Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973) 338-4736 Fax: (973) 338-5330 e-mail: felso@comcast.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felso@comcast.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.communio.hu/ppek vagy http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17) ======================================================================== ======================================================================== Hetényi Varga Károly Beszélgetés a Mesterrel Imák és elmélkedések az ifjúság számára P. Fernand Lelotte S. J. Rabboni című könyve alapján Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék Az imakönyv elektronikus változata Bevezetés Isten barátai Élj a kegyelemben! A keresztség szentsége Imák a Szentháromsághoz Imák az Atyához Imák Urunk Jézushoz Imák a Szentlélekhez Imádkozz mindenkor lélekbôl! Egész nap Isten közelében Reggeli ima Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Napközben Esti ima Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Elmélkedô imádkozás Rövid elmélkedések A küzdô egyház soraiban Szeresd az egyházat Az egyházért és pásztoraiért A szentmiseáldozat A szentmise liturgikus szövege Bevezetô szertartás Igeliturgia Az áldozat liturgiája Részletek a görögkatolikus szentmisébôl A szentmise mint áldozat Gondolatok a szentáldozásról Szűzanyánk oltalmában A Rózsafüzér Imák Szűz Máriához Nagy feladatokra készen Tested Érzékszerveid Szíved Hazaszeretet Barátság Értelmed Akaratod Tiszta szívvel Lelkitükör Magatartásod Isten iránt Magatartásod felebarátaid iránt Magatartásod önmagaddal szemben Bánat és erôs fogadás A gyóntatószékben Hálaadás és elégtétel Állj a legelsô vonalba! A bérmálás szentsége Közösségben Szünidôben Válaszúton Papszentelés Házasságkötés misén kívül Egyedül a szenvedésben és a halálban Keresztút Jézus Szíve Betegségben Felebarátaink betegsége A betegek szentsége Istennel a dicsôségben Az újszövetségi Szentírás könyvei és azok rövidítése Utószó helyett Családunk ünnepei Névmutató Tárgymutató Utószó az ötödik kiadáshoz Tábortűzi Credo Képanyag ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című imakönyv elektronikus változata. Az imakönyv 1999-ban jelent meg a Szent István Társulat kiadásában, az ISBN 963 361 112 1 azonosítóval. Az elektronikus változat Hetényi Varga Károly engedélyével készült. Az imakönyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más jog a szerzôé. A program tartalmazza az imakönyv illusztrációit, amelyet csak megfelelô képernyôbeállítás esetén (256 szín) lehet torzításmentesen látni. ======================================================================== Bevezetés Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak; az enyém vagy. (Izajás 43, 1) {kép} Élek... Mi végre? Mire valók a bennem bontakozó erôk: értelem, akarat, érzô szív, vállalkozó szellem, és a világ átalakítására való törekvés? És mindez a gazdagság egy testben, amely erôs, egészséges és szép akar lenni. Gondolkoztál már ezen? Mi végre? Nagy dolgokat szeretnél föltalálni... Mit használ mindez, ha életed célját nem találod meg? Tudod, hogyan kell iránytűvel a helyes utat meg-keresni... Mit használ azonban, ha életednek nem tudsz helyes irányt szabni? Könnyen megoldasz egy matematikai feladatot... De mi haszna, ha életed feladata megoldatlan marad? Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkének azonban kárát vallja? Mi tehát az élet célja? Fordulj Krisztushoz, ô megmutatja! Isten tervei Isten a világot nem magának, hanem az emberek számára teremtette. Neki nincs rá szüksége. De emberekre és a többi teremtett dologra sincs. Isten szeretetbôl teremtett téged. Isten maga a szeretet. Az Úr, a te Teremtôd így szólít meg téged: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. Isten azonban még többet nyújt: megengedi, hogy művén munkálkodj: segíts neki boldoggá tenni az embereket itt a földön és az örök életben. Isten munkatársa vagy Kiáradó szeretetében szét akarja osztani ajándékait az emberek között. Rád is bízott belôlük, hogy ajándékozd tovább embertársaidnak. Isten ajándékai Nem ajándék-e kezed, szemed, eszed, szíved, képzeleted, nyelved és minden képességed? Mindezeket Isten azzal bízta rád, hogy mások boldogítására, életük szebbé tételére használd fel. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát... Hosszú idô elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. (Mt 25, 14; 19) Fejlesszed ki te is képességeidet, hogy elôbbre vihesd Isten országának ügyét! Ne feledd, egy napon neked is számot kell adnod sáfárkodásodról! Egymásért Akinek megvan mindene, nincs szüksége mások adományaira. Ha minden ember ugyanazokkal az adományokkal rendelkezne, nem nyújthatnának semmit egymásnak. És akkor te sem kapnál semmit. Mindent magadnak kellene elvégezned: ebédet fôzni, ruhádat megvarrni, szenet bányászni, házat építeni... Isten azonban jobban elrendezte. Mindenkinek más-más képességet ajándékozott. Az egyik embert a fa megmunkálásához szükséges ügyességgel látta el; a másiknak hajlamot adott arra, hogy acélt gyártson, vagy esetleg kendôt hímezzen; édesanyádnak rátermettséget, hogy jóízű ételt fôzzön, és gyermekeirôl gondoskodjék. Az egyik éles elmével fölfedezi a természet erôit, miközben a másik ügyes kézzel kenyeret süt neki. Ez zenei talentumokkal, amaz a szép szó képességével van megáldva, ugyanakkor egy másik növényeket nemesít, vagy a gépkocsit vezeti biztos kézzel. Isten művében az ajándékozó és a segítô szeretet állandó körforgásban van. Az orvos gyógyítja a péket, a pék kenyeret süt a kôművesnek, ez házat épít a bányásznak, a bányamunkás szenet fejt a szabónak, aki viszont ruhát varr neki. Az evangélium jó szolgáját nem a kapott talentumok száma szerint ítélte meg az ura, hanem aszerint, hogy mennyit szerzett hozzá. Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsôségére. (Róm 15, 7) Bennünk az Isten A világ Teremtôje az embereket nemcsak segítôtársainak tekinti, ennél többet kínál: Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten gyermekei. (Róm 8, 14) Isteni lényét megosztja, mint ahogy a tűz megosztja hevét a vassal, ha a lángok fölé tartják. Isten benned lakozik, fölemel magához, minden erejével és teljes szeretetével lelked legmélyébe költözik. Többnek tekint, mint munkatársának. Meghív nagy családjába, és atyádnak nevezi magát. Mindannyian testvérek vagytok, mondja az \dvözítô. Konkoly a vetésben Te már tudod, Isten csodálatos művét hogyan rontották meg az emberek, és rontják ma is szüntelen. A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. (Mt 13, 24--25) Az emberek vonakodnak elfogadni Isten terveit. Számításaikból kihagyják az Istent. S a vége? Békétlenség, viszály, meghasonlás. Az Istentôl kapott talentumokkal nem felebarátaikat szolgálják, hanem önzô, egyéni céljaik után loholnak, kizsákmányolják egymást. Te is látod, mindez hová vezet: háború, szenvedés, gyász, békétlenség a világban. Mindezek oka a bűn, az emberek bűnei, a te bűneid is. Megváltás A nagy hálátlanság láttán Isten elfordult az emberektôl? Vajon ô is úgy meggyűlölte az embereket, ahogy ôk gyűlölik egymást? Isten a Szeretet. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3, 16) Olvasd az Isten megtestesülésének csodáját, a Megváltó születésérôl szóló örömhírt, olvasd az evangélium minden lapját! Idôzz el az Üdvözítô szenvedésének és halálának megrázó eseményeinél! Mindezt az emberiségért, minden egyes emberért, teérted vállalta magára. Meg akarta mutatni: Isten szeret téged! Meg akarta tanítani: szeresd felebarátodat, mint magadat. Jóvá akarta tenni, amit az emberek elrontottak. Egyedül ô tudja elhozni számukra az igazi békét. A te feladatod A megváltás éppen úgy folyamatos, mint a teremtés. Krisztus azt akarja, hogy emberek folytassák művét a földön. Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. (Mk 16, 15) Krisztusnak szüksége van rád, hogy legyen, aki folytassa, amit ô elkezdett. Szüksége van testedre, lelkedre, értelmedre, akaratodra, szívedre, fiatalos lendületedre. Dolgozz Krisztussal együtt, hogy az embereket boldoggá tedd a földön és a mennyben! Ha nem működsz közre minden erôddel az emberek javáért, Isten iránti szereteted nem tökéletes. Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad. (1 Jn 3, 14) A te válaszod El tudsz képzelni szebb feladatot, mint Krisztus oldalán küzdeni egy jobb világ fölépítéséért, amelyben boldogabbak az emberek? Tudsz ennél nemesebb programot? Találsz nála jobb mestert? Különbet, akire nyugodtan rábízhatod magad? Világok emelkednek és pusztulnak: nagy vezérek lépnek föl, s utána eltűnnek a feledés homályában. De Krisztus marad! Egyedül ô tudja az embereket magához láncolni anélkül, hogy egy napon csalódniuk kellene benne. Aki ôt követi, semmit sem veszít, és mindent megnyer. Akarod követni Krisztust? El akarod vinni közel kétezer évvel ezelôtt elhangzott, de ma is mindennél sürgetôbb üzenetét ennek a saját pusztításán fáradozó világnak? Meg akarod mutatni a körülötted élô embereknek, hogy nincs minden veszve, hogy van kiút és megoldás? Hogy érdemes vállalni ezt az életet, hogy lehet szépen, egymással megértésben élni? Vállalkozol erre a nagy és nemes feladatra? Akkor Krisztus, isteni Mestered ezt a választ várja tôled: Kész vagyok, Uram... Követlek, Uram! * Mit remegsz? Ébredezz! Út vár! Kérdezel? Tenni kell, Menj már! Langbehn--Krassói * Mint minden emberben, bennem is megvan az érdeklôdés, keresés és vágy az örök iránt. Minden művészet ez irányba nyújtogatja csápjait, hogy túljusson a határon, amely a születéstôl a halálig terjed. Ady ezt így fogalmazta meg: Pogány rímek, muzsikák között Szomjazok valami örököt. Ez a szomjúság, keresés bennem is megvan, megvolt, néha kevésbé tudatosan, most pedig egyre tudatosabban. Versenyzôi pályafutásom elején azt hittem, végleges és teljes boldogságban lesz részem, ha megnyerek egy világbajnokságot. Nem egyet nyertem meg, hanem ötöt. Ráadásul ugyanannyi csapat-világbajnokságot és egy olimpiai bajnokságot. Tehát messze többet, mint amennyit remélni mertem. De azt a boldogságot, amelyet valójában reméltem, hogy meg fogok kapni, s amire szerintem az ember teremtve van, nem találtam meg. Tehát kizárásos módszerrel jöttem rá, melyik irányban kell keresni. A világi értelemben vett sikereknél nem kereshettem. Abban biztos voltam, hogy ennél többre vagyunk teremtve. Többre, mint erre a kevéskére. Ezért nyílott meg az érdeklôdésem az ellenkezô irányba. A rólam készített filmben az újjászületésrôl kérdeztek. Nos, ez az újjászületési vágy azóta is változatlanul él bennem, s jelenleg is ezt tartom legfontosabb kutatási területemnek; az újjászületést, mégpedig a krisztusi értelemben vett újjászületést. Mert olvasmányaim, és az olyan emberekkel való beszélgetésekbôl leszűrt tapasztalatok alapján, akik életük példájával vonzanak engem, úgy érzem, ez az egyetlen és legfontosabb a világon. És hadd tegyem hozzá: úgy érzem, mindenkinek ez kellene, hogy a legfontosabb legyen. Balczó András olimpiai bajnok A keresztény ember két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem is műkedvelô. Feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot szeretetbôl. Útközben építenie kell Isten országát, az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke országát. A kereszténynek tudnia kell, hogy a világ, és a világ dolgai nem abszolút értékek, hanem Isten erejébôl léteznek és élnek. A világ és a dolgok nemcsak dolgok, hanem Isten jelei, személyes ajándékai, szeretetének hírnökei. Isten üzenetét közvetítik, Isten szól azok által hozzánk. A tudós és a technikus, aki a dolgokat megfigyeli, törvényeit felfedezi, erôit hasznosítja, vagy a művész és a munkás, aki a dolgokat alakítja, és ezáltal azok értelmét kifejezi, Isten szavát fejezi ki. Márton Áron * A feladatot, amelyre Isten hívott, nekem magamnak kell végrehajtanom, nem másnak. Olyan helyet töltök be a világban, amelyet Isten épp nekem jelölt ki. Nem számit: gazdag vagyok-e vagy szegény, tisztelt vagy megvetett az emberek elôtt -- csak egy számít: hogy Isten ismer -- és nevemen szólít. Newmann bíboros A szeretet ugyanis, amelyrôl azt mondja az Úr, hogy a kereszténység lényege, azt kívánja meg tôlünk, hogy úgy szeressük az embereket, ahogy az Isten szeret minket. Isten nem azért szeret bennünket, mert különösen erényesek vagyunk számára. Még akkor is szeret, ha nincs bennünk semmi szeretnivaló. A tékozló fiú rongyaiban is szeret, nem azért, mert mi vagyunk jók, hanem azért, mert Ô jó. A keresztény szeretet ezen az úton jár: nemcsak azt szereti, aki rokonszenves, illik hozzá, akitôl vár valamit. A keresztény szeretet nemcsak azzal tesz jót, aki hozzá is jó, hanem akinek szüksége van a jóságra akkor is, ha nem szimpatikus, ha ellenszenves, ha nem vár tôle semmit, még hálát sem: ,,Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, esôt ad igazaknak és bűnösöknek. Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, mi lesz jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? És ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi többet tesztek? Nem így tesznek a pogányok is?'' (Mt 5, 45--47) Ez a ,,több'' a keresztény szeretet. Nyíri Tamás ======================================================================== Isten barátai S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig. (Mt 28, 20) Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tôle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást ! Krisztus szavai (Jn 15, 12-17) Gondold meg Jézus szavait: Barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek... Ez a Krisztussal való barátság bensôségesebbé válhat minden emberi barátságnál. Megkeresztelve Istennek egyszülött Fia a megtestesülés révén végérvényesen összekötötte magát az emberi természettel. Azóta a keresztség által részesülhetünk az ô isteni természetében. Amióta megkereszteltek, a te életedben is működik a kegyelem. Keresztszüleid akkor megígérték helyetted, hogy megmaradsz Krisztus barátságában, és az Istentôl kapott kegyelmet híven megôrzöd. Krisztus tebenned, te Krisztusban Felnôttél. Magad viseled a felelôsséget. Nem elégedhetsz meg azzal az ígérettel, amelyet mások tettek helyetted. Magadnak kell határoznod, barátságban maradsz-e Krisztussal, vagy visszautasítod ôt. Krisztus nem kényszerít. Barátságot nem lehet erôszakolni. A jó barát szabadon mondja ki az igent, és utána odaajándékozza mindenét barátjának. Krisztus föláldozta magát érted. Most tôled várja, hogy teljesen ôrá bízd magad. Be akar hatolni gondolataidba, tetteidbe. Azt akarja, egészen az övé légy, hogy életműve benned s általad folytatódjék. Gondolataidban, tetteidben légy mindig az Üdvözítôvel, hogy te is elmondhasd Szent Pállal: Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem! (Gal 2, 20) Számomra az élet: Krisztus! (Fil 1, 21) Atya, Fiú, Szentlélek Krisztus mindent az Atyától kapott. Ha Krisztussal vagy, az Atyával vagy, Isten gyermeke vagy. Krisztus által és Krisztussal együtt nevezheted Istent Atyádnak. Azt mondja az Üdvözítô: Aki szeret engem, az megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja ôt, hozzá megyünk, és benne fogunk lakni. (Jn 14, 23) Az Atya és a Fiú között öröktôl fogva végtelen szeretet árad: a harmadik isteni személy, a Szentlélek. Ha Krisztust elfogadod, megkapod a Szentlelket, aki Krisztust az Atyával, az Atyát a Fiúval összeköti. Gondolj Jézus szavára: S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. (Jn 14, 26) Amikor megkapod a kegyelmet, a Szentháromsággal kerülsz belsô kapcsolatba. A háromszemélyű Isten jön hozzád: Atya, Fiú, Szentlélek. Ezért élj és cselekedj mindig az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében ! Tettre kész szívvel Az isteni kegyelem eláraszt, és képessé tesz arra, hogy Isten művén munkálkodj. Nagy dolgokat alkothatsz akár a tudomány, akár a művészet területén; legyen tied akár az egész világ: ha nem vagy a kegyelem birtokában, a legdrágább kincsed hiányzik. Életed legfôbb értelme, hogy megszerezd Krisztus barátságát. Tedd minél bensôségesebbé, s szívesen hozd meg mindenkor azt az áldozatot, amelyet ez a barátság megkíván. Vagy talán lehetséges barátság lemondás nélkül? Krisztus barátsága az egyetlen kincs, amelyet nem vehet el tôled senki. Örökké tiéd marad. Szíved legyen mindig nyitva Krisztus barátságának befogadására! Fordulópont Eddig talán más célok vezéreltek, s az élet nagy kérdéseirôl is más elképzeléseid voltak. Ha Krisztus barátja akarsz lenni, felül kell vizsgálnod eddigi éveidet, rendeznek kell a dolgaidat, s meg kell szabadulnod minden olyan tehertôl, amely akadályozna új életed kibontakoztatásában. S amíg lélekben meg nem erôsödsz, néhány korábbi baráttól, társaságtól, esetleg bizonyos olvasmányoktól is átmenetileg távol kell magadat tartanod. Különösen akkor, hogy az említettek csak visszahúznak régi, beidegzett, rossz szokásaidhoz, esetleg súlyos vétségeidhez. Keress olyan lelkiatyát, akiben bízol, akinek minden titkodat bátran feltárhatod. Keresd azoknak az embereknek az ismeretségét, akikrôl tudod, vagy sejted, hogy hitük szilárd, életük kiegyensúlyozott. Figyeld meg mindennapjaikat, s kérd ki olykor tanácsaikat. Amikor Istennel és embertársaiddal nincsenek rendezetlen ügyeid, és a szentgyónásban, szentáldozásban szívbôl kiengesztelôdtél Istennel és emberrel, a megszentelô kegyelem állapotában vagy, amely minden kereszténynek természetszerű -- mondhatnánk így is: boldog -- állapota. Ma, amikor az emberi kapcsolatokat oly sok konkoly mérgezi, legalább a mi szívünk álljon tisztán, legalább a mi lelkiismeretünk legyen mindig tiszta! Gondold csak meg, mit jelent ez neked és környezeted számára! Maradj meg mindig ennek a kegyelemnek a birtokában! Imádd a háromszemélyű egy, igaz Istent! Ebben akarnak neked segíteni a következô imádságok. Ha Isten kegyelme betör az emberi szívbe, az mindenre elég erôssé válik. Kempis Tamás ======================================================================== Élj a kegyelemben Isten barátai Láthatatlan sugarak Uram, Istenem, te munkálkodsz bennem. Gyakran elôfordul, hogy ezt nem érzem, bár gondolataimat nem nehéz erre hangolnom. E pillanatban is körülvesznek például a rádióadók láthatatlan sugarai. Mindenütt ott vannak, körülvesznek engem is, itt vannak jobbról, balról, könyveim között és tagjaimban. Elég volna egy rádiót bekapcsolni, a hullámhosszt az adóra állítani, és már hallhatnám is a műsort. A világ minden tájáról foghatok föl így sugarakat. Így töltik be kegyelmed sugarai a világegyetem minden pontját. Működsz mindenütt, lelkembe hatolsz. Bárhol vagyok, hatásod alól nem vonhatom ki magam. Atyai gondoskodásod mindenüvé elkísér. Gyakran hiányzik azonban belôlem az összeszedettség, hogy megfigyeljem, ami bennem végbemegy. Sokat bánkódom e szétszórtság miatt, és szánom bűneimet, amelyek akadályozzák bennem munkálkodásodat. Segíts, hogy soha tôled el ne szakadjak, és szavadra mindig készen álljak! A rám bízott feladatokat szorgalmasan akarom teljesíteni, és nem engedem, hogy tôled bármi eltérítsen. Légy útitársam! Isteni Üdvözítô, légy útitársam, mint ahogy társa voltál az Emmausz felé tartó tanítványoknak! Szomorúan és elhagyottan vándoroltak az úton, amely keresztedtôl indult. Ekkor találkoztak veled anélkül, hogy fölismertek volna. Szavad új életet öntött beléjük, és csak akkor ismertek rád, amikor megszegted nekik a barátság kenyerét. Uram, emlékeztess majd erre azokban az órákban, amikor letört vagyok, képtelen arra, hogy tovább menjek! Jusson eszembe, te bennem élsz, a közelemben vagy. Ekkor ahelyett, hogy önmagamba és fájdalmamba burkolóznék, téged foglak keresni. És utána újra a te barátságodban akarom járni bátran és vidáman a kötelesség útját. Vidám órákban Isteni Üdvözítô, mily szép az élet! Kész vagyok mindent magamba fogadni, ami szép: a tündöklô kék eget, a lebukó napot, a távoli muzsikaszó hangfoszlányait... Boldogan ajánlom fel neked ifjúságomat. Csak érted akarok élni! Csak veled és benned ilyen boldogító az élet. Uram, mindezt te ajándékoztad nekem. Teljes szívembôl adok hálát a napnak minden percéért. * Isten bennem él Istenem, aki a kegyelem által bennem élsz, imádlak teljes szívembôl. Mint az izzólámpa, amely fénytelen és hideg, de elektromos árammal töltve vakító fényt szór: úgy változik át lelkem kegyelmed érintésére. Mint a tűz fölé tartott vas, úgy izzik a lelkem kegyelmed isteni tüzében. Mint ahogy a természetben a napsugár melegére megmozdul az élet, úgy bontakozik ki lelkem kegyelmed fényében. Látni és tapintani nem tudom ugyan kegyelmedet, de az mégis létezik. Olyan biztosan hiszek benne, mint a tűz, a nap és az elektromos áram hatásában. Vannak percek, amikor titokban valami megérint, valahol a lelkem legmélyén. Itt él az emléke bennem, mintha tegnap lett volna.... (Gondolj arra az órára, eseményre, amellyel kapcsolatban ez történt.) Igen, akkor éreztem igazán, mit jelent ez: az Isten bennem él... Teljes szívembôl hálát adok, Uram, a belsô örömöknek e fölemelô perceiért. Életem legszebb napjai voltak ezek, amikor hozzád ennyire közel voltam. Uram! Add, hogy benned éljek, benned haljak! {kép} Imádkozó fiú (Josef Jeiter felvétele) Egyek vagyunk Krisztusban Uram, Jézus Krisztus, te szerezted vissza kereszt-haláloddal az emberiségnek az eredeti bűn által elveszített isteni kegyelmet. A keresztség felvételekor ismét részesülünk ebben az isteni kegyelemben, és újra a mennyei Atya gyermekeivé leszünk. Így alkot plébániánk minden hívôje, egyházunk minden tagja egyetlen hatalmas, nagy családot. Te pedig közöttünk élsz, titokzatos módon. Mint egy testnek a tagjai, úgy vagyunk mindannyian összekötve veled. Igaz, amit Szent Pál apostol mond: ,,Ti Krisztusnak teste vagytok s egyenként tagjai.'' (1 Kor 12, 27) Így értem meg, amit az egyház tanít, hogy mindannyian Krisztus titokzatos testéhez tartozunk. A te kegyelmed által megszentelt emberek egy nagy életközösséget alkotnak. Segítenek egymáson, s összeköti ôket a közös célra való törekvés. Uram, hiszek a szentek közösségében, a testvéri segítôkészségben, amely egyesít minden lelket az égben, a tisztítóhelyen és a földön. Uram! Hiszek az embereknek ebben az általad alapított nagy közösségében. Erôsítsd hitemet, hogy az emberek iránti szeretetben napról napra igazibbnak bizonyuljon! Szôlôtô és szôlôvesszô Te mondtad, Uram: Én vagyok a szôlôtô, ti a szôlôvesszôk. A szôlôtövet gondozzák, hogy vesszôket hajtson, mert így bontakozik ki igazi életereje. Hasonlóképpen te is eljössz hozzánk, és azt akarod, hogy terveid általunk valósuljanak meg. Ne engedd, hogy hiába legyen a megváltás számomra s embertársaim számára: szüleimnek, testvéreimnek, rokonaimnak, barátaimnak és mindazoknak, akik közel állnak hozzám. Vesszôk nélkül a tôke csak terméketlen növény. A mi hivatásunk az, hogy kereszthalálod erejét és gyümölcseit elvigyük szerte a világba mindenüvé. Segíts, hogy megváltásod műve bennem el ne akadjon, hanem egész életem dicsôítô visszhang legyen szeretetedre! Halljanak meg ebbôl a visszhangból valamit legalább azok, akik körülöttem élnek, dolgoznak, s érezzék meg rajtam, hogy a hozzád tartozás nem rabságot, hanem felszabadulást jelent. Nem hozhat a szôlôvesszô gyümölcsöt, ha a szôlôtôrôl levágják. Ne engedd, Uram, hogy elmessem a vesszôt, mely összeköt veled. A levágott vesszô rövid életű, új hajtást nem hoz, gyümölcsöt sem terem. Istenem, de sok az elszáradt vesszô körülöttünk ! Olyan szôlôvesszô akarok lenni, amely mindig belôled hajt, mert egyedül te vagy az élet örök forrása. Szeressetek minden embert Uram, azért jöttél, hogy minden embernek segíts megtalálni élete igazi értelmét, s ezáltal boldog lehessen. Mindenkit egyformán meghívtál arra, hogy a barátod legyen. Senkit sem zártál ki barátságodból. Meghívtál minden embert, aki valaha élt és élni fog a földön: rokonaimat, barátaimat, ellenségeimet; közeli és távoli népek fiait: szerbet, románt, oroszt, szlovákot, hindut és zulukaffert; minden foglalkozásút: minisztert, bányászt, földművest, orvost és a nyomdászt, aki e könyvhöz most a betűket szedi. De nemcsak a hívôket, hanem azokat is meghívtad, akik nem hisznek benned, akik üldöznek téged; a harcos ateistákat is, akik tagadják létedet, vagy azt, hogy Isten vagy. Uram, te mondtad, hogy szeressük egymást. Kérlek, tedd szívemet a tiédhez hasonlóvá, hogy mindenkit szeretetébe fogadhasson. Te tanítottál meg imádkozni: Atyánk, bocsásd meg vétkeinket, miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek. Engedd kérnünk, hogy jöjjön el az ô országa, de ne csak nekünk, hanem ellenségeink számára is. Adja meg nekik is a mindennapi kenyeret, éppen úgy, mint nekünk. Senkit sem hagyhatok ki imáimból. Senkit sem hagy-hatok ki szeretetembôl. Senkit, mert te mindenkit meghívtál a veled való örök barátságra. Mint keresztény akarom legyôzni magamban a pogány önzést, azt, hogy csak barátaimat szeretem. Te mondtad, hogy barátaikat a pogányok is szeretik. Engedd, hogy a szó igazi értelmében lehessek katolikus, ami általánost, egyetemest jelent. Egyetemest az imádságban és a szeretetben is. Uram, add, hogy minden embert úgy szeressek, ahogy te szereted ôket! Én vagyok a világosság Te mondtad, Uram: én vagyok a világosság. Amióta melletted vagyok, úgy érzem, világosság gyúlt az életemben. Nem mindegy, hogy egy táj napsugárban fürdik, vagy sötétség borul rá. Hasonló a különbség a kegyelemmel elárasztott és a bűn sötétjében botorkáló lélek között. Ahogy a napfény rügyeket pattant, úgy kelti föl lelkemet a te malasztod, hogy az örök élet számára gyümölcsöt hozzon. Ahogy a fény meleget áraszt, úgy kap erôre lelkem is kegyelmed által. Ahogy felmelegítik a sugarak a levegôt, és az fölfelé száll, úgy vonz engem is hozzád a te kegyelmed. Uram, légy az én világosságom ! Éltetô levegô Levegô nélkül nincs élet. Nélküled, Uram, nincs lét. A levegô láthatatlan, nem tudom megfogni. Istenem, téged sem tudlak érzékszerveimmel tapasztalni, és te mégis itt vagy, körülveszel engem legbensômig, mint ahogy a levegô körülvesz és átjár. A meleg napsugár néha kicsal a mindennapi élet szürke egyhangúságából a szabad természetbe, ahol mélyeket szívok az éltetô, friss levegôbôl. A léleknek is szüksége van lélegzésre. Néha le kell ráznom a mindennapi élet terhét, hogy megkereshesselek a magányban és az imádságban. A fülledt, fertôzött, rossz levegôben az az érzésem, megfulladok, és igyekszem mielôbb a szabadba jutni. A kísértésben éppen így kell cselekednem, Istenem. Lelkiismeretemnek jeleznie kell, hogy friss levegô után kívánkozik. Hanyagságom, nemtörôdömségem következtében azonban lelkiismeretem eltompulhat... Segíts, Uram, hogy mindig érzékeny legyen a lelkiismeretem! Ha azt akarom, hogy szabadabban lélegezhessem, és egészségesebben élhessek, növelnem kell tüdôm befogadó képességét. Lelkem szabadsága, egészsége pedig arra kötelez, hogy egyre erôsödjék bennem az utánad való vágyódás, Istenem. Uram, add meg nekem a szabad lélegzetvétel tiszta örömét! * Isten, aki -- mondják: fűben, vízben, fában bujkálsz, mint mosoly a szerelmes lányban, ki a költôknél jobban kinyitottad nagyanyám két fülét szózatodnak, nekem, ki mint süket s vak tétova lábon dülöngtem e pergô világon, tedd meg nékem is, hogy úgy, mint ô, füleljek szavadra, s szavadra oly bátran feleljek. Illyés Gyula A Szentírás és a szentatyák legtöbbször a fényhez hasonlítják a kegyelmet. Isten a legtisztább fényforrás, rásugározza a maga világosságát az emberre, aki ezáltal a világosság fia lesz, és a világosság cselekedeteit viszi végbe. Ebben a szemléletben a kegyelem tűz is, mely a lelket átizzítja, rozsdától megtisztítja, széppé, meleggé, hajlékonnyá teszi; úgy van vele, mint a havasi mészkô szirtcsúcsok: beszívják az augusztusi nap sugarait, és azután rózsaszín izzásban visszasugározzák az esthomályban. A kegyelem Isten magja, mely Isten életét ülteti át a lélekbe. Amikor a költô azt mondja: ,,Kedvemnek ha magja volna, elvetném a hó felett; ha kikelne, rózsaerdô koszorúzná a telet'', csak merész óhajt fejez ki, amelyet ember meg nem valósíthat. Isten kedvének azonban van magja: elveti a bűnbe fagyott világ fölött, és nyomán a természetfölötti élet rózsaerdôje koszorúzza telét. Ebben a gondolatkörben mozog Szent Pál szép hasonlata is: Vad olajfa az ember, és Isten beléoltja a nemes ojtóágat, a kegyelmet, saját magának életelvét; sôt, merész megfordításban: az ember ezt a vad olajsarjat beléoltja Krisztusba, a nemes olajágba. A kegyelem új lélek, isteni lehelet, mely új életet csókol a bűnben elgémberedett emberbe. A kegyelem isteni szó, mely Isten szívébôl jön, és az ô legbensôbb titkairól, legédesebb szent szeretetérôl oly bensôséggel, melegséggel és közvetlenséggel szól, hogy az embernek a lelkébe markol, és azt a maga tartalma szerint gyarapítja és alakítja. Schütz Antal Ha igazán el akarod magadban mélyíteni a kegyelmet, fordulj gyakran ahhoz, aki ,,kegyelemmel teljes''. Isten akaratából ô lehetett a kegyelem közvetítôje, ô ajándékozta nekünk a Megváltót. Imakönyvedben sok imát találsz Nagyasszonyunkhoz, a Szeplôtelen Szűzhöz. A kegyelmet a szentségek által nyerhetjük el. Imádkozd újra meg újra a szentségek kegyelmet közvetítô imádságait. Megtalálod ôket ebben a könyvben. * Az ember csak azáltal éli meg igazi mivoltát, hogy teljesen odaadja létét; csak így érti meg, hogy élete még nem zárult le, van valami, amiért érdemes élnie. Akármi is az: szerelem, barátság, szolgálat, felfedezés, munka, párt, életmű, kert. A ,,feltétlen'' ezerféleképpen tud megnyilatkozni. A fontos az, hogy az ember olyan valóságnak adja át magát, amelyet itt és most nagynak és fontosnak él meg, nagyobbnak és fontosabbnak önmagánál. A mi hitünk Jézus Krisztusban gyökerezik. De van másfajta hit is: ezért találkozunk úgynevezett hitetlenekben annyi emberi melegséggel és jósággal, ami megszégyenít minket. Aki hisz, fel akarja törni a jelent, hogy legyen jövôje. A jelent azonban csak olyan valami törheti fel, ami egyben felülmúlja. Így a lét megnyílik. A jövô lehetségessé és követelménnyé válik. Boros László Szemek tükrébôl tekint rád az Isten, hívó karok erdeje nyúl feléd, jóság harangoz milliónyi szívben, és átölel a mérhetetlen ég. Közös folyamba ömlik ér az érrel és hömpölyög a négy égtájon át Gondolatod a csillagokig ér fel, s tekinteted a jövôbe lát. Tiéd a kor, hogy titkukat kitárva, úr légy a teremtett dolgok felett, és lelkedbôl áradjon a világba türelem, béke, hűség, szeretet. Perceidet az Idô tovahordja, s mind teljesebbé gyarapszol naponta. Balássy László ======================================================================== A keresztség szentsége Isten barátai A keresztség szentségét Krisztus Urunk rendelte azoknak, akik gyökeresen szakítani akarnak életszemléletükkel, hogy így, mintegy újjászületve, az ô tanítása szerint, elsôsorban Isten és az emberek iránt tanúsított szeretetének példája szerint éljenek. Egyházunk történetének már a legelején igen bensôséges és ünnepélyes formában tették le a keresztségi fogadalmat azok, akikben megérlelôdött a komoly és felelôsségteljes elhatározás, hogy ôk is vállalkoznak Krisztusnak a felebaráti szeretetrôl, az ellenség szeretetérôl meghirdetett merész és forradalmi eszméinek a mindennapi gyakorlatban való megvalósítására. Életüknek ez a lépése sorsdöntô jelentôségű volt. Ettôl kezdve ugyanis nemcsak egyházunk közösségének szeretetében részesültek, de osztoztak velünk a megpróbáltatásokban is. Hiszen keresztény mivoltuk súlyos kötelességekkel járt. Nemegyszer társadalmi pozíciójukat fenyegette, sôt, vértanúságot követelt. Ezért érthetô, hogy az ôskeresztények gondosan utánanéztek a jelentkezô erkölcsi magatartásának, egész jellemének, mielôtt megkeresztelték. A jelöltnek mindenekelôtt élete jó példájával kellett bizonyítania szándékának komolyságát. A próbaidô letelte, valamint hitünk alapismereteinek elsajátítása után maga az egyházközség döntött, lelkileg elég erôs-e, méltó-e a jelölt, a ,,katechumen'' a szentség felvételére. Az üldözések idején még szigorúbbak voltak a feltételek. Hogy ne férkôzhessék a keresztények soraiba áruló, csak azok jelentkezését fogadták el, akiknek megbízhatóságáról és ôszinte szándékáról a hívek közül valaki kezeskedett. Ebbôl a gyakorlatból maradt ránk, és létezik ma is a keresztszülôi tisztség. Kereszténynek lenni rangot, megtiszteltetést jelentett. Olyannyira, hogy keresztény elôdeink a magán- és társadalmi életben tanúsított magatartásukkal kivívták azok csodálatát is, akik üldözték ôket. Azokban az idôkben gyakran elôfordult, hogy egyszerre egész családok kérték felvételüket az anyaszentegyházba. Az ilyen esetekben a kisgyermeket is megkeresztelték, mivel vallásos nevelésüket a családi környezet biztosította. Késôbb ennek a szokásnak alapján a már keresztény szülôk gyermekeit szintén megkeresztelték, nem várva a szertartással a felnôttkorig. Így alakult ki az a hagyomány, melyet követve téged is elvittek szüleid a templomba, hogy megkereszteljenek, hogy keresztény légy, és szüleidhez, minden keresztény elôdödhöz hasonlóan te is fölvedd a küzdelmet az emberek életét megrontó minden gonoszság ellen, s megmutasd: lehet Krisztus tanítása szerint szépen és boldogan élni ma, a huszadik század végén is. (Vajon mennyit sikerült eddig megvalósítanod ebbôl?) Mindenesetre illô, hogy megtudd, mi történt a keresztkútnál veled. Bizonyára érdekelnek azok az imák, melyeket érted mondtak, s tudni akarsz az egyház tanításáról, valamint a hitvallásról és ígéretrôl, amelyet szüleid, keresztszüleid tettek helyetted. Olvasd el néha ezeket az imákat, és gondold végig a szertartást! Esetleg keresztelésed évfordulóján, neved napján, mert nevedet ekkor kaptad, vagy olyankor, ha keresztelési szertartásra mégy. De téged is megkérhetnek egyszer, légy valakinek a keresztszülôje, s vállald hitének növekedéséért a védnökséget. Örömmel fogadd ezt a szép tisztséget, de ne feledd, ezzel nagy felelôsséget is vállalsz magadra! Az ôsegyházban a jelölteket hosszú idôn át készítették elô a keresztség fölvételére. Ebbôl is kitűnik, mennyire fontosnak tartották. Ma egyetlen nagy ünnep. De most is egész életünkre szól. A templomba érkezéskor A pap a keresztények köszöntésével fogadott benneteket: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Hozzátartozóid így feleltek: Mindörökké. Ámen. Pap: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Mind: Ámen. Pap: Kedves keresztény hívek! A szülôk számára nagy ajándék a gyermek. A keresztény szülôk ezt az ajándékot Istennek, minden élet forrásának köszönik meg. Szent hitünk tanításából azt is tudják, hogy Isten, a mi mennyei Atyánk a keresztség által isteni életében részesíti az embert. Gyermekévé fogadja, a Szentlélek templomává és a mennyország örökösévé teszi. Kedves Szülôk! Ti is azért hoztátok el újszülött gyermeketeket ide, az Isten házába, hogy erre az isteni életre vízbôl és Szentlélekbôl újjászülessék, és Krisztus titokzatos testének, az egyháznak tagjává legyen. Krisztus egyházának nevében kérdezem: Mi a gyermek neve? Szüleid: N... Pap: A gyermek védôszentje tehát Szent N... lesz. Mit kértek Isten egyházától N... számára? Szüleid: A keresztséget A pap ezután így vagy hasonló szavakkal szólt szüleidhez: Kedves Szülôk! Nektek, akik gyermeketek számára a keresztséget kéritek, kötelességetek lesz ôt úgy nevelni, hogy hitünk szerint éljen. Tartsa meg Isten parancsait: úgy szeresse Istent és embertársait, ahogy Krisztus Urunk tanította. Vállaljátok-e ezt a kötelességet? Szüleid: Vállaljuk. A pap most keresztszüleidhez fordult: Keresztszülôk! Megígéritek-e, hogy támogatjátok e gyermek szüleit vállalt kötelességük teljesítésében ? Keresztszüleid: Megígérjük. A pap most hozzád szólva így folytatta: N... ! Nagy örömmel fogad téged a keresztény közösség. Ennek a közösségnek a nevében most megjelöllek a kereszt jelével. Homlokodra keresztet rajzolt, majd utána így szólt: Kedves Szülök és Keresztszülôk! Jelöljétek meg ti is a gyermek homlokát Krisztusnak, a mi Üdvözítônknek szent jelével! Miután szüleid és keresztszüleid is megjelölték homlokodat, a pap a Szentírásból egy szabadon választott részt olvasott fel, azután a szülôk és keresztszülôk kötelességérôl beszélt, és így folytatta: Kedves Testvéreim! Kérjük a mindenható Istent, hogy árassza irgalmát erre a gyermekre, valamint szüleire, keresztszüleire és minden megkeresztelt emberre! Add, Urunk, hogy akit a kereszttel megjelöltünk, élete egész folyamán nyíltan megvallja Krisztust, az Isten Fiát! Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket! A pap ezután Isten szentjeinek közbenjárását kérte számodra, majd azért imádkozott, hogy törjön meg rajtad a gonosz lélek hatalma. Aztán így folytatta: Védelmezzen téged Krisztusunk, a mi Üdvözítônk ereje! Ennek jeléül megkenünk téged az üdvösség olajával Krisztusban, a mi Urunkban, aki él és uralkodik mindörökkön örökké. A gonosz lélek kísértéseinek való ellentmondás harcot jelent egy egész életre. Ehhez a harchoz adott neked erôt az egyház a keresztelendôk olajával. Amint az ókorban is olajjal kenték meg a versenyzô atlétákat, úgy kente meg most a pap homlokodat. A keresztelés Pap: Kedves Szülôk és Keresztszülôk! A gyermeknek, akit az egyház színe elé hoztatok, Isten jósága új, kegyelmi életet ad vízbôl és Szentlélekbôl. Neveljétek majd ôt szent hitünk tanítása szerint! Féltô gonddal ügyeljetek arra, hogy az isteni élet napról napra növekedjék benne, és azt a bűn soha meg ne fertôzze. Reméljük, hogy hitbeli meggyôzôdésetek hozott ide benneteket, és így készségesen vállaljátok a gyermek megkeresztelésével járó kötelességeket. Gondoljatok arra, hogy ti is részesültetek a szent keresztségben! Mondjatok tehát ellent a bűnnek! Ez az egyház hite, és ebben a hitben kereszteljük meg gyermeketeket. Ellene mondtok-e a sátánnak? Szüleid és keresztszüleid: Ellene mondunk. Pap: És minden cselekedetének? Szüleid és keresztszüleid: Ellene mondunk. Pap: És minden csábításának? Szüleid és keresztszüleid: Ellene mondunk. Pap: Hisztek-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtôjében? Szüleid és keresztszüleid: Hiszünk. Pap: Hisztek-e Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, kínhalált szenvedett, de föltámadt a halálból, és ül az Atyának jobbján? Szüleid és keresztszüleid: Hiszünk. Pap: Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a testnek föltámadásában és az örök életben? Szüleid és keresztszüleid: Hiszünk. A pap ezután ismét kérdést intézett szüleidhez és keresztszüleidhez, megnevezve téged: Akarjátok-e, hogy N... elnyerje a keresztséget az egyház hitében, amelyet az imént mindnyájan megvallottunk? Szüleid és keresztszüleid: Akarjuk. Most következett az az ünnepélyes pillanat, amelyben örök idôkre megkereszteltek. A pap háromszor vizet öntött a fejedre, és a következôket mondta: N..., én megkeresztellek téged az Atya + és a + Fiú és a Szentlélek + nevében. E pillanattól kezdve lettél Isten kedves gyermeke, Krisztusnak testvére, a Szentlélek temploma és a katolikus egyház tagja. A pap ezután krizmával kente meg homlokodat, ezzel ajánlva téged Istennek. Ezután így szólt hozzád: N..., a keresztségben új teremtmény lettél, és Krisztust öltötted magadra. Ez a hófehér ruha legyen keresztény méltóságod jele! Hozzátartozóid szava és példája pedig támogasson, hogy ezt a méltóságot tisztán megôrizd az örök életre! A pap fehér ruhával takart be. A fehér a tisztaság és az öröm jelképe. Az ôsegyházban az újonnan kereszteltek egy hétig hordták a fehér keresztelési ruhát. Annak jeléül, hogy a keresztség megvilágosít a hit világosságával, a pap égô gyertyát nyújtott szüleidnek és keresztszüleidnek, majd így szólt: Rátok van bízva a világosság: a hit és a kegyelem fénye, amelyet ez a gyertyaláng jelképez. Óvjátok gondosan, hogy gyermeketek, akire ma ráragyogott Krisztus fényessége, szüntelenül a világosság fiaként járja az élet útját! Maradjon állhatatos a hitben, és amikor az Úr eljön, elébe járulhasson az összes szenttel együtt a mennyei hazában. Végezetül a pap e szavakkal bocsátott el benneteket: És áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, + a Fiú és a Szentlélek! Mind: Ámen. Pap: Menjetek békével! Mind: Istennek legyen hála! Isten gyermeke lettél. A fogadott fiúság szent fénye felragyogott a lelkedben. Gyermekkeresztelés, ha világi hívô keresztel Pap nélküli egyházközségekben, püspöki engedéllyel nyílik rá lehetôség. A keresztelés szenteltvízzel vagy tiszta vízzel történik. A szülôkön és keresztszülôkön kívül -- lehetôség szerint -- legyenek jelen rokonok és jó barátok is. A keresztelést egy alkalmas világi hívô végzi, aki az ,,Egyetemes könyörgésekkel'' kezdi a szertartást: Kérjük, testvéreim, a mindenható Istent: árassza irgalmát erre a gyermekre, aki a keresztség kegyelmében részesül, valamint szüleire, keresztszüleire és minden megkeresztelt emberre! Add, Urunk, hogy a keresztség által ez a gyermek egyházad tagjává legyen! -- Kérünk téged, hallgass meg minket! Hogy a keresztség által a fogadott fiúságot elnyerje! -- Kérünk téged, hallgass meg minket! Hogy ô, aki a keresztség által Krisztus halálába temetkezik, Krisztus föltámadásában is részesüljön! -- Kérünk téged, hallgass meg minket! Hogy a keresztség kegyelme minden jelenlévôben megújuljon! -- Kérünk téged, hallgass meg minket! Hogy Krisztus tanítványai, akik a keresztség által egy testté lettek, a hit és a szeretet egységében mindig megmaradjanak! -- Kérünk téged, hallgass meg minket! Az egyetemes könyörgést ezzel az imádsággal fejezi be: Istenünk, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, minden élet és szeretet forrása! Te enyhíted a szülôk aggodalmát, gondoskodsz a veszélyben forgó gyermekekrôl, és szeretô gondviselésedet azáltal mutatod meg, hogy újjáteremted ôket az örök élet számára. Hallgasd meg kegyesen könyörgésünket, és ne engedd, hogy ezt a kis gyermeket fogva tartsa a gonoszság! Fogadd be kegyesen Fiad országába! Add meg tehát, hogy a vízbôl a Szentlélek ereje által ô, akinek a(z) N... nevet adjuk, és aki Krisztusodhoz hasonlóvá lesz halálának szent titkában, részesüljön az ô föltámadásában is! Legyen a te fogadott gyermeked, nyerje el Krisztus örökségét, és az egyházban örvendezzék a te társaságodnak egyszülött Fiaddal és a Szentlélekkel együtt mindörökkön örökké! Ámen. A keresztelést végzô hívô a következô szavakkal fordul a jelenlévôkhöz: Emlékezzünk saját keresztségünkre, és valljuk meg hitünket Jézus Krisztusban! Ez a hit az egyház hite, és ebben a hitben kereszteljük meg ezt a gyermeket is. Hisztek-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtôjében? Jelenlévôk: Hiszünk. Hisztek-e Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de föltámadt a halálból, és ül az Atyának jobbján? Jelenlévôk: Hiszünk. Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a test föltámadásában, és az örök életben? Jelenlévôk: Hiszünk. A keresztelést végzô hívô háromszor vizet önt a keresztelendô gyermek fejére, és közben ezt mondja: N..., én megkeresztellek téged az Atya + és a Fiú + és a Szentlélek + nevében. A keresztelést végzô most fehér ruhát helyezhet a gyermekre e szavakkal: N..., a keresztségben új teremtménnyé lettél, és Krisztust öltötted magadra. Ez a hófehér ruha legyen keresztény méltóságod jele, amelyet tisztán kell megôrizned az örök életre. Ámen. Miatyánk... A keresztség szentségének kiszolgáltatója lehetôleg egy vagy két tanúról is gondoskodjék, és anyakönyveztesse a keresztelést! Hálaima a keresztség kegyelméért Uram, Jézus Krisztus, boldog vagyok és köszönöm, hogy meghívtál egyházad közösségébe. Köszönöm értem elszenvedett fájdalmaidat, dicsôséges feltámadásodat, amelyek mindezt a boldogságot szolgálták. Köszönöm az azóta rám fordított gondot és törôdést; Szűzanyánknak, édesanyádnak köszönöm, hogy oltalmába vett, és vigyázott rám. Engedd Uram, hogy veled szoros barátságban tölthessem napjaimat! Gondolataim, szavaim, tetteim a keresztség kegyelmét tükrözzék, hogy hivatásomra méltó lehessek. Fölajánlom neked szüleimet, keresztszüleimet és a papot is, aki engem megkeresztelt. Mindenkit, aki segített abban, hogy megismerhesselek, és mindjobban megszeresselek. Világosítsd meg azokat, akiket hozzám küldesz, hogy helyesen szóljanak rólad, és meg tudják jól mutatni, miképpen maradhatok meg barátságodban! Hit Uram, Istenem! Hiszem mindazt, amit kinyilatkoztattál és amit egyházad által hinni tanítasz, mert te igaz Isten vagy. Kérlek, Uram, növeld hitemet, és adj erôt, hogy soha életemben ne szégyelljem azt, inkább áldozatok árán is megvalljam az emberek elôtt. Remény Uram, Istenem! Remélem tôled bűneim bocsánatát és azt a kegyelmet, hogy egyszer hozzád kerülök az örök üdvösségre, mert te mindezt megígérted, és te hű és irgalmas Isten vagy ígéreteid teljesítésében. Kérlek, Uram, erôsítsd reményemet! Szeretet Uram, Istenem! Teljes szívembôl és mindenekfölött szeretlek téged, mert te végtelenül jó és szeretetreméltó Isten vagy. Irántad való szeretetbôl szeretem felebarátaimat is, mint önmagamat. Kérlek, Uram, tökéletesítsd szeretetemet! * Védôszentemhez Szent N..., a kereszteléskor szüleim azt a nevet adták nekem, amelyet te viseltél. Így lettél nekem földi pályámon kísérôm, a mennyben védôszentem. Ennek a névnek te nagy megbecsülést szereztél az egész világon Isten és az emberek elôtt. Kérlek, segíts mint példaképem, hogy vigyázzak a kegyelem fényére szívemben! Életed példájából tanuljam meg, hogyan kell Isten akaratát teljesíteni, Krisztushoz, a mi Urunkhoz hű maradni, gondolkodásmódban, magatartásban az igazi keresztények útját járni, hogy majd egyszer veled együtt részese lehessek az örök üdvösségnek. Igyekezzél minél többet megtudni védôszentedrôl, hogy élete serkentésül, példaképül szolgáljon számodra! Védôszented ünnepe a te névnapod. Bizonyára jól esik, ha ilyenkor megköszöntenek. A névnap (születésnap) személyes ünnep. Létünk ünnepe. Ezért légy te is figyelmes, tartsd számon legalább a hozzád legközelebb állók névnapját, születésnapját úgy, hogy néhány kedves szóval gratulálsz, köszöntöd ôket. A magad névnapján, születésnapján mindenesetre az lenne szép, ha ezen az ünnepen szentmisét hallgatnál, szentáldozáshoz járulnál. De legalább térj be néhány percre egy templomba, és adj hálát Istennek a keresztség kegyelméért, egyáltalán azért, hogy keresztény lehettél, s máig megmaradhattál a Krisztus egyházához való hűségben. * HISZEK egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtôjében. És Jézus Krisztusban, az ô egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektôl, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; meghalt, és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön ítélni élôket és holtakat. HISZEK a Szentlélekben. Hiszem a katolikus anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test föltámadását és az örök életet. ÁMEN -- A p o s t o l i h i t v a l l á s -- ======================================================================== Imák a Szentháromsághoz Isten barátai Hitünk középpontja a Szentháromság titka. Amit róla tudnod kell, megtalálod hittankönyvedben. Keresztvetésünk is a Szentháromság dicsérete: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Mindig megfelelô tisztelettel és áhítattal vess keresztet! Ez a jel a keresztények jele, errôl ismernek meg bennünket. A szeretet jele, nem a gyűlöleté. Az egyház minden liturgikus imája a Szentháromság dicsôítésével zárul. Ha imánkat az Atyához intézzük, hozzáfűzzük: a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen. Amikor Krisztushoz imádkozunk, így zárjuk: aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben, mindörökkön örökké. Ámen. Gyakran ezt is imádkozzuk: Dicsôség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Figyelemmel és mély összeszedettséggel imádkozd mindezeket, hogy a Szentháromság iránti tisztelet mindinkább elmélyüljön benned! * Téged, Isten, dicsérünk (Te Deum) Téged, Isten, dicsérünk, téged Úrnak ismérünk. Téged, örök Atyaisten, mind egész föld áld és tisztel. Téged, minden szép angyalok, kerubok és szeráfkarok, egek és minden hatalmak szüntelenül magasztalnak. Szent vagy, szent vagy, erôsséges szent Isten vagy! Nagyságoddal telve ég, föld; dicsôséged mindent bétölt. Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara. Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld. Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet. Vall tégedet világszerte szent egyházad ezerszerte. Ó, Atyánk, téged, s mérhetetlen nagy fölséged, s azt, ki hozzánk tôled jött le, Atya igaz Egyszülöttje, és áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet. Krisztus, Isten Egyszülöttje, király vagy te mindörökre. Mentésünkre közénk szálltál, szűzi méhet nem utáltál. Halál mérgét megtiportad, mennyországod megnyitottad. Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged, onnan leszel eljövendô, mindeneket ítélendô. (Letérdelünk.) Téged azért, Uram, kérünk, mi Megváltónk, maradj vélünk! Szentjeidhez végy fel égbe, az örökös dicsôségbe. Szabadítsd meg Uram, néped, áldd meg a te örökséged. Te kormányozd, te vigasztald, mindörökké felmagasztald! (Felállunk.) Mindennap dicsérünk téged, szent nevedet áldja néped. Bűntôl e nap ôrizz minket, és bocsásd meg vétkeinket! Irgalmazz, Uram, irgalmazz, híveidhez légy irgalmas! Kegyes szemed legyen rajtunk; tebenned van bizodalmunk! Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem! A Szentháromsághoz Szentháromság egy Isten! Mi, a te teremtményeid, nem vagyunk egyedül a világban. Nem hagytál bennünket magunkra, nem hagysz társtalanul, fáradtan vándorolnunk egy távoli, hideg, közömbös istenség felé. Velünk vagy, mint a család atyja övéivel. ,,Atyánk''-nak szólíthatunk téged, s magunkat gyermekeinknek nevezhetjük. És te, Urunk, Jézus Krisztus, eljöttél közénk, hogy megmutasd nekünk az emberhez méltó élet szép példáját. Isten létedre testvérünk, barátunk lettél. És te, Szentlélek, isteni Szeretet, aki az Atyát és a Fiút összekötöd, ajándékunk lettél, hogy szívünket Krisztus szeretetére és szolgálatára buzdítsd. Elôttünk jársz, világítod az utat, melyen járunk, hogy Krisztus hű követôi maradhassunk. Atya, Fiú és Szentlélek! Hadd élhessek én is Szentháromságtok fényében és melegében! A mindennapi élet hajszájában sohase feledjem, hogy a Szentháromság bennem él, és erôt ád minden küzdelemben! * Isten azért fedte föl a Szentháromság titkát, hogy könnyebben tudjunk vele személyes kapcsolatba lépni. Van, aki legszívesebben édesapát lát a jó Istenben. Hisz tôle származik minden apai és anyai szeretet itt a földön. Úgy gondoskodik rólunk, mint gyermekeirôl. Milyen megható szeretettel beszélt mindig mennyei Atyjáról Jézus Krisztus! Van, aki legkönnyebben Jézushoz tud imádkozni: hiszen magunk elé tudjuk képzelni arcát, ismerjük szavait, és szinte hallani véljük a Mester bátorító, baráti hangját. Barátainak tekint minket, és mindenét odaadta értünk szeretetbôl. Van, akit a Szentlélek Isten személye ragad meg. Boldogan gondol arra, hogy a keresztség napja óta szíve a Szentlélek temploma; ôt szólongatja imáiban; tôle kér fényt és erôt a mindennapok során. A jó Isten mindegyik megközelítési módja helyes. Jól teszed, ha mindegyiket megpróbálod. Így egyre személyesebbé válik Istenhez fűzôdô kapcsolatod. Waigand József ======================================================================== Imák az Atyához Isten barátai Imáidban leggyakrabban Krisztushoz fordulsz, ôt érzed magadhoz a legközelebb, hiszen tudod róla, hogy a földön járt, éppen úgy ember volt, mint mi. Ne feledd azonban: Krisztus azért jött, hogy megmutassa az Atyát nekünk, közelebb vigyen hozzá bennünket. Élete végén ezt mondta: ,,Atyám, én megdicsôítettelek téged a földön. A feladatot, amelynek elvégzését rám bíztad, elvégeztem... Kinyilatkoztattam nevedet az emberek elôtt.'' (Jn 17, 4--8) Isten a mi Atyánk -- állandóan visszatérô gondolata ez a Szentírásnak. Az egyetlen imádság, amelyre Krisztus bennünket megtanított, az Atyához szól: Atyánk, ki a mennyben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod... A keresztény vallásokon kívül egyetlen vallás sem meri atyának szólítani a Mindenható Istent. Mennyei Atyánk dicsôítése A te gyermekeid vagyunk. Atyánk, irántunk való szereteted abban nyilvánult meg, hogy egyszülött Fiadat küldted a világba, hogy általa fölismerhessük életünk valódi értelmét és igazi célját. Atyánk, micsoda szeretettel ajándékoztál meg bennünket: gyermekeidnek hívnak, és azok is vagyunk! Atyánk, Fiad lelkét küldted szívünkbe, aki így imádkozik: Abba, Atya! Atyánk, te mennyei ajándékokkal és lelki áldások bôségével halmoztál el bennünket. Atyánk, te a sötétségtôl szabadítottál meg, s szeretett Fiad országába hívtál minket. Atyánk, te méltóvá tettél, hogy részt kapjunk a szentek örökségébôl. Atyánk, te szerettél bennünket, s kegyelemeddel soha nem múló vigasztalást és reményt adtál. Atyánk, te fölkelted napodat jókra és gonoszokra, esôt adsz igazaknak és bűnösöknek. Atyánk, te saját Fiadat küldted hozzánk, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Atyánk, te belelátsz szívünk legrejtettebb redôibe. Atyánk, te tudod legjobban, mire van szükségünk. Atyánk, te táplálod az ég madarait és a mezôk liliomait. Atyánk, te olyanokat keresel, akik igazán, lélekben és igaz szívvel imádnak téged. Atyánk, tôled származik minden közösség mennyben és a földön. Mindenek Atyja, aki minden fölött, minden által, mindenben vagy! Atya, akiben a változandóságnak és mulandóságnak árnyéka sincsen. Irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, a te gyermekeid vagyunk! * Az Atya fölségérôl Ó, milyen csodálatos, Úristen, a te fényességed! Inkább, hogysem a napfény, megvakítja gyönge szemünket, ha a hitnek homálya azt be nem kötözi. Te vagy, én Istenem, minden jónak kútfeje, minden létezônek eleje és vége. Te az eget és a földet ujjaidon hordozod, a tenger vizeit tenyereden méred, a föld kerekségét, az egek nagy voltát araszoddal befogod. Tehozzád képest minden teremtett lény csak porocska. Te kezeidben vannak a világnak határai: benned és teáltalad élnek, mozognak és vannak minden létezôk: ha csak szemeidet elfordítod is tôlük, ottan semmivé lesznek. Megrendül a föld, ha csak megtekinted is: te vetettél határt a tengernek; téged dicsérnek az egek és csillagok, melyeket te a nevükön hívsz. Te mindenekben vagy, de be nem rekesztetel; mindenek fölött vagy, de föl nem emeltetel; mindenek alatt vagy, de le nem nyomattatol. Te mindeneket látsz, de magad láthatatlan vagy; mindeneket hordasz, de meg nem terheltetel; mindeneket eltávoztatsz, de el nem távozol; mindeneket igazgatsz bölcsességeddel, tartasz hatalmaddal; munkálkodol minden fáradság nélkül; keresel minket, bár semmi nélkül nem szűkölködöl; megharagszol, noha csendes maradsz; elváltoztatod e világi dolgokat, de soha tanácsodat el nem változtatod. Ámbár nem szűkölködöl, örülsz a nyereségnek; noha fösvény nem vagy, de uzsorát kívánsz; megfizetsz, akinek tartozol, bár adós nem vagy; elengeded adósságainkat kárvallásod nélkül; mindenütt jelen vagy, noha a hamisak gondolataitól távol vagy; betöltesz mindeneket, fölülhaladsz mindeneket, tartasz mindeneket; jövendôk, múlandók elôtted jelen vannak. Te, Uram, idô nélkül örökké való vagy; ki nem terjedsz, mégis mindenütt jelen vagy; sehová nem mégy, mégis mindeneken általhatsz. Véghetetlen vagy hatalmasságodban, megfoghatatlan bölcsességedben, rettenetes ítéleteidben; igaz vagy minden beszédeidben, szent vagy minden cselekedeteidben, bôvelkedel az irgalmassággal, nagy tűrhetô vagy a bűnösökhöz, kegyelmes a hozzád térôkhöz. Azért, ím, elôdbe vetem, Uram, az én bűnös lelkemnek nyavalyáját, és az alázatos vámossal föl sem merem emelni elôtted szememet. Kérem szent nevedet, világosítsd föl értelmemet, hogy megismerjen téged; gerjeszd föl szívemet, hogy féljen és tiszteljen tégedet; tisztítsd meg lelkemet, hogy szeressen tégedet. Föl ne indítsd, Uram, a száraz falevél ellen haragodat; a széltôl idesto- va hányatott pozdorját ne kergessed; a hamu ellen erôdet ne mutassad, hanem irgalmasan szánd meg gyarlóságomat és engedd, hogy amint hitem által most fölségedet homályban távol látom, úgy halálom után tégedet színrôl színre lássalak. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen. Pázmány Péter Fohászkodás Isten! Kit a bölcs láng esze fel nem ér, Csak titkon érzô lelke óhajtva sejt: Léted világít, mint az égô Nap, de szemünk bele nem tekinthet. A legmagasabb menny s aether Uránjai, Melyek körülted rendre keringenek, A láthatatlan férgek a te Bölcs kezeid remekelt csudái. Te hoztad a nagy Minden ezer nemét A semmiségbôl, a te szemöldöked Ronthat s teremthet száz világot, S a nagy idôk folyamait kiméri. Téged dicsôit a Zenith és Nadír. A szélvészek bús harca, az égi láng Villáma, harmatcsepp, virágszál Hirdeti nagy kezed alkotásait. Buzgón leomlom színed elôtt, Dicsô! Majdan, ha lelkem záraiból kikél, S hozzád közelb járulhat, akkor Ami után eped, ott eléri. Addig letörlöm könnyeimet, s megyek Rendeltetésem pályafutásain, A jobb s nemesb lelkeknek útján, Merre erôm s inaim vihetnek. Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zordon, de óh nem, nem lehet az gonosz, Mert a te munkád: ott is elszórt, Csontjaimat kezeid takarják. Berzsenyi Dániel * Assisi Szent Ferenc naphimnusza Mindenható, fölséges és jóságos Úr, Tied a dicséret, dicsôség és imádás, És minden áldás, Minden egyedül téged illet, Fölség, És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja. Áldott légy, Uram, és minden alkotásod, Legfôképpen urunk-bátyánk a Nap, Aki a nappalt adja és ránk deríti a te világosságod. És szép ô és sugárzó, nagy ragyogással ékes: A te képed, Fölséges. Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az égnek. Ôket az égen alkotta kezed, fényesnek, drága szépnek! Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk, levegô, felhô, jó és rút idô, Kik által élteted minden te alkotásod. Áldjon, Uram, téged Víz húgunk, Oly nagyon hasznos ô, Oly drága, tiszta és alázatos! Áldjon, Uram, Tűz bátyánk; Vele gyújtasz világot éjszakán. És szép ô és erôs, hatalmas és vidám. Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk, Ki minket hord és enni ad, És mindennémű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat. Áldjon, Uram, tégedet minden ember, Ki szerelmedért másnak megbocsát, És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát, Boldogok, akik tűrnek békességgel, Mert tôled nyernek majd, Fölséges, koronát. Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál, akitôl élô ember el nem futhat. Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak, És boldogok, kik magukat megadták a te szent akaratodnak. A második halál nem fog fájni azoknak. Dicsérjétek az Urat és áldjátok, És mondjatok hálát neki, És alázatosan szolgáljátok. Sík Sándor fordítása URAM! Fölfedted elôttünk az anyagban rejlô energia titkát, Hogy munkánkat könnyebbé és az életet magasztossá tegyük, Megtanítottál a hangnál is sebesebb utazásra, Hogy a távolság ne válassza el többé az embertôl az embert. Munkánk gyümölcsét, a lövedékké sűrített energiát Mi eljuttatjuk a föld legtávolabbi sarkaiba, Hogy egymást nyomorúságba és pusztulásba taszítsuk, Hogy a letarolt földrôl kiirtsunk minden élôt. Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az élet templomát, -- Engedd, hogy hasznomra váljék a tudás, hogy hasznossá lehessek általa. Adj méltóságot rövid napjaimnak. Szent-Györgyi Albert Csillag Veronika fordítása * Ha megszólítalak, Uram, tudom, az elsô kérdésed hozzám: ,,Szükséged van rám?'' S mindjárt válaszolsz: ,,Itt vagyok! Nem láthatsz meg, de én vagyok a fény, amelyben mindent látsz. Nem hallasz, s mégis kezed ereje vagyok, cselekszem akkor is, ha nem ismered útjaimat. S alkotok akkor is, ha művemet nem ismered.'' James Irwin űrhajós imája a Holdon Keresek Valakit, s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a tavasz, s nem tudom, ki az. Csüggedô szívvel loholok egyre, Keresek valakit, a Végtelenbe loholok egyre. Könnyeim csorognak, -- majd kiapadnak; Vágyak magukkal messzebb ragadnak -- Majd kiapadnak! Lelkem elröppen a végtelenbe, Tovább vágyom arra az egyre, a Végtelenbe. József Attila ======================================================================== Imák Urunk Jézushoz Isten barátai Bizalom Ha fájó szívvel kell látnom, hogy legjobb barátaim elhagynak egymás után, te velem vagy Jézusom. Ha a göröngyös utat társtalanul kell tovább rónom, te velem vagy, Jézusom. Ha az életben mindenkitôl elhagyatva állok, te velem vagy, Jézusom. Ekkor érzem valójában közelségedet, hogy velem vagy, Jézusom. Amikor a legelkeseredettebb harcomat vívom, te velem vagy, Jézusom. Tudom, amikor a harcból gyôztesen kikerülök, te mellettem vagy, Jézusom. Tudsz rólam mindent, s amikor szívemet elönti a bánat és a keserűség, te velem vagy, Jézusom. Meghallod szavamat, s amikor halálfélelemben riadtan menekülök hozzád, te velem vagy Jézusom. Velem vagy akkor is, ha a szomjúságtól aléltan, csaknem elpusztulva fekszem... Vezetsz engem a hosszú úton a cél felé, ahol már nem lesz többé küzdelem és harc, ahol örökké melletted lehetek, Jézusom. * Dicsérô és kérô ima az Úr Jézushoz Dicsértessél, Jézus Krisztus, az élô Isten Fia! Te vagy a világ Megváltója, a mi Urunk és Üdvözítônk. (Most saját szavaiddal dicsôítsd az Üdvözítôt, kérj tôle, amit jónak látsz!) Jöjj, Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtunk! Te hoztad el hozzánk az örömhírt; Te tanítottál bennünket szeretetre; Ott ülsz most az Atya jobbján; Onnan jössz majd ítélni élôket és holtakat; Te töltesz meg minket szellemeddel, és újjáalakítod a világot; Engem is látsz -- engem is szeretsz -- Értünk vérrel verejtékeztél; Megígérted kéréseink meghallgatását; Te küldted el nekünk a Szentlelket; Üdvözítônk! Újítsd meg szívünket! Erôsíts bennünket a kísértés idején! Imádság nagylelkűségért Krisztusom! Királyom! Kérlek, ajándékozz meg engem nemesen érzô szívvel, lovagias lelkülettel! Legyek nagylelkű az életben: mindig azt válasszam, ami fölfelé vezet, sohasem azt, ami a mélybe. Nagylelkű a munkában: sose jelentsen ez számomra nyomasztó terhet, hanem tôled kapott feladatot. Legyek nagylelkű a szenvedésben, amikor megpillantom életem keresztjét; legyek Cirenei Simon, ha segíteni kell mások keresztviselésének megkönnyítésében. Legyek nagylelkű a világ elôtt: értsem meg, bocsássam meg mások gyengeségét és nyomorúságát -- anélkül, hogy magam is hozzájuk hasonlóvá válnék. Nagylelkű az emberek elôtt: mindenkihez legyen szeretô szavam, mozdulatom; elsôsorban a gyengékhez és elesettekhez. Jó példámmal igyekezzem hozzád vezetni azokat, akik velem élnek, dolgoznak és engem szeretnek. Add, hogy nagylelkűséget tanúsítsak feletteseim iránt: lássam tekintélyükben a te akaratodat. Legyek nagylelkű önmagam elôtt! Sosem bízzam csak a magam erejében, hanem mindig benned. És legyek mindig nagylelkű elôtted Uram, Jézusom! Szolgálatodra mindig készen álljak, érted éljek és haljak. Ámen. Nemes lelkületért Isten egyszülött Fia, Örök Ige! Taníts meg engem igaz nemeslelkűségre! Taníts meg, hogy úgy szolgáljak neked, amint az téged megillet. Adni latolgatás nélkül -- harcolni, nem ügyelve sebeimre -- dolgozni, pihenést nem keresve -- magamat egészen föláldozni, és érte jutalmat sohasem várni. Legyen nekem elég az a boldog tudat, hogy szent akaratodat mindig teljesítem. Loyolai Szent Ignác * Dicsértessék a Jézus Krisztus! Néhány évtizeddel korábban még ezzel a szép köszöntéssel üdvözölték egymást a katolikusok nemcsak otthon, de csaknem mindenütt, faluhelyen az utcán is. A vallásüldözés korszakában kevesen merték egymást Krisztus nevével nyilvánosan köszönteni. Ma pedig többnyire már otthon is csak Sziá-val köszönünk. (Állítólag ez az olasz Dicsértessék rövidítése.) Miért ne üdvözölhetnénk egymást Krisztus nevével ismét -- és magyarul? Legalább otthon, a családban, a templomba érkezéskor és mindenütt, ahol Jézusunk nevében találkozunk? Egy úton Krisztussal Elôttem az élet -- minden titkával és útvesztôjével... Vidáman indulok, fiatalos lelkesedéssel. Krisztusom! Segíts megtalálni a helyes utat, s légy ezen az úton mindvégig útitársam, kalauzom, barátom! Példákkal lelkesíts, szavaiddal igazíts, isteni mindenhatóságoddal erôsíts! Ragyogja be életutamat a te sugárzó melegséged és megszentelô világosságod! Légy velem, vezess, hogy soha el ne tévedjek, el ne essem, hanem szívvel-lélekkel csak neked szolgáljak! * Fehér fényben, fehér ruhában Egy férfi jár elôttem egyre, Vezet, vezet, kezem kezében, Föl a magányos nagy hegyekre. Az emberarcok ködbe vesztek, Ketten vagyunk a hegyeken. Kézen fogva vezet a Mester, S én követem. Sík Sándor {kép} A tanító Krisztus (Márton Lajos rajza) Az evangélium nem filozófia, nemcsak tan, hanem eleven erô, eleven s folytonos behatás a lelkekbe, s azt kegyelemnek hívjuk. Hívhatjuk krisztusi életerônek, természetfölötti fluidumnak, melyet Krisztus áraszt a lelkekbe, mint ahogy ô mondja: Nélkülem semmit sem tehettek. Valamint a szôlôvesszô nem hoz gyümölcsöt, ha nem marad a tôkén, úgy ti sem hoztok, ha nem maradtok bennem. Ez a krisztusi életerô kiárad az egész erkölcsi világra, s telítve van élettel, mint ahogy a termékeny ôsvizek voltak, melyek fölött az Isten lelke lebegett. Prohászka Ottokár Krisztus lelke, szentelj meg engem. Krisztus teste, üdvözíts engem. Krisztus vére, ihless meg engem. Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem. Ó, édes Jézus, hallgass meg engem. Szent sebeidbe rejts el engem. Ne engedd, hogy elszakadjak tôled. A gonosz ellenségtôl oltalmazz engem. Halálom óráján hívj el engem. És juttass el magadhoz engem. Hogy szentjeiddel dicsérjelek téged Mindörökkön örökké. Ámen. Loyolai Szent Ignác A Vigilia katolikus folyóirat 1970-ben ,,Ki nekem Jézus?'' címmel körkérdést intézett neves magyar személyiségekhez, így Bárdos Lajoshoz, Ignácz Rózsához, Mensáros Lászlóhoz, Tolnay Klárihoz, Vass Istvánhoz, Weöres Sándorhoz és még másokhoz. A beérkezett válaszokból nem kis meglepetésre kiderült, a megkérdezettek legtöbbjének Krisztus ma is a legszemélyesebb, legéletalakítóbb valóságot jelenti. Részlet a zeneszerzô Bárdos Lajos válaszából: Ki nekem Jézus? Út. Tudom, merre járjak, tudom merre haladjak. Senki nem mondta, hogy a helyes út sima és ké-nyelmes. Meredek és göröngyös az. De a sziklamászó is ezt keresi. És ahogy halad fölfelé, egyre szebb a kilátás, egyre fönségesebb az érzés. És ha vissza-visszacsúszik az ember az út nehezein, ki ad erôt az újra meg újrakezdéshez? Ô. * Ateista vagyok. De tisztelem azt a Krisztust, akiben sokan hisznek, és tisztelem azokat is, akik ôszintén hinni tudnak benne. Róbert László * A világ sok mindent elvehet tôlünk, de hitünket Jézus Krisztusban soha. Mindszenty József * Krisztusért meghalni -- annyi, mint örökké élni. Romzsa Tivadar ======================================================================== Imák a Szentlélekhez Isten barátai Az isteni lét mélyében örök kicserélôdés megy végbe: Az Atya végtelen szeretetet sugároz magából, teljesen átadja magát, a Fiú befogadja, s végtelen szeretettel szereti az Atyát. Szentléleknek nevezzük azt az isteni szeretetet, amely az Atya és a Fiú között öröktôl fogva áramlik. A szeretetnek ez a hatalmas áradása a teremtményekre is kiterjed, és megjelenik a szeretet legnagyszerűbb művében: a megváltásban. Betölti a világot, környezetedet is. Te is részesülsz ebben a szeretetben, amikor a Szentlelket hívod segítségül. Imádkozz hozzá minden jelentôsebb szellemi tevékenységed elôtt, mert ô az emberi értelem megvilágosítója. Mégis, mindenekelôtt a szeretet szelleme ô, aki a mi szeretetünket is tettekre buzdítja. Jöjj el, Szentlélek Úristen! Jöjj el, Szentlélek Úristen, töltsd be híveid szívét, és szereteted tüzét éleszd föl bennünk! Áraszd ki lelked, és minden életre kél, és megújítod a föld színét! Könyörögjünk! Isten, ki híveid szívét a Szentlélek fölvilágosítása által tanítottad, add, hogy ugyanazon Szent-lélek által megismerjük, ami helyes, és az ô vigasztalásán mindenkor örvendjünk! Krisztus Urunk által. Ámen. * A Szentlélek oly erô, mely teremt, s nekünk is jól és erôsen akaró, kiinduló, teremtô lelket ad. Erre van szükségünk. Erôs lélek nélkül tudomány, műveltség, állás mit sem használ. Erôsen kell fogni a kardot is, különben mit sem használ a pengéje. Skander bég kardját is ócskavas közé dobhatjuk, ha nincs hozzá Skander bég karja. Az egyház kegyszerei is csak úgy használnak nekünk, ha erôs odaadással fogjuk és vesszük, ha erôs, hajthatatlan a lelkünk. Jöjj el tehát, Szentlélek! Bennem is erôs lesz a lélek, ha tárt ajtót nyitok a Szentléleknek, ha bízom benne, és egyre javítom magam. Lelke az én lelkesülésem lesz, melyet az erô érzete fakaszt. Lelkes emberek kellenek, mert csak lelkes emberek képesek valamire. Teremts hát lelket belém, te teremtô Lélek; megsemmisülök elôtted, mert a Teremtô semmibôl teremt; megalázom magam és úgy kérlek. Prohászka Ottokár Szentlélek Isten, szállj le ránk, elmét derítô tiszta láng. Önts lelkeinkbe, melyeket megszenteltél, kegyelmedet. Kit Isten, mint vigasztalót, nekünk ajándékul adott, minden javak bô kútfeje, lelkünk világa és élete. Te hét ajándék Istene, az Úr hatalmas jobbkeze, te, kit nekünk ígért Atya, nyelvünk kenetdús szózata. Érzékeinkre fényt deríts, kebelt erényre fölhevíts! Testünk erôtlenségeit védjék magas kegyelmeid! Kísértésekben el ne hagyj, szívünkbe békességet adj! Légy útjainkban fôvezér, ne érje népedet veszély! Ó, adjad ismernünk Atyát és egyszülötte Szent Fiát, s téged, ki tôlük származol, valljon, mi ég és földön honol! Legyen dicsôség, ó, Atyánk, neked, s kitôl megváltatánk: Fiadnak, a Vigasztalót áldván veled, mint egy valót! Ámen. Jöjj, kegyosztó Istenünk! (Veni Sancte) Jöjj, Szentlélek Isten, jöjj, áraszd ki a mennyekbôl fényességed sugarát. Jöjj, ki árvák atyja vagy, jöjj, ki szívek lángja vagy, ajándékos jóbarát. Te vagy a vigasztalás, drága vendég, lelki Társ, te az édes enyhülés. Gondok között nyugalom, hôség ellen oltalom, zokogásban könnyülés. Jöjj, és töltsd be híveid titkos mélyű szíveit, boldogító égi tűz! Semmi, semmi Nélküled az emberben nem lehet, semmi tiszta, semmi szűz. Mosd, amit a szenny belep, öntözd, ami eleped, seb fájását csillapítsd! Ami dermedt, élesztgesd, ami fagyos, melengesd, ami hibás, igazítsd! Benned minden bizalom, osszad, osszad pazaron hét szent ajándékodat. Adj érdemre jobbulást, üdvösséges kimúlást, örök vigasságot ádj! Ámen. Babits Mihály fordítása Jöjj, kesergô léleknek kegyes vigasztalója, jó sorsban és megpróbáltatásokban segítôje! Jöjj, bűnök lemosója, sebek gyógyítója! Jöjj, törékenyek erôssége, ingadozók fölemelôje; jöjj, alázatosok tanítója, kevélyek megrontója! Jöjj, árváknak kegyes atyja, özvegyek édes gyámola! Jöjj, szegények reménysége, megfogyatkozottak lábraállítója! Jöjj, hajózók csillaga, hajótöröttek kikötôje! Jöjj, minden élônek kiváltképpen való ékessége, haldoklók egyetlen üdvössége! Jöjj, Szentlélek, jöjj, könyörülj rajtam, tégy a magadévá, szállj belém kegyesen, hogy irgalmadnak sokasága szerint csekélységemet a te nagyságod, gyarlóságomat pedig a te erôd pótolja, Jézus Krisztus, az én Üdvözítôm által, aki veled él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen. Szent Ágoston Hiszek a Szentlélekben Hiszem, hogy megszabadít elôítéleteimtôl. Hiszem, hogy megváltoztatja szokásaimat. Hiszem, hogy legyôzi közömbösségemet. Hiszem, hogy szeretettel tölti el lelkemet. Hiszem, hogy megállít a rossz elôtt. Hiszem, hogy felbátorít a jóra. Hiszem, hogy legyôzi szomorúságomat. Hiszem, hogy szeretettel tölt el Isten igéje iránt. Hiszem, hogy elveszi kicsinyhitűségemet. Hiszem, hogy megerôsít szenvedésemben. Hiszem, hogy áthatja egész lényemet. -- Karl Rahner -- Mi mindnyájan, kik Istenben hiszünk, s ,,erôt felülrôl'' várunk, egyesek úgy, mint nemzetek, igazi pünkösdöt szeretnénk ülni; pünkösdöt, vagyis a Szentlélek ünnepét! Errôl a Lélekrôl énekli az egyházi himnusz, hogy ô ,,Creator Spiritus'', vagyis teremtô lélek, akire éppen most s éppen nekünk, letaposott magyaroknak nagy szükségünk van. Mert ugyan hol kellene inkább ez a teremtô lélek, ha nem ott, ahol rombadôlt az ország? S mikor lenne szükség arra a nagy Megszentelôre inkább, mint a züllés s a hanyatlás korszakában? Igen, ennek a Léleknek kell az egyesekre bocsátkoznia, s általuk, kik bizonyára sokan lesznek, kell a népnek bátor, bízó, a nemzetet s hazát újjáteremtô lelkévé lennie. Prohászka Ottokár * LÉGY FÖLÖTTEM, JÓ ATYÁM, ÁLLJ MELLETTEM, KRISZTUSOM, GYÚJTS VILÁGOT, SZENTLÉLEK, MINDEN ÉLETUTAMON! Dr. Vargha Károly fordítása ======================================================================== Imádkozz mindenkor lélekbôl! Megmondta nekik, hogy szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni... (Lk 18, 1) Reinhold Schneider: Az esdeklô, csak ô lesz képes arra, Hogy elhárítsa fônkrôl még a kardot, S e földet, tôled, úrhatnám sok zsarnok, Az életszentség árán elragadja. Mert mennyet nem gyôz az, ki hôs a tettre! Mit egyesít, az válik újra széjjel, Mit újít, mind avulttá válik éjjel, És bármit tesz, az kínt és bajt hoz egyre. Most itt a kor, az üdv ma rejtve él, És embergôg ott ünnepel a téren, Míg esdeklôk a dómban mennek bújva. De Isten egyszer áld a gondokért. És lenn, mit át nem járhat szem, a mélyben, A száraz kutat élet tölti újra! Dr. Vargha Károly fordítása Ha felszínen akarsz maradni, ha nem akarsz eltévedni a mai kor divatos eszméinek útvesztôjében, és mint ember sem akarsz lecsúszni, ha meg akarsz maradni Krisztus barátságában, akkor sokat kell imádkoznod. Imádkozni annyit jelent, mint Istennel beszélgetni. Mi sem természetesebb, hogy akiket valaminô kapcsolat fűz egymáshoz, olykor személyesen is megbeszélik közös dolgaikat. Beszélgetsz szüleiddel, testvéreiddel, barátaiddal, munkahelyen fônököddel, iskolában tanáraiddal. Kikéred tanácsaikat, megköszönöd segítségüket, és megbeszéled velük a holnap tennivalóit. Ugyanilyen magától értetôdô, hogy isteni Mestereddel is beszélgetsz, különösen ha tudod, hogy neki köszönhetsz a legtöbbet, és tôle várhatod a legbiztosabb eligazítást. Elöljáróban, barátban s talán még szülôben is lehet csalódni, egy hamis világnézet is lépre csalhat bennünket, de Krisztus az egyetlen, aki sohasem hagyja cserben barátait. Téged sem! Ahhoz, hogy ezt elérd, neked is tenned kell valamit. Krisztus maga mutatta meg, hogyan imádkozzunk. Ô ajándékozta nekünk a legtökéletesebb imádságot, a ,,Miatyánkot''. Ebben fejezhetjük ki legszebben mennyei Atyánk iránti tiszteletünket, s ez az imádság tartalmazza életünk legfontosabb kérdéseit. Mirôl beszélgessünk a Mesterrel? Ha az élet simán menne, ha mindenki egyformán boldog, egészséges, erôs is szép lenne, ha mindenkinek minden sikerülne, és ha nem lennének a földön olyanok, akik nemcsak közvetlen felebarátjuk, de milliók életét is meg tudják keseríteni, aligha volna szükség arra, hogy Istentôl bármit kérjünk. Csupán hálát kellene adnunk a paradicsomi állapotokért, amellyel megajándékozott bennünket. De az ember ezt az eredetileg neki készített paradicsomot már az elején eljátszotta. Élt -- pontosabban: visszaélt -- szabad akaratával, összekuszálta a dolgokat Istennel, s nekünk most kínnal, verejtékkel kell megküzdenünk nemcsak a betevô falatért, de a békességért, az emberséges életért családunkban, munkahelyünkön, hazánkon belül s a nemzetek közt a nagyvilágban. Isten irgalmassága következtében e küzdelmünk mégsem reménytelen. Legalább azóta nem, hogy Krisztus eljött közénk, Isten létére emberré lett, s a maga életével mutatta meg: íme, így kell élnünk, tevékenykednünk, ha a világ minden ármánykodása ellenére is boldogan, békében és megértésben akarunk élni egymással -- és önmagunkkal. Nagyszerű program ez egy emberélet számára! Éppen ezért imáidban elsôsorban azért adj hálát Istennek, hogy megteremtett, meghívott erre a világra, s éppen a mai korszakban bízta rád a feladatot. Tedd elviselhetôbbé, derűsebbé, boldogabbá -- Istennek tetszôvé! -- azt a közösséget, amelyben élsz, dolgozol! Fenséges dolog Isten országa építésében részt venni! De ha bármit is el akarunk érni az életben, elôbb alkalmassá kell magunkat tenni a feladatra, s ezt az alkalmasságot állandóan ,,naprakész'' állapotban kell tartanunk. Isten országának kialakítása a szívünkben kezdôdik. Ehhez a kemény munkához azonban fegyelmezett jellem, acélos akarat, lovagias lelkület és nemesen érzô szív szükséges. Hiányos fegyverzettel nem lehet csatába indulni, s alkalmatlan eszközzel nem lehet szép munkát végezni, bármekkora is a jó szándék. Imáidban mindenekelôtt arra kérd Istent, adjon neked látó szemet, hogy észrevedd azt a feladatot az életben, amelyet éppen neked szánt, amit egyedül csak te tudsz elvégezni, senki más. Kérj állhatatosságot és kitartást a küzdelemben, s a többi mind megadatik neked... Istennel való beszélgetésünknek számtalan más témája is lehet, de valamiképpen mindnek össze kell függnie a legfontosabbal: a lelkek javával, Isten akaratával és nagyobb dicsôségével. Istennek különösen nagy öröme telik benned, ha nem csupán magad, de szeretteid, barátaid, sôt ellenségeid számára is van kérnivalód, s ha nevükben is megköszönöd a javakat, melyekben részesíti ôket. Ne akard azonban kierôszakolni, hogy Isten csodát tegyen a kedvedért. Furcsa dolog lenne egy vizsga elôestéjén azért imádkozni, hogy sikeresen átcsússzunk, ha ugyanakkor egész évben egy szót sem tanultunk. Amikor már minden tôlünk telhetôt megtettünk a jó cél érdekében, még mindig kérhetjük Isten segítségét, hogy fáradozásunkat csalódás helyett siker koronázza. Ne azt akarjuk kicsikarni Istentôl, hogy 2x2=5 legyen, hanem kérjük, hogy érvényesüljön a 2x2=4 törvénye. Hogyan imádkozzunk? Az lenne a legszebb, ha mindenki a maga szavaival, szabad fogalmazásban beszélgetne Istennel, a Boldogságos Szűz Máriával és a szentekkel. Már Krisztus Urunk is gondolt arra, hogy nem mindannyian, s fôleg nem minden órában vagyunk alkalmasak erre. Ezért ajánlotta, s mondta el tanítványainak, a ,,Miatyánkot'', a legszentebb imádságot, amely magában foglalja mindazt, amit az ember közölhet Alkotójával, a halandó az Örökkel, a gyermek az Atyjával. Kétezer éves egyházunk és nagy imádkozóink szintén sok imával gazdagítottak bennünket. Ezekbôl imakönyvedben is megtalálod a legfontosabbakat. Ilyen például a Szűzanyához szóló ,,Üdvözlégy'' -- szavai részben még a Szentírásból valók --, ilyen a hitünk megvallását tartalmazó ,,Hiszekegy''. Ne hidd, hogy az elôre megtanult imák nem méltók a felnôtt emberhez. A fáradt, elcsigázott emberek milliói, a szenvedôk és üldözöttek legtöbbször a kedves, már rég ismert és könnyen felidézhetô imákban találják meg a vigaszt és enyhülést. Ezért jó, ha minél több imaformát ismerünk könyv nélkül, mert nem tudhatjuk, mikor jön el az óra, amikor csak az emlékezetünkben elraktározott szavakba kapaszkodhatunk... Magától értetôdik, hogy szentmiséken és egyéb liturgikus szertartások alkalmával szintén csak az elôírt szövegű imákat lehet közösen mondani. Az egyház legszebb -- sokszor dallammal kísért -- imái évszázadok folyamán alakultak ki, ezeket nemegyszer a világ legnagyobb zeneszerzôi a maguk alkotásaival gyarapították. A közös ima és éneklés révén kapcsolódunk bele igazán az egyház vérkeringésébe, amikor is átéljük, hogy valóban mindannyian egyek vagyunk Isten dicsôítésében, hitünkhöz való ragaszkodásunkban. Krisztus szavai: ,,Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.'' (Mt 18, 20) Sose szégyelld ezt a közösséget! Akkor se, ha néhol jobbára fekete kendôs öreg nénikékbôl, csizmás öregemberekbôl áll. Ôk nevelték a világnak a mindennapok hôseinek seregét, ôk adtak egyházunknak is kiváló tudósokat, művészeket és nagy szenteket. ... S talán valahol ott van még közöttünk az is, aki jó szóra, becsületre tanította édesapádat, imádkozni tanította édesanyádat... Légy irántuk megkülönböztetett tisztelettel! Ki tudja, mennyi vészt, bajt hárítottak el fejünk felôl állhatatos, eget ostromló könyörgéseikkel, egész életük csendes mártíromságával... Imakönyved Aki imakönyvet vesz kezébe, az keresi a maga egyéniségének, lelki alkatának megfelelô kifejezésmódot Isten megszólítására. A jó imakönyv olyan térkép, amelyen mindenki megtalálja a maga útját Istenhez. Ebben akarnak neked segíteni e könyv szerzôi, és szívbôl remélik, hogy miközben a megfelelô ,,stílust'' keresed, lassanként rátalálsz önmagadra, fölfedezed igazi énedet! A magad szavaival Isteni Mestereddel akkor kerülsz bensôbb kapcsolatba, amikor már imakönyv nélkül, a saját magad fogalmazta szavakkal tudsz imádkozni. Ebben a beszélgetésben mindent elmondhatsz: örömödet, bánatodat, sikereidet, kudarcaidat, egész életedet. Ilyenkor úgy szólhatsz az Üdvözítôhöz, mint bizalmas barátodhoz, aki közel van szívedhez. Kötetlen szövegű imáidnak azonban ne csupán te légy a tárgya, ne mindig csak önmagadról beszélj. Figyelj Istenre is, elmélkedj jóságáról, irántunk való végtelen szeretetérôl és irgalmáról. Hisz akkor tudod ôt igazán szeretni, ha minél többet tudsz róla. Könyvedben több olyan imát találsz, amelyek segítenek az elmélkedés elsajátításában. Mégis ajánlatos, hogy elôtte mondj el figyelmesen egy már ismert szövegű imádságot -- olyat, amit különösen kedvelsz --, hogy megteremtsd a belsô légkört az Istennel való meghittebb beszélgetésedhez. Miközben imádkozol, külsôdben is légy összeszedett, fegyelmezett, hogy ezzel is kifejezésre juttasd Teremtôd iránti alázatodat és tiszteletedet. {kép} Áhítat (Tálos Zoltán felvétele) ======================================================================== Egész nap Isten közelében Imádkozz mindenkor lélekbôl! Reggeli ima Napod sikere jórészt attól függ, milyen lelkülettel indulsz elébe. Ha bármilyen röviden, de átgondolod a feladatokat, a számba jöhetô eseményeket, és azokkal lelkileg elôre fölkészülve nézel szembe, s nem hagyod, hogy az események csupán sodorjanak magukkal, sok csalódástól kíméled meg magad. Szükség van tehát arra, hogy legalább néhány percre összeszedd magad, megbeszéld dolgaidat Istennel, hogy ezáltal erôt gyűjts a nap minden órájára. Bármily korán kell hazulról elindulnod, ezért a rövid magadba szállásért érdemes néhány perccel elôbb kelned. Ha a körülmények mégsem tennék lehetôvé, hogy -- például intézeti közös hálóteremben -- zavartalanul találkozhass Istennel, ezt pótolhatod menet közben, esetleg egy útbaesô templomban. A fontos az, hogy lélekben ,,feltöltve'' induljunk --, s máris kezünkben a kezdeményezés ! Csoportos találkozón, közös kiránduláson, nyári táborozáskor, családi összejövetelen, búcsújáróhelyen az együtt elmondott ima, közös elmélkedés még közelebb visz Istenhez. Imakönyvedben a reggeli és esti imáknál közösség számára alkalmas elmélkedés is található. De miért ne lehetne például a családi ünnepeket (névnap, születésnap) imádsággal bevezetni? Sok helyütt újabban az étkezéshez terített asztalon gyertyát gyújtanak, s az asztali áldás elôtt valaki néhány rövid gondolattal megteremti a lelki közösséget. De lehet ez egy szentírási részlet vagy e könyv valamelyik imádsága. Reggeli himnusz (Ha lehet, közösen mondjátok) Ragyogva fénylik már a nap, az Úrhoz szálljon énekünk, hogy minden ártót űzzön el, járjon ma mindenütt velünk. Nyelvünket fogja fékre ma: ne szóljon rút perek szava. Szemünket védôn óvja meg, a hívságot ne lássa meg. Lakjék szívünkben tisztaság, távozzék minden dôreség. A testnek dölyfét törje meg étel s italban hôsi fék. Hogy majd a nap ha távozott, s az óra újra éjt hozott, Lemondásunk szent éneke legyen az Úr dicsérete. Dicsérjük az örök Atyát, dicsérjük egyszülött Fiát, s a Szentlelket, vigasztalót, most és örök idôkön át. Ámen. Mennyei Atyám! Hálát adok neked az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd! Ezen a napon úgy akarok járni- kelni, mint te: mindenütt jót akarok cselekedni. Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám. Ô a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tetteimbôl pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tôlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna. Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe. Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértô. Add meg, hogy mindig megnyerô modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban. Végül add meg, hogy mindenkit legalább parányit vezessek közelebb Szent Fiadhoz a Szűzanya által. Ámen. XXIII. János pápa * Uram, te hívsz szolgálatodra ma reggel; én fölpattanok fekhelyemrôl, és sietek beállni szent szolgálatodba. Tied vagyok, mindenem a tied -- add, hogy a teremtmények abszolút hozzádtartozását kiváltsam hűségben, korrektségben, pontosságban, felebaráti szeretetben, s minél tisztább, hiúságtól, látszatosságtól, emberi tekintetektôl s ösztönösségtôl ment tiszta szándékban. Add a te lelkedet, s életem kialakul a te szent, édes, erôs, élni érdemes akaratod szerint. Egy ambícióm van, tetszeni neked; egy nagy vágyam, hogy a te tetszésed sugara pihenjen rajtam. Ah, ez az örök életnek földre vetôdött visszfénye. E fényben járni, melegedni, örvendezni, dolgozni és szenvedni, s mindenekelôtt és fölött szeretni akarok. Jézus Szíve, imádott szívem, szeretlek, s kérlek: add, hogy még jobban szeresselek! Ámen. Prohászka Ottokár * Isten nem azt akarja, hogy minden ember a tökéletességnek elméletileg a legmagasabb és legkiválóbb fokára jusson el. Jobb, ha valaki jó utcaseprô, mint ha rossz író, jobb ha jó bába, mint ha rossz orvos; és a bűnbánó gonosztevô, aki meghalt Jézussal a Kálvárián, sokkal tökéletesebb volt, mint azok a ,,szentek'', akik keresztre feszítették ôt. Márpedig elméletileg van-e szentebb állapot, mint a papság, és kevésbé szent, mint a gonosztevôé? A haldokló rabló talán nagyon sok dologban nem engedelmeskedett Istennek, Isten akaratának. Élete legfontosabb pillanatában azonban figyelt rá és engedelmeskedett. A farizeusok betű szerint megtartották a törvényt, egész életükben aggályosan törekedtek a tökéletességre. De annyira figyeltek az elvont tökéletességre, hogy amikor Isten konkrét és határozott módon megmutatta nekik akaratát és tökéletességét, elvetették azt. Thomas Merton * Reggeli ima közös éneklésre Hálát adok, hogy itt a reggel hálát adok az új napon. Hálát adok, hogy minden percem néked adhatom. Hálát nemcsak a jó testvérért, hálát mindenkiért adok. Hálát adok, hogy minden sértést megbocsáthatok. Hálát adok, hogy munkát küldesz, hálát adok, hogy fény ragyog. Hálát adok, hogy lelkem fényes és boldog vagyok. Hálát adok a vidám percért, hálát, ha szomorú leszek. Hálát adok, ha adsz elém célt, és kezed vezet. Hálát adok, hogy hallom hangod, hálát adok a jó hírért. Hálát adok, hogy Tested adtad minden emberért. Hálát adok az üdvösségért, hálát adok, hogy várni fogsz. Hálát adok, hogy ma reggel még hálát adhatok. M. G. Schneider * Az igazi vallásosság nem az ember elesettségére, hanem nagyrahivatottságára épít. Giczy György Virágok lélegzésével, kalászok könnyével, madarak reggeli énekével, fölszálló füst ezüstfátyolával én is fölemelem hozzád lelkem szavát, én Uram, én Istenem..., akinek keze betölt mindeneket az ô áldásával, akit köszönt a búzavirágok lélegzése, a föld párája, a pitypalattyok verése. Akit illet itt minden dicséret és dicsôség. Akinek láthatatlan keze igazgatta a búzaszálat attól kezdve, hogy kizöldellt a mag a föld meleg szívén. Aki vigyázott rá, hogy kôsziklára ne hulljon a mag, hogy az ég madarai ki ne szedjék, hogy a mezôk vad füvei el ne egyék-igyák elôle a nap világát és az egek harmatát... Egész esztendôn keresztül szüntelen magasztal Téged az emberi szív Kelettôl Nyugatig, naptámadattól napáldozatáig, mert mikor egyik szögletében aratnak, a másikban vetnek a földnek, s egyszerre készítesz magadnak dicséretet az ekevas nyikorgásából és a kasza pengésébôl, a magvetô verejtékébôl, akitôl fogant a föld méhe, és az anya örömkönnyébôl, amely ráperdült az új kenyérre, mikor az elsô karajt szegi belôle gyermekének. Móra Ferenc * Hétfô Hajnali vonat sípol, távolból gyár szirénája hallik. A ház elôtt felbôg egy autó motorja. Valahol a szomszédban bekapcsolják a rádiót. Reggel van újra... Vajon jobb lesz-e a mai nappal a világ? Milliók indulnak el otthonukból, hogy elvégezzék önként választott, vagy kényszerűségbôl vállalt munkájukat a megélhetésért, a családért, az emberhez méltóbb életért... Vajon szebb lesz-e a mai nappal az élet? Mennyei Atyám! Ebben a korai órában a többiekkel együtt elindulok én is, hogy munkámmal, egész napommal választ adjak a kérdésre. Tudom, máról holnapra nem válthatom meg a világot. Mégis hiszem, akárhol vagyok: az esztergapad mellett, kint a szántóföldeken, az iskolapadban, vagy begipszelt csontokkal a kórházi ágyon, tôlem is függ, hogy a világ ma valamivel, ha csak egy kevéskével is, de jobb legyen, s az emberek több örömet találjanak az életben. Ezen a napon egy kis bíztatást, jókedvet, bátorítást akarok belopni szüleim, testvéreim, munkatársaim szívébe, hogy legalább a hét elsô napját kezdjék valamivel derűsebb hangulatban, s próbáljanak meg egy darabig erôt meríteni abból a néhány keresetlen baráti jó szóból, melyet te ajándékozol nekik az én szavaimmal. Tudom, hogy ez a ,,kis világ'' rám vár, s szeretnék küldetésemnek minél tökéletesebben megfelelni. Már az elsô ember, akit útközben megpillantok, akivel szót váltok, sejtsen meg valamit ennek a küldetésnek a szellemébôl. Érezze, tudja meg mindenki, akit ma elém küldesz -- legyen akár ellenség vagy jó barát --, hogy csak a javát akarom, és ôszintén megbízhat bennem. Kérlek, adj erôt, hogy a mai napom utolsó percéig mindenkivel csak jót tehessek. Hogy -- ha csak egy nagyon kicsit is -- elviselhetôbbé, jobbá váljék a világ, s körülöttem boldogabbá az emberek... * Ha valaki a jóságnak és szeretetnek csak egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta a világra, már nem élt hiába: Életének megvolt az értelme. P. Alfréd Delp utolsó szavai kivégzése elôtt * Táborozáskor vagy egyéb közösségben: 1. elôimádkozó Mennyei Atyánk! A mindennapok egyhangúságából kilépve, itt, a világ zajától távol, kis csoportunk ma kezdi meg néhány napos (hetes) programját a te nevedben. A te szereteted hozott össze bennünket; az a szándék, hogy amikor majd innen visszatérünk, még inkább a világ sója, a világ világossága legyünk. Köszönjük, Urunk, hogy meghívtál bennünket a kitüntetô feladatra. Mondd meg, mit kívánsz tôlünk, Urunk! Mondd, és mi tesszük egy intésedre! Nem akarunk ismerni kicsinyes megalkuvást, kispolgári önzést! Tudjuk, a világnak ma szerény, de határozott, alázatos, de bátor szívű keresztényekre van szüksége. Hova tűntek a közéletbôl az igazság bajnokai? Hová, Urunk, a gyengék és kiszolgáltatottak szószólói? A testi, lelki betegek vigasztalói? És vagyunk-e még, kik örülni tudunk más örömének, akik letöröljük a könnyet a megszomorítottak orcájáról? 2. elôimádkozó Mennyei Atyánk! Ennek a kis közösségnek minden tagja a te világi apostolod akar lenni. Ezért minden szavunkkal és minden tettünkkel, egész életstílusunkkal akarunk tanúságot tenni rólad. Akarjuk, hogy lássa, rajtunk tapasztalja a világ, közvetlen szeretteink, rokonaink, szomszédaink, iskolatársaink, munkatársaink, barátaink és ellenségeink: csak téged szeretve érdemes élni, csak a veled való barátságban lehet szépen és boldogan az életet végigélni, s csak a te oltalmazó jóságodban lehet betegséggel, szenvedéssel, halállal félelem nélkül szembenézni. 3. elôimádkozó Farkasok közé küldöd, Urunk, bárányaidat, mi mégis megyünk. Legyenek számunkra az elkövetkezô napok a megvilágosodás és erôgyűjtés napjai. Kezdôdjék el velünk egy szebb világ, legyünk csírái egy boldogabb társadalomnak, emberhez méltóbb életnek. Ehhez küldje ma el nekünk áldását, bátorító és megvilágosító kegyelmét a Szentlélek Úristen ! Mindannyian: Ámen. Úgy legyen ! * Kedd Uram, Jézus Krisztus! Olyan környezetben kell ma tanúságot tennem rólad, amely nem akar ismerni téged, nem akar hallani sem nevedrôl, sem tanításodról. Mennyi botrányt okozunk ma is mi, követôid, hogy így elfordulnak tôled az emberek! Uram, ha már nem beszélhetek nekik rólad, kérlek, segíts, hogy életem példája hirdesse mindenkinek, aki mellettem él, hogy emberhez méltóbb dolog: megbocsátani -- mint bosszút állni, ôszintének lenni -- mint másokat léprecsalni, mások igazáért üldöztetést vállalni -- mint ôket elárulni és kiszolgáltatni, önzetlenül lemondani a magunk javáról -- mint másokat kevéskéjükbôl is kiforgatni, mindig és mindenütt a gyenge, az elnyomott pártját fogni inkább -- mint a hatalom, az erôszak mögött megbújni, és orvul még egyet ütni... Megcsúfolt, arcul ütött Jézusom, irányítsd ma egész nap tetteimet! Soha, senkinek, semmilyen körülmények között, semmilyen helyzetben nincs joga gyűlölni. Az igazság abban a pillanatban igazságtalansággá válik, mihelyt a gyűlölet segítségével kívánják megvédeni, vagy ami ugyanezt jelenti: önmegsemmisítés a gyűlöletet az igazság szolgálatába állítani. A gyűlölet tönkreteszi, erkölcsileg védtelenné teszi az egyént a külsô erôkkel szemben. A gyűlölet az egyén erkölcsi megsemmisítését, öngyilkosságát jelenti, s még a szolidaritás gyökerét is kitépi a gyűlölködôbôl. A kifejezés: vak gyűlölet -- kitűnôen mutatja a lényeget. Nem lát mást, csak ezt: a gyűlöletet ! A gyűlöletnek pusztán negatív jellege megbénítja az emberek közötti érintkezés normális formáit, elpusztítja a személyiséget, és így kitűnô eszköz arra, hogy az embert szellemileg lefegyverezze. A gyűlölet mindent felemésztô energiája megöli a bizalmat, az emberi kapcsolatokat, véget vet az egyén integritásának, és ezért lelkileg elôbb semmisíti meg magát az egyént, mint állítólagos ellenségét. Ebbôl kiindulva megállapíthatjuk: gyűlöletben élni annyit jelent, mint halálban élni. Leszek Kolakowski 1. elôimádkozó Urunk, Jézus Krisztus! Messzire zengô harangok szólítanak bennünket templomodba mindennap szerte a földkerekségen. Mégis embermilliók szívéig nem jut el hívásod. Távol maradnak tôled, nem ér el hozzájuk soha megváltó tanításod. Vajon nem ránk vár a feladat, hogy elvigyük nekik is az örömhírt? Ki lenne, aki ezt helyettünk elvégezné? Az ágyban fekvô beteg nem tud orvoshoz menni, az orvosnak kell megkeresnie ôt. 2. elôimádkozó Isteni Üdvözítônk! Te azzal bízol meg minket, hogy vigyük el tanításodat a világnak, és abban a korban, amelyben élünk, hirdessük az örömhírt az embereknek, akiket mellénk rendeltél. Vajon sikerült-e ezt eddig eredményesen megtennünk? Ahhoz, hogy környezetünkbôl bárkit is hozzád vezethessünk, mindenekelôtt nekünk kell megtalálnunk a feléjük vezetô utat. Meg kell találnunk a kulcsot, amely nyitja az emberi lelkeket! Mert lehetetlen, hogy a világosság be legyen zárva a sötétségbe! Képtelenség, hogy emberek százezrei élnek közelünkben, szívükben kételyekkel és kínzó kérdésekkel, és sejtelmük sem legyen, hogy kérdéseikre éppen tôlünk kapnának megnyugtató választ. Párbeszédet kell kezdenünk a világgal! Ott, ahol vagyunk, azokkal, akik várnak erre a találkozásra. De ennek a párbeszédnek -- kimondva vagy ki nem mondottan -- így kell indulnia -- és folytatódnia is: Mit tehetek érted? 3. elôimádkozó Mi, akik Krisztus követségében akarunk járni, nem parancsolni, de szolgálni akarunk. Isteni Mesterünk! Engedd, hogy amikor az emberek közé megyünk, mi is elmondhassuk, amit nyilvános működésed kezdetén olvastál fel Izaiás könyvébôl a názáreti zsinagógában: Az Úr lelke rajtam: ô kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Ô küldött engem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a raboknak és megvilágosodást a vakoknak, hogy szabadulást vigyek az elnyomottaknak, hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét... Mindannyian: Ámen. Úgy legyen ! * Szerda Isteni Üdvözítônk! A te követésed nem hangos gyôzelmi indulókkal kezdôdik, hanem szürke hétköznapokban felebarátainkért vállalt ,,apró'' hôstettekkel. Jól tudod, Uram, micsoda hallatlan erôfeszítésre van szükségem ahhoz, hogy helyt tudjak állni ezekben a kritikus pillanatokban. Ezért kérlek, ne hagyj magamra, mert a nap minden órájában készen akarok állni szolgálatodra. Amikor környezetemben valakit elítélnek és megvetnek -- legalább nekem legyen erôm némán maradni. Amikor valakit kigúnyolnak -- legalább nekem legyen bátorságom egy jó szót szólni mellette. Amikor valakit megaláznak -- legalább bennem legyen egy kis könyörület. Amikor csendben félrevonul, és sírás fojtogatja torkát -- legalább én menjek utána, ha mindenki elhagyta is. Legyen legalább egy vigasztaló szavam, együttérzô pillantásom azok számára, akiket megszégyenítettek, kiközösítettek, félreállítottak, akiktôl mindenki elhúzódik, s akiknek már egyedül, barátaiktól elhagyatva kell megvédeniük magukat -- mint neked kellett nagycsütörtök estéjén, Kaifás házában... Jézus, isteni Mesterem, taníts meg rá, hogy tudjak örvendezni az örvendezôkkel, és szomorkodni a szomorkodókkal. * Testvérek, merjünk hôsök lenni már, És merjük már megmondani magunknak, Hogy sebet kapni fáj, És sebet adni fáj, És minden fájás fáj mindenkinek. Testvérek, merjünk hôsök lenni már, Acélozzuk karunkat ölelésre, És merjük már elsírni azt a könnyet, Ember voltunk, ember nagyságunk könnyét! Sík Sándor 1. elôimádkozó A közösségi élet önként vállalt megkötöttséget jelent. Napirend szerint élünk: megvan az ideje a felkelésnek, munkának, elmélkedésnek, játéknak, étkezésnek, lefekvésnek. Ez a keret teszi termékennyé, gazdaggá számunkra az itt eltöltött napokat. Add, Uram, hogy be tudjak illeszkedni ennek a közösségnek a lelkiségébe! A munkában való vidám részvétellel, segítôkészséggel, mindenki iránt tanúsított udvariassággal és tapintattal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy együttlétünk a közösség minden tagjában maradandóan szép emléket hagyjon. 2. elôimádkozó Tudjam itt megtanulni, hogy az élet minden területén mindig tekintettel kell lennünk másokra, a mellettünk élôkre. Hogy nem tehetjük mindig azt, ami éppen kedvünkre való: nem ehetünk, ihatunk tetszésünk szerint bármikor és bármit. Nem gyújthatunk villanyt, amikor a helyiségben már alszik valaki, nem hangoskodhatunk, ha mellettünk mások csendre vágynak... 3. elôimádkozó Uram, taníts meg engem, hogyan lehet a nap minden percében örömet szerezni társaimnak! Ma különösen keresni fogom erre az alkalmakat. Hol? Mikor? Talán a kiránduláskor jobban ügyelek arra, hogy az ág ne csapódjék az utánam jövô arcába; segítek csomagjait vinni annak, akinek feltörte lábát a cipô; a gyengébbel szemben megpróbálok ügyesen veszíteni a játékban úgy, hogy ezt ne vegye észre; vizet, fát hozok a konyhára felszólítás nélkül... Tégy találékonnyá bennünket, Uram! Vezéreld gondolatainkat a helyesre, buzdítsd szívünket a jóra! Kísérj végig bennünket egész napunkon! Mindannyian: Ámen! Úgy legyen! Budapesten, a piaristák Mikszáth Kálmán téri gimnáziumának lépcsôházában volt olvasható ez a felirat: Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe: egy jó szót szólni, egy beteget fölvidítani, óvatosan csukni be az ajtót, apróságoknak örülni, mindenért hálásnak lenni, jó tanácsot adni, egy levél megírásával örömet szerezni, jogos panaszt nem melegíteni fel újra, nem tenni szóvá, amit a másik hibázik, a levert hangulatot nem venni komolyan, nem sértôdni meg egy félresikerült szó miatt, megtalálni a dicsérô, elismerô szót a jóra, megtalálni az együttérzô szót a megalázottaknak, találni egy tréfás szót a gyerekeknek, elismerni az elkövetett helytelenséget, örülni a holnapi napnak, bizonyos dolgokra aludni egyet, mindenre rászánni a kellô idôt és gondot, és mindenben, de mindenben szeretettel lenni. Csütörtök Amikor nyilvánvaló lett, hogy hiszek benned, Istenem, egyesek sajnálkozva vagy gúnyosan mosolyogtak. Mások félénken elhúzódtak tôlem, barátaim száma is mintha megcsappant volna. Úgy tűnt, némelyek ellenségüknek tekintenek. Milyen sok keresztény elôdömnek és kortársamnak jut ma is ez a sors osztályrészül szerte a világon! Köszönöm, Uram, a mellôztetést és megaláztatást, melyet érted viselhetek. Mától kezdve még állhatatosabban kérlek téged, mennyei Atyám, segítsd meg ellenségeimet, részesítsd ôket minden adományodban. Hiszen ôk is a te gyermekeid, az én testvéreim. Értük is -- és talán értük elsôsorban -- szenvedett kereszthalált szent Fiad, ami Urunk Jézus Krisztus. S egyszer talán megértem, hogy az én küldetésem hozzájuk is szól, azokhoz, akik nem akarnak hallani a te szeretetedrôl... Törölj ki szívembôl minden neheztelést még akkor is, ha ellenem törnek, s meg akarják keseríteni életemet. Legyen erôm hozzá, hogy minden rosszért jóval fizessek, és amiként te megbocsátasz nekem, én is meg tudjak bocsátani. 1. elôimádkozó A hétköznapok egyhangúságában nem mindig nyílik alkalom, hogy a szeretet erényét a hôsies önfeláldozás fokán gyakorolhassuk. Annál több lehetôség kínálkozik arra, hogy az életet derűsebbé varázsoljuk magunk körül. Ehhez az utcára se nagyon kell kimennünk. A család, a közösség, melyben élünk, lépten-nyomon kínálja az alkalmat. S ha élni akarunk vele, az sem mindig csekély erôfeszítésünkbe kerül... Hajdan a cserkészéletnek egyik alapvetô követelménye volt az úgynevezett ,,napi jótett''. Ez azt jelentette, hogy a cserkésznek minden nap legalább egy jót kellett tennie valakivel. Errôl kezdetben írásban is be kellett számolni az ôrsgyűléseken. S mert a jó cserkész nem akarta elszalasztani a lehetôségeket, már reggel úgy indult, hogy figyelte az embereket: kivel, milyen jót lehetne tenni. S ha eleinte volt is igyekezetében mosolyognivaló erôltetettség, idôvel kialakult benne a szemléletmód, mely a világot elsôsorban abból a szempontból figyelte, hogy kinek, miben lehet segítségére. 2. elôimádkozó Ha így viszonyulsz környezetedhez, lassanként elsô pillantásra fölfedezed az emberek száz apró baját. Olvasni fogsz a szemekben -- és a szívekben is. Késôbb fájdalmasan fogod tapasztalni, hogy nem segíthetsz a világ minden nyomorúságán. De Isten akkor is megajándékoz téged az adakozás, a kitárulkozás boldogságával. Amikor ugyanis az ember kap, csak a keze telik meg, amikor azonban ad, megtelik a szíve is. (Ez az életstílus egyébként kitűnô gyakorlótér az udvarias, de magabiztos föllépés elsajátítására, hosszú távon pedig a határozott személyiség, a keresztény önazonosság kiformálásához.) 3. elôimádkozó Add, Urunk, hogy közösségünk a szeretet iskolája legyen számunkra. Itt sajátítsuk el mindazt, amit a világban és a világért tennünk kell! Elsôsorban egyházunkért, hazánkért, mindenekelôtt azonban mindig a mellettünk szükséget szenvedô embertársunkért. Mindannyian: Ámen. Úgy legyen! Mire küldött az Isten? Arra, hogy gyűlöld azt, aki éppúgy, mint te, mása, s pusztán azért, mert károdat kívánja? Mire küldött? azért, hogy marakodj s visszaharapd a beléd harapót; vagy hogy utána menj, és hogyha fájna szegénynek a rajtad ejtett marása, te adj sebére egy kis balzsamot ? Nyilván nem azért küldött, hogy ítélkezz, hisz magadat ítélned épp elég lesz, és irgalmat, ha rád kerül a sor, hol lelsz, ha magad sem irgalmazol? Gyűlöl? Szeresd; s tán megválthatod akkor magadat is, ôt is a kárhozattól. Rónay György Péntek Istenem! Szeretném az embereket közelebb vinni hozzád, hogy megismerjenek és megszeressenek téged. Hogy tudják meg: a halállal nincs vége mindennek, ne keseregjenek az idô múlásán, hanem örüljenek az életnek. De hogy vezessek hozzád másokat, amikor magam is tele vagyok gyarlósággal, rossz szokásokkal, s nemegyszer súlyos bűnökkel küszködöm? Nem vagyok hôs, Uram, és nem tudok máról holnapra szabadulni gyöngéimtôl. Csak annyi erôm van, ha százszor elbukom, százegyedszer is fölkeljek, s újra kezdjem a harcot. Tápláld, erôsítsd bennem a reményt, hogy soha nincs késô újrakezdeni. Ma is elérkeznek azok a percek, a kísértés percei, amikor segítségedre elengedhetetlen szükségem lesz. Légy majd mellettem, hogy tudjak ellenállni, de legalább ne azonnal adjam föl a harcot, és a tegnapinál legalább valamivel több ideig tartsam meg fölényemet. Add, hogy leleményes legyek, ha még nem vagyok elég erôs. És következetes, mint az az erôs dohányos, aki mindennap csupán egy perccel késôbb gyújtott elsô cigarettájára. Akaratából csak erre a rövidke kis idôre futotta, de ebben a kevésben kitartott -- és gyôzött! Mennyei Atyánk! Te minden egyes ember mellé ôrzôangyalt rendeltél erre a földre. Ma téged kérlek, védangyalom, aki minden lépésemre vigyázol, téríts el engem a bűnös kívánságoktól. Tartsd távol tôlem a kísértôt, és mutasd meg számomra a kivezetô utat az Istennek tetszô életre! * Könnyebb hôsnek lenni egy másodpercig, egy óráig, mint néma heroizmussal viselni a mindennapot. Vállald magadra, hogy viseled a szürke, hétköznapi életet, végezd a munkát, amelyért senki sem dicsér, amelynek hôsiességét senki sem veszi észre, amellyel nem kelted föl senki érdeklôdését magad iránt; aki elviseli ezeket a szürke hétköznapokat, és mégis ember marad, az igazán hôs. Dosztojevszkij 1. elôimádkozó Mindannyiunknak fáj, Uram, ha a hitünktôl távolállók elôbb veszik észre egyházunkban a visszásat, a szégyellnivalót, s ezért, mint mondani szokás, ,,elítélik a keresztet a fájáért''. Fájdalommal töltsön el bennünket minden rossz hír, egyházunkban tapasztalt megnemértés, kettôsség. Fájjon a testvériségnek, az együvétartozás hiánya! Melyikünk nem kesereg, ha a családban valaki rossz útra tér, vagy -- ha csak lélekben is -- eltávolodik otthonról? 2. elôimádkozó Mégis, mi ne azon tépelôdjünk, hogy egyházunkban nincs meleg szeretetközösség, hanem a szüntelen sopánkodás helyett teremtsük meg a meleg, testvéri összetartozást abban a kis közösségben, ahol most vagyunk. A nagy közösség melegsége a sok apró kis közösség melegébôl fog megteremtôdni, összetevôdni. A miénkbôl is. Nekünk itt és most kell úgy élnünk, dolgoznunk, imádkoznunk, jót tennünk, mintha egész egyházunk jövôje a mi kis közösségünktôl függne. A nagy egyház megváltozása, átalakulása a mi kis közösségünkben, a mi kis családunkban kezdôdik. Erôsödjék bennünk a tudat, hogy általunk akarod megújítani egyházadat, s éppen velünk akarod elkezdeni azt! 3. elôimádkozó Urunk, Jézus Krisztus! Itt áll kis csapatunk szolgálatodra készen. Mutasd meg nekünk az elsô lépéseket! Mit tegyünk, merre induljunk? Készíts föl bennünket, hogy szereteted hírnökei, tanításod apostolai, a te méltó követeid lehessünk! Mindannyian: Ámen. Úgy legyen! * itt nyúlj feléje aki elesett itt nyújtsd a kezed itt tárj szívet annak, kit letepert a gond elgázolt az élet itt töröld a könnyeket kötözd a sebeket embereld meg magad ne az emberiséget szeresd az egyest ne várd, hogy ô jöjjön magad menj két karodat kitárva ne hagyd el az elhagyottakat bocsáss meg a megtévedettnek ne törd el a nádszál-reményűt az élôknek adj virágot virágot virágot kazlakat virágból amennyi csak elfér ölükben vállaikon ne a sírjaikra hordjad! Ámen! Puszta Sándor Szombat Istenem, mit használnak a nagy eszmék, szép elképzelések országodról, ha arra sem vagyunk képesek, hogy az egymással való mindennapi érintkezésben türelmesek, tapintatosak, udvariasak és elnézôk legyünk? Mit használ, Istenem, ha ismerem tanításodat, könyvtáram tele van rólad írt könyvekkel, de ideges kapkodásommal, meggondolatlan viselkedésemmel vagy túlságosan tartózkodó modorommal szüntelenül csak riasztom magam mellôl az embereket? Istenem! Légy segítségemre, hogy mindenkihez nyílt legyek és azonnal segítôkész! Egész nap és mindenütt -- utcán, villamoson, munkahelyemen -- minden lépésemmel és mozdulatommal úgy akarok viselkedni, hogy senkinek se okozzam a legcsekélyebb bosszúságot se. Akik ismernek, úgy gondoljanak rám, mint akivel mindig öröm találkozni. Tanuljam meg, kivel mirôl illik beszélni, mirôl nem; hogy kinek mivel okozok fájdalmat és mivel örömet; hogy látszólag közömbös dolgokkal is mélyen megsérthetek valakit; hogy sokszor látszólag közömbös, de tapintatosan megválasztott témával is örömet szerezhetek valakinek; hogy kinek mikor vagyok terhére, s mikor örül, ha vele vagyok... És miként te, isteni Mesterem, a földön jártadban nem tettél különbséget az emberek között, ugyanúgy egyforma tisztelettel és megbecsüléssel akarok én is viseltetni minden embertársam iránt. Segítsd, Uram, hogy mindenkihez egyformán szívbôl kedves és megértô tudjak lenni, s mindenkiben téged lássalak! 1. elôimádkozó Isteni Üdvözítônk! Nyilvános működésed kezdetén a szegény palesztinai nép nem evangéliumod igazságait ismerte meg elsônek, hanem együttérzô jóságodat. Kánában a menyegzôn borrá változtattad a vizet, Kafarnaumban meggyógyítottad az ördögtôl megszállottat. Odahoztak hozzád különbözô bajban szenvedô betegeket, te mindegyikre rátetted kezedet, és meggyógyítottad ôket. Irgalmas szíved híre mindenütt megelôzött. Semmi mással nem tudtad volna az emberek lelkét jobban elôkészíteni örökérvényű tanításod befogadására, minthogy elôször lehajoltál a beteghez, a szenvedôhöz, a kiközösítetthez. 2. elôimádkozó Vajon nem ezt az irgalmat várja a kereszténytôl a mai kor embere is? Nem ezt a megértô jóságot a huszadik század beteg társadalma is? Van-e csoportunknak állandó karitatív programja? Fölkeressük-e a magukra maradottakat, elhagyottakat, a kórházak ,,elfekvô'' osztályait? Vannak-e ismeretségi körünkben szegények, nincstelenek -- hacsak egy is! --, akik úgy gondolnak csoportunkra, családunkra, mint aki törôdik velük, fölkeresi, segíti, vigasztalja ôket -- s visszaadja Istenbe vetett, talán már gyengülô hitüket? 3. elôimádkozó Üdvözítô Jézusunk! Elsôsorban mi is tetteinkkel, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel akarunk rólad tanúságot tenni az emberek között. Ne engedd, hogy megrekedjünk közösségünk sokszor mondvacsinált lelki problémáinak boncolgatásainál! Vegyük észre, hogy rajtunk kívül is létezik világ, körülöttünk is élnek emberek, magatehetetlenek, fogyatékosok, szomorúak, akiknek nagy szükségük van meleg emberi szóra, és néha talán egy darab kenyérre is... Ahogy Krisztus tette, nekünk is elsôsorban feléjük kell fordulnunk! Mert ôk várnak ránk! És ki menjen, ha nem mi, a te gyermekeid, a te tanítványaid? Mindannyian: Ámen! Úgy legyen! * Jean Vanier, századunk utolsó harmadának egyik legérdekesebb embere 1928-ban született Kanadában. Miután doktorátust szerzett, hátat fordított a tudománynak, és belépett a tengerészet szolgálatába. Néhány évig tengerésztiszt volt, majd Franciaországban telepedett le. Itt találkozott két szellemileg fogyatékos fiatalemberrel, akik egy elmegyógyintézetben megalázó, siralmas körülmények között éltek. Nyomorúságos helyzetük megindította, házába fogadta ôket, és évekig élt velük. Ez a kis ház lett a Bárka magja. 1971-ben Vanier már több mint tizenkétezer fogyatékos részvételével vezetett zarándoklatot Lourdes- ba. Jelenleg hatvanhét közösség működik. A Bárka munkatársai Jézust látják fogyatékos testvéreikben, de gondoskodnak arról, hogy ôk is érezzék Jézus jelenlétét. A nagyobb otthonoknak saját kápolnájuk és papjuk van. A többiek a közeli templomba járnak. Tulajdonképpen ez a helyesebb, hiszen a gyermekek és a betegek is az egyházközség családjához tartoznak. Szentségekhez is járulnak, és minden bizonnyal nem kevésbé méltón, mint az egészségesek. ,,Ami legjobban megragadott, amikor közelükbe kerültem -- írja Jean Vanier --, a szenvedésük volt. Valamely betegség, születéskor vagy késôbb elszenvedett baleset következtében olyan állapotba kerültek, amely képességeiket, mozgásukat, cselekvôképességüket, lehetôségeiket korlátozza. De a legnagyobb szenvedést nem ez okozza, hanem az, hogy a környezetük elfordul tôlük, elutasítja ôket. Érzik, hogy szüleiknek, családjuknak szomorúságot, gondot, csalódást okoznak, senkinek sem kellenek. Ez -- természetesen alaptalanul -- bűntudatot vált ki belôlük. Gyöngeségükben egyedül érzik magukat, félelemérzet, depresszió fejlôdik ki bennük, elzárkóznak a világtól, vagy ellene fordulnak... A fogyatékosok -- mint minden ember -- vágynak valaki után, aki elfogadja és szereti ôket. Ez nem becézést jelent, hanem azt, hogy valaki hisz bennük, hisz abban, hogy képesek valamire. Egy béna és vak kisfiú hatéves korában halt meg. Amikor nem sokkal halála elôtt édesanyja sírva ült az ágya mellett, így vigasztalta: Ne sírj, édesanyám, még van szívem, amivel szeretni tudlak. Mi, egészségesek, legtöbbször azokra nézünk, akiknek többjük van, mint nekünk, és ez elkeserít. Közben elfeledkezünk arról, hogy milyen sokan vannak, akiknek nálunk kevesebb jutott osztályrészül. A fogyatékosoktól megtanulhatjuk a szolgálat szellemét. Sokszor csodáltam a szellemi fogyatékosok szíves szolgálatkészségét. Ha a nevelés nem vezet oda, hogy szolgáljunk testvéreinknek, akkor nem ér semmit. A szolgálat szelleme nélkül az emberek hamar egymás ellen fordulnak. Ebbôl keletkeznek a háborúk, és az embernek ember által történô elnyomása. Ha megtanulunk szolgálni, csakhamar látni fogjuk, hogy a békét szolgáljuk.'' Vasárnap Teremtô Istenem! Egész héten vártam ezt a napot, hogy egy kicsit kipihenhessem magam, hogy ebben a lázas rohanásban lélegzethez jussak - - testben, lélekben egyaránt. De vajon értünk-e még hozzá, miképp kell megszentelni a vasárnapot, hogyan kell úgy pihenni, szórakozni, fölfrissülni, hogy holnap, hétfôn reggel ne még keserűbb szájízzel kezdjük a hetet? Harangszó hív ma bennünket házadba, Istenünk, hogy nevedben összegyűlve, közösen ünnepeljük meg szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak keresztáldozatát. Vajon eléggé ismerem-e egyházközségünk tagjait? Nem kellene-e egyszer kicsit ott maradnom, hogy legalább néhányukat közelebbrôl megismerjem? Hátha éppen én segíthetnék nekik valamiben... Te azt mondtad, Jézusunk, hogy bennünket, keresztényeket arról ismerjenek meg az emberek, hogy szeretjük egymást. Vajon meglátszik ez a mi egyházközségünkön? S ha nem, bele szabad ebbe törôdnünk? Szentlélek Úristen! Ébreszd föl a mai szentmisén közösségünkben az egymásrautaltság tudatát és az együvé tartozás érzését! Hadd legyünk valóban kovásza és sója a világnak, ahogy ezt te akartad. Istenem! Áldd meg ma egész egyházközségünket, s adj mindannyiunknak derűs, békés vasárnapot! * Van annak az imádságnak értelme, amely az Atya megszólításával kezdôdik, ha a gyerekek már nem tudják, hogy ôk testvérek ? Carl Sonnenschein {kép} Közös erôvel (Dr. Paul Neurath felvétele) 1. elôimádkozó Az isteni elôrelátásnak célja van minden közösséggel. A miénkkel is. Nem lehet az, hogy csak véletlenül találkoztunk, véletlenül verôdtünk össze. Határozott célod és elképzelésed van velünk, Urunk. Üdvösséged történetébe pontosan beleépítetted családunk, közösségünk szerepét és feladatát. Amikor a népeknek, pártoknak, fajoknak, nemzeteknek, vallásoknak és mindennemű közösségnek számot kell majd adnia elôtted arról, miként töltötte be történelmi hivatását, a mi kis közösségünk is megméretik, mennyire felelt meg elvárásaidnak. Mindannyian érezzük, Uram, hogy valahol ki kell törnünk a régi, megszokott sablonokból. Új bort csak új tömlôbe lehet tölteni. 2. elôimádkozó Add, Urunk, megvilágosító kegyelmedet, hogy fölismerjük, miben kell megújulnunk, s legyen bátorságunk az új úton elindulni. Ne engedj elcsüggedni, belefáradni! Ne engedj bennünket visszahullani a kispolgári önzésbe! Igazságra, szeretetre várók százai, ezrei élnek körülöttünk, nem lehetünk hűtlenek hozzájuk. Engedd, hogy fényt, meleget vihessünk életükbe: a te örömhíredet, hogy elközelgett az Isten országa: hogy érdemes élni, érdemes örömmel vállalni egymásért áldozatokat; hogy lehet eltérô nézetek ellenére is kölcsönös megbecsülésben, szépen egymás mellett élni; hogy lehet bajban, betegségben, szenvedésben is boldognak lenni. 3. elôimádkozó Hadd mutassuk meg, Urunk, mindezt a magunk életének példájával! Vigyük vissza a reményt a családi tűzhelyekbe. Add nekik vissza általunk az életbe és az egymásba vetett hitet! Legyen szebb a holnapjuk, a holnapunk, mindannyiunk jövôje! És jöjjön el szívünkbe a te országod! Mindannyian: Mert tiéd az ország, a hatalom és dicsôség mindörökkön örökké. Ámen. Úgy legyen! * Minden napkezdet veszélyt jelent. Vagy a tegnapét, hogy a ma a múltba hátrál, vagy a holnapét, hogy a ma a jövôbe menekül. Mindkét esetben a jelen fogyatkozik meg, korcsosodik el. Ugyanakkor azonban minden kezdet reményt is ébreszt. A tegnap és a holnap szorosa között a vízre ereszkedés izgalmát, a rozoga lélekvesztô kormányzási ügyességét, a bizonyos, az egyetlen lehetô megtalálásának örömét. Utat vágni a mába, megfeledkezve múltról és jövôrôl, új lappal indulni, ügyelve az alkalomra -- ez Szent Pálhoz vezeti gondolatmenetünket: ,,Vigyázzatok gondosan, hogyan jártok, nem mint balgák, hanem mint bölcsek. Mindenáron használjátok föl az idôt, mint jó alkalmat.'' (Ef 5, 15--16) Mindenáron: kerüljön akár a jövô terhére idôt töltô igényeink fölszámolásába, akár a múlttól számonkérô vádaskodásainak elfojtásába... Sulyok Elemér Ismét belesikolt a békés reggeli csöndbe az ébresztôóra, Uram, s most megint úgy érzem, mintha a világ darabokra tört volna körülöttem. Cserepei között tapogatódzva egyre inkább elvesztem szemem elôl a lényeget, csak a töredékek örömtelen halmazát látom. Ezeken az ôszi reggeleken, amikor a hajnalodó nap még elküldi elsô üzeneteit, nem tudok örülni, Uram. Egyre csak azt forgatom a fejemben, hogy sietnem kell, rohanvást öltözködöm, épphogy végigsimítom szeretteim arcát, s közben az jár az eszemben, hogy sietni kell... sietni... Lóhalálában kapaszkodom a járművekre, folyvást idegesen, ajkamat rágva pillantgatok az órámra, s közben nemegyszer szeretetlen vagyok, valósággal ,,letaposom'' embertársaimat. Uram, miért nem tudunk örülni egymásnak? Miért nem örvendezünk olyan gyermeki lélekkel az új nap örömének, mint Szent Ferenc, aki nem gyôzött betelni a természet csodáival? Önzôk vagyunk, s ha te nem segítesz, Uram, egyre inkább körénk fonódik a magány pókhálója. Uram, taníts meg nyitott szemmel járni! Hogy ne csak magamra figyeljek, hanem mindenkire: ismerôsökre és ismeretlenekre! Hogy valóban egy akol legyünk, amelynek összetartója és vezérlô elve a napról napra újraéledô türelem, megbocsátás, szeretet. Uram, amikor még gyermek voltam, reggelente te voltál az elsô gondolatom. Most jó, ha eszembe jutsz, Uram, mert minden más kezd fontosabb lenni. Taníts meg, Uram, hittel ébredni! Mert érzem, ha a te neveddel sikerül ébrednem, egész nap velem maradsz, s tetteim elnyerik igazi értelmüket. (r. l.) Halljad, világ, vallomásomat: egyszerűek legyünk, mint az országút, hogy mindenkihez elmehessünk, jók legyünk, mint a levegô, hogy mindenkit megölelhessünk, édesek legyünk, mint a kenyér, hogy mindenkit etethessünk, vidámak legyünk, mint a bor, hogy mindenkit megnevettessünk. Mécs László * A hét napjainak imáit tetszésed szerint nemcsak fölcserélheted, de korodnak, családi állapotodnak megfelelôen magad is összeállíthatod Istennel való beszélgetésed gondolatmenetét. Isten azt szereti, ha onnan szólítjuk meg ôt, ahol éppen állunk. Az elôre megírt szövegű imák sokat segítenek neked ebben, de nem pótolják minden körülmények között saját szavaidat. Istennel való közvetlen beszélgetéseid alkalmával ne annyira a fogalmazás formájára ügyelj, de annál inkább arra, hogy szavaid szívbôl fakadjanak, s híven tükrözzék egész belsô világodat, mindennapjaid örömét, bánatát egyaránt. ======================================================================== Napközben Imádkozz mindenkor lélekbôl! Amikor elindulsz hazulról, és becsukod magad mögött az ajtót, olyan világba lépsz, ahol nem angyalok járnak-kelnek, hanem hozzád hasonlóan esendô, a maguk és mások bajával küszködô emberek, akiknek Istentôl kapott szabad akaratuknál fogva megvan a lehetôségük, hogy életüket saját elképzeléseik szerint rendezzék be. Engedhetnek visszahúzó hajlamaiknak, s minden lelkiismereti törvényen átgázolva választhatják az élet számukra mindig napos oldalát, de ugyanakkor szembe is fordulhatnak rosszrahajló természetükkel, és elômozdíthatják a mellettük élô -- gyakran teljesen eltérô fölfogású és világnézetű -- emberek javát is: a család, a munkahely, a nemzet, s végsô soron mindannyiunk boldogulását. Nehéz lenne fölsorolni, hogy történelmünk folyamán mikor és melyik erô javára billent a mérleg. Hosszú lenne elsorolni azok nevét, a prófétákét, szentekét, mártírokét, akiket Isten minden korban elküldött hozzánk, hogy figyelmeztessenek bennünket. Nem vettük komolyan ôket. Ha pedig történetesen nem is mi voltunk a hóhérok, ott álltunk a nézôtéren tétlenül... Most itt az eredmény: miközben a világon még ma is minden ötödik ember éhen hal, a minden egyéb érték fölé helyezett és valósággal istenített tudományunk segítségével annyi pusztító fegyvert halmoztunk föl, amennyi máris bôven elegendô az emberiség percek alatt történô megsemmisítéséhez. Gondold csak meg: hogy ide jutottunk, ez nemcsak a politikusok és a tábornokok műve volt. Ebben az óriási mennyiségű robbanóanyagban benne van, összegyülemlett mindannyiunk mulasztása, bűne, gyávasága! Mert nem tanultuk meg máig sem, hogy az erôszaknak erôszak nélkül ellenállni, a gonoszságot jóakarattal viszonozni: mindehhez legalább annyi, sôt sokkal több erô, önfegyelem, csöndes, hangtalan hôsiesség kell, mint hangos kardcsörtetéssel vélt ellenségünkre rontani. Ha valakire egyáltalán, akkor ránk, hétköznapi kisemberekre vár, hogy hozzálássunk a történelmi feladathoz: ott, ahol vagyunk, és még ma reggel, amikor az elsô ismerôst köszöntjük, amikor fölszállunk a zsúfolt autóbuszra, amikor magunkra öltjük a munkaruhát... Ki tudja, jönnek-e még a kereszténység történetében kiemelkedô, nagy egyéniségek, hôsök, szentek, akik életük példájával, egyéniségük fényesen sugárzó fáklyafényével újra Isten felé tudják fordítani az emberek tekintetét? Nem várhatunk rájuk. Nekünk, egyszerű, botorkáló embereknek kell a magunk kis mécsesével világot gyújtanunk, s a mindig gyanús nagy szavak, nagy eszmék és fogadkozások helyett egy kis fényt lobbantanunk azoknak, akik ebben a társtalan bolyongásban, ebben az egymástól mindinkább elidegenedô világban vakon dideregnek mellettünk... A világot csak ez a sok millió kisemberbôl sugárzó mindennapi szeretet válthatja meg. De el kell végre indulnunk, ha egy szál egyedül is! Mi, a huszadik század keresztényei ezekkel a meggondolásokkal induljunk ma és életünk minden napján az emberek közé. Ennek szellemében kezdjük és végezzük minden munkánkat, s akkor napunk minden perce istenközelben lesz. Ne feledjük: minden mozdulatunkkal, kimondott szavunkkal történelmet csinálunk: vagy Isten országát építjük magunk körül, vagy lassanként kioltjuk azt a jövôbe vetett csepp reményt is, ami még pislákol az emberi szívekben. Súlyos felelôsség -- történelmi elhivatottság -- ma kereszténynek lenni! Ott is, ahol te vagy. Elsôsorban ott és elsôsorban ma! ÍGY IMÁDKOZZATOK: Mi Atyánk ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Amen Mi Atyánk Bárhová sodródjunk a világban, az éjszakának bármilyen sötétje boruljon ránk, essünk bár a leggonoszabb csapdába, jó nekünk tudni, hogy soha, semmilyen körülmények között sem vagyunk árván tengôdô, kitaszított gyermekei a sorsnak. Van, akihez mindig és minden helyzetben így szólhatunk: Atyánk! Már nem érezzük magunkat kiszolgáltatottnak. Tudjuk, hogy vagy nekünk, hogy szeretsz bennünket, hogy a tieid vagyunk örökre, elválaszthatatlanul... Ki vagy a mennyekben Ahányan csak vagyunk, gyermekeid, annyiféleképpen kép-zeljük el létedet. Mindez persze csupán szegényes, csaknem nevetséges elképzelés ahhoz képest, aki és ahogyan valójában vagy. Mégis teljes biztonsággal tudjuk, hogy nem az vagy, és nem úgy vagy, ahogy eltévedt gyermekeid tagadnak téged. Olyan istent mi sem ismerünk! Mert te, mennyei Atyánk, ha véges fantáziánkkal nem is tudjuk fölfogni végtelen létedet, számunkra mindenekelôtt a szívünkben is jelen vagy. Mindannyiunk szívében végtelen jóságoddal buzdítasz, hogy testvérként szeressük egymást. Elsôsorban és mindenekelôtt azokat, akik már nem tekintenek téged Atyjuknak, s bennünket sem testvéreiknek, mert te azt akarod, hogy mindannyian egyek legyünk a te családod melegében, a mennyben és a földön egyaránt. Szenteltessék meg a te neved! Amikor a testi-lelki szenvedés, a nyomor és az elkeseredés oly sokakat a te neved káromlására késztet a világon, fogadd el engesztelésül a mi tiszteletünket és hódolatunkat szent neved elôtt! Kérünk, bocsáss meg testvéreinknek, akik nem tudják, kit bántanak, amikor téged szidalmaznak. Engedd, hogy visszaszerezhessük világunkban a te szent neved becsületét és tiszteletét. Azok elôtt is, akik kételkednek létedben, jóságodban, mindenhatóságodban. Add, hogy legalább életük utolsó órájában vegyék szájukra bizalommal nevedet, mindenkihez irgalmas, mindenkinek megbocsátó Istenünk! Jöjjön el a te országod! Jöjjön el közénk a te világod, az a világ, amelyben nincs többé marakodás, gyűlölet, háború, rettegés és félelem a holnaptól; egy olyan világ, amelyben testvérként és megértésben élhetnek egymás mellett nemzetek, fajok, családok egyaránt. Jöjjön el a te országod, ahol nem kell többé gyanakodnunk, hátsó gondolatok után nyomoznunk, hanem nyugodtan egymás szemébe nézhetünk, s már csak azért sem keserítjük egymás életét mi, gyermekeid, mert ezzel neked, mindanynyiunk Atyjának végtelen bánatot okozunk. Miránk bíztad országod megvalósítását, amikor megteremtettél bennünket. Tôlünk várod, hogy fejezzük be művedet, s úgy rendezzük be életünket a családban, lakóházban, munkahelyen, az országban, nemzetek közt, ahogyan ezt eredetileg elképzelted rólunk: hogy ne kést emeljünk egymásra, ne begyógyult sebeket szaggassunk föl szüntelen, hanem legalább azt a néhány évtizedet, amelyet itt a földön eltöltünk, békességben és a te gyermekeidhez méltó módon töltsük. Minden lépésünk, mozdulatunk közeledés legyen a te országod felé, ha gyakran még oly távol is érezzük magunkat tôle. Adj erôt, hogy fölrázzuk a világot, a világban testvéreinket: csak a te országodban, a megértés, a bizalom, a megbocsátás országában lesz igazi béke mindannyiunk számára. Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is! Látod, Atyánk, ami tôlünk telik, mindent megpróbáltunk megtenni, hogy akaratod teljesüljön, de a világ szemünkbe nevet, s úgy rendezkedik be, mintha sose hallott volna rólad. A legszomorúbb, amikor tehetetlenül kell végignéznünk: családok, népek rohannak vesztükbe önfejűségük, makacsságuk és gôgjük miatt... Hogy ez így van, ez is a te akarod lenne? Mi csak munkálkodjunk, fáradozzunk országodért, s te szabod meg az idôk teljességét, akaratod beteljesülésének óráját? Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Hogy ne éhezzék senki, és testvéreinknek ne kelljen tízezerszámra éhen halniuk Afrikában, Ázsiában, Dél-Ameri-kában -- amikor ezzel egy idôben földünk más részein a fölösleges milliárdokból versenyszerűen gyártjuk a legpusztítóbb atomfegyvereket. Atyám, esdve kérünk téged, mutasd meg nekünk, hogyan szüntessük meg ezt a hallatlan botrányt, mi, egyszerű híveid, akiknek nincs beleszólásuk a világ ügyeibe! Ne engedd, hogy elpuhuljunk! Csak akkora kenyeret adj, amekkora valóban a mi részünk. Ne engedd, hogy a nagyobb darab kenyérért eláruljunk téged, hanem inkább kevesünkbôl is adjunk azoknak, akiknek még annyiuk sincs, akik talán éppen a te nevedért, a te igazságodért szenvednek hiányt... Bocsásd meg a mi vétkeinket! Ha valakinek egyáltalán, akkor nekünk van elsôsorban szükségünk bocsánatodra, akik ismerjük irántunk való jóságodat, s akikrôl a világ is tudja, hogy teremtô, gondviselô Atyánknak vallunk téged. Hány hozzád közeledôt tartottunk vissza tôled magatartásunkkal! Amikor csak szavakkal hirdettük a jót, a neked tetszôt, miközben tetteink nem értek többet, mint azoké, akik tudni sem akarnak rólad. Bocsásd meg gyávaságunkat, hogy képtelenek vagyunk kilépni évszázados hagyományainkból; hogy továbbra is szolgáljuk szerte a világon a mammont, dörgölôdzünk a hatalomhoz, s az erôszaktól való félelmünkben inkább hagyjuk magunkat továbbra is egymás ellen uszítani ahelyett, hogy minden kockázatot vállalva elsôként mondanánk le az erôszaknak még a gondolatáról is! Elvtelen meghátrálásaink, sorozatos megalkuvásaink láttán mikor fogy el irántunk tanúsított türelmed, Atyánk? Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek Sokszor úgy érezzük, ez szinte lehetetlen. Pedig ha a földön mindannyian a te gyermekeid vagyunk, akkor azok is testvéreink, akik rosszat tesznek velünk, akik csak keserítik az életünket, azok is, akik kizavartak bennünket az aknamezôkre, vagy ránk zárták az internáló tábor kapuját. Honnan merítsük az erôt, Atyám, ennyi gonoszság megbocsátásához? A világ törvénye a bosszú, a megtorlás. A te törvényed a megbocsátás, az irgalom. Bármekkora gonoszság burjánozzék köztünk, mi nem tetézhetjük újabbakkal, még az igazság nevében sem! Lehet egy apának nagyobb fájdalma, mint látni, hogy gyermekei csak ököllel tudnak egymás közt érvényt szerezni jogaiknak? És ne vígy minket a kísértésbe! Amíg szívünk utolsót nem dobban, nem hagy el bennünket a Nagy Kísértô. Tudja, mindegyikônknek van egy gyönge pontja, ahol a legkönnyebben kikezdheti hozzád való hűségünket. Nekem a test kívánsága, neked a birtoklási vágy, neki az élet kevélysége, a hatalom bűvölete. Atyánk, te ismered gyámoltalanságunkat. Kérünk, ne engedd a kísértôt közelünkbe férkôzni. Hisz tudod, hányszor elbuktunk már, amikor elbizakodva csak a magunk erejére támaszkodtunk. Adj nekünk menedéket, ha elközeleg a kísértés órája! De szabadíts meg a gonosztól! Hányan vagyunk, akiket évek óta fogva tartanak bűnös hajlamok, beidegzett rossz szokások! Hányan, akik a hazugság szolgálatába állították meggyôzôdésüket, eladták lelkiismeretüket, csak annyi erejük maradt, amennyivel még önmagukat megvethetik... Uram, szabadíts meg minket a külsô és belsô, az elmúlt és eljövendô gonosztól! A gonosztól, amely megmérgezi családunk, egyházunk, népünk békéjét. Távoztass el tôlünk mindent, ami megalázó és méltatlan emberi mivoltunkhoz. Adj nekünk derűs napokat, tölts el bennünket jobb reménnyel, azzal a vágyakozó hittel, hogy eljön az az ország, amelyben egyedül tiéd lesz a hatalom, a dicsôség mindörökké. Ámen. Úgy legyen! RÖVID ASZTALI IMÁK Étkezés elôtt Édes Jézus, légy vendégünk, Áldd meg, amit adtál nékünk. * Adjad, Uram, hogy jól essék, Jézus neve dicsértessék. * Te hívsz minket a lakomára, Az együttlétért tiéd a hála. Mert úgy szerettél, emberré lettél, Kenyeret adtál, velünk is ettél. Dicsôség, hála, jó Atya, néked, Kenyerünk Krisztus, erônk a lélek. * Ki asztalt terítesz az égi madárnak, Teríts asztalt, teríts szegénynek, árvának. Nyisd meg, Uram, nyisd meg, jóságos kezedet, Adj a koldusnak is tápláló kenyeret! Ételben, italban legyen meg a részünk, Gondviselô Atyánk, könyörögve kérünk! * Áldj meg minket, Urunk, és ezeket az adományokat, melyeket a te bôkezűségedbôl akarunk magunkhoz venni, a mi Urunk Jézus Krisztus által. A mennyei asztal részesévé tegyen minket az örök dicsôség királya. Ámen. Étkezés után Aki ételt, italt adott, Annak neve legyen áldott. Amen. * Mi jól laktunk, hála Isten, Adjunk annak, kinek nincsen. * Szánd, Uram, a szenvedôket, Szánd, Uram, az éhezôket, Hiszen ez a te világod! * Gondviselô Atyánk! Asztalodtól kelve Szívbôl hálát adunk, kezünk összetéve. Áldd meg ezt a házat s annak gazdáját, Fordítsd neki vissza a vendéglátását! Áldd meg a szegényt, a szenvedôt, az árvát, A benned bízóknak viseld mindig gondját. Ámen. * Amikor közös étkezések alkalmával imádkozunk, az isteni gondviselésbe vetett hitünket valljuk meg. Istennek adunk hálát, akinek mindenünket köszönhetjük, és aki aznapra is megadta nekünk ,,mindennapi kenyerünket''. Az asztalra ilyenkor égô gyertyát helyezhetünk. Nem annyira a hangulatért, nem is a nagyobb ünnepélyesség kedvéért, hanem elsôsorban azért, mert fényével a köztünk jelenlévô Krisztust jelképezi, aki a ,,világ világossága''. Egyúttal arra is figyelmeztet bennünket, hogy az élet több az eledelnél. Az imával egybekötött étkezés egyfajta közösséget jelent, mely növeli bennünk az összetartozás és a felebaráti szeretet tudatát. Más vallású keresztény testvéreinknél -- különösen német nyelvterületen -- szokás, hogy az étkezési ima elôtt a családfô vagy valamelyik családtag néhány gondolattal bensôséges, meghitt légkört teremt, amelybôl a hálaadó imádság szinte természetesen következik. Nyilvános étteremben, vagy ha olyan családnál vagyunk, ahol nem imádkoznak, mi se erôltessük. De néhány pillanatra föltűnés nélkül itt is magunkba szállhatunk anélkül, hogy imánkkal a társaságot hívôkre és nemhívôkre osztanánk. Mindenesetre sok függ attól is, milyen viszonyban vagyunk vendéglátóinkkal. Tapintatot igényel tôlünk, ha nemhívô rokonainkat, barátainkat látjuk vendégül otthonunkban. Mi legyen a megoldás? Az semmi esetre sem, hogy éppen az ima válassza ketté az asztaltársaságot. Imádkozzunk, de csak akkor, ha ez nem eltávolítja, hanem inkább közelebb hozza egymáshoz is, Istenhez is a jelenlévôket. Nem könnyű feladat! De megfelelô tapintattal, türelemmel, a másik lelkivilágának finom -- az asztalnál kedélyes! -- megközelítésével elérhetô. Ha imára kerül sor, mennyei Atyánk áldását ilyenkor egyformán kérjük minden jelenlévôre. Rájuk is. Elsôsorban rájuk! ======================================================================== Esti ima Imádkozz mindenkor lélekbôl! Mielôtt ledöntene a fáradtság, és végleg elnyomna az álom, pillants vissza a mai napra, és vess számot dolgaiddal mennyei Atyánk színe elôtt. Holnap csak úgy léphetsz tovább, ha ma este alaposan átgondolod: Mit tettem jól, s mit rosszul Isten országának építésében? Vond le kudarcaidból a tanulságot, s köszönd meg Istennek a segítséget, melyet sikereidhez nyújtott! Adj hálát Teremtônknek mindazért a jóért, szépért, melyben részesített, de alázattal fogadd tôle a keresztet is, amit ma válladra tett... Nemcsak neked, de egész családod keresztény világszemléletének elmélyítéséhez igen hasznos, ha esténkint -- például a vacsoraasztalnál -- megbeszélitek egymással az elmúlt nap eseményeit. Hisz mindannyiotoknak jól esik a tapasztaltabb jó tanácsa vagy egy vigasztaló, bátorító szó, amelyet talán egész nap nélkülöztetek. Mielôtt lefeküdnél, végy rövid búcsút szeretteidtôl, s ha a nap folyamán különösebben is segítségedre voltak, ezt néhány keresetlen szóval még egyszer köszönd meg nekik. Elôfordulhat, hogy nem családi környezetben élsz, s nincs rá lehetôséged, hogy néhány percre csöndben félrevonulj, vagy imakönyvedet zavartalanul használd. Utolsó gondolatod ilyenkor is mindenképpen mennyei Atyánkhoz szálljon, hogy érezd: nem vagy egyedül, ha magad vagy is; nem vagy elhagyott, ha nem is értenek meg egészen az emberek... * Esti himnusz (Közösen is mondható, énekelhetô) A napvilág leáldozott, Kérünk, Teremtônk, Tégedet, Maradj velünk kegyelmesen, Ôrizd, óvjad népedet! A rossz álmok távozzanak És minden éji képzelet. Ellenségünket űzzed el, Hogy testünket ne rontsa meg. Add meg, kegyelmes jó Atyánk, És Egyszülötte, add nekünk. És Szentlélek, vigasztalónk, Örök, felséges Istenünk. Ámen * Istenem, itt vagy. Jézus Krisztus, én Megváltóm, közel vagy hozzám szent szeretetedben. Hazaviszem hát szívemet tehozzád a nap kuszaságából, hiszen hozzád tartozom, Atyámhoz, Istenemhez. Köszönöm, hogy a mai napon megtartottál, megoltalmaztál, és megadtad a jó elhatározást, hogy neked szolgáljak. De tudod, gyakran milyen gyönge az akarat, amikor valóban követni kell szavadat. Maradj velünk, Urunk! Maradj velünk, Urunk, mert alkonyodik, és közeleg az este! Maradj velünk és egész egyházaddal! Maradj velünk a nap alkonyán, az élet alkonyán, a világ alkonyán is! Maradj velünk kegyelmeddel és jóságoddal, szentségeddel, vigasztalásoddal és áldásoddal! Maradj velünk, amikor ránk ereszkedik a bánat és a szorongás éje, amikor ránk zuhan a kétség és kísértés sötétje és a keserű halál komor éjszakája! Maradj velünk, mindannyiunkkal, akik tebenned hisznek, az idôk végezetéig! * A te kezedbe teszem le, Atyám, ennek a napnak alkonyát. Nem olyan már, mint amilyen reggel volt, amikor nekünk ajándékoztad. Nagyon megszürkítette jószándékaimnak meghiúsulása és annak a tehernek a súlya, amelyet te szabtál ki rá. Mégis tudom, Uram, hogy amikor lámpám fénye kihunyt, befogadsz engem gyarló emberi mivoltomban megértô szeretetedbe és véghetetlen nagy nyugalmadba. Én akkor csak állok csöndesen elôtted, hiszen mást nem tehetek, és beismerem kicsinységemet végtelen nagyságod elôtt. S ha megengeded, hogy ismét megláthassam napodat, nézd, Uram, itt vagyok, mindenre készen -- teérted! * Mily nemes és boldog lehetne minden ember, ha esténként, alvás elôtt önmagába tekintene, s megállapítaná, mi szépet és mi kivetnivalót talál magában. Önkéntelenül is jobb elhatározással kezdené az újabb napot -- és nem feledné, hogy a tiszta lelkiismeret teszi erôssé az embert. Anna Frank naplójából Esti imádság közös éneklésre Hálát adok az esti órán, hálát adok, hogy itt az éj. Hálát adok, hogy szívem mélyén hála dala kél. Hálát adok a csillagfényért, hálát a sűrű éjjelért. Hálát adok, hogy nem vagy messze, most is küldsz le fényt. Hálát adok, hogy küldtél testvért, társként, aki ma mellém állt. Hálát adok, hogy megengedted azt is, ami fáj. Hálát adok, hogy Tested táplál, hálát, hogy ma is szólt szavad. Hálát adok, hogy lelkem biztos cél felé halad. Hálát adok, hogy mellém álltál, hálát, hogy szép az otthonom. Hálát, hogy munkám elvégeztem, s békén alhatom. Hálát adok a sok-sok jóért, hálát adok, hogy megbocsátsz. Hálát adok, hogy el nem hagytál, újabb útra vársz. Hálát adok, hogy szemed rajtam, hálát adok, hogy reményt adsz. Hálát adok, mert biztos eljössz, mint a virradat. M. G. Schneider Hétfô Uram, ilyenkor este látom csak igazán, milyen nehéz a napnak minden percében ,,aprópénzre váltani'' még oly nemes törekvéseket is, mint felebarátaink szeretete. Mert te nem szónoklatokban és szépen kidolgozott értekezésekben kívánod tôlünk ezt a szeretetet, hanem azt akarod, hogy elsôsorban azokhoz legyünk jók, megértôk, türelmesek, tapintatosak, akikkel együtt élünk, dolgozunk, akikkel meg kell osztanunk a nap minden örömét és nehézségeit -- más szóval: mindazokkal, akiket mellénk rendeltél! Vajon nem térnek-e ma este többen is keserű szájízzel haza éppen miattam? Mert tapintatlan voltam, udvariatlanul, hozzád nem méltón viselkedtem? Nem okoztam-e súlyos csalódást valakinek is kiábrándító magatartásommal? Uram, bocsáss meg ezért nekem, s engedd, hogy hibámat holnap mielôbb jóvátehessem! De köszönöm, Istenem, ha a te segítségeddel sikerült ma egy hálás pillantást vagy mosolyt fakasztanom valakinek az arcán... Adj ma este minden ismerôsömnek néhány békés órát szerettei körében. Azoknak is, akik neheztelnek, azoknak is, akik szívesen emlékeznek rám. Sejtse meg mindannyiunk a nagy törvényt, hogy a szeretet az, amelybôl minél többet nyújtunk egymásnak, annál több marad belôle önmagunknak. * Fantázia kell a felebaráti szeretethez... Az evangéliumi küldetés csak irányt mutat, de nem mutatja meg a gyakorlati utat, hogyan váltsuk valóra Jézus alapparancsát: Szeresd felebarátodat teljes szívedbôl, egész lelkedbôl és minden erôdbôl. Figyelmesen észre kell vennünk, hol és mikor nyílnak erre a mindennapi életben alkalmak. Gondoljunk csak arra, hogy vannak bizonyos magatartásmódok, mint például: ahogyan betesszük az ajtót, ha kimegyünk, hogy a szomszédot föl ne keltsük; hogy fölvesszük a földön heverô papirost; figyelemmel vagyunk egy kisgyermek babája iránt; elfogadunk egy javaslatot anélkül, hogy azonnal ellenjavaslattal élnénk; ügyelünk arra, hogy a meglátogatott betegnek ne szökjék föl a láza; megdicsérjük a szakácsnét, aki annyit fáradozott a tűzhely mellett; kölcsön adunk egy könyvet, amelyet nem adnak majd nekünk vissza... A felebaráti szeretet figyelmes és tapintatos. Észreveszi a másik kívánságait és vágyait. Emlékezzünk csak Jézus elsô csodájára, amelyet a galileai Kánában művelt. Szűz Mária szerény szavának volt a következménye, mert ô észrevette a házigazda szorultságát. Az ilyen dolgokhoz az Isten nemegyszer váratlan és csodálatos eredményeket kapcsol. L. J. Suenens 1. elôimádkozó Hálás szívvel köszönjük, Urunk, hogy meghívtál bennünket ebbe a közösségbe, s köszönjük neked az együtt eltöltött napot. Köszönjük az örömöket, a játékot, szórakozást, kirándulást, hogy vidámak lehettünk. Köszönjük a lehetôségeket, amelyeket azért kaptunk tôled, hogy egymással jót tehessünk, egymásnak segíthessünk, egymáshoz figyelmesek, tapintatosak, kedvesek lehessünk. (Néhány percnyi szünetet tartunk, s végiggondoljuk a nap eseményeit...) 2. elôimádkozó Bocsáss meg nekünk, mennyei Atyánk, ha valamivel bánatot okoztunk ma egymásnak, s ezáltal neked is. Tanítsd meg bennünket arra, hogyan lehet egymástól bocsánatot kérnünk úgy, hogy legyen bennünk szégyenérzet, de mégse szégyenüljünk meg egymás elôtt. Igen, legtöbbünk számára bocsánatot kérni a legnehezebb. Taníts meg minket nagyvonalúan felejteni, egymásnak szívbôl megbocsátani. Segíts egymás érzékenységét megismernünk, tiszteletben tartanunk, saját érzékenységünket pedig legyôznünk, s nem minden csekélységért megsértôdnünk. Mikor jutunk el odáig, Urunk, hogy mosolyogni tudjunk az apró karcolásokon, de bántson bennünket, ha azt mi okoztuk? 3. elôimádkozó Adj nekünk, Uram jó pihenést, jó éjszakát! Add meg ezt távollevô szüleinknek, rokonainknak, barátainknak is. Óvd meg minden veszélytôl azokat, akik most nem pihenni, hanem dolgozni mennek. Enyhítsd a betegek szenvedését, küldj nekik reményt a gyógyulásra, de adj nekik erôt akaratod elfogadásához is. Légy mindannyiunkkal, és ôrizz meg bennünket minden kísértéstôl. Mindannyian: Ámen! Úgy legyen! * A tétlen kivárás, a néma szemlélés nem keresztény magatartás. Dietrich Bonhoeffer Kedd Ti vagytok a föld sója... Ti vagytok a világ világossága... s ha világot gyújtanak, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. (Mt 5, 13-15) Krisztus szavai Mindenható Atyám! Ma este azokért a keresztény testvéreimért imádkozom hozzád, akiknek a nap folyamán egyedül, társtalanul kellett képviselniük ügyedet az emberek között a világban. Te tudod, Atyánk, mennyi megaláztatást, gúnyt, mellôzést kell szenvednünk gyakran a te nevedért. Mikor jön el végre az a kor, melyben az emberek fölismerik: ha minket bántanak, hasonlók a beteghez, aki orvosa ellen támad? Légy, Uram, ma este mindazokkal a keresztény testvéreimmel, akik elcsüggednek, mert már-már fölöslegesnek érzik magukat ebben a világban... Azokkal, akiket nem vesz észre senki, bármivel emelkednek ki a többi közül. Állj melléjük, kérlek, névtelen hôsiességükben, adj nekik erôt a kitartásra. Találják meg magányukban az örömforrást, amit te jelentesz mindannyiunknak. Rendelj melléjük barátokat, hűséges társat, hogy megoszthassák gondjaikat, s egyhangú, szürke hétköznapjaik derűsebbé váljanak. Mindenekelôtt azonban döbbenjenek rá: a világ ma is tôlünk, keresztényektôl várja legégetôbb sorskérdéseire a választ és megoldást... Küldd el nekünk a Szentlélek ajándékát, hogy megtaláljuk az utat felebarátaink szívéhez, elsôsorban azokéhoz, akik éppen a mi bátorításunkra és buzdításunkra várnak. Uram, aki tudod, hogy mennyire szeretetre éhes ez a világ, adj nekünk minél több apostoli lelkületű keresztényt, aki elhozza közénk vigasztaló szeretetedet! Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted. Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen az élet, ha A becsület marad. Petôfi Sándor Nagyra becsülöm a vallásos embert, ha hűséges tud lenni önmagához, hiszen ezzel ma olyan programot vállal, amellyel nem jár együtt semmiféle elôny sem a társadalom, sem az egyes ember részérôl. Lukács György 1. elôimádkozó A világ elcsöndesedik, a fákra leszáll az est. Mi újra együtt vagyunk, Uram, hogy mielôtt aludni térnénk, utolsó gondolatainkkal még egyszer veled találkozhassunk. Vajon tudjuk-e eléggé értékelni, hogy ennyire szeretsz minket? Hogy kiválasztottál minket szolgálatodra? Örömmel töltsön el bennünket, hogy a te gyermekeid lehetünk, hogy ügyedért, az emberek üdvösségéért, egymás boldogságáért munkálkodhatunk! Mennyit sikerült ebbôl megvalósítanunk egymás között a mai napon? (Rövid csöndben gondoljunk vissza a napra...) 2. elôimádkozó Mennyei Atyánk! Légy ma este különösen azokkal, akik lélekben itt, a mi közösségünkben szeretnének lenni, de még nem találták meg a hozzád vezetô utat, és most kínozza ôket a céltalanság. Talán szenvednek a szeretet és a megértés hiányától is. Ne engedd, Urunk, hogy elvesszenek! Engedd fölismernünk ôket, tedd vonzóvá életünket, hogy általunk fedezzék föl jóságodat, s követésedben találják meg életük értelmét. 3. elôimádkozó Küldj nekik ma este termékeny, gyümölcsözô gondolatokat, hogy holnap lélekben egy lépéssel közelebb kerülhessenek tehozzád. Mindannyian: Ámen! Úgy legyen! Szerda Uram, Istenem, a mai nap is bizonyította, hogy nem vagyunk a vak sors maradéktalan kiszolgáltatottjai. Ha voltak is rajtam kívülálló erôk, melyeknek valóságát el kellett fogadnom, döntéseim nagy részét mégis csak szabadon hozhattam, s így befolyásolhattam a történések mai napon ránk bízott szakaszát. Vajon éltem-e egyáltalán, s ha igen, hogyan éltem ezzel a lehetôséggel? Ha meggondolom, Uram, óriási felelôsséget ró ránk, keresztényekre a tény, hogy szabad akaratot adtál nekünk. Mert ahogy ma -- hacsak egy szemernyit is -- jó vagy rossz irányba terelhettük az események menetét, akkor magától értetôdik, hogy az egész emberiség jelenlegi állapota ugyanígy elôdeink döntéseinek millióitól függött. A keresztények döntéseitôl is... A múlt már kicsúszott a kezünkbôl, Uram, de a holnap minden perce még választ kínál. Jövendô sorsunk nem elôre ránk szabott ruha, hanem munkánk, kitartásunk, jelen küzdelmünk eredménye. Ha mi, keresztények nem veszünk részt az élet minden területén a legaktívabban e jövô formálásában, késôbb sem lesz jogunk arra, bárkinek szemrehányást tegyünk a saját pusztulásába rohanó társadalom miatt. A kocsit nem a szakadék szélén kell megállítanunk, hanem amikor megindul lefelé a lejtôn. Istenem! Adj a világnak sok meggyôzôdéses, elvhű keresztényt, akiknek lesz bátorságuk, hogy idejében fölhívják a világ figyelmét a veszedelmekre! Küldd el az emberek közé követeidet, akik életük példájával ellenségeid szívében is kedvet ébresztenek a te követésedre! Hozd el közénk, keresztségben meghívott gyermekeidhez a béke, az összetartás, a türelem és megértés szellemét, hogy legalább köztünk szűnjék meg mindennemű ellenségeskedés! Valóban arról ismerjenek meg bennünket, hogy szeretjük egymást -- itt, ma, holnap -- mindig és mindenütt a világon. Ámen. * Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban. Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját, Hogy ez a mi földünk biztos otthona lehessen Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak és Békességnek. Szent-Györgyi Albert 1. elôimádkozó Mennyei Atyánk! Miért van az, hogy a jó szándékú emberek oly nehezen találnak egymásra, a Gonosznak pedig oly könnyű megszervezni bennünket egymás ellen? Miért, hogy saját sorainkból kerülnek ki üldözôink, bíráink és rabtartóink? Mindannyian testvérek vagyunk. A te gyermekeid. Miért hisszük el egymásról, hogy ellenségek vagyunk? Miért sikerül oly könnyen egymás ellen fordítani bennünket? És miért éppen nekünk kell egymás kezére tennünk a bilincseket? 2. elôimádkozó A legutóbbi nagy világégés minden nép- és emberellenes gonosztevôje a felelôsségrevonáskor parancsra hivatkozott. Dehát miért választunk olyan hivatást, amelyben soha többé nem cselekedhetünk saját lelkiismeretünk szerint? A csapdát mi állítjuk föl magunknak. Ezért már egyikünk sem hivatkozhat elôtted fölülrôl érkezett utasításokra. Mi vagyunk saját magunk kerítôi, bekísérôi, bírái és hóhérai. Mi írjuk meg a följelentést, mi hozzuk meg az ítéletet, s aztán végrehajtjuk egymáson. Valamikor apró árulkodással kezdtük. Talán még az óvodában. Aztán vérünkké vált. És a Sátán mosolyog. 3. elôimádkozó Mi lenne, ha végre megsajnálnánk egymást? Ha egyszer nem továbbítanánk a parancsot önmagunk ellen? Ha holnaptól megszűnnénk egymás ellen tanúskodni? Ha soha többé nem küldenénk el azt a följelentô levelet; ha évszázadok után végre kiegyenesedne a gerincünk; ha kimondanánk valami nagyon apró kis csábításra az elsô nemet; ha kimondanánk végre az elsô igent, amikor egy csöpp irgalmat, egy parányi kiállást várunk egymástól... És aztán boldogok lehetnénk. Ennyibe kerülne. Mindannyian: Ámen! Úgy legyen! Csütörtök A második világháborúban Valentin Feldman francia esztétát az ellenállási mozgalomban való részvétele miatt a megszállók halálra ítélték. Amikor elôvezették a kivégzôhelyre, az író azt a nagyszerű mondatot kiáltotta oda hóhérainak: Ostobák! Hiszen értetek halok meg! Vajon mit mondanak nekünk, keresztényeknek Valentin Feldman utolsó szavai?... Isteni Üdvözítôm! Amikor azt mondtad, hogy mi, a te követôid kovásza legyünk a világnak, jól tudtad, hogy a történelem folyamán mindig lesznek korok, melyekben tudatosan visszautasítják tanításod legszebb gondolatait. Tudtad: mindig lesznek emberek és közösségek, akik a rajtuk esett sérelmeket bosszúval akarják orvosolni, akik -- még oly jónak is vélt -- elképzeléseiket csak erôszakkal, mások jogainak eltiprásával tudják megvalósítani. Elszomorító, hogy mi, keresztények nemegyszer szintén alkalmazkodunk a korszellemhez, alkalmat adva ezáltal ellenségeidnek, hogy bennünk téged ítéljenek el. Nekem azonban itt és most kell diadalra vinnem tanításodat! Istenem! Adj nekem erôt, hogy megértsem, s életemmel igazoljam: gyűlöletet, erôszakot, képmutatást nem lehet újabb gyűlölködéssel, újabb kegyetlenséggel és újabb hazugságokkal megszüntetni! Hisz ennek a láncolatnak a végletekig való fokozása egyszer mindannyiunk együttes tragédiájához vezet. Hadd állítsam meg ezt az ördögi kört, legalább ott, ahol vagyok, legalább abban a kis közösségben, ahol élek! Legyen bennem erô, hogy az erôszakra szelídséggel, a képmutatásra ôszinteséggel és minden gyűlölködésre szeretettel válaszoljak. Vajon sikerült-e ebbôl valami a mai napon? Csak egy nagyon kevéske is? * A jövô a hívôké, nem a hitetleneké és a kétkedôké! A jövô a bátraké, akik mernek remélni és cselekedni, nem a kishitűeké és határozatlanoké! A jövô azoké, akik szeretnek, és nem a gyűlölködôké. XII. Pius * A hit nem megszállottság, nem fanatizmus, hanem nyitottság és ôszinteség (és persze bizalom) a másik ember felé. És ha süket fülekre találunk? Akkor is. Ha értetlenséggel, gyűlölettel találkozunk? Akkor is. ,,Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok?'' (Mt 5, 46) Szüntelenül ezt kérdezi tôlünk Krisztus, nem hónapok vagy évek, hanem közel kétezer év óta. Ideje végre meghallanunk. Balássy László 1. elôimádkozó Minden tettünknek végtelenbe nyúló értéke van -- olvashatjuk egyhelyütt Goethe írásaiban. A nagy árulások és elrettentô gonosztettek is apró gáncsoskodásokkal kezdôdnek. Szentté, hôssé, vértanúvá sem válhatunk egyik napról a másikra. Ez is kis dolgokkal kezdôdik. Talán azzal, hogy nem taposunk el az úton egy hangyát... Mindaz, amit ma tettem vagy mulasztottam, valamelyik irányba továbbvisz engem. Vajon sikerült-e hozzád közelebb jutnom, Uram? Tettem-e valami kis jót legalább közösségünk valamely tagjának? (Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.) 2. elôimádkozó Ha vádolnom kell magam valamivel, bocsáss meg nekem, Uram. Eltökélt szándékom, hogy gyöngeségemet, mulasztásomat holnap tôlem telhetôen helyrehozom. Adj nekem ehhez megfelelô tapintatot, leleményességet. Ugyanakkor tudjam nagyvonalúan elfelejteni, ha sérelem ért. Tudjak megbocsátani annak a testvéremnek, akitôl ma esetleg szeretetlenséget tapasztaltam. Próbáljam ôt megérteni. Gondoljak arra, neki valamilyen okból talán nehezebb jónak lennie, mint a többieknek. Ki tudja, milyen sebeket kell takargatnia lelkében? Add, Uram, hogy megértsük: a mindkettônk szívébôl kiinduló kölcsönös megértés, megbocsátás teszi jobbá a világot, szebbé, boldogabbá közösségünk életét. 3. elôimádkozó Uram! Küldj ma este békét a szívekbe mindenütt a világon! Simítsd el a nézeteltéréseket a családokban, munkahelyeken, minden közösségben. Adj nekünk reményt és hitet a holnapban! Küldd el nekünk holnapra az újrakezdés örömét. Mindannyian: Ámen! Úgy legyen! * Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezônek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elôl! Akkor majd fölragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad esett seb gyorsan beheged. Elôtted halad majd igazságod, és az Úr dicsôsége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgô szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödbôl az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezônek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottakat, akkor fölragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verôfényre változik. -- Izaiás próféta könyvébôl -- Péntek Istenem, még ha nem is hinnék létedben, még ha tagadnám is, hogy te ültetted szívünkbe a jó és a rossz, a bűn és az erény megkülönböztetésének képességét -- akkor is be kellene látnom, hogy amit ma tettem, azzal mindenképpen megzavartam az élet rendjét, hátráltattam az emberek boldogulását, elsôsorban talán éppen az enyémet... Miért tettem? Gyöngeségbôl? Gyávaságból? Vagy talán rosszindulatból? Ezek után mit várjanak az emberek olyanoktól, akik nem fogadják el parancsaidat, ha szembefordulok veled még én is, aki pedig szeretlek téged? Vajon hányan csalódtak ma bennem, akiknek talán éppen én voltam a példaképük? Tudom, Uram, az ügyet nem lehet csak bocsánatkéréssel elintézni. A rosszat, amit okoztam, jóvá kell tenni. Segítsd, hogy megtaláljam ennek legmegfelelôbb módját. S ha már nem tudtam példát adni tanítványaidhoz illô magatartással, legalább azt lássák az emberek, hogyan küzdök minden erômmel, hogyan akarom jóvátenni mulasztásaimat, s miképpen fogok felülkerekedni gyengébbik énemen. Talán egyszer nekik is szükségük lesz erre a példára. Hiszen a te egyházad nemcsak a szentek egyháza, hanem a botladozó bűnösöké is, akik a te békédre vágynak, a te szeretetedre éheznek. Mennyei Atyám! Add, hogy megmutassam a világnak: föl lehet emelkedni a legmélyebb bukásból is, van kiút a legsötétebb gonoszságból is, ha bűnbánó szívvel fordulunk feléd, s leborulunk keresztre feszített Szent Fiad lába elé... Hiszen te nem akarod a bűnös halálát, hanem, hogy élete legyen, s hozzád találjon. De köszönöm, Uram, a legkisebb sikert, a legparányibb gyôzelmet, amit ma ösztöneim, rosszindulatom vagy gyávaságom fölött arattam. Köszönöm, ha ezáltal akárcsak egy embernek is megkönnyítettem, megszépítettem az életét. Köszönöm, hogy engedted idejében fölismernem a közeledô kísértést, s fölébresztetted bennem a hozzádtartozás tudatát. Köszönöm szent ôrzôangyalom segítségét, amellyel legyôztem a kísértéseket. Mégse engedd, hogy elbízzam magam. Jusson eszembe, hogy minden erônek és jóságnak, amelyet másoknak nyújthatok, egyedül te vagy a forrása. Uram, nézz végig rajtam, Mindennek vége, vége. Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Ady Endre {kép} Alkony (Tillai Ernô felvétele) 1. elôimádkozó A legszebb világmegváltó gondolatnak is a legkisebb közösségben kell kiállni a próbát. Ha itt megvalósíthatatlan, nincs létjogosultsága belépni a történelem sodrásába. Mennyei Atyánk! Te ismered igyekezetünket, tudod, olykor mennyit kell elviselnünk egymásért és egymás miatt a mi kis közösségünkben. De te teremtettél bennünket különbözô tulajdonságokkal, s ezért nem egyformán van bennünk a jóra, rosszra való hajlam sem. Ezért is kéred tôlünk, hogy viseljük el egymás gyengéit. (Mennyire sikerült ez nekem a mai napon?) 2. elôimádkozó Mindig lesznek közöttünk, akik az átlagosnál jobban igénybe veszik tűrôképességünket, ugyanakkor olyanok is, akik az átlagosnál több szeretettel, hibáink iránt több megértéssel fordulnak felénk. Közösségünk még nem a szentek, hanem a szentté válni akarók közössége. Uram, adj nekünk türelmet, megértést egymás iránt. Türelemben és megértésben tudjunk elmenni addig a legvégsô határig, melyen túl a hallgatás már a szeretet legfôbb parancsát sértené. Add meg azt a képességet, hogy a problémák kiélezése helyett a derűs feloldást keressük anélkül, hogy meggyôzôdésünkbôl valamit is feladnánk. Bocsásd meg, Uram, ha ma éppen én voltam, aki magatartásommal talán a legtöbb gondot okoztam közösségünknek vagy valamelyik tagjának. Te tudod, Uram, mennyit küszködöm hibáimmal, gyengéimmel. Köszönöm, hogy megértô társakat rendeltél mellém, akik viselkedésemre nem válaszolnak azonnal rosszindulattal, hanem továbbra is bíznak bennem. 3. elôimádkozó Ajándékozz meg bennünket, Uram, az ôszinteség, a kedvesség erényével. Mindig az foglalkoztasson minket, hogy mivel tudnánk egymásnak örömet szerezni. Adj nekünk képességet arra, hogy tudjunk egymás bánatában osztozni, azon könnyíteni. Add, hogy együtt örülhessünk az örvendezôkkel, s együtt szomorkodjunk a szomorkodókkal! Mindannyian: Ámen! Úgy legyen! * Szombat Milliók adnak neked hálát ma este, Atyám, hogy egész héten dolgozhattak szeretteikért, s most néhány derűs perccel tovább idôzhetnek családjuk körében. Hiszen holnap nem vár bennünket bánya, gyár, hivatal, iskola. Holnap nincs rohanás, nincs hajsza. Holnap a te békéd uralkodjék a szívekben, amelybôl többet kell vinnünk magunkkal a jövô hétre. Mielôtt nyugovóra térnék, megköszönöm, Atyám, a jóságot, szeretetet, melyet szüleim, testvéreim, barátaim által ajándékoztál nekem ezen a héten. Kérlek, adj ma szeretteimnek, közeli s távoli ismerôseimnek, a föld minden lakójának csendes, békés, meghitt estét! Kísérd el útjukon azokat, akiknek a mai este sem hoz pihenést, mert dolgozni kell menniük. Töltsd el mély hivatástudattal, megértéssel, meleg emberszeretettel azokat, akiknek az éjjel talpon kell lenniük: az orvost, az ügyeletes nôvért, a mentôs-sofôrt, a vasutast, a telefon- és távíró ügyeletest, a rendôrt és a tűzoltót... mindenkit, aki ma éjszaka szolgálatban lesz. Küldj néhány vigasztaló gondolatot azoknak, akik ebben az órában súlyos gondokkal küszködnek. Bocsáss egy reménysugarat a magányosoknak, a mindenkitôl elhagyottaknak, a börtönben sínylôdô rabnak. Légy, Atyám, azokkal, akiknek testi és lelki szenvedésére ez az este sem hoz enyhülést, akiknek ma éjszaka kell megvívniuk haláltusájukat. Állítsd meg azok kezét, akik mindenben csalódva, mindenkibôl kiábrándulva valami végzetesre és visszavonhatatlanra készülnek! Küldj melléjük valakit az utolsó percben, vagy akár csak egy fölvillanó emléket, ami eltéríti ôket szándékuktól! Adj, Uram, örök nyugodalmat azoknak, akik már nem érhették meg ezt az estét, és vigaszt mindazoknak, akikhez valaki mától kezdve sohasem tér vissza többé. Szűzanyám, oltalmadba ajánlom ezt az egész világot minden szenvedôjével és megbékéltjével, minden csüggedôjével és örvendezôjével. Ámen. S ha jô az éj, s én újra visszatérek, egynéhány szál gyöngyvirágot letépek, és felviszem a csillagfényes égbe. Megkeresem a Jézus Anyját véle. A Jézus Anyját, kinek képei oly búsak lenn és olyan szenvedôk! Hadd lássam egyszer mosolyogni ôt! Gárdonyi Géza 1. elôimádkozó Urunk, Jézus Krisztus! Ahogy a világ szemében te botrány voltál, úgy mosolyognak meg minket is, követôidet. Mosolyognak azon, amit mi bűnnek tartunk, kerülünk; mosolyognak azon, amit erénynek, értéknek mondunk, és követni akarunk. Amikor a napnak vége, szívünkben érezzük ennek a kettôsségnek a súlyát. Miközben a ,,világ fiai'' között járunk, egész nap kifejezéseket kerülünk, nehogy élezzük, mérgesítsük ezt a kettôsséget, ugyanakkor szavakat keresünk, melyekrôl úgy véljük, talán közelebb hoznak bennünket egymáshoz. (Milyen eredménnyel járt ez a törekvésünk a mai napon?) 2. elôimádkozó Ma még forradalmi lendülettel az egész világot szeretnénk megváltani. Az elôttünk járók tapasztalatai azonban arra tanítanak, forradalom már az is, ha saját környezetünkben gyökeret ver az elhintett mag. Krisztus forradalma a szív forradalma! A konkolyt elsônek a magunk szívében kell kigyomlálni! A világ nagy vetésében a búzát kell érlelnünk! 3. elôimádkozó Mennyei Üdvözítônk! Mindig lesznek, akik elutasítják evangéliumodat; akiket közömbösen érint, hogy van mennyei Atyánk; hogy keresztre feszíttetted magad értük; akiket nem érdekel, hogy egyszer számot kell adniuk földi pályafutásukról. Ôket se akarod elveszíteni, Uram. Ezért kívánod tôlünk, hogy közéjük menjünk. Ezért kívánod tôlünk, hogy életünkkel mutassunk nekik példát. Ránk bíztad ôket, Uram. Ezért kívánod tôlünk, hogy megváltásod művén mindennap tovább munkálkodjunk. Mindannyian: Ámen! Úgy legyen! Aki Istennek eszköze, az mindig ott áll középen, ahol a viharok örvénye dúl. Aki Istennek eszköze, megmozgatja a világot, és sorsa: a küzdelem. Vasárnap Bizony, bizony mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált mindörökké. (Jn 8,51) Krisztus szavai Egymás után gyulladnak ki az utca neonfényei. Újra benépesülnek a szórakozóhelyek, a vendéglôk, színházak és mozik. Le kell szakítani annak a néhány órának az örömét, amit ez a vasárnap este még tartogat számunkra... Vajon hányan jutottunk ezen a héten, ezen a napon közelebb a boldogsághoz? Hányan fordultunk vissza csalódottan, mert a boldogságot rossz helyen kerestük? Jézusom, te azt mondtad, hogy aki tanításodat megtartja, az nem ízleli meg a halált mindörökké. Minket tettél tanításod letéteményeseivé, s a világ most ránk figyel, tôlünk várva a választ pusztában hangzó kérdéseire. Vajon tudtam-e ma akár csak egynek is feleletet adni? Adj, Uram, nekünk erôt, hogy meggyôzô hittel kiálthassuk oda minden vívódónak, minden nyugtalan igazságkeresônek: Ne félj, nem ízleled meg a halált mindörökké! Ennél többet, ennél megnyugtatóbbat nem lehet mondani az embernek... Add, Urunk, hogy ez az örömhír minél több testvérünkhöz jusson el ezen a földön! Hiszen nemcsak a lemondásnak, a szenvedésnek, a megaláztatásnak, de a sikerekben akár leggazdagabb életnek is csak akkor van egyáltalán értelme, ha magyarázata van a halálnak is. Ha nem megsemmisülésemet jelenti, hanem örök hazatérésemet a szeretô Atyához, a Végtelen Jósághoz. Mindazok boldog közösségéhez, akik elôttem s utánam munkálkodtak itt a földön Isten nagyobb dicsôségéért. Segíts, Uram, hogy az elkövetkezô napokban, hetekben, hónapokban, években, egész hátralévô életemben olyan példát mutassak, amely mögött fölsejlik ennek az örök életnek a vonzása! Adj erôt, hogy a körülöttem élô emberekben újra fölébreszthessem a reményt: van értelme a küzdésnek, van értelme az állhatatos kitartásnak és hűségnek, van értelme egész életünknek! Segíts, Uram! Benned van reményem, ne hagyj soha szégyent érnem! Imádság alkonyatra Uram, áldd meg földünket, amelyre leszáll az éj sötétje, áldd meg a városokat és falvakat! Küldd a hazatérô édesapa elé gyermekeit a mosoly angyalával arcukon! Simítsd el a házastársak nézeteltéréseit! Szerezz békét a testvérek között! Tedd derűssé azt a néhány órát mindegyikük számára, hogy legalább amikor együtt vannak, ne szidalmazzon téged senki, hanem szeressen! Imádkozom mindazokért, akik ma este nem imádkoznak hozzád. Szeretlek téged mindazokért, akik már nem szeretnek téged. Neked ajánlom életemet, hogy az ô életük szebb és boldogabb legyen. Fogadd el tôlem, ha tetszik neked, én Uram, Istenem! 1. elôimádkozó A mai estén fölajánljuk neked, jóságos Atyánk, egész elmúlt hetünket. Fölajánljuk sikereinket, kudarcainkat, minden örömünket, bánatunkat. Köszönjük, hogy megtartottál minket szeretô jóságodban, hogy az elmúlt napokban közelebb kerülhettünk lélekben tehozzád. Engedd, hogy továbbra is megôrizhessünk téged szívünkben, s a világ észrevegyen ebbôl az istenközelségbôl valamit. Köszönjük a kegyelmeket, melyekben eddig részesülhettünk. A megtisztulást, az újrakezdés reményét és örömét. Köszönjük egymás jóságát, türelmét, megértését. Tudjuk, hogy mindazt a jót, amit egymástól kapunk, tôled kapjuk. A dd, hogy legyen erônk ezeket az ajándékaidat továbbadnunk, szétosztogatnunk a világban azoknak, akik szomjúhozzák a te igazságodat, akik fáradtak és terhelve vannak, hogy nálad vigasztalást találjanak. 2. elôimádkozó Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük neked küldetésünket. Vállaljuk, mert vár a világ minket. Fölkínáljuk neked minden képességünket, erônket, tudásunkat, egész életünket! Rendelkezz velünk, Uram! Lemondunk érvényesülésrôl, világi karrierrôl, hatalomról, dicsôségrôl, s vállalunk mellôzést, megaláztatást, lenézô megvetést a te országodért. Tudjuk, érezzük, te velünk vagy a nap minden órájában, velünk vagy a világ végezetéig. Akik most itt vagyunk, mondhassuk el majd egyszer mi is nagy apostolod, Szent Pál szavaival: A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam. A hitet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik örömmel várják eljövetelét. Mindannyian: Ámen! Úgy legyen! * Szeretek imádkozni másokért. Reménnyel tölt el, hogy tudom, mások is imádkoznak értem. Tudom, hogy nem az én imádságom hatására fog megváltozni a világ. Mégis szeretek imádkozni. Ezzel is téged magasztallak. Sajnos, tetteimmel nem mindig. Adj erôt, Uram, hogy holnap cselekedeteimben is meglássék rajtam: tehozzád tartozom. Észre kell, hogy vegyék: valamivel jobb lettem. Ha csak egy szemernyit is. Errôl a csepp elôrehaladásról nem mondhatok le. És talán a világ is megváltozik általam egy leheletnyit. (T. Roland gimnazista naplójából. Komló, 1989.) Az égrôl legurult a nap, balzsamos, illatos szél támad. Enyhe világossága vagy, Jézus, a mennyei Atyának. A fák lombja oly súlytalan ring az alkonyi kék sugárban. A szépség s mélység vagy, Uram, feléd zeng a lelkünk kitártan. Árnyba merültek a hegyek, köd lepi el az azúr völgyet. Te vagy az Örök Szeretet, és ösvényeid tündökölnek. A fény még utolsót kiált. Áldott Atya, Fiú, Szentlélek, aki által él a világ, a mindenség dicsôít Téged. Ölbey Irén ======================================================================== Elmélkedô imádkozás Imádkozz mindenkor lélekbôl! Az ima nélkülözhetetlen és meghitt érintkezés Istennel. A könyvekbôl vett, rögzített formájú imádságoknál értékesebb, ha személyesen beszélsz Istennel a magad élményeirôl, érzéseirôl és körülményeirôl. Nem lehet lelki életed, nem kerülhetsz igazán közelebb Krisztushoz, ha naponta, ha csak öt percig is nem állsz az Úr elé. Meg kell tanulnod az elmélkedô imádkozást. Elmélkedni... Ez azt jelenti, hogy elmerülsz Isten titkaiban, hogy teljes nyugalommal és ôszinteséggel igyekszel a magad életének feladatait a hit és a kegyelem fényében megismerni. Mikor? Hogy mikor szakítasz idôt az elmélkedésre, az kötelezettségeidtôl és körülményeidtôl függ. A reggel a legkedvezôbb idô. Lelked akkor pihentebb, fogékonyabb. Mások talán a délután folyamán szentelhetnek negyedórát az Üdvözítônek és saját lelküknek. Ismét másoknak este a legmegfelelôbb. Hol? A csöndes elmélkedés perceit bárhol eltöltheted: otthon, a saját szobádban, templomban, útközben, vonaton, bármely közlekedési eszközön. Nem a hely a fontos, hanem az, hogy elmélkedésed zavartalan legyen. Hogyan? Imádkozni csak akkor tanulsz meg, ha imádkozol. Ha az Üdvözítôhöz közelebb jutottál, magától válik imád könnyebbé és egyszerűbbé. Magadnak kell megtalálnod azt az utat, amely egyéniségednek leginkább megfelel. Néhány eligazítás talán mégis segítségedre lehet. Elôkészület Készülj föl az imádkozásra! Akinek fontos munkát kell elvégeznie, nem vág egyszerűen bele, hanem összeszedi magát és átgondolja, miképpen fogjon hozzá. Az igazi zenekedvelô sem az utolsó pillanatban érkezik a hangversenyre, mert így az utca zajából átmenet nélkül jutna a művészi élményhez, hanem idôben ott van, s fölkészül a szépre, amelyben részesülni fog. Ez az imádságra is érvényes. Azért fontos az ima elôtti összeszedettség, hogy az imádkozó figyelme arra irányuljon csupán, amit tenni akar, elkószáló gondolatait arra terelje, és minden érzelmét az imádkozásra sugározza. Kerüld a szórakozottságot, és csak Isten arcát keresd! Ezt a következô módokon teheted: Mielôtt imádkozol, vedd fontolóra, mit fogsz cselekedni. Istennel akarsz beszélni. Ki ô? Tisztázd ezt magadban. Például így: Most letérdelek a mindenható Isten elôtt. Ô körülvesz engem. Minden tele van körülöttem az Istennel: a szoba, a ház, a város, az ország, minden, egészen a látóhatárig, sôt azon túl is. Ezt képzeld el magadban lépésrôl lépésre. Benne élek, benne lélegzem. Egész közel van hozzám. És nem csupán jelen van, hanem lát, hall engem, beszélni akar velem. Isten jelenlétének tudatára így is ráébredhetsz: Isten bennem van. Lelkemben ô a felszín és mélység. Kívülrôl hatol lelkem belsejébe, egyre mélyebben, bensôségesebben. Lelkem legmélyén van máris ô, az élô, tevékenykedô, szentséges Isten. Ott, ahol igazi énem van, ott él és világít. Megilleti lelkem, vezet, és lelkemnek adományozza az imádság megszentelô átélését most, ebben a pillanatban is. Aztán mondd: Uram, itt vagy, bennem vagy, közelebb hozzám, mint saját magam. Köszönöm neked. Vagy íme egy harmadik mód: Jézus Krisztus, az én Megváltóm a mennyben ül fénylô trónusán, és lenéz ide, énrám. Ô ugyanaz az erôs, jóságos Úr, mint amikor itt élt a földön. Ô, az én Mesterem hívott engem. Ismeri lelkem minden rejtekét. Rábízhatom magam teljesen. Szeme rajtam nyugszik. Rám irányítja szeretô pillantását. Senki sem szeret úgy engem, mint ô... Ezután mondd: Nézd, Uram, itt vagyok.... Elmélyült elmélkedés Beszélj kötetlen hangon a mindenütt jelenvaló Atyával, a benned lakozó Úrral, a szívedben lakhelyet keresô Szentlélekkel. Beszélj bizalommal mindarról, ami éppen fontos neked, ami nyomaszt, szomorít. Mindarról, aminek örvendesz és ami meghat; amit tervezel és ami a szívedet nyomja. Mondd el Istennek nyíltan ügyeid állását! Kérdezd meg véleményét, kérd, hogy engedje megismerni szent akaratát! Nézd Krisztus életét és szenvedéseit! Mennyi példát találsz! Jézusnak néhány szavát, mely utat, irányt mutat neked, világosságot teremt benned. Tanulj meg tisztelô félelemmel hallgatni Istenre, az ô szózatára; figyelni a beléd sugárzó fényekre, amelyek megvilágosítanak. Idôvel ez az imádkozás mindig egyszerűbb lesz, gyakran szavak nélkül feloldódássá válik. Olvass néhány sort a Szentírásból, vagy valamely vallásos tárgyú könyvbôl, esetleg szemlélj egy szentképet. Ha gondolatod támad, állapodj meg! Igyekezz fölfogni értelmét, hatolj mélyére, vizsgáld meg, milyen haszna van mindennapi életed szempontjából. Beszélj Istennel céljaidról, törekvéseidrôl, nehézségeidrôl és természetesen eredményeidrôl is! Kezdj el egy ismert imát vagy énekszöveget. Imádkozd egészen lassan! Egyetlen szót mondj vagy gondolj csupán minden lélegzetvételre. Vagy idôzz egy-egy szónál mindaddig, amíg imára nem buzdít. Csodálkozva fedezed föl, micsoda gazdagság rejlik az imádságokban. Elég egyetlen szó is az elmélkedéshez. Holnap majd a következôt imádkozod. A néhány oldal után következô imákat fölhasználhatod elmélkedéseidhez. Szórakozottság Ne nyugtalanítson, ha akaratlanul szétszóródnak gondolataid! Mihelyt iszreveszed, hogy eltérítenek Istentôl, fordulj nyugodtan vissza hozzá, olvass tovább, vagy beszélj Istennek szórakozottságodról! Igen jó, ha errôl is beszélsz vele! De ne neheztelj soha senkire, ha netán megzavarna elmélkedésed közepette! Ilyenkor annál nagyobb készséggel állj rendelkezésére! Tetteid méltó folytatásává váljanak Istennel való beszélgetéseid! Befejezés Különösképpen összpontosítsd figyelmedet, amikor elmélkedésed végére érsz. Ilyenkor beszélgess az Úrral. Köszönd meg azt az idôt, melyet vele tölthettél. Jegyezz meg jól egy-egy olyan gondolatot, mely különösen hatott rád. Alkalomadtán jelölj meg munkádhoz valamilyen szándékot, és cselekedj annak szellemében. * Ha meg akarjuk teremteni magunkban a munka és az ima egyensúlyát, akkor ez az elsô teendônk: az ôszinte, szeretetteljes vágyakozás az imádság után. S ez a vágy helyettesíti az imát, ha -- mihelyt lehetségessé válik -- ima lesz belôle. Ha nincs idônk, nem vagyunk kötelesek hosszan imádkozni, de amint össze tudunk rakni néhány percet, akkor azt is föl kell használnunk. Ha nem így cselekszünk, akkor imádság utáni vágyakozásunk nem komoly. Imádkozni annyi, mint Istent szeretni. S ha szeretjük Istent, akkor meg is találjuk a módját, hogy elmondjuk neki imádságunkat. Ahhoz, hogy imádkozzunk, nincs szükség szabályokra és formulákra. A szeretet az, ami nélkülözhetetlen, az a legmagasabbrendű ima, és abban van a teljesség. A szeretet engedi megszületni lelkünkben a bizalmat, ami azután állapottá, folytonos valósággá válik bennünk. Ráhagyatkozom -- bízom benne -- szeretem. Van ennél éltetôbb ima ? Galántai Mária ======================================================================== Rövid elmélkedések Imádkozz mindenkor lélekbôl! Hallgatásom Megvan az ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak -- mondja a Szentírás. Üdvözítôm, taníts meg hallgatni alázatosságból, hall-gatni okosságból, hallgatni szeretetbôl és tökéletességbôl; de tanítsd meg nekem azt is, hogyan lehet a néma szótlansággal is beszélni! Uram, oktasd ki szívemet a csöndre, hogy meghalljam a Szentlélek szavát, és kutassam a te mélységeidet! Uram, tedd számat erôs ôrséggé, ajkamat biztos kapuvá! Ne engedd, hogy szívem a csábító hangra figyeljen, hanem a te szavadra! Mielôtt magamba néznék Mindenható Atya, a Szentlélek a puszta magányba vezette Megváltónkat, Jézus Krisztust. Távol az emberektôl, veled való bensô beszélgetéssel készült gyôzelmes harcára a sötétség fejedelmével, és arra a feladatra, amellyel te megbíztad. Alázatosan kérlek, küldd el hozzám is a Szentlelket, hogy örömest vonuljak el a csendbe. A lelkigyakorlatok idején te magad hívsz, hogy térjek be hozzád, hogy világosan fölismerjem az üdvözülés ösvényét, és bátran haladjak a fényes cél felé. Te magad kívánsz beszélgetni lelkemmel a hallgatás napjaiban. Segíts tehát, hogy hívásodat követni tudjam! Oly sok mindennel törôdöm, pedig csak egy a szükséges: lelkem élete Krisztusban. Hangolom lelkem hegedűjét Egész lelkemmel el akarok merülni Isten végtelen mélységében és mérhetetlen bölcsességében. Teljesen egyedül vagyok... Senki sem zavar... Gondolataim sem vonhatnak más felé..., a hétköznapok hajszája, sok gondja távol... Most van idôm. Egyéb dolgom nincs, mint itt lenni. Érzem az istenközelség békéjét, amely eltölt, mint lélek a testet. Közel az Isten... Benne élek..., benne mozgok..., benne vagyok... Ô ad energiát, gondolatokat sugall, erôt belôle merítek. Uram, Istenem! Add, hogy minden szándékom és tettem tisztán a te ügyedet és dicsôségedet szolgálja! Nagy célom Istentôl jövök --, Istené vagyok --, Istenért kell élnem! Ahogy létemet nem kaphatom mástól, csak Istentôl, úgy létemmel nem is szolgálhatok mást, mint Istent. Hogy a világon vagyok, az nem szükségszerű, de ha már így van, mindenképpen Istenhez kell tartoznom. Nekem minden Istenrôl beszél, minden Istenhez vezet, és Istenhez emel föl... Istenem! Egészen a tied akarok lenni! Add, hogy mindenekfölött csak téged szeresselek, csak érted éljek, hogy mindjobban tapasztaljam, mekkora boldogság hozzád tartozni, és a tiédnek lenni. Legyen meg a te akaratod! Azért vagyok a világon, hogy azt tegyem, amit Isten akar. Nem leszek tökéletes ember, ha nem azt teszem, ami Isten akarata. Akkor leszek boldog, ha mindenben igent mondok Istennek. Akár tetszik, akár nem -- azt teszem, amit Isten akar. Szüleinknek, elöljáróinknak is megtesszük akaratát, habár csak jóval késôbb látjuk be parancsaik értelmét. Istenem, vedd el önfejűségemet, ha akaratoddal szembeszállok! Sürgess, ha vonakodom téged követni! A te akaratod történjék meg akkor is, ha nem szívesen teljesítem parancsodat! Szeretlek, Istenem Szeretlek, Istenem, mert te mindenek elôtt voltál a világon. Szeretnem kell téged, mert saját kezeddel formáltál meg engem. Szeretlek téged, Istenem, mert azért alkottál, hogy szeresselek. Uram, Istenem, szeretlek téged, mert te elôbb szerettél engem! Mily boldogtalan voltam, amíg nem követtelek! Mily boldog leszek, ha egészen neked adom magam! Add, hogy csak érted éljek, és téged szeresselek! Isten nyomdokán Ki vagy te Istenem -- és ki vagyok én? Te vagy a mindenség -- és mi vagyok én? Te tudsz mindent -- de mit tudok én? Te mindent megtehetsz -- de mit tehetek én? Te megvalósítasz mindent -- de mit cselekszem én? Te minden fölött szent vagy -- én csak szegény bűnös vagyok. Milyen erôs vagyok veled -- és milyen gyönge nélküled! Ítélni, mint az Isten -- annyit jelent, mint bölcsnek lenni, mint az Isten. Ítélete: zsinórmértéke ítéletünknek. Akarata: mércéje akaratunknak. Istenem, nem lehet jó az, ha neked nem tetszem! Ha veled hadilábon állok, magammal is meghasonlottam. Ha perbe szállok veled, nincs többé lelkemnek békéje. Vidd véghez bennem akaratodat akkor is, ha azt nem szívesen teljesítem! Jelen vagy, Istenem Isten áll elôttem -- velem van -- bennem van... Elôttem van -- hogy lásson engem. Mellettem -- hogy vezessen engem. Isten elôtt kell állnom -- Istennel -- Istenben kell élnem. Isten elôtt -- hogy mindig rá gondoljak, Istennel -- hogy érte dolgozzam. Istenben -- hogy ôt mindenekfölött szeressem. Sohasem vagyok egyedül -- Isten mindig velem van. Semmit sem teszek egyedül -- Istenem velem együtt munkálkodik. Sohasem szenvedek magam -- Isten is velem szenved. Isten magányomban Vonulj el minden emberi lénytôl, s tarts távol magadtól minden egyéb gondolatot! Légy egyedül szívedben! Isten meglátogat téged egyedüllétedben. Isten szól hozzád lelki magányodban. Isten eltölt majd szíved rejtekén. Ha nem távolodsz el a teremtményektôl, Isten nem látogathat meg téged. Ha a földi dolgoknak nem parancsolsz hallgatást, Isten nem beszélhet hozzád. Ha nem szakadsz el a teremtményektôl, Isten nem szerethet téged. Vigyél engem a magányba, és szólj hozzám magányomban Istenem! Istenszeretet Milyen szép vagy Istenem, hiszen olyan sok szépet alkottál! Milyen jó vagy, hisz oly sok jót is teremtettél! Mennyi kegyelemmel árasztasz el engem! Ki érdemli meg legjobban szívemet, ha nem te? Ki ajánl nagyobb árat szívemért, mint te? Kinek ajándékozzam, ha nem neked, aki a magáét is nekem adta? Kinek kínáljam, ha nem neked, aki a vérével fizetett érte? És én eddig nem szerettelek! Oly gyakran megbántottalak! Ezután mindig szeretni akarlak, és soha többé megbántani nem akarlak. Bűn Isten végtelenül szereti az embereket, s azt várja tôlünk, hogy mi is szeressük egymást. Ezért nincs súlyosabb tett, mint Istennel szembefordulni. Nincs nagyobb sértés, mint Istent megbántani. Isten megbántásával többnyire megsértünk valakit az emberek közül. Olykor egy egész közösséget, sôt társadalmat. Minden bűn kisebbíti az Istennek kijáró tiszteletet, s gyöngíti az emberek között a kölcsönös megbecsülést. A bűnös vét az isteni tökéletesség ellen, megcsúfolja az emberi méltóságot. A bűnös megveti Isten jóságát, s hálátlansággal viszonozza az emberek szeretetét. A bűn csökkenti Isten kegyelmét, s elmélyíti az emberek közti bizalmatlanságot. A bűn meggátolja a lélekben, hogy Isten vezesse, s eltávolítja az embert azoktól, akik Isten útjain járnak. A bűnnel megsebzem, elcsúfítom lelkemet, elborítom magamban a tiszta szellemiséget, és fölébresztem szenvedélyeimet. A bűnnel elôbb értékelem le saját személyemet, mint azt, aki ellen a bűnt elkövettem. A bűn súlyosan csökkenti bennem az önbizalmat. A bűnnel a sátánnak sikerült bennem megrendíteni Istenbe vetett hitemet. A bűnre rá is szokhatom, s ezzel kiteszem magam az örök halál veszélyének. Fáj, hogy önmagam és embertársaim ellen elkövetett bűneimmel oly sokszor megbántottalak, Istenem; hogy gyakran megszomorítottalak téged, minden vigasztalás Istenét... Pokol A pokol az isteni igazságosság börtöne. A pokol Isten haragjának színhelye. A pokol minden vigasztalás hiánya. Minden nyomorúság teljessége. A halál mély aknája. A Sátán birodalma. A kínok völgye. Az Isten ellen összeesküvôk és bűnben megátalkodottak szomorú hazája. A pokol a legszörnyűbb bűnök elkerülhetetlen büntetése. A pokol a tökéletes gyűlölet... Egy elátkozott világ -- Szörnyű hiányérzet -- kielégülés nélkül; Feneketlen örvény; Örökös fáradság -- pihenés nélkül; Véget nem érô szenvedés; Örök betegség -- melyet nem gyógyít meg senki... Örök célvesztés -- a visszatérés reménye nélkül... Istenem, aki téged fél és szeret, soha többé nem vétkezik! Örök fény -- örök árnyék Mindig örülni, és sohasem sírni, vagy mindig sírni, és sohasem örülni; Örökké élni, és halált sosem látni, vagy megsemmisülni, és sohasem élni; Mindig pihenni fáradtság nélkül, vagy mindig fáradni megállás nélkül. Egyik az igazak jutalma, másik a gonoszok osztályrésze! Krisztus hív! Az isteni trón szolgálatára rendelt, megszentelt ember az elsô próbán elbukott, s az eredeti bűnnel az egész emberiséget magával rántotta a bajba, szenvedésbe. Istenhez akartunk hasonlóvá lenni, s a föld és a bűn foglyává lettünk. Akkor te, a Végtelen, leszálltál hozzánk, elrontott világunkba, hogy bűnös mivoltunkból megváltsál, és magadhoz emelj minket. Irántunk való szeretetbôl jöttél hozzánk, megtévedt emberekhez megbocsátó irgalmaddal, amely a megfeszített Jézus Krisztus arcából sugárzik felénk. A z elesett embernek az egyetlen lehetôség a végtelen Isten elôtt: Krisztus által a kegyelemben részesülni, Krisztussal együtt keresztre szegeztetni, Krisztusban föltámadni, és így az istenhasonlóságig fölemelkedni. Krisztus így hív: aki velem együtt akar haladni, viselje a fájdalmat is velem, hogy miután együtt voltunk a harcban, szenvedésben és vezeklésben, legyünk együtt a dicsôségben is. Meghívsz és fölemelsz a veled való közösségbe. Részesítesz világmegváltó és világot alakító küldetésedben. Szeretettel hívsz meg a közös munkára és küzdelemre. Mint föltámadt és gyôzô velünk maradsz. A te dicsôséged legyen jutalmunk! Készen állok a hű szolgálatra! Szólj, Uram, hallja a te szolgád! Boldogság és megtiszteltetés számomra, ha veled élhetek, harcolhatok, halhatok és gyôzhetek! És az ige testté lett... Az Ige Isten volt, és emberré lett. Emberré lett, hogy istenségét nekünk ajándékozza. A bűnösökhöz is jó volt, hogy szentségét kiárassza. Jézus, te vagy a legnagyobb és legkisebb! Te vagy az elsô és az utolsó! Te vagy a legmagasztosabb és legmegcsúfoltabb! Hogy lehetek én büszke, amikor téged megalázva látlak? Hogy akarhatok nagy lenni, amikor téged lealacsonyítva látlak! Jézusom, tégy engem olyan alázatossá, amilyen te voltál! Kész vagyok, Uram! Uram és Üdvözítôm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetôséget, hogy téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek, és egyre hívebben kövesselek. Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkôzni, hogy már ne én éljek, hanem te énbennem. Követlek, Jézusom! Jézus szegény volt -- nekem megvan mindenem. Jézus alázatos volt -- én gôgös vagyok. Jézus szelíd volt -- én haragos vagyok. Jézus türelmes volt -- és én nem akarok szenvedni. Jézus mindent megbocsátott -- én mindent megbosszulok. Jézus engedelmeskedett -- és én parancsolni akarok. Jézust gyűlölték -- én azt akarom, hogy szeressenek. Jézust megvetették -- én azt akarom, hogy tiszteljenek. Jézus magába vonult -- én mindig tündökölni akarok. Jézus szenvedése árán jutott a mennybe -- én meg a világot keresve akarok üdvözülni. Igazságos dolog lenne, hogy a szolgával különben bánjanak, mint urával? Lehessek hozzád hasonló, Krisztusom! Jézus ezt mondta -- tehát hiszem! Jézus ezt tette -- én is ezt cselekszem. Tanítása: hitemnek zsinórmértéke. Példája: viselkedésem mércéje. Jézus szavai csalhatatlanok. Cselekedeteiben szeplôtelen. Csak tévelygô lélek vagyok, ha nem hiszem, amit ô kinyilatkoztat. Nyugtalan a szívem, ha nem azt teszem, amit ô. Csak akkor leszek tökéletes, ha hozzá hasonlóvá leszek. Csak akkor szeretem Istent igazán, ha mindenkor Jézus a példaképem. Tudok hasonló lenni Krisztushoz? Ha igen, Krisztus megmenti lelkemet az örök élet számára. A kereszt árnyékában Krisztus, Istenember, szép és szeretetreméltó, örök bölcsesség és végtelen irgalmasság, út, igazság és élet! Te a világot nemcsak a maga értékeivel és erôivel vezeted útján elôre; nem pénzzel, vagyonnal, művészettel, sem szépséggel és tekintéllyel, sem hatalommal. Veled új kor kezdôdik; a kereszt által te minden kérdésnek új és döntô megoldását nyújtod. Te vezekelsz a bűnökért, életed megaláztatásban és keserves megpróbáltatásokban töltöd, hogy annyi nyomorúság, böjt, gyötrôdés, éhezés, fázás, gyalázat és megszégyenítés után a kereszten meghalj -- és mindezt értem. Ezért szabad és kell igent mondani a kereszt balgaságára és megfoghatatlanságára, hogy az életem értelmévé és gyôzelmévé tegyem. Add, hogy mindinkább kikerüljek saját énem bűnös rendetlenségébôl, valamint az Istentôl idegen világ zavarosságából és veszélyeibôl, hogy csak belôled és benned éljek, mert csak nálad van az embernek igazi élete és feltámadása! * Felebaráti szeretet Felebarátom éppen olyan ember -- mint én vagyok. Az ô sorsa -- lehetne az én sorsom is. Az Isten képmása -- akárcsak én. Ôt is Krisztus váltotta meg -- akárcsak engem. Isten azt parancsolja, hogy felebarátomat ugyanúgy szeressem, mint magamat. Amit felebarátomnak teszek, Jézus úgy tekinti, mintha neki tenném. Nem lehetek Jézus tanítványa, ha nem szeretem az embereket. Nem vagyok keresztény, ha nem segítek embertársaimon. Ha felebarátomat megvetem, Isten is megvet engem. Ha felebarátomat gyűlölöm, Isten is elítél engem. Ha felebarátomat megszomorítom, Isten sem kímél engem. Ha felebarátomnak megbocsátok, megbocsát nekem Isten is. Ha felebarátomat gyámolítom, Isten engem is fölkarol. Amit felebarátomnak teszek, azt teszi velem az Isten. Isten aszerint ítél majd meg, mennyire voltam jó az emberekhez. Uram add, hogy szeressem felebarátomat, mint önmagamat! Mennyország A mennyország Isten háza. Az élôk hazája. A béke birodalma. A megnyugvás kikötôje. Óceánja minden jónak. Célja minden vágynak. Forrása minden örömnek. A bôség kincseskamrája. Minden dicsôség fellegvára. Minden szenvedés száműzése. Ott ámulni fogsz és szeretni. Minden a tiéd, csak élvezned kell. Megkapsz mindent, amit csak kívánsz, és semmi sem lesz, amitôl félned kellene. Ott ami jó, baj nélkül van: Az öröm bánat nélkül; A bôség csömör nélkül; Az egészség betegség nélkül; Élet: minden bizonytalanság nélkül. Milyen nagyszerű! Szemlélni mindazt, ami szép: Szeretni mindazt, ami jó; Bírni mindazt, ami hatalmas; Ízlelni mindazt, ami édes; Látni a legtisztább igazságot; Szeretni a legnagyobb Szépséget; Birtokolni a mérhetetlen Jóságot; Élvezni a végtelen Boldogságot. Istenem, egyszer majd engem is elszólítasz, hogy lássalak. Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ôk az ô népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükrôl minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem veszôdség, mert a régi világ elmúlt. (Jel 21, 3 -- 4) Isten Isteni bölcsesség, vezess engem! Isteni hatalom, erôsíts engem! Isteni jóság, kegyelmeddel árassz el engem! Isteni szellem, tüzesíts át engem! Isteni szeretet, karolj át engem! Isteni akarat, rendelkezzél velem! Isteni szent fölség, szentelj meg engem! Én Istenem kegyessége, vigasztalj meg engem! Isteni méltóság, kormányozzál engem! Isten! Végtelenségedbôl töltekezzék lelkem! Istenem fényessége, világosíts meg engem! Isten irgalmassága mentse meg a lelkem! Szentháromság egy Isten, áldj meg engem! Áldj meg életemben, áldj meg halálomban; Áldj meg itt a földön és az örökkévalóságban! Ámen. Istenem -- mindenem! Isten beéri önmagával -- Isten kielégít minden teremtményt -- Isten az ember vágyainak teljessége. Ô a vakok világossága, a betegek gyógyulása, a szomorúak vigasza, a gyengék erôssége, a bűnösök menedéke, minden ember békéje, mindenkinek menedéke. Uram, Istenem, légy velem, hisz nélküled semmi sem vagyok! A lelkigyakorlatok A vallásos lelkület megújításához és az imaszellem fölfrissítéséhez az idônkénti lelkigyakorlatok minden katolikus számára igen értékesek. Ilyenkor néhány napot csöndes összeszedettségben, elmélkedésben és imádságban töltünk. Talán így gondolkodsz: Három napig nem szabad beszélnem? Három napig imádkozzam? Gyónnom kell, mindezt megtenni nekem semmi! Nos, a lelkigyakorlat az élet azon dolgai közé tartozik, amelyeket az ember akkor tud helyesen megítélni, ha saját maga is megtapasztalja ôket. De nyugodt lehetsz: nem kell tôle félned! Természetes, hogy a lelkigyakorlatok bizonyos rendet követelnek: meghatározott ideje van a csendnek, az elôadásoknak és útmutatásoknak, az imádságnak és elmélkedésnek, valamint a gyónásnak. Mindezek azonban csak segítenek neked abban, hogy azokat a problémákat megoldjad, amelyek éppen foglalkoztatnak. A lelkigyakorlat közelebb fog vinni Istenhez, aki melletted áll, de a döntô lépéseket neked magadnak kell megtenned. A lelkigyakorlatok vezetôje csak hozzásegíthet, hogy a csendes elmélkedéssel töltött napok szép és termékenyek élménnyé váljanak, amelyek a szív magányába és mélységébe nyúlnak addig a belsô rejtekig, ahol az ember Istennel társaloghat. Tapasztalni fogod, amit Canisius Szent Péter élt át, aki a németek között elsônek vett részt lelkigyakorlaton: ,,Itt tanultam meg lélekben és igazán imádkozni, úgyszólván új erôt éreztem magamban, és ez az erô kiáramlott a lélekrôl a testre is: teljesen új emberré váltam!'' Magyarországon 1983-ban felépült a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház. A lelkigyakorlataik 3-5 napig tartanak. Érdeklôdni lehet bármelyik plébánián vagy a Lelkigyakorlatos Ház igazgatóságától. Címük: 2016 Leányfalu, Móricz Zs. u. 141. A bácskai és bánáti magyarok részére is épült lelkigyakorlatos ház Tótfalun. Télen felnôttek, nyáron gyerekek és fiatalok számára tartanak lelkigyakorlatokat. Címük: Rkt. Zupni ured, YU--24426 Totovo Selo (1990-es adatok). Ifjúsági napok Nagymarosi találkozó: Évente kétszer, pünkösd táján és október közepén rendezett hétvégi találkozó. Érdeklôdni lehet: Plébániahivatal, 2626 Nagymaros, Szent Imre tér 2. Szegedi találkozó: Szent Gellért ünnepe táján (szeptember 24.) rendezett hétvégi találkozó. Érdeklôdni lehet: Gyulay Endre püspök, 6701 Szeged, Pf. 178. Máriagyűdi találkozó: Nyár elején rendezett, egyhetes összejövetel. Érdeklôdni lehet: Plébániahivatal, 7818 Siklós--Máriagyűd, Vujicsics u. 66. A ,,nem imádkozó'' imája Nem tudok imádkozni, Uram -- és nem is igen akarok. Szerintem az ima menekülés a valóság elôl. Józan és szigorú a kor, amely ránk nyomja bélyegét, s az ima, úgy tűnik nekem, a fantaszták és álmodozók ügye, a nem életrevalók menekülnek csak az imamorzsolgatásba. Hát ezért nem akarok imádkozni, Uram. Idôveszteségnek érzem, és hogy egész ôszinte legyek: valótlan dolgokkal való incselkedô enyelgésnek. Aki biztosan akar állni mindkét lábával a földön, annak a valóságban létezô dolgok felé kell fordulnia. De te, Uram, azt akarod, hogy ne legyek szűk látókörű, ne csak a felületi, az elsô pillantásra fogható jelenségekre figyeljek. Ha ugyanis a világot, az életet alaposabban szemügyre veszem, számomra megmagyarázhatatlan jelenségekbe ütközöm. Hiányérzetem támad. Igaz, csak egy-két órára, de mégis érzem olykor, hogy nem elégít ki a munka, a hivatás, a szabadidô. Még a barátság, s a lelkemet-testemet boldogítón elárasztó szerelem sem, s a család békessége sem, mert amikor valaki eltávozik szeretteim közül, kínzóan faggatni kezdem magam: ugyan mi értelme is volt mindennek? Az életnek és a halálnak. Látod, Uram, ezek az emberszív elemei! A maró hiányérzés, a gyötrôdés, hogy nem értem az okát a körülöttem s bennem történteknek, a hirtelen belém költözô szomorúság vagy öröm, s fôleg az örökös sóvárgás valami ismeretlen után. Ezek a valós érzések kényszerítenek aztán arra, hogy beszéljek valakihez. De amikor megpróbálom elmondani érzéseimet, csak töredékeket közvetíthetek. Szavaim elakadnak, szívem elszorul. Átélem, hogy a valóban létezôk kimondhatatlanok. S akkor érkezem tehozzád, Uram. Szükségem van rád, valakire, aki megért, aki teljességemben felismer. Az egyetlenhez megyek, aki megválthat a kimondhatatlanság kínjától. W. Kammermeier: Männer im Gebet c. imakönyvébôl. * Nyugtalan a mi szívünk, Uram, amíg benned meg nem nyugszik. Szent Ágoston Fogadd el, Uram, szabadságomat, Fogadd egészen. Vedd értelmemet, akaratomat S emlékezésem. Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad, ingyen. Visszaadok, Uram, visszaadok Egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlan úr Rendelkezésed. Csak egyet hagyj meg ajándékul: Szeretnem téged. Csak a szeretet maradjon enyém A kegyelemmel, S minden, de minden gazdagság enyém, Más semmi nem kell. Loyolai Szent Ignác Sík Sándor fordítása * ======================================================================== A küzdô egyház soraiban Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat. (Mt 16, 18) Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és minden rosszat fognak rátok. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben jutalmatok. Így üldözték elôttetek a prófétákat is. Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, minthogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épület várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanak, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteitek látva dicsôítsék mennyei Atyátokat. Krisztus szavai (Mt 5, 11--16) Krisztus nemcsak láthatatlanul működik tovább kegyelmével az emberek között, hanem látható módon is közöttük akar maradni. Halála és feltámadása után is tanítani akarja az embereket, megszentelni ôket, és a mennyei Atya dicsôségébe vezetni. Ezért alapította a látható egyházat. Azt kívánta, hogy követôi az apostolok és utódaik köré gyűljenek, és az ô vezetésük alatt munkálkodjanak Isten országának építésén. Gondolj arra, amit az Úr mondott Péternek: Péter vagy, erre a kôsziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erôt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve. (Mt 16, 18--19) Apostolainak pedig ezeket mondotta: Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el. (Lk 10, 16) Szent Péter, az elsô pápa így figyelmeztet bennünket: Menjetek hozzá, az élô kôhöz, amelyet -- bár az emberek elvetettek -- az Isten kiválasztott és megbecsült, és mint élô kövek épüljetek fölé lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetszô lelki áldozatot hozzatok Jézus Krisztus által. (1 Pét 2, 4--5) * Kövesd hűségesen! A pápa Szent Péter utóda, és a Krisztustól kapott hatalommal kormányozza az egész egyházat. Püspököd az apostolok utóda, aki az egyházmegyében kormányoz. Ezért add meg nekik a tiszteletet, hallgass szavukra, kövesd útmutatásaikat, amikor hitünkkel kapcsolatban nyilatkoznak! Egység A katolikus egyházon kívül is -- a számos protestáns felekezetekben és a keleti egyházakban -- sokan ôszinte szeretettel vágyódnak Krisztus után. Szolgálnak neki mintaszerű buzgalommal. Krisztus szereti ôket. Mégis azt akarja, hogy egy akol legyen és egy pásztor, hogy övéi mindannyian megtérjenek az egyház egységébe: Legyetek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy s én benned, úgy legyenek ôk is bennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél, engem! (Jn 17, 21) A hit terjesztése Földünk lakóiból mintegy hárommilliárdan nem ismerik még Krisztust. Vajon mikor jön el az idô, amikor hozzájuk is eljut az örömhír? * Mindig közel álltak hozzám azok is, akik nem hisznek Istenben. Meg vagyok gyôzôdve, hogy ezek nem Isten, hanem egy hamis istenkép ellen küzdenek. I. János Pál pápa ======================================================================== Szeresd az egyházat! A küzdô egyház soraiban Hitem az egyházban Erôsem hiszem, Uram, hogy amikor egyházunk hit és erkölcs dolgában nyilatkozik, ma, alapításának huszadik századában is a tôled kapott jogával és hatalmával teszi. Ezért elfogadom mindazt, amit egyházad hitemre, erkölcsi magatartásomra vonatkozóan elôír, tanácsol vagy parancsol. Hiszem, hogy az általad alapított egyház megmutatja számomra az üdvösségre vezetô utat. Megszentel engem az Atya elôtt, részesít a Kálvária áldozatában, s az Oltáriszentségben közvetíti kegyelmedet. Hiszem, hogy miként minden szervezetnek, az egyháznak is van vezetôsége, melyet tisztelnem kell. Ezért elismerem Szentatyánknak, a római pápának mint Péter utódának legfôbb tekintélyét, s tiszteletben tartom püspökeinket, papjainkat. Uram, Jézus Krisztus, teljes szívembôl hiszek a katolikus, keresztény anyaszentegyházban. Hű akarok maradni egyházadhoz. Hű akkor is, ha sokan elpártolnak tôle, ha sokan elárulják ügyét. Akkor is, ha új Júdások támadnak közülünk, ha van olyan, aki elárul téged. Talán olyanok is akadnak, akikre eddig felnéztem, akikrôl úgy tudtam: eszméid terjesztésének kiválóbb képviselôi, bátrabb harcosai... Ne engedd, isteni Mesterem, hogy bárkiben és bármiben csalódjam! Ha egy szál magam maradnék is, egyházadért akarok élni, s ha kell, adj erôt, hogy ügyedért áldozatot is tudjak hozni. Legyen szívem utolsó dobbanása a tiéd és egyházadé, mert te az egyházban tovább élsz, mert te vagy az Út, az Igazság és az Élet! Katolikus vagyok Uram, boldogság tölt el, hogy az egyházhoz tartozom. Ellenségeid két évezred óta mindent megtettek, hogy megtörjék egyházadat. Fenyegették, gyalázták, pusztították. Az egyház azonban erôsebben áll, mint valaha. Uram, örömmel látom, hogy az egyház felé tekintenek azok, akik az igazi békét keresik. Ezekben a zavaros idôkben ô az igazság legerôsebb bástyája. Világítótoronyként sugároz igazságot, szeretetet az egész világra; mert te alapítottad, aki magad vagy az igazság és a szeretet. Uram, örömmel nézek mindazokra, akik az egyházban elôttem jártak: a számtalan hôsre, akik az egyház iránti hűségüket vérükkel pecsételték meg. Az egyház legszebb dísze a szentek hatalmas serege, akiknek emlékezetét napról napra ünnepeljük a liturgiában. Az ifjúság adta többek között Tarziciuszt, Ágnest, Imrét, Berchmans Jánost, Alajost, Szaniszlót, Mária Gorettit és Savio Domonkost, akik közül többen még életüket is feláldozták érted. Sok hívôben az egyház ébresztette föl az önfeláldozó szeretetet, amelyre a világ is fölfigyelt. Uram, örömmel kapcsolódok a közösségbe azokkal, akikkel együtt élek az egyházban. Büszke vagyok, hogy ugyanaz a hitem, mint oly sok katolikus tudósnak, írónak és az emberiség számos jótevôjének. Egy a hitünk, ugyanazoknak a parancsoknak engedelmeskedünk, ugyanazokat az imákat mondjuk, ugyanazt az áldozatot ünnepeljük, és ugyanazokban a szentségekben részesülünk. Boldogít a tudat, hogy minden vasárnap, mindenütt az egész világon összegyűlnek a hívek milliói oltárod körül. És velem együtt ugyanazt az áldozatot ajánlják az Atyának az egyház egységében. Boldog vagyok, hogy szentségeidben egy vagyok munkásokkal, háziasszonyokkal, gyermekekkel, öregekkel és minden rendű-rangú emberrel. És tudom, hogy a missziókban minden fajú és színű ember velem együtt egy Atyához imádkozik. Mert az egyház egyesít bennünket minden faj és osztály fölött. Igen, Uram, boldog vagyok, hogy a katolikus egyházhoz tartozom! * Minden hívô keresztény tagja a krisztusi közösségnek, mi több, tagja Krisztus testének. Bármily szerényen és bármilyen gyarló módon is, de minden hívô keresztényben jelen van Krisztus és egyháza. Mindannyiunk által hirdeti a jó hírt, az evangéliumot, és minden teremtmény számára végzi a hittérítés munkáját. Egyházunk minden tagja mérhetetlen kincsekkel rendelkezik: emberi méltósággal és Isten gyermekeinek szabadságával. Ugyanakkor minden egyes tag vállára súlyos feladat is nehezedik: élô fáklyaként kell világítania. A maga módján és életkörülményei között minden egyes tag az Ige szolgálatában is áll. A élet minden területén, minden evilági munka közepette is az Urat hordozzuk szívünkben, és az ô evangéliumáról kell tanúságot tennünk. Minden keresztény fölött az evangélium fog ítéletet tartani. Az egyház létének alapja: megvallása, az élettel való tanúsítása. Ebben az értelemben minden hívô keresztény ,,küldött'', azaz apostol. Az egyház egyetlen valódi ereje: a hit megvallása. A tanúságtétel minden diadala Jézus Krisztus diadala. Szennay András * A legtöbb ember, amikor az egyház fogalmával találkozik, elsôsorban Rómára, a Vatikánra, a bíborosok testületére, kúriai hivatalokra, püspöki palotákra, hatalmas dómokra gondol. Ez is az egyház, de nem csak ez az egyház. Mások az egyház fogalmát fôként az egyház dogmáival, a hittankönyvekkel, a plébániai anyakönyvezéssel, magával az egyházi hierarchiával azonosítják. Mindezek szintén az egyházhoz tartoznak, de nem csupán ez az egyház. Az egyház mi is vagyunk. S ha jól végiggondoljuk, nem mi vagyunk az elôbb felsoroltakért, hanem inkább fordítva. Nem mi hirdetjük a tanító hivatalnak Krisztus evangéliumát, hanem ellenkezôleg. Ennek következtében nem a nyáj felel a pásztorért, hanem a pásztor a nyájért... A legszebb pedig az lenne, ha a nekünk hirdetett örömhírt is elsônek éppen azok valósítanák meg a valóságban, akik hirdetik azt. Legtöbbünknek nagyon fáj, ha ezt olykor nem így látjuk megvalósulni. Mert hogyan állhatunk így a világ elé? Mi jogon mutathatunk akkor Krisztusra és egyházára, mint követendô példaképre? Mily szomorú, hogy sokakat éppen ez az ellentmondás távolít el Krisztustól! Az egyház azonban te is vagy, és én is vagyok. És ott, ahol élünk, lakunk, tanulunk, dolgozunk, elsôsorban mi jelentjük az egyházat környezetünknek. S mondd, ha szeretteid közül -- netán valamelyik szülôd -- rossz példát mutatna, ezért te hátat fordítanál egész családodnak? Megtagadnád ôket -- éppen akkor, amikor legnagyobb szükségük lenne rád? Krisztus napról napra jobban számít ránk, egyszerű közkatonáira. Mi, huszadik századi keresztények akkor sem inoghatunk meg, ha körülöttünk akár oszlopok dôlnek, ha a mai kor Getszemáni kertjében tizenegy tanítvány köszöntené is ôt áruló békecsókkal, s egyetlen maradna hűséges hozzá... Ne veszítsd el a reményt! Az egyház legsötétebb korszakaiban is volt, voltak, akik, ha bármily keskeny, bármily veszélyes ösvényen, de átmentették a fényt, akik kovászává lettek egy újabb, szebb korszaknak. Miért ne lehetnél te ez a fény, ez a kovász, a mustármag ott, ahova a Gondviselés állított? Ki másra várhatsz még? Ha kihullanak mellôled akár százan, ha csalódnod kell akár elöljáróidban is, te csak menj tovább elôre, ha kell, egy szál egyedül... Nevedet talán nem vésik majd arany betűkkel fehér márványba, de Krisztus, isteni Mestered számon tart téged. Mert bizonyára rád, a te hűségedre, a te állhatatosságodra is gondolt, amikor egyházáról megjövendölte: A pokol kapui sem vesznek erôt rajta! {kép} Árpád-kori templom Mecseknádasdon (Tillai Ernô felvétele) ======================================================================== Az egyházért és pásztoraiért A küzdô egyház soraiban Az egyházért Urunk, Jézus Krisztus! Te így szóltál tanítványaidhoz: Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. (Jn 20, 21) Üdvözítô Jézusom! Adj nekünk, egyházad gyermekeinek elég erôt és bátorságot, hogy a mai világban is becsülettel vállaljuk ezt a ránk bízott nemes küldetést. Ismerjük fel, mit vár tôlünk a kor, a világ pedig lássa meg rajtunk, hogy nem meghódítani, hanem segíteni és szolgálni akarjuk. Adj nekünk kiapadhatatlan türelmet és megbocsátást egymás iránt. Különösen akkor, ha ugyanarról a jelenségrôl másképp vélekedünk. Valóban arról ismerjenek meg bennünket az emberek, hogy szeretjük egymást. Tudjunk példásan élni, hogy másokban is felébresszük a hozzádtartozás vágyát. Ha pedig vétettünk egymás ellen, tudjuk a világ elôtt megmutatni, miként lehet erôszak nélkül, a te szellemedben helyrehozni az elrontott dolgokat, s begyógyítani a sebeket. Ébreszd föl bennünk a súlyos felelôsséget, hogy az emberiség békéje nagymértékben tôlünk is függ. Mutasd meg egyházadnak, mit és hogyan kell szólnia, cselekednie, hogy a világ félreérthetetlenül felismerje: a földünket megsemmisítéssel fenyegetô katasztrófát csak az általad meghirdetett evangéliumi igazságok elfogadásával és azok betartásával lehet elkerülni. Ne tűrd el, Urunk, a megbélyegzést rajtunk, hogy egyházad jelenléte és erkölcsi hatalma megváltásodnak immár kétezredik évében is gyengének bizonyul egy újabb világégés megakadályozására. Távoztasd el tôlünk a belsô meghasonlás szellemét. Maradj velünk, ha elcsüggedünk sikertelenségeink és mellôztetéseink láttán. Légy velünk, miként ott voltál tanítványaiddal a viharban felborulással fenyegetô csónakon. Légy köztünk mindenütt, ott is, ahol -- mint mondtad -- csak ketten- hárman jövünk össze a te nevedben. Benned van, Uram, reményünk, ne hagyj soha szégyent érnünk! A pápáért Isteni Üdvözítônk! Az igazságot keresô világ ma mindinkább Szent Péter utóda felé fordul, s tôle várja a választ megoldatlan problémáira. Adj, Uram, Szentatyánknak bölcsességet, végtelen türelmet, hogy a mai nyugtalan világban felismerje az utat, melyen vezetnie kell egyházadat. Töltsd el ôt evangéliumi határozottsággal és bátorsággal, hogy finom tapintattal távolítsa el a korlátokat, melyek hátráltatnak bennünket a hozzád és egymás felé vezetô úton. Erôsítsd meg Szentlelkeddel, hogy ellent tudjon állni minden törekvésnek, mely az újszerűség vagy hagyománytisztelet köntösében aláássa egyházunk kivívott tekintélyét. Rendelj mellé jó tanácsadókat, akik mindig az egész egyház isteni küldetését tartják szem elôtt, s nem átmeneti, esetleg látványos sikerekre törekednek. Add, hogy a katolikus egyház feje szót emeljen minden igazságtalanság, minden embertelenség ellen, amely a földön elôfordul, akár velünk, keresztényekkel, akár olyanokkal történik, akik távol állnak Krisztus egyházától. Az egyház ellenségei is pápánkban lássák alapvetô emberi jogaik legôszintébb védelmezôjét. Ajándékozd meg ôt jó egészséggel, jó kedéllyel. Mindig szeretô szívvel jöjjön közénk, bármely szögletébe is a földnek. Érezze, mindenütt hűséges gyermekei fogadják, akik imádkoznak érte: Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat, Krisztus helytartóját! Püspökünkért Uram, Jézus Krisztus, egyházad pásztora és feje! Kérünk téged, segítsd püspökünket áldásod erejével, hogy számunkra téged helyettesítsen, buzgóságával lelkesítsen minket. Szeretetével és példás életmódjával tanítsa meg papjainkat és bennünket is az evangéliumi igazságra, hogy korunkban kereszténynek lenni elsôsorban annyit jelent, mint: sohasem a kizsákmányolók, hanem mindig a szegények, az elnyomottak között lenni; soha és sehol az erôsek, a hatalmaskodók, hanem mindig és mindenütt a gyengék, a kiszolgáltatottak mellé állni; sohasem a gyávák és megalkuvók, hanem mindig az ôszinték és bátrak között lenni; soha és semmiféle körülmények közt nem az igazságtalansággal, hanem mindig és minden körülmények között az igazságosság mellett tartani. Adj, Uram, püspökünknek jóságos, megértô szívet, hogy lelkipásztoraink mindig ôszinte bizalommal fordulhassanak hozzá. Érezzék meg: püspök atyánk szereti ôket, szívén viseli a gondokat, melyeket éppen mi rakunk a vállukra. Lássák meg, fôpásztorunk minden áldozatot kész meghozni értük, s fôképp azokat veszi pártfogásba, akiknek papi munkáját mi, világi hívôk különösképpen is megterheljük s próbára tesszük. Add, Urunk, hogy püspök atyánk türelmével erôsítsen, imáival megáldhasson, tanításával irányítson, és a te szent népeddé neveljen bennünket! Papjainkért Itt élnek köztünk, osztoznak sorsunkban, segítik viselni lelkünk terhét, s mégis oly ritkán jut eszünkbe imádkozni értük. Uram, köszönjük neked egyházközségünk papját. Köszönjük, hogy a papi hivatásra szólítottad, hogy erôt adtál neki a nehéz hivatás elfogadására. (Vajon megköszöntük-e ezt legalább egyszer is neki!) Töltsd el ôt, Jézusom, ügyed iránti lelkesedéssel, buzgalommal és irántunk érzett felelôsségtudattal. Hiszen elsôsorban tôle kapjuk hétrôl hétre a tanítást, melyrôl meghagytad tanítványaidnak, hogy hirdessék az egész világon minden népnek az idôk végezetéig. Adj papunknak, Uram, reményt és erôt, amikor úgy érzi, csalódott bennünk vagy netán elöljáróiban. Ne engedd, hogy kedvét szegje a mellôzés, a sikertelenség, a meg nem értés, a magány. Mindig a mi papunk maradjon: az igazságra, szeretetre, vigasztaló jó szóra vágyó egyszerű hívôké. Bennünk pedig legyen meg a bátorság, hogy vállaljuk a vele való sorsközösséget: szívünk és ajtónk mindig nyitva álljon elôtte, otthonunk az ô otthona is legyen. Ne engedd, Uram, hogy miattunk valamikor is megbánja, amiért követte hívásodat. Add, hogy oltártestvéreivel mindig békében és szíves megértésben éljen. Ajándékozd meg papi életét tiszta örömökkel, boldog, derűs napokkal, hogy amikor élete alkonyán visszatekint szent szolgálatára, hálatelt szívvel mondjon köszönetet neked, amiért kiválasztottad. * Minden alkalmat megragadok arra, hogy mind a szószéken, mind magánbeszélgetésekben a béke áldásait szembeállítsam a háborúval. Én pap vagyok, nekem ez a kötelességem, nekem nincs családom, nincs gyermekem. Ha engem ezért megölnek, akkor kapok egy gyorsvonati jegyet a mennyországba -- átszállás nélkül. Kálló Ferenc Imanyolcad az újraegyesülésért Az egyház minden évben imanyolcadot tart a hitben való újraegyesülésért. Ez január 18-tól Pál megtérésének ünnepéig (január 25.) tart. Ilyenkor a keresztény közösségek egységéért és a hitetlenek megtéréséért imádkozunk. Anglikánok kezdeményezték ezt az imanyolcadot. Az elsô eredmény az volt, hogy éppen a kezdeményezô Paul F. Watson lelkész csatlakozott a katolikus egyházhoz. Utóbb hamarosan szerzetesrendet alapított ,,Bánat Társasága'' néven. X. Pius 1909-ben jóváhagyta az imanyolcadot. 1920-ban a protestáns és keleti egyházak világkongresszusa átvette a római pápa által ajánlott imádságot. Elôször történt meg a reformáció óta, hogy katolikusok és protestánsok közösen könyörögtek az egyház egységéért. 1962-ben megnyílt a történelmi jelentôségű II. Vatikáni Egyetemes Zsinat, amelyen már megjelentek a nem katolikus egyházak megfigyelôi is. XXIII. János pápa nagy eszméje és legfôbb vágya a béke mellett a keresztény egyházak újraegyesítése volt. Azóta ez a törekvés jelentôs mértékben halad elôre minden részrôl. 1964-ben létrejött a történelmi találkozás VI. Pál és Athenagoras görögkeleti pátriárka között a Szentföldön. A két egyházfejedelem békecsókkal üdvözölte egymást, s együtt mondták el azokat az imákat, amelyeket mindkét egyház hívei mai is ugyanúgy imádkoznak. Legyenek mindnyájan egyek! Amint te, Atyám, bennem vagy s én benned, úgy legyenek ôk is bennük, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem! (Jn 17, 21) Hogy mindannyian egyek legyünk Sokan szeretnek téged, Uram, Jézus Krisztus, bár nem tartoznak látható egyházadhoz. Te ajándékoztad meg ôket ezzel a kegyelemmel. Ôk is keresik barátságodat, és úton vannak a te dicsôségedbe. Hogy nem tartoznak hozzád, az rajtunk is múlik. Minden kereszténnyel együtt kérlek, Uram, találják meg az utat az egyházba, hogy velünk ugyanazon szeretetben egyesülve munkálkodjanak országod javára. Ôszintén akarom ôket szeretni, mint ahogy te is szeretted földi életedben azokat, akik az igazságot keresték, bár nem találtak még rá! Segíts, hogy az embereket, akikkel találkozom, példás életemmel visszavezethessem egyházadba! Segíts, hogy ne csalódjanak bennem, mindig jónak, igaznak, becsületesnek találjanak! Adj számra meggyôzô szavakat, ajándékozz meg vonzó szeretettel, és add, hogy példámmal, imával és alázatossággal tanúságot tehessek az igazságról! A hitterjesztés Hárommilliárd embernek kell még Krisztust megtalálnia. Gondolj rájuk, imádkozz értük! Imádkozz a missziókért, és ajánlj föl értük misehallgatásaidból! Ima hitünk elterjedéséért Urunk, Jézus Krisztus, aki szent véred által megváltottad a világot, nézz le szeretettel az emberiségre, amelynek nagy része máig sem ismeri evangéliumodat! Küldd el az igazság fényét az ô életükbe is! Uram, növeld hitünk terjesztôinek számát. Adj nekik kitartó lelkesedést a szent ügy iránt. Tedd gyümölcsözôvé fáradozásaikat, és áldd meg buzgalmukat. Add, hogy munkájuk révén mindenki megismerjen: téged valljon Alkotójának és Megváltójának! Az elkülönülteket vezesd vissza a nyájba, az egy közösségbe! Szeretetre méltó Üdvözítô, siettesd országod megvalósulását, ölelj minden embert isteni szívedre, hogy majd mindannyian részt vehessünk megváltásod művének végtelen áldásában, a mennyei örök boldogságban! * A kereszténység lényege: Krisztushoz méltóan élni. Aki mást eretneknek nyilvánít, éljen elôbb Krisztushoz méltóan, magyarázzon szeretettel, bíráljon szelíden, ítélkezzék óvatosan és tisztességgel. Miért üldözzük irgalmatlanul mások botlását? Hiszen egyikünk sem tévedhetetlen! Miért akarunk inkább felülkerekedni, mint gyógyítani, miért választjuk inkább az elnyomást a meggyôzés helyett? Az, aki egyedül volt híján minden tévedésnek, nem törte szét a repedt nádat, s nem fojtotta el a kanóc parazsát. Szent Ágoston, akinek annyi baja volt az eretnek donatistákkal, nemcsak megfékezni, hanem felvilágosítani is akarta ôket. Nyakuktól a hatalom bárdját elhárította, pedig tôrükkel naponta fenyegették. Volt idô, amikor a keresztények hite inkább életforma volt, mint tételek elfogadása. A tételek inkább elvileg éltek s nem az emberek szívében. A tétel szaporodott, a vallás gyengült. Ahogy tüzesedtek a viták, úgy hamvadt a szeretet. Jézus vallása, amely valaha nem ismert szócsatát, a filozófia védnöksége alá helyezkedett. Ez volt az elsô lépés a hanyatlás útján... Nem az a keresztény, akit megkereszteltek, szentelt olajjal megkentek, aki eljár a templomba. Sokkal inkább az, aki szíve mélyén megragadta Krisztust, és errôl igazi jótettekkel nyújt tanúságot. Mi mást tanít, mi egyebet idéz Jézus egész élete, mint maradéktalan szeretetet? Ez volt az egyetlen, amire meg akart tanítani bennünket. Ennek az egyetlen vonásnak kellene megkülönböztetni híveit a többi embertôl. Gondoljuk meg jól, nem válna-e inkább becsületére a keresztény egyháznak, ha eltűrné az eretnekeket, mintsem hogy kiirtja ôket? Akik a konkolyt idô elôtt akarták kigyomlálni, ma azok, akik a tévtanítókat és eretnekeket tűzzel és karddal szeretnék megsemmisíteni. A mi Atyánk azonban nem akarja, hogy elpusztuljanak, hanem hogy tűrjék ôket. Lehet a konkolyból jó búza, megtérhetnek. Ha nem térnek meg, egyedül ôt illeti a büntetés joga, s akkor, amikor majd szükségét látja. Rotterdami Erasmus Ez a mi választóvizünk, aranypróbánk: tudunk-e testvért látni a másik emberben? Minden emberben. Abban is, akit bôrének színe, nyelve, vallása, világnézete különböztet meg tôlünk. Testvérnek tartani akkor is, ha egy pisztoly vagy akár csak egy rágalom golyóit lövöldözi ránk? A kereszténység nem ,,egyik fajtája'' a humanizmusnak, hanem maga a humánum, amit Krisztus mutatott be a világnak, s aminek Alfája, hogy közös Atyának a gyermekei vagyunk fehéren, feketén vagy sárgán; ismerve vagy nem ismerve, szeretve, vagy nem tagadva az Istent: testvérek mindannyian! Magyar Ferenc A megismert igazság kötelez. Az élet igazán lényeges kérdéseire nem egy igennel vagy nemmel kell felelnünk, hanem egész életünkkel. Víz László * Ne úgy fogalmazd meg a kérdést, hogy ki a te felebarátod, hanem úgy, kit érezhet még felebarátjának az, akit elárultak, kiszolgáltattak, akit már mindenki végképp magára hagyott... Nézd például a hinduk tömegét! Nekik ki a felebarátjuk? Vagy kit tekintsenek felebarátjuknak az északkelet-brazíliai parasztok, a koszovói albánok, a trianoni határokon kívül rekedt magyarok? A kérdést tehát nem így kell fölvetned: ,,Ki az én felebarátom?'' És így sem: ,,Kit tekintsen felebarátjának az egyház?'' Egyáltalán: ne azon töprengjek, mi az én kötelességem, egyházam kötelessége másokkal szemben, hanem tegyem föl a kérdést akképpen, vajon azok a mások, a világ, az elnyomottak és kizsákmányoltak felebarátjuknak érznek-e engem és az egyházamat. Ha egy utcai verekedésnél látom, hogy egy bivalyerôs ember ütlegel egy nála sokkal gyengébbet, önkéntelenül megfogalmazódik bennem a kérdés: ,,Mi történik velem, ha beleavatkozom?'' Amikor egy hatalmas nép elnyom, kizsákmányol egy kis népet, hasonlóképpen latolgatok: ,,Mi történik velem, ha szembefordulok az erôsebbel?'' Mert ha mindig az elnyomottak, a kizsákmányoltak pártjára állok, elôbb-utóbb veszélybe sodródom. Kockáztatom szabadságomat, talán életemet is. S az ember egyiktôl sem válik meg szívesen. Jézus Krisztus, aki visszájára fordítja a kérdést, játékrontónak tűnik szememben, de létemnek mégis teljességére ébreszt. Elvezet addig a pontig, amikor már nem azt kérdezem: mi lesz velem, ha beleavatkozom, hanem azt, hogy mi lesz vele, a másikkal -- ha nem avatkozom bele! Az elsô kérdéstôl a második kérdéshez vezetô utat régebben ,,bűnbánatnak'' nevezték. A helyesebb kifejezés a ,,conversio'', vagyis megtérés, visszafordulás, görögül ,,metanoia''. Igen, ez lenne szívem megtérése... Nem érzelmileg, hanem úgy, hogy a nagy belsô fordulat minden tettemnek, egész életem megújulásának forrásává váljék. Jean Cardonnel nyomán Uram! Végre már bocsánatot kell kérnünk tôled mindazért, ami a múltban történt: a nevedben elkövetett erôszakért, a boszorkányüldözésekért és keresztes háborúkért, a szűklátókörűségért és gôgért, mellyel egyházunk újra meg újra hatalomra tört... Bocsánatot kell kérnünk tôled, mivelhogy egyházadról ma sem lehet elmondani, hogy végleg lemondott a hatalomról, s nem keresi a hatalmasok kegyeit. Uram, bocsásd meg nekünk, hogy a legutóbbi nagy világégésben nem tudtuk útját állni a zsidó testvéreinken elkövetett szörnyű méretű gyilkosságnak. Bocsásd meg egyházadnak, hogy gyakran nem képvisel téged hitelt érdemlôen a fajtájuk vagy bôrük színe miatt kitaszítottak elôtt. Nem tudjuk, Uram, megteremteni a világban a te békédet. Nem tudjuk felkínálni az általad tanított igazságokat a megzavart, elgyötört, igazságra szomjas világnak, mert bennünk is össze vannak kuszálva a dolgok, mi magunk se törvényeid szerint élünk: kicsinyesek vagyunk, szűklátókörűek és engesztelhetetlenek... Lejáratjuk evangéliumod hitelét, szégyent hozunk rád. Uram, csak te tudod újra szívünkbe oltani az egység szellemét: az egymásrautaltság, az egyűvétartozás tudatát. Add mindnyájunknak, akik táborokra szakadtunk, hogy állandóan fájjon ez a tarthatatlan állapot. Ne engedd, hogy valamikor is beletörôdjünk megosztottságunkba, melyet napról-napra látnunk, éreznünk kell. Add, hogy holnapunkat, egész jövônket evangéliumod szellemében alakítsuk! Ne engedj bennünket megfeledkezni ígéretedrôl, hogy az egész világot meg fogod újítani. Adj nekünk hitet, erôt, hogy eszközöddé válhassunk a világ megújításában. Ámen. Alfonso Pereira Jugend mit Gott c. imakönyvébôl A legsürgôsebb az az alapvetô feladat, hogy az egyház Jézus Krisztussal, az ô küldetésével foglalkozzék, hogy az elsô parancsolatnak megfelelhessen, és megfeleljen a felebaráti szeretet parancsának, s így mindazoknak a parancsoknak, amit Krisztus adott nekünk. Az egyháznak tehát nem annyira önmagával kell foglalkoznia, hanem azzal, hogy önmagát az emberek szolgálatára szentelje, hogy lelki szempontból vett küldetését igazi társadalmi küldetéssé tegye. Hogy valóban a szeretetet, az igazságot, a békét, az elmaradott népeket, a leszerelést szolgálja. Karl Rahner * A világ elsôsorban nem azt várja az egyháztól, hogy igazságokat fogalmazzon meg és hirdessen ki, hanem sokkal inkább azt, hogy igaz legyen, az igazság szerint éljen..., hogy így tegye valósággá és felismerhetôvé ôszinteségét, igazmondását. Hans Küng DOROTHY DAY 1897-ben született Amerikában, ateista családból. Számára Isten mégsem okozott problémát. Lelkiismerete és a természet szépsége hatalmas szóáradattal beszélt neki róla. Egyetemi évei alatt a Bibliát is elolvasta. Akkoriban botránkozott meg az olyan keresztényeken, akik a hitrôl beszéltek ugyan, de közben tétlenül maradtak. Dorothy Day szocialista lett, és élharcosként küzdött egész életén át egy igazságosabb társadalomért. Emiatt börtönben is kellett sínylôdnie. Késôbb egy hitetlen, anarchista természettudóshoz ment feleségül. Néhány év után mégis komolyan kereste helyét a világban. Ezekben az években tanulmányozta az orosz írók írásait és a Biblia mellett Krisztus követését. További életérôl hadd beszéljen ô maga: ,,Egyszerre, magam sem tudom, hogyan, imádkozni szerettem volna. A forgalmas utcán haladtam, de imádkoztam. Az Istenre gondolás mind kikerülhetetlenebbé vált számomra. Lehetetlen, hogy nincs Isten, ha a világ tele van gyönyörű dolgokkal. Akkor kezdôdtek el a válság órái. Úgy éreztem, hogy kereszténnyé kell lennem. Férjem azonban minderrôl hallani sem akart. Egyházi esküvôre gondolnom sem lehetett. Eljutottam ahhoz a pillanathoz, amikor választanom kellett Isten és az ember között. Istent választottam, bár szép házaséletünk után kegyetlennek tűnt e döntés. Sokszor elveszettnek éreztem magam. De valamivel fizetnem kellett az új életért. Úgy éreztem magam, mint Ábrahám érezhette, amikor feláldozta Izsákot. A szentek közül különösen Avilai Teréz jelentett számomra sokat, aki misztikus volt és fáradhatatlan utazó.'' Amikor azt mondták neki, hogy a katolicizmus nem éppen hűséges az evangéliumhoz, elmosolyodott és így válaszolt: ,,Megszerettem az egyházat, de nem önmagáért, hanem a benne látható Krisztusért. Romano Guardini azt írta, hogy az egyház kereszt, amelyre Krisztus fel van feszítve. Nem vagyok különben vak. Látom a papok sokaságát, akik közül némelyik csak üzletember. Látom azt is, hogy sokan irgalmassági cselekedeteket gyakorolnak, de nem törôdnek az igazsággal. Választásomat mégsem bántam meg soha. Biztos vagyok abban, hogy az egyháznak szegénynek kell lennie, mint Assisi Ferencnek, szeretnie kell, mint ahogy Szent Vince szeretett, lelkesedni, mint Szent Domonkos, téríteni, mint Néri Szent Fülöp, és két kézzel dolgozni, mint Szent Benedek. És mit kezdenénk mi papok nélkül? Ôk a mi éltetô sejtjeink. Mellettünk vannak, amikor születünk, mellettünk, amikor házasságot kötünk, mellettünk, ha betegek vagyunk, ha haldoklunk. Szent Péterrel mindig együtt ismétlem: Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.'' Ez a majd nyolcvanéves asszony élete végéig minden erejével harcolt, hogy hű maradjon Jézus Krisztushoz, nem kímélve önmagát, sem életét, és erôs meggyôzôdése volt, hogy egyedül Isten tudja megoldani az ember és a világ problémáit. Amerika híres asz- szonyának tanúságtétele ez, akit világszerte úgy ismernek, mint a szegények és jogaiktól megfosztottak harcosát. Bátran helyezhetô Teréz anya mellé. (Hitélet c. katolikus folyóirat 1976. decemberi számának cikke nyomán) * Adni kell, adni, mindent odaadni: Munkát, erôt, életet, Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást, Jó szándékot, jóakarást, Imádságot, egészséget, Melegséget, élô hitet. Odaadni akárkinek, A legelsô nincstelennek. Szeretetet adni -- adni, S érte semmit sem kívánni! Kalkuttai Teréz anya Imádság a kétezredik évre Vajon a kétezredik év a szörnyűségnek idôszaka vagy a szeretet tavasza lesz? S az atom térhódítása? Vajon az ember gyôzelmét vagy az emberiség pusztulását hozza? Uram, ments meg minket! Uram, a te erôd parányi részét birtokoljuk, de önmagunkban változatlanul gyengék, törékenyek vagyunk, s nyomorultabbak, mint valaha. Szívünk vádol, lelkiismeretünk szégyenszemre foltos. Uram, irgalmazz nekünk! Templomokat építtettünk, történelmünk mégis vég nélküli háború; kórházakat építtettünk, de nyugodtan néztük, hogy testvéreink éheznek. Bocsáss meg, Uram, nekünk! Bocsáss meg az elcsúfított természetért, a tönkretett erdôkért, a mérgezett folyókért! Bocsásd meg az atombombát, a futószalag-munkát, az embereket emésztô gépeket, bocsásd meg a szeretet megcsúfolását! Tudjuk, Uram, hogy szeretsz minket, és hogy szeretetednek köszönhetjük életünket. Ments meg minket, ne engedd, hogy szívünket és egész valónkat bűnbe fullasszuk! Add, hogy napjaink ne legyenek többé irigységgel, hálátlansággal és az erôszak rabságával szennyezettek. Tégy bennünket boldoggá a kötelességeink iránti ragaszkodás révén! A világ ma sok orvost nélkülöz: ihlesd gyermekeidet a betegek gondozására. Több millió tanítóra lenne szükség: ihlesd gyermekeidet nevelôkészségre. A föld egyharmad része éhséget szenved: ihlesd gyermekeidet arra, hogy termeljenek. Ahány év, annyi háború dúl a világon: ihlesd gyermekeidet, hogy szeressék egymást. S mert a te szereteted nélkül, Uram, nincs szeretet: adj nekünk szíved szerint való papokat, akik arra tanítsanak bennünket, hogy szerencsében és fájdalomban testvérek legyünk, akik elválaszthatatlanok egymástól. Add, Uram, hogy kórházaink templommá legyenek; laboratóriumaink nagyságodról tanúskodjanak! És mert az üldözöttek szívében te vagy jelen, legyenek ôk a legragyogóbb szentség háza. Zsarnokság helyett szereteted aranyozza be a világot, amely a gyűlölettôl, erôszaktól és pénztôl oly sok kínt szenvedett már el. Békéd és igazságod ragyogjon fel benne. Amint a hajnal hasadásából reggel, majd nap lesz, úgy szülessenek szereteted által a kétezredik év gyermekei reményben, növekedjenek békében, és zárják földi életüket a te világosságodban. Raoul Follereau * Az egyház Krisztus keresztjén született meg, és az üldözések keretében nôtt fel. Így volt már a kezdeteknél is, az antik Rómában. A századok folyamán különbözô helyeken törtek ki egyházüldözések, és a Krisztus- hívôk életüket adták a hitükért a legkegyetlenebb kínzásokon menve át. S az egyház vértanúságának története tovább íródott századokról századokra. Az elsô századok üldözéseiben a halál, a deportálás és a száműzetés voltak a szokott eljárások. Ma a börtönhöz, az internáló vagy kényszermunkatáborokhoz és a saját hazából való elűzetéshez még más büntetésmódok is járulnak, kevésbé feltűnôek, de annál fájóbbak: nem véres halál, de a polgári halál egy neme, nemcsak egy börtönben vagy táborban való elkülönítés, de a személyes szabadságnak állandó korlátozása, vagy a társadalmon belül való diszkrimináció. Hitünknek száz- és százezer tanúja él ma, akiket a köz-vélemény gyakran nem is ismer, vagy elfeledkezik róluk, mivel olyan sok dolog veszi igénybe a figyelmét, gyakran nem tud róluk más, mint Isten. Mindennapos jogfosztottságban élnek minden kontinens legkülönbözôbb területein. Hívôk, akik titokban kényszerülnek összegyűlni, mert vallási közösségüket a törvények nem ismerik el. Püspökök, papok vagy szerzetesek, akik hivatásukat nem gyakorolhatják a templomokban vagy nyilvános összejöveteleken. Szétszórt szerzetesek, akik nem folytathatják a maguk megszentelt életformáját. Nagylelkű fiatalok, akiket megakadályoznak abban, hogy egy szemináriumban, vagy vallásos nevelésen keresztül valósítsák meg hivatásukat. Fiatal lányok, akik nem kapják meg azt a lehetôséget, hogy egy közösségi élet keretében az imának és a felebaráti szeretetnek szenteljék magukat. Szülôk, akiknek nincs meg az a lehetôségük, hogy gyermekeiket hitük szerint neveljék. Férfiak és nôk, munkások és értelmiségiek vagy bármiféle foglalkozást űzôk, akiknek szembe kell nézniük azzal, hogy megfosztják ôket az ôket érdeklô pályafutás vagy tanulmányaik lehetôségétôl, csak azért, mert megvallják hitüket. Mindezek a tanúságtételek csatlakoznak a bebörtönzöttek, internáltak és száműzöttek nehéz és fájdalmas helyzetéhez, nemcsak a katolikusok és egyéb keresztények, de más hívôk vonatkozásában is. Mindez olyan dicshimnuszt jelent, ami lelkiismeretük szentélyébôl állandóan emelkedik az Isten felé, mint egy neki minden bizonnyal kedves áldozat. II. János Pál pápa 1983-ban, Lourdes-ban mondott beszédébôl * A teremtmény természetszerűen adja magát Teremtôjének, s ennek legteljesebb módja a vértanúság. És ha valaki bálványt választ magának, annak fogja adni magát, és szintén a vértanúságig! Azt megválaszthatom, hogy kit szolgálok, és kinek a vértanúja leszek, de mivel teremtmény vagyok, valakit mindenképpen szolgálni fogok, és annak többé-kevésbé vértanúja is leszek! Csak választani áll módomban, maga a tény elôl nem tudok kitérni. Lénárd Ödön Az egyház tehát történelmének új századai felé halad a mi századunkban is, eme új századok felé tekint: tudományával és egyházkormányzatával, hitterjesztésével és költészetével, színes világrészek bennszülött papságával és a római bíborosokkal, diplomáciájával és lepraápoló apácáival, nagy egyházpolitikusaival és zárdában élô szentjeivel. A zsolozsma és a szentmise hajnaltól hajnalig, új és új hajnalokig fáradhatatlanul keringi körül a földet, amint a föld forog, s az idô délkörrôl délkörre halad. Az egyházhoz tartozó tünemény nincs az egész földön, s nincs az egész emberiség történetében. S a szemlélônek nemegyszer tűnik fel az, hogy ma, történetének huszadik századában a maga életének és fejlôdésének éppúgy csak egy korai szakában, vagy legalábbis hosszú szakasza elôtt állna, mint akkor, amikor összeomlott a Római Birodalom, s az egyháznak a népvándorlás új népei felé kellett tekintenie! Ezzel a bizalommal tekint ma szét az egyház az egész földön, és történetének bizonnyal még nagyon soká nem lesz vége. Ijjas Antal ======================================================================== A szentmiseáldozat Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s föltámasztom az utolsó napon.'' (Jn 6, 54) Krisztus azt kívánta, hogy mi, tanításának követôi, idôrôl idôre találkozzunk az ô nevében. Hiszen ahhoz, hogy szerethessük egymást, hogy a világnak példát mutathassunk szeretetbôl, egymás iránt tanúsított testvéri érzületbôl, mindenekelôtt ismernünk kell egymást, tudnunk kell egymásról. Tudnunk kell, hogy rajtunk, családunkon és szűkebb környezetünkön kívül kik azok, akik velünk együtt, hozzánk hasonlóan vállalták Krisztus keresztjét, az evangéliumi igazságok megvalósításának programját. Szükségünk van arra, hogy lássuk egymást, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül. Közösséghez tartozunk, szeretetközösséghez, melynek tagjai mélyen átérzik együvétartozásukat, egymásra utaltságukat. Isten azt akarja, hogy a hétnek legalább egy napját az ô nevének szenteljük, egyházunk pedig ennek szellemében úgy rendelte, hogy mindenki, aki katolikus kereszténynek vallja magát, legalább vasárnaponként vegyen részt a szentmisén. A szentmisén való jelenlétünkkel nemcsak hitünkrôl, Krisztushoz való hűségünkrôl teszünk nyilvános tanúságot, de megtiszteljük, lélekben erôsítjük vele azt a közösséget, amely Krisztus nevében jön össze a Megváltó keresztáldozatának ünneplésére. Isten népe -- mi magunk -- szintén közvetítôi vagyunk a kegyelemnek. Így érthetô, hogy az egyház csak komoly ok miatt engedi meg a vasárnapi szentmisérôl való távolmaradást. Aki ilyen súlyos ok nélkül hosszabb ideig nem vesz részt a vasárnapi szentmiséken, vagyis már nem vállalja ezt a heti áldozatot sem hitéért, s évente még egyszer sem járul szentáldozáshoz, nem lehet az egyház élô tagja. Az ilyen ember hite ugyanis rendszerint csôdöt mond, ha komolyabb áldozatot kellene hozni Krisztusért, s azért az egyházért, melyben született, nevelkedett... Lehetôség szerint járulj minden szentmisén szentáldozáshoz. Aki komolyan veszi lelki életét, nem nélkülözheti hosszú idôn át a szentáldozás kegyelmeit. Isten beérhette volna megtestesült Fiának egy szavával, egyetlen mozdulatával, hogy az isteni kegyelmet visszaszerezze. Isten azonban Fiának test- és véráldozatával váltotta meg az emberiséget. Krisztus áldozata Nagycsütörtök este Krisztus a hagyományos vacsora után új áldozatot alapított, az újszövetség áldozatát. Mindannyiunk nevében az egyetlen, legkedvesebb áldozatot ajánlotta fel Istennek: saját magát. Egyszerre akart áldozatot bemutató pap és áldozat lenni. A kenyeret átváltoztatta testévé, a bort vérévé. Már az utolsó vacsora termében áldozatot ünnepeltek vérontás nélkül, és ez teljesedett be nagypénteken vérontással. Krisztus magát adta oda tanítványainak eledelül, és úgy egyesült velük, hogy áldozatát együtt -- ôk vele, benne és általa -- ajánlhassák föl Istennek. Így mutatta meg nekünk végtelen szeretetét. Folytonos áldozat Krisztus áldozata lezárulhatott volna kereszthalálával. Így azonban csak a nagycsütörtöki vacsora résztvevôi lehettek volna megtapasztalói az áldozatban való egyesülésnek. Ezért hagyta meg nekik, hogy ,,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!'' Azóta az egyház közel két évezreden át megjeleníti ezt az áldozatot. Két okból: hogy Istennek az egyetlen neki tetszô áldozatot bemutassa, hogy ezt az áldozatot az emberekért fölajánlja, Krisztus áldozatával egyesüljön, és elnyerje az isteni barátság zálogát. A szentmiseáldozat Az oltáron az egyház közösségében a pap jeleníti meg húsz évszázad óta Krisztus áldozatát. Azóta egyesíthetik az emberek a szentáldozásban bensôleg életüket Krisztus életével, ajánlhatják föl magukat Istennek. A szentmisében kétirányú cselekvés történik. Egy emelkedô mozzanat: az ember áldozati fölajánlása Istennek. Krisztus áldozata az egyház áldozata is. Ezért veszünk részt áldozatában, és ajánljuk föl adományainkat, a kenyeret és a bort, s ezzel együtt saját magunkat is. A másik egy ereszkedô mozzanat: Isten adománya az embereknek. Amit mi áldozati adomány formájában Krisztus által Istennek ajánlottunk, és színe elé vittünk, azt kapjuk vissza már mint Krisztus valóságos testét és vérét a szentáldozásban. Krisztus tehát a mi áldozati adományunk. A szentáldozásban pedig csodálatos ereje folytán a megdicsôült, föltámadott Krisztust kapjuk vissza, hogy kegyelmi élettel, az ô lelkével és isteni fényével töltsön el minket. A te áldozatod Amikor szentmisén vagy, részesévé válsz egy olyan fontos eseménynek, amely az Isten és az ember között megy végbe. A szentmisét naponta, sôt a nagyvilágban állandóan bemutatják. A szentmisében személyesebb és tudatosabb formában belépsz az életnek, a szeretetnek és megbocsátásnak hatalmas áradatába. Ez az áradat nem szűnik meg, hanem tovább folyik a napnak minden pillanatában. A teljes Krisztus az, aki az áldozatot bemutatja. Krisztus titokzatos teste: az Üdvözítô és övéi. Ezért vehetsz részt te is a szentmise fölajánlásában. És akit feláldoznak, az is a teljes Krisztus. Krisztus és mindannyian, akik hozzá tartoznak: egyháza, követôi. Ezért ajánld fel te is magad a szentmisében! Ajánld fel egész életedet, munkádat, sikereidet, örömödet, bánatodat. Ajánld fel szüleidet, testvéreidet, rokonaidat, barátaidat. Ajánld fel Istennek ellenségeidet is. A világnak szüksége van rá, hogy valahol a szívek mélyén gyökeret verjen a kiengesztelôdés, a megbékélés szelleme. Imádkozz azokért az ismerôsökért, akik végleg elmaradtak templomotok közösségébôl, s ma már másutt próbálják keresni lelkük békéjét. Gondolj azokra, akiknek vasárnap is dolgozniuk kell, s nem jöhetnek szentmisére. Kérd Istent azokért is, akiknek ez a nap csak szórakozást és élvezeteket jelent, akik számára a vasárnap Isten és a templom nélkül múlik el. A mise végén köszönd meg a kapott kegyelmeket, s új erôvel, megtisztult lélekkel távozzál. Környezetednek egész héten éreznie kell valamit abból, amit a vasárnapi szentmisérôl magaddal vittél. A liturgikus színek A fehér a fényt, az örömet és a tisztaságot jelképezi. Az Úr ünnepein szokták használni, kivéve azokat az ünnepeket, amelyek szenvedésével kapcsolatosak. Használják még Szűz Mária ünnepein és a nem vértanú szentekén. A piros a vér, a tűz jelképe. A Szentlélek és a vértanúk ünnepein használják, valamint újabban nagypénteken, Jézus vérének emlékezetére. A zöld a reményt jelöli. Használják vízkereszttôl nagyböjtig és pünkösdtôl ádventig minden vasárnap. A lila a bánat színe. Az egyház ádventben és nagyböjtben alkalmazza és alkalomadtán gyászmiséken. A rózsaszín örömet jelent a bánat idején. Ádvent harmadik és nagyböjt negyedik vasárnapján használják. A gyászt fejezi ki a fekete vagy lila miseruha. * ======================================================================== A szentmise liturgikus szövege A szentmiseáldozat A szentmise liturgikus szövege állandó és változó részekbôl tevôdik össze. Az egyházi év minden napján, minden ünnepén más és más imádságok hangzanak el attól függôen, hogy kinek az ünnepét tartjuk, milyen eseményre emlékezünk, vagy hogy milyen gondolatot, szándékot fejezünk ki az adott misével. Ma már az úgynevezett állandó részek néhány változata közül is lehet választani. Ezeket az imákat, valamint a változó részeket megtalálhatod az egyházi használatra kiadott misekönyvekben. A szentmise közös imái pedig minden imakönyvben szerepelnek. Itt a szentmise állandó részeit (annak egy változatát) közöljük, a változó részeket pedig a keresztények egységéért -- fôleg január 18-a és 25-e között -- mondható szentmise szövegébôl vesszük. Sem színházban, sem moziban, de egyéb rendezvényeken sem veszik szívesen, ha késôn érkezünk, s ezzel megzavarjuk a már jelenlévôk elmélyültségét. Hitem komolyságát, a szentmise résztvevôi iránti tiszteletemet elsôsorban azzal fejezem ki, hogy idôben ott vagyok, nem az utolsó percben, megkésve loholok be az utcáról. Nem állok meg hátul a bejáratnál, hanem elôre megyek, minél közelebb az oltárhoz. Hacsak teheted, a vasár- és ünnepnapi szentmisékre tisztes ünneplôbe öltözz, mint ahogy szebben öltözöl akkor is, ha egyéb ünnepi alkalmakra indulsz. Mindenekelôtt azonban mégis lelkiekben készülj fel a nagy eseményre. Lássék meg rajtad mind a szentmisén, mind utána, hogy komolyan veszed hitedet, Krisztus követését. {kép} Ünnepi szentmise a pannonhalmi bazilikában (Tálos Zoltán felvétele) Bevezetô szertartás KEZDÔ ÉNEK A pap a segédkezôkkel az oltárhoz vonul, a hívek felállnak. Felhangzik a kezdô ének, melynek az a célja, hogy megnyissa Isten népének találkozóját, megteremtse az egybegyűltek lelki egységét, és az ünnep gondolatkörébe vonja ôket. A felolvasó -- esetleg az ének helyett -- ismertetheti a bevezetô gondolatot: Így szól az Úr: Én vagyok a jó pásztor, ismerem juhaimat, és juhaim ismernek engem. Amint engem ismer az Atya, ismerem én is az Atyát, és életemet adom juhaimért. A pap megcsókolja az oltárt. KÖSZÖNTÉS A kezdô ének után mindannyian keresztet vetünk, a pap, mint a közösség családfôje, köszönt bennünket: Pap: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Mi: Ámen. Pap: A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítô ereje legyen mindnyájatokkal. Mi: És a te lelkeddel. A pap vagy lektor itt bevezetôt mondhat. BŰNBÁNATI CSELEKMÉNY Minden megújulásnak, de a legcsekélyebb elôbbrejutásnak is alapvetô feltétele az élet minden területén a hibák ôszinte, becsületes feltárása s azok megszüntetése. Ugyanez érvényes lelki életünkre, de egyházközségünknek lakóhelyünkön, egész egyházunknak pedig a világban betöltött szerepére is. Csak akkor juthatunk elôbbre akár egy lépést is, ha komoly lelkiismeret-vizsgálatot végzünk, ha feltárjuk, mi volt a rossz, ami akadályozott bennünket keresztény hivatásunk -- küldetésünk! -- teljesítésében. Pap: Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait! A rövid csend, amely most következik, nem elegendô ugyan, hogy alapos lelkiismeret-vizsgálatot tarts, de arra alkalmas, hogy felidézd fôbb mulasztásaidat, ,,apró'' gyengéidet, melyekkel az elmúlt napokban keserűséget, bánatot okoztál valakinek. Kérj ezért bocsánatot Istentôl, és szíved mélyén bánd meg az elkövetett hibákat: Mi: Gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem azért a boldogságos, mindenkor szeplôtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz. Pap: Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre. Mi: Ámen. BŰNBÁNATI FOHÁSZOK Kyrie A pappal együtt Isten irgalmáért esedezünk: Pap: Uram, irgalmazz! Mi: Uram, irgalmazz! Pap: Krisztus, kegyelmezz! Mi: Krisztus, kegyelmezz! Pap: Uram, irgalmazz! Mi: Uram, irgalmazz! DICSÔÍTÉS Glória Az Úr és a szentek nagyobb ünnepein, ezenkívül minden vasárnap -- ádvent és nagyböjt kivételével -- elimádkozzuk (vagy énekeljük) a Teremtônket és megváltó Istenünket magasztaló ôskeresztény himnuszt: Pap: Dicsôség a magasságban Istennek! Mi: És a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsôítünk téged, áldunk téged, Imádunk téged, magasztalunk téged, Hálát adunk néked nagy dicsôségedért. Urunk és Istenünk, mennyei király! Mindenható Atyaisten! Urunk, Jézus Krisztus: egyszülött Fiú. Urunk és Istenünk, -- Isten Báránya, az Atyának Fia, Te elveszed a világ bűneit: Irgalmazz nekünk! Te elveszed a világ bűneit: Hallgasd meg könyörgésünket! Te az Atya jobbján ülsz: Irgalmazz nekünk! Mert egyedül te vagy a Szent, Te vagy az Úr, Te vagy az egyetlen Fölség: Jézus Krisztus! A Szentlélekkel együtt -- Az Atyaisten dicsôségében. Ámen. KÖNYÖRGÉS Pap: Kérünk, Urunk, tekints kegyesen néped könyörgésére, és add, hogy híveid szíve összeforrjon a te dicséretedben és a közös bűnbánatban. Omoljanak le a keresztényeket elválasztó falak, és az egyház hiánytalan egységében örvendezve készüljünk mennyei országod elérkezésére. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Mi: Ámen. Igeliturgia ELSÔ OLVASMÁNY Ezt a felolvasó vasárnaponként az Ószövetségbôl olvassa. Húsvéti idôben az Apostolok Cselekedeteibôl hallunk részleteket. Isten egybe akarja gyűjteni egész népét. Olvasmány a Második Törvénykönyvbôl. (30, 1--4) Mózes a szövetség megújítása után ezt a beszédet intézte a néphez: Ha majd egyszer bekövetkeznek azok a dolgok, amelyeket eléd adtam: az áldás vagy az átok; s ha te mindazon nemzetek között, akik közé szétszórt az Úr, a te Istened, magadhoz térsz; egész szívedbôl és lelkedbôl megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez; és hallgatsz a szavára mindabban, amit ma parancsolok neked (de nemcsak te, hanem a fiaid is): akkor az Úr, a te Istened visszahoz téged a fogságból, és megkönyörül rajtad. Ismét összegyűjt téged mindazon népek közül, akik közé szétszórt az Úr, a te Istened. Ha a világ végén lennének is száműzötteid, onnan is egybegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnan is visszahoz. Ez az Isten igéje. Mi: Istennek legyen hála. ZSOLTÁRÉNEK Psalmus responsorius Az elôimádkozó (elôénekes) imádkozza a zsoltárt, mi pedig annak egy kiválasztott sorát (szakaszát) ismételjük. Újabb alkalom ez az elmélkedô elmélyülésre és arra, hogy Isten igéjének befogadására hangoljuk magunkat: Halljátok, népek, Isten igéjét, hirdessétek a szigeteken, messze távolban! Mondjátok, hogy Isten szétszórta, de összegyűjti övéit, vigyáz rájuk, mint pásztor nyájára. Válasz: Gyűjtsd egybe, Urunk, Istenünk, világszerte szétszóródott népedet! Isten megváltotta Jákob fiait: megmentette a zsarnok kezébôl. Hálát adni jönnek Sion hegyére: együtt élvezik Isten jóságát. Válasz: Gyűjtsd... Vígságot adok gyászuk helyébe: vigasztalást a sírás nyomában. Papjainknak bôkezűen adom áldásom, és eltöltöm minden jóval népemet. Válasz: Gyűjtsd ... MÁSODIK OLVASMÁNY A kölcsönös béke és szeretet által szilárdítsuk meg a lelki egységet! Szentlecke Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt levelébôl. (4, 1-- 6) Testvéreim! Fogságomból, melyet az Úrért szenvedek, kérve kérlek benneteket: legyetek méltók ahhoz a hivatáshoz, amelyet a keresztségben kaptatok! Éljetek igazi alázatosságban, szelídségben és türelemben! Viseljétek el egymást szeretettel! Törekedjetek arra, hogy a kölcsönös béke által megszilárdítsátok a lelki egységet. Egy test és egy lélek vagytok, minthogy keresztény hivatástok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll, mindenütt jelen van, és mindenben működik. Ez az Isten igéje. Mi: Istennek legyen hála. EVANGÉLIUM Örömhír Az evangélium hirdetése elôtt a pap az oltár felé fordulva csendben mondja a következô imádságot: Tisztítsd meg szívemet és ajkamat mindenható Isten, hogy méltóképpen hirdethessem szent evangéliumodat. Pap: Az Úr legyen veletek. Mi: És a te lelkeddel. Pap: Evangélium Szent János könyvébôl. (Jn 10, 11--16) Mi: Dicsôség neked, Istenünk. Pap: Egy alkalommal Jézus így beszélt a farizeusokhoz: Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét is föláldozza a juhokért. A béres ellenben, aki nem pásztora és nem gazdája a juhoknak, otthagyja a juhokat és elmenekül, amikor meglátja, hogy jön a farkas. A farkas pedig részben elragadja, részben szétszéleszti a juhokat. A béres elfut, mert béres, és nem törôdik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem; úgy, amint az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet is feláldozom a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek még nincsenek benn az akolban. Azokat is ide kell vezetnem. Ôk is hallgatni fognak szavamra: s egy nyáj lesz és egy pásztor. Ezek az evangélium igéi. Mi: Áldunk téged, Krisztus. A pap megcsókolja az evangéliumos könyvet, és csendben mondja: Az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára. SZENTBESZÉD A szentbeszédben a pap Krisztus örök érvényű tanítását magyarázza, alkalmazva a korra és helyre, melyben élünk, s melyben ezt a tanítást meg kell valósítanunk. Ne várd, hogy a szentbeszéd irodalmi remekmű, retorikai csoda legyen. De becsüld meg, ha úgy tapasztalod, hogy sok fáradságot és buzgalmat szentelt az igehirdetô erre a szentbeszédre, hogy sikerüljön, jó földbe hulljon. Hallgasd mindig figyelemmel! Ha pedig egy-egy alkalommal úgy érzed, valami különösebben is megragadott, talán neki is jól fog esni, ha szentmise után néhány szóval kifejezed köszönetedet. HITVALLÁS Credo Az elhangzott olvasmányokra és a hallott tanításra hitünk megvallásával válaszolunk. Az itt következô hitvallás tételeit már a 4. században megfogalmazták Niceában, ill. Konstantinápolyban. A bennük foglalt kinyilatkoztatott igazságok: a minimum, aminek elfogadását és megvallását az egyház feltétlenül elvárja tôlünk. Úgy is lehetne mondanunk, hogy az egyházhoz tartozás alapszabályait tartalmazza. A századok folyamán nagyon sok hittestvérünk a vérével pecsételte meg e hitvalláshoz való hűséget. Pap: Hiszek az egy Istenben, Mi: mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtôjében, Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában: aki az Atyától született az idô kezdete elôtt. Isten az Istentôl, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentôl. Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű, és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennybôl. Megtestesült a Szentlélek erejébôl Szűz Máriától, és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra feltámadott az írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsôségben ítélni élôket és holtakat, és országának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetônkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsôítünk mint az Atyát és a Fiút. Ô szólt a próféták szavával. Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára, várom a holtak föltámadását és az eljövendô örök életet. Ámen. A szentmise elsô részét, ,,az igeliturgiát'', a hívek könyörgése zárja. HÍVEK KÖNYÖRGÉSE Pap: Könyörögjünk! Imádkozzunk, testvéreim, mindazokért, akik kereszténynek vallják magukat, hogy Krisztusban mindnyájan rátaláljanak az egység útjára. Felolvasó: Szítsd fel, Urunk, bennünk és elszakadt testvéreinkben a keresztények egysége iránti tevékeny vágyat! Mi: Kérünk téged, hallgass meg minket! Felolvasó: Oszlasd el, Urunk, bennünk és keresztény testvéreinkben a tudatlanságot, elfogultságot és az ösztönös ellenszenvet! Mi: Kérünk téged, hallgass meg minket! Felolvasó: Add, Urunk, hogy a hit és a szeretet egységében minden népnek eredményesen hirdethessük az evangéliumot! Mi: Kérünk téged, hallgass meg minket! Pap: Mindenható örök Isten! Te összegyűjtöd, ami szétszóródott. Tekints nyájad juhaira és add, hogy a hit osztatlan épsége és a szeretet köteléke egyesítse mindazokat, akiket megszentelt az egy keresztség! Vezesd egyházad aklába azokat, akik ma még távol vannak tôled, és nem ismernek téged, aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Mi: Ámen. Az áldozat liturgiája AZ ÁLDOZATI ADOMÁNYOK ELÔKÉSZÍTÉSE A KENYÉR FÖLAJÁNLÁSA A pap fölajánlja a kenyeret: Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bôkezűségedbôl kaptuk a kenyeret. Fölajánljuk néked, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebbôl lesz számunkra az élet kenyere. Mi: Áldott legyen az Isten mindörökké! A BOR FÖLAJÁNLÁSA A pap bort és vizet önt a kehelybe, és közben így imádkozik: A bor és a víz titka által részesüljünk annak istenségében, aki kegyesen részese lett emberségünknek. Majd felajánlja a bort, s ezt az imát mondja: Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bôkezűségedbôl kaptuk a bort. Fölajánljuk néked, mint a szôlôtô termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebbôl lesz számunkra a lélek itala. Mi: Áldott legyen az Isten mindörökké! CSÖNDES KÖNYÖRGÉS Pap: Alázatos lélekkel és töredelmes szívvel kérünk, Urunk, Istenünk, fogadj el minket, és legyen kedves színed elôtt áldozatunk. KÉZMOSÁS Pap: Mosd le, Uram, bűneimet, és vétkeimtôl tisztítsd meg engem. HANGOS KÖNYÖRGÉS Pap: Imádkozzatok, testvéreim, hogy áldozatunk kedves legyen a mindenható Atyaisten elôtt. Mi: Fogadja el az Úr kezedbôl az áldozatot, nevének dicséretére és dicsôségére, mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára. FÖLAJÁNLÓ KÖNYÖRGÉS Pap: Ez az áldozati adomány, Urunk, melyet most neked fölajánlunk, hozzon számunkra tisztulást, és tegyen közös áldozati asztalod részesévé mindnyájunkat, akiket összekapcsol a keresztség. Krisztus a mi Urunk által. Mi: Ámen. AZ EUCHARISZTIKUS IMÁDSÁG A szentmise középpontjában az utolsó vacsora felidézése áll. Az Úr rendelkezése értelmében: ,,EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE'', a pap megjeleníti az újszövetség áldozatát, amikor megismétli Krisztus szavait. Amint Jézus megtörte a kenyeret, és megáldotta a kelyhet: ,,hálát adott'' és ,,áldást mondott''. Példájára az utolsó vacsora cselekményeit mi is nagy hálaadó imádságba illesztjük. Az eucharisztia szó jelentése hálaadás. Az eucharisztikus imádság lényegében cselekmény, mert megvalósítja, amit jelez. Csak pap mondhatja el érvényesen. Cselekményi jellegével az igehirdetés fölé emelkedik, bár egyben a legmagasztosabb igehirdetés is. Ennek az imádságnak a szövege az elsô századokba visszanyúló hagyományból rögzítôdött mai formájában. Rómában aránylag gyorsan egyetlen szöveget fogadtak el, amely ,,kánon'' (az eucharisztikus cselekvés szabálya) néven vált közismertté. Ezzel szemben a keresztény Keleten különbözô hivatalos szövegeket ôriztek meg ,,anafora'' (Istennek való felajánlás) általános néven. Jelen szentmisénkben ez utóbbiak egyikét, az antióchiait közöljük. Az eucharisztikus imádságok kifejezésmódja és egymáshoz való viszonya bármennyire is különbözô, elemeik mindig azonosak és könnyen felismerhetôk: 1. Hálaadás (eucharisztia) Válaszos imával kezdôdik, amelyet a pap indít el. A többszörös felszólítást és választ megnyitó ének (praefatio) követi, melybe bekapcsolódik az egész közösség a Szent vagy... (Sanctus) éneklésével. A teremtés és a megváltás jótéteményeiért mondott hálaadásba szövôdik bele az utolsó vacsora fölidézése és áldozatunk fölajánlása, amely a cselekmény végeztével a megnyitó éneknek megfelelô záróénekkel (doxologia) fejezôdik be. Az európai hagyomány sokfajta változó megnyitó éneket (praefatio) ôrzött meg. Bennük a pap az egész nép nevében dicsôíti az Atyaistent, és hálát ad neki az üdvösség művéért a napnak, az ünnepnek vagy a szentidônek megfelelôen. Ezzel szemben a keleti hagyomány egyetlen változatlan prefációt ismer, amely hatalmas képbe vázolja az üdvösségtörténetet, a teremtéstôl egészen Krisztus Urunk újrajöveteléig. 2. Az utolsó vacsora elbeszélése és az átváltoztatás A pap Krisztus szavaival és cselekedeteivel az utolsó vacsorát jelenvalóvá teszi. Ezen a vacsorán alapította meg az Úr szenvedésének és feltámadásának szentségi jelét: az apostoloknak a kenyér és a bor színe alatt saját testét és vérét adta át, s egyúttal parancsot adott, hogy ugyanezt a szent cselekményt folytassák az ô emlékezetére. Az átváltoztatás után a pap felszólítja a híveket, hogy ôk is hirdessék hitünk szent titkát. A közösség a különbözô szövegek szerint fennhangon dicsôíti az Urat. 3. Megemlékezés és felajánlás Az átváltozás után az egyház megemlékezik Krisztus szenvedésérôl, dicsôséges feltámadásáról és mennybemenetelérôl: mind-ennek foglalata a szentmisében való titokzatos, de valós megjelenése. Ehhez a megemlékezéshez kapcsolódik a valódi fölajánlás, amikor az igazi szeplôtlen áldozatot, azaz magát Krisztust a kenyér és a bor színe alatt nyújtja az egyház az Atyának. Ez felöleli és átalakítja mindazok lelki áldozatát -- önmagunk fölajánlását is --, akik Krisztussal egyetlen testet alkotnak. Mind a négy eucharisztikus imádságban megvan a Szentlélek segítségül hívása is, hogy isteni ereje által szentelje meg, változtassa Krisztus testévé és vérévé az emberektôl fölajánlott ajándékokat, továbbá gyűjtse össze és tartsa egységbe azokat, akik az újszövetség lakomájában részesednek. 4. Közbenjárást kérô imádságok Az eucharisztiát az egész -- a küzdô, szenvedô, gyôzelmes -- egyházzal való közösségben ünnepeljük. Ezért a központi imából nem hiányzik az élôkrôl, a holtakról és a szentekrôl való megemlékezés. 5. Szentháromságot dicsôítô záróima Ôskeresztény szokás szerint a Szentháromságot dicsôítô záróimával fejezôdik be az eucharisztikus imádság. A Teremtô és Gondviselô, minden ember közös Atyja, tôle hozzánk küldött Fia, az Úr és Elsô Testvér, s a megszentelô Szentlélek: örök tiszteletben és dicsôségben állnak a szent nép elôtt. A közösség figyelmesen végighallgatja az eucharisztikus imádságot, és részvételét Ámen-nel fejezi ki. VÁLASZOS IMA A nagy eucharisztikus imádság kezdetére többszörös felszólítással figyelmeztet a pap bennünket, mi fölállunk és emelkedett lelkülettel válaszolunk. Pap: Az Úr legyen veletek! Mi: És a te lelkeddel! Pap: Emeljük föl szívünket! Mi: Fölemeltük az Úrhoz! Pap: Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek! Mi: Méltó és igazságos! MEGNYITÓ ÉNEK Praefatio Ebben az énekben az egész hívô közösség nevében dicsôíti a pap az Istent, mint mindnyájunk mennyei Atyját. Hálát mond az üdvösség nagy művéért. Mindig az idôszerű vagy alkalmi gondolat jut kifejezésre a hálaénekben. Így pl. Úrjövet, Krisztus születése, nagyböjt, húsvét, pünkösd stb. Az alkalomnak megfelelô hálaéneket mond a pap Szűz Mária, Szent József, az apostolok stb. ünnepein, valamint gyászmisében. Az antióchiai (IV.) kánon prefációja: Mert bizony méltó, hogy hálát adjunk néked, és valóban igazságos, hogy dicsôítsünk, Szentséges Atyánk, téged, mert egyedül te vagy az igaz és élô Isten, az idô kezdete elôtt létezel, mindörökké megmaradsz, és el nem érhetô fényben rejtezel. Te, egyetlen jóság és minden élet kútfeje, azért alkottál minket, hogy teremtményeidet áldásoddal töltsed el, és mindenkit boldogíts világosságod fénye által. Az angyalok számtalan serege ezért áll színed elôtt, és éjjel-nappal szolgál néked, és arcod dicsôségét szemlélve szüntelenül dicsér téged. Az ô szózatukkal együtt mi is, és szavunk által minden teremtmény itt az ég alatt ujjongva áldjuk szent neved, és énekszóval zengjük: SZENT VAGY Sanctus Mindegyik megnyitó ének a mennyei seregek himnuszával zárul. Fenséges egységben kapcsolódik az égi hatalmasságok dala a Messiás földi dicsôségének énekével, amely elsônek Jeruzsálemben hangzott fel Krisztusnak a városba történt ünnepélyes bevonulásakor: Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene! Dicsôséged betölti a mennyet és a földet, hozsanna a magasságban. Áldott, aki jön az Úr nevében, hozsanna a magasságban. HÁLAADÁS A TEREMTÉSÉRT ÉS A MEGVÁLTÁSÉRT Teremtés Dicsérünk téged, szentséges Atyánk, mert hatalmas vagy; bölcsességed és szereteted alkotta minden művedet. A magad képmására teremtetted az embert, és gondjára bíztad az egész világot, hogy csak neked, a Teremtônek szolgálva uralkodjék minden teremtményed. Bűnbeesés Amikor pedig engedetlenségével barátságodat elveszítette, nem hagytad ôt a halál hatalmában, hanem irgalmasan segítségére siettél, hogy minden téged keresô rád találjon. Szövetségre lépés Újra meg újra szövetséget is ajánlottál az embereknek, és tanítottad ôket a próféták által, hogy várják az üdvösséget. Megtestesülés Úgy szeretted a világot, Szentséges Atyánk, hogy amikor elérkezett az idôk teljessége, Üdvözítôt küldtél nékünk: Egyszülöttedet. Megtestesült a Szentlélek erejébôl, született Szűz Máriától, és közöttünk élt; mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Megváltás Örömhírt hozott: üdvösséget a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, vigasztalást a szomorkodóknak, hogy pedig akaratodat teljesítse, halálra adta önmagát, majd föltámadva a halálból, legyôzte a halált, és újjá teremtette az életet. Megszentelôdés S hogy ezután már ne önmagunknak éljünk, hanem neki, aki értünk meghalt és föltámadott, elküldte tôled, Atyánk, a híveknek elsô ajándékul a Szentlelket, hogy befejezze Krisztus művét a világban, és minden megszentelést teljessé tegyen. Kérünk tehát, Istenünk, szentelje meg a Szentlélek ezt az adományt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus teste és + vére legyen,[*] és ünnepelhessük ezt a nagy titkot, amelyet ô maga hagyott ránk örök szövetségül. AZ ALAPÍTÁS ELBESZÉLÉSE Amikor ugyanis eljött az óra, hogy te, Szentséges Atyánk, megdicsôítsd Fiadat, mert szerette övéit, akik a világban voltak, határtalanul szerette ôket, a vacsora közben kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, majd tanítványainak adta, és így szólt: VEGYÉTEK, ÉS EGYETEK EBBÔL MINDNYÁJAN: MERT EZ AZ ÉN TESTEM, MELY ÉRTETEK ADATIK. És ugyanígy kezébe vette a szôlôtô borával telt kelyhet, majd hálát adva odaadta tanítványainak, és így szólt: VEGYÉTEK, ÉS IGYATOK EBBÔL MINDNYÁJAN: MERT EZ AZ ÉN VÉREM KELYHE, AZ ÚJ ÉS ÖRÖK SZÖVETSÉGÉ, MELY ÉRTETEK ÉS SOKAKÉRT KIONTATIK A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA. EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE. HITÜNK TITKÁNAK MEGVALLÁSA Pap: Íme, hitünk szent titka! Mi: Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz. MEGEMLÉKEZÉS ÉS FELAJÁNLÁS Mi is megünnepeljük tehát, Istenünk, megváltásunk emlékét, és tisztelettel megemlékezünk arról, hogy Krisztus meghalt, alászállt a holtak országába, és hittel valljuk, hogy föltámadt, fölment jobbodra a mennybe, és dicsôséges eljövetelét várva, fölajánljuk neked testét és vérét, mely elôtted kedves, és az egész világ javára üdvösséges áldozat. BEMUTATÁS Tekints, Istenünk, erre az áldozatra, melyet te készítettél egyházadnak, és engedd jóságosan, hogy mindazok, akik ebbôl az egy kenyérbôl és egy kehelybôl részesülnek, a Szentlélek által egy testbe összegyűjtve Fölséged dicsôségére Krisztusban élô áldozattá váljanak. KÖZBENJÁRÁST KÉRÔ IMÁDSÁG Az egyházért, vezetôiért és a jóakaratú emberekért Most pedig, Istenünk, emlékezzél meg mindazokról, akikért ezt az áldozatot bemutatjuk néked: elsôsorban szolgádról, N. pápánkról, N. püspökünkrôl, a püspökök testületérôl, az egész papi rendrôl, az áldozó papokról és a segédkezôkrôl, egész népedrôl és mindenkirôl, aki ôszinte szívvel keres téged. Az elhunytakért Emlékezzél meg azokról is, akik Krisztusod békéjében hunytak el, és minden megholtról, akinek hitét egyedül te ismered. Az örök üdvösségünkért. Add meg, jóságos Atyánk, mindnyájunknak, akik gyermekeid vagyunk, hogy Isten Anyjával, a boldogságos Szűz Máriával, apostolaiddal, és szenteiddel együtt elnyerhessük a mennyei örökséget országodban: és ott az egész teremtett világgal, mely megszabadult a bűn és a halál romlandóságából, téged dicsérjünk Krisztus Urunk által, mert általa árasztod el minden jóval a világot. ZÁRÓ IMÁDSÁG Ôáltala, Ôvele és Ôbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsôség mindörökkön örökké. Mi: Ámen. A KÖZÖSSÉG ÁLDOZÁSA Közeleg a perc, amikor magunkhoz vehetjük Krisztus testét és vérét. Ezt a lakomát az Úr imádsága vezeti be, amelyben az Atya dicsôítése mellett mindennapi kenyerünket, bűneink bocsánatát és a gonosztól való szabadulásunkat kérjük. Ehhez kapcsolódik a békekérés és a könyörgés azért, hogy mi, keresztények, Krisztusból élve egységet alkossunk: Krisztus Titokzatos Testét. Ezért testvériesen megbocsátunk egymásnak, és Istentôl is irgalmat kérünk. AZ ÚR IMÁDSÁGA Pap: Üdvözítônk parancsára és isteni tanítása szerint így imádkozunk: Mindannyian, felállva mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek; és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a gonosztól! A pap bôvebben kifejti a Miatyánk utolsó kérését, és a Krisztus eljövetelét váró lelkületre figyelmeztet: Pap: Szabadítsd meg kérünk, Urunk, minden gonosztól. Adj kegyesen békét napjainkban, hogy irgalmadból mindenkor bűn és baj nélkül éljünk, míg reménykedve várjuk az örök boldogságot és megváltónknak, Jézus Krisztusnak dicsôséges eljöttét. Az ôskeresztény záradékkal válaszolunk: Mi: Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsôség mindörökké. Ámen. BÉKEKÖNYÖRGÉS A pap békekönyörgést mond az egyház egységéért: Urunk, Jézus Krisztus, te azt mondottad apostolaidnak: Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Ne vétkeinket nézzed, hanem egyházad hitét, és ôrizd meg egyházadat szándékod szerint békében, és add meg teljes egységét. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Mi: Ámen. Pap: Az Úr békéje legyen veletek mindenkor. Mi: És a te lelkeddel. BÉKEKÖSZÖNTÉS Nem vagyunk igaz, ôszinte keresztények, ha -- miközben Istenhez közelítünk -- embertársaink iránt haragot, ellenszenvet táplálunk. Ezért szólít fel bennünket a misézô pap az egymással való kibékülésre. Mindinkább terjedô szép szokás templomainkban, hogy ilyenkor kezet fogunk a mellettünk levôkkel, mintegy kifejezve, hogy nem érzünk neheztelést senki iránt, s az esetleges megbántásokra fátylat borítunk. Ez a mozdulat egyben szépen jelképezi nemcsak templomunk közösségének, de egész egyházunknak bensôséges összetartozását is. Pap: Engesztelôdjetek ki szívbôl egymással. Mi: Legyen békesség köztünk mindenkor! (Kezet fogunk egymással.) A jó Istentôl talán könnyebb bocsánatot kérni, mint egymással -- szemtôl szembe -- kiengesztelôdni. Ha templomotok hívei még nem ismernék, nem gyakorolnák a belsô megbékélésnek ezt a szép megnyilvánulási formáját, te akkor is fordulj szüleid, testvéreid, barátod felé egy rövid kézszorításra. Talán éppen a szentmise elôtt történt még otthon egy kis szóváltás köztetek, melynek rossz emlékét ez a pillanat segít eltüntetni szívetekbôl. Igazi keresztények között -- családban, családon kívül -- mindig békének kellene uralkodni. Tegyünk efelé most egy lépést! KENYÉRTÖRÉS A pap megismétli Krisztus Urunk cselekedetét, amikor megtöri a kenyeret, amely csakhamar mindannyiunk közös táplálékává válik. Így jut kifejezésre a tanítás: ,,Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérbôl részesülünk.'' (1 Kor 10, 17) A szentostya megtörése közben engesztelô imát mondunk: ISTEN BÁRÁNYA Agnus Dei Mi: Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk! Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk! Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: adj nekünk békét! A szentostya darabkáját a kehelybe ejtve, csendbe mondja a pap: A mi Urunk, Jézus Krisztus testének és vérének egyesítése váljék a szentáldozásban lelkünk üdvösségére. ELÔKÉSZÜLET A SZENTÁLDOZÁSRA A pap csendben imádkozik: Uram, Jézus Krisztus, élô Isten Fia, te az Atya akaratából, a Szentlélek közreműködésével halálod által életre keltetted a világot: szabadíts meg engem szent Tested és Véred által minden vétkemtôl és minden bajtól: add, hogy mindig ragaszkodjam törvényeidhez, és soha el ne szakadjak tôled. A megtört ostyát felmutatja, és hangosan mondja: Íme, az Isten Báránya, Íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív lakomájára Jézus, az Isten Báránya. A pappal együtt közösen folytatjuk: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem. A PAP ÁLDOZÁSA Mielôtt magához venné a szentostyát és a szent vért, halkan így imádkozik: Krisztus teste ôrizzen meg engem az örök életre. Krisztus vére ôrizzen meg engem az örök életre. ÁLDOZÁSI ÉNEK Mindnyájan egyek legyenek, amint te, Atyám, bennem, én tebenned; legyenek ôk is egyek mibennünk: én bennük és te bennem, hogy tökéletes egységbe forrjanak. HÍVEK ÁLDOZÁSA A pap az Úr testét nyújtja az áldozóknak. Egyenként felszólít bennünket, hogy fejezzük ki Krisztus valóságos jelenléte iránti hitünket: Pap: Krisztus teste! Mi: Ámen. KÖNYÖRGÉS Pap: Egyszülött Fiad szentségi lakomájában részesülve, kérünk, Urunk, újítsd meg egyházadban az életszentség kegyelmét, amelyet te adtál meg neki, hogy mindenki, akit Krisztus dicsôséges nevérôl kereszténynek neveznek, a hit egységében szolgálhasson neked. Krisztus, a mi Urunk által. Mi: Ámen. ÁLDÁS Pap: Az Úr legyen veletek. Mi: És a te lelkeddel. Pap: Áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya + a Fiú és a Szentlélek.[2] Mi: Ámen. A HÍVEK ELBOCSÁTÁSA A pap bejelenti, hogy a szent cselekmény és annak szertartása véget ért: Pap: A szentmise véget ért, menjetek békével! Mi: Istennek legyen hála! * 1963. november 21-én este egy ismeretlen telefonáló Amerikában felhívott egy apácazárdát, s aziránt érdeklôdött, lesz-e a kolostorban másnap szentmise, s részt vehet-e azon világi hívô. Az engedélyt megkapta. Amikor reggel a portás nôvér ajtót nyitott, ott állt elôtte John Kennedy, az Egyesült Államok elnöke. Felocsúdva elsô meglepetésébôl, az apáca megkérdezte a magas rangú vendéget, hol óhajt helyet foglalni a mise alatt, s hogy szándékozik-e áldozni is. -- Ne csináljanak miattam ebbôl gondot! Majd találok helyet magamnak a kápolnában. Áldozni pedig szépen a nôvérek után fogok. A mise után reggeli volt. Kennedy megjegyezte, ritkán van alkalma, hogy a riportereket elkerülve, feltűnés nélkül hallgathasson szentmisét. Búcsúzóul még azt mondta a fônöknônek: -- Nagyon nehéz nap áll elôttem. Néhány óra múlva halott volt. * Részletek a görögkatolikus szentmisébôl Pap: Áldott legyen az Atya, a Fiú és a Szentlélek országa most és mindenkor s örökkön-örökké. Mi: Ámen. DICSÔSÉG az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen. ISTENNEK EGYSZÜLÖTT FIA és Igéje, ki halhatatlan vagy, és a mi üdvösségünkért a szent istenszülô s mindenkor szűz Máriától megtestesülni kegyeskedtél. Változatlanul emberré lettél, megfeszíttettél, Krisztus, Istenünk. Legyôzted a halállal a halált, ki egyike vagy a Szentháromságnak, az Atyával és Szentlélekkel dicsérendô, üdvözíts minket. A kerubének Kik a kerubokat titkosan ábrázoljuk, és az elevenítô Háromságnak háromszor szent éneket ajánlunk, tegyünk félre mostan minden földi gondot. Mert a mindenek Királyát fogadjuk, kit láthatatlanul hordoznak az angyali rendek. Alleluja, alleluja. Valóban méltó dicsérni téged, istenszülô, a boldogságost és a szeplôtlent és a mi Istenünknek anyját, ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsôbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted. Téged, valóságos istenszülô, magasztalunk. A szentáldozás elôtti ima Hiszem, Uram, és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élô Istennek Fia, ki világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között elsô én vagyok. A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj el engem, Isten Fia, mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevô megvallak téged. (Mellünket verjük háromszor.) Emlékezzél meg rólam, Uram, midôn eljössz a te országodba. Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midôn eljössz a te országodba. Emlékezzél meg rólam, Szent, midôn eljössz a te országodba. Ne váljék, Uram, ítéletemre és kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására. Hiszem, Uram, és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested és a te valóságos és elevenítô véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz bűneim bocsánatára, s az örök életre. Ámen. * TELJENEK BE AJKAINK dicséreteddel, hogy énekeljük, Uram, a te dicsôségedet; mert méltattál minket, hogy részesüljünk halhatatlan, éltetô, szent égi titkaidban. Erôsíts meg minket szentséged által, hogy egész nap elmélkedjünk igazságaid felett. Alleluja. Az amboni ima Uram, ki megáldod a téged áldókat, és megszenteled a benned bízókat, üdvözítsd népedet, és áldd meg örökségedet, egyházad teljességét ôrizd meg. Szenteld meg azokat, kik házad ékességét szeretik. Te viszont dicsôítsd meg ôket isteni erôddel, és ne hagyj el minket, kik benned bízunk. Ajándékozz békességet a te világodnak, egyházaidnak, papjaidnak és minden népednek; mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrôl van, leszállván tôled, a világosság Atyjától. És téged dicsôítünk, imádunk s neked hálát adunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ünnepélyes alkalmakkor Pap: Szentséges, egyetemes, fôpásztorunk, N. római pápánknak, adj Urunk, békességet, egészséget és áldást számos boldog éven át. Mi: Éljen soká, számos éven át! Pap: Istenszeretô püspökünknek adj, Urunk, békességet, egészséget és áldást számos boldog éven át. Mi: Éljen soká, számos éven át! * Aki meg akarja találni Krisztust, annak elôször az egyházat kell megtalálnia. Az egyház pedig nem fa és kô, hanem krisztushívôk gyülekezete. Hozzájuk kell csatlakozni, és megnézni, hogyan hisznek, élnek és tanítanak. Krisztus kétségtelenül ott van náluk. A keresztény gyülekezet soha össze ne jöjjön úgy, hogy ne hirdessék és ne imádkozzák Isten igéjét, hacsak a lehetô legrövidebben is. Az ünnepet úgy szenteljük meg, hogy idôt s alkalmat keresünk istentiszteletre, vagyis arra, hogy összegyülekezzünk, Isten igéjét hallgassuk, arról elmélkedjünk, s azután Istent magasztaljuk, néki énekeljünk, s imádkozzunk. Luther Márton Minden vasárnap elmegyek, Uram, a templomba, s a szentmisén meghallgatom tanításodat, aztán hazamegyek, mint aki megtette elôírt kötelességét. Mintha arra készülnék, hogy egyszer majd valahol igazolnom kell magamat, s akkor mondhassam: Lám, én mindent megtettem... Te a hétköznapok nyelvén beszéltél: egyszerűen, világosan, mindig az adott körülményekhez illesztve a gondolatot, az emberekhez szólva... Ne engedd, hogy a vasárnapi szentmise nálam csak ürügy legyen vallásos hangulat, épületes elmélyedés felébresztésére -- eredménytelenül. A te tanításod megtérést, mély átgondolást kíván: életem átalakítását, újjárendezését. Uram, add, hogy megtanuljam, miként kell szavaidat a hétköznapi élet szürkeségében életre keltenem! Rázd fel, Uram, egyházadat, és rajtam kezdd el azt! Töltsd meg élettel közösségünket, és velem kezdd el azt! Küldj békét és istenhitet mindenütt a világra, s nálam kezdd el azt! Gyullaszd föl minden emberben a te igazságod és szereteted tüzét, és bennem kezdd el azt! Alfonso Pereira Micsoda haszna van abból Krisztusnak, ha asztala (az oltár) aranyedényekkel van tele, miközben ô maga meghal az éhségtôl a szegények személyében! Elôször csillapítsátok tehát az ô éhségét, s csak ha azután még marad pénzetek, akkor díszítsétek fel oltárát is. Aranykelyhet ajánlsz fel neki, de egy pohár friss vizet nem nyújtasz? Mi haszna lesz ebbôl? Arannyal átszôtt terítôkrôl gondoskodsz az oltár számára, s neki magának nem adod oda a legszükségesebb ruhát?... Mondd csak: ha látnál egy embert, akinek a szükséges tápláléka sincs meg, talán hagynád, hogy eleméssze az éhség, és nekifognál, hogy arannyal terítsd meg az asztalt? És a rongyokba burkoltan látnád ôt? Vajon elutasítanád-e, hogy ruhát adj neki? S helyette aranyos oszlopokat emelnél, mondván: az ô tiszteletére teszed? Nem gondolod, hogy ô ezt gúnynak és a legnagyobb fokú sértésnek venné részedrôl? Gondold el ugyanezt Krisztusról. Hiszen ô az, aki éhesen, rongyosan, eltévedve vándorol, fedélre szorulva... Ezt nem azért mondom, hogy megtiltsam nektek, hogy ilyen ajándékokkal megtiszteljétek ôt, hanem azért, hogy buzdítsalak benneteket arra, ajánljátok fel segítségeteket a szegényeknek ezekkel az ajándékokkal együtt, vagy még inkább adjatok elsôséget a kézzelfogható segítségnek a jelképes értékű ajándékokkal szemben. -- Aranyszájú Szent János -- ____________________ [1] A szövegben a + azt jelenti, hogy a pap a kereszt jelével megáldja a kenyeret és a bort. [2] A + jele keresztvetést jelent. ======================================================================== A szentmise mint áldozat A szentmiseáldozat ELMÉLKEDÉS Kell nekünk áldozat, most és mindig, míg a bűnös földön Istent engesztelôk járnak. A Végtelent így kell imádni... megsemmisüléssel. Kezdet óta ez az öntudat gyújtja meg a pátriárkák oltártüzét: a teljes odaadást, az elhamvasztást jelzi; a Golgotán pedig Krisztus adja oda magát értünk, teljesen, egészen. Kiönti a lelkét, a vérét, és új kifejezése lesz annak, hogy Isten az Úr és minden, s hogy ôt imádni és szeretni kell, megbántott fölségét mindenáron meg kell engesztelni. Ez Jézus áldozatának lüktetése; lángoló Szíve végsô erôfeszítéssel lükteti ez érzéseket az ô nagy, sebzett, misztikus testébe, az egyházba. Krisztus érzô, imádó, engesztelô Szíve: ez a mi áldozatunk, itt és most. Nehéz beletalálni magát ebbe az embernek a sokszor szegényes oltáron, összetákolt gyertyatartók alatt -- könnyű a nikodémiai börtönben, ahol a földre láncolt Lucián presbiter saját mellére tette a poharat és a kenyeret. Törj át hiteddel rongyon és látszaton! Krisztus van itt az áldozat érzelmeivel, és ha beléje hatolsz, megcsap a tüzes, vérpárás, sejtelmes, titokzatos légkör. Te hozd el a szent Szívet a fáradt, lelketlen környezetbe! Áldozat a mise annak a lengyel papnak, aki Szibéria ólombányáiban láncos lábbal, darócban áll a csepegô sziklánál, és így imádkozik a bor és kenyér fölött: ,,Vedd föl szent Atyám, mindenható Isten ezt a szeplôtelen áldozatot.'' Lealázva, megbéklyózva, keserű kényszer alatt jól megtudja érteni Krisztus Szívét; a nagy szenvedô drága és kedves lesz neki. -- Szent volt az a mise, amelyet az Ausztráliába deportált foglyoknak titokban, éjjel mondtak; a halálbüntetés sem tartotta távol ôket. Érezték, hogy nagy és szent, amit ily áron vesznek, és hogy többe került Krisztusnak. -- Szent volt a mise Hunyadinak, Skander bégnek, Szobieszkinek, mielôtt megütköztek; érezték, hogy hôsies erôfeszítéseiknek itt fakad krisztusi forrása. -- Szent volt a mise XVI. Lajosnak, amikor fogságának utolsó éjjelén két órakor bemutatták; reszketett a pap hangja, a csengettyű mintha halálharang lett volna, s mély lemondással érezte a szegény király, hogy mi az áldozat. Ezt az áldozatot, a kenyeret törik meg nekünk; e tüzes vérbôl, e keserves kehelybôl juttatnak nekünk... ,,Az Úr halálát hirdetitek'' ti, misebemutatók. Az ô emlékezete lelket éleszt, életet, érzelmeit folytatni késztet. A misében elmerülünk Jézusban, és szeretetét, kegyelmeit magunkkal visszük haza. Kell, hogy megérezzék rajtunk a tömjén- s mirhaillatot. Sehol sem állnak egymással annyira szemben az Isten nagy gondolatai és az ember kicsiny gondolatai, mint itt. Változó gondolatainkkal szoktuk mérni a világot, belenézünk, s majd nagynak, majd kicsinek tartjuk; szisztémákat csinálunk, azután megint lerontunk; haladásunk romokon jár, nos, hát a hit is kis gondolataink romjain jár. Nekünk elég, hogy a szeretô Jézus mondotta: ez az én testem. Jelenléte nekünk kegyelem és ünnep, ha nem is értjük át, az apostolok továbbadták nekünk. Az evangéliummal világgá indult ez a misztérium: katakombák falaira véste és festette az ,,Ecclesia Christophora'' (Krisztus- hordozó Egyház) a gyűrűt, a lantot, a pálmát, Jézus szeretetének beszédes jelképeit; kenyerén és borán szeplôtlen, tiszta nemzedéket nevelt, mely az eget kereste... gondolatai el voltak telve vele, énekei róla szóltak, minden oltára neki volt szentelve; nagyobbat nem talált, amit hinni, szeretni, énekelni, festeni, kôbe vésni lehetne. E nyomokon járok én is, hiszek: hitem ünnep, erôs és reménnyel teljes. -- E titok értésére ész nem elég; ihletett ész kell hozzá, mely szeret. Jézus megtette, mert szeretett. A szeretet alkotóerô; akaratot nagyra ez inspirál. Világot teremtett, mert szeretett; új világot teremt ismét, mert szeret; ez a szeretet inspirál a hitre; aki tud szeretni, tud hinni: ,,Nos credimus caritati!'' (Mi hiszünk a szeretetnek.) Minden kérdésemre csak a szeretet jegyében felelhet. Van- e megváltónk? Isten-e Krisztus? Megbocsát-e? Lehet-e lélekért meghalni? Lehet-e hitet mindennél jobban szeretni? Lehet-e végtelenül gyűlölni? (Pokol.) A szeretet ért hozzá. Szeretet nélkül e kérdésekhez nincs kulcs. Hiszel-e a karácsonyban? Ha igen, hihetsz a húsvétban; és ha ebben is hiszel, miért kételkednél a szeretet szentségében? ,,Test, mely értetek adatik'' -- azt mondja az Úr. ,,Értetek'', hogy ti ne menjetek tönkre; helyettetek állok én ki az Isten igazságossága elé; haragja engem zúz össze. Nem igazságtalanság ez, hanem az eleget tevô szeretet tüzes megnyilvánulása. Szemléljétek e kápráztató színekben égô tüzet: én gyújtottam meg azt, hogy megmelegedjetek, általam, és bennem Istent új, tüzes szeretettel szeressétek! ,,Itt van az én megtört testem...'', ,,itt van az én kiontott vérem''. Gibbons ezt ,,rettenetes titoknak'' hívja. Mi is megrendülünk, de a valóságnak, az erôs hitnek alapján: megrendülve hisszük, hogy az Úr szeretett, hogy halálba ment, és szent titkában mint áldozat marad köztünk. A megtört test és a kiontott vér mindenkit megrendít; senki sem hágna rá a vérre, kitérne neki tiszteletbôl: mi ily alakban mutatjuk be Istennek. Mily érzelmei lehetnek a megtört testűnek, annak a szívnek, mely a vérét ontja? 1. Alázatos, mély hódolatban megsemmisül; ,,belesüllyedtem a mélységek mocsarába'' -- kiáltja -- szolgád vagyok, végtelen Isten! Érzi, hogy reá nehezedik a világ terhe, az Isten utálata (a világ bűneiért); 2. reszket; sokba került neki; szenvedésbe, halálba; 3. és mégis tüzes a belsô világa, vágyik meghozni áldozatát, mert tudja, hogy mit ér el vele. -- Krisztus ezen érzelmeiben kell osztoznunk, akkor lesz imádságunk, engesztelésünk, odaadásunk. Nincs mélyebb, tüzesebb, ájtatosabb érzelem, mint önkéntes áldozatnak lenni. Ha meghal az anya önkéntes felajánlásul, ha föláldozza magát valaki másért: mily mélységek ezek! Mily szépség és bűbáj! Ez van itt. Bizalommal legyünk a szentmise iránt. Krisztus feje az egyháznak, tiszteletben lehajtott, szenvedô, lekonyult fej; e fej árnyékolja be a sebzett testet; ez a fej mindig imád, mindig ég és fáj. Krisztus e viszonya Istenhez megrendítô, de ugyanakkor okvetlen gyôzelmes. Hogyne bíznánk a szent imádkozó áldozóban, ki meleg, érzô, átdöfött szívének érzelmeivel imádkozik értünk! Érzelmekben kell Krisztussal osztoznunk; az lesz a jó misehallgatás. A legnagyobb áldás az, hogy Istenünk van. Az izraelitákkal volt a pusztában, és éjjel mint tűzoszlop ôrködött fölöttük; a pusztai éj megszűnt rémes lenni, a sátrak alatt lakó nép föl-fölriadva álmából megnyugodott, miután látta a tűzoszlop vörös fényét. -- ,,Velünk az Úr -- mondották --, nem félünk.'' Jákob idegen földön járva kövön pihenteti fejét, s látja az ég útját. ,,Íme, itt az Úr háza, mondogatta, s az ég kapuja: közel az Isten.'' Ezt hirdették Mózesnek: csipkebokor, Sínai sziklái, Fárán és Nun hegye; ez minden prófétának a küldetés szózata. Mennyire kell ez nekünk! De be is érjük vele. Az Oltáriszentség jellemzi igazán. ,,Már nem vagytok vendégek és jövevények, hanem polgárok és Isten házanépe.'' Istennek városa az egyház, s háza pedig az Oltáriszentség. A városban nem vagytok jövevények, s e házban nem vagytok vendégek. Én, a város polgára, otthon vagyok Jézusnál. Mily édes, erôs kapocs ez a bensôséges viszony, mely egyszersmind az ima szellemének forrása. Érzem a tisztelet, hódolat kötelességét, s ugyanakkor szent öröm fakad lelkemben. Ezek erôs, friss érzések; mintha üde, harmatos alpesi völgyben állnék, ahol minden érintetlen s titokzatos, hol a szökellô patak fáradságot nem ismer, s a hegyek mint óriás hullámok lejtenek, s emelik a lelkemet az ég felé; majd ismét mintha hegycsúcsokon járnék fölséges csendben, hol köznap nincs, csak vasárnap; vagy tengeren úsznék, sejtve a mélységek csatáit. Jézus lelki világát szemlélem, vele együtt emelkedem és örvendek és sírok. Az édes otthon éneke ez: Ugyan ki választhat el Krisztus szeretetétôl? Senki, soha! Akik otthonukban vannak, nem törekszenek kifelé, nem kell ôket sem elzárni, sem bekötni. Ezer gyökeret ver a lelkük. Tudják, hogy magas, fölséges várban laknak, a Magasságbelinek oltalmában, hol nincs cselszövény, sem ármány. Itt lehet pihenni, s ez a pihenés töltekezés, erô. Jézus szeretete fölemel; s a világra és esélyeire, a szívre és nehézségeire mint egy végtelenül kitágult látókör középpontjából nézünk le. Ez az Isten gyermekeinek fölényes önérzete; eltelnek e ház, e környezet, e kiváló helyzet nagyrabecsülésével, s Jézus feltétlen híveivé s megbízható házanépévé nevelôdnek. Prohászka Ottokár ======================================================================== Gondolatok a szentáldozásra A szentmiseáldozat Az egyház minden misében megfelelô gondolatokkal készít elô bennünket a szentáldozásra. Különösen az evangéliummal. Mert maga Krisztus jelenik meg, vendégül lát asztalánál, s vele együtt ajándékozzuk magunkat az Atyának. A következô imák abban segítenek, hogy az egyház által nyújtott segítséget a magunk életében gyümölcsözôvé tegyük. Gondolj most egészen Krisztusra. Képzeld ôt teljesen magad elé. Ott van az Atya jobbján, készen második eljövetelére. Közénk jön azonban akkor is, amikor emlékezetét ünnepeljük. Közénk jön, hogy szeretetét neked ajándékozza, fölfrissítsen, megerôsítsen. Amit Jézus akkor az utolsó vacsorán tett, azt akarja veled most is tenni. Az alábbiakból jobban megérted, ami ezekben a percekben történik. Válassz ki mindig egyet -- esetleg kettôt-hármat -- szentáldozásodhoz! Ezeket ne fusd át felületesen, hanem elmélkedj minden szavukon, és alakítsd át az Úrral való személyes beszélgetésekké. Csak akkor menj tovább, ha úgy érzed, teljesen kimerítetted. A legtöbb templomban -- az ôsegyház gyakorlatának megfelelôen -- kézbe áldoznak. Mint Jeruzsálemi Szent Cirill írja egyik hitoktatásában: a szíved felôli (bal) kezedbe fogadd az Úr testét, majd lépj oldalt és tisztelettel vedd magadhoz. Csak ezután menj vissza a helyedre. Ha kezed piszkos, beteg, kesztyű van rajta stb. áldozhatsz új módon, a nyelvedre is. Uram, Jézus, aki téged lát, az Atyát látja! Hadd lássalak, hadd ragadjalak meg hitemmel! Add, hogy úgy lássalak, ahogy a földön jártál, hogy tudjam, átéljem, ki van a közelemben, akitôl szívem megittasodik! (Ezt a bevezetô imát elmondhatod bármelyik, alább következô gondolat elôtt.) * Akkor így szólt hozzájuk Jézus: ,,Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket. Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá.'' (Mt 4, 19 kk) A háló mellôl a vámházból hívtad ôket, ahol éppen találkoztál velük. Csak ennyit mondtál: Kövessetek engem. És ôk mindent otthagytak, követtek téged... Most rajtunk a sor. A keresztség óta hívsz bennünket. Így szólsz mindenkihez: jöjj, kövess engem... Igen, Uram, megalkuvás nélkül, mindenben utánad, csak a te akaratodat, akkor is, ha nehezemre esik. Hiszek benned, rád bízom magam: vezess engem! Krisztus, életünk tanítómestere, könyörülj rajtunk! * ,,Sokan utána mentek, és ô mindnyájukat meggyógyította''. (Mt 12, 15) Körötted tolongott a nép, hogy csak megérinthessen; mert erô áradt belôled, és az meggyógyította ôket. Ugyanaz az erô sugárzik belôled mindmáig minden kor számára. Te változatlan maradtál. Most én is megérintelek... Milyen szent, hatalmas erôk áramlanak belém!... Krisztus, erônk és üdvösségünk, könyörülj rajtunk! * ,,Mester, Mester, elveszünk! Fölkelt, s parancsolt a szélnek és a hullámoknak. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett.'' (Lk 8, 24 kk) Halálos veszedelembôl mentetted ki a tanítványokat. Körülöttünk is sokszor tombolnak a gonoszság viharai. Te tudsz nekik parancsolni... Krisztus, a világ minden hatalmának Ura, könyörülj rajtunk! * ,,De ô megfogta kezét, és emelt hangon felszólította: Leány, kelj föl! Erre visszatért a lelke, és rögtön fölkelt.'' (Lk 8,54 kk) Ahogy Jairus lányát megérintetted, úgy érints meg engem is!... Ahogy neki új életet adtál, adj nekem is!... A te teremtô és gondviselô hatalmad által élek... Krisztus, élet és halál Ura, könyörülj rajtunk! * ,,Péter kilépett a bárkából, és elindult Jézus felé a vízen. Az erôs szél láttán azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus kinyújtotta a kezét, és megfogta. Te kishitű -- vonta kérdôre --, miért kételkedtél?'' (Mt 14, 29 kk) Péter hitt benned. Ezért tudott a vízen járni. Te tartottad ôt hitének erejével. Hiszek benned, Uram, és te fönntartasz engem! Bízom benned... Péter kételkedett, és süllyedni kezdett. Uram, ne engedj kételkednem, különben elsüllyedek! Péter nem merült el. Megmentetted ôt. Ha én is süllyedni kezdenék, Uram, kérlek, ments meg engem! Bízom benned!... Urunk és megmentônk, könyörülj rajtunk! * ,,Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott elôttük, arca ragyogott, mint a nap, ruházata pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.'' (Mt 17, 1--2) Megmutatta apostolainak dicsôsége ragyogását. Péter látta ezt, föllelkesült és fölöttébb boldog volt. Ezzel a dicsôséggel vonulj be az én szívembe is!... Uram, jó veled lenni! Uram, maradj nálam! Milyen boldogságot készítettél számomra az égben! Engedd, hogy eljussak hozzád!... Krisztus, minden dicsôség Ura, könyörülj rajtunk! * Mária ,,odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött- forgott, végezte a házi teendôket.'' (Lk 10, 39) Te beszéltél, Mária hallgatta. Beszélj hozzám, hallgatlak!... Milyen boldogan ülnék lábadhoz... Márta pedig érted dolgozott. Mily örömest hoznám eléd mindenemet, s neked adnám, hogy szívesen légy velem! Uram, maradj velünk!... Krisztus, jóságos Mester, könyörülj rajtunk! * ,,Utánament két vak, s egyre azt kiáltozta: Dávid fia, könyörülj rajtunk!... Megérintette a szemüket, és így szólt: Legyen hitetek szerint! Nyomban megnyílt a szemük.'' (Mt 9, 27 kk) Éjszaka sötétség borult rájuk, s te visszaadtad szemük világát. Még vak vagyok szereteted és a mennyei dolgok számára. Nyisd ki szememet, gyógyítsd meg vakságomat! Adj hívô és látó szívet!... Krisztusunk, Igazság és Világosság Ura, könyörülj rajtunk! * Jézus, ,,kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.'' (Lk 6, 12) A világ alszik, a tanítványok is alszanak. Te virrasztasz és imádkozol. Mint a pásztor, ôrzöd az alvó világot imáddal. Uram, taníts meg állhatatosan imádkozni!... Egész nap fáradtál, kimerültél. De minden pihenésnél fontosabb neked az Atya szívén megnyugodni, vele mindent megbeszélni... Milyen sok megbeszélnivalóm lenne nekem is veled! Mindent... az egész életemet. Miért teszem oly ritkán? Krisztus, az imádság Mestere, könyörülj rajtunk! * ,,Ott keresztre feszítették.'' (Jn 19, 18) Véred a földre csepegett. Borzalmas kínok szaggatták testedet órákon át. De te így akartad. Meg akartál váltani bennünket. Minden fájdalmat, minden sebet, mindent értünk, ... mindent szeretetbôl... Mit tettek kezeid értünk, emberekért, ... átszegzett lábad, ... töviskoszorús fejed, ... elgyötört szíved?... Minden sebed kiáradó szeretetednek egy-egy forrása, amelybôl mindannyian ihatunk. Töltsd meg szívemet ezzel az irántad való szeretettel, ezzel a buzgalommal és odaadással! Krisztus, áldozati Bárányunk, könyörülj rajtunk! * ,,Akkor majd meglátjuk az Emberfiát, amint felhôn jön nagy hatalommal és dicsôséggel.'' (Lk 21, 27) Nem veszhet el ekkor egyetlen ember sem, aki téged szeret. De nem menekülhet elôled egyetlen gonosz sem. Én is jelen leszek akkor ott, és elôtted állok... Vezess eljövendô napjaimban, éveimben, egész életemben úgy, hogy megállhassak majd színed elôtt! Most rejtve vagy a kenyér színe alatt; egy kis szélfúvás elvihetné a szentostyát. Ennyire leereszkedtél... Akkor azonban kinyilvánítod roppant hatalmadat és dicsôségedet. Ez lesz uralkodásod, gyôzelmed és dicsôséged nagy napja. És én már most hozzád tartozom: a Leghatalmasabbhoz. Milyen lenyűgözô, fenséges érzés!... Krisztus, világ bírája, dicsôség Ura, könyörülj rajtunk! * * * Mindenható örök Isten, íme a te egyszülött Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus áldott szentségéhez járulok; odajárulok, mint beteg az élet orvosához, mint tisztátalan a tisztaság kútfejéhez, mint vak az örök fényesség világosságához, mint szegény koldus a menny és föld Urához. Kérem tehát végtelen bôséges irgalmasságodat, gyógyítsd meg kegyelmesen az én betegségemet, mosogasd meg undokságomat, világosítsd meg vakságomat, gazdagítsd meg szegénységemet, födözd be mezítelen voltomat, hogy téged, az angyalok kenyerét, a királyok Királyát, urak Urát oly tisztelettel és alázatossággal, oly töredelmes és alázatos szívvel, oly tisztasággal és hittel, oly akarattal és szándékkal vegyelek, amint leghasznosabb a lelkem üdvösségére! Engedd, én Istenem, hogy ne csak a szentséget vegyem, hanem annak gyümölcsét és erejét is érezzem! Ó, kegyelmes Istenem, add, hogy egyszülött Fiad testét, amelyet Szűz Máriától vett, úgy fogadjam magamhoz, hogy méltó legyek vele titokszerűen egyesülni, és az ô tagjai sorába kerülni! Ó, szerelmes Atyám, engedd, hogy édes fiadat, akit most utamban lepel alatt akarok magamhoz venni, egykor színrôl színre, örökkön örökké láthassam, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egyetemben, Isten mindörökkön örökké! Ámen. Aquinói Szent Tamás Szól az Úr: Gyermekem, hogy kedvemben járj, nem szükséges sokat tudnod; elég, ha engem igazán szeretsz! Beszélj velem egészen bizalmasan, akár a legmeghittebb barátoddal! Van talán valakid, akit ajánlani szeretnél? Hogy hívják szeretteidet, testvéreidet, barátaidat, elöljáróidat? Mindegyiket nevén említsd meg, mit szeretnél, hogy tegyek az érdekében? Kérj sokat, igen sokat; én nagyon szeretem a nagylelkű szíveket, akik mások kedvéért magukról szinte megfeledkeznek! Nevezd meg azokat a rászorulókat, akiken segíteni szeretnél; a betegeket, akiket szenvedni láttál; a bűnösöket, akiket megtéríteni szeretnél; azokat, akik ellenszenvvel vannak irántad, s akiket szeretnél megnyerni! Említsd meg kedves halottaidat, s én megenyhítem fájdalmaikat! Mindezekért mondj buzgó imát: figyelmeztess ígéretemre, hogy az én nevemben mondott imádságokat meghallgatom! Nincs szükséged valami kegyelemre? Ha kedved tartja, készíts hosszú jegyzéket lelki szükségeidrôl, aztán jöjj, és olvasd fel elôttem. Mondd el ôszintén, milyen érzékies, büszke, érzékenykedô, önzô, gyáva és lanyha vagy! Szegény gyermek! Ne borzadj vissza; számtalan szent van mennyországomban, akik éppúgy terhelve voltak hibákkal, mint te, de hozzám fordultak, és lassan-lassan megszabadítottam ôket. Kérj bizalommal testi-lelki javakat is; egészséget, értelmet, jó elômenetelt! Én mindent megadhatok, meg is adok, ha lelked üdvösségére hasznos. És mit akarnál éppen most, gyermekem? Hiszen tudod, mennyire a javadat akarom! Nincs kívánnivalód? Mire gondolsz most? Mit szeretnél? Akarnál tenni valamit szeretteidért vagy tán másokért? Gondolsz-e velem és az én tiszteletemmel? Nem akarnál valami jót tenni azokért, akiket szeretsz, de akik énrám nem gondolnak? Mondd el, mi van leginkább szíveden; mik az indítóokaid; mik az eszközök, amiket alkalmazni akartál? Ha célhoz nem jutsz, panaszold el nekem, s én megértetem veled, hogy mi az oka! Kit szeretnél megnyerni ügyednek? Én vagyok a szívek Ura, gyermekem, úgy hajlítom ôket, ahogy nekem tetszik! Melléd állítom azokat, akikre szükséged lesz; bízzál bennem! Vannak ellenségeid? Add elô ôszintén bánatodat! Ki sértett, ki bántott meg? Emlékezzél az én ellenségeimre! Ugye nem vagy ártatlanabb nálam? Ellenségeid sem rosszabbak, mint az enyéim voltak. Gondold meg ezt, és meg fogsz bocsátani mindenkinek! És én megáldalak érte! Félsz valami szerencsétlenségtôl? Van valami határozatlan aggodalmad, amely minden ok nélkül gyötör? Bízd magad teljesen Gondviselésemre! Íme, én itt vagyok, mindent látok: nem foglak elhagyni! Vannak a környezetedben olyanok, akiknek szíve már nem olyan odaadó irántad? Vannak talán, akik hibádon kívül elhidegültek tôled, idegenek hozzád? Imádkozzál értük, s én visszavezetem ôket hozzád, ha ugyan üdvére válik lelkednek! Nincs-e valami örvendetes közölnivalód? Miért ne részesítenél engem örömödben? Mondd el, mi vigasztalt meg, mi örvendeztetett meg tegnap óta? Tán valami látogatás, valami levél vagy emlék, amit kaptál? Vagy kisértéseidnek tudtál ellenállni várakozáson fölül? Mindezt én készítettem számodra, gyermekem! Miért ne lennél érte hálás? A hála jótékonyan indít. A jótevô szívesen hallja, hogy megemlékeznek jótéteményeirôl. Nem ígérnél-e meg újra egyet-mást? Tudod, hogy szíved mélyében olvasok; az embereket rá lehet szedni, engem nem; légy tehát ôszinte. Elhatároztad-e, hogy kerülöd a bűnre vezetô alkalmat, hogy azt a bizonyos valamit, ami rosszra vezet, eltávolítod? Hogy azt a könyvet, amely felizgatja képzeletedet, többé nem olvasod? Hogy azzal az ismerôsöddel, aki zavarja lelked nyugalmát, teljesen szakítasz? Akarsz-e ezentúl barátságos, szeretetteljes lenni azok iránt, akik megbántottak? Jól van, gyermekem, most menj, láss dolgod után! Légy hallgatag, engedelmes; légy alázatos, szeretettel teljes! Szeresd nagyon a Szeplôtelen Szent Szüzet, hisz ô az én édesanyám; szeresd védôszentedet és ôrangyalodat! Holnap jöjj el ismét, s hozz magaddal még odaadóbb, még szeretôbb szívet! Holnap új kegyelmem, új áldásom lesz számodra! EUCHARISZTIA Az Úr nem ment el, itt maradt. Ôbelôle táplálkozunk. Óh, különös, szent, nagy titok! Az Istent esszük, mint az ôs törzsek borzongó lagzikon ették-itták királyaik húsát-vérét, hogy óriás halott királyok ereje szállna mellükbe, -- de a mi királyunk, Krisztus, nem halott A mi királyunk eleven! A gyenge bárány nem totem. A Megváltó nem törzsvezér. Ereje több, ereje más: Ô óriásabb óriás! Ki két karjával általér minden családot s törzseket. Egyik karja az Igazság, Másik karja a Szeretet... Mit ér nekünk a Test, a Vér, ha szellemében szellemünk nem részes, és úgy vesszük ôt magunkhoz, mint ama vadak a tetemet vagy totemet? Áradj belénk hát, óh örök igazság és szent szeretet! Oldozd meg a bilincseket, amikkel törzs és vér leköt. hogy szellem és ne hús tegyen magyarrá, s nôjünk ég felé, testvér népek közt, mint a fák, kiket mennybôl táplál a nap. Babits Mihály * Te mindig egyedül vagy a tabernákulumban. Mi meg szanaszét az utcán, otthon, az iskolában, hivatalban. Itt vagy köztünk, és mégis úgy tűnik, mintha messze volnál, mert kevés a szeretetünk, és nem képes felfogni téged. Pedig ha az, amit parancsoltál, elevenen élne testvéreidben, nem volna az az érzésünk, hogy elhagynak téged, ha kilépnek a templomból. Az utcák és a tabernákulumok ugyanoda vezetnének: Isten országába az emberek között. Táplálj, Uram, testeddel minden reggel, de adj készséges szívet is belénk, hogy mielôbb eljöjjön az idô, amikor életünk minden pillanatában jelenléteddel táplálhatsz. Mi lenne életünkbôl, ha nem rejtenének téged tabernákulumok? Te egyszer eljegyezted az emberiséget, és hű maradtál hozzá. Imádunk téged, Urunk, a világ összes tabernákulumában. Hála neked, Uram, ezért a mérhetetlen ajándékért. A menny leszakadt a földre. A csillagos ég kicsi. A föld nagy, mert tele van hintve az eucharisztiával: Isten velünk, Isten közöttünk, Isten értünk! * Egyszer egy fiatal lány jött valamelyik Indián kívüli országból a Szeretet Misszionáriusaihoz, hogy velük együtt dolgozzék. Szabályzatunk szerint annak, aki dolgozni jön hozzánk, a megérkezése utáni napon el kell mennie a haldoklók házába. Megpróbáltam elmagyarázni ennek a lánynak: Látta a papot a szentmisén, milyen gyöngéd szeretettel s milyen óvatosan fogta meg az ostyakenyér Krisztusát? Amikor a haldoklók házába megy, tegyen Ön is ugyanígy. Mert szegényeink elgyötört testében ugyanazt a Krisztust fogja megtalálni. A nôvér elment. Három óra múlva mosollyal tért vissza, amelyhez foghatót még sohasem láttam. Ezt mondta: -- Anyám! Három órán keresztül Krisztus testét érintettem! Mire megkérdeztem: Hogyan? Mit csinált? Így válaszolt: Amikor megérkeztünk, hoztak egy embert, aki beleesett a szennyvízcsatornába, és csak nagyon nehezen tudták kimenteni. Telis- tele volt sebekkel, mocsok és férgek borították. Miközben mosdattam, tudtam, hogy Krisztus testét érintem. Kalkuttai Teréz anya {kép} Kalkuttai Teréz anya Magyarországon (Virt lászló felvétele) Az egyházüldözô diktatúra éveiben többször is bebörtönzött Regôczi atya visszaemlékezése arról, mekkora erôforrást jelentett rabságában a szentmise és az eucharisztia: Egy nagy rabszállító kocsiban összezsúfolva indítottak útnak Kistarcsa felé. Szürke, ködös novemberi nap, de szívemben, lelkemben a felszabadult érzések napsugara, mert a pincebörtön után szinte megváltásként hatott az internálótábor, melynek kétezer lakosa volt. Estefelé az ételosztásnál a szakács mellém lépett. -- Itt van önnek egy kis csomag, a papi szobából küldik. Kíváncsian teregettem szét egy törülközôt, szappan, fogkefe és egy pici kis szelence is volt a csomagban. Jaj, de megörültem! Ebben biztos az Oltáriszentség van. Amikor félrehúzódva, megilletôdve kinyitottam, valóban hófehér szentostya, mintha az Úr Jézus nézne rám. Végre, egy hónap után áldozhatok! Milyen boldogság, milyen öröm, most értékeltem igazából, mit jelent a legméltóságosabb Oltáriszentség. Mennyi öröm, vigasz, erôsség, boldogság forrása, fôként egy kiszolgáltatott szegény rabnak. Hosszú-hosszú hálaadást tartottam. Már alig vártam, hogy reggel legyen, hogy bemutathassam a szentmisét. Milyen csodálatos érzés volt a durván összetákolt asztalnál az Ostya fölé hajolni: ,,Ez az én Testem, ez az én Vérem.'' Valahogy az utolsó vacsora asztalára gondoltam. Amikor ô a halálba ment értünk, amikor tudta, hogy elárulják, megkötözik, bebörtönzik, halálra ítélik, megkínozzák, meggyalázzák, keresztre feszítik, akkor rendelte el, mint Testamentumot, mint végrendeletet a Szeretet nagy Szentségét. Elôrevételezte a keresztáldozat gyümölcsét, az Eucharisztiát, hogy emlékezzen minden misét bemutató, mibe került ez az Úrnak, és hogy tudatára döbbenjenek, hogy legyenek ôk is sacerdos et hostia: pap és áldozat. Miden szobának volt egy parancsnoka, akitôl bizony tartani kellett, mert egy kis kedvezményért mindenre képes volt. Mócsy atya, aki ezelôtt a misebort kezelte, átadott nekem egy kis tartalékot, amit a kutatásnál meg tudott menteni. Erre úgy kellett vigyáznom, mint a szemem fényére. Minden héten voltak kutatások, amikor mindent átforgattak, a legcsekélyebb szabálytalanságért is szigorított büntetés járt. Nagyon találékonynak kellett lenni, hogy mindig elrejtsem a kis misebort. Ez adott lehetôséget, hogy néha titokban misézve Eucharisztiával elláthassam a papi szobát, sôt a nagy betegeknek is juttassak. Hetenként egyszer Mócsy atya a szobaparancsnok figyelmét lekötötte, és én föl-alá sétálva, a hosszú teremben mondtam magamban a szentmise szövegét, melybe a többiek is bekapcsolódtak. Zubbonyom egyik zsebében kis apróra tördelt kenyérdarabkák, a másik zsebében, a szívem felett, egy kis alumínium dobozkában pár csepp bor. Amikor az átváltoztatás szavaihoz értem, fölemeltem a kezem, és a szívemre mutattam, halkan mondva az átváltoztatás szavait. Aztán mindenkihez eljuttattam az Eucharisztiát, s mindig volt tartalék nálam, a szívem felett egy kis zacskóban. Mennyi vigaszt és erôt nyújtott az Oltáriszentség közelsége és az, hogy négy hosszú éven át mindig velem volt a szentségi Jézus! Hiszen legfôbb gondom volt állandó jelenlétét biztosítani. Persze akárhogy is osztottam be, elfogyott a misebor. Kitaláltam, hogy lehet a tisztasági csomagba becsempészni fogkrémpasztában, piciny kis üvegben. Több paptestvéremet is kértem, így segítsenek, hogy legyen mindig borunk. A szeretet leleményes. Ha valamit nagyon akarunk, meg tudjuk valósítani, ha sok áldozatot kíván is, és így soha nem fogyott ki a bor. Mindig volt annyi kenyér, hogy legyen Eucharisztiának. Kis gyufaskatulyában nagybetegekhez is eljuttattam az Eucharisztiát. Ebédosztásnál egy-egy megbízható szakács továbbította a betegszobába. Néha egy-egy marék mazsolát is sikerült kapni a szakácsoktól. Ezt vízben megduzzasztottam, kicsavartam zsebkendôbe, és megerjesztve ebbôl is bor lett. Regôczi István: Isten vándora c. könyvébôl Krisztus lelke, kifogyhatatlan gazdagságod által szentelj meg engem! Krisztus teste, önfeláldozó szenvedésed által üdvözíts engem! Krisztus vére, szívednek rám áradó melege által ihless meg engem! Krisztus kínszenvedése, azzal az erôvel, amellyel kínjaidat elviselted, erôsíts meg engem! Óh, édes Jézus, mert te oly végtelenül jó vagy, hallgass meg engem! Sebeid mélyén, mert az biztos menedék nekem, rejts el engem! Gonosz ellenségtôl -- mert másképpen legyôznek -- oltalmazz meg engem! Halálom óráján, amikor szívem remeg a félelemtôl, szólíts magadhoz engem! S mert kezdettôl fogva szerettél, vonzz magadhoz engem, hogy szentjeiddel dicsérjelek téged, Uramat, Istenemet, mindörökké. Ámen. Loyolai Szent Ignác imája nyomán P. Lippert * ======================================================================== Szűzanyánk oltalmában Jézus így szólt tanítványához: ,,Íme, a te anyád!'' (Jn 19, 27) Paul Claudel: Dél van. A templom nyitva áll. Belépek. Jézus anyja, nem azért jöttem, hogy kérjek. Nincs miért könyörögjek vagy amit felajánljak neked. Csak azért jöttem, Szűzanya, hogy nézzelek. Hogy nézzelek, sírjak a boldogságtól, tudjam, hogy a fiad vagyok és itt vigyázol. Csak egy pillanatra, amikor minden elakad, délben! veled legyek, Mária, ott, ahol te vagy. Semmit ne szóljak, arcodon merengvén hagyjam, hadd énekeljen szívem a maga nyelvén. Semmit sem szólni, mert a szív túlságosan tele már, ahogy kedvét tölti és váratlanul felcsendíti énekét a rigómadár. ... mert dél van s mert híveid e napon ma itt lehetnek, és mert te mindörökre itt vagy, egyszerűen, mert te vagy, Mária, egyszerűen, mert dicsérhetjük létedet, Jézus Krisztus anyja, legyen hála neked! Rónay György fordítása Isten sokféleképpen válthatta volna meg az emberiséget. A sokféle lehetôség közül a Szűzanya közreműködését választotta. Miért? Hogy az egész emberiség nevében egyetlenegy ember mondja ki az igent a megváltás nagy művére. Hogy az emberek ne érezzék kényszerűségnek Isten befogadását, beleegyezésünket kérte. Mária valamennyiünk nevében felelhetett: a te nevedben is. Amikor az angyal a megtestesülés tényét neki hírül adta, így szólt: Legyen nekem az Isten igéje szerint! Ezért mindig hálásnak kell lennünk az Istenanya iránt. Krisztus Máriától valóságos emberi testet öltött magára. Mária által lett hozzánk hasonló gyermeke a mulandó világnak, de gyermeke az örök Atyának is. Mint ember ajánlhatja fel magát az egész emberiség nevében Istennek a világ megváltásáért. Ezt a végtelen kegyelmet Krisztusnak és az ô édesanyjának köszönhetjük. Vallásosságunk ezáltal válik meghitté, családiassá. Az Isten tudja csak igazán, mit jelent az ember életében az anyai szeretet. Ismeri az anyai gyengédséget, tudja, milyen könnyű és szép az élet, ha édesanya ôrködik felettünk. Természetfölötti életünk hasonlóképpen meghitté, derűssé és gazdaggá válik. Ezért adott Isten Anyát nekünk. Ki tudná összeszámlálni azokat, akiket a bűn homályából és mélységeibôl az Istenanyába vetett hit vezetett vissza az Üdvözítôhöz? Krisztus művétôl édesanyja el nem választható! Krisztus anyja Krisztus öröktôl fogva választotta ki és szerette édesanyját, akinek bűn nélkül valónak kellett lennie, hogy már a megváltás hajnala hirdesse a bűn felett aratott gyôzelmet. Szűz Máriának mentesnek kellett lennie minden bűnös hajlamtól, hogy semmi se térítse el anyai hivatásától. Az Üdvözítô földi életének harminchárom évébôl har-mincat meghitt közösségben töltött édesanyjával. Ô eszközölte ki az Üdvözítô nyilvános szereplésének elsô csodáját. A Golgotán, halála órájában, ott áll szent Fia keresztje alatt, és részt vesz a megváltás áldozatában. Sok ember, sôt sok közösség szentelte magát a Szent Szűznek. Szent István, elsô királyunk az ô oltalmába ajánlotta magyar hazánkat. A pápák az ô tiszteletére ünnepeket vezettek be, és ájtatosságok vezetésére buzdítottak. Krisztus az ô egyházában szereti tovább édesanyját. ...és a te Anyád is... Az elsô nagypénteken, a világtörténelem legsötétebb órájában, mielôtt a Megváltó a kereszten meghalt, fájdalmában még egy utolsó bizonyságát adta szeretetének. A kereszt alatt állt édesanyja, Mária, és tanítványa, Szent János, aki az üldözésben is hű maradt Mesteréhez. Szent Jánosban a Megváltó mindazon emberek képviselôjét látta, akik a bajban is hűségesen melléje állnak. Krisztus Szűz Máriára tekintett, s így szólt Jánoshoz és hozzá: Íme a te anyád! Szeresd az Istenanyát! Hogyan tisztelhetjük Krisztust, ha nem gondolunk édesanyjára? Az Isten anyja iránti szeretetben bontakozzék ki szeretetünk szent Fia iránt! Jézust a Szűzanya szülte a világra, hogy a világnak Megváltót adjon. Azóta arra vágyik, hogy minden embert, téged is közelebb vigyen Krisztushoz. Úgy szeresd ôt, ahogy Krisztus szerette édesanyját! Fordulj a Szűzanyához örömödben és bánatodban, kérd segítségét jó- és balsorsban! Neki ajánld fel tanulásodat, elômeneteledet, testedet és lelkedet, barátságodat és egyedülvalóságodat, egyszóval mindenedet! Azt tiszteld benne, amit szent Fia is tisztelt: egyszerűségét, jámborságát és szeretetét, Isten iránti alázatosságát! Emlékezzél meg... Emlékezzél meg, kegyes Szűz Mária, hogy sohasem lehetett hallani, hogy te valakit magára hagytál, aki oltalmadat kérte, és segítségért hozzád könyörgött. Ilyen bizalomtól lelkiesítve sietek hozzád, ó Szüzek Szüze, jóságos Anyám. Hozzád fordulok, és színed elôtt sóhajtva állok, én szegény bűnös. Ne vesd meg könyörgésemet, ó Anyja az örök Igének, hanem hallgass rám kegyelmesen, és hallgass meg engem! Ámen. Szent Bernát Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen. Szűz Mária, Istennek szent Anyja, mi emlékeztetne téged jobban arra a végtelen kegyelemre, amellyel Isten megajándékozott: szeplôtelen fogantatásodra, szűzi tisztaságodra, tündöklô szentségedre, mint ezek a rövid szavak: Üdvözlégy, Mária, ... Szűz Mária... A megváltás művében való részvételedre, istenanyaságodra: méhednek gyümölcsére, Jézusra. Az isteni megváltásban való közreműködésedre: az Úr van teveled... Csodálunk téged: áldott vagy te az asszonyok között! Bízunk hatalmadban: Istenanya, imádkozzál érettünk! Ez az imádság arra késztet, hogy ne csak önmagamra gondoljak, hanem embertársaimra is: imádkozzál érettünk! Ez az ima emlékeztet gyarlóságomra, ezért hozzád fordulok, és segítségedet kérem: bűnösök vagyunk. Ez az ima eszünkbe juttatja az alapigazságot: azt, hogy földi életünk csak elôjáték, és egyszer véget ér: imádkozzál érettünk halálunk óráján! Nem maga az Isten ajándékozott meg bennünket ezzel az imával? Szentlelke sugallta ezt Gábor angyalnak, Szent Erzsébetnek és egyházának is. Szűzanyám, milyen sokszor elmondtam már ezt az imát, és te meghallgattál! Istenanyai kezedet egész életem folyamán oltalmazva tartottad fölöttem. És mégis ritkán köszöntem ezt meg neked! Bocsásd meg hálátlanságomat, és fogadd, amit most tiszta szívbôl mondok: Köszönöm! ======================================================================== A Rózsafüzér (Szentolvasó) Szűzanyánk oltalmában Nem szereted, ami gépies, egyhangú. Minden ilyen elriaszt. Ezért nem szabad a rózsafüzért gépiesen és unottan imádkoznod. Ellenkezôleg: Ugyanazon szavak ismétlôdése indítson arra, hogy elmélkedj, és elgondolkozz Krisztus és Szűz Mária életének titkairól. A rózsafüzér titkai hitünk alaptételei. Tele vannak mélységgel és szépséggel. Legyenek életünk irányító törvényei is. Jézus után Mária az elsô. Ezért kell életünk útját Szűz Mária élete szerint igazítanunk. Ha egy szép kép tetszik, ha szeretjük, gyakran megnézzük. Egy dalt, amely nekünk szól, szívesen ismétlünk. Ha nagy fájdalom szorítja össze lelkünket, nem szívesen váltogatjuk az imádság szavait. A rózsafüzér titkait mint szép képeket alakítsd ki magadban. Szeresd az Úrnak és Anyjának a tetteit: örömüket, fájdalmukat, fönségüket és megdicsôülésüket. Amíg ajkad az Üdvözlégy Máriát ismétli, szívedben, lelkedben a titok mélységén elmélkedj! Ha az ismétlés szíved természetévé válik, a rózsafüzér sem lesz unalmas. Ha a szentolvasót imádkozod, szedd össze minden kérésedet, saját és szeretteid fájdalmát, szívednek minden óhaját, és foglald be a Miatyánkba és az Üdvözlégybe! * Van már rózsafüzéred? Édesanyád vagy pap ismerôsöd szívesen elmagyarázza használatát. Hacsak teheted, legyen mindig nálad, s használd ki a lehetôséget imádkozásra. Manapság a fémbôl készült, gyűrű alakú rózsafüzér is használatos. Zsebben, erszényben könnyel elfér, s bármikor feltűnés nélkül imádkozhatsz rajta. A keresztre a Hiszekegyet imádkozzuk, a különálló szemekre a Miatyánkot, a többi szemnél az Üdvözlégyet. Az elsô három, valamint minden tíz Üdvözlégy (tized) után imádkozzuk: Dicsôség az Atyának... Az Üdvözlégyekbe Jézus neve után illesztjük be az alábbi titkokat. Az elsô három Üdvözlégy titkai: aki hitünket növelje, aki reményünket erôsítse, aki szeretetünket tökéletesítse. AZ ÖRVENDETES TITKOK Köszöntjük Máriát, és látjuk ôt Názáretben, az Erzsébethez vezetô úton, Betlehemben és Jeruzsálemben. Vele együtt örülünk a mennyei Atya irgalmas szeretetének, amely a világot a Megváltóval ajándékozta meg. Akit te, szent Szűz, a Szentlélektôl fogantál Isten választotta ki Máriát az Üdvözítô fogantatására. Alázata és egyszerűsége tetszett az Úrnak. Megvolt benne az alázatos készség, hogy teljesítse Isten akaratát. Azt mondja Mária: Íme, az Úrnak szolgáló leánya! Legyen nekem a te igéd szerint! Ekkor történik Krisztus emberré válásának csodája a Szentlélek által. Isten akarata: ez legyen életünk elsô alaptörvénye. Törekedj minden erôdbôl ennek teljesítésére. Akit te, szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál Az angyali üdvözlet után Szűz Mária Erzsébethez siet, hogy közölje vele az örvendetes hírt. Mindent boldogan tesz az Üdvözítôre gondolva. Segít az áldott állapotban levô Erzsébetnek a nehéz munkában. Szorgoskodása által Krisztus áldását mindenűvé magával viszi. Az igazi krisztusi lelkület jele: fáradhatatlan, derűs munkálkodás másokért; önzetlen fáradozás Krisztus ügyéért. Akit te, Szent Szűz, a világra szültél Betlehemben, egy istállóbarlangban született a Megváltó. A szentcsalád nem kapott szállást. Sajátjába szállt le az Úr, és övéi nem fogadták be. Mária mindezt zúgolódás nélkül fogadta. Az Üdvözítôért szívesen vállalt minden áldozatot; az út fáradalmait, a szegénységet, az elhagyatottságot, a félreértést, a szeretetlenséget. Itt, a betlehemi istállóban megmutatta Szűz Mária, hogyan kell Krisztusért áldozatot hoznunk. Akit te, szent Szűz, a templomban bemutattál A törvény követeli ezt a szertartást, Szűz Mária engedelmeskedik, nem akar kivételt, pedig ô az Isten anyja. Bemutatja a templomban az Üdvözítôt. Ez az áldozatkészség önkéntes engedelmesség. Szűz Mária egész élete Krisztusra irányul. Engedelmesen él Isten parancsa szerint. Fenntartás nélkül, habozás nélkül. Ezzel arra tanít, hogy vonakodás nélkül engedelmeskedjünk, még ha ez áldozatot követel is tôlünk. Akit te, szent Szűz, a templomban megtaláltál Milyen szorongással és aggodalommal kereste Szűz Mária az Üdvözítôt! Legnagyobb fájdalma az volt, hogy elvesztette Szent Fiát, de a templomban megtalálta ôt. Mi is elveszthetjük az Üdvözítôt, ha vétkezünk. Akkor nekünk is vissza kell térnünk a szent városba. Szüntelenül keresnünk kell ôt, amíg ismét meg nem találjuk. Ismerjük az utat; a templomban, az egyházban, a szentségekben találjuk meg ismét Krisztust. Itt fog ô minket tanítani. A FÁJDALMAS TITKOK Köszöntjük Szűz Máriát. Mint fájdalmas Anyát látjuk ôt, ahogy ölében tartja és nézi Szent Fiának holttestét, amelyet szenvedéseinek nyomai borítanak. Tekintsünk Szűz Máriára és halott Fiára, s elmélkedjünk csendesen megváltásunk történetén, ahogy a titkok elénk tárják! Aki érettünk vérrel verejtékezett Jézus az Olajfák hegyén földre roskad. Arcáról véres verejtékcseppek hullanak. Elôre látja az emberek bűnét, hálátlanságát, hűtlenségét, árulását. Mindenki elhagyta a borzalmak ezen éjszakáján. Az emberek bűneiért vállalt mindent magára. De Mária az Úrral együtt imádkozik. Egyedül ô mentes minden bűntôl, s mindig segíteni fog nekünk, hogy Krisztus kegyelmével a bűnt legyôzzük. Ezért kell ôt mindig kérnünk: Imádkozzál érettünk, bűnösökért! Akit érettünk megostoroztak Szörnyű kínokat szenvedett Jézus az oszlopnál, ahol megostorozták. Vezekelt az emberek érzékisége, tisztátalansága és romlottsága miatt. Ô, az Isten Fia, aki a legtisztább Szűztôl született, hagyta, hogy szent és ártatlan testét verjék. Kérjük Jézust és a bűn nélkül való, szentséges Szűzanyát, hogy testben és lélekben tiszták lehessünk! Akit érettünk tövissel megkoronáztak Töviskoszorú, bíborpalást, nádszál... Ezekkel gúnyolták ki Krisztus valódi királyságát. Azért szenvedi el, hogy gôgünkért és büszkeségünkért vezekeljen. Ô a mennynek és földnek igazi királya, neki jár minden tisztelet. Önzés és kíméletlen uralomvágy nem férnek össze Krisztus királyságával. Ezt mutatja nekünk az Úr ebben a titokban. Szűz Máriával kérjünk tôle alázatos lelkületet. Aki érettünk a nehéz keresztet hordozta Szeretetbôl veszi vállára Jézus a keresztet, és viszi a Golgotára. Háromszor esik el útközben, és háromszor kel föl. Mária csendes megadással áll az úton, együtt szenved Fiával. Nekünk is végig kell járnunk keresztutunkat. Az élet szenvedései, csalódásai, keserűségei mindegyikünket utolérnek, senkit sem kerülnek el. Ezt a keresztet a Megváltó nyomában nekünk is hordoznunk kell. Szűz Máriához hasonlóan bátran és odaadón kell az Üdvözítôt követnünk. Akit érettünk keresztre feszítettek Jézus a Golgotán a legdrágábbat, életét áldozta értünk. Ekkor ütött megváltásunk órája. Az Úr minden szenvedésének végsô értelme: megváltani bennünket a bűntôl. Szűz Mária a kereszt alatt áll. Mindent együtt visel az Úrral. Így kell Jézussal együtt viselnünk nekünk is minden szenvedést. Itt, a kereszt alatt megköszönjük a Megváltónak irántunk tanúsított minden szeretetét. Hálát és tiszteletet ígérünk lelkipásztoraink, szüleink, nevelôink iránt; akik azon fáradnak, hogy bennünk Krisztus műve, a megváltás termékeny legyen. Szűz Mária által, aki a kereszt alatt állott, ajánljuk föl ígéretünket a Megváltónak. A DICSÔSÉGES TITKOK Köszöntjük az Istenanyát, és magunk elôtt látjuk, mint a mennyek királynéját, isteni Fia trónusa mellett, a háromszemélyű Isten dicsôségében. Szűz Máriával együtt örülünk a Megváltó dicsôséges diadalának, Szent Atyja elôtti megdicsôülésének, a Szentlélek elküldésének. Mária dicsôséges mennybevételének, amely életének megkoronázása, mert isteni Fiával együtt örvendhet a mennyei boldogságban. Aki halottaiból feltámadott Ragyogó fényességben áll elôttünk Krisztus, mint az Élet és Halál Ura. Feltámadása záloga megváltásunknak s fényes bizonyítéka istenségének, hitünknek pedig legfôbb biztosítéka. Szűz Mária a Golgotán nem rendült meg hitében, s most megjelenik elôtte Ura. Bennünket is el fog vezetni korunk minden tévelygésén keresztül megdicsôült, szent Fiához, ha hitünkben el nem gyengülünk. A szent Szűz hite erôsödjék bennünk. Aki a mennybe fölment Saját királyi erejébôl száll föl Krisztus a mennybe. Miután befejezte a megváltás művét, hazatér szent Atyjához. De nem felejti el azokat, akiket megváltott. Lakhelyet készít számunkra a mennyben. Még ,,egy kis idô'', és az utolsó ítéletkor visszatér hozzánk. Ezért nem kell reménytelenül élnünk. Szűz Mária sem követte Jézust azonnal az égbe, neki is várnia, reménykednie kellett. Ô minket is erôsíteni fog, hogy bizakodva higgyünk az örök mennyei boldogságban. Aki nekünk a Szentlelket elküldötte Az egyházban tovább él és munkálkodik Krisztus a Szentlélek ereje által. Az egyház az igazságnak, a kegyelemnek és a szeretetnek nagy közössége. Minél jobban ragaszkodunk az egyházhoz, annál mélyebben növünk bele Krisztusba a Szentlélek ereje által. És ez mindig így is marad: Katolikus hit el sem képzelhetô bensôséges Mária-tisztelet nélkül. Szűz Mária erôsítsen meg bennünket az egyház iránti szeretetben, és vezessen szent Fiához, a Szentlélekhez és az Atyához. Aki téged, szent Szűz, a mennybe fölvett Szűz Mária számára is elérkezett a világtól való elválás pillanata. Testével és lelkével együtt szállt föl a mennybe. Isten trónusánál ô a mi közbenjárónk, a mi Anyánk. Ezért könyörgünk mindig hozzá, hogy egykor vele és Krisztussal lehessünk. Halálunk óráján segíteni fog bennünket. A földi élet után meg fogja mutatni méhének gyümölcsét, a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Imádkozik értünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Aki téged, szent Szűz, a mennyben megkoronázott Szűz Mária részesévé lett Krisztus királyságának. Ahogy az Írás mondja: egy asszony, aki napsugárba van öltözve, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból álló korona. Ô a mi királynônk, égnek és földnek királynéja. Csak egy kívánsága van, hogy Krisztus királysága, szent Fia országa növekedjék. Ezért imádkozunk Istenhez Szűz Mária közbenjárása által az egész dicsôséges egyház színe elôtt. * Az ôrszobából befutott hírek szerint közeledett a vég... Akkortájt készültem a halálra is, mert vagy szabadulás vagy halál állott lelkem küszöbén. De nagyobb esélye a halálnak volt... A szellemi elhagyatottság rémes volt. Se breviárium, se szentmise vagy szentáldozás. Nem hittem, hogy ezek nélkül élni tudnék. Szenvedtem is nagyon hiányuk miatt. A rózsafüzér volt egyedüli vigaszunk. Nem gondoltam volna, hogy ez a monoton imádság annyi erôt és vigaszt rejt magában. Állandóan a kezekben láttam. Tiefenthaler József feljegyzése a Gestapo börtönében ======================================================================== Imák Szűz Máriához Szűzanyánk oltalmában AZ ÚRANGYALA A templom harangja naponta háromszor int, hogy gondoljunk Krisztus megtestesülésére. A nap kezdetén, hogy felébredésünkkor szívünket és lelkünket Krisztus felé fordítsuk. A nap delelôjén, hogy munkánk közben Krisztus jelenlétére emlékezzünk. Illô tudnunk azt is, hogy a déli harangszót III. Callixtus pápa rendelte el Hunyadi János 1456. július 22-én Nándorfehérvárott a törökök fölött aratott gyôzelme emlékére. Amikor a nap lehanyatlik, hogy az éjszaka küszöbén Krisztus kegyelme pótolja, amit elmulasztottunk, és Isten szentelje meg munkálkodásunkat. Ez az imádság Szűz Máriához szól, mert általa ajándékozta nekünk Isten szent Fiát. Ezt az imádságot ajánljuk föl: a világ ifjúságáért, a népek békéjéért, Isten országának terjedéséért: Az Úr angyala köszönté a boldogságos Szűz Máriát, és ô méhébe fogadá Szentlélektôl szent Fiát. Üdvözlégy Mária... Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. Üdvözlégy Mária... És az Ige testté lett, és miköztünk lakozék. Üdvözlégy Mária... Imádkozzál érettünk, Istennek szent anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire! Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy mi, akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsôségébe juthassunk a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen. Az Úr angyala beszél ebben az imában, amelyben a legszükségesebbért, a kegyelemért könyörgünk. Életünk sarkköve az Ige megtestesülése. Minden bizodalmunk Krisztus nagy szolgálatában: szenvedésében és keresztjében van. Fordítsuk felé tekintetünket, a feltámasztott és gyôzedelmeskedô Úr felé, aki az örök békét adja nekünk! Mennynek Királyné Asszonya A húsvéti szent idôben (húsvéttól Szentháromság vasárnapjáig) az Úrangyala helyett állva imádkozzuk: Mennynek Királyné Asszonya, örülj szép Szűz, alleluja! Mert kit méhedben hordozni méltó voltál, alleluja! Amint megmondotta vala, föltámadott, alleluja! Imádd Istent, hogy lemossa bűneinket, alleluja! Örülj és örvendezz, Szűz Mária, alleluja! Mert valóban feltámadott az Úr, alleluja! Könyörögjünk! Úristen, aki szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak feltámadása által a világot megörvendeztetni méltóztattál, adjad, kérünk, hogy az ô szent Anyjának, Szűz Máriának esedezésére az örök élet örömeibe juthassunk. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen. {kép} Jálics Ernô Madonna a Gyermekkel (Tálos Zoltán felvétele) Az egyház anyja Örök Asszony, te anya és szűz, te testben és lélekben megváltónknak és Istenünknek Anyja vagy. Tehát egyháza minden tagjának anyja, igazi anyja vagy. Szereteteddel közreműködtél az egyház híveinek érdekében. Egyetlen vagy az asszonyok között, aki anya és szűz vagy: Krisztus Anyja és Krisztus Szüze. A föld szépsége és ragyogása vagy te, Szent Szűz, a szentegyház példaképe! Istenanya, általad, egy asszony által van az élet és a halál megszentelve! Szent Ágoston Felajánlás az Istenanyának Szűz Mária, te vagy az én kiránynôm! Testemet és lelkemet ma, mindennap és halálom óráján, a te oltalmadba, különös gondviselésedbe, anyai szívedbe ajánlom! Neked ajánlom minden reményemet, minden örömömet, minden gondolatomat és esendôségemet, életemet és halálomat. Közbenjárásod és érdemeid által eszközöld ki nekem a kegyelmet, hogy minden gondolatomban, szavamban és tettemben a te isteni Fiadnak szent akaratát teljesítsem. Gonzága Szent Alajos Igaz szívért Szűz Mária, Jézus Anyja, ôrizd meg szívemet, hogy gyermeki, tiszta és átlátszó legyen, mint a forrás! Adj nekem egyszerű szívet, amely mentes a sötét kételyektôl! Szívet, amely adakozó, és részvétet érez a szenvedôk iránt! Erôs szívet, amely sohasem kicsinyhitű és csüggeteg! Hűséges és nemes szívet, ami semmi jót nem felejt, és semmi rosszat nem tesz. Szívet, amely Jézus Krisztus ügyéért lelkesedik, amelyet Krisztus szeretete megsebzett, és ez a seb csak az égben gyógyul meg! Apostoli lelkületért Isten Anyja, apostolok királynéja, te adtad Krisztust a világnak. Te voltál szent Fiad elsô apostola, amikor ôt Erzsébethez vitted, amikor ôt a pásztoroknak, a napkeleti bölcseknek és Simeonnak bemutattad. Te gyűjtötted magad köré az apostolokat az utolsó vacsora termének elhagyatottságába, és lobbantottad lángra apostoli buzgalmukat. Adj nekem éber szívet, amely harcos és egyszersmind összeszedett! Szívet, amely arra késztet, hogy mindenkor valljam és hirdessem: Krisztus, a te szent Fiad a világ világossága, hogy egyedül ô az élet értelme, és az emberek csak az ô országában találják meg a békét! * Téged, Istenanya, meghat a világnak és a léleknek oly sok nyomorúsága; apának, anyának, házastársaknak testvéreknek és az ártatlan gyermekeknek sok gondja. Téged, Istenanya, meghat az oly sok élete virágában kioltott élet, akik gyötrôdnek és haldokolnak; az a sok lélek, akiket a kárhozat veszedelme fenyeget. Irgalmasság Anyja, eszközöld ki Istentôl számunkra a békét! Eszközöld ki mindenekelôtt azokat a kegyelmeket, amelyek egy pillanat alatt át tudják változtatni a lelkeket! Béke Királynôje, add a világnak a fegyverek és a lelkek békéjét, hogy a rend és béke nyugalmában virágozzék az Isten országa! XII. Pius pápa Bűnbeesés után Minden reményemet beléd helyezem, Isten Anyja, reményt vesztettek reménysége. Te mindenkit szívesen megvédsz, aki hozzád esedezik, Te vagy a keresztények menedéke! Ne vess meg engem, aki bűnös vagyok! Bűnnel mocskoltam be magamat, amit gondolatban, szóban és tettben követtem el. Érdemtelen vagyok, mert könnyelműségemmel a bűn szolgájává lettem. Hallgasd meg tisztátalan ajkam könyörgését. Emlékeztesd szent Fiadat, a mi Urunkat és parancsolónkat, hogy te az ô édesanyja vagy! Kérd, hogy jóságos szívét ne zárja be elôttem, bocsássa meg bűneimet, és adja meg a kegyelmet, hogy parancsait hűségesen teljesítsem! A keleti egyház liturgiájából Anyám, te a Szeplôtelen Fogantatás vagy, hozzád a bűnnek árnyéka sem fért; ha látod, hogy a kísértés ostromol, állj mellettem védve, oltalmazva. Anyám, segíts, hogy egészen az édes Jézusé legyek általad, minden fönntartás nélkül; hogy mint az égô szeretetnek kis rabszolgája éljek és haljak meg. Bogner Mária Margit naplójából Tetterôért Jézus Anyja, te látod, milyen kevéssé valósítom meg életemben jószándékaimat. Tiszta akarok lenni -- és mégis fölöslegesen nézem, ami izgat, és beteges képzeleteket idéz föl bennem. Ôszinte akarok lenni -- s lépten-nyomon kis hazugságokon kapom magam. Jámbor akarok lenni -- de azért nem törekszem arra, hogy ájtatosan és összeszedetten imádkozzam. Reggeli és eseti imámat gyakran elmulasztom, mert ok nélkül túl késôn fekszem, s reggel csak nehezen kelek. Igaz akarok lenni -- de mindent jobban akarok tudni, s még csak meg sem próbálom, hogy mások véleményét meghallgassam. Alázatos akarok lenni -- de tetszelgem saját erényeim csillogtatásában. Szorgalmas akarok lenni -- de vesztegetem a drága idôt. Szívesebben beszélgetek, ábrándozom, ülök a tévé elôtt, s legtöbbször azt sem tudom, mit látok. Anyám, taníts meg engem, hogy a megálmodott ideált meg tudjam valósítani! A te nagyságod a hétköznapi élet tetteiben mutatkozik meg. Eszközöld ki a kegyelmet, hogy elhatározásaim félúton, a jó szándéknál ki ne merüljenek! Add, hogy jobbik énem gyôzedelmeskedjék szóban s életem minden megnyilvánulásában! * Oltalmad alá futunk, Istennek szent anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Asszonyunk, közbenjárónk és szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak! * Megpihenek abban a tudatban, hogy van Anyánk, és megvigasztalódom azáltal, hogy gyermeki bizalommal kiönthetem elôtte szívemet, bánatomat s aggodalmamat, s eltelek bizalommal, hogy Te bizonyára megértesz engem, -- erôsítsd meg mindenekelôtt a hitemet. Nevelj rá engem a Te nagy, rendületlen hitedre. Történjék bármi is. Törjön bár össze az élet sok reményt. Szakítson bár szét sok édes köteléket, ahhoz az egy kincshez, a föltétlen hitemhez, amellyel átadtam magam Istennek, ragaszkodom -- az a kötelék, amely lelkemet Istenhez fűzi, ne lazuljon soha. Fordítsd rám szemedet, Szűz Anyám. Ámen. Prohászka Ottokár A fájdalmas Anyához Engedd, Anyám, hogy életemet melletted tölthessem, engedd, hogy részt vehessek szomorú elhagyatottságodban és mély fájdalmadban! Engedd, hogy lelkemben érezzem szemed fájdalmas könnyeit, szíved mély keserűségét! Nem kívánom, hogy életutamon Betlehem meghitt boldogsága kísérjen! Nem azokat az örömöket kérem, amelyeket Názáret szegényes házacskájában átéltél, ahol az Úr volt veled, nem kérem az angyalok örömujjongását, amikor dicsôségesen fölmentél a mennybe. Nem! Engedd, hogy részem legyen a Kálvária káromlásaiban, szent Fiad keserű haláltusájában, a kereszt megvetettségében, szégyenében és gyalázatában! Melletted akarok állni, olyan egyenesen, mint te, ó fájdalmas Anya! Könnyeid erôsítsék a lelkem, szenvedésed láttán lobbanjon föl áldozatom, legyek melletted elhagyatottságodban, egész valómat Istenemnek, a te szent Fiadnak szenteljem! Miguel Pro A jó Isten mindig elrendezi, hogy kiért és miért ajánljam fel az engesztelést, a vezeklést, a jó szót, a jó cselekedetet, és ha van, a szenvedést is. Az pedig, hogy elmulasztom-e vagy sem, az én felelôsségem. De igyekszem nem elmulasztani! A napi, illetve a heti alapimarendemet a Szűzanyára bíztam: naponta részt veszek a szentmisén és áldozom, naponta háromszor mondok rózsafüzért, és naponta elmélkedem a Bibliából. Hetente kétszer, szerdán és pénteken böjtölök -- ha lehet, kenyéren és vízen. Nem elég imádkozni, de böjtölni is kell. És nem elég böjtölni, de bűnbocsánatot is kell kérni. Így tisztíthatja meg az ember az életét és a lelkét az Úr napjára, a vasárnapra. Eperjes Károly Zarándokhelyek Magyar népünk hosszú évszázadok óta úgy zarándokol a Mária- kegyhelyekre, mint gyermek az édesanyjához, akinél újra kiöntheti bánatát, beszélhet vágyairól, hálát adhat a szeretô gondoskodásáért. Ki is lett volna vigaszunk a történelem viharaiban, ha nem a Boldogságos Szűz? Ô nagyon is jól ismeri, mit jelent a szenvedés az ember számára. Hiszen végig kellett néznie, amint szent Fia a sűrű korbácsütésektôl, kimerültségtôl, a kereszt súlya alatt el-elbukva vánszorog a Koponya- hegyére. Látnia kellett, hogyan gúnyolták gyermekét a megszégyenítô bitófán. Senkinek nem volt egyetlen jó szava sem Krisztushoz. Mit érezhetett ott Mária a kereszt tövében? Szent István, nagy királyunk ennek az égi édesanyának oltalmába ajánlotta hazánkat. S a Mária-tisztelet a legzivatarosabb évszázadokban sem veszett ki népünk szívébôl. A szenvedô, mások sebeit átérzô, vigasztaló Szent Szűz volt az egyetlen biztos lelki menedék egy évezreden át a Kárpát-medence népei számára... És az ma is. Akik Isten fenségét, végtelenségét nehezen tudják lélekben megközelíteni, Krisztus Urunk édesanyjához könnyebben találják meg az utat. És a Szűzanya vár bennünket. Vár tavasztól ôszig, vár mindenütt, ahol eleink hálából templomot emeltek tiszteletére. Vár minden kis kápolnában, és ha arra jársz, tégy egy szál virágot elébe annak jeléül, hogy hű vagy hozzá, hogy szívedben él a hála. Mondj el legalább egy Üdvözlégyet, köszönd meg, hogy megtartott téged gyermekei között, s kérd ôt azokért, akik még nem találták meg általa az utat szent Fiához. Nagyon sok hívô vagy hitében meggyengült kereszténynek lelki, testi megújhodást, gyógyulást hozott a bensôséges találkozás Jézussal és Máriával ezeken a megszentelt helyeken. Miért ne történhetne ez meg veled is? Még századunk derekán is szokás volt, hogy minden katolikus család évente legalább egy alkalommal ellátogatott egy Mária-kegyhelyre. Valamikor gyalog tették meg a fárasztó utat, amely sokszor napokig, sôt hetekig is eltarthatott. A kegyhelyen kapott kegyelmekbôl, a mély lelki élménybôl aztán ismét egész esztendeig meríthettek. Ápoljuk ezt a szép hagyományt! Találkozzunk minél többen és minél többször a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt hajlékban! A történelmi Magyarország területén száznál több búcsújáróhely van. Katolikus sajtónk általában minden évben közzéteszi az ismertebb kegyhelyek évi búcsúinak rendjét. Te azonban elzarándokolhatsz égi édesanyádhoz máskor is, egyedül is, ha szívednek így jobban esik. * Koldusbotra, törött mankón Jövünk búcsút járni, Szűzmáriás magyaroknak Kopott unokái. Éjfél van a Duna táján. Magyaroknak éjszakáján Nincs más, ki virrasszon. Baráttalan, testvértelen, Hozzád ver a veszedelem, Boldogságos Asszony! Sík Sándor Ismertebb zarándokhelyeink: Almás (Verôce); -- Andocs (Somogy); -- Alsószentiván (Fejér); -- Badacsonytomaj (Zala); -- Baja-Mária-Könnye (Bács-Kiskun); -- Báta (Tolna); -- Bélapátfalva (Borsod); -- Bodajk (Fejér); -- Boldogasszony (Moson); -- Búcsúszentlászló (Zala); -- Budakeszi, Makkos-Mária (Pest); -- Budapest, Budavári Nagyboldogasszony; -- Budapest-Krisztinaváros; -- Budapest, Kút-völgy; -- Budapest-Máriakô; -- Budapest-Máriaremete; -- Budapest-Szabina; -- Celldömölk (Vas); -- Csatka (Komárom); -- Csepreg (Gyôr-Sopron); -- Csicsó (Tolna); -- Csíksomlyó (Csík); -- Csobánka (Pest); -- Csorna (Gyôr-Sopron); -- Doroszló (Bács-Bodrog); -- Drégelypalánk (Nógrád); -- Egerszalók (Heves); -- Ercsi (Fejér); -- Érd (Pest); -- Esztergom (Komárom); -- Fertôszentmiklós (Gyôr-Sopron); -- Galbatô (Sáros); -- Gerjen (Tolna); -- Grábócz (Tolna); -- Gyöngyös (Heves); -- Gyôr-Dómtemplom; -- Gyula (Békés); -- Hajós (Bács-Kiskun); -- Hanyipuszta (Heves); -- Hasznos (Nógrád); -- Hédervár (Gyôr-Sopron); -- Homokkomárom (Zala); -- Jásd (Veszprém); -- Jászberény (Szolnok); -- Kács (Borsod); -- Kalocsa (Bács-Kiskun); -- Kaposszerdahely (Somogy); - - Kópháza (Gyôr-Sopron); -- Kunszentmárton (Szolnok); -- Lorettom (Sopron); -- Lôrinci (Nógrád); -- Magyaregregy (Baranya); -- Máriagyűd (Baranya); -- Máriakálnok (Gyôr); -- Máriakéménd (Baranya); -- Márianosztra (Pest); -- Máriapócs (Szabolcs); -- Máriaradna (Arad); -- Máriavölgy (Pozsony); -- Mátraverebély-Szentkút (Nógrád); -- Monok (Zemplén-Abaúj); -- Monostorszeg (Bács-Bodorg); -- Osli (Gyôr); -- Petôfiszállás-Szentkút (Bács-Kiskun); -- Pécs, Havi-Boldogasszony (Baranya); -- Péliföldszentkereszt (Komárom); -- Sajópálfalva (Borsod); -- Sasvár (Nyitra); -- Segesd (Somogy); -- Selmecbánya (Hont); -- Solymár (Pest); -- Sopron; -- Sopronbánfalva (Gyôr-Sopron); -- Sümeg (Zala); -- Szabadka-Szentkút-Bunarics (Bács-Bodrog); -- Szeged- Alsóváros (Bács-Kiskun); -- Szekszárd (Tolna); -- Szigetvár-Turbék (Baranya); -- Tét-Szentkút (Gyôr-Sopron); -- Vác-Hétkápolna (Pest); -- Vasvár (Vas); -- Vértessomló (Komárom). -- Znióváralja (Turóc). * Európa népeinek történetében talán nálunk fordult elô legelôször, hogy egy király a halála elôtt a Boldogságos Szűz oltalmában ajánlotta országát. Szent István királyunk -- a hagyomány szerint 1038. augusztus 15-én -- e szavakkal imádkozott a Szűzanyához: Mennyországnak királynéja, világnak felséges Nagyasszonya, a te pártfogásodba ajánlom az egyházat a püspökökkel és a papsággal, az országot a fôemberekkel és a néppel -- utolsó esdeklésem által. Most immár véglegesen búcsút mondok nékik, és kezedbe ajánlom lelkemet. * Mikor már minden hit-húr elszakadt S az emberben a barátja sem hisz már, Jön Mária s Pócsról a búcsúsok, Jön a szívünk, múltunk és játszva visz már. Ma már hiszem: nagy döntés vár rám. Legyôzni mindent, mi ellenem támadt, Mutatni egy példátlan életet S nem bocsátani el az én Máriámat. Ady Endre {kép} Búcsúsok a diktatúra éveiben Csíksomlyón (Bedô Sándor felvétele) ======================================================================== Nagy feladatokra készen Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes! (Mt 5, 48) Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég az útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsônek, elôl indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! Váci Mihály Ha igazán Krisztus tanítványa akarsz lenni, nem elégedhetsz meg azzal, hogy te magad kegyelmi életet élsz, hogy az egyházhoz tartozol, misére jársz, és tiszteled a szent Szüzet. Elô kell készülnöd nagy feladatok teljesítésére. Arra születtél, hogy a teremtés művén tovább munkálkodj. Ne feledd, hogy erre kaptad Istentôl a talentumokat. Minden erôdet arra összpontosítsd, hogy az embereket boldoggá tedd mind a jelen, mind a túlvilági életben. Nincs ennél szebb életprogram. Mindamellett mégis az legyen a legfontosabb számodra, hogy Isten elgondolásait elsôsorban önmagadban vidd diadalra. Senki sem született tökéletes emberként. Azért mindenkinek keményen meg kell küzdenie. Teljes kibontakozás Krisztus egész embert kíván. Nemcsak a lelkedet, hanem testedet, érzéseidet, értelmedet, akaratodat és szívedet is magáénak akarja. Munkádnak minden mozzanata, tanulmányaidnak, a sportnak, a játéknak, olvasmányaidnak, a zenének, a barátkozásnak, jöttödnek-mentednek minden pillanata fonódjék Krisztusba. Minden nemes kívánságodra, tervedre, eszmédre igényt tart az Üdvözítô. Nem azért, hogy meghiúsítsa, hanem hogy megvalósításukban segítséget nyújtson. Hogy venné el Krisztus azt, amit az Atyától kaptál? Isten nem ajándékozott volna meg erôkkel, képességekkel, ha azok csupán a hasznavehetetlen eszközök halmazát jelentenék számodra. Krisztus azért jött, hogy életed legyen, és az teljes legyen. Azt akarja, hogy kibontakoztass minden jót, ami benned van. Azt akarja, hogy légy életvidám, és tudj lelkesedni. Növeld, fejleszd a benned levô adottságokat! Légy tökéletes, miként mennyei Atyád tökéletes! Tökéletes harmóniában A benned bontakozó erôket harmonikusan kell kifejlesztened, összhangban egymással. Mindent a maga idején, a maga helyén. A lélek föltétlen uralkodjék a test és az érzékek fölött. Képességeidet maradéktalanul állítsd nemes céljaid szolgálatába! Hassa át egész életedet Isten kegyelme! Ne félj az áldozatoktól! Ez a harmónia azonban nem alakítható ki áldozatok nélkül. Ahogy a szobrász vésôt fog, s a márványt megfaragja, hogy az alaktalan tömegbôl egy arc vonásait varázsolja elô, úgy kell feláldoznod neked is bizonyos hajlamokat és vágyakat, hogy művész módjára kiformáld magadból azt az embereszményt, amelyet Isten képzelt el akkor rólad, amikor megteremtett. Néha olyasmirôl kell lemondanod, ami önmagában véve nem rossz ugyan, magasabb szempontokat tekintve azonban akadályt jelent számodra. Így kell esetleg lemondanod egy izgalmasnak ígérkezô sportrendezvényrôl, hogy ezáltal munkádban jobban elôrejuthass. Vagy lemondanod egy olyan pályáról, amelyre szintén kedvet és hajlamot érzel, hogy magadat egészen a választott hivatásnak szentelhesd. Talán le kell mondanod arról az örömrôl is, hogy valaha családod legyen; hogy így osztatlanul, szabadon szerethesd az Istent, és szolgálhasd az emberiség nagy családját. Mégse azt nézd csupán, amit feláldozol, hanem a szent cél lebegjen szüntelen elôtted, amelyet Isten segítségével el akarsz érni. Krisztus harmincéves koráig csendben készült nagy feladatára. Ôt válaszd példaképedül! Légy az emberek között magatartásoddal Krisztus követôje, aki a legszentebb, legnemesebb célok szolgálatára és megvalósítására készül! Keresztvetés Kezem gyakran emelkedik keresztvetésre, s mégis ritkán gondolok annak igazi, mély értelmére. Nem fogtam föl eléggé, hogy ez a jel nem negatív, de pozitív elôjele, sôt többlete minden szándékomnak, minden törekvésemnek s eredményemnek. Uram, ez a jel nem tesz kevesebbé, s azzal sem vesztek semmit, ha a te tanítványod vagyok, ha téged követlek. Ellenkezôleg: minden emberi törekvésemhez végtelen nagy értéket kapcsolok a keresztvetéssel: megváltásod művét, kegyelmedet. E jelben, úgy látszik, mintha átlépném önmagam szűk korlátait, s magam fölé emelkednék. Hosszanti szárát homlokomtól mellemig rajzolom ki: ez a függôleges az eget köti össze a földdel. A kereszt vízszintes szárát két vállam érintésével jelzem: két karja messzire kitárul, s magához akarja ölelni az egész világot. Uram, milyen nagyszerű szimbóluma az egész életprogramomnak: Az egész világot meghódítani -- elsôsorban önmagamat --, hogy minden lélek általad legyen összekötve az Atyával. Az egész teremtett világot köréd gyűjteni, hogy azt az Atyának fölajánlhasd. Úgy érzem, erôsebb leszek, amikor keresztet vetek. A jövôben nagyobb áhítattal teszem. Úgy akarom érinteni homlokomat, mellemet, vállamat, hogy gondolataimat, vágyaimat, tetteimet egészen neked szentelhessem... Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Felajánlás Jézusom, te hívsz engem nagy szolgálatodra. Minden nemeset, ami még rejtve él bennem, egész szívemmel szabad igenelnem, szeretnem és elômozdítanom. Te akartad ezt így. Legyenek ezek az erôk kegyelmedtôl átjárva, s embertársaim szolgálatába állítva. Testi ügyességem párosuljon a lélek tisztaságával, izomerôm a szív nagylelkűségével! Önfegyelmem vállalkozó szellemmel, istenszeretetem felebaráti szeretettel párosuljon. Ha téged követlek, egy percig sem kell arra gondolnom, hogy lemondjak fiatalságom kibontakoztatásáról. Uram, köszönöm, hogy fiatal vagyok, és neked szolgálhatok! Ezért akarok neked fölajánlani mindent, amim van, és semmit sem kívánok megtartani magamnak: Kezem, szemem, testem, szívem, fantáziám, értelmem és akaratom: legyen mind a tiéd, rendelkezz velem teljesen! Segíts, hogy olyan eszközzé alakítsam magamat, amely a te kezedben az emberek javát szolgálja! Felajánlás a Szűzanyának Szűzanyám, aki csendben, elvonultan éltél, s mégis szüntelen úton voltál Isten felé; aki készségesen átadtad magad Isten akaratának az angyali üzenet napján --, elszakadtál mindentôl, s egyedül Istennek szentelted magad: segítettél Erzsébetnek... megláttad a kánai jegyespár zavarát, ... a kereszt lábánál szorongó szívvel vártad Fiad szavait... Kérlek téged, add, hogy megvessek magamban minden kényelemszeretetet, önelégültséget! Te énekelted hálaénekedben: Isten az éhezôket betölti minden jóval, de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat. Ôrizd meg szívemnek Isten iránti szomjúságát, hogy semmi se olthassa el ezen a világon! Adj számomra olyan lelkületet, amely mindig kész, hogy önmagát feledve másoknak szívesen szolgáljon! Engedd, hogy megvalósíthassam életed példáját: Istennek és az embereknek szolgája lehessek! * A budaörsi Mindszenty József Római Katolikus Általános Iskola földszinti gyülekezô termének homlokfalán olvasható: Amikor Isten elbocsát téged teremtô kezébôl, így szól hozzád: Rád bízok minden embert... Külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts rajtuk, adj nekik enni, adj nekik ruhát. Mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, ne hagyd a sötétségbe elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg! Most menj, és élj! A világ a tiéd! ======================================================================== Tested Nagy feladatokra készen Testedet Isten arra teremtette, hogy szolgáljon neked. Készítsd elô tehát feladatára; legyen erôs, egészséges, szívós, ügyes, és alkalmazkodjék akaratodhoz! Sarkaldd a legnagyobb teljesítményre, szorítsd szigorú fegyelemre: Reggel pontosan, gyorsan kelj föl, és tornázz néhány percet! Ne lustálkodj, hanem mosdjál meg alaposan. (Kerüld mind az elhanyagolt külsôt, mind a különcségeket a hajviseletben, kézápolásban, ruházkodásban!...) Táplálkozásod legyen egészséges, egyszerű és kielégítô. (Kerülj minden nyalánkságot! Tartsd meg az étkezés illemszabályait és légy figyelmes, ha valami hiányzik asztaltársaidnak!) Viszontagságot, betegséget, általában minden testi fájdalmat panasz nélkül fogadj! Sportolj! Versenyezz! De légy becsületes ellenfél! Tartásod legyen egyenes, húzd ki válladat, mélyeket lélegezz, járásod legyen határozott, kerülj minden lanyhaságot! Ne vond meg magadtól a szükséges alvást, feküdj le idejében. Dolgozz ügyesen és gyorsan, tarts ki szívósan, azonnal kezdj hozzá munkádhoz, és teljesen fejezd be! Testedet és annak minden részét Isten teremtette. Nincs tehát benne semmi rossz, alsóbbrendű. Éppen ezért tiszteld testedet, hiszen az lelkednek lakhelye és az Isten kegyelmének temploma! Ôrizd meg tisztán, ne légy rabszolgája! Ne pocsékold el életedet, mint oly sokan mások, akik nem ismernek más örömöket, mint a testi vágyak gyönyöreit! Tested-lelked megôrzése érdekében rá kell szánnod magadat, hogy fölmérd képességeidet, fölfedezd gondolatvilágod gazdagságát, akaratod erejét, és mindenekelôtt Isten jelenlétét a szívedben! Nézz a megváltás után kiáltó világra: a szenvedôk segítségre szorulnak! Vedd észre a szolgálatot, amellyel az embereken segíthetsz; a lángot amelyet továbbvihetsz! Ha a szenvedély már elhatalmasodott volna rajtad, igyekezz a gyeplôt visszaszerezni! Imádság, gyónás, lelki beszélgetés, a megengedett örömökben való önmegtagadás sokat segítenek ebben! Mindenesetre: ôrizd meg szabadságodat, illetôleg szerezd azt okvetlenül vissza! Úgy alakítsd életedet, hogy mindent, ami a testedet illeti -- a felkelést, étkezést, játékot stb. -- nemes szándékok irányítsák! A test fölajánlása Uram, azért ajándékoztál nekem testet, hogy szolgáljon földi pályámon, teljesítse a feladatokat, amelyeket az örökkévalóság elnyeréséért kell végeznem. A keresztség által lelkemmel együtt testemet is megszentelted. Ma újból felajánlom neked ezt a testet, s szolgálatodba állítom. Segíts, hogy uralkodni tudjak rajta! Legyen mindig engedelmes eszköze lelkemnek, s ne féktelen zsarnok! Tedd rugalmassá mind a munka, mind a pihenés számára; fogékonnyá a kegyelem befogadására, az emberek önzetlen szolgálatára! Kerülni akarok minden ártalmas dolgot: mértéktelenséget az étkezésben, a lustaságot és a fajtalanságot. Idônként meg akarok vonni magamtól olyat is, ami különben megengedett, csak hogy testemet akaratom uralma alá hajtsam. Erôsíts szent tested gyakori vétele által a szentáldozásban, és ôrizz meg testben-lélekben tisztán! S hogy testem valóban a tied legyen, megjelölöm a kereszt jelével: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Az emberek szépségérôl Istenem, elámulok, amikor látom, milyen szépre teremtetted a világot! Köszönöm neked, hogy engem is beköltöztettél e káprázatos szépség egy darabkájába. Kérlek, segíts, hogy ne csak másokért akarjak szép lenni és magamat csinosítani! Mindenekelôtt neked tessem, aki maga vagy a végtelen szépség! A csúnya ember imádsága Uram, reggel a tükörbe néztem. Megvallom neked, elszomorodtam. Eddig is tudtam, hogy csúnya vagyok de ma -- nem tudom, miért -- különösen fájt, hogy ezt meg kell állapítanom magamról. Ha széparcú embereket láttam, bizony sokszor lázadoztam döntésed ellen, és kutattam, miért kell nekem csúnyának lennem. Különösen akkor öntött el a keserűség, amikor azt láttam, hogy társaságban mindenki a jóképű emberekhez vonzódik. Azokkal akar együtt lenni, azokkal szórakozik. Ha velem szóba is állnak, azonnal faképnél hagynak, ha feltűnik egy nálam rokonszenvesebb valaki. Mondd, Uram, mit akartál, amikor ilyen csúnyának alkottál engem? Azt bizonyára nem, hogy irigykedjem másokra. Add, hogy legalábbis én ne a szép arc vagy a jó alak szerint értékeljem az embereket. Adj komoly igyekezetet, hogy mindig az egész embert nézzem, és adj szemet, amely a szép arc mögött éppen úgy, mint a csúnya mögött a lelket keresi. Segíts, hogy ne kerekedjék fölül bennem a kisebbrendűség érzése. Ne tartsam magamat kevesebbnek, mint azokat, akik a közfelfogás szerint szépek. Segíts, hogy legyôzzek minden gátlásosságot, és bátran menjek az emberek közé. S merjem önmagamat adni nekik. Tudom, Uram, hogy nekem is vannak értékeim, hiszen te nem vagy igazságtalan senkivel szemben sem. Ha az egyik oldalon elvettél valamit, akkor azt a másik oldalon bôkezűen visszaadtad. Add, hogy észrevegyem, mivel kárpótoltál engem a testi szépség hiánya miatt, és azt az adottságomat, okosan és jól kifejlesszem. Segíts, hogy kesergés és érzékenykedés helyett komolyan törekedjek arra, hogy lelkem szépsége és finomsága ragyogjon a szememben, kiverôdjék csúnya arcomon, és megszépítse azt. Légy velem, hogy jósággal pótoljam azt, ami szépségembôl hiányzik, és így kiegyensúlyozott, boldog ember legyek, aki másokat is boldogítani tud. Ámen. Katona Nándor Játék elôtt Ébresszen föl bennünk jó erôket ez a játék, Uram, hogy utána friss kedvvel lássunk mindennapi munkánkhoz! Add, hogy mindegyikünk úgy játsszék, ahogy csak tud, s ahogy szeretne, s hogy egy percre se tévesszük szem elôl a játékszabályokat! Segíts, hogy minden helyzetben megôrizzük az igazi csapatszellemet, amelyet ez a játék még szorosabbá kell hogy kovácsoljon! Vagy rövid, egyéni megfogalmazásban: Neked ajánlom, Uram, ezt a játékot! A te kegyelmed segítségével akarom elérni, hogy mindenki elégedett legyen velem. Sportolás elôtt Istenem, apostolod, Szent Pál írja: Nem tudjátok, hogy testetek Isten temploma, és Isten szent Lelke bennetek lakik? Ezért dicsôítsétek meg az Istent testetekben! Tudom, ez a te tanításod. Örömest követem, s tisztelettel veszlek körül testemben. Úgy lakjál benne, mint aranyos kehelyben! Amikor a sportban edzem, fejlesztem testemet, eleven templomot építek számodra. Segíts ebben, tégy erôssé, kitartóvá! Ámen. Tisztaságért Szűzanyám, néha úgy érzem, nagy belsô nyugtalanság bolygatja meg szívemet. Vannak dolgok, amelyeket látva és hallva meghökkenek, bizonytalanná válok. Lelkem legmélyén elkeseredett harc dúl a bűn csábítása és akaratom között, hogy Isten kegyelmében maradhassak. Tisztaságos Anya, emlékeztess ilyenkor arra, hogy a tisztaság az önfegyelemnek, mértékletességnek erénye, és nem iga, melynek súlya alatt görnyed az ember, hanem szárny, amely tisztultabb magasságokba emel! Ne tűrd, hogy átengedjem magam a kísértésnek, s ezzel egészségemnek, szellemem és akaratom fejlôdésének kárt okozzak, szent Fiadat pedig megbántsam! Csöndesítsd le háborgó szívemet, vidámítsd föl, töltse el Jézus Krisztus iránti mély szeretettel, hogy ôt a világ minden öröménél többre becsüljem! Leány imádsága lelki tisztaságért Uram, Jézusom! A tied vagyok -- a te képmásodra teremtve. Lelkemen a te eltörölhetetlen kegyelmi jegyedet hordozom. Ezt véste szívem mélyébe és homlokomra a keresztség és a bérmálás szentsége is. Testet készítettél nekem, nemes feladatot lelkem számára. Te adtad neki az erôt és képességet, hogy virágozzék, érlelôdjék. Most sokat kell megôriznem, hogy egyszer sokat ajándékozhassak. Add meg kegyelmedet a teljes kibontakozáshoz anélkül, hogy szívemet megsebezzem, megbolygassam. Tudom, Uram, hogy ezért sokat kell fáradnom, de minden szépet, nemeset csak nehéz, súlyos harc árán lehet megszerezni! Nélküled semmit sem bírok, veled mindent. A csábítás, kísértés mindig a nyomomban van, ezért kérlek: jöjj, segíts kegyelmeddel, hogy ebben a küzdelemben mindig gyôzni tudjak! Legyek szabad! Szűzanyám, te tudod, milyen nehéz a bilincseket viselnem. Most érzem csak, mennyire fáj, hogy elpazaroltam ifjúságom szép éveit, amikor tiszta tekintettel nézhettem volna a világba és önmagamba! Mennyire igazuk volt azoknak, akik óvni akartak a bűn hatalmától! Hozzád jövök, legtisztább Szűzanya, végy engem karjaidba, fogadd el megbolygatott testemet, zavart fantáziámat, szomorú szívemet, akaratom gyengeségét! Add meg, kérlek, hogy újra tiszteljem testemet és a benne rejlô erôket, amelyeket rám bízott az Isten. Erôsítsd meg akaratomat! Szélesítsd látókörömet! Vegyem észre környezetemben a szükséget és a feladatokat, hogy segíthessek! Mutass rá a jóra, amelyet tennem kell! Bukásom elôtt minden a gyönyörre csábított, utána azonban csak üresség maradt és keserű kiábrándulás... Lehettem valaha boldog, amikor nem a kegyelem állapotában éltem? Mária, Szentséges Anyám, kérlek, add vissza nekem ifjúságom tisztaságát, békéjét, és fiatal éveim örömeit! Add, hogy Üdvözítôm barátságát a világon mindennél többre értékeljem! * Ki farag bennünket egészre, ha nincs kemény vésônk, hogy magunkat vésne, ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, legfájóbb mélyünkbe belefújó? Szenvedésre lettünk mi. Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: Óh hány éles vasnak kell még rajtunk faragni, míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya beállítson majdan szobros csarnokába. Krisztus Urunk, segíts meg! Babits Mihály ======================================================================== Érzékszerveid Nagy feladatokra készen Érzékszerveid is segítenek abban, hogy feladataidat teljesíthesd! De mégis korlátozottak, és gyakran szeszélyesek. Nem szívesen engedelmeskednek. Futnak minden gyerekség után, ami az útjukba kerül. Válogatás nélkül bűvkörébe kerülnek sok mindennek, amit éppen meglátnak, meghallanak, vagy kezük ügyébe kerül. Ha pedig nem vigyázol, sok limlomot összehordanak, amelytôl nem tudsz aztán szabadulni, s így lelki elôrehaladásod útját állja. Ezért kell ôket jó alaposan ellenôrizni. Különösen tekintetedet. Olykor tagadj meg tôle némely megengedett kíváncsiságot is, hogy megmutasd: te vagy az úr a háznál! Fékezd meg fantáziádat, amely sokszor a legkisebb érzéki benyomásra is könnyen fellángol, és megzavarja lelki életed egyensúlyát! Ne csodálkozz szeszélyein, rendezetlen, furcsa képein, amelyeket eléd varázsol! Ha csapongásait, tévelygéseit fölismered, vezesd vissza a helyes útra úgy, mint azt a gyermeket, akit óvunk a tűz közelségétôl, s ezért gyufa helyett képeskönyvet adunk a kezébe!... Érzékszerveid segítségével ismered és szereted meg a természetet. Tekints vidám szívvel a zúgó erdôre, a hullámzó búzamezôre! Hallgasd értô lélekkel a hegyi patak csobogását, a madarak énekét! Érezd meg az erdôk, mezôk illatát; érintsd meg a nyíló rózsát, a szélben ringó kalászokat! Élesítsd érzékeidet megfigyelésekkel, melyeknek eredményei életed késôbbi folyamán nagy hasznodra válnak! Szeresd a liturgiát! A liturgia minden érzékszervedet leköti. Istenhez emel, lelked legmélyéhez szól. Engedd, hogy magával ragadjon az orgonaszó, a liturgikus színek, a gyertyák lobogó lángja, a virágok, az egész szertartás... Isten szép világában Atyám, te teremtetted a világot, amely segít, hogy megismerjelek, és mind jobban megszeresselek. Minden fénysugár, minden virág, minden új pillantás a jövôbe egy néma parancs, amely a hozzád vezetô meredek ösvényre szólít. A harmatos reggel, a hajnali kakasszó, a susogó szellô, a lágy, puha kenyér az asztalon -- a te jóságodról beszél. Sajnos, lelkem nem eléggé figyelmes arra, hogy téged megtaláljon minden dologban, amely körülvesz engem. Adj ezért fiatalos, éber, rajongani tudó lelkületet, amely sohasem fárad bele a természet csodálatos énekének hallgatásába! Segíts rábukkanni színekben, hangokban gazdag isteni elgondolásaidra, mint ahogy az olvasó megismeri a betűk és a szavak mögött az író gondolatát! Váljék a természet számomra csodálatos templommá, amely minden egyes részletében a te dicsôségedet hirdeti! Érzékszerveink felajánlása Néha nem tudom, mit is kérjek, pedig olyan sok megköszönni valóm volna. Vannak például emberek, akiknek minden óhajuk, vágyuk ebben az egyetlen sóhajban merül ki: Uram, add, hogy lássak! Uram, add, hogy halljak!... És én, Uram, én látok, ... hallok, ... beszélek. Mégis milyen ritkán jut eszemben, hogy ezekért köszönetet mondjak. Meg akarom mindezt köszönni. Különösen szemem világát, hogy láthatom a fényt, a színeket -- és édesanyám arcát. Köszönöm a nyelvet, amelynek segítségével kifejezhetem gondolataimat, kívánságaimat! Köszönöm, hogy érzem az illatokat, és megtapinthatom a világ tárgyait! Te ajándékoztad mindezt nekem, s most felajánlom ôket neked: érzékszerveimet, amelyeket csak a te akarod szerint akarok használni. Csak azt akarom látni, hallani, ami jobbá, nemesebbé, gazdagabbá tesz. Ajkam csak az igazságra nyíljék, minden beszédem örömet szerezzen! Mértéktelenséget, puhány érzékiséget nem tűrök meg magamban! Minden érzékszervemet finomítani, tökéletesíteni akarom, hogy téged mindjobban szolgálhassalak. Imádság a mindenütt jelenlévô Istenhez Add meg, Uram, hogy minden történésben fölfedezhesselek téged! Add meg azt a finom megérzést, amely alázatossá teszi az embert a teremtett dolgok iránt; azt az érzékeny felfogóképességet, amellyel kiolvashatom a dolgokból csendes üzenetedet! Mert te, Örök Ige, emberré lettél, és éppen ezért nem akkor jutok hozzád közelebb, ha eltávolodom az emberi dolgoktól, hanem ha mindinkább ember vagyok -- a te elgondolásod szerint. Mint keresztény, szeretnék veled együtt imádkozva végigvonulni az egész teremtésen, amely az utolsó porszemig a te alkotásod. Téged talállak benne mindenütt, mindenben! Nem nehéz megtudni, hol vagy, de csaknem lehetetlen megmondani, hol nem vagy. Önmagunk elviseléséért Istenem, segíts, hogy soha ne lázadozzam azért, mert testileg nem olyan vagyok, amilyennek én szeretném. Hogy alakom nem olyan szerencsés, arcvonásaim nem olyan harmonikusak, mint másoké. Segíts, hogy természeti adottságaimat el tudjam fogadni olyanoknak, amilyenek, s ne tegyek állandó összehasonlításokat, hogy másoknak mennyivel könnyebb a dolguk. Hiszen nem tudhatom, hogy ôk nem küszködnek-e sokkal többet indulataikkal és szenvedélyeikkel, mint én. Segíts, hogy ne zúgolódjam szellemi képességeim mértéke miatt se. Ne fájjon nekem, ha másokat élesebb értelemmel áldottál meg, mint engem. S ha valaki szellemességét csillogtatja, soha ne akarjam elhomályosítani ragyogását. Egyébként is te öröktôl fogva láttad, amit én nem láthatok, hogyha egy kicsit is szebb lennék, az talán vesztemre szolgálna; ha természetem csak valamivel is szerencsésebb lenne, akkor esetleg föladnám az önmagammal folytatott harcot, és lejjebb csúsznék, mint ahol most állok; s ha némileg is több szellemi képességet juttattál volna nekem, könnyen elsodorhatna a kevélység. Add, hogy megértsem: a meg nem kapott talentumokkal nem kell elszámolnom. De amit adtál, azt kamatostul várod vissza tôlem is, másoktól is. S a számadás nem lesz könnyű senkinek, de különösen nem a szépeknek, a szerencsés adottságúaknak és a kiváló értelmi képességűeknek. Nagyon könyörgök, Istenem, azért a kegyelemért, hogy soha egy pillanatra se legyek irigy azokra, akik akár testi vonatkozásban, akár szellemi téren, akár lelkiekben többek és különbek, mint én vagyok. Sôt, inkább készségesen ismerjem el bennük ajándékaidat. Add, hogy nekikeseredés nélkül tudomásul vegyem a valóságot még akkor is, ha az számomra az elsô pillanatban talán leverô. Add, hogy megbékéljek önmagammal. Ha néha-néha keserű szájízzel vagyok kénytelen megállapítani magam semmiségét, ha itt-ott túlzottan hajlom a pesszimizmusra. Istenem, adj világosságot, hogy meglássam: ez nem alázatosság, hanem kevélység. Hiszen csak az olyan önkritikának és önismeretnek van értéke, amely arra vezet, hogy ne bízzam önmagamban, de annál jobban bízzam benned (Szent Ágoston). Ha csüggedés vagy kétségbeesés a következménye, akkor túlzott önértékelést takar, amitôl szabadíts meg engem. S végül támogatásodat kérem, hogy abból, ami most vagyok, komoly igyekezettel és elszánt lendülettel kihozzam azt, ami adottságaimmal és körülményeim közt lehetek. Mert azt tudom, hogy te tôlem is vársz valami olyat, amit csak én tudok megvalósítani, senki más. Kegyelmeddel akarom is ezt teljes egészében. Add áldásodat igyekezetemre, Uram, Istenem. Ámen. Katona Nándor ======================================================================== Szíved Nagy feladatokra készen Isten szeretetbôl teremtett téged, s arra hív, hogy a teremtett világnak, a végtelen szeretet művének tökéletesítésében részt vegyél. Ezért adott neked szeretô szívet. Isten azt akarja, hogy mélyen érzô szív dobogjon benned. Ne engedd, hogy szíved fagyossá, érzéketlenné váljék! Nem élhetsz mindenbe belenyugvó, mindennel elégedett, nemtörôdöm életet. Ellenkezôleg: mindinkább tápláld az emberek iránti szeretetedet. Istennek is ezzel szolgálsz a legtöbbet. De az emberek életében mindennek megvan a maga veszélye; testednek, értelmednek, akaratodnak, mindenekelôtt pedig szívednek. A sötétség erôi minden eszközzel megkísérlik, hogy szívedet elhódítsák és tönkretegyék. Ezért éberen ôrködj felette, s vigyázz minden rezdülésére! Igaz szívért Szűz Mária, szeretetreméltó Anyám, adj nekem szíved szerint való szívet, amely kitart elhatározása mellett, és tántoríthatatlan a hűségben!... Olyan szívet, amely tele van szeretettel, amelybôl sugárzik a jóság, és nem zárkózik el senki elôl... Olyan szívet, amelyet hús és vér éltet úgy, hogy nem válik a hús és vér szolgájává... Olyan szívet, amely gyorsan felejti a megbántásokat, és mindig kész a bocsánatra... Olyan szívet, amely örülni tud a jókedvűekkel, és együtt érez a szenvedôkkel... Szívet, jót, szelídet, amely nem ítél meg senkit, és nem szűnik meg bizakodni... Olyan szívet, amelyet Krisztus tart igézetében, s amely elmerül az ô végtelen szeretetében... Ámen. * Az igaz keresztény szívét öröm tölti el, ha akár a környezetében, akár a világ távoli szögletében olyasmi történik, ami Isten országának ügyét, az emberek boldogulását, a népek megbékélését elôbbre viszi. Ugyanakkor elszomorítja mindennemű háborúskodás, erôszak, természeti csapás, betegség, szerencsétlenség, rosszindulat, történjék ez bárhol a földön. Nem mehetünk el közömbösen és érdektelenül az események mellett, különösen nem az emberek mellett, akiket ezek az események közvetlenül érintenek. De amíg a világ dolgait alig vagy sehogy sem befolyásolhatjuk, a közvetlen közelségünkben élô emberek sorsát sok apró figyelmességgel elviselhetôbbé, derűsebbé tehetjük. (Vajon nem tesszük ezzel jobbá a ,,nagyvilágot'' is?) Ez a törekvésünk a felebaráti szeretet elsô, bevezetô lépcsôfoka, és még csak különösebb akaraterôt sem igényel, csupán egy kis figyelmet, együttérzést. Ha valami örvendetes esemény történik életünkben, mindannyiunknak jólesik, ha ezt környezetünk is észreveszi. Ugyanakkor enyhül fájdalmunk, ha tapasztaljuk, hogy megpróbáltatásainkban mások is együtt éreznek velünk. Jól meglátta ezt már Szent Pál, amikor arra buzdított, hogy örvendezzünk az örvendezôkkel és sírjunk a sírókkal. (Róm 12, 15) Amikor tehát találkozol valakivel, gondolatban azonnal fuss végig életének újabb állomásain, s vedd számba, mi történt vele, mit hallottál, tudtál meg róla, amihez gratulálhatsz, vagy együttérzésedet kifejezheted. Családi események: eljegyzés, esküvô, keresztelés, mind ok, alkalom arra, hogy kinyilvánítsd örömödet. Vedd észre a legkisebb sikert a másik ember életében: a sikeres vizsgát, a jól befejezett tanévet, a szebb lakást, a jól sikerül nyaralást, a betegségbôl való szerencsés felépülést, az ízletesen elkészített ebédet, egy szépen megvarrt ruhát, mindent, de mindent, ami neki kedves, ami neki jó, ami ôt boldoggá teszi, ami legjobban betölti életét. Vedd észre, és szívbôl mondd, hogy te is örülsz neki! Ugyanúgy mondd meg, juttasd kifejezésre, hogy neked is fáj, ami ôt bántja, s próbáld meg néhány keresetlen szóval vigasztalni. S mindezt nem csupán illendôségbôl, hanem ôszinte, keresztény felebaráti szeretetbôl. Elkeserítô, hogy olykor a keresztények is teljesen lélektelenül mennek el egymás öröme, bánata mellett. Ehelyett szinte keresnünk kellene az alkalmat, hogy érezzék: sorsuk érdekel bennünket, törôdünk életük alakulásával, vagyis hogy pontosabbak legyünk: szeretjük ôket. Ezért minden személyes találkozáskor, telefonbeszélgetésnél, levélírás elején ne magadról, ne a magad problémáiról kezdj vég nélkül áradozni, hanem ehelyett te kérdezz, te érdeklôdj a másik sorsának alakulása iránt. És mindig, minden körülmények között mindenkit inkább dicsérj, buzdíts, bátoríts, mint korholj, kritizálj. Lásd meg a legkisebb javulást, a legparányibb eredményt, és azonnal bátoríts! Az emberek melegségre, biztatásra, ôszinte jó szóra vágynak. Miért éppen mi, keresztények tagadnánk meg tôlük? Ha vendégeid jönnek, te gondoskodj arról, hogy lelkileg felfrissülve távozzanak, s ezért te kérdezz, te érdeklôdj, te próbálj kedvükbe járni, te keresd az ôket legjobban érdeklô beszédtémát, te szerezz nekik elsônek örömet azzal, hogy kinyílik feléjük a szíved, hogy fontos számodra minden, ami velük kapcsolatban történik. Vendégünket órákig ültetni, s a mi kisszerű, hétköznapi gondjainkkal halálra untatni: egyenlô a teljes leértékeléssel. Akkor is, ha ez nem tudatos a részünkrôl. Aki a keresztény felebaráti szeretetnek erre a minimumára sem képes, annál még gondolatban sem merülhet fel a következô fokozat, nevezetesen az, hogy cselekvôleg, aktív segítôkészséggel nyúl bele a másik életébe. Savonaroláról jegyzi fel valamelyik életrajzírója, hogy amikor a lángok már felcsaptak lábánál, valaki fellépett hozzá a máglyára, hogy még egy utolsó szót váltson vele. Mit gondolsz, mi volt a füstben fuldokló Savonarola elsô szava? Talán panaszkodni kezdett, hogy ártatlanul meg kell halnia? Nem. Csupán ennyit mondott barátjának: Vigyázz, nehogy megégesd magad! -- Élete utolsó órájában is a másikra figyelt, a másik sorsával törôdött, nem a maga szerencsétlenségével. Erre a fokra bizonyára kevesen jutunk el. De a keresztény felebaráti szeretet minimumához nem is kell ekkora hôsiesség. Csak látó szem, érzô szív, vizsgáló tekintet és egy csepp segíteni akarás. Amikor valakivel találkozol, amikor valaki belép hozzád, vedd észre, hogy fáradt, vedd észre, hogy még mindig a kezében tartja a csomagját, vedd észre, hogy leülne valahol, ha hellyel kínálnád, hogy szeretné legalább megmosni a kezét (talán hogy egy korty vizet is ihasson), vedd észre, hogy falna egy harapást, és azt, hogy tudni szeretné, hol szállhatna meg olcsón a városban, ha neked meg sem fordult a fejedben, hogy meghívd magadhoz. Minden mozdulatunk, minden pillantásunk, minden kiejtett szavunk egy- egy bizonyítvány kereszténységünkrôl. Elmulasztott tetteink, ki nem mondott szavaink ugyanúgy. Ha ezen a kezdeti szinten nem álljuk ki a próbát, még nincs jogunk a kereszténység nevében beszélni. Mert érdektelenségünk, mások iránti közönyünk csírájában járatja le a krisztusi eszméket. Meg kell tehát próbálni legalább kicsiben hűnek maradni. Már kezdhetem is. Mindjárt itt a családban. Kitűnô gyakorlótér! Édesanyám, édesapám, testvéreim nemsokára hazaérnek. Hallom lépteiket. Elébük sietek. Csomagjukat elveszem. Érezzék, hogy vártam rájuk. Figyelek minden mozdulatukra. Apró jelekbôl megpróbálom elôre kiszámítani, mikor, miben lehetek szolgálatukra, felüdülésükre, szórakoztatásukra. Érdekes lélektani játék ez. Érdemes volna másokkal is játszani. Mondjuk az egész emberiséggel. Ez persze nem megy, de megteheted szüleiddel, testvéreiddel, az elsô szembejövô emberrel. És még akkor is, ha velünk nem játszanak... Szüleid Nem vagy már gyermek, senki sem várja tôled, hogy állandóan édesanyád szoknyája mellett üldögélj, vagy édesapád kézenfogva vezessen. Mégis szomorú dolog lenne, ha azt kellene megállapítanod magadról, hogy barátaiddal udvariasabb, szolgálatkészebb vagy, mint szüleiddel; hogy szívélyes és elôzékeny vagy teljesen idegenekhez, akik neked életükben talán semmit sem tettek, s szenvtelenül közömbös azok iránt, akiknek mindent köszönhetsz... Való ez? Szüleid szíve hangosabban dobban az örömtôl, ha irántuk érzett vonzalmadat külsôleg is kinyilvánítod. Barátságos szavaid, szíves szolgálatod, meleg érdeklôdésed mindjárt derűsebbé teszi életüket. Miért vonnád meg tôlük mindezeket? Képzeld el, milyen figyelmes lehetett Krisztus az ô édesanyja iránt! Ô is volt egyszer abban a korban, amelyben most te. Gondold csak meg, hogyan viselkedne ô a te helyedben! Kövesd az Isten Fiának példáját! Isten azt akarja, hogy a te magatartásod is hasonló legyen. Imádság szüleidért Jóságos mennyei Atyám! Irántam való nagy szeretetbôl apát és anyát ajándékoztál nekem itt a földön. Rendelésedbôl és teremtô erôd által ôk adtak nekem életet. Ôk kereszteltettek meg, s így lehettem Isten gyermeke. Ôk védtek, védenek és oltalmaznak ma is minden bajtól, veszélytôl. Az élet gyakran nehéz terheket ró a vállukra. Súlyos megpróbáltatásokat kell elviselniük. Komoly gondok nehezítik napjaikat. Uram, könyörgök hozzád apámért, anyámért! Jutalmazd meg ôket azokért a testi és lelki javakért, amelyeket nekem nyújtottak, és nyújtanak ma is. Adj nekik erôt, buzgalmat, hogy akaratodat szívesen teljesítsék! Tartsd meg ôket jó egészségben, tisztességben, becsületben! Vigasztald meg ôket, ha a mindennapi élet sok gondja-baja közepette erôt vesz rajtuk a csüggedés! Taníts meg engem arra, hogy szüleimet szeressem, rájuk mindig fölnézzek, hibáikat megértsem! Néha elôfordul, hogy valamiben ellenükre akarok tenni. Ilyenkor juttasd eszembe, hogy Örök Fiad is alárendelte magát itt a földön akaratodnak! Terjeszd ki védô kezedet családunk fölé és add, hogy egyszer mindannyian találkozzunk az örök otthonban, amelyet Fiad készített számunkra! * ,,Kiáltvány minden szülôhöz'' -- Mindenekelôtt meg szeretnénk nektek köszönni, hogy életre hívtatok és megszültetek bennünket. Mert jobb ezen a földön élni, mint egyáltalán nem létezni. -- Természetesen nem minden olyan szép ezen a világon. Sok mindennek másképp kellene lennie. Kívánságainkat azonban alig mondhatjuk el valahol. Ezért ma este hadd hozzuk tudomásotokra: -- Elôször is azt kérjük tôletek, hogy egy kicsivel több idôt szenteljetek ránk. Oly sokszor vagyunk bizonytalanok, és ilyenkor jól esne kérdezni. Ti azonban ilyenkor azt felelitek: Most nincs idônk, majd máskor... Mi pedig nem kérdezünk többé... -- Ne követeljetek tôlünk olyat, amit magatok sem tesztek meg. Mert így nehéz elhinnünk, hogy komolyan gondoljátok, amit mondtok. -- Meg kell barátkoznotok a gondolattal, hogy a szűk családi kör már nem elégít ki bennünket. Életünk nagyobb része egyre inkább a négy falon kívül zajlik. Ez a napirendünkön jól látszik. A családban pedig amúgy is megvan mindenkinek a saját helye, ahol önmagára talál. Az iskolában vagy barátaink körében ez már sokkal kalandosabb. Mi azonban nemcsak szívesen megyünk el otthonról, de ugyanolyan szívesen és örömmel jövünk haza is, ha tudjuk, hogy nem zsörtölôdtök velünk. -- Érzékenyek is vagyunk. Ne nevessetek ki bennünket emiatt! Nektek harminc év alatt elég idôtök volt például arra, hogy kitapasztaljátok, milyen frizura illik hozzátok -- kivéve a kopasz apákat --, mi viszont még sok mindent meg szeretnénk próbálni. -- Amikor a munkából hazajöttök, rendszerint idegesek, ingerlékenyek vagytok. Ezért inkább azt tanácsolnánk, hogy legalább egy fél óra hosszat ne adjatok nekünk se jó tanácsokat, se utasításokat. Legyen ez az idô tabu a nevelés számára. -- Ne essetek kétségbe miattunk! Mi sem vagyunk kétségbe esve miattatok. Szeretô fiaitok és lányaitok (A lipcsei ,,Tag des Hernn''-bôl fordította Varga Péter Pius) * Jóságos Mennyei Atyánk! Te ismersz minket, ismered a keresztet, melyet már életünk kezdetén vállunkra tettél. Kérünk, hallgass meg bennünket is, akik nem kaptunk szeretetet a családban, akiknek nem jutott soha egy elismerô szó, akik sohasem éreztük édesanyánk simogató kezét, akiket mindig durván ellöktek, akik csak szidalmakat és verést kaptunk mindenért, akiket elhagytak a szüleik, akik csak hányódunk intézetbôl intézetbe, akiket nem is akart anyánk a világra hozni, akik még sohasem láttuk szüleinket, akiknek nincsenek sehol a világon rokonaink, akik mindenkinek csak terhére vagyunk, akikbôl már majdnem kiirtották a szeretetet... Urunk, Jézus Krisztus, kit oly mélyen megaláztak itt a földön, mutasd meg nekünk, miképpen adhatjuk vissza a világnak, az embereknek mindazt, amit sohasem kaptunk meg tôlük! Segíts, hogy felismerjük: ma is fájó sebeink csak akkor gyógyulnak meg igazán, ha osztozunk küldetésedben, és megalázva, félredobottan is felkínáljuk szívünket az embereknek. Add, hogy a bennünk eltiport gyökér új életre keljen, a lelkünk mélyére temetett szikra újra fölizzék, és fölmelegítse, bearanyozza körülöttünk azt a világot, amely olyan keveset törôdik velünk, melynek eddig nem kellettünk... Keresztre feszített, mindenkitôl elhagyott Jézus! Mi tudjuk, mit jelent a gúny, a kitaszítottság. Végy bennünket magad mellé megváltásod művében, és mi hűséges társaid leszünk... Szűz Mária, sokat szenvedett mennyei Édesanyánk! Oltalmazd, bátorítsd botladozó, de mégis csúcsokra törô árva, magányos gyermekeidet! * Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva. Üljön le a magányba és hallgasson, amikor ráteszi az Úr. Talán van még remény. Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal. Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre. Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában. (Jer. Sir. 3,27--32) * Cigánygyermek imája Mennyei Atyám! Én csak egy kis cigánygyerek vagyok. Apámat, anyámat lenézik a többiek. Nekem is ez lesz a sorsom? Az osztályban elhúzódnak tôlem. Ha valami eltűnik, elvész, a tekintetek rám szegezôdnek. Mindenki engem gyanúsít. A osztályban pontos hierarchia van. Én legalul vagyok. Legutolsó padban ülök. Nem akar mellém ülni senki. Az udvarban nem játszanak velem. Senki sem választ engem párjának. Istenem! Ha téged Atyámnak szólíthatlak, akkor ôk a testvéreim... Ha sorba kell állnunk, én legutolsónak maradok. Egyedül. Mert páratlan az osztálylétszám. És nem beszélgethetek senkivel. Nekem kelletlenül válaszolnak. Már nem is kérdezek. Inkább csak hallgatok magamban. Kérdéseimre magam válaszolok. A másik osztályban is van egy cigánygyerek. A többiek elôtt nem szívesen találkozunk, nem szívesen beszélgetünk egymással. Ilyenkor kicsúfolnak bennünket. Csak hazafelé, amikor már üres az utca, olyankor egymás mellett megyünk szótlanul. Ugyanazt akarjuk egymásnak elmondani. Mégis hallgatunk. Egymás elôtt is szégyelljük magunkat. Azt, hogy cigányok vagyunk. Anyánk is szégyelli... Mindenható Isten! Te akartad, hogy cigányok is legyenek a világon, s azt is, hogy én cigánynak szülessek. Le sem tagadhatom. Látják rajtam. Bélyegként viseljem? Ne engedd, Uram, hogy gyökeret verjen bennem a kisebbrendűségi érzés! Ne engedj szolgalelkűvé válnom! Ne engedd elhatalmasodni rajtam a keserűséget, az emberek iránti gyűlöletet! Akkor se, ha elutasítanak, és még a segítséget sem fogadják el tôlem. Uram, te minket, cigányokat hátrább állítottál a pályán, amikor felsorakoztattál bennünket az élet nagy versenyfutására. Ezért elkeseredtünk. De azt is láthatjuk, miként rohannak vesztükbe azok, akik az élvonalból indultak. Uram, te akartad, hogy én is cigánynak szülessek. Apám megpróbált küzdeni, fölemelkedni. Anyámmal ritkán váltanak errôl szót. Az én sorsom is ez lesz? És a többi cigánygyereké is? Hát sohasem lépünk ki ebbôl a sorsból? Hát nem születik valaki közülünk, aki élünkre állna? Aki visszaszerezné becsületünket az emberek elôtt? Aki megmutatná, hogyan vívhatjuk ki tekintélyünket anélkül, hogy meg kellene tagadnunk cigány mivoltunkat? Megvetettek, lenézettek, félreállítottak Istene, könyörülj rajtunk, segíts minket! Add, hogy ne sebeinkre figyeljünk, hanem ajándékaidra; a bennünk lévô értékekre, melyekkel egész népünket gazdagíthatjuk. Uram, én hiszek népem fölemelkedésében! Áldd meg, Uram, s ne hagyd soha magára tebenned bízó cigány népedet! Ámen. * A keresztény ember örökké úton van, üdvössége beteljesedése felé. Minden nap közelebb hozza Krisztushoz. Éppen ezért tudja, hogy nem elég egyszer megtérni. A keresztet mindennap fel kell venni, és mindennap egyre tökéletesebb, odaadóbb szeretettel. Aki így él, az a sötétségbôl a világosság felé halad. Minél inkább leveti a ,,sötétség tetteit'', annál nagyobb lesz benne a világosság. A keresztény életben nincs megállás, nincs vakáció, mert aki nem halad, az visszasüllyed. Úgy kell élnünk, hogy tetteinkkel bármikor arcpirulás nélkül a világ elé léphessünk. Magunkra öltjük Krisztust, vagyis Krisztus életét másoljuk le életünkkel. Ez a munka nem megy önmegtagadás nélkül. ,,Ne dédelgessétek testeteket''. A komoly keresztény élet már önmagában véve elég önmegtagadást kíván meg. Jakubinyi György ======================================================================== Hazaszeretet Nagy feladatokra készen Isten akaratából születtünk magyarnak. Természetes ezért, hogy magunkénak érezzük magyar népünk múltját, sorsát, hivatását. Örülünk annak, amiben nagy -- szomorkodunk amiatt, amiben vétkes, nekünk is fájnak sebei, megpróbáltatásai. Isten azt akarja, hogy szeressük hazánkat, éljünk, küzdjünk és dolgozzunk érte az Úr Jézus példája szerint, aki Jeruzsálembe való bevonulásakor könnyeket ontott romlásba sietô nemzetéért. Nekünk, katolikusoknak kétszeresen is kötelességünk a népünk és közösségünk iránti mélységes, tevékeny szeretet. Ránk, magyarokra is nemes és szent felelôsséget ró múltunk: egyházunk tette nemzetté a honfoglaló magyarságot, szentjeink apostoli buzgósága és papjaink munkássága tett bennünket kultúrnéppé. Az Árpádok, Nagy Lajos, a Hunyadiak, a Zrínyiek, a Rákócziak, Széchenyi és Deák Ferenc örökösei vagyunk. Nem szabad eltékozolnunk ezt az örökséget! A hazaszeretet nem ékes szavakat, még kevésbé kihívó tűntetést kíván, hanem hűséget és munkát. Népünket szeretni annyit jelent, mint lelkiismeretesen és hűségesen teljesíteni kötelességeinket. Egész lélekkel betölteni hivatásunkat, példát adni, és példával terjeszteni az igazlelkűséget, a megvesztegethetetlen becsületességet és az áldozatkészséget. Minden, ami az igazságért, a becsületességért van, népünkért van. Minden, ami az igazság, becsület és önzetlenség ellen van (részrehajlás), vesztegetés, gôg (kötelességmulasztás stb.) népünk jövôjét ássa alá. Az egyes emberek élete csak jellemen épülhet, népünk jövôjét csak jellemek tarthatják fönn. Hazánk iránti szeretetünket fűzzük egybe a testvérnépek iránti szeretettel. Soha ne feledjük, hogy minden ember test-vérünk Jézus Krisztusban, bármely nemzethez tartozzék is. Szívesen nyújtsunk ezért testvérkezet minden jóakaratú embernek, és népünk iránti szeretetünket soha ne engedjük bemocskolni túltengô nemzetieskedéssel, amely gyűlölethez vezet. (Sík-Schütz Imádságoskönyve nyomán) * Azért tehát szerelmes fiam, én szívemnek édessége, jövendô sarjak reménysége, kérlek, parancsolom, hogy mindenütt és mindenekben malaszttól gyámolíttatva, nemcsak atyafiaidhoz és rokonaidhoz, avagy fôemberekhez vagy vezérekhez, vagy szomszédokhoz és lakosokhoz légy kegyelmes, hanem az idegenekhez is és mindenkihez, kik tehozzád jônek. Mert a kegyességnek míve téged mindeneknél nagyobb boldogságra vezet. Légy irgalmas mindenekhez, kik erôszakosságot szenvednek, mindiglen amaz isteni példát tartván a te szívedben: irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem a hatalom nélkül való szűkölködôkhöz is. Légy végezetül erôs, hogy téged a jószerencse felette föl ne emeljen, avagy a rossz szerencse le ne verjen. Légy alázatos is, hogy az Isten téged felmagasztaljon itt és a jövendôben. Légy bizony mértékletes, hogy mértéken túl senkit ne büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy az igazságnak soha ellene ne állj. Légy tisztességtudó, hogy szánt szándékkal soha senkit szégyenre ne vígy. Légy szemérmetes, hogy a gonosz kívánság valamennyi fertôjét, miképpen halálnak ösztökét elkerüljed. Szent István királyunk intelmeibôl II. Rákóczi Ferenc imája magyar népünkért megpróbáltatása idején Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörjed gôgjét, s amint a büntetésben igazságot adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet adj neki: bevalljuk, Uram, ôseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván, valóban megérdemeljük ostorodat. Rászolgáltunk, Uram, hogy nemzetünk dicsôsége elenyésszék, s gyermekeink elfeledjenek magyarul imádkozni. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tôled, Istenünktôl és Urunktól! Mindazáltal, ó, Uram, tekintsd a nyomorúság ez ör-vényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák hozzád felsíró jajkiáltását! Tekintsd a bűnhôdésre kész ártatlanok kiontott vérét, s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteirôl, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylô választott népedet!... Add végül, Urunk, legkegyelmesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid ôreivé lévén utunk nyugalomban és békességben vezessen tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk a bűn szolgaságából és megváltassunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik, mindörökkön örökké. Ámen. * Magyar vagyok Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem ôrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagítja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni, vagy gyengíteni! Én hiszek a testvériségben: a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebbôl éppen mi, magyarok! És micsoda hiba: másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk -- holott már azzal, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék. Én katolikus vagyok: azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló katolikus igazságban! Más szóval hiszek az igazságban, mely túl van politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein: az én egyházam nem nemzeti egyház! Babits Mihály * Ne keserítsen el, ha a kiváló jellemek száma oly elenyészô. Isten kész volt arra, hogy tíz igaz kedvéért Szodoma és Gomora városának megkegyelmezzen. Miért ne óvná meg népünket is a pusztulástól, ha egy kis csapat bátrat talál, amely minden ellenkezô erôvel dacolva hű marad az igazsághoz? Légy jellem, mert nem csupán a te jövôdrôl, hanem egész népünk jövôjérôl van szó! Berencz Ádám Jézus nem volt ,,kemény fiú''. Jól tudta, hogy a világ dolgait nem lehet egy kocsmai verekedés, de még egy légiókat mozgató csata árán sem elintézni. Jeruzsálembe ment, pedig ismerte terveiket. Magatartását nem a tudatlanság, hanem a nagyvonalúság jellemzi. Nem a saját testi épségére vigyázott, hanem a tanításra. Nem testôrökkel vette magát körül, hanem apostolokkal. Nem kompromisszumos javaslatokkal állt elô, hiszen tudta: Isten dolgában nincs alku. Tette a dolgát, és nem hagyta magát megzavartatni. Itt tűnik ki a béketűrés keménysége. Szilárd abban, amit akar, ami a kötelessége, de ha megütik, nem válik verekedôvé, ha becsapják, nem lesz csalóvá: más célért küzd, mint azok, s még az eszközök dolgában sem akar tanulni tôlük. Giczy György Elesett hôseinkért Urunk, ki láttad ôket az utcai sortüzek elôtt, s a tűzzel telt ég alatt: Te láttad szívüket is, s tudsz és lemérsz mindent, ami elsô eszméléseik óta megtöltötte e fiatal szívek poharát. Ismerted lelkük minden zugolyát és mindazt, ami gyermekkoruk óta történt velük azokig a pillanatokig, amikor önként odaadták életüket övéikért és minden magyarért. Kérünk, vedd majd a Te örök fényességedbe ôket éppen ezekért a pillanatokért, amelyekben oly dicsô önzetlenséggel meghozták életük legnagyobb áldozatát. Ezeknek a pillanatoknak magaslatán bizonyára mind tudták, hogy meg kell halniuk. De a nemzet életének és lelkének szabadsága drágább volt nekik, mint a saját életük. Odaadták azt! Kérjük, mossa le róluk a Te szent Fiadnak vére mindazt, amivel az emberi természet gyöngesége folytán valamikor is érhette ôket a köznapi élet bármi apró gyarlósága. Könyörülj rajtuk -- miattunk és érettünk. Könyörülj rajtuk: értünk haltak meg. Hiszen Te magad akartad, hogy minden áldozat, amelyet a kereszténységen és a megváltott emberiségen belül egymásért hoznak az emberek, ott ragyoghasson a Szentek Egyességében. Hallgasd meg most a mi imádságainkat, amelyek Hozzád szállnak értük, a te Szent Fiad vére által átjárt eme Egyességbôl, oltáraid áldozatából, templomainkból, otthonainkból, szülôk és hozzátartozók sírásából, mindünk fájdalmából, és egész nemzetünknek Téged érettünk is engesztelni akaró szenvedéseibôl. Tisztítsd meg és szenteld meg ôket az örök életre, Szentlélek Úristen, ki keresztségük óta fuvalltál köröttük jóságoddal, s aki haláluk pillanatában is ott lehettél velük az utolsó, láthatatlan kegyelemmel! Tedd a szívünket tevékennyé az érettük való imádságra, és az ô áldozatukért cserébe való önmegtagadásokra. Tedd a szívünket erôssé, hogy engeszteljünk Tégedet azért is, amik miatt a nemzet felelôssége is részes: az ô halálukban. Bűnbánó szívvel járulunk Eléd, és azt is ígérjük, hogy méltóak akarunk lenni haláluknak erre az áldozatára. A nemzet életéért mentek halálba -- add nekünk, Urunk, kegyelmeidet, hogy haláluk által tisztább legyen a nemzet élete. Mindnyájunknak, akik élve maradhattunk, add meg a személyeiken túl a nemzet közéletében szükséges erényeket is: a tisztességet és a tisztaságot, a derekasságot és erôsséget, a közérdek szolgálatának alázatát és egyenességét, a bátorságot és az erôs tettrekészséget. Nekünk add íme azt, amit helyettünk érdemeltek ki elôtted a halálukkal. Hisz mégis csak a legtöbbet adták, amit adhattak. Fiatal életüket, amelyet nem érinthet többé a testvér öröme, a szeretett csókja, a gyermek gôgicsélése, a napfény és holdfény s a virágok illata. Járj közbe te is, Szűzanya, mindnyájunk Édesanyja, mindnyájunk közbenjárója, Világ királynôje, Magyarország Nagyasszonya. A Neked szentelt ôszi hónapban estek el. Abban a hónapban, amelyben életednek Istennel együtt való titkait mondja el a szentolvasó, az egész világon. Kérünk azokra az emlékekre, amelyek hozzájuk fűznek Téged! Minden szentolvasó-tizedre, amit bármikor is elmondtak neked. Minden Úrangyalára és Üdvözlégyre, amelyben az Angyal szavaival köszöntöttek Téged. Kiontott vérükre, amely a neked oly kedves Magyarországért ömlött. Szilárdan akarjuk hinni, hogy vérük által még drágább lett ez az ország a Te Anyai szívednek. E hét tôr átjárta szív közbenjárása által enyhítsd az anyai szívek fájdalmát. Járuljon hozzá ezeknek az anyai szíveknek fájdalma is a bűnbánatunkhoz, megtisztulásunkhoz és országunk sorsának jobbra fordításához -- Ámen! 1956 novemberében írta: Ijjas Antal Erdélyi magyar testvéreinkért Istenünk, Atyánk! A történelem e nehéz szakaszában eléd járulunk, hogy könyörögjünk erdélyi magyar véreinkért, akik oly hosszú évtizedek óta idegen hatalom súlyos igáját hordozzák. Állj mellettük, hogy a teher, mely rájuk nehezedik, össze ne törje ôket! Ne engedd, hogy a kilátástalanság reménytelenséggé váljék szívükben! Segítsd meg ôket, hogy magyarságukat, melyet közel ezer éven át a történelem viszontagságai közepette megôriztek, most se sikerüljön kioltani! Könyörgünk, ôrizd meg bennük az ôsi hitet, mely eddig is a lelket tartotta bennük. Ne engedd, hogy kicsinyes önzés, haszonlesés, viszálykodás akadályozza az összetartást, megbontsa az egységet, eltántorítsa ôket tôled. Adj, Uram, népednek hôs lelkű vezetôket, áldozatos papokat, hitvalló hívôket, akik továbbra is önzetlenül szolgálnak téged és azokat, akiket rájuk bíztál. Önts szívükbe erôt, kitartást és reménységet, hogy nemzeti létük fennmaradásáért küzdve békében éljenek az ôket körülvevô más nemzetekkel, s így megvalósítsák a te országodat. Csíksomlyói Szűzanya! Magyarok Nagyasszonya! Még egyszer sem mondták rólad, hogy valakit magára hagytál, aki oltalmadat kérte, és segítségért hozzád folyamodott. Hűségedbôl merítve bizalommal kérünk, oltalmazd és áldd meg erdélyi magyar népedet. És mindannyiunknak eszközöld ki, hogy megmaradhassunk egymásért vállalt felelôsségünkben, egymás oldalán, egymást támogatva, Szent István népének. Ámen. (1990) (A. I.--F. M.) Erdélybe utazók mottója Lehetünk szétvágva harminchét határba, s hordhatjuk a mézet a közös kaptárba, csak a Méhes álljon ragyogón kitárva új határok felett mindig égi tájra. Autón, vonaton széjjel szaladt minden, megújult lelkedben megújulhat minden, csak a Méhes álljon fényességes hitben, szegény magyarokat segítse az Isten! Mécs László {kép} Csíksomlyói keresztút (Bedô Sándor felvétele) Szeretett magyar testvéreim! Szent Erzsébet mindmáig világító példaképe mindazoknak, akik a szolgáló szeretet boldogító útján követik Krisztust. Elsôsorban azonban példaképetek nektek, XX. századi magyar katolikusoknak, fiatalok, hitvestársak, Isten szeretetének mai hirdetôi. Mindenekelôtt hozzátok fordulok, katolikus fiatalok! Tekintsetek Árpádházi Szent Erzsébetre, és törekedjetek megfejteni élete titkát. Krisztusra fogtok találni, akit már ismertek, de akit talán még nem szerettek eléggé. Merjétek odaadni életeteket Krisztusnak és ôbenne testvéreiteknek. ,,Szegények mindig lesznek veletek'' (Jn 12,8), nézzetek körül figyelmesen saját környezetetekben, aztán a kórházakban, kihűlt családi fészkekben, szeretetotthonokban, intézményekben. Meglátjátok azt az idôs testvért, magányos beteget, rokonaitól elhagyott rokkantat, testi- szellemi fogyatékost, akiben Krisztust szolgálhatjátok. ,,Amit egynek a legkisebb közül tesztek, nekem teszitek!'' (Mt 25,40). Hogy Szent Erzsébet szellemében vállalni tudjátok ezt az apostoli küldetést, mélyítsétek el hiteteket Krisztusban, használjátok rendszeresen az egyház által fölkínált kegyelemeszközöket; ,,Lakjék Krisztus a szívetekben'' (Ef 3, 17). Legyetek az Atya irgalmas szeretetének megjelenítôi, hogy hívô és keresô testvéreitekkel együtt ,,föl tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, hogy megismerjétek Krisztus minden ismeretet fölülmúló szeretetét, és beteljetek Isten egész teljességével'' (Ef 3,18--19). II. János Pál Pápa szózata a magyar fiatalokhoz Árpádházi Szent Erzsébet halálának 750. évfordulóján Nagy bankettek, kétórás szónoklatok, görögtűz és vezércikkek nem viszik elôre a haza ügyét -- az ilyen ,,hazaszeretet'' nem sokat ér. Hanem hogy dolgozzál kitartóan, éjt nappallá téve, körömszakadtáig, s hogy légy becsületes, tisztességes minden tettedben, szavadban a legkisebb lépésig, ezt követeli a vallásos élet és az igazi hazaszeretet. Vizsgáld csak meg, miben is áll az igazi hazaszeretet. Vajon abban-e, hogy ragaszkodunk a hajlékhoz, ,,hol születtünk s hol a dajka altatóan dúdolgatott dalt felettünk?'' Ebben is. De még ez nem teljes hazaszeretet. Hát abban áll-e, hogy szeretjük szülôfalunkat, népünket, országunkat? Ebben is. De még ez sem a teljes hazaszeretet. Hát mi is akkor a teljes hazaszeretet? Az nem pusztán érzés, hanem tett is! Szent törekvés és lankadatlan munka azért, hogy az én hazámat, az én népemet, az én magyar fajomat megbecsülve lássam az egész világon. Akkor szeretem hazámat igazán, ha úgy dolgozom, hogy a magyar munka elsô legyen a világon, kitűnô, pontos, megbízható. Dolgozom azon, hogy a magyar tudomány magasra emelkedjék, és kivívja a világ tiszteletét. Dolgozom azon, hogy a magyar ifjúság jellemes, tiszta erkölcsű, kötelességteljesítô legyen. A magyar nép hite szilárd legyen, mint a felhôkbe nyúló hegyóriások, s erkölcse ragyogó, mint a gyermekszem. Látod, fiam, ez az igazi hazaszeretet, ez a vallásos talajból fakadó hazaszeretet, mely magasba képes lendíteni egy népet anélkül, hogy a többi népet gyalázná, megalázná. Ez a hazaszeretet nem fajul vak önimádássá, s nem akar más nemzeteket megsemmisíteni. Szereti saját faját, de nem gyűlöli az idegen népeket, mert tudja, hogy mindnyájan egy Atyának vagyunk gyermekei. Tóth Tihamér * Káin és Ábel óta napjainkig érthetetlen titok az emberek egymás elleni küzdelme. A szabadság nevében éppen mások szabadságát sértik. A szabadság egyetemes ajándékát csak kevesen hajlandók befogadni. Jézus ezért szólít fel mindenkit bűnbánatra. Bűnbánatot kell tartani azoknak, akik saját szabadságuk védelmében másokat korlátoznak. Bűnbánatot kell tartani azoknak, akik beszűkítik mások életterét. Bűnbánatot kell tartani azoknak, akik mások életét elveszik akár születésük elôtt, akár utána. Bűnbánatot kell tartani azoknak, akik másokat politikai manôverekkel becsapnak. Bűnbánatot kell tartani azoknak, akik ígérgetésekkel másokat félrevezetnek. Bűnbánatot kell tartani azoknak, akik üveggyöngyökért eljátsszák nemzetünk stratégiai fontosságú értékeit. Bűnbánatot kell tartani azoknak, akik az evangéliumi örömhír helyett egyre kisebb lépésekkel csak saját stallumukra vigyáznak. Bűnbánatot kell tartani mindannyiunknak, mert nemzeti és keresztény értékeinket nem óvjuk, nem ápoljuk! Bűnbánatot kell tartanunk, mert Szent István befogadó szellemével nem éltünk, de hagytunk sokakat visszaélni. Urunk, köszönjük, hogy idôt hagysz mindannyiunknak a megtérésre. Lipp László Szent István nem halt meg. Él... Nézd a jutalmazó égi haza nagy jóságát, hogy jobbja ma is mutatja az utat. A Szent Jobb hirdeti -- itt vagyok. Gyulafehérvár ezeréves harangjai hirdetik az általa alapított püspökség létét és azt, hogy nem halt meg, itt van velünk. Azt súgja a hang bennem egyre hevesebben: Ti, az élet viharában megfacsart népem vagytok, de én itt vagyok veletek. Ôsi templomaim hirdetik Székelyföldön, hogy a honvédelem húsba született parancs. Egy ilyen templom áll az ezeréves határ mentén, Gyergyóbékáson. A fôoltáron ott láthattok: a Nagyasszony elôtt térdelek ma is, és országom, népem, koronám ajánlom fel Neki. Ha meg akartok maradni a harmadik évezredben is, hát legyetek ti is, mindannyian, szentistvánok. A nagy felajánlást együtt újítsuk meg, ôseink évezredes, tiszta hitét együtt valljuk, és én mindig veletek leszek... Hajdó István A II. világháború végéig csaknem minden magyar katolikus iskolában a tanítás végén az osztályokban elimádkozták -- ünnepélyes alkalmakkor el is énekelték -- a Magyar Hiszekegy-et. Vajon napjainkban is nem lenne éppen olyan nagy szüksége hazánknak gyökeres lelki megújhodásra, erkölcsi feltámadásra? Magyar Hiszekegy Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Papp-Váry Elemérné {kép} ,,Ó, mily szép a tiszta nemzedék!'' Az Újvidéki Tanítóképzô oltárképe (Márton Lajos festménye) ======================================================================== Barátság Nagy feladatokra készen A te korodban nem elégít ki maradék nélkül otthonod. Ismerôseid, bizalmasaid köre egyre bôvül. Egyik-másik osztálytársad, sporttársad, játszópajtásod vagy munkatársad sok vonatkozásban mintha közelebb lenne hozzád, mint a többiek. Némelyik iránt különösen mély vonzalmat érzel, ne feledd azonban: az embernek sok jó pajtása lehet, de igazán jó barátja nagyon kevés! Isten úgy akarta -- s ez egészen természetes --, hogy hasonló jellemvonások, ízlés, eszmék szorosabban fűzzenek egymáshoz embereket. Krisztusnak is voltak barátai, például János és Lázár. Baráti kapcsolataidat az jellemezze, hogy belôlük lelkednek ne kára, hanem minél több haszna származzék. A barátság által többé kell válnod, nem kevesebbé. Az igazi barátság nem alacsonyítja le, hanem fölemeli, jobbá, nemesebbé teszi az embert. Ha nem ilyen, akkor az már nem is barátság. Neked is lehet baráti köröd, nem lehetsz azonban annak rabja. Barátaid nem korlátozhatják szabadságodat. Az önzetlenségen alapuló mély baráti kapcsolatban nem szenvedhet csorbát az egyéni véleményalkotás. Baráti köröd sem befolyásolhat ebben, s fôleg semmiképpen sem tehet szűklátókörűvé. * A Krisztussal való barátságért Te nem veted meg, Uram, az emberek közötti barátságot! Hiszen az igazi barátság sohasem lehet akadálya a felebaráti szeretetnek. Te méltó helyre emelted a barátságot: eltörölted belôle az önzést, és az önzetlen szeretet köntösébe öltöztetted. Uram, oly boldog lennék, ha megtalálnám azt az embert, akiben teljes szívvel és lélekkel megbízhatnék! Milyen hű, figyelmes lennék hozzá, s ôrizném titkait! De milyen nehéz igazi barátra találni, s fôleg az ilyen barátságot tisztán megôrizni! Most hozzád megyek magányomból, Uram, és az emberek helyett a te barátságodat keresem. Tudom, ebben az isteni barátságban sohasem csalatkozhatom. Megsejtem szívednek mérhetetlen gazdagságát, s érzem, hogy a veled való barátság nem életidegen elképzelés, amely csak a könyvekben létezik. Ezt a barátságot átélhetem, megélhetem. Ez a barátság annál mélyebb, minél inkább hozzá kapcsolom munkámat, minden tettemet, imáimat, egész életemet. Uram, add meg nekem szentséges Anyád közbenjárására azt a boldogságot, hogy igaz barátságban élhessek veled! Ámen. Imádság barátaidért Atyám, ôrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek! Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket ôrzöm! Tartsd tôlük távol a kísértéseket, és térítsd ôket arra az útra, amely a te dicsôségedbe vezet! Ha szívüket bánat nyomja, tedd ôket kitartóvá! Tudjanak bízni, remélni segítô, megszentelô kegyelmedben! Adj nekik nyugodt éjszakát, zavartalan álmot, reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszésed. Élvezzék a föld örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél, és vezesd ôket egyszer országodba, hogy ott egyesülve a szeretetben együtt dicsérhessük szent nevedet mindörökké! Ámen. Mindenkinek mindene Uram, távolíts el tôlem minden akadályt, amely korlátoz engem a jóban. Törd meg szívem keménységét, és szabadíts meg béklyóimtól! Adj nyílt, éber szívet, amely mindig kész az igazi barátságra! Nyisd meg szívemet felebarátaim közeledésére! Vegyem észre, ha valahol megértô szavamra, segítô kezemre van szükség! Lássák meg bennem az emberek az ôszinte szándékot, hogy minden gondjukban, bajukban szívesen osztozom, s ha valami jót tehetek érdekükben, mindig számíthatnak rám! Uram, tárd föl szívemet, hiszen te ismered a legjobban! Add, hogy mindenkinek mindene lehessek! Elhagyatva Uram, nekem nincs senkim, itt állok elhagyatva. De tudom, te most is mellettem vagy. Betöltöd társtalan, magányos életemet, s vezetsz az igazak útján. Egyedül te menthetsz ki engem ebbôl a magányból. Ta-níts meg arra, hogy meglássam mások elhagyatottságát, s hogy sorsukon igazán segíthessek, és szolgálatukra legyek! Szerelem Ne csodálkozz azon, hogy amióta felnôttél, új, elôtted eddig ismeretlen érzések ébrednek benned! Gondolatok, vágyak merülnek föl az ismeretlenség homályából, amelyek most, hogy elôször találkozol velük, megzavarják belsô világodat. Ne csodálkozz azon, ha fölfedezed, hogy az emberiség egyik fele mintha szeretetreméltóbb volna, mint a másik! Egyre többször eszmélsz rá ebben a korban arra a tényre -- ami eddig kevésbé izgatott --, hogy az emberiség két nemre oszlik: férfira és nôre. De nyugodjál meg: a szerelem forrása Isten, s amit ô rendel, az csak jó lehet! És egy napon -- hacsak Isten nem szólít más hivatásra -- házasságra lépsz, családot alapítasz. Ezért Isten már most kezdi ébresztgetni benned a vágyat, hogy szeress valakit, s valaki viszontszeressen. Isten lassan elôkészít, megérlel a nagy, a szent feladatra, hogy teremtô terveit folytasd: új életet ajándékozhass. Évrôl évre, lassan gyűlik szívedben ez a szent erô, ez a kincs, amely a család szoros életközösségében válik legnagyobb értékké. De vigyázat! A szerelemmel nem szabad játszani, és fôleg nem szabad azt -- eljátszani! Ne törd fel álkulccsal a Szentlélek templomát!... Ne oltsd ki magadból idô elôtt testi vágyaid önzô kielégítésével azt a lángot, amely fiatalon és tisztán lobogott föl benned! Ne lépj túl a megengedett határokon mindaddig, amíg csak el nem érkezik az idô, amikor igazán, szíved mélyérôl szerethetsz. Készülj szent komolysággal a szerelemre! Alakítsd ki hivatásodat, s minden erôddel azon légy, hogy életpályádon majd minél tökéletesebben megálld a helyed, s ezzel is méltóvá légy leendô családodra. Már most imádkozz rendszeresen azért az elôtted talán még ismeretlen valakiért, aki egész életedre társad lesz. Szerezd meg magadnak azokat a tulajdonságokat, amelyekkel azt az embert szeretnéd felkészítve találni, aki egyszer gyermekeidnek anyja, illetve apja lesz. Légy jellemes, egyenes lelkű, tapintatos, önzetlen, elvhű, becsületes, tiszta lelkű! A szív felajánlása Uram, Jézus Krisztus, tôled kaptam szívemet, amely szeretni vágyik, és oda akarja magát valakinek teljesen ajándékozni. De minden szeretet fölött ott kell állnia a hozzád vonzó szeretetnek. Kérlek, adj nekem türelmet és erôt, hogy le tudjak mondani minden olyan szerelemrôl, amilyennel társaim közül oly sokan szeretnek dicsekedni. Magam is látom, milyen szűk lett lassanként a látókörük, s mennyire képtelenek magasabb rendű feladatok megoldására. Segíts, hogy várni tudjak, amíg elég erôs leszek a felelôsség vállalására egy másik emberért, a család alapításáért, ha számomra a házasságot rendelted életformául. Engedd, hogy méltó legyek leendô férjemhez -- leendô feleségemhez --, akit kiválasztok egész életemre. Fegyelmezett, tiszta ifjúság után tisztán akarom magam odaajándékozni. Uram, kérlek, ha nehezemre esik várni, légy mellettem, és segíts, hogy legyen elég türelmem, a harcban el ne essem, és szívemet tisztán megôrizzem! * Fiúk imádsága lányokért Add, Uram, hogy mindig szépek legyenek, mosolyogjanak, és ízlésesen öltözködjenek! Arcuk derűt sugározzon, de tarts tôlük távol minden csalfaságot! Hozzanak bájt, kedvességet szürke hétköznapjainkba! Legyenek hozzánk egyszerűek, gyöngédek! Szavukban, tettükben tiszták, egyenesek! Távoztass szívükbôl minden hamisságot és képmutatást. Uram, add, hogy sohase csalódjunk bennük! Hogy semmi rossz ne lopóddzék közénk, s egymás számára ne a bűnnek, hanem lelkünk gazdagodásának forrásává váljunk! Tiszta szerelem Isten Anyja, te ismersz minket!... Názáret utcáin te is találkoztál fiatalokkal, akik szerelemrôl álmodoztak, mint legtöbben közülünk. Szerelem... -- egyetlen szó -- és mégis hányféleképpen értelmezzük! Isten Anyja, te ismersz minket!... Ismered megbolygatott szívünket és tudod, hogy a szenvedély milyen könnyen elhomályosítja bennünk a szerelem igazi értelmét! Kemény harcot kell vívnunk, hogy megvédjük szívünk tisztaságát: lelkünk egyensúlya megbillen, gondolataink összekuszálódnak... Mária, a szép szerelem Anyja, szeretettel teli legtisztább szív, hallgasd meg fohászainkat! Ôrizz meg bennünket, akik neked ajánljuk magunkat, hogy ne mocskoljuk be az igazi szerelmet! Engedd felismernünk, ha e szó mögött az önzés bújik meg! Ha nehéz a várakozás Uram, néha már olyan nehéz várni, én is szeretném szívem vágyát követni, mint mások, és szeretni valakit, aki nekem tetszik. Segíts, Uram, hogy vágyaimat fegyelmezzem, és türelmesen várjak! Legyen nekem elég az a boldog tudat, hogy a szerelem tiszta forrásból ered, hiszen te vagy a szeretet! De majd egy napon én is odaadhatom valakinek szívemet, s vele a szerelemben egyesülve a család közösségében szolgálhatok neked. Add, hogy méltó legyek ahhoz, akit majd választani fogok! Fegyelmezett életet akarok élni, hogy megôrizzem tisztaságomat, s a szerelmet soha be ne mocskoljam! Uram, ha nagyon nehezemre esik a várakozás, kérlek, állj mellettem, segíts, hogy erôs, türelmes és tiszta maradhassak! Szerelmesek imája Szerelmes vagyok, és ez olyan csodálatos érzés! Boldog vagyok, hogy boldoggá tehetem ôt! Köszönöm, Uram, hogy rátaláltunk egymásra! Köszönöm, hogy egészségesek vagyunk, s tervezhetjük a jövônket. Köszönöm neked szemünket, mellyel egymásban gyönyörködhetünk. Köszönöm ajkunkat, mellyel egymást megcsókolhatjuk. Köszönök neked minden mozdulatot, minden pillantást. Hálát adok mindezért, s a te kezedbe helyezem boldogulásunkat. Te mindent jól elrendezel, te vagy maga a szeretet. Add, hogy egymást mind jobban megismerhessük, s eldönthessük, valóban egymáshoz valók vagyunk-e. Szerelmes vagyok... Köszönöm neked, Uram. * Bizonyára tudod, hogy nem minden szerelem végzôdik beteljesüléssel, vagyis házassággal. A nagy érzelmek egyik napról a másikra ellobbanhatnak. Megszűnésükre éppen olyan nehéz magyarázatot találni, mint keletkezésükre. De bármily nehéz is, el kell fogadnunk a szomorú igazságot: az Isten és az egyház elôtt kimondott ünnepélyes Igen-ig mindenkinek joga van ,,szakítani''. (Más kérdés, milyen kulturáltan, mekkora tapintattal tesszük, minél kevesebb fájdalmat okozva a másiknak.) Lám, most te maradtál alul. Teljesen letörtél, alig bírod elviselni a szenvedést, melyet az ô -- immár végleges -- távolléte, hiánya okoz. Úgy érzed, becsaptak, kisemmiztek, megcsaltak... Isten azonban továbbra is szeret téged, és valószínűleg iskolának szánta neked ezt a kudarcot. Fogadd el a kemény leckét, és semmi esetre se alázd meg magad azzal, hogy vitába szállsz, magyarázatot kérsz, és megpróbálod magad ,,visszakönyörögni''. Ez nem lenne méltó hozzád! Ne rontsd el jobban, amit a másik elrontott! Inkább próbálj meg egy szép emléket megmenteni. Ha mást nem, legalább azt, hogy megbocsátasz... Persze ma még összeszorul a szív, hullanak befelé a könnyek, s elviselhetetlennek látszik az élet. Mégis te maradtál gyôztesen, ha ezt most még talán nem is érted egészen. Az idô ezt a sebet mindennap gyógyítja. Te pedig napról napra jobban fölismered, mitôl óvott meg a Gondviselés... Adj tehát hálát Istennek, hogy mindez így történt, és ahelyett, hogy bánatos szívvel keseregnél, láss inkább munkához, végezd kötelességedet, nézz jobban körül: kinek van rád szüksége, ki vár tôled egy vigasztaló szót... És próbálj meg újra mosolyogni! Egy kicsit a könnyek mögött is. Aztán majd eljön egy nap, amikor könnyek nélkül is sikerül... Elhagyottan Nagyon szerettem ôt. Miért tette ezt velem? Magamra maradtam teljesen... Elárulva, kiszolgáltatva, mással lecserélve... Miért? Ô vajon nem sejti, mekkora fájdalmat okozott nekem ezzel? Mutasd meg, Uram, mi értelme van még az életemnek! Segíts ezt a szörnyű csalódást kihevernem, és ôrizz meg a kísértéstôl, nehogy meggyűlöljem ôt. Szeretetre teremtettél bennünket, Uram. Könyörülj rajtunk! Add, hogy készségesen azok felé fordulhassak, akiknek most is szükségük van a segítségemre. * Jegyesek imája Köszönöm neked a boldogságot, Uram, amit nekünk ajándékoztál. Te vezettél bennünket egymáshoz. Segíts, hogy egymás mellett maradhassunk, és segíthessük egymást a házasság felé vezetô úton. A szeretet megbocsátásból él. Add, hogy meg tudjunk egymásnak bocsátani, hogy növekedjünk egymás szeretetében. Minél inkább megkedveljük egymást, annál inkább növekszünk az irántad való szeretetben is. Add, hogy egymást mindinkább megismerjük, mind bensôségesebben szeressük, s minden gyöngédségünkkel, szívünk dobbanásával s élôszóval is elmondhassuk egymásnak a boldogító vallomást: Szeretlek! * A szerelem önzetlen: a másikat akarja boldoggá tenni, nem pedig saját boldogságát -- kielégülését -- keresi. A szerelem önzetlenség nélkül kihasználás. A szerelem örök -- a szenvedés is hozzátartozik ugyan az igazi szerelemhez --, de a mély öröm nélkül a szerelem felületes élvezetvágy marad. A szerelem ,,igen''-t mond a másiknak. Elfogadja ôt olyannak, amilyen. Alapvetô elutasítás vagy kritika kizárja a szerelmet. Nem akarja megváltoztatni, ,,megnevelni'' a másikat. A nô alkalmazkodik a férfihez, a férfi ,,beáll'' az asszonyra, és ô marad az irányító. A szerelem a másik elismerése nélkül zsarnokság. A szerelem szabadságból születik -- önkéntes. Megöli a szerelmet a kényszer, a parancs, a tilalom. A szerelem harmónia. Nem a nyúlós egyformaság unalma, hanem a szólamok csengô akkordja. Klaus Thomas {kép} Bizalom (Ina Fricke felvétele) Választás Egy lány egyszer arra kért, döntsek: vagy ô -- vagy az Isten. Én akkor téged választottalak, Uram. Most, évek múlva beigazolódott, hogy helyesen döntöttem... Ô nem hitt benned, nem tisztelt téged. Törvényeid az ô számára nem a szabadságot jelentették, hanem csak korlátokat: tehernek és korszerűtlennek vélte ôket. Vajon hányan fordítanak hátat neked ugyanezért? Talán nekem is könnyebb lenne, ha nem kérdeznék? Ha kikapcsolnám lelkiismeretemet? Ha nyugodtan tenném, amit mások jónak tartanak, de ugyanakkor tudjam: életem hamis vágányra futott?... Csak mosolyognak, ha valakitôl hallják, hogy egyszer minden embernek számot kell adnia életérôl. Vajon akkor is nevetnek majd, amikor te eljössz? Alig hiszem. J. M. (A Lipcsében kiadott Unterwegs c. ifjúsági imakönyvbôl.) ======================================================================== Értelmed Nagy feladatokra készen Értelmet is kaptál Istentôl. Miért ne vennéd hát figyelembe, miért ne becsülnéd meg jogos követeléseit? Az értelem az igazságot keresi. Minden erôddel azon légy, hogy megismerd a teljes igazságot! Ne félj semmi kellemetlen meglepetéstôl! Ellenkezôleg: kutasd az igazságot mindenütt, mindenkor és mindenben: a természettudományokban, a történelemben, az irodalomban, a vallásban egyaránt! Erre tégy föl mindent! Ne elégedj meg felületes, felszínes ismeretekkel! Ne gondold, hogy hited teljesen fölment az igazságkeresés kötelezettsége alól! Sôt, hitednek egyre inkább ésszerűnek, logikusnak kell lennie! Ezért mélyülj el nagyon komolyan hited tanulmányozásában! S habár a nemhívôk megtérítésében s a közömbösök felrázásában továbbra is a példaadó keresztény élet a leghatékonyabb eszköz: a tudomány mégis igen értékes fegyver azok kezében, akik Krisztus szolgálatában küzdenek. Nagyon sokat és buzgón tanulj! Most ez a legfôbb feladatod. Képezd magad tovább olvasással, tanulmányokkal, értékes beszélgetésekkel! Gazdagítsd gondolatvilágodat, tágítsd látókörödet, tökéletesítsd ítélôképességedet! Hálaadás az értelem adományáért Istenem, örök szellem, köszönöm neked értelmemet, ezt a csodálatos ajándékot! Ez az adományod tesz engem hozzád leginkább hasonlóvá. Micsoda öröm számomra, hogy a teremtett világnak értelmem által ura lehetek! Hiszen értelmemnek köszönhetem, hogy a mindenség erôit legyôzhetem, a föld kincseit a magam hasznára fordíthatom, a világ lényegét felfoghatom, s az embereket megérthetem. Eszemnek köszönhetem, hogy a tudomány legújabb fölfedezéseit megértem, hogy élvezni tudom a költészetet, a zenét, és hogy föl tudom fogni az írott szöveg élettelen betűibôl az élô, mozgató, eleven emberi gondolatot. Micsoda öröm, hogy a mindenségnek az értelem által szinte papja lehetek! Hisz az értelemmel ragadom meg a környezô anyagi világot, és felajánlom neked, mint ahogy a pap felajánlja a paténán az ostyát. Megszólaltatója lehetek a teremtett világnak: miként a művész, aki egy dalt játszik hangszerén, úgy zenghetek dicséretet neked én is a természet fönséges imájával. Istenem, örök Szellem, megköszönöm neked az örömöket, amelyeknek értelmem révén részese lehettem. Köszönök minden felemelôt és megindítót, amelyet iskolában, olvasmányaimban, szórakozásom, sétám és utazásom közben élvezhettem! Köszönöm a bennem levô törekvést, amely az igazságot keresi, szomjazza! Te oltottad belém ezt a vágyat, amelynek az a célja, hogy megismerjen téged, Istenem, aki maga vagy az Igazság! Értelmem Isten szolgálatában Uram, tôled kaptam az értelem drága talentumát! Nem akarom ezt az értékes és megtisztelô ajándékot kényelmes, nemtörôdöm élettel parlagon hagyni. Ezért elhatározom, hogy kegyelmed segítségével hivatásomnak a lehetô legjobban megfelelek. Különösen a következôkre akarok figyelni: Mindig a kegyelem állapotában akarok lenni, amikor tanulok. Hiszen egyedül te vagy a forrása minden nemes gondolatnak, tettnek. Egészségileg alkalmas akarok lenni a szellemi munkára. Éppen ezért kerülni akarom a mértéktelenséget mind az étkezésben, mind a sportban. Pontosan kelek és fekszem, hogy kipihenjem magam. Becsületes akarok lenni, s nem akarom áltatni magam, hogy megértettem valamit, amíg csak félig fogtam föl értelmét. Mások elôtt sem akarom annak a látszatát kelteni, mintha az ilyen félig fölfogott dolgokkal tisztában volnék. A dolgokon elgondolkozom, s a kutató szellem szomjúságával igyekszem megragadni lényüket. Odaadó figyelemmel akarok az elôadásokon részt venni. Minden tantárgyban a tôlem telhetô legjobb eredményt szándékozom elérni. A már elsajátított ismereteket külön tanulmányokkal, hozzáolvasással egészítem ki. Mindig teljes munkát akarok végezni, s nem fogok semmit félbehagyni. Iskolai feladataim tiszták, rendesek lesznek. Ügyelni próbálok kifejezéseim helyességére, választékosságára, hogy gondolataimat mindig szabatosan és gördülékenyen adhassam elô. Uram, Jézus Krisztus, te vagy a világ világossága, segíts a világosság fiává lennem! Add, hogy igyekezetem nyomán és segítségeddel tiszta, éles elmének örvendjek, amely szüntelenül nyitva áll az igazság befogadására, a te megismerésedre. Az iskolában Uram és Mesterem! Te harminc évig készültél hivatásodra. Apostolaid is elôször nálad tanultak, mielôtt a világba mentek. Nekem is iskolába kell járnom, ha azt akarom, hogy hivatásomnak megfeleljek, s majd megálljam a helyem a társadalomban. Most még fiatal vagyok! Keresztény lévén, jól tudom, hogy akkor ismerhetlek meg téged az életben mindjobban, ha hasznosítom a tôled kapott talentumokat. Küldd rám áldásodat az egész iskolaévben, hogy mindig kitartóan, derekasan dolgozzam! Adj vidám lelkületet a tanuláshoz! Apostolaidnak a Szentlelket küldted, hogy mindent jól megértsenek, és helyesen cselekedjenek. Kérlek, küldd ôt el nekem is, hogy velem legyen minden órán, segítsen feladataim megoldásában: különösen abban a tantárgyban, amelyikben a leggyengébb vagyok, és amely a legnehezebb. Tanítóimnak, nevelôimnek mindig meg akarom adni a nekik kijáró tiszteletet. Kérlek, Uram, adj nekem jó tanítókat! Rendelj mellém igazi barátokat, s óvj az olyan társaktól, akik rosszra csábítanak! Légy mellettem, segítsd tanítóimat, tanáraimat és az egész osztályt! Szűzanyám, aki gondot viseltél szent Fiadra, amikor még gyermek volt, kérlek gondoskodj rólam is! * Uram, tudom, te komolyan veszel engem, ha még fiatal vagyok is. De vajon miért oly nehéz ez azoknak, akik idôsebbek nálam? Például szüleimnek, tanáraimnak, fônökömnek és idôsebb munkatársaimnak... A legtöbben így vélekednek: Csupán mert fiatalabb vagyok, mint ôk. Mindaz, amit elgondolok vagy megállapítok: értetlenség vagy értelmetlenség. Azt hiszem, ehhez nincs joguk. De be kell vallanom, magam sem vagyok teljesen mentes az idôsebb korosztállyal szembeni elôítéletektôl. Gyakran eleve maradinak tartom ôket anélkül, hogy viselkedésük okait tisztáznám magamban. Konzervatívoknak ítélem ôket akkor is, ha sok dologban jártasabbak, és nagyobb a tapasztalatuk. De hát ôk is voltak egyszer fiatalok, és nekik is bizonyára megvoltak a maguk problémái. Sokszor mégis úgy tűnik, mintha megfeledkeztek volna errôl, és nem törekszenek arra, hogy megértsék az én problémáimat. Néha azt hiszem, csupán tekintélyüket féltik, és észre sem veszik: ez teljesen fölösleges lenne, ha leülnének mellém, s kicsit elbeszélgetnének velem eltérô nézeteinkrôl... Talán belôlem is hiányzik erre a hajlandóság... Kérlek, Uram, segíts nekem, hogy jobban megérthessem az idôsebb nemzedéket, ha nem is tudok velük mindig és mindenben egyetérteni. Tanáraimért Életüket arra áldozzák, hogy tanítsanak, neveljenek bennünket, s elôkészítsenek hivatásunk betöltésére. Évrôl évre újabb osztályokban tanítják ugyanazokat az ismereteket, amelyek számukra már magától értetôdôk, de amelyeket mi oly sokszor csak kelletlenül akarunk megtanulni. Gondoltam már arra, hogy milyen nehéz és idegôrlô a munkájuk? Hogy milyen sok türelemre van szükségük, amikor értetlenek vagyunk -- sôt talán tapintatlanok is velük szemben? Eszembe jutott, hányszor kell magyarázniuk lelkesen valamit, miközben talán bánat nyomja szívüket? Adj, Uram, nekik erôt és kedvet, hogy szeressék hivatásukat, hogy szeressenek bennünket! Örömmel lépjenek be osztályunkba! Érezzék meg rajtunk, hogy szeretjük ôket, s hálásak vagyunk a velünk való veszôdségért! Adj, Uram, nekem erôt, hogy azt a tanáromat, azt a nevelômet is tudjam tisztelni, szeretni, aki nem rokonszenves nekem, akinek szívesen ellentmondanék, mert úgy vélem, nem egyformán gondolkodunk, s az én oldalamon van az igazság... Szeretni akarom azt a nevelômet is, akirôl úgy érzem, állandóan ,,pikkel'' rám, nem szívlel engem. Legyek vele szemben megértô, keressem az alkalmat az ôszinte közeledésre. Szorgalmammal, fegyelmezett viselkedésemmel, udvarias magatartásommal tanúsítsam: esetleges ellenszenvét képes vagyok jóindulatú rokonszenvvel viszonozni. Különösen szeretni és becsülni akarom azt a tanáromat, aki nem áll hivatása magaslatán, aki nem tud bánni velünk. Amikor osztálytársaim visszaélnek gyengeségével, fegyelmezetlenek, én legyek az, akire ô mindig számíthat, akiben nem csalódik. Legyen bennem gerinc, hogy társaim elôtt sem említem ôt soha gúnynevén -- s hacsak tehetem, másokat is figyelmeztetek erre. Uram, add, hogy ne feledkezzem meg volt tanáraimról sem, irántuk érzett hálámat mutassam ki olykor egy levéllel, látogatással, s a személyes találkozáskor ôszinte, udvarias érdeklôdéssel. Ajándékozd meg, Uram, tanáraimat és nevelôimet a Szentlélek kegyelmével és erejével, hogy mindig az igazságot, csakis a színtiszta igazságot tanítsák. * Ma már ismét megnyílhattak katolikus gimnáziumaink. Tanárai többnyire szerzetesek, akik életüket az ifjúság oktatására és keresztény szellemben való nevelésére szentelik. Nem érzel kedvet, hogy az általános iskola után egy ilyen gimnáziumban tanulhass? Szándékodat közöld lelkiatyáddal, hittanároddal vagy a helybeli plébánossal. De szüleid is írhatnak közvetlenül a gimnáziumnak, ahova jelentkezni kívánsz. Kérd meg a szüleidet, kísérjenek el egy alkalommal, s ismerkedj kissé az iskola belsô világával, a környezettel. Az intézet vezetôi és tanulói szeretettel várják látogatásodat, és érdeklôdésedre szívesen nyújtanak felvilágosítást. Ballagók imádsága Mindenható Istenünk! Utoljára jelenünk meg színed elôtt ebben az iskolai közösségben, hogy még egyszer köszönetet mondjunk a vett jókért. Gondviselô szereteted kísért eddig a mai napig. Most a búcsúzáskor kérdezzük magunktól: Felismertük-e ajándékaidat? Nyílt lélekkel fogadtuk-e a tanítást, amelyet ebben az iskolában kaptunk? Értékeltük-e eléggé, hogy veled egy fedél alatt lehetünk? Tudjuk, hogy mindig vártál minket. Nemcsak a közös szentmiséken, hanem napközben vagy tanítás után is, hogy meghallgasd panaszainkat, apró kéréseinket. Te szóltál hozzánk a szép és kedves órákban, és mi számot adtunk esztendôk munkájáról. Azután nehezebb feladat vár ránk: tanúságot kell tennünk az életben az evangéliumról. Gyarlóságunk tudatában nem fogadkozunk, inkább kérünk: segíts, hogy mulasztásainkat jóvátehessük. Tudjuk, hogy ez lesz a legszebb hála, amellyel szüleink és tanáraink áldozatát viszonozhatjuk. A katolikus világ várakozással tekint ránk: Vajon megértünk-e a keresztény nagykorúságra? Segíts, hogy életünket a halálig tartó hűség biztos talajára építhessük! Engedd, hogy leendô otthonaink a keresztény lelkiséget sugározzák a világba! Segíts hivatásunk betöltésében, hogy munkánkkal mindig a te országodat építsük! Az emmauszi tanítványokkal kérünk: maradj velünk, Urunk! Most és akkor is, ha a nap nyugovóra hajol. Állj mellettünk az élet küzdelmeiben, áldd meg örömeinket és szenteld meg könnyeinket! Ne engedd, hogy elszakadjunk tôled, hanem tarts meg minket, mint tieidet! Ámen. (A Patrona Hungariae leánygimnázium végzôs diákjainak imádsága.) * A jezsuiták pécsi Pius Fôgimnáziumában a növendékek ellenôrzô könyvére a hátlapon ezt a szöveget nyomtatták: Féld és szeresd az Istent: Mindenben az Ô tetszését keresd! Szeresd felebarátodat, és legalább napjában egyszer szerezz valakinek örömet! Legdrágább kincsed a megszentelô kegyelem állapota: óvd a bűnalkalmaktól, léha baráttól, ártalmas olvasmánytól, rossz mozitól, és növeld erényes élettel, bensôséges imával, gyakori szentáldozással! Szeresd a Hazát! Készségesen hozz érte áldozatot! Céltudatosan készülj az életre! Acélosan dolgozzál jövôdért, Tieidért, Hazádért, Egyházadért! Engedelmeskedjél híven és készségesen törvényes elöljáróidnak! Légy nemes lelkű, elôzékeny, udvarias, fegyelmezett, vidám, hogy büszke lehessen rád a Pius! * * * Ahogy látóköröd tágul, ahogy az egyes szakterületeken ismereteid gyarapodnak, úgy válik szükségessé, hogy hiteddel kapcsolatos tudnivalóidat is naprakészen tartsad. Igaz, ugyan, hogy hitünk alaptételei, a kinyilatkoztatott igazságok változhatatlanok, azok gyakorlati megélése, az adott korban való alkalmazása minden nemzedék számára új és új problémákat vet föl. Aki utoljára csak az általános iskola nyolcadik osztályának utolsó tornaóráján végzett ügyességi vagy egyéb izomfejlesztô gyakorlatokat, annak nem kis gondja lesz, ha a késôbbiekben akárcsak közepes erôfeszítést igénylô akadályokat kell leküzdenie. A matematika és egyéb tudományok elemi ismereteinek elsajátítása távolról sem elegendô még ahhoz, hogy a mindennapi életnek akárcsak kevésbé bonyolult feladatait nehézség nélkül megoldhassuk. Akkor hát miért éppen a hiteddel kapcsolatos tudnivalókban lennél annyira igénytelen? Miért éppen ezen a téren elégednél meg a legkevesebbel? A keresztény hitrôl és erkölcsrôl, az egyház belsô életérôl szerzett ismereteid sem maradhatnak meg azon a szinten, melyen az általános iskolában vagy a középiskolában sajátítottad el ôket. Csak modern, korszerű felkészültség képes ellenállni a keresztényellenes eszmeáramlatoknak. Lelki fejlôdésed, jellemed alakulása szempontjából is feltétlenül tanácsos, hogy mindig valaminô kapcsolatot tarts napjaink legfrissebb katolikus szellemi irányzataival. Ahhoz, hogy korszerű, használható, a társadalom mélyeibe behatoló keresztény lelkiséget adhass át leendô családodnak, gyermekeidnek, tanítványaidnak, munkatársaidnak, elôbb neked is bôven kell merítened ebbôl a lelkiségbôl. Érdekeljen tehát minden, amit hitünkkel, egyházunkkal kapcsolatban a nyilvánosság elé tárnak, amit illetékes egy-házi tisztségviselôk szóban vagy írásban közzétesznek, amit a hit és erkölcs tudományos művelôi publikálnak. Érdekeljen a hívôk, az egyház élete, gondjai, problémái, melyekhez te is segítséget kaphatsz és segítséget adhatsz. Kísérd állandó figyelemmel a katolikus sajtót. Modern, keresztény ember nem élhet meg anélkül, hogy tudomást ne vegyen egyházának gondjairól, sikereirôl és kudarcairól. Egyházunk sajtójából értesülsz a hitélet legfontosabb eseményeirôl, a vallásos rendezvényekrôl, az egyházkormányzat híreirôl. Asztalodon mindig legyen ott vallásos tárgyú könyv. Olyan, amiben rendszeresen belelapozol, esetleg jegyzetelsz belôle. Milyen gyümölcsözô lenne, ha ismeretségi körödben akadna, akivel ezekrôl a könyvekrôl, a bennük fölvetett problémákról idônként elbeszélgethetnél! Ha lehet társalogni iskoláról, sportról, politikáról, miért ne lehetne alkotó szellemű vitát folytatni arról is, miként ítéli meg, hogyan magyarázza egyházunk a világ eseményeit, s milyen lehetôségeket kínál fel a problémák keresztény szellemben történô megoldására. A bensôséges imaélet mellett az ilyen téren való tájékozottság elevenebb, szorosabb kapcsolatot teremt belsô világod és a körülötted zajló események között. Eszmék, szellemi áramlatok kerülnek veled életközelbe, te továbbadod, visszaadod azokat, a világ pedig általad újabb ponton érintkezésbe kerül, és tovább gazdagodik a dolgok keresztény értelmezésével, keresztény életalakító erejével. Lehetetlenség felsorolni mindazokat a műveket, melyeknek elolvasása keresztény világnézeted elmélyítése szempontjából feltétlenül fontosak. Az alábbiak -- korántsem a teljesség igényével -- inkább kiindulási pontul szolgálnak, hogy megkönnyítsék számodra a kezdeti tájékozódást. De válogathatsz azoktól a szerzôktôl is, akiknek műveibôl ebben a könyvben idézeteket találsz. Egész életedben mégis minden könyvnél fontosabb legyen számodra Isten szava, a Szentírás. Ezzel a könyvvel ne tudj betelni soha! Vedd elô újra meg újra, s elmélkedj igazságain. Tapasztalni fogod, hogy a világirodalom remekei is valamiképpen az isteni kinyilatkoztatásnak ebbôl az örök érvényű forrásából táplálkoznak. Az itt felsorolt műveknél a 16 éves korhatárt nem kell túl szigorúan venned. Ha viszont úgy érzed, valamelyik könyv nem tudja lekötni huzamosabb ideig érdeklôdésedet, tedd félre, válassz addig másikat. A legjobb könyvekbôl is oly sok van a világon, hogy a leghosszabb élet sem lenne elegendô az elolvasásukhoz. (Kinek lenne akkor még ezután ideje és kedve középszerű, rossz könyvekhez?) Ajánlott ismeretterjesztô irodalom keresztény életszemlélet kialakításához: 16 éves kor alatt: Legkisebbek Bibliája. 12 füzetbôl álló sorozat (Bp., Szent István Társulat); -- Gaston Courtois: A legszebb történet; -- Mino Musio-Andrej Pauliny: Don Bosco élete; -- Képes Biblia, Ó- és Újszövetség; -- Umberto de Vanna: Mi értelme az életnek? Hinni tizenhat éves fejjel? -- György Attila: Jöjj, kövess engem! Szentek élete gyermekek részére. 16 éves kor fölött: Újszövetségi Szentírás; -- Sík Sándor: Zsoltárok könyve; -- Kempis Tamás: Krisztus követése; -- Szent Ágoston: Vallomások; -- Gerhard Kroll S. J.: Jézus nyomában; -- Prohászka Ottokár: Elmélkedések az Evangéliumról; A diadalmas világnézet; -- Schütz Antal: Isten a történelemben; -- Tomka Ferenc: A keresztény hit legfôbb kérdései; -- Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé; -- Michael Quoist: Így élni jó; (M. Quoist minden műve). -- Theodor Bovet: Felette nagy titok (Könyv a házasságról); -- Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban; Ki ez az ember? -- Ijjas Antal: Húsz évszázad viharában; Jézus története I--II. kötet; -- Belon Gellért: Ellesett pillanatok; -- Meszlényi Antal: Magyar szentek, szentéletű magyarok; -- Thomas Merton: Senki sem sziget; -- Mindszenty József: Emlékirataim; -- Ispánki Béla: Az évszázad pere; -- Regôczi István: Az Isten vándora; -- H. Schaller: Útkeresés -- Magyar Katolikus Lexikon kötetei (Bp., Szent István Társulat); -- Bendász István: Öt év a szögesdrót mögött. Egy kárpátaljai pap a Gulag munkatáboraiban; -- Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához; -- Kelety Géza O. Cist.: Szeretetbôl élni; -- Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I--III. kötet. Keresztény lelkiséget formáló szépirodalmi művek: 16 éves kor alatt: Edmondo de Amicis: Szív. A gyermekek számára; -- Gárdonyi Géza: Isten rabjai; (Gárdonyi Géza minden munkája) -- Móra Ferenc: Aranykoporsó; (Móra Ferenc elbeszélései, regényei); -- Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?; Keresztes lovagok; -- Lewis Wallece: Ben Hur; -- Koszter atya: Lurkó; Iluska; Fulgur; -- Anna Frank naplója; -- Joni Eareckson--Joe Musser: Joni (Evangéliumi Kiadó, USA, Michigan); -- Joni Eareckson--Steve Esters: Egy lépéssel tovább (ugyanott). 16 éves kor fölött: Madách Imre: Az ember tragédiája; -- Isten kezében. Romániai magyar költôk istenes versei. -- Ijjas Antal regényei, elbeszélései; -- Sík Sándor, Mécs László, Rónay György versei; -- Innen és túl. Versek az istenkeresô emberrôl (Vigilia-könyvek); -- Öröktűz. Elbeszélések az istenkeresô emberrôl (Vigilia könyvek); -- Leo Tolsztoj; Feltámadás; -- Dosztojevszkij: Karamazov testvérek; -- Franz Werfel: Bernadette; -- Graham Green: Hatalom és dicsôség; -- François Mauriac regényei, elbeszélései. Fontosabb katolikus sajtóorgánumaink: Új Ember (hetilap); -- Keresztény Élet. A vallásos családok hetilapja. -- Igen (katolikus ifjúsági folyóirat). -- Vigilia (havi folyóirat); Mérleg (Lapok és könyvek szemléje) -- Zászlónk (A Regnum Marianum lapja fiataloknak. Megjelenik havonta). -- Egyházfórum, zsinati lap. A felsorolt lapok közül legalább egynek légy rendszeres olvasója, elôfizetôje. A ,,KÖNYVEK KÖNYVE'' Japánban a keresztények száma csak nyolcszázezer. Mégis a keresztény egyházak legújabb, közös szentírásfordítását tízmillió példányban adják ki, oly nagy iránta az érdeklôdés. Vajon miért érdekli a ,,Könyvek Könyve'' a kívülállók millióit. Feleletünk: mert a Biblia az egész emberiség közös kultúrkincse. Különösképpen kultúrkincse azonban Európa népeinek: hiszen világrészünk művészete, irodalma, tudománya kezdettôl fogva szorosan összefonódott a kereszténységgel és annak legszentebb könyvével. Az európai múzeumok régi képtáraiban (így például a budapesti Szépművészeti Múzeumban vagy akár a szentpétervári Ermitázsban) a legtöbb kép mondanivalóját meg sem érti, aki a Szentírást nem ismeri. Mi, keresztények, azonban mégsem csupán kultúrtörténeti értéke miatt vesszük kezünkbe az ,,Írást''. Számunkra Isten szava ez. Eligazítást, vigasztalást ad mindennapjainkban, és naponkénti olvasása által egyre inkább megismerjük Jézust, magunkba szívjuk az ô szellemiségét, átértjük igazi emberi hivatásunkat. Akit szeretünk, azt ismerni is akarjuk. A Szentírás olvasása nélkül Jézust nem ismerhetjük meg igazán. A teljes Szentírás -- Biblia -- két nagy részbôl áll. Az Ószövetség a Jézus elôtti idôk szent könyveit tartalmazza: elbeszélô, tanító vagy költôi műveket. Az Újszövetség Jézust állítja elénk a négy evangélium - - Máté, Márk, Lukács és János -- könyvének lapjain. Az ôsegyház életét és hitét mutatja be az Apostolok Cselekedetei könyvében és az apostol-levelekben. Utolsó írás benne a Jelenések Könyve, amely jelképekben írja le az istenország küzdelmeit, üldöztetéseit és gyôzelmét a végsô beteljesülésig. A Szentírás rendszeres olvasását lehetôleg az Újszövetséggel kezdd. Legyen saját újszövetségi Szentírásod. Ne olvasd egyvégbôl, mint más könyveket, hanem mindennap egy kis szakaszt. Így mélyül el lelkedben napról napra mindaz, amit olvastál. Waigand József A Biblia gyermekkoromtól fogva hűséges társam, nehéz helyzetekben mindig támaszom, vigasz a vigasztalanságban, remény a bajban, kiút a reménytelenségbôl. Mi a legnagyobb baj a mai világban? Az, hogy az ember egyre kevésbé képes nagy távlatokban gondolkodni, s hinni abban, hogy az igazság végül is mindig gyôz. Mi a mesék varázsa? A hit az igazság gyôzelmében. Akibôl kivész ez a hit, aki csupán élete kudarcait látja, az vélt tehetetlenségében föloldódik a minden mindegy gondolatában, cinikussá válik. A cinizmus pedig elvezet a nemtörôdömséghez, a lustasághoz; ha minden mindegy, nem érdemes küzdeni, az emberben eluralkodik a kiszolgáltatottság érzése. Még a szép és jó dolgok is értelmüket vesztik. Az Ószövetségben legkedvesebb olvasmányom Jób könyve. Jób megpróbáltatása, testi, lelki kínjai és kiszabadulása reménytelen helyzetébôl életem sok nehéz órájában adott nekem erôt. Börtönéveimben, betegségeimben, veszélyes műtétjeim elôtt, amikor attól féltem, a fájdalom elveszejti hitemet, mindig Jób története után nyúltam. S az ô fölemelkedése szilárdított meg hitemben, hogy képes leszek úrrá lenni vnmagamon, kilépni kínjaim rabságából. Az Újszövetségnek is azokat a fejezeteit olvasom a legszívesebben, amelyek a megújulás és a megbocsátás lehetôségeit példázzák. A tékozló fiú, a római százados és Mária Magdolna történetét. Mind azt sugallják, hogy az ember igenis ura lehet önmagának, le tudja vetkôzni eredendô rosszaságát, önmagára és környezetére káros szokásait, ha hajlandó küzdeni ezért. Az emberi élet, az én életem is folytonos küzdelem, vívódás önmagammal. De a cél világos, az önmagunk fölötti gyôzelem lehetséges, s bármikor bekövetkezhet, akár a halál órájában is. Mert nem az idô számít, hanem a hit a megújulásban. Tolsztoj Iván Iljicse percekkel halála elôtt döbben rá, hogy elfuserálta az életét, de megnyugszik abban a meggyôzôdésében, hogy még mindig nem késô, még élete utolsó perceiben is van esélye, hogy mássá legyen, mint amilyen volt, s megbékélten fejezi be életét. A Biblia az én számomra szent írás. Szent, mert megtanít önmagunkkal és a világgal békében élni. Mert megóv a kétségbeeséstôl, mert megerôsít hitemben, ami szerint az igazságnak akkor is gyôznie kell, ha az életem kudarcok sorozata. Szent, mert távol tartja tôlem a cinizmust, a lustaságot, a nemtörôdömséget és a rendetlenséget. Erôt ad az önmagammal való harcomban. Megszilárdít abban, hogy a világmindenségben, a természetben s az emberi létezésben rend van, ha ésszel fölfogni nehéz, akkor is. Mensáros László Minden fakul, minden romlik, Márványvár is összeomlik, Bíborleplek ronggyá mállnak, Dicsôségek füstbe szállnak. Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna égi lelke! Ez a könyv a Mózes bokra: Isten szíve dobog benne. Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drága gyöngye, Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forráskútja, Hol pohárral Krisztus áll. Gárdonyi Géza ======================================================================== Akaratod Nagy feladatokra készen Az igazság befogadására kész értelem önmagában még nem elegendô. Olyan akaraterôt kell kikovácsolnod, amely a megismert igazságot követni képes. Ne mondd, hogy neked nincs erôs akaratod! Az Úristentôl ezt a talentumot megkaptad, csak bizonyára elmulasztottad kialakítani, és továbbfejleszteni. Mit tehetsz, hogy akaratod megerôsödjék? Mindenekelôtt imádkozz! Miért? Elsôsorban nem azért, hogy Isten segítségét lekönyörögd -- hiszen Isten nem hagyja el teremtményeit --, hanem inkább azért, hogy hálát adj az akaratért mint ajándékért, s hogy Isten akaratával összeköthesd azt. Elôször is fogadd meg, hogy szívós, kitartó önneveléssel dolgozol jellemed kiformálásán. S mivel Isten segítségére számíthatsz, rögtön láss hozzá! Ha megteszed, a továbbfejlôdés rajtad múlik, miután Isten támogatását élvezed. Cékitűzés Ha nem állnak elôtted nemes célok és eszmék, amelyeknek elérésére törekszel, nem lesz benned elég lendület sem, elsüllyedsz a szürke középszerűségben. A legszentebb törekvésed Isten szolgálata, s az ô művén való továbbmunkálkodás legyen! Nincs értékesebb program, mint az embereket Istenhez vezetni, bajaikon, szenvedéseiken enyhíteni!... Hogy ezt a nagyszerű célt jól szolgálhasd, Isten kegyelmét fölhasználva ki kell bontakoztatnod mindazokat a képességeket, amelyeknek csíráját magadban hordozod. Tiszteld a nagy embereket, és végy példát róluk, akik ezt az ideált életükben megvalósították! Válassz magadnak jelmondatot, amely célodra emlékeztet, s ébren tartja szép, nagy, nemes terveid megvalósításának gondolatát! Szenteld magad teljesen ennek az eszmének! Ennek élj, ez kösse le elsôsorban erôdet, ehhez viszonyítsd többi dolgodat is! Önvizsgálat A világot gondolatok és eszmék irányítják. A te akaratodat is. Vizsgáld tehát fölül gondolatvilágodat, elveidet. Utasítsd vissza, vess ki mindent belôle, ami középszerű vagy veszélyes lehet számodra, de ápold magadban mindazt, ami jobbá, tökéletesebbé tehet! Minden este szakíts egy kis idôt lelkiismereted megvizsgálására. Ilyenkor keresd, kutasd a gondolatokat s azokat a rugókat, amelyek tetteid indítékául szolgálnak. Önuralom Tested edzése, erôsítése érdekében különbözô gyakorlatokat vezetsz be: tornászol, futsz, szabadgyakorlatokat végzel, hegyet mászol. Az elért eredménnyel sohasem elégszel meg. A súlynak mind nehezebbnek kell lennie, a mozgásnak gyorsabbnak, az akadálynak magasabbnak, a sziklának meredekebbnek. Mindez magától értetôdônek, ésszerűnek tűnik, ha testnevelésrôl van szó. Ugyanígy kell azonban gyakorlatokkal kifejleszteni, megerôsíteni akaratodat is, akárcsak izmaidat. Meg kell magad erôltetned, akadályokat kell keresned, nehézségeket kell legyôznöd! Vesd latba minden akaraterôdet, hogy az uralmat tested, érzelmeid, fantáziád és szíved fölött elnyerhesd! Néha tagadj meg magadtól egyébként megengedett dolgokat, és azt is végezd el, ami egyáltalán nincs ínyedre, hogy az önuralmat minden területen megszerezd! Néhányszor gyôzd le magad így a nap folyamán, s hamarosan érezni fogod, milyen nagy mértékben acélosodott meg akaratod. Mindig valami elôre meghatározott dologra törekedj! Például egy hibád leküzdésére, egy erény kialakítására. S mivel az akarat minden emberi tevékenységben közreműködik, az így megedzett akaratodat más területen is hasznosíthatod. (Pl. nyelvtanulás, hangszereken játszás stb.) Mindezeknek persze tervszerűen, megalkuvás nélkül kell történnie. Nagyon ajánlatos, ha gyóntatóatyád tanácsát is kikéred, s elfogadod segítségét, hogy mindig buzgó, kitartó légy Krisztus szolgálatában. Hálaadás az akarat ajándékáért Istenem, micsoda nagyszerű dolog az erôs akarat! Azokra az emberekre kell gondolnom, akik vasakarattal, önmagukat és minden ellenállást legyôzve küzdöttek, hogy eszméiket megvalósítsák, a világot jobbá, szebbé tegyék. Legelôször azokra kell gondolnom, akik, Uram, a te akaratodat teljesítik: Arra a diákra, aki minden erejét megfeszítve oldja meg feladatait, mert ezzel örömet akar szerezni neked; A munkásra, aki mindennap becsületesen elvégzi munkáját; A mártírokra, akik sem csábításra, sem fenyegetésre nem törtek meg; Uram, Jézus Krisztus, a te akaratodra gondolok, amellyel a legnagyobb szenvedésben és gyalázatban is erôs és rendíthetetlen maradtál. Micsoda nagyszerű dolog kimondani: Akarok...! Fenyegessen, csábítson, gyalázkodjon az egész világ: nem jöhet semmi, ami a szabad, elszánt akarat szikláját megingatná! Mégis félek, Uram, nehogy elbízzam magam! Csak az alázatos akarat tetszhet neked. Adj nekem ezért, Uram, könnyen vezethetô, de bátor akaratot! Akaratod felajánlása Uram, Istenem! Fölajánlom neked fejlôdô, erôsödô akaratomat! Neked ajánlom, hogy egészen a tiéd legyen! Kérlek, óvd meg minden ellanyhulástól, gyöngeségtôl! Ne engedd soha hangulatom szeszélyes hullámzásainak játékszerévé válni! Ne tűrd, hogy akaratom rabszolgává váljék: olyan emberek és eszmék kiszolgálójává, akik az igazi akaratot tulajdonképpen elsorvasztják! Ne engedd, hogy akaratom önzô módon, másokra való tekintet nélkül -- sôt azok kárára -- érvényesüljön! Ne engedd, hogy akaratom merev legyen: és hiányozzék belôle a mások iránti kellô tapintat. Ne hagyd, hogy akaratom ellanyhuljon, hogy csak a jó szándék éljen benne, s képtelen legyen a cselekvésre; amelyet befolyásol, s szinte pórázon vezethet a környezet! Uram, segíts olyan akaratot kialakítanom, amely erôs, kitartó, tele van lendülettel, s nem csügged el semmi nehézség láttán! Legyen akaratom: rugalmas, amely mindig úgy cselekszik, hogy másokat meg ne sebezzen; önálló, tudva mindig, hogy mit akar, és hogy mit miért akar; becsületes, nagy és nemes célok felé törekvô; tiszta, hogy intéseidet világosan megértse és hűséggel kövesse. Add, hogy akaratomat teljesen áthassa a te akaratod, és mindig csak dicsôségedet szolgálja! A hűség kegyelméért Uram, Jézus, édesanyád közbenjárása által kérem tôled azt a kegyelmet, hogy egész életemben hű maradhassak hozzád. A hűség kegyelmét add meg, amely erôsebb a halálnál, és a síron túl is él. Apostolodnak lenni valami egészen mást, sokkal többet jelent, mint elszálló lelkesedést, átmeneti elfoglaltságot. Add, hogy ezt mindjobban megértsem! Kitartó odaadásra van itt szükség! Ezt az odaadó lelkületet pedig komoly életprogrammal kell ébren tartani, hogy a veled való szoros kapcsolatom egy pillanatra se szűnjék meg! És ha este fáradtan tekintek vissza napi munkámra, küldd rám áldásodat, töltsd el szívemet új örömmel! Szítsa lángra újra a belôled áramló erô buzgalmam hamvadó parazsát, hogy világító fáklyaként éljek, hűségesen a körülöttem terjedô sötétségben! Uram, Királyom! Gyújts bennem szent tüzet! Hogy izzó lelkesedéssel, friss, fiatalos lendülettel a te szent ügyedet szolgáljam. Erôs kezű, rugalmas emberekre van most szüksége a világnak. Olyanokra, akiknek élete érték: tevékenység és tüzes szeretet... Uram, én ilyen akarok lenni! Tüzes szívű, ügyedet a sírig hűségesen szolgáló igaz keresztény! Ha elcsüggedtél Uram, ne tovább!... Így tudom már csak kezdeni kérésemet... Tudom, hogy amikor az ember valamit kér, azzal beismeri a maga tehetetlenségét; bevallja, hogy saját ereje nem elegendô valamire, amit pedig szeretett volna elérni. Te tudod, Uram, mi mindent akartam... Belátsz lelkembe, s meglátod, ki vagyok, és ki szeretnék lenni... Olyan, akit te szeretsz, aki egyszerű, bizalmas, hű és nyíltszívű hozzád. Teremts az én habozó, ingatag akaratomból -- amely eddig csak vágyni tudott -- határozott, erôs akaratot, amely tenni is tud! Lehelj belém akaratod erejébôl, hogy fölül tudjak emelkedni önmagam gyöngeségén, és bátran cselekedhessek! Ajándékozz meg a tevékeny akaraterô kegyelmével! Egyszerűen: hogy tudjak akarni! Így kívánod ezt te is tôlem! És micsoda nagyszerű dolog: önmagamat legyôzni, önmagam fölött uralkodni, hogy így legyen meg a te akaratod. Ámen. Félénk ember imádsága Istenem, én sokkal jobban ismerem magamat, semmint azért merjek imádkozni, hogy szent legyek. Tudom, hogy egyszülött Fiad azt parancsolja, hogy mindnyájan tökéletesek legyünk, mint te, Atyánk. Nem vele akarok vitatkozni, hisz ki vagyok én, hogy perbe szálljak vele? De mégis... Ôszintén megvallom, gyáva vagyok ahhoz, hogy az életszentség kegyelmét kérjem. Csak azt add meg, Istenem, hogy komolyan törekedjek feléd. Hiszen a szentség olyan sok és nagy áldozatot kíván, hogy idegenkedem tôle. Tudom, hogy bíznom kell benned. Nem vakmerô bizakodás lenne-e azonban, ha abban bíznék, hogy te belôlem is szentet akarsz faragni? Hiszen ahhoz keményebb anyag kell, amelyet faragni lehet. S én -- sajnos -- nem vagyok olyan. Sôt, úgy tűnik, nem is igen leszek. Nem tagadom, szeretnék szent lenni, de csak úgy, ha -- ne haragudj rám, Uram, hogy kimondom -- olcsón adnád a keresztény tökéletességet. Ha nem kerülne túl sok munkába, erôfeszítésbe és szenvedésbe. Mert a szenvedéstôl félek, sôt nagyon félek. Megborzadok, ha a szentek életében azt olvasom, hogy közülük jó néhány szerette a szenvedést, és vágyódott utána. És bizony, ha erre hívó szavadat hallom, Jeremiás próféta módjára tiltakozom, vagy Jónás próféta módjára menekülök elôled. De azért mégiscsak kérlek. Add, hogy ember legyen belôlem. Olyan, amilyennek te akarsz látni. Amilyennek elképzeltél, amikor öröktôl fogva elgondoltad, hogy egykor majd létbe szólítasz engem. Add, hogy hűségesen megvalósítsam velem kapcsolatos elgondolásaidat és terveidet. Segíts, hogy jó kereszténnyé váljak. Olyanná, aki szívvel-lélekkel szeret téged. És becsülettel törekszik akaratodat megtenni, sôt itt-ott még tetszésedet is keresi. Olyanná váljak, aki veled együtt a te gyermekeidet is szereti. Ha nem is hôsies szeretettel, de komoly igyekezettel, néha önmagam ellenére is. Istenem, áldd meg gyönge erôfeszítésemet, áldd meg jó szándékomat. Semmiképpen sem akartam kimondani, de mégis kibuggyan belôlem: segíts, hogy mégiscsak szent lehessek. Nem nagy szent, csak olyan hétköznapi, egyszerű, de mindenben neked tetszô. Ámen. Katona Nándor Amíg az ember maga akarja megoldani a dolgokat, amíg nagy erôben érzi magát, addig nem jut arra a gondolatra, hogy megpróbál valakire ráhagyatkozni... Krisztus nem azt mondta, hogy jöjjenek hozzá azok, akiknek erôs a ,,muszklijuk'', meg nagy erôben vannak, és akkor majd csinálunk valamit, hanem azt mondta: Jöjjetek hozzám, akik fáradtak és terhelve vagytok, és én megenyhítelek titeket... Amikor az ember maga akarja önerejébôl megoldani a dolgokat, Isten rábízza a megoldást. De amikor azt mondjuk: Köszönöm, bedobtam a törülközôt! -- akkor mutatja meg egy megszégyenítô mozdulattal, hogy íme, így kell... A versenyzésben is tapasztaltam ezt a párhuzamot. Amikor az ember összecsuklik, föladja, és így szól: Nem tudom megoldani! -- akkor hirtelen elkezd menni minden. Biztos vagyok benne, hogy a krisztusi értelemben vett újjászületés is így van: az ember önerejébôl nem oldhatja meg, de kell, hogy keressen, a keresésbe belefáradjon, föladja -- és akkor kapja meg a várt eredményt... Balczó András Tóth Tihamér püspök Levelek diákjaimhoz sorozatának A jellemes ifjú című kötetében írja könyve elején a római jellemrôl: Karthágó békét kérô követséget küldött Rómába. A követség vezetését a fogoly Regulusra bízták, kitôl esküt vettek, hogyha küldetése nem jár sikerrel, visszatér a fogságba. Képzelheted lelki megrendülését, amikor ismét otthon volt szeretett Rómájában! És otthon is maradhatott volna végképp, ha létrejött a béke. S tudod mit tett? Ô tüzelt legjobban a háború folytatása mellett, s mikor a szenátus ôt otthonmaradásra biztatta azzal az indoklással, hogy az erôvel kicsikart eskü nem kötelezô, így felelt: -- Hát mindenáron azt akarjátok, hogy becstelenné legyek? Jól tudom, hogy kín és halál várakozik rám, ha visszatérek. De mily csekélységek ezek a becstelen tett szégyenéhez, a bűnös lélek sebeihez képest! Legyek bár a karthágóiak foglya, római jellememet meg akarom tisztán ôrizni. Megesküdtem, hogy visszatérek. Kötelességemnek eleget teszek. A többit bízzátok az istenekre. Visszatért Karthágóba, s a karthágóiak nagy kínzások közt ki is végezték. Ez római jellem volt! De akkor milyennek kell lennie a keresztény jellemnek! Hogy minden ember gazdag legyen, nem lehet megkövetelni; azt sem, hogy mindenki tudós legyen; azt sem, hogy mindenki hírneves legyen; de igenis mindenkitôl meg lehet követelni egyet: hogy jellemes legyen! Országokat hódítani kevés embernek adatik. Kevésnek homlokát díszíti királyi korona. De elfoglalni a lélek kincses birodalmát, s homlokunkra tenni a férfiúi jellem koronáját, ez oly szent, fönséges feladat, amely minden emberre kivétel nélkül vár. Mindenkire vár. Sokan nem teszik meg. De te, fiam, ugye igen! Homines sunt voluntates, állapítja meg nagyszerű rövidséggel Szent Ágoston; ,,az ember értékét az akarat adja meg.'' Egyre többen jönnek rá manapság arra az igazságra, hogy a mai iskola egyoldalúan sokat foglalkozik a fiúk eszével, és túlságosan elhanyagolja azok jellemének, akaraterejének kiképzését. Innen ered az a szomorú jelenség, hogy a felnôttek társadalmában is sokkal több a tanult fej, mint az acélos gerinc, több a tudás, mint a jellem. Márpedig az állam támasza, talpköve nem a tudomány, hanem a tiszta erkölcs, nem a vagyon, hanem a becsület, nem a gyávaság, hanem a jellem. Ez a könyv ,,jellemes ifjakat'' akar nevelni oly idôben, amikor úgy látszik, mintha fölfordult volna körülöttünk, s feje tetején állna az egész világ. Ma, amikor az emberiség óriási, szinte egyetlen betegsége (amelybôl minden bűne ered) az ijesztô akaratsorvadás; ma, amikor a jellemtelenséget sokan okos alkalmazkodóképességnek nevezik, s az elvtagadást reális politikának, az önérdek hajhászását közjónak hívják; ma, amikor az örökösen érzékenykedô megsértôdést önbecsülésnek mondják, s az irigységet igazságszeretetre keresztelik; ma, amikor a nehéz munkát lehetetlenség címén kerülik, s mindenki a kényelmet, élvezetet hajszolja -- ez a könyv olyan ifjakat szeretne nevelni, akiknek kikezdhetetlen a jellemük, szilárdak s helyesek életelveik, s nehézségtôl meg nem riadó az akaratuk; ifjakat, akiknek teste-lelke kemény, mint az acél, egyenes, mint az igazság, fényes, mint a napsugár, s tiszta, mint a hegyi patak. Jellemes diákokat oly idôben, amikor csak úgy hemzsegnek a torzlelkű, könnyű fajsúlyú diákok; diákok, akiket semmi lelki probléma nem érdekel; akiknek egyetlen gondjuk, hogy hogyan fogjanak ki a tanáron, hogyan blicceljenek el egy tanítási napot, ki a legújabb mozicsillag, s hol lehet jól zsúrozni. Ezek oly sokan vannak! A jellemes ifjak meg oly kevesen! És e könyv meg akarja mutatni, hogy mégis e keveseknek van igazuk. Amazok oly vígaknak, gondtalannak látszanak, emezek meg oly kemény munkával törik a jellem útját -- és egy könyv biztatni akar, hogy mégis ez utóbbiak közé állj be, mert csak ez az emberhez méltó élet... * A jellemet két elem alkotja: az erô, amely arra képesít, hogy az ember hajlíthatatlanul elvei, meggyôzôdése szerint cselekedjék, és a szeretet, mely gyöngédséget, érzést, kedvességet ad. ,,Szilárd, mint a gyémánt és gyöngéd, mint egy anya'' -- így állítja elénk az eszményt a múlt idôknek egy kiváló embere. Sík Sándor ======================================================================== Tiszta szívvel Menj békével, bűneid bocsánatot nyertek! (Lk 7, 48--50) ,,SZERESSETEK TETTETÉS NÉLKÜL! Irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz! A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban elôzzétek meg egymást! A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáljatok!'' ,,ÁLDJÁTOK ÜLDÖZÔITEKET, áldjátok, ne átkozzátok! Azokkal, akik örülnek, örüljetek, a sírókkal sírjatok! Éljetek egyetértésben!'' ,,ROSSZÉRT ROSSZAL SENKINEK SE FIZESSETEK! Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyire tôletek függ, éljetek mindenkivel békességben. Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: Enyém a bosszú, én majd megfizetek -- mondja az Úr. Sôt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére.'' ,,NE ENGEDD, HOGY LEGYÔZZÖN A ROSSZ, te gyôzd le jóval a rosszat.'' Szent Pál apostol tanítása (Róm 12, 9 kk.) Krisztus Urunk elképzelése az volt rólunk, követôirôl, hogy békében, szeretetben éljünk egymással, példát mutatva a világnak, hogy lehetséges és minden idôben megvalósítható a ma is oly sokat emlegetett ,,békés egymás mellett élés.'' Hogyan várhatnánk el a világ fiaitól, hogy bölcs megértésben éljenek, eltérô, egymást keresztezô törekvéseiket áskálódás és acsarkodás helyett nyugodt párbeszédben rendezzék, ha mi, keresztények sem mutatunk hatékony példát, miként tudjuk legalább a magunk háza táján tisztes módon eligazítani közös dolgainkat. Példát kell mutatnunk a világnak arra, hogyan kell a becsület útján járni, és lehetséges -- akár a legnagyobb tévedésbôl, a legmélyebb bukásból is -- fölemelkedni, s tiszta szívvel újra a helyes úton járni. Erre a kiutat mutató reményre sohasem volt oly nagy szüksége az igazságot és békét keresô világnak, mint napjainkban. De vajon tudunk-e segíteni? Egymásra találni Hogy ennek az evangéliumi küldetésnek megfelelhessünk, hogy feladatunk megvalósításához a ,,családi'' légkört megteremthessük, Krisztus azt kívánja tôlünk, hogy mindenekelôtt Teremtônket, a mi mennyei Atyánkat szeressük: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl, teljes elmédbôl és minden erôdbôl! Az Isten szeretete mind a családokban, mind a nagyobb közösségekben -- népekben, nemzetekben -- szinte el nem képzelt méretekben növelheti az összetartozás tudatát és a környezô világra kiáradó jó hatások lehetôségeit. A békében, szeretetben élô családokra, népekre odafigyel a világ és kérdezi: Hogyan lehetséges ez? A mi válaszunk: Istennek tetszô élet, mennyei Atyánk iránti alázat és feltétel nélküli, mindent odaadó szeretet. Mennyivel szebb az életünk, ha tudjuk, hogy van Atyánk, és tudjuk, hogy testvérek vagyunk!... Amikor mennyei Atyánkat szeretjük, viszontszeretjük Ôt, mert ô elôbb szeretett bennünket azzal, hogy megajándékozott az élettel, s ide, erre a helyre, ebbe a korba állított, hogy a magunk életében, a magunk családjában, a minket körülvevô környezetben és társadalomban valósítsuk meg örök elgondolásait. Minderre csak akkor van remény, ha megtartjuk a fôparancs folytatását is: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Isten azonban elôre látta, hogy mi, emberek -- az elsô emberpár bukása következtében -- nem leszünk mindig szeretetre méltók, s nemcsak hogy nem szeretjük, de olykor kifejezetten gyűlölni is fogjuk egymást. Mégis bízik bennünk, s elvárja tôlünk, gyermekeitôl, hogyha már egymásra való tekintetbôl nem is, legalább az ô, mindannyiunk közös és szeretô Atyja iránti tiszteletbôl és szeretetbôl tegyük félre az ellenségeskedést. Lehet-e nagyobb öröme az apának, mint amikor látja, hogy gyermekei -- már csak az ô kedvéért is -- kibékülnek egymással? A tízparancsolat Mennyei Atyánk kedvében azonban akkor járunk igazán, ha úgy élünk, hogy minél ritkábban legyen szükség a kibékülésre, mert békességben élünk. Isten ebben is segített nekünk. A velünk folytatott párbeszéd (kinyilatkoztatás) kezdetén megadta a vele szövetségre lépô választott népnek az emberélet tíz legfontosabb törvényét. -- Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! -- Istennek nevét hiába ne vegyed! -- Az Úr napját szenteld meg! -- Atyádat és anyádat tiszteld! -- Ne ölj! -- Ne paráználkodj! -- Ne lopj! -- Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! -- Felebarátod házastársát bűnre ne kívánd! -- Mások tulajdonát ne kívánd! Jézus Krisztus az ószövetségi törvények és elôírások közül kiemelte a legfontosabbat: a szeretet parancsát. ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes elmédbôl. Ez a legnagyobb: az elsô parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. Ezen a parancson alapszik az egész törvény és a próféták.'' (Mt 22,37--40) Életével és tanításával pedig bemutatta számunkra az önzetlen, megbocsátó, viszonzást nem váró, kivételt nem ismerô, segítségre, szolgálatra mindig kész szeretetet: ez a legtökéletesebb emberi életforma, ebben láthatjuk meg és érhetjük el Isten boldogságát. Minden bűnnel, a legkisebbel is, valamilyen módon összezavarjuk, megsértjük egymásrautaltságunk és testvéri összetartozásunk szabályozó rendszerét: az erkölcsi világrendet. Ma pedig hozzátehetjük: ha nem kerüljük még a kisebb bűnöket is, valakiképp mi is segítjük azokat, akik magatartásukkal fenyegetô tragédiához, az erôszakhoz és a háborúhoz viszik közelebb az emberiséget. Vétkünk sohasem mozog légüres térben. Nem elvont, személytelen paragrafusokkal ütközünk össze. Mint ahogy a közlekedésben minden vétséggel valakit (sokszor önmagunkat) veszélyeztetünk, ugyanaz történik az erkölcsi világrendben is: a bűnnel nem elméletileg sértem meg Isten parancsait, hanem valamilyen konkrét formában -- de minden körülmények között, akár közvetlen, akár közvetve ártalmára vagyok vagy a felebarátomnak, vagy egy egész közösségnek, vagy önmagamnak, legtöbbször azonban egyszerre mindháromnak. Gondviselô Atyánknak pedig mindenképpen fájdalmat okozok, mivel vétkemmel -- ha csak egy szemernyit is -- megzavartam a szeretet rendjét: meg nem értésnek, viszálynak, békétlenségnek, bizalmatlanságnak forrásává lettem, nemegyszer akaratlanul is. Orvoslás: a bűnbánat szentségében Az okozott fájdalom, a bűn által elôidézett rendetlenség helyrehozatalának módja a bocsánatkérés, melyet minden körülmények között ôszinte bánatnak kell megelôznie. Magától értetôdik, hogy nem kérhetek sem mennyei Atyánktól, sem megbántott felebarátomtól bocsánatot mindaddig, amíg át nem látom, hogy amit velük, illetôleg ellenük tettem, az számukra valóban rossz, sértô, fájdalmas, megalázó volt. (Ugyanúgy, mintha velem tették volna.) Ezek után minden erômmel arra kell törekednem, hogy az elôidézett bajt, az okozott fájdalmat lehetôségeim szerint megszűntessem, de legalább -- amennyire lehetséges -- enyhítsem. Bennünket, keresztényeket a bűnbánat szentsége segít abban, hogy vétkeinket Istennel és embertársainkkal meg-nyugtató módon rendezhessük, s újra tiszta lappal indulhassunk. Elképzelhetetlen lenne tovább úgy élni, hogy el-követett, de ôszintén megbánt bűneinkre soha és senkitôl bocsánatot nem kapunk. A gyónás elôtti lelkiismeretvizsgálatkor tehát meg kell magadtól kérdezned, hogy Isten parancsai közül melyik ellen vétettél, mert bűneidrôl -- különösen a súlyosakról, feltétlenül be kell számolnod lelkiatyádnak a gyónásban. (Érthetô, hogy némelyik bűnödet különösen is szégyenled. Hiszen a gonosz lélek ilyenkor adja vissza, amit a bűn elkövetésekor elvett tôled: a szégyenérzetet.) Ahogy az élet bonyolódott Valamikor az úgynevezett lelkitükrök segítették a gyónásra készülôt. Hamarosan kiderült azonban, hogy nehéz olyan lelkitükröt szerkeszteni, amely mindenki számára tartalmazná az általa elkövetett bűnöket. Hiába szaporodott a kérdések száma, az élet mindig újabb és újabb bűn- lehetôségeket kínált és kínál ma is. Aki a lelkiismeret-vizsgálatkor szigorúan ragaszkodik a lelkitükörhöz, megnyugodva tapasztalhatja, hogy bűneinek jelentôs része esetleg még csak meg sincs említve. Elôfordulhat az is, hogy keresve sem találunk olyan bűnt a felsoroltak között, amelyet elkövettünk volna. Lehetséges, hogy teljesen ártatlanok lennénk? Azt mondod, te nem lopsz. De nem lopod-e másoknak pénznél is drágább idejét azzal, hogy mindig, mindenhová késve érkezel, mindenkit megvárakoztatsz, s míg rád várnak, tétlenségre kényszerülnek? Azt mondod, te nem hazudsz. És amikor a benned bízóktól határidôre feladatot, elintézendô ügyeket vállalsz, de utána elsô dolgod, hogy az egészrôl maradéktalanul megfeledkezel? És az nem hazugság, ha a lakásban semmit sem teszel vissza a helyére? A többiek bíznak benned, hisznek neked. Elhiszik, hogy betartod a ház rendjét, és ôk mindent ott fognak ismét megtalálni, ahol keresik, ahol a helye van. Azokat a tárgyakat is, amelyeket te használtál. Kiszámíthatatlanságod, megbízhatatlanságod egy életen át mérgezheti a család békéjét. És az nem lehetséges, hogy valakinek minden szava igaz ugyan, de az egész élete egy nagy hazugság? És vajon nem bűn-e már az is, ha például olyan pályát választunk, melyen sohasem cselekedhetünk lelkiismeretünk, saját belátásunk szerint? Amelyen tôlünk idegen, ismeretlen emberek, csoportok, testületek elôttünk alig ismert törvényeinek kell engedelmeskednünk? Olyan törvényeknek, melyek helyességérôl, ôszinteségérôl sohasem gyôzôdhetünk meg? És nem bűn olyan pályát választani, melyen mások parancsára embereket kell üldöznöm, akiknek bűnösségérôl sohasem bizonyosodhatok meg, de akiknek ártatlansága esetleg a társadalom elôtt nyilvánvaló? Egymást elárulni, bántalmazni, üldözni, ellenségeinek kiszolgáltatni, hóhérkézre juttatni súlyos bűn. De mindezt parancsra tenni, hivatásszerűen gyakorolni?! Ezt talán már csak az múlja fölül, aki az erkölcstelen törvényt, parancsot íróasztal mellett megfogalmazza... Új típusú lelkitükör Az emberi élet, a társadalmi és politikai viszonyok olyan bonyolult helyzeteket teremtettek szerte a világon, hogy a ,,klasszikus bűnöknél'' ma már sokkal súlyosabbakat lehet elkövetni anélkül, hogy a vétkest ezeknek a bűnöknek el-követéséért -- legalábbis a földi igazságszolgáltatás kategóriáit alapul véve -- egyáltalán felelôsségre lehetne vonni. Szűkebb környezetünkben is pokollá tehetjük egymás életét anélkül, hogy emiatt valamilyen lelkitükör alapján szemrehányást kellene tenni magunknak. A lelkitükrön kell tehát gyökeresen változtatni. Ha alaposan megfigyeled a felnôttek társadalmát, különösen pedig az utóbbi ötven-száz év történelmét, rádöbbensz, hogy egyes embereket, családokat, sôt egész népeket lehet kirabolni, mindenükbôl kiforgatni, földönfutóvá tenni, erkölcsileg lezülleszteni anélkül, hogy a vétkes vagy vétkesek valahol is megtalálnák bűneiket a lelkitükörben. Gondoljunk a törvényekkel szentesített népirtásra, faji, vallási, politikai üldözésekre, koncentrációs táborokra! Gondolod, hogy mindez csupán az emberiség szégyene, a kereszténységé nem? El lehet azt képzelni, hogy mennyei Atyánk az ötödik parancsolatot csak a kocsmai verekedések és családi perpatvarok elkerülése miatt hozta? A háborúkra és a nôgyógyászati műtôkre -- ahol milliókat ölnek -- nem értette volna? Ha aztán a földi igazságszolgáltatásnak nagy üggyel-bajjal sikerült egy vesztett háború után valakit kérdôre vonni, a legelvetemültebb tömeggyilkos is fölülrôl érkezô parancsokra hivatkozik. Teljes a zavar. Vajon Isten is elfogadja tôlünk -- keresztényektôl -- ezt a kibúvót? Vajon az ô ítélôszéke elôtt is rá lehet kenni mindent a följebbvalókra? Vajon mondhatjuk, hogy féltettük életünket, kenyerünket, állásunkat -- vagy magasabb beosztásunkat? Választanod kell a manipulált közvélemény -- esetleg fölmentô -- ítélete és a lelkiismereted hangja között. Döntened kell! És már most, a kis dolgokban! S a választásért egyedül te viseled a felelôsséget. Krisztus tanácsa A dolgok azonban nem mindig egyértelműek. A mai kor abban különbözik a többitôl, hogy a sok szócsépléssel elködösíti a jó és rossz közötti éles határokat. Szándékosan. Hogy aztán téves döntéseink következtében zsákutcába kerüljünk. Akiknek lelkében ilyenkor még egyszer fölmerül, hogy hitének szellemében döntsön, már hôsies erôfeszítésekre van szüksége. De képesek leszünk-e erre a csúcsteljesítményre akkor, ha már az ,,apróbb'' próbáknál elbuktunk? Képtelenség minden élethelyzetet fölsorolni, s az elképzelt helyzetek mellé az oldóképletet odaírni. Krisztus már kétezer évvel ezelôtt meglátta a problémát, és minden helyzetre egyformán alkalmazható parancsot kínált: Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek azt velük. (Mt 7, 12) Megfordítva következik ebbôl: Mindazt, amit nem akarunk, hogy velünk tegyenek az emberek, azt mi se tegyük másokkal. Itt és most Nekünk a mai korban, a magunk környezetében kell megállni a helyünket, s errôl a helytállásról kell egyszer számot adnunk mennyei Atyánknak. Mivel a gonoszság eszközei is rendkívüli módon kifinomultak, s életünk kölcsönös megkeserítésére is kimeríthetetlen lehetôségek kínálkoznak, ezért belsô erkölcsi kontrollunknak is követnie kell ezt a szomorú ,,fejlôdést''. Nemcsak jó elôre ki kell tapintanunk gyöngéinket, de velük szemben ki kell fejlesztenünk azokat az erényeket, amelyek eleve útját állják, valósággal képtelenné teszik egy-egy bűn meggyökeresedését, társadalmi térhódítását. Ne csak az lebegjen szemünk elôtt, hogy nem szabad például meglopni szomszédunkat, megkárosítanunk a közösséget, hanem sokkal inkább az, hogy minél többet segítsünk és adjunk a rászorulóknak: magányosoknak, közösségeknek, a társadalom egészének. Aligha fogjuk megrongálni a parkot, épületet, amelyben a magunk kemény, önzetlen munkája is benne van. Aligha fogunk fölborítani egy kialakult rendet, melynek fönntartásán naponta fáradozunk, s nem fogunk föltépni sebeket, melyeket hosszas türelemmel magunk gyógyítottunk. Ezért a mai korban a magát kereszténynek valló ember nemcsak úgy kérdez, hogy mi az a rossz, amit tettem, hanem úgy is, hogy mi az a jó, amit elmulasztottam. Ne félj szembenézni önmagaddal! Mennyivel más lenne a világ, mennyi szomorú tragédia hárulna el az egyes emberek, családok és népek életébôl, ha ezt az önmagunkkal való szembenézést -- mai szóhasználattal élve: önkritikát -- idônként minél többen és minél ôszintébben elvégeznék! * Az éretlen lelkiismeret részben vagy egészben arra építi ítéleteit, hogy mások hogyan határoznak. Azt tartja jónak, amit a vele együtt élôk csodálnak vagy elfogadnak, rossznak pedig azt, ami azokat zavarja vagy fölháborítja. Ha nem is teljesen kívülállók irányítják az éretlen lelkiismeretet, mégiscsak több más lelkiismeret képviselôjeként működik. Az éretlen lelkiismeret nem ura önmagának. Csak egy másik ember, egy csoport, egy párt, egy társadalmi osztály, egy nemzet vagy faj lelkiismeretének képviselôje. Ezért nincsenek igazi, saját erkölcsi elhatározásai, egyszerűen mások elhatározásait szajkózza. Nem alkot önálló ítéleteket, ,,igazodik'' a többiekhez. Nincsenek saját, személyes indítékai és szándékai. Ha pedig mégis vannak, tönkreteszi ôket azzal, hogy addig csűri-csavarja és ésszerűsíti azokat, míg összhangba kerülnek mások szándékaival. Ez nem erkölcsi szabadság, ez lehetetlenné teszi az igaz szeretetet. Mert ha igazán és szabadon akarok szeretni, akkor tudnom kell valami olyat adnom másoknak, ami igazán az enyém. Ha pedig a szívem nem tartozik valóban hozzám, hogyan adhatom oda? Nem az enyém, hogy odaadhassam! Thomas Merton Legtöbbünknek alig jut eszébe, hogy mulasztásainkkal éppoly súlyos hibát követhetünk el, mint hangos szavainkkal, látványos tetteinkkel. Pedig minden szentmisén elmondjuk a bánatimában, hogy ,,sokszor és sokat vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással''. Egy kicsit jobban el kellene gondolkodnunk azon is, mi az, amit mulasztással vétettünk... Eszünkbe jut-e, hogy az utóbbi évtizedekben mennyi mindent mulasztottunk például családunkban? Hogy még ott is csak suttogva mertünk beszélni nevedrôl, ,,mert még a falnak is füle van...'' Puszta svatosságból elmulasztottuk, hogy gyermekeinkkel beszéljünk rólad, együtt imádkozzunk velük hozzád. Most aztán ôk is elmulasztják továbbadni a hitet gyermekeiknek. Mert mit adjanak tovább abból, ami nekik sincs ? Uram, amíg nem késô, adj lehetôséget, hogy jóvátehessük mulasztásainkat! Varga Borbála ======================================================================== Lelkitükör Tiszta szívvel I. MAGATARTÁSOD ISTEN IRÁNT ,,Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak...'' (Mt 5, 45) 1. Szeretetben Isten iránt Él-e bennem gyermeki bizalom az Atya iránt? Tudok-e ráhagyatkozni gondviselésére életem nehéz helyzeteiben? Krisztushoz hasonlóan az Atya akaratát keresem-e min-denben? Törekszem-e arra, hogy egyre jobban megismerjem Isten elgondolását rólam, terveit velem? Tanítványa lettem-e Jézusnak? Törekszem-e arra, hogy gondolatvilágomat, életmódomat hozzáigazítsam az övéhez? Elfogadom-e fölkínált barátságát? Olvasom-e rendszeresen a Szentírást, hogy egyre jobban megismerjem életét, gondolkodásmódját, érzelemvilágát? Milyen gyakran egyesülök vele a szentáldozásban? Otthont adok-e lelkemben a Szentléleknek? Igyekszem-e állandósítani annak tudatát, hogy Isten jelenlétében élek? Figyelek-e a Szentlélek indításaira? Megadom-e Istennek mindenben a neki járó tiszteletet? Káromkodó, durva szóval, babonás gondolattal, könnyelmű esküdözéssel, zúgolódással, vakmerô bizakodással nem sértem-e meg ôt? 2. Szentek közössége Gyermeki szeretettel és bizalommal gondolok-e Máriára, Jézus és az egyház édesanyjára? Ismerek-e legalább néhányat a szentek (például védôszentem, magyar szentek, korunk szentjei, az egyház történelmének kiemelkedô alakjai) közül? Gondolok-e néha ôrzôangyalomra, kérem-e segítségét, hálás vagyok-e azért, hogy -- számomra is láthatatlanul -- gondoskodik rólam? Tisztelem az Istennek szentelt személyeket, helyeket, tárgyakat? Lelkesít-e napjaink tevékeny szeretetre példát adó embereinek (például Teréz anya, Maximilian Kolbe, Apor Vilmos) magatartása? 3. Az egyház élô tagjaként Élô hittel elfogadom-e, hogy Krisztus az egyházban él tovább, s vezet bennünket az üdvösségre? Tisztelem-e Isten népének vezetôit, a pápát, a püspököket, lelkipásztorainkat? Segítem-e ôket munkájukban? Minden vasárnap (és legalább a kötelezô ünnepeken) részt veszek-e a szentmisén? Nem szoktam-e gyakran elkésni? Figyelmesen, tevékenyen belekapcsolódom-e a közös imába, énekbe? Meg tudom-e másokkal is osztani hitemet, tudok-e közösségben imádkozni? A magam sajátos adottságai és lehetôségei szerint részt vállalok-e az egyház küldetésében, az evangélium hirdetésében (imával, szóval, életem tanúságtételével)? Törôdöm-e az egyházközség gondozására szoruló tagjaival, részt vállalok-e az egyházközség szeretetszolgálatában, amellyel segíti az öregeket, betegeket, elhagyottakat, testi vagy lelki szükséget szenvedôket? Botránkozás és botránkoztatás nélkül, Isten irgalmába vetett bizalommal, a gyarlóságokon túllátó hittel tudom-e eltűrni az egyház tagjainak emberi gyöngeségeit? Vállalok-e imát, vezeklést, engesztelést az egyház tagjainak bűneiért (beleértve az én bűneimet is!)? Figyelemmel kísérem-e egyházunk mai életét? Együttérzô szívvel szemlélem-e megpróbáltatásait, gondjait, nehézségeit? Segítem-e az egyházat céljai megvalósításában imádságaimmal, tettekkel is, ahol módom van rá? 4. Keresztény hit, világnézet Istent tartom-e legnagyobb értéknek az életben? Adódnak-e helyzetek, amikor valamit vagy valaki mást részesítek elônyben? Tudok-e áldozatot hozni Istenért, hitemért? Tudatosan formálom-e hitemet? Törekszem-e a meggyôzô és meggyôzôdéses keresztény világnézet kialakítására? Fölhasználok-e minden rendelkezésemre álló eszközt ennek érdekében (ifjúsági hittan, egyéni és csoportos beszélgetések, elôadások, könyvek, folyóiratok stb.)? Megvallom-e hitemet mások elôtt? Merek-e hitemnek, egyházamnak védelmére kelni? Nem szégyellem-e mások elôtt keresztény voltomat? Elfogadom-e az egyház tanító tekintélyét hitem formálásában? Igyekszem-e megismerni az egyház mai tanítását, konkrét kérdésekben eligazító útmutatásait? Törôdöm-e azokkal is, akik nem hisznek Istenben, akik közömbösek vagy akár ellenséges magatartást tanúsítanak? Vannak-e olyanok, akiknek lelki fejlôdéséért felelôs vagyok, akik esetleg várják az eligazítást életük problémáiban, kételyeik eloszlatásában, hitük megszilárdításában? Megadok-e nekik minden tôlem telhetôt? 5. Ima, elmélkedés Szoktam-e rendszeresem imádkozni (reggel, este, étkezésnél)? Csak kötelezô feladat számomra az imádság, vagy örömmel teli találkozás Istennel? Elég érett, hatékony-e az imaéletem? Nem vált-e üres megszokássá csupán? Törekszem-e arra, hogy imádságom összeszedett, bensôséges legyen? Inkább panaszkodni, kérni szoktam, vagy pedig el tudok merülni Isten imádásában, dicséretében? Csak én beszélek az imában, vagy tudok figyelmesen hallgatni Istenre, amikor szól hozzám? Szoktam-e az imádságra fordított idôn kívül, napközben is gondolni Istenre? 6. Növekvô hitben és szeretetben Ellenôrzöm-e rendszeresen belsô életem fejlôdését, Istenhez, embertársaimhoz fűzôdô kapcsolatomat? Nem vonom-e kétségbe Isten irgalmát? Tudom-e, mennyire rászorulok az ô irgalmára? Ha valami rosszat tettem, igyekszem-e ôszinte szívvel megbánni? Tudom-e, hogy a súlyos bűnök alól a bűnbánat szentségében, a gyónásban kaphatok föloldozást? Van-e olyan súlyos bűnöm, amelyet szándékosan nem gyóntam meg? Van-e állandó lelki vezetôm, akinek tanácsai, útmutatásai szerint rendezem az életem? Kerülöm-e tudatosan azokat a helyzeteket, alkalmakat, amelyek veszélyeztetik belsô fejlôdésemet, tisztaságomat, Isten iránti szeretetemet? Élek-e az egyház által elôírt vagy ajánlott bűnbánati eszközökkel (pénteki bűnbánat és önmegtagadás, imádság, jócselekedetek, esti lelkiismeret-vizsgálat)? II. MAGATARTÁSOD FELEBARÁTAID IRÁNT ,,Az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.'' (Jn 15,12) Elôször átgondolom, mit kíván tôlünk a szeretet parancsa embertársainkkal kapcsolatban: Nyíltszívű vagyok-e? Becsületes, tiszta szándékkal közeledem mindenkihez? Szoktam-e becsapni mást hazug szóval vagy kétszínű viselkedéssel? Tisztelem-e, védelmezem-e mások életét, személyét, vagyonát? Nem károsítok meg mást? Irigység, káröröm nem ébred föl bennem? Nem csábítottam valakit rosszra? Nem gyanakodtam ok nélkül másokra? Nem rágalmaztam másokat? Ôszinte szeretettel közeledem-e másokhoz? Tiszták-e gondolataim, szavaim, tetteim? Tisztelem-e mások testét és a sajátomat? Nem játszom könnyelműen mások érzelmeivel és ösztöneivel? Igazságos vagyok-e mindenkihez? Megadom-e mindenkinek azt, ami ôt illeti, s elfogadom-e zúgolódás nélkül azt, ami nekem osztályrészül jutott? Nem akartam-e méltánytalan elônyökhöz jutni mások rovására, nem követelôztem, különcködtem, fölényeskedtem, irigykedtem vagy féltékenykedtem-e? Hálás vagyok-e azoknak, akik jót tettek velem? Értékelem-e a jót, amit másoktól kapok, s találok-e módot köszönetem kifejezésére? A kapott ajándékok nem tesznek-e követelôzôvé? Arra indítanak-e, hogy önzetlenül én is jót tegyek másokkal? Tudok-e önzetlenül, irigykedés nélkül osztozni mások örömében, átérezni mások fájdalmát, s erômhöz képest vigasztalásukra lenni? Kész vagyok-e mindig arra, hogy segítsek másoknak: észreveszem-e, mire lenne szükségük? Kérés nélkül is szívesen állok mások szolgálatára? Szoktam-e áldozatot hozni másokért? Tudok-e lemondani mások kedvéért saját elképzeléseimrôl, kényelmemrôl, kedvenc szórakozásomról, idômrôl? Tudok-e megbocsátani? Türelmes, megértô vagyok-e az emberi tévedések, gyöngeségek, bukások, sôt a tudatos és szándékos rossz láttán is? Fölényes, sértôdékeny, ítélkezô vagyok-e? Átérzem-e mindig, hogy mindnyájan irgalomra és megbocsátásra szorulunk? Kerülöm-e a veszekedést, igyekszem-e elsimítani az ellentéteket, próbálom-e megôrizni a békét? Ezután végigtekintem azoknak az embereknek a körét, akikhez szorosabb kapcsolat fűz. Minden emberi kapcsolatunknak megvan a maga sajátos, külön története. Ezért célszerű egyenként tisztázni Kik állnak hozzám legközelebb? Kikkel szoktam a leggyakrabban érintkezni? Milyen vagyok, hogyan viselkedem: a) a rokoni kapcsolatokban, a szűkebb és tágabb családi közösségben? b) a szeretetkapcsolatokban, barátságban és szerelemben? c) iskolai, munkahelyi közösségben? 1. Család Hálás vagyok-e szüleimnek szeretetükért, gondoskodásukért? Könnyítek-e terheiken szolgálatkészségemmel, legalább apró figyelmességekkel, vagy csak akkor fordulok hozzájuk, ha valamire szükségem van? Tudok-e megértô, megbocsátó lenni hozzájuk akkor is, ha fáradtak, idegesek, ha házasságuk megromlott, ha nem kaptam tôlük annyi szeretetet és gondoskodást, amennyit kívántam volna? Szoktam-e valami apró kedvességgel, ajándékkal meglepni ôket legalább karácsonykor, névnap, születésnap, házassági évfordulójuk alkalmával? Engedelmes vagyok-e, jó szívvel meghallgatom-e tanításaikat, elfogadom-e tôlük a figyelmeztetéseket? Megbízhatnak-e bennem szüleim, testvéreim? Nem akarok-e túl korán önálló vagy felelôtlenül független lenni? Külön kérésre várok-e, vagy magam is figyelem, hol, miben tudnék valakinek otthon a segítségére lenni? Nem okozok fölösleges munkát a többieknek rendetlenségemmel, lustaságommal, hanyagságommal? Kiveszem részemet a házi munkából? (Segítek legalább étkezés után az asztalról az edényeket eltakarítani? Legalább a sajátomat?) Szoktam-e veszekedni testvéreimmel, visszabeszélni szüleimnek? Ha feszült a családi légkör, megpróbálom-e visszahozni otthonunkba a derűt és a békét? Önzésemmel, lustaságommal nem én vagyok-e a békétlenség forrása? Segítek-e szüleimnek kisebb testvéreim, a család idôs vagy beteg tagjainak gondozásában? Segítek-e testvéreimnek a tanulásban, megosztom-e velük idômet? Nem vagyok-e önzô, követelôdzô, nem akarok-e az ô rovásukra elônyökhöz jutni? Nem kívánok-e magamnak túl sokat a családban szüleim szeretetébôl, gondoskodásából, az anyagiakból? Törôdöm-e nagyszüleimmel? Meglátogatom ôket néha, nemcsak olyankor, amikor valamit kérni szeretnék tôlük? Figyelmesen meghallgatom ôket? Ha szükséges, szolgálatkészen a segítségükre vagyok-e? Van a családunkban öreg, beteg, magára hagyott rokon, akirôl más nemigen gondoskodik? Meglátogatom ôket néha, s igyekszem megtenni nekik azt, amire erômtôl, koromtól, életkörülményeimtôl függôen telik? 2. Iskola, közösség A békét és a megértést segítem elô közösségemben, vagy pedig növelem a feszültségeket? Szoktam-e ideges, szeszélyes, önzô, követelôdzô, hangulatember lenni? Tudom türelmes szeretettel elcsitítani, barátságosan leszerelni mások jogtalan, túlzott követeléseit? Az erôszakosak, a hencegôk, törtetôk táborához csatlakozom, vagy a gyöngék, a kicsúfoltak, megalázottak, hátrányos helyzetűek pártjára állok? Merek-e bíztató, meleg szóval fordulni azokhoz, akiket valami kudarc vagy fájdalom ért, akiket cserbenhagytak, akiknek mások hátat fordítottak? Kapnak-e a rászorulók tôlem valamilyen lelki, szellemi, anyagi támogatást? (Megkínálom-e tízóraimból néha azokat, akikrôl tudom, hogy szegények, és nem is reggeliztek?) Ôszinte rokonszenvvel, jóindulatú segítôkészséggel közeledem mindenkihez? Tudom tisztelni mások eltérô nézeteit, s ha kell, a sajátomat fölülvizsgálni, de megalkuvás nélkül ragaszkodni hitemhez, krisztusi küldetésemhez, a keresztény reményhez? Megtartom-e adott szavamat akkor is, ha ez rám nézve hátrányos? Megbízható vagyok-e ígéreteim teljesítésében? Cserbenhagytam-e másokat gyávaságból vagy önzésbôl? Amikor úgy éreztem, engem hagytak cserben, tudtam-e megbocsátani mindenkinek és továbbra is szeretni ôket? Jó példát adok-e másoknak, vagy botránkozást keltek, fájdalmat okozok szavaimmal, viselkedésemmel? Figyelmes, tapintatos vagyok-e mindenki iránt? A betegek, a szerencsétlenek iránt is? Engedtem-e valami rosszat megtörténni, mert gyáva voltam közbelépni? * * * Elcsavartam a rádiót, amikor te hallgatni szeretted volna, föltettem a lemezt, amikor neked fájt a fejed, csapkodtam az ajtót, amikor te a szomszéd szobában aludtál, fölgyújtottam a villanyt, fölébredtél, nem tudtál újra elaludni, másnap álmos voltál, a munkahelyeden figyelmeztettek, mert mindent elrontottál... Hagytam, hogy a pincébôl egyedül cipeld föl a nehéz vödör szenet és a fát, s magad kínlódj a befűtéssel, utánad néztem, ahogy viszed kifelé a szemetet, s tovább olvastam a verses kötetet, megjegyzéseket tettem munkádra, semmi sem tetszett, amit te csináltál, idegeneknek panaszkodtam rád, idegenek elôtt rendreutasítottalak, s láttam, mennyire bánt a megszégyenítés, de te nem szóltál... Barátaidat mogorva képpel fogadtam, éreztettem velük -- és veled --, hogy nem érdekeltek, hogy jobb volna, ha máshová mennétek beszélgetni, kínlódtál a számtanpéldával, fordítással, magadra hagytalak, összevesztetek valamin, nem békítettelek ki benneteket... Összetörted a poharat, elrontottad a lemezjátszót, nyitva felejtetted a gázcsapot, égve hagytad a villanyokat, elvesztetted a lakáskulcsot -- én sohasem segítettelek ki a bajból, csak szemrehányást tettem, s elvettem kevéske önbizalmadat is... Bosszantalak mindennel és mindenkivel, a kislánnyal is, akivel a múltkor a templom elôtt beszélgettél... Ha hallgatsz, az a baj, ha megszólalsz, mondasz valamit, azonnal beléd kötök... Dehát miért? Amikor tudom, hogy nagyon szeretsz engem -- és én is téged... Világnézeti önvizsgálat hívôk és ateisták számára Kerestem-e az igazságot? Végiggondoltam-e legalább egy-szer az élet -- az én életem értelmét? Megpróbáltam-e valamikor is választ keresni az élet nagy kérdéseire, mint boldogság, szenvedés, halál? Megsejtettem-e már valaha, hogy csak egy filozófia van, mégpedig az, amely az emberek közötti megértést és szeretetet hirdeti, vagy legalábbis az, amely minél több -- vagyis a legtöbb -- szeretetet foglalja magában? Ha igen, kerestem-e ennek az igazságnak és szeretetnek a forrását? Ha megtaláltam, csatlakoztam-e hozzá szívvel-lélekkel, életfelfogásommal, s aszerint rendeztem-e be életemet? -- Ha nem találtam meg, felhagytam- e a kereséssel? Vagy talán legyintettem, hogy úgy sincs az életben igazság, hogy csak cinizmus és mindenbe való beletörôdés van, s hogy nem is érdemes keresni? Ha az élet kérdéseit kutatva kialakult világnézetem van, vajon nem ítélek-e el másokat, akik nem osztják velem nézetüket? Nem nézem-e ôket ezért le? Nem üldözöm-e ôket akárcsak rejtetten, adminisztratív úton? Hajlandó vagyok-e velük párbeszédet kezdeni? Ha igen, nem használom-e ezt arra, hogy kigúnyoljam, erôszakosan meggyôzzem ôket, vagy a dialógus folyamán elôadott érveiket felhasználva, azokkal személyük ellen visszaéljek? Tisztelem-e mások -- az enyémtôl eltérô, vagy az enyémmel teljesen ellentétes -- világnézetét? Keresem-e azokban a jót, vagy ehelyett az ellentéteket szítom és élezem? Ahelyett, hogy azt keressem, ami összeköt bennünket -- legyen az bármily kevés is -- azt firtatom és feszegetem, amely eltávolít, esetleg szétszakít -- és idôvel egymás ellenségévé tesz -- bennünket? Rádöbbentem-e már, hogy gyűlölettel, egymás elleni érvek polémikus hangú felhánytorgatásával nem szolgálom a szeretet világnézetét, és semmiféle emberileg elfogadott világnézetet sem -- de még a magam jól felfogott érdekeit sem? Amikor ezt az igazságot felismerem, ráébredtem- e arra is, hogy a gyűlölet és a gonoszság ellen nem lehet -- mert egyszerűen képtelenség és ellentmondás -- gyűlölettel és haraggal harcolni? Tudom-e már azt, hogy még csak az indulat látszatát is kerülnöm kell, amikor az indulat ellen küzdök? Amikor ezt szem elôl tévesztettem, volt-e annyi erôm, hogy ezt legalább önmagam elôtt beismerjem? S megpróbáltam-e hevességemért, indulatomért embertársamtól legalább elnézést kérni? (Legalább felvetôdött-e bennem ennek a gondolata?) Tud-e fájni lelkemnek mindennemű igazságtalanság és embertelenség, tekintet nélkül arra, hogy milyen személytôl vagy intézménytôl indul ki az? Fel tudok-e szólalni mások szenvedése, üldöztetése, megalázottsága miatt? Felismerem-e már azt a szomorú igazságot, hogy általában a gyengéknek és a kiszolgáltatottaknak van igazuk? Ennek a felismerésnek a birtokában nem álltam-e be magam is az elnyomók közé ahelyett, hogy -- ha nem is volt elég bátorságom (bár pózolás nélkül és egyszerűen), de nemet mondjak, és nyílt, ôszinte állásfoglalással az elnyomottak mellé álljak -- legalább erômhöz, tehetségemhez és egyéb körülményeimhez mérten önzetlenül enyhítsem -- elsôsorban a körülöttem élô -- emberek szenvedését? És ha teljesen tehetetlenségre vagyok is kárhoztatva, feladtam-e végleg a reményt? S ha úgy is látszott, hogy már nincs remény, legalább továbbra is együttéreztem-e a kiszolgáltatottakkal, és megpróbáltam-e ôket tôlem telhetôen és szívbôl vigasztalni, és ezzel valamelyest elviselhetôbbé tenni szenvedésüket? Amikor mások igazáért harcoltam, jól megválasztottam-e az erre legalkalmasabb módot? Gondoltam-e arra, hogy esetleges túlbuzgóságommal talán többet árthatok, mint használhatok ügyének? Kerestem-e azt az utat, módot, amely a gyáva megalkuvás és a vakmerô elbizakodottság között vezet: nevezetesen a higgadt, de megfontolt, a veszélyeket is számbavevô és azokat tudatosan is vállaló bátorságot? Jól ismerem-e magamat? Nem vállalkozom-e olyan feladatokra, nem forgatok-e fejemben olyan terveket, elképzeléseket (legyenek azok bármily nemes törekvések), melyek meghaladják testi-szellemi-lelki képességeimet? Ugyanakkor megérzem-e, meglátom-e az életben azokat a problémákat, amelyeknek megoldása szinte csak rám vár? Nem bújok-e el ezek elôl gyáván, mondván, hogy ezek azok közé tartoznak, amelyek meghaladják képességeimet? S ha valóban meghaladják, megvizsgáltam-e, hogy mily mértékben? S ha arra a következtetésre jutottam, hogy erômnek nem is túl nagy megfeszítése árán sikerül a problémán segíteni, megtettem-e azt, vagy legalább hozzáfogtam? Vagy kézlegyintéssel eleve lemondtam minden kísérletrôl? Ha nyomorgó, nélkülözô emberrel találkoztam, felébredt-e bennem a részvét, és tôlem telhetôen és a lehetô leggyorsabban segítettem-e? Nem hessegettem-e el a gondolatot, nem próbálgattam-e mások szegénységét, nyomorát, szenvedését kizárólag társadalmi gyökerekbôl, illetve hibákból (,,gondoskodjék róla az állam!'') magyarázni ahelyett, hogy azonnal -- ha kell a szűkös magaméból hozva legalább egy kis áldozatot -- enyhítsek valamit a szenvedésén? Ugyanakkor meggondoltam-e, hogy nem volt elég, amit ebben az esetben tettem, és a nyomorultakon a társadalom struktúrájának gyökeres megváltoztatása révén és intézményesen kell segíteni? De ha olyan társadalmi rendszerben élek, ahol ez már megtörtént, és az arra rászorulókon már intézményesen gondoskodnak, nem tagadtam-e meg a közvetlen emberi segítséget, amikor éppen arra lett volna szükség, ráhárítva magamról az erkölcsi felelôsséget az intézményre, és a bajokat egyéni okokkal (pl. lustaság) magyaráztam? Tusakodtam-e a megismert igazság ellen? Lemondtam-e az igaznak, jónak vélt világnézetemrôl csak azért, mert egy másik világnézet megvallása nagyobb -- esetleg anyagi -- elônyökkel jár? Ragaszkodtam-e továbbra is egy olyan világnézethez, amelynek tarthatatlanságáról, emberellenességérôl lassanként vagy hirtelen felismeréssel meggyôzôdtem, csak azért, mert eddigi világnézetembôl kifolyólag nagyobb anyagi jólét származik, vagy vezetô beosztásomat veszíteném el, ha nyíltan is szakítanék a -- ma már helytelennek ítélt -- múltammal? Váltogattam-e világnézetemet ütre-dobra, esetleg akár a korábbival mindig az ellenkezôre, de mindig azokhoz alkalmazkodva, akiktôl több anyagi és egyéb elôny származik? Ha nem is volt elég erôm a régi világnézetemmel való nyílt szakításhoz, legalább megpróbáltam-e enyhíteni azokon az általam helytelennek, esetleg igazságtalannak, emberellenesnek tartott állapotokon, amelyeknek kifejlôdéséhez korábban magam is hozzájárultam? Megpróbáltam-e jóvátenni valamiképpen azokat az anyagi, szellemi és erkölcsi károkat, melyeket korábbi viselkedésemmel -- egyszeri, esetleg többszöri köpönyegforgatásommal -- az emberek életében, lelki világában okoztam? Idônként felülvizsgáltam-e az emberi élet legfontosabb kérdéseirôl vallott nézeteimet és az ebben a szellemben kialakított mindennapi életem helyességét és erkölcsösségét? Elfogadom-e kritika nélkül mások tanítását, világnézetét, a jóról, rosszról alkotott felfogást? Van-e egyáltalán saját világnézetem, amely nem más felfogások egyszerű lemásolása vagy puszta összegezése? Igyekeztem-e egy igaznak vélt világnézetet becsületesen keresni, illetve kialakítani? Világnézetem kialakításában nem voltam-e túl elbizakodott, önfejű, és nem hagytam-e teljesen figyelmen kívül azoknak a nagy gondolkodóknak, bölcseknek, nagy egyéniségeknek tanításait, akik a történelem folyamán a világot, az embert boldogabbá akarták tenni? Megfigyelem-e a körülöttem élô emberek életét, családjukat, munkájukat aszerint, hogy milyen összefüggés van világnézetük és magatartásuk, elméletük és mindennapi gyakorlatuk között? Amikor kialakultnak hittem világnézetemet, nem zárkóztam-e el eleve minden más nézetnek a meghallgatásától is? Gondoltam-e arra, hogy egyszer én is meg fogok halni, s mit ér számomra akár a legkáprázatosabb világnézet, ha a síron túl az örök megsemmisülés helyett nem csillan fel az örök élet reménye? * * * Ha lelkiismeret-vizsgálat alkalmával (például életgyónás elôtt) társadalmi, történelmi felelôsségünk mértékét kívánjuk megállapítani, érdemes figyelmet szentelnünk arra, amit a filozófus Karl Jaspers (1883- -1969) és a hozzá közelálló gondolkodók hirdetnek. Szerintük bűnügyi felelôsség terheli azt, aki közvetlenül vesz részt a gonosztettekben, vagy tudatosan nyújt ahhoz segítséget (deportálás, népirtás, éheztetés, fegyverhasználat békés felvonulókkal szemben stb.). Ugyanakkor azonban erkölcsi felelôsség terhel mindannyiunkat, akik egy ilyen pártnak, kormánynak, politikai rendszernek hatalomra jutásában, illetve hatalmon maradásában közreműködtünk úgy, hogy például rászavaztunk, résztvettünk politikai szervezeteinek munkájában; továbbá ugyanúgy erkölcsi felelôsség terhel bennünket, ha nem is vettünk részt a gonosztettekben, de tudtunk azokról, s még sem tettük meg ellenük azt a minimumot sem, amit saját életünk biztonságának súlyos kockáztatása nélkül megtehettünk volna. Mi, keresztények azonban az erkölcsi felelôsség alól sem vonhatjuk ki magunkat. Mert ha emiatt nem is von kérdôre senkit a világi igazságszolgáltatás, -- s a nem hívônek legföljebb csak saját maga és környezete elôtt kell szégyenkeznie -- nekünk Isten elôtt mégis számot kell adnunk arról, hol voltunk, mit csináltunk, amikor üldözött, megalázott, kiszolgáltatott embertársainknak a legnagyobb szüksége lett volna segítségünkre... * A ZSOLTÁROS TÍZPARANCSOLATA Uram, sátradban ki lakozhatik, és szent hegyeden ki nyugodhatik? Aki szeplôtelen jár, és igazat cselekszik, szívében gondol igaz dolgokat, és nyelve nem beszél rágalmakat; Ki nem bántja felebarátját, és gyalázattal nem illeti társát; Aki a gonoszt hitványnak ítéli, de tiszteli azt, aki az Urat féli; Ki önkárára esküdt esküjét is meg nem tagadja, aki pénzét uzsorára nem adja, a megvesztegetést ártatlan ellenében el nem fogadja. Ki így tesszen, az meg nem rendül sohasem. 14. zsoltár Sík Sándor fordítása Érvekkel, a magunk igazolásával sohasem gyôzhetjük meg azokat, akik másként gondolkodnak, mint mi. Egyedül a megbocsátás, a szeretet képes arra, hogy továbbvigye bár-miféle közösség -- sôt az egész társadalom - - ügyét is... Szeretni, amikor szeretnek, mikor tele van a lelkem érzelemmel -- semmi! Szeretni, mikor ez nehéz, amikor talán szívemnek panasza van rá, amikor ellöknek! Ez, ez kell az Úristennek! Salkaházi Sára 3. Barátság -- szerelem Van igazi, megbízható jó barátom, vagy csak üreslelkű haverok, alkalmi társak között élek? Gondolkodtam már azon, mi az oka, hogy eddig nem találtam igazi jó barátra? Ôrzöm-e barátom bizalmas titkait? Számíthat-e diszkréciómra, hűségemre, segítségemre minden helyzetben? Igényes-e szeretetünk egymás iránt? Szoktuk-e figyelmeztetni egymást hibáinkra, törekszünk-e az értékesebb életre, vagy csupán üres ,,haverkodás'' a barátságunk? Nyitott-e barátságunk mások felé is, vagy pedig kettôs önzésben, másokat elutasítva, lenézve barátkozunk? Meg tudjuk-e másokkal is osztani azokat az értékeket, élményeket, amelyeket barátságunk folyamán szereztünk? Fiúk Milyen lelkülettel gondolok a lányokra? Tisztelem-e bennük a leendô édesanyát? Tudtam-e a csábító gondolatnak azonnal ellenállni? Imádkozom-e kísértés idején? Udvariasan, de határozottan visszautasítok-e minden kísérletet, mely tiszta ifjúságomat beszennyezhetné? Kerülöm-e olvasmányaim megválasztásában az olyan könyveket, folyóiratokat, melyek eleve a szabad szerelem szellemét terjesztik? Van-e erôm, hogy ne nézzem meg, vagy ne figyeljek olyan filmre, amelyben az emberi test, a testi szerelem bemutatása öncélúan, méltatlanul történik? Távoltartom-e magam olyan társaságtól, ahol eleve tudom, hogy a nemiségrôl, szerelemrôl lealacsonyító módon beszélnek? Van-e bennem bátorság, hogy ilyenkor nem nevetek az ízléstelen vicceken? Vállalom-e mások által lenézett ,,maradi'' erkölcseimért az elmarasztalást? Udvarias, elôzékeny vagyok-e a lányokkal? Vagy csak azok iránt, akik tetszenek nekem? Társaságban szórakoztatom-e azokat a lányismerôseimet is, akiket a többi fiú tapintatlanul mellôz, figyelmen kívül hagy? Megsejtem-e, hogy egyedül a szépség nem elég a boldog házassághoz? Lányismerôseim bízhatnak-e minden körülmények között figyelmes viselkedésemben? Tudok-e bocsánatot kérni, ha egy lánnyal szemben tapintatlan voltam? Tiszta, nemes elképzelésem, keresztény hitünk szellemével megegyezô fölfogásom van-e a házasság szentségérôl? Lányok Öltözködésem Tiszta, rendes vagy elhanyagolt vagyok? Nem veszélyeztetem egészségtelen ruhaviselettel magam és utódaim egészségét? Öltözködésemben a test védelmét és díszítését tartom-e szem elôtt, vagy kiszolgáltatom Isten templomát hiú, ártalmas divathóbortnak? Magatartásom a fiúkkal, férfiakkal szemben Könnyelműségemmel nem veszélyeztetem-e egy-egy fiatalembernek más lánnyal tervbevett házasságát? Könnyelműen nem keresem-e hitünkkel közömbös, a kereszténységet idegenül szemlélô férfi ismeretségét? Esetleges ilyen ismeretség nem fejlôdik-e odáig, hogy fölmerüljön, megkísértsen a kizárólag polgári házasság gondolata? Keresem-e, meglátom-e a férfiban a jövendô házastársat, a segítô, megértô élettársat az Istenhez vezetô közös úton? Elég komolyan készülök-e erre az életútra? Anyai hivatás Hogyan készülök anyai hivatásomra? Kiveszem-e részemet a munkából otthon, az iskolában és a munkahelyen? Örömet szerez vagy inkább untat a kicsikkel való foglalkozás? Játékszert látok bennük csupán, vagy felelôsséget is érzek irántuk? Példaadó-e elôttük beszédem, magatartásom? Gondolok-e arra, hogy akár saját gyermekeimnek, akár azoknak a gyermekeknek, akiket rám bíznak -- ha Isten a szerzetesi hivatásra szólít --, csak azt nyújthatom, ami valóban bennem is megvan? Háziasság Segítek a házimunkában? El tudom-e készíteni az egyszerűbb ételeket? Észreveszem-e, miben segíthetek otthon, vagy elmegyek mellette közömbösen, esetleg másra hagyva, vagy pedig csak külön kérésre végzem el? Hozzájárulok-e viselkedésemmel ahhoz, hogy családi életünk vidám, hangulatos, nyugodt legyen, vagy jobban érzem magam a családon kívül, s másutt keresem a magam örömét? Rendben tartom otthonunkat, szobámat, saját holmimat, fekhelyemet, asztalomat? Vagy hagyom, hogy ruháim és a mosogatatlan edények szanaszéjjel heverjenek? * Tanulj meg várni, hogy érett légy! Tanulj meg uralkodni magadon, hogy szabad légy! Tanulj meg gyűjteni, hogy gazdag légy! * Talán hosszú évek múlnak még el, amíg elôször találkoztok egymással. De testvéreim és én -- leendô gyermekeitek -- már most köszönjük nektek, hogy szent komolysággal készültök erre a találkozásra. Köszönjük, hogy várni tudtok egymásra, köszönjük egymásért elmondott imáitokat, a tisztaságért vívott kemény harcotokat; hogy nem vagytok önzôk, s nem kerestek olyan örömöket, amelyek miatt elôttünk szégyenkeznetek kellene; hogy már most vigyáztok egészségünkre, s nem vagytok rabjai sem alkoholnak, sem dohányzásnak, sem más káros szenvedélynek. Köszönjük a kemény kitartással megszerzett önfegyelmet, az edzett akaratot, az önzetlen lemondást, minden megszerzett képességet, a szakmát, amit most tanultok, s az élet dolgaiban való jártasságot. Hiszen ki más venné mindeme gazdagság hasznát, ha nem mi, akiket rátok bíz majd a mennyei Atya? Legfôképpen köszönjük a tisztaságot és érintetlenséget, amellyel megajándékozzátok egymást; hogy hűségesek vagytok egymáshoz már most, amikor még talán nem is ismeritek egymást; hogy a házasságra, a testi-lelki szerelemre mindig tisztelettel -- mint szentségre -- gondoltok. Köszönjük neked, édesapánk, hogy a kislányban, akit kiválasztasz, leendô édesanyánkat keresed, aki majd elfogad és szeretettel fölnevel bennünket. Köszönjük neked, édesanyánk, hogy a fiúban, akit szeretni fogsz, leendô édesapánkat látod, akire rábízhatod magad s minket, leendô gyermekeidet. Isten szentelje meg azt a pillanatot, amikor fölébred szívetekben a csodálatos érzés: szeretitek egymást... A kötelesség érzetével karöltve jár az önmegtagadás szép erénye. Gyakran le kell mondanunk a vágyainkról, mert azok teljesedése azonnal vagy késôbb sok áldozatba kerülne. Legszebb örömeinket kell néha föláldoznunk önjavunkért vagy mások boldogságáért. A sors néha akaratunk ellenére is kényszerít lemondásra, s aki az önmegtagadást nem ismeri, s önként lemondani nem tanult, annak a kényszerű lemondás kétszeresen keserű. De nemcsak vágyainkról kell lemondani tudni, hanem szenvedélyeinket is kell fékeznünk, s a fölhevült indulatot keblünkbe visszafojtanunk, nehogy kitörése által magunknak kárt tegyünk, vagy másokkal méltatlanul bánjunk. Aki önmegtagadással nem bír, az a vágyainak, szenvedélyeinek s indulatának rabja. Nincs akaratereje, vagy ha van, azt csak mások irányába használja. Önzô lesz és zsarnok saját körében, s kik tôle függnek, rettegik, de nem szeretik, mások pedig gyűlölik, vagy kinevetik s megvetik. Minél többek vágyaink s minél kevesebb lelki erôvel bírunk azok megfékezésére, boldogságunk annál inkább ki van téve a sors játékának és mások szeszélyeinek. Tanulj tehát lemondani, kedves lányom, még ifjú korodban, s gyakorold magadat az önmegtagadás szép erényében; azon keserűség, melyet az ily önkéntes megtagadás talán okozhat, bôven meg lesz jutalmazva azáltal, hogy lelked erôsebb és nemesebb lesz, s boldogságod alapja biztosabb, mert lemondásokhoz szokva könnyebben fogod eltűrni, amin változtatnunk nem lehet. Ha valakivel jót tettél, felejtsd el, s ne számíts viszonzásra, sôt még hálára se. A hálátlanság is kevésbé fog fájni, ha hálára nem is számítottál, midôn pedig nem várt hálával viszonozzák jótéteményedet, kétszeresen fog jól esni szívednek. Hidd el, sokkal több a hálás ember, mint sokan gondolják, csak nem kell hálát követelnünk, mert ezáltal jótéteményeink gyakran nyomasztókká lesznek. Aki számítva tesz jót, várva, sôt követelve tettének jutalmát, az jótéteményeivel uzsoráskodik, s ezeket önmaga fosztja meg nemesebb jellegétôl. [...] Légy fogékony minden szép és jó iránt. Élvezd azon ártatlan örömöket, melyeket a költészet nyújt a nagy természetnek és a lángelméknek magasztos műveiben. Lelkesülj, de csak méltó tárgyakért, s lelkesedésed silány tárgyakra ne pazarold. Meg fogsz így felelni annak is, amit az élet prózája követel tôled, másrészrôl meg lesz óva lelked az önzô anyagiasság szennyétôl. Részlet Deák Ferenc gyámleányához, Vörösmarty Ilonához írt levelébôl. * III. MAGATARTÁSOD ÖNMAGADDAL SZEMBEN ,,Isten nagyobb a szívünknél'' (1 Jn 3, 20) 1. Önismeret Miként figyelem saját gondolataimat, szavaimat, tetteimet? Van-e helyes önkritikám? Ellenôrzésem alatt tartom érzelmeimet, hangulatomat és vágyaimat? Meghallgatom, megszívlelem-e mások véleményét, kritikáját rólam? Elfogadom az arra érdemeseknek figyelmeztetéseit, jó tanácsait? Nevelem-e lelkiismeretemet? Igyekszem egyre jobban megismerni a krisztusi életeszményt? Ellenôrzöm, hogy lelkiismeretem irányítása valóban megfelel-e az egyház erkölcsi tanításának? Nem tompult el, nem vált túlságosan engedékennyé lelkiismeretem az élet valamely területén? Nem vagyok túl érzékeny vagy aggályoskodó? Törekszem arra, hogy egyre jobban megismerjem igazi önmagam: értékeimet és hibáimat egyaránt? Törôdöm rendszeresen azzal, hogy kifejlesszem a bennem rejlô értékes adottságokat? Kitartóan és tudatosan küzdök hibáim, rossz szokásaim ellen? Törekszem-e a helyes önszeretetre? Nem vagyok öntelt, gôgös, elbizakodott? Vagy megfordítva: nem uralkodik rajtam a kisebbségi érzés, nem esem túl könnyen kétségbe, nem sajnálom-e túlságosan magam? Küzdök-e rendszeresen helytelen érzelmeim ellen? 2. Testnevelés Elôsegítem-e testem fejlôdését egészséges életmódommal? Eleget alszom- e? Lefekszem-e, fölkelek-e idejében? Tervszerűen élek-e, elegendô idôt hagyva mindenre: a munkára és az emberi kapcsolatokra, de a pihenésre, sportra és mozgásra is? Nem okozok kárt egészségemben túlzásba vitt sportolással, káros élvezetekkel (ital, dohányzás), elkényeztetett, léha, rendszertelen iletmóddal, ételben-italban való mértéktelenséggel? Nem hajszolom túl testi vagy szellemi erôimet? Vigyázok-e kellôen az életemre, egészségemre (életmód, öltözködés, közlekedési szabályok)? Van bennem kellô önfegyelem a bűnös vágyakkal, ösztönökkel szemben? Nem vétek gondolattal, cselekedettel önmagamon a tisztaság ellen? Edzem- e testemet? Tudok-e tűrni fáradságot, kisebb testi fájdalmat? Nem vagyok túlságosan elpuhult, nyafka, kényeskedô, ételben és egyebekben válogatós? Tisztálkodom-e rendszeresen? Öltözködésem, külsôm ápolt, gondozott-e? Nem vagyok hiú, különcködô, föltűnést keltô az öltözködésben? 3. Értelemfejlesztés Helyesen gazdálkodom az idômmel? Van rendszeres napi idôbeosztásom? Pontosan, megbízhatóan végzem munkámat? Nem vagyok játékos, szórakozott, nem kalandozik el túl gyakran a fantáziám? Megelégszem félmunkával, s nem torpanok meg az elsô nehézség elôtt? Komolyan veszem a tanulást, a munkát? Készülök rendszeresen az órákra, elôadásokra? Megelégszem pusztán a minimummal, vagy a kötelezôn túl is foglalkozom szellemiekkel, lelkiekkel? Ápolom magamban az egészséges tudásszomjat, próbálok a dolgok és jelenségek mélyére hatolni? Olvasok-e rendszeresen jó könyveket? Tudatosan fejlesztem-e műveltségemet, tudásomat, vagy kapkodva, rendszertelenül élek? Törekszem-e egységes világkép kialakítására, megpróbálok-e elmélyülni az élet valamely területén? 4. Akaratképzés, önuralom Tudatosan fejlesztem akaratomat? Tudok uralkodni magamon, hangulatomon, idegességemen? Tudok idônként megtagadni magamtól olyat, ami különben megengedett? Tudok-e kitartóan dolgozni, az unalmas, egyhangú munkát is megbízhatóan elvégezni, elhatározásaimban hűségesen kitartani, újrakezdeni kudarc után is? Tudok-e uralkodni a vágyaimon, nemkívánatos érzelmeimen, haragon és sértettségen? Zaklatott helyzetben is meg tudom-e ôrizni higgadtságomat? Beszédemben kerülöm-e a durvaságot, a gúnyt, a szószátyár fecsegést? Szavam minden helyzetben tapintatos és mértéktartó-e? Véleményalkotásomban tárgyilagos, elôítéletektôl mentes vagyok-e? Elvhűen és bátran, kellô megfontolás, esetleg tanácskérés után hozom meg döntéseimet? 5. Hivatás Készülök-e megfelelôen hivatásomra, elsôsorban pályaválasztásomra és a jó családi életre? Foglalkozom eleget azzal a kérdéssel, milyen pályán tudom majd legjobban megállni a helyem az életben? Ha már választottam élethivatást, vajon megteszek mindent azért, hogy jó szakember váljék belôlem? Lelkiismeretesen fölhasználok minden alkalmat az önképzésre, tanulásra a fölkészülés éveiben? Megfontoltam-e Isten színe elôtt, vajon nem hív-e Krisztus a papi, szerzetesi hivatásra? Nem kéri-e magáénak egész életemet, szeretetemet, hogy ôt követve egészen az Atya szeretetében, az emberek szolgálatának éljek? Fontos döntéseim elôtt ôszintén kérem-e Isten szeretô megvilágosító kegyelmét? Csak a magam kívánságait próbálom követni, vagy pedig igyekszem földeríteni, hogy az adott helyzetben mit kíván tôlem Isten? Van-e még valami, amivel vétettem gondolattal, szóval, magatartással, mulasztással? Te -- és a pap Ha egy üzem rendet akar teremteni könyvelésében, ezt hozzáértô szakemberre bízza. Ha jogi vonatkozású problémában akar dönteni, jogász szakvéleményét kéri. Aki hegyet mászik, vezetôt vesz maga mellé. Aki beteg, orvost hív. Okos emberek kikérik szakemberek tanácsát, szívesen igazodnak azok véleményéhez. Ha vallási életünkrôl van szó, miért mondanánk le a szakember, a pap tanácsáról? Miért ne kérnéd ki véleményét, mielôtt lényegbevágó, nagy horderejű kérdésekben döntesz? Miért ne vennéd igénybe segítségét nehézségeid megoldásában, nemes törekvéseid megvalósításában? Válassz magadnak olyan papot, akihez bizalmas tudsz lenni, akinek be engedsz pillantani lelked mélyébe, s akirôl ôszintén föltételezed, hogy tanácsot tud adni! Néhány szó a hitrôl A mai kor kevés embert kímél meg a hitellenes kísértésektôl. Olyan világban élünk, amelyben te is találkozhatsz vallásellenes eszmékkel. Környezô világunk akarva akaratlanul terád is hat. Ehhez még hozzájárul az is, hogy serdülô korodban bizonyos törés állhatott be a világról alkotott szemléletedben. Kiskorodban csak olyan fogalmakat alkothattál, amelyek megfeleltek akkori képzeletvilágodnak, értelmi szintednek. Most pedig a gyermeki szemléletek elhalványodnak, és kialakul az érett ifjú, majd felnôtt meggyôzôdése. Bizonytalanná válhatsz, s fölülvizsgálod eddigi ismereteid megbízhatóságát. Talán úgy érzed, semmi sem biztos többé, s mintha hited is üressé vált volna. Nemegyszer odavan békéd, nyugalmad, szertefoszlott már a hajdani kisgyermek hite, de a felnôtt ember érett hite sem alakult még ki benned. Hitbeli nehézségek, hitbeli kételyek Tégy éles különbséget a kettô között. Hitbeli nehézsége mindenkinek lehet, mivel a hit nem matematikai egyenlet, hanem titkokkal teljes világ. A problémák nagy része azonban szépen megoldódik, mivel a kinyilatkoztatott igazságok a természeti igazsághoz hasonlóan Istentôl származnak. Hit és tudomány között tehát valódi ellentét nem lehetséges. Sokszor a hitbeli nehézségek még hasznosak is lehetnek, mert az embert elmélyültebb gondolkodásra késztetik. A hit ellensége különben sem a tudás, hanem a tudatlanság. A hitbeli kétely sokkal több ennél. A kétkedô már Isten tekintélye ellen fordul, hisz minden hitigazság az isteni tekintélyen alapul. A hitbeli nehézség nem bűn, hacsak nem ered kifejezetten rosszindulatból. Gyűjtsd össze a nehézségeket, vizsgáld meg ôket alaposan, s elmélkedj róluk! A fontolgatás, töprengés önmagában sohasem bűn. A bűn mindig az akarat lázadása, a gondolat viszont a kutató értelem sajátsága. A legnagyobb nehézséget is le lehet küzdeni a legcsekélyebb bűnös kétkedés nélkül. Sajnos gyakran mi magunk tápláljuk a hitellenes kísértéseket, amikor fôként csak olyat olvasunk, ami fokozza kételyeinket, illetve olyan emberekkel érintkezünk, akik állandóan ébrentartják bennünk, sôt növelik a nehézségeket. Az egyoldalúság veszélyes az ember számára, ezért rendszeresen olvass vallásos tárgyú könyveket, folyóiratokat is, hallgass a hittel, keresztény világnézeteddel kapcsolatos elôadásokat (rádióban is), és keresd istenhívô barátaid, ismerôseid társaságát. Keresd a problémák megoldását! Gondolkozz rajta, hogyan magyarázható, hogyan illeszkedik bele, hogyan függ össze eddigi ismereteiddel a nehézséget okozó probléma. Nézz utána és kérdezz! Még így is elôfordul, hogy nem találsz megoldást. Ez sem tragédia. Sorold a problémát a megoldatlan kérdések közé, és várj vele! Nem egy közülük elpárolog az idôk folyamán. Még mint kisgyermek is sok olyat nem értettél, ami most magától értetôdônek tűnik elôtted. A megoldást tehát a saját életedben szerzett tapasztalatok nyújtották. Így megoldódik problémáid nagy része is. És ha mégsem oldódnak meg? Akkor hagyni kell ôket. Az élet egyéb területein is vannak megoldatlan kérdések. A fizikában ilyenek például a legkisebb anyagi részecskék, valamint a fény körüli problémák. A fény a kísérletek egy bizonyos sorozatában úgy viselkedik, mint szélesen kiterjedt hullám. Egy másfajta kísérletnél viszont pont alakú, összegöngyölt testecskék észlelhetôk. Mindkettô egyszerre nem lehet igaz. Mi tehát a fény? A fizikus azt mondja, hogy itt eljutottunk képzelôtehetségünk határaihoz: a természet rendje túl finom ahhoz, hogy az eddigi ismereteinkkel ellentmondás nélkül föl tudnánk fogni. Ezért azonban még egyetlen fizikusnak sem jutott eszébe, hogy a fizika világának rendszerét mindenestôl fölborítsa. Más hitellenes kísértések Inkább általános nyugtalanság és bizonytalanság formájában jelentkeznek. Ebben az állapotban hajlamos az ember a hitét vagy egyes hittételeket egészen hamis megvilágításban szemlélni. Amíg egy adott hitbeli nehézségen töprengsz, s próbálod megoldani, addig nem ez az eset forog fenn. Hanem amikor az ember hiába kísérli meg, hogy a sok közül egy kérdést kiragadjon, az nem sikerül, mert figyelme rögtön a többi megoldatlan problémára terelôdik. Az ilyen jelenségek mint kísértések, nem bűnök. Le kell gyôznünk ôket, s figyelmünket más dolgokra irányítjuk. A hitellenes kísértés néha kényszerképzetté is válhat, s éppen a lelki elmélyülés közben léphet föl különös élességgel. Ez a jelenség beteges tünet. Valamiképpen belerágta magát lelkedbe a kísértés, s most magára akarja hívni a figyelmet. Ne sokat bánkódj emiatt! Bízd magad teljesen gyóntatódra, s hagyd, hogy ô vezessen! Legszebb éveidet hited teszi boldoggá Tapasztalhattad a szentségek éltetô hatását, a szentgyónás és szentáldozás vigasztalását, a hívôközösség erejét és világnézetünk sziklaszilárd bizonyságát... A hit igazsága nem csupán néhány érvtôl, bizonyítéktól függ. Ha belôle élsz, akkor érezni is fogod ennek a hitnek igazi erejét, bizonyosságát Krisztus szerint: Ha valaki Isten akaratát cselekszi, rájön, hogy ez a tanítás Istentôl való. Higgy tehát, és élj a hitbôl! Igyekezz megoldani minden nehézséget lehetôleg a magad erejébôl, de közben így imádkozz: Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemen! Néhány szó a tisztaságról Fejlôdésed éveiben nyugtalanító érzések támadnak benned. De ez ne zavarjon meg! Egészen természetes, hogy most új erôk ébrednek benned, s szorongatni kezdenek. Ezektôl a benned ébredô, fejlôdô nemi erôktôl egyáltalán nem szabad megrettenned. Inkább tisztelettel közeledj feléjük! Maga Isten plántálta azokat beléd! A félelem csak belsô zavarhoz vezet. A tisztelet viszont a szabadsághoz. Lelkület és akarat A táplálkozás ösztönét a mértékletesség irányítja, a nemi ösztönt a tiszta lelkület szabályozza. Ez a szabályozás korántsem merülhet ki abban, hogy távoltartjuk magunkat bizonyos viselkedési formáktól, amelyek csak a házasság szentségén belül megengedettek, hanem fegyelmet követelnek tôlünk fantáziánkban, gondolat- és érzelemvilágunkban egyaránt. A tisztaság tehát lelkületbôl és akaratból fakad. Lelkületbôl, amely mély tisztelettel van eltelve az életösztönök jelentôsége iránt. Akaratból, amely edzés és önmegtagadás által úgy megacélosodik, hogy mindent képes elkerülni, ami ellene mond Isten elgondolásainak. Aki a házasságon kívül keres nemi élvezetet akár önmagán, akár máson történô szemérmetlen cselekedet által, az a tisztátalanság vétkét követi el. Vétkezik nemcsak Isten parancsa ellen, de végsô soron árthat leendô családjának, házastársának is. Az nem bűn önmagában véve, hogy testi vágyaink vannak. Ezek önmagukban, erkölcsi szempontból nézve nem bűnösek. Így nem bűnös még az a természetes törekvés sem, hogy az ember ösztönösen a maga tetszését és gyönyörét keresi. Ezeknek semmi közük a szabad elhatározáshoz és beleegyezéshez. Amit nem tudva és akarva teszünk, az nem bűn, ha a jelenség úgy játszódik is le, mint egy elôzôleg szándékolt bűn. Ami álmodban történik veled, azt szervezeted magától idézheti elô, tehát nem bűn. Ugyanígy egy általad korábban nem akart és nem könnyelműen elôidézett indulat, vágy, ha mégannyira beléd fészkeli is magát, nem számít bűnnek. A tiszta és jó szándékú indítóokból történô nézés, vagy az így létrejött ismeret önmagában nem minôsül rossznak. Sôt, az érett ember egyenesen a művészet megélésében juthat el annak megértésére, hogy a szemlélt mű -- amelyet nagy mestere az emberi test művészi ábrázolásának céljából alkotott -- mennyire különbözik azoktól a megnyilatkozásoktól, amelyek az ember figyelmét az alsóbbrendű ösztönökre szándékoznak terelni. Kerülj mindent, ami az érzékiséget kívánja fölkorbácsolni! Harc a tisztaságért Ne csodálkozz azon, hogy kísértéseid vannak, s tisztaságodért keményen meg kell harcolnod! A serdülô fiatalnak kemény próbát kell kiállnia. Ennek a harcnak azonban van értelme. A sokszor viharszerűen ébredô erôk leküzdésében, nemessé tételében érlelôdik férfivá az ifjú. Most kell jól megtanulnia és alaposan begyakorolnia mindazt, amire a késôbbiekben oly nagy szüksége lesz: az önuralmat, az önfegyelmet, a lovagiasságot. Az igazi férfi képes uralkodni önmagán. Csak aki birtokában van ennek az önuralomnak, az érett az igazi szerelemre. Szigorúan, keményen kell bánni az érzéki vágyak területén önmagával annak, aki másokhoz szívbôl jó, gyöngéd és kedves akar lenni. Mert hogy is vállalhatná valaki a felelôsséget másokért, elsôsorban a családjáért, amikor önmagának sem ura! A lányoknak éppen ilyen komolyan kell törôdniük lelkük tisztaságával. Aki nem hajlandó vállalni ezt a fáradságot, az lassan eljátssza, elpocsékolja azt, ami a szíve mélyén érik. Lelkülete felületessé válik, és lehet, hogy képtelen lesz tartós, mást boldogító szerelemre. Harcod közben ne szűnj meg állandóan ismételni: Csak az tud tiszta lelkű maradni, aki az is akar lenni! S te már most azzal szereted azt a még talán számodra ismeretlen fiút, leányt, jövendôbelidet, hogy megôrzöd számára tisztaságodat. Ha nem is kerülsz ki mindig gyôztesként a harcból, kelj föl újra meg újra, ha kell, ezerszer, hogy az Úr mindig küzdônek lásson! Nagyban segítségedre lehet, ha a nemi problémákról alkotott fogalmaid tiszták, világosak, egyértelműek, s természetesen ha ismereteiddel mindig velejár a kellô jóakarat is. Fordulj megoldatlan kérdéseiddel olyan felnôtthöz, akit tisztelsz, akihez bizalommal vagy, és aki fölvilágosítást adhat, esetleg megfelelô könyvet ajánlhat! Fejleszd képzeletvilágodat! A kísértést okosan szereld le! Nem elég azonban csupán kerülni mindazt, ami a fantáziát terheli, veszélyezteti, hanem azt gazdagítani kell értékes olvasmányokkal, komoly zenével, művészi értékű színművekkel, tartalmas filmekkel, minden széppel, ami Istennek vagy az embereknek az alkotása. Tiszteld saját testedet és embertársaidhoz is mindig ezzel a tisztelettel közeledj! Keresd érett fölfogású, nemes lelkű emberek társaságát, akiktôl segítséget kérhetsz! Gyakorold az önmegtagadást! Napirend, pontosság, különösen lefekvés és fölkelés tekintetében, munka, sport, edzés, önfegyelem! Légy vidám! Légy úrrá, tedd magad túl borongós hangulatodon, kellemetlenségeiden, minden sötét képen! Fogadd szívesen gyóntatód, illetve lelki vezetôd hasznos tanácsait! Légy elôtte mindig nyílt, egyenes és becsületes! Használd föl a segítséget, amelyet Isten kínál: a gyakori gyónást, szentáldozást és buzgó imádkozást! Kérd kitartóan a Szűzanya oltalmát! Egy-egy sikertelenség után habozás nélkül térj meg Istenhez, bánd meg botlásodat, és harcolj tovább Istenbe vetett bizalommal! Sose veszítsd el bátorságodat! Ez a legfontosabb. Elôfordulhat, hogy egy-egy rossz szokásod ellen akár évekig is küzdened kell. De még emiatt sem szabad elcsüggedned! Minden kísértés, amelybôl gyôztesen kerülsz ki, csak erôsebbé tesz téged! Ami elegendô megfontolás és akarati hozzájárulás nélkül történik, az lehet esetleg bocsánatos, de nem halálos bűn! Még éber állapotban is hiányozhat a teljes beleegyezés és szabad akarat. Különösen abból az emberbôl, aki még rabja bűnös szokásának, de már komolyan le akar róla szokni. Ezek lelkük mélyén egyszer már szakítottak szokásukkal, de a rajtuk elhatalmasodott szenvedély még befolyásolja szabad elhatározásukat, s így természetesen beleegyezésük sem teljes. Ha bizonytalan vagy abban, hogy bűnöd halálos-e vagy bocsánatos, ne tépelôdj tovább rajta, hanem bánd meg, tárd ki nyíltan lelked gyóntatód elôtt, s bízd az ítéletet Istenre! Imádkozz a tiszta lelkület erényéért! S azért, aki majd egyszer gyermekeid édesanyja, illetve édesapja lesz. Csak egy valamit sose mondj: Mindenki más, akit a környezetemben ismerek, nevet azon, hogy valaki tiszta életű, -- miért tegyek én másképp? Kérd Istent, hogy jellemes lehess, ne kövesd a gyönge akaratú társakat, hanem a megismert igazság útján haladj töretlenül tovább. * Uram, Jézus Krisztus, te tudod, mennyire nyugtalan a testem, telve követelôzô vágyakkal, kívánságokkal. Nem tudom megakadályozni, hogy az incselkedô, tisztátalan képek meg ne jelenjenek fantáziámban! Megmérgezik gondolataimat, érzéseimet, s hátráltatnak mindennapi kötelességeim teljesítésében. Segíts, hogy fékezni tudjam képzeletemet, hogy szemem és érzékeim ne tapadjanak az izgató dolgokhoz, amelyek naponként csábítanak. Segíts, hogy szabad maradjak! Szenteljen meg engem a te lelked fantáziám legmélyéig! Segítsd kegyelmeddel azt a valakit is, akit talán még nem ismerek, de akivel majd egyszer oltár elé járulok. Add, hogy mindketten tisztán megôrizzük magunkat egymás számára a te tetszésed szerint. * Vágyam: tisztán élni, Biztos úton járni, Jézusomhoz érni, S csak nála megállni! Dr. Vargha Károly fordítása * Az igazi szerelmesek végigjárják a szeretet iskolájának minden osztályát: megtanulnak az édesanya gyöngédségével gondoskodni egymásról, az édesapa biztonságot adó erejével megtartani egymást gyöngeségeikben is -- ugyanakkor gyermekként megbújni egymást oltalmazó és erôt adó bizalmában. Megtanulják a föltétlen odaadást, az áldozatvállalást és a hűséget: összes, önmaguk elôtt is rejtett erôtartalékaik fölszabadulnak a szeretet szolgálatában -- mégsem teljesítményeikért vonzódnak egymáshoz, hanem egymást semmiféle bajban el nem hagyó föltétlen hűséggel. Megélik a szeretet közelségének minden örömét és a szeretet távolságainak minden fájdalmát, fölfedezik, hogy szeretetük nemcsak a közelségben, hanem a távolságban is egyre nagyobbra nôhet. Megtanulnak élni egymással a teljes fölszabadultság, oldottság kristálytiszta szabadságában, egymás megismerésén és mélységes szeretetén keresztül megtanulnak ismerni, értékelni és szeretni minden embert, a számukra idegeneket is. A szeretet túllépi az emberlét korlátait. Végtelen vágyú szeretetünk Krisztuson keresztül kapcsolódhatott össze Isten végtelen szeretetével. Benne az emberszeretet egyetlen vérkeringésbe olvadt össze: az Atya és a Fiú egymás iránti szeretetével kell szeretnünk egymást s egymásban Krisztust. Ennek a kegyelemmel átjárt szeretetnek elsôdleges tűzhelyei közé tartozik a házasság. Lukács László * A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz; hanem az, ha mindketten ugyanabba az irányba néznek. A. de Saint-Exupéry ======================================================================== Bánat és erôs fogadás Tiszta szívvel Gondolj arra, hogy bánat nélkül nincs bocsánat. Gyónásod elôtt újítsd föl tehát magadban a bűneid fölötti ôszinte megbánást! Uram, Istenem, szívbôl bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevômhöz hálátlan voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok vétkezni. Jézusom, add hozzá kegyelmedet! Az itt következô imákból válogathatsz. A már kiválasztottat azonban lassan, elmélyülten imádkozd végig! Minden egyes mondat után állj meg, s gondolkozz el rajta egy kevés ideig! Uram, Jézus Krisztus, ismét azokkal a bűnökkel vádolom magam, mint legutóbb. Alig tudok neked valami elôrehaladásról beszámolni. Újra csak gyarlón szolgáltam neked. Pedig jó, igaz, nemes lelkű akarok lenni, neked akarok szolgálni, téged akarlak teljes szívembôl szeretni. Mégis milyen messzire eltávolodtam ettôl a szándékomtól! Sajnálom, bánom... Most töredelmesebben vallom be helyettesednek, a gyóntató atyának bűneimet. Ígérem, kifejezetten megjelölöm egyik gyakran elôforduló hibámat, amelynek leküzdésén a következô gyónásomig fáradozni fogok... * Isteni Üdvözítôm, önzô voltam! A magam elônyeit, a magam kényelmét kerestem. Keveset törôdtem veled és országod ügyével. Hányszor csak a szám mondta: Jöjjön el a te országod! A valóságban azonban alig tettem valamit ennek érdekében. Te azt mondtad nekünk, keresztényeknek: Legyetek a világ világossága! -- Én pedig milyen haloványan pislákoló mécses vagyok! Példámmal nem vonzottam másokat, életemmel pedig nem tettem bizonyságot melletted! * Uram, Jézus Krisztus, ezzel a gyónással mindent újra szeretnék kezdeni. Igen, eddig könnyelmű voltam és közömbös, de azért téged mindig szerettelek, és most is szeretlek. Kérlek, bocsásd meg bűneimet, botlásaimat, amelyeket most töredelmesen megbánok! Mária, édesanyám, segíts, hogy Fiad szolgálatában maradhassak! * Atyám, vétkeztem ellened -- mondom a tékozló fiúval --, már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Képmásodra teremtettél, nagy feladatokra hívtál, és én megbántással válaszoltam cselekedeteimben, beszédemben, gondolataimban. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem! De rád tekintek, Uram, a te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében, aki értem is vérét ontotta a kereszten: bocsásd meg bűneimet, vétkeimet, gyöngeségeimet! Te vagy az örök szeretet, fogadj ismét gyermekeddé, és tarts meg kegyelmedben! Tiéd akarok lenni, tiéd akarok maradni mindörökre. -- Ámen. * Isten anyja, aki gyöngéd anyai szeretettel vetted körül Názáretben az ifjú Üdvözítôt, segíts nekem, hogy én is Isten gyermeke maradhassak! Istenem, mindenemet neked köszönhetem: életemet, szüleimet, barátaimat és... Olyan sokan vannak, akik mind-ezeknek nem örülhetnek: a vakok, a betegek, az elhagyott gyermekek, az éhezôk... Most minden bűnömet teljes szívembôl bánom, és nem szeretném ôket még egyszer elkövetni. A te segítségeddel azon fogok fáradozni, hogy többé ne vétkezzem. Szűz Mária, Isten anyja, könyörögj értem most, amikor megvallom vétkeimet, amelyek eltávolítottak engem szent Fiadtól! * Uram, Üdvözítôm! Vétkeztem... A pillanat örömeiért föláldoztam a te barátságodat. Elhagytalak, s ezzel elvesztettem a lelkem békéjét... Úgy tettem, mint aki tudja, mit akar, és szabadon meg is tehetné, amit akar. És mégsem ismertem meg a jót! Most bűnömnek szolgája lettem... Érzem, hogy süllyedni, romlani engedtem magam, hogy hagytam elhatalmasodni rossz szokásomat, amely gúzsba kötött... Azóta mindenben visszaestem: nincs kedvem a munkához, tanuláshoz, elfelejtettem nemes céljaimat... Milyen boldog is voltam, amikor még a kegyelem állapotában éltem! Uram segíts, könyörülj rajtam, fogd meg a kezemet, és ments meg! Egyedül csak te segíthetsz rajtam, te menthetsz ki ezekbôl a bilincsekbôl! Hiszen én szeretlek téged! Ne engedd elveszni barátodat! Bízom irgalmasságodban, s most a gyónásban alázatosan beismerem bűneimet... Kérlek, töröld el ôket, és segíts új életet kezdenem. Szűzanyánk, adj erôt, hogy el tudjam hagyni azt az utat, amelyen csak ürességet találtam, és add, hogy ezután szent Fiadat kövessem! * Miután megbántad bűneidet, meg kell újítanod elhatározásodat is. Kérdezd meg magadtól: Milyen legyek, ha igazán keresztény akarok lenni? Tűzz ki magadnak valami célt, amelynek elérésére törekedni akarsz! Isten azt kívánja, hogy egészen neki szolgáljunk. Gyónásod természetesen már akkor is érvényes, ha elhatároztad, hogy jobbá akarsz válni. De ne érd be ennyivel! Hogy gyónásod hatékonyan segítsen, egy meghatározott dologban konkrét döntésre kell jutnod. Egész nyaláb vesszôt nehezen tör el az ember egyszerre. Könnyebb darabról darabra, egymás után. Aki gyomot irt, nem kapkod ide-oda, hanem ágyásról-ágyásra halad, s amikor a végére ért, csak az elsônél kell utánanéznie, nem nôtt-e ki a gyom újra. Így kell neked is egyik hibádat a másik után kiirtanod. Jelölj ki egyet magadnak ezek közül, amelyek leggyakrabban elôfordulnak, s tedd föl magadban; a következô gyónásig ez ellen küzdesz a legjobban. Legsikeresebben úgy tudod leküzdeni, ha a hibát nem csupán kerülöd, hanem a neki ,,megfelelô'' erényt gyakorlod. Ha például az a hibád, hogy másokat -- valódi vagy vélt fogyatékosságaik miatt -- megszólsz, kigúnyolsz, leértékelsz, vagyis ha nem tudsz a nyelvednek parancsolni, ha valami vagy valaki nem tetszik, akkor ez ellen úgy is harcolhatsz, hogy visszatartod, elhallgatod véleményedet. Ezzel mindenesetre két dolgot máris elértél: nem sértetted meg a másikat, és legyôzted önmagadat. Istennek tetszô, dicséretes, szép eredmény! Valahol egy szívben egy csöppnyit kevesebb lett a keserűség a világon, te pedig gazdagabb lettél egy gyôzelemmel. Most már csak egy lépést kell tenned ezen az úton, s máris szebbé teszed a világot: ne csak elhallgasd, visszafojtsd a csípôs, rosszindulatú kritikát, hanem ehelyett keresd mindenkiben elsôsorban a jót, a szépet, a dicsérnivalót, s ezt tedd szóvá, ennek adj hangot, errôl beszélj! Ha bárkihez is ezzel a lelkülettel közeledsz, már nem tudsz annyira kisiklani, hogy gúnyolódsz vele, miközben a jót és szépet látod benne. Mindenesetre kezdetben nem lesz könnyű, és úgy tűnik számodra, amit teszel, az erôltetett, és szinte szembekerültél korábbi önmagaddal. Nem baj, akkor is tedd, és lassan véreddé válik új életstílusod. Nem egy szent éppen abban az erényben lett legkiválóbb, amely ellen korábban a legtöbbet vétkezett. A reggeli imában mindennap újítsd meg szándékodat. Gondolatban vedd számba, akikkel aznap találkozhatsz, s akikkel szemben ezt az erényt -- a neki ,,megfelelô'' hiba helyett -- különösen gyakorolni fogod. Az esti imában tarts számadást (bár délben se ártana egy rövid önellenôrzés): miképp sikerült szándékodat megvalósítanod. Tapasztalni fogod, mennyire boldoggá tesz minden legkisebb elôrehaladás! Az esetleges visszaesések ne csüggesszenek el. Újrakezdeni! Ha kell százszor, ha kell ezerszer! De soha föl nem adni! A rossz fölötti gyôzelmünk titka ebben rejlik. * Azt az embert tekintem optimistának, aki szembenézett már betegséggel, bűnnel, nyomorúsággal, halállal, de az önfeláldozással és szeretettel is, mégis hűséges tudott maradni az erények legnehezebbikéhez: a reményhez. Francois Mauriac Van a katolikus vallásnak egy intézménye, mely annyira magasztos, amennyire vigasztaló, hogy ez magában elég volna arra, hogy mindenütt elterjedjen a kerek földön, ahol csak szenvedô emberek vannak, akiknek egyéb is tud fájni, nemcsak az ütés és harapás. Ez a gyónás. Jókai Mór Ha az emberek azt kérdezik tôlem: miért csatlakozott Ön a katolikus egyházhoz? -- számukra az elsô lényegbevágó, bár leegyszerűsített válaszom: hogy megszabaduljak bűneimtôl. Meggyôzôdésem ugyanis, hogy nincs más vallás, amely a valóságot hirdeti, amikor a bűnöktôl való megszabadulásról beszél. Gilbert Chesterton * Nyár Szívünk mélyén fénylô nyár, Liljomok közt Jézus jár. Ôsz Szívünk mélyén ôsz ragyog, Miért nem vagyunk angyalok?! Tél Szívünk mélyén téli hó, Hófehéren élni jó! Tavasz Szívünk mélyén rügy fakad, Jézus, ne járj egymagad! Csendes szívünk elkísér, Liljom leszek, hófehér! Vargha Károly dr. ======================================================================== A gyóntatószékben Tiszta szívvel Mielôtt gyónni mennél, gondolj a melletted élô családtagokra, akiket az elmúlt idôszakban megbántottál. Milyen szép lenne, ha még otthon félrehívnád ôket egy pillanatra, s néhány keresetlen szóval bocsánatot kérnél tôlük! Ez kezdetben nehéz, de késôbb tapasztalni fogod, hogy mindannyiotok számára mekkora erô- és örömforrást jelent. Ma sok olyan gyóntatóhelyiség és gyóntatószoba van, ahol a gyónó leülhet a lelkiatyával szemben. Ha zárt gyóntatószékbe lépsz, térdelj le, vess keresztet és mondd: Gyónom a mindenható Istennek, és Isten helyett neked, lelkiatyám, hogy utoljára (ekkor meg ekkor) gyóntam, s azóta a következô bűnöket követtem el. Neved említése nélkül mondd meg, hogy ki vagy, általános iskolai tanuló, középiskolás, szakmunkásképzôs, egyetemista, mérnök, munkás, adminisztrátor, stb. Azt is mondd meg, ha már házas ember -- férjes asszony vagy, hogy a gyóntató hozzávetôlegesen tájékozva legyen, milyen környezetben élsz. Ezután érthetôen sorold el bűneidet, amelyeket a lelkiismeret- vizsgálatkor megállapítottál. A súlyos bűnöket feltétlenül meg kell gyónnod, a bocsánatosakat nem mind kötelezô. Gondolj arra, hogy aki szándékosan hallgat el súlyos bűnt, annak gyónása érvénytelen. Elôfordulhat, hogy véletlenül kifelejtesz egy súlyos bűnt, s ez csak a gyóntatószékbôl való távozásod után jut eszedbe. Nyugodtan járulhatsz szentáldozáshoz, de legközelebbi gyónásodban errôl be kell számolnod. Gyónásod legyen egyéni, ne sablonos. Jelöld meg a bűnök indítóokát is. Például így: Kötelességemet nem teljesítettem --, mert helyette elmentem játszani, mert túlságosan kényelmes voltam. Ok nélkül továbbmeséltem mások hibáit --, fecsegési szándékkal, mert irigy voltam. Tisztátalan gondolataim voltak --, mert nem keltem föl idejében, mert rossz könyveket olvastam, mert a televíziót nem kapcsoltam át, amikor szemérmet sértô filmet játszottak. Édesanyámat megbántottam egy szemtelen felelettel, mert makacsságomért megszidott. Az iskolában egyik-másik társammal szemben ellenszenv támadt bennem, s ezt magatartásommal ki is mutattam. Túlzottan becsvágyó voltam, nem tudtam elviselni, hogy ôk többet dolgoznak, okosabbak, mint én. Hazudtam -- a büntetésbôl való félelembôl, hiúságból, kedvtelésbôl, mentegetôdzésbôl. Kitűzött célom: uralkodok nyelvemen, és az ellenszenves emberek iránt is barátságos leszek. Amikor befejezted bűneid fölsorolását, és még valami közölni vagy kérdezni valód lenne, azt most megteheted. Hallgass figyelmesen gyóntatód tanácsára! Az elégtételt jól jegyezd meg, s ha rosszul értetted, vagy nem ismered a megadott imádságot, közöld a gyóntatóval! Befejezésül ezt mondd: Teljes szívembôl bánom minden bűnömet, mert azokkal a Jóistent megbántottam. Ígérem, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnt elkerülöm. A szentségi feloldozás Amíg te a gyónás végén bűneidet bánod, a pap a következô szavakkal adja meg Istentôl a föloldozást: Isten a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és föltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az egyház szolgálata által bocsásson meg neked, és adja meg a békét! ÉS ÉN FÖLOLDOZLAK TÉGED BŰNEIDTÔL AZ ATYA, A FIÚ ÉS A SZENTLÉLEK NEVÉBEN. Te azt feleled rá: Ámen. A pap a föloldozás után fohászt mond: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk! Erre a felelet: Mert örökké szeret minket. Majd ezzel bocsát el: Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével. Keresztet vetsz, köszönsz és távozol. * * * Nem emel fel már senki sem: belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek ily kegyetlen árva. József Attila Megpróbáltál szakítani a rossz szokással, káros szenvedéllyel. Nem sikerült. Ne csüggesszen el! Próbálj más eszközöket, utakat! Amikor a rosszból föl akarunk emelkedni, Isten nem kíván tôlünk mindig és feltétlenül hôstetteket. Ha nem tudsz máról holnapra leszokni egy hosszú ideje berögzôdött szenvedélyedrôl -- netán bűnödrôl --, Isten jól tudja, mit jelent, ha az elsô lépést megteszed a javulás felé. Ha nem sikerül például a dohányzást egyik napról a másikra abbahagynod, változtass taktikát: Kezdd el úgy, hogy csak nagyon kevés energiát fektetsz ebbe a harcba. De ezt a nagyon keveset nagyon következetesen! Például úgy, hogy mától kezdve egy perccel késôbb gyújtasz rá az elsô cigarettára a szokottnál. Az elsô megnyert perc a te nyereséged! Vagy eltervezed (csak szerényen a fogadkozással!): ennél az idôpontnál (óra, perc) elôbb nem gyújtok rá! Vagy kezdetben: Este 8 óra után már nincs több cigaretta! Ha mindez sikerül, már a te gyôzelmed! Aztán lehet az idôt mindinkább szűkíteni, a perceket továbbhelyezni. Így lassan szervezeted is elszokik, s az újabb gyôzelmek is könnyebbek lesznek. A lényeg: a szenvedély -- vagy bűn lassú bekerítése. A gyôzelem -- ha késik is kicsit -- biztosan a tiéd! És ha ebben a lassú küzdelemben idônként vissza is esel -- kezdd újra! Ha kell, ezerszer is! Sikered ezen áll vagy bukik. A legtöbb ember azért rögzôdik meg a bűnben, szenvedélyben, mert sikertelenségei láttán elfogy önbizalma, s kilátástalannak tartja a további küzdelmet. De ha egy sziklát nem tudunk fölemelni egyszerre, akkor, ha kell, széttörjük, s elhordjuk apránként. Ha nincs bennem erô, legyen bennem türelem és kitartás. És mindig csak egy parányit lépj elôre -- de azt föltartóztathatatlanul... A szabadság felé -- Isten felé... * ...mennyiben valósítom meg magamban s közvetlen környezetemben az eszményt, amelyet kifelé javallok? A kérdés annál kínosabb és sürgetôbb, mert nem nagy dolgokról, hôsies áldozatokról és lemondásokról van szó, hanem a kicsiben való hűségrôl, az élet mindennapi mozzanatairól, a szeretet és a türelem apró, kis próbáiról, melyekben folytonosan megbukom, s melyek elôl ösztönösen igyekszem átsiklani az intellektuális fölény és személytelenség magatartásába. S ez az, amivel le kell számolnom; ez az a munka, amelyet haladéktalanul el kell kezdenem. Ha egyszer egy hang szól: ha egyszer a lélekben fölébred a vágy, hogy jobb legyen annál, amilyen eddig volt, ezt a hangot nem szabad hallatlanra vennünk, s várnunk, hogy majd újra szól, és majd csak akkor fogjuk követni; mert ki biztosít róla, nem leszünk-e süketek rossz szokásaink, bűneink, megátalkodottságunk miatt akkorra, amikor esetleg újra megszólal? ,,Aki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét és kövessen engem'', mégpedig nem holnap vagy holnapután, hanem most, nyomban, azonnal, tétovázás nélkül. Hiszen a kereszt voltaképpen nem jelent egyebet, mint szívós küzdelmet a megrögzött rossz szokások és a belénk gyökerezett bűnök ellen; s ezeknek a fokozatos gyomlálgatása, meg a lelki fegyelem bevezetése egyrészt nem is olyan teljesíthetetlenül nehéz, másrészt meg elônyös is, mert bizonyos egyensúlyt, derűt ád, frissebb munkakedvet és környezetünkben nyugodtabb, melegebb, békésebb légkört. Ennek a fegyelemnek elsô lépése a rendszeres imádság. Sosem felejtem el Baudelaire szavait: ,,Aki elmondta esti imádságát, olyan, mint a kapitány, aki ôrszemet állított. Nyugodtan elalhatik''. A másik fontos kívánalom: a rendszeres lelkiismeretvizsgálat. Számot vetni állapotunkkal, hogy tisztában legyünk vele, mivel vágunk neki a másnapnak. Hogy tudjuk, mire kell másnap ügyelnünk. Aránylag ritkán követünk el kirívó nagy bűnöket, s többnyire ezeket is megrögzött szokásaink követtetik el velünk. A bűn mechanizmusa szinte fantáziátlanul egyszerű, mégis egyre beleesünk ugyanabba az ugyanott fölállított csapdába. S a bűn csábításának együgyűségénél csak a mi együgyűségünk szánalmasabb, amellyel ebbe az együgyű verembe belehullunk... Rónay György naplójából * Narkós fiú imája Ismeretlen Isten! Vágyódunk utánad, de megtagadunk. Keresünk téged, de nem hiszünk benned. Uram, ha vagy, mutasd meg magad! * Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Ady Endre Verembe nem döntsz, hegyre sem emelsz, nem hajtogatsz, mint friss kezű szellô a nádat, nem törôdsz velem, Istenem, sorsom mélyén hallgatsz, mint föl nem robbant bomba aluvó vizek mélyein. Tornyosodik a bűn szívemen, és már csak tompán érzem: mi bűn, mi nem bűn, normáim elmentek veled, nincs már külön a sáros és a tiszta -- elkeveredtek bús hiányodon. Szorongok, mint vihar elôtt a föld: lapulok, bújok, pislogok csönded szemébe -- minden dörgésnél rémesebb, ijesztôbb minden cifra átkozásnál, -- a halott anyák hallgatnak csak így. Szólalj meg bennem, régen-hallgató! mozgass meg, légy szél, szél, ami voltál egyszer, törôdjél velem, Istenem! mindegy: veréssel vagy simogatással, csak érezzem, hogy van hozzám közöd. Csorba Gyôzô ======================================================================== Hálaadás és elégtétel Tiszta szívvel A templom csöndjében zavartalanul hálát adhatsz Istennek nagy irgalmasságáért! Megteheted akár saját szavaiddal, de fölhasználhatod az itt található hálaimát is. Gondolj gyóntatód szavaira! Vigasztalása, bátorítása talán nem jutott még el lelked mélyéig, különösen ha nem is ismert azelôtt személyesen. De hasznos ezeket újból át- gondolnod. Hálaadásodat elôsegíthetik az alábbi gondolatok: Édes Üdvözítôm, világosságra és útmutatásra szomjazik a lelkem. Szólj hozzám e sorokból egy szót, csak egyetlen szót, amely megvilágosítja az utat, és megerôsít a holnap harcában. Szólj, Uram, hallja a te szolgád! Ezután tetszés szerint nyisd föl az Újszövetséget vagy ezt a könyvet, olvass belôle lassan imádkozva egy oldalt vagy egy bekezdést. Meglátod, Krisztus gyakran épp azt mondja neked, amire pillanatnyilag szükséged van. Hálaadó imádság gyónás után Istenem, mérhetetlen a te szereteted! A pap föloldozó szavai által megbocsátottad bűneimet. Most újra egészen a tiéd lettem. Hálát adok nagy irgalmasságodért. Végezd el az elégtételt, és ne feledkezz meg a jó feltételrôl! Életgyónás Az életgyónás (általános gyónás) olyan gyónás, amelyben egész életünkrôl vagy életünk egy szakaszáról számolunk be. Ismétlô gyónásról akkor beszélünk, amikor legutóbbi néhány gyónásunkat ismételjük meg. Ez akkor szükséges feltétlenül, ha egy vagy több gyónásunk érvénytelen volt. Ilyenkor meg kell gyónnunk a legutóbbi érvényes gyónás óta elkövetett összes súlyos bűnt. Az érvénytelenség alapja az szokott lenni, hogy a gyónásból szándékosan kimaradt egy súlyos, vagy legalábbis súlyosnak vélt bűn. Az életgyónás általában lelkigyakorlatok alkalmával ajánlatos, esetleg életünk egy új szakaszának kezdetén. Életgyónásodban elôször sorold el a legutóbbi gyónás óta elkövetett bűnöket, majd közöld, hogy most életgyónást akarsz végezni. S ekkor elmondod egész életed legjelentôsebb bűneit, de legalábbis súlyos bűneit. Vigyázz arra, hogy ne gyakran végez életgyónást, mert esetleg aggályos lelkiismeret kialakulásához vezethet. Igaz szívért Adj nekem, Istenem, gyermeki szívet, hogy higgyek, gyöngéd szívet, hogy szeressek; erôs szívet, hogy bátran cselekedjem! Adj gyermeki hitemhez biztonságérzetet, nyugalmat; a szeretô gyöngédséghez tisztaságot és bensôséget; a férfias tetterôhöz alázatosságot és bizakodást! Ha mindezt megadtad nekem, ezzel már elég gazdag vagyok, s minden imámat meghallgattad. A virágtalan, gyümölcstelen ágtól, A meddôségtôl, lanyhaságtól, A naptalan és esôtlen égtôl: Ments meg, Uram, a szürkeségtôl! Édes az ifjak méntás koszorúja, Fehér öregek aranyos borúja, Virága van tavasznak, télnek: Ne engedj, Uram, koravénnek! Csak attól ments meg, keresôk Barátja, Hogy ne nézzek se elôre, se hátra. Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad, Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak! Ne hagyj, Uram, megülepednem, Sem eszemben, sem kényelemben Ne tűrj megállni az ostoba van-nál S nem vágyni többre kis mái magamnál. Ha jönni talál olyan óra, Hogy megzökkenne vágyam mutatója, Kezem kezedben ha kezdene hűlni, Más örömén ha nem tudnék örülni, Ha elapadna könnyem a más bűnén, A minden mozgást érezni ha szűnném, Az a nap, Uram, hadd legyen a végsô: Szabadíts meg a szürkeségtôl! Sík Sándor ======================================================================== Állj a legelsô vonalba! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket... (Jn 20, 21) AZ EVANGÉLIUM, az új ,,jó hír'', amelyet Krisztus hirdetett, minden ízében forradalmi volt: szent forradalom egy bűnbe, lélektelenségbe, formalizmusba és anyagiasságba süllyedt, elrontott világgal szemben. Micsoda forradalmian új tanítást jelentett a hegyi beszéd, a nem e világból való ország, a Miatyánk és a többi ,,kemény beszéd''! Forradalmian új volt és forradalmian emberfölötti! Ezért a farizeusok és a fôtanács állandó üldözése, ezért a római világbirodalommal való összeütközése! Az evangélium ma is mindig fiatal és forradalmi marad. Aki beáll sodrásába, az homlokot emel korszellemnek, közvéleménynek, divatnak, új és még újabb hódító eszmeáramlatoknak... Az evangélium embere ma is forradalmár... Koszter atya Mindent, amit Istentôl kaptál, embertársaid javára kell fordítanod. Egész életed szolgálat legyen. Hogy Istent mennyire szereted, azt elsôsorban felebarátaid iránt tanúsított magatartásoddal kell bizonyítanod. Krisztus parancsa Krisztus világosan megjelölte tanítványainak a feladatot: Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt! (Jn 13,34--35) Emberszereteted, segítôkészséged legyen tanúságtétel a huszadik század világában Krisztus mellett. Megsejt ebbôl környezeted valamit is? Ráismernek benned felebaráti szeretetedrôl, jóhiszeműségedrôl Krisztus tanítványára? Bármi leszel is az életben: munkás, kereskedô, orvos, jogász, nevelô, földműves vagy pap -- légy mindig, mindenkivel szolgálatkész, elôzékeny! Szeressen meg mindenki, akivel akár egy pillanatra hoz is össze az élet! Akár barát, akár ismerôs vagy teljesen idegen, alárendelt vagy fölöttes. Szeressék meg általad Krisztust, aki életedet, magatartásodat irányítja! Légy azon a helyen, ahova Isten állított, olyan kovász, amely átjárja, áthatja az egész emberiséget! Krisztussal, Krisztus által, Krisztusban erôdhöz mérten olyanná formáld a világot, amilyennek Isten szeretné látni: amelyben az egymás iránti testvéri szeretet uralkodik, és mindenki felelôsséget érez felebarátai földi boldogságáért és örök üdvösségéért. A nemes cél érdekében még szorosabban állj Krisztus mellé! Tanulmányozd, és mind behatóbban ismerd meg hitedet! Törekedj a szellemi, a szociális, a technikai, a művészi és irodalmi értékekbôl minél többet hasznosítani a világban! Szerezz meg magadnak mindent, ami egyéniségedet gazdagítja! Tégy mindent önzetlenül, utasítsd vissza az önzés minden formáját! Légy mindenkihez, a legegyszerűbb emberhez is kedves, barátságos! Tudj megbocsátani, miként Isten is megbocsát teneked! Alakítsd ki magadban jövendô hivatásod nemes eszményeit! Benne ne csupán kereseti lehetôséget, hanem mindenekelôtt az emberek ôszinte szolgálatát lásd! * Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik-e vagy nem, tekintet nélkül arra, hogy látják-e vagy nem, tekintet nélkül arra, hogy lesz sikere vagy nem: tedd a jót! Tégy minden jót, amit megtehetsz, ott, ahol vagy, úgy, ahogy teheted, akkorát, amekkorát tehetsz, de mindig, szüntelen ez legyen a programod! Sík Sándor Kerestem Istent, elrejtôzött elôlem; kerestem önmagamat, nem találtam; kerestem testvéremet, s megtaláltam mind a hármat. Boros László ======================================================================== A bérmálás szentsége Állj a legelsô vonalba! A bérmálás napja a megkeresztelt lélek pünkösdje. A bérmálás szentségében a Szentlelket és az ô erejét veszed, mint az apostolok pünkösd ünnepén. Az Igazság Lelke száll rád, és megerôsít, hogy hitedet állhatatosan megvalljad, és annak szellemében élj. A keresztségben a krisztusi életre születtél, a bérmálásban nagykorúságra jutsz Krisztusban. Ezután Krisztus teljes korú követôje, országának teljes jogú polgára vagy. Nagy nap a bérmálás napja, ezért jól föl kell készülnöd rá: a Szentlelket, az erô és a szeretet lelkét készülsz lelkedbe fogadni. Ez a Lélek tesz nagykorúvá, azaz önállóvá, hogy megállj a magad lábán, elôre menj utadon, és ne nézz jobbra-balra, ne törôdj vele, hogy tetszik-e vagy sem az embereknek, amit teszel: csak Istennek és önmagadnak akarj tetszeni. Nagykorúvá tesz, azaz szilárd elvhűségre, meggyôzôdésedhez való tántoríthatatlan ragaszkodásra vezet: az a lélek ô, aki a vértanúkat kente föl a szent erôsség olajával. Nagykorúvá tesz, azaz állhatatosságot ad, mindvégig való kitartást az igazság szolgálatában, az igazság koronájáért. Ez a Lélek voltaképpen ugyanakkor a szeretet lelke. Az Isten élô szeretete az öröktôl való, mindent átölelô szeretet. Azért megadja neked ebben a szentségben a szeretet nagykorúságát is. Eddig gyermeki volt a szereteted, néha ösztönös, testies, öntudatlan, önzô. Ezután tökéletes szeretetté kell nemesednie: komollyá, találékonnyá, önfeláldozóvá és személyválogatást nem ismerôvé, vagyis egyetemessé. Ez a Lélek száll rád a bérmálásban. Leszáll, hogy lefoglaljon magának egészen, hogy ami benned a legértékesebb: egyéniséged végképp Istené legyen. Eltörölhetetlen jegyet nyom lelkedbe. Szent, égô pecsét ez, mely lángoló betűkkel hirdeti: Én Istené vagyok! (Sík-Schütz Imádságoskönyve nyomán) {kép} Tempfli József nagyváradi püspök bérmál A bérmálás szentségét a püspök vagy az erre meghatalmazott pap szolgáltatja ki. A mise evangéliuma után a püspök szentbeszédet mond. Ezt követôen fölszólítja a bérmálkozókat a keresztségi fogadalom megújítására: Kedves bérmálkozók! Mielôtt megkapnátok a Szentlelket, újítsátok meg a keresztségi fogadalmat. Idézzétek emlékezetetekbe azt a hitet, amelyet a keresztség fölvételekor megvallottatok, illetve szüleitek és keresztszüleitek vallottak meg akkor az egyházzal. Feleljetek együtt mindnyájan arra, amit az anyaszentegyház nevében kérdezek tôletek: Ellene mondotok-e a sátánnak, minden cselekedetének és minden csábításának? A bérmálkozók mindnyájan felelik: Ellene mondunk! Püspök: Hisztek-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtôjében? Bérmálandók: Hiszünk! Püspök:Hisztek-e Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, kínhalált szenvedett, akit eltemettek, de föltámadt a halálból, és ül az Atyának jobbján? Bérmálandók: Hiszünk! Püspök: Hisztek-e a Szentlélekben, Urunkban és éltetônkben, akiben a mai napon a bérmálás által különleges módon részesültök, úgy, amint pünkösdkor az apostolok részesültek? Bérmálandók: Hiszünk! Püspök: Hisztek-e a katolikus anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a testnek föltámadásában és az örök életben? Bérmálandók: Hiszünk! Püspök: Ez a mi hitünk! Ez az egyház hite is, amelyet boldogan vallunk Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Az összes jelenlévô: Ámen. Kézrátétel A püspök összetett kézzel áll, és a hívek felé fordulva mondja: Most imádkozzunk, kedves testvéreim, Istenhez, a mindenható Atyához, hogy árassza el jóságosan Szentlelkével fogadott fiait, kik újjászülettek már az örök életre a keresztség vizébôl; a Szentlélek erôsítse meg ôket bôkezű ajándékai által, szent olajával pedig alakítsa ôket hasonlóvá Krisztushoz, az Isten Fiához! Rövid csend. Egy ideig mindnyájan magukban imádkoznak. Majd a püspök kiterjeszti a bérmálkozókra két kezét és mondja: Mindenható Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, te szolgáidnak vízbôl és Szentlélekbôl új életet adtál, és megszabadítottad ôket a bűntôl. Urunk, küldd le rájuk a vigasztaló Szentlelket, és add meg nekik a bölcsesség és értelem lelkét, a jó tanács és az erôsség lelkét, az isteni tudományt és a jámborság lelkét, és töltsd el ôket az istenfélelem lelkével, Krisztus, a mi Urunk által. Hívek: Ámen. Megkenés krizmával Minden egyes bérmálkozó a püspök elé járul, vagy ha úgy alkalmasabb, a püspök megy oda a bérmálkozókhoz. A bérmaszülô jobb kezét a bérmálkozó vállára teszi, és egy segédkezô elôre mondja a püspöknek a bérmálandó nevét; de a bérmálandó maga is mondhatja bérmanevét. A bérmálkozók állnak. A püspök a bérmálandó fejére teszi kezét, és krizmába mártott hüvelykujjával keresztet rajzol a bérmálkozó homlokára, miközben mondja: N., VEDD A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKÁNAK JELÉT! A megbérmált feleli: Ámen. A püspök hozzáadja: Békesség veled! A megbérmált válaszolja: És a te lelkeddel! A bérmálást kiszolgáltató püspök folytatja a szentmisét az áldozat liturgiájával. Mint megbérmált, elôször kapcsolódsz a szentáldozatba. Úgy történjék ez, hogy valóban ekkor indulsz el az apostoli küldetés útján. A mise végén a püspök áldást ad, és a következô könyörgéssel bocsátja el a jelenlévôket: Istenünk, ôrizd meg szívünkben a bérmálás kegyelmét és a Szentlélek ajándékait, hogy híveid ne szégyelljék a világ elôtt megvallani a keresztre feszített Krisztust, és szeretetbôl teljesítsék minden parancsát. Krisztus, ami Urunk által. Hívek: Ámen. Püspök: És áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Hívek: Ámen. * Hálaadás a bérmálás szentségéért Te szállottál szívembe, Szentlélek Úristen, az áldozatra kész bátor szeretet lelke, hogy megadd nekem a nagykorúságot Krisztusban. Fölkentél engem Krisztus harcára, felöveztél engem az erôsség, a bölcsesség és a szeretet fegyverével. Ezután nem szabad már felületesnek lennem gondolataimban, könnyelműnek tetteimben, hanem szent komolysággal és a te választottaid alázatos önérzetével kell haladnom utánad, isteni vezér. Te nem alkuszol, Uram, nem engedsz más választást: ha tied akarok lenni, téged kell követnem minden fönntartás nélkül. Föl kell vennem a harcot mindennel, ami lanyhaság, jellemtelenség, megalkuvás, hazugság, önzés, hiúság, gôg, szeszély és idegesség. Mindennel, mindenhol, de legfôképpen önmagamban. Én Uram, Szentlélek Isten, minô csodálatos, hogy engem, gyöngét és érdemtelent kiválasztottál szolgálatodra. Minô megfoghatatlan kegyelem, hogy a tiéd lehetek, és a te harcodat harcolhatom. Valóban, Uram, fogadd egy új kérésemet: ne engedd, hogy valaha elfeledkezzem kötelességemrôl, légy velem mindig, erôsség Lelke, lovagok Istene, Szentlélek Úristen; add meg nekem az éberség és az állhatatosság kegyelmét! Ámen. (Sík--Schütz Imádságoskönyve nyomán) * Isten munkatársa Mint minden jóért és szépért lelkesedô fiatal, én is új, szebb és jobb világot szeretnék fölépíteni. Nem a gyűlölet, a hazugság és az erôszak világát, ha-nem a szeretet, a megértés és a testvériség világát, amelyben az emberek felebarátaik javára munkálkodnak. Olyan világot, amely az evangélium szellemére épül. Keresztény világot, amelynek a sarkköve te vagy, Uram. Ennek az új világnak a szépségét te rajzoltad meg evangéliumodban, ma pedig az egész világ Szent Péter utódjára tekint, s tôle várja a feleletet legégetôbb kérdéseire. Uram, egyedül te tudod boldoggá tenni a világot. Ezért kérlek, tégy engem igazi kereszténnyé, mindig, mindenben hű követôddé! Neked köszönhetem, hogy van mondanivalóm a világ számára, hogy örömhírt vihetek a világnak, hogy történelmet formáló feladat megvalósításában vehetek részt. Vidám szívvel, örömmel állok ebbe a megtisztelô szolgálatba. Kérlek, engedd beáramlani erôdet és tanításodat életembe, testemnek minden tagjába, szívemnek, lelkemnek, akaratomnak legkisebb rejtekébe is! Uram, mindig hű akarok maradni hozzád! Az egyház szolgálatában Isteni Üdvözítôm, öntsd szívembe pünkösd szellemét! Adj vágyat, hogy egyházadat mind erôsebbnek, virágzóbbnak lássam! Add, hogy minden néphez eljusson üdvözítô tanításod! Add nekem a lelkesedésnek azt a tüzét, amely az apostolokat a Római Birodalom távoli tartományaiba vezette! Add a bátorságot, amellyel téged a világnak hirdettek és megvallottak! Legyek az egész világ elôtt igazi katolikus! Katolikus gondolataimban, katolikus szívemben, katolikus cselekedeteimben, hogy így én is hozzájáruljak nagy műved építéséhez. Add, hogy erôm és tehetségem szerint közreműködhessek plébániánk munkájában! És add, hogy életem, amelyet most neked fölajánlok, ne múljék el haszon nélkül egyházad számára! Élethez való bátorságért Szeretnék azokhoz tartozni, akik mernek élni, akik életüket oda merik adni. Hiszen mi más értelme lenne az életnek, ha nem az, hogy föláldozzuk? Uram, aki útközben, a betlehemi istálló-barlangban születtél, aki az emberek szemében mint gonosztévô haltál meg a kereszten, miután szegényen vándoroltál a földön, kérlek, szakíts ki kényelmességembôl és önzésembôl! Add, hogy ne féljek a kemény élettôl, s megálljam ott is a helyem, ahol bátorságra van szükség, és súlyos felelôsséget kell vállalnom! Érted, a te egyetlen szavadra, Uram, bátran lépek az élet sodró forgatagába. Mások maguknak akarnak mindent összegyűjteni; engem pedig azzal bíztál meg, hogy mindenemet elajándékozzam. Amíg mások otthonosan berendezkednek, tôlem azt várod, menjek a világba, legyek elkészülve örömre, szenvedésre, sikerre, csalódásra, félreértésre; magamban soha, mindig csak benned bízva; hogy merjem ezt a szent játékot bátran játszani anélkül, hogy a végét várnám; és végül, hogy minden ingadozás nélkül egész életemet merjem terád, a te végtelen szeretetedre bízni. Uram, mennyire nem mindennapi dolog kereszténynek lenni! Kovász Uram, te egyszer az Isten országát a kovászhoz hasonlítottad. Elég belôle egy kevés, hogy a tészta erjedésnek induljon, és kenyérré váljon. Kovász nélkül azonban nem kelne meg, és olyan lenne, mint a sár. Amikor belehintik a kovászt a dagasztóteknôbe, eltűnik, elenyészik, belül azonban tovább erjeszt, működik. Uram, te azt várod tôlem, hogy hasonló legyek a kovászhoz, hogy a tôled kapott talentumaimmal a világ kovásza legyek. Elveszve az emberek tömegében jelentéktelen porszemnek látszom. Gyakran gondolok arra, hogy valóban tudok-e magamból erôt sugározni. De kegyelmed segítségével az a kovász valahol és valamikor érni, hatni kezd, talán anélkül, hogy tudomást szereznék róla. Uram, kérlek, ne tűrd meg, hogy megelégedjem nyárspolgári középszerűséggel! Életemnek te légy kovásza, járj át legbensômig, hogy kegyelmeddel eltelve környezetem szolgálatára lehessek! * Aki a világ kovásza akar lenni, annak ki kell lépnie a sorból, ki kell válnia a környezetbôl, mássá, különbbé kell érlelôdnie, hogy majd visszaadhassa a világnak azt, ami abból hiányzik. Aki tehetséget érez, elvonul, erôt gyűjt, képezi magát, lemond a világ sok örömérôl. De amikor tehetsége kibontakozik, művészi alkotásaival magajándékozza azokat, akiktôl maga is elindult. Ha kovásszá akarsz válni, csöndben, feltűnés nélkül, óvatosan kezdd. Az átlagember legkevésbé tűri, ha környezetébôl ki akar valaki emelkedni, mássá, többé akar válni. Még akkor sem, ha ez az ô javát szolgálja. Ha középszerű kispolgárok észreveszik, hogy nem rekedtél meg az eszem-iszomnál, hogy valami többre vágyol, tekinteted magasabb értékekre irányul, minden igyekezetükkel megpróbálnak visszatartani, gátolni, megalázni, nevetségessé tenni. Azon se lepôdj meg túlságosan, ha lélekben hozzád közelállók is eltávolodnak tôled átmenetileg, s talán még családoddal se jutsz közös nevezôre. Ezért -- különösen kezdetben -- ne irányítsd magadra semmivel környezeted figyelmét, ne élezd ki vitákkal a helyzetet, s fôleg ne ítéld el kategorikusan az egész világot. Inkább hallgass, de csöndben figyelj meg mindenkit és mindent, gondolkozz, építsd imádsággal bensô világodat minden föltűnés nélkül. Még nem jött el a te idôd. Van azonban, amit már most nyíltan elkezdhetsz, amiben már ma is kitűnhetsz: ez közvetlen környezeted iránti tapintatod, figyelmességed, segítôkészséged. A szívek forradalmárának elsô tulajdonsága nem a lázadás, hanem a szolgálat. Elôször szerezd tehát meg magad számára az erkölcsi tekintélyt, az emberek megbecsülését, s majd utána, lépésrôl lépésre, szinte észrevétlenül érlelôdj számukra kovásszá, életüket átjáró fénnyé. Krisztus Urunk is harminc esztendei csöndes munkával készült megváltó művének véghezvitelére. A dolgoknak meg kell érniük. Ha idô elôtt leleplezed magad, fölfalnak, eltipornak, visszanyomnak, nem engedik, hogy kiemelkedj közülük. Ha viszont a felszín alatt személyiséggé érlelôdtél, már nehezebben vagy sebezhetô, s a kudarcokat is könnyebben viseled. Mert bántásokra, rágalmakra mindig elkészülhetsz. Akkor is, ha a legkitűnôbb vezéregyéniség válik belôled. Legyen számodra vigasztaló az a tudat, hogy amikor erre az útra lépsz, Krisztus és a próféták sorsában osztozol. Indulj hát! S ha csak kicsiben maradsz hűségesnek, ha csak apró mécset tudsz is majd tartani a botorkáló emberek elé, már nem éltél hiába. Krisztus, akinek ügyét szolgálod, mindig veled van, veled küzd, vele együtt gyôzöl, s vele együtt mégy az örök dicsôségbe... * Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell, konc-e vagy tisztesség? Ha könnyű élet, karrier, ennek leckéje egyszerű: a szádon mindig más legyen, mint a szíveden, aljasságodban légy rettenthetetlen, ne nézd, kivel szövetkezel, de kötésed ne tartsd meg soha senkivel, s így meglesz mindened, amit kívánsz: pénz, hatalom, siker. De ha mégis a szép és az igaz lenne számodra fontosabb, vagy netán szót emelsz a jóért, jövôdtôl nem várhatsz sokat: szavad úgy pereg le, mint a falra hányt borsó, vagyonod két láb föld lesz, hajlékod deszkakoporsó, kölykeid éhen bôgnek, asszonyod rongya lobog a szélben, s emléked kihívás lesz, neved viselni szégyen. Rónay György Fény Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged keresô, utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak! Munkások oltalmazója Isten anyja, Mária, ki magad is munkásnak voltál az édesanyja, légy ma anyánk nekünk is, munkásoknak, akik gyakran gondokkal indulunk a gyárba, és kimerülten, fáradtan térünk onnan haza! Légy édesanyja azoknak a társainknak, akik munkájukat nem hivatásszeretetbôl, hanem kényszerbôl végzik; azoknak, akik magukat túlerôltetve aláássák egészségüket -- miközben a mi igényeinket szolgáló árukat állítják elô --, csakhogy családjukat elláthassák; azoknak, akik elhagyatva érzik magukat, és lehet, hogy Isten ellen lázadnak; nagyon sok társunknak, akik Krisztust már régen elvesztették, s akiknek élete üressé, értelmetlenné vált! Ajándékozd nekünk az Isten országán való közreműködés örömét, azt az vrömet, hogy Istenért dolgozhatunk. Mutasd meg nekünk, hogy a te Fiad ugyanúgy dolgozott, akárcsak mi, és tégy büszkévé arra, hogy Jézus is éppen olyan munkás volt Názáretben, mint mi. * Mert keresztény vagy, bárhol is vagy, minden erôddel meg kell próbálnod jobbnak, különbnek lenni a többieknél. Különbnek az iskolában, különbnek a műhelyben, különbnek a sportpályán, különbnek a családban, különbnek az élet minden területén. Különbnek mint fônök, különbnek mint beosztott, különbnek mint férj, mint feleség, különbnek -- mint ember. Különbnek kell lenned lelkületben, gondolkodásmódban, egész magatartásodban. Mindenekelôtt azonban különbnek a mások -- fôleg a gyöngébbek -- iránt tanúsított szolgálatkészségben. Mindezt azonban semmiképpen sem szabad összetévesztened a följebbvalók iránti szolgalelkűséggel... S amikor azt tapasztalod, hogy ezen jellemvonásaidért egyesek téged levegônek néznek, meg kell mutatnod, hogy különb vagy alázatosságból és szerénységbôl, és példát tudsz adni abban is, miként viseli el a keresztény jellem a mellôzést, a félreállítást, a semmibevevést. Mert hosszú távon nekünk lesz igazunk. Most az a dolgod, hogy erkölcsi tôkét kovácsolj magadnak. Isteni Mestered tudni fogja, mikor és miben szólít téged újabb harcmezôkre az állandó tökéletesedés és készenlét. Várni az Úr parancsát! Apró-cseprô bántások nem keseríthetnek el. A király sem mozgósítja hadseregét, mert megcsípte egy szúnyog. De azért király marad. Lélekben te is az maradsz, fölülmaradsz, ura a helyzetnek bárhol is, ha bensôséges imaélettel mindennapos kapcsolatot tartasz a mennyei Atyával, és nem engeded kizökkenteni magad Krisztus barátságából. Ne lepôdj meg, ha munkahelyeden már az elsô nap tömény durvalelkűséggel, példátlan trágársággal találkozol, s úgy érzed, ebben a légkörben egy napig sem bírod tovább. Krisztus ôket is szereti, s talán azért küldött téged oda, hogy megváltásának művét éppen te folytasd közöttük. Mi lesz velük, ha te is visszautasítod ezt a küldetést. Imádkozz értük, keresd meg a leggyöngébbet, a legelesettebbet, a legmegalázottabbat, s állj melléje! Dolgozz ki újabb és újabb terveket, s ha százszor nem sikerül, megint újabbat! Csak soha föl nem adni! Ha évekbe telik is, elôbb-utóbb súlya, tekintélye lesz szavadnak, s szavadon, életeden keresztül Krisztusnak. S ha egyetlen lélekben sikerül is fölébresztened a végtelen Isten utáni szomjúságot, ha csak egyetlen könnyet sikerült letörölnöd, ha csak egyetlen embernek adtad is vissza az életbe vetett hitét, fáradozásod már nem hiábavaló: a világot szebbé, jobbá tetted, életednek meg volt az értelme... Krisztus igája és terhe Egyszer végleg és visszavonhatatlanul barátságot kötöttem veled, Krisztusom. Hozzádtartozásom megerôsítéséhez adtad kegyelmedet, a Szentlelket. Örömömben akkor úgy hittem, a te barátodnak megmaradni mindig nagyon könnyű és szép lesz, és én sohasem leszek hűtlen hozzád. Ma már látom: sokkal nehezebb feladat téged követni, mint gondoltam, -- de sokkal szebb is! Ma már látom: akik feladták a harcot, akik visszautasítottak téged, azoknak még súlyosabb, még nehezebb problémákkal kellett szembenézniük... Ma már tudom: rosszul számoltak. A képletet meghamisították, hogy szebb legyen a végeredmény. Csalódniuk kellett. Adj, Uram, elég erôt ahhoz, hogy minden nap újra meg újra bizonyíthassam a világnak, a körülöttem élô embereknek, rokonaimnak, barátaimnak, munkatársaimnak: a hozzád való hűségben, a veled való közelségben érdemes élni, a te barátságodban lehet egy életet igazán szépen leélni! Adj erôt, hogy életemmel igazolhassam: nem csalódik, aki elfogadja tôled a feladatot, aki vállalja programodat, aki továbbviszi a világnak üzenetedet. Krisztusom, isteni Mesterem! Hadd legyek élô tanúságtétel arra, hogy a te igád minden más igánál édesebb, és a te terhed minden más tehernél könnyebb! Ámen. Varga Károly József A föld sója Uram, te azt mondottad: Legyetek a föld sója! Az étel a sótól kapja meg ízét, és a só óvja meg a romlástól is. Uram, hadd legyek én is a föld sója! Hadd tegyem ízessé, vonzóvá mások számára a keresztény életet, ne pedig keserűvé! Meg akarom mutatni az embereknek, hogy az érted végzett munka nem szenvedés, nem értelmetlen robot, hanem vidám szolgálat. Uram, legyen fáradozásom eredményes! Ezért kérlek, ízesítsd meg életemet, hogy ne maradjak ízetlen, amelyet elvetnek, mivel nem ér semmit. Uram, engedd, hogy a föld sója lehessek! Felelôsség Uram, te még az emberek szemében is súlyos terhet vettél magadra, amikor egész életeddel az Atya szolgálatát vállaltad. Aki maradék nélkül nagy, szent célnak szenteli életét, az súlyos felelôsséget vállal magára. S te vállaltad ezt. Mindent arra tettél föl, még életedet is, hogy minket Isten gyermekévé tehess! Uram, Jézus Krisztus, én is a te világmegváltó művednek folytatására akarom szentelni életemet! Nemcsak szóval, a hôst éltetô nézônek passzív lelkesedésével, hanem minden ízemmel, szívemmel, lelkemmel, egész értelmemmel, s ha kell: a véremmel! Úgy vallak meg téged az emberek elôtt, mint aki mindenre el van szánva, mint aki mindent, mindenét fölteszi a játékra, hogy azután mindent megnyerjen; mint aki egyszerűen és ôszintén az, aminek lennie kell: igazi Krisztus-követô. Hányszor látni, hogy az emberek micsoda elszántsággal képesek ügyükért, meggyôzôdésükért, hazájukért harcolni! Minden kockázatot vállalnak céljuk érdekében. Mennyivel inkább kellene, hogy megismerjenek téged, és tiszteljék törvényeidet. Te azokat akarod, akik önként jönnek hozzád, akik szabadon választanak téged, a bátrakat, az elszántakat, az áldozatoktól nem rettegôket! Uram, tiszta szívbôl kérlek, add meg azt a kegyelmet, hogy én is ilyen lehessek! * Semmi nem vált ki nagyobb megütközést a széles úton hömpölygô tömegben, mint amikor valaki külön utakon, veszélyeket egyedül vállalva, meredek ösvényen magas sziklacsúcsok felé törekszik. Lent a mélyben félelem ébred bennük: Hátha követôkre találsz? S mi lesz, ha elnéptelenedik a felelôtlenek hada, s netán mindenkinek az önállóság, az egyéni felelôsség útjára kell lépnie. Ha önálló ember akarsz maradni, és nem mások szolgája, ha nem akarsz másoknak (és megint másoknak, akik éppen hatalmon vannak) eszköze lenni, akkor ne tégy olyasmit, amiért nem te, hanem rajtad kívülállók vállalják helyetted a felelôsséget! Semmi sem egyszerűbb a tömegember számára, mint gondolkodás nélkül, kritikátlanul parancsot teljesíteni, akár életet is kioltani, és a felelôsséget másokra hárítani. Az ilyen emberrel lehetetlen szót értened, mert nincs saját véleménye a világról, a világ jelenségeirôl. Akárcsak a katonák, akik Krisztust Pilátus parancsára engedelmesen megkorbácsolták és keresztre szögezték, de a császár parancsára másnap Pilátust is ugyanolyan buzgalommal megostorozták és megfeszítették volna. A képlet a történelem folyamán nem sokat változott. A mai vakon engedelmeskedôk mindenben hűek Krisztus-korabeli elôdeikhez. Talán túl is teljesítik a hajdani normákat, mert alkotó fantáziával tudnak engedelmeskedni. Sok jót tôlük senki sem remélhet. Ebbe az ördögi körbe lépett be annak idején Krisztus, és tesszük ezt mi is, mai keresztények. Nem valószínű, hogy nekünk is életünkbe kerül a megváltás művének folytatása, lélekben mégis elô kell készülnünk arra, hogy ebben a küzdelemben csak akkor gyôzhetünk, ha áldozattá válunk. A gyávák és a gyanakvók világában, melyben mindenki attól retteg, hogy kényelmébôl, pénzébôl, szenvedélyeibôl, hatalmából egy szemernyit engednie kell: ebben a világban szegényekrôl, megalázottakról, igazságosságról, lemondásról, örök életrôl, számonkérésrôl, az ô saját nyomorúságukról beszélni már az elsô pillantásra kilátástalannak tűnik, ünneprontásnak számít. A keresztény ember mégis vállalja. Vállalod te is, én is. És éppen ôértük! És vállaljuk azért, mert hiszünk az ember jóságában, a mennyei Atya végtelen, megbocsátó szeretetében és irgalmában, mert hiszünk Krisztus Urunk ígéretében és a Szentlélek megvilágosító erejében. Mert hiszünk abban, hogy ez a világ végsô soron nem lehet a gonoszok prédája, s az isteni igazságosságnak végül is gyôznie kell! A szíved néha majd belefárad, úgy érzed, nem bírod tovább. Ne feledd, Krisztus akkor is veled van. Együtt imádkozik veled azokért, akik ma sem tudják, mit cselekszenek. Sorsunk ez. Küldetésünk végakkordja mégsem nagypénteken van. Húsvét hajnalán érkezik el, amikor a hóhérok alszanak, s VALAKI föltámadt... Ez a mi gyôzelmünk napja is... * Akár vonaton utazunk, akár munkahelyünkön vagyunk, vagy bármerre megfordulunk, találkozunk emberekkel, akik éppen ellenkezô véleményeket hangoztatnak. Ilyenkor válaszút elôtt állunk. Vitába nem merünk szállni, mert nem gyôzzük hanggal -- ezek rendszerint vitatkozó kedvű és adottságú emberek -- és be kell vallanunk, hogy tudással sem, mert átlagos keresztény műveltségünk nem terjed ki ilyen részletekre, amik efféle vitákban elôjönnek. De még ha gyôznénk is tudással, hanggal, akkor is adódnak körülmények, amik arra késztetnek, hogy ne szálljunk szembe az ilyenekkel. Ekkor viszont szemrehányást teszünk magunknak, hogy vallási meggyôzôdésünkért nem mertünk kiállni. Gyávasággal és alamuszisággal vádoljuk magunkat. És magunkon érezzük Jézus vádját: ,,Aki megvall engem az emberek elôtt, megvallom én is Atyám elôtt: aki pedig megtagad engem az emberek elôtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám elôtt.'' (Mt 10,33) Az biztos, hogy a hit megvallásának kötelezettsége fönnáll, ha arra illetékes közeg kérdez. De olyan helyen, ahol a vallási hovatartozást nem tartják nyilván, a vallás felôl kérdezôsködônek nincs illetékessége, még ha hivatalt visel is. Annál kevésbé vagyunk kötelesek hitünk tanításait, vallásunk szokásait és elôírásait belevinni egy vitába, ahol nincs a hitvallásnak megfelelô légköre. Jézus ugyanis arra figyelmeztet: ,,Ne vessetek szent dolgot ebeknek, s ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé.'' (Mt 7,6). Ezzel azt kívánja tôlünk, hogy szent hitünk tanításait és vallási életünk szent titkait ne vigyük bele olyan környezetbe, ahol értetlenül és érzéketlenül állnának velük szemben. Jézus meg is magyarázza, hogy miért. ,,Különben lábukkal eltaposhatják, azután megfordulnak és széttépnek titeket.'' (uo.) Az értetlenség meggyalázza és kigúnyolja a szent tanításokat, másrészt pedig az illetéktelen kérdezôsködô ártalmára lehet életünknek. Éppen ezért a korai kereszténységben kialakult az úgynevezett ,,disciplina arcani'', az ôskeresztény titokfegyelem, amellyel eltitkolták keresztény mivoltukat az okvetetlenkedôk elôtt. Miért is igen magas állásokba is bejuthattak. Szent Sebestyén például Diocletianus testôrségének parancsnoka lett. Igaz, hogy amikor nyílt vallomásra került sor, hitvallást tett, de addig, míg e magas rangra eljutott, mennyi mindent kellett okos módon elhallgatnia! Ha ez az alapkiindulás, akkor pláne nem kell magunkat bátortalansággal vádolnunk, ha egy vitatkozó kedvű ember -- még ha célzatossággal is -- vitát provokál. A vita sem a meggyôzésnek, sem a tanúságtételnek nem alkalmas légköre. Vitával még senkit sem nyertek meg a hitnek. Az igazság keresô embernek viszont annál inkább kell tanúbizonyságára lennünk. Belon Gellért A villamoson Neked ajánlom Szűzanyám ennek a szakasznak minden utasát, akik mind az én felebarátaim, akiket Isten bízott rám is, hogy szeressem ôket. Neked ajánlom a kocsi vezetôjét, akire oly nagy felelôsség hárul, nekünk pedig oly ritkán jut eszünkbe, hogy megköszönjük irántuk való türelmét. Neked ajánlom a munkásokat, akik zsebretett kézzel, elgondolkozva néznek maguk elé. A háziasszonyt, aki sietô léptekkel, kezében nehéz terhével szállt föl erre a kocsira. Azt a két katonát, akik most éppen szabadságuknak örvendenek. És ezeket az iskolából hazatérô gyermekeket, akik hangosan dicsekednek csínyjeikkel. Neked ajánlom ezt az egész kis világot, amely a következô megállónál már ismét szétszalad! Vigyázz rájuk, jóságos Atyám, hogy mindegyikük az igazi úton járjon! Add, hogy teljes számban érkezzünk meg egyszer életünk utolsó állomására, amely nálad van és szent Fiadnál! Neked ajánlom mindenemet Neked ajánlom mindenemet, Szűz Mária, Jézus anyja! Neked ajánlom testemet, értelmemet, szívemet, akaratomat! Add, hogy földi életemnek minden perce szolgálat legyen! Kérlek téged, aki láttad, hogyan készült az Üdvözítô küldetésére, s hogyan állt minden erejével az emberek szolgálatába, ajándékozz meg szíved melegével, az értelem világosságával és az akarat erôsségével, hogy minden erômmel maradék nélkül embertársaimat szolgálhassam! Ne engedd, hogy közömbösen menjek el bármiféle emberi szükséglet mellett! Amíg az emberiség sokszor Isten nélkül is képes csúcsteljesítményekre, nem lehetek középszerű! Csúcsteljesítményekre csúcsteljesítményekkel kell válaszolni! Add, hogy kötelességeimet itt a földön hiánytalanul teljesítsem, hogy azok, akik találkoznak velem, példám által ismerjék és szeressék meg azt, aki egyedül képes az életnek értelmet adni, aki neked a mindent jelentette: Fiadat, Jézus Krisztust! Az ítélet napján Istenem! Jól tudjuk, hogy az örökkévalóság küszöbén mi szerint ítélsz meg bennünket. Felebarátaink iránti szeretetünket tartod számon elsôsorban. Testvéreidrôl, az emberekrôl beszélsz majd nekünk. Az elnyomottakról, a gyöngékrôl és kiszolgáltatottakról, akiknek sorsa egész életükben oly keveseket érdekelt; a boldogtalan koldusokról, akik egy kevéske szeretetért és irgalmasságért könyörögtek; a rongyos, sáros csavargókról, akiket az utcán elkerültünk; az utcai suhancokról, akiknek sötét és piszkos sikátorokban kellett felnôniük, mert nem törôdtünk velük; a szemérmes nincstelenekrôl, akik nem mertek fölriasztani bennünket közömbösségünkbôl; szüleinkrôl és testvéreinkrôl, a betegekrôl és öregekrôl, a pogányokról és a missziósokról, ellenségeinkrôl, mindenkirôl és mindenrôl... Szeretetünk szerint ítélsz meg bennünket; mert aki embertestvérét nem szerette, akit pedig látott, hogyan szerethette Atyádat, akit nem látott? De te ezt még csak kérdezni sem fogod, mert hiszen te mindent tudsz! De szólsz majd arról is, amirôl már földi életedben beszéltél: Éhes voltam, és enni adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok... beteg voltam, és meglátogattatok... Bizony mondom nektek, amit egynek a legkisebbek közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek! Testvéri szeretet Uram, Jézus Krisztus, ki a földkerekség minden népét és családját titokzatos módon egyesíted testedben, ki mindannyiunkat ugyanazon Atya gyermekeivé tettél, és azt akarod, hogy mindannyian egyek legyünk, mint ahogy te is egy vagy az Atyával, küldd el közénk a testvéri szeretet erejét és melegét, hogy mi, emberek, akiket te szeretsz, testvérként szeressük egymást! Ismerjük föl, hogy a keresztség szentségében tôled új életet kaptunk, amely összeköt bennünket; hogy közös a küldetésünk, amely egyesít, és közös útra rendel bennünket! Add, hogy titokzatos tested, az egyház tagjaként éljünk, s mint egyházad hű fiai, sose szűnjünk meg ennek egységén munkálkodni és azt megôrizni! Taníts meg arra, hogyan kell egymásnak megbocsátani, egymást szeretni! Szélesítsd látókörömet, amely sok területen alig terjed túl városunk falain! Bocsásd meg, hogy oly keveset érzünk együtt egyházaddal, és fájó sebeit alig méltatjuk figyelemre! Engedd, hogy más népekben keressük és meg is találjuk azokat az erényeket, amelyek hiányoznak belôlünk! Add, hogy ôszintén szeressük a világ minden fajú és színű népét. Földi pályánk széles országútján nem egyedül zarándokolunk. Add, hogy minden emberben -- vallásra, arcszínre, világnézetre való tekintet nélkül -- fölismerjünk téged, az örök Társat! Lássuk meg az emberi arc, az emberi tekintet mögött a te arcodat, a te lelkedet! Taníts meg, hogy téged a föld minden sarkán mindenben és mindenkiben megtaláljunk! * Akiknek pedig semmiféle vallásuk sincs, vagy pedig szemben állnak minden istenhittel, azokért imádkozzunk. Sokaknak közülük azért nincs vallásuk, mert a vallásról teljesen téves és visszariasztó elképzeléseik vannak. Például, hogy a hit bilincs, amely megköti az embert a kutatásban, és akadályozza az elôrehaladásban; vagy hogy a hit megalázza az emberi méltóságot; vagy hogy a hit a siralom völgyévé teszi a földet... Pedig a kereszténység: öröm! A hit: öröm! A kegyelem: öröm! Krisztus maga az öröm! Ô a világ igazi boldogsága! Igaz: a keresztény élet ismeri az önmegtagadást is, tud szigorú bűnbánatot tartani, hirdeti a kereszthordozást, és amikor kell, vállalja a szenvedést és a halált is. És mindezek ellenére a valóság ez: A kereszténység boldogság! VI. Pál ======================================================================== Közösségben Állj a legelsô vonalba! Legelsô apostoli feladatod a példaadás. Otthon, iskolában, munkahelyen, mindenütt. Ezért igyekezz mindenekelôtt állapotbeli kötelességeidet minél hiánytalanabbul teljesíteni! Minden mozdulatod, kimondott szavad, elvégzett munkád tanúságtétel legyen Krisztus mellett! Küldetésedet az emberek között elsôsorban ezzel teljesíted. Légy apostol imáiddal! Ajánld föl egésznapi munkádat Istennek! Vedd észre azokat az embereket is, akik nem abban a közösségben élnek, amelyben te! Bár elsôsorban abban a közösségben kell hatnod, melyhez te magad is tartozol, mégse légy szűkkeblű, s ne haladj el közömbösen más, esetleg a tiédtôl eltérô lelkületű közösségek tagjai mellett sem, hanem ahol csak tudsz, magatartásoddal, puszta megjelenéseddel, egész lényeddel próbáld hirdetni az evangélium szellemét! Uram, te irányítsd közösségünket! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük a helyes utat, s azon rendíthetetlenül haladjunk! Ôrizd meg társaságunk minden tagját hűségben és egymás iránti testvéri szeretetben! Távoztass el tôlünk mindent, ami nem egyenes, ami nem tisztes és nem becsületes! Taníts meg önként, szabadon engedelmeskedni elöljáróinknak, akik a tôled kapott hatalmat képviselik! Add, hogy örömmel élvezzük szép világodat, de tartsd távol tôlünk a mohóság és élvezetvágy szellemét! Add, hogy vidám alkotókedvnek örvendjünk, de minden más cél fölött a te akaratod lebegjen fölöttünk! A rámbízott lelkekért Istenem, alázattal térdelek elôtted, és köszönöm, hogy lelkeket bíztál rám. Adj kegyelmet, hogy türelmesen vezessem ôket, s mindannyiukat a szorgalom, a becsületesség és a keresztény békeszeretet szellemében neveljem! Segíts, hogy példaképül szolgáljak, a haragot elkerüljem, és semmi olyat ne kívánjak tôlük, amit magam nem vagyok kész teljesíteni! Segíts, hogy egyiküket se részesítsem elônyben, és senkit se mellôzzek! Engedd, hogy hű oltalmazója legyek annak, aki védelmet, vigasztalást és támaszt kíván tôlem! Szentlélek, világíts meg engem, hogy a szelídség és szigorúság kellô mértékét tudjam alkalmazni, hogy ne engedjem magam a haragtól elragadtatni, és mindig igazságos maradjak. Érezzem meg a rámbízottak lelki és testi szükségleteit, és azokat erômhöz mérten enyhítsem! Ne engedd, hogy türelmetlenségemmel egyetlen lelket is elidegenítsek tôled! Engedd, hogy hű maradhassak, áldásos legyen munkám, s azt a te áldásod kísérje, amint én is naponta könyörgöm áldásodért: Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen. Egyházközségünkért Uram, Jézus, neked ajánlom egyházközségünket! Ajándékozz meg mindannyiunkat azzal a buzgalommal, amelyet látni szeretnél bennünk! Engedd, hogy mindannyian ugyanazon cél felé törekedjünk, és együtt haladjunk a hozzád vezetô úton; örömöt, bánatot megosztva példaképül szolgáljunk egymásnak, és egymást mindig csak a jóra buzdítsuk! Neked ajánlom a plébániánk területén működô többi közösséget is, amelynek nem vagyok tagja! Engedd, hogy ôszinte szeretetben ôk is egészen a te szolgálatodnak szenteljék magukat! Ámen. Diákjaimért Istenem, fiatalok közé vezettél, hogy tanítsam, neveljem ôket. Tudod, mennyire szükségem van nekem is a Szóra, melyet te mondasz ki, hogy életük legyen. Legyen tiszta a hallásuk, hogy a sokféle kimondott szó közül befogadhassák az életadót! Legyen tiszta a látásuk, hogy mélyebbre tekinthessenek, mint a puszta felszín! Legyen tiszta a szívük, hogy minden töredékes tudásnál és tudománynál többre értékeljék azt az életstílust, melyet Krisztus evangéliumában nyilatkoztattál ki nekünk! Add, Uram, hogy személyes példámmal hozzád közelebb vezethessem diákjaimat, akik szomjúhozzák az igazságot, hogy életük mind teljesebb -- szebb, boldogabb -- lehessen. Ámen. Korzenszky Richárd Munkapad mellett Uram, neked ajánlom munkámat! Az egyhangú mozdulatokat, amelyek óráról órára semmit sem változnak. Ezt a munkát azonban te magad nemesíted meg. Ahogy egész életed megváltás volt, tedd az én életemet is gyümölcsözôvé az egész társadalom és az egyház számára! Vezesd az embereket dicsôségedbe, és adj nekik részt az örök boldogságból! Irodai dolgozó imája Uram, te vezeted hozzám a napnak minden órájában az embereket, akiknek velem van elintézni való ügyes-bajos dolguk. Amikor ôket szolgálom, neked akarok szolgálni. Te a megtestesült jóság és emberszeretet voltál, amikor a földön jártál. Kérlek, sugározd most is jóságodat a világra az én személyemen keresztül, hogy mindaz, aki velem érintkezik, téged ismerjen meg, közelebb jusson hozzád, és megszeressen! Ámen. Hálátlanság elviseléséért Uram, ezt nem hittem volna ôróla. Ha mással fordul elô ilyesmi, legföljebb bosszankodom. De tôle különösen nagy sértés volt. Azok után, amit érte tettem... Elôször mélységesen fölháborodtam. És még valamit be kell vallanom, Uram, ami igazán nem válik becsületemre. Amikor láttam, hogyan viselkedik velem szemben, ezt gondoltam: Na megállj, majd én megtanítlak! De mire is akarom én ôt megtanítani? Én vagyok az, akinek tanulnivalója lenne. Meg kellene végre tanulnom, hogy az embereket olyannak kell elfogadnunk, amilyenek. Te mondtad, hogy tudod, ,,mi lakik az emberben'' (Jn 2,25). És mégsem fordultál el tôlünk. Ma sem fordulsz el. És nem is háborodsz föl miattunk. Sok dolgot kell megtanulnom. Elsôsorban azt, hogy nem minden az ô hibája. A tiéd azonban semmi esetre sem. Meg kellene tanulnom... Mit is? Talán a legnehezebbet: szeretni mindezek ellenére, a legjobbat akarni akkor is, ha hálátlansággal fizetnek, ha elfordulnak tôlem, és úgy tesznek, mintha nem is ismernének, miután korábban kérték és elfogadták a segítségemet, mint ez az ember is, akirôl beszélek. Uram, eddig azt állítottam, hogy ismerem az életet, pedig milyen keveset tudok róla! Lám azt sem, hogy az emberek mennyire könnyen felejtik el a nekik tett szívességet. Különösen bizonyos szívességeket... És még valamit, Uram. De ezt már alig merem kimondani. Ma reggel, amikor tapasztalnom kellett, hogy ez az ember engem... mondjuk így: elfelejtett, talán eszembe juthatott volna, hogy összehasonlítsam magam veled.... Uram, adj nekem végül egy kis érzéket olyan dolgok iránt is, amelyek nevetségesnek látszanak. * Tégy, Uram, szereteted hírnökévé! Istenem, tégy engem a békesség eszközévé, hogy a szeretet melegét árasszam ott, ahol a gyűlölet pusztít; hogy megbocsássak, ahol a bűn tombol; hogy egyesítsek, ahol a széthúzás diadalmaskodik; hogy igazságot vigyek oda, ahol tévedés van; hitet, ahol sötétség van; örömet, ahol szenvedés van! Mindezt nem azért, hogy engem vigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak másokat. Nem azért, hogy engem szeressenek, hanem hogy én szeressek. Mert midôn adunk, ugyanakkor kapunk, midôn megbocsátunk, megbocsátást nyerünk, midôn meghalunk, új életre ébredünk. Assisi Szent Ferenc Uram, sok mindent jelenthet számomra az út. Megvan a célja. Cél nélkül nincs út... Feladata, hogy végcélunkhoz vezessen. Az én életemnek is van célja: a dicsôség az Atyánál! Az út mélységeken, magasságokon vezet keresztül. Semmi sem tartóztathatja föl. Minden akadályt legyôzve halad tovább. Engedd, Uram, hogy ne kerüljem ki az akadályokat, hanem minden nehézséget bátran legyôzzek! Az út hallgat. Milyen sok szenvedést rejt magában hosszú pályáján! Titkokat takar, amelyekbôl vándorának nem árul el semmit. Taníts meg engem az igazi hallgatásra, Uram! Minden embernek van saját útja: a munkásnak, aki a gyárba megy, a traktorosnak, aki a mezôre indul, a gyermeknek, aki iskolába megy, a postásnak, aki kézbesít, és a papnak, aki elvisz téged egy beteghez. Uram, én mindannyiuk mellett ott szeretnék állni. Ajándékozz meg kitáruló szívvel! Az legyen az örömöm, hogy a te példád szerint az embereket szolgáljam. Uram, sok mindent jelenthet számomra az út. Te azonban azt mondtad: Én vagyok az Út! * * * Fiatalok számára az egyik legszebb, leginkább jellemformáló közösség a cserkészet. Több évtizedes kényszerű szünet után ma hazánkban is újraéled ez a valláserkölcsi alapokon nyugvó mozgalom. Milyen a cserkészideál? Még a század elején egy magyar cserkészfiú így nyilatkozott errôl: A cserkész tudjon fôzni és elsôsegélyt nyújtani, tudja fönntartani magát bárhol, tudjon tájékozódni mindenben és mindenütt. Legyen benne nagyfokú gyöngédség, bensôség, mely mindenkivel szemben, fölfelé és lefelé egyaránt érvényesül; de legyen benne nagy határozottság és erély, önállóság és lélekjelenlét, hogy gyorsan és eredményesen tudjon cselekedni és segíteni mindenféle helyzetben. Fejlessze magát izomemberré, de amellett még inkább törekedjék arra, hogy lelkében, jellemében legyen harmónia. Sohase szoruljon másra, de ô mindig legyen kész segíteni máson: mindenkin, nemcsak azon, akit szeret vagy ismer, hanem ellenfelein is, ismeretleneken is, szegényen is. Legyen e téren úttörô, ne azt nézze, hogy miként cselekedtek mások, hanem figyelje meg, mit mond a szíve! Mérlegelje képességeit, de csak egy pillanatig, mert a cselekvés alkalmas pillanata elröppen, s csak a fájó melankólia marad hátra. Nem tűri, hogy valaki kiszolgálja, de állandóan kész másokat, fiatalabbakat is kiszolgálni. Sohasem kérdezi: mit kaphatok?, hanem mindig azt: mit adhatok? Mindenkit szeret, de jókedvű akkor is, ha senki sem szereti. Nem sért senkit, de nem is sértôdik. Kerüli a nagyképűséget, egyszerű, kedves és természetes. Fô elve a harmónia, jelszava: mindig elôre és csak fölfelé. Az otthon mindenese: ami elromlott, mindazt kijavítja. Nemcsak a zárt ajtó megnyitását érti, hanem be tud hatolni a szívekbe is, megnyeri azokat szeretettel és szolgáló lélekkel. Minden érdekli, semmi sem lepi meg, mindenre elkészült, és mindenütt tud okosan cselekedni. Fölényesen áll az idô fölött, s ura önmagának. Nincs semmi igénye, de hálás szívű minden jóért, jóakaratért. Tisztában van azzal, hogy nem a világ középpontja. Elismer minden igazi nagyságot, de a haza száz sebe jobban érdekli, mint a művészet, élvezet. Szerény, de nem félrehúzódó, megfontolt, de gyors. Elsô a közösségben. Minden munkába tűzzel fog, jókedve, ereje nem lankad. Akár dolgozik, akár szórakozik, sohasem felejti, hogy egy az igazán fontos: a lélek üdvössége. Mindent e kérdéssel kezd: kedves-e Isten elôtt? Használhatok-e vele magamnak? Felebarátomnak? Mindig örvendezô a lelke, hiszen tudja, hogy Isten szeme pihen rajta, s tudja, hogy minden perccel közelebb jutott végsô céljához. A világban él, de nem a világért. Szeretnél te is hasonló lenni? Egyházunknak, magyar népünknek minél több ilyen lelkületű fiatalra lenne ma szüksége... A mindennapok e szürke hôsei nélkül nem születhetik meg a holnap Magyarországa. * Köszönöm, Uram, hogy a magyar nemzet gyermekévé tettél. Akarom is szolgálni minden erômmel országom és nemzetem. De túl minden országon és nemzeten, életem nagy célja a Hegyi Beszédben meghirdetett Isten Országa. Egész életemet, úgy ahogy tôled kaptam, az Isten Országa építésére ajánlom. Akarom, hogy a lelkekben megszülessen az Ország, amelyben szent az Istennek a neve, s amelyben az ô akarata történik, miként a mennyben. Nincs kikötésem. Feltétel nélkül adom át magam a második Krisztusnak, az egyháznak. Rendelkezz velem! Íme, itt vagyok. Küldj! Küldötted, apostolod akarok lenni. Ha élet, élet. Elviselem, bármilyen nehéz is legyen. Ha meg halál, majd ád hozzá erôt, aki Tarziciusnak és Ágnesnek adott, s azt is elfogadom. Bulányi György * ======================================================================== Szünidôben Állj a legelsô vonalba! Vakáció! Micsoda bűvös szó! Vége a tanításnak, itt a szabadság! És te mire használod föl szabadságodat? Egyedül vagy az élet kormányrúdjánál! Igen, és éppen azért még inkább légy ura gondolataidnak, vágyaidnak, cselekedeteidnek! Az üdülésben, barátkozásban is csak azt válaszd, ami fölemel! Csak ott állapodj meg, ahol az örömök is tiszták számodra! Ne engedd magad másnak hálójába keríteni! Légy a magad irányítója! Indulj ennek a szünetnek vasakarattal, megôrizve mindig a leglényegesebbet: a barátságot Krisztussal! Imádság szünidôben Az olyan szünidôtôl, amely elpuhítja az embert, amely henyélésben telik, s amelybôl az értelemnek és a szívnek semmi haszna nem származik, ments meg engem, Uram! Attól a naptól, amely nem imádsággal kezdôdik, s amely Istentôl távol végzôdik... A lustálkodástól, a késôi fölkeléstôl, amely a rosszra való hajlandóságnak kedvez... A léha szórakozástól, amely gyöngíti önuralmamat, és fogékonnyá tesz a bűn iránt... A felelôtlen erkölcsű fiúktól, lányoktól, akik konkolyt akarnak hinteni lelkembe... A pénz könnyelmű elszórásától, amelyet nem is én kerestem meg... A kétértelmű beszédtôl, amelybôl hiányzik a szerelem iránti tisztelet... Minden meggondolatlanságtól, laza erkölcstôl, mely engem és másokat is rosszra, kísértésbe vihet... A felelôsség elôl való meneküléstôl... Attól a veszélytôl, hogy elfelejtselek... Hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen, kérlek téged, Uram, hallgass meg engem! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe... Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék... Hogy lépéseim biztosak, utaim mindig egyenesek, határozottak legyenek... Hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell... Hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem... Hogy értelmem éber és friss legyen az igazság -- csak az igazság -- befogadására... Hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel... * Uram, oly boldog vagyok, hogy most vakáció van! Sokat várok tôle: sok örömet, sok pihenést! Engedd, hogy észrevegyem, meglássam a világ szépségeit! Add, hogy meghalljam hívásodat! Tölts el a te örömöddel, engedj minél többet ízlelni világod csodálatos ragyogásából és gazdagságából! Vigyázz reám minden utamon, hogy a szünet végén újult erôvel térhessek vissza! * A sport és az ifjúság elválaszthatatlan egymástól. A sport lényeges eleme mai társadalmunknak. Az én szememben a sport a nevelés semmi mással nem pótolható tényezôje. Sport nélkül például én semmi esetre sem lettem volna az, aki vagyok... Azt kívánom, hogy a sport összekötô kapocs legyen a föld valamennyi népe között... II. János Pál pápa * Az utca -- emberségünk próbája Aki napjainkban gépjárművel közlekedik, jól tudja, milyen kitűnô lehetôséget kínál az utca a keresztényeknek tanúságtételre. Ennek a tanúságtételnek alapos szakismeretben, kiegyensúlyozott, nyugodt idegekben és barátságos elôzékenységben kell megnyilvánulnia. Hiszen minden pillanatban idegen emberekkel kell újra meg újra egyformán gondolkodnunk, helyzeteket villámgyorsan fölismernünk, helyesen megoldanunk. Uram, kérlek téged, óvd meg azt az asszonyt ott azzal a két kis gyermekkel, hiszen csupa félelem számukra az út a városon keresztül. Félnek a villamostól, az autóbusztól, ettôl az egész kavargástól. Kérlek téged, Uram, segítsd azt az idôs embert, aki annyi mindent eltéveszt, mert egy teljesen más világban nôtt föl, s most végképp nem ismeri ki magát köztünk. Imádkozom, Uram, a kezdô vezetôkért, akiknek ez a szédítô forgalom még rendkívüli megterhelést jelent. Kérlek a türelmetlen vezetôkért, akik azt hiszik, életük attól a néhány perctôl függ, amit veszélyes elôzéseikkel nyernek. Kérlek téged, Uram, a rendôrért, aki ott áll az útkeresztezôdésben, s egész nap szívja tüdejébe motorjaink mérges gázait. Ott áll, hogy mi munkába mehessünk, hogy kirándulni mehessünk... Hadd könnyítsem meg életét egy kis figyelmességgel, hiszen épp eleget kell bosszankodnia. Talán egyszer észre fogja majd venni, hogy neki is hálás valaki. Vigyázz mindannyiunkra, Uram! Vigyázz rám, ha elvesztem önuralmamat. Vigyázz mindazokra, akik számára veszélyt jelentenék magatartásommal. * Gépkocsivezetô imája Istenem, a te kezedben nyugszik minden ember sorsa: te vezeted lépéseiket, és vigyázol útjaikra. Engem is látsz, amikor kocsim kormányánál ülök. Ezért bizalommal fordulok hozzád, add, hogy biztos kézzel, körültekintô figyelemmel, kiegyensúlyozott lélekkel vezessek, és minden balesetet elkerüljek! Adj szívembe mély felelôsségérzetet felebarátaim élete és testi épsége iránt! Kerüljek minden féktelenséget és meggondolatlanságot a vezetésben! Tartsd távol tôlem a hirtelen elôadódó veszélyes helyzeteket, és add, hogy a kritikus pillanatban is megôrizzem nyugalmamat! Szent Kristóf, autósok és motorosok védôszentje, óvj, vezess engem, segíts engem! Ámen. ======================================================================== Válaszúton Állj a legelsô vonalba! Gondolkoztál már azon, hogy mi akarsz lenni? Hivatásod megválasztása felelet az értelem és a hit kérdésére, hogy melyik pályán tudod a legjobban gyümölcsöztetni talentumaidat Isten nagyobb dicsôségére és az egész emberiség javára. Ennek a két szempontnak kell elôtted lebegnie, amikor arról döntesz: mi akarsz lenni? Pályaválasztás Mielôtt végérvényesen határoznál, gyakran kérd Isten megvilágosító kegyelmét! Leendô hivatásodban elsôsorban nemes céljaid, ideáljaid megvalósításának lehetôségeit keresd! De hallgass szüleid, nevelôid, lelkiatyád tanácsára is, akik mind jól ismerik egyéniségedet, adottságaidat! Mindenekelôtt egy igen lényeges dologban kell döntened: Olyan pályán akarod-e Istent szolgálni, amely mellett házasságra is léphetsz, családot alapíthatsz? Vagy lemondva a házasságról, egész életeddel teljesen Isten nagy családjának szolgálatába állsz, s ennek megfelelôen a papi vagy szerzetesi hivatást választod? Papi, szerzetesi hivatás Ha valamikor, ma a legégetôbb szükség van papokra, szerzetesekre, hogy hirdessék Krisztus evangéliumát, hogy a szentségeket kiszolgáltassák, az embereket Istennel kibékítsék, a természetfölötti életet elmélyítsék, az ifjúságot keresztény szellemben neveljék; az egész egyház életerejét, frissességét továbbra is fönntartsák. Szükség van kisegítô testvérekre, nôvérekre is. Ôk segítenek a papnak legtöbbet a missziókban és más intézetekben. Szabad elhatározással Krisztus nem kényszerít senkit követésére. Mégis mi történik? Évszázadok óta évrôl évre a fiatalok ezrei mondanak le a családi otthon melegérôl, hogy az emberiség nagy családjának szenteljék egész életüket. Krisztus nem kényszerít senkit követésére. Átengedi a döntést övéinek. S mindig jönnek újabb követôk. A csodálatos elhatározás évszázadok óta újra megszületik a szívekben. Megérted-e, hogy csak Isten veheti magának a bátorságot, hogy egy olyan nagy jelentôségű intézményt, mint az egyház, kizárólag önkéntesekre alapozzon? A sok bizonyíték közül ez is egyike az egyház isteni eredetének. Választás Minden fiatal ember, aki elegendô rátermettséget érez, és tud szent célokért lelkesedni, bátran tegye föl a kérdést: Nem ajánlhatnám föl magam ilyen szép feladatra egészen Istennek? Feltételei: mélységes hit, finomlelkűség, szelíd, tiszta lelkület, világos ítélôképesség, jó egészség, megfelelô szellemi adottságok, apostoli buzgóság. Erôs akarattal komoly, ôszinte törekvés az önzetlen, tiszta életre, mély emberi jellemvonások, megértô lelkület és a tökéletesség utáni vágy. A papi, szerzetesi hivatás választásánál csak a legtökéletesebb ideálok lehetnek a mozgató rugók: Krisztus szolgálata, az emberek üdvössége, az egyház tagjainak örök üdvösségén való munkálkodás, tökéletességre való törekvés. Krisztus olykor szinte nevén szólítja az embert. Általában azokat, akiknek hozzá való kapcsolatuk a kegyelem szálaival szorosabbra fűzôdött. De miként a parancsnok, aki önkénteseket toboroz, és néhányat -- bár teljesen alkalmasat -- visszatart talán kevésbé fényes, de éppen olyan fontos feladat elvégzésére. Úgy nem fogadja el Krisztus sem mindazokat, akik fölajánlják magukat neki, mert más hivatásban eredményesebb lehet munkájuk. Ma sajnos sokkal kevesebben ajánlkoznak, pedig az aratnivaló sok... Akarsz te is Krisztus munkása lenni? Komoly önvizsgálat Néhány évvel ezelôtt talán magától értetôdônek tűnt számodra, hogy pap vagy szerzetes leszel. Ha most mégis másként érzel, a korábban tett elhatározás ne legyen akadálya visszalépésednek. Ezért nem vet rád senki követ, ez csak becsületes jellemedet igazolja. Ne hitesd el tehát magaddal, hogy Isten akarata ellen teszel, ha arra a meggyôzôdésre jutottál, hogy hiányoznak belôled a papi hivatás alapjai, az önfeláldozó lelkület, amelyben mind ez ideig olyan biztos voltál! Imádkozz tisztánlátásért! Baj, ha valakit nem hív az Úr, és mégis megy, de az is szomorú, ha valakit hív, és mégsem megy, mint a gazdag ifjú. Imádkozz gyakran azért, hogy minél több fiatal álljon be Isten szolgálatába a lelkek üdvösségére, az ifjúság gondozására, a betegek ápolására, a hit terjesztésére itthon és a távoli országokban. Tehetségedhez mérten segíts a papoknak nehéz munkájukban. Házasság és család A házasság Isten teremtô tervének szent intézménye. Szentséggé Krisztus tette, hogy egyházát mindig újabb és újabb tagokkal gazdagítsa. A házasság két ember szoros köteléke, sorsközösség. Célja, hogy együttesen és egymásban megszentelôdve utódaiknak továbbadják az életet. A pap a természetfölötti élet gondozásán és terjesztésén munkálkodik, a házastársak elsôdlegesen a természetes élet ápolására hivatottak. A család által növekedik Krisztus titokzatos teste, az egyház. Minden új családdal Isten műve gyarapodik és szépül. Ha a házasságot választod, már most készülj rá komolyan. Elsôsorban tanulj meg várni addig a napig, amikor már magadra vállalhatod a családalapítás felelôsségteljes gondját! Élj olyan tisztán és Istennek tetszôn, mint amilyen életet elvársz jövendô jegyesedtôl is! Hivatás A polgári életben mindenkinek be kell töltenie valamilyen hivatást. Amikor egy pálya elônyeit és hátrányait mérlegeled, elsôsorban azokat a lehetôségeket keresd, miképp tudnád az illetô foglalkozásban Istentôl kapott képességeidet a legeredményesebben hasznosítani. Maga Krisztus földi életében nagyobbrészt embertársai földi boldogságát szolgálta. Volt foglalkozása, mégpedig igen szerény: ezzel is megmutatta, hogy minden életpálya értékes. Munkás lett, hogy a munkások tömegei benne ön-magukat lássák, és félelem nélkül közeledjenek hozzá. Visszaadta a munka igazi értelmét; munkánk a teremtés befejezése. Igazi hivatását azonban a lelkek megmentésének szolgálatába állította. Krisztus téged is hív, hogy művén tovább munkálkodj, a magad által választott módon: akár munkás, kereskedô, technikus, orvos, pap vagy tanító leszel. A hivatás örömei Az élet sokszor elháríthatatlan akadályokat gördít elhatározásaink elé. De ne csüggedj el, hanem igyekezz alkalmazkodni, s menni azon az úton, amely számodra járható! Nemcsak az a lényeges kérdés, melyik pályán lennél a legboldogabb, hanem hogy hol és miként tudsz a legjobban dolgozni magad és embertársaid javára. Ha ilyen megfontolásból fakad elhatározásod, és ha állhatatosan követed, ezzel együtt jár majd a boldog megelégedés is. Vedd figyelembe szüleid jogos kívánságait is. A végsô döntés azonban természetesen a te kezedben van, és ettôl -- ha megfontolt volt döntésed -- ne engedd magad senki által eltántorítani. * Készenlét Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. És minden egyes tagnak öröktôl fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök elôrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tôlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hôsi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram! * Ne mindig csak arra várj, hogy hol, mikor és kihez kell csatlakozni, ne csak azt figyeld, ki, mit és hogyan kezd, hanem légy TE az, aki elsônek fölismeri a helyzetet, villámgyorsan fölméri a lehetôségeket, és azonnal, magabiztosan cselekedni kezd. Legyen benned elég bátorság ahhoz, hogy amikor gyors közbelépésre, találékonyságra van szükség, habozás nélkül nekilátsz az akadályok leküzdésére. Ha körülnézel az életben, tapasztalhatod, hogy a legkisebb rendkívüli esemény pillanatokon belül kizökkenti az embereket, és képtelenek helyzetüket reálisan értékelni. Bénultságuk tehetetlenségre kényszeríti ôket, vagy pedig vaktában kapkodnak, s azt is elrontják, ami még jó volt. Ekkor derül ki, mennyire nem ismerik a való életet, s tapasztalatok híján csôdöt mondanak. Rád viszont mindig, minden körülmények között lehessen számítani! Úgy ismerjenek, mint aki a legkülönfélébb helyzetben is mindig föltalálja magát, és akitôl mindig kérhetnek és várhatnak segítséget. Ha a mai kor viszonyaihoz alkalmazkodó keresztény akarsz lenni -- márpedig miért ne akarnál? --, ahhoz idôben hozzá kell látnod. Már most azzal kezdd, hogy ügyes-bajos dolgaidat lehetôleg minden segítség nélkül oldod meg. Így idejekorán hozzászoksz az önálló gondolkodáshoz és cselekvéshez. Képezd magad mindenben, lehetôleg minél magasabb szinten, fôleg azonban a mindennapi élet területén. Ahhoz, hogy másokon segíthess, jól kell ismerned a segítés módjait és eszközeit. A fuldoklót például csak úgy mentheted ki, ha magad is kitűnôen úszol, ha leleményes vagy, és pillanatok alatt átlátod az összes mentési lehetôségeket. Segítôkészségednek szinte percre készen kell állnia. Ezért nem árt, ha olykor gondolatban végigjátszol egy-egy elképzelt váratlan eseményt, s fölteszed a kérdést: Mit tennék, ha most a környezetemben valakivel ez és ez történne? Kik, hogyan és miben számíthatnak segítségemre? Keresztény felebaráti szeretetünk óriási próbaköve ez. Mily megnyugtató érzés a körülötted élôknek, hogy van valaki -- éppen te --, aki sohasem veszti el a fejét, hanem talpraesett, és ideges kapkodás helyett mindjárt megtalálja a kivezetô utat. Legtermészetesebb, hogy az élet ,,apró'' dolgaiban is járatosnak kell lenned, hogy szükség esetén bárkinek szolgálatára lehess. Ezért magától értetôdik, hogy az élet legkülönbözôbb területein is minden zökkenô nélkül otthonosan eligazodsz: ha kell, kérvényt írsz, autót vezetsz, gépírsz, úszol, megjavítod a háztartási gépeket, biztonsággal nyúlsz elektromos készülékekhez, értesz az elsôsegélyhez, megfôzöd a fontosabb ételeket, megvarrod a leszakadt gombot, lekaszálod a füvet, megmetszed a gyümölcsfákat, bánni tudsz a malteros kanállal, kalapáccsal, fejszével, ecsettel, reszelôvel, tisztába tudod tenni a fekvô beteget, esô után nedves fából tábortüzet gyújtasz, a városban tudsz mindenrôl és mindenkirôl: kit, mit és hol lehet a leghamarabb elérni, fejbôl ismersz több tucat címet és telefonszámot, szórakozásból esetleg fényképezel (a képeket magad hívod elô), játszol legalább egy hangszeren, s a könnyebb dallamokat fejbôl lekottázod... Mindenekelôtt azonban értesz az emberi lélek finom rezdüléseihez, kitapintod, megsejted, kinek mi fáj, és mindig megtalálod a legmegfelelôbb szót, mozdulatot, mellyel gyógyítasz, vigasztalsz, mosolyt, derűt varázsolsz elô, jókedvet teremtesz magad körül. Amerre csak megfordulsz, te légy az, akinek hatására az emberek kibékülnek egymással, megértik egymást, közelebb kerülnek egymáshoz. Van ennél szebb feladat a világon? Létezik ennél szebb cél az ember életében? Krisztus éppen ennek megvalósítását szeretné elvárni tôled. Vállald hát örömmel ezt a kalandos küldetést! Hisz oly sokan keresik ma a dolgok könnyebbik végét, és oly kevesen állnak a legelsô vonalba. Fogadd el Krisztustól ezt a megtisztelô megbízatást! Tapasztalni fogod, hogy csak akkor lehetünk igazán boldogok, ha másokat is boldoggá tudunk tenni. S bár mindegyikünknek jól esik a hála, te mégse várj viszonzást. A keresztény lelkiség önzetlenül tesz jót, utána csöndben elvonul Istenéhez, és örül, hogy újra szolgálhatott... A hivatás felismeréséért Uram, bölcs gondviseléseddel öröktôl fogva minden embernek megszabtad a feladatát. Ezt a feladatot keresni kell, s te segítesz nekünk, amikor akaratodat kinyilvánítottad számunkra: a kor lehetôségeiben és követelményeiben, a nép és az egyház szükségében, a jóakaratú emberek tanácsában, képességeinkben, amelyeket tôled kaptunk, valamint szívünk hajlamaiban. Uram, kérlek téged, árassz lelkembe világosságot, hogy mindezekbôl fölismerjem az én feladatomat! Hogy úgy szolgáljak neked, ahogy te kívánod tôlem: ha akarod, a család közösségében, ha akarod, lemondva a családi élet melegérôl, ha úgy akarod, a lelkek vezetésével, ha úgy akarod, két kezem kemény munkájával. Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Fogd a kezem és vezess, légy számomra az Út, a Világosság! Uram, te tudsz mindent! Te elôre látsz mindent. Vezess engem a helyes úton! Mutasd meg akaratodat! Adj erôt, bátorságot, hogy tántoríthatatlanul követhessem azt! A papi hivatás kegyelméért Jézusom, te belelátsz az emberi szív legrejtettebb redôibe. Kérlek, tudasd velem, ha a papi élet vállalását várod tôlem. Világítsd meg értelmemet, hogy hívásodnak kegyelmét tisztán fölismerjem, s utána add, hogy erôs akarattal, a világ minden csábítását legyôzve haladhassak szent célom felé! Ne engedd, hogy megtántorodjam, amikor eljô a nagy kísértô: a földi jólét. Ne engedd, hogy letérjek a hivatás útjáról! Ne engedj visszariadni az áldozatoktól, hanem add, hogy vállalni tudjam örök papságod folytatását itt a földön. Ámen. Ha úgy érzed, megérintett a papi hivatás kegyelme, s örömmel áldoznád egész életedet Isten népének szolgálatára, beszélj errôl lelkiatyáddal, s kérd ki tanácsait. Ha még középiskolába jársz, szándékodat -- a helybeli lelkipásztorral egyetértésben vagy hittantanárod ajánlásával -- lehetôleg érettségi vizsgád elôtt jelezd az illetékes megyés fôpásztorral. * Bizonyára tudomásod van arról, hogy ismét megkezdhették működésüket azok a szerzetesrendek, melyeknek működését 1950-ben az állami hatóságok hazánkban betiltották. Ezek a szerzetesrendek ma friss erôvel kívánnak részt venni vallásos életünk megújításában, és nagy szeretettel várnak minden fiatalt, aki hivatást érez Isten népének szolgálatára. Tájékozódásul ajánljuk a Puskely Mária összeállításában megjelent Szerzetesek című könyvét, amely részletes ismertetést ad mind a férfi, mind a nôi szerzetesrendekrôl. * Valahol ki van jelölve helyed... Azért van síró, hogy vigasztald, az éhezô, hogy teríts neki asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed, vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat nyerjen karjaid között. Azért roskadnak mások lábai, hogy terhüket te segíts hordani. Az irgalmat kínok fakasztják. Mélység felett van csak magasság. Hogyha más gyötrôdik, szenved -- azért van, hogy te befogadd szívedbe boldogan. Megmutattad néha legalább, hogy lelked által enyhült, szépült a világ? Vagy tán kezedtôl támadt foltra folt ott is, ahol eddig minden tiszta volt? Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak, menedéknek, oszlopnak, szárnynak. Valahol rég... siess... keresd, Ki van jelölve a helyed. Csak ott leszel az, aminek Isten szánt, másként céltalan lesz az életed, s a sors ekéje bármily mélyen szánt, mag leszel, mely kôre esett. Elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el. Gyógyszer, mely kárba veszett, mit sohasem kap meg a beteg. Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan. Cserép, melyben nem virít virág, s nem veszi hasznát sem az ég, sem a világ. Bódás János * ======================================================================== Papszentelés Állj a legelsô vonalba! A papszentelés az egyház liturgiájának fönséges és fölemelô szertartása. Ezt a szentséget ünnepélyes püspöki misén szolgáltatják ki. A szertartásnak itt most a leglényegesebb mozzanatait közöljük: Elôkészítô szertartások Az evangélium után a fölszentelendôk a püspök elé lépnek, aki rövid beszédet intéz hozzájuk. A beszéd után így szól leendô papjaihoz: Kedves Fiaim! Mielôtt az áldozópapság rendjébe lépnétek, a nép színe elôtt nyilatkoznotok kell, hogy milyen szándékkal vállaljátok ezt a tisztséget. Akarjátok-e a Szentlélek vezetésével szüntelenül gyakorolni az áldozópapi szolgálatot, mint a püspökök derék munkatársai és az Úr nyájának pásztorai? Akarjátok-e Krisztus szent titkait a miseáldozatban és a szentségekben az egyház hagyománya szerint áhítatosan és híven ünnepelni Isten dicsôítésére és a keresztény nép megszentelésére? Akarjátok-e az ige szolgálatát az evangélium hirdetésével és a katolikus hit oktatásával méltó módon és bölcsen teljesíteni? Akartok-e napról napra szorosabban kapcsolódni a mi fôpapunkhoz, Krisztushoz, és akarjátok-e az emberek üdvösségéért Istennek szentelni magatokat vele együtt, aki érettünk önmagát mutatta be Atyjának tiszta áldozatul? {kép} Jakubinyi György gyulafehérvári érsek ferences kispapot szentel Csíksomlyón A szentelendôk minden kérdésre igenlô választ adnak. Ezután a püspök mindegyikük összetett kezét egymás után a maga kezébe veszi és azt kérdezi: Ígérsz-e tiszteletet és engedelmességet nekem és utódaimnak? Újmisés: Ígérek. Kézrátétel A püspök arra szólítja a körülállókat, hogy imádkozzanak a szentelendôkért. Ezt követôen kezét mindegyikükre ráteszi. A kézrátételt a többi jelenlévô pap is elvégzi. A püspök kézrátétele, valamint a fölszentelô imádság által történik meg a szentség kiszolgáltatása. A beöltözés A jelenlevô kapok közül néhányan beöltöztetik újonnan fölszentelt paptársaikat a papi módra viselt stólába és miseruhába. A kezek megkenése A püspök szent olajjal megkeni az újonnan fölszentelt papok kezét: A mi Urunk, Jézus Krisztus, akit az Atya Szentlélekkel és erôvel kent föl, ôrizzen meg, hogy megszenteld a keresztény népet, és áldozatot mutass be Istennek. A kehely átnyújtása A szerpap a püspökhöz viszi a miséhez elôkészített paténát az ostyákkal, valamint a kelyhet a benne lévô borral és vízzel. A püspök ezeket minden egyes elébe térdeplô új pap kezébe adja, és közben mondja: Vedd a szent nép áldozati adományát, amelyet Istennek kell bemutatnunk! Szívleld meg és kövesd is, amit művelsz: alakítsd életedet az Úr keresztjének titka szerint. A püspök békecsókot ad az újmisés papoknak: Békesség veled! Újmisés: És a te lelkeddel! Legtöbbször a jelenlevô áldozópapok is békecsókot váltanak új oltártestvéreikkel. A koncelebráció A fölszenteltek most már a püspökkel közösen végzik a szentmisét. Jézus imája papjaiért Szent Atyám, tartsd meg ôket a nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte ôket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg ôket az igazságban, mert hiszen tanításod igazság! Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is ôket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ôk is szentek legyenek az igazságban. (Jn 17,11 kk) * A szerzetesi hivatás fölismeréséért Istenem, minden teremtmény a tied. Lefoglalhatod tehát magadnak bármelyiket külön, közvetlen szolgálatodra. Annak pedig le kell mondania arról, hogy a maga ura legyen, hogy aztán úr legyen valóban maga fölött. Le kell mondania a tisztaság fogadalmában a hitvesi szeretet és a házasélet boldogságáról. Engedelmességi fogadalmában le kell mondania a független cselekvésrôl -- amennyire az ember errôl lemondhat. Az önkéntes szegénység vállalásával pedig a tökéletes Krisztus-követés megvalósításáért le kell mondania az anyagi javakról, s csak a legszükségesebbekre tarthat igényt. Te akarsz mindene lenni! Százszorosan megajándékozod mindazokért, amiket érted elhagyott. Te vagy gazdagsága, otthona, meghitt barátja. Istenem, e hivatás szépsége, komolysága megérint! Kérlek, hívj engem! És add, hogy akiket hívsz, figyeljenek és hallgassanak hívásodra! Add, hogy tisztán fölismerjen, vajon nem hívtál-e engem is. Add, hogy azok, akik hallják a hívást, és megízlelik követésed boldogságát, egészen és fenntartás nélkül átadják magukat neked. Ámen. * Istenem, te a papi élet tövises rózsaútját jelölted ki élet- utamul! Bár megérint a félelem, hogy végig tudom-e járni ezt az utat, bár megkísért az önsajnálat, hogy fiatal életemet kiszakítva a boldog családi otthonból erre a küzdelmes útra szánjam -- én mégis megyek! Benned van, Uram, reményem -- ne hagyj soha szégyent érnem! Lantos-Kiss Antal Szerzetes kispap imája Uram, felém fordítottad arcodat, szólítottál. Azt mondtad, hogy aki az eke szarvára tette kezét, ne tekinthessen hátra, különben nem követhet téged. Követtelek, bár tudtam, hogy a rókáknak odújuk, a madaraknak fészkük van, neked és a téged követôknek pedig sokszor annyi helyük is alig akad ebben a világban, ahol fejüket lehajthatnák. Vagyonom nem volt, ettôl nem kellett elszakadnom. De anyám, apám, testvéreim, barátaim, akiket el kellett hagynom, még fájnak, fôként értetlenségük bánt. Pedig hozzájuk is lesz majd küldetésem. Bízom benne, hogy segítségeddel elôttük is tanúságot tehetek majd szelíd hatalmadról. Hogyan fognak majd megérteni azok, akiket még nem ismerek, de követségedben hozzájuk is el kell mennem? Megnyugtat ígéreted, amelyet az apostolnak mondtál: elég neked az én kegyelmem, erôd leszek erôtlenségedben. Szenvedek a bennem lévô kettôs törvénytôl is, de ennek és mindennek ellenére a te ismeretedhez képest mindent semmiségnek akarok tartani, csakhogy követhesselek, nyomodba szegôdhessek. A katonától, intézôtôl a hűséget kérik számon. Uram, vágyam és kérésem, hogy megmaradhassak hűségesnek, megtarts szeretetedben! Engedd, hogy naponta fölvegyem keresztemet, segíts, hogy életem minden napján csak téged szolgálhassalak. Ámen. Várszegi Asztrik (egy néhai kispap, aki 20 év elmúltával sem gondolja, érzi másként) {kép} Berki Kovács Zoltán: Szent István királyunk rábízza fia nevelését Szent Gellért püspökre. Dombormű. Pannonhalma (Tálos Zoltán felvétele) Hazánk katolikus ifjúságának nevelésében jelentôs szerepe van az egyházi középiskoláknak. De lesznek-e holnap is bátor, eltökélt szándékú fiúk és lányok, akik meghallják az Úr hívó szavát, és vállalják a szerzetesi hivatást? Sok múlik rajtuk... Az Isten küld, testvéreim, tinéktek, Hogy sugarai eleven tüzét, Amik arcáról a szívembe égtek, Sugározzam csendesen szerteszét, A testvéreknek, kik az éjben járnak, Az Isten küldött szentjánosbogárnak. Sík Sándor Szent Gellérthez Gellért püspök, egykori rendtársam, hívlak, figyelj imádságomra. Szent Márton monostorában, Pannonhalmán, azon a helyen szólítlak, ahol te is gyakran megfordultál és imádkoztál. Köszönöm, hogy Krisztusba vetett hittel, hívó szavának engedelmeskedve hazánkba jöttél. Köszönöm, hogy Krisztus fönséges ismeretét adtad népünknek. Isten elfogadta életed áldozatát, amikor kerékhez kötözve lelöktek a mélybe. Hisz még ma is itt vagyunk, Krisztust hirdetjük, evangéliuma szerint alakíthatjuk életünk, és rád is emlékezhetünk. Vértanúságod példa, vonz. Bárcsak ne lennénk oly erôtlenek a követésre! Felelôsek vagyunk: vajon áll-e még itt újabb ezredév fordultán egy új, magyar és Krisztust hívó nemzedék? Kérj magyarjaid számára állhatatosságot és hűséget, hogy szívünkben ôrizni tudjuk azt, ami még mindig korai ennek a világnak: Krisztus örömhírét. Ámen. Várszegi Asztrik * Krisztus követségében jártok, induljatok hát bátran, fölemelt fejjel és elszánt lélekkel. Legyetek az igazság védôi és a szeretet apostolai. Közvetítsetek Isten és az ember között. Szentmiseáldozat és a szentségek erejével nyissátok meg az eget, és hozzátok le, közvetítsétek bôségesen a beteg emberiség számára Isten gyógyító kegyelmét és megváltó irgalmát. Legyetek a bénának lába, a vaknak szeme, az árváknak, szegényeknek, az elesett és szenvedô emberek nagy tömegének gondviselô atyja. Vállaljátok a gondjaitokra bízott hívek küzdelmes életét, sorsát és bajait, és álljatok az ôrhelyeken, ahova küldtettek, hôsi elszántsággal a legnagyobb veszély idején is. Lehet, hogy üldözéseket kell elszenvednetek, lehet, hogy gúnyolni és sárral fognak megdobni, lehet, hogy hála és elismerés helyett hálátlanság lesz a fizetségtek. De a szent hivatalunkkal járó kötelességek teljesítésétôl nem riaszthat vissza sem a börtön, sem az emberi tekintetek. Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés, börtön nem szégyen, hanem dicsôség... Márton Áron gyulafehérvári püspök szózata papjaihoz 1944. május 18-án ======================================================================== Házasságkötés misén kívül Állj a legelsô vonalba! A pap az oltár elôtt állva és a jegyespár felé fordulva keresztet vet és mondja: Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Hívek: Ámen. Pap: Kegyelem néktek és békesség Atyánktól, az Istentôl és Urunktól, Jézus Krisztustól. Hívek: És a te lelkeddel. Pap: Könyörögjünk! Tekints, Urunk, könyörgésünkre, és áraszd jóságosan kegyelmedet híveidre, akik most házasságot kötnek szent oltárodnál! Legyenek mindig állhatatosak a kölcsönös szeretetben! Krisztus, a mi Urunk által. Hívek: Ámen. IGELITURGIA. Úgy végzik, mint a szentmisében. OLVASMÁNY Mózes elsô könyvébôl (1, 26--28, 31 a) (A házasság intézményét a teremtô Isten rendelte.) Így szólt az Isten: ,,Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra! Uralkodjék a tenger halain és az ég madarain, a szárazföldi állatokon és csúszómászókon, vagyis az egész földön!'' Meg is teremtette Isten az embert a maga képmására: férfinak és nônek teremtette. Aztán megáldotta ôket és azt mondta: ,,Szaporodjatok és sokasodjatok! Töltsétek be és hajtsátok uralmatok alá a földet! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állaton, amely a földön él!'' Isten úgy találta, hogy minden jó, amit alkotott. Ez az Isten igéje. Hívek: Istennek legyen hála! SZENTLECKE Szent János elsô levelébôl -- 1 Jn 3, 18-24) (Ha igazán szeretjük egymást, Isten lakik szívünkben.) Szeretteim! Ne csak szóval hangoztassuk egymás iránti szeretetünket, hanem váltsuk is valóra cselekedetekkel! Errôl ismerjük föl, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg szívünket Isten elôtt. Ha szívünk vádol is minket valamivel: Isten nagyobb a szívünknél. Ô mindent tud. Szeretteim! Ha szívünk nem vádol, akkor teljes bizalommal lehetünk Istenhez. Bármit kérünk, megkapjuk tôle, hiszen megtartjuk parancsait és úgy cselekszünk, ahogyan kedves elôtte. Az ô parancsa az, hogy higgyünk Fiában, Jézus Krisztusban, és hogy szeressük egymást az ô parancsa szerint. Aki megtartja parancsait, Istenben él, és Isten él ôbenne. Annak, hogy ô bennünk marad, a Szentlélek a bizonysága, akit ô adott nekünk. Ez az Isten igéje. Hívek: Istennek legyen hála! Alleluja! Alleluja! Ha szeretjük egymást, Isten megmarad szívünkben -- s az iránta való szeretet példás lesz bennünk. (1 Jn 4, 12) -- Alleluja! Pap: Az Úr legyen veletek! Hívek: És a te lelkeddel. Pap: Evangélium Szent Máté könyvébôl (7, 21, 24--29). Hívek: Dicsôség neked, Istenünk! (A keresztény házasság Jézus tanítására épül.) Jézus így tanított a hegyi beszédben: ,,Nem mindenki jut be a mennyek országába, aki mondogatja nekem: Uram! Uram! -- hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tetteiben követi, hasonló a bölcs emberhez, aki sziklaalapra építette házát. Amikor aztán zuhogni kezdett a záporesô, és jött a hömpölygô áradat, kitört a szélvihar, és nekirontott a háznak, az nem dôlt össze, mert sziklára épült. Aki pedig hallgatja tanításomat, de tetteiben nem követi, hasonló az oktalan emberhez, aki homokra építette házát. Amikor aztán zuhogni kezdett a záporesô, és jött a hömpölygô áradat, kitört a szélvihar, és megrohanta a házat, az összedôlt, és nagy romhalmaz lett belôle.'' Ezzel Jézus befejezte a hegyi beszédet. A népsokaság elragadtatva hallgatta tanítását, mert úgy tanította ôket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Ezek az evangélium igéi. Hívek: Áldunk téged, Krisztus. A pap megcsókolja a könyvet, és közben halkan mondja: Az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára! Evangélium után a pap -- a szent szövegbôl kiindulva -- homíliát mond a házasság szentségi kegyelmérôl, a hitvesi szeretet méltóságáról és a házastársak kötelességeirôl. A HÁZASSÁGKÖTÉS SZERTARTÁSA A beszéd után mindenki föláll. A jegyesek az oltár elé állnak a tanúkkal együtt. A pap -- az oltár elôtt állva -- ezekkel, vagy más hasonló szavakkal szól a jegyesekhez: Kedves jegyespár! Eljöttetek ide a templomba, hogy az Úr megpecsételje és megszentelje szívetek szeretetét az egyháznak szolgája és a hívek közösségének színe elôtt. Krisztus Urunk bôséges áldását adja erre a szeretetre. Egy külön szentség kegyelmével gazdagít és erôsít meg titeket, hogy kölcsönös, örök hűségben vállalni tudjátok a házastársak szent kötelességeit. A házasság szentségének méltósága ôszinte szándékot kíván tôletek. Feleljetek ezért az egyház kérdéseire. A pap kérdezi a vôlegényt: N., megfontoltad-e Isten elôtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss? Vôlegény: Igen. Pap: Ígéred-e, hogy leendô feleségedet tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól? Vôlegény: Ígérem. Pap: Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat? Vôlegény: Elfogadom. Pap: Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ô egyházának törvényei szerint neveled ôket? Vôlegény: Ígérem. A pap kérdezi a menyasszonyt: N., Megfontoltad-e Isten elôtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss? Menyasszony: Igen. Pap: Ígéred-e, hogy leendô férjedet tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól. Menyasszony: Ígérem. Pap: Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat? Menyasszony: Elfogadom. Pap: Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ô egyházának törvényei szerint neveled ôket? Menyasszony: Ígérem. A házasságkötési szándék (consensus) kinyilvánítása. A pap ezután így szól a jegyesekhez: Kedves jegyespár! Most következik az a szent pillanat, amikor ünnepélyesen kinyilvánítjátok, hogy egymásnak házastársai akartok lenni. Fogjatok egymással kezet, és én egybefonódott kezeteket átkötöm stólával, annak jeléül, hogy házasságtok Isten elôtt fölbonthatatlan lesz. A pap kérdezi a vôlegényt: N., nyilatkozzál Isten és az anyaszentegyház színe elôtt, akarod-e a jelenlevô N.-t feleségül venni? Vôlegény: Akarom. Pap: Mondd tehát utánam: N., -- Isten színe elôtt -- feleségül veszlek. A pap kérdezi a menyasszonyt: N., nyilatkozzál Isten és az anyaszentegyház színe elôtt, akarsz-e a jelenlevô N.-hez feleségül menni? Menyasszony: Akarok. Pap: Mondd tehát utánam: N., -- Isten színe elôtt -- feleségül megyek hozzád. Pap: Most megkötött házasságtokat az egyház nevében érvényesnek nyilvánítom, és megáldom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Az új házastársak felelik: Ámen. Pap: Ti pedig, testvéreim, akik itt jelen vagytok, legyetek tanúi e szent életszövetségnek, amely Krisztus Urunk szavai szerint fölbonthatatlanul: ,,Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!'' (Mt 19, 6) Az új házastársak esküt tesznek a feszületre. A pap mondja: Most pedig ôsi magyar szokás szerint esküvel is erôsítsétek meg azt, amit az imént egymásnak ígértetek! Tegyétek ujjatokat a feszületre, és mondjátok utánam az eskü szavait! Isten engem úgy segéljen, Nagyasszonyunk, a boldogságos Szűz Mária, és Istennek minden szentjei, hogy a jelenlevô N.-t szeretem, szeretetbôl veszem feleségül (szeretetbôl megyek hozzá feleségül) Isten rendelése szerint, az anyaszentegyház törvényei szerint, és hogy ôt el nem hagyom holtomiglan-holtáiglan semmiféle bajában. Isten engem úgy segéljen! A pap az új házasok gyűrűit tálcán az oltárra helyezi s megáldja: Áldd meg, Istenünk, ezeket a gyűrűket, hogy az új házastársakat mindig emlékeztessék kölcsönös szeretetükre és hűségükre! Krisztus, a mi Urunk által. Hívek: Ámen. A pap meghinti szenteltvízzel a gyűrűket: Csókoljátok meg a hűség gyűrűjét, húzzátok egymás ujjára, és mondjátok utánam: A férj, majd a feleség megcsókolja a gyűrűt, és egymás ujjára húzzák: N., -- viseld ezt a gyűrűt -- szeretetem és hűségem jeléül: -- az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében! AZ ÚJ HÁZASTÁRSAK MEGÁLDÁSA Világ Teremtôje, szentséges Atyánk, a saját képmásodra alkottad a férfit és az asszonyt, és életközösségüket bôséges áldásoddal akartad gazdaggá tenni. Az új asszonyért könyörgünk hozzád alázatos szívvel, ki férjével ezen a napon szent frigyre lépett. Urunk és Istenünk, a te bôséges áldásod szálljon reá és hitvestársára, (hogy boldog házaséletük folyamán gyermekekkel ékeskedjék otthonuk, és gyarapodjék egyházad) a te dicséretedet zengjék az örömben, és téged keressenek a bánat idején, a te segítségedet élvezzék munkájuk közben, és érezzék, hogy mellettük állasz, ha gondokkal küzdenek! A hívek közösségében imádkozzanak hozzád, a világban tegyenek tanúságot rólad, érjenek szép életkort, s az itt jelenlevôkkel együtt a mennyei hazába jussanak, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. A SZERTARTÁS BEFEJEZÉSE Pap: Üdvözítônk parancsára és isteni tanítása szerint így imádkozunk: Mind: Mi Atyánk... Pap: Istenünk, az örök Atya ôrizzen meg benneteket egyetértésben és kölcsönös szeretetben, hogy Krisztus békéje lelketeket eltöltse, és otthonotokban megmaradjon Krisztus békéje! Mind: Ámen. Pap: (Legyetek áldottak gyermekeitekben!) Találjatok az életben ôszinte jó barátokra, és éljetek minden emberrel igazi békességben! Mind: Ámen. Pap: Isten szeretetérôl tanúskodjatok a világban, hogy a szenvedôk és a szegények, akikhez jók voltatok, egykor hálásan fogadjanak majd titeket Isten örök hajlékában! Mind: Ámen. Pap: És titeket mindnyájatokat, akik itt együtt vagytok, áldjon meg a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Mind: Ámen. Felelôsség a családért Jézusom, te a házasság szentsége által egyedülálló méltóságra emelted a családot. Meghívtad az általad alkotott világ jövôjének munkálására és országod építésére. A te rendelésedbôl történik, hogy itt a földön a család a továbbhordozója az életnek. A házastársak ajándékozzák az új életet, ôk nevelik föl a gyermekeket -- a maguk örömére és boldogságára, népünk és egyházunk javára. Ôk mutatják meg gyermekeiknek elôször a hozzád vezetô utat. Bôségesen elárasztottad kegyelmeddel, és megszentelted a család intézményét akkor is, amikor egyszülött Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus is családban született, és nevelkedett. Földi életének nagyobb részét a Szent Családban töltötte. A házastársak kapcsolatát annak a szent kapcsolatnak a példaképéül állítottad, amely közted és egyházad között áll fenn. Kérlek téged, add, hogy a családnak ezt a szent hivatását és méltóságát mindig szem elôtt tartsam! Óvj meg attól, hogy erômet üres és hamis ábrándozásokban szétforgácsoljam. Készíts elô a nagy feladatra, amelyet számomra a családban szántál. Imádság jó feleségért Mennyei Atyám, te belátod egész életemet, mint én a hegycsúcsról a messze elterülô tájat. Te már tudod, hol lakik az a leány, akivel majd találkozni fogok, aki majd értem elhagyja apját és anyját, hogy rendelésed szerint egész szívvel hozzám ragaszkodjék -- s én ôhozzá. Adj türelmet és józanságot, amikor választásra és mérlegelésre kerül a sor, hogy ne az elvakult szenvedély befolyásolja döntésemet, hanem a tiszta, önzetlen szeretet! Add, hogy megtaláljam választottamban az igaz, megértô élettársat, leendô gyermekeimnek szeretô édesanyját, akit te már akkor rendeltél számomra, mielôtt még mindketten megszülettünk volna! Szeretni valakit Istenem, szeretnék valakit szeretni. Érzem, hogy szeretnem kell valakit. Az éjszaka magányában elfog a vágy, s kívánkozom egy ember után, akivel együtt boldogok lehetnénk. De karom ölelése a semmibe hullik... Egyedül vagyok, s szeretném, ha ketten lennénk. Istenem, úgy szeretnék valakihez tartozni, s oly nagyon szeretném, ha hozzám is tartozna valaki! Beszélek -- nem hallgatja senki. Élek, dolgozom, gyarapszom -- nem osztozik velem senki. Mi haszna értékeimnek, ha nem ajándékozhatok meg belôle senkit? Szeretet... Kitôl?... Kinek?... Fogadd el Uram, el nem fogadott szeretetemet! Igaz férjért Mennyei Atyám! Valahol már él az a férfi, aki engem keres, akihez én egész szívemmel tartozhatom a te szent akaratod szerint, s aki majd gyermekeim apja lesz. Légy hozzá jó! Ôrizd meg ôt tisztán, önfegyelemben és nemes lélekben -- számodra és számomra! Védj meg engem is -- az ô számára! Hintsd szívünkbe kegyelmed magját életünk tavaszán, hogy szívünk termékennyé váljék, és neked tetszô, boldog családi otthont építhessünk! Pályád kezdetén Istenem, a teremtett világ hatalmas egységében kijelölted részemre azt a helyet, ahol dicsôségedre dolgozhatom. Add, kérlek, hogy hivatásomnak ezt a mély értelmét sose tévesszem szem elôl! Szívem minden dobbanása, akaratom minden mozdulása ezt a célt szolgálja! Add, hogy minden munkámban, akár testi, akár szellemi, fölismerjem szándékodat! Áldd meg és szenteld meg hivatásomat, hogy becsületben, tisztességben dolgozhassam, napról napra hasonlóvá lehessek Krisztushoz, aki minden emberi hivatás legszebb példaképe és elôképe! Add, hogy javára váljak annak a közösségnek, amelybe beleállítottál: embertársaim számára, akik mellettem élnek, akiknek jólétérôl, jövôjérôl való gondoskodást rám bíztad, annak a népnek, amelynek sorsát szorosan összekötötted az enyémmel, az egyház számára, amelynek tagjául meghívtál, s amelynek mindig életerôs, egészséges tagja akarok lenni, hogy állandó tökéletesedéssel az üdvösséget elnyerhessem, és az egész emberiség üdvözüléséhez hozzájárulhassak a te dicsôségedre! Ámen. * Tiszta szerelem Urunk, mennyei Atyánk, tudjuk, hogy a házasságban nagy feladat vár ránk, s kezünkbe van letéve a jövô nemzedék áldása vagy romlása. Ezért kérünk téged, terjeszd ki ránk kegyelmedet, hogy a házasságra a lehetô legjobban fölkészüljünk. Világosíts meg és erôsíts meg bennünket, hogy már most gyakoroljuk azokat az erényeket, amelyek egy neked tetszô házasságban elengedhetetlenek: az istenfélelmet, az áldozatkészséget, az ôszinteséget és a tisztalelkűséget. Add, hogy együtt növekedjünk szeretetben: hogy szeressük mindazt, amelyben megcsillan valami a te fenséges arcodból. Engedd, hogy tiszta szerelemmel szeressük egymást, hogy tisztán és szűzen járuljunk szent oltárod elé, és méltók legyünk áldásodra, Krisztus Urunk által. Ámen. Feleség imája Uram, már nem egyedül állok elôtted. A közös úton már férjemmel együtt haladunk. Ôérte könyörgök hozzád. Világosítsd, erôsítsd meg ôt, hogy céljait, feladatait a te elképzelésed szerint keresse és oldja meg. Adj neki erôt a problémák helyes megoldásához, tetteihez pedig kellô határozottságot. És ha nem talál idôt arra, hogy néha csöndben magába vonuljon, kérlek, fogadd el helyette az én imámat. Áldd meg minden munkáját és szerelmünket. Ámen. * Nô hálaadó imája Teremtôjének Uram, hálát adok neked, hogy megteremtettél, és azért, hogy nônek teremtettél. Te már a bölcsôben belénk oltottad az odaadásra való hajlamot. Fogékonnyá tetted szívünket az ajándékozó szeretetre. Megajándékoztál bennünket azzal a finom érzékkel, hogy fölismerjük a legkülönfélébb helyzetekben azt, ami szükséges, és aztán találékonyságunkkal azonnal segítsünk a bajon. Egész lényünket, magatartásunkat a befogadásra, a szükségek és hiányok betöltésére rendelted. Ezért feléd is jobban kitárulunk és megnyílunk. Hálát adok neked, Uram, hogy bátorító és vigasztaló szavunkkal erôsíteni és lelkesíteni tudjuk a férfiakat, amikor elcsüggednek, elkeserednek. Bár az emberek a gyöngébb nemnek neveznek bennünket, veled együtt erôssé válunk a szenvedésben, a megpróbáltatások elviselésében, a türelemben, kitartásban. Az engesztelésnek -- amelyet a világ bűneiért hozni kell -- egy nagy részét szintén miránk bíztad. Szent dolgot bíztál ránk! Királyi Asszonyt állítottál elénk mintaképül: Máriát, édesanyját egyszülött fiadnak. Nézzünk Máriára! Csak ô felelhet meg annak a képnek, amelyet te követendô például állítasz a nôk elé. Közbenjárására állj mellém, hogy neked tetszô módon éljek, és mindörökké dicsôítselek. Ámen. * Magányos nô imája A nap lármájából menekülök hozzád, Istenem. A te társaságodban akarok föloldódni, mert bár az emberek között élek, mégis nagyon egyedül vagyok. Úgy érzem, közömbösen mennek el mellettem, nem jelentek egyiküknek se semmit, s egyiküknek sincs rám szüksége... Nem vagyok máris talán fölösleges ezen a világon? Úgy tűnik, mintha te magad állítottál volna félre... Uram, te tudod a legjobban, mindez mennyire nyomja lelkemet, s milyen súlyos teher nekem a magány. Keserűvé és keménnyé tesz. Most már céltalanul, értelmetlenül kellene életemnek leperegnie? Nem tartogatnál számomra még új feladatot? Istenem, engedd úgy fölfognom, hogy ez a magány a te kegyelmednek és hívásodnak a jele. Azt akarod, hogy elszakadjak a világ dolgaitól, és egészen a te közelségedben éljek? Igen, tudom, hogy szívemet csak te töltheted be, ittlétemnek csak te adhatsz értelmet. Ezért kérlek, fordítsd el figyelmemet önmagamról, s irányítsd azt magad felé. Szemem csak így nyílik meg a világ ezernyi szükségének meglátására. Szívem csak így tárul ki az emberek szenvedéseinek megértésére, s nem fogok majd mellettük anélkül elmenni, hogy ne ajánljam föl segítségemet. Szereteted eszközévé teszel, ha készen vagyok arra, hogy oda kövesselek, ahova hívsz. Hogy téged a világba vihesselek, Uram, kérlek, küldj el engem a világba, és te légy ott is velem. Ámen. Családapa imádsága Uram, Istenem, te úgy rendelted, hogy családot alapítsak. Engedd fölismernem az igazán keresztény család értelmét és feladatait. Kérlek, állj mellettem, hogy családomat isteni tetszésed szerint helyesen vezethessem, és enyéimnek jó példával szolgálhassak. Adj szeretteimnek egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet; ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy szeretettel és hűséggel viseljük el, amit ránk küldesz; hogy osztozhassunk egymás örömében és bánatában. Adj erôt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek, s keserű csalódás éri ôket, vigasztalást, menedéket és támaszt jelenthessek számukra. A názáreti Szent Család legyen mintaképünk! Jézus, Mária, József, vezessetek, segítsetek, óvjatok bennünket! Amen. Lelki derűért Mennyei Atyám! A jóságos XXIII. János pápa így imádkozott: ,,Add, hogy legyen bennem szikrányi humor, mert erre oly nagyon szükség van ebben a szomorú világban!'' Humorérzékért, mosolygó jókedvért imádkozom most hozzád, Uram. Egyszerű szavakkal akarlak kérni. Add, hogy mosolyogni tudjak az üres frázisokon, amelyekkel imáinkat oly sokszor fölcicomázzuk. Hiszen Jézus is figyelmeztetett: ne tegyünk úgy, mint azok, akik azt hiszik, hogy sok beszédükért nyernek meghallgatást. Add, Uram, hogy mosolyogni tudjak elsôsorban önmagamon. Beképzeltségemen, nagyravágyásomon. Hiszen amim van, tôled kaptam. Kinek ezt a képességet adtad, kinek azt. Szívbôl köszönöm mindazt, amit másoknak adtál, hogy értékeikkel, tehetségükkel embertársaikat szolgálhassák. Sík Sándorral szeretném mondani: Ha futva hagy el bárki, meg ne nézd, -- Csak el ne vétsd a csilingelést! Adj, Uram, humorérzéket, hogy mosolyogni tudjak saját végességemen, gyöngeségeimen! Add, Uram, hogy mosolyogni tudjak bajaimban, csalódásaimban is, és ne vegyek tragikusan semmit, ami engem ér! Hol vannak ezek a bajok négymilliárd másik ember gondja-bajához képest? Vállalni akarom a közös embersorsot, ahogy te is vállaltad, Jézusom. Adj humorérzéket, Uram, hogy nevetni tudjak a bohócokon! Nem a cirkuszi bohócokon -- bár rájuk is szükség van --, de azokon is, akik átvitt értelemben teszik föl magukra a csörgôsipkát, ugyanakkor azt hiszik, hogy ôk a világ közepe, akiket a világ nem nélkülözhet. A világ mindenkit nélkülözhet. Legkevésbé azonban azokat, akik csöndben, feltűnés nélkül szolgálják az embereket. Nem ok nélkül mondja Pál apostol: ,,A világ szemében oktalanokat választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; a gyöngéket választotta ki, hogy megszégyenítse az erôseket; a föltűnés nélkül élôket, hogy megszégyenítse a kérkedôket.'' Adj humorérzéket, Uram, hogy mosolyogni tudjak a zsinat utáni egyház tragikusnak kikiáltott, úgynevezett ,,válságain''! Óvj meg korunk legnagyobb kísértésétôl: az elkeseredéstôl és a csüggedéstôl! Adj humorérzéket, Uram, hogy az evangéliumot, az ,,örömhírt'' józanul és derűsen tudjam tolmácsolni a rámbízottak számára, fôleg a gyermekeknek és fiatal szüleiknek. Add, hogy csillogó, tiszta gyermekszemekben az ô daloló, vidám szívükben mindig meglássam a jövôt, amelyet te készítesz elô egyházadnak! Add, hogy elôbb ismerjék meg az evangélium boldogító szépségét, mint az élet sötét oldalait, és a szépség ereje segítsen majd legyôzni minden rosszat! Add, hogy a legnagyobb kitüntetésnek tekintsem, ha tovább tudom adni a fiataloknak a hitet, ami minden boldogság és derű forrása. Így elmondhatom majd egykor én is -- remélem mosolyogva -- az öreg Simeonnal együtt a keresztény derű szívbôl jövô szavait: ,,Most bocsásd el, Uram, szolgádat békességben, mert megláthattam üdvösségedet...'' Waigand József Miért nem vagy vidám ma? Nem tudod az okát. Ajánld fel az Úrnak áldozatul fáradtságodat, csüggedésedet, régi gondjaidat, ezeket az elintézetlen aktákat, amelyek szíved mélyén porosodnak. És aztán mosolyogj rá másokra! Mosolyogj a feleségedre, testvéredre, szomszédodra, kartársadra, mosolyogj a házfelügyelôre, kereskedôre. Mosolyogj, mosolyogj --, és mosolyod visszacsalogatja majd az eltávozott örömet. Michel Quist ======================================================================== Egyedül a szenvedésben és a halálban Aki követni akar... vegye vállára keresztjét, és kövessen. (Mt 16, 24) Istenem, szabadíts meg, mert torkomig nôtt a vízáradat. Elsüllyedtem a mély iszapban, nincs hol megvessem lábamat. Vizek mélyére hulltam, a hullám átcsapott fejem felett. Elfáradtam kiáltani, és torkom elrekedt. Elbágyadt a szemem, míg várom Istenem. Hajam szálánál számosabbak, kik ok nélkül gyűlölnek. Erôsebbek mint csontjaim, kik jogtalanul gyötörnek: hogy adjam vissza, amit el se vettem? Balgaságomat, Isten, te tudod, és vétkeim elôtted nem titok. Szégyen ne érje értem azokat, kik bíznak benned, Uram, Ura a seregeknek. 68. zsoltárból Sík Sándor fordítása Szenvedés? Mostanáig vajmi keveset tapasztalhattál belôle. Legföljebb kisebb horzsolások, fogfájás vagy egy kartörés formájában. Esetleg néha szomorúság vett erôt rajtad, ha valami nem sikerült az iskolában, vagy az esô elmosott egy szépnek ígérkezô kirándulást. Talán már mélyebb fájdalmat is átéltél: kínzó lelkiismeret-furdalást halálos bűn miatt, édesanyád vagy édesapád elvesztését, súlyos betegséget, nélkülözést, viszályt a családban, szívedben kétségbeesett aggodalmat szüleid válságba jutott életéért. Az élet folyamán minden bizonnyal találkozni fogsz a szenvedéssel, a halál fájdalmával azonban föltétlenül. A szenvedésben is meg kell magad ôrizned igazi kereszténynek. Tisztában kell lenned azzal, miért engedi Isten, hogy szenvedj, annak ellenére, hogy szeret téged. A szenvedés segít, hogy Krisztust jobban megszerethesd Tekints a keresztre! És megoldódik elôtted a szenvedés rejtélye. Krisztus mérhetetlenül sokat szenvedett, és a legszörnyűbb kínok közt halt meg. Igazságos dolog lenne, hogy tanítványainak különb sorsuk legyen, mint a Mesternek? Vagy azon tanítványok közé akarod magad sorolni, akik elhagyták az Üdvözítôt, amikor a szenvedések útjára lépett? ,,Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye vállára keresztjét és kövessen.'' Kövesd az Üdvözítôt a szenvedésben és a halálban egyaránt! * A szenvedés segít, hogy bűneidért vezekelj Ha ment lennél minden bűntôl, akkor talán fölemelhetnéd szavadat a szenvedés ellen. De hát bűntelen vagy? És Krisztus csak egyedül vezekeljen? Szenvedéseid által engesztelhetsz a magad és embertársaid bűneiért, begyógyíthatod azokat a sebeket, amelyeket bűneiddel okoztál. A szenvedés segít abban, hogy jobbá válj, hogy Isten országán munkálkodj Ez fölemelô hivatás. Krisztus szenvedése és halála elég lett volna a világ megváltásához. Isten mégis kívánja a keresztények együtt-működését. Ez a közreműködés abban áll, hogy Krisztus- sal együtt vállaljuk a szenvedést és a halált a világ megváltásáért. Szent Pál így ír: Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedésébôl hiányzik még testének, az egyháznak javára. (Kol 1, 24) Minden keresztény, aki szenvedését Krisztuséval egyesíti a világ üdvösségére, a megváltás művének terjedésén munkálkodik. Most már megérted, miért kellett szenvednie az Istenanyának még szent Fia halála után is, habár neki valóban nem volt bűne? Szenvedett, hogy Fia szenvedéseit hatékonyabbá tegye az egyház életében. Megérted azt is, hogy miért mutatják be sok helyütt a szentmisét olyan oltárkô fölött, amely vértanú ereklyéjét ôrzi? A szentmisével szorosan összekapcsolódik azok szenvedéseinek emléke, akiket hitük miatt öltek meg. Megérted, miért a Gyermek Jézusról elnevezett Szent Teréz a hittérítôk védôszentje annak ellenére, hogy sohasem járt Európa határain túl? Mert szenvedései által, amelyeket türelmesen elfogadott Istentôl a zárdában, hatékonyan segítette a missziók ügyét. Már megérted, hogy miért vannak fiatalemberek és lányok, akik -- telve a legszebb reményekkel -- elhagyják a világot és kolostorba vonulnak, hogy szemlélôdô életet éljenek. Imádsággal és bűnbánattal akarnak segíteni az embereken. És hogy mindezeket még jobban megérthesd, Krisztust szívbôl kell szeretned és belátnod, hogy a világot csak szenvedések és áldozatok árán lehet a megváltás gyümölcseiben részesíteni. Az itt következô imádságok -- mindenekelôtt a keresztút -- segítségedre lesznek Krisztus szenvedésének behatóbb megismerésében. Elmélyítik Jézus Szíve iránti tiszteletedet; testi és lelki megpróbáltatásaid készségesebb elviselésére buzdítanak; és részvétet ibresztenek benned a betegek, a haldoklók és a tisztítóhelyen szenvedô lelkek iránt. A keresztút A megváltás drámájának utolsó fölvonása Jézus halálra-ítélésével kezdôdik. Megostorozástól már teljesen elgyöngült, töviskoronától véresre sebzett homlokú, megalázott és mindenki által kicsúfolt emberként kell elindulnia keresztjével a Kálvária-domb felé... A zarándokok Jeruzsálemben ma is minden pénteken végigmennek ezen az úton imádkozva, az Üdvözítô szenvedésének egyes mozzanatain (stációk) elmélkedve. E szomorú eseménysorozat emlékének ápolására szerte a világon -- minden templomban, de sokszor azon kívül is -- temetôkben, domboldalon -- megtaláljuk a keresztutat, kálváriát. Krisztus Urunk keresztútjának egyes jelenetei minden korban más és más gondolatokat ébresztenek az imádkozó lelkekben. De másképpen szemléli az eseményeket a jelenben is az idôs, másképp a fiatal, másképpen az egészséges és másként a beteg. A keresztjét hordozó Üdvözítôt azonban minden idôben mégis leginkább a szenvedô ember érzi magához egész közel. Amikor magunk is nehéz a keresztet cipelünk, amikor megaláznak bennünket, amikor összecsapnak a hullámok fölöttünk, s úgy tűnik, nincs már számunkra kiút -- akkor egyedül a kereszthordozó Krisztus szenvedésében találunk igazán vigasztalást és erôt. A húsvéti idôszakot megelôzô nagyböjt heteiben minden pénteken végeznek templomainkban keresztutat. Te azonban máskor is végigjárhatod az Üdvözítôvel ezt az utat, akár csak gondolatban, és a magad szavaival keresheted a kapcsolatot életed megpróbáltatásai és Krisztus szenvedése között. Az itt következô elmélkedés csupán mintául szolgál ehhez. Azért választottuk, mert semmi sem jellemzi annyira korunk emberét, mint az agyonhajszoltság, a túlfeszített munka, az ideges kapkodás. Sokszor úgy véljük, a mindennapi élet a maga egyhangúságával is már valóságos Kálvária-járás számunkra. Lehetséges, hogy kereszthordozásunk értelmetlen lenne? Tépelôdéseidben, elesettségedben fordulj imáiddal a keresztjét hordozó Krisztushoz! A FÁRADT EMBER KERESZTÚTJA I. Jézust halálra ítélik (önuralom) A Getszemáni kert álmatlan éjszakája és idegkimerültsége után, tompán, fájó fejjel, égô szemekkel emberek elé állni -- nyugodtan szólni, amikor beszélni kell, s hallgatni, amikor némaság a méltó válasz... Uram, a te nyugalmad kiérdemelte a kegyelmet, hogy én is tudjak uralkodni idegességemen, kimerültségemen, álmatlanságomon az emberek elôtt. Tudjak nyugodtan szólni, s ha kell, hallgatni akkor is, ha idegeim pattanásig feszülnek. II. Jézus vállára veszi a keresztet (a mindennap keresztje) Ilyen fáradtan, kimerülten veszed válladra a keresztet: megkezded azt a munkát, melyet a mennyei Atya a mai napra számodra kijelölt. Te tudod, Uram, mit jelent munkába indulni anélkül, hogy az ember kialudta volna magát. Oly jó lenne egy napot kihagyni..., nem tenni semmit..., nem tudni semmirôl... De nem lehet, vár a mai nap feladata. Vállamra veszem a nap terhét, veled együtt indulok... III. Jézus elôször roskad le a kereszt alatt (nehéz...) A teher a földre nyom... A te keresztedbe benne nehezedett a mi terhünk is. A világ terhét vonszolod meg-megingó lábbal... Az én tehercipelésemnek, földrezuhanásaimnak azért van végtelenbe nyúló értéke, mert azt az Isten fölsebzett válla és tántorgó lába szentelte meg. Jézus kiérdemelte, hogy érdemszerzô legyen. IV. Jézus édesanyjával találkozik (Máriával) Vannak tiszta, nyugodt, harmonikus lelkek. Oly jó velük találkozni, közelségük olyan megnyugtató, szeretetük oly erôt sugárzó... Mária csak szemével tudja végigsimítani fia fájó homlokát, de az ô jelenléte új erôt ad a fáradt kereszthordozónak. Mária, édesanyám, engedd, hogy lüktetô homlokomat kezedbe hajtsam... V. Cirenei Simon átveszi a keresztet (fáradtan is segíteni) Simon egész napi kimerítô munka után igyekszik hazafelé, amikor a kereszthordozó Jézussal találkozik. S mégis fölkíséri a Golgotára... Uram, szabadíts meg a fáradtság, az idegesség önzésétôl... Mert fáradt vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki körülöttem forogjon, mindenki énrám legyen tekintettel, mindenki engem szolgáljon, s nem menthetem föl magam a szeretet kötelessége alól: fáradtan is szeretnem, szolgálnom, segítenem kell... Ha találkozom vele, fölkísérni -- még napi munkám után is -- Jézust a Golgotára, keresztjét hordozva... VI. Veronika letörli kendôjével Jézus verítékét (a többi ember fáradtsága) Együtt élek emberekkel. Ôket is hajszolja az élet. Ôk is sokszor fáradtak, kimerültek, idegesek. Milyen kevés kell ahhoz, hogy Veronika lehessek... Egyszer egy derűs szó, máskor egy kis hallgatás, ,,nyelés'', egy kis elnézés -- talán csak annyi, hogy nem nyitom ki a rádiót, vagy csöndesen teszem be az ajtót,... halkan beszélek,... nem panaszkodom folyton saját bajaimról,... nem érzékenykedem,... helyet adok a villamoson... Az emberek kimerültségében Krisztus fáradságát tisztelem. VII. Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt (csüggedés) Uram, idônként oly csüggedés fog el... Hiába minden küszködés, úgy érzem, nem jutok elôre. A mindennap taposómalmából áll az életem. Napról napra kezdem elölrôl a munkát, s mindig elmarad egy csomó tennivaló. Napról napra elindulok jószándékaimmal, s minden nap meghozza ugyanazokat a hibákat és bűnöket, mint a tegnapi... Uram, elfelejtettem a csüggedés óráiban, hogy a te megismétlôdô eleséseid megszentelték, érdemszerzôvé tették az én taposómalmomat, a te fölkeléseid megadják a kegyelmet, hogy egy-egy lépéssel mégis csak elôbbre juthassak hibáim ellenére a küzdelemben. VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz (emberi vigasz -- kevés) Uram, keresztutadon nemcsak korbács és durvaság kísér, vannak olyanok is, akik sajnálnak, siratnak. Jól esik ez a szívnek -- de a lényegen nem változtat. A keresztet mégis egyedül kell fölvinni a Golgotára. Amikor fáradtan botorkálok a szenvedés útján, akad egy-egy meleg szív, aki részvéttel van, vigasztal, sajnál. Jó ez, ha megkapom, de nem keresem. Problémám lényegét nem oldja meg úgy sem. A szenvedéssel végsô fokon mégis négyszemközt maradok, s a keresztnek egyedül kell az ,,igen''-t kimondanom. IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt (kétségbeesés) A legmélyebb zuhanás... Jó volna így maradni... Már nem is érzed a rúgásokat, a korbácsok ütését. Csak ne kellene tovább menni... Csak meg lehetne most itt halni... Uram, e szörnyű mélységekbe való leszállásod által ments meg engem a kétségbeeséstôl... Ó, te ismered a sötétség mélyét, melybôl nem látszik kivezetô út. De van. Igaz, hogy a Golgotán át visz... de húsvét hajnalán mégis csak fény ragyog... X. Jézust megfosztják ruháitól (magányosság) A Golgota kimagaslik a tömegbôl, s ott állsz rajta, Jézusom, kifosztottan, egyedül, dermesztô magányosságban. Barátaid elmaradoztak, anyádat, Veronikát, Jánost hiába keresi a távoli tömegben szemed. Hóhérok, vadállatok vesznek körül -- s ôk még fájóbbá teszik magányosságodat... Uram, lelkemen úgy átfáj néha magányosságom... Olyan jó lenne, ha valaki meghallgatna, meg tudna érteni... ha valakivel föl tudna oldódni egyedülvalóságom. De éppen a szenvedés, a fáradtság, a kimerültség órái a legmagányosabbak. A te elhagyatottságod szentelje meg, s tegye értékessé azokat az órákat, amikor fáj a magány. XI. Jézust a keresztre szegezik (álmatlanság) Végre lefekhetsz, Uram, ziháló melled megnyugodhat, fáradt tested elpihenhet. Ó, de a keresztre kellett ráfeküdnöd, hogy fájó szögek hasítsák át, s feszítsék ki fáradt tagjaidat. Hányszor kereszt az én pihenésem is, Uram. Nem tudok pihenni... Aludnék, de zajok, hangok hasítanak belém, mint szögek -- aludnék, de idegeim feszülnek, mint tested a fán... Legyen megnyugvásom ilyenkor a Megfeszített képe... XII. Jézus meghal a keresztfán (még az Isten is elhagy) A nap és a hold elsötétedik, éjszaka száll a Golgotára, s éjszaka száll a lelkedre: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?... Amikor a szenvedés, kimerültség útjait járom, hányszor érzem, Uram, én is: nem tudok már imádkozni sem. Sötétség, szárazság kínoz, s úgy érzem, éppen ilyenkor hagy el az Isten... Uram, a te golgotai éjszakádból él a világ, s amikor a tökéletes engedelmesség áldozatát bemutattad, akkor voltál a legkedvesebb az Atyának... Jézusom, taníts meg arra, hogy aki szenved attól, hogy nem tud imádkozni, az már jól imádkozik, és hogy nagyon közel van az Isten ahhoz, akinek fáj az Ô távolléte... XIII. Jézus testét leveszik a keresztrôl (tehetetlenség) Megdöbbentô dolog ez: az Istenember holtan, tehetetlenül függ, leszögezve... Szeretetbôl, a mi tehetetlenségünk miatt. Aki mindenre képes, az erôtlenné tette magát. Hányszor kínoz engem is tehetetlenségem... A fáradtság, az erôtlenség leszögezi tagjaimat, agyamat, akaratomat... A lélek kész, de a test erôtlen... Krisztusom, te is erôtlenségedben voltál a legerôsebb, a világ Megváltója, a Gonoszság Fejedelmének legyôzôje. Ha egyesítem veled gyöngeségemet, én is részt veszek veled a világ megváltásában... XIV. Jézust a sírba teszik (a teljes megnyugvás) Eljött a teljes pihenés ideje. Vége a harcnak, küzdelemnek, fáradtságnak, szenvedésnek. A nagy életmű kész. Minden, ami fáj, elmúlik egyszer... A megfáradt vándor hazatér. S a pihenés nem öntudatlan semmibe süllyedés egy néma temetôben a föld mélyén -- ó, nem. A mennyei Atya vár ölelésre, letöröl szememrôl minden könnyet, elsimít homlokomról minden barázdát. Krisztus kézenfog, s a sok szürke, fáradt, egyszerű emberrel együtt bevezet országába: ,,Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek a nektek készített országot.'' Amikor türelemmel, szeretettel, áldozatkészen, keresztemmel egyesítve hordoztátok a mindennap fáradságát, a szenvedés keresztjét, -- talán nem is gondoltatok arra, hogy az én passióm folytatódik bennetek a világ végéig... Ilyeneké a mennyek országa... Arató Miklós Orbán * Keresztedet viseld tisztelettel, s a Gondviselésben bízva. Nincs senki kereszt nélkül, s a zúgolódás nem használ, s még ingerli a fájdalmat, s a szenvedôt lealacsonyítja. Ne csüggedj el, nemes szenvedô! Isten ott vigasztal meg, ahol nem vártad, Ô tudja, mit teszen, te nem tudod. Áldás rajtad, kedves leányom. Martz 27 d. 1820. Kazinczy Ferenc írása leányának, Eugéniának bérmálási emléklapjára. {kép} Krisztus harmadszor esik el a kereszt alatt (J. Hegenbarth rajza, Berlin, Szent Hedvig katedrális) A kereszt útján, gyermekeim, csak az elsô lépés nehéz. Legnagyobb keresztünk nem maga a kereszt, hanem az, hogy félünk tôle. Nincs meg a bátorságunk, hogy hordozzuk, jóllehet tudjuk s tapasztaljuk, hogy kikerülni nem lehetséges; utolér bennünket. Vianney Szent János * Sokkal könnyebb elviselni a saját keresztünket, ha megpróbáljuk másnak a keresztjét is egy kicsit átvenni. Ha nekem nagyon kevés a kenyerem és éhezem, de ha azt meg tudom osztani -- annak ellenére, hogy éhezem --, az embertársammal, akkor helyette olyan öröm ér, az a boldogság és az az öröm, hogy a másikon egy picit tudtam segíteni. Minden helyzetben, amikor úgy érezzük, hogy mi vagyunk a legszerencsétlenebbek, mi vagyunk a lét határán, még mindig van olyan lehetôség, amikor az ember nemcsak önmagáért, hanem az embertársáért, tágabb értelemben a társadalomért küzd... Papp Lajos Imádság a gyűlölködôkért Én Jézusom, te nem gyűlölted ôket, A gyűlölködôket és a köpködôket. Szeretted ezt a szomorú világot S az embert, ezt a nyomorú virágot. Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet, És hogy fölöttünk csak az Úr ítélhet. Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat. A megbocsátást gyakoroltad egyre, Még égbe szállni fölmentél a hegyre. Ma is elégszer hallod a magasban A gyűlölet hangját, amely égbe harsan. A gyilkos ember hangját, aki részeg, S a szeretet szavát feszítené meg. Én Jézusom, most is csak szánd meg ôket, A gyűlölködôket és a köpködôket. Most is bocsáss meg nékik, mert lehet, Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek. Juhász Gyula ======================================================================== Jézus Szíve Egyedül a szenvedésben és a halálban Egyházunk komoly átéléssel ápolja a Jézus Szíve iránti tiszteletet. Együtt dobban ez a Szív minden ember szívével. Együtt dobban örömünkben, bánatunkban egyaránt. Hiszen Jézus is itt élt a földön, és közöttünk, emberek között halt meg. E megdicsôült Szív most értünk -- barátaiért, testvéreiért -- dobog szüntelen a mennyben és az Oltáriszentségben. A szeretetnek ennél nemesebb biztosítékát és szebb példáját elgondolni sem lehet. Jézus Szíve oltalmába ajánlják magukat a családok, plébániák, szerzetesrendek, egyházmegyék, olykor egész országok. A június hónapot és minden hónap elsô péntekét Jézus Szíve tiszteletének szenteljük. Fölajánlás Jézus legszentebb Szívének Uram, Jézus Krisztus, neked ajánlom, és Szíved elé helyezem magamat, egész életemet, minden tettemet, bajomat, szenvedésemet, örömömet, munkámat, hogy azzal, ami vagyok és amim van, neked szolgáljak, téged dicsérjelek és szeresselek! Erôs elhatározásom, hogy maradék nélkül tiéd lesz életem, mindent irántad való szeretetbôl teszek, s ellentmondok mindannak, ami nem kedves elôtted. Ezért ajánlom föl egész életemet neked, aki engem oly nagyon szeretsz. Téged választottalak üdvösségem oltalmazójául. Légy erôsségem gyöngeségemben állhatatlanságomban! Szelíd és jóságos Szív, légy menedékem halálom óráján, tégy bizonyságot rólam Isten elôtt, és fordítsd el tôlem büntetô haragját! Szeretettel teljes Szív, benned minden bizodalmam. Gyöngeségem miatt szeretô Szívedtôl remélhetek mindent. Ezért semmisíts meg bennem mindent, ami nem tetszik neked! Járja át mélyen az én szívemet is a tiszta szeretet, hogy téged soha el ne felejtselek, és tôled soha el ne szakadhassak! Üdvözítôm, kérve kérlek szent szeretetedre, írd be nevemet szívedbe! Mert az az én boldogságom, ha életemmel, halálommal neked szolgálhatok. Mélyen érzô szívért Isteni Üdvözítôm, aki minket, embereket Szíved mélyébôl szeretsz, társaim közül sokan úgy élnek, mintha te nem volnál köztünk jelen. Talán családunkban sem szeretnek annyira, ahogy meg-érdemelnéd. Plébániánk területén, országunkban és az egész világon sokan vannak, akik közömbösek szereteted iránt. Kegyelmedbôl én is megismertelek és szeretlek. Szeretetbôl imával és áldozattal akarok vezekelni a sok lelkibeteg ember nevében az emberiség bűneiért. Hozzád járulok, hogy mennyei Atyádnak nemesebb, tisztultabb szívű emberiséget mutathass be. Ezért veled szívben a legmélyebben összeforrva akarok a megváltás művén dolgozni. Ajándékozz nekem tettrekész szívet, amely mindig hűen teljesíti akaratodat! Jézus Szíve, szeretet tűzhelye, gyullaszd lángra szívemet szereteteddel! * ======================================================================== Betegségben Egyedül a szenvedésben és a halálban Legyintesz a kezeddel! Nagyon jól érzed magad, teljesen egészséges vagy, azt mondod. Csakhogy a betegség téged is éppúgy meglátogathat, mint ismerôseid közül már néhányat. Te is megtapasztalhatod, mit jelent kórházban vagy otthon a lassú gyógyulás végtelennek tűnô napjait az ágyban fekve, csöndben számlálni. De ha ilyen helyzetbe kerülnél, miért engednéd ezt az idôt haszontalanul tovaszállni? Az itt következô tanácsok segítségedre lesznek, hogy a még oly nehéz napokat is keresztény lelkülettel tudd elviselni és átélni. Ha magas lázad van, súlyos fájdalmak gyötörnek, vagy a teljes mozdulatlanságra vagy kényszerítve, elégedjél meg azzal, hogy idônként keresztet vetsz, és röpimát küldesz az Úrhoz: Uram, teérted! -- Szűzanyám segíts! -- Jöjjön el a te országod! Legyen közeledben feszület vagy Mária-kép, hogy bármikor rápillanthass! Ez már maga is imádság. Ha már jobban vagy, imádkozz magad-formálta mondatokkal, vagy mondj el egy tizedet a rózsafüzérbôl! Ha bírod, próbálj rendszert vinni imaéletedbe: reggel felajánló ima, lelkiolvasmány, ima a Szűzanyához. Isten jelenlétére gondolás például minden óraütéskor. Este lelkiismeret-vizsgálat. Mindezt erôdhöz és állapotodhoz mérten. Vasárnap vedd elô a miseimádságokat! Esetleg van rádiómise is. Ne szégyelld kérni, hogy ilyenkor ne zavarjanak. Ha betegséged hosszabb ideig tart, idônként gyónjál és áldozzál meg. Bármely pap szívesen teljesíti a betegnek ezt a kívánságát! Uram, ma ismét új napra virradtam, és én még mindig itt fekszem betegen, e falak közé zárva. Amikor egészséges voltam, nem tudtam azt eléggé értékelni. Nem tudtam örülni annak, hogy fájdalom nélkül járhatok-kelhetek, elhúzhatom a függönyt, hogy a nap sugarai fénnyel árasszák el a szobát. Nem tudtam, micsoda boldogság reggel az ágy elôtt térdelve egészséges testemet neked fölajánlani, és a napi munkámhoz látni. Betegségre volt szükség ahhoz, hogy megtanuljam megérteni: az egészség a te ajándékod, amelyért sohasem lehetek eléggé hálás. Szeretném közömbösségemet jóvá tenni. Ezért fölkínálom neked elgyöngült testemet, lázas homlokomat, elernyedt tagjaimat, álmatlan óráimat, ezt az egész hosszú, nagyon hosszú napot. Fájdalmaimat összekötöm a te szenvedéseiddel, és különösen azt kérem tôled... Fölajánlom neked a látogatás örömeit... Köszönetet mondok neked minden figyelmességért, amelyet oly sok más betegnek nélkülöznie kell. Fölajánlom azokat a pillanatokat, amikor azt hiszem, hogy teljesen elhagyatott vagyok, mert az élet tovább folyik a maga megszokott medrében -- de már nélkülem... Adj ilyenkor is derűs lelkületet és engedd, hogy a magányban megtaláljalak téged! Adj ennek a hosszú napnak minden percéhez erôt, hogy a szenvedés próbáját kiálljam zúgolódás nélkül! Engedd, hogy türelmes beteg legyek! Tudjak jó példát adni azzal, hogy jó kedélyű, segítôkész vagyok akkor, ha magam is rá vagyok szorulva mások segítségére! Engedd, hogy kimutathassam mások iránti köszönetemet és hálámat! És add, Uram, Jézus Krisztus, hogy a betegség idején is hű tanítványod maradhassak! {kép} Szabó László vastüdôben élt fiatalember rajza, aki szájába vett ecsettel festett Beteg gyermek imája Uram, nagyon nehéz elviselni, hogy én sohasem lehetek olyan egészséges, mint a többi gyerek! Miért éppen nekem kellett így születnem? Miért néznek rám az emberek kíváncsian, részvéttel? Miért kell nekem minden erômet összeszednem ahhoz, amit a többiek szinte játszva elvégeznek? Miért mondják szüleimnek: ,,Milyen nehéz lehet maguknak ezzel a beteg gyermekkel''! Miért, Istenem, miért? Sohasem fogom teljesen megérteni... De valamire mégis megkérnélek: Segíts, hogy ne veszítsem el életkedvemet! Segíts, hogy erômet megfeszítve mindent elérhessek, ami csak tôlem telhet! Segíts, hogy jó pajtás lehessek! És add meg a többieknek, hogy ne bánjanak velem úgy, mint valami különccel, hanem mint olyan baráttal, aki szívvel-lélekkel hozzájuk tartozom. Ámen. * Földi életünk legnagyobb értéke a néma, panasz nélküli szenvedés. Kaszap István {kép} Remény (Árgyélán György felvétele) Így kell a szenvedést megbékélten fogadni: Úgy szenvedj, hogy a szenvedésrôl alkotott elméletedet ne erôszakold rá másokra, testi szenvedésedbôl ne teremts életfilozófiát, ne nevezd ki magad vértanúnak, ne számítsd ki bátorságod árát, ne vesd meg az együttérzést, de ne is keresd túlságosan. Mint mindenben, a szenvedésben is ôszintének kell lennünk. El kell ismernünk, hogy fáj a szenvedés, de azt nem szükséges kimondanunk. Jó, ha észrevesszük, hogy nem tudunk nagyvonalúan szenvedni, gyöngeségünket azonban mégis bizonyos hôsiességgel kell elfogadnunk. Mindig nehéz jól szenvedni és úgy, hogy értékes legyen, de még nehezebb, ha emberi segítségre nem számíthatunk. Jó, ha szenvedésünkben nem kísértjük Istent, és kevélységbôl nem öltünk magunkra olyan magatartást, amelybe nem tudunk kitartani. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy sokkal nehezebb huzamosabb ideig tűrni a könnyű szenvedés egyhangúságát, mint a heves fájdalom gyorsan enyhülô rohamát. Mindkét esetben saját szegénységünk az, amit nehéz elviselni, hogy mindinkább semminek látszunk, hogy önmagunknak és barátainknak nagyrabecsülését elveszítjük. Készségesen el kell fogadnunk azt a keserű igazságot, hogy végül terhére lehetünk azoknak, akik szeretnek bennünket. De ezt is vállalnunk kell. Elvetettségünk és hasznavehetetlenségünk tökéletes elfogadása Isten kegyelmében gazdaggá tesz minket is, másokat is. Hôsies szeretet kell ahhoz, hogy elfogadjuk mások gondoskodását akkor, amikor már teljesen képtelenek vagyunk önmagunkat eltartani. Mindaddig nem tudunk jól szenvedni, amíg nem Krisztust látjuk mindenben -- a szenvedésben is, és azok szeretetében is, akik segítenek rajtunk. Thomas Merton Joni Eareckson amerikai lány 1967-ben 17 éves volt, amikor egy fejesugrás közben súlyos baleset érte: nyakcsigolyája eltört, és azóta se kezét, se lábát nem tudja megmozdítani. Életét tolószékben tölti, teljesen környezetére van utalva. Évekkel balesete után írja magáról: Naponta az örökkévalóság fényében élek, és ez annyira természetessé vált, hogy szinte elfelejtettem, hogyan éltem és gondolkodtam azelôtt. Isten azonban nemrégiben ismét emlékeztetett rá. Egyik este történt, amikor kedélyesen beszélgettünk baráti körben farmunkon. Sógorom a gitárját pengette, mi, többiek pedig körülültük a kandalló tüzét, és annak fényében beszélgettünk, nevettünk és énekeltünk. Rusztikus lakószobánk, egykori rabszolgaszállás, jóval több, mint százötven éves. A tetôgerendák egy régi vitorláshajóról valók; a vastag, meszelt falakon apám képei függenek, melyek a régi vadnyugat jeleneteit ábrázolják. A kandalló mellett hordalékfa van fölhalmozva, és a szemközti falon egy indián háziszôttes függ. Az egész szoba csak úgy sugározza a kedélyességet. Nagyon jól érzem magam a tolószékben, ezért rendszerint abban szoktam üldögélni, míg a többiek a heverôn vagy a karosszékekben, vagy éppen a szônyegen foglalnak helyet, hátukat a falnak vetve. Azon az estén azonban az egyik fiú Betsy barátnôm mellé ültetett a heverôre. Miután egymásra tette lábaimat -- kartartóimtól eltekintve --, olyan ,,normálisnak'' látszottam, hogy aki nem ismert, nem vette volna észre, hogy béna vagyok. Egy ideig hátradôlve hallgattam a nevetést, tapsot és éneklést. Betsy megkérdezte, hogy érzem magam a heverôn. -- Érdekes, tudod -- feleltem elgondolkozva, miközben végigpillantottam a szobán --, ez alatt a rövid idô, talán összesen háromnegyed óra alatt, amióta a heverôn ülök, rájöttem, hogy milyen könnyen elfeledkeznék Istenrôl, ha újra egészséges volnék. Tudjátok, ott a heverôn, ahol egyáltalán nem látszott rajtam a bénaságom, könnyebben el tudtam képzelni, milyen volna, ha most ki tudnék menni a konyhába, hozni magamnak a hűtôszekrénybôl egy üveg kólát, föl tudnék tenni egy lemezt, az ajtóhoz tudnék menni, ha csöngetnek, vagy valami egyebet tudnék tenni, amit az egészséges ember könnyen megtesz. Észrevettem, milyen hamar betöltené az életemet ezer apró dolog úgy, hogy hamarosan egy gondolatom sem maradna Isten számára. * Sokan vannak közöttünk, akik egyáltalán nem gondolnának Istenre, ha valamiféle probléma nem irányítaná figyelmüket ôrá. ,,Szórakozásaink közben suttogva szól hozzánk Isten, lelkiismeretünk által beszél, de fájdalmak között valósággal kiált; a szenvedés az a szócsô, amely által a süket világot föl akarja ébreszteni'' -- írja C. S. Lewis. Eltelne egész életünk anélkül, hogy csak futólag is gondolnánk Istenre és az örök üdvösségünkre. Ezért küld számunkra Isten szenvedést és fájdalmat, hogy általuk elzárja elôlünk a ,,pokolba vezetô utat''. * Azt mondod, nem vagy beteg, nem fáj semmid. De talán magadnak is alig mered bevallani, hogy olykor hangosan sírva fakadnál, de könnyeid is csak befelé hullanának. Valóban van olyan fájdalom, amely a testi szenvedésnél is mélyebbre szánt az ember szívében: a szüntelen megaláztatás, az állandó lelki gyötrés, a másoknak való teljes kiszolgáltatottság tudata; amikor a lépésrôl lépésre éreznünk kell, hogy környezetünk leértékel, semmibe vesz bennünket. Amikor azok, akiktôl a legtöbb megértést reméltünk, éppen a legközelebbi hozzátartozóink teszik keserűvé életünk minden percét. Évek telnek el így, nyomasztó, fojtogató légkörben, lassan kialakul bennünk a kisebbségi érzés, kezdjük elhinni, hogy nem vagyunk valók semmire, fölöslegessé váltunk. Reggel félve indulsz munkába, iskolába, mert tudod: veled bárki bármilyen hangot használhat, téged a legparányibb botlásért kigúnyolnak, s az köt beléd, akinek éppen kedve támad hozzá. Ha eljön a délután, növekszik benned a félelem, és szeretnél minél késôbb hazaérni, mert otthon mindig te vagy az oka mindennek: a te hibád, hogy kifutott a tej, hogy elveszett a lakáskulcs, szemetes az elôszoba, és hogy még mindig nem akar szép idô lenni... Te vagy a bűnös mindenért, egész elhibázott életükért... Lépteidet lassítod, a kapu elôtt szíved a torkodban kalimpál: vajon hogyan fogadnak megint? Ha az isteni gondviselés ezt a sorsot osztotta volna rád, nagyon nagy kegyelemben részesültél. Az élet olyan iskoláját járod, amelyért mennyei Atyánk a legkitűnôbb végbizonyítványt adja kezedbe. Mert ki értené meg az elgyötört szívű embereket, töméntelen szenvedésüket és megaláztatásukat, ha nem éppen te, aki szomorú sorsukat magad is átélted? Adj hát hálát Istennek ezért a nagy kegyelemért, és csak azért se engedd lelkileg megnyomorítani magadat! Ha úgy érzed, szenvedsz a szeretet hiányától, ha szüntelen csak bántások érnek, ez semmiképpen se ingereljen arra, hogy gyáva módon, kedvüket keresve hozzájuk hasonlóvá akarj lenni. Különösen ne engedd, hogy szíved mélyén a bosszú érlelôdjék. Nem, te keresztény vagy, Krisztus tanítványa, neked másképpen kell válaszolnod a bántásokra! Te kenyérrel fogsz visszadobni mindenért és mindenkinek, aki köveket hajigál arcodba! Egyszer te leszel az, akinek erejébe kétségbeesetten belekapaszkodnak, aki egyetlen vigaszuk leszel... Elôször is önmagaddá kell válnod, hogy kiléphess mások harapófogójából, azokéból, akik gyöngyeidet eltaposták, és most föl akarnak téged falni... Ezért végy merész fordulatot, és ezen túl ne te várj el belátást tôlük, hanem mostantól kezdve te légy szerencsétlen életük számára a megértés forrása: tôled kapják meg azt a szeretetet, amit eddig megtagadtak tôled. Elôbb-utóbb tapasztalni fogod, toronymagasan fölöttük állsz, hogy a melegséggel és jósággal, melyet bosszú helyett nekik ajándékozol, elsôsorban te leszel gazdagabb, s lassanként ôk kerülnek a te ,,harapófogódba''. Ne ess hát kétségbe, nincs veszve semmi! A jó Isten különös szerepet szán életednek. Mit gondolsz, Jézus miért dolgozott durva kezű -- s talán durva lelkű -- emberek között Názáretben harminc évig ahelyett, hogy a jeruzsálemi írástudók között forgolódott volna? Mert ott, Názáret utcáin értette meg legjobban azokat, akiknek némán, panasz nélkül kellett elviselniük a mindennapok megaláztatását egy életen keresztül. Látva sok bánatukat, keserűségüket, méltán mondhatta nekünk: ,,Gyertek hozzám mindannyian, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok -- én megkönnyítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tôlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.'' (Mt 11, 28--29) Ha Krisztus küldetésében akarsz járni, neked is jó szót, emberséget, bátorítást kell továbbadnod a mai kor elfáradtjainak, megalázottainak, üldözötteinek. De addig -- most úgy véled -- még hosszú az út, és valahol el kellene kezdeni az új életet, ki kellene lépni a szorító hálóból. Mindenekelôtt próbálj meg lélegzethez jutni a nagy kuszaságban. Keresd a magányt, térj be egy csöndes templomba, rendezd gondolataidat, mérd föl helyzetedet, kérd a Szentlelket, hogy adjon erôt elhatározásodhoz. A templomból kilépve már érezned kell, hogy valamivel erôsebb vagy, mint amikor beléptél. Próbálj ezután minden sértést azonnal elfeledni. Légy kôszikla, melyrôl lepereg a zápor. A küzdelemben egy percre sem vagy egyedül. Izaiás próféta szavaival és lelkületével fölfegyverkezve bátran szemébe nézhetsz üldözôidnek -- s lelked mélyén megbocsátó nagylelkűséggel már mosolyoghatsz is egy kicsit. * Nem rejtettem el arcomat azok elôl, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten, az Úr, megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kôszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat velem perbe? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám? Isten, az Úr, siet segítségemre. Izaiás próféta (50, 6--9) Ehhez az -- Izaiás próféta által említett -- kiálláshoz azonban elôbb nagy belsô békére van szükséged, igazi, mély, krisztusi alázatra, mely egyedül képes arra, hogy megóvjon téged minden emberi támadástól. Ezért már most keresd meg azokat, akiknek nálad is többet kell elviselniük, akiknek nálad is több megaláztatásban van részük! A magad sebei gyógyulnak, amikor az övéiket kötözgeted. A magad ereje növekszik, amikor ôket bátorítod. Mennyei Atyánk nem enged elveszni téged. Ki fogsz szabadulni börtönödbôl, és szép, gazdag élet vár rád. Gazdagságodból szétszórsz mindenkinek. Elsôsorban azoknak, akiknek a legtöbb teher nyomja vállukat. Így teszed jobbá a világot, szebbé magad körül az életet. Így készíted elô magad számára is az örök hazát, ahol ,,nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem veszôdség; mert a régi világ elmúlt.'' (Jel 21, 3--4) * Imádkozom azért a testvéremért, aki megsebesített, akinek ôszintén megbocsátottam. Egyesülve Krisztussal, a pappal és áldozattal, fölajánlom szenvedéseimet az egyházért és a világért. II. János Pál pápa szavai az ellene elkövetett fegyveres merénylet után. Isten oltó-kése Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte még se pert És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az elsô mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szívembe metsz, Új szépséget teremni sebez engem. Összeszorítom ajkam, ha nehéz A kín, mert tudom, tied az én harcom, És gyôztes távolokba néz Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom. Tóth Árpád ======================================================================== Felebarátaink betegsége Egyedül a szenvedésben és a halálban Neked is meg kell látnod, ha környezetedben valaki beteg, szenved! Próbáld magad beleélni abba, amit a betegek éreznek! Képzeld magad helyükbe, mintha te lennél, aki a párnák között fekszik! Akkor cselekedhetsz igazán Krisztus szavai szerint: Mindazt, amit akartok, hogy veletek cselekedjenek az emberek, ti is azt cselekedjétek ôvelük! Viselkedj irántuk valódi keresztény módon: imádkozz értük, keresd föl ôket levélben, vagy ha tudod, látogasd meg személyesen is ôket! Úgy beszélj velük, hogy szavaid nyomán megvigasztalódjanak, ne pedig elcsüggedjenek! Érezz velük szenvedéseikben, bajaikban, és tanúsíts irántuk minél több jószívűséget, ôszinte megértést! Uram, akit szeretsz, most beteg. Uram, te mindent megtehetsz: add vissza az egészségét! De ha másként határoztál, kérlek, adj neki kegyelmet, hogy a betegséget keresztény lelkülettel tudja elviselni! Ha gyakran látogatsz beteget, fűzd még hozzá: Palesztina utcáin oly jóságos lélekkel fogadtad be a betegeket, hogy azok mind hozzád tartozónak érezték magukat. Tölts el engem is ugyanolyan jósággal, gyöngédséggel; ajándékozz meg kellô tapintattal, amely oly nehezünkre esik, amikor egészségesek vagyunk. Add, hogy indulataimat legyôzzem, saját vágyaimról lemondjak, hogy magamat minél inkább beteg testvéreimnek szentelhessem, ha állapota úgy kívánja! Egészséges vagyok, Uram, és hálát adok ezért! Engedd, hogy felebarátom szenvedése megszenteljen, türelemre és alázatra indítson engem... Beteg édesanyáért Isteni Üdvözítô, édesanyám beteg, és nem tud rólunk gondoskodni. Te tudod, milyen nagy szükség volt édesanyádra a názáreti otthonban. Kérlek téged, aki oly nagyon szeretted édesanyádat, add vissza édesanyám egészségét! Ha azonban azt akarod, hogy édesanyámnak most szenvedéseivel és nem két keze munkájával kell bennünket segítenie, úgy legyen meg a te akaratod. Adj neki türelmet, és engedd, hogy a megpróbáltatások által megszentelôdjék! Add, hogy iránta mindig kíméletes legyek, és kerüljek mindent, ami fájdalmat okozna neki, a háztartásba pedig a legjobb erôm szerint segítsek! (Az ima szavainak átalakításával, de hasonló lelkülettel imádkozhatsz beteg édesapádért vagy más rokonodért.) Betegek Anyja Betegek Anyja, Szűz Mária, virrassz a földkerekség minden betegének agya mellett! Azoké mellett, akik ebben az órában veszítik el eszméletüket és meghalnak. Akik haláltusájukat vívják, akiknek nincs semmi reményük a gyógyulásra, akik fájdalmukban sírnak és jajgatnak, akiket senki sem ápol, mert nincs rá pénzük, akik menni szeretnének, de nyugton kell feküdniük, akiknek pihenni kellene, de a szükség a munkára kényszeríti ôket, akik nyugtalanul hánykolódnak fekhelyükön, akik a hosszú éjszakákat álmatlanul, nyitott szemmel töltik, akiket betegség közben még családjuk gondjai is nyomasztanak, akiknek végleg le kell mondaniuk terveikrôl, akik nem hisznek a túlvilágban, akik Isten ellen zúgolódnak, akik nem tudják, hogy Krisztus ôértük is szenvedett!... * A beteg áldozása Mielôtt a pap megérkezik a beteghez, a szobában fehér abrosszal leterített asztalon két gyertya közé helyezzünk egy feszületet. Tegyünk az asztalra egy pohár vizet és kéztörlô kendôt. Amikor a pap belép, így köszön: Békesség e háznak és minden lakójának! A pap az asztalon elhelyezi az Oltáriszentséget tartalmazó szelencét, és térdet hajt. Ezután szenteltvízzel meghinti a beteget és a szobát, miközben mondja: Emlékeztessen a szenteltvíz keresztségünkre és Krisztusra, aki szenvedésével és föltámadásával megváltott minket. Ha a beteg úgy kívánja, most meggyónhat. Utána elmondják a közgyónást, majd a pap -- vagy valamelyik résztvevô -- részletet olvas föl a Szentírásból. A pap és a jelenlevôk közösen elimádkozzák a Miatyánkot. Ezután a pap fölmutatja az Oltáriszentséget és mondja: Íme, az Isten Báránya: íme, aki elveszi a világ bűneit! Boldogok, akiket meghív lakomájára Jézus, az Isten báránya. A beteg és a többi jelenlévô: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem. A pap a beteghez lép, és fölmutatja az Oltáriszentséget: Krisztus teste. A beteg feleli: Ámen. És megáldozik. Most rövid csöndet tartanak, utána a pap befejezô könyörgést mond: Könyörögjünk! Urunk, szent Atyánk, mindenható örök Isten! Bizalommal kérünk téged, hogy Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szent teste, amelyet testvérünk (nôvérünk) magához vett, legyen testének és lelkének örök orvossága! Krisztus, a mi Urunk által. Mindnyájan: Ámen. Befejezésül a pap megáldja a beteget és a jelenlévôket. * Egy 24 éves lány egyszer letörve érkezett az ifjúsági hittanra. Óra végén a hitoktató megkérdezte, mi van vele. ,,Ma egy daganatot találtak rajtam. Lehet, hogy rosszindulatú...'' Akik hallották a hírt elnémultak. A hitoktató fölhívta ôket, hogy imádkozzanak együtt. Hosszú ima után így szólt: ,,Lehet, hogy ez a daganat nem rosszindulatú, de az is lehet, hogy rövidesen meghalsz. Átmész a mennybe. Jó, hogy ezt elôre tudod. Készülj föl! Minden reggel azzal az elhatározással indulj: ma föl akarsz készülni arra, hogy este Jézus elé lépj. Hogy átlépj a Szent Szűz és a szentek társaságába. Mi is imádkozunk, és próbálunk ugyanígy élni veled és érted.'' A leány sápadtan válaszolt: ,,Megpróbálom.'' Egy hét múlva sugárzó arccal mesélte: ,,A szövettani vizsgálat eredményére még várni kell. De életem legszebb hete volt ez a mostani. Soha nem éltem át ennyire, hogy Isten szeret és hazavár. És soha nem tudtam ilyen szabadon szeretni embertársaimat...'' (t. f.) Ápolónô imája betegeiért Uram, mennyi jajt, panaszt hallottam ma is, és milyen kevés vigasztaló szót tudtam mondani! Most nagyon fáradt vagyok, nem is érzem jól magam, de a gondolatok nem hagynak nyugodni... Vajon az az idôs férfi, aki ma haláltusáját vívta, elérkezett-e hozzád? Ô ismert téged, a maga módján meg is vallott, de kissé türelmetlen volt, s olykor családtagjait is bántotta, amiért nem ment minden úgy, ahogy szerette volna. Nézd el neki, Uram, ha néha ellened is lázadozott, hiszen súlyos fájdalmai lehettek. És az a rákos beteg, akinek semmi reménye, úgy szeretne élni! Tervei vannak, szeretné megérni unokáit, s enni a fa gyümölcsébôl, amelyet ô ültetett. Istenem, mennyire örülök, hogy annak az agyvérzéses betegemnek ma végre sikerült néhány lépést tennie! Milyen boldogság látni munkánk eredményét, és hinni, hogy mellettünk vagy, figyeled lépéseinket! De mit mondjak, Uram, a hónapok óta szenvedônek, akinél az erôs fájdalomcsillapítók is csak ideig-óráig hatnak, és ô zúgolódva kérdi: Hol az Isten, aki elnézi, hogy így kínlódjam? -- Hogyan beszélhetnék neki rólad, a számunkra készített országról, ahol letörlik a könnyet, s földi szenvedésünk érdemszerzô lesz? Hiszen ô nem ismer téged! Uram, adj szavakat, hogy tudjam vigasztalni, szenvedését enyhíteni, hogy eszközöddé váljak, és általam találjon meg téged. Add, Uram, hogy mindig legyen egy jó szavam betegeimhez, fôleg az idôsebbekhez. Tudjak egy kis melegséget, reménysugarat vinni magányos életükbe, mert elkeseredettek, öregek, tehetetlenek. Sokszor úgy érzik, hogy mindenki, még te is elhagytad ôket. Mennyei Atyám! Hallgass meg engem, és segítsd meg ôket, hogy tudjanak bízni benned. Érezzék, te sohase hagyod el ôket. Küldj melléjük megértô, türelmes hozzátartozókat. Adj nekem is türelmet és erôt! Nekik pedig küldd el -- ha utolsó órájukban is -- a veled való megbékélés kegyelmét és boldog örömét! Ámen. Varga Borbála * ======================================================================== A betegek szentsége Egyedül a szenvedésben és a halálban A betegek szentsége -- vagy miként sokan nevezik: betegek kenete -- azok teste és lelke számára eszközöl ki külön kegyelmeket, akik súlyos betegségben szenvednek. A beteg szenved, kínzó fájdalmakat kell elviselnie, sôt a halál is fenyegetheti. Krisztus szentséget rendelt a súlyos betegek számára vigasztalásul. Ez a szentség hatékonyan közreműködhet újrafölépülésükben is. De ha a mindenható Atya másként rendeli, erôt ad nekik a halálban, hogy hozzá készségesen visszatérjenek. A szentség korántsem kizárólag a haldoklók szentsége, mint ezt sok tévesen tájékozott katolikus véli. Nem azok szentsége, akik haláltusájukban eszméletüket vesztve már valószínűleg nem is tudják, mi történik velük. Ha betegünk a végsô órákra halogatja e szentség fölvételét, úgy fennforog a veszély, hogy számára e szentség már hatástalan marad. Ha megtudod valakirôl, hogy súlyos beteg (különösen rokonságodban), és ajánlatos volna, ha fölvenné a betegek szentségét, ne mulaszd el erre tapintatosan fölhívni a figyelmet! Mindenesetre igyekezz eloszlatni azt az elôítéletet, mintha ez a szentség az utolsó vigasz lenne a földi életben. Hivass mindig idejében papot! A betegek szentségének lényege a szent olajjal való megkenés. Elôtte a pap szentírási részt olvas föl, imákat és egyetemes könyörgéseket mond. Ezt követôen azt kéri Istentôl, hogy akit a betegek olajával megken, annak adja vissza egészségét, adjon erôt a szenvedés elviseléséhez. Magát a szentséget e szavakkal szolgáltatja ki: E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen téged az Úr a Szentlélek kegyelmével; Felelet: Ámen. A pap pedig folytatja, megkenve a beteg homlokát és két kezét: szabadítson meg bűneidtôl üdvözítsen téged, és erôsítsen meg jóságosan! Felelet: Ámen. A betegek szentségének kiszolgáltatása a Miatyánk elimádkozásával és a pap áldásával ér véget. Szemben a halállal A betegséget talán elkerülheted, leküzdheted, a halált azonban nem. De a halál is kegyelem: a halálban hasonló leszel Krisztushoz, aki szintén meghalt -- érted... A halál az örök élet küszöbe... Fogadjuk el ezt a kegyelmet, és szívbôl mondjunk hálát érte Istennek. Biztos vagy, hogy elég idôd lesz erre halálod percében? Miért ne tehetnéd meg hát már most? Életed fölajánlása Uram, Jézus Krisztus, itt állok elôtted a legjobb egészségnek örvendve. Szinte érzem az élet lüktetését ereimben. Élvezem azokat az örömöket, amelyet az élet jóságos ajándékként nyújt. Úgy terül el elôttem a jövô, mint termékeny föld, ahova elvethetem terveim magját, s amelytôl gazdag termést remélhetek. És most mégis arra akarok gondolni, hogy egyszer az én életemnek is vége lesz, és egyszer nekem is számot kell adni szavaimról, tetteimrôl. Ezen a napon kéred tôlem a legnagyobb és legszentebb áldozatot: egész életem művét, vagyis mindent, amit ezen a földön nekem ajándékoztál. És mégis újra te fogod magadat nekem ajándékozni, százszorosan viszonozva azt, amit érted föláldoztam. Még ma, szabadságom és tisztánlátásom teljes birtokában fölkínálom neked minden vágyamat és tervemet: fogadd úgy, mint egy csokor frissen szedett virágot! Kezedbe helyezem egész életemet, és elfogadom tôled a véget: akkor és ahogyan te akarod. Csupán egyre kérlek: maradj addig velem kegyelmeddel és barátságoddal! Jó halálért Emlékezz a szavakra, Uram, amelyeket a kereszten mondtál: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet! Kérlek, vedd isteni szíved sebeire lelkemet, ha majd el kell válnia testemtôl! Jézusom, emlékezzél a percre, amikor keresztfádon halálos elhagyatottságodban megkínzott szíved utolsót dobbant! Ha majd életem végsô órájában az én szívem is utolsót dobban, kérve kérlek, add meg a kegyelmet, hogy lelkemben tökéletes szeretet, igaz bánat, erôs hit és irgalmasságodban való rendíthetetlen bizalom éljen! Ha mentôautó szirénáját hallod Egy ember életéért küzd most mentôs, orvos, ápoló. Egy emberért, aki testvérünk, aki én is lehetnék... Mi történhetett vele? Agyvérzés? Infarktus? Autószerencsétlenség? Üzemi baleset? Erôszak? Vagy önkezével akart véget vetni életének? Van mellette valaki? Aggódik érte valaki? Talán magányosnak, elhagyatottnak érzi magát. Talán perceken múlik élete. Vajon sikerül-e megmenteni? Add, hogy ezekben a percekben eszébe jusson: ha mindenki magára hagyta is, te vele vagy, te vagy minden szenvedônek, kétségbeesettnek utolsó reménye és menedéke. Csillapítsd, Uram, fájdalmait, és adj neki erôt szenvedéseinek elviseléséhez. Keresztfán függô Jézusunk, irgalmazz súlyos veszélybe jutott testvérünknek! * A halál órájának elfogadásáért Uram, Istenem, már most elfogadom kezedbôl a halált úgy, ahogy akaratod szerint elér. Elfogadom minden félelmével, fájdalmával és kínjával. Elfogadom alázatosan és készségesen. Sokat gondolok halálomra, hogy milyen lesz. De úgy akarok gondolni rá, hogy teljes alázatossággal fogadjam el Istentôl, bárhol, bármilyen körülmények között küldje nekem! Salkaházi Sára naplójából. 1935. április 10. Drága jó szüleim! Hamarosan agyonlônek, délben -- most negyed tíz. Öröm és megindultság tölt el. Bocsássatok meg mindenért: minden fájdalomért, amit okoztam nektek, és azért is, amit most okozok. Bocsánat minden rosszért, amit tettem, és minden jóért, amit elmulasztottam. Végrendeletem rövid: kérve kérlek, ôrizzétek meg hiteteket. Fôként semmi gyűlölet azok ellen, akik agyonlônek. Szeressétek egymást, mondja Jézus, és mondja a vallás, amelyben élek, és amelytôl nem szabad eltávolodnotok: -- ez a vallás a szeretet vallása. Szívem minden idegszálával ölellek benneteket. Neveket nem idézek, szívembe vannak vésve. Fiatok és unokátok, aki forrón szeret benneteket: Roger Negyed tizenegy. Nyugodt vagyok, derűs. Megszorítottam ôreim kezét. Nagy öröm. Mégis fölkeresem az abbét... Boldog vagyok. Isten jó. (Roger Pironneau 1920. november 9-én született. A német katonai törvényszék 1942. március 23-án halálra ítélte. 1942. július 29-én lôtték agyon a Mont Valérie-n.) Ha a halál olyan valakit szakít el tôled, aki igen közel állt hozzád, akit különösen szerettél, akkor se engedd magad a bánattól és gyásztól teljesen letörni, mint akinek nincs semmi reménye! Mély fájdalmat érzel, s alig tudsz könnyeidnek parancsolni... de hiszen maga Krisztus is sírt, amikor barátja sírjánál állt. Fájdalmadban fordulj bizalommal Krisztushoz, aki ezeket a szenvedéseket maga is átélte! Ajánld magad a Szűzanyának, mert ô is sokat szenvedett, amikor szent Fiának keresztje alatt állott! Végezetül ne feledd el a hozzátartozók együttérzô lélekkel való vigasztalását! A szenvedô egyházért Az egyházhoz nemcsak azok a keresztények tartoznak, akik itt a földön küzdenek, vagy már a mennyországban vannak, hanem a tisztítóhelyen szenvedô lelkek is, vagyis a szenvedô egyház. Ezeknek a lelkeknek meg kell tisztulniuk, mielôtt Isten színe elé lépnének. Imáiddal, áldozatvállalásaiddal megrövidítheted szenvedésünket. Miért ne végezhetnél erre a szándékra néha például egy keresztutat vagy rózsafüzért? Miért ne ajánlhatnál föl értük olykor egy szentmisét? Talán elhunyt szüleidért vagy esetleg azokért, akikre senki sem gondol. Dicséretes dolog halottaink sírját virággal díszítenünk, de inkább használ, ha imádkozunk -- és misét mondatunk -- lelkük üdvéért. * Imádság elhunytért Uram, vigasztalj meg engem, hogy ne úgy szomorkodjam, mint azok, akiknek nincs reménységük! Mert tudom, Üdvözítôm, hogy te legyôzted a halált; aki tebenned hisz, nem hal meg örökre, és a tünékeny élet, mint pillanatnyi álom, csak átmenetül szolgál a jövô életbe. Azt is tudom, hogy azok a kötelékek, amelyeket te magad fontál, és azok az érzelmek, amelyeket megáldottál, megszűnhetnek egy idôre a földön, de újra fölélednek az égben, ahol még jobban szeretünk, mert csak benned szeretünk, Istenem! Fogadd tehát országodba, jóságos Atya, akit szeretek; bocsásd meg hibáit, légy hozzá irgalmas, adj neki örök békét! Nekem pedig add meg a kegyelmet, hogy a szenvedés által megszentelve egykor ismét együtt lehessek azokkal, akiket annyira szerettem, és veled, Istenem, akit mindennél jobban kell szeretnem! Ámen. Meghalt szülôkért Örök, mindenható Isten, aki azt parancsolod, hogy szüleinket tiszteljük, gyermeki bizalommal járulok hozzád és kérlek, szabadítsd meg édesapámat (édesanyámat, testvéremet...), aki talán még a tisztítóhelyen szenved! Jóságos Atyám, bocsásd meg bűneit, amelyek közül talán akárhánynak én is okozója lehettem. Emlékezzél meg, Uram, a gyermeki hűségrôl, szeretetrôl és engedelmességrôl, amelyet szent Fiad e földön gyakorolt, a szeretet ama szolgálatairól, amelyeket boldogságos Anyjának s akaratod szerint minden embernek tett. Erre a szeretetre kérlek, könyörülj édesapámon (édesanyámon...), és fogadd be ôt mennyei dicsôségedbe. Ámen. Meghalt hívekért Üdvözítô Jézus Krisztus! Kérünk téged, fogadd országodba híveidnek lelkét, akikért szent véredet kiontottad. Emlékezzél meg, Uram, hogy gyarló az emberi természet, és olyanok vagyunk, mint a mezei virágok, melyek hamar elhervadnak, és a szél könnyen széthordja szirmaikat. Te, aki a keresztfán meghallgattad a hozzád folyamodó jobb latort, és a paradicsom örömét ígérted neki, hallgasd meg híveid kiáltását is, és kegyelmesen oldozd föl e világból kimúlt szolgáid lelkét minden bűnök kötelékétôl, hogy a föltámadás dicsôségében a választottak között részesüljenek az örök életben. Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat, és az örök világosság fényeskedjék nekik! Ámen. (Sík--Schütz Imádságoskönyve nyomán) Miatyánk Isten, mindeneknek Atyja, kihez hajlunk, mint fű a Nap felé, az én szívem kétség nem szorongatja, midôn indulok végórám elé. A halál nékem nem fekete börtön, nem fázlaló, nem is rút semmiképpen: egy ajtó bezárul itt lenn a földön, s egy ajtó kinyílik ott fenn az égen -- ez a halál. Gárdonyi Géza {kép} Útban a ,,Mischabel Dóm'' csúcsa felé (Tálos Zoltán felvétele) ======================================================================== Istennel a dicsôségben Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétôl nektek készített országot! (Mt 25, 34) Valahol lenni kell egy lakomának, Hova hivatalos, kit idelenn Halálba űzött az éhség, a bánat, A reménytelen szerelem. Valahol lenni kell egy palotának, Hova bejáratos, kit idelenn Minden örömbôl és fénybôl kizártak, S elhullt a rögös útfelen. Valahol lenni kell egy orgonának, Melyen majd egyszer befejezhetem a dallamot, mely itt halálba bágyadt, S amely az életem nekem. Juhász Gyula Földi életünk minden küzdelme, minden sikere és kudarca mögött valahol a lelkünk mélyén ott lappang a csillapíthatatlan vágyakozás, hogy egyszer letehessük fegyvereinket, s végre megpihenve hazaérkezhessünk egy közösségbe, ahol nincs többé ellenségeskedés, nincs többé gyűlölet, nincs gyanakvás, irigység és egymástól való örökös rettegés... Nincs a földnek egyetlen embere sem, aki ne vágyna olyan világ után, ahol az emberek bizalomban és ôszinte testvéri egyetértésben élnek egymással. Nincs a földön egyetlen lélek sem, aki ne vágyna egy minden veszélytôl védô, biztos oltalom szárnyai alá. Nincs szív, mely ne sóvárogna a végleges, örök otthon melegsége után. És az Isten majd Letöröl szemünkrôl minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás... (Jel 21, 4) Mennyei Atyám! Végtelen hálával köszönöm neked, hogy életre hívtál, s meghívsz boldogító színed látására, a számomra örök idôk óta készített hazába. Tudom, te azok elôtt nyitod meg ennek az országnak kapuit, akik sokat fáradoztak azon, hogy már itt a földön elviselhetôbb, szebb, boldogabb legyen az élet; akik vállalták, hogy az evangélium szellemében élnek. Te ismered, Uram, egész életemet, minden kudarcomat, bukásomat, sikeremet és gyôzelmemet, szívem legrejtettebb titkait, s te fogod majd elbírálni, vajon rászolgáltam-e hozzám való végtelen jóságodra. Légy hozzám akkor irgalmas, kérlek, hisz tudod, hogy botlásaim, idôleges megalkuvásaim nem az irántad való hűtlenségbôl, hanem gyöngeségbôl fakadtak. Az örökkévalóság szemszögébôl nézve már szinte csak egy pillanat választ el attól, hogy színed elé kerüljek, és számot adjak földi sáfárkodásomról. De addig is, amíg ez a pillanat elérkezik, minden erômmel arra törekszem, hogy tanúságot tegyek rólad, hogy egyedül téged szeretve, egyedül benned remélve érdemes élni... Hogy majd amikor földi pályámat bevégeztem, az evangéliumi példabeszéd szerint e szavakkal fogadhasd lelkemet: Jól van, te hűséges, derék szolga. Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. (Mt 25, 21) * Nagyon kérem, halálom után a szószékrôl hirdessék művésztársaimnak, volt kedves közönségemnek és minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni! Ez az egyedüli, igazi érték itt, ami odaát az örökkévalóságban, Isten színe elôtt is megmarad. Mert van örökkévalóság! Van örök élet! Van lélek! Jávor Pál végrendeletébôl * Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, Istenem, Istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomorú nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dôltek, épültek az oltárok. Köszönöm az értem vetett ágyat, Köszönöm neked az elsô sírást, Köszönöm tört szívű édesanyámat, Fiatalságomat és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, Istenem, Istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm. Ady Endre Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják ôket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert ôk meg- látják az Istent. Boldogok a békességben élôk, mert Isten fiainak hívják majd ôket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és minden rosszat fognak rátok. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok. Krisztus tanítása (Mt 5, 3--12) Jöjjetek, Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétôl nektek készített országot. Éhes voltam, és ennem adtatok. Szomjas voltam, és innom adtatok. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és fölruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy fölruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek: amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Krisztus szavai az utolsó ítéletrôl (Mt 25, 34--40) * Uram, ahogy akarod, úgy haljak meg, Uram, amilyennek akarsz, olyan legyek. Adj műremeket vagy kis cserepet, Fogadj üdvözlô csókkal, vagy dobj rám követ, Csak segíts épp ott, ahová küldesz! Lángtengerbe állíts vagy vízörvénybe, Lépjek virágos rétre, feküdjem vérben: Jó lesz, csak legyek Atyám kezében! R. J. Sorge (Krassói Ferenc fordítása) Mi ez az evilági élet? Egy kis göröngy a lét Himalájához képest! Egy pillanat az évmilliárd mellett! Nem ott kezdôdik-e az igazi Valóság a Nagy Kapun túl? Micsoda távlatok nyílnak majd meg ott elôttünk! Micsoda űrökbe pillantunk majd bele! Micsoda mélységekbe és magasságokba szédül bele tekintetünk! Micsoda fényözönöket fogunk látni... Törpék és hangyák, mi... hogyan fogjuk szégyellni, hogy idelenn, a Nagy Kapun innen (vagy ahogyan ott majd megint mondani fogjuk: túl), olyan szörnyű nagynak értékeltük a semmit, és olyan értetlenül ráztuk le figyelmünkrôl az igazán nagyot. Mi van a Nap Kapun túl? Te vársz ott miránk, te egyedül! A többi semmi tehozzád képest. Mennyország, szentek egyessége, viszontlátás, egymásra borulás, örök ujjongás, paradicsomkert, amelyben boldogan járunk, mint Fra Fiesole édenképein a szentek... Nem! Mindez semmi tehozzád képest; te egyedül is mennyország vagy, duzzadó élet és bűvölô báj, örökre felajzó, el nem engedô, örökre betöltô, a boldogságnak sikoltó fokaira emelô szépség... Ó, bocsáss meg, hogy valaha mást is szerettünk, mint téged! Bangha Béla * Én átrohantam sok-sok ajtón, minden éhségben Ôt óhajtom, mert minden megszomorítottak reménye, Krisztusom, kopogtat. Utolsó ajtó Ô: mögötte vár a Boldogság. Mindörökre. Mécs László ======================================================================== Az újszövetségi Szentírás könyvei és azok rövidítése Máté evangéliuma (Mt) Márk evangéliuma (Mk) Lukács evangéliuma (Lk) János evangéliuma (Jn) Apostolok Cselekedetei (ApCsel) Rómaiaknak írt levél (Róm) Korintusiaknak írt I. levél (1 Kor) Korintusiaknak írt II. levél (2 Kor) Galatáknak írt levél (Gal) Efezusiaknak írt levél (Ef) Filippieknek írt levél (Fil) Kolosszeieknek írt levél (Kol) Tesszalonikaiaknak írt I. levél (1 Tesz) Tesszalonikaiaknak írt II. levél (2 Tesz) Timóteusnak írt I. levél (1 Tim) Timóteusnak írt II. levél (2 Tim) Titusznak írt levél (Tit) Filemonnak írt levél (Filem) Zsidóknak írt levél (Zsid) Szent Jakab levele (Jak) Szent Péter I. levele (1 Pt) Szent Péter II. levele (2 Pt) Szent János I. levele (1 Jn) Szent János II. levele (2 Jn) Szent János III. levele (2 Jn) Szent Júdás levele (Júd) Jelenések könyve (Jel) ======================================================================== Utószó helyett Jóságos Atyám! A te elôrelátó gondviselésed nélkül sohasem jöhetett volna létre ez a könyv. Úgy illik tehát, hogy köszönetet mondjak sorsom irányításáért és azokért az emberekért, akiket hozzám küldtél. Ezek közül mindenekelôtt és leghálásabban köszönöm neked egykori lelki vezetômet, aki jó két évtizeddel ezelôtt elhozta betegágyamhoz Lelotte atya kitűnô könyvét, a RABBONI-t. Új világ tárult akkor elém, új utak nyíltak meg a hozzád való közeledésben. A te akaratod volt, Atyám, hogy megszülessen a gondolat: a veled való beszélgetésnek e korszerű formáit meg kell ismertetnem magyar anyanyelvű keresztény testvéreimmel is. Köszönöm, Uram, hogy nem maradtam meg a szándéknál, hanem minden visszahúzó erô ellenére és a megjelentetés legcsekélyebb kilátása nélkül mégis hozzáláttam a mű átdolgozásához, s néhány év múlva letehettem eléd a magyar változatot, amely akkor a Beszélgetés a Mesterrel címet kapta. Kísérd, Uram, áldásoddal mindazokat, akiknek közreműködése annak idején elengedhetetlen föltétele volt a sikernek. Az azóta elmúlt idôszak azonban megmutatta, Uram, hogy híveid -- különösen a fiatalok -- egyre újabb és újabb utakat, módokat, kifejezéseket keresnek a hozzád és egymáshoz való közeledésben. Köszönöm neked, hogy keresztény testvéreimnek segítségére lehettem, s közreműködésem révén gyermekeid e könyvet fölhasználva a mai idôkhöz inkább illô formában beszélgethetnek veled, mennyei Atyánkkal, a mi Urunk Jézus Krisztussal, valamint a Boldogságos Szűzzel és a szentekkel. Te tudod, Uram, hogy ebben a megváltozott követelményeket igénylô munkában milyen sokat köszönhetek barátaimnak, ismerôseimnek és elsôsorban családomnak. Adj, Uram, e könyv társszerzôjének, az idôközben elhunyt Fernand Lelotte atyának örök békét és üdvösséget. Váljék színed elôtt boldog részesévé azoknak az örömöknek, amelyekrôl földi életében ezeken az oldalakon oly nagy buzgalommal és alázattal írt! Az ô nevében és vele együtt kérlek téged, Uram, olvasóinkért. Add, hogy a mag, amely közreműködésünk révén hullik szívükbe, jó talajra jusson, bô termést hozzon. Növekedjék bennük a te országod, s legyen ez a világ általuk napról napra elviselhetôbb, szebb és egy kicsit boldogabb is... És áldj meg Uram, engem is, bocsásd meg gyöngeségeimet, s ne engedd, hogy valaha is eltérjek arról az útról, melyet másoknak oly jó szívvel ajánlottam e könyv lapjain. Tartsd meg szeretteimet éltetô közelségedben, rendelj mindannyiunk, zarándok egyházad minden gyermeke mellé hűséges társakat, megértô szíveket, hogy egymás kezét fogva soha el ne tévedjünk, hanem egymást segítve és mindig szeretve érkezzünk majd el hozzád, mennyei Atyánkhoz. Ebben reménykedik egyszerű szolgád, ezt kéri tôled minden imájával: Komló, 1982. április 16. Hetényi Varga Károly ======================================================================== Családunk ünnepei Szüleim házassági évfordulója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Édesanyám születésnapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . névnapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Édesapám születésnapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . névnapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Keresztelésem napja, keresztszüleim neve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Elsô szentáldozásom napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bérmálásom napja, bérmaszüleim neve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Testvéreim születésnapja, névnapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egyházi esküvônk évfordulója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Feleségem születésnapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . névnapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Férjem születésnapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . névnapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gyermekeink születésnapja és keresztelésének napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ======================================================================== Névmutató -- A -- Ady Endre (Érmindszent, 1877--1919, Bp.). Költô. Istennel, önmagával és a magyar sorskérdésekkel vívódó lélek. 135, 282, 428, 556 Ágoston, Szent (Tagaste, 354--430, Hippo). A keresztény ókor teológusa, a négy nagy nyugati egyháztanító egyike. Legolvasottabb könyve a Vallomások. 65, 165, 273 Aquinói Szent Tamás (Roccasecca, 1226--1274, Fossanova). Domonkos-rendi szerzetes, skolasztikus bölcselô. A keresztény teológia tudományos megalapozója. 245 Aranyszájú Szent János (Antióchia, 344--407, Komana). Püspök és egyháztanító. Konstantinápolyi pátriárka. Mint lelkipásztor és hitszónok az egyháztörténelem kimagasló alakjai közé tartozik. Reformtevékenysége miatt a császár száműzetésbe küldte. 234 Arató Miklós Orbán (Pécs, 1923--). Ciszterci szerzetes. 1990 szeptemberétôl hittanár a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban. 520. Assisi Szent Ferenc (Assisi, 1182--1226, Assisi). A róla elnevezett ferences rend megalapítója. Az önkéntes szegénységet, a derűs lemondást hirdette. 54, 465 -- B -- Babits Mihály (Szekszárd, 1883--1941, Bp.). Költô, író, esztéta. Virtuóz műfordító. 65, 248, 299, 320 Balássy László (Bp., 1928--1990, Bp.). Költô, műfordító, újságíró. Az Új Ember c. katolikus hetilap belsô munkatársa volt. 33, 131 Balczó András (Kondoros, 1938--). ,,Minden idôk egyik legeredményesebb magyar sportolója...'' Többszörös világ- és olimpiai bajnok. 1973-ban könyv jelent meg róla. 1976-ban Küldetés címmel filmet készítettek életérôl. 13, 364 Bangha Béla (Nyitra, 1880--1940, Bp.). Jezsuita. Író, hitszónok, publicista. A harcos katolicizmus képviselôje. 559 Belon Gellért (Füzesabony, 1911--1987, Pécs). Teológiai tanár, publicista, jánoshalmi plébános. A Szentszék 1959-ben kinevezte pécsi segédpüspöknek. 1982-ben szentelték püspökké. A pártállam nem engedte elfoglalni állomáshelyét. 454 Berencz Ádám (Apatin, 1898--1968, Kalocsa). Lelkipásztor, hitszónok. A Die Donau c. német nyelvű, náciellenes katolikus hetilap fôszerkesztôje. A Gestapo 1944-ben letartóztatta. 320 Bernát, Szent (Dijon, 1090--1153, Clairvaux). Egyháztanító. A ciszterci rend legnagyobb szentje és szervezôje. 260 Berzsenyi Dániel (Egyházashetye, 1776--1836, Nikla): Költô, a latin ódaköltés mestere. 52 Bódás János (Tác, 1905--1987, Székesfehérvár). Költô, református lelkész. 1936-tól a Szombathelyi Reformátusok Lapjának szerkesztôje. 482 Bogner Mária Margit (Melence, 1905--1933, Érd). Testi szenvedéseit egész életében hôsiesen viselô apáca. 275 Bonhoeffer, Dietrich (Boroszló, 1906--1945, Flossenburg). Evangélikus teológus. 1943-ban koncentrációs táborba hurcolták, 1945-ben kivégezték. 124 Boros László (Bp., 1927--1981, Cham). Teológus. Svájcban élt. Több tanulmánya magyarul is megjelent. 32, 437 Bulányi György (Bp., 1919--). Piarista szerzetes, magyar-német szakos tanár, a Bokor-mozgalom elindítója. A ,,népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés'' vádjával 1952-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Az egyházi hatóságok hosszú idôre eltiltották a nyilvános papi működéstôl. Rehabilitálták. 468 -- C -- Cardonnel, Jean (Figeac, 1921--). Francia domonkos rendi szerzetes. 186 Chesterton, Gilbert Keith (London, 1874--1936, London). Angol költô, regényíró. Több könyve magyarul is megjelent. 1922-ben áttért a katolikus hitre. 422 Claudel, Paul (Villeneuve-sur-Frere, 1868--1955, Párizs). ,,Francia újkatolikus költô és fôképp drámaíró. Hosszúsorú szabad versei a modern lélek furcsa és izzó áhítatát fejezik ki.'' (Szerb Antal) 257 Csorba Gyôzô (Pécs, 1916--1995, Pécs). Költô, műfordító. A Jelenkor c. folyóirat fômunkatársa volt. 429 -- D -- Day, Dorothy (1897--?) 189. Deák Ferenc (Söjtör, 1803--1876, Bp.). Politikus, jogtudós, ,,a haza bölcse''. Életének fôműve az 1867-es kiegyezés az osztrák császári udvarral. 402 Delp, Alfred (Manheimm, 1907--1945, Berlin--Plötzensee). Jezsuita. Teológus, szociológus. 1942-ben csatlakozott egy náciellenes csoportosuláshoz. 1944-ben letartóztatták és halálra ítélték. 84 Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics (Moszkva, 1821--1881, Szentpétervár). Regényíró. ,,A szegények, betegek, megalázottak és megszomorítottak írója.'' 96 -- E -- Eperjes Károly (Hegykô, 1954--). Színművész. 1999-ben Kossuth-díjat kapott. 278 Erasmus, Rotterdami (Rotterdam, 1469--1536, Basel). Holland teológus, az európai humanizmus képviselôje. 184 -- F -- Follerau, Raoul (Nevers, 1903--1977). Filozófiát tanult a párizsi Sorbonne-on. ,,A felebaráti szeretet csavargója.'' Életét a szegények, betegek, fôként a leprások megsegítésére szentelte. 191 Frank, Anna (Frankfurt a. Main, 1929--1945, Bergen--Belsen). Zsidó származása miatt szüleivel együtt koncentrációs táborba hurcolták. Amszterdami rejtekhelyükön talált naplóját ötvenhat nyelvre lefordították, majd színpadra és filmre vitték. 120 -- G -- Galántai Mária (Bp., 1945--1989, Bp.). Újságíró. Az Új Ember belsô munkatársa volt. 148 Gárdonyi Géza (Agárd, 1863--1922, Eger). Író, költô. Szenvedélyes igazságkeresô. Néhány költeménye az Istenre találás boldog megnyugvását tükrözi. 138, 356, 550 Giczy György (Bp., 1953--). Újságíró, a Kereszténydemokarata Néppárt elnöke. Az Új Ember belsô munkatársa volt. 1990--1994-ig országgyűlési képviselô. 81, 321 Gonzága Szent Alajos (Castiglione, 1568--1591, Róma). Jezsuita. A római pestisjárvány idején hôsies önfeláldozással ápolta a betegeket. Maga is a járvány áldozata lett. A tanulóifjúság védôszentje. 273 -- H -- Hajdó István (Bogárfalva, Udvarhely vm., 1942--). 1985 óta plébános- fôesperes Gyergyószentmiklóson. 328 -- I -- Ijjas Antal (Szentgotthárd, 1906--1980, Bp.). Író, egyháztörténész. A katolikus szellemű történelmi regényírás mestere. A Vigilia és az Új Ember munkatársa volt. 194, 321 Illyés Gyula (Rácegrespuszta, 1902--1983, Bp.). Költô, drámaíró, műfordító, esszéista. 31 Irwin, James (Pitsburg, 1930--). Amerikai űrhajós. 56 István, Szent (969--1038). A keresztény magyar államiság megalapítója. Épen maradt jobbját Budapesten, a róla elnevezett bazilikában ôrzik. 318 -- J -- Jakubinyi György (Máramarossziget, 1946--). 1994-tôl a gyulafehérvári (erdélyi) római katolikus egyházmegye érseke, 1991-tôl örmény apostoli kormányzó. 316 János, XXIII. pápa (Sotto il Monte, 1881--1963, Róma). Parasztszülôk gyermeke. Eredeti nevén Angelo Giuseppe Roncalli. A belsô megújulást célzó II. Vatikáni Zsinat elindítója. 79 János Pál I. pápa (Forno di Canale, 1912--1978, Róma). Eredeti nevén Albino Luciani. Pápasága 33. napján szívszélhűdésben meghalt. 171 János Pál II. pápa (Wadowice, 1920--). Eredeti nevén Karol Wojtyla. Az elsô lengyel pápa az egyház történetében. 192, 325, 471, 534 Jávor Pál (Arad, 1902--1959, Bp.). A két háború közti moziközönség egyik legkedveltebb filmszínésze. A Nemzeti Színház tagja volt. A nyilasok 1944-ben Sopronkôhidára hurcolták. 555 Jókai Mór (Komárom, 1825--1904, Bp.). A legnépszerűbb regényírónk. 422 József Attila (Bp., 1905--1937, Balatonszárszó). A proletársors költôje. Élete telve nyomorral, nélkülözéssel, megaláztatással, meg nem értéssel. 56, 425 Juhász Gyula (Szeged, 1883--1937, Szeged). Költô, újságíró. Eredetileg latin-magyar szakos tanár. ,,Mélységesen magyar és mélyen vallásos szellem, a szenvedô magyar föld és a megváltást váró nép költôje.'' (Új Idôk Lexikona) 522, 553 -- K -- Kalkuttai Teréz Anya (Skopje, 1910--1997). Eredeti nevén Agnes Gonxha Bojaxhio. Albán származású missziós nôvér. Indiában működött. 1979-ben Béke Nobel-díjat kapott. 190, 250 Kálló Ferenc (Szeged, 1894--1944, Bp.). Tábori esperes, a budapesti 11. sz. Helyôrségi Kórház lelkésze. A háború utolsó évében tevékenyen részt vett az üldözöttek mentésében és az ellenállási mozgalomban. Nyilas keretlegények a budakeszi erdôben meggyilkolták. 181 Kaszap István (Székesfehérvár, 1916--1935, Székesfehérvár). Jezsuita novícius. A testi szenvedés és Isten akaratában való megnyugvás hôse. Sírja Székesfehérvárott a Prohászka-templomnál. 527 Katona Nándor (Szeged, 1930--1996, Szeged). Tiszaszigeti plébános, szentszéki bíró. A pártállam évtizedeiben börtönbüntetésre ítélték. 1990-tôl püspöki helynök. 294, 303 363 Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759--1831, Széphalom). Költô, író, nyelvújító. A Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt hét évig ült börtönben. 520 Kempis Tamás (Kempten, 1379--1471, Zwolle). Ágostonrendi kanonok. Német misztikus. Híres műve a Krisztus követése. 23 Klaus, Thomas, 338 Koszterszitz József (Újpest, 1879--1970, Kalocsa). Írói álnevén Koszter atya. Ismertebb ifjúsági könyvei: Kamaszok; Kérdôjelek a fiúszívekben; A kemény parancs; Lurkó; Iluska; Fulgur. 435 Krassói Ferenc (Budapest, 1912--1981, Pécs). Magyar-olasz-francia szakos középiskolai tanár. 13, 558 Küng, Hans (Sursee, 1928--). Svájci származású teológus. A fundamentális teológia professzora. Részt vett a Vatikáni Zsinat munkájában. 188 -- L -- Langbehn, Julius (Hadersleven, 1851--1907, Rosenheim). Író, kultúrkritikus, konvertita. 13 Lantos-Kiss Antal (Nagytétény, 1900--1973, Sopron). Püspöki tanácsos. Ifjúsági író. 487 Lénárd Ödön (Bp., 1911--). Piarista szerzetes, történelem-latin szakos tanár. A háború után az Actio Catholica titkára. 1955-tôl a kismarosi nôvérek lelkésze. A kommunista diktatúra évtizedeiben 18 és fél évet töltött börtönben, ebbôl 14 évet a nôvérek mellett végzett lelkipásztori munkája miatt. VI. Pál közbenjárására szabadult. Börtönben cigarettapapírra írt verseit Rácsosztotta ég címmel adta közre. Eleinte csak szamizdatban megjelent munkáit -- Só (1981); Mécs (1982); Só és mécs (1984) -- a rendszerváltozás után a Márton Áron Kiadó adta ki. 194 Lipp László (Bp., 1948--). Esztergomi egyházmegyés áldozópap. A Magyar Rádió Vasárnapi Újság c. adásainak munkatársa. 327 Lippert, Peter (Altenricht, 1879--1936, Locarno). Jezsuita. Teológus, író. A Stimmen der Zeit c. nyugatnémet katolikus folyóirat munkatársa volt. 253 Loyolai Szent Ignác (Loyola, 1491--1556, Róma). A Jézus Társasága (jezsuiták) megalapítója. Lelkigyakorlatai ma is mintául szolgálnak. Jelmondata: Mindent Isten nagyobb dicsôségére! 59, 61, 166, 253 Lukács György (Bp., 1885--1971, Bp.). Marxista filozófus, irodalomtudós. 126 Luther Márton (Eisleben, 1483--1546, Eisleben). Hitújító, a német protestantizmus elindítója. Eredetileg ágostonrendi szerzetes. A wittenbergi egyetem tanára volt. A katolikus egyházon belül tapasztalt visszásságok csalódással töltik el, ezért az egyházat meg akarta reformálni. A pápa kiközösítette. 232 -- M -- Magyar Ferenc (Ipolygalsa, 1916--). Író. Az Új Ember c. katolikus hetilap felelôs szerkesztôje volt. 185 Márton Áron (Csíkszentdomonkos, 1896--1980, Gyulafehérvár). 1939-tôl Erdély püspöke. A fennmaradásért küzdô erdélyi magyarság vezéralakja, a keresztény helytállás példaképe, székely híveitôl rajongva szeretett fôpap. Megalkuvást nem ismerô elvhűségéért éveket töltött börtönben, majd háziôrizetben. 14, 490 Mauriac, François (Bordeaux, 1885--1970, Párizs). Francia katolikus regényíró, publicista, politikus. A háború alatt részt vett az ellenállásban. Több műve magyarul is megjelent. 1952-ben Nobel-díjat kapott. 421 Mécs László (Hernádszentiván, 1895--1978, Pannonhalma). Premontrei szerzetes. A két háború közti magyar katolikus értelmiség népszerű költôje. 1945 után bebörtönözték. 106, 324, 559 Mensáros László (Bp., 1926--1993, Bp.). Színművész. A Kossuth-díj és számos művészi kitüntetés birtokosa. 1949--51-ig és 1961--64-ig politikai okokból bebörtönözték. 354 Merton, Thomas (Prades, 1915--1968, Bangkok). Trappista szerzetes. Amerikai katolikus író. Művei közül több magyarul is megjelent. 80, 381, 528 Mindszenty József (Csehimindszent, 1892--1975, Bécs). Magyarország bíboros hercegprímása, A nyilasok 1944-ben internálták. A kommunista hatóságok 1948-ban letartóztatták, és 15 év börtönre ítélték. 1956-ban a forradalmárok kiszabadítják. Az újabb orosz megszállás elôl az USA budapesti követségre menekül. 1971-ben -- a pártállam nyomására -- Bécsbe távozik. 62 Móra Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1879--1934, Szeged). Író. Az alföldi parasztság sorsának hű ábrázolója. Írásait mély humanizmus és emberszeretet jellemzi. 82 -- N -- Newmann, John Henry (London, 1801--1890, Birmingham). Angol bíboros, teológus, író.15 Nyíri Tamás (Igal, 1920--1994, Bp.). Teológus. A budapesti Pázmány Péter Római Katolikus Hittudomány Egyetem filozófia professzora. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. 15 -- Ö -- Ölbey Irén (Döge, 1902--1987, Döge). Író, költô, műfordító, eredetileg tanítónô. Több katolikus lap munkatársa volt. 143 -- P -- Pál, VI. pápa (Concesio-Brescia, 1897--1978, Róma). Eredeti nevén Giovanni Battista Montini. 459 Papp Lajos (Aranyosgadány, 1948--). Szívsebész, a Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora. 521 Papp-Váry Elemérné (Rozsnyó, 1881--1923, Bp.). Költô. Hitvallás c. versének könyvünkben közölt elsô szakaszát Szabados Béla zenésítette meg. 328 Pázmány Péter (Nagyvárad, 1570--1637, Pozsony). Bíboros, esztergomi érsek. A Jézus Társasága tagja. A magyar katolikus megújulás vezéralakja. Kitűnô szónok, politikus, író. A magyar prózai nyelv egyik megteremtôje 51 Pereira, Alfonso (Hamburg, 1917--). Jezsuita. A Rabboni-t németre fordította és Jugend vor Gott címmel kiadta. Újabb nagy sikerű imakönyve a Jugend mit Gott. 187, 233 Petôfi Sándor (Kiskôrös, 1823--1849, Segesvár). A szabadságharc költôje, a XIX. sz. legnagyobb magyar forradalmi lírikusa. Verseit a világ számos nyelvére lefordították. 126 Pius, XII. pápa (Róma, 1876--1958, Castel Gandolfo). Eredeti nevén Eugenio Pacelli. 1944-ben fölemelte szavát a magyarországi fajüldözés ellen. 131, 274 Pro, Miguel (Guadalupe, 1891--1927, Mexikó City). Jezsuita. A mexikói keresztényüldözés vértanúja. 277 Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858--1927, Bp.): Székesfehérvári püspök, lelki vezetô, író, kiváló szónok. ,,Magyarország apostola és tanítója'' (sírfölirata). Lelkigyakorlataival, könyveivel a vallásos élet megújításának vezéregyénisége. Sírja fölé Székesfehérvárott templomot emeltek. 61, 64, 67, 79. 235, 276 Puszta Katona Sándor (Görgeted, 1911--1983, Leányfalu). Író, költô, esztéta, római katolikus lelkész. Az 1940-es évek elején a Magyar Rádió munkatársa volt. 97 -- Q -- Quoist, Michael (Le Havre, 1921--1998). Munkásból lett pappá. Ifjúsági lelkipásztor. Legismertebb magyarul is megismert művei: Így élni jó; Itt vagyok, Uram; Krisztus él; Dani naplója. 506 -- R -- Rahner, Karl (Freiburg i. Breisgau, 1904--1984, Innsbruck). Jezsuita teológus. A müncheni és innsbrucki egyetemen a dogmatika professzora volt. Részt vett a II. Vatikáni Zsinat munkájában. 66, 188 Rákóczi Ferenc, II. (Borsi, 1676--1735, Rodosto). Erdélyi fejedelem. A késôbb nevérôl elnevezett szabadságharc vezére. Hamvait 1906-ban a kassai dómban helyezték el. 319 Regôczi István (Látrány, 1915--). Váci egyházmegyés áldozópap. Az elhagyott árvák melegszívű pártfogója. Több száz gyermek számára létesített árvaházat. Védencei közül tízen választották a papi hivatást. A vallásüldözô diktatúra évtizedeiben többször bebörtönözték. Viszontagságokkal teli életét Isten vándora c. könyvében írta meg. 251 Róbert László (Pécs, 1926--). Újságíró, tv-riporter. 62 Romzsa Tivadar (Nagybocskó, 1911--1947, Munkács). A munkácsi görög katolikus egyházmegye püspöke. A szovjet titkosszolgálat egy megrendezett közúti balesettel akarta ôt megölni. Amikor ez nem sikerült, a kórházban megmérgezték. 62 Rónay György (Budapest, 1913--1978, Bp.). Költô, író, műfordító, esszéista. 1969-tôl a Vigilia c. katolikus havi folyóirat felelôs szerkesztôje volt. 94, 257, 427, 447 -- S -- Saint-Exupéry, Antoine de (Lyon, 1906--1944). Francia pilóta. Író. A kis herceg szerzôje. 416 Salkaházi Sára (Kassa, 1899--1944, Bp.). Tanítónô, könyvkötômunkás, publicista, novellaíró. 1929-tôl a Szociális Testvérek Társaságának tagja. Az üldözöttek rejtegetése miatt nyilas keretlegények elhurcolták, és a Duna-parton megölték. 397, 545 Schneider, M. G. 81, 121 Schneider, Reinhold (Baden-Baden, 1903--1958, Freiburg i. Breisgau). Költô, regényíró, elbeszélô, drámaíró, esszéista, történész, kultúrfilozófus. Konvertita. A katolikus szellemi ellenállás vezéralakja a hitleri Németországban. 71 Schütz Antal (Kistószeg, 1880--1953, Bp.). Piarista szerzetes. Filozófus, a dogmatika tanára a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Megteremtette a magyar teológiai szakirodalom modern nyelvezetét. 31 Sík Sándor (Bp., 1889--1963, Bp). Piarista rendfônök. Költô, műfordító, irodalomtörténész. 1946-tól a Vigilia felelôs szerkesztôje. 54, 60, 90, 166, 280, 368, 397, 432, 437, 489, 509 Sonnenschein Carl (Düsseldorf, 1876-1929, Berlin). Szónok, újságíró, szervezô. ,,Berlin apostola''. 102 Sorge, Reinhard Johannes (Berlin-Rixdorf, 1892--1916, Albaincourt). Költô, expresszionista drámaíró. Konvertita. Harctéren esett el. 558 Suenens, Leo Jozef (Ixelles, 1904--). Belga teológus. 1962-tôl bíboros, Brüsszel érseke. 71, 110, 122 Sulyok Elemér (Mátészalka, 1941--). Bencés szerzetes, teológus. A pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi Fôiskola igazgatója. 104 Szennay András (Budapest, 1921--). Bencés szerzetes. 1973-tól pannonhalmi fôapát. 174 Szent-Györgyi Albert (Bp., 1893--1986, Woods Hole, Massachusett). Orvos, kémikus, egyetemi tanár. 1937-ben Nobel-díjat kap. 1947-tôl különbözô amerikai egyetemeken tanított. 55, 128, -- T -- Thomas, Klaus 358 Tiefenthaler József (Lakompak, 1884--1951, Esztergom). 1915-tôl a bécsi Pázmáneum spirituálisa. 1926-tól a budai Szent Imre Kollégium rektora. 1944-ben a Gestapó letartóztatta. Börtönélményeit Sötét napok c. könyvében örökítette meg. 270 Tóth Árpád (Arad, 1886--1928, Bp.). Költô, műfordító. Az impresszionista költészet század eleji képviselôje. 535 Tóth Tihamér (Szolnok, 1889--1939, Bp.). Egyetemi tanár, veszprémi püspök. Levelek diákjaimhoz c. könyvsorozatán nevelkedett a két világháború közti Magyarország értelmiségi ifjúsága. 326 -- V -- Váci Mihály (Nyíregyháza, 1924--1970, Hanoi). Költô, műfordító, publicista. Eredetileg tanító. 285 Vanier, Jean (Kanada, 1928--). 100 Varga Borbála (Szécsény, 1932--). 1961--1987-ig ápolónô Komlón. 381, 540 Varga Károly József (Komló, 1962--). Középiskolai matematikatanár Budapesten. 450 Varga Péter Pius (Komló, 1961--). Magyar-német-lengyel szakos tanár. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem német tanszékének adjunktusa. 311 Vargha Károly dr. (Szentlászló,1914--1993, Pécs). Magyar-német- történelem szakos tanár, tanszékvezetô a pécsi Tanárképzô Fôiskolán. Műfordító, néprajzkutató. Imakönyvünk korábbi kiadásaiban Virágh Károly néven szerepel. 67, 71, 415, 422 Várszegi Asztrik (Sopron, 1946--). Bencés szerzetes, püspök, pannonhalmi fôapát. 488, 489 Vianney Szent János (Dardilli, 1786--1859, Ars). Lelkipásztor, híres gyóntató. 521 Víz László (Bp., 1928--). Író, műfordító. Az Ecclesia Szövetkezet munkatársa. 185 -- W -- Waigand József (Bp., 1912--1993, Bp.). A Hittudományi Akadémia magántanára volt.48, 353, 504 ======================================================================== Tárgymutató -- A -- A ,,nem imádkozó'' imája 164 A szentmise mint áldozat 235 A virágtalan, gyümölcstelen ágtól 432 Adni kell 190 Ahogy az élet bonyolódott 376 Ahogy látóköröd tágul 348 Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe 91 Ajánlott könyvek 351 Akár vonaton utazunk 454 Akaratképzés, önuralom 405 Akaratod 357 Akaratod felajánlása 360 Aki a világ kovásza akar lenni 445 Aki Istennek eszköze 139 Akiknek pedig semmiféle vallásuk 459 Áldozat liturgiája 213 Alkonyatra 141 Állj a legelsô vonalba 433 Anyai hivatás 400 Ápolónô imája betegeiért 540 Apostoli hitvallás 45 Apostoli lelkületért 274 Assisi Szent Ferenc Naphimnusza 54 Asztali imák 115 Atya fölségérôl 51 Atya, Fiú, Szentlélek 21 Atyához 49 Az égrôl legurult a nap 143 Az esdeklô 71 Az Isten küld, testvéreim, tinéktek 489 Azt az embert nevezem optimistának 421 -- B -- Ballagók imádsága 346 Bánat és erôs fogadás 417 Barátaidért 330 Barátság -- szerelem 398 Barátság 329 Bérmálás szentsége 438 Beteg áldozása 538 Beteg édesanyáért 537 Beteg gyermek imája 527 Betegek Anyja 537 Betegek szentsége 542 Betegségben 525 Bizalom 57 Boldogok a lélekben szegények 557 Boldogok vagytok 169 Bűn 154 Bűnbeesés után 275 -- C -- Célkitűzés 357 Cigánygyermek imája 314 Család 388 Családapa imádsága 504 Csúnya ember imádsága 294 Csütörtök 92, 130 -- D -- Dél van 257 Diákjaimért 462 -- E -- Egész nap Isten közelében 77 Egy úton Krisztussal 60 Egyedül a szenvedésben és a halálban 507 Egyház anyja 273 Egyház élô tagjaként 383 Egyház szolgálatában 443 Egyházért és pásztoraiért 177 Egyházközségünkért 462 Egymásért 9 Egymásra találni 372 Élek 7 Elesett hôsökért 321 Életed fölajánlása 544 Életgyónás 431 Élethez való bátorságért 444 Életünk célja 7 Elhagyatva 331 Elhagyottan 337 Élj a kegyelemben 24 Elmélkedô imádkozás 144 Elmélyült elmélkedés 146 Éltetô levegô 30 Emberek szépségérôl 294 Emlékezzél meg 260 Én átrohantam sok-sok ajtón 559 Én Jézusom, te nem gyűlölted 522 Én vagyok a világosság 29 Erdélybe utazók mottója 324 Erdélyi magyar testvéreinkért 323 Értelemfejlesztés 405 Értelmed 340 Értelmem Isten szolgálatában 342 Érzékszerveink 300 Érzékszerveink felajánlása 301 És az ige testté lett 157 Esti himnusz 119 Esti ima 118 Étkezés elôtt 115 Étkezés után 116 Eucharisztia 248 -- F -- Fájdalmas Anyához 277 Fantázia kell 122 Fáradt ember keresztútja 514 Fehér fényben, fehér ruhában 60 Felajánlás 289 Felajánlás a Szűzanyának 290 Felajánlás Jézus legszentebb Szívének 523 Felebarátaink betegsége 536 Felebaráti szeretet 160 Felelôsség 451 Felelôsség a családért 498 Félénk ember imádsága 363 Feleség imája 501 Fény 448 Fiúk 398 Fiúk imádsága lányokért 334 Fogadd el, Uram 166 Fohászkodás 52 Folytonos áldozat 199 Fordulópont 22 Föld sója 451 Földi életünk minden küzdelme 554 -- G -- Gépkocsivezetô imája 472 Görögkatolikus szentmisébôl 230 Gyermekkeresztelés 40 Gyóntatószékben 423 -- H -- Ha elcsüggedtél 362 Ha férfi vagy 126 Ha gyakran látogatsz beteget 536 Ha mentôautó szirénáját hallod 545 Ha nehéz a várakozás 335 Hálaadás a bérmálás szentségéért 442 Hálaadás az akarat ajándékáért 359 Hálaadás az értelem adományáért 341 Hálaadás és elégtétel 430 Hálaadó imádság gyónás után 430 Hálaima a keresztség kegyelméért 42 Halál órájának elfogadásáért 545 Hálát adok, hogy itt a reggel 81 Hálátlanság elviseléséért 463 Hallgatásom 149 Halljad, világ, vallomásomat 106 Hangolom lelkem hegedűjét 150 Harc a tisztaságért 412 Házasság és család 476 Házasságkötés misén kívül 491 Hazaszeretet 317 Háziasság 400 Hétfô 83, 122 Hiszek a Szentlélekben 66 Hiszekegy 45 Hit 43 Hitbeli nehézségek 408 Hitellenes kísértések 410 Hitem az egyházban 172 Hitterjesztés 183 Hitünk elterjedéséért 183 Hivatás 406, 476 Hivatás felismeréséért 480 Hivatás örömei 477 Hogy mindannyian egyek legyünk 182 Hogyan imádkozzunk? 74 Hűség kegyelméért 361 -- I -- Ifjúsági napok 164 Igaz férjért 499 Igaz szívért 273, 305, 431 Igeliturgia 207 Így kell a szenvedést megbékélten fogadni 528 Ima, elmélkedés 385 Imádkozz mindenkor lélekbôl 69 Imádság elhunytért 548 Imádság jó feleségért 498 Imádság szünidôben 469 Imakönyved 76 Imanyolcad az újraegyesülésért 181 Irodai dolgozó imája 463 Iskola, közösség 389 Ismét belesikolt 105 Isten 162 Isten ajándékai 8 Isten barátai 17 Isten bennem él 26 Isten magányomban 153 Isten munkatársa 8, 443 Isten nyomdokán 152 Isten oltó-kése 535 Isten szép világában 301 Isten tervei 7 Isten, bennünk 10 Istenem -- mindenem 162 Istenem, szabadíts meg 509 Istenem, te a papi élet 487 Istennel a dicsôségben 551 Istenszeretet 153 Ítélet napján 457 Itt és most 380 Itt nyúlj feléje 97 -- J -- Játék elôtt 296 Jegyesek imája 338 Jelen vagy, Istenem 152 Jézus imája papjaiért 486 Jézus Szíve 523 Jézushoz imák 57 Jó halálért 544 Jöjj el, Szentlélek Úristen 63 Jöjj, kegyosztó Istenünk 65 Jövô a hívôké 131 -- K -- Káin és Ábel 327 Katolikus sajtó 352 Katolikus vagyok 173 Kedd 86, 125 Keleti egyház liturgiájából 275 Keresd a problémák megoldását 409 Keresek valakit 56 Kereszt árnyékában 159 Kereszt útján 521 Keresztedet viseld tisztelettel 520 Keresztelés 38 Keresztény hit, világnézet 384 Keresztség szentsége 34 Keresztút 512 Keresztvetés 288 Kész vagyok, Uram 157 Készenlét 478 Kétezredik évre 191 Ki farag bennünket egészre 299 Ki nekem Jézus? 62 Kiáltvány minden szülôhöz 311 Koldusbotra, törött mankón 280 Komoly önvizsgálat 475 Konkoly a vetésben 10 Kovász 445 Könnyebb hôsnek lenni 96 Könyvek Könyve 353 Követlek, Jézusom 158 Közösségben 460 Krisztus áldozata 198 Krisztus anyja 259 Krisztus hív 156 Krisztus igája és terhe 450 Krisztus követségében 490 Krisztus lelke 61 Krisztus parancsa 436 Krisztus tanácsa 379 Krisztus tebenned 20 Krisztusban egyek vagyunk 26 Krisztussal való barátságért 330 Küzdô egyház soraiban 167 -- L -- Lányok 399 Láthatatlan sugarak 24 Leány imádsága lelki tisztaságért 297 Legszebb éveidet hited teszi boldoggá 410 Légy fölöttem 67 Légy útitársam 25 Legyek szabad 298 Legyen meg a te akaratod 151 Lehessek hozzád hasonló 158 Lelki derűért 504 Lelkigyakorlatok 163 Lelkitükör 382 Lelkület és akarat 411 Liturgikus színek 201 -- M -- Magad szavaival 76 Magányos nô imája 503 Magatartásod felebarátod iránt 386 Magatartásod Isten iránt 382 Magatartásod önmagaddal szemben 403 Magatartásom fiúkkal, férfiakkal 399 Magyar Hiszekegy 328 Magyar vagyok 320 Maradj velünk 120 Meghalt hívekért 549 Meghalt szülôkért 548 Megkeresztelve 20 Megváltás 11 Mélyen érzô szívért 524 Mennyei Atyánk dicsôítése 49 Mennynek Királyné Asszonya 272 Mennyország 160 Mert keresztény vagy 449 Mi Atyánk 109 Mi ez az evilági élet? 559 Mi végre? 7 Mi vár rád? 447 Miatyánk Isten, mindeneknek Atyja 550 Mielôtt magamba néznék 149 Miért nem vagy vidám ma? 506 Mikor elhagytak 428 Mikor már minden hit-húr 282 Minden fakul 356 Mindenkinek mindene 331 Mindenütt jelenlevô Istenhez 302 Mire küldött az Isten? 94 Mirôl beszélgessünk a Mesterrel? 72 Mit remegsz? 13 Munkapad mellett 463 Munkások oltalmazója 448 -- N -- Nagy bankettek 326 Nagy célom 150 Nagy feladatokra készen 283 Nagylelkűségért 58 Napközben 107 Napsugarak zúgása, amit hallok 556 Narkós fiú imája 428 Ne félj az áldozatoktól 287 Ne úgy fogalmazd meg 186 Néhány szó a hitrôl 407 Néhány szó a tisztaságról 411 Neked ajánlom mindenemet 456 Nem elég a célt látni 285 Nem emel fel 425 Nem rejtettem el arcomat 533 Nemes lelkületért 59 Nô hálaadó imája a Teremtôjének 502 Növekvô hitben és szeretetben 385 -- O -- Oltalmad alá futunk 276 Orvoslás a bűnbánat szentségében 375 -- Ö -- Öltözködésem 399 Önismeret 403 Önmagunk elviseléséért 303 Önuralom 358 Önvizsgálat 358 Örök fény, örök árnyék 156 -- P -- Pályád kezdetén 500 Pályaválasztás 473 Pápáért 178 Papi hivatás kegyelméért 481 Papi, szerzetesi hivatás 473 Papjainkért 180 Papszentelés 484 Péntek 95, 134 Pokol 155 Püspökünkért 179 -- R -- Ragyogva fénylik már a nap 78 Rámbízott lelkekért 461 Reggeli himnusz 78 Reggeli ima 77 Remény 43 Rózsafüzér 263 Rövid elmélkedések 149 -- S -- S ha jô az éj 138 Semmi nem vált ki 452 Sportolás elôtt 296 Szabad elhatározással 474 Szemben a halállal 543 Szemek tükrébôl 33 Szent Gellérthez 489 Szentáldozásra 240 Szentek közössége 383 Szentháromsághoz 46, 47 Szentlélek Isten, szállj le ránk 64 Szentlélekhez 63 Szentmiseáldozat 195 Szentmise liturgikus szövege 202 Szentségi feloldozás 425 Szenvedô egyházért 547 Szerda 89, 127 Szerelem 332 Szerelmesek imája 335 Szeresd az egyházat 172 Szeressétek egymást 19 Szeressetek minden embert 28 Szeressetek tettetés nélkül 371 Szeretet 43 Szeretet, keresztény 15 Szeretetben Isten iránt 382 Szeretlek, Istenem 151 Szeretni valakit 499 Szerzetes kispap imája 488 Szerzetesi hivatás fölismeréséért 487 Szív felajánlása 333 Szíved 305 Szívünk mélyén fénylô nyár 422 Szombat 98, 137 Szórakozottság 147 Szôlôtô és szôlôvesszô 27 Szüleid 309 Szüleidért 310 Szünidôben 469 Szűz Máriához 271 Szűzanyánk oltalmában 255 -- T -- Talán hosszú évek múlnak 401 Tanáraimért 345 Tanulj meg várni 400 Te áldozatod 200 Te és a pap 407 Te Deum 47 Te feladatod 11 Te válaszod 12 Téged, Isten, dicsérünk 47 Tégy, Uram, szereteted hírnökévé 465 Tekintet nélkül arra 437 Teljes kibontakozás 286 Test felajánlása 293 Tested 292 Testnevelés 404 Testvérek, merjünk hôsök lenni már 90 Testvéri szeretet 458 Tetterôért 276 Tettre kész szívvel 22 Tiszta szerelem 334, 501 Tiszta szívvel 369 Tisztaságért 296 Tízparancsolat 374 Tökéletes harmóniában 287 -- U -- Új típusú lelkitükör 378 Uram, nézz végig rajtam 135 Uram, ahogy akarod, úgy haljak meg 558 Uram, te hívsz szolgálatodra 79 Úrangyala 271 Utca -- emberségünk próbája 471 Üdvözlégy, Mária 261 -- V -- Valahol ki van jelölve a helyed 482 Valahol lenni kell egy lakomának 553 Választás 339, 474 Válaszúton 473 Vasárnap 102, 140 Védôszentemhez 44 Verembe nem döntsz 429 Vidám órákban 25 Világnézeti önvizsgálat 391 Villamoson 456 Virágok lélegzésével 82 -- Z -- Zarándokhelyek 278 Zsoltáros tízparancsolata 397 ======================================================================== Utószó az ötödik kiadáshoz A szerzô hálásan köszöni a kedves leveleket, melyeket az imakönyv korábbi kiadásainak olvasói küldtek címére. Szíves tanácsaik sok segítséget nyújtottak jelen kiadásunk szerkesztésében. Imakönyvünk olvasóinak további észrevételeit az alábbi címre mindig szeretettel fogadjuk. Imádkozzunk egymásért, hogy jó imádkozókká váljunk! 1999. szeptember 10. Hetényi Varga Károly 7720 Pécsvárad Asztrik apát u. 3. ======================================================================== Tábortűzi Credo {kép} ======================================================================== Képanyag 1. Élek... Mi végre? 2. Imádkozó fiú 3. A tanító Krisztus 4. Áhítat 5. Közös erôvel 6. Alkony 7. Árpád-kori templom Mecseknádasdon 8. Ünnepi szentmise a pannonhalmi bazilikában 9. Kalkuttai Teréz anya Magyarországon 10. Jálics Ernô Madonna a Gyermekkel 11. Búcsúsok a diktatúra éveiben Csíksomlyón 12. Csíksomlyói keresztút 13. ,,Ó, mily szép a tiszta nemzedék!''. Az Újvidéki Tanítóképzô oltárképe 14. Bizalom 15. Tempfli József nagyváradi püspök bérmál 16. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek ferences kispapot szentel Csíksomlyón 17. Berki Kovács Zoltán: Szent István királyunk rábízza fia nevelését Szent Gellért püspökre. Dombormű. Pannonhalma 18. Krisztus harmadszor esik el a kereszt alatt 19. Szabó László vastüdôben élt fiatalember rajza, aki szájába vett ecsettel festett 20. Remény 21. Útban a ,,Mischabel Dóm'' csúcsa felé