ? ... (Az angyalok rejtetten, halkan éneklik: Szülte a Szűz szent Fiát... a Kisded atya nélkül... résztôl dúdolásba megy át az ének.) ÖREG PÁSZTOR Valóban különös éjszaka. Különös. Az én öreg szívem is mintha megvidámodna. Meglátjátok, valami különös fog történni. Meglátjátok. 1. KISBOJTÁR Talán csak nem a Messiás született meg, akit úgy várunk?! ÖREG PÁSZTOR A Messiás? Lehet, fiam, lehet... Bár csak az Isten beszélne a te ártatlan lelkedbôl. 2. KISBOJTÁR Beszélj nekünk, apó, a Messiásról! 3. KISBOJTÁR Akit az Isten megígért nekünk, a Megváltóról. MIND Beszélj róla, beszélj róla! ÖREG PÁSZTOR Már sokszor hallottatok róla, de nem bánom. Oly szép ez az éjszaka! S már nagyon közel van, s nagyon várjuk Ôt. Jól tudjátok, hogy Ádám atyánk meg Éva anyánk milyen búsan mentek ki a paradicsomból. Megsajnálta ôket az Úristen. Nem nézhette az Ô irgalmas szeme, hogy ilyen nyomorultul elvesszen az ember. Megígérte nekik vigasztalásul, hogy küld majd valakit, egy asszony gyermekét, aki eltapossa a Sátán fejét, legyôzi a bűnt, visszaadja az elveszített boldogságot az embereknek, és kinyitja a mennyországot. Tudjátok, hogy várták az emberek, hogy beteljesíti Isten, s elküldi a Messiást, a Megváltót. Isten újra meg újra választottainak, a mi ôsatyánknak, Ábrahámnak, Izsáknak, Izraelnek, akiktôl származik a mi népünk, a zsidó nép: közületek születik a Messiás, aki megszabadít a bűntôl, aki elhozza az emberszívekbe a boldogságot. Ôseink várták, egyre várták, és mi is várjuk... Jaj, mióta várjuk... 5. PÁSZTOR A próféták, Isten jövôbelátó emberei is szóltak róla. Arról is beszélj! Beszélj, apó! ÖREG PÁSZTOR A próféták, Isten jövôbelátó emberei megjövendölték, hogy csodálatos lesz a születése. Szűztôl születik. Dávid király családjából. Betlehem városában fog születni, és akkor, amikor Júda elveszti a vezérséget Izrael népe felett. (Körülnéz és titokzatosan mondja): Talán... talán most jön már... itt az idô!... Nem Júda a vezér, nem Júda az úr, hanem Heródes, az idegen. (Kis szünetet tart, majd): Ó, bár jönnél, Urunk, Messiás! 6. PÁSZTOR Ó, bár jönnél, Urunk, Messiás! MIND Ó, bár jönnél, Urunk, Messiás! ÖREG PÁSZTOR Mint forró sóhaj, elhaló, bús jaj, sír fel énekünk. MIND Sötétben járunk, hajnalra várunk, jöjj el, Istenünk! Jöjj, a bűn éget, jöjj, várunk Téged, sír a jó feléd! Mikor jössz végre, kitűzni égre gyôzelmed jelét? (Ismétlés: Mint forró sóhaj... Jöjj el, Istenünk...) ÖREG PÁSZTOR No, emberek, Isten nevében térjünk nyugovóra. PÁSZTOROK (egymás után) Feküdjünk le... Isten nevében... Jó éjszakát... Csöndes nyugvást... Adjon az Isten... Isten nevében... (lefekszenek a tűz köré) 3. JELENET (Fôangyal jön gyorsan. Megáll a szentélyben a rácsnál a pásztorok fölött, énekel.) FÔANGYAL Én mennyei angyal vagyok, Nektek nagy örömet mondok, Mert ma nektek született, Ki megjövendöltetett -- Betlehemben. (A pásztorok az ének elsô hangjaira felébrednek és félve összebújnak, elhúzódnak az angyaltól. Amikor az angyal befejezte énekét, összevissza kérdezik): PÁSZTOROK Jaj, ki ez?... Mi ez?... Jajjj, félek!... Félek!... FÔANGYAL Ne féljetek, pásztorok, pásztorok, Örömet hirdetek, Mert ma nektek született, Ki megjövendöltetett, Egy szűznek méhébôl -- Dávidnak vérébôl, Megváltó Istenetek, alle-alleluja! Hogyha pedig e csodát, e csodát, Látni akarjátok, Betlehembe menjetek, -- és ez lészen jeletek, Fogtok látni ott jászolban Takarva pólyába, Gyermeket találni, alle-alleluja. (Az ének végeztével kitódulnak az angyalok, és a Fôangyal köré állva éneklik) ANGYALOK Dicsôség mennyben az Istennek, Dicsôség mennyben az Istennek. Az angyali seregek vígan így énekelnek, Dicsôség, dicsôség Istennek! Békesség, földön az embernek, Békesség, földön az embernek, Kit az igaz szeretet a kis Jézushoz vezet, Békesség, békesség embernek! (Angyalok mind gyorsan eltávoznak az oltárhoz és a Szent Család köré, a háta mögé állnak.) 4. JELENET 1. PÁSZTOR Mi volt ez, testvérek? 2. PÁSZTOR Csodás égi ének. 3. PÁSZTOR Ébren vagyok, vagy álmodok? 4. PÁSZTOR Angyal volt ez, biz, ha láttam. 5. PÁSZTOR Ilyen szépet még sohasem láttam. 6. PÁSZTOR Ily éneket nem hallottam. (Öreg pásztor a pásztorokra nézve lassan énekel.) ÖREG PÁSZTOR Pásztorok, keljünk fel, Hamar induljunk el, Betlehem városába, rongyos istállócskába, Siessünk, ne késsünk, Hogy még ezen éjjel odaérhessünk. Mi Urunknak tiszteletet tehessünk! MIND ISMÉTEL Siessünk, ne késsünk, Hogy még ezen éjjel oda érhessünk, Mi Urunknak tiszteletet tehessünk! ÖREG PÁSZTOR Várjatok csak, emberek! Ajándék nélkül nem szégyenkezhetünk Királyunk elé, vinnünk kell valamit Királyunknak. 1. PÁSZTOR De mit? Hiszen mi is szegények vagyunk. 2. PÁSZTOR Hallgass el rögvest, nem hallottad, hogy Ô még szegényebb, mint mi vagyunk? 1. PÁSZTOR Hát elviszem néki egyik takarómat. 2. PÁSZTOR Én meg a sípomat adom, hogy játszadozzék, felviduljon. 3. PÁSZTOR Én meg szép botomat adom, amit úgy szeretek. 4. PÁSZTOR Én viszek néki kis kerek sajtocskát. 5. PÁSZTOR Én meg mézízű, jó finom túrócskát. 6. PÁSZTOR Én meg viszek néki édes fehér tejet. BOJTÁROK (egyszerre) Mi meg viszünk néki tiszta fehér szívet. ÖREG PÁSZTOR No hát akkor, testvérek, induljunk Isten nevében. ÉNEK Pásztorok, pásztorok örvendezve Sietnek Jézushoz Betlehembe. ÖREG PÁSZTOR (lassan elindul, a többi pásztor szintén megindul az öreg után, és folytatják) Köszöntést mondanak a Kisdednek, Ki váltságot hozott az embernek. Angyalok szózata minket is hív, Értse meg ezt tehát minden hű szív, A Kisded Jézuskát mi is áldjuk, Mint a hiv pásztorok, magasztaljuk. (Pásztorok énekelve felvonulnak a Szent Család elé, és a leckeoldalon egymás mögé sorba állnak.) 5. JELENET (Az ének végén a pásztorok elhelyezkednek a lépcsô elôtt a leckeoldalon. Elöl az öreg pásztor, aki két lépésnyire oldalt áll Máriától, mögötte kettôs sorban a többiek.) PÁSZTOROK Megszállottuk házát, mint fényes palotát, Áldjuk a kis Jézust, áldjuk a kis Jézust, szénán és a szalmán. ÖREG PÁSZTOR Repülj, szellô, lágyan, lágyan, Ringasd, ringasd, lábam, lábam. Aludjál, aludjál, álmodjál, Aludjál, álmodjál, Édes kincsem, kis virágom, álmodjál. ANGYALOK A szép Szűz Mária szent Fiának, Imigyen énekel kis Jézusnak: MÁRIA Örömest ringatlak, Szívembôl óhajtlak, aludj, aludj. Aludj el virágom, napom fénye, Életem egyetlen szép reménye, Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, Aludj, aludj. (Öreg pásztor egy lépést elôbbre tesz, letérdel Mária elôtt. Vele együtt a pásztorok is letérdelnek, de nem énekelnek.) ÖREG PÁSZTOR Mostan kinyílt egy szép rózsavirág, Akit régen várt az egész világ. Betlehemben kibimbózott zöld ág, Királynembôl méltóság, királynembôl méltóság. ANGYALOK De nem kapott szállást a városban, Maradása lett egy istállóban, Nyugvóhelye egy hideg jászolban, Betakarva pólyában, betakarva pólyában. PÁSZTOROK Bölcsôd volnék, csendben ringatnálak, A hidegtôl tépni nem hagynálak, Betakarván úgy ápolgatnálak, Szolgálnék, mint uramnak, szolgálnék, mint uramnak. (A három bojtár középre megy Mária elé, és letérdelve éneklik): Rossz a Jézus kis csizmája, sír a ködmöne, Ázik-fázik, megveszi az Isten hidege. Hogyha volna kis csizmám, Jézuskának od’adnám, Báránybôrös ködmönkémmel jól betakarnám. Akkor hozzám hajolna, talán meg is csókolna, Boldogabb a széles földön senki sem volna. (Ha megvalósítható, kánonban énekelhetô. A két kórus: pásztorok és angyalok.) ÖREG PÁSZTOR Nosza, testvérek, tiszteljük Megváltónkat, Vigyük ajándékainkat királyunkhoz. (A pásztorok egymás után odaviszik ajándékaikat, és leteszik Mária elé a lépcsôre. Közben mindegyik mondja): PÁSZTOROK Fogadd el tôlem ezt a kis takarót. Fogadd el tôlem ezt a kis furulyát... stb. (Mária mosollyal int, fejével köszönetet mond mindegyiknek, majd a végén mondja) MÁRIA Fiam köszöni ajándékaitokat. Legyen jutalmatok a tiszta szív boldogsága és az örök élet! ÖREG PÁSZTOR Kirje, kirje, Kisdedecske, Betlehemi hercegecske, Ki miértünk sok jót tettél, A pokoltól megmentettél! ANGYALOK Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján, Örüljetek, örvendjetek, A kis Jézus megszületett. PÁSZTOROK A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja, Két kezével ápolgatja, Lábaival ringatgatja. MÁRIA Aludj el, fiacskám, rózsaszálam, Aludj el, violám, én zöld ágam, Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, aludj, aludj. Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, aludj, aludj! ANGYALOK Ó, gyönyörű szép titokzatos éj... (1. versszak) (Ha megvalósítható, újra éneklik kánonban, a két kórus: angyalok és pásztorok.) 6. JELENET A három napkeleti bölcs király, szolgáik, zenészek és katonák kíséretében, vagy a templom fôbejáratától, vagy a sekrestyébôl jönnek. Ajándékaikat mögöttük három szolga hozza. Elôttük egy angyal hosszú rúdra illesztett nagy üstökös-csillagot visz. Valamennyien énekelnek. (Királyok és kíséretük pengetôs zenével kísérve) Csillag támadt a komor égen, Mennyei fénnyel messze keleten. Hódoljunk hát a nagy királynak, Istenünk drága szent Fiának. Izraelben király született, Menjünk imádni a szent Kisdedet, Hódoljunk hát a nagy Királynak, Istenünk drága szent Fiának. ANGYALOK (az oltárról énekelve) Mennek, mennek, csillag után, Gyermeki hittel megy a karaván. ANGYALOK ÉS KIRÁLYOK EGYÜTT Hódoljunk hát... PÁSZTOROK (oltárról énekelve) Három szent bölcs hozza szívét, Hozza a váró nemzetek hitét. ANGYALOK, BÖLCSEK, PÁSZTOROK EGYÜTT Hódoljunk hát... KIRÁLYOK ÉS KÍSÉRETÜK Boldog város látomása kél, Szép Jeruzsálem minden köve fény. Hódoljunk hát... Hol találjuk a szent Kisdedet, Megváltani ki jött népeket. Hódoljunk hát... (A királyok és kíséretük a baloldali mellékoltárhoz vonul, ahol Heródes trónol.) 7. JELENET (A csillagot vivô angyal, mielôtt Heródes elé érkezett volna, hirtelen félreáll. Egy katona a királyok elé lép.) KATONA Kit kerestek, idegenek? KIRÁLYOK (egyszerre) A zsidók újszülött királyát, a világ Megváltóját. Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy imádjuk Ôt. KATONA Újszülött királyról nem tudok. De mert a zsidók királyát keresitek, jöjjetek, Heródes király elé viszlek titeket. (Valamennyien odavonulnak Heródes elé, aki díszes széken ül, mellette legalább két fegyveres katona és fôpap.) KATONA Fölséges király! Ezek az idegenek a zsidók királyát keresik. HERÓDES Kik vagytok? KIRÁLYOK (egyszerre) Napkeleti bölcsek és királyok. GÁSPÁR Az én nevem Gáspár. MENYHÉRT Az én nevem Menyhért. BOLDIZSÁR Az én nevem Boldizsár. HERÓDES Honnan jöttök? GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR (egyszerre) Napkeletrôl. HERÓDES Kit kerestek? GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR A zsidók újszülött királyát, a világ Megváltóját. Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk imádni Ôt. HERÓDES Itt nem született király, de majd megkérdezzük a Fôpapot. FÔPAP (meghajol) Parancsolj, fölség! HERÓDES Mondd meg, hol kell a zsidók királyának, a Messiásnak születnie? Akit fényes csillag jelez a világnak! FÔPAP Betlehemben, fenség! Írva van a prófétáknál: ''Te, Betlehem, Júda földje, éppen nem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belôled származik majd a vezér, aki népemet, Izraelt kormányozza, aki kezdettôl fogva, az örökkévalóság napjaitól fogva származott.'' HERÓDES Hallottátok? Menjetek hát Betlehembe és keressétek meg Ôt, s ha megtaláltátok, gyertek vissza, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és imádjam Ôt. GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR (egyszerre) Köszönjük az útbaigazítást, király! GÁSPÁR (visszafordul a kíséret felé) Menjünk Betlehembe! Daloljunk, testvérek! (Elindulnak. A csillagot vivô angyal kilép oldalról és élükre áll.) KIRÁLYOK, ZENÉSZEK, SZOLGÁK, KATONÁK Aranyat, tömjént, mirhát, Napkeleti kincset, Hozunk Neked, király, Üdvözlégy, égi Gyermek! Szerelmes szép virág. Vagyon az égen csillag, Tüze arra villog, Merre jár az angyal, Üdvözlégy, égi Gyermek, Szerelmes szép hajnal. Minket is, édes Jézus, -- jászolodhoz engedj, Ne hagyj kívül, árván, üdvözlégy, égi Gyermek, Szerelmes szép Bárány! (A királyok menete a szentélybe kanyarodik be és az evangélium oldalán áll fel úgy, mint a pásztorok, hármas sorban. Miközben felsorakoznak, a következô párbeszéd folyik le): ÖREG PÁSZTOR Hát ezek kifélék, mifélék? Úgy nézem, messzirôl jöttek. SZENT JÓZSEF Napkeleti pogányok ezek. Isten hívta meg ôket, szent Fia imádására. (E párbeszéd alatt a királyok átveszik szolgáiktól az ajándékot, s azokat mellmagasságban, két kézzel maguk elôtt tartva, odaállnak Mária elé mindhárman és énekelnek): GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR Üdvözlégy, szép Kisded, világ öröme, Ó, mennyei vendég, Isten küldötte, Színed elôtt leborulok, -- s térdet hajtva így imádlak. (megteszi) Üdvözlégy, szép Kisded, mennyei vendég. (Szolgák, pásztorok, angyalok ismétlik a refrént: Színed elôtt leborulok...Ôk is ugyanazt teszik, mint a három király, az angyalok kivételével. A királyok szolgái mellükön összefont karral hajolnak meg.) GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR Üdvözlégy, ó, nagy Király, Isten egy Fia! Földiek reménye, Megváltó Ura! Színed elôtt leborulok... VALAMENNYIEN, MINT ELÔBB Színed elôtt leborulok... (A három király Mária elé úgy megy, letérdel a lépcsôre, és leteszi Mária lába elé az ajándékát, miközben mondja): GÁSPÁR Téged illet az arany, nagy király, Fogadd el hódolatunk jeléül. MENYHÉRT Téged illet a tömjén, fölséges Isten, Fogadd el imádásunk jeléül. BOLDIZSÁR Téged illet a mirha, Megváltónk, valóságos ember, Fogadd el szeretetünk jeléül. MÁRIA Fiam örvend ajándékaitoknak. Legyen jutalmatok a hit, a remény és a szeretet! (A három király helyére megy, s most ismét szabadon látható középen a Szent Család.) ANGYALOK Midôn a Szűz bepólyálja gyermekét, gyermekét, Örömében így kezdi el énekét, énekét. MÁRIA Aludj el, gyönyörűségem, csuj, csuj, csuj, csuj, csuj, csuj, Méhem drága szent gyümölcse, buj, buj, buj, buj, buj, buj. (Mária ismétel, az angyalok halkan kísérik): Aludj el, gyönyörűségem, csuj, csuj, csuj csuj, csuj, csuj Méhem drága szent gyümölcse, buj, buj, buj, buj, buj, buj. PÁSZTOROK Üdvözlégy, ó, pásztoroknak pásztora! Mennynek, földnek megteremtô szent Ura, szent Ura! KIRÁLYOK ÉS SZOLGÁK Üdvözlégy, ó, nemzeteknek királya, királya, Minden ember Megváltója, szent Ura, szent Ura! MÁRIA Áldd meg ôket, gyönyörűséges Gyermekem, Gyermekem, Hogy szívükben örömének zenghessen, zenghessen. MINDENKI HALKAN ÉNEKLI, MÁRIÁT KÍSÉRVE Csuj, csuj, csuj, csuj, csuj, csuj, Méhem drága szent gyümölcse, buj, buj, buj, buj, buj, buj. (Még egyszer énekel Mária, a többiek dúdolva kísérik. Majd): ÖREG PÁSZTOR Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott... VALAMENNYIEN Angyaloknak énekével Néked áldozok, Terjeszd fölém kezedet, hogy az Isten-szeretet Töltse el ma szívem-lelkem jászolod tövén. (Elindulnak kifelé: elöl Mária és szent József, azután az angyalok, bölcsek, pásztorok, a második versszakot énekelve...) VÉGE ======================================================================== Kelj föl Jeruzsálem ... (12 éven felülieknek) Szereplôk: EV = PAP 1.-3. ANGYAL ISTEN LUCIFER ANGYALOK JÉZUS ÁDÁM ÉVA KONFERÁLÓ ÁBRAHÁM IZAIÁS HANG HANG A TÖMEGBÔL ÉNEK (Dicsérjétek az Urat 1.b.) A kereszténységben hisszük, valljuk régen, hogy az Isten minekünk véghetetlen kegyességben ígérte a Megváltót, vigasztalásképpen. Tudjuk, valljuk régen, az idôk teljében, Gábor angyal küldeték az Istennek követeképpen S megtestesült az Ige Mária méhében. EV A kereszténységben ôsidôk óta vallott hitünk megerôsítésére játsszuk el ezt a misztériumjátékot. Minden szava -- kevés kivétellel -- a Könyvek Könyvébôl, a Szentírásból, vagy idôtálló magyar eredetű írásból van. Hallgassuk tisztelettel, kitárt, éber lélekkel, hogy szent hitünk igazságaiban valóban megerôsödjünk. A Szentírás csak a Föld teremtését írja le, viszont az Egyház tanítása, hogy azt megelôzôen teremtett Isten angyalokat is. Ezeket épp úgy próbára tette Isten, mint az embert. Egyesek megállták a próbát, mások elbuktak. Ezt fogjuk látni mindjárt a misztériumjáték elején. Majd folytatódik az emberek bűnbeesésével a megváltás további története. (Az oltár mögül két oldalról angyalok jönnek elôre. Kétoldalt, az oltár felé fordulva helyezkednek el. Ének Szent, szent, szent az Úr. Sz.V.U. 234 f.) Az ember tragédiájából: Ev. Ím a teremtés béfejezve már S az Úr mindentôl, mit lehelni enged, Méltó adót szent zsámolyára vár. 1. ANGYAL Dicsôség a magasban Istenünknek, Dicsérje Ôt a föld és a nagy ég, Ki egy szavával híva létre mindent, S pillantásától függ ismét a vég. EV Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen, Évmilliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát újítni kell. ISTEN Fel hát, világim védnemtôi, fel, Küzdjétek végtelen pályátokat, Gyönyörködjem még egyszer bennetek, Amint elzúgtok lábaim alatt. 2. ANGYAL Ki a végtelen űrt kimérted, Anyagot alkotván beléje, Mely a nagyságot s messzeséget, Egyetlen szódra hozta létre. Hozsanna néked, Eszme! EV Pislog a parányi csillag, Azt hinnéd, egy gyönge lámpa, S mégis millió teremtés Mérhetetlen nagy világa. (Ezalatt csillagok vetítve) 3. ANGYAL Ki a végtelen változandót S a változatlant egyesíted, Végtelent és idôt alkotva Egyéneket s nemzedéket, Hozsanna néked, Erô! ISTEN S te Lucifer, te hallgatsz? Dicséretemre nem találsz-e szót? Vagy nem tetszik tán, mit alkoték? LUCIFER Mi tessék rajta? Hogy néhány anyag Néhány golyóba össze-vissza gyúrva Most vonzza, űzi és taszítja egymást? Dicsér eléggé e hitvány sereg, És illik is, hogy ôk dicsérjenek, Te szülted ôket, mint árnyát a fény, De mindöröktôl fogva élek én! ANGYALOK El Isten színétôl, megátkozott! Hozsánna az Úrnak, ki törvényt hozott! Szent, szent, szent... ISTEN Hah, pártos szellem, el, elôlem el! Megsemmisíthetnélek, de nem teszem! Hogy próbád teljes legyen, ím lásd tervem tovább. Agyagból formálok testet, s abba lelket helyezek. Ez új teremtmény neve lesz: Ember. Ôt is, mint téged, próbára teszlek. De az ember is, mint te, nagyobbra vágyik, mint én engedem. Ezért az ember elbukik. -- De a szeretetem nagyobb, mint igazságosságom. Úgy szeretem az embert, hogy egyszülött fiamnak sem kedvezek, leküldöm Ôt a földre. Kicsiny faluban, istállóban fog születni AZ Isten. S az angyalok a mennybôl lemennek s ott imádják. (ÉNEK Áldott, ki az Úr nevében jön...) S hogy a világ végéig övéi közt lehessen, ezért halld, mit tesz élete utolsó estéjén, melyet övéi közt tölt. (Kép: Az utolsó vacsora) JÉZUS Ez az én testem, ez az én vérem, az új szövetségé, mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. LUCIFER Nem szolgálok! ANGYALOK ÉNEKE Szent, szent, szent... (Egy angyal kivonja fényes pallosát, gyôz.) EV Ekkor harc támadt a mennyben: Mihály és angyalai megtámadják a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, és nem maradt számukra hely a Mennyben. Letaszították a nagy sárkányt, az ôskígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki elcsábítja az egész világot. A földre taszították, vele együtt lezuhantak angyalai. ANGYALOK Örvendezzetek, Mennyek, kik benne laktok! Jaj a földnek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal. Tudja, hogy kevés ideje van. II. RÉSZ. EV Jaj a földnek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, mert tudja, hogy kevés ideje van. (Jelenések Könyvébôl) EV Jaj a földnek... Lássuk, mindjárt a teremtés elején, hogyan csábítja el az ördög az elsô embert. Kezdetben teremté Isten a Mennyet és a Földet. A Föld azonban puszta és üres volt és sötétség volt a mélység színén: de az Isten lelke ott lebegett a vizek felett. És mondá az ISTEN. ISTEN Legyen világosság! EV És lôn világosság. Ezután (hat korszakban) megteremtette Isten az égboltot, növényeket, állatokat. Majd mondá ISTEN Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Uralkodjék a tenger halain s az ég madarain, az egész földön. EV Megteremté Isten az embert a maga képére, az Isten képére. Megalkotta az Úr az embert a föld anyagából és arcára lehelte az élet lehelletét és élôlénnyé lett az ember. (Ádám és Éva kétoldalról jönnek, nézelôdnek.) Az Úristen az embert a gyönyörűség paradicsomába helyezte, hogy művelje s ôrizze azt. És parancsola nekik mondván: ISTEN A paradicsom minden fájáról ehettek, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon arról eszel, halált kell halnod. ÁDÁM Hallottad? ÉVA Ennyi szebbnél-szebb fa, s csak egyrôl nem ehetünk, milyen jó hozzánk a mi jó Atyánk! EV Ámde a kígyó ravaszabb volt, mint a föld minden állata, azt mondá az asszonynak: LUCIFER Miért parancsolta meg nektek az Isten, hogy a paradicsom egyik fájáról se egyetek? ÉVA Mi a paradicsom fáiról eszünk! Isten csak egyetlen fától tiltott el minket, nehogy meghaljunk! LUCIFER Dehogy haltok meg! Sôt! Olyanok lesztek, mint az Isten! ÉVA Igazán? -- Próbáljuk meg! ÁDÁM Nem hallottad az Úr szavát? Emlékezz, mit mondtál: Jó az Isten, hogy csak egy fától tilt el. Most pedig, meg akarod szegni az Isten parancsát? ÉVA No, csak egy harapást! -- Kóstold meg te is! (Ádám vonakodik) LUCIFER Hah! Ilyen gyáva legényt! Nincs benne semmi tudásvágy, semmi férfiasság! Eh! (Megkóstolják az almát. Dörög, villámlik, röhög a sátán.) Hah, gyôztem, enyémek vagytok! Gyertek, hadd öleljelek benneteket magamhoz! Hadd legyetek ti is undok feketék, mint én. -- Ha én, a világosság angyala, nem álltam meg a próbát, s a mennybôl a pokolba zuhantam, nem fogom tűrni, hogy egy ember is a mennybe jusson! Legyen a ti lelketek is a pokol tölteléke! -- Tudom én, hogyan kell veletek bánni... Ma még egy keveset kínlódjatok itt, ... aztán viszontlátásra a pokolban! ÉVA Mi történt? -- Ádám, bujjunk el, félek az Istentôl. ISTEN Ádám, hol vagy? ÁDÁM Hallottam szavadat, megijedtem, elrejtôztem! ISTEN Miért kellett félned, hacsak nem azért, mert ettél a tiltott fa gyümölcsébôl? ÁDÁM Az asszony, kit te társul adtál nekem, adott a fának gyümölcsébôl, és ettem. ISTEN Miért tetted ezt? ÉVA A kígyó rászedett, és ettem. EV Mondá erre Isten a kígyónak: ISTEN Mivel ezt tetted, átkozott légy minden földi vad között. Ellenségeskedést vetek közötted és az asszony között, ivadékod és ivadéka között. Ô megrontja fejedet, de te pedig sarka után leselkedel. ÉVA Megsokasítom gyötrelmeidet és terhességed kínjait: fájdalommal szüljed a gyermeked, s légy a férj hatalma alatt. ÁDÁM Átkozott legyen a föld munkád alatt. Tövist és bogáncsot hajtson az neked. Arcod verejtékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert por vagy és porrá lészel. EV Ezután kiűzte Isten Ádámot a gyönyörűség paradicsomából. (Angyal tüzes karddal. Kimennek, a szín elsötétül). ÁDÁM Ó, bezárult édenünk, rosszra fordult kezdetünk, megtaláltuk a halált, üdvünk kincse zárra zárt. ÉVA Fel-felnyögött bár imánk, égi harmat hullj miránk, de bilincsben a kezek, mert a lélek vétkezett. (Sz.V.U.3.) III. RÉSZ KONFERÁLÓ Az elsô bűnt követte a többi sok száz és ezer bűn. Amikor Isten megelégelte a sok visszaélést, negyven nap alatt elpusztított mindent a vízözön. Egyetlen ember sem menekült meg, csak Noé és családja a bárkában. Amikor a szörnyű árvíz után újból kezdik az életet, hálaáldozatot mutatnak be Istennek. Idôvel elszaporodnak, újra megromlanak. Isten nem akarja újra elpusztítani a világot. Más eszközökhöz fordul. Szeretetét akarja kiárasztani a világra. Fiát, a második isteni személyt gyermekként akarja leküldeni a földre. Éljen az Isten-gyermek együtt a többi emberrel. Mutassa meg, milyen az Isten elgondolása szerinti élet. Tanítsa meg az embereket helyesen élni. De ki legyen az Istengyermek ôse, anyja? -- Minden baj forrását, az engedetlenséget csak a feltétel nélküli engedelmesség teheti jóvá, ezért tette Isten próbára Ábrahámot. ISTEN Ábrahám, Ábrahám! (Az oltár lépcsôjén ült eddig, most feláll, a hang felé fordul). ÁBRAHÁM Itt vagyok, Uram! ISTEN Vedd egyszülött fiadat, kit szeretsz, Izsákot, és áldozd fel nekem egészen elégô áldozatul. EV Felkele erre Ábrahám az éjszakából s fiával elindul a helyre, melyet az Isten meghagyott neki. Amint így ketten mendegélnek, egyszercsak megszólal Izsák: Atyám! Itt a tűz meg a fa, de hol van az áldozati állat? ÁBRAHÁM Az Isten majd gondoskodik magának egészen elégô áldozatról, fiam. Így mendegéltek együtt, míg eljutottak arra a helyre, melyet az Isten mutatott neki. Ott oltárt épített, fiát megkötözte, feltette az oltárra, aztán kinyújtotta kezét, hogy megölje fiát. De íme, kiálta az Úr angyala a Mennybôl, mondván: Ábrahám, Ábrahám! Ne nyúljon kezed a gyermekhez, s most már látom, hogy kedvemért egyszülött fiadnak sem kedveztél. Látom, hogy féled az Istent. -- Önmagamra esküszöm, hogy mivel ezt megtetted, megáldalak. Ivadékodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak. (Sz.V.U. 3. 3, 5.sz.) EV Isten ígérete után eltelt ezerkétszáz év. Várták, mikor fog beteljesedni az ígéret. Kiválasztott embereket küldött Isten, akik tanították, oktatták, vigasztalták a népet. Ilyen próféta volt Izaiás. -- Hallgassuk meg tanítását. IZAIÁS Az Úr lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött engem örömhírt vinni a szelídeknek, meggyógyítani a megtört szívűeket, szabadulást hirdetni a foglyoknak, megnyitást a bezártaknak, s megvigasztalni minden gyászolót. Így szólt ugyanis hozzám az Úr: A Seregek Urát, Ôt valljátok szentnek. Csak Tôle remegjetek, csak Tôle rettegjetek. Így majd a nép, mely sötétben járt, nagy fényességet lát: azok számára, akik a halál árnyékában ülnek, világosság támad. Gyermek születik ugyanis nekünk, és fiú adatik nekünk, és a fejedelemség az Ô vállára kerül. És lészen az Ô neve: Csodálatos, tanácsadó Isten, hôs, az Örökkévalóság Atyja, a Béke Fejedelme. ÉNEKKAR Mint forró sóhaj... (Sz.V.U.13., folytatva) Vesszô kél majd Jessze törzsökébôl és virág nô ki gyökerébôl. És rajta lészen majd a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erôsség lelke, a tudás és a jámborság lelke, és eltölti Ôt az Úr félelmének Lelke. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall. Igazságosan ítél majd a szegények fölött, és méltányosan ítélkezik a föld szelídeinek. (Ének Bűnös néped...) Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat. Távolítsátok el szemem elôl gonosz gondolataitokat. Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekesztek! Tanuljatok jót tenni! Keressétek az igazságot, siessetek segítségére az elnyomottaknak. Szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyeket! S ekkor, ha bűneitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó. Ha olyan vörösek is, mint a bíbor, fehérek lesznek, mint a gyapjú. Ha úgy akarjátok, és rám hallgattok, a föld legjavából esztek. Ha azonban ellenkeztek és engem haragra ingereltek, kard emészt meg titeket. Bizony, az Úr szája mondja ezt. HANG A TÖMEGBÔL A Megváltót várjuk mi! MÁSIK HANG Ô fogja újjáalkotni testünket, és hasonlóvá teszi az Ô dicsôséges testéhez. KÓRUS (mind)Józanul, igazán, és jámborul éljünk e világban, várjuk a boldog reménységet, és a nagy Isten dicsôségének eljövetelét. 3. HANG Kérlek, Uram, küldd el, akit megígértél, tekintsd a Te néped nyomorúságát! Ígéretedhez híven, jöjj és szabadíts meg minket! ÉNEK Téged vár... 4. HANG Vajha szétszakítanád az egeket és leszállnál hozzánk, Uram, Te a mi Atyánk vagy! MIND Mi vagyunk az agyag, Te vagy a formálónk! Kezed művei vagyunk valamennyien. IZAIÁS Kelj fel, Jeruzsálem, mert eljött a te világosságod, s az Úr dicsôsége fölragyogott fölötted, mert íme, sötétség borítja a földet, és homály a népeket, de fölötted fölragyog az Úr, és dicsôsége megnyilvánul rajtad. Íme, egy szűz méhében fogan és fiat szül, és neve Emmánuel lesz! ÉNEK (lendületesen) Ébredj, ember mély álmodból... (Szűz Mária balról elôrejön, lehajtott fejjel. Ave Maria... Dicsérjétek az Urat 21.) ÉNEK Mária, szűz virág... Jeruzsálem templomában MÁRIA ÉNEKLI Könyörülj népeden... (Ének 2 szakasz, Mária kitárt karral: Könyörülj népeden...) ÉNEK Elküldé az Úr angyalát... (Vagy ezt énekli végig az angyal, vagy a Szentírás alapján élô szóval. Ha énekeli, akkor Mária is énekeli: Íme, az Úr szolgáló leánya...) ÉNEK Áron vesszeje virágzik... EV Abban az idôben Augustus római császár rendeletet bocsátott ki, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az elsô népszámlálás Kvirinusznak, Szíria helytartójának idejében történt. Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. József Dávid házából és nemzetségébôl származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából, Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy feljegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének ideje, azonban nem kaptak helyet a szálláson. (Szálláskeresés.) ÉNEK VÉGE Csak a Szent Szűz jár hiába Betlehemnek városába... Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban, és éjszaka ôrizték nyájukat. Betlehemes játék. SZÁLLÁSKERESÉS Lukács: 2, 1--7. ...,,'mert nem kaptak helyet a szálláson'' Mária, József fáradtan, szótlanul jönnek. ÉNEK Szállást keres a Szent Család, de senki sincs, ki helyet ád! Nincsen aki befogadja, azt ki égnek-földnek Ura, Nincsen aki befogadja, azt ki égnek-földnek Ura. EV Ennél a jelenetnél mindig elítéljük a betlehemi rokonokat. Most nézzünk a dolog mélyére. Elôször azt kell tudnunk, hogy a város valóban zsúfolt volt. Azután nem tudták, hogy az Isten Fiának kell a szállás, s akkor még nem hangzott el Jézus tanítása: aki egyet befogad, engem fogad be. A harmadik dolog: József jól tudta, hogy Mária mi elôtt áll. Tehát tömegszállásra, még ha hívták volna, sem ment volna. A negyedik dolog: faluhelyen még ma is megvan, hogy a férfiak az istállóban alszanak az állatoknál. Abban az idôben a juhászok családostul laktak a juhistálló-barlangban. József itt született, itt töltötte gyermekkorát, ismerte az állapotokat, inkább választotta a magányos istállót, mint a rokonok hangos, sokszor duhaj viselkedésével terhes lakást. Végsô mentség a betlehemi emberekre: Jézus akart az istállóba menni! Éspedig abba az istállóba, ahol azokat a bárányokat nevelték, melyeket Jeruzsálembe áldozatra vittek. Tudta, hogy Ô lesz az igazi Bárány, aki életével, áldozatával eltörli az állatáldozatokat s helyébe adja az Újszövetség áldozatát. Most, a karácsonyi szent idôben, ne nehezteljünk még a betlehemi háztulajdonosokra sem. Most, amikor újra látjuk Máriát és Józsefet szállást keresni, inkább kérdezzük meg magunktól: befogadtam-e lelkembe most a szent ünnepek alatt Jézust? Ha befogadtam, hogyan érzi magát nálam, nem kívánkozik-e inkább az istálló egyszerű csendjébe, állatok, pásztorok társaságába? ÉNEK ÚJRA Szállást keres a Szentcsalád De senki sincs, ki helyet ád! Nincsen, aki befogadja! Azt, ki égnek-földnek Ura! Az idô már késôre jár, A madár is fészkére száll! Csak a szent Szűz jár hiába Betlehemnek városába! Legalább ti, jó emberek, Fogadjátok a Kisdedet! Házatokra boldogság száll, Ha bejön az égi Király. Lukács 2, 8. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban, és éjszaka ôrizték a nyájukat. PÁSZTORJELENET: (Tetszés szerint betehetô akármelyik pásztorjáték pásztorjelenete. A lényeg az, hogy a jászolnál fejezôdjék be!) VÉGE ======================================================================== Jöjj el már, a mi vigasztalásunkra Szereplôk: KONFERÁLÓ EMBER KER. SZT. JÁNOS IZAIÁS MIKEÁS MALAKIÁS LUKÁCS EV. FÔANGYAL LÁNYOK MÁRIA JÓZSEF 1.-3. ANGYAL PANKA BOJTÁR 1.-6. PÁSZTOR FÔPÁSZTOR KÉT KISLÁNY GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR KONFERÁLÓ Az emberiség adventjének sötét éjszakájában, szívében a megváltás utáni vággyal bolyong Ádám, az örök ember. Szeme elôtt még ott lebeg a Paradicsom kapuját ôrzô angyal, kezében a tüzes karddal. Úttalan utakon, kietlen tájakon, meredek sziklák között, a bűn szédítô mélységei fölött vezet útja. Lelkét véresre tépte a megismert rossznak és jónak a küzdelme. Vállát az isteni átok súlya nyomja. Mióta cipeli botladozó léptekkel ezt a vállára nehezedô átoksúlyt? Évezredek peregtek már le az idô homokóráján. EMBER Eljön-e hát végre az idô teljessége? Eljön-e a megígért Messiás? Vagy talán az egész puszta ábránd? (leborul) KER. JÁNOS A pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját. Töltsetek föl minden völgyet, legyen egyenessé, ami egyenetlen, simává, ami göröngyös, hogy meglássa majd minden ember az Isten üdvösségét! ÉNEK 9/1: Ébredj, ember, mély álmodból, megszabadulsz rabságodból. Közelít már üdvösséged, eltörlik már minden vétked. (Ének közben felemelkedik az Ember, elôre lép és felemeli karját.) EMBER Hozzád emelem, Uram, lelkemet. Tebenned bízom és nem szégyenülök meg! KÓRUS Évezredek hosszú során bolyongtál, ó ember, a lélek éjszakájában és a bűnök sötétségében. De most emeld föl fejedet, mert elkövetkezett megváltásod! Sohase felejtsd el, ó ember, hogy isteni fényre születtél és a sötétség már nem otthonod. KONFERÁLÓ Isten a próféták által is egyre vigasztalta, bátorította az embereket, hogy csak higgyenek, várjanak türelemmel, mert dereng már és mindig nagyobb lesz a fény. A halvány csillag fénye mindjobban felragyog, egyre jobban megvilágosodik az Eljövendô alakja, és mindig közelebb érkezik az idôk teljessége. Halljuk csak, mit mond Izaiás próféta! IZAIÁS Halljátok Isten szavát! ,,Íme a szűz méhében fogan és fiút szül, neve: Emmánuel, és ez azt jelenti: Velünk az Isten. A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot pillant meg. Fény támad azok számára, akik a halál árnyékában laknak.'' (Egy kis angyal meggyújtja az elsô gyertyát.) KÓRUS Hiszünk Tebenned, égi szent követ, Út, Igazság, Élet, Hittel vallunk Téged Istenünknek, Üdvözítônk! KONFERÁLÓ Mikeás próféta jóelôre azt is megmondta: hol fog megszületni a várt Megváltó. MIKEÁS ,,Te, Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda városai között, mégis belôled származik népemnek Megváltója.'' (A második gyertya meggyújtása.) KÓRUS A prófétáknak lelkei látták szent jelenésekben S téged békességben várt, édes Üdvözítônk. Íme, jön is már az Elôhirnöke. Róla jövendöl Malakiás próféta. MALAKIÁS Íme, én elküldöm angyalomat színed elôtt, hogy elkészítse utadat és csakhamar eljön templomához az Úr, akit ti kerestek és vártok. (A harmadik gyertya meggyújtása.) KÓRUS Mint forró sóhaj, elhaló, bús jaj, kél halk énekünk! 13/1,4 Sötétben járunk, hajnalra várunk, jöjj el, Istenünk! Jöjj, a bűn éget, jöjj, várunk Téged, Jézus, Istenünk! Isteni Gyermek, ó, hozz kegyelmet, hozz békét nekünk! EMBER Harmatozzatok, égi magasok, ontsátok, felhôk, az igazat! Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítôt! (Próféták az Embert félkörben körülállják és ôk is megismétlik az ember után.) KONFERÁLÓ A szelíd csillag fénye már bíborló hajnalpírba ment át, s az égen már felderengett az ígéret fénye. A vágytól csengô hangra a mindenség zúgja a visszhangot: MINDENKI Jöjj el, Urunk, áldott Üdvözítônk, és segítsd árva néped! KÓRUS Ó, Emmánuel, Királyunk és Törvényhozónk, a népek vágyakozása és sóhajtása: Jöjj el már a mi megváltásunkra, Istenünk! MINDENKI Jöjj el, Urunk, áldott Üdvözítônk, és segítsd árva néped! (Közben kivonulnak, csak a konferáló marad.) KONFERÁLÓ És akkor hajnalpírban egy ragyogó jel tűnt fel az égen: Egy Asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején 12 csillagból korona. Eljött az erôs Asszony, az új Éva. Lelke tisztán ragyogott, a neve: Mária. (Mária jön.) KONFERÁLÓ Íme, elérkezett az idôk teljessége. Isten kiválasztotta az isteni gyermek édesanyját, Máriát, aki ezt az örömhírt Gábor fôangyaltól tudta meg, ahogy ezt Lukács evangélista megírta: LUKÁCS EV. ,,Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. A szüzet Máriának hívták és jegyese volt egy József nevű férfinak, aki Dávid családjából származott.'' (Negyedik gyertya gyújtása.) KÓRUS Elküldé az Úr angyalát, hogy köszöntse Szűz Máriát, 9/2 Kinek tiszta szűz méhébe alászállt az örök Ige. FÔANGYAL Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled és áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. LÁNYOK (2) Názáretben élt egy lányka, Isten szelíd rózsaszálja. Gábor angyal szíves szóval Köszönti ôt és így szólal: Szűz Mária, tiszta szíved Isten elôtt kedvessé tett. Szeretettel arra kér meg, Szent Fiát te óvjad, védjed. KONFERÁLÓ Mária meglepôdött és meg is ijedt, de a fôangyal megnyugtatta FÔANGYAL Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz Ô, a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog mindörökké és királyságának nem lesz vége. MÁRIA Hogyan történik mindez? FÔANGYAL A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendô szent is az Isten Fia lesz. MÁRIA Az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerint. (Mária egyedül marad. Szívébôl dalban csordul ki az öröm.) MÁRIA Magasztalja lelkem az én Uramat, Örvendezve élek szárnyai alatt. Szolgálója lettem, lepillantott rám, Alázattal zengi dicséretét szám. Ami velem történt, nem volt soha még, Boldognak mond engem, minden nemzedék. Nagyot művelt rajtam hatalmas keze, Jóságában százszor szent az Ô neve. JÓZSEF Mária, látom, hogy lépted napról-napra nehezebb lesz, az én szívem pedig súlyos aggodalomtól terhes. Augustus, a rómaiak császára tudtunkra adta, hogy összeírást rendel el. Persze, tudni akarja, hogy mennyi adót vethet ki ránk. A kijelölt idôre mindenkinek szülôvárosában kell lenni. Mi és minden ôseink Dávid házából és nemzetségébôl származunk. Betlehem a mi ôsi városunk. Oda kell elmenni és összeírásra jelentkezni. Közeleg a kemény tél és az idô egyre rosszabb. Jól tudom, hogy édes gyümölcsöd hamarosan beérik. Mégis, fel kellene kerekednünk és el kell mennünk a messzi Betlehem városába. Ott szállás után kell néznünk, amely az összeírás alatt szállásunk lesz. Mária, jegyesem, féltelek téged. Hogyan bírod majd a megpróbáltatásokat? De mi mást tehetünk? El kell indulnunk. MÁRIA Jegyesem, József ne aggodalmaskodjál! Bíznunk kell, és meglátod, megsegít az Isten. Az Úr angyala minden félelmemet eloszlatta, és szívembe kegyes megnyugvás költözött. József, én nem félek. Mennyei Atyánkban bízva vállalom az utat, az ínséget, és várom a percet, amikor az Isten Fia ölemben megpihen. Lelkemben mély alázattal az Urat szolgálom, és tudom, hogy óvó szeme utunkat kíséri. JÓZSEF Induljunk hát akkor Isten nevében. MÁRIA Ôrizzen kegyelme mindörökké. Ámen. (Kivonulnak a színrôl, miközben a kórus): KÓRUS Meglátogat minden tanyát, szállást keres a Szentcsalád. Halljátok meg, jó emberek, nyissátok meg szíveteket! Ti is kértek egyszer tanyát, ott, hol lakik a Szentcsalád, Befogad majd a nagy égbe, ha ti is ôt szívetekbe. (József és Mária megérkeznek.) JÓZSEF Miféle emberek laknak most itt Betlehem városában? Déltájban érkeztünk, most meg már lenyugszik a nap a hegyek mögé. MÁRIA Bizony, József, szomorú dolog ez. Egész délután kellett kopogtatni, könyörögni. Mindenütt csak elutasítás: tele van a házam... nem tudlak titeket már befogadni... JÓZSEF Hát igen. Végigjártuk Betlehem házait, utcáit, de kérésünk mindenütt zárt kapukra talált. MÁRIA (könyörögve) Istenem, olvaszd meg a jeget az emberi szíveken, mert érzem, hogy közeleg a perc, amikor szent fiam a világra jön. JÓZSEF Nézd csak, Mária! Ott van egy istálló. Bizonyára pásztorok tanyája, akik éjszakára szabadban hagyják az állataikat. Ez a mi utolsó lehetôségünk. A pásztorok tanyáján kell nyughelyre lelnünk. Ezek közismerten jó emberek, nem dobhatják ki a hosszú utak vándorát. MÁRIA Jegyesem és gondviselôm, Józsefem! Hogy hajthatnánk le fejünket romos istállóban, hol szennyes a szalma? JÓZSEF Keményszívű emberek lakják e várost, s én úgy hiszem, az az Úr akarata, hogy szent Fia ne közöttük pillantsa meg a napvilágot. KÓRUS Szállj meg, József, Máriával, születendô Jézuskával, Lakjatok itt az éjjel, lakjatok itt az éjjel, Közeleg a boldog óra, József, ne térj nyugovóra, Kicsi Jézus kopogtat, megszületik maholnap. MÁRIA Érzem, eljött az óra, kicsi fiam szíve dobban, egyre hevesebben dobban. Kérlek, József, virrassz mellettem! JÓZSEF Bereteszelem a kapukat, kizárom a dühöngô szelet, s várjuk Jézusunk eljövetelét. (Teljes sötétség, csak a gyertyák égnek, közben kihozzák a jászolt.) KONFERÁLÓ Mély csend borult mindenre, mélyen bent járt az idô az éjszakában, mikor égi trónusodtól, Urunk, mindenható Igéd leszállt közénk. Elérkezett a legcsodálatosabb, a legszentebb éjszaka: Isten Fia megszületett Betlehemben... KÓRUS Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj! Ég szemű gyermek, csöpp rózsalevél. Kisdedként az édes Úr, jászolában megsimul Szent karácsony éjjel. Ó, fogyhatatlan, csodálatos ér Hópehely ostya, csöpp búzakenyér. Benne lásd, az édes Úr, téged szomjaz, rád borul Egy világgal ér fel. JÓZSEF Mária, én úgy szégyenlem magam, mert olyan szegényes itt minden. A takarónk nem elég, táplálékunk alig egy harapásnyi. A barlang sziklája rideg, a szalma meg szúrós. Hát csak ennyit, ilyen keveset adhatok drága fiadnak, a mi Megváltónknak? MÁRIA Ne szégyelld magad, József, nem hiányzik itt nekem már az égvilágon semmi. Egy valami azonban nagyon aggaszt: megfázik ez a kicsi gyermek. Segíts, kérlek nagyon, meg ti is segítsetek, hogy a jéghideg szívektôl megvédjem gyermekem. KÓRUS Mostan kinyílt egy szép rózsavirág, -- Kit régen várt az egész világ. Betlehembôl kibimbózott zöld ág, -- Királynembôl nagy méltóság. MÁRIA Kis Jézusom, aki fekszel jászolba, -- Értünk jöttél mennybôl e világra, Üdvözöllek én Istenem, Téged, -- Áldd meg én gyenge szívemet! KÓRUS Ki értünk magadat megalázád, -- Vedd kedvesen szívünk áldozatát. MÁRIA Dicsôséged megváltó Istenünk, -- Engedd méltón zengenünk. ANGYALOK Szűz Mária várja, várja, aludjon el Jézuskája, Átöleli szűz karjával, melengeti szép arcával. 1. ANGYAL Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján Örüljetek, örvendjetek, a kis Jézus megszületett. 2. ANGYAL Jézus ágyán nincsen paplan, megfázik a kis ártatlan, A szemei könnyedeznek, a könnyei esedeznek. 3. ANGYAL A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja, Lábaival ringatgatja, két kezével ápolgatja. ANGYALOK Szűz Mária várja, várja, aludjon el Jézuskája, Átöleli szűz karjával, melengeti szép arcával. (Mária bölcsôdalt énekel: refr. az Angyalok: csuj, csuj, csuj...) PANKA Leszállt a földre a legszebb éjjel, Sugárzó fény özönlött széjjel! Eljött közénk az ég királya, Kicsike karját felénk kitárja, -- Szívedet égô szívére várja. A Szent Szűz hangja altató lágyan Felcsendül a nagy éjszakában, S hogy a mennyország a földre szállott, Ô zengte a legszebb imádságot, -- Szemére csókolt halk, édes álmot. ÉNEK Szűz Mária a világra nékünk szent Fiát hozá, 35/1. A jászolban fekszik, ki a mennyet s földet alkotá. Mely végtelen kegyelem Tôled, ó, Istenem, Hogy így szeretted az embereket. (Itt jönnek a pásztorok, ,,tüzet raknak'' (villany), köréje ülnek, illetve fekszenek, közben folytatják az éneket.) 35/2. Az angyalok Jézus születését áldva zengenek, A pásztorok a mennyei fényre hozzá sietnek, Örömre ébredének minden teremtmények, Mind ôt imádják és magasztalják. PANKA Én is sietve elmegyek és elviszem a szívemet, 17/4. Aranyalma kis Jézusnak, néki adom ajándéknak, Legyen övé mindörökre! 17/3. Felserkennek a pásztorok, a szívük hangosan dobog, Viszik nyájuk kis bárányát, jámbor szívük színaranyát, Kisded Jézus örömére. (Itt elindulnak a pásztorok, tesznek egy kört és éneklik mind) KÓRUS Pásztorok, pásztorok örvendezve, sietnek Jézushoz Betlehembe, Köszöntést mondanak a Kisdednek, ki váltságot hozott az embernek. KÓRUS Angyalok szózata minket is hív. Értse meg ezt tehát minden hű szív. 32/1,2. A kisded Jézuskát mi is áldjuk, mint a hív pásztorok, magasztaljuk. KONFERÁLÓ Betlehemben vagyunk már, a pásztorok is ott vannak, kicsik és nagyok, tiszta szemük csak úgy ragyog. Megpillantják Máriát, karján édes kis fiát. Ajkuk néma, szótalan, állnak, néznek boldogan, majd mégis énekbe fognak. PÁSZTOROK ÉNEKE C.37. A kis Jézus megszületett, örvendjünk, Elküldötte Ô szent Fiát Istenünk. Betlehemben fekszik rongyos jászolban, Azért van oly fényesség a városban. Eleibe térdepelünk mindnyájan, Örvendezve énekelünk vígságban, Dicséretet mondunk édes Anyjának, Ajándékot adunk a kis Jézusnak. (A pásztorok körülállják a jászolt, nézik Jézust, majd megszólal a bojtár) BOJTÁR Ó, József, keltsd fel Jézust, szent Fiadat nekünk, mert az angyaloktól Hozzája küldettünk. JÓZSEF Kelj fel, Jézusom, pásztorok eljöttek, szent angyaloktól akik hozzád küldettek. MÁRIA Itt vannak, fiam, a jó pásztorok. Egyszerű emberek, mind boldogok. Fogadd kegyesen köszöntésüket. 1. PÁSZTOR Üdvözlégy, kis Jézus, ki hozzánk jöttél, Ezzel a szívünkbe örömet hirdettél. Didergô hidegben fogadd el subámat, Alatta kis kezed soha meg nem fázhat. 2. PÁSZTOR Én hoztam egy díszes botot, egyebet nem adhatok, mert szegény pásztor vagyok. 3. PÁSZTOR Aki jászolban fekszik, az bizonyára nagyon fázik, ezért hoztam takarót, alatta nyugodtan alhatol. 4. PÁSZTOR Üdvözlégy, kis Jézus, szívemnek királya, Hozzád kiált most a gyermekszívek imája, ezért fogadd el tôlem a kis szíveket. 5. PÁSZTOR Üdvözlégy, kis Jézus, kinek hívó szava lelkünket a bűntôl riogatja. Fogadd ezt a csengôt, téged szépen kérlek, Hívogasd a népet, hiszem, hogy megtérnek. 6. PÁSZTOR Üdvözlégy, pásztorok Pásztora, mennynek és földnek megváltó szent Ura! ANGYAL Keljetek fel mind, pásztorok, kedves a szavatok. Tartsatok ki mindvégig a hitben, reményben és szeretetben! Jézus születését szerte hirdessétek, hogy a menny jutalmát érte vehessétek! ÉNEK Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott, 23/1,2. Angyaloknak énekével néked áldozok. Terjeszd fölém kezedet, hogy az Isten-szeretet Töltse el ma szívem-lelkem, jászolod tövén. Bár nem látom gyermekarcod szent vonásait, Hiszem mégis rendületlen, hogy már te vagy itt, És mosolygón fölfogod könnyemet, amit hozok, Ajándékul jászolodnak trónusához én. FÔPÁSZTOR A mi feladatunk tehát, pásztortársaim, megvinni az örömhírt minden embernek, hogy mindenkinek benne teljen kedve és parancsait örömmel megtegye. KONFERÁLÓ Miután befejezték köszöntôjüket, a pásztorok igen csodálkoztak azon, hogy Jézus, -- akié az egész föld -- ilyen szegénységben született, és mégis boldogan mosolyog. -- A Fôangyal (itt elôrelép) észreveszi ezt és mintegy gondolatukat kitalálva, így felel: FÔANGYAL Betlehem kicsiny barlangját választotta az Úr, s az ember- szívek legszebbjét: a Szűzanya szent szívét, hogy ott pihenjen zavartalanul. Ó, kiválasztott drága Szűz, te láttad a csodát; mikor Jézus megjelent, tekintete rajtad pihent, míg angyalok zengtek glóriát. Angyalének, fény, ragyogás, a szent Szűztôl messze állt, Ô zengte a legszebb zenét, az énekek énekét, Karjába zárva kisded Jézuskát. Az Ô szíve világított s halvány lett minden fény, Mosolygott a kis Jézuska a Szűzanyához simulva, Míg melengette szent Szívén. KONFERÁLÓ Mindenki boldog volt, aki csak ott volt. De most mi is örülünk, mert a mi szívünkben is karácsony lett, hiszen tiszta a szíve mindenkinek. Így most az égi és földi lakókkal egy kórussá egyesülve zengjük a diadalmas éneket. KÓRUS RECITÁLVA Egek, örvendjetek! Ég, föld, te vigadozzál! Ujjongjatok, hegyek és zengjetek zsoltárt, Íme, megjött az Úr már! JÓZSEF Ó, édes Istenem, köszönöm Néked, hogy megengedted ezt a napot érnem. De mintha ott idegenek jönnének? Vajon kik lehetnek, és honnan jönnek? KÉT KISLÁNY Hosszú útról, messze földrôl, bölcsek jönnek napkeletrôl. Három király itt van máris: Gáspár, Menyhért, Boldizsár is. Az Úr Jézust úgy köszöntik, leborulnak mind a földig, Leteszik a kincsesládát, színaranyat, tömjént, mirhát. GÁSPÁR Üdvözlégy, ó, drága vendég, akit küldött a Kegyesség, Mindeneknek Alkotója, embereknek Megváltója. Vigadozunk új fényednél, leborulunk szent szívednél, Szénád közé könnyet öntünk, kicsi Jézus, így köszöntünk! MENYHÉRT Földön már új napvilág van, dicsôség a magasságban! Angyal néki ezt kiáltja, néma csillag Ôt imádja. Mi is immár angyalokkal, tiszta szívű pásztorokkal, Jászlad elôtt áldunk Téged, ó, adj nekünk békességet! BOLDIZSÁR Szűz Mária, vigadozz már, karodon ül Csillagod már, Áldanak a földi népek, és boldognak hívnak téged. Födve Fiad arcocskája, de mi hittel nézünk rája. Add, hogy éltünk nagy óráján láthassunk az ég oltárán! 3 KIRÁLY EGYÜTT De nagy öröm is dicsérnünk, jászolodban nézdegélnünk, Most az Isten közel hozzánk, gyermekszemmel mosolyog ránk. ÉNEK Fel nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett. Mária karján égi a lény, isteni Kisded, Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, nézd a te édes Istenedet! Nem ragyogó fény közt nyugoszik, bársonyos ágya nincs neki itt. Csak ez a szalma, koldusi hely, rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor, térdeden állj, mert ez az égi s földi király. KONFERÁLÓ A kis Jézus kicsi népe nagy ünnepet ünnepelt. A mennyei nagy királynak dicséretet énekelt. Velük együtt örvendeztek, ünnepeltek a nagyok, Minden szemben felragyogtak fényes örömcsillagok. Elhangzott a vers, az ének, az ünnepnek vége van, Most mindenki otthonába megy sietve, boldogan, Gyermekszívek ujjongása kísér minket haza. Jézus, add, hogy ki ne hűljön, minden házban tündököljön szent örömnek csillaga. -- Így kívánunk innen mindenkinek kellemes ünnepeket karácsonyra! ÉNEK Mennybôl az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok, 25/1,2. Hogy Betlehembe sietve menve lássátok, lássátok. Istennek Fia, aki született jászolban, jászolban, Ô lészen néktek Üdvözítôtök valóban, valóban. 3. Mellette vagyon az édesanyja Mária, Mária, Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent Fia, szent Fia. VÉGE ======================================================================== Itt vagy már végre édes gyermek Szereplôk: ÖREG KISPÁSZTOR POKRÓCOS PÁSZTOR IDEGES PÁSZTOR SAJTOS PÁSZTOR KISKATONA KOFA TIZEDES JÓZSEF MÁRIA ANGYALOK I. JELENET -- A PÁSZTOROK ÖREG Ez a nap is végetért, hál’ Istennek A juhok a karámba lepihentek. Ránk is vár bundában meleg álom, Az, ki lefekhetik, minek álljon? KISPÁSZTOR Ne feküdjünk le apó, van idô még! Inkább nézném az eget, mint ledôlnék. Sok fényes csillag közül egy kiválik: Tündöklik, szikrázik, sziporkázik! ÖREG Öregapám mondotta, jaj de régen: Hogy egy csillag ragyog fel majd az égen, Az jelzi Jézus születését, Égrôl a földre leérkezését. POKRÓCOS PÁSZTOR Ha az Úr most leszállna fentrôl, Akkor beválna Mindnyájunk áhított, szép álma! IDEGES PÁSZTOR Itt volna az ideje, Hogy már jönne ide le, Tönkre megy az ember idege. SAJTOS PÁSZTOR Sose volt ily rossz világ! Mindeki lop, amit lát: Búzát is, tyúkot is, meg birkát! ÖSSZES PÁSZTOR Hej, csak jönne már nekünk Üdvözítô Istenünk! Az lenne igazi ünnepünk! II. JELENET -- A NÁZÁRETI PIACON KISKATONA Üdvösség a fényes császárnak! KOFA Ez piactér! Mit keresgél, drága, szép vitéz? Erre tartson, szép narancsom édes, mint a méz! Máriám, te is dicsérd, És József, ki elkísért! Parancsoljon, narancsomból, jól fog esni majd! TIZEDES Augustus, a császár parancsolja most: Számlálják meg Zsidóföldön az összes lakost! Arra vedd a lépteid, hol születtek ôseid, Ülj szamárra és nemsokára városodba érj! KISKATONA Üdvösség a fényes császárnak! JÓZSEF Műhelyemben és a kertben lenne munka bár, Betlehemben rám egy ember nem hiába vár! Induljunk hát, Máriám, Holnap reggel, úgy biz’ ám! És az útra köss batyuba étket és ruhát! III. JELENET -- A BETLEHEMI BARLANGNÁL ÉNEKKAR Szállást keres a Szentcsalád, De nincs, ki hajlékot ád. Nincsen ki befogadja Ôt, ki égnek, földnek Ura! Az idô már késôre jár, A madár is fészkére száll. Csak a szent Szűz jár hiába Betlehemnek városába’. MÁRIA József, nézd, egy kis barlang! Nincs rajta dísz, sallang, Jézusnak úgysem kell cím és rang! JÓZSEF Jó lesz ez találomra, Pihenj le az alomra, Hajtsd fejedet álomra. ÉNEKKAR Betlehemnek városa, zárva minden palota, Barlangban születik -- Jézuska! MÁRIA Itt vagy már végre, édes Gyermek Pólyázlak s jászolba teszlek. Újra-újra felveszlek s a szívemre ölellek, Jézusom, Jézusom, éneklek. JÓZSEF Nem számít, hogy a szalma nedves, A barlang mégis oly kedves, Tisztára van seperve, nem leszünk itt örökre, Minden okunk megvan az örömre! ÉNEKKAR Csendes az éj, szent az éj! MÁRIA Szép dal szól, nincs a földön párja, Angyalkar édes muzsikája, Itt vannak az égiek, Józsefem, ne légy ijedt, Nem láttam s hallottam még ilyet! IV. JELENET -- A PÁSZTOROK ÉS AZ ANGYALOK ÉNEKKAR Mennybôl az angyal... ELSÔ ANGYAL Ne féljetek, pásztorok, jó az üzenet: A közelben Jézus, ma megszületett! Jászolba van téve, pólya fehérjébe, Menjetek, elsôk lesztek! ÖREG PÁSZTOR Ó, de boldog óra ez, csakhogy megértem! Érdemes volt ezért száz évet megérnem! Akármilyen lassan, úgy öregurasan, Jézushoz el kell érnem! MÁSODIK ANGYAL Jó pásztorok, ne féljetek, Üzenetet hoztunk nektek: Jézusotok -- Messiásotok! HARMADIK ANGYAL Azért zeng az angyalének, Dicséret a kicsikének. Fehér pólya óvja testét, Jászol szalmájára tették. NEGYEDIK ANGYAL Akár most is elmehettek, Elsô imádói lesztek. Betlehemi barlang fénye, Kivilágít a sötétbe. ÖTÖDIK ANGYAL Amikor megpillantjátok, Mosolyogni fog rátok, Az a mosoly nagy varázsló, Templom lesz a szűk istálló! HATODIK ANGYAL Arany lesz a sárga szalma, Az alma meg aranyalma, A pásztorbot királyi pálca, Dicsfény lesz a gyertya lángja. HETEDIK ANGYAL Máriát is köszöntsétek, És Józsefnek, hitvesének Kívánjatok jóéjszakát! Legyen boldog a Szentcsalád! POKRÓCOS PÁSZTOR Induljunk hát, gyertek! Fiatalok, öregek, Betlehem hercege vár minket! IDEGES PÁSZTOR Én viszek egy báránykát! SAJTOS PÁSZTOR Én meg túrót, sajtocskát! KISPÁSZTOR Én meg egy sütemény-sarkocskát! ÖSSZES PÁSZTOR, ÉNEKKAR Pásztorok, keljünk fel! V. JELENET -- A BARLANGNÁL ÉNEKKAR Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján, Örüljetek, örvendjetek, A kis Jézus megszületett! Szűz Mária várja, várja, Aludjon el Jézuskája, Átöleli két karjával, Melengeti szép arcával! MÁRIA Aludj, aludj, boldogságom, Harmat csillog minden ágon, Kicsi tested gyönge, mégis Tied lesz a föld s az ég is. ÖREG PÁSZTOR Milyen kedves az ének, bájos a hang! Szebben hangzik fülemnek, mint az estharang, Ô a gyermek anyja, Istennek színaranya, Több ez, mint bármi nagy rang! MÁRIA Pásztorok, ti honnan tudjátok, hogy Jézust itt megtaláljátok? POKRÓCOS PÁSZTOR Égi angyal mondta el, Most is itten énekel. Ô küldött s jöttünk is fél éjjel! IDEGES PÁSZTOR Itt van ez a kis bárány, Melegedj a bundáján, Hogyha már fáznál éj táján. SAJTOS PÁSZTOR Én meg adok friss sajtot, Édes Jézus, ne hagyd ott, Szépecskén, lassacskán elmajszolod! MÁRIA Köszönetet mondok nektek, kis fiam helyett, Hogy ma éjjel teli kézzel idejöttetek, Jó juhászok, pásztorok! Míg az égen száz torok énekelte: Végre béke száll a földre le! PÁSZTOROK Jézus álmos, és mi már most Útnak indulunk. Elmegyünk, de jól szívünkbe zárjuk Urunk! Ô is, mint mi, oly szegény, és Az életünk egén Ô a hajnal: fény-arannyal hinti meg jövônk! ÉNEKKAR Fel, nagy örömre, megszületett! A. Az ige megtestesült... I. rész B. Pásztorok, pásztorok, örvendezve... C. Kezdôdik a kismise... D. Dicsôség mennyben az Istennek! E. Istengyermek, kit irgalmad... F. Ébredj, ember, mély álmodból! G. Stille Nacht! H. Mennybôl az angyal... I. Oltárodhoz jöttem én... J. Kirje, kirje, kisdedecske... K. Erdô mellett estvéledtem. L. Pásztorok, keljünk fel! M. Fel, nagy örömre, megszületett! (Pestimre, 1980. november 27.) VÉGE ======================================================================== Gyermekek karácsonyi zsolozsmája Írta: Papp Asztrik Szereplôk: I.,II. CSOPORT I.,II. KAR I. Elôimádkozó: Fiúk, lányok, jertek, Itt az égi Gyermek. Szent karácsony éjjelén, Édesanyja kebelén Köztünk van, már, földre szállt, Kit a szívünk várva várt. Gyermekek, hát gyerünk szépen, Köszöntsük Ôt méltóképpen. I. CSOPORT Betlehemi kisded Jézus, szent karácsony ünnepén, születésed drága évfordulóján, lélekben színed elé járulunk. II. CSOPORT Gyermekszívünk melegével köszöntünk. I. CSOPORT Áldott legyen érkezésed, szíved elsô dobbanása, édes orcád legelsô mosolya. II. CSOPORT Gyermekszívünk melegével köszöntünk. I. CSOPORT Áldott legyen engedelmességed, hogy teljesítve Atyád akaratát, megváltásunkra felvetted az emberi természetet. II. CSOPORT Gyermekszívünk stb. I. CSOPORT Áldott legyen szereteted, mellyel magadhoz ölelsz és testvéreddé avatsz minden embert és minden gyermeket. II. CSOPORT Gyermekszívünk ... I. CSOPORT Áldott legyen alázatos egyszerűséged, mellyel szívesen fogadtad az istálló szegénységét és a jászol keménységét. II. CSOPORT Gyermekszívünk ... I. CSOPORT Betlehemi kisded Jézus, ezer köszönet és örök hála érte, hogy közénk jöttél, testvérünkké lettél s születésed édes ünnepét minden gyermek ünnepévé tetted. II. CSOPORT Gyermekszívünk ... I. CSOPORT Köszöntünk téged is, kis Jézusunk legboldogabb édesanyja, Mária. II. CSOPORT Gyermekszívünk ... I. CSOPORT Köszöntünk téged is, kis Jézus drága gondviselôje, Mária tiszta jegyese, Szent József. II. CSOPORT Gyermekszívünk... ÉNEK ,,Üdvözlégy ó drága Vendég'' SzVU 15. II. Egy elôimádkozó: Ki itt fekszik a jászolban, Nemcsak gyermek, nemcsak ember: Istenünk és királyunk Ô, Imádjuk hát szeretettel... I. KAR Karácsonyi áldott Kisded, tudjuk ki vagy: álruhában kis királyfi, a megígért s régóta várt Messiás. II. KAR Imádunk és magasztalunk mindörökké. I. KAR Te az Atya egyszülöttje, embertestben örök Ige a második szent személy vagy. II. KAR Imádunk és magasztalunk mindörökké. I. KAR Karácsonyi áldott Kisded, tudjuk ám, hogy honnan jöttél: Szentháromság kebelébôl, örök titkos örvényébôl, fényes boldog mennyországból II. KAR Imádunk stb. ... I. KAR Hol szenteknek s angyaloknak örök boldog fény világít: Te vagy fényük, boldogságuk II. KAR Imádunk és stb. ... I. KAR Karácsonyi áldott Kisded, tudjuk ám, hogy kitôl jöttél: az Atyától jöttél hozzánk, szegény esett emberekhez, vigasztalást, reményt hozni. II. KAR Imádunk és ... I. KAR Szegény, esett emberekhez Atyánk küldött követségbe: elhoztad a szabadulást, megváltásunk drága hírét. II. KAR Imádunk és ... I. KAR Karácsonyi áldott kisded, tudjuk ám, hogy miért jöttél: véred hoztad -- kiömleni, kezedet, hogy átszegezzék, szívedet, hogy lándzsa döfje, mindezt értünk, váltságunkra. II. KAR Imádunk és ... I. KAR Eljöttél, hogy testvérünk légy, s szent véreddel megtisztítva visszavezess újra minket Atyánk édes otthonába. II. KAR Imádunk és ... I. KAR Karácsonyi áldott Kisded, a Föld minden népének minden gyermekével együtt elismerünk Téged Urunknak, Istenünknek, parancsolónknak s kérünk, Te uralkodj rajtunk, te kormányozd életünket, te vezesd minden lépésünket. II. KAR Imádunk és magasztalunk mindörökké. ÉNEK ,,Szűz Mária e világra nékünk ...'' SzVU. 35 III. Egy elôimádkozó: Bár csak barlang a lakása S fekvôhelye szalmás jászol, Ô a világ gazdag ura Égi Atyja jóvoltából. Vajon üres kézzel jött-e? Kérdezzük meg, gyerekek. Üres kézzel, szűk markúan Sose jár a szeretet. I. Mit hoztál hát kis Királyunk? II. Hoztam az ég üdvözletét, angyaloknak szeretetét, pátriárkák sóvárgását, prófétáknak reménységét. I. Mit hoztál még kis Királyunk? II. Hoztam Atyám üzenetét, megbocsájtó kegyességét, óhaját, hogy magatok is ,,Mi Atyánk''-nak szólítsátok. I. Mit hoztál még kis Királyunk? II. A megváltás örömhírét, a kegyelem kánaánját, bô esztendôk tejét-mézét, újszövetség szerzôdését. I. Mit hoztál még kis Királyunk? II. Hoztam minden igaz szívnek békességet, boldogságot, égbejutás útirányát, már a földre mennyországot. I. Mit hoztál még kis Királyunk? II. Hoztam minden szenvedônek boldogító keresztemet, könnyek után víg örömet, föltámadás bizonyságát. I. Mit hoztál még kis Királyunk? II. Hoztam minden dolgozónak, gonddal-bajjal küszködônek anyám édes mosolygását, József derűs kitartását, magam kedves szegénységét. I. Mit hoztál még kis Királyunk? II. Hoztam nektek, gyermekeknek --, mit is hoztam? mindent, amit szívetek csak óhajtani tud, ajkatok csak kérni képes, sôt annál is százszor többet. I. Mit hoztál még kis Királyunk? II. Még egy kincset --, hoztam nektek még egy kincset melynél nagyobb, értékesebb se égben, se földön nincsen, elhoztam és nektek adom a szívemet mindörökre. I. Ó jóságos kicsi Jézus, kis testvérünk, kis királyunk, hogyan fogjuk megköszönni, ki fog neked hálát adni ennyi mérhetetlen kincsért? Minden angyal fenn az égben, minden emberszív a földön, minden porszem, minden fűszál, minden bogár, minden csillag segítsetek hálát adni. Köszönet és örök hála legyen neked Messiásunk mindenért, de mindenért, mindörökre, mindörökre... ÉNEK Pl. Istengyermek, kit irgalmad közénk ... SzVU IV. Egy elôimádkozó: Üres kézzel, szűkmarkúan Sose jár a szeretet... Hát mi mit adhatnánk neki? Mit gondoltok gyerekek? Rajta, kérdezzük meg Ôt: Kell-e Neki ajándékunk, Akié az ég s a föld?... I. Betlehemi drága Kisded, Messiásunk, kis Királyunk ennyi égi ajándékért mit adhatnánk teneked, szegény földi gyermekek? II. Mit adtok hát testvérkéim? I. Neked adjuk jókedvünket, játékaink vidámságát, ajkunk dalos csicsergését -- kell-e mindez kis Urunk? II. S mit adtok még testvérkéim? I. Neked adjuk imáinkat, este-reggel-étkezésnél, templombeli buzgalmunkat: -- vajon elfogadod-e? I. S mit adtok még testvérkéim? II. Adjuk szemünk ragyogását, nyelvünk szennytelen beszédét, igazmondás áldozatát, kívánásunk fékezését. II. S mit adtok még testvérkéim? I. Adjuk apró gondjainkat, gyermeki kis bajainkat, nyári hôség perzselését, téli fagyok dermesztését, tanulásnak verejtékét: -- örömödre lesznek-e? II. S mit adtok még testvérkéim? I. Neked adjuk azt a hálát, szeretet és bizalmat, mit szülônkkel szemben érzünk -- s szófogadás kis keresztjét: -- vajon nem veted-e vissza? II. S mit adtok még testvérkéim? I. Hogyha néha visszaverjük az irigység kísértését, kárörömét, durvaságot -- vajon szívesen veszed-e? II. S mit adtok még testvérkéim? I. Hittanórán figyelmünket, szentgyónásban bűneinket, áldozásban lelkünk házát, napunk huszonnégy óráját, minden óránk minden percét -- elég lesz-e Jézusunk? I. S mit adtok még testvérkéim? II. Betlehemi Krisztusunk, ó, amit még adhatunk, hát az bizony nem nagy érték, haszontalan kicsi jószág, állhatatlan semmiség, de ha kell, ha elfogadod, ha örömöd telne benne, kész örömmel odaadjuk: fogadd kicsi szíveinket, silány kicsi szíveinket s zárd el, rejtsd el a szívedbe, a szívedbe mindörökre, mindörökre Jézusunk. ÉNEK Pl. Ó gyönyörű szép titokzatos éj SzVU 29. V. Egy elôimádkozó: Búcsúzóul gyerekek Imádjuk a Kisdedet Ki szent Szívét nekünk adta S a mienket elfogadta. Köszönjük meg kegyességét, elbájoló kedvességét S dicsôítsük az Atyát, hogy elküldte szent Fiát. I. Kedves Urunk, betlehemi áldott Kisded, köszönjük jóságodat, kedvességedet. II. Maradj velünk mindörökre. I. Hogyan köszönjük meg, hogy Isten létedre leereszkedtél hozzánk, gyarló teremtményeidhez? II. Maradj velünk mindörökre. I. Hogyan köszönjük meg, hogy minket, helytelen gyermekeket is annyira szerettél, kitüntettél? II. Maradj velünk mindörökre. I. Betlehemi kis Jézuska, neked adtuk szíveinket, itt hagyjuk most azt nálad mindörökre. II. Maradj velünk mindörökre. I. Ígérjük, hogy most és felnôtt korunkban is, halálunk órájáig megvalljuk és megtartjuk hitünket, teljesítjük parancsaidat, hűségesen járjuk utaidat. II. Maradj velünk mindörökre. I. Ígérjük, hogy a te kegyelmeddel úgy járjuk végig életünk útját, hogy halálunk után eljuthassunk hozzád, boldog országodba. II. Maradj velünk mindörökre. I. Jászolodnál boldogan énekeljük angyalaiddal: ,,Dicsôség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek''. II. Maradj velünk mindörökre. I. Jászolodban hűséges szívvel imádunk a szerény Pásztorokkal. II. Maradj velünk mindörökre. I. Máriával, Szűzanyánkkal s nevelôddel, Szent Józseffel -- veled maradunk mindörökre. MIND Maradj velünk mindörökre... Maradj velünk mindörökre. ÉNEK Mennybôl az angyal ... VÉGE ======================================================================== Gyermekek hódolata a karácsonyi kisded elôtt Írta: Papp Asztrik Szereplôk: MIND FIÚ LÁNY (Szavalókórus a jászol elôtt) LÁNY Holdvilágos csendes éj... Szent varázsa szívünkig hat Fent az égen millió csillag, Békét havaz a világra. FIÚ Ez a csodák éjszakája, Szent karácsony éjszakája. MIND Szent karácsony éjszakája. LÁNY Ez hát amaz áldott éjjel, Melyrôl a próféta szólott: Méztôl csepegnek a dombok, A hegyek is tejjel-mézzel... FIÚ Áldjuk ezt a szent éjszakát, Melyrôl a szent jósok írtak: A nép, mely nagy sötétben járt, Szemvakító fényre virrad. LÁNY Áldjuk ezt a szent éjszakát, Melyrôl Izajás hirdette: Íme a Szűz Gyermeket szül, Emanuel lesz a neve, Emanuel=Isten velünk. MIND Emanuel Isten velünk. FIÚ Ô hoz békét a szívekbe, ô hoz békét a világra. LÁNY Égi béke éjszakája, Szent karácsony éjszakája. MIND Szent karácsony éjszakája. Ének (Csendes éj...) LÁNY Ni, hogy ragyog az a csillag, Amott messze keleten: Ég tôle a hegyorom. FIÚ Errôl szólt tán Beor fia, Bálaám is egykoron. LÁNY Arra van tán Betlehem. MIND ,,De te, Efrata Betlehemje, Kicsiny vagy ugyan Júda ezernyi helységei között Mégis belôled származik majd nekem, Izrael jövendô uralkodója, Ki kezdettôl fogva, az örökkévalóság napjaitól származott.'' LÁNY E ragyogó csillag után Ment a három szent bölcs király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár. LÁNY Útjukat e fény jelezte, Míg elértek Betlehembe. MIND S eljutottak Betlehembe. FIÚ Fiúk, lányok, gyerekek, Valami jutott eszembe, Ki is mondom hát: -- mi lenne, Hogyha mi is elindulnánk, És elmennénk Betlehembe? MIND Lányok, fiúk, gyerekek, Jertek, menjünk Betlehembe, Köszöntsük a Kisdedet! Ének: Pásztorok, pásztorok, örvendezve FIÚ Szent József még ébren talán, Zörgessünk be az ajtaján. LÁNY De vajon a Kismama. A szépséges Mária Beenged-e? S nem haragszik? LÁNY S hátha már a Kisded alszik? Mi lesz, hogyha felriad? FIÚ Ej, bátraké a szerencse! Aki gyáva, itt marad! Fel hát, gyerünk Betlehembe! MIND Fel hát, menjünk Betlehembe! Aki gyáva, lemarad, Aki léha, aki lusta, Akiben nincs szeretet, Aki rossz, az lemarad. Lányok, fiúk, gyerekek, Induljunk hát Betlehembe! Ének: Mind a világ örvendezzen... LÁNY Nézzétek csak: madarak ... Mennyi madár száll felettünk. FIÚ Hát ezek sem alszanak? LÁNY Nyugszik talpalnak mellettünk. FIÚ Mókus surran fenyô ágán. LÁNY Amott három tarka bárány. FIÚ Róka koma csúszik-mászik. FIÚ Ordas úr is ott lopakszik. LÁNY Mackó két fiát is húzza, Ej, milyen nagy hercehurca, Nyüzsgés a bokrok alatt! FIÚ Úgy látszik, hogy ezek is mind A Kisdedhez tartanak. MIND Az egész Föld, a mindenség: Csillagok és bogarak, Virágok és madarak, Mind-mind odatartanak, Hol az áldott égi vendég Földrelépett Hercegecske Mosolyával hívogat. FIÚ Csak serényen lányok, fiúk, Menjünk mi is Betlehembe. LÁNY Fürgéké a jó szerencse, Aki lusta, lemarad. MIND Rajta, menjünk Betlehembe! Ének: Szülte a Szűz szent Fiát. FIÚ Hopp, megállni... megérkeztünk. Itt a pajta elôttünk. LÁNY Célba értünk hát ez remek! FIÚ Várjatok csak, bezörgetek. MIND Áldott József, köszöntünk. Eljött e sok vidám gyerek: Egyik se rossz közöttünk. FIÚ Megkérnénk, ha szíves lennél, Ha egy percre beengednél. LÁNY Hadd lássuk a kis Királyt, Kit az ég és föld imád. Ének:Üdvözlégy ó drága vendég. LÁNY Istállócska, jaj, be rongyos. FIÚ Ni, a csacsi, be bozontos, Keresztet hord a hátán. LÁNY Itt egy szelíd kicsi bárány. LÁNY Jaj, a jászol de szűk, kemény, Hogy pihenhet benne szegény? LÁNY Még a szalma is kevés. FIÚ Deszkafalon repedés, Huzatos itt, befúj a szél. FIÚ Hézagos a szalmafedél. LÁNY Az ablak meg törött kopott, Bekukucskál rajta a Hold. LÁNY Apró tűzhely, bögre rajta, Vacsorájuk vajon mi volt? MIND Koldustanya, gyatra pajta. MIND Áldott égi Hercegünk, Mit vállaltál érettünk!? LÁNY Ni, a Kisded ébred, mozog. LÁNY Anyukája hogy mosolyog. LÁNY Édes kerek arcocskája, Mint a kerti liliom. LÁNY Szívalakú szájacskája Harmatos virágszirom. FIÚ Gömbölyű kis keze párnás Szeme, mint kép pici lámpás. LÁNY Haja, mint a selymes arany. Nézd csak, felénk integet. FIÚ Állacskáján gödröcske van. LÁNY Hogy mosolyog, hogy nevet, Ó be édes kis gyerek! MIND Ó be édes, ó be helyes, Be aranyos kis gyerek! Ének: Kirje, Kirje kisdedecske MIND Dicsértessél kicsi Jézus, Földreszállott Istenfia! Üdvözlégy ó Kismama, Boldogságos Szűz Mária! FIÚ Kiskirályunk, hozzád jöttünk Szent Karácsony éjjelén. LÁNY Hosszú úton jöttünk hozzád. MIND Ahány földrész, ahány ország Szerte a föld kerekén, Minden vidék gyermeknépe Nevében jött itt elédbe Ez a vidám gyermeksereg. LÁNY Karácsonyi ajándékul Elhoztuk a szíveinket. FIÚ Neked adjuk --, add cserébe Nekünk te is szívedet. MIND Add nekünk a szívedet! FIÚ Minden vidék gyermeke, Ez az egész földteke Velünk együtt téged áld ma. LÁNY Velünk együtt ünnepel ma, Hisz e nap a mi napunk is: Minden gyermek ünnepe. MIND Minden gyermek ünnepe. ÉNEK Ó gyönyörű szép MIND Köszöntünk hát Kis Királyunk Égi édes jó barátunk, Térdre hullunk, úgy imádunk. FIÚ Megköszönjük, hogy érettünk Fényes égbôl földre jöttél, Gyermek lettél, úgy szerettél. LÁNY Hogy az égbe vezess minket Vérrel mosod vétkeinket. FIÚ Arra kérünk égi Kisded, Áldj meg minden emberszívet. LÁNY S hozz békét az emberszívbe LÁNY Gyermekszívbe, felnôttszívbe, FIÚ Koldusszívbe, királyszívbe! MIND Te légy a mi békességünk. FIÚ Égi Kisded, arra kérünk, Tölts el minket szeretettel, Hadd béküljön ki egymással Minden nemzet, minden ember MIND Minden nemzet, minden ember LÁNY Földreszállott kis Királyunk Töltsd el szívünk kegyelemmel. FIÚ Hadd teljék be Szíved vágya: Minden nép és minden ember, gyermekember, felnôttember, békességét, boldogságát Egyedül csak tôled várja. MIND Minden nép és minden ember békességét, boldogságát síron innen, síron túl Benned végre megtalálja. ÉNEK Karácsonyi kis Jézuska, lelkünk... FIÚ Késôre jár. Künn a kakas Halljátok már? Hajnalt jelez. LÁNY Pirkad az ég már keleten, Erdô-mezô is ébredez FIÚ A Kisded is álmos talán. LÁNY Áldott Mama, jó melegen Betakargasd, védjed, óvjad. FIÚ Még egy csendes altatódalt Királyunknak énekelünk, Aztán hajrá, útra kelünk. MIND Égi Gyermek, reménységünk, Adjál minden szívbe s házba, Az egész zűrös világba Boldog, békés szent karácsonyt. ÉNEK Midôn a Szűz magzatát... MIND Dicsôítünk édes Jézus, Ki megváltod a világot. József, Mária legyen áldott. Ének: Mennybôl az angyal... VÉGE ======================================================================== Rövid pásztorjáték Szereplôk: I.-III. PÁSZTOR MÁRIA JÓZSEF KAR FIÚK I. RÉSZ Pásztorok fekszenek a tűz mellett subában, báránybôr süveggel, bottal. Közben ének hangzik. I. PÁSZTOR Hideg lesz ezen az éjjen, De itt a suba, hogy megvédjen, Tégy a tűzre is, hadd égjen. II. PÁSZTOR (fát tesz a tűzre, s közben mondja:) Milyen jó a bárányoknak, Összebújnak s így nem fáznak. Meleg gyapjú a bundájuk, Még szalma sem kell alájuk. III. PÁSZTOR (felkönyököl, ásít egyet) Aludjatok pásztortársak, Mindjárt itt az éjfél, lám csak A csillagok hunyókálnak. I. PÁSZTOR (felkönyököl) Én még egy kicsit virrasztok, Elnézem a csillagokat A juhokra vigyázgatok S aztán én is elaluszom. Lám már alusznak is ezek. Minden alszik: rét, fű, gyerek. (Le akar feküdni, amikor fényesség tűnik föl. Ijedten mondja:) De, ha nem csalódom ott fenn, Valami nagy fényes lebben. Talán nem a világ vége? (kezét szeme elé teszi) Majd megvakít erôs fénye. (A fényesség erôsôdik és közeledik. Megijedve költögeti társait) Hej pásztorok, mezôk népe, Jaj mindennek vége, vége, Ébredjetek, ébredjetek (költögeti ôket) Mind meghalunk, ég veletek. (A másik két pásztor is felébred, kezüket a szemük elé teszik, s ijedten egyszerre mondják: Takarjuk el arcunk, szemünk (eltakarják) A jó Isten legyen velünk! (Földrebújnak, s közben felcsendül az ének) Ne féljetek pásztorok, pásztorok, örömet hirdetek. Mert ma néktek született, Ki megjövendöltetett. Egy szűznek méhébôl Szűzen szült vérébôl, Megváltó Istennek, -- Alle-alleluja. (Második szakasznál félénkségük felenged, felülnek és mosolyognak.) Hogyha pedig e csodát, e csodát látni akarjátok, Betlehembe menjetek, és ez leszen jeletek; Fogtok ott jászolban, takarva pólyába, Kisdedet találni, Alle-alleluja. I. PÁSZTOR Pásztortársak, mintha többen Lennének az égen, ott fenn. II. PÁSZTOR Én is amondó vagyok... III. PÁSZTOR Kicsikék is, meg nagyok. Ének: Mennybôl az angyal... (SzVU 25.) I. PÁSZTOR Hej pásztorok, ugye szép volt? Szebb, mint a csillagos égbolt! II. PÁSZTOR ...Ilyen hangot, ily éneket, Nem hallottam még emberek. III. PÁSZTOR Mondok egyet pásztortársak Itt fekszik a Messiás csak Nem messze az istállóban Menjünk el látogatóba. FIÚK ÉNEKLIK Pásztorok keljünk fel. Hamar induljunk el. Betlehem városába, Rongyos istállócskába Siessünk, ne késsünk, Hogy még ezen éjjel ottan lehessünk S mi urunknak tiszteletet tehessünk. (A két pásztor indulni akar) I. PÁSZTOR Várjatok meg én is megyek Csak épp ajándékot viszek, Aztán bízzuk juhainkat, A jó Isten gondjaira. II. PÁSZTOR Én egy báránykát adok. III. PÁSZTOR Én meg ordát és sajtot. I. II. III. PÁSZTOR Nohát, akkor induljunk is, Vigyük ajándékunkat is. II. RÉSZ (Jászol, mellette Sz. Mária, Szt. József, ének hallatszik) A szép Szűz Mária szent Fiának, Imigyen énekel kis Jézusnak: MÁRIA Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, aludj, aludj. Aludj el magzatom, napom fénye, Életem egyetlen szép reménye. KAR Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, Aludj, aludj. MÁRIA Aludj el fiacskám, rózsaszálam. Aludj el violám és zöld ágam. KAR Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, Aludj, aludj. (Pásztorok sorban jönnek, letérdelnek) II. PÁSZTOR Ezt a kicsi fehér bárányt, Édes Jézus neked hoztam. Hogy ma éjjel megszülettél, Fényes angyaltól hallottam. Ô biztatott, hogy induljunk, Jöjjünk hozzád látogatni. Azt nem mondta, de mi tudtuk: Ajándékot is kell hoznunk. (a bárányt átadja Szt. Józsefnek) JÓZSEF Ezt a kedves fehér bárányt Köszönjük neked jó pásztor, Legalább a kis Jézuska Lesz amivel játszadozzon. III. PÁSZTOR Mit gondolsz most kicsi Jézus Vajon mit hozok én néked? Kis tarisznyám ugyanbiza, Vajon mivel lehet tele? Finom sajttal, azzal bizony, Tegnap este készítettem, Hogy ne legyen nagyon kevés Ordát is tettem még mellé. (Máriának átadja) MÁRIA Ugye milyen jó az Isten Övéit ô nem hagyja el. Mindig gondoskodik róluk Akárhová visz is utuk. I. PÁSZTOR Nagyon szégyenlem magamat, Nem hozhattam más egyebet Itt a subám vedd kedvesem. Takarózzál mindig véle Jó meleget ad az néked. (Leteszi a jászol elé) JÓZSEF Áldjon meg az Isten érte Gyarapítsa bárányaid, Ezzel fogom betakarni A kis Jézus lábacskáit. I. PÁSZTOR Keljünk, nó, s induljunk vissza Magára hagytuk a nyájat. MÁRIA Maradjatok, ne menjetek Isten vigyáz helyettetek. Hogy Fiához eljöttetek Meg fog áldani titeket. I. PÁSZTOR Köszönjük a meghívást, de Nem maradhatunk már tovább, Kicsi Jézus áldd meg fiam, s kislányomat, ki iskolás. II. PÁSZTOR Én meg arra kérlek, Uram, Gyógyítsd meg a kis fiamat. Eljött volna ô is ide Ha nem lenne olyan beteg. III. PÁSZTOR Nekem meg egy kis bárányom Elveszett a tegnap este. Add, hogy mire vissza megyek Az is a többi közt legyen. JÓZSEF Bizonyára meghallgatja Kéréseteket a Kisded. Mehettek nyugodtan haza Meghallgatja imátokat. Minden úgy lesz mint kértétek Isten segítsen titeket. Mindig hozzá forduljatok Ô el nem hagy soha, soha. (Térdet hajtanak mind, éneklik:) Ó gyönyörű szép... SzVU 29. VÉGE ======================================================================== Vicei pásztorjáték Szereplôk: I.-IV. ANGYAL I.-III. PÁSZTOR PÁSZTORJÁTÉK Ahogy Vicében szokásban volt. ÉNEK Csordapásztorok, midôn Betlehemben, Csordát ôriznek éjjel a mezôben, Csordát ôriznek éjjel a mezôben. Isten angyali jövének melléjük, Nagy félelemmel telék meg ô szívük, Nagy félelemmel telék meg ô szívük. I. ANGYAL Ébredj, ébredj öreg pásztor Majd kialszod magad máskor. Jöjj most velem meg nem bánod, Reád nagy-nagy öröm vár ott. II. ANGYAL Született egy égi Bárány, Szent Karácsony éjszakáján. Ezüst hangját gyere halljad, Piciny testét betakarjad. III. ANGYAL Háza kunyhó, ágya jászol, De meglásd, ha véle játszol, A szívedrôl olvad a jég, Boldog leszel, mint soha még. ÉNEK Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el. Betlehem városába, rongyos istállócskában. Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel ottan lehessünk, s mi Urunknak tiszteletet tehessünk. I. PÁSZTOR Ez az éj a csodák éjje, Muzsikál az erdôk mélye. Az égbolton csillag éled. Angyalkám én megyek véled. II. PÁSZTOR Megyek én is, de mit vigyek? Az éjszaka havas, hideg. Kárognak a sötét varjak, Kis Bárányra mit takarjak? I. ANGYAL Ez a bárány égi Bárány, Egyetlen a világ táján. Nem kell neki suba, pólya, Szeretet a takarója. II. ANGYAL Nem kell néki ital, étel, Csak a szíved melegével, Járulj elé, így imádjad, Mosolyából napfény árad. III PÁSZTOR Szent Józsefnek a szemébôl, Öröm könnye csordul éppen. Végig perdül a szakállán, Mennyei gond van a vállán. ÉNEK Betlehemi pusztán örvendetes hír van. Az angyalnak szava az idôben így szóla, az idôben így szóla. Pásztorok keljetek és gyorsan menjetek, Közel itt e helyhez, pásztortárs minô hang ez? Pásztortárs minô hang ez? Betlehemnek majorjában Jézus született, Pásztortárs nagy öröm ez! Pásztortárs nagy öröm ez! Csillag: Erre, erre, csak utánam, Merre suhan fehér szárnyam. Elterjedt már messze híre, Vár Jézuska mindenkire. I. ANGYAL Itt a Bárány, Ô az látod? Mától fogva kis Királyod. ÉNEK Fel nagy örömre ma született, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a lény Isteni Kisded szűznek ölén. Egyszerű pásztor jöjj közelebb, Nézd a te édes Istenedet. Nem ragyogó fény közt nyugoszik, Bársonyos ágya nincs neki itt. Csak széna, szalma, koldusi hely, Rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor térdeden állj, Mert ez az égi-földi király. I. PÁSZTOR Kis Királyom, szánom, bánom. Bizony kopott a dolmányom. De a szívem tisztán ragyog, Itt nálad oly boldog vagyok. II. PÁSZTOR Nézelôdöm én is itten, Szalmaágyon égi Isten. Az égbolton csillag éled, Angyalkám én megyek véled. III. PÁSZTOR Gyerünk, gyerünk ôt csodálni, Ráborulni, mellé állni. Örömünkkel átölelni, Földrejöttét ünnepelni. ÉNEK A kis Jézus megszületett örvendjünk. Elküldötte ô szent Fiát Istenünk. Betlehemben fekszik rongyos jászolban, Azért van oly fényesség a városban. Elejében térdepelünk mindnyájan, Örvendezve énekelünk vígsággal. Dicséretet mondunk édesanyjának, Ajándékot adunk a kis Jézusnak. Csillag: Ide jöjjön, aki szegény, Itt fakad a szívbôl remény, Ide, akit sújt a bánat, Itt feléje vigasz árad. I. ANGYAL Áldást kap itt gazdag, koldus, Jézuska a kincsben oly dús. Minél többet elosztogat Kis kezében még több marad. II. ANGYAL Gyertek ide Édesanyák, Kérjétek az égi Anyát. Erôt rátok ô árasszon, Kunyhóban is királyasszony. III. ANGYAL Jöjjön ide minden gyermek. Az árvák itt otthont nyernek. Betegeknek és árváknak, Jézuska jött játszótársnak. IV. ANGYAL Gyertek ide Édesapák A Szentcsalád példája ád Drága képét ím (elétek) nézzétek Kis családtok szeressétek. V. ANGYAL Jöjjön munkás: szántóvetô, Itt a legszebb búzamezô. Aki innen szerez magot, Az arat majd szent asztagot. IV. ANGYAL Jöjjön, aki jóra vágyik, E szép földi mennyországig. Mind elfér itt Betlehemben, Irgalomban, kegyelemben. V. ANGYAL Úgy gyertek, mint hazafele, Legyen a szív dallal tele. Üdvözlégy te égi Gyermek, Dicsôség az Úr Istennek. KÖZÖSEN Ismétlik a IV. és V. angyal szakaszait. Ének: Dicsôség mennyben az Istennek... KIJÖVETRE Elindulának és el is jutának, A Szűz Máriának jó napot mondának, jó napot mondának. VÉGE ======================================================================== Kisjelenet karácsonyra Szereplôk: I.-IX. ANGYAL I.-IV. PÁSZTOR SZŰZ MÁRIA FEHÉR KIRÁLY FEKETE KIRÁLY SZEGÉNY KIRÁLY SZENT KARÁCSONY ÉJSZAKÁJA -- KISJELENET (Szín: Egyszerű szoba, majdnem üres, éppen csak két szék, meg egy kis asztalféle szükséges) I. ANGYAL (bejön, hóna alatt kis köteg szalma, nyújtózkodva) Csakhogy végre földet értem! Elzsibbadt a szárnyam, térdem! Sajog minden tagom, csontom, Elhihetitek, ha én mondom! II. ANGYAL (bejön, kis takaró a kezében) Ne sopánkodj angyal pajtás, Nem illik ma a sóhajtás. A szívedben örülsz, tudom, Hogy lejöttünk a tejúton. (Angyalok sorra bejönnek, mindenik hoz valamit. Kis zsákot, zacskót, terítôt, seprűcskét, játéklapátot és beszéd közben takarítják, rendezgetik a szobát. Zöld fenyôgallyat szórnak a földre, stb.) III. ANGYAL Én is olyan boldog vagyok, Hogy engem is elhoztatok. De ugye most elmondjátok, Mért van most szükség rátok. IV. ANGYAL Tudod kicsim, minden évben Szent karácsony napján éppen A mennyország a földre jön, Hadd legyen itt egy kis öröm. V. ANGYAL Jön Jézuska jön Szűzanya, Várja ôket falu, tanya, Város, viskó, meg palota És megújul az örök csoda. VI. ANGYAL Szent karácsony éjszakáján Földre száll az égi bárány! És amerre ôt hű szív várja Megkeresi, megtalálja. VII. ANGYAL Mi készítünk neki helyet -- Minden házban -- Betlehemet! Kis jászolban puha szalmát, Megújítjuk birodalmát! (asztalkából csinál fekhelyet) VIII. ANGYAL (Jászol mellé teszi az egyik széket és letakarja) Jászol mellé ül majd a Szűz, A mosolya árnyakat űz. És a házban, hol megpihen, öröm sarjad minden szívben. IX. ANGYAL (másik oldalra teszi a másik széket, letakarja) Szent Józsefnek itt lesz helye, Kész a kis ház Betlehemben! Míg ideér a Szent Család, Zengjük Jézus kedves dalát. (Együtt éneklik: Mennybôl az angyal.. SzVU 25. Szűz Mária karján a kis Jézussal és Szent Józseffel jönnek, Jézust a jászolba teszik:) SZŰZ MÁRIA Engedd hát be kicsi angyal, Ki tele van gonddal, bajjal, Ki bánatos, vagy szomorú, Hadd derüljön ki a ború. (Ajtónálló angyal beereszti egyenkint a pásztorokat) ANGYAL Erre, erre szegény pásztor, Ki éhezel, fázol százszor, Most viduljon szíved, lelked, Kicsi Jézus megmelenget. I. PÁSZTOR Pásztor vagyok, lelkipásztor, Elcsüggedek egyszer, másszor, Ha a nyáj szerte kószál, s nem fehérlik, mint a hószál. Segíts nekem kis Jézusom, Ott haladjon a szép úton, Minden lélek kinccsel tele, A mennyfele, hazafele. II. PÁSZTOR Én gyermekek ôre vagyok, Nevelgetek, tanítgatok, Megfogom a kicsi kezet, Mely irónt, meg tollat vezet. A kis lábat irányítom, Tudás mezôn, élethídon, Teszem mindezt szent nevedben, Kicsi Jézus segíts engem. III. PÁSZTOR Én a föld pásztora vagyok! Szántok, vetek és aratok, Hogyha van mit, hogyha Te adsz. Napfényt, esôt, ha osztogatsz, Csókot hintesz a virágra, Búzakalászt a világnak. IV. PÁSZTOR Szerszámok pásztora vagyok! Fúrok, vések és faragok, Kicsi bölcsôt, nagy koporsót, Használok árt, fejszét, orsót, Az én nyájam: minden munkás. Kis Jézuskám minket is láss! Add, hogy ahol búg a szerszám, Áldás fakadjon ezerszám! SZŰZ MÁRIA Mindenkinek gondján, baján, Segít az én szent Fiacskám! (Pásztorok háttérben elhelyezkednek, ajtónálló angyalka elôlép) ANGYALKA Háromkirály bejöhet-e? Egy hófehér, egy fekete És egy rongyos király, szegény? Szűz Mária Szent Fiam hozzájuk is eljövén. (Három király bejön. Elsô talpig fehérben, fehér koronával a fején, bot a kezében) FEHÉR KIRÁLY Betegek királya vagyok! A koronám nem is ragyog, Az is halvány, az is sápadt, Virágozd fel életfámat. A könnyeket ma elengedd! Vigasztald meg, aki szenved! S hadd fizessen garmadával, A szenvedés aranyával! FEKETE KIRÁLY ELÔLÉP Színed elé jöhetek-e? Én a bűnösök követe. A koronám most fekete, Aranyszínű mond lehet-e? Az országom ellenséges, Ó köss velem békét, édes, Kis királyom, szent királyom! A bűnöket szánom, bánom, Oldjanak fel e kis kezek, és hűtlen többé sose leszek. (Fehér király verse végén leborulva kis ládikót tesz Jézus elé. Szűz Mária egy piros rózsát tűz botjára. Fekete király most tömjéntartót ad át. Szent József kicseréli aranyra a fekete koronát.) SZEGÉNY KIRÁLY (rongyos ruhában, faág koronával) Szegények királya vagyok! Boldogság ma ránk ragyog. Kivirul a zord, fagyos tél, Mert Te jöttél, hozzánk jöttél. Kis viskónkból lett palota, Nem királyként jössz te oda, Jézusom, hanem mint testvér, Szíveinkkel egy szív, egy vér, Öröm minket el sose hagy, Isten hozott, a mienk vagy! Hálánk jele: koldus mirha, Kis virágok üde szirma! (Csokrot tesz a kis Jézus elé és megcsókolja Jézust. A három király is beilleszkedik az együttesbe) (Ajtónálló angyalka megszólal:) Együtt egész Betlehem már. Karácsonyfa ékesen vár, Behozhatjuk kis Jézuskám? SZŰZ MÁRIA Hozzátok hát, hozzátok hát! Az angyalok behozzák a karácsonyfát és sok apró csomagot. Az angyalok és pásztorok éneklik: Krisztus Jézus született... VÉGE ======================================================================== A kis Jézus jászolánál 1982 Szereplôk: 21 VEZETÔ MIND Nagy örömet hirdetünk nektek, Gyermekeknek, ifjaknak, öregeknek: Égi fény hullott a sötét világra, Elérkezett Karácsony éjszakája, Boldog ünnepe a szeretetnek! ÉNEK Karácsony ünnepén -- Kegyes keresztények, Zengjen, zengedezzen -- Örvendezô ének! Áldás, békesség, Álleluja! (A jelképes Betlehem megáldása) VEZETÔ E piciny istálló, a Baba s a jászol, Kedves jelkép csupán, úgy faragták fából. De most mégis több, mint puszta népművészet: a pap áldásával kegyes szentelmény lett. De mit is jelképez? 1. Boldog Betlehemet, Ahol számunkra a Messiás született. Hol Fiát a Szent Szűz a világra hozta, S elôször imádta, elôször csókolta. VEZETÔ Ki az a Messiás? 2. Atya Egyszülöttje, A Második Személy, ki leszállt a földre. Valóságos Isten, valóságos ember, Megváltott bennünket nagy-nagy szeretettel. VEZETÔ Mindezt honnan tudjuk? 3. Isten maga mondja: A szent iratokból olvassuk naponta. VEZETÔ Szedjük hát sorjába az Írás szavait: Halljuk a Bibliát, Jézusról mit tanít? Hogyan is kezdôdött? 4. Ôsszüleink hajdan Megbántották Istent a Paradicsomban. Nem rá hallgattak, de az ördög szavára, S elveszett Édenük, lelkük boldogsága. Oda a kegyelem, melyet ingyen kaptak, A bűnnel Istentôl végleg elszakadtak. Eljátszodták ezzel mennyei jussukat, Meg kellett halniuk, és szenvedniük sokat. S e sötét bűnfoltot nemcsak ôk hordozták: Utódaikra is, ránk is hátrahagyták. VEZETÔ Igen, ez az ôsbűn, mindnyájunknak átka, Lelkünkön e folttal jöttünk a világra. Mit tett erre Isten? 5. Megígérte nekik Vigasztalásul a Megváltót... születik Majd egy Gyermek, aki Anyját átkarolva Settenkedô sátán fejét eltiporja. Ének: Ó bezárult Édenünk... VEZETÔ Igen, így kezdôdött ez igaz történet. S feledésbe ment az isteni ígéret? 6. Gondoskodott róla az örök Irgalom, Hogy sok-sok idôn át épségben maradjon. Évezredek sötét éjjelén keresztül Ez az isteni Hang sokszor fel-felcsendül Pátriárkák ajkán, próféták szavában. VEZETÔ Ó, ez égi Szóban nagy vigasztalás van, S erôs remény! 7. Így nyert Ábrahám és Jákob Biztosítékot az Úr Isten szavából: Ivadékod támad, Isten lesz majd vele, Benne áldást nyer a föld minden nemzete. 8. A tizenkét fiú közül Júda törzse, Lesz az, melyet dicsô fény övez örökre. Akire a népek epekedve várnak, Az elküldendô az ô törzsébôl támad. VEZETÔ Ezt ígérte Isten. És vártak a népek, Felsírt ajkukon a hívogató ÉNEK Ének: Ó jöjj, ó jöjj Üdvözítônk... VEZETÔ Na, és a próféták? 9. ,,Emberek, bátorság! Eme új templomban ôt már látni fogják!'' Így jósolt Aggeusz. 10. Dániel, a látnok, Már az évet jelzi: Közeleg hozzátok Ô, az Emberfia. Hogyha majd letelik Hatvankilenc évhét: eljön, megjelenik S fellép nyilvánosan. 11. Mikeásnak nyelve Jelzi: Betlehem lesz születése helye, ,,És Ô lesz a béke''. VEZETÔ Izaiás mit mond? 12. Ó, sok csodálatos, vigasztaló titkot! Szűz lesz, aki szüli, neve: ,,Isten-velünk'', Emanuel leszen, Megváltónk, Istenünk. Jáhve szolgája lesz, fájdalmak Férfia, Keresztre szegezik, úgy kell meghalnia, Áldozat lesz értünk, de kikél sírjából, Atyja jobbjára ül s örökre országol. 13. Jeremiás hírt ad az Aprószentekrôl, És hogy jöttével az ószövetség megdôl, Újszövetség lép fel. 14. Dávid, a zsoltáros Szerint fôpap lesz, ki kenyeret s bort áldoz, Ô az, Dávid, aki könnyes szemmel látja: Királyi trónon ül késô Unokája, Ellenségei meg lábánál hevernek, Isten Fia lesz a csodálatos Gyermek: Ég és föld Királya... 15. S mégis köztünk marad, Testvérünk és étkünk kenyér s borszín alatt: Örök áldozatát kelettôl nyugatig Bemutatja értünk az utolsó napig, Ô lesz reménységünk, lelkünk éltetôje... Malakiás mindezt hirdeti elôre. 16. Bálaám, pogányok prófétája szerint Új csillag tűnik fel, mikor megjelenik. Ez vezeti hozzá a pogány népeket, Elindul feléje Napnyugat, Napkelet. Jön a Három Király, ajándékot hozva. És még sokat tudnak a Próféták róla, Aki Isten s ember, testvérünk, királyunk, Béke fejedelme, bíránk és barátunk. 17. Szálltak a századok, múltak évezredek, Isten titkos napja végre elérkezett. Mind beteljesültek az ôsi jóslások, Ami ígéret volt, valósággá vállott. Bűbájos történet, Isten műremeke, Nincs tündérmese, mely versenyezne vele. Százszor elbeszéljük, meghallgatjuk százszor, S ki nem fogyunk mégsem a csodálkozásból. Ki mondaná most el? 18. Isten elküldötte Szent Gábor fôangyalt követül a földre. Egy szép szűzhöz, kinek neve Mária volt, Jegyese Józsefnek s Názáretben lakott. Légy üdvözölve te -- így köszönt az angyal Máriának --, aki teljes vagy malaszttal. Az Úr van veled, te asszonyok áldottja. S hogy megijedt a Szűz, így bátorította: Ne félj Mária! Az Isten rád tekintett, kegyelmet találtál, megszáll a Szentlélek: Édesanya leszel, gyermeked születik, Isten Fia lesz Ô, Jézusnak nevezik. Övé lesz Dávidnak fejedelmi széke, Az Ô uralmának nem lesz soha vége. VEZETÔ Ugyan mit szólt a Szűz az angyal szavára? 19. Íme én, az Úrnak szolgálóleánya, Legyen nekem a te áldott szavad szerint E szóra az Éden bezárt kertje megint Feltárult s harmatként, a föld örömére, Alászállt az Isten, testté lett az Ige. VEZETÔ Szűz Mária méhe -- ki hallott ily csodát? -- a Király lakása kilenc hónapon át, Díszes aranyháza, elefántcsonttornya. Mintha a mennyország földre szállott volna! Kilenc hónap teltén végre megszületett. Énekeljük el e bájos történetet. Ének: Íme midôn mindenek... 20. Áldott édesanyja jászolba fektette, Csendes altatódalt énekelt felette: Ének: A szép szűz Mária... 21. Betlehem pusztáján jámbor pásztornépek Nyájukat ôrizték, angyaljelenésnek Fényére riadtak. Mennyei dal zengett, Angyalok éneke verte fel a csendet. Ének: Csorda pásztorok... MIND Mi is hálát adunk a nagy Úristennek, Örömmel hódolunk az égi Kisdednek, Tiszteletet mondunk Szép Szűz Máriának, S Szent Józsefnek, Jézus nevelôanyjának. Ámen. Ének: A kis Jézus megszületett... MIND Messiásunk megszületett, a sötétség véget ért. Ezért ujjong hálás szívvel örvendezve föld és ég Töltsétek el egészségben, szeretetben, békességben Szent Karácsony ünnepét. Dicsértessék a Jézus Krisztus! VÉGE ======================================================================== Angyalok éneke verte fel a csendet Írta: Papp Asztrik VEZETÔ E piciny istálló, a Baba s a jászol, kedves jelkép csupán. Úgy faragták fából. Mit jelképez? X Jelzi boldog Betlehemet, Ahol számunkra a Messiás született. VEZETÔ Ki az a Messiás? X Az Atya Küldöttje, Megváltásunk végett jött közénk a földre. VEZETÔ Honnan tudjuk mindezt? X Isten maga mondja, A szent írásokból olvassuk naponta. VEZETÔ Szedjük hát sorjába az Írás szavait, Halljuk a Bibliát, Jézusról mit tanít. Hogyan is kezdôdött? X Ôsszüleink hajdan Megbántották Istent a Paradicsomban. Nem rá hallgattak, de az ördög szavára, S elveszett Édenük, lelkük boldogsága. VEZETÔ S mit tett erre Isten? X Megígérte nekik Vigasztalásul a Megváltót. Születik Majd egy Gyermek, aki Anyját átkarolva, Settenkedô sátán fejét eltiporja. Ének: Ó bezárult Édenünk... VEZETÔ Igen, így kezdôdött ez igaz történet. S feledésbe ment az isteni igéret? X Gondoskodott róla az égi Irgalom, hogy sok-sok idôn át épségben maradjon. Évezredek sötét éjjelén keresztül a vigasztaló szó sokszor fel-felcsendül, pátriárkák ajkán, próféták szavában. VEZETÔ Ez égbôl jött Szóban mily vigasztalás van, s mennyi remény! X Így nyer ÁBRAHÁM és JÁKOB biztosítékot az Úr Isten szavából: Ivadékod támad, Isten lesz majd vele, Benne áldást nyer a föld minden nemzete X A tizenkét fiú közül JÚDA törzse lesz az, melyet dicsô fény övez örökre. Akire a népek epekedve várnak, Az Elküldendô az ô törzsébôl támad. VEZETÔ Ezt ígérte Isten. És vártak a népek, Feltört ajkukról az epekedô ének. Ének: Harmatozzatok... VEZETÔ Na és a próféták? X ,,Emberek, bátorság! Eme új templomban ôt már látni fogják!'' Így jósol Aggeusz. X S DÁNIEL, a látnok, Már az évet jelzi: Közeleg hozzátok Már az emberfia. Hogyha majd letelik Hatvankilenc évhét: itt van, megjelenik, S nyilvánosan fellép. X MIKEÁSNAK nyelve Mondja: Betlehem lesz születése helye, ,,És ô lesz a béke''. VEZETÔ IZAIÁS MIT MOND? X Ó, sok csodállatos, vigasztaló titkot. Szűz lesz, aki szüli, neve Isten-velünk, Immánuel leszen, Megváltónk, Istenünk, Jáhve szolgája lesz, Fájdalmak Férfia, Keresztre szegezik, úgy kell meghalnia, Áldozat lesz értünk, de kikél sírjából, És Atyjának jobbján örökre országol. X JEREMIÁS ad hírt az Aprószentekrôl, S hogy jöttével az ótestamentum megdôl, Újszövetség lép fel. X Dávid, a zsoltáros Szerint fôpap lesz, ki kenyeret s bort áldoz. Ô az, Dávid, aki könnyes szemmel látja: Királyi trónon ül késô unokája, Ellenségei meg lábánál hevernek, S Isten Fia lesz a csodálatos Gyermek: ÉG és föld királya... X S mégis köztünk marad, Testvérünk s ételünk -- kenyér s borszín alatt Örök áldozatát kelettôl nyugatig Bemutatják értünk az utolsó napig. Ô lesz bizodalmunk, hitünk éltetôje, -- MALAKIÁS mindezt így látja elôre. X BÁLAÁM, pogányok prófétája szerint Új csillag tűnik fel, mikor megjelenik. Ez indítja hozzá a pogány népeket S elindul feléje napnyugat, napkelet, S jönnek a szigetek, ajándékot hozva. VEZETÔ És még sokat tudnka a próféták róla, Aki Isten s ember, testvérünk, királyunk, Béke fejedelme, bíránk és barátunk. E piciny istáló, a Baba s a jászol, Csak szimbólum ugyan --, úgy faragták fából, De a betlehemi valóság hű képe. Énekeljük egyet a tiszteletére. Ének: Az égbôl színméz csörgedez... VEZETÔ Szálltak a századok, múltak évezredek, Isten titkos napja végre elérkezett. Beteljesültek mind az ôsi jóslások, Ami ígéret volt, valósággá vállott. Bűbájos történet, Isten műremeke, Nincs tündérmese, mely versenyezne vele. Százszor elbeszéljük, meghallgatjuk százszor, S ki nem fogyunk mégsem a csodálkozástól. Ki mondaná el most? X Isten elküldötte Szent Gábor fôangyalt követül a földre Egy szép Szűzhöz, kinek neve MÁRIA volt, Jegyese Józsefnek s Názáretben lakott. Légy üdvözölve te -- így köszönt az angyal Máriának -- aki teljes vagy malaszttal. Az Úr van veled, te asszonyok áldottja. S hogy megijedt a Szűz, így bátorította: Ne félj Mária! Az Isten rád tekintett, Kegyelmet találtál, rád száll a Szentlélek Édesanya leszel, gyermeked születik, Isten Fia lesz ô, Jézusnak nevezik. Övé lesz Dávidnak fejedelmi széke, És Királyságának nem lesz soha vége. VEZETÔ S mit válaszolt a Szűz az angyal szavára? X Íme én, az Úrnak szolgálóleánya, Legyen nekem a te áldott szavad szerint. X A szóra az Éden bezárt kertje megint Feltárult. S harmatként, a föld örömére Alászállt az Isten: testté lett az Ige. VEZETÔ Szűz Mária méhe, -- ki hallott ily csodát? -- a Király lakása kilenc hónapon át, Díszes aranyháza, elefántcsonttornya. Mintha a mennyország földre szállott volna. Kilenc hónap teltén végre megszületett. Énekeljük el e bájos történetet. Ének: Betlehemnek városa... X Édesanyja pedig jászolba fektette, Csendes altatódalt énekelt felette. Ének: A szép Szűz Mária Szent Fiának... X Betlehem pusztáján jámbor pásztornépek Nyájukat ôrizték. Angyaljelenésnek Fényére riadtak. Mennyei szó zengett, Angyalok éneke verte fel a csendet. Ének: Mennybôl az angyal... MIND Mi is hálát mondunk a nagy Úristennek, Áldás és imádás az égi Kisdednek, Tisztelet, szeretet szép Szűz Máriának S Szent Józsefnek, Jézus nevelôatyjának. Ámen. Ének: A kis Jézus megszületett, örvendjünk. VÉGE ======================================================================== Kis karácsonyi misztériumjáték SZEREPLôK: JÓZSEF MÁRIA VILÁGFI FÉRFIKAR NÔI KAR HANGOK ANGYALOK KISFIÚK KISLÁNYOK 1. JELENET József és Mária szállást keresnek. József barna palástban, hosszú bottal, Mária fehér ruhában kék fátyollal. Ének: Harmatozzatok... SzVU 2. JÓZSEF Rám bízta az Úr Jézust és Máriát. Az Isten anyját s az Isten fiát... S én, József, az ács, szegény kézműves, Kétezer éve szállást keresek... Kopogok szívek záros ajtaján. Karácsonyestén megnyitják talán... De a legtöbb szív zsúfolt szüntelen, Mint valamikor régen Betlehem... Nincs hely, hol nekünk szállást adjanak, Az Isten fiát megveszi a fagy. Hideg közöny, világi érdekek, Szórakozások, vágyak, versenyek., Bűnök, tivornyák, véres háborúk Becsapják nekünk mindig a kaput. MÁRIA Kétezer éve mégis zörgetünk: Nyissatok lelket, Isten jön velünk! Karácsonyestén, ködön, éjen át Hozzuk nektek az Isten Egy-Fiát. Értetek jön, ó nyissatok szívet, Szegény hitetlen modern emberek. MODERN VILÁGFI (nyakkendôvel, cigarettával, nagyképűen félre tolja ôket) Nincs hely! A világ fejlôdik, halad. Fontos, hogy tele legyen a hasad, Hogy legyen ruhád és legyen rádiód, Hűtôszekrényed, televíziód, Luxuskocsid s egy kényelmes lakás, Benne jólét és sok szórakozás. Mennjetek innen! A vallás lejárt. Ne ámítsátok az Új Kor fiát! (kitaszigálja ôket) 2. JELENET (A világfi cigarettázik és méltatlankodva, gôgôsen nagyképűsködik) VILÁGFI Meséknek vége! Itt a tudomány. Nincs már titok és nincsen több talány. Mindent tudunk s mindent felfedezünk. Megyünk a Holdra! S tovább is megyünk! Nem halljátok? Zúgnak a tömegek!... Nem karácsonyi jámbor ének ez! TÖMEG Ruhát adjatok! Ru--há--t!t! FÉRFIKAR Kenyeret, lakást! NÔI KAR Rádiót, televíziót! TÖMEG Luxuskocsit és sok szórakozást! FÉRFIKAR Hírnevet! NÔI KAR Rangot! FÉRFIKAR Vagyont! TELJES KAR Haladást! (A tömeg zúgása közben szép lassan megjelenik egy angyal a világfi mellett, lenéz a tömegre) I. ANGYAL Mint embererdô, úgy zúg a tömeg... (Kezével megérinti a világfi vállát) De nem hallod, hogy sírnak a szívek? Minden kis ágon susugó levél... Titkos sóhajuk az Istenig ér. (Egyes hangok gyors egymásután szinte egymást túlkiabálva:) NÔI HANG Meghalt a fiam! KISFIÚ HANG Meghalt az apám! KISLÁNY HANG Árván hagyott az én édesanyám! NÔI HANG Hol van az uram? FÉRFI HANG Hol a feleség? NÔI HANG Jaj gyermekeim, nincsen eleség! ERÔTELJES FIATAL FÉRFIHANG Kidobtak! Megcsalt engem a világ! Jaj hol a hitem? Nem bírom tovább! NAGY FIÚHANG Hol az aranyos gyermekmesekor? Ifjúságomat megölte a bor, a cigaretta, mámor és a bűn! FÉRFI HANG Nincs tiszta lány! Nincs tiszta feleség MÁS FÉRFI HANG Családi béke ugyan van-e még? GYERMEKHANG Elvált szülôk félárva gyermeke, Elzülöttem. Nem hiszek semmiben! NÔI HANG Jajj, beteg vagyok! Jön már a halál! FÉRFI HANG Rákos vagyok: mit ér a tudomány? LEÁNYHANG Szomorú vagyok, jajj ki ad vigaszt? FIÚ HANG Kétségbe estem, életet ki ad? TELJES KAR Mit ér, ha száz rakéta felrepül Ha lent az ember kínban elmerül! (A kiabalás alatt lassan megjelenik a második angyal is, oldalt csendesen megáll) I. ANGYAL (a világfit vállán megérintve) Hallod-e világ gôgôs szellem? Így sír az embertömeg erdeje! Eredj innen! A sok gôgôs beszéd Nem váltja meg a tenger szenvedést... (Világfi elmegy s míg a másik angyal beszél, megjenelik egy harmadik angyal is.) 3. JELENET (A három angyal a színen) II. ANGYAL (összetett kézzel) Jöjj el Megváltó! Hív a sok panasz! Az emberszívnek úgy kell a vígasz. A szenvedést nem veszi senki le. A sok keresztet vedd magadra Te! III. ANGYAL Karácsony estén szüless újra meg, Hogy legyen, akit megfeszítsenek! Kereszted fája fénysugárt lövel, Négy ága öt világrészt átölel... Tanítsd meg azt, ki téged még szeret Felvállalni a sok kereszteket, Szenvedni szépen, békén, szótalan Mosolyogni s meghalni boldogan! (Lent a kórus énekli: Az angyal énekel... SzVU 16. közben az angyalok szép csendben, lassan eltűnnek. Az ének végére megjelenik a kis Jézus kitárt karokkal.) 4. JELENET KIS JÉZUS Jövök, hogy újra emberré legyek... Szívetekben van egy kis helyetek? Nem kérem én a kombinált szobát, Csupán a garázs egyik oldalát! Színben, pajtában, kamra szögletén, Egy kicsi helyen jól megférek én! (Itt lehet énekelni: A kis Jézus megszületett... Cantuale 37 sz.) Egy helyen kis gyerek elébe ugrik: Jaj, kicsi Jézus, drága napsugár! Elôdbe áll egy modern kis betyár. Hogyha te akárhova bemehetsz: Én kinyitom a huncut szívemet. Nem szépítem, nem csűröm-csavarom: Bizony igaz, én rossz vagyok nagyon. De te a rosszakat is szereted: Faragj belôlem jó kis gyermeket! (Én neked adom a szívemet.) EGY MÁSIK KISFIÚ Drága kis Jézus, én is itt vagyok! És itt vannak mind velem a nagyok: Édesapám s az én édesanyám, a nagymamám is és a nagytatám, a kis öcsém is, nézd mind itt vagyunk, Mi neked szállást szívesen adunk! (Én neked ajánlom a családomat) HARMADIK KISFIÚ Édes kis Jézus, ide bejöhetsz, A mi falunkban sok ember szeret. Mi nem vagyunk mind gôgös gazdagok, Szürkén hordozzuk a mindennapot. Munkások vagyunk, mint József, az ács, Mi befogadjuk az Isten Fiát. (Én neked adom a fűrészemet) EGY KISLÁNY Van itt sok asszony, sok édesanya, Akinek sokszor könny az itala, Kenyere bánat, a sorsa nehéz... Kinyitja neked mind-mind a szívét. (Én hozom neked a könnyeimet) MÁSODIK KISLÁNY Gyere kis Jézus, mi befogadunk, Jöjj le közénk és áld meg a falunk! Áldd meg a sok ártatlan gyermeket, Hogy ne gyalázza meg a te nevedet. (Én adom neked azt az ígéretet, hogy jó leszek) Egy kis bányászgyermek: Áldd meg a falut, a munkásokat, De fôképpen mind a bányászokat. Mert bányász az én jó édesapám, Munkájából van cipôm és ruhám. Segíts nekik, mikor a föld alatt Vagdalják a nagy széndarabokat. (Én hozom neked ezt a bányászsisakot) NAGYDIÁK (egy nagy szögmérôvel, vonalzóval) Diák vagyok és mérnök lesz belôlem. Tanár, vagy orvos, még én sem tudom. De a tanulásra szomjas ifjú lelkem Karácsony éjjel, nézd, neked adom. Áldd meg azokat, akik hivô hittel Tudást keresnek s rajta diplomát, Hogy szolgálják az Isten terve által Az embereknek üdvét és javát. (Én neked adom a könyvet, a vonalzót és a szögmérôt) I. ANGYAL (Betlehemre mutat) Látjátok, íme, Betlehem megújul Minden áldott karácsony éjjelén. Pásztorok helyett hódoljon elôtte A mai munkás, a mai szegény. A bölcsek helyett hódoljon elôtte A mai kor, a mai tudomány. Így jön el Jézus minden nemzedéknek, Minden kornak a századok során. GYERMEKKÓRUS Lelkünkben kész a jászol, bejöhetsz. Befogad sok szív, mert nagyon szeret. Imánk a pólya, amely betakar, Téged az egyszerűség nem zavar. Ó jöjj és áldd meg itt a híveket, De azokat is, akik hitetlenek. Hogy ezen a szép, drága éjszakán Hinni tudjon tebenned mindahány!... A gyermekek eléneklik: Fenyôgalja kis Jézuska... Cantuale 65. Az ének alatt Jézuska mögé áll mosolyogva József és Mária, mögéjük az angyalok. Az ének végén Jézuska kitárja a karját: JÉZUSKA Én földre hoztam a szeretetet. Szeressetek! S boldog lesz szívetek! Ki áldozáskor magához vesszen, Annak a szíve örök Betlehem! Ének: Isten gyermek... SzVU 23. VÉGE FELELJETEK! Napimádók! Kik az égazur közt azt mondjátok: Nincsen mennyország, Természeti erôk vakon intézik életünknek Ösztönös sorsát. A lelkünk nem lélekbôl sarjazott, Aki még hisz, az ósdi, bigott, A modern tudomány elôtt már nincsen Érthetetlen, rejtett titok. Csak anyag van s egyazon kaptafára Felhúzható kényelmes törvény, Nincs ismeretlen mélység és magasság, Nincs örök tűzben izzó örvény. Csak élet van, édes, gyönyörökkel tele, Heje-hujás kacagó élet, Aki már kiitta habzó serlegét, -- Nincs tovább, pihenôre térhet. Addig markoljad, tépjed a virágot, Míg a percek üdve a tied, Az életért ugyanis mindenki busás Egyforma életadót fizet. - - - - - - - - - - - - - - - És ezzel miért nem elég a boldogságunk, Ha nincs számunkra más öröm? Miért kell nekünk sokkal kevesebb könny? Kevesebb jajj, kevesebb bánat? És miért kell csak valamicskével több Napsugára a boldogságnak? FELELJETEK! VÉGE ======================================================================== Megszületett immár...? Szereplôk: KATONA HERÓDES GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR PAPOK KISFIÚ NAGYTATA I. FELVONÁS (Heródes palotája. Középen a trón. A király itt ül. Magatartásán látszik a kevélység. Hangja nevetségesen dölyfös, kényeskedô, nyávogó hangon beszél. Mellette katona áll ôrt karddal vagy lándzsával. Kívülrôl hangok hallatszanak. Egy katona jön kívülrôl. Tiszteleg és jelenti.) KATONA Felséges Királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom, hallgasd meg jelenteni valóm. HERÓDES Kezdjed hát, parancsolom! KATONA Hárman idegenek, tevékrôl leszállva, bemerészkedtek a királyi udvarba. Valami csillagról motyogtak ott nekem, s hogy nemsokára itt új király leszen. HERÓDES Jaj, ez rettenetes És mi lesz énvelem? Mondjad jöjjenek, Beengedem. (Jönnek a Háromkirályok. Csomagjaikat kint hagyták a tevéken. Látszik ruhájukon, hogy ôk is királyok.) GÁSPÁR Heródes, zsidók királya, Köszönjük, hogy fogadsz, Napkeletrôl jöttünk Látni országodat. Egy csillag vezetett Egészen idáig, Hosszú hónapokig Vezérünk volt váltig. MENYHÉRT Erdôk sűrűjén át, Mezôkön keresztül, Hegyek ösvényein Követtük ôt szentül. Oly fényesnek látszik, Talán el sem hiszed, A Nap ragyogása Mellette elveszett. BOLDIZSÁR Hogy azonban ide, Városodba értünk, Zegzúgos utcákon Kanyarogva tértünk, Egyszerre csak eltűnt, Hiába kerestük. Ez az oka annak, Hogy elkeseredtünk. Heródes (izgatottan) Tovább beszéljetek, Roppantul érdekel! GÁSPÁR De mennyire minket, Mert a csillag egy jel. Azt jelenti, ugye, Menyhárt és Boldizsár, Megszületett immár Az új zsidó király? HERÓDES (Remegve, reszketve) Szörnyű, rettenetes A dolog, ha így áll, Akkor itt énreám Vajjon most mi is vár? MENYHÉRT No de ne tartsuk fel Tovább fenségedet, Rövid kérésünkre Adj hát feleletet. BOLDIZSÁR Bizonyára tudod Az új király hol van? Mondd meg hát nekünk is, hogy induljunk nyomban. HERÓDES (Látszik, hogy valamin gondolkozik, aztán a katonának kiált): Hol vagy te csavargó, A fejeddel játszol? KATONA (Berohan) Felséges királyom, Itt voltam, nem távol! HERÓDES A papokat hívjad, Bibliát hozzanak. KATONA Igenis Királyom, Mindjárt, egy perc alatt. PAPOK (Már jönnek is, szemüvegesek, hosszú ruhában, Bibliával): I. PAP Heródes királyunk, Parancsodra állunk. HERÓDES Hol született, mondd meg, Egy új király nálunk? II. PAP Talán a Megváltó, Akire gondoltál? HERÓDES Igen, igen, az, az, Az Írásban mi áll? I. PAP Betlehem szerepel Mint születés helye, A próféta utal Pontosan e helyre: (Mutat a szövegre) HERÓDES (Hízelegve a Napkeleti bölcsekhez): No lám, hallottátok, Máris indulhattok, Ebbe az irányba vegyétek utatok. De most már nekem is Volna egy kérésem. Hogyha megkaptátok, Közöljétek velem, Hogy én is menjek el S ajándékot vigyek, S imádjam ôt szépen, Ahogy ti teszitek (Királyok elmennek) HERÓDES (Utánuk): Kést viszek én neki S a szívébe szúrom, Nem lesz Ô itt király, Itt ezen a trónon. II. FELVONÁS (Minden mint az elsô felvonásban) HERÓDES (Néz ki a távolba): Nem tudom, mi lehet A késésnek oka? Valami baj történt, S nem érhettek oda? KATONA (Bejön) Felséges Királyom, Egy pásztor beszélte, A három király a Várost elkerülte. HERÓDES (Nagyon dühös lesz): Ki gondolta volna, Hogy elkerüljenek! (Egy keveset töpreng) De rajtam kifogni Nem tud az eszetek. (Katona felé) Az összes katona fegyverbe! Halljátok, S minden fiúcskának Fejét levágjátok. Az indulás még ma, Titokba menjetek, Egyetlen fiúnak Se kegyelmezzetek. III. FELVONÁS (Karácsonyfa, mellette iskolás fiú, nézi játékait. Nagyapja széken ül, imakönyv kezében.) KISFIÚ Nagytata, mi történt aztán Betlehemben? NAGYTATA A katonák kardja élesen kifenve Rohannak ki és be mindenik családba, minden kisfiúnak a feje levágva... Véres volt a padló Vér folyt az utakon Szomorú bánat ült A könnyes arcokon. KISFIÚ És a gonosz királyt az Isten megverte? NAGYTATA Méltó büntetését bizony el is nyerte. Bélpoklos betegség Gyötörte a testét, Meg is érdemelte, el is nyerte vesztét. KISFIÚ S a megölt gyerekek a mennybe jutottak? NAGYTATA Azonnal utána ahogyan meghaltak. Ott vannak, odafent, Bizony szentek lettek, Úgy is hívjuk ôket: A kis aprószentek. KISFIÚ A hittanórán is Hallottam én errôl, Nem is maradok el, sem a szentmisérôl, sem az imádságom nem hagyom el soha, Mert azt szeretném, hogy jussak el oda. VÉGE ======================================================================== Bibliai képek karácsony estéjére Szereplôk: PRÓFÉTA MÁRIA JÓZSEF FÔANGYAL ANGYALOK ERZSÉBET I.,II. PÁSZTOR ÖREG PÁSZTOR I. ANGYAL PÁSZTOROK LEKTOR SIMEON ANNA JÉZUS TANÍTÓ Énekkar: halkan énekli Harmatozzatok... SzVU 2. PRÓFÉTA (emelvényrôl olvas) Én, Izaiás, Ámosz fia, hírdetem nektek az Úr, a Felséges szavát, amint mondotta néktek: ,,Új vesszô sarjad Jessze törzsökén, új termôág virágzik gyökerén. Az újszülöttben majd Isten lelke él: a bölcsesség és értelem Szentlelke él, a jótanács és erôsség Szentlelke él, a tudás és a jámborság Szentlelke él, s az istenfélelem Szentlelke mindig benne él... És szólt általam az Úr Ákáz királyhoz is imígyen: Kérd, hogy adjon jelt neked a te Urad, Istened. Lent a mélyben, fenn az égen, egyre megy. Ákáz azt mondta: Nem kérek, az Urat nem kísérthetem. Figyelj most rám királyi ház! Nem volt elég talán, hogy miattatok az emberek türelme méltán elfogyott? Még Istenünk türelme is fogyjon el? Magától Istentôl jön tehát a jel: EGY SZŰZ FIAT SZÜL és nevét Emmánuelnek hívja majd. E név nekünk annyit jelent: Velünk az Isten.'' Kiálts, könyörögj Izrael, hogy jöjjön el a földre a Megígért, jöjjön el a Szűznek szent Fia, a Megváltó... Énekkar: Harmatozzatok 2. szak. 1. KÉP. AZ ANGYALOK KÖSZÖNTÉSE MÁRIA (otthonában éppen imádkozik) Uram, Izraelnek könyörülô jó Istene, hallgasd meg hozzád kiáltó szavunkat. Küldd, ó küldd el, kit epedve várunk... (arcát tenyerébe temeti) (Kívülrôl fény vetôdik be, egyre erôsödik, kezdetben Mária felett, majd a bejáratnál) (Megjelennek az angyalok) FÔANGYAL Üdvözlégy, te kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. Áldottabb vagy te minden asszonynál... KAR KINT Az Úr angyala köszönté Szűz Máriát, és Mária méhébe fogadá Szentlélektôl szent Fiát (énekelve) FÔANGYAL ÉS AZ ANGYALOK EGYÜTT Üdvözlégy Mária! kegyelemmel teljes stb. KAR KINT Asszonyunk Szűz Mária... stb. MÁRIA (végig riadtan, csodálkozva hallgatja, vissza húzódva áll) ANGYAL Ne félj, Mária, kegyelmet találtál Istennél. Édesanya leszel. Fiad fog születni, akit majd Jézusnak, azaz Szabadítónak nevezel. MÁRIA Isten szent angyala, ó mondd, hogyan történhetik ez? ANGYAL Isten Szentlelke leszáll Tereád, és elborít a Magasságbelinek ereje. Szent gyermeked az Isten fia lesz... Lásd, idôs rokonod, Erzsébet is gyermeket vár... Istennél semmi sem lehetetlen. MÁRIA (kezeit keresztbe teszi a mellén, mélyen meghajol) Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint... KINT A KAR Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes (énekelve csak ennyit) ANGYALOK (térdre borulva) És az Ige testté lett, és miköztünk lakozék... (énekelve) 2. KÉP. MÁRIA LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL Erzsébet otthon éppen foglalatoskodik. MÁRIA (belép) Ayáink Istene áldjon meg téged, ó Erzsébet, te tisztes matróna. ERZSÉBET (csodálkozó örömmel) Ah, az Úr szolgáló leánya! Mirjám, Úrnôm, áldottabb vagy te minden asszonynál, és áldott a te méhednek gyümölcse. Hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Amint meghallottam köszöntésedet, örömében repesett szívem alatt a gyermek... Boldog, aki hisz annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki. MÁRIA (átszellemülten) Lelkem az Urat magasztalja, és szívem újjong megváltó Istenemben. Mert rátekintett alázatos szolgálójára, mert íme mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzetség. Nagy dolgot cselekedett velem Ô, a hatalmas, és szent az Ô neve! (alkalmas ének: pl. Mária Szűzanya, Názáretbôl indul útnak SzVU 158.) 3. KÉP. JÉZUS SZÜLETÉSE I. rész Pásztorok, egy része alszik a tűznél, két fiatal pásztor körülsétál. I. PÁSZTOR He, de hideg éjszaka van testvér. Minden pihen, csak mi kell itt örködjünk... Hanem hallod-e, csodálatos ez az éjszaka... Nem tudom miért, de olyan elragadóan szép... Soha ilyen szépet nem láttam... II. PÁSZTOR Való igaz, amit mondasz... De nézz csak arra. Hirtelen milyen fényes lett az ég. Figyelj csak... Mintha énekszót is hallanék... I. PÁSZTOR Csakugyan... szent igaz. S hallod, az ének mintha felénk közeledne... I. és II. PÁSZTOR (egyszerre rohan az alvók felé) Ébredjetek, valami égi csoda történt. ÖREG PÁSZTOR No, ...micsoda, fiaim?... (Angyalok jelennek meg a színen) I. ANGYAL GLORIA, DICSÔSÉG, GLORIA IN EXCELSIS DEO! ANGYALOK Dicsôség a magasságban Istennek! I. ANGYAL Pásztorok, igaz jó hírt hoztam én hozzátok. -- Azt a fényes csillagot ti ne csodáljátok, hanem szaporán talpra, induljatok az útra, imádni a Kisdedet, ki az éjjel született. ÖREG PÁSZTOR Hej, engem ki ébresztett fel álmomból? Hogy angyal volt észre vettem szavából. Oly fényes volt, hogy én tűznek gondoltam. Betlehemet emlegette, hallottam. I. ANGYAL Igazad van pásztor, hogy angyalt láttál. Az is igaz, amit tôle hallottál. Minél elôbb Betlehembe menjetek. Ott született Jézus, ti üdvösségtek. PÁSZTOROK Menjünk tehát szaporán, a fényes csillag után. Imádni a Kisdedet, ki az éjjel született. ÖREG PÁSZTOR Pásztorbarátim hát menjünk, de ajándékot is vigyünk, akitôl csak mi telhet, tetszése szerint vihet. (el) II. rész. Betlehemi jászol, jászol mellett Mária és József, mögöttük angyalok, elôl térdeplô pásztorok. Vigyázva, hogy a jászol látszodjék. ÖREG PÁSZTOR Édes kis Jézuskám, mi adhatnék Neked? Öreg pásztor-szívem nagyon szeret téged. Ezt hoztam elédbe, fogadd hát el tôlem, öleld a szívedre. Sokat vártam reád s íme megérkeztél, Öreg napjaimra nagy fényt derítettél. Add reám áldásod, hogy végsô órámban lelkem hozzád szálljon. I. PÁSZTOR Én hoztam egy báránykát. II. PÁSZTOR Én meg tejet, sajtocskát. MIND Aranyat nem hozhattunk, szegény pásztorok vagyunk. ANGYALOK A szép Szűz Mária szent Fiának, Imígyen énekelt kis Jézusnak: MÁRIA Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, aludj, aludj. ANGYALOK Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, aludj, aludj. MÁRIA Aludj el, fiacskám, rózsaszálom, Aludj el, violám, én zöld ágam! KAR Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, aludj, aludj. (SzVU 19) MIND Ó, boldog Betlehem... 4. KÉP. KIS JÉZUS BEMUTATÁSA A TEMPLOMBAN Mária, karján a kis Jézus és Szt. József. LEKTOR (emelvényrôl olvas) Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. Így parancsolta ugyanis az Úr törvénye: minden elsôszülött fiút az Úrnak kell szentelni. Beakarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is, egy pár gerlicét, vagy két galambfiókát. Élt Jeruzsálemben egy Simon nevü, igaz és istenfélô ember. Várta Izrael vígaszát és a Szentlélek lakott benne. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektôl, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr fölkentjét. A lélek ösztönzésére a templomba ment... SIMEON (az utolsó szóra belép, egyenesen Máriához megy) Ó kegyes, jó asszony. Add, ó add kérlek karjaimba a Gyermeket... MÁRIA (átadja) SIMEON (elragadtatott örömmel) Bocsásd el most szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, hiszen már látták szemeim az Üdvösséget, melyet minden nép számára rendeltél: világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsôségére népednek, Izraelnek. (vissza adja a gyermeket) Halld, boldog édesanya leszel, de fájdalmas is. Íme az Úr jelenti neked általam: Ez a gyermek sokak romlására és sokak feltámadására lesz... Jel, melynek ellene mondanak. S a te lelkedet is tôr járja át...'' MÁRIA Uram, én Istenem, szolgálódnak most is csak egy a szava: legyen nekem a te igéd szerint... ANNA (eddig oldalt állt, onnan figyelte a dolgot, odalép) Engedjétek, hadd szólhasson az én öreg ajkam is. Áldott legyen az Úr, atyáink Istene, aki meghallgatta alázatos esedezéseimet... Íme, amint ígérted Uram, reszketô karjaimba zárhatom azt, aki után a népek epedtek. (átveszi a gyermeket) Imádlak, szeretlek, én édes Megváltóm. (lehet a tárgyhoz illô ének) 5. KÉP. 12 ÉVES JÉZUS A TEMPLOMBAN LEKTOR Húsvét ünnepére évrôl-évre Jeruzsálembe mentek fel szülei. Amikor Jézus 12 éves lett szintén felment az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül... hogy szülei észre vették volna. Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Már egy napi járásra voltak, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerôsök között. Mivel nem találták, vissza tértek Jeruzsálembe és ott keresték. Három nap múlva akadtak rá a templomban. Ott ült a tanítók között, hallgatta és kérdezte ôket... (3--4 öreg tanító közt már az olvasás alatt ott ül Jézus) JÉZUS Tudós vénei Izraelnek, hallom, a törvény szavait olvassátok, azt, amit Mózes írt le hajdan. Imígy hallám most tôletek: ,,El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér az ô családjától, míg el nem jön az Elküldött, az, akire a népek várakoznak... Miként értelmezitek? TANÍTÓ Az Úr elrejté ezt elôlünk, fiacskám... JÉZUS Azt vélem csekély gyermeki eszemmel, hogy a jövendölés értelme ez: a Messiás legkésôbb akkor fog eljönni, amikor a kormánypálcát, azaz a királyi hatalmat elveszik Júdától. Nemde bölcs tanítók immár idegen, idumeai király uralkodik felettünk... Vélitek, hogy közel a Messiás érkezése? ÖREG TANÍTÓ Halljátok csak barátaim, kicsoda ez a gyermek, honnan e bölcsesség, okosság? (Mária belép Józseffel) JÉZUS (felugrik a székrôl) Ah, drága jó anyám! MÁRIA Fiam, csakhogy megtaláltunk. Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, Atyád és én szomorúan kerestünk. JÉZUS Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem? Itt vagyok én igazán itthon. De menjünk, Édesanyám, menjünk másik kedves otthonunkba, Názáretbe... Alkalmas énekkel zárul. VÉGE ======================================================================== Üdvözlégy Messiás királyom! (Székelyudvarhelyrôl) Szereplôk: 2 testôr (LUCIUS és JÓNATÁS) 4--5 UDVARONC 1. FÔVEZÉR HERÓDES Szolga a Háromkirály (GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR) 2 ÍRÁSTUDÓ 4 pásztor (MIHÁLY, ANDRÁS, PALKÓ, JANKÓ) 1 ANGYAL ANGYALOK JÓZSEF és MÁRIA I. FELVONÁS -- AZ ÚJ KIRÁLY Szín: Trónterem, két testôr beszélget. LUCIUS Már nekem te akármit is beszélsz, mert a ti várva-várt Messiásotok csak álomkép. JONATÁS Álomkép? Amiért négyezer évig álmodott egy nemzet? Ez a vágy, ez az álom ne teljesednék be? Ez nem lehet! Hát akkor az Irás is hazudna? Ez teljességgel lehetetlen! LUCIUS Na, jó. De ha el is jönne a ti Messiásotok, mit tehetne a nagy római birodalommal szemben? -- Hiszen ti olyan kevesen vagytok, s Heródes is ellenetek van! JONATÁS Márpedig a Messiásnak karddal kell visszafoglalnia az országot, s az ô vezetésével mi minden ellenségünkön diadalmaskodni fogunk. Izraelnek ismét naggyá kell lennie! LUCIUS (Megvetôen, lemondóan legyint) Gyenge Messiás lesz az! JONATÁS (Tüzesen) Gyenge Messiás! Nekem akkor nem kell! Akkor inkább el se jöjjön! Inkább várunk még négyezer évet, csak az igazi jöjjön el, akit minden zsidó szíve vár, akirôl az írások is szólnak. LUCIUS Na csak, hagyjon alább a lelkesedésed és légy csendben, mert alighanem Heródes jön. Jobb lesz, ha elillanunk. (Az ajtóhoz állnak, s aztán kimennek, amikor a többi bejön. Az udvaroncoktól körülvéve jön Heródes, gôgösen, méltóságteljesen a székhez megy, beleheppen, a többiek körülállják.) FÔVEZÉR (elôrelép, mélyen meghajlik) Üdvözlégy óh nagy és hatalmas uralkodó. Mindig örvend a szívünk, ha téged, óh felséges Heródes, a trónodon láthatunk. UDVAR Üdv, üdv, üdv a nagy és felséges Heródesnek! FÔVEZÉR Valóban nagy király vagy óh felséges Heródes. Dicsôségesebb és hatalmasabb elôdeidnél. Hozzád királyok jönnek el, hogy láthassanak és hódoljanak elôtted. Most is éppen három király várakozik, hogy felséges színed elôtt tiszteletét tegye. HERÓDES Hol vannak a királyok?! FÔVEZÉR A külsô várban várakoznak szolgáikkal és káprázatos kincseikkel, amelyeket hódolatuk jeléül hoztak, de amelyek a te legkisebb gyöngyödet sem érik el ragyogásban. HERÓDES Honnan jönnek a királyok? FÔVEZÉR Azt mondják magukról, hogy messze napkeleten van a hazájuk. HERÓDES Azonnal vezessétek elém ôket, mert látni és beszélni akarok velük. (A fôvezér elmegy, nagy hajlongva, s két katona egy szolgát hoz be, megkötözve.) 1. KATONA Felséges Heródes, bocsásd meg, hogy zaklatni merészelünk, de ezt a hitvány szolgát a palotád hadnagya küldte színed elé, ítéletre. HERÓDES Mi a vád ellene? 2. KATONA Óh felséges Heródes, az, hogy kimondta a nevedet, de nem tette hozzá a felséges jelzôt. UDVAR Felségsértés, felségsértés! SZOLGA Kegyelem, uram, kegyelem! HERÓDES Nem engedhetjük meg, hogy felséges személyünket tiszteletlenség érje. Bűne miatt én fogom megbüntetni és saját kezemmel fogom kivágni a nyelvét és kiszúrni a szemét. SZOLGA Kegyelem, felséges királyom, kegyelem! Gyermekeim vannak! HERÓDES Nincs kegyelem, miután a királyokkal végeztem, az ítéletet végrehajtom. Vigyétek ki és az ajtónál várjatok meg. FÔVEZÉR (bejön, meghajlik) Felséges Heródes, a királyok bebocsájtást kérnek. HERÓDES Úgy? Hát engedjétek be ôket! (A három király bejön, lassú, méltóságteljes léptekkel mennek Heródeshez, egy kicsit meghajolnak). GÁSPÁR Üdvözlégy, óh király. Messzi útról jövünk, ahol a nap kél, és ahol a patak is a jóságról és szeretetrôl beszél. A régi könyveket forgatva vágy ébredt a szívünkben valaki után, aki több boldogságot hoz a szegény, emberlakta földre. Úgy éreztük, hogy vágyunk beteljesedik, mert jelet láttunk ezekben a napokban. HERÓDES Érthetetlen beszéded elôttem, óh király. Hogyan jutottatok ide? MENYHÉRT Egy érdekes, fényes csillag vezetett e helyig, de itt eltűnt a szemünk elôl. Pedig ô volt a mi biztatónk és reménységünk. Gondoltuk, hogy tôled kérdezzük meg e csillag jelentését, óh bölcs király! HERÓDES Mi tehát a kívánságotok? BOLDIZSÁR Csupán annyi, óh nagy király, hogy mondd meg nekünk, hol van a zsidók királya, mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk elôtte. HERÓDES (büszkén) A zsidók királya?! Én vagyok az senki más, engem illet a hódolat. BOLDIZSÁR Igaz, hogy király vagy, de mi mégsem téged keresünk, hanem az zjszülött királyt, akinek eljövetelére várnak az emberi szívek. HERÓDES (Ordít) Írástudók, ide jöjjetek! Bölcsek! Itt teremjetek! Feleljetek a kérdésemre: Hol születik meg az új király!? ÍRÁSTUDÓK (Bejönnek, az egyik olvassa a szentírásból) Ím, felséges Heródes, ezt mondja a szent könyvben a Próféta: ,,Te Efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Juda városai között, mégis belôled származik, aki uralkodik népemen.'' HERÓDES (Félre) Úgy? Betlehemben? Pusztulnia kell! Rajtam kívül senki sem lehet király. Meg is van a tervem! (a bölcsekhez): Menjetek jó királyok! Hallottátok, hogy Betlehemben megtaláljátok, s ha ráakadtatok majd jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak elôtte. (A bölcsek meghajolnak s elmennek. Heródes az udvarhoz:) Ti pedig tűnjetek el a szemem elôl, mert egyedül akarok maradni! Azt a szolgát pedig küldjétek ide hozzám (az udvaroncok kimennek, a szolga pedig bejön, félve, meghajlik és mondja:) SZOLGA Itt vagyok óh felséges királyom, még egyszer irgalomért könyörgök. HERÓDES Kegyelem? Ha, ha, ha! Az csak egy úton lehetséges számodra. SZOLGA Mondjad Uram, megteszem, bármi lesz is az! HERÓDES Eredj a királyok után és öld meg azt a gyermeket, akit ôk imádnak. SZOLGA Meglesz uram, óh felséges Heródes. HERÓDES (fenyegetôzve) Rettegj gyermek Heródestôl! II. FELVONÁS -- ,,BETLEHEMI PUSZTÁN...'' (Szín: a pásztorok a tűz körül heverésznek, álldogálnak. Jankó alszik. Kis bojtár Jankó. András idôsebb, Palkó fiatalabb juhász, Mihály a fôpásztor, András bejön, lerakja batyuját. Jankó alszik) MIHÁLY No, András, mondd csak, mi a hír Betlehemben? ANDRÁS Bizony Mihály bátya, annyi ott az idegen népség, akár Jeruzsálemben a húsvéti ünnepeken. MIHÁLY Ismerôst láttál-e közöttük? ANDRÁS Hogyne láttam volna. Láttam mindjárt Józsefet, a názáreti ácsot is. Szegény egészen el volt keseredve. MIHÁLY Ugyanbiza miért? ANDRÁS Bejárta már egész Betlehemet, mégsem akadt sehol egy kis szállás. Senki, aki befogadta volna. MIHÁLY Pedig milyen jóravaló, becsületes ember. De biza a mai világban egyre nehezebb annak, aki becsületes. PALKÓ Pedig rokonai is szép számmal vannak a városban. ANDRÁS Vannak ám, csakhogy megvetik a szegénysége miatt. MIHÁLY Te sem tudtál segítségére lenni? ANDRÁS Este volt már, de azért amit tehettem, azt megtettem. Azt mondtam, hogy ha nem akadna külömb hely, akkor húzódjanak meg a mi tanyánkon, ott a barlangban. MIHÁLY No, azt okosan cselekedted. Nálunk a tisztességes embernek mindig van becsülete. (Palkóhoz, aki bámulja a csillagokat): Hát te Palkó, min töröd a fejed? PALKÓ Hát csak azon tűnôdöm, hogy mit is keres az a sok idegen ember Betlehemben? ANDRÁS Hát még azt sem tudod? PALKÓ Nem én. ANDRÁS Hát ide figyelj! A római császárt eszi meg a kiváncsiság, hogy összesen hányan is lakunk zsidóországban. PALKÓ Egyszer csak véget ér ez a komédia is, s befellegzik ennek a borotvált képű pogánynak. Csak már jönne a Messiás. ANDRÁS Hát az Írástudók, akik ismerik az Írásokat, éppen a mi idônkre teszik az eljövetelét. PALKÓ Aztán ha eljön a Messiás, mit gondol Mihály bátya, a magunkfajta szegény embernek milyen dolga lesz? MIHÁLY Hát jó dolga. Azt mondta Izaiás prófáta: ,,Akkor megnyílnak a vakok szemei és a süketek fülei, ugrálni fog a sánta, mint a szarvas és feloldódik a némák nyelve.'' ANDRÁS Boldog idôk, bárcsak megérhetnôk. PALKÓ Nem tudom mi van velem, de nekem már most olyan táncolhatnékom van, alig férek a bôrömbe. MIHÁLY Na, na, nem kell mindjárt olyan tüzesnek lenni. ANDRÁS Egészen különös, de még a birkáink is olyan furcsán viselkednek. Úgy ugrálnak, ficánkolnak, mintha lakodalomba indulnának. MIHÁLY Én meg úgy veszem észre, hogy az égen nincs minden rendben. A csillagok úgy lobognak, mintha egymást akarnák megperzselni. PALKÓ Úgy bizony, ott meg ni, mintha az égbolt repedne meg, a fény meg csak úgy ömlik belôle, mintha sajtárral öntenék. Jaj, mi lesz velünk, Jankó, Jankó, ébredj már, mindjárt ránk szakad az ég! JANKÓ (álmosan) Hadd szakadjon, elég vén már. MIHÁLY Nézzétek, a mennyei fényesség meg éppen felénk tart. Megvénültem, de még ilyent nem láttam. JANKÓ (felugrik, dermedten nézi, majd:) Jaj, jaj, fussunk, szaladjunk! (tipeg-topog) ANGYAL Ne féljetek pásztorok, mert örömhírt mondok nektek. Megszületett a Messiás, az Üdvözítô, akire olyan nagyon vártak. Ott, abban a barlangban megtaláljátok: egy kis gyermek pólyába takarva, jászolba fektetve. MIHÁLY Álom-e ez vagy valóság? ANDRÁS Nem álom ez bátyám, nézze csak a pusztát! Fényesség és angyalsereg, s milyen szépen énekelnek! (közben angyalok éneklik: Ne féljetek pásztorok, 2 szakasz.) MIHÁLY Fel tehát barátaim, nézzük meg a csodát! JANKÓ Siessünk, siessünk, hogy az áldott Messiást megláthassuk. ANDRÁS De ajándékról se feledkezzünk meg! PALKÓ Mi volna jó Mihály bátya! MIHÁLY Jaj, kis szolgám, hát nem nagyon van a mai idôben amibôl válogatni. Azt viszünk, ami szegénységünkbôl telik. (Pakolnak s közben éneklik: Pásztorok keljünk fel... Daloljunk az Úrnak 41. szám) III. FELVONÁS -- HÓDOLAT A KIS JÉZUS ELÔTT (Szín: József és Mária a jászol elôtt, vagy mellett áll, vagy ül, az angyalok is ott vannak, összetett kézzel a háttérben) MÁRIA (altatót énekel: Álmodj csendesen...) ANGYALOK Elaludt a kicsi Jézus... (A pásztorok bejönnek, közelednek, majd átnyújtják ajándékaikat) MIHÁLY Öreg vagyok már, de hálát adok Izrael Istenének, hogy ezt a napot megérhettem. Boldogan halok meg, mert tudom, hogy üdvösséget hoztál a világnak. Elôbb azonban átadom neked óh isteni Gyermek a szegény népnek a hódolatát és szeretetét. Melléje fogadd az én ajándékomat, neked adom a hűséges társamat, a jó meleg subámat. (odateszi) PALKÓ Pogácsával kedveskedek, mit jó anyám sütött nekem. Ropogósra sült s poronyó, jó friss, éppen neked való. ANDRÁS Én meg vajat s tejet hoztam. Egyszerű ajándék Uram. De nagy szeretettel adom, s hiányait így pótolom. JANKÓ Kis Jézuska, csak egy bögre mézet hoztam. Ez az én kis ajándékom, s a ki szívem hozzátoldom. Sok-sok huncutság van benne, gyullaszd igaz szeretetre. JÓZSEF Egyet se restelkedjetek jó emberek az ajándék kicsisége miatt. Isten nem az adomány nagyságát, hanem az adakozó szív szeretetét nézi. Az ember szív szeretete mindennél többer ér neki. (közben a bölcsek megjelennek a színpad szélén) GÁSPÁR Itt kell lennie a Messiásnak, mert ide vezetett a csillag. MENYHÉRT Lám a pásztorok már hódolnak elôtte. BOLDIZSÁR Jertek, mi is adjuk át ajándékainkat és imádjuk ôt. (a színpad szélén megjelenik a szolga is, kezében kés) GÁSPÁR Aranyat hoztam neked, oh rég várt Messiás! Szegényen jöttél közénk, hogy a te szegénységeddel gazdaggá tégy minket. SZOLGA Ez kell legyen, a Megváltó, királyok hódolnak elôtte. MENYHÉRT Íme, tömjén füstje, ismerje el Istenségedet. Hódolat neked Isten-ember, Izrael Ura és Istene. SZOLGA Isten emberszeretete testesült meg benne Isten ellen harcolni kinek lenne mersze? BOLDIZSÁR Itt a szenvedés mirhája Uram, kezemben. Te, aki nem hadvezérként akarod visszafoglalni Izrael királyságát, hanem szenvedéseddel, -- fogadd hódolatunkat. SZOLGA (eldobja a kést, odaszalad és leborulva mondja) Egy életem, egy halálom, nem ölöm meg, dehogy bántom. Bármire kényszerít Heródes, mi ô az Istenhez képest? Boldogságom tôled várom, üdvözlégy Messiás Királyom! Kar énekli: Örvendjetek jó emberek... Gyermek született nékünk c. karácsonyi énekek között. VÉGE ======================================================================== Lépj közelebb jó pásztor! Szereplôk: MÁRIA JÓZSEF PÁSZTOROK -- minél több KISLÁNYOK GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR KISFIÚ ANGYALOK (Szegény szoba: asztal, szék, kanapé, ágyacska) SZŰZ MÁRIA (A kis Jézust karjaiban ringatja) Aludj el virágom, napom fénye, Életem egyetlen szép reménye, Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak, Aludj, aludj. SZT. JÓZSEF (az ágyacskát igazgatja, rendezget) Egyszerű, szegény szobácska, de jó, hogy megkaptuk. A barlang hideg, nyirkos levegôje után jó itt lenni. Melegíteni is lehet, csak fa legyen. De a kicsit tedd az ágyacskába, hisz már alszik. MÁRIA (fölkel, viszi az ágyacska felé. Közben megáll, nézi. Ének közben az ágyba teszi) Aludj el fiacskám, rózsaszálam. Aludj el violám, én zöld ágam. Örömest... JÓZSEF (Ránéz a Kisdedre) Milyen szép. Ó, hogy alszik a Kicsi. Így ni, most már nem fázol, mint a barlangban. MÁRIA De azért milyen szép volt ott minden. Nem tudom felejteni azt a csodálatos éjszakát... Az angyalok énekeltek, s aztán jöttek azok a jó pásztorok, bizony nélkülük éheztünk volna. Ôk hozták az elsô élelmet. A sajtból meg a bárányból még mindig van. Mostmár hála Istennek mi is meg tudjuk szerezni a mindennapit. Elôveszem a guzsalyt és fonok... JÓZSEF Talán nem lesz szükség rá. Kapok én munkát. Keresik az ácsot. Hívtak már több felé. A Kisded sok gondot okoz. MÁRIA Neki mindent megadunk, amire szüksége van. De szabadidôben fonok és szövök is, mert a kicsi Jézusnak is szüksége lesz rá. JÓZSEF Az meglehet. De én még holnap munka után látok. Csak éppen a berendezésnél akartam segíteni. De mintha éneket hallanék... Valakik jönnek... (az ajtó felé fordul) Ugyanbiza kik lehetnek azok? (Öt pásztor József beszéde közben megkezdik az éneket: Pásztorok keljünk fel...) I. PÁSZTOR No lám, nincs a pajtában. Hideg sincs, nem fázik a lelkem. II. PÁSZTOR Eddig mennyit didergett szegény. Hála Istennek, hogy már nincs a barlangban. III. PÁSZTOR Hogy sajnáljuk, hogy azon az éjszaka egyébbel nem segíthettünk, csak egy kicsi ajándékkal. Bizony magunk is olyan szűkösen lakunk, hogy alig férünk. IV. PÁSZTOR Jó az Isten, megsegíti a benne reméllôket. De úgy-e nem haragusznak, hogy ennyien jöttünk és újból alkalmatlankodunk? JÓZSEF Nem, jó emberek, hogy haragudnánk. Örülünk a látogatásnak, mert az elsô segítséget tôletek kaptuk... De, ha jól látom egy ismeretlen is van köztetek. Ô még nem járt nálunk. II. PÁSZTOR Elmondtuk neki, hogy megtaláltuk a Messiást. III. PÁSZTOR És, hogy milyen szép volt. IV. PÁSZTOR És ajándékot is adtunk neki. Szomorú volt egy pár napig, s aztán megkért, hogy hozzuk el ôt is. I. PÁSZTOR El is hoztuk, mert mi is szerettük volna látni a Kisdedet. Bizonyára már szépen fejlôdött azóta. II. PÁSZTOR Hogy megerôsödött a lelkem. III. PÁSZTOR Pajtás, gyere te is elé. Egyet se szégyenkezz. Ezek a jó emberek téged is szívesen fogadnak. MÁRIA Minden jóakaratú embert szívesen látunk. Lépj közelebb jó ember, nézd meg a te Megváltódat. V. PÁSZTOR (Eddig hátul állott, elôszégyenkezik) Szégyenlem, de igaz, én nem mentem el a többi társakkal azon a szép éjszakán. Inkább aludtam. S mikor visszajöttek elmesélték, hogy mit láttak és hogy milyen ajándékokat adtak a kis Jézusnak. Ôk mind adtak, csak én nem. Egyszerre érezni kezdtem, hogy üres a lelkem. Nem volt nyugtom. Így jár, aki az Istennel nem törôdik. Aztán több napi nyugtalan éj után megkértem a társakat, nem mehetnék-e el én is. Dehogynem -- felelték, éppen látogatóba akarunk menni. Hát eljöttem én is, hogy lássam. S vajon aztán én is olyan boldog leszek, mint ôk? MÁRIA Lépj közelebb jó pásztor, nézd meg te is. V. PÁSZTOR (jászolnál) Istenem, Istenem. Csakhogy megérhettem, hogy testi szemeimmel láthatom a Megváltót. De meleg lett a lelkem... Milyen boldog vagyok. De itt van ni. Én is hoztam valamit a kicsi Jézusnak. Egy sajtocskát és friss cipót. IV. PÁSZTOR Úgy illik, hogy mindenki hozzon valamit. Üres kézzel nem lehet jönni. MÁRIA Köszönöm jó ember. Áldjon meg az Isten lelki boldogsággal. V. PÁSZTOR Érzem már, tele van a lelkem örömmel. Magamhoz szeretném ölelni, az egész világot. Ezt neked köszönöm, édes Megváltóm. (Két kislány szalad be). I. KISLÁNY Szabad nekünk is megnézni a Jézuskát? II. KISLÁNY Mi is szeretnôk látni ôt, nem csak a pásztorok. MÁRIA De honnan tudtátok ti, hogy a Megváltó megszületett? I. KISLÁNY A pásztorok beszélték mindenfelé. Azt is elmondták, hogy angyalokat láttak. II. KISLÁNY És hallották, hogy milyen szépen énekelnek. JÓZSEF Hogy jöttetek ide ilyen késôn? I. KISLÁNY Otthon is beszélgettek róla. Az emberek nem igen hitték azt, amit a pásztorok mondtak. Az egyik azt mondta, hogy hazudnak, s mások, hogy álmodtak. II. KISLÁNY De én hittem, meg ô is hitte. Hallottam, hogy egyszer egy öreg bácsi azt mondta, hogy a tisztaszívű emberek fogják meglátni a Megváltót. Mi azok vagyunk, mert se csúfot nem mondtunk, sem nem veszekedtünk. MÁRIA Jó kislányok vagytok. Megérdemlitek, hogy meglássátok a Megváltót. Menjetek hozzá, nézzétek nem is alszik. I. KISLÁNY Hogy mosolyog reánk. II. KISLÁNY És milyen szép. JÓZSEF De most mondjátok meg, hogy jöttetek ide ilyen késôn. I. PÁSZTOR Nem féltetek? I. KISLÁNY Félni, bizony féltünk. De mi ketten összeegyeztünk, hogy úgy csinálunk, mintha aludnánk és amikor szüleink elalszanak, eljövünk hozzá, mert ô minket is hív, nem csak a pásztorokat. II. PÁSZTOR Úgy bizony. II. KISLÁNY Aztán egy kis ajándékot is hoztunk, mert hallottuk, hogy a pásztorok is hoztak. II. PÁSZTOR De szüleitek tudta nélkül? I. KISLÁNY Csak azt hoztuk, ami a mienk. Én szégyenlem is megmutatni. MÁRIA Ne szégyelld gyermekem. Nem az számít, hogy mit hoztál, hanem az, hogy milyen szívvel adod. I. KISLÁNY Én jó szívvel adom. (egy kis babát tesz le) II. KISLÁNY Nekem nincs mit adjak. KISFIÚ (beszalad, dünnyög) Engem miért nem hoztatok el? Hallottam tegnap, hogy azt beszéltétek, hogy mentek a Jézuskához. Én is akartam jönni, s ti azt mondtátok, hogy nem lehet, mert kicsi vagyok. Hát a kicsiknek nem kell szeretniük Jézuskát? MÁRIA Igen kicsi fiam, nekik is kell szeretniök a Jézuskát. (kézen fogva vezeti hozzá). Titeket is szeret, nagyon szeret. KISFIÚ Nem hoztak el, de én is el akartam jönni a Jézuskához. De én nem tudtam hozni semmit, csak ezt a szép fenyôágat. Hallottam, hogy a pásztorok báránykát hoztak neki. Én a szívemet adom neki, s ezt a fenyôágat és mondok egy szép verset. Jó lesz? II. KISLÁNY Úgy-e én is elmondhatom a verset, mert én is nagyon szeretem Jézuskát. MÁRIA A kis Jézus a ti szeretô szíveteknek örül a legjobban. Ez a legszebb ajándék, amit az ember neki adhat. Ezek a jó pásztorok is a szívükkel együtt adták az ajándékot, azért volt olyan kedves a Jézuska elôtt. I. PÁSZTOR Szívesen adtuk és szívünkkel adtuk. PÁSZTOROK MIND Szívesen adtuk és szívünkkel adtuk. MÁRIA Kis ajándékaitokat tegyétek le a Kis Jézus lábaihoz, aztán verseiteket is szívesen meghallgatjuk. II. KISLÁNY Kicsi szívem máma... KISFIÚ Kicsi vagyok még... I. PÁSZTOR De ni, egy csillagot látok közeledni. II. PÁSZTOR Milyen szép fényes csillag. Itt állott meg a ház felett. 2 katona belép EGYIK Messze keletrôl három király érkezett. Itt állnak az ajtóban és bebocsátást kérnek. Nem régen fény csillag tűnt fel az égen, s errôl biztosan tudták, hogy megszületett a Messiás. Elindultak a nyomába s most itt vannak. Tisztelettel kérdik: bejöhetnek-e, hogy tiszteletüket tegyék a Messiás elôtt? I. PÁSZTOR Tán nem a vérszopó Heródes küldött? (botját fogva fenyegetôleg megy a katona felé, a többi pásztor utána) KATONA Nem jó ember, nem vagyunk Heródes küldöttei. Keleti királyok szolgái vagyunk. Királyaink: Gáspár, Menyhért és Boldizsár bebocsátást kért. Bejöhetnek? JÓZSEF Szívesen látjuk, ha jószándékkal jönnek. II. PÁSZTOR A királyok ritkán jönnek jószándékkal. (A három király belép, meghajlanak József és Mária elôtt.) GÁSPÁR A régi írásokat mi is ismerjük. Vártuk Jákob csillagát. S mikor egyszer egy eddig soha nem észlelt fényes csillagot láttam, tudtam, hogy ütött az óra: itt a Megváltó. MENYHÉRT Én is szívesen foglalkozom a zsidók szent könyveivel. Ezekbôl tudtam, hogy isteni ígéret van arra, hogy eljön a Megváltó. BOLDIZSÁR Öregek beszélték, közszájon forog, hogy majd egyszer földre jön az Isten, hogy az embereket megváltsa. Úgy beszélték, hogy fényes csillag fog feltűnni akkor, s egyszer, szememnek sem akartam hinni, megpillantottam egy új, ragyogó csillagot. GÁSPÁR Mind a hármunkat egy gondolat vezérelt. A mozgó csillag nyomában megtaláljuk a várvavárt Messiást. MENYHÉRT El is indultunk. Egy csillag vezérelt, egy cél lelkesített és így találkoztunk. BOLDIZSÁR Hosszú volt az út, de az nem számított. Hanem Jeruzsálemben a csillag eltűnt. Kérdezésködésünkre a ti királyotokhoz, Heródeshez vezettek, aki tövirôl hegyire mindent kikérdeztt tôlünk. GÁSPÁR Hogy mikor tűnt fel a csillag, mennyi ideje annak, Mit láttunk? És hogy ez a Messiás eljövetelét jelenti-e? MENYHÉRT De ô sem tudott semmi különöset. Végül is hívatta a papokat, s azok mondták meg neki, hogy Betlehemben kell születnie, mert egyik prófétátok így jövendölte meg. BOLDIZSÁR Aztán kegyesen elbocsátott. Erôsen megkért, hogy aztán ha megtaláltuk, vissza menjünk ám, mert ô is tiszteletét szeretné tenni a Messiás elôtt. I. PÁSZTOR Valami rosszban töri ismét a fejét. II. PÁSZTOR Oda nem menjetek, mert álnok és gyilkos. GÁSPÁR Pedig milyen kedves, szíves volt. III. PÁSZTOR Ki tudja, hogy mit forgat a fejében. JÓZSEF És aztán, hogy értetek ide? MENYHÉRT Jeruzsálembôl elindultunk Betlehem felé. Sokat nem kellett kérdezôsködnünk, mert ahogy kiértünk a városból, a csillag újból feltűnt és egészen e házhoz vezetett bennünket. Itt megállott sziporkázva, s mi sejtettük, hogy itt van az újszülött Messiás. BOLDIZSÁR Pedig úgy gondoltuk útközben, micsoda fényes palotában lakhatik. IV. PÁSZTOR Hát nem is itt született, hanem egy nyirkos barlangban, itt a város végén. GÁSPÁR Csak nem? I. PÁSZTOR De igen. Mi elôször ott láttuk. Angyalok jelentették énekkel nekünk a Messiás születését. MENYHÉRT Nektek angyalok, nekünk pedig csillag. Milyen csodálatos Angyalok fogják kísérni az útján és mint ragyogó csillag fog világítani a népeknek örök idôkön keresztül. II. PÁSZTOR Ha láttátok volna Uraim, hogy feküdt az ártatlan egy szegény, kopott jászolban, ahol máskor a mi barmaink ettek. BOLDIZSÁR Ó, Istenem, ki gondolta volna ezt? Ó, drága kis Gyermek, kiért hoztad ezt az áldozatot? MÁRIA Az emberekért, mindenkiért... GÁSPÁR A rabokért is? I. KISLÁNY A gyermekekért is? KISFIÚ A szegényekért is? MÁRIA Mindenkiért, hogy az Isten szeretett gyermekei lehessünk. II. KISLÁNY Milyen boldogok lehetünk, hogy ennyire szeretett minket a Messiás. MENYHÉRT Igen, nagyon bodogok vagyunk. Nagy utat tettünk meg, de az Isten még nagyobb utat tett meg, mikor leszállott a mennybôl a földre. BOLDIZSÁR Áldott legyen mindörökké. MIND Áldott legyen mindörökké. BOLDIZSÁR De most már illik, hogy tiszteletünket tegyük elôtte. Az édesanyja biztosan megengedi. MÁRIA Ô az ég Ura, s én mint alázatos szolgája örvendek, ha mindenki szereti Ôt. (Odamennek, letérdelnek) GÁSPÁR Messiás Királyom, tisztelettel ajánlom fel ezt az aranyat neked. Tudom, hogy a tied minden a földön és Te adtad nekem a gazdagságot. Neked adom ezt az aranyat, Neked ajánlok mindent s nekem csak annyit adj, amennyivel szolgálhatok neked. MENYHÉRT Mert tiéd a hatalom és dicsôség, mindörökké, hódolatom jeléül ajánlom a tömjént, illatozzék elôtted szüntelen és hirdesse nagy neved mindörökké. BOLDIZSÁR A Messiás a szenvedések embere. Jászolban született... bűneinket ô hordozza... kéksége által gyógyultunk meg. Ó, fogadd el a mirhát halálod napjára. I. KISLÁNY Milyen jó, ha gazdag valaki. Mennyi mindent tud adni... MÁRIA Nem azt számít, hogy mit ad, hanem milyen szívvel adja. A ti ajándékotok egyformán kedves a kis Jézus elôtt. Egyformán szeret titeket, mert mind jó lélekkel adtátok. JÓZSEF A lélek számít. Isten elôtt nincs szegény és gazdag. V. PÁSZTOR Mind egyformák vagyunk? Király és pásztor, gazdag és szegény? JÓZSEF Igen, mind egyformák... Király is, koldus is az ô gyermekei. II. KISLÁNY De jó akkor nekünk. Megmondom édesanyámnak, hogy ne búsuljon, azért, hogy szegények vagyunk. Hát akkor nem mindegy, hogy mik vagyunk, Úgyis mind az Isten gyermekei vagyunk. I. PÁSZTOR Eljátsszuk a szerepünket mint pásztor, mint király, s aztán a jutalmat aszerint kapjuk, hogy ki mint játszott. JÓZSEF Igen, így van. KIRÁLYOK Igen így van. MÁRIA Ki mindeneket teremtett, nem tett különbséget ember s ember közt. Azt csak a mi él földi léte, fejlôdése hozta magával. II. PÁSZTOR Milyen jó ezt tudni, hogy mind az Isten gyermekei vagyunk. Ezt is a Messiástól tanultuk. III. PÁSZTOR Akkor nem számít semmi. Ezután nem zúgolódom. IV. PÁSZTOR Nem törôdöm semmivel. Fô, hogy Isten gyermeke vagyok. V. PÁSZTOR Nem panaszkodom többé, megtaláltam lelkem boldogságát. GÁSPÁR Én pedig leteszem királyi koronámat e gyermek lábai elé. Nem akarok nagy lenni, csak egyszerű gyermeke. MENYHÉRT Én is leteszem. Hol a királyok Királya ily szegény, ott nem viselhetek királyi koronát. BOLDIZSÁR Koronámat lábaidhoz teszem. Te adtad nekem, legyen a tied, csak gyermeked lehessek. I. PÁSZTOR Mind azok vagyunk. Ezután nem gyűlölünk titeket. GÁSPÁR Mind azok vagyunk. Ezután nem gyôlölünk titeket. Öleljük meg egymást, mint testvérek. (egymást átölelik, közben éneklik: Dicsôség...) KISFIÚ Engem nem ölel meg senki? (Szt. József megöleli) Én is szeretek mindenkit, és nem zúgolódom, de én... én angyalt nem láttam és nagyon szeretnék látni... s akkor többet nem kívánok... MENYHÉRT Nem ôk a fontosak. Itt van a Messiás. Az angyalok csak az ô szolgái. KISFIÚ De ha a szolgái, akkor miért nincsenek itt. (ének hallszik: Kirje, kirje Kisdedecske...) I. KISLÁNY Ni!... ni!... II. KISLÁNY Jajj, mit látok? KISFIÚ Az angyalok... (az angyalok közben beérnek és megállnak a jászol mellett) I. ANGYAL Mi mindig szolgálunk a Messiásnak, csak ti nem láttok. II. ANGYAL Itt vagyunk köztetek! Minket ôrzôül rendelt az Isten az emberek mellé. Szüntelenül ôrizzük az emberek testét és lelkét. KISFIÚ Minket is? I. KISLÁNY Hát akkor miért nem látunk titeket? I. ANGYAL Mert mi tiszta szellemek vagyunk. De mi veletek vagyunk és nagy szeretettel ôrizünk, hogy mindig az Isten gyermekei maradjatok. II. KISLÁNY Hát, akkor most miért látunk? II. ANGYAL Mi hirdettük a pásztoroknak a Megváltó születését. Bennetek a hitet akarjuk erôsíteni. I. KISLÁNY Mi hittünk eddig is. KISFIÚ De most erôsebb a hitünk. I. PÁSZTOR És sokkal nagyobb a szeretetünk. MIND Sokkal nagyobb a szeretetünk. I. ANGYAL Mivel láttátok a Megváltót és szeretitek ôt nagyon, azért közösen mindnyájan énekeljük el boldogan a legkedvesebb karácsonyi éneket: Mennybôl az angyal... Mind éneklik. VÉGE ======================================================================== Hódolat a betlehemi jászol elôtt Szereplôk: SZŰZ MÁRIA SZENT JÓZSEF GÁBOR FÔANGYAL 7--8 ANGYAL MIHÁLY öreg pásztor JÓSKA pásztor GYURKA és ANDRIS pásztorfiúk PALKÓ árva kisfiú. 30 perc. I. KÉP Szín: kettôs függöny. Csillagos, holdvilágos éj. Kissé világít a pásztorok tüze. A függöny elôtt pásztortanya, a pásztorok alusznak. -- Messzirôl, mindinkább erôsödô ének hallatszik (esetleg harmónium kísérettel.) ANGYALOK KARA: Mind. Dicsôség, mennyben az Istennek! Dicsôség, mennyben az Istennek! Az angyali seregek, vígan így énekelnek: Dicsôség! Dicsôség Istennek! Békesség, földön az embernek! Békesség, földön az embernek! Kit az igaz szeretet, a kis Jézushoz vezet, Békesség! Békesség! Embernek! (Az utolsó szavakra nagy fényesség támad. Gábor angyal megjelenik: a pásztorok felriadva a földre borulnak:) MIND Mit jelentsen ez? Jaj, jaj!! GÁBOR FÔANGYAL Ne féljetek pásztorok, pásztorok, örömet hirdetek, mert ma néktek született, ki megjövendöltetett, Dávidnak vérébôl, tiszta Szűz méhébôl, Megváltó Istentek, álle-álleluja! -- Hogyha pedig e csodát, e csodát látni akarjátok, Betlehembe menjetek, és ez lesz a jeletek: fogtok ott jászolban, takarva pólyában, kisdedet találni, álle-álleluja! (Az Angyal eltűnik) (A pásztorok kis ideig riadtan hallgatnak, majd magukhoz térve:) MIHÁLY No, lám! Ilyen csodát még nem láttam, bár sok évet számláltam! Nékünk, szegény pásztoroknak hozott hírt az Isten angyala. Tisztesség ne essék, vajon megérdemeljük-e? Csak meghallgatta Isten az ô népének kívánságát. Megváltót küldött nekünk. Hála légyen néki! De mivel mutassuk ki hálánkat és vrömünket inkább, mintha valami ajándékot viszünk az újszülött Isten Fiának! JÓSKA Két bárányka az évi járadékom. A szebbiket viszem s Néki adom! GYURKA Én csak kis bojtár vagyok, ha gazduram nem haragszik, részembôl adjon ki egy kis túrót, sajtot, ordát. Gondolom szívesen fogadják egy szegény kis bojtártól. ANDRIS Nékem nincs még semmi jövedelmem, de van egy szépen szóló furulyám. Azt elviszem és olyan szívesen adom, mint amilyen szépen szól. MIHÁLY Hát ti szépen és jól kimutattátok szívetek jóságát. Én se maradhatok le. Kell tegyek valamit. Mióta meghalt a kis unokám s egyedül maradtam, mint a szedett fa, csak a temetésemre gondoltam. Egy aranyat gyűjtöttem: padmalyra, cifra koporsóra. Mit nekem padmaly, meg szép koporsó. Azok úgy is elkorhadnak a sírban. Inkább elviszem, hadd legyen hasznára az élôknek. JÓSKA Ha már ilyen szépen kigondoltuk a dolgot, akkor tegyük is meg! Kétszer ad az, aki hamarabb ad! Induljunk útra! (mind egyszerre) MIND Pásztorok, keljünk fel, hamar induljunk el, Betlehem városába, rongyos istállócskába. Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel ottan lehessünk, mi Urunknak tiszteletet tehessünk! (ének közben szedik az ajándékokat és indulnak útra. Már csak a két kis bojtár van bent, mikor kiáltás hallatszik és egy rongyos kisfiú mezítláb bejön, kiabálva:) PALKÓ Jó pásztorok! Megálljatok! Ha elmentek, vigyetek magatokkal engem is! Senkim sincsen. Ne hagyjatok egyedül!!! (Gyurka és Andris visszatérnek és a kisfiúhoz közelednek. A másik két pásztor is visszatér) MIHÁLY (türelmetlenül) Ki vagy? Mit akarsz tôlünk? Miért zavarod meg kitervelt szándékunkat ebben a magasztos órában, mikor az újszülött Megváltóhoz indulóban vagyunk?!!! JÓSKA Angyali hívásra Betlehembe sietünk, hogy imádjuk a kis Jézust! PALKÓ (könyörögve) Jó pásztorok, ne haragudjatok, Tudom, siettek. Csak arra kérlek, vigyetek engem is magatokkal. Ne hagyjatok itt! Hadd menjek veletek!!! GYURKA (csúfolódva) Az ám! Te akarsz a Jézuskához menni?!!! Ilyen piszkos. JÓSKA (folytatja) rongyos ruhában?!!! Mezítláb?! És ilyen piszkos a lábad is?!!! Hiszen az ajtónálló angyalka be sem engedi az ilyen szedett-vetett népet, amilyen vagy!!! PALKÓ (szomorúan) Gondolod, hogy nem engednek be?!!! Az angyalkák?!! Pedig én úgy szeretném látni a kis Jézust! De mit tegyek?!! Nincs szép ruhám!!! Én csak egy árva kisfiú vagyok. Jó anyácskám két éve meghalt. Itt hagyott engem. Neki jó, mert látja mindig a Jézuskát. -- Ó, anyácskám, nézd a te szegény kis fiadat. Súgd meg az angyalkának, hogy engedjen be a kis Jézushoz, a pásztorokkal. -- Mondd meg néki, hogy ha rongyos is a ruhám, de az én szívem tiszta, mert amint tanítottál, jó anyácskám semmi rosszat se tettem. Ôrizkedtem minden bűntôl. (kezét összeteszi, az égre néz) Szívem a kis Jézusért dobog, Anyácskám! súgd meg az angyalkáknak, hogy engedjenek be a kis Jézushoz. Hadd imádhassam én is a jó pásztorokkal!!! (A pásztorok közben leülnek és csodálkozva hallgatják Palkót. A két öreg könnyezik.) ANDRIS (részvéttel) Hogy hívnak kisfiú? Szegény kicsi árva! (megöleli, simogatja) PALKÓ Engem Palkónak hívnak. Köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám. Mióta jó anyácskám meghalt, senki se simogatott meg. Csak szidás és verés volt a kenyerem. GYURKA Te jó kis fiú vagy! Bocsáss meg, hogy megbántottalak! Szívembôl sajnálom. -- Van egy letett bundasapkám, vásott ugyan, de még jó, meleg. Néked adom, megvéd a hidegtôl. (megöleli és megcsókolja Palkót) MIHÁLY Ha senkid sincsen Palkó. állj be hozzánk! Légy a legkisebb bojtár. Kis unokám megmaradt ruháit néked adom. Ezeknek a fiaimnak nem valók. Néked jók lesznek, úgy nézem. Gyurka, Andris! Vigyétek be ezt a fiút az esztenába. A ládámban mindent megkaptok. Öltöztessétek fel ezt a gyereket szaporán. Jobb helyre se kerülhetne, mint ehhez az árvához!!! (a fiúk el) (A két öreg énekelni kezd. Kint velük énekelnek a többiek is.) MIND Pásztorok, pásztorok örvendezve, Sietnek Jézushoz Betlehembe. Köszöntést mondanak a kisdednek, Ki váltságot hozott az embernek. Angyalok szózata minket is hív, Értse meg ezt tehát minden hű szív. A kisded Jézuskát mi is áldjuk, Mint a hív pásztorok, magasztaljuk! (Palkó újba öltözve és vele Gyurka és Andris elôjönnek) PALKÓ Jaj, de jó, tiszta, meleg ruhában járni!!! Nem ég a hidegtôl a bôröm!!! Most, így öröm lesz útrakelni, messze menni. Siessünk a Jézust imádni!!! JÓSKA Hó! Hó! Ne olyan sebesen. Nem illik vendégségbe menni üres kézzel. Még akkor se, ha szegény az ember. Mit viszel a Jézuskának? GYURKA (dicsekedve) Mihály bácsi szép fényes aranyat visz. Jóska bácsi visz egy remek szép bárányt. Én a szegôdményembôl: túrót, sajtot, ordát... ANDRIS (Gyurka szavába vág) Én a szépen szóló furulyámat viszem. PALKÓ Nekem nincsen aranyom. Nincs még báránykám, se túróm, sajtom, ordám. De még furulyám sincs. De, ha megsegít a jó Isten, lesz, mert rádolgozom. Szeretem a becsületes munkát. Jó anyácskám megtanított rá. Most még csak jószándékom és hűséges szívem van, azt viszem és odaadom Jézuskának. MIHÁLY Jól van legkisebb szolgám! Nagy kincs a jóakarat és a tiszta szív. Kedves lesz az, az Úr elôtt. -- Most pedig induljunk szaporán! Hív az angyali szózat! (A két öreg elôremegy, utána a többiek énekelve) MIND Ó, szerencsés éjszaka, éjszaka, Boldog ez az óra, Mely minden kinccsel felér, Az idô telje beér, Az ég és föld Urát, a kisded Jézuskát, Adta e világnak, álle-álleluja! (Mind elvonulnak. Az ének lassan elhallgat. A szín üres. Rövid idô után a függöny felmegy és látni a betlehemi istállót belül.) II. KÉP (A betlehemi istálló. Jászol. Benne a kis Jézus, Mária, Szent József, Angyalok. Énekelnek:) MIND Istengyermek, kit irgalmad közéd lehozott, Angyaloknak énekével Néked áldozok. Terjeszd fölém kezedet, Hogy az Istenszeretet Töltse el ma szívem, lelkem, Jászolod tövén. (Pásztorok énekelve jönnek) MIND Krisztus Jézus született, örvendezzünk! Néki öröméneket zengedezzünk! Dávidnak vérébôl, tiszta Szűz méhébôl, Született Krisztus nékünk! (Tovább új éneket énekelnek az Angyalokkal együtt) MIND Az Ige megtestesült Názáretben, Kit Mária szűzen szült Betlehemben. Itt vagyon elrejtve kenyérszínben, Imádjuk mindnyájan egyetemben. (A pásztorok közben letérdelnek a jászol elôtt körben. Imára kulcsolt kéz) MIHÁLY Dicsértessék a Jézus Kirsztus! MIND Mindörökké. Ámen! MIHÁLY (Elôre megy a jászolig. Földre teszi az ajándékát.) Kis Jézus! Fogadd el kegyesen szerény ajándékomat, s add, hogy én Téged nagyon szeresselek. (visszamegy az elôbbi helyére). JÓSKA (utánozza mindenben Mihályt) Kis Jézuskám! Vedd el tôlem ezt a kis báránykát! Szegény vagyok, nem adhatok többet, de ezt szívembôl adom. Isten kis báránya áldj meg engem és áldd meg az én családomat is. (Leteszi az ajándékot és visszavonul) GYURKA (mint az elôzôk) Drága kis Jézuskám! Én csak túrót, sajtot, ordát tudtam hozni. Ne vesd meg szegény kis szolgád csekély ajándékát. Fogadd el kegyesen! Szent kegyelmed legyen velem és az egész világgal! ANDRIS (mint az elôzôk) Uram! Kicsi Jézuskám! Mit tudna adni Néked egy olyan szegény legényke, mint én? Fogadd el tôlem ezt a furulyácskát. Add, hogy én mindig szívbôl tudjam zengeni dicsôségedet! PALKÓ (mint az elôzôk, bátortalanul) Ó, kegyes kicsi Jézus! Te tudod, hogy mért nem hozhattam aranyat, se bárányt. Tudod, hogy semmim sincs, csak érted égô tiszta kicsi szívem. Égi Kisded! Fogadd el az én szívemet! Hűségesen akarok Néked szolgálni. Engedd meg, hogy a kis angyalok tudtul adják az én anyukámnak az égben, mily nehéz az árva sorsa. Indítsd meg a jó emberek szívét, hogy segítsék a szegényeket! Kis Jézus, áldd meg a jószívű és adakozó embereket! SZŰZ MÁRIA Jó pásztorok! Kis Jézusom nevében köszönöm az ajándékokat. Szent Fiam kegyesen fogadja és áldást küld nektek és családjaitoknak. Legyen veletek az Isten! (Szűz Mária Palkóhoz fordul) Jöjj közelebb gyermekem! (Palkó boldogan odalép. Szűz Mária palástjával betakarja) Jöjj a szívemre kis fiam! Te a legszebb és legdrágább ajándékot hoztad, tiszta ártatlan szívedet. Ilyeneké a mennyek országa. A jó embereknek meg azt üzeni az én isteni Gyermekem: ,,Aki befogad egyet e kisdedek közül, engem fogad be!'' SZENT JÓZSEF (áldólag kiterjeszti kezét) Legyen áldott minden emberi szív, mely ártatlan, tisztán vagy a bűnbánat tüzében megtisztulva keresi Istenét. Nagyobb az öröm az égben egy megtérô bűnös felett, mint kilencven-kilenc igazon. (Palkóhoz) Drága gyermekem! Hűséges, tiszta szíved hoztad Jézusodhoz. Rajtad lesz áldása! MIND Fel nagy örömre, ma született, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a lény: Isteni kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, Nézd a te égi Istenedet. (Az Angyalok hódolata a jászol elôtt) 1. ANGYAL Ó? Bölcsesség, aki a Magasságbeli szájából származol, és átéred a kezdet és vég határait: Jöjj! Taníts meg az okosság útján járni! Krisztust imádjuk, aki magát kiüresítette, szolga alakját vette fel, mindent magára vállalt, hozzánk hasonló lett, a bűnt kivéve. -- Égô hittel könyörgünk hozzád: Jézus, születésed által siess segítségünkre! 2. ANGYAL Ó, Jessze gyökere! Aki, mint jel állsz a népek elôtt. Akire a királyok emelik fel tekintetüket, akit a nemzetek imádnak: Jöjj! Ne késlekedj már! Légy szabadulásunkra! -- Jézus Krisztus, aki az embert gyarlóságunkat magadra vetted: Légy a vakok világossága, a gyengék erôssége, a szomorúak vigasza. 3. ANGYAL Ó, Uram! Izrael házának Vezére! Aki a csipkebokor tüzében Mózesnek megjelentél és Sina hegyén törvényt adtál nékünk: Jöjj! Hatalmas kezeddel szabadíts meg minket! -- Jézus Krisztus, aki az újkort indítottad be, mikor a világba léptél, melyet a próféták megjövendöltek: Add, hogy szívünket járja át Szentlelked világossága és Egyházad megújuljon. 4. ANGYAL Ó, Dávid kulcsa! Izrael házának jogara, nyitasz és azt senki se zárhatja be, bezársz és azt senki meg nem nyithatja: -- Jöjj! Hozd ki a foglyokat börtönükbôl, szabadítsd meg azokat, akik a sötétség és a halál árnyékában ülnek, vezesd világosságodra. -- Jézus Krisztus, aki a földre születtél és mindenkinek meghoztad az örökélet megígért örömhírét: örvendeztesd meg a haldoklókat az örökélet szent reménységével. 5. ANGYAL Ó, Napkelet! Az örök Atya Fénye, Ragyogása! Az Igazság Napja! Jöjj! Világosítsd meg azokat, akik a sötétség és halál árnyékában ülnek. Jézus Krisztus, aki alázatosságban, szegénynek születtél, tekints a világ szegényeire és légy bôségük forrása. -- 6. ANGYAL Ó, népek Királya és erôs vágya! Szegletkô, aki mindeneket egyesítesz: -- Jöjj! Mentsd meg az embert, akit földbôl alkottál! (Jézus Krisztus, az Isten Igéje, aki elôbb voltál az idôk kezdeténél és idôben születtél nekünk: ujjongó örömmel fogadunk szívünkbe és örvendezve áldunk, mert közénk jöttél!) Jézus Krisztus, aki a földre szálltál, hogy az összes halandókat országodba vigyed: Egyesítsd az élôket és a holtakat örök égi országodban. 7. ANGYAL Ó, Velünk az Isten! Királyunk és törvényhozónk! Népek várománya és Megváltója. Jöjj! Ments meg minket Urunk, Istenünk! Jézus Krisztust, az Isten Igéjét, aki már az idôk elôtt volt és idôben született nekünk: Ujjongó szívvel fogadjuk szívünkbe és örvendezve áldjuk, hogy közénk jött! 8. ANGYAL Jézus Krisztus, az út, Igazság, élet, aki földre jöttél, hogy az öröm harmatával felüdíts, örvendeztesd meg szívünket állandó jelenléteddel. 9. ANGYAL Megváltó Krisztusunk! Aki születéseddel igazoltad az örök és igaz Isten irántunk tanúsított hűségét és ígéreteinek megtartását: Add, hogy mi is hűségesen megtartsuk keresztségi fogadalmunkat, imával és becsületes munkával, a szeretet törvénye szerint élve, te légy örök jutalmunk! VÉGE ======================================================================== Ne sírj kis Jézuska ... Szereplôk: MÁRIA JÓZSEF ANGYAL EVANGÉLISTA KIKIÁLTÓ I.-IV. SZÁLLÁSADÓ ÖREG PÁSZTOR PÁSZTOROK 1. JELENET Egy térdeplôn térdepel Mária. Halk ének: Harmatozzatok... SzVU 2. Ének alatt: MÁRIA Ebben a könyvben olvasom Izaiás próféta írását: Így ígérte az Úr, jön majd egy szűz, ki csodálatos módon szüli meg fiát, ki sok csodát tesz. Aki megnyitja a mennyország kapuit, melyet egy ember vétke zárt be az emberiség elôtt, és a poklot erôszakkal fogja megdönteni. Ó, milyen boldog lesz az az anya, ki e gyermeket a világ megváltására fogja szülni. Ó Istenem, nem kívánok egyebet csak azt, hogy egyszerű szolgáló leánya lehessek. Ó mily odaadással viselném gondját, hogy vigyáznék rá, mily gonddal ôrködnék felette. Mindent, mindent megtennék a Kisdedért és áldott édesanyjáért. Ó mily boldog lennék. Csak tudnám, hogy hol találhatom... (lehajtja a fejét s maga is dúdolja az éneket. Közben Ébredj ember mély álmodból c. (SzVU 9) éneket éneklik. Elküldé az Úr angyalát, megjelenik az angyal és Mária csodálkozva néz rá) ANGYAL Üdvözlégy Mária! Tisztaságos szép leány, kegyelemmel teljes, benned nincs bűn és árnyék, azért van az Úr veled és küldött engem olyan üzenettel, melyet emberi fül még sohasem hallott. MÁRIA Milyen hang ez, melyen hozzám beszélsz, nem tudom mit jelentsen. Ki vagy te, aki így lépsz be kis szobám küszöbén és imámban zavarsz meg engem? ANGYAL Ne félj Mária, nem történt veled semmi baj. Az Isten választott ki magának. Ô kívánta meg a te szépséges tisztaságodat, hogy édesanyja légy akikrôl próféták jövendöltek és akire évezredeken át várt a világ és minden nemzedék. MÁRIA Hát lehetséges ez? Hiszen férjem sincs nekem. Megfogadtam, hogy tiszta lelkemet megôrzöm az Úrnak és e fogadásomat holtig meg is tartom... ANGYAL Ne aggódj, te tiszta lélek, az Isten nem ezt kéri tôled, csak a szívedet, hisz Istennél semmi sem lehetetlen. Amint a harmat száll a mezei virágra, úgy jön majd az Isten tehozzád... MÁRIA Ha maga az Isten száll a földre és keres fia számára édesanyát, vajon nem talál-e gazdagabbat, szebbet, ékesebbet királyi házukba? ANGYAL Mindennél gazdagabb vagy, Mária. Isten nem kívánkozik pénz, gazdagság, királyi palota után. Alázatos lelked és tisztaságod az, amiért választott... Írások hirdetik (ünnepélyes, emelt hangon): Még mielôtt hegy és völgy létezett, mielôtt a víznek partja volt s a világosság fényét sugározta, mielôtt a magasságot betölté a lég, megtörtént az örök Isten választása, és az Te voltál Mária! Fogadd el e kiváltságot, mit az Úr nevében neked hírül hoztam. MÁRIA (alázatosan lehajtja fejét, kezét mellén keresztbe teszi) Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint! ANGYAL (térdet hajtva) És az Ige testté lett. Kegyelemmel teljes. Te mennynek ékessége. Szentlélek mátkája, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között. Örvendj ó föld, örvendj ó menny, ujjongjon a nagy mindenség, az ördög ivadékát íme megrontotta az Úr. Mária kegyelmet talált Istennél s a bűnösök számára menedéket. Örül és örülj ó nagy világmindenség, az ember meg van váltva, a mennyország kapuja kitárva, az ördög hatalma megalázva. Ó Üdvözlégy Mária! (ének: Üdvözlégy Mária... SzVU 196.) 2. JELENET EVANGÉLISTA És Augustus császár rendeletet adott zsidóországban... KIKIÁLTÓ (kürttel jelzi és hívja a figyelmet, azután hatalmas irattekercset bont ki és olvassa:) Tisztelettel vegyék tudomásul a nagy Augustus császár rendeletét. Mi, Augustus, a rómaiak leghatalmasabb császára, az Izraeliták és Júda királya, azt parancsoljuk Júdea izraelita lakóinak. Elôször: Mindenki, aki Dávid családjából származik és Júdea földjén született, köteles abba a városba menni és magát ott feliratni. Másodszor: megparancsoljuk, hogy mindenki a maga városában köteles a császár adóját megfizetni. Harmadszor: mivel pedig ezt a parancsot nyilvánosan és minden lakosnak tudomására hozzuk, úgy mindenki köteles magát ehhez tartani. A fölséges császár nevében: Cirinusz, Szíria helytartója. (kürt szó) 3. JELENET Mária és József jönnek vándorbottal a kezükben, József még egy kis batyut is cipel. JÓZSEF Megparancsolták az egész országban, hogy mindenki abba a helységbe menjen, ahonnét családja származott. Tehát nekünk Betlehembe, Dávid városába kell mennünk, mivel az ô királyi családjából származunk. Ezért vagyunk most vándorúton, császári parancsra engedelmeskedünk és így érkeztünk Betlehembe. MÁRIA (fáradtan áll meg) Nagyon elfáradtam jóságos József... hosszú volt az út. Vajon mi vár ránk itt a városban? Ad-e valaki nekünk szállást? Ki lesz majd segítségünkre, ha elérkezik az én órám? JÓZSEF Ismerek itt egy szállásadót, oda betérünk, remélem, hogy ott a jó Isten akarata szerint nyugalmat találsz. MÁRIA Próbáld meg, hisz már célhoz is értünk. JÓZSEF (kopog) Bizonyára kijön valaki. I. SZÁLLÁSADÓ Ki kopog az ajtómon? JÓZSEF Szegény vándor emberek vagyunk. I. SZÁLLÁSADÓ Mit akartok? JÓZSEF Jó ember, az Isten nevében kérünk szépen szállást. Messzirôl jövünk és már régóta úton vagyunk. Esedezem, adj egy kis nyugvóhelyet. I. SZÁLLÁSADÓ Úgy látszik elment az eszetek. Az én házam csak nagy urak számára van berendezve. Talán nem tudjátok, hogy a város minden szegény és gazdag népe ma mind ide érkezik és mind szállást keres? Mit gondoltok? Megbolondultam, hogy ilyen szegény jött-ment népnek adok szállást? JÓZSEF (Máriát egy padhoz vezeti) Ó tiszta Szűz, íme látod, kívánságod nem teljesülhet. Minden hely már a gazdagok számára van lefoglalva. MÁRIA József nézd meg még ott is. (jobbra mutat József oda megy és kopogtat) II. SZÁLLÁSADÓ (kikiált) Mi lesz ott kint, ki van az ajtóm elôtt? Már besötétedett. Senki kedvéért ki nem nyitom a kaput. Nem látjátok, hogy már minden zárva van? Mit zavarjátok az ember éjjeli nyugalmát? JÓZSEF Ó, jó ember eresz be minket. Nem bánom ha a szérűben vagy az istállóban adsz szállást, csak eressz be. Nincs pénzem, azért nem akar senki beengedni. III. SZÁLLÁSADÓ Jaj kedves barátom, ha pénzed nincs, akkor nem is illesz ide közénk. Ez a hely csak a gazdagok részére épült. Keress magadnak hozzád illô helyet. JÓZSEF (visszatér szomorúan Máriához) Ó édes Istenem. Itt is megtagadták tôlünk a szállást. Mi lesz velünk? Nincs a világon számunkra irgalom... I. PÁSZTOR (éppen elköszön gazdájától) Jó éjszakát gazduram, áldja meg az Isten... (indulna tovább, de megpillantja Józsefet és Máriát, vissza szól) Jakab Uram, nézd csak két szegény vándor, már alig állnak a lábukon. Van-e szállásod számukra? III. SZÁLLÁSADÓ Mit akar ez a népség itt? Ilyen késô éjszaka? Takarodjatok innen, mert rátok uszítom a kutyámat, s majd megtanít benneteket futni. MÁRIA (szinte sírva kéri) Ó kedves jó uram, könyörülj meg rajtam, szegény asszony kér téged, ne zárd el szívedet elôlem, enyhítsd fájdalmamat. Alázattal kérlek, eressz be házadba. Megelégszünk a legutolsó hellyel is, csak födél alatt lehessünk. III. SZÁLLÁSADÓ Menjetek innét, ilyen idôben senki sem törôdik a koldusokkal. El innét, hiába minden könyörgés, innen már elôkelôbb emberek is elpucoltak, nem kár értetek sem... pakoljatok gyorsan, amíg jó dolgotok van. SZÁLLÁSADÓNÉ (hirtelen elôlép) Micsoda koldusnépség ez? (férjéhez) Mit koptatod itt a szádat e senkik miatt. Mars be. Írd össze az adóságokat, a parasztok már megtömték gyomrukat, éppen eleget ettek és ittak... Házamra és pincémre legyen gondod és lásd el minden jóval. (belöki a férfit) Ti pedig szedjétek a sátorfátokat és pakoljatok el, amíg jó dolgotok van, különben botot hozok és azzal verlek el házam elôl. (gúnyosan, nevetve) Szépen néznék ki, még csak éppen az hiányzik, hogy ilyen szedett-vedett népet fogadjak be a házamba. Fussatok, hogy ne lássalak. (el) MÁRIA Ó, József, hát erre a sorsra jutottunk, szállás nélkül kell maradnunk. Nincs ember, ki rajtunk szegényeken megkönyörülne? I. PÁSZTOR (szelíden, kedvesen) Jó ember és jó asszony, rám bíznátok-e magatokat? én elvezetlek benneteket egy barlanghoz, istállónak szoktuk használni... De most ezen a szép éjszakán nyájunkkal kint vagyunk a mezôn... Tudom nem szép és nem kényelmes ott a pajtában de hát ott mégiscsak födél alatt lehettek, és szalma is van ott elég és megvéd a hidegtôl. MÁRIA Áldjon meg érte a jó Isten, drága gyermekem. Hogy hívnak? I. PÁSZTOR Mátyás a nevem, pásztor fiú vagyok, az édesapám is pásztor. MÁRIA A jó Isten bôségesen fog megjutalmazni, hát induljunk gyermekem... Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát küldte a földre és az Isten fiának istállóban kell megszületnie. (el) 4. JELENET Tűz mellett ülnek a pásztorok, énekelnek: Harmatozzatok... I. PÁSZTOR (érkezik) Adjon Isten... Hallottátok csak mi történt Betlehemben, mikor Jakab uramnak elvittem a tejet. Amint a kapun kiléptem, hát ott látok a kapu elôtt két szegény vándort. Egy férfi és egy asszonyt. Szállást kértek Jakab úrtól éjszakára, de az a kegyetlen elutasította ôket, még a kutyákat is rá akarta uszítani. A felesége pedig, az a csúnya asszony pedig még gyalázó szavakat is kiáltott utánuk. Erre az idegen asszony majd sírva fakadt. Úgy megsajnáltam ôket, hogy elvezettem ôket a barlangistállóba... ÖREG PÁSZTOR Jól tetted, édes fiam. Aki a szegényen segít, az Isten is megsegíti. I. PÁSZTOR Ó az a szegény asszony, már alig vánszorgott. Jaj, de milyen szép volt. Csodásan szép, higyjétek el, ha én mondom. Még a szemem is elállt a bámulattól. Amint soká néztem, jajj higgyétek el nekem, mintha aranykarika fénylett volna a feje fölött... III. PÁSZTOR És ez az Augustus császár is valóságos zsivány. Kínoz és gyötör minket, ahogy csak tud... Minden egyes embert megszámlál, hogy még nagyobb, még több adót préseljen ki belôlünk. Mindig csak a szegény embert nyúzza, mégis csak igaz, hogy még az ág is a szegény embert húzza. ÖREG PÁSZTOR Bizony tele vagyunk bajjal és nyomorúsággal... elfeledték az emberek az igaz Istent... de hát ez már nem mehet sokáig... el kell jönnie annak, aki megváltja a világot, el kell jönnie, akit az Isten megígért és akit a próféták megjövendöltek. El kell jönnie a Messiásnak, akit vár a világ, aki megtöri a gonoszok hatalmát és a szegényeket gyermekeinek fogja nevezni... II. PÁSZTOR Jaj, most már én is kezdek emlékezni, még nagyanyám olvasgatta a szent könyvekbôl, hogy ha a Messiás eljön a fák csak úgy roskadozni fognak a gyümölcstôl, nem lesz többet üres kamra... III. PÁSZTOR Úgy bizony, már én is emlékszem, így olvasgatták a szent könyvekbôl: ama napokban édesség csepeg a hegyekbôl, tej és méz a halmokból, és örvend majd Sion leánya, mert jön a nagy próféta... II. PÁSZTOR Az lesz csak a szép élet, ha majd eljön a Messiás... csak itt volna már... ÖREG PÁSZTOR Nem is olyan rég mondta az öreg 80 éves Simeon, az a jámbor, tisztes, templomi ember, hogy az Úr megígérte neki, hogy addig nem hal meg, míg szemei meg nem látják az Üdvözítôt, de azt is mondta, hogy a Messiás sokat fog szenvedni a bűneinkért, hogy bennünket megváltson, és hogy sokaknak romlására lesz... II. PÁSZTOR No, csak próbálkozzék meg valaki azt a Messiást bántani, megtanítom én azt, annak majd velem gyűlik meg a baja. (feláll és a botjával legényesen fenyegetôzik) Megmutatom én annak, ki a legény... Vannak nekem barátaim: a félelmetes Mátyás, a furfangos Jóska, meg a mennydörgôs Laci. Összeállunk mi és furkósbottal verjük szét, aki a Messiást meri bántani... ÖREG PÁSZTOR Ne olyan hevesen, fiam... a dolog még valóra válhatik, akkor majd meglátjuk, ki a legény a talpán... III. PÁSZTOR Hagyjátok csak a fiút, talán még én magam is biztatnám. Igazad van. Légy csak mindig bátor: az igazért, a jóért érdemes megküzdeni, s ha kell meg is halni. Én elhiszem, hogy ez a derék fiú képes volna a Messiásért még meg is halni. (a pásztorok nevetnek) Na mit nevettek, hiszen a Dávid is csak pásztor volt, kicsi ember és volt ereje megküzdeni Góliáttal és azt le is gyôzni... IV. PÁSZTOR Hagyjatok fel már ezzel a beszéddel, még elcsavarjátok ennek a legénynek a fejét. Hanem öregapám, mondja csak már, mikor jön az a Messiás? ÖREG PÁSZTOR Hát, ha az öreg Simeonnak meg kell érnie, akkor már nem késhetik soká, mert bizony annak az embernek még a csontjai is ropognak az öregségtôl. De jó lesz már pihenôre térni, késôre jár az idô, ti legények vigyázzatok a nyájra, amíg mi egy kicsit pihenünk. (letérdel és a többiek is ott térdelnek egy ideig a tűz körül) Harmatozzátok egek onnan felülrôl az Igazat. Nyíljék meg a föld és teremje az Üdvözítôt. Isten dicsôségét hirdessék az egek. MIND Harmatozzátok egek az igazságot! Nyisd meg az eget és küldd el nekünk a Messiást. (harmatozzatok. Ének közben elvonulnak, csak az I. és II. Pásztor marad, körüljárnak, mintha a nyájat vigyáznák) ÖREG PÁSZTOR Hideg éjszaka van testvér. És nekünk itt kell örködni a nyáj mellett. (belefúj a pásztorsípjába) Ezt csak meghallotta a környék minden farkasa, nem tudom lesz-e kedvük megzavarni a nyájat. Fújjad te is testvér, hogy visszhangozza a hegy és völgy, hadd takarodjon innen minden vadállat és talán mi is pihenhetünk egy kicsit... (Végigfekszik a tűz mellett) II. PÁSZTOR Fújom én hegyen völgyön át, hadd alhassunk mi is egy kicsit... III. PÁSZTOR (még egyszer körüljár, felnéz az égre) Már ezek is alszanak, mind pihennek, milyen nagy a csend... és milyen szép ez a mai éjszaka... Csak úgy ragyognak a csillagok, mintha apró angyal kezek fényesítették volna ôket... Most kongatják Betlehem városában az éjfélt (számol, egy, kettô stb....) mi ez, hiszen ennek nincs vége, mi történt? Úgy látszik éjjel még az óra is meggabajodik. (távolról zene) Mit jelent ez?... valahol énekelnek, és zene is szól, kis hárfák, citerák. Hé fiúk ébredjetek! figyeljetek... itt valami történt, itt valami nincs rendben. I. PÁSZTOR Micsoda muzsika ez éjnek idején... No ilyent még nem hallottam... II. PÁSZTOR Miért nem hagytok aludni? (álmosan ásít) Olyan álmos vagyok... III. PÁSZTOR Jajj, nézzetek oda, hiszen egyre közeledik a csoda (ének: Glória szálljon a mennybe fel...) II. PÁSZTOR Most már én is hallom. I. PÁSZTOR Ez már aztán muzsika, ilyen szépet még nem hallottam... III. PÁSZTOR És közben valamelyik, mind azt énekli: Glória. II. PÁSZTOR Csak ismerném ezt a nyelvet, én is beállnék ilyen bandába muzsikálni... I. PÁSZTOR Istenem segíts meg... Nézzétek, lángbaborult az egész ég és megmozdultak a csillagok... II. PÁSZTOR (kifelé kiabál) Emberek! Öregapám, ébredjetek, siessenek, mert valami csoda történt... Én Uram, Istenem, ilyent életemben még nem láttam... Az angyalok mind leszállnak az égbôl. ÖREG PÁSZTOR (jön társaival) Nem tudom mi történt a mennyországban... Ilyen zenebonát... II. PÁSZTOR Pásztortársim mit jelent, az a fényesség ott fent. Én még ilyent nem láttam, bár sok idôt számláltam. IV. PÁSZTOR Magam sem vagyok gyermek, még sem láttam oly remek, tündöklô szép csillagot, mely ott felettünk ragyog. De ím itt jön valaki, majd meg fogjuk kérdezni. ANGYAL Gloria in excelsis Deo! MIND Dicsôsség a magasságban Istennek! ANGYAL Pásztorok, igaz jó hírt hoztam én hozzátok. Azt a fényes csillagot ti ne csodáljátok. Hanem szaporán talpra, induljatok az útra, Imádni a Kisdedet, ki az éjjel született. ÖREG PÁSZTOR Hát engem, ki ébresztett fel álmomból? Hogy angyal volt észrevettem szavából. Oly fényes volt, hogy én tűznek gondoltam, Betlehemet emlegette hallottam. ANGYAL Igazad van pásztor, hogy angyalt láttál, Az is igaz, amit tôle hallottál. Minél elôbb Betlehembe menjetek, Ott született Jézus, ti üdvösségtek. MIND Menjünk tehát szaporán, a fényes csillag után, imádni a Kisdedet, ki az éjjel született. ÖREG PÁSZTOR Pásztortársim ím hát menjünk, De ajándékot is vigyünk, Akitôl csak mi telhet, tetszése szerint vihet. ANGYALOK Pásztorok ne féljetek, nagy örömet hirdetek. Ezen boldog éjszaka földre szállt az ég Ura. Istállóban született jászolkába szendereg Ô a föld Messiása Jöjjetek el hozzája. ÖREG PÁSZTOR Rajta hát fiaim, készüljünk az útra, A látottak felett áhítatra gyúlva. MIND Merre járunk kelünk hirdetjük örömmel, Hogy üdvünk csillaga Betlehembe jött fel. (indulnak) 5. JELENET Betlehemi jászol. ÖREG PÁSZTOR Édes kis Jézuskám, mit adhatnék néked? Öreg pásztor szívem nagyon szeret téged. Ezt hoztam elédbe, fogadd hát el tôlem, öleld a szívedre. Soká vártam reád s íme megérkeztél Öreg napjaimra nagy fényt derítettél. Add reám áldásod, hogy végsô órámban lelkem hozzád szálljon. (dallam: Vigasságos hangos... SzVU 36) I. PÁSZTOR Én hoztam egy báránykát. II. PÁSZTOR Én meg tejet, sajtocskát. MIND Aranyat nem hozhattunk, szegény pásztorok vagyunk. (Mária altatódala) ANGYALOK A szép Szűz Mária szent Fiának Imígyen énekel kis Jézusnak: MÁRIA Örömest ringatlak, lelkembôl óhajtlak, Aludj, aludj. Aludj el, magzatom, napom fénye, Életem egyetlen szép reménye. Örömest... Aludj el fiacskám, rózsaszálam, Aludj el violám, én zöld ágam. Örömest... ÉNEK Ó boldog Betlehem áldások városa, Ott sír a védtelen bús árvák támasza. Földiek öröme, égiek szent gyönyöre, ne sírj kis Jézuska. Még a vész fergeteg nem zúg fejed felett, ölelô szeretet dajkál él tégedet. Védnek az angyalok, ôrt állnak a pásztorok, ne sírj kis Jézuska. Én is leroskadok, jászol trónod elôtt. Szándd meg a bánkódót, kérlek ne űzd el ôt. Bűneim bár nagyok, de irgalmad még nagyobb. Ne sírj kis Jézuska. A kis Jézus megszületett... VÉGE ======================================================================== Régi magyar betlehemes (1629) Szereplôk: ANGYAL ÁDÁM DEUS MENALCHAS TITIRUS DAMETAS CAMILLUS DAPHNIS MELISEUS I.,II. ANGYAL EGYIK PÁSZTOR HERÓDES BÖLCSE HERÓDES SZOLGÁJA HERÓDES NAPKELETI BÖLCSEK GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR I. JELENET. ,,PARADICSOM-JÁTÉK'' Szereplôk: Angyal, Ádám, Deus 1. ÉNEK Dicsôült helyeken, mennyei paradicsomban Akik vigadoztak véghetetlen boldogságban Vattok megújult állapatban Az Úrnak nevét énekszóban no, dicsérjétek vigasságban Áldjátok az Urat, kik csak ônéki szolgáltok Ártatlan ruhában tündöklô sok kar angyalok Te is, Nap és Hold és Csillagok Valakik égi tűzzel bírtok Felszóval ôtet kiáltsátok! Föld, menny, tűz és víz, fejér hó, kô, záporesô Déli és északi szél, levegôég, könnyű szellô Tél, tavasz és nyár, ôszi idô Mely négy részbôl áll egy esztendô Tôletek az Úr dicsérendô! Császárok s királyok, és földi nagy hatalmasok Nemzetes nagy urak, gazdagok és szabadosok Bírák, tanácsok és polgárok Kik a köznépnek törvényt szabtok Ti is az Urat mind áldjátok! Dicsíret, dicsôség, tisztesség és hálaadás A szentek Urának légyen örök magasztalás Kiben soha nincsen változás Vagy ígírettül meghanyatlás Tôle fejönkre szálljon áldás! 2. ÉNEK Egek harmatozzatok Onnan felyül és az fellegek csepegjék az igazat Nyilatkozzék meg a föld és teremje az idvözitôt Az egek az Isten dicsôségét hirdetik És az ô kezei alkotmányát hirdeti az erôsség Dicsôség Atyának és Fiúnak és Szent Lélek Istennek Miképpen kezdetben dicsôséges vala mostan és mindörökkön örökké úgy légyen I. ANGYAL Isten ez világot Teremté Ádámot Önnön ábrázatjára Tôn parancsolatot Mit Ádám elhagyott Mikor ördöghöz hajla Holott él édesen Paradicsomkertben De az pokolnak ura Álnok beszédével Csúf mesterségével Jaj, ôket mint megcsalá! Istennek tött frigye Lelki békessége Mindjárást ott fölbomla Az örök halálnak Siralomnak, jajnak Örvényében akada. ÁDÁM Jaj, én veszett fejem Mert én dicsôségem Irigyelé az sátán Jaj, hová kell lennem Mert elveszte engem Hazugsággal megcsalván! Az megtiltott fának Gyümölcsét Évának Adá megkóstoltatván Már végem! Magamban Nagy uraságomban Jaj, esett nagy változás! Testemben, lelkemben Érzékenységimben Jaj, lött nagy fogyatkozás! Az örök halálban Ördög rabságában Esém s nincs szabadulás! (az Úrhoz) Irgalmasságodot Kegyelmes voltodot Uram, ki vagy mennyégben Tűlem meg ne vonjad Haragod változtasd Végy bé meg te kedvedben! Én maradok immár Fiam s leányimmal Járván Te félelmedben Tégedet tisztelünk Ördögnek nem hiszünk Csak végy bé kegyelmedben! Így hivattathatol És mondattathatol Kegyelmes, jó Atyának Ha veszett népednek, Nékünk bűnösöknek És ördög rabjainak Mostan megkegyelmezsz Vélünk irgalmat téssz És fogadsz fiaidnak. DEUS Jóllehet Ádám, megbántottál engemet Vétkezvén ellenem megszegéd igémet Mindazáltal ne félj, nyújtok új kegyelmet Tülled meg nem vonszom én nagy kegyelmemet. Mert én, a Jehova, mennynek-földnek ura Vagyok kegyelmes Úr, mindenki úgy tudja. Egyetlen fiamat adom váltságodra Szűztül születtetvén hozatom világra. Ez csak hívattatik az te jóltévôdnek Ez romlottságodból ingyen kimentôdnek Vélem békességed ismét megszerzônek Az boldog életben egyedül vivôdnek. I. ANGYAL Árvaságra szorult Sok gondoktul sárgult Óh emberi nemzetség! Keserves bánattal Zokogó jajszóval Bánkódó keresztyének! Emelítsd fel fejed Lelki békességed Megadja az mai nap! Töröld el orcádrul Siralmad, nagy távul Vesd el szíved fájdalmát Tedd le gyászruhádot Szomorú nótádot Hadd el lelked siralmát! Mert ímé az Isten Mint ígérte régen Már megadja Szent Fiát! II. JELENET. ,,PÁSZTORJÁTÉK'' Szereplôk: Camillus, Dametas, Daphnis, Meliseus, Menalchas, Titirus (pásztorok) és két angyal 3. ÉNEK Jákob is pásztor volt, pásztollott sereget Nyájat ôrzött tudom, szenvedett meleget Efelett gyakorta unalmas hideget, Keserű kenyeret ett sokszor eleget. Drága jóbarátim, azon ne törôdjünk Hogy pásztorok vagyunk, azt mi ne szégyelljük Vigyázással inkább nyájunk mellett legyünk Hogy pásztorságainkban meg ne szégyenüljünk! Öltözzünk hát mindjárt fegyverbe mindnyájon Ez éjjel szemesen minden talpon álljon E küsded nyáj mellett hűséggel vigyázzon Minket pásztorokat kár hogy ne találjon! De én mást gondolok! Megmondjam tinéktek? Jobb lesz vélem együtt rendre fekünnetek! Csendes szép álmokat ez éjjel tennetek Hátha látásokot látna ti szemetek! MENALCHAS Ésaiás arrul szépen emlékezik Hogy Istentűl nékünk megváltó adatik Viszontag egy szűztül gyermek születtetik Ennek ô mondása bizonnyal bételik. Íme az ô tisztit nagy szépen megírja És az jó pásztorhoz ôtet hasonlítja Kinek kis nyájára szorgalmatos gondja S ôket igen gyengén kebelében tartja. Ez gyermeknek igaz tulajdonságárul Bűven beszél nékünk ô állapatjárul És az ô istenes nagy méltóságárul És öröktôl fogván való állatjárul. Bételik már hamar ez a jövendölés Mert ez prófétálás, nem hamis beszéllés Nem szófia beszéd, sem penig meséllés Nincsen az istenben semmi feledkezés. De mikor születik, azt mi nem tudhatjuk Ha történik, talám hallani meg fogjuk Talám mi is űtet szemünkkel meglátjuk Az ô tanítását kedvessen meghalljuk. De vajjon ki tudja, hol fog születtetni Micsoda helyet fog arra választani Avagy kicsoda fog Atyja, Anyja lenni? Kívánok én arrul bűvebben hallani Titire, barátom, beszélj errűl vélem Az te értelmedet jelentsed meg nékem Hogy azmely dologrul tudakozik szívem Légy hozzá figyelmes, beszédeden filem. TITIRUS Immár születtetik örök irgalomból De nem származik ô Atyja ágyékából Mint fog születtetni egy szűz leányzótól Jessze törzsökébe vesszôszál kél újból. Azmi penig nézi születése hellyit Azmit arrul nékünk az Mikheás tanít Betlehem fogadna íly nagy méltóságát Azkinek mi mostan lakjuk tartományát. Itt lakott ez helyen az Dávid próféta S az nagy vérű fia az Dávid házába Talám vagyon néki még itt maradéka Azkitül születnék ez nép megváltója. Dametas barátom, te se hallgass, kérlek Indíts meg szájadban igaz beszédeket Hallottál már arrul valaha híreket Az mi Megváltónkról mi jövendôltetett? DAMETAS Igaz, mint jól látjuk, ördög tanácsátul Ádám bűnbe esik az ártatlanságbul Az álnok kígyónak nagy csalárdságátul Elesék örökre az nagy méltóságtul. Az életben vala, de halálra juta Az szép szabadsága mene az rabságra Az nagy uraságbul kínos szolgálatra Minden tisztessége fordult gyalázatra. De az Messiásrul, melyrül Miheás írt A jövendölés még bé nem teljesedett Talám Isten arrul már elfeledkezett Avagy megutálta mind az embereket? Barátom, Camilli, ebben a dologban Vagy ha te mit értesz, beszéld meg valóban Jól akarok nyilván tudósodni abban Azért azmit értesz, beszélgesd meg bátran! Ó, mi dolog kérlek, édes társ, Camille Mert most az én szívem igen megrémüle Jaj szegény fülemnek! Szörnyen megcsendüle! Azt mi nem tudhatjuk, mi lészen belôle! CAMILLUS Ada Urunk nékünk tudós embereket Akik bizonysággal tudnak jövendôket Istennek szavával megtanitnak minket És jó útra viszik tévelygô elménket Elmondom azért én, azmint vôm eszemben Errül teszek hírt, mit hallék, rövideden Az én füleim is vannak ilyen hitben Hogy egy nagy próféta jűne miközinkben. Mert azt az Úristen megígérte régen Azmint azt Mojzes is feljedzette szépen Hogy egy nagy próféta jűne miközinkben Hogy az nagy váltságunk ki lenne mindenben Azt Ábrahámnak is megmondotta Isten Hogy az ô magvában megáldatnék minden Nincsen semmi hátra Isten beszédében Bé kell teljesedni mindeneknek szépen. Ne kételkedjél hát barátom Istenben Mert állhatatos ô minden beszédében Elhigyjétek, hogy eljô Krisztus azképpen, Barátom, Menalchas, szólj, ha mit tudsz ebben! MENALCHAS Barátom, Camille, igazán felelél Az Istenrôl szépen és jól elmélkedél Igen állhatatos, melyet kijelentél Senki csalárdságot mondásodnak nem lél Mely igen örülök beszélgetésidnek Ezt meg nem mondhatja ritmusi szívemnek Mint angyali szózat, úgy tetszik fülemnek, Azmit te beszéllesz, oly igen kedvesek. Idvességes nékünk errül értekeznünk Mert ebbül lész nékünk az mi idvességünk Istennel békében csak az által lészünk Azmit az próféták arrul szóltak nékünk. Az ô népét Mojzes által kivezette S az Veres tengeren ôket megmentette S az pusztában ôket mannával etette Kanahán földére szépen bévezette Az bablionbéli kegyetlen fogságtul Ugyanazon népet ô fogadásábul Csendes partra hozta irgalmasságábul Megszabadétotta erôs hatalmábul. Hogyha az nagy Isten ezeket mívelte, És ô fogadását bételjesítette Beszédét igékkel megerôsítette Az ígéretében kiket elhitetne. Bizonnyal elhigyjük mi azért mindnyájan Hogy igaz az Isten minden mondásában Tökélletes igaz ô fogadásában Meg nem csalatkozik várakozásában. Mert Dávid király is ott megjövendölé Kinek az ô sorsát szépen kibeszéllé Hogy születvén Krisztus nagy sokat szenvedne Halálból támadván mennységbe felmenne. DAPHNIS Az Jézus Krisztusban két természet lészen Isteni, emberi, nagy szép egyességben Istennel az embert hozná békességben Közbenjárónk ottan az magos egekben Emberi alakba néki felöltözni Kelletik, hogy tudna rajtunk könyörülni Bűnös emberekért aztán meg is halni Lelkünket Istennek kedvében juttatni Mert az éppen lészen az mi megváltságunk Istennek kedvében nemkülönben jutunk Vajha eljűne már az mi szabadságunk Akkor lenne nékünk nagy szép vígasságunk! Téged immár kérünk, mi édes jegyesünk, Hogy jelenj meg testben, hatalmas királyunk Szabadíts meg minket, mi kegyelmes Urunk halálos ne legyen bűnben maradásunk. DAMETAS Figyeljetek mostan, jó pásztor barátim Mert villámlott az ég, jól látták szemeim Lássátok meg kérlek, szerelmes rokonim, Nem kicsiny dolog ez, higyjétek szavaim! Azért mi mindnyájan innét elsiessünk Jó pásztor barátim, messzére elmenjünk Mert azmint én látom, mind megfélemlettünk Nem adom tanácsul, hogy többé itt legyünk! CAMILLUS Talám csak villámlás lôn hirtelenséggel Mivelhogy elmulik ilyen sietséggel Az Meliseus is ô bölcs elméjével Mit szóljon felôle, halljuk meg fülünkkel! MENALCHAS Meliseus, hát te arrul mit hallottál? Idvesség dolgárul hogyha mit tudhatnál Jelentsd meg minékünk, talám minálunknál Inkább tudhatsz ebben, szolgálj, ne aludjál! MELISEUS Ez dolog bizonnyal már bételjesedett Az Messiás néktek mert ma elküldetett Az szűznek méhébül világra született Az Atyaistennek szava teljesedett. 4. ÉNEK Halljatok mennyégbül nagy örömet Vének és gyermekek, melyet most hirdetek dicsôséggel kérlek ne féljetek Istennek Szent Fia magas mennybül Jesse gyökerébül Magára testet vett, és Szűztôl született ma tinéktek Ôtet a Mária, édesanyja pólákba pólála S téve a jászolba és rút istállóba a nagy királt Kit ökör és szamár szagolással esmérnek Uroknak És az hideg ellen ôk ôrözik szépen fuvolással És ennek ékesen énekelnek mennyei seregek dicsôség mennyégben, s békesség ez Földön mindeneknek A bűnös emberért világosság támad élet s váltság azért dicséretet tegyünk s tisztességet néki, Ámen. I. ANGYAL Semmit ne féljetek Ne is reszkessetek Ím mondok nagy örömet Mely minden népeknek És nem csak ezeknek Hozott nagy örömöket Mert kileveledzett Jessz gyümölcsözött Az király születtetett. Betlehem városban Dávid városában Megváltója világnak. Azki hívattatik Neve neveztetik Urunk Jézus Krisztusnak Kit béköt az anyja Posztóba pólálva Közepiben jászolnak. II. ANGYAL Az Földön békesség Mennybéli idvesség Légyen az embereknek Dicsôség és áldás Felmagasztaltatás Az született gyermeknek. EGYIK PÁSZTOR Jertek, induljunk el, Lássuk, keressük fel Mind Betlehemig menjünk! És az csuda dolgot, Melyet angyal mondott Világosan megértsük! Talám az gyermeket Azki születtetett Mi is mostan megleljük. 5. ÉNEK Úristennek Szent Fia Ez nap nékünk születék Üdvességre nékünk adaték Jöve alázatosan Hogy minket megválthasson Fiaivá mind választhasson Elhagyá gazdagságát Véghetetlen országát Hogy érettünk adná ô magát Ô életnek adója, Szűnek vigasztalója Lelkünknek világosítója Mi is azért urunkat Imádjuk mint atyánkat És minékünk szabadítónkat Vígadjunk és örvendjünk Istennek hálát adjunk Hogy halálról életre megyünk Dicsôség Úristennek Dícséret Szent Fiának Egyetembe a Szentléleknek. III. JELENET. PÁSZTOROK AJÁNDÉKVIVÉSE Szereplôk: pásztorok TITIRUS Jézusnak szent nevét Tisztelnünk jólétét Kegyessen engedtessünk! És hálaadással Zengô szép ritmussal Verseket énekeljünk! 6. ÉNEK Mi most azért jöttünk, Mert angyal minékünk Az mezôn megmondotta Hogy itt Betlehemben, Ez kincsinyded helyben Ez világ megváltója Mostan megszületett, Ágy helyett tétetett Jászólba, bepólálva Halljuk, hogy egy angyal Vigasztaló szóval ,,Ne féljetek!'' -- mond vala Angyalok nagy sokan Akkor környül fogtak Kiáltván mondják vala: ,,Istennek dicsôség embernek békesség Minden élô meghallja Azért szentség áldás És felmagasztalás Az született gyermeknek Légyen mindörökké Azki most megszerzé Emberi nemzetségnek Lelki békességet Örök idvességet Nyomorult híveinek. DAPHNIS Az elsô Ádámnak S az nagy Ábrahámnak Istentül ígértetett Áronnak vesszeje Jesszének törzsöke Mostan kileveledzett Az áldott Úr Jézus Dicsôséges Krisztus Mert minékünk született. DAMETAS Ennek születését Mennybôl lejövését az angyalok éneklik Istennek jó létét Ránk áradt kegyelmét Mindeneknek hirdetik Fennszóval kiáltom Dicséretét mondom: Az Istent dicsérjétek! CAMILLUS Nosza, segítséget Kérjünk segedelmet Mondván: Uram, mennyégbôl Légy segítség nékem Igazgassad nyelvem Az te magos székedbül! MELISEUS Múzsám éneklési Verseim zengési Legyenek tisztességre Nékünk holtunk után Világbul kimulván Lelkünk idvességére. MENALCHAS Ez áldott virágszál Nagy diadalommal Mert egyedül rontója Pokolnak s halálnak Mérges fullánkjának Életünknek adója Lelki idvességet Azért jött, örömet Igazoknak megadja. Szívbôl azt kívánom Istentül óhajtom Hogy az mily jókat szerzett Öröm s idvességet Örök dicsôséget Ez születésével nyert Ebbül hiveinek Jó kegyelmesinek Bűséges légyen része Sok Karácsony napját az nyájos óráját Egészségben érhesse Éljen végetlenben Csendes békességben Sokszor innepelhessen Mennyei országban Örök boldogságban Istentôl részeltessen! 7. ÉNEK Ma Jesszének törzsökébül Vesszô jött ki gyökerébűl Virágszál újult tövibűl Soha ki nem száll szinibűl Kinek gyönyörű illatja Óhajtóit vidámítja Fáradt lelkeket nyugotja Erejekben megujitja Ma az Szűz tiszta méhében Fiat fogadott szentségben Emmanuelt Betlehemben Kin zeng az menny örömében Ma jött el lelkünk virága Bétölt szívünk kívánsága Nálunk Atyának záloga Fénlik világunk világa Áldjad mennyei uradat Sion, édes megváltódat Vedd öledbe Jézusodat Ápolgasd mint sajátodat! 8. ÉNEK Napkeleti bölcsek Jézust Heródesnek Keresik udvarában És hogy nem találják, Útjokra indulnak Betlehem városába. Ezt igen kívánják Erôsen óhajtják Látnia az új királyt Végre megtalálják Nékie nyújtanak Aranyat, temjént, mirrhát Dicsôítik s áldják És felmagasztalják Szűz Máriának fiát. IV. JELENET. HERÓDES UDVARÁBAN Szereplôk: Heródes szolgája, Heródes bölcse, Heródes, háromkirályok HERÓDES BÖLCSE Nincsen értésünkre Annak születése Azkit ti most kerestek Miként olvastátok Hol van, tanultátok Helyét születésének? Mikoron támadott Csillag, aki látszott Mostan megjelentsétek! HERÓDES SZOLGÁJA (a napkeleti bölcsekhez): Királyhoz jöjjetek Hamar siessetek Mert szíve szomorodott! (Heródeshez:) Napkeleti bölcsek Kik most hozzád jöttek Mondanak egy csillagot Zsidók új királya Hogy mostan támada Merre csillag mutatott Uram király, halljad Mint megparancsoltad Eljöttek írástudók! HERÓDES Ide vélek az úrhoz! HERÓDES SZOLGÁJA Imé béjöttenek Napkeleti bölcsek Halljad, ó uram király! NAPKELETI BÖLCSEK Isteni áldással Mindenféle jókkal Jó szerencsével király! Hozzád azért jöttünk Hogy megjelentsd nékünk Hol az született király Azki az zsidóknak És benne bizóknak Megszabadító király. HERÓDES Született királyról S annak városáról Nem hallottak az bölcsek Azért parancsomat Mostan meghalljátok Gyermek után menjetek És ha meglelitek Nékem izenjetek S imádom tivéletek! NAPKELETI BÖLCSEK Király, élj sokáig Mi elmegyünk addig Míg csillag minket vezet Zsidóknak királyát Az igaz Messiást Azki mostan született Míglen feltaláljuk És ôtet imádjuk Mint mi idvességünket. Született királynak Az Jézus Krisztusnak Láttuk mi ô csillagát Mely az égen fénlik Kivezetvén minket Most az helyre igazgat Mert már ô útában Szokott járásában Megtartóztatta magát Azért az kis helyben Júda Betlehemben Az megváltó született. 9. ÉNEK Nékünk ez napon születték Egy szeplôtelen szűztôl Gyôzedelemnek Ura Kinek a Nap, Hold és a Föld és minden csillagok szolgálnak naponként Azért mi Földön lakozók Ez napon dicsérjük Az hatalmas Urat Énekelvén nagy örömmel és muzsikaszóval Mondván dicséretet Adjunk hálát mi Urunknak Szűz Mária fiának Angyalok királyának Hogy mi mind el nem kárhoztunk De igen örüljünk Mennyek országában Ô mitôlünk dicsértessék S felmagasztaltassék Örökkön örökké. V. JELENET. HÁROMKIRÁLYOK IMÁDÁSA Szereplôk: háromkirályok GÁSPÁR Istennek egy fia Világ megváltója Kit Szűz Mária szüle Te vagy itt az Isten Azki volt régenten Jesszének ô törzsökje MENYHÉRT Néked az aranyat Temjént és az mirrhát Mostan ajándékozzuk Felmagasztalással Örökké áldással Óh, szerelmes Jézusunk! BOLDIZSÁR Foglald el szívünket Testünket, lelkünket Oh, Kegyelmes Krisztusunk Ím hűséges Urunk Kegyelmes királyunk Mit parancsolsz, itt vagyunk! 10. ÉNEK Mind ez világ örvendezzen Krisztus születésén Kit Szűzanya fogadt méhbe, Gabriel hirdetvén Hű szívvel lélekkel szép ékes zengéssel vigadozzunk és örvendjünk Jézusban Jézusban, Jézusban, Jézusban, Jézusban mert született idvözítônk ez napon Ez napon, ez napon, Reménységünk hitünk legyen csak abban Csak abban, csak abban, Vigadozzunk és örvendjünk ez napon. 11. ÉNEK Mind ez világ örvendezzen Krisztus születésén Kit Szűz méhében fogada Angyal üdvözletén Vígszavú énekkel, tiszta szép elmével Örvendezzünk és vigadjunk ez napon, ez napon, ez napon, Mert megjelent a Krisztus a világon, világon, világon, Egy Szűz által, Szűz, Szűz által Tapsoljunk, tapsoljunk, vigadjunk Vígan, vígan, vígan, vígan vigadjunk, tapsoljunk, vigadjunk Vígan, vígan, vígan, vígan vígan, vígan vigadjunk! VÉGE ======================================================================== Betlehemi istállóban fény ragyog Írta: Sáska Ica tanítónô Marosszentgyörgy Szereplôk: ANGYAL PÁSZTOR MÁRIA JÓZSEF ÖREG GÁSPÁR -- MENYHÉRT -- BOLDIZSÁR Az Angyal és Pásztor szerepeket a gyerekek száma szerint oszthatjuk fel! Ének: Jöjjetek ó hívek. (4 angyal középen) Nyájukat elhagyva a szerény bölcsôhöz hívásra igyekeznek pásztorok. Mi is ünnepi lépéssel siessünk. Ó jöjjetek... ANGYAL Zeng a harang... Örömteli csengô bongó nyelve hirdeti, hogy megszületett a béke fejedelme. A betlehemi istállóban fény ragyog nagy örömmel énekelnek az angyalok... évezredek homálya messze szállt... földre szállott, kit régen vártak: a Messiás. Szűz Anyja áldott két karján pihen, Ô altatódalt énekel neki Testecskéjét pólyába takarja, a barmok párája meg melengeti. ANGYAL Jöjjetek hozzá, kik fáradtak vagytok Kiknek élete borús és nehéz. Minden fájdalom megenyhül akkor, ha szívünkre simul egy kicsi puha kéz. ANGYAL A pásztorokkal és királyokkal boruljatok térdre jászolya elôtt, hogy küldjön napsugárt a sötét éjszakába imádságos szívvel kérjétek meg ôt. ANGYAL Hogyha a szívetek megtelik itt fénnyel és tova száll minden bánat és ború, vigyetek a fénybôl, a szép napsugárból és nem lesz az élet soha szomorú. Jöjjetek angyalok, zúgjon hát az ének! Dicsôség legyen a menny és föld Istenének! (Angyalok jönnek) Ének: Dicsôség mennyben az Istennek... 1. szak. ANGYAL Kétezer év messzeségébôl sugárzik ránk a betlehemi csillag fénye, Megszületett a kicsi Jézus a világ örök üdvössége. ANGYAL Angyalsereg hirdette ezt a jámbor pásztoroknak Fényes csillag ragyogott fel a napkeleti királyoknak. ANGYAL Az idôben ott Betlehemben pásztorok legeltették a nyájat És zsivajikból mindig kicsendült az ember évezredes vágya. ANGYAL A tűz mellett heverészve felnéztek a csillagos égre Felülrôl várták az égi jelt, hogy jön a világ üdvössége. Ének Békesség földön az embernek... (Angyalok elmennek, Pásztorok jönnek.) PÁSZTOR Pásztortársak, úgy érzem, közel már az óra, eljön hozzánk, kit úgy várunk: a Világ Megváltója. PÁSZTOR Vajon hol fog megszületni az a drága gyermek? PÁSZTOR A próféták úgy mondják, hogy nálunk Betlehemben. PÁSZTOR Betlehem lesz a boldog hely, így mondja az Írás? Hátha itt lesz nemsokára, akit szívünk úgy vár PÁSZTOR Igaz fiam, betelt már az idôk teljessége. El fog jönni mihozzánk a világ üdvössége. KICSI PÁSZTOR Pásztortársak! Amint jöttem, két idegent láttam. Ahogy nézem, mind a kettô nagyon, nagyon fáradt. PÁSZTOR A császár a népeinek most megparancsolta hogy mindenik iratkozzék abban a városban, honnan valamikor származott a családja, S eljött a sok ember a császár parancsára. PÁSZTOR Ezek a vándorok lehet, hogy szegények És a gazdagoknál nincs helye szegénynek. PÁSZTOR Szaladj fiam hamar! szedd a lábad gyorsan, és hívd ide ôket a mi kis tanyánkra. (kis pásztor el) PÁSZTOR De nagyon szeretném, ha ide jönnének Meg is kínálhatnók túróval s kenyérrel. Friss vaj és tejecske kerül vacsorára, Aztán megpihennek a barmok szénájában. (Mária, József, kis pásztor jönnek) MÁRIA Jó Pásztorok! Az Isten áldjon titeket. Milyen jó, hogy az utunk erre vezetett. Szívesen betértünk hozzátok pihenôre Áldjon meg jóságtokért az Isten szent fölsége. JÓZSEF Hosszú utat tettünk, elfáradtunk nagyon Jó szívetek nekünk nyugvó helyet adott. El is fogadjuk azt, megköszönjük szépen Segítsen titeket a fölséges Isten. ÖREG PÁSZTOR Te kicsi pásztorkám menj az istállóba Készíts fekvôhelyet a fáradt vándoroknak. Vacsorára vigyél sajtot és kenyeret S aztán hagyd, hogy ôk ott szépen pihenjenek. (Mária, József, kicsi pásztor el) PÁSZTOR Szegények nagyon fáradtak lehetnek. Milyen jó, hogy itt most nálunk megpihennek. KICSI PÁSZTOR Kedves öreg bátya, elrendeztem ôket Ott már lehajthatják fejük pihenôre. Illatos szalmából jó ágyat vetettem Fejük alá puha jó szénát is tettem. KIGYÚL A CSILLAG! PÁSZTOR Pásztortársak! úgy szaladtam hozzátok, Hogy meghozzam nektek azt a nagy újságot. Istállónk felett szép csillag ragyog, Békét hirdetnek a fényes angyalok. PÁSZTOR Boruljatok térdre kedves pásztortársak! Angyalok jönnek ide Örömmel és tiszta boldogsággal Teljék meg mindnyájunk szíve. (Angyalok jönnek) ÉNEK Mennybôl az angyal... Istennek Fia... Ô leszen néktek ANGYAL Jámbor pásztorok örüljetek, itt van a Jézuska most köztetek Leszállt a földre az Ég Királya, Örüljön szívbôl ma minden árva ANGYAL Az istálló felett csillag ragyog, glóriát énekelnek az angyalok A kicsi Jézuska jászolyban pihen, vigyetek ma neki hálás hű szívet. ANGYAL Megszületett a kis Jézuska, örvendjetek hát pásztorok! Ezt a nagy örömet hirdetni angyalok jöttek hozzátok. ANGYAL Megadta azt a nagy Úristen, amit szívetek várva várt. Ezen az estén küldte hozzátok Ô szent Fiát: a Messiást. ANGYAL Lejött a földre, de nem fényes palotában született Barmok jászlában találjátok az isteni szent Kisdedet. ANGYAL Szűz Anyja áldott ölében van a kicsi Jézuska Szelíd szóval, szép énekkel kincsét altatgatja. ANGYAL Szalmán fekszik barmok között a mi jó Urunk Elôtte most alázattal mi is hódolunk. ANGYAL Nem választotta a gazdag palotát, Pedig égen s földön csak ô a király. Szegény pásztoroknál barmok jászolyában, Fekszik az ég és föld dicsô szent királya. ANGYAL Jó pásztorok jöjjetek hozzá! angyal vezet eléje. Örvendjetek, hogy megszületett a világ Üdvössége. ANGYAL Jöjjetek utánunk a kis jászoly elé A ti üdvösségtek s boldogságtok felé. ANGYAL Szívetek megtelik igaz szeretettel Ha megáld Jézuska pici kis kezével. ANGYAL Angyal vezet a kis jászolyhoz, jöjjetek örvendezô szívvel! Boldogságot leltek ott nála, s a szívetek megtelik hittel. (Angyalok el) ÉNEK Mellette vagyon az édesanyja Mária, Mária Barmok közt fekszik, jászolyban nyugszik szent Fia, szent Fia. PÁSZTOR Pásztortársak! hallottátok, mit mondott az angyal nekünk? Megszületett a kicsi Jézus a mi megváltó Istenünk. Szegényes szalmán nyugoszik a barmok jászolyában Jertek el, siessünk hozzá kedves jó pásztortársak. PÁSZTOR Csillafény ragyog most istállónk felett Mert a kicsi Jézus ma megszületett. Menjünk el hát gyorsan a kis Jézuskához Imádja Ôt szívbôl a sok jámbor pásztor. PÁSZTOR A csillagfény után, angyalok nyomában Induljunk szaporán kedves pásztortársak. Ne menjünk hozzá üres kézzel, egy kis ajándékot vigyünk neki Jézuska a hű szívet nézi, biztos hogy szívesen veszi. PÁSZTOR Induljunk, menjünk el. KICSI PÁSZTOR ÉNEKE Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el Betlehem városába, rongyos istállócskába. Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel ottan lehessünk. S mi Urunknak tiszteletet tehessünk. Pásztor el -- mind bejönnek! Jászol kis Jézussal, szék Máriának. ANGYAL Magasztalunk ezen az áldott éjszakán Drága kisded, égen és földön szent Király. Ki itt pihensz a barmok jászolyában Örüljön szívbôl ma minden árva. ANGYAL Jertek ide jó pásztorok, a Jézuska vár reátok. Boruljatok alázatos szívvel szegényes kicsi jászolyához! ANGYAL Üdvözlégy kis Jézus, égi király, minden angyal és ember így áld. Legyen a szívekben ma szeretet, hiszen Jézusom ezt hirdeti. ANGYAL Imádja mindenki a Messiást, aki az emberért a földre szállt Aki szegényes jászolyban született, Mert jött, hogy megváltsa az embereket. ANGYAL Szűzanyja karja ringatja el, mellette sok angyal zeng éneket. Üdvözlégy ezerszer égi király, téged minden szív áld és imád. ANGYAL Pólyába takarja Szűz MÁRIA Ôt, ki a felséges Isten Fia. Barmok párája melengeti testét, Ô mégis áldásra emeli kis kezét. ANGYAL Szent ez az éjszaka, glória cseng, Mária karján a szent Kisded Borúljatok eléje pásztorok, s adjátok át az ajándékotok. ÉNEK A kis Jézus megszületett örvendjünk, elküldötte ô szent Fiát Istenünk. Betlehemben fekszik rongyos jászolyban, Azért van oly fényesség a városban. Eleibe térdepelünk mindnyájan, örvendezve énekelünk vígságban. Dicséretet mondunk édesanyjának, ajándékot adunk a kis Jézusnak. PÁSZTOR Jézuskám, mi szegény pásztorok, az angyalszóra idejöttünk. Szegényes kis ajándékunkat a tarisznyába tettük. És elhoztuk neked Jézusunk, most eléd letéve arra kérünk: Áldj meg minket, fogadj meleg szeretettel PÁSZTOR Én a szent családnak egy kis sajtot hoztam Ugye elfogadod drága szép Jézuska? PÁSZTOR Hófehér báránykám most neked átadom. Ilyen fehér lesz a lelkem, jászolodnál fogadom. PÁSZTOR Itt van a jó meleg cipó, ez volt minden kincsem, Ide teszem, fogadd el hát tôlem szeretettel. Friss habos tejecske finom, édes és jó Drága kis Jézusom ez pont neked való. KIS PÁSZTOR Kis Jézuskám, én olyan szegény vagyok Semmim sincsen, mit neked adhatok. De tudom elfogadod tôlem szeretettel, Ha tiszta szívbôl énekel egyet. ÉNEK Születésén Istennek, az angyalok örülnek, és vígan énekelnek: Dicsôség az Istennek. Született Emmánuel, kit megmondott Gábriel Bizonyít Ezekiel, és próféta Dániel. Örülj, emberi nemzet, Üdvözítôd érkezett Mivel Ádám vétkezett, Krisztus kegyelmet szerzett. PÁSZTOR Ezüsthangú kis furulyám hoztam neked Jézuskám, Hogy amikor nagyobb leszel, te is szépen furulyázz. PÁSZTOR Ezt a kis jászolykát hoztam ajándékba, Ugye elfogadod drága szép Jézuska? PÁSZTOR A bundámmal takarlak be kicsi Jézus Téged Érezd meg, hogy milyen nagyon szeretlek én téged. PÁSZTOR A mi ajándékunk egy kicsit szegényes De melléje tesszük szeretô szívünket, Amely téged áld most dicsérve, imádva, Fogadd el Jézuska, szívünk kis királya. ÉNEK Fel nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett. Mária karján égi a lény, isteni kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor jöjj közelebb, nézd a te édes Istenedet. Nem ragyogó fény közt nyugoszik, bársonyos ágya nincs neki itt, Csak széna, szalma, koldusi hely, rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor térdeden állj, mert ez az égi s földi király. MÁRIA Köszönjük nektek jó pásztorok, Hogy az angyalszóra ide jöttetek, És a Jézuska jászolyához elhoztátok most tiszta szívetek. A szívetekkel együtt az ajándékotok Itt van most elôtte, ti, jámbor pásztorok, Neki nem kell vagyon, szegénynek született, Lejött, hogy megmentse a bűnös szíveket. Ô fog letörölni minden fájó könnyet, Ha vele indultok, az élet is könnyebb. Ha utána mentek a nehéz úton járva, Végig fog kísérni az ô szent áldása. És ha a szívetek ezer sebbôl vérzik Segít majd titeket az életen végig. Érezzétek azt, hogy ô mennyire szeret A kezetek fogva oltalmaz és vezet. Kicsi jászolyának drága békessége Töltse el szívetek édes reménységgel. Ajándékotokat megköszönjük szépen Jézuska áldása mindvégig kísérjen. ÉNEK Szülte a Szűz Szent Fiát örvendezzünk Liliomot rózsaág, lelkendezzünk. Kisded, Atya nélkül, néki szünet nélkül, glóriát zengedezzünk ANGYAL A ragyogó fényes csillag azt hirdeti nektek, Testté lett az örök Ige áldott Betlehemben. ANGYAL Angyal ajkak hirdetik, hogy eljött a Megváltó Megmenti a kárhozattól a bűnös világot. ANGYAL Jászolyában szalmán fekszik, barmok közt szegényke Érettetek lett valóság Isten -- s embersége. ANGYAL Dicsôséges égi király magasztalunk Téged Boldog, ki az életúton elindulhat véled. ANGYAL Édesanyja a Jézuskát pólyába takarja És kezével melengetve álomba ringatja. ANGYAL Altatódalt énekelget s örül a Jézuska Amíg áldott két szemét majd álomra lehunyja. MÁRIA ÉNEKE Midôn a Szűz magzatát, sirdogáló kis Fiát El akarja altatni, így énekel ôneki: MIND Ó napfény, ó élet, ó édes Jézus, ó édes Jézus! Ó én édes Gyermekem, téged kíván csak lelkem, Aludj, édes virágom, gyenge bimbón, zöld ágom. MÁRIA Ó napfény, ó élet, ó édes Jézus, ó édes Jézus! ANGYAL Örüljetek jó emberek! A Jézuska megszületett. Imádjátok térdre borulva a mennyei szent kisdedet. ANGYAL Kis Jézuskám, bölcsek jöttek, hogy jászolyodnál imádjanak Ajándékot is hoztak néked: tömjént, mirhát és aranyat. GÁSPÁR Ragyogó csillag tűnt fel az égen S én elindultam napkeletrôl, Ezer veszély és baj között. De az úton, a fény után járva, szívembe boldogság költözött. És jöttem-jöttem örvendezve, a fényes csillag vezetett, Most jászolyodhoz letérdelve szívemben kigyúlt a szeretet Aranyat hoztam ajándékul, fogadd el tôlem Jézusom. Melléje nagy-nagy szeretettel a szívemet is átadom. MENYHÉRT Öreg embereknek nehéz az utazás, De azért Jézuskám eljöttem tehozzád. Szívem oly rég várja áldott születésed Azért vagyok itt, hogy köszöntselek Téged. Most, hogy megláttalak, boldog vagyok nagyon Kicsi ajándékom tenéked átadom. A tömjénnek füst szálljon fel imádva S magasztaljon téged ég és föld királya. BOLDIZSÁR Teveháton jöttem hozzád én szépséges kis Jézusom, Ragyogó csillagod vezérelt nehéz és hosszú utamon. És most, hogy végre ideértem, szívemet öröm tölti el Meghajlok elôtted alázattal, kis Jézusom és Istenem. Ajándékom legyen a mirha, kérlek hogy szívesen fogadd, Cserébe simogass meg kérlek, áldást és szent kegyemet adj. ÉNEK Fenyôgallyas kis Jézuskám, lelkünk drága gyöngye A szeretet fehér szárnyán szállj, siess a földre. Lelkünkben kis jászolyocskát készítettünk néked, Puha, meleg takaróba göngyölgetünk Téged. Szűz Mária, édesanyja, veled egyesülve Imádjuk a kis Jézuskát, ó légy segélyünkre Hogy szent Fiad mihozzánk is ez napon eljöjjön, Karácsonyi szent kegyelme belénk erôt öntsön. ANGYAL Örvendezzen hát szívetek, ma Krisztus Jézus született, Akit régen a próféták és ma az angyal hirdetett. ANGYAL Megszületett és fényt hozott, ragyogó fényt a földre Békességet és szeretetet sok árva emberszívbe, ANGYAL Ha az élet ezer tövissel úgy megsebez és éget A betlehemi kicsi jászoly ad lelki békességet. ANGYAL Jöjjön hát ide, aki szenved, mindenki, aki árva Tegye bánatát s szenvedését a kis Jézuska jászolyába. ANGYAL Minden szívben béke legyen ma, és minden arcon szent öröm Itt van az ég és föld királya, a szegény pásztorok között ANGYAL Legyen hát öröm a szívekben! Örvendezzetek emberek! A betlehemi istállóban a kis Jézus megszületett. ÉNEK Oltárodhoz jöttem én, kis királyom, dicsôséged ünnepén, virágszálom Boldogságos gyermek, nyisd ki titkos kerted, csillogó mennyországodba Ne tekintsd most vétkemet, kiskirályom -- Mutasd kegyes szívedet, virágszálom Rajtad ékes korona kiskirályom -- Dicsér szívek kórusa virágszálom Kezedben a fölgolyó kiskirályom -- Ilyen földön lakni jó virágszálom JÓZSEF Drága jó pásztorok s ti szent királyok! Kik Jézushoz jöttetek, érezzétek Hogy békességgel telik meg itt a szívetek. Szegényes kicsi jászolyából a drága Gyermek rátok mosolyog Ez a mosoly kísérjen mindig, mert akkor lesztek boldogok. Rátok mosolyog a Jézuska, és szívetekben kigyúl a fény Akkor nem lesz bánatfelhô a szívetek egén. Jászolyánál a lelketekben öröm rezdül Angyalajkon a glóriázó ének csendül. Most menjetek, mert vár az élet, hív a munka Csak lépjetek a csillagmutatta fényes útra. Vigyétek el az ô áldását szívetekben De lélekben maradjatok itt Betlehemben. Jó pásztorok és szent királyok, kik hozzátok a szívetek Áldjon meg a drága kis Jézus, áldjon meg százszor titeket! ÉNEK Kirje, kirje kisdedecske, betlehemi hercegecske Ki miértünk sok jót tettél, a pokoltól megmentettél. Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján Örüljetek, örvendjetek: A kis Jézus ma született. A kis Jézus aranyalma, boldogságos Szűz az anyja: Lábaival ringatgatja, két kezével ápolgatja. ANGYAL Glória szálljon, dicsôség legyen mennyben a fölséges Istennek. Békesség és igazi szeretet töltse el most az emberszíveket. ANGYAL Leszállt az áldott Messiás a rongyos istállóba S a jámbor, jóságos pásztorok hittek az angyalszónak. ANGYAL Egész szívvel s buzgó lélekkel térdeltek le a jászolyhoz Tudták, hogy minden szívbôl jött szóért Két kis kezével bô áldást oszt. ANGYAL Dicsôséges égi király magasztalunk téged, Boldog, ki az életúton elindulhat véled. ÉNEK Mostan kinyílt egy szép rózsavirág, Akit régen várt az egész világ. Betlehemben kibimbózott zöld ág, királynembôl méltóság. ANGYAL Kétezer év pergett le azóta, hogy az Istenember földreszállott A karácsonyi kicsi Jézus megszentelte ezt a világot. ANGYAL Az ô áldott születését angyalok hirdették mindenütt Jászolyából csodás fény áradt s az ajkakra mosoly derült. ANGYAL A betlehemi csillag fényét nem homályosították el a századok Mint egykor régen, csodálatos fénnyel Szívünk egén még most is úgy ragyog. ANGYAL A kis Jézuska születése napján Csengjen, bongjon a harangok szava. Hirdesse a szívnek az igaz békét És az egész nagy világon zengje: A földreszállott Istenember soha el nem múló dicsôségét. ÉNEK Glória szálljon a mennybe fel... (Kánon) VÉGE ======================================================================== Üdvözlégy Megváltó királyunk... Szereplôk: KRÓNIKÁS Pásztorok ÖREG ÁBRAHÁM MÓZSI IZSÁK GAZSI I.-III. ANGYAL ZAKI MÁRIA PÉTER JÓZSEF BOJTÁR AZ ÚR HANGJA I. KÉP. KRÓNIKÁS Még akkor történt, amikor ôsszüleink elkövették az elsô bűnt. Isten nagyon megbűntette az elsô emberpárt, de azt is megmutatta, hogy szereti még szófogadatlan gyermekeit. Megígérte nekik, hogy egyszer minden jóra fordul. Mondta, hogy Évának gyermekei legyenek, és egyszer majd szülessék egy Gyermek, aki erôsebb lesz, mint a Sátán. Ô majd megbűnteti a Sátánt, és olyat tesz, hogy az többé nem csinálhat bajt. Na és ki ez a megígért Gyermek? Jézus, a Megváltó. Ha eljön majd az Isten Gyermek, kibékíti az embereket Istennel és akkor megint közel lakhatnak hozzá, még sokkal szebb helyen, mint a paradicsom volt: a mennyországban. (Ének: SZVU 6, 1.2. szk.) Isten egyszer egy igaz embert választott ki a sok rossz közül. Ezt az embert Ábrahámnak hívták. Isten ôt rendelte a választott nép ôsatyjává, hogy majd ebbôl a népbôl szülessen a Megváltó. Az Úr egy nap így szólt Ábrahámhoz: AZ ÚR HANGJA Ábrahám, vedd egyetlen fiadat, Izsákot, akit szeretsz! Menj Mória földjére és ott mutasd be égô áldozatul azon a hegyen, melyet majd megnevezek neked! KRÓNIKÁS És Ábrahám engedelmeskedett az Úrnak. Fájt a szíve egyetlen fiáért, de Istent mindennél jobban szerette. Fiával együtt elindult arra a helyre, amelyet az Úr megjelölt neki. (Ábrahám Izsákkal együtt az elkészített oltárhoz megy. Izsák hátán fa. Az oltárhoz érve leteszik a fát). IZSÁK Atyám! ÁBRAHÁM Igen fiam. IZSÁK Lám, itt a fa, de mit áldozunk fel az Úrnak? ÁBRAHÁM Fiam, az Úr majd gondoskodik róla (felrakják a fát az oltárra: Ábrahám letérdel, kezét az ég felé emelve imádkozik) ÁBRAHÁM Uram, Te tudod mennyire szeretem fiamat, Izsákat, akivel csak késô öregségemben ajándékoztál meg. Soha apa még nem féltette jobban gyermekét, mint én. Mégis meghajolok a Te akaratod és kívánságod elôtt. Te még fiamnál is kedvesebb vagy nekem. Uram, adj erôt, hogy végre tudjam hajtani mindazt, amivel megbíztál. (feláll, megköti Izsák kezét s felteszi az oltárra) IZSÁK (megértve mindent, megadóan kérdi) Engem, apa? ÁBRAHÁM (fájdalmasan) Igen, fiam. Az Úr akarta így. IZSÁK Hát akkor legyen meg az Ô szent akarata! (Ábrahám kiveszi a kést az övbôl, felnéz, majd le akarja szúrni Izsákot). ANGYAL (odaugrik hozzá és elkapja a kezét) Ne bántsd a fiút! Isten csak próbára akart tenni téged. Azt akarta tudni, hogy vajon egyetlen fiadnál is jobban szereted-e Ôt?! Mivel mindennél jobban szereted, ezért hallgasd meg az Úr ígéretét: Megáld téged az Úr. Utódaidat megsokasítja, mint az ég csillagait, mint a tengerpart homokszemeit. Mivel hallgattál szavára, utódaid által származik az üdvösség minden ember számára, Utódaidból születik majd az emberiség megváltója. ÁBRAHÁM (leveszi Izsákat az oltárról, feloldozza): Fiam, boruljunk le és adjunk hálát az Istennek!! (leborulnak): Uram, hálát adunk neked, mert ennyire szeretsz és pártolsz minket. Add, hogy mindig érezhessük szent segítségedet. KRÓNIKÁS Isten az idôk folyamán prófétákat választott ki magának és elküldte ôket Ábrahám utódaihoz, a választott néphez, hogy hirdessék a Megváltó eljövetelének közeledtét. (A krónikás bekiáltja mindegyik próféta nevét. A színpadon egészen halvány fény van. A próféták egészen hátul a homályban kezdik el beszédüket és lassan jönnek elô. Befejezve azonnal távoznak.) KRÓNIKÁS Dávid! DÁVID (közben gitárt penget): Az Úr rendelekezett, hadd hirdetem meg én Így szólt: ,,Te a fiam vagy, a mai nap nemzettelek. Kérj gazdagságot, meg nem tagadom. Örökségedül minden nemzetet s a föld határát birtokul adom. Vasvesszôvel törd össze ôket, Pozdorjává zúzd, mint a cserepet.'' Királyok, legyetek most bölcsek, okuljatok, ti urai a földnek. Szolgáljatok az Úrnak hódolattal, Reszketve éljetek halandó emberek. Nehogy dühétôl egybôl elpusztuljon az összegyűlt sereg. Kik bíznak benned, boldogok. (Zsolt. 2,7--12) IZAIÁS 7,13--17: ,,Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, Még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Igen, a Szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el. Aludttej és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni. Ami gonosz, és a jót választani. Mert mielôtt ez a gyermek még megtanulná, hogy mi a gonosz, azt elvesse és a jót válassza. Pusztává lesz az ország, amelynek két királya most rettegésben tart. Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd Jáhvé, Amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Judától''. 8,5--6: ,,Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ô vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos, Tanácsadó, Erôs, Isten, örök atya, Béke fejedelme''. Messzire kiterjed majd uralma és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerôsít és megszilárdít a jog és igazság által. Mostantól örökre ezt teszi a seregek Jáhvéjának féltékeny szeretete.'' MIKEÁS 5,1--4 ,,De te, Betlehem Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belôled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ôsidôkre, a régmúlt idôkre nyúlik vissza. Ezért elhagyja ôket Jáhvé, míg nem szül, akinek szülnie kell és testvéréhez Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék. Föllép és legelteti nyáját Jáhvé erejében, Jáhvénak az ô Istenének fenséges nevében. Letelepednek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig. Ô maga a béke lesz.'' JEREMIÁS 23,5--6 ,,Igen, jönnek a napok, mondja Jáhvé, -- amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban. Az ô napjaiban megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: ,,Jáhvé a mi igazságosságunk''. DEUTERO-IZAIÁS 42,1--7 ,,Nézzétek, a szolgám, akit támogatok. A választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, s nem emeli fel a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, sem a pislákoló mécsest nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszíti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ô tanítására várnak a szigetek. Ezt mondja Jáhvé, az Isten, aki megteremtette az egeket és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, s rajta kisarjasztotta a növényeket, aki éltetô leheletet ad a földön lakó népnek és életet ad mindennek, ami csak jár-kel rajta: én, Jáhvé, hívtalak meg az igazságban és fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Megtettelek a népnek szövetségül és a nemzeteknek világosságul, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönbôl a foglyokat, és a tömlöcbôl azokat, akik a sötétségben ülnek.'' ZAKARIÁS 9,9--10 ,,Ujjongj Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és gyôzelmes, alázatos, szamáron jön, szamár hátán, szamárnak csikóján. Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a népeket. Széttöri a harci ijakat és békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertôl tengerig, a folyótól egészen a föld határáig. AGGEUS 2,1--9 ,,Ki van még közületek életben, aki látta ezt a házat hajdani dicsôséségében? És milyennek látjátok most? Ugye, olyan a szemetek elôtt, mintha nem volna? De most bátorság, Zerubábel! -- mondja Jáhvé. Bátorság Józsue fôpap, Jehocádák fia. Bátorság egész népe az országnak -- mondja Jáhvé. Dolgozzatok, hiszen én veletek vagyok! -- mondja a seregek Jáhvéja. Lelkem közöttetek lakik. Ne féljetek! Igen, ezt mondja a seregek Jáhvéja. Még egy kis idô és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítem mind a népeket, és ideáramlik minden népnek a kincse. Betöltöm ezt a templomot dicsôséggel, -- mondja a seregek Jáhvéja. Ennek az új templomnak a dicsôsége felülmúlja a régiét, mert ezen a helyen adom a békét -- mondja a seregek Jáhvéja. II. KÉP MÁRIA (félhomályban térdel és imádkozik): Atyáink Istene, áldalak a föld minden népével. Te vagy, aki vagy, és én csak egyedül neked akarok tetszeni. Neked szentelem szívemet, lelkemet, testemet, életemet -- tiszta, szent szüzességemben. Ó egek Ura! Fogadd el tôlem, szolgálódtól ezt az áldozatot és add rá áldásod. Ó, Adonáj, Népem nagy reményéért, a Messiás eljöveteléért is ostromolni merészellek téged. Látod, Uram, már az egekig ér a mi segélykiáltásunk és nyomorúságunk, könyörülj hát rajtunk. II. ANGYAL (az ima alatt bejön s megáll Mária elôtt): ,,Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. MÁRIA (ijedten kapja fel a fejét és az angyalra néz): ANGYAL Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz és Jézusnak fogod elnevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságbeli fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja Atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké s országának nem lesz vége. MÁRIA Hogyan válik ez valóra, mikor férfit nem ismerek? ANGYAL A Szentlélek száll rád s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendô Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddônek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen. MÁRIA (határozottan) Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavai! (Angyal lassan eltávozik) MÁRIA (feláll, lassan sétálni kezd, majd középre jön) József! (suttog), József, képes leszel osztozni az én örömömben? (legyint) Hát persze! Adonáj, ha valami olyat tesz, amivel átlépi az általa teremtett világ törvényeit, akkor bizonyságot is ad annak, akiben bízik és akit kiválasztott, megmutatta neki kegyelmét. Nem alázza meg és nem bánik vele igazságtalanul. Sokkal inkább megengedi, hogy osztozzék az ô boldogságában. (kis szünet) És néném -- Erzsébet -- hetven, mindenkitôl megvetettként lám ô is -- ô is -- fogant. Van valami összefüggés a kettôben? Fiam, a Magasságbeli fia lesz -- de az övé? (legyint) De miért kutatom -- nem rám tartozik!? Inkább megyek és meglátogatom -- (kiindul) III. KÉP. KRÓNIKÁS Abban az idôben Augustus, a hatalmas római császár rendeletet bocsátott ki, hogy számolják össze a birodalom lakóit. Mindenkinek abban a városban kellett jelentkeznie, ahonnan származott. Így Máriának és Józsefnek el kellett menniük Názáretbôl a judeai Betlehembe, mivel Dávid családjából származtak. De Betlehembe nem akarták befogadni a szállást keresô Istent. József és Mária végül is egy barlang istállóban találtak szállást. Azon az éjszakán pásztorok virrasztottak a nyáj mellett. Vigyáztak, nehogy valami baja essék a nyájnak. (Pásztorok öten: négy felnôtt, egy gyerek, körben ülnek, subára heverednek, tarisznyájukat bontogatják evéshez készülve. A bojtár néhány darab fából kicsi máglyát rak) PÉTER Ezt a Mózsit is jó lenne a halálért küldeni. BOJTÁR Miért, Péter bácsi? PÉTER Hát csak azért, fiam, mert míg visszajönne vele, nagyon sokáig tartana és így az emberek békében élhetnének. ZAKI Szó ami szó, már rég itt lehetne. Egy kicsit gyorsabban is szedhetné a LÁBÁT. BOJTÁR (aggódva) Jaj, talán csak nem támadta meg valami vad? GAZSI Ugyan, hová gondolsz, nem nagyon járnak errefelé nagy vadak, fôleg ilyenkor. PÉTER Attól valóban nem kell tartanunk. Én inkább attól félek, hogy mi halunk itt éhen, mert nem hozza meg idejében a vacsorát. (belenéz a tarisznyájába) Most látom, hogy alig maradt az ebédbôl. Ez még a fél fogamra se elég. ZAKI (szintén megnézi a tarisznyáját) Hát ettôl bizony az én állam is felkopik. GAZSI De hol ülhet ilyen sokáig? Mondtam én nektek, hogy ne ôt küldjük, hanem inkább a kis bojtárt. Ez fürgébb mozgású, hamarabb megjárta volna a várost. Azóta már régen itt lenne. Mi pedig most már tele hassal üldögélhetnénk itt és hallgathatnánk öreg apánk jóízű meséit. PÉTER Tyű a mindenit! No, csak jöjjön meg, majd ellátom én a baját. Máskor majd elmegy a kedve a csavargástól. ZAKI Lehet, hogy leitta magát valamelyik csapszékben és most horkol jóízűen. GAZSI Mi pedig várhatjuk itt korgó gyomorral! PÉTER (fenyegetôzve) No csak jöjjön meg! Majd meglátja mit kap tôlem! BOJTÁR (ártatlanul) Mit ad neki Péter bácsi? PÉTER (dühösen) A kétméteres kampómat a háta közepére. BOJTÁR (csodálkozva) Szóval hát megveri?! PÉTER Meg is én, mint egy zsákot. ZAKI (heccelve) Nono. Félsz te tôle. Három olyannal is elbír, mint te vagy. PÉTER (legénykedve) Azt szeretném én látni! GAZSI (röhögve) Hát még megláthatod, ha kíváncsi vagy rá. ÖREG (rosszallóan) Ejnye, nyughassatok már! Majd csak megérkezik Mózsi is. Ki tudja miért késlekedik. Lehet, hogy nem tud hamarabb jönni. Lehet, hogy nem sikerült mindent beszereznie, amivel megbíztuk. Legyetek egy kis türelemmel. PÉTER Könnyű ezt mondani, de éhesek vagyunk és minél elôbb enni szeretnénk. BOJTÁR (felugorva) Itt is van már! MÓZSI (jön, kezében zsák, kosár vagy táska) Jó estét pásztortársak! MIND Neked is, Mózsi. PÉTER Csakhogy itt vagy már! GAZSI Azt hittük, sohasem jössz már meg. MÓZSI Nem tudtam hamarabb jönni, mert... ZAKI (türelmetlenül félbeszakítja) Majd elmondod. Elôbb szedd elô, amit hoztál, mert mindjárt éhen pusztulunk! MÓZSI (Kibontja a csomagot, élelem kerül elô belôle) Itt van, pásztortársak, egyetek! (A Pásztorok vesznek a kitett ételbôl és falatoznak) ÖREG (Mózsihoz) Egyél te is, fiam. MÓZSI Köszönöm, apó, már ettem útközben. BOJTÁR Péter bácsi! PÉTER No, mi kell? BOJTÁR Mikor adja meg? PÉTER Mit te! BOJTÁR Hát, amit Mózsi bácsinak ígért, ha megjön? PÉTER (emeli a kezét) Elhallgass, kölyök! Csak tréfáltam. GAZSI, ZAKI Tudjuk, tudjuk. Csak akkor vagy nagylegény, ha a másik nincs jelen. ÖREG No, ne veszekedjetek. Mózsi fiam, mondd el hát, miért késlekedtél? MÓZSI (miközben a többiek esznek, mesélni kezd) Az úgy volt, amint visszafelé jöttem a városból, az egyik bokorból keserves bégetést hallottam. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet az. Kíváncsian közelebb mentem és mit gondoltok, mit láttam? BOJTÁR No, mit? MÓZSI Hát az én drága kis tarkaszôrű báránykámat. Tudjátok, hogy azt szeretem a legjobban. Ott volt ô szegény felakadva egy nagy tövises bokorra. Úgy látszik elkószált a nyájtól. Azt sem tudtam, hogyan szabadítsam meg. De szerencsére nálam volt az én rövidnyelű kisbaltám és aztán levágtam. BOJTÁR Csak nem a kisbárányt? MÓZSI A szemed gödrét, te mamlasz! Dehogy a báránykámat, a tövises bokrot vágtam ki, te rövideszű! Jó sokat kínlódtam vele. De végül is sikerült. A báránykámat az ölembe vettem. Ha láttátok volna, milyen boldog volt. Nyelvecskéjével hálásan nyalogatta az arcomat. Én is szeretettel simogattam és öleltem magamhoz és visszahoztam a nyájhoz. Ezért késtem hát pásztortársak. PÉTER (megbékélten) Jól van no. Csakhogy megtaláltad a báránykádat. ÖREG Aztán mi hír a városban, Mózsi fiam? MÓZSI Jaj, apó, nagyon sok. Rengeteg idegen van a városban, alig lehet mozdulni tôlük. Beszéltem egy értelmes formájú emberrel. Azt mondta, hogy a császár adta ki a parancsot, hogy mindenkit írjanak össze, számoljanak meg, aki a birodalomban él. Ezért a nagy tolongás. ZAKI Vajon mit akar a császár? Csak nem háborúra készül? Mit gondol apó? ÖREG Honnan tudjam én azt, fiam? Nehéz a császárok észjárását kiismerni, terveiket kitalálni. Nem a mi dolgunk az, fiam. Nekünk bíznunk kell, hogy Isten szeme vigyáz ránk és ôrködik felettünk. BOJTÁR (csodálkozva) És apó, honnan tudja mindezt? ÖREG Fiam, az benne van a régi írásokban. GAZSI Meséljen nekünk, apó! ÖREG Nem mesék ezek, fiam! De elôbb fejezzük be az evést. (A Pásztorok néhány pillanatig még esznek, majd mindent visszaraknak a tarisznyába, utána leheverednek a subákra). PÉTER No, apó kezdheti. ÖREG Haj, fiaim, fiaim. Valamikor nagyon jó volt az embereknek. Nem kellett ennyit küzdeniük, szenvedniük. Öröm volt az életük. Magával a fölséges Istennel éltek jó barátságban. De egyszer aztán történt valami. Egyszer valamit csúnyán elrontottak. Ahogy mi is elrontunk mindig valamit. Egyszer az ember Nemet mondott az Istennek. Bűnt követett el az ellen a jóságos Isten ellen, akitôl mindig csak jót kapott és azóta kegyetlen az élet. ZAKI Bizony, bizony, ezt mindnyájan a saját bôrünkön érezhetjük. ÖREG De az Isten nem hagyta vigasz nélkül az embert. Megígérte, hogy egyszer elküldi hozzánk a Megváltót, aki majd megszabadít minket a bűn rabságából. MÓZSI De apó! A városban nem így mesélik. A kilencedik óra tájt a zsinagóga elôtt nagy csôdület volt. Hát megálltam én is egy pillanatra. Az elöljáró mind ezt kiabálta -- eljön a Messiás, hadvezér lesz, mind Júdás Makkabeus -- kiűzi a rómaiakat és többé nem lesz ilyen istentelenség, mint ez a népszámlálás is. ÖREG Fiam, én tudatlan ember vagyok. Nem olvastam annyit az írásokat, mint azok ott benn -- de egyet tudok, az írásokat szívvel kell érteni és nem ésszel. Azok az emberek bölcsek a szavakban, de az életrôl nem tudnak semmit. Az ég dolgairól akarnak elmélkedni, de nem veszik észre a földet. BOJTÁR És mikor jön el a Megváltó, apóka? ÖREG Ki tudná azt megmondani, fiam? BOJTÁR Vajon mi megérjük még azt? ÖREG Azt csak a fölséges Isten tudja, fiam! MÓZSI Hej, Istenem, Istenem, pedig milyen jó lenne, ha megérhetnénk! PÉTER Milyen jó lenne találkozni a Messiással. ÖREG Bizony, bizony, fiaim, csuda jó lenne. GAZSI (fölnéz az égre) Uram, add, hogy megérhessük azt az idôt! BOJTÁR Talán, talán én megérhetem, hiszen olyan fiatal vagyok. ZAKI (reménykedve) Hátha még mi is! ÖREG A fölséges Isten tervébe mi nem láthatunk bele. Csak ô tudja egyedül, mikor lesz alkalmas az idô a Megváltó eljövetelére. PÉTER (ásítva nyújtózkodik) Hű, de elálmosodtam! ÖREG Itt az ideje, hogy végre nyugovóra térjünk. A magunkfajta egyszerű pásztorembernek is szüksége van egy kis pihenésre. Igaz, nagyon éberen kell, hogy aludjunk, nehogy valami ragadozó megpocsékolja a nyájat. Aludjunk hát, fiaim! BOJTÁR És álmodjunk az eljövendô Messiásról! (A Pásztorok kényelmesen elhelyezkednek, majd elalszanak. Ének hallatszik: Betlehemi pusztán...) BOJTÁR (amikor véget ér az ének felpattan) Apó, apó, keljen fel! (A Pásztorok álmosan felülnek, tanácstalanul egymásra néznek, majd össze-vissza kérdezgetik:) Mi az, mi van, mi történt?! BOJTÁR Én nem tudom, jó emberek, de olyan csodaszép éneket hallottam, amit eddig még soha. PÉTER (dühösen) Biztosan csak a füled csengett, vagy álmodtad az egészet. ZAKI (szintén dühösen) Máskor jobban nyisd ki a füledet, vagy ne egyél annyit vacsorára és nem fogsz ilyeneket álmodni! GAZSI (fenyegetôen) Ne zavargasd az álmainkat minden semmiségért, mert véletlenül csúful megjárhatod! BOJTÁR De én tisztán hallottam... MÓZSI Ne fecsegj annyit, feküdj le és aludj! (A Pásztorok ismét lefekszenek. Alig helyezkednek el, felcsendül az ének: Az ôsi jóslat beteljesült... Az ének alatt a pásztorok ijedten néznek körül). ÖREG Lám, mégis igaza volt a gyereknek. De vajon mit jelenthet az ének. ZAKI Nem tudom, apó. De nekem olyan örvendetes sejtelmeim vannak. PÉTER Nekem is. És a sejtéseim valóra is szoktak válni. ANGYAL (megáll a pásztorok elôtt, azok megrendülve néznek rá) Ne féljetek pásztorok! Nagy örömet hirdetek nektek. A jóságos Isten elküldte az emberek Megváltóját. PÁSZTOROK (ujjongva) Hol van a Megváltó? ANGYAL Itt van a közelben egy barlang-istállóban, pólyába takarva, jászolba fektetve. Örüljetek pásztorok, mert ti vagytok az elsôk, akik megtudtátok a Megváltó születését. MÓZSI (felkiált) Pásztortársak, ne késlekedjünk. Induljunk azonnal és köszöntsük a Messiást. PÁSZTOROK (lelkesen) Úgy van, induljunk!!! ÖREG Megálljatok, fiaim. Üres kézzel nem mehetünk talán. Mit mondana a világ, ha csak úgy beállítanánk a legfôbb királyhoz és még ajándékot sem vinnénk. GAZSI Igaza van apónak. Vigyünk ajándékot! ZAKI Jól van, vigyünk. De mit? MÓZSI (fejére üt) Megvan!! Én elviszem a legkedvesebb bárányomat, amit az este szabadítottam ki a bokorból. PÉTER Én egy meleg bekecset viszek. GAZSI Én egy puha, finom báránybôrt. ZAKI Én egy darab ízletes sajtot. ÖREG Én a nagyapámtól örökölt cifra botommal ajándékozom meg, hátha szüksége lesz erre is, ô szent királyi felségének. BOJTÁR Én tiszta gyermekszívemet viszem el neki. Annak a melegével takarom be, tudom nagyon fog örülni neki! ÖREG De hát, induljunk, pásztortársak. Egy percet se késlekedjünk. Nem illik megvárakoztatnunk ô szent királyi felségét. MIND (türelmetlenül) Induljunk, induljunk!!! ANGYAL Erre, erre, jó pásztorok, csak utánam! (A Pásztorok az angyallal az élükön elindulnak a felállított Betlehem felé. Ének: Pásztorok, pásztorok... megérkezve Betlehembe térdreborulnak.) PÁSZTOROK Üdvözlégy, Megváltó királyunk. Köszönjük, hogy eljöttél közénk. Vedd szívesen hódolatunkat és ajándékunkat és segíts meg minket. (leteszik az ajándékot). BOJTÁR Bocsáss meg kicsi királyunk... Nekem csak tiszta, meleg gyermek szívem van, azt hoztam el neked. Annak a szeretetével takarlak be, hogy meg ne fázz ebben a hideg világban. Fogadd el hát tôlem!!! MÁRIA (rámosolyog a gyermekre) Jól van gyermekem. Ajándékod nagyon kedves isteni fiamnak. Csak vigyázz, hogy szíved tisztaságát mindörökre megôrizzed. Ne feledd, szíved már nem a tied, hanem a Jézusé. Vigyázz hát rá nagyon, nagyon és akkor szent Fiam is vigyázni fog reátok!! JÓZSEF (elôjön lassan) Eddig minden a titkok láncolata volt. Értelmetlenül álltam elôttük ó, Adonáj. Még mennyi várhat rám, hogy befejezzem, amit rám bíztál. Itt a gyermek -- az Úr és Mária Gyermeke. Nagyon szerethetik egymást. Ó, add Uram, hogy szeretetük olyan legyen, mint a túlcsorduló korsó, ahol vizét a föld beissza -- kivirágzik az élet... Ének: Leszállt az ég dicsô királya... FÜGGÖNY. ======================================================================== Székely betlehemes játék -- Népi motívumok alapján -- Írta: Lévai Lajos Szereplôk: Gyermekkirály, fehér, térden aluli ingruhában. A fején lemezpapírból készült, hengeres koronaföveg, piros alapon, ezüst és arany dísszel. A derekán piros szalaggal széles pánt, rajta aranykeresztes, ezüstözött fakard. A két karja is a mártírum színeivel: piros szalaggal van feldíszítve. Szerepel még e kedves játékban négy angyal: mind a négy térden aluli, fehér ruhában van, a fején fehér, arannyal és ezüsttel díszített angyalglória, alakja hasonló a királyéhoz, de annál kisebb. Két angyalnak, akik jobbra állnak a ,,Betlehemtôl'': bal vállukról a jobb övben átkötött, kék szalag a dísze, ugyanilyen szín van a derekára is átkötve. A balfelôl álló két angyalnak jobb válláról jön a szalagkötés, de rózsaszínben az övvel együtt. Két angyal a kivilágított ,,Betlehemet'' tartja, míg valamivel elôbb álló, két angyal fogja a két színes, betlehemi csillagot, szintén kivilágítva. A szereplôk közé tartozik a három betlehemi pásztor is. Kettôn lehetôleg kifordított, fekete juhászbunda, másikon fehér. Fejükön báránybôr sapka. Kezükben vastagabb drótban hajlítható fejjel, hosszú, püspöki pásztorbot. A botokon sarkantyúszerű pengetéssel és csengéssel szóló apró bádoglemezek vannak felszerelve. Kis ügyességgel könnyen el lehet érni, hogy a botokra felszegezett, csengô lemezek egyenként is, összesen összhangot adjanak. A pásztoroknak lehet kenderbôl, csepűbôl szakállt, bajuszt tenni. Lehetôleg az erôsebb, jobb megtermett gyermekek legyenek a pásztorok. Az egyik legéletrevalóbb pásztor felszereléséhez tartozik a gyűjtô, zörgôs persely, amivel pénzt gyűjt a betlehem bemutatása után. A ,,betlehem'' -- készítés a legszebb, gyermeki öröm karácsony elôtt. A két oldaltartóval ellátott betlehem nagyjában egy méter hosszú, hetven cm. magas és ötven cm. széles fenyôfaléc vázból áll, közbül egy nagy, a két szélén két kisebb toronnyal. Lemezpapírral (papondekli, dobozfedél) bevonják, fényes papírral kidíszítik, két ablakot, nyitott ajtót hagynak rajta. Benne mohával fedett földön a jászol a szent családdal, királyokkal, pásztorokkal, barmokkal -- gyertyával kivilágítva. A két, lehetôleg egyforma nagyságú, de különbözô, ízléses színezetű csillag használt szitakéregbôl is készülhet. A szitakéreg a keret, erre erôsítik a hatágú csillagsugarat fapálcika, vagy drótalakra s az egészet áttetszô színes papírral vonják be, papírlánccal, dísszel kicsinosítják. Ezt a kis betlehemes játékot a karácsonyi ünnepek elôtt és alatt színpadon is elô lehet adni. Szín egy falusi szoba szép bútorral, kendôszeg, kancsótartóval. Középen egy kis, kedves karácsonyfa, körülötte a boldog család színesen elhelyezve. Most bekopognak a betlehemesek, akik elôadják a fenti darabot. A betlehemjárók elôször az ajtón kívül éneklik a következô, karácsonyi éneket: Mennybôl az angyal, lejött hozzátok Pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe, sietve menve: Lássátok, lássátok! Istennek fia, ki ma született: Jászolban, jászolban. ô lészen néktek üdvözítôtök: Valóban, valóban. Mellette vagyon, az édesanyja: Mária, Mária. Jászolban fekszik, barmok közt nyugszik: Szent fia, szent fia. A KIRÁLY (Bekopog, majd egyedül bejön.) Jó estét, jó estét adjon az Úristen! Áldja meg e boldog családot bôséggel! Soha ne lássanak itten szükséget: Boldogság és öröm töltsön el itt mindent! Király vagyok, a gyermekszívek királya, Jókívánságunk szívünk minden ajándéka. A betlehemi csillag elôttünk ragyogott; Míg ehelyt elhoztuk a betlehemi jászolyt, Kérlek fogadjátok: -- A szent jászolyt!? (Ezalatt kint meggyújtják a gyertyákat, a gazda engedélye után a király szólítására behozzák a betlehemet. Két székre, vagy asztalra teszik. Ügyesen felállnak: elôl a király, a betlehem mellett kétoldalt két-két angyal; jobbra és balra a csillagtartó angyalok valamivel elôbbre jönnek. A pásztorok a betlehem mögött állanak jobbra és balra, lehetôleg úgy, hogy az angyalok ne takarják ôket. Ezután egyszerre, együtt éneklik:) Fáradságot Teéretted nem sajnáljuk, De nem sajnáljuk! Talán még az éjszaka is rátalálunk, Rátalálunk. Betlehem városában Romlott istállójában, Ottan fekszik... Be van ottan takarva Pokrócával. Egy szűz anya ápolgatja fáradsággal, De fáradsággal. (Ismétlés: Betlehem városában...) A KIRÁLY Dicsértessék az Úr Jézus a magasságos mennyben! Aki ma született a szent Betlehemben. Hallgassátok meg a szent evángéliumot, Melyet Máté apostol írt meg ekképpen: -- Ímé az Úrnak angyala megjelenik Józsefnek és szóla Dávid fiának: József ne félj magadhoz venni A te feleségedet, Máriát, Mert az ô szíve a Szentlélektôl Fogantatott. Szül pedig ma este Szent fiat. Nevezd annak Nevét Jézusnak. Mert ô szabadítja meg az ô népét, Annak bűneitôl. József pedig az álomból felserkenvén: Úgy tôn, mint az Úr angyala parancsolta néki. (Összesen éneklik a csordapásztorok énekét, a pásztorok tipegô, táncszerű, helyben való lépés mellett ütögetik zörgôs botjaikat.) MIND Csordapásztorok, midôn Betlehemben, Csordát ôriztek éjjel a mezôben. Csordát ôriztek, éjjel a mezôben. Isten angyali jövének feléje: Örömet mondok néktek, ne féljetek! Örömet mondok néktek, ne féljetek! Menjetek be hát, gyorsan a városba! Megtaláljátok Jézust a jászolban. Megtaláljátok Jézust a jászolban. Nem fekszik ágyban, sem szép palotában, Hanem jászolban, romlott istállóban: A Jézuska, Jézuska ott fekszik a jászolban Pokrocával takarva. Siessünk, ne késsünk! Hogy még ezen éjjel, oda érkezzünk: Mi Urunknak tiszteletet tehessünk! Siessünk, ne késsünk! Hogy még ezen éjjel oda érkezzünk: Mi Urunknak tiszteletet tehessünk! (Pásztorok öregesen körbe indulnak.) I. PÁSZTOR (Leborul a jászol elé.) Üdvöz légy, kis Jézuska! Született Messiás! Hoztam Felségednek egy darab sajtocskát! (Ott marad.) II. PÁSZTOR (Leborul a jászol elôtt.) Üdvöz légy kis Jézus! Született Messiás! Hoztam Felségednek egy göndör báránykát! (Bundájával takarva.) III. PÁSZTOR (Szintén leborul a második mellé és leteszi pásztorbotját.) Én csak szolga vagyok, semmit sem hozhatok, de ezentúl mindig a te szolgád vagyok! (Imádkozva pár pillanatra ottan maradnak, majd az ének alatt felkelnek és a jászol körül leheverednek és elalusznak.) A NÉGY ANGYAL ÉNEKLI A mezei pásztorok, pásztorok: Betlehemi jámborok. Hoztak ajándékokat: Sajtot és bárányokat. (Ismételve.) I. ANGYAL (mondják) Messzi, messzi fenn az égben, Úszó felhôk tetejében Kigyulladnak a csillagok: Földre szálltak az angyalok... Felhô, szellô, -- csengô dal. Énekszó: Mennybôl az angyal! II. ANGYAL Ma született meg Jézuska Hideg, zuzmorás jászolban: A szegények vigaszára... Az árvák oltalmára. Édes Jézus! Veled járok, Mert ô -- lejött hozzátok! III. ANGYAL Béke, öröm van a földön, Áldás, virág lesz a jövô. Szép, csinos karácsonyfa, (mutatja) Zengô, pengô aranyhárfa... Sütnek, fôznek az angyalok... Jönnek, jönnek a pásztorok, pásztorok... IV. ANGYAL Boldog karácsonyestéket Kíván minden földi ember. Minden házban fehér kalács, Rajta édes Istenáldás! Ne legyen ma szegény, árva Itt és Betlehem városában. I. ANGYAL Édes házam, drága népem! Áldjon meg az Isten téged! Míg eltelik az életünk, Jézus lesz a példaképünk! Imádjuk ôt itten állva A rongyos istállócskában. (Az elszavalt sorok után az angyalok éneklik.) ANGYALOK Mennybôl az angyal, lejött hozzátok! Pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe, sietve menve: Lássátok, lássátok! Istennek fia, ki ma született: Jászolban, jászolban; ô lészen néktek üdvözítôtök -- Valóban, valóban. Mellette vagyon az édesanyja: Mária, Mária. Jászolban fekszik, barmok közt nyugszik: Szent fia, szent fia... II. ANGYAL (Az I. pásztorhoz.) Kelj fel pásztor! Ne szönderegj! Hiszen, ha meghalsz, Úgyis eleget alhatsz!... I. PÁSZTOR Cifra álmokat láttam... Volt benne vak is, angyal is... II. ANGYAL Mondd el nékünk szaporán! Hogy szíved mit kíván? Fejtsük meg álmodat! Áldjuk meg szavadat! I. PÁSZTOR (Énekli.) Elindult Mária karácsony éjszakán: Elindult, érkezék a gazdag kovácshoz. Jó estét bôrkovács, adjál nekem szállást! Nem adhatok néked szállást, Mert sok vendégem van. A gazdag kovácsnak volt egy vak leánya. Elvezette szűzanyánkat a barmok jászlához. Tizenkét órakor született Jézuska. Tizenkét szép ôrzôangyal kötötte a füzért. Leszáll a fôangyal, megyen a kovácshoz. ,,Verjen meg az Isten! Hazug bôrkovácsa!'' Így átkozá meg ôt az Isten hírnöke. Csúf, sánta lett a bôrkovács: nyomorult átkozott! Hol vagy te vak leány? Kérdezte az angyal. Megáldalak téged, mert segítéd Máriát: Ragyogó, szép legyen ezentúl két szemed! Isten akaratja: legyen öröm életeden! (A pásztor fennmarad.) II. ANGYAL (A II. pásztorhoz.) Ébredj pásztor, ébredj már! Tudós kell nekünk immár! II. PÁSZTOR (Felkecmereg.) Én vagyok az igaztudó! Aki belátta, hogy semmit-tudó! II. ANGYAL Jártál-é iskolába, öreg? II. PÁSZTOR Jártam biz'én, még az iskola mellett is! Tizenhat pár lábbelit elszaggattam, S mégis nagy szamár maradtam... II.ANGYAL Tudsz-é öreg diákul? III. PÁSZTOR Tudok biz'én legjavából... II. ANGYAL Hogyha tudsz, mondd meg nekem, mit teszen ez: Szkibesz, szkábesz, mortikili-kálesz, ebenusz, bebenusz, iskra, dominus, szpiritusz? II. PÁSZTOR (Gondolkozva.) Híg galuska, rántás, vöröshagymamártás; ennél-é te pajtás?! I. PÁSZTOR Igen bizony, ha volna! III. ANGYAL (Költögeti a harmadik pásztort.) Reád is szükség van, mert a tudományban, még mindig hiány van! Kelj fel hát! (Felszedelôzködik.) Mondd meg nékem iziben, hogy hazánkban hány csipor, hány fazék, hány tál? III. PÁSZTOR (Fontoskodva, gondolkodva) Ahányat csináltak! III. ANGYAL Nagyapádnak a szakálla hány szál!? III. PÁSZTOR (Nagyon gondolkodva.) Ahány nôtt, annyi szál! I. ANGYAL (Az elsô pásztorhoz.) Ha a te feleséged elôbb halna meg, mint te, mit írnál a fejfájára? I. PÁSZTOR (Megvakarja a nyakát.) Itten nyugszik az én drága feleségem, odahaza pedig én -- nyugszom! II. ANGYAL (Második pásztorhoz.) Te pedig mondd el Gáspár Dénes historiáját! II. PÁSZTOR Gáspár Dénesre rászakadt a méhes, úgy pofon vágta a mestergerenda, meg is halt nyomban! Áldás poraira! III. ANGYAL (Harmadik pásztorhoz.) Tôled meg megkérdezzük a szegény Jánoska sorsát! III. PÁSZTOR Meghalt bizony a kis Jánoska, szegényke, ökröcske, Ökör Jánosnak gyermeke. Az Isten nem engedte, hogy nagy Ökör legyen belôle! I. ANGYAL Most pedig vigadjatok, örvendjetek! Pásztorok, tánccal énekeljetek! (A pásztorok zörgôs botjukat rázva, táncos mozdulattal illegetik magukat -- énekelve.) Ááá, ááá, ááá... Kolbász, hurka, szalonna, Pásztoroknak jó volna. Ha a gazdasszony adna... ááá, ááá, ááá... Kalács is hej, jó volna: Mákos-patkó, ugorka A kolbászhoz pászolna... ááá, ááá, ááá... Jön már, jön már a kolbász... Kamarában kotorász! ááá, ááá, ááá... II. ANGYAL Hogy méltók lehessetek az Isten áldásához, E derék, szép család ajándékához: Egyenként gyertek imádsággal a jászolhoz! I. PÁSZTOR (A betlehem elé borul.) Dicsôség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat! Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit. (El.) II. PÁSZTOR (Leborul.) Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész világnak öröme lészen. Mert született néktek, ma Megváltó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában. (El.) III. PÁSZTOR (Szintén letérdepel.) Mostan bocsásd el szolgádat, óh Uram a Te beszéded szerint békességben. Mert látták az én szemeim az Üdvösséget. MIND (Éneklik.) Szálljatok le, szálljatok, betlehemi angyalok! Zörgessetek meg ma éjjel minden kicsi ablakot! Házikóba, palotába nagy örömet vigyetek! Boldog, édes ünnepet! KIRÁLY (Elôlép, köszönt.) Most mi innen búcsúzunk és elmegyünk... Szívet, lelket vigasztaljon a mi édes énekünk! Isten áldja meg e háznak gazdáját, Gazdájával együtt hű, boldog asszonyát! Apróját, nagyját, minden ittya-fittyát! Hogy megérhettük: Karácsony szombatját! MIND (Éneklik.) Íme gyönyörűségesen, valaki elöl megy, kél frissen. Él a juhász a mezôben s vezet minket az erdôben. Ha lefekszem vagy aluszom, semmire sincsen gondom, Mert az Isten az oltalmom. S jól tudom, hogy ôrizni fog. I. PÁSZTOR (Elôlép, mondja a búcsúját.) E háznak népe szépen örvendezik Krisztus születésén. Ez új esztendôben e ház virágozzék! Kárvallás, Búbánat innen eltávozzék! Tôlünk, mindenektôl Jézus dicsértessék! (Visszalép.) I. ANGYAL (Elôlép s úgy mondja búcsúköszöntôjét.) Annak okáért az az indulat legyen Bennetek, mely volt az Úr Jézusban is, aki önmagát megüresíti: szolgai formát vévén föl, az emberekhez hasonlóvá lévén. Mint ember megalázta magát, engedelmes lévén haláláig, mégpedig a keresztfának haláláig. Annak okáért az Isten is felmagasztalá ôt és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus úr az Isten dicsôségére! Az Úristen legyen állandóan tiveletek! AZ ANGYALOK (Éneklik.) Nohát immár jó gazda, Bocsáss minket utunkra! Házadnál maradjon Istennek áldása! (Lassan indulnak kifelé.) A PÁSZTOROK (Éneklik.) Nosza pajtás induljunk! Már a nyájhoz forduljunk! Isten áldása szálljon a te házadra! EGYÜTT (Éneklik.) Szózat hallatszott az Égbôl, Hogy megtestesült ekképpen! Szerencsés órát! Boldog éjszakát! VÉGE ======================================================================== Kérlek égi kisdedem... Szereplôk: MÁRIA GÁBOR ANGYAL KRÓNIKÁS JÓZSEF KOVÁCS VAK LEÁNY I.-VIII. PÁSZTOR PÁSZTOROK ANGYALOK I.-VI. ANGYAL GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR I. JELENET. AZ ANGYALI ÜZENET KAR Sz.V.U.10. Mária, szűz virág, Jeruzsálem templomában, Hány éjszakát sírt át, Égbe szálló szent imában: MÁRIA Könyörülj népeden, könyörülj Istenünk, Küldd el a Messiást, Küldd el nekünk. KAR Ó, ne hagyd népedet, A gonosznak hatalmában. KAR Hallja a bús imát A nagy Isten égi trónján. Keresve siklik át Pillantása bércen, rónán. MÁRIA Mindenütt zokogás, Epedô fájdalom, A lélek vágya sír, Minden dalon. KAR S az örök Ige szól, Adósságunk én lerónám. KAR Mária, szűz virág, Isten Anyja liliomszál: Kér egész nagy világ, Értünk most is imádkozzál: MÁRIA Könyörülj népeden, Könyörülj Istenünk, Küldd el szent Fiadat, Küldd el nekünk! KAR Mária, ha Te kérsz, bűnös földre irgalom száll. GÁBOR ANGYAL Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között! MÁRIA Milyen köszöntés ez? GÁBOR ANGYAL Üdvözlégy, aki által öröm piroslik, Üdvözlégy, aki által az átok eloszlik. Üdvözlégy, akit Ádám bűnös szava hívott, Üdvözlégy, aki Évát megszabadítod. Üdvözlégy magasság, akit ember ész sose ér fel, Üdvözlégy mélység, akit angyali szem sose ér el. Üdvözlégy, te dicsô, a Király ünnepi trónusa, Üdvözlégy, kinek kezében a világ minden java. Üdvözlégy, akibôl árad a nap melege, Üdvözlégy anyaöl, az isteni test öle. Üdvözlégy, aki által megújhodik a teremtés, Üdvözlégy szeplôtelen Asszony! MÁRIA Milyen különös szavakat szólasz? Ha nem vettetik el a mag, hogyan foganhat a föld? Hogyan is lenne áldott a testem? GÁBOR ANGYAL A Szentlélek erejébôl! Istennél semmi sem lehetetlen. Dicsôséges Szűz Mária, Atyaistennek szép leánya, És Szentléleknek mátkája. Szentséges Szűz, fiad leszen, Ki Isten s ember lesz egyben. És megmaradsz szüzességben. Fiad az ég dicsôsége, a bűnösök reménysége, S a megtérôk üdvössége. MÁRIA Az Úr szolgálója vagyok, lepillantott rám, Alázattal zengi dicséretét szám. Nagyot művelt velem az Ô szent irgalma, Legyen velem szavad szerint szent akarata! II. JELENET. A SZENTCSALÁD SZÁLLÁST KERES KRÓNIKÁS Abban az idôben Augustus császár rendeletet bocsájtott ki, hogy számlálják össze az egész birodalmát. Mindenkinek fel kellett iratkozni a népszámláláson. József Dávid nemzetségébôl származott. Elment tehát jegyesével, Máriával Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy följegyeztesse magát. Estére érkeztek Betlehembe és éjszakára szállást kerestek. KAR Szállást keres a Szentcsalád, De nincs ki néki helyet ád, Nincsen aki befogadja, Azt ki mennynek s földnek Ura. Elindul Szent József Szent Karácsony éjjel, Elindult hát szállást kérni, A gazdag kovácshoz. JÓZSEF Jó estét, jó estét! Világ bölcs kovácsa! Nem lenne számunkra éjjeli szállása? KOVÁCS Eredj rongyos vándor, ne tolakodj ide, Ne tolakodj soha gazdagok köribe! Talán azt gondolod, ép ésszel felfogod, Hogy én gazdag vendégemet érted kiszorítom! Nem érdemelsz jó szót, sem éjjeli szállást, Tehát a legjobb lesz, ha innét tovább állsz! JÓZSEF Uram, hangod kemény, hideg a te szíved, Ha engem nem sajnálsz, szándd meg beteg jegyesemet! Fagyos, kemény az út, bárhova indulunk, Nincs szállásunk az éjjelre, s kint kell elpusztuljunk. KOVÁCS Menj, rimánkodj másnál, engem ne háborgass! Mert ha te is gazdag volnál, befogadhatnálak! De már nem gondolod, hogy így szégyenszemre Befogadlak, tartván téged, kedves vendégemnek! JÓZSEF Jó uram, pénzem nincs, azt te is jól látod, De én szent örömre, boldogságra vágyom. Nem kell az ételed, az italod sem kell, Csak ne kelljen megfagynunk, mert hideg az éjjel. KOVÁCS Ejnye ilyen-olyan! Ki velük legények! Ezeknek arcuk nincs, túlságos merészek! JÓZSEF Eredj, rendeld vissza összes legényeidet, Ne érintse kezük beteg jegyesemet! Elmegyünk! Istenünk, ki ott fenn lakozol, Te tudod, Te látod, kinek, hogy tartozok! Isteni Fiad nem kell a világnak, Nem ad szállást, ágyat, ô Megváltójának! KAR A gazdag kovácsnak, volt egy vak leánya, Elvezette Szűz Anyánkat, barmok jászolához. VAK LEÁNY József és Mária, szerelmes jegyesek, Ím egy istálló vár, ti oda menjetek! A város határán, romlott, düledezô, Azt választotta ki a jóságos Teremtô! Ne zúgolódjatok, békével menjetek, Mert Isten kegyelme leszáll ma közétek. JÓZSEF Maradj hát házadban, te kegyetlen kovács, Elpusztul a házad, elpusztul az igád. De a te szép vak leányod holtig legyen vidám. MÁRIA Ó, te József, mit gondoltál, hogy istállót választottál, Ilyen hideg idôben Jézus születésére! JÓZSEF Megszállták a faházakat és a vendégfogadókat, Nincs helye a Jézusnak, nincs helye a Jézusnak! MÁRIA Jajj, mint elfáradtam, szerelmes jegyesem, Meg nem gondolhatom, mit kelljen művelnem. Ily hideg éjszakán én jutok végemhez. Nem gondoltam volna Betlehem népérôl, Hogy így megfeledkezzen az ô Istenérôl! III. JELENET. A PÁSZTOROK SZENT ÉJJELE KRÓNIKÁS Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kint a szabadban és éjszaka ôrizték a nyájat. KAR Sz.V.U.13. Mint forró sóhaj, elhaló bús jaj kél halk énekünk, Sötétben járunk, hajnalra várunk, jöjj el Istenünk! Választott néped, így sírt fel Érted, nyögve bús igát, Ôsszülôk lelke várta, epedte, Isten egy Fiát! Jöjj, a bűn éget, jöjj várunk Téged, Jézus, Istenünk, Isteni gyermek, ó hozz kegyelmet, hozz békét nekünk! PÁSZTOROK (Bevonulnak, közben éneklik: Sz.V.U.4.) Téged vár a népek lelki sötétsége Isten. Nincs ki nékünk harcainkban segítene itt lenn. Ha szentséges arcod ragyog, vándorutunk végén, Megnyugosznak egymás mellett a nemzetek békén. I. PÁSZTOR Nosza édes fiaim, ha azt akarjátok, hogy itten megpihenjünk, mivel nem aludtunk a múlt éjjel, feküdjünk le. Majd felkelünk holnap reggel, jó újult erôvel. II. PÁSZTOR Éjfél felé jár az idô, pihenjünk le végre! III. PÁSZTOR Bátyám uram, már 60 éves vagyok. Itt születtem, itt éltem, de soha életemben ily sokaságot nem láttam Betlehemben! IV. PÁSZTOR Öreg vagyok én is, a sír felé tartok, De ily sokaságot eddig én nem láték! V. PÁSZTOR Hát nem hallá kigyelmed a császár parancsát, Ki megszámlálni akarja ô nagy birodalmát. Összehívá népét egész országában, Mindenkit a saját szülôotthonába. VI. PÁSZTOR Hagyjátok immár a császári parancsot, Sok vándorlás után pihenni akarok! VII. PÁSZTOR Gyújtsunk egy kis tüzet, hideg az éjszaka, S oly sejtelmes, mintha Messiásra várna, VIII. PÁSZTOR Jertek csak testvéreim, jertek, majd elmondom, Ami velem történt ma a delelô dombon. Ahogy botra dôlve szerte nézegettem, Hirtelen két vándor megállott mellettem. A szegény leánynak könnyes volt a szeme, S a férfi nem tudta hová menjen vele. Hiába kopogtak, kértek bebocsájtást, Az egész városban nem kaptak ôk szállást. S hogy meg ne faggyanak a hideg éjszakában, Elküldöttem ôket barmaink istállójába. PÁSZTOROK (Lefekszenek. Közben éneklik Sz.V.U.4.2-4-5. szakasz) 2. A sötétség tévedését, Uram, oszlasd széjjel. S töltsd be lelkünk Szentegyházad igaz igéjével. Légy a népnek fényessége, hogy egy úton járjon, És a kétség útvesztôjén mindig Rád találjon. 4. Áldott kenyér s bor színében jöjj, Uram, közénk le. S tekints szelíd kegyes szemmel e szenvedô népre. Melynek szívét általjárja már a könny s a bánat, És vezeklô keresôje lett az ég hazának. 5. Örvendezzünk keresztények közel van az Isten. És eléje minden lélek szentül közelítsen. S az angyalok seregének hangján énekelje, Siess, Uram, jöjj le közénk, kérünk esdekelve. IV. JELENET. JÉZUS SZÜLETÉSE KRÓNIKÁS És elérkezett Mária szülésének ideje. Megszülte szent fiát az istállóban, pólyába takarta és jászolba fektette. Mennyei angyalsereg vette körül és dicséretet énekeltek Istennek. KAR 1. Leszállt a földre, a legszebb éjjel. Sugárzó fény özönlött széjjel. Eljött közénk az ég Királya, Kicsinyke karját felénk kitárja, Szívedet égô szívére zárja. 2. A szent Szűz hangja altató lágyan, Felcsendül a nagy éjszakában. S hogy a mennyország földre szállott, Ô zengett legszebb imádságot. Szemére csókolt halk édes álmot. ANGYALOK 1. Leszállt az ég dicsô Királya, közénk ez ünnep hajnalán. Jászolban fekszik rongy ruhában, ki eget földet alkotá. Légy üdvözölve szent Karácsony, mert földre hoztad az eget, Elmúlik ím a bűnnek éje, mert te az üdvöt hirdeted! 2. Angyalok ajkán jött a hír le, hogy földre szállt a kis Király, Pásztorok mennek Betlehembe, imádni Isten egy Fiát. Légy üdvözölve, kis Jézuska, ki földre hoztad az eget. Elmúlik ím a bűnnek éje, mert Te az üdvöt hirdeted. I. ANGYAL Üdvözlégy Isten, világ Királya, Ki a bűnöktôl immár megváltja A szenvedôket, a búsulókat, Eljött a napja az úgy várt jónak! MÁRIA Istenem, angyal, milyen sok angyal! Kiknek az ajka Téged magasztal! JÓZSEF A mennyország szállott talán ide a földre, Hogy örömével immár megtöltse! MIND Dicsôség mennyben az Istennek! Sz.V.U.21.1-2.sz. Dicsôség mennyben az Istennek! Az angyali seregek, vígan így énekelnek, Dicsôség, dicsôség, Istennek! Békesség földön az embernek! Békesség földön az embernek! Kit az igaz szeretet, a kis Jézushoz vezet, Békesség, békesség embernek! II. ANGYAL Szegényül jöttél a gazdag világra, Hogy aki tudja, hogy aki látja, Érezze mindig, nem öröm a kincs, Ha benne érték, szeretet nincs! III. ANGYAL Nem kaptál szállást, barlangba jöttél, Megváltó hajnalt innen köszöntöttél! IV. ANGYAL Kemény szava volt az emberi szívnek, De most már látnak, de most már hisznek! V. ANGYAL Eljöttél, hogy nekünk üdvösségünk légy, Ó, dicsô Királyunk, üdvözlégy! VI. ANGYAL Kicsi szolgáim, repüljetek fel, Az öröm hírét ti vigyétek el! Énekeljétek az emberi nemnek, Hogy itt a napja a rég várt Felkentnek! KAR Sz.V.U. 26. 1-2-5. szakasz. 1. Midôn a Szűz Magzatát, Sírdogáló Kisfiát, El akarja altatni, Így énekel Ô neki: MÁRIA Ó napfény, ó élet, ó édes Jézus, ó édes Jézus. KAR 2. Napom édes szép fénye, Ó életem reménye, A barmoknak jászlában, aludj a lágy szénában. MÁRIA Ó napfény, ó élet, ó édes Jézus, ó édes Jézus! KAR 5. Akarsz-e más éneket? Hívok pásztor sereget. Nem énekel senki sem, mint ezek oly ékesen. MÁRIA Ó napfény, ó élet, ó édes Jézus, ó édes Jézus! V. JELENET. A PÁSZTOROK ÉBREDÉSE KRÓNIKÁS Az Úr angyala elmene a pásztorokhoz, akik nagyon megijedtek. De az angyal bátorította ôket: Ne féljetek, nagy örömet hirdetünk nektek! Ma született az Üdvözítô! Ez a jele: Kisdedet találtok, pólyába takarva, jászolba fektetve! I. PÁSZTOR Pásztortársim mit jelent, Az a fényesség ott fenn, Még én olyat nem láttam, Bár sok idôt számláltam! II. PÁSZTOR Magam sem vagyok gyermek, Mégsem láttam oly remek, Tündöklô szép csillagot, mely ott felettünk ragyog. De ím itt jön valaki, majd meg fogjuk kérdezni! I. ANGYAL Glória! ANGYALOK Dicsôség! II. ANGYAL Gloria in exelsis Deo! ANGYALOK Dicsôség a magasságban Istennek! III. ANGYAL Pásztorok, igaz jó hírt hoztunk mi hozzátok, Azt a fényes csillagot ti ne csodáljátok. Hanem szaporán talpra, induljatok az útra, Imádni a Kisdedet, ki az éjjel született! III. PÁSZTOR Hej, ki engem ébresztett fel álmomból, Hogy angyal volt, észrevettem szavából. Oly fényes volt, hogy én tűznek gondoltam, Betlehemet emlegette hallottam. IV. ANGYAL Igazad van pásztor, mert angyalt láttál, Az is igaz, amit belôle hallottál. Minél elôbb Betlehembe menjetek, Ott született Jézus, ti üdvösségtek. V. ANGYAL Ébredj, ébredj, öreg pásztor, Majd kialszod magad máskor. Jöjj most velem, meg nem bánod, Reád nagy kegyelem vár ott. III. PÁSZTOR Testvérek, pásztorok, hamar keljetek fel! Angyalok jöttek el öröménekekkel! Azt mondják az éjjel Messiás született, Ki megszabadítja az emberi nemet! Keljetek fel hamar, siessünk látni Ôt, Az égbôl leszállott Istent, az Üdvözítôt! IV. PÁSZTOR Igaz volna ez, mondd csak édes bátyám, Hogy angyali szózat lenne, amit elébb hallánk? V. PÁSZTOR Így van ez, testvérim, az ég angyalai, Jöttek el a mennybôl nekünk hírt mondani. És azt hozták hírül, hogy kit régen vártunk, Megszületett nékünk kisded Messiásunk. VI. PÁSZTOR Elmegyünk testvérim, mindnyájan elmegyünk, A jászolhoz, hol fekszik mi Istenünk. Hagyjuk itt a nyájat, hisz míg oda járunk, Felügyel reája, akit mi imádunk. VII. PÁSZTOR Jertek sietséggel világ megváltóját, Keressük fel mi is a pásztorok pásztorát. Ki hozzánk küldötte az Ô szent angyalát, Hogy mi is meglátnók a bűnnek rontóját. VIII. PÁSZTOR Kész vagyok elmenni, látni Teremtônket, Aki ma született, Üdvözítônket! IV. PÁSZTOR Betlehembe tehát menjünk el, de ne üres kézzel, Vigyünk ajándékot Jézusnak nagy sietséggel. I. PÁSZTOR Én viszek egy báránykát, tejet, vajat, sajtocskát. Aranyat nem adhatok, mert szegény pásztor vagyok. PÁSZTOROK MIND Menjünk tehát szaporán, a fényes csillag után, Imádni a Kisdedet, ki az éjjel született. PÁSZTOROK MIND Messiásunk született, kiért lelkünk epedett. Jertek, magasztaljuk Ôt, lehullván színe elôtt. Örvendvén örvendjünk, mert kegyes Istenünk, Betlehemben született már mi nekünk. Betlehem istállója az irgalom temploma, E szent helyre siessünk, kik enyhülést keresünk. Ó Jézus, meg ne vess, légy hozzánk is kegyes. Áldozatunk legyen neked kellemes. VI. JELENET. A PÁSZTOROK HÓDOLATA PÁSZTOROK MIND Pásztorok, keljünk fel. Hamar induljunk el. Betlehem városába, Rongyos istállócskába. Siessünk, ne késsünk, Hogy még ezen éjjel ottan lehessünk Mi Urunknak tiszteletet tehessünk. I. PÁSZTOR Édes kis Jézuskám, fejô pásztor vagyok, Az én juhocskáim az Istentôl vannak. Azoktól én neked egy kis sajtot adok. Kérlek, vedd jó néven e kis ajándékot, Melyet most kezemmel én neked nyújtok. Ezt én felségednek nagy jó szívvel adom. II. PÁSZTOR Üdvözlégy ó Jézus, kis Királyunk, Kit nagy szegénységben itt találunk. Légy mindenkor mi oltalmunk, Szegénységben bizodalmunk. Én ruhácskát hoztam, kicsi bárány gyapja, Jézuska valamely kis árvára adja. III. PÁSZTOR Én is hoztam Neked egy füstös sajtocskát, Hoztam volna biz én ennél nagyobbacskát. De a juhaimnak elapadt a teje, Jól tudom, holnap már egy cseppet sem fejek. IV. PÁSZTOR Üdvözlégy kis Jézus, világ öröme, A mi szegény lelkünk jó Üdvözítôje. Vedd szívesen tôlem kis ajándékomat, Elédbe helyezem legszebb bárányomat. V. PÁSZTOR Édes kis Jézuskám, én is eljöttem, Fáradtsággal most dehogy is törôdtem, Csakhogy megláthassam isteni arcodat, Térdenállva kérlek: fogadd el bundámat. VI. PÁSZTOR Eljöttünk tehozzád régen várt Messiás, Hogy egyszerű, tiszta pásztorszíveket láss. Bár nem tudunk adni ajándékul sokat, Vedd kis vajacskámat, s add szent áldásodat. VII. PÁSZTOR Kis Királyom, nagyon bánom, Bizony kopott a dolmányom. De a lelkem tisztán ragyog, itt nálad oly boldog vagyok. Nézelôdöm körbe itten, szalmaágyon égi Isten. Szűz Anyám, te szép, te kedves, körülötted angyal repdes. Szent Józsefnek a szemében, öröm könnye csordul éppen. Végigperdül a szakállán, annyi gond is van a vállán. Kérlek égi Kisdedem, fogadd el a kenyerem. VIII. PÁSZTOR Megvénhedett szolgád, térdre hull elôtted, Kérlek, szent Szívedtôl ne taszítsd el ôtet. Hallgasd meg imáját, midôn arra kér itt, Hogy áldd meg a földnek minden szegény népit. Vigasztald az árvát, segítsd az özvegyet, Szent Szíved gyógyítsa szenvedô szíveket. Kis tejecskét hoztam, hogy az is tápláljon, S szíveden mindenki békére találjon. GÁSPÁR Napkeletrôl jöttem, csillag útját járva, Megváltóm kerestem fényes palotában. Nem találtalak ott, édes kis Királyom, Istállóban reszketsz, hideg szalma jászlon. Király vagy Te mégis: ég és föld Királya, Ím, aranyat hoztam erre tanúságra. Gáspár vagyok, Jézus, megváltó Királyom, Szerény ajándékom ím elédbe tárom. MENYHÉRT Hosszú utat tettem, míg ide elértem, Heródes házában majdnem eltévedtem. Tömjént hoztam néked, én édes Istenem, Napkeleti bölcs, Menyhért az én nevem. BOLDIZSÁR Fényes csillag támadt távol napkeleten, Megváltót hirdetvén a kárhozat ellen. Isten jött el közénk, gyenge ember testben, Hogy szenvedjen értünk, Júda Betlehemben. Mirhát hoztam, néked, megváltó Királyom, Uralkodják, gyôzzél az egész világon. Az én nevem Boldizsár, aki szerecsen király. MIND Fel nagy örömre, ma született, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a lény, Isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, Nézd a te édes Istenedet. Nem ragyogó fény közt nyugoszik, Bársonyos ágya nincs neki itt. Csak széna-szalma, koldusi hely, Rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor, térdeden állj, Mert ez az égi s földi Király. VÉGE ======================================================================== Karácsonyi Heródes-játék Szereplôk és ruházatuk: ANGYAL, tiszta fehér, hosszú, földigérô ruha JÓZSEF, fekete nadrág, kabát, fején kalap, görbebot MÁRIA, fehér ruha, fején damasztkendô KOCSMÁROS, csizma, nadrág, fehér kötény I. PÁSZTOR, harisnyanadrág, bôrsapka, nyakában kulacs, bot II. PÁSZTOR, harisnyanadrág, bôrsapka, nyakában kürt, bot ÖREGPÁSZTOR, öltözete hasonló, rongyos bunda VERES KIRÁLY, tiszta pirosban, fején korona, kezében cepter ZÖLD KIRÁLY, tiszta zöldben, fején korona, kezében cepter FEKETE KIRÁLY, tiszta feketében, fején korona, kezében cepter HERÓDES, királyi pompában öltözve I. KATONA, katonaruha, oldalán kard II. KATONA, mint az elsô MARCSA, juhászlány KATÓ, juhászlány ANNA, juhászlány RÓZSI, juhászlány HALÁL, fehér lepedô, hatalmas fogak, vállán kasza ZSIDÓ FÔPAP Kell még egy Pásztor ÉNEKKAR ELÔSZÓ A BETLEHEMI JÁTÉKHOZ A Betlehemi játék régi, ôsi szokás volt Kapnikbányán. Karácsony másod- és harmadnapján, sôt néha újévkor is, öregek és fiatalok, a szerepnek megfelelô ruhákba öltözve, házról-házra jártak és engedélyt kértek, hogy eljátszhassák a betlehemi játékot. Nyomukban vidám gyermekcsapatok csúszkáltak. Élénk, szép gyermekszemeikben égett a vágy; bárcsak ôk is a szereplôk között lehetnének már. Elôl ment az úgynevezett ''Laufer'' --, színes szalagokkal feldíszített sisakkal. Ez nyitott be minden házba és engedélyt kért, hogy elôadhassák a kis Jézus születését, a betlehemi játékot. A Laufer, mondókáját, valamint az egész játékot verses formában adták elô. A játékot énekkel kezdték és azzal is végezték. (Sajnos, az eredeti szövegnek nem tudtam a nyomára bukkanni). 1927 ôszén egy vallásos folyóiratban egy a betlehemi szent éjszakát feldolgozó novellára figyeltem fel. Sárközi Ferenc, Petruska Mihály és én magam elhatároztuk, hogy ezt a novellát bedolgozzuk a régi, Kapnikbányán szokásos betlehemi játékba és így többé nem házalunk, hanem az egészet színpadra visszük. Az elsô színpadi elôadás alkalmával a siker óriási volt. A terem zsúfolásig megtelt. Mindenki feszült érdeklôdéssel várta az elsô színpadi ''Betlehemi játékot''. A közönség szűnni nem akaró, türelmetlen tapssal követelte a játék megkezdését. Játék közben odaadással figyelt. A végén dr. Magyari Miklós fellépett a színpadra és megköszönte a közönség nevében a tanulságos és elragadó játékot, csodálatát és jókívánságait fejezte ki a szinte hozzáértô rendezésért és a tökéletes elôadásért. Ez 1946 karácsonyán történt meg utoljára. Most 1971 aug. hónapjában amikor Molnár Lajos III. éves teológus újból kezébe vette e színművet és megújítani akarja, a szívem megtelt örömmel és boldogsággal. Kívánok szerencsét a munkájához és nagy sikert a lejátszáshoz, de különösen sok tapsot. Felsôbánya, 1971. aug. 30. Debreczeni János I. FELVONÁS A színpadon két lakás, közöttük tágasabb udvar és egy kalyiba Az énekkar valahol oldalt álljon, nem a színpadon ÉNEKKAR Betlehemnek pusztájában, pásztorok vigyázatában nagy örömet hirdetek. Mert a barmok pajtájában, ökör, szamár jászolában Üdvözítônk született. JÓZSEF Szeretett Máriám! Ez utazásunkban és fáradságunkban, szállást kell keresnünk, hogy az éjjel az utcán ne maradjunk. MÁRIA Szeretô vôlegényem! Megérkezett azon szerencsés éjszaka, melyen az Isten csodát tesz, azért az éjjel meglátjuk azt, akit a próféták és pátriárkák régen kívántak és óhajtottak. Egy tisztességes szállást kell keresnünk, ahol a Megváltót tisztelettel és örömmel fogadjuk. JÓZSEF Szeretett Máriám örvendek azon és Istennek hálát adok, hogy engem ily nagy kegyelemmel tüntetett ki; szállást keresni igyekezni fogok. (bekopog az egyik házhoz, a gazda kijön) JÓZSEF Szeretett atyámfia! Császár parancsára jöttem várandós feleségemmel a népszámlálásra. Kérlek, adj egy alkalmas helyet, hol szülhetne és tisztességesen maradhatna. GAZDA Atyámfia, méltó kérésed van, szívesen segítenék rajtad, de sok vendégem miatt nem tudok neked szállást adni. JÓZSEF Szeretett Máriám! Mit tegyünk? Hova menjünk, hogy szállást kaphassunk, és az éjjel az utcán ne maradjunk. A szomorúság miatt meg kell halnom. MÁRIA Ne búsulj tovább! Ha Isten akarja, lesz, hol álomra hajtsuk fejünket, ha pedig nem, úgy is legyen áldott az Ô szent akarata. JÓZSEF Várj! Még megpróbálom ebben a kocsmában, hátha nem oly kegyetlenek, mint szomszédaik. (A kocsmában hatalmas lárma, pohárcsörömpölés, ordítás, mikor József kopogtat elhalkul a zaj és feszülten figyelik a szóváltást József és a kocsmáros között. A kocsmáros szavai után vad, durva röhej tör ki). JÓZSEF Kedves Uram! A hóban nyakig jöttem és a feleségem a hidegben majd megdermedt. Kérlek, adj kettônknek egy éjszakára szállást. Amit kérsz, megfizetem neked. GAZDA Bizony kegyetlen ember lehetsz, hogy ezt a szép asszonyt ilyen kemény hidegben is magaddal hurcolod. Én ilyen kegyetlen, gonosz embert nem tűrök a házamnál. Mehetsz! Le is út, fel is út! (szavait vad, durva röhej követi a kocsmából). ÉNEKKAR Eljött, úgymond a Messiás, Kit megjövendölt az Írás. Sír a kemény hidegben. Szállást nem talál magának Inkább rendelték azt másnak Az egész Betlehemben. (Dallam: -- Betlehemnek pusztájában) MÁRIA Ne töprengj ezen József, Isten majd gondunkat viseli. Csak annyi helyet találnánk, ahol az éjjel meghúzódhatunk. JÓZSEF Itt van egy istállóforma tákolmány, oda menjünk az éjjel aludni? (Bekuporodnak a kalyibába, közben a kar énekeli:) Óh, te József, mit gondoltál, Hogy istállót választottál Ilyen kemény hidegben? Szállj be hozzánk Máriával Született kis Jézuskával Hogy lakhassál szívünkben. Hogy mi is az angyalokkal Az egybegyűlt pásztorokkal Dicséretet mondhassunk. Régenvárt Messiásunknak A mi édes Jézusunknak Kiálthassunk glóriát. (Marcsa jön a színre, jobbról) MARCSA Hááát... nagy kereszt ez az élet! Most is -- ebben a sötétben -- menj az esztenára, vígy enni-inni a pásztoroknak. Rég áldott szerencse, hogy van egy bátyám. Ketten valahogy csak megélünk. (észreveszi Máriát és Józsefet a kalyibába; meglepôdik...) MARCSA Vajon ezek miféle csodabogarak? Hogy merjem itthagyni a házat? Hátha mindent ellopnak. (Odakiált jó keményen) MARCSA Héj!!! Kik vagytok? Honnan jöttök? JÓZSEF Szegény vándorok vagyunk, kik már nem bírunk tovább vánszorogni. MÁRIA Az egész várost keresztül-kasul jártuk, hogy szállást keressünk, de mindenünnen elutasítottak. MARCSA Hát, bizony én is jobban szeretném, ha rögvest innét is odébb állnátok. Ne ácsorogjatok itt a ház körül, mert az olyan embereket, akiket senki nem akar a házába befogadni én sem becsülöm sokra. Az mindjárt gyanús, aki éjjel csavarog. JÓZSEF Kérlek, ne kergess el innen. MÁRIA Isten is megfizet érte. MARCSA Nem lehet. Ha a bátyám megjön és megtudja, hogy idegeneket megtűrtem a ház körül, agyon is üt. (Mária és József felállnak és lassan megindulnak kifelé). MARCSA Úgy! Jaj, de örülök, hogy elpusztultak innen. Pihenjenek máshol. Mit is csinálhattam volna ilyen népséggel? Hála Istennek, éppen most jön a bátyám. (A Bátyjához fordulva) Isten hozott. Éppen jókor jössz! I. PÁSZTOR Majd leroskadok a szomjúságtól. Menj, hozz valami vizet, de szaporán! (Marcsa visszajön a vízzel). I. PÁSZTOR Miért késtél? MARCSA Nem mehettem el a háztól. I. PÁSZTOR Nem mehettél??? Hát mi a csoda tartott vissza? MARCSA (durcásan) Képzeld el! Éppen mikor indultam, két idegent láttam ácsorogni a ház körül. Igen fáradtak és éhesek lehettek. I. PÁSZTOR No, és? Hova lettek? MARCSA Jól odamondogattam nekik, oszt elkotródtak. I. PÁSZTOR Elkergetted a szegény embereket? Hát nem szégyelled magad??? MARCSA Ugyan miért? I. PÁSZTOR Ejnye Marcsa. Te igen szívtelen vagy. Mindez mikor történt? MARCSA Csak az imént. Még találkozhattál velük. I. PÁSZTOR Talán csak az a nô és a férfi ott a szikla alatt? MARCSA De igen. Éppen azok. I. PÁSZTOR Most azonnal értük megyek és idehozom ôket. De mondom neked, ha csak egy sértô szót is hallok a szádból nagyon megkeserülöd. Tehát ajánlom, hogy eszeden légy. Mindjárt itt leszek. Megértetted? MARCSA I-i-i-igen. (Meglepôdve). I. PÁSZTOR (Bejönnek a színpadra balról: Mária, József és végül a Pásztor. Miközben a következôket mondja:) Húgom az elôbb nagyon csúnyán viselkedett. Bocsássátok meg szívtelenségét. Igen megijedt, mert még nem találkozott idegen emberekkel. Hiszem, hogy többé ilyesmi nem fordul elô. (Marcsához fordulva) Ugye Marcsa? MARCSA Bocsássatok meg, hiszen én olyan ostoba vagyok. I. PÁSZTOR Úgy! Most már kibékültem veled. (Máriához fordul) Szállás nemigen akad, hiszen házikóm oly kicsiny, hogy magunknak is alig van hely benne. De ez az istálló kettôtök számára éppen elég lesz. Van ott széna és szalma is, ott lehet pihenni. Bocsássátok meg, hogy szegénységem mellett csak ennyit nyújthatok nektek. MÁRIA Ó, jó ember, igen köszönjük a csendes és nyugalmas helyet. Jóságod minden mást pótol. I. PÁSZTOR Rendben van. Jó éjt! Nekem a nyájhoz kell mennem. MARCSA Szerencsés jó éjszakát. Ugye, már nem haragszol? Szerencsés jó éjszakát. II. FELVONÁS Színpad: a puszta, pásztortanya, pásztor, felesége és Anna, pásztortűz Az angyal kívülrôl mondja, de jobb, ha énekli a következô szöveget: ANGYAL Halljátok Pásztorok, akik itt vagytok, Víg szívvel, énekkel Jézust áldjátok. Mert kis Jézus született e szent éjszakán Énekeljünk neki szívbôl igazán, AZ ÉNEKKAR Csordapásztorok, midôn Betlehemben Csordát ôriznek éjjel a mezôben (Balról bejön az I. pásztor). I. PÁSZTOR Áldja meg az Isten e háznak gazdáját, cselédjével együtt kedves gazdasszonyát, hogy vígan áldhassuk a szép kis Jézuskát, szent Józseffel együtt szép Szűz Máriát. Az imént a nyájnál juhokat ôriztem, Istennek angyala megállott elôttem és a nagy fényesség körülfogott engem. II. PÁSZTOR Dicsôség az Istennek, békesség az embernek. GAZDA Ennek én is örvendek, pásztormódra leülek. I. PÁSZTOR Isten hozott kedves öcsém Bertók, mivel én most neked bizony új hírt mondok. A nyájat sok esztendô óta legeltettem, íly nagy csodát én még meg nem éltem, hogy szózatot halljak fent a fényes égen. A szózat azt parancsolta, hogy Betlehem városába menjünk a Megváltó köszöntésére. II. PÁSZTOR Kedves bátyám Fedor: ez történt velem is. A Medveforrásnál voltam juhaimmal, mikor sok szép jelet, fényességet és tündöklést láttam az égen, melynek láttán még az öregapám is megrettent. (Bejön az öreg pásztor) ÖREG PÁSZTOR Én még nagyobb csodákat is láttam. A juhaimat összevissza hajtottam. Sapkámat is elvesztettem, a sötétben eleget kerestem. I. PÁSZTOR Te öreg, amint látom, mind egyebet beszélsz, inkább Betlehem városa felé siessünk, arra legyen gondod. ÖREG PÁSZTOR Oh, oh, oh!!! hogy is gondoljátok ez útnak sebes járását, mikor szegény testem alig várja nyugvását. ÉNEKKAR Nagy fényesség tündöklött szemembe, Angyali szózat hangzott fülembe, Hogy Jézus született, jászolba fektetett Betlehemben, Betlehemben. (Nosza juhászok dallamra) I. PÁSZTOR Dicsértessék az Úristen sokezerszer, hogy méltóztatott a nyomorult világon megkönyörülni és a régen várt Messiást elküldeni. Ezért tehát menjünk sietséggel, lássuk a dolgot, amit az angyal mondott. ÖREG PÁSZTOR Amint látom, ti mind egyebeket beszéltek. Inkább üljetek le és koccintsunk ezzel az öreg kulaccsal, hogy én is megitassam szegény öreg gyomromat. I. PÁSZTOR Nosza tehát kedves öcsém Bertók, fogadjuk az öreg szavát, üljünk le, igyunk egyet, hogy az öregnek is kedve teljék. II. PÁSZTOR Sokáig élj öreg pajtás!!! ÖREG PÁSZTOR Nékem is jusson égy hajtás!!! III. PÁSZTOR Mi lefekszünk, te pedig öreg, vigyázz, hogy a nyájban semmi kár ne legyen!! ÖREG PÁSZTOR Én vigyázatba vágom magam, danolok egy szépet, ti pedig feküdjetek le. (Öregesen énekelni kezd, közben nagyokat köhög) Oh én szegény öreg testem ehe, ehe, ehe, Feleségre van szükségem ehe, ehe, ehe Cifra lányt kell keríteni eheheheheh Cifra köntösbe öltözni Cifra lányt, ha nem kapok, Fehér macskát hordozok. (Egy keveset hallgat, majd énekelni kezd) Pajtásim, juhászim, de elaludtatok A mezei tanyán magamra hagytatok Ez a szép pásztorság, mezei juhászság, mezei tanyaság. ANGYAL Glória (Öreg pásztor az I. pásztorhoz) ÖREG PÁSZTOR Hallod pajtás nem oda!!! (közben jól megrázza) I. PÁSZTOR (az öregre förmed) Aludj te vén szatyor, fogok én vigyázni. Ha botom kezdem körülötted forgatni, hasadat, hátadat azzal lapogatni, tudom, hogy a földrôl három arasznyira is fel fogsz ugrani. (az I. pásztor újból lefekszik) ANGYAL Glória ÖREG PÁSZTOR a II. PÁSZTORHOZ Hallod pajtás!!! Kórét hívnak kaszálni!!! II. PÁSZTOR Hallgass te vén ebugatta, kakas parancsolta, mit háborgatsz engem farkas ordította. Hágok lábammal a vén szakálladra, rakom botom mindkét oldaladra. ANGYAL Glória in excelsis Deo. ANGYAL Keljetek fel sietséggel, pásztorok, pásztorok, Istennek szent angyala szól hozzátok, hozzátok. A KAR ÉNEKLI Dicsôség mennyben az Istennek. Az angyali seregek vígan így énekelnek, Dicsôség, dicsôség Istennek. (a II. szakaszt is.) (Az ének végén beszalad Marcsa). I. PÁSZTOR (Marcsához) No, no csak lassabban. Elôször fújd ki magad. MARCSA Istenem, Istenem mi mindent láttam!! Istállónkban csodálatos dolgok történtek. I. PÁSZTOR Mi már mindent tudunk. Bertók, eredj a pásztorlányok után. ÖREG PÁSZTOR Nicsak, ni, hogy sietnek. (bejönnek a lányok) KATÓ Csakugyan igaz, amit üzentetek? RÓZSI Igaz, hogy a Messiás megszületett?, alig tudom elhinni!! I. PÁSZTOR Pedig elhiheted Rózsi, mert igaz. MARCSA Igaz, igaz. Magam is láttam, hogy az istállónk fényes. ANNA Akkor menjünk, keressük fel a kisdedet. AZ ÉNEKKAR ZENGI A betlehemi pusztában jászolban, Ott született Istenfia valóban. Elmenjünk, ne késsünk, (Innen a pásztorok is az énekkarral együtt.) Fogd Istók báránykádat, te öreg sajtocskádat, Menjünk Betlehembe; Frissen az éjfélben. I. PÁSZTOR Én viszem a furulyát nagy tiszeletére. II. PÁSZTOR Én viszek egy báránykát. ÖREG PÁSZTOR Pajtásim, pajtásim, hát ti hova ballagtok? Engem itthon mért hagytok? mi újság köztetek? A KAR ÉS A TÖBBI PÁSZTOR ÉNEKLI Messiás született. Maradj itthon szakállos, Mért vagy olyan álmos. ÖREG PÁSZTOR (Lefekszik ének alatt) I. PÁSZTOR Kelj fel öreg!, menjünk a Jézuskához!! ÖREG PÁSZTOR Iluskához? I. PÁSZTOR Vess öreg keresztet!! ÖREG PÁSZTOR (keresztet vet) Lágy cipó, csirkehús egy icce bor idecsússz! I. PÁSZTOR Hol tanultál ilyen keresztet vetni?, öreg? ÖREG PÁSZTOR Hát a juhoknál. (tovább folytatja, keserves hangon) Ha ti elmentek, engem is vigyetek. Én is, meglássam azt a szent gyermeket, akit az angyal oly nagyon hirdetett és engem oly kétségbe ejtett. II. PÁSZTOR Azért ajándékot is kell vinnünk, mert valóban szegénynek kell lenni annak, kit az angyal jászolban mondott feküdni. A KAR ÉNEKLI De üresen nem megyünk, nem megyünk, ajándékot vigyünk. Egy kis tarka báránykát, friss zsenge sajtocskát, Egy íros vajacskát: viszünk Jézuskának álle-álleluja. 2. JELENET Színpad: Heródes királyi palotája. I. KATONA Felséges királyom, jelentem, hogy országodba három idegen király érkezett. HERÓDES Eredj és mond meg nekik, hogy színem elôtt azonnal megjelenjenek!!! (a három király lassan bevonul, miközben:) A KAR ÉNEKLI Új csillag jelent az égen, Kit megjövendöltek régen. Ez jele az új királynak, Kit szomjazó lelkek várnak. Három királyok most jövének, messze földrôl érkezének, És a csillag az ô kalauzuk volt. HERÓDES Felséges, királyi barátim, okát akarom tudni látogatástoknak. VERES KIRÁLY Hogyan? te nem tudod, hogy megszületett a zsidók királya??? HERÓDES Honnan tudjátok, hogy a zsidók királya született? VERES KIRÁLY Láttuk csillagát napkeleten, mely a napnak és a holdnak fényét elhomályosítá és az maga után vont bennünket és eljöttünk, hogy imádjuk, akit a csillag hirdetett. Az országod felé vezetô úton mindenütt velünk volt, de midôn a zsidóság földjére értünk eltűnt szemeink elôl. ZÖLD KIRÁLY Én Szába városából érkeztem. Egy szokatlanul fényes csillag vezetett idáig. FEKETE KIRÁLY Én Kuzet városából érkeztem, egy nagy csillag idevezetett, azért engem is fogadjatok magatok közé, hogy veletek elmenvén imádjam a kisdedet. HERÓDES A KATONÁHOZ Kaffman!! Elmégy a Fôpaphoz, és hozzám kíséred, hogy meg tudjam tôle, hol kell születnie a zsidók királyának. (kis idô múlva belép a Fôpap, mélyen meghajlik a király elôtt). HERÓDES Idegenektôl kell megtudnom, hogy országomban új király született??? Azonnal olvasd ki az Írásból, hogy hol van ezen király születési helye!! FÔPAP (nagy vaskos könyvet nyit ki, és belôle olvasni kezdi): Dete Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belôled származik majd nekem, Izraelnek jövendô uralkodója, aki kezdettôl fogva, az örökkévalóság napjaitól fogva származott -- (Mik. 5.2.) Felséges királyom Izaiás, Mikeás próféták szerint a Messiásnak, Dávid fiának, Jessze gyökerébôl, Betlehem városában egy szűztôl kell születnie. Így mondja az Írás. (mélyen meghajol, és kihúzza a csíkot). HERÓDES Felséges barátaim! Menjetek Júda Betlehemébe, tudakozódjatok gondosan a gyermek felôl. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki. (a királyok kimennek.) SZÍNES ÖRDÖGÖK HERÓDES Menjetek csak, menjetek. Fejetek nemsokára ott lesz, ahol a lábatok. Majd véretekkel fogjátok elismerni, hogy itt én vagyok az úr!!! (egyedül marad a trónterembe, remegve simogatni kezdi szakállát és monologizálni kezd) Most szálljak le a trónról, egy pólyás miatt?? Adjam át királyságomat egy most született csecsemônek?? ááá!!! Olyan nincs!!! (ezt már ordítva mondja) Majd meglátjuk, betlehemi kisded, hogy ki az erôsebb; én, Heródes, a mindenható úr?, vagy te, toprongyos szegény nyomorult! (hisztérikusan röhögni kezd). De hiszen katonasága sincs. (egy pillanatot áll, aztán hirtelenül elkiáltja magát): Katonák!!! Katonák!!! Héj!!! Testôrség!!! (A két katona berohan, vigyázba vágja magát Heródes elôtt) HERÓDES Szeretett hű vitézeim, egyebet ne tegyetek; kardot és pallost a kezetekbe vegyetek! Elmenjetek az én hatalmamban levô városokba és falvakba, minden két éven aluli gyermeket megöljetek, hogy királyságom szilárd legyen (ezután mérgesen kirohan az ajtón) I. KATONA Hallod pajtás? mit parancsolt a mi királyunk? Kétéves gyermekek ellen karddal támadni. II. KATONA Mit okoskodsz? Katona vagy! A parancs az parancs! Én is kardomat kifentem, hogy az ördög öröme legyen. (a katonák kimennek.) III. FELVONÁS Szín: az istálló, kis Jézus, Szűz M. Sznt. J. jászol szalma; az egész fényesen kivilágítva. A kar énekli a Csendes éjt, miközben egymás után bevonulnak a pásztorok, elôl a pásztorlányok. KATÓ Óh Istenünk végtelen irgalma. Mi bűnbe estünk, s Ô elküldötte szent Fiát mihozzánk, hogy el ne vesszünk. Itt van a szabadító, kegyes Megváltó / Szűznek szülöttje, / Te a váltság áldozatja lettél az embereknek / Isteni gyermek, / lelkünk üdve, hódolattal járulunk elôdbe/. ANNA Krisztus Jézus született örvendezzünk, Neki öröm éneket zengedezzünk. Dávidnak vérébôl, Tiszta szűz méhébôl, született Krisztus nekünk. A szüzesség lilioma kivirágzott, S teremté nekünk a szép mennyei virágot. A kis Jézuska minekünk meghozta születvén a váltságot. RÓZSI Irgalmas Isten, mit művelsz velünk, hogy Egyszülöttedet küldöd el nekünk. Ki miattunk ember lett, Máriától született hozva az üdvösséget. Oh jöjj szívünkbe kisded Istenünk szent Szűzanyáddal és maradj velünk. Alázatos szívet, neked mindig hívet nyújt imával néped. KATÓ Édes Jézuskám, én hoztam egy kis tejecskét; fogadd tôlem jó szívvel. ANNA Drága Jézuskám, én hoztem egy ruhácskát, hogy ne fázzál. RÓZSI Oh kicsi Jézuskám, én hoztam egy puha párnácskát, jó szívvel adom. I. és II. PÁSZTOR Dicsértessél tôlünk, mint legalábbvaló szolgáidtól, ki e szent Szűztôl születtél. Neked ajánljuk testünket, lelkünket és igaz szívvel mindenünket. I. PÁSZTOR Kis Jézuska én hoztam egy kis sajtocskát, áldást nyerek tôled, jól tudom. II. PÁSZTOR Kis Jézus, én hoztam egy báránykát. Fogadd tôlem, mint szegény szolgádtól. I. PÁSZTOR az ÖREG PÁSZTORHOZ Add oda öreg az ajándékot. ÖREG PÁSZTOR Oh, édes Jézuskám, nekem nincs egyebem csak ez a kis vajacska. Ezt is neked adom, áldást nyerek érte, jól tudom. ANGYAL Az örök bölcsesség széke lett e jászol, melybôl Isten igéje hozzá tok szól. A mennyei kisded üdvösséget hirdet, végtelen irgalmából. Az énekkar zengi: Oh boldog Betlehem, gazdagok városa, Ott sír a védtelen, bús árvák támasza. Földiek öröme, égiek szent gyönyöre; (két kis angyal mondja): Ne sírj kis Jézuska!... (miután az éneknek vége a pásztorok elhagyják a színpadot, mialatt az énekkar énekli:) Midôn a Szűz Magzatát, Sirdogáló kis Fiát El akarja altatni, Így énekel ô neki: Ó napfény, ó élet, ó édes Jézus, ó édes Jézus. (bevonulnak a napkeleti bölcsek, az énekkar zengi:) A boldog éj megérkezett, melyen Megváltónk született. Ki a halált szenvedte, a bűnt magára vette. Örömdal üdvözölje hát karácsony éj szent óráját, Karácsony éj szent óráját. Egy pásztorlak jászol fölött, s egy fényes csillag tündöklött. Hirdetvén Üdvözítôt, az égi közvetítôt. A csillag fényét nézzétek, a jászolhoz kövessétek, A jászolhoz kövessétek. VERES KIRÁLY Óh, vedd, világ szabadítója ezeket az ajándékokat, melyeket mi hoztunk neked és melyekkel tisztelni akarunk Téged. Tömjént ajándékozok neked, mint hatalmas élô Istennek. (mélyen meghajol és félreáll) ZÖLD KIRÁLY Aranyat, mint legfölségesebb királynak. FEKETE KIRÁLY Mirhát, mint igaz halandó embernek; ezzel együtt országunkat, népünket és mindenünket. ANGYAL a HÁROM KIRÁLYHOZ Heródeshez többé vissza ne menjetek, mert álnokul a kisded és a ti életetekre tör, ezért más úton kell hazátokba visszamennetek. (a három király eltávozik) ANGYAL SZT. JÓZSEFHEZ Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem figyelmeztetlek, mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni. (a szent család kimegy a színpadról) II. JELENET Szín: a királyi palota trónterme, Heródes a trónon ül I. KATONA Felséges királyom, szavadat fogadtam, hatezer gyermeket vágtam és szúrtam. Sírásnál, zokogásnál egyebet nem hallottam, irtóztató neked mondanom. II. KATONA Felséges királyom én is szavadat fogadtam, nyolcezer gyermeket vágtam és szúrtam, sírásnál, zokogásnál egyebet nem hallottam, mily borzasztó neked mondanom. HERÓDES Arany és ezüst lesz a fizetésetek, ha a Messiást megöltétek. ANGYAL Lám Heródes, mit tettél hogy Krisztusban nem hittél. Tizennégyezer gyermeket megölettél. Most ezért halálnak torkába fogsz jutni, Ördög markába kerülni. HERÓDES (a félelemtôl reszketve) Ó, én Istentelen ember mit tettem. Tizennégyezer gyermeket megölettem, mindjárt saját kezemmel vetek véget életemnek. I. KATONA Felséges királyom, ne légy öngyilkos, mert most érkezik a te irtóztató halálod. A KAR Gonosz, kegyetlen Heródes, Új királytól lett félelmes. Nem hiszed a mulandókat, sem az örökkévalókat. Mert a Jézust nem ismerted, inkább halálra kerested. HALÁL Lám Heródes, mit tettél, 14000 gyermeket megölettél. Most ezért halál markába fogsz jutni, ördög torkába kerülni. HERÓDES Engedj meg most az egyszer! Neked adom cepteremet, koronámat. HALÁL Nem kell nekem sem ceptered, sem koronád csak te magad. HERÓDES Bocsáss meg most az egyszer! Neked adom cepteremet, koronámat s a fele királyságomat. HALÁL Nem kell nekem sem ceptered, sem koronád, sem fele királyságod, csak te magad. HERÓDES Engedj el most az egyszer!! Neked adom cepteremet, koronámat és az egész királyságomat. HALÁL Nem kell nekem sem ceptered, sem koronád, sem királyságod csak... te... magad... (megfogja és viszi). A KAR ÉNEKLI Leszállt az ég dicsô királya Közénk ez éjnek hajnalán. Jászolban fekszik, rongyruhában, Ki eget s földet alkotá. REFR. Légy üdvözölve szent karácsony, Mert Földre hoztad az Igét. Ím elmúlik a bűnnek éje, Mert Te az üdvöt hirdeted. (ismételni a refr.-tôl) VÉGE ======================================================================== Indulj, indulj öreg pásztor Szereplôk: I.-IV. ANGYAL MÁRIA JÓZSEF MIHÁLY GAZDA (öreg ember) JÓSKA JULIS GYURKA ANDRIS BÖSKE FERKÓ KATÓ MÁRKUS MARCI TERKA NÉNI GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR ISTVÁN I. FELVONÁS Szín: Betlehemi pásztortanya szegényesen. Mihály gazda, Gyurka, Ferkó, Marci. Bejönnek. MIHÁLY No, gyerekek, itt vagyunk. A nyáj rendben van. Így most már mi is leheveredhetünk. Jóska és Andris még kint maradnak egy ideig. Majd ha megjönnek a fehérnépek a vacsorával, ôket is beszólítjuk. Jót fog tenni egy kis meleg étel mindnyájunknak. (Egymásután lerakják batyujukat.) GYURKA (Durcásan) Csak ember legyen ki a várakozást gyôzi. Azok a kontyosok elôbb kényelmesen jól laknak otthon, mi meg várhatjuk amíg ide pletykálkodnak. MARCI Már az igaz, hogy mindig várni kell rájuk! MIHÁLY Türelem fiam, türelem! GYURKA Édesapám mindig a türelemmel van oda, mintha attól jól lehetne lakni. A tarisnyánk üres, a gyomrunk korog és enni akar. FERKÓ Mihály bácsi gyomra bizonyosan megtoplósodott már. (Nevet) MIHÁLY Hát fiam, szó ami szó, hatvan esztendô nem két hét. (Letelepszik) Nem. Elég idô ahhoz, hogy az ember megderesedjen, megkopaszodjon és a gyomra megtoplósodjon. Az én öreg fejem is így járt s a gyomrom is. E nagy idô alatt vagyonhoz nem juthattam. Szegénynek születtem és úgy hiszem szegénynek halok meg. De látjátok fiaim ez engem nem bánt. Sôt hálával vagyok a mindenható Isten iránt, hogy ilyen hosszú idôn át nem fosztott meg egészségemtôl. Nagy áldás ez fiaim a teremtô Atyától, többet érô akár a jószág vagy a nagy vagyon. Meg is vagyok elégedve a sorsommal. (Elgondolkodva) Ötven éve ôrzöm a nyájat. GYURKA (Durcásan) Én ugyan nem ôrzöm ötven évig a juhokat. Máris meguntam. Szabadulnék is tôlük. Itt sem volnék már, ha kend nem parancsolna édesapám. FERKÓ Hát hol volnál Gyurka? GYURKA Én? Bizonyosan nem itt a hitvány pusztai helyen, hanem a városban, hol könnyebb életet élnek az emberek: szebbet, jobbat. MIHÁLY Ne mondd ezt fiam. Ne becsméreld az apád, a nagyapád sorsát. A város?... Jártam én is a városban, mikor jószágot hajtottam a vásárba. Láttam palotát, hintót, pompát, cifraságot bôven. Volt ott embersokadalom, kikbôl vékányi jó, s köbölre való a gonosz. Igen fiam, voltam én városban, de csak ide vágytam vissza, ide erre a pusztára. Úgy örült a szívem, mikor az én juhaimhoz újra megjöttem. Leterítettem subám erre a puha fűre, feltekinthettem arra az áldott nagy égre, aztán éreztem, hogy közelebb vagyok az Istenhez, aki gondot visel reám. FERKÓ Igaza van Mihály bácsi. Én is szeretek itt lenni. Én ugyan nem mennék soha a városba. MARCI Én se igen. GYURKA Nem kívánkozol, mert nem hallottál beszélni a sok mindenrôl, mit nem rég mondtak el Betlehemben, a nagy városról, Jeruzsálemrôl, Heródes királyról, arany palotájáról, katonáiról és sok egyébrôl. (Sóhajtva) Bárcsak én is ott lehetnék. MIHÁLY Hát csak gyermek vagy még fiam... Gyermek. Nem ismered a pompa csalfaságát, s ne is ismerd meg soha. Apád mondja ezt neked, az édesapád fiam, aki szeret és jó szívvel nevelt fel a többi cselédeimmel együtt. Ugye Ferkó fiam. FERKÓ Úgy van Mihály bácsi! MARCI Én is Mihály bácsinak adok igazat. JÓSKA (Torkaszakadtából kiabál) Mihály bácsi! (Még erôsebben) Mihály bácsi! Segítség! Jaj, jaj, farkasok! (Mihály felugrik, botot ragad, a pásztorok is kirohannak. Gyurka nem törôdve a bajjal bent marad.) MIHÁLY Tyű a mindenségit! Itt baj van! Utánam! (Kiszalad) GYURKA (Kis idô múlva) No lám, az ember élete sem biztos ezen a pusztán. Én nem rohanok utánuk, még akkor sem ha felfalják a farkasok az egész nyájat. (Elgondolkozik) Hej, csak ettôl a tanyától szabadulhatnék meg... Soha, de soha nem térnék ide vissza. (Hangos szóval közelednek a többiek kintrôl, mire Gyurka ledôl.) MIHÁLY (Visszajövet izzadt homlokát törli, utána a bojtárok) Az ebadtát! Na hát megizzasztott ez a hitvány farkas. De nincs semmi baj, mert az egyiknek a bôrét kiterítjük holnap. Ügyes voltál Jóska fiam! (Megsimogatja Jóskát) Csak ilyen ébren ôrködjetek továbbra is a nyáj fölött. (Letelepednek Gyurkához) Csak ezt a fiút nem értem! Bajjal, veszedelemmel nem törôdik, csak alszik. (Fejét csóválja) JÓSKA (Mielôtt kimenne) Mihály bácsi! Már igen ehetném. Az Andris gyomra is már igen korog. MIHÁLY Mindjárt fiam, mindjárt. Hamarosan itt lesznek a fehérnépek. JÓSKA De már igen esteledik és sehol sem látni ôket. MIHÁLY Megjönnek ôk fiam! Aztán kiszólunk nektek, csak vigyázzatok tovább a nyájra. (Jóska kimegy). FERKÓ Mondja csak Mihály bácsi, az édesapám is szerette a nyájat? MIHÁLY Úgy van fiam, szerette... Az apád? Ô volt az én társam kicsi koromtól, együtt pásztorkodunk és növekedtünk... És én megöregedtem, (szomorúan) ô meg elment. A mindenható nyugasztalja. Jó ember légy fiam, amilyen apád volt. FERKÓ Az szeretnék lenni Mihály bácsi. ANDRIS (A bejáratnál beszél) Mihály bácsi! Nem jöttek még? A Jóska gyomra már igen korog. (Nevetnek) MIHÁLY Hiszem fiam! Csak türelemmel legyetek még. Már nem lehetnek messze. FERKÓ Mintha tán hallanám is ôket. Halljuk csak. (A távolból hallatszik az ének) Minden út az erdôn, réten, indulás az Úr felé. Visz a szellô hűs kezében, visz az élô Úr elé. REFR. Halld, hogy zúg a rét és hogy zeng az ég, Ilyen dal nem volt még, Most dalolni kezdett a föld s az ég, Dalolni kezd a mindenség. ANDRIS (Örömmel ugrálva) Úgy van, úgy van! Jaj be jó lesz, jaj be jó lesz! Mihály bácsi, szóljak Jóskának, hogy jönnek a vacsorával. MIHÁLY Szólhatsz fiam. Aztán gyertek együtt vissza. De nehogy addig valami baj történjen a nyájjal. (Egymásután felállnak.) ANDRIS Jó, jó Mihály bácsi! (Fütyörészve elmegy) FERKÓ (Élénken) Dalolnak, már jobban hallik! (Az alvó Gyurkát nézi, majd költögeti) Ni a Gyurka, hogy alszik! Gyuri, Gyurka! Jönnek! Halld csak! Itt vannak! Eszünk, lesz vacsora! (A kijárat felé húzódnak, kinézve a sötétbe és hallgatva az éneket, mely egyre jobban hallatszik.) (Böske, Kató, Julis, Jóska, Andris, Márkus kosarakkal, bögrékkel dalolva bejönnek.) ÉNEK 2. Minden út a messzi rónán, mely a láthatárig ér. Odajut egy titkos órán, hol a lélek hozzá tér. REFR. Halld, hogy zúg a rét és hogy zeng az ég, Ilyen dal nem volt még. Most dalolni kezdett a föld s az ég, Dalolni kezd a mindenség. KATÓ Jó estét Mihály bácsi! MIHÁLY Isten hozott cselédeim! De vígan vagytok! BÖSKE Itt vagyunk édesapám! Aztán még Márkus bácsi is velünk jött. (Márkus elôrelép, fején sapka, kezében bot, lábán csizma) MIHÁLY Isten hozott szomszéd! De jól tetted, hogy erre fordultál. MÁRKUS Hát régen jártam erre. Nehogy baj legyen ezzel a pereputty néppel, hát elkísértem. BÖSKE Márkus bácsi már megint figurázik velünk, mintha most jöttünk volna elôször a pusztára. MÁRKUS Dehogy is figurázok húgocskám! Tudod, gondoltam, az úton még valami haramia eltalálna lopni benneteket. Aztán bizonyára elvinné a kulacsot is, amit édesapádnak hoztatok. (Lányok lepakolnak.) MIHÁLY Ha, ha, ha... Jól van szomszéd! BÖSKE Na hát ez a Márkus bátya nagy lókötô. Jaj, hogy megszagolta mi van a kulacsban. MÁRKUS (Ravaszkásan) No, no... mondd csak... csak mondd ki. Jó öreg orr ez itt, megszimatol mindent. MIHÁLY Ha már így van, hát gyere szomszéd, vegyünk egy kis étvágygerjesztôt magunkhoz. (Isznak, Márkus a nyelvével csettint) MÁRKUS Na hát ez igazán jó étvágygerjesztô. MIHÁLY (Letelepednek félkörben, a lányok terítenek) Aztán egy kis harapnivaló neked is jót tesz szomszéd. (Maga mellé inti Márkust.) (A lányok is leülnek.) JULIS Itt ám a jó vacsora! ANDRIS Mi az, mi lesz? (Nézegeti az edény tartalmát, örül neki, eszik, aztán a többi is eszik.) GYURKA (Idôközben felébred morcosan) Pletykások! Miattatok kell koplalnom. MÁRKUS No, no öcsém! BÖSKE Nyugodj meg bátyám! Hoztam én neked annyi jót, hogy megnyalod a szádat. Édesanyám a legjobb falatot mindig neked és édesapámnak tartogatja. MIHÁLY Gyerekek! Aztán lássatok neki, nehogy megtoplósodjon a gyomrotok. MARCI Neki is látunk! JÓSKA Hát a mi édesanyánk mit küldött? JULIS Jót öcsikém, jót! Hisz tudod, amit édesanyánk küld, az nem lehet rossz. Szegény ember száraz falatját a szeretet édesíti meg. JÓSKA A jó Isten áldja meg a mi jó anyánkat! MIHÁLY Áldja is meg mindnyájatok édesanyját! MÁRKUS Hát az én asszonyomra kár pazarolnia áldását. ANDRIS (Szemét törli) KATÓ Miért sírsz Andris? (Simogatja, vigasztalja) MIHÁLY Mi a baj Andris fiam? Ne sírj fiam... Tudod az édesanyád... Szomorú sors az, ha az édesanyát elveszi a halál. Az árvaság keserű kenyér, de lásd fiam a jó Isten legalább ezt a jó testvért adta neked. Bízzatok fiaim, az árváknak segítô Atyja az Isten! (Kis csend, mindenki eszik) JÓSKA Nem szoktatok félni az úton Julis? JULIS Hát mitôl? Nyultól, bagolytól? JÓSKA Nem éppen, hát egyébtôl. FERKÓ Rossz embertôl, tolvajtól, rablótól! MÁRKUS Hát aztán, hogy gondolod azt öcsém? Nem tudod, hogy én vagyok a betlehemi határ ôre. (Közben feláll és botját forgatja.) Pusztulni kell itt a tolvaj haramiának, de még a magvának is. Hej, mert ha én odaütök, rémüldöznek is tôle a gazemberek! KATÓ Meg aztán ezért a kis bablevesért miért is bántana minket a tolvaj? BÖSKE Nem is törôdünk mi a rossz emberekkel. Ha jövünk vagy megyünk beszélünk, nevetgélünk, dalolunk. Ugye Márkus bácsi? MIHÁLY Ahhoz meg értetek cselédeim, mint a dalos pacsirták. MÁRKUS Igaz, hogy magam is segítettem nekik. JULIS De mi segítség nélkül is tudunk dalolni Márkus bácsi. GYURKA Meg a pletykasághoz is értetek. Meg koplaltatni bennünket. MÁRKUS Ne morogj öcsém! BÖSKE Olyan morcos ez a Gyurka ma. Tán rosszul keltél bátyám? MIHÁLY De most aztán szedelôzködjetek és menjetek hazafelé. A fiúk is mennek veletek. Ha már közel vagytok Betlehemhez, ôk visszafordulnak és benéznek a juhokhoz, hogy nincs-e valami baj. (Elindulnak) Aztán édesanyátokat is tisztelem, mondjátok meg. KATÓ Megmondjuk Terka néninek. JULIS Mihály bácsi! Tán a fiúk maradhatnának is, mi nem félünk. MIHÁLY Elhiszem fiam, de azért csak jó lesz ha elkísérnek. MÁRKUS A kulacsot ne hagyjátok itt! (Nevetnek) MIHÁLY (észrevéve a célzást) Igaz szomszéd! Lámcsak, talán még van is benne valami. (Iszik, kínálja Márkust, majd az indulókat.) Aztán csak vígan gyerekek, akár dalolhattok is. BÖSKE Jó éjszakát édesapám! (Énekkel távoznak) Mert az élet miden útja odavisz hol Isten vár, Ha bejárod, Ô azt nyújtja, mit e célról álmodtál. REFR. Halld, hogy zúg a rét és hogy zeng az ég, Ilyen dal nem volt még. Most dalolni kezdett a föld s az ég, Dalolni kezd a mindenség. (Márkus dalolva követi a kimenôket) MIHÁLY Áldjon és segítsen az Isten gyermekeim. (A kijárónál egy ideig utánuk néz.) MIHÁLY (Egyedül botjára támaszkodva) Boldog gyermekkor! Én is csak ilyen lehettem. De aztán meghalt az apám. Hétéves voltam. Fél év múlva az édesanyámat tettük a sírba. Szegény gyerek voltam. Támasz nélkül, csak az árvaság volt velem. Nem tudtam, hogy kire nézzek, kinek a szemében kél egy szemernyi érzelem irántam. (Szemét törli) Elhagyatottságomban kire gondolhattam másra, mint reád jó Istenem odafönn és Te hulló könnyeimbôl kiolvastad a vágyakozást: (Feltekint) Uram, légy Te a gondviselô Atyám! Meghallgattál, megsegítettél és áldom érte szent Neved. II. FELVONÁS Betlehemi pásztortanya (Mihály, Ferkó, Jóska, Andris, Marci, Böske, Angyalok, Márkus.) MIHÁLY Hej Istenem, hogy bánt, hogy itt hagyott az én Gyurka fiam. Vágyott a városi élet után, nem szerette a juhok mellett. Egy szép napon kéredzés nélkül elment, itt hagyott bennünket. Vajon mit csinál, hol lehet? Még hírt sem hallottunk felôle. FERKÓ Mihály bácsi csak nem tud belenyugodni a Gyurka sorsába. JÓSKA Pedig jobb dolga van annak bizonyára, mint nekünk. ANDRIS Lehet, hogy máris nagy úr lett belôle a király palotájában. FERKÓ Úgy mondják ott van. MARCI Nemhiába, mindig oda vágyott. JÓSKA Azért már vissza jöhetett volna, hogy meglátogasson. MARCI Nem jön az már ide vissza. Pedig úgy szeretném látni, véle beszélgetni. Meg is kérdezném tôle mindjárt: Gyurka, mondd hát sokkal jobb ott lakni, mint itt a pusztán? JÓSKA Ugyan hallgass! Hogy fecseghetsz össze ilyent. Hát bizonyára jobb! Mit gondolsz: arany asztal, ezüst szék, arany a tál, a villa, a kés. Micsoda pompás jó ételt ehetnek ott az emberek: Heródes király, Gyurka és a többiek. ANDRIS De hát Mihály bácsi csak nem szól, hallgat! MIHÁLY Hallgatok fiam, nincs kedvem sokat szólani, elvette azt a Gyurka. Pedig, hogy visszatartottam, meg visszariasztottam. Aztán csak elment. Nem szerette a pusztát, megunta a birkamekegést. (Tenyerébe temeti arcát) FERKÓ Ne búsuljon Mihály bácsi! Ki tudja nem jön-e ô is haza a napokban. Neki is csak be kell iratkoznia. JÓSKA Hová? FERKÓ A városházán, a nagy könyvbe. Tyű, van ott olyan kavarodás, járás-kelés, futás, hogy még a nagyvásár is kis Miska hozzá. Nem is hinném, ha saját szememmel nem láttam volna a tegnap. JÓSKA Hát aztán mi a csodának kell az iratkozás? (Mihály felfigyel) MARCI Azt már magam is szeretném tudni. FERKÓ Úgy mondták, hogy a császár népet akar számlálni. De vannak is már annyian összegyülekezve, hogy a házakban nem férnek. Talán még a Mihály bácsiék istállójában is vanak, úgy mondta Terka néni. MIHÁLY Csak nem? Hát ez derék! De most már az én oldalamat is szurkálja a kíváncsiság. Ha már annyi ott a nép, bizonyára nem ok nélkül van és akkor talán nekünk is iratkozni kell. JÓSKA Az egész ország Betlehemben fog iratkozni? FERKÓ Aligha, mert olyanfélét hallottam, hogy mindenki ott iratkozik, ahol született. Aki nem jelentkezik, azt még meg is büntetik. ANDRIS Mihály bácsi! Én tanyán születtem. MIHÁLY Mindegy fiam, akárhol születtél... de itt valami biztosat kell megtudnunk, mert még meg is büntethetnek. Jó volna egyiketeknek bemenni Betlehembe, és megkérdezni feleségemet, Terka nénit, mi a valóság. MARCI Megyek én, Mihály bácsi. MIHÁLY Csak sötét van fiam! Hát ha ketten mennétek nem lenne jobb? ANDRIS Megyen én is, akkor biztosan Marci sem fog félni. MARCI Nem félek én Mihály bácsi! Még aztán a botomat is viszem magammal. MIHÁLY Ha úgy van hát menj, de jól hallgasd meg mit mondanak. MARCI Jó, jó... Mihály bácsi! Szaladni fogok! Nem is gondolják, milyen hamar visszajövök. (Indul) MIHÁLY Nem kell szaladnod fiam, mert még nyavalyát kapsz. Megvárunk míg visszajössz. (Jár-kel.) Mennyire örülnék, ha mindez igaz volna. FERKÓ Meglátja Mihály bácsi, hogy mindez igaz lesz és még Gyurka is haza jön. Neki is csak itt kell iratkoznia. (Nagy kiabálással hallják visszajönni Marcit, aki a félelemtôl sápadtan tör be) MARCI Jaj, jaj, jaj... Mihály bácsi! Segítség! (Mindenik ijedten felugrik) MIHÁLY Mi az, mi lett? Hol van a botom? MARCI Nézzenek csak oda, micsoda fényesség! Jaj, jaj, jaj...! (mind a kijárat felé néznek) KÖZÖSEN Hol, merre, hol? MARCI Hát nem látják? MIHÁLY Az ám, és csakugyan ni, erre közeledik. FERKÓ Ha, micsoda gyönyörű ének hallatszik. (Énekelve bejönnek az angyalok) (A pásztorok térdre esnek) ÉNEK Ne féljetek pásztorok, pásztorok, örömet hirdetünk, Mert ma néktek született, ki megjövendöltetett. Egy Szűznek méhébôl, szűzen szült vérébôl, Megváltó Istenünk álle-álleluja. I. ANGYAL Pásztorok, ne féljetek! Nagy örömet hirdetünk nektek. Ma született az Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus. Dávid városában, a ti istállótokban találjátok Ôt, amint pólyába takarva, jászolban fekszik. Menjetek és imádjátok a megváltó Királyt, a kisded Jézust! II. ANGYAL Dicsôség mennyben az Istennek, békesség földi népeknek, Jóakaratú embereknek, kik Istenben örvendeznek. Örvendjetek jó pásztorok, kik a nyáj mellett vigyáztok. Mert született új Királytok, induljatok, hogy láthassátok! III. ANGYAL Indulj, indulj öreg pásztor, majd kialszod magad máskor. Jöjj most velem, meg nem bánod, nagy-nagy öröm vár rád ott. Született egy fehér bárány, szent Karácsony éjszakáján. Ezüsthangját gyere halljad, kicsi testét betakarjad. Háza kunyhó, ágya jászol, de meglásd, ha vele játszol, A szívedrôl olvad a jég, boldog leszel, mint soha még. IV. ANGYAL Jertek hamar jó pásztorok, lássátok a nagy Megváltót, Aki még csak kicsi gyermek, Ôt várták évezredek. Erre, erre, csak utánam, merre suhan fehér szárnyam, Elterjedt már messze híre, vár Jézuska mindenkire. (Pásztorok egyenként kábultan felállnak, csak Mihály marad térden könnyeit hullatva. Az angyalok kimennek) MIHÁLY Ó Uram, jó Atyám! Mivel szolgáltunk rá erre az örömre. Miért szereted annyira a Te szolgáidat. Szegény Gyurka, szegény fiam. Ó ha te is itt volnál. JÓSKA Bizony ha itt maradt volna, velünk örülhetne. ANDRIS Meg a Terka néni is. JÓSKA Nem kellene neki búsulnia. MIHÁLY (Feláll) Ej, hagyjátok gyerekek, mert még újra búba esünk miatta. Talán jóra fordítja az Isten. Megkérem a kis Jézust, gyújtsa szeretetre az én fiam szívét és akkor újra a miénk lesz. Most pedig menjünk az angyalok hívására. Ó, te nagy öröm! A mi istállónkban született az üdvözítô Krisztus. Így mondta az angyal. A pásztorok istállójában az Isten Fia. Hát lehet ez? Hát lehet ez? BÖSKE (Lihegve besiet) Apám, édesapám! Édesanyám küldött, jaj idesanyám küldött. MIHÁLY (Magához vonja és simogatja) És miért kislányom? BÖSKE Jaj nagy csoda van a mi istállónkban. MIHÁLY (Nyomatékosan mondja) Nagy csoda van a mi istállónkban! Igen, nagy csoda! ANDRIS Itt voltak az angyalok és elmondták nekünk. MIHÁLY Megyünk is kislányom, mert nem bírok a szívemmel a nagy örömtôl. Ez az öreg, megtoplósodott szívem tán ki akar ugrani a helyérôl. Gyertek fiaim, gyertek ide és örvendezzünk. Jóska, Ferkó, Andris, Marci, Böske, Kató, gyertek csak énekeljünk erre a nagy örömre. ÉNEK Föl nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett. Mária karján égi a lény, isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, nézd a Te édes Istenedet. Nem ragyogó fény közt nyugoszik, bársonyos ágya nincs neki itt Csak széna-szalma, koldusi hely, rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor térdeden állj, mert ez az égi s földi Király. MÁRKUS (Belép) Áldjon meg az Isten minden arravaló embert! MIHÁLY Áldjon meg téged is Márkus. MÁRKUS Mi az, hogy ti éjnek idején nótáztok mikor aludni kéne? MIHÁLY Nem lehet aludni szomszéd mikor angyalok járnak a földön és a Megváltó születését hirdetik. MÁRKUS Akkor hát mégis csak jól láttam! A leszálló angyalok tehát itt voltak. De sajnálom, hogy elôbb nem jöttem erre. JÓSKA Sajnálhatja is Márkus bácsi. BÖSKE Édesapám, menjünk mert várnak ránk. MÁRKUS Hová akartok menni? FERKÓ Megyünk a Megváltót imádni. MÁRKUS Megváltót! Hát hol a Megváltó? (Meggyúl a villanylámpa, egyik pásztor arra mutat) ANDRIS Márkus bácsi! Nem látja a csillagot! Betlehem felett ragyog. MIHÁLY Tarts velünk Márkus, a Megváltót te is megláthatod. (Mihály kezdi énekelni: Pásztorok keljünk fel... a többi is.) Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el. Betlehem városába, rongyos istállócskába. Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel ottan lehessünk. Mi Urunknak tiszteletet tehessünk. Siessünk... megismétlik. III. FELVONÁS Betlehemi istálló (Szentcsalád, angyalok, pásztorok) ÉNEK A kis Jézus megszületett örvendjünk, Elküldötte Ô szent Fiát Istenünk. Betlehemben fekszik rongyos jászolban, Azért van oly fényesség a városban. V. ANGYAL Jöjjön aki jóra vágyik, e szép földi mennyországig. Minden elfér itt Betlehemben, itt irgalomban, kegyelemben. Mindenkinek jut hely szépen, kis Jézuska szent Szívében. Jöjjön ide minden gyermek, az árvák itt otthont lelnek. Betegeknek s az árváknak Jézuska jöjj játszótársnak. MÁRIA Magasztalja az Urat az én lelkem és szívem ujjong az örömtôl Istenemben és Megváltómban. Tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát. Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek, mert nagyot művelt velem Ô, a hatalmas: Ô, akit szentnek hívunk. Nemzedékrôl nemzedékre megmarad irgalma azokon akik istenfélôk. Édesanya lettem! Mily nagy boldogság édesanyának lenni! Édesanyák, ne féljetek az anyai szent hivatástól. Boldogan zárjátok karjaitokba Isten legszebb ajándékát, a Gyermeket. SZENT JÓZSEF Ezen az estén nem feledkezhetünk meg Heródes királyról sem. Nem akarjuk ôt és a mai Heródeseket legyilkolni. Annak ellenére, hogy ô ártatlan gyermekeket gyilkolt és jogutódaik számtalanszor törtek a gyermek életére, de a gyermek él: a szívekben. Épp ezért mi minden embert szeretni akarunk. Hisszük, hogy a világban lévô rosszat csak a szeretet gyôzheti le. Tudjuk: sokkal könnyebb gyilkolni, mint szeretni. Tudjuk: sokkal könnyebb Heródes útját járni, mint a pásztorokét vagy a bölcsekét. Tudjuk: sokkal könnyebb Heródesi félelemmel élni, mint bátran kitartani. A jászolban fekvô Jézus mellett. Édesapák, édesanyák e szent estén figyelmeztetlek benneteket, ne legyetek gyilkos Heródesek! VI. ANGYAL Ide jöjjön, aki szegény, itt fakad a szívben remény. Ide, akit sujt a bánat, itt feléje vigasz árad. Áldást kap itt király, koldus, Jézuska a kincsben oly dús. Minél többet elosztogat, kis kezében még több marad. (Bejönnek a pásztorok énekelve) ÉNEK Betlehemi pusztán örvendetes hír van, Az angyalok szava az idôben így szóla, az idôben így szóla Pásztorok, keljetek és gyorsan menjetek, Közel itt e helyhez pásztortárs minô hang ez, pásztortárs minô hang ez. Betlehemnek majorjában Jézus született, Pásztortárs nagy öröm ez, pásztortárs nagy öröm ez. MIHÁLY Édes Jézusom, megváltó Királyom! A te öreg szolgád örömtôl áradó szívvel borul le eléd. Ki nem mondhatom, mily boldog vagyok, hogy megérhettem eljöveteled. Hallgasd meg alázatos kérésemet: Megváltó Királyom, kérlek segítsd vissza hozzánk a mi elveszett gyermekünket. FERKÓ Kisded Jézusom, imádlak téged tiszta szívembôl és kérlek légy az én vezérem az életen át. Hoztam Neked egy kis tejet. MARCI Én adok egy kis sajtot, szépen kérlek ne hagyd ott. Szeress engem kis Jézuskám, jobban mint a sajtocskát. ANDRIS Olyan nagyon szeretlek Jézuskám. Kérlek légy nekem és az én testvéremnek pártfogója meghalt szüleink helyett. Kenyeret adok. JÓSKA Megváltó Királyunk, imádunk Téged és áldunk és köszönjük, hogy megváltani jöttél a világot. Báránykát hoztam neked. MÁRKUS Köszöntelek Téged Jézusom! Szeretlek én is nagyon, nagyon. Bárcsak más is így szeretne, A világunk meg lenne mentve. Sokan elfelednek jól tudom, Ez az én igen nagy bánatom. Ôk éheznek szeretetre, De hozzád Jézusom nem jönnek. BÖSKE Édes Jézuskám engedd, hogy én is szóljak hozzád valamit. Van nekem egy jó bátyám messze, ki tudja hol a nagyvilágban. Leborulva kérlek, áldd meg ôt is az én szüleimmel együtt. (Rongyos ruhában belép Gyurka, Mihály és Terka néni felállnak, feléje mennek és egymás nyakába borulnak.) GYURKA Apám, édes jó anyám, bocsássatok meg! (Majd leborul Jézus jászlához) A kántor elkezdi énekelni: Mért tépi úgy a bánat szívedet, az élet útján, mért ejtesz könnyeket Mért jársz úgy mintha nem volna neked Atyád, ki védjen-óvjon tégedet. Ó nézd, a rideg, hűvös éjszakán, a kis jászolban én az Úr lakom. Ember, törüld hát le a könnyeket, remélj, ne csüggedj, megsegítelek. (Gyurka felugrik és felkiált) Betlehemi kis Jézus! Köszönöm, hogy hazasegítettél! TERKA NÉNI (Odatérdel a jászol elé és mondja) Betlehemi kis Jézushoz hálás szívvel jöttem én, Kimondani, amit érzek, karácsony szent Ünnepén. Szívemben rózsatôként virágzik az anyai szeretet, Ágán galamb ringatózik, hála tölt el engemet. A kisded Jézust szeretni kötelességünk és öröm, Ô vezet a mennyországba, által földi rögökön. Meghálálnom hálaszóval és imával kell nekem, Hogy e szent estén visszaadta az én tékozló gyermekem. Legszebb hála édes Jézus, amit Neked adhatok: Születésed szent ünnepén meggyónok és áldozok. JULIS Ez az éjjel csodák éjje, muzsikál az erdô mélye. Az égbolton csillag éled, örvendek, hogy hozzád jöttem. KATÓ Kis királyom szánom, bánom, bizony kopott a dolmányom. De a lelkem tisztán ragyog, itt nálad oly boldog vagyok. VII. ANGYAL Karácsony szent Éjszakáján nagy fényesség lett, A csillag fénye beragyogta egész Betlehemet. Fénye nagyon messze látszott, beragyogta a világot. Minden épnek hírül adta, hogy a földre szállt az Isten Fia. És a fényre elindultak, napkeletrôl messze útnak, A Messiás imádására napkelet három királya. (Bejön a három király, a kántor közben énekli) (Ím az égen feltűnik.... 2, 3. és 4. szakaszok) 2. Három bölcs, jeles király, aki régen jelre vár, Látja már a csillagot, fényességest és nagyot, Nincs homály, itt a nap, minden új fényt kap. 3. És a csillagfény nyomán, járnak egy nagy Úr után, Betlehemben föllelik, buzgalommal tisztelik, Nincs homály, itt a nap, minden új fényt kap. 4. És arany ajándékot, mirha s tömjén illatot, Hódolattal nyújtanak, annak akit áldanak, Nincs homály, itt a nap, minden új fényt kap. GÁSPÁR Messze földrôl elindultunk, három király mi vagyunk, Csillag támadt napkeletrôl és ragyogott szép fényesen, Mindjárt tudtuk mit jelent. Isten Fia, jó napot, jó napot, nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, üdvösségünk, égi ország. Gáspár volnék afféle, földi király személye. MENYHÉRT Áldjon Isten Jézusunk, Jézusunk, három király mi vagyunk. Lángos csillag állt fölöttünk, gyalog jöttünk, mert siettünk. Kis juhocska mondta biztos, itt lakik A Jézus Krisztus. Menyhért király a nevem, segíts édes Istenem. Ó szépséges égi Kisded, milyen gyönge két kis kezed, Mégis tudom, erôd nagy, mert mindenható Isten vagy. BOLDIZSÁR Adjon Isten Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Fôtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott. Hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vas fazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecsen király. Jaj, de nagyon sajnállak, hogy e helyen talállak. A palotából barlang lett, pedig Téged több illet. ISTVÁN A világon számtalan keresztény a pásztorokhoz hasonlóan közelít a betlehemi jászolhoz. Számukra az egyszerűség, a szegénység nem meglepô. Elfogadják Ôt úgy, ahogy érkezett. Tudják, hogy Jézus a Karácsony éjszakákon minden lélekben újszülött akar lenni. S az év többi napján pedig növekedni akar az emberek szívében. Ennek csak egy feltétele van; megnyitni a lelkek zárait Ôelôtte. Az Ô jászlánál találkozik igazán az egyszerű pásztor, a tudományokban jártas bölcs és uralkodó. Felnôttek! Mi gyermekek akarunk titeket megtanítani a szeretetre. A tiszta-lelkiségre. Tanuljatok tôlünk. Az Úr Jézus fôleg nektek mondta: ,,Ha nem lesztek olyanok, mint mi gyermekek, nem mentek be a mennyek országába!'' Vagyis ha nem lesztek tisztaszívűek, ôszinték egymáshoz. Kérünk, pazaroljátok a szeretetet! Ez a legnagyobb kincs, amit adhattok! Hagyjátok fel a szeretetlenséggel! Ne fertôzzétek meg az ártatlan lelkeket. A mi közös jövônk, boldogságunk ettôl függ. Éljetek szeretetben! MIHÁLY Ti mindnyájan, akik itt jelen vagytok, a pásztorok egyszerű, de mély hitével köszöntsétek a betlehemi kisded Jézust. Álljatok fel, és közösen énekeljük el egyik legszebb karácsonyi énekünket: (A kántor orgonával kezdi.) Leszállt az ég dicsô Királya, közénk ez üdvnek hajnalán. Jászolban fekszik rongy ruhában, ki mennyet s földet alkotá. Légy üdvözölve szent Karácsony, mely földre hoztad az eget. Elmúlik ím a bűnnek éjje, mert Te az üdvöt hirdeted. Angyalok ajkán jött a híre, hogy földre szállt az új Király. Pásztorok mentek Betlehembe, imádni Isten egy Fiát. Légy üdvözölve kis Jézuska, ki földre hoztad az eget. Elmúlik ím a bűnnek éjje, mert Te az üdvöt hirdeted. VÉGE ======================================================================== Jézus születése Írta: MOHL ADOLF Szereplôk: SZŰZ MÁRIA SZENT JÓZSEF KERESZTELÔ SZENT JÁNOS pásztorok: MIHÁLY ANDRÁS PALKÓ JANKÓ TAMÁS MOJZES JAKAB pásztorleányok: BÖSKE DINA ANGYAL ANGYALOK BEKÖSZÖNTÔ Keresztelô Szent János Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! (A hallgatóság feleli: Mindörökké. Ámen.) Én vagyok, halljátok, keresztelô János, A jó kereszténynek nevem kívánságos, Pusztán aki éltem, megjelentem itten, Hogy az Úrnak útját ím most elkészítsem. Intésemet azért véssék elméjükbe, Kik ma példa-látni egybe vannak gyűlve. Csak azután nézzék Jézus születését, Csak azután lássák szegényes szállását. Elsô intésemnek ím ez foglalatja: E szent estének csendjét senki se zavarja Jövéssel-menéssel, ajtó-nyikorgással, Hangos szóbeszéddel, avagy tapsolással. A gyerek ne sírjon, öreg ne köhögjön, Se székkel, se lábbal senki ne zörögjön! Szóval: legyen csöndben s figyeljen mindenki, Apraja meg nagyja, -- így kell ennek lenni! Másodszor pediglen, -- ezt is ki-ki hallja, -- Mindeneket intek buzgó áhítatra. Mert nem mulatságból s tréfaság okáért Folyik elôttetek ez a pásztorjáték; Hanem bizony folyik leginkább avégre, Hogy szívünk gyulladjon Jézus szerelmére; Ki leszállott mennybôl e bűnös világra, Pokol romlására, lelkünk váltságára. S ha, mint illô, szívünk szeretettôl lángol, Dicsérjük Istent is, ne késsünk hálánkkal. Az Ô jóvoltából értünk csodát, ilyet, Jött el Jézus Krisztus, az ártatlan kisded. Mint szerette Isten, tudja ím a világ, Látja Egyszülöttjét, drágalátos fiát. Az ige testté lôn, vége minden képnek, Négyszer ezer éves régi szövetségnek. Vége sötétségnek, prófétált homálynak, Limbus éjszakáján fényes hajnal támad. Árnyék helyett látunk csupa valóságot, Igazak serege mely után sóvárgott. Játék közben azért, -- mondom, -- ne mulassunk, Hanem Istenünknek méltó hálát adjunk. Mondjuk szívvel, szóval, mondjuk egyre-újra: Alle-alleluja! Alle-alleluja! I.RÉSZ. ANGYALI IZENET Színtér: a betlehemi legelô ELSÔ JELENET (Mihály, András, Palkó körben állnak; Jankó oldalvást alszik; mindnyájan botokkal) MIHÁLY No András, monddsza csak: mi hír Betlehemben? ANDRÁS Bizony, Mihály bátya, annyi ott most az idegen népség, akár Jeruzsálemben a húsvéti ünnepen. MIHÁLY Persze, láttál köztük ismerôst is? ANDRÁS Hogyne láttam volna? Láttam mindjárt Józsefet, a názáreti ácsot is. Szegény egészen neki volt szomorodva. MIHÁLY Hogy, hogy? ANDRÁS Bejárta már csaknem egész Betlehemet, mégsem akadt sehol szállásra. MIHÁLY Pedig de jóravaló, becsületes ember; aztán meg rokonai is szép számmal vannak a városban! ANDRÁS Vannak ám; csakhogy megvetik a szegénysége, meg a jámborsága miatt. MIHÁLY Hát aztán te se tudtál egy kicsinyt a kezére járni? ANDRÁS Este volt már, késô este; de azért, amit tehettem, azt megtettem. Azt mondtam neki, ha külömb helye nem akadna, húzódjék meg a mi tanyánkon. MIHÁLY No ezt okosan cselekedted, András öcsém. Nálunk a tisztességes embernek mindig van becsülete. -- (Palkóhoz fordul, ki eddig botjára támaszkodva, egymagában tűnôdött.) Hát te Palkó min töröd a fejedet? PALKÓ Hát csak azon tűnôdöm: voltaképpen mit is keres az a sok idegen ember Betlehemben. ANDRÁS Még abban sem vagy tudós? PALKÓ Nem én! ANDRÁS No hát vigyázz! A római császárt nagy kevélységében szörnyen bántja a kíváncsiság; azt szeretné tudni: hányan lakunk Zsidóországban. Ezt számítgatják most Betlehemben is. PALKÓ Ezt?... MIHÁLY Bizony úgy van. PALKÓ Egyszer majd csak elég lesz ennek a beretvált képű pogánynak is. ANDRÁS Jöjjön csak egyszer az a Messiás; tudom Isten, úgy kiverjük ôket az országból, hogy lábuk sem éri a földet. MIHÁLY Pedig hát az Írás szerint nem igen messze lehet már a Messiás. Mióta Rómából azt a jöttment Heródest küldték a nyakunkra, nem tudhatjuk, mire virradunk. PALKÓ Aztán Mihály bátya, ha a Messiás eljön, jó dolga lesz-e a magunkféle szegény embernek is? MIHÁLY Meghiszem azt, szép öcsém! Izaiás próféta jövendölése szerint, ,,akkor megnyílnak a vakok szemei és a siketek fülei tárva lesznek. Akkor ugrál a sánta, mint a szarvas; és föloldódik a némák nyelve.'' ANDRÁS De jó világa lesz akkor a zsidó-népnek! MIHÁLY De nemcsak magunknak, hanem még a földeinknek, legelôinknek is jót jövendöl a próféta. A Messiás idejében, úgy mondja: ,,vizek fakadnak a pusztában, és patakok a kietlenekben; és ami száraz hely volt, tóvá lészen, és a szomjúhozó föld vizek forrásává; amely tanyákon elôbb sárkányok laktak, ott zöldellô nád és káka lészen.'' PALKÓ Boldog idôk! Haj! Csak mi is megérhetnôk. ANDRÁS Nem tudom mit jelent; de nekem már most is olyan táncolhatnékom van, alig férek a bôrömbe. PALKÓ De még a marháink is mintha megbomlottak volna. (Oldalvást mutat, honnét ismételten kolompszó hallatszik.) Ni a Szegfű, Bársony, Hamvas, meg a többi, úgy ugrándoznak, fickándoznak, mint mikor mi lakodalomra indulunk. ANDRÁS Jaj, amott meg, ni, a bokor virít. Zöld a levele, fehér a virága; jaj ki látott télen ilyent! PALKÓ Hallod András, (madárszó hallik) én meg a madarakat hallom fütyülni. Fölfordult a világ, látom! MIHÁLY Én meg úgy veszem észre, az égen sincs minden a maga rendén. A csillagok úgy ragyognak, úgy lobognak, mintha egymást akarnák megpörzsölni. ANDRÁS A’ bizony! Ott meg, nini, mintha az égbolt repedne meg! A fény csak úgy ömlik belôle egész le a földig. PALKÓ Jaj, mi lesz velünk! Jankó, Jankó! (megy feléje) Ébredj immár, mindjárt ránk szakad az égbolt. JANKÓ (Álmosan) Hadd szakadjon, elég vén már! MIHÁLY Nézzétek csak, a mennyei fényesség egyenesen a mi tanyánknak tart. PALKÓ Végünk van! Fussunk! Szaladjunk! (ide-oda tipeg-topog) ANDRÁS Most már igazán megáll az eszem! MIHÁLY No bajtársak, megvénhedtem, innét-onnét száz esztendôs is leszek, de még nem értem ilyen csodát. Nagy dolognak kellett ma történni! MÁSODIK JELENET (A háttérbôl egy angyal lép elôre. A pásztorok térdre ereszkednek) ANGYAL Pásztorok ne féljetek, Boldog ez az éjetek; Boldog idô, melyre már Sok igaz epedve vár. Örvendjetek jámborok: Igen jó hírt hallotok. És ez öröm, higgyétek, Leszen nemcsak tinéktek. Hanem minden népeknek. Mind ma üdvre ébrednek. Pásztorok ne féljetek, Isten küldött értetek. Betlehembe menjetek, Ott született egy gyermek. PALKÓ Haj, haj, haj! Úgy repülünk, mint a raj! ANGYAL Ô az igaz Messiás, Dávid fia, senki más. Malasztteljes Szűzanyja Pólyácskába takarta. MIHÁLY Ej, ej, ej! Szűz emlôben hogy lesz tej! ANGYAL A jászolba fektette; Ilyen Isten fekhelye! ANDRÁS Ó, ó, ó! Boldog ez az istálló! HARMADIK JELENET (Míg az angyal üzenetét mondja, mögötte megjelenik az angyalok kara s az üzenet végeztével ekképp énekli a ,,Glóriá''-t): Dicsôség! Dicsôség! Mennyben az Istennek; Kit a hív seregek, Azoknak ismernek, Békesség a földön, A jó embereknek, Isten törvényével, Kik nem ellenkeznek. Szent, szent az Úr Isten, Föl nem éri senki; Ég és föld egyaránt Dicsôségét zengi. Dicsôség! Dicsôség! Mennyben az Istennek, Békesség a földön, A jó embereknek. (Az angyalok éneke után Mihály fölegyenesedik s egymaga énekli): MIHÁLY Keljetek pásztorok, keljetek örömre, Egy igen nagy vendég érkezett a földre. PÁSZTOROK Betlehemnek városában, Istállóban, a jászolban: Fekszik a Teremtônk. A mi Üdvözítônk. MIHÁLY Menjetek, lássátok azon Urak Urát, A Messiás vezért, királyok királyát. PÁSZTOROK Betlehemnek városában, stb. MIHÁLY Üdvözlégy Jézusunk, imádunk szívünkbôl, Szeretetbôl hozzánk ki jössz az egekbôl. PÁSZTOROK Betlehemnek városába, stb. MIHÁLY Békesség a földön a jó embereknek, Örvendjünk, örvendjünk pajtásim e hírnek. PÁSZTOROK Betlehemnek városában, Istállóban, a jászolban: Isten emberré vált, Földre szállt mi hozzánk. (Ének közben az angyalok ismét távoznak; utána a még térdeplô András és Palkó fölkelnek. Jankó egyre alszik.) MIHÁLY Pásztorok, pásztorok! Mit se késlekedjünk. Szaporán, jókorán, Betlehembe menjünk. ANDRÁS Siessünk, siessünk! PALKÓ Hogy az áldott Messiást hamar megláthassuk. ANDRÁS És leborulva imádhassuk. MIHÁLY Egy kis ajándékról, pásztorok, meg ne feledkezzünk. ANDRÁS Mi volna jó, Mihá’ bátya? MIHÁLY Jaj édes szógám, nincs módunk válogatni. Viszünk, ami szegénységünktôl hamarosan kitelik. PALKÓ S mi lenne az? MIHÁLY Hát te András csak fogj hamar egy kis göndör bárányt, te meg Palkó keress egy kis lampos mézet. A Böske hozzon édes tejet, írós vajat s mást is, hogyha éppen akad. Értettétek? ANDRÁS, PALKÓ Megértettük! ANDRÁS Itt is leszünk mindjárt vele. (Indulni akarnak). MIHÁLY De még egyet! Hallod Palkó, hozd el fiam a furulyámat, meg a többi muzsikáló szerszámunkat. ANDRÁS Minek kell a Mihá’ bátya? MIHÁLY Hát a Messiásnak muzsikálunk majd egyet, hogy édesanyjával születése napján kedve szerint vigadhasson. PALKÓ Mindjárt ugrom egy nagyot, ha-ha-ha! trombitámba fújhatok. MIHÁLY Ugorj hát csak egy nagyot; ma-ma-ma! kedved szerint fújhatod. PALKÓ Megyek mindjárt, mint a szél. ANDRÁS Hát a Jankót itthon hagyjuk? MIHÁLY Dehogy hagyjuk! jön majd velünk Betlehembe. ANDRÁS (Jankóra mutat) Itten alszik, mint a bunda; még az angyal szózatát is elaludta. MIHÁLY Se baj! keltsétek csak föl izibe. PALKÓ (Jankóhoz lép) Álmos szent! JANKÓ (Álmosan) János szent! ANDRÁS (Szintén Jankóhoz megy) Gyere velünk Betlehembe. JANKÓ Engem bizony ne lökj mellbe! PALKÓ Hallod Jankó! fütyülnek a madarak. JANKÓ Mi a Manó! Jönnek már az agarak! ANDRÁS Ott meg ni a bokor virít. PALKÓ Ott meg ni a pokol nyílik. MIHÁLY Nem használ annak a szép szó; kapjátok föl ihász módra s rázzátok meg emberül. (András és Palkó botjukat keresztben Jankó alá dugják. Jankó dörmög.) MIHÁLY Mit akar? ANDRÁS Csak úgy magában dörmögött. (Eközben András és Palkó a botokkal fölemelik Jankót s vinni kezdik). JANKÓ Jaj, jaj! visznek már az ördögök. (Viszik Mihályig; itt aztán lábra állítják). MIHÁLY (Jankót karon fogva): No majd a többit én végzem el vele. András, Palkó, ti csak menjetek. Hozzátok az ajándékot, meg a sípot, dudát, furulyát. De hamar ám! ANDRÁS, PALKÓ Meg lesz minden Mihá’ bátya! (András, Palkó elmennek.) ÖTÖDIK JELENET JANKÓ Mihá’ bátya! Mihá’ bátya! Jaj be szépet álmodtam ma! MIHÁLY Álom ide, álom oda! Történt ennél nagyobb csoda. Az Úr Isten azt izente, Menjünk mindjárt Betlehembe. JANKÓ Mihá’ bátya! azt álmodtam, Gyermek fekszik a jászolban; Egy szép fiú, kis ártatlan, Nincsen rajta dunyha, paplan; Szűz leány az édes anyja, Pólyácskába takargatja. MIHÁLY Nem addig van, kis bojtárom. Amit mondasz, dehogy álom; Szárnyas legény azt hirdette, Azért megyünk Betlehembe. JANKÓ Én is megyek, én is megyek, Látni azt a szép gyermeket. MIHÁLY Úgy mondd: látni és imádni, Mert a gyermek, -- jól értsed meg, -- A mi áldott Messiásunk, Kire már oly régen várunk. JANKÓ Mit mond kelmed, Mihá’ bátya; Messiás jött e világra? MIHÁLY A bizony, te lusta pásztor; Ne aludjál annyit máskor. Annyi angyalt láttál volna, Be se férne egy akolba. Hát még mikor énekeltek! Nem hallottam soha szebbet. Nem is hallok, -- higgyed bátran, -- Hacsak nem a mennyországban. HATODIK JELENET (András síppal, dudával; Palkó furulyával, trombitával. Örzse egyik kezén bárányka, a másikon egy nagy kosár; hátán a citera.) ANDRÁS Itt vagyunk mind, Mihá’ bátya. PALKÓ Egészségben amint látja. MIHÁLY Add csak ide furulyámat. JANKÓ Te meg András a dudámat. BÖSKE Én meg fogom citerámat. JANKÓ Mit beszélsz; hisz nincs is nálad! (Háttal Jankó felé fordul.) BÖSKE Álmos szent te, csak most látod? JANKÓ Minek van oly széles hátad. (Böske leteszi a kosarát s készülôdik citeráját levenni.) MIHÁLY Böske lányom, hadd csak még ott. Hozd inkább az ajándékot. Látom: sok is, meg nehéz is. BÖSKE Ej, szívesen viszem mégis. MIHÁLY Vigyázz csak a kosaradra. ANDRÁS De még jobban a lábodra! Azaz: táncra ne gondolj ma. BÖSKE Gondol bizony, aki mondja. ANDRÁS No, csak ne légy oly goromba. PALKÓ Ládd-e Böske, ha a bögrét. Kosaradban összetörnéd, Sok ajándék kárba veszne, S nem jöhtenél Betlehembe. MIHÁLY Mit csacsogtok, teringette! Menjünk inkább nagy sietve. ANDRÁS Készen vagyok Mihá’ bátya. PALKÓ Nem maradnék én se hátra. MIHÁLY Nosza rajta, muzsikáljunk, Betlehemig meg se álljunk. Alleluja! Alleluja! (Muzsikaszóval el. Elöl Mihály, utána András és Palkó; hátul Jankó, legutolsó Böske.) II.RÉSZ. A PÁSZTOROK HÓDOLATA ELSÔ JELENET (Színtér: a betlehemi istálló, melynek belsejébôl világosság árad ki az elôtte való térre. Itt állanak csodálkozva a pásztorok. Az istálló ajtaja mellett két angyal látható; tetején is egy.) PALKÓ Jaj, mi történt a tanyánkkal; Olyan fényes, szinte lángol! JANKÓ Attól tartok, kigyullad még. ANDRÁS A falai úgy ragyognak, Mintha bizony benne laknék Királya a királyoknak. BÖSKE Nem ért ilyent még halandó! PALKÓ Az ajtónál, látod Jankó, Strázsál két szép szárnyas legény. JANKÓ Csak néznének jobban felém. BÖSKE Én rám néznek, aztom, éppen. ANDRÁS Ilyesmivel itt ne kérkedj. JANKÓ Ehun, (fölfelé mutat) ott is álldogál egy, Az istálló tetejében! PALKÓ (Mihályhoz, ki szótlanul s elmélázva néz az istálló belsejébe.) Hát még bellebb, nézze kelmed, Seregesen járnak kelnek. (Tüsszent.) JANKÓ (Hangosan.) Itt is angyal, ott is angyal... ANDRÁS Mit lármázsz úgy!... Beszélj halkal; Máskülönben jaj lesz néked. (Megfenyegeti.) JANKÓ Nono, András; attól félek: Ha így tart ez még sokáig, Belôlünk is angyal válik. PALKÓ Bár úgy lenne, biz nem bánnám. (Tüsszent.) Tán nem lenne soha náthám. ANGYAL (Az istálló elôtt felállva énekli): Pásztorok, pásztorok! Ide térjetek be; Éj a nappal, ég a földdel Itt folyik ma egybe. Mert itt született, Itt pihen jászolban A Messiás ,,Emmánuel'', Mint áll írásokban. Ide térjetek be, Itten imádjátok, Ki teremté és megváltja E bűnös világot. Máriát, szűz Anyját, Szépen köszöntsétek; Szent Józseffel, jegyesével, Illôn köszöntsétek. Pásztorok, pásztorok, Ide térjetek be; Éj a nappal, ég a földdel Itt folyik ma egybe. (Az angyal ismét leül.) BÖSKE Istenem, de szép a hangja! PALKÓ Mihá’ bácsi hallja, hallja? JANKÓ Menjünk hát be, édes bátya. ANDRÁS Menjünk, menjünk, hiszen látja, Hí az angyal; szívünk szinte Ég a vágytól, színrôl-színre Megláthatni Megváltónkat. ANGYAL (Az ajtó mellôl): Jertek, jertek, vár a kisded! ANDRÁS Lám, az angyal megint nógat. JANKÓ A lábam is fázik, viszket. PALKÓ (Mihályhoz.) Itt a szélben, kemény télben, Zúzmarás lesz a szakálla, S a kis magzat, ha meglátja, Sírva fakad ijedtében. JANKÓ Palkó pajtás, rád se figyel; Csöndben beszél, nem tom kivel. ANDRÁS Mi érhette? BÖSKE Öreg apám, Csak nem esett baja talán? PALKÓ Megártott az öröm neki. (Mihály keze fejét szemeihez emeli.) JANKÓ A szemeit törülgeti. ANDRÁS Már felénk néz. BÖSKE Hála Isten! MIHÁLY Pásztortársim, pásztortársim! Egy szót mondok. BÖSKE (hozzásimulva) Csakhogy nincsen Semmi baja! MIHÁLY Vigyázzatok! PALKÓ Úgy hallgatjuk, mint a papot. MIHÁLY A Messiás: Isten fia! Dávid Király családjábul. Aki színe elé járul, Meg kell magát aláznia. JANKÓ Csak hát tudnánk, hogy miképpen? MIHÁLY Számban van már az is éppen! Be kell látnunk bűnös voltunk; Könnyelműek, gyarlók voltunk, S hogyha mindezt meg is bánjuk, Szívesen lát Messiásunk. (Szünet.) Mit szóltok hát? ANDRÁS (Vontatva.) Én biz’ bátya, A fejemet hiába töröm. Oly nagy bennem most az öröm: Bűnre, rosszra, gyarlóságra, Semmiképpen sem emlékszem. MIHÁLY Hát te Palkó? PALKÓ Bizony én sem! JANKÓ Én sem! BÖSKE Én sem! MIHÁLY No, ha senki, Segítek majd emlékezni: András, igaz, derék pásztor; De biz azért egynéhányszor, Tett a tűzre rossz fát is már. Mulatságra szívesen jár; Kelleténél tovább késik Hébe-korba késô éjig. ANDRÁS Igaza van, nem tagadom, Gyarló voltam, nagyon, nagyon; De megjegyzem jól a leckét, Hiba többé, hogy ne essék. MIHÁLY Te meg Palkó, -- jöjj csak errébb, Nem vigyázsz jól a nyelvedre. Mondasz sokszor ördög-fenét, S más effélét. Mit szólsz erre? PALKÓ Nem tagadom bátya, én sem; Méltán ért most ilyen szégyen! MIHÁLY (Jankóhoz.) Rajtad a sor fia-bojtár! Sokszor álmos, lusta voltál. Késôn keltél télen-nyáron. Ezt biz jónak nem találom; Hisz tudhatnád, hogy miatta, Nem egy birkánk veszett kárba. JANKÓ Igaz, igaz, Mihá’ bátya, De másképp lesz, majd meglátja. MIHÁLY A kis Böskét bár dicsérik, Nem mind arany, ami fénylik. Se nem álmos, se nem tunya; Hanem bizony hegyes néha. Csecse-becse, czifra ruha, S még több ilyen rossz portéka Túlságosan kedves neki. (Böske kötényével arcát elfödi s Mihály vállaira borul.) ANDRÁS Majd ezentúl nem kedveli. JANKÓ De hát kendnek Mihá’ bátya, Fogadnék, hogy nincs hibája? BÖSKE (Félre húzódik; de még egyre elfödi arcát.) MIHÁLY (Kis szünet után.) Pásztortársim! pásztortársim! Én is, én is bűnös vagyok; Tinálatok sokkal nagyobb. Mögöttem már száz esztendô, S mindegyiknek sok az alja. Azért voltam én az elsô, Bűneit ki megsiratta. ANDRÁS Jó egy ember a mi bátyánk! PALKÓ Jobbat bizony nem találnánk! JANKÓ Megjavulunk mi is máma. MIHÁLY Adja Isten, hogy úgy legyen! JANKÓ Itt a kezem Mihá’ bátya. (Kezet fognak.) MIHÁLY Most hát menjünk lábujjhegyen. (Az istállóból hallik Mária éneke. A pásztorok álmélkodva figyelnek. Böske is nekividul.) MÁRIA Szerelmes magzatom, Jaj de régen szánlak; Hogy e nagy hidegben Be nem takarhatlak. Aludj kincsem, lelkem, Aludj édes fiam! Hogyha bölcsôm volna, Abba fektetnélek; És mint édes anya, Szépen rengetnélek. Aludj kincsem, lelkem, Aludj édes fiam! MIHÁLY Ez a kisded édesanyja, Édes fiát most altatja. BÖSKE De gyönyörű, kedves nóta! PALKÓ Csak tovább is tartott volna! JANKÓ Mihá’ bátya vezessen be! MIHÁLY Ejnye, most jut csak eszembe! Egyre üres még a kezünk; S üresen csak nem mehetünk. (Böskéhez.) A kosárral hamar ide! (Böske odaviszi.) Ajándékát ki-ki vigye A kezében. (A pásztorok Mihály köré gyűlnek, s mindegyik kezébe veszi saját ajándékát. András a báránykát; Palkó a kanna mézet; Jankó tarisznyáját, benne pogácsával; Böske vajas és tejes bögrét. A kosarat félreteszik.) MIHÁLY Nosza mostan, Utánam csak szépen sorban. (Bevonulnak az istállóba; legelôl Mihály, utána a többi, az ajtóban alázatosan leveszik kalapjokat.) MÁSODIK JELENET (Az istálló belseje. Jászol; mellette ül Mária; körüle félkörben térdeplô angyalok. Szent József a háttérben. A jászol elôtt a pásztorok térdelnek áhítattal. A most következô hódolatot Mihály félsoronkint elôimádkozza; a többiek közösen utána mondják.) MIHÁLY Szerelmes Megváltónk, imádunk, imádunk; Hatalmas kis gyermek, téged szívbôl áldunk. Kinek megérkeztét oly nehezen vártuk, Hozsanna! Hozsanna! Csakhogy köztünk látunk! Soha nem szűnünk meg szívünkbôl szeretni, És minden erônkbôl kedvedet keresni. Ha miben eddiglen rosszul cselekedtünk, Utáljuk, siratjuk, minden ilyes tettünk. Bocsánatot kérünk, íme térden állva, Kegyelmet remélünk, királyok királya. Bűnnel készakarva immár meg nem bántunk, Légy azért irgalmas, légy kegyes irántunk. Téged is, Mária, szívünkbôl köszöntünk, Angyalok karával üdvözlégy közöttünk. Légy kegyes szószólónk, szent fiadra kérünk, Most és kiváltképpen hogyha eljön végünk. Végül Isten fia, arra is még kérünk: Testtôl és ördögtôl legyen békességünk. Mária-Józseffel, -- ha sírba tér testünk, -- Mennyben szemlélhessünk, vígan dicsérhessünk. SZENT JÓZSEF Elôttetek, íme az Isten báránya. Irgalom, kegyelem, bôven vagyon nála. Minden bűnötöket ô veszi magára, Örök üdvötöknek ô lesz szintén ára. (A pásztorok fölkelnek.) MIHÁLY Ó te József, mit gondoltál, Hogy ily rongyos, szegény helyet Választottál annak, aki Teremté a földet, eget? Mindeneknek földesura Ökör, szamár között fekszik; Barmok szája lehel rája, Jaj szegényke így melegszik! SZENT JÓZSEF Megszállták a földházakat, És a vendégfogadókat; A gazdagot beeresztik, A szegényre durván szólnak, Mennynek-földnek Teremtôje Istállóban ezért fekszik. Mindeneknek földesurát Barmok ezért melengetik. MIHÁLY (Máriához; vontatva, félre.) Ó édes Szűz, százszor áldott! MÁRIA Jó emberek, mit kívántok? MIHÁLY Kit ma szültél, magzatodnak, -- Ki oly kicsiny, s mégis oly nagy, -- Szeretnénk mi kedveskedni Némi csekély ajándékkal; Arra kérünk, meg ne vessed. MÁRIA Aki, mint ti, érte él-hal, Az soha sem ád keveset, MIHÁLY De a kevés silány is még! MÁRIA Kinccsel ér föl a kicsinység, Ha a szívnek szeretete Párosul az adománnyal. MIHÁLY Minden szavad telestele Kegyességgel, nyájassággal. Bátran lépünk azért ide, A jászolhoz, -- a kicsike Trónusához, -- s fölajánljuk Amit szántunk. PÁSZTOROK Alig várjuk! (A pásztorok egyenkint a jászol elé járulnak; térdelve fölajánlják az ajándékot, azután ismét fölállanak s József mellé sorakoznak.) MIHÁLY Ó felséges kis királyom, Néked íme fölajánlom Ezt a fényes, szép ezüstöt: (Mutatja.) A legelsô koronámat. Újdonat-új, s nincs ennél több, Jobb helyen lesz tenálad. Mert tudom, ha mégy az égbe, Százszorosan fizetsz érte. (A koronát a jászolba teszi s aztán fölkel s a háttérbe vonul.) ANDRÁS Betlehemi hercegecske! Hoztam néked kis báránykát. Gyönge most még, de ha látnád, Hogyan játszik, szökdell egyre; Milyen fürge, ugri-bugri, Sose tudnál rája unni. Máskülönben szelíd állat, Jó lesz azért játszótársnak; Esztendôre meg a bôre -- Egy kis téli bundácskának. (Odatolja a jászol mellé; ha pedig a bárány eleven, akkor Szt. József megy érte s veszi magához.) PALKÓ Pogácsa van tarisznyámban, Nem akadt más hamarjában, Jó porhanyó, neked való, Mert harapni gyönge vagy még. Egy-két fánkot szintén adnék, Csak maradj itt -- a farsangig. (Lerakja pogácsáját s elmegy.) JANKÓ Kis babácska, hoztam néked Egy tányérka édességet. Hoztam egy kis kanna mézet; Vedd szívesen szépen kérlek. Máskor kozok, -- hisz van otthon, -- Diót s almát, olyan nagyot, Amilyent még, -- bízvást mondom, -- Vén Heródes soh’se kapott. (Leteszi s megy.) BÖSKE Szép kis bimbó, égi kisded! Tudnám, téged hogy mi illet: Fényes úri palotácska, Benne fűtött meleg kályha; Kényes cifra nyoszolyácska, Puha párna, lágy dunyhácska; Arany pólya, bársony paplan, Mindenféle szép ruhácska. Ami finom, ami drága;... -- Ez illetne kis ártatlan. Ó de bármint szeresselek, Nem adhatok, nem én ilyet. Vedd azért e vajat, tejet. Szép kis bimbó, égi kisded! (Leteszi s megy.) MÁRIA Szívességtek kifogyhatlan, Szívemnek ma édes balzsam. A Megváltó, ki itt pihen, Megfizet majd mindent híven. MIHÁLY Van már nékünk busás bérünk! Látjuk íme itt a mennyet. Ennél többet, ennél szebbet, Soh’se várunk, soh’se kérünk! ANDRÁS Sôt a mennyet, Boldogasszony, Nemcsak látjuk; hanem, -- tudom, -- Benn is van már a szívünkben. PALKÓ Béke, öröm, mindenünnen! JANKÓ Bár csak ez az éjszaka Mindörökké tartana! (Angyalok és pásztorok együtt éneklik.) Dicsôség! Dicsôség! Mennyben az Istennek, stb. (Úgymint az I.részben -- Ének után): MIHÁLY Ó kegyes Szűz! mégis engedd, Hadd kérhessek egy kegyelmet. Nem magamnak, másnak kérem, Ne is vedd hát, oh rossz néven! MÁRIA Kérelmed csak jámbor lehet, S azért kedves gyermekemnek. MIHÁLY Egy-két társunk van még otthon, Nyavalyások ámde folyton. Tamás nem lát, Mojzes siket, Dina néma, Jakab sánta. Gyógyítgattuk mindegyiket Ahogy tudtuk; de hiába, Csak kínlódnak a szegények; Reménységünk semmivé lett! MÁRIA Jó az isten bízzunk benne! Hozzátok csak ôket ide; Hisz kunyhótok úgy sincs messze. MIHÁLY (pásztorokhoz) Nos cselédim, csak izibe, Hozzátok a betegeket; Olyan hamar, amint lehet. PALKÓ Haj! haj! haj! Úgy repülünk mint a raj! (Mihály marad, a többiek elmennek.) MIHÁLY Én meg addig, szép Szűz, áldott Fiúcskádnak énekelek. Szegény úgyis sokat szenved: Könnytôl ázik, széltôl fázik; Vigadjon most egy keveset. Ide hát csak furulyácskám, Hadd fújom a legszebb nótám! (Egy ideig furulyáz; utána letérdel a jászol mellé s mondja): Drága gyermek, most még egyet Szép furulyám íme vegyed; Neked adom, fölajánlom, Én már többé nem használom. Úgyis igen öreg vagyok, Nem sokára meg is halok. Ám te tudod, örvendezve Szállok sírba, minden percbe’! Megváltómat mert láthattam, Melengettem, ápolhattam; Szent Fölségét imádhattam. Orcácskáját csókolhattam. (Leborul a jászolra. Rövid szünet. A pásztorok visszaérkeznek. András a bekötött szemű Tamással; Palkó Mojzessel, kinek fülei vannak lekötve; Jankó a mankós Jakabbal; Böske Dinával, ki kezeit szépen összeteszi, vállán ködmenke. Mihály a pásztorok bevonulása közben ismét a háttérbe vonul sz. József mellé. A betegek a jászol elé térdelnek; csak Jakab, a mankós marad állva. Mária is letérdel a jászol mellé s megszólal): MÁRIA Szép magzatom íme lássad Kis szolgáid nyavalyásak. Ám szeretnek, bíznak benned, Szégyent azért nem vallhatnak, Légy irgalmas édes magzat! (Visszaül helyére.) TAMÁS (Kendôjét szemérôl lecsúsztatva fölugrik, s lelkendezve mondja) Látok, látok! (Körültekint) Mindent látok! A szememem nincs már hályog. Ily szerencsét, óh nagy Isten, Hogy megérjek, soh’se hittem! (A pásztorok közé vonul) MOJZES (Szintúgy.) Én meg hallok, a biz hallok; Ó, Istenem milyen csoda; Ezt az órát, ezt a napot, Nem felejtem soha, soha! (Félrevonul.) JAKAB Nem vagyok már én se sánta, Szarvasnak sincs különb lába. (Egyet ugrik.) Félre innét, félre mankó Dobd a tűzre, nesze Jankó. (Neki adja.) JANKÓ A biz Jakab nem ártana, Szörnyű hideg ez a tanya (Félre vonulnak.) DINA (Fölkel.) Megoldódott íme nyelvem, Nem vagyok már néma többé. Én Megváltóm, én szerelmem, Magasztallak mindörökké. De mit adjak, szép kis magzat, E nagy kegyért, mely engem ért? Nesze, vedd a ködmenkémet, (Leborítja a jászolra.) Takarjad be testecskédet. Dér ne érje, szél ne sértse, Meg ne fázzál, szép virágszál. ANDRÁS Ím betellett; szemünk látja, -- Amit jósolt a próféta: A vak jól lát, jár a sánta, Hall a siket, szól a néma. Mit jelent ez?... Tudjuk immár: A Messiás, az új Király, Itt van köztünk, itt imádjuk, Többé tôle el sem válunk. Alleluja! Alleluja! MÁRIA Örvendezni, vigadozni, E szent napon oh ne késsék, Kinek Isten megjelenté, Szent fiának születését. Így akarja, -- így szemléltem, -- Atya Fiú Szentlélek, Mind a hármat egyszemélyben Hálás szívvel dicsérjétek. PÁSZTOROK Alleluja! Alleluja! ANDRÁS Nosza, édes pásztortársak, Hallassuk már énekünket. Fújd föl Jankó bô dudádat, Ne kíméljed a szufládat. Palkó készítsd trombitádat, Ma a jó kedv meg nem árthat. Fogjad Böske s igazgassad Citerádat; te meg Jakab, Fújjad szépen furulyádat. JAKAB Fújni bizony, vígan fújnám, Csak itt volna a furulyám! ANDRÁS Se baj, pajtás, ne sajnáljad, Van itt egy a jászol mellett: Kölcsön vesszük addig eztet. (Fölveszi s odanyújtja Jakabnak.) Ide mellém muzsikások, Én vagyok most a prímástok. (Köréje állnak.) Rendben vagytok? MUZSIKÁSOK Rendben, rendben! ANDRÁS Figyeljetek jól a jelre: Ha fejemmel biccentettem, Mindeniktek akkor kezdje. És harsogjon a trombita, Zengjen vígan a citera. Szóljon a síp, meg a duda, Cifrázza ki a furulya. Hadd örüljön, aki hallja. Vigyázzatok! Nosza rajta! (Nagyot biccent a fejével a muzsikások felé. -- Megszólal a muzsika. Ennek hangja mellett éneklik a nézôk és játszók, -- Mária és József kivételével, -- a ,,Pásztorok, pásztorok örvendezve, sietnek Jézushoz Betlehembe'' kezdetű éneket. Ének alatt az angyalok s a pásztorok közül: Tamás, Mojzes és Dina térdepelnek a jászol körül; a többiek állanak. Mária ülve marad. Az utolsó versszak kezdetén az egész csoportot bengáli fénnyel lehet megvilágítani. Az ének vége felé a függöny legördül.) BÚCSÚSZÓ Keresztelô Szent János Véget ért a példa, véget ért a játék; Kívánom szívembôl üdvötökre váljék. Tanúi valátok: égnyílás, fölséges, S angyali izenet miként mene véghez. Azt is jól láttátok: jámbor pásztornépek Dávid városába miként sietnétek, Töredelmes szívvel miként hódolának, S adtak ajándékot a kis Jézuskának. Miként örvendeztek, miként vigadoztak, Kegyelmet hogy nyertek magoknak, másoknak. Mindezekben pedig példát adtak néktek, Példát igen szépet, ezt ti kövessétek! Ti is Jézuskának, mint ôk, hódolhattok. Köztünk van ô most is, s várja hódolástok. Adjatok szállást is szívetekben néki, Hiszen, jól tudjátok, ingyen dehogy kéri! Itt a földön lészen bôven békességtek, Melyet múló kincsért el nem cserélnétek. És a más világon, ez élet ha zárul, Ô ád, -- úgy ígérte, -- szállást viszonzásul. S ezen a szálláson, itt vár ám csak rátok Dicsôség, boldogság, sohse hallott, látott! Biz a szem nem látta, a fül nem hallotta, Kik itt befogadják, mi vár ott azokra. Ami kincse csak van, -- pedig van de sokja! -- Elétek kitárja, veletek megosztja Az édes Megváltó, -- a kegyes, az áldott! -- Drága szent színét is örökké látjátok, Szóval gyönyöröknek se vége, se hossza. Vigadjatok azért s örvendjetek, nosza! Legyen örömteljes a karácsony napja, Édes boldogságát semmi ne zavarja. Végül még kívánok sok ilyen szent estét, S ezzel búcsút veszek, mondván: Dicsértessék Az Úr Jézus Krisztus, s Mária, sz. Anyja, Szent József azonképp, a nevelô atyja. (A hallgatóság feleli: Mindörökké Ámen.) VÉGE ======================================================================== A kis Jézus elsô gyôzelme Írta: Smialy József Szereplôk: JÉZUS MÁRIA SZT. JÓZSEF GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR LUCIFER, fôördög HERÓDES, Fôvezér I.ôr.szolga, JONATÁS, Lucius fôpap I.-III. ÖRDÖG ÖREG PÁSZTOR I.-III. PÁSZTOR ANGYAL FIATAL PÁSZTOR. Angyalok, ördögök, katonák, udvari emberek stb. ELÔKÉP (Szín: a Pokol. Sötét a színpad, mikor a függönyt felhúzzák. Távoli tompa dörgés és villámlás, mind sűrűbben s mind gyakrabban. Nagy zajjal, villámlás és dörgés között bevonulnak az ördögök. A színpad félhomályban. Majd láthatóvá lesz a fekete trónus. Ördögök kicsik, nagyok.) I. ÖRDÖG Mi lesz ma itt? Minek rendelt ide ma minket a hatalmas Lucifer? II. ÖRDÖG Nem tudom, de olyan mérgesnek még csak akkor láttam, amikor letaszították onnan felülrôl. ÖRDÖGÖK (mind) Átok! Átok! III. ÖRDÖG Álljunk rendbe hamar, mert mindjárt itt lesz! A kénszag nagyon az orromban van. (elrendezkednek a trón körül) (dörgés, villámlás, megjelenik Lucifer, az ördögök térdre hullanak) LUCIFER (fekete csuklyával, gôgös arccal felmegy a trónusra. Áll. A színpad világosabb lesz, a lámpák zöldes-kékes fényben égnek. Az ördögök felemelkednek.) ÖRDÖGÖK (kórusban) Átok! Átok! Üdvözlégy Lucifer! (dörgés, villámlás) LUCIFER (fejét fogja) Hah! Érzem inogni lábam alatt a trónt. Nem! Nem! Nem engedem! (csend, majd nyugodtabban) Hívattalak titeket, átkos angyalok, hogy trónusunkat még jobban megerôsítsük a földön. Ha eddig siralomvölggyé tettük a földet, bűnnel vetettük azt be, hogy bűn keljen ki belôle, most átokkal és vérrel fogjuk azt megöntözni. ÖRDÖGÖK (kórusban) Éljen! Éljen! Lucifer! (dörgés, villámlás) LUCIFER Már látom a csillagot felkelni. Itt a rég várt idô. Az emberiség megszabadul a mi uralmunktól. Jön az aki erôs és hatalmas. Amit eddig felépítettünk, ô lerombolja. Nem! Nem lehet! Neki meg kell halnia, hisz emberi testtel jön a földre. A Pokol minden erejét rászabadítom a földre, hogy az örömének gyászdallá változzon. ÖRDÖGÖK (karban) Gyűlölet, gyűlölet! (dörgés, villámlás) LUCIFER Igen! Gyűlölet! Hisz tudjátok jól, hogy elkövetkezett az idô. Pár nap és megdôl a mi birodalmunk, meginog a trón, amit bűnbôl és vérbôl raktunk össze. Megszületik az emberek Megváltója. De neki meg kell halnia! Ki vállalkozik e tettre?! (csend, az ördögök eltűnnek, csak egy marad Lucifer mellett.) LUCIFER (megvetéssel) Gyáva kuttyák! Nem mertek vállalkozni! Gyűlölöm ôket, mert szépségemre és hatalmamra emlékeztetnek. Gyűlölöm azt, aki ide taszított. (Odafordul az ottmaradotthoz). Ki vagy te? Gyűlölet fia? FÔÖRDÖG Nevem korommá égett a nagy égéskor. Angyal voltam veled együtt, együtt zengtük a teremtés hajnalán a szeráfok dalát, de elvakultam mint te és ide zuhantam, hogy dal helyett káromoljam ôt, szeretet helyett gyűlöljem. Rendelkezésedre állok. Gyűlöletemnél csak a tied nagyobb! LUCIFER (megelégedetten) Eredj a földre és akadályozd meg, hogy az emberek megszabaduljanak a mi uralmunk alól. A Megváltónak meg kell halnia. FÔÖRDÖG (meghajol) Egyetlen vágyam a bosszú!(el) LUCIFER Meglátjuk, ki kacag utoljára. De tudom, hogy a kacagás rémes lesz, mely belefagyasztja az öröméneket az emberek szívébe. Lucifer gyôzni fog! I. FELVONÁS 1. JELENET (Szín: Heródes trónterme, középen trónus) FÔÖRDÖG (királyi testôrruhában) Na végre, itt vagyok. De azt nem tudom még, hogy hogyan fogjak tervemhez? De úgy hallom, hogy jön valaki. Elbújok és várok, hátha hasznom lesz belôle. (elbújik egy oszlop mögé) 2. JELENET (Jonatás zsidó és Lucius római származású testôrök jönnek vitatkozva) LUCIUS Már nekem akármit beszélsz barátom, de a ti Messiásotok csak álomkép. JONATÁS Álomkép? Amiért négyezer évig álmodott a nemzet? Ez sohase teljesednék be? Ez nem lehet. Hát akkor az Írások is hazugságok? Nem! Nem! LUCIUS De ha el is jönne az a ti Messiásotok, mit tehetne a nagy római birodalommal szemben? Hiszen ti olyan kevesen vagytok és Heródes is ellenetek van. JONATÁS Márpedig a Messiásnak karddal kell visszafoglalnia az országot és minden ellenségünk fölött diadalmaskodni fogunk! Izraelnek ismét naggyá kell lennie! LUCIUS Gyenge Messiás lesz az! (lemondólag int) JONATÁS (tűzzel) Mit?! Gyenge? Nekem akkor nem kell! Akkor inkább el se jöjjön! Várunk még négyezer évig, csak jöjjön az igazi, akit minden zsidószív epedve vár. Jer, megmutatom az írásokat, amelyek róla szólnak. (elmegy) 3. JELENET FÔÖRDÖG (elôjön, arcán sátáni vigyorgás) Megvan! Kész a tervem! Ah, itt jön Heródes, megyek eléje! (el) 4. JELENET (Kint dobpergés, trombita zaj. Kinyílik az ajtó. Szolgák, udvaroncok rohannak elôre. Bevonul Heródes az udvarral. Heródes gôgösen a trónushoz megy, ott leül, az udvar körülötte helyezkedik el .) FÔVEZÉR (elôlép, mélyen meghajlik) Üdv neked, ó hatalmas Uralkodó Isten kegyelmébôl. Hálát adunk, hogy téged ó nagy Heródes a trónuson láthatunk! TÖMEG Üdv! Üdv! a nagy Heródesnek! FÔVEZÉR Nagy vagy, ó Heródes, nagyobb összes elôdeidnél, akit királyok jönnek megnézni és hódolatukat elôtted bemutatni. Most is éppen három király várakozik arra, hogy magas színed elé jussanak. HERÓDES Hol vannak e királyok? FÔVEZÉR A külsô városban várakoznak a szolgáikkal és szemkápráztató kincseikkel, amelyek azonban a te legkisebb gyöngyödet sem érik el ragyogásban. HERÓDES Honnan jönnek e királyok? FÔVEZÉR Messze napkeleten van hazájuk azt mondják. HERÓDES Közelebbi adatokat nem tudsz róluk? FÔVEZÉR Kegyelem felséges Heródes, többet nem tudok róluk! HERÓDES Küldj érettük, látni akarom ôket. FÔVEZÉR Parancsod, Uram, teljesítve van! (el) 5. JELENET (kint zaj, összekötözött kezű szolgát löknek be az ôrök) I. KATONA (elôlép) Felséges Heródes! e szolgát magas színed elé küldte a palota hadnagya ítéletre. HERÓDES Mi vétekben találtátok? I. KATONA Nevedet kimondotta anélkül, hogy a felséges jelzôt hozzátette volna. (az udvar felzúg) Felségsértés! Felségsértés! SZOLGA (térdre esik) Kegyelem Uram, kegyelem! HERÓDES (mérgesen) Nem engedjük, hogy személyünket tiszteletlenség érje. Bűne miatt itt az udvar elôtt kiszúrjátok a szemét, hogy tanulja meg mindenki tisztelni a felséges Heródest! SZOLGA Kegyelem Uram, gyermekeim vannak! HERÓDES Nincs kegyelem! Rajta, hajtsátok végre az ítéletet. (a katonák készülôdni kezdenek) HERÓDES (hirtelen feláll) Vagy megálljatok. (Arcán kéjes gyönyör) Én fogom megszerezni magamnak a gyönyörűséget. (odamegy, kardjával kiszúrja a szolga szemét, az felordít rémesen, háttérben felkacag az ördög. Az udvar csendben sajnálkozik. Heródes visszamegy a trónra, a szolgát kiviszik) 6. JELENET FÔVEZÉR (megjelenik) Felséges Heródes, a királyok bebocsátást kérnek! HERÓDES Várom ôket! 7. JELENET (Három király lassú, méltóságteljes lépéssel bejön. Heródes elôtt mélyen meghajolnak.) GÁSPÁR Felséges Heródes, messze útról jövünk, ahol a nap kél fel és ahol a kis patak is jóságról mesél. A régi könyveket forgatva vágy kélt a szívünkben Valaki után, aki több boldogságot hoz a szegény emberlakta földre. Úgy érezzük, hogy vágyaink beteljesednek e napokban. HERÓDES Érthetetlen elôttem beszéded, ó király! Hogyan találtatok éppen ide mihozzánk? MENYHÉRT Csillag vezetett e helyig s itt elvesztettük szemünk elôl, pedig hosszú vándorutunkban ha csüggedtünk is és reménytelenség fogott el, e csillag volt biztatónk és reményünk. HERÓDES Mi hát kívánságtok?! BOLDIZSÁR Ó, mondd meg nekünk felséges Heródes, hol vagyon, aki született a zsidók királya, mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy imádjuk ôt. HERÓDES (felordít és felugrik) A zsidók királya, kit kerestek? Én vagyok az és senki más. BOLDIZSÁR Csillapodj, ó nagy Heródes, mi nem téged keresünk. Az új királyt, aki most született...azt, aki után annyit sóhajtoztak a szívek! HERÓDES (magán kívül) Papok, írástudók! Ide! Ide! Elô a szent könyveket. Feleljetek meg e kérdésre. (papok könyvekkel elôjönnek) FÔPAP Íme uram , szent könyveinkben ezt mondja a próféta: ,,Te efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis tebelôled származik nekem, ki uralkodó legyen Izraelben''. HERÓDES Úgy? (félre) Ah, végem van! (odafordul a bölcsekhez) Jó királyok, menjetek tehát Betlehembe, kérdezôsködjetek szorgalmasan a gyermek felôl és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenvén imádjam ôt. (félre) Hah, rettegj gyermek! (a királyok mély meghajlással) GÁSPÁR Szándékaidat Isten irányítsa Uram! (el) 8. JELENET HERÓDES Ti is el szemem elôl, egyedül akarok maradni. (az udvar el) 9. JELENET HERÓDES (magában) Új király? Hát nem volt elég a vér trónusom megszilárdításához. Az utolsó hazmoneusnak, Antigonusznak vére alig száradt meg kezemen, ismét vér? Igen, ha kell, follyon ismét vér! Izrael új királyának a vére! (körülnéz) Kit bízzak meg e munkával? 10. JELENET FÔÖRDÖG (megjelenik) Itt vagyok Uram! HERÓDES (visszaborzad) A szemed! Jaj, ne nézz rám! Ó képzelôdöm. Hallottad az elôbb kit kerestek a királyok? FÔÖRDÖG Igen Uram, itt voltam, mindent hallottam. HERÓDES Nos, akkor eredj s Izrael új királyának a fejével gyere vissza. (el) 11. JELENET FÔÖRDÖG (markát dörzsöli) Helyes, helyes, így akartam én. Éppen itt jön Jonatás, felhasználom. 12. JELENET JONATÁS (jön sietve s át akar haladni a termen, fôördög megragadja) FÔÖRDÖG Hohó! Barátocskám, hova ily sietve? JONATÁS Eressz! Azt sem tudom, mit csinálok. A hír a Messiásról egészen megzavart. FÔÖRDÖG (gúnyosan) Úgy látom, hogy te is jó vitéz vagy. Egy gyermek, aki Messiás? Haha! Jól néznek ki a zsidók, ha egy gyermektôl várják a római sas elpusztítását...Egy kicsi gyermektôl...hahaha! JONATÁS (kardjához kap) Ne gúnyolódj, mert kardomat megismered! Jól tudod, hogy nekem az ilyen Messiás nem kell. FÔÖRDÖG Nem kell?, de kell másnak. Látod, máris királyok mennek a hódolatára hahaha! JONATÁS (elszántan) Hát nem lesz kinek hódoljanak. Isten úgy segítsen! FÔÖRDÖG Úgy-úgy! Ezt már szeretem! Izraelnek szégyen lenne négyezer- éves várakozás után egy gyermekkel megelégedni. JONATÁS Megakadályozom e gyalázatot népemen! Megyek és megsemmisítem a királyt. FÔÖRDÖG Veled tartok! A gyermeknek pusztulnia kell! (el) (függöny) II. FELVONÁS 1. JELENET (Szín: pásztorok tűz mellett melegednek) FIATAL PÁSZTOR Oszt régi ember kelmed is bátyám! ÖREG PÁSZTOR Régi bizony fiam. Sok juhnak nyírtam meg a gyapját. II. PÁSZTOR Úgy képzelem kegyelmedet bátyám, mint Ábrahám atyánkat, vagy egyet az ôsi pásztorok közül, amint legeltették a nyájat s közben várták a Messiást. ÖREG PÁSZTOR Messiás! (sóhajt) Ej, bár már itt lenne. Bizony fiam, rég várjuk mi már az idôk teljességét. Én talán meg sem érem! III. PÁSZTOR Pedig úgy beszélik, hogy a papok, akik ismerik az írásokat, éppen a mi idônkre teszik a Messiás eljövetelét. IV. PÁSZTOR Nézzétek, pásztortársak milyen nyugtalan ma a nyáj. Nem eszik semmit csak bámul az ég felé, mintha ezek is a Messiást várnák. ÖREG PÁSZTOR (hirtelen felugrik) Pásztortársaim, mit jelent az a fényesség ott fenn, mert én ilyet nem láttam, bár sok idôt számláltam! (ének?) I. PÁSZTOR Csodálatos éjszaka! Ni-ni, milyen tűzben ég a betlehemi puszta. II. PÁSZTOR Magam sem vagyok gyermek, mégsem láttam oly remek, tündöklô szép csillagot, mely itt is felettünk ragyog. (ének?) (távol angyali ének: Dicsôség...békesség...fényesség...pásztorok ámulva néznek, angyal jelenik meg.) 2. JELENET ANGYAL Ne féljetek pásztorok, íme nagy örömet hirdetek nektek, ma született nektek az üdvözítô, ki az Úr Krisztus Dávid városában. És ez nektek a jel: találtok egy kisdedet pólyába takarva, jászolba fektetve... (közben több angyal jön oda, az ének erôsebben hallatszik, amíg az angyalok átvonulnak a színpadon és eltűnnek. ÖREG PÁSZTOR (magához tér) Álom ez vagy valóság?! I. PÁSZTOR Nem álom ez bátyám, nézze csak a pusztát! Fényesség és angyalsereg. Istenem, de szép! II. PÁSZTOR Fel, tehát, menjünk és nézzük meg a csodát! (felkészülnek) (kint ének: Fel nagy örömre ma született...Elmennek...) 3. JELENET (Fiatal pásztorfiú futva jön) Megyek és jelenem a városban a történteket. (el) 4. JELENET (Jönnek a bölcsek) GÁSPÁR Erre, erre testvérek, ott a csillag, ott ragyog. (Sietve el) 5. JELENET (jön Jonatás és a fôördög) FÔÖRDÖG Utánuk! Most légy bátor Jonatás! (el) (függöny) III. FELVONÁS 1. JELENET (Szín: istálló, angyalok körben, Mária Jézus bölcsôje mellett Szt. Józseffel. Az angyalok énekelnek: Dicsôség...Jönnek a pásztorok ajándékokkal.) ÖREG PÁSZTOR (kicsi báránykával letérdel): Öreg vagyok már, de hálát adok a nagy Jávénak, hogy megengedte élnem e nagy percet. Most már meghalhatok. Elôbb átadom neked, ó gyermek, ez nagyszerű pásztornép hódolatát. Elsônek is a nép üdvözöl téged világ Megváltója. (pásztorok letérdelnek, angyalok éneklik: Mennybôl az angyal...) (Megjelennek a bölcsek, utánuk Jonatás és a fôördög) GÁSPÁR (térdre esik.) Aranyat hoztam neked, ó rég várt Messiás. Szegényen jöttél közénk, hogy a te szegénységeddel gazdaggá tégy minket. JONATÁS (Dühösen magában) Nem kell! Nem kell! MENYHÉRT Íme a tömjén füstje, elismerjük Istenségedet. Hódolat neked, Istenember, Izrael Ura, Istene! JONATÁS Megölöm! Megölöm! (rohanni akar, de az ördög megragadja a karját) FÔÖRDÖG Várj még! BOLDIZSÁR Itt a szenvedés mirhája, Uram, kezemben. Te, aki nem hadvezérnek születtél, szenvedésed árán akarod visszafoglalni Izrael királyságát, fogadd hódolatunkat. JONATÁS (Elôlép sziszegve) Nem kell! Kardos Messiás kell. Vitéz király kell, nem szelíd gyermek. Pusztuljon az ilyen. (Felemeli a tôrt, az angyali kar megszólal csendesen: Nyugodj Kisded csendességben...) JONATÁS (Keze a levegôben fennmarad) A szeme! Jaj a nézését nem bírom. (elfordítja szemét és fejét) Eh! (angyalok halkan énekelnek) Nem! Nem! (elejti kezébôl a tôrt, odaborul a jászolhoz és hangosan felzokog. A kar tovább énekel, közben hallatszik a zokogás.) FÔÖRDÖG (Oldalt felordít:) Lucifer! elveszítettük a játékot! (el) (Halkan énekelni kezdik: Dicsôség mennyben az Istennek...s aztán mind erôsebben s közben lassan leereszkedik a függöny.) VÉGE ======================================================================== A világ karácsonya 1973-ban Szereplôk: KRÓNIKÁS FÔANGYAL MÁRIA GÁBOR FÔANGYAL JÓZSEF VILÁGFI I.-VI. ANGYAL I.-III KISFIÚ FÉRFI I.,II. KISLEÁNY KIS BETYÁR FENYÔFA GYERMEKEK I.-III GYERMEK PÁSZTOROK KICSI PÁSZTOR NAGY PÁSZTOR ÖREG PÁSZTOR FURULYÁS PÁSZTOR GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR 1. KÉP KAR Bimm... bamm... bimm... bamm... Lágyan szól a kis harang Messzi száll a bűvös hang... Ünnep van... Karácsony van... KRÓNIKÁS Karácsony van és fényesség Elszállt a négyezres sötétség Nagy volt Ádám s Éva vétke, Még nagyobb Isten kegyelme. KAR Bimm... bamm... bimm... bamm... Lágyan szól a kis harang Messzi száll a bűvös hang (megáll)! KRÓNIKÁS Messzi száll az Isten hangja Ôszülôket vidámítja Lágyan szól az égi hang Megnyílik rá minden hant. Mert kígyó fejét összerontja Egy asszonynak kis Magzatja. KAR Bimm... bamm... bimm... bamm... Ave, ave Maria Ave, ave Maria Istenünknek szent Anyja! KRÓNIKÁS Hajnal hasad, gyorsan virrad (erôsödô fény) Isten terve eget bonthat Nagyobb csodát nem tehet Teremté a szeplôtelent. KAR Ékes virágszál, kit szent Anna szült Szép Szűz Mária, könyörögj értünk. FÔANGYAL Legyen áldott az Úr, a Végtelen És a föld porából fakasztott liliom, Mária A szép, a szent, a szeplôtelen. KAR A szeplô nélkül fogantatott Szűz. 2. KÉP. ANGYALI ÜDVÖZLET MÁRIA (Imazsámolyra térdelve, a szentírás elôtte kinyitva) KAR Elküldé az Úr angyalát... (Ébredj ember 2.sz.) GÁBOR FÔANGYAL (kezében fehér liliomot tart) Ne félj Mária, mert Istennél kegyelmet találtál. Íme méhedben fogant és fiat fogsz szülni és nevét Jézusnak hívod. Nagy lesz ô, a magasságbeli fia, és királyságának nem lesz vége. MÁRIA Miképpen lesz ez? GÁBOR FÔANGYAL A Szentlélek száll tereád és a magasságbeli kegyelme elborít téged és ezért a szent is ki tôled születik Isten fia lesz. MÁRIA Íme az Úrnak szolgáló leánya, legyen nékem a te igéd szerint. (Gábor angyal a liliomot átadja) KAR És az Ige testté lôn és miköztünk lakozék. (énekli:) Mária kis hajlékában 8.10. versszak. 3. KÉP. SZÁLLÁST KERES A SZENT CSALÁD (József és Mária szállást keresnek) JÓZSEF Rám bízta az Úr Jézust és Máriát. Az Isten anyját s az Isten Fiát. Én József az ács, szegény kézműves Kétezer éve szállást keresek Kopogok szívek záros ajtaján Karácsonyeste megnyitják talán. De a legtöbb szív zsúfolt szüntelen Mint valamikor régen Betlehem. Nincs hely, hol nekünk szállást adjanak, Az Isten fiát elveszi a fagy. Hideg, közöny, világi érdekek szórakozások, vágyak, versenyek Bűnös mulatozások, véres háborúk, Becsapják elôttünk mindig a kaput. MÁRIA Kétezer éve mégis zörgetünk, Nyissatok lelket! Jó Isten velünk! Karácsony estén, ködön, éjen át Hozzuk nektek az Isten egyfiát. Értetek jön, ó nyissatok szívet Szegény hitetlen, modern emberek! VILÁGFI (nyakkendôvel, nagy hajjal, cigarettával, nagyképűen félretolja ôket) Nincs hely, a világ fejlôdik, halad, Fontos, hogy tele legyen a hasad! Fontos, hogy legyen ruhád és legyen rádiód Hűtôszekrényed, televíziód. Luxuskocsi és egy kényelmes lakás Benne jólét és sok szórakozás. Menjetek innen a vallás lejárt ne ámítsátok az újkor fiát! (kitaszigálja ôket!) *** Meséknek vége! Itt a tudomány! Nincs már titok, és nincsen több talány! Mindent tudunk és mindent felfedezünk Megyünk a Holdba s tovább is megyünk! Nem halljátok zúgnak a tömegek Nem karácsonyi jámbor ének ez! TÖMEG Ruhát adjatok...! Ruháát!! Kenyeeret! FÉRFIKAR Lakást! NÔIKAR Rádiót! televíziót, luxuskocsit és sok szórakozást! FÉRFIKAR Hírnevet! NÔIKAR Rangot! (a tömeg zúgása közben szép lassan megjelenik egy angyal a világfi mellett) FÉRFIKAR Vagyont! TELJES KAR Haladást! I. ANGYAL Mint embererdô úgy zúg a tömeg! (kezével megérinti a világfi vállát) De nem hallod, hogy sírnak a szívek, Mint kis ágon susogó levél Titkos sóhajuk az Istenig ér! (hangok kavarogva): NÔI HANG Meghalt a fiam! KISFIÚ Meghalt az apám! NÔI HANG Hol van a férjem? FÉRFI Hol a feleségem? ERÔS FÉRFI HANG Megcsalt a világ. Jaj, hol a hitem? Így nem bírom tovább! IFJÚ HANG Hol az aranyos gyermekmese-kor? Ifjúságomat megölte a bor! Cigaretta, mámor és a bűn! FÉRFI Nincs tiszta lány, nincs tisztes feleség! MÁS FÉRFI Családi béke ugyan van-e még? GYERMEKHANG Elvált szülôk félárva gyermeke, elzüllöttem, nem hiszek semmiben. NÔI HANG Jaj, beteg vagyok, jön már a halál. FÉRFI HANG Rákos vagyok, mit ér a tudomány? LEÁNYHANG Szomorú vagyok, jaj, ki ad vigaszt? IFJÚ HANG Kétségbe estem, életet ki ad? TELJES KAR Mit ér ha száz műhold is felrepül ha lenn az ember kínban elmerül? (kiabálás alatt megjelenik a második angyal is, oldalt csendesen megáll) I. ANGYAL (Világfit vállán megérinti) Hallod-e világ hangos szelleme: Így sír az embertömeg erdeje! Eredj innen! A sok gôgös beszéd Nem váltja meg a tenger szenvedést! (A világfi elmegy s a második angyal beszél, megjelenik a harmadik is!) II. ANGYAL (összetett kézzel) Jöjj el Megváltó! Hív a sok panasz! Az emberszívnek úgy kell a vigasz! A szenvedést nem veszi senki le, A sok keresztet vedd magadra te! III. ANGYAL Karácsony estén szüless újra meg Hogy legyen akit megfeszítsenek! Kereszted fája fénysugárt lövell, Négy ága öt világrészt átölel... Tanítsd meg azt, ki téged még szeret Felvállalni a nagy kereszteket. Szenvedni szépen, békén, szótalan Mosolyogni s meghalni boldogan! (a színen félhomály, kar énekli: Jöjj el édes üdvözítônk! Az adventi koszorú négy gyertyája ég. Három kisfiú és két kisleány a színen) KISLEÁNY Eljön a kis Jézus és így szól hozzátok: ,,Jövök, hogy én is emberré legyek: Szívetekben van egy kis helyetek? Nem kérem én a kombinált szobát, csupán a garázs egyik oldalát. Színben, pajtában, kamra szögletén Egy kicsi helyen jól megférek én! KIS BETYÁR Jaj kicsi Jézus, drága napsugár elôdbe áll egy modern kis betyár! Hogyha te akárhova bemehetsz: Én kinyitom a huncut szívemet! Nem szépítem, nem csűröm, csavarom, Bizony igaz, én rossz vagyok nagyon! De te a rosszakat is szereted, Faragj belôlem jó kis gyereket! II. KISFIÚ Drága kis Jézus, én is itt vagyok: És itt vannak mind velem a nagyok: Édesapám s az én édesanyám, A nagymamám is és a nagytatám! A kis öcsém is, nézd mind itt vagyunk, Mi neked szállást szívesen adunk! III. KISFIÚ Édes kis Jézus, ide bejöhetsz, A mi falunkban sok ember szeret. Mi nem vagyunk mind gôgös gazdagok: Szürkén hordozzuk a mindennapot. Munkások vagyunk, mint József az ács Mi befogadjuk az Isten fiát! I. KISLÁNY Van sok asszony, sok édesanya, Akinek sokszor könny az itala. Kenyere bánat a sorsa nehéz Kinyitja neked mind, mind a szívét. II. KISLÁNY Gyere kis Jézus, mi befogadunk Jöjj el közénk és áldd meg a falunk Áldd meg a sok ártatlan gyereket, Hogy ne gyalázza meg a te nevedet! GYERMEKKAR Lelkünkben kész a jászol, lejöhetsz befogad sok szív, mert nagyon szeret Imánk a pólya, amely betakar Téged az egyszerűség nem zavar. Ó jöjj és áldd meg itt a híveket de azokat is kik hitetlenek. Hogy ezen a szép drága éjszakán Hinni tudjon benned mindahány. (A gyermekek eléneklik -- fenyôgallyas kis Jézuska!) I. KISLÁNY Jézuska így szól, mind figyeljetek: Én földre hozom a szeretetet szeressetek és boldogok legyetek Ki áldozáskor magához veszen Annak a szíve örök betlehem. KAR Ó gyönyörű szép... 4. KÉP. A FENYÔFA KRÓNIKÁS (Elmondja a két beteg gyermek történetét) Két beteg gyermeket látogatott meg egyszer a kis Jézus. A kislány virágra vágyott, de a kis fiútestvére, aki szintén beteg volt, egy olyan zöld ágacskát kért, amely nem hervad el. A kis Jézus az erdôbe ment és kérdezte a fákat: Ki jönne el két beteg gyermeket megvigasztalni? A fák egy ideig hallgattak, aztán az egyik mondta: Én szívesen elmennék, de a mókusnak akkor nincs hová mennie aludni. A másik azt felelte: Én sem mehetek, mert a madarak fészküket reám rakták. A harmadik méhekre és lepkékre hivatkozott, amelyek ôt nem engedték. Akkor szólalt meg a fenyô alázattal és szégyenkezve ajánlkozott. Mentegetôzött virágtalanságáért és szúrós leveleiért. A kis Jézus így szólt: Mivel ilyen jó a szíved, maradj télen-nyáron hervadhatatlan zöld. Ha a többiek leveleiket hullatják, a te leveleid ne hulljanak le soha. S hogy még szebb légy, angyalkák jönnek és feldíszítenek téged. És valóban angyalkák jöttek, díszeket raktak rá és aztán a kis szánkóban elvitték a két beteg gyermekhez, kiknek örömét le se lehetett írni. Ez volt az elsô karácsonyfa a világon. Hallgassuk meg, magát a karácsonyfát, milyen szent történetet mesél nekünk a mai szent estén: 1. SZÍN FENYÔFA (karácsonyfa feldíszítve és magasra téve. Elôtte fenyôfa ruhába öltözve egy fiú.) Jertek, jertek gyermekek, olyan szépet mesélek! (ugrálva jönnek és félkörben felállnak) GYERMEKEK Mit mesélsz te szép fenyôfa, mondjad, mondjad, meghallgatlak! FENYÔ Nem mesét és mesécskét, hanem igaz történést mondok én ma itt nektek, de csak úgy ha jók lesztek. MIND Jók leszünk, jók leszünk, Isten látja a lelkünk. FENYÔ Figyeljetek most jól rám, ha megrázom zöld subám hull rólam sok mogyoró, kalács, cukor és dió! MIND Jaj de jó, jaj de jó, jó gyermekeknek való. FENYÔ Várjatok ti kis lurkók, beszédemben zavartok. II. GYERMEK Kezdjed, kezdjed egy kettôre MIND Mert mennünk kell szentmisére. FENYÔ Hát akkor csak figyeljetek: Éjjel volt és hullt a hó, mellettem egy kis istálló. Benne szamár, kecskeolló, úgy szuszogtak, mint egy fúvó. Egyszer csak az istállóban, fényesség lett és rá nyomban A kis Jézus megszületett, egész világ örvendezett. MIND A kis Jézus megszületett, egész világ örvendezett. FENYÔ Az elsô fácska én voltam, ki ablakhoz közel álltam Oda bé-bé kukucskáltam, a fejemet is bedugtam. Kis Jézust felköszöntöttem, karácsonyfa lett a nevem. MIND Üdvözlégy szép karácsonyfa, kisded Jézus szép zöld fája! FENYÔ Hogy azután mi történt, meglátjátok azt tüstént. Rám szállt az ég csillaga, erdôt, mezôt beragyogva. Ezért láttam a jászolban a kis Jézust pólyácskában. Mellette volt édesanyja, boldogságos Szűz Mária. És ott volt szent József maga, a kis Jézus nevelôatyja. MIND Jaj, de szép, jaj de való, szemet elkápráztató! III. GYERMEK Mondd el kérlek fenyôfácska, mi történt az istállóban? FENYÔ Ó be szép volt, amit láttam, mint kis boci úgy bámultam! Sok-sok angyal rámszállott. Ágaimon csak hintázott. Berepültek a pajtába, rendet csaptak hamarjában. Egyik angyal söprögetett, a másik meg meszelgetett. Port törölt a harmadik és így tovább mindenik! Közbe-közbe még kijöttek s csodaszépen énekeltek. 2. SZÍN. ANGYALOK HÓDOLATA KRÓNIKÁS Történt pedig, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy megszámláljanak mindenkit az egész világon. Megindult mindenki, hogy beiratkozzék az ô szülôvárosába. Fölment tehát József is, Galileából, Názáret városából Júdeába, ahol Dávid városa Betlehem volt. Ô Dávid családjából és nemzetségébôl való volt. Vele jött jegyese Mária is, aki gyermeket várt. Miközben ott tartózkodtak, világra hozta gyermekét és pólyába takarva jászolba fektette. Máshol nem kaptak szállást, csak egy barlangistállóban. ÉNEK Csendes éj... FÔANGYAL Üdvözlégy Isten, világ királya, ki a bűnöktôl immár megváltja a szenvedôket, a búsulókat. Eljött a napja a régvárt Jónak. I. ANGYAL Szegényül jöttél e gazdag világra, hogy aki tudja, aki látja, érezze mindig, hogy nem öröm a kincs ha benne igaz szeretet nincs. II. ANGYAL Nem kaptál szállást, barlangba jöttél Megváltó hajnal, innen köszöntél. FÔANGYAL Kicsi szolgáim repüljetek fel, az örömhírt ti vigyétek el: Inekeljetek az emberi nemnek, hogy itt van a napja a rég várt felkentnek. 3. SZÍN. PÁSZTOROK HÓDOLATA FENYÔ Hallgattam az angyali éneket s amint hátrafelé nézek Hát a puszta olyan fényes, szinte-szinte ijedelmes. Mindenfelé angyalének s a pásztorok is ébredeznek. PÁSZTOROK (Bevonulnak, botjukkal dobbantanak.) MAGNÓ Pásztorok örvendezve... KICSI PÁSZTOR Angyali seregek szép énekére, én is eljövék jászolod elébe Eljöttem és szívem neked átaladom, esedezem hozzád kisded én Jézusom. NAGY PÁSZTOR Pásztori kunyhóban szült az édesanyám Pásztori módon nevelt az én apám. Pásztori életem nem is cserélném fel Augustus császárnak temérdek kincsével. Csakhogy köszönthetlek téged Uram Jézus! ÖREG PÁSZTOR A kerek nagy pusztán száz esztendôt éltem Amíg ilyen szép fehérre vénültem, Családom, unokám rendre felneveltem Azt hittem, nem élek szebbet életemben, De a kegyes Isten módfelett megáldott Megengedte látnom, ki minket megváltott. Dicsérlek szívembôl, Uram, kisded Jézus. FURULYÁS PÁSZTOR Édes kicsi Jézus elhoztam néked azt, ami nekem a legkedvesebb; a furulyámat. Ha bánatom van, ha örülök, eldalolom az egész világnak, most neked adom, hogy ezután te vidámítsad az én életemet. 4. SZÍN. HÁROM KIRÁLY HÓDOLATA KRÓNIKÁS Mikor pedig megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király napjaiban, bölcsek jöttek napkeletrôl Jeruzsálembe mondván: Hol vagyon, aki született, a zsidók királya, mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk imádni ôt. KAR Az Isteni gyermeket... GÁSPÁR Messzi országból jöttem, göröngyös veszélyes utakon, de mindig reméltem, hogy eljutok hozzád királyok királya. Fogadd ajándékomat. MENYHÉRT A világ titkait figyelem, a tudomány sok titok fényét láttatja. Így találtam rád, hatalmas Isten. Napnak Földnek, csillagoknak Ura, fogadd hitem ajándékát. BOLDIZSÁR Uram, szereteted biztatott, hogy jöjjek hozzád. Te minden emberért születtél a földre: akár fehérbôrű, akár sárga, akár néger. Fogadd szeretetem hódolatát, tied akarok lenni. KAR Hit, remény és szeretet... KRÓNIKÁS Templomok, oltárok épülnek öt világrészen és napkelettôl napnyugatig templomaink oltárán mindennap megújul a karácsony csodája. A Betlehemi Kisded, mint örök szeretet köztünk marad, hogy mindig megtaláljuk ôt, aki az út, az igazság és az élet. (eközben Mária a jászolt elôbbre helyezi. Két kis angyal gyertyával mellé áll) KAR Az Ige megtestesült... I. ANGYAL A Betlehemi éjszakába én vezetlek el És megtanítlak arra, amit az angyal énekel Én karodba adhatom az édes kisdedet És megtanítlak szeretni jóságos Istened. Én meggyôzlek, hogy tűrni kell s szenvedni s bízni itt Mert a legjobb vigasztaló az embernek a hit. II. ANGYAL (Remény) A szíveteket súlyos csapás éri ha nem tudtok mosolyogva nézni, Hogyha gyötör betegség vagy bánat Vajha tépnek szívszaggató vágyak Ne legyetek keserűek érte, nézzetek a betlehemi éjbe. Megenyhül a lelketek nagy gondja attól ki a világ terhét hordja. S ha szívetek örökzöld reményben Bízni kezd a boldogabb életben. III. ANGYAL (szeretet) Egy érték van a földön mi örök Jóság, melegség minden nép között. Az emberszívnek ez jelent vigaszt A fagyos földre ez derít tavaszt. Gyöngéd, akár egy könnyű lehelet, de legyôzni sohasem lehet. Legdrágább kincs a földön idelenn és nem szűnik meg soha, sohasem Keressétek e kincset emberek! E kincs az örök, tiszta szeretet! IV. ANGYAL (Boldogság) A boldogság napkeleti álom. S úgy keresik ezen a világon. Úgy keresik, de meg nem találják Pedig olyan erôsen akarják. De ha te is boldog akarsz lenni: Megtanítalak, hogy kell megszerezni: Nem kell egyéb, csak magadat feledd el s érdektelen tiszta szeretettel járd az utad, amint Isten adta. Ebben van a boldogságnak titka! V. ANGYAL (Öröm) Az öröm a léleknek virága Fáradt lelkek édes megnyugvása. Szétragyog, mint tavaszi nap fénye S derűt hint az emberek szívébe. Annyi bánat a lelkünkre rontott Kétség, baj és mindennapi gondok. A lelkünk a jajba belefáradt Fásultak a mosolyszínű vágyak. Mégis most a karácsonyi csendben De jó volna elfeledni mindent S alázattal a kis Jézust kérnünk, Derítse fel a mi fáradt lelkünk! VI. ANGYAL (Béke) Sok gond, baj van az egész világon Bizalmatlanság majd minden családon. Nyugtalanság a lelkeknek mélyén Szenvedésbôl, betegségbôl szólunk Kis Jézuska, emlékezzél rólunk! Nézz le ránk is szent karácsony éjjel Az egész nagy világnak ma jöjjön el a béke! KAR Dicsôség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek! VÉGE ======================================================================== Ezen a szent éjszakán... Szereplôk: ANNA MÁRIA GÁBOR FÔANGYAL SZT. JÓZSEF I.-III. ASSZONY ERZSÉBET ROKON I.-V. ANGYAL I.- III. PÁSZTOR BOJTÁR GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR KISFIÚ KISLÁNY. I. JELENET ÉNEK SZ V. U. 2. sz. (ezalatt bejön Anna és Mária) MÁRIA Drága Jó anyám, te arra tanítottál, hogy szeressem az Istent. Taníts engem ismét, beszélj újra Istenünkrôl. ANNA Leányom, azért kell Istent teljes szívünkbôl szeretnünk, mert ô is nagyon szeret minket. Sokan nem is gondolnak rá. Parancsait nem tartják meg, sôt, sokan káromolják is ôt. MÁRIA Miért is vannak ilyen rossz emberek?! ANNA Isten ellensége, a Sátán csábítja bűnre az embereket. Ádámot és Évát is a Sátán vette rá az engedetlenségre, hogy bezáruljon a menny kapuja. MÁRIA Mikor nyílik meg a mennyország kapuja? ANNA Ha eljön a Megváltó, akirôl a próféták jövendöltek, hogy ô az Isten Fia. MÁRIA Ó bárcsak eljönne már, hogy minél többen jussanak a mennybe! ANNA Leányom, a próféták jövendölése szerint az idô betelt. Hamarosan megjelenik közöttünk az Isten Fia. A templomban már sok jó ember várja eljövetelét. MÁRIA Úgy örülök szavaidnak, talán én is láthatom majd ôt? ANNA Ha imádkozol ezért, még teljesülhet a vágyad! MÁRIA Ma egész nap ezért imádkozom. ANNA Imádkozz leányom mindig, az legyen az elsô. (Mária letérdel, Anna elmegy) II. JELENET. ANGYALI ÜDVÖZLET. (Ének SzV.U.1. szakasz végén Gábor bejön és megáll. Mária térdel, imádkozik) GÁBOR Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! (meghajol) Áldott vagy te az asszonyok között. (Mária rémülten néz, Gábor közelebb lép) Ne félj Mária, kedves vagy Istennek. Fiad fog születni, akit Jézusnak nevezel majd. MÁRIA Fiam, hiszen még férjhez sem mentem. Miképpen lesz ez? GÁBOR A Szentlélek ereje száll rád, ezért a szent, aki neked születik, Isten Fia lesz, Országának nem lesz vége. MÁRIA (fejét lehajtva) Az Úr szolgáló leánya vagyok, legyen úgy ahogy akarod. (Gábor, Mária el.) III. JELENET. MÁRIA ERZSÉBETNÉL. ÉNEK 185. (színen néhány szék) ERZSÉBET (bejön az asszonyokkal, leül) Úgy örülök, hogy eljöttetek hozzám. Jólesik elmondani szívem boldogságát. Milyen csodálatos mindaz, ami velem történt. Hányszor kértem az Urat, és lám most teljesedik a vágyam! Úgy érzem, nagyon közel van hozzám az Úr! I. ASSZONY Valójában mindenki csodálkozik ezen a dolgon, ami akkor történt Zakariással a templomban, csak azt jelenti, hogy elérkezett a Megváltó. II. ASSZONY Az öreg Simeon is azt mondja, hogy ô biztos abban, hogy meglátja a Megváltót. III. ASSZONY Pedig milyen öreg már, de azért mindig ott van a templomban, hátha éppen akkor jön a Megváltó. II. ASSZONY Ó, nemcsak ô várja ott sokat... Hányan várják a Megváltót napról-napra. Még az írástudók és farizeusok is errôl beszélnek titokban. III. ASSZONY Persze, hogy titokban! Hiszen ha Heródes megtudná... I. ASSZONY Én csak azt nem tudom, hogy milyen lesz a Megváltó. Nem tudom hogyan ismerjük fel, hogy ô az... ERZSÉBET Akik tiszta szívvel várják, azoknak maga Isten ad jelet, hogy rá ismerjenek. Valahogy úgy érzem, hogy meg fogom látni én is. Napok óta mindig csak erre gondolok, néha mintha látnám is, hogy jön. Egy asszonyt látok gyermekkel a kezében és a gyermek felém tartja a kezét. Vagy talán csalódás az egész. Ha lezárom a szemem, újra csak látom. (becsukja a szemét) Mintha egészen közel lenne...És egyre csak jön, jönne... I. ASSZONY (kinéz) Valaki tényleg jön! II. ASSZONY Hiszen ez Mária, a rokonod Názáretbôl. ERZSÉBET (meglátva Máriát felugrik a helyérôl, az asszonyok is lassan felállnak. Ô az, ô az akit láttam, a Megváltó anyja. (megöleli Máriát) Áldott vagy te az asszonyok között... Boldog vagy Mária, mert beteljesedett mindaz, amit az Isten üzent neked! I. ASSZONY Ki hitte volna mindazt, amit most láttunk és hallottunk. II. ASSZONY A mi Urunk anyja jön hozzánk! MÁRIA Magasztalja lelkem az én Uramat, örvendezve élek szárnyai alatt. Szolgálója lettem, lepillantott rám, alázattal zengi dicséretét szám. ERZSÉBET Jöjj Mária és mondj el mindent, ami veled történt... (elmennek) ÉNEK 11sz. IV. JELENET. SZÁLLÁSKERESÉS. MAGNÓ Mária hamarosan hazatért Názáretbe. Augustus császár rendeletet hirdetett ki, hogy számlálják össze az egész birodalmát. Mindenki elment a saját városába, hogy feljegyeztesse magát. József Dávid házából és nemzetségébôl származott. Elment tehát Názáretbôl Dávid városába, Betlehembe. Miközben ott tartózkodott, elérkezett Mária napja. Világra hozta szt. Fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette egy istállóban, mert nem kaptak helyet a városban. (függöny felgördül. Mária, József jönnek, közben hallatszik a MAGNÓ:) Szállást keres a Szent család, de nincs senki, aki helyet ád. Nincs aki befogadja ôt, ki égnek s földnek Ura! MÁRIA Égi Atyám, Úristen, ne engedd, hogy hidegben Téli fagyban s ég alatt szülessék meg szent Fiad! JÓZSEF Imádkozz csak Mária, nézd rokonom nagy háza Talán ô csak beenged, vagy ha ô nem...úgy félek... MÁRIA Kopogtass be ajtaján, mint az égnek kapuján JÓZSEF Elôbb nyílik meg az ég, ott fenn van a kedvesség! De az ajtót megrázom, (zörget) áldás, béke e házon! Betlehem jó embere, beengedsz-e éjjelre. ROKON Ki rázza a kilincset, micsoda vad idegen? JÓZSEF Nem idegen, rokonság, Názáreti József, az ács! ROKON Nem tudom már kinyitni. Hagyjál minket aludni! Mind felébred gyermekem...menj el innét idegen! JÓZSEF De hideg az éjszaka, feleségem megfázna... ROKON Vendéglôben van sok hely! JÓZSEF Onnan jöttünk épp mostan! ROKON Ne vitatkozz énvelem, takarodj el idegen! MÁRIA József hagyd ott, jer menjünk, velünk lesz majd Istenünk! JÓZSEF (sóhajt) De keserű éjszaka, hová menjünk Mária!? MÁRIA Csak volna kis friss szalma... JÓZSEF Igazad van Mária, most már tudom, hol lesz jó Nem messze egy istálló. MÁRIA (riadtan) És ha ott a sok birka, ott szülessék Jézuska?! JÓZSEF Szegény pásztor, jó népség, voltam én ott már vendég! Igaz barlang az a hely, és tele sok üreggel... Találunk majd egy sarkot, berendezünk mindent ott. Kisöpörjük tisztára, megágyazunk szalmára... Úgy várjuk az ég Urát, Karácsony kis Jézusát. MÁRIA Jól van József, gyerünk hát, készítsük el kis ágyát.(elmennek) ÉNEK 194.(ének alatt elkészítik a pásztortüzet. Három pásztor mellé fekszik) V. JELENET. PÁSZTOROK. MAGNÓ Ezen a szent éjszakán Betlehemnek pusztáján Jó pásztorok virrasztanak, nyájuk mellett imádkoznak. I. PÁSZTOR Jóságos szent Istenünk, ô Megváltót küld nekünk. II. PÁSZTOR Bizony most már jó volna, ha jönne az ég Ura ! Az emberek gonoszak, csalnak, lopnak, hazudnak ! BOJTÁR Hallottátok a sok jöttment idegent ? Betlehemben lop birkát, tyúkot, tojást meg búzát ! I. PÁSZTOR Sosem volt ily gonosz világ, itt van minden rosszaság ! Bárcsak jönne már nekünk üdvözítô Istenünk. II. PÁSZTOR De gyönyörű éjszaka, nézd micsoda nagy csillag az! Ott az égen hogy ballag, jaj, de fényes idelent, vajon ez most mit jelent? (belép III., IV., V. angyal ) III. ANGYAL Ne féljetek, nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek. IV. ANGYAL Ma született az Üdvözítô Dávid városában, ô a Messiás és az Úr... V. ANGYAL Ez a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve. ÉNEK Dicsôség...(angyalok el) I. PÁSZTOR Mit láttatok pásztorok? II. PÁSZTOR Ének szóból értém meg: Messiásunk született Keressük a gyermeket, kit jászolba fektettek. BOJTÁR Nosza rajta szaporán, keressük hát jó korán. I. PÁSZTOR Üres kézzel ne menjünk, ajándékot is vigyünk! BOJTÁR Nekem van kis sajtocskám I. PÁSZTOR Nekem meg egy báránykám II. PÁSZTOR Én meg viszek kenyeret és hozzá a szívemet! BOJTÁR Furulyámat is fogom, hogy kacagjon, ha fúvom! I. PÁSZTOR No csak lassan te gyermek, mi lesz hát a többivel. (tüzet felfújja) BOJTÁR Mint a szélvész úgy futok, a többit is majd hívom. (elszalad) ÉNEK 32 (két pásztor a helyére megy, többi is megérkezik, letelepednek a tűz köré) VI. JELENET. PÁSZTOROK II. I. PÁSZTOR Nincs igazad, azt hiszem, a Messiás nem gyermek! Férfi lesz a javából, a mennyei hazából. Tüzes felhôn csak leszáll, s ô lesz majd az új király. II. PÁSZTOR Lásd az írás azt mondja, hogy lészen édesanyja. Akkor pedig gyermek lesz, rózsaajkú szép kisded. I. PÁSZTOR De kastélyban születik, selymes ágyba fektetik. III. PÁSZTOR Hagyjátok már a vitát, királyt, kastélyt, harsonát! Ha eljön a Messiás, úgy sem gondol mireánk. Inkább lassan készüljünk, ideje, hogy felkeljünk. II. PÁSZTOR (kinéz) Nézzétek csak ki jön itt, rossz hírt hozhat vagy jó hírt?! I. PÁSZTOR Talán farkas tört rájuk...szerte széledt a nyájuk?! II. PÁSZTOR Ugyan dehogy, nem farkas, hisz a többi ott maradt. BOJTÁR (az utolsó szavaknál beszalad) Nem maradt ott biz egy sem. Elindultak szép rendben. III. PÁSZTOR Mi dolog az te gyerek, egy kettô, de ki vele. Pásztorember a botját, nem hagyja el sem nyáját. BOJTÁR Hát a nyájaddal nincsen baj, vigyáz rájuk sok angyal. II. PÁSZTOR Beszélj, beszélj mi történt, szavaid biz nem értém. BOJTÁR Egyszerre csak nagy fényt láttam, felugrottam, úgy ámultam. I. PÁSZTOR Hol láttátok azt a nagy fényt? BOJTÁR Hogy hol láttuk? Hát az égen! Sok angyal jött szépen rendben. III. PÁSZTOR Félrebeszélsz te gyermek, hiányzik a kereked! BOJTÁR Igenis angyalok jöttek és énekeltek. Azt mondták, hogy megszületett a Megváltó Betlehemben. Mondták, hogy menjünk és keressük meg. III. PÁSZTOR Megszületett Betlehemben? II. PÁSZTOR Ugye mondtam, te hitetlen? BOJTÁR Azért jöttem, hogy induljatok, lássátok meg ti magatok. I. PÁSZTOR Nosza rajta ne késsünk, Messiáshoz siessünk. III. PÁSZTOR Megyek én is várjatok, engem is hív, látjátok. Boldog szívvel sietek, hitetlen már nem leszek. ÉNEK Pásztorok keljünk fel. VII. JELENET (Szín: Mária, József a jászol mellett. Pásztorok, angyalok is ott állnak.) I. PÁSZTOR (letérdel) Kisded Jézus eljöttünk, jászolodnál köszöntünk. Tárd ki felénk két kezed, fordítsd reánk két szemed. II. PÁSZTOR Királyt vártunk kastélyban, s közénk jöttél barlangban. Kicsi jászlod de durva, selyem helyett csak szalma. Mégis hiszem, Isten vagy, bízom benned, szavad nagy. Szeretettel fogadlak (letérdel), Isten Fia imádlak. III. PÁSZTOR Égi kisded, szegény vagyok, de hozom Legkedvesebb báránykám (letérdel), fogadd el hát Jézuskám. BOJTÁR Én meg adok friss sajtot, szépen kérlek, ne hagyd ott. Szeress engem Jézuskám, jobban mint a sajtocskám (letérdel) II. PÁSZTOR Kérlek égi kisdedem, tôlem is vedd kedvesen Szívem téged úgy szeret, mint én ezt a kenyeret. III. PÁSZTOR Szegény pásztor jómagam, utoljára maradtam Üres kézzel állok itt, de szívemben ég a hit. Nem bíztam, hogy gondolsz rám, ezen a szent éjszakán. De fogadom, hű leszek, mindig nagyon szeretlek. (függöny) MAGNÓ Karácsonynak éjszakáján nagy fényesség ragyogott fel Betlehemben. Messze látszott ez a fény, mint ezüstös csillag, hogy hírül adja minden népnek, megszületett a Megváltó, az Isten Fia. És a fényre elindultak napkeletrôl messze útra, kis Jézus imádására a napkeleti bölcsek. A pásztorok után a kisdednek ôk hódoltak. (három király jön be) GÁSPÁR Messzi földrôl indultunk, három király mi vagyunk. Csillag támadt keleten, ragyogott szép fényesen. Mindjárt tudtuk mit jelent, Messiásunk született.(letérdel) Ajándékom színarany, neked hozom én Uram! Gáspár király a nevem, te vagy nékem mindenem! MENYHÉRT Ó szépséges szép kisded, milyen gyönge kis kezed! Mégis tudom, erôd nagy, mindenható Isten vagy!(letérdel) Leborulva áldalak, Isten Fia, imádlak. Cserébe a mennyekért, tömjént hoztam én Menyhért. BOLDIZSÁR Jaj de nagyon sajnállak, hogy e helyen talállak. Palotából barlang lett, pedig téged több illet.(letérdel) Lengjen körül illatár, melyet hozott Boldizsár. VIII. JELENET. GYERMEKEK HÓDOLATA (Egy angyal a gyermekeket is odavezeti, közben mondja:) ANGYAL Jöjjetek hát gyermekek, mondjátok el Jézuskának, mennyire vártátok. Köszönjétek meg a sok szép ajándékot. FIÚ Szent karácsony éjjel Jézus született Kicsiny jászolához jöjjetek el gyermekek Mondjunk néki az angyallal szép dicséretet. Mondjunk glóriát, sok álleluját! LEÁNY Édes Jézus, nézd mennyire vártunk Szép karácsonyfádat gyújtsd meg újra nálunk. Összetett kezekkel, térden állva kérünk Szent karácsony éjszakáján légy a mi vendégünk. ÉNEK Fenyôgallyas kis Jézuska... VÉGE ======================================================================== Betlehemi asszonyok Szereplôk: SZŰZ MÁRIA SZT. JÓZSEF GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR ZSUZSI REBEKA ÖRZSE NANICA SÁRIKA ABIGAIL DEBORACH RÁCHEL JEZABEL ANNA, jeruzsálemi özvegy szolgáló, angyalok, szolgák ELSÔ FELVONÁS Színhely: szabadtér egy pásztorkunyhó elôtt. ELSÔ JELENET (Éjjel. Örzse a kunyhó elôtt áll, kosárral a kezében) ÖRZSE (kopogtat az ablakon) Zsuzsi néni, Zsuzsi néni! (kisvártatva ismét) Zsuzsi néni! ZSUZSI (belülrôl) Ki az? ÖRZSE Én vagyok, a Jakabék Örzséje! ZSUZSI Mi a baj? ÖRZSE Azt izeni a Mihály bátya, hogy küldje el Nanicát a betlehemi istállóba. ZSUZSI Mit csinálna ott ilyen késô éjszakán? ÖRZSE Azt izente Mihály bátyja, megszületett a Messiás. Annak vigyünk egy kis ajándékot, de hamar ám! ZSUZSI (kinyitja az ablakot) Megszületett a Messiás? ÖRZSE Meg ám! ZSUZSI A betlehemi istállóban? ÖRZSE Ott hát! Éppen most hozta a Palkó gyerek az üzenetet. ZSUZSI Hol a Palkó? ÖRZSE Most keltegeti Sárikát, meg a Rebeka nénit, hogy ezek is vigyenek ajándékot. NANICA (jön ki a kunyhóból) Mi van a kosaradban? ÖRZSE Egy kis vajat, tejet, mézet szedtem hamarosan össze. Te is keríts hamarjában valamit elô. NANICA (az ablak felé) Édesanyám, mit vigyek a Messiásnak? ZSUZSI Jaj, nem is tudom, hogy mit adhatnánk neki. ÖRZSE Azt mondta Palkó, hogy igen szegényes a nyugvóhelye. Jó volna, ha egy kis meleg ruhát is vinnénk neki. ZSUZSI Gyere hát Nanica, szedjünk hát egy kis ruhát össze.(Nanica el) MÁSODIK JELENET (Rebeka, Sárika jönnek. Rebeka fején véka, Sári batyut visz) ÖRZSE Már itt vagytok? Hát a Palkó hová lett? REBEKA Azt mondta, megviszi a hírt a többi pásztoroknak is. Menjünk csak magunk Betlehembe. SÁRIKA Azt is mondta, hogy ne féljünk, ha egyszer künn leszünk a legelôn, olyan világosságot látunk, mintha nappal volna. ÖRZSE (Sárikához) Mi van a keszkenôdben? SÁRIKA Hát egy kis gyümölcs. Alma, füge, dió. Az egész házban nem találtam egyebet. ÖRZSE Hát maga, Rebeka néni mit hozott a vékában? REBEKA A múlt szombatról maradt egy kis bárányhúsunk meg egy kis kalácsunk, ezt viszem a Messiás édesanyjának. ÖRZSE Ejnye, a Palkó nekem nem is szólt a Messiás édesanyjáról. REBEKA Azt mondja, hogy olyan szelíd szép teremtést a föld még nem hordott a hátán. ÖRZSE Ó már csak egyszer megláthatnám! NANICA (jön ki batyuval) No, hát én is készen vagyok! REBEKA Akkor hát menjünk szaporán.(el mind) ZSUZSI (az ablakból utánuk néz) Ó én szegény Lázár, mért nem mehetek én is veletek? Függöny HARMADIK JELENET Színhely az elôbbi. Nappal. Rebeka, Örzse, Sárika, Nanica, Zsuzsi néni körül ülnek ZSUZSI Istenem, immár 13 napja, hogy a Messiás itt van közöttünk, és én még most sem láttam. ÖRZSE Ne búsuljon Zsuzsi néni, ha jobban nem lesz, odavisszük mi a kis Jézushoz. Akkor aztán lát majd csodát. ZSUZSI Milyen csodát? ÖRZSE Hát ez a csúnya köszvényem (a mankókra mutat) úgy elmúlik, mintha sosem lett volna. ZSUZSI Ó, édes lányom, én nem érdemlek ilyen csodát. Megelégszem én azzal is, ha látják szemeim a Messiást. REBEKA (Betlehem felé néz) Micsoda fényesség ez? NANICA Ni, egy nagy csillag van az égen. SÁRIKA Éppen a betlehemi istálló fölött. NEGYEDIK JELENET (Gáspár, Menyhért, Boldizsár közelednek egy-egy szolga kíséretében) GÁSPÁR Békesség veletek! ZSUZSI Békesség veletek! (Zsuzsi kivételével mind felállnak) GÁSPÁR Jó asszonyok!... A zsidók újszülött királyának csillaga ide vezérelt bennünket. Nem mondhatnátok meg, hol akadunk rája? REBEKA Hogy szómmal ne vétsek, kinek tiszteljük az urakat? GÁSPÁR Mi napkeleti királyok vagyunk és azért jöttünk ide, hogy az zj királyt imádjuk és neki ajándékainkkal kedveskedjünk. REBEKA Akkor hát fölséges királyok, csak menjetek abba az istállóba, ahol az a nagy csillag ragyog. Ott megtaláljátok a mi Messiásunkat. MENYHÉRT (Csodálkozva) Istállóban?... A Messiást?... REBEKA Úgy bizony fölséges királyok. Maga az Úr angyala hirdette a pásztoroknak, a mi embereinknek és magunk szemeivel is láttuk. BOLDIZSÁR (Szigorúan) Asszonyok, vagy tudatlanok, vagy ámítók vagytok! De tudjátok meg, hogy Heródes király küldött minket Betlehembe. Nemsokára maga is itt lesz, s akkor jaj nektek ha tréfát űztök velünk. REBEKA Isten mentsen, hogy ilyen nagy urakkal tréfálni mernénk! GÁSPÁR De a nagy király, ki a világot megváltja, csak nem lakik istállóban, szegény pásztorok között? ZSUZSI Megbocsássatok fölséges királyok, de a mi szent könyveinkben is úgy olvassuk, hogy Izrael a pásztorokat sokszor nagy dolgokra választotta ki. MENYHÉRT Azokat a szent könyveket mi is olvasgattuk. ZSUZSI Akkor hát olvastátok, hogy a mi apáink: Ábrahám, Izsák, Jákob pásztorok voltak. MENYHÉRT Olvastuk: ZSUZSI Azt is a szent könyvek írják, hogy Mózes, a mi nagy prófétánk szintén pásztor vala azon idôben, midôn az Úr visszarendelte Egyiptomba az ô népének megszabadítására. BOLDIZSÁR Valóban így van. ZSUZSI És a nagy Dávid király nem volt-e pásztor, éspedig éppen itt Betlehem vidékén? GÁSPÁR Igazán erre nem is gondoltunk! MENYHÉRT Könyveitekben nem is vagyunk eléggé járatosak. BOLDIZSÁR De most már nem csodálkozunk, hogy Dávid fiát, a világ megváltóját szegény pásztorok között kell megtalálnunk ZSUZSI Bárcsak sohase hagyna el bennünket. GÁSPÁR (szolgája erszényébôl pénzt vesz elô) Jámbor asszonyok, íme vegyétek e kis ajándékot. (odaadja Zsuzsinak) Osszátok el magatok között igazságosan. (Menyhért, Boldizsár is alamizsnát adnak) ZSUZSI Isten fizesse meg! GÁSPÁR Békesség veletek! (királyok el) ZSUZSI Békesség veletek! (egy ideig a királyok után néznek) ZSUZSI (mutatja a pénzt) Mind arany pénz. REBEKA Amit a kis Jézusnak adtunk, meg van most fizetve százszorosan! ZSUZSI Íme, napkeleti királyok jöttek, hogy a Messiást imádják. Eljön a zsarnok, szívtelen Heródes is, csak én, csak én nem mehetek áldott színe elé?! ÖRZSE Már mondta, édes Zsuzsi néni, ne búsuljon, elvisszük mi magát Messiás elé. REBEKA Csak egy-két napig türtôztesse magát nénémasszony, nem illenék ha most hamarosan zavarnánk a királyokat. SÁRIKA Gyere Örzse nézzük meg merre mennek a háromkirályok. ÖRZSE Nem bánom! (Sári, Örzse el) REBEKA Mi meg majd besegítjük nénémasszonyt a kunyhóba. ZSUZSI Bizony igen keserves nekem a járás (mankóira támaszkodik. Rebeka, Nanica melléje állnak és lassan megindulnak a kunyhó felé.) Függöny MÁSODIK FELVONÁS ELSÔ JELENET Színhely a betlehemi istálló belseje. Éjjel. Az istálló közepén jászol, benne a kis Jézus. Mellette ül Mária a jászol fölé hajolva. József oldalt pihen. MÁRIA (Halkan) Az éji csöndet kedvelem. Aludjál édes gyermekem! Aludjál békén, csöndesen, Fölötted van védô kezem. Oh, jöjjetek jó Angyalok, Kis Jézusnak daloljatok. Hidegtôl teste míg remeg, Hadd játsszék lelke veletek. MÁSODIK JELENET (Angyalok belépnek énekelve) Kis Jézuska ma született, örvend égi seregünk, Ôt dicsérve, magasztalva zeng mennyei énekünk. Itt nyugszik a kis jászolban, Ô az örök szeretet, Ember testet vett magára, hogy mentse a lelkeket. Szegénységbe szállt a földre, hogy tanítson titeket, Alázatos türelemre, mely az égbe elvezet. (Ajtón halkan kopognak) JÓZSEF (Álmából fölriad): Mi az? GÁSPÁR Mi vagyunk, József, a te barátaid. JÓZSEF (fölkelôben): A napkeleti királyok. MÁRIA Vajon mit akarnak ilyen késô éjszaka? (József kinyitja az ajtót, be-bocsájtja a királyokat) HARMADIK JELENET GÁSPÁR Bocsássatok meg, hogy ilyen késô éjjel terhetekre vagyunk. Hanem az Úr akarja így. (Letérdelnek a jászol elé, az angyalok köréjük gyűlnek.) MÁRIA Szóljatok, ó jámbor férfiak! GÁSPÁR Búcsúzni jöttünk, ó Szűz Mária! MENYHÉRT Még ez órában távoznunk kell az áldott kisded közelébôl. BOLDIZSÁR Titokban kell hazánkba visszatérnünk. JÓZSEF És miért ez a nagy sietség? Miért ez a titkolózás? GÁSPÁR Heródest kell kikerülnünk. MENYHÉRT Mert ô ellenségünk! BOLDIZSÁR Meg a ti ellenségtek is! JÓZSEF Mit akar? GÁSPÁR Ennek a gyermeknek, az új királynak életére tör. MÁRIA, JÓZSEF (együtt) Életére tör? MENYHÉRT Ne féljetek, az Úr ôrködik fölötte! JÓZSEF Kitôl vettétek híreteket? BOLDIZSÁR Angyal jelenté mindezt nekünk! MÁRIA Amint az Úr akarja, úgy legyen! JÓZSEF Áldott az Ô szent neve! GÁSPÁR És hatalmas az Ô karja! De most búcsúznunk kell, ó hadd lássuk Szűzanya még egyszer szent gyermekednek színét. MÁRIA (leveszi a fátyolt) Ó, nézzétek mint mosolyog reátok. GÁSPÁR Királyok királya! Ha elfoglalod országodat, hívj meg minket is alattvalóidnak. Hív szolgáid leszünk mindhalálig.(megcsókolja a gyermeket) MENYHÉRT Fölséges Úristen, ha majdan visszatérsz mennyei trónusodra, oda is vigy el bennünket, szegény szolgáidat, hogy ott is imádhassunk örökkön örökké! BOLDIZSÁR Emberré lett Isten! Ha itt a földön szenvedsz értünk, szenvedésedbôl is juttass nékünk, mert az a mi kívánságunk, örömünk és dicsôségünk, hogy hozzád hasonlóak lehessünk. GÁSPÁR Int már utunk, elbúcsúzunk tán egész létre Áldj meg minket égi kisded végezetre. MENYHÉRT Szép csillagod már nem ragyog, mert téged megleltünk. Azért engedd, hogy kegyelmed vezessen most bennünk. BOLDIZSÁR Néked élve, égi béke boldogítsa szívünk Ha befutva éltünk útja, örök békét nyerjünk. Függöny NEGYEDIK JELENET Színhely: szabadtér, Zsuzsi néni kunyhója elôtt. Zsuzsi mankóra támaszkodva áll, néhány lépésnyire kunyhója elôtt. ZSUZSI Akárhogyan lesz is, ha térdenállva kell is csúsznom, de még ma kell látnom a Messiást. (egy pár lépést tesz elôre mankóin) Holnapra ígérték a pásztorlányok, hogy elvisznek az istállóba, de már egész éjjel nem volt nyugtom. (ismét néhány lépést elôbbre megy) Istenem, máris elfáradtam, hogyan érek én Betlehembe? ÖTÖDIK JELENET Szűz Mária és Szt. József jönnek a kis Jézussal, egészen útra készen. ZSUZSI (ijedve) Miféle emberek? JÓZSEF Ne féj, jó asszony. Az Úr vezérelt téged elénk. MÁRIA (visszavetve fátyolát) Ugye te vagy a jó Zsuzsi néni?! ZSUZSI Jaj, a Messiásnak édesanyja! (földre roskad) MÁRIA Jó asszony, akarsz-e meggyógyulni? ZSUZSI Ha meghalok sem bánom, csak hadd lássák elôbb az én szemeim a Messiást. MÁRIA Hiszessz-e a Messiás erejében? ZSUZSI Hiszek! Hiszek! MÁRIA Érintsd kezeddel! ZSUZSI (megérinti a kis Jézust) Dávid Fia, könyörülj rajtam! (kis szünet) Ó, nagy Isten, meggyógyultam! (fölkel) Áldott a Messiás! Áldott az Ô szűz szent Anyja! JÓZSEF Áldjad az Urat és légy hű a megpróbáltatások napjain. ZSUZSI A Messiásért szívesen meghalok. (újra letérdel) JÓZSEF Tudd meg, Heródes halálra keresi a gyermeket, azért futunk most tôle. Intsd a pásztorokat, hogy rejtsék el ôk is apró fiacskáikat. Az Úr veled! (Mária, József el) ZSUZSI (fejéhez nyúl) Istenem, talán csak álmodom!? HARMADIK FELVONÁS Színhely: térség a betlehemi istálló elôtt ELSÔ JELENET Zsuzsi asszony ül az istálló bejárata elôtt, mintegy imádságba mélyedve. Némi szünet után lassan színre lépnek a gyászba öltözött betlehemi polgárasszonyok: Abigail, Deborach, Rachel, Jezabel. ABIGAIL (Zsuzsihoz) Asszony, talán te is azért jöttél, hogy megátkozzad ezt a helyet. ZSUZSI Ki átkot mond e szent helyen, arra van csak átkom. DEBORACH (lassan a többihez) Meg van háborodva! RACHEL (lassan) Talán megölték az ô unokáit is. JEZABEL Ugye szegény asszony, te is elveszítetted kis unokáidat?! ZSUZSI Négy kis fiúunokám van. Mind a négyet megôrizte a jó Isten. ABIGAIL (hévvel) Ó, mutasd meg ôket, talán hasonlítanak a mi megölt fiainkhoz. ZSUZSI El vannak rejtve Heródes haragja elôl. DEBORACH Heródes Jerikóban már napok óta vívódik a halállal, bosszúja nem fenyegeti többé a gyermekeket. RACHEL Csak minket, csak minket fenyeget megint ördögi gonoszsága. ZSUZSI Hisz azt mondottátok, hogy Heródes a halállal vívódik! JEZABEL És éppen az ô várva-várt halála hozza meg a mi szerencsétlenségünket. Szörnyű! Szörnyű! ZSUZSI (fölkel) Nem értelek benneteket! ABIGAIL Nem hallottad, hogy Heródes már hetekkel ezelôtt összefogatta egész Zsidóországban a legelôkelôbb polgárokat, köztük a mi szegény férjeinket is. ZSUZSI Hallottam, de okát nem tudom! DEBORACH Ó, csak most tudódott ki. A szörnyű ember elrendelte, hogy halála órájában az összes foglyokat kivégezzék. RACHEL Csak azért, hogy halála után siránkozás legyen az egész Zsidóországban, mert különben senki sem siratná. JEZABEL Minden pillanatban rettegünk, hogy ez megtörténik. MÁSODIK JELENET (Jön Anna, Örzse és Nanica) ANNA Itt vagyunk? ÖRZSE Ez az az istálló. (oda mutat) ANNA Ó, hadd áldjam az Urat s aztán hadd haljak meg! ABIGAIL Miért akarsz meghalni jámbor asszony? ANNA Mert látták szemeim az Üdvözítôt, és boldog volnék, ha itt halnék meg, ahol ô a világra született. DEBORACH Ó, csak mi vagyunk boldogtalanok?! (sír) ANNA Miért vagytok boldogtalanok? RACHEL Hiszen tudod, hogy Heródes megölte fiacskáinkat és most meg elfogatta férjeinket. JEZABEL Talán már le is gyilkolta ôket! Talán már özvegyek is vagyunk! (Abigail, Rachel, Deborach, Jezabel sírnak) ANNA Ne sírjatok, jó hírnek vagyok hozója. ABIGAIL Mit hallottál? ANNA Most jövök a szent városból. Egész Jeruzsálem ujjong örömében. Meghalt a zsarnok Heródes. DEBORACH Ó, jaj nekünk! ANNA Inkább ujjongjatok ti is örömötökben. RACHEL Beszélj! Beszélj! ANNA Igaz, Heródes kiadta a rendeletet, hogy bebörtönözött elôkelô polgárokat halála után tüstént legyilkolják. JEZABEL És nem történt meg? ANNA Nem! Húga és sógora az ártatlan foglyokat Heródes halála után azonnal szabadon bocsátották. ABIGAIL Áldott legyen Izraelnek Istene! ZSUZSI És hogyan halt meg az a gaz Heródes? ANNA Nyomorultul. Fekélyek marcangolták. Sebeiben férgek nyüzsögtek. Nagy szenvedései csaknem ôrjöngôvé tették. Már kést is ragadott, hogy megölje magát, hanem kicsavarták a kezévôl. Végre borzasztó kínok között kiadta megátalkodott gonosz lelkét. HARMADIK JELENET SZOLGÁLÓ (Jön szaladva) Nemzetes asszonyaim! Jöjjenek hamar, hamar haza! ABIGAIL Mi történt? SZOLGÁLÓ Itthon vannak a nemzetes urak. DEBORACH (Örömmel) Milyen jó az Isten! RACHEL Immár öröm, békesség honol a mi szívünkben is. JEZABEL Álleluja! Álleluja! ANNA Ártatlan gyermekeiteknek a lelke lebegi körül azt a szt. helyet. ZSUZSI A vigasztalás balzsamát csöpögtetik a sebzett szívetekbe. ANNA Áldjuk mindnyájan az Urat! ZSUZSI Mert jó és örök az ô irgalmassága! Függöny VÉGE ======================================================================== A gyufaárus kislány Szereplôk: GÁBOR FÔANGYAL I.-III. GAZDA I.-IV. PÁSZTOR MÁRIA JÓZSEF FÔANGYAL I.-VI. ANGYAL I.-III. TUDÓS KATONA HERÓDES GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR I.-III. ÚR CSAVARGÓ VÁNDOR Következik betlehemjátékunk, amely feleleveníti az Úr Jézus születésének csodás emlékét az adventi várakozástól a betlehemi istállóig, a pásztorok és a napkeleti bölcsek imádásáig. Betlehemes játékunknak 8 jelenete van. I. Az angyali üdvözlet, II. Szállást keres a szent család, III. Pásztorok virrasztása, IV. Jézus születése, V. Pásztorok imádása, VI. A napkeleti bölcsek Heródes elôtt, VII. A napkeleti bölcsek a kis Jézusnál, VIII. Végül egy kis jelenet egy árva karácsonyából. I. JELENET KRÓNIKÁS Az Isten irgalmas, nemcsak hatalmas. Szabadulást ígér. Elküldi az asszonyt, aki legyôzi a sátánt és lábával tiporja. Kinek áldott sarja, Sátán művét rontja és halomra dönti. Hajnal hasad, gyorsan virrad, Isten terve eget nyithat. Jön a Szűz, a szeplôtelen, ki Megváltónk anyja leszen. Így szól az írás: Elküldé Isten Gábor fôangyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy férfiúnak volt eljegyezve. A férfiú neve József, Dávid házából, a szűz neve pedig Mária. ÉNEK Ó, fényességes szép hajnal (függöny fel) (Mária imádkozik, az angyal fényesen bejön. Köszönti.) GÁBOR Üdvözlégy Mária, magaszttal teljes. Áldott vagy te az asszonyok között (Mária hirtelen megijedve feláll és meghátrál) GÁBOR Ne félj Mária, édesanya leszel. Gyermekedet Jézusnak hívod. Nagy lesz Ô a Magasságbelinek fia. Neki adja Isten Dávidnak, az ô atyjának királyi hatalmát. Uralkodni fog Jákob házában mindörökké és királyságának nem lesz vége. MÁRIA Miképpen lesz ez?! GÁBOR A Szentlélek száll tereád és a Magasságbelinek ereje borít el téged. Ezért a szent is, aki tôled születik, Isten fia lesz. MÁRIA Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, a te igéd szerint. ÉNEK Jön az Úr, a végtelen, könyörül az emberen. Adjuk vissza kincseit, legyen övé minden itt. II. JELENET. SZÁLLÁST KERES A SZENT CSALÁD KRÓNIKÁS Abban az idôben Augustus császár rendeletet adott ki, hogy megszámlálják birodalmának lakóit. József is elment Dávid városába, Betlehembe, hogy az összeírásnál bejelentkezzék jegyesével, Máriával. (függöny fel. József és Mária jönnek, kopogtatnak.) I. GAZDA Ki az megint? JÓZSEF Egy szegény vándorpár. I. GAZDA És mit akar? JÓZSEF Nôm órájára vár, felettünk a szabad égbolt. Nyisd meg elôttünk hajlékod. I. GAZDA Pusztuljatok. JÓZSEF Itt kint oly hideg van! I. GAZDA Ott a rongyotok! JÓZSEF Ó, hallgasd meg szavam! I. GAZDA El, te hazug, csôcselék nép, dolgozz amíg két kezed ép! MÁRIA Jaj, itt sem fogadnak be. (zörgetnek a másik ajtón) II. GAZDA Ki zörget ott? JÓZSEF Két utas árva nép! II. GAZDA Koldus, ugye? JÓZSEF Kérjük szíved legyen, a Messiás jön ez éjjelen. II. GAZDA Tartsd meg magadnak! MÁRIA Ó, nézd hát fájdalmam. II. GAZDA Itt nem szabad! JÓZSEF Ne hagyj kint fáradtan. II. GAZDA Az embert csak bolondítják! JÓZSEF Menjünk Mária, itt nincs irgalom. MÁRIA (a harmadik ajtónál zörget) Talán itt csak befogadnak! III. GAZDA Ki van ott kint? JÓZSEF Ó, két szegény hívô! III. GAZDA Mi jót hozott? JÓZSEF Oltalmat kérni jô. Az Isten nevében kérjük: fogadj be. Nincs menedékünk. III. GAZDA Mit tehetek? JÓZSEF Ó, adj csak egy kis helyet! III. GAZDA Befogadunk. JÓZSEF Hálánk majd megfizet! III. GAZDA Szívesen látunk benneteket csak jertek, jertek, jöjjetek! MÁRIA Ó, te József, mit gondoltál, hogy istállót választottál. Ilyen hideg idôben, Jézus születésére. JÓZSEF Megszállták a szép házakat és a vendégfogadókat. Nincs helye a Jézuskának, nincs helye Isten Fiának! Ó, elfordult itten törvények tartása. Nincsen már Betlehemben Isten imádása! Gazdagnak ôköztük van nagy udvarlása, Nem adatik itten szegénynek szállása. MÁRIA Jaj, mint elfáradtam, szerelmes jegyesem Meg nem gondolhatom, mit kellene művelnem Ily hideg éjszakán én jutok végemhez! Nem gondoltam volna Betlehem népéhez, Oly idegen legyen az ô Istenéhez. III. JELENET. PÁSZTOROK SZENT ÉJJELE (pásztorok bevonulnak: éneklik: Téged vár a népek lelki....) I. PÁSZTOR Nosza édes fiaim, ha azt akarjátok, hogy itten megpihenjünk, mivel nem aludtunk a múlt éjjel, feküdjünk le. Majd felkelünk holnap reggel, jó nyugodt erôvel. II. PÁSZTOR Éjfél felé jár az idô, pihenjünk le végre. I. PÁSZTOR Bátyám Uram, már hatvan éves vagyok, de soha életemben ily sokaságot nem láttam Betlehemben. III. PÁSZTOR Öreg vagyok én is, a sír felé tartok, de ily sokaságot eddig én se láték. IV. PÁSZTOR Hát nem hallá kegyelmed a császár parancsát, ki megszámlálni akarja ô nagy birodalmát. Összehívá népét az egész országban, mindenkit saját szülôotthonába. II. PÁSZTOR Hagyjátok immár a császár parancsát, sok vándorlás után pihenni akarok. V. PÁSZTOR Gyújtsunk egy kis tüzet, hideg az éjszaka és oly sejtelmes, mintha Messiásra várna. II. PÁSZTOR Ha lefekszem, jót aluszom, semmirôl sincs semmi gondom. Kutyák ôrzik nyájamat és megmentik káramat. (lefeküsznek) IV. JELENET. JÉZUS SZÜLETÉSE KRÓNIKÁS Történt pedig, amikor Betlehemben voltak, hogy elérkezett Mária ideje. Világra hozta az ô egyszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet az emberi szálláson. Eközben angyali seregek szálltak le és így dicsérték Istent: Dicsôség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek! Oly szép volt mindez, mintha mézet ontott volna az ég, mintha békecsókot váltott volna az ég és a föld. Függöny fel. (Mária, József a jászol mellett térdelnek. Angyalok bevonulnak énekelve: Dicsôség...) FÔANGYAL Üdvözlégy Isten, világ királya Ki a bűnökbôl immár megváltja A szenvedôket, a búsulókat Eljött a napja az úgy várt jónak. MÁRIA Istenem, angyal, milyen sok angyal, kiknek az ajka Téged magasztal. JÓZSEF A mennyország szállott talán ide a földre Hogy örömmel immár megtöltse. ANGYALOK Dicsôség mennyben az Istennek... Békesség a földön az embernek... (felgyúl a csillag) I. ANGYAL Szegényül jöttél e gazdag világra Hogy aki tudja, hogy aki látja Érezze mindig nem öröm a kincs Ha benne érték, szeretet ha nincs. II. ANGYAL Nem kaptál szállást, barlangba jöttél Megváltó hajnalt innen köszöntél. III. ANGYAL Kemény szava volt az emberi szívnek De most már látnak, de most már hisznek. IV. ANGYAL Eljöttél, hogy nekünk üdvösségünk légy Ó dicsô Királyunk, üdvözlégy. ANGYALOK Üdvözlégy! Üdvözlégy! FÔANGYAL Kicsi szolgáim repüljetek fel Az örömhírt ti vigyétek el Énekeljétek az emberi nemnek Hogy itt a napja a régvárt fölkentnek. Altatódal: ANGYALOK A szép Szűz Mária szentfiának Imigyen énekel Kis Jézusnak Örömest ringatlak, szívembôl óhajtlak Aludj, aludj! MÁRIA Aludj el virágom, napom fénye Életem egyetlen szép reménye. Örömest ringatlak Szívembôl óhajtlak, aludj, aludj! Aludj el fiacskám, rózsaszálom Aludj el violám, én zöldágom. Örömest... V. JELENET. PÁSZTOROK IMÁDÁSA KRÓNIKÁS Pásztorok voltak ama vidéken, szabad ég alatt tanyázván ôrizték nyájaikat. Egyszerre csak ott termett mellettük az Úr angyala és az Isten fényessége körülragyogta ôket. Ôk nagyon megijedtek. (függöny fel) (pásztorok virrasztanak) I. PÁSZTOR Pásztortársaim mit jelent az a fényesség ott fenn? Én még olyat nem láttam, bár sok idôt számláltam. III. PÁSZTOR Magam sem vagyok gyermek, mégsem láttam oly remek tündöklô szép csillagot, mely ott felettünk ragyog. ANGYALOK (ének) Keljetek fel pásztorok, pásztorok, ma született Uratok, Uratok, Betlehemnek városában, rongyos istállóban találjátok: Gloria in excelsis Deo! ANGYALOK (ének) Dicsôség-Gloria, Dicsôség, Gloria in excelsis Deo, Dicsôség mennyben az Istennek. ANGYALOK Pásztorok, igaz jó hírt hoztunk tihozzátok, azt a fényes csillagot ti ne csodáljátok, hanem szaporán talpra, induljatok az útra imádni a Kisdedet, ki az éjjel született: III. PÁSZTOR (feltápászkodik) Ki vagy kicsi fiam? I. ANGYAL Én mennyei angyal vagyok, néktek nagy örömet hozok. Ma született uratok, néktek ti megváltótok.Ott van, ott van. (a kis Jézus felé mutat) II. ANGYAL Mondom néktek szaporán, keljetek fel és korán menjetek Betlehembe Jézusnak énekelve! I. PÁSZTOR (feltápászkodik) és énekel: Hej, ki engem ébresztett fel álmomból, hogy angyal volt észrevettem szavából. Oly fényes volt, hogy én tűznek gondoltam. Betlehemet emlegette, hallottam! PÁSZTOROK Igazad van pásztor, mert angyalt láttál, Az is igaz amit tôle hallottál. Minél elôbb Betlehembe siessünk, Ott született Jézus, mi üdvösségünk! V. PÁSZTOR Kelj fel pajtás, ébredjél, gyorsan talpodra szökjél. Megváltónk ma született, kirôl az angyal zengett! II. PÁSZTOR Ez az éj a csodák éjje, muzsikál az erdôk mélye. Az égbolton csillag éled, angyalkám én megyek véled! IV. PÁSZTOR Keljünk fel, halljuk csak e szép éneklést, mely fülembe hallék, az angyali zengést. I. PÁSZTOR Jertek sietséggel világ megváltóját Keressük fel mi is, pásztorok pásztorát. Ki hozzánk küldötte az ô szent angyalát Hogy mi is meglátnók a bűnnek rontóját. PÁSZTOROK Betlehembe tehát menjünk, ájtatosan énekeljünk Zengjünk, zengjünk hát dicséretet Kisdednek ki született! II. PÁSZTOR Kész vagyok elmenni, látni Teremtônket aki született ma, mi üdvözítônket. PÁSZTOROK Jertek tehát, keljünk fel, Betlehembe menjünk el Tiszteljük mi Urunkat, imádjuk Jézusunkat. Vigyünk gyapjat takarni, és ôtet melengetni Hogy ne fázzék szent teste és aludjék kedvére. Téged Jézus imádunk, szívbôl hálákat adunk Hogy világot váltani, jöttél szabadítani. II. PÁSZTOR Keljünk fel, menjünk el, de ne üres kézzel Vigyünk ajándékot neki sietséggel. I. PÁSZTOR Én viszek egy báránykát, tejet, vajat sajtocskát. Egyebet nem adhatok, mert szegény pásztor vagyok. PÁSZTOROK Menjünk tehát szaporán, a fényes csillag után Imádni a kisdedet, ki az éjjel született. (elmennek) (függöny) (Színen ismét jászol, Mária, József, angyalok. Énekelnek: Fel nagy örömre...) I. PÁSZTOR Édes kis Jézuskám, öreg pásztor vagyok Az én juhocskáim az Istentôl vannak Ezért most én néked egy kis sajtot adok. Kérlek vedd jó néven e kis ajándékot Melyet most kezemmel én neked átadok. Ezt én felségednek nagy jó szívvel adom. II. PÁSZTOR Édes kicsi Jézuskám, nekem rosszul szolgált a szerencse, mert a nagy szelekben a juhaim teje mind elapadt. Én felségednek egyebet nem adhatok, hanem hát leteszem legjobb báránykámat. Fogadd el kedvesem, édes kicsi Jézuskám. III. PÁSZTOR Édes kis Jézusom, szegény pásztor vagyok a juhaimat farkas pusztította. Azért üres kézzel mégsem jöttem hozzád, tejecskével, vajjal gondoltam én Terád. IV. PÁSZTOR Üdvözlégy ó Jézus, kis királyunk, kit nagy szegénységben itt találunk. Légy mindenkor mi oltalmunk, szegénységben bizodalmunk. Én ruhácskát hoztam, kicsi bárány gyapja, tudom, hogy jóságod kis árvára adja. V. PÁSZTOR Én is hoztam néked egy füstös sajtocskát, hoztam volna biz én ennél nagyobbacskát, de a juhaimnak elapadt a teje, jól tudom, hogy holnap egy cseppet sem fejek! VI. PÁSZTOR Jézusom, szent Szűzanyád azt mondta, legszebb a pásztor sípja. Furulyázok én egyet. Ezzel én megtisztellek. VI. JELENET. HERÓDES ÉS A NAPKELETI BÖLCSEK I. TUDÓS Dániel próféta könyvét olvasgatom Belôle a Messiás jöttének éveit számlálom. Ez itt a város falának építési éve, Hatvankilenc évhét után Krisztus születése. Bárhogyan számolok és gondolkodom nagyon A Messiás jöttének ideje itt vagyon. II. TUDÓS Talán nagy Heródes a mi uralkodónk Volna a megígért kegyes Megváltónk?! III. TUDÓS Nem ô, nem lehet az, ismerem az írást, Dávid nemzedéke szüli a Messiást. I. TUDÓS Heródes nem ered Dávidnak törzsébôl Idumeus s távol áll Júda nemzetétôl. II. TUDÓS Heródessel Júda veszté fejedelemségét És az írás ezzel jelzi Krisztus születését. III. TUDÓS És Micheás prófétánál azt mondja az írás Efratai Betlehembôl jön meg a Messiás. I. TUDÓS Béke fejedelme lészen, azt írja Izajás Gyilkos, zsarnok nagy Heródes nem lehet Messiás! HERÓDES (két katonával bevonul, a tudósok mélyen meghajolnak) Nagy könyvben merül el tudós elméd, látom! I. TUDÓS Izajás s a prófétáknak könyvét vizsgálom. II. TUDÓS Messiásról, nagy királyról szólanak a könyvek Aki által fölszáradnak az emberi könnyek. III. TUDÓS És hatalma alá hajlik világ minden népe. S uralmának égben s földön sohasem lesz vége! HERÓDES S a próféta hogyan írja, mikor jön el Ô? I. TUDÓS Az ideje közel vagyon, azt írja Dániel! KATONA Felséges királyom, rossz hírt mondok néked Az egész országban nyugtalan a néped. Új királyról beszél öreg és fiatal Születését pásztoroknak hirdette az angyal. HERÓDES Mit beszélsz, nyomorult? Új király született? Hozd elém, ki ilyet mondani merészelt. KATONA Egyszerű pásztorok kik ezt a hírt hozták, S városunk utcáin sokaknak elmondták. HERÓDES Vezesd hát elébem puszták rongyos népét Hadd ismerjék meg súlyos kardom élét. (katona el) Hát hiába védtem vérrel a hatalmam? Új király zaklatja királyi nyugalmam? KATONA (bejön két pásztorral) Fölséges királyom, szavad teljesítém Ím a pásztorokat elibéd vezetém! HERÓDES Úgy látom, hogy többé nem akartok élni Új királyról nálam, hogy mertek beszélni?! I. PÁSZTOR Amit hirdettünk, bizony nem hazugság Ím, amit most hallasz mind tiszta valóság. PÁSZTOROK Csordapásztorok midôn Betlehemben Csordát ôrizénk éjjel a mezôben: Isten angyali jövének elébünk Nagy félelemmel hallánk ô beszédük: Örömet mondunk, nagy örömet néktek mert ma született a ti üdvösségtek Menjetek tehát gyorsan a városba ott találjátok Jézust a jászolban. Mi elindulánk és így el is jutánk Szent hajlékához és néki hódolánk! Nem találtuk Ôt fényes palotában hanem istálló szegény jászolában. Kinek a nap s hold fejedelmi széke Jászolban feküdt az ég dicsôsége. HERÓDES Istállóban fekszik s napjait ott éli? Ily király hatalmát Heródes nem féli! Bocsássátok el e rongyos népséget Istállójukban hadd keressék meg az üdvösségük! (katona, pásztorok el...) KATONA (visszatér) Fölséges királyom, ôrszemek jelentik Távol napkeletrôl vendég közeledik: Teveháton ülve fényes öltözetben Bebocsátást kérnek szép Jeruzsálembe. HERÓDES Kik volnának azok? Kétség gyötri lelkem? Barát vagy ellenség? Mit kellene tennem? Ha békés szándékuk s itt bajt nem okoznak, Vezesd színem elé, hátha jó hírt hoznak! (katona el) KATONA (be) Fölséges királyom fölkészülve állj! Hogy üdvözölhessen a három király. (ajtót nyit, bevonulnak) GÁSPÁR Üdvözlégy jó Uram, e fényes ház ôre, ki elé járulunk békés köszöntôre. Napkeletrôl jöttem távoli hazámból. Gazdag országomból, fényes palotámból. Gáspárnak neveznek az alattvalóim Kicsinyek és nagyok, az én hódolóim. MENYHÉRT Szálljon a házadra kegyelemnek árja, Így köszönt Mádián koronás királya. Menyhért az én nevem, hosszú út mögöttem, Nagy királyt tisztelni hódolattal jöttem. BOLDIZSÁR Békesség és szeretet áradjon e házból Ezt az áldást hoztam szerecsen országból. Boldizsárnak hívnak távoli hazámban Hol népem vezetem igaz boldogságban. HERÓDES Üdvözlésetekkel ámulatban hagytok De megmondhatnátok mi járatban vagytok. GÁSPÁR Távol napkeleten, hol mondám hazámat Sok hónappal elôbb fényes csillag támadt. Csodás tündöklése mindent hogy betölte Találgatánk mi is, mit jelent felkölte. Elménket megnyitá Isten bölcsessége Megérténk, hogy eljött az idôk teljessége A rég várt Messiást, Jézus születését Jelenti e csillag s világ üdvösségét. Eljöttünk hát mi is e nagy királyt látni S csillagát követve Ôt buzgón imádni Hogy hódoljunk neki, vezess hát elébe Drága ajándékunk lábaihoz téve. HERÓDES (mérgesen) Ki volna más az a nagy király Mint én, nagy Heródes, ki elôtted áll?! GÁSPÁR Nem téged keresünk, Uram, hanem mást Ki most született, a kisded Messiást. HERÓDES (felugrik és kardot ránt) Hogyne volnék én a zsidók nagy királya Kit remegve tisztel a világ négy tája. Hogy más király volna a helyembe szánva Azonnal térdelj le sértésedet bánva. Mert ha nem hódoltok most nyomban nekem Ím mindhármatoknak most a fejét veszem! (háromkirály kardját keresztezi Heródessel) I. TUDÓS Jó uram, királyom, könyvekben azt lelem, Messiás hazája a szomszéd Betlehem! Hadd menjenek oda, hiszen jól tudjuk, Akkor majd meglátjuk mit ért a csillagjuk! HERÓDES (lecsillapodva) Ám legyen, hogy mondod, menjetek hát el, Vezessen a csillag, ez az égi jel! S ha megtaláljátok a nagy Messiást Jelezzétek nekem, hogy ne keressek mást! Hogy menjek el én is hódolatot téve, Messiást imádni, ajándékot víve. GÁSPÁR Jól van hát Heródes, erôs és nagy király Felkutatjuk Jézust, hogy elébe állj! Hogy imádjad Ôtet hitben s igazságban, Hogy üdvödet leljed az Ô irgalmában. (királyok el ) FÔANGYAL (hirtelen megjelenik. Heródes megretten) Álnok, hazug, zsarnok miért remegsz elôttem Hozzád Isten küldött, én az égbôl jöttem Küldetésem fontos, tôlem kell megtudnod Hogy gonosz vagy s bűnös, sötét minden gondod! Várod a bölcseket vissza palotádba, Hogy megtudakolhasd, hol van Jézus háza. Nem imádni készülsz ég és föld királyát Trónusodat félted s házad gazdagságát. Megölni akarod te a nagy királyt Mert úgy látod, dicsôsége most utadba áll. Ám hatalmad gyönge, kegyetlen hóhér! Kardod alatt nem fog folyni Messiás-vér! Katonáid gyilkos parancsodra várnak Ám a bölcsek régen más utakon járnak. Aprószentek vérét ontani akarod De az Üdvözítôt nem éri el karod. Elér majd téged az Isten hatalma S kárhozattól nem ment a trónod oltalma. VII. JELENET. NAPKELETI KIRÁLYOK IMÁDÁSA KIRÁLYOK (bevonulnak és közben mondják) Szent, szent és áldott Istennek Fia, Ki ma született, váltságunk díja. Egeknek harmatja, szent Szűznek magzatja Krisztus Jézus, Krisztus Jézus. GÁSPÁR Napkeletrôl jöttem, csillag útján járva Megváltóm kerestem fényes palotában. Nem találtalak ott gyönge kis királyom Istállóban reszketsz hideg szalma jászlon. Király vagy Te mégis, ég és föld királya Ím aranyat hoztam erre tanúságra. Gáspár vagyok, Jézus, Megváltó királyom, Szerény ajándékom ím elédbe tárom. MENYHÉRT Hosszú utat tettem, míg ide elértem Heródes házában majdnem eltévedtem Tömjént hoztam néked én édes Istenem Napkeleti bölcs, Menyhért az én nevem. BOLDIZSÁR Fényes csillag támadt távol napkeleten Megváltót hirdetni a kárhozat ellen. Isten jött le hozzánk gyenge embertestben Hogy szenvedjen értünk, Júda-Betlehemben. Mirhát hoztam néked, Megváltó királyom Uralkodjál s gyôzzél az egész világon. Az én nevem Boldizsár, aki szerecsen király. MÁRIA Köszönöm fiaim tinéktek, kik ezen kisdednek ajándékot tesztek. Kívánom, hogy mennyben örvendezhessetek És ottan hervadhatatlan koronát nyerjetek. VIII. JELENET. AZ ÁRVA KARÁCSONYA (A színen tétován ballag) ÁRVA Karácsony este Jézuska várás, Angyalok jötte, Betlehem-várás. Mennyi szép csoda, ó mennyi boldogság Ezen a szép estén, ó mennyi vigasság! Én járom az utcát hideg éjszakában gyufáim kínálva, ily rongyos ruhában. Édesanyám meghalt négy éve már annak Kis testvérim otthon nagy nyomorban vannak. Édesapám beteg, kín gyötri a testét, Mi lesz a családdal, gond emészti lelkét. Otthon hideg szoba, szegénység és éhség Ez a mi ünnepünk, sehol sincs segítség. Gyufát tessék, gyufát, gyufát vegyenek Hogy kis testvéreim bár ma egyenek. I. ÚR (jön) Gyufát tessék bácsi, gyufát tessék venni! I. ÚR No nézd a csavargót, nemhogy haza menne Kóborol az utcán, mintha nappal lenne. Kis gyermeknek este otthon van a helye, Gyufa árulásnak nincsen most ideje. Karácsony este van, családok örülnek, Karácsonyfa fényben asztalok terülnek. Szüleid várnak rád a meleg otthonban Nem takarodsz haza, most azon nyomban?! ÁRVA Ünnepi lakoma, karácsonyfa, meleg! Angyaljárás, öröm, hol vannak most ezek? (I. Úr el., II. jön csomagokkal) Gyufát tessék bácsi, gyufát tessék venni! II. ÚR Szegény kicsi leánykám karácsonyi éjben Rongyokban dideregsz kint a fagyos télben. ÁRVA Egy jó dohányárus pénzt ad úgy tudom, Ha ezen gyufákat ma este eladom. II. ÚR Adj kislányom gyufát, csak egy dobozt vegyek? Ne egyet, de tízet, hogy veled jót tegyek! ÁRVA Köszönöm jóságát (III. Úr közeledik sietve, II. Úr el) ÁRVA Gyufát tessék bácsi, gyufát tessék venni! III. ÚR Karácsony estéjén gyufát tôled venni?! Ki látott még ilyet, megyek ünnepelni! ÁRVA (kétségbeesetten): Gyufát tessék, gyufát, csak egyetlen dobozkát, Megáldja az Isten az ön karácsonyát. III. ÚR Hagyj békén gyufáddal (bemegy a házba) ÁRVA (gyufáit számolja) Oly kevés fogyott el, s én hiába járok Fázom s éhség gyötör, míg vevôkre várok. (a ház ablakáról elhúzzák a függönyt; fény, ének, karácsonyfa; az árva az ablakhoz közeledik s bámulja a karácsonyfát) Istenem, mily szép ott bent a karácsonyfa, Mennyi dió, alma s gyertya csillog rajta. (felágaskodik s úgy nézi) Mily meleg van ott benn s lám, ott egy baba. S itt kinn mily sötét van, s mily hideg éjszaka. Ó, ha azon fából volna csak egy ágom, A legboldogabb lennék az egész világon! III. ÚR (az ablakon mérgesen kiszól) Ablakon mit lesel be, gonosz csavargója, Hazug jajgatásod ünnepünket rontja. (összehúzza a függönyt) CSAVARGÓ (lassan jön, karácsonyi nótát dudorász) ÁRVA Gyufát tessék bácsi, gyufát tessék venni! CSAVARGÓ Gyufát vegyek, mondod, de mihez vegyem lányom? Kályhám s szobám sincsen s elfogyott dohányom. ÁRVA Be nem fogy a gyufám! CSAVARGÓ (zsebeiben kotorász, amit talál odaadja) Különben, üsse kô, itt van minden pénzem, Éhséged s nyomorod sajnálkozva nézem! (elmegy) ÁRVA Isten fizesse! (leül a földre, néz a ház felé) Mily szépen ragyognak odabenn a gyertyák s a nagy kályhák is a jó meleget ontják. Itt kinn sötét van, de gyújtok én világot Egy kis doboz gyufa ad majd itten lángot. (gyufákat gyújt, földbe szúrja, álmodozva nézi és kezét melengeti) Mily csodás a fényük és meleg a lángjuk Mintha a mennyország sugározna rájuk (újabb gyufákat gyújt) Megmaradt egy doboz, újat gyújtok ismét Nem baj ha el is fogy, csak árassza fényét. (melegedik, aztán ijedten) Jaj a sok gyufát mibôl fizetem meg? De ma karácsony van, oly jó ez a meleg. Ó mily szép a sok fény s mily jó ez a meleg Mennyország fénye ez, Jézuska közeleg. (lefekszik és elalszik) (Ének: Csendes éj...) (Jézuska, angyalok közelednek) I. ANGYAL Kelj fel kis leánykám, Jézus van itt véled Karácsony örömét hozta Ô el néked. JÉZUSKA Küldök én valakit boldogtalan lény Általa meglátod a karácsonyi fényt. (Jézuska, angyalok lassan el) VÁNDOR Sok pénz és gazdagság, földi kényelem, Jó lét, fényes otthon mit sem ér nekem! Gazdagságban, fényben élem a világom De sehol sem lelem meg az én boldogságom! Érdemes így élni? Mindenben csalódtam! Eldobom életem, boldog leszek holtan! (megbotlik az alvóban) Mi ez itt a földön, ez a kis halom? Egy alvó leányka, ha nem csalódom. ÁRVA (felébred, szemét dörzsöli) Oly szép álmot láttam, Jézuska járt itt Angyalkákkal engem a mennyországba vitt. VÁNDOR De miért alszol itten hideg éjszakában Hisz most minden gyermek puha meleg ágyban! ÁRVA Karácsonyfát néztem, éjben dideregtem Gyufaszál lángjával kezem melengettem. VÁNDOR Nincs apád, nincs anyád, rokonod sincs néked? Ily hideg éjszakán nem törôdnek véled? ÁRVA Édesanyám meghalt négy éve lesz nyáron, Édesapám szenved rég a beteg ágyon. De boldog voltam ma, mert karácsony fényét Jézuska s angyalkák nékem megígérték. Vándort ígért Jézus, boldogtalan lényt, Aki megmutatja a karácsonyi fényt. VÁNDOR (idegesen sétál, töpreng, aztán hirtelen) Én vagyok az gyermek, boldogtalan ember Aki élni nem tud és már hinni nem mer! De e szent éjszaka megnyitotta lelkem, S általad te gyermek boldogságra leltem! Hadd szerezzek néked boldog életet, Megterített asztalt, fényt és meleget. Pártfogód ezentúl most már én leszek S boldogságot néktek majd én szerezek. És mindnyájan együtt szeretô jóságban köszöntjük karácsonyt igaz boldogságban. (Vándor és Árva el) VÉGE ======================================================================== Mit kétkedtek emberek? Szereplôk: GYURI JÓSKA SAMI MISKA PISTA SZT. JÓZSEF MÁRIA I.-VI. ANGYAL I. JELENET (A pásztorok le vannak telepedve. Mindenik valamivel elfoglalja magát. Egyik fát tördel, másik ostort fon, a harmadik botot farag, kolompot ráz.) GYURI Ejnye, de soká ül az a Pista azzal a kis eleséggel. Biztos ismét ügyeleg valahol, ott lent a kertben. Pedig bizony már jólesne a vacsora. Úgy, Pásztortársak? JÓSKA Meghiszem azt. Na, de gondolom, hogy itt lesz nemsokára, mert már jól feljött a vacsoracsillag. Márpedig azt jól tudjátok, hogy ô egyedül fél a sötétben. SAMU Hátha eltévedt, vagy nem tudja, hogy merre vagyunk? MISKA Ejnye, hiszen látja a tüzet. (Furulyázó társához fordul) Ugyan ne kínozd a fülünket azzal a repedt bodzatilinkóval. Inkább eriggy, nézz körül a nyájnál, nem kószál-e valamelyik félre. Nehogy a farkas elragadja valamelyiket. GYURI Már hogyisne mennék. Majd vigyáz az én Sajó kutyám és hírt ad, ha jön farkas. JÓSKA (Amint ágat tördel, a tövis a kezét megszúrja, így kiált:) Jaj, jaj... Ez a kegyetlen tövis, hogy megszúrta a kezemet. Nem tördelek több fát. Tördeljen, aki fázik, nekem van jó bundám. (A tűz mellé ugrik és nézi a tenyerét) SAMU (Füttyszóra figyel) Haj fiúk! Füttyszót hallok! MINDANNYIAN (felugranak és örvendezve mondják) Ez Pista, jön a vacsorával, be jó, legalább most egyet jót eszünk. II. JELENET (Bejön Pista, egyik szeme bekötve. Kezében bot, vállán tarisznya, ebben kb. étel) PISTA (fáradtan) Ejnye no! Alig akadék rátok ebben a vak sötétségben. De nem is csoda, amikor csak egy szemmel látok. Hanem adjon Isten csendes és békés jó estét. MIND Adjon Isten neked is Pista! De jó hogy megjöttél, nagyon vártunk. PISTA (homlokát törülve) Jaj, de elfáradtam. (leül) SAMU (ijedten kérdi) Ni, ni hát az egyik szemed mi lelte? JÓSKA Tán verekedtél valakivel? Hiszen te nem szoktál ilyeneket csinálni. GYURI Beszélj Pista, mi lelt? PISTA A történet nagyon egyszerű. Hát tudjátok az én piros zsinóros báránykám. GYURI Tán bizony elveszett. SAMU Gyertek menjünk, keressük meg szegény kis állatot. PISTA Nem, az nem veszett el, hála Istennek, hanem csak eltévedt. Ide figyeljetek csak: amint a városból jövök, a nyáj mellé érkezve látom, hogy a kicsi báránykám hiányzik. Nagyon megijedtem. Keresem mindenütt, kiabálok utána, de hiába. Egyszer csak hallom, hogy keservesen béget valahol. Megyek a hang után s hát a szegénykét ott találom a sűrű tövisbokorban felakadva. Nagy örömömben mondtam neki: Na édes kicsi báránykám, állj meg, ne félj, mindjárt kiszabadítalak. Hanem, amint akartam kiszabadítani, egy ág úgy szembe vágott, hogy azt hittem, hogy kiugrik a szemem. JÓSKA Fáj-e nagyon? PISTA Bizony, még most is nagyon fáj. De az a jó, hogy az én kis báránykámat megmenthettem. GYURI Igazán szép tôled Pista. Te jó pásztorfiú vagy. PISTA Én szeretem a báránykáimat. Hanem hát el is felejtettem, itt a vacsora. Egyetek. (Elôveszi a tarisznyát és kinek-kinek kiosztja a részét. Evés közben így szól, figyelmezteti társait:) Hagyjatok ám holnapra is... mert... a városban... vagy ti még nem is tudjátok, hogy most milyen nehéz a városban élelmet kapni. MIND Hát ugyan miért ne lehetne kapni! Mi van a városban? Csak nincs valami baj? PISTA Tyű, barátaim, annyi most ott az idegen. Azok mindent felfalnak, mint a sáskák és mindig újak és újak. Jönnek, minden helyet elfoglalnak, úgy bizony. SAMU Na még csak ez hiányzott! Az a sok jött-ment idegen mindent ellop Betlehembôl. Aztán mi itt ehetünk meleg savót, meg friss ordát magára. MISKA De vajon miért tódul ez a sok idegen nép ide a városba? PISTA Nem tudom biztosan, de ott hallottam egy okosabb kinézésű embertôl, hogy a császár megparancsolta, hogy jöjjenek ide a városba. Ott már nincs hely, sokan a mezôre jönnek ki pihenni, hogy kipihenjék a hosszú út fáradalmait. Nézzétek csak, ott is jön két idegen. SAMU Szegények nagyon messzirôl jöhettek. Milyen fáradtan lépegetnek. III. JELENET (József és Mária lépnek be fáradtan) JÓZSEF Ó de keserű éjszaka ez nekünk. Még ôsatyánk, Dávidnak városában sem kaphatunk legalább egy éjszakára szállást. Hová, merre menjünk Mária? MÁRIA Csak volna legalább egy kis odú, és abban egy kis szalma, hogy egy keveset megpihenhessünk. Nagyon elfáradtam a hosszú úton. Úgy érzem, beteg is vagyok. JÓZSEF Gyere csak menjünk erre. Csak találunk valami nyugvóhelyet. Majd csak ád az Isten a puszta szelíd ölén egy kis zugot, ahol meghúzódhatunk. MÁRIA Jól van József, gyere hát . (lassan elindulnak) MISKA Samu, te. Menj csak oda és kérdezd meg, hogy kik, honnan jöttek és mivel segíthetünk rajtuk. SAMU (Odalép József elé és megkérdi:) Honnan és hová jó emberek? SZT. JÓZSEF (Botjára támaszkodik): Mi messzirôl jövünk. Az imént a városban voltunk, de ott nem találtunk egy üres szobát sem, azért az éjre valahol itt keresünk egy kis tanyát. Ti ezt a tájat jól ismeritek, mutassatok utat, hogy oda mehessek ezzel a fáradt asszonnyal. GYURI Ó, ha csak ez a baj, akkor ne aggódj jó bácsi. Majd elvezetem én magukat. Van itt a közelben egy kôbarlang, s az megvédi magukat a hűvös éjszakai széltôl. Igaz, állatok is alszanak bent, de van ott jó puha széna s azon úgy alhatunk, hogy még a paplanos ágyban sem jobban. Jöjjenek csak utánam. SZT. JÓZSEF Köszönjük fiam, menjünk is. MISKA Ó, az istenadták olyan fáradtak, különösen az a szegény asszony, megesett rajtuk a szívem. No, de a jó puha szalmán kipihenik magukat. (Gyuri visszajön) GYURKA Na lepihentek szegények. JÓSKA Bizony mi is pihenhetnénk már. SAMU Te mondasz valamit. Jó volna már lenyugodnunk. (lefekszenek) PISTA Az ételmaradékot a tarisznyába rakjuk. Így ni, jó lesz ez majd holnapra! Aludjatok, mert reggel fel kell majd kelni. (Lefekszik) Én meg, ha vigyáztok a nyájamra is, akkor az én kis báránykámat beviszem Jeruzsálembe s ott felajánlom a jó Istennek. Tudom, szívesen veszi, mert az én báránykámat senkinek oda nem adnám, csak a jó Istennek. Talán így könyörül rajtam, s meggyógyítja a szememet, mert erôsen fáj. GYURKA Bizony nem is játék egy szemet elveszíteni. PISTA Egyrészt azért is megyek Jeruzsálembe, hogy ott egy orvossal megnézessem a szememet. Remélem Isten után, hogy még mind a két szememmel látni fogok. GYURI Ájtatos fiú vagy te Pista. Imádkozzál értünk is, hogy semmi baj ne érjen bennünket itt. Téged a jó Isten inkább szeret és meghallgat. Kérjed ôt arra is, hogy küldje el nekünk a Messiást. Mert bizony szükség volna rá ebben a pogány világban. JÓSKA Messiást! Hej fiúk! Ha azt az idôt megérhetném... De hát milyen is lesz a Messiás? Aztán mit fog csinálni ezzel a világgal? Vajon hoz-e valamit nekünk, szegény pásztoroknak? Be jó volna azt tudni... PISTA Én azt hiszem, hogy nagyon áldottkezű király lesz, mert hej sokat hallottam az öreg nagyapámtól ezt a szép beszédet: Mikor már az Isten mindent megteremtett, Az embernek adta a szép édenkertet, Boldogságnak, üdvnek volt ez a tanyája, Tiszta örömnek földi mennyországa. Ámde Ádám s Éva rosszat cselekedtek, S a tiltott gyümölcsbôl mindketten ettek. A szép édenkertet s a szép mennyországot Istennek látását, örök boldogságot, Mind-mind elveszítették. De az Úr irgalmát nincs ami lemérje: Felvette a bűnöst újra szent kegyébe, Messiást, Megváltót küldött neki áldva, Ki majd a világot bűntôl megváltja. Messiást kit ô küld, s aki köztünk élve Visszavisz majd minket az Úr kegyébe. No, de ne beszéljünk már tovább. Adjon az Isten jó éjszakát mindnyájatoknak (A többiek is egymásnak jó éjszakát kívánnak. Horkolás. Egyik azt mondja: Brr! De hideg van ma éjjel) GYURI (Törôdötten felkel) Én még nem fekszem le. Elôbb körülnézek a nyájnál, hadd lássam, nem tévedt-e valamelyik félre, hogy a farkas elvigye. (Elmegy a kolomp után) (Míg alszanak a pásztorok, a színfal mögül, vagy a sekrestyébôl egy leány énekli: Gloria in excelsis Deo -- a kórus erre énekli: Dicsôség mennyben az Istennek) GYURI (Az ének után fut be lélekszakadva és nagy lármát csap) Pásztortársak! Pásztortársak! Ébredjetek! Hogy is tudtok még most is aludni? Nem tudjátok, hogy mi történt ma éjjel... MINDNYÁJAN (Felugranak, egy-kettô visszaesik) Mi történt? Mi történt? Farkasok? Tolvajok? GYURI Halljátok csak jó pajtások, Ilyet senki még nem látott, Amint a nyáj elôtt álltam, Vígan, szépen furulyáztam, Felnéztem az égre, vajon, A Fiastyúk merre vagyon? Uram fia mit lát szemem? Ketté nyílott a magas menny! S legott fényes angyalsereg, Repült el a fejem felett. Szép énekük bongva-csengve most is itt cseng a fülemben, ,,Dicsôség a magasságban Istennek Békesség a földön a jóakaratú embereknek!'' (Ekkor a kórus énekli a 2. szakaszt: Békesség a...-- a pásztorok megrettenve néznek a hang irányába, közben megjegyzéseket tesznek:) GYURI Ím, igaz, amit beszélek, újra zeng az égi ének, szóljatok! E drága zengzet, Ugyanbiza mit jelenthet. JÓSKA Pásztortársak, jóbarátok, mondok egyet, hallgassátok, Öregapám, amikor még élt, Szegény errôl sokat beszélt, Hogy nemsokára itt az idô, Mikor jön az Üdvözítô. Ki megváltja a világot, megnyitja a mennyországot, Hátha ez az édes ének, Mit az angyalok hirdetnek, A csillagok ott az égen, Melyet nézünk már oly régen: Jel, hogy kirôl szól az írás, Megszületett a Messiás. Na most egy keveset még várjatok, aztán induljunk el arra, amerre a csillag mutat. VI. JELENET (Az angyalok bevonulnak és éneklik: Ne féljetek pásztorok, Hisz mi örömet hozunk, Kit rég epedve vártok, Eljött más a Messiástok; A barlanghoz menjetek, És az lesz a jeletek; Ott a rongyos jászolban, Barmok közt feküdve, Csillagfénytôl övezve, Találtok egy gyermeket, Egy ártatlan kis csecsemôt, Jöjjetek imádjátok ôt! JÓSKA Magasságos mennybéli Isten! Álom-e ez, vagy valóság? II. ANGYAL Mit kétkedtek emberek, Inkább örvendezzetek! Hogy ti vagytok az elsôk, Kik láthatjátok a bölcsôt, Melyben Isten kegyelmét, Csodálhatja föld és ég. III. ANGYAL Rajta hát és siessetek A jászolhoz menjetek! IV. ANGYAL Pásztorok az angyalszóra, Álljatok készen indulóra, Valóság, hogy kit régen vártok, Megszületett Megváltótok. V. ANGYAL Hagyjátok a nyájat hátra, Gondot viselünk mi rája. GYURKA Isten velünk angyal vezet. De még elôbb szólunk egyet, Üres kézzel csak nem mehetünk Ily fukarok ám nem leszünk. Lábaihoz téve ajándékot, Így imádjuk Messiásunk. MIND Vigyünk tényleg ajándékot, S lábaihoz tegyük le ott, Így imádjuk Megváltónkat. GYURI Hát te Samu mit viszel a kis Jézusnak? SAMU Viszek egy kis bárányt. GYURI Én meg kertünk szép virágát, S hát te Miska bátyám? MISKA Az én ajándékom egy kis sajt lesz. S te Jóska? JÓSKA Én viszek majd lágy kenyeret. PISTA Én meg viszem szívemnek legkedvesebb ajándékát: az én szép kicsi báránykámat. GYURI És most gyorsan mindenki el, ajándékát hozza elé, hogy aztán sietve menjünk Betlehembe. VI. ANGYAL Készüljetek szaporán, csak rajta, Vidám szívvel énekszóval induljunk útra. (Éneklik és elindulnak: Betlehemi pusztán, örvendetes hír van...) VII. JELENET (Amikor a pásztorok megérkeznek Mária egy altató dalt énekel: aludj el már...) SAMU (Elôlép Szt.Józsefhez) Jó idegen én akarnék valamit mondani, ha meghallgatást nyernék. SZT. JÓZSEF Mit akarsz jó Pásztor? Mondd csak nyugodt szívvel kívánságod. SAMU A mi szívünk csak egyet kíván. Ez pedig az, hogy láthassuk az új királyt. Ôt, akirôl örvendezve szólt az angyal kinn a mezôn. JÓZSEF Valóban szép a kívánságotok. A kisdedet ím e jászolban láthatjátok. Itt az ô édesanyja jóságos asszony Mária, akit az Isten különös kegyelme választott ki az anyaságra. SAMU (Letérdel) Édes kicsi Jézusom gyermekek barátja, én szegény pásztor vagyok, Kincsem nincsen, s nem is hozok, De hoztam egy kicsi báránykát, Ó pásztorok, pásztora fogadd el már, Engedd, hogy mindig jó legyek Mint a kis bárányka, melyet itt eléd helyezek. SZT. JÓZSEF (Mindenkinek megköszöni az ajándékot) Köszönjük áldjon meg a kis Jézus. GYURI Égi kisdedem ím eljöttem a te imádásodra. S virágból font koszorút hoztam hódolatodra. Ajándéknak csekély ugyan e hervadt kis virág. De vigasztal az a tudat, hogy te a mi szívünket nézed. Fogadd el hát Jézusom e koszorút. Olyan szívesen amilyen szeretettel én azt neked adom. JÓSKA Ó drága Jézusom, kisdedek barátja, Én is hoztam valamit számodra, Friss kenyeret gyenge kis kezemmel, Édesanyám a tegnap sütötte, Arra kérlek, hogy úgy szeress engemet, Amint én szeretem a puha kenyeret. MISKA Én meg egy kis sajtot hoztam neked, Amint az tôlem kitelhetett. De hidd el, hogy nagy-nagy örömmel hoztam neked. Nem kívánok én tôled egyebet Jézuskám, Csak annyit, hogy áldjon meg kicsi kezed S tartson meg az erények útján. PISTA Kicsi Messiásom én kis jászolodhoz borulok, S mint a hű szolga királyának, alázattal hódolok. Szegény vagyok én is, nem hoztam nagy ajándékot neked, De elhoztam mindent, amit a szívem legjobban szeret. Ez volt nekem az én legdrágább birtokom, Ezért neked Jézusom ajándékba adom, Csak még egyet kérek Jézusom tôled, Könyörgök hozzád, gyógyítsd meg a szemem. Köszönöm nagyon köszönöm. MÁRIA Gyere hozzám ide te ôszinte gyermek, Jézusom kegyelmét jóságosan nyerd meg. Gyere hadd érintsem kezemmel szemed, Jézus nevében mondom, lássál ezennel! (Pista leveszi kezével a kendôt, a szeméhez nyúl és felujjong) PISTA Óh, Istenem mily erôs Jézus neve, Jó anya, mily nagy csodát műveltél velem, Fájó szemem teljesen meggyógyult, S mind a kettôvel tisztán látok újra. SZT. JÓZSEF Kedves pásztorfiúk szívességeteket mivel viszonozhatnánk? MÁRIA Legyetek boldogok, mert jóságotokért az Úr Jézus lesz jutalmatok. (Ezután következhet a karácsonyi hangulatú vers.) VÉGE ======================================================================== Ma megvalósult a prófétának szava Szereplôk: KRÓNIKÁS ELEAZAR JAFETH CZADOK SIMEON MÁRIA ANNA GÁBOR ERZSÉBET JÓZSEF ROKON GAZDAG GAZDAGNÉ ILLÉS SÁMI ÁRON IZSÁK ANGYALOK I.-IV. ANGYAL KIRÁLYOK GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR 1. KÉP KRÓNIKÁS Mióta Isten teremtô kezébôl kikerült az ember, azóta szíve mélyén hordozza a Teremtôvel való újraegyesülés vágyát. Bár testben élünk, mégis hasonlóak vagyunk Istenhez, hiszen halhatatlan lélekkel ajándékozta meg a Teremtô az embert. Ez a halhatatlan és láthatatlan lélek földi életét kereséssel, szüntelen kutatással tölti el. Nyugtalan szívvel vágyik az Ismeretlenre míg nyugalmat talál Istenben, ki mindég vele volt, van és lesz. Isten érezhetôen is beleszólt egy nép életébe: a zsidó népnek kinyilatkoztatta önmagát, törvényeit és a vele való közös élet feltételeit. De ez a nép is, hasonlóan más nemzetekhez beletemetkezett az emberi lét mindennapjaiba. Isten határozott tanítást adott népének, ha kellett írásban is közölte vele akaratát, sôt még a jövôt illetôen is ígéretet tesz egy Megváltó születésével kapcsolatosan. És éppen e Megváltó, szabadító személye körül merül fel bizonytalanság. Mintha az ember kétségbe akarná vonni Isten igazát, egyesek tudálékosan többet akarnak belemagyarázni a szövegekbe mint ami ott olvasható. Nézzük csak hogyan oszlanak meg a vélemények a választott nép körében az eljövendô Üdvözítôrôl. A jeruzsálemi templomban vagyunk, hol írástudó férfiak a Szentírás tekercseibôl próbálják bizonyítani igazukat. ELEAZAR A Másodtörvénykönyv tekercsét kérem. (a szolga átadja) ,,Prófétát támasztok nekik testvérei körébôl. Neki adom ajkára szavaimat s Ô mindent tudtukra ad, amit parancsolok nekik'' (Deut 18,18) Testvérek, az utalás világos, míg a lélek rabiga alatt nyög, addig hiába várunk politikai szabadítót. Hiába várunk nagy népvezért, ki harcra szólítja Izrael fiait. Az Üdvözítô, véreim, próféta lesz, ki népünknek megmutatja a helyes utat a szabaduláshoz. Ó, Adonáj, atyáink Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, világosítsd meg választott népedet, hogy kétség nélkül felismerje azt a prófétát, akit számára utolsó mentsvárként küldesz. JAFETH Én Dániel tekercsét kérem! (megkapja). ,,Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhôin vala ki közeledik, olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ôsöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálni. Hatalma örök hatalom volt, mely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendôbe.'' (Dán 7, 13--14) Testvéreim, Isten az ég és föld hatalmas Ura, nem tűrheti már tovább a választott nép ellen elkövetett igazságtalanságot és templomának gyakori megszentségtelenítését. Ebben a helyzetben Isten csakis egy király-Messiást fog küldeni, hogy visszaállítsa Izrael királyságát a régi dávidi dicsôségbe. CZADOK Én a Zsoltárok tekercsét kérem! (megkapja) ,,Megesküdött az Úr és ígéretét meg nem bánja; Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.'' (Zsolt 110) Testvéreim, igazi papi Messiás kell nekünk. A fôpapi széket méltatlanok bitorolják. Áron leszármazottjait félredobták, kizárták méltó örökségükbôl. Ezt meddig tűri még az örökkévaló Úr, kinek neve ezerszer áldott legyen?! Megmásították a hagyományt, másként értelmezik az Írást. Jöjj, Adonáj, nagy Urunk, taníts meg örök papunk az igazi szolgálatra. SIMEON (kissé távolabb imádkozik) Uram, én Simeon vagyok a te kis porszem szolgád. Irántam tanúsított nagylelkűséged egyszerre boldoggá és szomorúvá tesz. Boldoggá tesz az, hogy karjaimban foghatom majd -- ígéreted szerint -- azt a Messiást, kit évezredek óta várnak a nemzetek. De szomorkodom is, mert belülrôl marcangol egy kérdés: hatalmas király, dicsô próféta vagy papi Messiás lesz az, akit küldesz? Hát akkor az elveszett Isten-országot ki szerzi vissza? A szegényeknek ki enyhíti sorsát? A szívek szeretet-szomját ki elégíti ki? A lélek békéjét ki adja vissza? A Te segítségedre várunk örökkévaló Istenünk. Bocsáss meg népednek, ha vétkezett. Ne vétkeinket nézzed, hanem a Te ügyedet és annak sikerét. Emlékezzél meg az atyáinknak tett ígéreteidrôl. Ó, egek, harmatozzatok onnan fentrôl és a felhôk csepegjék le az igazat. Jöjj, ó, Üdvözítô, jöjj, ó, népek Megváltója! Dicsértessél örökkévaló, Izrael népének gyógyítója és népek szabadítója. 2. KÉP. ANNA ÉS MÁRIA KRÓNIKÁS A válaszott nép körében ôsidôktôl fogva élt a hagyomány, mely szerint a Megváltó édesanyja egy Szűz lesz, aki tiszta életével, makulátlan lelkével fogja kiérdemelni a nagy kegyet, hogy a földreszálló isteni küldöttnek testet adjon. Minden anyának vágya volt, hogy az ô leánya legyen az a kiválasztott, aki Isten tervét megvalósítja a megtestesüléssel. A nevelés fô célja: Istennek tetszô leánygyermeket nevelni, aki tiszta, szűzi életével készül hivatása teljesítésére. Egy ilyen ,,nevelôórára'' térjünk be Szent Annához, a Boldogságos Szűz édesanyjához. MÁRIA Drága édesanyám, te arra tanítottál engem, hogy Istent szeretni kell. Mondd meg, miként szeressem Istent, hogy kedves lehessek elôtte. ANNA Leányom, Istent teljes szívünkbôl szeretnünk kell, mert ô is nagyon szeret minket. Mondhatnám: minden teremtményénél jobban szereti az embert. Ezért nekünk is mindenek fölött szeretnünk kell Ôt. MÁRIA Édesanyám, miért van az, hogy egyesek mégsem szeretik Istent? Nem tartják meg parancsait, sôt még káromolják is az Ô szent nevét. ANNA Mindez a Sátántól, a gonosz lélektôl van, aki Isten ellensége. Ô csábította engedetlenségre ôsszüleinket, Ádámot és Évát, és ugyanígy napjainkban is ezt teszi az emberekkel, hogy majd kárörömmel nézze az elôttük bezáruló mennyek országát. MÁRIA És ki nyithatja meg a mennyei kapukat? ANNA A Megváltó, leányom, akit a próféták is megjövendöltek. El fog jönni Istentôl a Messiás, hogy megváltsa az embereket a bűn szolgaságából. MÁRIA Ember lesz? ANNA A bölcs emberek, írástudók szerint egyszerre lesz Isten és ember. Földi édesanya fog testet adni neki. Ez hatalmas csodája lesz Istennek, és ugyanakkor nagy kegy lesz, nagy megtiszteltetés annak a szűz leánynak, akit Isten ily nagy hivatással fog felmagasztalni. MÁRIA Ó, bárcsak mostanában történne mindez, hogy láthassam a Megváltót és azt a tiszta életű szent szüzet, aki ilyen nagy kegyet érdemelt ki. ANNA Leányom, a próféták jövendölése szerint az idô betelt. Hamarosan megjelenik közöttünk Isten Fia. A templomban már sok ember várja eljövetelét. MÁRIA Úgy örvendek szavaidnak, talán majd én is láthatom ôt? ANNA Ha imádkozol ezért, még teljesülhet vágyad. (el) MÁRIA (letérdel) Kegyes Istene népemnek. Te kiválasztottál minket és megbíztál, hogy életünkkel rólad tanúskodjunk. Nem kérek nagy kegyet, csak azt, hogy láthassam, kit elküldesz a népek megváltására. Tiszta életemmel irántad való szeretetemet akarom bebizonyítani neked. Életemnek igazi értelme, szeretetemnek beteljesítôje vagy, add, hogy mindig parancsaidnak útján járhassak. Ámen. 3. KÉP. AZ ANGYALI ÜDVÖZLET (LK. 1, 26--38) KRÓNIKÁS ,,...Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek, volt a jegyese és Máriának hívták. Az angyal bement hozzá és így köszöntötte: GÁBOR Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között. KRÓNIKÁS E szavak hallatára Mária zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. Az angyal így folytatta: GÁBOR Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél, méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz Ô a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákób házában mindörökké és királyságának nem lesz vége. MÁRIA Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek? GÁBOR A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendô szent Isten Fia lesz. Rokonod, Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapjában van, bár magtalannak mondták. Istennél semmi sem lehetetlen. KRÓNIKÁS Örömhír ez... Mi volna boldogítóbb, mi volna szebb, mi volna édesebb, mint öntestünk-vérünkbôl testezett emberként bírni ôt, a boldogítót? Örömhír ez... S mégis mi fájna jobban a boldogságnál, milyen gyötrelem? A Szűz szívében messzi sejtelem, hét tôr kegyetlen, égô árnya lobban. Örömnek s szenvedésnek néma násza, Krisztus keresztjének törvénye int. Gábor nem szól. Áll. Vár a válaszára. A szűz könnyes szemével rátekint: MÁRIA ,,Íme az Úrnak szolgáló leánya, Legyen nekem a Te igéd szerint.'' (Tótfalusi István: Az angyali üdvözlet) 4. KÉP. MÁRIA LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL (LK. 1, 39--56) KRÓNIKÁS Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a gyermek és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Hangos szóval felkiáltott: ERZSÉBET Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Amint felhangzott fülemben köszöntésed szava, felujjongott szívem alatt a gyermek. Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked. MÁRIA Magasztalja lelkem az Urat, -- És ujjongjon szívem üdvözítô Istenemben. -- Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát: -- Lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék. Mily nagy dolgot művelt velem Ô, a Hatalmas és a Szent! Irgalma az istenfélôkre száll nemzedékrôl nemzedékre. Nagyszerű dolgokat művel karja erejével: Szétszórja a szívük szándékában gôgösködôket. Uralkodókat taszít le trónjukról, de fölemeli az alázatosokat. -- Éhezôket tölt be minden jóval, -- De üres kézzel bocsátja el a gazdagokat. -- Fölkarolja szolgáját, Izraelt, s amint megígérte atyáinknak, nem feledi irgalmasságát -- Ábrahám és utódai iránt mindörökre. KRÓNIKÁS Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába. 5. KÉP. SZÁLLÁSKERESÉS (LK. 2, 1--6) KRÓNIKÁS ,,Abban az idôben Augustus császár rendeletet adott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget Ez az elsô népszámlálás Quiriniusznak, Szíria helytartójának idejében történt. Elment tehát József Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy följegyeztesse magát Máriával, jegyesével együtt.'' MÁRIA Nagyon elfáradtam, jóságos József. Hosszú volt az út, vajon mi vár ránk ebben a városban? Ad-e valaki szállást, vagy ismét szabad ég alatt kell eltöltenünk az éjszakát? JÓZSEF Van egy távoli rokonom itt, majd megpróbálunk nála szállást keresni. Amint látom, már oda is értünk házához. (bekopog) ROKON Ki kopog ajtómon? JÓZSEF Én vagyok, József, Názáretbôl. Jegyesemmel vagyok, be tudnátok-e fogadni éjszakára? ROKON Hová gondolsz? Az én házam nem vendégfogadó. Különben is már megtelt minden szobám rokonsággal. Próbálkozzatok máshol! MÁRIA Ó, kedves rokon, nézz ránk, törôdött utasok vagyunk! Legyen szíved és ne tégy útra! ROKON Amit mondtam, megmondtam! Le is út, fel is út! MÁRIA (Józsefhez) József, próbálkozzunk máshol. Kopogj be ide is! (bekopognak) GAZDAG Ki az? Ki mer zavarni ilyen késô éjjel? JÓZSEF Szegény vándorok vagyunk. Tudnátok-e éjszakai szállást adni? GAZDAG Az én házam csak a hozzám hasonló urak számára áll nyitva. Minden szegény jött-mentnek nem nyithatom meg kapuimat. MÁRIA Legalább csűrödben adj egy kis helyet. Szalmán is el tudunk aludni, csak födél legyen a fejünk fölött. GAZDAGNÉ Micsoda koldusnépség kér bebocsátást? Fussatok, hogy ne is lássalak, senkiháziak! MÁRIA Jöjj József! Úgy látom, az emberek szívében nincs csöppnyi hely a szeretet és irgalmasság számára. Majd ott kinn, a városon kívül valahol meghúzzuk magunkat. (el) 6. KÉP. PÁSZTORJELENET (LK. 2, 8) KRÓNIKÁS ,,Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kint a szabad ég alatt és éjszaka ôrizték a nyájat.'' ILLÉS No, fiaim, ismét eltelt egy nap. A nyáj rendben van, így aztán mi is leheveredhetünk. Nemsokára meg kell érkeznie Áronnak is a városból. SÁMI Az éppen jó lesz, mert hoz magával valami harapnivalót is. Ej, hogy korog a gyomrom, úgy látszik enni kér. Bizony nehéz a sorsa a magamfajta pásztorfiúnak. Bezzeg mások a városban ilyenkor már nyugodtan alszanak ágyaikban. ÁRON Adj’ Isten Illés bátyám! ILLÉS Adj Isten, fiam! Na, megérkeztél? ÁRON Meg én! ILLÉS S aztán mi hír a városban? ÁRON Jaj, Illés bátyám, annyi ember van Betlehemben, mint a pelyva. Olyan sürgés-forgás van ott, hogy ahhoz képest a nagyvásár kismiska. IZSÁK Aztán honnan jött az a sok ember és mit akarnak Betlehemben? ÁRON A császár rendeletet adott ki, hogy tartsanak népszámlálást. A parancs szerint mindenkinek ott kell jelentkeznie, ahol született. SÁMI Illés bácsi! Én itt a pusztán születtem, nekem hol kell jelentkeznem? ILLÉS Eredj te gyermek! Neked mindig valami huncutságon jár az eszed. Bízd ezt csak ránk, mi majd felíratunk téged is. SÁMI Ne tessék rám haragudni, Illés bácsi! Most az egyszer én is komolyan kérdeztem, de látom, hogy elrontottam a kedvét. Tudja, mit? Inkább meséljen, minthogy haragudjunk egymásra. Ha lehet, arról a Messiásról beszéljen, azt szeretem a legjobban. ILLÉS Hadd el, fiam, azt a Messiást! A múltkor is Jeruzsálemben jártam s ott a papok olyan Messiásról beszélnek, hogy egészen elment a kedvem tôle. Hiszen mi hasznunk lesz abból, hogy eljön egy nagy király, aki leigázza a népeket? Az ilyen Messiás-király velünk szegényekkel nem fog törôdni. Így minden marad a régi: nyomor, szenvedés, bűn. Mitôl fog megváltani az ilyen Messiás? Micsoda áldást hoz ránk? IZSÁK Illés bácsi! Akkor milyennek kellene lennie a Messiásnak? ILLÉS Ezt nehezen tudom szóval kifejezni, inkább csak érzem a szívemben. Nem hideg, nem gôgös, nem parancsolgató nagy úrnak kellene lennie, hanem egyszerű szegény legyen. Egyszerű, mint mi, akit szerethetnénk, akitôl nem kellene rettegnünk, aki fölött még sajnálkozni is tudjak. Olyan legyen, akinek szíve van, aki szeret, aki nem keservesen megkeresett pénzecskéinket kérné, hanem szívünket. Olyan, aki egyenlônek tartaná a gazdagot a szegénnyel, aki irgalmas tudna lenni. De egyszerűsége mellett hatalmasnak is kellene lennie, aki tanítson, vezessen minket Isten útjain. Ilyen Messiás kellene nekünk, ilyen Megváltó után vágyódunk. Az ilyen Messiás elôtt én is leborulnék és hűségesen szolgálnám egész életemen át. SÁMI Mi is ilyen Megváltó után vágyakozunk. Mi is szívesen szolgálnánk egy ilyen Messiásnak. Ó, hatalmas Istenünk, ilyen Megváltót küldj nekünk! (Mária és József érkeznek) JÓZSEF A békesség Istene áldjon meg titeket, jó emberek! ILLÉS A Magasságbelinek áldása kísérje lépteiteket, kedves vándorok. Merre jártok ilyen késô éjszaka? JÓZSEF Betlehembe jöttünk az összeíratásra, de sajnos, éjszakára már nem találtunk szállást, túl késôn érkeztünk. Nem tudnátok-e segíteni rajtunk? ILLÉS Ami azt illeti, mi is éppen helyszűkében vagyunk odabent, ezért gondoltuk: kint tágasabb. Volna itt egy barlangocska, amit istállónak használunk. Ha nem esik nehezetekre, ott meghúzhatjátok magatokat. A mi szállásunk is az szokott lenni. MÁRIA Köszönjük, jó pásztorok szívességeteket. A mai nap után már teljesen mindegy nekünk, hogy hol alszunk, csak födél legyen fejünk fölött. Isten fizesse jóságotokat. ILLÉS Eredj Sámi, mutasd az utat, készíts szegény vendégeinknek puha ágyat szalmából. (Mária, József, Sámi el) ILLÉS (folytatja a többiekhez) Látjátok, fiaim, ôk is olyan egyszerű emberek, szegények mint mi vagyunk. Pedig a férfi ruhájáról a jelvényt úgy olvastam le, hogy Dávid király családjából származik. (Sámi jön) SÁMI Illés bácsi, kik ezek a szent emberek? Amint bevezettem ôket az istállóba, azonnal hálaimába kezdtek. ILLÉS Sámi, fiam, ebben az országban nem él más, mint szegény és gazdag; Isten gyermeke és Isten ellensége. SÁMI Hát mi kik vagyunk? Ellenségei vagy gyermekei az Istennek? ILLÉS Igyekszünk, fiam, hogy Isten gyermekei legyünk. ANGYALOK Gloria, dicsôség. Gloria, dicsôség. Gloria in excelsis Deo. Dicsôség a magasságban Istennek. Serkenjetek, hát pásztorok! -- Nyáj mellett ti vigyázzatok. Mert született az éjszaka -- Ti szabadítótok. Egy szent Szűztôl Betlehemben -- Városon kül a mezôben. Két barmok közt sötétségben -- vagyon nagy hidegben. I. ANGYAL Ne féljetek, pásztorok! Nagy örömet hirdetek néktek! Megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr! II. ANGYAL Ez lesz a jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve. III. ANGYAL Azok, akiknek szállást adtatok, a Megváltó édesanyja és nevelôatyja. IV. ANGYAL Menjetek, mutassátok be hódolatotokat az újszülött Megváltónak! ANGYALOK Azért oda elmenjetek -- S Ôt ottan felkeressétek, -- Térden állva, jászol elôtt -- Ôtet tiszteljétek. Ottan vagyon Szűz Mária, Szent Józseffel istállóban -- Ó, Mária, Jézus anyja, -- József Ô dajkája. ILLÉS Halljátok? Szegényen jött a világra! Ez a mi Megváltónk. Jertek, hódoljunk neki, hátha felfogad minket is szolgái közé! IZSÁK Menjünk! Menjünk már! SÁMI Nem lenne illô, valami ajándékot is vinni néki? ÁRON Jaj, a nagy sietségben majdnem megfeledkeztünk róla. ILLÉS Hamar mindenki hozza azt, ami a legkedvesebb a szívének. 7. KÉP. A KISDED IMÁDÁSA (LK. 2, 15--18) KRÓNIKÁS ,,A pásztorok így biztatták egymást: Jertek, hadd lássuk a történteket, amiket az angyal hírül adott nékünk. Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvô Kisdedet.'' ILLÉS Ma megvalósult a prófétának szava: ,,Gyermek születik és fiú adatik nekünk.'' Messiásunk, elhoztuk szegényes ajándékainkat, fogadd szívesen és fogadj el minket is! A szegények ajándéka ez, akik beléd vetik bizalmukat. ÁRON Édes Jézusom! Mit tudjon adni neked egy olyan szegény legény, mint én vagyok? Fogadd el ezt a furulyát. Add, hogy szívemben mindig dicsôségedet zengjem! IZSÁK Uram, Jézusom, túrót, sajtot, ordát hoztam neked. Ne vesd meg szegény szolgád csekély ajándékát, fogadd kegyesen. Szent kegyelmed legyen velem és az egész világgal. SÁMI Ó, kegyes kis Jézus! Te tudod, hogy miért nem hoztam én sem aranyat, sem bárányt. Tudod, hogy semmim sincs, csak érted égô, tiszta szívem. Fogadd el ajándékul ezt tôlem. Hűségben akarok neked szolgálni. Add tudtul az édesanyámnak az égben, hogy nagyon nehéz sorsa van az ô árvájának. Indítsd meg a jó emberek szívét, hogy segítsék a szegényeket. Kis Jézus, áldd meg az irgalmas szívű embereket! MÁRIA Jó pásztorok, kis Jézusom nevében köszönöm ajándékaitokat! 8. KÉP. A KIRÁLYOK IMÁDÁSA (LK. 2, 1--3) KRÓNIKÁS ,,Amikor Jézus a júdeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban, bölcsek jöttek napkeletrôl és érdeklôdtek: KIRÁLYOK Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki:'' MENYHÉRT Adjon Isten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta -- biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhért király a nevem. Segíts, édes Istenem. GÁSPÁR Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, Szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle, földi király személye. BOLDIZSÁR Adjonisten Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Fôtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vas fazékkal. Én vagyok a Boldizsár, Aki szerecsen király. KRÓNIKÁS Irul-pirul Mária, Mária Boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. MÁRIA Kedves három királyok, Jóéjszakát kívánok! JÓZSEF Rám bízta az Úristen Fiának és Anyjának oltalmazását. S én, aki elôbb bizalmatlan voltam az Úr szavával, akaratával szemben, mégis a legnagyobb ajándékot kaptam tôle: szent Fiának szentelhetem életem minden napját, nehéz munkám minden csepp verejtékét. Kis Jézus, jegyesem egyszülöttje, fogadd el iletem nagy áldozatát, fogadd el családocskánk minden nehézségét; és türelemmel viselt nehéz perceinkért részeltess engem is a Te dicsôségedben. Nem tudom pontosan, hogy mi a Te küldetésed értelme, tudatlanul állok elôtted, de annyit érzek, annyit sejtek, hogy tied kell legyen életem minden perce. MÁRIA Ó, csöppségem, ó, gyermekem! Milyen kegyesen teljesedett be az angyal által meghirdetett isteni ige. Miért éppen én vagyok, akit kiszemléltél e nagy tett végrehajtására? Mivel érdemeltem ki e nagy kegyet? Csodálom isteni elméd nagyságát: egy Kisded alakjában jöttél szeretetet és békét hirdetni az embereknek. Köszönöm, Istenem, a mai napot. Köszönöm életem áldozatát. Altatódal ======================================================================== Békét hozott a kis Jézus Írta: Erdôsi Károly Szereplôk: ILLÉS, öreg pásztor ÁRON, elzüllött fia ESZTER, leánya A SZENT CSALÁD ANGYALOK PÁSZTOROK (Útmutatás: E darab nôi szerepét szintén elôadhatja fiatal, kb. 13-15 éves fiú is. Az elsô felvonás díszlete egyszerű pásztortanya, elôtérben tűzzel, néhány nyughellyel. A hátulsó díszlet ne a színpad végén, hanem körülbelül 2/3 részén legyen, úgy, hogy mögötte elférjen a tágas nyílású barlang.) I. JELENET (Pásztortanya. Eszter egyedül ül a tűznél.) ESZTER Szegény édesapám! De soká is késik. Azt mondotta, bemegy Betlehembe valamiért s még mindig nem jött meg. Pedig máskor itthon van már délután felé... Persze, hiszen nem is csodálom, öreg is, gyönge is már, nehezére esik a járás... Én szívesen segítenék neki -- Isten látja lelkemet -- de hát mindent csak nem tehetek meg, valakinek itt is kell maradnia!... (Sóhajt.) Hej másként volna ez mind, ha Áron is köztünk volna... Szegény Áron! (Elgondolkozik, majd kifelé tekint.) De nini, hála Istennek, jön édesapám, jobb is, legalább másról beszélek. Úgyis mindig elszorul a szívem, ha szegény Áron bátyám jut eszembe... (Elôkészíti a vacsorát, amit eddig fôzött s eközben belép.) II. JELENET ILLÉS (pásztorgazda) Adjon Isten jó estét! Áldassék Adonáj! ESZTER Isten hozta, édes jó apám! (Átveszi ruháit s míg beszél hozzá, gyermeki szeretettel készít helyet számára.) Csakhogy megjött már, bizony nehezen vártam. Így ni! Most üljön csak le ide, édesapám, jól fog esni a pihenés. Ugye nagyon fáradt lehet! ILLÉS (leül) Hogyne volnék fáradt, leányom, hiszen jóformán reggeltôl mindig talpon vagyok. No de sebaj! Csakhogy már rendbejöttem s nincs gondom semmire többé! ESZTER Mire, édesapám? Mivel jött rendbe? ILLÉS Hja persze, hiszen te még azt sem tudod! No de hallgass ide, majd elmondom. Hát tudod, ma volt az összeírás... ESZTER Összeírás, -- mi az? ILLÉS A római császár, leányom, aki most a nyakunkon ül és uralkodik fölöttünk, meg akarja az összes alattvalóit számláltatni. Azért mára elrendelte, hogy mindenki a szülôvárosába jöjjön s írassa be magát a bírónál. ESZTER Vagy úgy! Most már hát értem! Édesapám is ugye bizony azért ment Betlehembe? ILLÉS Azért bizony, mindjárt beírattalak tégedet is. Hanem nehéz dolog volt! Annyi most ott a nép, hogy alig tudtam sorra kerülni; estig kellett ácsorognom, míg ezt a terhet lerázhattam a vállaimról. No de csakhogy megvan már! ESZTER (részvéttel) Szegény édesapám! És lám, milyen gondtalan is vagyok én. Csak kérdezgetek s közben egészen elfeledem, hogy kigyelmed milyen fáradt és éhes lehet. Pedig készítettem ám jó vacsorát, itt van a bográcsban, hozom is mindjárt. ILLÉS Áldjon meg érette Adonáj! Mondhatom, nem is fog rosszul esni. (Eszter eközben apja elé teszi az ételt, az öreg jóízűen falatozik s közben mondja a következendôket, leánya azonban mélyen elgondolkozva ül mellette s alig nyúl a tálhoz.) ILLÉS Tudod, azt igazán szép volt nézni, amit ma én láttam, csak annyit ne kellett volna állnom. Mennyi ember!... Milyen különféle országokból, hány színű ruhában!... Mintha az egész világ minden tájékáról összegyűltek volna az összeírásra... Te Eszter, még talán annyi embert sohasem láttál!... Hanem ejnye ni! mi lel téged! én csak beszélek, te meg ide sem hallgatsz... no nézd ezt a gyereket! még csak nem is eszik!... Van valami bajod talán? ESZTER (félénken) Édesapám!... én... én szeretnék valamit kérdezni. ILLÉS Csak ki vele, leányom; rossz csak nem lesz talán benne? ESZTER Nem, édesapám! csak azt mondja meg kérem, hogy minden betlehemi lakosnak el kell jönni erre az összeírásra? ILLÉS Persze, hogy el (egyszerre elkomorul), vagyis hát el kellene jönni annak, ki nem naplopó s dologkerülô! ESZTER (akadozva, félig síró hangon) Ó édesapám! Ne beszéljen ilyen haragosan, most már folytatni sem merem. ILLÉS (szelídebben) No csak beszélj, leányom reád nem haragszom. Ugye azt akartad kérdezni, hogy az ÁRON (ismét kitörve), az a haszontalan, semmirevaló (hirtelen megszakítja szavait, mert látja, hogy Eszter tiltó kézmozdulattal takarja el száját) no... no... hát nem haszontalan!... jól van no! azért ne pityeregj mindjárt, kislányom. (Simogatja.) Ugye azt gondolod, hogy Áron bátyád is eljön ma? ESZTER Igen, édesapám! Mondja... mondja kérem, ugye hogy ô is el fog jönni? ILLÉS (szomorúan) Hát hiszen el kellene jönnie. A törvény legalább parancsolja; hanem tudod jól, hogy a bátyád a törvény szavára nem sokat ad. Ki tudja, hol kószál most is!... ESZTER (félénken megfogja apja kezét) Édesapám! Nekem már régóta úgy nyomja valami a szívemet. Szabad elmondani? Nem fog megharagudni, nem lesz indulatos, ha ôszintén beszélek? ILLÉS (meghatva) Beszélj, gyermekem! Hallgatlak. ESZTER Lássa, édesapám, én belátom azt (könnyeit törli), hogy Áron nem szépen viselte magát kegyelmeddel szemben. ILLÉS (élénken közbevág) Ugye te is beismered! Hiszen én is azt mondom, hogy nála... ESZTER (szeretettel csitítja) Apám! hiszen megígérte, édes, hogy végighallgat. ILLÉS (türtôzteti magát) Igaz no! hát csak beszélj. Majd igyekezem szelíd lenni, olyan szelíd, mint a legártatlanabb bárányka... ESZTER (víg örömmel) Így van jól! így szeretem én az én drága, édes apuskámat. Most már ezután egészen a szívembôl beszélek! Hát látja, édesapám, még egyszer mondom, hogy Áron csúnyán viselkedett, mikor itt hagyott minket, de hát ô jót akart! Látta, hogy mi szegények vagyunk s annyi a gazdag ember a világon. Elment szerencsét próbálni s meg akart gazdagodni. Hát az olyan nagy vétek, ha valaki gazdag akar lenni? ILLÉS (komolyan) És az szép dolog leányom, ha valaki öreg, törôdött édesatyját magára hagyja? (Növekedô, indulattal) Hát azért tápláltam, azért neveltem férfikorra, hogy amikor a két keze erôs, mikor az édesapját segítheti már, akkor itt hagyja vénségére, nyomorúságára? (Eszter sírni kezd.) Látod, most sírsz. Ugye, erre semmit sem tudsz válaszolni? Ezért fáj az öreg szívem s ezért nem tudok, nem fogok, nem akarok megbocsátani Áronnak. ESZTER De édesapám! Hátha vissza jönne? Hátha most egyszerre csak ide betoppanna, akkor se bocsátanál meg neki? ILLÉS (tompán) Nem fog vissza jönni, tudom jól. Sokkal keményebb a szíve, semhogy ránk gondolna. ESZTER Nem úgy van; ne hidd, édesapám! Látod, Áron mindig jó szívű volt; ugye, hogy szerette a szegényeket. (Illés igenlôleg bólint.) Csak a gazdagokra irigykedett! Azután most azt is megvallom, miért várom ôt vissza. Mennyit beszéltél te nekem jó apám, a megígért Megváltóról! Mondottad azt, hogy ô nem lesz közönséges ember, de segíteni fog mindenkin s talán már nemsokára el is jön. Én ezen sokat gondolkoztam s végre elhatároztam, hogy imádkozni fogok hozzá. Imádkozni nem magunkért, hiszen mi a szegénységben is boldogok vagyunk, hanem szegény Áron bátyánkért, hogy leginkább ôt segítse és vigasztalja meg, ha eljön... ILLÉS (meghatottan megöleli Esztert) Lányom, milyen jó vagy te! Ha Áron bátyád is ilyen volna! ESZTER (fölélénkülve) De ez még nem minden ám! Hallgasd csak, édesapám, most mondom el a legszebbet, ami engemet ma -- hidd el -- kimondhatatlanul boldoggá tett. ILLÉS (mosolyogva) No, ugyan mi az? Beszélj csak galambom! ESZTER Hát az éjjel álmom volt! De tudod, édesapám, olyan csodálatos álmom, hogy én az egészet nem is értem -- hanem azért elmondom végig. Úgy láttam, mintha az éjjel egyszerre nappallá változott volna. Minden csillagból egy-egy fényes angyal lett s azok lassan repültek a föld felé. És az a csodálatos, mintha éppen a mi barlangunkhoz repültek volna, - - tudod, ahhoz az istállóhoz, ami ott Betlehem mellett van -- s közben gyönyörű szépen énekeltek. Én bámulatomban úgy állottam, mintha a földhöz szögeztek volna s egyszerre csak látom, hogy az egyik angyal felém fordul, hófehér kezével int nekem s azt mondja: ,,Jöjj te is velünk, mert megszületett a Megváltó!'' Most azután jóformán nem is tudom, hogy mentem-e vagy repültem! Egyszerre csak ott állok a barlangnál s látok benne gyönyörű szép kis gyermeket. Felém fordította kis kezecskéjét s úgy mosolygott reám, hogy a szívem is megrezdült bele. Én leborultam elôtte, de többet nem tudtam szólni, csak azt: ,,Édes Megváltóm, add nekünk vissza a mi elveszett Áron bátyánkat''. A kis ártatlan gyermek pedig csak mosolygott s úgy kezdett fényleni, mint a tündöklô nap, én pedig majd meghaltam a nagy boldogságtól. ILLÉS (meghatottan törlé szemeit) Szegény gyermekem! miért volt ez mind csak álom!... De jól van hát! a te kedvedért én sem haragszom, sôt azt is megígérem, hogy még magam is imádkozom a te Áron bátyádért. ESZTER (kitörô örömmel) Édes, kedves, jó apám! áldja meg érte Adonáj! Hát imádkozik? De ugye mindjárt! Köszönöm ezerszer! Látja, én már csináltam is egy kis imádságot; nem szép ugyan, de egészen a szívembôl jött. Térdeljünk le; én elôre mondom, édesapám utánam mondja. ILLÉS Jól van hát, megteszem még azt is, (félre) mit ne tenne meg az ember ilyen áldott jó lélekért! (Együtt letérdelnek.) ESZTER (kezdi az imát) Édes Megváltóm... ILLÉS (utána mondja) Édes, jó Megváltóm... ESZTER ...azt mondják rólad, hogy hatalmas vagy, meg fogsz tenni mindent... ILLÉS ...azt mondják rólad, hogy hatalmas vagy, szent vagy, igaz vagy, mindent megtehetsz... ESZTER ...hallgass meg tehát engemet, a te legutolsó szolgálódat... ILLÉS ...és engemet is, törôdött, öreg, de jószívű szolgádat... ESZTER ...és irgalmazz és könyörülj az én szegény Áron bátyámon... ILLÉS ...és irgalmazz és könyörülj az én szegény Áron fiamon... ESZTER ...édes Megváltó, jó Megváltó, világosítsd meg, szelídítsd meg az ô kemény szívét... ILLÉS ...igen, igen, szelídítsd meg az ô kemény, vad, elégedetlen szívét... ESZTER ...vezesd ôt vissza hozzánk... ILLÉS ...vezesd ôt vissza hozzánk... ESZTER ...és mi neki (félve néz atyja felé) mindent megbocsátunk... ILLÉS ...és én neki (erôlködve folytatja, de mégis kimondja) mindent, mindent megbocsátok... ESZTER (nagy áhítattal) Ámen!... ILLÉS (szintén úgy) Ámen, ámen! (Egy ideig mély csönd, együtt könnyeznek.) III. JELENET (Az utolsó szavaknál hirtelen belép Áron. Alakja züllött, ruhája csupa rongy, beszéde szinte bántóan érdes.) ÁRON Jó estét! itt vagyok. ESZTER (kitörô örömmel öleli át) Áron! édes kedves bátyám! Csakhogy itt vagy, csakhogy megjöttél! Látja édesapám! mégis csak úgy lett, amint elgondoltam. ILLÉS (keserűen nézi végig fiát) No fiam! mondhatom, szépen látlak viszont. Hiszen olyan vagy, mint az útszéli... ESZTER (közbevág) Ne, édesapám, ne szidja az én szegény Áron bátyámat. Ugye bizony messzirôl jöttél? Sokat kellett gyalogolnod, szenvedned, fáradnod? Szegény bátyám, milyen poros, milyen fáradt! De ugye, most már mindig velünk maradsz? ÁRON (gúnyosan) Itt, ebben a szegénységben? Hogy a nyomorúságtokat még csak növeljem? Beírattam magamat, azután megyek tovább, - - nagy a világ, elférek rajta! ESZTER (nagy szelídséggel beszél, csak hogy atyját, -- kin már látszik, hogy haragosan akar kitörni, -- szóhoz ne engedje) Édes bátyám, ó ne beszélj így! Hiszen mi olyan boldogok, olyan megelégedettek vagyunk. A gondviselô Adonáj mindent megadott nekünk, sohasem éheztünk, sohasem fáztunk még -- mindenünk megvolna, csak te hiányzol még. Édes Áron bátyám, maradj velünk! ÁRON (komoran maga elé néz és hallgat.) ESZTER (félénken atyja felé fordul s megfogja annak kezét) Édesapám! Áron bátyám talán kigyelmedtôl fél; szóljon egy pár jó szót maga is! (Illés haragosan int fejével és erre Eszter súgva szól hozzá.) Hiszen nem emlékezik? Csak az elôbb imádkozott érte? ILLÉS (nehéz elhatározással) Áron... mindent elfeledek... hát maradj velünk! ÁRON (elérzékenyültebb hangon) Édesapám! nem maradok, -- nem maradhatok. (Szelíden.) Akármit mond az én kis húgom, nem tudnék boldog lenni már (szilajon), nekem más vágyaim vannak! -- De ne is beszéljünk többet errôl, rajtam úgy sem segíthettek már! Inkább azt akarnám mondani, hogy édesapáméknak vendégük akadt. ILLÉS (végig néz Áronon s gúnyosan) Látom! Szép vendég, kedves vendég, mondhatom! ÁRON (keserű mosollyal) Ne én reám gondoljon, édesapám -- nem akarok én senkinek sem a terhére lenni! Van, aki arra jobban rászorul. ESZTER Kirôl beszélsz, Áron? ÁRON Mikor az országúton jöttem Betlehem felé az összeírásra -- mondhatom, nem örömmel jöttem, de hát még börtönbe vetik az embert, ha annak a gyűlölt törvénynek nem engedelmeskedik! -- találkoztam egy férfivel meg egy asszonnyal. Hozzájuk szegôdtem s elég volt csak egynéhány szót szólani hozzájuk, hogy megsajnáljam ôket. ESZTER (elérzékenyülten) Szegények!... Látja édesapám, mégis csak jó szíve van Áronnak (szeretettel közelebb húzódik bátyjához). ÁRON (nyersen) Semmi jó szív se kell oda, húgom! Ôk is éppen olyan szegények, éppen olyan fáradtak voltak, mint én s a nyomorúság jó barátokká teszi az embereket! Hát bementünk együtt Betlehembe. Mikor vége volt az összeírásnak, ôk szállást kerestek, de persze pénzünk nem volt. A gazdagok pedig nem bolondok, hogy a kényelmes fekvôhelyüket ilyen földönfutókkal megosszák. Most mit tegyenek? Éjszakára csak nem maradhatnak a puszta ég alatt s láttam, hogy az asszony még emellett nehéz óráknak is néz elé. ESZTER (feszült figyelemmel) Hát te segítettél rajtuk, Áron? ÁRON Persze, hogy segítettem; kellett rajtuk segítenem, hiszen minden szegény testvérünk! Azt mondottam nekik: menjenek az édesapám barlangjába, ott legalább meghúzhatják magukat éjszakára. Igaz ugyan, hogy istállóban, állatok között lesznek; de manapság a barmok is jobbak, mint némely emberek. ESZTER És oda mentek? ÁRON Persze, hogy oda mentek! Hiszen csak nem fagyhatnak meg éjszakára! ILLÉS (meghatottan kezet nyújt Áronnak) Fiam, mégis csak van benned valami jó! Most már szívesen látlak! ESZTER (kitörô örömmel) Ó Áron, hogy örülök, hogy azok a szegények jó helyen vannak. Sohasem láttam ôket, mégis szeretettel gondolok reájuk. De mondd meg, van-e nekik valami ennivalójuk, hogy legalább ne éhezzenek. ÁRON Már azt alig hiszem. Nem volt azokon semmi más, csak a viseltes ruhájuk, meg a nyomorúságuk, abból pedig ugyancsak nem lakhatnak jól! ESZTER (szánakozva) Ó Istenem, Istenem! (Illés felé, könyörögve.) Édesapám! Nézze, azok szegények éheznek, azután meg egész napon át fáradtak. Nem vihetnék én is nekik valamit? Egy kis harapni való csak akad talán még nálunk; a barlang sincs messzi, rögtön elvihetném nekik! ILLÉS (szeretettel) Menj csak, leányom! amit találsz kis tanyánkon, szedd össze, s vidd el nekik. Szegények vagyunk, de amink még akad, azt szívesen oda adjuk. ESZTER (atyja nyakába borulva) Ó édes, jó apuskám, milyen jó vagy te! Megyen is rögtön. Isten veled, Áron! (El.) IV. JELENET (Illés és Áron) (Egy ideig némán hallgatnak, Illés apai szeretettel néz fiára, majd Áron megszólal.) ÁRON Isten veled, apám! Én megyek innen tovább! ILLÉS (szelíd hangon) Fiam! hát így hagyod itt megint ôsz, öreg apádat? Már azt hittem, hogy van szíved s most megint csak azt kell látnom, hogy a régi, szilaj vér kerget; pedig hajh (sóhajt) hidd meg, nem jó vége lesz ennek! ÁRON Lehet, apám; de lássa, nem tudok a szegénységben megnyugodni. (Kitörve.) Hogy én itt éljek, néhány garason nyomorogva, mint édesapám; másokat pedig ezalatt fölvet a pénz, a gazdagság s selyempárnákon alusznak, ezt én nem tudom elviselni! ILLÉS Áron, Áron! ezelôtt te nem így beszéltél! Csak azóta gondolkodol így, hogy Heródes udvarában katonáskodtál. ÁRON Igaz, apám, de ott nyíltak meg a szemeim! Ott láttam, hogy a szegényt, ha még olyan becsületes is, annyinak sem tartják, mint a hitvány rongyot. A gazdagnak pedig, ha pénze van, minden szabad. Az nyúzhatja a szegényt, az lábbal taposhatja az igazságot, azért mégis meghajolnak elôtte, mindenki csak nekik engedelmeskedik! Hát ez igazság? ILLÉS De fiam! vajon elégedettebbek-e azok, mint mi voltunk a mi becsületes szegénységünkben? ÁRON (gondolkozva) Azt nem tudom! A szívükben nem olvashatok. ILLÉS Bizony mondom neked, nem boldogabbak és én nem is cserélnék velük! És vajon te mire mentél? Boldogabb vagy te most, hogy itt hagytad öreg apádat, itt hagytad a mi csendes nyugalmunkat s elindultál szerencsét keresni. (Végig néz Áronon s gúnyosan folytatja.) Nem látom, hogy meggazdagodtál volna! ÁRON (dacosan) Azt nem! Szegényebb ördög vagyok, mint azelôtt, de tapasztaltam, tanultam sokat! ILLÉS (gúnyosan) Jót is fiam? ÁRON Igazságot, és az mindig jó. ILLÉS És azután mi az igazság? ÁRON (fölhevülten) Az az igazság édesapám, hogy mi ezt a nyomorúságot nem tűrhetjük tovább! Mi is emberek vagyunk éppen úgy, mint a gazdagok; nekünk is jogunk van gazdagságra, pénzre, jólétre csak úgy, mint azoknak. Adonáj egyenlôknek teremtett bennünket, legyünk is hát egyenlôek! ILLÉS (türelmesen) De hogyan, fiam? mindenki szegény legyen, vagy mindenki gazdag? ÁRON Se szegény, se gazdag; egyenlô legyen mindenki! El kell venni a gazdagok vagyonát és kiosztani a szegények között, akkor egyformán boldog lesz mindenki. ILLÉS Új dolgokat beszélsz; hol tanultad ezt? ÁRON Rómában; ott jártam most és láttam azt a népet. Láttam a gazdagokat, akik márványpalotákban laknak és beszéltem a szegényekkel, akik éheznek. Az egyik azt sem tudja, hogy mit csináljon a pénzével s a másik az utca sarában rongyokban hever. Ôk is úgy gondolkoznak, mint én; ôk is el vannak keseredve -- s összeálltunk. ILLÉS (csodálkozva) Összeálltatok? -- Mire? ÁRON Összeálltunk arra, hogy tönkretegyük a zsarnokságot! A szegényt gazdaggá tesszük újra s a gazdagot kényszerítjük, hogy hagyja el palotáját s elégedjék meg azzal, amibôl megélhet. Így lesz egyenlôség és igazság. ILLÉS (gúnyosan) S a gazdagok, fiam, ugye beleegyeztek ebbe s mindjárt megkezditek a vagyonfölosztást? ÁRON (ingerülten) Nem kérdezzük a gazdagokat; a mi részünkön van az igazság s kényszeríteni fogjuk ôket. Rómában sokan vannak már, akik csak a szavamat várják; azért szövetkeztünk -- s ha nem engednek a gazdagok, ott a kard, ott a lázadás, megmutatjuk, hogy mi vagyunk többen s mi vagyunk az erôsebbek. ILLÉS Fiam, borzasztó dolgokat mondasz, elszörnyedek! Hiszen te zsidó vagy s a választott nép fiainak helyük nincsen a pogányok között?! ÁRON (mind nagyobb tűzzel) Ha igazságról van szó, sem pogány, sem zsidó nem számít! Mind egyenlôek, mind szegények, mind elnyomottak vagyunk és zsidónak, pogánynak egyformán joga van arra, hogy boldog legyen. Különben is ne féltse apám a zsidókat. Nem a népszámlálásért jöttem én ide, de hogy Jeruzsálemben is kitapasztaljam a viszonyokat. És láttam, hogy ott is csak annyi a nyomorult, az elégedetlen, mint Rómában. Ott is már csak beszélnem kell s egy szavamra kiüt a lázadás a hatalmasok, az urak ellen. (Látja, hogy atyja szomorúan kezébe temeti arcát.) Miért búslakodik apám? Inkább hozzánk állna s rám hallgatna, hiszen maga is szegény és nyomorult! ILLÉS (mintegy önmagának beszélve) Szörnyűség!... az én fiam lázadó!... az én fiam,... akit jámbornak, engedelmesnek, istenfélônek neveltem... gyilkos, gonosztevô, lázadó!... ÁRON (dacosan) Hát az vagyok, lázadó. És az is leszek, az is maradok! ILLÉS (hirtelen fölegyenesedik) Fiam! akkor már csak kevés szavunk van egymáshoz. Ha lázadó maradsz, akkor vége közöttünk mindennek, akkor én megtagadlak téged. De még egyet mondok; ha erre sem hallgatsz, ne kerülj többé szemem elé sem, nem leszek többé apád! Hallgatsz reám? ÁRON (komoran) Hallgatom! ILLÉS (minden szelídségét összeszedi) Nézd fiam, én nem csodálom, ha a pogányok a nyomorúságban elégedetlenek, boldogtalanok. Hiszen azok bálványimádók, hitük nincsen, remélni nem tudnak, az Istentôl jobb sorsot nem várhatnak. De te, fiam, zsidó vagy! Hát nem hiszel, nem remélsz a Megváltódban, akirôl prófétáink szólottak? Nem tudod azt, hogy Ô megszabadít bennünket; az embereket boldoggá teszi s a mi népünk nagy lesz újra? Azután nem emlékezel arra is, hogy ez nem évszázadok múlva lesz, de nemsokára, talán egy pár év múlva, talán még az idén. Itt van már az idôk teljessége, amirôl Dániel próféta szólott s te így reménykedel a Megváltóban? (Megragadja fia karját s szinte könyörög.) Fiam, hát megtagadod ôseid hitét, apáid reményét s eltaszítod magadtól azt is még, ami egyedül üdvözítene? Vérem, gyermekem! válaszúton állsz -- gondolkozzál! ÁRON Apám! felelek erre is. Ismerem jól a ti Messiástokat, gondolkoztam róla sokat, de nekem az nem kell! Nem akarok szolgája lenni soha! ILLÉS Hallgass, ne folytasd tovább! Káromkodás az, amit beszélsz! ÁRON De beszélek atyám! Hadd hallja meg maga is, mit beszélnek a zsidó papok ott Jeruzsálemben a Megváltóról. Sokat hallgattam ôket, kerestem az alkalmat is, hogy halljak valamit róla, mert én is reménylettem, hogy Ô még megnyugtatja háborgó lelkemet. De amit hallottam, az engem nem vigasztal meg; (fokozódó tűzzel) az engem csak még jobban elkeserít s ha az a Megváltó megszületik, én leszek az elsôk között, akik hatalmát össze fogják törni! ILLÉS Szörnyűség! -- és miért? miért? ÁRON Mert a zsidó papok megváltója is zsarnok lesz és én a zsarnokokat szívembôl gyűlölöm. Mit ér az a Megváltó, aki király lesz és a nemzeteket járomba hajtja? Úr kevesebb marad, de annál több szolga és elnyomott, -- ez az egész haszon. Nem kérek az olyan megváltóból, aki a népeket vasvesszôvel fogja vezetni [2. Zsolt.]; -- mitôl vált az meg bennünket? Micsoda áldást hoz ránk? lehet ebben bízni, lehet ettôl boldogságot várni?! ILLÉS De tudod te bizonyosan, hogy ilyen lesz a Megváltó? Hát ha szelíd, hátha békés lesz? ÁRON A zsidó papoknál vannak a szent könyvek, ôk magyarázzák a jövendöléseket, ô nekik kell tehát azt legjobban tudniok! Ôk pedig ilyennek festik a Megváltót. Járnál csak Jeruzsálemben a templomokban, hallanád csak ott beszédeiket, miket az eljövendô nagy királyról mondottak, tudom, te sem lelkesülnél a Megváltótokért! ILLÉS Megváltótokért? -- hát a tiéd már nem többé? ÁRON Nem! Olyan király után, aki mást nem tud, csak nyers hatalommal, fegyverrel alattvalóit porig alázni, én nem rajongok s azt üldözni is fogom utolsó csöpp véremig. (Szelídebben folytatja.) Másnak kellene lenni édesapám, a Megváltónak! Szóval nem tudom kifejezni, de érzem jól, hogy ki válthatna, ki nyugtathatna meg engemet. ILLÉS Kicsoda, fiam! hátha megjön, hátha segíthet rajtad? ÁRON Nem jön meg, apám, mert olyan nem születhetik a világra! Annak hatalmasnak kellene lenni, de mégis szegénynek. Szegénynek mint én, hogy velem egyenlô legyen, hogy rá sohase’ irigykedjem, hogy fölötte még sajnálkozhassam is, de emellett hatalmasnak is, aki tanítson, vezessen, parancsoljon. És még ez sem elég! Látod édesapám! a zsidó papok megváltója egy gôgös, hideg uralkodó, akitôl csak félni és rettegni lehet. Nekem és minden szegénynek nem ez kell. (Kitörve ismét.) Megváltót akarunk, akinek szíve legyen, Megváltót, akit szeressünk, akinek ne keserves verítékkel szerzett filléreinket, de szíveinket adhassuk át. Tudsz, apám, ilyen Megváltót ígérni? ha igen, az elôtt leborulok azt soha el nem hagyom; annak én leszek a leghűségesebb szolgája. V. JELENET (Hirtelen, lélekszakadva lép be Eszter s örömében apját, majd bátyját karolja át.) ESZTER Ó Atyám! édes jó atyám! -- amit álmodtam, beteljesedett, itt van... itt közöttünk!... Ó kedves Áron, kedves bátyám! láttam ôt saját szemeimmel... minden, minden úgy van, amint megálmodtam. ILLÉS (izgatottan) Mi van úgy? beszélj értelmesen, hiszen nem értelek? ESZTER Ó Istenem, (végigsimítja homlokát.) Szinte belezavarodok a nagy boldogságba! Azt sem tudom, hogy hol kezdjem... Hát amint megyek a barlang felé, látom, hogy ott nagy fényesség van. Mintha ezer gyertya gyulladt volna ki s az mind ott égne, ott lobogna! Szentséges Teremtôm! gondoltam magamban -- ébren vagyok, nem álmodom megint? De nem, nem volt álom! Angyalok röpködtek a barlang fölött s énekeltek valamit olyan szépen, hogy én sírni kezdettem, de nem félelembôl, hanem a kimondhatatlan boldogságtól. Azután még közelebb mentem, benéztem az ajtón s amit ott láttam, azt soha -- soha, az egész életemben nem feledem el. ÁRON (megragadja Eszter kezét) Mit láttál Eszter, beszélj, -- beszélj! ESZTER (lelkesülten) Láttam, egy gyönyörű szép, szent asszonyt. Úgy mosolygott, ahogy csak az angyalok tudhatnak az égben s olyan ragyogó volt a szeme, mint a kinyílott mennyország. ÁRON (csalódottan ereszti el Eszter kezét) Csak ez? többet nem láttál? ESZTER Ó ha ez volna minden! De ölében tartott egy kis csecsemôt olyant, hogy annál szebb még az Isten Fia sem lehet! Ragyogott az arca, mint a déli verô nap s mikor rámosolygott az édes anyjára, valahány angyal volt, az mind leborult elôtte. És énekeltek újra! Énekeltek sokáig, de hogy mit, azt már nem hallottam. Visszafutottam ide hozzátok, hogy megmondjam, hogy megszületett Ô, a Megváltó! ÁRON Ó, Eszter, ha igazat beszélnél! Ha ez valóban a Megváltó volna! ILLÉS (eddig megrendülve, magában elmerülten hallgatott, majd hirtelen) És mondd, leányom, szegények voltak? ESZTER (síró hangon, késôbb sír is) Ó atyám, csak is ez búsítja szívemet. Ki sem mondhatom, hogy milyen szegények! Annak az aranyos kisdednek még csak ruhája sem volt! A szent édes anyja saját ruhájába takarta s úgy fektette -- gondoljátok csak el! -- úgy fektette a barmok jászolába! (Sír.) Szegény kisded! még csak bölcsôje sincsen! De azért mégis Ô a Megváltó! Hidd el, Áron! Ô az! Mit keresett volna különben annyi fényes angyal mellette? ÁRON (tépelôdve) Ha angyalt látnék, én is elhinném, akkor... akkor... ESZTER (fölsikolt) Ó nézd csak, Áron, itt van! VI. JELENET (Angyal hirtelen elôttük terem; Illés és Eszter leborulnak, Áron eleinte csodálkozva áll, majd az angyal beszéde alatt lassan térdre hull.) ANGYAL Békességet hozok, ne féljetek! Megszületett a Megváltó, a várva-várt! Leszállott az égbôl a földre az Isten fia, és áldást, békét, bocsánatot hozott a világra. (E szavak alatt lassan a szín két oldaláról angyalok lépnek be, kb. 8--10-en s széles félkörben csoportosulnak a beszélô angyal mögé.) Ti vagytok a választottak, akiknek Ô elôször óhajtja megmutatni magát, s minket küldött, hogy zengjük az ô dicsôségét! (Int a többi angyalnak s azok együtt éneklik: Dicsôség mennyben az Istennek... stb. ezalatt jobbról is, balról is pásztorok szállingóznak be s eleinte csodálkozva állanak, majd mind, jobb és baloldalt csoportosulva, mély áhítattal térdre hullanak.) VÁLTOZÁS. (Az ének vége felé a hátsó függöny felgördül s mögötte van a szent jászol. A végsô énekszóra az angyalok a jászol felé fordulnak és térdre ereszkednek s két oldalról fény esik a szent jászolra, úgy hogy az csak most lesz tulajdonképpen látható. Majd távolról, lehetôleg úgy, mintha felülrôl hangzanék harmónium-kísérettel szelíd ének hallatszik: Békesség földön az embernek, Kit az igaz szeretet A kis Jézushoz vezet, Békesség, békesség. Ezalatt az elsô angyal Illést közelebb vezeti a jászol elé, Eszter követi. Áron is megindul, néhány lépést tesz, de azután bánattal telve földre roskad.) ILLÉS (az ének után, kezeit kitárva) Édes kis Megváltóm, isteni gyermek! Imádlak, áldlak tégedet s hálát adok a nagy Jehovának, hogy ezt a boldog napot megengedte érnem! Boldogan, örömmel térdelek eléd s csak azért fáj a szívem, mert azt kell látnom, hogy te is szegény vagy! De legalább így én is adhatok tenéked valamit, segíthetek rajtad s azért amim van, mindazt átadom neked! Légy otthon házamban, isteni kisded s fogadj el engemet is, a te öreg szolgádat. Érted élek, érted halok, élve-halva tied vagyok! ESZTER Kis Jézuskám, drága Megváltóm! Én igénytelen, szegény kis leány vagyok, -- de mégis adok valamit, amit talán szívesen fogadsz. Nincs kincsem, nincs gazdagságom, de lelkem ártatlanságát, szívem tisztaságát híven ôriztem eddig. Ezt adom át neked, ezt ajánlom föl! Olyan tiszta akarok mindenkoron lenni, mint te vagy, isteni kisded, s életem végéig neked akarok szolgálni! Ó fogadd el tôlem ezt a jó szándékot. (Fényözöntôl kísérve a szent Szűz lép ki s Eszternek fehér liliomágat nyújt.) ILLÉS (látja, hogy Áron leborul s könnyezik) És te félsz, fiam? Jöjj, szólj te is; itt a szent perc, hogy beváltsd ígéretedet. ÁRON (zokogva) Ó atyám! mit mondjak én, a bűnös? Mit adhassak én, a csavargó, akinek semmije sincsen! Hiszen nyomorultabb vagyok, mint az útszéli koldus, bűnösebb, hogysem szemeimet erre a szent, égi kisdedre fölemelhetném! SZENT JÓZSEF (e beszéd alatt kilép a barlangból s kezét szeretettel Áron vállára teszi) Nem úgy, fiam! A kis Jézus nemcsak az igazakért, de a bűnösökért is jött a földre! Azért Megváltó, hogy azokat segítse, akik irgalmat, bocsánatot várnak tôle. Ne csüggedj, ne légy kislelkű, fiam! Ha nincs semmi másod, van szíved s az még nem rossz. Ezt add át neki, szenteld az ô szolgálatára, hiszen Ô tégedet is szeret. (Szeretettel fölemeli s a barlang nyílása elé vezeti.) Jöjj szegény bűnbánó felebarátom, öntsd ki szívedet a szeretô Megváltód elôtt! ÁRON Kis Jézus, nem tudok mást mondani, csakhogy szeretlek téged kimondhatatlanul! Ó, mily messzire haladtam a bűn útján s te szent kegyelmeddel visszavontál magadhoz! Látom, hogy te is szeretsz, hogy van szíved s a bűnt kivéve mindenben hasonló akarsz hozzánk lenni. Fogadd el hát az én törôdött szívemet is és tedd azt hasonlatossá a te ártatlan, tiszta szent szívedhez! És fogadd el azt a szent elhatározásomat is, hogy ezentúl sohasem zúgolódom sorsom ellen. Legyenek boldogok a hatalmasok, a gazdagok az ô gazdagságukban, én szegény maradok apám mellett s örülök, hogy az lehetek. Hiszen te is szegény lettél, megszentelted a szegénységet, nyugalmat hoztál a mi tépelôdô szívünkbe, legyen áldott ezért szent neved. ESZTER (meghatottan) Legyen áldott mindörökre. ILLÉS (közbevágva s átölelve Áront) A kis Jézus, aki mindnyájunknak békét hozott! PÁSZTOROK KARA (ének) Kis Jézus! hallgass meg bennünket, Ne vesd meg buzgó kérésünket, Jászolodnál fogadjuk, Hogy a vétket elhagyjuk, Kis Jézus, hallgass meg! (A végsô szavaknál a függöny legördül.) VÉGE ======================================================================== Szállást keres a szent család Szereplôk: KOMMENTÁLÓ I-VI ANGYALOK MÁRIA JÓZSEF FOGADÓS ASSZONY FÉRFI ÖREG PÁSZTOR I-VI PÁSZTOROK I. KOMMENTÁLÓ Ezelôtt 200 évvel történt... A világban nyugtalanság volt. A nép feszülten várakozott. A jó szándékú emberek tudták, érezték, hogy valaminek történnie kell. Vártak valakire, aki a rossz bűnös világ helyett egy jobb és szebb világot teremt... Egy csendes éjszakán földre lépett az Isten, angyalok hirdették érkezését. I. ANGYAL Emberek, nagy örömet hirdetek nektek! Ma beteljesült forró vágyatok. Közétek jött az Isten. Nem kell félnetek Tôle. Ô nem ezért jött, hogy a megroppant nádszálat eltörje, hogy a füstölgô mécsbelet kioltsa. A bűnösökért, a betegekért, a szegényekért, a szenvedôkért jött közénk a világba. II. ANGYAL Szent ez az éjszaka, mert az Isten Fia földre jött. Ma találkoztak az egek a földdel. E pillanatban született meg Betlehemben, Juda földjén. Nekünk angyaloknak az a feladatunk, hogy ezen a szent éjszakán Isten dicsôségét hirdessük. Dicsôséget zengjünk neki és békét hirdessünk minden jóakaratú embernek és ragyogó szempároknak. III. ANGYAL Ha nem zárjátok el szíveteket Tôle, betér hozzátok és boldoggá tesz benneteket. Szeressétek, várjátok Ôt nagyon és akkor találkozni fogtok vele. Nem is sejtitek milyen nagy öröm a vele való találkozás. IV. ANGYAL Tárjátok ki szíveteket ti is gyermekek örömmel. Imádkozzatok és énekeljetek, mert Jézus nemcsak a bácsikhoz és nénikhez jött, hanem hozzátok is. Engedjük, hogy betérjen hozzánk, és szíveinkben lakást vegyen. (elmennek) KOMMENTÁLÓ ,,Abban az idôben történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ezt az elsô összeírást Cirinusz, Szíria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Judeába, Dávid városába Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségébôl származott, hogy összeírják feleségével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsôszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott hely nekik a szálláson.'' II. BETLEHEM FELÉ JÓZSEF (a kifáradt Máriát vezeti a színpadra) Már látom a fényeket. Nézd csak, Mária, milyen otthonosan és melegen világítanak a dombokról. Még egy fél órácska, és már atyáim városában leszünk. MÁRIA A te atyáid városában, ami azonban az én atyáim városa is. Milyen öröm lehet számodra József, hogy újra láthatod Betlehemet. Hosszú volt az út és bizonyára nagyon fáradt lehetsz. JÓZSEF Igen, Mária. Fôként neked volt ez nagyon fárasztó, aki gyermeked születésére vársz. Nem lett volna szabad eljönnöd. Bizony könnyelmű voltam, hogy magammal hoztalak Názáretbôl. MÁRIA Ne aggodalmaskodj, József! Neked jönnöd kellett, mert maga a császár parancsolta meg. Jegyesek vagyunk, én akartalak elkísérni. JÓZSEF Köszönöm Mária... Ott nem messze egy házat látok. Egy fogadó. Ismerem. Gyermekkoromban még jártam itt. (kopog az ajtón, kis idô múlva kinyílik) -- Jó estét fogadós úr. Jó uram van-e egy szobája a feleségem és jómagam számára? FOGADÓS Egy szoba? Ha-ha-ha! Nem halljátok a lármát? Házam dugig tele van. JÓZSEF Nem kell annak nagyszerű szobának lenni. Egy kis kamra is megteszi. Egy kis helyecske, ahol a feleségem néhány órára lehajthatja fáradt fejét. FOGADÓS Tréfáltok már látom. Jó hangulatban vagytok, még ebben az idôben is. Szállásról azonban szó sem lehet. Próbáljátok meg szemben. Ha-ha-ha... Ilyenkor szállást? (József és Mária halkan köszönve továbbmennek a felgyűrt ingujjú fogadós nevetésétôl kísérve) MÁRIA Ezt a házat gondolta. Bekopogsz még egyszer? Olyan fáradt vagyok, mint száz átvirrasztott éjszaka után. JÓZSEF Szívesen kopogok. Talán csak nem hiába. (kopog) ASSZONY (ajtót nyit) Mit akartok?...Miért zavartok ebben az órában? JÓZSEF Azt gondoltuk, szállást kapunk nálatok legalább egy éjszakára. MÁRIA Csak egy éjszakára jó asszony! JÓZSEF Látod, a feleségem gyermeket vár, kérlek szépen. ASSZONY Nagyon jól látom, hogy áll a dolog. Na és? -- mi közöm hozzá! Itt nem maradhattok éjszakára. Elôkelô vendégeim vannak. MÁRIA Csak egy kis helyecskét! ASSZONY Semmi! Ne kolduljatok! Azzal nem értek el semmit! Kemény a szívem, nincs hely számotokra. MÁRIA Nagyon fáj, hogy így bántak veled József. Újra elutasítottak. Megkímélhettek volna ettôl a megalázástól. JÓZSEF Nem tesz semmit, Mária! Isten kezében vagyunk. (Mária rátámaszkodik, továbbmennek) -- Megpróbálom itt. (újra kopog) FÉRFI Hé, hé, miért olyan viharosan, nem tudtok egy kicsit halkabban kopogni? JÓZSEF Bocsánat, nem szeretnélek megzavarni. Szállást kérnék tôletek. Egy kicsikét, többet nem. FÉRFI Micsoda szemtelenség! (felháborodva) Késô éjszakán szállást keresni! Menjetek dolgotokra. Ne zavarjatok engem és családomat. (József és Mária letörten megállnak a háttérben) ÖREG PÁSZTOR (meglepetten és sajnálkozva) Béke veletek jó emberek. Hová mentek? Ezen a zord éjszakán. Ebben az órában a családi fészek melegénél kellene lennetek. JÓZSEF Béke veled Ábrahám fia. Úgy nézem jó ember vagy. Segíts rajtunk, Betlehemben nem volt hely a mi számunkra. MÁRIA Segíts rajtunk és megjutalmaz érte Atyáink Istene! ÖREG PÁSZTOR Jó emberek, szívesen segítenék rajtatok, de nem tudom, hogy az én kicsiny szegényes, hideg házam méltó hajlék lesz-e Ábrahám gyermeke számára. JÓZSEF (ráteszi vállára a kezét) -- Jó testvér örömmel elfogadom segítségedet. Hidd el nekem, nem nagy, szép lakásra van szükségem, hanem a jó szívre, a szeretetre, a segítôkészségre. Ezért Isten nevében ígérem neked, hogy jóságodért százszoros jutalomban lesz részed. ÖREG PÁSZTOR (meglepôdve) -- Jó emberek én nem jutalomért teszem ezt, csak segíteni akarok Ábrahám atyánk gyermekein. -- De induljunk már, itt a közelben a házam. Én majd kimegyek a többiekhez a nyáj mellé, hogy kényelmesebben pihenhessetek. (Mária és József elmegy) ÖREG PÁSZTOR (tűnôdve) -- Milyen csodálatos. Valami nagy dolgot rejtenek... Kik lehetnek ezek az egyszerű emberek?... Mennyi békét sugároznak. Vajon nem-e ôk hordozzák a megváltói ígéretet?... Várjunk csak! Hiszen Mikeás megjövendölte... Betlehemben születik! Szaladok gyorsan és elmondom sejtelmeim pásztortestvéreimnek is. ÉNEK Csordapásztorok V.sz. III. (pásztorok a színen. Élénken mondják élményeiket) I. PÁSZTOR Hé pásztorok! Valóság-e ami történt velünk vagy csak álom? Ennél szebbet még álmodni sem tudtam volna! II. PÁSZTOR Dörzsöld meg a szemed, és ébredj fel, mert nem álom volt ez, hanem szent igazság! Angyalokat, fényességet láttunk, akik nagy örömmel hirdették, hogy itt a közelünkben megszületett a várva várt Megváltó. III. PÁSZTOR Én nem aludtam, nyájamat ôriztem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nagy fényesség töltötte be az eget. Úgy tűnt, mintha megvakultam volna. De ez egy jó fény volt, mert nem fájt tôle a szemem és nagy örömmel töltött el. IV. PÁSZTOR Igen, igen. A fénybôl pedig egy hang hallatszott. Olyan világos, olyan tiszta volt, amelyet még sosem hallottam. Azt mondta: Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek. (Berohan az öreg pásztor) ÖREG PÁSZTOR Hé, legények, nagy újságot mondok nektek. Nagy vendégeim vannak. Nálam van egy férfi, akit Józsefnek hívnak, és felesége Mária, aki gyermeket vár. Atyáink Istene megértette, hogy tôlük kell hogy szülessen a világ Megváltója. V. PÁSZTOR Pihent a nyáj. VI. PÁSZTOR De akkor szólt. I. PÁSZTOR Gyertek pásztorok, szaladjunk, mert minket is arra irányított az angyal. Menjünk és köszöntsük a világra született Megváltót. (elmennek) Pásztorok, pásztorok... KOMMENTÁLÓ A pásztorok elindulnak és hangosan rátaláltak a kis Jézusra, a betlehemi egyszerű istálló-lakásban. Egy pillanatig sem kételkedtek, hogy a jászolban fekvô gyermek az Isten fia-e, vagy sem. Szegényes ajándékaikat a jászol mellé tették. (A jászol elôkészítve. Körülállják: József, Mária, az angyalok, a pásztorok hódolnak elôtte) ÖREG PÁSZTOR Pásztortársak adjátok át ajándékaitokat a Megváltónak és hódoljunk elôtte. -- Kis Jézus, én nincs mit adjak, mert szegény vagyok. De legalább hoztam egy kis szalmácskát, hogy a kemény jászoltól ne fájjon fejecskéd. I. PÁSZTOR Amikor meghallottam, hogy megszülettél, mint a nyúl szaladtam haza és elhoztam a gyapjúsálamat. II. PÁSZTOR Én pedig az áldott kis Jézuskának, egy köcsög tejecskét hoztam. III. PÁSZTOR Én is hoztam a kis Jézuskának egy eleven báránykát. IV. PÁSZTOR Én a legszegényebb vagyok a pásztorok között. Nem adhatok mást, csak a szívemet, de azt is szívesen odaadom. KOMMENTÁLÓ Ezen az éjszakán az egész világ úton van ôhozzá. Még az állatok is ott vannak mellette és leheletükkel melegítik ôt, mert az éjszaka hideg. Úton kell legyen ôhozzá minden öreg és fiatal, beteg és egészséges és kivétel nélkül minden kisgyerek. Örömünnep ez, azért Isten hírnökei, az angyalok mindenkit felszólítanak az örömre. I. ANGYAL Örüljetek idôs bácsik és nénik, még akkor is, ha nehéz életetek, mert Isten szeret titeket. II. ANGYAL Örüljetek ti édesapák, kik családjaitokért éjjel nappal dolgoztok. A mai éjszakán Jézus erôt ad nektek. III. ANGYAL Örüljetek ti édesanyák, akik gyermekeitek számára a szeretet virágai vagytok. Örüljetek és vezessétek el gyermekeiteket a betlehemi Jézushoz. IV. ANGYAL Örüljetek mind, fiúk és lányok, akik ezen a szent éjszakán köszöntöttétek Jézust. Ô megjutalmazza szívetek jóságát. I. ANGYAL Örüljetek gyermekek, mert Jézus szeret titeket. Sose feledkezzetek meg róla és ti is szeressétek ôt. V. ANGYAL Karácsonyi pásztorok. VI. ANGYAL Betlehemi ének. KOMMENTÁLÓ Ha Jézust szeretjük, tegyünk mi is úgy mint a pásztorok. Ôszintén boruljunk le eléje és ígérjük meg, hogy szívünk az övé lesz. ÉNEK Fel nagy örömre. VÉGE ======================================================================== Jöjjetek velünk a jászolhoz Szereplôk: GYERMEK (Csillagvivô) ANGYALOK (több) PÁSZTOROK (több) MÁRIA JÓZSEF I. GYERMEK (aki a csillagot viszi) Mindnyájatoknak világítok emberek, hogy megtaláljátok a Betlehemhez vezetô utat. Széles az én utam a hatalmas mennybolton. Onnan, ahol a Nap felkel, egészen nyugati bölcsôjéig vonulok az ég hídján és arra figyelmeztetlek benneteket, akit megígértek, és akinek jönnie kell, hogy mindnyájatokat megváltson. Emmanuelnek, velünk az Istennek, a világ Üdvösségének, a Béke Fejedelmének, nevezik Ôt. -- Három bölcs megértette üzenetemet. Elindultak, nagy sivatagokon és kopár hegyeken át vándoroltak. Útjukon azt az üdvösséget keresték, amelynek ígéretében ôk is, és ti is részesültetek. Keljetek ti is fel, menjetek velünk, keressétek a világ királyát. I. ANGYAL Mi Isten hírnökei vagyunk. Ezen a szent éjszakán azzal bízott meg az Isten, hogy minden jóakaratú embernek elvigyük a legnagyobb örömét: megszületett Jézus. II. ANGYAL Karácsony napján minden gyermek örvendjen, mert a Kis Jézus mindenkinek örömet akar szerezni. Ô az ajándékozó Jézus aki mosolyt fakaszt a csillogó gyermekarcokon. III. ANGYAL Csak azok érzik meg az Ô örömét, akik jók akarnak lenni. Ha mindenkit szeretünk, senkinek rosszat nem akarunk, szüleinket tiszteljük, rosszat nem teszünk, rendszeresen imádkozunk, hittanra és templomba járunk -- akkor Jézus a mi szívünkbe is sok ajándékot lop be. IV. ANGYAL Béke legyen veletek emberek. Az a küldetésem, hogy a békét hirdessem nektek, azt a békét, akit Krisztusnak neveznek. E pillanatban születik Betlehemben, Juda földjén. Szalmán fekszik, szegényen, mint az emberek legszegényebbje. Ének II. I. PÁSZTOR Éjszaka volt. Bárányaim éppen pihentek az akolban. Én pedig gondolkodtam. Azon gondolkodtam, hogy milyen rosszak az emberek és milyen kevesen szeretik az Istent... Pedig az Isten milyen jó volt hozzánk. És egyszer csak nagy fényességet láttam. II. PÁSZTOR Én éppen Hénokkal beszélgettem. Azon töprengtünk, hogy ma egész éjjel dolgoznunk kell, mert ha nem, másnap családjainknak nem lesz mit enniük. És ekkor én is nagy fényességet láttam. Elnémultam, megijedtem. III. PÁSZTOR Én is megijedtem, de csak egy pillanatra. Mindjárt láttam, hogy a fény Istentôl van. Annyi öröm és boldogság volt a fényben. Lelkem olyan boldog lett amikor az angyal hangját hallottam. IV. PÁSZTOR Én aludtam. De Jotám barátom felrázott. Nem tudott egy szót sem szólni, olyan meglepett volt. Csak dadogott és a fényre mutatott. Egy másik világból sugárzó fényre. V. PÁSZTOR Igen, igen. A fénybôl pedig egy hang hallatszott. Olyan világos, olyan tiszta, amilyet még sohasem hallottam. Azt mondta: Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek. III. I. PÁSZTOR Üdvözlégy Kicsiny Királyunk, lelkünk fénye, szép virágunk. Szívünknek kis büszkesége, hogy elôször hullunk térdre elôtted, ki Istenünk vagy! Halld meg egyszerű szavunkat: Minden régi ismerôs itt -- csupa lélek és merô hit. Hogy istállód nem szégyelled -- megférünk jól egymás mellett. Magunk közé fogadnánk, ha -- kedved van a pásztorságra. De Te arra küldettél, hogy mindnyájunkat vezérelj! Ám hiába szót ne öltsek -- mondhatnánk-e vajmi bölcset? Vidám vagyok néha heves -- Kijut néha egy nyakleves. Annál jobban fütyörészek -- elfelejtem az egészet! II. PÁSZTOR Uram! Idejöttem hozzád -- hogy meglássam tiszta orcád. Öreg vagyok tudom már jól -- én vagyok az öreg pásztor. De ha láttad volna, hogyan futkároztam a nagy hóban, amikor a csillag szállott, hogy elérjem az istállót. Igaz, úgy ahogy az útban némiképp lesántultam, még a gégém is kifulladt. Ne ijedj meg, hogy így fújtam. Ezért átadom a szót kedves Konok barátomnak. P. KONOK Konok vagyok, nem tagadom, de tiszta a gondolatom. Egyik dióhéj lágyabb, a másik meg keményebb. Az a fontos, hogy belülrôl mi rejlik és mi merül föl. Hibáztam is, már megbántam, hogy a hangnak ellenálltam. Amely hívott, intett, óvott, most már tudom, hogy való volt. Tekints úgy rám drága gyermek, mint kit megtalált kegyelmed. BOJTÁR Én vagyok a legkisebbik, aki mindig lót-fut segít. Hogyha bárány béget, ugrom, átszaladok árkon-bokron. Gyors vagyok és fôként fürge, mint a gyík és mint az ürge. Most is futva jöttem hozzád, hogy fellebbent a csillagocskád. II. PÁSZTOR Nincs aranyunk se gyémántunk, örülünk, hogy téged látunk. Talán most még nem óhajtod, de fogadd el most a sajtot. V. PÁSZTOR Itt a csöbör friss tejecske, váljék jó egészségetekre. III. P. KONOK Pácolt sonka vajjal jó ám, megenném én minden órán, be jó szívvel adom nektek, nem tudok mást jobbat szebbet. IV. P. BOJTÁR Kisbáránykám már ficánkol, jobb lesz neki tán a jászol. Látod csak ezt hoztuk néked, nem ragyogó fényességet. De a szívünk melegét, öntjük Jézus elibéd. Ének IV. BETLEHEMI JELENET GÁSPÁR Elôdeink, akik az eget kutatták, régi idôben már kiszámították. MENYHÉRT Napkelet elôtt, ha hajnal égen Jupiter, Szaturnusz hogyha együtt lészen, és eggyé olvadva szórja sugarát, ez jelzi nekünk, az újszülött Királyt. BOLDIZSÁR Az úton elôttünk csillag vezetett, amíg el nem értük a kis Betlehemet. Aranyat hoztunk az égi Királynak, tömjént is, mirhát is, az Isten Fiának. Kérünk, áldj meg minket, világ Megváltója, bűnnek eltörlôje, mennynek megnyitója. V. CSILLAGVIVÔ Látjátok, milyen jó, hogy kivettétek fényemet. Ha Isten hívô szavának ellenálltok, ezt az örömet sosem tapasztaljátok. Boldogok vagytok ti pásztorok, és ti bölcsek, hogy a fáradságot nem sajnáltátok, mert így Krisztusra találtatok. Ezt a fényt, amit megláttatok, sose engedjétek kialudni, mert ez a legdrágább kincsetek. I. ANGYAL Ezen az éjszakán az egész világ úton van Ôhozzá. Még az állatok, ökör, és szamár is ott vannak mellette, és leheletükkel melengetik Ôt, mert az éjszaka hideg. II. ANGYAL Látjátok milyen igaz, amit mondtam nektek. Örömhírem nektek is szól, minden embernek. Nektek született ma a Megváltó. III. ANGYAL Azoknak is akik nem hisznek. IV. ANGYAL Akik már nem járnak szentmisére. I. ANGYAL Akik elvesztették reményüket. II. ANGYAL Akik bátortalanok lettek és kétségbeesettek. III. ANGYAL Azoknak is akik sötétségben élnek és nincs bizalmuk. IV. ANGYAL A jászolban levô gyermek mindenkihez jött. I. ANGYAL Öregekhez és elhagyatottakhoz. III. ANGYAL A boldogokhoz és azokhoz, akik másokat boldoggá tesznek. IV. ANGYAL És azokhoz is akik áldást jelentenek mások számára. CSILLAGVIVÔ Kicsi karjával átöleli az egész világot, az emberiséget. MÁRIA József! Mennyi béke, mennyi öröm és mennyi dicsôség van ez éjszakában. JÓZSEF Igen, Mária -- velünk van az Isten. Ô tett minket ilyen boldoggá. Milyen szép lenne ha minden ember érezné ezt a nagy örömet... I. ANGYAL Ünnep van ma a földnek minden szögletében, ünnep van minden gyermek kis boldog szívében. Jézus közelében megnyílnak a szívek, kitölt minden embert az égi szeretet. Kis házban, nagy házban csak róla beszélnek, Érte van az ünnep, Neki zeng az ének! Nagy öröm van ma is, hiszen megszületett az aki után ég, s föld epekedett. CSILLAGVIVÔ Aki még áll, térdeljen le elôtte, és ajándékozzuk neki szívünket. VÉGE ======================================================================== Földre szállt a Messiás... (Elôadva 1977 karácsonyán Gyulafehérváron. Rendezte: Knecht József) Szereplôk: NARRÁTOR SIMEON ÉGI HANG I.-III. FÉRFI GÁSPÁR MENYHÉRT BOLDIZSÁR ILLÉS SÁMI ÁRON KÁRON ÉNEK Égô tüzes parázs, égesd, égesd a szám Ne tudják hallgatni tovább, próféták új szava kell már! Új dalra vár, új szóra vár, új fényre vár az egész teremtett világ! Új földre vár, új égre vár, az egész teremtett világ! NARRÁTOR Karácsonyt ünneplünk, a Megváltó születésérôl emlékezünk meg. Gondolatban menjünk végig az Ószövetség történelmén és nézzük meg, hogyan valósult meg Isten megváltói terve a történelem folyamán. ,,Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.'' Az idôk kezdetén Isten megteremtette a világmindenséget, a kozmoszt s végül az embert. És látta Isten, hogy minden amit alkotott igen jó. Isten saját képmására teremtette az embert, birtokul adta neki a földet és halhatatlanságot ígért neki, ha engedelmeskedik az Ô parancsainak. Az ember azonban nem tudott ellenállni a sátán kísértésének és elkövette az elsô bűnt, s ezzel elvesztette a mennyországot is. A jóságos Isten azonban megkönyörült az emberen és megígérte számára a Messiást, aki megtöri a sátán hatalmát és visszaszerzi az ember számára az elvesztett életet. Az Úristen így szólt a kígyóhoz: ,,Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ô ivadéka közé. Ô széttiporja fejedet, te meg sarka után leselkedel.''(Gen 3,15) Kiválasztott ezért magának egy népet, amely megôrzi az igaz Istenben való hitet és a Megváltó eljövetelének reményét. E népbôl fog származni a Messiás. Ez a nép pedig a zsidó nép volt, amelynek ôsatyja Ábrahám. Isten így szólt Ábrahámhoz: ,,Vonulj ki földedrôl arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.'' Ábrahám unokája Jákob megjövendöli, hogy a Messiás Júda törzsébôl fog származni. ,,Nem tűnik el a jel Judától, sem a fejedelmi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót és a népek nem engedelmeskednek neki.'' (Gen 49,10) A pusztai vándorlás alatt Isten a pogány próféta által is megerôsíti ígéretét:,,Látom, de nem most, látom, de nem közelrôl. Csillag tűnik fel Jákob törzsébôl, jogar sarjad Izraelbôl.''(Num 24,17). Dávid királynak megígéri, hogy az ô családjából fog származni a megváltó. Nátán próféta így szólt Dávidhoz: ,,Ezt mondja az Úr: Ha majd napjaid betelnek és megtérsz atyáidhoz, megtartom magvadból származó utódodat és megszilárdítom királyságát. Az Atyja leszek, ô meg a fiam. Házad és királyságod örökre fennmarad színem elôtt, trónod örökre szilárd marad.'' (2 Sám 7,12,14) A megpróbáltatás évei alatt Isten a próféták által újból és újból megerôsíti ígéretét. Izaiás próféta megjövendöli, hogy a Messiás szűztôl fog születni. ,,Igen, a Szűz fogan és fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el.'' (Iz 7, 14) A fogság alatt a próféták ismét csak a Messiás eljövetelének reményével vigasztalják a népet. ,,Igen, jönnek napok -- mondja az Úr --, amikor majd teljesítem ígéretemet, amelyet Izrael házának és Júda házának tettem azokban a napokban és abban az idôben igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban.'' A babiloni fogságból való kiszabadulás után, a templom építésénél Zakariás próféta így vigasztalja a siránkozó népet: ,,Ujjongj Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és gyôzedelmes, alázatos, szamáron jô, szamárnak hátán, szamárnak csikaján.'' (Zak 9,9) A Makkabeusi kor után Izrael római tartomány lesz. A zsidók már valóban csak a Messiásban reménykedhetnek. Várják ôt, hívják a szabadítót, Dávid fiát, Emmánuelt, Izrael pásztorát, az emberfiát. Most nézzük meg, milyen Messiást vártak a zsidók. Milyen lesz a Messiás? ELSÔ JELENET NARRÁTOR Az evangéliumi agg Simeon házában vagyunk. Simeon mélyen hívô, egyszerű vallásos zsidó, aki várja a Messiást. Este van. Simeon lefekvéshez készülôdik. Most éppen esti imáját mondja el: SIMEON Áldott vagy Urunk Istenünk, élet és halál korlátlan ura, mindenség Istene, mert tôled kaptam a mai nap minden percét, minden örömét. Te ajándékoztál meg a nap sugarainak éltetô melegével, te vezetted roskadozó lépéseimet, te gondoskodtál számomra kenyérrôl, te adtál erôt a munkához és most te készítesz számomra éjszakai nyugalmat. Engedj lefeküdnöm örökkévaló Isten békében és kelts fel Uram életre, terjeszd ki fölém békességednek sátrát és igazgass engem tôled való jó tanáccsal és segíts rajtam neved miatt. Az élet, az áldás, a béke és a jómód könyvében legyen rólam és egész népemrôl, Izrael házáról említés és feljegyzés boldog életre és békére. Dicsértessél és magasztaltassál örökkévaló Isten, a béke szerzôje örökkön örökké. (Ezután lefekszik és elalszik; álmában hirtelen hangot hall) ÉGI HANG Simeon, Simeon! Kegyelmet találtál nálam, és életed kedves az én szemem elôtt. Ezért ígérem neked, hogy nem halsz meg addig, míg karodban nem fogod tartani a Megváltót, akire a népek várakoznak. FÜGGÖNY MÁSODIK JELENET NARRÁTOR Az idôs Simeon, álma utáni szombaton, kicsit zaklatott lélekkel a zsinagógába megy, hogy gyötrô kérdéseire választ találjon. Alázatosan meghúzódik a szegényeknek fenntartott hátsó székek egyikében és gondolataiba mélyed. Ekkor egy férfi jelentkezik olvasásra és Izaiás tekercsét kéri, hogy magyarázatot fűzhessen hozzá... I. FÉRFI (megcsókolja a tekercset és olvasni kezd): ,,Vesszô kél majd Izáj törzsökébôl, a hajtás sarjad gyökerébôl. Az Úr lelke nyugszik rajta.'' (Iz 11,1--2). Az Írás ezen szavai világosan mutatják, hogy Adonáj -- ezerszer legyen áldott az Ô neve -- prófétai Messiást ígért nekünk, amint ezt szolgájának Mózesnek, több mint ezer éve tudtára adta, s amint ezt a Tóra ötödik tekercsének a prófétákról szóló része kimondja: ,,Prófétát támasztok nekik, testvéreik körébôl, neki adom ajkára szavaimat, s ô mindent tudtukra ad, amit parancsolok nekik.'' (Deut 18, 18) Nem érthetem meg azt az elvakulást, melyet népemnek egyes tagjai az Írással szemben tanúsítanak. Hisz az utalás világos, ôk mégis más Szabadítóra várnak. Ne hagyjuk magunkat félrevezetni az érdekek és körülmények által! Míg a lélek nyög rabiga alatt, addig ne keressük a politikai szabadulást. Hogy is jöhetne hatalmas király, politikai Messiás, ha Izaiás próféta egy másik helyen így jövendöl: ,,Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Az ô tanítására várnak a szigetek.'' (Iz 42,1, 40). Ó, Adonáj, atyáinknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, Jákobnak Istene világosítsd meg választott néped szívét, hogy kétség nélkül felismerje azt a prófétát, akit számára utolsó mentsvárként küldessz, s ne ringassa hiú ábrándokban magát!... II. FÉRFI (szemmel láthatóan nem tetszik neki amit idôsebb hittársa mond) Én Dániel tekercsét kérem! (megcsókolja a tekercset és olvasni kezd) Nem titkolom, a zelóták pártjával rokonszenvezek s nekem is határozott meggyôzôdésem, hogy ide királyi Messiás kell. ,,Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme az ég felhôin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az ôsöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot, és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki, kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendôbe.'' (Dán 7,13--14) Dániel világos szavai mellett népemnek a golyóktól elszenvedett elnyomatása is mondatja ezt velem. Isten, az ég és föld hatalmas ura, nem tűrheti már tovább a választott nép ellen elkövetett számtalan igazságtalanságot és templomának gyakori megszentségtelenítését. Csodálkozom, hogy az öregkorral együtt a végtelenül bölcs és igazságos Adonáj az elôttem beszélônek nem adta meg a megfelelô tapasztalatot és éleslátást. El kell jönnie a Messiás királynak, hogy visszaállítsa Izrael régi, dávidi dicsôségét! Mi készen várjuk, harcra készen, hogy kiüssük ellenségeinket s addig nem nyugszunk meg, míg a népek rettegve nem emlegetik Ábrahám ôsatyánk népének nevét... III. FÉRFI (idegesen izeg-mozog míg a másik beszél) A Zsoltárok könyvét kérem! ,,Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint'' (Zsolt 110) Hát ez az idézet mit mond? Ez talán nincs az Írásban?! De igen, benne van, csak az elôttem felszólalók ,,kifelejtették''! Pedig igazi papi Messiás kell nekünk! A fôpapi széket méltatlanok bitorolják! Áron leszármazottait félredobták, kizárták méltó örökségükbôl. Ezt meddig tűri még Adonáj?! (lassan mindenki kimegy, Simeon egyedül marad). SIMEON Uram, kegyes és irgalmas Istenem, az irántam tanúsított nagylelkűséged boldoggá és szomorúvá tesz egyszerre. Boldoggá tesz az, hogy még karjaimba foghatom azt, akit évezredek óta várnak a népek. De szomorkodom is, mert belülrôl marcangol egy kérdés: Hatalmas királyt, dicsô prófétát, és papi Messiást várnak! De az elvesztett Isten országát ki szerzi vissza? A szegénynek ki enyhíti sorsát? A szívek szeretetszomját ki elégíti ki? A lélek békéjét ki hozza el? A Te segélyedre várunk, örökkévaló Istenünk. Bocsáss meg népednek, ha vétkezett, tekints nyomorúságunkra, és küzdj a mi küzdelmünkben, szabadítsd meg népedet a Te neved miatt. Gyógyíts meg bennünket és meggyógyulunk, segíts rajtunk és megszabadulunk. Ne nézd vétkeinket és atyáink vétkeit, de emlékezzél meg atyáinknak tett ígéretedrôl. Jöjj el ó Uram és ne késlekedj! Jöjj el szabadításunkra! Ó, egek, harmatozzatok onnan felülrôl és a felhôk csepegjék le az igazat! Jöjj ó, Üdvözítô, jöjj ó, népek Megváltója! Jöjj el Emmánuel, mert utánad sóhajtoznak a lelkek! Jöjj, mert erôs Megváltóm vagy te! Dicsértessél Örökkévaló, Izrael népének gyógyítója és Megváltója. FÜGGÖNY HARMADIK JELENET ÉNEK Téged vár a népek... NARRÁTOR Jeruzsálemben vagyunk, Nagy Heródes idejében. Az agg Simeon elgondolkozva sétálgat a város utcáján, amikor három díszes öltözetű idegennel találkozik össze. Egyikük köszönti: GÁSPÁR Béke veled testvér! SIMEON (meglepôdve): Kik vagytok ti idegenek, akik testvérnek szólítotok engem? GÁSPÁR Idegen bölcsek vagyunk, akik a világ három égtájáról eljöttünk, hogy imádjuk a zsidók újszülött királyát, a Messiást, akire már régóta várnak a nemzetek. SIMEON (izgatottan): De hát ki mondta nektek, hogy megszületett a Messiás? MENYHÉRT A nevem Menyhért, Indiában éltem visszavonultan, mert láttam, hogy népem elfelejtkezett az igaz Istenrôl, és bálványimádásba süllyedt. A szeretet kiveszett az emberek szívébôl és az emberek csak önmaguknak élnek. Én a csillagos égbôl olvastam ki, hogy kell léteznie egy hatalmas Istennek, aki a világmindenséget fenntartja és kormányozza. Gyakran elmélkedtem errôl a hatalmas Istenrôl és rájöttem, hogyha Isten kormányozza a világot, akkor az embereknek is gondját kell hogy viselje és nem hagyhatja, hogy az emberek a teljes nyomorba süllyedjenek. Egyik alkalommal, mikor éppen ezen elmélkedtem, hirtelen egy fényes csillag tűnt fel az égen, én pedig egy hangot hallottam, amely így szólt: ,,Menyhért, kövesd ezt a csillagot és ez el fog téged vezetni a népek megváltójához. Ô fogja visszalopni az emberek szívébe a szeretetet. Menj és mutasd be neki hódolatodat néped nevében! Utadon még két bölccsel fogsz találkozni, akik szintén a Megváltóhoz igyekeznek.'' BOLDIZSÁR Én Boldizsár vagyok Egyiptomból. Népem szintén elfelejtkezett az egy, igaz Istenrôl és saját maga alkotott Isteneket magának. Én sokat imádkoztam Istenhez és kértem, hogy vezesse vissza népemet az igaz Isten ismeretére, hiszen a nép így a pusztulásba rohan. Egyik este amint így imádkoztam, hirtelen egy nagy csillag tűnt fel az égen. Fénye elhalványította a többi csillagét és egyenesen a fejem fölött állt meg. Ugyanakkor egy szózatot véltem hallani, amely így szólt: ,,Boldog vagy Boldizsár, mert reményed beteljesül. Kövesd ezt a csillagot, amely el fog téged vezetni egy gyermekhez, akit majd a zsidók királyának fognak nevezni. Ô fogja a népeket megtanítani az igaz Isten ismeretére és benne fog áldást nyerni a föld minden népe. Utadon más kettôvel fogsz találkozni, akik ugyanoda igyekeznek, mint te.'' GÁSPÁR Én Gáspár vagyok, a görög nép fia. Már kora ifjúságom óta elszomorodva láttam, hogy népem megfeledkezik az Istenrôl, törvényrôl és csak a kéjnek, gyönyörnek él. Népem legjobbjai próbálták visszavezetni a népet az Isten és a törvény tiszteletére, de szavuk elszállt mint a füst és nem talált nyitott fülekre. Én mégis bíztam abban, hogy jönni fog Valaki, aki fölébreszti a népet a gyönyör kábulatából és megtisztítja bűneinek szennyétôl, kiengeszteli az Istennel és megtanítja az erkölcsös, emberhez méltó életre. Egy sötét éjszaka, amint ezen gondolkodtam és vágyaim sóhajai az ég felé szálltak, egy ilyen Megváltó után, az éjszaka sötétjét hirtelen vakító fény világította be. A fényt egy nagy csillag sugározta a földre. Nekem pedig úgy tűnt, mintha egy égi hang ezt mondaná: ,,Örülj Gáspár, mert vágyad megvalósult! Kövesd ezt a csillagot, amely egy kisdedhez fog elvezetni. Ô lesz az, aki megváltja az embereket bűneiktôl, Ô fogja kiengesztelni az eget a földdel, az Istent az emberekkel, az Ô élete, szenvedése és halála által. Ô fogja megtanítani az embereket az Isten-gyermeki életre, Ô fogja közvetíteni az emberek számára Isten szeretetét, az Ô engedelmessége fogja megnyitni az emberek számára a boldogság, a béke, a szeretet országának kapuit. Készülj fel az útra, és indulj, mutasd be hódolatodat, imádásodat a népek megváltó királyának. Utadon más kettôvel fogsz találkozni, akik ugyancsak hálájukat és imádásukat akarják leróni a világ Megváltója elôtt.'' Elindultam tehát és utamon összetalálkoztam társaimmal és a csillag vezetésével értünk ide Jeruzsálembe. Mondd meg tehát testvérem, hol van a Messiás, a zsidók újszülött királya, hogy elmenjünk és imádhassuk ôt? SIMEON (az elbeszélések alatt egyik ámulatból a másikba esik, végül elgondolkozva, révetegen így szólt) Menjetek fel a királyi palotába, ott talán megadják nektek a választ; a magamfajta egyszerű ember erre nem tud válaszolni... FÜGGÖNY NEGYEDIK JELENET ÉNEK Csordapásztorok... NARRÁTOR ,,Abban az idôben történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségébôl származott. Elment tehát, hogy összeírják feleségével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsôszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik szállás. Azon az éjszakán pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt és éjnek idején ôrizték nyájukat. ILLÉS GAZDA No, fiam, ismét eltelt egy nap. A nyáj rendben van, így aztán mi is leheveredhetünk. Nemsokára meg kell jönnie Áronnak is az eleséggel. Jót fog tenni egy kis étel. SÁMI Az valóban jót tenne, de Áron nem nagyon siet, pedig a gyomrom már korog és enni akar, a tarisznyám pedig üres. Hej, de nehéz a szegény pásztorfiúnak a sorsa. Bezzeg mások a városban ilyenkor már alusznak puha ágyaikban. ÁRON (kívülrôl kiabál): Illés bácsi, segítség! Farkasok! Jaj, jaj! (a pásztorok botot ragadnak és kirohannak, kis idô múlva homlokukat törülgetve visszajönnek, velük van Áron is). ILLÉS Na, ezeket kikészítettük! No de most már ehetünk is. Hadd lássuk Áron mit hoztál nekünk! (kicsomagolnak és enni kezdenek) ÁRON Jaj, Illés bácsi! Annyi ember van Betlehemben, mint a pelyva. Olyan sürgés-forgás van, hogy ahhoz még a nagy vásár is kismiska.(Mialatt beszélnek, Sámi titokban kiveszi a tarisznyából az üveget s jót húz belôle. Utána visszateszi.) KÁRON Aztán honnan jött az a sok ember és mit csinálnak Betlehemben? ÁRON A császár parancsot adott ki, hogy népszámlálást kell tartani, s mindenki ott kell jelentkezzen, ahol született. SÁMI Illés bácsi! Én itt születtem a tanyán. Akkor nekem hol kell jelentkeznem? ILLÉS Eredj te kölyök, te mindig valami kópéságon töröd a fejed. (eközben elteszi kését és összecsomagol) No de én jól is laktam. Valami nyomtatót nem hoztál az étel mellé? ÁRON Dehogy nem hoztam! Van egy teli üveggel a tarisznyában. ILLÉS (elôveszi az üveget, kihúzza a dugót és inni akar): Te Áron, hisz ez még félig sincs; miért mondod akkor, hogy egy egész üveggel hoztál? ÁRON De gazduram, én valóban egy teli üveggel hoztam! SÁMI Biztosan a két farkas ivott belôle, amelyik megtámadott! KÁRON Én azt hiszem, hogy kétlábú farkas volt az, mégpedig te magad. ILLÉS Na tessék. Az elôbb mondtam, hogy mindig valami rosszban töri a fejét és most itt van. SÁMI (hízelkedve): Ne tessék rám haragudni gazduram, hisz olyan jól esett. Inkább meséljen valamit az eljövendô Messiásról. ILLÉS (keseregve): Hagyd el fiam, a Messiást! A múltkor Jeruzsálemben voltam s ott a fôpapok olyan Messiásról beszéltek, hogy elment a kedvem tôle. Mi hasznunk lesz nekünk abból, ha eljön egy hatalmas király és leigázza a népeket. Hisz a szegényekkel úgysem fog törôdni. Mitôl fog megváltani az ilyen Messiás? Micsoda áldást hoz ránk? KÁRON Hát akkor milyennek kellene lennie a Megváltónak? ILLÉS Ezt nehezen tudom szóval kifejezni. Inkább csak érzem a szívemben. Nem hideg, gôgös, parancsolgató nagy úr, hanem egyszerű, szegény, de mégis hatalmas. Egyszerű legyen mint mi, akik szerethetnénk, akitôl nem kellene rettegni, aki fölött még sajnálkozhassak is. Olyan, akinek szíve van, aki szeret, aki nem keservesen megszerzett filléreinket kérné, hanem a szívünket. Olyan, aki egyenlônek tartaná a gazdagot és a szegényt, aki irgalmas tudna lenni. De egyszerűsége mellett hatalmasnak is kellene lennie, aki tanítson, vezessen bennünket. Tanítson meg minden embert a jóra, a szeretetre és vezessen bennünket saját példájával Jehovának az útján. Ilyen Messiás kellene nekünk, ilyen Messiiás után vágyódunk. Az ilyen Messiás elôtt én is leborulnék, és hűségesen szolgálnám ôt egész életemben. MIND Mi is ilyen Megváltó után vágyódunk, mi is szívesen szolgálnánk ilyen Messiásnak. Ó, Jehova, hatalmas Istenünk, ilyen Messiást küldj nekünk! (távolról ének hallatszik: Leszállt az ég dicsô királya; belép az angyal a fülelô pásztorok ámulatára) ANGYAL Ne féljetek pásztorok, örömhírt mondok nektek: ma éjszaka Betlehemben megszületett az, akire oly régen vártak a népek. Földre szállt a Messiás gyermek alakjában s egy istállóban fekszik, jászolban, pólyába tartva. (el. Kívül: Dicsôség mennyben az Istennek...) ILLÉS Halljátok, szegényen jött a világra! Ez a mi Messiásunk... KÁRON Menjünk, keressük fel és hódoljunk neki. Hátha minket is felfogad szolgái közé. MIND Menjünk, menjünk már! SÁMI Nem lenne illô valami ajándékot is vinni? ÁRON A nagy izgalomban ezt majd elfelejtettük! ILLÉS Hamar, mindenki hozza azt, mi szívének a legkedvesebb! FÜGGÖNY NARRÁTOR A pásztorok összeszedték szegényes ajándékaikat és boldog izgalommal indultak útnak. Amint beléptek az istállóba megdöbbentek ennyi szegénység láttán. (a pásztorok felsorakoznak és leteszik ajándékaikat) ILLÉS Ma megvalósult a próféta szava: ,,Gyermek születik és fiú adatik nekünk'' (Iz 9,5) Messiásunk, elhoztuk szegényes ajándékainkat, fogadd szívesen, s fogadj el minket is. A szegények ajándéka ez, akik beléd vetik minden reményüket. (dobogás; kintrôl jön a három bölcs) GÁSPÁR Elértük hát utunk célját, a csillag valóban elvezetett ahhoz, akirôl a mennyei hang beszélt. Boruljunk le testvéreim s köszöntsük a gyermekben a jövendô Megváltót utána pedig vigyük szerte az örömhírt az embereknek! ÉNEK Vigasságos, hangos...(közben lerakják ajándékaikat) FÜGGÖNY HATODIK JELENET NARRÁTOR ,,Mikor letelt a Mózes által elôírt tisztulási idô, felvitték a kis Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elô volt írva: Minden elsôszülött fiút az Úrnak kell szentelni; s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy a törvény elôírta: Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát. (Színhely: Templom. Simeon imádkozik...Máriáék jönnek.) A bemutatás szertartása már véget ért. Mária és József kifelé igyekeznek a Templomból, amikor Simeon -- a Lélek indítására felismerve a Messiást -- elébük áll és így szól: SIMEON ,,Bocsásd el Uram szolgádat, szavad szerint békességben mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden népnek megadtál, világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsôségül népednek, Izraelnek.'' (Átadja a kisdedet Máriának és így szól hozzá): Sokak romlására és feltámadására lesz ô Izraelben: jel, amelynek ellene szegülnek -- s a te lelkedet is tôr járja át, -- hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.'' FÜGGÖNY NARRÁTOR Karácsony éjszakáján nagy fényesség ragyogott fel Betlehemben. Azóta is fogyhatatlan ragyogással fénylik és hirdeti minden népnek, minden kornak, hogy az Isten leszállt a földre, emberré lett, hogy megváltsa az emberiséget. ,,Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ô egyszülött Fiát adta érte.'' Elküldte a Megváltót, hogy a világ ismerje meg ebbôl, hogy Isten szeret minket. Majdnem kétezer esztendeje, hogy leszállt közénk a Szeretet, és azóta nem szűnt meg közvetíteni Isten szeretetét, jóságát, irgalmát, az embereknek. Azóta szüntelenül zeng az angyalok éneke: Dicsôség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek. Ez az ég üzenete hozzánk, emberekhez: Dicsôség Istennek és béke az embereknek. Béke, mert leszállt közénk a béke fejedelme és nekünk ajándékozta az Ô békéjét, azt a békét, amelyet a világ nem adhat nekünk, a lélek békéjét. Erre emlékezünk ma éjszaka és az egész karácsony folyamán. Gondoljunk ma rá, a Kisdedre, kinek egy istállóban kellett világra jönnie, mert bár övéi közé jött, övéi nem fogadták be Ôt. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi Kisded jászolára Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden földi paloták fölött. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Augustus Caesar birodalma elmúlt, Az ég és föld elmúlnak, de e jászol Szelíd világa mindent túlragyog. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá, S gondoljatok rá holnap s minden áldott Napján e múló életnek, s legyen A betlehemi énekbôl öröm, A karácsonyi álomból valóság És békessége már az embereknek! VÉGE