Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Jézussal a keresztúton 25 keresztút Bánk József érsek-püspök gyűjtésében Amikor Jézus az egész néphez szólt, ezt mondta: ,,Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen'' (Lk 9,23). Mindenkinek -- kivétel nélkül -- megvan a maga szenvedéstörténete. E szerény könyv lehetôséget kínál arra, hogy ki-ki a lelki világához legközelebb álló keresztúti elmélkedést kiválassza. Kívánatos, hogy minél gyakrabban, fôleg pedig életünk borús napjaiban Jézus keresztútjára tekintsünk, hogy abból saját keresztünk türelmes elviseléséhez erôt meríthessünk. Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Bevezetés a keresztúthoz Gondolatok a keresztviselésrôl A keresztút kialakulása és jelentôsége Bevezetô ima 1. Vár a kereszt Paul Claudel 2. Gyermekek keresztútja Csanád Béla 3. Kezükbe adattam Dienes Valéria 4. Az einsiedelni kegyhely keresztútja 5. Fájdalmainkat Ô viselte Az esztergomi Praeorator szerint 6. Az üdvösség útja Michael von Faulhaber, bíboros- érsek 7. A végtelen Szeretet a szenvedés André Frossard útján 8. Nyomodban akarunk járni Romano Guardini 9. Új fa új gyümölcse Harsányi Lajos 10. ,,Amikor majd felemelnek, mindent magamhoz vonzok...’’ 11. A fáradt ember keresztútja 12. Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit Garrigou-Lagrange O. P. 13. Íme az ember... Íme az Isten! II. János Pál pápa 14. Fiatalok keresztútja Kovács Gábor 15. A keresztfához megyek... Lancz Kálmán 16. Szeretettel élni -- és szenvedni Lisieux-i Szent Teréz 17. Bűneinkért való áldozat! Mayer Miklós 18. A meg nem születettek keresztútja 19. Taníts engem szenvedésed által Thomas Merton 20. A Kereszt királyi útja Prohászka Ottokár püspök 21. Utad, Jézus, Veled járjuk Sík Sándor 22. ...És én, Uram? Szunyogh Xavér Ferenc 23. Keresztút Szűz Mária hét fájdalma tükrében 24. Te szenvedtél értem, Uram Tóth Tihamér püspök 25. Keresztút II. Vatikáni Zsinat üzenetébôl Krisztus él (L. Deiss) Föltámadott az Úr Jézus (Zsoldos imre) Néhány bűnbánati ének Ének a fájdalmas Szűzhöz Névmutató Lábjegyzet ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1993-ban jelent meg a Makrovilág Könyvkiadó gondozásában. Ez az elektronikus változat a szerzô, Bánk József érsek-püspök engedélyével készült a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár számára. Ezt a programot, a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint, szabadon lehet lelkipásztori célokra használni. Minden más szerzôi jog azonban a szerzô, Bánk József, tulajdonában marad. Ennek az elektronikus kiadásnak a szövegét Mihaletzkyné, Horváth Gabriella vitte számítógépbe. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban más keresztúti programokat is tartalmaz. Jelenleg -- az itteni köteten kívül -- a következôk állnak az olvasók rendelkezésére: Keresztutak -- keresztút-gyűjtemény Szent keresztútjárás Efraim: Keresztút Kozáky István: A kereszt fényében A Könyvtár nyomdai minôségű keresztúti illusztrációkat is tartalmaz. Jelenleg 8 teljes keresztút grafikái találhatók a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban. ======================================================================== Bevezetés a keresztúthoz A modern ember büszke vívmányaira. Repül, mint a madár, nincsenek távolságok. Már az eget ostromolja... A gazdag országokban mindene megvan, amit szem-száj ingere megkíván. ... Mégis boldogtalan. Az ,,édes élet'' útját ugyanis mindenütt keresztek szegélyezik -- mégpedig szakadatlanul... Különösen e három keresztre kell felfigyelnünk: Az elsô az, amit a jó Isten rak vállainkra -- vagy legalábbis megenged (betegség, öregség, magány stb.). A második keresztet embertársaink ácsolják és rakják vállainkra (irigység, harag, gyűlölet, féltékenység, rágalom, megszólás, hűtlenség, árulás stb.). Mindkét keresztet türelemmel viseljük, ha komolyan vesszük a kereszt üzenetét... A harmadik keresztet saját magunk faragjuk és tesszük vállainkra. Talán ez a legsúlyosabb! Ez a magunk ácsolta kereszt mély fájdalommal tölti el lelkünket! Ha súlyos betegség látogat meg bennünket, nézzünk a keresztre! Krisztus a kereszten beszél hozzánk. Megismerteti velünk az emberi szenvedések mélységes jelentôségét. Elég rátekinteni... A megtestesült Ártatlanság, a megtestesült Igazságosság, a megtestesült Szeretet Ô... Elég látnunk a durva fára szegezett Testen a szörnyű kínzás nyomait... Ekkor megértjük, hogy a szenvedés oly nagy titok, amelynek kulcsát nem találjuk meg itt a földön! Ha jó az Isten, és Krisztus megváltott minket, miért van mégis szenvedés? A nagy francia író, Paul Claudel mondta egyszer: ,,Krisztus nem azért jött, hogy eltörölje a szenvedést, hanem azért, hogy annak értelmét megmagyarázza, hogy azt jelenlétével megtöltse...'' Nem a szenvedés eltörlésére jött! A szenvedés az elsô ember lázadásából született, annak biztatására, akit Jézus a ,,Sötétség Fejedelmének'' nevezett. Jézus azért jött, hogy a szenvedést magára vegye olyannyira, hogy ezáltal a ,,Fájdalmak Férfiává'' lett. De a mai korban sok ember eltávolodott Istentôl, Krisztustól... A modern Európa elszakadt keresztény gyökereitôl... Oly korban élünk, melyben bűn erénynek, s ami erény volt egykor, bűnnek számít. Nem kellenek földöntúli remények. Karunk erôs -- csak az, más ne segítsen! Nagy lett az ember, felhôk fölé szárnyal, S már kisbetűvel írja neved: Isten... Nem kell imádság... Jazz-muzsika, beat kell, Torony se, bántó, bús lélekharanggal, ... Vigabban élünk hit nélkül, mint hittel! Szeretni? Azt igen! -- de csak magunkat! Gyönyör az élet célja, teljessége, Más bánata, küzdelme bosszant, untat. (Gát István) Hová vezet ez a laza életvitel? Az erkölcsi hanyatlásba, a munkamorál krízisébe, az életuntság és a lelki szorongás zsákutcájába... Ma kezdjünk új lapot életünkben, új szívvel, új lélekkel! Ne csak gazdasági reformra törekedjünk, hanem a társadalom, az erkölcs, a lélek reformjára is! Ezek együtt vezetnek majd el egy kiegyensúlyozott, boldogabb életre! Hogyan fogadjuk el a szenvedéseket? Úgy szenvedjünk, hogy a szenvedésrôl alkotott elméleteinket ne erôszakoljuk rá másokra, a testi szenvedésekbôl ne csináljunk életfilozófiát. Ne nevezzük ki magunkat vértanúknak! Ne vessük meg az együttérzést -- de ne is keressük azt túlságosan másoknál... Mint mindenben, a szenvedésben is ôszintének kell lennünk. El kell ismernünk, hogy fáj a szenvedés, de azt nem szükséges kimondanunk. Jó, ha észrevesszük, hogy nem tudunk nagyvonalúan szenvedni. Gyengeségünket azonban bizonyos hôsiességgel kell elfogadnunk. Mindig nehéz jól szenvedni és úgy, hogy értékes legyen. Még nehezebb, ha emberi segítségre nem számíthatunk. Jó, ha szenvedéseinkben nem kísértjük Istent, és kevélységbôl nem öltünk magunkra olyan magatartást, amelyhez nem tudunk hűek maradni. Sokkal nehezebb huzamosabb ideig tűrni a könnyű szenvedés egyhangúságát, mint a heves fájdalom gyorsan enyhülô rohamát! Mindkét esetben nehéz elviselni, hogy mindinkább semminek látszunk, hogy önmagunk és barátaink nagyrabecsülését elveszítjük. Készségesen el kell fogadnunk azt a keserű igazságot is, hogy végül terhére lehetünk azoknak, akik szeretnek bennünket! De ezt is vállalnunk kell! Elesettségünk és hasznavehetetlenségünk tökéletes elfogadása Isten kegyelmében gazdaggá tesz minket is, másokat is. Hôsies szeretet kell ahhoz is, hogy elfogadjuk mások gondoskodását, amikor már teljesen képtelenek vagyunk önmagunkat eltartani. Addig azonban nem tudunk jól szenvedni, amíg nem Krisztust látjuk mindenben: a szenvedésben is, és azok szeretetében is, akik segítenek rajtunk! A szenvedésben utolsó vigaszunk, hogy Ô is szenvedett, Jézus... Azért végezzük gyakran a keresztutat, hogy erôt merítsünk saját keresztutunk elviseléséhez is... Az olvasó itt huszonötféle keresztutat talál. Egy témára huszonöt variáció! Vannak a szerzôk között püspökök, filozófusok, írók és lelki írók. Az egyéni vagy közösségi keresztúti ájtatossághoz ki-ki azt választhatja, amelyik lelki igényének a legjobban megfelel. Vác,1993. február 28. Dr. Bánk József ======================================================================== Gondolatok a keresztviselésrôl Kereszténynek lenni nem könnyű dolog, mert a kereszténység soha sem volt a törpék vallása. Kereszténynek lenni nehéz dolog -- de végeredményben nem érdemes másnak lenni! (B. Pascal) Az igazi probléma nem az élet és a halál, hanem a halál és a szeretet konfliktusa. Nem az számít, hogy én meghalok, hanem hogy az hal meg, akit szeretek. Nem az élet értéktelensége, hanem értéke mutat túl önmagán. A szeretet viszont mindent feltámaszt. Mert valójában nem is létezik ,,halálország'', hanem csak Élet, melyet a szeretet éltet. A szeretet megvallása vagy megtagadása van e kétféle elôjelben. (Gabriel Marcel) Ez a kereszt kell. Vállalni kell és hordozni kell mindhalálig. Hűséges hozzád, nem hagy el, barátoddá, társaddá válik. Öleld magadhoz, s énekelj, s az irgalom ösvényén járj itt, s ha néked, mint gyôzelmi jel a krisztusi kereszt világít, a lelked jutalomra lel: Megnyered fenn az Ég csodáit! (Ölbey Irén) Keresztek... keresztek... Kérész életünk csupa kemény kereszt. Megszületünk. Senki sem kérdez semmit. Nincs szavunk, hogy létünkbe szóljunk. Légy szegény vagy gazdag: mindkettô Kereszt. Légy okos vagy ostoba: mindkettô Kereszt. Légy nô vagy férfi: mindkettô Kereszt. Légy hívô vagy hitetlen: mindkettô Kereszt. Légy nôtlen vagy nôs, hajadon vagy férjezett, mindkettô Kereszt. ... Szeretnek, szívlelnek, Átkoznak, gyűlölnek? Ez is csak válladat nyomó kereszt. ... Kérész életünk bűnökkel szerzett keresztjeit áldd meg Megváltó, kegyes királyunk. Kit gyarló vétkeink feszítettek keresztre, bocsáss meg nekünk Krisztusunk. Amen. (Zsoldos Imre) Törvény Ki keresztet hordott mindenkiért: A földön igazságot nem ígért! A földön a föld törvényét szeresd, a földön egy a törvény: a kereszt. Kinek keresztje föl, az égig ért: Az égben igazságot nem ígért. Az égben ítél égi szerelem: az égi egy-törvény, a kegyelem. ... Hogy jól imádkozz, jól vigyázz, azért Igazságod Istentôl sohse kérd, Szólj: ,,Törvényed szerint legyen velem, itt a kereszt és túl a kegyelem! Csak igazság szerint velem ne tégy, mert tűzbe hullok úgy, mint ôszi légy!'' (Berde Mária) Töviskorona Minden élenjáró: Krisztus-követô, Aki szenved, ahogy szenvedhetett Ô, Misztikus egységben Tagok és a Fej, Ezt a kitüntetést ám viselni kell! (Vörös Jolán) Azért, hogy nem tudod, lesz-e holnapod: a mai nap kincse még a tiéd. Azért, hogy álmodat elölheti éji sziréna: ameddig a Nap fenn zarándokol az égen, addig imádhatod Istent. Azért, hogy nem tudod, mit hoz a legközelebbi óra: addig szerethetsz és mondhatsz jó szavakat. Azért, hogy az emberek annyiszor úgy cselekszenek, mintha gonoszabbak lennének a fenevadaknál: sírj értük és imádkozzál, mert igen nagyon nyomorultak. Azért, hogy az Isten olykor úgy cselekszik, mintha mostoha lenne és kaján: te hálát mondani meg ne szűnjél, mert nagyobb Ô a mi szívünknél, agyunknál, szívünknél nagyobb! (Sík Sándor) ======================================================================== A keresztút kialakulása és jelentôsége 1. A keresztút kialakulása A mai keresztútjárás az evangéliumokból ered. A legelsô keresztutat maga az Úr Jézus járta: A Via Dolorosán, a Szenvedés Útját az Utolsó Vacsora termétôl Annás és Kaifás háza mellett a Kálvária hegyig. Onnan a Szent Sírhoz, Pilátus palotája mellett a Getszemáni kertbe, az Olajfák hegyétôl a Kedron patakon át Sionig. Késôbb ezen az úton emlékköveket helyeztek el, majd kis kápolnákat is állítottak. A középkorban igen látogatott volt az ottani keresztút, fôleg a ferencesek vezetésével. Ôk ,,szent circulus''-nak, körjáratnak nevezték. Elvitték magukkal a szentföldi zarándokok Nyugat-Európába is e szép és lélekemelô ájtatosságot. Lübeckben már 1468-ban, a mi Mátyás királyunk idején külön ájtatosság volt ez, egyvégtében járták. Nemsokára emlékművekkel, szobrokkal juttatták a keresztúti ájtatosságot végzôk emlékezetébe Jézus szenvedésének útját. Ekkor hét stációra osztották a keresztutat, a római hét-stációs templom utánzására. E stációjárásnak Rómában nagyobb ünnepek elôtt -- nagyböjt, kántorböjtök idején -- bűnbánati jellege volt. Nem volt kapcsolata a keresztúti ájtatossággal. Más országokban még ennyi stáció sem volt. A betlehemi papság külön imakönyvet adott ki a keresztúti ájtatosságról 1518-ban, 14 stációt tartva szem elôtt. Világszerte elterjedt ez a 14 stációs ájtatosság, különösen Porto Maurizio-i Szent Lénárd római ferences tevékenysége folytán. Ô maga 576 keresztutat állított fel. (Itália ,,apostolának'' is nevezték.) (1676--1751) Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védôszentje lett. A keresztúti ájtatosságok szentbeszéd-sorozatát (Via crucis praedicata) elôször Porto Maurizio-i Szent Lénárd tartotta Firenzében a Monte alle Croci-n. Szent Lénárd legnagyobb sikere volt Rómában a Colosseumban 1750. december 27-én felállított keresztút, melyet mindmáig meg is tartanak, rendszerint a pápák vezetésével járja a hívô nép nagypénteken este, gyertyafényes hívôsereg jelenlétében. 2. A keresztút -- a léleképítés iskolája A keresztútnak mindig van mondanivalója az imádkozó számára. Egyszer az egyik állomás szól behatóbban a lélekhez, máskor a másik. A keresztútnak kettôs mondanivalója van számunkra. Egyrészt arra tanít, hogy intenzívebben átérezzük mindazt, amit Urunk értünk szenvedett. Vele megyünk és vele visszük keresztünket. Így világossá lesz elôttünk, mekkora Üdvözítônk szeretete, s mekkora a mi bűnünk. Elmélyül bánatunk is, s részesei leszünk egy mélyebb, bensôségesebb megtérésnek. Másrészt, megtanít bennünket az élet keresztjének viselésére. Fôleg arra, hogy sorsunk keresztjét Jézushoz hasonlóan viseljük. Az egyes állomásoknál saját életünkre ismerünk. Mindennapi iletünk nehézségeit kapcsolatba hozza a mi Urunkkal. Erôt merítünk belôle, és felismerjük, hogy keresztünket ne csak viseljük, hanem meg is szenteljük. Különösen megrendítô Jézus keresztrefeszítése! Ô ekkor már nem tehet mást, mint a fára szegezve tűr. Ránk is jöhetnek olyan idôk, amikor már semmit sem tehetünk -- csupán ki kell tartanunk a jó Isten mellett néma küzdelemmel. Krisztus halála az isteni mindenható szeretet csodálatos üzenete: másokért szenvedni. A gabonaszem, amelynek meg kell halnia, hogy termést hozzon, arra figyelmeztet és tanít bennünket: a keresztrôl való levételnek, a szenvedésnek termést hozó értelme van. Végül a megnyílt sír vigasztal bennünket, hogy nagypéntekre húsvét következik a mi számunkra is! Az itt kövertkezô keresztutak tehát az élet bajaira, szenvedéseire adnak eligazítást. A mindennapok hôsiességére, a hűségre és állhatatosságra még a kis dolgokban is. Segítséget nyújtanak abban is, hogy ,,mindennap felvegyük keresztünket'', és azt bátran viseljük. A keresztút az életnek és a szenvedésnek szent iskolája, amelyben minden napunk értelmét megtaláljuk. Erre szolgálnak a keresztúti ájtatosságok. A többféle változatból ki-ki szíve szerint tud választani -- akár egyéni, akár közösségi elmélkedéshez. 3. Hogyan végezzük a keresztutat? Nagyböjtben általában közösen végezzük a templomban, de lehet otthon is, magányosan. 1) Elôször az állomás nevét mondjuk, pl.: Jézus elesik a kereszt alatt... 2) Ezután térdhajtás közben mondjuk: Imádunk Krisztus és áldunk Téged, Mert szent kereszteddel megváltottad a világot! 3) Végül a keresztutak közül kiválasztunk egyet, és azt elmélkedve, lehetôleg hangosan (ha magányosan végezzük, akkor félhangosan) mondjuk. Ha közösen, a templomban végzik többen, elég, ha a pap megy állomásról állomásra. A hívek, lehetôleg felé fordulva, az imádságra felelnek, letérdelnek és felállnak. (Ha akusztikai vagy egyéb szempontok javallják, a pap az ambótól is elôimádkozhatja. 4) Végül a befejezés: Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk! -- Miatyánk... Üdvözlégy... Közben valamelyik nagyböjti ének egy-egy szakaszát is elénekelhetjük. ======================================================================== Bevezetô ima Útban a keresztút felé... Mindenható Örök Isten! Te elôre látod minden ember útját. Ezek az utak sokszor magasba meredô hegyeknek tűnnek. Az utakat keresztek szegélyezik, melyeket nekünk kell hordoznunk. Így válik életünk vándorútja keresztúttá -- odafenn azonban Te vársz reánk, mennyei Atyánk! Utunkra kísérôt adtál mellénk: egyszülött szent Fiadat, akit szeretsz. Ô egy lett közülünk, testvérünk lett. Ô maga megy elôttünk, nehéz keresztjét hordozva, mindhalálig engedelmesen. Saját keresztünkkel Ôt akarjuk követni, hogy általa szentelôdjék a mi keresztünk is. Atyánk! Halála által adj erôt nekünk az élethez! A kegyelmeket melyeket az Ô vére szerzett nekünk, fordítsd felénk: vándorok és betegek felé, az élôk és kedves megholtjaink felé, és mindazok felé, akik irántad való szeretetbôl jót tettek velünk. Vegye hát fel mindenki a maga keresztjét, és hordozza a hegyen fölfelé a mindenható Isten nevében. Amen. ======================================================================== Vár a kereszt (Paul Claudel) Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Nincs tovább... Törvényt tettünk Istenen -- halálra ítéltük mindannyian. Nem kérünk többé Jézus Krisztusból. Feszélyez... Nincs más királyunk, csak Cézár! Más törvényünk, mint a vér és arany! -- Ám feszítsétek meg, ha úgy tetszik, csak szabadítsatok meg tôle. Vigyétek! Tolle! Tolle! Mit számít?! Áldozzátok csak fel, ha kell... s adják ki nekünk Barabást! Pilátus széke pedig Gabbathában állt... ,,Egy szavad sincs?'' -- kérdi Pilátus. És Jézus hallgat... ,,Bűnt benne nem találok.'' -- szól Pilátus. Sebaj...! ,,Vesszen, akinek veszni kell! Nektek adom!... Ecce homo...'' Nézzétek: fején korona, vállán bíborpalást, leomló... Végsô pillantást vet ránk, szeme könnyel s vérrel teli. Mit tehetünk? Nincs mód tovább is köztünk tartani. Botrány volt a zsidók között... Különben is -- ítélete megírva: hibátlan héber, görög és latin igék. És lám -- a nép üvölt, a bíró pedig mossa kezét... Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Visszaadják ruháidat, a kereszt vár. Most köszöntelek -- szól Jézus -- , te régtôl áhított! Szemléld, keresztény, s reszkess! Ó, nevezetes jel! Ím, elôször ölelkezik Krisztus az örök kereszttel. Ó, nagy nap, melyen a Paradicsom Fája beteljesedett! Szemléld bűnös és lássad: vétked mívelte ezt. Nincs többé bűn Isten nélkül -- Krisztus nélkül kereszt. Bizony, az ember sorsa mostoha, de csitt! Most Isten osztja meg... Nem magyaráz, hanem beteljesít... Jézus keresztjét úgy fogadja, mint mi fogadjuk a szent Eucharisztiát: ,,A kenyérért fát adunk...'' - - miként jövendölé Jeremiás. Ó, milyen hosszú a kereszt, milyen nehéz és mekkora! Milyen kemény, milyen merev! Lenyomja mihaszna bűneink súlya... Mily sokáig kell hordani lépésrôl lépésre, míg rajta meghalunk. S mindezt egyszál magadban készülsz-e viselni, Jézusunk? Adj türelmet, járnom útját e fának, mert Te kívánod, hogy vigyem. Mert elóbb magunknak kell vinnünk a keresztet, hogy utóbb minket a kereszt vigyen. Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Elôre! Bakó és áldozat a Kálvária-domb iránt együtt vonul. A nyakánál fogva vonszolt Isten ekkor meginog, és hirtelen a földre hull... Elsô bukásodra én Uram, ugyan mit felelsz? Most, hogy tudod már, valld meg: miféle perc a bukás perce, melyben a rosszul viselt teher ledönt?! Miképpen ízlik -- melyet alkottál -- e föld? Ó, nem csak a jók útja ilyen hamis. Csalárd és szédítô a rossznak útja is. Bizony, nem visz toronyiránt -- meg kell hódítani kô után követ. S gyakran vagy úgy, felmond a láb, habár a szív szeret... Uram, mindkét szent térded által, mely egyszerre csuklott össze e helyen, bukásod által a szörnyű útnak kezdetén, az undor által, mely rádtört hirtelen, a tôr által, mely megejtett, a föld által, mely megkívánt... Ments meg az elsô bűntôl, mely váratlan tör reánk! Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Ó Anya, ki elsôszülött s egyetlen gyermekedet meghalni láttad, -- idézd fel amaz éjszakát, az utolsót, melyen a nyöszörgô kis életet vigyáztad... A hasztalan belédiktált vizet, jeget, a lázmérôt, s a halált, mely már el nem tagadhatóan kerülgeti ôt... ,,Adjátok fel rá árva cipellôjét, váltsatok inget, kabátkát szegényen...'' Valaki jô, hogy elragadja, s földbe rejtse elôlem... Isten veled, jó kisfiam, Isten veled, vérembôl való vérem! A negyedik állomás Mária, aki mindent elfogad. Íme, az út hajlatában minden szegények Kincse után kutat. Sírástól megszűnt a szeme, szájából nyála kiapadt. Egy szót se szól, csak Jézust nézi, ahogy közeleg a csapat... Ô elfogad, s ismét csak elfogad. Sikolyát erôs, szoros szívébe fojtva, katonás... Egy szót se szól, csak nézi Jézus Krisztusát. Fiát szemléli az Anya... Megváltóját az Egyház... Feléje tör ki lelke, mint jaj a katonából, akit a vas vert át. Sudárként áll Isten elôtt, olvasni tárja ki lelkét elébe. Szíve semmit sem utasít el, semmit sem rejteget elôle, nincs egy rostja átvert szívének, mely ne azt dobogná: szívesen... úgy legyen... S miként ma Isten, a Jelenvaló, akként vagyon ô is jelen. Elfogad, s szemléli Fiát, néma neveltjét... Egy szót se szól, csak nézi a Szentek Szentjét... Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Eljô a perc, mikor már nincs tovább, az erô elhagyott. Ekkor nyílik számunkra rés, s Te ráhagyod, hogy keresztedbe minket is -- bár erôvel -- befogadjanak. Cirenei Simon, igáddal vállán, így halad... Szilárdan felmarkolja, s megy Jézusnak utána. Úgy emeli, hogy a keresztbôl semmi ne menjen kárba. Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Minden tanítvány szétfutott, Péter maga is hevesen tagad! Egy asszony ekkor egyenest a sértések sűrűjébe, s a halál kellôs közepébe szalad. Megleli Jézust, és keze közé fogja arcát... Taníts Veronika, hogy tetteinket emberi félelmek meg ne fojtsák! Mert akinek Jézus Krisztus nem puszta kép csupán, de élô valóság -- a többiek szemében kellemetlenné és gyanússá válik. Életformája idegen, szándékai merôben mások. Mindig lesz benne valami megközelíthetetlen és magányos... A férfi, aki olvasóját mondja, s ki restelkedés nélkül gyónni megy... ki böjtöl pénteken és asszonyok közt látni a misén... -- nevetség tárgya, megütközést kelt, különös és bosszantó is egyben. Jól vigyázzon, bármit cselekszik -- kíséri sok-sok figyelmes szem. Jól vigyázzon minden léptére, mivelhogy jel már lévén -- minden keresztény Krisztus valódi képe -- méltatlanul bár... S melyet mutat az arc parlagi tükrözése Isten arcának szívében -- megvetve vagy gyôzve. Engedd még egyszer megtekintenünk, Veronika, e gyolcsot, melyhez szent útravalónak tapadt ábrázata! Íme, a kegyes kendô, ôrizve tiszta lapján a ,,Szôlôtaposónak'' arcát, mámorának napján! Róla e kép már mindörökre ránk tekint, megfestvén vére, könnye és köpéseink. Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Ezt nem a kô tette a láb alatt, nem a kötél erôszakos rántása -- a lélek tette, hogy most elesel... Ó, életünk dele! Ó, zuhanás, amely már szándékos volt! A mágnesnek nincsen már pólusa, hitünk felett nem feszül égbolt... Mert oly hosszú az út, s oly távol a cél, amelyre hívatunk... S mert magunkban kell járnunk, s nincs semmi vigaszunk... Ó végtelen idô! Orvul törô utálkozás... Mikor a könyörtelen törvény nyom, s a fából való útitárs... Ezért nyújtjuk elôre egyszerre -- miként az úszó -- két karunk... Nem térdre rogyva most -- már arcra borulunk! A test bukott el, úgy lehet, ám lelkünk is vele. Ments meg a második, s már szándékos bukástól, mibe a fáradtság taszít bele! Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Mielôtt utolszor a hegyre venné útját, Jézus a kísérô nép felé fordul, s emeli ujját... Néhány szegény asszonyka sír ott, karján gyermeke. Mi pedig ne csak nézzük Jézust, ha jelen van, de hatoljunk bele! Nem puszta ember az, ki e szegényes, tarka képen ujjával integet... Isten Ô, ki üdvünkért nemcsak képletesen szenvedett! Mert Isten volt valóban ez az Ember, a Mindenható! Némely napon miértünk szenvedett... Bizony, való! S ekkora áron ugyan milyen veszélybôl ragadott ki? Avagy oly természetes-e az ember üdve, hogy megadni a Fiúnak Atyja ölébôl kellene kiszakadni?! Ha így vagyunk a Paradicsommal -- mit tartogat a Pokol torka? Mit várhat az aszott ág -- mikor a zöldellônek ez a sorsa? Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL ,,Ismét elestem és ezúttal utoljára. Ha fel is bírnék kelni, már hiába. Mert kisajtoltak, mint egy gyümölcsöt, s a vállamon cipelt ember olyan nehéz. Elkövettem a rosszat, s a halott ember rajtam olyan nehéz. Haljak meg hát -- könnyebb hason kinyúlanom, mint megállnom lábamon... Könnyebb meghalnom, semmint élnem, s jobb a kereszten, semmint tövében állanom.'' Ments meg minket a harmadik bűntôl, mely a kétségbe ránt! Semmi sem veszett el addig, míg ki nem ürítettük a halált! E fával még csak megbírkóztam volna, de már a vas vár reám... Harmadízben esett el Jézus -- ezúttal fenn, a Kálvárián. Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Íme, a szérű, hol a menny búzáját csépelik. Az Atya meztelen, s letépték a Tabernákulumnak fátylait. Kezet emeltek Istenre, a Testek Teste megremeg, a Mindenség mélyei fenékig rengenek! Mi meg -- mivel varratlan köntösét elragadták --, szemünket ráemelve merjük szemlélni Jézust, ki a testet öltött tisztaság. Semmit sem hagynak meg neked, ó Uram, mindentôl megfosztanak: testedhez tartozó öltô ruhádtól is, miként manapság letépik a szerzetes kámzsáját és az Istennek szentelt szűznek fátyolát... megfosztván mindenétôl, míg semmije sem marad, hogy elrejtse magát. Nincsen védelem már, csupasz, miként a féreg, ki van szolgáltatva födetlenül bárki tekintetének... Ez hát a ti Jézustok? Nevetséges! Csupa kék folt, szenny az orcáján is... Minden szakorvos- és rendôrszemet magára irányít... ,,Tauri pingues obsederunt me. Libera me, Domine, de ore canis!'' -- Nem Ô a Krisztus. Nem az Emberfia. Nem az Isten! Evangéliuma hazugság. Mennybéli Atyja nincsen! Futóbolond... csaló... Szóljon hát! Fogja be a száját! -- Annás szolgája arcul csapja, csókot reá Renán ád. Elvették mindenét, de megmaradt vereslô vére. Elvették mindenét, de megmaradt a Fájdalmak Férfia... Az Isten elrejtôzött -- maradt testvérem bús maga. Megaláztatásod által Uram, gyalázatod érdemére, szánd meg a legyôzöttet, a gyengét. akit az erôs bír el... Letépett utolsó szál ruhád iszonyára, mindazt, kit marcangolnak, szánd meg szánva! A háromszor operált gyermeket, kit orvosa biztat... a szegény sebesültet, ki éppen friss kötést kap... a megalázott férjet, a fiút, haldokló anyja mellett... s mit szívünkbôl kell kitépnünk: ama szörnyű szerelmet... Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Ím hát, Isten nincs többé köztünk. Fekszik hanyatt. A falka rárohant s torkon ragadta, mint valamely vadat. Eljöttél hát! Valóban velünk vagy, Uram! Rád ültek, szívedre térdepeltek szorosan, melyet most kitekertek, ez a kéz a Mindenható jobbja! Megkötözték a Bárányt, a Mindenütt Jelenvalót lábánál fogva! Krétával mejelölik a kereszten hosszad terjedelmét... S míg Ô ízlelni kezdi szögeinket, mi meg az Ô képére hadd figyelnénk... Örök Fiú, kit csupán saját végtelenséged határol, amelyre vágytál, bírd ím e szűk helyet köztünk lakásul. Ímhol Illés ráfekszik a halottra, hosszát mérve... Ímhol Dávidnak trónusa... Salamon dicsôsége... Íme, Hozzád való szerelmünk nyoszolyája, hatalmas és kemény... Egy Istennek a mi árnyainkhoz idomulni -- hiú remény... Rángatják, és félig kimarjult teste recseg-ropog, feszítik, mint a prést -- nézni iszonyatos! Hogy beteljék, mit a Próféta róla megjövendölt eképp: ,,Átfúrták kezem, lábam... és minden csontom számbavették...'' Fogoly vagy Uram, s immár nem menekülhetsz. Kezednél s lábadnál fogva a keresztre tűztek.Mi dolgom az eretnek, a bolond mennyországában? Nékem elég az Isten, négy szeg foglalatában! Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Az imént szenvedett -- való igaz --, de immár halni fog. A nagy kereszt az éjben -- lélegzô Istenével -- erôtlenül inog. Együtt van minden, ím... Működjék hát az eszköz, könyörtelen nyúlva a kettôs természethöz... A test s a lélek kútjából, s a hiposztázisból kivonva, és kisajtolva benne rejlô minden szenvedést. Egymaga van, mint édenében Ádám maga volt. Három órán át magában szürcsöli a bort, a gyôzhetetlen emberi tudatlanság borát Isten magányában. Vendégünk kimerült: fejét meghajtja lágyan, anyját sem látja már, s Atyja magára hagyta. Kelyhét üríti, és a halál lassan átitatja... Nem volt-e elég neked e vízzel vegyes keserű innivaló? Hogy hirtelen fennszóval így kiáltasz: Sitio!? Szomjazol-e Uram? Hozzám szólsz-e ugyan bizony? Én kellek-e még, s vétkemre áhítozol? Én hiányzom-e, mielôtt mindenkorra leáldozol? Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Ímhol a Passiónak vége, kezdôdik a Kompassió... Krisztus nincs már a kereszten -- kitôl fogant, Szűz Máriával látható. Miként ez elfogadta megjelentve -- fogadja most beteljesülve. Ki mindenek láttára szenvedett, ismét Anyja ölébe dôl le... Az Egyház örökre karjába temeti Szerelmesét, mit Isten munkált rajta, amit Anyja vagy emberi kéz, -- mindarra öröklétig ráteríti köpenyét. Magához vette... nézi... simogatja... imádja... siratja... megcsodálja. Mint szemfedôje, balzsama, sírja és myrrha-ágya... Pap, ôr, oltár, kehely, s coenáculum -- itt végzôdik a kereszt, és kezdôdik a Tabernaculum. Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Hová a kínszenvedett Krisztust tették, az a szikla s az a barlang, mit sebten nyitottak, hogy benne éjét átaludja az Átalvert, mielôtt feltámad, s Atyjához visszalebben... nemcsak afféle újdon sír, hanem a testem! Maga az Ember, tennen teremtményed, ki mind a földnél mélyebb mélységekben! Most, hogy már szíve nyitva áll, és átfúrták kezét, nincs oly kereszt a nap alatt, amelyre teste rá ne illenék! Nincs olyan bűn a nap alatt, amelyre sebe alá ne szállna! Oltárodról -- hol rejtezel -- jöjj hát közénk Világ Királya! Megnyílt elôtted teremtményed -- tátongó mélyeit kínálva... ======================================================================== Gyermekek keresztútja (Csanád Béla) Bevezetô ének Induljunk a gyászos útra, vár a Jézus keresztútja. Jézus járt a véres úton, hogy az ember mennybe jusson. Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Sok-sok bűnös vádol engem, hogy keresztre feszíttessen. Pilátus, a félénk, gyáva, ártatlant küld a halálba. És te? Milyen a beszéded? Társaidat hogy ítéled? Ha szóval vétsz bárki ellen, rossz beszéddel bántasz engem. Ó Jézusom, bánom vétkem! El nem ítéllek -- ígérem. Társam becsületét mentem, ne ítélj el Te sem engem. Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Nézd a súlyos, nagy keresztet, melyet vállaimra tesznek! Korbács-verte, véres vállam nyomja a sok bűn a fában. A te bűnöd, s annyi másé, mindenkié... a világé... Mégis viszem mind e terhet, hogy megváltsak minden lelket! Ó Jézusom, hogy segítsek? Ne nyomjanak úgy a vétkek... Add, hogy én is elviseljek mindent, mindent Teéretted. Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Nézd, mily nehéz a keresztem, megbotlottam és elestem... Térdem kemény kôbe vertem, s reám zuhant nagy keresztem... Azért is, mert te elestél, súlyos, nagy bűnt elkövettél, bűnök súlya nyomja vállam, azért fekszem az út porában. Ó Jézusom, de sajnállak! Miattam is botlott lábad... Add, hogy tiszta legyen lelkem, sohse engedj bűnbe esnem! Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Itt jön Anyám! Ó Mária, mit kell szemednek látnia! Szegény Fiad összetörve, szíved tôrrel meggyötörve... A sok szülô, a sok gyermek, akik szíve fagytól dermed, akik egymást ütik, bántják, fájdalmunkat nagyobbítják... Ó Jézusom, szánom, bánom, durvaságom, megbántásom... Enyéim nagyon szeressem, s a Szűzanyát -- ezerszeresen! Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Egyre nehezebb a terhem... jaj, ki segít elviselnem? Itt jön Simon, cirenei: ,,Segíts Simon!'' -- mondják neki. ,,Vigye, kinek nincs más gondja, mért én vigyem?'' -- zúgva mondja. Aztán rámnéz, megszán engem... s együtt szenvedünk mi ketten. Jó Jézusom, tudom, hiszem, ha ott vagyok, én is viszem. Add, hogy bármilyen bajom van, semmikor sem zúgolódjam! Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Veronika jô az úton, nézi, nézi véres orcám... Csupa részvét, hogy segítsen, tiszta kendôt nyújt elébem. Nem is marad el jutalma, annak, aki segit rajtam... arcom mását festi vérem lelkében -- és kendôjében. Jézus! Én is ilyen legyek, gyámola a szenvedônek! Arcod ragyogjon lelkemben, s ezt ne engedd elfelednem! Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Simon segít, velem lépked -- mégis nehéz a sok vétek. Jaj de nehéz ez a nagy kín, alig bírják már lábaim. Másodszor is földre estem, porbahullott gyönge testem értetek, kik újra-újra visszatértek a rossz útra! Drága Jézus! Mikor gyóntam, bűneimtôl megtisztultam... Ó, ne engedj visszaesnem bűn sarába soha engem! Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ De sok asszony sír, kesereg, amint látja, hogy szenvedek! Hogy így látnak, összetörve, katonák közt, megkötözve... Jeruzsálem leányai! Nem kell engem megsiratni! Sok rossz napok jönnek rátok, magatokat sirassátok! Kegyes Jézus! Segíts minket, mindig bánjuk bűneinket! Hogy sirassuk ezer vétkünk, töredelmes szívet kérünk! Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Már-már alig tudok menni... jaj de rossz gyöngének lenni! Harmadszor is elbotoltam, s vergôdtem a nagy kínokban. Tudtam: lesz majd sok-sok gyerek, ki a bűnökben hempereg, kinek tetszik a bűn piszka, s lelke épp csak néha tiszta... Jézus, Jézus! Láttál engem, bűnbe estem, s föl nem keltem! Ó, a bűnök majd megöltek... de már eztán soha többet! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL A ruháim rám ragadtak, véres sebeimbe fagytak... s fönt a Golgota hegyében újra kezdet folyni vérem... Ruháimat leszaggatták, tisztaságom megbántották. Rossz beszéded, csúnya tetted, -- látod, velem miket tettek?! Bűneimet szánom-bánom, védd meg Jézus, tisztaságom! Jézus, kérlek, ôrizz engem paráznaság bűne ellen! Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Nagy szegeket elôvettek, a keresztre ráfektettek, kalapáccsal vertek, vertek... így a fára felszegeztek. Hogyha lábad rosszra vinne, tekints fájó sebeimre! Hogyha kezed rosszat tenne, nézz átszegzett két kezemre! Az én bűnöm kalapácsa, az is szegezett a fára... Sajnálom is, amíg élek -- mind utálom, ami vétek! Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Jó gyermekek, nézzetek rám! Tövisbôl van a koronám, vérem hull a föld porába, meghalok már nemsokára... Érettetek, a világért, a világ ezer bajáért halok én meg -- helyettetek, hogy ti örökké éljetek! Áll a kereszt, s én alatta megfogadom térdre hullva, Neked élek, Neked halok, Jézus, mindig Tiéd vagyok! Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÓL Pilátustól jó emberek, elkérték a holttestemet... a keresztrôl leemelték, hogy a sírba eltemessék. Édesanyám -- megsirattál, élesztgettél, csókolgattál... Lelked új tôr éle járta, így jutottál árvaságra. Szűz Mária, drága Anya! Szíved szívem vigasztalja! Gyermeked akarok lenni, és mint Jézus, úgy szeretni. Könyörülj rajtunk Urunk! Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Eltemettek nemsokára... elnyelt a sír éjszakája. Sirattak -- de nem sokáig, csak harmadnap hajnaláig. Feltámadtam új erôben, ellenségem mind legyôztem! Így élek most fönn a mennyben az oltáron, s a szívekben! Édes Jézus, maradj vélem örömben és szenvedésben! Te vagy Uram és Királyom, szép életem, s boldogságom! ======================================================================== Kezükbe adattam (Dienes Valéria) Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Hallgatom. A lelkemben hangzik? Vagy a kép szólalt meg? Nem tudom. De a lelkem elnémult. Hangtalanul várja a Hangot. Azt a hangot, mely végig zengett a palesztínai dombokon. A hallgató Jézus hangja... amikor ott áll a földi bíró elôtt. Íme, kezeikbe adattam. Azért állok itt, mert ez volt az akaratom. Öröktôl fogva tudtam ezt a pillanatot. Az emberiségnek arra volt szüksége, hogy egyszer az ember ítéljen Isten felett. Akkor mondottam Atyámnak: Íme, jövök! Most itt vagyok. Kiszolgáltattam magam az embereknek. Tele van a testem tetteik nyomaival. És tele van a lelkem... Van-e még fájdalom ilyen, mint az enyém? Ezen az éjszakán emberek halálra gyötörték a lelkemet. Ezen a reggelen korbácsaikkal felszántották a testemet. Az én népem cselekedte ezt velem. Szeretetbôl jöttem, és így válaszoltak. Szeretetbôl jártam itt... Vajon melyik tettemre válaszoltak így? Szeretetbôl vettem magamra testük köntösét. Most elhatározzák, hogy leveszik rólam ezt a köntöst. Odaadom szeretetbôl... Az ember pedig mossa kezét... Kihez akarsz tartozni? Mert választanod kell. A választás halálosan komoly. Ez az elsô állomás tanulsága: Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór. Amen. Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Engem választottál. De engem csak a kereszttel együtt lehet választani. Mert amikor az ,,ember'' mosta a kezét, már hozták keresztemet. Hozzám tartozik. Átölelem. Vele együtt vagyok csak egész, mert a kereszt életfeladatom eszköze. Fegyverem. Várva vártam egész életemen át. Mindig rá gondoltam. És szerettem benne Atyám akaratát. Mikor egészen közel jött, a Getszemániban, megtorpantam. Kértem, hogy ,,múljék el''. Pedig azért jöttem. Azért ne féljetek ti sem, ha féltek a kereszttôl. Én is féltem. Aki retteg, nagyobb ajándékot ad, mint a hôs. És az én egész életem, az emberi életem a kereszt víziója volt. Mikor hozták, beleroskadtam ölelésébe. Akkor már nagyon szerettem. Atyám akaratát szerettem benne. Azért mondtam, hogy senki sem választhat engem a kereszt nélkül. Mert én a Szenvedés Királya vagyok, és az én életprogramom a keresztút. Ez a kereszt az én igám. Az Atya tette vállaimra. Aki igent mond az Atyának, részévé válik az örök Akaratnak. Ezzel a kereszttel a vállamon és a lelkemen most egy vagyok az Atyával. És amikor a keresztben szeretem az Ô akaratát, akkor egy vagyok a Lélekkel. Ebben az ölelésben most megvalósul a Háromság így: akarat, vállalás, szeretet. Te is így vállalj. Ölelésedben elfér a Háromság: keresztutam bejáratánál az Atyától a Lélekig. Amen. Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Elhozták. Átkaroltam. Leroskadtam alatta. Ne féljetek ti emberek, ha új szenvedések elsô támadásánál megtörik az erôtök. Ez emberi. Ebben vállaltam a teljes emberséget. Az emberi erô véges. Ezt méri a leroskadás. Mikor a lélek így a mélyre hull, meghallja hangomat. Ha nem is szavakban. De hallja sóhajtásomat. És belesóhajtja az övét az enyémbe. Ne féljetek attól sem, ha többet nem hallotok ennél. Minden benne van abban, hogy ezt meghallhatta. Mert ebben a sóhajtásban egyesült velem. Az övét az enyémben hallja az Atya. És az övét az enyémben veszi szárnyaira a Szentlélek. Ez egyesülés. Ezért járják a lelkek a keresztutat az én keresztutam óta. Emelt fôvel nem lehet a Kálváriára menni. Lehajtott fej, roskadó térdek, vállak... ez a keresztút stílusa. A megszentelés mindig érintéssel jár. Megszentelés az, amikor a nembírásban a testem a planétához simul. Ebben az érintésben megkezdôdik a Föld keresztvetése. Az én testemmel vet keresztet, mint te a rózsafüzéred keresztjével. Az Atyának... Ebben az elsô érintésben teszem az Atya elé az emberiséget. És most jön felém az elsô három, akik velem indulnak ezen az úton: Anyám, Simon és Veronika. A háromféle emberi szeretet. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁL.KOZIK Anyámra nézek. Összetüzel a tekintetünk. Egymás gyötrelme égeti lelkünket. Halálos igenlés ez. Ketten küldjük az Atyának, a Föld keresztvetésének elsô érintése után... Ketten jártak a földön, akik bűn nélkül valók, és az emberiségnek erre a halálos igenlésre volt szüksége. Nem használt volna neki semmi más. Ebben az egymásra pillantásban örökkévalóság van. Mert örök szándék teljesült benne. Angyal hozta a földre. Közben a názáreti kislány anya lett, és Betlehem óta járja a Kálváriát. Fiával együtt. Két élet forr most össze ebben a pillantásban, és az Anya megváltó társsá magasztosul. A Szűz élete most beleömlik a megváltás tavába. Benne van minden keresztkútban. Minden szentségvételben. Ott adorál minden oltáron. Ez anyaság... Ránézek az én Anyámra. És adok neki a végtelen erôbôl. Nem roskad le. Jön velem a hegyen fölfelé. Emberlélek ilyen fájdalmat még nem hordozott. Az Ô lelkében teszem az Atya elé az emberiséget. Ezért az egyetlen egyért. Atyám... bocsáss meg nekik! Egymás szenvedésében elfeledjük önmagunkat. Végigviharzik lelkünkön az életünk. Betlehem óta... Egyiptom... Názáret... Kafarnaum... Jeruzsálem... felsajog bennünk az egész boldogságos életközösség. Csak egymást látjuk benne. Az Atyának... Emeld fel kezedet a homlokodra, mert kezdôdik a keresztvetés. Amen. Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Látod? Simon vállán a kereszt. Mert megrendült a lelkem Atyám tekintetén. És hóhéraim megijedtek: talán nem bírja a testem. És segítséget kerestek. Ez a cirenei ember a ti elôképetek. Az egész emberiségé. Az én keresztemet viszi. És helyettem viszi. Amikor az emberi bírás határain járunk, akkor arra kell gondolni, hogy ez ugyanaz a kereszt. Csak egyetlenegy kereszt van a világon: az enyém. Aki keresztet hord, az enyémet hordja. Ezt a keresztet, amely most ott van Simon vállán. Gondold meg ennél az állomásnál, hogy ebben a cireneiben az emberiség részt kért magának a megváltásból. Segít nekem abban, hogy élve jussak a ,,felemeltetésig''. Ebben részed van neked is. Válladon a keresztem. Nem egy rádszabott kis kereszt, hanem az enyém. Mikor felébreszt a hajnal és rádszakad a valóság, tudd, hogy most azért veszed válladra a keresztemet, mert az én Anyám szemébe néztem, és emberi bírásom határain járok. Simonom vagy a keresztúton. Ebbôl szeretet lesz. Nem is szeretetbôl veszed fel, de ebbôl terem az emberszívben a szeretet. Ezzel jutalmaz a kereszt, az én keresztem. Mint Simon, megszeretsz engem. Észreveszed, hogy eddig nem is szerettél. Minden új szeretethullám kicsinyli a régieket. Azért megy a Végtelen felé. Nézd ezt a Simont. Lábnyomaimba lép. Minden lépése örökkévaló érték, mert a világ Megváltójának keresztje van a vállán. Szeress engem, és te vagy ez a Simon. Amen. Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Látom, amint hozza a kendôjét. Keresztül tör a tömegen, felém. Ide mer jönni hozzám, az elítélthez, a meggyalázotthoz. Ez a kendô be van írva minden Idôkbe. És a kéz, amely hozza, letörölni arcomat. És a szív, amely küldi megenyhíteni szívemet... És a lélek, amely elgondolta számomra ezt a vigasztalást. Veronika... ez a Szerafin... Jön, és kendôje arcomhoz simul. Az asszonyi lélek szeretô gondja ez a kendô. Az emberiség nôi felének gondos szeretete. A minden asszonyok szeretô, simogató kendôjét érzem arcomon. Idejöttetek letörölni arcomat, ti világ asszonyai... Erre a kendôre... és a szívetekre... odarajzolom arcomat. Más arcot nem hagytam rátok. Csak a keresztút arcát. Hálából a szeretetért. Ez a kendô keresztutam csodája. Ezé volt az egyetlen pillanat, amikor megnyitottam istenségem erôit, és a törlés foltjai helyett arcomat adtam neki. Aki letörli arcomról véremet és verítékemet, annak válaszul az én arcom jár. Mint ez a kendô, amely nem felejti el arcomat. Adhatok-e többet annak, aki hozzám fut a szenvedések éjjelén? Ez a kendô a hozzáfutó lelkek szimbóluma. Jöjjetek hozzám, mert én a keresztúton is tudok ajándékozni, és Veronika kendôjén minden résztvevô emberlélekre rárajzoltam arcomat, hogy amikor majd Atyám elé áll, Ô az én vonásaimat ismerje fel benne. Amen. Állj meg ennél az állomásnál, és nézz vissza a három emberlélekre. Keresztutamon jöttek felém. Három arc... három szív... három lélek. Anyám. Jön, mint a teljes feloldódás fájdalmamban. Rámpillant, és tekintetében benne van minden gyötrôdésem. Annyira egy velem, hogy érzi testemnek és lelkemnek minden rezzenését. Az egész keresztutat. Maga kérte ezt. Együtt akar maradni velem. Mindenben. Egészen az enyém. Ilyen szeretet nem volt, és nem lesz több a földön. Átölel engem, átjár engem és megismétel engem az emberi lélek képességeinek végsô határáig. E pillanatban az ô egyetlen lelkének ragyogása túlfényli az emberiség minden bűnének feketeségét, amelyért erre az útra léptem. Ezért a lélekért viszem valamennyit. Simon. Vonakodik. Nem akar keresztet vinni. Az enyémet sem. Nem ismer. De amikor vállára kerül a kereszt, megvilágosítom látását, és áttüzesítem lelkét. Megtanítom, hogy a kereszthez nyúlni a megváltásban való részesedés nélkül nem lehet. Izmainak minden feszülése, mellének minden lihegése, lelkének minden beleegyezése a megváltás mérhetetlen kincseinek tartályaiba hull. Ember, próbáld meg így venni vállaidra a keresztet! Szerafin... ez a kendô tette Veronikává. Nôi szeretet... anya szeretne lenni, gondozó anya, mátka szeretne lenni, hűséges mátka, testvér szeretne lenni, önfeláldozó testvér és gyermek szeretne lenni, vigasztaló gyermek. Ezért hozza kendôjét... és Jézus beletemeti arcát. Mikor lefödte arcomat a kendô, és sötétség lett körülöttem, akartam, hogy vonásaim ott maradjanak. Ennek a pillanatnak az emlékére. Ennek a szenetetkendônek a megajándékozására. Ennek a szeretettôl égô léleknek jutalmazására. Emberek, ti férfiak és asszonyok, hozzátok felém résztvevô szívetek selyemkendôjét! Belétek rajzolom magam mindörökre! Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL ,,...és Fiúnak...'' A második érintés... Ez az, amikor a keresztvetésben szíven érinted magad. Ez az érintés a keresztvetés mélypontja. Mert az Ô maga, aki most és minden keresztvetésben Atyjának adja magát. Most, ebben a beleroskadásban az áldozat, a vállalt áldozat felséges valóságával érinti a földet. Én nézem a Háromságban ezt a földreroskadást, ennek az embertestnek második keresztvetô gesztusát... a Fiúnak... Az örökkévaló második Személynek emberteste folytatja a planéta keresztvetését. Ez az embertest a Háromságból jött a názáreti Leány szent méhén át, és a benne élô Emberlélek is én vagyok. Most is a Háromság az otthonom és a Test, melyrôl azt mondom, hogy Ô -- az én Testem... Ez az ÉN és ez az Ô egy. Az embemek ez a nembírása, ez a földreroskadó Isten az egész Háromság megváltó cselekedete. Most látod, mit cselekedtem neked. Mert bennem az Atya és a Lélek egy, és leroskadva fekszem itt a planétátokon. Háromságom ölelésében. Körülöttem zúg a gyűlölet, és hangtalan könnyeket hullat a szeretet. Emberszívek forrnak belém minden idôkre. És emberszívek szakadnak el... Kihez tartozol? Ismételd meg ezt a halálosan komoly választást! És amikor megtetted, tudd, hogy nem te választasz engem, hanem én választottalak téged. Kiszemeltelek, amint jöttél velem a keresztúton. A többit is. De terád csak ez tartozik. Tudd, hogy egymagadért is megjártam volna ezt az utat. Mert az Atya nekem adott téged. A föld pedig döbbenettel folytatja... ...a Fiúnak,... Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Mondtam nekik, hogy ne engem sirassatok, hanem fiaitokat. Azt akartam, hogy megérezzék, kikért járom ezt az utat. Azt, hogy sírásuk gyümölcsözô legyen, és könnyeik az örökkévalóság súlyával hulljanak a földre. Csak egyet lehet siratni: a lélek vesztét. Ehhez nem hasonlít semmi. Mondottam egyszer: ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, hanem azoktól féljetek, akik a lelket a Gyehennára küldik. Mert a közeliek fájdalmát nem lehet a végtelenhez mérni. Sírjatok, ha az megkönnyíti lelketeket. Mondottam egyszer, hogy akik sírnak, boldogok. És a ti sírásotok az a sírás, amely boldogságra fordul. Megéritek a vigasztalást. Én ígértem meg azoknak, akik így sírnak. Láttatok felkelni roskadásomból. Ti is felemelkedtek majd sírásotok mélyérôl. Pedig látni fogjátok, hogy arcra hullok még egyszer elôttetek, mert sírásotok melege ellágyítja szívemet gondoskodásotok emlékeivel. Minden értetek van, a tieitekért van. Az ô megújításukért van. A ti szenvedésetek is értük van. Ennek az útnak áldása ráborul az egész emberiségre. Csak azokon lehet sírni, akiket saját akaratuk kitépett alóla. Hová...? Köszönöm a könnyeiteket. Elteszem ôket fiaitok számára. Nekem adtátok és én nekik. Minden érettem hullatott könnycsepp, minden enyémmel megosztott fájdalom azoké, akik a legjobban szerettek. Ti pedig küldjétek ezt az utat azokra, akik elveszôben vannak. Nekik is szánom. Ez irgalomból nincs kizárva senki. Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL ...és a Szentléleknek... A harmadik érintés... A legszorosabb, egészen hozzásimuló, ,,tetôtôl talpig'' földérintô, megszentelô planétaölelés. Most karjaim körülérik a földet. Most óriássá lett a testem, felvette az égitestek méreteit, és most megváltó akaratomból szívéhez szorítja ezt a megtévedt csillagot szálltában az ô megszabott útján. Most szeretetem a mindenségben szálló csipkebokorrá tüzeli ezt a földet. Ez az, amiben lehet égni és el nem égni. Már nem én vagyok rároskadva, hanem az én karjaimban áldozatként viszem a Szentlélekkel az Atya elé... ... a Szentléleknek... Most az Atya és a Fiú szeretete öleli ezt a bolygót a minden idôkben rajta nôtt emberiséggel együtt... Ez a Szentlélek ölelése a Fiú karjaival... Amit láttok, az a földre hullt Ember. Ami ebben a látásban valóság, az a Háromság gyôzelmes ráborulása a védelmébe vett emberlelkekre. Mindenki egyedül és valamennyire összesen, mindenhol és mindig. Mert a planéta keresztvetése nem ezé a pillanaté, s nem ezé a ponté. Ebben az ITT és a MOST végtelenné és örökkévalóvá tágul. És amikor itt állsz, és nézed ezt a pillanatot, te magad is kilépsz a pillanatból, s mikor azt hiszed, hogy itt állsz a templom kövén, a lelked már megjárja útját velem a Háromság hitének mélyén... ...és a Szentlélek nevében... ... igen, most letelt az óra, letelt az állomás. ,,Jézus keze'' csókodra vár... Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Leveszik rólam -- elôször ezt a ruhát. Nincs rá szükségem többé. Gonosztevôk ruha nélkül mennek a másvilágra. Közéjük soroltattam. Senki sem látta testemet, csak Anyám. Most pedig irtózom ettôl a megmutatástól. Tele vagyok sebbel. De a sebeknél jobban fájnak a rám esô tekintetek. A meztelenítés szégyene. Az ostornál is jobban fájt, mert szemérmes az én lelkem. A szégyen felpiroslott arcom sebei körül... A testemrôl már levették az én varratlan ruháimat. Anyám munkája volt. Leveszik a lelkemrôl is. Az is ,,varratlan'' teljesség... Atyám szôttese. A názáreti lány méhében készült a Szentlélek ujjaival. Testem ruhájára majd sorsot vetnek. Lelkem ruhájára nem lehet, mert majd visszaveszem azt, és felöltöm újra. Csak egy kis idô még... De most megsebeznek a tekintetek. Akik szeretnek, elfödik arcukat. Torkukat szorítja a fájdalom. Enyémek ebben a fájdalomban. Te is az enyém vagy, aki most megállsz elôttem, és elfödöd arcodat. Enyém vagy, amikor összeszorul a szíved az én szégyenkezésemen. Aki megérzed, hogy szemérmes az én lelkem. Hunyd le a szemed ennél az állomásnál. Így vagy a legjobban az enyém. Tudod, mi történik velem. Szentmise van... Folyamatban az áldozat: Íme, az én testem! Felmutatják az Atyának. Te pedig mondd: Én Uram és én Istenem! ... mert Úrfelmutatás van... Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Bírod még? Az én bíromnak vége szakadt. Már mások cselekednek helyettem. Már fekszem. Megpihentem. Hallom a kalapácsok koppanását. Testemet szegezik a keresztre. Te is hallod -- bírod még? Ezek ölelô karok. De most ki vannak szegezve. Hogy mindenkire táruljanak, és hogy ebben az ölelésben mindenki elférjen. Te is. Kopog a kalapács. Már mások cselekednek helyettem. Bírod még? Most te roskadj le... Most te érintsd meg a földet homlokoddal. Mert az oltáron fekszik a Hostia. A planéta magához szorítja a fekvô keresztet és engem, és fut az űrben a megváltás kincsével. Már csak órák vannak hátra. De azok még az enyémek. És a tiétek. Az Atyától a Szentlélekig viharzó szeretet most a földdel együtt magához öleli a keresztet. Te is benne vagy ebben az ölelésben. Innen már nem megyünk tovább. Megérkeztünk. Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Ma velem vagy a Paradicsomban! Asszony, ez a te fiad! Éli! Éli! Lamma Sabaktani! Szomjúhozom! Beteljesedett! Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet! ELSÔ szavam a bűnösé volt, a mellettem felszegezett bűnöshöz. Látjátok emberek? Ezért jöttem. Elsô dolgom, amikor felemeltettem a földrôl, hogy magammal vigyem. MÁSODIK és HARMADIK szavam az enyémeké. Aki a legjobban enyém, azé. Végrendelkezem a kincseimrôl. Róla és az emberekrôl. Egészen az enyémet. NEGYEDIK szavam Övé, aki engem küldött, és a halálos kínok órájában magamra hagyott. Egyedülvalóságom a megváltás,... Hogy szeretetemmel magamra maradtam, ÖTÖDIK szavam ez a vallomás. Ajkam szomjúsága a lelkemé. HATODIK szavam az, hogy a pohár betelt, és az utolsó cseppig kiürítettem. Nem vétetett el tôlem. Aki teleöntötte poharamat, az most felém tárja karjait. HETEDIK és UTOLSÓ szavam már a szeretô Atyáé, akinek kezébe ajánlom lelkemet, és az Emberfiának lelke leveti köntösét -- már csak a Test függ a kereszten. A szentmise véget ért. Ite, missa est. Borulj le a Kereszt elôtt. Még rajta van a testem. Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Mikor ,,beteljesedett'', még nem volt bevégezve. Mennem kellett a lelkekért, akik vártak engem. Most velük vagyok itt, éneklik az új Éneket -- Canticum Novum. Óh, novissimum! Mert felszabadult az Ég is, nemcsak a föld. Ti még nem ujjongtok. Tiétek most a testem gyásza. Kezetekbe adattam. A gyásznak egészen mélynek kell lennie. Mikor a testemnek így szolgáltok, elmerültök a fájdalomban. Igen, le kell venni, meg kell mosni, Anyám ölébe kell tenni. Ringasd Mária, a golgotai holttestben Anyja ölében. Nem, ez nem halál. Emberlelkem visszamerül a Második Személybe, és Isten Háromságába mélyed, míg kívül van a testen. Mindig rágondol. Tudja, hogy oda majd visszaszáll. Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Elrejtik testemet. Szeretnek. Körülveszi és átjárja ôket a fájdalom. Látom gondolataikat. Mert nem tudnak kilépni a pillanatból. Rájuk merevül a fájdalom. Így a legmélyebb a szenvedés. Amint lefektetnek oda a sziklakôre, azok a férfiak utolsó szolgálatnak érzik ezt. Nem tudják, hogy csak negyven órára teszik ide a testemet, és hogy ebben a munkájukban ott remeg a feltámadás ígérete. A legnagyobb fájdalmak ilyenek. Nines bennük remény. Csak egy lélekben él a hit. Halvány most, de elolthatatlan. Kicsiny mécs itt a sírüregben, de a testem nem marad sötétben. Ô tudja, hogy eljövök ide visszavenni a testemet. Most is tudja, amikor majd odahengerítik a zárókövet, és el kell menniük engedelmeskedni Sabbath törvényének. Magdolna pedig és a szent asszonyok nézik, hogy József leplével és Nikodémus illatszereivel a három férfi hogyan helyezi el a testemet. Majd visszajönnek a Sabbath után. Mert már kezdôdik az ünnep csendje. Még nem volt ilyen Sabbath... Nézem a testemet, amint élettelenül fekszik a sírban. És Háromságom mélyérôl most úgy szemlélem ezt az űrben futó csillagot, mint az Emberfia koporsóját. Már nem sokáig hordja testemet. Haec nox est... most vált a halál a feltámadás ígéretévé. Most fekszik a testem a halál éjszakájában. Ezen az éjszakán a Háromság mélyérôl nézem testemet. Akitôl vettem, virraszt. Aki pedig megalkotta benne, az a Háromság ölel engem és az Atyát. Ez a nézés, ez a virrasztás és ez az ölelés pedig a szellem valóságában egy. Azért mondom, hogy egy, mert embernek érthetetlen ez a közlekedés. Nem is kell megérteni csak hinni. Ennél az állomásnál nô össze a keresztút a feltámadással. ,,Haec nox....'' Ez az éjszaka még sötét. Az értetek összetört testem magányának az éjszakája. Egyedül fekszem a sziklában. Az ,,egyedül'' azt jelenti, hogy emberlelkem nélkül. ,,Haec nox....'' Ez az éjszaka, ez a kettéválás a megváltás. Emberlelkemet kiverték a testembôl. Keresztút kellett hozzá. A teljesedésnél ennek az éjszakának a percei peregnek. Most egészen sötét van... benne vár a beteljesedés csendje. Hazamentek, akik idefektették testemet, otthon várják a hajnalt. Mikor testemet letették a sziklára, befejezôdött a föld keresztvetése: a negyedik pont. Négy ponton vonta magához testemet. És a planéta röptében négy pontot tett le az űrben, négy örökkévaló pontot, mely a föld keresztvetése volt. A Háromság megszentelte ezt a TERRA nevű bolygót. Űrhajó lett a testem számára, és száll vele negyven órán át. Beállt a Sabbath... Az egyetlen éjszaka. Benne van az egész Sabbath. Két éjszaka között vasárnap hajnalig. Keresztet vetett a föld. Négyszer magához vonta a testem. Négyszer ráborultam, mint áldozat... test lett a Testem. Az utolsó ölelés már élettelen. Már mások teszik le testemet. Ez a befejezés. Az Amen. Már nem arccal fekszem a földön. Hunyt szemű arcom az ég felé néz. Kezem megpihent, ajkam elhallgatott. Mert mindent bevégeztem. Amiért az Atya ideküldött, megtettem. A planéta sorsát megpecsételtem. Ez a mozdulatlanság az Amen. Álljatok meg e mozdulatlanság elôtt. Merevüljön bennetek fájdalommá a Szeretet. Nézzétek meg benne ezt az élô IGEN-t, ezt az ,,Ita Pater''-t, ezt az ,,Amen''-t. Lássátok meg benne a teljes, a maradéktalan áldozatot. Ez a mozdulatlanság a teljes odaadás képe. Az Élet megszűnése, a minden áldozatok teljessége. A munkája után pihenô szeretet. Ez a szótlanság beszél. Mert Ament mond a lezárt ajak, és hangtalanságában szüntelenül ismétli az IGEN-t. Ez a halálos igentmondás, melynél nagyobb ereje nincsen semminek. Mert nagyobb szeretete nincsen senkinek, mint aki életét adja barátaiért. Ezért tanítok most némasággal. Ezért cselekszem most mozdulatlansággal. Sokan vagytok itt. Elfértek mind körülöttem, a Limbusz népe és az egész eljövendô világ. Mind, akiket az Atya nekem adott, mind itt vagytok meghallgatni és velem énekelni az Ament. Az egész múlt és az egész jövô. A minden lelkek kórusa. Azért, hogy az én Csendem énekeljen bennetek: Amen! ======================================================================== Az einsiedelni kegyhely keresztútja Útban a keresztút felé Mindenható örök Isten! Te elôre kijelölted minden ember útját. Ezek az utak magasba meredô hegyek felé vezetnek... Az úton keresztek vannak, melyeket nekünk kell hordoznunk. Így válik életünk vándorútja keresztúttá... Odafent azonban Te vársz ránk világ Atyja! Utunkra kísérôt adtál mellénk: egyszülött szent Fiadat, akit szeretsz! Ô egy lett közülünk... Testvérünk lett... Ô maga megy elôttünk, nehéz keresztjét hordozva, mindhalálig engedelmesen. Saját keresztünkkel Ôt akarjuk követni. Általa szentelôdjék az meg, Atyánk! Halála által adj erôt nekünk az élethez! És a kegyelmeket, melyeket az Ô vére szerzett nekünk, fordítsd felénk: vándorok és betegek felé, az élôk és kedves megholtjaink felé, és mindazok felé, akik irántad való szeretetbôl jót tettek velünk! Vegye hát fel mindenki a maga keresztjét, és hordozza a hegyen fölfelé -- a mindenható Isten nevében! Amen. Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK ,,Íme az ember!'' Még a pogánynak is tanúságot kell tennie: ,,Nem találok benne semmi vétket!'' -- Mint a legtisztább jött el Ô a bűnösökhöz, de nem fogadták be, pedig Ô csak jót tett, -- mint a pásztor, kereste juhait... De azok nem hallották meg hívó szavát. Saját népe kiáltozott az utcákon: ,,Keresztre vele! Nincs királyunk!'' -- Ô hallgat, mert mindannyiukat emberfelettien szereti, és szeretettel lépdel a vértanúhalál felé. Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Erôs emberként nyúl a kereszthez. Érzi, rajta nyugszik az egész világ minden bűne. Ez végtelenül megnehezíti a terhet... De Krisztus tudja, hogy ezzel a kereszttel az égbe viszi az egész emberiséget! A bűn okozta mély szakadék felett híd az -- Isten és ember között! Így lesz a keresztút a mi utunkká is. Krisztus, aki testvérünkké lett, ezt mondotta: ,,Aki tanítványom akar lenni, vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem!'' (Lk 9,23) Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL A bátor hôs, az Úr Jézus most keresztje áldozatává válik. Hogy is lehetne ez másként, amikor EGY hordozza mindannyiunk vétkét! Az emberi vétek megfoghatatlan súlya ez, az Isten elôtt. Ôt, az ,,istenembert'' taszítja a porba. Ha nem lenne az Ô irgalma, ez a vétek minket az örök kárhozatba taszítana... Erre a porba sújtott istenemberre kellene tekintenie a világ kevély, hiú, keményszívű fiainak! A kereszt súlya alatt roskadozó Istenfia fájdalmában mindenki felismerhetné bűne nagyságát... Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Nem akadt még két ember, aki oly bensôséges kapcsolatban lett volna egymással, mint Jézus az Ô édesanyjával. Ô lett az Istenfia kapuja az emberiség felé. Amikor a világ nem akarta befogadni a Gyermeket, amikor megtagadta tôle még az otthon melegét is. Mária a jászol szalmája közé rejtette. Ô ismerte szent Fiának küldetését, az Ô szavának hitt, és művének, és csodáinak... Itt, a véres úton azonban neki is fenékig ki kell ürítenie az áldozat kelyhét. Mária áldozatul adja magát Fiának -- Ô pedig nekünk ajándékozza Édesanyját... Mindannyiunknak -- hogy szenvedésben és szeretetben mindenkinek édesanyja legyen. Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Simon az elsô, akit Isten hívó szava megragad: ,,,Jöjj, vedd fel a keresztet, és kövess engem!'' Simont talán a fáradt, megtört hang rendítette meg... Mi köze lehet ennek a munkás- vagy parasztembernek az elítélt fogolyhoz? Miután azonban felismerte segítésének mély értelmét, kemény férfikézzel átveszi a súlyos terhet, és felviszi azt az Úrral együtt az áldozat hegyére... Ezek azok a férfiak, akiket a ma is élô Krisztus az Ô egyháza által hív: a bátrak, a rettenthetetlenek, az egyenes jelleműek! Uram, ilyen papokat adj nekünk faluba, városba, az egész országba egyaránt -- férfakat, a kereszt embereit! Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Ott térdel az út mentén, amerre Jézusnak el kell haladnia, és csendben vár... Igazi asszony, igazi szolgáló, maga az önzetlen, szerény jóság. Az Úr legszebb jutalmával hálálja meg tettét: saját képmását nyomja a szeretet kendôjére. Ezzel kiválasztotta azt a két erôforrást, amely Isten országát hivatott terjeszteni itt a földön, a világ végezetéig: a férfi erôs karját és a nô segítô kezét. Ki-ki a maga erejéhez mérten, ki-ki segítô szeretettel kész a másik terhét hordozni! Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Minden keresztúton a legnehezebb az emberi gyengeség. Az ember bátran, jószándékkal indul neki a hegynek... Az út azonban mind meredekebbé válik. A napi teher -- mindig ugyanaz -- mind súlyosabban nehezedik ránk. Az erôk fogynak, és sokszor épp a legünnepélyesebb órában az ember leroskad, kudarcot vall. Az ember életében éppen ez az emberi! Krisztus átélte, hogy ilyen helyzetben is tanítson minket: Ne átkozzuk a keresztet, az élet nehézségeit! Fel kell kelni, a bűnt, a sebeket meg kell gyógyítani, s új erôvel és hűséggel tovább kell haladni. ,,Aki mindvégig kitart, az üdvözülni fog!'' (Mt 10,22; 24; 13) Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Hamis részvét az, mely sírva, de tétlenül nézi a bátor hôs útját. Nem segít, nem hordoz, és nincs ereje a hűséges munkához. A hamis részvétnek szól az Üdvözítô intelme: ,,Sirassátok magatokat és gyermekeiteket'' (Lk 23,27), mert nem értitek meg a kereszt értékét, mert nem ismeritek fel saját bűneiteket, mert nem tudjátok, hogy én éppen ezekért a ti bűneitekért szenvedek... Ne siránkozzunk tehát, hanem így imádkozzunk: ,,Uram, ne engedd, hogy drága, szent Véred és a Te keserves kínszenvedésed hiábavaló legyen a mi szegény lelkiségünknek!'' Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL A keresztre feszítés hegye már közel van. Az emberi rettegés segélykiáltása az Atyához meghallgatatlan marad: ,,Atyám, hadd múljék el tôlem e kehely!'' (Mt 26,39) A szenvedés rettenetes súlya szinte halálra húzza Ôt... ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?'' Így veszi magára -- készségesen meghajolva -- a pap is a keresztet, amikor kora reggel az áldozatra indul a népéért. Így hajlik meg az Egyház, amikor sokszor szótlanul fogadja a gyűlöletet és gúnyt, amikor a világ üldözi. Így hajlik meg az Istenben bízó ember is a szenvedés elôtt: ,,Uram, szabadíts meg önmagamtól, és tégy egészen a tiéddé!'' Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Amilyen szegényen jött a világra, úgy akar meghalni is. Sebekkel borított testérôl letépik a köntöst, hogy mezítelenül ott álljon a bámész és tiszteletlen népség elôtt. Ô azonban tisztán és imádkozva áll ott, mint valami szent áldozat. Most azokért imádkozik, akik az élvezeteket hajhásszák, a testiségbe és kapzsiságba, a henyélésbe és becstelenségbe merült férfiakért és nôkért. Te tisztaságos Istenember! Adj a bukott emberiségnek ismét becsületérzést és tisztelettudást, az asszonyoknak és leányoknak az anyáknak és apáknak és mindazoknak, akik az élet szent forrásánál térdepelnek. Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Kalapácsütések csattognak a nyomasztóan forró levegôben... A száraz föld beissza a vöröslô vért. Ott fekszik a mindenható Istenember a kínszenvedés fáján... Íme, kegyetlenül beteljesedik a prófétai szó: ,,Féreg vagyok és nem ember, ôsszetapostak, összezúztak és kivetettek.'' (Zsolt 21,7) Te gôgös világ! Nézd, a te műved ez! A golgotai kalapácsütések a te lelkiismereteden kopácsolnak: Aki az Istenembert feszíti keresztre, önmagát is felfeszíti, -- aki áldozati vért ont, önmaga vérzik majd el... Isten Báránya, irgalmazz nekünk, szegény bűnösöknek! Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Beteljesedett! Magasba emelkedik a kereszt, a hegyrôl az ég felé nyúlik. Úgy áll, mint híd, ég és föld között. Jézus karjai nagy szeretettel tárulnak szét, mintegy átölelik az egész világot. Ô jövendölte: ,,Amikor majd felemelnek, mindent, mindent magamhoz vlelek...'' (Jn 12,32) Ó, üdvösség Keresztje! Az otthon keresztje... a kibékülés keresztje... Véres jelképed szövetségeseként térdelünk le elôtted és könyörgünk: ,,Uram, ne engedd, hogy véred és keserű szenvedésed kárba vesszen, könyörülj ezen az elvérzô világon! Adj nekünk békét!'' Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Az áldozat végbement... Az, amit minden emberért magára vállalt, befejezôdött. Istent kiengesztelte, a bűnt eltörölte, a Bárány elvérzett. Ami halandó volt, visszatér ahhoz, aki szülte: édesanyához. Ó, fájdalmas Anya! Szentképed elôtt most elvonul a szenvedés egész zarándokútja. Egyetlen ima kiált feléd e siralomvölgyébôl: ,,Szomorúak vigasztalója, bűnösök menedéke, könyörögj érettünk!'' -- És Te sohasem hagytál egyetlen kérést sem meghallgattatlanul... Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Ez a legtitokzatosabb működés órája... A halottat a sírba fektetik, mint a vetômagot szokták a szántóföldbe. Csakhamar azonban szétfeszíti a sírkövet és a sírt, s feltámad erôteljes isteni életre, mint ahogy a kalász kisarjad a barázdából a napfény felé. Így lesz minden áldozatból az élet vetése, a csendesen viselt szenvedésbôl pedig szeretet fakad. A megpróbáltatások keresztútja után, Ô általa mi is így fogunk feltámadni az örök világosságra és az örök életre! Útban hazafelé... Mindenható Isten! Bemutattuk Neked szeretett szent Fiad áldozatát, miként a pap azt mindennap megteszi. Oltsa el haragod tüzét ez az áldozat, azt a haragodat, melyet gonosztetteinkkel mi magunk szítottunk. Törölje el ez az áldozat az emberiség vétkét, mely szeretett Fiadat keresztre feszítette. Az Ô hulló szent véréért irgalmazz minden bűnösnek, akik tévelyegve és távol a hazától járják ezt a világot. Jézus szent Vére által adj minden népnek békét! Kérünk Téged Istenünk, adj nekünk békét! Amen. ======================================================================== Fájdalmainkat Ô viselte (Az esztergomi Praeorator szerint[1]) Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK ,,Akkor kezükbe adá ôt Pilátus, hogy megfeszítsék.'' (Jn 19,16) Pilátus hármmszor jelenti ki Jézus ártatlanságát, és mégis halálra adja az Istenembert. Az isteni Bárány némán fogadja a halálos ítéletet, és készséges szívvel megy értünk és helyettünk a halálba. Uram, ha most megítélnél, ártatlannak találnál minket? De ha hiba nélkül lennénk is, add, hogy mindig türelmesen viseljük az igazságtalan megítéléseket. Add meg azt is, hogy szavainkra mindig vigyázzunk. Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Krisztus Urunk ,,keresztjét hordozván, kiment a Golgotára''. (Jn 19,17) Mezítláb, töviskoszorúval, vállán a súlyos kereszttel megkezdi keresztútját, és behinti azt könnyeivel, szent vérével. Add Uram, hogy készséges szeretettel és türelemmel hordozzuk mindennapi keresztünket. Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL ,,Betegségeinket ô hordozta, s fájdalmainkat ô viselte.'' (Iz 53,4) Kimerült, agyongyötört Üdvözítônk nem bírja el bűneink rettenetes súlyát. A földre roskad, de újra felkel, és tovább járja értünk a keresztutat. Mélységes bánattal siratjuk a magunk elestét, elkövetett bűneinket. Bocsásd meg azokat. Uram! Ezentúl kitartunk melletted, ha kell, a halál árán is. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK ,,Ó, mily nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán.'' (Stabat Mater... ) Minô szívszaggató fájdalom az Anyának így látni szent Fiát! És minô keserű gyötrelem a Fiúnak édesanyja szenvedése. Uram, tedd fogékonnyá szívünket mások szenvedése iránt. Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET ,,Megfogának bizonyos Simont, Cirenébôl valót, és rátevék a keresztet, hogy vigye Jézus után.’‘ (Lk 23,26) Cirenei Simon eleinte csak kényszerűségbôl viszi a keresztet, de amint az elgyötört Úr Jézusra tekint, elfogja a részvét. Azontúl szíves akarattal és szeretettel hordozza Krisztus keresztjét. Mily nagy kitüntetés számunkra Üdvözítônk, hogy mindennapi kis keresztjeinket veled együtt hordhatjuk. Örömest osztozunk keresztedben és meggyaláztatásodban. Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT ,,Követé ôt a nép és az asszonyok sokasága.'' (Lk 23,27) A durva katonák és a csôcselék dühével bátran dacolva, Veronika isteni Mestere elé lép, kendôt nyújt neki, hogy letörölhesse arcát, és enyhíthesse gyötrelmeit. Ezt a résztvevô jóakaratot és hűséget kívánja tôlünk is az igaz szeretet. Nem is törôdünk többé mások hitetlenségével, gúnyolódásaival vagy fenyegetéseivel, hanem hűek maradunk Uram, hozzád, és Egyházadhoz. Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL ,,A mi gonoszságainkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért töretett össze.'' (Iz 53,5) Mert bűneinkbe folyton visszaesünk, másodszor is leroskadsz Uram, a kereszt terhe alatt. Add, hogy állhatatlanságunk szégyenét jóvátegyük, hűségesek legyünk hozzád és jó feltételeinket a sírig megtartsuk. Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ ,,Hozzájuk fordulván, Jézus mondá: Jeruzsálem leányai! Ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek felett.'' (Lk 23,28) Mily nagy okunk van nekünk is, hogy magunkon és lelkünk elhanyagolt állapotán sírjunk. Sokszor milyen könnyen elaltattuk lelkiismeretünk szavát. Add Uram, hogy komoly szavad mindig alapos önvizsgálatra indítson minket. Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL ,,Erôm, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.'' (Zsolt 21,16) Az Úr Jézus lihegve, lélekszakadva harmadszor is leroskad, mert mi oly szánalmas állhatatlansággal, bukdácsolva járunk a megismert igazságok útján és oly szégyenletesen ragaszkodunk vétkes szokásainkhoz. Mily hôsiesség és kitartó szeretet van az Úrban. Végsô erôfeszítéssel tart a Golgotára. A véres kereszt legyen intô jelünk: bűnt soha többé el ne kövessünk! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL ,,Szétosztották egymás között a ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.'' (Zsolt 21,19) ,,Enni nekem epét adtak, szomjúságomban ecettel itattak.'' (Zsolt 68,22) A háromszor szent és szemérmes Jézust hiúságunk és könnyelműségünk vetkôzteti le. Epével és ecettel az evésben és ivásban való ínyencségünk és mértéktelenségünk itatja Üdvözítônket. Uram, nem prédáljuk el többé égi ruhánkat s megszentelô kegyelmet. Mezítelenséged kínjaira kérünk, öltöztesd fel lelkünket erényeid szépségébe. Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK ,,Királyi zászló jár elöl, keresztfa titka tündököl, melyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált.'' (Vexilla regis) Ég és föld között felmagasztalva függ a Megfeszített. Karját ölelésre tárja. Ajkát a megbocsátás szavára nyitja: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.'' (Lk 23,24) Lándzsával átdöfött Szíve sebét menedékül adja, hogy kísértésekben, veszedelmekben mindig oda siessünk. Uram, keresztre feszítésed a mi művünk volt. A jövôben könnyeidben és véredben megtisztult lelkünk szívesen vállalja a szenvedést veled és érted. Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN ,,Jézus mondá: Beteljesedett! És lehajtván fejét, kiadá lelkét.'' (Jn 19,30) Beteljesedett a nagy keresztáldozat, megváltottál, Isten gyermekei és az örök boldogság örökösei vagyunk. Halálod, Uram, azt hirdeti, hogy nagy volt a lelkünk ára. Add, hogy mindig mint pótolhatatlan kincsünket gondozzuk. Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL ,,Szűzanyám, esengve kérlek, hathatósan vésd szívembe Szent Fiadnak sebeit.'' (Stabat Mater... ) Jézus szent testét leveszik a keresztrôl, és fájdalmas Anyja fogadja ölébe. A Szent Szűz tartja, imádja szent Fiát -- nézi, csókolja sebeit. Az ô szíve az égô mécs a kereszt tövén. Fájdalmas égi Anyánkról sohasem feledkezzünk el -- az ô karjaiban kívánunk majdan meghalni. Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK ,,Volt pedig azon helyen, ahol ôt megfeszítették, egy kert és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Azért oda tették Jézust.'' (Jn 19,41-42) A sziklafalba vájt új sírba fektetik az Urat, tündöklô gyolcsba takarják. Mint a tiszta sír az Úr testét, úgy fogadjuk tiszta szívünkbe az Urat amikor a szentáldozásban hozzánk tér. Úgy is akarunk mindig élni, hogy tetteinkból lássák; Jézus lakik szívünkben. Tizenötödik állomás ZÁRÓIMA Megdöbbenéssel és ugyanakkor mérhetetlen örömmel tölt el az üres sír látványa. RESURREXIT SICUT DIXIT -- Föltámadott, ahogy mondta. Érzem Uram, hogy a rámadott kereszteknek a súlya könnyebb. A feltámadásba vetett hit erôt ad. Add meg számomra, számunkra is azt a kegyelmet, hogy mi is élvezhessük a feltámadás boldog örömét Veled együtt. A mennyei dicsôségben. Ámen. ======================================================================== Az üdvösség útja (Michael von Faulhaber, müncheni bíboros-érsek) Elôkészület Uram, Édesanyáddal, a ,,kegyelemmel teljessel'' indulok követésedre, véred áztatta utadon. Mélységesen bánom bűneim, mert fájtak Neked! Látni vágyom, mint tűrsz, panaszszó nélkül, ártatlanul, leölésre szánt Bárány! Keserű kelyhed kiiszod, néma tekinteted hívogat: Jöjjetek utánam, lássátok! Lássátok lábam nyomát, a keresztet, hol függtem, áldozati gyertya az oltáron. ,,Hordozzátok a keresztet, és az majd hordoz titeket, feltárja titkát, az üdvösség útját!'' Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Üdvözlégy Jézus! Mily türelemmel hallgatod a csôcseléket: ,,Bűnös!'' ,,Hóhér! Ide a kereszttel!'' Jézus, add, hogy jogtalanságot ne tűrjek, más portáján se seperjek, testvérem bírája ne legyek! Keresztre feszített Jézus Krisztus, irgalmazz nekünk! Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Üdvözlégy Jézus! Remegô szívvel látom, mint öleled át kereszted: ,,Induljunk hát -- Atyám akarja így!'' Segíts Jézus, érted bátran hordozni az életet, erôs szívvel, örömmel! Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Üdvözlégy Jézus! Térdre rogyva, leköpdösve, meggyalázva, szakítod meg utadat. Leroskadok Uram, melléd és térden állva, szánom-bánom minden bűnömet. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Kövek, sírjatok az úton, hol az Anya Fiával jön találkozni! Mily tengernyi fájdalom! Add Jézus, szeretnem Téged, Fiúhoz és jó Anyjához, mindhalálig hű legyek! Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Üdvözlégy Jézus! Simont kényszerítik, Simonnak megengeded... a Te erôddel -- hordozni keresztedet. Taníts engem terhet bírni! Taníts rosszról lemondani! Hadd értsem meg: a keresztben van az üdv! Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Üdvözlégy Jézus! Szeretettel, bátran nyújtja kendôjét az asszony... érte véres orcád képét kapja. Ôrködj Jézus, nehogy bennem bálvány foglalja el képedet! Egyedüli példaképem csak Te légy! Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Üdvözlégy Jézus! Gyötrött Tested alig-alig vonszolod, jaj -- leroskadsz, immár másodszor! Uram, bűneim, ha megbocsátva, új életre is segits! Ne legyen gyötrelmedre bűnbe visszaesésem... Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Üdvözlégy Jézus! Hasonlóan az anyákhoz, megremegtet az ítélet... a száraz fa tűzbe hull. Jézus add, hogy bűneimet felismerve, szent Vérednek erejébôl bocsánatot nyerjek. Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Üdvözlégy Jézus! Földre hullva, mint egy féreg -- eltaposva, fekszel ott, végsô erôd elhagyott. Légy támaszom síkos úton, kegyelmed küldd erôsségül, árát adtad eséseddel! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Fájdalmak Férfia! Köntösödtôl is megfosztva tűröd, hogy keserű italt nyújtsanak Neked... Ez volt ára kegyelmednek -- hogy hazavezesd az elveszettet, ki érzékek mocsarába süllyedt már. Tizengyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Szent Isten! Hóhéroknak durva karja a keresztfa ágaira... a fára szegez Tégedet! Ha lelkembe száll sötétség, erôsségem légy nekem, hadd igyam ki szenvedésem kelyhét. Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Üdvözlégy Jézus! Eljött a vég... Atyád kezébe ajánlod lelkedet. Beteljesedett! Irgalmazz Jézus, irgalmazz! Szenvedô lelkeknek éjét a Te fényed hassa át! Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Üdvözlégy Jézus! A Te fájdalmas Édesanyád tetemedet, féltve öleli... Add: a gôg haljon ki bennem, töviseid örököljem, alázatban hôsnek lennem! Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Üdvözlégy Jézus! Az utolsó állomásnál hadd köszönjem végtelen szeretetedet! Sziklában Te ne lakozzál, a lelkekben uralkodjál, áldozásban Királyunk! Záróima Uram, végére járt keresztutam. Bôven omló drága Véred ne engedd, hogy kárba vesszen énrajtam. Üdvözítôm! Beteg lelkem sebeidben gyógyulásra lelve, pihenjen meg Benned majd. Kereszt! Örök szeretetnek könyve, benne nevem Istenkéztôl írva áll... Kereszt -- átoknak látszó áldás, sötét éjszakában világító lámpás, örök Hazámba vezess! Én Uram, én Üdvözítôm! Tôled szenvedés el ne válasszon, a keresztben Veled eggyé lehessek! Szent kereszted erejében -- nehézségek ellenére -- kitartóan haladjak, Nálad révbe juthassak! ======================================================================== A végtelen Szeretet a szenvedés útján (André Frossard) Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Ó Krisztus! Te kérdezted tôlünk egykoron: ,,Közületek ki vádol engem bűnrôl?'' Hát íme a Te bűnöd: Te bűntelen vagy az ártatlanságot elvesztett emberek között. Ezért meg kell halnod! És elítéltek Téged és mi jelen voltunk, mert ebben a pillanatban az egész világ történelme úgy vesz körül Téged, mint egy véres köntös, amelyet kínzóid vetettek Reád. Ó Krisztus! Emberfia, kit emberek ítéltek el. Ezt a testet, amelyet magadra vettél, ezt a testet mi adtuk Néked és most visszavesszük, ízekre szedve. Ostorcsapásokkal, tövisekkel. Ó Krisztus! Ezen a Te keresztutadon valójában mi vagyunk azok, kik irgalomra szorulnak. A Te megkínzatásod szégyenét ki veszi le rólunk? Téged kérünk: könyörülj rajtunk! Örök emlékezés felejtsd el ezt nékünk! Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Ó Krisztus! Te azért jöttél, hogy közöttünk élj. Világosság tanítója, Te egy ismeretlen örömöt hoztál nékünk, Új látásmódot abba a világba, amely megérti az értelem szavát, az igazságét, olykor a könyörületét is, de amely semmit sem tud a szeretetrôl, amelynek oka és értelme ott rejtôzik minden dologban. Te tanítottál minket arra, hogy a szeretet: Létezni másokért. Ez a kinyilatkoztatásnak egy másik neve, mely a gyengeség felé siet, és megnyugszik a kérô ajkakon. Te megkérdezted a mi szívünket, és íme a mi válaszunk: Ez a rövid út Jeruzsálemen keresztül, amely megtöri a villám vonalát, és ez a darab fa, amely oly nehéz és a Te válladra zuhant, mint az összeomlott világ ácsolatának egy darabja. Ó Krisztus! Kérünk bocsáss meg nékünk! Végtelen szeretet, ne emlékezzél csak saját magadra! Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Ó Krisztus! Te azt mondtad nékünk: ,,Az én igám édes, az én terhem könnyű.'' De bennünk nincs meg a Te szelídséged, és a mi igánk sebez, a mi terhünk eltipor. A bűn az a teher, amely nékünk túlságosan nehéz, és eltávolít minket Istentôl. Ez a teher, amely vonz minket a megsemmisülésbe, a sötétség hazája, amelyet nem tudunk elfelejteni, és ez a halmozott hazugság, erôszak és kegyetlenség, amelyet Te engeszteltél ki helyettünk, Te magad, Te nem tudod hordani a terhet megalázás nélkül, és Péter hármas tagadásának elsô visszhangjaként térded a földre verôdik, mint az imádságnak egy módja, amelyet mi nem hallgatunk meg. Ó bűn nélküli Krisztus, téged kérünk, bocsáss meg! Ma Ne emlékezz másra, csak a Te irgalmasságodra. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Itt két tekintet találkozik A szenvedésé, amely halad a kérlelhetetlen beteljesedés felé És az együttérzésé, mely elárasztja az eget Hol, Milyen mélységben végzôdik az anya fájdalma, aki elveszti fiát? Ez felforgatja a világ rendjét Ez megtámadja a reményt Viaskodik a hittel, A seb, amely megnyílt, sohasem fog begyógyulni. És ezt a szenvedést mi róttuk rád Tereád Mária A nyolc boldogság tabernákulumára Aki szelíd vagy és szegény Békességes és irgalmas Teljesen tiszta szív. Tereád, ki sírtál ezen az úton Szentély, melyet földig rombolt a fájdalom, Amelyet újjáépít az örökkévalóságban a kegyelem. Köszöntelek téged Mária! Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Amint az elítélt kivérezve és a korbácsolástól elgyengülve botladozik az úton Azok, kik ôt elvezették -- mondja az evangelista a tömegbôl hívtak egy bizonyos Cirenei Simont, aki a mezôrôl hazafelé tartott, És kényszerítették, hogy felvegye a keresztet és vigye Jézus mögött. Ó Krisztus! Ezen a napon, amelyen vesztésedre összefogott az árulás, a tudatlanság, a szektás gyűlölet, az igazságtalanság és az ô elválaszthatatlan kapcsolata a birodalmi érdekkel Te a te jóságodban Te tehát megengedted, hogy valaki közülünk A katonák véletlen kérésére, kik a Te akaratodat teljesítették, azt gondolva, hogy a magukét kényszerítik ki Mi társultunk és egyesültünk üdvösségünk misztériumával Azért, hogy ne legyünk teljesen kizárva a Te szenvedésedbôl Legalább egy ember legyen, aki kövessen, miközben a többiek elmenekültek, És hogy ott a kereszt súlya alatt legalább egy parányi Esdeklô hasonlóság legyen A Megváltó és a megváltott között! Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Szent Veronika, Te, kinek volt bátorsága szembeszállni a tömeggel, amely a Megváltó nyomában haladt És áttörni azt a láthatatlan határt, amely elválasztja az elítéltet a maradék élôktôl, Adj nékünk, nékünk is bátorságot, hogy felismerjük és közeledjünk az Igazsághoz, akit az emberi közösség megbántott, félreismert és száműzött, Te, aki a csôcselék ordítozása között, amely mit sem értett saját ôrjöngésében, nem hallott semmit a mérhetetlen morajban a te részvétedbôl Akadályozz meg minket, nehogy süketek legyünk azok panaszára, kik halni készülnek, Veronika, te aki kezeid között tartottad a Megváltó arcát olyan mozdulattal, amelynek szépségét a hagyomány soha el nem felejti Imádkozz az idôk folyamán minden testvéredért, segítsd részvéttel az ô gyengeségüket és az ô szegényes hitüket és szeretetüket Te, aki nem ismertél félelmet És aki odarohanva letörölted a vért és a szenvedés verítékét Ôrizd meg az isteni szeretet meggyötört arcát! Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL ,,Ô nem töri el a megroppant nádat -- mondja a Szentírás -- A füstölgô mécsest ki nem oltja'' Ó Krisztus! Te nem azért jöttél, hogy birodalmakat gyôzzél le, Mert a Te történetedet nem mások vérével írták, Hanem a tieddel. Te nem ítélni jöttél és büntetni, Hanem, hogy életedet adjad azokért, akik nélküled a halálba jutnának Te azért jöttél, hogy az utolsó szemig összegyűjtsed azt a port, amelybôl vétettünk Azért, hogy senki el ne vesszen azokból, akiket teremtettél Hogy a szeretet által új életet nyerjen, amit a bűn elsorvaszt és megöl Hogy ne legyen ezen a földön olyan szerencsétlen, olyan nyomorúságos és megvetett, Kinek megaláztatása a tiednél nagyobb volna Te kudarcot vallott és e világból kivert Üdvözítô. És aki Hogy mindenkorra megszerezd lelkiismeretünk békéjét másodszor rogytál térdre! Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Nagy néptömeg követte Ôt, és az asszonyok mellüket verve siratták Ôt. Akkor feléjük fordította tekintetét, amely a világ végét is látta, És így szólt hozzájuk: ,,Jeruzsálem leányai! Ne engem sirassatok, sokkal inkább magatokat sirassátok és gyermekeiteket, mert jönnek majd napok, amikor azt mondjátok: Boldogok a meddôk, akik nem szültek és nem szoptattak! Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok reánk! És a dombokat: temessetek el minket!'' Ó Krisztus! Nem sok idô kell már, hogy jövendölésed beteljesedjék, Jeruzsálemet hamarosan lerombolják, A templomból, amelyben tanítottál már csak egy fal maradt, melyet évszázadok során Izrael fiainak tömege ostromolt mint a könyörgések gátját, amely felfogja a könnyeket. És még ma sem tért vissza a béke erre a szent földre, amelyen hiába ejtetted volna ki azokat a páratlan szavakat, amelyek elnémíthatnák a fegyvereket amikor azt mondottad apostolaidnak: ,,Szeressétek ellenségeiteket!'' Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Az ember léte a szeretetbôl indult el A szenvedés és a halál által visszatér a szeretethez Maga a szeretet mondja ezt néki a világ kezdete óta De ô ezt nem hallgatja meg Minden élôlény és minden létezô dolog, amely a földön és az ég alatt van Egészen a mérhetetlen éjszaka utolsó kihunyó sugaráig, semminek sincs más oka csak a szeretet. A szeretet maga jött, hogy ezt elmondja nékünk És mi elhallgattattuk Ó Krisztus! Te azt mondtad ,,hús-szívet adok néktek'' És íme a katonák e keselyűknek felkínált domb Baljóslatú cserjéi felé lökdösnek téged, És Te adományaid megvetésének súlya alatt Harmadszor roskadsz a földre. Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Meg fognak osztozni ruháidon, És sorsot vetnek varratlan, egy darabból szôtt köntösödre, Mely olyan, mint a Szentírás a teremtés elsô napjától kezdôdôen Szálról szálra szövôdik, soha meg nem szakadva, mely kinyilatkoztatja, de ugyanakkor elrejti Isten jelenvalóságát, És amelyet csak térden állva volna szabad olvasnunk. A Te ruháid -- ó Krisztus -- a Te üzeneted szavai Ezek hirdetik és rejtik a Te személyedet, Ezekben kell keresnünk Téged, Mert tudjuk, hogy Te vagy az igazság, És ahol Te nem vagy ott nincs igazság, És nem maradhat ott hazugság, ahová Te eljössz. Áldott legyen a Te tisztaságos Személyed, Amelyet a történelem rongyszedôi megfosztottak ruháitól, És aki köntösével együtt nékünk adta megszaggatott testét! Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Kezed, amelyek áldást osztottak Uram Kezed, amely gyógyított, Amely visszaadta a vakok látását, amely letörölte az arcokról a leprát, és amely a homokba írt, Miközben az álszent bírák egyenként eloldalogtak a házasságtörô asszony halálos ítélete elôl, Kezed, amely a kenyeret kiosztotta, És bort töltött Azért, hogy a hit láthatatlan igazsága Táplálja és öntözze Ennek a látható világnak bizonytalan valóságait Kezed, amely oly sokat adtak És oly keveset kaptak. Uram, Áldott kezed Keresztre szegezve Örökre tárva marad. Vassal verték át lábadat, amely megszentelte a földet Az emberek álnok ítélete befejezte művét És a vihartól és a bűntôl elsötétült Nap alatt Minden készen áll, Hogy felállítsák a keresztet a felfeszített Krisztussal. Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN És most Urunk Már nem vagy más, mint a fájdalom szövevénye, Melyben a szálak egymást feszítik és sokszorozzák Nincs már egy lélegzeted sem, Mely ne pusztulást és tüzet lihegne, Testednek nincs egyetlen idegszála sem, Mely ki ne lenne feszítve, mint a hárfa húrja És amelyben ne vibrálna a fájdalom. És Te közben megszólalsz: ,,Atyám bocsáss meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek'' Már azt sem tudják, mit mondanak, Amikor haláltusádban ordítozzák: ,,Ki másokat megmentettél, most szabadítsd meg magadat!'' Nem tudják felfogni, hogy félelmetes mozdulatlanságodban Te keresni indulsz ôket nyomorúságuk és bűnük mélyén végsô visszautasításuk legmélyéig, sôt még tovább, az ô közömbösségük pereméig! ó Krisztus! Te nem ismerted az éjszaka sötétjét És most íme közelít Hogy hallja a zsoltár komor szavait ,,Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?'' Néked ki kellett mondanod ezeket a szavakat, Hogy senki se mondhassa: Te nem ismerted az emberi sors végsô szorongását, És hogy kialudjon benned annak az isteni örömnek utolsó szikrája is, amelyet apostolaid elôtt is titkoltál Végül, hogy áldozatod elérje tetôpontját, Istenségednek ez a végsô kiürítése tett Téged hozzánk hasonlóvá Azért, hogy eltöröltessék az eredendô bűn, amelyet a teremtés hajnalán magunk választottunk, s most is magunkban hordozunk, És hogy mi soha többé ne maradjunk halálunkban egyedül Ezért haltál meg Ó Krisztus! Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Minden beteljesedett. Tekinteted Urunk, amely megkeresztelte a földet, És amely új megvilágításba helyezte a létet és az élet kicsiny dolgait Tekinteted nincs többé. Minden beteljesedett. Minden idôkre megmarad, és az emberi emlékezetbôl semmi ki nem törli már Azokat, kikkel tanulságosan találkoztál életed során Az apostol és a nyomorgó A gazdag ifjú és az asszony Jákob kútjánál Pilátus, ki az idôk végezetéig mossa kezeit Kaifás felemelt ujja, amellyel a megátalkodott szív oktalan bölcsességgel kimondja a halálos ítéletet A vak, ki Siloe tavában megmosakodva a víz tükrében megpillantja saját képét A feltámadó Lázár, ki megmenekült az alvilág ernyesztô karmaiból Márta, kinek egy perce sem volt a maga számára és szemlélôdô húga, aki a jobbik részt választotta Nikodémus, ki nagyon szeretett volna megérteni És a százados, ki nem kételkedett! Minden beteljesedett. Általvert tested a keresztrôl levéve anyád karjába került És Jánoséba, a fiúéba, akit néki örökül hagytál Mellettük Magdolnáéba, aki ég, mint a megtestesült fájdalom. Ó Mária! Légy áldott az asszonyok között! Ez azt jelentette tehát: felkértek téged -- viselj el, ismerj meg, és fogadj el mindent... Minden beteljesedett. A siralomnak völgyében, Hol a világ látványosan adja magát a halálnak Már nincs melletted senki más ezen a három emberfeletti személyen kívül, akik az idôk végtelenségéig ragyogni fognak És akik siratnak Téged Ó Krisztus, Az elszálló fény fellobbanása! Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Befejeztetett. Ez az óra, amelyben minden elveszettnek látszott, ez a hit órája és egyedül az övé. A hit Isten kedves jegyese Olyan gyöngéden tekint reá, mint az Énekek Énekének vôlegénye Mint a Néki nyújtható szeretet egyedüli bizonyságára Ez az, amit keresni jött a földre Ettôl félt egy napon, Jeruzsálemet szemlélve, hogy ezt nem foja megtalálni amikor újra eljön. A hit hasonló türelemmel várja Ôt Ott virraszt az alvó katonák között A sírbolt elôtt, ahová testedet helyezték Urunk Semmi meg nem zavarja, semmi meg nem rettenti A hit magáénak vallja mindazt a szorongást és reménytelenséget, melyet a szenvedés okoz a hitetlen embernek, mely ôket hozzád hasonlóvá teszi, és magáénak az idôt, mely az örökkévalóság útja, bár ez már nem az ô birodalma A hit szeret, és mi más lenne fontos néki? A hit számára az új és keskeny sírbolt, ahová helyezték Uram Az újszövetség frigyszekrénye És ez már nem a törvényt zárja magába Ez az a szentély, mely az Egyháznak és a jövendó beteljesedésének kútfeje, Ô tudja, hogy Te harmadnapra feltámadsz. Uram, kit ez a világ sokkal mélyebbre rejtett, mint egykor a sírod Te, kit bűneink keresztre feszítenek Te, kit szívünkben eltemettünk Hengerítsd el bennünk azt a követ, amelyet mi magunk pecsételtünk le Ezt kéri tôled kevéske szegényes hitünk, Nagypéntek gyászában már itt-ott felcsendül a hit éneke Mert ez az ôt körülvevô éjszaka az ô számára már a hajnal hasadása, a nappal kezdete És a fényes nappal Te vagy Uram, Ó Krisztus! ======================================================================== Nyomodban akarunk járni (Romano Guardini) Bevezetô E keresztút a mindennapi élet bajaira, szenvedéseire ad eligazítást. A mindennapok hôsiessége: a hűség és állhatatosság a kis dolgokban. Segítséget nyújt abban, hogy ,,mindennap felvegyük keresztünket'' és azt bátran viseljük. Erre szolgálnak az itt következô gondolatok. lmádkozzunk! Urunk, Te mondottad: ,,Aki tanítványom akar lenni, vegye vállára keresztjét mindennap, és úgy kövessen!'' -- Én most nyomodban akarok járni, és követni szeretnélek Téged lélekben, szenvedésed útján. Tedd világossá elôttem, mit szenvedtél értem. Nyisd fel szemeimet, érintsd meg szívemet, hogy lássam és mélyen átérezzem, mily nagy a Te szereteted irántam... Hogy teljes lelkembôl Hozzád térjek, én Megváltóm, és elhagyjam a bűnös életet, mely Neked oly keserű fájdalmat okozott. Amit vétettem, Uram, szívembôl bánom. Komoly elhatározásom, hogy új életet kezdjek, és Téged kövesselek. Segítsél ebben! Segíts, hogy keresztemet Veled hordozzam. A Te szenvedésed útja minden szenvedés iskolája, a türelemé és az önlegyôzésé is. Taníts meg arra, hogy mit közöl velem, mit kell tennem?! És ezt a belátást tedd bennem gyümölcsözôvé, hogy aszerint tudjak cselekedni is! Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Jézus törvényszék elôtt áll. Akik Ôt vádolják, hazugok... A bíró jellemtelen ember... Az eljárás minden jog és igazság megcsúfolása... Ez a törvényszék súlyos gaztettben mondja bűnösnek az Urat! A büntetés szégyenteljes és szörnyű! Jézus tudja; hogy a jót akarta mindig. Mennyire szerette népét, és annak üdvéért áldozta fel magát. Az ítélet szörnyű igazságtalansága szíve mélyéig megrázhatta... Hogyan lázadozna igazságérzetem, ha rám szabnának ki valami büntetést jogtalanul! Hogyan méltatlankodom, ha baj vagy csapás ér, és úgy vélem, hogy nem érdemeltem meg? Pedig mennyi a vétkem! Ez a nyomorult bírósági komédia, mennyire fájhat Urunknak! De Ô hallgat... Elfogadja az ítéletet szabad akaratából és a mi üdvösségünkért, mert az Atya szent akaratát látja benne. Uram, Te elôttem jártál, és utat mutatsz nekem. Taníts meg követésedre, ha az én órám közeledik. Ha kemény szóval kapok parancsot, megrovást -- mutasd meg, mi a megokolt benne, s taníts a többit elfelejteni... Ha a kötelesség teljesítése túl nehéznek látszik, ismerjem fel benne az Atya akaratát, és engedelmeskedjem Neki... Ha szenvedés sújt, tanítsd meg szívemet, hogy teljesen az Atyára hagyatkozzék -- amint Te tetted azt... És ha nyilvános igazságtalanság ér, segítsen kegyelmed, hogy én is hallgassak, és igazolásomat az Atyára bízzam. Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Az ítéletet kimondták... Jézus hallgatott -- elfogadta. Most hozzák a keresztet... az elítélt maga vigye a vesztôhelyre. Az Úr vállára veszi a szenvedés fáját. Nem várja passzívan, hanem határozottan érte nyúl. Ez nem valami ködös rajongás! Jézus élesen és világosan látja azt, ami bekövetkezik -- minden borzalmával. Ami Ôt hajtja, az nem a kétségbeesés vakmerôsége... Az Úr lelke teljesen szabad, teljesen mentes a félelemtôl. Az Atya rendelését látja a keresztben! A mi üdvünket... Teljes szívbôl akarja azt... Lelke határozott és nyugodt... A kereszt elé megy, és maga veszi fel azt. Uram, más az, jó órában mondani: Kész vagyok mindenre, amit Isten akar -- és más valóban készen is állni, ha itt a kereszt. Akkor sokszor csüggedt és félénk a szívünk, és feledve minden korábbi nemes elhatározásunk. Segíts hát Uram, hogy szilárd maradjak, ha szükség van rá! Talán már itt a kereszt -- vagy nagyon közel van. De bármikor is jön: készen akarok lenni! Tégy erôssé és nagylelkűvé, hogy ne siránkozzak és ne húzódozzak, ha valaminek meg kell lennie. Nézzek bátran szembe a kereszttel, és az Atya üzenetét ismerjem fel benne. Adj szilárd bizalmat, hogy ez a szenvedés is javamra szolgáljon, és adj erôt, hogy készséggel vállaljam. Ha ez sikerül, keserűségébôl máris sokat elveszített... Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Az egész éjszakát álmatlanul töltötte, és tegnap este óta semmit sem evett... Egyik hatóságtól a másikig hurcolták. A fájdalom és vérveszteség legyengítette. Kínozta az emberek aljassága. Az Úr rettenetesen fáradt... A kereszt túl nehéz Neki -- súlya meghaladja erejét. Roskadozó térdekkel viszi egy darabig -- akkor megbotlik egy kôben, vagy a tolongásban meglöki valaki, és Ô elesik. Milyen durvák ilyenkor az emberek! Nevetés, szitkozódás hallatszik fülébe, ütlegek hullanak a földönfekvôre... Amint bírja, összeszedi erejét, felkel, sebes vállára veszi a keresztet, és megy tovább... Uram, túl nehéz számodra a kereszt, és mégis viszed azt, értünk, mert úgy akarja az Atya. Erôdön felül van a súlya, és mégsem dobod el magadtól. Elesel -- de újra felkelsz, és tovább hordozod keresztedet. Taníts meg, hogy felfogjam: minden valódi szenvedés valamikor, valamiképp túl nehéznek tűnik vállainknak, mert boldogságra és nem szenvedésre lettünk teremtve... Minden kereszt felülmúlja egyszer erônket. Ajkunkra tolul a fáradt, csüggedt kiáltás: ,,Nem bírom tovább!'' Uram, türelmed és szereteted ereje által segíts abban az órában, hogy kétségbe ne essem! Te tudod, hogyan súlyosodik egy vállra a kereszt! Nem kívánod, hogy soha ne csüggedjünk, és segítesz, hogy újból felemelkedjünk. Újítsd meg bennem a türelmet, öntsd lelkembe a Te erôdet, hogy újból felegyenesedjem, vegyem a terhem, és menjek tovább... Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Egy útkeresztezôdésnél várhatott Rá, és most odalép a menethez... Nem szólnak semmit -- Anya és Fia. Mit is mondhatnának? Egyedül vannak egymással, egészen egyedül a világban, bár körülöttük ott tolong a csôcselék. Szemtôl szembe... szívük együtt dobog. -- Hogy lelkükben mi megy végbe, szemük mit beszél, szeretetrôl, fájdalomról -- azt az Isten tudja egyedül. Gondold csak el, milyen volt a Szűzanya lelke? Nagyon erôs, nagyon mély és gyengéd, színültig telve szeretettel. Lehetséges volna, hogy az anyai szív tompultságában és felületességében védelmet találna a fájdalom ellen? Nem! Ô, a kiválasztott minden asszony közül, lelkében Istentôl áthatott -- ilyen védelmet nem ismer! Benne a fájdalom lelke legmélyéig hatolt. Hosszabb, rövidebb pillanat volt ez... Azután az Úr tekintete mondja: ,,Anyám, meg kell lenni... Az Atya így akarja.'' S felel az Anya szeme: ,,Igen gyermekem, az Atya akarja és Te is -- legyen hát.'' Ó Uram, drága Uram, én vagyok az oka ennyi keserűségnek! Értem hagytad el anyádat! Uram, áldozatod értem ne legyen hiábavaló. Emlékezzem erre, ha Isten hív és szívem az emberekhez ragaszkodik! Taníts rá, hogy legyôzzem az emberektôl való félelmemet, ha gátol abban, hogy Téged megvalljalak! Taníts lerázni minden emberi tekintetet, ha kötelességem teljesítésére hívsz! Taníts meg, hogy erôsebb legyek minden földi szeretetnél, bármily nagy és nemes is az, ha félô, hogy miatta Hozzád hűtlen leszek. Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Egy rövid pillanatra az Urat körülfogja az otthon -- az anyai szeretet. Aztán ismét belekerül az Ôt körülvevô tömegbe, melynek durvasága kétszeresen fáj most... kétszeresen érzi a kereszt súlyát. Magára maradt... Akik szeretik, tehetetlenek, akik segíteni tudnának, azok nem akarnak... Mikor az ôrség katonái látják, hogy ereje elhagyja, megfognak egy földművest, aki a mezôrôl hazafelé tart, hogy segítsen vinni a fát... Simon a neve. De az nem akarja! Fáradt, éhes, haza akar menni enni és pihenni. Mit kínlódjon ô egy lázadó miatt?! Tiltakozik... kényszeríteni kell ôt. Haragosan, háborogva fog hozzá. Ugyan, milyen segítség lesz ez? Jézus egészen magányos, teljes egészében elhagyatott, rettenetes szükségében. Csak az Atya van vele... Uram, oly sokaknak segítettél -- most mindenki elhagyott. De Te állhatatosan kitartasz értem, hogy út és erôsség légy számomra. Cirenei Simonra fogok hát gondolni én is, ha a szenvedésben egyedül állok egyszer... Milyen sokszor tekint körül elhagyottan a szorongatott, a bajban lévô! Egyedül áll fájdalmában, és nincs, aki segítene... Egyedül van a lelki küzdelmével, és a többiek nem értik meg... És -- ha bajában hozzájuk fordul -- , arcukra van írva, hogy kényelmetlen nekik... Szemük és szájuk egyaránt mondja: Mi közöm hozzá? Uram, ilyen órában Te állj mellettem. Segíts, hogy beletörôdjem az egyedüllétbe, és el ne csüggedjek -- sôt, tanuljam meg, hogy ne szaladjak mindjárt másokhoz, hanem a Te segítségeddel magam tudjak helytállni. És ha egyszer világosan megértem, hogy alapjában mindenki egyedül marad bajával, és magának kell leszámolnia vele, hogy a végsô elszámoláskor senki emberfia a másikon nem segíthet -- éreztesd akkor velem, hogy Te mellettem vagy, hogy Te hűséges vagy, és nem hagysz el engem! Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Egészen elhagyatott az Úr... Körülötte gyűlölet, kegyetlenség, közöny... Kimerült a szomjúságtól és a fájdalomtól... Teste, lelke fáradt az összeroskadásig... A kereszt rettenetesen nehéz... Úgy érzi, megfullad, s szeme elôtt minden elmosódik... Más kétségbeesetten vonszolná magát tovább semmire sem figyelve. S ha valaki kendôt nyújtana neki, nem is tekintene rá -- vakon és érzéketlenül tántorogna el mellette. Jézus pedig -- bár liheg a teher alatt -- szívében oly éber és gyengéd, hogy az asszony csekély szolgálatát is átérzi. Megbecsüli és isteni hálával viszonozza. Megtörli arcát, és amikor a kendôt visszaadja, azon megmaradnak szent arcvonásai! Ó Uram, milyen erôs és gyengéd a Te szíved! Királyi lélek, mindenkinél nemesebb, teljesen szabad. Te egyedül szabad közöttünk, az élet és a szenvedés rabszolgái között! Ó, tégy szabaddá engem is! Ha szenvedés ér és én vakká, érzéketlenné válnék a körülöttem lévôkkel szemben, tedd látásomat tisztává és szívemet önzéstôl mentessé! Mert éppen a szenvedô esik könnyen ilyen hibába. Segíts, hogy ne mindig csak magamra gondoljak! Ne váljak követelôdzôvé, ne legyek terhére másoknak, ne rontsam el mások örömét, mert nekem rossz kedvem van. Vegyem észre a szeretet legkisebb szolgálatát is, becsüljem meg azt, és legyek hálás érte... Azt is meg kell tanulnom, hogy a szenvedés idején is hasznos legyek másoknak, mert ha az ember -- magával nem törôdve -- másokon segít, akkor saját baján könnyebben lesz úrrá! Taníts meg, hogy mások életén elgondolkozzam, ôket megértsem... Mutasd meg, hogyan nyerhetem meg bizalmukat, egy jó szóval hogyan nyújtsak vigasztalást, hogyan erôsítsem és segítsem ôket! Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Cirenei Simon rosszul segített -- végül is faképnél hagyta az Urat. Jézus ismét egyedül van a szívtelen tömeg között. Anyjától el kellett válnia... tanítványai elmenekültek... csak az a néhány hűséges kíséri a nagy tömegben. Senki sem segít nehéz kínjában. Súlyosan nehezedik rá a kereszt -- de még súlyosabb lelkének a hálátlanság, amely Ôt körülveszi. A legtisztább szeretettel hirdette nekik Isten országát! Lehetnek közöttük olyanok, akiket meggyógyított vagy jóllakatott a pusztában... És most dühöngenek ellene, mintha a legnagyobb ellenségük lenne... Ez az, ami másodszor is a földre sújtja! De lelkében nagy fény ragyog: éppen azáltal, amit vele tesznek, azzal akarja ôket megváltani. Így nagy nehezen másodszor is felkel, és megy tovább... Uram, ha fel tudnám fogni, mily nagy dolog másokért szenvedni! Minden szenvedésedben édesség van, mert tudod, hogy számunkra áldás és üdv fakad belôle. Nem lehetne bennem is ugyanez a lelkület? Nem viselhetném nehézségeimet én is másokért? Nem lehetne minden gondomat, fáradságomat, fájdalmamat a Te megváltó szenvedéseddel egyesítve, mennyei Atyánknak felajánlani? Mindazokért, akik nekem kedvesek: házastárs, szülô, gyermek, testvér... Minden szükséget szenvedôért... Minden nagy, szép, szent ügyért, ami veszélyben van... A tévelygôkért, a bűnösökért, a kétségbeesettekért... Akkor valóban megérteném, hogy szenvedésembôl másoknak áldás fakad! Hogy megváltó szenvedésed erejében osztozhatok! Hogy Isten kegyelmét lehívja másokra, és segít, ahol már más nem segíthet. Így a szenvedés valóban le volna gyôzve, kitépve gyökerestôl. És ahelyett, hogy zúgolódnék, a szenvedésben is öröm lenne szívemben, hogy Isten munkatársa lehetek a szeretet és megváltás művében! Egész lelkemmel kérlek Uram, add, hogy ezt átérezzem! Tégy nyitottá és nagylelkűvé, hogy ezt a nagy igazságot megértsem, és adj szívembe szeretetet, hogy meg is valósítsam! Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Ez a jelenet Jézus lelki szabadságának újabb csodája. Ha meggondolom, hogyan érezheti magát... feje tövisektôl felszaggatva, teste mély sebekbôl vérzik, maró verejték önti el... fulladozik a nehéz teher alatt, körülötte gúny és gyúlölet... elôtte a szörnyű vég. Ha én lennék ily nagy bajban, és néhányan jönnének siránkozva és jajveszékelve, sok beszéddel sajnálkoznának rajtam --, hogy elfogna engem a düh és a türelmetlenség! Jézus lelke mentes marad minden szenvedélytôl. És bár egész testében reszket a fájdalomtól, mégis nyugodt hangon szól az asszonyokhoz és küldetéséhez híven, tanítja és helyreigazítja ôket. Mindenki életében van olyan idô, amikor súlyos bajok nehezednek lelkére, szíve összeszorul, idegei nem akarnak engedelmeskedni. és csak nehezen tudja féken tartani magát, hogy ki ne törjön. Kétszeresen nehéz fékeznie magát, ha környezete buta, értetlen magatartásával kínozza. Ha valamikor ilyen helyzetbe kerülök -- segíts akkor Uram, hogy nyugodt maradjak! A Te türelmed erejével össze akarom szedni magam, kedvesen akarok viselkedni velük szemben -- az értelmetlenekkel, a tapintatlanokkal, a durvákkal is... Nyugodtan akarom munkámat folytatni, hivatásomat betölteni -- bármilyen fájdalom nyomja is a lelkem. Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL A második esés után nemsokára újból összeroskad Jézus. Mit is mondhatunk e kínos gyötrelem láttán? Szavakat ismételgetni? Itt minden szó üresen cseng... Próbáld csak meg átérezni, amit Ô érez... Milyen érzés lehet ily halálos fáradtan, ilyen teher alatt leroskadni, ebben a környezetben -- már harmadízben! Ereje végén van... mégis újból felkel, s viszi a célig a keresztet. Ám ott nem megkönnyebbülés várja, hanem a szörnyű halál. Ó Jézus! Te erôs -- Te bennem vagy és én Benned. Veled együtt kell elviselnem a szenvedést, bár azt hiszem, hogy nem bírom tovább. Veled együtt kell teljesítenem kötelességemet, bármennyire is nehéz. Segíts, hogy ne csüggedjek a nehézségek miatt, és kötelességem elôl gyáván el ne fussak. És ha erôm elhagy, ha elesem, segíts, hogy újra felkeljek. Háromszor estél el... háromszor keltél fel. Taníts megérteni, hogy Te nem kívánod, hogy soha se legyünk gyengék, de igenis megkívánod, hogy mindig újra és újra felkeljünk! Taníts meg, hogy belássam: egész földi életünk mindig újbóli felkelés és újrakezdés! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Mindent elvettek Tôle: szabadságát, barátai segítségét. Most testének becsületét is elveszik. Pôrén, ruhátlanul teszik ki a megszégyenülésnek... Minden arcátlan bámulhatja és csúfolhatja... Mind, akik régebben mint nagy prófétát tisztelték, mint Messiást csodálták, barátok és ellenségek, most az egész nép látja megalázását. Jézus lelke erôs és mély, nemes és gyengéd, nagyon finom a szeméremérzése. Perzselô lángként csap össze felette a gyalázat, a szégyen. De csak Isten akaratát látja és helytáll! Uram, erre a keserű órára emlékeztess, ha egyszer az én becsületem forog veszélyben! Ha szándékomat félreértik és rosszakarattal gyanúsítanak. Ha megrágalmaznak, ha jó híremet elveszik. Ha még azok is félreismernek, akik hozzám közel állnak, és akiknek tudniuk kellene, hogyan gondolkodom. Olyan kimondhatatlan gyalázatot kellett értem elviselned! Ezen áldozatod által tégy engem erôssé ilyen órákban! Isten ismeri az igazságot -- erre akarok hagyatkozni. Becsületem az Ô kezében van, és Ô fog igazolni alkalmas idôben. Óvj meg ezért a türelmetlenségtôl, ne engedd, hogy rosszért rosszal fizessek, perlekedjek, ítélkezzem, és magam is meggyanúsítsam azt, aki becsületemet megsértette. Segíts, hogy igaz és nyugodt maradjak, és bizalmamat Beléd vessem... Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Ami most történik, olyan rettenetes, hogy az ember szökni szeretne, hogy ne lássa. Ahogy Jézust odaszegezik és a keresztet felállítják... Ó, én Uram és Üdvözítôm! De nincs jogom elfutni, ott kell maradnom. Hiszen értem szenved... Az úton legalább mozogni tudott Jézus, menni, erôlködni. Most mindennek vége. Nem lehet mást tenni, mint csendben függni és kitartani. Az átszegezett karok, a tövisektôl felvérzett fej, és a mély sebek egyre fájóbbak, égetôbbek... egyre jobban kínozza a szomjúság, szíve összeszorul... És semmit sem tehet -- magatehetetlenül, mozdulatlanul kell várnia a közeledô halált. És az emberek körülötte! Ellenségeinek ördögi gyűlölete és gúnyolódása! A csôcselék durvasága! Ó Uram, Bocsáss meg nekem, bűnösnek! Én vagyok oka gyötrelmednek... Szenvedésed értem ne legyen hiábavaló. Isteni erôd és türelmed keljen életre bennem. Mindenki számára eljön az óra, amikor semmit sem tehet, fájdalmát nem enyhítheti, baján nem segíthet. Fôképp az utolsó betegségben lesz így, amikor felismerjük, hogy az orvos sem tehet már semmit, közeleg a vég... Akkor mindenki oda van szegezve, mint Jézus, és nem segíthet magán. Csak egyet tehet: egész szívével, akaratával Istenre hagyatkozni, az Atya akaratát elfogadva hozzásimulni és csendben kitartani, teljesen és tökéletesen Ôreá bízni magát... Uram, ha eljön ez az óra életemben, akkor velem leszel, tudom. Kereszted ereje lesz akkor bennem, és ez erôt ad nekem! Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Három órán át szenved Jézus... Keresztjénél áll édesanyja és legkedvesebb barátja. ,,Nézd, a te fiad...'' -- monda Máriának, és ,,Nézd, a te anyád...'' -- mondja Jánosnak. Mintha lefejtené magáról ennek a kettônek Ôt átölelô szeretetét... Jézus egyedül akar maradni. Magára vette bűneinket, egymagában akarja az örök Igazságosság elôtt vállalni azokat. Egészen egyedül vívja meg a nagy harcot a mi üdvösségünkért... Mi játszódott le Jézus lelkében ez idô alatt -- senki emberfia nem tudhatja... Akkor felkiált: ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?!'' -- Senki nem tudja fellebbenteni a fátylat errôl a titokról: hogyan lehet Isten Fia Istentôl elhagyatva?! Csupán gondolhatjuk: eddig szívében érezte Isten közelségét, és ez vigasza és támasza volt... Most elhagyta ez is. Teljesen egyedül van, elhagyottan. Egyedül áll bűneinkkel az Isten ítélôszéke elôtt. Soha senki meg nem értheti, mit jelent ez. Csak egy hatja át: a törhetetlen hűség az Atya akaratához, küldetéséhez -- és az irántunk való érthetetlen szeretete. És ebben a szeretetben elég... ,,Beteljesedett...'' Imádlak Isten örök igazságossága, amely elôtt, mint bűnös állok. És Téged, Üdvözítôm, aki értem vállaltad a halált... Uram, Te megváltottál engem -- egész szívembôl köszönöm ezt Neked. Megmutattad nekem, hogyan viseljem a magam szenvedését, és miként gyôzhetem le azt a szeretet által. Csak akkor tudom elviselni, ha az Atya kezébôl elfogadom, mint Te... Ha bizalmamat az Atyába helyezem... akkor erôs maradok, ha mindenki cserben is hagy. Úrrá lenni rajta csak úgy tudok, hogy mások számára áldássá teszem úgy, mint Te. Ha felajánlom az Atyának szeretteimért, s mindazokért, akiken segíteni akarok, Akkor szenvedésem részesévé válik a Te mindenható szenvedésednek, és leesdi az Atya irgalmát, segítve ott, ahol már semmi más nem segít. És ez segít rajtam is, mert tudom, szenvedésem nem hiábavaló. És ha eljön az idô, amikor már semmire sem vagyok képes, és haszontalannak érzem magam a világban, valójában akkor tehetem a legnagyobbat: Veled egyesülve, áldozatkészen, minden bajomat, fájdalmamat, tehetetlenségemet, sôt halálomat áldozatul hozni másokért! Uram, csak így válhat valóvá, amit semmi emberi tudás, emberi hatalom és a világ minden kincse sem képes elérni: így lesz valóban legyôzve szenvedés és halál! Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Az Úr kiszenvedett... Halott... Isten remekműve, ez az erôs és gyengéd, gazdag, virágzó Élet tönkre van téve... Emberileg szólva: az élet még elôtte állt. Mennyit tehetett volna még Jézus! Mily sokat taníthatott, gyógyíthatott, működhetett, segíthetett volna --, ha az emberélet egész idejét megérhette volna! Most mindez eltaposva! De ez ,,a kereszt dôresége''... ,,a magnak el kell halni'', hogy magasabb rendű élet fakadjon belôle, és akik a földbe taposták, akaratlanul az üdvösség magvetôi lettek. Uram, ez a válasz a keserű kérdésre: minek a szenvedés? Miért kell szenvednünk, amikor bennünk minden a boldogság után eped? Miért kell? Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Az Úr testét vászonleplekbe burkolják, és Arimateai József üres sírjába helyezik. Aztán a nyílásra illesztik a nehéz kôlapot, és szomorúan hazamennek. Most minden csendes. És mi fellélegzünk, hogy a szörnyű gyötrôdésnek vége immár. Mélységes béke veszi körül a magányos sírt. A beteljesedés békéje. Az, aki bent nyugszik, isteni hűséggel mindent véghezvitt, amit rábízott az Atya. Most pihen munkája után. És úgy tetszik nékünk, hogy a távolból már felcsillan húsvét csodálatos fénye... A tanítványok ebbôl mit sem sejtenek. Számukra nincs semmi remény. A nagypénteki szenvedéssel és halállal mindennek vége. De nekik is megjelenik nemsokára erôben, fényben ragyogva, és megértik, hogy a Messiásnak mindezt el kellett szenvednie és ,,úgy menni be dicsôségébe''. -- És hogy az Ô halála volt a mi életünk váltságdíja... Ó Uram, ez a jó hír, amit mindnyájunk számára hoztál: hogy minden nagypéntek után húsvét következik... hogy minden szenvedésbôl áldás forrásozik, és maga a halál új életnek a csírája azok számára, akik Benned hisznek. Taníts, hogy megértsem ezt. Váljék ez meggyôzôdésemmé sötét óráimban. Akkor megtapasztalom, hogy a szenvedést nemcsak elviselni -- legyôzni is lehet. Akkor bátran szembenézek vele és átélem majd, minden vitézül átküzdött nehéz óra erôsebbé teszi lelkemet, minden sötét éjszaka után Húsvét hajnala ragyog fel. És aki Veled él és Veled szenved, annak minden keserűség közepette része lesz a Te békédben. Befejezés Uram, most elengedsz engem szenvedésed szent Helyérôl. Visszatérek a mindennapi életbe. Megtanítottál rá, hogy szenvedésünk nem sötét rabszolgasors, ami ellen hiába lázadozunk, vagy elcsüggedünk és kétségbeesünk. Bár nehéz, de Istentôl jön, és üdvösségünket szolgálja. Megmutattad azt is, hogyan hordjam keresztemet: bizalommal Istenben és szeretetbôl Iránta. Azt is megmutattad, hogyan gyôzhetem le: ha másokért szeretetbôl felajánlom. Vésd hát szívembe ezt a szent igazságot; soha el ne felejtsem, mindig bennem éljen, különösen a megpróbáltatások idején. Akkor arra fogok gondolni, amit ma mondtál nekem, és úgy is fogok cselekedni. Amen. ======================================================================== Új fa új gyümölcse (Harsányi Lajos) Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Nem állt mellette egyetlen tanítvány, Pilátus tétován emelte karját: -- Vigyétek hát, ha vérei akarják! -- És felrivallt a csôcselék, a hitvány. Futott a nép, mint széteresztett csorda A fôpap kedve száz arannyal ért föl, Pilátus mosta rôt kezét a vértôl, A tálból tiszta víz csurrant a porba. Pogány bíró ítélte gyáva aggyal Az ég Fiát, ki csillagáradattal Suhant a földre, égi szerelemmel. Az ész megáll, mint megtorpant planéta; Amíg világ lesz, mindig szörnyű példa -- Istent ítélt halálra földi ember! Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Istent ítélt halálra földi ember! Vállára tette rettentô keresztjét, A vasszeget sietve megkeresték, Mert holnap már a Húsvét tülke zeng fel. A múlt ködében Ádám fája rémlett, S jó s gonosz tudás sötét gyümölcse, S hogy bosszúját az ôs-gonosz kitöltse, Ádámba lopta Éván át a mérget. Ó, szörnyű méreg! Nincsen arra orvos, Itt más fa kell, mely új gyümölcsöt hordoz. A Sátán addig senkit sem ereszt el. A döbbent ég búsult bukott fiáért, Megmenteni a kín útjára rátért: Elindult Jézus a nehéz kereszttel. Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Elindult Jézus a nehéz kereszttel, Az égben angyalok remegtek érte, A súly alatt nagyot roppant a térde, Egy bôsz poroszló szíjostort emelt fel. A Nílusnál a pálmák szélben zúgnak, A fáraók gúlái gôgben állnak, Fügét mutatnak életnek, halálnak, Nem hajtja térdét fáraó az Úrnak. És Egyiptomban bárányt öltek akkor, Futott a néppel Mózes virradatkor, Futott a pusztán lángoló sebekkel. A bárány terhét Jézus válla hordta, S hogy gyors iramra űzte ôt a horda, A súly alatt erôtlenül esett el... Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK A súly alatt erôtlenül esett el. Mozgott a föld alatta, mint a hullám, Ahogy hiénaszem cikáz a hullán, Úgy állt a fôpap, villogó szemekkel. Ó, szív! Titokzatos, törékeny urna! Eltörsz-e most, hogy balzsamod ömöljön? És felsegítsd, ki elzuhant a földön -- Vagy talán körötted jégabroncs az úr ma? Testvér, barát, vagy asszony szíve tör meg? S ha tán az ajkuk kis sírásra görbed, Tengernyi kínt ki oszt meg veled, ember? Feküdt az Úr a vérvirágos földön, S ím, látta, hogy egy drága csillag feljön: Meglátta Anyját... kínja, mint a tenger. Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Meglátta Anyját... Kínja, mint a tenger. Madáranya sikolt: hogyan segítsen? Ha nem segít se ember már, se Isten, Anyához nyúlni tán a Sátán sem mer. De minden asszony karja gyönge repkény, Tetôt emelni oszlopos erô kell. Cirenei Simont űzik erôvel, Hogy könnyítsen az Úr nehéz keresztjén. Ó, irgalom! A sírhalom is könnyebb, Ha résztvevô szem hullat rája könnyet, A síron enyhe balzsamillat száll át. Enyhíteni a rémes terhen... pásztor, Ki csak benéz a városszélre párszor, Cirenei Simon nyújtotta a vállát. Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Cirenei Simon nyújtotta a vállát, Szemét lesütve vitte a keresztet, A fôpap ámult, nagy szemet meresztett, Dühöngve rágta rút veres szakállát. Egy jámbor nô, szívét a kín gyötörte, Látván Simont, libben kezén a kendô, (Könnyet felinni éppen elegendô), És Jézus véres arcát megtörölte. Ó, Éva lánya! Bűn, s erény csodája! Csillagjait az ég feléd dobálja, Szíved harca nem fulladt kudarcba. Világhírű festmények elfakulnak, De megmarad keresztje Jézus Úrnak, És Veronika kendôjén az arca... Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL És Veronika kendôjén az arca... De kendô, könny csak lépbe omló pára, A vére egyre omlott homlokára, Az összefont tövis csontig kimarta. Már újra ingott, mint oszlop, ha döntik, Mert űzte-verte szüntelen a korbács. És hirtelen felrémlett benn a kondás, Ki visszatért s meghajolt a földig. A tékozló fiú nem ment el kétszer! Nyakában atyja lánca volt az ékszer! S fehérre enyhült egykor lázas arca! A makacs miatt, ki atyja ellen lázadt, S többször elhagyott jó szülôi házat -- Másodszor verte földre szörnyű harca! Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Másodszor verte földre szörnyű harca. De felfigyelt, mert asszonyok tolongtak, Mint csillagok a lázban égô holdat Körülvették, s elébe hulltak arcra. Az Úr ajkán a szó most bús madárdal. ,,Ó, sírjatok miattatok -- ne értem! Ha én, a zöld ág, ilyen sorsot értem, Mi lesz majd véletek, a száraz ággal?!'' Asszonyoknak hulló könnye dermedt, Eszükbe tűnt a férj, a lány, a gyermek, Kikben törték az ôskígyó varázsát... Lábát sebezték vérpiros göröngyök, Igéit mégis szórta, mint a gyöngyöt, Bús asszonyoknak adta jó tanácsát. Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Bús asszonyoknak adta jó tanácsát, De ment tovább. A Hegy közel volt már, Mint mágnes húzta Ôt a véres oltár, Ahol keresztje lábát földbe ássák. Tehette volna, hogy a vég küszöbén Megbánja, mit a boldog égben vállalt, Nem néz keményen szembe a halállal, S elszáll elôle, mint a lenge tömjén. A gyengeség a cél elôtt megtorpan, Habozni kezd, elomlik a szürke porban, És félúton fakó futóként tör le. Az Ô futása nyílként tört az égre, S hogy kínja célját biztosan elérje, Harmadszor ájult véresen a földre! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Harmadszor ájult véresen a földre, De felfogták és már a Hegyre értek. Elrémültek a kéklô, messzi bércek, Mikor meglátták vérben, összetörve... Gonosz pribék ragadta nyomban vállon, Szaggatni kezdte köntösét a testén, Hogy meggyalázva szégyenült elestén, Világ csúfjára meztelenül álljon. A liliomok nem fonnak, nem szônek, Szűz ékei a harmatos mezônek, A pompa rajtuk: Hó! Elérhetetlen! Ó, liliomok! Szôjetek ma leplet, S födjétek el, mert rút, parázna lelkek Ruháitól megfosztották kegyetlen! Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Ruháitól megfosztották kegyetlen. Rálökték a lángra gyúlt keresztre, Pribék a baltát, vasszeget kereste, Az áldozat csak nézte -- önfeledten. A hóhérmunka gyors ütemben történt, A nép üvöltött... csattogott a balta. A fôpap izzadt -- részegen szavalta: ,,Siessetek! Tisztelni kell a törvényt!'' Az Édenkertben dôlt a Sátán fája, A világ új Fa új gyümölcsét várta, Hogy róla az égi Mannát megszerezze... Az új Gyümölcs aranylott, mint alélt hold. Az Úr az égi napba nézett... Dél volt. És felfeszítették a nagy keresztre! Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN És felfeszítették a nagy keresztre! A vér ömlött, a mell lihegni kezdett, Mint cimbalom -- bomolt a szép idegzet, Dobját a szív csak félütemmel verte... Kövek repültek Hozzá, durva szitkok: ,,Ha Isten vagy, no -- szállj le a keresztrôl!'' Egy hosszú póznán hűs szivacs meredt föl... Zajongtak... ó, nem értették a titkot! Hogy Isten hal meg értük szánalomból... A rémült Sátán mindhiába tombol, Az ôsi zsákmányt elragadja tôle. ,,Beteljesült!'' -- kiáltott már a napba, Lelkét a bűnös emberért kiadta, Meghalt a Fán... A nap felhôkbe dôlt le. Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Meghalt a Fán... A nap felhôkbe dôlt le. A föld megindult, robbant, mint a bomba, Villám cikázott, mintha roppant pompa Zengése közben ég s föld összedôlne... Futott a nép... Az ostor már felette... A zsoldosok is földig meghajoltak... Arimateai József a halottat Levette, s Anyja szűz ölébe tette. Ó, tiszta öl -- honnét kiszállt a Gyermek! Most holtan újra csak tebenned dermed, Mert kripta vagy, hol mindig ég a mirrha! Pihent az Úr... Világított a teste, Lábujjhegyen közelgett az este... Könnyét szűz Anyja egy cseppig kisírta. Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Könnyét szűz Anyja egy cseppig kisírta. De hátra volt a végsô kötelesség, Hogy Isten nagy halottját eltemessék, Ciprus közé, a kôbevágott sírba. Magdolna kente illatos kenettel, Salome födte tiszta gyolcslepelbe, Utolsó csókját Anyja rálehelte, S elindultak néma gyászmenettel... Nem szóltak érces trombiták, se kürtök, A Hegy didergô holdsugárban fürdött, Aludni tért az énekes pacsirta... A város lenn a csillag jöttét leste. A csillag jött... Beállt az ünnepeste, És eltemették Ôt a sziklasírba... ======================================================================== ,,Amikor majd felemelnek, mindent magamhoz vonzok...'' Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Pilátus a bosszút szomjazó tömegnek a megkorbácsolt, véres Krisztust e szavakkal mutatja be: ,,Íme, az ember!'' -- Még pogánynak is tanúságot kell tennie: ,,Nem találok benne semmi vétket!'' Mint a legtisztább jött el Ô a bűnösökhöz, de nem fogadták be. Pedig Ô csak jót tett, -- mint pásztor, kereste juhait, de azok nem hallották meg hívó szavát. Saját népe kiáltozott az utcákon: ,,Keresztre vele! Nincs királyunk!'' -- S Ô hallgat, mert mindannyiukat szereti, és szeretettel lépdel a vértanú halál felé... Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Jézus, mint erôs ember, nyúl a kereszthez. Érzi, hogy rajta nyugszik az egész világ bűne. Ez végtelenül megnehezíti a terhet, de Krisztus tudja, hogy ezzel a kereszttel az égbe viszi az egész emberiséget. Isten és ember között híd az, a bűn okozta, mély szakadék felett. Így lesz a keresztút a mi utunkká is. Krisztus, aki testvérünkké lett, ezt mondotta: ,,Aki tanítványom akar lenni, vegye fel keresztjét mindennap, és kövessen engem!'' (Lk 9,23) Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Az Úr Jézus, a bátor hôs, most keresztje áldozatává válik. Hogy is lehetne ez másként, amikor EGY hordozza mindannyiunk vétkét! Az emberi bűn titokzatos súlya ez Isten elôtt. Ôt, az istenembert taszítja a porba. Ha nem lenne az Ô irgalma, ez a bűn minket az örök kárhozatba taszítana. Erre a porbasújtott istenemberre kellene feltekintenie a világ kevély, hiú, keményszívű fiainak. A kereszt súlya alatt roskadozó Istenfia fájdalmában mindenki felismerhetné a kevélység bűnének nagyságát. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Nem akadt még két ember, aki oly bensôséges kapcsolatban lett volna egymással, mint Jézus az Ô édesanyjával. Ô lett az Istenfia számára a kapu az emberiség felé. Amikor a világ nem akarta befogadni a Gyermeket, amikor megtagadta tôle még az otthon melegét is, Mária a jászol szalmája közé rejtette. Ô ismerte Szent Fiának küldetését, hitt szavának, művének és csodáinak. Itt a véres úton neki is fenékig ki kell ürítenie az áldozat kelyhét. Áldozatul ajándékozza magát Fiának - - Ô pedig nekünk ajándékozza édesanyját. Mindannyiunknak, hogy szenvedésekben és szeretetben mindenkinek édesanyja legyen. Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Simon az elsô a keresztúton, akit Isten hívása megragad: ,,Jöjj, vedd fel a keresztet, és kövess engem!'' Simont talán a fáradt, megtört hang rendítette meg... Mi köze lenne ennek a munkás- és parasztembernek ehhez a fogolyhoz? De azután felismerte segítségének mély értelmét, kemény férfikézzel átveszi a súlyos terhet, és felviszi az Úrral az áldozat hegyére. Ezek azok a férfiak, akiket a ma is élô Krisztus az Ô egyháza által hív: a bátrak, a rettenthetetlenek, az egyenes jelleműek... Uram, ilyen embereket adj nekünk faluba, városba, az egész országba egyaránt -- férfiakat, a kereszt embereit! Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Ott térdel az út mentén, amerre Jézusnak el kell haladnia, és csendben vár. Igazi asszony, igazi szolgáló. Maga az önzetlen, szerény jóság. Az Úr legszebb jutalmával hálálja meg tettét: saját képmását hagyja ott a szeretet kendôjén. -- Ezzel kiválasztotta azt a két erôforrást, amely Isten országát hivatott terjeszteni itt a földön, a világ végezetéig: a férfi erôs karját és a nô segítô kezét. Ki-ki a maga erejéhez mérten, ki-ki segitô szeretettel -- a másik terhét hordozza. Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Minden keresztúton a legnehezebb az emberi gyengeség. Az ember bátran, jószándékkal indul neki a hegynek... Az út mind meredekebbé válik. A napi teher -- mindig ugyanaz -- mind súlyosabban nehezedik ránk. Az erô fogy, és sokszor épp a legnehezebb órában az ember leroskad, kudarcot vall. És éppen ez az emberi! Krisztus átélte, hogy ilyen helyzetben is tanítson minket: ne átkozzuk az élet nehézségeit, a keresztet! Fel kell állni, a bűnt és a sebeket meg kell gyógyítani, s új erôvel és hűséggel továbbhaladni. ,,Aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül...'' (Mt 10,22; 24,13) Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Hamis részvét az, mely sírva, de tétlenül nézi a bátor hôs útját. Ennek a hamis részvétnek szól az Üdvözítô intelme: ,,Sirassátok magatokat és gyermekeiteket...'' (Lk 23,27) -- mert nem értitek meg a kereszt értékét. Mert nem ismeritek fel saját bűneiteket, mert nem tudjátok, hogy éppen ezekért a ti bűneitekért szenvedek én... Ne siránkozzunk hát, hanem így imádkozzunk: ,,Uram, ne engedd, hogy drága szent Véred és a Te keserves kínszenvedésed kárbavesszen a mi lelkünk megmentésében...'' Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL A keresztre feszítés hegye már közel van. Az emberi rettegés segélykiáltása az Atyához meghallgattatlan marad: ,,Atyám, hadd múljék el tôlem e kehely!'' (Mt 26,39) A szenvedés rettenetes súlya szinte halálra zúzza Ôt. ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?!'' Így veszi magára -- készségesen meghajolva -- a hívô is a keresztet, amikor kora reggel ismét nekigyürkôzik napi feladatainak... Így hajlik meg az egyház, amikor sokszor szótlanul fogadja a gyűlöletet és a gúnyt, amikor a világ üldözi. Így hajlik meg az Istenben bízó ember is a szenvedés elôtt: ,,Uram, szabadíts meg önmagamtól és tégy egészen a tiéddé!'' Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Amilyen szegényen jött a világra, úgy akar távozni is. Sebekkel borított testrôl letépik a köntöst, hogy mezítelenül ott álljon a bámész és tiszteletlen népség elôtt. Ô azonban tisztán és imádkozva áll ott, mint valami tiszta áldozat. Most azokért imádkozik, akik az élvezeteket hajszolják: a testiségbe és kapzsiságba, a henyélésbe és becstelenségbe fulladókért. -- Te tisztaságos Istenember! Adj a bukott emberiségnek ismét becsületérzést és tisztelettudást, az asszonyoknak és leányoknak, az anyáknak és apáknak, és mindazoknak, akik az élet szent forrásánál térdelnek. Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Kalapácsütések csattognak a nyomasztóan forró levegôben... A száraz föld beissza a vöröslô vért... Ott fekszik a mindenható Istenember a kínszenvedés fáján... Íme, kegyetlenül teljesül a prófétai szó: ,,Féreg vagyok és nem ember, összetapostak, összezúztak és kivetettek...'' (Zsolt 21,7) Te gôgös világ! Nézd, a te műved ez! A Golgota kalapáesütései a te lelkiismereteden kopácsolnak. Aki Istenembert feszít keresztre, önmagát is felfeszíti. Aki áldozati vért ont, önmaga vérzik majd el. Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Beteljesedett! Magasba emelkedett a kereszt, a hegyrôl az ég felé nyúlik. Úgy áll, mint híd ég és föld között. Jézus karjai nagy szeretettel tárulnak szét, mintegy átölelik az egész világot. Ô maga jövendölte: ,,Amikor majd felemelnek, mindent magamhoz vonzok...'' (Jn 12,32) -- Ó, üdvösség keresztje! Az otthon keresztje! A kibékülés Keresztje! A béke szent keresztje! Véres jelképed szövetségeseként térdelünk le elôtted és könyörgünk: Uram, ne engedd, hogy véred és keserű szenvedésed kárba vesszen -- könyörülj ezen az elvérzô világon! Adj nekünk békét! Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Az áldozat végbement, az, amit minden emberért magára vállalt, befejeztetett. Istent kiengesztelte, a bűnt eltörölte, a Bárány elvérzett. Ami halandó volt visszatér ahhoz, aki szülte, az édesanyához. Ó, Fájdalmas Anya! Szentképed elôtt most elvonul a szenvedés egész zarándokútja... Egyetlen ima kiált feléd e siralomvölgybôl: Szomorúak vigasztalója, bűnösök menedéke, könyörögj érettünk! -- és Te sohasem hagytál egyetlen kérést sem meghallgattatlanul. Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Ez a legtitokzatosabb óra... A halottat a sírba fektetik, mint a vetômagot szokták a szántóföldbe. Csakhamar azonban szétfeszíti a sírkövet és a sírt, s feltámad erôteljes isteni életre, mint ahogy a kalász is kisarjad a barázdából, a napfény felé. Így lesz minden áldozatból az élet vetése. A csendesen viselt szenvedésbôl pedig szeretet fakad. Így fogunk -- a megpróbáltatások keresztútja után -- Krisztus által mi is feltámadni az örök világosságra és az örök életre! ======================================================================== A fáradt ember keresztútja Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK A Getszemáni-kert álmatlan éjszakája és idegkimerültsége után tompán fájó fejjel, égô szemekkel emberek elé állni és nyugodtan szólni, amikor beszélni kell, és hallgatni, amikor némaság a méltó válasz... Jaj, de nehéz feladat! Uram! A Te nyugalmad kiérdemelte a kegyelmet, hogy én is tudjak idegességemen, kimerültségemen, álmatlanságomon uralkodni. Tudjak nyugodtan szólni, és ha kell, tudjak hallgatni akkor is, ha idegeim pattanásig feszülnek... Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Ilyen fáradtan, kimerülten veszed válladra a keresztet, s megkezded azt a munkát, melyet a mennyei Atya a mai napon számodra kijelölt... Te tudod Uram, mit jelent munkába indulni anélkül, hogy az ember kialudta volna magát. Oly jó lenne egy napot kihagyni... Nem tenni semmit... Nem tudni semmirôl...De nem lehet, vár a mai feladat. Vállamra veszem hát a nap terhét, Veled együtt indulok. Bátran, nyugodtan... Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL A teher a földre nyom... A Te keresztedben benne van a mi terhünk is. A világ terhét vonszolod meg-megingó lábakkal... Az én tehercipelésemnek, földrezuhanásaimnak azért van végtelenbe nyúló értéke, mert az Isten felsebzett válla és tántorgó lába szentelte meg azokat. Jézus kiérdemelte, hogy érdemszerzô legyen. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Vannak tiszta, nyugodt, harmonikus lelkek. Oly jó velük találkozni! Közelségük olyan megnyugtató! Szeretetük oly erôt sugárzó...! Mária csak szemével tudja végigsimítani Fia fájó homlokát, de az Ô jelenléte új erôt ad a fáradt kereszthordozónak. Mária, édesanyám -- engedd, hogy lüktetô homlokomat kezedbe hajtsam... Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Simon az egésznapi kimerítô munka után igyekszik hazafelé, amikor a kereszthordozó Jézussal találkozik... S mégis felkíséri a Golgotára... Uram, szabadíts meg a fáradtság, az idegesség önzésétôl... Mert fáradt vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki körülöttem forogjon, mindenki rám legyen tekintettel, mindenki nekem szolgáljon. Nem menthetem fel magam a szeretet kötelessége alól. Fáradtan is szeretnem, szolgálnom és segítenem kell... Ha találkozom Vele -- még napi munkám után is --, ne vonakodjam felkísérni Jézust a Golgotára, keresztjét víve... Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Együtt élek más emberekkel. Ôket is hajszolja az élet. Ôk is sokszor fáradtak, kimerültek és idegesek. Mily kevés kell ahhoz, hogy Veronika lehessek... Egyszer egy derűs szó, máskor egy kis hallgatás vagy apró figyelmesség... egy kis tekintettel levés... Talán csak annyi, hogy nem nyitom ki a rádiót, vagy lehalkítom... Vagy csendesen teszem be az ajtót... Vagy halkan beszélek... Ha nem panaszkodom folyton a saját gondjaimról... Ha nem érzékenykedem... Ha helyet adok a villamoson, a buszon vagy a vonaton. Az emberek kimerültségében Krisztus fáradtságát iparkodom tisztelni. Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Idônként oly nagy csüggedés fog el... Hiába minden küszködés, úgy érzem, nem jutok elôre. A szürke mindennapok taposómalmában telik életem. Napról napra elölrôl kezdem a munkát, s mindig elmarad egy csomó tennivaló. Napról napra megismétlem jószándékaimat, s mindennap ugyanazokat a hibákat, sôt bűnöket tapasztalom, mint tegnap... Uram, elfelejtem a csüggedés óráiban, hogy a Te megismétlôdô eleséseid megszentelték és érdemszerzôvé tették az én taposómalmomat, az én életemet is. A Te felkeléseid megadják a kegyelmet, az égi erôt, hogy egy-egy lépéssel mégiscsak elôbbre juthassak hibáim leküzdésében. Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Uram, vigasztaló, hogy keresztutadon nemcsak korbács és durvaság kísér, hanem vannak olyanok is, akik sajnálnak és siratnak. Jólesik ez a szívnek, de a lényegen nem változtat. A keresztet mégis egyedül kell felvinnie mindenkinek a Golgotára... Amint fáradtan botorkálok a szenvedés útján, akad egy-egy meleg szív, aki részvéttel van irántam, vigasztal és sajnál. Jó ez, ha megkapom -- de nem keresem. Problémám lényegét nem oldja meg úgy sem. A szenvedéssel végsô soron mégis négyszemközt maradok... A keresztnek egyedül kell az IGEN-t kimondanom, s olyan magányosságban kell azt cipelnem, amelyhez csak az Isten csatlakozhat. Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL A legmélyebb zuhanás... Már nem is érzed a rúgásokat, a korbácsok ütését... Az az érzésed: csak ne kellene tovább menni... Csak meg lehetne most, itt halni... Uram, e szörnyű mélységekbe való leszállásod által ments meg engem a kétségbeeséstôl... Ó, Te ismered a sötétség mélyét, melybôl nem látszik kivezetô út... Pedig van! Igaz, hogy a Golgotán át vezet... De Húsvét hajnalán mégis csak fény ragyogja be a keresztet! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL A Golgota kimagaslik a tömegbôl. Ott állsz rajta Jézusom, kifosztottan, egyedül, szörnyű, dermesztô magányosságban... Barátaid elmaradtak, Anyádat, Veronikát, Jánost hiába keresi a távoli tömegben tekinteted... Hóhérok, vadállatok vesznek körül. Ôk még fájóbbá teszik magányosságodat... Uram, lelkemre néha úgy ránehezedik magányosságom. Oly jó lenne, ha valaki meghallgatna, ha meg tudna érteni. Ha valakivel fel tudnám oldani magányosságomat. A szenvedés, a fáradtság, a kimerültség órái a legmagányosabbak. A Te elhagyatottságod szentelje meg, s tegye értékessé azokat az órákat, amikor úgy fáj a magány. Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Végre lefekhetsz Uram. Ziháló melled megnyugodhat, fáradt tested megpihenhet. Ó, de a keresztre kellett ráfeküdnöd, hogy fájó szögek hasítsák át és feszítsék szét fáradt tagjaidat! Hányszor kereszt az én pihenésem, Uram... Nem tudok igazán én sem pihenni... Aludnék, de zajok, gondok hasítanak belém, mint a szögek... Aludnék, de idegeim feszülnek, mint tested a keresztfán... Legyen megnyugvásom ilyenkor a Megfeszített képe... Imádkozzam ilyenkor... Ez a legjobb nyugtató. Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN A nap és a hold elsötétedik. Éjszaka száll a Golgotára -- de éjszaka száll a lelkedre is: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?'' Amikor a szenvedés, a kimerültség útját járom, hányszor érzem Uram én is ezt! Nem tudok már imádkozni sem... Sötétség, szárazság kínoz... Úgy érzem, éppen ilyenkor hagy el az Isten... Uram, a Te golgotai éjszakádból él a világ, s amikor a tökéletes engedelmesség áldozatát bemutattad, akkor voltál legkedvesebb az Atyának... Jézusom, taníts meg arra, hogy aki amiatt szenved, hogy nem tud imádkozni, az már jól imádkozott, és hogy nagyon közel van az Isten ahhoz, akinek fáj az Ô távolsága. Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Megdöbbentô dolog ez: A Mindenható Isten holtan, tehetlenül függ, leszögezve... A mi tehetetlenségünk miatt, szeretetbôl erôtlenné tette magát... Hányszor kínoz engem is tehetetlenségem? Úgy érzem, hogy a fáradtság, az erôtlenség leszögezi tagjaimat, agyamat, akaratomat... A lélek kész, de a test erôtlen... Krisztusom, Te is erôtlenségedben voltál a legerôsebb, a világ Megváltója, a gonoszság fejedelmének legyôzôje! Ha egyesítem Veled gyengeségemet, én is részt veszek veled a világ megváltásában. Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Eljött a teljes pihenés ideje. Vége a harcnak, a küzdelemnek, a munkának, a fáradtságnak, a szenvedésnek. A nagy életmű kész... Minden, ami fáj, elmúlik egyszer... A megfáradt vándor hazatér... És a pihenés nem öntudatlan semmibe süllyedés egy néma temetôben, a föld mélyén. Ó Nem!... A mennyei Atya vár ölelésre, aki letöröl szemedrôl minden könnyet, elsimít homlokodról minden barázdát. Krisztus kézen fog, és a sok szürke, fáradt, egyszerű emberrel együtt bevezet országába. Jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek a nektek készített országot! Amikor türelemmel, szeretettel, áldozatkészen keresztemmel egyesítve hordoztátok a mindennapok fáradtságait, a szenvedések keresztjét -- talán nem is gondoltatok arra, hogy az én keresztutam folytatódott bennetek, és folytatódik a világ végezetéig... ======================================================================== Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit (Garrigou-Lagrange O. P.) Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Az emberek által hozott igazságtalan ítélet mögött van elrejtve Isten igazságossága és végtelen irgalma. Az Atya halálra szánta Fiát attól a pillanattól kezdve, hogy Ô -- önmagát értünk felajánlva -- a világba lépett. Fiát kínos halálra küldte a keresztfán, hogy megdicsôítse Ôt a legnagyobb gyôzelemmel, azzal, hogy legyôzte a bűnt és a Gonoszt! Rejtett gyôzelem ez, de sokkal nagyobb, mint feltámadása Húsvét hajnalán. Ragyogó jel a halál legyôzése. de csak jele és következménye az elöbbinek. A megváltás -- mégpedig a megváltás a kereszt által -- oka és célja a megtestesülésnek. Jézus mindenekelôtt Megváltó -- ,,qui propter nostram salutem descendit de coelis et incarnatus est''. Kérjük Ôt, hogy megérthessük megtestesülésének motívumát, az irgalom motívumát, mely feltételezi nyomorúságunkat. Mert a bűnt csak ezért engedte meg Isten öröktôl fogva! A Megváltó irgalma, mely minket felszabadított, Isten mindenható jóságának legszebb megnyilatkozása: amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem! Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Jézus, keresztjét hordván, értünk ajánlja fel önmagát. Ez az odaadás teljessége, a tökéletes áldozat! Szent András ujjongása a kereszt láttán, Szent Ignác óhaja, hogy a vadak fogai morzsolják össze -- csak gyenge visszhangja a lángoló vágynak, mely Jézus lelkét eltölti. Jézusét, aki a kegyelem teljességébe öltözötten indul véghezvinni küldetését: a bűnös emberiség megváltását. A kegyelem teljessége viszi Ôt a Kálvária felé, szeretetének súlya vonzza a keresztet. (Amor meus pondus meum...) A Megváltót a legizzóbb szeretet készteti az áldozatra, mely Istent megdicsôti és minket megvált. Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Jézus nem azért esik el, mintha akaratát legyôzte volna a gyengeség. A szeretet az, mely szabad akaratából a szenvedést a legvégsô határig vállalja. hogy megmutassa nekünk: mennyire szeret. Jézus nem a szent lelkesedést akarta, mellyel a kegyelem áraszt el az áldozat elótt, hanem a lesújtó kimerülést, melyet tiszta és tökéletes szeretettel ajánlott fel Atyjának miértünk. A keresztet az emberek igazságtalansága helyezte vállára -- de Ô, a teljesen ártatlan, az emberek igazságtalanságában Isten igazságosságát látja! Ha mi, akiknek annyi rejtett vétkünk van, ha egyszer-egyszer igazságtalanul szenvedünk, lássuk meg ebben az emberi igazságtalanságban Isten igazságosságát, mely megtisztít bennünket. Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Ki értette volna jobban, mint Mária, Jézus szenvedéseinek okát és értékét, azt a szeretetet, mellyel lelkünk számára a szenvedést elviselte? Kérjük Szűzanyánkat, segítsen, hogy megértsük a kereszt misztériumát, és a mi keresztünket ne lázadozva és haraggal fogadjuk és hordozzuk, hanem hálával -- sôt szeretettel. Legalább azzal a kezdetleges szeretettel, mely a gyakori szentáldozás által egyre növekedni fog bennünk... A Megváltón kívül a Szent Szűz tudja leginkább a kereszt misztériumának természetfeletti megértését megszerezni, és annak eredményét számunkra mindennapi életünkbe közvetíteni. Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Ôtödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Ugyan, mit mondanánk mi, ha találkoznánk Jézussal, amint keresztjét hordozza és megkéndezné: ,,Akarsz-e segíteni?'' Nos, a mi keresztünk mögött a minket szeretô Jézus áll, aki bennünk saját vonásait akarja kialakítani... Az a Jézus, akit szeretünk! Amint az elsô ok nem teszi feleslegessé a másod-okokat, az Üdvözítô megváltó cselekedete nem teszi hiábavalóvá a mi törekvéseinket, hanem ellenkezôleg-- Ô támasztja bennünk és Ô teszi üdvössé és érdemszerzôvé azokat. Mi nem tudjuk, mennyire van szükségünk a szenvedésre, a keresztre, hogy gyarlóságainktól megtisztuljunk, és a magunk szerény módján -- ahogy Istennek tetszô -- munkáljuk testvéreink üdvösségét. Jézus felszólít minket is, hogy segítsünk neki hordozni azt a keresztet, mely számunkra készült öröktôl fogva, mely a mi erônkhöz van mérve, a kegyelem segítségével. Jézus passiója folytatódik a világ végéig misztikus testében, az Egyházban... Mindenkinek megvan a maga keresztje, amint megvan jellegzetes gyengéje és sajátos hajlama. Lehet ez betegség, munka, vagy egyéb megpróbáltatás. Ha szeretettel szemléljük, ez a kereszt üdvösségünkre válik, és kisugárzik másokra is. Így segíteni tudjuk testvéreinket, hogy szentül viseljék saját keresztjüket! Akkor ismerünk meg egy lelket valójában, ha ismerjük keresztjét! Az a rejtett apostolság, mellyel a kontemplatív (elmélkedô) lelkek áldozatukat és imáikat felajánlják -- segít másoknak a kereszthordozásban. Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Urunk, Jézus arca, tekintete az Ô gondolatainak és szeretetének a kifejezése... A megtestesülés pillanatától kezdve lelke birtokolja az Isten lényegének boldogító látását, ami a mennyben a szentek öröme. Ez az ,,Istenlátás'' megmarad a passió legnagyobb szenvedése alatt is, melyet az egész emberiség bűnei okoznak, a bűnök, melyeket magára vállalt, hogy jóvátegye azokat. Így hát Megváltónk szent arca egyszerre tükrözi a legnagyobb békét és a legmélyebb szomorúságot! Ezek az ellentétes, látszólag egymásnak ellentmondó érzések ugyanegy forrásból fakadnak, a kegyelem teljességébôl, mely az isteni Igével való egyesülésbôl ered. Ebbôl származik az Ô nagy szeretete, mely örömestebb ad, mint kap, -- ebbôl az Ô szenvedése is az emberek bűnei láttán, mert amilyen nagy a szeretete az Isten és az emberek iránt, oly nagy mértékű a szenvedése is. Megváltónk arca az ütések és a megköpdösés ellenére nemes és fenséges maradt. Lelkének visszfénye van rajta, mely már itt a földön színrôl színre látja az isteni teljességet, az örök életet, amely felé vezet minket. Ám a dicsôség ragyogását visszatartja lelke legmagasabb részében, mert ki akarja szolgáltatni emberi mivoltát minden megaláztatásnak, minden meggyalázásnak. Ekkor lép oda Veronika, hogy letörölje a vértôl áztatott szent arcot... Urunk, add nekünk a helyes mértéket a nyomasztó szomorúság és a túláradó optimizmus között! Add meg a lelki békét a szenvedésben, amit irántad való szeretetbôl viselünk! Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Tévedés volna azt hinni, hogy Jézus csak szenzitív részében szenved -- abban, ami az emberben az állattal közös. Bizonyos, hogy mindenekelôtt a bűn, ez a legfôbb rossz okozza szenvedését, lelkének nagy fájdalmát. Jézusnak fáj minden idôk minden népének, minden emberének a bűne... Nagy bölcsessége mindenkinél jobban ismerte az embenek bűneinek sokféleségét és súlyosságát, melyet oly világosan látott, ahogy mi egy gennyedô sebekkel borított testet látunk. Amilyen mértékű a szeretete Isten iránt, kit a bűn megbánt, és lelkünk iránt, melyet a bűn megsebez és megöl -- olyan nagy a szenvedése is! Fájdalma nagyobb minden bűnbánó lélekénél, akit saját hibái sújtanak le. Urunk, add, hogy mélységesen bánjuk hibáinkat! Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ ,,Jeruzsálem leányai! Ne sirassatok engem, senki sem veszi el életemet -- szabad akaratomból adom én oda...'' Nem lehet nagyobb bizonyossága a szeretetnek, mint Jézus passiója. A kereszt misztériuma által mutatja meg Isten, mennyire szereti a jót, milyen szent gyűlölettel gyűlöli a rosszat, az igazságtalanságot, minden formájában. Bár a látszat ellene mond, de ez a fájdalmas keresztút megmutatja az Atya forró szeretetét Jézus iránt, akit megdicsôít a bűn felett aratott gyôzelemmel. Végül pedig megmutatja a minden értelmet felülmúló szeretetét az emberi lelkek iránt, melyek megmentéséért feláldozza szeretett Fiát. ,,Magatokat sirassátok...'' Boldogok, akik sírnak a bűnbánat könnyeivel. ,,Sirassátok bűneiteket, és ne sírjatok keresztetek miatt, amely tisztít és megszabadít benneteket.'',,Sirassátok gyermekeiteket, s mindazokat, akik nem értenek, akik csúfolnak és átkozzák a szent kereszt isteni misztériumát.'' ,,Ha valaki követni akar engem, vegye fel keresztjét -- nincs más út követésemre!'' Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Jézus, aki világosan látta a Gondviselés teljes tervét, nem szenvedhetett amiatt, hogy Isten megengedte a rosszat, mert ezáltal nyilvánul meg irgalmassága és igazságossága. De rettenetesen szenvedett a bűn miatt! Fenékig akarta üríteni a borzalmakkal teli kelyhet, melyet a Getszemáni-kertben elfogadott, és amely az egész világ szégyenét és igazságtalanságait tartalmazta. Ô magának akarta ezt a kelyhet, és helyébe nekünk adta szent vérének kelyhét, csordulásig telve kegyelemmel, amely megnyitott szívébôl fakad. Ez a két kehely mintegy a mérleg két serpenyôje. Az egyikben minden jó, a másikban minden rossz -- a bűnbeesett és megváltott emberiség egész történelme! Jézus nem akar önmagának semmi enyhülést, és ismét a földre esik, mint az Olajfák hegyén... Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Jézusról lehúzzák ruháját, mely az ostorozás szakította friss sebekhez tapad, és a sebek újból felnyílnak... Ez a megszégyenítô vetkôztetés, ruhától megfosztás, szimbóluma annak a belsô lemondásnak, amit az Úr tôlünk kíván. Ki kell vetkôznünk az önszeretetbôl, bármily formájú is az, le kell vetnünk a kevélységet, hogy az alázatba és az isteni szeretetbe öltözzünk. Ez ki fogja tágítani szívünket, és valamiképpen az isteni Szívhez teszi hasonlóvá, hogy mindazt szeressük, amit Ô szeret. A szentek megértették ennek a belsô levetkôzésnek a leckéjét -- lemondtak önmagukról, hogy felöltsék Istent... értelmükben saját ítéletüket helyettesítették Isten ítéletével a hit által... vnakaratukat felcserélték Isten szent akaratával... Isten szolgái lettek úgy, mint a kéz, mely engedelmeskedik az akaratnak. Így minden teremtett dologtól függetlenné váltak, és uralkodtak rajtuk Istennel, aki a Jó szolgálatára rendeli még a rosszat is. Urunk, aki felette áll a szenteknek, nemcsak minden ítélkezéstôl és önakarattól mentes, de Szentlelke gyökerében nincs emberi ÉN, helyette a megtestesült Ige imádásra méltó ÉN-je áll, aki örökre birtokolja az isteni természetet, és aki megváltásunkra felöltötte az emberi természetet. Hiány-e Jézusban, hogy nincs emberi ÉN-je? EIlenkezôleg -- ez a legmagasabb tökéletesség! Az emberi személyiség a tökéletesedés útján egyre jobban egyesül Istennel, mintegy elveszítve önmagát. Nos, ez az egyesülés Jézusban a teljes azonosság! Ô maga mondta nekünk: ,,Halj meg magadnak, hogy én élhessek benned.'' És Szent Pál mondta: ,,Élek, de nem én, -- Krisztus él bennem.'' Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Szent Lukács írja: ,,Mikor arra a helyre értek, amelynek Kálvária a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevôket is, az egyiket jobb felôl, a másikat balról. Jézus akkor felkiáltott: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!'' Mily különbözô ez a három kereszt! Add meg Urunk, hogy a miénk soha ne legyen hiábavaló, mint a bal latoré. Tedd hasonlóvá ahhoz, aki megtért -- sôt, ha lehet, a Tiédhez... Jézus szavai: ,,Bocsáss meg nekik Atyám...'' -- csodálatos erô, egyúttal a legnagyobb szelídség kifejezése. Annyi szenvedés közepette Jézus megôrzi a legmélyebb nyugalmat. És ez a nyugalom kisugárzik minden szenvedôre és tévelygôre, aki nem zárkózik el elôle. Az, amit gyilkosai számára kér a megfeszítés percében, az az örök élet, melyet e pillanatban érdemel ki számunkra! Ezt az imáját sok-sok vértanú ismétli. Bizonysága ez annak, hogy lelkierejük és szeretetük üldözôik iránt nem emberi, hanem isteni eredetű. A Megváltó szenvedése és imája így folytatódik misztikus testében, a világ végezetéig. Ha valaki szenvedést okoz nekünk, imádkozzunk érte... Ha mi okozunk szenvedést másoknak, reméljük, hogy ôk imádkoznak értünk... Biztosak lehetünk abban, hogy Jézus értünk ís imádkozott, értünk, kik halálának okai vagyunk... Urunk keresztre feszítésének órája az Ô órája, az egész világtörténelem legfontosabb órája. Életünk minden percét hozzuk kapcsolatba ezzel az órával, így mindig hűek leszünk ,,a jelen pillanat kegyelméhez''... Ne nézzük a jelen pillanatot csak horizontálisan, a többé nem változtatható múltunk és bizonytalan jövônk között! Éljük a jelen pillanatot emelkedett, de nagyon realista módon, a függôleges-vertikális irányban, melyben a változatlan Örökkévalóság egyetlen nem múló pillanatával kapcsolódik! Ilymódon készüljünk a jó halálra, hogy az utolsó pillanat a mi Urunkkal egyesülve, az imádás, a hálaadás, az engesztelés és a könyörgés pillanata legyen... Imádkozzunk a haldoklókért: Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Jézus teste összezúzva -- de Lelke békéjét megôrzi haláltusájában is... azt a nyugalmat, hogy szeretetével megváltotta a világot. Ezt a mélységes és sugárzó békét fejezik ki a Megváltó utolsó szavai -- a jobb latorhoz: ,,Mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban!'' Megnyugtató szavak ezek minden bűnbánó számára, hogy majd ôk is bocsánatot nyernek... -- Máriához és Jánoshoz: ,,Asszony, íme a Te fiad, -- íme, a te Anyád...'' E szavak nagyra növelték Mária anyai szenetetét János személyén keresztül minden megváltott lélek iránt! -- És végül a fájdalom felkiáltása: ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?!'' (a 21. zsoltár kezdô verssora) -- A zsoltár is békében csendül ki, melyet az szerzett meg, aki helyettünk magára vette bűneinek átkát. -- Majd: ,,Szomjazom...'' A Megváltó szomjazza a lelkeket, és Ô maga hozza nekik a kegyelem élô vizét, hogy megtisztítsa, megnyugtassa és megváltsa ôket. -- Késôbb: ,,Beteljesedett...''-- a legtökéletesebb áldozat, melynek elôképei az ószövetségben bemutatott áldozatok és lényegében a világ végéig megismétlôdik ez minden szentmisében. A kegyelem teljessége vitte Jézust, hogy értünk szenvedni akarjon, egészen a végsôkig, a beteljesedésig. Ez a teljesség kiárad minden lélekre, aki nem zárkózik el Isten szeretete elôl. -- S legutoljára: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!'' Ezek a keresztáldozat felajánló és konszekráló szavai. A testté lett Ige mérhetetlen szeretete által sugallt felajánlás ez, végtelen értékű jóvátétel. Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL A Szent Szűz -- és vele együtt némileg Szent János és a hű asszonyok - - átélték a misztériumot a Kálvárián: Isten Fiának lángoló szeretetét, amellyel értünk feláldozta magát, -- a gyôzelmet. melyet a bűn és a gonosz felett aratott. Mária, akinek hite felülmúlt mindent, amikor karjaiba fogadta Fiának testét, átérzi a végtelen irgalmat a bűnösök iránt, és imádással fordul az isteni Igazságosság felé, mely teljes kielégítést nyert Jézus által. Mit kérjünk most Máriával, hogy a szenvedés már megszűnt, és annak végtelen értéke egyre világosabbá válik? Ne legyen bennünk elbizakodottság, hogy keresztet kérjünk, amit talán igen rosszul viselnénk -- de kérjük a fájdalmas Szűzanya által a kereszt szeretetét, amely nekünk van szánva a világ kezdete óta. Urunk, add, hogy szeressük keresztünket, bármilyen is. Ha teljes magányosságban kell is hordoznunk a szív és a lélek mártíriumát. Add meg azt is, hogy ne nézzük nagyobbnak keresztünket, mint amilyen az valóban, és egyszerűen hordozzuk, szeretetbôl Irántad és a lelkekért. A Szent Szűz meg fogja könnyíteni a terhet, és megszerzi számunkra a szeretet növekedését, amely növeli az érdemet is, és segíteni fog küzdelmeinkben. Jézusom, irgalom és bocsánat, Szent sebeid érdeme által! Atyánk, felajánljuk Fiad sebeit, Hogy meggyógyítsad lelkünk sebeit. Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK A Megváltó teste a sírban pihen: harmadnapra fel fog támadni. Jézus a keresztfán kivívta minden gyôzelem legnagyobbikát: gyôzelmet a bűn és a Sátán felett. Ezért így mondotta a tanítványoknak: ,,A világban üldözést szenvedtek, de bizzatok, én legyôztem a világot.'' A passió legnagyobb szenvedései közt Ô maga maradt a békesség, ki ránk árasztotta az isteni irgalom áradatát. A feltámadás, a halálon aratott gyôzelem ragyogó jele lesz annak az összehasonlíthatatlanul nagyobb gyôzelemnek, melyet nagypénteken aratott a bűn felett. ,,A bűn miatt lépett a világba a halál.'' Ez a bűn következménye és büntetése. Az, aki legyôzte a bűnt, az gyôztes a halál felett is. Ez a természetfeletti misztériumok logikája. Kérjük ezek mind jobb megértését imánkban Istentôl, Krisztus által, benne és vele. ======================================================================== Íme az ember... Íme az Isten! [2] (II. János Pál pápa) Megpróbáljuk az Urat követni azon az úton, mely Pilátus pretóriumától a ,,Koponyák hegyére'' vezet. ,,melynek héber neve Golgota'' (Jn 19,17). A mai napig is a világ minden tájáról a Szentföldre jövô zarándokok ezrei járják végig ezt az utat. Krisztus Urunk keresztútja történelmileg ahhoz a helyhez kötött, ahol lejátszódott, de egyúttal mindazon helyekre is áttevôdött, ahol az isteni Mester követôi lélekben végig akarják járni vele azt, mintha ott lettek volna Jeruzsálemben. Templomainkban is általában tizennégy állomás van, mint Jeruzsálemben, a pretórium és a szentsír Bazilikája között. Lélekben meg fogunk most állni ezeknél az állomásoknál, hogy elmélkedjünk a keresztjét vivô Krisztus misztériumáról. Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Pilátus a fôpapok és a tömeg nyomására meghozta az ítéletet. A halálos ítélet, mely keresztre feszítést jelentett, ki kellett hogy elégítse követelésüket, hiszen válasz volt kiáltozásukra: ,,Feszítsd meg, feszítsd meg ôt!'' (Mk 15,13-14) A római helytartó nem vállalt közösséget ebben az ítéletben, ezért mosta meg szimbolikusan a kezét. De nem vállalt közösséget Krisztus szavaival sem, melyekben országát az igazsággal azonosította, az igazság mellett tett tanúsággal (vö. Jn 18,38). Pilátus mindkét esetben igyekezett függetlenségét fenntartani. Kívül maradni az eseményeken. De ez csak látszólag volt így. Mert a kereszt, amelyre Pilátus a názáreti Jézust ítélte, és az elítélt országára vonatkozó igazság, meg kellett hogy érintsék a római helytartó lelkének mélyét. Mert a valóságból soha sem lehetett és soha sem lehet kívül maradni. Az a tény, hogy Jézust, Isten Fiát, az ember Isten országa felôl kérdezte, és emiatt halálra ítélte, kezdetét jelenti az Isten melletti végsô tanúságtételnek, aki annyira szerette a világot (vö. Jn 3,16). Mi itt állunk ez elôtt a tanúságtétel elôtt, és tudjuk, hogy nem moshatjuk kezünket... Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Az ítélet végrehajtása megkezdôdött. A halálra ítélt Jézusnak vállára kell venni a keresztet. Éppúgy, mint a másik két elítéltnek is, akik ugyanarra a halálra ítéltettek: ,,a gonosztevôk közé sorolták'' (Iz 53,12). Jézus közeledik a kereszthez. Egész teste teli van sebekkel. Arca csupa vér a töviskoszorútól. ,,Ecce homo! Íme az ember!'' (Jn 19,5). Minden megvalósult rajta, amit a próféták az ,,emberfiáról'', meg ,,Jahve szolgájáról'' mondtak: ,,A mi bűneinkért szúrták át... az ô sebei szereztek nekünk gyógyulást'' (Iz 53,5). Magán hordja annak borzalmas következményét, amit az ember Istenével tett. Pilátus így szól: ,,Ecce homo'' -- ,,Nézzétek, mit tettetek ezzel az emberrel!'' De ebben a felkiáltásban mintha egy másik hangot is hallanánk: ,,Nézzétek, mit csináltatok Istenetekkel ebben az emberben!'' Megdöbbentô az összekapcsolása e két hangnak. Az egyiket a történeti elbeszélésbôl ismerjük, a másik pedig hitünkbôl fakad: Ecce homo! -- Íme az ember! Jézus, ,,akit Messiásnak neveznek'' (Mt 27,17), vállára veszi a keresztet (Jn 19,17). Az ítélet végrehajtása elkezdôdött... Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Jézus elesik a kereszt súlya alatt. A földre esik. Nem folyamodik emberfeletti erôkhöz, sem az angyalok segítségét nem veszi igénybe. ,,Azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném?'' (Mt 26,53) De nem kéri ezt. Mivel elfogadta az Atya kezébôl a kelyhet (Mk 14,36 stb.), fenékig akarja azt kiürítni. Valóban ez az, amit akar. Ezért nem gondol valamiféle emberfeletti erôre, pedig rendelkezhetne azzal. Fájdalmas csodálkozására mindazoknak, akik látták hatalmát az emberi gyengeségek, a betegségek, sôt a halál felett. És most ne használná fel ezt az erôt? ,,Mi azt reméltük'' -- mondják pár nap múlva a tanítványok az Emmausz felé vezetô úton (vö. Lk 24,21). ,,Szabadítsd meg magadat, ha Isten Fia vagy'' (Mt 27,40) -- provokálják a szanhedrin tagjai. -- ,,Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani'' (Mk 15,31 -- Mt 27,42) -- ordítja a tömeg. Elfogadja ezt a kiáltozást. Nem kíván ellene tenni semmit. Akarja, hogy bántalmazzák, hogy meginogjon, hogy elessen a kereszt súlya alatt. Hűséges lesz mindvégig, a legkisebb részletig is ahhoz, amit mondott: ,,Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te'' (Mk 14,36). Isten az emberiség üdvösségévé változtatja Krisztus összeroskadását a kereszt alatt... Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Az Anya, Mária találkozik Fiával a keresztúton. Fiának keresztje az övé is. Fiának megaláztatása és nyilvános gyalázata az ô megaláztatása és gyalázata is. Ez a dolgok emberi rendje. Így kellett hogy értelmezzék azok is, akik körülötte voltak. És így érezte szíve is: ,,a te lelkedet is tôr járja át'' (Lk 2,35). A jövendölés, mely akkor hangzott el, mikor Jézus 40 napos volt, ebben a pillanatban valósult meg. Most nyerte el teljességét. És Mária, szívében ezzel a láthatatlan tôrrel, Fiának Kálváriája felé megy. A saját Kálváriája felé. A keresztény áhítat ezzel a tôrrel szívében látja, és így festi vagy faragja szoborba a fájdalmas Anyát. Mater dolorosa! Bár ezek a kínok teljesen övéi, anyaságának legmélyéról fakadnak, mégis a legmegfelelôbb kifejezés, amikor ,,együtt-szenvedésrôl'' beszélünk. Ugyanahhoz a misztériumhoz tartozik, és valamiképpen egységet fejez ki Fiának szenvedésével. Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Cirenei Simon, amikor odahívták, hogy vigye a keresztet, egészen biztosan nem akarta azt (vö. Mk 15,21 -- Lk 23,26). De kényszerítették. Ott ment Krisztus mellett, ugyanazon teher súlya alatt görnyedve. Az ô vállain nyugodott a teher, mikor az elítélt vállai túl gyengének bizonyultak. Ott volt egészen közel hozzá, közelebb, mint Mária, közelebb, mint János, akinek -- bár férfi volt - - nem mondták, hogy segítsen. Ôt hívták: Cirenei Simont, Alexander és Rufus atyját, mint Márk megemlíti (Mk 15,21). Hívták és kényszerítették a kereszt vitelére. Mennyi ideig tartott a kényszer? Meddig ment mellette, mutatva, hogy semmi köze az elítélthez, sem bűnéhez, sem büntetéséhez? Mennyi ideig ment az érdektelenség fala által bensôleg elválasztva, a szenvedô Ember mellett? ,,Meztelen voltam, szomjaztam, fogoly voltam'' (vö. Mt 25,35-36), vittem a keresztet... És te vitted velem? Valóban mindvégig velem vitted? Nem lehet tudni. Szent Márk csak Simon fiainak a nevét adja. A hagyomány szerint a Szent Péter környezetét képezô keresztény közösséghez tartoztak (vö. Róm 16,13). Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT A hagyomány beszél Veronikáról is. Talán kiegészítôjeként a Cirenei történetének. Az biztos, hogy mint asszony, fizikailag nem vihette és senki nem is kényszerítette rá, hogy vigye a keresztet. De ô egészen biztosan vitte azt Jézussal úgy, ahogy ebben a percben tehette, és ahogyan ezt a szíve diktálta: letörölve a vértôl szennyes arcot. A kendôn, melyet Veronika használt Krisztus Urunk arcának letörlésére, ottmaradtak Krisztus vonásai. Éppen azért, mert annyira tele volt vérrel és verítékkel, hagyhatta ott képmását. Másképpen is értelmezhetjük, ha Krisztus egyik beszédének megvilágításában nézzük. Sokan vannak, akik kérdezni fogják: ,,Uram, mikor tettük ezt neked?'' Mire Jézus így felel: ,,Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.'' (Vö. Mt 25,37. 40) A Megváltó ugyanis rányomja saját arcvonásait a szeretet minden tettére, éppen úgy, mint Veronika kendôjére. Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL ,,De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya, a népek megvetettje'' (Zsolt 22,7). A zsoltárnak ez a jövendölése itt válik valósággá Jeruzsálem szűk, kis meredek utcáiban. Néhány órával a húsvét megünneplése elôtt. Tudjuk, hogy ezekben az ünnep elôtti órákban. a túlzsúfolt utcákban lázas hangulat uralkodik. Ebben a környezetben valósulnak meg a Zsoltáros szavai, bár senki sem gondol rájuk. Jézus elesik a megerôltetés okozta kimerüléstôl. Elesik az Atya akaratából, aki a próféta szavaiban fejezte ki magát, és elesik saját akaratából, mert akkor hogyan teljesedne be az Írás? (vö. Mt 26,54) ,,Féreg vagyok, nem ember'' (Zsolt 22,7) -- tehát már nem is ,,ecce homo'' (Jn 19,5), hanem annál is kevesebb, annál is alábbvaló. Mert a féreg a földön csúszik, míg az ember, mint a teremtés királya, egyenesen jár. A féreg rágja a fát is, mint a lelkiismeret- furdalás az ember bensejét. Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Íme, a bűnbánatra való felhívás, az igazi bűnbánatra, az igazi sírásra a rossz cselekedetek miatt. Jézus így szól Jeruzsálem leányaihoz, akik sírnak az ô láttán: ,,Ne miattam sírjatok -- sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt!'' (Lk 23,28) Nem lehet a rossznak csak a felszínénél maradni. Le kell hatolni a gyökerig, az okaihoz, a tudat legbensôbb igazságaihoz. Pontosan ezt akarja mondani a keresztet vivô Jézus, aki mindig ,,tudta, mi lakik az emberben'' (Jn 2,25), és mindig tudni is fogja. Ezért kell hogy ô maradjon mindig minden tettünknek, és tetteinktôl lelkiismeretünkben megnyilvánuló ítéleteinknek legfôbb tanúja. Talán azt is meg akarja értetni velünk, hogy ezeknek az ítéleteknek meggondoltaknak, ésszerűeknek és tárgyilagosaknak kell lenniök -- és ezt mondja: ,,Ne sírjatok!'' Ezzel egyúttal arra is utal, hogy az igazsághoz ragaszkodnunk kell. De figyelmeztet arra is, hogy ô az, aki a keresztet hordozza. Kérlek Uram, add, hogy tudjak igazságban élni és járni. Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL ,,Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.'' (Fil 2,8) Akkor kezd tudatunkig hatolni ennek a megalázódásnak a nagysága, amikor elmélkedünk a próféta szavain: ,,Az Úr az ô vállára rakta mindnyájunk gonoszságát... Mi mindnyájan, mint a juhok tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ô vállára rakta mindnyájunk gonoszságát'' (lz 53,6). Akkor vesszük észre a méreteit ennek a megalázódásnak, amikor már harmadszor látjuk Jézust elesni a kereszt súlya alatt. Amikor arról elmélkedünk, kicsoda is az, aki elesett, aki ott fekszik az utca porában a kereszt alatt, az ellenséges népség lábánál, amely nem sajnál tôle semmiféle megaláztatást és bántalmazást. Kicsoda az, aki elesett? Kicsoda Jézus Krisztus? ,,Ô, mint Isten, külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.'' (Fil 2,6-8) Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Mikor a Golgotán Jézust megfosztják ruháitól (vö. Mk 15,24), gondolataink visszatérnek anyjához. Visszatérnek ennek a testnek az eredetéhez, amely már most, a keresztre feszítés elôtt, teli van sebekkel. A test a lélek tükre, Krisztus teste az Atya iránti szeretet kifejezôje: ,,Így szóltam hát: Itt jövök Istenem, hogy akaratodat megtegyem'' (Zsid 10,7 -- Zsolt 40,9). Ez a test a Fiú és az Atya akaratát teljesíti minden sebével, minden görcsös megrándulásával, tépett izomzatával, patakzó vérével, összezúzott karjainak, nyakának, vállának kimerültségével és halántékának borzalmas lüktetésével. Ez a test az Atya akaratát teljesíti, mikor ott áll ruháitól megfosztottan. Mint a bosszú tárgya a megbecstelenített emberiség végtelen fájdalmát rejti magában. Az emberi testet különbözô módon lehet meggyalázni. Ennél az állomásnál Jézus anyjára kell gondolnunk, mert szíve alatt, szemében és kezei között Isten Fiának teste tökéletes tiszteletben részesült. Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK ,,Átlyukasztották kezemet és lábamat, megszámlálhatom minden csontomat''. (Vö. Zsolt 22,17-18) Íme, ez a mondat, amely teljesen kifejezi a keresztre feszítés valóságát. Ebben benne van az a szörnyű feszültség, amely átjárja a kezeket, a lábakat, a csontokat. Benne van a test borzalmas feszültsége, melyet mint valami tárgyat, a kereszt gerendáira szögeztek, hogy ott halálos görcsök közepette végleg elpusztuljon. És az egész világ benne van a keresztre feszítésnek ebben a valóságában. Az egész világ, melyet Jézus magához akar vonzani (vö. Jn 12,32). A világ, a test nehézségi erejének alávetve, próbálja azt lefelé rántani. A keresztre feszítés kínjait pontosan ez a lefelé húzó tehetetlenség adja. ,,Ti alulról valók vagytok, én felülrôl vagyok.'' (Jn 8,23) A keresztrôl így szól: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.'' (Lk 23,34) Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Jézus a keresztre szögezve, mozdulatlanul ebben a szörnyű helyzetben, az Atyához szól (vö. Mk 15,34 -- Mt 27,46 -- Lk 23,46). Ezek a szavak mind arról tanúskodnak, hogy ô és az Atya egy. ,,Én és az Atya egy vagyunk'' (Jn 10,30) -- ,,Aki engem látott, az Atyát is látta'' (Jn 14,9) -- ,,Atyám szüntelen munkálkodik, ezért én is munkálkodom'' (Jn 5,17)... Íme a legnagyobb, legfenségesebb cselekedete a Fiúnak, az Atyával egységben. Igen, a legmélyebb egységben, akkor is, amikor így kiált: ,,Eli, Eli, lamma szabaktani?!'' -- Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? (Mt 27,46) Ezt a cselekedetet fejezi ki a kereszt függôleges gerendájára felfeszített test és a vízszintes gerendára szinte ölelésre tártan kifeszített karok. Ezt nézve az ember azt gondolhatná, hogy óriási erôfeszítéssel magához akarja ölelni az embert és az egész világot. Átölelni akarja ôket. Íme, maga az Isten... akiben élünk, mozgunk és vagyunk... (ApCsel 17,28) Benne, a kereszten kitárt karjaiban. Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Abban a percben, amikor Jézus testét leveszik a keresztrôl, és anyjának karjába helyezik, lelki szemünk elôtt megjelenik az a pillanat, amikor Mária Gábor fôangyal köszöntését fogadta: ,,Méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni. Az Úristen neki adta atyjának, Dávidnak trónját... és királyságának nem lesz vége.'' (Lk 1,31-33) Mária csak ennyit válaszolt: ,,Történjék velem szavaid szerint.'' (Lk 1,38) Mintha már akkor azt akarta volna kifejezni, amit most él át. A megváltás misztériumában a kegyelem, vagyis Isten ajándéka egybefonódik az emberi szív ,,fizetségével''. Ebben a misztériumban felülrôl jövô ajándékot kapunk (vö. Jak 1,17), de ugyanakkor Isten Fia ,,megvásárol'' bennünket. És Mária, aki az ajándékból a legtöbbet kapta, a legtöbbet is fizet érte szívével. Ehhez a misztériumhoz kapcsolódik az agg Simeon csodálatos jövendölése Jézus bemutatásakor a templomban: ,,A te lelkedet is tôr járja át -- hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése'' (Lk 2,35). És ez is megvalósul! Hány emberi szív nyílik meg ennek az anyának a szíve elôtt, aki ilyen nagy árat fizetett! Jézus ismét a karjaiban fekszik, mint ahogyan a betlehemi istállóban (vö. Lk 2,16), vagy az Egyiptomba meneküléskor (vö. Mt 2,14), vagy Názáretben (vö. Lk 2,39-40). Íme, megint a Fájdalmas Anya (a Pieta)... Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Attól a pillanattól kezdve, hogy az ember bűne miatt elűzetett az élet fájától (vö. Ter 3), a földbôl temetô lett. Ahány ember, annyi sírhant. A föld a sírok nagy bolygója. A Kálvária közelében volt egy sírbolt, amelyik Arimateai József tulajdonában volt. Ebbe a felajánlott sírba helyezték Jézus testét, miután levették a keresztrôl (vö. Mk 15,42-46 stb.). De sietniük kellett, hogy a húsvéti ünnepek elôtt -- amely a naplementével kezdôdött -- be tudják fejezni a temetést (vö. Jn 19,31). Bolygónk minden részén lévô sírok között van egy, amelyben Isten Fia, az ember Jézus Krisztus, halálával legyôzte a halált. Az élet fája, amelytôl az ember bűnei miatt elűzetett, Krisztus testében újra megnyilatkozott az embernek. ,,Aki e kenyérbôl eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért.'' (Jn 6,51 ). Bár földünket továbbra is sírok töltik be, és a temetôk szaporodnak, melyekben a földbôl vett ember visszatér a földbe, de az emberek, akik tekintetüket Jézus Krisztus sírja felé fordítják, a feltámadás reményében élnek. ======================================================================== Fiatalok keresztútja (Kovács Gábor) Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK ,,PILÁTUS'' Hallgat a Bárány, egy szava sincsen, kacag a bálvány, meghal az Isten... Kacag a bálvány: megölted Ôt! Hallgat a Bárány a kés elôtt... Hozzatok vizet, hadd mossak kezet, ki ezért fizet -- az nem én leszek! Van mentség bôven, mindenre van ok! Vigyétek tôlem, én tiszta vagyok! Nem menekülhetsz, úgyis tudod, vízbe merülhetsz, le nem mosod. Tűzbe merülhetsz, poklok ölére, nem menekülhetsz: rajtad a vére! Marasd lúgokkal, égesd savakkal, pengô húrokkal, ékes szavakkal, nincs hely a földön, hol el ne érne, benned a börtön, rajtad a vére! Hallgat a Bárány, egy szava sincsen, kacag a bálvány, meghal az Isten! Hunyt szemed árnyán, lelked elôtt, hallgat a Bárány: megölted Ôt! Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET ,,A KERESZT'' Tudd meg Jézus, valami szépet akartam volna tenni érted, tündökölni, ahogy kívánod, meghódítani a világot! Tudd meg Jézus, csalódtam benned, Hidd el, semmi értelme ennek, megingott a talaj alattad, életed a romlásnak adtad! Én lelkesedtem és lobogtam, de most itt látlak elhagyottan, itt látlak válladon kereszttel, én más úton mennék -- eressz el! Tudom, mit mondasz, véres árnyék! Egy kereszt mindenkire vár még, mindenki találkozik egyszer a megfeszített Szeretettel! Nem lehet téged kikerülni, nem lehet tôled menekülni, tenélküled mindenki árva, megyek -- Uram -- a Golgotára! Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL ,,A BUKÁS'' Fehéren izzó fájdalom a mindenség a válladon, húsodba tép az ostor... Gyötrelmes minden mozdulat, barmok módjára hajtanak, az utca népe mocskol... Húsodba tép az ostor, az utca népe mocskol. Remeg és csuklik már a láb, káromkodnak a katonák, eléjük hullsz a porba... Lehettél volna óriás, néped királya, Messiás -- most eltapos a csorda. Lehettél volna hadvezér, de nem kellett a jó acél, a kardot összetörted. Megbocsájtás és szeretet a keresztútra vezetett, most csókold a földet... Csókolod, vérzô Szeretet, a gôgtôl duzzadt szíveket, az emberlét fekélyét! Megtörten leszel még nagyobb, a porból fényed rámragyog, áttöri sorsom éjét! Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK ,,MÁRIA'' Fekete felleg az égen, egy asszony talpig feketében. Egy asszony arca, kiégve, sötéten, a fájdalom fekete ködében, a fellegeknél feketébben. Fekete csapda az ég! Mária, gyôzöd-e még?! Szívedre hull a sötét! Hitedet ôrzöd-e még? Föléd a téboly terjeszti ködét. Mária, gyôzöd-e még? Valamikor azt mondtam: igen, történjék velem szavaid szerint. Most is azt mondom: igen! Mikor a lelkem poklokon kering, azt mondom: Igen! A halál útvesztôiben, kénköves völgyeiben, azt mondom: Igen! Szívem, Uram, kezedben pihen, azt mondom: Igen! Örökre igen! Történjék minden szavaid szerint! Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET ,,SIMON'' Egy darabig egymás szemébe néztek, az, aki várta a halált, meg aki éppen arra járt. Délfele járt, a nap perzselve égett, sejtelmek csöndje nyomta a vidéket, egy darabig egymás szemébe néztek, és Simon átvette a fát... és némán cipelte tovább... és érezte a forró verítéket... és a szívén egy forró, nyílt seb égett, mert egy kicsit egymás szemébe néztek: az, aki várta a halált. meg aki éppen arra járt. Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT ,,GYOLCS'' Egy véres arc és semmi más, egy arc, amely végleg összeomlott, egy tövisek szaggatta homlok és semmi, semmi más. Egy puha gyolcs és semmi más, a szánalom könnyezve térden, a gyolcs a szánalom kezében, és semmi, semmi más. Egy puha gyolcs és semmi más, egy véres arc és semmi más... Csak ne sikolts, mert belehalsz! Egy puha gyolcs, egy véres arc, és semmi, semmi más... Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL ,,MEGINT ELESTÉL'' Az ember mindig elesik, fölemeli arcát a fénybe, aztán megbotlik egy kicsit és odalesz minden reménye. Az ember mindig elesik, évek és évezredek óta sötét hatalmak leverik megkínzott arcával a porba. Az ember mindig elesik... Az ember mindig elesik. Emberfia, miközénk jöttél, vonszoltad a föld terheit, most megpihensz a földi rögnél. Kit a fájdalom leterít, odaesik, ahová estél. Az ember mindig elesik. Így lesz veled örökre, testvér. Így lesz veled örökre, testvér. Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ ,,A SIRÁNKOZÓK'' Meggyászoltak, megsirattak, úgy bizony, Uram! Sírtak, sírtak mindannyian, nem magukért, csak miattad, úgy bizony, Uram. Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, inkább magatokat sirassátok és gyermekeiteket, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a meddôk, akik nem szültek és nem szoptattak! Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! és a dombokat: takarjatok el! Mert ha a zöldellô fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?! Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL ,,A PORBAN'' Pénteken délben, a Koponya-hely közelében, véresre verve, félig holtan, valaki fekszik a porban. Ô az az ember, kire hallgattak félelemmel, az Isten Lelke pihent rajta, viharnak parancsolt az ajka. Senkit sem bántott, szeretni hívta a világot, bénák felkeltek, sánták jártak, szavára a vakok is láttak... Emlékezz erre! Valaki fekszik összeverve a Koponya-hely közelében, pénteken, pénteken délben... Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL ,,MEZÍTELENÜL'' Mezítelenül állsz, mindent elvettek tôled! Mezítelenül állsz, föltépték sebeid. Mezítelenül állsz, kockát vetnek ruhádra. Mezítelenül állsz a világ közepén... Csak ez volt hátra még, az égô szégyen kelyhe, Csak ez volt hátra még, hogy mindent megtagadj, csak ez volt hátra még. Az ürességbe nézel... Csak ez volt hátra még, légy végképp védtelen. Mezítelenül állsz, a poklok torka nyílik, Mezítelenül állsz, örvénylô tűz fogad. Mezítelenül állsz a habzó gyűlöletben, Mezítelenül állsz, megsebzett Szeretet... Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK ,,ÉS MÉGIS Ô'' Fájdalmak embere Ô, kínjainkat viselô, megtört és megalázott, saját vérében ázott, keserves áldozat. És mégis Ô a gyôzelem, és nincs más név az ég alatt, kiben üdvözülünk, és mégis Ô a Végtelen, megváltó Istenünk. Kezét és lábát átszegezték, fájdalmak embere Ô, öleld, öleld véres keresztjét, kezét és lábát átszegezték és mégis Ô a gyôzelem, a tiszta áldozat, és mégis Ô a Végtelen és nincs más név az ég alatt, kiben üdvözülünk, Ô az örökös virradat, megváltó Istenünk! Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN ,,BETELJESEDETT'' Gyötrelmeinket megízlelted, fenékig ittad a kelyhet, egy csöppje sem maradt. A gonosztevôk közé számítottak, az élet útját megnyitottad, átverték oldalad. Oldaladból vér és víz fakadt, moss benne tisztára minket. Odaadtad értünk önmagad, elvetted vétkeinket! Mély a pokol, leszálltál bele, fenékig ittad a kelyhet, Homlokunkon kereszted jele, szívünk a szívedbe rejted. Fuldokolva vívtad a harcot, eltorzult gyönyörű arcod és alvadt vér borít... Örökös bélyegül viseli néped a sóhajt, vért és verítéket, halálod kínjait! Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL ,,JÓZSEF ÉS NIKODÉMUS'' József és Nikodémus mentek, hogy eltemessék a megfeszített Jézus halálba dermedt testét. Pilátus mondta: jó lesz, vigyétek azt a testet. Nikodémus és József egy sírhelyet kerestek és levették a testét, a vérrel borítottat, a kereszt mellett lesték az asszonyok s zokogtak. Jön Mária, az anyja, hogy magához ölelje... ott feküdt vérbe fagyva, lándzsával általverve... Sebeit megszámlálta, haját kisimogatta, nézett halott arcára, akár egy kôdarabra, nézett kövült arcával rá, mint egy néma kôre, megkövült bánatával, míg el nem vették tôle... Aztán elvették Jézus holttestét Máriától, József és Nikodémus volt eltemetni bátor a fára függesztették a százszor átkozottat, mögöttük ott siettek az asszonyok, s zokogtak. Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK ,,A KÔ'' Jól göngyöljétek lepedôbe, ki ne jusson a levegôre, nagy követ tegyetek elébe, elô ne jöjjön újból élve! Pecsétet tegyetek a kôre, tanácsos ôrizkedni tôle, ôrség álljon a kô elébe, elô ne jöjjön újból élve! I.egyen eltemetve örökké, nevét se említsétek többé! Kiömlött már a szíve vére, elô ne jöjjön újból élve! Fôpapok és nép vénei, hiába nehéz a kô, a hajnal fel fog fényleni, ha eljön az idô! Megöltétek az élet Urát, de fénye ragyog a sírkövön át és élni fog, élni fog Ô! Sejtitek-e a sírok nyitját? Sejtitek-e a húsvét titkát? Pecsétnek, kônek haszna nincsen, Hatalmasabb az élô Isten! ======================================================================== A keresztfához megyek...[3] (Lancz Kálmán) Bevezetô ének Jertek hívek a szent keresztútra, Gondoljunk a szenvedô Urunkra! Öleljük át véres keresztfáját, Sirassuk meg keserves halálát. Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Elhangzik a kegyetlen ítélet: Kínhalálra dobnak oda Téged! Vétkeinkért átok alatt nyögtünk -- S szeretetbôl Te halsz meg helyettünk! Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Vállaidra veszed a keresztet, Árva szíved, ó, hogy sajog, reszket. Ezer bűnünk iszonyatos terhe Nehezedik súlyos keresztedre. Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Meginog a kereszt vérzô vállán, Összeroskad az ártatlan Bárány. Ó, boruljunk mi is Vele porba, Hiszen a mi bűnünk terhét hordja. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Fájdalmas, jaj -- szívet tépô látvány: A Szűzanya Jézus keresztútján! Vérzô szívét elönti a bánat. Zokogva megy Jézus, Teutánad... Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Drága Jézus, erôd egyre lankad, Kényszeredve Simon segít rajtad. Ó, ha tudná szenvedésed titkát, De más szívvel vinné a keresztfád! Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Veronika közeledik Hozzád, Kendôjével törli véres orcád... Csodaképed a jutalom érte -- Szent arcodat lelkünkbe is vésd be! Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Agyonkínzott, gyötört tested gyönge, Másodszor is leroskadsz a földre. Új estednek oka, jaj -- én voltam... Bűnbôl bűnbe annyit bukdácsoltam! Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Az út mentén könnyvirágok nyílnak, Jeruzsálem leányai sírnak... Ó, nem elég itt a sírás-rívás, Megtört szívet keres a Messiás. Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Ó, ég Ura -- újra, harmadszorra Erôtlenül leroskadsz a porba! Hóhéraid könyörtelen vernek... Vonszold tovább iszonyatos terhed! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁTÓL Leszaggatják testedrôl a köntöst, Minden sebbôl új vérpatak öntöz. Láztól égô sebeid szent vére Legyen gyarló lelkünk üdvössége! Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK A keresztre szegezik szent tested... Fájdalmadon szívünk borzad, reszket. Roskadj össze, kereszt kemény fája, Ne légy Jézus kínhalálos ágya! Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Ó, keserves, rettenetes óra! Tikkadt ajkad nyílik végsô szóra. Visszaadva Atyádnak szent lelked, Vérzô fejed halálba csüggeszted. Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL A keresztrôl Jézus drága testét Édesanyja karjaiba tették. Nincs a földön annyi tenger bánat, Mint amennyi szent szívében támadt. Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Szent asszonyok, tanítványok, sírva Jézus testét leteszik a sírba... Mint a kenet ékes illatárja, Úgy kísérje szívünk hô imája. Befejezésre Édes Jézus, sírva jövünk Hozzád, Sírva nézzük holthalovány orcád. Itt, a földi keresztúton járva, Hadd kövessünk, szenvedôk Királya! ======================================================================== Szeretettel élni -- és szenvedni (Lisieux-i Szent Teréz) Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Senki sem hitte, hogy az Isten Fia volt, Én felismerlek, hiszek benned, Jézus! Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Szeretetbôl élni annyi, mint a Kálvária útját járni, drága kincsnek tekintve a keresztet. Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Jézus. az isteni Erô, ismerte minden gyengeségünket. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Egy próféta mondotta: Nincs fájdalom a Tiédhez hasonló, ó vigasztalan Anya. Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Szeretném én is, ó Jézus, megenyhíteni utolsó lépteidet a Kálváriára! Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Szeretetbôl élni annyi, mint letörölni Arcodat, megbocsátást eszközölve a bűnösöknek. Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Ó Jézusom, a Te példád arra indít, hogy megvetvén a dicsôséget, megalázkodjam. Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ A magunk részérôl mi vigasztaljuk Jézust, szívünk szeretetével. Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL A szenvedés gyötrelmeiben bizonyítom be Irántad való szeretetemet! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Ó, Jézus, meg akarom osztani veled földi megaláztatásaidat! Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK A szent sebek, Jézus vérének patakzása láttán, eltöltötte szívemet a lelkekért égô szomjúság. Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Ha Te halálig szerettél engem, én is Érted akarok élni és meghalni, Jézus! Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Ó, Mária, bűnösök menedéke, a Te gondjaidra bízott bennünket Jézus, amikor a keresztet elhagyta, hogy a mennyországban várjon bennünket! Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK A rejtett életet akarom választani, Érted -- Jézusom! ======================================================================== Bűneinkért való áldozat (Mayer Miklós) Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Csak külsôség ez az ítélet... Hiszen Jézus úgyis meghalni jött! Áldozat akart lenni értünk, a mi bűneinkért! Hiszen ,,vérontás nélkül nincs bűnbocsánat''! (Zsid 9,22) Külsôséges lesz a mi keresztúti ájtatosságunk is, ha csak kívülrôl akarjuk nézni a megváltás titkát, s nem úgy követjük Krisztust a keresztúton, hogy magunk is áldozattá legyünk. Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Régóta várta már ezt a percet... Amióta a Getszemáni-kertben megérezte emberi vállain és emberi szívén a világ bűneinek súlyát -- nem is tűnik olyan rettenetesnek ez a kereszt! Ha mi is jobban éreznénk a bűn súlyát, szívesebben nyúlnánk a kereszt után. Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Úgy látszik, mégsem könnyű a kereszt... Szívesen vállalja, de aligha bírja... Bizony, Krisztusra is áll a szabály: a keresztet nem elég egyszer vállalni, hanem minden lépésnél újra meg újra vállalni kell! Nem egyszeri lelkes keresztvállalás, hanem kitartó kereszthordozás az élet! Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Mária az elsô, akire ránehezedik a kereszt, Jézus szerettei közül. Éppen azért, mert ô szereti a legjobban Jézust... És éppen azért, mert Jézus is ôt szereti a legjobban... Jaj azoknak, akiket Jézus szeret? Bizony, sokszor jaj! Dehát, hogyne szenvedne együtt Jézussal az, aki igazán szereti?! Ez a jaj, ez a szomorúság örömre, soha meg nem szűnô örömre fordul! Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Nem tartozik ugyan Jézus tanítványai közé, mégis rákerül a kereszt. De ez a kereszt késôbb Jézus tanítványává teszi... Ha látunk kereszthordozót, aki nem dobja el keresztjét, legyünk meggyôzôdve: Krisztus nyomában jár ô, még ha nem is vallja magát kereszténynek! De ha valaki lerázza magáról a keresztet, az nem Krisztus tanítványa -- még ha mindjárt névleg keresztény is. Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Megteszi, ami telik tôle, pedig nem lehetett számára könnyű Jézus közelébe jutni. És lám, enyhíti Jézus szenvedését! Ha mi is mindig megtennénk mindent, ami telik tôlünk a kötelességteljesítésben, a szeretetben -- mennyivel könnyebbé tehetnénk embertársaink életét... letörölnénk vele Krisztus verejtékezô arcát. Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Ha ránk lett volna bízva, mi biztosan nem terveztük volna Jézus újabb elesését a keresztúton, mert megalázónak tartjuk... Az olyan nagy feladathoz, mint amilyet Krisztus vállalt -- lendület, nagyvonalúság illik. Mily tragikusan vesszük sokszor még az apró kis bukdácsolásokat is! Nem, Jézus nem rohan végig a keresztúton! Minden kis kô, minden göröngy újabb áldozat Neki. Nem kicsinyesség ez, hanem a kifogyhatatlan szeretet megnyilvánulása. Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ A saját kínzó szenvedése mellett, lám, észreveszi a mások könnyeit! Nem önmagáért aggódik, hanem másokért. Hiszen ezért viszi a keresztet! Mily könnyebbség lenne Neki, ha tudhatná, hogy azok a könnyek az igazi bűnbánat könnyei... Nem érzelmek, nem valami könnyes meghatódottság kell Jézusnak, hanem bűnbánat! Mit nyerünk vele, ha végigkísérjük Ôt a keresztúton, de nem csatlakozunk Hozzá igazán a vezeklésben? Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Végsô erôfeszítések... Bizonyára ott a kísértô gondolat is, hogy ezt nem lehet bírni tovább... Ennél többre már ember nem képes... De még van néhány lépés, amit meg kell tenni. Azután már nem kell tenni semmit, mert mások tesznek róla, hogy az áldozat beteljesedjék. Ott már csak tűrni kell -- de az sem lesz könnyebb semmivel. Tegyünk és tűrjünk nagy lélekkel! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Az elítéltnek -- úgy látszik -- nincs joga az emberi méltósághoz, kivetkôztetik még ruháiból is. Jézus tűri, hogy megcsúfolják. Ô tudja, hogy az emberi méltóság igazi meggyalázója a bűn, s hogy azt a gyalázatot nem takarja el semmiféle díszes ruha, nem kendôzheti el Isten szeme elôl sem divat, sem kitüntetés... Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Átlyuggatják kezét-lábát... Így fizet az ember a jóságos Krisztusnak, aki ,,kezét a betegekre tette, és azok meggyógyultak'' (Mk 16,18), s ,,kürüljárt jót cselekedvén'' (ApCsel 10,38). -- Hát talán megakadlyozhatják azok a szegek, hogy Jézus többé soha ne áldjon és ne járjon körül soha többé jót cselekedvén?! Talán az emberi hálátlanság meg tudja semmisíteni Isten jóságát?! Milyen szeretet lenne az, amely visszariad a hálátlanságtól? Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Megdöbbentô titok a halál az ember elôtt... Aki megpróbálta, nem tud róla szólni többé. Ezt a legnagyobb emberi mélységet, ezt a kiismerhetetlen sötétséget járta be Krisztus. Aki utána jár, nem jár sötétségben ott sem. Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Megszűnt a szenvedés... -- De övéié még javában folytatódik. És ez így lesz mindaddig, amíg az utolsó ember is oda nem kerül a keresztre, és Atyja kezébe nem ajánlja lelkét. A misztikus Krisztus itt él, és folytatja szenvedését bennünk. Mi folyton járjuk a keresztutat, ahol a nagy kereszthordozás résztvevôi vagyunk. Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Befejezte művét, s a halállal lerótta az emberiség adóját! Az emberek eltemették Krisztust... Néhányan sírtak, sokan örültek. De Istent nem lehet eltemetni! Sem kôvel, sem pecséttel, sem katonával nem lehet Krisztust holttá nyilváníttatni! Ezért követjük Ôt keresztünk alatt görnyedve, s mégis bizakodva. Per crucem ad lucem! ======================================================================== A meg nem születettek keresztútja Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Ártatlanul halálra ítélve! Krisztusnál azt állították, hogy a római császár ellen támadt. Valójában a farizeusoknak és követôiknek volt az útjában, mert nem felelt meg elképzelésüknek. Ôk egy politikai Messiást vártak, és Jézus zavarta a lelkiismeretüket, életmódjukat kárhoztatva... És ma? Milyen sok az ártatlanul halálraítélt -- a meg nem született, a nem kívánt gyermek! Csökkentenék a jólétet, zavarnák a szabad életet, lemondásokat kívánnának... És mi? Közbelépünk-e az ártatlan életekért, melyek nem tudják megvédeni magukat, vagy belépünk azok kórusába, kik azt ordítják: Halál rájuk!? Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET A gyermek öröm és boldogság -- de sokszor kereszt, teher is, mert lemondást kíván. Nem mehetünk el egy mulatságra, nem vehetünk új autót, nem tehetünk külföldi utazást. A gyermek áldozatokat kíván: idôben, pénzben, kényelemben, szórakozásban... Türelmet és tapintatot kíván, és szeretetet -- betegségében és botlásaiban is... És mi? Készen vagyunk-e hordozni a keresztet akkor is, ha a gyermekért kell tennünk? Vagy hajlamosak vagyunk inkább a kényelmes, fáradság nélküli kereszténységre, száműzve belôle a keresztet, mint azt ma oly sokan hirdetik? Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Ennél az állomásnál gondoljunk arra, hogy milyen esendô teremtmények vagyunk. Gyengeségünkben sokszor hibát követünk el, és bűnbe esünk... Imádkozzunk különösen a bűnbe esett nôkért, az anyaság elé nézô leányokért, akik félelmükben a szégyentôl, a kicsúfolástól és megaláztatástól, inkább a magzatgyilkosságot választják... És mi? Hogyan viselkedünk velük szemben? Megvetôen, mint a farizeusok -- vagy megbocsátásra és segítésre készen? A bűnt nem szabad lekicsinyelnünk, de kövessük Jézus szavát: ,,Aki bűn nélkül való, az vesse rá az elsô követ!'' Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Mária sejtette már az agg Simeon jövendölése óta: ,,...a te lelkedet is tôr járja át...'' -- megsejtette ezt a nehéz órát. Együtt szenved szent Fiával. Gondoljunk azokra a nôkre, akik egyszer a terhességmegszakítás bűnébe estek, és egy egész életen át annak káros testi következményeit viselik, és szenvednek lelkileg bűnük tudatától. Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Az erôs katonák megszégyenítônek tartották, hogy Jézusnak segítsenek. Simont is kényszeríteni kellett rá. Ám, amikor Jézussal együtt vitte a keresztet, rádöbbent, hogy ennél nagyobb megtiszteltetés nincs a világon! A terhességmegszakítás mellett felhozzák az anyagi nehézségeket, a kis lakásokat, a környezet csúfolódását, ha több a gyermek a családban... Mi is mindnyájan a környezethez tartozunk. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot: vajon készek vagyunk-e segíteni a gyermekes családokat anyagi nehézségeikben? Vagy minden gondoskodást az államra hárítunk? Ha szobákat adunk ki, befogadunk-e gyermekes családot? Védelmére kelünk-e a sokgyermekes családoknak a rosszallókkal, a gúnyolódókkal szemben? Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Veronika látja Jézus szenvedését. Nem törôdik azzal, hogy mit gondolnak az emberek -- lelkiismeretét követve, az Úr segítségére siet. Sok orvos és ápolónô a halállal fenyegetett ,,meg nem születettek'' védelmére kel, és nem hajlandó a magzatelhajtásban közreműködni. Felemeljük-e szavunkat mellettük? Küzdünk-e azért, hogy emiatt hátrányos helyzetbe ne kerüljenek, és igyekszünk-e a leendô anya környezetét jobb belátásra bírni? Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Urunk másodszor hullik a földre a nehéz kereszt súlya alatt. Az Olajfák hegyén vérrel verejtékezve elôre látta a fájdalmak útját, de vállalta azt: ,,Atyám, ahogy Te akarod!'' Sok asszony súlyos testi-lelki megrázkódtatást szenved a terhesség elsô hónapjai alatt, és ez szabad elhatározásukat, ítélôképességüket erôsen csökkenti, befolyásolja. Álljunk mellettük ezekben a nehéz napokban, nehogy elhamarkodott tettüket késôbb egész életükben bánják! Ajánljuk ôket a szenvedô Jézus és édesanyja, Mária oltalmába, aki az angyal szavára készségesen kimondta a ,,legyen''- t... Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Az Úr elhárítja magától a síró asszonyok szánakozását. Önmagukat sirassák inkább és gyermekeiket... mert önszeretetükben nem fogadják el az ,,Úr áldását'', a gyermekáldást, és még büszkélkednek is azzal, hogy nem hagyták ôket megszületni. Azonban Jézus azokra a gyermekekre is gondol, akik ugyan megszülettek, de zilált családi életben, vagy elvált szülôk között kallódnak, súlyos lelki sérüléseket szenvedve. Milyen magatartást tanúsítunk velük szemben? -- Ha mást nem tehetünk, legalább imádkozzunk értük. Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Az Úr harmadszor zuhan a földre a mi bűneink súlya alatt... Gondoljunk most azokra, akik a szex mámorában élnek, akik lelkiismeretüket elhallgattatva, csak a gyönyört keresik, elfeledve Isten szándékát... Imádkozzunk Urunkhoz jó házasságokért, tisztaéletű fiatalságért, és azért, hogy megszűnjön a szemérmetlen viselkedés a nyilvános életben, hogy ne öljék ki a szeméremérzést már a kisiskolásokból is. Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Urunk sebekkel borított testérôl leszaggatják a ruhát, hogy mezítelenül a keresztre szegezhessék. Korunk bizony igyekszik a jót keresztre feszíteni, és mindent lemezteleníteni... Imádkoznunk kell világunkért, testvéreinkért és nôvéreinkért, akiknek elrabolták jóhírét, becsületes nevét rágalmakkal mocskolták... És azokért a nôkért is, akik önmaguk szaggatják szét lelkiismeretüket, magukat a bűnnek adva. Segítsünk a bajbajutott nôknek, hogy a rájuk erôszakolt, nem kívánt gyermektôl ne terhességmegszakítással igyekezzenek szabadulni. Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Gondoljunk azokra az anyákra, akiknek beteg, testi vagy lelki nyomorék gyermekük születik... Isten teremtette ezeket is -- ha néha ezt mi nem is értjük. Ôk azonban alkalmat adnak emberszeretetünk és áldozatvállalásunk gyakorlására anyával és gyermekével szemben egyaránt. Gondoljunk azokra is, akik egész életükben mások gondozására és segítségére szorulnak... Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Jézus elszenvedte a halált, a gonosztevôk halálát a keresztfán -- érettünk. Tiszteljük és segítsük a hôsies anyákat, akik minden nehézséggel, veszéllyel dacolva, súlyos körülmények között is -- esetleg a halállal is szembenézve -- életet adnak gyermeküknek! Imádkozzunk értük, és kérjük a Szűzanya pártfogását, hogy ne kelljen életükkel fizetniük gyermekükért... Kísérjük imáinkkal az orvosok munkáját, hogy minden szülôanyát megmenthessenek az életnek. Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Szomorúan veszik le Jézus testét a keresztrôl, és a fájdalmas Anya ölébe helyezik. Gyászoljuk mi is a sok gyilkosságot, a meg nem születetteket, ami napjainkban világszerte folyik, és amihez képest kicsinység Heródes gyermekgyilkoltatása Betlehemben... A tömeg, amely ,,feszítsd meg''-et kiáltással küldte Jézust a halálba -- ma az anyaméhben bontakozó életre kiáltja: ,,Öld meg ôt!'' Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Az Úr testét tisztelettudóan helyezték a sírba, ahol békében nyugodott feltámadásáig. A meggyilkolt, kioperált embriók egyes országokban kísérleti célokra lesznek felhasználva, sôt ilyen célra mesterségesen még életben is tartják ôket! Másutt -- még élve -- tűzbe, vagy a szemétbe vetik ôket... Az Istentôl való elfordulás milyen mélyre süllyeszti az embert! Az emberi méltóságról megfeledkezve, csak egy kísérletezgetésre felhasználható anyagot látnak egy megindult életben! ======================================================================== Taníts engem szenvedésed által (Thomas Merton) ELÔKÉSZÜLETI IMA (Mielôtt elkezdenéd, gondolj arra, hogy Krisztus jelen van, hogy Ô valóban végigjárta ezt az utat! Minden állomásnál képzeld magad elé elôször magát az eseményt. Azután elmélkedj azon, majd olvasd el a rá vonatkozó szöveget. A saját szavaiddal történô elmélkedésre azonban több gondot fordíts, mert ez mindig értékesebb a kötött szövegnél.) Uram, ebben az órában gondolatban követni akarlak keresztutadon. Annak idején Te magad szenvedted végig ezt az utat -- mennyei Atyád iránti engedelmességbôl és irántam való szeretetbôl. A legnagyobb szenvedést vállaltad magadra, hogy bűneimért vezekelj és a világot megváltsad. Engedd, hogy szenvedésed állomásain hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetért! Világosíts meg, hogy hibáimat felismerjem, és leküzdjem azokat. Szent keresztutad, amelyen most követni szándékozlak, legyen számomra az önfeláldozás és a megszentelés iskolája! Olyan út, amely megtanít arra, hogyan válhatok a megváltás nagy művének munkatársává. Mária, a szenvedésekben erôs édesanyád, legyen kísérôm! Oldalán bátran járom szenvedéseidnek útját. Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Pilátus igazságtalanul ítélt, az emberektôl való félelembôl. Jézus hallgat, elfogadja az ítéletet. Szíve legmélyét érinti, de belenyugszik. Sokszor milyen nehéz a hallgatás, amikor úgy érzed, igazad van. Hogy védekezel, ha néha csak egy bántó szó éri a szívedet! Uram, tanits meg engem hallgatni, ha igazságtalanság ér. Add, hogy irántad való szeretetbôl elviseljem a fájdalmat. Nem akarok azonnal felfortyanni, hanem uralkodni fogok magamon. Elég lesz majd Pilátus ítéletére gondolnom. És, ha mégis szólnom kell, csak a szeretet hangján akarok válaszolni. Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Az Üdvözítô önként nyúl nehéz keresztje után. Tudja, hogy ezzel a nehéz kereszttel szabadít meg téged. Ezért olyan határozott, ezért szorítja magához oly erôsen. Hogy jajveszékelsz, ha csak egy kis keresztet kell elviselned: könnyebb betegséget. sikertelenséget, félreismerést! Tárd ki te is karodat, vedd a keresztet, és viseld az Üdvözítôvel együtt magad és felebarátaid üdvözülésére! Uram, adj erôt, hogy a szenvedést, amelyet te küldesz rám, vonakodás nélkül, kitartóan és örömmel viseljem! Mutasd meg, milyen önkéntes áldozatot hozzak, amellyel Neked örömet szerezhetek, és altala új emberré válhatok. Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL A teher nehéz, az Üdvözítô lassan kimerül. Az út köveire rogy, s a kereszt megüti Ôt. Új erôt gyűjt mégis, és talpra áll. Rád gondol és bűneidre, amelyekért vezekelni akar. Uram, összeestél a kereszt alatt, amelyet én róttam válladra. Most látom, milyen borzalmas dolog a bűn, hogy miattam ekkora szenvedést vállaltál. Add Uram kegyelmedet, hogy a kísértésnek, míg nem késô, bátran ellenálljak. Már a legelsô bűnre vezetô alkalmat kerülni fogom! Hiszen az én bűneim nyomtak le Téged az út porába. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Mária követte az Üdvözítôt. Most hirtelen megpillantják egymást. Mária a szíve mélyéig együtt szenvedett Fiával a keresztúton. Szenvedéseit egyesítette Jézuséval. Mária szívét a fájdalmak tôre járja át, s ezért érti meg ô a te szenvedéseidet is. Sötét gondok kínoznak, vagy halálos bűn terhe nyomaszt? Fordulj hozzá, a szomorúak vigasztalójához, a bűnösök menedékéhez! Ô odavezet Fiához, a szenvedô Megváltóhoz. Uram, szenvedéseid óráiban vigasztalást találtál édesanyád tekintetében. Milyen jólesô érzés megértô emberekre lelni! Édesanyáddal való találkozásod által taníts meg arra, hogy én is megértô, tapintatos legyek embertársaim szenvedése iránt, fôként szüleim; testvéreim, barátaim szenvedése iránt! Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Az Üdvözítô oly gyenge, hogy a zsidók attól félnek, már a Kálváriához vezetô úton meg fog halni. Ezért kényszerítik az éppen arra haladó Simont, fogja és vigye egy darabon Krisztus Urunk keresztjét. Simon habozik, de vállára veszi az Úr terhét. Ezért jutalmul megkapta késôbb a hit kegyelmének ajándékát. Uram, nyisd fel szememet, hogy észrevegyem körülöttem az emberek szenvedéseit! Ne haladjak el sorsuk mellett vakon, hanem segítsek keresztjük nehezén erômhöz mérten! Ha sokat nem is tudok, de amennyit igen, azt örömmel akarom tenni. Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Veronika csekély szolgálatot tett az Üdvözítô szenvedéseinek enyhítésére. Ezért örökbe kapta kendôjén az Úr arcának képmását. A legnagyobb szenvedésben is hálás volt az Úr a legkisebb jótéteményért. Talán könnyebben elfogadsz egy-egy adományt, de az ajándékozóra kevés figyelmet fordítasz. Pedig milyen jólesne neki néha egy köszönô szó! Uram, Te nagyon fontosat mutattál meg nekem: az igazi hála erényét. Add Uram, hogy elsôsorban irántad töltsön el gyengéd, szívbôl jövô hála, mert végsô soron a Te kezedbôl kapok mindent, és magamtól semmire se mennék! Hálával akarok gondolni azokra is, akik jót tesznek velem, akik közvetítik adományaidat. Kérlek, sugározd rám szent arcod vonásait. Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL A kereszt mindig nehezebb lesz, az Üdvözítô egyre fáradtabb és gyengébb. Már alig botorkál, újra földre zuhan. A maga erejébôl kell ismét talpra állnia, a szolgák ütéseitôl, gyalázkodásaitól kísérve. Uram, bűneim oly erôvel nehezednek Rád, hogy ismét a földre nyomnak. Oly nehezen szabadulok tôlük, oly sokszor elkövetem azokat. Adj erôt, hogy végérvényesen tudjak szakítani azzal a bűnnel, amelybe oly gyakran visszaesem! Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Az asszonyokat megrendíti a szenvedô Jézus látása. Pedig jobban tennék, ha hívô lélekkel követnék Ôt. Erre már nem tudják rászánni magukat. Az Üdvözítô így szól hozzájuk: Ne engem, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok! Ezzel rá akart mutatni, hogy a cselekvés fontosabb a sajnálkozásnál. Add Uram, hogy nem törôdve az emberek szóbeszédével, alázatos tettekkel kövesselek! Ne engedd, hogy a kishitűség és a csüggedés erôt vegyen rajtam, amikor hiányzik belôlem a lelkesedés. Sôt, éppen ilyenkor akarok Neked tettekkel, különösen kötelességeim teljesítésével szolgálni. Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Az emelkedô mindig meredekebb. Elérkezett az utolsó útszakasz. Az Üdvözítô szeme elôtt feltűnik a hely, ahol hamarosan keresztre feszítik. Ekkor rogy össze harmadszor is. Minél nagyobbak az emberek bűnei, annál súlyosabbak az Úr szenvedései. Most a megrögzött bűnösökért vezekel. Nekik is ki akarja nyitni a mennyek kapuját. Imáidban gyakran emlékezz meg ezekrôl a szegények legszegényebbjeirôl, akik nem akarnak bejutni Isten országába, noha odajuthatnának! Uram, harmadszori elesésed által könyörülj azokon, akik elvakultságukban elfordultak Tôled, hogy szenvedésed gyümölcse ne vesszen kárba az ô számukra sem! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Megkezdôdnek az elôkészületek Jézus keresztre feszítéséhez: sebekkel borított, lázas testérôl lerángatják ruháit. Mily keserűség tölthette el az Üdvözítôt! De érted elviseli! Neked akar erôt adni ahhoz, hogy testedet megôrizhesd tisztán, szentül. Vezekel azokért az emberekért, akikben nincs szemérem, akiknek nem szent az emberi test. Uram, ruháidat is odaadtad. Amid volt, azzal mind vezekelsz. Tarts távol testemtôl minden bűnös vágyat! Taníts meg arra, hogy testemben a Szentlélek templomát tiszteljem, s megvédjem minden megszentségtelenítéstôl. Benne mindig a szellem és a Te kegyelmed uralkodjék. Kerülni fogom a kényelmet. A Te kedvedért áldozatot vállalok magamra, megtagadok magamtól olyasmit, ami testemnek kedves vagy kellemes. Segíts ebben Uram! Tinegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Most a legszörnyűbb következik számára: a hóhérok keresztre szegezik testét. Krisztus kínjai kimondhatatlanok. Most egyedül van, és ki van szolgáltatva a durvalelkű emberek kénye-kedvének. Így adott példát, hogy te is készségesen vállald, ha a szenvedést társtalanul, magányosan kell elviselned. Uram, mindenedet elvették! Most elhagyatva fekszel a keresztfán... Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni! Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled, megfeszített Üdvözítômmel együtt akarom azt elviselni, s felajánlani a magam és mások bűneiért. Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Az Úr most hozza legvégsô áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetôz -- engedelmes a kereszthalálig. Három, kínokkal teli órán át viaskodik a halállal, s akkor kiadja lelkét. Utolsó szavai a mennybe szállnak, az Atyához, akinek küldetését most befejezte. Az engedetlenség által jött az eredeti bűn a világra, s most az engedelmesség által jön el az emberek üdvössége. Uram, kereszted lábánál állhatatosan kérlek, ajándékozz meg engem az ôszinte és jókedvű engedelmesség lelkületével! S ha nehéz meghajolnom, tekintsek szent keresztedre, s jusson eszembe a te gyermeki engedelmességed mennyei Atyád iránt. Engedelmeskedni akarok a Te parancsaidnak, Egyházadnak, püspökeidnek és papjaidnak. Szüleimnek, elöljáróimnak azzal akarok örömet szerezni, hogy az ô parancsaikat is pontosan és hűen megtartom. Fogadd el engedelmességemnek ezt az átdozatát, és egyesítsd kereszthalálodnak, megváltásod művének gyümölcseivel. Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Mária szíve mélyéig átérezte az Úr szenvedését. Most legelsô gondja, hogy Fia számára méltó nyughelyet keressen. Ekkor jön Arimateai József, leveszi Jézus testét a keresztrôl, és Mária ölébe helyezi. Most még egyszer karja között tarthatja Üdvözítôjét. Nyelve nem szól, de szíve most is azt mondja: Lásd, én az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a Te szavad szerint! Isten akaratában való igazi megnyugvás... Uram, ha hitem erôsebb volna, nem lennék oly türelmetlen. Mária nyugalmát a Benned való hitbôl merítette. Hadd tanuljak tôle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám. Nem zúgolódva, panaszkodva akarom parancsaidat fogadni, hanem szívesen, türelemmel, kitartással fogom teljesíteni akaratodat. Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Csak néhány hűséges viszi az Úr testét a sírhoz. Csend van, a szájak hallgatnak. Szomorú ez a menet, de a béke lebeg felettük. Az áldozat befejezôdött, nemsokára itt a húsvét. Eljön egyszer az a nap, amikor téged is sírodhoz kísérnek, amikor számodra is vége lesz a kemény harc idejének. Ne félj ettôl a naptól! Ha végigjártad az élet keresztútját az Üdvözítôvel, Ô megragyogtatja elôtted a húsvéti hajnal boldogító fényességét! Uram, most vége keserű szenvedésednek. Itt nyugszol a sírban. Azonban hamarosan felvirrad dicsôséged napja, amikor a bűn, a halál és a pokol felett aratott gyôzelmed nyilvánvalóvá lesz. Az én keresztutam végén is boldog örökkévalóság vár a mennyben, amelyet Te ajándékozol nekem. Erôsíts meg, hogy tartsak ki ezen az úton, amelyen Te haladsz elôttem kereszteddel, s a zászlót, melyen királyságod felségjelvénye ragyog, a szent kereszt tündököl, soha cserben ne hagyjam! ======================================================================== A Kereszt királyi útja (Prohászka Ottokár püspök) Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Az Úr türelmének ékesszóló kifejezése az Ô néma ajka. Ez a csend hangos, ez a némaság kiált. Pilátus bámulja... Ez a ,,vir potens sennone'' (Lk 24,19) önmagát nem védi, pedig sürgetné Atyja dicsôsége, önmagának igazolása, a botrányok megakasztása. De minek szólna ajka, amikor kiált egyénisége, ártatlansága? Minek a vad orkán ellen kiáltani szóval, s a buta erôszak ellen küzdeni hanggal? Hagyta maga fölött eltombolni az árt, s meghajolt alatta földig, mint a mezei virág a szélben... Erôszakkal szemben a lélek gyôzelme a türelem -- vagyis a fölség önmagába vonulása. Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Mezitláb, töviskoszorúval a fején, vállán a kereszttel teszi meg Jézus az utat, melyet keresztúnak hívunk. Ezt az utat behintette könnyeivel, vérével, ezen az úton járt az üdv, a hit, a szánalom, a szeretet. Ezen az úton csúszott térden a kereszténység -- véres nefelejcs nôtt ki Jézus minden könny- és vércseppjébôl. Csaknem 2000 év óta jár ezen az úton az áhítat. Izzó légáram csapja meg az arcát. Itt állomást tart, nem tud elôre menni, gyökeret ver a lába. Tizennégyszer megáll, s elgondolja: Mit tett, mit szenvedett értem az Úr! Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Jézus szemeiben ez az út ,,királyi út'' -- igaz, az áldozatoknak, s egyszersmind a felszabadításnak is az útja. Látja lélekben a romlás útjait, látja a predesztináció sötét titkait, és elindul nagylelkűen megváltani az embert. Az odaadás, a készség, a végleges megfeszülés indulataival jár ez az elgyötört ember! Isten várát be kell vennie, az emberi elfogultság és ösztönösség falait le kell törnie, a kereszt zászlaját a világ fokára kell tűznie -- ezért megy, tántorog, elesik, s újra felkel, s újra indul lelkünk Ura és Királya... Ó, gyalázatba, kínba, gyöngeségbe merült Jézusom, mibe került Neked szabadságom! Hogy vívtál, hogy küzdöttél -- mert szerettél! Küzdeni és áldozni, ha kell -- vérezni akarok érted! Kitartok Melletted ,,usque ad sanguinem''! Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Az Úr Jézus a maga szenvedését és halálát nem vésette kôbe, fába. Leírták ugyan néhány sorral az Evangéliumban, de ez ugyancsak kevés -- hanem igen, belenyomta a szívekbe, s a leghívebb, legmélyebb, legremeklôbb, s ugyancsak szenvedéses lenyomatát a Szent Szűz szíve ôrizte. Szent sebeit, kékségeit, fájdalmait és fohászait a kereszténység vigaszára a Szent Szűz szívére bízta. Itt vannak eltéve, itt sérthetetlenül megôrizve, s aki a Fájdalmas Anya szívébe tud hatolni, az ott megtalálja a maga szomorú fölségében Krisztus élô és folyton sajgó kínszenvedését. Így kell hordoznom nekem is Uram szenvedését a szívemben! Nem, nem felejthetem... s ez a szenvedés ôrzi annak a tôrrel átdöfött szeráfnak is a képét, aki a kereszt alatt áll, s azt mondják róla: ,,az Ô anyja''... (Jn 19,25) Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Az Úr útja tipikus út, a keresztviselés útja. Keresztet visel mindenki, de kevesen járnak a királyi keresztúton, amelyet Jézus érzelmei avatnak ilyenné. A latrok is a keresztúton járnak, a bôsz tömeg is azt tapossa, de nem mennek rajta a megilletôdés és a penitencia szellemében: keresztet hordanak a világ pogány útjain. Cirenei Simon is csak kényszerülve viszi a keresztet, de aztán beletörôdik, s részvéttel, szeretettel a szenvedô Jézus iránt megy rajta. Ez a mi típusunk. Természet szerint iszonyodunk a kereszttôl, de az események rákényszerítenek. Ó, vigyük Jézus keresztjét, vagyis vigyük keresztünket Jézus érzelmeivel: vigyük bűneinkért, vigyük másokért, vigyük Krisztust utánozva, akkor a vad, bôsz, profán tömeg közt is, hitetlenek és elkeseredettek közt is járva keresztünkkel, Krisztus királyi keresztútján járunk. Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT ,,Ecce homo!'' -- Íme, mennyire megalázta magát, ember lett, sôt szenvedô, elkínzott ember lett! Nézzünk arcába, melyet a szenvedô Úr Jézus részvevô szolgálójának, Veronikának kendôjébe nyomott emlékül -- és hálából... Verjen gyökeret a lábunk, nem moccanhatunk, hiszen az Ô vérét tapodnánk... nézzünk fel Hozzá az imádás, a borzalom. a viszontszeretet viharos érzelmeivel... Ez az arc beleég a lelkünkbe, ez a szenvedés és szeretet áthasítja szívünket. Ó Uram, édes Uram. hogy éppen így jöttél, így tekintettél rám, a szeretet ezen önfeledtségével -- Te édes, fölséges, imádandó Ember! Hogy tárod ki szánakozó szívednek világát, Te édes Szamaritánus! Ó Uram, nagy a Te érdemed: a Te arcod az Isten kegyelmének és mértékének, és erejének szimbóluma! Semmi sem állhat ellent neki! Mindenki nyerhet már bármilyen nagy kegyelmet! Ami tövis volt, abból virág lehet... ami rongy volt, királyi palást lehet... ami seb volt, tiszta szépség lehet Krisztus keze által! Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Mily alázattal, mennyi önmegtöréssel jár az Úr Jézus a keresztúton, a penitencia útján! Ilyen testi-lelki önmegtagadással kell nekünk is bűneinkért eleget tennünk. Kell! A bűnös léleknek nincs más ruhája, mellyel meztelenségét eltakarja, mint a penitencia. A penitencia lelki, belsô érzület, de okvetlenül van belsô megnyilatkozása, s ez a szenvedés a bűn miatt. Krisztus megmutatta, s a krisztusi lelkek mind így értették... Két eszközt ismerünk az elégtételre: itt a földön Jézus vérét, s a túlvilágon a tüzet. Vér, mely a sajgó sebekbôl csepeg, mely az ostorcsapások alatt hull, mely a szúró tövisek alól gyöngyözik... és a tűz, az a lángpallos, az a nyíl, az a lángnyelv, mely behatol a lélekbe is, és megveszi rajta a bűn elégtételét. Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Jézus tanítványainak körében kitűnnek az asszonyok. Gondozták a Mestert, megosztották Vele vagyonukat. Többen közülük kísérik a Mestert, függnek ajkán és lelkén. Jeruzsálem leányai siratják keresztútján, s felfeszíttetésekor is az asszonyok csak a hívei, kik e borzalmat távolról nézik. Mily vigasztaló mindez a Mesternek... de Ô, ki végtelenül szereti a viszontszeretôket, önmagukra, lelkükre, üdvükre irányítja figyelmüket, mintha mondaná: ,,Úgy sirassatok, azzal a szeretettel, melytôl magatok szebbek, nemesebbek, kitűnôbbek lesztek...'' Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Jézus pihegve, lélekszakadva, háromszor térdre rogyva s arcra borulva, a húsvéti ünnepekre Jeruzsálembe csôdült zsidóság szemei elôtt vonul fel a Kálváriára. Ez az Ô stílusa... Csendben, éjjel jött, senki sem vett róla tudomást Betlehemben, és az angyalok maroknyi szegény népet küldenek jászolához -- most pedig saját gyalázatát a zsidóság vallási és nemzeti ünnepével azonosítja. Akkor éjfélkor jött, és barlangba rejtôzött... Most délben jön, s a hegy tetején mutatkozik be... Ó, Jézus, hogy tudtál Te megsemmisülni! Hogy nem kértél, s nem igényeltél a világtól semmit! Hogy taposod egymagad emberi gondolatoktól eltérôleg a Te útjaidat! Ez nem gyengeség, hanem erô... nem szolgaság, hanem fölény... Az alázat és megalázkodás csak akkor érték, ha erôbôl ered, és ha erô eszközli... az alázat nem passzivitás, nem élettelenség! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Levetkôztetik Jézust, ki mélyen megszégyenülve, véres meztelenségében jelenik meg a világ elôtt. Ez a meztelenség, mely telítve van lélekkel, fájdalommal és erôvel, senkiben sem tesz kárt. Enélkül azonban ösztönös hatalom az, mely megzavar és pusztít... Késôbb elosztják ruháit, sorsot vetnek köntösére, hiszen Neki azokra már nem lesz szüksége! Mily kegyetlen fosztogatása ez a szegény szenvedônek! Jézus ezt látja, hallja... Édesanyja nézi... Ó, ti szegény számkivetettjei az emberi szívtelenségnek! Jézusom, ne bántsa szemeidet lelki meztelenségem, nem akarok kivetkôzni sem erénybôl, sem kegyelembôl, de még kegyeletbôl sem. Nem prédálom el gyöngyeimet, nem vetek sorsot királyi palástomra -- sôt felöltözködöm Beléd. Ezt akarja apostolod: ,,Öltsétek fel Krisztus erényét, szellemét!'' (Kol 3,12) Mezítelenséged kínjaira kérlek, öltöztesd fel lelkemet erôbe és szépségbe! Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Ezután felemelték az átok fáján dühüknek áldozatát, azt a ronggyá tépett szent testet, a kínszenvedô Jézust, az átok és káromlás céltábláját... ,,Átkozott, aki a fán függ.'' -- visszhangzott a tömegben. Permetezô négy sebét kitárta Krisztus az érzéketlen világra, véres sugarakat lövellt belôlük, hogy stigmatizálja a szíveket. Végigtekintett bágyadt szemeivel a gyűlölség és elvakultság viharzó tengerén, könnybelábadt a szeme, elhomályosult körüllötte a világ, megfürösztve látta könnyeiben... Ott állok magamban... az Isten végtelen szeretetének igézetében... lelkemet elfogja a könyörület és az imádás mély érzése, szemembe könny gyűlik. Lehajtanám fejemet, de a kereszt vonz, késztet, hogy nézzek Rá, mert ,,rámnéznek és sírnak'' -- ígéri. Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Mit adtunk neked Uram, neked, kit szeretnünk és imádnunk kellett volna! Eljöttél, s barlangba szorultál... körülnéztél, s Egyiptomba futottál... álruhában járó, faragó ács voltál... Egyszer indultunk eléd pálmaágakkal, s Te sírtál... Egyszer bíztad magad ránk, s mi Barabást választottuk... Egyszer akartunk koszorút kötni Neked, s azt is tövisbôl kötöttük... Egy arcképedet vettük, s az ,,ecce homo'' arca maradt ránk... Egyszer tűnt fel, hogy anyád is van, s íme, ,,fájdalmas anya'' lett belôle... Egyszer kértél inni, s ecetet nyújtottunk Neked... Ó, ki hitte volna, hogy ez legyen közöttünk a sorsod, hogy ilyen legyen az utad? S most itt függsz, mint megfagyott imádság, mint megkövült kiáltó szó. Kitárt karokkal és elnyílt ajakkal kiáltasz irgalomért... Sok helyen imádkoztál, de az ezen a hegyen végzett imád az örök ,,interpelláció'' kiáltása. A végtelen nagy Isten bús haragjának éjjelében megfagyott ajkadon a fohász. Nagy, szent az az Úr, aki a saját fiának sem kegyelmezett! Mily rémséges fölségben hirdeti ezt a kereszt! Emberek, féljétek az Istent, és szeressétek Krisztust! -- ezt kiáltja Ô felétek, kiáltja a végkimerülésig... Ó, ha valamikor, hát ma halljátok meg szavát, kíméljétek és becsüljétek meg lelketeket! Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Egy tekintetet vetek a Kálvária nagypéntek esti jelenetére: Leereszkedik az est árnya... a tömeg, részint mellét verve, részint megrögzôdve eloszlik, fáradt fájdalom borong a természeten, s a 33 év elôtti karácsonyéj utolsó akkordjaként, halkan suttog az egyetlen Krisztus-hívô lélek imája... A Szent Szűz tartja és imádja Fiát... Nézi, csókolja sebeit. Az ô szíve az égô mégis a szent kereszt tövén. A hit és a krisztusi szeretet mind az ô szívébe szorult... János és Magdolna bánata csak emberi -- a Szent Szűzé krisztusi. Érzelmei a szent kereszténység: hit, áhítat, hála, bánat, fájdalom, tisztaság, vértanúság... ezekkel az érzelmekkel csókolja és imádja Krisztust... Salve Mater Dolorosa, martinimque prima rosa, virginumque lilium... Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK A sziklafalba vájt új sírba fektetik az Urat, tündöklô gyolcsba takarják, 100 font mirrha és aloékeverékre ágyazva... Szent Pál apostol akarja, hogy haljunk meg, temetkezzünk el az Úrral a világ számára. A mi sírunk Jézus átszegezett szíve, érzelmeinkbôl van szôve gyolcsunk, s az önmegtagadás mirrhája megóv a rothadástól... Így lesz elrejtve és biztosítva életünk Istenben. De a sziklasír körül lelki szemeimmel látom a betlehemi angyalokat, akik ezt a szent éjt itt, néma dicséretben és imádásban töltik -- glória helyett gratia-t suttognak... Ima Uram, Jézus Krisztus, ki minket megváltottál, mert szerettél, s veszni nem engedtél, imádunk és áldunk Téged! Alázatos, forró hálával nézünk fel keresztedre, s szívünkbe vésôdik vonagló Tested, fájdalmas arcod, szomjas ajkad, könnyes szemed, szemünket keresô tekinteted. Nem bírnánk elviselni ezt az áldozatos és szomjas tekintetet, ha mélységesen nem bánnánk bűneinket, ha viszont nem szeretnénk Téged igazán. Pihentesd hát rajtunk tekintetedet és lelkedet! Neked akarunk tetszeni, szolgálni, és szolgálatodban híven kitartani. Köszönjük a bánat, a megilletôdés, a hála és az engesztelés kegyelmét, melyet e keresztúton vettünk. Add, hogy az alázatos, hű szeretet érzelmeivel és a megváltottak szent örümével járjuk életünk útját és eljussunk Hozzád. Amen. ======================================================================== Utad, Jézus, Veled járjuk (Sík Sándor) Szívünk, lelkünk most kitárjuk, Utad, Jézus. Veled járjuk. Kérünk, mélyen belevéssed Szíveinkbe szenvedésed! Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Áll a gyilkos, nagy ítélet. Rajtunk immár igaz véred. Valahányszor szavam vétett, Pilátusod lettem Néked. Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Itt van már a kereszt fája, Hurcolnod kell Golgotára. Uram, én meg puhán, restül Vonakodom a kereszttül! Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Botlik, roskad szegény tested, Nem bírja a nagy keresztet. Földre sújtód -- jaj! -- én voltam, Ki oly sokszor elbotoltam. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Ó jaj, látod jönni szemben Édesanyád, gyötrelemben! Ó, csak én is véle járnék, Krisztus után, mint az árnyék! Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Vinni terhed, segítségül Itt van Simon Cirenébül. Bárcsak én is -- bűnös lélek -- Keresztemmel követnélek! Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Jámbor asszony siet hozzád, Kendôjével törli orcád. Vajon hát én, kôszívemmel Mennyi könnyet töröltem fel? Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Földre roskadsz másodízben, Értem tűrô kegyes Isten! Hát én hányszor tántorultam? Bűneimbe visszahulltam... Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Sírva jöttök ki elébe, Jeruzsálem asszonynépe... Jaj, rám is szól, ami rátok: ,,Magatokat sirassátok!'' Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL A keresztnek szörnyű terhe, Harmadszor is földre ver le. Tested adjon szent kegyelmet, Hogy a bűnbôl talprakeljek! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Megcsúfoltak ruha nélkül... Borzad szájad vad epétül... Tisztes mérték, szent szemérem, Mindig, mindig maradj vélem! Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Édes Jézus drága testét, Véres fára felszegezték. Mi egyetlen boldogságunk, Szent keresztfa -- sírva áldunk! Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Megváltásunk már betelve -- Jézus lelkét kilehelte. Újra élek, kegyelmébôl! Ki szakaszt el szerelmétôl? Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL??? Keresztfádról már levesznek, Szent Szűz szívén pihen tested. Bár pihennél mindig nálam, Tiszta szívem templomában! Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Már a Szent Test sírba téve, Újon metszett szirt ölébe, Onnan kél fel harmadnapra. Halált, pokolt eltiporja! Uram, hiszek és remélek, Én szerelmem, Neked élek! Szánom-bánom minden vétkem, Légy az enyém, egykor, égben... ======================================================================== ...És én, Uram? (Szunyogh Xavér Ferenc) Bevezetés Az Úr Jézus áll elôttem -- maga az én Uram és az én Istenem... Maga küzd, maga szenved, hogy lelkemben felkeltse a megszentelôdéshez szükséges lelki készséget... Nem vonakodik... nem borzad vissza... a legnagyobb szenvedést is elviseli... És én? Elutasíthatnám ezt a keresztet, amely oly kicsiny és könnyű, azzal összemérve, melyet az Úr hordozott!? Elutasíthatnám a keresztet, mely megôrzi az embert a bukástól, segít kötelességeim teljesítésében, amikor maga az Üdvözítô ad példát...?! Nem lennék-e gyáva... hálátlan... esztelen... nem hiányozna-e belôlem minden szeretet az én Üdvözítôm iránt?! Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Nem lenne hatalmuk felette, ha Ô maga nem akarta volna. De Jézus teljesen aláveti magát az Atya akaratának. És én? -- Én is átadom magamat fenntartás nélkül, teljesen... a nehézségekben is! Krisztust ártatlanul ítélik el, de hallgat... És én? Én sem fogok a szükségesnél jobban törôdni az emberek ítéletével, még ha elítélnek is! Pilátus tudja, hogy az Úr ártatlan, és mégis elítéli könnyelműen. És én? Én nem ítélek könnyelműen? Nem gyanúsítok? Nem rágalmazok másokat? Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Jézus örömmel veszi magára helyettünk a keresztet... És én? Én is örömmel fogadok el az Atya kezébôl minden keresztet. Jézus tudta, hogy a keresztbôl fakad üdvösségünk. És én? Imádkozom, hogy tudjak hinni keresztem jó eredményében. Jézus tanításával példát akar adni: ,,Aki engem akar követni, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem...'' És én? Felveszem keresztemet és megyek utána. Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Jézus, a Mindenható, a föld porában! -- És én? Büszkélkedhetem-e? Szégyenlem hiúságomat és nagyravágyásomat, mert miattuk kellett az én Uramnak megalázkodnia. Mily nyersek az elesett iránt a zsidók! Szidják, gúnyolják, verik... És én? Megértô leszek az elesettek iránt és gyámolítom ôket. Bűneim nyomják a földre az Urat! -- És én? Bűnbánatot akarok tartani! Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Gyermek még anyját úgy nem szerette, mint Jézus... És mégis csak egy pillanatra áll meg, azután folytatja keresztútját. -- És én? Nem engedem magamat én sem emberi tekintetbôl és természetes szeretetbôl eltántorítani az Úr útjáról. Mária szívébe véste szent Fia sebeit... És én? Kérem az Urat, hogy sebeivel stigmatizálja lelkemet. Mennyit szenved kölcsönösen a két szeretô szív! Hogy átérzik egymás fájdalmát! -- És én? Kérem az Urat, hogy ez a példa keltse fel bennem a résztvevô szeretetet és a másokon való segítés eleven vágyát. Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Az isteni akarat megnyilatkozása ez, mely kívánja az ember közreműködését Krisztus mellett... És én? ,,Én betöltöm testemben Krisztus szenvedéseinek mintegy elmaradott részét az Ô testéért, ami az Egyház.'' (Kol 1,24) Simon haragos, közömbös, csak a kényszerítésnek enged. Jézus egyedül van most is... És én? Hányszor találok szenvedéseimben csak közömbös embereket -- vagy kárörvendôket... Az Úr segítségében bízom ilyenkor egyedül. Késôbb Simont is átjárja a részvét, s önként vállalja terhét... És én? Én is -- ha eleinte zúgolódva és elégedetlenkedve vettem is fel keresztemet, most leteszem ezt a lelkületet, és készséges lélekkel akarom tovább hordani keresztemet. Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Az üldözött és elhagyatott Jézus nem megy el egy szegény jó lélek elôtt figyelmetlenül. Megáll, hogy kedvére legyen... És én? Én se fogok bajaimban tüskés lélekké, érzéketlenné válni, önzôvé lenni. Ügyelek másokra, és ha nekem rossz kedvem van, nem rontom el mások örömét. Jézus ezért a csekély szolgálatért is nagy jutalmat ad... És én? Én is szeretném észrevenni a szeretet legkisebb megnyilatkozását, és hálás akarok lenni érte. A csôcselék dühöng és gúnyolja Veronikát, de ô nem törôdik ezzel... És én? Én sem akarok törôdni mások hitetlenségével, gúnyolódásával, sôt fenyegetésével sem, ha Krisztusnak és az Ô szent jegyesének, az Egyháznak szolgálatára lehetek. Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Ilyen az emberi segítség... Nem sokat ér, mert csak ímmel-ámmal végzik. -- És én? Én is csak ilyen vagyok. Segíts Uram, hogy más tudjak lenni! Jézus felkel magától, mert tudja, hogy éppen ez a szenvedés szolgál az emberek üdvösségére... És én? Ó, bárcsak érteném, mily nagy dolog másokért szenvedni! Felajánlom szenvedéseimet azokért, akiket szeretek, felajánlom az emberekért, a társadalom bajaiért, hazámért, Egyházamért... Mennyivel könnyebb így a szenvedés! Az én bűneim nyomják másodszor Jézust a földre, a bűneim, melyekbe újra és újra visszaesem... És én? Kérem az Úr kegyelmét, hogy erôs fogadásomat megtarthassam, és állhatatos, erôs, kitartó lehessek! Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Jézus nagy szívének szép tanújele. Ennyi szenvedés között a sírás- jajgatás miatt, nem lesz -- mint mások -- türelmetlenné... És én? Én is szeretnék minden körülmények -- még a nehézségek -- között is türelmes lenni embertársaimhoz. Most sem magára gondol az Úr, hanem hivatására, és oktatja ôket... És én? Én is szeretnék elsôsorban másokra és a kötelességeimre gondolni. Bármilyen hangulatban vagyok is, kötelességemet tovább végzem. Jézus arra tanít, hogy ha mégis magunkra gondolunk, akkor elôször bűneinkre gondoljunk... És én? Én úgy futok bűneimtôl, oly könnyen elaltatom lelkiismeretemet, oly könnyen feledem lelkem koldusállapotát! Komoly lelkiismeret-vizsgálatot tartok... Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Nem a kereszt -- a bűnök terhe nyomja le az Urat. -- És én? Én nem tudom átérezni a bűn iszonyú voltát, hiszen akkor jobban irtóznám tôle... Földreroskadó Jézusom, taníts meg rá! De Jézus nem maradt lenn. Újra felkel, és kitart a végsôkig! -- És én? Én is újra meg újra fel akarok kelni! Ki akarok tartani a bűn ellen való küzdelemben, számtalan bukásom ellenére is; a végsôkig! Meg akarom tanulni, hogy földi életünk folytonos felkelés és újrakezdés... Jézus ismételten való földre roskadása intô jel a visszaesô bűnösök számára. -- És én? Vajon én nem tartozom-e közéjük? Nincs-e valamilyen bűnös szokásom, mely újra és újra bukásba sodor? Szakítok vele! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Hogy Jézus áldozata teljes legyen, megfosztják mindenétôl. Így lett teljes az Ô áldozata. -- És én? Én is szeretnék egyesülni az Úr áldozatával! Segíts Uram, kivetkôzni magamat teljesen a teremtményekhez és önmagamhoz való ragaszkodásomból! Ruházkodásomban és ételben-italban való mértéktelenségem juttatta ide az Urat. -- És én? Erre gondolva, tudnék-e továbbra is hiú és kényes lenni? A kereszt alatt komolyságot és fegyelmet tanulok. Ruháitól megfosztva, a megbecstelenítést is elszenvedte a szűzies Úr, türelmesen. És én? Én is el akarom viselni, ha az emberek félreismernek, megrágalmaznak, becsületemtôl megfosztanak. Az Úr példájából merítek erôt. Arra gondolok, hogy az Úr ismeri az igazságot, és kellô idôben igazolni fog. Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Krisztus irántunk való szeretetének mily felséges kinyilatkoztatása! ,,Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért...'' (Jn 15,13) -- És én? Felszítom szeretetemet... ,,Ki szakíthat el tehát minket Krisztus szeretetétôl?'' (Róm 8,35) Jézus szeretete áldozatos volt. -- És az enyém? Tudok-e én is áldozatosan szeretni? Megteszem azt az áldozatot, amit most kíván tôlem az Úr? Bűnös szenvedélyeink kovácsolták Krisztus szögeit... -- És én? Lemondok a... bűnös szenvedélyemrôl! Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Meghalt az Úr, mert így kívánta Isten igazságossága... És én? Gondolok- e Isten igazságosságára? Nem felejtem el a kereszt tanítását, hogy az Úr igazságos bíró, aki egyszülött Fiának sem kegyelmez, és félelemmel munkálkodom lelkem üdvösségén. Majd feltámad a bizonyosság nagy tudata: ,,Beteljesedett!'' (Jn 19,30) -- a megváltás műve. Egy csepp vér a keresztrôl lemossa minden bűnömet. -- És én? Hálát adok ezért, azután imádom Krisztus keresztjét -- és jobban odatapadok a kereszthez, üdvösségem zálogához. A keresztségben Krisztus keresztjével jelöltek meg homlokomon, hogy megvalljam hitemet. -- És én? Megteszem-e? Megvallom-e tetteimben, hogy a ,,keresztre feszített'' híve vagyok? Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL A szent Test ott fekszik édesanyja ölében. -- És én? Nem feledkezem meg soha a boldogságos Szűzrôl, mert Nála mindig megtalálom az Úr Jézust. Ha nem volna még elég erôs bánatom, nézem az Istenanya nagy fájdalmát, és kell siratnom a bűnt, mely ily nagy fájdalmat okozott... Mily készséggel végzik a szeretô szívek Jézus testével az utolsó szolgálatot! -- És én? Én is úgy teljesítem a mai napon is kötelességeimet, mintha az utolsó szolgálatot tenném ezzel az Úrnak? Tizennegyedik állomás JÉZUST A SÍRBA TESZIK Látszatra vége mindennek, hiábavaló lett Krisztus élete... De jött a húsvét hajnala, jött a feltámadás! -- És én? Én sem csüggedek, ha látszatra hiábavaló minden jó törekvésem, hanem hiszek a jónak gyôzelmében, hiszek a legnagyobb sötétség közepette is a feltámadásban! A keresztségben mi is meghaltunk, és eltemettettünk Krisztussal a halálra, s azután majd feltámadunk az életre. -- És én? Eltemetem a régi embert bűneivel, és egyre jobban ellene mondok a Sátánnak és a világ pompájának, hogy Krisztussal élhessek, és az erényekben gyarapodhassak... A szentáldozásban szívembe száll az Úr. Olyannak kell lennie szívemnek, mint egy új, tiszta sírnak. -- És úgy akarok élni, hogy tetteimben mindig visszatükrözôdjék: Jézus lakik a szívemben! ======================================================================== Keresztút (Szűz Mária hét fájdalma tükrében) Szűz Mária hét fájdalma: Az elsô tôr Simeon jövendölésekor járt át. -- A második tôr, amikor Egyiptomba kellett menekülnöd a gyermekkel. -- A harmadik tôr, amikor isteni Fiadat elveszítetted, és három napig kerested. A negyedik tôr, amikor találkoztál isteni Fiaddal a keresztúton. -- Az ötödik tôr, amikor Jézusodat a keresztfán meghalni láttad. -- A hatodik tôr, amikor szent Fiadat a keresztrôl levéve, öledbe tették. -- A hetedik tôr, amikor isteni Fiadat a sírba helyezték. Elsô állomás és elsô tôr JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Szűzanyád lelkébe akkor hasított bele a fájdalom elsô tôre, amikor a templomban állt és bemutatott Téged, Simeon pedig odajött, és megjövendölte, hogy mennyit kell majd szenvednie sorsod miatt... Neked sem az fáj elsôsorban az elsô állomás jelenetében, hogy Téged bántanak és ítélnek el, hanem az, hogy e gonoszságunkkal saját lelkünknek okozunk további károkat. Vajon megvan-e bennünk ez a mások lelkéért aggódó vonás -- vagy csak saját sérelmeinket boncolgatjuk? Második állomás és második tôr JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Az volt a második tôr Szűzanyád szívében, amikor életedre törtek és Egyiptomba kellett Veled menekülniük. Akkor, mint kisgyermek menekültél velük -- mert még nem volt itt az órád... Most azonban kitárod karodat, és önként vállalod értünk a keresztet, mert tudod, hogy ez az Atya akarata... Sajnos, mi is sokszor világosan látjuk, hogy mi lenne Isten szándéka szerint való, de mert kényelmetlen, megfutamodunk elôle. Harmadik állomás és harmadik tôr JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Ez a tôr akkor hatolt Szűzanyád szívébe, amikor elveszített Téged, és csak a harmadik napon talált meg a templomban. Át kellett éreznie azt az elhagyatottságot, melyet Te éreztél, amikor testedben elôször zuhant Rád a kereszt és senki sem segített. Vajon nekünk lett volna-e bátorságunk. hogy a marcona katonák szeme láttára segítségedre siessünk? Bizony, ma is hányszor fordulunk el Tôled, nehogy észrevegyék, hogy Hozzád tartozunk, és ezért gúnyos szemmel, gúnyos tekintettel nézzenek ránk! Negyedik állomás és negyedik tôr JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Talán ez a legnehezebb lelki fájdalom... Látni, hogy akit szeretünk -- szenved, de nem tudunk rajta segíteni. Ezt érezte át szent Anyád a negyedik állomás kínjában, amikor találkozott Veled a keresztúton, és szívét a fájdalom tôre járta át. Éreztük-e mi valaha ezt a fájdalmat?! Ötödik állomás és ötödik tôr CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Simont kényszeríteni kell, hogy keresztedet vigye. Édesanyádat dehogy is kellene -- de belátja, hogy nincs hozzá testi ereje, és oda sem engednék... Csak viseli fájdalmát, hogy nincs, aki önként segítségedre lenne -- apostolaid, tanítványaid a biztos távolból követnek csak... Vajon mi nem növeljük-e ezt a fájdalmát? Hatodik állomás és hetedik tôr VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT A holt anyag megelôzi az embereket? A kendô és a sír szívesebben fogadnak be Téged, mint azok, akikért éltél, és most meghalsz? Micsoda fájdalom ez Édesanyádnakl Érezzük-e korunk irántad való érzéketlensége felett ezt a fájdalmat? Hetedik állomás és második tôr JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Másodszor vérzi fel tagjaidat a köves út. Édesanyád másodszor érzi annak a tôrnek az élét, mely az egyiptomi út során hatolt a lelkébe. Van-e bennünk részvét azok iránt, akiknek újra és újra felújulnak lelki sebeik -- vagy unjuk, hogy megint a ,,régi nótával'' jönnek elô, és lerázzuk ôket a nyakunkról? Nyolcadik állomás és ötödik tôr JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Jeruzsálem asszonyai sírnak feletted, mert szánnivalóan nézel ki, -- de rendreutasítod ôket: több a szánandó saját lelkük sorsán, mint a Te testeden! Édesanyádat nem utasítottad rendre, amikor a keresztfa alatt lelkét a fájdalom ötödik tôre járta át, mert neki nem volt szánalomra méltó a lelke, a miénket pedig beleölelte sírásába, mert az egész Krisztust siratta -- minket, a csetlô-botló, olykor lanyha és szeretetlen tagokat is. Kilencedik állomás és harmadik tôr JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Csak hét tôrdöfést tartunk számon, mely Édesanyád lelkét érte, mert ezzel a hetes számmal az egész élet összes szenvedését akarjuk kifejezni -- azonban sokkal több volt... Íme, most is a fájdalom harmadik tôre mélyít benne sebet, amikor harmadszor is elesel! Olyan ez, mint a reményt emésztô kóborlás Jeruzsálem utcáin, Utánad kutatva. Újra csak a szenvedés... és ismét újra! Újra a belenyugvás az Atya akaratába... és ismét újra! Megvan-e bennünk ez a kitartó türelem és odaadás, mely a Szűzanyában megvolt? Tizedik állomás és az elsô tôr JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL A ruha beleragad sebeidbe, de azok letépése sem fájt talán annyira, mint Édesanyádnak az elsô tôr, amikor Simeon jövendölésekor felsejlett lelkében az egész passió. Hiszen a fantázia által elôre látott szenvedés sokkal gyötrôbb, mint azt késôbb aztán a valóságban is elszenvedni. Ezt érezted Te is verítékezésedkor... Hála érte, ha minket ettôl megóvsz és titokban tartod elôttünk jövônk örömeit és szenvedéseit! Tizenegyedik állomás és a hatodik tôr JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Neked csak a borzasztó felfeszítés fájt -- Édesanyádnak a keresztrôl való levételed is. Akkor járta át a fájdalom hatodik tôre... Fáj-e nekünk, ha mások erkölcsi veszteség, elvi megalkuvás árán szabadulnak meg egy-egy -- Tôled rájuk mért -- kereszttôl? Tizenkettedik állomás és az ötödik tôr JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Te megpróbálod ugyan enyhíteni fájdalmát, magad helyett Jánost adod Anyád mellé... De milyen csere ez? Ha a leghűségesebb tanítvány is János... Sok személyi változás történik az életben körülöttünk is. Nem mindig kedvezôek... Tudjuk-e ezeket Szűzanyád lelkületével fogadni? Tizenharmadik állomás és a hatodik tôr JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Neked már nem fáj többé semmi... Édesanyádnak azonban még most is hátra van két tôrdöfés: ez az egyik -- hogy a legdrágább gyermekét holtan teszik az ölébe. Ha az Isten akaratából a legkedvesebbet veszítjük el -- bele tudunk-e nyugodni az Ô akaratába? Tizennegyedik állomás és a hetedik tôr JÉZUST SÍRBA TESZIK A temetésed... És vannak, akik még ezt a tôrt is mélyebbre döfik Anyád lelkébe! Itt sem hagyják Veled magára, hanem jövendölésed megakadályozására ôröket állítanak sírod mellé. Hát mi le tudunk-e mondani egyéni elképzeléseinkrôl, ha azok mások érzelmeibe gázolnának? ======================================================================== Te szenvedtél értem, Uram (Tóth Tihamér püspök) Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Nézzünk csak körül a világban: hány helyen ítélik ma is halálra az Urat, hányan kiáltják feléje: Keresztre vele! El vele! -- Csak a városok mások, csak az emberek mások, de ítéletük éppoly kegyetlen. Vajon saját szívemben is nem ítéltem-e már halálra Krisztust? -- Krisztus bennem lakik a megszentelô kegyelem által. De a bűn halálra ítéli Krisztust szívemben. Ez fáj legjobban Krisztusnak... Az, hogy naponként, óránként sokan ítélik Ôt halálra önmagukban. Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET Ha az Úr csak a mi földi szemünkkel nézte volna keresztjét, mit látott volna? Csúf, kaján embereket, gyáva apostolokat, áruló Júdást, szitkot, gúnyt... Kétségbe kellett volna esnie! De Ô mindenben az Atya akaratát látta, és imádta az Isten nagy gondolatait... Sokan szenvednek fogcsikorgatva, hit nélkül, káromkodva... Én azonban megtanulom a keresztjét örömmel átkaroló Krisztustól a szent bölcsességet, hogy hogyan kell a fájdalomban is odahajtani szenvedô fejemet mennyei Atyám áldott kezére. Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy bűnbe nem esni, hanem: a bűnben magunkat nyugodtan nem érezni, elesve nem maradni, -- de a mélységbôl felsírni a megváltó Krisztus után, és belekapaszkodni az Ô erôs karjába. Aki így éli le életét, az el nem veszhetik. Aki ily megrendítô hittel és ily áldozatos szeretettel kapaszkodik Krisztusba, annak útja Isten felé vezet még akkor is, ha a rosszra hajló emberi természet néha mocsaras tájakon, ködös szakadékok szélén, vagy vadul hullámzó tengeren viszi is ôt végig. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Tudod, mi a lelki nagyság? Mikor Isten meglátogat valakit, mikor próbára tesz, amikor sújt, amikor mintha még Ô is elhagyott volna. -- És akkor is hűnek maradni, akkor is kitartani, s megcsókolni a sújtó kezet. Isten nem tett kivételt a szenvedésben az Úr Jézus anyjával sem, -- hát velem tegyen?! A Fájdalmas Szűz tiszteletének vigasztaló ereje abban is rejlik, hogy Ô a hozzá folyamodó szenvedô lelkeket felemeli szenvedô Fiához, az Úr Jézushoz. Így talál nála még a megrázó csapások alatt vergôdô lélek is megnyugvást. A Fájdalmas Anya vigasztaló tekintetétôl enged a fájdalom görcse szívünkben, s enyhül a lélek sajgó sebe. Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Simon próbál menekülni a kereszt elôl... Tiltakozik... Nem használ semmit: kényszerítik. Hát mit tehetett mást: elfogadja a keresztet... Mikor azonban már vállaira került a kereszt, nem ellenkezett többé, hanem hordozta készséggel, zúgolódás nélkül. Nem kereste a keresztet - - de mikor mindennapi munkája közben szemben találta magát vele, nem dobta el a rákényszerített terhet. Isten elôtt érdem annak a szenvedésnek az elviselése is, amelyet nem magunk keresünk és vállalunk, hanem amelyet -- akaratunk ellenére is -- reánk mér a betegség, s az emberi élet tömérdek zökkenôje. Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Tudod-e, hogy Krisztus arca van égetve minden lélekbe -- de hányban poros és sáros, összetépett és eltorzult? Tudod-e, hogy aki megszánja Krisztus eltorzult arcát felebarátjai lelkében, aki dolgozik, hogy Isten képmása felragyogjon a lelkekben, mindaz ,,Veronika-szolgálatot'' tesz az Úrnak? Az örök keresztútját járó Krisztus szeme epedve néz körül közöttünk, várja, lesi: lesz-e közöttünk elég ,,Veronika-lélek''... Mert eltorzult Krisztus-arc van, bepiszkolt lélek van, vergôdô felebarátunk millió van -- csak van-e elég ,,Veronika-lélek''?! Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Krisztus nem vette el ugyan a kísértést, de erôt adott arra, hogy soha ne kelljen elesnünk. Reám is jönnek szomorú napok, de felnézek Krisztus szemébe, és abból erô sugárzik... Engem is körülvesz a bűn csalogatása, de dacosan nekivágom homlokomat... Már majdnem elnyel a reám zúduló kísértés megáradt tengere -- de Krisztus keze után kapok, és az megóv, sérelem nélkül. Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Jeruzsálem leányai! Tanítsatok meg minket is helyesen sírni! Isten többre tartja, ha bűneinket siratjuk, mintha az Ô szenvedését... Ne legyen részvétetek meddô sopánkodás! -- hanem, ha szántok engem, hát ne bántsatok többet! Sirattok? Jó... szeretettel veszem. De azzal a szereetettel sirassatok, amelytôl ti magatok jobbak, nemesebbek, tisztább lelkűek lesztek! Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Ugye, kiérzitek a nagy igazságot: csak Krisztussal lehet elviselni az életet! Vele viszont el lehet viselni még a mait is. Vele el tudom mondani még a mai világkatasztrófák fájdalmai között is: Meg vagyok váltva! -- Akár a nagyvilágon nézek körül, akár csak a magam kis körében, a tömérdek szenvedésbôl mindenünnen felém sír a Zsoltáros panasza: ,,Circum dereunt me, gemitus mortis...'' (Zsolt 17,6) -- ,,Körülvettek engem a halál borzalmai...'' -- és mégis hiszem és vallom, hogy meg vagyok váltva! Óriási súllyal nehezedik rám a megromlott emberi természet -- és mégis hiszem, vallom, hogy meg vagyok váltva! Sokszor bukdácsolok, sôt, el is esem -- és mégis hiszem, hogy meg vagyok váltva! Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Miért akart az Úr ennyire elhagyatva szenvedni? Egész biztosan értünk... miattunk! A fájdalom ránkszakadó, magányos órái miatt! Mikor ránkszakad a fájdalom könnyes éjszakája, és nincs senki, de senki e világon, aki megértené bajunkat -- csak álljunk oda Krisztus mellé, a szenvedô Krisztus mellé. És ha nagyon fáj -- hát panaszkodhatunk is, csak szívünkkel, vérzô szívünkkel és akaratunkkal, erôs akaratunkkal tapadjunk Krisztushoz... és ez érdemszerzô szenvedés lesz! Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Üdvözlégy szent kereszt, egyetlen reményünk! Üdvözlégy Krisztus, kit keresztre ítéltek, s ki nagylelkű áldozattal indultál a halálba értem! Üdvözlégy Krisztusom, kit ma is annyian keresztre ítélnek! Kérlek, add kezed, s vezesd életemet, hogy én ne ítéljelek keresztre életemben, szavaimban, tetteimben -- hanem, ha Te meghaltál értem, én még élni tudjak Érted, élni a Te szent parancsaid szerint! Üdvözlégy Krisztus áldott, szent keresztje! Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Mikor keresztjét felemelték a Kálvárián, Ô -- mint megkövült imádkozó szobor -- ég s föld közé vetette magát, hogy azzal a véres-sebes testével ráboruljon a földre, rá az emberekre, ráboruljon az én bűnös lelkemre, és elrejtsen engem Isten haragja elôl... Most térdeljünk le a kereszt tövében, és kérjük Urunkat: akassza le azt a sebes kezét és lábát, jöjjön le onnan a keresztrôl, jöjjön ide hozzám, menjen oda mindannyiunkhoz, szorítsa Szívéhez a mi reszketô testünket, csókolja lelkünkbe véres arcát, hogy soha, soha azt belôlünk senki el ne tüntethesse! Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Mikor mi, csetlô-botló, küzdô, fáradt emberek kiteregetjük mindennapi kisebb-nagyobb gondjainkat, keserűségünket a Fájdalmas Anya elôtt, szinte megszégyenülve érezzük, hogy mindez mily semmiség az Ô szenvedésének keserű tengeréhez képest. És mégis mi akarunk összeroppanni? Mi panaszkodunk, hogy nem bírjuk tovább az életet? Akiket megtört, megrázott az élet kegyetlen vasökle, azok is új harcra bátorítva emelkednek fel annak képe elôtt, aki tudott egyenesen állni, amikor szent Fia haldoklott a kereszten, és tudott össze nem roppanni, amikor Fiának véres tetemét anyai ölébe helyezték... Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Így jöttünk ide a kereszt tövébe -- de édes Jézus, ne engedd meg, hogy így is távozzunk el! A Te szegénységed legyen az én szegénységem... A Te fájdalmad az én javulásom forrása... a Te töviskoronád már két szívet fonjon össze: az enyémet és a Tiédet! Az én szívem fagyát olvassza fel a Te tüzes szereteted! Ó, Uram, Uram! Amikor Te szenvedtél, az én lelkem lett tisztább! Amikor Te hullattad véredet, az én büntetésem lett kisebb! Amikor Te merültél el a tegernyi kínban, én menekültem meg a kárhozattól! Amikor Te meghaltál, én akkor kezdtem élni! ======================================================================== Keresztút a II. Vatikáni Zsinat üzenetébôl[4] Uram, életed, szenvedésed, halálod nem fejezôdött be. Te tovább folytatod életed feláldozását egyházadban e világ üdvösségéért. Az egyház útja is keresztút. Ma szenvedô, küzdô, misztikus Tested üzenetén keresztül halljuk szavadat, és Veled együtt tárjuk ki lelkünket dialógusra a világ felé. Szenvedésed adjon erôt, hogy valóban tudjunk áldozattá lenni a világért. Elsô állomás JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK A Zsinat üzenete a politikai vezetôkhöz: A zsinati atyák kijelentik: az egyház elismeri a világi hatalmat és annak jogkörét. De szent és komoly szavunk van Önökhöz ,,Isten nagy, minden kezdete és vége. Isten az Önök hatalmának forrása és törvényeink alapja. Az Önök feladata a rendet és békét megteremteni a földön, de ne feledjék: minden jogrendnek és békének Isten a lelke! Az Ô kezében van az emberiség sorsa. Ô kormányozza a szíveket, és csak Ô képes megtisztítani az embert a gonosz szenvedélytôl, mely a háború és szerencsétlenség felé sodorja. Isten a mi Atyánk, és az Ô szent Fia, Jézus tanított meg bennünket arra, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Miközben Önök saját országaikat építik, Krisztus is csendben építi a világon az Ô láthatatlan országát a lelkekben. Az egyház azt kéri Önöktôl, hogy mindenkinek szabadsága legyen Istent szeretni és szolgálni, és az evangéliumi örömhírt a világnak megvinni, és akkor béke lesz a földön!'' Második állomás JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET A Zsinat üzenete a fiatalokhoz: ,,Az egyház bizalommal és szeretettel tekint rátok, hosszú múltjával, amely mindig eleven élet volt, Ô a világ igazi ifjúsága. Az van birtokában, ami az ifjúság erejét és varázsát alkotja, az a képesség hogy örüljön annak, ami elkezdôdik. Hogy minden tartózkodás nélkül valaminek nekikezdjen, hogy önmagát megújítsa, és hogy új hódításokra induljon. Nézzétek meg, és meg fogjátok benne találni Krisztus arcát, az igazi hôst, aki alázatos és bölcs, az igazság és szeretet prófétája, minden ifjúságnak társa és barátja. Krisztus nevében köszöntünk titeket, akikhez apellálunk és akiket megáldunk.'' Harmadik állomás JÉZUS ELÔSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Még mindig a fiatalokhoz szól az üzenet: Fiatal fiúk és lányok, az egész világon Ti fogjátok a fáklyát elôdeitek kezébôl átvenni, és egy olyan világban élni, amely történelmének gigantikus átalakulási folyamatában van. Ti fogjátok, a holnap társadalmát alakítani, amelybe átviszitek szüleiteknek és tanítóitoknak példájából és tanításából a lejobbat. Ti fogjátok ezt a társadalmat megmenteni, -- vagy ti fogtok azzal elpusztulni! Az egyház bízik abban, hogy ti éreztek erôt és örömet. Hogy bennetek nem kísért -- mint egyes elôdeitekben --, hogy áldozatául estek az egoizmus, az élvezetek, a kétségbeesés és a semmi filozófiájának. Bízik az egyház abban is, hogy az ateizmussal szemben a fáradtságnak és az öregségnek a jelenségével szemben megvalljátok hiteteket az életben és mindabban, ami az életnek értelmet ad, a jó és igazságos Isten létezésének bizonyosságában. Negyedik állomás JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK A Zsinatnak a nôkhöz intézett üzenetébôl: Ti fájdalomtól megpróbált asszonyok, ó, akik Máriához hasonlóan közvetlenül a kereszt alatt álltok, ti, akik a férfiak történetében oly sokszor adtátok az erôt, hogy a küzdelmet végig kiállják, hogy tanúságot tegyenek egészen a vértanúságig, -- segítsetek újra, hogy a nagy feladatokra való bátorságot megôrizzék, és ugyanakkor a szerény kezdetre való türelmet és lelket is megtartsák. Ti nôk, akik értetek ahhoz, hogy az igazságot édessé, szelíddé és hozzáférhetôvé tegyétek, vessétek latba erôiteket azért, hogy ennek a Zsinatnak a szelleme az intézményeket, az iskolákat és a házakat, -- és az egész mindennapi életet átjárja. Ötödik állomás CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET A Zsinat üzenete a világ tudósaihoz: Barátaitok, szövetségeseitek, csodálóitok vagyunk. Mellettetek állunk sikereitekben, és együttérzünk veletek a kétségek és eredménytelenségek közepette. Arra kérünk: bátran haladjatok, és ne kételkedjetek abban, hogy az igazság felismerhetô. Felajánljuk nektek a mi hitünk fényét. Annak a világosságát, aki maga a Világosság és az Élet, a történelem folyamán talán még soha oly közel nem jutott egymáshoz a hit és a tudomány, mint éppen napjainkban. Hatodik állomás VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Ugyancsak a nôkhöz intézett üzenetbôl: Ti is, egyedülálló nôk, tudjátok, hogy az odaadásra való törekvést, meghívást ti is egészében teljesíthetitek. A társadalom minden oldalról kiált utánatok. A családok nem tudnak azoknak a segítsége nélkül élni, akiknek nincsen családjuk. Mindenekelôtt azonban ti, Istennek szentelt szüzek, ti vagytok ôrzôi Jézus tisztaságának, önzetlenségének, mégpedig egy olyan világban, melyben az egoizmus és az élvhajhászás diktálja a törvényeket. Jézus, aki a hitvesi szeretetnek az egész teljességét megadta, a hitvesi szentetrôl való lemondást is magasra emelte, ha ez a lemondás azért a szeretetért történik, amely végtelen, és ha mindenkinek a szolgálatára történik. Hetedik állomás JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Így szól a Zsinat a munkásokhoz: A Zsinat a béke és barátság üzenetével fordul hozzátok. Az egyház ismeri problémáitokat, szenvedéseiteket, és megérti igazságosság utáni vágyatokat. Igyekezzetek ti is megérteni az egyházat, ahogyan az egyház is meg akar érteni titeket. Nagyra becsüljük munkátok értékét, és köszönjük, hogy olyan odaadással építitek az emberek világát. Az utóbbi idôk pápái sokszor utaltak a meg nem oldott szociális problémákra, és sürgették a szociális igazságosságot. De azt se feledjétek: a földi kenyér egymagában még nem elég a boldogsághoz. A hit az, ami életünket széppé teszi. Ennek a hitnek fényében találtok rá Jézusra, aki maga is a ti munkás-testvéretek volt. Nyolcadik állomás JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Ismét a nôkhöz fordul a Zsinat: Most hozzátok fordulunk: minden rendbéli nôkhöz, anyákhoz és özvegyekhez. A hatalmas emberi családnak ti a felét teszitek ki. Jól tudjátok, az egyház büszke arra, hogy a nôt felemelte, és szabaddá tette, és az évszázadok leforgása alatt a karakterek különbözôsége mellett felragyogtatta a férfival való alapvetô egyenlôségteket. Eljön az óra és már itt is van, amelyben a nôknek a hivatása a maga teljességében befejezôdik, -- az óra, amelyben a nô a társadalomban olyan befolyást, olyan kibontakozást, olyan hatalmat szerez, amilyet mostanáig még sohasem ért el. Ezért ebben a pillanatban, amelyben az emberiség tudatára ébred a nagy átalakulásnak, az evangélium szellemétôl eltöltôtt nôk sokban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az emberiség célját elérje! Kilencedik állomás JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Üzenet a szegényekhez, betegekhez -- mindazokhoz, akiket a szenvedés ezer formában látogatott meg: A Zsinat érzi, amint láztól csillogó vagy fáradtságtól megtört könnyes szemetekkel rá tekintetek. És észreveszi a kutató arcokat, amelyek hiába keresnek az emberi szenvedés miértje után, és amelyek aggódva kérdezik: mikor és honnan jön enyhülés... Kedves testvérek, mint atyák és pásztorok, igen mélyen érezzük szívünkben sóhajotokat és panaszotoknak visszhangját. Aggodalmunk csak nô, amikor arra gondolunk, hogy nincs hatalmunkban helyreállítani testi egészségeteket. vagy legalábbis csökkenteni fájdalmaitokat, amelyeknek enyhítésén orvosok, betegápoló nôvérek és mindazok legfôbb igyekezetükkel fáradoznak, akik magukat a betegek szolgálatára szentelték. Valami sokkal mélyebbel és sokkal értékesebbel rendelkezünk, amit nektek adunk: az egyetlen igazságot, amely abban a helyzetben van, hogy a szenvedés titkára feleletet adjon, és számotokra igazi megkönnyebbülést szerezzen, és a hitet, a Fájdalmak Emberével való egyesülést, Krisztussal, az Isten Fiával való egyesülést, akit bűneinkért és üdvösségünkért keresztre szegeztek. Tizedik állomás JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL A világ művészeihez: Ti voltatok mindig azok, akik a megfoghatatlan igazságokat megfoghatóvá tettétek. Az egyháznak a múltban is és ma is szüksége van a ti szolgálatotokra, s azért azzal az üzenettel fordul hozzátok: sohase utasítsátok vissza, hogy tehetségeteket az isteni igazság szolgálatába állítsátok. A szépség ugyanúgy közölni tudja az evangéliumi örömhírt, mint az igazság. Keressétek mindig az ideálokat, és fogadjátok szeretettel a művészet legôsibb pártfogójának, az egyháznak a kezét. Tizenegyedik állomás JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Üzenet a szenvedôkhöz: Krisztus nem szüntette meg a szenvedést, még az sem volt szándékában, hogy a szenvedés titkát számunkra teljesen leleplezze. Ô a szenvedést magára vette, és éppen ez ismerteti fel velünk a szenvedés értékét. Vegyetek ismét bátorságot -- mindnyájan, akik a kereszt terhét súlyosabbnak érzitek, ti, akik szegények, elhagyottak vagytok, ti, akik sírtok, ti, akiket az igazságért üldöznek, ti, akikrôl mindenki hallgat, ti, akik szenvedéseitekben ismeretlenek maradtok... ti vagytok azok, akik Isten országában elônyben részesültök, a remény, a boldogság és az élet országában. Ti a szenvedô Krisztusnak vagytok a testvérei, és ha akarjátok, Vele mentitek meg a világot. És ez a keresztény tanítás a szenvedésrôl az egyetlen tanítás, amely békességet ad. Tudnotok kell, hogy nem vagytok egyedül, nem vagytok elhagyottak, nem vagytok haszontalanok -- ti vagytok Krisztus választottai, élô és felismerhetô képmásai. Az Ô nevében köszönt titeket a Zsinat szeretettel, s köszönetét fejezi ki nektek, biztosít benneteket az egyház barátságáról és segítségérôl, s megáld titeket! Tizenkettedik állomás JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Itt kell, hogy megálljanak a szavak... Itt emberi és papi életekkel akar üzenni az egyház. Papjai életével, akik egészen átadják magukat az Istennek. A mi életünkkel is... Mert Jézus is így szeretett: életét adta értünk! Tizenharmadik állomás JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÔL Újra a nôkhöz szóló üzenetbôl: Ti nôk, mindig ôrködtetek a tűzhelyért való gondoskodás, az életre vezetô szeretet, a bölcsô iránti érzés fölött. Ti ismeritek a kezdôdô élet titkát. Ti vigasztaltok a halál pillanatában. Technikánk abba a veszedelembe rohan, hogy embertelenné lesz. Békítsétek ki a férfiakat az élettel! És mindenekfelett sürgetôen kérünk benneteket, ôrködjetek az emberi nem jövôje felett! Tartsátok vissza az emberek kezét, amely az ôrületnek egy pillanatában megkísérli, hogy az emberi kultúrát elpusztítsa! Egész világ asszonyai, keresztények és hitetlenek! Rajtatok áll, rajtatok, akikre a történelemnek ebben az oly nehéz pillanatában az élet van bízva, hogy a világban a békét megmentsétek! Tizennegyedik állomás JÉZUST SÍRBA TESZIK Az értelmiségiekhez: Nem elôször, de a világ által most is úgy vannak kikiáltva az értelmiségiek, mint akik Jézustól el vannak szigetelve. A Zsinat felhívja ôket: sohase hagyják abba, hogy az igazságot keressék. Szent Ágoston szavait szem elôtt tartva, keressünk azzal a vágyakozással, hogy találjunk, és találjunk azzal a vágyakozással, hogy keressünk... Boldogok azok, akik az igazság birtokában azt mindig új utakon keresik, hogy a takaró fátylat minél jobban felemeljék, hogy az igazságot minél jobban elmélyítsék, hogy azt másoknak közvetíthessék. Boldogok azok, akik még nem találták meg azt, de nagy szívvel és becsületes szívvel elébe mennek. Azok, akik a világosságot keresik, a holnap világosságát, a ma világával, minden fénynek a teljes ragyogásáig... ,,Sic Deus dilexit...'' Így szeretett az Isten. Nemcsak szavakkal, hanem élettel és áldozattal is. Istenem, Uram, irgalmazz, mert az embernek elég már a szavakból! Szenvedésedre kérjük az erôt, hogy a Zsinat ígéretei bennünk életté váljanak. Amen. Utolsó, vagyis Tizenötödik állomás JÉZUS FELTÁMADT JÉZUS ÉL Jézus feltámadásának nem volt más tanúja, mint a csendes húsvéti éjszaka. Máté evangélista leírásában leginkább megközelíti az eseményt, de ô sem írja le magát a feltámadást, hanem csak azt, ami utána tôrtént. Ebben a húsvéti evangéliumban a legfontosabbak az angyal szavai (Mt 28,5-7): ,,Ne féljetek! Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt -- feltámadt, amint megmondotta!'' Azután magának az Úrnak a megbízása, amit az asszonyoknak adott (Mt 28,10): ,,Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába -- ott majd viszontlátnak!'' -- A halott tehát, akit az asszonyok keresnek, él! Jézus azonnal maga köré gyűjti tanítványait, ,,testvéreit'' (Mt 28,12,49 és Zsolt 22,23). Minden megbocsátott nekik, ismét befogadja ôket és általuk fogja az ,,eljövendô népnek'' (Zsolt 22,23) hírüladni, hogy mit cselekedett Isten... ,,Félelem és nagy öröm fogta el ôket egyszerre...'' -- ezzel jellemzi az evangélista a húsvéti hír elsô hatását (Mk 16,1-8; Lk 24,1-10; Jn 20,1) ,,Uram, Jézus Krisztus, a halál sötétjében fényességet teremtettél. Az elhagyatottság legmélyén most már örökre ott lakozik szereteted hatalma. Add meg nekünk a hit alázatos egyszerűségét, hogy a sötétség, az elhagyatottság óráiban is kitartsunk melletted. Adj nekünk olyan világosságot, hogy Téged el ne veszítsünk! Add, hogy mások világossága lehessünk, akiknek arra még nagyobb szükségük van! Add, hogy úgy világítson napjainkban húsvéti örömöd titka, mint a hajnalpír! Add, hogy valóban húsvéti emberek legyünk a történelem nagypénteke közepette is! Add, hogy korunk derűs és borús napjaiban vidáman meneteljünk eljövendó dicsôséged felé!'' (J. Ratzinger bíboros) ======================================================================== Krisztus él Ha vele ér a halál, vele élni fogunk, ha vele sújt szenvedés, vele országolunk. Krisztus él, ujjonjatok, holtak közül föltámadott, szétzúzta a halált, gyôztes fényt áraszt ránk. A jóban, a rosszban a szív vele egy, és bízom az Úrban, az Úr a szeretet. Krisztus él... Mert nála a béke, nem hagy el soha, ránk árad a fénye, az Úr fölemel! Krisztus él... (L. Deiss) ======================================================================== Föltámadott az Úr Jézus Föltámadott az Úr Jézus, örvendjünk, Húsvét lett a mi legnagyobb ünnepünk. Krisztus legyôzte a bűnt és a halált, s a mennyekben nekünk örök hont talált. Ez az élet: bűn, kín, otthontalanság, Ritka itten az állandó boldogság. Születésünk napjától a halálig, Sok gyötrelem, küzdés, szenvedés vár itt. Mindennek értelmet csupán csak az ad, Földi életünk az örökbe szalad. Mindaz a jó, amit itten megteszünk, a mennyekben koronánk lesz, érdemünk. (Zsoldos Imre) ======================================================================== Néhány bűnbánati ének A keresztfához megyek A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek, Nyugodalmat lelkemnek. S ott talállak, ó Szűzanya, Fájdalom közt bágyadozva, tôr veré át lelkedet. Mely gyötrelem volt Neked, isteni szülöttedet Látni szegény jászolban. S midôn annyi ellenségek Romlására esküvének, tôr veré át lelkedet. De midôn ezek felett láttad, mennyit szenvedett, Szenvedett az ártatlan, láttad Ôt a kálvárián, Két lator közt a keresztfán -- kínodat ki mérje meg? Ne nézd bűnös létemet, hanem a szeretetet, Mely értem a fán vérzett! Fájdalmaid ó Szűzanya Indítsanak bűnbánatra, hogy kegyelmet nyerhessek. A fényes Isten-arcot A fényes Isten-arcot vér s fájdalom fedi: Mint küzde szörnyű harcot -- hallgatva hirdeti. A fôn, mely égi bérre százszorta érdemesb, Szúr vad tövis füzére -- így még dicsôbb, nemesb. Ô Isten egyszülötte, mindenható király, S most gyôz a düh felette, csúfos halált kínál. Nincs benne semmi épség, letört virág a test, S mégis mily égi szépség, mit rózsa pírja fest. Alázva, törten állok a szent kereszt alatt, E könny legyen a zálog, mily hôn sirattalak! E könny szívem tanúja, hogy már híven szeret, Ó vedd szívedbe újra, itt adj örök helyet. Hová menjek, merre menjek Hová menjek, merre menjek, Bűnnel terhelt ember, én? Ki az Úr, az Isten ellen Ó, de sokszor vétkeztem! Békét, nyugtot hol találok? Szóljatok, Ki mondja meg? Rád tekintek édes Jézus, A keresztfához megyek... Kilehelted drága lelked, Értem, bűnös emberért, Kinyitád az örök élet boldogító édenét. S mégis ocsmány bűnök voltak, miket szívem szeretett... Könyörülj, ó édes Jézus! A keresztfához megyek... Amíg mások hôn imádtak, és szerettek Tégedet, Én a bűnök mocsarában Káromoltam szent Neved. Mert hiába volt a szózat: ,,Fiaim, szeressetek!'' Könyörülj ó édes Jézus! A keresztfához megyek... Irgalommal bűnbánóra, ó tekints rám, Jézusom! Ajkaidnak szent igéit most már hittel hallgatom. Ó, mutasd meg, árva lelkem üdvét hol keresse meg? Megmutattad, látom, érzem: A keresztfához megyek! Bűnös lelkek, lelkek, kérlek, jertek, Golgotára fel velem, A keresztnek szent tövében, az irgalom végtelen. Sirassátok a sok rosszat, melyet elkövettetek, a jó Jézus megbocsátja -- a keresztfához jöjjetek! Hogyha Hozzád járulunk Hogyha Hozzád járulunk, szemünk könnybe lábad, S úgy csókoljuk, ó Urunk, drága keresztfádat! Amelyen kegyetlen kínozták szent Tested, Amelyet szent kebled drága vére festett... Krisztusnak szent keresztje gyôzedelmi zászlónk. Amellyel megszerezte üdvünket Megváltónk. Hitünknek, üdvünknek drága, szent jelvénye, Szent kereszt, te jelezd, mily nagy hitünk fénye! Hisszük: égi székébôl az Isten leszálla, És egy Szűznek méhébôl testet vett magára. Keresztre szegezve kigúnyolni merték, Sebezték szent Testét, s szívét által verték. Ezt a sok kínt érettünk kellett elszenvedned, hogy nekünk, kik vétettünk, megnyissad a mennyet. Hálánkat irántad csak azzal tudatjuk, hogy e szent kenyeret és bort bemutatjuk. Amikor szent Lelkedet -- Megváltónk -- kiadtad, a világ megreszketett, megrendült alattad. Föld és ég hirdették, hogy Te vagy -- szent Isten, akit áld és imád a világon minden! Keresztények, sírjatok Keresztények, sírjatok, mélyen szomorkodjatok, keseregjen minden szív, aki Jézusához hív. Nincsen abban irgalom, Hozzád buzgó fájdalom, aki Téged meg nem szán, ó Jézus, a keresztfán! Szent testednek sebeit, vérrel folyó kékeit, aki látja és nem sír, élô hittel az nem bír. A kôsziklák repednek, Nap és Hold sötétednek, minden élô megindul -- csak a bűnös nem búsul. Szállj szívedbe, sirasd meg vétkeidet s fontold meg, hogy az Isten Fia volt, aki érted így megholt! Közelebb, közelebb Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád, Boldogan ölelem szent kerszted át, Édes lesz az nekem, hisz Te fogod kezem, Közelebb, közelebb Hozzád, Istenem! Ha vándorutamon a nap leszáll, Nyugtot fáradt fejem csak kövön talál, Álmomban rebegem, Tiéd az én szívem, Mindig csak közelebb Hozzád, Istenem. Lépcsôket álmodom, Hozzád vezet, Kegyelmed felsegít ott majd engemet, Angyali szózat hív, repes Feléd szívem, Mindig csak közelebb Hozzád, Istenem. Repesô szárnyakon, felhôkön át, A csillagok között, fel-fel Tehozzád, Melletted a helyem, Neked adom szívem, Közelebb, közelebb, Hozzád, Istenem. Tudom, hogy arcodat megláthatom, Véget ér egykoron sok-sok bánatom, Sóhajom végszava e hô ima legyen: Mindig csak közelebb Hozzád, Istenem! Mária, jó Anyánk Mária, jó Anyánk, kérünk, hogy nézz le ránk, Ó nézz, ó nézz le ránk! Hittel sok gyermeked, tôled vár szép jelet, Tôled, tôled ó jó Anyánk! Mária, jó Anyánk, kérünk, hogy nézz le ránk! Új harcok, új szavak, új eszmék hullanak, mégsincs, mégsincs remény! Megfáradt szép szemek megtörten fénylenek ó mért, ó mért, ó mondd, miért? Mária, jó Anyánk, kérünk, hogy nézz le ránk! Megtévedt nemzedék két kézzel szórja szét minden kincsét, hitét, nem hisznek semmiben, nem bíznak senkiben, ó mért, ó mért, ó mondd, miért? Mária, jó Anyánk, kérünk, hogy nézz le ránk! Mária, jó Anyánk, kérünk, hogy nézz le ránk, ó nézz, ó nézz le ránk! Hittel sok gyermeked Tôled vár szép jelet, Tôled, tôled, ó jó Anyánk! Mária, jó Anyánk, kérünk, hogy nézz le ránk! (Sillye Jenô) ======================================================================== Ének a fájdalmas Szűzhöz 1. Bíbor piros szép rózsa nyílik a Golgotán, Ott áll a fájdalmas szűz mint a liliomszál, Nézi, hogy szent fia szenved a kersztfán, Óh el ne hagyj, légy velem, fájdalmas Szűzanyám. 2. Fájdalmak között néz fel a szent keresztfára, Látja, hogy ott haldoklik szerelmes szent fia, Kínok tengerében elhagyatottan áll, Óh el ne hagyj, légy velem, fájdalmas Szűzanyám. 3. Felkiált nagy jajszóval: mennyei angyalok, Fiam kínos halálán ti is zokogjatok. Megsebzett szívére kínok tengere száll, Óh el ne hagyj, légy velem, fájdalmas Szűzanyám. 4. Szent János és Magdolna karjaiba dôlve Végtelen fájdalommal tekint fel az égre, Szent fiam már meghalt, árvaság maradt rám, Óh el ne hagyj, légy velem, fájdalmas Szűzanyám. 5. Rettenetes fájdalmak szent szívét szaggatták. Midôn a keresztfáról levették szent fiát, Szűz ölébe vette, sebeit csókolván, Óh el ne hagyj, légy velem, fájdalmas Szűzanyám. 6. Szomorú, bús özvegyek s elhagyatott árvák, Nézzétek, hogy mint szenved, a fájdalmas anyát, Keserűségtekben hozzá így sóhajtván: Óh el ne hagyj, légy velem, fájdalmas Szűzanyám. 7. Óh, fájdalmas Szűzanya, hervadó liliom, Ôrizz minden veszélytôl e földi utamon, Csak ezt kérem tôled életem folyásán, Ó el ne hagyj, légy velem, fájdalamas Szűzanyám. 8. Kálvária hegyének kinyílott virága, Te légy az én örömem s éltem boldogsága. S ha mindenki elhagy halálom óráján, Te el ne hagyj, légy velem, fájdalmas Szűzanyám, 9. Végtelen fájdalmadat érettünk szenveded, Légy velem, ha szent Fiad kiszólít engemet. S ha számadásra megyek az ítélet napján, Szólj mellettem Fiadnál, fájdalmas Szűzanyám. 10. Add, hogy fájdalmaidban én is részt vehessek, Hogy az örök életnek részese lehessek, És ha majd elnyerem szenvedésem díját, Veled örvendezhessek fájdalmas Szűzanyám. (Régi népének) ======================================================================== Névmutató Claudel, Paul francia író Csanád Béla egytemi tanár, papköltô Dienes Valéria író, bölcselô Faulhaber, Michael müncheni bíboros érsek Frossard, André francia író, politikus, aki a pápa felkérésére készítette ezt a keresztutat Guardini, Romano német hittudós, bölcselô Harsányi Lajos gyôri papköltô Garrigou-Lagrange francia biblikus tudós II. János Pál pápa Kovács Gábor karizmatikus lelkész Lancz Kálmán teológiai tanár Lisieux-i Szent Teréz karmelita nôvér Mayer Miklós szemináriumi lelkiigazgató Merton, Thomas amerikai trappista szerzetes, író Ölbey Irén katolikus költônô Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök Sík Sándor piarista rendfônök, költô Szunyogh Xavér Ferenc bencés, liturgikus író, tanár Tóth Tihamér veszprémi püspök Vörös Jolán Michaela Szociális szerzetesnôvér Zsoldos Imre SVD. verbita paptanár, költô ======================================================================== Lábjegyzet 1. A Hozsanna énekeskönyvben is megtalálható. 2. Ezt a keresztutat II. János Pálpápa még krakkói bíboros érsek korában írta és elmékedte, amikor VI. Pál pápa meghívására 1976 nagybüjtjén a pápa és a kuriális bíborosok, valamint prelátusok jelenlétében a Vatikánban lelkigyakorlatot tartott. (Vö. Karol Wojtyla, Jel, melynek ellene mondanak, Bécs, Op. Mystici Corporis, 1981. 129-135. old.). 3. Dallam: Hozsanna 67/b. 4. A II.Vatikáni Zsinat atyái a Zsinat ünnepélyes befejezésének napján -- 1965. dec. 8. -- VI. Pál pápa elnökletével megrázó üzenettel fordultak a világ különbözô állású és foglalkozású népeihez. Ezekbôl az üzenetekbôl állították össze a keresztút 14 állomását.