Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Erdey Ferenc: Az engesztelés szentje Elmélkedések magyarországi engesztelô Szent Margitról Lelkiélet kiskönyvei Nihil obstat. Carolus Szitkey Soc. Sal., censor dioecesanus. Imprimatur. No 1849/1945 Vacii, die 29-a Julii 1945. Josephus Episcopus. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Engesztelô Lelkigyermekeimnek! Az engesztelés szentje 1. Az engesztelés tüze lobban 2. Engesztelô Szent Margit 3. Borítsa lángba a világot Az engesztelés példaképe 1. Engesztelô áldozat 2. Életáldozat 3. Hôsi áldozat Az engesztelés hôsi áldozata 1. Az idô rövid 2. Hôsi engesztelés 3. Önkéntes élettörvény Az engesztelés iskolájában A kereszt engesztelô útján A tisztaság áldozata ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1946-ban jelent meg a Szalézi Művek kiadásában, a Lelkiélet kiskönyvei sorozat 62. kötetként. A könyvet Lindmayer Kati vitte számítógépbe. ======================================================================== Engesztelô Lelkigyermekeimnek! A legnehezebb idôkben, a legviharosabb megpróbáltatások napjaiban száll hozzátok lelkem. Hosszú idôn át hirdettem nektek az engesztelés nagy programját! Lankadatlanul serkentettelek benneteket az engesztelés áldozatára. Sürgettek az idôk! Elôre éreztük azokat a súlyos megpróbáltatásokat és szenvedéseket, melyeket bűneink miatt annyira megérdemeltünk. Most már, mikor mindez utolért, csendben visszagondolunk ezekre a nagy engesztelô napokra. Kevesen engeszteltek! Sokan ellenük fordultak! Az idôk azonban mindent igazoltak! Isten keze járt itt és mindenki megtanulta, hogy mily kemények Isten ítéletei! Mégsem esünk kétségbe! Sôt most még jobban engesztelésre buzdulunk, mert most már megtanultuk a történések mozzanataiból is kiolvasni Isten akaratát. Most még jobban kell engesztelnünk! Még buzgóbban kell a paténára helyezni áldozatainkat! Mert most még jobban kihívják a bűnök Isten büntetését. Nem okultak az emberek! Nem tértek még Istenhez a bűnösök! Ezért kell még tovább is engesztelnünk! Isten akarja! Isten erre hívott minket is a kegyelem indításával! Ez adta a gondolatot, hogy az Engesztelés Művének, ahogyan az engesztelô mozgalom testet öltött, most már külsô formát is adjunk. S e munkánk közben kellett az Engesztelés Művének védôszentet választani. A szentek sorában igaz, mi elsôsorban a Szűzanya védôszárnyai alá helyezkedünk. Hiszen a mai idôk engesztelését egészen reá bízta a Gondviselés. De aztán kívüle kellett még valakit, mint védôszentünket megjelölni. Ki lehet más, mint az, akit az Egyház feje éppen azért avatott a szentek sorába e nehéz idôkben, hogy legyen példája és eszményképe az engesztelésnek?! Magyarországi Szent Margitot az Egyház adta nekünk, hogy éppen most ragyogjon példája az egész világon és tanítson mindenkit engesztelni. Legyen ô a Szűzanya után a mi fôvédôszentünk. Ezért kerültek éppen most elô ezek az elmélkedések, melyeket két ízben tartottam Nektek, drága jó Lelkigyermekeim, engesztelô lelkek: az elsô hármat 1943. október 2--4-ig a budapesti szerviták templomában, a katolikus Nagygyűlés keretei között; az utóbbi hármat pedig 1944. január 16--18-ig Pécsett, a Notre Dame nôvérek templomában, a szentté avatást megelôzô triduumon. Most, az ostrom utáni csendes napok szomorúságában, szedtem elô ezeket és átsimítottam, átdolgoztam, hogy készen legyen a nyilvánosság számára. Bizonytalan ugyan, hogy mikor láthatnak napvilágot, mégis siettem elkészíteni, és átadni az Engesztelés Műve elsô harcosainak, úttörôinek, hogy ôrizzék meg és juttassák majd el engesztelô Lelkigyermekeimnek. Legyen ez kedves emléke az engesztelés nagy felbuzdulásának és ezeknek a fájdalmas idôknek, melyek kétségtelen olyan hátteret adnak neki, mely még jobban kidomborítja Engesztelô Szent Margit szerepét és jelentôségét napjainkban! Drága jó Lelkigyermekeim! Fogadjátok tôlem szeretettel ez igénytelen kis írást és elmélkedjétek át azt buzgón! Szeretettel arra kérlek mindnyájatokat, hogy legyetek Engesztelô Szentünk leghűségesebb követôi és engesztelô életének folytatói! Ezt kívánja nagy szeretettel 1945. Szent József oltalma napján a szerzô ======================================================================== Az engesztelés szentje Imádunk Téged elrejtôzött szent Istenség! Imádunk isteni Szeretet, aki lángra gyújtottad az égbôl hozott tüzet és azt akartad, hogy az fellobbanjon minden idôk emberének szívében, lelkében. Akartad, hogy magasra csapjon annak lángja és így legyen kedves illatú áldozat szent Fölséged elôtt. 1. Az engesztelés tüze lobban Tűz a Bazilikában Amikor az engesztelésre összejöttünk és föltekintünk az Oltáriszentségre, az ott fenn trónoló engesztelô Krisztusra, lelki szemünk elôtt megújul a nagy engesztelô látnoknak csodálatos látomása mintegy száz évvel ez elôttrôl. Ez a látomás éppen a mai idôkre és erre az országra vonatkozik. Emmerich Katalin látja a Duna mentén a nagy király bazilikáját és észreveszi, hogy ellenség közeledik feléje. Már-már körülveszi, hogy megsemmisítse a bazilikát, amikor valami csodálatos tűz gyullad fel benne, mindig erôteljesebb lesz, majd kicsap a bazilikából és futásra készteti az ellenséget. Ezután csendes békeidô következik. Az engesztelés lángja Majd újra látja Emmerich Katalin, hogy ismét ellenség közeledik Szent István bazilikájához, még jobban fenyegetik, hogy megsemmisítsék. Felsóhajt és Xavéri Szent Ferenchez fordul segítségért: szabadjon vizet hozni a nagy folyóból. Csak akkor veszi észre, hogy nem földi tűz ez, hanem az Istent szeretô lelkeknek engesztelése, melyet Xavéri Szent Ferenc pártfogoltjai gyújtanak fel apostoli lelkekben, s a lángoló tűz kicsap a bazilikából, nem hogy megsemmisítse az ellenséget, hanem azért, hogy mindenfelé hasonló tüzeket gyújtson. Mindenütt, minden szív és minden lélek az engesztelés tüzében ég már és úgy látja, hogy ez a tűz tovább terjed és szétárad az egész világon. Az engesztelés szent tüze lángra gyújtja a szíveket s kiengeszteli az Isten szent Szívét. Ezt látja a mai idôkrôl Emmerich Katalin száz évvel ezelôtt. Az elsô tűz, ami itt támadt a bazilikában, a vallásos élet ébredésének tüze 1919-ben elűzte az Egyház ellenségeit. Nem földi láng ez! A második tűz most gyulladt ki, amikor Isten ellenségei újra megszaporodtak és mindenfelôl felkeltek Isten népe ellen. Ez a tűz sem földi láng, ami elűzi és letöri ôket, hanem az engesztelés tüze. Amint látjuk az engesztelés szent lángja lassanként mindig szélesebb rétegben terjed, különösen az utóbbi években és most már nemcsak itt nálunk, hanem a világ minden részében fellángol. Az engesztelô lelkek nagy tábora kér, könyörög, esdekel irgalomért, hogy ez a szörnyű csapás múljék el fejünk fölül, jöjjön segítségünkre az ég az engesztelô áldozat elfogadásával. Az utolsó segítség! Úgy vesszük észre, hogy az engesztelésnek tüze, az engesztelés szelleme és lelke terjed most már az ország határain kívül is. Minden úgy történik, ahogyan Isten az ô kiválasztottjának megmutatta. Itt van már az a szörnyű pillanat, amikor az ellenség már-már úrrá lesz felettünk, amikor emberi segítség nem tud már a bajból kimenteni minket. Egyedül az engesztelô áldozat az az utolsó fegyver, amit most még kézbe foghatunk, hogy Isten gyôzelmét kiesdekeljük az ellenség felett és elkövetkezzék végre a békés idôszak. Miért éppen nekünk? De miért épen a magyar földet választotta ki Isten az engesztelô tűz fellobbanása helyévé? Miért hozta ide ezt a tüzet a jó Isten a magyar nép szívébe, hogy innen terjedjen szét? Egyetlen oka ennek az, hogy a magyar nép mindig az engesztelés népe volt! A magyar nép Szent István kora óta jól tudta, hogy mi az engesztelés. Már elsô királyunk is engesztelô lélek volt. Szent Imrét engesztelésbôl akarta az Úrnak szentelni és csak akkor gondolt arra, hogy ne az oltárnál szolgáljon, hanem utódja legyen a királyi trónon, amikor Ottót, elsô fiát, a trónörököst elveszítette. De Szent Imre lelkében az engesztelés gondolata akkor már tudatossá vált és nem akart lemondani róla, össze akarta egyeztetni az engesztelô életet atyja akaratával. A jó Isten azonban nem engedte, hogy a felajánlott engesztelô áldozat visszavétessék, azért gondviselésével közbelépett. Az engesztelô szent Az engesztelés azóta is él a magyar nép lelkében. A magyar engesztelésnek legkimagaslóbb szentje Árpádházi Margit, akinek szentté avatása éppen napjainkban történt. Az ô élete valóban engesztelô élet, hivatása valóban az engesztelô áldozat hivatása volt. Ugyanilyen szörnyű világégésben adta ôt nekünk az Isten, mint amilyenben most vagyunk. Akkor is keletrôl tört ránk az ellenség és széttiporta a magyar védôsereget Mohi pusztán úgy, hogy még a királynak is menekülnie kellett. Akkor jutott eszébe az új honalapító Béla királynak, hogy Istennek engesztelô áldozatul ajánlja fel születendô gyermekét, hogy az Úr irgalmazzon a magyar népnek, állítsa vissza ezt a Szűzanyának felajánlott nemzetet régi fényébe, erejébe, virágzásába. # 2. Engesztelô Szent Margit Vállalja! Így lett Szent Margit már születése elôtt kedves áldozat a jó Isten színe elôtt. A királyi szülôk sem úgy tekintettek gyermekükre, mint királykisasszonyra, akire fény és pompa vár, hanem mint a magyar népért nyújtott engesztelô áldozatra. Ezért adták ôt már kicsiny gyermekkorában kolostorba. -- Ez a kicsiny ragyogó leányka alig hogy beszélni tanul, máris tudatosan vállalja az engesztelés nehéz keresztviselését, szívesen áldozza fel magát az Úrnak, mert az engesztelésben látja az ô szent hivatását. Engesztelô Szent Margit Ezt a hivatást hagyta ránk is Szent Margit, akinek neve is változzék most meg! Ne legyen ô nekünk Árpádházi Margitunk, hanem hívjuk ôt ezentúl: Engesztelô Szent Margitnak! Legyen az ô hivatása az engesztelésnek legragyogóbb példája. Hirdesse mindenfelé, hogy éppen ezekben a súlyos idôkben nem szabad kétségbeesnünk, hanem engesztelnünk kell! Igen, ezt hirdeti nekünk Engesztelô Szent Margit: engeszteljünk, engeszteljünk, engeszteljünk! Új típus Engesztelô Szent Margit egészen új típust vezetett be a szentek galériájába: lelke az engesztelô áldozatnak volt leggyönyörűbb példája. Hivatásként fogta fel az engesztelést nemcsak azért, mert szülei ôt Istennek áldozták, hanem saját elhatározásából is. Amikor tudatára ébredt annak, hogy hogyan ajánlotta ôt atyja engesztelô áldozatul, hogy neki a magyar népért kell engesztelnie, akkor úgy érezte, hogy életének nincs is más célja, mint engesztelni. Feltekint a keresztre Amikor feltekintett a kereszten függô Krisztusra, az igaz engesztelô aldozatra, aki önmagát ajánlotta fel engesztelô áldozatul a kereszt oltárán, sűrű könnyhullatások között könyörgött az Úrhoz, hogy fogadja kegyesen az ô engesztelô áldozatát is! -- Amikor így szemlélte a keresztet és látta az onnan alácsörgedezô szent Vért, ezt az értünk kiömlô drága bért, úgy érezte, hogy neki is életét és vérét kell odaadni nemzetéért, hogy a jó Isten tartsa távol a magyar néptôl a veszedelmet, ami még mindig ott fenyegetett az ország határainál. ,,Gerjedez vala...'' Mikor föltekintett a kereszten függô Jézusra, azt írja róla a krónika, hogy: ,,Gerjedez vala e nemes szűz az isteni szerelemnek tűzével és meggyulladván imádkozik vala szüntelen majdnem minden közbevetés nélkül, úgy, hogy napnak elsô idejétôl fogva a konvent ebédének idejéig szüntelen imádságban vala. És tehát Urunk Jézus Krisztus feszülete öt sebeinek helyeit gyakorta nagy bôven ô könnyhullatásával megöntözvén, ô szája csókolgatja vala.'' Oly szeretetlángok röppentek szívébôl Jézus felé, hogy nem tudta többé keblébe zárni: csókolgatja elragadtatásában Jézus sebeit, ezt ajánlja fel engesztelô szeretetének élô jeléül. Sôt egy nagypénteken, amikor a pap felemelte a feszületet annyira áthatotta szívét a szeretet és együttérzés, hogy a templom közepén arcra borult és hangosan zokogni kezdett. Magyar a magyar ellen!... Isten nagy szeretetlángot gyújtott ennek az engesztelô léleknek keblében, olyan nagyot, hogy az egész országot betöltötte. Két ízben áldotta meg a jó Isten a magyar népet Margit engesztelô áldozatának elfogadásával. Két ízben állt szemben testvére és édesatyja. Magyar a magyar ellen: véres és rémes testvér-háború kitörôben! Margit úgy érezte, hogy most is neki kell az engesztelô áldozatot bemutatni. Ezért megsokszorozta vezekléseit, imádságait, böjtölését, hogy az Úr mentse meg Mária országát a testvérháborútól. És két ízben -- 1262-ben és 1266- ban -- sikerült is kibékíteni édesatyját és fivérét. Nemzete vétkeiért vezekel Ez a magyar engesztelô áldozat mindig maga elôtt látta az ô népét, bár a klastrom mélyére zárkózott. Látta a nép bűneit, látta azokat az álnokságokat, amelyek a fôurak között történtek, tudta a lelki bajokat mindenfelé szerte az országban. Sokat sírt, testét böjtökkel fenyítette, ciliciumba öltözött, úgy vezekelt a háborúk és veszedelmek miatt. ,,Mindezeket hallván a szent szűz, sír vala nagy bôséggel és az ô testét ösztövéríti vala böjtökkel és felöltözzék ciliciumba, mintegy siratván mindeneknek az ô álnokságukat, kiket az idôben az Úr Istennek tesznek vala. És siratja vala a megnyomorultaknak az ô nagy háborúságokat.'' Sírt az engesztelô áldozat a nép bűneiért és felajánlotta engesztelésül azokat a súlyos vezekléseket, amelyeket önként vállalt magára nemzetéért. Engesztelt az Egyházért De nemcsak a bűnösökért engesztelt Szent Margit, hanem az Egyházért is. Az Egyház szörnyű helyzete milyen fájdalmat okozott neki, engesztelt és vezekelt, hogy szűnjenek meg a sérelmek, sôt engesztelt a kárt okozókért is. Mikor látták azt, hogy mennyit sír és vezekel, megkérdezték: Miért fáj neki az Egyház baja, úgysem tehet róla. Erre fájdalmasan felsóhajtott: ,,Az anyaszentegyház, minden hívô keresztények anyja, az ô drágalátos tagjaiban metéltetik és igen keményen gyötörtetik, és ti azt mondjátok énnekem, mi közöd hozzá? Nemde ô szült a keresztvíz által újjá engemet ti veletek együtt? Nemde az ô leányai közül való vagyok-e én? Bizonnyal az vagyok!'' Ekkor lett Szent Margit, a magyar királyleány, a magyar engesztelô áldozat: az egész Egyház nagy engesztelôje, mert ez volt az ô szent hivatása. Ezért tiszteljük ôt Engesztelô Szent Margitnak! # 3. Borítsa lángba a világot A miénk Szent Margit, az engesztelés nagy szentje: a miénk, -- magyar Föld teremte, magyar földön gyulladt fel szívében az engesztelés lobogó tüze. Világító tűz a szörnyű sötét éjszakában! -- Magyar engesztelô lélek a rettenetes magyar veszedelemben ...! Magyar lelkek! A végpusztulás elôestéjén ébredjetek tudatára annak, ami a tiétek! -- Miénk az engesztelés nagy szentje, nekünk adta ôt a jó Isten! A magyar királyleány az oltáron úgy szerepel az egész világ elôtt, mint az engesztelô áldozat nagy szentje! A miénk ô, és ezért elsôsorban nekünk kell az engesztelésben követnünk ôt! Ebben a sötét vigasztalan éjszakában az ô példáját kövessük! Kikel a jó mag a magyar ugaron! A magyar talajban elhullatott mag azóta sokszor és sokfelé kikelt, hogy az engesztelô áldozat gyümölcseit teremje. De különösen most, ezt a Szent István országát fenyegetô nagy veszélyt tartogatta a jó Isten arra, hogy megmutassa nekünk és az egész világnak az engesztelés szentjét: Margitot. Azt akarja, hogy az ô engesztelô lelkének tüzénél lássuk meg az utat, amelyen Isten akaratából nekünk is haladnunk kell! Kell, hogy az engesztelés tüze magasra lobogjon ebben az országban, hiszen engesztelô Szent Margit példája gyújtotta fel azt a mi szívünk. Az ô engesztelése újul meg itt Szent István bazilikájában, az ország szívében. Margit engesztelô lelke gyújtja lángra a magyar szíveket, hogy legyen, ,,nagy magyar engesztelés,'' hogy az egész ország egy táborba tömörüljön, és onnan senki se hiányozzék, aki szereti Krisztust és hűséges gyermeke a Szűzanyának. A Gondviselés eszközei vagyunk! Nekünk Szent Margit késôi unokáinak, az ô örökségét bíró népének kell legelôször az ô példáját követnünk! Ezért szól most elsôsorban a magyar szívekhez, hogy engeszteljünk. Azt hirdeti, hogy elsôsorban mi vagyunk a Gondviselés eszközei. Itt ébredjen, itt lángoljon fel az engesztelés nagy tüze, amely kell, hogy az egész világot lángba borítsa! Ô legyen a példa! Ezért akarja Engesztelô Szent Margitot az Egyház a szentek közé iktatni, hogy az egész világon ismerjék meg az ô engesztelô életét és tanulják meg az életébôl azt, amit ma minden népnek meg kell tanulnia: az engesztelést! Ô az egész Egyháznak engesztelô szentje, aki az egész világot arra tanítja, hogy a nehéz megpróbáltatások közepette sem szabad kétségbe esnünk, hanem ilyenkor hôsi engesztelô áldozatokat kell Istennek felajánlani, amilyeneket ô is áldozott, felajánlott Istennek! Az ô engesztelése neveljen minket is! Terjedjen el ennek a hôsi felajánlásnak kegyelme, -- amit Engesztelô Szent Margit példája érlel meg a szívekben, -- mindenfelé a világon! Gyulladjon fel a mi szívünkben is lángja, hogy sok-sok engesztelô lélek egyesüljön Krisztus engesztelô áldozatában. Engesztelô Szent Margit kösse össze minden magyar engesztelését Krisztus nagy engesztelésével az égi dicsôség honában! ======================================================================== Az engesztelés példaképe Mélységes hódolattal hajtunk térdet elôtted isteni Szentség, hogy megköszönjük azt a ragyogó példaképet, amelyet e kietlen, sötét magyar éjszakában adtál. Megköszönni jöttünk össze ezen a szentórán a szentek galériájának azt az új csillagát, akit azért helyeztél oltárunkra most e nehéz napokban, mert azt akartad, hogy az ô példája indítson meg és az ô szent élete legyen világító fáklya a nagy sötétségben! # 1. Engesztelô áldozat Az erények hôsei Az Egyház azért állítja lelki szemünk elé a szenteket, hogy istenszeretetük tündöklô például szolgáljon nekünk is földi életünkben. A jó Istent szerették egész szívükkel és lelkükkel, Istennek szentelték életüket, bármilyen hivatáskörbe is helyezte ôket a Gondviselés. Istennel egybeforrva éltek és úgy járták az élet ösvényét, hogy szinte csak lábuk hegyével érintették a sáros földet. Szívük-lelkük fent szárnyalt az egekben. Mindegyik szent az erényeknek egész skáláját dolgozta ki lelkében. Az erényeket hôsies fokban gyakorolták, de mégis volt a sok erény között egy kiemelkedô, amit különös módon szerettek és aminek gyakorlására különös módon példát adtak. Most ragyog fel Engesztelô Szent Margit, -- akit Egyházunk most tisztel ünnepélyesen a szentek sorában, -- minden erényt gyakorolt, de erényes és önmegtagadó élete éppen olyan rejtett volt szemünk elôtt, mint amilyen elrejtett akart maradni egész életében. Isten azt akarta, hogy az ô példája akkor ragyogjon fel és akkor ragadja meg a népek és nemzetek figyelmét, amikor éppen arra az erényre van a legnagyobb szükség, hogy az minden más erényei között a legjobban ragyogjon. Engesztelô Szent Margitnak valamennyi erénye között most az a legnagyobb jelentôségű: hogy ô engesztelô áldozat volt. Élete engesztelô áldozat lett nemzetéért. Ha nem ismerjük a kor történetét, nem értjük meg engesztelô életét és vezeklését. Most kezdjük ôt megérteni! Engesztelô Szent Margitról mindig azt emelték ki, hogy milyen szigorú vezekléseket folytatott. Sokan nem értik meg, miért kellett ezt hangsúlyozni? Sokan azt mondják: Modern idôket élünk, ma már nem kapja meg élete a lelkeket. Nem is értjük meg, ha nem tudjuk, hogy egész életének tartalma és értelme tulajdonképpen az engesztelés volt. Ha kiragadjuk életét abból a korból, amelyben élt, akkor nem lehet megérteni ôt. Sajnos, a mi viszonyaink ugyanolyanok lettek, mint amilyen az ô ideje volt. A XIII. század elején ugyanolyan veszedelmek, borzalmak fenyegették a nemzetet, mint ma. Ezért tudjuk ôt ma jobban megérteni, mint a béke és jólét idején. Felajánlják áldozatul Engesztelô Szent Margit is akkor lett igazán engesztelô, amikor még édesanyja szíve alatt hordozta ôt. A mohi csatavesztés után, amikor összeomlott minden az országban, akkor ajánlották fel ôt édesanyja, édesapja engesztelô áldozatul, hogy Isten elégelje meg a szörnyű sok csapást és ne engedje teljesen elpusztulni a nemzetet. Szent Margit engesztelô élete és hivatása akkor kezdôdött meg tulajdonképpen, amikor tudatára ébredt, hogy Isten miért adta neki az életet és rádöbbent arra, hogy áldozatul kell magát felajánlania népéért, nemzetéért. Amikor ô maga is látta, hogy pillanatnyilag elmúlt ugyan a szörnyű csapás, de ott fenyegetett a másik, hogy visszajöhet az ellenség és porba döntheti a nemzetet, -- amikor látta, hogy benn az országban széthúzás, testvérháború készül, akkor döbbent rá, hogy itt most engesztelni kell! Nemcsak egyes önsanyargatással és önmegtagadással, hanem életével. Egész életét kell odatenni az engesztelés oltárára! Hűség az engesztelô hivatásban Engesztelô Szent Margit megértette az idôk jelébôl a Gondviselés útmutatását, megértette az ô nagy hivatását, hogy most nemcsak egyes engesztelô imákra, jócselekedetekre van szükség, hanem az egész élet felajánlására. Ezért lett élete engesztelô áldozat. Úgy tekintette a kolostort, mint engesztelô áldozatának szent helyét, ahol engesztelô életét kell élnie. Annyira megszerette ezt az életet, hogy amikor többen is jöttek, hogy onnan kiemeljék: Anjou Károly, majd egy lengyel herceg, végül Ottokár cseh király, megborzadt, mert tudta: az ô hivatása az, hogy engesztelô áldozat legyen egészen utolsó leheletéig. Amikor édesapja is rá akarta bírni, hogy hagyja el a zárdát és politikai okokból menjen férjhez, hivatkozott arra, hogy élete nem az övéké többé. Istennek ajánlotta fel magát és szülei sem rendelkezhetnek már vele. Nem tágít hivatásától, -- kitart hűségesen Krisztus, az engesztelô áldozat keresztje mellett. Az engesztelô áldozat példája Íme, a példa, amelyet az Egyház a szentek dicsfényében szemünk elé állít, hogy kövessük. Igen, engesztelni kell, sokat engesztelni! De éppen az ô példája hirdeti, hogy nemcsak egyes engesztelô imákra, önmegtagadásokra van szükség, hanem egész életünk felajánlására. Legyen egész életünk engesztelô áldozat az Úr oltárán. # 2. Életáldozat ,,Majd én kivégzem ôt!'' Clairvaux-i Szent Bernát az egyik napon egy városba tért be és ott nagy népsereg jött vele szembe. Közelükbe érve észrevette, hogy a. tömeg közepén egy megkötözött, halálraítélt embert kísérnek. Amikor látta a nyomorult halálraítéltet, meg esett a szíve rajta. Odament hozzá, kezébe vette kötelékét, és azt mondta: ,,Engedjétek át nekem ezt a gonosztevôt, majd én kivégzem ôt!'' Azonnal odajött a fôúr, aki halálra ítélte a bűnöst és mondta: ,,De Atyám, mit akarsz ezzel a gazemberrel? Csak nem akarod megmenteni? Hiszen igen nagy gonosztevô!'' ,,De igen -- mondta a szent, azt akarom, hogy nekem adjátok és én végrehajtom rajta a halálos ítéletet.'' ,,Hogyan, hisz ez a legnagyobb gonosztevôk egyike'', felelte a fôúr. ,,Igen, ti halálra akarjátok ôt vinni, olyan halálra, amely rövid idô alatt végez vele, de adjátok ôt nekem, én naponta akarom ôt keresztre feszíteni!'' Három szeggel! Szent Bernát lánglelkű szent volt, szavára a fôúr engedett: ,,Ám legyen! Ha akarod, te hajtsd végre rajta a halálos ítéletet!'' És Szent Bernát magával vitte azt az embert kolostorába és a szerzetest fogadalmak három szegével úgy szegezte ôt keresztre napról- napra, hogy az ember megtért, sôt buzgó és a legszentebb szerzetesek egyike lett belôle. Ezt tette Engesztelô Szent Margit is, amikor tudatára ébredt, hogy miért vitték ôt szülei a veszprémi kolostorba, majd késôbb a Nyulak szigetére. Ô is úgy érezte, hogy a szerzetesi fogadalmak három szegének ôt is keresztre kell feszítenie. Annyira fellelkesedett Krisztus szeretetében, hogy a lemondás, a tökéletes odaadás szögeivel az áldozat keresztfájára akarta szegezni magát. Példakép nekünk! Példaképünk tehát Szent Margit abban, hogy mi is szeressük meg Krisztus keresztjének három szögét és azzal feszítsük fel magunkat engesztelô áldozatul a keresztre. Igaz, hogy sokan ezt hallva talán azt mondják: nekem nem szerzeteséletre szól a hivatásom, más körbe rendelt és helyezett a Gondviselés. De ne feledjétek, hogy minden hivatáskörben meg lehet találni az áldozatot, az önmegtagadást, amely kedves az Isten színe elôtt. Ha nehéz is a három szöggel való keresztre feszítés, nézz akkor keletre és értsd meg az idôk jelét! Tudod-e, látod-e, mi történik ott és mi közeledik felénk is? Szent Margit is megértette! Lelki szemeivel már látta a keletrôl jövô második tatárjárás veszedelmét és tudta, hogy életének ezért kell engesztelô áldozattá lennie, akármilyen nehéz lenne is ez az áldozat. Elfogadta népéért, nemzetéért a nehéz áldozatot. Vagy ... vagy! Értsétek meg az idôk jelét! Értsétek meg, hogy ezekben a nehéz percekben, vagy engesztelünk, hogy Isten irgalmát megnyerjük, vagy még szörnyűbb csapás fog reánk szakadni! Szörnyű nagy a bűn, ami Isten haragját kihívja ellenünk. Ne éljünk illúziókban, a modern élet álarca alatt húzódik meg a bűn, a gonoszság, szemrebbenés nélkül tudja népek ezreit elpusztítani. Vagy engesztelünk keresztre feszítvén magunkat, vagy még szörnyűbb módon elpusztulunk! Ezt érezte meg Engesztelô Szent Margit, azért szerette az engesztelést. Ne félj! Ô nem elégedett meg azzal, hogy itt-ott engesztelô imát mondott, hanem egész élete engesztelés, szenvedés, keresztre feszíttetés volt. És ha neked a Gondviselés talán nem a szerzetesi hivatást adta, az egészen biztos, hogy a te hivatási körödben is az engesztelô áldozat szögeivel kell magadat keresztre feszítened! Csak ne félj a szenvedéstôl, az engesztelô áldozattól! Ne félj, hogy egész életed szenvedéssé válik az engesztelés keresztjén! Látod, a gyenge, törékeny szent erôsebb, hatalmasabb volt, mint királyi ura, mint az egész magyar nemzet. Nem pihenhetünk nyugodtan Szent Margit már korán megtanulta a betűvetést és hűségesen tanulmányozta a történelem lapjait. Megtanulta abból, hogy nem szabad álomra hajtani a fejünket, amikor az ellenség a kapuban van. Hiszen Kálmán herceg is elôször gyôzött a tatár sereg felett. Csak amikor a magyar urak gyôzelemittasan álomra hajtották fejüket, akkor tört rájuk újólag az ellenség és kicsavarta a gyôzelmi babért a kezükbôl. Nem szabad álomra hajtani a fejünket akkor, amikor a veszedelem még nem múlt el. Ez a szörnyű idô, amit most élünk, a szenvedésnek egész özönét hozta. Mindenkinek szenvednie kell, a szenvedés elôl nem lehet elmenekülni. De aki nem veszi fel az engesztelés keresztjét, az árulója ennek a népnek, mint azok a magyar fôurak, akik a Mohi pusztán álomra hajtották a fejüket, holott a halál leselkedett. reájuk és a nemzetre. Nem érünk most rá nyugodtan lenni és élvezni, most engesztelni kell! Három szeggel kell most magunkat felfeszíteni Krisztus keresztjére és nem szabad visszarettenni attól, hogy kedves illatú áldozatul adjuk oda életünket Isten szent felségének megengesztelésére. # 2. Hôsi áldozat Mit hirdet! Engesztelô Szent Margit élete, hôsi felajánlása, megragadja az ember lelkét. Azt hirdeti nekünk: legyetek engesztelô áldozatok és tanuljatok tôlem, amint én is Krisztus engesztelô áldozatából tanultam meg, hogy miként szegezzem fel magamat az engesztelés keresztjére! És ha egyesek talán félnek, Szent Margit lelke azt súgja: ne féljetek a szenvedés láttán, hiszen az a legnagyobb engesztelô áldozat, amikor nemcsak egyes tetteket ajánlunk fel engesztelésbôl, hanem az egész életet. Csak így találjátok meg a módját annak, hogyan valósítsátok meg azt, amire én példát adtam. Hôsi áldozat példája Igen, e tökéletes engesztelô áldozat példája tanít meg arra, hogyan engeszteljünk. Nemcsak a szerzet és kolostor falai közé való az engesztelés! Mindenki, aki megérti az idôk jelét, belátja annak szükségét és ha a kegyelem megindítja lelkét, meg is valósítja azt és a kegyelem sürgetésére szívesen áldozza fel magát! Engesztelô Szent Margit példája mindjobban serkent ennek a hôsi teljes felajánlásnak az áldozatára. Milyen volt ez a hôsi példa? Imádságos élet volt. Olyan nagyon fellángolt Engesztelô Szent Margit szívében -- lelkében az Isten iránti szeretet, olyan nagy szerelmet ébresztett benne Krisztus Urunk, hogy azt többé eloltani nem lehetett. Mindig vele akart lenni, vele társalogni. Ez sugallta imádságos életét! Azt olvassuk róla, hogy sokat és annyira sírt, annyira könyörgött, hogy sokszor imái közben egészen nedves volt a fátyola a könnyektôl. Megszoktuk azt, mi magyarok, hogy még vigadva is sírunk, de még inkább sírnunk kell most, amikor olyan nehéz idôket élünk! Imaélet Igen, imádságos élettel kell szüntelenül megszentelni életünket. Legyen egész életünk engesztelô imádság. Mert nemcsak akkor imádkozik az ember, mikor imát morzsol. Az imádságos élet több ennél, mindig Istennel és Istenben él. Így élte imaéletét Engesztelô Szent Margit. Ha ôt követjük ebben a bensôséges imaéletben, ebben a bensôséges és állandó lelki kapcsolatban Istennel, akkor akár a politikai élet forgatagában is, egész életünk állandó szárnyalás lesz Isten felé. Ha Isten szeretete ihleti engesztelô életünket, akkor engesztelünk legjobban. Engesztelés munkával De ne gondoljuk azt, hogy Szent Margit mindig csak imában töltötte életét, pedig állandóan imádkozott. Részt akart venni a konvent legalacsonyabb munkáiban is. Ô, a király; leány, sírva fakadt és szinte meggyalázásnak vette, ha kímélni akarták. Olvassuk róla, hogy télnek idején is együtt dolgozott a nôvérekkel, halat tisztított a konyhán, úgy hogy ujjaiból a vér serkent ki. Fát hordott, mint az utolsó szolgáló és hôsi példát adott, hogy kötelességteljesítéssel is folyton lehet imádkozni. Minden munkát, amit egész életén keresztül végzett, felajánlott engesztelô áldozatul. A munka áldozata Ugye, hogy ráismerünk magunkra, akiket szintén valamilyen munka köt oda hivatáskörünkhöz? Kit a hivatalhoz, kit gyárhoz, másokat iskolához, műhelyhez, -- mindegy, a munkából mindenkinek kijut és a munka keresztjére kell magunkat ráfeszíteni. A munkát meg lehet szentelni azzal, hogy egész életünkön át engesztelésül ajánljuk fel Istennek. Igen, legyen az egész napi munka imával átszôtt engesztelés! Nem robot, nem kényszermunka, hanem engesztelô áldozat, hiszen erre mutatott példát Szent Margit! Ô is úgy tanulta meg Krisztustól, aki 30 éven át az egyszerű ácsműhelyben szentelte meg a munkát és ezzel vezette be engesztelô áldozatát. Az engesztelô élethez nem kell rendkívüli életkörülmény, nem kell szerzetesrend. Mindenki élheti azt a maga hivatáskörében, csak tegye oda munkás életét az engesztelés oltárára és szeresse a munkát, úgy amint Szent Margit szerette. Engesztelni szenvedéssel Engesztelô Szent Margit nagyon jól tudta, hogy a munka büntetés is. Ôsszüleink büntetése. A munka a paradicsomban is létezett, de akkor öröm és boldogság volt. Margit nagyon jól tudta, hogy a bűn büntetése lett a munka és a szenvedés. Tudta, hogy ezzel a szenvedéssel lehet a legjobban engesztelni. Ezért nem menekült elôle, hanem örömmel ölelte magához. Akár testi, akár lelki szenvedés is volt, örömmel fogadta, mert voltak lelki szenvedései is, fôként akkor, amikor a cseh Ottokár király kezét kérte és ô visszautasította. Királyi atyja megneheztelt érte és haragja nemcsak leányának szerzett szenvedést. A sororoknak is tapasztalniuk kellett a király haragját. Ôk nem helyeselték tehát Margit magatartását és éreztették vele neheztelésüket. De ô minden szenvedést örömmel fogadott el, mert szenvedéssel akart engesztelni. Nem menekült el a szenvedés elôl és ha egy nap Isten nem küldött belôle, ô maga keresett magának. Ezért szerette az önmegtagadást is. Tudta, hogy csakis így egyesülhet a szenvedô, keresztre feszített Krisztussal. Csakis így lehet engesztelô áldozat a kereszt oltárán. Kövessük példáját Ô megmutatta a példát, hogy mi is szeressük a szenvedést. Ki tagadhatja, hogy szenvedéssel van tele életünk egész napon át? Ha ezeket a szenvedéseket nemcsak nyögve vállaljuk, hanem engesztelésül szívesen ajánljuk fel Istennek, akkor mi is kedves illatú áldozatokká válunk. -- És ha nincs szenvedés, akkor az önmegtagadás fegyvereit használjuk. Ne zúgolódjunk, ne lázongjunk sorsunk és keresztünk ellen, hanem keressük az alkalmat, hogy kemény iga alá hajtsuk testi vágyainkat, rászögezzük magunkat Krisztus engesztelô keresztjére. Töltse be a földkerekséget! Lám ez az engesztelô áldozatos élet nem is olyan lehetetlen, csak Engesztelô Szent Margit hôsi példáját szeressük, kövessük! Igen, vele együtt, az ô példáján fellelkesülve, ajánljuk fel mi is egész életünket. Akkor tüzet fog tôle minden magyar szív, magyar lélek. Sôt nemcsak a magyar szíveket gyújtja majd lángra, hanem idegenben is népek és nemzetek szívét serkentjük az engesztelô élet áldozatára. Éppen a mai napon áldozza fel magát Szűzanyának az egész holland püspöki kar. Igen, a mai nap az engesztelés nagy napja itt is, külföldön is. Az a tűz, amely itt a magyar talajon gyulladt ki, -- amelynek legszebb lángja Engesztelô Szent Margit életének példája, -- töltse be az egész földkerekségen minden jóakaratú ember szívét és lelkét! ======================================================================== Az engesztelés hôsi áldozata Imádni, engesztelni jöttünk össze téged, Uram Jézus Krisztus! Te voltál az engesztelés legnagyobb hôse, aki a súlyos keresztet hordozva elôttünk jártál és a kereszt áldozati oltárán magadat a mennyei Atyának felajánlottad. Te ihletted meg az engesztelés nagy hôsét Szent Margitot is és azóta szentséges Szíved szeretete gyullasztja lángra az engesztelés tüzét! Azért jöttünk most össze isteni Mester, hogy ihless bennünket is! Gyullaszd lángra szívünkben az engesztelés tüzét, amely a hôsi engesztelésre serkent! # 1. Az idô rövid ,,Tizenöt perc van hátra!'' Szent Alajosról beszélik, hogy mikor novícius volt és társaival az üdülés perceit töltötték a társalgóban, egyikük szórakozás közben hirtelen megállt és azt mondta: Mit csinálnánk most, ha az Úr Isten elküldené angyalát és azt mondaná: tizenöt percünk van még hátra, azután vége a földi életnek! Az egyik azt mondta, hogy neki valami kötelessége van hátra, a másiknak bocsánatkérés, a harmadiknak a lelkét nyomta valami, gyónni akart. Mikor mindenki elmondta, mit csinálna, már csak Szent Alajos volt hátra. Ô maga elé nézett és azt mondta: Én folytatnám tovább a játékot! Hogyan?! Hát egy szent nem imádásban akarja eltölteni élete utolsó perceit? -- Szent Alajos azért felelt így, mert az is, amit szórakozásképen, de Isten akaratából végzett, istenszolgálat, Isten iránti szeretetének megnyilatkozása volt. Ha nekünk is ezt üzenné?... Mit szólnánk, ha az Úr most is elküldené angyalát és azt mondaná nekünk: egy-két hónap van még hátra, több idô nem adatik? ... Mit tennénk akkor? Így élünk itt a földön, mintha mindig itt kellene maradnunk és nem gondolunk arra, hogy az Isten örök terveiben határt szabott mindennek, az emberi életnek, annak a lehetôségnek, hogy meddig engeszteljünk és engesztelhetünk. Mit szólnánk, ha az Úr azzal az üzenettel küldené angyalát, hogy csak egy-két napunk van már hátra és azzal vége? Akadna-e ember, aki azután még gondolkodna, mit tegyen? Nem érezné a szükségét annak, hogy megpróbálja felhasználni azt a rövid idôt, hogy kiengesztelje az Isten fölségét? Idô adatik Engesztelô Szent Margit is így volt: nem tudta, mikor jön megint kelet felôl az ellenség. De érezte, hogy idô adatik és ez azért adatik, hogy ô most hivatását teljesítse és engeszteljen. Ezt az idôt nagyon jól igyekezett felhasználni. Nem sokáig hagyta a Gondviselés itt a földön. Pár évet kapott csak, nem sokat, de azt úgy használta fel, hogy annak minden perce a hôsi engesztelésnek legyen szentelve. Engesztelés kötelességbôl Az engesztelés lehet kötelesség. Aki vétkezett, köteles elégtételt nyújtani Istennek, hogy Isten igazságosságának eleget tegyen. A szentgyónásban az elégtétel tehát annyit jelent, mint engesztelés. A szent gyónásban Krisztus vére mossa tisztára az embert és mégis mi is végzünk valami engesztelést kötelességbôl. Nemcsak az egyén köteles engesztelni, hanem a közösség is a társadalmi bűnökért. Istennel szemben nemcsak egyénileg vagyunk felelôsek saját bűneinkért, hanem engesztelnünk kell az egész egyetemességért. Mindannyian elégtételre vagyunk kötelezve. Magasabb fokú engesztelés Van az engesztelésnek magasabb foka is, amikor egész életünket ajánljuk fel az Úr Istennek, mint Szent Margit, hogy minden imádságunk, munkánk, szenvedésünk szakadatlan engesztelés legyen. Még a szórakozás és a pihenés is engeszteléssé válik, ha egész életünket engesztelésül ajánljuk fel, mert az engesztelô életfelajánlás engesztelô szent cselekvéssé magasztosítja azt is. Engeszteljünk szeretetbôl! De ez az engesztelés még magán viseli azt a bélyeget, hogy az ember köteles arra és a félelem vezeti. Engesztelése Krisztus engesztelésének érdemeibôl sokat nyer ugyan, de sokkal tökéletesebb úgy engesztelni, mint azt Engesztelô Szent Margit tette. Szükséges, hogy az ô példájára szeretetbôl engeszteljünk! Az ô Szívének tüze gyulladjon fel az engesztelô lélekben és egyesítsen Krisztussal. Aki úgy egyesül Krisztussal, mint ô, az megérzi Jézus Szívének minden szomorúságát. Megérzi, hogy mennyire fáj neki az emberek gonoszsága és hálátlansága. Ha ezt mi is átérezzük, nekünk is azt mondja az Úr, amit Alaqocue Szent Margitnak, mikor felpanaszolja, hogy az emberek bűnt bűnre halmoznak: Legalább te kárpótold hálátlanságukat, legalább te nyújtsál nekem vigaszt! Az engesztelés hôsei Az igazi, a teljes krisztusi szeretet bennünket is ránevel, -- mint Engesztelô Szent Margitot, -- hogy hôsei legyünk az engesztelô áldozatnak, hogy megérezzük, mi fáj a szent Szívnek. Rettenetesek azok a bűnök, amelyeket ma az egész világon elkövetnek és amelyek borzalommal töltik el az ember lelkét! Krisztus szentséges Szívét nyitotta meg, hogy megértsük, mennyire szeret és az emberek nemhogy viszonoznák az ô szeretetét, de bűnt bűnre halmoznak és a legsúlyosabb sértésekkel szomorítják meg Jézus szent Szívét. Akkor eljön hozzánk és azt mondja: Legalább te engeszteld meg az én Szívemet, legalább te légy az, aki nem okozol nekem szomorúságot és a te szereteted kárpótolja azt, amit a többiek megtagadnak tôlem. Ezeket a szavakat intézi hozzánk Krisztus! Gondoljuk meg: legalább én engeszteljem Ôt! # 2. Hôsi engesztelés Az engesztelés fokai Három foka van az engesztelésnek: 1.köteles engesztelés, amely sokszor félelembôl történik, 2.az egész életnek a felajánlása engesztelésbôl, 3.a hôsi engesztelés. Mibôl áll ez a hôsi engesztelés? Mit lehet még felajánlani engesztelésül az Úr szentséges Szívének, mikor már felajánlottuk egész életünket, minden cselekedetünket? Megemelhetjük az életünket magasabbra és akkor az egyszerű életfelajánlásból hôsi életfelajánlás lesz. Hogyan emelhetjük meg életünket, hogy kedvesebb és értékesebb áldozat legyen? Nem rohanok az árral! Ti, akik munkálkodtok a fájdalmas Szűzanya tiszteletében, értsétek meg, mit tehettek még, hogy hôsi fokban engeszteljetek! Nagy idôk, nagy embereket szülnek, de a nagy gonoszság sokszor megrontja még a nagy embereket is. A jó környezetében könnyű jónak lenni, de gonosz nemzedék közepette tisztán megôrizni magunkat a kor romlottságától, ez hôsi cselekedet! Nem rohanok az árral! Minél nagyobb a romlottság körülöttem, annál jobban szembeszállok vele és annál bensôségesebben igyekszem a jó Istenhez ragaszkodni. Ebben foglalható össze a hôsi engesztelés! Annál szentebbül! Minél jobban belevetik magukat az emberek a bűn sodrába, annál jobban egyesülök én Istennel; minél gonoszabb a világ, annál szentebbül élek én. Nem csodák művelésében áll az életszentség, nem rendkívüliségekben kereste Engesztelô Szent Margit sem, hanem abban, hogy a legtökéletesebben összeforrott Istennel és ez annál jobban fokozódott, minél inkább romlott körülötte a világ. Nem szórok átkot a világra, hanem minél jobban elsodródik az Krisztustól, annál jobban egyesülök én Jézusom Szívével. Igyekszem életszentségben élni és mindig jobban és jobban beleolvadni, belekapcsolódni Isten életébe! Krisztus Urunk is így jellemezte ezt az állapotot, hogy Ô a nemes ojtás, amit vadhajtásba ojtanak. Mi vagyunk a vadhajtás, amelybe Krisztus van beojtva. Minél gonoszabb tehát a világ, annál jobban törekszünk erre az életszentségre. Annál tisztábban! A hôsi engesztelésnek van még más formája is. Ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy az érzékiség, a vágyak perzselô tüze éget fel mindent. Sajnos a kultúra nem az erényesség útjára vitte az embereket, hanem alkalmat nyújtott, hogy még jobban belemerüljenek a testiségbe. Szégyenleni kell, hogy ennek a gonosz kornak a gyermekei vagyunk! Ez a nagy romlottság ébreszti az engesztelô lelkekben azt a vágyat, hogy minél szennyesebb a világ, annál tisztábbak legyenek ôk! Ez emeli hôsi fokra az életáldozatukat. Ha ezt megteszi mindenki a maga körében, -- azzal, hogy annál tisztábban él, -- kárpótlást, vigaszt nyújt a sok bűnért és mocsokért, amellyel megszomorítják a tisztaszívű Jézust. Annál nagyobb szeretetben! Végül az engesztelô élet hôsi formájához még hozzátartozik a szeretetnek hôsi fokban való gyakorlása is. A világ ebben a szörnyű kataklizmában mély és sötét gyűlölettel telik el, de minél jobban gyűlölködik a világ, annál nagyobb szeretettel közeledjünk mi hozzá. Ez a szeretet folyton ösztökél, sürget bennünket Szent Pál szerint, hogy mind jobban és jobban törekedjünk szeretetben, tökéletességben élni és a tökéletesség legnagyobb fokára emelkedni. Ez az engesztelô hôsi életfelajánlás harmadik formája. A hôsi engesztelés példaképe E három formában nyújtott nekünk hôsi példát Engesztelô Szent Margit is, mikor az egész élete az Istennel való legbensôségesebb egyesülésben telt. Képes volt a legnagyobb szenvedést elviselni: szentségben, tisztaságban, szeretetben. Minél inkább bűnös volt a világ körülötte, annál nagyobb szentségben, tisztaságban, szeretetben ajánlotta fel életét Istennek! Ebben kövessük ôt, engeszteljük a bennünket végtelenül szeretô -- jóságos Szívet: szentségben, tisztaságban, szeretetben! # 3. Önkéntes élettörvény Szállj magasabbra! ,,Barátom, szállj feljebb'' mondotta az evangélium tanúsága szerint a királyi ember az ô lakomáján. ,,Szállj magasabbra!'' mondja az isteni Üdvözítô mindazon lelkekhez, akiknek a hôsi engesztelô életfelajánlásra adott hivatást. Még magasabbra szállj testvér, érezd meg, amikor az Úr Jézus Krisztus szeretete lelkedbe hatol, tégy többet, engesztelj jobban! Még magasabb áldozat az, mikor a három szeggel felszegezzük magunkat az áldozat keresztjére, mint Engesztelô Szent Margit is, aki a szerzetesi hármas fogadalommal odaszegezte magát a teljes lemondás keresztjére. Az Úr nem mindenkitôl kívánja, hogy ezt a hármas fogadalmat tegye le, de hármas szeget nekünk is ad, mellyel az engesztelô áldozat keresztjére szegezhetjük magunkat. E három szeg a kötelezettség, hogy egész életünkben törekszünk szentségben, tisztaságban, szeretetben élni. Ha az Isten szeretete sürget, akkor merjük ezt a hármas szeget is vállalni, merjük magunkat fogadalommal is kötni, hogy mindig jobban és jobban akarjuk magunkat a törvény kötelezô erejével Istenhez kötni szentségben, tisztaságban, szeretetben. Elkötelezettségünk engesztelése Ez az állandó engesztelésre való törekvés, elkötelezettség, vagyis fogadalom, szentségben, tisztaságban szeretetben élni: három szeg, mellyel úgy odaszegezhetjük magunkat az életáldozathoz, hogy többé vissza ne léphessünk, hogy ne tudjunk rajta változtatni, még akkor se, ha engesztelô áldozatunk elfogadtatik, ha Isten elhárítja a sok csapást és megadja azt, amit az Ô jóságos Szűzanyja útján ígért nekünk Fatimában. Mária Szívén át Igen, a Szűzanya azt ígérte, ha nagyon engesztelünk, akkor remélhetjük, hogy békességes, boldog idôk következnek. Szűz Mária megmondotta huszonöt évvel ezelôtt Fatimában, hogy a legnagyobb biztosítéka a békének az, ha mi hűségesen kitartunk az engesztelô áldozat hôsi fokán. A boldogságos Szűzanya sürgette az engesztelést. Megmutatta jóságos anyai szívét, amely oly annyira fájlalja, hogy az emberek nem szeretik az ô szerelmetes Krisztusát. Azért jött el Fatimába, hogy feltárja szenvedô Szívének titkát és sürgesse az engesztelést. Azt akarja, hogy engesztelô felajánlásunkat anyai kezébe tegyük és az ô engesztelô Szívén keresztül mutassuk be a mennyei Atyának. Ha mi magunk közvetlenül adnók oda, annak még a hôsi formában is kevés értéke lenne Isten elôtt. De ha a boldogságos Szűz az ô Szívébe rejti és jóságos Szívének engesztelésével egyesítve ajánlja fel a mennyei Atyának, akkor az mérhetetlenül kedvesebb és értékesebb lesz. Visszhang a magyar szívekben A fatimai szózat talán egy országban sem keltett oly nagy visszhangot, mint éppen nálunk. Sehol egy nép sem vallja úgy mint mi, hogy a boldogságos Szent Szűz égi pátrónánk. Mi eddig is hűen vallottuk, hogy az ô tulajdonai vagyunk, egészen hozzá tartozunk. A magyar szívnek nem volt szüksége, hogy meginduljanak az egek és rázuhanjon a nap, enélkül is azonnal megértette a Szűzanya óhaját. Fellángolt a magyar lélekben az engesztelés tüze. Napról -- napra nagyobb azoknak a száma, akik felajánlják magukat hôsi áldozatul és oda teszik a Szűzanya Szívébe, hogy vigye Isten színe elé s legyen kedves áldozat a mennyei Atya elôtt. Értsük meg a Szűzanya hívó szavát! A Magyarok Nagyasszonyának nem is okozhatunk nagyobb örömöt, mintha odaborulunk az ô fájdalmas Szívére és bemutatjuk azt a hôsi felajánlást, mellyel szentségben, tisztaságban, szeretetben akarunk engesztelô életet élni. Szent fogadalom pecsételje meg engesztelô életfelajánlásunkat! Körüljár most a Szűzanya és gyűjti a hôsi életfelajánlásokat. Ki az, aki ebbe a perselybe ne tenné oda a leghôsibb áldozatot? ======================================================================== Az engesztelés iskolájában Hol vagy Margit királyleány? Századokon át így énekeltünk a nemzet atyjához, ,,Hol vagy István király, téged magyar kíván!'' Mondhatjuk, drága Testvéreim, hogy századokon át ugyanaz a hô ima szállt az égbe minden magyar szívbôl, minden magyar lélekbôl: Hol vagy Árpádháznak gyönge virága, Margit királyleány, akit a magyar népnek szíve, lelke kíván! Hányszor tekintettünk fel hozzád nehézségeinkben, bajainkban, szenvedéseinkben! Hol vagy népünk engesztelô angyala? Jöjj és engedd meg, hogy beléd kapaszkodjék a magyar, megpróbáltatásainak nehéz napjaiban! Mert te is a megpróbáltatások gyermeke voltál, te is végigszenvedted azt, ami a magyar történelemben e két szóval fejezhetô ki: ,,magyar sors''! ,,Vezérlô csillagunk!'' Tudjuk azt, hogy ez a ,,magyarsors'' igen szomorú, igen gyászos volt. Sok szenvedésen ment át a magyar, de soha kétségbe nem esett. Soha le nem tört a kereszt súlya alatt, mert mindig volt, akire feltekintsen. Te voltál a csillag századokon keresztül. A te példád, engesztelésed, életed csillag volt számunkra, a remény csillaga. Olyan csillag, mint az, amely napkeleten gyulladt ki a Krisztust keresô bölcsek és királyok útján és elvezette ôket a betlehemi Kisded jászolához. A te életed is a sötétben botorkáló, Krisztust keresô magyar ôsök vezérlô csillaga volt. Fejedelmek és alattvalók, urak és szolgák, szegények és gazdagok egyaránt terád tekintettek fel és te elvezetted ôket Krisztushoz. Mert bár egyszerű, szegény és visszavonult akartál lenni, pedig királyi sarjból való vagy, mégis éppen ez a lemondásod, ez az áldozatos életed fényes csillagként ragyogott elôttük és elvezette ôket Krisztushoz, hogy Benne bízzanak, Benne reméljenek! Nagy örömünnep Nagy ünnepet ülünk. Ez a háromnapos ünnepség, amely megelôzi a mi Árpádházi drága Virágszálunknak, Margitkánknak szentté avatási ünnepét, a magyar történelemben ritka és fényes örömnap. Boldogoknak vallhatjuk magunkat, hogy megértük ezt a nagy ünnepet, amelyre évszázadokon át vágyódott a magyar szívének, lelkének kívánságával: Hol vagy Margit királyleány, hol vagy te engesztelô áldozat? Mikor tisztelhetünk oltárainkon, mikor lesz a Te égi dicsôséged is teljes és nyilvánvaló a földön is? ,,Mikor?...'' Hát most! -- Most az idei esztendônek Margit napján, akkor fogja aláírni és véglegesen kihirdetni a Szentséges Atya, hogy Árpádházi Margit az egész Anyaszentegyháznak, az egész egyetemes krisztusi Egyháznak szentjeként tisztelhetô, az ô pártfogásába ajánlhatjuk magunkat. Az ô engesztelô áldozatának gyümölcseit élvezzük most és használjuk ki ezekben a nehéz napokban. Az engesztelés szentje Igen! Árpádházi Margit ettôl a naptól kezdve az Anyaszentegyházban az egész földkerekségen annak a tiszteletnek fog örvendeni, mint amilyen tiszteletben részesítette ôt a magyar nép kezdettôl fogva. E pillanattól fogva a szenteknek sorában találjuk és tiszteljük ôt, aki nemzetére és hűséges követôire szeretettel jósággal tekint onnan fentrôl, a magas mennyei trónról és jóságos szeretetébe fogad mindnyájunkat, de különösen e nehéz idôknek magyarjait. Árpádházi Boldog Margitnak tekintettük ôt eddig évszázadokon át, de ezidei ünnepnapjától kezdve már Szent Margitnak tiszteljük. Az ,,Árpádházi'' jelzôt meghagyták ugyan, de azt hiszem, sokkal inkább odaillik neve elé az ,,engesztelô'' jelzô, mert ôt az engesztelés szentjének kaptuk. Engesztelés a sötét éjszakában Egynéhány évvel ezelôtt, 1938-ban az egész világ összesereglett a kis Magyarország fôvárosában az eucharisztikus kongresszuson. Ennek a szörnyű világháborúnak a közvetlenül megelôzô napjaiban jött össze az egész földkerekség hívô népe azért, hogy hódoljon az Oltáriszentségben velünk lakozó és bennünket mérhetetlenül szeretô isteni Jóság elôtt. Azok, akik idôsebbek, tudják, hogy amikor összejöttünk erre a nagy világkongresszusra, a lelkünk félt és remegett, mert felállították már az ágyúkat ellenünk, minden pillanatban várhattuk, hogy ez a szörnyű világháború kitör és elsô rohama, elsô nekilendülése bennünket fog elpusztítani. Ágyúcsövek között jött össze a világ. A végsô veszedelemben könyörögtünk és engeszteltünk ott a Hôsök terén, azon a felejthetetlen éjszakán, amikor csak férfiak voltak jelen és közösen végezték az engesztelô ájtatosságot. Csak férfiak de negyedmillió férfi, -- édesapáitok és testvéreitek, -- a koromsötét éjszakában ott a Hôsök terén összejöttek engesztelni. Fenn a magasban az Oltáriszentség kivilágítva tündökölt. Istenben boldogult P. Bangha és P. Csávossy elmélkedést mondott a mikrofonba és buzgó szívvel, áhítatos lélekkel elmélkedtünk az engesztelés gondolatáról. Akkor ragadott meg az a gondolat, hogy milyen hasonló a mi életünk és sorsunk ahhoz a sötét éjszakához, amelyben csak egy világosság van, Krisztus világossága. Krisztus helytartója döntött Velünk engesztelt az egész világ, mert hiszen az egész világ népe, minden ország küldöttei térdeltek ott. A pápa ôszentségének követe végezte az engesztelô szentmisét, az, akit most már Szent Péter utódjaként tisztelünk és szeretünk, aki most Krisztus helytartója a földön. Aki ott volt és szemébe nézett annak a szentéletű embernek, az kiolvashatta, hogy valami földöntúli tűz ég a lelkében. Ez a tüzes lelkű apostol kiérezte lelkünk vágyát, azt, hogy évszázadokon át így imádkoztunk: Hol vagy Margit királyleány, mikor tisztelhetünk oltárainkon. Jóságos atyai szíve velünk dobogott és amikor a pápai trónra lépett, legelsô teendôi közé vette, hogy a magyar szívek kívánságát teljesítse. Elhatározta, hogy befejezi a szentté avatást, oltárra emeli az Árpádháznak gyönge virágát, az engesztelésnek ezt a nagy szentjét. Ebben a szörnyű veszedelemben, a magyar sorsnak egy ilyen nagyon sötét órájában összedobogott Krisztus földi helytartójának szíve velünk és megértette azt, hogy Margit az engesztelés szentje. Ha valaha engesztelni kell, úgy ma kell azt tenni! Ha valaha követni kell Árpádházi Szent Margitot, úgy ma kell követni az engesztelésben az áldozatosságban, a szenvedésben. Most kell a példakép! Mi lehetünk azok a boldogok, akik a Szentséges Atya jóságából így ünnepelhetjük egy nagy hôsünknek a szentté avatási ünnepségét. Azonban nem volna igazi ünneplés, nem volna igazi örömnap ez a mai, hogyha csak az ünneplésnek a külsô fényét, külsô pompáját keresnôk. Hiszen nem is igen lehet ma lényeges külsô ünneplésre gondolni. A háború tartamára a Szentséges Atya úgy döntött, hogy minden szentté avatás szünetel. A miénk kivétel. Mert most engesztelni kell, mert Margit az engesztelés szentje, most kell az egész világot odairányítani feléje, hogy lássa és tanulja meg példáját követni. Most kell az engesztelésnek ez a védôszentje, az engesztelésnek ez a gyönyörű példája! Most kell ez a törékeny, szűzi lélek, aki odaáll a századok viharai fölé, és azzal az erôvel, amit Krisztus szeretete nyújtott, bizalmat, reménysugárt gyullaszt a sötét magyar égen, hogy bennünket, szenvedô magyarokat megvigasztaljon! Most kell, hogy hirdesse nekünk: engem kövessetek; az engesztelés útjára lépjetek és biztosak lehettek, hogy az isteni irgalom szeretettel és jósággal fog rátok tekinteni! Születése elôtt felajánlották Istennek Margit az engesztelésnek védôszentje, ,,Magyarországi, Árpádházi'', de jobb volna azt mondani: Engesztelô Szent Margit. Hiszen engesztelés volt egész élete.. Születésekor rettenetes háború, pusztító fergeteg szakadt az országra. Elpusztított mindent. 1241-ben elvérzett a nemzet színe-java és velük együtt odaveszett a magyar élet reménysége. Alig tudták a király életét megmenteni. Futva menekült, mert a nyugati fejedelem ki akarta használni szorult helyzetét, azért délre ment, a dalmát partra. Még így is félô volt, hogy ott is utoléri a tatár. Földönfutóvá lett a magyar király, és földönfutó lett a magyar. Üldözték, hogy elpusztítsák. Ledôlt a nagy életfa: Reménytelen, vigasztalan volt a magyar jövô. Akkor a királyi pár úgy érezte, hogy valami nagy engesztelô áldozatot kell hozniuk. Elhatározták tehát, hogy születendô gyermekük ha leány lesz, Istennek ajánlják a magyar nép bűneiért. Legyen élete engesztelés azért, hogy feltámadjon halottaiból ez a letört nemzet. Az ég meghallgatta könyörgésüket és elfogadta az engesztelô áldozatot. Leány született: Margit. A Szent Katalin kolostor szentélyében Ez a Margaret, ez a drágagyöngy engesztelô áldozat volt születésének elsô pillanatától kezdve, így ajánlották fel a boldog szülôk az Úr oltáránál. És bár felcseperedve a legkedvesebb lett a királyi gyermekek között, akihez a szülôi szívnek egész melegével ragaszkodtak, mégis mikor három éves lett, elvitték ôt a veszprémi Szent Katalin kolostorba, hogy eleget tegyenek szent fogadalmuknak. Miért vitték Veszprémbe, miért a Katalin kolostorba? Azért, mert Veszprémben éltek a Szent Domonkos nôvérek, akik valamikor megosztották a számkivetés keserű kenyerét a királyi családdal és támaszai voltak a Nagyasszonynak a legszomorúbb idôkben. A dalmáciai szigeten ôk voltak a királyi család mellett, egyedül ôk vigasztalták, ôk virrasztottak a kis gyermek bölcsôje mellett, amikor 1242 január 18-án megszületett. Az ô kolostorukba került tehát a kis Margit, mert lélekben közelebb állt hozzájuk. Itt kellett ennek a szent áldozatnak a jó Isten oltárára kerülnie. Az engesztelés iskolájában Volt még egy másik ok is, amiért a királyi család úgy döntött, hogy gyermekük a Szent Katalin kolostorba kerüljön. Nagy híre volt ennek a kolostornak, mert ott élt egy nôvér, akit a boldogok között tisztelünk, s akinek életszentsége messze földön ismeretes volt. Ilonának hívták. Származását nem tudjuk, de életszentségérôl sok mindent jegyzett fel a krónika, errôl majd még elmélkedni fogunk a tridium folyamán. Az ô életszentsége vonzotta a királyi párt, hogy nevelésére bízzák a kicsi gyermeket. Olimpiades asszony, aki fiatalon megözvegyült, dajkája volt, de boldog Ilona a lelkiéletét gondozta. Az ô irányítása mellett fejlôdött ki az életszentség e gyönyörű példája. Katalin testvér pedig a tudományokba, a betűvetés mesterségébe és az ôsök hagyományainak tiszteletébe vezette be. Még tíz éves is alig volt, máris úgy ismerte a nemzet történetét és a magyar nép hagyományait, mint manapság is kevesen. Az engesztelés szentélyében Ez a kicsi, gyenge virágszál, máris tudatosan, a maga akaratából, a maga elszántából is engesztelô áldozat akart lenni a nemzetért, családjáért. Szívesen fogadta azt, hogy élete az Úr Istené legyen. Örömmel és készségesen karolta át az engesztelô áldozat keresztjét és boldog volt, hogy Ilona nyomában haladhat, hogy az engesztelés hôse lehet. Alig hétéves és már vezeklô öve van. Mikor elveszik tôle, mert féltik, hogy nem neki való még a vezeklés rendkívüli eszköze, addig sír, míg egy másikat nem szerez. És bár még egész fiatal volt, úgy, hogy nem is számították a nôvérek közé, mégis mindenben részt akar venni, ami a kolostori élettel együtt jár, ami sokszor nehéz önmegtagadást kíván azoktól is, akik abban nôttek fel. Margit engesztelô áldozat volt, s hogy a jó Isten elôtt kedves áldozat legyen, örömmel és készségesen vállalta az engesztelô, vezeklô élet minden keresztjét. Mikor 10 éves lett, királyi atyja úgy döntött, hogy ennek az áldozatnak nem szabad ott maradnia a veszprémi kolostorban, külön oltárt kell emelni számára. Olyan zárdára gondolt, amelynek alapítása és fönnmaradása is az engesztelést hirdeti a magyar népnek. Azért a király felépítette a Nyulak szigetén azt a kolostort, amelynek alapító levele így tanúskodik: ,,Midôn a tatárdúlás után, mely büntetésül bűneinkért zúdult reánk, keményen hozzáfogtunk az ország újításhoz, megszilárdításához, erôsítéséhez, alkalmas intézkedéseket tettünk az ország védelemre. A pesti magaslaton várat emeltünk. De nehogy úgy tűnjék fel, mintha csak mulandó dolgokra lenne gondunk a lelkiek és vallás mellôzésével. Hitünk szerint isteni sugallatra az a gondolatunk támadt, hogy a nevezett várhoz közel, a Duna szigetén, a kolostori életre alkalmas helyen, Isten Anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletére templomot és körülötte monostort vagy zárdát alapítunk, amelyben a szerzetesi regulák követelményei szerint jámbor szüzeknek kell a Királyok Királyát és a Szűznek Fiát szolgálniuk.'' Szolgáljon Istennek és a Szűznek! Úgy határozott a király, hogy maga ad példát és legdrágább kincsét áldozza fel az oltáron. ,,S hogy Isten elôtt ismert jámborságunk, amely nem maradhat rejtekben, másoknak is példa legyen mondja az alapító okmányban, leányunkat, Margit asszonyt, akit gyermekeink közül annál gyöngédebb szeretettel ölelünk át, minél biztosabban látjuk benne a jámbor, Isten elôtt kedves életnek elôjeleit, elhelyezzük ôt ebben a kolostorban, hogy életfogytáig szolgáljon Istennek és a dicsôséges Szűznek!'' Igen, a Nyulak szigetén, az engesztelés szentélyében szolgáljon Margareta Istennek és a boldogságos Szűz Anyának. Példája világítson az egész világnak Itt, e szentélyben fejlôdik ki lelkében 10 éves kora óta az életszentségnek ez a gyönyörű virága, amelyet azóta is szeret, követ a magyar ifjúság. Itt már tudatosan valósította meg Margit az engesztelô életet, amely azóta is példakép volt a magyar népnek. Ezt a példaképet akarta a mi dicsôségesen uralkodó Szentséges Atyánk az egész világ elé állítani. Ezt akarta biztató reménysugárként adni ezekben a nehéz napokban, amikor Margit korához hasonló nehéz, súlyos csapás zúdul reánk és az egész világra. Ezért ünnepelünk! Ha nem is a külsô fény és pompa szerint, de lélekben annál bensôségesebben, annál melegebben, annál nagyobb szeretettel és boldogsággal! Hiszen ebben a sötét magyar éjszakában, a mi Árpádházi Margitunknak szentté avatása egyúttal az engesztelés nagy szentjének oltárra emelése. Éppen most, mikor a Szentatya aláírja a szentté avatási bullát és kihirdeti az egész világnak, hogy az Árpádháznak ez a gyönge virága, engesztelô Margaretája a szentek sorában tisztelhetô, nekünk is az engesztelés nehéz keresztjét kell vinnünk. Ezért különös vigasz nekünk és az egész világnak ez a szentté avatás. Az egész világ tanuljon tôle Szörnyű nehéz, nagy szenvedés szakadt az emberekre. Ezért engesztel most a Szentséges Atya is, velünk együtt. Ô a legnagyobb vezeklôk egyike, aki Engesztelô Margitunk példája szerint engesztel, és most azt akarja, tanuljuk meg mindnyájan az engesztelés Szentjétôl, hogy ne essünk kétségbe, ne jajveszékeljünk, ne sírjunk, zokogjunk, hanem engeszteljünk magunkért és vétkeinkért, a nemzetért, az egész Egyházért. Érezzük, tudjuk, hogy a lelkek ezrei pusztulnak, ezért úgy kell tennünk, mint az engesztelés nagy Szentje, aki megkétszerezte, megsokszorozta vezeklését, önsanyargatását az Egyházért. Valaki megkérdezte tôle, miért? Azt felelte: az Egyház leánya vagyok, az Egyházhoz tartozom a keresztség által, nem fáj-e az, ami az Egyháznak fáj és nem szenvedek-e, mikor az Egyház lelkei szenvednek abban a szörnyű háborúban, ami apa és testvér között dúl. És még többet vezekelt, mindent megtett, hogy kibékítse az apát fiával. Két ízben, 1262 ôszén és 1266-ban ô eszközölte ki azt, hogy kibékültek egymással, megszűnt a szörnyű belviszály, amely annyi szomorúságot, gyászt hozott a lelkekre és az egész nemzetre. Engesztelést sürget Ezzel a példával áll itt most elôttünk a mi drága Szentünknek, Árpádházi Szent Margitnak a lelke. Engesztelni akart életében és engesztelést sürget, engesztelést hirdet ma is. Értsétek meg ôt ezekben a nehéz idôkben, amikor ugyanolyan pusztulás fenyeget, amikor körös- körül égnek már a veszélyes tüzek! -- Nem tudjuk, hogy melyik percben zúdul ránk a szörnyű orkán egész erejével. Ezekben a nehéz pillanatokban nagy vigasztalás nekünk Szent Margit. Felé tekintsünk, hozzá forduljunk, ôt ünnepeljük és kérjük, hogy az ô engesztelô áldozata, amely annyi évszázadon át biztosította nekünk a fennmaradást, most is segítsen minket, hogy mi is megtanuljunk engesztelô áldozatok lenni. Kövessük ôt az engesztelés útján, mert akkor biztosak lehetünk arról, hogy ez az engesztelés, amelyet példája sugall, a jó Isten irgalmát fogja számunkra is biztosítani, bennünket is megment a végpusztulástól, és egy jobb, szebb, dicsôbb magyar jövônek a hajnalát fogja felderíteni a sötét magyar éjszaka után. ======================================================================== A kereszt engesztelô útján Tüzet jöttem bocsátani a földre! Az Úr Jézus ajkán hangzott el ez a szó: ,,Tüzet jöttem bocsájtani a földre, és mit akarok mást, mint hogy felgyulladjon.'' Lk 12,49. Az igénytelen, az egyszerű betlehemi jászolban, a kicsiny Jézusban ez a tűz égett, amikor karácsony éjjelén isteni Szíve dobogni kezdett. Ez a tűz áradt Szívébôl a keresztfán is, amikor teljessé vált engesztelô áldozata. Attól kezdve, hogy a katona lándzsája a szeretetnek e lángoló forrását megnyitotta, szakadatlanul árad ez az isteni tűz a szent Szívbôl és felgyullasztja a lelkeket is. Az isteni szeretetnek lángja emberszíveken, emberlelkeken át terjed mindenfelé és lángba borítja az egész világot lassankint. Emberszíveken keresztül A mi nagy Szentünk, Engesztelô Szent Margit is egy ilyen lángra lobbant szikrája, tüze, fáklyája az isteni szeretetnek. Az Ô keblében is ez az isteni tűz, emberszíven, emberlelken keresztül gyulladt fel elôször. Már szó volt arról, hogy IV. Béla királyunk és Mária királyné, nagy szentünknek szülei, a veszprémi kolostorba vitték ôt és az ottani Szent Domonkos-rendi nôvérek gondjaira bízták. Láttuk azt is, hogy mi vezette a jó szülôk szívét, amiért éppen odavitték a kis Margitot elsôsorban. Nemcsak az, hogy ezek a nôvérek megosztották a királyi pár számkivetése napjait, hanem fôleg az, hogy volt ott valaki, akinek lelke nagy lángra lobbant az isteni szeretet tüzétôl, kinek életszentsége híre, messze földön elterjedt, tüzeket gyújtott a magyar szívekben, magyar lelkekben is. Boldog Ilona volt ez a lángoló lélek. Kevéssé ismerjük ôt, pedig nagy lélek, nagy szent, akire a Gondviselés azt a nagy feladatot bízta, hogy az ô szívén át gyulladjon fel az engesztelés és az isteni szeretet tüze a kis Margitnak a keblében is. Tôle tanulja meg az engesztelés szellemét, lelkét. Azt olvassuk a krónikás könyvében errôl a Boldog Ilonáról, hogy az Úrnak rendkívüli kiválasztottja volt. A szeretet sebhelyei Assziszi Szent Ferenc napján írja róla a krónikás, amikor az egész szerzetesi közösség együtt volt és imádkozott, csodás dolog történt Boldog Ilonával, ami bensô lelkületét nyilvánvalóvá tette az egész kolostor elôtt. Elragadtatásba esett, amint a szeráfi szentnek azt a csodáját szemlélte, hogy az isteni szeretet Krisztus sebhelyeit nyomta szívére, kezére, lábára. Boldog Ilona is felemelkedik az elragadtatás kegyelmében. A nôvérek meglepôdve látják, hogy kipirosodik kezén Krisztus sebhelyének helye; maga is észreveszi, mert hiszen fáj neki. Krisztus sebhelyeit kapja ô is, de el akarja takarni, miközben imát susog ajka: ,,Uram, nem vagyok méltó erre, vedd el tôlem ezt a kegyelmet.'' Az egész kommunitás lélekzet visszafojtva nézi, mi fog történni, s hallja megint, hogy susogja az imát: ,,Ha akarod, Uram, legalább azt tedd meg, hogy ne vegyék észre!'' ,,Sokáig maradt így elragadtatásban. Mindnyájan látták, tudták, hogy -- mi történt. Az elöljáró maga elé idézi és számon kéri, mi történt vele.'' Látja, hogy kezén piroslik Krisztus Urunk sebhelye, amelyet attól kezdve egész haláláig mindvégig testén viselt. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Úrnak nagy kiválasztottja, hogy nagy dologra, nagy engesztelésre szemelte ki ôt. Halála után 17 esztendôvel, midôn felnyitották a sírját, még mindig meg volt Krisztus sebhelyének jele kezén, lábán és azt írják, akik jelen voltak, mintha a sebhelyek kinyíltak volna. Leszáll az Úr választottjához Ez a csoda nem az egyetlen, ami Boldog Ilonával, a mi Engesztelô Szent Margitunk lelki irányítójával történt. Nem sokkal késôbb az egyik kis nôvér megfigyelte ôt, mikor esti zsolozsma után visszamaradt a templomban. Azt hitte, senki sincs jelen. Odaközeledett a szent Kereszt oltárához és vágyódva nézett fel a keresztfára, amelyen Krisztus engesztelô áldozatul ajánlotta fel magát. A nôvér, aki hátul lélekzet visszafojtva várta, mi fog történni, látja, hogy megint elragadtatásba esik. Krisztus karja megmozdul, Krisztus teste leszáll a keresztrôl. A nagy robajra megretten, elszalad, hívja az elöljárókat, nôvéreket, akik újra tanúi Boldog Ilona elragadtatásának. Átöleli a keresztet, amely lehajolt hozzá, hogy így külsôleg is nyilván való legyen, mennyire kedves elôtte az engesztelô áldozat. Ez az elragadtatás egész éjjel tartott, nem tudták magához téríteni. Csak másnap folyamán jött magához, mintha mély álomból ébredt volna fel; maga vitte az oltárhoz a keresztet és visszaakasztotta helyére. Sugárzó lélek Attól kezdve szinte sugározta azt a szeretetet, amely az engesztelô áldozatnak Krisztus sebhelyeit nyomta kezére, lábára, szívére. Olyan fényesség sugárzott testébôl, hogy egyízben a szomszédból összefutottak az emberek, mert azt hitték, hogy kigyulladt a templom, olyan világosság szűrôdött át az ablakon. Más alkalommal, mikor Krisztus Urunk engesztelô áldozatának az ünnepét ülték, és Boldog Ilona sokat engesztelt, úgy sugárzott keze, teste, hogy akik látták egész elragadtatásba estek a csodálkozástól. Nagyon jó tanuló! Erre a sugárzó lélekre bízta a Gondviselés a mi engesztelô kis Margitunkat, hogy tôle tanulja meg az igazi engesztelést. A kicsi Margit nagyon jó tanulónak bizonyult. Mikor belépett, csak három éves volt, de szíve máris vonzódott Jézushoz. Boldog Ilona példájából tanulta meg, hogy gyakran tekintsen fel Krisztus keresztjére és lássa: Krisztus keresztáldozata az igazi nagy engesztelô áldozat. Tôle tanulta meg, hogy szeresse ezt az isteni Engesztelôt, aki engedte, hogy kezét- lábát átszegezzék, a Szívét átdöfjék, hogy abból isteni szeretetének lángtengere elárassza az emberek szívét. Az engesztelés útján indul A kicsi Margit Boldog Ilona környezetében maga is ilyen világoskodó, tündöklô lélekké vált, aki megszerette szenvedélyesen Krisztust és vele egyesítette engesztelô áldozatát. Annyira vonzódott Boldog Ilonához, hogy elleste engesztelô vezeklését, önmegtagadásait, és már egész fiatalon követte nagy lelki mesterét ugyanazon az úton, amelyen ô haladt. Kicsi, gyenge korában, amikor más gyermek még tipeg-topog, a Margit már a kereszt szeretetétôl lángol, az önmegtagadást, vezeklést szomjazza. Az Úr Jézus engesztelô áldozat, és azért ô is engesztelni, szenvedni, vezekelni akar szüleiért, nemzetéért, a magyar jövôért. Ki volt nagyobb!? Igen, alig tudták visszatartani, hogy meg ne tegye ô is mindazt, amit Boldog Ilona, hogy ne vezekeljen úgy, mint ô és hordozza a vezeklô övet, úgy mint mesternôje. Még fiatalon -- a krónikás 7 évet említ, -- kívánja, adják kezébe a vezeklés eszközét, és bár nem teljesítik kérését, mégis szerez magának. Mikor elveszik, sír és zokog. Más ilyen kicsi gyermek azért sír, mert játékát elveszik. Szent Margit azért, mert nem engedik, hogy úgy vezekeljen, mint mesternôje. Kis engesztelô áldozatokat, lemondásokat keres, szomjas lélekkel vezekel és engesztelô élete -- majdnem azt mondhatnánk -- tökéletesebb, mint a példaképé, melyet követ. Igazán nem tudjuk, hogy melyik volt a nagyobb engesztelô lélek! A kereszt szerelmese Az bizonyos, hogy a mi engesztelô Szentünk, Margarita, nagyon szerette Krisztus Urunk keresztjét. Sokat elmélkedett az Úr szenvedésérôl, sebhelyeirôl. Hiszen ott látta mesternôjének, Boldog Ilonának a kezén ugyanazt a sebet, amely elôször az Úr Jézus kezén piroslott a keresztfán, és elmerült annak nemcsak fájdalmában, hanem engesztelô értékében is. Attól kezdve Krisztus sebhelyeinek nagy tisztelôje volt: Engesztelése abból állott, hogy Krisztus sebhelyeit ajánlotta fel az Atyának engesztelô áldozatul. Az Úr kínszenvedésének történetét úgy szerette, hogy egész nagyböjtön keresztül ezt olvastatta fel magának. Azon elmélkedett, ami az Úr kínszenvedésében a nagy engesztelô érték, amelyet Ô Boldog Ilonában csodált és szeretett volna megvalósítani a maga életében is. Miért nincsenek stigmái? Neki a stigmák kegyelmét az Úr nem adta meg. Azt akarta, hogy Ô lélekben szenvedjen, élete legyen engesztelés, és így közelebb álljon hozzánk. Azt akarta, hogy ne féljünk mi sem attól a nagy lelki magaslattól, amelyre felemelte ôt az Úr. Kövessük ôt, -- mert, hiszen, ha valaki Krisztus Urunk sebhelyeit elnyeri, megcsodáljuk, de utánozni nem tudjuk. De ha valaki úgy szereti Krisztus kínszenvedését, mint lelkében úgy valósítja meg az engesztelô életet mint Ô, akkor egészen közel jár hozzá. ,,Ecce lignum crucis!'' Szent Margit nagyon megértette, hogy az engesztelô áldozatnak egybe kell forrnia Krisztussal, hogy élete szenvedéseinek akkor van engesztelô értéke, ha az Úr Jézus szenvedésével egyesíti. Ezért csüngött egész szívével-lelkével a szenvedô Krisztuson. Talán épen Boldog Ilona példáján felbuzdulva, aki elragadtatásban ölelte át a keresztet, Margarita is nagyon vágyódott a kereszt után. Feljegyezte a krónikás, hogy mikor Krisztus Urunk kínszenvedése és halála napján, nagypénteken az egyházi szertartások közepette az Úr szolgája felemelte a keresztet és énekelte: ,,Ecce lignum crucis!'' -- oly vágy, oly szeretet ébredt Margit lelkében, hogy nem tudott magával bírni, arcra borult a templom kövezetén és úgy imádta az engesztelô Krisztust. Sokszor sírt Krisztus kínszenvedésének elmélkedése közben, hogy teljesen vizes lett könnyeitôl ruhája. Sírását a templomon kívül is hallották és lelkük mélyén megindultak mindazok, akik tanúi voltak a szenvedô Krisztus utáni vágyának. Egész hűségesen követte Krisztust és engesztelô áldozata mindig lelki szeme elôtt lebegett. Ne a csodát keressük benne Engesztelô Margitnak élete a tökéletes engesztelésnek példaképe, amelyben semmi rendkívüli nem volt. A Gondviselés azt akarta, hogy ne a csodát szemléljük, ne a rendkívüliséget csodáljuk benne, hanem az engesztelést. Tanuljuk meg engesztelését, önmegtagadó, önfeláldozó életét követni. A Gondviselés azt akarta, hogy az Ô egyszerű engesztelô élete, -- amely azonban hôsi volt, -- álljon állandóan lelki szemünk elôtt. Azt akarta, hogy közel álljon lelkünkhöz élete, amelyet követni is tudunk és megtanítson bennünket is engesztelni szentségben. Engesztelni szentségben Van, aki azt hiszi, hogy az életszentség csodákban, oly rendkívüli jelenségekben nyilvánul meg, mint Boldog Ilona életében történt. Az bizonyos, hogy a csodatevô erô, elragadtatás, stigmák, Isten rendkívüli közlései az életszentség egy -- egy ajándéka, de mindez még nem maga az életszentség. Az életszentség lényege az a tiszta lelkület, amely összeforr, egyesül az Úr Jézussal. Árpádházi Szent Margit élete is úgy vált igazán szentté, hogy egybeolvadt az Úr életével. Nemcsak a kegyelem állapotát ôrizte meg, hanem olyan tökéletes engesztelô életet élt, amilyent Jézusban látott, amire mesternôje tanította. Az életszentség Istennel való legbensôbb egyesülés, ahogy Szent Pál apostol hirdeti: ,,Élek, pedig már nem én, hanem Krisztus él bennem.'' Gal 2,20. ,,Számomra az élet Krisztus által nyereség.'' Fil 1,21. Ha életemben, szenvedéseimben és engesztelésemben Krisztus szenvedése, Krisztus engesztelése újul és valósul meg újra és újra, akkor én az életszentség útjait járom. Az életszentség olyan fenséges élet program, amelyet nemcsak Engesztelô Szent Margitunk, hanem mi is meg tudunk valósítani. Engeszteljünk keresztviseléssel Mi is valamennyien megvalósíthatjuk azt, hogy nemcsak a kegyelem állapotát ôrizzük meg, hanem szeretjük a szenvedô Krisztust, úgy mint ô és lélekben átölelhetjük keresztjét. Nem szükséges, hogy elragadtatásba essünk. Úgyis elég szenvedést hoz az élet. Ezek a rendkívüli idôk is mennyi nehézséget, gondot okoznak! Hiszen mindnyájan érezzük az élet súlyát e nehéz idôkben, amikor nem tudjuk, hogy fejünk felett a halál mikor fújja meg harsonáját. Most valóban a szenvedés életét éljük. Az isteni igazságosság büntetô ostora suhog az emberiség felett, a pusztulás örvénye tátong elôttünk. Megszeretni az Úr keresztjét! Most, ebben a szenvedésben kell megszeretni Krisztus keresztjét. Most, amikor senki sem tud elmenekülni a szenvedés elôl, rájövünk arra, hogy nekünk is szeretni kell Krisztus szenvedését, szívesen fogadni minden megpróbáltatást. Sôt ebben a szenvedésben még jobban kell egyesülni a szenvedô Krisztussal, átölelni az Ô keresztjét, nemcsak úgy, hogy a keresztet megöleljük, csókoljuk, hanem a szenvedést is szívesen, készségesen, sôt örömmel fogadjuk. De keressük is néha a keresztet lemondásban, szenvedélyeink megfékezésében és akkor az életszentségnek arra a magaslatára kezdünk felemelkedni, amelyre Engesztelô Szent Margit jutott. Akkor megértjük azt, hogy Krisztus keresztjébôl élet fakad. Az Úr szenvedésébôl valami csodás tűz árad, amely a mi szívünket is lángra lobbantja. Akkor, ha szenvedni kell, nem siránkozunk, zúgolódunk, hanem örömmel és szívesen fogadjuk, úgy ahogy Szent Margit fogadta. Szeressük a szenvedô Krisztust, hogy eggyé válva vele kedves engesztelô áldozatok lehessünk! Ez az életszentség útja. Ez az engesztelô élet, amelyben eggyé forr életünk az Úr kínszenvedésével és kedves engesztelô áldozattá válik Isten szemében. Akármilyen megpróbáltatás jöjjön, annál jobban, bensôségesebben egyesüljünk az Úrral, annál jobban egyesítsük szenvedéseinket Krisztus szenvedésével, engesztelésünket az Úr engesztelésével, áldozatunkat az Ô keresztáldozatával! Van Isten! Igazságos! Ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy az emberek szeretnek az örömben, gondtalan életben elmerülni és zavartalanul élni. Ha mégis szenvedés éri ôket, hamar készek a vakmerô ítéletet kimondani: hogyha ekkora szenvedés, pusztulás lehetséges, akkor talán nincs Isten. Nem veszik észre, hogy ez a nagy szenvedés éppen annak a jele, hogy van Isten, igazságos Isten, aki a bűnt nem hagyja büntetés nélkül! Miben áll ez a büntetés? Abban, hogy Isten néha megengedi, hogy a bűn érvényesüljön. Mintha azt mondaná az engedetlen embernek: Jó, hogyha nem engedelmeskedtek az isteni parancsnak, lássátok, mi következik! A bűn önmagában viseli büntetését. Mi lehet az igazi oka ennek a szörnyű öldöklésnek és rettenetes pusztulásnak, mely most dúl körülöttünk? A gyűlölködés! Az emberek nem engedelmeskednek Istennek, szabadon engedik a gyűlöletet, bosszút és minden alacsony szenvedélyt. Ha Isten a bűn által elôidézett bajokat szabadon engedi, akkor ilyen rettenetes rombolás következik. Engesztelô Szent Margit is azért engesztelt olyan sokat, hogy Isten igazságos büntetését elhárítsa. Azért sanyargatta magát olyan erôsen és egyesítette Krisztus keresztjével szenvedését, hogy az édesapa és fivér ne ontson testvérvért, ne törjön ki belháború, ne pusztítsa el a magyar a saját fajtáját. Az ô engesztelése drágább áldozat volt Isten elôtt, mintha elragadtatásba esett volna, mintha csodák művelésével tűnt volna ki. Szüksége volt rá, mert az volt hivatása, hogy legalább Ô engeszteljen akkor a Magyar népért, mikor a magyarok torzsalkodnak és háború fenyegeti a nemzetet. Járjuk mi is a kereszt engesztelô útját Ma is ilyen idôket élünk. Ma is gyűlölség, gonoszság mindenfelé. Ezért kell elpusztulni annyi ártatlannak; ezért kell vérezni annyi. nemzetnek. Ez vár ránk is, ha nem engesztelünk mi is úgy, mint engesztelô nagy szentünk. Azért adta ôt nekünk az egyház, hogy tiszteljük benne nemcsak a szentet, hanem az engesztelôt, az életszentségben tündöklôt. Tanuljuk meg, hogy nekünk is az engesztelés, a szentség útján kell járnunk, Krisztus szenvedéséhez hozzáadni a mi engesztelésünket is, hogy egy legyen Krisztuséval és így kedves áldozat legyen a mennyei Atya elôtt. Most ennek a tridiumnak a második napján emeljük fel tekintetünket az engesztelés nagy szentjére, Árpádházi Margitunkra és kérjük, hogy tanítson meg bennünket szentül élni, úgy élni, hogy életünk egybeforrjon Krisztus életével. Tanítson meg minket a kereszt szeretetére, hogy lemondásunkkal, szenvedéseinkkel mi is engesztelô áldozatot mutassunk be. Kérjük a mennyei Atyát, hogy segítse meg ezt a sok szenvedéssel meggyötört magyar népet, hárítsa el tôlünk a pusztulás veszedelmét! Adja meg nekünk és az egész világnak a béke kegyelmét a szentség jegyében az engesztelés áldozata által. ======================================================================== A tisztaság áldozata Érzékeny búcsú Megáll a tenger partján a lánglelkű apostol, Krisztusnak ez a keményvágású harcos katonája: Szent Pál. Végignéz merengô szemmel a tengeren. Hajóra kell szállnia és messze utaznia, ahol halálra keresik ôt és híveit. Elbúcsúzik kedves gyermekeitôl, az efezusi hívektôl, akiket talán már többé nem láthat viszont. Kemény, bátor harcos apostol Szent Pál és az efezusi hívek is, -- akik az ô tanítványai, -- hozzá vannak szokva az élet kemény küzdelmeihez. Mégis, mikor hallják, hogy talán többé már nem találkoznak a földi életben, elérzékenyednek ôk is, és az apostol is. Egymás nyakába borulnak és sűrű könnyek között búcsúznak el egymástól... Csodálkoztok testvéreim, hogy a kemény férfi is ellágyul, amikor búcsút kell vennie? Két szent búcsúja Lélekben tekintsük végig a mi nagy szentünknek, Árpádházi Margitnak búcsúját, amikor királyi atyja eljön érte a veszprémi klastromba. El kell válnia a drága falaktól, ahol három éves korától mostanáig nevelkedett, el kell búcsúznia mindenkitôl, akiket itt megszeretett. Tízéves kislányka még, mégis odatapadt a szíve a drága emlékekhez, amelyek között felnôtt: a sororokhoz, akiknek példáján felbuzdult, de fôleg Boldog Ilonához, aki ôt az engesztelés szellemébe bevezette. Boldog Ilona végignézett az ô kis növendékén és bizonnyal vérzett a szíve, fájt a lelke, hogy búcsút kell vennie tôle, hűséges kis társától, készséges tanítványától, aki bár kicsiny volt, mégis megértette az ô lelkületét: vezekléssel engesztelni az Urat. Szerette ezt a kis Margitot, aki hét éves kora óta versenyt engesztelt vele, akiben ô öntözgette, ápolgatta az engesztelésnek kicsiny palántáját, akit ô tanított meg arra, hogy engesztelô áldozat legyen, hogy a mindennapi munka keresztjével szeresse a kereszten értünk szenvedô és önmagát engesztelô áldozatul adó Krisztust és szenvedését egyesítse Krisztus szenvedésével. Búcsút kell venni és ez a búcsú még melegebben, még bensôségesebben, még sűrűbb könnyhullatás között történt, mint ahogy Szent Pál apostol búcsúzott az efezusiaktól, vagy mint ahogy búcsút vesznek azok, akik szeretik egymást. Itt a tanítvány és mester nem az emberi szívnek gyöngédségével, hanem az engesztelô áldozatnak szent aranyfüzérével volt összekötve, amit a kereszten függô Krisztus árasztott lelkükre. Királyi döntés De menni kellett! IV. Béla úgy döntött, hogy Margitnak nemcsak az élete legyen engesztelés, hanem az a kolostor is, ahol él, az engesztelô szeretet szentélye legyen. Az új kolostornak, amelyet gyermekének és a 18 sorornak épített, a nemzet engesztelô szentélyének kell lennie. Az alapító bullában azt írja, hogy a magyar nép bűnei és vétkei miatt kellett a szörnyű tatárjárás pusztításait végigszenvedni, ezért most a magyar nép engeszteljen, és ebben ô jár elôl, feláldozva Istennek áldozatul legkedvesebb gyermekét, és vele ezt a szentélyt. Ott szolgálja a Szűzanyát és a Szűzanya közvetítésével legyen az ô áldozata kedves az Isten elôtt. Így kerül Engesztelô Szent Margit Buda és Pest között a nyulak szigetére. Tízéves korában itt kezdi meg engesztelô életét nyilvánvalóan nemcsak a kolostor falai között, hanem az egész ország, az egész világ szeme elôtt. Hiszen mindenkinek tudomása szerint élete engesztelô áldozat volt. Engesztelés tisztaságban Talán a Gondviselés is úgy akarta, hogy engesztelô Szent Margitnak az élete tényleg engesztelés legyen, de ne csak szentségben, hanem tisztaságban és istenszeretetben is. És ezt a mi kis engesztelô Szentünk tízéves korában már átlátta. Érezte azt, hogy mily mély értelmű jelentése van annak, hogy Boldog Ilona, egykori mesternôje, eltakarta kezét, mikor Krisztus sebe kivérzett rajta. Sejtette miért jelent meg a liliom képe a feje mögött. Az engesztelésnek a tisztaság erényébôl kell fakadnia. Igaz ugyan, hogy a világ megvetéssel fordul el a tisztaságtól és mindattól, ami a szent tisztaságra vonatkozik, De éppen ezért kell vezekelni, mert a világ belemerül az érzéki élvezetek és bűnös szenvedélyek tengerébe. Éppen ez az, ami miatt annyit szenved Krisztus. Minden lélek, ha szereti az ô Urát, megérzi azt, hogy a világnak ez az érzékisége, amely szétrobbant mindent, családi köteléket, társadalmi kapcsolatokat, ez az érzékiség és ami ezzel együtt jár, a földi dolgokhoz való túlságos ragaszkodás, a legrettenetesebb szenvedély, ami miatt az emberiség a legtöbbször a bűn útjára téved és amiért Isten valóságos tüzes esôvel büntet. Vezeklés az érzékiség miatt Megérezte ezt engesztelô Szent Margit is, világosan látta, hogy az engesztelés áldozata a tisztaságban tökéletesedik ki. Az ô engesztelô áldozata a szent tisztaság állapotában találta meg a méltó keretet. Nem mindenkinek ad Isten a tisztaság állapotára hivatást, de az már isteni parancs, hogy mindenki a maga hivatásának körében tisztaságban éljen. Szent legyen és tiszta az a családi kötelék, ami összefűzi a férjet és feleséget! Isten ajándéka és ne az érzékiség szülötte legyen a gyermek. A családi kapcsolatot kísérje olyan tisztaságos lelkület, amilyen Szent Margit belsô világa volt. Nagyon jól tudta ô, hogy az érzékiségbe süllyedt és kicsapongó magyar fôuraknak ez volt a fôbűne, amiért a muhi vészt rájuk bocsátotta az Isten. Ô tehát vállalta a tökéletes, teljes tisztaság állapotát, mely a legkedvesebb Isten elôtt. Minél inkább látta azt, hogy népe belesüllyedt az érzékiségbe, annál tisztábban emelkedett lelke az ég felé. Azonban ne gondoljuk, hogy Engesztelô Szent Margit nem olyan emberi testtel bírt, mint mi! Ugyanúgy meg kellett küzdenie, mint bármelyikünknek, csakhogy az ô nagy kísértései nem belülrôl fakadtak, hanem egészen más oldalról, onnan, ahonnan az engesztelô hivatást kapta. Édesapja és édesanyja szánta ôt áldozatul s a legkeményebb próbatétel éppen errôl az oldalról érte ôt. Az elsô ostrom Édesapja világosan látta a veszedelmet, ami keletrôl fenyegette az országot: félni lehetett, hogy visszajô a tatár és újra megtámadja a nemzetet. Ugyanezt látta Engesztelô Szent Margit is és megkétszerezte engesztelô áldozatát. De a király megfeledkezett arról, hogy nemcsak a földi eszközök segítik az embert. Úgy gondolkozott, hogy szükséges volna emberi segítés is. Ezeknek megszerzésére külföldi kapcsolatokat igyekezett szerezni, és leányát Margitot, akit pedig már Istennek ajánlott, most e külföldi kapcsolatok megpecsételésére akarta feláldozni. Négyszer is ostromolta ôt, hogy férjhez menjen. Az elsô ilyen terv 1249-ben merült fel, amikor egy lengyel herceg jelent meg a láthatáron. Bár Margit ekkor még igen fiatal volt, mégis határozottan ellenállt. A második küzdelem A második terv 1254 körül merült fel, és ez már sok szenvedést, küzdelmet jelentett szentünknek. A cseh király lehetett a kérô, akivel Béla ekkor kötött békét a pápa közbenjárására. Margit a leghatározottabban ellenállt minden kérésnek, nem ingatták meg sem a fényes ígéretek, sem a szigorú fenyegetôdzések. Sôt kivívta, hogy fiatal kora ellenére is megkapja a szerzetesi fátyolt és tisztaságát az Úr Jézusnak szentelhesse. ,,Tisztaságomat Krisztusnak szenteltem.'' Ezek az elsô házassági tervek azonban korántsem jelentettek neki oly küzdelmet és szenvedést, mint a két utolsó. 1260 vagy 1261 táján Ottokár cseh király újra háborúba keveredett Béla királlyal és az utóbbi lett a vesztes. Hamarosan békét is kötöttek 1260 nyarán. Ez után látogatta meg Bélát, valószínűen házasságkötési szándékkal. Nem felejtette el még most sem Margitot, akit már egyszer feleségül kért. Maga személyesen is találkozni akart Margittal, aki szándékosan kopott és szakadozott hétköznapi ruhájában jelent meg, de Ottokár annál nagyobb szeretetre gerjedt. Olyan ajánlatokat tett Bélának, hogy ez minden áron meg akarta törni leánya ellenkezését. Nehéz, súlyos harc következett a szülôk és leányuk között. ,,Miért fárasztjátok magatokat ezzel az Isten elôtt gyűlöletes dologgal, -- mondotta, -- fogadalmamat, amelyet tettem és szűzi tisztaságomat, amelyet, mint magatok is tudjátok, még kislány koromban lelkemben az Úr Jézus Krisztusnak szenteltem ... nemcsak e világ hiúságáért, de sem az életért, sem a halálért, a legkisebb dologban sem szegem vagy sértem meg!'' ,,Nem vagyunk-e szüleid?'' A szülôk azonban minden áron kényszeríteni akarták ôt: ,,Nem vagyunk- e szüleid, -- mondották, -- és nem tartozol-e nekünk Isten parancsa szerint engedelmeskedni?'' Nehéz szemrehányás volt ez a gyengéd szívű királyleánynak, de nem hozta zavarba. Azt felelte komoly és érett hangon: ,,Én téged, a királyt, atyámnak és uramnak, a királynét anyámnak és úrnômnek csak azokban a dolgokban ismerlek el, amelyek Isten akarata szerint és Istennel vannak. Így van ugyanis megírva: aki nem hagyja el értem atyját és anyját, nem lehet az én tanítványom!'' A királyi pár nem erôlködött tovább, nem tudták megtörni ezt a tiszta lelket, aki tisztaságát oly állhatatosan Istennek adta engesztelésül. Még egy utolsó küzdelem Pedig hátra volt még egy utolsó küzdelem. 1269-ben Anjou Károly nápolyi király követei jártak a magyar királynál, hogy tôle uruk részére feleséget kérjenek. Béla újra Margitot akarta feláldozni. A pápa részérôl felmentéssel kecsegtették. De szentünk most még kérlelhetetlenebbül állott ellen minden erôltetésnek. Még abban az esetben sem lesz hűtlen Krisztushoz, ha a pápa parancsolná. Ekkor szülei a szerzetesnô társakat okolták, akik abban való félelmükben, hogy a király haragját vonják magukra, igyekeztek Margitot rábeszélni, ami igen nagy szenvedést okozott neki. Állhatatosságát se meg nem ingatták, meg nem törték, de ez még jobban ellene fordította a közhangulatot. Ellene fordultak a sororok, éreztette haragját atyja is, anyja is. Valóságos kínszenvedés lett élete a zárdában, ahol azért is nehezteltek rá, mert a király az egész zárdától megvonta kegyét. Margit azonban készségesen vállalta ezt is: engesztelésbôl. ,,Még jobban gerjedezett szíve.'' Ekkor bontakozott ki Szent Margit igazi lelkülete, ekkor gyulladt nagy lángra szeretete Krisztus iránt. Ekkor kezdte érezni, hogy többet kapott, mint Boldog Ilona, aki csak a testi sebeket kapta, ô most mindenestül keresztre feszíttetett, hiszen a szolgasorsból is kinézték. Amikor elhatározása miatt szenvednie kellett, úgy érezte, hogy a szíve- lelke felszabadul minden köteléktôl és most még jobban elmerül az Úr Krisztus szemléletében, mint eddig. Most már érezte, hogy mit jelent mindenrôl lemondani, még a szülôi szeretetrôl is, még arról a tudatról is, hogy valahol szeretnek bennünket. Önmagára hagyatottan, örömmel és szívesen tett mindent oda az Úr engesztelô oltárára és még jobban gerjedezetett vala az ô szíve, mint a krónikások írják, mert az isteni szeretet minden bántódást, minden szenvedést meg édesít. -- Ha nem volna szeretet, akkor nem lehetne a szenvedést szeretni, a kereszt elviselhetetlen teher lenne, amely a földre sújtaná az embert. Azonban az isteni szeretet éltet, lendít. Minél szabadabbá válik a lélek, minél készségesebben eloldja magát a földi életnek kötelékeitôl, annál magasabbra szárnyal, annál nagyobb az Istenbe való elmerülése. A szeretet angyala Ettôl kezdve szinte állandóan imádságban töltötte idejét, nem olyanképen, mint Boldog Ilona, aki elragadtatott, hanem a munka közben imádkozott, munkája vált imádsággá. Szívének lángja, szeretete nagy elfoglaltsága közben lobogott mindig nagyobbra. Kereste a kényelmetlenebb, megalázóbb munkát. Kereste a szeretet gyakorlatait, senki sem szerette a betegeket úgy, mint ô. Az Úr iránti szeretetének külsô tanújelét akarta adni ezzel. Semmiféle munkától nem riadt vissza a betegeknél: az udvaron sokszor a sárban kellett csoszognia, hogy a betegházba jusson. Egyszer el is bukott, amikor a fején vitte nekik a húst. Nappal sütött -- fôzött nekik, éjjeleken át pedig az ágyaknál virrasztott, letörölte homlokukról a fájdalomnak és szenvedésnek verejtékét. Ô volt a házban a szeretet angyala, akit nem részesítettek szeretetben, de aki mindenkinek csak szeretetet adott. Így tökéletesedett Engesztelô Szent Margitnak az élete: szentségben, az Úr Jézussal való legbensôbb egyesülés révén, tisztaságban, a földiekrôl való teljes lemondás által és szeretetben, a szeretetnek isteni tüzében, amelyet Krisztus sugárzott a szívébe. Amire Margit nem gondolt Ez volt az az engesztelô áldozat, amely hétszáz év távlatából is olyan frissen él a lelkünk elôtt, s mely ma is annyira idôszerű, mintha az Úr nekünk szánta volna ôt ezekben a nehéz napokban. Valóban nekünk szánta ôt az Úr. Engesztelô Szent Margit mindig maga elôtt látta a keletrôl fenyegetô veszedelmet, de látta a saját országát is, ahol a sok bűn miatt újra az Úr büntetésétôl kellett félni. Ezért ajánlotta fel életét engesztelésül. Csak egyre nem gondolt, arra, hogy ugyanakkor a XIII. század derekán, amikor ô itt keleten engesztelt, ugyanakkor nyugaton a kereszténység fénykorát élte. A nyugati államok nem tudták, hogy mi a pusztulás, nem tudták, mi a tatárjárás. Ott nyugodtan, békén, boldogan éltek az emberek. Nyugaton, a XIII. század közepén a legszebben bontakozott ki a kultúra, építészet, művészet, bölcselet, teológia és minden tudomány. Különösen Franciaország fôvárosában, Párizsban és a déli államokban a szellemi kultúra fénykorát élte. Nagy Szent Albert, Aquinói Szent Tamás, Szent Bonaventura és a középkor legnagyobb szellemei akkor ragyogtak legfényesebben. Engesztel Nyugat békéjéért. Prohászka ajkáról hallottam ezt a gondolatot, hogy Nyugat kultúrájának és békéjének megóvásáért szükség volt erre az engesztelô szentre itt a Nyulak szigetén, aki az ô életáldozatával, nagy lemondásával felfogta a keleti veszedelmet, bástyát emelt minden pusztulás ellen, csakhogy nyugat kultúrája békét élvezhessen, nyugodtan fejlôdhessék és boldog lehessen. Azt szokták mondani, hogy Magyarország nyugat bástyája kelet felé. Ez igaz, de csakis abban. az értelemben, hogy a mi engesztelô szentünk a bástya. Szent Margit megvédi nyugatot a keletrôl jövô veszedelmektôl. Mi tartóztatta volna fel a keleti veszedelmet, ha ô nincs és mi másodszor is elvéreztünk volna. Nem volt más ereje, más védôbástyája ennek a népnek, csak az engesztelés nagy szentje. Ma is ez az erônk! Azért akarta ôt a mi dicsôségesen uralkodó Szentséges Atyánk, XII. Pius az egész világ elé állítani, mert most sincs más erônk, mint csak az engesztelés áldozata, szentségben, tisztaságban, szeretetben. Azt akarta, hogy Árpádházi Margitot ne csak boldogként tiszteljük, és ne csak a magyar népnek ragyogjon, hanem az egész világnak. Mert szentté avatása annyit jelent, hogy az egész világ elôtt fényeskedik az ô engesztelô élete. Az egész világ tudja meg, hogy nyugatnak csak egy bástyája van, az az engesztelés, amelynek hôsi példáját adta nekünk a mi vérünkbôl, a mi népünkbôl felserkent ifjú szent. Az ô példája áll most elénk, azért, hogy bizalmat, reményt és bátorságot öntsön belénk ezekben a súlyos megpróbáltatásokban. Ma is ez a példaképünk! Kedves Testvéreim! Szent Margit egykor a szeretettôl lángoló áldozat volt, hogy visszatartsa a keleti veszedelmet hazánktól. Biztosak lehetünk abban, hogy fel fogjuk tartóztatni a veszedelmet és irgalomra tudjuk késztetni az isteni igazságosságot, hogyha engesztelô Szent Margit iránt azzal mutatjuk ki szeretetünket, hogy mi is ilyen kedves engesztelô áldozatot hozunk Istennek. És akkor, Testvéreim, újra felénk fordul az Úr irgalma, s el fog következni a boldog béke korszaka.