Barlay Ö. Szabolcs (szerk.): Az ondavai vámos (Prohászka Ottokár elbeszélése, Kiss Antal tanulmánya)
PPEK szám: 424
Prohászka anyanyelve német volt. Piarista és
jezsuita diákkorában tanárai felfigyeltek
gyönyörű stílusára és
gondolatainak kifejező erejére. Római
éveitől kezdve élete végéig magyar
nyelven írta naplóit. Élete utolsó
éveiben a legrangosabb irodalmi társaságok
tagjai közt találjuk.
A magyar szellemi élet, beleértve az irodalmat is, az
ezernyolcszázas évek utolsó évtizedeiben
nagyon kiszikkadt, enervált képet festett. Ezt a
sekélyes, langyos állóvizet a korszak ismert
katolikus szerkesztője, Kaposi József 1896-ban egy
antológiával alaposan felkavarta. „A Nyugalmas
órák, rajzok és elbeszélések”
című kötet első darabja annak a
Prohászka Ottokárnak az írása, akire a
teológusok, papok, közéleti férfiak
már felfigyeltek ugyan, de mint írót nem
ismertek. Az olvasók azonnal észrevették ezt az
eddig ismeretlen hangot. Hirtelen nem is tudták, hogy milyen
irodalmi műfajjal állnak szembe. Mert „Az ondavai
vámos” és a későbbi években
megjelent többi írás a lelkiolvasmánynak
egészen eredeti, páratlan formája. Nem
túlzás, ha azt mondom – írja Schütz Antal
–, hogy a világirodalom kevés művet ismer, ahol
ekkora helyen (mindössze hat oldal) ennyi szépség
és mélység volna együtt.
Kiss Antal a kapcsolódó rövid
tanulmányában ennek a titoknak legbensőbb
világát elemzi. Arra keres választ, hogy
Prohászka stílusának mi az igazi lényege?
Rámutat arra a belső, élő egységre,
ami ennek a remektollú írónak bármelyik
művét oly vonzóvá teszi: a
lírának és az elemi erejű retorikus
pátosznak művészi egységére.
Prózában írt líra „Az ondavai
vámos” is, mint az összes később megjelent
alkotás. Ugyanakkor az olvasó úgy érzi,
mintha szentbeszédet hallgatna, de nem olyat, ami
téríteni akarna, vagy templomba
kívánná csalogatni a hitetleneket, hanem
éppen kristálytiszta
egyszerűségével ejti rabul az embert. Közben
észre sem vesszük, hogy a rózsafüzért
csúsztatja a kezünkbe. A tanulmány e
költői fogantatású „prohászkai
novellát” az ókori retorika nagymesterének,
Cornifitiusnak szabály-rendszerébe
állítja. Megdöbbenve szemléljük, hogy
ezeknek a reguláknak is megfelel, bár a novella
írója aligha gondolt rájuk a
művészi alkotás ihletett
órájában.
A századfordulón Prohászka Ottokár volt
az a forrás, melyből a magyar irodalmi élet
merőben újat merített: megújult a
próza, élettel telítődött a
líra, és nyelvében, stílusában
megszületett az új magyar dráma. Az a szerep, amit
Pázmány Péternek tulajdonítanak a
régi magyar irodalomban, 1896 óta Prohászka
Ottokár nevéhez fűződik.
Kattintson letöltésre a "PDF", "DOC", "EPUB" vagy "MOBI" szavakra vagy a fájl nevére!
