Kérjük, az itt következô részt (314 sor) ne törölje ki, ha ezt a file-t továbbadja. Köszönjük. ======================================================================== A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár Isten hozta a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a magyarnyelvű keresztény irodalom tárházában! A Könyvtár önkéntesek munkájával mindenki számára elektronikus formában terjeszti Isten Igéjét. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár bemutatása ------------------------------------------------ Célkitűzés ---------- A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) célja az, hogy mindenki számára hozzáférhetôvé tegye a teljes magyarnyelvű katolikus egyházi, lelki irodalmat elektronikus formában. A lelkipásztori munka támogatása mellett elôsegíti az egyházi kutatómunkát, könyvnyomtatást és az írott, magyar keresztény értékek bemutatását, megôrzését, terjesztését. A könyvállomány mindenki számára ingyenesen rendelkezésre áll az Internet hálózaton keresztül. Egyházi intézményeknek és személyeknek postán is elküldjük a kért anyagot. Állomány -------- Minden szabadon másolható, szerzôi jogvédelem alá nem esô egyházi és vallási vonatkozású kiadvány része lehet a Könyvtárnak: a Szentírás (többféle fordításban), imakönyvek, énekeskönyvek, kódexek, pápai dokumentumok, katekizmusok, liturgikus könyvek, teológiai munkák, szentbeszéd-gyűjtemények, keresztutak, lelkigyakorlatok, himnuszok, imádságok, litániák, istenes versek és elbeszélések, szertartás- könyvek, lexikonok, stb. Irányítás, központ ------------------ Központ: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055, USA (Az Egyesült Államok New Jersey államában levô Szent István Magyar Római Katolikus egyházközség) Levelezés: Felsôvályi Ákos 322 Sylvan Road Bloomfield, NJ, 07003, USA Tel: (973)338-4736 Fax: (973)778-4263 e-mail: felsoval@email.njin.net A Könyvtár használata, a könyvek formája ---------------------------------------- Ebben az elektronikus könyvtárban nincs olvasóterem, hanem a szükséges könyveket ki kell venni (vagyis ,,letölteni''). Letöltés után mindenki a saját számítógépén olvashatja, ill. használhatja fel a szöveget. A hálózaton keresztül böngészni, ill. olvasni drága és lassú. A saját személyi számítógép használata a leggyorsabb és legolcsóbb, a könyv pedig az olvasó birtokában marad. Azoknak, akik nem rendelkeznek Internet-kapcsolattal, postán elküldjük a kért könyveket. Ebbôl a könyvtárból ügy kölcsönözhetünk, hogy nem kell (és nem is lehet) a kikölcsönzött könyveket visszaadni! A Könyvtár a kiadványokat kétféle alakban adja közre: 1. formálatlan szövegként, ami a további feldolgozást (könyvnyomtatás, kutatómunka) teszi lehetôvé szakemberek számára és 2. a Windows operációs rendszer Súgó (,,Help'') programjának keretében, ami a könnyű olvasást és felhasználást teszi lehetôvé mindenki számára (a szövegek -- külön begépelés nélkül -- egy gombnyomással egy szövegszerkesztô programba vihetôk át, ahol azután szabadon alakíthatók). A Könyvtárban található file-ok neve ------------------------------------ Minden kiadvány négyféle file formában található meg a Könyvtárban: text file (formálatlan változat), help file (,,Súgó'' formátum), sűrített text file és sűrített help file. Ezenkívül minden help file-hoz tartozik egy ikon file. Minden file nevének (file name) a két utolsó karaktere a verziószám (01 az elsô változaté, 02 a másodiké, stb). A file nevének kiterjesztése (file extension) mutatja a file típusát: txt: text file, zpt: sűrített text file, hlp: help file, zph: sűrített help file és ico: a Help file-hoz tartozó icon file. Például a Vasárnapi Kalauz című könyv elsô változatának (,,01'') négy formája: VASKAL01.TXT, VASKAL01.HLP, VASKAL01.ZPT, VASKAL01.ZPH; az ikon file pedig: VASKAL01.ICO. A sűrítést a legelterjedtebb sűrítô programmal, a PKZIP/PKUNZIP 2.04 DOS változatával végezzük. A sűrítés nagymértékben csökkenti a file nagyságát, így a letöltés/továbbítás sokkal gyorsabb, olcsóbb. A file-t használat elôtt a PKUNZIP program segítségével kell visszaállítani eredeti formájába. (Például a "PKUNZIP VASKAL01.ZPH" utasítás visszaállítja az VASKAL01.HLP file-t.) A file-ok felhasználási módjai ------------------------------ Mivel minden művet kétféle formában ad közre a Könyvtár, a következô kétféle felhasználási mód lehetséges. 1. A text file felhasználása Ez a file formálatlanul tartalmazza az anyagot. A felhasználó betöltheti egy szövegszerkesztô programba, és ott saját ízlése, szükséglete szerint formálhatja. Például ha az anyagot ki akarjuk nyomtatni könyv alakban (feltéve, hogy az szabadon publikálható), akkor ebbôl a text file-ból könnyen elô tudjuk állítani a nyomdakész változatot. Vigyázat! A text file minden sora sorvég-karakterrel végzôdik, ezeket elôbb el kell távolítanunk, és csak utána szabad a formálást elkezdenünk. A szövegben a kezdô idézôjelet két egymást követô vesszô, a felsô idôzôjelet két egymást követô aposztrófa és a gondolatjelet két egymást követô elválasztójel képezi (lásd a szöveg formájára vonatkozó megkötéseket késôbb). Az egyes fejezeteket csupa egyenlôségjelbôl álló sorok választják el egymástól. A file eleje ezt az ismertetést tartalmazza a Könyvtárról. Ezt a text file-t felhasználhatjuk szövegelemzésre is, amihez természetesen szükségünk van valamilyen elemzô programra. 2. A,,súgó'' file felhasználása Ez a file formátum igen egyszerű olvasást, felhasználást tesz lehetôvé a Windows operációs rendszerben megszokott ,,súgó'' programok formájában. (Az ajánlott képernyô felbontás VGA.) Az elektronikus könyv legnagyobb elônye az, hogy a szöveg elektronikus formában áll az olvasó rendelkezésére. A ,,Másol'' gombbal a teljes fejezet átvihetô a vágóasztalra [Notepad]) és onnan a szokásos módon: ,,Szerkesztés'' és ,,Másol'' [Edit és Paste] paranccsal bármilyen Windows szövegszerkesztôbe. Ugyanezt érjük el a Ctrl+Ins gombok együttes lenyomásával is. Ha nem akarjuk a teljes szöveget átvinni, akkor használjuk a ,,Szerkesztés'' [Edit] majd a ,,Másol'' [Copy] utasítást a program menüjérôl, minek következtében a fejezet teljes szövege megjelenik egy Másolás párbeszéd-panelban. A kijelölt szövegrészt a ,,Másol'' utasítás a vágóasztalra [Notepad] viszi, és onnan az elôbbiek szerint folytathatjuk a munkát. A programból közvetlenül is nyomtathatunk fejezetenként a ,,File'' és ,,Nyomtat'' [Print] utasítással. A nyomtatott szöveg formája kissé eltérhet a képernyôn láthatótól. A nyomtatott szöveg betűtípusa ,,Arial'', betűmérete 10 pontos. Ha más formátumra, betűtípusra vagy -nagyságra van szükségünk, akkor vigyük elôbb a szöveget a szövegszerkesztô programunkba, ott állítsuk be a kívánt formátumot, és utána nyomtassunk. Ahhoz, hogy a ,,súgó'' file-t használni tudjuk, a következôket kell tennünk (a ,,Vasárnapi kalauz'' című könyvvel mutatjuk be a lépéseket). 1. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból töltsük le a VASKAL01.HLP és a VASKAL01.ICO file-okat a saját gépünk ,,C:\PAZMANY'' nevű alkönyvtárába. (A VASKAL01.HLP helyett letölthetjük a sokkal kisebb VASKAL01.ZPH file-t is, de akkor letöltés után ki kell bontanunk a "PKUNZIP VASKAL01" utasítással.) 2. Készítsünk egy programindító ikont. A Programkezelôben kattintsunk elôször a ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoportra. (Ha az még nincs felállítva, akkor hajtsuk végre a fejezet végén leírt ide vonatkozó utasításokat.) Ezután válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Program'' utasításokat a menürôl. A párbeszed-panelban a következôket gépeljük be: Megnevezés: Vasárnapi Kalauz Parancssor: WINHELP C:\PAZMANY\VASKAL01.HLP Munkakönyvtár: C:\PAZMANY Ezután kattintsunk az ,,Ikon'' nevű utasításra, és adjuk meg a C:\PAZMANY\VASKAL01.ICO file-t. Ha ezután rákattintunk az így felállított ikonra, a program elindul, és olvashatjuk a könyvet. A ,,Pázmány Péter E-Könyvtár'' nevű programcsoport felállítása: A Programkezelô menüjérôl válasszuk a ,,File'', ,,Új'' és ,,Programcsoport'' utasítást. A párbeszéd-panelban a következôt gépeljük be: Megnevezés: Pázmány Péter E-Könyvtár Ezután zárjuk be a párbeszéd-panelt. Hogyan lehet a könyvekhez hozzájutni? ------------------------------------- A könyveket bárki elektronikus úton letöltheti a Könyvtárból (lásd a Könyvtár Internet címét) vagy postán megrendelheti (lásd a postai címet). Egyházi intézményeknek és személyeknek ingyen küldjük el a könyveket, mások a rendeléssel együtt 3 dollárt vagy annak megfelelô pénzösszeget küldjenek a lemez- és postaköltség megtérítésére. A Könyvtár használatának jogi kérdései -------------------------------------- Az általános elvek a következôk: 1. A Könyvtár mindenkinek rendelkezésére áll személyes vagy tudományos használatra. Ha a Könyvtár anyagát publikációban használják fel, akkor kérjük az alábbi hivatkozás használatát: ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.'' 2. Egyházi intézmények és személyek kereskedelmi célokra is ingyenesen használhatják a Könyvtár anyagát, csak azt kérjük, hogy a kiadványuk elején helyezzék el az elôbbi utalást. A Könyvtár fenntartja magának azt a jogot, hogy eldöntse: ki és mi minôsül egyházi személynek, ill. intézménynek. Kérjük, keresse meg ez ügyben a Könyvtárat. 3. Ha a Könyvtár kiadványait nem egyházi intézmény vagy személy kereskedelmi célokra használja fel, akkor az elôbbi utalás feltüntetésén kívül még kérjük a haszon 20%-át a Könyvtár számára átengedni. A befolyt összeget teljes egészében a Könyvtár céljaira használjuk föl. Elôfordulhat, hogy ezek az elvek bizonyos könyvekre nem vonatkoznak, mert a szerzôi jog nem a Könyvtáré. Az ilyen könyv része az állománynak, lehet olvasni, lelkipásztori munkára felhasználni, de kinyomtatása, -- bármilyan formában --, tilos. Az ilyen jellegű korlátozások minden könyvben külön szerepelnek. (Lásd a könyvek elektronikus változatáról szóló fejezetet!) Hogyan lehet a Könyvtár gyarapodásához hozzájárulni? ---------------------------------------------------- Minden pénzügyi támogatást hálásan köszönünk, és a központi címre kérjük továbbítani. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban az az önkéntes munka, amellyel állományunkat gyarapíthatjuk. Kérünk mindenkit, akinek a magyar katolikus egyház sorsa és az egyetemes magyar kultúra ügye fontos, hogy lehetôségeinek megfelelôen támogassa a Könyvtár munkáját. A munka egyszerű, bárki, -- aki már használt szövegszerkesztô programot --, részt vehet benne. Hogyan lehet az állomány gyarapításában részt venni? A munka egyszerűen egy-egy könyv szövegének számítógépbe való bevitelét jelenti. Elôször optikai beolvasással (szkennolással), automatikus úton, egy nyers szöveget készítünk, amit aztán az önkénteseknek ki kell javítaniuk. A munka lépései így a következôk: 1. Ellenôrizzük, hogy a kiválasztott könyv szabadon másolható-e (nem esik-e szerzôi jogvédelem alá), vagy meg lehet-e kapni a Könyvtár számára a másolás jogát. Ez ügyben vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. 2. Ellenôrizzük, hogy a könyvet még nem kezdte-e el senki begépelni. Ez ügyben is vegyük fel a kapcsolatot a Központtal. A Könyvtár állandóan tájékoztat a begépelés alatt álló munkákról. 3. A könyvet küldjük el a Központnak, ahol optikai beolvasással elkészítik a nyers szöveget. 4. A Központ visszaküldi a nyers szöveget egy számítógépes lemezen a könyvvel együtt. A nyers szöveget tetszôleges szövegszerkesztô- formában lehet kérni. Ha az eredeti kiadvány nem alkalmas optikai beolvasásra (rossz minôség, régies betűtípusok stb. miatt), akkor az önkéntesnek kell a nyers szöveget is begépelnie. 5. Végezzük el a nyers szöveg ellenôrzését és javítását. Ez a munka legidôigényesebb része, és ettôl függ a végleges szöveg helyessége! Kövessük a szöveg formájára vonatkozó megállapodásokat (lásd a következô részt). 6. A kész szöveget küldjük vissza lemezen a Központnak. 7. A Könyvtár ezután elkészíti a kívánt file-formákat és a könyvet behelyezi a Könyvtár állományába. Megkötések a szöveg formájára ----------------------------- Mivel mindenki számára hozzáférhetô módon kell a szövegeket tárolnunk, egyszerűségre törekszünk. Általános szabály az, hogy semmilyen tipográfiai karaktert vagy kódot nem használunk, csak a billentyűzetrôl bevihetô karakterek szerepelhetnek a szövegben. A szöveg készítésekor kérjük a következô megállapodásokat betartani: 1. Margó: 1 hüvelyk (2.54 cm) bal- és jobboldalt. 2. Betűtípus: Arial, 10 pontos. 3. Alsó idézôjel: két vesszô szóköz nélkül, felsô idézôjel: két aposztrófa szóköz nélkül, gondolatjel: két elválasztójel szóköz nélkül, idézôjel idézôjelen belül: aposztrófa (alsó és felsô idézôjelként egyaránt). 4. Tabulátor karakter megengedett (a tabulátorokat fél hüvelyk, azaz 1.27 cm távolságra kell egymástól beállítani). 5. Semmilyan más formálási kód nem megengedett. 6. Lábjegyzet helyett szögletes zárójelbe kerüljenek a hivatkozások száma (pl. [1]), és a hozzátartozó magyarázatok a file legvégén egymás után, mindegyik új sorban kezdve. Érdeklôdés/Javaslat ------------------- A már meglevô állományról, a készülôfélben levô könyvekrôl, az önkéntes munka lehetôségeirôl és a Könyvtár legújabb híreirôl a következô címeken lehet tájékoztatót kapni: 1. levél: St. Stephen's Magyar R.C. Church 223 Third St., Passaic, NJ 07055-7894, USA 2. elektronikus posta (e-mail): felsoval@email.njin.net 3. elektronikus hálózat (World Wide Web): http://www.piar.hu/pazmany Minôség -- állandó javítás -------------------------- A Könyvtár állományának minôségét állandóan javítjuk, újabb és újabb változatokat bocsátunk közre (a file nevének utolsó két karaktere a változat számát jelenti). Kérjük ezért a Könyvtár minden tagját, olvasóját, hogy jelentsen minden felfedezett szöveghibát. A levélben (postai vagy elektronikus levélben egyaránt), közöljük az új, javított sort az ôt megelôzô és követô sorral együtt. Így a szövegkörnyezetben elhelyezve, könnyű lesz a hibát megtalálni és javítani. Miután a file új változata (új verziószámmal) felkerült a Könyvtárba, a régit töröljük. Kérjük, a könyvekkel és a Könyvtár munkájával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, kritikáját közölje velünk! Segítségét hálásan köszönjük. A könyvtár mottója egy szentírási idézet ---------------------------------------- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 16-17) ======================================================================== ======================================================================== Sík Sándor: Tizenkét csillagú korona Versek a Boldogságos Szűz Máriáról E verseskötet elsô kiadása 1947-ben Budapesten jelent meg, Kalazanti Szent József halálának háromszázadik évfordulóján. Jelen második kiadást Kalazanti Szent József Elsô Magyar Utódjának DR. TOMEK VINCE Generális Atyának ötvenéves szerzetesi jubileuma (1908--1958) alkalmából ajánlják fiúi tisztelettel és szeretettel a külföldi magyar piaristák Mit Druckerlaubnis der Ordensprovinz der Piaristen in Österreich, vom 31. Dezember 1958, Z. 91/58. -- Neudruck auf Grund der ersten ungarischen Auflage im Selbstverlag des. Piaristenordens, als Manuskript vervielfältigt. ======================================================================== Tartalomjegyzék A könyv elektronikus változata Motto A Marcali Szűzmária A Marcali Szűzmária Tizenkét csillagú korona Üdvözlégy! A kék palást Szűzek Királynôje Bűnösök menedéke Bölcseségnek Széke Áldott az asszonyok között A keresztúton Szentolvasó Kegyes Iskolák Királynôje Magyarok Nagyasszonya Az igazi Mária Pitypang ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1958- ban jelent meg a verseskötet második kiadásaként. Az elektronikus változat a Piarista Rend magyarországi tartományfônökének az engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektornikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzôi jog a Piarista Rend Magyarországi Tartományáé. ======================================================================== Motto És nagy jel tűnék fel az égen: egy asszony, akinek öltözete volt a nap, és lába alatt a hold, és fején tizenkétcsillagból álló korona. János: Jelenések Könyve 12,1 Dicsôség és hála a Szentháromságnak, hogy nekünk adta Szűz Máriát akinek ruhája a nap, lába alatt a hold és fején tizenkét csillagból álló korona... Felajánlom ezt az imádságomat a katolikus anyaszentegyház javára, a katolikus hitnek terjesztésére és a békének a keresztény fejedelmek közt való megszilárdítására. Kalazanti Szent József: A Boldogságos Szűz tizenkétcsillagú koronája ======================================================================== A Marcali Szűzmária I. A városból, ahonnan egyre mennék, Ahol a földet nem öleli ég, És nincs ahol az angyal megjelennék, S a Szűzmária árván ácsorog A kórház elôtt, kôbe kötözötten, Onnan jövök, -- és nem hiába jöttem: Rátok bukkantam, Mennyei Karok. Most itt vagyok, ahova egyre jönnék, Itt hallgatom ezernyi hangotok, Fűben-fában zenélô angyalok, Akik a búza templommélyi csöndjét S a szôlôfürtök csurranó delét Zsoltárütemre hangoljátok egybe, -- Itt hangolgattok, a marcali hegyben. Járom a szôlôt, amerre a bönge Kakukfülves lankája elgyürűz, És a dűlôben szembejön a Szűz. Körüldongják tücsöknyi angyalok, Kapa a vállán, fején tarka kendô, És kék szemébôl a Megszületendô Csillaga mosolyog. II. Mi Asszonyunk, te itt lakol! Az a jó meleg trágyapárás: A betlehemi csöpp akol. A félhajas tetô alatt, Ahol harsog a gyaluforgács, A názáreti Ács farag. A boglyas Tábor integet Felhôivel a vízen túlról, Mint Badacsony és Szigliget. S a nagy tó: a Tibériás. A fövenyen hálót egyenget Tizenkét hallgatag halász. Ez az a föld, ez az a táj, Ahol az ég-föld összeérnek, Ahol az Angyal föl-lejár. Ez az az áldott levegô Ahol elfelejt zakatolni És fenekedni az idô. Itt fák és lelkes állatok Imádkoznak, s az ember: ember, Teremtetett s megváltatott. Itt édes bort ad innia S kenyeret tör az embereknek A Krisztus, az Ember Fia. És téli estén, fonogatván Az asszonyok közt ül a padkán Asszonyunk Szűzmária. III. Most itt a dombon megtaláltam, Ötven év bújócskáin át Az igazi Szűzmáriát Kit mostanáig eltakartak Kontárok és kereskedôk S a legnagyobb kontár, a gôg. Ismertem jól gyermekkoromban: Ez ô, ez ô, ráismerek. Az emlékek özönlenek. Éppen ilyen szépen mosolygott Két dundi fej közül reám Édesanyám ágya falán. Igy láttam a besnyôi dombon Hogy félálomban jött felém, Nagyboldogasszony éjjelén, Amíg virrasztva énekelnek -- És tűz és angyalszárny suhog -- Sok tízezernyi búcsusok. E kép elé kísértem egykor Sok ministrálós reggelen Imádott elsô mesterem. E sokkönyves és sokfiús Képrôl szólított maga mellé A máriás Kalazancius. Ó, hányszor néztem ezt a képet! De késôbb minden mást mutat, Józanná lesz az áhitat. Ó, józanarcú oktalanság! Ma már tudom: itt, itt, e kék Palást alatt a bölcseség. Most itt, ezen a régimódi Elfeketedett nyomaton A Titkok Titkát kutatom. E szôlôillatos kezekkel Lelkemen végigsimogat A gyerekkori áhitat. Hadd dúdolok hát újra meglelt Anyámnak kisfiús imát: Tizenkét csillag koronát. IV. De jaj, ezek a csillagok, Anyám, ezek nem olyanok! Nem mint a boldog mennyei Koszorúd bizodalmas fényei. Haloványak és betegek, Ezek a mi csillagaink: sebek. Ha közel nézed: vörösök, Mint a megaludt vérrögök. Jaj, testünk-lelkünk csupa seb: Üres gyomor, bedôlt ház, puszta zseb, És puszta szív, -- romok, romok, Megfertôztetett templomok, Oltárokon idegen istenek, -- És azok, akik nincsenek... De te szívünkben olvasol És szánva szánsz és nem botránkozol, Ha mikor ávét rebeg ajakunk, Akkor is sebeinktôl sajogunk. Te jól tudod, hisz ember vagy te is, Hogy emberek vagyunk, s tízszerte is, Százszorta is épp akkor emberek, Mikor imánk esôje megered. Tudod: míg a tömjén lehelte füst Fehér felhôje égre szállni küzd, Lenn, a tüzes rácson, a parazsak Morzsácskái vörösen izzanak. ======================================================================== Üdvözlégy! Magasztalja én lelkem az Urat És Azt, akiben teljes az Ô kedve, Akiben minden tttkot megnutat, Egyetlen szép mosollyá édesedve. Hogy is lehetne hozzád más szavam Legelsôben, mint a magasztalásé! Hadd mondom, százötvenszer, boldogan: Áve Mária! Üdvözlégy Királyné! Magasztallak, mert nem hallgathatok. Füst a szavam és az életem kérész, Mégis, mégis: olyan állat vagyok, Mely egyenesen jár és fölfelé néz. Fölfelé néz, mert fönn valami van, És föl beszél is: van kihez beszéljen És ha beszélek: nem féreg magam, De minden fölfelé nézôk nevében. Hogy éhezne már szólni valamit Fölfelé ez a süketnéma század, Amelynek ebnyüszítés lett a hit És aljasság a fölséges alázat! Émelyedik a futószalagon Gyártott eszmények hánytató szagától, A prófétáktól a zsibpiacon, Az elvektôl -- az embertôl -- magától! Hogy magasztalna lelke már urat, Testtel-lélekkel rína már imádni! De nincsenek a földön már urak, Csak szolgák vannak és szolgák szolgái. A szó, mint a mélybôl kiáltana, A káromkodás undorában elfagy. Ó Egészen-szép, Ó Istenanya, ó Ember-anya, De jó az Isten, hogy te még mienk vagy! ======================================================================== A kék palást ,,Anyai palástod fordítsd oltalmunkra!'' (Boldogasszony Anyánk) Amelynek színe mint a menny És mint az édesanya-szem, Olyan ölelô, olyan áldott, Énekelem a Kék Palástot. Kék mint az ég, jó mint az ég: Mélység, magasság, messzeség, Körülkarol és el nem enged, Megharmatoz és fölmelenget. Olyan könnyű a mosolya! Búzavirág és ibolya. És mégis oly kimerhetetlen És titokzatos, mint a tenger. Ó tôlem milyen messze már Amely eléd bírálni jár, A farizeusi szemöldök. Már gyermeki bizalmat öltök. Bizalmat, jó meleg ruhát: Ha rám uszítja táborát A Bűnnek Isten-tűrte titka, Elburkolózom ráncaidba. De nem magam, mind elhozom, Kiért a gond mázsája nyom, Mind, mind aki kedves szívemnek, Kézen vonom megbújni benned. Az árvákat, a foglyokat, S kik megjárták a poklokat A sötétség évein által, -- Fogadd alád, anyai Fátyol. S akik után szívünk sajog, A nagyszemű ártatlanok, A kisdedek, s akik még jönnek Másnapján az eldúlt özönnek... De már nem is imádkozom: Úgy buzog föl a bizalom Szívem megéledt melegébôl Mint a forrás a föld szívébôl. Fölöttem a végtelen ég, Lenn: hallgató arany kepék: Keresztbe kötve várja sorsát Szegény, pihegô Magyarország. Az eleven-kék bolt, a menny Mintha libbenne odafenn, És békére és háborúra Egy nagy kék palást ráborúlna. ======================================================================== Szűzek Királynôje A szűzekért könyörgök hozzád, Akik a port fehér lábbal tapossák S úgy lejtenek az ingovány felett, Nem ér fel hozzájuk a döglelet. Ma még nem ér, -- Ó, hadd maradjon lábuk hófehér! Nézd milyen szépek, hajnal-harmatossak, Orcájuk (ó szeressed, símogassad!) Most fejt meleg tej, hűs rózsaszirom, -- Fiú, leányka, ífjú, hajadon, Tíz- és húszévesek, -- Meggyfanyarok, barackhús-édesek. Rád emlékeztet minden mozdulatjuk, A dudva, tüske szétsimúl alattuk, Ahol járnak a gyom világ között, Sóhajtanak kicserzett bűnösök: ,,Szép volna élni, -- jaj!'' Ó, legyen értük ima e sóhaj! Terjeszd föléjük köntösöd szegélyét, Ne vesszen el rossz földünkrôl a szépség! Hiszen már a bölcsôben keserű Nyálát köpi rájuk a Hétfejű, És gôggel, szabadon Terpeszkedik az iskolapadon. A korty ital, a mindennapi étel Morzsáiban is ott lappang a métely, A zengô szó, a kattogó betű Katedráin ô ül, a Hétfejű. Böfögô bendeje Szűzek és ifjak húsával tele. Hogy óvjuk ôket a szelíd széltôl is, Mikor ellenség a bizalmas ôr is! S a legellenség ô szegény maga, A balga szűz, -- ó, Szűzek Csillaga, Segíts, vagy újra jön A vízözön, jaj, a szennyvíz-özön. De kit szent ujjad illet egyszer áldón: E szép hulláktól balzsamos világon Szeplôtlen lábbal úgy lebeg tova, Ha könnyet harmatoz is mosolya, Mint a májusi szél Hervadt ibolyák tetemeinél. ======================================================================== Bűnösök menedéke S hadd imádkozom a nem-szűzekért, Hadd hozom el a bűnösök, a gyengék, A Barabbás-üvöltôk seregét, A mosdótálas Pílátusok rendjét. A farizeusok, a vámosok, Irástudók és papifejedelmek, Az inaszakadtak, a poklosok Utánam mind elibéd seregelnek. Könyörülj rajtuk, ó, könyörülj rajtunk, Akik magunkon nem könyörülünk, Ütôdött-voltunk mélyébôl sóhajtunk A magasság arcába -- s itt ülünk, És szégyeneljük ezt a sóhajunkat, S szégyeljük azt is, hogy szégyenkezünk, És ássuk, egyre ássuk le magunkat A mélybe. Jaj, kezdj valamit velünk! Ó, hiszen halljuk berrenni az órát, Állnánk is lábra, csak ne kellene Elmetszeni a bűn köldökzsinórját. Még mondanánk is bátran ellene, De cselekedni -- cselekedni már nem: Az imavágy szívünkben fuvoláz, De az Uram-tól messze még az Ámen, És bánom nélkül nincsen Megbocsáss! Úgy tátogunk az égre, mint a szomjas Békák egy száraz kútban: Hol az Ujj, Melytôl a mindenség e rossz atomja, Földünk tekéje mozdulni tanult? Lenyúzott bôre vonagló húsával Borzong elôtte szívünk meztelenje: Ha izzó késsel, ha tüzes husánggal, Csak üssön, vágjon, de az elevenbe. S ha majd a vér szeplôtelenre ázta Az ideget, amit felzsongatott, Kezed szórjon a pihegô barázda Forró szívébe lüktetô magot, Az indulás piros kegyelme magját: Küldj langy esôt a hulló mag elébe. Ó, nem-szűzek, ó, betegek, ó, balgák, Ó, te minden bűnösök menedéke! ======================================================================== Bölcseségnek Széke Nagy Királynô, kit tízenkét Csillag koronáz, Jóságodhoz könyörög egy Öreg iskolás. Félve jön csak szívszorongva, Olyan félszegen, Mint egy gyermek, aki gyónni Elôször megyen. Félve jön, hogy eldadogja Szíve vágyait, Gyermeksége ötvenéves Imádságait, S amit akkor nem tudott és Nem mert volna még: Hogy a gyermekség malasztját Küldje rá az ég. Voltam én is gyönge gyermek, Fürge kisfiú, Kölyök aztán, kezes-lábas, Legény is, hiú. Lettem aztán java-férfi, Rendes mégpedig: Akibôl tízenkettôbôl Egy tucat telik. Aztán Isten tudja, hogy, de Úgy kerülközött, Mester lettem, számadó a Báránykák között, Terelgettem, tanítottam, Úgy, amint való, Még tekintélyt is szereztem, Mint írástudó. Sok tudós tudatlanokkal Fújtam egy-követ. Mennyországból is nem egyszer Jött hozzám követ. Tudom már, hogy nincsen új a Forgó nap körén. Hát most, Bölcseségnek Széke, Hozzád jöttem én. Öntsd belém a bölcseséget: Úgy is mondanám, Hogy a gyermekség malasztját Esedezd le rám. Engedd újra visszaélnem Bokros éveim, Lenni mint a régi kisded Jézus térdein. Aki bízó, aki tiszta, Aki egyszerű, S anyakézbôl édes neki Ami keserű. S ha elpilledt a játékban, Csak egyet kíván: Elaludni jó öledben Édes jó Anyám. ======================================================================== Áldott az asszonyok között Mentél, amerre húzódott az ösvény Galileának napaszalta földjén. És kivirágzott lépteid nyomán A bokavérzô Hegyes Tartomány. A sziklák istenverte szurdokán Tejarcú rózsát hajtott a bogáncs, A kôsziklából csorgó méz fakadt, A ciszternákban élôvíz patak. S a porszemecskék, míg sarúdra lestek, Tücsök módjára muzsíkálni kezdtek. Karjaid összefonva kebleden Mentél s mosolyogtál édesdeden. Mérhetetlenül mély volt és komoly És mondhatatlan édes e mosoly. Mentél. Fölötted a hallgatag égbolt. A csepp angyalok, mint a rendelés szólt, Elkuporodtak a sziklák közébe Ujjacskáikat ajakukra téve. A titokzatos Hang is hallgatott, A Lélek, aki megárnyékozott, És néma volt még Ô is, az Egyetlen, A szíved alatt élô Érthetetlen. Mentél, magad, és nem sejtette senki A titkot, amely a mindent belengi. Erzsébet sem, a meghitt asszonytestvér, Még az sem, aki árva tűzhelyednél Virrasztja jöttöd, az Elgyűrűzött: Hogy áldott vagy az asszonyok között. ======================================================================== A keresztúton Megy a Jézus a Kálváriára, Fejében a töviskoronája. Véres rózsák verték ki a testét. Megy a Jézus, viszi a keresztjét. Most elôször roskadt el alatta, Vad pribékek keze fölrángatta. Szeges szíjjak a húsába tépnek, Borzalommal kísérik a népek. Szeges szíjjak csnntig elevenbe. Jön az úton Szűzmária szembe. A szemébôl mennyek mosolyognak, De szívében hét tôre pokolnak. Nézi Jézust, nézi a kersztfát, Azt a véres, verejtékes orcát, Azt az Arcot, azt az édes-egyet, Aki az ô testébôl testedzett. Kis Betlehem boldog éjjelében Ô ringatta ámuló ölében, Ô mosott rá, fôzött és dagasztott, Ágya szélén de hányszor virrasztott! Ruhácskáít szôtte, fonta, foldta, Haj pedig már akkor is de tudta...! Ó hogy nézte távolodó képét, Mikor elment, három éve, végkép! Nézi most is, rogyadozó testtel, Kicsi fiát a szörnyű kereszttel. Nézi, nézi, fátyolodó szemmel. Megy a Jézus, utána a tenger. Véres úton, végestelen hosszan: Tenger ember, férfi, gyerek, asszony, Véres tajték veri ki a mesgyét. Valamennyi viszi a keresztjét. Nem hiányzik senki sem a sorból: Legelôl a tízenkét apostol, Utánuk a számolatlan ezrek, Ködbeveszô végtelen keresztek. Ott piheg a sok mái szegény is: Édesapám, édesanyám, én is! Hétfájdalmas, nézz ide miránk is, Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is! ======================================================================== Szentolvasó Mikor a földbe bújtunk, mint a féreg, S pokoltüzeket hullatott az ég, S fejünk fölött zuhogott az ítélet, (Tán csak az utolsóelôtti még!) Mikor a falban elapadt víz-ér S az izzó szálban kialudt a fény, De jó volt a sötétben, kicsi fűzér, Ha megcsörrentél olyikunk kezén. Öreg anyókák mormolós imája, De mormolt akkor sok öreg legény, Leheveredtünk börtönünk vackára, A bugyor feneketlen fenekén, Aludt az agyvelô is zsibbadozva, Ima sem állt az ajkainkra más, Csak e fölséges-együgyű zsolozsma, Csak ez az üdvözítô dadogás. Benne van ebben a szent dadogásban Amire szó és gondolat kevés. Halál van benne és feltámadás van, Gyereksírás és anyagügyögés. A kisded szól így, aki nem beszél még, És aki már nem: aki haldokol. Belemondod az emberlét egészét És mindentôl eloldatol. ======================================================================== Kegyes Iskolák Királynôje Már vége a diákmisének, És nem zsibong az orgona, Lecsendesült a folyosókon A futkosó zenebona. Most jövök hozzád meditálni, Kegyes Iskolák Asszonya. Tömjénillattól, gyerekszagtól A levegô még szinte dús, Mosolyog tôle az oltáron A könyves Kalazancius. Ez az illat, ez a mosolygás: Az otthon, amely visszahúz. Visszaölel rövidnadrágost És körszakállas vén fiút. Itt akar mind lehelni újra Valami édes-szomorút, Valamit, ami nélkül nincsen, -- Ó védd meg ezt a csöpp odút! A tavasz olajos esôi Ránk itt ömöltek pazarúl, Embernek lenni itt tanultunk, Szépen és jól és magyarúl, Mi és apáink, nagyapáink: -- Ó légy velünk most, hogy borúl! Most mikor a kénköves pára Falakon át is terjedez, Szorongó kisfiúi orcánk Öledre bújni gerjedez. Az otthont, a mi otthonunkat, Takard be jól -- a tied ez! Nézd, nézd, a kicsinyek szemébôl Most is a Jézus mosolyog, De tiltanák már újra ôket Ölétôl új apostolok. Ó kicsi Jézus édesanyja, Terjeszd föléjük fátyolod! S lelkünkben is szítsd föl a lángot, Mellyel belôled töltözött, Hogy az legyünk, mivé a Krisztus Királyi kardja felütött: A férfiatlan korban férfi S gyermek a gyermekek között. ======================================================================== Magyarok Nagyasszonya Édesanya, bódog Anya, Virágszülô Szűz Mária. (Winkler-kódex) Édesanya, boldog anya, Virágszülô Szűzmária Világraszült virágodnak, Ajánlj minket szent Fiadnak. Ha nem ajánlsz, hova menjünk? Nincs egy izrom épség bennünk. Minden épet, minden szépet Fölfaltak a cudar évek. Mind a tíz bűnnel komáztunk, Belzebúbbal paroláztunk, Ami csepp jó maradt bennünk, Lemarta az idegen bűn. Csúfra mégis megmaradtunk, Nem nyílt meg a föld alattunk, Kikerültük a koporsót, Itt vagyunk most, legutolsók, Legutolsók a világnak, Kik a szívünkbe nem látnak, De tenálad, Asszonyunknál, Tudjuk, hogy csak irgalom vár. Eddig is mint nyitott könyvben, Úgy olvastál a szívünkben. Bűneinket végigsírtad, De ítélni föl nem írtad. Te látod, hogy szívünk marja A bűnbánat jeges karma, Pislog már a keserűség Hamvából a régi hűség. Már a régi hit is mozdul, A meleg vér meg-megpozsdul. Ami szégyenünkre válott, Szemünkrôl már hull a hályog. Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó; Tudjuk, mi félteni való. Sereglünk a Krisztus elé, De hogy álljunk szeme elé? Mit mondjunk, ha reá kérdez? Szólj helyettünk, anyánk édes, Annyit mondj csak: rosszak vagyunk, De mégis a tied vagyunk. ======================================================================== Az igazi Mária Ó Máriák, Besnyôn és Somlyóban és Pócson és Cellben, Lorettóban, Lourdesban, Fatimában, a Kármelen és Athoson, Guadalupén és Nagasakiban, akiknek arca elé ezerével özönlik az emberiség, és bicskát ránt a csíki legény, hogy az ô zászlója mehessen a körmenet élén, és hadra kel a két spanyol falu népe, hogy az igazi Mária melyiküké, -- ó Máriák, míg ti a tömjén lengô magasában a fogadalmi táblácskák aranyos koszorúja között, megbújva az ügyetlenkezű hajdani mester századok feketített vonalaiban, megértôn mosolyogtok, ti fakuló fekete Máriák, tudjátok-e, mik vagytok az emberiségnek? Ti vagytok a Dallam, a Szín, a Szabadság, a ritmus eloldó lebegése, elengedés, magafeledés, az Ünnep. Akik azt hiszik, élnek (élnek, hogy dolgozhassanak, s dolgoznak, hogy élhessenek), akik tesznek, hogy tegyenek (magot a földbe: szem legyen, szemet a gépbe: mag legyen, vetés, aratás -- aratás, vetés), akik vannak, de nincsenek, (életük úgy folyik el: sekély és szomorú patak, világtalan barlang ölén halálszagú posvány felé) -- akiknek ablaka zárt üvegét ha megrezzenti egy véletlenül arra tévedt tüdôvészes napsugár, riadtan szegezik be a megereszkedett táblát, mert reszketnek a piros levegô ismeretlen veszélyeitôl -- ezeknek a mostoha gyermekeknek, az alvajáróknak és halvaélôknek, ó Máriák, ó búcsúk, processziók, lítániák, rózsafüzérek, érmek, skapulárék, zászlók, gyertyák, orgona, tömjén, közös-ének, közös-imádság, egy-élet, egy halál, egy-Isten, egy Anya, egyetlen Szépség, -- ti vagytok az élet, az emberi, isteni élet, ó ígazi Szűzmáriák? Mert bennetek, ó ügyefogyott Máriácskák, elfátyolozva, elemberesítve otthonosan, nekünkvalón lakozik közöttünk Örömünknek Oka: az igazi Mária, akit a művész Isten festett a teremtés vásznára öröktôl, emberek örömének, áhitatúl az angyaloknak önnön magának gyönyörűségül, akin az Örök Atya szeme elmosolyodjék, mint mikor a tökéletes művész a tökéletes műben dédelgetô pillantással símogat végig százszor is egy alakot, aminek szépsége még neki is titokzatos, -- az igazi, igazi Mária, akinek Krisztus-símogató tenyerére letette az Isten mind, ami jót szánt a világnak, hogy hintse, öntse, ontsa ránk, a vízözönnél özönebb özönnel édesanyai szíve szerint, -- az igazi, igazi, igazi Mária, akinek az élô Krisztus, ülvén az Atyának jobbja felôl, szent sebeinek bíborában, amikor nagyon elnehezedik a szíve teméntelen bűneink láttán, ölébe hajtsa szent fejét s megengesztelôdve ülhessen vissza a mennyei trónra és irgalommal nézzen újra ránk, most és halálunk óráján. Amen. ======================================================================== Pitypang Hadd utánozom a régi mestert, Ki mikor oltárképet festett, Mint szolgát vagy közkatonát Odacsempészte önmagát. Én is, hogy elérzékenyedve Fonom rá faragott fejedre E kúsza vadvirágfűzért, Hadd ejtek egy szót magamért. Bizony nem voltam hajdanában Nagyon beszédes az imában. Többet beszélt hozzám az Úr, Mint hozzá én, hálátlanul. Gyerek is van (gond a szülônek), Hogy a szava késôre jô meg. Addig csak hallgat és hebeg. -- Isten elôtt ki nem gyerek? Gyerek én is, néma, esetlen, Imádkozásra tehetetlen, S néma gyereknek -- odaát! -- Anyja megérti a szavát. Én Édesanyám, te megérted Ezt a furcsa kéz-láb beszédet, Hogy térdedhez törleszkedem, S öledbe fölkéredzkedem. Ahhoz, kihez dadogni nem mer A szavahíjjas férfiember, Malaszttal teljes szent kezed Szavak nélkül is elvezet. Hogy hát egy ily énfajta fonnyadt Pitypangot is láncomba fonjak, És ô is testvérkéivel Oltárodon hervadjon el: Egyet kérek: ha önfeledve Jézuskád ringatod öledbe, Akkor, mit szépséged sugallt, Zümmögd el néki ezt a dalt.