 |
„Így imádkozzatok” |
PPEK szám: 1195 |
Imádság! Ugyan ki tud igazán imádkozni? Ki tudja lelkét a láthatatlan Istenhez
felemelni? Ki tud úgy beszélni Istennel, a világ mindenható Urával, mint a gyermek
szerető atyjával? Pedig ez az imádság. Nemcsak alamizsna kérés: Uram adj, sokat
adj, mindent adj! hanem: Atyám, legyen meg a te akaratod! hanem imádás, lebomlás Isten
előtt, az ő nagy dicsőségének meglátása; hanem
dicsőítése Istennek; hanem kiengesztelése a megbántott Istennek. Nemcsak ez: hallgasd
meg esedezésünket, hanem inkább és elsősorban ez: Imádunk téged!
Áldunk téged! Dicsőítünk téged! Hálákat adunk neked a te nagy
dicsőségedért!
Imádság! Ugyan mit fejez ki e szó? Ennyit mond: íme én Uram, Istenem! adok neked,
mindenemet odaadom neked; tied legyen a lelkem, tied a testem, tied minden gondolatom, tied minden szavam, tied minden
cselekedetem. Uram, én a tied vagyok. Tedd, hogy mint az ártatlan, még csak
gőgicsélő gyermek rád mosolyoghassak szívem ártatlanságával; tedd,
hogy mint anyja karjain ülő gyermek kis kezecskéimmel átölelhesselek, mint nagyobbacska
kiejthessem a drága nevedet: Atyám, tedd, hogy amiként a járni tanuló gyermek,
odatipeghessek nagy lelkendezve a te ölelő, védő, fenntartó karjaidba.
De még ennél is többet mond! Kedveskedni akar már tudatosan is ennek a jó
Atyának. S hogy Atyjának kedvében járjon, neki örömet szerezzen: tanul. Tanul
Atyjától, tanul anyja ölében, tanul a tanítóitól, az
öregebbektől, a bölcsebbektől; éspedig hittel, eleven hittel tanul, mert el sem tudja
képzelni, hogy őt elámítani akarnák, vagy amire őt tanítják az nem
volna színigazság.
A felnőtt ember, az értelmes ember nemcsak Istenre mosolyog, nemcsak gőgicsél, nemcsak
ölel, nemcsak atyja karjaiba döcög, amikor imádkozik; hanem értelmes szemei Atyján
pihennek, hittel, bámulattal, odaadó tisztelettel viseltetik Vele szemben.
De ez a szó: Imádság, még felségesebbet is követel a szabadakaratú
embertől. Ugyan mit? Szent törekvést, hogy soha se kelljen magát Atyja előtt
szégyelnie; sőt ellenkezőleg, szent törekvést és igyekezetét arra, hogy Atyja
büszkén tekinthessen reája. Mi más ez, mint az a nagy és szent engedelmesség,
mellyel az ő parancsát hajszálig teljesítjük, tilalma ellen a világért sem
vétünk? Mi más ez, mint az a szent öröm és büszkeség, hogy mi az
Atyánk előtt legkedvesebbnek, Anyánknak kívánságait, parancsait
teljesítjük már csak azért is, mert ezzel bizonyítjuk be, hogy e felségesen titkos
frigynek szülöttei s családtagjai vagyunk.
Imádság! Oh te felséges szó, te nemcsak azt mondod nekünk: íme adj
Istennek, hanem azt is felénk harsogod: íme az Isten is ad nekünk. Ad kegyelmet, segedelmet, eltölt
bennünket kedvességgel, Isten előtt való szeretetreméltósággal, sőt
átformál minket az ő képére, sőt táplál minket angyali eledellel,
sőt reánk zúdítja szent Fiának nagy érdemeit, reánk önti az ő
keresztfán kiontott vérét; sőt megszentel minket, felken minket, szolgáivá tesz
minket, – hogy végül a dicsőség honában vele együtt uralkodhassunk
mindörökké.
Így imádkozzatok! Erre tanít meg e könyvecske. Így imádkozzatok és
Isten fiaivá tesz ez titeket.
Kattintson letöltésre a "PDF", "DOC", "EPUB" vagy "MOBI" szavakra vagy a fájl nevére!