Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Adventi Angyaljáték Ginder Katalin Mária Bonaventura Kalocsai Iskolanôvér ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektornikus változata Ajánlás Adventi Anagyaljáték ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program a mű kéziratának elektronikus változata. Szabadon lehet használni lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint. Minden más jog a szerzôé. A program címoldalának domborműve a pécsi Dómmúzeum gyűjteményének része. ======================================================================== Ajánlás Nem megszokott műfajú írást tart kezében az olvasó. Nem az évszázadok során formálódott-kristályosodott adventi műfaj egy darabját, egy betlehemi játékot, amelynek megvannak az ismert szereplôi -- a Szentcsalád és az angyalok mellett -- a kisbojtár, az öreg juhász, meg a többi pásztor; mondókáik, énekeik, és az általuk hozott ajádékok... Ennek a játéknak szereplôi az angyalok és azok a tárgyak, amelyek a Karácsonyt, Betlehemet körülveszik, és az oda vivô úton találhatók. Hogy a Karácsonynak szereplôi az angyalok, ismerjük a Bibliából. Ôk tudatják a pásztorokkal az örömhírt. Az egyházatyák szerint nagy örömmel és nagy tömegben szálltak le Megváltójukkal együtt a Földre azon az éjszakán. Ôk azok, akik megnyitják a pásztorok szemét és szívét, hogy lássák Azt, Akit, amit mások nem látnak. Bizonyára ôk nyitották meg eme angyaljáték írójának is a szemét, hogy megelevenedjenek elôtte -- és látomása nyomán elôttünk is -- a Karácsonyt körülvevô tárgyak, köztük olyanok is, amiket eddig talán észre sem vettünk: Mária és Szent József saruja, a lábnyomok a Betlehembe vezetô úton, a barlang-istálló fala, a könnycsepp a Kisded szemében, a Szűzanya köntöse és vizeskorsója, a fűszál a betlehemi istálló küszöbén, József botja és tarisznyája, és hogy még mi-minden, megtudja az, aki végigolvassa ezt az angyaljátékot. Ez a játékos kis írás imából, elmélkedésbôl született és imára, elmélkedésre indít. Segít abban, hogy áhítatos lélekkel készüljünk a karácsonyra. De nemcsak elolvasásra, elmélkedésre való, hanem el is lehet játszani, hiszen játék, angyaljáték. Darabjaira is lehet szedni, szó szerint szét is lehet vagdosni, az egyes darabjait ki lehet osztani, egyenként fel lehet olvasni, elô lehet adni. Bele élhetjük magunkat a megjelenô angyalok és a tárgyak szerepébe. Rajtunk, találékonyságunkon, leleményünkön múlik, hogy az itt szereplô tárgyak számunkra is megelevenedjenek, megszólaljanak, tanítsanak, önmagukon túlmutassanak -- Arra, Aki Karácsonykor közénk érkezett. Sokaknak tette már gazdaggá és bensôségessé évek során ez az angyaljáték a karácsonyi készülôdést. Megérett az idô, hogy ezzel a publikálással még többen merítsenek azokból a kegyelmekbôl, amelyek ebben a kis írásban rejtôznek. Bocsa József Sch.P. ======================================================================== Adventi angyaljáték Szent Gábriel arkangyal: Az Úr angyala vagyok, szent Gábriel arkangyal, aki az Úr színe elôtt állok. Az Úr küldöttje vagyok, aki hírül vittem a világ egyetlen igazi örömhírét, a Megváltó születését. Elôbb Zakariásnak, a papnak, majd Máriának, a názáreti szűznek, akit azon a néven szólíthattam, ahogyan Isten nevezi Ôt: Kegyelemmel teljes. A Kisded Jézus, az Isteni Kisded megszületése után pedig Betlehem pásztorainak hirdethettem meg a nagy örömhírt. Akik befogadták Isten fölülmúlhatatlan jóságát, irgalmát és szeretetét, azokat mind beragyoghattam Isten dicsôségével. Most pedig, ebben az adventi játékban tirátok szeretném sugározni Isten mérhetetlen, nagy-nagy szeretetét. Jobbról és balról mellettem állnak azok az angyalok, akiket szolgálatuk az Úrjövet, az advent idejéhez köt. Sorra szólítom majd ôket, a hozzájuk tartozó dolgokkal együtt. Elsônek hívom advent elôestéjének angyalát. Elsô angyal: Az Úr kikiáltója vagyok. Én kondítom meg az elsô adventi harangszót. Felébresztelek benneteket az adventi hajnali misékre. Segítek nektek, hogy rátaláljatok a Betlehembe vezetô útra és merjetek elindulni rajta. Eszetekbe juttatom gyermekkorotok minden szép karácsonyát, amikor ôszintén hittétek, hogy Jézus szeret. Buzdítalak benneteket bűnbánatra és jó gyónásra, mert csak a tisztaszívűek láthatják meg a nagy Istent a kisded gyöngeségében. Jézus születésnapján neked is újjá kell születned szívedben és lelkedben! Jöjjenek és mutatkozzanak be segítôim! Lábnyom vagyok a Betlehembe vezetô sivatagi úton. Aki észreveszi, nem tudja kié e lábnyom. De ha meglát, ebbôl megtudhatja, hogy egyvalaki már elindult a Megváltóhoz. Jönnek majd utána mások is, mert a sivatagban a lábnyom biztató! Valaki már megtette az elsô lépéseket, a veszélyeket rejtô úton, az elérhetetlennek tűnô cél felé. Csak nyomába kell lépni. Lábnyomából látni; hogy bátor és magabiztos az, aki elôl jár. Nem szédíti el céljától semmi, nem torpan meg, nem keres könnyítônek ígérkezô mellékösvényeket. Megy a Csillag után, megy Isten követének fénye után. Ezért biztosan célhoz is ér. Mert Isten mindig küld vezetôt, csillagot arra az útra, amelyre hívott. Csak higgyünk benne és ne tántorodjunk el, ne hallgassunk a csábító, az eltérítô hangokra. Csillagunk, Angyalunk vezet! Lámpás vagyok a betlehemi barlang bejáratánál. Nem vagyok csillár, fényes és ragyogó, csak egyszerű olajmécses. Lángomat önátadás táplálja. Folytonosan önmagamat emésztem fel, hogy fényemnél jobban felismerhessék a világ Üdvözítôjét. Sötét utakat, sötét barlangokat, a szív titkos útjait, a bűnbánat barlangjait kell bevilágítanom! Annyira uralomra jutott ma a sötétség! A téveszmék, az erôszak, a gyűlölet, a törtetés, az önzés hideg sötétsége és a szenvedélyek sötét örvényei. Pihenést, szabadságolást nem ismerek, mert sötétben maradnának a Jézushoz vezetô utak! Hasadék vagyok a betlehemi barlang falán. Évmilliókkal ezelôtt hatalmas természeti erôk választották széjjel ezt a sziklát, így hasadtam meg. Rettenetes volt ez akkor! De a Teremtô és Gondviselô Isten, aki kezében tartja az egész teremtett világot, tudta hogy miért volt ez. Így válhattam Bejárattá, ahova a betlehemi barlangban és rajtam keresztül jutott be a Szent Család a menedéket nyújtó barlangistállóba. Engem mindenki csak addig keres, amíg rajtam keresztül be nem juthat az üdvösség helyére. Nem hozzám jönnek, csak rajtam át! Ez a rendeltetésem. Egykor majd e Kisded ajkai, már felnôttként, fontos szavakat mondanak ki, melyeket Jézus önmagára ért ugyan, de bennük én is értelmet és irgalmat nyerek: ,,Én vagyok az ajtó!'' Gábriel: Másodiknak szólítom a szent helyek nyugalmát ôrzô angyalt. Második angyal (kezében olajág): A szent helyek nyugalmának, békességének ôrzôje vagyok. Ilyen hely volt Királynônknek, Máriának názáreti kamrácskája. Láthatatlan jelenlétemmel közvetítettem Isten békéjét József és Mária szívébe, az útrakészülés gondjai és aggodalmai közepette. Élô hitükben állandóan jelen voltak Gábriel fôangyal szavai, melyek feltárták Isten üdvözítô tervét. Bár eközben Mária kérdezett is. Megkérdezte azt, amit kérdeznie kellett. Gábriel fôangyal válaszolt. Azután Mária ,,fiat'' (úgy legyen) szavára elérkezett a világmindenség történetének legnagyobb pillanata: Isten Fia lakást vett a Szűznek ölén. Mária a Szentlélek erejébôl élô tabernákulummá lett! Sugárzó erôvé és szépséggé. Ez kísérte útján Názáretbôl Betlehembe is. Láttam gyengéd kezének sugárzó nyomát, amint búcsúzáskor végig simította názáreti kamrácskájának ajtaját. Ezen át lépett be Gábriel fôangyal. A ti szívetekbe is békét viszek, ha a szentáldozáskor élô tabernákulummá váltok. Ôrizzétek a Szűzanyával belétek költözött Krisztust! Jöjjenek és mutatkozzanak be kísérôim! Szent József köntöse vagyok. Egyszerű, de jól használható. Meleget, védelmet nyújtó. Akkor is belém burkolózott, mikor lelki sötétség, égô fájdalom, aggodalom szorongatta és vergôdött ébrenlét-álom között. Megéreztem én is az angyal érintését, az Istentôl küldött üzenet szavait, mely megnyugtatta Józsefet: ,,...ne félj magadhoz venni Máriát!'' De együtt remegtem Józseffel e prófétai szavak hallatán: ,,Mária a Megváltót hordozza méhében.'' József, Dávid leszármazottja volt, jól ismerte az Írásokat. Tudta jól, hogy kire vonatkozik és mit jelent a jövendölés. De megértette ebbôl saját szerepét is a nagy műben. És azonnal engedelmeskedett az Angyalnak, mert tudta, hogy ezzel Istennek engedelmeskedik. A Szűzanya saruja vagyok. Nem annyira elkoptatott, mint Szent Józsefé, de szintén egyszerű és szegényes saru. Mégis angyalok becéznek, mert Királynôjük lépteit kísérem. Ezért voltak nyomomban Názárettôl egészen Erzsébet hajlékáig. Védték az eleven szentségtartót, Máriát. Dicsôséget zengtek Istennek, háladalt a Megváltónak. Szinte lépésrôl-lépésre váltották egymást, hogy minél többen részesülhessenek ebben a kitüntetésben. Csak Mária nem észlelt ebbôl semmit. Isten szeretete megôrizte ôt a ,,nem látók'' hitében és boldogságában. De szívét-lelkét már majd szétfeszítette a Magnificat! Ki hallhatta ezt? Mind a kísérô angyalok! Isten így engedte! Hűségük jutalmául, mellyel a nagy próbán igent mondtak Máriára. És Mária szívével együtt énekelhették a Magnificatot! A Szent Szűzet szolgáló angyalok kitüntetése ez, hogy Mária kíséretében, átélhették a megtestesült Ige, a Fiúisten jelenlétét, kiben Mária az egész teremtés okát és értelmét hordozta. Isteni Misztérium! Szamár vagyok a Szent Család szolgálatában. Lenézett és megvetett vagyok a ,,nagy urakat'' szolgálók között. Mégis én szolgálom a legfölségesebb Urat, én hordozom a legértékesebb terhet, mert én viszem Betlehembe Máriát, Isten szent Anyját, szíve alatt az Isteni Gyermekkel! Egykor majd talán a fiam hordozza az Üdvözítôt, az Úr Jézus Krisztust, pálmavasárnapon az ujjongó tömeg közepette, a jeruzsálemi bevonuláskor. Szeret engem Mária, szeret József és szeretni fog a Mester is! Ez minden, de ez a legtöbb! Elfogadják egyszerű szolgálatomat, és így kicsiny szolgálatommal része lehetek a nagy műnek. A betlehemi barlangban pedig lihegô szeretetem melengeti a fázó Kisdedet! Hány nagy művésznek leszek majd kedvenc témája egykor, mert mindig egyszerű maradtam a szolgálatban. Gábriel: Harmadiknak szólítom a szegényeknek erôslelkűséget adó angyalt. Harmadik angyal: Kicsi és egyszerű vagyok, a legkisebb angyalok közül való. De ne tévesszetek össze hamis angyalábrázolásokkal, szárnyas, kövérkés kisgyerekekkel! Emberszemetek Isten segítsége nélkül nem bírná elviselni még a legkisebb angyal fönséges látványát sem! Királynônket, a Szent Szűzet, kísérem útján Betlehembe, aki a legszegényebbeket, a magukra maradt özvegyeket, a kitaszított gyermekeket, az otthonukból elűzött menekülteket látja meg legelôször. Nekik van igazán szükségük erôslelkűségre, hogy szegénységük és sok bajuk ellenére is megtalálják a Megváltót! Mária köpenye alá rejti ôket és ott az én helyem is, hogy szünet nélkül bátorságot, bizalmat sugdossak fülükbe. Jöjjenek és mutatkozzanak be kísérôim! Sziklafal vagyok a betlehemi barlangban. Kemény, hűvös, megmunkálatlan, ahogyan a természeti erôk műhelyébôl kikerültem. Hosszú ideje semmi fontos dolog sem történt velem. Az emberek csak szükségistállónak használtak. De eljött az a nagy pillanat, melyet Isten még az idôk kezdete elôtt eltervezett. Falaim közé húzódott be József és Mária, menedéket nyújthattam nekik. Így tanúja lehettem az Isteni Kisded születésének, aki ég és föld Királya! Hosszú, haszontalannak tűnô idôkön át kellett várnom erre az éjszakára. De a várakozásnak minden keserve széjjel foszlott ezen a szent éjszakán. Hideg falam örömében könnyezni kezdett, mert eljött a várva-várt, a Megváltó, aki által majd újjászületik az egész teremtés. Az idôk folytán lesznek majd más kitüntetett sziklafalak is, mint amilyen a Szeplôtelen Szent Szűz jelenési barlangjának fala Lourdes-ben, melyet a test és lélek gyógyulásáért esengô zarándokok kezének simítása tesz márványsimaságúvá. Ez az irgalom fala a jelenés sziklahasadéka alatt! Elôképei vagyunk a teremtés újjászületésének, amikor Új Ég, Új Föld lesz! Szent József botja vagyok. Hűséges társa a hosszú úton Betlehembe. Védelmezôje gonosz emberek és vérengzô állatok ellen. Elég volt csak meglátniuk engem és máris visszahúzódtak. Szent József kezében erôt sugároztam, mely véd és oltalmaz. Védtem a Szűzanyát és szíve alatt az Isteni Kisdedet. Mennyi ma is a védtelen anya és védtelen kisded. De különösen sok a védtelen, gyilkos szülôi gondolatoktól fenyegetett magzat! Értük nem bottal kell küzdeni, mert támadóik nem vadállatok, hanem maguk a szülôk. Segíteni kell! De hogyan? Mindenki rátalál erre, akinek szívében jóság van és szeretet. Jó tanáccsal, tettekkel, segítségnyújtással melléjük kell állni. De milyen sok gyermeket kellene ma védelmezni saját szüleik durva bánásmódjával szemben. Intésre emelt, figyelmeztetô bot vagyok a védtelenek érdekében! Szent József tarisznyája vagyok. Durva vászonból szôve ugyan, de mégis értékes, mert a leggyengédebb kezek, a Szent Szűz áldott kezei szôttek. Sietnie kellett a munkával, mert nagy út elôtt álltak, szükségük volt rám. Csak a legfontosabbakat vitték magukkal, mert szamaruknak még az áldott Szűzanyát is vinni kellett, hiszen méhében hordozta leszakadni készülô gyümölcsét, az Isteni Kisdedet. Tanúja lehettem Betlehembe vezetô fáradságos útjuknak, sivatagon, folyóvizeken, sziklás utakon át. Mennyire örültek, amikor olyasmi is elékerült rejtekhelyeimrôl, amirôl már meg is feledkeztek, hiszen olyan sebtében kellett összecsomagolniuk! Kis darab szárított hal, kenyér, vagy valami fontos szerszám. Önmagam nem cselekszem semmi különöset, de megtartója vagyok minden jónak és szükségesnek. Nincs módom cselekvésre, de mindig elô lehet venni, hogy valami jóra akadjanak bennem. Ezért vagyok! De ez a kevés is beépülhet a megváltás nagy művébe, ha szívesen adom, amim van. Gábriel: Negyediknek szólítom a lelki gyermekséget és az igazi nôi segítôkészséget ôrzô és gondozó angyalt. Negyedik angyal: Az ember keresztségi ártatlanságát jelképezô fehér ruhát hordom. Ezt a ruhát fehéren kellene megôrizni minden embernek. Szűz Mária, az angyalok Királynôje adta ezt a fehér gyolcsot kezembe, mely a ti istengyermekségteknek jelképe. Ôrizzétek meg olyannak, amilyennek Mária, az Égi Anya adta, ki Szent Fiától, a Megváltótól vette át. Vigyázzatok rá, súlyos bűnnel ne tépjétek széjjel! Ha bűnnel, mulasztással mégis foltot ejtettetek rajta, siessetek a gyóntatószékbe! Minél hosszabban ôrzitek meg fehérnek, annál inkább Veronika kendôjévé válik e gyolcs. Letörlésére minden bánatnak, könnynek, megcsúfolásnak, szomorkodásnak. Vedd a gyermeki artatlanságot és a bűnöktôl megtisztult lelket jelképezô ruhát. Vedd és siess vele Mária nyomában a Kisded Jézus jászolához. Ott még szükség lehet rád! Jöjjenek és mutatkozzanak be segítôim! Vizeskorsó vagyok, a Szűzanya vizeskorsója. De csak a kisebbik, nem a nagy, mellyel Názáret kútjára járt. Azt nehéz lett volna magukkal hozni. Pedig itt Betlehemben milyen messze van a barlangtól a tisztavizű kút! Milyen értékes minden csepp víz, amit tartogatok. Vigyázni kell, hogy össze ne törjek! Mibôl olthatná akkor szomját a Szent Család! A Szent Szűz gondoskodik róla, hogy mindenkinek jusson az életadó vízbôl. Szeretem, amikor átfog gyengéd ujjaival. Mintha megsimogatna! Ilyenkor tágulni szeretnék, hogy még többet befogadhassak a jó vízbôl. De csak cserép vagyok, nem tehetem! Milyen jó az embereknek, akik számára nem elérhetetlen, hogy mind jobban kitágítsák lelküket, szívüket az éltetô víznek, azaz Isten kegyelmének befogadására. Így sokaknak juttathatnak belôle! Igen, az élô víz! Jézus ígérete lesz ez Jákob kútjánál a szamariai asszonynak! Kérjétek Jézustól kegyelmeinek éltetô vizét! A Szűzanya köntöse vagyok. Egyszerű, többször javítgatott, de testi-lelki tisztaságot lehelô. A Mennyei Atya kedves Leányának, a Fiúisten szeplôtelen Anyjának, a Szentlélek szépséges Mátkájának gyengéd testét burkolom be, védem. Mint papi palást, úgy borulhatok testének élô tabernákulumára. Milyen nagy kitüntetés. Mégsem ôriznek meg hitelesen a századok. Mert nem ez a legfontosabb, hanem az, amiért vagyok, a szolgálat. Mily sokan vállalják majd ezt a szolgálatot az évszázadok során. A Szent Szűz szolgálóleányaként, az Ô nyomdokain haladva reá tekintve, mint egyetlen és meg nem ismétlôdhetô példaképre. De Ôt szolgálják égi szerelemben égve, hűséges lovagjai is. Lángoló szeretetüknek nincsen üszke, nem rombol, hanem tisztít, épít. Szent Bernát, Grignon Szent Lajos, Szent Maximilián Kolbe és sokan mások. Hány tisztalelkű, tüzes szívű ifjú mutat utat Mária szolgálatában! Még ma is, még Magyarországon is! A Kisded Jézus pólyája vagyok. Nem finom selyembôl, nem arannyal átszôtt bíborból, mely a királyi gyermekeket illeti meg. Még csak nem is puha gyapjúból. Csupán csak egyszerű házivászonból. De szálaimat a Szűzek Szüze fonta, szôtte. Ô, aki az édesanyák Édesanyja, beleszôtte, beleénekelte lelke zenéjét, szívének dallamait, melynél gyönyörűbbet nem hallottak még az angyalok sem! A legszebb ének az egész világmindenségben, mely a földrôl az Atya szívéig tör fel. Reszkettem bele, amikor meghallottam, minden szálam vele remegett. E mennybetörô dallam zsongja körül, burkolja be édességével a Kisdedet, melegíti szívét, szô mosolyt arcocskájára, még a hideg éjszakában is. Mert e dal túlharsogja a gyűlölet üvöltését is, pedig füllel szinte alig hallható, olyan gyöngéd és édes. Gábriel: Ötödiknek szólítom a szeretetbôl fakadó kicsiny tetteket segítô angyalt. Ötödik angyal: Szent angyalfivéreim így neveznek maguk között, a ,,kicsike''. Szolgálatom szerint azokért a kis lépésekért felelek, melyekkel az Úr felé meneteltek. A Jézushoz vezetô legegyenesebb ösvényt ôrzöm, a ,,kis utat'', melyen az a Szent Teréz lépdelt Isten felé, akit ti ,,kis'' Szent Teréznek neveztek. Ô a vezetô ezen az ösvényen, de éppen ezért egyik legnagyobb szentje az Egyáznak. A ,,kis úton'' járók azért találnak el gyorsan Jézushoz, mert ôk valóban Atyjuknak szólítják a Mennyei Atyát, Anyának Máriát és úgy is élnek. Egyszerűen a Mennyei Atya és az Égi Anya karjába vetik magukat. Mindennap, még a legkisebb lépésben, legkisebb tetteikben is. Így gyorsan célhoz érnek, még ha ezt az utat szüntelenül áldozatok szegélyezik is, és mindig meredekebbé válik. De ha valaki valóban elindult ezen az úton, visszautat már nem ismer. Próbáljatok meg elindulni rajta. Jöjjenek hozzám azok, akik bátorítók ezen az ösvényen! Fűszál vagyok a betlehemi barlang küszöbén. Üde vagyok és friss, örülök az életnek! Mégis sokan taposnak rajtam legtöbbször akaratlanul. Mindazok, akik Jézushoz igyekeznek. Csak a Szűzanya és szent József lép át rajtam figyelmesen, sohasem taposnak rám. Örömet lelnek üdeségemben, gyenge kis zöld létezésemben. Ilyenkor kétszeresen is boldog vagyok. De hiába is taposnak rám mások, mindig újra kiegyenesedek, hogy láthassam a Kis Jézust, a világ Üdvözítôjét, aki a világ végén újra eljön. Általa Új Ég, Új Föld lesz! Van okom hát az örömre, még itt a küszöbön is! Szellô vagyok a betlehemi barlangban. Nem hideget fújok, csak gyöngéden megcirógatom a Kisded Jézus arcocskáját. Fellobogtatom a lángot a tűzrakásban. Felébresztem a bóbiskoló ökröt és szamarat, hogy szorgalmasabban leheljék a Kisdedet. Kizavarom a kíváncsiskodó, szemtelen legyeket. Nem keltek égiháborút, legtöbbször észre sem veszik, hogy ott vagyok, de mégis fontos ez a kis szolgálatom. Az azonban már nem szükséges, hogy emlegessék, dicsérjék, értékeljék. Teszem örömmel, mert ez a lényegem! Ha nem tenném, megszűnnék létem értelme. Szívesen kísérem el majd a Szent Családot a menekülés forró útjaira, hogy enyhülést hozzak számukra. Milyen szívesen szárítom fel majd a verejtéket Szent József arcáról, cirógatom a Szűzanya homlokát, játszom a Kisded Jézus hajfürtjeivel. Ezt teszem, amíg vagyok, mert ez a szolgálatom! Olajmécses vagyok a betlehemi barlangban. Bizony nagy szükség volt ott rám! Bár Isten dicsôsége sugározta be a barlangot, számtalan angyal imádta ott az Isteni Kisdedet, de az ember ebbôl mit sem érzékelhetett. Még a Szent Szűz sem. A pásztorok is csak a mezôn, nyájuk mellett érzékelhették Isten dicsôségének ezt a sugárzását, hogy hitük fellobbanhasson. De mire a barlangba értek, ott már félhomály fogadta ôket. Csak a tűz parazsa és az én gyönge fényem világította meg a Kisded arcocskáját, a világ Megváltójának arcát! Míg világítok, önmagamat égetem. Ez a törvény, csak így lesz világosság. Az önemésztés szüli a fényt, mely Istenhez vezeti az embereket. A fényt, melynél fölismerhetik a Megvaltót. De nem sajnálom magam! Azalatt, míg fölemésztôdöm, önmagam is fénnyé válok, mely kicsiny lángjával belelobbanhat, eggyé válhat Isten örök fényével! Angyalok társa lehetek! Gábriel: Hatodiknak szólítom az utakat egyengetô angyalt. Hatodik angyal: A Jézushoz vezetô utakat egyengetô angyal vagyok. Kezemben a lapát, feladatom jelképe. Az is szolgálatomhoz tartozik, hogy egyengessem az utakat a Szent Szűz és Szent József elôtt a Betlehembe vezetô úton. Ôk ugyan nem látnak engem testi szemükkel, de ez nem is szükséges. Hisznek Istenben, az Ô gondviselésében és bizakodva, aggodalmaskodás nélkül vágnak neki a hosszú, veszedelmes útnak. Bár világi hatalmasság parancsára, de mégis, Istenre bízva magukat. Törékeny, szűzi test rejti a Mindenség Urát. Ki tudja, ki sejti ezt? Isten terveit rejthetik egyszerű utak, kicsiny léptek és kicsiny tettek is. Fontos, hogy Isten iránti szeretetbôl és Benne bízva járjad utadat. Akkor én is ott járok elôtted és láthatatlanul, de szeretettel lapátolom el utadból a göröngyöket, hogy eljuthass Betlehembe, a karácsonyi kegyelmek tárházába. Jöjjenek, akik segítôim ebben a munkában! Szent József saruja vagyok. Olyan, mint amit errefelé minden szegény ember visel. Bizony már nem vagyok látványosság, mert fáradtságos utakon nyűtt engem. Kemény göröngyök porladtak szét alattam. Vízmosásokon át, gördülô kövek között kellett biztonságban megôriznem lépteit. Nem kerülhettem el a veszélyeket, mert ô sem volt mentes tôlük. Így értünk Betlehembe. Milyen keserves volt hallani nehéz sóhajtásait, amikor Betlehemben házról-házra járt, hogy szállásra találjon. De hiába! A város szélére érve kis ideig megállásra kényszerültem. Öregesen remegô hang azt tanácsolta, hogy húzódjanak meg a városon kívül álló barlangistállóban. Fáradt, de mégis reménykedô léptek vittek tovább. Pókhálós sötét barlangszáj tátongott felénk. Inkább ijesztô, mint biztató. Sötét hideget lehelt felénk. De ekkor megláttam a barlang fölött a Csillagot! A csillagban pedig az angyalt. És már tudtam, hogy megérkeztünk az idôk és a teremtés középpontjába. Tudtam, hogy ezután se lesz más feladatom, mint a hűséges Józseffel menni az Isten által kijelölt utakon, mert ezek mindig a Csillaghoz vezetnek és angyali vezérlés alatt állnak. Csak engedelmeskedni kell tudni! Csillag vagyok a betlehemi barlangistálló fölött. Csodálatos égi jel, melyet hiába vizsgálnátok akár távcsôvel is, titkát mégsem deríthetnétek fel. Égi követ vagyok Isten szolgálatában, hogy hitet ébresszek a szívekben és megerôsítsem a hitet a szívekben. De egyben jel is vagyok, melyet a gonoszok meg se látnak, vagy ha meglátnak is, letagadnak. Nem az anyagvilágból jöttem, hanem a szellemvilágból. Isten szolgálatában váltam érzékelhetôvé. Mint csillag, de amely nemcsak egyhelyben áll, hanem vezet is. Az Üdvözítôhöz vezet, aki mint Kisded, Mária karjában pihen. A napkeleti bölcseket is általam hívta ide Isten. Ôk hűségesek maradtak a Jelhez, a Vezetôhöz, ezért jutalmul karjukban tarthatták a világ Üdvözítôjét, a világ Királyát. A Szűzanya neked is átnyújtja a Kisdedet, ha úgy, mint ôk, te is tiszta szívvel vágyódsz utána és követed a te Angyalodat! Öreg pásztor vagyok. Angyalok szavára jöttem ide a barlangistállóba. Amikor estefelé a város szélén azt tanácsoltam Józsefnek, az ácsnak, hogy itt meghúzhatják magukat nagy szükségükben, nem sejthettem, hogy néhány óra múlva itt térdelek én is. Remegô örömmel imádom az Isteni Kisdedet, akit angyalok hirdettek nekünk, és akiben felismerhettem a világ Üdvözítôjét. Isten számon tartja legkisebb jótettünket is. Más pásztorok és más nyájak is vannak itt Betlehem környékén, mégis csak hozzánk küldetett az égi hírnökök serege. Ki értheti a kiválasztottság titkait!? Feleletünk nem lehet más, mint a porba hulló imádás és hála! És a remegô felelôsség! Hogyan adom tovább a jó hírt? Hisznek-e majd nekem? Vagy bolond öregnek tartanak csupán? Mindegy, akár hisznek nekem, akár nem, hirdetnem kell! Van megváltás, mert megszületett a Megváltó! Még öregségem gyöngesége sem ment föl e kötelezettségemtôl! Gábriel: Hetediknek szólítom azt az angyalt, aki Jézushoz köti a lelkeket. Hetedik angyal: Szűz Mária követe vagyok. Az áldozatkészség, bensôség kék fénye ömlik el rajtam, kezemben Jézus töviskoronája. Kérded, mit keresek a karácsonyi angyalok között? A töviskoronában erô van. Ezzel az erôvel töröm össze a bilincseket, melyekkel szokásos bűneid kötözték magukat lelkedhez. A töviskoronából fény hullik a széttört bilincsekre, kegyelem árad lelkedbe. Vágy támad benned, hogy egészen kiszolgáltasd magad Istennek, az Ô szabad rendelkezésére bocsásd magad. Kiszolgáltatottnak lenni, mint a búzamag, melyet elôbb meg kell ôrölni, hogy Isten Kenyerévé, Élô Ostyává lehessen! Isten nemcsak egyik kezedet akarja! Ô az egészre megy, nem elégszik meg a ,,fél''- séggel! De jutalmul is az ,,egészet'' kínálja. Nemcsak felét az örökkévalóságnak, nemcsak felét Önmagának, hanem az egészet! Isten mindkét kezét nyújtja feléd. Helyezd kezedet az övébe, annak jeléül, hogy rendelkezésére bocsátod magad, és én szorosan hozzákötlek az Úrhoz! Ne engedd, hogy bárki is feloldhassa ezt a köteléket! Jöjjenek és mutatkozzanak be segítôim! Kovakô vagyok, Szent József tarisznyájából. Nélkülem hideg maradt volna a betlehemi barlang. Fáj, amikor ütnek, de a szenvedés szikrát csihol ki belôlem. A szikrából tűz lesz, meleget adó. Jelentéktelennek látszom, de a hosszú évezredeken át elpusztultak volna nélkülem az emberek, mert nem tudtak volna tüzet gyújtani. Jelentéktelenségem majd gyönyörű jelképpé válik az Egyház liturgiájában, a nagyszombati tűzgyújtáskor. A Kisded Jézus, aki most az általam csiholt tűznél melegszik, ha felnô, kínos kereszthalállal váltja meg a világot. Eltemetik, elsiratják, pedig elôre megmondta, hogy harmadnapra föltámad. Úgy pattan ki sírjából, mint belôlem a fájdalmas ütéssel csiholt szikra. A föltámadásban való hit tüze ezután már kiolthatatlanul lobog nemzedékrôl- nemzedékre! Faág vagyok. Egykor büszkén a magasba törtem. Nagy fa tetején hajladoztam, nyújtóztam a nap felé, mindig még följebb vágyva. Váratlan szélvihar letört a fáról és idesodort a betlehemi barlang elé. Szent József megtalált, felaprított és alám gyújtott. Sírtam, jajgattam, nem akartam elégni. Még sok fölösleges ragaszkodás, fölösleges életnedv, életkedv volt bennem. Tiltakozásul csípôs, bántó füstöt fújtam magamból. A Kisded Jézus sírni kezdett tôle. Síró hangja, fájdalma kiégetett belôlem minden fölösleges ragaszkodást önön életemhez. Most már adom magam, önként és szívesen, felizzani és elégni. Így már melegíteni is tudok! Pólyakötô vagyok a Kisded Jézus pólyáján. Egyszerű, kézzel szôtt vászonszalag. De a leggyengédebb kezek szôtték, a Szűzanya kezei. Ôk is tekernek most simogató, de mégis erôs gondoskodással a Kisded Jézus pólyája köré. Készséggel és odaadással hagyom magam az Ô anyai kezére. Csomókkal, boggal nem akadályozom szeretô gondoskodását. Ha olykor mégis, némi makacssággal ellene szegülnék, az Ô csomót kioldó kezei biztosan könnyedén kibogoznának. Gyengéd, de határozott szeretettel. Ezért jobb is, ha nem ellenkezem! Beláttam már, hogy így önmagam is Jézushoz vagyok kötözve! Kicsinységemben csak így, Jézushoz kötözötten lehetek szolgálatára a megváltás nagy Művének! Gábriel: Nyolcadiknak szólítom azt az angyalt, aki a megkövesült szíveken kopogtat. Nyolcadik angyal: Az emberi szívek átváltozásának elôsegítôje vagyok. A megkövesült szíveken kell kopogtatnom. De nem a magam kezével. Az élô tabernákulumban, Máriában, a magzati életben rejtôzô Istenember piciny kezecskéjével kopogtatok ezeken a kôkemény szíveken. Ezen apró dobolásokhoz, szeretet és irgalom ritmusával kísért szívdobogás is tartozik. Mária Szívének anyai dobogása, kinek irgalmas szeretete, az Isten kifogyhatatlan irgalmának kútjából merít, hogy megolvadjanak az eljegesedett, közömbös szívek. Széttörjön a csontpáncél gôgös szíveken, megenyhüljön az elfásultság, felgyulladjanak a kihűlt szívek. Isten szeretete nem torpan meg a megkövesült szívek elôtt sem! Jöjjenek hozzám segítôim ebben a nehéz feladatban! Parázs vagyok a betlehemi barlangban. Nehezen égtem parázzsá, mert csak nedves fából rakhatott tüzet Szent József. Elôbb sisteregve, füstölögve távozott el belôlem minden fölösleges ragaszkodás önmagamhoz, az életemhez. Nem akartam áldozatból tűzzé válni. De segített Szent József türelme. Szép szavakkal biztatott: ,,Máriának és a Kisdednek melegre, szeretetre van szüksége! Add meg magad!'' Végre föladtam a küzdelmet önmagamért! Most már csak értük égek! Felragyogó fényemben megláthattam a legszebb Arcokat! Máriának és az Isteni Kisdednek arcát! Ég és föld gyönyörűségét! Ezekért a percekért érdemes volt minden áldozat, mert ezek a percek múlhatatlanul az örökkévalóság percei voltak! Könnycsepp vagyok az Isteni Kisded szemén. Csak cseppnyi víz csupán, de mégis értékesebb a világ legdrágább gyémántjánál is. Ne csodálkozz ember, hogy az Isteni Kisded is sírt! Hiszen ,,fájdalmainkat Ô viselte''! Milyen sok minden fájhat az újszülöttnek! Nyom és szúr a szalma, gyötör az éhség, remegtet a hideg és még mennyi ismeretlen fájdalom! Gyenge újszülötté lett a nagy Isten! Mindezt érted vállalva! Ahogyan a kereszthalálban sem sajnálta vérét ontani érted, úgy most érted is sír. Szemébe nézve megláthatod bűneidet, sok-sok mulasztásod. Bánatra indult szívedet tisztára mossa már ez az egyetlen könnycsepp is. Jézusnak minden tette, egész élete, üdvözítô tett volt. Még gyereksírása is! Nézz e könnycsepp mély kútjába, Isten szeretetének, irgalmának kútja az! Pásztorgyerek vagyok a kis Jézus jászola elôtt. Egyszerű és még tanulatlan. De szívemben hit van és szeretet. Ez felér a nagyok bölcsességével és túlszárnyalja az okosok önhitt tudományosságát. Egyszerűen elhiszem, hogy ez a Kisded más, mint a többi kisbaba. Ô maga az Istenfia, a világ Megváltója. Kérem tôle, hogy ezt a hitemet megôrizhessem akkor is, ha már felnôtt leszek. Akkor majd az ajkáról hallhatom, hogy milyen jó a mi Mennyei Atyánk és milyen boldogság, hogy a megváltás által újra igazi gyermekei lehetünk. Amíg ezt a szép Kisdedet nézhetem, hitem lángocskájánál már most is megértem, hogy ,,boldogok a lélekben szegények, mert övék a Mennyek Országa''! Add Istenem, hogy egész életemben megmaradjak ebben az egyszerű hitben és mindig éljen bennem a szeretet! Így talán majd egyszer pásztora lehetek az Ô nyájának, a Jó Pásztor nyájának. Bárány vagyok a kispásztor kezében. Igénytelen tartásra szoktatva, szűk legelôkre hajtva. Esôben ázó, hidegben fázó, melegben szomjazó lény. Mindig rászorulok valakire: az idôsebb juhok melengetô közelségére, a pásztor jobb legelôre hívó hangjára, botjára a farkasok ellen. Olyan életre születtem, mint a többi bárány. Nem voltam nagyratörô, mégis kiválasztott lettem, áldozatra kiválasztva. A kispásztor elhozott ajándékba a Szent Családnak. Húsom és vérem, erôm és mindenem annak szolgál majd eledelül, aki egykor szintén áldozati báránnyá lesz. Isten Báránya, aki áldozata árán elveszi a világ bűneit. Szívesen adom áldozattá magam! Érte, Vele, Benne, miattatok! Gábriel: Kilencediknek szólítom azt az angyalt, aki a tabernákulumot ôrzi és odahívja a papokat is. Kilencedik angyal: Egyike vagyok azoknak az angyaloknak, aki angyalsereg élén ôrségben vannak a tabernákulumok elôtt. ,,Kiáltónak'' is szólítanak. Keresztelô Szent János hívását hangoztatom szüntelen: ,,Készítsétek elô az Úr útját!'' Vágyat ébresztek a szívekben a papi és szerzetesi hivatás iránt. Serkentem a felszentelt papokat, hogy gyakrabban jöjjenek a tabernákulumban lakó Úrhoz és vigyenek oda másokat is. Segítem a lelkipásztorokat az Zr igéjének hirdetésében. Buzdítom ôket, hogy a tabernákulumok elôtt készüljenek szentbeszédeikre, mint Szentatyánk, II. János Pál tette már krakkói püspök korában is és teszi ma Rómában is. Jöjjenek, akik segítik Isten szolgáit ebben! Jászol vagyok a betlehemi barlangban. Egyszerű mélyedés, melyet nagydarab kôbe vájtak. Még ma is található ilyen a Szentföldön. Állatok etetésére szolgál. A Mennyei Atya már a világ teremtése után kiválasztott engem erre a nagy tisztességre. Mint ahogyan valakinek papi kiválasztottsága is öröktôl fogva benne van Isten terveiben. Az idôk közeledtén, aztán erôs kezek kivájták belôlem a ,,fölösleget'', hogy a mélyedésben elférjen az állatok eledele. Nem simítottak, nem csiszoltak fényesre. Így szolgáltam sok-sok éven át az egyszerű pásztorok egyszerű nyájait. A papnak választottal is ez történik. Isten dolgozik rajta! Vagy olykor megengedi, hogy mások véssék ki belôle a ,,fölösleget''! Azután következik az egyszerű szolgálat. De az én számomra is eljött egyszer a nagy nap, amikor a megtestesült Isten lakást vett kôágyamban. Így lettem az elsô, anyagból készült tabernákulum. A Szent Szűz az élô tabernákulum volt. Mária áldott keze szalmával bélelt ki engem, majd betakart kendôvel. Én boldogan tágultam volna még mélyebbre, hogy befogadjam a ,,befogadhatatlant''! A Kisded melegsége áthatott és én megôriztem szeretetének sugárzó hevét. A szentmise elején, a pappal együtt, ti is kérhetitek, hogy a Szűzanya bélelje ki szívetek jászolát, így készítve elô azt a szentáldozáshoz. Pásztor vagyok, a legerôsebb mindünk közül. Társaim és a nyáj védelmében szembeszállok még a farkasokkal is. Hallgatnak rám társaim, mert ismerik és félik erômet. Pedig nem fitogtattam sohasem, mindig csak a gyengék védelmében használtam. Amikor a mezôn elhangzott az angyali szózat, mindenki rám nézett. Tôlem akarták tudni, hogy mit tegyünk? Nem mehetünk puszta kézzel, javasoltam. Aki jászolban fekszik és kisded, annak sok mindent kell nélkülözni. Számbavettem, mit adhatunk, mit vihetünk neki? Csak ami telik tôlünk, de azt szívesen. Az ,,öreg'' már elôbb nekiindult. Neki sietôs volt, mert ô lassabban jár. Amikor a barlangba léptünk, elôször a Kisdedet láttam meg. Éppen anyja keblén nyugodott. Arcát ekkor még nem láthattam. Fölötte azonban megpillantottam a gyengéd, szépséges nôi arcot! Soha még ilyen szépet! Fiatal, finom és szűzies. Mégis mintha Anyámnak érezném! Nagy titok ez! Isten titka! De azonnal tudtam, hogy szolgálni akarom ôt egész szívemmel, minden erômmel, egész életemmel. Ôt és Fiát, aki Megváltónk és üdvösségünk! Könnycsepp vagyok a Szűzanya szemén. Igen, sírt a Szűzanya is, amikor fájdalom járta át szívét. Nem jajveszékelt, de könnyeit hullatta. Betlehemben a Szent Szűz örvendezett, meg sírt is. Örvendezett, hogy megszületett az Üdvözítô, a Szabadító, aki mint Kisded édesen simul karjaiba. De a Szent Szűz ismeri az Írásokat, tudja, hogy fia szegletkô lesz. Jel, melynek ellene mondanak. Részvétlenség, sôt gyűlölet kíséri majd. Ó, a szegény emberek! Elutasítják az Irgalmat, megverik a Pásztort, sôt halálra adják! Szegény, bűnös emberek, akik nem tudnak szabadulni a gonosz lelkek rabláncából! A Szent Szűz könnyei egyszerre voltak a szeretet és az engesztelés könnyei is. Szeretet Szent Fia és az emberek iránt. De ugyanakkor a Megváltót visszautasító bűnösökért hulló, értük engesztelô könnyek is. Ki tudna ilyen könnyeknek ellenállni!? Ma is megindítja Isten szívét, sôt a Végsô Ítéletnél is irgalmat esdekel a bűnösök számára. Ez a mi nagy-nagy reménységünk! Gábriel: Tizediknek szólítom azt az angyalt, aki a hópelyhet tartja föl, mint a Mennyei Atya kezébôl kikerült minden alkotás szépségének szimbólumát. Tizedik angyal: A szeretet angyala vagyok. A Mennyei Atya rejtett, kicsiny műveinek, ezek szépségének angyala. Mint jelképet, a hópelyhet tartom fel. A rejtett szépségekhez tartozik a bűntelen kisgyermek tiszta tekintete. De ide sorolható még minden gyöngéd szeretetadomány is, mely észrevétlenül szerez örömet betegeknek, gyengéknek, kicsiknek, magányosoknak, kisemmizetteknek, elhagyatottaknak. Minden olyan jótett, melynél a jótevô rejtekben marad, úgy illatozik, mint a rejtett virág. Minden gyöngédség és szeretet, mellyel magatokról megfeledkezve másoknak szolgáltok, telítve van a jóság illatával. Isten kegyelme az, mely ezeket az egyszerű és Isten szépségével telített cselekedeteket kivirágoztatja a jóakaratúak lelkében. Jöjjenek e rejtett szépségek hirdetôi! Madárka vagyok a betlehemi barlangban. Nem itt van a fészkem. De idevonzott az a nagy, mély csendesség, melyben ég és föld békéje honol. Szívem majd szétrepeszti a vágy, hogy trilláimmal telezengjem ezt a mély csöndet. Mióta a Szent Szűz arcát megpillantottam, mégis hallgatok. Nézi a Kisdedet, de valahogyan mégis befelé figyel. Vajon mire? Ahogyan Ôt nézem, lassan hallani kezdek valami csodálatos éneket. Leginkább szép orgonazenére emlékeztet, de annál sokkal szebb, szellemibb. Mennyei hangzatok csodálatos összhangja! Az égi zene mind hangosabb lesz, betölti az egész barlangot. De ezt a zenét csak a szív, a lélek füle hallja, mert ez a szent szellemek, az angyalok éneke. Egyszer majd az új, a Mennyei Jeruzsálemben, melynek kulcsát e Kisded hozta le a földre, mi madárkák is csatlakozhatunk ezekhez a csodálatos hangzatokhoz. Új Ég lesz és Új Föld! Méhecske vagyok a betlehemi barlangban. Hogyan jöttem ide? Idecsalt a föld legpompásabb illatú virágának, a Titokzatos Rózsának illata. Mikor beröppentem a barlagnyíláson, kerestem az elrejtett virágot, de nem találtam. Az illat nyomán folytattam a keresést és ráleltem. A Legszentebb Virág, a Titkosértelmű Rózsa, a Szüzek Szüze illatozott, olyan ,,mennyei'' édességet árasztva, hogy megbűvölten keringtem körülötte. De volt ebben az illatban valami szívbemarkoló is! Az Áldozat illata. Ez utóbbi még erôsebben áradt a Kisdedbôl, aki édesen aludt anyja karján. Csak zümmögök körülöttük, rájuk szállni nem is merek, hiszen ezzel talán fájdalmat okozhatnék? Zümmögöm a megváltottság énekét, mely a ,,hazavitel'' éneke, ami már elôhangja az egész teremtés megváltottságának, hazavitelének, az Új Égnek és Új Földnek! A Szent Szűz fátyola vagyok. Nem arannyal átszôtt bíbor, pedig még az is szegényes lenne a Mennyek Kiralynôjének méltóságához! Egyszerű vászonból vagyok, de a legszentebb Asszony keze szôtt. Áhítatának fénye, hitének tündöklése ragyog rajtam. Szüzességének lilioma díszít, jár át égi illattal. Kedvességének balzsama árad belôlem. A Szent Szűz fátyla alá rejti kiválasztottjait, hogy csak az égnek illatozzanak. Elrejtett odaadásuk gyümölcseit majd csak a Mennyben tárja az ámuló seregek elé. De fátyla alá rejti azokat is, akik a gonosz lélek támadásai elôl menekülnek hozzá. Ez a legbiztosabb menedékhely! Hiszen ez a pehelykönnyű fátyol biztosabb minden golyóálló öltözetnél, mert az Erôs Asszonyhoz tartozik. A súlyos feladatokkal megterhelt papokat segítô lelkek engesztelô szeretetének titkát is a Szent Szűz fátyla fedi be. És mindazokét, akik az elrejtettségben, a háttérben támogatják áldozataikkal az Isten Orszagáért nyílt fronton küzdôket. Ezeknek az engesztelô lelkeknek égi pártfogója Szent Imre herceg. A pécsi pálos templom fôoltára fölötti nagy dombormű éppen ezt a titkot ábrázolja: a Szent Szűz fátylát nyújtja az engesztelô lelkületű, ifjú Szent Imre hercegnek. Gabriel: Tizenegyediknek jöjjön, az az angyal, aki Isten józan és következetes szeretetét közvetíti. Tizenegyedik angyal: Máriának, a Legtisztábbnak képét tartom kezemben, mert az Ô angyala vagyok. Jézus fényében Mária is mindig láthatóvá lesz. Jézus a világ Világossága! Aki felfogja az Úr fényét, az felfogja Máriáét is! Egyedül Ô az egészen ép, egészen szent a teremtmények között. Jézus Krisztus az Istenember. Ô nem teremtmény, hanem Isten, ezért Teremtô. ,,Minden Ô. általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett.'' (Jn 1,3) Mária szeplôtelensége Isten józan szeretetébôl való adomány. Az Isten Fiának anyja, csakis a Legtisztább lehet! Figyeljetek szavamra: életetek tisztasága nem lehet fölvett ruha. Bele kell, hogy szövôdjön testetekbe, lelketekben egész lényetekbe, teljesen átjárva benneteket. Így lesztek világítóvá és ezáltal útjelzôvé mások számára. Jöjjenek segítôim Isten józan szeretetének közvetítésében! Szalmaszál vagyok az Isteni Kisded jászolában. Ifjúkoromban kecsesen hajladoztam, még a legkisebb szellôre is. De most már merev és olykor szúrós is vagyok. Egykor kalászt hordoztam, kenyérnek, ostyának valót. Az életet adó szemeket már kicsépelték belôlem, maradtam alomnak való. Állati erôk taposnak rajtam. De ezen a szent éjszakán égi erôk birtokba vettek, fölemeltek és jászolba helyeztek. Most melengethetem az Isteni Kisded tagjait. Elzárom tôle a világ hidegét, szeretetlen ridegségét. Önmagam állítom védôfalként a hidegség, ridegség harapásaival szemben. Boldogság önt el, ha a Kisded idônkint belém markol kezecskéivel. Hiszen Ô a Megváltó! Az emberek és az egész világmindenség Megváltója! Megérintett engem is ez a kéz, mely egykor majd gyógyulást hoz a betegek egész sokaságának. Értelme lett alomnak való, szegényes életemnek is. Ökör vagyok a betlehemi barlangistállóban. Nem vagyok sem az állatok dísze, sem királya. De ôsidôktôl fogva ,,áldozati'' állat vagyok. Míg fiatal voltam, tuloknak mondtak, s mint ilyen szimbóluma vagyok Szent Lukács evangélistának, Szent Pál apostol hűséges társának. Ezért képemet megtalálhatod szinte minden templomban, de különösen az ôsi mozaikképeken. A prófétai látomások négy élôlényének egyik arca is fiatal bika arca. De mindez nem az én érdemem, csak arra utal, hogy Isten titkai nehezen hozzáférhetôk az emberi értelem számára. Ezért jelenik meg oly sok szimbólum a Szentírásban és a liturgiában is. Itt a betlehemi barlangban nagyon egyszerű szolgálat lett osztályrészem. Buzgó lihegésem, leheletem teszi elviselhetôbbé a hideg éjszakát. Isten Fia annyira szegénnyé lett, hogy még én, az egyszerű állat is szolgálatára lehetek, adhatok neki valamit. Nem mást, csak a szünet nélküli együttlélegzést vele. De ez a szeretet-lihegés engem is felmelegít! Szent József köpenye vagyok. Egyszerű, de erôs, mint ô maga! Betakartam, megvédtem a hideg ellen, a szél ellen, olykor az emberi kíváncsisággal szemben is. Szüksége van rám, mégis gyakran levesz válláról és másra borít védelmül, míg ô maga védtelen marad. Legtöbbször a Szűzanyát takarta be velem a Betlehembe vezetô úton. A menekülés keserves éjszakáin még többször lesz szükség erre! A menekülésben sohasem érezhetik magukat biztonságban, ezért éjszaka kell folytatniuk az utat. A szokatlanul hideg egyiptomi éjszakákon, én jelentem majd a biztonságot nyújtó sátrat is. Így szinte eggyé válok Szent József gondoskodó szeretetével, a gyengébbek védelmére. Ennek váltam jelképévé. Szükség van rám a huszadik században is, melyet a hontalanok századának mondanak. Hányszor kell ráborulnom a menekültek tíz- és százezreire, akikkel mind azonosítja magát Jézus. Engem pedig, mint Szent József védelmének jelképét, ráborít Isten az egész Anyaszentegyházra. Gábriel: Szólítom Jézus Krisztus születési óráján szolgáló angyalok legkisebbikét. Az egyszerűek és kicsinyek angyala: A szent éjszakán sok angyal szolgál. A felsôbb kórusokhoz tartozó, hatalmasabb fivéreim szolgálata már elôbb elkezdôdött, még az Isteni Kisded születése elôtt. A születés szent órája Isten titkait rejti. Én a pásztorokat kísértem ide, amikor már megszületett Jézus. De éppen ezekért az egyszerűekért és kicsinyekért van szolgálatom. Észreveszem a legkisebb, a legegyszerűbb dolgot is a barlangistállóban. A parazsat, a szalmát a jászolban, az ökröt, a szamarat és a mécsest is. De a pásztorok ajándékait is: a kisbárányt a pásztorgyerek karján, a nagy hasábfát az öreg pásztor kezében és a galambpárt is. Sokszor a legegyszerűbb tárgyak hordozzák a legfontosabb jelentést, mert kifejezik a szeretetet, az önátadást, az áldozatkészséget. Jöjjenek az egyszerűek szeretetének tanúi! Galamb vagyok, egyike a galambpárnak. A legszegényebb pásztor ajándéka. Úgy gondolta, hogy majd tápláló levest fôznek belôlem Máriának. De ôk szegénységükben mindjárt a Kisded templomi bemutatására gondoltak, Istennek szántak áldozatul. Ezért etetgetnek, becézgetnek, még a Kisdednek is odanyújtanak, aki rám teszi gyengéd kezecskéjét. De tekintetével fivéremet keresi. Valami megindító szomorúság sugárzik szemébôl. Hirtelen megértem, hogy vérem ontásával elôképe leszek az Ô feláldozásának. Elszáll szívembôl minden félelem! Érte ontott vérem elôképe így része lehet a Megváltás Művének. Galamb vagyok, a másik a galambpárból. A Kisded tekintetébôl megértettem, hogy áldozattá kell lennem Jézus bemutatásakor a templomban. Fivéremmel együtt elvisznek a jeruzsálemi templomba, hogy teljesítsék az Úr törvényében rendelt áldozatot. Tudom, hogy mi vár rám, de kis szívem mégis boldogan repes, amikor a Szent Szűz etetget, becézget. Fivéremet keresi tekintetem. Vajon érzi ô is, amit én? Elszállt már szívembôl a vérontástól való félelem, mert a Kisdedben felismertem Isten Bárányát. Ô az, aki eljött, hogy életét adja a világért, vére ontásával váltsa meg a világot. Az idôk végén azután újra eljön és akkor véget ér a természet sóhajtozása is, mert Új Ég és Új Föld lészen! Nagy hasábfa vagyok, amit az öreg pásztor hurcolt a Kisdedhez. Évek óta tervezi, hogy ,,jelet'' farag belôlem szállásuk elé, mely mutatná, hogy itt igazán várják a Messiást! Várta az égi biztatást, hogy milyen legyen ez a jel? És íme eljött: csillag jelezte, angyalok hirdették. Az öreg még segítséget se kért, ô maga vonszolt ide. ,,Ez az én részem a Messiás-Király országához!'' Meglátja a Kisdedet! Nem botránkoztatja, hogy gyenge újszülöttet lát, hiszen angyalok hirdették, hogy ez lesz a jel! De látja azt is, hogy a Kisdednek kôjászol a fekhelye. Tudja, hogy József ács, néki ad oda. ,,Szükség van bölcsôre, te majd elkészíted!'' Így lettem a Kisded Jézus bölcsôjévé. Valóban jellé, a megváltás elsô jelévé. A befejezés majd a kereszt lesz. Bölcsô és kereszt összetartozik. Istennek való átadottságban jellé válhat minden és mindenki, még egy hasábfa is, ha bölcsô vagy kereszt lesz belôle. Rómában járva a Mária Maggiore bazilikában megláthatod mi lett belôlem, ezüstbölcsôbe foglalva. Gábriel: Jézus születésének titkos óráján több angyal is jelen lehetett. Mégsem ôket szólítom. Úgysem mondhatnának róla semmit, mert amit ôk tudnak errôl, a számotokra még felfoghatatlan. Az Anyaszentegyház egyszerű szavakkal fogalmazta meg ezt a titkot, már az elsô századoktól kezdve, melyet 649-ben a lateráni zsinaton hittételbe is foglalt: Mária szűz a szülés elôtt, a szülésben és a szülés után. Inkább egyik igénytelen tárgyra mutatok rá újra, József sarujára. Személyesítsétek meg ezt a sarut, és figyeljétek az eseményeket vele együtt! Szent József saruja vagyok. Egyszer már bemutatkoztam és a fáradságos útra emlékeztem, mely idevezetett Betlehembe. Most éjjel van. Csendesen izzik a parázs, szelíden lobog a mécses. Mintha az egész világmindenség visszatartaná lélegzetét. József fáradtan dôl le a szalmára. A hosszú út, a szálláskeresés izgalmai, az otthont teremtésnek lelkes tettei kimerítették. Szemei leragadnak. Nem sokkal elôbb még oly gyöngéden nézte Máriát, aki a várakozás szent áhítatába merül. József virrasztani akar, de Mária szelíden biztatja, pihenjen egyet. József hallgat rá, kibújik sarujából, azaz belôlem és fekhelye mellé tesz. Pillanatok alatt mély álomba süllyed. Alszik a hűséges József. Isten, a nagy Tervezô és Rendezô, így rejti el József szeme elôl a Megváltó szűzi születésének titkos pillanatát. Amilyen rejtett volt az emberektôl a Megváltó szűzi fogantatása -- csak angyalok imádhatták leborulva -- éppen így a születése is! Így ôrzi meg Isten Józsefet a ,,nem látók'' hitében és boldogságában! Hányszor hangzik majd fel a századok folyamán az Egyház könyörgése a litániában: ,,Erôslelkű József! Engedelmes József! Hűséges József!...könyörögj érettünk!'' József mindezen tulajdonságai rendíthetetlen hitébôl származtak. A karácsonyi idôk elmúltával, egyik éjszakán, az angyal felszólítása után, minden megrettenése ellenére, ezzel a rendíthetetlen hittel szívében keresgélt engem, hogy nagy hirtelen útnak indulhasson. ,,Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!...'' József hitte az angyalt! Hitte, hogy Isten követségében szól hozzá. Hallgatni kell rá! Felhúzta saruját, fölkelt, ébresztette Máriát és ,,még az éjjel fogta a gyermeket és anyját, s elköltözött Egyiptomba.'' Hallgatott az angyalra és zúgolódás nélkül engedelmes volt. Isten tervei oly sokszor beláthatatlanok és érthetetlenek az ember számára. Ilyen esetekben csak a hitre hallgathatunk, és engedelmeskednünk kell.